NÁDASDY ACADEMY • NÁDASDY AKADÉMIA

ÉPÍTÉSZETBELSÔ TEREK

ÉS A TERMÉSZET

A Nádasdy Akadémia2001 június 16-i építészeti szimpoziuma

Finta József, Marta Moszczenska, Nádasdy Ferenc és Douglas Cardinal a nádasdladányi kastély elôttSzántó Tamás felvétele. A belsô fényképeket Nagy András készítette.

A szimpozion támogatói: BAUSYSTEM Építôipari Kft., Finta és Társai Építész Stúdió

1

Nádasdy FerencFENNTARTHATÓ KÖRNYEZET – SZEMÉLYES FELELÕSSÉG

A Nádasdy Alapítvány a Mûvészetért és a Környezetért nemzetközi nonprofit szervezet, amely Kana-dában, Magyarországon és az Egyesült Államokban mûködik. Az Alapítvány a gyakorlatban kívánjabizonyítani, hogy a mûvészet és a sokarcú kultúra környezetünk szerves része, környezetünk pedig akultúra meghatározó tényezõje. Ezek harmonikus kapcsolatának helyreállítása az Alapítvány célkitûzése.

Az Alapítvány alapfilozófiáját olvasva, kézenfekvõ, hogy a Nádasdy Akadémia legelsõ szimpoziumát1997-ben Építészet – Mûvészet – Természet címmel rendezte meg. Azóta rendezvényeink számostémakört érintettek. A 2000. szeptemberében megrendezett A Társadalom Öt Pillére címû szimpo-ziumon holisztikusan közelítettük meg a társadalmat mozgató erõket, s kerestük a választ arra, hogy azEgészség, a Gazdaság, a Tudás, a Kultúra és a Természet értékrendünkben milyen arányban legyenjelen ahhoz, hogy a XXI. század emberének harmonikus létét a legjobban biztosítsa.

Most, 2001-ben visszatértünk négy évvel ezelõtti témánkhoz, hogy továbbgondoljuk azt a lényegeskapcsolatrendszert, amely az ember szellemi, érzelmi és fizikai életét leginkább meghatározza. Véle-ményünk az, hogy az építészet és a belsõ terek természethez való kapcsolata létkérdése az egyénnekés a társadalomnak.

Meggyõzõdésem, hogy nem vagyunk tisztában azzal, milyen meghatározó módon befolyásolbennünket épített környezetünk, amely egyre jobban elválaszt a természettõl. Ez a környezet szem -beállítja az emberi pszichét természetes igényeivel. Úgy a belsõ környezettel is, amelyben szellemi ésérzelmi életünk kibontakozását a belsõ terek legtöbbször korlátozzák. Az urbanisztikai tömörülés és azezekben található belsõ terek (environment), meghatározzák azt, amit én az ember belsõ harmó-niájának ( invironment) nevezek. Ezekben a terekben a harmóniával szemben álló negatív jellegzetes-ségek fejlõdnek ki, amelyek aztán meghatározó részeivé válnak a társadalomnak.

Az Alapítvány célja ezzel a szimpoziummal az, hogy ezt a jelenséget felismerve a problémákatenyhítsük.

2

Marta MoszczenskaKanada magyarországi nagykövete

Tisztelt Vendégek, kedves Barátaink!Szeretettel köszöntöm elsõsorban Douglas Cardinal urat, aki úgy, mint én kanadai, és mi, kanadaiaknagyon büszkék vagyunk rá. Azért jött ide, hogy megossza Önökkel a tudását, ismereteit, a lelkét ezena mai rendezvényen. Szeretném köszönteni az összes kiemelkedõ építészt, aki itt megjelent. Szeretnémmegköszönni a szervezõk munkáját, közöttük is elsõsorban Nádasdy úrét, aki az elmúlt években nagyonnagy erõfeszítéssel dolgozott a kanadai-magyar kapcsolatok erõsítésén. Az õ erõfeszítései kapcsán váltvalóra, hogy ebben a gyönyörû környezetben rendezhetjük ezt a szimpóziumot. Csak azáltal, hogyegyáltalán itt vagyunk, érezhetjük azt, hogy az építészetben mit jelent a szépség és a harmónia.

Tisztelt Építészek, kedves Vendégek!Azt hiszem, hogy Önök is ugyanazzal a kívánsággal érkeztek ide, mint mi. Mindannyian szeretnénk akörnyezetünkkel harmóniában élni itt a Földön. Mindannyian úgy érezzük, hogy kötelességünk atermészet adta szépségeket, lehetõségeket megõriznünk. Itt a szimpóziumon arról fogunk hallani,hogy mi minden van hatással az építészet részérõl a jólétünkre, a közérzetünkre, és hogy mi mit tehetünka környezetünk megóvásáért, hogy milyen felelõsséggel tartozunk a természetnek, és hogy milyen újépítészeti lehetõségek vannak. A kanadaiak számára a környezetvédelem, a környezettel való barátságszimbolikus jelentõségû, szinte az országunk jelképe. A fenntartható fejlõdés sarokköve Kanada gazdaságifejlõdésének és külpolitikájának egyaránt. A fenntartható fejlõdés három fõ pillére: a gazdasági prosperitás,a társadalmi fejlõdés és a környezet védelme. Ez a három dolog nagyon fontos, hogy a környezetünkethosszú távon meg tudjuk óvni. De ehhez a kormányoknak, az üzleti világnak és a világ minden részénekegyütt kell mûködnie a cél érdekében. Az építészet nagyon fontos része a környezetünkkel valógazdálkodásnak. Tegnap már néhányuknak említettem, hogy mi a célkitûzésünk. Az, hogy tisztább,rendezettebb, szebb világot hagyjuk a jövõre. Természetesen szép építészeti alkotásokat is. Nagyonremélem, hogy a mai szimpózium hozzájárul, hogy közös álmainkat megvalósítsuk.

3

Marta MoszczenskaAmbassadress of Canada

Welcoming speech at the receptionsaluting the architecture symposium

Good evening, bon soir, jó estét kívánok! Excellencies, honoured guests and friends! Allow me to welcome you to this reception inhonour of the 2 nd Architectural Symposium which has been organized by the Nádasdy Foundation.

I would like to greet all the participating architects, and our special guest from Canada, mr Douglas Cardinal, who is a wellknown and respected architect not only in Canada but worldwide as well. Allow me to offer my warmest welcome to mr JózsefFinta and mr Imre Makovecz, both of whom are eminent figures in Hungarian, and international, architecture. And, I would also liketo greet and thank mr Ferenc Nádasdy, President of the Nadasdy Foundation whose initiative brought us together, here, tonight.

The Nadasdy Foundation has been established in Canada with the aim to become a cultural-information bridge betweenCanada and Hungary. I am pleased to say that it has been very successful in filling this role.

Canada is very proud of Douglas Cardinal and we are delighted that he is the special Canadian guest, tonight and tomorrow. Iwould like to a say a few words about him.

Mr Cardinal was born in Calgary, Alberta and is affiliated to the Métis, blackfoot first nations people. Here I would like to pointout, as well, that on June 21 Canada celebrates its National Aboriginal Day — another cause for celebration tonight. Today as welli was just told is the 10 th anniversary of the departure of the last of the Red Army from Hungary.

Douglas Cardinal is best known for his unique organic architecture marked by curvilinear lines. The Canadian Museum ofCivilization in Hull, Québec (1989) is an outstanding example of his design style and sense of vision. His firm is one of NorthAmerica’s pioneering users of computer-assisted drafting systems, and was selected by the government of canada as a demonstra-tion site to test and advance Canadian CAD technology. His range of architecture is in evidence in Washington where he is theprincipal designer of the Smithsonian Institute’s National Museum of the American Indian to the Oneida indian nation’s hotel andcasino in New York and a cree village in Northern Quebec. He has received so many awards over the years that it would take meall evening to list them. So I won’t.

I would also like to say a few words about the works of mr Makovecz and mr Finta as well.The movement of the Hungarian organic architecture expresses itself through the works of Imre Makovecz, an architecture

that rises from internationalist suppositions and sinks its roots in Hungarian traditional culture. The call of nature is a constant elementin the realizations of this architect. I have been to Eger recently and have seen one of his beautiful buildings.

Mr Finta is another respected figure of Hungarian architecture. Both the Marriott and Intercontinental hotels can be attributedto him and most recently, something very close to my heart, he was the chief designer of the West-End City Mall, which as most ofyou know, is a Canadian-Hungarian joint venture, and which just recently, received, in Oslo, the international real estate federation’sprix d’excellence.

I would like to thank these gentlemen and the many other prominent architects for accepting our invitation today, and fortaking part in tomorrow’s symposium.

As you know architecture is a very important part of culture. It is through architecture that a nation’s heritage and traditions aretransmitted. It reflect’s its history, values, economic success and political status.

The theme of tomorrow’s symposium is ecological architecture, the effect our immediate environment has on our well being,and the importance of using more energy saving, environment friendly construction technologies.

We cannot take advantage of our planet endlessly, we have to learn to respect and preserve it for future generations. In Canadaenvironment conscientious architecture and new environment friendly technologies are already being implemented, as we strivefor sustainable economic growth. This approach is rapidly developing in Hungary as well.

I have full faith that tomorrow’s symposium will take us a step closer to our shared objective, which is to leave a cleaner, safer,healthier planet, filled with beautiful buildings, to our children and grandchildren.

I wish to all of you a very pleasant evening. Je vous souhaite une bonne soiree et une journee rempli des fructueuse echangedemain.

Köszönöm szépen, merci, thank you.

4

Rockenbauer ZoltánA szimpoziumon megjelent és köszöntötte a jelenlevõket

Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökségminisztere és Cselovszki Zoltán, az Országos

Mûemlékvédelmi Hivatal elnöke is. A szünetben HollósLászló, az MTV1 riportere beszélgetett kettõjükkel a

szimpóziumról beszámoló tévémûsor keretében. Ebbõl abeszélgetésbõl idézünk.

Hollós László: Milyen jelentõséget tulajdonít Miniszter Úr egyilyen létesítménynek és egy ilyen konferenciának a hazaiéletben?

Rockenbauer Zoltán: Különösen rokonszenvesnek tartom,hogy emberek, megértvén, hogy az állam nem képes arra,hogy mindenért kárpótolja õket, nem perre mennek, követelõz-nek, hanem megpróbálnak tenni valamit, közösen az országgal,ami a saját családi örökségüket és közös örökségünket életteltölti meg. A Nádasdy Akadémia kezdeményezése új funkciótadott ennek a csodálatos kastélynak. Egy nagyon szellemes,nagyon sajátos gondolatkört fogalmaztak meg a mûvészetekés a környezetvédelem összeegyeztetésével, minden egyesalkalom találkozási lehetõséget teremt a magyar értelmiségszíne-java számára. Nemcsak rokonszenvvel, hanem nagy lel-kesedéssel támogatom ezt a kezdeményezést.

Hollós László: Elnök Úr, mi lehet az oka, hogy éppen egyépítészeti konferenciának van ilyen sok résztvevõje?

Cselovszki Zoltán: Azt hiszem, még mindig ritka esemény,hogy egy kastély, mondjuk úgy, pályán van. Szépen halad a

rekonstrukció, van megfelelõ funkció, szervezés. A kihívás az,hogy hogyan tud a magyar társadalom újra bízni az építészetben.Azt gondolom, ez önmagában egy konferencia témája lehetne,hogy hogyan tud a mai építészet a társadalom számára elfogad-ható értékeket nyújtani.

Hollós László: Megmenthetõ egy ilyen kastély azáltal, hogyolyan kulturális bázissá válik, mint amilyenre Angliában vannakpéldák?

Cselovszki Zoltán: Valószínû, hogy egy laikus még most isannyit lát a helyreállításból, hogy itt-ott hullik a vakolat, hiányzika párkány. A szakember viszont azt látja, hogy ezt a kastélytmár sikerült a pusztulástól megmenteni. Elsõsorban azáltal, hogyélõ funkciója van.

Hollós László: Maradhat ez a kastély ebben a funkciójában,mint Nádasdy Akadémia?

Cselovszki Zoltán: Így van, egészen biztos, hogy így marad.Én azt mondom, hogy pályán van ez a kastély, a MûemlékekÁllami Gondnoksága, mint vagyonkezelõ folyamatosan, államiforrásból helyreállítja. Most már egy-két év kérdése, hogy befe-jezõdjön a munka. Ha a szállás céljára szolgáló szárnya is elkészül,akkor nem csak alkalmanként, hanem akár folyamatosan ismûködhet. Úgy tudom, hogy a könyvtár eredeti állománya isúton van visszafelé, szerintem rendben mennek a dolgok. Apark helyreállítása még kemény falat, ez új mûfajnak is számít amûemlékvédelemben. Ott nagyságrendekkel nagyobb pén-zekrõl és hosszabb idõrõl van szó, nem évekrõl, hanemévtizedekrõl.

5

Élet, jólét és építészet

Köszönöm szépen, hogy itt lehetek ezen a szemináriumon ésmegoszthatom a gondolataimat Önökkel. Szeretném megosz-tani Önökkel azt a tudást, azt a leckét, amelyet az indián vénektõltanultam. Három indián nagyapám van, és egy német. Minek isnevezzem magamat? Azt hiszem, hogy egy technikai irányultsá-gú vadember vagyok.

Mi, amerikai indiánok 500 éven keresztül elég szenvedésenés nehézségen mentünk keresztül. Nagy kihívás volt számunkra,hogy a gyarmatosítóinkat túléljük. Egészen más világból szárma-zunk, mint õk. Más gondolatvilágból, hitvilágból, mint a gyar-matosítóink. Õk azt hiszik, hogy õk uralják a természetet, és atermészet fölött állnak. Úgy vélik, hogy a természetet le kellgyõznünk ahhoz, hogy a saját emberi természetünket le tudjukgyõzni. Ehhez természetesen a teret, az ûrt, a világûrt is le kell,hogy gyõzzék. Azt szeretnék, hogy a természetet teljesen azellenõrzésük alá vonják. Amerikában ebbõl kifolyólag egyborzalmas dilemma alakult ki. Mert az, hogy a természetet nemtartottuk tiszteletben, óriási pusztítást végzett magában a termé-szetben, a mi természetünkben is. Úgy érezzük, hogy az emberi-ség a saját lehetõségeinek végéhez érkezett. A városaink óriásiszenvedést okoznak a lakóiknak és a környezetükben élõknek.Mi indiánok ezen már túljutottunk. Évezredek óta építünk váro-sokat, s tudjuk, mit jelent az, ha a környezetünket elpusztítjuk.Éppen ezért, az õseim elvetették ezt a fajta gondolkodást, mertmindez félelemre, hatalomra, erõszakra épült. Elvetették eztaz életstílust, életmódot, és úgy döntöttek, hogy a természettelés a saját természetükkel összhangban szeretnének élni.

Mi voltunk a síkság harcosai. A harcot önmagunkkal kellettmegvívnunk. Szerettük volna a saját természetünket uralni. Úgy

döntöttünk, hogy elutasítunk mindenféle önkényuralmat, úgydöntöttünk, hogy felelõs emberekké válunk, olyanokká, akikönmaguknak tartoznak felelõsséggel. Amikor a britek megér-keztek Amerikába és eljöttek hozzánk, akkor elõször a fõnököt,a törzsfõnököt keresték. Azt válaszoltuk nekik, hogy mi mind-annyian fõnökök vagyunk. Mi mindannyian törzsfõnökök éskirályok vagyunk.

Az egész arról szólt, hogy felelõsek vagyunk önmagunkért,s teljes harmóniában élünk a természettel, a saját természetünk-kel is. Az elsõ dolog, amit megtanultunk, az volt, hogy mind-annyian varázserõvel rendelkezünk, hiszen mindannyiunkbanbenne van az alkotás képessége. Ezt a felelõsséget felelõs-ségtudattal kell használnunk, hogy egymás életét is, s a sajátéletünket is javítsuk. Az a hihetetlen kreatív erõ, ami bennünkvan, csak nekünk, embereknek adatott meg, ez egyedi ben-nünk. Van erõnk rá, hogy bármilyen világot kiépítsünk magunkkörül. Nem kell mást tennünk, mint hogy egyszerûen kijelentjük,hogy mit is szeretnénk, nagyon következetesnek kell lennünk,s akkor a jövõképünk, a jövõrõl alkotott látomásunk meg fogvalósulni.

Azt mondtuk, hogy mi, emberek el fogunk jutni a Holdra, selõbb-utóbb kifejlesztettük azt a technikát, ami ezt lehetõvétette. Azt mondtuk, hogy repülni akarunk, s ez elõbb-utóbbbekövetkezett, elkezdtünk repülni. Azt mondtuk, hogy gyorsab-ban akarunk repülni, mint a hang, s ez is megtörtént. Létretudtunk hozni egy bombát, amivel egy szempillantás alatt tönkretudunk tenni egy várost. Ilyen nagy hatalommal rendelkezünkmi, emberi lények. De mindannyiunkban benne kell legyen afelelõsség, a felelõsségtudat, ahogy bennünk van ez a hatalom.Óvatosnak kell lennünk, mert létre tudunk, s létre kell hoznunkezzel a kreativitással egy új világot, egy új jövõt, egy új életet.

Douglas Cardinal

6

Amikor hazatértem az egyetem után, a vének azt mondták,hogy újra kell alakítani, és újra be kell járatni a gondolkodásomat.Meg kellett értenem, hogy az a tudás, amivel rendelkezem,amit általában ma megkapunk egy egyetemen, az nem elégarra, hogy egy hatalmas lépéssel a jövõbe ugorjunk. Mi emberilények egyre okosabbakká és okosabbakká válunk, hatványo-zottan növekszik a tudás, ami bennünk van. De ha annyiraokosak vagyunk, akkor hogyan lehet a világ egy ilyen kaotikus?A vének azt mondták, hogy nem az a lényeg, amit tudunk,hanem a saját kreativitásunk. Azt mondták, hogy mindaz amittudunk, amit az emberiség tud, az egy nagy szellem egyetlenmarkában elfér. Mindaz, amit mindig is tudtunk, amit mosttudunk, s amit tudni fogunk. Az a világegyetemhez képestparányi semmiség. És mi, emberi lények nem tudjuk, hogy mivan a nagy szellem ujjai végétõl a világegyetem végéig terjedõterületen.

Egy igazi harcos hol találja meg a terepét? Azon a kis terü-leten, amelyet ismerünk, vagy azon túl, ha hajlandó kilépni azismert területrõl oda, ami még ismeretlen. Ott kinn, azon a terü-leten van az igazi lehetõség az alkotásra. Amit ismerünk, annakkorlátozott lehetõségei vannak. Onnan, amit ismerünk egyhatalmasat kell ugranunk az ismeretlenbe, ott van a mi sasunk,ott van a mi igazi életünk. A hatalom nem az, amit tudunk ésismerünk, az igazi hatalom azon a területen rejlik, amit nemismerünk. Azzal a mágikus erõvel, alkotóképességgel, amivelrendelkezünk. Miért nem használjuk ezt, s miért nem válunkmindannyian sámánokká, varázslókká, és használjuk fel ezt azerõt és hatalmat arra, hogy kialakítsuk a saját környezetünket?Bármit kialakíthatunk, egy egész világegyetemet körülöttünk.?Azért nem használjuk ezt a hatalmat, mert a félelem alapjánmûködünk.

Félünk attól, hogy ott legyünk kint, félünk a kudarcoktól,félünk a hibáktól, sok mindentõl. Félünk attól, hogy másképpítélnek meg, másképp látnak minket. Az egész életünket féle-lem övezi. Éppen ezért ezer halállal halunk meg, mert gyávákvagyunk. Nem fogjuk fel, hogy errõl a Földrõl úgy sem kerülünkki élve, akkor meg mit számít bármi? Akár bele is vághatunk,úgyis csak egyszer fogunk meghalni. Minden alkalommal,amikor engedünk a félelmeinknek, akkor belül meghalunk. Azembernek van választási lehetõsége, hogy ezerszer haljon meg,vagy csak egyszer. A halál baráttá válhat, ha az ember a sajáthalálát elfogadja. Az a baj, hogy a halált nem tekintjük egy ciklusrészének, az élet részének. Sõt, úgy gondoljuk, hogy a teremtõbecsapott bennünket a halállal, ezért félünk annyira. Úgy érez-zük, hogy a halállal egyszerûen minden összeomlik, s ez mél-tánytalan, ez igazságtalan. De fel kell ismernünk, hogy a haláljóbarát. Állandó árnyékként követ minket, állandóan velünkvan, hiszen halandók vagyunk. Ha az ember felismeri, hogy ahalál állandóan ott van vele, akkor az embernek nincs mire azidõt vesztegetni. Minden egyes tett fontos. Ez a halandóságunkvelejárója, ezt el kell fogadnunk, meg kell tanulnunk.

Tekintettel arra, hogy csak egyszer halunk meg, a Teremtõvégülis nem is kíván tõlünk mást. Egyetlen kívánsága van, ezpedig az, hogy haljunk meg. Minden más tekintetben teljesszabadságot ad nekünk. De a Teremtõ megköveteli, hogy meg-haljunk. Tulajdonképpen igazi önkényúr. És mi, mint harcosokúgy tudunk fejlõdni, ha elfogadjuk ezt az önkényurat. Õ fogjaelvenni az életünket és a lelkünket. Õ a legnagyobb, legvégsõönkényúr. Aztán van a kisebb önkényúr, aki csak az életünket

tudja elvenni, a lelkünket nem. Aztán vannak a kicsi alönkény-urak, akik csak a javainkat tudják elvenni. Aztán ott vannakmég a pici, vacak, nyavalyás önkényuracskák, mint például akormányok, meg egyéb állami hivatalok. Õk csak fejfájásttudnak okozni.

A mi igazi kihívásunk az életben, hogy harcosok legyünk.A harcos hamar felismeri, hogy az ember legnagyobb ellenségeönmaga. Arról van szó, hogy az embernek meg kell tanulnia asaját kis nyafogó, fáradt, félõ önmagát kezelnie. A vének aztmondják, hogy akor válik harcossá az ember, amikor megtanuljakezelni vagy elfogadni a saját félelmeit. Nálunk nagyon sokrítus van, amelynek során megtanuljuk a félelmeinket kezelni,és a sok rítus után félelmet nem ismerõ harcossá tudunk válni. Atársadalom nem képes megbirkózni egy félelmet nem ismerõharcossal.

Sok egyház és állam a félelem segítségével mûködik. Havalaki félelmet nem ismerõ harcossá válik, akkor lesz igazánhatalma. De az embert éppen a saját hatalma korlátozza, merta hatalom korrumpálható. Hogy az ember ezt a lehetõségetlegyõzze, az sokkal nehezebb, mint a félelmek ellen harcolni.Mert a hatalmat fel lehet használni arra, hogy azt másokraruházzuk. A hatalom nem olyan dolog, amit az ember saját magá-nak, saját magáért használ. Nem mi kutatjuk fel a hatalmat, ahatalom keres meg bennünket. Akinek hatalomra van szüksége,annak nincs is igazán hatalma, mert az az egyensúlyából kibillentszemélyiség. Szavazzatok rám, szükségem van a hatalma-tokra, adjátok nekem az erõtöket! Azért van szükségük erre azerõre, hatalomra, mert belül nincs erejük, hatalmuk. Megkapjáka szavazóktól, de nem tudják használni, csak visszaélnek vele.Mert nem igazi emberi lények. Szükségük van valamire, aztkívülrõl megfogják és elviszik.

Ha az ember felismeri ezt a hatalmat, tudja, hogy az csakarra jó, hogy másnak hatalmat, erõt adjunk. Akkor fel tudjukhasználni arra, hogy a saját jövõképünket, saját víziónkat megtudjuk valósítani. Az én kultúrámban ezeket az emberekethívjuk tudással rendelkezõ embereknek. Ezt a harcos hozzáállásnem más, mint aminek kapcsán saját magunkról tudunkmegtanulni sokmindent.

Ha valaki harcos, elõször azt tanulja meg, hogyan legyenvadász. Vadászként megtanulja, hogy az állatok egy bizonyosviselkedési mintát követnek. Bármely állat beleeshet a csap-dádba, ha megismered a viselkedési szokásait. Ha valaki szarvas-ra vadászik, akkor szinte belebújik a szarvas bõrébe, megpróbálszarvasként gondolkodni, szarvasként élni, és akkor bizony aszarvas bele fog esni az általa készített csapdába. Annak érdeké-ben, hogy egy harcos meg tudja védeni a saját területét, megkell tanulnia ezeket a különbözõ viselkedésmintákat, hogy neessen az ellenség csapdájába. Amikor saját magunkat, a sajátterületünket kívánjuk megvédeni, a természethez fordulunk,hogy ezt megtanuljuk tõle.

Eleinte vért ontottunk, hogy a területeinket megvédjük.De amikor megnéztük állatfivéreinket és nõvéreinket, akkorészrevettük, hogy egyetlen faj sincs, amelyik a saját faján belülölne a területért. A farkasok és a szarvasok sem ölik meg a sajátfajtájukat a területért. Éppen ezért egy igazi harcos nem fegyver-rel a kezében indul a csatába, hanem a szó erejével akar hatni.Amikor az ellenségére rátalál, felemeli a kezét, és azt mondja:Erõs vagyok, hatalmam van, meg tudnálak ölni, de megkí-méllek, mert te is egy lény vagy, s apa vagy. Az elsõ igazi

7

harcos tudta, hogy az ellenfele megölheti, de bizalomra építettea kapcsolatot. Nem ölte meg az ellenfelét, mert bízott benne,hogy az is értékes, jó emberré válik. Az alapvetõ gondolat itt abizalom gondolata: bízni kell még az ellenségben is. Úgygondoljuk, hogy bizalom nélkül nem lehet tovább lépni. Havalaki megölt egy szellemi harcost, az elvesztette mindentisztességét, nem számított tisztességes emberi lénynek többé.

Ez egészen más megközelítés, mint azoké, akik eljöttek ami földünkre, s ezt a földet meg akarták osztani velünk.

Szeretném még elmondani Önöknek, hogy ezt a filozófiáthogyan ültettem át az én szakmámba, az építészetbe. Elõször isazt akartam, hogy engem az amerikai kontinens, a föld, és annaknépe inspiráljon. Az épületeimet természetadta formákra építet-tem. Azt szerettem volna, hogy az általam tervezett épületek atermészet formáit tükrözzék. Amikor a terv készen állt, akkor alegújabb technikákat alkalmaztam a megvalósításhoz. Azépületet egy szervezetnek tekintem. Minden egyes szobáraegy sejt, és igyekszem megtalálni a genetikai kódját ezeknek asejteknek. Tiszteletben tartom az embereket, akik ebben atérben élnek. Igyekszem az életmódjukat beleépíteni a térbe,hisz az emberek, akik benne élnek, állandó interakcióban van-nak vele. Minél többet beszélgetek azokkal az emberekkel,akik ezt a teret használják, minél szorosabb az együttmûködésközöttünk, annál jobban tudom kialakítani a teret, amithasználnak. Belülrõl kifelé alakítom ki az épületemet, mint egyélõ szervezet, mint egy petesejt, amelyik megtermékenyül,embrióvá válik, osztódik, elkezd kifelé növekedni, s végül kiala-kul belõle az emberi lény, az egész.

Nem én mondom meg az embereknek, hogy hogyanhasználják a teret. Ellenkezõleg. Megkérdezem tõlük, hogyhogyan élnek, milyen tevékenységet kívánnak folytatni.Például, mikor osztálytermet tervezek, akkor a tanárokat és agyerekeket kérdezem meg, hogy nekik hogyan lesz jó. Arragondoltam, hogy senki sem kérdezi meg az orvosokat és azápolónõket, hogy hogyan alakítsanak ki egy mûtõt. Senki nemkérdezi meg a tanárokat és a diákokat, hogy milyen legyen egyosztályterem. Én megkérdezem õket, és bevonom õket azegész folyamatba. Amikor az emberek szükségleteibõl kialakulez az organikus képlet, akkor megpróbálom elhelyezni az adottterületen. Akkor a Nap, a szél, a természeti, domborzati adottsá-gok és minden egyéb külsõ hatás kezdi kialakítani az épületet,csak most kívülrõl befelé.

Ahogy az épület kívülrõl befelé alakul és belülrõl kifeléfejlõdik, akkor egyszercsak egy ponton a kettõ találkozik, ésakkor elájulok, hogy Úristen, hogy fogom ezt felépíteni? De hátel tudunk jutni a Holdra is, a technológia rendelkezésre áll. Azthiszem, a mérnökeinknek van min gondolkodniuk. A munkámnyomán nagyon különleges formák alakultak ki. A 70-esévekben kénytelenek voltunk teljesen a számítógéphez fordul-

ni, számítógépesíteni a tervezésünket, mert borzasztóan nehézvolt másképpen definiálni a különleges formákat. Ki kellettalakítani a háromdimenziós, számítógépes terveket. Akkoribannálunk ez a technológia még nem állt rendelkezésre. El kellettmenjek Texasba, mert úgy tudtam, hogy ott képesek ezt megol-dani. Ki is alakítottak a számunkra egy különleges szoftvert. Avilágon mi voltunk az elsõk, akik az irodánkat teljes mértékbenszámítógépesítettük.

Amikor ezeket a fantasztikus eszközöket bevittem az irodá-ba, az emberek megrettentek, hiszen egyáltalán nem voltakhozzászokva, hogy ilyen csodálatos eszközökkel dolgozzanak.Abban a világban éltek, amit ismertek és semmiképpen nemóhajtottak abból kilépni. Teljesen bezárta õket a saját tudásuk.

Ugyanazt kellett tennem, mint amit Cortez csinált annakidején. A hajókat fel kellett égetnem, hogy csak egy hajó marad-jon, amelyik elõre halad. Az összes rajztáblát, rajzolóasztaltkidobtam, és mindenhova számítógépeket állítottam be, hogyegyszerûen ne legyen lehetõségük másképp dolgozni. Azottawai Civilizáció Múzeumának a terve több, mint tízezer lapbóláll. Egymillió négyzetméter a területe, és valójában 16 múzeumegyüttese.

Azt akartam, hogy az épületeim tükrözzék, hogy mi atermészet részesei vagyunk, a természetbõl származunk. S aztakartam, hogy az épületek a természetes nõi és férfi formákatis tükrözzék. A vizet is belekomponáltuk az épületbe. Afolyóvizet arra használjuk, hogy klimatikus hatásokat érjünk el,ezzel hûtjük és fûtjük az épületet, ezzel is kevesebb energiátkell elhasználnunk, kevésbé szennyezzük a környezetünket.

A miniszterelnökünk azt szerette volna, hogy kialakuljonKanada jelképe. Én úgy gondoltam, hogy ez multikulturálisnemzet, de mindannyian szeretjük a természetet, és ezért atermészetes formákat és anyagokat akartam felhasználni arra,hogy magalkossam a saját jelképünket. Úgy gondoltam, hogynagyon fontos az is, hogy mindenki saját kezébe vehesse aneveltetését, taníttatását, iskoláztatását. Ezért megalapítottunkegy egyetemet, hogy egyetemi szinten megõrizhessük a vénekbölcsességét, és ezt megoszthassuk bárkivel, aki érdeklõdikiránta. Úgy éreztem, hogy a vének tudása az amerikai konti-nensen ugyanúgy, mint másutt, nagy mértékben hozzájárulhataz emberiség jövõjéhez.

Jelenleg éppen Bolíviában dolgozunk. Bolívia lakosságánakegy túlnyomó többsége õslakó, és az õ egyetemüket tervezzük.Az õslakosoknak az a hatalmas elõnyük, hogy a természettelharmóniában élnek, és ezt a hihetetlen bölcsességet és tudásttovább tudják adni másoknak, s nekünk mindannyiunknak ez afeladatunk, hogy ezt tõlük megtanuljuk. Köszönöm a figyel-müket.

(Az elõadás helyszíni fordításának magnóról leírt ésszerkesztett változata – fordító Várkonyi Ildikó)

8

Creativity Vision

We human beings are magical beings because we possessthis powerful gift of creativity. All animals follow pre-deter-mined patterns but we can recreate ourselves in any formwe wish, and follow any pattern we create.

All we have to do is declare our intentions powerfullyand keep our word; not operate on reason only, but on atotal commitment to carry out our visions and thus we makeour visions happen. We have to be unreasonable so peoplearound us do not reason us out of our commitment.

For example, the Wright Brothers: The United Statesgovernment spent $ 6,000,000.00 to scientifically prove thatmachines heavier than air could not possibly fly.

However, the Wright brothers, who operated a bicycleshop, had no reason to believe they could not fly. They hadan absolute commitment and it was that commitment thatgave them the possibility of creating the first flying machine.

Creativity is creating something from nothing. So whenentering the creative domain, you must be willing to standon what is known and leap into the vast abyss of the un-known.

The known universe has already been created. The crea-tive world is the vast abyss ‘beyond’ what is known. It is aland of possibility… a blank sheet of paper that is the land ofthe eagle; where our true power as a human being “dwells”,is found, and expressed.

I believe the knowledge we have is defined, and is toolimited to solve the problems we face today. We must gobeyond the created knowledge, and be willing to leap intothe unknown, to a land where all possibilities can occur.

Einstein, while developing his theory of relativity, madethis leap of recreating a whole new way of looking at theuniverse, although the world around him lived in a universecreated by Newton.

All these creative people that have created the vastknowledge we have today, took a personal responsibility ofexpressing this marvelous gift that each one of us has.

The reason that most of us do not exercise or use thispowerful gift is that we operate from fear. We are terrified oflooking bad; of failing; of being ostracized from the group.Fear limits and controls us. It is our fear that keeps us small.

Why do we run our lives with fear? Why do we give upour responsibility? Why do we have such a lack of trust inothers and in ourselves?

I believe the answer to these questions is tied to the factthat we are mortal beings. We are terrified of our own death,our own demise.

There is a sense of helplessness and anger that we areterminal, and we want to survive at all costs. In order to func-tion in our lives, we try to deny our own mortality becausewe have not come to terms with our own death.

I believe when you come to terms with your own deathand realize you only die once, and that it is inevitable be-cause you are not going to get off the planet alive anyway,then this allows you to concentrate on living to the ultimateand use the precious time that you have.

This life is a gift to make a contribution to your owngrowth and development, and to those around you. Why be

a coward and die a thousand times every time you sacrificeyour full potential, out of fear?

When you walk with death it can become your friendbecause it will remind you that you have no time to screwaround. If you take on your fearful self, which is your worstenemy, and trust the marvelous gift and power you havewithin you, then you can walk in trust with yourself and eve-rybody around you.

Thus, you have less fear of death and more a fear ofwasting this precious gift called life. Then you will be a fear-less warrior, and as a fearless warrior, you will gain individualpower.

However, to be a knowledgeable being who is respon-sible for your own evolution and that of others around you,you can be limited in your contribution by misusing yourpower. Power is corruptible and it takes even more warrior-ship to deal with power, than to deal with fear.

If you are willing to take on that battle with yourself andtake a true warrior’s stance, then you will realize that a trulypowerful person does not need the power of others. In-deed, he has the opportunity of empowering others to makea contribution in their lives.

Power is something to give away. You do not seekpower. Instead, seek enlightenment. Power will always findyou to empower you and others to truly make a differencein your lives, and to always walk in trust, serving others.

Those who seek power and need the power of othersare not whole human beings. Anyone needing the power ofothers is an unbalanced person, an incomplete human be-ing. They are the last people to whom we should be givingour power.

Never give away your responsibility and power to anindividual or a group. They can only misuse it. History hasproved the fallacy of doing this over and over again. Useyour power to empower others in their own lives. But nevergive your power and responsibility away.

You need everything you can to meet your own com-mitment and bring forth your contribution. This is your re-sponsibility.

You need all the power that you can to defeat the voiceswithin you, which can keep you small.

I remember Buckminster Fuller, an architect, engineer,and creative genius, telling us all that his contribution and hiscreativity only became alive and unbridled when he sawhimself as the water in a throw away plastic cup. He was notthe plastic cup but rather, he was the water.

As soon as he saw his physical body as a throw away, hewas able to use that powerful light, which was his true crea-tive self to fulfill his creative endeavours.

You must silence the small voices so that you can be apowerful life force that can make a difference. When youregard yourself as more than a physical being and see your-self as a powerful light housed in a physical container, thenyou can truly release your creative energy and bring human-ity one stepforward in its evolution.

(Douglas Cardinal elôadásának utólag,angol nyelven megküldött szövege)

9

Ha a lélek zavarban van tudni kell, hogy vajon egyfényesebb világból érkezve a neki szokatlan sötétség miatt

homályos-e a látása, vagy pedig egy vaskosabbtudattalanságból jött át nagyobb világosságba és a

fényesebb ragyogás vakította-e el… Az utóbbit boldognak,az elõbbit szerencsétlennek mutatja élethelyzete.

Sok házat építettem 65 évem alatt. Valójában azonban csakegyet, egyetlen láthatatlan házat, melyet – mások elõttem is –már régen megépítettek, nekem csak láthatóvá kellett volnatennem.

A rám szabott ítélet szerint azonban embernek kellett len-nem. Így azt az egy láthatatlant sok kis jelentéktelen láthatóvalhelyettesítettem, tudatlanul, felejtve a legfontosabbakat.

Nekem, amíg itt éltem közöttük, amit az építésrõl mondtak,amiért lelkesedtek, amit fontosnak tartottak, mind érthetõ és

Makovecz Imrejelentéktelen volt. Megértettem próbálkozásaik minden fajtáját,míg õk nem értették és nem szerették se azt amit csinálok, éssokan engemet, magamat sem.

Sok tanítványt neveltem. A legfontosabbakat azonban nemtudtam átadni nekik. Megakadályozott a tudatlanság és a tehe-tetlen szemérmesség. Magamra maradtam, most utam végefele, csönd van körülöttem, az Õ csöndje. Csöndjét, más szóvalhallhatatlan szavát szolgái õrzik.

Elfullad a szavam a siketítõ csöndben. Szinte mindent elfelej-tettem, ember lettem egészen, így halok meg. Magamat viszem,mint alaktalan ledõlt törmelékét annak, aminek egyben lakhatófenségben ragyognia kellene, és érthetõvé kellene válnia általaa védelemnek, melyet Õ a világ törékenysége védelmébenfelemelt.

A törékenység védelmében a tömör, vagy, ha úgy tetszik,az üres semmivel szemben.

10

Sámsondi-Kiss GyörgyÉpületegészségügyi adatbázis a Szent István

Egyetem Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Karán

A fõiskola legjobb hagyományai közé tartozik az ökologikusépítészet mûvelése és oktatása. Elsõsorban ennek alapján sike-rült 2000-ben és 2001-ben a tárca kísérleti fõiskolai pályázatántámogatást kapni az adatbázis kiépítésére.

Elsõ kérdés: valóban szükség van-e egy ilyen, a tervezõketés az épületek használóit támogató, megoldásaikat megalapo-zottabbá tevõ programra. Az építés téralkotásával mindig abenne élõk, a felhasználók fiziológiai és pszichológiai kényelmét,testi és lelki egészségét szolgálta – persze a kor technikai színvo-nalának megfelelõen. Az ember pedig alkalmazkodott a lehetõ-ségekhez: a barlanglakástól a földbevájt kunyhón keresztül ahagyományos építés környezetén át a csúcstechnológia mûvikörnyezetéig. Az alkalmazkodás a törzsfejlõdés része volt, bizo-nyos harmóniában a lehetõségekkel (Persze az átlag életkorrais hatott a lakott tér egészségességének a foka).

A XX. század technológiai forradalmak által megterméke-nyített építészete azonban megtörte e harmóniát. Büszke volta hagyományos építészet korlátainak feloldására: a megvilágítás,a szigetelés, a légkoncidionálás testi és lelki egészséget, kom-fortérzetet, a munkavégzés hatékonyságát segítõ tudatosalkalmazására. A hallatlanul sok új anyag, szerkezet és techno-lógiai azonban magában hordozta az elbizakodottság csapdáját:használatuk – még tudományosan megalapozva is – szükség-szerûvé tette váratlan kockázati tényezõk megjelenését. Újlélektani és fiziológiai ártalmak jelentek meg a „beteg épület”szindrómában megtestesülve.

Legjelentõsebb ezek közül a belsõ terek levegõminõsé-gének romlása. Fokozza ezt a hatást a városi környezet külsõ

levegõjének a szennyezettsége is. Megjelennek a bioaerosolok,a poratkák, a dohányfüst, a légkondicionáló berendezésbentömörödõ baktériumok (légionárius betegség), a penész-gombák, az építõanyagok, oldószerek párái (pl. formaldehid).

Bármelyikük okozhat allergikus betegséget, bár a szenzi-tivitás nehezen mérhetõ. Összeadódó hatásuk különösen ve-szélyessé válhat.

Megjelent – inkább tudatossá vált – a házakba hatoló radongáz hatása, a légkondicionálás és a mesterséges világítás lélektanikárokozása, a zártságérzet, az elektromágneses hatások bizony-talansága, és a már kiküszöbölt azbesztveszély.

Az összhatás a fõleg légzésszervi betegségeken kívül letar-giában, fáradtságérzetben, koncentrációcsökkenésben, néhaagresszivításban nyilvánulhat meg. A nemzetközi szakmaiközösség az utolsó két évtizedben határozott, interdiszciplinárismegközelítésû választ kísérel meg adni a beteg épület szind-rómára. Rendszeresen megtartják a „Healthy Building” (egész-séges épület) és az „Indoor Air” (belsõ levegõ) nemzetközikonferenciákat. Követhetõk így az egyes jelenségekre reagálómegelõzõ és utólagos gyógyító beavatkozások.

A megoldások – mind új épületek tervezésénél, mind felújí-tásoknál, korszerûsítéseknél – rendkívül komplex jellegûek.Érdemes néhány alkalmazott módszert megemlíteni. Kvantifi-kálni próbálják a nehezen mérhetõ tényezõket, a szaghatásokat,az emberi kipárolgásokat.

Audit projekteket kezdeményeznek egy-egy létesítményteljes diagnosztizálására. Tervezési tízparancsolat született abeteg épület szindróma megelõzésére. Általános elvként: érde-mes visszatérni a természetes világításhoz, szellõzéshez, anövényzet és a víz természetes kondicionáló hatásához. E terü-leteken a környezet és energiatudatos (eco-logical, biokloma-

11

tikus) építészet szerkesztési szabályai találkoznak az egészsé-gesével. Természetesen folytonosan jelennek meg az új ellent-mondások, a részletes vizsgálatot igénylõ paradoxonok. Ellent-mondás van az épület légtömörsége és a belsõ légállapotegészségessége között. Létrejön az ún. energiaparadoxon; atermészetes vagy mesterséges szellõzés csökkentésével lehethûtési energiát megtakarítani.

A korszerû biztonságtechnika, mely a lakók biztonságér-zetét adja, ellentétbe kerül a tûzbiztonsággal, a menekülõ utakszabadságával. Az e technológia által lehetõvé tett „intelligensépület” szélsõ esetben létrehozza az ûrkabin effektust; a túlzottkiszolgáltatottságot, az egyéni döntések csökkentett terét.

Nehéz megállapítani az akusztikus és más beépített szóra-koztató, jelzõ, tájékoztató berendezések által létrehozott inger-szint optimumát. Itt a diszkószindróma jelenhet meg. A látszó-lag tökéletes épített környezet – megfelelõ áron – luxusgettókathozhat (és hoz) létre, ahol a tulajdonosok elveszthetik környezetiés szociális felelõsségérzetüket.

Sajnos az épületekben élõk közérzetét nem csupán a külsõlevegõ rosszabbodó minõsége rontja. Az euro-atlanti civilizációjövõképével is baj van. Az aggasztó jelenségeket legjobbanFukuyama foglalja össze, aki a liberális demokrácia gyõzelmének1989-es eufóriájában megírta a Történelem vége c. könyvét, de7 évre rá megjelentette a Nagy szétbomlás-t.

A jelenségeket a társadalmi tõke elvesztésével azonosítja.Elvész a weberi puritanizmus, – amely a mai technikai civilizációtsegített létrehozni –, elvész a bizalom, az informális megálla-podások hálója, a család prioritása. helyükbe lép a hedonizmus,az aberrációkultusz, a gátlástalan kizsebelés elismerése s a jövõgenerációk iránti felelõtlenség. E jelenségek számos „szégyen-statisztikánkban” jelennek meg, mutatva a születésszám-csök-kenés, a korai halálozás, a család szétesése jelenségeit, nem isbeszélve az etikai és morális színvonal tudatos rombolásáról.

Fukuyama reménye a társadalmi tõke fokozatos regenerá-ciója, az ember továbbélési ösztönére alapítva. Ez azt jelenti,hogy a jövõ iránti felelõsségérzet minden szakmában meg kelljelenjen, az alkotások paradigmáját ennek kell megalapozni.

Az építész-építõ szakma is megteheti saját szerény lépé-seit. A XIX. és a XX, század technológiai önbizalma keretébenaz építészet hitt társadalomformáló erejében. A központosítottgazdaságok eltorzulása és csõdje után a pénzvezérelt társada-lomban a szakma szkeptikussá vált.

Az alkotás öröme és a felelõs alkotás viselkedés és morál-formáló hatása azonban elpusztíthatatlan. Biztos, hogy a piaciautomatizmus feletti feladatokat kell ellátni; a túlzott társadalmipolarizáció térszerkezetre hatásának csökkentését, a csoport-adaptáció (cigányság!) épített környezeti feltételeinek létreho-zását, a bankokon keresztül állampénzbõl támogatott lakásépí-tés terület és energiatakarékosságát, az agresszivítást levezetõés megelõzõ építményfunkciókat, a biztonságérzet fokozását,a szakmaetika javítását.

Reménytkeltõ, hogy a nemzetközi szakmai szervezetek isfelismerik e szükségszerûséget. Az UIA (Építészek NemzetköziSzövetsége) 2002. évi kongresszusának témája az építész sze-repe lesz a harmonikus társadalmi fejlõdésben. Az EU tudomá-nyos keretprogramjai jelentõs teret szentelnek az épített tér ésaz életminõség kapcsolatának.

A paradigmavezérelt építészet gyakran okozott csalódást.Megbénította az újító alkotókat és teret adott a középszerûségtúltengésének. Az önfenntartás és a továbbélés szükségszerû-sége azonban egy hosszú életû racionalításban, a környezet ésenergiatudatos felfogásban és az épített környezet olyan tudatosmegalkotásában jelenhet meg stílusformáló erõvel, amely segíta társadalmi tõke újrateremtésében, az építõ, alkotó tevékeny-ség társadalom és jellemformáló hatásának elismerésében.

12

Kitágított építészet

A világgazdaság s vele a pozitivista és technokrata építészetma prosperálást él meg. Minden rendben van. Az ökológiaproblémái megoldhatók. Innen nézve.

Nem katasztrófa elõtt vagyunk már. Folyamatos katasztrófá-ban létezünk. Nincs értelme a krízistünetek sorolásával valóijesztgetésnek. A materializmus korszaka véget ért. Nap mintnap új tapasztalatokkal szembesülünk. Az építészet biznisz.Egyike azoknak a csúcstechnológiáknak, amelyek hozzájárul-nak ahhoz a pusztuláshoz, ami felé tartunk. Az emberiség máregyszer elkövette azt a bûnt, ami miatt a Vízözön bekövet-kezett, Atlantisz elsüllyedt. Az építészet nem áru. Ha lemondlegmagasabbrendû feladatáról, a katasztrófa bekövetkezik.

Az épület ma egy totális metatermészetet hoz létre körü-löttünk. A ház korábban lakógép, mára ûrhajó lett. Emberekélnek és dolgoznak épületek mínusz x-edik szintjén, ahova afény és a levegõ csak gépek által jut, nem tudni, tél vagy nyárvan, nappal vagy éjszaka. Ismertté vált a „beteg ház szindróma”.A tünetek: rossz közérzet, fejfájás, álmatlanság, nyálkahártya-érzékenység, depresszió. Az okok: mesterséges környezet,elektromos erõterek, alkalmazott anyagok, vegyszerek, épület-gépészet, geopatikus hatások, térarányok, stb.

Ez a végpont. Nincs tovább. A materializmus korszaka végetért. Az építészetnek ki kell lépnie eddigi kereteibõl. Az épületetegy tágabb, környezeti-kozmikus és szociális összefüggésbekell ágyazni, melyben továbbépíti a teremtett világot, párbe-szédbe elegyedik a kövekben, a fákban, a földben, a vizekbenlakó apró lényekkel. Goethe szavaival: a mûvészetben a Termé-szet teremt tovább az ember által. A természet pusztul. A midolgunk a továbbteremtés, mert „ég és föld elmúlnak…”

Honnan lehet elindulni? Helyre kell állítani a természetikörnyezettel való viszonyunkat: a hellyel, a tájjal és a kozmikusösszefüggésekkel. Helyre kell állítanunk a szociális viszonyokat:a tömegember absztrakciója helyébe az individualitás szabadsá-gát, s az õrá épülõ közösségi tereket, településeket. Újra kellértékelnünk az alkalmazott technológiákat és anyagokat.

Arról tudok beszámolni, amit e téren többedmagammalvégeztünk. Sok itt fölvetett kérdést viszont még érinteni semtudunk. A helyreállítás ezen kísérletei földhözragadt módon,materiális eszközökkel törekednek céljuk felé. Az mondhatóel, ameddig a tiszta ráció révén eljuthattunk.

Az 1996-os Naturexpón felépítettük az Autonóm Házat. Akiállítás célja elsõsorban az volt, hogy helyreállítsuk egy épület-nek a környezettel való viszonyát, lehetõvé téve az anyagokés energiák teljes körforgásának megteremtését egy épületenbelül. Az épület röntgenképe talán ijesztõen bonyolultnak tûn-het, azonban mellé kellene képzelnünk egy másik képet, ame-lyen egy városi lakás képét látnánk, s az õt ellátó infrastrukturálislétesítményeket a kilométernyi közmûvezetékekkel hozzáköt-ve: az atomerõmûvet, a vízmûvet, a szennyvíztisztító telepet, aszeméttelepet, stb, stb. Az Autonóm Ház mindezt helyben telje-síti, s így már nem is oly bonyolult a kép.

Az Autonóm Házban kiállított berendezések és építõanya-gok alkották az alapját annak az interneten hozzáférhetõ adatbá-zisnak (a KÖRnyezetKímélõ ÉPítés Adatbázisa: KÖRKÉP),melyet a Független Ökológiai Központ (FÖK) épített fel, samely kiegészült a svájci BauBioDatabank adataival. Ezek azeszközök természettudományos iskolázottságunknak megfele-lõen mérhetõ módon állítják elénk az általunk használt anyagoktulajdonságait, életciklus-elemzések révén rögzítve környezetihatásaikat, valamint felsorakoztatják a ma hozzáférhetõ alternatív

Ertsey Attila

13

technológiákat. E vizsgálódások nem tértek – nem térhettek –ki azonban az építészet központi kérdéseire, a terek, az arányoktörvényeire, melyek anyagfeletti, de objektív törvények.

1999-ben továbbléptünk. A FÖK keretein belül létreho-zott nemzetközi munkacsoport elkészítette az AutonómKisrégió tanulmányt, mely az Autonóm Ház koncepciójáttelepülési és táji léptékre tágította. A Dörögdi Medence kistér-sége tájalakulatában és sorstörténetében egyaránt kicsibenmodellezi az egész Kárpát-medencét. A hegyek övezte, öt faluáltal alkotott vízgyûjtõmedence természetes ökológiai egységetképez. A szocialista iparosított mezõgazdaság által tönkretetttájra helyi mezõgazdászok, a Pagony iroda tájépítészei és osztrákszakemberek segítségével javaslat készült a fenntarthatótájhasználat megteremtését célozva. A mûvelésmódokra,földhasználatra, állatállományra vonatkozó jövõkép segíthelyreállítani a táj létezéséhez szükséges arányokat, melyek akörnyezeti egyensúly alapjai. E jövõkép alapján határoztuk mega táj megújuló energiapotenciálját (meglévõ megújulóenergiavagyonát), számba véve valamennyi létezõenergiafajtát, a víz, a szél, a nap, a biomassza és a földhõ forrásait.Rá kellett jönnünk, hogy a megújuló forrásokból a sajátszükségletet messze meghaladó mérték áll rendelkezésre. Arrais rá kellett jönnünk, hogy ez az ország egészére is igaz.(Tudnunk kell, hogy az ország energiaszükségletének 70%-átimportálja, s ez az arány rövidesen a 90%-ra emelkedik,miközben a megújuló energiaforrások tengerén úszunk.) Azelemzések révén felállított energiamodellekbõl, valamint avízgazdálkodási és szennyvízkezelési koncepcióból egyfenntartható tájhasználatba ágyazott infrastrukturális modelltdolgoztunk ki. Ez a falvak számára biztosítja a teljes autonómiát,a külvilággal szembeni függõséget partneri viszonyra váltómûködést. S ami a falvak tekintetében igaz, az az egész országrais, az Autonóm Ország nem utópia.

Az Autonóm Kisrégió gondolatában felrajzolódik a harmadikévezred magyar falvának modellje. Az autonóm falu háromlegfontosabb alappillére az önigazgatás, a decentralizálttechnológiák és az ökológiai egyensúly.

A tanulmány készítésének módszerében szerepet játszottaz „Ökológiai Lábnyom” (Wackernagel-Rees: Our EcologicalFootprint) vizsgálati módszer. Az ökológiai lábnyom azt a terü-letet jelenti, amely elegendõ arra, hogy pl. egy ember létezésé-hez szükséges javakat meg lehessen termelni rajta, illetve azilletõ létezése következtében fellépõ környezeti hatásokat eltudja viselni. A lábnyom egyénenként számítható és összevet-hetõ a véges Földgolyóból személy szerint reá jutó, a fenti célraalkalmas földfelület nagyságával. E számítás absztraktnak látszik,azonban mélyebb tartalmat rejt: a tájjal összefüggésben létezünk,ezért erre a viszonyra kell figyelnünk. E figyelem nélkül rejtvemarad az az összefüggés, hogy a város nem tud létezni a környe-zõ táj nélkül és felelõsségünk az egyes épületet tekintve is errea tágabb ívre kell kiterjedjen. Erre építve következõ, elõkészület-ben lévõ projektünk az autonómia gondolatát a legsûrûbb,patológiás városi közegben kísérli meg végigvezetni: egybelvárosi szlömben, illetve egy panelházban.

Újak-e e gondolatok, vagy éppenséggel nem, csak süke-tek voltunk rájuk?

Mindezen gondolatot a modern építészet úttörõje, FrankLloyd Wright már fölvetette. Wright, aki a „természetes ház”,illetve az „organikus építészet” fogalmait megalkotta, a harmin-

cas években érzékelte a nagyváros túlnövekedését és a velejáró centralizációt. A nagyváros csak növeli a saját maga általokozott problémát, egyre nagyobb környezetterhelést okoz.Egyik válasza az Usonian House volt, mely a szabad individuumszámára tervezett lakóház volt, mely olcsón megépíthetõ, atulajdonos által karbantartható, a környezethez simuló épület.

Nézzük csak, min törte a fejét ezalatt Európában Le Cor-busier? Corbu és a Bauhaus szociális érzékenysége a tömeg-emberért hevült. Modern víziójában az ötmillió lakosú várostlátjuk, 40 m2-es alapegységekbõl álló lakáscellákkal, autópályákáltal összekötött zónákkal. Ez a vízió valósult meg és épülmindmáig. Gyár-logisztika-lakótelep vagy irodaház-logisztika-lakópark, egyremegy.

Wright figyelmeztetett: ezt a nagyvárost nem terveztükmeg. Megkísérelte helyreállítani az urbanizált ember és a földközti, már elvesztett kapcsolatot. Saját felismerése egybecsengnagy kortársa, Henry Ford szavaival: az embereket az iparosításkényszerítette a városokba, ma a technológiai fejlõdés lehetõvéteszi, hogy decentralizáltan, hálózatban termeljünk, s így akörnyezeti terhelés eloszlik.

A 30-as években jelentkezett „Broadacre City” koncep-ciójával. Amerikát decentralizált települések hálózatakéntgondolta el, melynek egysége ez a cca. 5000 fõs város. Anégyzethálós raszterre épülõ település közepén helyezked-nek el az egyenként cca. 4000 m 2-es lakótelkek. Ezeket övezikgyalogos és kerékpáros távolságokban a közigazgatás, aszolgáltatások, az oktatás, kereskedelem, és a termeléslétesítményei. A mezõgazdaság és az ipar helyben termel és azországos hálózattal áll kapcsolatban. A szabad individuumra építõtelepülés arányait Wright az amerikai lelkületre, vagyis annakméltóságára alapozta, mely sok tekintetben rokon a szabadságotés távlatokat kedvelõ magyar lelkülettel és a tanyákkal.

Ez az Amerika, ez a vízió nem valósult meg. Ami megva-lósult és most az óceán túlfelérõl ide átjõve megvalósulnitörekszik, attól Amerika is szenved.

Ami jön felénk, az nem Amerika. Amitõl ma szenvedünk,azok elfuserált európai gondolatok és mulasztásaink sajátoskeveréke.

A katasztrófa felismerésében és helyreállítási törekvése-inkben mindeddig a tiszta ráció útján is eljuthatunk. Ha elvesznilátszik az ismerethalmaz mérhetetlensége alatt a tájékozódóképességünk, vajon mire támaszkodhatunk? A ráció mellettérzéseink is támadnak. Ha egy jó házba lépünk, érezzük, hogyigen, itt jó lenni. Ha nem tudunk aludni egy házban, akkorérezzük, hogy valami nem stimmel. Mi ez a képesség?

A természettudomány öt érzékszervrõl beszél. Egyesekemlegetnek egy hatodik érzéket is. A szellemtudomány tizenkétérzékrõl beszél. Ezek közt vannak alvó érzékszervek, melyeketvalamennyien fel tudunk ébreszteni. Hogy elkerüljem azezotérizmus csapdáját, mirõl is van szó?

Hegyalján él imádságos lelkû, idõs falusi rokonom. Apácavolt, majd a rend feloszlatása után férjhez ment, s zongora-tanárnõként élte dolgos életét. Amikor egyszer belépett Ma-kovecz Imre sárospataki gimnáziumába, gyermekien tisztalelkébõl önkéntelenül szakadt fel a kiáltás: mintha erdõbenjárnék!

Távol van tõlünk ez a képesség és mégis közel. Ha intel-lektusunk nem térítene el, vajon fel tudnánk-e ismerni etapasztalásainkat? Ki tudjuk-e tágítani eddig az építészetet?

14

Mesterséges terek természetes élete

Nem az elsõ – s ahogy magamat ismerem – nem is az utolsóesetem ez a mai – amikoris kedves és általam nagyra becsültemberek felkérésére úgy vállalok el elõadást, hogy szinte elõretudom önnön idõ-korlátjaimat a tisztességes, elvárható felkészü-lésre. S saját magam rossz szokásait ismétlem akkor is, amikor –nem egészen átgondoltan – olyan címet mondok be telefononszólásomhoz, amely frappánsnak tûnik ugyan – ám mögé hosszúgondolatsorok kellene felsorakozzanak igazságai elfogadható-sága érdekében. Elõre elnézést kérek hát minden jelenlévõtõl– különösen pedig házigazdánktól – ha elõadásom címe, azaz aMesterséges terek természetes élete csupán egy rendezetlengondolathalmaz keretezését szolgálja.

Pár hete egy meglehetõsen rangos ingatlanfejlesztési-épí-tészeti díj átvételére Oslóba kellett utaznom, mindössze kétnapra. Norvégia fõvárosában sohasem voltam még, skandinávterületen is csak Finnországban, Helsinkiben – évtizedekkelezelõtt. Az effajta, egyre amerikaibb habitusú konferenciák ésceremóniák alig adnak valami idõt arra, hogy az ember újkörnyezetét megismerje, megeméssze, s ha órákban számolomilyetén hasznú oslói tartózkodásomat, a 3-4 óra is alig jön ki avárossal kötendõ pillanat-barátságra.

Gyönyörû idõ volt, éles, késõtavaszi fényekkel, szinte meg-foghatóan testes, de ártatlan felhõkkel a valószínûtlenül kékégen, a természet inkább áprilisi, mint május végi kibomlásával.

Elsõ utunk a kikötõi negyedhez vezetett, amelynek egyikoldalát a régi vár, a másikat pedig egy néhány év alatt benépesí-tett, új, partmenti városrész foglalja el. A tengerpartra rálépõ,arra kitekintõ újmódi házak majdnem kusza egyvelege, a maiépítészet stílus-káoszától sem mentes épületek egymásba

fonódó, egymásra lépõ – s messze nem túlszabályozott térrend-szere, a passzázsok, átriumok, átjárók, teraszok, lépcsõk szöve-vénye, a legfelsõ emeletek igen izgalmas, Nap felé, fény feléforduló üvegkristály-rendszere, a házakat összekötõ, mérnökilétesítménynek sem utolsó hidak izgalmas attrakciói alatt-mellettolyan nyüzsgõ, eleven, városi élet telepedett meg, amilyet mégmediterrán utazásaim során is keveset láthattam.

Nem volt még vége a munkaidõnek, ám a sétányokon aligtudtuk átküzdeni magunkat a sodró-szorító embertömegen át,s a kis városrész napos oldalán, történetesen inkább egy, a parttólnémiképp elforduló, nagy belsõ térhalmazban az éttermek,kocsmák, kávéházak, pubok teraszain egy talpalatnyi hely semvolt. Fényképeimet utólag nézve szinte komikusnak tûnik azaz ember-tömörülés, amely ezekre a helyekre rátelepedett.

Oly sokszor és (egyre többen) vádolják az ún. „up to date”mai építészetet azzal, hogy technicista karakterével, a gépekimádatát és utánzásait mutató allûrjeivel, acél-üveg-kábel trükk-jeivel egy olyan embertelen jövõ irányába fordult, olyan öncélúformákban gondolkodik, olyan természetellenes habitust kép-visel, amely az építészek torz képzeletét és globalizált tervezési-építési piac diktatúráját vetíti rá az egyre inkább városokbanélô emberiségre. Az etalonok válságáról beszélünk általában –kultúrában, életformában, viselkedés- és mozgásformákban,munkaformákban, családformákban s a mindezeket keretezõ,tereibe befogadó építészetben – és joggal. A motorizáció ésújabban az információs technikák totális térnyerésével kezd(remélhetõen csak torz átmenetiségében) egy matériájúvá válnia világ s olyan globális manipulációk tárgyaivá váltunk, amelymanipulációkról néhány éve még csupán a legjobb sciencefiction regényekben, Asimovnál és Bradburynál olvastunk. S alegtermészetesebb, hogy ez a válság felgyorsult tempójával

Finta József

15

pár évtizede, ám valójában majd másfélszáz éve formálja, ala-kítja, deformálja, manipulálja az építészetet is. Stiláris értelembenez a szakma, ez a tevékenység, ez a mesterség (jeles pillanatai-ban ez a mûvészet) a napi divat kategóriájába taszíttatott – s avilág nagy építészeti divatházai teremtik meg évente azokat amintákat, amelyek szerint majd minden náció tervez és épít.

És mégis – tudván, hogy e kijelentésemmel nagy vitát ka-varhatok itt és máshol is, – tagadom, hogy az építészet lényegea stílus, tagadom, hogy a végtermék (tudatosan mondom ilyenvulgárisan) azaz a ház, a tér, az Isten szerepre vágyó ember általteremtett „mesterséges környezet” primer lényege az a formalenne, amelybõl életünk kerete létrejön. Sokkal inkább hiszemazt, hogy abból az építészetbõl lehet maradandó és hasznos, azüti rá a nemesség, az érték védjegyét, ha létrejöttével új, értelmesés eleven életet indukál, gerjeszt, teremt adott környezetében.

Nem a funkcionalizmus avult mérnöki kalkulációról beszé-lek, nem a jövendõ emberi életek kereteit logarléccel kitolható,vagy újabban számítógéppel programozható spekulációra gon-dolok, sokkal inkább egy olyan tervezõi (de kiterjesztve nem-zeti-társadalmi) empátiára, amely érzelmi alapon találja el azt aléptéket, a tér ama sûrûsödési-ritkulási hullámzásait, a térstruk-túrák élet-befogadó képességét, amely által mindaz, amit építé-szetként mûvelünk, belakható, beélhetõ, örömet okozó lehet.

Osló említett városrészében igencsak megjelennek a jelen-kor építészeti trükkjei, az 5-8 emeletes üvegezett akváriumterekklimatizált transzparens buborékjai, a rozsdamentes acél korlátokfeszített kábel-húrjai és podesztjei (érdekes módon igen sokfaburkolattal házasítva), a már említett felsõ emeletek csupaüveg télikertjei, olyan konzolos tartók, amelyektõl mindenmagyar szerkezettervezõ szélütést kapna.

És egyáltalán nem állítom, hogy mindez perelhetetlenüljó, hogy külön-külön értékelhetõ formáival stabilan megállnaegy kritikus ítész bírálata elõtt; különösen azért nem, mert jó-magam még nem találkoztam olyan mûkritikussal, akit ne csu-pán a ház formái érdekeltek volna (kalibrálható, összehasonlít-ható, elemezhetõ módon) hanem pl. az az életminôség is, amelyaz általa mérendõ értékû objektumba belekerült.

Hogy érthetõbb legyek, magyar példákat is említek azelõbb elmondottakhoz, s egészen más-más építészetet, másstílus-iskolákat képviselõ városi együtteseket.

A 60-as évek közepe táján három olyan vidéki városunkközpontja épült fel és újult meg, amely építõiparunk legszegé-nyebb és legdiktáltabb periódusában is képes volt erre az olyfontos „életformálásra” – Salgótarján, Szekszárd és Kecskemétfõtereire és azok környezetére gondolok.

Tarján a kései klasszikus modern Le Corbusier által jelöltútját keverte az akkor uralkodó ún. új brutalizmus elemeivel, snémi „északi”, Alvar Aaltós „beütéssel”. Szekszárd a 60-as évekanglikán téglaépítészetét telepítette a Dunántúlra. Kecskemétegy érzelmesebb „magyar út” keresésével társított kiváló mû-emléki rehabilitációkat.

És mégis, e három szerencsétlenül szegényen, gyarlóan ésolcsón megvalósított térstruktúra igen eltérõ formajegyei mellett(és azoktól függetlenül) eleven városi életet, mintaértékû közös-ségi együvé tartozást volt képes – majdnem képletszerûen –megteremteni.

Nincsenek persze illúzióim a tekintetben, hogy a jelenkorés a jövõ építészetét formáló-manipuláló erõk milyen mérték-ben fognak törekedni egy életképes építészet megteremtésére.

A hagyományos városi struktúrákat szétdúló motorizációegyik ellenszereként kitalált hatalmas mesterséges terek, a nagypasszázsok, lenyûgözõ vegetációjú átriumok, a nemzetköziszórakoztató ipar megannyi megatemploma, az egyelõre csupántervekben közölt, de technikai értelemben már reálisan megva-lósítható hibrid-terek, Gehry és mások dekonstruktivista csoda-barlangjai, az okos Foster mérnök álmai és Zaha Hadid „bélcsava-rodásai” – nos ezek mind-mind zseniális, vagy zseniálisnak kikiál-tott óriási üzletek – és nem más indíttatású persze – urbanisztikai,városkép és tér-struktúra formáló pozitívumai mellett (és ellené-re) az általam, általunk tervezett Westend sem.

Nem hiszek egy olyan jövõben, amely a totális motorizáció,a globális környezetszennyezés kivédéseként a városi közösségiéleteket mesterséges üvegburkok alá kényszeríti, azok ellenéresem, hogy ezek a mérnöki csodák valóban lenyûgözõ technikaiés formai attrakciók.

Ám abban sem hiszek, hogy mindezen mozgásokkal szem-ben bárminemû mesterséges és teoretikus stiláris ellenszegülés-nek értelme lenne. Az emberiség, és azon belül az építészekvonzódása a kor által kínált legmagasabb technikai lehetõségekiránt olyan õsi, mint maga az építészet, azaz az építõ ember.

S nem hiszek az olyan oktalan, terméketlen túlszabályo-zásban sem, amelybe Budapest mai vezetése kezdett – egyévszázados városkép defenzív – konzervatív védelmében. Atelepülések olyan organikus lények, amelyek nem tûrik el atúlhajszolt, „hivatalnok-szemléletû” kordában tartást.

Az értékvédelem és az élet igényeinek (nem az „üzlet”igényeinek) szembefordítása az elõbbi kárára fog válni!

Stílusról beszélünk, technikáról, motorizációról, globalizá-cióról, gazdasági érdekekrõl, s valójában elfelejtjük, hogy mind-ezek felett a teremtésrôl, a teremtés folytatásáról van szó. Énnem hiszek a természetes és mesterséges terek kategorikusszétválasztásában, csak az egyetemes térben, amelynek egyesrészei külön-külön eltérõ feladatot kapnak.

Teremtett – mondjuk így – isteni térnek láttam – éreztemnemrég Prága élettõl duzzadó felújított belvárosát, a bennehömpölygõ nép éjfél utáni örömét, teremtett térnek éreztemaz elõadásomban citált oslói partot, s ilyennek kezdem látni aVáci utca csarnok felõli végét, az életre kelt Ráday utcát – egé-szen függetlenül attól, hogy a keretezõ házak milyen építészetistílus képviselõi.

Mert persze minden mindennel összefügg. Amikor a stiláris(csak stiláris) megközelítés ellen szólok, nem tagadom, messzenem perelem azt az evidenciát sem, hogy az építészeti minô-ség maga is élet-indulákó erô.

A jó építész és a jó építészet mindenkor fel volt s talán mégma is fel van vértezve, meg van áldva azzal a tehetséggel – demondhatjuk úgy is, azzal a „rafinériával” – azzal a tudással, éshatalommal, amelynek segítségével mozgásokat képes elindíta-ni és gátolni, érzelmeket tud gerjeszteni (akár pozitív, akár nega-tív értelemben), álmokat tud szövetni, áhítatot, hatalomvágyat,szeretetet és alázatot tud sugallni. A stílusépítészetek pár ezerévét visszaidézve; óriási ez a hatalom, ez az eszköztár! A Char-tres-i katedrális ablakaiból besugárzó kék fények, a Capitoliumtér nyugalmat árasztó arányai, a velencei San Marco kupoláinakarany fényei a húsvét szombati esti misén, és Richard Meiervárosi közösségi házának kusza rámpái, tér-átlátásai az ulmikatedrális tövében-, nos, ezek mind-mind építészeti trükkök-,élet-ébresztõ gyönyörû trükkök!

16

Siena, Firenze fõterének élete egy matériát képez azzal azépített „rámával”, amely keretezi. És ilyen keret Prága, Osló, s amaga szegénységében Salgótarján, Szekszárd, Kecskemétcentruma; a Ráday, vagy a Váci utca hangulata, léptéke, cizel-láltsága, formagazdagsága.

Saját törekvéseim, hogy az általam tervezett házak mozgá-sokkal, „létezésekkel”, történésekkel telítõdjenek, igen sokszorfiaskót vallottak, de néhanapján eredményre is vezettek.

Tudom, hogy a Westend milyen üzleti érdekeket szolgál, shogy az az életforma, amelyet képvisel, amelyet befogad fino-man szólva „nem nemzeti eredetû”.

S mégis mosolyra késztetnek azok a kritikusi fanyalgások,netán elhallgatások, amelyek itthon ezt a házmonstrumot érik.Az a 150-200 ezer ember, aki az általam-általunk formált tereibennaponta megfordul, másként szavaz, s másként szavaznak azokaz öregek, gyerekek, kismamák is, akik az egykoron iszonyato-san elhanyagolt vasúti területek felett szélesedõ tetõkertekensétálva, Budapesten másutt alig fellelhetõ csendben és védett -ségben a napfényt élvezik. Ez az az élet, amely engem érdekel– ezért lettem építész.

S befejezésül még valamit: fanyalgás fogadja, nyálazza bemanapság azt a millenniumi városrészt, amely egy remélt

közeljövõben a Petõfi-híd és a Lágymányosi-híd közötti pestipartszakaszon fog épülni; a szerencsétlen sorsú Nemzeti Színházkörnyezetében. A színház tényleg rossz épület (vagy annál istöbb); ez már beton állapotában is látszik. S nehezenértékelhetõk, követhetõk, értelmezhetõk születésénekkörülményei is.

Ám, ha mellé-mögé megépül a Modern Mûvészetek Múze-uma, a Hagyományok Háza – talán a Nemzeti Filharmónia vég-leges otthona – egy regionális jelentõségû és szerepû kiállításiépület, Kongresszusi Központ, szállodák, s hosszú még az el-képzelt funkciók sora; s mindezen együttes – nagy teraszaival,platóival, parti promenádjaival, hajókikötõivel ránéz majd a világegyik legszebb látványára – a dunai hidak, a Gellérthegy, a Vár,a budai hegyek fantasztikus díszletére, kit érdekel már akkor aNemzeti anakronisztikus lombfûrészmunka-homlokzata.

Akik ma ki akarják rekeszteni a társadalomból azokat, akike városrész munkájában részt vesznek; nos, azok vagy nagyonistudják, hogy itt valami újfajta élet, új közösségteremtô érték vanszületõben, s ezért utálják, vagy korlátoltságukban, politikaivakságukban már nem is hallottak életrôl, közösségrôl, stílusokfeletti minôségrôl. Sajnálom õket.

Hát ennyit a mesterséges terek természetes életérõl.

17

Láthatatlan építészet

Az építészet a köztudatban fogalmilag azonosul a látvánnyal,az épületek arculatával. Az értékítélet is erre a nézõpontra tá-maszkodva formálódik a társadalmakban. Mindenki a magaízlése szerint rangsorolja az építményeket, holott az ízlés igentág határok között változik kor, földrajzi hely, civilizációs szint,az egyén mûveltsége, esztétikai felkészültsége szerint. Nem isaz értékelés nagy szórása a baj, hanem az, hogy az épületminõsítése a látványon alapszik, holott valóságos értékét nema látvány, hanem mindazon fizikai, biológiai tulajdonságai hatá-rozzák meg, amelyek jobbára nem láthatók. Az épület nagy-értékû használati tárgy, ami – mint valaha a barlang vagy kunyhó– elsõsorban a védelmet hivatott szolgálni. Történelmileg csakhosszú idõ elteltével vált a díszítés tárgyává. Az alapvetõ célazóta sem változott. Az épületnek ma is elsõsorban a védelmet,az idõjárás, és az élõ szervezetre, a környezetre káros hatásokelleni védelmet kell szolgálnia. Sajnos az értékelés torzul, amikora minõsítést a formai jegyek, az architektúra határozza meg.Ennek többek között az az oka, hogy az „ítészek” semmit nemtudnak az egészséget, környezetet súlyosan károsító hatásokról,amelyek az életminõséget befolyásolják. Ez az életminõségélettartamot jelent. A káros beltéri hatások közül egyik semoka a közvetlen halálnak, de egymásra halmozódva immunrend-szerünket terhelik és ezért csökkentik védekezõ képességün-ket. Nem lehet kellõen hangsúlyozni, hogy a civilizált emberek– nemzetközi adatok szerint – életük 80-90 %-át épületen belültöltik. Ennek tükrében már közel sem lehet közömbös az épületminõsége biofiziológia szempontból. Célszerû áttekinteni hogyaz építészeti tevékenységnek mi a legfõbb célkitûzése világ-szerte, s ezzel szemben mi lenne az elsõdleges feladata.

Az ábrából leolvasható, hogy két célkitûzés alakult ki:egyik a látvány, a másik az életvédelem, környezetvédelem. Akét tevékenységi kör nem zárja ki egymást, mégis a látványépí-tészet az uralkodó. Keletkezésének történelmi társadalmi segyéb, az egyén képességében rejlõ oka van, amire itt nemtérhetünk ki. A jelen ismertetõ a bioépítészetrõl kíván szólni.

Az ökologikus építészet csupán összefoglaló neve mind-azon irányzatoknak, amelyek az épületek valós használatiértékét kívánják megjavítani. Ezeknek a tevékenységekneknincs, vagy alig van látható nyomuk, amit a laikus szemlélõfelfedezhetne, de annál nagyobb kihatásuk van életünkre.Elöljáróban végül megjegyezzük, hogy az építészetnek elsõsor-ban ökologikusnak, embercentrikusnak kellene lennie a hom-lokzatcentrikusság helyett.

A bioépítészet, vagy más néven épületbiológia új fogalom,csak úgy mint az ökologikus építészet, amely kül- és beltérikörnyezeti káros hatások felfedezése hozott létre az utóbbiévtizedekben. A bioépítészet tevékenységi köre jól lehatárol-

Kuba Gellért

18

ható. Mindazon hatásokkal foglalkozik, melyek az öt érzék-szervünkkel nem érzékelhetõ, de amelyekre szervezetünkreagál. A veszély éppen abban rejlik, hogy nem vesszük észrea szervezetünket, immunrendszerünket terhelõ behatásokat.Az épületbiológia feladata, hogy kiküszöbölje az egészségünkreártalmas hatásokat. Épületbiológiai szempontból most csak alegfontosabb beltéri hatásokat tekintjük át. Az összefoglaló ábracímszavakban ad áttekintés a leggyakoribb beltéri hatásokról.Mindegyik részletes tárgyalására ezen a helyen nincs mód, ezérta felsorolásokból csak néhányat kiragadva teszünk említést akövetkezményekrõl, vagy a forrásról.

A beltéri sugárzások csoportjába tartozik a kozmikus, aradioaktív, a geopatikus (talaj), a mágneses, a mikrohullámú, anapfény és a mesterséges fény sugárzás. A kozmikus sugárzásépítészetileg alig kezelhetõ. A sokemeletes épületekben azalsóbb szinteken nagyságrendileg csökken az intenzitása. Atengerszinti intenzitás 1,5 km-enként megkétszerezõdik . Ha atetõn, pl. tengerszinten 31 nGy/h (nanoGray/óra) egy 12 eme-letes épületben, akkor a földszinten csak 8,6 nGy/h. Évmilliókóta együtt élünk vele. Újabb kutatások felvetik a gyanút, hogyhiánya kedvezõtlen. A radioaktív sugárzás másik fõ forrása azépítõanyagok természetes bomlása. A falaknak, a földkéregnekés a kozmikus sugárzásnak eredõje az épületekben mintegy30 %-al magasabb. Ezer hazai lakóépületben végzett felmérésszámtani középértéke 127 nGy/h. A geopatikus, a talajból szár-mazó sugárzás nagy eltéréseket mutat, intenzitása helyenkéntjelentõsen sûrûsödik. Építkezés elõtt célszerû felméretni a hely-színt, de ezen a területen sok a visszaélés. A mágneses sugárzásépületen belül az elektromos vezetékekbõl és berendezésekbõlszármazik. A körülvevõ anyagok is többé-kevésbé mágnesesek.Az 50 Hz-es erõterek hatnak a sejtekre, de egyelõre nincs bizo-nyíték az egészség károsodásra, bár statisztikailag bizonyított,hogy a nagyfeszültségû távvezetékek környékén magasabb agyermekkori leukémiás megbetegedések száma. Az épületenbelüli mágneses erõterek csökkentésére sok helyen egyenára-mot használnak. A mikrohullámú sugárzás az épületen belüliberendezésekbõl származik. Ennek a sugárzásnak az energiájakevés ahhoz, hogy széttörjön egy molekulát, de minthogy aszövetek vize elnyeli, felmelegedést okoz.

A napfény a legfontosabb sugárzás az ember életében. Azelmúlt évmilliók alatt a szerves élet fejlõdése a napfény hatásárament végbe. Szervezetünk „megszokta” ennek a sugárzásnakhullámhossz szerinti megoszlását, a spektrumát. Csak az utolsószáz évben vált lehetõvé, hogy zárt, mesterségesen megvilágí-tott terekbe vonuljunk. Ennek súlyos ára van. A természetesfény spektruma szabályozza életfontosságú hormonjaink terme-lését, az adrenalint, és a kortizont. A harmadik fényfüggõ hormona melatonin. Az elsõ kettõ a fizikai, szellemi, nemi aktivitásunkatszabályozza. Napfény hatására növekszik mennyiségük a vér-ben. Napfényes idõszakokban aktívak, jókedvûek, borús hóna-pokban lehangoltak vagyunk. Nyelvünk évszázados megfigye-lésre támaszkodva fejezi ki derûs-borús hangulatunkat. Tudomá-nyos tény, hogy a szemen át belépõ fény egy hányadát szerve-zetünk a hormontermelésre használja fel. A mesterséges fényspektruma jelentõsen eltér a napfényétõl. Minél nagyobb aspektrális eltérés, annál zavartabbá válik a hormontermelés. Afényáram szerepét felismerte a tudomány, és létrejött a fénnyelgyógyítás, a fototerápia. Csak az építészet nem akar tudni atermészetes fény életminõséget befolyásoló szerepérõl. Meg-felelõ elõírások hiányában készülnek a szükséges és lehetségestermészetes megvilágítás mértékét meg sem közelítõ, alulterve-zett megvilágítású épületek. Az egészségügyi következménye-ket azzal is súlyosbítják, hogy a természetes fényspektrumoteltorzító, színes, csillogó, úgynevezett naphõvédõ üvegekethasználnak, melyek a naphõvédelmet – amiért a költségesdöntés hozták – valójában nem képesek ellátni. Hazánkbanvégezték el az a nemzetközileg is jelentõs érdeklôdést keltôtudományos kísérletet, amellyel bizonyítottá vált a napfénybefolyása az emberi életre. Az emberi érést befolyásoló ténye-zõket kutatták. Közhely, hogy délen korábban érnek az embe-rek, de az okokat nem ismertük. Ismert, hogy a civilizációs,szint, élelmezési, öltözködési szokások, városi-falusi élet, azidõjárási viszonyok stb. mind befolyásoló tényezõk. Mindenlehetséges tényezõt számba vettek. Az érés pontosmeghatározásánál a nemi érést tekintették irányadónak, még-pedig a lányok elsõ mensesét. Az eredmények értékelésénélegyik tényezõnél sem találtak jellemzõ egyezést, kivéve naposórák számát. Itt 99%-os egyezésre bukkantak, nevezetesenSzentesen, ahol 300 órával hosszabb volt a napfénytartam, ott0,7 évvel korábban értek a lányok, mint Szombathelyen! Szám-talan tudományos tény támasztja alá a fény fotobiológiai befo-lyását az emberi szervezetre, aminek ismertetésére itt nincsenlehetõség. Tudni kell azonban, hogy kedvezõtlen spektrumúmegvilágítással beteges állapot hozható létre, pl az adrenalinszint kóros állapotig is fokozható, ha túl sok a fehér fény. Ezértkedvezõtlen a mesterséges fény, amelynek hullámhossz sze-rinti megoszlása távol esik a természetes fényétõl. Ennek követ-kezménye, hogy a mesterséges fény gyakran okozhat kimerült-ségérzést, fejfájást, ingerlékenységet, agresszivitást, a reakcióidõnövekedését. Ezért szükséges a munka és lakótereket atermészetes külsõ állapotot legjobban megközelítõ természetesmegvilágításúra tervezni a szokásos jelenlegi gyakorlat helyett,ahol az ablakméret csupán építészi formai, architekturálismegfontolás! Megfigyelhetõ, hogy az épületek döntõ többsé-gében nyári verõfényes idõben is kell a mesterség megvilágítás!

A harmadik fényfüggõ hormon a melatonin, amely sötét-ben termelõdik és éjjel éri el a legnagyobb mennyiséget vérünk-ben, szemben az aktivitás-hormonokkal, amelyek kora délutáni

19

órákban. a legnagyobb fényáram idején dúsulnak fel a legjobban.A melatonin a depressziós állapotot befolyásolja. Újabban ezértbizonyos depressziót fotobiológiailag képesek gyógyítanakfényterápiával. A lámpafénnyel meghosszabbított életünkbena melatonintermelés csökken. Ennek következményekéntkeletkezett az a tudományos tézis, hogy a daganatos megbete-gedések gyakoriságát a melotoninhiány fokozza.

A hang a 20.000 Hz-nél nagyobb rezgésszámú tartomány-ban sejtkárosodást okozhat, azonban épületen belül csak külön-leges viszonyok mellet, mesterségesen gerjesztve fordulhatelõ. Az infrahangot a 20 Hz-nél kisebb, füllel szintén nem hallhatórezgésû épület elemek hozhatnak létre pl. szél hatására. Azinfrahang kábultságot idézhet elõ. A v isszhangosság, áthallás észaj a hibás szerkezeti, anyaghasználati tervezés következmé-nye. Pszichésen negatív tényezõk. A zajhatás mechanizmusátkiderítették: a vizelettel elveszítjük a szervezetünk B vitamintartalmát.

A levegõ gázainak elektromosan töltött részecskéi hozzáklétre az ionizációt. A pozitív töltésû nitrogénionoknak és anegatív töltésû ózonionoknak eltérõ a hatásuk. A pozitív ionokhátrányos élettani hatásokat keltenek. Figyelemcsökkenés,vérnyomásnövekedés, fáradékonyság, álmosság, kimerültség,lassú reakciók, pszichés feszültség kíséri a jelenséget. Hatásme-chanizmusa még nem ismert. Pozitívan ionizálja a levegõt alégkondicionálás, a mûanyag szõnyeg, a dohányfüst, a szárazlevegõ és a szellõzetlenség. Mindmegannyi, építészetileg meg-oldandó feladat. Ezzel szemben a negatívan ionizált levegõnekélettanilag serkentô hatása van. Csökkenti a vérnyomást, pozitívpszichés hangulatot kelt, javítja a figyelemösszpontosítást,élénkíti a reakciókat. Iskolákban végzett kísérletekkel igazolták,hogy csukott ablakok mellet, tehát szellõztetés nélkül akár egyóra alatt is a kiadott szövegben az e-betûk idõegységenkéntikijelölésében elõforduló hibák rohamos mértékû növekedésemutatta a figyelem lanyhulását, míg a kontrollcsoportokban,ahol nyitott ablakok mellet dolgoztak a tanulók, ez a tünetfeltûnõen kisebb mértékû volt.

Az épületek beltéri légállapota a másik igen széles témaköra természetes fény mellett, amelynek gyakran elõforduló súlyoskihatásai vannak az életminõségre. Ismételni kell, hogy életünk80-90 %-át zárt terekben töltjük! Lényegében e két témakörbentapasztalt hiányosságok és negatív tünetek alapozták meg aBeteg Épületek Tünetei ( Sick Building Syndrome) fogalmát.Szervezetünk egészséges mûködésének feltétele a sejtek oxi-génellátottságának mértéke. A levegõ oxigéntartalma 21 %,ezenfelül 78 % nitrogént és 1 % egyéb gázt tartalmaz. Kilélegzésután a levegõben már csak 16 % oxigén van, a széndioxidmennyisége a kilégzett levegõben 3-5%-al nõ és a vízgõz ismegjelenik. A 0,1 % széndioxidtartalmú levegõt már elhasz-náltnak, az 1 % tartalmút kimondottan elhasználtnak érezzük, a10 %-os már életveszélyes. Számítások és mérések alapjántudományosan kimunkálták, hogy az embernek nyugalmiállapotban 32 m3 friss levegõre van szüksége óránként. Az ilyenmértékben levegôztetett épületekben azonban igen nagy voltaz elégedetlenség. Ugyanis kiderült, hogy a levegõ minõségé-nek a romlását nemcsak az ember által elhasznál oxigén és akibocsátott széndioxid valamint a vízgõz rontja, hanem az épületanyagainak és berendezéseinek kibocsátása (emissziója) is.Hazánkban az elõírás a minimális ellátottságot illetõen 25 m3/h/fõ, 50 m3/h/fõ az ajánlott, Amerikában 80 m 3H/fõ az elõírás.

Ennek alapján mindenki megvizsgálhatja, hogy szobájában egyéjjelen át hányszor kellene felkelnie és kiszellõztetnie szobáját,hogy kellõ oxigénellátottsághoz jusson. Azt is megvizsgálhatja,hogy vajon az építész gondoskodott e a folyamatos levegõellá-tásról. Hosszú a sora a tünetegyüttesnek amit az elõnytelenlégállapot kiválthat, de példaként néhányat felsorolunk: irritálószúró, csípõ érzés, rekedtség hangelváltozás, bõrszárazság, visz-ketõ érzés, szellemi kimerültség, álmosság, letargia, emlékezet-romlás, fejfájás, szédülés, hányinger stb, stb.

A levegõ elhasználtsága mellett súlyosan befolyásolja abeltéri levegõ állapotát a beltéri anyagok és berendezésekemissziója, a toxikus gázok, pl. a nyílt gázláng használata. Agáztûzhelyeket már régen be kellett volna tiltani! A páraelszívócsak porhintés ebben a tekintetben. Az ökologikus építészetnem ismeri a gáztûzhelyet! Az égéstermékeket nem lehet mara-déktalanul eltávolítani. A keletkezõ szénmonoxid többszörösenjobban kötõdik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén. Követ-kezésképen a vér nem oxigént, hanem szénmonoxidot szállíta sejtekhez. Ezenfelül feldúsul a nitrogén-dioxid, a radon és azegyéb égéstermékek koncentrációja. A dohányfüst vegyületein( nikotin, akrolein, nitrosó-vegyületek stb) felül fokozza a radonkoncentrációt. További légszennyezõ anyagok a porok, a víru-sok, a padlószõnyegekben tenyészõ atka allergén ürüléke, aháztartási aeroszolok, az oldószerek, ragasztók, mûanyagoklágyító anyagainak évtizedekig tartó kipárolgása, mûfák (fafor-gácslapok, farostlemez) és tapéták formaldehid-kibocsátása,az urea-formaldehid szigetelõ anyagok, padlószõnyegek, lak-kok és oldószeres festékek stb., kibocsátása, az illékony szervesanyagok mind hozzájárulnak a levegõ minõségének csökken-téséhez. A száraz levegõ, a magas hõmérséklet – pl. nyárontúlmelegedõ lakások, vagy télen túlfûtött lakások is a levegõminõségét rontják élettani szempontból. Ezért fogadható el akutatók állítása, hogy a beltéri levegõ minõsége legalább tízszerrosszabb, mint odakint.

A vegyi hatások is hozzájárulnak a beltéri állapotok romlá-sához. Ezeknek legfõbb forrásai az egyes építõanyagok, háztar-tási tisztítók, légtisztító szerek, hajlakkok, dezodorok, molyirtó,mosogató, fényesítõ szerek, rovarirtók, nõvényi permetek.Több ország kutatóintézeteinek egybehangzó nemzetközi vizs-gálati eredménye megerõsíti azt a tény, hogy a férfiak nemzõké-pessége – egységnyi spermában lévõ ondószáma – jelentõsmértékben csökkent az utóbbi évtizedekben, s ennek okakénta vegyi anyagok elterjedt használatát jelölték meg. A felháboro-dott vegyipari tábornak azt az révet hozták fel bizonyságul,hogy amikor a floridai mocsarakat moszkitóirtó szerekkelpermetezték, az alligátorok csaknem kipusztultak, mert nemzõ-képtelené váltak, a hímek gyakran hímvesszõ nélkül, vagycsökkent hímvesszõvel jöttek a világra.

A belsõ terekben a gombásodás is elsõsorban hibás építé-szeti ténykedés eredménye. A gombásodás olyan belsõ felüle-teken jelenik meg, ahol elégtelen a hõszigetelés és kondenzá -ció, páralecsapódás jöhet létre. A másik két feltétel a kellõ melegés páratartalom. Huzamos tartózkodásra szolgáló terekben ezeka feltételek könnyen teljesülnek. A magas páratartalom a kellõennem szellõzõ helyiségekben jön létre. A gombásodás elõfordulláthatatlan formában is, pl. a szerkezetekben, mosdók, szekré-nyek mögött, csõtörés maradványaként, padozatban stb. Jelen-létét a dohszag jelzi. A gombák illékony szerves anyagot, myco-toxint termelnek, amely mérgezõ, és jellegzetes szaga van. A

20

gomba károsítja az egészséget és azt az anyagot is elpusztítjaamin termelõdik. A gyermekek körében ilyen gombás lakások-ban gyakrabban keletkezik szénanátha. A gombák által kibocsá-tott spórák toxikus hatásúak és elõsegítik az asztma kifejlõdését,súlyosbodását.

Az épületbiológia témakörébe tartozik a lelki hatások vizs-gálata is. Az épületpszichológia feladata feltárni mindazon lelkitényezõket, melyek tudatunk alatt pozitívan, vagy negatívanhatnak közérzetünkre. Az épületpszichológia feladata az opti-mális beltéri környezet megteremtésének elõsegítése. Az em-ber és környezete egymásra hatását vizsgálja, mert a fizikaiépített környezet kölcsönhatásban van az épületet használóemberekkel. Az épített környezet nem csak pszichológiai hatástfejt ki, de egyúttal szociológiai és kulturális környezet is. Azalábbiakban rövid áttekintést adunk a pszichénket leginkábbbefolyásoló környezeti tényezõk csoportjából.

A tömeglakás riasztó fogalmát patkányokkal végzett, több-ször és több országban megismételt kísérletekkel bizonyították.Nagyszámú állatot zsúfoltak össze rendkívül jól ellátott környe-zetbe. Rövid idõn belül öldöklõ harc keletkezett a csoportokközött, majd a hímek impotenssé váltak és a csoportok nemszaporodtak. A taszító architektúra különösen az épületet hasz-nálókban viszolygást kelt; ha ez a megjelenés nemcsak építé-szeti tévedésen, hanem elhanyagoltságban is megnyilvánul,akkor kisebbrendûségi érzést, társadalmi degradáció képzetétkelti. A belsô térforma kifejezhet szorongást, nyomasztó érzést,tágasságot, emelkedett szellemiséget, zavart, tájékozódás zava-rát, rendetlenség érzését, káoszt stb. A belsô színezés kérdésévelkülön tudomány, a szindinamika foglalkozik. Bár a színekrekortól, nemtõl egészségi állapottól, civilizációs és kulturálisszinttõl függõen eltérõen reagálunk, mégis bizonyos színekazonos képzeteket ébresztenek mindenkiben. Például hideg-

ség, a nyugalom hatását keltik a kék és zöld színárnyalatok, azúgynevezett hideg színek (orvosi mûtõ, tenger, égbolt) és ellen-kezõleg a meleg színek a sárgák és vörösek a figyelmet ébresz-tik, a veszély, a meleg érzetét keltik (közlekedési lámpák). Asárgára festett keskeny helyiség, pl. folyosó tágabbnak, a kékrefestett szûkebbnek hat azonos szélesség mellett. A sárga trikókövérebbnek, a kék soványabbnak mutatja ugyanazt a sze-mélyt. A bíbor szín az elõkelõséget, a nemességet fejezi ki (királyi palástok). Tehát a színekkel a pszichológiai reakciók jólkormányozhatók a kívánt hatás elérésére. A bútorzat a fizikaikényelemtõl eltekintve többek között társadalmi rangot elõke-lõséget, szegénységet, büszkeséget, szégyent stb., ébreszthet.A szûk terek szorongást, feszültséget, ingerlékenységet kelte-nek. A lakás használhatósága nyugalmat, megelégedettséget,vagy ellenkezõleg elégedetlenséget, ingerlékenységet, ideges-séget, családi feszültséget stb. okoz. Az épület elhelyezéseaszerint, hogy a külvárosban, vagy az elõkelõ zöldövezetben,város peremén a gyárnegyedben, vagy a napsütötte dombolda-lon, vízparton áll, társadalmi rangot, büszkeséget, kisebbségiérzést kelt. A növényi környezet teljessége, vagy hiánya meg-elégedettséget, illetve sivárságot, kilátástalan életérzést, lelkiszegénységet stb. ébreszt. A környezeti zaj, áthallás idegessé-get, feszültséget, ingerlékenységet stb., okoz.

Az épületbiológia rövid áttekintése talán kellõen ráirányí-totta a figyelmet arra a téves ítéletre, hogy az építészet lénye-gét, az épület valós értékét nem a homlokzat arculata, nem azarchitektúra, hanem a láthatatlan építészet, azaz ökológiai érté-kei határozzák meg. Feltehetõen kevesen vállalkoznának azáltaluk ugyan szépnek ítélt épület használatára, ha megismer-nék, hogy életük folyását feltehetõen a beltéri hatások követ-keztében betegségek, szenvedések rövidítik meg. A helyesebbértékítélet megalkotása érdekében írtam a fenti sorokat.

21

Ház a sziklánál – Stuttgart, 1990

Az elmúlt évszázad ipari fejlõdése, a Föld népességének szapo-rodása, a technológiák rohamos fejlõdése magával hozta környe-zetünk gyökeres változását. A hetvenes évek olajválságai, aföld tüdejét adó õserdõk könyörtelen kipusztítása, a lassankifogyó fosszilis energia elégetése miatt a levegõ széndioxid-szennyezése, a fokozatosan fogyó ózonréteg, a folyók és talajvi-zek mérgezése magával hozta a problémák felismerését is.Mindezen felismerések adták az impulzust, hogy a jövõ évtize-dek emberének olyan életteret tervezzünk, ahol az építészetés a technika egymástól távolodó tendenciája mérséklõdik. Azember újra barlanglakóvá vált: csak a technika által nyer informá-ciót a külvilágról, de a közvetlen környezetérõl is. A modernvároslakó eltávolította magától az õselemeket; a tüzet, a vizet,a levegõt és a földet.

Stuttgartban egy felhagyott kõbánya állt rendelkezésre aterv megvalósításához. A bizarr környezet, a hatóság kedvezõt-len feltételei jelentették a kihívást. Az építési hatóság egy 10 x10 méter alapterületû építmény kivitelezését fogadta el.

A telket az utcai fronton háromemeletes, múlt század elejiépületek, a hegy felõl 15 méter magas sziklafal határolja, benneévmilliókkal ezelõtt képzõdött, 20 méter mélyen a sziklábabenyúló vízlencse barlanggal. A célkitûzés szempontjai: nyíltélettér kialakítása a jövõ nemzedéknek változó funkciókkal,célszerû, gazdaságos anyagokkal, távol minden építészetiizmustól, biztosítva a technika és technológia továbbfejlesz-tésének lehetõségét, a környezet rehabilitálhatóságát.

A létesítmény négyszintes: a földszinten iroda, az elsõemeleten átlátható lakótér, a második emeleten hálók, fürdõ-szoba, a harmadik emeleten önálló apartman.

Az egyszerû tömegû, nyeregtetõs épület a sziklafaltól nyolcméterre helyezkedik el. Az utcai beépítésnek hátat fordítva, akorábbi kõbánya melléképületeinek határfalait meghagyvakialakult egy zárt, átrium-tér.

Az épület acélvázas, minimalizált könnyûszerkezettel, afödémek elõre gyártott vasbetonelemekkel készültek. A külsõfalak alumínium stégprofilok 12 cm hõszigeteléssel, a belsõfalak horganyzott acéllemezek. Az egész szerkezet megmunká-latlan állapotban van beépítve.

Fûtése aktív szolár légkollektorral alátámasztott elektromosmagnezit légfûtés. Elektronikusan szabályozott monoszisztéma,amelynél a napenergia elõnyben van. A ház és a sziklafal közöttegy tekintélyes nagyságú mesterséges tó található, buja növény-zettel, halakkal, békákkal és teknõsökkel. A tóból nyert víz asziklán lefolyva, vagy vízesésként oxigénnel feldúsulva, illetveaz elsõ emeleti bejárat alatti medencébõl kerül vissza a tóba.

A sziklának lelke van. Monumentális, tekintélyt sugárzóháttér. Üledékes rétegein évmilliók gyûrõdései. Virágzó szikla-növények, rohangáló gyíkok. A tó felett, szemben a sziklával,könnyûszerkezetû, áttetszõ, rácspadlójú terasz lebeg.

Az elõcsarnok transzparens tér, mely négy emelet magasanbeékelõdik a lakó-, és étkezõrész közé. Egész évben virágzó,mediterrán vegetációval, lagúnával; összenyitható a környezõterekkel. A passzív szolárenergia fûti az emeletek lakótereit.

A tagolt lakótér osztatlan. Átlátszó falaival és tetejével egyteret alkot az érintetlenül hagyott sziklafallal, a tóval és a külsõvegetációval. A ridegnek tudott belsõ fémfelületek, padlók ésa tükörrel burkolt falak kontrasztjában megváltoznak a vizuálisdimenziók. A kandalló tüzénél, az elõcsarnok növényzetével, abelsõ téren átfolyó vízzel és a határtalan égbolttal összeolvadnakaz õselemek.

Bambek Béla

22

Életem címszavakban: Budapest, Mûegyetem, kivándorlás,Róma, Kanada, Amerika, kicsit vissza Budapestre a követségre,az amerikai iskola Budapesten. Az életem során az egyik legér-dekesebb munkánk, amit képekben is bemutatok, a BagdadiEgyetem volt, amit Gropiusékkal csináltunk. Ami legfontosabbbenne, az az, ahogy harmonikusan beleilleszkedett a folyókkanyarjainak és a gátaknak a formájába. A növényzetet úgyalakítottuk ki, hogy az a házakkal, tantermekkel, lakásokkalharmoniában legyen. Csak röviden említek néhány példát,ötletet a gyakorlatomból, ami a mai beszélgetésünk témájáhoztartozik, mert már minden lényegeset elmondtak.

A felelõsségünk a természetben talán az, hogy illeszkedünkbele az épületeinkkel. Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogyvalahányszor leteszünk egy épületet valahová, legyen az kicsi,nagy, felhõkarcoló, akármilyen, minig megölünk egy kis termé-szetet, füvet, fát, mindent, ami azon a helyen volt. Miért nemfogjuk azt a természetet, amit meg kellene ölnünk, és tesszükföl a tetõre? Ezt már nagyon régen meg lehetett csinálni. Már avikingek megcsinálták néhány ezer évvel ezelõtt, s nagyon jólmûködött. Az ilyen tetõ szûri a levegõt, jól néz ki, jól szigetel, sa leggazdaságosabb tetõfedés. Ezt bármilyen nagyban meglehet csinálni. Megpróbáltuk, legalábbis részben, a Watergreaten.A Watergreatet úgy terveztük, hogy a tetõkön mindenütt tetõ-kertek vannak, s azóta is ezt a módszert próbálom eladni amegbízóknak. Gyakran hivatkoznak arra, hogy jaj, beázik,kérem szépen. Micsoda hülyeség. Kétezer évvel ezelõtt is csinál-tunk olyan tetõket, amelyek nem áztak be, miért ne tudnánkma is megcsinálni? Itt van a következõ felelõsség. A minõségimunka megkövetelése, mert igenis, a vállalkozónak meg kelltudnia megcsinálni egy zöld tetõt, hogy az ne ázzon be. LeCorbusier-vel beszélgettem egyszer Párizsban, az Unité

d’Habitation-ról és a lineáris városról. Kérem, ahelyett, hogyújabb és újabb településeket alakítanánk ki és ölnénk meg aterületükhöz tartozó természetet, miért nem használjuk felazokat a létesítményeket, amelyek már elfoglaltak területet atermészetbõl. Például egy autópályát. Alatta, fölötte lehetneépületeket csinálni, jobbra, balra pedig zöld van. BudapesttõlSiófokig lehetne egy szép hosszú épületet csinálni. Ott vankérem az autópálya, és jobbra-balra van hely a természetnek.

Nem én vagyok a legelsõ, aki ezzel az ötlettel jön. Leonardoda Vinci csinált olyan rajzokat, ahol középen megy az utca,lovaskocsik, jobbra-balra házak, fönt is ház, és a ház tetejénnõnek a növények. Csodálatos ötlet. Továbbá vannak vasút-állomásaink, hegyoldalaink és más helyek, ahova még nemépítkeztünk. Új-Zélandon most láttam egy nagyon érdekesdolgot. Hegyoldalba építettek be teraszos házakat, és mindenteraszon ott a növényzet. Alig foglaltak el területet, nem öltékmeg a természetet, és csodálatos, három oldalon szigetelt laká-sok vannak bennük.

Az egyik legnagyobb gondunk a hõszigetelés, a hideg ellenvaló védekezés. Ott van kérem szépen a gellérthegyi Barlang-kápolna. Remek hõmérséklet van benne télen-nyáron. Nemkell se fûteni, se hûteni. Nagyon szépen meg lehet oldani aszellõztetést egy házon úgy, hogy a behozzuk a levegõt a földalatt, és a levegõ közben felmelegszik, mire beér a házba. Ilyendolgokat csináltunk Montrealban egy 45 emeletes épületnél.Moretti, az építész az épület négy sarkára látványos oszlopokatakart tenni. Igenám, de nyáron meleg van, télen hideg vanMontrealban, s az oszlopok tágulnak meg összehúzódnak. Hogyfogjuk megoldani, hogy az oszlopok ne táguljanak és menjenekössze? A kõburkolatot, ami az acél oszlopokat körülvette, egylégtérrel láttam el. Ebbe bevezettem a földszinti mosdók

Gráff Vilmos

23

elhasznált levegõjét. Így télen-nyáron, legyen odakint fagy vagyhõség, a négy oszlop hõmérséklete pontosan ugyanaz, mint abenti oszlopoké.

Szóval technológiánk van, csak kicsit gondolkozni kelleneés fölhasználni. Ugyanígy van a napfûtéssel. 30 évvel ezelõttépítettem két nap fûtötte házat. Mindkettõ ma is mûködik. Amásodik légmelegítéssel, a begyûjtött hõt a pincében elhelye-zett vizes üvegekben tároljuk. Az elsõnél 8 év alatt megtérültekaz extra költségek, s akik ott laknak, azóta is 40-45 %-ot tudnakmegtakarítani a fûtés és a melegvíz árából.

Szintén 25 évvel ezelõtt terveztünk két másik barátom-mal egy hibrid autót. Ez ugyan nem építészet, csak mutatni

akarom, hogy milyen lehetõségek vannak. Akkor már az azautó kb. 3 és félszer annyi km-t tudott megtenni ugyanannyibenzinnel, mint a többi autó. Ma végre a japánok elkezdtékgyártani õket.

Most vissza a felelõsséghez. Gondolkozzunk, hogy miketés hogy lehetne még csinálni, ami nem csak praktikus, hanemszép is. Firenzében van egy csodálatos híd, a Ponte Vecchio.Washingtonban javasoltunk egy hasonló hidat a Potomacon át.Miért ne lehetne a Dunán, például a Margitszigetnél, vagy máshelyeken hidat építeni, rajta házakkal. Csodálatos a kilátás. Alattaott van az energia, amelyet hûtésre-fûtésre, mindenre használnilehet, és jól is néz ki.

Kerekasztal-beszélgetésErtsey: Az elõadások során felvetõdött a profit és a pénz fogalma,vajon összeegyeztethetõ-e a profit, a biznisz és az építészet,milyen a viszonyuk véleményetek szerint?

Cardinal: Úgy gondolom, jelenleg egyszerûen nem haté-konyan dolgozunk. Ha egymással, a természettel és önmagunk-kal nagyobb harmóniában tudnánk dolgozni, annak sokkal többértelme volna. Los Angelesben az emberek egy csoportja meg-fullad a saját koszában, bûzében, ahogy az autópályákon járnakmunkába és haza. Felkértek, hogy tervezzek egy 30 ezer fõtbefogadó várost, amely teljesen önellátó és nem termel hulladé-kot. Hisznek abban, hogy az ehhez szükséges technológiarendelkezésünkre áll és hogy meg fogják tudni szerezni hozzáa pénzt. Sajnos az építészet kénytelen szponzorokra támaszkod-ni, nekünk megvannak az ötleteink, elképzeléseink, de sokmillió dollárra van szükségünk, mások pénzébõl, hogy ezeketmegvalósíthassuk.

Gráff: Világosan kell látnunk, hogy Amerikában, de másholis a profit azért fontos, mert a bankok megkövetelik, hogy leg-feljebb 10 év alatt megtérüljön egy épület költsége. Ezen belülsem lehet új dolgokat kipróbálni, például az én szolárházamra,amely egyébként éppen 10 év alatt térült meg, azt mondták,hogy ja kérem, arra már nem tudunk kölcsönt adni.

Kuba: Nekem ilyen tekintetben igen rossz a tapasztala-tom. A profit-bulldózert nem érdekli más csak a profit, tehát aházat leszegényíti. Azt nem tudom elfogadtatni, hogy bioló-giailag, energetikailag jobb minõségû épületet szeretnék ésehhez mondjuk 8-10 %-kal magasabb költségre van szükség.Hiába magyarázom, hogy azt az épületet, ami 50 %-kal keve-sebb energiát fogyaszt, magasabb áron lehet értékesíteni. Ez aberuházót nem érdekli. Egy magánberuházót, aki a saját villájátépíti, pillanatok alatt meg tudok gyõzni, mert õt érdekli, hogymilyen gázszámlát fizet, és hogy hogy érzi magát benne. Angliá-ban voltam tanulmányúton, több irodában jártam, ahol példáulkönnyûszerkezetes épületeket terveztek olajsejkek megrende-lésére, s amikor elszörnyülködtem, hogy ezek 20 évet semfognak kibírni, mert javíthatatlan, korrodáló részek vannakbenne, az építész megvonta a vállát, ezt várják tõle, az olajsejkmegépíti a bevásárlóközpontot, aztán eladja, a többi nem érdekli.Egyedül a hatóságokra lehetne számítani, ha elõírnának ésbetartatnának bizonyos szigorú feltételeket. De a hatósági elõírá-sok két-három évtizeddel követik az eseményeket. Például amai hõtechnikai elõírások meg sem közelítik azokat az értéke-ket, amelyekkel igazán takarékos épületet lehet létesítesíteni.

Finta: A jelenlegi magyar vagy közép-európai helyzet egé-szen speciális, hiszen az, hogy az építészethez tõkére, befekte-tõre van szükség, az természetes, amióta világ a világ. A baj az,hogy a 80-as évek óta nálunk megjelenõ tõke rabló, azaz igengyors nyereségre törekvõ tõke. Ismerve a négyzetméterárakat,amelyek ma a világban érvényesek, például Berlinben egy irodanégyzetmétere 1 millió Ft, látható, hogy nálunk ugyanazt atöredékéért kell megvalósítani, az irodát 200 ezer Ft-ból kellkihozni. A magyar építészet, amióta kilábolt a szocreálból, tehátaz 50-es évek vége óta tébolyult versenyben van önmagávalés a világgal, hogy miközben mi szegények voltunk, és mégmost is azok vagyunk, ezenközben le ne maradjunk a világtólés Európától. Tehát megpróbáljuk a magunk 3-4 ezer dollárosGDP-jét versenybe hozni egy 28-30-35 ezer dolláros GDP-vel.Ebbõl következnek azok a problémák, amelyek itt már elhang-zottak. Tehát, hogy az épületeink látszólag versenyképesek,de valójában még mindig silányak. Nem tudom, hogy mikor jutel a magyar helyzet oda, hogy már érdemes legyen úgy idehoznia tõkét, hogy nem 8 év alatt akarják egy irodaház vagy egyszálloda befektetési költségét visszanyerni, hanem mondjuk15 év is elég, mint Svájcban, vagy Észak-Európában. Abban apillanatban beszélhetünk valóban versenyképes építészetrõl,amely nem csak funkcionális, esztétikai vagy formai alaponvan a pályán, hanem materiális értelemben is.

Gráff: Az építészetmindig pénzvezérelt volt, csak a szpon-zoroknak több érzékük volt a valódi értékhez, talán több dicsõ-séget akartak maguknak fölhalmozni. A spekulációs tõke régenodavitte a tõkét, ahol az megtérült, de közben alkotott, leszállta reálszférába. Ma az a baj, hogy fölszáll a reálszféra fölé, com-putereken vágtat egyik államból vagy földrészrõl a másikba, ésnem ott csapódik le, ahol a leghatékonyabban termékenyítimeg a reálszférát, hanem megpróbál visszahatni a reálszférára,hogy még nagyobb profitot tehessen zsebre. Ez a baj, és ez atõke érzéketlen, nincs meg az az érzékenysége, hogy a reálszfé-ra minõségét is növelje a hosszú távú profit érdekében. Maezen kell segíteni, remélem nem lesz belõle összeomlás.

Lukács András: A Levegõ munkacsoporttól jöttem. Teljesenegyetértek azzal, hogy nagyon fontos, hogy a hatósági elõírásokszigorúak legyenek, s arra ösztönözzék az építészeket és aberuházókat, hogy környezetbarát megoldásokat találjanak. Derendkívül fontos a gazdasági szabályozók átalakítása is. Jelenlegaz adórendszer, a támogatási rendszer Magyarországon is,külföldön is inkább arra ösztönöz, hogy a környezetszennyezõ

24

megoldásokat részesítsék elõnyben. A megújuló energiafor-rások felhasználását gyakorlatilag nem támogatják, viszont hatal-mas rejtett és nyílt támogatást kapnak a fosszilis energia felhasz-nálói. Ha az adó- és támogatási rendszert úgy változtatnák meg,hogy elõnyben részesítenék a környezetbarát tevékenysége-ket, akkor többlet adóterhelés nélkül is kedvezõbb iránybamozdulna el a helyzet. Egy másik téma, ami ugyanide kapcsoló-dik, a bankok felelõssége. Az utóbbi idõben több tanulmánytkészítettünk a kérdésrõl, és úgy látjuk, hogy a bankok, legalábbis Magyarországon, és más közép- és kelet-európai országokbanis nagyon gyakran felelõtlenül hiteleznek ingatlanfejlesztésre,nem törõdve azzal, hogy milyenek lesznek nemcsak a környe-zeti, de a pénzügyi hatásai is. Talán arra alapoznak, hogy ha csõdbemegy a vállalkozás, az állam az adófizetõk pénzébõl kisegíti õket,ahogy a múltban többször is történt. Talán ez az egyik oka annak,hogy úgy elszaporodtak a bevásárlóközpontok.

Valaki a hallgatók közül: Laikusként szeretném megkér-dezni a tisztelt építészmérnök urakat, hogy mi a véleményük arengeteg betonépületrõl, paneles lakótelepekrõl, amelyeknek50 év az élettartamuk. Mi lesz velük? Mi lesz velünk?

Kuba: Óriási bajnak nézünk elébe. Csak egyszer kell egyföldrengésnek jönnie. Ugyanis a technológiában van egy óriásihiba. A használhatóságról, a hõszigetelésrõl, hõháztartásról,gépészeti berendezésekrõl nem is beszélek, mert mindenelavult. A technológiában ott van a nagy ellentmondás, hogy azelõregyártott beton zsugorodik. A zsugorodás 8-24 óra alattlebonyolódott a gyárban. Az elemek összeépítésénél viszonthelyszíni betont építettek be, ami utólagosan zsugorodik. Teháteleve hajszálrepedések keletkeznek, és ott a betonvasak korró-ziója elkezdõdik. Ezek az épületek rendkívül merevek. HaMagyarországon egy komolyabb földrengés történne, a kilen-gést nem fogják tudni fölvenni, igen sok ház össze fog omlani.Nagyon hamar le kellene bontani õket. Óriási probléma apolitikának, sok százezer lakásról kell gondoskodni.

Ertsey: Volt szerencsém foglalkozni lakótelepi épületekfelújításával, sõt annak idején a tervezésével is, azt kell monda-nom, hogy sajnos, még a földrengés sem árt nekik. Ami a legjobbbennük, az a szerkezet. Az összes többi már elhasználódott,régóta felújításra érdemes. Elég komoly kérdés, hogy amikorMagyarországon minden ötödik ember panelben lakik, akkorhogy tudjuk helyettesíteni ezeket? Nagyobb munkáról van szó,mint a világháború utáni újjáépítésrõl. Kibírunk-e egy ilyen váltást,annak érdekében, hogy emberibb környezetben lakjunk.

Ertsey: Cardinal úr, hogy látja a tömeges lakásépítés hely-zetét; milyen lakókörnyezetben illene élnie a mai embernek?

Cardinal: Véleményem szerint borzalmas dolog, hogy azembereket, a családokat ilyen nyúlketrecekbe kényszerítjük,hogy ott éljenek. Szerintem minden egyes embernek, mindenegyes családnak egy darabka földre, szó szerint egy földdarabravan szüksége, hogy a földdel, magával a talajjal kapcsolatbanlegyen. Azt mondják, ez nem gazdaságos, de Amerikában,Kanadában és az Egyesült Államokban is borzalmas gettószerûépítményeket és lakótelepeket hoztak létre és véleményemszerint ez hosszú távon sokkal kevésbé gazdaságos. Minél ha-marabb felrobbantják õket, annál jobb. De ez nem a gazdasá-gosság kérdése, mint inkább az értékek és a jövõkép, egy víziókérdése. Én mindig úgy találtam, hogy a pénz követi a jóötleteket. Sok embernek van víziója, jövõképe, jó ötlete. Ezeketkellene felhasználni, hogy a jövõt felépítsük.

Gráff: Az építészeknek, a tervezõknek az egész társadal-mat kell szem elõtt tartaniuk, hogy mi, hol, hogyan fejlõdjék.Hozzájárul ehhez a politika is, hogy egy városrész, vagy ország-rész, ami fejlõdik, ott milyenek a munkalehetõségek stb. Azelmúlt század elsõ harmadában Svédországban, Finnországbantöbb kertvárost építettek. Nemcsak lakóterületeket terveztek,hanem munkalehetõségeket is teremtettek sétatávolságon,biciklitávolságon belül. Ez 60-70 év után is kitûnõen mûködik.A társadalom feladata, kötelessége, hogy elõre gondolkozzon.Tessék úgy tervezni, hogy az 40, 50, 60 év múlva is jó legyen.

Finta: Attila kicsit pejoratív módon vetette fel a tömegeslakásépítés kérdését és ez indukálta a válaszokat is. Azt nemtudom, hogy mit kezdhetünk azzal a vággyal, hogy mindencsaládnak legyen földje, amivel én tulajdonképpen egyet isértenék. De mi lesz a történelmi városokkal? Itt Európában azértnagyon sokan élünk városban, és jól is érezzük magunkat. Hamajd mindenki kiköltözik valahova a zöldbe, – nyílván nemolyan zöldre gondolunk, mint a Rózsadomb, ahol a társasházaksokkal közelebb vannak egymáshoz, mint a lakások egy belvá-rosi gang udvarán – akkor mi lesz a városokkal, városközpontok-kal, amelyek elnéptelenednek? Mi lesz azokkal a kulturálisérékekkel, amelyek csak akkor léteznek, hogy ha ott embereklaknak. Ismerjük azt problémát, hogy irodák, szállodák és ide-genforgalmi gettók lesznek a központokban. Az emberekbenvan egy vágy a város közösségteremtõ ereje iránt is, nem vélet-len, hogy Európában megindult egy visszatelepedési folyamata belvárosokba, legalább második lakásként. Én azt mondanám,hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy mindenki a zöldbe, hanemhogy mindenki a minõségbe. Én hiszek a város minõségébenis. Legalább én megátalkodott városlakó vagyok. Nem hagynámel a városi lakásomat. Amikor tehát tömeges lakásépítésrõl be-szélünk, akkor ez lehet nagyon magas minõségû lakásépítés is.

Ertsey: Elérkeztünk oda, amit már meg akartam kérdezni.Úgy tûnik, hogy nem kell szembeállítani a városi és a vidékiéletet. Ugyanakkor tény, hogy Magyarországon volt egy falu-rendszer és egy tanyarendszer, ami behálózta az országot. Amásik oldalon az is tény, hogy ma egy felgyorsult urbanizációzajlik. Van aki azt mondja, hogy Budapest már lakhatatlan kezdlenni. Hol a határ, mi az amitõl a város lakható, milyen méretû,mik azok a tényezõk, amik egy élhetõ várost alkotnak?

Cardinal: Amikor a feleségemmel Európába látogatok,nagyon szeretünk a régi, középkori városrészekben sétálni.Ezeket a városrészeket annak idején olyan emberek számáraalakították ki, akik gyalog jártak, s a munkahelyük közel voltahhoz, ahol laktak. Amerikában a városokat úgy alakították ki,hogy nem ott lakunk, ahol dolgozunk. Az idõnk jelentõs részétaz autópályákon töltjük, amikor a munkahelyünk és azotthonunk között közlekedünk. Nincs is olyan hely, ahol gyalogjárhatnánk, nincs hely a sétáláshoz, a találkozáshoz. A gépkocsikszámára van hely, de az emberek számára nincs. Itt Európábanórákat, napokat töltünk azzal, hogy sétálunk, csodáljuk a gyönyö-rû épületeket, de sajnos egyre gyakrabban látjuk, hogy ezeketa városokat is elöntik az autók. Szeretném ha ezeket a gyönyörû,régi városrészeket megmentenék, megõriznék anélkül, hogya gépkocsik tönkretennék. Jó volna, ha a gépkocsik a városonkívül maradnának. Szeretném áttelepíteni Amerikába ezt a fajtavárost, ahol lehet sétálni, amelynek szíve, lelke van. Remélem,hogy nem Önök fogják exportálni azt, ami nálunk van Ameriká-ban.

1

TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM HARMADIK SZÁM

E számunk a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával készült.

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: ARKER’S Kft., AXISÉpítésziroda Kft., BAUSYSTEM Kft., BEÖTHY és KISS Kft., BIOKÖR Kft., BODONYI ÉS Társa Építész Kft., DÉVÉNYI ÉS Társa Kft.,EKLER Építész Kft., FELÜLETKÉMIA Kft., KÖR Építész Stúdió Kft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLA Kft., KVADRUM Kft., MAKONATervezõ Kft., MÉRMÛ Szövetkezet.PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft., TRISKELL Kft., UNITEF-83 Rt, valamint a BONEXÉpítôipari Kft., a COMPART Stúdió Kft., és a SÁROS és Társa Építésziroda Bt.ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesülés nevében a Kós Károly Alapít-vány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: Kampis Miklós. Felelõsszerkesztõ: Gerle János. Nyomás: VEL Kft., Budapest. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ átutalással, vagy az Alapítványtól igényeltcsekken, illetve személyesen az Art Bureau címén. A szerkesztõségi ügyintézés, szervezés, elõfizetés új címe: Art Bureau Kft. 1065Budapest, Nagymezõ utca 4., 1. emelet 128. telefon: 3432-959; telefon/fax: 3220-677. Ezen a címen a lap egyes számai is megvásárolhatók.Egy szám ára: 450 Ft. Elõfizetési díj a 2001. évre: 1600 forint + külföldi elôfizetôinknek postaköltség számonként. Megvásárolható azÍrók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45), a Fehérlófia Könyvesboltban (Budapest, VIII. József krt. 36.), a Balassi Könyvesboltban(Budapest, II. Margit u. 1.), a Lord Extra Kft könyvesboltjában (Hódmezôvásárhely, Andrássy út 5-7.), és a Lyra Könyvesboltban (Vác,Piac u. 1.), a HÍRKER Rt. és a LAPKER Rt. budapesti és vidéki árusítóhelyein.Nyitott szerkesztõi megbeszélés minden hónap elsõ hétfõjén délután 4 és 6 óra között a Centrál Kávéházban (Budapest, V. ker., KárolyiMihály u. 9.), a bejárattól közvetlenül jobbra esõ teremrészben, ahol minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

2 BLAZSEK GYÖNGYVÉR 1943 – 2001

4 HUSZÁR ILDIKÓ: A kerek egység mozaikdarabkái (Marko Pogacnik látogatása) 7 SOMLÓSI LAJOS ÍRÁSAI

• Geobiológia Magyarországon• A pipacs, a búzavirág és a kamilla üzenete

10 PALOCSA EGYESÜLET12 MAYANANDA (MAXWELL ARMFIELD): Az Odaát csodája – John Michell elôszavával19 SALAMIN FERENC: A tarcali Királyudvar újjáélesztése20 KOVÁCS ÁGNES: A szôlô az szentebb növény23 VARGA CSABA testvérhegyi családi háza24 SANTIAGO CALATRAVA terve a Canal Grande negyedik hídjára26 PÁSZTOR PÉTER: Organikus építészet versus funkcionalista építészet27 HÍREK28 SZABÓ TÜNDE TANULMÁNYAI

• Szobrok, útmenti keresztek Somogyban• Löszpincék Szóládon

31 VÉGH ATTILA ESSZÉI• Boldogtalan beszélgetés• A gyorsuló ember• Noli me tangere (vers)

34 SZENTMÁRTONY YVONNE: Elõször érettségiztek Waldorf-diákok Magyarországon36 SIMCHA YOM-TOV: A magyar és a héber nyelv közötti kapcsolatról38 HÍREK40 GERGELY ÁGNES válaszai az elôzô számunk mellékletében feltett kérdésekre

MELLÉKLET: A Nádasdy Akadémia Építészet – Belsô Terek és a Természet címû szimpoziumának dokumentumaiA címlapon Blazsek Gyöngyvér: Király és királynõ, fûzfavesszõ-bútorok a VAM Design Galéria 1996-os kiállításán(Országépítô, 1997/2). Fotó: Danka István

2

A piramis nem csak nagy. Monumentális. Az erózió megépítetttörvénye. Sûrítmény.

A kunhalom az Alföldön ugyanúgy. A pentatónia maga. Aza tulajdonsága, képessége.

Blazsek Gyöngyvér ilyen domb a magyar építészet halmai,halmocskái között. Tetejérôl messzebbre látni. A rónán – írnáPetôfi; én csak szülôföldet írok –, ahol lassan elfelejtünk magyarulbeszélni építeni, énekelni. Dó, ré, mi, fá… Gyöngyi elkezdteaz építészeti szolfézs rajzolását. Elvégzendô feladat. Sok-soktanító kellene, síp és dob, meg nádi hegedû.

Csete György

AKI LÉLEKBÕL FONT SEMMISÉGEKET

Und plötzlich in diesem mühsamen Nirgends, plötzlichDie unsägliche Stelle, wo sich das reine Zuwenigunbegreiflich verwandelt –, umspringtIn jenes leere Zuviel.Wo die vielseitige RechnungZahlenlos aufgeht.

És hirtelen e keserves Seholban hirtelena mondhatlan hely, ahol a tiszta Túlkevésátváltozik megfoghatatlanul –,a minden üres Túlsokba fordul át.Ahol a sokszámjegyû számlaszámot ad szám nélkül.

R. M. Rilke: részlet az Ötödik Elégiá-ból –Kôszeghy Attila fordítása

Blazsek Gyöngyvér itt élt körülöttünk, felettünk. A lebegés sze-relmese 2001. júliusának legvégén elbúcsúzott, felelõsségünkrebízva minden rajzot, színezést, tervet. És rengeteg vázlatot, ame-lyek a legkülönösebb helyeken bukkannak fel, nem szavakkalírt, félig titkos naplók lapjaiként. Rendszerré össze nem rakható,számtalan oldalról felsejlõ részei valami egyetlen egésznek.

Debrecenben született, és – talán születési- és lakhelyeiiránta való figyelmetlensége folytán – alföldinek vallotta magát.Csakúgy, mint Csete Ildikó és Kun Éva; alkotótársai, akik tartal-masan és hûségesen képviseltek egy maguknak is teremtett,õket vigasztaló alföldiséget.

Elképzelhetõ, milyen erõvel hatott Gyöngyvérre apja sze-mélyisége, ha az autodidakta festõ orvos képei az idegent isazzal az igazán ritkán megjelenõ érzéssel fogják meg, hogy eképektõl nem bír elszakadni, annyira lenyûgözõen telítettek azélet dolgai iránti, érzelgõsségmentes szeretettel.

A vágyott festõi életpályáról eltérített, építész, majd az Ipar-mûvészeti Fõiskolán belsõépítész oklevéllel felszerelkezettfiatal alkotó szabadabb mûködési kereteket keresett és több-nyire talált, mint a kortárs „alkalmazott” építészek, belsõépíté-szek. Különösen nyilvánvalóvá tették e szabadságtörekvéseket

azok a tervek, megvalósult tárgyak, amelyek nem megrende-lésekhez kötõdtek. Az elsõ években papírbútorok sora született,amelyek hosszas küzdelem után sem találtak gyártóra. A házilagkészült bútorok némelyike máig szolgál. Dehogy voltak olyananyag- és technológiaigényesek, mint Gehry hatalmas papír-foteljei!

Amiképp Makovecz mozgástanulmányai, egy, a szokásos-nál szabadabb aktivitás kifejezõi Blazsek kézszolfézs rajsoroza-tának lapjai, és tartós szenvedélyként a vesszõbõl font tárgyak.

A pályakezdõ belsõépítész Csete György pécsi Ifjúságiirodájában kezdte mûködését. Volt alkalma Csete hajlék-dolgai-val, hajlított faszerkezeteivel találkozni, rokon törekvéseit ekísérletek és az azokat kísérõ szellemi mozgás által megerõsíteni.

Egy vesszõfonat-vázlatokat felsorakoztató kis könyv elsõrajza mellett a felirat: lélekbõl font semmiségek. Aztán van vízi-vesszõn fennakadt jég-felhõ, vízen lebegés – és más lebegések.

Lebegés a mûvészetben címmel tartott Gyöngyvér bemu-tatkozó elõadást a szolnoki Verseghy-körben. Greco szinte-lebegõ, átszellemült alakjainak festõi elõadása iránti lelkesedéseévtizedeken át változatlan maradt. Képein szinte minden alaka gravitációval dacolt.

Az egymásba simuló színek, a szövedékes, áttûnéses grafi-kai elõadásmód, a formák erõteljes átnyomódásai mindennemûtárgyi kötöttség nélkül is megjelentek. A mindennapi gyakorlatközegében, testes bútorok sokasága körében finom utalásoksora jelzi az alkotói igényt a helyhez kötöttség komolyságánakenyhítésére. A hazai szerves építészet mûvelõi a földbõl kinyo-módó-felemelkedõ, bõ föld-dombokba ágyazott építményekiránt mutatnak erõs affinitást. Blazsek Gyöngyvér inkább afigyelmes aláereszkedésben otthonos. Belsõépítészeti jelené-seinek szinte-felhõ kísérõi Csete Ildikó függönyei, némi nehe-zékként pedig Kun Éva kerámiái. A három alkotó együttmûkö-dése Kunhegyes könyvtárának belsõépítészetével indult, majdszámos további munka követte. Különösen harmonikus együtt-mûködés alakult ki Jankovics Tiborral, aki rendkívüli nyitott-sággal hangolódott Gyöngyvér elképzeléseihez. Ezt tükrözi anyolcvanas évek elején megvalósult fadd-dombori üdülõ.

Blazsek Gyöngyvért napi stiláris korszerûsödési kényszereknem szorították mûvészi arculatváltásra. Közvetlen környezetevizuális szereplõi természetesen változtak. Sejtbiológus testvé-rének elektromikroszkópos képei különös struktúráikkal, deegy-egy fa-személyiség közelképe, váratlan drapéria-élményekis adhattak új impulzusokat, amelyek a megkomponálás, aforma-átmenetek és áthatások, a kolorit finom módosulásairavezettek. Az eredmény: divathullámokhoz nem, de igényes-ségük folytán az alkotói jelenléthez rendkívül erõsen kötõdõalkotások sora. Ha pedig belsõépítészeti munkák, különösenveszélyeztetettek. Méltó módon történõ gondozásuk a mi fele-lõsségünk is.

Kedves Gyöngyvér, e felelõsségvállalásunk kifejezésévelbúcsúzunk Tõled.

Kõszeghy Attila

BLAZSEK GYÖNGYVÉR 1943 - 2001

3

TISZTA TÖREKVÉSEINK EMLÉKE

Most, hogy ideje jött az emlékezésnek – fájó és keserves – avalamikor mottóul választott Kós Károly-szavak térnek gondo-lataimba vissza-vissza: Mert nagy fáradsággal össze kelleneszedni a köveket… Valóban; keserves nehézséggel próbálomösszeszedegetni emlékeimet a valahai, tiszta szívvel, közös aka-rattal együtt dolgozó fiatal önmagunkról. Építészek, belsôépí-tészek, textilesek, keramikusok – valamennyien hittünk abban,hogy munkálkodásunk nyomán egy újfajta közösségi mûvészet,építészet, formatervezés születik. Talán a nagyszerû századelô,a gödöllôiek, Kós Károly nyomán egy magyarul szóló építészet,tárgyalkotó mûvészet. A – ma már nyugodtan mondhatjuk –legendás Pécsi Ifjúsági Iroda egyik meghatározó egyéniségeBlazsek Gyöngyvér építészmérnök és belsôépítész egy sze-mélyben. Tehetsége, egyénisége átsütött munkáin – ahogy Ônevezte – „lény-bútorain”. Keze alatt a hullámpapír, vagy aTisza mellett kiásott zsombékköteg átlényegült, új dimenziótkapott: gyermekbútor, szék, ülôke lett belôle. Ha nagy szeren-csére, nagy örömünkre közös munkánk alakult, akkor a leghét-köznapibb belsô terek is különös lényekkel népesültek be.Szárnyat kapott a fiókos szekrény, fiú, lány-formát öltött a karos-szék. Mennyezetet támasztó, komoly oszlopfô karját nyújtogatópolipként tekergôzött a magasban. Függönyök festett tulipánjamadárrá változott, és tavaszi ágak rügyeire emlékeztettek akerámia vörösboros poharak az asztalon.

Jó volt Gyöngyivel együtt dolgozni nekem, a textilesnek,Kun Éva keramikusnak, és legtöbbször Jankovics Tibor építész-nek. Értettük és éreztük egymást. A legkedvesebb munkánk afadd-dombori üdülô – itt az épülettôl a kávéscsészéig mindentmegterveztünk. A kunhegyesi könyvtár belsô kialakításában

ismét együtt dolgozhattunk. A szép mûemléképület az alföldiemberek kedvessége, az új könyvtáruk miatti örömük nagykedvet adott a munkához. Az átadás napján kamarakiállítás isnyílt hármunk munkáiból.

Pécsett, a Nádor szálló cukrászdájának és bárjának kialakítá-sát ismét hárman csináltuk. Én alkalmazkodtam Gyöngyi geo-met rikus vonalaihoz; úgy éreztük, hogy nagyon jól sikerült. Atöbbszörös tulajdonosváltás eredményeként azonban egészmunkánk úgy eltûnt a föld színérôl, mintha soha nem is lettvolna. (Pécsett nem ez volt az egyetlen ilyen értékrombolás.)Következett az Aranybárány sörözô és bár Zalaegerszegen. Aszázadeleji szálloda nagy kávéházi ablakfüggönyein komlóindákhullámoztak végig. Gyöngyi nemes veretû tölgyfabútorai me -leg, otthonos légkört teremtettek.

Gyöngyi a Mûcsarnokban mutatta be fonott vesszôbútorait.Háttérként búzakalászos függönyöket, az asztalon Kun Évateáskészletét állítottuk ki. Ennek lassan húsz éve, de az egészegyüttes – a szép vonalú fonott bútor-sorozat idôtlennek tûnik.

A kilencvenes évek fordulójától sokminden megváltozott.Nyugatról bezúduló ízlésvilág, tönkretett textilipar, bútoripar;az új tulajdonosok által hozott, „globalizált” szemlélet törekvé -seinket értelmetlenné tették. Jellemzô, hogy nem a világszín-vonalú skandináv tárgykultúra árasztotta el az országot, hanemaz, amit ma látunk, tapasztalunk, elviselünk.

Végül csüggedten kérdezem: akkor mi az, ami megmaradt?És feltámadó hittel válaszolom: megmaradt e nagyszerû alkotó,Blazsek Gyöngyvér egyéniségének, munkáinak megbecsülé-se. Megmarad tiszta törekvéseink, az együtt végzett munkaemléke. És megmarad a szeretet, amit iránta éreztünk. A szere -tet, amely gyôz a könyörtelen múlandóságon.

Csete Ildikó

Blaz

sek

Gyö

ngyv

ér r

ajza

i

4

Június 12 és 17 között a Kós Károly Egyesülés meghívásárahazánkba látogatott Marko Pogacnik mûvész, földgyógyító, geo-manta, író. A hatnapos, ám tartalmasságát tekintve annál jelen-tõsebb ittléte alatt történt dolgokról szeretnék beszámolni.

Marko Pogacnik szlovén mûvész, aki különleges, éteriérzékenységének kifejlesztésével csodálatos dolgokra képes.Tapasztalatairól tanfolyamokat tart szerte Európában és a világ-ban, hogy tudását átadja, és segítse a Föld és az ember megrom-lott viszonyának helyreállítását.

Most készül tizedik könyve. Magyarul eddig három jelentmeg közülük: A Föld gyógyítása, Az elementárok és Az ember-réválás evangéliuma, melyek más-más megvilágításban, deugyanazzal az égetõen fontos témával foglalkoznak, a minketkörülvevõ valóságra nyitják rá a szemünket.

Az együtt töltött hét két részbõl tevõdött össze. A Pilisbentöltöttünk három napot egy kisebb csoportban, ez után követke-zett a budapesti program: az Antropozófiai Társaságban tartottnyílt bevezetõ elõadás és a kétnapos, kimerítõ, városi földgyó-gyító munka.

A közös munka, az együttlét, az elõadások, az átadott tudásnagyon sokrétû. Beszámolómban a konkrét történésekkel pár-huzamosan megpróbálom felvillantani a személyesen tapasz-talt, de érzéseim szerint mindnyájunk által átélt élményt.

Szeretném megosztani azt aszeretetteljes tudást, amitMarkotól kaptam, a Tanítást, mely földi, lelki és spirituális szintenis mûködik.

A Pilisben tartott elõadásokon megismerhettük MarkoPogacnik felfogását és módszereit. Beszélt földgyógyító akciói-ról, azok tapasztalatairól és vetületeirõl. Megtanultuk az alap-gyakorlatokat: hogyan kell magunkat leföldelni, hogyan lehe-tünk összekötõ kapocs a Földanya és az Univerzum között.Légzõgyakorlatokat folytattunk: belélegeztük a Kozmoszenergiáját, melyet szívünkön áteresztve kilélegeztünk a földnek,majd ugyanezt fordított sorrendben is megcsináltuk: a Föld ener-giáját belélegezve szívünkön keresztül, magunkon átvezetvekilélegeztük a Kozmoszba. Ezek a gyakorlatok részletesenmegtalálhatók A Föld gyógyítása c. könyvben.

(Egyet szeretnék itt mégis részletesebben leírni, a „földelés”egyik gyakorlatát a számtalan lehetséges közül, talán azért, mertolyan mértékben rokon azzal a gondolattal, amit Makovecz Imrea fákról, mint szimmetrikus lényekrõl leírt és több tervével tuda-tosítani próbált. Képzeljük el, hogy egy fa vagyunk, lassan nö-vesszünk gyökereket a földbe, egyre mélyebben, finoman szét-ágazó gyökereket. Ezeken át szívjuk fel magunkba a Föld ener-giáját és azt engedjük felfelé áramolni a testünkben. Fent ágakatnövesszünk az ég felé, hosszan elnyúló ágakat, amelyeken virá-gok nyílnak, ezeken át bocsássuk ki az égbe a felszívott energiát.Most fordítsuk meg a folymatot, a gyökereinket fölfelé engedjüknõni, belegyökerezve az égboltba, összekötve minket a csilla-gokkal, és engedjük, hogy a kozmosz energiája áthaladjon raj-tunk a Föld felé. Képzeljük el, hogy ágaink lefelé nõnek a Föld

belseje felé és lefelé bontják ki virágaikat. A két áramlás, felfeléés lefelé, egyszerre halad bennünk ellentétes irányban. Aszívben, mint középpontban kell tudnunk átélni, hogy való-ságos kapocs vagyunk az Ég és Föld között, ami nélkülünk ígynem jön létre. – G.J.)

A logikus racionalitás túltengését megakadá-lyozhatjuk ha minden gondolatunkat áteresztjüka szívünkön, ahol azok belsõ dimenziókkal gaz-dagodnak. Tanuljunk meg a szívünkkel érezvegondolkodni. A szív ereje: a belsõ hang megnyilvá-nulása.

Marko arra tanított, hogyan láthatjuk mi is élesebben, igazimivoltában a körülöttünk levõ világot. Hogyan figyeljünk atermészet lényeire, mi módon léphetünk kapcsolatba velük.Elmondta, hogyan találkoznak a különbözõ síkokon levõ vilá-gok, az átélés lehetõségét is megmutatva számunkra. Megmu-tatta azokat a mditatív gyakorlatokat, amelyek segítségével –ki-ki érzékenysége, tapasztalatai, iskolázottsága szerint – meg-érezheti a selymes füvekben a tündéri minõséget, szívébe zár-hatja a tölgyfát, mert eggyé tudott válni vele. A természet lényei-vel valókapcsolatteremtéssel foglalkozik Az elementárok – AFöld érzelmi síkja c. könyve.

A szeretetteljes látásmód kulcsa az hogy a kül-világ lényeitõl, jelenségeitõl folyamatosan elválasztóelménket kívül helyezzük a kapcsolaton. Nyissukmeg szívünket a felénk áradó szeretethullámoknak.

Ismertette annak a felfedezésének a folyamatát, ahogy azEvangéliumok szövege mögötti rejtett rétegeket feltárta. Kuta-tásainak eredménye Az emberré válás evangéliuma c. könyv,melyben a Szentírás olyan titkairól szól, melyekre az emberiség-nek most van égetõ szüksége.

A leglényegesebb feladat: válj azzá, aki valójá-ban vagy. Valósítsd meg önmagad. Létünk nemabból kell hogy álljon hogy sóvárgunk egy másfajtaéletre. Eszerint tedd a dolgod.

Beszélt a Föld változásáról, az energiák átalakulásáról,ezeken keresztül az emberek esélyeirõl: a folyamatokról me-lyek most, a szemünk láttára zajlanak, ha többnyire nem is ismer-jük fel õket.. A Föld többdimenziós bolygóvá akar válni. A mostmég láthatatlan dimenziók idõvel láthatóvá lesznek. Ezeket felkell ismernünk, figyelnünk kell rájuk. Együtt kell mûködnünk aFölddel, segítve annak változását.

Jelenlétünk az Univerzumban lényeges: fonto-sak vagyunk! Mindnyájunknak ezt az emberi vilá-got kell élnie. Emberi problémáink, feladatainkmegoldásának minõsége kihatással van a Föld-Kozmosz fejlõdésére.

Huszár IldikóA KEREK EGYSÉG MOZAIKDARABKÁI

MARKO POGACNIK MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSA

5

Két kirándulást tettünk: ellátogattunk a pilisszentkeresztiSzentkúthoz, a Zsivány-sziklákhoz. Az általánosan elfogadottnézet szerint a szeszélyes természet alkotta kõcsoport szép-sége és érdekessége felett megéreztük az erõt: a Földanya aKozmosz és az Ember évezredekkel ezelõtti, közös munkájánakcsodáját. A hely fontos erõvonalakon fekszik. Energiája messzeszétsugároz a tájon. Saját energiarendszerének valamikori meg-csorbításából eredõ meggyengülését közös énekléssel, sajátos,a pálos rend tradíciójának is részét alkotó hangmágiávaligyekeztünk enyhíteni.

Budapesti tartózkodása alatt Marko Pogacnik megmutattanekünk, hogy õ hogyan közelíti meg, érzékeli és értelmezi avárost. Esti elõadásának egy részét is ennek leírására szánta.

A tájban a Duna a legfontosabb, uralkodó energiatest, széleséteri burok fogja magába, melyben az életenergiák áramlanak.A víz részecskéi osztják szét ezeket a két part irányába.

Az életteli folyónak az emberi csakrákhoz hasonló köz-pontjai vannak. A Duna egyik csakrája a Margitsziget és a Gellért-hegy közti területen van. A Gellérthegy lábánál a Duna éterienergiája visszafordul és a Margitsziget közepéig halad a folyóvalpárhuzamosan visszafelé. Ott felemelkedik és szétterül az Alföldfelett, ahol úgy helyezkedik el, mint egy lefelé fordított, aranylótál. Ez a különös tükör az ország felett arra ad lehetõséget, hogya világot ne csak fizikai mivoltában, hanem annak éteri tükör-képeként is megtapasztalja az, aki e tükör alatt él. (Milyen külö-nös magyarázat ez az Alföldet régen jellemzõ délibábra!)

A Dunának ez a Bécs-Pozsony térségétõl Budapestig tartószakasza, mintegy a folyó kamaszkora itt tehát végetér ésátalakulva, újjászületve, felnõttként folytatja útját a folyó a kö-vetkezõ csakra, a Vaskapu felé.

Budapest három fontos Ley-vonala közül kettõ közel Észak-Déli irányú, egyikük a Pilisbe fut, ezzel szellemi hátteret biztosítvaa városnak. A harmadik vonal derékszögben metszi a másikkettõt. A három vonal keresztezõdésénél képzõdõ háromszögalkotja a város köldökét.

A Föld lelkének, a városnak és minden természetes tájnakis struktúrájának is három, mindenütt együtt jelenlévõ aspektusavan: a teljesség, a mindent összefogó Univerzum egysége; akreativitás, az egyéni kifejezõdés, maga a lüktetõ élet; és ataranszformáció, a halál és az újjászületés folytonos váltakozása.

A Gellérthegy a transzformáció helye. Itt lakozik a FeketeIstennõ, az õskezdet bölcsessége, itt fakadnak a meleg források,melyekben a Földanya vére van jelen, itt vannak a barlangok, aFöld méhe. Ez az átalakulás helyszíne.

Aki elveszti kapcsolatát a Földdel, az lehasadtállapotban leledzõ egóban él.

A gellérthegyi barlangba, a Sziklatemplomba, erre az õsikultikus helyre beárad a Duna visszafelé forduló energiája. Ittszületik meg az új Duna. A barlang méhében készül elõ az újszületés.

A Gellérthegyet, amelynek egyedülállóan gazdag a legen-dáriuma a budapesti táj elemei között, kivételes helyzete miatttöbbször negatív befolyásolásra is kihasználták. Errõl árulkodika pálos barlangszentély bebetonozása, de korábban a várostfenyegetõ Citadella felépítése és a legmegdöbbentõbb módona Szabadságszobor elhelyezése, amely pontosan a Pilisbõlérkezõ Ley-vonalon áll elvágva az életenergia áramlásának útját.

(Hogy ez nem egyszerû véletlen, azt bizonyítja, hogy Bécsben,Berlinben és más európai városokban közvetlenül azok felszaba-dítása után elõre elkészített tervek szerint helyezték el a hõsiemlékmûveket ugyanilyen jelentõségû pontokra. Vagyis a geo-mantia tudatos felhasználásáról van szó népek életenergiájánakmeggyengítésére. – G. J.)

A szabadságszobornál is meditatív énekléssel végeztünkgyakorlatot: a fájdalomból, keserûségbõl, az elnyomatottságérzésébõl és indulatából kiindulva építettünk fel egy fokozato-

A Budapesten áthaladó Ley-vonalak vázlata Marko Pogacnik szerint. Abudapesti gyakorlatok során a fenti térképbe bejelölt jeles helyeket keres-tük fel a gellérthegyi Sziklakápolnától indulva a Vérmezôig, a másodiknapon pedig a Mátyás templomtól a Margitszigetig. A két, közel észak-délirányú Ley-vonal metszéspontja a Hegyalja út, az Erzsébet híd budai lejárójaés a Krisztina körút közé zárt kis ligetbe esik. A tôle északra fekvô másikmetszéspont a Vár déli rondelláján egy férfi karakterû, angyali minôségûpont, amely Krisztushoz, az Orvos lépcsô melletti ligetbe esô párja pedignôi karakterû, angyali minôségû pont – Sophiához köthetô.

6

san kialakuló és megerõsödõ harmóniát. Érzéseink nem irányul-tak senki és semmi ellen, gyászéneket énekeltünk a negatívenergiát pozitív irányba fordítva, hogy abból a megnyugvás,kiengesztelés éneke legyen. Célunk az volt, hogy a szobor aurájakitisztuljon, az energia könnyebben át tudjon áramlani rajta. (Azemlékmû nõalakja a magasba tartott pálmaággal különösmódon éppen a Kárpát-medence fölé boruló aranyló tál sémájátábrázolja, az erre a tájra jellemzõ, sajátos energiaviszonyokarchetípusát. – G.J.)

Sétánk során útba ejtettük a Gellérthegy egészségesen mû-ködõ szívcsakráját, amely a másik Ley-vonalon fekszik. A Földéletterében a szívközpontok feladata az hogy az életet ellássáka Földanya szereteterejével.

Egyik következõ állomásunk az Erzsébet híd budai híd-fõjénél a Döbrentei téren, a három, állandó forgalommal telítettzautóutak ölelésébe zárt, elátkozott hely volt, ahol a két Észak-Déli irányú Ley-vonal metszi egymást. Ez a déli metszéspontjaannak a háromszögnek, amelyet a város köldökének nevez-hetünk. A háromszög közepén a Szarvas téri templom áll. Idáignyúlt be a régi Tabán, itt fakadnak a Rác-fürdõ termálvizes forrásai.A Déli pályaudvar irányából ezen a területen át folyik a földalatt, törmelékkel befedve az Ördögárok.

Marko rámutatott, hogy a metszéspont egy klasszikuslitopunktúrás hely. Azaz itt kellene elhelyezni egy kozmogram-mal, a hely éteri jelképével ellátott szobrot, olyan akupunktúráshatású követ, mely segítené a hely szabad lélegzését.

Imaginációs gyakorlatokat végeztünk az elfojtott kis ligethelyzetének könnyítéséért.

Ha valami tudatossá válik bennünk, attól a pil-lanattól fogva felelõséggel viseltetünk iránta. Kö-telességünkké válik a felismert feladatok teljesítése –ellenkezõ esetben utat nyitunk a negatív erõk hatá-sának. Az a helyes út, ha a gondolat és a cselekvéseggyé válik. A dolgokat nem lehet igazán elsietni. Afeladatok nap mint nap csõstül jönnek elénk, csakfel kell õket vállalnunk.

A háromszög keleti metszéspontja a Duna közepén van, aharmadik pedig a vár déli bástyájában, a Rondellában.Ennek apontnak angyali minõsége van. Az angyalok a Világegyetemtudatosságát képviselik. Fényoszlopok, melyek megérintik atájat. Ezen a helyen megélhetjük lényünk angyali részét, érzel-mileg is megtapasztalhatjuk, hogy mindnyájan részecskéi va-gyunk az Univerzumnak.

Az Ördögárok völgyében, az Aranyszarvas fogadóval átel-lenben megálltunk egy felugró szarvas alakját felidézõ tölgyfánál,mely különösen alkalmas az állatvilággal való kapcsolatte-remtésre. A ráhangolódás után csoportunk tagjainak meglepõés szeretetteljes, állatokra vonatkozó imaginatív élményeiszülettek.

Felkerestünk egy másik, a várbelinek poláris ellentététalkotó angyali helyet is. A Krisztinaváros Északra nézõ lejtõjén aRondellán lévõ férfias, krisztusi minõséggel szemben itt a nõies,Szófiához kötõdõ minõség élhetõ át.

A mai ember megveti a nõi minõségeket: a böl-csességet, az érzelmeket és az intuíciót. Helyettetömény materializmussal küszködik.

Lehúzó, nehéz, visszafojtott energiájú terület a Vérmezõ.Kegyelmet kértünk a hely fájdalmára és bánatára.

Budapest saját, helyi energiarendszerének központja avárbeli miklós-torony. Itt van a város napfonata. Kiemelten szenthelyként tisztelték valaha. Most a toronyban a Hilton szállókaszinója mûködik, tetejére pedig a Nap minõséggel éppenellentétes víztorony került. A város lelke eredeti helyérõl elvo-nulva, a Mátyás-templom melletti, most éppen részben beépülõparkocskában próbál helyet találni magának. Itt él, ide költözöttát. Mindkét helyen gyakorlatokat végeztünk, az energiarend-szer mûködését spontán módon kiigazító jelenség segítésére.

Együttlétünket a Margitszigeten fejeztük be. Budapestterületén ez a teljesség, a szûz aspektusa. Ehhez a tiszta minõ-séghez kapcsolódik a táj, a természet szépsége. Megkerestükazt a helyet, ahol a Duna energiája felemelkedik és szétárad. Aferencesrendi kolostor romjaihoz közel van az a hatalmas rét,ahol ez megtörténik, a szélén két óriási platánfa mutatja ágaivalis a Ley-vonal irányát.

Több, mint egy hónap telt el az események óta, amikrõl ittbeszámolok. Azóta többször is beszélgettem a témáról néhányrésztvevõvel. Mindannyian az eltelt idõ alatt bekövetkezett, éshatározottan észlelt belsõ változásról beszéltek. Ki élesebbenészleli környezetét, ki szebbnek látja a világot, van aki jobban eltud mélyülni a szeretetben, de az is komoly eredmény, ha alegközelebbi szomszédjával türelmesebb tud lenni. Mindnyájangazdagodtunk: mi a világ egy új aspektusável, a világ pedigtalán velünk.

Magyar források táplálta elõtudásunk segítséget jelentettMarko módszerének megértésében, és a különbségek meglá-tásában. A mód azonban lehet más, ha a cél ugyanaz.

Olyan korban, amikor a tudás nivellálódik és a butaságdiadalt ül, nem szabad elmulasztani a lehetõséget, hakínálhatsz valamit a világnak – írta Thorwald Dethlefsen.

Visszaidézve Marko szavait: A fejlõdés különbö-zõ fokain álltok, ezért lehettek egymás kiegészítõi. Afejlõdésben senki sem fontosabb a másiknál, akkorsem, ha magasabb fejlettségi fokon áll. A közös fejlõ-dés és ezzel a kozmosz, mint teljesség szempontjá-ból mindannyian nélkülözhetetlenek vagytok. Mindenember hordozza magában az összminta egydarabját, és egy üzenetet, ami az emberiség továbbiútja szempontjából fontos. Csak akkor lesztek képesekigazi közösséget létrehozni, hogy utatokon öröm-mel haladjatok tovább, ha egységbe tudjátok rendeznimindezeket a személyes részeket és üzeneteket. Senkisincs kizárva ebbõl az egységbõl, és a teljességnekmindenki egyaránt nélkülözhetetlen.

7

A németországi Hagia Chora folyóirat felkérésére többeurópai ország egy-egy szakértõje írt arról, milyen a

geomantia helyzete a saját országában. Somlósi Lajos azalábbi írást küldte el a szerkesztõségnek, a fordítás

azonban nem jelent meg a többi beszámoló mellett.

A nagy múltú magyar geobiológia, illetve építészetbiológia,ha nem is így nevezték, jobban modva nem is nevezték meg, akozmikus renddel és a természettel még harmóniában élni ésépíteni tudó ember õsi tudásaként létezett. Létezett egy apoliti-kus és deista ökológiát mívelõ, a szülõföldjéhez végletekigragaszkodó és azt becsben tartó néptudat és a Földanyánkhoz,és annak reánk bízott részéhez, a Kárpát-medencéhez fûzõdõbensõséges viszony. Ebben az intim viszonyrendszerben mo-zogtak a királyi bányakeresõk, templom- és faluépítõk, építõ-mesterek, kútásók stb. Kalotaszeg népe ma is úgy mondja:Ördöngös helyre nem építünk.

A Kárpát-medence természetes ökológiai és életenergeti-kai egységén az úgynevezett reformnemzedék politika ésökonómia által vezérelt, rövidlátó folyamszabályozásai ütötteka XIX. század derekán mára teljesen elmérgesedett sebeket. Akét világháborút követõ politikai vakság és gyûlölködés a Kár-pát-medencét ökológiai és ökonómiai káoszba és csõdbetaszította.

A szellem és a lélek XIX.-XX.századi teljes megtagadásával,az anyagba süllyedés legsötétebb korszaka alatt az itt élõk zömea kozmikus renddel való minden viszonyát elvesztette és amipillanatnyi érdekein túlmutatott és meghaladta a materialistaracionalitást, azt a szemétdombra hajította. Így került a ma geo-biológiának nevezett, õsi tudás is nevetség tárgyaként a szemét-dombra. A mai napig „akadémiailag” elfogadhatatlan minden,ami az anyagiság káoszából kicsit is elõremutat. (Például T.Egonné, akadémikus 50 éven át foglalkozott a földsugárzásokkal,három éve bekövetkezett halála után teljes életmûve „eltünt”.)

A Figyelmeztetések korát élõ mai magyar emberben isébredezik a kötelesség- és küldetéstudat, de a többség szellemiállapotát más európai népekéhez hasonlóan a Heidegger általmegfogalmazott kijelentéssel lehet jellemezni: azt is elfelej-tettük, hogy mit felejtettünk el. Van akikben mégis tudatosodikhalaszthatatlan kötelességként a Földanya regenerálásának ésmegmentésének feladata. A Figyelmeztetések korának egyiklegjelentõsebb eseménye a Föld és az élet szükséges frekven-cianövekedése, ami napjainkban zajlik.

A Kárpát-medence és a mai Magyarország is a Földanyatöbb olyan kozmotellurikus pontját, létfontosságú helyét hor-dozza, amelyek minõsége és állapota az egész bolygó számárameghatározó jelentõségû. Ezek a helyek a kellõ alázattal ren-delkezõ ember számára Európa legmagasabb rendû gyógyhe-lyeinek sorába kerülhetnek, persze a jelenlegi racionalista elmeés materiális tudat átmentési kísérletei – parkosítás, autópar-kolók, szanatóriumok –nélkül.

Ebben a kényzerhelyzetben a magyar geobiológia ésépítészetbiológia régi-új tudománya megbecsülve az európaihagyományt (Hartmann, Endrõs, Merz, Bonvin, Monterey,Thibaud stb), de a saját hagyományainak útját követve sok lépésttett a hely megértése területén. A hely lelkének megértésérõlvan szó, legyen az egyszerû, beépítésre szánt terület vagy ma-gasrendû, szakrális hely, ami az ember és a Földanya, illetve abioszféra együttmûködésére szánt kozmikus rendjébe illesz-kedik.

A geo- és építészetbiológia magyar elitje viszonylag gyor-san túljutott a leárnyékolós, kivédõs, védekezõs és ágytologatóskorszakán. Ma már nyilvánvaló, hogy a földsugárzások, a föld-idegáram- és hálórendszerek is kölcsönhatások, vagyis a lélekeszközei. Vagyis arról nem a földsugárzások és a föld alatt foly-dogáló vízerek tehetnek, hogy mi a silányságig pusztítjuk szer-vezetünket és immunrendszerünket. Ostobán kijelölünkmagunknak egy fekvõhelyet, amelyhez aztán évtizedekigragaszkodunk.

Földanyánk mindenkori állapota a rajta élõ ember szellemiés lelkivilágának leghûségesebb tükre. A táj és a természetmindenkori állapota, képe, betegségei vagy pompája mindigaz ott élõk lekének tükörképe. Pillanatnyilag éretlen természe-tünk tükörképe.

A magyar geobiológia nagy lépéseket tett a Föld idegáram-rendszereinek megismerésében. A Föld egyik legintenzívebbés legintimebb idegáram-rendszerének, a Szent György hálónakés az ezt kísérõ interferenciavonalainak (Ley-vonalak) megér-tése új távlatokat nyitott. Sokat léptünk elõre a formák és anya-gok életminõséget befolyásoló viselkedésének és sugárzásánakmegértése terén és az elektromágneses szennyezések – azortodox fizika kutatási területeit meghaladó – megismerésében.Ezen a téren a mai napig Heidelbergben dolgozó Varga pro-fesszor munkássága úttörõ jelentõségû.

A Szent György vonalak és más magasrendû földidegára-mok megismerésében, a Föld 36 órás ciklusának érzékelésé -ben, a páratlan számú bolygóegyüttállások hatásmechaniz-musának megértésében, a lélek és a tudat földsugárzásokatbefolyásoló természetének kutatásában élen jár a magyargeobiológia.

Ki merjük jelenteni a következõket:• Ha valaki egy életszentség felé fordul (például nem fél ésnem szorong), akkor onnan félrehúzódnak a földsugárzások• A Föld és a bioszféra megmentése kötelezõ és halaszthatatlanfeladatunk• Az ember törvényeit a bioszféra, vagyis az élet törvényeinekkell felváltaniuk• A testünket alkotó négy õselemet nem tartottuk tiszteletben,ezért a testünket és az életet sem• Csak a teljesen politika- és ökonómiamentes és deista ökológiahozhat reménységet az emberiségnek. Ellenkezõ esetben azönpusztítás folyamatát nem lehet leállítani. Ennek megfelelõenkell megtenni az elsõ, az ego számára fájdalmas lépéseket.• A geobiológiai és radiesztéziai mérések egy része is a magasabbtudat áradása, ezért minden ezzel történõ visszaélés önveszélyes

SOMLÓSI LAJOS GEOBIOLÓGIAI ÍRÁSAI

GEOBIOLÓGIA MAGYARORSZÁGONA XXI. SZÁZAD ELSÕ ÉVÉBEN

8

• Ha csak a földsugárzások eltávolításával, magunk megtisztítá-sával foglalkozunk, az mágia• A köztünk lévõ üzenet neve Hartmann-háló; a lélek üzenete• A test-lélek-szellem hármas egyensúlyát helyre kell állítani,ezeknek egymással párhuzamosan kell fejlõdniük• Ha a Naprendszer bolygói, vagy kísérõi – és köztük a Föld –közül három vagy öt egy tengelyen áll, akkor a földsugárzásokés földidegáram-rendszerek gerjednek, messze elmozdulnak ahelyükrõl és a fizikai és szellemi térben is komoly változásokzajlanak. A szellemi és fizikai tér változásai függnek a konstellá-cióban részt vevõ égitestek méretétõl és meghatározó õsprincí-piumaitól.• Földidegáram- és térhálórendszerek sokasága létezik, de 1999õszén megjelent a földi világ elsõ két asztrálhálója is. Ezekközvetlenül a lélekre hatnak. Az egyik a Hartmann-háló dõlésé-nek irányával ellentétes irányban mozog és tisztán negatív töl-tésû. A másik valamivel kisebb a Hartmann-hálónál és dõlésénekirányában mozog. Minden részében a Teremtõ energiája gerjed.Mindkettõ folyamatosan hat gondolkodásunk minõségére.

Ezek azok a kutatási és oktatási területek (oktatás = tanítás+ szoktatás + példamutatás), amelyeken a magyar geobiológiaeredményesen dolgozik. Talán még két területet érdemesemlíteni: egyik a Földanya magasrendû szakrális pontjainak„használata” ahhoz, hogy a test-lélek-szellem hármas egyen-súlyát helyrehozzuk. Csak a belsõ egyensúlyát és belsõ békéjétmegtalált ember képes kifelé is, a rábízott természettel harmó-niában élni.

A másik az ásvány-és növényvilággal folytatott kommuni-káció, amihez sokat segítenek az õsi magyar elixírek; elkészí-tésük folyamata, hatásuk ismerete. A Földanyával való belsõharmónia megteremtése és némi radiesztéziai gyakorlat nélkülez sem mûvelhetõ.

A PIPACS, A BÚZAVIRÁGÉS A KAMILLA ÜZENETE

Földanyánk frekvenciaváltására egyre több jel hívja fel figyel-münket, az ásvány-, növény-, állatvilág, a bioszféra egészeváltozásban van és keresi a harmóniát. Ott is, ahol a háborgóemberi elme szinte helyrehozhatatlan károkat okozott. Csakaz ember maga áll ellen a változásnak, kivülállóként akarjaszemlélni és megélni a változást is, nem érti, hogy õ is a bio-szféra része, így nem érti annak üzeneteit sem.

A harmadik évezred elsõ esztendejében a Kárpát-me-dence pipacstengerben úszott. Próbáljuk megérteni ennekaz üzenetnek a tartalmát! Most, hogy a pipacs szirmai lehul-lottak, a gubókban érik a mag, és a mágikus társ, a búzavirága búzával együtt dõlt, s csak harmadik szellemi társuk, a ka-milla tartja magát, próbáljuk megérteni, hogy mirõl is beszél-nek nekünk!

Ha egyetlen növény beteg vagy éppen pompázik, azannak szól, aki azt észreveszi. Ha egy növényfajta tömegesenbetegszik meg, vagy feltûnõen nagy számban és területenvirul, az mindig az ott élõk tudatállapotával függ össze. A maimagyar ember errõl éppúgy nem akar tudomást venni, mint atõle nyugatra élõk, s kábult állapotában meg van gyõzõdve

róla, hogy csak a sors vak vagdalkozását tapasztalja. A purgató-rium lényege, hogy szemben állunk a kapu õrével, a sár-kánnyal, vagyis önmagunkkal. A vízöntõ tudat meg fogja nyitniaz utat a teljességben való gondolkozás elõtt, hogy túllépjünkaz anyagi világon. Ennek jelei és üzenetei a szellemi térben ésaz anyagi világban folyamatosan jelen vannak, így a növény-világ nekünk szóló üzeneteiben is. Gondoljunk a közelmúltilyen eseményeire, a körtefák tûzelhalására, a bokrétafák (vad-gesztenyék) tömeges megbetegedésére, a tavalyi pitypang-özönre. Ezeknek az üzeneteknek a megértésére csak a test-lélek-szellem kiegyensúlyozott hármasságában élõ, illetve azerre a harmóniára törekvõ ember képes. Bizalmunkat a maté-riából a magasabb szférákba kell áthelyeznünk.

Minden fizikai jelenségnek megvan a szellemi szférábanzajló megfelelõje, és ugyanez fordítva is igaz, a szellemi törté-nések a fizikai világban is változásokat idéznek elõ. A szellemés a lélek szféráiból származó, üzenetként érkezõ jelenségekethiába próbáljuk fizikai síkon megoldani (például a növényvilágmegbetegedéseit ipari permetezõszerekkel kezelni), mertnem külsõ dolgokról, hanem saját életünk megoldatlan problé-máiról van szó. Ha az ember a problémás élethelyzeteinekmegoldásában nem hajlandó kilépni az anyagi világból, akkora változások szellemi szinten zajlanak le a mi tudatos részvé-telünk nélkül. A fizikai síkon ez fájdalom, betegség, balesetformájában jelentkezik.

A növényvilággal, mint egy másik létminõséggel valókommunikációnak egyik legemelkedettebb módját a magyarszellemi hagyomány növényi elixírjei õrzik.

Nézzük meg ilyen szempontból az idei pipacstengert amágikusan hozzátartozó búzavirággal és a kettõsüket támo-gató és kiegészítõ kamillavirággal!

A pipacs, a piros nagyasszony ki tudja tárni a láthatatlanranyíló ajtókat, megengedi, hogy pillanatnyilag félretegyükproblémáinkat (de nem ment fel a felelõsség alól), visszavezetiaz emberi tevékenységet a természet ritmusához. Ha szembetudunk nézni a testi és lelki fájdalmakkal, segít megtisztulni aváltozásra kész embernek. Ahol a pipacs nagyasszony szok-nyája meglibben, ott újjászületik a szabadság, de csak azokszámára, akik hajlandóak önmagukkal szembenézni. A pipacsszól azokhoz is, akik kívülrõl várnak segítséget ahelyett, hogybelsõ erõiket mozgósítanák, alvó képességeiket ébresztenékfel és harmonizálnák.

Jung szerint azokat a potenciális tartalékokat mozgósítja,amelyeknek nem vagyunk tudatában, pedig hozzánk tartozó,elementáris, archetipikus erõk. A pipacs nagyasszony elixírjeezeket a minõségeket ébreszti fel és a mindennapokban ka-matoztatja. Segítségére elsõsorban azok szorulnak rá, akiknekaz életét ideológiák, politikai vagy intellektuális irányzatok,szekták, drogok határozzák meg. A pipacs elixírje megtanítja,hogy az igazi érték, amit hajszolunk, bennünk szunnyad. Segít,hogy a bennünk lévõ tiszta forrás és tudás fölfakadjon. A velejáró legfontosabb minõségek tehát a belsõ hang meghallása, akiegyensúlyozottság, a nyitottság. A pipacs elixírje élethely-zeteinkben a nõi szeretet erejét és erényét kelti életre ésharmonizálja.

Déméter, a Föld termékenységének istennõje a kalászokközött pipacsot is tart a kezében. Lánya, Perszephoné éppenpipacsokból szedett csokrot, amikor Hádész, az alvilág urafeleségül kívánta.

9

A piros nagyasszony elixírjével kezelhetõ állapotok és avárható eredmény:

gõg, kevélység, makacsság …………………nyugalomdicsekvés, hencegés ………………………… szelídségsovinizmus ………………………………… komolyságsértõdékenység, túlérzékenység …………… ellazulásönteltség, önhittség ……………összhang a környezettelasztma, köhögés ……lemondás az elsõségre törekvésrõlmagas vérnyomás ………………a légutak megtisztulásaálmatlanság ………………………………nyugodt alvás

A pipacs és a búzavirág kettõsében a pipacs maga az esztétika,a búzavirág az etika. A piros nagyasszony azt láttatja meg,ami szép, szeretetre méltó és harmonikus, a kék úrfi pedigazt, ami pontos és igaz. Ketten a búzaföldek szélén találkoznak,vagyis a kalászosok kozmikus antennaerdejét használják sajátkettõsük összehangolására. A búzavirág segíti a spirituáliselõrelátást és tisztánlátást, segít kiválasztani a felénk áradóinformációtömegbõl a nekünk fontosat, nem engedvemagunkra zúdulni a perverz és parazita információáradatot.Segít annak felismerésében is, hogy mikor kell külsõleg támo-gatnunk egy rászorulót és mikor teszünk jobbat azzal, hahagyjuk, hogy maga tapasztalja meg, hogyan tud önmagánsegíteni; valamint hogy felismerjük, hogy egyáltalán segítségetkér valaki, hiszen az nem mindig szavakban történik. A fizikaisíkon a lélek tükrének, a szemnek a tisztítója és gyógyítója, denemcsak fizikai értelemben enged újra látnunk.

A pipacs és a búzavirág szellemi terében szelíden, dehatározottan ott van a kamilla, újabb támaszt nyújtva számunk-ra, hogy a megbolondult világban talpon tudjunk maradni. Akamilla a hagyományos orvoslásban gyógyítja a szemet, hajat,ekcémát; fertõtlenítõ, görcsoldó gyulladásgátló, gyengéd altatóhatása van stb. Elixírként a lélek síkján segíti azokat, akiketszélsõséges indulatok fûtenek. Az anyagi, lelki és szellemitúlfûtöttség közepette segít meglátni, milyen területen õröljükmagunkat fölöslegesen. Megnyugtat a rossz hírek kiváltottastressz és félelem ellenében, az igazságtalannak érzett esemé-nyek, élethelyzetek közepette. Végsõ elkeseredésben a ka-milla vigasztaló üzenetet hoz, hogy nem vagyunk magunkrahagyatva és biztosít küldetésünk értelmérõl.

Akik megélték a kamilla segítségét, gyakran számolnakbe egy lágy és érzéki, de életerõs kék fényjelenségrõl, amivigaszt és erõt nyújt. (Virágának lepárlásakor kék színû esszen-ciát kapunk. Az összes többi virágé halványsárga vagy narancs-színû. Ez a kék, a lapis lazuli színe, a Szaturnusz géniuszának,a kapu õrének, az idõ és a karma mesterének jelenlétét jelzi aföldi világban.) A kamilla harmonizálja az ember hét õsprin-cípiumhoz tartozó hét energiaközpontját. Tudtunkra adja,hogy a lélek sokkal ékesebb, mint a velejáró diszkrét anyag,valamint, hogy minden testben örökifjú lélek lakozik.

Az élet nagy folyamához visszatalálni, levegõhöz és újtávlatokhoz jutni, ebben segít a kamilla. Amikor magba szök-ken, virága fonalkássá válik és zöldaranyban csillog a legforróbb,szíkes talajon is, ilyenkor látszik leginkább a kamilla lényege;áttetszõen feloldódik a fényben, mintha a fehér szirmok közötta forróságban megállt volna a levegõ. Aztán a szirmok hátrahaj-lanak és a virágok parányi üstökösként tévedhetetlenül irá-nyulnak egy égi célpontra.

A kamilla éteri szubsztanciái mellett két fontos ásványianyagot tartalmaz, a nátriumot és a káliumot. E két anyag egyen-súlyának fontos szerepe van a szervezet mûködésében. Fölösfelhalmozódásuk vese- és mellékvese-gondokat okoz és köz-vetve az õket szabályozó adrenalin termelésének zavarait. Azegyensúly eredménye a jó közérzet, vagyis a vér tisztasága.Amit a fizikai síkon a vér jelent, az a szellemi síkon a tudat.

A kamilla elixírje a legkifinomultabb módon aromatizáljaa tobozmirigyet és a napfonatot, és ezen a tengelyen hat lefelé,ami által segít a herék, a méh, a végbél megbetegedésein,megzavart terhességnél, terhességmegszakításnál, és ezentesttájékok gyulladásos, görcsös megbetegededéseinél. Akamilla szélsõséges érzelmi reakciókat mutató gyermekekproblémáink kezelésére és nagy idegi megterhelést jelentõélethelyzetek feszültségeinek oldására is kész.

A kamillavirág barlangjában lakó tündér kiszabadulvaminden enyészettel, pusztulással, elhalással járó folyamatbangyógyítóan hat, a halál ellenében ébredést (objektivitást) hoz.

Gyönyörû látvány egymás mellett a bíborvörös, abúzakék és az aranysárga, a három, egymással kivételesszellemi viszonyban álló növény virága. Ez a három szín jelenikmeg a népi kegytárgyakon, a nem egészen száz éve mégsorozatban faragott koronás Boldogasszony-szobrokon,valamint a három elixír egy-egy cseppjének aurájában a Kirli-án-felvételeken, illetve az elixír finom kristályszerkezeteitelemzõ mikroszkópikus felvételeken is. Ez a három növényilét segíthet bennünket gondolkodásunk minõségénekfelemelésében, aminek révén lehull rólunk a félelem és fájda-lom terhe. Ehhez együtt kell mûködnünk velük, meg kellértenünk üzenetüket, ahogy a betegségeinkét is. A betegséga lelki feladatainktól történõ eltérés jelzése, éppen olyan súlyos,mint az eltévelyedés maga. Minden ember számára szent jelzésa saját betegsége.

A növényvilág a következõ évek kozmikus rendjébenújabb üzenetekkel és szelíd ajánlkozással fog elénk állni. Talánhajlunk a megértésre ott, ahol a növény medicinája a planetárisprincípiumokon keresztül hat ránk és segít bajaink orvoslásá-ban. Paracelsus írja: Az emberi szívet alkotó elementárok azo-nosak a Napot alkotó elementárokkal. A Nap székhelye amikrokozmoszban a szív.

A kamilla a Nap õsprincípiumának uralma alatt áll, és ezhat a pipacs és a búzavirág erejében is más princípiumok mel-lett. A Nap géniuszát csak a holdsarlón álló Boldogasszonyközvetítésével, az anyag szeretetenergiájával, vagyis evilágilétünk szellemi rezgésével közelíthetjük meg. Az ember szak-rális anatómiája szerinti bal és jobb oldal, illetve a bal és jobbagyfélteke is e két princípium uralma alatt áll.A materialistaember e kettõsség elõl akar elzárkózni, amikor egyetlen agyfél-tekével, csak a spekulatív gondolkodással akar állni a világban,ezért rohan a káosz felé. Földünk állapota és természetijelenségei mindenkor hûen tükrözik a rajta élõk gondolatait.

Az Építészetbiológiai Egyesület III. szimpóziuma október 26-28-án az Õrségben kerül megrendezésre. Az eseményen a

hármashatár menti kistérség lehetõségei, az ökologikusgazdálkodás és építés összefüggései kerülnek terítékre,

gyakorlati bemutatókkal, kirándulásssal kiegészítve. Részletesinformáció és jelentkezés: Somlósi Lajosnál (06/95-485264)

vagy Holecz Jánosnál (06/23-374829)

10

A PALOCSA EGYESÜLET BEMUTATÁSA

A Palocsa Egyesület a folyók természetével nem ellenkezõ, azáradásokat haszonra fordító, s így a Természettel együttmûködõfolyógazdálkodás lehetõségeit kutató csoport, valamint az erdõ-éltetésre, az erdõ gyógyítására szervezõdött erdõtulajdonosok,egyetemi oktatók és kutatók részvételével jött létre. 1996-tólkezdõdõen az ország különbözõ területein kísérletet indítottunka Természet saját törvényei szerint történõ gyógyulásának, azép, egészséges állapot elérésének elõsegítésére. E munka elvialátámasztására rendelkezésünkre állnak a szukcessziós lépcsõktörvényszerûségeivel kapcsolatos ismeretek.

Ma országos hálózattá szervezõdve biztosítunk jogi keretetaz ország különbözõ pontjain természet-rehabilitációval foglal-kozó magánszemélyeknek és közösségeknek. Hálózatunkjelenlegi területei között szerepel természetközeli állapotúszurdokerdõ a Keszthelyi-hegységben, évszázadok alatt kopár-rá vált 670 ha-os bükkalji terület, szántó állapotból elindítotterdõ-rehabilitációs, újraerdõsülõ területek Gyõr-Moson-SopronMegyében és a Bodrogközben, valamint olyan területek, aholkiöregedõ exóta faültetvények természetes erdõvé alakulásátsegítjük elõ (tarvágás nélkül) Alcsútdobozon. A közeljövõbenújabb területkezelõk és földtulajdonosok, önkormányzatokcsatlakozása várható.

Szeretnénk minél szélesebb körben továbbadni a termé-szet-rehabilitáció eddigi eredményeit, és el szeretnénk érni, hogyszerte az országban minél több területen kezdõdjenek hasonlójellegû munkák.

Magyarország területén az elmúlt évszázadok során azerdõk és egyéb természetes élõrendszerek 80%-a megsemmi-sült illetve nagy mértékben sérült. A maradék (fõleg erdõkéntnyilvántartott) területen a vágásos üzemmód, és kiváltképp atarvágásos technológia következtében erdeink nagy részeszintén jelentõs sérülést szenvedett fajlista, korszerkezet, talajtekintetében, s e folyamat ma is tart. A mezõgazdasági termelés-re kijelölt, és mára erodálódott területeken egyre gazdaságtala-nabbá válik a termelés. A ma már több százezer hektárra rúgóparlagterület nagysága folyamatosan növekszik, mutatva a lehe-tõségét és szükségét a természet-regenerálódás (természetesújraerdõsülés) megindulásának, illetve megindításának.

A Palocsa-területeken a szukcessziós folyamatok (a termé-szetes rendszerek önszervezésének) kutatása, védelme és elõ-segítése folyik. E természet-rehabilitációs tevékenység lehetõ-séget teremt az élõrendszerek önregeneráló törekvésénekérvényre jutására. A munkák fõként a már hiányzó sokfélegenetikai információ (szaporítóanyag) területre juttatásávalsegítik elõ a Természet regenerációját.

A Föld természetes növénytakarójának túlnyomó részenéhány évszázad alatt áldozatává vált az emberiség növekvõterületigényének, vagy az egyoldalú túlhasználat következ-tében biodiverzitása lecsökkent, az élõvilág létfeltételét biztosítórendeltetésének csak részben és egyre csökkenõ mértékben

tud eleget tenni. Az emiatt küszöbön álló ökológiai katasztrófacsak úgy kerülhetõ el, ha e végzetes folyamatot megfékezvearra törekszünk, hogy a Föld felszínét a lehetséges legnagyobbterületen ismét stabil, a természeteshez a lehetõ legközelebbálló, önfenntartó – és önszabályozó képességgel rendelkezõerdõk borítsák.

2001. tavaszán Egyesületünk közremûködésével, Bodrog-közi önkormányzatok bevonásával megalakult a BOKARTISZ(Bodrog-Karcsa-Tisza) kht., melynek feladata a továbbiakban atermészettel együttmûködõ ártéri gazdálkodás modern, jelen-legi körülmények között alkalmazható formájának megterve-zése, megszervezése, s majd a megfelelõ hatóságok, intézmé-nyek és szakemberek bevonásával a vízmegtartó vízrendezésimunkálatok megkezdésének koordinálása.

Kutatási-természetvédelmi programunkban együttmû-ködõ partnereink: a Pro Silva Hungaria, a NYME ErdõmérnökiKar Növénytani és Termõhelyismeret-tani Intézete, Az ELTENövényélettani Intézete, a Magyar KörnyezetgazdálkodásiKutató, a Szent István Egyetem Kertészeti Karának RovartaniIntézete, illetve Gödöllõi Agrártudományi Karának ÁllattaniIntézete, Vízgazdálkodási Intézete, valamint szakemberek azErdészeti Tudományos Intézetbõl és az Állami ErdészetiSzolgálattól.

Az Egyesületnek tagja lehet, aki az alábbi két alapelvvelegyetért:

•A természet nem forrás, hanem társ•Az ember csak a természetet gazdagítva gazdagodhat.Célunk az ország különbözõ pontjain élõ, a természet érde-

kében tevékenykedõ emberek és közösségek összefogásántúlmenõen, hogy saját kutatási eredményeinkre támaszkodvabemutassuk a természettel való együttmûködés gyakorlatipéldáit, elõsegítsük újabb együttmûködõ rendszerek kialakítá-sát. E munkába szeretnénk bevonni minden olyan szervezetet,közösséget, önkormányzatot, vállalkozást, melynek tagjai átlát-va a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, részt kívánnak venni emunkában.

Várjuk mindazon magánszemélyek, szervezetek, iskolákés intézmények jelentkezését, akik – területükkel, idejükkel,erejükkel, tudásukkal, pénzükkel vagy érdeklõdésükkel – résztkívánnak venni egészséges környezetünk helyreállításánakmunkájában.

Hisszük, hogy ha az ôrült divathóbortok és a pusztításszelleme futótûzként terjedhet, akkor az értelmes gondolatés építô szándék is megtalálhatja azokat a nyitott gondolko-dású, az ország és a Föld jövôjéért aggódó embereket, akikkészek részt venni az Egyesület munkájában

Az Egyesület címe: 3957 Zalkod, Dózsa György út 14.Levélcím: 8087 Alcsútdoboz, Kastélykert 10.

Telefon: (30)231-32-30

PALOCSA EGYESÜLETOrszágos Természet-rehabilitációs Hálózat

11

A FOLYÓGAZDÁLKODÁSRÓL

Az egész Bioszféra egyetlen önszervezett, önszabályozó,összefüggõ egységrendszer, mely az antropogén hatások miatttûrõképességének határán mûködik. Az önszabályozómûködés kibernetikai jellegû. A kibernetikai rendszerekmeghibásodásának elsõ jele a rendszer „lengése”. A világszertemegszaporodó és erõsödõ természeti katasztrófák a Bioszféralengésének következményei. Az önszabályozó rendszerektulajdonsága, hogy védekeznek a külsõ beavatkozás ellen.Ideig-óráig lehet törvényeik ellenében tenni, az élõ rendszere-ket forrásként kezelve, céljainknak megfelelõen átalakítani,de hosszabb távon biztos gazdaságtalan, veszélyes, sõt önpusz-tító is az ilyen tevékenység.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy kutatjuk a természet önsza-bályozó mechanizmusainak törvényszerûségeit, és a lehetôlegtöbb területen segítjük a regenerációs folyamatokat. A ter-mészetes rendszerek élô rendszerek; mûködési törvényeikönkényesen nem változtathatók meg, legfeljebb megsértenivagy elpusztítani tudjuk ôket. Ezért fontos az ember és a termé-szet együttmûködése. A jelenlegi gazdaság a természetet kor-látlan forrásként kezeli, és ezért már középtávon sem tarthatófenn. Meg kell kezdeni a bioszféra céljait is kiszolgáló, körfolya-mat-rendszerû társadalmi és gazdasági struktúrák kialakítását; amár meglévô kezdeményezések összefogását, bemutatását ésnépszerûsítését.

A XXI. század stratégiai nyersanyaga az édesvíz. Már mosterõfeszítéseket kell tenni az országban meglévõ vagy ide érke-zõ édesvíz megõrzésére, (bányamûvelések karsztvíz kiterme-lésének minimalizálására, kettõs vízrendszerek kialakítására,csapadékvíz és szennyvíz elkülönített kezelésére, tisztítottszennyvíz ipari vízként való újrahasznosítására), folyóvizekvízfeleslegének humuszban (szivacshatás), növényzetben(ártéri erdõk), tavakban és tározókban való megtartására, éskörfolyamat-rendszerû mozgatására.

Árvíz ellen gáttal védekezni nem lehet. Jelenleg is a gát,valamint az árvíz idején a gáton dolgozó sokezer ember ésgép megfeszített, költséges együttmûködése védi meg azárteret az árvíztõl. Az ártéri gazdálkodás lehetséges helyét nema közigazgatási határok, a tulajdonviszonyok és az aranykoro-nák jelölik ki, hanem a folyó. Mi tehát a teendõ?

Az ökológiai, tájgazdálkodási tervezést a domborzati viszo-nyok, a várható idõjárási és csapadékviszonyok, talajadottsá-gok és a meglévõ növényzet szukcessziós állapota alapjánkell elvégezni, újragondolni és ezután kell a gazdasági, jogi,politikai lehetõségekhez alkalmazkodva a kivitelezés idõbelikompromisszumait megkötni, preferenciáit, dotációs módoza-tait megállapítani és jogi lehetõségeit megteremteni.

Bár az egész folyóvölgy tervezési szinten egységrend-szerként kezelendõ, mégis az integrált ártéri gazdálkodásravaló áttérés gazdasági okokból is csak szakaszosan képzelhetõel. Elsõsorban egy mintaterületet kell kijelölni, mielõbbi létre-jöttét segíteni és mûködtettetni olyan alapítvánnyal, társaság-gal vagy egyesülettel, aki már most is ezt próbálja csinálni.

Az árterek által érintett településeken meg kell keresniaz együttmûködésre hajlandó önkormányzatokat, civil szerve-zeteket és elkötelezett magánszemélyeket, mert segítségüknélkül a kivitelezés, majd a késõbbi mûködtetés elképzel-hetetlen.

VISEGRÁDI ÉPÍTÉSZTÁBOROK 1981-2001

Kedves Barátunk!Szeretnénk összeállítani egy kiadványt, amely a VisegrádiÉpítész-táborokról szól. Az album a megépült mûvek, atervek, az elõadások és a fontosabb események dokumentá-lásával a tábor egész történetét bemutatja a váci építkezések-tõl napjainkig, beleértve a Londonban épült két házikót is.

Jelenleg az anyaggyûjtés fázisában vagyunk, ehhezkérjük ezúton segítségedet. Mindenféle, a táborral kapcsola-tos információra, fotóra, rajzra, emlékre szükségünk van, hogylegyen mibõl válogatni.

Kérjük, válaszolj a mellékelt kérdéssorra, de ezen túl isszívesen fogadunk minden ötletet, jó tanácsot – alkalmasinttámogatást – a kiadványhoz. Nagyon fontos, hogy ha kapcso-latban vagy olyan emberekkel, akik szintén megfordultak atáborban, légy szíves juttasd el hozzájuk is ezt a levelet.

Ha van idõd és kedved, kérjük, írj néhány soros – vagyhosszabb – visszaemlékezést, értékelést a táborralkapcsolatban!

Természetesen mielõbbi választ várunk, de az anyag-gyûjtést 2001. október 15-ig szeretnénk lezárni.

KöszönettelSalamin Ferenc (30-914 9728)

Tusnádi Zsolt (20-448 3474)Álmosdi Árpád (30-968 9285)

Király Zoltán (353-0491)Cseh Kálmán (30-242 1097)

Szerkesztõség: AXIS Kft.1024 Bp. Margit krt. 5/a.Telefon: 06-1-315 1971

e-mail: visegraditabor@freemail.hu

Kérjük, hogy írd meg pontos címed és telefonszámod,illetve válaszolj az alábbi kérdésekre:

1. Mely tábor(ok)ban vettél részt? (évszám, vagy épületszerint)

2. Milyen épület(ek), tárgyak, alkotások születtek atáborban? (ha lehet évszámmal)

3. Milyen elõadások voltak a táborban? Készült-e rólukfelvétel, vagy valamilyen összefoglaló? Ha igen, holtalálható?

4. Milyen más események voltak? (ünnepek, játékok,sport, iszapfoci, kirándulás, kocsmázás, stb.)

5. Próbálj egy listát írni, hogy kik vettek még részt rajtadkívül a táborban! Akiét tudod, add meg a címét, vagytelefonját is!

6. Egyéb emlékezetes dolgok. (anekdoták, történetek,legendák)

7. Milyen a táborral kapcsolatos hazai, vagy külföldipublikációkról tudsz?

8. Ha van a birtokodban fotó, rajz, vagy egyéb relikvia,kérjük, mellékeld! Az elküldött anyagokat visszajuttatjuk.

12

JOHN MICHELLMAXWELL ARMFIELD ÉS A DINAMIKUS SZIMMETRIA

A neves geomantiai kutató (magyarul Atlantisz örökségecímmel jelent meg könyve) szoros kapcsolatot tartott

fenn Armfielddel, akinek róla készült, A geométer címûképét alább közöljük,

Maxwell Armfield 1915 és 1922 között – vagyis hét éven át –Amerikában élt. Ez idôszak felében, amíg New Yorkban lakott,szorgalmasan látogatta Jay Hambidge professzor elôadásait azarányok rendszerérôl, s azok mûvészeti hasznosságáról – adinamikus szimmetriáról, amelynek tudományát az ókoriEgyiptom és Görögország kézmûves termékeinek, képzômû-vészetének és építészetének tanulmányozása során saját magadolgozta ki. Ebben az idôben az amerikai festôk egy jelentôsbefolyású csoportjára, többek közt George Bellowsra és RobertHenrire is erôsen hatott Hambidge elmélete. Armfield csat-lakozott ezekhez a mûvészekhez, és élete végéig Hambidgehûséges és tevékeny tanítványa és követôje maradt.

Jay Hambidge 1867-ben, Kanadában született. Rövid újság-íróskodás után döntött úgy, hogy inkább a mûvészi pályára lép.1900-ban akadt egy pártfogója, akinek támogatásával Európábautazott, hogy ellenôrizhesse a görög tárgyak mintái és arányaimögött rejtôzô matematikai titkokkal kapcsolatos elméletét.Az egyiptomi mûvészet és tárgykultúra ezoterikus arányrend-

szerének létezésére már Platón is tett utalásokat, de a titok kita-pintására és megismerésére irányuló próbálkozások rendrekudarcot vallottak. A Parthenon, és még számos görög, illetveegyiptomi épület és mûalkotás precíz megmérése után Ham-bidge úgy érezte, megtalálta, amit keresett. A korábbi kutatókkudarcának az volt az oka, hogy ôk síkgeometriai értékek ésmennyiségek arányait próbálták megtalálni (egyfajta „statikusszimmetriát”, ahogy Hambidge nevezte), holott a titok a tér-görbék szerkesztésekor alkalmazott dinamikus arányokbanrejtôzik. Hambidge Dynamic Symmetry (1917) címû tanulmá-nyában hozta nyilvánosságra erdményeit, s ezt három év múl-va követte a görög vázák arányrendszerérôl írt kötet. 1919novemberétôl kezdve rövid ideig folyóiratot is adott ki The Di-agonal címmel, hogy ismertesse, népszerûsítse a dinamikusszimmetriát, s elôsegítse alkalmazását a képzômûvészet és azipari formatervezés területén. Minden percét a téma tanulmányo-zásának szentelte, illetve annak, hogy megírja, és elôadásokonnépszerûsítse felismeréseit. A szegénység és bírálóinak konokkíméletlensége olykor az elkeseredés szélére sodorták, de tá-maszt és segítséget jelentett számára híveinek és tanítványainakhûsége és feleségének kitartó szeretete – az asszony Hambidgehalála után is folytatta megkezdett munkát abban a mûvészkö-zösségben, amelyet férje Észak-Georgiában alapított. Ham-bidge-t 1924-ben, az elôadói emelvényen érte a hirtelen halál.

Maxwell Armfield gyakran említette, hogy amikor elôszörhallott a dinamikus szimmetriáról, olyan érzése volt, mintha

Mayananda (Maxwell Armfield)

AZ ODAÁT CSODÁJA

13

olyasmi derengene fel elméjében, amit valaha tudott, de idô-közben teljesen elfelejtette. Mint teozófus, osztotta Platón néze-tét, mely szerint a harmónia és az arányok ismerete az emberiszellem természetes adottsága, amelyet az ember nem megta-nul, hanem felidéz. Úgy találta, hogy a dinamikus szimmetriaalkalmazása új erôt és biztonságot ad festészeti kompozícióinak,különösen azokkal a szimbolikus és mitologikus témákkalpárosulva, amelyekkel a legszívesebben foglalkozott. Ettôl azidôtôl kezdve minden munkájában – s minden társánál világo-sabban és következetesebben – Hambidge rendszerét valósí-totta meg. A dinamikus szimmetria tárgyában tartott elôadásaiés a legkülönbözôbb mûvészeti folyóiratokban közölt, hasonlótémájú tanulmányai egybegyûjtve a Tempera Art Today címû,1946-ban megjelent könyvében; a mögöttes misztikus filozó-fiáról való fejtegetései és értelmezései pedig a Mayanandateozofikus álnév alatt kiadott allegorikus geometriai munkájá-ban (The Wonder Beyond, 1969) olvashatók.

A dinamikus szimmetria lényege – ahogyan Armfield képei-nek megszerkesztésében alkalmazta – igen egyszerû. Egymás-sal összefüggô arányok soráról van szó, s ezeket az arányokatHambidge dinamikusnak nevezte, mert fellelhetôk a termé-szetes növekedési folyamatokban is. Voltaképpen az egység,és az egymást követô számok négyzetgyökeinek arányai: ezekközül az utolsó a közismert aranymetszés, az 1:1,618, amelyetHambidge beemelt kánonjába, kifejtve, hogy ezek az „irra-cionális” számok nem a lineáris mérhetôséget szolgálják, hanemképesek egyesíteni a kompozíció különbözô területeit. Úgygondolta, hogy ezek az arányok az egyiptomiak és a görögökkorának leáldoztával feledésbe mentek; alkalmazásukra akeresztény korszak már nem is gondolhatott, s ha a mai m ûvé-szek és kézmûvesek ismét megvalósítják munkájukban az ôsidinamikus arányokat, alkotásaik versenyre kelhetnek majd azantik világ mestermûveivel.

A Hambidge-féle dinamikus szimmetria-elmélettel szem-ben gyakran felhozott érvek egyike, hogy a szabad szellem aszáraz formulákkal nemigen tud mit kezdeni; hogy a mûvészifüggetlenség és egyéni géniusz megnyilvánulása és érvénye-sülése csorbát szenved, ha holmi arányossági törvényeknekkell engedelmeskednie. Az efféle nézetekkel Hambidge ésArmfield is dühödten szembeszállt. Mindketten mélyen meg-vetették a mûvészetben a „személyiség kultuszát”, akár a belsôlelkiség formátlan kivetülése vezetett az eredménye, akár azunalmas, szürke realitás. Hambidge így írt: A mûvészet nemazonos a természettel, de a természeten kell alapulnia, snem annak felszínén, hanem a mélyén rejtôzô szerkezeten.Az ember csak ezen a módon lehet szabad, alkotó személyiség.Amíg csak a természet felszínét, a látszatokat másolja, nemegyéb, mint kifinomult, széplelkû rabszolga. Armfield, akimind írásban, mind pedig elôadásain vagy beszélgetések sorángyakran adott kifejezést a kor modern mûvészi áramlataitólvaló viszolygásának, és kijelentette, hogy ami a saját munkás-ságát illeti, Van Gogh akár soha ne is létezett volna, tulajdonkép-pen Hambidge bírálóit gúnyolta ki. Jól megfelelt nekik: Aki azthiszi, hogy ez a vezérfonal ártalmasan hat majd a stílusára,és bármilyen módon korlátozza, csökkenti lehetôségeit, legjob-ban teszi, ha kipróbálja. Ha tárgyilagosan és helyesen hasz-nálja, hamarosan észre fogja venni, hogy éppen az ellenkezôjetörténik; olyan szabadságra és tervezôi képességekre teszszert, amilyenekrôl korábban nem is álmodott. Ideák, amelyek

éppoly „eredetiek”, mint amilyeneket magától gondolt volnaki, könnyedén találnak utat az elméjébe onnan, ahonnanminden arányosság, s a belôlük keletkezô szépség származik.Ha azt érzi kötelességének, vagy éppen abban leli örömét,hogy rögzíti a forrongó létezés kaotikus és értelmetlen felszí-nének jelenségeit, akkor ez a módszer nyilvánvalóan nemaz ô céljait szolgálja, bár alkalmazása még így is világosabbátenné azt a maszatot, amelyben vergôdik, s eképpen valame-lyes értelmet, érdekességet kölcsönözne mûveinek.

A dinamikus szimmetria Hambidge-féle történelmi értel-mezését néhány tekintetben megkérdôjelezte Armfield, és –sokkal alapvetôbben – mások is. Nyilvánvaló, hogy a dinamikusarányok ókori alkalmazása nem korlátozódott Görögországraés Egyiptomra, s az is világos, hogy a hagyomány nem t ûnt elnyomtalanul. Az ezoterikus forrásokból merítô reneszánsz építé-szek terveikben egyesítették a zenei és a dinamikus arányokat.Ám ha az arányok ôsi kánonja ismertebb, használata elterjedtebb,jelentéstartalma pedig kidolgozottabb, egzaktabb lenne is, mintahogyan Hambidge feltételezte, az ilyen támadások akkor semérinthetnék elméletének lényegét. Munkájának értéke csakiseredményei alapján vizsgálható. A geometria tanulmányozásaés alkalmazása – Platón szerint – természetszerûen az arányér-zék javulását; tehát mind a személyiség, mind a m ûvészi tevé-kenység nemesedését erdményezi. Hambidge idejében úgytartották, hogy azokban az amerikai mûvészeti iskolákban, ahola dinamikus szimmetria alkalmazását oktatták, jelentôsen emel-kedett az általános szakmai színvonal. Hambidge sok tanítványaArmfieldhez hasonlóan úgy gondolta, hogy szemléletükre,megfigyelôképességükre, gondolkodásmódjukra és mûvésziteljesítményükre is jótékonyan hatott a dinamikus szimmetriamódszere, valamint a Hambidge által ezzel összefüggésbe ho-zott elméletek megismerése. Akadnak olyanok is, akik lelkibeállítottságuknál fogva éreztek mély vonzódást a természetestervezési archetípusok emberkéz alkotta tárgyakra valóalkalmazásának gondolata iránt, és voltak olyanok is, akikethidegen hagyott a dolog. Ám még ezeknek az érzéketleneknekis hasznukra válhat – vélte Armfield – a dinamikus szimmetriatanulmányozása. Így fejezte ki magát: A koca fülébôl semmikép-pen sem lehet selyemerszényt csinálni, de ezzel a módszerrellegalább azt elérhetjük, hogy nem lesz olyan randa az a fül.

Maxwell Armfield

14

MAYANANDAAZ ODAÁT CSODÁJA

(részletek)

Gyakran és sokan mondták, hogy a Spirituális, a Transzcendensvagy a Gnosztikus közönséges szavakra való lefordításának értel-metlen, hiú kísérletébe nem is érdemes belefogni; innen egyesLátók vonakodása attól, hogy bármit is leírjanak. Kétségtelen,hogy amikor az írás még obskurus és titokzatos dolognak számí-tott, csak kevesen ismerték e homályos mesterség fortélyait, sennek megfelelõen még az emlékezés mûvészetét gyakorol-ták, az okkult dolgok tudását egyedül a beszéd útján adták átegymásnak az emberek, és bizonyos tekintetben ma sem állmásként a dolog.

Az írás, és különösképpen az ezoterikus témák írásos meg-fogalmazása már igen régóta ismert, és a tanulónak adott végsõtanács – vagy búcsúintelem – hogy hallgasson tudásáról, alegkülönbözõbb módokon értelmezhetõ.

Amit igen fontos megértenünk: a szavak – mint a kommu-nikáció minden más módja – ki vannak téve a tudatosság külön-bözõ állapotainak, s azok módosulásának megfelelõen bekövet-kezõ változásnak, mert természetükben semmi sem abszolút,s nem mások, mint az ember által kitalált és kimunkált eszközök.Nem lehet vitás tehát, hogy az ókori Látók alkalmatlannak éshasználhatatlannak találták õket céljaik megvalósítására.

Ugyanez okból nem kétséges, hogy e nehézség áthidalásaérdekében fokozatosan kidolgozták a szimbolikus nyelvet, s afennmaradt okkult írásos emlékek bizonyos mértékig és értelem-ben kivétel nélkül szimbolikusak. A szóhasználat, a megfogalma-zás korról korra, idõrõl idõre változik, de a tartalom változatlan,s könnyedén megértik azok, akik megtanulták a nyelvét –ugyanúgy, mint valamely más nyelvrõl való fordításokat. Az õsidilemma ilyetén megoldása egészen egyszerû, és feltehetõenõsidõk óta használatos. A történelem elõtti legenda, amelyetma már csak töredékes, látszólag ellentmondásos, és csaknemértelmetlen formában ismerünk, mint az Ószövetség legko-rábbi részleteit, tisztán egybecsengenek a legmodernebb elkép-zelésekkel, ha a kusza korszakok során rárakódott zûrzavarosjelentésektõl megtisztítva, ezoterikus jelentése felõl közelítveolvassuk el.

Ez a nyelv, amelyet történetesen szimbolizmusnak nevez-tek el, következésképpen az egyetlen létezô kulcs a változóhatárok és helyek, a tudatosság evolúciójának problémájához,amelyek közül egyiknek sincs a legtávolibb köze sem annakmély és lényegi jelentôségéhez, amit itt bemutatunk. És mertkönyvünk tárgya, a mandorla egy szimbólum, méghozzá azegyik legátfogóbb és legnagyobb fontosságú szimbólum,elengedhetetlen, hogy világosan megfogalmazzuk a kérdé-seket, mielôtt jelentésének feltérképezéséhez hozzáfogunk.

Szimbolizmus. A görög szónak számos értelmezése is-meretes, gyakran visszaélnek vele, sôt lealacsonyítják. Nemazonos értelmû például az allegóriával – e kettô éppúgy külön-bözik egymástól, mint a képzelgés és az imagináció. Az allegóriajelentése tekintetében a fogalmak hasonlóságára építkezik, s afogalmak és körülmények megváltozását nem vészelheti át.Lényegébôl fakadóan efemer természetû, s jelentésének meg-értéséhez elengedhetetlen a használt fogalmak közös ismereteés az értelmezésükben való megállapodás. Az aritmetikai ésgeometriai nyelvek szimbolikusak, és minden szimbolikus nyelv

hasonló abban a tekintetben, hogy a legkülönbözôbb orszá-gokban és korokban élô, más-más nyelvet beszélô emberekszámára is megérthetôk. Módszerek ezek, használati módok akülönbözô (vizuális, auditív, plasztikus, stb.) terminológiák meg-értéséhez, ezek segítségével foghatunk fel a felszínen nemlátható jelentéstartalmakat, amelyek azonban bizonyos mér-tékig a tudatosság legkülönbözôbb szintjein állók számára isnyilvánvalók.

Jó példa a tékozló fiú bibliai története, amely – a legtöbbpéldabeszédhez hasonlóan – a legalacsonyabb tudati szinten ismegérthetô, mint valamiféle „jó kis sztori”, a legmagasabb rendûtudat pedig felismeri benne a Beavatás Útjának bonyolult árnya-latait, s a történet mindkét jelentésréteget ugyanazokkal aszavakkal beszéli el.

Nyilvánvaló, hogy itt egy, a nyelvnél magasabb rendû mód-szerrel állunk szemben, amely bármely nyelvet képes – többé-kevésbé rejtett módon – felhasználni a saját céljaira, a legfôbbcél pedig az Egyetlen Lényeg, amelynek megidézése érdeké-ben mindent és bármit a szolgálatába von. A gyakorlatban ez amódszer akkor eredményes, ha a szóban forgó dolgok valóbanlényegesek, mert ez a tisztán és alapjaiban okkult nyelv csakisaz Igazság, és különféle megnyilvánulási formáinak kifejezésétszolgálja

Ennek pedig teljességgel érthetô és racionális oka van,hiszen semmi más nem lehet univerzális és örök, csupán azEgyetlen Lényeg, s ez fordítva is igaz: ami valóban univerzálisés örök, az része az Egyetlen Lényegnek is. Eképpen hát bármimélyen rejtôzik is a látszat szerint, a szimbólumnak a legmaga-sabb tudatosságunkhoz kell szólania, s ez természetesen bár-mely szinten elképzelhetô.

Az emberiség számos kísérletet tett, hogy megalkossonegy ilyen, fizikai, pszichikai vagy szellemi alapokon nyugvónyelvet, de próbálkozásai egyre-másra eredményteleneknekbizonyultak, mert a valóságnak ezek a rétegei sem nem örökké-valók, sem pedig nem egyetemesek. Egyedül a szimbolizmusalkalmas erre a célra, mert egyik lába – vagy pólusa – a Tudat-lanság állapotára, a másik pedig a gnózis szintjére támaszkodik,és az ô nézôpontjából mindkét platform egyforma, akár úgynevezzük: víz, akár úgy, hogy szilárd talaj – mint az Apo-kalipszis Angyalának esetében. Ez a felismerés pedig egyenesenvezet bennünket a szimbolizmus elemeinek vizsgálata felé.

Ahogy a példázatok – például a tékozló fiú történetének –jelentése tágul a jó kis sztori-tól a gnosztikus beavatások leg-finomabb mozzanataiig, úgy növekszik a mandorla értelme alegegyszerûbb geometriai alakzatból a legmélyebb emberiminôségek ködös távlataiba.

Egy példabeszéd bármely vallás összefüggésrendszerébenfelhasználható, és ugyanígy áll a dolog egy geometriai tétellelis, mert az Igazság Kifejezõje, és mindenfajta részességnekfelette áll, noha magában egyesít minden lehetséges részessé-get, amennyiben ezek transzformálhatók. Mert ahogyan „nincsmagasabbrendû vallás, mint az igazság”, nincs mindenki szá-mára hozzáférhetõ vallás, amely kizárólagosan birtokolná, vagyakár csak tartalmazná is az Igazságot, minthogy egytôl egyigcsak emberi fogalmak arról, hogy mi a fontos és mi a való –ennélfogva az Igazság csak intuitív módon megismerhetõ éscsak szimbolikusan megragadható. Az idõ és a tér csak a Számoknyelvét és a Geometria nyelvét nem torzítja el könnyedén. ASzámok a rendezett folyamatok megragadásának alapjául szol-

15

gálnak, a Geometria pedig lehetõvé teszi, hogy „megmérjük aFöldet”; e kettõ együttesen alkotja azt a duális eszközt, amelyenlegfontosabb szimbólumaink alapszanak.

Tudatos lényünk jelenleg egy háromdimenziós világbanegzisztál, vagyis olyanban, amelynek – nézôpontunktól függet-lenül – valós és mérhetô hosszúsága, szélessége és mélységevan. Magasabb tudatosságunk kevesli ezeket a kiterjedéseket.Einsteinnek például ki kellett dolgoznia egy nyelvet, amelytöbbé-kevésbé ismerôs kifejezéseket új módon alkalmaz, hogyközölhesse felfedezéseit a háromdimenziós tudattal – és csakigen kevés kollégája képes megérteni akár felismeréseinek,akár annak a nyelvnek jelentôségét, amelyet kidolgozott. Ami-kor nagy nehézkesen végül sikerül háromdimenziós fogalmak-kal kifejezni ezeket a felfedezéseket, a hétköznapi ember szá-mára elvesztik fontosságukat és érdekességüket.

Részben tehát azért jött létre a szimbolizmus, mert a tuda-tosság alacsonyabb rétegeinek megjelenítésére, a velük valóbánásra kialakított, közönséges nyelv a rejtett és okkult dolgokmegragadására nem használható. Ha egy Einstein a tudatosságnegyedik szintjén kezdi a gondolkodást, egyszerûen csak kikell találnia egy intellektuális nyelvet, amellyel több-kevesebberedménnyel képes megosztani gondolatait azokkal a kevesek-kel, akik elérték az õ tudatosságának szintjét.

A szimbolikus nyelv egészen más. Minden tudatosságiszinten tökéletesen megérthetõ, s ebbõl következik, hogy –feltéve, hogy nem a nem mindenki által ismert verbális nyelvet,hanem általános jelrendszert alkalmazó vizuális, auditív vagytaktilis nyelveket beszél – mindenütt és minden korban használ-ható.

Egy példa: a Kheopsz-piramis matematikai, asztronómiaiés ontológiai üzenete tökéletesen érthetõ a mai ember számárais. Még „gyakorlati” szinten is megérthetõ, noha ebben az érte-lemben ma már nincs konkrét haszna, hisz nem más, mint egyroppant napóra, amely mutatja az év körforgását, a vetés idejét.Tökéletes példája a yantrikus szimbólumoknak, de a mentálisszint fölött csak azok érthetik meg, akik képesek olvasni a szim-bólumokban. Éppen ez az oka annak, hogy oly sok fantasztikusfeltevés született a piramis „igazi” jelentésével kapcsolatban;az intellektuális személyiség szükségesnek érzi, hogy valamitovábbi jelentést tételezzen fel amögött, amit valójában érzé-kelni és értelmezni képes. A keveseken kívül senki nem tudja,hogy a piramist ki, mikor, hogyan és miért építette – homályosés feltérképezetlen a puszta fizikai létezése is.

És itt következnek a szükséges utolsó definíciók. A fizikaiés materiális szavakat eddig meglehetõs pongyolasággal hasz-náltuk – ez így nem mehet tovább.

A fizikai univerzumot úgy szoktuk elképzelni, mint meg-határozható helyzetû, tömör és folyamatos – stb. – létezõt, áma modern fizika tudománya épp ennek ellenkezõjét bizonyítottabe; világmindenségünk a szokásosan neki tulajdonított jellegekegyikével sem rendelkezik. A valóságban nem más, mintroppant, látszólag üres tér; ûr, amelyben a differenciált energiaparányi csomócskái járják felfoghatatlan, örök táncukat, s ez az,amit mi szilárd anyagként érzékelünk.

A fentebb szereplõ fizikai szó tehát, amely egy szilárd,rögzített, stb. dolog koncepcióját tartalmazza, tökéletesen tévesés alaptalan szemléletet takar. Az eredeti – elsõdleges anyag,õsanyag – jelentésével használt matéria, materiális szó ugyan-akkor inkább az univerzális energia minden, és bármely szinten

való tevékenységét jelenti; voltaképpen azt az alaktalan szub-sztanciát, amelyet az energia használ fel az ideák megformálá-sának céljaira.

Ebbõl a nézõpontból vizsgálva az elektromosság, a gravi-táció, vagy bármely más, hasonló erõ éppoly materiális, mintegy szék – voltaképpen ezek alkotják a szék leglényegét.

Ez a felismerés arra késztet bennünket, hogy visszatérjünkaz akasha, prana és purusha-prakriti eredeti keleti terminoló-giájához, amelyet éppen az ilyen tények megragadására fej -lesztettek ki évezredekkel ezelõtt. Ezek a fogalmak nemcsak akérdéses szubsztanciák valódi természetének megragadásátjelzik; e felfogásban benne rejlik az a dualizmus is, amelyetvégsõ soron Lappangásnak és Cselekvésnek tekinthetünk, samely bármiféle meghatározásban nélkülözhetetlen.

Megteremthetõk azok a feltételek, amelyek között létre-jöhet a függetlenség, az önállóság és a nyugalom – a Lappangásállapota, amely azonban tartalmazza annak lehetõségét, hogyönmagát kifejezze; hogy cselekedjen. Ez az elgondolás vezet elegy keleti koncepcióhoz, ez pedig a Brahman vagy Minden-az-Egyben, amely egy, a Lappangás és Cselekvés állapotátönmagában elkülöníthetetlenül egyesítõ, androgyn egész. Haezt elfogadjuk, akkor azt is el kell ismernünk, hogy explicitmegnyilvánulásainak mindegyike és bármelyike szükségkép-pen hordozza ugyanazt a jelleget, s ez az alapja annak a platónikoncepciónak, hogy az ember eredendõen androgyn.

Szükségszerûen ez az alapja a szimbolikus nyelvnek is,amely abszolút mértékben konkrét, ám végtelenül szerteágazó– vagy szerteágaztatható. Arra is magyarázatot ad, hogy miértnevezik ezt a nyelvet Egy Ajak-nak, A Hajnal Nyelvé-nek(amelyben a sötétség és világosság is benne foglaltatik); vagyKettõs Nyelv-nek – mindenesetre egészen mást jelent, mint akettõs gondolkodás, amely csupán a csalárdság egyik eszköze.

E néhány fogalom tisztázásával támadt némi esélyünk arra,hogy felderítsük egy geometriai kifejezés jelentését, amelyet aKözépkorban Vesica Piscis-nek; a Hal Mandorlájának nevez-tek, ez azonban – minthogy a mandorlának a halakhoz az égvilá-gon semmi köze sincs – pusztán alkalmi megjelölés; éppígynevezhetnék Arany Lépcsõnek, Arany Virágnak, AranyLáncnak, Spirális Lépcsõnek, a Parnasszusra vezetõ Grádics-nak és még ezernyi más dolognak is. Az arany jelzõ mindenesetben az általa képviselt hallatlan jelentõségre és értékrevonatkozik.

A Mandorla és szerkesztése – AB a szembenálló körök közös sugara.

16

A mandorla, e csodálatos eszköz tanulmányozása hasonló atoronyba vezetõ csigalépcsõ emelkedéséhez, ezért MaitreyaTornyá-nak is szokták nevezni, mivel a fizikai világ szintjérõl agnosztikus életszemlélet világába emel. E folyamatban a tudat-lanságon kívül semmi sem vész el, ám minden átalakul, egyesülés megváltatik.

A Vesica szó latinul halhólyagot jelent. Az elnevezés a késôKözépkorban keletkezett, akkor, amikor a tizenharmadik szá-zadtól kezdve – a nagy katedrálisok építésével párhuzamosan,és látszólag a kereszténység titokzatos eszköztárának eleme-ként – Európában is alkalmazni kezdték ezt a halhatatlan arány-ábrázolatot.

A hal gondolata, amelynek semmiféle köze sem volt amandorlához, természetesen abból a ténybôl következôenszületett, hogy a vallásosság akkor uralkodó aspektusa, a ke-reszténység, az Egyetemes Bölcsesség közérthetô megfogal-mazása volt, s mindezt a Halakkal, az Állatöv évkezdô jegyévelhozták összefüggésbe, ellentétben az elôzô nagy korszakkal,amelyben a héberség vallása volt az uralkodó, és a Kos csillagkép– Isten báránya – jelképezte. A sorozat utolsó elemét a Bikajegye elôzte meg, amely Asszíria és más népek vallásaival álltkapcsolatban, s még ma is kísért Spanyolországban, a hajdaniKréta vallási szertartásainak távoli emlékét ôrzô bikaviadalo-kon.

A mandorla alakja szinte kínálja a hal-analógiát, hisz a legtöbbhal klasszikus alapformáját mutatja, a párhuzam azonban tisztánszimbolikus. Helyénvaló úgy fosztani le a formáról a Halak-áthallásokat, hogy egyszerûen mandorlának nevezzük, amelyelnevezés – mint látni fogjuk – minden gondolati- és jelentésré-tegben megfelelô. A vallás Vízöntô-vonatkozásai rejtettek ma-radtak, de lehetséges, hogy kulcsformulái valamiképpen össze-függésben állnak a mandorlával, ami valamelyest hozzájárulnaaz elôzô korral kapcsolatos tévedések helyesbítéséhez.

A mandorlát – mint már korábban is utaltunk rá – több for-mula is alkalmasan szimbolizálja, legkivált pedig a Kehely és aLépcsô jelképei. Ha – ahogy egyébként gyakran megtörtént –a rituális kupának ilyen alakú fedele volt, ez a kombináció méltómódon képviselte a mandorla jelentését is, hiszen szimboliz-musa sok rétegben azonos a az Élet Serlegéével, a Gráléval.

Görög elnevezése – ahogyan az a görög nyelvû Ószövet-ségben olvasható – a Szentek Szentje, a fogalom elgondolkod-tató módon kapcsolja az alakzat egyiptomi örökséget hordozógeometriai arányosságainak jelentését a gnosztikus görögKhrisztosz (a Felkent) szóhoz, amelyet a korai kereszténységátvett, és a formát egy ideig a hal alakjával azonosította, amintaz a római katakombákban talált ábrázolásokon is látható.

A mandorla egyike a számos, egymással összefüggésbenálló szimbólumnak, amelyek célja, hogy egy, szavakkal nem,vagy csak igen-igen nehézkesen és fogyatékosan kifejezhetõvégsõ, spirituális tényt megjelenítsenek. Ha a szimbolikusmegközelítést megértjük, nemcsak azt fogjuk tapasztalni, hogyvilágos és koherens, de azt is, hogy illetékességi körébe vonmás módszereket, vagy legalábbis szoros rokoni kapcsolatbanáll velük, minthogy ez az együvé tartozás a misztikus vagyokkult közlési rendszerek természete.

A szimbólum sokféle vonatkozása közül elôzetes kirándulás-ként vegyük szemügyre a jól ismert Kört, Egy Középpontjábólindul ki a végtelen számú sugár, amelyek összekötik a Közép-pontot és a kerületet. Ha úgy tekintjük a Középpontot, mint

bármely idea egyetlen alaptételét, a végtelen számú sugár mind-egyike egy önálló és sajátságos közelítést képvisel, a kerülettôla Középpont felé, és minél távolabb vannak a középponttól,mindegyik annál különlegesebbnek és egyedülállóbbnak ítélimagát. Közeledésük során egymáshoz is közelednek, s a Közép-pontba érve nemcsak azzal egyesülnek, de egymással is. Aszimbólumok esetében pontosan ugyanez a folyamat megyvégbe. A láthatatlan Jelentés, vagy Idea számtalan szempontra,aspektusra oszolva mutatkozik, s ezek mindegyike tartalmazaz eredetének valós természetére való utalást. E vonatkozásokmindegyike azonos abban, hogy a Középpontról beszél, eredetifunkciójuk pedig, hogy jelezzék e középponti lényeg ható-sugarát – példánkban a kerületet. Hasonló a helyzet a szimbó-lumok különbözô megközelítési rétegeivel. Ezekbôl minimá-lisan Három, vagy ennél jelentôsen több létezik. E kijelentésmagyarázata az a tény, hogy minden Egész vagy Teljesség kettôstermészetû, amennyiben leledzhet a Lappangás és a Cselekvésállapotában, következésképp kifejezô tevékenységének, közlôállapotainak legalacsonyabb száma csakis a Három lehet.

Érintôlegesen megemlíthetjük: miközben a Sugarak egyrejobban megközelítik a Középpontot, nem veszítik el sajátindividualitásukat. Ez mindvégig megmarad, ám fokozatosanegyesül a szomszédos Sugarakéval, és mindinkább képesséválik arra, hogy felfogja és magáévá tegye a többiek által kínáltés képviselt, eltérô szempontokat.

A Középpont ebben a tekintetben egy közös eszmeiségminden fontos vonatkozásának egyesült megértésével egylé-nyegû.

A közös Lényeget tehát, amelyet minden aspektus a sajátértelmezésében szemléli és világítja meg, következésképpenmindeme aspektusok fontossága nem külön-külön keresendô,mert mindegyik csak egy bizonyos cél szolgálatában áll, amelytehát ôrajta keresztül és általa szemlélhetô. A valódi Személyi-ségnek is ez a szerepe; olyan egyszeri és megismételhetetlenentitás, amelyben megcsillan a Végtelen Egy valamely aspek-tusa.

A Szimbolizmus fontos vonása tehát, hogy bármi konkré-tummal, akármely részességgel foglalkozik is, voltaképpen egy,a Központi Idea felé tartó sugár mentén halad.

Az egyes részességek, rész-vonatkozások általában egé-szen más képet nyújtanak, ezért a szimbolizmus egyik mûkö-dése, hogy átformálja, helyesbítse a hibás fogalmakat, és érvény-re juttassa a Lényeg valódi mivoltát, amely a többi aspektusokkalés a Középponttal is természetszerû kapcsolatban áll. Minthogyez a folyamat az Idô és a Tér tartományaiban megy végbe,ezek valódi természetének nem ismerete késlelteti, hátráltatjaa valódi cselekvést. Az emberiség történelme folyamán feljegy-zett látszólagos csodák egyszerûen csak annak jelei, hogy atudatlan elme szokatlan hirtelenséggel szembesült a Gnózishatalmával, amely az adott esetben lehetséges legteljesebbformában nyilvánította meg önmagát.

Ezt a hasonlatot elôszeretettel használták az ókori Kínában,ahol igen sokat írtak „a Létezô Dolgok Középpontjáról”, s elétezô dolgokat úgy tekintették, mint sugarakat, amelyek min-denütt jelenvalók, s amelyeket a Középpont ereje formál önma-ga aspektusaivá.

Azt szokták mondani, hogy az okkult tudás felelôtlen ter-jesztése olyan, mintha tôrt adnánk egy tudatlan gyermek kezé-be. Az atombomba az egyik közvetlen következménye annak,

17

amikor a tudatlan tömeg majommódra játszadozik az ÉletTényeivel, mint amilyen például a Demokrácia és annak sokfélekövetkezménye, amelyek megértésére és kezelésére mégkorántsem sikerült alkalmassá válnia. Valóban úgy áll a dolog,hogy „az igazság megvédelmezi önmagát”, és nem lehet semfelderíteni, sem ellopni, ám a tudatlan szellem nagyon is könnyenmegteszi, hogy az igaz tényeket inadekvát módon alkalmazza,s ebbôl mindig katasztrófa következik. Ezekben az esetekbenaz igazság kártékony vagy pusztító zûrzavar formájában jelenikmeg.

Egy nyilvánvaló példa, amely miatt máig szenved az egészvilág: A Francia Forradalom idejében (feltehetôen St. Germaingondatlansága, nemtörôdömsége következtében) a cselekvôember igaz és természetes állapotának hármas formulája – Sza-badság, Egyenlôség, Testvériség – közvetlen, nyílt formábanfogalmazódott meg a tudatlan tömegek elôtt.

Ha egy értelmes ember csak egy percig is elgondolkodikazon, hogy a jelen körülmények között mik lehetnek ennekkövetkezményei, azonnal látni fogja, hogy képtelenség, mégha a veszedelem teljes nagyságát nem méri is fel. A veszélytpedig nem az jelenti, hogy megvalósíthatatlan, hiszen nagyszerûeszmérôl van szó, olyanról, amelyet, ha ma még lehetetlenség-nek tûnik is, távoli célként szüntelenül szem elôtt tartani helyén-való dolog. A veszedelem abban áll, hogy a tudatlan elme olyanállapotot elôfeltételez, amelyben ôneki akkor, ott és azonnaltámadnak mindennemû jogai, s eképpen rögtön mozgásbalendül az irigység, a mohóság és az önzés, mert ezek a tudatlan-sággal mindig is együtt járnak, s most a társadalom szintjén nyil-vánítják meg önmagukat, elmosva az igazságosságot, az önbe-csülést és az erkölcsöket, s általában megteremtve a lealjasuláskáoszát, amelynek mocsarából kievickélnünk máig sem sikerült.

A spirituális valóság nem nyilvánulhat meg egymással ellen-tétes formákban, kivéve a már említett módon: mint középpont,amely formáló erôként hat minden irányból nézve és mindenkörülmények között.

Nyilvánvaló, hogy a hamisságok és hazugságok által eltor-zított, tudatlan elmék nem lehetnek sem szabadok, sem egyen-lôk, a legkevésbé pedig testvériek. Ha az ilyen szellemi állapot-ban lévô embereket eltölti az a tévhit, hogy szabadok, egyenlô-ek, és mindannyian egymás testvérei, abból nem következikmás, mint testvérgyilkosság, börtön, és mindenki által, mindenkiellen viselt háború. A régi idôkben ilyesmi nem fordulhatott elô,mert a nép vezetôi mindig a Bölcsesség Beavatottjai voltak, ésgondosan ügyeltek arra, hogy titokban maradjon minden, ami-nek titokban kell maradnia. Mindeközben pedig iskoláikban, azokkultizmus egyetemein képezték azokat, akik alkalmasakvoltak rá, hogy újjáformálják önmagukat, és másokat is oktassa-nak arra, hogy ezt tegyék.

Vagyis tehát: csak az ön-átformálás mikéntje az, ami oktat-ható. A tudatlan nem fosztatik meg semmitôl. A maghasadástitkát például bölcsen rejtve tartotta az Adeptusok Testvérülete,és az egész emberiség javára lehetett volna fordítani, amíg önzôvagy tudatlan emberek rá nem jönnek, hogy mi minden go-noszra alkalmazható.

Egy másik, noha csak képzeletbeli példa Orwell látomása,az 1984. Ez az idô már nyugtalanítóan közel van, és úgy fest,hogy a legjobb úton járunk a rémálom beteljesülése felé. Ezpersze csak feltételezés, ámde logikus feltételezés azzal kapcso-latban, hogy mire juthat a kommunizmus – az egyenlôség –, ha

a széles tömegek kellôképpen révetegek, és hajlamosak rá,hogy a hazug propagandának bedôljenek. Az eredmény nemaz egyenlôség lesz, hanem a vegytiszta zsarnokság, a rémura-lom, a gyengék elnyomása. A mai helyzetben – olykor a legjobbszándékok nyomán is – igen könnyen támadhatnak, és Orosz-országban bizonyos fokig már létre is jöttek efféle alakzatok.Komoly esély van erre mindenütt, ahol a kollektív hatalomra jutaz individuális fölött, mert az egyetlen tényezô, amely bármijavulást eredményezhet, az individuum, amely – ha csak egy-egy hajszálnyival is – képes korábbi önmaga fölé emelni aközönyös tömegeket. W. B. Yeats-nek tökéletesen igaza volt,amikor kijelentette, hogy a Mûvészetben semmi sincs, amit neindivuduumok alkottak volna meg, és ugyanez a helyzet azÉletben is. Amíg a hamis egyenlôség fennáll, a szabadságnakhelye nincs, a testvériség pedig eszébe se jut senkinek, mint -hogy nem is létezett soha. Marx is csak egy individuum volt.

A mandorla tehát egyike a lényegüket tekintve gyakorlatieszközöknek, amelyekkel a tudatlan és torz emberi szellemneka követendô irány megmutatható. Az eredmény teljességgelattól függ, hogy milyen odaadással és kitartással követjük akijelölt utat…

Az Út egyik fontos Hármassága, hogy a tanítványt elôszörKeresônek, aztán Remetének, végül pedig Tanítónak nevezik.Csak amikor a harmadik állapotba jut és Tanítóvá válik, akkorképes a másokkal való szoros együttmûködésre, ahogyan azt akör-hasonlat is szemlélteti.

Az elsô és legfontosabb dolog, amit a tanítványnak megkell tanulnia és meg kell valósítania, hogy az Igazság és annakTörvénye Egy és Oszthatatlan, de alkalmazásának sokféleségeés hajlékonysága végtelen. Két egyforma eset nem létezik. AzElv tehát Egy, de kifejezôdése végtelenül sokféle és különbözô.Ezeket a dolgokat itt említjük meg, jóval azelõtt, hogy teljes-ségükben megragadhatóak lennének, ám részei a Szimboliz-mus legbensõ természetének, és folyamatosan fognak kibonta-kozni, és válnak érthetõvé, ahogy elõrefelé haladunk.

Ismét a fokozatok fentebb említett hármasságára utalunk:ez jelenik meg Prométheusz szimbolikus mítoszában is. (Promé-theusz keresô; tevékeny, cselekvô individuum.) Ez a szimbólummár hetvenezer évvel azelôtt is létezett, hogy Aiszkhülosz fel-használta volna drámájában, amelynek csak egy töredéke ma-radt fenn. A mítosz a Jógi Útjának megjelenülése, és tartalmátnagyszerûen összegezte Sri Aurodobindo (általánosított Jógi-jaa tökéletesen harmonikus individuummal azonosnak tekint -hetô):

„A jógi túlhalad a Természeten és felkeresi a TermészetUrát, hogy a túlnani hatalommal és világossággal térjen vissza.”– mert az emberiség számára a menekülés egyetlen esélye azelôrehaladás, akár elfogadja ezt a tényt, akár nem.

Ha az Olvasó szemügyre veszi az 1. ábrát, látni fogja, hogya két kör eredeti szembenállása, elkülönülése nemcsak részeaz átalakító folyamatnak, de ez szolgál a mandorla léténekalapjául is. Jól ismert tény, hogy a keleti Mesterek tanítványaiklegsúlyosabb hibáit használják fel arra, hogy átformálódásukalapjai legyenek. Az elsô esetben tehát a mandorla önmagaazonos azzal a hibával, amelynek helyrehozására létrehozatott.Elsô tevékenysége azonban, hogy ezt a kettôs szembenállástátalakítsa egyetlen ábrává, amely kifejezi a szembenállásbanrejlô igazságot, ti. az androgynitást. Ez – mint késôbb látni fogjuk– értelme legvégsõ kitágulásáig áthatja a teljes szimbólumot.

18

Aurobindo a The Synthesis of Yoga címû könyvében világosanbeszél a kérdésrôl:

„A spirituális élet … visszatérhet a materiális (fizikai) világba,és önmaga nagyobb teljességének elérésére használhatja azt… felhasználhatja minden megjelenési formájában … ugyanaztaz Igazságot, Szépséget, Szeretetet és Gyönyörûséget. A védi-kus formula – az Én mindenben, minden az Én-ben, ésminden, ami Én-né válik – e mindent felölelô jóga kulcsa.” Ezazonban teljességgel azon múlik, hogy az Ego helyét az Egyet-len foglalja el, vagyis minden a dolgok és használatukátlényegülésétôl függ.

„A spiritualitás számára lehetséges, hogy az anyagi(fizikai) valóságot a saját hasonlatosságára formálja át…” –és éppen ez a szimbolizmus feladata.

A megkövetelt felsôbbség mindenki számára csak a saját,személyes tapasztalatán keresztül érhetô el, s amíg ez be nemkövetkezik, az ember a másokkal való közös és eredményestevékenységre képtelen.

Ideális közösség nem jöhet létre tökéletlen individuumok-ból, bármily tökéletes legyen is az elképzelés. A Középpontfelé közeledve, s fokozatosan felismerve az Egyetlen Én-t ésannak tevékenységeit, válnak az individuumok mindinkábbalkalmasakká arra, hogy csoportként mûködjenek, különösenabban az esetben, ha egyetlen Tanító irányítja haladásukat.Eképpen tárgyiasul a Nap és a bolygók általános, kozmikuseszméje, az ókori misztérium-iskolákban és mai, modern ko-runkban egyaránt.

A módszerek megformulázására tett kísérleteket a vaska-laposság, a hipokrízis, a bigottság, a mások zaklatása, a boszor-kányüldözés követi (ahogyan az minden ismert vallás példájábóljól látható), és elvesztése, szétfoszlása mindama spiritualitásnak,ami eredetileg a hajtóerejük volt. Minél szilárdabban állítjamagáról egy vallás, hogy az Igazság egyedüli letéteményese,annál romlottabb és elvtelenebb lesz az eredmény, mert ez alegnagyobb valótlanság, ami csak megfogalmazható.

Egyetlen kulcs és egyetlen Egyetemes Törvény létezik,amely egyénileg is alkalmazható, vagyis semmi mást nem kellszem elôtt tartani, mint azt, hogy minden, ami azt állítja magáról,hogy az egyetlen lehetséges megvilágosodást képviseli, vagyvalamely univerzális panaceát birtokol, szükségképpen hamis.A szimbolizmus a maga valódi alakjában – s ez könnyen belát-ható – kézzelfogható kifejezôdése annak a Törvénynek, amelyközvetlenül, egyéni intuíció útján csak hatásaiban, „gyümölcsei-ben” megragadható.

A mandorla szimbólumban, amikor a Középpontban létre-jön a Találkozás azzal, ami kimondatlanul ott lebeg a Törvénymögött, a Tanítvány tudatában megkezdôdik a Mentális, Pszi-chikai és Fizikai rétegek átalakulása; az a folyamat, amely sohanem megy végbe kétszer ugyanúgy. Azt a tanácsot kapjuktehát: ne ítélj mások felett, hogy magad is meg ne ítéltessél. Afolyamatok eredménye felôl már alkothatunk ítéletet, s nemazért, hogy ócsároljunk másokat, hanem hogy ítéleteink vezes-senek bennünket saját utunk során.

A görögök a maguk misztérium-iskoláiban arányok formá-jában ismerték a mandorlát. Õk a Szimmetriának: a téri alakzatokegyesítô mértékének voltak a beavatottjai.

E fejezet összegzéseként: a mandorla szimbolikus célja ésjelentése: bebizonyítani, hogy tudatlan szellemiségének átfor-málásával a Keresô kezdi megpillantani önmaga és az Ismeretlen

Egy azonosságát, s ezáltal ennek számtalan aspektusát, amelyekegyüttesen alkotják Kozmoszt. Ebben a tekintetben párhuza-mosak a görögök és Srí Aurobindo Hármasságai: „a Végtelenegyszerre transzcendens, individuális és univerzális”, és: „hogyfelfedezzük önmagunkban a spirituális lényt, és másokat isugyanehhez a felismeréshez segítsünk – ez az ember igazifeladata.”

A mandorlában ez az ábra alsó és felsô része közötti különb-ségben mutatkozik. A puszta külsô változás, mint például atest, az érzések, a szándékok módosulása, ha mégoly alapvetôis, semmin sem változtat. Az ember az marad, ami volt. A görögökáltal célnak tekintett testi tökéletesség, a középkori Európaodaadó vallásos áhítata, a Kelet filozófiai felismerései és a közel-múlt szellemi vívmányai mit sem változtattak az ember bestialitá-sán, tolvaj természetén, becstelenségén és gyilkos hajlamain.„Csak a spirituális változás eredményezhet valódi, lényegikülönbségeket.” A spirituális változás pedig a megújulás.

Ez hát a mandorla, és a hasonló szimbólumok világosanmegfogalmazott jelentése. Voltaképpen kinyilvánítja és meg-mutatja nekünk, hogyan kell beteljesítenünk az ember egyetlenigaz feladatát: hogy akármilyen körülmények közé is kerülünk,legyünk az Isteninek kifejezôdései vagy visszatükrözôdései,ez a feladat pedig megköveteli, hogy formáljuk át jelenlegigondolkodásunkat, változtassuk meg szavainkat és tetteinket,ahogyan azt brit ôseink oly világosan látták több, mint kétezerévvel ezelôtt.

Makovecz Benjamin fordítása

A mandorla és befoglaló négyszöge. A két szimmetriatengelyaránya , illetve a téglalap oldalaránya 1:1,732

19

TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!

A Királyudvar épületének 400 éves sorsa híven tükröziMagyarország sorsát, mutatja a magyar történelem korszakait.Az 1500-as évek végén már feltehetõen létezett az L alakúutcai szárny;

• 1630-ban Rákóczi György és felesége Lórántffy Zsuzsannalett a tulajdonos;

• 1644-ben leltár készül az épületrõl, mely leír minden helyi-séget és berendezési tárgyat, a pincéket és azok tartalmát,valamint az udvaron lévõ kutat is említi;

• 1678-ban a törökök és az európai felszabadító csapatokharca következtében leégett, csak a puszta falai maradtak;

• 1707-ben Rákóczi Ferenc tarcali látogatásakor még ugyan-ilyen állapotban lehetett, hisz a század elején készült ura-dalmi összeírás szerint az épület még mindig lakhatatlan;

• 1750-70 közé tehetõ az épületek felújítása és a királyibirtok, azaz a koronauradalom központjává válása;

• 1799-ben készült tervek szerint alakult ki a hátsó és oldalsószárnyak mai állapota, 1857-ben Ferenc József császár járaz épületben, s részére fejedelmi lakosztályt alakítanak ki;

• 1920-40-es évekre uradalmi központ szerepét elvesztette,gazdasági épületként mûködött, valamint cselédlakásokvoltak benne;

• 1950-es évektõl a borkombinát is fõleg gazdasági épület-nek és szolgálati lakásoknak használta;

• 1990-es évekre az épület nagyon rossz állapotba került, afalak vizesek voltak, a tetõ több helyen beszakadt ésbeázott, általános elhanyagoltság volt jellemzõ.

Az épület ismét elnyerte régi fényét. Eleganciáját, nagy-vonalúságát egyszerûsége adja: a ritmikusan ismétlõdõ bolto-zatos árkádok, a faragott faoszlopok, az ablakkeretezések ésTóutcai homlokzatosztások nemes visszafogottsága, melyekmind a több száz éves hangulatot és a tipikus tokaj-hegyaljaiudvarház karakterét állítják vissza. Most ismét lehetõségünkvan arra, hogy megmutassuk erõnket, mely a szívünkben ésa fejünkben van, s nem a zsebünkben.

Befejezésül még egy gondolat. Egerszegi Krisztina egy-szer egy riportban azt mondta, hogy nem lehet szavakkalleírni azt az érzést, amikor az ember a dobogón áll és hallgatjaa Himnuszt. Abban a néhány pillanatban értelmet kap az asokéves küzdelem, az éjjel-nappali kemény munka, a hajnalifölkelések.

Az építész is valahogy így van ezzel, amikor itt áll a meg-nyitón. Köszönöm megbízóimnak, hogy lehetõvé tettékátélni ezt az érzést, a különbség csak annyi, hogy most mind-nyájan a dobogón állunk.

Köszönöm a figyelmet.(elhangzott a Királyudvar megnyitóján,

2000. június 9-én)

Salamin FerencA TARCALI KIRÁLYUDVAR ÚJJÁÉLESZTÉSE

20

Kovács ÁgnesA SZÕLÕ AZ SZENTEBB NÖVÉNY

Délre hosszu, hosszu rónaság le egészen a Tiszáig; keletreaz egykori tûzokádó, a tokaji hegy, melly magában áll,mint a hadsereg elõtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék

köpönyegben, komoly méltósággal; tövében Tarcal városa.Éjszakra a többi hegyaljai hegyek, hosszu sorban; alattokTálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm

istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, apalackba-zárt aranyszínû lángokat.

(Petõfi Sándor)

A borkóstoló a tokajitól valami különlegeset vár, amifeldobja akárcsak annak idején az isteneket. De a kóstolást

bizony meghatározza, hogy kinek-kinek milyen az„érzelmi intelligenciája”.

(Demeter Zoltán)

Ha az embernek odaszokik a szíve Hegyaljára, egyre gyakrab-ban tekereg a hegyek között, egyre élesebb szemmel figyeliaz ott élõket, kutatja azt a szívósságot, ahogy évszázadok ótagondozzák a tõkéket. A szõlõ az szentebb növény volt itt aHegyalján minden más növénynél. A szõlõvel való foglalatossága magasabb minõségû újjászületés misztériuma.

A Duna és a Tisza tájékán évezredek óta megbecsültnövény a bortermelõ szõlõ. A Kárpátok védõ ölelésében máridõszámításunk kezdete elõtt termesztették a kelták, akik aBalkánon és görög területeken ismerték meg a borkészítést.A Dunától nyugatra pedig, a római provinciában idõszámí-tásunk elsõ évszázadaiban virágzóan folyt a szõlõmûvelés.A hazai borkultúra nagytáji differenciáltsága e két pólusbóleredeztethetõ.

A XI. századtól a szõlõ a magyarság egyik legkedveltebbnövénye lett. Okiratok, alapítólevelek, adománylevelek egyikközponti témája a szõlõskertek birtoklása, a szõlõmûvesekszámának meghatározása. Különösen a városok környékénés az egyházi birtokokon terjedt gyorsan a szõlõtermesztésés a borkészítés. A Szerémség, a középkori magyar királyságlegjelentõsebb borvidéke török fennhatóság alá kerülését köve-tõen, a XVI. század közepétõl a magyarországi szõlõtermesz-tés meghatározó területévé – a tolnai dombvidék mellett –Tokaj-Hegyalja lépett elõ. A tokaji bor virágkorát a török hó-doltság hozta. Ettõl az idõtõl vezették be az évente háromszorikapálást, a rendszeres trágyázást, és kezdték meg a napjainkig

uralkodó szõlõfajták termesztését, illetve a híressé vált borfé-leségek elõállítását. Ekkorra alakult ki az aszú és a szamorodnikészítésének többé-kevésbé egységes gyakorlata. A hagyományszerint Szepsi-Lackó Máté, Lórántffy Zsuzsanna udvarilelkésze ajándékozott elõször maga készítette aszút úrnõjének1630 húsvétján, a sátoraljaújhelyi Oremus-dûlõ szõlõjébõl. Atokaji bor hírnevének növekedésében nagy szerepe voltRákóczi Ferenc fejedelem borajándékainak; szabadsághar-cához támogatókat keresve a remélt szövetségeseinekkedveskedett vele. A francia, a porosz és az orosz uralkodóiudvarokba rendszeresen küldte a tokaji hegy borait.

A nagy filoxéria-vész (a szõlõ gyökerét megtámadó kár-tevõ, tetû) 1875-tõl 20 év alatt végigpusztította összesszõlõterületünk 2/3-át, kötött talajon szinte a szõlõállományegészét. Míg a lankás leejtõk az ellenálló amerikai alanyfajtákmeghonosításával újra be nem népesültek, Hegyalja borter-melése pangott.

Jelenleg az európai piacokra leginkább a nagyobb gazda-ságokból jutnak ki a nemes borok; a hegyaljai borvidéken élenállnak az elmúlt évtizedben megjelent új, külföldi tulajdonúborházak, összefüggõ nagy (száz hektár körüli) földterületeketfelvásárolva: Disznókõ és Degenfeld Tarcalon, Hétszõlõ Tokaj-ban, Oremus Tolcsván. Nyugati minták alapján chateau-katalakítottak ki, a termõterületekkel összekapcsolt feldolgozó-kiszolgáló egységgel. A versenyben igen határozott arculattalkell kiállni; ennek része (magán a bor-címkén is) a jó nevûépítészekkel terveztetett borház, az a hangulat, amit ezek ahegyoldalba komponált házak sugároznak.

A dunántúli szõlõhegyekkel ellentétben a hagyományosészak-magyarországi gyakorlat szerint a szõlõfeldolgozás és abortárolás bent történik a településeken, és a szõlõhegyen csaknéhány ideiglenes kunyhó áll. Van valami tiszteletadás abban,ahogy a földeket csendességben hagyva maga a gazdaság épü-lete a házak közt talál helyet. Évszázadok óta teszi ezt a Király-udvar: régtõl beékelõdve, helyt foglalva áll Tarcal közepén.

A települések itt erõs karokkal kapaszkodnak a hegyeklábába, õsi szerkezetben összecsomósodtak az utcák, aszõlõhegy õrködik legfelül.

Eredetileg a Nagy hegyet nevezték Tarcal hegyének(Turcol, a honfoglalók egyik vezére nyerte el ezt a vidéket,ahogy versenyt vágtatott a hegyre lovával), késõbb átvonódotte név a hegy nyugati lábánál kiépült õsrégi településre.

Tarcal az Árpád-kor kezdetén és az államszervezéskorteljes területével királyi várföld volt. Az 1400-as évek legvégénelnyerte a mezõvárosi rangot, Tokajt is megelõzve Tarcal volt

21

e vidéken a legnagyobb kiterjedésû és legnépesebb település.A szõlõmûvelés és borkereskedelem, a nagymérvû és speciálisszakértelmet kívánó munkával a várossá fejlõdés alapjáválett. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a város ismét aKirályi Kamara fennhatósága alá került. A lázadók javainakelkobzása a kamarát tette a vidék legnagyobb birtokosává.Az 1848-ig tartó nyugalmas idõszak a város gazdaságánakfellendülését, népességének növekedését eredményezte.Virágkorát élte a szõlõ- és bortermelés, ami anyagi jólétetbiztosított a városnak. Boráról 1786-ban Kazinczy Ferencígy írt: fokkal jobb a Tokajinál. Tarcal jó fekvésû szõlõterületei

és kiváló bora miatt a honfoglalástól kezdve mindig kapcso-latban volt az ország mindenkori uralkodójával és fõem-bereivel, a különleges minõségû tarcali borokra mindig igényttartottak.

A koronauradalom építészeti emlékei kifejezéssel illettéka királyi, ill. a Királyi Kamara tulajdonában lévõ birtokokat. AKirályudvar az elsõ, alapjaiban és zömmel falaiban is a legrégibbilyen épület Tarcalon (a másik kettõ a Rákóczi-borház ésAndrássy-kúria). A koronauradalom központja volt, neveztékNagy Curiának, meg Rákóczi-háznak is. Az épületegyüttes zártudvarával tipikus, középkori értelemben vett fõúri udvarházatképvisel.

Ahol a templomtornyok kijelölik Tarcal közepét a hegylábánál kanyargó õsi kereskedõ útvonalon, ott találjuk a borá-szatot. Széles utcafrontjával rangos helyet hasít ki a Nagyútczán, a hangulatos, bazaltkockákkal kirakott teresedésmögött feltárul az udvar. Tagozatos, erõs téglapillérek között afelújított, áttört, kovácsoltvas kapu fogadja a betérõt. Melletteegy kis építmény rejti a gázfogadót, és a szeméttárolót – tömörtéglából szépen kirakott vízvetõ kalappal, s széles vaspántokbólfont új rácsozattal. A meglévõ kerítés szerkesztését folytatvaújólag épült, ötletessége és alapossága jellemzõ az egészudvarház rendbetételére.

A nagy, nyílt területeken aszúsodó szõlõfürtök betakarításaután a bor elõkészítésének ad keretet a különleges klímájú,belsõ zárt udvar (24x56 méter). Az épületszárnyak menténkörbefut egy bazaltkockás út, illõ módon nagy teret hagyva aközépsõ, ligetes zöldfelületnek.

A belsõ árkádos-boltozatos nyitott folyosók, a visszaállítottkútház (1644-ben az udvar közepén álló, négyoszlopos, fedett,láncos kútként említik), s az udvar közepén koruknál fogva istekintélyesen álló óriásfák megidézik az egykori reneszánszudvarházat, életörömbõl és a szellemi tudatosságból eredõnyugodtságot.

Itt egy régi mûemlék házat kellett felújítva megmenteni,és eredeti funkcióján belül új technológiával összebékíteni.

Salamin Ferencnek, a helyreállítási és átalakítási munkáktervezõjének (szerencsi fõépítészként nagyon következetesenfigyeli a régi házakat ezen a vidéken, ismeri sajátságaikat, anyag-használatukat, részletképzésüket, a már eltûntetett vakolatar-chitektúrát) Gulybán Ede, Márton László Attila és Salamin Miklósvoltak segítségére.

Az õ érdemének tartom, hogy a megújult udvarháznaknincsenek ipari részletei, sem középület jellegû, attraktív ele -mei. Az öreg, testes falak, az álló ablakok, az elszegett, keretezettnyílások igen erõsen sugározzák a hajdan volt, ma is követhetõ

A helyreállított Királyudvar alaprajza; az elôzô oldalon a helyreállítás elôtti,ezen az oldalpáron és a következô oldalon a helyreállítás utáni állapot.

22

értékrendet. A tervezõ az anyag iránti alázattal, ötletesen oldottameg az új igényeket. Építészként kézbe tartotta az udvarházhozillõ világítótestek kiválasztását (a homlokzatokon elhelyezett,egyszerû vonalú, míves formájú fém falikarok példázzák), agépészeti szerelvények, mûanyag elektromos dobozok (vagyakár egy gázfelállás) elrejtését, és a megfelelõ színek anya-gokhoz párosítását. A felújítás során minden tetõ bontott cserép-pel készült, a kültéri padlóburkolatok természetes kõlapoklettek, a beltéri burkolatok mennyisége a minimális, egyszerû,vakolt felületek dominálnak (a szükséges falszakaszokra szárítóvakolat került). A nyílászárók többségét újragyártották, a techno-lógiai helyiségeket a megõrzött, régi vasrácsok védik.

A mádi kõ talán az egyetlen új anyag, amit Salamin Ferencbetervezett a felújítás során. Elegáns megoldás a bejárati hatal-mas kõtömb: fûrészelt lapján a borászat nevét fém betûk hirde-tik. A karakteres, puha terméskõ használata a nagy udvarban(mellvéd, fedkövek) kellõen visszafogott. Egyedül az új lakó-udvar kialakításánál használta szabadabban az építész ezt a követ,de csak az anyag szerkezetében is benne rejlõ játékosság erejéig.

Körbejárva az épületszárnyakat igen sok tér dicséri a házegykori és jelen építõit. A déli, irodai szárny az újkori befalazásokmegszûntetésével végigjárható lett, 50 méter hosszan terembõlterembe nyit az ember. A jóarányú irodahelyiségek minkétoldalról kapnak megvilágítást. Áttört fények ezek, hisz a (rendbe-tett, kikövezett) szárazárok felõl ligetszerû fiatalabb fák zöldjétlátni, a belsõ udvar felõl pedig a vakolt, falazott mellvédû fatornáctompítja az árkád felõl visszatükrözõ déli fényeket.

Még a felújítások folytak, mikor az elsõ szüret (az 1999-esév) próbára tette az elõször átadott feldolgozó épületrészt.Ennek ma is látható szerkezete, tömegképzése 1800 századfor-dulóján alakult ki. A nagy csarnoktér öntöttvas oszlopait meglehetett menteni a gépek átgondolt elrendezésével. Új borásza-tokban a technológia köré tervezik a házat, itt a házba igazítottákbe a technológiát. A falak kerámiacsempe burkolását szerencsé-sen csak az észszerû magasságig végezték (nincsenek mennye-zetig csempézett termek).

A Királyudvar Nagy útczára nézõ legrégibb, L-alakú szárnyarangos, fõúri lakóház (boltozatos terek, pórfödémek, parkettásszobák). Funkcióját megtartották, szépséges részleteit feltárták:a befalazott boltozatok kibontásával újra használható lett abeforduló árkádsor, láthatóak a reneszánsz, tagozatos kõkeretek,s a lakosztály nagy fogadóterét gazdagítja a nyerstégla felülettelmegõrzött, nyitott tûzhely búvótere. Sajnos, az apróbb kiszolgálóterek (vizes helyiségek) kényszerûen megosztanak néhányutcai termet, s a régi ablakokon bejutó fény csak kiegészítõmegvilágítással elegendõ. Az utcai ostorfák megritkítása segítettaz így átláthatóbb külsõ homlokzatnak.

Az amerikai tulajdonos lakosztályának külön utcai bejáratalett egy elkülönített kerten át. Az udvarház titkos kertje ez. Anagy ház léptékét visszacsendesíti a vaskos oszlopokon nyugvófedett terasz, a kerítés falában megbújó új garázsépítmény, ésaz új kõkerítés játékos fazonja.

A Királyudvar borászai, Szepsy István és Demeter Zoltánszerint a bor tulajdonsága nagy részben kint dõl el a földeken. Abor kezelésekor a lehetõ legkevesebbszer kell aktívan beavat-koznia a borásznak (egész másképpen kell dolgozni), inkábbcsak õriznie kell, ami magától végbemegy a borban – a titokcsak a természetben van. Érveik szerint csupán visszamenneka régi, eredeti mennyiségekhez, amit a tokaji aranykorbancsináltak – eltalálva a gyökér, a lomb és a fürt arányát. Ez hason-latosnak tûnik az építész viselkedéséhez, ahogy a házat hagytaa régi arányok szerint életre kelni.

A napon érlelt szõlõszemek a föld alá bújtatott hordókbanérnek össze isteni nedûvé. Az épületek alatti pincének háromlejárata van, nyolc különbözõ méretû tere fogadja be a hordókat.Két legnagyobb terme – legszélesebb leállással, gyönyörû bolt-övekkel – az öreg lakóház alatt van; testes méretekkel, légiesszerkesztéssel. Az a konstrukció, ahogy a boltöv egy negatívfalhoronyból bújik elõ a félköríves boltozat falában, igazimestermû.

A házban folyó munkához meg kell teremteni a megfelelõkeretet nyújtó méltóságot. A ház nem csak élet- és munkatér.Sokkal több. Szimbólum, biztonság, tartozás valahova. A házközösség, filozófia, gyakorlat is egyben - mondja Szepsy István.

100 hektáron, öt község határában,elsõ osztályú történelmidûlõkben vannak a Királyudvar szõlõterületei. A hegy erõstagoltsága, hegykúpjai, mélyvölgyei s egyéb felszíni formáieredményezik, hogy szinte minden völgynek, dûlõnek más ésmás éghajlati jellegzetessége, sajátos mikroklímája van. Az ilyenterületek megmûveléséhez, a különbözõ talajtípusok megisme-réséhez érzékenység kell, s nem nagyüzemi módszerek. Atõkék sokfélesége és a radikálisan visszafogott terhelés megha-tározóak (rövidmetszés, kettõs zöldszüret, a magasabb fürtlekerül a hajtásról). A Királyudvar borászai az ekképp válogatvaleszedett termést külön hordókban kezelik, kísérletezõ kedvükszerint. Mindent kockáztatnak a legmagasabb minõségért:harmónia, komplexitás és hosszúság mesterhármasát találjukédes, fehér boraikban. Módszerük Tokajban is egyedi, magasminõségû aszút eredményez – szándékaik szerint közel áll aTökéleteshez.

Szepsy István abból a családból való, mint az aszúbor elsõ,ismert készítõje, Szepsi-Lackó Máté (1576-1633). Kísérletezõkedvük – egy új minõség felé – mindenképpen feismerhetô.

Gratulálok az építésznek, hogy munkájával ezt segítette.

23

Az épület az Óbudai hegyek egyikén épült, szép panorá-mával a környékre. A terület erõs lejtése, ugyanakkorszûk volta miatt a ház támfalak közt (alatt-fölött) áll. Aházat a hagyományos anyagok jellemzik: terméskõ,nyerstégla, pácolt fa, cserép, vörösréz. Vastag (51-55cm)tégla-terméskõ falakkal készült, ahol a nyerstégla a belsõtér nagy részén is megjelenik. A kivitelezést nem egykivitelezõ cég végezte, hanem egymástól függetlenmesteremberek. Így az építési költségen jelentõsenlehetett spórolni, viszont fokozott odafigyelést igényelt.

Varga CsabaTESTVÉRHEGYI CSALÁDI HÁZ 1999-2001

24

Kevés városban van annyi kisebb-nagyobb híd, mint Velencé-ben. Bármennyire is közös a hidak funkciója – azaz összekötnek– mindegyik sajátos szereppel rendelkezik. A velencei hidak aváros szövetében külön feladatot is ellátnak, azaz találkozási ésviszonyítási pontok is.

A Canal Grande két pontjának összekötése nemcsak közle-kedési, de történelmi szempontból is különleges jelentõségû,ezért az új hídnak szorosan kapcsolódnia kell három elõdjéhez,a Ponte di Rialtóhoz, (1588-1591), a Ponte degli Scalzihoz,(1934) és a Ponte dell’Accademiához (1932, újjáépítve 1984).Mind a megbízó, Velence városa mind a tervezõ, Santiago Cala-trava tudatában van a terv különleges fontosságának nemcsakVelence, hanem a világ számára is.

A híd közlekedési és egyéb szempontokból egyaránt kulcs-fontosságú helyen van. A Santa Lucia pályaudvar egyik oldalátköti össze a Piazzale Romával, s a vasút felõl érkezõk számára adél felé való közlekedésben a várossal az elsõ találkozási pont,ugyanakkor a déli területet a Piazzale Román keresztül összekötiaz északival. A híd szimbolikus jelentõsége sem elhanyagolható:

az oda látogatók számára új kilátó pontot nyújt a Canal Grandén.Feladatának megfelelõen a híd nem elszigeteli a két gyalog-járót, hanem egyesíti, integrálja õket.

A fesztávolság, ha csak az acélszerkezetet vesszük figye-lembe, 81 méter. Teljes hossza azonban, a lépcsõket is számítva,91,5 m. Szélessége a középsõ rész 9,3 métere és a híd elejének5,8 métere között változik. Szintmagassága 3,1 méter az elejénés 8,72 m a legmagasabb pontján.

A híd ív alakú, sugara 180 méter. Szerkezete diagonálisoknélküli raszter, vertikális gerendázatból és hosszanti ívekbõl áll.Keresztirányú metszete két, felül és alul ívesen összekötöttháromszög. A szerkezet a vízi közlekedéshez szükséges mér-tékben ereszti át a fényt.

A híd két félhold alakú beton támasztéka nem foglalja el ateljes parti szélességet, hanem lehetõvé teszi, hogy a partokrólle lehessen jutni a parti gyalogjáróhoz, azaz biztosítja alulról is arálátást a hídra. A híd anyaga vasbeton, rozsdamentes acél éstemperált üveg, valamint isztriai kõ.

(olaszból fordította Fried Ilona)

SANTIAGO CALATRAVA TERVEA CANAL GRANDE NEGYEDIK HÍDJÁRA

25

26

Elõrebocsátom, hogy a címben feltüntetett kérdõjel nem hiba,és nem véletlen. Ezt a kérdést már nagyon sokszor tettem felmagamnak, és sokszor teszik fel nekem a hallgatóim. Amiazonban rosszabb, különféle változatokban az én számba adjáknagyrabecsült kritikusaink, mert nagyon szeretnék bennem afukcionalizmus elveinek ellenségét látni.

Szeretnék rögtön az elején mindenkit megnyugtatni, hogyilyesmirõl szó sincs. Eltérõ vélemény még nem jelent háborút,és számomra, aki hiszek a tárgyi és szellemi világ különfélejelenségeinek és fõleg az emberiség együttélésének lehetõ-ségében, ez problémát sem jelent.

A kritika az építészet porondján történteket két ellentétesálláspontot következményeiként könyveli el. Az egyik oldalonállnak az állítólag „kiváló” funkcionalista modern (ill. neo-modernista, neofunkcionalista, neokonstruktivista, minimalista,stb.) építészet mûvei, melyek ugyan mennyiségüket illetõenaz építészeti összprodukciónak csak elenyészõ részét jelentik,de teljesen uralkodó helyzetben vannak a világ építészeti folyó-iratainak hasábjain, mint az egyetlen haladó irányzat, a jövõépítészetének elõképei; másik oldalon van minden továbbiépítészeti mû, amirõl elvben nem érdemes beszélni és ame-lyeket úgy szoktak leírni, mint vállalkozói barokk, giccs (MatúšDullát), „szép ház” ( Ján Bahna), de nevezik organikus vagyregionalista építészetnek is, miközben nem felejtik el hozzáten-ni, hogy az összes ilyen törekvés egyformán tévút, egészenolyan megfogalmazásokig mint hogy „az ilyen építészetetáltalában a marginális, gyengék, periférián alkotó építészekmûvelik, ott, ahol lényegesen alacsonyabbak a minõségi köve-telmények és ahol hiányzik a közeg a megfelelõ kritikai állás-foglaláshoz” (Matúš Dulla).

Õszintén szólva, leginkább a szlovák építészkritikusokmonolitikus tömbjének a „fundamentalizmusa” döbbent meg,az arra való abszolút képtelenség, hogy más szemszögbõl ismegvizsgálják az épületeket, minek következtében merevenelutasítanak minden más véleményt, azon az egyen kívûl,amelyik a funkcionalista modernizmus hagyományait isteníti. Alegtragikusabb szerintem az, hogy egyszerûen képtelenek érzé-kelni a minõségi különbségeket a második csoporton belül(sajnos az elsõn belül is), és úgy látszik, hogy programszerûenhajigálják az összes „egyebet” egy kosárba. Gyanítom, sõt megvagyok gyõzõdve róla, hogy egy „megrendelt nagytakarításról”van szó azzal a céllal, hogy még nagyobb teret biztosítsanak azelõzõ csoport számára. Ez nem lep meg túlságosan a hivatásoskritikusok esetében, akik nem élik át az alkotás megrázkódta-tásait. Meglep azonban az alkotó építészek ilyen hozzáállása,habár megértem, ha csatlakoznak a kritikusok kórusához, mertérthetõbbek és használhatóbbak lesznek a számukra.

Nézetem szerint azonban léteznek olyan általános elvekaz építészet értékelésére (és ezek nagyon régi elvek), melyekaz építészeti alkotás minõségének megítélésére szolgálnak, ésnem volna szabad õket mellõzni. Mindenekelõtt gondolok:

– a városrendezési minõségre, az igazi összefüggésekkeresésére, az urbanisztikai fegyelemre és megértésre;

– a funkcionális minõségre, az egyes terek és építészetielemek természetes funkcionális követelményeinek kielégíté-sére és a terek hierarchikus elrendezésére, az egyes szerkezetekés anyagok természetes tulajdonságainak kihasználására;

– az épület részleteinek minõségére, ill. átgondoltságára;– az építészet kifejezõerejére, filozófiájára vagy küldetésére.Míg az elsõ három elvet az építészet elementáris, termé-

szetes alaptulajdonságaihoz sorolnám, melyek teljesítése ill.hiánya különbözteti meg az építészetet a nemépítészettõl (te-hát az építészeti ABC fogalmairól van szó, a józan ész követel-ményeinek teljesítésérõl, melyeket az építészetnek köteles-sége kielégíteni), a negyedik elv az a „többletérték”, melynekalapján – az elsõ három megléte esetén – sorolhatjuk az építé-szetet a mûvészet kategóriájába.

Ha elfogadjuk ezen elvek érvényességét (és kétlem, hogyérvényességük kétségbe vonható), akkor egyszerre más képetkapunk a mai építészetrõl. Ha csak kicsit is objektívan tudunkítélni, ahhoz a következtetéshez jutunk, hogy sok olyan mû,melyeket a modern funkcionalista építészet fõvonalához szok-tunk sorolni, megszegi az urbanisztikai és építészeti alapelveket,míg a másik oldalon is könnyen fellelhetõek az igazi építészetismérvei, habár tisztában vagyok azzal is, hogy – fõleg a negye-dik elv teljesítése – további viták kérdése lehet. De elvilegmegállapítjuk, hogy a versus szó az elõadásom címében jogosanmegkérdõjelezhetõ, az építészet értékelésének kritériumaitnem a stílusok körében kell keresnünk, mivel attól függetlenültalálhatunk minõsíthetõ és minõsíthetetlen megoldásokat.

Természetes, hogy az ilyesfajta megítéléséhez szükségesbizonyos érzékenység, melynek elveszítése esetében – fõleg,ha építészekrõl van szó – nincs sok esély elvi fordulatra. Olyanpéldákra gondolok, mint Roman Koucký, cseh építész, aki nem-régen egy pozsonyi konferencián a történelmi környezetbevaló építésrõl kijelentette, hogy nem lát semmi okot arra, hogya mai építészetben ne lapos tetõt használjanak! Én ezzel ellentét-ben azt hiszem, hogy az az érv, hogy ma jobb minõségbentudjuk elkészíteni a lapos tetõt mint korábban, nem elegendõahhoz, hogy kizárólag ilyet használjunk.

Ha a kritikusaink a múltban tartották vola magukat azépítészet általam felsorolt minõségi kritérumaihoz, vagy leg-alább mások mellett tekintetbe vették volna ezeket is, nemünnepelték volna annyira Szlovákiában az utóbbi idõben aminimalizmust. E régi sejtelmem igazáról idén márciusban aCseh Építészszövetség nagydíjának zsürijében gyõzõdhettemmeg, amikor rájöttem, hogy a minimalizmus már képtelen mini-málisabb lenni mint tavaly és tavalyelõtt. Ez jó hír, ha arra gon-dolunk, hogy a minimum a nulla is lehetne, ami tulajdonképpenaz építészet végét jelentené.

Mies van der Rohe a kevesebb több jelszava akkor kelet-kezett, amikor válaszolni kellett az építészet túldiszítettségére,ami gyakran elvi ürességet takart. De ne felejtsük el, hogy márátugrottunk a XXI. századba, amikor ugyanez a jelszó másösszefüggésekben is értelmezhetõ. Az iskolákban ezt egy olyannemzedéknek ismételgetjük, amely a lakótelepek panelházai-

Pásztor PéterORGANIKUS ÉPÍTÉSZET VERSUS FUNKCIONALISTA MODERNIZMUS?

27

ban és egy lelkileg kiüresedett világban nõtt fel. Mit kezdjen eza nemzedék azzal, hogy a kevesebb több?

Csodálkozunk, hogy az új építészetbõl, még a díjazott mû-vekbõl is, sok alapelem hiányzik, nincs urbanisztikai összefüggés,rossz a térbeosztás, erõszakoltak a szerkezetek és az anyagok,igazi részletmegoldásokról is csak elvétve lehet beszélni, alegjobb esetben divatosak. De ezek az épületek nagyon tudnaktetszelegni. A laikus közönség úgysem ért hozzá, és az iskolarend-szerünk túlságosan el van foglalva a mûszaki, jogi és gazdaságiismeretek tanításával, semhogy érzékelné a kultúra létezésétvagy hiányát. Még nagyobb baj a szakértõk reakciója, amikorolyan építészeti alkotásokat díjaznak, amelyek az építészetiABC elemi, természetes követelményeit sem teljesítik.

Úgy gondolom, hogy az építészhallgatóknak sokkal többetkell beszélnünk az építészet gazdag lehetõségeirõl, ismerjékmeg az izmusokat, de ne feledjük õket megtanítani az építészetalapelveire, az emberi társadalom természetes törvényeinekbetartására. Legfõbb ideje az építészetet nem tisztán képzõmû-vészeti szempontból vizsgálni. Van éppen elég tapasztalatomerrõl, hogy kijelentsem, Szlovákia lakosságának túlnyomótöbbsége számára ez a szempont egyáltalán nem is létezik, aztnem is érzékelik, ennél sokkal gyakorlatiasabb szempontokérdeklik õket, ami végülis természetes.

Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy be kell tartanunk a dolgoktermészetes rendjét életünk minden területén, és az építészet,melynek megnyilvánulásai rendkívül érzékletesek és hatásosak,nem kivétel. „A temészetes törvény nem szigorú kódex, mely-nek a körülöttünk lévõket alávetjük. Sokkal inkább etikai tudat,ami lehet ösztönös, de ha helyesen használjuk az eszünket ésítélõképességünket, sokkal tisztábban tudjuk megismerni ésérvényesíteni. Minél nagyobb az ember képzelõereje, annáljobban meg tudja érteni a természetes törvények lényegét ésrájön a nélkülözhetetlenségükre.” (Russel Kirk)

Az építészetben azok érvényesülnek, akiknek van képze-lõerejük. Ez a tudat erõsíti a hitemet hivatásunk jövõjét illetõen.

Az építészetnek elsõsorban szogálatnak kell maradnia – amegrendelõ, a használó, a környezet, a kultúrtársadalom és mégsok más tényezõ szolgálatában. Nem lehet tehát elsõdlegesenképzõmûvészeti kérdés. Fontos, hogy az építészet alapkülde-tését és alapelveit egyensúlyban tartsuk és semelyiket se hanya-goljuk el. Kiindulópontnak az etikai elvek betartását tartom ésilyen szemszögbõl nézve a stílus kérdése lényegtelennek tûnik.

(Pozsony, elõadás a Képzõmûvészeti Egyetemen,rövidített, szerkesztett változat.)

A KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS jubileumi kiállítássorozatánakutolsó állomásához érkezett. Ezt a zárókiállítást a KKE megala-kulásának színhelyén, Kaposvárott rendezzük szeptember 28-29-én, Somogy megyei Építész Kamarával közösen a helyiMETESZ székházban (Bajcsy Zsilinszky u. 1/c.)összekötve azõszi konferenciával. Kiállításunkra szeretettel várjuk a szakmaiés nem szakmai érdeklõdõket egyaránt. A kiállítást MakoveczImre nyitja meg.

Konferenciánk témája a KKE tízéves évfordulója alkalmábóltartott elõadásokhoz kapcsolódik, és a KKE további mûködését,feladatait kísérli megfogalmazni a jelenlegi és távlati társadalmi– szellemi és gazdasági – környezet alakulásának, változásainakfüggvényében. Elõkészületeink során felmértük, hogy a KKEszámára elsõrendû fontosságú a szervezeti rend, a szellemitartalom, valamint a gazdasági együttmûködés új formáinakkialakítása. Elõadóinkat arra kértük, hogy ezeket a kérdésetelemezzék és fogalmazzák meg javaslataikat.

A Vándoriskola most is külön rendezvényt szervez, amelyrea diplomás vándorokat is várjuk.

Kampis Miklós

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ fotókiállítása az Országos Mûemlékvé-delmi Hivatal székházában Õsépítmények címmel azonos címû,a kiadó Kós Károly Egyesülésnél kapható könyvének anyagátmutatta be. A kiállítást Sáros László nyitotta meg.

AZ epl KIADÓ KARÁCSONYI AJÁNLATA az Országépítôolvasóinak:Makovecz Imre: Írások 2000-1990 (4.970 Ft) és MakoveczImre: Válaszok 2001-1981 (4.970 Ft) c. könyvei most együttkaphatók összesen 4970 Forintért a kiadótól. Szállítás szemé-lyesen vagy utánvéttel. Áfás számla igény esetén a számlázásicímet kérjük a megrendelésnél közölni.Minden epl könyv 50 %. Ingyenes kiadói listát küldünk.epl 1465 Budapest PF 1714 (291-9396 vagy 20/3719-726)serdian@matavnet.hu

A 6Bt KIADÓ ÉPÍTÉSZETI KÖNYVEI kedvezményesenvásárolhatók meg a kiadóban: Bp. V. Szerb utca 15.Budapest in Detail – építészeti részletek (10. 860 Ft, a kétnyelvûkönyv témákra bontott, puhafedeles füzetei: 1. Faragott fa,kerámia, ablakformák; 2. Kovácsolt vas, öntött vas; 3. Színesüvegablak – egyenként 2.900 Ft); Jánossy György (az élet-mûvet ismertetô kötet – 2.900 Ft)

AZ N&n GALÉRIA (Budapest, VII. Hajós utca 39.) építészetikiállítássorozatán belül legutóbb a húsz évvel ezelõtti Keszthely-Belváros rendezési tervpályázat dokumentumait és az azonrésztvevõ, száznál több építész további tevékenységére vonat-kozó adatokat gyûjtötte össze. A NagyBálint, Rajk László, EklerDezsõ, Gyarmathy Katalin és Pikler Katalin által 1981-ban szer-vezett, példa nélküli pályázati mû kiemelkedõ jelentõségû kor-és építészettörténeti alkotás, és ma is hasznosítható tanulságokathordoz szociális és városrendezési szempontból egyaránt.

HÍREK

Ladislav Friedman: Kisida, katolikus templom bõvítése 1993.

28

SZOBROK, ÚTMENTI KERESZTEK SOMOGYBAN

A köztéri szobrok, út menti keresztek településeink szintefelbecsülhetetlen értékû objektumai. Különösen vonatkozikez a mûemléki védelem alatt állókra. Somogy megye 540 orszá-gosan védett mûemléke közül 45 a szobor, kereszt, kálvária. AMegyei Mûemlékjegyzékben 19 Nepomuki Szent János, 4Szentháromság, 3 Szent Vendel, 1 Szent Flórián, 2 Szent György,2 Szent Rókus, 2 Kálvária, 2 kereszt, 2 síremlék és 8 egyébszobor található önálló védelem alatt. Természetesen azok aszobrok és keresztek, amelyek mûemlékek közvetlen kör-nyezetében, azzal közös telken állnak – mint például a védetttemplomok kertjében – azonos védettségben részesülnek.Számuk több száz a megyében.

Az országosan védett mûemlékeken kívül több ezerretehetõ a településtörténet, helytörténet vonatkozásában helyivédelem-re érdemes szobor és kereszt. Az új építési törvény írjaelõ, hogy ezeket a helyi önkormányzatoknak számba kell venni,úgynevezett építészeti értékvizsgálat készítése után a településtöbbi, helyi szempontból értékes objektumával együtt rende-lettel védeni.

Számos önkormányzat, fõépítész és civil szervezet mintpéldául a Város és Faluszépítõ Egyesületek együttmûködésérõladhatunk számot, ennek példaértékû eredménye a helyi véde-lem szabályrendeletek elkészítése, többek között Kaposváron,Siófokon, Fonyódon, Zamárdiban, Balatonföldváron, vagy akisebb települések közül Somogytúron, Kötcsén, Szólódon.

Szabó TündeKÉT TANULMÁNY A HELYI ÉRTÉKVÉDELEMRÔL

Sokan jelenleg is ezen az értékmentõ munkán dolgoznak. Alegutóbbi felmérõ munka során egyedül Karód településen 19kõkeresztet vettek számba.

A szakirodalomban a somogyi szobrokról, keresztekrõlviszonylag kevés adatot találunk. Szinte csak a szakemberekáltal forgatott Mûemlékvédelem címû folyóirat ad számot egy-egy értékes, védett szobor restaurálásáról.

Hiányt pótló mûnek tekinthetõ és a Somogy MegyeiKözútkezelõ KHT kezdeményezésére és támogatásával, 1998-ban megjelent Isten dicsõségére – keresztek és szentszobroka somogyi országos közutak mentén c. könyv. Reméljük, hogylesz folytatása, és teljeskörûen hamarosan kiadásra kerül a többikereszt és szobor is.

A somogyi táj- és településképhez tartozó szobrok és ke-resztek mindig fontos, kiemelt helyen állnak, például útelága-zásban, hidak, folyók, patakok, mûemlékek, jelentõs középüle-tek mellett, vagy a települések fõterein, fõútjai mentén vagytemetõkertekben. De találkozhatunk keresztekkel, Mária-oszlo-pokkal a somolryi szõlõhegyeken, sõt családi házak kertjeibenis. A kõkereszteket általában Isten dicsõségére, vagy engesz-telésül, vagy egy-egy nevezetesebb esemény emlékére állí-tották. A talapzat felirata tanúskodik arról, hogy ki és mikor,milyen alkalomból állította. Például Nemeseid külterületén,útelágazásban álló szobor talapzatán az alábbi szöveg olvasható:Fájdalmas Szûz Mária könyörögj érettünk hálából állíttattaTóth István és neje Horváth Anna a fájdalmas Szûz Máriánaka szomorúak vigasztalójának – Harnás F., Keszthely

29

A somogyi keresztekrõl szóló könyvben Sonkoly Károlymûvészettörténész írása említi, hogy a XVIII. században elõszörfából kezdtek kereszteket állítani. Ezeket a XIX. századbanáltalánosan kezdik felváltani kõkeresztekkel. Mivel megyénk-ben nem volt jelentõs kõbánya, Fertõdrõl, vagy a Keszthelykörnyéki kõbányákból szerezték be a kõanyagot.

Eszes László forrásértékû tanulmányában olvashatunk aXVIII-XIX. századi híres keszthelyi kõfaragó céhek munkáiról.Számos balatonkörnyéki somolryi szobrot is említ, melyek mégma is megtalálhatók és nem szerepelnek a hivatalos Mûemlék-jegyzékben. Így többek körött a XVIII. században, keszthelyikõfaragók készítették a balatonszentlryörgyi Szentháromság, amesztegnyõi Ecce homo szobrokat, és e korból származik alegtöbb Nepumuki Szent János szobrunk is.

Közülük a legismertebbek a kaposvári, a kaposvár-toponári,a nágocsi, balatonlellei, balatonendrédi, böhönyei, ötvöskónyi,háromfai, alsóbogáti, gálosfai és még folytathatnánk a felsorolást.

Somogyban a keszthelyi mesterek mellett a pécsi mesterekmunkái jelentõsek.

A megyében legkedveltebb Nepumuki Szent János 1340-ben született a csehországi Pomuk községben. Mint ismeretes,a prágai püspök helytartója és a cseh királyi család gyóntatójavolt. IV. Vencel cseh királlyal szemben a gyónási titok megtartásamiatt mártírhalált halt. A király megkínozta, majd a Moldva hídjáróla folyóba dobta. Ezért áll a szobor papi ruhában általában folyók,patakok mellett, fejét a víz felé fordítva. Szentté 1729-bennyilvánította az Egyház.

A XVIII. század másik kedvelt szentje Szent Flórián volt, azõ tiszteletét német telepesek terjesztették el. Római katonavolt, aki vértanúhalált halt, mert megtagadta a pogány istenekáldozatát. A fazekasok és a tûzoltók védõszentjeként tartjákszámon, az õ emlékére állították többek között a kaposvár-toponári vagy az iharosberényi szobrokat.

A barokk szentszobrok közül Szent Vendelt ábrázolja abalatonberényi, balatonszentgyörgyi vagy a buzsáki. A legendaszerint ír királyfi volt, aki lemondott a világi életrõl, remeteként,pásztorként élte le életét. A balatonszentgyörgyi szoborkészítõjét név szerint is ismerjük, a szobor felirata szerint 1801-ben készítette Ziherbarth József.

Festetics Kristóf állíttatta a megye egyik legismertebbszobrát, az úgynevezett Rokokó Madonnát toponári kastélyaközelében 1770. körül. A pestisjárvány emlékére állíttatottszobor késõbbi telekalakítás során egy családi ház udvarábakerült. Innen telepítette át a Megyei Mûemléki Albizottság ésaz Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség Kõfalvi Imre gyõrikõfaragó restaurátor irányításával Kaposvár fõterére, ahol ma islátható.

Érdekességként megemlítjük azt a hagyományt, hogyvörös színû terméskõbõl állították általában a pestist, és ajárványokat távol tartó kereszteket.

A szobrok és keresztek helyreállítása különleges technoló-giát, restaurátori szakértelmet igényel. A szakképzett restauráto-rok név- és címjegyzéke a Kamara kiadásában rendelkezésreáll. Példaértékû helyreállítást, restaurálást végeztek például akutasi Szentháromság és a kaposvári Nepumuki szent Jánosszobornál.

A milleneumi településszépítés kapcsán remélhetõenegyre több szobor és útmenti kereszt kerül felújításra, restau-rálásra.

LÖSZPINCÉK SZÓLÁDON

Szólád a Balaton háttértelepüléseinek körében fôként jóminõségû boráról ismert somogyi kistelepülés.

Az alig 800 fõ lakosú falu elhelyezkedését, faluszerkezetétjelentõsen meghatározta földrajzi helyzete, geológiaisajátosságai. Az itt található 10-15 m vastag löszhátat a falutól akülterületre, fõként a szõlõkbe vezetõ löszmélyutak szabdalják.E földutak – melyeket a megye más területen horhóknak, itthorognak hívnak a falubeliek – meredek oldalába máremberemlékezet óta löszpincéket építettek a szóládiak. Mint apartifecskék hasonló helyen sorakozó odú-fészkei, egymásmellé épültek a sok helyen 5 m mélységet is meghaladó, löszbevájt tároló helyiségek, pincék.

Vörös Gyula polgármester lúvta fel figyelmemet rájuk, lévénmaga is tanácstalan abban, hogy milyen védelemben kelleneôket részesíteni. Róluk nyilvántartás nem készült, te-lekkönyvezve nincsenek, hozzájuk földterület nem tartozik.Sok közülük beomlott, nem gondozzák, soknak a tulajdonosasem ismert. Már megjelent néhány „pincefoglaló” a környezõtelepülésekrõl, akik egy-egy gondozatlan, gazzal benõtt pincétkitisztítottak, helyreállítottak és használják.

A helyszínelés során megállapítottuk, hogy a Pálinkásházhorogban 7 db, a Kakasdombon 13 db, a Vadvirág utcánaknevezett horogban 40 db, a nezdei Molnár horogban 15 dblöszpince található. Bár Somogy megyében több településen,így például Kapolyban, Kötcsén is találkozhatunk hasonlótárolóhelyekkel, ilyen nagy számban (75 db) és pincesor-sze-rûen telepített változatban tudomásom szerint csak itt találhatók.

A Szólád környéki szõlõmûvelésnek évszázados hagyomá-nyai vannak, csakúgy, mint a Balaton déli partján több települé-sen. A középkorban, 1229-ben II. Endre király oklevele márutal arra, hogy ZOULAT faluban 3 mûvelt és 2 mûveletlen szõlõjevolt a székesfehérvári káptalannak.

Szólád középkori történetét Guzsik Tamás dolgozta fel ésadta közre a település monográfiájában. Érdekes adat került elõa török hódoltság korából, a török forrásokból. Eszerint Szólódon1695-1715 között 34 háztartás volt, ezen adat szerint a településnagyobb volt, mint az akkori Teleki, Öszöd, Szárszó és Kereki.A törökök által kivetett adó között egyik legtetemesebb volt azúgynevezett musttized, amely ugyancsak a szõlõmûvelésre, abortermelés jelentõségére utal.

A XVIII-XIX században gróf Hunyady József birtokába kerülta település és a környék. A XIX sz. elején 240 hold szõlõt tartottaknyilván a Hunyady birtokon, a jobbágyok tulajdonában összesen449 hold szõlõ volt. A filoxéra itt is nagy pusztítást végzett, éscsak a XX. század elején kezdett el újra fejlõdni, új fajták telepí-tésével a szõlõmûvelés.

A település körül elhelyezkedõ szõlõterületeken általábannem építettek pince-présházakat. A leszüretelt szõlõt lovasko-csin szállították a gazdák faluban levõ házaikhoz, itt préselték kiés általában itt is tárolták. Ismertebb szõlõfajták voltak az otello,delavare, noha, rizling.

Nagy Lajos, Kossuth u. 45. szám alatti adatközlõ beszámolója,szerint e löszpincék a század elején készültek. Õ is épített ilyet1930 körül édesapjával. Egy 5 m mély pincét két ember egyhét alatt tudott elkészíteni, csákánnyal, ásóval és vermes-kapával. Naponta 1 m tudtak haladni. A pince padozata a terep-szint alatt 15-20 cm volt, általában 1,50 m szélességû és 4-5 m

30

mélységû volt, felette 4-5 m magas földtakarással. A horog felõlpallóból készült ácstokos ajtóval zárták, mely fölött ugyancsaklöszbe vájták a szellõzõ lyukat. Télen nyáron egyformán 15 Cfok volt a pincében a hõmérséklet, így igen kedvezett a bor éskülönbözõ termények tárolására. Például a krumpli nemcsírázott itt ki.

Nagy Lajos és Kocka Gyula falubeli lakosok elbeszéléseszerint ezeket a pincéket eredetileg rejtekhelynek építették.Vagyis ide csak azt a bormennyiséget hozták, amit el akartakdugni a fináncok elõl. Háború idején ide rejtették el a lányokat,asszonyokat. A pincék keskeny volta miatt csak egyik oldalonhelyezték el ászok-gerendán a hordókat. A mécsest, poharakat,üvegeket a löszfalba vájt fülkékben tárolták.

A gazdák még ma is szinte naponta látogatják a pincéket.Több helyen kispadot, asztalt helyeztek elé. Itt tartották alegénybúcsúkat, pinceszereket, ilyenkor bográcsban fôtt a pör-költ vagy a halászlé, és a horog hangos volt a vidám beszélge-téstõl és énekszótól.

E hagyományt megõrizték, sõt fel is elevenítették. Egyretöbben hoznak helyre beomlott pincéket, vagy hozzák rendbea sajátjukat. A környékbeli települések kedvelt kiránduló helye,hiszen az itt levõ gazdák mindig kaphatók egy jó beszélgetésre,melyhez szívesen kínálnak a jófajta helyi rizlingbõl.

A század elsõ felében, még az 1950-es évekhez is messziföldrõl is jártak ide kocsmárosok és felvásárlók. Elsõ alkalommalkóstolással kiválasztották a megfelelõ bort, a hordót lepecsétel-ték és késõbb évente jöttek lovaskocsival. A bort hordóvalegyütt szállították el.

A löszpincéket jelenleg a település rendezési tervébenhelyi védelemre javasoltuk. Ugyanakkor úgy érezzük, hogyhelytörténeti szerepüknél nagyobb jelentõségûek, történetikutatásuk, teljes felmérésük és építészeti, mûemléki,természetvédelmi értékelésük sürgetõ.

31

BOLDOGTALAN BESZÉLGETÉSPlatón Phaidrosz címú dialógusában Szókratész elmesél egymítoszt. Ez a mítosz – melyet Szókratész „õsi hagyományként”mond el beszélgetõtársának, Phaidrosznak – az írás megszületé-sérõl szól.

„Azt hallottam tehát, hogy az egyiptomi Naukratisz körül azottani õsi istenek között volt egy, akinek az íbisz a szent madara:az istennek magának Theuth a neve. Õ találta fel a számot, aszámolást, a mértant és asztronómiát, továbbá az ostáblát és akockajátékokat, végül az írást is. Egész Egyiptom királya akkorThamusz volt, a felsõ vidék nagy városa táján, amelyet a görögökaz egyiptomi Thébainak neveznek, az istent pedig Amurónnakhívják. Eljõvén hozzá Theuth, bemutatta a múvészeteit, és aztmondta, hogy a többi egyiptomival is közölni kellene õket. Akirály pedig kérdezte, hogy melyiknek mi haszna van; s mikorelsorolta, aszerint, hogy egyetértett-e vele vagy pedig nem, azegyiket helytelenítette, a másikat megdicsérte. Azt mondják,Thamusz sok mindent kifejtett mindkét irányban Theuthnakmúvészetérõl, ezeken hosszú volna végigmenni; mikor pedigaz íráshoz érkeztek, így szólt Theuth: Ez a tudomány, király,bölcsebbé és tartósabb emlékezetûvé teszi az egyiptomiakat;mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtamitt fel. Az pedig így válaszolt: Ó, te ezermester Theuth, azegyik abban kiváló, hogy feltalálta a mûvészeteket, a másikviszont meg tudja ítélni, mennyiben járnak kárral és haszon-nal azok számára, akik majd használják õket. Így most te is,mint az írás atyja, jóindulatból épp az ellenkezõjét mondtad,mint ami a valódi hatása. Mert éppen feledést fog oltani azoklelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezõ-tehetségüket – az írásban bizakodva ugyanis kívülrõl, idegenjelek segítségével, nem pedig belülrõl, a maguk erejébõl fognakvisszaemlékezni. Tehát nem az emlékezetnek, hanem az em-lékeztetésnek a varázsszerét találtad fel. S a tudásnak is csaka látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak,mert sok mindenrõl hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik majd,hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanokés nehéz felfogásúak, hiszen bölcsek helyett látszólagos bölcseklettek.

Platón itt annak a meggyõzõdésének ad hangot, hogy azírott szó silányabb, mint a beszélt. Hogy a beavatásszerû „igazitanításban” csak az élõszó ereje részesíthet bennünket. A hangzóbeszédben ugyanis él a szó szelleme. A szó, azzal, hogy leírjuk,maradandóságot kap, de ennek ára van: elszáll a hang varázsa,ami a beszélgetés levegõjét betölti. Ami a beszélgetésben körül-vesz, az írásban tárgyiasul. Olvashatjuk ugyan hangosan a szöve-get, fel is olvashatjuk másnak, a hatás mégis egészen más lesz,mint élõ beszélgetésben. Hangunk mintha egy halottat idéznemeg. Ez a halott a logosz, a szó szelleme. Persze az írott szónakis van szelleme. Az írott szó szelleme úgy viszonyul a mondotté-hoz, mint a világ dolgai ideájukhoz: csak árnyképe annak. Azidea-tan ilyetén rávetitése a beszéd-írás konfliktusra persze egymásik párhuzamot is maga után von: miképpen a világ dolgait

vizsgálva felismerhetjük az ideát (azaz: visszaemlékezhetünkrá), úgy az írott szöveg is alkalmat adhat arra, hogy a bölcses-séghez felemelkedjünk. De az emelkedés elõfeltétele mindkétesetben a lélek emelkedett állapota. És az igazi beszélgetésnekis ez az alapja.

A lélek emelkedett állapota készenlétet jelent annak befoga-dására, ami utolérhet bennünket egy beszélgetésben. A dialógusrésztvevõjeként készen kell állnunk arra, hogy belebeszélgetvemagunkat a szellem áramába, végül elragadtassunk. A beszél-getõ, emelkedett lelkek úgy érzik, leszáll rájuk a beszélgetéslégköre. Innentõl szenvedõ szerkezet. Az igazi beszélgetés felté-telei: képesség, munka, passió.

A korai társadalmak a kimondott szó társadalmai voltak. Atudás megõrzése, továbbadása a kimondott logoszban történtmeg. Amikor az élõszó erejét a leírt szó maradandóságára cse-rélték, megszülettek a könyvtársadalmak. Az emlékezet törté-netének elsõ nagy korfordulója volt ez. A második korfordulótma éljük. A könyvet felváltja a számítógép, az olvasást az Inter-net, a mûvelõdést a kommunikáció. Úgy tûnik, Platón a mítoszközreadásával is maradandót alkotott. Nézzünk körül: rengeteg„látszólagos bölccsel” vagyunk körülvéve. A tudás soha nemvolt elérhetõbb, mint ma, az információs társadalmak korában.A mai civilizált társadalmak emberei egész életüket egy infor-mációs háló közepén töltik. Õk – ahogy Platón megjósolta –azt hiszik, hogy sokat tudnak. Csakhogy tudásuk nem hoz böl-csességet, információik nem állnak össze szellemmé. Õk ezt ahiányt nem látják, mert e hiány felemlegetése nem információ.Az informálódás szintjérõl ez az ûr beláthatatlan.

Jan Assmann A kulturális emlékezet címú könyvében Luh-mannt idézi. Luhmann szerint a kommunikáció elõfeltétele aközlés és az információ közti különbség megtapasztalása. Aszóbeli érintkezésben a különbség elhalványul. Az írás az,ami ilyen megkülönböztetésre késztet – mondja Assmann.

A kimondott szóban a logosz él, közlés és információ a be-szélgetés jelenlétében egyek. Az írott szóban az információ ajelenléttõl eloldódik. Közlés és információ szétválik, egységükelfelejtõdik. A felejtés nem más, mint az ottlét kimerülése. Ígya kommunikáció nem más, mint a kimerült ottlétek közösmegtapasztalása. Kimerült együttlét. Az írás arra büszke, hogy„nem a levegõbe beszél”, hanem információt közöl. Az írás tárgy,aminek meghosszabbított léte feledteti a pillanatot.1

Pedig a lényeg a pillanatban lakik. A beszélgetésben körétömörülnek a szavak. Amikor két ember valódi beszélgetésbekezd, megsúrúsödik a levegõ körülöttük. A kimondott lelkénekértelme ölel: a csönd. A beszélgetõtársak, miközben közeled-nek egymás felé, (platóni módon) saját középpontjuk körétömörülnek. Saját középpontjuk köréjük tömörül.2 A beszél-getés nem más, mint saját-magunk-köré-tömörülés, és a másikközéppontja köré tömörülés, és magunk-maradás, és másikká-lényegülés. Ezek paradoxonok és nyilvánvaló tények. Abeszélgetés kigyûjt, fenntart, összehoz. Az információ beolvaszt,

Végh AttilaÍRÁSOK

1 Ebbôl próbál kiutat találni mondjuk a vers, amikor megteremti saját,ottlétre kényszerítõ légkörét2 Nem üres szójátékról van szó. Platón szerint a gondolkodás a lélekönmagával folytatott besszélgetése. A lélek önbeszélgetése modellje adialógusnak Ez a dialógus centruma, betömörült énje. A lélek önbeszélge-tése a dialógus végsõ célja. (A beszélgetés ógörögül dialogoz . Ha a szótszétszedjük, valami olyasmit kapunk, mint át a logoszon, átmenõ logosz,valamiért való logosz. A beszélgetés tehát mindenképpen olyan aktus,amelynek bensõbb, magasabb célja van. Mondjuk a lélek önbeszélgetése.)

32

eloszlat, eltávolit. A beszéd az együttlétben sétáló különlét, azinformáció a különlétben rohangáló együttlét.

Az írás sokat megõrzött a beszéd szellemébõl. Akommunikáció azonban lefõzõdött arról a szálról, ami a logosztaz írásban megtartja. Állítsuk hát élesebb fénybe a történetkezdetét és végét, a beszédet és a kommunikációt.

Platón filozófiájában fontos a saját középpont köré tömörüléstana. A visszahúzódott, megsûrûsödött lélek önmagával be-szélget. Ezt az öndialógust nevezi Platón gondolkodásnak. Azönmagáig tisztult (emelkedett) filozófus lélek azután beleviszimagát a beszélgetésbe, annál intenzívebben, minél alkalmasabbbeszélgetõtársra talált. A saját középpont köré tömörülés képea gömb. Ez a tökéletes forma. Gömbszerûnek képzeljük a bol-dogságot, az önmagával megelégedett, önmagában elegendõéletet, azt a felszínt, amelynek minden pontja egyenlõ távolságravan a titkos, érinthetetlenségbe zárt középponttól. A boldogélet koncentrált, saját maga köré tömörült tartam.

A görögök még tudták, hogy a boldogság nem állapot, amitki lehetne harcolni, amibe bele lehetne gyalogolni, vagy amitbegombolhatnánk magunkon.3 Ógörögül a boldogság????????? . A szóban ott az istenség, végzet, sors jelentésû ??????? . (Az ?? valaminek a jóra fordulását, helyes voltát jelöli.) Aboldogság az istenek dolga, nem mi döntünk életünkgömbölyûsége felõl.4

A gömbben csönd van. A beszélgetés csöndjében (angyalszállt el felettünk) megidézõdik egy magasabb hatalom, ami abeszélgetés alatt, mögött él. Heidegger Lét és idõ címû könyvé-ben ezt olvashatjuk: Aki az egymással-beszélés során hallgat,az tulajdonképpenibb módon adhat értésre valamit, azazinkább alakíthat ki megértést, mint aki nem fogy ki a szóból.… Csak az igazi beszélésben lehetséges a tulajdonképpeni hall-gatás. … A hallgatagság a beszélés móduszaként oly eredendõenartikulálja a jelenvalólét értelinességét, hogy belõle származikaz igazi hallani-tudás és az áttekinthetõ egymássallét.

Az igazi hallgatás alkalom a csöndre, de a csönd nemelõidézhetõ. Miként a boldogság: magától áll be.

Az írás hallgatása közel áll a beszédéhez: csak üres papír, decezúrái a lélek légzési ütemére szabva. Az olvasás hallgatásábanmég gyakran beáll a csönd. A kommunikáció csöndje üres zúgásés fekete képernyõ: süket semmi. A kialudt információ helyénnincs hajnal.

A beszélgetésnek légköre van, az írásnak kontextusa, a kom-munikációnak használata. A beszélgetés magasabb egysége,aurája valahonnan alászáll, a beszélgetõkre ereszkedik. Az írásmagasabb egysége, kontextusa magának az írásnak a múveugyan, de még mindig képes arra, hogy a hangulat búráját vará-zsolja olvasója fölé. Az információnak nincs aurája, hangulata;már csak célja van: a puszta felhasználás. Az írott szó társadal-mának emlékeztetõkre van szüksége. Emlékeztetni annyitjelent: elkísérni valakit egy olyan gyalogúton, ahol már járt, deélinénytelenül. A kommunikáció két élménytelen lélek remény-telen emlékkísérlete. Információt cserélni csak a szellemtõlvégtelenül távol lehet. Itt élünk. Rohangálunk semmi dolgokután, szóródunk, kommunikálunk. Kommunikációnk a beszél-getés boldogtalansága.

A GYORSULÓ EMBERNem ismerhettük hallatlan fejét,melyben szeme almái értek. Ám acsonka test mégis izzik, mint a lámpa,melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintenemelle káprázatot s a csöndes ágyékíves mosollyal, mely remegve lágy még,a nemzõközépig nem intene.

Különben csak torzult és suta kõlenne, lecsapott vállal meredõ,nem villogna, mint tigris bõre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,mint csillagod mert nincsen helye egy sem,mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

(Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló torzóTóth Árpád fordítása)

Rilke Apolló-torzójának nem létezõ, tehát örök tekintetébensok minden elhamvad, sok minden feléled. A szellembõl figyelbennünket valami, aminek nincs neve. Csak helyének van neve,de az is több szempontból gyanús: terhelt, lejáratott, értelmetlen,nyomasztóan sokértelmú. Aranykori fényben hamvadó korokmár csak így gondolkodnak. De hogyan értsük a kategorikusimperativuszt, mely hirtelen, egy váratlan pillanatban dörögránk, éltünk megváltoztatására híva fel? Honnan jön ez a hang?Nem tudni. Mindenesetre az, hogy képesek vagyunk meghalla-ni ezt a hangot, támpont lehet. Maga Rilke szól hozzánk, de egymagasabb tudás felõl. Akár egy médium: közvetit magunktólmagunkhoz. Igyekszik megértetni értetlen, tökéletlen énünkkeltökéletes önmagunk sóhaját Az idõben leromlott szobrot busafények járják át. Ha villanásuknak képesek vagyunk megnyitniéletünk, akkor a verset nem csak megértettük, de elni tudtunkvele: sikerült megélnünk egy pillanatot, mely új, valódi kezdet.És ha ezt a pillanatot valóban megéltük, ha képes benne meg-gyökeresedni egy új elvárás önmagunkkal szemben, akkormegtörtént a csoda: a megértésnyi kis idõt úgy tettük magun-kévá, a kis idõ úgy tett magáévá bennünket, hogy ezzel benyi-tottunk a nagy idõbe is. Pillanat és öröklét összenyelt.

A mai átlagember nem érti az idõt. Nem érti a nagy idõt,melybe az élet értelme fut ki, melynek megértésküszöbe ahalál megértése. De nem érti a kis idõt sem, a pillanat értelmét;nem tudja, hogyan kellene úgy megélni a pillanatot, hogy ezekaz életmozaikok végül valami hiteles képpé álljanak össze. Azember nemigen tud mit kezdeni azokkal az idõkkel, melyek afizikai idõt egyfajta morális idõfogalom felé haladják meg, amorál legmagasabb értelmében. A modern társadalom zajátólmegbolondított embernek nincs sok esélye arra, hogy kimász-szon a tömeglét ama barlangjából, melyben üldögélve érdeklõ-dése puha árnyalakokra vetül, miközben öregíti a puszta fizikaiidõ. Akinek mégis sikerül hiteles, értelmes életet élni, azt a szel-lem emberének nevezzük. Õ lassacskán egy kaszt képviselõ-jévé, a par excellence emberré nemesedik, olyan alacsony lét-szintre süllyedt a tömeg körülötte.

3 Ezt csak késõbbi, individualista-demokratikus felfogású korok embereihiszik. Õk, fölértékelve az én harcait a boldogságot nemcsakkiharcolhatónak vallják, de nem is igazán tekintik erénynek a „jó születést”(???????? ), hiszen azt ajándékba kaptuk, nem mi „küzdöttünk meg” érte.

33

A tömeg tehát, a kényelmesek, a titkos szomorúak tömegea szellem felé zárt, fogyasztói életet él. Nem érti a kis és nagyidõt, bosszút áll hát a közepes idõn, a hétköznapi cselekvések,a mindennapok idején. Megérzi, hogy összehúzott, a szellemtõlérintetlen életet él, és megpróbálja a trükköd összehúzódvakiterjedni. Az idõben ellenséget lát, aki aljas módon megöregít,beférkõzik a dolgokba, meghosszabbítja az elérési utakat.Márpedig a gyors elérés, a gyors kielégülés, a gyors meggazda-godás, a gyors karrier, a gyors élet a mai kor fõ kívánalmai. Amagát modernnek érezni akaró ember pedig fejet hajt, ésmindennapi cselekedeteiben arra törekszik, hogy az idõt kiszo-rítsa dolgaiból. Jobb, ami gyorsabb: ez fõ életelve. Ez az idõgyil-kosság, ez a szellemgyilkosság az, amihez a mai technika ért,amiben a mai technizált ember él.

Mert mi is történik? Az átlagemberben a diktátor hatalomrakerül, és lelöveti a filozófust. Nero megöleti Senecát. Az embernem mer szembenézni azzal, ami a szellemmel szembesíti, hátmegöli. Nem érti a nagy idõt, a kis idõt, megöli hát azt az idõt,melyhez hozzáfér: a közepest. A szellem bosszúja, hogy a meg-ölt idõ helyén tett cselekedetbe, élt életbe visszajár a halott idõszelleme. Súlyosabban, nyomasztóbban, felismerhetetlenebbül,tehát mélyebben. A diktátor álmát a filozófus kísértete járja be.Nero, amikor ráküldi embereit Senecára, voltaképp a költésze-tet öletné meg, a könyörtelen, arisztokratikus szellemre mérnémikroarisztokratikus, mikrokönyörtelen csapását. A mikroarisz-tokratizmus neve: felfuvalkodottság; a mikrokönyörtelenségneve: kegyetlenség. És mivel Seneca halott, már nem õrzi aSemmi kapuját egy barátságos szellem, a sötét ûr kiárad hát, éselnyeli a törpe óriást. Úgy nyeli el, hogy meghagyja magában.Óriás tokjában hagyja a törpét.

Az idõhalálban álló, tevõ ember azt hiszi, gyorsabban jobb.Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetéshelyett SMS. Az ember élete azonnalivá válik. Anyagot, tárgyakatneki, azonnal. Így kondicionálta megfoghatatlan rabszolgatartója:a korszellem. A modern, felvilágosult rabszolga dolgozik ésfogyaszt. E két semmit rohanással férceli világgá. Rilke Apolló-szobrának tekintetében, tekintetével talán megpillanthatjuk erabszolgalét hiábavalóságát, és egész életünkkel elfordulhatunktõle. Hogy merre? „A filozófus egész életében halni tanul és hal”– mondja Platón. Ez a platóni mondat – a filozófuslét kis és nagyidejét, pillanatait és létirányát összekötve – a gondolkodó em-ber életének minden pillanatába a nagy idõ értékét állítja, éle-tének vízszintesébe folyamatos függõlegest húz. A horizontálislétértelmet vertikális létértelemmel teliti, a szenvedést mintismérvet mutatja fel, az érzetvilágot szenvedéllyel tölti be. Errea nagy idõkeresztre feszíti létét az azt legmélyebben értenivágyó ember, kinek prototípusa a filozófus.

Míg a pillanat, a kis idõ befelé haladja meg „azt, ami vari’,lévén az a pillantás, mely az itt-és-mostban csak egyfajta moráliskoncentrációban megragadható, de oly könnyen elszalaszthatólétkaput, útlehetõséget vesz észre, addig a nagy idõre tekintõpillanat az a vallástalan teljesítmény, melyre tevõn fölfeszülve alétét érteni vágyó ember pontosabban kezd szenvedni. Ponto-sabban, hisz megkapta azt az ambivalens, külsõként felismer-hetõ, de csak belsõ közelitésben felfénylõ vonatkoztatási pontot,melyet jobb híján szellemnek nevezünk. A kötelezõ módoncsak pontatlanul elszenvedhetõ, de a pontosság, a szellemretartott megélés lehetõségét mindig lehetõségként õrzõ létajándéka ez: a végtelen bizonytalanságban, a múlás-örökölte

folyamatos jelenben szépen tönkremerni, elherdálódni minélpontosabban, minél herdálódásértõbben. Hogy megsejtsük,miféle az a küzdés, mely valóban a cél maga.

Valamiféle fénypillanat ez. Ettõl kezdve az ember igyekszikúgy cselekedni, hogy megérthesse: miként cselekszik. „Bocsás-satok meg nekik, hiszen nem tudják, mit cselekszenek” –mondja a könyv. Az idõkeresztben élve már tudjuk, mit cselek-szünk, innentõl nem számítunk a többiek bocsánatára. Magunkravettük azt a keresztet, ami csak a miénk, ami mi magunk va-gyunk, ami mi kell legyünk. A végtelen magány pillanatábanbeleálltunk a keresztfénybe, talán mert ide vonzott az ég ésbelsõ csillagaink. A végtelen magány pillanatában vállaltukannak megélését. Szinte emberfölötti tett ez, ahogy a súlya isaz. Innen egyre nehezebb az út, és egyre könnyebb. Egyrenehezebb, mert nem számíthatunk a többiekre, és egyrekönnyebb, mert nem is számítunk. Otthonaink, melyekbe bele-felejtettük (szintén Heidegger által megpillantott) eredendõotthontalanságunkat, gyér fényeket szórnak utánunk. Hátrafor-dulunk. Valami húz, valami taszít. Húz vissza az egyszerûség, abegyakorlott élet, húznak a jövó vázlatai. Taszít a tudat, hogymindez gyávaság, hogy ez a visszafelé-remélõ lény nem is énvagyok.

A határra értünk. Itt mélyebbnek hangzik a kérdés: kivagyok én?

Ha Rilkét megértettük, akkor értjük azt is, hogy a „ki vagyokén?” valójában a „ki voltam én?” kérdése. A görög létfelfogásszerint csak akkor mondhatunk valakit boldognak, ha kivárjukteleutaiosz biosz-át, élete végét, és látjuk: az is boldog. Csak aboldog vég hitelesíti – mintegy visszamenõleg – az életet. Anagy határon állva, a boldog idõkeresztre feszülten egyszercsak:hopp, belelátunk a végsõ napba. Innen még mindig visszariad-hatunk. De ha nem, megkapjuk az egyetlen lehetséges beava-tást: látjuk magunkat, ahogy az elmosódó kis-, közép- és nagyidõben átvesszük a múlt idejû ajándékot. Értelmes életet éltünk.

NOLI ME TANGERE

sok több jeleket is tött Jézus az ô tanítványai elôttmelyek e’ könyvben nem írattattak megmondom nektek ez az írás legjobb mondatamert csak az idô van amíga toll a papírig eléraz éhes lepke nyelve letekeredikaddig szeretlek benneteketamíg értetlenül hallgatjátok álmomhogy az isten természetvédelmi területodabenn megbékélt füvek kihalt madárhangokálomvizslák szomorú vadászösvényei

Az ügyész sétája c. verseskötetbôl

34

Felcsendül az ismert ballagó dal, és a 13. osztály utoljáravégigjárja a Pesthidegkúti Waldorf iskolát. Országszerte százmeg száz gimnáziumban ballagnak a diákok, mégis a mostaninekünk egészen különleges. Õk az elsõk, akik a magyar Waldorfiskolások közül leérettségiztek, és már tudjuk, hogy mind a 15-en sikeresen tették le a vizsgát.

Zsúfolásig tele van az aula. Szülõk, tanárok, diákok, alegkisebbektõl a legnagyobbakig várjuk õket meghatottan. Akicsik is, anélkül, hogy valaki elmagyarázta volna nekik, érzik:most egészen különleges, ünnepélyes dolog történik. Hiszenaz elmúlt hetekben mindenki ezért az osztályért izgult; csende-sebbek voltunk az udvaron, hogy ne zavarjuk õket a vizsgaközben, egy-egy osztály más tanteremben tanult, és a tanárokis ünnepi ruhában jöttek napokig az iskolába.

Ahogy közelednek, képek sora tör elõl belõlem.– 1996 tavasza: Moliere: Fösvény elõadással búcsúzik az

akkori 8. osztály. Az elõadásban szinte minden szereplõ nagymeglepetést okoz játékával. Elõször döbbenünk rá igazán mi,tanárok, hogy egy új korszak kezdõdik õsztõl, gimnáziumiosztályunk is lesz.

– Nem sokkal késõbb kicsi, de bensõséges körben, szinténitt az aulában búcsúztatják Mezei Kati nénit, aki az ötödik évelején elvállalta ezt a különös sorsú osztályt. A kisebb testvérekmár ebbe az iskolába jártak, és a szülõk kérésére az iskolabefogadta a különbözõ iskolákból érkezõ gyerekeket. Nagyonrövid idõ alatt beilleszkedtek az iskola életébe, nem lehetett akülönbséget érezni. És a búcsúztatón már kimondva-kimondat-lanul mindenki arra gondol: hogyan is lesz tovább? Tanárok sorapróbál a saját szakterületén felkészülni az új feladatra. Sikerül-emajd azokat a fontos lelki készségeket, egyéni érdeklõdést,személyes ízlést, önálló ítéletalkotást, ami ebben a korban formá-lódik az emberben, úgy kialakítani bennük, hogy ne a mi meg-gyõzõdésünket akasszuk majd rájuk, hanem megtanítsuk õketsaját szemükkel látni, és megérteni a világot. Hiszen ez lenne a

Waldorf iskola egyik célja. Ki fogja õket végig vezetni? Nagy afelelõsség! Végül ketten: Beöthy Hanna és Balassa Bálint vállaljákaz osztály kísérését.

– 1996 szeptember: már egy új osztály állt a tanévnyitón.Sok új gyerek kapcsolódott az osztályhoz, néhányan pedig más-hol folytatták tanulmányaikat. Elméletben már sok mindenrefelkészültünk, mégis minden nap új és új nehézségeket hoz.Ahogy öltözködnek, viselkednek, megszólítanak minket, kö-szönnek (vagy nem köszönnek). Újabb és újabb korszakalkotóötleteik támadnak, amiket azonnal meg akarnak valósítani, deamelyektõl mi esetleg megijedünk, tanakodunk, hogy megen-gedjük, vagy ne. Aztán másnapra esetleg már el is felejtik avilágmegváltó tervet. A más iskolából jött gyerekek élvezik aszabadabb légkört, sokszor félre is értelmezik a nagyobb szabad-ságot: egyre több a késés, hiányzás. Nem akarnak tanulni, annálminden más fontosabb. Nincs osztályzás, ezért más és más mód-szereket kell kitalálni. Éjszakába nyúló beszélgetések, töpren-gések, vívódások következnek. Aggódásainkból azért néha sikerül kikukkantanunk, és észrevesszük, hogy szép, igényesepocha-füzetek, fafaragások, szövések, rajzok készülnek.Karácsonyi ünnepséget szerveznek az iskolában, foglalkoznaka kicsikkel. Így telik el az elsõ év.

Közben a ballagók leérnek az aulába, virágkoszorút kapnaka búcsúztató osztálytól, és az osztálykísérõ Dosztojevszkijtõlidéz: Ne félj semmitõl, és ne félj soha, és ne búsulj. Némelygondolat elõtt értetlenül állsz, kivált az emberek bûnei láttán,és azt kérdezed magadtól: Erõszakkal gyõzzem le, vagy jámborszeretettel? Mindig így dönts: Jámbor szeretettel gyõzöm le.

Megint elöntenek az emlékek. Milyen nehéz volt sokszoreldönteni, hogy mikor cselekszünk jól, szeretettel. Dönteni,hogy van olyan, akinek nem ez az iskola a jó. Nem indulatból,hanem szeretettel végiggondolva úgy határozni, hogy van olyanközöttük, akinek nem itt folytatódik az útja. Vagy például azeuritmia órán jámbor szeretettel elviselni, hogy meg sem moz-

Szentmártony YvonneELÔSZÖR ÉRETTSÉGIZTEK WALDORF-DIÁKOK

MAGYARORSZÁGON

35

Az elôzô oldalon: a tizenhárom évfolyam egy-egy képviselôje. Fent: azérettségizôk egy csoportja: Koppány Zsolt, Mészáros Orsolya, Poós AndrásMárton, Novinszki Tamás, Czitán Dániel. Rajtuk kívül érettségi bizonyítványtKapott: Baranyai Anna, Barna Gergely, Bognár Márta, Cserháti Zoltán,Lakatos Kitti, Lamm Flóra, Menyhárt Leó Dávid, Soltész Anna, ThurnayDorottya és Tompai Ildikó. Lent: az iskola tanulói az idei évzáró ünnepen.

dulnak, hangoskodnak, más fontos dolgokról akarnak beszélnia mozgás helyett. Aztán egyszer csak az osztály nagy részekülön euritmia órákra is kezd járni, együtt mozog a kisebbekkel.Észrevétlenül összeáll egy mûsor, amelyet Waldorf iskolákbanmutatunk be, még külföldre is eljutunk. És a turné alatt, az utazásközben, az elõadások után a fontos dolgokról is sokatbeszélgetünk…

A 10. osztály végén néprajzi gyûjtésre Erdélybe utaznak,amely mindannyiuk számára meghatározó élmény. Gyönyörû,tartalmas dolgozatok születnek az ott eltöltött két hétrõl.

Lassan közeledik az érettségi. Diák és tanár egyre nagyobbsúllyal érzi a felelõsséget. Sikerül-e elég rutint szerezniük a mate-matika feladatok megoldásában, képesek lesznek-e történe-lembõl egy-egy korszakot eseményeiben, összefüggésébenérzékeltetni, tudnak-e majd magyarból árnyalt elemzéseketkészíteni? Mindenki tudatában van annak, hogy nem csupánegy érettségi vizsgára készülünk, most azt is bizonyítanunk kella kétkedõknek, hogy ebbe az iskolába nem csak járni jó, deeredményes érettségi vizsgát biztosító tudást is ad.

A 12. osztályban még egy nagy próbatétel elõtt állnak adiákok: el kell készíteniük a diplomamunkáikat. Mindegyi-küknek egy maguk által kiválasztott témát kell feldolgozniukegy éven keresztül, s ehhez valamilyen mûvészeti munkát kellkapcsolniuk. Fantasztikus munkák születnek. Tartalmas, átfogó

mûvek, igazi mûvészi teljesítménnyel. Filmkészítéstõl azötvösségig, ólomüveg-, gõzgépkészítés, ruhatervezés, mozaik-készítés, orvoslás és repüléstörténet. Volt aki az elsõ magyarWaldorf iskola történetét dolgozta fel. Most már mind a 15-enbüszkék arra, hogy „Waldorfosok”. Hosszú lenne mindegyikmunkát külön méltatni, lenyûgözõ volt egytõl egyig. A diplo-mamunkák elõadásán eszembe jutnak Rudolf Steiner gondola-tai: „Ahogyan a gondolati életet akarattal átsugározva eljutunka szabadsághoz, úgy jutunk el a szeretethez, ha akarati éle-tünket gondolatokkal hatjuk át. Cselekvésünkben azáltalbontakozik ki a szeretet, hogy az akarati jellegbe gondolatokatsugárzunk, gondolkodásunkban azáltal bontakoztatjuk ki aszabadságot, hogy az akarati jelleget belesugározzuk a gon-dolatokba. Mivel az ember teljes egész, ezért ha eljutunk oda,hogy gondolati létünkben megtaláljuk a szabadságot, akaratiéletünkben pedig a szeretetet, úgy cselekvésünkben szabadság,gondolkodásunkban szeretet fog mûködni.”

Úgy érzem, a gyerekek ezen az úton haladnak.Ahogy kipillantok az emlékeimbõl, látom, hogy most kapják

meg az érettségi bizonyítványukat. Nehéz könnyek nélkülnézni. Bennem cseng még a Dosztojevszkij idézet: Testvéreim,a szeretet nagy tanítómester, de érteni kell hozzá, hogyanszerezzük meg, mert nehéz szert tenni rá, drágán lehet hoz-zájutni, hosszú munkával és hosszú idõ múltán, mert nem-csak pillanatnyilag, alkalomszerûen kell szeretni, hanemörökre. Egy-egy alkalommal ugyanis bárki tud szeretni, akára gonosztevõ is szerethet. Barátaim, kérjetek jókedvet az Isten-tõl. Legyetek vidámak, mint a gyermekek, mint az égimadarak.”

Én úgy látom õket, mint az égi madarakat! Önállóak ésszabadok!

A bizonyítványosztást követõen rózsasziromesõbenvonulnak ki az iskolából.

Végül, hogy ne legyen túlcsordulóan érzelmes és szubjektíva beszámoló, álljon itt néhány hivatalos sor arról, milyen véle -mény alakult ki az érettségi elnökben a vizsgák során az osztály-ról: Az érettségizõk szuverén, mûvelt felnõttek benyomásátkeltették. Elfogulatlanul, természetesen teremtettek kapcsola-tot; feleleteiket általában az összefüggések felismerése, köny-nyed problémakezelés, a szövegek iránti tisztelet, egyéni véle-ményalkotás jellemezte.

36

A huszadik században sokan foglalkoztak a honfoglalással és amagyarok azt megelõzõ vándorlásaival és a kutatás kiterjedt akazár nép szerepére is. Mindennek ellenére a magyar és a hébernyelv kapcsolata nem került be a köztudatba, bár tudomásomszerint a kérdéssel egyetemi szinten foglalkoznak Budapesten.Azok az Izraelbe kivándorolt magyar zsidók, akik saját kultúrájuk-ban õrzik a magyar nyelvet és késõbb vették fel a héber kultúrá-val együtt a héber nyelv ismeretét is, megdöbbenve ébrednekrá erre a szoros kapcsolatra, mert azt minden filológiai érdek-lõdés nélkül is érzékelik a kiejtett szavakban.

A kazárok története magyarázattal is szolgál erre a kap-csolatra, bár a tudományos érvelés nem könnyû feladat. Nekemnehéz hozzájutni azokhoz a témámmal foglalkozó könyvekhez,amelyeket magyar könyvtárak õriznek, és sok esetben csak azemlékezetemre támaszkodva tudom felidézni õket. Ezért sok-kal inkább a példák erejére szeretnék támaszkodni a feltevésembizonyítására, ezek olyan nagy mennyiségben zúdulnak ránk,hogy nehéz rájuk azt mondani, mindez csak véletlen. A példáksokasága majd elindíthatja a komolyabb filológiai kutatást.

A kazárok történetét a Jehuda Halévi Kazárok címû könyvefoglalja össze a kortárs szemével. Tanúságtétele héber nyelveníródott. Ugyancsak forrásul szolgált számomra egy más nyelvûszerzõ, Peter B. Golden tanulmánya, A Historico-PhilologicalInquiry into the Origins of the Khazars, az Akadémiai Kiadónál1980-ban megjelent Khazar Studies címû kötetben. Peter B.Golden elsõsorban Németh Géza tanulmányaira támaszkodik:A honfoglaló magyarság kialakulása – 1930, A magyar nyelv-tudomány kézikönyve – 1934, A magyar népnév, a magyartörzsnevek és a kazár népnév – 1938, A baskírföldi magyarõshazáról – 1966, The runiform inscriptions of Nagyszent-miklós – 1971. De a fejtegetéseimhez használt néhány továbbicímet is felsorolok: Ligeti Lajos: Az urali magyar õshaza – Amagyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van – 1976,Gombocz Zoltán: Árpádkori török személyneveink – 1915,Ettinger S.: Kievan Russia – in: The World History of the JewishPeople – 1966, Ceglédi K.: Bemerkungen für die Geschichtedes Kazaren és A korai kazár történelem forrásainak kutatá-sához – 1960.

Az arab és a héber nyelv közeli rokonsága köztudott. Amuzulmán vallást csak a Korán nyelvén, arabul lehet gyakorolni.A törökök – muzulmánok lévén – sok arab elemet vettek felnyelvükbe. Kemál Atatürk írásreformja elõtt arab írást hsználtaka saját nyelvükhöz is. A kazárok az arab elemekkel együtt héberelemeket is felvehettek, amelyeket aztán a zsidó vallásra valóáttérésük után közvetítettek a magyarok felé. Arab szövegekbengyakran közös néven ujgurnak, onogurnak nevezik az õsmagya-rokat és a kazárokat. A kazár királyság mintegy 300 évig álltfenn a Kaukázus és Pannónia között. Török eredetû törzseik azujgurokkal együtt vándoroltak nyugat felé, hosszabb ideigidõzve Dél-Ukrajnának az Azovi-tengertõl északra esõ területein,amelyet Magna Hungariá-nak is neveztek.

A kilencedik században a kazár király tanácskozást hívottegybe, hogy kiválassza az ezen a területen elterjedt három vallásközül azt, amelyet – levetve a pogányságot –, népével fel akartvétetni. Felkérte mindhárom vallás papjait, hogy tárják fel elõttehitük lényegét és ennek alapján végül a zsidó vallás felvételemellett döntött. Természetesen politikai számítások is közreját-szottak a döntésben, vándor és kereskedõ nép lévén nem akar-ták elkötelezni magukat a náluk jóval hatalmasabb muzulmánokés bizánciak mellett. A bizánci császárságból a kereszténységelfogadását követõ zsidóüldözések miatt a zsidók tömegesenmenekültek a kazárok közé, ahol jelentõs befolyásra tettek szert.

A magyarokkal együtt vándorló, – most már zsidó hitû –kazárok vallási nyelve, a héber könnyen belekeveredhetett amagyar nyelvbe. Ez lehet a legfõbb magyarázat a sok, de meny-nyiségéhez képest a nyelvészek által alig ismert hasonlóságra.

A kazár királyság összeomlása után nem játszott többészerepet Európában, nyomaikat a magyarokén kívül a finn és abolgár kultúrában találhatjuk meg.

Svédországban járva a kíváncsiság rávett, hogy látogassakel a finnekhez is, hogy meghalljam a fülemmel a rokonnaknevezett nyelvet. Messzirõl valóban magyrnak is hallhattam abeszédüket, de közelebb lépve egy szót sem értettem.Holvan hát a finn-magyar kapcsolat? Bementem egy templomba,kezembe vettem egy padon fekvõ Bibliát, de hiába kerestemismerõs szavakat. Megvettem aztán egy szótárt és végre ráakad-tam egy-két példára. Finnül pühüe=beszélni. És pühe=szentség,szent dolog. (Ennek megvan a párja a szláv nyelvekben is,szlová=szó, szlává=üdvösség, áldás.) De mi köze van ennek amagyarhoz? Végre eszembe jutott, hogy mélyrõl, a szív mélyébõlimádkozni, azt úgy mondjuk: fohászkodni. Pühe és fohász, azmár ugyanaz. És akkor hozzá kell tennem, hogy a héberben aszáj (amivel imádkozunk): pe. Az F és P hangot ugyanaz a betûírja le, csak az egyiken van egy pont, a másikon nincs.

Már mentegetõztem, hogy nem tudományos munkát írok,csak a megfigyeléseimet akarom megosztani másokkal, ez akövetkezõ példákban is így lesz.

Miért hívják a székelyeket székelynek? Héberül: leeresz-kedni, leülni: sach. (Az S és SZ hang ugyanazzal a betûvel íródik,az egyik baloldali, a másik jobboldali ponttal. Ugyanez a helyzeta CH és K hangok esetében, a ponttól függ a kiejtés. Még azt ishozzá kell tennem, hogy a pontozás a mindennapi használatbannem jelenik meg. Csak a kezdõ tanulók teszik ki a pontokat,meg akkor használják, ha a kiejtés feltétlenül fontos, mint averseknél, vagy az imádságokban, vagy ahol a téves olvasásolyan félreértésre vezethet, amelytõl meg kell óvni az olvasót.Az arab nyelvben ugyanakkor a pontozás, legalábbis annak egyrésze, elhagyhatatlan.) Egyszóval a sach szó szák-nak is olvas-ható, mint a magyar szék.A székelyek nem folytatták útjukat amagyarokkal a Kárpát-medence felé, hanem letelepedtek,„leültek”, õk tehát azok a leülõk, akik nem vándorolnak tovább.Szókincsük, kiejtésük is eltér egy kicsit a magyarság többirészétõl. Amikor elfordulnak, a fõútról letérnek, úgy mondják:besiriltünk. A forduló: sirilõ. Héberben eltérni, elfordulni: szur,lá-szur, de ahogy mondtam az S és az SZ azonos jellel íródik.

A hangzásról beszélünk itt. Nos, héberül a hang: hegge. Akettõs gg kiejtésben orrhangú ng-re változik: így lesz henge. Ahegge talán a hegedûben is benne van, ami ugyancsak szépenszól. Hege a kimondott, kiejtett szó, magyarul: ige. Héberül azén, te, õ: áni, áta, hú. A jövevény, aki jönni fog: jávó. Mátka

Dr. Simcha Yom-Tov

A MAGYAR ÉS A HÉBER NYELVKÖZÖTTI KAPCSOLATRÓL

37

héberül: mátok, metuká, ami magyarul azt is jelenti: édes,édeske. Sorolnék néhány szópárt, elöl a héber, aztán annakmagyar megfelelõje: Chedvá=kedv, üdv; szear=szõr, haj,száir=szõrös; heresz=harc, rombolás; nuge=szomorú, lásd: nyûg,nyûgös; chávuj=aki elbújt és nem látszik; onész, onész=fel-szólítás, hogy valaki csinálja, amit nem akar, azaz: unszolás; sát,lö -sotét=járkálni, sétálni; cherem, máchrim=káromolni;ászon=szerencsétlenség, iszonyat; ád=idõ; ze=ez.

Gnái, mögune=gúny, gúnyolódni; de ennek eredetije nemhéber, hanem görög, náluk gunái=gúny, gynáiká=asszony, nõ.A nõt a rosszal, a szégyenletessel azonosítják, ahogy ez mindennyelvben történik. (A magyar gané szónak is köze lehet hozzá.)Ha azt mondom, valaki kigúnyolásra való dolgot csinál, úgyfejezem ki: máásze mögune, vagyis egy nõies tettet visz véghez.A nyelvek kifejezik, hogy férfiközpontú kultúrában élünk.

Káváná-tová=jókívánság, jóhiszemûség; ozen=fül. Innenjön az üzen, üzenet. Tor=sor, mint sorbanállás, a vers egy sorahéberül: suráh. Ahol sok sor van, az magyarul: sûrû. Dád=emlõ,csecs, lásd: dada; chálom=álom; máásze=mese, mesélni; mö-rugáz=mérges, aki nagyon mérges, képes ölni: horeg=öl, lásd:harag.

Béájá=gond, baj, ha azt szeretném tudni, mi a baja, héberülazt kérdezem: Má hábéájá? A kosarat vesszõbõl fonják, kötik. akötés héberül: keser, kosér. Tánu rábánán=tanulni, ahogy arabbi tanítja; dáát, dá=tudni és todááh=tudat. Ráádá=riadalom;crichá=kiabálás és a kiabáló csoport, a csürhe: coréách.

Ktáta=csata; mászách=maszk, álarc vagy mez, ami valamitletakar; azuv=akit elhagytak, lásd:özvegy; chone=aki elfáradtés pihen, lásd: henyél; árává=kopár, árva; posét=levetkõzik ésha nincs rajta semmi, puszta: pásut.

Zik=szikra; regev=rög; én, éin=nincs, lásd: ín-ség, hiány; hapedig van, vagyis igen, az héberül kén vagy áchén; ákár=gyer-mektelen, meddõ, lásd: ökör.

Soév=szívni, lásd: szív; peti=buta; chok=ok, és innen: okos;támut=temetõ és mét=aki meghalt; vagy más szóval, aki meg-halt: náfál chálál; lájil=éjjel; pázér=elszórni, szétszórni, lásd:pazarolni.

Ezt persze még sokáig lehetne folytatni, de ha csak a példákfelében rejlik is igazság, már az is elég ahhoz, hogy a nyelvészektudományosan is elkezdjenek foglalkozni vele.

Ezek után nem csodálkozhatunk, ha Cháim Lábon, egymagyar származású, most 95 éves öregember megfejtést adotta honfoglaló vezérek neveire is. (Az õ oldalát is nagyon fúrja akiváncsiság a két nyelv kapcsolatát illetõen, lehet, hogy merész-ségben, néha túllõ a célon.)

Álmos héber szófejtéssel: Elem-és, azaz a tûz fia;Elõd=Éli-ád vagy El-ád, azaz örökkévaló Isten;Ond=Onéd, azaz díszített vagy kitüntetett;Kond=Kö-onéd, ugyancsak kitüntetett;Tas=Tász, azaz aki repül;Huba=Aba, azaz apa;Töhötöm=Táchát-ám, azaz a nép helyett, a nép nevében;Árpád=Árpád, azaz zsarnok.

Egy tanítvány így szólt zen-buddhista mesteréhez: Játsszálnekem egy dalt egy húr nélküli hangszeren. Kis idõ múlva amester megkérdezi a tanítványt: Hogy tetszik? Nem hallok sem-mit, feleli a tanítvány. A mester mérgesen ráripakodik: Csaknem kívánod, hogy hangosabban csináljam!?

Utószó

A kolozsvári születésû, idõs építész, Simcha Yom-Tov fentiírása és Gender – culture – architecture (A kultúra és az épí-tészet nemi jellege) címû egyetemi kutatómunkájának kéziratanagyon kalandos úton, több postai akadályon át jutott el aszerkesztõségbe. Mikor a szerzõ értesült róla, hogy a csomagvégre, a harmadik kísérletre célhoz ért, örömének újabb levél-ben adott hangot, amibõl a fentiek kiegészítéseképpen és aszerzõ ötven éven át megôrzött, ízes magyar stílusának bemu-tatására (a fenti tanulmányt ugyanis némileg átszerkesztveközöljük) örömmel adunk közre egy részletet:

A budapesti meg a dobuccai alvilág nyelve a jassz-nyelv, amireaz alvilágnak volt szüksége, hogy a hatalom és a rendõrség neértse meg. A zsidók jiddis nyelvébõl vettek át jónéhány szót. Ajiddis a német zsidóság mindennapi nyelve, aminek német azalapszerkezete és a jiddisbe belekevert sok héber eredetûszóból jön. De ezek nem a héberbõl – egyenesen – , hanem ajiddisbõl lettek átvéve: a haver, ami barátot, bajtársat jelent. Lóvéaz pénz, mert a héber lové-halváah: azok nem dolgoztak ésnem volt fizetésük, csak kölcsön vettek pénzt.Van egy kis lóvéd?

Meló-melózni a héber melo-che-ból jön, ami munkát,kézimunkát jelent. Mószerolni a héber moszér-ból jön, amibeköpni-t jelent. És akinek ez a foglalkozása, az a spicli, talán anémet Spitz-bõl jön, ami valami kiugró, valaminek a hegye,amibe mindig beleakadunk. A spiné, ahogy a nõket hívják jassznyelven, német eredetû: Spinne az a pók, aki behálóz minket.

Muszáj nagyon komoly maradjak? Hát tréfálni nem szabad?Mert honnan jön az, hogy a puskája vagy a pisztolya csütörtökötmondott? Szóval, amikor a fegyvere nem sült el. Nem tudom.De valami csípi a nyelvemet. A zsidóknál a péntek este az aszombat kezdete. És ez az este a legjobb ideje a szeretkezésnek.A vallásban is ez egy nagy jótétnek számít. De amikor Majsi jöttChánnájához és nógatta, hogy hát gyere az ágyba, az megmondta neki, hogy hát Majsi, ma még csak csütörtök van, nempéntek! Csütörtököt mondott, és úgy a Majsinak a pisztolyanem sülhetett el. Nagy merészség ez? Hát jöjjön egy okosabb,és mondja meg, hogy miért csütörtököt mondott?

Végül, és ez sem tartozik ide, ne botozzon meg, de honnanjön az, hogy a tolvajt rajta kapták? Miért rajta? Mert amikor azablakon vagy a kulcslukon bekukucskált, akkor látta, hogy Jancsia Juliskán rajta van, éppen rajta kapta. Mert ez a legnagyobbtitok, amirõl csak beszélnek. A pletykának igaza volt. A pletykaaz latinból jön: plateas. Plat az piac, a térség, ottan, a fõutcasarkán mesélte a másiknak, pletykált.

Bocsánat, ha túl szabadra eresztettem a nyelvemet. Dehátnyelvrõl beszélünk itt. Majdnem irodalomról. De az irodalom, enagy tiszteletû fogalom nem a filozófiához van legközelebb,hanem a – igen, a pletykához. Mert az irodalom széthúzza anegyedik falat, hogy beláthassunk, bekukucskálhassunk, hogyhogyan élnek õk? Azok, akikrõl szó van. Mert ez alegérdekfeszítõbb, hogy õk hogyan élnek, hogyan oldják mega bajaikat, amiket mi nem tudunk megoldani. És ugyanezzelfoglalkozik a pletyka is.

Még egyszer mentegetõzöm e hosszú dumáért. De mindentisztelettel és az Országépítõjükre további lelkesedéssel

ez az öreg bácsiSimcha Yom-Tov

38

AZ ÚJRAALAPÍTOTT CORVIN-LÁNCOT, a legmagasabbkulturális kitüntetést vette át Makovecz Imre Orbán Viktorminiszterelnöktõl az elsõ hat díjazott (Balogh János, LámfalussySándor, Lukács János, Szabó Magda,Teller Ede) egyikeként.

PETÕHENYÉN augusztus 18-án adták át és szentelték fel aMakovecz Imre tervezte római katolikus kápolnát. A nagy ne-hézségek árán megvalósított templomot a környékbõl össze-gyûlt 2500 ember köszöntötte, és vendégül látták az Angliábólérkezett, harminc házaspárból álló csoportot is, akik Petõhe-nyérõl származó, Angliában élõ barátjuk kezdeményezéséreadták össze a berendezéshez a pénzt. A megnyitó beszédetBoross Péter, volt miniszterelnök tartotta, a helybeli zenekar éskórus Purcell mûveket adott elõ a vendégek tiszteletére.

DAVID PEARSON: New Organic Architecture – The break-ing wave címû könyve a Gaia Books Ltd. kiadásában jelentmeg. Az organikus építészeti alkotásokról teljes nemzetközikörképet rajzoló kötetben Makovecz Imre legújabb munkáit isbemutatja a szerzõ.

CSÍKSZEREDÁN elhelyezték a Makovecz Imre által tervezettrómai katolikus templom alapkövét. Ha igen lassan is, de foly-tatódnak a kilencvenes évek második felétõl Erdélybe tervezettmunkái, a vargyasi, temesvári és kolozsvári templom, a sepsi-szentgyörgyi ravatalozó. (lent: a templom távlati rajza)

HÍREK

Petôhenye, a Makovecz Imre tervezte római katolikus templom felszen-telési ünnepsége (Bata Tibor felvételei)

39

VÁNDORISKOLA

2001. szeptember 8-án kerül sor négy vándor diplomamunká-jának bemutatására és megvédésére, valamint az újonnanjelentkezôk felvételi pályázatának elbírálására a Magyar Építô-mûvészek Szövetsége székházában.

A felvételi pályázat kiírásaZebegény a Dunakanyar nyugati bejáratánál fekszik. A falu han-gulatát és szerkezetét meghatározzák a táj adottságai: a Börzsönyés a Duna találkozása. Utcahálózata több száz év alatt alakult ki,épületei a XIX. század végérõl és a XX. század elsõ felébõl valók,a korábbi falusi jellegre ráépült a polgárosodó típusú beépítés,s néhol az üdülõhelyi hangulat. Az utóbbi tíz évben a falu épí-tészeti fejlõdése észrevehetõ, elkezdõdött a fõtér (Petõfi tér)burkolatainak helyreállítása, a légvezetékek és vb. oszlopokkandeláberekre történõ cseréje, a középületek felújítása, építése(orvosi rendelõ, üzletsor árkád, iskola-étkezõ, Kenderes panzió,stb.), a patak rendezése és gyalogos megközelíthetõsége.

A fõtér mögötti hegy a Kálvária domb, ide vezet fel az1853-ban épült klasszicista kálvária stációkkal és a hegy tetejénkápolnával. Az 1930-as években hõsi emlékmûvet és ország-zászlót építettek a plató északi részére Maróti Géza szobrász-építész tervei alapján. Az emlékmû közadakozásból készült, s aháborús idõk eljöttével a befejezés elmaradt. Hiányoznak azországzászlót körülvevõ oszlopok tetejérõl a kettõskeresztek,valamint egyéb részletek. Az oszlopokra kb. a hetvenes évek-ben vasbeton gerendákból kilátó hidat építettek, mely barkácsoltjellegével tönkreteszi az emlékmû összképét. Napjainkban afalu vezetõi és civil szervezetek is fontosnak tartják az emlékmûbefejezését, a több mint hatvan év alatt megrongálódott termés-kõ támfalak és oszlopok helyreállítását és környezetének méltórendezését.

A tavalyi kerek évforduló óta az emlékmûvet Trianon-emlékhelyként használják. Ezért az országzászló egész évbenfélárbocon lobog, s idén emlékharangot is szenteltek, melyminden nap 16.30-kor fog megszólalni. Minden évben júniusnegyedikén nagyszabású rendezvényt tartanak az emlékmûnéltöbb ezer résztvevõvel, istentisztelettel, az egyházak, az államés civil szervezetek képviselõinek részvételével.

Tervezendõ ezen ünnepi alkalmakkor felállítandó szabad-téri oltár, valamint az oltár és „templomhajó” ideiglenes jellegûlefedése. A tervben kiválasztandó az oltár és a fedett-nyitott„templom” helye, építészeti megoldása, felállítása és lebontása.

DiplomázókDiplomázásra Bán Zoltán, Ferenc Attila, Kovács Ágnes és KuruczSzabolcs jelentkezett. Diplomamunkaként bemutatásra kerülõfeladatok:Bán Zoltán: Tákos, Bereg 6. típusú ház (konzulens: Zsigmond

László)Ferenc Attila: Tiszapüspöki, gyógyszertár (mester: Makovecz

Imre)Kovács Ágnes: Kenézlõ, családi ház (mester Salamin Ferenc) és

Gibárt, világháborús emlékhely (mester Makovecz Imre)Kurucz Szabolcs: Lenti, erdészeti irodaház, mozdonyszín,

kisvasúti gazdasági épület (mester: Jankovics Tibor)Az eredményekrõl következõ számunkban számolunk

be a diplomás vándorok bemutatásával együtt.

A képen a beregi újjáépítés során elsõnek felépült házat mu-tatjuk be, amely Révai Attila terve alapján és a NyíregyháziÉPKER kivitelezésében készült el hat hét alatt. A Kós KárolyEgyesülés Tákoson és Gulácson végzi az újjáépítés építészetifeladatait, körülbelül 300 lakóház tervezési, adaptálási, mûszakifelügyeleti munkáit látják el, a helyszínen a Vándoriskola végzettés jelenlegi tagjai dolgoznak folyamatosan. (Fotó: Bata Tibor)

A VI. ORSZÁGOS FÕÉPÍTÉSZI KONFERENCIA FõépítésziBizottsága a rendezô Gyula város Önkormányzatával és azOrszágos Fõépítészi kollégiummal közösen Az év fõépítésze2000 díjat adományozta Lõrinczné dr. SzabóTündének, Somogymegye, és Philipp Frigyesnek, Vác fõépítészének. Szabó Tündemásfél évtizedes, eredményes megyei fõépítészi tevékenysé-géért; a megye településeinek arculatformálásában, a mûemlék-védelemben, a népi építészeti és helyi értékvédelembenkifejtett kimagasló munkájáért; a fõépítészi hálózat megyénbelüli fejlesztéséért részesült a kitüntetésben.

Az e számunkban ismertetett, a szóládi löszpincék felújításá-val és értékmegõrzésével kapcsolatos munka 1999-ben azEurópa megõrzése elnevezésû Henry Ford díjat kapta. Szóládon,Somogydöröcskén és más somogyi helyszíneken a Duna TVkészített filmeket a Szabó Tünde irányította értékvédelmi mun-kák eredményérõl, ezeket rövidesen sugározni fogják.

A HETVENÖT ÉVE ELHUNYT HAUSZMANN ALAJOSRÓLszóló, nagy jelentõségû tanulmányában a XII. kerületi SportKórházzal kapcsolatban írta Czagány István 1978-ban: Épületei-nek elhelyezésében tehát a legfõbb szempont volt az egészség-ügyi és praktikus követelmények kielégítése. Ezt az elvi állás-foglalását nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, mert a Gyõriút – Alkotás utca – Kiss János altábornagy utca által határolttelektömbön ezt valósította meg olyan korban, amikor a kapi-talista telekuzsora és spekuláció mindennek az ellenkezõjéretörekedett. A város belterületén, a minimumra kiszabott telkekbeépítésekor sok esetben Hauszmann sem tudta ezeket azideális elveket betartani. Itt azonban, ahol szabad területekbõven állottak rendelkezésre, az önálló kis épületek laza növé-nyi keretbe állítása mellett tett hitet, és ezzel a korabeli építészetleghaladóbb törekvését szolgálta, amely csak évtizedek múlvatudott városépítészetünkben tért hódítani.

Az országos mûemlékjegyzékben szereplõ (!) épület-együttes megbontásához, egyes elemeinek lerombolásához,az Alkotás utca menti növényzet teljes megszüntetéséhez, éstömör, „nagyvárosias” beépítéséhez megvannak a mûemlékesszakhatósági hozzájárulások.

40

SZEGED VÁROS FÕMÉRNÖKEINEK ÉS MÉRNÖKI HIVATALÁ-NAK KRÓNIKÁJA címmel jelent meg Ozsváthné Csegezi Monikaés Ozsváth Gábor Dániel szegedi kutatók könyve (Bába ésTársai kiadó, 6724. Szeged, Cserzy Mihály utca 11.) A Tiszahangja sorozat 94. köteteként. A szerzõk kutatásaikat aFöldmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásábólkezdték el, hogy a fõépítészi tervezési jogosultságra vonatkozójogszabály megalkotásához Szeged történetébõl szolgáltassanaktörténelmi példát.

SZÕKE LAJOS geomantiai tárgyú könyvei megrendelhetõk akiadónál: Faktor Bt 1465 Budapest PF 1735 (20/9429720 vagy28/445739)Egészségkárosító földsugárzások (600 Ft)Bérlet a harmadik évezredhez (1000 Ft)Irányítható földsugárzások (650 Ft)Befolyásolhatatlan földsugárzások (950 Ft)A hiányzó láncszem (1050 Ft)A hetedik pecsét feltörése (600 Ft)Az emberiség égi eredetû ABC-jelrendszere (820 Ft)és tanfolyamok anyagának másolatai:A figyelmeztatések kora (800 Ft)Csillagösvény I-IIAnonymus 2000 (2000 Ft)

MIKLÓSSY ENDRE könyve Túl a tornyon, melyet porbulrakott a szél címen jelent meg. A könyv keletkezésének körül-ményeirõl írja a szerzõ: A nyolcvanas évek elejétõl néhányanhangos folyóiratot kezdtünk el szervezni és készíteni Lélegzetcímmel. Györe Balázst, Rácz Pétert, Tábor Ádámot és TáborEsztert emelném ki a népes sorból. Mind cenzúraviselt emberek,akik egyrészt abból a feltevésbõl indultunk ki, hogy az éberségebben az esetben kisebb, mint ami a könyvnyomtatásnak aGutenbergtõl Sztálinig terjedõ történetében újabban szokássávált, másrészt pedig Tábor Ádámnak abból a megjegyzésébõl,hogy a hang a sötétben is hallatszik. Mindkét föltevés helyénvaló-nak bizonyult.

A Fülep Lajos centenáriumának szentelt rendezvényrekészült e kötet legelsõ tanulmánya. Azután, ahogy potyogtakki a cenzúra fogai, mind több könyv jelent meg, ezekrõl néhafelkérésre recenziókat írtam. Majd Kodolányi Gyula ösztönzé-sére 1996-ban hozzákezdtem a jelen könyv alapját képezõgondolkodói portrék megírásához, amelyeket folyamatosanközölt a Magyar Szemle. Az írásokat Kunszt György javaslatárakerekítettem kötetté. Alapgondolatát elõször Sava Babicnak,Hamvas Béla szerb tolmácsolójának a tanítványai elõtt mondtamel Belgrádban, 1998 tavaszán. 1999-ben keresett meg a Szépha-lom Könyvmûhely, vállalkozván jelen kötetem kiadására.

A kötet tanulmányai Hamvas Béla, Szabó Lajos, KarácsonySándor, Várkonyi Nándor, Kerényi Károly és Fülep Lajos élet-mûve köré csoportosulnak, ezzel azt a szellemi vonulatot vilá-gítják meg, amelyet alakulásakor a Kós Károly Egyesülés alegfontosabb feltárandó magyar hagyománynak tekintett ésamelynek a köztudatba és közgondolkodásba emelését egyikcéljául tûzte ki. A feladat teljesítéséhez nagyon szerény mérték-ben járultunk hozzá egy-egy elfelejtett publikáció újraközlé-sével, újabb tanulmányok ismertetésével, most örömmel hívjukfel a figyelmet Miklóssy Endre könyvére, amely ezt a hagyo-mányt egy kötetbe sûrítve kínálja az olvasónak.

Gergely Ágnes1 – Véleménye szerint mi a mûvészet jelenlegi, illetve kívá-natos helye, szerepe a társadalmi életben?

Nemzedékem életét sokáig megkeserítették a különféleszerep-elvárások. Utána pedig belezuhantunk egy olyasfajtakötetlenségbe, amely kilazította a közös dolgok fontosságát.Úgy képzelem, ha egyszer, csak egyetlenegyszer sikerülneírnom egy olyan verset, amelynek olvastán valaki azt mondaná:ma mégsem leszek öngyilkos, talán megfelelnék annak a fel-adatnak, amelyre ki vagyok rendelve.

2 – Hogyan ítéli meg a mûvészek és a közönség viszonyát,kell-e és hogyan lehet azon változtatni?

Japánban mindenki tanul hangszeres zenét, éneket,ecsetkezelést, haikuírást. Európában még messze vagyunkettõl. Annál is inkább, mert mûvész és közönség viszonya egyrekommercializálódik. Természetesen a brigádnaplóba jegyzettíró-olvasó találkozók sem voltak kellemesek, nem. De a jóközönség minden útvesztõben rátalál a jó mûre; ebben makacsulhinni kell.

3 – Milyennek látja a mûvészeti oktatás helyzetét?Tanár vagyok. Azt hiszem, ugyanazzal az intenzitással kell

tanítani, mint – például – írni. És tudni kell, hogy legalább akkoraa felelõsségünk, mint az intézményeké.

4 – Milyennek látja a hagyomány szerepét a mûvészetben, anemzeti és a nemzetekfeletti értékrend viszonyát?

Minden jó hagyományhoz, örökséghez kötõdni kell, féle-lem nélkül. A mûvészet eleve fölötte van a rossz kötõdé-seknek, vagyis nemzetekfeletti. Nem ismer béklyót. Hiszenbéklyó volt-e Kosztolányi rajongása a magyar nyelv iránt?!Csak néhány elhivatott mûfordító – karmester, kiállítóterem,mindenféle szabad tér –, és befogad bennünket a világ. Ameny-nyiben befogadáson nem személyes világhírt értünk, hanemgesztusrendszert és mûélvezetet.

5 – Hogyan egyeztethetõ össze a mûvészi szabadság és amûvész elkötelezettsége?

Egyedül a szabadságomnak vagyok elkötelezve. Szabadsá-gom megteremtése a napi feladatom. Csak szabad ember tudéletet menteni. Hogy aztán mi örök, arról magasabb szférákbandöntenek. Addig nem érek föl.

(Elõzõ számunk mellékletéhez utólag érkeztek meg GergelyÁgnes költõ, mûfordító válaszai. Ígéretünk szerint ezt és atovábbiakban esetleg még érkezõ válaszokat közöljük.)

Bambek Béla: Stuttgart, ház a sziklánál

Makovecz Imre: a csíkszeredai római katolikus templom távlati rajza

Douglas Cardinal: az ottawai Canadian Museum of Civilisation