Paracelsus FILOZÓFIA ÉS GYÓGYÁSZAT

IDŐÁLLÓ IDŐSZERŰSÉGBEN

Dr. Klaus Bielau

KRISTÁLY-SOROZAT 8

ELSŐ MAGYAR KIADÁS

2 0 1 0

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

Tartalomjegyzék

1. RÉSZ - MEGKÖZELÍTÉS 7

Élete 9 Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa 12 Belépés 14 A híd 1 7

„Vitám cum morte mutavit" 21 Paracelsus, a kereszténység megújttója 23

A természet világosságáról és a Szellem világosságáról 24

Paracelsus alkímiája 28

2. RÉSZ - GYÓGYÁSZAT 33

A korszakok 34 A gyógyítás négy oszlopa 40

Filozófia 40 Asztronómia 4 6 Alkémia 48 Proprietas vagy tisztesség 51

A betegség okairól 52

3. RÉSZ — DE TRANSMUTATIONE 61

Az alapvető meggyógyulás 62 A magasabb gyógymód 64 Az ember rendeltetése 68 Az ember megvalósítása 73

A két természetrend 73 Az ember — egy mikrokozmosz 76 A megújulásról 79

A mennyei gyógyszer 85 IRODALOM 8 7

I. RÉSZ

MEGKÖZELÍTÉS

Paracelsus. Mágikus név, amely a modern gondolkodás egész

történetén végigvonul. Név, amelyről megoszlanak a vélemé­

nyek. Név, amely senkit sem hagy közömbösen. A sors már

előre jelentkezik: 'Halálom után többet akarok elérni veletek

szemben, mint előtte.' Paracelsus tényleg itt van még: hogy

kérdéseket tegyen fel, hogy felszólítson, hogy nyugtalanítson és

felkavarjon. Milyen magatartást tanúsítsunk vele szemben,

hogyan értsük meg őt? Magától értetődően beszél a filozófiá­

ról, a vallásról, az alkémiáról, az emberről és az elemekről, a

szignatúrákról (ismertetőjegyekről) és nimfákról; beszél a világ

és a természet egészéről. Nyughatatlan, szenvedélyes, hányatott

sorsú, megvilágosult emberrel fogunk találkozni. Mint a vul­

kánkitörés, mint egy szélvihar — mondja CG. Jung.

(Lucien Braun, Paracelsus)

Paracelsushoz közelíteni annyit jelent, mint kifejleszte­

ni a gondolkodás szabadságát és az öntekintélyt, az ő

jelmondatának megfelelően: Alterius non sit, qui suus esse

potest (Ne legyen más ura annak, aki önmaga ura lehet).

Ne kösse a hagyomány, a megszokás és az előítéletek.

— Mentes legyen az előítéletektől! A Paracelsus megértésénél

adódó nehézségeink talán onnan erednek, hogy még túl­

ságosan kötődünk kényelmes-polgári gondolkodási és

7

Paracelsus

életbéli szokásainkhoz; talán még túlságosan „jól-nevel-

tek" vagyunk, talán minden kísérletünk és fáradozásunk

ellenére még nagyon kevéssé vagyunk radikálisak — el­

sősorban önmagunkkal szemben. Talán túl aggodalmas­

kodók vagyunk, ha önmagunkról van szó?

8

I - 1

Élete

1493 november 10-ét írjuk. A Zürichi tó déli partja kö­

zelében, a svájci Einsiedelnben Wilhelm von Hohen-

heimet és feleségét gyermekkel áldotta meg az ég, s a

fiúgyermek a Theophrastus nevet kapja. E környék töb­

bi lakójához hasonlóan az orvos-család is szerény körül­

mények között él.

írásaiban Paracelsus gyakran említ i a szegénységet,

amelyben felnőtt. Azt mondja, a szegénység ifjúságá­

nak á l landó kísérője volt. Úgy látszik azonban, hogy

nem maradtak keserű emlékei ebből az időből, hiszen

a következő felismerésre jut: „Boldog és több mint

boldog az, akit Isten a szegénység kegyelmével aján­

dékoz meg."

Helyesli a szűkölködő életet, mivel felismeri, hogy az

egyszerű táplálék a jó egészség egyik legbiztosabb előfel­

tétele, a földi javak hiánya viszont a a magasabb emberi

tulajdonságok kifejlesztésének legjobb serkentője.

Paracelsus, apja nyomdokába lépve, orvostudományt

tanul. Gyakran változtatja az egyetemeket, de sem Bécs­

ben, sem Montpellierben, sem Bázelben vagy Ferrará-

ban nem talál választ az egészség lényegére, a betegség

lényegére, az életre és halálra, vagyis az emberlét lényegé-

9

Paracelsus

re vonatkozó égető kérdéseire. És ezek azok a kérdések,

amelyek fiatal kora óta foglalkoztatják.

A tanulóévek csalódottsága sok írásában kifejezésre jut.

A képzésben mindenekelőtt üres sablonokat lát, amelyek

arra kényszerítik a diákot, hogy nagy mennyiségű rész­

letet tanuljon meg kívülről, és általuk olyan valóságtól

elrugaszkodott rendszereket vernek a fejükbe, amelyek

többnyire találgatáson és dogmákon alapulnak.

A doktori cím elnyerése után vándorútra indul, amely

egyes források szerint Európán keresztül egészen a Kö­

zel-Keletig vezetett.

Azonban nem elégszik meg a külsődleges dolgokkal,

hanem keresni kezdi a dolgok velejét, az emberi lét lé­

nyegét, és tudja, hogy csak e kérdések tisztázása hozhat­

ja őt közelebb az igazi gyógyításhoz. Az igazi gyógyítás

a magasabb gyógyítás, a Medicina Adepta, amely meg­

gyógyít az alapvető betegségből: az idő betegségéből,

abból a betegségből, hogy nem tudjuk, mindennek — az

embernek, a világnak és a mindenségnek — mi a célja

és rendeltetése.

Híre hamarosan egész Európában elterjed, és néhány vá­

ros felfigyel a fiatal orvosra, így a svájci Bázel is, ahol

1526-ban városi tisztiorvossá és orvos-professzorrá neve­

l t)

I - 1 ÉLETE

zik ki, és sikeres gyógyításai révén csakhamar további

hírnevet szerez.

Az egyik legnagyobb feltűnést keltő gyógyítása Frobeni-

ushoz, az ismert könyvnyomtatóhoz fűződik, aki leesett

a lóról, és a leghíresebb orvosok minden elképzelhető

fáradozása ellenére maradandó károsodást szenvedett. A

keletkezett gangréna miatt lábát amputálni kellett volna.

Paracelsusnak azonban rövid időn belül sikerült teljesen

meggyógyítania a szenvedőt. (Valószínűleg a spagyria*

módszere szerint elkészített árnikát alkalmazta — a ho­

meopátiában a potencírozott árnikát a sérüléseket köve­

tő régi, mélyen gyökerező panaszok esetén használják).

* görög: spao és ageuro: szétválasztani és újraegyesíteni

1 1

1-2

Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa

Bázeli előadásait anyanyelvén, németül tartja, amely

szinte forradalommal ér fel. Korának rendkívül ingatag

lábon álló orvostudománya, ez a tulajdonképpen babo­

nákból és tévedésekből álló tarka keverék, tudományos

és érthetetlen szavakat használva, meg tudta téveszteni a

tömeget. Paracelsus számára a latin és görög nyelvű, be­

nyomást keltő frázisok csupán üres formákat jelentettek.

Megbízatásánál és elhivatottságánál fogva meg kellett tá­

madnia az áltudományos sarlatánságot, és így a hamis­

ság és a gőgösség nagy leleplezőjévé vált. Ahogyan az

orvostudományban, úgy a filozófiában is ezt tette. Csak

a természetfeletti és a természet belső ismerete lehet az

orvosi tevékenység forrása.

PARACELSUS: A Z ember minden művészete és tudása Is­

tentől, a Mindenség mozgatójától való. Ez az ismeret

részben a természet világosságából származik.

(A szignatúra-tanról)

Mert minden ilyen dolog — mint a teológia, a jog­

tudomány vagy a medicina — eredete Istenben van.

Ezért ezeket az ő magas iskolájukban kell keresni és

1 2

I - 2 A FÖLDKEREKSÉG EGYKOR LEGISMERTEBB ORVOSA

13

megtanulni, amely kizárólag Őnála van, akiből min­

den ered.

(A természeti asztronómia)

Bázelben követőkre talál a mélyreható megújulást kere­

sők között, és végül is ez a keresés vezet el ahhoz, amit a

történelem reneszánsznak nevez — emellett azonban sok

ellensége is van, mindenekelőtt az orvosok és a gyógysze­

részek között, akiknek kuruzslásait indulatos szavakkal

leplezi le. Hiszen nem vívta-e ki az Igazság Világossága

mindig is és mindenhol az igaztalannak és a romlottnak

az ellenségességét?

Felhívást fogalmaz meg a közönség és tanítványai szá­

mára, melyben leleplezi kollégáinak látszatbölcsességét.

Ennek a felhívásnak — amelyet a bázeli dómra függesz­

tett ki — rendkívüli hatása van, szinte megrengeti a spe­

kulatív medicina düledező épületét...

Egyelőre nem követjük tovább Theophrastus titokzatos

életét, erre később még visszatérünk.

A tisztelt olvasóban most talán felmerül a kérdés, hogy

miért kell felverni a történelem porát, ha nem rejlik alat­

ta olyan időt álló aktualitás, melynek — ha felismerik

— ma is töretlen jelentősége van?

1-3

Belépés

A fejlődések spirálmenetén, az ember tudatától függően,

sok ajtó és a hozzájuk tartozó kulcs található. Hohen-

heimer megbízatásának és tanításának megértéséhez az

egyik kulcsot a holland J. van Rijckenborghnak, a gnosz­

tikus szerzőnek és az emberiség tanítójának köszönhet­

jük. E kulcsra többek között a Fama Fraternitatishoz, z

Rózsakereszt Szerzetének kiáltványához fűzött magyaráza­

taiban találhatunk. Rijckenborgh, Theophrastushoz ha­

sonlóan, a kereszténység megújításán fáradozott.

A Theophrastus című fejezetben ezt olvassuk:

Most azzal a történelmi alakkal szembesítjük Ont, akit

Theophrastusnak neveznek. Tbeo-phrastus, az Istenmagya­

rázó. Lehetséges, hogy Ón Paracelsus néven ismeri jobban,

ami „magasztosát" jelent. Talán ismeri a sorsát. Rendkívül

jó, rátermett orvos volt, aki kortársait minden tekintetben

messze felülmúlta. Nagyon buzgólkodott a magasabb má­

giában, s ismeretei olyan teljesek és magas fokúak voltak,

hogy tudós fejtegetéseinek fonalát irigy kortársai nem tud­

ták követni. Európa-szerte az a hír járta, hogy orvosi sike­

rei nagy csodákon alapulnak. Az akkori orvostudományt

alapjaiban kérdőjelezte meg, s minden területen mélyreható

újításokat hozott...

1 4

I - 3 BELÉPÉS

Ha hallgattak volna Paracelsusra, akkor a világtörténelem

sok fura fejlődése más irányt vett volna... Paracelsus tanai

felmérhetetlen jelentőségű világreformációhoz vezettek volna.

Cseppet sem véletlen tehát, hogy a Fama Fraternitatis is em­

lítést tesz róla. Pályáján azonban ezt az embert is annyira

akadályozta az álbölcsek és áltudósok tömege, hogy a termé­

szetre vonatkozó belátásait és ismereteit sohasem tudta békésen

megbeszélni velük. Gyűlölték és kerülték, mert többet tudott és

többet tett náluk. Lelepleződésük miatt szorgosan kovácsolni

kezdték ellene a rágalom fegyverét. Paracelsus korában ehhez

éppen olyan jól értettek, mint ma... Ha valaki ebben a világ­

ban nyílt sisakkal harcol, és az alantas szándékú ellenségnek

nehézséget okoz, azonnal rágalmazni kezdik.

Azért írjuk ezeket a dolgokat, mert Theophrastus Paracelsus

fényes alakja áll a szemünk előtt. Aki mindenek felett szerette

az igazságot, s ezzel az igazsággal... fordult beképzelt kortár­

saihoz Nem ő volt a gyűlölködő, hanem azok, akik az ő

szeretete előtt semmivé zsugorodva őt végül halálra sebezték.

Theophrastus jött az igazságával, a tiltakozásával, a leleple­

zésével: meggyilkolták! — Eddig az idézet.

A világító nyomok egész Európát behálózták; azt a né­

hány embert, akik magukévá tették eszméit, ezután Para-

celzistáknak nevezték, akik tovább vitték Hohenheimer

teológiáját és orvostudományát, és döntően hozzájárul­

tak ahhoz, hogy Európában bekövetkeztek azok a válto-

1 5

Paracelsus

zások, amelyeket reneszánsznak, újjászületésnek ismerünk

(túl az ismert történelmi eseményeken — az igazi ember,

a bennünk lévő képmás újjászületésének).

Említsünk meg néhány nevet: John Dee, Róbert Fludd,

Giordano Bruno, a következő évtizedekben Valentin

Andreáé, Johann Keppler, Jákob Böhme, Comenius...

Ez a reneszánsz, az emberiség életében és történetében

végbemenő egyik nagy korszak-forduló kezdete. Felébred

az öntudat. A reformáció kora; a régit és dogmatikust

feltörik, a megmerevedett formák megbuknak. Egyéb­

ként Paracelsus és Luther kortársak voltak, az egyház­

reformátor tíz évvel volt idősebb, mint az orvos.

Paracelsus újra és újra a tudományos értekezések és ér­

telmezések témája. Mi azonban nem akarunk beállni a

szakértők kórusába, hanem megkíséreljük tisztázni örök­

ségét, és megérteni művének időtlen időszerűségét.

16

1-4

A híd

Nos, vessünk még egy pillantást Hohenheimer életére,

amelynek már külső állomásai is jelzik belső megbíza­

tását és rendeltetését — ahogy ez az emberiség nagy taní­

tóinál gyakran előfordul. Ez a megbízatás az, melynek

időtlen és töretlen jelentősége van.

Paracelsust azért küldték a világba, hogy híd legyen a

két életterület, a mulandó és az örök között. Híd azok

számára, akik értenek és akik engednek lelkük unszolá­

sának, hogy keressék a nagy titkot; az öröknek a titkát,

amely — úgy látszik — napjainkban ismét oly sokakat

megmozgat... és amely az egyetemeshez, a legmagasztosabb

gyógyszerhez, az alkimisták tinctura magicájához vagy

tinctura philosophicájához vezet.

A régi Indiában, egy királyi palota kapuja felett a kö­

vetkező felirat szerepelt: És Jézus monda: A világ egy híd

— vonulj át rajta, de ne telepedj le rá.

A híd minden korszak bölcsességének ősi jelképe, me­

lyen a tér és idő térségeiből az örökkévalóságnak, az em­

ber belső rendeltetésének területére juthatunk.

17

Paracelsus

Az idő a legnagyobb szemfényvesztő, és az ember a legnagyobb

bolond. Az idő kereke a tér ürességében forog. Az élet és halál

útja az idő kerékabroncsán. Mert a körmozgásnak soha sincs

vége, sem ki nem merülhet. És a világban minden mozgás

körforgás. Sohasem szabadulhat meg hát az ember az idő

ördögi körforgásából? De igen, mert ő Isten szent szabadsá­

gának az örököse. Az idő kereke forog de a tengelye örökké

nyugalomban van.

Az idő kerekének tengelye Isten. Noha tér és idő minden dolga

körülötte forog 0 mégis örökre időtlen és tér nélküli, és a nyu­

galomban lakozik. Noha minden dolog az ő Igéjéből ered,

Igéje mégis oly időtlen és tér nélküli, mint Ő maga. A tengely­

ben minden nyugodt. A kerékabroncson minden forrong. Hol

szeretnétek inkább lenni?

(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)

Paracelsus feladata pedig az volt és most is az, hogy küllő

legyen az idő kerékabroncsa és az örökké nyugvó tengely

között, híd legyen két életterület között...

1493-ban született — egy szaturnuszi évben. Szaturnusz

ősidők óta minden réginek az összetörője, hogy az új

megnyilvánulhasson és újjászülethessen (tehát reneszán­

szát élhesse). A szülői párban a szellemi és a földi kap­

csolatának jelképét fedezhetjük fel: a főnemesi apa, egy

Hohenheim... a magasztos szellem-lélek-világ. Az anya

jobbágy az einsiedelni kolostorban ...a földhözkötöttség.

18

I - 4 A HÍD

A születési hely — Maria Einsiedeln: a halhatatlan lelkek

világából, a tökéletesség tengeréből, minden megnyilvá­

nulás mátrixából, Máriából jőve, egy ilyen lélek mint re­

mete (németül: Einsiedler) az ámítás mulandó és kaotikus

világában kell, hogy találja magát. Azonban csak a külső

nézet él magányban — a mag, a lényeg, a tudatos mikro­

kozmosz szüntelenül kapcsolódik minden egyetemesnek

a megbízatásához. Ez pedig: minden ellenálláson át vi­

lágosságot és szeretetet hozni a bukott és tévelygő em­

beriségnek, amely magában foglalja azokat az utakat is,

amelyeken valóra válthatjuk az eredeti tervet, Istennek a

világgal és az emberrel kapcsolatos tervét.

A korabeli szóbeszéd szerint Paracelsus lepaktált az ör­

döggel. Ha azonban ezt helyesen értjük, akkor fel kell

ismernünk, hogy mindannyian, akik ehhez a dialektikus

rendhez vagyunk kötve, szintúgy az ördöggel kötött szer­

ződéshez vagyunk és maradunk láncolva, amíg bele nem

ötvöződünk a világ-lélek egységébe.

9 évesen — édesanyja ekkor már meghalt — atyjával az

ausztriai Villachba költözik. Villach régi, híd-szerepet

betöltő város Észak- és Dél-Európa között. — A gyermek

ifjúvá serdül. Atyja megtanítja az orvoslás alapvető fo­

gásaira. Ezen kívül magas papi méltóságok is oktatják.

Ferrarában (Itália) mindkét orvostudományból — a bel­

gyógyászatból és a sebészetből is — doktorál. Ferrara —fu-

19

Paracelsus

cina ferrara: a kovácsműhely, a nyers és megformálatlan

előkészítése. Paracelsus számára: a híd-szerep megerősíté­

se, hogy majd betölthesse feladatát.

Ezután kezdődik nagy és csodálatraméltó vándorútja

Európán, a régi kontinensen át, egészen — mint mond­

tuk — Elő-Ázsiáig, a szentföldig.

Paracelsus sokat ír, sokat tanít, és sok embert gyógyít meg

sajátos gyógyító eljárásával, amelyben benne foglaltatik a

természet világossága. Ahová csak eljut, ott nyugtalanságot

és felindulást idéz elő korának tekintélyei között, hiszen

nem tesz lakatot a szájára, amikor a régi szemléletmód­

ról és annak hatástalanságáról, a széles körben elterjedt

kuruzslásról van szó, ami csak arra jó, hogy megtöltsék a

pénzes-zacskókat. Másoknak, akik belső ösztönzésre va­

lamilyen kiutat keresnek, hírt hoz a megélt alkémia általi

győzelem lehetőségeiről, mint a magasabb orvostudomány

tanúja, és a Szellem Világosságának — a győzelem világos­

ságának — a küldötte.

Műveiből életében csak kevés jelent meg nyomtatásban.

Miután a tartalmuk ismertté vált, kollégák, „tudomá­

nyos" tekintélyek, és az érdekeiket (valószínűleg joggal)

féltő üzletemberek, gyakran hátráltatták vagy akadályoz­

ták meg a nyomtatási engedélyek kiadását.

20

1-5

„Vitam cum morte mutavit"

Hohenheim életének végét Salzburgban tölti, ahol A fe­

hér rózsához címzett házban lakik. Halálának éve 1541.

Paracelsus teljesítette első földi küldetését. Működésének

nagy és széles területe még vár.

Lehet, hogy véletlen, és talán nincs nagy jelentősége az

idők menetében, azonban tény, hogy születési és halálo­

zási évének összege a 10-es számot adja, amely kabbalisz-

tikusan-filozofikusan a beteljesedés, a tökéletesség szá­

ma. A tiszta kozmikus erők, Vulkánusz, a Nap mögött

álló Nap szakadatlan áradatának száma — olvashatjuk

van Rijckenborgh imént említett művében.

Most már megérthetjük Paracelsus titokzatos sírfeliratát:

Vitam cum morte mutavit — a halállal járó életet megváltoz­

tatta. Megváltoztatta, és nem felcserélte, ahogy a gyako­

ribb, de pontatlan fordítás szól. Ugyanis nem terjedt el

minden korszak gnosztikusainak ismerete, miszerint a

halállal járó életet meg lehetne változtatnunk.

Aki életében az új, a Második Születést, a győzelmet meg­

ünnepelhette, annak a testi halál olyan, mint amikor a

kivilágított, meleg házba belépve leveti a nehéz télika-

21

Paracelsus

bátot, ahonnan kiindulva tovább folytatódik a munka

az emberiség szolgálatában, a világterv kivitelezésének a

szolgálatában. Ezért oly találó a kijelentés: Halálom után

többet akarok elérni ellenetek, mint előtte; és ha meg is zabál­

tátok a testemet, csupán sarat ettetek: Theophrastus test nélkül

is folytatja a harcot ellenetek.

22

1-6

Paracelsus, a kereszténység megújítója

Műveinek mintegy fele teológiai tartalmú. Keresd a dol­

gok mélyét, és a többi az öledbe hullik. A dolgok mélye,

a dolgok oka Isten, az Atya, a Mindenség mozgatója,

a halhatatlan lelkek életterülete, mindennek a kezdete

és vége, aki a Fiút az emberekhez küldte, hogy lehető­

ségük legyen az Új Születés által Hozzá — a Fiúhoz és

az Atyához — hasonlókká válni. Nos, Theo-phrastus, az

Istenmagyarázó, azért jött a világba, hogy az Új Születést

övező titkot elmagyarázza azoknak, akiknek van fülük a

hallásra... Mint a Világosság tanúja.

Kire gondol Theophrastus, az Istenmagyarázó, amikor

Istenről beszél? Isten, a kezdet ereje, a Világosság, mely

belevilágít a sötétségbe, az Ige, a Logosz, a Mindenség

akarata, amelyből minden ered, ami van... és aki az em­

ber közepén a megszabadulására, a megdicsőülésére vár.

Szabaduljunk meg — amennyire számunkra csak lehet­

séges — az Isten-fogalommal kapcsolatos régóta megszo­

kott elképzelésektől és képektől.

Éppen úgy mondhatunk Taot vagy Brahmant vagy Egye­

dül Jót (Hermész Triszmegisztosz) vagy Kimondhatatlant,

aki ott van, ahol a változó világ léte nincs.

23

Paracelsus

A természet világosságáról és a Szellem Világosságáról

Két világosságról van szó Hohenheimer Philosophia

sagax-ában (mélyreható filozófiájában). A természet vilá­

gossága: az igazság a mulandóban; a természet menetét

lehetővé tévő erők, melyek biztosítják a növények, az ál­

latok, és az ember mulandó nézetének, valamint az ásvá­

nyi birodalomnak az életét is. Az ásványok csak látszólag

élettelenek. Hohenheimer halálos világosságnak is nevezi

ezt, mivel nem tartós — hanem hasznos és káros — és a

poláris világ része.

PARACELSUS: Nos, tudjátok hát meg, az égi gyógyszer­

nek a Földön nincs talaja, amelyben növekszik és gya­

rapodik, hanem csak az Új Testben van minden szónak

hatása és ereje itt ezen a Földön. Az ember több figye­

lemmel és szeretettel forduljon az égi orvostudomány­

hoz, mint a halandóhoz. Mert amit a természet ma

felállít, az holnap újra földre rogy. A természet sem­

mit nem képes olyan jól felépíteni, hogy azt a halál ne

tudná elvenni. A mi gyógyszerészetünk a természetben

a halál. Az élet gyógyszere azonban az Új Születésen

alapul... A természet orvosának ott van az arzénikum,

az auripigment, a higany és így tovább. Ezt-azt el lehet

velük érni, és jó hatásuk van, de ott van közöttük a

halál. Erre képes a halandó test természete. Az öröké

azonban csak jót, jót és ezerszer is jót okoz.

(Az égi és természeti asztronómia című művéből)

24

I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA

Az öröké azonban csak jót, jót és ezerszer is jót okoz... Az

emberi élet nagy misztériuma. Rendeltetése korokon át

hallatszik, és képes elhatolni a kereső ember fülébe.

A természet világossága — csodálatos jelképe a Nap, amely­

nek lágy sugarai tavasszal elűzik a tél hidegét, előhívják

a felébredt növényzet zsenge zöldjét, amely azonban épp

így égethet is, és kegyetlen szárazságot is előidézhet. Fel­

kel és lenyugszik, nyarat, majd telet hoz...

Amikor az életerő alábbszáll, akkor betegségről beszélünk

— a természet fénye elsötétül. És a hasonlóság, a rezonancia

törvényei arra utasítanak, hogy a természeti birodalmakból

felszabadított esszenciákat — mint a természeti fényt — a

szenvedő életerő rendelkezésére bocsássuk.

A Szellem Világossága ellenben az egyetlen igazság fénye,

amely maradandó és tartós, és ennek felismerése a ter­

mészet emberének feladata és végső célja. Ez a világosság

őbenne rejlik, a tudatlanság és elválasztottság káoszától

elsötétítve. A természet mulandó világossága ezáltal csak

még homályosabbnak látszhat. Korunk embere az élet

törvényeit semmibe vevő gondolkodásával és cselekede­

teivel rendkívül durván meggyalázta a természeti biro­

dalmakat, mi pedig ma már részben tapasztaljuk is en­

nek következményeit. Mi által keletkezik a bennünk és

a természetben látható rombolás és látható betegség? A

25

Paracelsus

megértésünk alapvető hiánya miatt! Önző gondolkodá­

sunk és akarásunk szüli a megfelelő következményeket.

Hogyan is lehetne másképp. A természetünkben rejlő

igazságot már nem ismerjük... Igazság? Az ámításnak

ebben a természetében lehet-e szó igazságróP. Igen: Min­

den jön és megy, és állandó változásnak van alávetve — ez a

mozgásban tartott természet igazsága. És milyen kevéssé

vagyunk hajlandóak elfogadni és megérteni ezt! Miköz­

ben ennek a természetnek az a feladata, hogy az örökké­

valóságnak, a Szellem Világosságának a terepe legyen, és

emiatt a ritka éjféli virág, az Élet régi törzsének Arany

Virága újra nyílni kezdjen. És a menny kórusai öröméne­

ket zengenek: íme, egy közülük valóban emberré lett.

Ha a természetit beragyogja a szellemi, a mindenségi

akarat, vagy Tao — az ember legbelső lényege — akkor

az megismerheti tényleges feladatát, és hozzájárulhat a

természetes test valamelyest kielégítő működéséhez.

A Szellem változatlan és ragyogó Világossága úgy gyó­

gyít, hogy a régit és mulandót lerombolja, az emberben

lévő újat és örököt, az eddig súlyos beteget és megkötö-

zöttet pedig újra odaengedi az őt megillető helyre — az

átalakítás alkémiai folyamata által.

PARACELSUS: Két világosságról van szó: egy örökről és

egy halandóról. Az örök a lélekben, a halandó a test-

26

I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA

27

ben fejti ki hatását; a halandó világosság a természetes

fényben hat, az örök az örökben...

Milyen ellenségeskedés lehetne hát a halandó és az

örök orvosa között? Egy példa: a halandónak az orvo­

sa meggyógyítja a beteget, és az apostol is meggyógyít­

ja. Az apostol az Új Születés által tesz túl a természet

orvosán. De hogy a természet világossága elvetendő

legyen, azt az Istenség nem engedi. Az apostol újra

életre kelti a holtat, a természet orvosa pedig nem.

Az utóbbi ezen ismeri fel, hogy az ő tudománya csu­

pán zsámolya az öröknek... Az egyik rész fentről szól

lefelé, a másik pedig lentről felfelé, és mindkettőnek

igaza van a maga világosságában. Amiért az apostolok

sokakat meggyógyítottak, azért a gyógyszert semmire

se tartsuk? A természetes világosság tehát a Szentnek

az intézője (letéteményese).

(Philosophia sagax, vagy a nagy asztronómia)

1-7

Paracelsus alkémiája

A Chymeia görög szó, melynek jelentése: a szétválasztás

művészete, a fémek elkülönítése... Paracelsus művét sok

titok szövi át. Az egyik legnagyobb, amely a materialista

gondolkodás előtt bizonyosan rejtve marad, az a fémek

átváltoztatása, az alkémia, a mindenség-kémia. Két alké-

miáról beszélhetünk: a felsőről és egy alsóról.

Az alsó alkémia: az anyag átalakítása a természet erői, a

természet világossága által. A kémiában anyagokat kap­

csolnak össze vagy választanak el egymástól, miközben

végül is semmi alapvetően új nem jön létre. Az al-ké-

miában azonban megjelenik az élet is, mialatt az élő új

formákká fejlődhet, mint ahogy a magból a fa, a fából

a gyümölcs, a gyümölcsből ismét mag, és így tovább.

Az alkémiát az élet kémiájának nevezhetnénk. A test,

ebből a szempontból nézve, tulajdonképpen egyetlen,

csodálatosan egymásra hangolt alkémiai történés, abból

a célból, hogy minden szerv megkapja azt, amire szük­

sége van az egész szervezetben betöltendő feladatának

elvégzéséhez.

A felső alkémiánál felmerül a kérdés, hogy a régiek tény­

leg vontak-e ki aranyat, és valóban képesek voltak-e a

28

I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA

tisztátalan fémeket arannyá és ezüstté változtatni, vagy

pedig ez az átalakítás olyan folyamat, amely a belső is­

meretet (vagyis Gnózist) birtokló emberben mehet vég­

be, ill. őbenne kell megtörténnie? A De Natura Rerum

című könyvben, Az átalakításról szóló értekezés részletes

adatokkal szolgál a nemes fémek elkészítési módjairól.

Téved, aki anyagi aranyat akar előállítani. Sokkal inkább

egy belső valóság jelképes leírásáról van szó: az állati

természet-lélek ólmát, a tisztátalan fémet tűz által kell

megtisztítani és a szellem-lélek aranyává alakítani: aki a

bölcsek kövét megvalósítja önmagában, annak örök if­

júság jut osztályrészül... Akkor a gyöngyből, Jézus magjá­

ból a természeti lényben feltámad az ember halhatatlan

nézete. A laboratórium a lélek, amelyből a tisztító tűz

erejében létrejön az Új Születés embere.

Igazi alkimista az, aki az élő ismeret által képes elkülöníteni

a valódit a hamistól, a világosságot a sötétségtől, az Egyedül

Jót a jó és rossz poláris világától; aki ki tudja mondani a

Szót, a mágikus-teremtő Igét.

PARACELSUS: Egyedül csak az nevezhető aranynak,

amit minden salaktól megtisztítottak, amit a tűz ál­

tal eredeti ólom-állapotába visszavezetve, a só, a sti-

bium által, vagyis antimonban kivirágoztattak, he­

lyesen előkészítettek és megváltoztattak. Nos, ahogy

ez az eljárás az arany próbáját jelenti, úgy ez a feltá-

29

Paracelsus

30

madási test próbájának jelképe is. Mert ennek is le

kell törölnie a földi test minden salakját, és egy még

keményebb tűzpróbát kell kiállnia; olvasztáson, kija­

vításon és előkészítésen kell átesnie, átalakítást kell

elszenvednie, hogy teljesen mocsoktalan és tiszta le­

gyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tisztátalan

tiszta, a rothadó és zavaros pedig színtiszta lesz. Mert

a tisztátalan tisztátalan marad, és a sár sár marad. De

a benne rejlő gyöngy előkerül belőle, és ő az, amely

egykor megdicsőül. Hiszen a gyöngy maga sohasem

volt tisztátalan, de el volt rejtve a sötétségbe!

Aki képes megszabadulni az önző gondolkodás előíté­

leteitől és találgatásaitól, aki önmaga tekintélye tud len­

ni, restségtől és a megkötöző hagyományoktól mente­

sen, az a belső vágytól hajtva bejárhatja a megváltozás

útját. — Ez az az út, amely nyitva áll azok előtt, akik a

körforgásokba és szüntelen ismétlődésekbe belefáradva

elérkeztek a földön elérhető határaikhoz, akik a titkok

kapuján kopogtatnak; akiknek szíve vágyakozva vágyik a

Legmagasztosabbra, az Új Születésre, amelynek bennünk

kell megtörténnie — nem pedig csak a halál után!

Paracelsus és minden előtte járó és őt követő világtanító

törte és egyengette az utat. Minden a rendelkezésünkre áll,

és arra vár, hogy felismerjük és megragadjuk. Igen, felis­

merjük majd, hogy üzenetük időállóan eleven, ha belátás

I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA

és tettek révén rálépünk arra az útra, amelyet ők egész

életükkel szabaddá tettek az őket követők számára...

PARACELSUS: Ki más lenne az, aki felismeri az em­

bert, hogy mi az ember, és hogy milyen naggyá tette

őt Isten, ha nem az orvos? Ő felismeri az Istenség

műveit, hogy milyen nemes a világ, és hogy mennyi­

vel nemesebb benne az ember, és hogyan született és

származott egyik a másikból. Aki ezt nem tudja, az

ne dicsekedjen az orvossággal. Mert csodálatosan van

megteremtve és elrendezve az ember, ha az igazi lé­

nyét vesszük figyelembe, ami ő valójában, és ha meg­

ismerjük őt minden dologban...

Mivel az ember több mint egy halandó teremtmény, így több ismeretének is kell lennie. Tudja, hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő, és miből való... Betegség és egészség csupán azért létezik, hogy az em­ber felismerje, miért is született... Az orvos pedig az, aki mindenki számára feltárja Isten csodáit.

(Opus paragranum, a tévelygő orvosok labirintusa)

Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk, akkor felismerjük,

hogy az orvos mibennünk van. Igen, ő az Új Születés

embere. Hiszen nem írja-e máshol: ^4páciens legyen a saját

orvosa, az orvos pedig annak segítője?

31

II. RÉSZ

GYÓGYÁSZAT

Gyógyászat

Micsoda szó

Micsoda nagyság

A gyógyítás művészete

Miután megkíséreltük nagy vonalakban megközelíteni Hohenheimer gondolatvilágát, szeretnénk valamely­est megismerkedni a korabeli — a természet törvényeit tiszteletben tartó — gyógymódokkal, és íme, egy olyan gyógymódra találunk, amely teljes mértékben megfelel, meg kell, hogy feleljen a paracelsusi gondolkodásmód lé­nyegének, s ez a homeopátia (homoios, görög: hasonló, pathos: a szenvedés). Ahogy a természettörvények, úgy a hasonlóságon alapuló emberi gyógymód sem kitalált vagy csinált dolog; a természet menetének részét képezi, amely mögött a természetfeletti vagy az örök sürget és törekszik megnyilvánulásra.

33

I I - 1

A korszakok

Talán nem túl merész dolog Sámuel Hahnemann nap­

jait (1755-1843) a reneszánsz kezdetéhez hasonlítani — a

francia forradalom szinte egybeesik a homeopátia felfe­

dezésével. Ez is a régi viharos összeomlásának az ideje;

másrészt viszont a kultúra és a művészet fellendüléséé,

melyet Európában a klasszikus kornak ismerünk — Mo­

zart, Beethoven és Goethe a homeopátia megalapítójá­

nak kortársai.

H a h n e m a n n életrajzában az alábbiakat találhatjuk:

nagy szegénység — kényszerű vándorlás egyik helyről

a másikra — következetes elutasítása mindannak, ami

szemben áll az általa oly kitartóan keresett igazsággal

— szögre akasztja az orvosi hivatást, hogy a szenvedő

embernek ne ártson többet, mint amennyit használ

— tökéletes megvesztegethetetlenség és önzetlenség,

amely minden szenvedő lény iránt érzett szereteten

alapul —

Kényelmes, párnázott székeikben a tudálékosok Hah-

nemannak is azt vetették a szemére, mint Paracelsusnak,

hogy oly kíméletlenül és durván bánt kritikusaival és

ellenfeleivel —

34

II - 1 A KORSZAKOK

PARACELSUS: Az orvosok elvesztették legnagyobb kin­

csüket, az igazság szeretetét, és ivásra, zabálásra és pa­

ráználkodásra, stb. adták a fejüket... Semmit sem tud­

nak, semmit sem látnak, istenük a has. Ismereteiket

onnan veszik, és gyümölcseik is abból fakadnak. (Opus paragranum)

Ezek a mondatok bizonyára a homeopátia megalapító­

jának lelkéből szóltak. Paracelsus egyáltalán nem volt

kíméletes kollégáival szemben, és ugyanúgy leplezte le

őket, ahogyan 300 évvel később Hahnemann:

PARACELSUS: Hivatásotok gyakorlásában erőszakot

is kifejtetek azáltal, hogy el kell hinni, amit mondo­

tok... és ennek a hitnek sok-sok fecsegessél, fel-alá fut-

kosással és nyüzsgéssel adtok nyomatékot... futásotok

azonban a drága pénz miatt van, nem pedig a pácien­

seitek egészsége miatt. Mert ha birtokában lennétek a

helyes gyógyszernek, minek is kellene futkosnotok és

a vizeletet kémlelnetek; akkor mi szükségetek volna a

sok limlomra?

(Opus paragranum; A filozófiáról)

Vajon tényleg sok fantázia kell ahhoz, hogy a korabe­

li orvostudományban — és nemcsak ott — felfedezzük

a sok limlomot? Amennyire időtlen az igazság, éppoly

időtlennek tűnnek a tévedések is; e párhuzamok végig-

35

Paracelsus

kísérik a korszakokat. A természet törvénye hajthatatlan,

makacs. Ha megsértjük, mivel nem tudjuk, vagy nem

akarjuk megérteni, vagyis látván nem látunk, akkor ma­

gunkra vonjuk a következményeket — időtlenül. A for­

mák változnak, a lényeg azonban nem.

Paracelsushoz hasonlóan a kényelemszeretet, a belátás hiá­

nya és a rágalmazás ellen küzdött Hahnemann is, és nem

riadt vissza a személyes következményektől sem, hogy

perbe szálljon mindennel, ami a természet világosságával

szembeszegült; a mindent felvizezőkkel és ellaposítókkal,

az ócska kompromisszumokkal, amelyeket kizárólag azért

kötöttek, hogy a már akkor is velejéig romlott gyógy-ipar-

ral egy húron pendüljenek. Ránk, utódaira hagyta mód­

szertanát, és többet, mint csupán a legfontosabb gyógysze­

reit, valamint a következő mondatot: csináljátok utána, de

csináljátok pontosan — ami elég gyakran dogmává válik.

Utolsó, nagyrabecsülés és tisztelet övezte párizsi korsza­

kában sem ismeretes, hogy kímélte volna magát.

Már nem kell felfedeznünk az orvostant — sem a felsőt,

sem az alsót — és éppoly kevéssé a természeti törvénye­

ket. A mi feladatunk az, hogy megértsük és tetteink által

megvalósítsuk őket. Mint akkoriban, úgy ma is, korunk

vihara mindőnkben feltöri a megrögzöttet, a restet, a ké­

nyelmeset, a sokszorosan kiváltságosat.

36

II - 1 A KORSZAKOK

Mint az emberiség oly sok megújítóját és szolgálóját,

időszámításunknak e két nagy orvosát is szívesen illetik

az eretnek jelzővel. Az eretnek szó a katároktól eredez­

tethető. A katár görögül tisztát jelent. A katárok, ez az

első ezredforduló táján, és azt követően működő szerzet,

Dél-Franciaországból kiindulva egész Európában elter­

jedt és igen nagy hatása volt — ezek a perfektek vagy bonnes

hommes (jó emberek), ahogy őket nevezték, egy tiszta, ere­

deti kereszténységet tanítottak. Teljesen tagadtak minden

dogmát, minden üres tekintélyt, és csak egyetlen tekin­

télyt ismertek el: az igazságot, amiért egy fél évszázadig

tartó véres keresztes-háborúban üldözték őket.

A katárok vagy albigensek, akikre a hivatalos történetírás

oly kevés figyelmet szentel, befolyási övezetükben pap­

orvosokként működtek, akik a legmagasztosabb gyógy­

szerrel, az eredet, a Parakléta, a kezdet Szelleme — a Gnó­

zis — ismeretével gyógyítottak, vagy Paracelsussal szólva:

a Medicina Adepta erejével.

Az igazság megtalálása vezette Paracelsust, ez vezette Hah-

nemannt, és ezért közösítették ki, ezért üldözték őket ko­

ruk kiváltságos tekintélyei, mint ahogy oly sok inspirált

igazságkeresőt, akik előttük jártak, illetve követték őket.

Ahogyan akkoriban, úgy ma is, mi is csak elfogulatlanul,

világos fejjel, önállóan gondolkodva és döntve, tehát az

37

Paracelsus

oly fontos öntekintéllyel közeledhetünk az igazsághoz.

Hahnemann Organonjának vezérmotívuma: aude sapere

— merészelj gondolkodni. A továbbiakban pedig:

Nemtörődömség, kényelmesség és makacsság kizár az igazság

oltárán végzendő szolgálatból, és csak elfogulatlanság és fárad­

hatatlan buzgalom tesz képessé az igazi gyógyítás gyakorlására.

Az ebben a szellemben gyógyító művész azonban az Istenséghez,

a világ teremtőjéhez csatlakozik, akinek emberét segít megtarta­

ni, és akinek a tetszése háromszor lelkesíti át a szívét.

(Organon der Heilkunde, A gyógyítás segédeszköze, a Bevezetőből)

Hohenheimer ismert jelmondata az arcképével díszí­

tett rézmetszeten így hangzik: Alterius non sit, qui suus

esse potest — Ne legyen más ura annak, aki a saját ura

lehet. Más szavakkal: nincs más tekintély, mint a sajá­

tod, amennyiben felismered a dolgokat, felismered az

igazságot, és belátást nyersz azokba. A mindent meg­

határozó kezdet pedig: Ember, ismerd meg magad. Aki

felismeri a kis világ, az ő kis világa, vagyis mikrokoz­

mosza belső feladatát, az felismeri a nagy, a kozmosz és

a makrokozmosz alapját és célját.

Ahogyan Paracelsus idejében és Hahnemann korában,

úgy ma is darabjaira hullik egy kultúra, és mint annak

idején, az egyén akaratával vagy annak ellenére, az egész

világ belekerül az új alakulás folyamatába. Mint annak

38

II - 1 A KORSZAKOK

idején, az ember ma sem tudja lefékezni vagy megakadá­

lyozni a történést — csak megváltozhat, illetve meg kell

változnia. Pontosabban: hagynia, hogy legbelső lénye

megváltoztassa őt — azáltal, hogy elkezdi keresni a dol­

gok okát, aki nem más, mint ez a belső lény: a titok... a

legmagasabb arcanum...

39

I I - 2

A gyógyítás művészetének négy oszlopa

Az Opusparagranumbzn négy oszlop képezi az orvostudo­

mány és az orvosi hivatás alapját: filozófia, asztronómia

[csillagászat], alkémia és proprietas [tulajdon, sajátság].

Filozófia

Ahol a filozófia véget ér, ott láthat hozzá az orvos. — A filo­

zófia nem elméleti rendszerekről való elvont spekulálás

és szőrszálhasogatás. A filozófia a szó igazi értelmében a

bölcsesség szeretete és a dolgok menetének és lényegének

ismerete. A filozófia — az ember minden tettének, min­

den cselekedetének mozgatórugója.

PARACELSUS: Az én filozófiai felfogásom szerint a

természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tud­

ja, hogy mi a betegség. Egyedül ő az orvosság, és

ő tudja, hogy a beteg miben szenved szükséget. Le­

het-e valaki orvos, anélkül, hogy e két dolgot felis­

merte volna? Az orvostól nem származik betegség,

és nem is ered tőle semmiféle gyógyszer. Amilyen

kevéssé tud beteggé tenni, oly kevéssé adhatja vissza

az egészséget. Ki hivatottabb tanítómester itt, mint

maga a természet? Ez birtokolja e dolgok ismere­

tét, és minden dolog lényegéről látható képet nyújt

40

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

41

számunkra, és az orvos ezekből a látható képekből

meríti ismereteit. (Opus paragranum; Könyv az asztronómiáról)

Látható képet nyújt számunkra minden dolog lényegéről —

megtette az első lépést a hasonlósági törvényhez, minden

természettörvény-szerű gyógyítás alapjához: Similia simi-

libus curentur (hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani).

Hasonló a hasonlóvalgyógyíttassék. — Ezt a parancsoló mó­

dot, Hahnemann felszólítását, Paracelsus Paragranumjá-

ban mint magállapítást találjuk meg.

Nincs új a Nap alatt, s végül is nem is lehet másként, hi­

szen minden gyógymódnak, amely tényleg megérdemli

ezt a nevet, minden korban ugyanazokat a törvényeket

kell követnie — legyenek az anyagi formák mégoly kü­

lönbözőek is.

A diagnózisokkal kapcsolatos megfontolások

Az orvosokat gyakran dicsérik azért, mert ügyesek a di­

agnózis felállításában, hogy tudják, milyen szervi szer­

kezetek nem működnek úgy, ahogy kellene. E célból a

tudomány számtalan technikai berendezést fejlesztett

ki, hogy korlátozott érzékszerveink hatókörét kitágítsa.

Itt vagy ott bele lehet tekinteni a szervezet belsejébe,

vizsgálni lehet a test-folyadékok kémiai összetételét, stb.

Paracelsus

Közben azonban nagyon könnyen elfelejtjük, hogy ezek

a szervi diagnózisok soha, de valóban soha nem jelentik

magának a betegségnek a lényegét — hanem mindig

asztrális és éteri folyamatok anyagi megnyilvánulásai.

Minden gyógymódnak, amely megkísérli feltárni eze­

ket az összefüggéseket, a diagnózis felállításához más

utakat kell keresnie, amelyeket meg is fog találni. így a

homeopátia a betegségeket nem külső nevükön nevezi

— hiszen ezek a holt anatómiából erednek — hanem a

lényegüket fejezi ki, ahogy a régiek tették. Csakhogy a

mi számunkra az elmúlt évszázadok szinte mindenre

kiterjedő materializmusa miatt e gondolkodásmód el­

sajátítása majdnem lehetetlenné vált. Nem csoda, hogy

Paracelsus és Hahnemann előtt ismeretesek ezek az ös­

szefüggések, hiszen a világosság — a természet világos­

sága — kapcsolja össze őket.

PARACELSUS: Nos, ha csak a természet birtokolja a tu­

dást, akkor csak ő lehet az, aki összeállítja a receptet

is, az orvos előtt pedig tisztán áll ez a szakértelem.

Ezért kell az orvosnak a természet iskolájából tökéle­

tes ismeretekkel rendelkezve kikerülnie. Az orvosnak

a természetből, és nem a találgatásból kell kiindulnia,

mivel a természet látható, a találgatás pedig láthatat­

lan. A látható teszi az orvost, nem a láthatatlan. A

látható adja az igazságot, nem a láthatatlan. Mindaz,

ami az emberben láthatatlan, láthatóvá válik. Ezért ne

42

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

43

mondjátok azt, hogy ez kolera, ez melankólia, hanem

ez egy arsenicus... ez morbus terebenthina, ez morbus

helleborus, és nem azt, hogy ez phlegma, ez catarrhus.

Ezek a nevek nem az orvosság lényegéből erednek,

mert hasonlót és hasonlót ugyanazon a néven kell

nevezni. Mert ezekből az összehasonlításokból alakul

ki a gyakorlat, azaz a különböző árkának a megfelelő

betegségekben bizonyosodnak be.

(Opus paragranum; A filozófiáról)

Az egyik homeopátiás orvos, páciense kérdésére, hogy

mi is az ő baja (mi hiányzik neki), azt válaszolta, hogy

Nux vomica. Mire a beteg belátóan és egyetértően jegyez­

te meg, hogy tudja, neki egy szokatlan, ritka betegsége

lehet. A megbetegedett embernek valóban hiányzik va­

lami. Tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy hiányzik a

gyógyszer rendet teremtő információja? Ha a betegség

lényege Nux vomica (a hánytatódió), akkor ez lesz, sőt,

ennek kell lennie a gyógyszernek. Rugalmatlan gondol­

kodásunk számára ezek az összefüggések nem mindig

érthetők meg olyan könnyen. De képzeljük csak el a kö­

vetkezőt: Az emberek betegek. Elsősorban nem testileg,

hanem lelkileg. Miért van ez így? Hiányzik nekünk a

belső világosság, az ismeret és a szeretet világossága, a

Gnózis. A gyógyszer, amely megszünteti ezt az állapotot,

nem lehet más, mint az ismeret, a Gnózis világossága. Para­

celsus így arról beszél, hogy a gyógyszer alapvető hatóereje

Paracelsus

a szeretet. — A gyógyítás elvei minden spirálison, minden

szinten érvényesek; hogyan is lehetne ez másképp?

A természeti törvények mindenképpen örök törvények,

így joggal beszélhetünk megrendíthetetlen törvényekről,

amelyek ma épp úgy, mint Paracelsus és Hahnemann

idejében, hatásosnak bizonyulnak. — Bizonyulnak?

— Hogyan? Nem spekuláció, nem megvitatás, és nem

is személyes igenlő vagy tagadó állásfoglalás révén, ha­

nem egyedül annak a tapasztalatai által megerősítve,

aki a gyógyítás törvényeit, azaz a természet törvényeit

megfigyeli, érvényesülésüket látja, és meg akar felelni

nekik.

Az elmélet és gyakorlat, a diagnózis és a terápia egysége

Milyen gyakran is szenvedünk amiatt, hogy szép elmé­

leteket vagy szép diagnózisokat állítunk fel, de tulajdon­

képpen nem tudjuk, hogy mit is kellene tennünk való­

jában. Más a helyzet abban az orvoslásban, amelyben a

természet és az élet jeleit, nyelvét törekszenek megérteni:

a homeopátia számára a lényeg — ahogy már Paracelsus

számára is így volt — a kór-eset gyógyszer diagnózisa. Egy bi­

zonyos betegség lényege a neki megfelelő gyógyszer lény­

ében lel összhangra. Szóval a megbetegedett ember és a

gyógyszer között együtt-rezgésnek, hasonlóságnak kell

fennállnia, hogy ez utóbbi végül az éteri-anyagi testen

keresztül is kifejtse hatását.

44

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

45

PARACELSUS: Amennyiben az orvosnak első ismere­

teit a filozófiából kell merítenie, úgy a filozófia nem

valami emberi képződmény, hanem égből, földből,

levegőből és vízből van. Ebben rejlik hát az orvos

minden tudása és ismerete. Mert ezekről a dolgokról

beszélnek és értekeznek a filozófusok, nem pedig ko­

leráról, melankóliáról és sanguisról (vérről).

(Paragranum könyv)

Similia similibus (hasonlót a hasonlóval) — mint felszó­

lítás vagy megállapítás, amint látjuk, megfelel az élő ter­

mészet törvényeinek. Hahnemann úgyszólván folytatta

Paracelsus megállapításait, kikristályosította azokat a

Föld gondolattestéből, és a hasonlósági gyógymódban

foglalta össze őket — úgy, ahogyan az előttünk áll: egy­

szerűen, használhatóan és hatásosan. Azokból a tények­

ből, amelyeket a történelem nagy gyógyítóinak magától

értetődően követniük kellett, kialakította a homeopátia

módszertanát. Mi, maiak pedig ennek a gyógymódnak

az intézői, tehát gondnokai vagyunk. Nem többek és

nem kevesebbek.

Minden orvoslás egyetemessége, avagy: mint fenn, úgy lenn

Hasonlat csupán minden mulandó — mondja Goethe. Ami­

nek mint igazságnak helye van a mulandóban, annak

a természetfelettiben az igazság analógiájaként, az örök­

ben az igazságként lehet és kell állnia.

Paracelsus

Hahnemann életrajzírója, Fritsche, a következőkre hívja

fel a figyelmet:

Hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani, ahogyan a halált

csak a halállal lehet legyőzni.

Magasztos bölcsesség — az emberi élet legmélyebb misz­

tériuma, az alkémia legmagasabb formája: a természet

ólmát, a tisztátalant, beolvasztják a mikrokozmosz la­

boratóriumában — a tökéletesség aranya — és Főnix, a

tűzmadár, kiemelkedik halhatatlanul saját hamujából

— a legbelső arkánum, a tűz által. — Hasonlót a hasonló­

val gyógyítani. — A lélek retortáiban a Szellem aranyát a

Szellem tüze által lehet kivonni.

Asztronómia

PARACELSUS: Az embernek kétféle asztronómiáról kell

tudnia. Az egyiket annak minden erejével használatba

kell vennie, mert benne rejlik az örök alkotások ereje

és erőssége. A másikat azonban nem kell használnia,

mégis ismernie és értenie kell, azért, hogy őrizkedni

tudjon tőle...

Nos, elkerülhetetlen, hogy beszéljek az asztronómiá­

ról, a két testről (a földiről és az örökről) és tulaj­

donságaikról. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, mi

az ember és mi lesz belőle, és nemcsak a papoknak

46

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

47

szabad erről írniuk, hanem minden egyes embernek,

akinek Isten megadta az írás képességét. (Pbilosophia sagax, a mennyei vagy természetfeletti asztronómia)

Paracelsus asztronómiája több mint a jelenkori tudomá­

nyok csillagászata. Ez annak az ismerete, hogy a Földön

minden, és mi magunk is bele vagyunk ágyazva a világok

alakulásába. És mivel az ember maga is egy kis világ, egy

mikrokozmosz, így ő is, minden porcikáját beleértve,

függ a nagy világtól, és annak csillagzatától.

Melyik asztronómiát használjuk hát minden erőnkkel,

és melyiket ismerjük, de kerüljük? Azt a tudományt,

melyet asztrológiának nevezünk, amely megmutatja

nekünk életterületünk határait, ismernünk kell, hogy

mélyen megtapasztaljuk az anyagi lét kiúttalanságát,

mert ebben semmi más nincs, mint ál landó változás és

a születés és halál kerekéhez való kötöttség. Azonban

minél inkább alkalmazni akarjuk az asztrológiát, hogy

megszabaduljunk a sorsunktól, annál keményebben,

annál elkerülhetetlenebbül szembesülünk vele, mint az

ok és okozat törvényével.

A másik asztronómiát, a felső asztronómiát a nyugati

bölcsesség asztrozófiának ismeri (lásd Jan van Rijcken-

borgh már idézett Fama Fraternitatisít). Ez megmutatja

annak a feltételeit, hogy legyőzzük a tér és az idő hatá-

Paracelsus

rait, az egész természet korlátait — ha legbelső felada­

tunkra, az örök értékekre irányulunk. Ez egy Új Ég és

Új Föld új állatöve, amely nem ismeri majd a halált és

a mulandóságot.

Alkémia

Ahogyan két asztronómiáról, két orvostudományról,

stb. van szó, úgy különböztet meg Paracelsus kétféle al-

kémiát is. A felsőről, a lényegiről, amely alkalmas arra,

hogy a halál betegségéből meggyógyítsa azokat, akik kez­

denek felébredni a megtévesztésből, az első részben hal­

lottunk; most az alsóval szeretnénk röviden foglalkozni,

ami — ha helyesen értjük — a felső példázatává válhat,

mint ahogy a természetben minden.

Paracelsus meglepő gyógyításai a természetes anyagok

olyan feldolgozására vezethetők vissza, amit spagirik-

nek nevezünk (görögül spao — elválaszt, ageiro — ös­

szeköt). Az elképzelhető legegyszerűbb eljárás, eldör-

zsölés és rázás által a hasonlósági elv alapján történő

gyógyításban, a homeopátiában lehetővé válik az, amit

korábban feltehetően csak költséges kémiai eljárások

útján lehetett elérni: a benne rejlő erőket — az arkánát,

a durva anyagtól megszabadított információt — felsza­

badítani, mert: Amit a fogak rágnak, az nem a gyógyszer.

Senki sem látja a gyógyszert, mert nem az anyagon múlik,

hanem az erőn.

48

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

49

PARACELSUS: Ha beadsz egy gyógyszert, akkor azt a

gyomornak kell számodra elkészítenie, ő pedig egy

alkimista. Ha pedig a gyomor eléri azt, hogy a csilla­

gok elfogadják a gyógyszereket, akkor azok irányítva

is lesznek. Ha nem, akkor a gyomorban maradnak,

és a széklettel távoznak. Mi lehet magasabb rendű

egy orvosban, mint az, hogy ismeri a belső csillagok

összhangját? Mert minden betegségnek ott rejlik az

oka... Fogj hozzá, hogy arkánumot készíts, és fordítsd

ezt a betegség ellen. Erre megy ki a játék, így állunk

ezzel a dologgal. Mert ezek a dolgok mind a termé­

szet útmutatásából vezethetők le, és a természetben

bizonyosodnak be. Idomuljon és közeledjen tehát

egymáshoz egészségben és betegségben, együtt a ter­

mészet és az ember. Ebben rejlik a gyógyulás útja és az

egészség megteremtésének módja. Mindezt az alkémia

teszi, nélküle nem érhetnénk el ezeket a sikereket. Az

arkánumok jelentik az összes orvosságot, és az orvos­

ság nem más, mint az arkánumok... Célunk annak

a kifejtése, hogy a gyógyszer alapja az arkánumokon

nyugszik, és hogy az orvos ismereteit az arkánumok

teszik teljessé. Ha tehát ezek az orvosi tudás kitelje­

sedését képezik, akkor az alkémiával kell elkészíteni

az arkánumokat. Ezért tudjátok meg, hogy az arká­

numok csupán a ható és gyógyító erőt jelentik. Ezért

Volatiliák [azaz dinamikus erők; latin: szálló, repülő],

nincs testük, tiszták és átlátszóak, és csillagzatuk ural-

Paracelsus

ma alatt állnak... Mivel azonban nem ismeritek az alkémiát, a természet misztériumait sem ismeritek.

{Opus paragranum; az orvostudomány harmadik alapköve, az alkémia)

Ami változás, átalakulás és metamorfózis csak van a

természetben, az mind alkémia, alsó alkémia. A magas,

felső alkémia az emberben zajlik, amikor kezdi meg­

érteni a saját arkánumát, belső lényét, az öröknek a

képmását, és ezért belép saját lénye megváltozásának

alkémiai műhelyeibe.

Amit kémiai tudománynak ismerünk, az a kozmoszban

zajló nagy al-kémiai, történés anyagi része.

Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a gyógyítás, az or­

voslás csak akkor tekinthető átfogónak, ha

1. a szeretet, a Szellem Világosságából eredő ismeret irá­

nyítja és hordozza, és

2. a természet világosságát támogatja, azaz serkenti a

szervezet belső orvosát, a szereteterőket, és ahhoz ve­

zet, amit az alsó szinten, az anyag síkján történő gyó­

gyulásnak nevezhetünk (mindazzal együtt, ami hozzá

tartozik).

3. Eközben világosan kell látnunk, hogy ez mindig fe­

lülről lefelé halad. A finomabbtól a durvább felé. A

50

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

51

tudattól a testihez — hiszen régóta tudjuk, hogy létál­

lapotunk megegyezik a tudatunkkal.

Proprietas vagy tisztesség

PARACELSUS: Nos, nagyon fontos, hogy az orvos sze­

líd legyen, mint a bárány, mert tudományában sok és

nagy dolog rejlik, nevezetesen: gyilkolás, fojtogatás,

megnyomorítás, megbénítás, elrontás, kiszipolyozás,

tolvajlás, rablás. Mindezek a dolgok egy farkas-orvos­

ra jellemzők. Mert az orvos legyen olyan, mint a bá­

rány, aki Istentől van... Az orvosságot hű szívvel kell

átnyújtania és közölnie. Mert a hűségnek hűség, az

igazságnak igazság, az igazságosságnak igazságosság

jár... Miben áll az orvos tisztessége? Igen, igen, nem,

nem. Ez az ő jóravalósága, erre építsen. Ahogy tehát

az igen egy igen legyen, az orvosságot a kellő mérték­

ben kell ismernie, hogy az igen egy igen legyen és azzá

váljon. Tehát a nem is legyen nem...

Miközben az orvosság ne legyen más, mint igazság, úgy az egyetlen igazságon alapuljon, ne pedig hazug­ságon. Nincs-e igazam, amikor azt az alapvető kijelen­tést teszem, hogy Isten az orvosság tanítója, mivel Ő teremtette azt? — Ezért a nép orvosának legyen hite.

(Opus paragranum; az orvosság negyedik oszlopa, a tisztesség)

I I - 3

A betegség okairól

A Volumen paramirum-ban (a csodálatosról szóló írás)

Theophrastus öt — négy pogány és egy nem-pogány —

könyvben tárgyalja a betegség okait:

• Az Ens astrorum: a csillagokban, azaz a mikrokozmi-

kus állatövben rejlő ok; mi ezt karmának vagy sorsnak

ismerjük — az élet előfeltétele a benne lévő hatalmas

lehetőségekkel együtt, hogy megérlelődjenek bennünk

a tapasztalatok és belátások;

• az Ens veneni: a mérgek által okozott betegségek, nap­

jainkban ide tartoznak az általánosan használatos ké-

miai-allopatikus gyógyszerek által okozottak is;

• az Ens naturale: a természetes betegség-okok, például

kopások, elmeszesedések, az anyagcsere lelassulása, és

így tovább,

• az Ens spirituálé: a gondolkodóképességgel és a gon­

dolkodással összefüggő megbetegedések; kollektív

gondolatfelhők, rossz szellemek, az akarat befolyásolása,

fekete mágia, hipnózis, szuggesztió, varázslás, stb.

• Az ötödik, a nem-pogány könyv: az Ens dei, szabad

fordításban: Ember, elfeledted a származásodat és

célodat? Végeredményben minden betegség erre az

EGYETLEN okra vezethető vissza — a Nagy Feledésre:

elfeledtük, hogy lényünk az Ö képe és hasonlatossága

52

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

legyen. Ha tehát tudunk a bennünk lévő Istenről (is­

merjük a titkot), akkor nem lesz nehéz helyesen érte­

nünk a szóban forgó könyv következő szövegét:

PARACELSUS: Jóllehet a természetben a betegségek a

négy bemutatott Ens-ből erednek, gyógyításukat a hit­

ben és nem a természetben kell keresnünk, ahogyan

ezt a gyakorlat ötödik könyve majd megmutatja...

Minden betegség tehát egyfajta tisztítótűz. Az or­

vosnak ezért nem szabad arra merészkednie, hogy a

gyógyulás órájára vagy egy orvosság hatásának idő­

pontjára bármilyen befolyást gyakoroljon. Mert ez (a

belső) Isten kezében van. Ha a gondviselés máskép­

pen akarja, mint ahogy azt ti orvosok elképzelitek,

úgy semmilyen orvossággal nem gyógyítjátok meg a

beteget. Azt a beteget, akit az orvosságotokkal meg­

gyógyítotok, Isten küldte Hozzátok. Ha azonban

nem gyógyítjátok meg, akkor nem Isten küldte őt

hozzátok. Amikor ugyanis elérkezik a megváltás ide­

je, akkor küldi Isten a beteget orvoshoz, előbb nem.

Minden hiábavaló, ami előbb történik. Ezért isten­

csapása a tudatlan orvos, akit Isten küld a betegre. A

tudó (beavatott) orvost azonban ahhoz küldi Isten,

akinek elérkezett a megváltás órája. A rendeltetés el­

len egyébként senki sem küzdhet, még a legjobb és

legügyesebb orvos sem. Az esedékes tisztítótűz előre

53

Paracelsus

meghatározott időpontjának el kell érkeznie, és akit

nem Isten küld a boldogság és egészség orvosához,

annak hát nem jut egészség (tehát még nem áll ké­

szen a gyógyulásra).

Mivel tehát Isten küldi a betegnek az ő orvosát, mér­

legelendő, hogy tudásával az orvos egyáltalán hozzá­

járul-e valamennyire a gyógyuláshoz. Ez a következő­

képpen tisztázható: Isten teremtette meg a betegségek

gyógyszereit, és éppen így az orvost is. Azonban mind­

kettőt távol tartja a betegtől, amíg el nem érkezik a

megfelelő időpont. Csak akkor, amikor eljött az ideje,

de sohasem korábban, fejtik ki gyógyító hatásukat a

gyógyszerek és az orvosi tudás...

Ti, keresztény orvosok, tehát a természet fölé vagytok

állítva. Szaktudásotok azonban semmire sem képes,

még ha különben oly helyesen alkalmaznátok is, míg

a megfelelő időpont el nem jött. Mert az idő órája a

ti hatékonyságotok órája, és ez nem jön el előbb, még

ha a tudás órája ott is volna...

Tulajdonképpen miben áll hát az orvos gyógyító

tevékenysége? ő a természet szolgája, Isten pedig

a természet ura. Az orvos tehát senkit sem tesz

egészségessé, ha őt nem maga Isten küldi a beteg­

ágyhoz...

54

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

Minden Istentől jön, az igazi orvos szaktudása éppen

úgy, mint a gyógyszer helyes adagolása és alkalmazása.

A beteg az orvoshoz van rendelve, az orvos pedig a

beteghez. Sokkal szerencsésebb az a város, amelynek

jó orvosa van, aki sokakat meggyógyít, mint az, amely­

nek rossz orvosa van. Itt most a szentek orvosi tényke­

déséről is beszélek, amit egyáltalán nem becsülök le.

Arról, amit az Ens dealeról mondtam, azt a követ­

keztetést vonhatnátok le, hogy alapos tudásotok el­

lenére szaktudásotokban nem bízhattok túlságosan,

mert ez pogány dolog volna. Irányuljatok mindig

sokkal inkább az Ens deire, mert ez keresztényi do­

log, és ezzel bizonyára sikeresebbek lesztek. Csak egy

nem keresztény orvos veszi semmibe Isten akaratát,

az elrendeltetést.

Az orvosok közötti különbség abban rejlik, hogy a

hívő nem akar a természet ellenében hatni, nem úgy,

mint a pogány (azaz a hitetlen). A hitetlen úgy akar

vagy nem akar gyógyítani, mintha ő maga volna Isten.

A hívő azonban, amikor a gyógyszert alkalmazza, és az

nem akar hatni, akkor a gyógyulást arra az időpontra

bízza, amely majd Istennek tetszik. Mert a gyógyítás

az orvos eszköze is, amit Isten nem utasít el. Mivel

önzés uralkodik, és a közösségi érzés nem érvényesül,

a becsületest mégis megajándékozza az Ő táplálékával,

55

Paracelsus

56

egyúttal teremtményei dicsőségére is; hogy lássák az

általa teremtett erényeket...

Tudjátok meg mindannyian, hogy Isten azt akarja,

hogy a betegségek esetén is dicsérjük őt mesteri, kü­

lönös művei miatt, mint például a mező virágaiban,

jóllehet a betegség kellemetlen az ember számára... így

dicséret számára az, hogy egészséget adott nekünk, és

dicséret a betegség is. Ugyanolyan mesteri tudás kell a

virágok, mint a betegségek kigondolásához, és ez egyet­

len rendszer, egyetlen lény. És ahogyan elrendelte, hogy

legyenek olyan dolgok, amelyek megtörik az egészséget,

úgy rendelt olyanokat is, amelyek a betegséget szakítják

meg. Mert mindkettőben mesteri tudás rejlik, a megtö­

résben és az egésszé tevésben. A tél ugyanolyan dicséret­

re méltó a műveiben, mint a nyár.

(Könyv a podagráról)

A betegség egyik nagy oka abban áll, hogy az ember

szembeszállt az egyetemes akarat és a természetfeletti

rendjével, ezért most fájdalmas tévedések és az éjszaka

megtapasztalása által kell megismernie a dolgok szüksé­

gességét. Minden szenvedésnek, fájdalomnak és kemény

tapasztalatnak csupán az a célja ezen a világon, hogy be­

tekintést nyerjünk a megélt és időálló alkémia szükséges­

ségébe... Bőségesen rendelkezésünkre állnak a lehetősé­

gek, hogy saját lényünk megváltoztatása által belátáshoz

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

jussunk. Csakhogy ritkán ragadjuk meg ezeket a lehető­

ségeket, mivel a bennünk lévő ellenállások, a kényelem,

az önzés, a restség és a megszokás, valamint a különbö­

ző tekintélyektől való függőségünk miatt is, retortáink

kihűlnek. Minden méltánytalanság és minden betegség

— ha helyesen ismerjük fel őket — csupán arra szolgál,

hogy a változás tüzét — igen, ez a tisztítótűz — újra láng­

ra lobbantsa bennünk... Vajon nem hoz-e minden dolog

az értőnek további megértést és nagyobb lehetőséget?

Törődjünk-e bele vakon egy állítólag még láthatatlanabb

sorsba? Vagy belátjuk a sorsszerűén fellépő súlyos vagy

hosszantartó betegségek szükségességét és elkerülhetet­

lenségét, amelyek gyakran alapvetően megváltoztatják az

embert, amiért szenvedés általi tisztulásról is beszélhe­

tünk? Valószínűleg komoly összefüggés áll itt fenn. A

görög tragédiában a pátoszt, a szenvedést a katarzis, a

tisztulás követi (már előfordult ez a kifejezés). Néhányan

tapasztaltak már ilyet a saját testükben is, vagy pedig má­

soktól hallottak hasonlót: talán különösen hangzik, de most

utólag örülök, hogy annak idején beteg voltam — életem 180

fokos fordulatot vett, és az életemnek most más, mélyebb értelme

van — és a betegség volt az út, amelyen ezt felismertem. —

A Mirdad könyvében Mikhail Naimy így ír a sorsról és

a véletlenről: A véletlen a bölcsek játékszere. A balgák a

véletlen játékszerei.

57

Paracelsus

És PARACELSUS: A csillagzat a bölcs alávetettje. An­

nak kell hozzá igazodnia, nem pedig a bölcsnek a

csillagzathoz. A csillagzat csak az olyan embert irá­

nyíthatja, kényszerítheti és tarthatja hatalmában, aki

még állatias, és ő így nem is tehet mást, mint hogy

követi azt — mint ahogy a tolvaj nem tud szabadulni

a bitófától, a gyilkos a kerékbe-töretéstől, a halász a

halaktól, a madarász a madaraktól, vagy a vadász a

vadtól. Ennek azonban az az oka, hogy az ilyen em­

ber nem ismeri önmagát, és nem tudja használni a

benne rejlő erőket, és nem tudja, hogy ő is magában

hordja a csillagzatot, hogy ő a mikrokozmosz, és így

benne rejlik az egész f irmamentum, annak minden

hatásával együtt. Ezért joggal mondható balgának és

tudatlannak, és minden földi-halandónak alávetve

kemény szolgasorsot kell megélnie.

Aki átadja önmagát a legbelső rendeltetésével kapcsola­

tos erőknek, az nem alávetettje többé a sors kerekének,

a külső csillagzatnak. Ő az élet gyakran oly fájdalmas is­

kolájában már megszerezte a tapasztalatot, hogy csak az

szabadul meg a szenvedéstől, a betegségtől, a fájdalomtól

és a haláltól, aki saját belső csillagzatának ösztönzését

követi, aki útra kel az új partok — az örök értékek felé.

A test beszél egy nyelvet, és a lélek is beszél egy nyelvet.

Ha félreértjük az utóbbit, akkor testünk gyakran betegség

58

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

vagy kellemetlenség útján fog hozzánk szólni; ha pedig

továbbra sem értjük meg ezt a nyelvet, miközben meg­

tagadjuk, vagy mint terheset, elfojtjuk természetünket,

akkor a betegségek krónikussá válnak, és végül idő előtti

halálhoz vezetnek. —

Idézzük még egyszer ezt a részletet:

PARACELSUS: Mivel az ember több mint egy halandó

kreatúra, így több ismeretének is kell lennie. Tudja,

hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a

vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő,

és miből való... A betegség és egészség csupán azért

van, hogy az ember felismerje, miért is született...

Orvos pedig az, aki minden ember számára feltárja

Isten csodáit.

A belső orvos, az Új Születés embere az, aki megnyilvánítja

a kis és nagy természet csodás műveit annak, aki rábízza

magát az ő — a belső orvos — vezetésére... Megismételhet­

jük azt, ami áthallatszik Theophrastus művén: Legyen a

páciens a saját orvosa, az orvos pedig annak segítője.

59

AV J t L T H J P A * A C U S H A T ! A N N O I49 J . MORT V I A X N O I J 4 I , A I T A *

TB SVAÌ47 .W G 1 K .

III. RÉSZ

DE TRANSMUTATIONE

I I I - 1

Az alapvető meggyógyulás

Az előző fejezetet a betegségek okaival zártuk. Ezeknek

a megsejtése, megértése, megérzése, megtapasztalása ön­

magán, égetően és fájdalmasan, a keresőt mintegy belül­

ről arra kényszeríti, hogy kiutakat keressen. És ezek a

kiutak egyszer elvezetnek majd minket a nagy, a Felső

orvosláshoz, a medicina adeptához, amely felismeri az

ember alapvető betegségét, és képes azt alapvető meggyógyu-

lássá átalakítani: a halandót megszüntetni és halhatatlan­

ná alakítani, az Istenség kegyelme és szeretete által, aki

nem engedi el kezeinek alkotásait. — így tehát minden

korban voltak az emberiségnek olyan tanítói, akik kor­

társaik számára világítótornyok voltak, és újra meg újra

az egyetlen feladat elé állították őket: áttörni a dolgok

lényegéhez; felismerni, hogy mi a létezés oka; és mi az

értelme minden létezőnek — az emberiségnek, az egyes

embernek és a mindenségnek; felismerni, hogy legbelül mi

tartja össze a világot.

Legyen szó akár Lao Ce-ről, Buddháról, Krisnáról, vagy

Perzsiában Zarathusztráról, vagy a Nyugat bölcsőjénél,

Egyiptomban a háromszor nagy Hermész Triszmegisz-

toszról, vagy a görög gnosztikusokról, Püthagoraszról,

Szokratészről, Platónról, akik mély nyomokat hagytak

62

III - 1 AZ ALAPVETŐ MEGGYÓGYULÁS

63

a nyugati tudatban; vagy Tiánai Apollósról, vagy a ná­

záreti Jézusról, a Krisztusról — a felsorolás messze nem

teljes — vagy éppen Theophrastus von Hohenheimről,

mint aki a mi korszakunk számára is mutatja az utat.

Ők minden korban beléptek és belépnek minden tájé­

kozódó ember életébe, aki a bölcsek rejtett kövét, a lapis

philosophorumot keresi.

PARACELSUS: Mégis keresztény vagyok, és Krisztus

világosságában járok, mindkettőben, a régiben és az

újban. Mert amennyiben Atya és Fiú egy, hogyan

tisztelhetek akkor két világosságot? Babonásnak tar­

tanának... Persze tudom, hogy a természetes világos­

ság nem örökkévaló, nekem pedig az örökkévaló által

kell örökkévalóvá válnom. De vajon nem egyesíthe­

tem-e a lélekben a mulandó világosságot az örökkel?

Test és lélek még együtt van. Kinek ne kellene akkor

két világosság? Hiszen Isten két lényt teremtett az em­

berben, a földit és az örököt, és ők együtt vannak a

feltámadásig, amikor a földit a Földnek, az örököt

Isten országának adják át...

(Előszó a Philosophia sagax-hoz)

I I I - 2

A felettes orvostudomány

Az állhatatosan és igen pontosan járó nagy kozmikus

óramű ismeri a gyorsabb és erőteljesebb változások kor­

szakait. Ekkor a régi tekintélyeket, a régi, hagyományos

értékeket megkérdőjelezik, megdöntik, és az áttörés ezen

fázisaiban az emberiség egy része irányítás nélkül marad

és az idők káoszában tévelyeg. Ezekben a sorsfordító idők­

ben néhányan keresni kezdik az Új Országot, ahol a remé­

nyek és vágyak beteljesedése várja őket, és útra kelnek.

Melyik fény ragyog rád, kereső? Ki az, aki a nyugtalanul

villogó lidércfények látszatát meg tudja különböztetni az

örök értékek hatalmas, tökéletes és nyugodt ragyogásától?

Éjszakánként kínoznak-e téged a múlt démonai vagy a

holnap gondjai? Minden dolog forrását, a Jót, Jót és Legjob­

bat csak a mában, az élő jelenben találhatjuk meg.

PARACELSUS: Az ember tulajdonképpen mit sem tud

a jövőről. Mert arra van teremtve, hogy semmi másra

ne ügyeljen, mint önmagára, és arra, hogy lelke milyen

viszonyban van Istennel, és hogy más dolgokba azon

túl ne avatkozzon bele. Mégpedig ezért: Mi köze van

a mai napnak az eljövendő holnapi naphoz, hiszen

minden egyes nap önmagától függ, és elegendő, ha a

64

III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY

mai órában önmagával törődik? Azonban nemcsak

a napra, hanem az emberre is értendő, hogy gondos­

kodjék a mai napról, mert a holnap nem okoz neki

kárt, a halál nem holnap jön, hanem ma... Ahogy a

nép nem törődik a jövővel, úgy látván nem lát. Ez

a legmagasabb prófécia és a legalaposabb, és semmi

ámítás nincs benne. Mert nem valami tudomány­

ból származik, sem a szerencsén nem alapul, hanem

magán a legnagyobb igazságon... Csak tudnunk kell,

hogy Isten az embernek emberek által hirdette ki azt,

amit az isteni gondviselés az embernek szánt, neveze­

tesen a nagy boldogságot, ami Isten szeretetéből árad

az emberhez, és hogy Ő megígéri neki a megváltást...

{A jövendőmondás könyve)

Néhány évszázaddal ezelőtt, valamikor Theophrastus

korában, keresték az arany országát, El-dorádót, de soha­

sem találták meg. — És mégis létezik... Azonban rejtve

marad mindazok előtt, akik nem az Új Születéshez ve­

zető egyetlen útra, akik nem a saját életrendszerük, saját

mikrokozmoszuk alkémiai műhelyében végzendő mun­

kába indulnak.

A vágyak és álmok beteljesedését — nevezetesen a végtelen

boldogságot és a megváltást — az találja meg, aki az abszolú­

tot, az örök ifjúságot, a tökéletes szabadság boldogságát

a saját lényében kezdi keresni. Kezdet, rendeltetés és cél

65

Paracelsus

saját én-lényünk fogságában vár arra a személyiségre, aki

a hívást meghallva követni fogja őt.

Az alkimistaként és gyógyítóként ismert Paracelsus a gyó­

gyítás magas művészetét, vagyis alapvető betegségünk, az

időben való fogságunk felismerését és gyógyítását tar­

totta szem előtt. Az idők fordulóján, követelményeivel

most ismét a keresők elé áll, és minket is nyugtalanít:

bontsuk le, ami halandó, hogy a halhatatlan felemelked­

hessen az örökbe.

PARACELSUS: A két gyógyszerészet, a mennyei és a vilá­

gi között az a különbség, hogy a világi medicina adep-

ta és a nem adepta természeti törvényeken és erőkön

alapul, míg a mennyei mindenfajta gyógynövényt és

csillagot nélkülöz. Ugyanis például a következő mó­

don hat: Amikor egy apostol a kezét egy beteg fejére

teszi, az meggyógyul. Hasonlóképpen, ha egy halott­

hoz szól: kelj fel és élj, akkor az él. Röviden, Isten

Igéjéből ered minden erő, és az Igében benne rejlik

minden erő, és csupán egyetlen szóban sokkal több

van, mint amit az egész természet minden erejével el

tud érni. Ez az erő az égi medicina, és véghezviszi azt,

amire a természet nem képes...

Ezért szívlelje meg ezt az ember, és forduljon több

figyelemmel és szeretettel az égi medicinához, mint

66

III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY

67

a halandóhoz. Mert amit a természet ma felállít, az

holnap újra földre rogy. Az égi filozófiában azonban

semmit sem ragad el a halál. Mert aki az Új Születést

adta és megteremtette, az legyőzte a halált. Ezért en­

nek az orvoslásnak a hatását mélyebben kell keresni,

mint csupán a halandó testben, mert a test ilyesmire

nem képes. Akik az öröktől valók, azok ugyan nem

keresik az okokat a halandó testben, de akik a halan­

dó testből valók, azok a hatást a testüknek akarják tu­

lajdonítani, vagyis a földi testnek akarják azt a javára

írni, ami az örök testben van, és ahhoz tartozik, és a

halandó testnek — amelyet mindenféle ábránd rángat

ide-oda — akarják a tiszteletet megadni és a hatalmat

tulajdonítani...

Mert az élő test ereje mindig érvényesül. Értsétek

meg tehát, hogy a gyógyszer-művészetben is meg­

nyilvánul a mennyei gyógyszer hatása, ami minden

természeteset legyőz. És ha a természet, a Föld, vagy

a firmamentum közönséges orvosa úgy véli, hogy

a mennyeivel egyenlővé válhat, akkor ez nem sike­

rülhet, hanem gondolja meg, hogy az ő orvossága

amazéhoz éppen úgy viszonyul, mint amilyennek a

varázslók bizonyultak Mózessel szemben.

(Opus paramirum)

I I I - 3

Az ember rendeltetése

Hogyan és hová fejlődik kultúránk, és az egész társadalmi

élet? Az, hogy semmi sem áll meg, semmi sem marad vál­

tozatlan és marad a régiben, azt a természetben nemcsak a

változó évek és az ember életmenete mutatják. Korunkban

a médiák által szinte rövidzárlat jön létre közöttünk, és az

egész földkerekségen történő események között. Néhány

órán belül mindent hallunk, látunk és tapasztalunk, ami

bolygónk akár legrejtettebb zugában történik. Az új or­

szág, a tengerentúl, az ismeretlen — mindez a technikailag

és természettudományosan tájékozott ember számára már

régen nem létezik — vagy mégis létezik a beteljesülés országa,

a határokon túli, titkokkal övezett föld?

Érzékszerveinkkel nem ragadható meg, és mégis fennáll­

hat? És ha igen, hol? Megfogható? Vagy pedig a vágyako­

zó lélek ismét illúziókba ringatja az embert?

Mi lett a vágyaidból, ó ember, mi lett a vallásba, tudományba

és művészetbe vetett reményeidből és az ígéretekből? Hol az

öröm, a boldogság, amely nem ér véget a múló pillanattal?

Kijózanító dolog a világ külső könyvét olvasni. Mit lát a

megfigyelő? Látja, hogy minden, ami keletkezik, öröm-

68

Ill - 3 AZ EMBER RENDELTETÉSE

mel és nagy várakozással születik, majd eljut a csúcs­

pontra — a természet virágba borul, a gyümölcsök meg­

érnek — hogy végül az elkerülhetetlen hanyatlásban — a

levelek elszáradnak — az elhalásban végződjön. A kultúra

esetében felbomlással és káosszal, nálunk, embereknél

pedig elmeszesedéssel, elfajulással, az anyagcsere-folya­

matok lelassulásával és a halállal végződik ugyanez. —

Feltétlenül, törvényszerűen biztosan, mint tudják, holt­

biztosán így van.

PARACELSUS: Végy egy homokórát, és indítsd el; ha

egyszer megindult, akkor tudod, hogy melyik pilla­

natban fut le. Ugyanez a helyzet a teremtett dolgok­

kal! A természet is tud menetének határairól. Az idő

függvényében, amely neki is ki van szabva, bizonyos

élettartamot kölcsönöz teremtményeinek is, és mind­

egyiknek annyit, amennyi a lénye szerint megilleti,

ezért használódik el erejük a születés és az előkészített

vég között eltelt idő alatt.

Számunkra teljesen egyértelműen hangzik Goethe kije­

lentése: Ami csak keletkezik, méltó rá, hogy tönkremenjen.

Még egyszer: Figyeld minden előítélet nélkül az ember

életútját: orcája verítékével dolgozik egy életen át; követi

egyik célt a másik után, és ha elérte, az gyakran délibáb­

ként foszlik semmivé. — Hányadik alkalommal vezette

69

Paracelsus

ismét valami lidércfény — az emberi igyekezet tragikus

példája? Olykor pénz és javak után loholsz, fontos em­

ber leszel, karriert futsz be, büszkén sugárzik rólad a hír­

név és a tekintély, vagy pedig — jellemtől függően — az

ellenkezője áll fenn: a hatalmasok taposnak rajtad, és te,

félénken és riadtan tengeted az életed azzal a kevés öröm­

mel, ami a létért való aggódásod közepette még megma­

radt számodra.

És az eredmény? — Mi végre a sok fáradozás, a sok ve­

sződség, amit csak az öröm rövid napjai szakítanak meg,

némi vásári kavalkád és médiumfüggőség — mire való

mindez, mire? Amikor az eredmény már előre meg van

határozva, mint ahogy a homokóra is lejár. — Felbom­

lás, káosz: porból vagy, és porrá leszel ismét. — Ez volna

az ember rendeltetése? Hogy egyszer újra elölről kezdje,

ugyanezen törvények szerint.

Nincsen semmi új dolog a nap alatt, minden csak hiábava­

lóság és a léleknek gyötrelme. — oktat minket a prédikátor

immár több ezer éve. — Ó, boldog ember, aki képes így

érezni, akinek szenvedése mérhetetlenné fokozódott az

idő futásának kikerülhetetlenségében — az elérhetőnek a

határa, a világ határa már közel van hozzád. — Hatalmas

sejtés kezd majd felderengeni benned, annak a sejtelme,

hogy valóban több van itt, hogy a mulandó élet tengere­

in túl van egy élet, hogy mégis csak többnek kell lennie,

70

Ill - 3 Az EMBER RENDELTETÉSE

mint a puszta bolyongás a tér és idő, kezdet és vég, élet és

halál kiúttalan labirintusában — és újra az értelmetlenség

sajgó érzése, mely lidércnyomásként nehezedik rád.

A rövid ideig tartó kábulatok, mindenfajta kikapcsolódás

— mit sem használnak. Újra meg újra, és újra meg újra,

úgy tűnik, többé nem tágít — a mardosó nyugtalanság,

az egekig ható kétségbeesés, a vágyódás a messzeségbe

— vagy talán a honvágy az, amely többé nem akar elen­

gedni. — Ó, boldog ember, napjaid itt a szomorúságban

meg vannak számlálva.

Nem mindenki teszi fel ezeket a kérdéseket. Vannak ele­

gen, akik meg vannak elégedve az élettel, és azzal, ami

nekik jut. — Ami azt illeti, az emberek különbözőek, a

tudat és a tudatosodás különböző fokain állanak. Vajon

mennyi tapasztalatra van még szükség a folyton visszaté­

rő körforgásokban? Mennyi örömöt, mennyi fájdalmat

kell még végignevetni és végigszenvedni?

Mégis megállapíthatjuk, hogy egyre többen lesznek, akik

kutatnak a dolgok mélyebb okai után, akik éheznek bel­

ső sejtéseik beteljesedésére, akiknek életét nem elégíti ki

az evés, ivás és az évi néhány hetes szabadság. Úgy tűnik,

a régi értékek meginognak, az eredmények, a művek már

nem tudnak meggyőzni minket a megnyilvánulás jelen­

legi napjaiban — a lelepleződés napjaiban.

71

Paracelsus

72

PARACELSUS: Ha majd elközeleg a világ vége, akkor

minden dolog nyilvánvalóvá lesz, a legalacsonyabb-

tól a legmagasabbig, az elsőtől az utolsóig, hogy mi

is minden egyes lény, és miért ment úgy a sora, mi

okból, és mi volt a jelentősége. És minden, ami a vi­

lágon van, nyilvánvalóvá lesz és napvilágra kerül...

Akkor felismerik, hogy kik voltak az igazi tudósok,

és kiket tartottak annak csupán a fecsegésük miatt,

kik írtak az igazságból kiindulva, és kik cselekedtek

a valótlanság alapján... És mindenkinek az ő igazsága

szerint mérnek... Minden ember szíve világosan fel­

tárul majd... és a homlokukra lesz írva... Mert Isten

megnyilvánítja a Világosságot, azaz mindenki látni

fogja, hogyan ragyogott.

(A nimfákról, szalamandrákról és a többi szellemről)

Paracelsus saját valóságuk elé állítja az embereket —

őszintén, a látszatot kerülve és józanul. Azokat pedig,

akiknek az utolsó napjai kezdődtek el az élet és ha­

lál körforgásában, életük nagy feladatával szembesíti:

ismerjék fel a világ folyását, és az örökkévalóság ívén

törjék át az idő köreit.

I I I - 4

Az ember megvalósítása

Melyek az ismertetőjegyei azoknak a tanoknak, amelyek

az ember tényleges és végleges kiszabadításán fáradoz­

nak, hogy megmenekülhessen az anyag és az idő káoszá­

ból, melyek az elé a feladat elé állítják, hogy ismerje meg

és önállóan valósítsa meg önmagát?

\.A két természetrendről, a földiről és az örökről szóló tan;

2. az emberről mint mikrokozmoszról, mint kis világról

szóló tan, és

3. a transzftguráció tana; ez a víztől és szellemtől való újjá­

születés; minden régi újjáalakulása; a bölcsesség újabb szó­

használatában mint transzfiguráció, azaz személyiségcsere

ismeretes.

A két természetrend

Van egy isteni természetrend, amelyben egykor az iga­

zi ember lakott, halhatatlanként és a szellem erejéből

élve, mint az Istenség képmása és munkatársa. Ebben

a rendben az Istenség saját képmására teremtette az

embert — ez nem is lehetett másként. Isten az embert

saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ellátta minden

képességgel, minden dicsőséggel mint a Világosság

rendje, a tökéletes béke, az abszolút harmónia, a leg­

mélyebb boldogság, az örök üdvösség és teljes szabad-

73

Paracelsus

ság kezdettől fogva örökös lakóját — hogy szabadon

együttműködjön Isten tervén, és dolgozzon a világok

laboratóriumában.

Mivel ennek a rendnek az egyik ismertetőjegye az abszo­

lút szabadság, az embernek szabadságában állt az is, hogy

ne működjék együtt a Logosz tervével. Az emberiség egy

része — ezek vagyunk mi — élt ezzel a szabadsággal, és

felépítette saját világait, hogy felülmúlja a Logoszt, az

Istenség terét. Az eredmény: káosz, diszharmónia, vi­

szály és civakodás, fel és alá. Ugye emlékeznek: di-ballein

— Diavolo — az „ördög" — a szétszakítás.

Ám a Logosz megnyilvánulásaiban nem fordulhat elő

rendetlenség és diszharmónia, ezért a bukott emberiség

számára külön világot alkottak, amely a sötétség és a halál

háza lett — ahogy Jákob Böhme nevezi. Ez a számunkra

ismert látható és mulandó világ, a jó és a rossz, a fény és

az árnyék világa az evilággal és a túlvilággal; a tér és idő

születésnek és halálnak alávetett világa. A tökéletlenség

és az ellentétek, az öröm és bánat, a jutalom és büntetés,

az átmeneti mennyország és pokol világa.

Ettől függetlenül, önmagában nyugszik, örökkévaló­

ságról örökkévalóságra és dicsőségről dicsőségre halad

az Istenség tere, ahol csak a Teremtő képmása létezhet

— a számunkra ismert poláris világból semmi, abszolút

74

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

75

semmi, egyetlen test sem, semmilyen érzés, sőt, e világ

egyetlen gondolata sem.

E két életterület nem egyeztethető össze egymással. Nin­

csen átmenet egyikből a másikba, bár a térben egy helyen

léteznek, de a minőségi különbségek annyira nagyok —

fizikai kifejezéssel: a hullámhossz, a rezgésszám —, hogy

nem lehet közöttük semmilyen összeköttetés.

Nos, a Földnek csupán egyetlen lénye kétszeres: az

ember. Egyrészt a természet révén egy állati teste van,

amelytől érzelmi és érzékszervi élete sem tér el lényege­

sen, ezért nevezhetjük az állatok királyának is. Másrészt

legmélyebb rendeltetése szerint valóban istenemberi, mert

benne van az örökkévalóság elve.

PARACELSUS: Jóllehet állatnak nevezem az embert, azon­

ban jól ismerem az ember és az állat közötti különbséget;

és ez egyedül a képmásban és a Szellemben található.

Ez a szellem-elv, ez az emberben lévő Krisztus-elv, az

isteni mag, ez sarkall minket az ő rendeltetési helyére, a

Gnózis terébe, vagy az evangéliumok ismert kifejezésé­

vel: vissza az Atya házába.

PARACELSUS: Az állat úgy eszik, mint az állat, és az

ember, amennyiben állat, szintén a földről eszik. Ne

Paracelsus

76

legyen azonban olyan, mint az állat, hanem mint az

Örökkévalótól származó, és táplálkozzék abból, ami

örök. Mert nem állatnak van teremtve, hanem ember­

nek, Isten képmásának és az Ő hasonmásának... Az

állati test más, mint az, amelyik az Isten gyökeréből

növekedett fáról táplálkozik. Az embernek ez a teste

ugyanis az örök test, Isten mása, hozzá hasonló, és ezért

halhatatlan. Az embert halhatatlannak teremtették és a

Paradicsomba helyezték, ahol még nem létezett halál.

Csak akkor lett a halálnak alávetve miután kiűzték on­

nan. Akkor elvesztette lényének egy részét, ami azt je­

lenti, hogy Isten képmásához még hasonló maradt, de

a lényéhez már nem. Ezt a halál vette el tőle.

Az alkotó képmása, az örökkévalóság magja ott van el­

temetve a mikrokozmosz közepén, ahol az ember szíve

található. Vár, türelmesen vár, amíg az ember a szívéből

eredő hívásra végre reagál, nyugtalanná válik, és — mi­

után a Földön idegenné lett — keresni kezd.

Az ember — egy mikrokozmosz

A bölcsesség beszéde ősidők óta azt tanítja, hogy az ere­

deti ember egy mikrokozmosz, egy tökéletes kis világ, és

mint ilyen, halhatatlan. A látható személyiség, ahogyan

őt ismerjük, aki érez, gondolkodik, cselekszik és reagál,

ő csupán annak időnkénti lakója. Hallottunk a különvá­

lasztott, a bukott világról — a neki megfelelő személyiség

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

77

pedig mi vagyunk. Hallottunk a Világosság világáról,

neki a Világosság Kis Világa felel meg, egy tökéletes mik­

rokozmosz.

PARACELSUS: Milyen csodálatosan van megteremtve és

megszerkesztve az ember, ha behatolunk igazi lényébe.

És az valami nagyszerű dolog — gondoljátok csak meg

— hogy sem a mennyben, sem a Földön nincs semmi

olyasmi, ami ne volna meg az emberben is... Ott van

benne Isten, és a menny minden ereje az emberben is

kifejti a hatását. Hol máshol találhatnánk rá a men­

nyre, ha nem az emberben? Mivel belőlünk kiindulva

hat, így hát belőlünk kell lennie. Ezért ismeri már kéré­

sünket, mielőtt kimondtuk volna, hiszen közelebb van

szívünkhöz, mint beszédünkhöz... Szépnek és nagynak,

nemesnek és jónak építette ki Isten az ő égboltozatát az

emberben; mivel Isten az ő égboltozatában van, azaz

az emberben. Hiszen Ő maga mondja, hogy Ő miben­

nünk van, és mi az ő temploma vagyunk.

A mikrokozmosz közepén, ahol az emberi szív van, ott

található az elveszett paradicsom utolsó maradványa, az

isteni vetőmag — az anyag fogságában, megszabadítójára

várva, aki lehetővé teszi számára a megdicsőülést.

Mi dicsőül meg, mi szellemül át? Ne essünk abba a té­

vedésbe, hogy az anyagi, a halandó személyiség — felette

Paracelsus

kimondták az ítéletet. A mag dicsőül meg és szellemül

át, amelyből — misztikusan kifejezve — feltámadhat a

tűzmadár lángteste, mint a tökéletesen valódi, tényle­

ges Üj Ember: az eredeti mikrokozmosz megújul.

PARACELSUS: Az első elválasztás, amellyel kezdenünk

kell, az embernél következik be: mikrokozmosznak

— azaz, kis vi lágnak — nevezik... Földi testünk azon­

ban terméketlen és értéktelen. Isten teszi őt termé­

kennyé, azért, hogy egy másik test keletkezhessen

belőle: az a test, amely majd feltámad... Erről a fel­

támadásról azonban tudnunk kell, hogy ez nem a

húsban történik, amelyben itt időzünk. Mert ez a

Földből való, és nem a mennyhez tartozik. A földi

test nem is dicsőülhet meg, mert elég és feloszlik a

végső tűzben. Az ítélet napján a másik lény jön lét­

re belőlünk, aki a másik Ádámból való, és Istentől

született.

Az ítéletnapja — az első nap az örökkévalóság folyamá­

ban — az Örök most; semmiféle ítélet vagy ilyesmi testi

halálunk után; eredeti dicsőségében újra életre kel a mik­

rokozmosz.

Az ítéletnapja — a feltámadás és az élet — újjászületés az

örökkévalóság országában. — Halál, hol a te fullánkod,

pokol, hol a te diadalmad?

78

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

79

A megújulásról

Ha nem volna lehetőség az átmenetre, ha nem lehetne

átmenni az egyik térből a másikba, akkor nem volnának

vallások, nem léteznének a mondák, a mítoszok és a

szent legendák, és nem lennének a jelentős mesék.

Az egyik életterületről a másikba történő utat és folya­

matot transzfigurádónak vagy személyiségcserének, a

régiek szent nyelvén: feltámadásnak és megdicsőülés­

nek nevezik. Ha át szeretnénk hatolni egyik világból a

másikba, ami, mint hallottuk, nem is olyan egyszerű,

ahhoz hatalmas változási folyamatnak kell elkezdődnie

bennünk. Ebben a folyamatban feloszlik minden, ami

a földhöz köti az embert, hiszen csak akkor támadhat

fel a természet emberéből az örökkévalóság ígérete, ha

fokozatosan elhagyja azokat a gyökereket, melyek a régi

Ádámot a Földhöz kapcsolták.

GUSTAV MEYRINK: Ma, 1930. augusztus 7-én, mintha

hályog hullott volna le a szememről, és most már

tudom, hogy valójában mi minden létezés célja. Ne

jógával változtassuk meg magunkat, hanem mint­

egy gazdálkodjunk ki magunknak egy Istent, vagy

keresztényi módon kifejezve: vegyük le... Krisztust...

a keresztről! Az idős embert, akit mindig a távol­

ban látok, koronázzam meg tehát, és tegyem életem

uralkodójává... Akkor tehát ő az adeptus... Ő növe-

Paracelsus

80

kedni fog, én viszont el fogok tűnni. (Ez a Keresz­

telő beszédének az értelme!)... Eddig tévedtem, és

minden szenvedésem oka az volt, hogy ismeretem

nem volt világos, és azt hittem, hogy tökéletesíteni

kellene magamat, magamat, és nem őt! A tantrikus

gyakorlatok tehát, mint minden fajta aszkézis, hami­

sak, a szakadékba vezetnek, és a legeredetibb fekete

mágiát jelentik! Most azt is tudom, hogy az idős em­

ber miért volt mindig olyan mozdulatlan, mint egy

kép! Éppen azért, mert önmagámon, és nem rajta

dolgoztam. Az Öreg tehát Krisztus, nekünk pedig el

kell oldoznunk őt, és hatalmassá kell tennünk, csak

akkor tud csodát tenni!

(Gustav Meyrink naplóbejegyzése; idézi F. Smit, 272. oldal.)

Ha a vágy erős, akkor az idők felett állónak, a legmaga­

sabb arkánumnak vagy a szétrombolhatatlannak a sejtése

sarkallja az embert, akkor keresővé válik, és törvénysze­

rűen összeköttetésbe kerül a mikrokozmosz helyreállítá­

sának nagy lehetőségével. Mivel a természeti nem örö­

kölheti a szellemit, ezért el kell kezdődnie az átalakulás

folyamatának. A káosz körét át lehet törni a mindenség

rendjének a körével — az örökkévalósággal.

A Mysterium Magnum az istenné válás nagy titka, az

olyannyira elfajult mikrokozmosz, a mi jelenlegi mikro­

kozmoszunk gyökeres és teljes megváltoztatása, ahogyan

Ill - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

ezt minden korszak bölcsessége leírja, és a számunkra

oly ismert evangéliumok részletesen ecsetelik. Áldott,

aki meg tudja ezeket szabadítani a visszaélésektől és a

történelem porától —

Vessünk egy pillantást az evangéliumokra, mielőtt ismét

Theophrastushoz fordulunk, aki ezt írta egykor:

János üzenetének summája az, hogy szentélyünket a Föl­

dön kell elkezdeni...

Jánost tanúskodni küldték a világba, hogy nem ő a

Világosság, de ő tanúskodik a Világosságról, mely a

sötétségben fénylik —, egyengetnie kell urának útját,

akiről tudja, hogy még a saruszíjának megoldására sem

méltó. Ezt a Jánost ne történelmi alaknak gondoljuk,

akár élt, akár nem. János a kereső ember prototípu­

sa, aki tudja, hogy neki csak az utat kell előkészítenie,

hogy találkozzon Jézussal saját mikrokozmoszában, a

Jordánnál, a határfolyónál, és aki azután átkelhet a túl­

só partra. Jézus az új lélek, aki kész fogadni a Krisztust,

a Szellemet.

János kiléphet a történetből, hiszen Isten fényszületése

megvalósult benne; a hely, ahol ez megtörtént: Betle­

hem. Hol fekszik Betlehem? — Ez a saját szíved barlang­

ja, Kereső —

81

Paracelsus

És Angelus Silesius kijelentése ismerős, mintha mindig

is tudtuk volna:

Születhet Krisztus ezerszer is Betlehemben, mégis örökre

elvesznél, ha benned nem.

A gnosztikusok higgadtságnak nevezik annak az állapo­

tát, aki a győzelemre tör; ez nem más, mint szenvtelen-

ség a világ dolgaival szemben. Az evangélium így szól

a keresőhöz: Néki, a bennem lévő másiknak, Krisztusnak

növekednie kell, nékem pedig alább kell szállanom. És Pál:

Naponta meghalok.

A középkori katárok endúráról (enduro, szó szerint: a

sivatagból), a természet dolgaival szemben bekövetke­

ző elhalásról beszéltek. Lao Ce pedig: Wu-Wei-ről be­

szél, a nem-cselekvésben cselekedni. Azaz: belül elengedni

a változó világot. Nem pedig menekülni a világtól és

önsanyargatást folytatni, távoli magányban, szélsőséges

életvitellel. Az endúra csodálatos átalakulási folyamatot

jelent belső bizonyosságban, az én akaratának bevetése

nélkül, a megszokott helytállási törekvés nélkül, mellyel

felszedjük a horgonyt a világ talajáról.

M a i szóhasználattal élve: semlegessé válni a kétolda­

lú világgal szemben. Külsőleg minden feltűnés nélkül,

kötelességeit teljesítve, és a világ húsosfazekaitól távol-

82

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

83

ságot tartva halad útján a győzelem felé a zarándokká

vált kereső.

A belül lejátszódó alkémiai folyamat, a természetes test

szervi szintjéig bezárólag, nyugodtan és folyamatosan

zajlik, és a Szellem minden régit feloszlató és megújító

tüzében történik. És újból szólnak hozzád, Kereső:

PARACELSUS: ...ez az arany próbáját jelenti, és így ez a

feltámadási test megvizsgálására utaló hasonlat. Mert

ennek is le kell törölnie a földi test minden salakját, és

egy még keményebb tűzpróbát kell kiállnia; egy rend­

behozatalon, olvasztáson és előkészítésen kell keresz­

tülmennie, bevonást és átalakítást kell elszenvednie,

azért hogy teljes és tiszta legyen. Ez nem jelenti azt,

hogy a tisztátalan tiszta, a rothadó és zavaros tiszta

lesz. Mert a tisztátalan mindig tisztátalan, a sár sár

marad; a belül rejlő gyöngy azonban kiemeltetik, és

ő az, aki egykor megdicsőül. Maga a gyöngy sohasem

volt tisztátalan, azonban a sötétség fogságában volt.

A gyöngy, az Örök vetőmagja mibennünk már eonok

óta hívja az embert — A tisztátalan, a föld, melynek

legfontosabb feladata nem lehet más, mint hogy a

szeplőtelen életre kelhessen benne — ekkor betöltötte

feladatát és újra földdé válhat — Saját hamujából feltá­

madt a tűzmadár.

Paracelsus

PARACELSUS: A S u m m u m bonum, a Legfőbb Jó

olyan, hogy sem arany, sem ezüst, sem más elem nem

áll felette. Semmi más nem lehet a Legfőbb Jó, mint

ami halhatatlan, örök és múlhatatlan, és mindőnk

felett áll. Ezért tévedés, ha valami mulandóról úgy

beszélünk, mint ami a legfőbb jó értékével bír. Úr

csak az, aki legyőzi a halandót, és aki végül győz, az

az Igazi.

A bennünk lévő lélek az, ami a legfőbb Jóra törekszik,

nem a test, és ami hozzá tartozik...

A halandó legyőzése azt jelenti, hogy megszabadulunk a

világ kötelékeitől. Az Új Ember a Gnózis lélegzetéből,

Isten lélegzetéből él, és addig tevékenykedik a világban,

amíg megadatik neki, hogy maga váljon útjelzővé a Leg­

főbb Jót keresők számára. Ha eljön az ideje, akkor leveti

testét, mint valami köpenyt, amely kitöltötte szolgálati

idejét — halált nem lát többé, mert az elnyeletett diadal­

ra; mert önként halta az első halált: elengedte a tudat

ólmát, és a Logosz tűzfolyamatában szellemi arannyá

transzmutálta. — Az anyag salakjából kiárad az örökké­

valóság ragyogó fénye, világítva mindazoknak, akik még

keresik a világosságot a sötétségben.

84

I I I - 5

A mennyei gyógyszer

Az örökkévalóság leereszkedett az időbe, az élet vize, az

egyetemes gyógyszer, az egykori és mai alkimisták tinctu-

ra magica-]^ elmúlhatatlan valóságként vár mindazokra,

akik a győzelemre vágynak.

PARACELSUS: A mennyei medicinának nincs a Föl­

dön más táptalaja, amelyen növekedik vagy amely­

ben el van rejtve, mint a feltámadási test, mint az

ember Új Teste. Csak ebben fejtheti ki minden Ige

erejét és hatását ezen a Földön. Ez az orvosság az Új

Születés emberének akarata szerint hat; benne rejlik

minden erő. Mert nem a halandó, hanem az örök

testben hat.

Bárcsak sokan meghallanák az időkön át csengő hívást.

A bárka készen áll,

a tenger nyugodt,

a szél kedvező.

(Mirdad)

85

Irodalom

Paracelsus: Összegyűjtött művek, válogatta Bernd

Aschner, Új kiadás, 1993 Anger-kiadó,

Eick

A titkok, W.E. Puckert válogatása — Knaur

A természet és a Szellem világosságáról

— Reclam

Paracelsus, orvos és Istenkereső a korszak

fordulóján, Olvasókönyv, kiadta Jolanda

Jakobi — Walter kiadó

Lucien Braun: Paracelsus — alkimista, kémikus és a gyó­

gyítás megújítója — Heyne

Hahnemann: A gyógyítás Organonja — Barthel&Barthel

J.v. Rijckenborgh: A rózsakeresztes Szerzet kiáltványa — Ro-

zekruis Pers

Mikhail Naimy: Mirdad könyve, Világítótorony és kikötő

azok számára, akik a győzelemre vágynak

— Rozekruis pers

Adolf Voegeli: Gyógyászat új megvilágításban — Haug

Emil Schlegel: Vallás mint gyógyszer — Johannes Sonntag

Antoine Gadal: A katárok öröksége — Rozekruis Pers

F. Hartmann: Theophrastus Paracelsus von Hohenheim

— Schatzkammer Kiadó Calw

Frans Smit: Gustav Meyrink — Az érzékfelettit keres­

ve — Langen Müller Kiadó

A ROZEKRUIS PERS KIADVÁNYAI

J. VAN RlJCKENBORGH MŰVEI

A m o d e r n R ó z s a k e r e s z t e lemi f i lozófiája

Az e l j ö v e n d ő ú j e m b e r

A Gnóz is je lenlegi m e g n y i l a t k o z á s a

Az e g y i p t o m i ős-Gnózis l-IV.

Újból k ih irdetve és m a g y a r á z a t o k k a l el látva

a Tabula Smaragdina és a Corpus Hermeticum

a l a p j á n

A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k titkai

A R ó z s a k e r e s z t e s R e n d szel lemi h a g y a t é k á n a k

ezoter ikus e l e m z é s e

1 - A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k k iá l tványa

A Fama Fraternitatis R.C. ezoter ikus e l e m z é s e

2 - A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k hitval lása

A Confessio Fraternitatis R.C. ezoterikus elemzése

3-4 - R ó z s a k e r e s z t Krisztián alkímiai m e n y e g z ő j e l-ll.

A „Die Chymische Hochzeit Christiani Rosenkreutz

Anno 1459" ezoter ikus e l e m z é s e

Dei Glór ia Intacta

Az új idők szent R ó z s a k e r e s z t j é n e k beavatási

m i s z t é r i u m a

A B o l d o g n a k - m o n d á s o k m i s z t é r i u m a

Tiánai Apol lós N u k t e m e r o n j a

Élet és halál misztér iuma

Leleplezés

Nincs üres tér

A z e g y e t e m e s g y ó g y s z e r

Kriszt ianopolisz

A vi lág v i lágossága

Részletek a Hegyi b e s z é d b ő l

A Pistis Sophia gnoszt ikus misztér iumai

CATHAROSE DE PETRI MÜVEI

Transzf iguráció

A megúju lás pecsét je

Hét hang beszél

A z A r a n y Rózsakereszt

A V i lágosság H á r m a s S z ö v e t s é g e

Levelek

Az élő Ige

CATHAROSE DE PETRI ÉS

J. VAN RLJCKENBORGH MŰVEI

Sambal la Szerzete

A z e g y e t e m e s ö s v é n y

A nagy vál tozás

A z e g y e t e m e s Gnózis

A z új jel

Az új idők apokal ipsz ise

M e g ú j í t ó Akvár ius-konferenciák

(1) Az új e m b e r fényruhája - Bi lthoven - 1963.

(2) A rózsakereszt vi lágszerzete - Calw - 1964.

M ü n d e r - 1965.

(4) A rózsakereszt m e g s z a b a d í t ó ö s v é n y e - Basel

- 1966.

(5) Az új m e r k ú r b o t - T o u l o u s e - 1967.

É b r e s z t ő !

Felh ívás az a lapvető é letmegúj í tásra

A kínai G n ó z i s

M e g j e g y z é s e k Lao Ce Tao Te K/ng-jéhez

EGYÉB SZERZŐK MÜVEI

Kari von Eckartshausen - Felhő a szentély fölött

Marsi l io Ficino - Levelek

H e r m e s T r i s m e g i s t o s - A lélek o k u l á s á r a (Kristály

(3) Az isteni határozat h a t a l m a s jelei - Bad

A n t o n i n G a d a l

Mikhai l N a i m y

sorozat 1.)

A szent Grál útján

A katárok öröksége

Mirdad k ö n y v e

A tökéletes élet e v a n g é l i u m a

A Rózsakereszt útja k o r s z a k u n k b a n

A transzf iguráció f o l y a m a t a

Misztériumállatok (Kristály sorozat 2.)

A megvi lágosító ismeret (Kristály sorozat 3.)

Vissza az ősforráshoz (Kristály sorozat 4.)

A Gnózis mint benső vallás (Kristály sorozat 5.)

Utoljáraszületett J á n o s

A lélek rejtélye (Pistis Sophia)

A V ízöntő-evangél ium

Rozekruis Pers, Bakenessergracht 5, Haarlem,

Hollandia

Magyarországon kiadja:

Magyarországi Lectorium Rosicrucianum

Vallásközösség

2528 Úny Pelikán Konferenciahely

pelikan@lectorium. hu

www. lectorium.hu

PARACELSUS F I L O Z Ó F I A ÉS GYÓGYÁSZAT

I D Ő Á L L Ó I D Ő S Z E R Ű S É G B E N

Paracelsust úgy tartják számon mint

alkimistát, orvost, filozófust, és olyan

embert, aki a dolgok mélyén rejlő Igazsá­

got kutatta. Igazságkeresőként azon­

ban a saját korában lenézés és ül­

döztetés volt az osztályrésze, ahogyan

az a történelem során az újítókkal oly

gyakran előfordult. Megbízatása az volt

és ma is az - hogy az elavultat és

korhadtat leleplezze, és az embereket

- a bennük rejlő hivatásra emlékeztet­

ve - felébressze. E könyv bepillantást

nyújt Hohenhelmer eszméibe, életébe

és orvosi tevékenységébe Is.

Klaus Bielau

ISBN 9 7 8 - 9 6 3 - 7 4 2 0 - 4 9 - 8