MÁRTON LÁSZLÓ — PLAVECZ TAMÁS

AZ ÖNVÉDELEM

HungariaSport

Márton László - Plavecz Tamás

AZ ÖNVÉDELEM rr r

MŰVÉSZETE

tr HungariaSport

Kiadja: a HungariaSport Reklám és Marketing Vállalat Felelős Kiadó: Száraz András igazgató

Szerkesztő: Harsányi Éva, Sós Péter

Címlap: Urbán Péter

Az illusztrációkat Szabó Barnabás tanuló készítette A gyakorlatokat Márton László oktató és Bálizs Róbert tanuló, valamint a Hong

Lung Ch'uan Tao önvédelmi Iskola tanulói mutatták be A fotókat Tanács Zsófia és Tálas Róbert tanuló készítette

Lektorálta: dr. Galla Ferenc

Műszaki vezető: Novotny Tibor Műszaki szerkesztő: Novákovics Éva

Készült: Révai Nyomda Egri Gyáregység — 88 0564 26 7oo

Felelős vezető: Horváth Józsethé dr. ISBN 963 7543 97 x

ELŐSZÓ

A harc, az önvédelem, egyidős az emberiséggel, sőt, mivel azt az állatvilágban a fajfenn­tartás és zsákmányszerzés ösztöne is megköveteli, a harc és védekezés megannyi formája alakult ki, s ezért fogalmazhatunk úgy is, hogy a harc és önvédelem az emberiségnél is idő­sebb. Rendezett, szabályok szerint kialakított önvédelemmel azonban először az ókori Kele­ten találkozunk. Az antik görögök által gyakorolt birkózás, ökölvívás és pankráció ugyan szintén alkalmas önvédelemre, de ők a fegyvertelen, ember-ember elleni küzdelmet, mint férfias vetélkedést, versenyt inkább az isteneknek szentelt játékokon, — az olimpiákon — gyakorolták.

A fegyvertelen emberek örökké ki voltak szolgáltatva a fegyvereseknek és egymásnak. Eszközzel és puszta kézzel egyaránt veszélyeztették egymás és saját maguk életét.

Napjaink embere túlzsúfolt, ideges és ugyanakkor nagyon kényelmes életet él. Korunk problémái közül a legnagyobbak közé tartozik a rendszeres testmozgás hiánya, az anyagi javak öncélú hajszolása és az embertársaink iránti teljes közömbösség. A ma emberének, ha biztonságban szeretné tudni életét, szüksége van egyfajta önvédelmi oktatásra, amely biz­tos kezet, higgadt és fegyelmezett jellemet biztosít számára, amennyiben számíthatunk szorgalmára és kitartására.

A távol-keleti államokban más ideológiával néznek szembe a mindennapi élet nehézsé­geivel, s a társadalom fejlődése is gyökeresen másként játszódott le, mint Európában: számtalan fegyveres és pusztakezes harci metodika alakult ki, amelyek kiváló segítséget nyújtanak a szorongatott európai ember számára is. Ezeket azonban mind fizikailag, mind szellemileg csak európai módra képes elsajátítani, s ebből következik, hogy maga az önvédelmi rendszer is nyugati mintára alakul át valamelyest.

Ebben a könyvben egy olyan valóban hatásos önvédelmi módszert mutatunk be a ked­ves olvasóknak, amely egyértelműen keleti eredetű ugyan, de már magán visel egyes nyu­gati jegyeket is.

Plavecz Nándor

I.

A HAGYOMÁNYOS TÁVOLKELETI ÖNVÉDELEM TÖRTÉNETÉRŐL

INDIA

Indiában az i. e. II. évezredben a szubkontinensre nagyszámban beáramló indoeurópai (árja) néptörzsek leigázták a már évszázadok óta ott élő barnabőrű őslakosságot (a dravi­dákat), és szolgasorba süllyesztették őket. Hatalmuk megtartása érdekében erős, kaszt­rendszeren alapuló államszervezetet építettek ki, és nagyszámú jól felszerelt hadsereget tartottak fenn. Az alkalmazott fegyverek használata (kard, lándzsa, tőr, íj stb.) természe­tesen nagyfokú hozzáértést igényelt, de mi itt csupán az önvédelem olyan formáit kíván­juk bemutatni,amikor egy fegyverrel nem rendelkező megtámadottnak kell védekeznie olyan támadóval szemben, aki legalább annyira esélyes a győzelemre, mint ő.

Az ókori Indiában a kasztrendszer, és az uralkodóosztályt kiszolgáló hadsereg erejének, tekintélyének megóvása érdekében minden polgári személynek megtiltották a fegyvervise­lést, így a kereskedők áruikat, a földművesek pedig terményeiket nem tudták megvédeni a fosztogatóktól, akiket ez természetszerűleg felbátorított, s így elszaporodtak a túlerővel történő meglepetésszerű támadások. A megtámadottak puszta kézzel, botokkal, rudakkal, szerszámokkal és más alkalmi fegyverekkel védekeztek. Később a katonák is kifejlesztet­tek egy, a civilekénél szabályozottabb és egységesebb, ám háborúzásra nem alkalmas pusz­takezes harci formát, s az erre vonatkozó ismeretek egy részét tovább adták a rászorulók­nak. Ebből a két önvédelmi rendszerből jött létre a vayramushti, amihez az i. e. IV. sz. után elterjedő buddhizmus szolgáltatott megfelelő elméletet.

Ennek a harcművészetnek tehát elsősorban önvédelmi jellege volt, s mint ilyen,feltehe-tőleg kerülte a harcban felesleges mozdulatok gyakori alkalmazását. Ilyen mozgással azon­ban kivétel nélkül minden hagyományos-keleti harci rendszerben találkozunk. A babonás és hagyományőrző indiai nép nagy jelentőséget tulajdonított — a harcban is — olyan „varázslatos" mozdulatoknak, amelyek az európaiak számára semmit sem jelentettek.

A vayramushti rendszerébe a közeiharcos pusztakezes technikákon kívül bizonyos fegyveres gyakorlatok is tartoznak. A vayramushti eredeti formája régen feledésbe merült, így technikai leírását már nem adhatjuk meg. Ez a módszer részben a mai indiai harci mű­vészetekben, részben a kínai külső (kemény) irányzatokban él tovább.

Az ősi indiai harci metódusoknak a buddhizmus és más indiai kulturális értékek terje­désével nagy hatásuk volt más dél-ázsiai országok harci művészeteire is, de a legnagyobb hatást (a buddhista Shaolin kolostor főnöke,Bodhidharma bodhiszatva (kb. 480-577) ré­vén) a kínai harci formákra gyakorolta. (1. ábra)

4

1. ábra

5

II.

ŐSI KÍNAI HARCMŰVÉSZET

Az ősi kínai legendák és néhány több ezer éves orvosi könyv szerint Kínában a harci művészetek egyidőben alakultak ki az indiai önvédelmi módszerekkel.

Kínában a helyzet valamelyest hasonló volt az indiaihoz, mivel a fegyverviselés csak a had­seregben volt megengedett. Az ókorban gyakoriak voltak a háborúskodások a kisebb kínai

A harcművészetek fejlődése ~/

<T MONGÓLIA V . 630

V. MONGOL -\ BIRKÓZÁS -

JAPÁN-TENGER/

KARATE 1920

|JAPÁN

ÉSZAKI STÍLUSOK TERMÉSZETI I K U N G F U > INSPIRÁCIÓ K Í N A

*-"WX«< KUNGFU • ^ tovagiás J E R 0 S L A B A K WUSHU Shaolin

— ^ i.u.V.-XVIII. sz. 1 u IV. sz. Shaolin kolostor Buddhizmusa^ (KUNG FUJ

930 TEAftWAN-'

D O i 'KARATE

)OKINAWATE KEMNU

OKINAWA

INDIA

BENGAU-OBOL

I KALA(IPPAYAT

JELISTlLUSOKTSÍ TAJVAN TERMÉSZETI INSPIRÁCIÓI , :

L vizesé: úszás l ERŐKAROK, KEZEK

^ v e z é r '

I N D I A I - Ó C E Á N

2. ábra

fejedelemségek között, s a nép ki volt szolgáltatva a fosztogató katonáknak, majd a feje­delemségek egyesítése után a császári uralkodóházak zsarnokoskodásának. Az ősi harc­művészetek, amelyekről az orvosi könyvekből tudunk, azonban elsősorban egészségfej­lesztő jellegűek voltak, vagyis afféle kondicionáló és gyógytorna-gyakorlatok, amelyek a vadállatok mozgásának tanulmányozása alapján jöttek létre.

Az Észak-, Közép-, és Dél-Kínában élő nemzetiségek mind embertanilag, mind kultú­rájukban különböznek egymástól. A földrajzi és antropológiai eltérések miatt a harci mű­vészeteknek is két alapvető irányzata alakult ki: északi és déli iskola. A kínai nemzetiségek egykor csupán a mai Kína keleti részét, abból is inkább a partvidéket népesítették be nagyszámban, ez a terület északon alföld és fennsík, délen pedig alacsony hegyvidék. (2. ábra)

Északon a rendelkezésre álló viszonylag nagy terület miatt a harcművészet külharcos (nagy küzdőtávolság) és mozgékony, ami gyors helyváltoztatást és erős lábakat is igényel, az állások magasak és zártak, a rúgások gyorsak, lazák és magasak.

A kínai harci művészet, a wu shu vagy kungfu* eredetileg bokszra, birkózásra és fegy­verhasználatra oszlott. Ezeket a metodikákat az ókori és középkori Kínában csak a kato­nák és a buddhista és taoista szerzetesek gyakorolhatták, természetesen egymástól többé-kevésbé eltérő módon. A lágy (belső) irányzatok létrejötte (XVII. sz.) előtt a wu shu nem ismerte a külső-belső feloszlást.

A kínai harcművészet mai formájának kialakulása a Bodhidharma által a Shaolin ko­lostorban létrehozott ch'uansu-vti kezdődött. A legtöbb mai kínai stílus a Shaolin kolos­torban tanult mesterek vagy azok tanítványai révén jött létre. (3. ábra)

Ezzel szemben délen a karmunkát helyezik előtérbe, a stílusok nagyrésze a közelharc­ra épül, a rúgások pedig ritkák és alacsonyak.

1.

A SHAOLIN CH'UAN ÉS UTÓDAI

A kínai harci művészetek egyik legfőbb jellegzetessége az állatok mozgásának utánzása. A shaolin ch'uan öt vadállat: a tigris, a medve, a daru és a kígyó, valamint a mitikus sár­kány mozgását utánozta. Más rendszerek általában egy vagy két állat stílusát próbálják át­venni. Minden stílusnak a hatékonyság a célja, de ezt egymástól eltérő módon kívánják megvalósítani. A különböző vadállatok mozgásának utánzása a természetességhez való fel­tétlen ragaszkodás eredménye. Ez azonban az ember és az állatok közötti egyértelmű al­kati és környezeti különbségek miatt csak részben válhat valóra.

Az eredeti shaolin ch'uan mozgásformáiról igen keveset tudunk, így hatékonyságát nem tudjuk egyértelműen megítélni. Gyakorlása három fő részből állt: gyakorlóharcból, fegyverforgatásból és formagyakorlatokból. Bennünket ebből természetesen csak a két előbbi érdekel. A fegyverekkel való gyakorlatozás csak a buddhista kolostor falain belül volt megengedett a szerzetesek részére. így,ha a kolostoron kívül megtámadták őket,csak puszta kézzel, bottal, esetleg szerzetesi kardjukkal védekezhettek. Ezért a Shaolinban igen nagy gondot fordítottak az ütések, a rúgások és a védések tökéletesítésére. Az alapállások viszonylag magasak és stabilak, a rúgások gyorsak, erősek és változatosak voltak. Az üté­seket szintén erőteljesen és általában nyitott kézzel hajtották végre (4. ábra)

*Az elnevezéseket, szakkifejezéseket kínaiul, a nemzetközileg használatos latinbetűs átírás szabá­lyai szerint adjuk meg.

7

00

A Shaolin kolostor pusztulása (XVIII.) sz. után amegmenekült és az országban szétáramló szerzetesek és mesterek révén néhány évtizeden belül Shaolin rendszerű iskolák sokasága jött létre Észak- és Dél-Kínában. A hagyományos kínai harci irányzatok (pl. a tien hsueh, az életpontok vagyis a testfelület ama pontjainak enyhébb-erősebb megérintése, illetve szúrása ami - ma tudományosan még nem egészen tisztázott módon - olyan idegpályák­nak ad át ingert, amelyek különböző izmok, szervek vagy a keringés működését befolyá­solják. Ezt a tapasztalatot használja a gyógyító akupunktúra éppúgy, mint a „harcmű­vész" kung /u-ja). A shuai chiao, (a kínai birkózás) és az új Shaolin rendszerű iskolák kö­zött valamelyes keveredés tapasztalható. így jött létre a kínai harci művészet egyik legalap­vetőbb irányzata: a kemény vagy külső kung fu. Az önvédelmi hatékonyság szempontjá­ból először a fontosabb hagyományos kínai rendszereket elemezzük.

KATONAI FEGYVERHASZNÁLAT

Ide 18 alapfegyver és néhány ritkábban használt fegyver tartozik. A kínai fegyverek erősen eltérnek az európaiaktól, ezért használatuk módja is más. Általában jellemző rájuk a hosszú nyél (pl. lándzsa, szerzetesi „csákány") és a széles penge (pl. szablya, pillangókés), de gyakori ezeknek ügyes ötvözete is (pl. hosszú nyelű széles egyélű kard).

A hagyományos kínai módszerek közé általában olyan stílusok tartoznak, amelyek ne­künk, európaiaknak misztikusnak, hihetetlennek csaknem földöntúlinak tűnnek. Pedig ezeknek a metodikáknak nem „látszatenergiájuk" és „látszatsikerük", hanem többszörö­sen bizonyított tényleges harci életük van.

9

3.

ARANYHARANG

Ez a módszer a bőr, az izmok és a csontrendszer magasfokú megedzését.megkeményí-tését célozza, és lehetővé teszi az ütések fájdalommentes elviselését és a tünetmentességet. Gyakorlása révén azonban nem csupán az erősítéssel és ütésekkel megedzhető szövetek és testrészek (csont, izom, bőr) keményednek meg, hanem az érzékenyebb porcok, érfalak és idegvégződések is. Ez az alapmetodika - amely egyébként több kungfu rendszerben is megtalálható — alapvetően védekező jellegű, s mint ilyen^agyon energiaigényes, de an­nak, aki az aranyharang művészetét már tökéletesen elsajátította, immár senkitől sem kell tartania. Gyakorlása azonban igen fáradságos, és mesterei hagyományosan a legnagyobb titokban fejlesztik stílusukat.

4.

TIEN HSUEH

A tien hsueh,, az életpontok stílusa szintén az egyik legtitkosabb és legmisztikusabb kí­nai harci művészet. Mozgásrendszere az anatómián, az akupunktúrán és az akupresszurán alapul, vagyis az emberi testen található összes — többszáz — életpont ujjakkal való táma­dásán. A stílus gyakorlásához mindenekelőtt erős, de laza ujjak szükségesek, és természe­tesen az életpontok helyének, változásainak és a rájuk vitt energia nagyságának ismerete.

A tanulók előbb ujjaikat erősítik, megtanulják a legfontosabb és legismertebb életpon­tok helyét és támadásuk módját, majd tudásukat a küzdelemben is kamatoztatják. A mes­ternek azonban elegendő csupán ellenfele egy megfelelő életpontjának megérintése, s az így okozott „seb" a megcélzott szervekre hatva fájdalmat, bénulást, ájulást vagy éppen ha­lált okoz. A tien hsueh valós harcban való alkalmazása rendkívüli és zseniális dolog, de a módszerek még ma is titkosak, és gyakorlóinak tilos az iskola bármely technikájának a megtanítása idegen (pl. európai) számára.

5.

SHUAI CHIAO

Elődje az ősi go-ti és a mongol szabadfogású birkózás volt. Keletkezésétől napjainkig versenysportként gyakorolják. A hagyományos öltözék és technika leginkább a japán judo-ra hasonlít, bár valamivel egyszerűbb és annál kevésbé rendszerezett.

6.

CHIN NA

Ez tulajdonképpen a shuai chiao módosított, önvédelmi változata, de fontos szerepet kapott benne az életpontok támadása is. A chin na — ellentétben elődjével — már nyugod­tan alkalmazható tényleges küzdelemben is.

10

A birkózó elemeken (fogások, kulcsok, feszítések, dobások, leszorítások stb.) kívül az ellenfél ütései, rúgásai, fogásai elleni hárításokat és elhajlásokat, valamint az életpontokra való ráfogásokat is tartalmaz. Az ellenfél (támadó) gyors és csendes ártalmatlanná tételét célozza maradandó sérülés okozása nélkül.

Ez a módszer kitűnően alkalmas a valós önvédelem egy részének alkalmazására, de ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a dinamikus ütések és rúgások ellen nem nyújt biztos védelmet.

7.

FAN TZI PAI

A fan tzi pai vagyis „saskarom"-boksz a kungfu északi irányzatának egyik legérdeke­sebb és leglátványosabb stílusa, rituális mozdulatokkal kissé felduzzasztva, de ugyanakkor igen sok hatékony technikai elemet is tartalmaz.

Északi stílus lévén, részben a külharcra és gyakori magas rúgásokra épül, de ezt ügye­sen összekombinálja egy egészen különleges karmunkával, amit a ragadozó madarak, első­sorban a sas „karommunkájának" nevezünk. Az állatok mozgásának utánzása — amint azt a fentiekben már említettük — az alkati különbségek miatt rendszerint nem igazán sze­rencsés, ebben a stílusban azonban a saskarom-módszer olyan erőteljes és agresszív táma­dó technikát jelent, amelynek segítségével a szó szoros értelmében be lehet hatolni az el­lenfél testébe és ez ellen hagyományos módon szinte képtelenség védekezni. Ehhez rend­kívül erős ujjakra van szükség, hiszen a fan tzi pai'-bannem elégszenek meg az életpontok megérintésével, ami felesleges energiapazarlásnak tűnhet, ám valójában ez az agresszív módszer sem igényel jelentősebb erőkifejtést, és legfőbb haszna az ellenfél „elijesztése".

8.

BAK HOK PAI

Tibeti eredetű északi kungfu rendszer, amelyet a Csin dinasztia (1644—1911) alatt a mandzsu testőrség tagjai gyakoroltak. Szintén állatutánzó stílus: a daru kecses, de igen gyors és erőteljes mozdulatait vette mintául. A technikák, elsősorban a nyújtott karú üté­sek furcsának és merevnek látszanak. A külső szemlélő - jelen esetben az egykori kínai ha­zafiak — számára a stílus egy ideig legyőzhetetlennek tűnt. Ennek a benyomásnak egyik oka az volt, hogy ez az idegen eredetű stflus egyszerűen szokatlan volt a kínaiak számára. Az alappozíció furcsa és csalóka. A karok nyújtva, kétoldalt a test mellett, ezért a támadó úgy látja, hogy ellenfele nem fedezi magát, támadáskor azonban — általában még az idő­pazarló védések előtt — azonnali lendületes ellentámadásba mennek át. A kinyújtott kar egyértelműen hosszabb a behajlítottnál, s így a bak hok pai-t gyakorló könnyűszerrel tá­vol tudja tartani ellenfelét, ő maga viszont könnyebben el tudja érni. A bak hok pai a fan tzi pai-hoz hasonlóan igen agresszív és kifejezetten támadó jellegű harci művészet. A nyújtott karos körkörös mozdulatok segítségével összezavarja az ellenfelet, miközben rendszeresen töretlen erővel és lendülettel támad. Az alábbiakban a Shaolin ch'uan jogos örökösei és az eredeti Shaolinból kifejlődött egyéb rendszerek, az úgynevezett Shaolin is­kolák önvédelmi jellegét mutatjuk be.

11

9.

LIN WAN KUNÉ

Az állandóan megismétlődő ököl rendszere, amelyet-az eredeti Shaolin tanítás egyet­len jogos örökösének tekintenek. A Shaolin hagyományaihoz méltóan univerzális harc­művészetnek számít, alapvetően támadó jellegű, de legfőbb jellegzetessége, hogy minden akció ellen megfelelő reakciót tud kidolgozni, amiben a lágy hsingi módszerhez hasonlít, de valamivel egyszerűbb és „hétköznapibb" formában. Gyakoriak a gyors és pontos, valamint erőteljes magas rúgások, ütések. Az ütéseket részben nyújtott kézzel csapásszerű-en hajtják végre, de jellemzőek az erőteljes egyenes ökölütések is. Az állatok mozgásának utánzása inkább a formagyakorlatokban jellemző.

10.

HUNG GAR

A „legerőteljesebb" kínai stílus, amely részben szintén az ősi Shaolin eh'uan jogos utódja. Jellegzetesen támadó jellegű irányzat, mégis igen nagy gondot fordít a finom és következetes védekezésre. A finom, de igen erőteljes hárításokban a daru és a tigris „tech­nikáját" követi. Ez az állatutánzás a stílus viszonylag kevés formagyakorlatában is feltű­nik, de a támadás már igazi hung gar jellegzetesség. A gyakorlók öklüket valóságos „vas­ököllé" edzik, és az ütéseket óriási erővel és dinamikával adják le; ezek rendszerint egye­nes ökölütések, de gyakoriak a horog- és csapott ütések is. Ez a rendszer igazi jellegzetes­sége: az úgynevezett „vasdrót kungfu". Az ütések rendkívüli erejüknél fogva kiss mere­vek, de ezt a csorbát kiköszörüli a finom és a testet megfelelőképpen záró védekezés és az ütések kétségtelen hatásossága. Hatékonyságát bizonyítja az is, hogy az Egyesült Államok­ban - ahol köztudottan elsősorban az önvédelemre is akalmas rendszereket kedvelik — ez az egyik legnépszerűbb harcművészet.

11.

WING CHUN

Elméleti és mozgásrendszerét tekintve a külső és a belső irányzat között helyezkedik el. Eredetét illetően mégis a Shaolin ch'uan utolsó formája. Célja először a mandzsuk ellen harcoló lázadók kiképzése volt. A Shaolin kolostor pusztulása után egy szerzetesnő délre menekült egy taoista kolostorba, ahol teljességgel a körülményeknek megfelelően alakí­totta át az eredeti rendszert. Nő lévén erő helyett a gyorsaságot és a lazaságot helyezte előtérbe, s a délkínai hagyományoknak megfelelően a közelharcot és a kéztechnikákat tet­te rendszere alapjává és taoista szellemi környezetbe kerülvén a buddhista tanok helyett szinte teljes egészében taoistákat vett át. A wing chun ma az egyik legegyszerűbb és leg-életszerűbb kínai harci forma. Elutasítja — a már említett alkati különbségek miatt — az állatok bármiféle utánzását, rúgásai kizárólag alacsony célpontok (bokától mellkasig) ellen irányulnak. Az ütéseket általában egyenesen és igen gyorsan vitelezik ki, a hárítások pedig a legkiválóbbak közé tartoznak. A kínai harcművészetekben ez a chi sao (tapadós kéz), amely az ellenfél kezével, karjával való állandó és finom érintkezést jelenti, s ennek segítsé­gével az ellenfél legkisebb készülődését is megérezve azonnal hárítani tudja annak táma­dását. 12

A wing chun, vagyis az „örök tavasz" stílusának hátránya ugyanaz, ami az előnye: a közelharc, az ellenfél óvatlan közelengedése és a „tapadós kéz", az esetleg erősebb és maga­sabb ellenféllel szemben. Hatékonysága mellett szól azonban, hogy részben ez volt az alapja az első szabad és kreatív harcművész, Bruce Lee (1940—1973) által kialakított harci formáknak.

Az alábbiakban néhány újabb keletű, de még Shaolin rendszerűnek tartott irányzatot ismertetünk.

12.

CHOY LAY FUT

1836-ban jött létre és napjainkra az egyik legnépszerűbb kungfu stílus lett. Eredetileg a mandzsu uralkodóház ellen harcoló lázadók hozták létre, majd az idegen gyarmatosítók ellen harcoló hazafiakat tanították meg rá. Egykori háborús szerepe miatt hatékony szá­munkra is. A stílus alapja a gyors és folyamatos, de erősen támadó jellegű körmozgás, amely részben az állandó helyváltoztatást (az ellenfél megzavarása érdekében), másrészt pedig az erős, de ugyanakkor laza és lendületes ütéseket, az ellenfél folyamatos és sokszor váratlan szögekből való támadását szolgálja. A tanulók előbb a lábbal, testtel és karral való laza és folyamatos körmozgást tanulják meg, majd ezt a mozgást fokozatosan gyorsítva és variálva lendületes ütéseket sajátítanak el. A haladók stílusa szemmel már teljességgel kö­vethetetlen, mert miközben helyzetüket állandóan változtatják, gyors karjukkal körmoz­gást végeznek és hatalmas ütések özönét zúdítják ellenfelükre, akit ilymódon végképp „megzavarva" elgáncsolnak vagy a földre rántanak, vagyis teljesen kibillentenek egyen­súlyából.

Ezzel a módszerrel az ellenséggel egykor könnyen végezhettek, ma azonban természe­tesen csak a harc feladására kényszerítik gyakorlópartnerüket. A kitűnő ütéseknek és csa­pásoknak — amelyek gyorsak, lazák és erőteljesek egyszerre - legfőbb titka, hogy nagy ívet írnak le, s így folyamatosan van lehetőségük felgyorsulni, mivel egész testből, a csípő lendületének és forgatónyomatékának hozzáadásával hajtják végre. A körmozgás persze sok látszólag fölösleges mozdulatot is tartalmaz, és ennek megfelelő ellenszere lehet a rö­vid pályájú egyenes mozgás. De ugyanakkora körkörös mozgás kitűnően alkalmas a „túlságo­san egyszerű" lineáris mozgás ellen is. A choy lay fut jellegzetessége még a rendkívül vál­tozatos fegyverhasználat is.

13.

TANG LÁNG PAI

Egy nagyszerű megfigyelésen alapszik: észrevették, hogy a hatalmas kínai ájtatos manó mellső lábaival kitűnően védekezik, valósággal „kikanalazza" ellenfele támadásait, s ezután energikus ellentámadást indít. A tang láng pai rendkívül precízen kidolgozott külső kungfu rendszer: karmunkájában a sáska, lábmunkájában pedi a majom mozgását és harci stílusát utánozza, valamint 17 küzdőstílust tartalmaz, amelyeK a különböző testi adottságokkal és harci stílussal rendelkező támadók elleni védekezést és ellentámadást variálják. Eszerint változik a stílus jellegzetes alapállása is, amelyben a test féloldalas helyzetben van, a test­súly kb. 80-85%-a a hátuíTévő lábon nyugszik, miközben az elöllévő láb sarka a levegőben van, a kezek pedig „ájtatos manó tartásban" nyugszanak.

13

Mivel a testsúly legnagyobb része a hátullévő lábon van, ezért még testsúly áthelyezést is csak kismértékben kell végezni az elöllévő lábbal történő rúgásoknál, amelyek rendsze­rint lábra, herére vagy hasra irányulnak. A tang láng pai — eredetileg északi stílus lévén — több jellegzetes magas rúgást is tartalmaz, ezeket azonban természetesen csak külharcban alkalmazzák. A jellegzetes „sáska"-harcot csak a közelharcban folytatják: a csuklók be­hajlítva, az ujjak lazán, legyezőszerűen kissé szétterpesztve az ellenfél ütő karját finoman oldalra kissé kiszorítják, azután rendszerint ráfognak, s a másik kézzel dinamikus ellentá­madást indítanak. A tang láng pai felváltva tartalmaz - fizikai és pszichikai tulajdonságok alapján - finom, enyhe és kemény elemeket: a kemény mozdulatok finommá, a finomak pedig hirtelen keményekké válnak.

A tang láng pai harci értéke igen nagy, bár tartalmaz rituálisan mesterkélt mozdulato­kat is. Szakértő birtokában azonban olyan fegyver, amely hatékonyságban a choy lay fut-tal és a wing chun- nal vetekszik.

14.

HOU CH'UAN

A kungfu egyik legérdekesebb, legakrobatikusabb és ugyanakkor legtitkosabb irányza­ta. Az aranyharanghoz és a tien hsueh-hez hasonlóan igen kevés követője van, mivel egé­szen rendkívüli testi adottságokat igényel: alkalmazói alacsonyak, rendkívül hajlékonyak, mozgásuk akrobatikus. A stílus az ellenfél megtévesztésén és annak lehetetlen helyzetbe hozásán alapul. Emiatt egyes indonéz stílusokhoz hasonlatos, amelyekben a harcos a föld­re kuporodva, szinte elbújva várja ellenfele támadását, majd néhány ügyes csellel annak háta mögé kerül, s ilymódon előnyös helyzetbe kerülve, ütést vagy csapást, esetleg rúgást mér rá. Gyakoriak még az ellenfél térdére vagy hátára történő hirtelen felugrások és a test 360 "kai való megfordítása utáni váratlan támadások.

A hou ch'uan tehát valóban igen különleges stílus, de hatékonynak csak akkor mond­ható, ha megfelelő testi adottságokkal rendelkező és jól képzett küzdő birtokában van.

15.

LAU HON KUEN PAI

A hou cKuan-hoz hasonlóan - mint a neve: elveszett csapás is mutatja — az ellen­fél félrevezetésén alapszik, és igen sok bonyolult, részben rituális elemet tartalmaz. Jelleg­zetes észak-kínai rendszer: az alapállások mélyek, alapja a külharc és gyakoriak a magas rúgások. A lau hon kuen pai legalapvetőbb technikája mégis az ellenfél technikái elöli ru­galmas elhajlások, ellépések és elugrások sorozata. Az „elveszett csapás" harcosa mintegy védekezés közben irányítja és az elmozdulások segítségével félrevezeti ellenfelét. Az elhaj­lások mélyek, gyorsak és rugalmasak, s azok végrehajtása közben oldalra vagy hátra lép­nek s ilymódon bizonytalan célpontot nyújtanak az ellenfélnek, aki - ha hevesen támad -könnyen belefárad a küzdelembe. A lau hon kuen paü edzésein a gyakorlók egész rendkí­vüli képességeket sajátítanak el: hajlékonyak lesznek mint a nádszál, erősek mint a tigris és olyan gyorsak, mint a leopárd. A gyakorlók képesek 1,5-2 m magasba felugrani és a -pa kua ch'uan i gyakorlóihoz hasonlóan - ugyanazzal a lábbal 7-8 elemből álló rúgásso-

14

rozatot kivitelezni. Az elveszett csapás stílusának talán egyedüli hátránya a harcban fe­lesleges, csupán rituális értékű mozgások gyakorlása, részben a formagyakorlatokban,rész-ben pedig a technikai gyakorlásban.

16.

Ml TSUNG I PAI

Az egyik legbonyolultabb, de egyben az egyik legtökéletesebben kidolgozott kínai stí­lus. Szintén az ellenfél félrevezetését célozza, de nem elmozdulások és akrobatikus elemek segítségével, hanem állandó tartásváltozásokkal, gyors és „robbanékony'mozgással, vala­mint kemény és enyhe, finom elemek keverésével. Ez a művészet tehát a lau hon kuen pai-hoz hasonlóan megtéveszti az ellenfelet, s ilymódon előnyös helyzetbe jutva erőteljes ellentámadást indít. A mi tsungpai, a „labirintus művészete" sok, látszólag felesleges elemet tartalmaz, de több a valódi funkciójuk mint az „elveszett csapás" stílusának. A wing chun-on kívül még számos iskola helyezkedik el a két alapvető irányzat a belső és a külső kung fu között. Ezek közül itt egyetlen stílus önvédelmi jellegét mutatjuk be.

17.

BAK MEI PAI

Mozgásrendszerét tekintve inkább a külső, elméletét (taoizmus) illetően inkább a belső irányzathoz tartozik. Mint a többi déli rendszer, ez is a közelharcra épül és előnyben ré­szesíti az enyhe és finom hárítások mellett a nagyerejű nyitottkezes technikákat, de jel­lemzőek még a mutatóujj kiálló bütykével leadott ütések is.

A bak mei gyakorlásának célja az ütések erejének a végletekig való növelése külső és belső módszerekkel egyaránt.

A nyújtott kezes technikák általában ujj-szúrásokat jelentenek, amelyek a kis ütőfelü­let miatt igen veszélyesek, és épp ez adja meg harci|önvédelmi értéküket.

18.

A LÁGY MŰVÉSZETEK

A kínai harcművészetek másik alapvető irányzata a belső vagy lágy kungfu., amely taoista elvekre épül, s alapja a belső erők alkalmazása, az izom felesleges megfeszítése nél­kül, az ellenféllel való ütközés (ütés) elkerülése és az energia finom átvitele annak testébe.

19.

T'AI CHI CH'UAN

Ez a legnagyobb, legelterjedtebb és ugyanakkor a legmisztikusabb belső iskola. A stílus alapja az ellazultság, az egyenes testtartás,a körkörösség és a chi (vagyis energia) irányítása

15

a lábakra és áramoltatása az egész testben, valamint ennek átvitele az ellenfél testére, illet­ve testébe.

A fai chi eh'uan az európaiak és a kínaiak nagy többsége szemében egyaránt csupán egészségügyi torna, a finom művészeteknek azonban valódi önvédelmi funkciójuk is van.

A finom erő nem „látszatenergia", s átvitele a támadott testére az egyik leghatéko­nyabb küzdelmi módszer. Ezt az enyhe erőt a fai chi ch'uan és a másik két belső iskola szinte kizárólag szellemi energiaként értelmezi, s a puszta izomerőt nyersnek és másodla­gosnak ítéli. A fai chi ch'uan alapvető jellegzetessége, amely más stflusoktól megkülön­bözteti, az előre-hátra mozgás és a testsúly gyakori áthelyezése (az egyik lábról a másikra).

A fai chi ch'uan öt fokozata közül a gyakorlók nagy többsége csak a harmadik fázisig jut. Az első stádium az alapfok, amelyben a tanuló megtanul helyesen lélegezni és mozog­ni, valamint rávezetik őket a chi áramoltatására. A második csupán összekötő szerepet kap, és különböző rásegítő gyakorlatokat tartalmaz. A következő a formagyakorlatok stádiuma, amelyben a részmozgások összeötvözését és a chi tökéletes áramoltatását gya­korolják. Ezen a fázison a legtöbben nem jutnak túl. Ezután következik a fai chi ch'uan harci technikáinak és metodikáinak gyakorlása. Ebben a két fázisban tulajdonképpen sem­mi mást nem tanulnak csak a már begyakorolt formákat és módszereket viszik át a küzde­lembe. A tanulók itt már mindig párosan gyakorolnak, s a chi-t viszik át egymás testébe. Ennek a művészetnek legjellemzőbb metodikája a finom utánaengedés: az ellenfél táma­dásvonalából való kitérés energiájának kihasználásával a támadás (pl. ütés) továbbvezetése, s így a támadó „esélytelen helyzetbe" hozása.

20.

HSING I

Ennek alapja a belső irányzatokra egységesen jellemző belső erő és folyamatos moz­gás mellett az egységes előremozgás és a klasszikus kínai analogikus rendszer: eszerint minden alapvető emberi tulajdonságnak és betegségnek, illetve sebezhetőségnek van egy megfelelője a szervek (szív, máj, gyomor stb.) és a technikák (tenyéréi-ütés, ökölütés stb.) között, s ugyanígy minden tulajdonságnak van megfelelő ellenszere vagyis a testen megtalálható ellenpontja is. Ennek segítségével a hsing i gyakorlói mindig megtalálják az őket ért támadásforma ellenszerét. Ezt a tanulók addig gyakorolják, amíg nem lesznek ké­pesek ezt automatikusan a küzdelemben is véghez vinni.

A hsing i egyébként rendkívül egyszerű harci metodika, mind a védekezésben mind az ellentámadásokban, kerüli a komplikáltságot, ütései is kivétel nélkül rövidek és egysze­rűek.

21.

PA KUA CH'UAN

A „Nyolc tigram ökle" a legkevésbé elterjedt finom művészet, pedig szintén hatékony önvédelmi stílus. Nevét a nyolcas szám gyakori használatáról kapta. A fai chi ch'uan elő­re-hátra mozgása és a hsing i egyenes (lineáris) mozgásával ellentétben a körkörös mozgás­ra épül. Ez a mozgás azonban nemcsak a karmunkában, hanem az egész test mozgásában is megnyilvánul.

Plavecz Nándor

16

III.

AZ ÖNVÉDELEM ÉLETTANI HATÁSAIRÓL

Az idegrendszer funkcionális szempontból központi és környéki idegrendszerre osztha­tó fel. A központi idegrendszer két nagyobb egységből áll: a nagyagy a csontos koponyá­ba zártan, viszonylag jól védetten a külső behatásoktól, és a gerincagy a csontos gerinccsa­tornába zártan, de valamivel kevésbé védetten, mivel a gerinccsatornát csigolyák alkotják, amelyek egymáshoz ízületekkel, szalagokkal kapcsolódva nem alkotnak olyan stabilan zárt egységet, mint a koponya.

A központi idegrendszer

Gerincagy: (5. ábra)

nyaki

háti

ágyéki

keresztcsonti

17

Tulajdonképpen négy nagyobb egységből áll: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti szakasz. Ha a gerincoszlopot ért erőbehatás kellően erős ahhoz, hogy két egymással szomszédos csigolyát egymáshoz viszonyítva elmozdítson, akkor a gerincagy bizonyos idegpályái sérü­lést szenvedhetnek, és a sérült idegpályák funkciójának megfelelően okoznak elváltozáso­kat. Ezek lehetnek: érzéskiesés,, hő, fájdalomérzés kiesése, vegetatív működések zavara és a legsúlyosabb: a sérülés helyétől lefelé bénulás.

A gerincvelő különböző szakaszaiból kilépő idegek különböző területeket láthatnak el. így: 1. a felső nyaki szakaszból indulók a fej, nyak területét. 2. A nyaki szakasz középső részéből a rekeszizmot. Ennek sérülése a rekeszizom mozgás­

képtelenségét vonja maga után. 3. Az alsó nyaki szakasz és a felső háti szakasz a felső végtagokat látja el. 4. A háti szakaszból knnduló idegek a törzs megfelelő területeit látják el. 5. Az ágyéki és a felső keresztcsonti szakaszból kiinduló idegek az alsó végtagokat látják

el.

Nagyagy: A központi idegrendszer másik része a nagyagy, melynek sérülése főleg a csontos koponyát ért durva behatástól jön létre. A koponyát ért erőbehatás következménye lehet: 1. agyrázkódás, ami eszméletvesztéssel jár, a későbbiekben pedig a sérült a sebesülés kö­

rülményeire nem emlékszik. 2. agyzúzódás, a" behatás területén az agykéreg minimális károsodása következtében

eszméletvesztés, esetleg neurológiás tünetek. 3. koponyaüregi vérzés. Ha az erőhatás olyan nagy, hogy a koponya üregén belül futó eret

is megsérti, vérzés támad a koponyaüregben, ami az életet közvetlenül veszélyeztető állapot, és sürgős műtét nélkül halálhoz vezet.

Környéki idegrendszer

A környéki idegrendszer pályái zömmel lágy részekbe ágyazódva (izom, zsír) védet­ten helyezkednek el, így sérülésük ritka, ál­talában csak komolyabb lágyrész sérüléshez vagy nyüt töréshez társulnak.

Izolált idegsérülés csak olyan helyen for­dulhat elő, ahol az ideg közvetlenül csontos alapon fut, de az ilyen idegnek is mindig megvan a csontban a barázdája, ami fokoz­za a védelmet. Ilyen helyek pl.: (6. ábra)

18

1. szemöldök magasságában kilépő, annak az orrgyök felöli harmadán a homlokra futó szemgödör fölötti ideg. Sérülése érzéskiesést okoz.

2. A szemüreg alatt az orrtól oldal felé lép ki a szemgödör alatti ideg, mely a felső fogsor gyökereit látja el idegrostokkal..

3. Az állszöglet két oldalán az állcsúcstól mintegy 2 cm-re lép ki az az ideg, mely az alsó ajkat és az áll bőrét látja el érző rostokkal. Sérülése e területek érzéketlenségét okozza.

4. A karfonat a kulcscsont alatti területen izmoktól védve halad, de az olyan kellően erős ütés, mely a kulcscsontot eltöri, a tört végek részén sértheti azon idegköteget is, ame­lyik a kar érző és mozgató funkcióját látja el. Attól függően, hogy a sérülés az ídegfonat mely részét érte, keletkezhet a felső végta­gokon érzéskiesés, illetve mozgáskorlátozottság, esetleg bénulás.

5. A könyök hátsó felszínének a test felé eső harmadában húzódik egy barázda, amelyben az egyik alkari ideg fut. Ennek sérülése - ami rendkívül ritka, hiszen ez is barázdákon fut, így a csontos perem lényegesen védi - esetén kiesik az érzés a kézhát, valamint a 3.-4.-5. ujj kézháti, és a tenyér, valamint a 4.-5. ujj tenyérnyi felszínén, és sérülést szenved a kéz finom összerendezettt mozgásának koordinációja.

6. Az alsó végtagon tulajdonképpen két helyen érhető el könnyebben idegsérülés. Az egyik a térdhajlat, ahol tulajdonképpen csak zsírszövet védi felülről az ott futó ideget. Igaz, a térdhajlati árkot két oldalról erős izmok ínjai határolják. Ennek sérülésekor a lábszár bőrében alakul ki érzéketlenség, illetve a bokamozgások szenvednek zavart.

7. A másik alsó végtegi sérülés lehetséges helye a lábszár oldalsó felszínén annak középső harmadán közvetlen a bőr alatt haladó kevésbé jelentős bőrideg.

1. kulcscsont 2. kulcscsont fölötti árok 3. mellkas 4. szívtájék 5. lengő v. repülő borda 6. gyomorszáj 7. lép

'8 . máj 9. has

10.'here 11. térdkalács 12. sípcsont 13. külboka 14. belboka 15. ujjak

1. Kulcscsont: Ennek megütése — főleg a csont középső területén - könnyen annak tö­rését eredményezheti, mivel a kulcscsont a szegycsonthoz stabilan ízület formájában kap­csolódik. Jóllehet az oldalsó széle részt vesz a vállízület alkotásában, de oda csak szalagok-

7. ábra

19

kai kapcsolódik, így a külső harmadára mért ütés esetén valószínűbb a rugalmas elmozdu­lás. Mindenképpen erős fájdalommal járó sérülés, esetleg a törvégek befelé fordulása ese-

< tén fontos ér-ideg képtelek (karfonat, nyaki véna, esetleg artéria) sérülhetnek. Az érképle­tek sérülésekor erős vérzés léphet fel az ideg sérülése esetén pedig a kar érző-mozgató funkciója szenvedhet zavart.

2. Kulcscsont fölötti árok: Ezen területre mért ütés esetén fokozott az ér-ideg képletek sérülésének veszélye. Igen erős behatás esetén sérülhet a rekeszizom mozgató idege, és a légcső is, ami légzészavart okozhat.

3. Mellkas: Ezen területre mért külső erőbehatások következményei igen különbözőek lehetnek. Tekinve, hogy a mellkas csontos-izmos zárt egység, viszonylagosan jól védi a mellüregi szerveket. Ezek sérülése nagymértékben függ még a mellkasfalon elhelyezkedő zsírpárna vastagságától is, ami nagyon tudja csökkenteni az erőbehatást. A mellkasra mért kellően nagy ütést a rugalmas mellkasfal átadhatja a közvetlen alatta elhelyezkedő létfon­tosságú szervnek, a szívnek. Ez adott esetben a szívritmus zavarához, esetleg annak leállá­sához vezethet. Ezenkívül a mellkasfalat ért erő - ha viszonylag kis felületen éri azt, és elég nagy - akkor bordatörést, esetleg ablakos bordatörést okozhat..

4. Szivtájék: ' Tulajdonképpen megegyezik a mellkasra mért ütés. következményeivel, csak itt a szív ingerületvezető rendszerét ért hatás fokozottabban érvényes. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden emberen a mellkasfalnak ezen a területén a legvastagabb a zsírpár­na, ami a közvetítendő ütés nagyságát nagymértékben képes csökkenteni.

5. Repülőborda: A XI. és XII. borda a zárt mellkashoz a szegycsont-részén- amit a bordák, a gerincoszlop és a szegycsont alkot - sem porcosán, sem csontosán nem rögzül. A többi bordával csupán szalagok útján vannak összeköttetésben, ezért elmozdulási lehe­tőségük nagyobb. Az alsó bordák törése esetén, ha a behatolás oldalról jön, és eltörik a borda, ráadásul a törvég befelé fordul, életfontosságú szervek sérülhetnek. Bal oldalon a lép, jobb oldalon a máj tokja repedhet meg, mindkét sérülés életveszélyes vérzést okoz­hat. De a máj, vagy a lép tokja kellően erős behatásra megsérülhet a borda törése nélkül is.

6. Gyomorszáj: A két bordaív által körbezárt, fölülről pedig a szegycsont által határolt terület. Az ide mért behatás főleg a bolygóideget érinti. Ez heves, görcsös jellegű fájdal­mat okoz, és — tekintve, hogy közös nyíláson, kb. ezen a területen halad a mellüregből a hasüregbe a nyelőcső és a bolygóideg — a rekeszizomra is gyakorolt hatás miatt csökken a légzési amplitúdó, ami légszomjhoz vezethet, esetleg ájulást okoz.

7., 8. Lép, máj: Mindkét szerv sérülési lehetőségéről már az előzőekben szóltunk. Meg­említendő azonban, hogy normális anatómiai szituáció mellett, álló testhelyzetben, egy egészséges, felnőtt ember mája, lépé a csontos-porcos-izmos mellkasfaltól védve helyezke­dik el, tehát a bordaív alatti behatáskor ezek a szervek csak akkor sérülnek, ha ez a beha­tás igen-igen erős volt. A máj- vagy a léptok szakadása intenzív hasüregi vérzést okoz, amit percek alatt eszméletlenség követ. Gyors és szakszerű beavatkozás nélkül ez az állapot ha­lálos kimenetelű.

9. Has: A hasat ért tompa erőbehatások viszonylagos veszélytelensége két alapvető do­logra vezethető vissza:

— A hasizom megfeszítésével a külső erőbehatás ereje nagymértékben csökkenthető. — A hasüregben elhelyezkedő szervek vannak olyan mobilisak, hogy a hasizmok által

csökkentett erejű behatás eredményezte elmozdulást minden különösebb következmény nélkül tudják követni.

Ezen területet ért ütés következtében kialakuló fájdalmon kívül gyakorlatilag csak extrém nagyságú erőbehatás tud komoly sérülést eredményezni.

10. Here: A herét ért külső erőbehatás — tekintettel a szerv különösen sűrű érzőideg ellátottságára - rendkívüli fájdalmat okoz. A fájdalom mértéke azonnali testhelyzetvál-

20

toztatást - összegörnyedest — idéz elő, esetleg ájulást okozhat. Tartós állapotromlás, vagy maradandó sérülés ritkán adódik.

11. Térdkalács: Ennek megütése, ill. megrúgása heves fájdalmat okoz, tekintve, hogy a csont közvetlenül a bőr alatt mindenféle izomvédelem nélkül található. Ilyenkor — ugyan­ez a helyzet a sípcsont elülső éle (12), a kül- (13), és belboka (14) esetében is - tulajdonkép­pen az érzőidegvégződésekkel dúsan ellátott csonthártyát éri az erőbehatás. Mind a négy pontra egyaránt jellemző, hogy maradandó károsodás igen ritkán alakul ki, ugyanis a térd­kalács, a kül- és belboka a környezetéhez való viszonya viszonylagos mozgásszabadságot biztosít ezen csontoknak, a sípcsont eltűréséhez pedig hatalmas erőre van szükség.

12. A kéz ujjai: Az ide mért erőbehatás, annak nagyságától, irányától, és az ujjak hely­zetétől függően okozhat zúzódást, rándulást, ficamot, törést. Mind a négy elváltozás tűr­hető fájdalommal jár. Ezen a területen súlyosabb sérülést csak igen erős behatás okozhat.

Dr. Király László

síí^ll^áii***^ imJ^^

A Hong Lung Ch'uan Tao Önvédelmi Iskolában használt ütőfelületek

8. ábra

IV.

A HONG LUNG CH'UAN TAO ÖNVÉDELMI ISKOLÁBAN HASZNÁLT GYAKORLATOK

1. Az egyenes ütés ütőfelülete (1/b) szintén az egyenes ütés ütő felülete 2. Az ökölhát ütés ütőfelülete 3. Az ujjperec ütés ütőfelülete 4. Az ujjhegy döfés támadó felülete 5. A belső tenyéréi ütés ütőfelülete 6. Az ideg technika kéztartása 7. A csukló ütés ütőfelülete 8. A tigriskarom ütés ütőfelülete 9. A lapos ököl ütés ütőfelülete

10. Az első ujjas ujjperc ütés ütőfelülete 11. A könyök ütés és az alkar ütés ütőfelülete 12. Az oldalsó szúró rúgás támadó felülete 13. A talp rúgás támadó felülete 14. A térd rúgás támadó felülete 15. Az egyenes szúró rúgás támadó felülete 16. A köríves rúgás támadó felülete 17. A hátsó egyenes rúgás támadó felülete 18. A kettő ujjas szúrás támadó felülete 19. A tenyérsarok ütés ütő felülete 20. Az egy ujjas szúrás támadó felülete (8. ábra)

25

1.

AZ EDZÉS ETIKETTJE

Meghajlás a következő alkalmakkor: 1. A Kwoonba (iskolába) történő belépéskor és kilépéskor. 2. Az edzés megkezdésekor és az edzés végén. 3. A magasabb fokozatúval való beszélgetés kezdetén és végén. 4. A küzdelem kezdetén és végén. 5. A partnerrel való közös gyakorlat kezdetén és végén. 6. A vizsgán minden gyakorlat kezdetén és végén. 7. Az erőnléti gyakorlatok (pl. a fekvőtámasz befejezésekor, jelezve az oktatónak, hogy a

tanuló a gyakorlatot végrehatotta).

2.

ÁLLÁSOK

Az állásokat két részre lehet bontani. Ugy mint alap- és átmeneti állások. Az átmeneti állások csupán átmenetet képeznek az alapállás; és a technikák között. Az alapállásokat az alaptechnikák gyakorlására, az átmeneti állásokat pedig a technikák küzdelemben való gyakorlására (hasznosítására) használják. Az állások fotóit elől és oldalnézetben láthat­juk.

26

Alapállások

Meditációs póz (1/1 kép) Az edzések elején és végén ebben a helyzetben meditál­nak az iskola tanulói.

-"»*>«Í£<dÉ»l.

Támadóállás (112) Az állás kétszeres vállszélességű, a lábak egy vonalban futnak vagy a hátsó láb 45 fokos szögben állhat. Az állás akkor jó, hogy ha letérde­lünk, és az elöl levó' lábunk cipőjé­nek az orra egy vonalban van a tér­dünkkel. Az állásnál a testsúly 60%-a az elsó' lábon, 40^a pedig a hátsó lábon van. Mind a két láb haj­lított. Használata: az előre irányuló tech­nikák (alap) gyakorlásánál alkal­mazzuk.

27

Egyenes állás (1/3) Az állás váOszélességű, a lábak párhuzamo­san helyeznek el. Használata; általában üd­vözléseknél használatos.

f ^ ^

Harci állás (114) A küzdelemben leginkább használt állás. Támadni és védekezni is jól lehet vele. A hátsó láb kb. egy fél lábnyit van oldalt kijebb. A testsúly 60%-a a hátsó, 40%-n az első lábon van. Mindkét láb enyhén hajlított.

28

Védekező állás (1/5) Az állás akkor jó, ha egy szabá­lyos támadóállásban a hátsó lá­bat kifordítjuk és a lábak így 90 fokos szöget zárnak be. Az elöl levó' láb kiegyenesedik, és a testsúly 70%-a a hajlított hátsó lábra tevődik át.

Lovagló állás (116) Az állás háromszoros vállszélességű, a lá­bak párhuzamosan futnak egymással. A testsúly mind a két hajlított lábon 50 -50%-ban oszlik el. Használata: leginkább oldalra irányuló technikáknál használatos.

29

3.

ÁTMENETI ÁLLÁSOK

Ló állás (117) , , , Az állás megegyezik a lovagló állas­sal, csak itt a lábak 45 fokos szög­ben kifelé fordulnak.

Mtífi

~-~-^íjt.

Oldalsó lovagló állás

m Az állás szintén megegyezik a lo­vagló állással, csak a test oldalra fordul. Gyakori hiba: a lábak el­fordulnak. Használata: az oldal­ról történő' támadások fogadásá­ra használjuk.

30

Rövid macska állás (119). Mind a két láb hajlított, a testsúly 70%-a a hátsó lábon van. Az első láb sarka elemel­kedik a talajtól. Az állás akkor megfelelő', ha a két láb között - a sarkat nem felemelve -8-10 cm van. A két láb 90 fokos szöget zár be egymással. Használata: a gyors felfelé irányuló rúgásoknál jól alkalmazható.

Hosszú macska állás (U 10) Az előző állásra hasonlít ez a pozíció, de a lábak közti távolság 15-20 cm. Használata megegyezik az előzővel (rövid macska állás)

fW

31

Egyenes készenléti állás (Ilii) A lábak egymás mellett helyezkednek el. Az egyik láb hajlítva van és a sarok megemelve. A testsúly 80% a a nyújtott lábon van. Haszná­lata: általában kontratámadásra használjuk (vé­dekezésből visszahúzódás, majd támadás)

Térdelő állás (1112) Általában beugrásos táma­dásnál alkalmazható.

32

Megtévesz tő állás (H12). fiz egyik láb felemelve oldal­só rúgásra készen, a törzs pe­dig az ellenkező oldalra dől­ten van. Villámgyors oldalsó rúgások indíthatók ebből a pozícióból.

t

*i»jt:

Oldalsó készenléti állás (1114)

Az egyik láb oldalsó rúgásra fel­emelve, a tekintet a rúgásra felemelt láb irányába fordul. Használata megegyezik az előzővel, bár ez a po­zíció inkább az oldalsó felcsapó rú­gásoknál alkalmazható.

33

Daru állás (1115] Az egyik láb szintén felemelve, de előre irányuló rúgásra. A kezek oldalt, a váll magasságában enyhén hajlítva helyezkednek el. Gyors, egyenes szúró (lökő') rúgások indít­hatók beló'le.

Elhajló állás (II 16\ Általában lovagló állásból térünk ki a táma­dó elöl ebbe a pozícióba. Az egyik láb nyúj­tott a másik hajlítva van alattunk és a sarok felemelkedve. A hajlított lábon van a test­súly 90%-a. Használata: támadások elöl oldalra való elmozdulásokra alkalmazható.

Béka állás (Hl 7J Többnyire ugró rúgások utáni föl­detérésnél használják. Mind a két láb sarka felemelkedett állapotban

34

van.

rtm?V^WW W;

'•^mm^'

Rendszerünkben két fő ütésfajtát alkalmazunk: lökőütések és köríves csapások. A lökő­ütések kivitelezésében tulajdonképpen mindkét karunk résztvesz: amikor az ütőkéz kilen­dül célja felé, a másik kéz általában visszacsapódik a test oldalához (mell, csípő).

Viszont a csapásoknál, ahol a csapó kar ostorszerűen csapódik, a passzív kar csak a leg­ritkább esetben csapódik vissza a testhez.

Az egyenes ütésnek három fajtáját különböztetjük meg: A) negyed fordulatos: Az alappozícióból az ököl negyedfordulatot ír le a célig (Il/lb kép) B) félfordulatos: Az ököl félfordulatot ír le (11/le és 22. ábra) C) háromnegyed fordulatos: Az ököl háromnegyed fordulatot tesz (H/1 d kép).

Egyenes tenyérpáina ütés: (H/2a-b -c képek)

37

%

Kettős tenyérpárna ütés (H/3a—b— c képek) ftfrtiiiifc^ü

38

Köríves tenyérpárna ütés: (II/4a-b -c) (belülről kifelé tartó)

•**3*ká.**.y~,....

•*3kÁ*w~~-

"M£" Jk-Tr

39

Köríves tenyérpárna ütés.: (II/5a-b -c) (kívülről befelé tartó)

40

Tenyéréiütés: (II/6a-b-c-d)

41

Kalapácsököl ütés: (H/7a-b-c-d képek) ^W

'm^áL-

42

Horogütés: (II/8a-b-c)

***s*£j£L

43

Egyenes tenyéréiütés: (II/9a-b)

44

Négyujjas szúrás: (II|10a-b-c képek)

45

Belső tenyéréiütés: (H/lla-b-c)

46

Két ujjas szúrás: (II/12a-b)

-—•jJt,

Egyujjas szúrás: (II/13a-b)

47

Ökölhátütés: (II/4a-b) (felülről lefelé tartó)

ökölhátütés: (II/15a-b képek) (belülről kifelé tartó)

48

Egyenes könyökütés hátra: (11/16)

-wSkAi* •

Egyenes könyökütés lefelé: (H/17)

Köríves könyökütés: (11/18) (kívülről befelé tartó) **-,..

49

Köríves: könyökütés: (H/19) (belülről kifelé tartó)

Köríves könyökütés: (H/20) (alulról felfelé irányuló)

Egyenes könyökütés oldalra: (11/21)

50

5.

BLOKKOLÁSOK, HÁRÍTÁSOK

Felső védés: Blokkoló felület az al­kar külső része ( l l i/ la-lb-lc-ld)

52

Kettős felső toló védés: Blokkoló felület a tenyérpárna (HI/2a-2b-2c)

53

•~m>kaj£,.. Felső toló védés: Blokkoló felület a tenyérpárna (III/3a-3b-3c)

54

Oldalsó toló védés: Blokkoló felület a tenyérpárna (III/4a-4b-4c) ^•mé^jt-

55

Belső védés: Blokkoló felület az al­kar felső része. (Ill/5a-5b-5c-5d)

56

Kigyofej blokk: Blokkoló felület az alkar felső része (III|6a-6b-6c)

57

Külső védés: Blokkoló felület az al­kar külső része (IHl7a-7b-7c-7d)

"

58

Oldalsó ráfogó védés: Blokkoló felület a tenyétsarok. (III/8a-8b-8c-8d-8e)

Alsó toló védés: Blokkoló felület a tenyérpárna. (III|9a-9b-9c)

60

Kettős alsó toló védés: Blokkoló fe­lület a tenyérpárna. (III/10a-10b-10c)

Alsó /uso-rugó védés: Blokkoló felület talp. (III/12a--12M

63

Oldalsó elvezető védés: Blokkoló felület a tenyérsarok és az alkar. (III/13a-13b-13c-13d)

ii':¥iiÉii,:*Jr

6.

RÚGÁSOK

Jól jegyezzük meg, hogy a rúgást megelőző készenléti pozíciónk mindig laza és min­denre kész legyen. A rúgást megelőző küzdelmi pozíciónkban a testsúly nagyobb részét a hátul lévő lábra helyezzük, mivel a rúgások legnagyobb részét a hátul lévő lábbal végez­zük. Nagyon fontos tudnunk, hogy egyensúlyunkat mindig meg kell tartanunk a rúgás be­fejezéséig.

A rúgások gyakorlása jelőtt lábizmainkat megfelelően melegítsük be, és ezután először könnyedén és „enyhén" gyakoroljunk! Megfelelő bemelegítés és kellő gyakorlás után tel­jes erőbedobással is dolgozhatunk sérülés veszélye nélkül. A rúgások következő típusait különböztetjük meg:

Irányultságuk szerint a) támadó - térd-lábszár b) védekező - test c) megelőző - fej

Végrehajtásuk szerint egyenes köríves horog (kampózó)

66

Felcsapó-rúgás: tamadófelület a lábfej. ( IV/la- lb-lc)

67

Taposó-rúgás: támadófelület a sarok. (IV/2a-2b-2c)

68

^ s ^ ü g á s : t á m a d ó f e ] ü ] e t a t a í p p ^

69

Egyenes toló-rúgás: támadófelület az egész talp (IV/4a-4b^4c)

70

•

Egyenes talpéi-rúgás: támadófelület a külső talpéL (IV/5a-5b-5c)

71

Egyenes felcsapó-rúgás: támadófelület a sarok. (IV|6a-6b-6c)

72

Oldalsó szúió-iúgás: támadófelület a külső talpéi és a sarok. (VI/7a-7b-7c)

"•^^JL,

73

Oldalsó talpéi-rúgás: támadófelület a talp külső része. (IV/8a-8b-8c)

Oldalsó felcsapó-rúgás: támadófelület a talp külső része. (IV/9a-9b-9c)

^UJL,

Oldalsó szúró-rúgás a földről: támadófelület lehet a külső talpéi a sarok és a talppárna. (IV/10)

76

Horog-rúgás: támadófelület a sarok ( I V / l l a - l l b - l l c - l l d )

77

Egyenes térdrúgás: IV/12.

Köríves térdrúgás: IV/13.

78

Köríves rúgás: támadófelület a lábfej. (IV/14a-14b-14c)

Köríves rúgás ugró fajtája: IV/14d

79

Hátsó felcsapó-rúgás: támadófelület a sarok. ÍV/15.

Hátsó szúró-rúgás: támadófelület a sarok. (IV/16a-16b-16c)

*3M**

80

• * * * ^ _

Hátsó köríves kampó-rúgás: támadófelület a talp és a sarok. (IV/17a-17b-17c-17d)

^ & á i * > * ~ « *

81

82

FEKVŐTÁMASZOK

Fekvőtámasz csuklón (V/la-lb)

Fekvőtámasz öklön: (V/2a-2b)

::

Fekvőtámasz ujjpercen: (V/3a-3b)

84

Társas fekvő támasz: (V/4a-4b)

Fekvőtámasz egy kézen: (V/5a-5b)

85

w Fekvőtámasz első tenyérpárnán: (V/6a-6b)

Fekvőtámasz tenyérpárnán: (V/7a-7b)

86

s

%%l-

%

Hátsó fekvőtámasz: (V/Sa-Sb)

87

I

8.

LÁZÍTÓ-NYÚJTÓ GYAKORLATOK

Fekvőtámaszban rugózás lábcserével (Vl/la-lb)

90

Hajolgatás boka és föld érintéssel (VI/2a-2b-2c)

91

Gátülésben hajolgatás boka és térd érintéssel (VI/3a-3b-3c)

92

Fél japán ülésre hajolgatás bokafogással (VI/4a-4b)

Fél lótusz ülésre hajolgatás bokafogással (VI/5a-5b)

Fél pillangó ülésre hajolgatás bokafogással (VI/6a-6b)

93

Zárt állásra ráhajlás bokafogással (VI/7a-7b)

Nyújtott ülésre ráhajlás bokafogással (VI/8a-8b)

94

Terpesz ülésben hajolgatás boka és talaj érintéssel (VI/9a-9b-9c)

Pillangó ülésre rahajlás (Vl/lOa-lOb)

95

Kacsa ülésben hátrahajlás (Vl/lla-llb)

Lábfeltolás előre (Vl/12)

i Lábfeltolás (nyomás) oldalt (VI/13)

V... •*&3mk*M

96

m §

Spárga oldalt (VI/14)

Spárga előre (VI/15)

97

Labteltolás a bordásfalnál (VI/16)

98

ÍJ**''1'1' S

V.

TÖRÉSTECHNIKA

A töréstechnikához is feltétlenül kell fűznünk néhány gondolatot. A töréstechnika igen fontos szerepet tölt be iskolánkban. A 14. életév felett, az első színes övnél már köte­lező a törés bemutatása. Magától értetődik, hogy nők számára a töréstechnika követelmé­nyek sokkal kisebbek a férfiakénál. FONTOS TUDNIVALÓ

Az ütőfelületek edzését csak 14 éves kortól szabad elkezdeni. Erre az időszakra a cson­tozat már valamennyire megkeményedik, bár a végleges csontosodás csupán a 20—25. életévre fejeződik be; a gyermekek csontozata még nagyon sok szerves anyagot tartalmaz, kevés benne a mész, ezért ezek a csontok igen hajlékonyak és sérülékenyek. Ebből követ­kezően a 14—15 év alatti gyermeknek még igen veszélyes elkezdenie a csontok kemé-nyítését. A sportoló esetleg nem is rögtön veszi észre az elváltozásokat, hanem csupán évek vagy évtizedek múltán. Viszont az ujjak első ízületeit (ököl) már nem árt lassan hoz­zászoktatni a terheléshez. Az öklön végzett fekvőtámasz igen jó gyakorlat, amit már a fi­atalok is végezhetnek (esetenként 5—10 fekvőtamaszt).

1.

FELKÉSZÜLÉS A TÖRÉSRE (BEMELEGÍTÉS)

A felkészülést az öklön végrehajtott fekvőtámaszokkal kell kezdenünk. Ez a gyakorlat egyben erősíti az ütésnél résztvevő izmokat és a csuklót, és ezenkívül még az ütőfelületet is fokozatosan hozzászoktatja az erősödő fizikai igénybevételhez. Sokan úgy gondolják, hogy elég az ütő felületeket megedzeni és a többi már megy magától... Ez igen téves né­zet. Az ütéseknél, rúgásoknál a résztvevő izmokat és inakat is erősíteni kell, egyébként a technika hatástalan marad. A gyakorlás következő fokozata (amikor a fekvőtámaszok már kellő intenzitásúak), az ütőfelületek edzése. Az ütőfelületek közül az ököl és a könyök fokozottabb figyelmet igényel. Nagyon könnyen megsérülhetünk, ha nem vagyunk elég körültekintőek, és csupán gyors sikerre vágyunk.

Enyhébb esetben a türelmetlenkedő megúszhatja karcolással, de súlyosabb esetben porcleválás, törés is előfordulhat, ami esetleg a későbbi fejlődésre is rányomhatja a bélye­gét. Az ütések erősségét csak lassan és óvatosan lehet fokozni. Ugyanilyen óvatos módon váltsuk az edzésre szánt anyagot, puhától a keményebb, merevebb felé. Természetesen nem szabad nagyon kemény anyaggal kezdeni.

Viszont a másik végletbe sem eshetünk, hogy az anyagot nem váltjuk egyre kemé-

100

nyebbre, mert akkor csupán bőrkeményedés keletkezik, de a csontok nem lesznek megfe­lelő keménységűek. Dyen veszélye lehet annak is, ha az ütés erősségét nem növeljük. A he­lyes ütés és rúgás kivitelezésére éppen úgy kell ügyelni, mintha alaptechnikát gyakorol­nánk. A technikáknak még ilyenkor sem szabad ellaposodniuk. A töréstechnika előtt fon­tos a bemelegítés. Az izomzatot éppen úgy be keÜ melegíteni mint a töréstechnikában résztvevő ütőfelületet. Merev izomzattal nem lehet igazán jó töréstechnikát kivitelezni, az izomzat lazaságára a gyorsaság szempontjából is szükség van.

2.

AZ ANYAGOK TULAJDONSÁGAIRÓL

Azt mindenki tudja, hogy a törésre kiválasztott anyagok nem egyforma tulajdonságok­kal bírnak. így, amikor a töréstechnikához felrakjuk az anyagot, érdemes azt megvizsgálni. A cseréphez és minden szilánkosan törő anyaghoz ajánlatos egy darab textíliát helyezni a becsapódást érő felületre. így elkerülhetjük az éles szilánkok okozta sérüléseket.

A deszkalap törésénél nem szabad az első törés után azonnal több deszkával emelni, mivel két deszkalaphoz nem elég kétszer akkora erő, mint amekkora egy deszkalaphoz kellett. A törendő anyagot mindig fix talapzatra helyezzük és ügyeljünk arra, hogy a kivá­lasztott anyag ne billegjen, mert ez felemésztheti az ütés vagy rúgás energiáját.

3.

A TÖRÉSTECHNIKA GYAKORLATA

Mindjárt rá is térhetünk a kiszemelt anyag felhelyezésére. Mint már az előbbiekben em­lítettük, a talapzatnak stabilnak kell lennie, ugyancsak fix felfekvésűnek kell lennie a tö­rendő anyagnak is. Nem csupán az erőt emészti fel a billegő anyag, de balesetveszélyes is. Az anyagot úgy helyezzük a talapzatra, hogy a legkisebb felfekvése legyen. Természetesen ügyeljünk arra is, hogy a törésnél ne csupán az anyag feltámasztott szélei váljanak le. Leg­alább 1—1 cm legyen a felfekvő felület, így biztos, hogy ez a leválás nem jön létre. A má­sik dolog amiről szólni kell, az, hogy az anyagot hol kell eltalálni a sikeres töréstech­nika végrehajtásához. A fent elmondott móüon felhelyezett anyagot a közepén ütjük meg. Azért ott, mert ha valamelyik szélénél éri az ütés, akkor az erő nem tud érvényesül­ni és nagy a valószínűsége, hogy a felrakott anyag labilissá válik és felborul a talapzattal együtt, vagy leesik a talapzatról.

Sohasem a törni kívánt anyag felületére célozzunk. Mindig az anyag alá. így az csak az ütés, ül. rúgás útjába esik. Ha valaki a felületre céloz, nem tud akkora erőt kifejteni, mint amekkorára képes lenne, hisz akaratlanul is visszafogja a kezét a célnál. (9. ábra)

4.

A FOKOZATOSSÁGRÓL

Sokan szeretnének rövid idő alatt szép sikereket elérni: pl. téglatörés. De óva intjük eze­ket a türelmetlen embereket. A tégla igen kemény anyag. Nagy ütőerőt, gyorsaságot és fő-

101

leg tapasztalatot kíván a törése. Hosszú utat kell végigjárni annak, aki ezt tűzi ki célul. A gyakorlásnál mindig figyelembe kell venni a fokozatosság elvét és az ütőerőt is csak na­gyon óvatosan lehet növelni. Az edzésre használt anyag keménységét is ugyanilyen óvato­san szabad csak fokozni. Csak a kitartó, türelmes munka hozza meg a gyümölcsét.

í e \ é ^ ütés iránya

középpont

9. ábra

102

3 db tégla kalapácsököl ütéssel (VII/1) 7 db deszkalap törése ököllel (VII/2)

1 db tégla törése ököllel (VII/3a-b)

SS "S. / j

^S 3 | n |

25il " i^ jÉt -p Mm mm

J | ^ ^ ^ ^ W l

;^H

Ér ^ 5

*'

103

2 db tégla törése tenyérpárna ütéssel (VII/4a-b)

1 db tégla törése könyökütéssel (VII/5a-b)

104

3 db deszkalap törése hátsó egyenes szúró rúgással (VII/6)

3 db tégla törése taposó rúgással (VII/7a-b)

1 db lyukacsos tégla törése homlokkal (VII/8)

105

VI.

ÖNVÉDELMI TECHNIKÁK

A technikák igen széles skáláját mutatjuk be könyvünkben, mivel az önvédelemhez nem elég csupán egy rügás és egy ütés megtanulása. A technikákat minden helyzetben tudni kell alkalmazni, ezért kell a technikák ilyen széles köre. A könyvben bemutatásra ke­rült technikák a Hong Lung Ch'uan Tao önvédelmi iskola kelléktárába tartoznak. A könyvben természetesen nem a Hong Lung Ch'uan Tao iskolát szeretnénk bemutatni, hisz az iskola teljes technikai repertoárjának szemléltetésére nincs elegendő helyünk. Csupán az alapvető és viszonylag könnyen elsajátítható önvédelmi technikákat mutatjuk be.

108

V I I .

ÖNVÉDELEM

Mindkét ellenfél támadóállásban áll (VHI/la kép) A támadó balegyenes ütéssel támad az ellenfél gyomrára, amelyet a védó' belsó' védéssel blokkol (VIII/ lb kép) és ugyanazzal a kézzel ökölhát ütéssel visszatámad (VIII/lc kép)

109

A kezdő pozíció azonos az előzővel (Vlll/2a kép) A támadó jobbegyenes ütéssel támad gyomorra, majd a védő alsó toló védéssel blokkol (VlII/b), s ugyanazzal a blokkoló kézzel köríves csuklóütéssel visszatámad a fejre.

**3lkk

110

A kezdő pozíció azonos az előzővel (VIII/3a kép) A támadó baloldali fejre irányuló ütéssel támad, amelyet a védő „kígyófej" blokkal véd (VIII/3b) s eb­ből rögtön egyenes tenyérpárna ütéssel visszatámad (VIII/3c).

111

A kiinduló pozíció azonos az előzőkkel. A támadó balegyenes ütéssel a nyakra támad (VHI/4a), a vé­dő belülről kifelé irányuló tenyéréi ütéssel visszatámad.

n:

A kezdő pozíció megegyezik az előzőkkel (VIII/5a) A támadó egyenes szúró rúgással támad gyomorra, amit a védő kívülről befelé irányuló lábszár védéssel hárít (VIII/5b), majd oldalsó szúró rúgással ellentámad (VIII/5c)

113

A támadó (a kar alatt) átkarolja a védőt (VIII/6a), aki jobb tenyérpárnával megtaszítja a támadó állát (VIIl|6b).

114

A támadó mindkét kézzel fojt (VIII/7a), a vé­dő ék alakban felcsapja karjait (VIII/7b), majd fejlehúzással térdrúgást alkalmaz (VIII/7c).

115

A támadó egy kézzel fojt (VIII/8a), a védő jobb kézzel ráfog a támadó csuklójára, bal tenyérrel pedig rátámaszt az ellenfél támadó karjára (VIII/8b-c), jobb lábbal balra kilép, s evvel egy időben csukló­ra és könyökre feszítést alkalmaz (VIII/8d).

116

A támadó jobb egyenes ütéssel támad, a védő'jobb kézzel oldalsó toló védést alkalmaz (VIII/9a), majd ráfog a támadó csuklójára, tenyérrel rátámaszt a támadó könyökére, egyidejűleg kifordul balra (VIII/ 9b) ezután a támadó háta mögé lép és rögzíti a támadó karját (VIII/9c).

117

A támadó jobb kézzel hajfogást alkalmaz (VlII/lOa), a védő bal kézzel ráfog az ökölhátra, jobb kézzel pedig a könyökhajlatra (VUI/lOb) amit egy gyors modzulattal lefelé nyom, miközben a másik kezével a támadó kézfejét feszesen tartja (VIII/lOc).

118

A támadó kézfogásszerűen ráfog a védő jobb csuklójára (VlII/lla) A védő bal kézzel ráfog a támadó kézfejére (VHI/llb), s jobb kézzel visszafog a támadó csuklójára, é: azt feszesen tartva a kézfejét visszanyomja, s így csuklófeszítést alkalmaz (VIII/llc), ezután földi kényszeríti a támadót.

119

A támadó oldalsó nyakfogást alkalmaz (VIII/12a) a védő átkarolja a támadó vállát és befog a támadó bal térdhajlatába (VIII/12b), ezt követően kiemeli a támadót (VIII/12c), ezután a térdére ejti (VlII/ 12d).

120

A támadó ráfog a védő bal vállára (VIII|13a), a védő rögzíti a támadó kezét, bal kézzel pedig könyök­feszítést alkalmaz (VIII/13b) majd a földre viszi a támadót (VIH/13c).

121

A támadó hátsó átkarolást alkalmaz (VlII/14a), a védő hirtelen előrelép (bal lábbal) (VHI/14b), s ez­után bal karral hátsó egyenes könyökütést mér a támadó gyomrára (VIII/14c), majd bal lábbal egye­nes szúró rúgással ellentámad (VIII/14d).

122

A támadó kétkezes fojtással támadja a védőt (VIII/15a), amit a védő „ék" bontással hárít (VIH/15b), és ebből páros tenyéréi ütéssel visszatámad a kulcscsontra (VIII/15c).

123

A támadó jobbegyenes ütéssel fejre támad, amit a védő kettős tenyérpárna védéssel hárít (VIII/16a), ebből a védő rögtön ellentámad felülről lefelé irányuló könyökütéssel (VIII/16b). •

124

A támadó balegyenes ütéssel támad, amit a védő felső ráfogó védéssel blokkol (VIH/17a), ezután a vé­dő jobbra kifordul, és egyidejűleg a bal kezével rátámaszt a támadó könyökére (VIH/17b), majd kö­nyökfeszítést hajt végre (VIII/17c-d).

125

A támadó jobbkézzel ruhafogást alkalmaz (VIII/18a), a védő jobb kézzel nyomást gyakorol a támadó könyökhajlatára (VIII/18b), majd jobblábas térdrúgással támad (VIII/18c).

126

A kezdő pozíció megegyezik az eló'zővel (VIII/l 9a), a védő ráfog a támadó csuklójára és ezzel egyidőben könyökfeszítést hajt vég­re (VIII/l 9b), ezután a támadó karját rögzíti (VIII/l 9c).

127

A támadó kézfogásszerűen ráfog (bal kézzel) a védő jobb csuklójára (VIII/20a), a védő a karját a táma­dó hüvelykujjának irányába kiszabadítja és ezzel a lendülettel belülről kifelé tartó belső tenyérélütés-sel visszatámad (VIII/20b).

128

I

A támadó balkézzel ráfog a védő csuklójára (VIII/21a), a védő a támadó hüvelykujjának irányába ki­szabadítja a kezét (VIII/21b), majd kalapácsököl ütéssel ellentámad (VHI/21c).

129

A támadó hátulról hajfogással provokál (VIII/22a), a védő két kézzel hátranyúl és rögzíti a támadó kézfejét, egyidejűleg a bal lábával hátralép (VIH/22b), és ráfog a támadó könyökére, miközben hirtelen mozdulattal könyökfeszítést eszközöl (VIII/22c), majd köríves rúgással állra támad (VIII/22d).

A támadó kívülről befelé irányuló késszúrással támad (VIII/23a-b), a védó' oldalsó láfogó vé­déssel blokkol, majd egyenes ütéssel ellentá­mad fejre (VIII/2 3c.)

131

A támadó szintén kívülről befelé irányuló kés­szúrással támad (VIII/24a) a védó' ráfogó vé­déssel blokkol (VIII|24b), majd jobb lábbal előre lép és a támadó hóna alá támaszt: ezzel könyökfeszítést ér el (VIII/ 24c-d-e).

132

I

A támadó felső késszúrással támad, amit a védő felső toló védéssel blokkol (VHI/25a-b), és ráfog a tá­madó csuklójára, majd bal kézzel saját csuklójára fog és a támadót a földre kényszeríti (VIII/25c-d).

A támadó kívülről belfelé irányuló késszúrással támad, amit a védő megelőző védéssel blokkol (VIII/ 26a-b), a védő a támadó háta mögé lép és a „leszúrt" jobb lábán keresztül átlöki a támadót (VIII/ 26c).

134

A támadó jobbegyenes ütéssel támad, amit a védő a dji jit gon (Jap. nuncsaku (kötél-részével hárít VIII/27a—b), majd a védő egy csavaró mozdulattal rácsavarja a támadó csuklójára a dji jit gont, s ezzel egyidőben balra kifordul (VIII/27c), ezután horogrúgással nyakra támad (VIII/27d).

135

A támadó kívülről befele tartó botütéssel támad, amit a védő comb rúgó védéssel hárít (VIII/28a-b), majd oldalsó szúró rúgással ellentámad (VIII/28c).

^ 4 t L

"****>** % *

VN##

136

A támadó egyenes botszúrással támad, amit a védő oldalsó ráfogó védéssel blokkol (VIH/29a-b), majd ellentámad köríves rúgással fejre (VIII/29c).

137

A támadó kívülről befele irányuló botütéssel támad, amely elől a védő elhajol (VIII/30a-b), és ellen­támadásként jobbegyenes ütéssel támad (VIII/30c).

138

A támadó felülről lefelé irányuló támadással támad a védőre, aki botfogással hárítja a támadást, mi­közben jobb lábával előre lép (VIII/31a-b kép), majd ellentámadásként térdrúgással támad fejre (VIII/ 31c).

139

TARTALOMJEGYZÉK

3 Előszó

I. A hagyományos keleti harcművészetek történetéről 4

II. ősi kínai harcművészet 6 1. A SHAOLIN CH'UAN és utódai 7 2. Katonai fegyverhasználat 9 3. ARANYHARANG 10 4. TIEN HSUEH 10 5. SHUAI CHIAO 10 6. CHIN NA 10 7. FAN TZI PAI 11 8. BAK HOK PAI 11 9. UN WAN KUNÉ 12

10. HUNG GAR 12 11. WINGCHUN : 12 12. CHOY LAY FUT 13 13. TANG LÁNG PAI 13 14. HOU CH'UAN 14 15. LAU HON KUEN PAI 14 16. MI TSUNG I PAI 15 17. BAK MEI PAI 15 18. A lágy művészetek 15 19. T'AI CHI CH'UAN 15 20. HSING I 16 21. PA KUA CH'UAN _ 16

III. Az önvédelem élettani hatásairól 17

IV. A HONG LUNG CH'UAN TAO önvédelmi iskolában használt gyakorlatokról 25

1. Az edzés etikettje 26 2. Állások 26 3. Átmeneti állások 30 4. Ütések 36 5. Blokkolások, hárítások 52

6. Rúgások 66 7. Fekvőtámaszok 84 8. Lázító-nyújtó gyakorlatok 90

V. Töréstechnika 100 1. Felkészülés a törésre (bemelegítés) 100 2. Az anyagok tulajdonságairól 101 3. A töréstechnika gyakorlata 101 4. A fokozatosságról l ü l

5. Törések 103 VI. önvédelmi technikák 1° 8

VII. önvédelem 109

KOMPLEX

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI

SZOLGÁLTATÁS! FÍIBOBLOIUS

A Ferroglobus Szervezési főosztálya nagy adatfeldolgozási hagyományokkal, jól képzett, nagy tapasztalatú munkatársakkal rendelkező számítóközpontja széles skálájú, komplex számítástechnikai szolgáltatásait ajánlja:

— kereskedelmi szakmai, készletgazdálkodási, pénzügyi, számviteli, bér- és munkaügyi, stb. rendszerek szervezése, programozása, és fejlesztése nagy kapacitású, modern ICL típusú számítógépen.

— mágneses adathordozóra történő adatelőkészítés — rögzítés, — számítógépidő bérbeadás, — tanácsadás

Ferroglobus TEK V. Számítástechnikai főosztály Budapest, VII., Vörösmarty u. 16. Tel: 427-338, 202-415

ÁRA: 6 8 , - Ft