a magyarországi keresztény média a zsidótörvények idején 1938‒1942

1 NAGY V. Rita, Teológia és antiszemitizmus, Budapest, Jószöveg Műhely, 2011, 102.2 „A többségi magyar társadalom nézőpontjából a magyar zsidók megsemmisítésére való

visszaemlékezés nagyon nehéz feladat, a nemzeti önismeret próbaköve. A történeti fele-lősséggel való szembenézés megkövetelné a hagyományos nemzeti önreprezentáció át-értelmezését.” KERTÉSZ Péter, Kínos ügy…, Budapest, Wesley, 2012, 25.

3 Ennek jó példája NAGY Antal Mihály, A holokauszt és a keresztény világ. Szembenézésa múlttal és a jövő kihívásaival, Egyháztörténeti Szemle, 10, 2009/4, 119–125. Egyébkénta felelősség elhárítása gyakorlatilag már a második világháború befejezése után meg-kezdődött. Ennek illusztrációja a Levél azoknak, akik azt állítják, hogy a magyar kato-likus egyház nem kelt az elmúlt évben az üldözöttek védelmére, in SÁNDOR Dénes, Azegyház és az üldözöttek, Új Ember, I. évf., 4. sz., 1945. szeptember 2., 8. Lásd még Az egy-ház és a zsidóüldözés, uo., III. évf., 17. sz., 1947. április 27., 6. Hasonlóképpen említhetőBERECZKY Albert, A magyar protestantizmus a zsidóüldözések ellen, Budapest, TraktátusReformátus Kiadó Vállalat, 1945. Ehhez társul az a tény, hogy katolikus viszonylatbangyakorlatilag már 1946 elején megfogalmazódott a magyarság „bűntelenségének” tézise.Lásd EGYED István, Magyar háborús bűnösség, Új Ember, II. évf., 3. sz., 1946. január 20.,2. Lásd még MARKOS Olivér, Magyarország háborús felelőssége a nemzetközi jog szem-pontjából. Téves megállapításokon nyugszik az új békeszerződés tervezete, Új Ember, II.évf., 35. sz., 1946. szeptember 1., 1–2. MINDSZENTY József hercegprímás már 1946 leg -elején egyöntetűen elhatárolódott mindattól, ami 1945 előtt (zsidótörvények), és külö-

Jakab Attila

A magyarországi keresztény média a zsidótörvények idején

(1938–1942)

„A keresztény egyházakat súlyos felelősség terheli a magyarországiholokausztért. A zsidósággal kapcsolatos magatartásuk az egyhá-zak tradicionálisan jelentős tekintélye miatt erősen befolyásolta aközvéleményt. A gyűlöletkeltést nemhogy kárhoztatták, haneméppen erősítették, és a zsidók sorsa iránti passzivitásban »példát«adtak. Az a tény, hogy a magyar társadalom többsége a »végsőmegoldás« kivitelezését passzívan végignézte, illetve annak nemkevesen aktív résztvevőivé váltak, a keresztény egyházak maga-tartásán is múlt.”1

Az 1938-tól 1942-ig terjedő, úgynevezett „zsidótörvények” időszaka társa-dalom- és egyháztörténeti szempontból máig feldolgozatlan. Ennek elsőd-leges oka a múlttal való szembenézés elutasításában,2 a felelősségvállalás el-hárításában és az emlékezetkultúra hiányában keresendő.3 Ahogy azt Ko-

13

BrahamUJ.qxp_Layout 1 2016. 03. 30. 20:50 3

nösképpen 1944-ben (deportálások és tömeggyilkosságok) történt. Lásd Katolikus Ma-gyarország. A Bíboros-Hercegprímás szilveszteri rádióbeszéde: Számvetést és lelkiisme-retvizsgálatot!, Új Ember, II. évf., 2. sz., 1946. január 13., 2. Az önfelmentés evangélikusvonatkozásához lásd A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Rendes KözgyűlésénekJegyzőkönyve, Budapest, 1947. április 25., 18–21. Lásd http://medit.lutheran.hu/sites/medit2.lutheran.hu/files/medit/egyetemes_orszagos_kozgyules_jegyzokonyv_1947_04_25.pdf – a tanulmányban hivatkozott internetes helyek utolsó letöltésének dátuma2016. február 1.

4 KOMORÓCZY Géza, Holocaust, Budapest, Osiris, 2000, 134.5 Erre a legjobb példa ROMSICS Ignác, Magyarország története a XX. században, Budapest,

Osiris, 1999; UŐ, A 20. századi Magyarország, in UŐ (szerk.), Magyarország története,Budapest, Akadémiai, 20102, 773–958; UŐ, A 20. század rövid története, Budapest, Rubi-con-Ház, 2011. Pedig ebben az időszakban tulajdonképpen a katolikus egyház volt aHorthy-„rendszer egyik legitimációs bázisa”. GÁRDONYI Máté, Üldöztetés és felelősség.A magyar Holokausztról egyházi szemmel, in MÁRTONFFY Marcell–PETRÁS Éva (szerk.),Szétosztott teljesség. A hetvenöt éves Boór János köszöntése, Budapest, Hét Hárs–Mérleg,2007, 269.

6 Adriányi Gábor szerint például „aki az Egyházban nem Krisztus titokzatos testét látja avilágban az idők végezetéig, az az Egyház lényegét sosem fogja megérteni, és a történelmiábrázolásban a lényeg fölött el fog siklani”. ADRIÁNYI Gábor, Az Egyháztörténet kézi-könyve, Budapest, Szent István Társulat, 2001, 25–26 (Szent István Kézikönyvek, 5). Lásdmég TUBA Iván, A történelem teológiai értelme, Budapest, Jel, 2006. Ezt a szemléletmódota protestáns egyháztörténészek is magukénak érzik, elsősorban azért, mert a teológiaiszemlélet a történelmet tulajdonképpen üdvtörténetként fogja fel.

7 Lásd JAKAB Attila, Az egyháztörténet a teológia és a történetírás metszéspontjában, Ko-runk (Kolozsvár), 17, 2006/12, 23–28.

8 Ezt egyébként az érzékelteti a legkiválóbban, hogy az ELTE-n a magyarországi (minde-nekelőtt katolikus) egyház (elsősorban 20. századi) tudományos kutatását személy sze-rint Gergely Jenő képviselte. Az ő halálával (2009. december 10.) az egyház iránti törté-neti érdeklődés gyakorlatilag megszűnt. A kérdésre vonatkozóan érdemes áttekintenipéldául az Egyháztörténeti Szemle repertóriumát (www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cik-kek/ szerzo.htm).

moróczy Géza nagyon találóan megfogalmazta: „Történelem csak akkor van,ha tudunk róla, ha beszélünk róla.”4 Az egyházi antiszemitizmus és a ma-gyarországi keresztény egyházaknak a második világháború, valamint a ho-lokauszt idején tanúsított magatartása a magyar történetírásban mintegyhallgatólagosan tabusított témának tekinthető.5 Ennek magyarázata, hogyegyrészt az alapkutatások hiányában a magyarországi keresztény egyházak19–20. századi története gyakorlatilag ismeretlen; másrészt pedig nagyonmarkáns a felekezeti/teológiai szemléletmód érvényesülése.6 Valójában Ma-gyarországon nincsenek olyan intézményes helyek, ahol a kereszténységegyetemes történetének átfogó, szervezett, strukturált, kontextualizált és tör-ténettudományi megközelítésű kutatása folyna.7 Többnyire személyes érdek-lődésekről beszélhetünk, amelyek – mindenekelőtt magyar/magyarországivonatkozású, és időben behatárolt, egyháztörténeti – részterületekre korlá-tozódnak.8 Ebből kifolyólag mindmáig nem születtek olyan átfogó és elmé-

14

JAKAB ATTILA

BrahamUJ.qxp_Layout 1 2016. 03. 30. 20:50 Page 14

9 Ilyen típusú megközelítésre példa SPANNENBERGER Norbert, A politikai katolicizmus, inROMSICS Ignác (szerk.), A magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948, Budapest, Osiris,2009, 186–213. Ellenben az érdemi előrelépés hiányát tükrözi UNGVÁRY Krisztián,A Horthy-korszak mérlege, Pécs–Budapest, Jelenkor–OSZK, 20132.

10 A történeti kontextus és kronológia felvázolására lásd JAKAB Attila–TÖRZSÖK Erika(szerk.), A történelmi egyházak és a zsidó közösség viszonya Csehszlovákiában és Magyar-országon 1920-tól a Holokausztig, Budapest, CEC, 2013 (http://fr.scribd.com/doc/178638080/Kutatasi-eredmenyek-2012-2013); angolul UŐK (szerk.), The relationship bet-ween the historical churches and the Jewish community in Czechoslovakia and Hungaryfrom 1920 until the Holocaust, Budapest, CEC, 2013 (http://fr.scribd.com/doc/179168505/Jelentes-Berlinbe-2012-2013-vegleges-angol-pdf).

11 Megítélésem szerint mind a Köztársaság, mind pedig a Tanácsköztársaság tudományosigényű – és főképpen politikai előítéletektől mentes – történeti feltárása máig várat ma-gára. Ez utóbbi kapcsán mintha szintén valamiféle tabusított témával állnánk szemben.Az elmúlt 25 évben lényegében véve alig jelent meg érdemi munka a Tanácsköztársa-ságról.

12 Kiválóan tükrözi ezt CZAPIK Gyula Néhány tudnivaló az Eucharisztikus Világkongresz-szuson résztvevő papság számára című írása, amely szerint „Az Eucharisztikus Kong-resszuson a papok nem a hívek között foglalnak helyet, a körmeneten nem a hívek közöttmennek, hanem minden alkalommal külön helyük lesz, úgy az ünnepségeken, mint aszentmisékben és gyűléseken. Ez a megkülönböztetett hely nem facultatív, hanem köte-lező. A vidéki papság épp ezért előre úgy készüljön, hogy híveivel nem lehet együtt. Meg-felelő világi vezetőről gondoskodjék tehát, akit kellőképpen instruáljon. Papi jegyrőlpedig szintén gondoskodjék.” (Egyházi Lapok, LXI. évf., 3–4. sz., 1938. március–április,71.).

13 Lásd GERLACH, Christian–ALY, Götz, Az utolsó fejezet, Budapest, Noran, 2005, 28–29.

lyült elemzések, amelyek a vallás (keresztény egyházak) és a politika 19–20.századi viszonyát mélyrehatóan tárgyalnák Magyarországon.9

Előzmények10

A vesztes első világháború és az ebből kisarjadó, tiszavirág életű köztársaság,majd a markánsan egyházellenes bolsevik típusú tanácsköztársaság kísér-lete11 és gyors, 1919-es bukása után a „rend”-et Horthy Miklós állítottahelyre, alapjában megtartva Magyarország korábbi államformáját (királyság– király nélkül), valamint rendi és feudalisztikus társadalmi berendez ke -dését.12 Önmagáért beszél például az a tény, hogy 1930-ban a hatalmat ke-zében tartó magyar arisztokrata elit 526 családból állt.13 A trianoni béke-szerződés eredményezte nemzeti és társadalmi identitásválság, valamint azegzisztenciális bizonytalanság közepette Horthy valójában kiterjesztette a„rendi” nemzetfogalmat a lakosság egészére – aminek következtében a ma-gyarul beszélő, nincstelen paraszti és munkás néprétegek is mintegy beke-rültek a „nemzet”-be, azonban anélkül, hogy problémáik megoldódtak volna–, illetve megerősítette a keresztény társadalmi világképet. Így született meg

15

A MAGYARORSZÁGI KERESZTÉNY MÉDIA A ZSIDÓTÖRVÉNYEK IDEJÉN


14 Kereszténység s keresztények nélkül. PROHÁSZKA Ottokár, Naplójegyzetek, III (1919–1927), szerk., jegyz. FRENYÓ Zoltán–SZABÓ Ferenc, második, javított kiadás, Szeged–Bu-dapest–Székesfehérvár, Agapé–Távlatok–Ottokár Püspök Alapítvány, 1997, 144. Lásdmég GERGELY Jenő, Prohászka Ottokár és a „keresztény kurzus”, Műhely. A Győr-Sopronmegyei Tanács társadalomtudományi-közművelődési-kritikai folyóirata, 5, 1982/2, 58–75.

15 Lásd RAVASZ László, Krisztus és az egyház. Bezáró beszéd a Protestáns Irodalmi Társaság50 éves jubileuma alkalmából a zeneakadémiában rendezett ünnepségen, ProtestánsSzemle, XLVII. évf., 3. sz., 1938. március, 106.

16 Lásd például M. S., Evangélikus mondanivaló. A konjunktura-keresztyénség ellen, Evan-gélikus Élet, VIII. évf., 4. sz., 1940. január 27., 2–3.

az úgynevezett „nemzeti-keresztény kurzus”,14 amely az egész Horthy-kor-szak ideológiáját meghatározta. Ennek a (látszat-)kereszténységnek15 azon-ban nem volt sem tartalma, sem erkölcsi tartása; mindenben a felszínességuralta.16 Így ír például egy evangélikus szerző 1938 végén:

Magyarországon keresztyén éra van, a keresztyénség valósága nélkül. Az el-lenforradalom óta állandóan tart. De semmi sem mutatja jobban, hogy milyenüres ez a keresztyénség, mint éppen a nagy bizonygatás, amellyel állandóan hi-vatkoznak reá. Ahol annyira kell bizonyítani, hogy már el sem tudunk képzelnisem kormánynyilatkozatot, sem képviselői vagy egyéb vezető állásban lévő fér-fiak részéről elhangzó megnyilatkozást ennek hangsúlyozása nélkül, ott bizo-nyára van valami hiba. Hogyan lehet az, hogy a 95 százalékban megkereszteltMagyarországon programmá kell lenni a keresztyénségnek, amelynek véghezvi-telére pártot is kell szervezni? Nevetséges és szomorú jelenség. Egészen lejárattákés jelszóvá silányították a keresztyénséget […]

Jellemző példája ennek az a szomorú történet, ami a szegénykérdés megoldásakörül lejátszódott. […]

A begyűlt összegek szétfolytak, jórészük adminisztrációra ment el, a mozga-lom megbukott és lassan visszacsúszik az egyház nyakába minden, úgy, mint az-előtt volt. Az illetékesek és a segítésre felszólítottak többet beszéltek, mint adtak:hiányzott a keresztyénség. […]

A jelszavas keresztyénség másik jellemző példája irredentizmusunk olyan na-gyon ismert trianoni keresztes jelvénye. A keresztre feszített Magyarország mö-gött gyönyörű szentimentális gondolat lappang. De ezen túl arra senkinek semvolt kedve, hogy ha egyszer már a megfeszített Magyarország képét hordja szívefelett, hát meg is vizsgálja, hogy ez a Trianonban büntetését elnyert ország milyentörténelmi vagy községi bűnök miatt nyerte el büntetését Istentől. A történelmiés politikai okok vizsgálata is csak úgy-ahogy történt meg, az azonban, hogy mitvétett a magyar az élő Isten ellen, senki számára sem volt probléma. Hiányzott atörténelmi bűnök számonvétele és a velejáró bűnbánat Isten színe előtt: vétkez-tünk ellened. De volt nagyszabású tömeggyűlés, demonstrációk, országzászlók,élő és kiáltó emlékeztetők, a nép pedig nem tért meg Istenéhez. A jelvénnyé lettkereszt üres ruhadísz lett, hordották is a keresztre feszített Magyarország képét,

16

JAKAB ATTILA


17 A kereszt és a közélet, Evangélikus Élet, VI. évf., 50. sz., 1938. december 17., 6–7. Lásd mégK. P., A kereszt és karácsony, Evangélikus Élet, VI. évf., 51. sz., 1938. december 24., 4–6.

18 Romániában ez a folyamat a Vasgárdában testesült meg. A Vasgárdára vonatkozóan lásdpéldául TAKÁCS Ferenc, A Mihály Arkangyal Légió, Szekszárd, Erdélyi Magyarok TolnaMegyei Közhasznú Egyesülete, 20122; MISKOLCZY Ambrus, A Vasgárda születése, Száza-dok, 147, 2014/4, 845–874 (http://www.szazadok.hu/2014/pdf/2014-4.pdf). A nemzet-közi szakirodalomból lásd Armin HEINEN–Oliver Jens SCHMITT (szerk.), Inszenierte Ge-genmacht von rechts: die „Legion Erzengel Michael” in Rumänien 1918–1938, München,Oldenbourg, 2013 (Südosteuropäische Arbeiten Band, 150); Traian SANDU, Un fascismeroumain: histoire de la Garde de Fer, Paris, Perrin, 2014.

19 „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: / Hiszek egy isteni örök igazságban, / HiszekMagyarország feltámadásában! Ámen.”

20 Lásd például Madarász István kassai megyéspüspök szavait az Észak-Erdély hazatéré-séért tartott hálaadó szentmisén: „Hálát adunk a Mindenható Jóságos és Igazságos Is-tennek azért, hogy igaz ügyünket diadalra vitte és kardcsapás nélkül újabb területet jut-tatott vissza a megcsonkított Hazának”. Felvidéki Újság, III. évf., 205. sz., 1940. szeptember9., hétfő, 2.

21 Horváth Sz. Ferenc nyomán „az elithez tartozónak fogjuk fel azokat a személyeket, akikhosszabb időn át nagyobb népességcsoportok specifikus elvárásai számára vonatkozásipontként szerepelnek, és így döntéshozatalukban és helyzetértékelésükben vélemény-

de elfelejtették, hogy emberek ácsolta keresztről, még ha Trianonnak is hívjákazt, csak Isten tud feltámasztani. Kiszabadítani, levenni tudnak emberek, de fel-támasztani csak az Úr tud.17

A Horthy-korszak tartalom nélküli vallási formák uralta magyar társa-dalmában, ahol a kötelező hitoktatás ellenére alacsonynak mondható a szé-lesebb tömegek vallási, teológiai iskolázottsága, a vérségi (nemzeti) és a lelki(keresztény) mítoszok ötvözése gyakorlatilag egy organikus nemzetfelfogásteredményezett.18 A kereszténység a lélek szerepét volt hivatott betölteni avérségi leszármazás alapján meghatározott magyar nemzetben. Tulajdon-képpen egy olyan, pogány elemekkel telített magyar nemzeti kereszténységbontakozott ki, amelynek problematikus voltát a korabeli egyházak/egyhá-ziak nem érzékelték. Ezt jól tükrözi az a tény, hogy a Papp-Váry ElemérnéSziklay Szeréna (1881–1923) által megfogalmazott Magyar Hiszekegy19 gondnélkül részévé válhatott nem csupán a hivatalos rendezvényeknek, de a kü-lönböző vallási/liturgikus eseményeknek, sőt a közoktatásnak is. A revíziót,a régi határok helyreállítását lényegében az isteni csodától várták, azértimádkoztak, s amikor a visszacsatolás Adolf Hitler jóvoltából megvalósult(bécsi döntések 1938-ban és 1940-ben), azt Isten akaratának és művének te-kintették.20

Kétségtelen tény, hogy az organikus nemzetfelfogás meghatározó szerepetjátszott később a zsidótörvények kidolgozásában, amelyek alapjában véveegyetlen célt szolgáltak: „zsidókérdés”-sé minősítették át azokat a ténylegestársadalmi problémákat, amelyeket a politikai hatalmi elit nem tudott – ésvalójában nem is akart – megoldani. Mintha a magyar politikai elitnek21 ál-

17



alakító, sőt cselekvést befolyásoló erővel bírnak, mert ők maguk általában privilegizáltcselekvési lehetőségek, sőt források birtokában vannak”. Anton STERBLING, Elitenwandelin Südosteuropa. Einige Bemerkungen aus elitentheoretischer Sicht, in Wolfgang HÖP-KEN–Holm SUNDHAUSSEN (Hrsg.), Eliten in Südosteuropa. Rolle, Kontinuitäten, Brüche inGeschichte und Gegenwart, München, Südosteuropa-Gesellschaft, 1998, 36 (Südosteu-ropa Jahrbücher, 29). Idézi HORVÁTH Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. A ro-mániai magyar kisebbségi elit politikai stratégiái (1931–1940), Csíkszereda, Pro-Print,2007, 28 (Magyar Kisebbség Könyvtára).

22 1938 januárjában, vagyis a zsidótörvénykezési folyamat hajnalán, az evangélikus hetilapszerzője összefoglalta a középosztályról a korabeli sajtóból kibontakozó – és lesújtónakmondható – képet: „középosztályunk anyagilag és erkölcsileg legyengült mai állapotábanaligha tud megfelelni sorsdöntő rendeltetésének, elsősorban azért, mert „a magyar kö-zéposztály súlyos beteg, válságos óráit éli”. Betegsége tünetei a következők: öntudathiány,szellemi üresség, meghunyászkodás felfelé és elzárkózás lefelé, az ítélőképesség hiánya,satnya akarat és jellem, „az üres szólamokban megnyilvánuló, a cselekvésig, áldozatkész-ségig soha el nem jutó” hazafiság, erkölcstelenség, istentelenség stb. A szerző szerint„hogy középosztályunk és vele együtt az egész magyar társadalom beteg, az tagadhatat-lan”; ellenben a tünetek alapján nem szabad általánosítani. Mert „a magyar középosz-tály… nincs híjával annak a tíz igaznak, akiért az Úr annak idején még Sodomának ésGomorának is megkegyelmezett volna”. Lásd (t.), A magyar középosztály megítélése,Evangélikus Élet, VI. évf., 4. sz., 1938. január 22., 6–7. A későbbi évek története – és fő-képpen Magyarország második világháborús pusztulása – azonban azt igazolta, hogy aszerzőnek nem volt igaza, annál is kevésbé, mivel optimizmusát már a következő szám-ban mintegy maga cáfolta meg. Ez az írás egyben azt is megvilágítja, hogy 1938-ban mi-lyen gazdasági és társadalmi kényszerek és érdekek húzódtak meg a zsidótörvénykezésmögött. Lásd (t.), A magyar középosztály. Protekció és szervilizmus, Evangélikus Élet,VI. évf., 5. sz., 1938. január 29., 4–5.

23 GERGELY Jenő, Katolikus egyház, magyar társadalom 1890–1986, Budapest, Tankönyv-kiadó, 1989, 100. „»A magyarság lelki kriziséről« olvassuk lic. dr. Karner Károlynak a Ke-resztyén Igazságban megjelent cikkében: Ha a mai helyzetünk tüneteit végiggondoljuk,akkor annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a magyarságon hovatovább úrrá lesz valamibeláthatatlan jelentőségű krízis, Evangélikus Élet, VI. évf., 2. sz., 1938. január 8., 4.

landó „belső ellenségre” (lett) volna szüksége. A „zsidókérdés” a folyamatoslétbizonytalansággal küszködő, ellenben a „nemzet teste gerincének” és a„nagy nemzeti feladatok hordozójának” tekintett polgári középrétegek alap-problémáit ugyan nem oldotta meg, ellenben egyre erőteljesebben előtérbetolta a nemzeti sérelmeket és a valamiféle felsőbbrendűségi tudatot kínálófaji nemzetfelfogást, ami érzelmileg kielégíteni látszott ezt a társadalmi ré-teget.22 Ugyanakkor a nemzeti-keresztény eszmeiség nemzetietlennek és ke-resztényietlennek minősített minden baloldali, liberális és demokratikus esz-mét, amelyeket – a korabeli egyházi megítélés szerint – (többnyire zsidó vagyzsidó származású) ateisták képviseltek. Gergely Jenő szerint

[a] keresztény nemzeti ideológia széles körű térhódításának szubjektív okaiközött a tömegek politikai iskolázatlanságát, a demokratikus hagyományok ésgyakorlat hiányát, s főként az értelmiség egyes csoportjainak világnézeti labili-tását, befolyásolhatóságát említhetjük.23

18

JAKAB ATTILA


24 LÁSZLÓ T. László: Egyház és Állam Magyarországon, 1919–1945, Budapest, Szent IstvánTársulat, 2005, 278–279.

25 Lásd http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7440.26 A törvényre vonatkozó katolikus közvéleményre lásd MONORI Áron, A numerus clausus

és a magyar katolikus sajtó, 1919–1920, Médiakutató, 2003/2, 48–52.27 KOVÁCS M. Mária, Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus, Budapest, Helikon, 2001,

78.28 A „zsidókérdés” mindenkori figyelemelterelő szerepének megvilágítására lásd Első és

másodrangú magyar kérdések, Református Élet, VI. évf., 18. sz., 1939. április 30., 185.

Elmondható, hogy a trianoni Magyarországon a traumáktól sújtott, eg-zisztenciális bizonytalanságtól és nemzeti identitáskrízisben szenvedő ma-gyar társadalom irányító rétege megtalálta a problémák ideális okát és ma-gyarázatát; és egyben felmentette önmagát minden felelősség alól. A kiélezetttársadalmi feszültségekkel terhelt Magyarországon

…a keresztény diplomások ezrei állásért kilincselve kénytelenek voltak ta-pasztalni, hogy mind az iparban, kereskedelemben, mind a szabad pályákon, azállások nagy részét, mégpedig a legjavát, a zsidóság tartja „megszállva”. Így lett a„zsidókérdés” elsősorban a középosztályt, a diplomásokat és az egyetemistákatizgató üggyé. A gyúanyag adva volt, a szikrát a robbanáshoz a német nácizmusés a magyar szélsőjobb antiszemita agitációja szolgáltatta.24

Annak, hogy a Horthy-rendszer magyar nemzetfogalma már a kezdetek-től faji alapokon nyugodott, legegyértelműbb bizonyítéka az 1920. évi XXV.tc., az úgynevezett numerus clausus törvény,25 amely a megkeresztelkedettzsidókat is „zsidó”-nak minősítette.26 A Népszövetséghez intézett magyarkormányjegyzék semmiféle kétséget nem hagyott efelől:

…a jogalkalmazói értelmezés arra helyezte a hangsúlyt, hogy a magyar állama keresztény hitre tért zsidókat nem kereszténynek, hanem zsidónak tekinti akkoris, ha papírjaikon keresztény vallás szerepel. A törvényes kitérés legitimitását ésjogkövetkezményeit nem ismeri el, ezért a keresztény hitre tért zsidókra végsősoron nem a keresztényekre, hanem a zsidókra vonatkozó jogok, illetve megszo-rítások érvényesek. A zsidóság definícióját ez az értelmezés tehát születési-szár-mazási alapra helyezte, s felülbírálta az emancipációnak a vallási kitérésekre vo-natkozó elveit. Ezzel kimondta, hogy a zsidókra nézve nem tartja érvényesnek atörvény előtti állampolgári jogegyenlőség elvét.27

A numerus clausus törvény ugyanakkor egy másik törvényalkotási cél-gyakorlatot is megalapozott, mégpedig a figyelemelterelést.28 A „zsidókér-dést” a korabeli magyar politikai hatalmi elit ugyanis egyfajta spanyolfalkénthasználta, amellyel mindent el lehetett fedni a társadalom szeme elől, ésamellyel kiválóan lehetett a társadalom figyelmét (el)terelni. Ily módon a

19



29 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7441.30 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7442.31 FROJIMOVICS Kinga, „Mételyes már közéletünk, és fojtó-fullajtó lett levegője”. A numerus

clausus magyarországi rabbik templomi beszédeiben, in MOLNÁR Judit (szerk.), Jogfosz-tás – 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról, Budapest, Nonprofit TársadalomkutatóEgyesület, 2011, 233.

32 Roger GRIFFIN, Politikai vagy ontológiai bizonytalanság? A modernitás szerepe a magyarantiszemitizmus megerősödésében a 20. század eleji Európában, in MOLNÁR Judit(szerk.), i. m., 24.

33 Lásd például BEKSICS Gusztáv, A román kérdés és a fajok harca Európában és Magyaror-szágon, Budapest, Athenaeum, 1895. Véleményem szerint a nyelvi és vallási (ortodox ésgörög katolikus) különbség mellett a magyar nemesség számára az is komoly problémátjelentett, hogy a polgárosodó románok döntően paraszti származásúak voltak. Lásd ÁB-RAHÁM Barna, Az erdélyi román polgárosodás a XIX. században, Csíkszereda, ProPrint,2004.

magyar társadalom ellenvetés nélkül fogadta el például a botbüntetés beve-zetését (1920. évi XXVI. tc.),29 vagy a kormányzói jogkör kiterjesztését (1920.évi XVII. tc.).30

Frojimovics Kinga pontosan megfogalmazta, hogy 1920. szeptember 2-amiért is tekinthető fordulópontnak

…a magyarországi többségi társadalom és az országban élő zsidók kapcsola-tának történetében. E napon a magyar kormány felelős minisztere, Haller Istvánvallás- és közoktatásügyi miniszter a Nemzetgyűlésben gyökértelen, nemzetiet-len elemnek nyilvánította a magyarországi zsidóság egészét. Leszögezte, hogy azsidók alkalmatlanok az egyetemet végzett diplomás értelmiség legalapvetőbbfeladatának ellátására, vagyis arra, hogy a magyar nemzeti intelligencia szerepétbetöltsék. Mindezt Haller faji alapon, megkérdőjelezhetetlen axiómakén jelen-tette ki.31

Ezzel alapjában véve

…széles társadalmi körökben az antiszemitizmus könnyedén asszimilálódottaz új állam ultranacionalista irányvonalához, amely a magyar társadalom szét-töredezett, megnyomorított értékrendjének helyreállítását célozta, hogy ezáltala modernitás olyan formáját valósítsa meg, amely megfelel a magyaroknak.32

Mindezzel szemben a magyarországi keresztény egyházak nemcsak hogynem léptek fel, de éppen ellenkezőleg: mindenben támogatták és igazolták.E paradigmaváltással a trianoni Magyarországon a zsidóság átvette azt a fajiellenség- és bűnbakszerepet, amelyet a 19. század második felében (a dua-lizmus időszakában) a románság töltött be.33 A Horthy-korszak első évétőltetten érhető antiszemitizmus tehát tulajdonképpen annak a zsidóságnak azasszimilációját kérdőjelezte meg, amelynek köszönhetően a magyarság az

20

JAKAB ATTILA


34 Jehuda DON, A magyarországi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete a 19–20. szá-zadban, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont–Élet és Irodalom, 2006, 189.

35 Lásd JAKAB Attila, Mécanismes de marginalisation sociopolitique dans la société hong-roise (19e–20e siècles). Perspectives pour une méthode comparatiste, Actele ColocviuluiInternaţional «Limbă, Cultură, Civilizaţie» : margine, marginal, marginalitate, Craiova,20–22 septembrie 2012 / Acts of International Colloqium «Language, Culture, Civilisa-tion »: Marge, Marginal, Marginality, Craiova, 20–22 of September 2012 / Actes du Col-loque International «Langue, Culture, Civilisation»: marge, marginal, marginalité, Cra-iova, 20–22 septembre 2012, Analele Universităţii din Craiova / Annales de l’Universitéde Craïova / Annals of the University of Craiova. Seria ştiinţe filologice. Limbi străine ap-licate 8, 2012/1 [2014], 159–168.

36 Lásd például JAKAB Attila, Vergődésben. Magyar kisebbségek „történelmi” egyházai az át-alakuló Európában. Problématár, Budapest, Európai Összehasonlító KisebbségkutatásokKözalapítvány, 2009.

37 Lásd HAMVAS József, A zsidóság válsága, Evangélikus Élet, VI. évf., 8. sz., 1938. február19., 8–9. Írásában a szerző Mussolini fasizmusát pozítivan ítéli meg („felszívó fajiság”),

Osztrák–Magyar Monarchia fennállása idején többségnek mondhatta magátMagyarországon, és amely – a németek mellett – markánsan hozzájárult amagyarországi modernizációhoz, polgárosodáshoz és iparosodáshoz.

A magyar elitnek ezt az osztályérdek-vezérelt nemzetfogalmi paradigma-váltását a hazai zsidóság nem tudatosította.

Az első világháború után a fajilag öntudatos és nemzeti önérzetében sértettmagyar uralkodó elit [ugyanis már] nem vallási, hanem ethnikai kisebbségnektekintette a zsidóságot. E nemzetiségi alapú meghatározás azonban ellenkezetta zsidók önképével, akik továbbra is Mózes hitű magyaroknak tartották magukat.A magyarországi zsidóság vezetése, amely nem volt hajlandó figyelembe vennia magyar elit ideológiájában bekövetkezett alapvető változást, az 1920-as évekelejétől egy képzelt álomvilágban élt, amely nagyon távol esett a politikai reali-tásoktól.34

A paradigmaváltás ellenére elmondható, hogy a Horthy-korszak politikaiés szellemi elitje valójában ugyanúgy elmulasztotta a modern magyar nem-zetfogalom megalkotását,35 mint ahogy azt elmulasztotta a dualizmus korá-nak elitje is. Trianon után a magyar nemzetfogalomban egyszerre jelentke-zett a kirekesztés (a hazai zsidósággal szemben) és a befogadás (a határontúl rekedt/maradt magyar kisebbségekkel szemben),36 ami valójában felold-hatatlan dilemmát eredményezett. Ennek a dilemmának az intellektuális tu-datosítása és feldolgozása mind a mai napig nem történt meg.

Az 1930-as években jelentkező nemzetközi gazdasági válság következté-ben kibontakozó, szociálisan radikális és nemzeti-keresztény, magyar szél-sőjobboldal sikeresen kapcsolta össze a tőkegyűlöletet és az antiszemitiz-must.37 Abban az időben sem a liberálisok, sem a szociáldemokraták nemmérték fel a helyzet súlyosságát.

21



míg a hitleri nemzetiszocializmust „a negatív, a kirekesztő, a primitív fajiság” megnyil-vánulásának minősíti. Ugyanakkor M. Barbera jezsuita szerint a „magyar katolikusokantiszemitizmusa […] nem közönséges fanatikus antiszemitizmus, sem faji antiszemi-tizmus, hanem a nemzeti hagyományoknak s a magyar nép függetlenségének és szabad-ságának önvédelmi mozgalma, M. BARBERA S. J., A zsidókérdés Magyarországon, MagyarKultúra, XXV. évf., 15–16. sz., 1938. augusztus 5–20., 80.

38 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 92.39 Ez a magyar jogi gondolkozás kulcs- és varázsszava.40 Keresztény magyar középosztály, Nemzeti Újság, XX. évf., 85. sz., 1938. április 15., 1–2.;

KEMÉNY Péter, Evangélikus mondanivaló. A középosztályról, Evangélikus Élet, VIII. évf.,2. sz., 1940. január 13., 4–5.

41 Ezt nevezték abban az időben „őrségváltás”-nak.42 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8070. Lásd még LADÁNYI Andor, Az első

zsidótörvény megszületése, Múlt és Jövő, 2, 2010, 102–121.43 Ennek következményeit fogalmazta meg TÖRÖK Pál, Felekezet, faj, foglalkozás, nemzet,

Protestáns Szemle, XLVII. évf., 6. sz., 1938. június, 300–304.44 Ebben a vezetőréteg egyre fokozottabb mértékben lett érdekelt. Lásd SZEKFŰ Gyula, For-

radalom után, hasonmás kiadás, s. a. r., jegyz., bev. GLATZ Ferenc, Budapest, Gondolat,1983, 57–63 (Történetírók Tára).

Úgy vélték, hogy az antiszemitizmus csak ürügy arra, hogy a politikai ellen-feleik eltereljék a figyelmet a korabeli magyar társadalom feszültségeiről, kiáltóellentmondásairól.38

Ebből kifolyólag az antiszemitizmust egy múló jelenségnek tekintették,jóllehet észlelték annak társadalmi térnyerését és politikai intézményesülését.A politikai és társadalmi passzivitásnak köszönhetően az antiszemitizmus1938-tól markáns teret kapott a jogalkotásban, és 1941-re már egy olyan,mindent – kül- és belpolitikát, gazdasági és társadalmi problémákat – meg-magyarázó és meghatározó eszmerendszerré állt össze, amely célul tűzte kia „fajmagyar” polgárság megteremtését. Ennek természetesen szerves részétképezte a törvényileg kierőszakolt úgynevezett „elitváltás”; vagyis a zsidók„jogszerű”39 kiszorítása a gazdasági és kulturális életből, hogy az így „felsza-badult” helyeket a „keresztény-nemzeti középosztály”40 népi gyökerű tagjaivehessék át. Ily módon – tudástól és teljesítménytől teljesen függetlenül, ki-zárólag a származása okán – a „fajmagyar” korábban nem remélt pozícióhozjuthatott,41 majd később ugyancsak „jogszerűen” (lényegében büntetlenül)eltulajdoníthatta a (megsemmisített) zsidók javait.

Az első zsidótörvény (1938. évi XV. tc.)42

A magyarországi zsidóság holokauszthoz vezető „jogszerű” társadalmi kire-kesztése43 és anyagi kifosztása44 kezdetének Darányi Kálmán miniszterel-

22

JAKAB ATTILA


45 Református vélemény szerint „talán sokáig az utolsó protestáns magyar miniszterelnök,kinek egyéniségében olyan szépen érvényesült a bibliás református ember.” ERNYEI Gás-pár, 1938 protestáns krónikája, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 1. sz., 1939. január, 24.

46 Lásd Mit jelent a gyakorlatban a győri program?, Új Nemzedék, XX. évf., 54. sz., 1938.március 8., 1–3. Lásd még Valami hiányzik, Evangélikus Élet, VI. évf., 11. sz., 1938. március12., 3. Az evangélikus hetilap vezércikkének szerzője nagyon hiányolta a felekezeti vi-szonyok (reverzálisok) rendezésének elmulasztását. Szemmel láthatólag a bejelentett„zsidókérdés” nem okozott sem gondot, sem pedig megütközést. Érdekes módon az1942-es zsidótörvények után újra téma lesz a reverzálisok kérdése. Lásd dr. Vass Vince,A reverzális, Református Élet, IX. évf., 2. sz., 1942. január 10., 5.; Ötvenéves háború, Evan-gélikus Élet, X. évf., 46. sz., 1942. november 14., 1.; DEZSÉRY László, Soha?, EvangélikusÉlet, X. évf., 49. sz., 1942. december 5., 3–5.

47 Ezt később Darányi miniszterelnök világosan meg is mondta: „A zsidó kérdés intézmé-nyes rendezése lehetővé fogja tenni, hogy a keresztény magyar ifjúság az eddiginél na-gyobb mértékben nyerjen lehetőséget a gazdasági és kereső pályákon való elhelyezke-désre. Ezzel egy régen vajúdó szociális probléma jut megfelelő megoldáshoz és a magyarközéletet állandóan nyugtalanító kérdésnek ilyen rendezése hozzá fog járulni az annyiraszükséges nemzeti egység továbbfejlesztéséhez is.” Darányi és Kánya érdekes nyilatkozataa belgrádi Vremeben a magyar külpolitikáról, a zsidójavaslatról, a falu megsegítésérőlés a telepítésről, Nemzeti Újság, XX. évf., 98. sz., 1938. május 3., 3.

nök45 (1936–1938) elhíresült 1938. március 5-i győri programbeszéde te-kinthető, amelyben meghirdette az egymilliárd pengős újrafegyverkezésiprogramot, és bejelentette a zsidókérdés megoldását.46 Ez utóbbi a szociálisfeszültségek levezetését és a keresztény középosztály helyzetének javításáttűzte ki célul.47 Ennek érdekében, foglalkozási ágazatonként és felekezeti ala-pon, 20%-ban tervezték maximálni a zsidók arányát.

Én azt hiszem – mondta a miniszterelnök –, egészen felesleges volna elméletivitát folytatni afelett, hogy helyes, vagy nem helyes-e a zsidókérdésről beszélni.Zsidókérdés van. S ez egyike elintézetlen közéleti problémáinknak. Ha pedig el-intézetlen, annak csak tervszerű és törvényes rendezését tartom lehetségesnek.A kérdés lényegét abban látom, hogy az ország határán belül élő zsidóság külön-leges diszpozícióinál és helyzeténél fogva, de részben a magyar fajta közömbös-sége miatt is, aránytalanul nagy szerepet játszik a gazdasági élet bizonyos ágaza-taiban. Aránytalan az elhelyezkedés abból a szempontból is, hogy túlnyomó rész-ben az ország városaiban, elsősorban a fővárosban él. A zsidóság aránytalanulnagy számban helyezkedett el azokban a foglalkozási ágakban, amelyekben a ke-reseti lehetőség könnyebb és kedvezőbb. A zsidóságnak a fővárosban való tömö-rülése pedig természetesen kifejezésre jutott ennek a városnak kulturális és gaz-dasági életében és ez a megnyilvánulás a magyarság élettörekvéseivel nem mindigáll harmoniában.

Az ellentét, amely ebből az adott helyzetből kifejlődik, akadályozza a nemzetierők teljes összefogását és állandó izgató momentum az ország közéletében.A kérdés törvényes és tervszerű rendezésének tehát alapfeltétele, hogy igazságoshelyzetet teremtsünk. Igazságos helyzetet, amely az említett szociális aránytalan-

23



48 „Egymilliárd pengőt kért az országtól Darányi a nagy nemzeti célok megvalósítására.Átlagban nyolc százalékkal adóztatják meg az ingó vagyont és öt százalékkal a földva-gyont – Az 50.000 pengő aluli vagyonokat mentesítik, Nemzeti Újság XX. évf., 53. sz.,1938. március 6., 2.

ságokat helyrehozza, vagy kiküszöböli és a zsidóság befolyását a nemzeti élet kul-turális és más területein illő mértékre csökkenti. Egy ilyen rendezés, amely azipar, kereskedelem és hitelélet területén, a gazdasági élet vállalkozásaiban a ke-resztény társadalmat az őt megillető előfeltételekhez tudja juttatni, magának azsidóságnak is érdekét szolgálja, mert lényegesen enyhíteni alkalmas az antisze-mitizmust és ezzel a szélsőséges, türelmetlen mozgalmak terjedését.48

Március 7-én, mintegy a miniszterelnök beszédéhez kapcsolódva, egyszentesi pártrendezvényen Hóman Bálint kultuszminiszter is kifejtette ál-láspontját a zsidókérdésről:

Nincs hozzáfűzni való ahhoz – mondotta –, amit a miniszterelnök úr a zsi-dókérdésről mondott. Az elmondottak alapján megállapítom csupán, hogy olyankérdés ez, amelyről nem lehet és a zsidóság érdekében nem is szabad hallgatni.Ez a kérdés voltaképpen gazdasági és világnézeti problémára tagozódik. A gaz-dasági ok, amely az elégedetlenséget kiváltotta, a zsidóság aránytalan befolyásaés részesedése gazdasági téren, az ipar, a kereskedelem és a hitelélet vállalataiban,aminek kettős oka van: egyrészt a zsidóság ez irányú képességének fejlettsége,másrészt a magyar társadalom közömbössége, a mezőgazdasági és értelmiségipályák előtérbe helyezése.

Világnézeti szempontból a kérdés alapja az, hogy a zsidóság aránytalanul veszrészt a kulturális életben és a sajtóban, ami egyes zsidó elemeknél, különösen azújonnan jötteknél, a magyartól idegen szemlélettel párosul. A történelem folya-mán befogadott és itt talált idegen népelemek beházasodtak, elkeveredtek, átha-sonultak a történetileg kialakult magyar fajba, beolvadtak a magyar nemzetbeés ma ennek szerves részeként élnek. A történelmileg kialakult magyar faj éppenúgy magába szívta ezeket az elemeket, mint más nemzetek a maguk történelmikialakulása folyamán, hiszen minden európai nemzet többféle népelemből te-vődött össze. A zsidóság nem ment át ezen a folyamaton – önként vagy kénysze-rítve, ezt vitatni lehet –, de különálló sajátos életét élte, különálló sajátos vi-lágszemlélettel és felfogással élt itt a magyarság körében is. A régiek igyekeztekigazodni a magyar közszellemhez, az újonnan jöttek azonban elkülönültek, ésezért a magyarság idegeneknek tekinti őket. Ezeknek az újonnan jött elemeknekbizonyos felforgató mozgalmakban, eszmeáramlatok terjesztésében való részvé-tele általánosításra vezetett, és ezért a régóta itt lakó zsidóságnak is érdeke enneka kérdésnek a megoldása, mert csak ez vezethet nyugodt együttélésre és a ma Eu-rópa-szerte mutatkozó antiszemita hangulat levezetésére.

Az erre szolgáló eszközök igen különbözők. Nagy tévedés volna azt hinni, hogyerőszakos fellépéssel – mondjuk bunkóval – lehet ilyen kérdést megoldani. Erre

24

JAKAB ATTILA


49 Eddig idézi a katolikus Új Nemzedék, (XX. évf., 54. sz., 1938. március 8., 2), amely viszontsemmit nem ír Darányi zsidókra vonatkozó beszédéről.

50 Hóman Bálint feltűnő beszéde a nemzeti értékek védelméről és az állampolgári köteles-ségről, Nemzeti Újság, XX. évf., 54. sz., 1938. március 8., 5.

51 Új Nemzedék, XX. évf., 13. sz., 1938. január 18., 3.52 Ausztria már védekezik a Romániából fenyegető zsidó beözönlés ellen, Új Nemzedék,

XX. évf., 1. sz., 1938. január 1., 1; A román kormány „nürnbergi rendeletei”, Nemzeti Újság,XX. évf., 3. sz., 1938. január 5., 1–2. Minden olyan lapot betiltottak, amelynek szerkesz-tőségében zsidók dolgoztak (így például a Temesvári Hirlapot). Megnehezítik a zsidókkikeresztelkedését Romániában, Új Nemzedék, XX. évf., 27. sz., 1938. február 4., 2.

azonban gondolni sem szabad, hiszen megvannak törvényes eszközeink enneka kérdésnek a rendezésére.49 Egyfelől megfelelő oktatással és neveléssel a keresz-tény magyar ifjuságot versenyképessé kell tenni és a gazdasági életben versenybeis kell állítani megfelelő támogatással. További eszköz a jogosulatlanul beszivár-gott, nemkívánatos zsidóság kitelepítése és az állandó újabb beszivárgás szigorúmegakadályozása. A kormány éppen ezért állít kormánybiztost az idegenelle-nőrző hivatal élére. Végül – ez a zsidóság feladata – a zsidó ifjúságnak társadalmiránevelésével kell elérni azt, hogy alkalmazkodjék a nemzeti közfelfogáshoz, és kö-zösítse ki magából mindazokat, akik a magyar közfelfogással és közszellemmelszembehelyezkednének.50

Darányi miniszterelnök győri beszéde azonban nem állt minden előz-mény nélkül. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter már 1938. január közepénkijelentette:

Úgy érzem, helyes, ha ezt őszintén és nyíltan megmondom: a keresztény tár-sadalom el akarja foglalni azokat a gazdasági pozíciókat, amelyekből eddig ön-magát kirekesztette.51

Álláspontja szerint „a keresztény és a nemzeti eszme” alapján álló kor-mányzat kérlelhetetlenül üldözni fog mindent, „ami nem igazán magyar”.Ugyanakkor a magyar kormánynak azzal is számolnia kellett, hogy Romániamegelőzte őt a zsidóüldözésben.52

Ebben a nemzetközi kontextusban minden bizonnyal nem volt véletlen,hogy a katolikus Új Nemzedék napilap már korábban (még a győri minisz-terelnöki beszéd előtt!) egyértelműen és világosan megfogalmazta a „zsidó-kérdés” rendezésének szükségességét:

Beszéljünk végre komolyan, megfontoltan és felelősséggel arról a kérdésről,amely ma a legtöbbet foglalkoztatja a közvéleményt s amelynek a megoldatlan-sága, félmegoldása, agyonhallgatása, vagy hibás elintézése Magyarország mostanihelyzetében a legsúlyosabb mulasztás és bűn volna a nemzet érdeke ellen.

A zsidókérdésről van szó.

25



A mai külpolitikai helyzetben, amely percenkint felborulással fenyeget és mintkormányát vesztett csónak a megáradt folyón, szinte feltartózhatatlanul sodródikvalamely nagy összeütközés felé, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ren-dezetlenül hagyjunk olyan feladatokat, amelyeknek elhanyagolása nemcsak aka-dályozza a nemzeti erők teljes összefogását, hanem annak egyenesen szétbom-lasztó hatása van. Érezzük ezt a belső politikán is: akár hova nyúlunk, gazdasági,alkotmányjogi, társadalmi, kulturális kérdésekhez, mindenütt beleütközünk azsidókérdés rendezetlenségébe, amely egészségtelenül feszültté teszi itt a légkört,és mindig akadálya lesz a céltudatos, egyenes és egészséges haladásnak.

Zsidókérdés van, ezt tagadni, észre nem venni bűn, vagy ostobaság. Hogymennyire ott van minden probléma mögött, annak legkézenfekvőbb és legutóbbibizonyítéka, hogy Bethlen István tegnap elmondott választójogi beszédében semtudta elkerülni. Bethlen óva int a zsidókérdés német szisztéma alapján való meg-oldásától, amely szerinte a gazdasági és pénzügyi rendet egyik napról a másikraazonnal felforgatná, és egészen más következményekkel járna, mint Németor-szágban. Beszéde nyomán a közéleti érdeklődésnek középpontjába beálltak újraa kérdés szociális vonatkozásai, és az a tény, hogy a legfontosabb feladat ma azevolúciós megoldás keresése, mert ellenkező esetben elkerülhetetlenül a revolú-ció, a forradalom útjára lépünk. Bethlen Istvánnak kétségen kívül igaza vanabban, hogy külföldön alkalmazott szisztémákat válogatás nélkül nálunk átvenniképtelenség. Ami másutt bevált, vagy legalább is járható útnak bizonyult, az egé-szen másképp jelentkeznék nálunk, és valóban kiszámíthatatlan károkat okozna.A mi helyzetünk, népi összetételünk, gazdasági problémáink, külpolitikai beál-lítottságunk és nemzeti feladatunk egészen más, mint a többi országoké, tehát amegoldást önállóan és speciális módon kell keresnünk. Ha van speciális magyarhelyzet, akkor kell hogy legyen abból egyedül biztosan kivezető speciális út is,csak keresni kell, és nem szabad rátévedni a komoly megoldástól való irtózás, azelvakult szenvedély, vagy a külföldi példák majmolásának egyformán járhatatlanmódjaira.

Az Új Nemzedék úgy érzi, a helyes utat jelöli meg a magyar közvéleménynek,amikor a zsidókérdés intézményes megoldására reviziót javasol 1914-ig.

Megmondjuk pontosan, mit értünk ezalatt. 1914-ben, a világháború kitöré-sével törés állott be az egész világ fejlődésében, ezzel együtt természetesen nálunkis. A háború és a nyomában járó felfordulás tulajdonképpen két rétegre osztottanemcsak a hadviselő feleket, hanem az ország lakosságát is: nyertesekre és vesz-tesekre. A nagyobb réteg: a veszteseké. Ezek közé tartoznak azok a milliók, akiktizennyolc éves koruktól ötvenéves korukig letették a munkaszerszámot, és fegy-vert fogtak a kezükbe. Egy részük meghalt, másik megsebesült, nyomorék lett, segy életen át hordozza a négy és fél éves háborúban szerzett betegséget. Ide tar-toznak azok, akik a nagy átalakulásban nem tudták a helyüket megtalálni, önhi-bájukon kívül keresetképtelenek lettek, nyomorba jutottak, állati életnívóra süly-lyedtek, vagy elpusztultak. Ide tartoznak az özvegyek és árvák, a hadikölcsön-jegyzők, és azoknak az egykori vagyonoknak a tulajdonosai, akiknekszorgalmasan összegyűjtött vagy őseiktől örökölt készpénzvagyonából végül csak

26

JAKAB ATTILA


néhány darab papiros maradt. Ide tartozik az ősi földjükből, otthonukból kiül-dözött magyarok végeláthatatlan szomorú tömege, és végtére, de nem utoljáraaz az ifjúság, amelyet az idők változása máig tartó vak bizonytalanságba és nyo-morúságba taszított.

A másik oldalon ott van a nyertesek csoportja. Az a réteg, amely a nagy nem-zeti szerencsétlenséget lelketlenül lefölözte, meggazdagodott, és hirtelen hará-csolásból szerzett gazdagsága segítségével gazdasági és politikai tényező lett azországban. Kihasználta a zavaros idők minden bizonytalanságát, az ellenőrzésszükségszerű lazulását, befurakodott és otthont szerzett az összeomlott otthonokhelyén, aranyat facsart a könnyekből, és rátelepedett az elgyengült, védekezésreképtelen társadalom nyakára. Amíg a nemzet legértékesebb rétege egyre jobbansüllyedt s egyre mélyebbre került, addig ezek a felfújt hólyag könnyedségével ésgyorsaságával szöktek felfelé, s ezzel olyan társadalmi egyenetlenséget teremtet-tek, amely ma már elviselhetetlen, s amelyet feltétlenül nivellálni kell.

A nivellálás módjá[t] háromféleképpen gondoljuk keresztülvihetőnek.Először: meg kell vizsgálni, hogy azok, akik ma is élvezik a nemzeti szeren-

csétlenségből származó anyagi és politikai előnyöket – nem véletlen, hogy ki-lencvenöt százalékban zsidók –, 1914-ben a történelmi Magyarország területéntartózkodtak-e?

Másodszor: meg kell vizsgálni, hogy 1914-ben mivel foglalkoztak és mennyivagyonuk volt?

Harmadszor: milyen helyzetben vannak ma, hogyan szerezték, vagy szaporí-tották a vagyonukat?

Ha a vizsgálat során az derül ki, hogy a vizsgálat alá vont 1914-ben is itt éltMagyarországon, hogy azóta is hasznos és tevékeny tagja a társadalomnak, hogyvagyonát tisztességes úton, becsületes és közhasznú munkával, tehetséggel, rá-termettséggel szerezte, hogy állampolgári kötelességének minden tekintetben ki-fogástalanul eleget tett, akkor jogállamban semmiféle további eljárásnak helye veleszemben nem lehet. Ha azonban azt állapítják meg, hogy az illető beszökött, –hogy a legújabb kifejezést használjuk – beszivárgott az országba, hogy mohónrávetette magát a konjunktúra által kínált lehetőségekre, hogy lelketlenül kiszi-polyozta a háborús és forradalmi adottságokat, hogy a törvények megsértésévelvagy kijátszásával szerzett magának vagyont: attól a jogtalanul szerzett hasznotkönyörtelenül el kell venni.

Legfontosabb ennek a feladatnak elvégzésében az eljárás teljes tárgyilagossága,törvényessége és biztonsága. Éppen ezért a megoldás csak törvényhozás útján tör-ténhetik. Olyan bírói függetlenségű és pártatlanságó fórumot kell felállítani,amelynek az ítéletében az egész közvélemény maradéktalanul megnyugodhatik.A részletek megjelölése nem a mi feladatunk. Az utat viszont feltétlenül járható-nak tartjuk és ezen a módon megoldhatónak látjuk azokat a feladatokat is, ame-lyek a zsidókérdéssel kapcsolatban feltétlenül gyors és alapos elintézést követel-nek.

A konjunkturális vagyonok felderítésével és akár 100 százalékos megadózta-tásával olyan alapot lehetne teremteni, amelyből mindenekelőtt kártalanítani le-

27



53 Revízió – 1914-ig!, Új Nemzedék, XX. évf., 33. sz., 1938. február 11., 3.54 FAZEKAS Csaba, Prohászka Ottokár zsidóellenességéről, Egyháztörténeti Szemle, 9,

2008/4, 71–86 (http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/fazekas-prohaszka.htm).55 Lásd GERGELY Jenő, A Keresztény Községi (Wolff-) Párt, Budapest, Gondolat–MTA–ELTE

Pártok, pártrendszerek, parlamentarizmus kutatócsoport, 2010.

hetne a háború és a forradalmak által sújtott értékes, nemzetfenntartó réteg nagyrészét. Minden kárt és veszteséget ma már nem lehet pótolni. A jövőről azonbangondoskodhatunk. Elvégezhetjük azokat a szociális feladatokat, amelyekre leg-feljebb ma könyöradomány jut, s amelyeknek a megoldását mindenki egybe-hangzóan sürgeti és szükségesnek tartja, csak éppen pénzt nem tudnak rájukelőteremteni. Utat nyithatunk a sötét bizonytalanságban vergődő ifjúságnak arra,hogy előkészüljön azoknak a gazdasági pályáknak az átvételére, amelyeknek azelfoglalásával biztosítani tudja a magyar gazdasági élet kereszténységét és ma-gyarságát.

Nagy vonásokban így látjuk haladéktalanul megoldhatónak a zsidókérdést.Első és legfontosabb tulajdonsága ennek a megoldásnak az, hogy keresztülvihető.Nem forradalmi, nem rombol nemzeti szempontból fontos értékeket, viszontolyan szolgálatokat tesz, amelyeknek következményeit csak a nagy nemzeti szem-pontból lehet elbírálni. Mindenekelőtt: véget vetne a demagógiának és elejét vennéannak, hogy a zsidókérdés rendezetlenségével továbbra is mérgezzék itt a levegőtés áthidalhatatlan szakadékot vágjanak a nemzeti közvéleménybe. Ezt tessék elő-ször megcsinálni és tessék megvárni az eredményeit! Ha megcsinálják, akkorjoggal mondhatják mindenkire, aki mást, vagy többet akar, hogy bűnös, vagyőrült. Aki megvalósítja, tiszta kézzel és kemény elszántsággal keresztülviszi,annak ezután már csak egy kötelessége marad: az uszítókat, a zsidókérdés kon-junktúra-lovagjait odatenni, ahova valók: a börtönbe, vagy a tébolydába!53

Darányi Kálmán miniszterelnöknek és Hóman Bálint kultuszminiszter-nek a zsidókérdésben nyilvánosan kifejtett álláspontja nyomán a katolikusNemzeti Újság büszkén állapította meg vezércikkében:

Nekünk nincs szükségünk arra, hogy bármit is átvegyünk külföldről, mert tő-lünk vettek át eszméket. Beszéljünk a zsidókérdésről? Kell-e jobb megoldási mó-dokat keresni, mint amilyeneket Prohászka szögezett le és amelyeket Wolff Ká-roly kezdett megvalósítani. Nincs ezekben semmi brutális fajimádat, vagy fajigyűlölet, hanem valóban keresztény, magyar érzés, amely a lelkületre fekteti a fősúlyt. Ismét csak azt mondjuk, üssék fel Prohászkát, keressék ki a megfelelő be-kezdéseket,54 keressék ki a keresztény lapokból Wolff Károly beszédeit55 s máriseltörpülnek azok a kényszeredett kísérletek, amelyek úgy szeretnék beállítaniMagyarországot, mintha kullognia kellene a „jobboldali nemzetek után”. […]

Nem dicsekvés, nem büszkélkedés mondatja velünk: de a többi nemzetek jöt-tek a jobboldali Magyarország után. […] Magyarország 1919 óta jobboldali ke-

28

JAKAB ATTILA


56 A mi utunk, Nemzeti Újság, XX. évf., 57. sz., 1938. március 11., 2. Ennek fényében teljesenegyértelmű, hogy a katolikus napilap szerint Nemzeti, keresztény és szociális politikáthirdet az új Darányi-kormány (uo., 3–4), aminek értelemszerű velejárója, mintegy szer-ves része a kirekesztő és antiszemita törvényalkotás.

resztény nemzeti állam, olyan ideológiai erőtartalékkal, amely elegendő egy év-századra a politikusoknak. […] Nekünk van egy nem kevésbé erős, határozottkeresztény nacionalizmusunk, amelyet alátámaszt a magyar történelem, amelyetaktuálissá tettek az elmult húsz év nagy keresztény igehirdetői és politikusai. Nemkell tehát csodálkozni, amikor a politikai élet vezetői ilyen hangokat ütnek meg,mint most Darányi Kálmán meg Hóman Bálint. Nem azért nem beszéltek eddig,mintha nem így gondolkoztak volna, hanem azért, mert mint mindnyájan, ter-mészetesnek vettük ezeket a dolgokat, ezt a lelkületet.56

1938. március végén az Új Nemzedék katolikus napilap újabb cikket közölta „zsidókérdés” megoldásának szükségességéről:

Hetekkel ezelőtt cikk jelent meg ezen a helyen „Revizió 1914-ig” címmel s amagyar sajtóban elsőnek vetett egy konkrét elgondolást a zsidókérdés megoldására.Az államszervezet eszközeivel törvényes kereteken belül sürgette a cikk a prob-léma likvidálását s rámutatott azokra a veszélyekre is, amelyeket az ügy elködö-sítése éppúgy nyakunkra hozhat, mint az elintézés halogatása. Hetekkel ezelőtt ve-tettük fel a gondolatot s a vita a zsidókérdés körül hivatalos nyilatkozatokban,sajtóban, hordó tetején és magántársaságokban egyre lármásabban zajlik, az üd-vözlő sürgönyök és levelek áradatán kívül azonban konkrét hozzászólást az „ÚjNemzedék” konkrét tervéhez nem hallottunk. Az általános szólamoknál, kifaka-dásoknál, bombasztikus fenyegetőzéseknél egyebet még azok sem produkáltak,akik a témát szinte kisajátították maguknak. Pedig az érdekelteken kezdve min-denki elismeri, hogy a kérdés akut s hogy sürgősen le kell vezetni, mert ha meg-oldatlanul marad, súlyos komplikációkkal hátráltatja nemcsak a gazdasági ki-bontakozás folyamatát, hanem az ország egész jövő fejlődését is.

Zsidókérdés van! – állapította meg a miniszterelnök Győrben, hangzik majd-nem minden képviselőházi felszólalásban, halljuk, amerre járunk, olvassuknyomtatásban s a házak falára mázolt feliratokban. Valóban, nekünk is az a né-zetünk, hogy zsidókérdés van, de hogy mindig kérdés maradjon, gyúanyag, örökösalkalom a kedélyek felpaprikázására, szenvedélyek felkeltésére s a közvéleménynyugtalanítására, abba nem vagyunk hajlandók belenyugodni. Nehéz sebekbőllábadozunk, rengeteg tennivalónk van az országban, határainkon tul meglepe-tésekkel terhes a levegő, máról-holnapra kiszámithatatlan fordulókhoz vezetheta világtörténelem utja s ennek a kis nemzetnek, ha életérdekeit e fátumos időkbenbiztositani és védeni akarja, minden energiájára, éberségére és lelki nyugalmáraszüksége van. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a bármely percben fel-

29



57 Beszéljünk a zsidókérdésről!, Új Nemzedék, XX. évf., 72. sz., 1938. március 31., 3. Lásdmég: Darányi nagyfontosságú bejelentéseket tesz a legközelebbi napokban. Megválaszt-ják a zsidókérdés tanulmányozására kiküldendő bizottság tagjait, uo., 2.

vetődhető súlyos elhatározások előtt belső betegségek bénitsák meg tetterőnketés gyengítsék akcióképességünket. Van zsidókérdés? Akkor tessék elintézni éshogy elintézhessük, mindenekelőtt – komolyan beszéljünk róla!

Beszéljünk róla egyszer már frázisok nélkül, de mentül több alapossággal, akiutat keresve, annál is inkább, mert mindenkinek ez az érdeke, kezdve az orszá-gon, amelynek biztonsága a munka rendjén és nyugalmán múlik, folytatva a kor-mányon, amelynek ezenkívül is éppen elég nagy gondja van, a közhangulattólmagát függetleníteni nem tudó törvényhozáson, a tétova várakozásba kénysze-rített gazdasági életen és felzaklatott társadalmon egészen magáig a zsidóságig,amely a riadt bizonytalanságnak mostani állapotát kétségtelenül a legrosszabb-nak tartja. Kinek nem érdeke az elintézés siettetése? Egyes-egyedül a felelőtlen de-magógiának és lázításnak, amely alól egyszerre kicsúszik a talaj, ha ez a probléma,amelyet oly hatásosan lehet rágalmazásra, gyanúsításra, teli szájjal való ígérge-tésre, félrevezetésre és uszításra felhasználni, nyugvópontra jutott. Száz példa vanrá, hogy a forradalmi pártok, amelyek a széles néprétegek emberi élethez jutta-tásának jelszavával indulnak a politikai harcba, taktikázásukkal maguk akadá-lyozzák meg, hogy a népjóléti intézkedések valóságokká is váljanak, mert nembevallott céljaik elérésére, hanem – elégedetlen tömegekre van szükségük. Éppenígy a zsidókérdésben is egyedül egy szűkkörű, saját hatalmi érdekein mesterkedős nem az összesség javát néző, lelkiismeretlen társaság az, amely hangoskodásávalsúlyos zavart kelt, a közélet atmoszféráját állandóan mérgezi, s így a törvényes ésintézményes megoldásnak útjában áll. Ennek a megoldásnak minden mellékte-kintettől függetlennek, radikálisnak és véglegesnek kell lennie. Nekik azonbanmindent megér a mai kaotikus helyzet fenntartása, mert halászniok csak a zava-rosban lehet. Ám mi, és velünk együtt minden tisztességes magyar ember, tisztavizet akarunk önteni a pohárba, s az ország érdekeinek veszélyeztetésével nemteszünk a forradalom előkészítőinek szívességeket.

Mi igenis azt kívánjuk, nyilatkoztassa ki sürgősen a kormány, hogy a kérdésmegérett a likvidálásra, vigye azt a magyar élet problémáinak törvényes és errehivatott fórumai elé, amelyek egy ezeresztendős nemzet múltjának és jövőjénektartozó lelkiismeretességgel tárgyalják le és hozzák meg döntésüket. Tárjuk ki azablakot ebben a fojtó levegőjű betegszobában, hadd áradjon be rajta az élet egész-séges lehelete. A zsidókérdésről ne szónokaljunk [sic!] többet, hanem becsülettelés felelősséggel – tűzzük napirendre!57

A „zsidókérdés” rendezéséből a reformátusok sem kívántak kimaradni.Megfogalmazódott olyan vélemény, amely a zsidók egy részének megkeresz-telkedésében látott megoldást, de ugyanakkor érzékelte azt is, hogy a nem-

30

JAKAB ATTILA


58 Ez természetesen nem mindenkire volt érvényes. Ravasz László református püspök pél-dául azt vallotta, „hogy a nacionalszocializmus egyház- és krisztusellenessége inkább já-rulék, mint lényeg. Megtörténhetik – írta –, hogy belső tisztulás, vagy az alapelek elhal-ványulása folytán semmivel sem lesz nagyobb az ellentét a keresztyénség és a nemzetiszocializmus között, mint amekkora az ellentét jelenleg a keresztyénség és ama szociál-demokrácia között, amely tudvalevőleg domesztikált bolsevizmus.” Dr. Ravasz László püs-pök levele Barth Károlyhoz, Református Élet, V. évf., 52. sz., 1938. december 24., 512.A kérdésben a katolikus püspöki kar sem foglalt állást, 1942-ben. Lásd GERGELY Jenő(szerk.), A püspöki kar tanácskozásai, Budapest, Gondolat, 1984, 292.

zetiszocialista eszmék a magyarságra nézve is veszélyeket rejtenek.58 Mura-közy Gyula szerint a szociális és a felekezeti kérdés mellett

[a] harmadik nagy kérdés, ami megoldásra vár, amint a magyar miniszterel-nök határozottan és világosan elmondotta, a zsidókérdés. Ez kétezer esztendőskérdés. A reformáció öntudatosította, amikor a lipcsei vásáron megjelent azAhasvérus-legendáról szóló könyv. Ahasvérus bolyong a világban, és sehol helyeta maga számára nem talál. A zsidóság útja tragikus ebben a világban. Nemzeti,történelmi hivatását akkor játszotta el, amikor a nagy találkozón a Názáreti Mes-terben nemzeti élete szabadítóját fel nem ismerte. Ettől fogva három útja van azsidóságnak. Az egyik, visszakanyarodás a ghettó világa felé. Dacolás az idővel:élő anakronizmusként őrizni a több ezer éves múlt minden hagyományát egyformális és etikai erők nélküli vallásosságban. A másik útja: felszabadulni sajátvallásos hagyományaitól, áthasonulni a modern élet világához, elveszteni múlt-jának vallásos kincseit is. Mivel azonban a lélek eszményeket keres és hitet akartenni valamilyen igazság mellett, ez a gyökértelenség minden új irány szelénekjátékává teszi a zsidó lelket. A harmadik út egy sóvárgó kisebbségé, amelyik Péterés Pál és a jeruzsálemi háromezer nyomait keresi meg: vissza a keresztfához, át-adni magát, múltját, egészen az egyetlen Szabadítónak. A tragikus itt az, hogy ezaz őszinte hazatérés mindig csak keveseknek az ajándéka marad. Semmiféle em-beri intézkedés ezt a nagy kérdést véglegesen megoldani nem fogja. Lehet és kellbenne átmeneti válaszokat találni éppen a magyar államnak egy-egy korszaksürgető kérdéseire, de a végső kifejlés emberfeletti erők és intézkedések eredmé-nye lesz. Addig is azonban mennél mélyebben és határozottabban keresztyén egytársadalom, annál hamarább megoldja ezt a kérdést. A másik oldalról viszont ezmennyiségi probléma, mert azok a nemzetek, amelyekben a zsidóság aránylagegészen kicsiny számban van képviselve, semmi módon nem tudják elismerni azsidókérdés valóságát, mert nem is tapasztalták meg.

A református egyháztársadalom és maga a református egyház a maga kereténbelül mindezeknek a kérdéseknek a megoldására a maga szellemi fegyvereivelsiet. […] Nemcsak az a veszedelem itt, hogy a magyarság szakadatlanul valamikülföldi mintát másolgat, hanem az, hogy határainkon belül ez a nemzeti szellemnem tud erőteljes lenni, mert nincs önmagával szemben való bírálata, mert nincsbűnbánata, mert nem veszi észre, hogy nemcsak szémita oldalról érkeztek szel-

31



59 Muraközy Gyula, A református „nacionalizmus”, Református Élet, V. évf., 14. sz., 1938.április 2., 131–132.

60 Ma reggel 6 óra 45 perckor megszólalt a bécsi rádióban a nemzeti szocialista Ausztria!,Új Nemzedék, XX. évf., 59. sz., 1938. március 13., 1–2. A reformátusok azonban feltettéka kérdést: „Valóságos kérdés az egész magyarság számára az ma is, ami az árpádházi ki-rályok korában volt: milyen viszonyban álljon a magyarság a vele szomszédos hatalmasnémet birodalommal?”, Ausztria bukása, Református Élet, V. évf., 12. sz., 1938. március19., 109. A kormányzó megválaszolta: A magyar nemzethez! Horthy Miklós kormányzórádiószózata, Új Nemzedék, XX. évf., 76. sz., 1938. április 5., 1–2: „…aki tiszta fejjel és látószemmel ítéli meg az eseményeket, annak tudnia kell, hogy Ausztriának Németországgaltörtént egyesülése ránk nézve nem jelent mást, csak azt, hogy egy régi jó barátunk, akita békeszerződések lehetetlen helyzetbe sodortak, egyesült egy másik régi jó barátunkkalés hűséges fegyvertársunkkal, azzal a Németországgal, amely mindig életre-halálra meg-bízható és szótartó szövetségese volt barátainak a történelem tanúsága szerint. Ennyi azegész, egyéb a mi szempontunkból nem történt.” (1.).

61 A győri program megvalósítása és a zsidókérdés rendezése a NEP [Nemzeti EgységPártja] értekezlete előtt. […] A keresztény-zsidó arány 80:20, Nemzeti Újság, XX. évf.,79. sz., 1938. április 8., 1–2., 4; Az Új Nemzedék, közli a zsidókérdés megoldásáról szólótörvényjavaslatot, Új Nemzedék, XX. évf., 80. sz., 1938. április 9., 1–2. Lásd még Gyöngyös:Illusztráció a zsidótörvényhez!, Új Nemzedék, XX. évf., 85. sz., 1938. április 15., 3; M. S.,A zsidótörvény, Evangélikus Élet, VI. évf., 16. sz., 1938. április 16., 4–5. A parlamenti vitáravonatkozóan lásd Megkezdődött a zsidótörvény bizottsági tárgyalása. Élénk vita a zsi-dóság gazdasági és szellemi elhelyezkedéséről – A Kereszténypárt szigorító modositá-sokat inditványoz, Nemzeti Újság, XX. évf., 90. sz., 1938. április 23., 3–4. Csilléry Andráskifejtette, hogy a zsidó faj, a megkeresztelkedések pedig anyagi érdekektől vezéreltek.Szerinte „meg kell szüntetni azt a lehetetlen helyzetet, hogy felekezet elleni izgatásértbüntessék meg a zsidóság túlzott befolyása ellen szóló vagy tevő embert.” (3.) Javasolta,hogy zsidó egyáltalán ne lehesen újságíró. Kérte a szénbányászat, cukoripar, szeszgyártásés textilipar kivételét a zsidók kezéből. Felmerült az 5%-os kvóta is. „A nemzet árulója,aki a forradalmat a falra festi”. Élénk ellentmondások között beszélt Bethlen a zsidója-vaslat ellen a bizottságban, Nemzeti Újság, XX. évf., 91. sz., 1938. április 24., 3; Darányi,Mikecz és Imrédy válaszoltak a zsidójavaslat szónokainak, Nemzeti Újság, XX. évf., 93.sz., 1938. április 27., 1–3.; Részleteiben is elfogadta a bizottság a zsidó törvényjavaslatot.Fontos módositás a megkereszteltek gyermekeiről, Nemzeti Újság, XX. évf., 94. sz., 1938.április 28., 7–8; Ezzel a javaslattal egy új politikai szemlélet indult el; FÁBIÁN Dániel,A „zsidójavaslat”-ról, Magyar Út, VII. évf., 17. sz., 1938. április 28., 5.; A képviselőházülése: „Nem tesszük azt a szivességet a heccelőknek, hogy egymásnak ugorjunk”. Tas-nádi-Nagy András érdekes beszéde a zsidójavaslat vitájában – „A javaslat faji alapon áll,ha nem is mondja ki világosan”, Nemzeti Újság, XX. évf., 102. sz., 1938. május 7., 5–6;A képviselőház ülése: Nyolcórás vita a zsidójavaslatról, Nemzeti Újság, XX. évf., 104. sz.,1938. május 10., 7.; A képviselőház ülése: „Miért nem volt averzió más nemzetiséggel

lemi hatások, amelyek egyenes útjáról letérítik, hanem más oldalakról is. Nemzetimozgalmainkban nagyon sokszor a nemzeti lélek képviselői nem találták megennek a nemzeti életnek a forrását.59

1938. április 8-án – vagyis nem egészen egy hónappal az Anschluss, 1938.március 11.60 után – a Darányi-kormány benyújtotta az első zsidótörvényt„a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról”,61

32

JAKAB ATTILA


szemben? Érdekes felszólalások a zsidójavaslat keddi vitájában, Nemzeti Újság, XX. évf.,105. sz., 1938. május 11., 5.; „Nem történt jogfosztás a zsidósággal szemben”. Mikecz mi-niszter válaszolt a zsidóvita szónokainak – Homonnay Tivadar kifejtette a kereszténypártálláspontját, Nemzeti Újság, XX. évf., 107. sz., 1938. május 13., 5. Miközben a parlament-ben folyt a zsidótörvény-tervezet vitája, Budapesten megtörtént „Pacelli bíboros, pápailegátus ünnepélyes fogadtatása”, uo., 10.; A képviselőház ülése: Letárgyalták a zsidó -javaslatot, Nemzeti Újság, XX. évf., 108. sz., 1938. május 14., 7–8.

62 K. M., Kormányváltozás, Evangélikus Élet, VI. évf., 21. sz., 1938. május 21., 3. 63 Imrédy Béla 1938. május 14-én lett miniszterelnök. Lásd Férfi az Isten előtt…, Nemzeti

Újság, XX. évf., 109. sz., 1938. május 15., 1–2. Imrédy kijelentette, hogy „keresztény, nem-zeti jobboldali politikát” fog folytatni. Ez az ő felfogásában egy olyan „hierarchikus tár-sadalmat” jelentett, „amely nem kacérkodik hamis egyenlőségi képzetekkel, hanem elis-meri azokat a különbségeket, amelyek a természet erejénél fogva állanak elő. Ennek a hie-rarchiának természetesen az összesség érdekei szerint kell igazodnia és azt a helyet,amelyet a nemzet valamely tagja ebben a hierarchiában elfoglal, az szabja meg, hogy azegyesek mennyire teljesítik kötelességüket a nemzettel szemben és hogy valaki mennyiretud hasznos tagja lenni a nemzet társadalmának.” „Imrédy bemutatkozott a Házban: »Anemzet életében is a léleknek kell uralkodnia«. Az egész Ház ünnepelte a részletes prog-ramot adó uj miniszterelnököt, uo., 3–8: 4.; Lásd még MIHELICS Vid, Imrédy Béla prog-rammja, Katolikus Szemle, 52, 1938/6, 354–356.

64 Ez a gondolat 1938 őszén így jutott kifejezésre: „Abszolút becsületesség. A keresztyénkereskedőnek […] erős önfegyelemmel kell megfékeznie a nyereségvágy kísértéseit. […]El kell tűnni az ’alku’-nak. […] El kell tűnni a rábeszélésnek. […] El kell tűnni a hitellelvaló visszaélésnek! […] El kell tűnnie minden próbálkozásnak, nem tiszta jövedelemre, ha-szonra. […] A keresztyén kereskedelem jelentsen nagy morális mocsárlecsapolást. […]a jövő keresztyén kereskedőgeneráció az Istennel való kapcsolatát találja meg és rendezzeminél előbb! Vigye Istent a pult mögé.” L. M. V., Keresztyén kereskedelmet! 1. Keresztyénüzleti morált!, Evangélikus Élet, VI. évf., 36. sz., 1938. szeptember 10., 10–14. Hasonló-képpen L. M. V., Keresztyén kereskedelmet. 2. Keresztyén üzleti versenyt!, EvangélikusÉlet, VI. évf., 38. sz., 1938. szeptember 24., 9–14. Az idealista szerző utópiája szerint: „Ajövő »keresztyén kereskedője« legelőször is kollektív ember lesz, aki szolgálni akar a nye-részkedés helyett”, mégpedig „a közérdeket akarja szolgálni az egyéni érdekek helyett, illetveigyekszik majd megtalálni annak is a módját, hogy a „keresztyén üzleti verseny ne jelent-sen egymás elleni működést, hanem együttműködést, munkaközösséget” (13.). Lásd mégL. M. V., Keresztyén kereskedelmet! 3. Keresztyén üzleti hirdetést!, Evangélikus Élet, VI.évf., 40. sz., 1938. október 8., 7–9.; L. M. V., Keresztyén kereskedelmet! 4. Keresztyén bá-násmódot!, Evangélikus Élet, VI. évf., 42. sz., 1938. október 22., 12–14. Az őrségváltásról1939 elején az ismeretlen szerző így írt: „Van a zsidókérdés mögött valóban valami, amitéppen olyan igen vigyázunk és várunk, mint magát a zsidótörvényt. S ez annyi, hogy afelelős helyekre végre olyan emberek kerüljenek, akik lelkiismeretesen látják el hivata-lukat. Szeretnénk, ha nemcsak névleg, de szellemben is, a gyakorlati életben is az a ko-moly keresztény kurzus jönne, amely önmagánál kezdi a protekció, tengelykenés, pöf-feszkedve leereszkedő, »uram-bátyámos« és minden ízében antiszociális stílusnak a ki-irtását!… – Mert ha ezentúl csak annyi újdonság lesz, hogy a pornográfiát egy»megkeresztelt« terjeszti; ha a bársonyszékek megközelíthetetlenségét, a munkaadó po-koli számításait nem Grossberger, de Kanyaró Antal védi, – akkor mi továbbra is elége-

amelyet már a „keresztyén, nemzeti és jobboldali” politikai programot62 meg-hirdető Imrédy-kormány63 idején szavaztak meg. Ez indította el azt az „őr-ségváltás”-nak nevezett társadalmi folyamatot,64 amely a törvény erejére tá-

33



detlenek leszünk!…” Magyar Sion, VI. évf., 5. sz., 1939. január 29., 2. Az írás az „Őrtüzek”rovatban jelent meg. Egyébként az „őrségváltásról” propagandafilm is készült(http://mandarchiv.hu/tart/jatekfilm?name=jatekfilm&action=film&id=80000494), lásdKEMÉNY Péter, Az „Őrségváltás”, Evangélikus Élet, X. évf., 37. sz., 1942. szeptember 12.,5–6; SÁNDOR Tibor, Őrségváltás után. Zsidókérdés és filmpolitika 1938–1944, Budapest,Magyar Filmintézet, 1997 (www.filmkultura.hu/regi/articles/essays/sandor.hu.html);VERES Péter, Őrségváltás után. A zsidó szórakoztató ipart lassan felszámolják, de a helyétnem az igazi magyar irodalom és művészet foglalja el, hanem egy ugyanolyan értéktelen,de egyúttal unalmas és szellemtelen aszfaltműipar, Magyar Út, X. évf., 33. sz., 1941. ok-tóber 2., 1–2.

65 „E szó a mai közhasználatban egyszerűen olyan egyént jelent, akinek semmiféle öregapja,öreganyja nem volt soha zsidó, vagy legalábbis senki sem emlékszik rá, – vagy: nem lehetrábizonyítani. […] Az »őskeresztyén« azonban távolról sem ezt jelenti. Az őskeresztyé-nek az első keresztyének voltak. Az elsők, akik Krisztust követték szívvel-lélekkel, »lé-lekben és igazságban«, felvéve az Ő keresztjét, katakombákban bujdokolva és cirkuszokporondján mártírhalált halva, szeretve még ellenségeiket is, szegényen és alázatosan,akik számára keresztyénségük üldöztetést és halált hozott, nem pedig állást és magasabbfizetést. Akik kereszt és vadállatok előtt hirdették magukat keresztyéneknek. S nem ma-gukkellető kacérsággal mutogatták ezt a csábító tulajdonságot, mint a mai »őskereszté-nyek«.” J. T., Ki az „őskeresztény”?, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 3. sz., 1939. március,162. A hirdetésekben is megjelenő kifejezésre vonatkozóan lásd még CSIA Sándor, Ős-keresztyén, Református Élet, IX. évf., 33. sz., 1942. szeptember 19., 5. Az értelmiségi mun-kanélküliség és a zsidótörvény kapcsolatára lásd Megjelent a rendelet az értelmiségimunkanélküliség megszüntetéséről. Százpengős havi segéllyel lehet részt venni az át-képző tanfolyamon, Nemzeti Újság XX. évf., 83. sz., 1938. április 13., 1–2.; Tizenöt naponbelül jelentkezzenek az átképző tanfolyamok hallgatói!, Új Nemzedék, XX. évf., 84. sz.,1938. április 14., 5.; 9000 állástalan diplomást helyeztek el eddig a gazdasági pályákon.Kultsár István nagyszabásu tájékoztatást adott az értelmiségi munkanélküliség ellenfolytatott akció eredményeiről, Nemzeti Újság XX. évf., 169. sz., 1938. július 29., 3.; FÓ-NYAD Dezső, Az értelmiségi munkanélküliség, Magyar Út, VII. évf., 30–31. sz., 1938. au-gusztus 4., 4–5. Mindeközben a politikai elit szemet hunyt a korabeli magyar értelmiséglegfájóbb sebe, éspedig az állás- és fizetéshalmozás felett. „Az Új Nemzedék leveleslá-dája” rovatban: Állástalan szellemi munkások panasza!, Új Nemzedék, XX. évf., 170. sz.,1938. július 30., 4.

66 Lásd „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Keresztény nagykereskedőket!, Új Nem-zedék, XX. évf., 89. sz., 1938. április 22., 4.; A hazai zsidóság foglalkozási megoszlása és a„zsidótörvény” várható kihatásai, Katolikus Szemle, 52, 1938/5, 279–288.; STOLTZ Dániel,Százalék és szellem, Magyar Kultúra, XXV. évf., 10. sz., 1938. május 20., 296–297.

maszkodva igyekezett helyzetbe hozni a „fajmagyar” „őskeresztényeket”,65 ésújraosztani közöttük a zsidóktól „jogszerűen” elvett pozíciókat és anyagi ja-vakat.66 Mindennek hátterében a versenytől, a teljesítménykényszertől és atehetségtől való iszony húzódik meg.

Nálunk, magyaroknál, nem bírják elviselni, ha valaki hirtelen felszökik az át-lagvonalból, ha valaki kibontja szárnyát, ha valaki megnő, vagy valaki különbbéválik. Egy sajátságos tehetségiszony fejlődik ki a magyar társadalomban s e te-hetségiszony töri le egymás után a képességeket, mindazokat, akik különbek az

34

JAKAB ATTILA


67 Sajátos magyar tragikum, Magyar Sion, V. évf., 9. sz., 1938. február 27., 1.68 Jól példázza ezt az a vita, amelyet az evangélikus egyházban a nemzetiszocialista eszmék

melletti elköteleződés kérdése váltott ki. PRÖHLE Sándor, Határozzunk!, Evangélikus Élet,VI. évf., 47. sz., 1938. november 26., 6–8. Vitaindítójában a rákospalotai evangélikus es-peres-lelkész amellett érvelt, hogy „evangélikus egyházunknak, a maga hitelveinek érint-hetetlenségével, a maga evangéliomi karizmáival, a benne élő Krisztussal oda kell hajolnia népi, nemzeti, a szociális megújhodás útjára […] mint fénynek és igazságnak.” (8.). Atovábbiakhoz lásd DEZSÉRY László, A totális állam kérdéséhez, Evangélikus Élet, VI. évf.,47. sz., 1938. december 3., 6–9.; MOÓR Jenő, Határozzunk?, Evangélikus Élet, VI. évf., 47.sz., 1938. december 10., 7–8.; WEINBERGER Gusztáv, Határozzunk!, Evangélikus Élet, VI.évf., 52. sz., 1938. december 31., 9–10.; Sz. n., Határozzunk, Evangélikus Élet, VII. évf., 2.sz., 1939. január 14., 10–11. A szerző leszögezte, hogy „a totális állam kérdésében semhíveink, sem lelkipásztoraink között nincs véleményegység.” (11.). PRÖHLE Sándor, Ha-tározzunk, Evangélikus Élet, VII. évf., 3. sz., 1939. január 21., 7–9. Véleménye szerint amost zajló „világnézeti küzdelem egyik oldalon a bolsevizmus, a liberális demokrácia, anemzetközi zsidó tőke, a kulisszák mögött dolgozó szabadkőművesség és a másik oldalonaz európai nemzetek egy részének újjáéledt nacionalista felfogása között folyik, és ez aküzdelem már Magyarországon is zajlik. Sőt mi több, itt egymás mellé került a klerikális,a feudális főúr, a bankvezér és a szoc. dem. képviselő” (8.). Ezzel szemben áll „a magyarnemzeti szociálizmus, amely egy „új, népi, szociális és keresztyén Magyarországért küzd”(9.). Az evangélikus egyháznak választania kell, hogy melyik oldalra áll! A vitát GROÓGyula írása zárta le, amelyben tárgyalta az egyház és az állam viszonyának kérdését, il-letve megfogalmazott egyfajta elhatárolódást a nemzetiszocializmustól: Vigyázzatok ésimádkozzatok!, Evangélikus Élet, VII. évf., 5. sz., 1939. február 4., 4–7.

átlagnál, a szürke mindennapok emberénél. Abban a társadalomban fejlődött kia tehetségiszony, amely társadalom életigényeit, gondolatvilágát és minden tö-rekvését csak a tehetségek tudják kifejleszteni, tudják vinni és hangszerelni. Nem-csak a sportban, hanem a szellemi élet területén is, a politikában, a gazdaságiéletben és mindenütt jelentkezik a tehetségiszonynak ez a megmagyarázhatatlanhullámzása, amely annyi derék képességet, annyi kiváló egyéniséget elpusztított.Nincsen a világnak egyetlenegy társadalma sem, amely annyira tele volna tehet-ségekkel, mint a magyar. De tehetségek mögött nem áll ottan a maga nyomaté-kával a szervezett társadalom, amely előre lendítené, amely támogatná és útjátegyengetné a képességeknek, a tehetségeknek és zseniknek. A magyar élet útjatele van elhullott emberekkel, elhullott tehetségek jeltelen sírjai szegélyezik a ma-gyar temetőket. […] a mi társadalmunk érzéketlenül és közömbösen veszi anagyképességű emberek létküzdelmét, nem törődik vele, mert itt már csak befe-jezett eredményekkel szokás mérni az embereket és csak karrierbe futó emberekszámára terem babér. Valami hihetetlen tragikum van ebben.67

A Darányi-kormány jó érzékkel tapintotta ki, hogy a „zsidókérdés”-selteljesen el tudja vonni a magyar társadalom figyelmét az ennél „sokkal na-gyobb és fájdalmasabb kérdésekről”, és egyben törésvonalakat, frontvonala-kat nyithat mind a társadalomban, mind pedig a keresztény egyházakban.68

A református Szabó Imre világosan megfogalmazta, hogy a korabeli „magyar

35



69 SZABÓ Imre, Magyar sorskérdések, Református Élet, V. évf., 16. sz., 1938. április 16., 150.70 Dyl. [DEZSÉRY László], Hangok a zsidójavaslat körül, Evangélikus Élet, VI. évf., 18. sz.,

1938. április 30., 6–8: 6. Lásd még egy katolikus újságíró felszólalását is, aki a zsidótör-vényt tulajdonképpen csak „kezdőlépésnek” tekintette; olyan „ajtónyitásnak, utlevélnek,amelyet a kormány kötelességszerűen a keresztény fiatalság kezébe ad és ezzel megte-remti a lehetőségét annak, hogy a gazdasági és szellemi életben a keresztény többségetmegillető poziciókat elfoglalhassa”. Tisztelt Ház!, Új Nemzedék, XX. évf., 103. sz., 1938.május 8., 3.

71 Lásd például Makay Miklós református lelkész és hírlapíró kezdeményezését, aki meg-szervezte ötvenkilenc magyar író, művész és tudós tiltakozó deklarációját a zsidótörvény

kérdések” leegyszerűsödni látszottak a „zsidókérdésre”, miközben „a zsidókérdés törvényhozási úton való megoldása egy sereg alkotmányjogi kérdéstvetett fel”. Arról nem is beszélve, hogy mély szakadék kezdett megnyílni „azegyház és az állam között, a keresztyénség és a faji nacionalizmus dogmáiközött”. Szerinte a zsidótörvénnyel

…az átkeresztelkedés nem lesz többé sem a magyarságba való beolvadásnakkinyilvánítása, sem menlevél nem lesz az antiszemitizmus elől, de az egyháznak,még ha az állam megtiltaná, akkor is tanítani és keresztelni kell azokat, akikKrisztushoz megtértek, mert Krisztus nem zárta ki egyházából és az üdvösségbőla zsidókat sem.69

A megnyíló törésvonal tükröződik egyébként az Evangélikus Élet címűhetilap április végi számában is, ahol a szerző a törvény problematikus voltátfelvetőkkel (Varga Bélával, Bethlen Istvánnal, Rassay Károllyal) száll vitába.Leszögezi:

…a zsidótörvény nem azt akarja megmondani, ki a keresztyén, hanem azt,hogy ki tartozik a magyarsághoz? Ezt pedig viszont nem az egyház dönti el. Hogymi a tizenkilenc utáni áttérőkkel mit csinálunk, az egészen független kérdés attól,hogy a magyarság, mint szervezett népközösség kit enged a mindennapi élete ütő-eréhez szívnek. És kár megnyugtatni a zsidóságot a szószékről azzal, hogy az őfaji bűnei mellett vannak magyar faji bűnök is, azzal, hogy a zsidóság megtéré-séhez az szükséges, hogy először a keresztyének térjenek meg mind. Ez a két blöffugyanis felelőtlenné tesz, s akadálya Isten újjászületésre hívó erejének. A bibliaamúgy sem tud sehol sem a világ teljes és hiánytalan krisztianizálódásáról, s leg-kevésbbé arról, hogy valamelyik faj várhat a többi megtérésére. Különösen nincspedig ez így a zsidósággal. […] A magyarországi zsidóság tud éppen elég kibúvótmagának a saját erejéből is. Minek kell ehhez még akaratlanul is a szószékről se-gíteni?70

A zsidótörvényről folyó társadalmi vitában71 mindenképpen figyelemre-méltó mind a Pehm József zalaegerszegi prelátus-plébános (a későbbi Mind-

36

JAKAB ATTILA


ellen (Pesti Napló, 1937. május 5.). Lásd SZEKERES József (szerk.), Források Budapest tör-ténetéhez, Budapest, Kossuth, 1972, III, 447–449. Lásd még SZABADOS Mihály, Az ország-csonkítással elszakított zsidók és a magyarság, Katolikus Szemle, 52, 1938/4, 224–227.A szerző a zsidóságnak a magyarságtól való elfordulását emelte ki.

72 „A zsidókérdést mi szociális, gazdasági és világnézeti kérdésnek tekintjük. Ötven éven átelődeink és mi, az uzsoravilág tetőpontja idején Istóczy és később a Néppárt oldalán áll-tunk akkor is, amikor úgyszólván mindenki liberális zsidóbarát volt az egész országban.Az általunk támogatott Kereszténypárt hozta az egyetlen fajvédő törvényt, a numerusclausust, viselve ennek ódiumát mind a mai napig. A fent említett mindegyik pártmoz-galmat, továbbá a fogyasztási és a hitelszövetkezeti hálózatot másokkal együtt elsősorbanmi építettük ki. Aki ezt nem tudná, nézze át Tisza Kálmán óta a magyarországi zsidósajtótermékeit és megtalálja bennük emlitett munkánkért a minősítésünket. Prohászka is »ba-góleves püspök« volt az ő szótárukban, nem csoda, ha mi is bekerültünk a »hecckáplánok«eléggé ismert rovatába.” A katolikus papság a szociális reformokért. Országos értekezletenfoglalkozott a kor bajaival és emlékirattal fordult az illetékesekhez, Nemzeti Újság, XX.évf., 101. sz., 1938. május 6., 5.

szenty bíboros-érsek) által Budapesten szervezett, mintegy hetven katolikuspapot felvonultató értekezlet állásfoglalása,72 mind Tihanyi János plébánosés pápai kamarás álláspontja, aki pontokba szedve fejtette ki, hogy „mit kel-lene tennie a magyarországi zsidóságnak, hogy e kérdés minél gyorsabbanés minél tökéletesebben megoldást nyerhessen”.

A zsidókérdés megoldása szempontjából nagyon helyes és szükséges lenne,1. hogy a zsidóság maga tartson szigorú és pártatlan vizsgálatot saját soraiban,

főleg Budapesten és maga adja a rendőrség kezére az ide betolakodott idegen ele-met, amely nem dolgozni jött az országba és nem a honszerelem hozta, hanem apénzéhség és a vagyonszerzési vágy.

2. Helyes lenne, ha a zsidóság maga törne pálcát a spekuláció felett s velünkegyetértőleg elismerné, hogy más ember tudatlanságával, járatlanságával vissza-élni nem szabad és hogy az ily módon szerzett vagyon és jövedelem nem igazsá-gos szerzemény.

3. Helyes lenne az is, ha a zsidóság velünk együtt kívánná a túl gyorsan és túlkönnyen szerzett vagyon felülbírálását, és akarná, hogy amennyiben a felülbírá-lásra kirendelt bizottságok megállapították, hogy a meglévő vagyont sem tisz-tességes módon, sem becsületes munkával oly rövid idő alatt megszerezni nemlehetett, az elkoboztassék és azoknak adassék, akiknek verejték- és könnycsepp-jeiből származott. A végső következtetés ugyanis mindig erre figyelmeztet.

4. Helyes lenne, ha a zsidóság figyelembe venné, hogy a szociális igazságossága családi bérrendszert teszi kötelezővé, vagyis hogy az igazságos munkabérnekegyenlőnek kell lennie az elfogyasztott erő értékével és azzal az összeggel, amely-lyel egy egész családot tisztességesen fenn lehet tartani.

5. Feltétlenül szükséges lenne, hogy a zsidóság belássa a kamatrabszolgaságmegszüntetésének égető fontosságát. Hogy eszébe jusson, mily égbekiáltó igazság-talanság van abban, hogy akik a kölcsönvett tőkét vagy annak tekintélyes részét

37



73 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Véleményem a zsidókérdésről, Új Nemzedék,XX. évf., 107. sz., 1938. május 13., 4.

74 Pacelli pápai legátus budapesti tartózkodásának hivatalos programja, Nemzeti Újság,XX. évf., 111. sz., 1938. május 18., 2.; Megérkezett a világkongresszusok állandó bizott-ságának elnöke, Nemzeti Újság, XX. évf., 114. sz., 1938. május 21., 1.; Serédi hercegprímás,Glattfelder püspök és Imrédy miniszterelnök beszéltek a Felsőház egyesített bizottságá-ban, uo., 1–4.; Krisztus király követe magyar földön. A határtól Budapestig és a fővárosonvégig meghatott és lelkes ünneplés fogadta Pacelli bíboros-államtitkárt, Nemzeti Újság,XX. évf., 116. sz., 1938. május 24., 1–4., 6.; A zsidójavaslat ma került a felsőház elé. Holnapnem tart ülést a képviselőház, Új Nemzedék, XX. évf., 117. sz., 1938. május 25., 4.; „Kö-szöntöm ezt a nagy népet!” – mondotta Pacelli bíboros-legátus a Világkongresszus fogadóünnepségén, Nemzeti Újság, XX. évf., 117. sz., 1938. május 25., 1–4. Pacelli szerint „a vallásteszi jóvá a polgárokat, amikor megtanítja őket arra, hogy az uralkodóban Isten fenségé-nek egy sugarát lássák, és hogy a felsőbb hatalmaknak éppúgy engedelmeskedjenek, mintKrisztusnak.” (3.) Mondta mindezt a zsidótörvény-tervezet elfogadása közepette. Dekla-rálnunk kellett, hogy zsidókérdés van! – hangoztatta az igazságügy-miniszter a felsőházivitában. – Általánosságban és részleteiben is elfogadták a zsidójavaslatot, uo., 5–6.; Bor-nemissza Géza iparügyi miniszter: A gazdasági élet egészében érvényesiteni kell a keresz-tény szellemet, Nemzeti Újság, XX. évf., 119. sz., 1938. május 28., 7.

kamat címén már visszafizették, még mindig az egész tőke után fizetik a kamatotés így koldusbotra jutnak. Hogy a mai váltójog miatt becsületes családok vérze-nek el és sorvadnak ugyanakkor, amikor mások szelvényeket vagdalnak és ka-matot számlálnak. Felhívom itt olvasóim figyelmét a mózesi törvény érdekessé-gére, amely így hangzik: „A hetedik esztendő végén elengedést művelj. Ez pedigaz elengedés módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsön adott,az ő felebarátjának; ne hajtsa be a kölcsönt az ő felebarátján és atyjafián, mert el-engedés hirdettetett az Úrért.” (V. Mózes 15, 1–2.)

6. Helyes lenne, ha a zsidóság most, amikor az egész ország a zsidókérdés meg-oldásával foglalkozik, ahelyett, hogy céltalan bojkottmozgalmak sáncai mögé rej-tőzik, férfias és elfogulatlan önbírálattal fogadná az állam törvényeit és ezáltallegalább némileg iparkodnék jóvátenni a múltak hibáit, mert hisz a zsidókérdésmegoldását úgysem fogja elodázhatni. Igyekezzék a zsidóság most áldozatot hozniazért a magyar nemzetért, amelynek máris sok áldozatába került.

7. Helyes lenne, ha a komoly gondolkodású zsidóság erélyesen rendreutasítanászabotáló fajtestvéreit, és figyelmeztetné arra, hogy a szabotálás egyenlő a haza-árulással, és könnyen odavezethet, hogy lángoló szenvedélyek fogják a zsidókér-dést megoldani, ami pedig számukra katasztrofális kimenetelű lehet.

A zsidókérdéssel ma már nemcsak Európa, Palesztina, hanem Amerika is fog-lalkozik, ám sajnos a zsidóság ezt észrevenni nem akarja és igen kevés jóindulatotmutat ahhoz, hogy ez a kérdés a nemzetközi zsidó szervezetek befolyásától men-tesen, minél előbb megoldást nyerjen.73

A történelem fintora és abszurditása, hogy a zsidótörvény parlamenti vi-tájára és elfogadására az egyetemes és a magyarországi katolikus egyház egykiemelten fontos eseménye közepette került sor.74 Budapesten ekkor zajlott

38

JAKAB ATTILA


75 A mai nappal hivatalosan is megkezdődött a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus,Új Nemzedék, XX. évf., 118. sz., 1938. május 26., 9–10. A Kongresszusra lásd GERGELYJenő, Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten – 1938. Budapest, Kossuth, 1988 (Nép-szerű Történelem); JAKAB Attila, „Megszentelt” antiszemitizmus. Eucharisztikus Világ-kongresszus és első zsidótörvény Magyarországon 1938-ban, Eszmélet. Társadalomkri-tikai és kulturális folyóirat, 104. sz., 2014/tél, 111–122. A német kormány megtiltotta anémet katolikusoknak a részvételt: A német kormány a budapesti Eucharisztikus Világ-kongresszus ellen?, Nemzeti Újság, XX. évf., 19. sz., 1938. január 25., 7.; Nem kívánatos?,Nemzeti Újság XX. évf., 20. sz., 1938. január 26., 1–2.; G. L., Május 20. és 29-ike közöttnémet állampolgárok csak különleges engedéllyel utazhatnak Magyarországra!, Új Nem-zedék, XX. évf., 113. sz., 1938. május 20., 3.

76 Magyarország. A kettős szentév, Egyházi Lapok, LXI. évf., 1. sz., 1938. január, 32.; A SzentIstván jubileumi év meghirdetése, Magyar Sion, V. évf., 1. sz., 1938. január 1., 3.; HÓKAImre, A magyarság történelmi lelke a kettős szentév szolgálatában, Magyar Sion, V. évf.,6. sz., 1938. február 6., 1.: „A Kárpátok alkotta nemzettest földrajzi egysége azért lett tör-ténelmi erőtényező, mert hivatást hordozott, küldetést teljesített az Isten ügyének szolgá-latában.” A magyar katolikus egyház egyfajta ok–okozati összefüggésben kötötte összea szentéveket és a Felvidék visszanyerését. Lásd A kereszt és a közélet, Evangélikus Élet,VI. évf., 50. sz., 1938. december 17., 8.

77 Lásd Nemzeti Újság, XX. évf., 118. sz., 1938. május 26.; A XXXIV. Nemzetközi Eucharisz-tikus Kongresszus emlékkönyve, Budapest, Szent István Társulat, 1938.

78 Aznap: Történelmi pompával nyitották meg a Szent István jubileumi évet. A pápai le-gátus szentmiséje után a bíboros-hercegprímás felajánlotta az országot Jézus Szívének,Nemzeti Újság, XX. évf., 121. sz., 1938. május 31., 9–10. S miközben Pacelli bíboros el-utazott Budapestről, a magyar kormány már készítette a zsidótörvény végrehajtási uta-sítását. Nemzeti Újság, XX. évf., 122. sz., 1938. június 1., 5.; Megjelent a zsidótörvény vég-rehajtási utasítása az ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarákról és a vállalatokról. Pontosanmeghatározzák, ki számít zsidónak, Nemzeti Újság, XX. évf., 142. sz., 1938. június 26., 5.

79 SPANNENBERGER Norbert, i. m., 211. Lásd még Az Eucharisztikus Világkongresszus utolsónapjának feledhetetlen ünnepségei. Félmillió ember Isten házában, Új Nemzedék, XX.évf., 121. sz., 1938. május 31., 5.

80 Egy félreértett igehirdetés, Református Élet, VI. évf. 4. sz., 1939. január 22., 33.81 Lásd Dr. Ravasz László felsőházi beszédéből: „A keresztyén egyház nem mondhat le a

zsidósággal szemben missziói feladatáról”, Református Élet, V. évf., 22. sz., 1938. május28., 219. Álláspontja szerint a törvény nem érintette, „hogy Magyarországon ki keresztyénés ki nem. Arról van szó, hogy bizonyos számú keresztyén és izraelita vallású magyarember micsoda elvek szerint osztatik be olyan kategóriákba, amelyek a nemzeti jövedelemelosztását és a nemzeti munkamező felosztását kívánják szabályozni.”

ugyanis a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus,75 az ország pedig kettősszentévet ünnepelt: az eucharisztikus évet és a Szent István Jubileumi Évet(Szent István halálának kilencszázadik évfordulóját).76 S „miközben […] aközéleti katolicizmus pompás keretek között önmagát ünnepelte,77 a kong-resszus zárónapján, május 29-én78 fogadta el a parlament az úgynevezett»első zsidótörvényt«, amely azonnal életbe is lépett”.79

Ezt a (Ravasz László püspök szavai szerint is) „felmérhetetlen szenve-dést”80 okozó törvényt a felsőházi keresztény egyházfők, fenntartásokkalugyan,81 de elfogadták és megszavazták, pedig világosan látták, hogy az 1919-

39



82 A korabeli közvélemény a zsidók 1919 utáni megkeresztelkedését döntően „érdekke-resztségnek” tekintette. A korábban, a liberalizmus úgynevezett „fénykorában” megke-resztelkedettekkel szembeni fenntartásokra lásd SZÉKELY Nándor (Szombathely), Kité-rések és megtérések, Egyházi Lapok, LXII. évf., 7–8. sz., 1939. július–augusztus, 203–206;UŐ, És akik 1919 után?, Katolikus Szemle, 52, 1938/5, 291–293.

83 Erre vonatkozóan lásd például BERESZTÓCZY Miklós, Magyar egyházjogi esetek, EgyháziLapok, LXIII. évf., 2. sz., 1940. február, 23.; HUSZÁR Elemér, Keresztelés – belügyminiszteriengedéllyel, Egyházi Lapok, LXIV. évf., 4. sz., 1941. április, 71–72.; „Gyakorlati eset” ro-vatban dr. SIPOS István írása: Egyházi Lapok, LXIV. évf., 5. sz., 1941. május, 87–88.

84 A zsidókérdés. Dr. Ravasz László püspök felsőházi beszéde, Református Élet, V. évf., 23.sz., 1938. június 4., 236–239: 236.

85 BOLYKI János–LADÁNYI Sándor, A református egyház, in A magyar protestantizmus 1918–1948. Tanulmányok, Budapest, Kossuth, 1987, 68. A mentésre vonatkozóan lásd HORVÁTHErzsébet, Ravasz László és a református egyház a zsidómentésben, Vigilia, 79, 2014/3,188–196.

86 A zsidókérdés…, i. m., 237.

es megkeresztelkedési határvonal82 problémák és egyéni tragédiák sokaságátveti majd fel.83 Ugyanakkor az, hogy a törvény semmiképpen nem érinti azegyházak belső jogrendszerét, megnyugtatta őket. Mi több, Ravasz Lászlóhangsúlyozta:

[m]eggyőződésem szerint ennek a törvénynek elfogadása nemcsak az országbékéjét és nyugalmát és biztonságát szolgálja, hanem javára válik végeredmény-ben éppen azoknak, akik elfogadása ellen – elismerem, teljes joggal – de hevesentiltakoznak.84

Állásfoglalását később így értékelték:

Ravasz László püspöknek ez a lépése elsősorban azért volt hibás, mert igennagy tekintélye lévén, nemcsak a maga nevében, de az egész magyar reformátusegyház nevében nyilatkozott, s mivel a törvényjavaslat tárgyalása idején az egészország protestáns közvéleménye reá figyelt és az ő irányítását vélte igaznak, ő ez-által elaltatta a tömegek lelkiismeretét és meggátolta egy későbbi széles körű ösz-szefogás kibontakozásának lehetőségét. Későbbi, ettől eltérő irányú tettei közülsok, a történeti igazságnak megfelelően, pozitívan értékelendő, de ekkori és ebbélifelelősségét már nem menti. Későbbi mentési akciói leszűkítetten, a kereszténnyélett zsidókra korlátozódtak inkább…85

Részben elfogadva a zsidóságot „fajként” meghatározó álláspontot Ravaszpüspök 1938-ban kijelentette:

Ha […] ma Magyarországon mind a 443.000 zsidó áttérne a keresztyén val-lásra és zsidó vallású egyén egyetlenegy sem volna többé, a zsidókérdés nemcsakhogy nem lenne megoldva, hanem valószínű, hogy még nehezebbé is válnék.86

40

JAKAB ATTILA


87 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 46.88 Lásd Az egész emberiség egyetlen nagy faj – mondotta XI. Pius a hittérítési propaganda

kollégiumában, Nemzeti Újság, XX. évf., 170. sz., 1938. július 30., 2. Lásd még BÁRD Jánosprefektus (Budapest), Modern fajelmélet és keresztény világnézet, Magyar Kultúra,XXVI. évf., 7. sz., 1939. április 5., 204–207.

89 A képviselőház ülése: Javaslat Szent István emlékére a Székesfehérvárott tartandó or-szággyülésről – Gróf Széchényi György: „Nem lett volna szabad egyetlen álláshalmozástsem meghagyni a zsidójavaslat benyújtása előtt”, Nemzeti Újság, XX. évf., 106. sz., 1938.május 12., 5. Lásd még HOLLÓ Ernő, Levél egy álláshalmozóhoz, Magyar Út, II. évf., 36.sz., 1938. szeptember 15., 7. A szerző egy „szükséges goj”-ként foglalkoztatott, és egybena saját régi munkahelyén is visszafoglalkoztatott nyugdíjas ismerősét szólította meg. Sze-rinte „ki kell mondanunk, hogy az álláshalmozás is hazaárulás. Amíg egyetlen magyarember éhezik, hazaárulás elmenni a templomba, hazafiaskodni és ugyanakkor zsebre-vágni a súlyos összegeket.”

Pelle János megállapítása szerint az egyházfők „elhárítottak mindenneműfelelősséget, s ezen az alapon az ellen sem emeltek kifogást, hogy az antisze-mita politikai pártok gátlástalanul használták a kereszténység nyelvét, egészfogalmi rendszerét”.87

A zsidótörvény vitájában a legegyértelműbb keresztényi álláspontot grófSzéchényi György, a Korunk Szava katolikus folyóirat alapítója és tulajdo-nosa, fogalmazta meg. „Ebből a javaslatból a nemzeti szocializmus szellemétlátom kiáramlani – állította –, és ez a legfőbb ok, amiért szembefordulokvele.” Figyelmeztetett arra, hogy „a kormánypárt elnöke a javaslat szövegévelellentétben, egész határozottan kimondotta, hogy a javaslat faji alapon áll”,jóllehet Széchenyi álláspontja szerint faj „csak egy van és ez az emberiségmaga,88 minden egyéb csak fajta, a fajtabeli különbségek pedig aránylag cse-kélyek”. Annak a véleményének adott hangot,

…hogy a zsidókérdés felvetése a legrosszabb pillanatban történt. Nem szabadlett volna éppen Szent István-évében ezzel a javaslattal idejönni. Felfogása szerintez a javaslat súlyosan érinti a vallást. Súlyosan érinti a keresztény felfogást a fajielv túlértékelése. Mert egyenesen megakasztja az áttérés lehetőségét. Nem tudjaösszeegyeztetni a keresztény felfogással, hogy olyan nagy fokban avatkozzék belea mások hitéletébe. Felveti a kérdést, miképpen lehetséges, hogy jogokat vonnakel ugyanakkor, amikor mások, a mai súlyos szociális helyzetben őket meg nemillető jogokat élveznek. Nem lett volna szabad egyetlen álláshalmozást sem meg-hagyni a javaslat benyújtása előtt. Szerinte helyesebb lett volna, ha ezeket a kér-déseket minden törvény nélkül, közvetlenül tárgyalták volna le a nagy banká-rokkal és a nagyiparosokkal. Nem fogadja el a javaslatot, mert szerinte idegeneszme szálláscsinálójává válik.89

A Korunk Szavában is megfogalmazott álláspontja szerint:

Világos, hogy ez a törvényjavaslat oly kérdéseket érint és nemcsak érint,hanem támad, amelyek már katolikus hitünk leglényegét érintik, amelyek egész

41



90 SZÉCHÉNYI György, A társadalmi és gazdasági élet egyensulyának hatályosabb biztositá-sáról, Korunk Szava, VIII. évf., 9. sz., 1938. május 1., 278.

91 Lásd MURAKÖZY Gyula, A magyarság keresi önmagát, Református Élet, V. évf., 32–33. sz.,1938. augusztus 13., 306–307.

92 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8074.93 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8073. A törvény következtében került pél-

dául betiltásra, 1938 decemberében, a kéthetente megjelenő Korunk Szava katolikus fo-lyóirat. Lásd ALMÁSY József, Miért tiltotta be a kormány a Korunk Szavát?, Magyar Sion,VI. évf., 2. sz., 1939. január 8., 4–5.: „A Korunk Szava csak annyiban politizált, amennyi-ben a római Szentszék által a társadalmi igazságról és a keresztény állameszméről hir-detett elvek tárgyalása közben szükséges volt. Igen, bátran harcolt a totális állameszme,az erőszak és a faji önzés ellen, de ezzel csak XI. Pius pápának és saját meg nem zavaro-dott katolikus lelkiismeretének parancsát teljesítette. Igen, egyben hajthatatlan volt: azegyetlen abszolút Isten mellé másik abszolútumot elfogadni nem volt hajlandó, sem afajt, sem az államot.” (5.). Lásd még DYL, A Korunk Szava elnémult. Miért?, EvangélikusÉlet, VII. évf., 4. sz., 1939. január 28., 4–5.; Klerikális tintakulik, Protestáns Szemle, XLVIII.évf., 2. sz., 1939. február, 102–103.

94 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8072.95 Jelzésértékű: A mai minisztertanács életbe lépteti a nemzeti propaganda új szervét. Nem

minisztérium, hanem nemzetfelvilágosító és népnevelő szerv!, Új Nemzedék, XX. évf.,154. sz., 1938. július 12., 1.; Mit akar, hogy dolgozik és mit foglal magában az uj propa-gandahivatal?, Új Nemzedék, XX. évf., 155. sz., 1938. július 13., 3.

96 A kérdést összefoglalta STOLTZ Dániel, A zsidókérdés lényege, Katolikus Szemle, 52,1938/6, 329–335; lásd még „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: A zsidótörvény ésa magánalkalmazottak, Új Nemzedék, XX. évf., 124. sz., 1938. június 3., 4.; „Az Új Nem-zedék levelesládája” rovatban: Sürgősen rendezzék a zsidókérdést!, Új Nemzedék, XX.évf., 141. sz., 1938. június 25., 4.; Az angol orvosok tiltakozása a zsidó bevándorlás ellen,Nemzeti Újság, XX. évf., 158. sz., 1938. július 16., 2.; S-Z-Ó, A zsidókérdés egy másik ol-dalról [vagyis a kereszténység oldaláról], Evangélikus Élet, VI. évf., 29–30. sz., 1938. július23., 6–8.; Megnyílt a bécsi zsidó-kiállítás, Nemzeti Újság, XX. évf., 173. sz., 1938. augusztus3., 9.; Hivatalos közlés a felfüggesztett német zsidó orvosok ügyében, Nemzeti Újság, XX.évf., 175. sz., 1938. augusztus 5., 9.; A német zsidó férfiaknak „Izrael”, a nőknek „Sára”utónevet kell használniok, Nemzeti Újság, XX. évf., 189. sz., 1938. augusztus 24., 4.; Azolasz kormány a bevándorolt zsidók ellen. Kiutasítás és az állampolgárság megvonásaaz olasz zsidótörvényben, Nemzeti Újság, XX. évf., 197. sz., 1938. szeptember 2., 3–4.; Ki-

világnézetünkkel összeegyeztethetetlenek és azért katolikus ember ezt a javaslatotjó lelkiismerettel nem teheti magáévá.90

A magyar társadalom számára az 1938-as zsidótörvény tulajdonképpenaz elindulást jelentette azon az úton, amely a valóságérzék teljes körű elvesz-téséhez vezetett.91 Pontosan, mint 1920-ban, ez a törvény most is más törvé-nyekről terelte el a figyelmet. Ekkor került ugyanis sor a képviselőválasztásijog szűkítésére (1938. évi XIX. tc.),92 a sajtószabadság (1938. évi XVIII. tc.),93

valamint az egyesülési szabadság (1938. évi XVII. tc.)94 korlátozására.95

Arról nem is beszélve, hogy a törvény elfogadását követően a felekezetisajtó, mondhatni állandóan, napirenden tartotta a közvéleményben az úgy-nevezett „zsidókérdést”.96 Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy a ke-

42

JAKAB ATTILA


tiltották az olasz iskolákból a zsidó tanszemélyzetet és növendékeket, Nemzeti Újság, XX.évf., 1938. szeptember 3., 198. sz., 3.; Októberben rendezik véglegesen az olasz zsidókér-dést, Nemzeti Újság, XX. évf., 199. sz., 1938. szeptember 4., 13.; Hét év alatt 26 ezerrelemelkedett az olaszországi zsidók száma, Nemzeti Újság, XX. évf., 200. sz., 1938. szep-tember 6., 11.; K. P., Az érdekeltek oldaláról… I. A zsidókérdés, Evangélikus Élet, VI. évf.,38. sz., 1938. szeptember 24., 6–8. (Egy evangélikus lelkész beszélgetése egy megkeresz-telkedett és templomba járó kereskedő zsidó házaspárral, amiből a lelkész azt szűri le,hogy „ha megkeresztelkedtek és a zsidóság felekezet, tehát közük nincsen már hozzá,mért bántja mégis őket például a németországi zsidókérdés megoldása? Vagy talán mégisvan valami láthatatlan kapocs, ami összeköti őket velük?”, 8.); K. P., Az érdekeltek olda-láról… I. A nyilasok, Evangélikus Élet, VI. évf., 40. sz., 1938. október 8., 4–6. (tulajdon-képpen a nyilas eszmék bemutatása); Életbe lépett a fascista zsidótörvény, Nemzeti Újság,XX. évf., 256. sz., 1938. november 11., 9.; Végrehajtják a német zsidóellenes rendeleteket,Nemzeti Újság, XX. évf., 259. sz., 1938. november 15., 7–8.; „Az Új Nemzedék leveleslá-dája” rovatban: A zsidó uradalom zsidó patikába jár, Új Nemzedék, XX. évf., 269. sz., 1938.november 26., 4.; Az olasz zsidótörvény kisajátítja bizonyos értékhatáron fölül, a föld-és a háztulajdont s a vállalatot, Nemzeti Újság, XX. évf., 286., 1938. december 17., 6.; Si-bervilág Magyarországon, Nemzeti Újság, XXI. évf., 9. sz., 1939. január 12., 1–2.; ZsidóságSvájcban, Egyházi Lapok, LXII. évf., 5. sz., 1939. május, 159.: „A svájci köztársaságban azsidóság abszolút és viszonylagos száma igen csekély […] Németországból számos zsidómenekült Svájcba. Ott eddig nem figyeltek rájuk, de most már lassan kezd ébredezni azantiszemitizmus.”

97 Katolikus viszonylatban a probléma már 1938 januárjában megfogalmazásra került.Lásd FAZEKAS István (Bernecebaráti), A vallásváltoztatás okai, Egyházi Lapok, LXI. évf.,1. sz., 1938. január, 13.: „Nagy probléma a zsidók átvétele és megkeresztelése. Az utóbbiidőben nagyon elszaporodott azoknak a száma, akik a zsidóságból térnek meg. A koreszmeáramlatai, a mindinkább terjedő antiszemitizmus hozza létre ezeket a megtérése-ket. Ezeknek a megtérőknek 80%-a érdekből változtat vallást. Mindnél sietős a vallás-változtatás.” Református viszonylatban például felmerült egy „zsidó-keresztyén-refor-mátus egyház” megszervezésének a gondolata is, lásd PÁKOZDY László, Van-e faji egyház?,Református Élet, V. évf., 30–31. sz., 1938. július 30., 294–295.

98 Ravasz László református püspök már felsőházi beszédében (Református Élet, V. évf., 22.sz., 1938. május 28., 219.) megfogalmazta az intelmet, hogy „a keresztyén egyházak tart-sanak bölcs mérsékletet a zsidók átvételénél. Van nekünk elég sok rossz keresztyénünka saját tagjaink közül, miért hozzunk a zsidó atyánkfiai közül nagy importot?” Lásd mégA zsidó áttérők kérdése, Református Élet, V. évf., 48. sz., 1938. november 26., 465.; K. L.,Zsidók karácsonya, Evangélikus Élet, VI. évf., 51. sz., 1938. december 24., 13–14.; Dr. MIK-LER Károly, A zsidó rabbi és az áttérés, Evangélikus Élet, VI. évf., 52. sz., 1938. december31., 4–5.

resztény egyházakban komoly problémaként jelentkezett a (törvény által súj-tott) megkeresztelkedett zsidók kérdése,97 illetve megnövekedett a megke-resztelkedni szándékozó zsidók száma.98 Róluk nagyon lehangoló/lesújtó vé-leménye volt az Evangélikus Élet szerzőjének:

Legalábbis kétszer annyian térnek át az idén, mint tavaly, vagy mint az előzőévekben. Minden keresztyén felekezetbe (kb. számarányuknak megfelelően).A pesti rabbiság szabotálással védekezik már hetek óta: nem fogadja a tömegesen

43



99 A kérdésre vonatkozóan lásd FROJIMOVICS Kinga, Bürokratikus időhúzás. Kikeresztel-kedők és visszatérők 1938 után a pesti izraelita hitközségben, Egyházfórum. Keresztényközéleti-kulturális folyóirat, XIX. (IV., új) évf., 2014/2–3, 11–18.

100 S-Z-Ó, „A zsidókérdés…, i. m., 7.101 Uo. Hasonló „megoldást” fogalmazott meg Bangha Béla jezsuita is a második zsidótör-

vény kapcsán. Lásd Bangha Béla S. J.: „A zsidóvita elvi alapjai”, Nemzeti Újság, XX. évf.,297. sz., 1938. december 31., 1–2. Egy evangélikus lelkész ezt a deportálások idején vetettefel. Szerinte: „A zsidókérdésben az egyháznak missziót kell látnia, tehát térítést. Eszmé-nyien érdeke a keresztyénségnek, de egyben a zsidóságnak is, hogy ez minél alaposabban

kijelentkezőket azonnal, de jegyeket osztogat nekik, melyek dátumozás szerint6–8–10 hét múlva léphetik át először a hitközség hivatali küszöbét.99

Ha most az ember belenéz ezeknek a menekülőknek a lelkébe, érdekes meg-figyeléseket tehet. Csak ritka esetben tárul fel az az érdek, amely őket a keresz -tyénség felé hozza. Még legegyszerűbben felfedezhető ez a családi vonatkozá-soknál. Jönnek, kiknek a házastársuk keresztyén, vagy régebben áttért keresztyén.Jönnek olyanok, akiknek a családjában már alig van zsidó, lassan mind áttértek;sokszor bizony nem is egy keresztyén felekezetbe, de majd annyiba, ahányan van-nak. Jönnek, akiknek baráti társaságuk keresztyén. S érdekes: most jönnek azok,akik régóta forgatták fejükben az áttérés tervét, vagy legalábbis megfordult ben-nük a gondolata. Nők többen.

De valamit belső rajzképpen is: Feltűnően jellemzi szinte valamennyiüket ateljes gyökértelenség! Megrázó tapasztalat, hogy ezeknek mennyire fogalmuksincs a zsidó vallásról. […] jól tudjuk, milyen morzsa csak sokszor a keresztyén-ség keresztyén tömegeink életében is. De ilyen laza sehovatartozást, mint ezekközött, nem találhatunk. Egészen általános vallomás a szájukból, hogy a zsidó is-tentisztelet – „zsinagóga”! Hiába keresik benne az áhítatot. A vallásoktatásuk gyü-mölcstelen. Mindent elfelejtettek, ha tanultak is valamit. Az Ótestámentom világahihetetlen mértékben ismeretlen előttük. […] Érdekes viszont, hogy a legtöbbenmár tudják a miatyánkot: eljutott hozzájuk a keresztyénség lehellete. […]

Persze, hogy nem minden zsidó ilyen. De vajjon csak ezek az áttérők ilyenek?Mindenféle osztályukból találkozunk velük és ugyanezt az életet élik, amit a nagyrésze a zsidóságnak, kivéve az ortodokszok [sic!] kicsiny seregét. Sivár kép. Ezekközött már nem számít vallásnak zsidóság. […] Nem tudott még annak semmegmaradni a zsidóság vallása, ami volt Krisztus előtt. Krisztuson hajótöréstszenvedett és ez örök bélyege marad. Eltorzult önmagában is. Megváltásra vár.100

Ennek a lesújtó véleménynek és a „megváltásra várás” gondolat megfo-galmazódásának eredményeképpen körvonalazódott az a felismerés, hogy„a keresztyénségnek a zsidóság terén missziója van! […] Sőt éppen ezek amegpróbáltatásos idők úgylehet Istentől ajándékoztattak munkára és ara-tásra.”101 Ellenben a „zsidómisszió” nem lehet más, mint felelős. Az evangé-likus szerző álláspontja szerint

44

JAKAB ATTILA


történjék.” Marcsek János: „Zsidók áttérése”, Evangélikus Élet, XII. évf., 22. sz., 1944. május27., 5. Egyébként a zsidók „megtérítésének” gondolatát a második világháború befejezésétkövetően a magyarországi keresztény egyházak mintegy újrafogalmazták. Lásd Világ-problémák. Kis György: A társadalmi megbékélés útja (A zsidókérdés lényege és felol-dása), Új Ember II. évf., 21. sz., 1946. május 26., 2.; Kis György, Kereszténység és antisze-mitizmus. A svájci keresztény-zsidó kongresszus egy javaslatához, Új Ember III. évf., 37.sz., 1947. szeptember 14., 8. Lásd még Kis György: Megjelölve Krisztus keresztjével ésDávid csillagával, Budapest, Szerzői kiadás, 1987; Uő.: Töprengéseim az egyházról, Buda-pest, Egyházfórum, 2001. Református viszonylatban a Jó Pásztor Bizottság fejtett ki„missziós” tevékenységet. Evangélikus vonatkozásban lásd Zsidónak zsidóul, Élő Víz III.évf., 4. sz., 1947. április 27., 3–4.

102 S-Z-Ó: A zsidókérdés…, i. m., 7.103 Erre Ravasz László református püspök is is reflektált: Mit kerestek ti a kereszténységben?

Részletek dr. Ravasz László rádióprédikációjából (Ap. Csel. 8: 26–40), Református Élet,V. évf., 51. sz., 1938. december 17., 499. Ellenben olyan vélemény is megfogalmazódott,hogy „Teljesen félreérti és megcsonkítani akarja a magyar jobboldal az Egyház misszióját,mikor a zsidók megkeresztelése ellen tiltakozik. De lealacsonyítják az Egyházat a zsidókis akkor, mikor anyagi előnyökért keresztelkednek meg.” ERNYEI Gáspár, 1938 protestánskrónikája, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 1. sz., 1939. január, 24.

…meg kell változnia a hozzánk betérő zsidók felvételi módjának. A komolyságérdekében le kell győznünk az akadékot vető szempontokat. Nem lehet szá-munkra döntő az államjogi szempont. Egyszerűen ki kell mondanunk, hogy nemsietünk a kereszteléssel és az előtte történő felnőtt oktatással, ha államjogilag mégolyan sürgősen intézik is el egyesek valláscseréjüket. Nem enyhíti azután felelőt-len magatartásunkat az idő és ember hiánya, mint mondogatjuk. Tessék kurzu-sokat szervezni. Minderre persze azt mondja a gyakorlatban lévő ember: igenám, de ha nálunk hosszadalmas procedúra az áttérés, más keresztyén felekeze-teknél pedig simán és gyorsan megy, akkor nem hozzánk jönnek, hanem azokszámát szaporítják. Itt van a kutya eltemetve! Felekezeti féltékenységből szégye-nítik meg magukat a keresztyén felekezetek! Nem lehetne-e ebben a kérdésbenegyöntetűbb álláspontra jutni a keresztyénségen belül, vagy legalábbis a protes-tantizmuson belül? De ha lehetetlen is: akkor sem folytathatjuk gyakorlatunkat!Hiszen nekünk nem az államjog, nem a szervezetünk, nem is más felekezet ma-gatartása parancsol, hanem az élő Krisztus! Neki kellene engedelmeskednünk,még ha senki nem jönne is hozzánk, s másfelé tódulnának is.102

Katolikus viszonylatban, amikor ismertté vált a második zsidótörvény elő-készítésének ténye, Tihanyi János mohács-belvárosi plébános két írásban isegyenesen a zsidók megkeresztelésének felfüggesztését javasolta.103

Mindenfelé az országban megindult nagy lendülettel a zsidóknak a katolikusés protestáns vallásokra való áttérési mozgalma. Senki sem vonhatja kétségbeazt, hogy az áttérésekre jelentkezők között ne volnának olyanok, akik esetleg évekóta foglalkoznak az áttérés gondolatával és akik már hosszabb-rövidebb ideje

45



104 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Vigyázzunk a zsidó áttérésekkel!, Új Nemze-dék, XX. évf., 283. sz., 1938. december 14., 4.

járnak a mi templomainkba. Viszont azt sem lehet tagadni, hogy a most jelent-kezők között igen sok olyan van, akiben semmi vágy nem él Krisztus után s aki akatolikus vallással járó szigorúbb lelki élet és lelkiismeretesség után nem áhítozik.

Nem akarjuk elítélni az utóbbiakat sem, mert hiszen a vallásváltoztatássalmagán és családján akarna segíteni, de elfelejti, hogy mi a segítésnek azt a for-máját nem helyeseljük és a vallásváltoztatás nem tudja a fajváltoztatást is ered-ményezni.

Az volna a javaslatom tehát: a belügyminiszter úr a katolikus püspöki karralés a protestáns vezető körökkel egyetértően mondja ki, hogy egy évig szüneteljenaz izraelita vallásról a katolikus és protestáns vallásokra való áttérési lehetőség,hogy ily formán mód adassék az egész zsidó társadalomnak a megnyugvásra éslecsillapodásra.

Az egy évnek letelte után pedig nyittassék meg újból a felvételi lehetőség,azonban ez is csak átmenetileg és csak numerus clausus mellett. Kérdem ugyanis,mit használ a mostani elhirtelenkedett áttérés, ha az áttért fél cselekedetét néhányév múlva megbánja s maga is belátja, hogy nem tudja a keresztény vallás tanaitteljesen megemészteni és nem tudja azt a Krisztust követni, akit ősei keresztrefeszítettek.104

Igen tisztelt Főszerkesztő Úr!Fenti címen [„Vigyázzunk a zsidó áttérésekkel!”] az Új Nemzedék december

14-i számában megjelent javaslatom kiegészítésér kérem a következő sorok szívesközlését:

1. Javaslatom célja nem az volt, hogy az áttérni szándékozó zsidóktól elvonjuka keresztség szentségét, hanem az, hogy az egyévi várakozási idővel az áttérők mi-nőségét emeljük és csak olyanokat bocsássunk a keresztút elé, akikben igazán vanélő hit Krisztusban.

Ezt a várakozási évet katekumen évnek is nevezhetjük és ezt általában mindenáttérés alkalmával meg kellene követelni, mert így mindinkább közelednénk ahhozaz őskeresztény szokáshoz, amely a katekumen előkészítési időt szigorúan előírta.

2. Javasoltam azt az egyéves várakozási időt azért is, mert a most felvételre je-lentkező zsidók között sokan vannak, akik a jelentkezés előtt elváltak, aztán újbólházasságot kötöttek vagy zsidó rítus szerint, vagy polgárilag.

A katolikus egyház tanítása szerint a második házasságkötésük egyházilag ér-vénytelen, az első pedig ha az zsidó és zsidó között jött létre, felbonthatatlan és örökidőkre kötelező. Mi történik tehát ilyen esetben? Megkeresztelnénk valakit, akitőla keresztség felvétele után nyomban meg kellene tagadni a szentségek kiszolgálta-tását.

46

JAKAB ATTILA


105 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Vigyázzunk a zsidó áttérésekkel, Új Nemzedék,XX. évf., 290. sz., 1938. december 22., 4.

106 Lásd http://lexikon.katolikus.hu/C/Cavallier.html.107 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Vigyázzunk a zsidó áttérésekkel, Új Nemzedék,

XX. évf., 290. sz., 1938. december 22., 4.

Az illető nem lehetne keresztény bérmaszülő, nem lehetne tanú a házasság-kötésnél, nem részesülhetne egyházi temetésben, hacsak a halálos ágyon nem térnemeg. Az egyévi várakozási idő tehát azért is jó, hogy az ilyen áttérni szándékozómég a keresztség felvétele előtt visszatérjen első élettársához, vagy szakítson máso-dik élettársával, vagy esetleg egy haláleset segítse ki őt a házassági ügy rendezésé-ben.

3. Javasoltam az egyévi várakozási időt azért is, hogy az egyházat a mostaniáttérési megmozdulásnál ne lehessen lélekhalászással vádolni.

Hogy tényleg vannak olyanok, akik nem meggyőződésből térnek át, igazoljaaz az alföldi fiatalember is, aki az Új Nemzedék megjelenése napján, december14-én azonnal vonatra ült és Mohácsra utazott, hogy felvilágosítást kérjen, vajjonaz ő bátyjának a házasságára nem lehetne-e kimondani a semmisséget, mertannak a felesége is csak érdekből tért át, aztán nem tudta megemészteni a ke-resztény vallás tanait. Azt kellett válaszolnom a fáradságos utat megtett érdeklő-dőnek, hogy az előadottak nem adnak okot a házasság semmisnek nyilvánítására.

4. A belügyminiszter úr bevonását javasoltam azért, mert vagy neki, vagy akultuszminiszter úrnak kell majd dönteni a felvételre jelentkező zsidók által fel-mutatott bizonyítvány (nyilatkozat, jegyzőkönyv) érvényessége felől, ha a kije-lentkezés nem a rabbi előtt történt. A rabbi ugyanis gyakran a kijelentkezés előlelzárkózik, vagy legjobb esetben júniusra, augusztusra szóló sorszámot ad és ilyen-kor a rabbiság ajtaja előtt két tanú jelenlétében történik a kijelentkezés.

Tudjuk, hogy a törvény (1868. LIII. tc. 3. §) világosan előírja, hogy az áttérniszándékozónak az illetékes lelkész előtt két tanú jelenlétében kell kijelentkeznieés a két kijelentkezési bizonyítványt kell felmutatnia.

Mindezen körülmények indítottak engem arra, hogy javaslatomat megte-gyem, mert rendkívüli időben rendkívüli eszközöket kell alkalmazni.

Ma sajnos rendkívüli időket élünk.

Mohács, 1938. december 16.

Tisztelettel Tihanyi János pápai kamarás, mohács-belvárosi plébános.105

Jóllehet javaslatát dr. Cavallier József106 nyíltan bírálta,107 a plébános meg-védte álláspontját, és továbbra is kitartott javaslata mellett.

A nagy közönség számára ezennel kijelentem, hogy az Uj Nemzedék 1938 de -cember 22. számában fenti cím alatt megjelent cikkem nem volt válasz az ugyan-

47



108 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: „Vigyázzunk a zsidó áttérésekkel, Új Nemze-dék, XX. évf., 296. sz., 1938. december 30., 4.

109 S-Z-Ó, A zsidókérdés…, i. m., 8.110 A megkeresztelkedett zsidók irányában megfogalmazott elvárások egyik igen döbbenetes

példája PAP Béla cikke: Levél egy „református zsidóhoz”, Magyar Út, VII. évf., 17. sz., 1938.április 28., 1.; Így látják ők!… dr. Halász Miklós, Egy „református zsidó” válasza múlt szá-munk vezércikkére, Magyar Út, VII. évf., 18. sz., 1938. május 5., 3.; PAP Béla, Mi így látjuk!,uo., 3–4. Pap Béla írta: „…amikor már a legradikálisabb zsidójavaslat sem fog számodrakellemetlen érzést jelenteni – mert nem érzel semmi kapcsolatot a zsidósággal –, akkorleszel valóban magyar és református.” (4.). A református elvárás mindenben megegyezettaz evangélikussal (lásd K. P., Az érdekeltek oldaláról… I. A zsidókérdés, Evangélikus Élet,VI. évf., 38. sz., 1938. szeptember 24., 8.) Ennek az elvárásnak a megkeresztelkedett zsidók

azon számban dr. Cavallier József részéről megjelent támadásra, hanem javasla-tom indoklása […]

Egyébként dr. Cavallier József támadására válaszom röviden csak ennyi: ja-vaslatomat nem vonatkoztattam másra, mint az érdekből történő kijelentkezésekmegszorítására.

Egyben tudomására adom, hogy ha valaki körömszakadtáig védte az egyházérdekeit, úgy én voltam, aki hosszú éveken át, főleg felelős szerkesztő korombankemény harcot folytattam a szociáldemokratákkal, szabadkőművesekkel és azerőszakoskodó zsidókkal. Most is csak az egyház érdekeit akartam védeni, az ér-dekből történő kijelentkezések megszorításával.

Mohács, 1938. december 25-én.

Tihanyi János belvárosi plébános.108

A „zsidótörvény” felvetette társadalmi és egyházi kérdések kapcsán merültfel a megkeresztelkedett zsidók egyházi integrációjának kérdése is. Az evan-gélikus szerző – nyilván lelkészről van szó – felteszi a kérdést:

Ki törődött eddig a megkeresztelt zsidókkal, megkeresztelésük után? […]Nemrég ültem egy betegágynál. Fiatal asszonyénál; pár éve, hogy evangélikus,zsidó leány volt. Komoly kérdésekre kerítjük a sort. Imádkozni imádkozik a magamódja szerint – említi. Templomunkba – megvallja – nem jár. Úrvacsorát mégsohasem vett. […] Tudja… az ember zsidónak születik… aztán áttér… aztán azsidók megvetik, a keresztyének pedig nem fogadják be!109

A megkeresztelkedett zsidó fiatalasszony mondatába belesűrűsödik a ma-gyarországi zsidó származású keresztények minden – máig feltáratlan – tra-gédiája: a kettős kirekesztettség! Ugyanakkor világosan megfogalmazódottaz is, hogy a keresztény egyházak mit akarnak – és képesek – kínálni a tör-vény által fajilag zsidónak minősített hívőik számára: lelki vigaszt és bátorí-tást „a kereszthordozás vállalására”.110 Ennél semmiképpen sem többet. Lé-

48

JAKAB ATTILA


tízezrei már csak azért sem tudtak megfelelni, mert erre a zsidótörvények számukraesélyt sem adtak. A vitát lezáró válasz: HALÁSZ Miklós, Aki hisz és aki hű: megáll – Levéla „református zsidókhoz”, Magyar Út, VIII. évf., 4. sz., 1939. január 28: „le kell számolniaz egyéni elbánás lehetőségének illuziójával. Kollektív igazságtevéseknél elkerülhetetlenekaz egyéni igazságtalanságok és a történelem szekere akkor is tovább vágtat a maga útján,ha emberi sorsokon gázol keresztül. Egyéni elbánásra csak ismerőseink részéről tartha-tunk számot, de a törvényhozás és a társadalom részéről nem. […] Ha édesanyánk igaz-ságtalanul is üt meg bennünket, nem szűnik meg édesanyánk maradni s a fiú sohasemüthet vissza. Akinek ez a föld csak addig volt hazája, amíg szabad gazdasági vadászterü-letet és társadalmi érvényesülést jelentett számára, ma pedig külföldi lehetőségeket keres,az sohasem volt magyar és távozásával új állama kivételével mindenki csak nyerni fog.[…] Megnyirbálhatják közjogainkat, korlátozhatják életlehetőségeinket, vándorbototnyomhatnak kezünkbe úgylehet, de a magyarságunkat elvenni akkor sem tudják. A ma-gyarság nem a jólét kérdése, nem is a jogegyenlőségé: az becsület kérdése. Ha nemzedé-kekkel ezelőtt ehhez a néphez állottak őseink, akik ma bennünk élnek tovább, akkor kikell tartanunk, még ha – átmenetileg – meg is tagadnak azok, akikért vállaljuk a közel-jövő szenvedéseit.”

111 Szigorúan ellenőrzik és nem engedik kijátszani a zsidótörvényt, Új Nemzedék, XX. évf.,231. sz., 1938. október 13., 3.

112 KEKEN András, Parasztságunk csődje. I. Félreismert emberek, Evangélikus Élet, VIII. évf.,25. sz., 1940. június 22., 6–7.: „…szégyenletes politikai játék indult meg e kérdés körül.Azok, akik a nagybirtoknál voltak érdekelve, egyszerre az úgynevezett zsidókérdés fon-tosságát és megoldásának szükségességét kezdték hangoztatni; azok pedig, akiket a zsi-dókérdés feszegetése közelebbről érintett anyagilag is, meg erkölcsileg is, túlzott hévvelés sokszor ízléstelen reklámmal akarták a parasztság élete és az úgynevezett földkérdésfelé terelni a figyelmet.” (7.)

113 Lásd A keresztény banktisztviselők tiltakoznak idegen hivatásúaknak a pályájukra valóözönlése ellen, Nemzeti Újság, XX. évf., 206. sz., 1938. szeptember 14., 11.

49


nyegében egészen a holokausztig ez maradt a magyarországi egyházak ki-forrott álláspontja.

Elmondható tehát, hogy 1938 késő őszére egyértelművé vált: a „zsidótör-vény” alig oldott meg valamit a felgyülemlett társadalmi kérdésekből,111 fi-gyelemelterelő szerepét azonban kiválóan betöltötte.112 Ezt a felismerést azismeretlen evangélikus szerző világosan meg is fogalmazta:

A biztosító szelep szerepét a Felvidék visszavárását és visszatérését megelőzőközvetlen legközelebbi időben a zsidókérdés képezte. Rengeteg szemfényvesztésés bűvészkedés történt mögötte. A kérdés égető voltát senki sem tagadta, de a jóhírverés fújta csak fel a magyar élet legnagyobb problémájává. […] …ami mö-götte történt, az mégsem volt más, mint az ennél sokkal égetőbb magyar prob-lémákról való figyelemelterelés. Földkérdés, telepítés, álláshalmozás, protekció,113

nagybirtok reformja114 mögéje került. Szó lett ezekről is, de csak annyiban,amennyiben zsidó kézben volt föld, bérlet, állás, kereskedelem. De be kell látnunk,hogy mindezeknek a zsidókérdéssel kapcsolatosan beharangozott reformja csupántüneti kezelés. A zsidókérdés is a helytelen társadalmi felépítettség strukturális


114 „Magyarországon a földreformnak nemcsak ott vannak ellenzői, ahol ez az ellenkezésgazdasági, társadalmi vagy politikai okokból talán természetes is, hanem ott is, ahol iga-zán nem is gondolhatnánk: a középosztály ama rétegében, amelyet falusi intelligenciánakszoktak nevezni.” KEKEN András, Visszhang, Evangélikus Élet, VII. évf., 25. sz., 1939. jú-nius 24., 4. Lásd még Keresztény földbirtokpolitikát!, Új Nemzedék, XX. évf., 198. sz.,1938. szeptember 3., 3.; KERÉK Mihály, Kik akadályozzák ma is a földbirtokreformot?,Református Élet, IX. évf., 7. sz., 1942. február 14., 1–2.

115 A mi oldalunkról…, Evangélikus Élet, VI. évf., 46. sz., 1938. november 19., 8–10: 9.116 Összeült a NEP zsidóbizottsága, Nemzeti Újság, XX. évf., 263. sz., 1938. november 19., 2.;

Mi történt a zsidóbizottság tegnapi ülésén?, Új Nemzedék, XX. évf., 264. sz., 1938. no-vember 20., 7.

117 A társadalom sürgeti az intranzigens, jobboldali, keresztény, népi reformpolitikát, Nem-zeti Újság, XX. évf., 272. sz., 1938. november 30., 4.; A Baross Szövetség javaslatai az ujzsidótörvénnyel kapcsolatban, Nemzeti Újság, XX. évf., 272. sz., 1938. december 1., 8.

hibájának következménye, mert a zsidóság kihasználta a neki kínálkozó alkal-makat, kihasználta a strukturális hibákat a maga javára.

A zsidókérdés vizsgálatánál éppen ezért három réteget kell a zsidóságbanmegkülönböztetni, ha értelmes reformokra akarunk eljutni. 1. Az értelmiségi zsi-dóság. Hatása szellemi téren érezhető, reformja is csupán szellemi téren érhetőel. […] 2. A kereskedelmi zsidóság. Hatása gazdasági téren elért túlsúlya miattérezhető. Reformja is csak pozitív gazdasági reform lehet. Tehát: államilag elő-segített keresztyén tőkeképződések, keresztyén érdekeltségek előtérbe juttatása,keresztyén közvetítés és külkereskedelmi versenyképesség. 3. Az újonnan beván-dorolt és bevándorló zsidóság. Hatása: határmenti sávok tömbmagyarságánakfelhígítása, kiskereskedelem elragadása. Ellenszere: határzár bevándorlás és be-szivárgás ellen, könyörtelen kiutasítás, letelepedési és lakhatási, főként azonbanüzletnyitási kérelmek megtagadása.

Mindez állami érdek és állam szempont. Magyarságunk érdeke. Egyháziszempontból ebbe nem szólhatunk bele. Egyházunk oldaláról nézve a kérdést, lekell szögezni a következőket: 1. Állampolgárságot nem lehet keresztvízhez kötni.Vagy mondja ki az állam azt, hogy minden 1919-ben még 10 éves ittlakást fel-mutatni nem tudó zsidó elveszti állampolgárságát, vagy pedig kösse egy pár ge-nerációnak Magyarországon éléséhez és büntetlen előéletéhez az állampolgár-ságot. Egyben pedig tiltsa meg a bevándorlást. 2. Egyházunk nem zárkózhat elsenkinek kérése elől sem, melyben egyházunk tagjai közé való felvételét kéri, dejó lelkiismerettel és gyanakvás nélkül nem keresztelhet akkor, mikor tudja, hogyaz egész újabb nagy zsidó betérési hullám 99%-ában az állami rendelkezések kö-vetkezménye, abban a reményben, hogy hátha 1919 helyett 10 év múlva 1938lesz a határ.115

A további figyelemelterés érdekében tehát már 1938 novemberében el-kezdődött a második zsidótörvény tervezetének kidolgozása,116 elsősorbanazért, mert Imrédy miniszterelnök nacionalista és fajvédő politikát vizionált,amit szerinte maga a társadalom sürgetett.117 Ebben a Felvidékkel együtt

50

JAKAB ATTILA


118 Imrédy új megbízás után bizalmat kapott a NEP-ben, Nemzeti Újság, XX. évf., 260. sz.,1938. november 16., 1–5; lásd még A felszabadult Felvidék egyházi viszonyai, EgyháziLapok, LXI. évf., 1. sz., 1938. november, 238.: „Jelentősen emelkedett a zsidók száma.A most visszacsatolt Felvidéken több mint 7%. A Csonkaországban arányszámuk 5,9%volt, országos arányszámuk tehát föléje fog emelkedni a 6%-nak. A Csonkaországbanösszesen 444 .567 zsidót számoltak 1930-ban, a felvidéki adatokkal együtt ma 522 677 aszámuk.” A második zsidótörvény tárgyalása kapcsán értelemszerűen a közérdeklődésközéppontjába került a felvidéki zsidóságnak a csehszlovák időkben tanúsított magatar-tása. Például Hogyan viselkedtek a zsidók a Felvidéken? Pénteken folytatják a zsidója-vaslat bizottsági vitáját, Nemzeti Újság, XXI. évf., 27. sz., 1939. február 2., 3–4.; Részletei -ben is elfogadta az együttes bizottság a zsidójavaslatot. A parlamenti tárgyalásra sürgős-séget kérnek és az elhangzott beszédeket kinyomatják. Jaross Andor a felvidéki zsidókról,Nemzeti Újság, XXI. évf., 34. sz., 1939. február 11., 13.; Súlyos vádak a Felvidék szónoká-nak a beszédében, Nemzeti Újság, XXI. évf., 49. sz., 1939. március 1., 3–4. A szónok nemvolt más, mint Gürtler Dénes katolikus pap.

119 A mai minisztertanácson már szóba kerül az új zsidótörvény. Az országos arányszám: 6százalék, Új Nemzedék, XX. évf., 282. sz., 1938. december 13., 1.; A kormány december21-én terjeszti be az új zsidótörvényt és a földreformot, Új Nemzedék, XX. évf., 283. sz.,1938. december 14., 1–2.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: A városi virilisekközött is érvényesüljön a zsidó arányszám, Új Nemzedék, XX. évf., 286. sz., 1938. decem-ber 17., 4.; Holnap rendkívüli minisztertanács dönt véglegesen a zsidójavaslatról és aföldreformról, Új Nemzedék, XX. évf., 287. sz., 1938. december 18., 3.; A zsidók közéletiés gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szól az új zsidótörvény, Új Nemzedék, XX.évf., 288. sz., 1938. december 20., 9.; Mi lesz a jövőben a zsidóság közjogi, szellemi ésgazdasági helyzete? Részletes félhivatalos közlés a javaslat tervezett intézkedéseiről, Nem-zeti Újság, XX. évf., 291. sz., 1938. december 23., 1–2.

120 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8098.121 Ma a Nep-ben ismertetik s holnap benyujtják a Házban az új zsidójavaslatot, Új Nemze-

dék, XX. évf., 291. sz., 1938. december 23., 1.; A kormány indoklása a zsidójavaslathoz,Nemzeti Újság, XX. évf., 292. sz., 1938. december 24., szombat, 3.; Az új zsidó törvényja-vaslat, Református Élet, V. évf., 1. sz., 1939. január 1., 1. A szerző felvetette, hogy „ennekaz országnak ezer és ezer más roppant kérdését, megoldatlan feladatát ne foglalja le egye-dül a zsidókérdés”. SZABÓ Imre, Faji elv, vagy keresztyénség?!, Református Élet, V. évf., 1.sz., 1939. január 1., 2; Dr. Ravasz László püspök a zsidótörvényről, Református Élet, VI.évf., 4. sz., 1939. január 22., 35.

122 Lásd Református Élet, V. évf., 25. sz., 1938. június 18., címlap.

visszakerült zsidók száma is szerepet játszott.118 A közvélemény tehát márdecember közepén szembesült azzal, hogy elkészült egy újabb zsidótörvény-tervezet.119

A második zsidótörvény (1939. évi IV. tc.120)

Az első zsidótörvény elfogadása után fél évvel, 1938. december 23-án, vagyisközvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt (!),121 az Imrédy-kormány (1938–1939) nevében Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter, református egy-házmegyei főgondnok122 a parlament elé terjesztette a második zsidótörvényt

51



123 Lásd Egy szó a zsidótörvénytervezethez. Írta: Baranyay Jusztin, a kánoni jog professzoraa Pázmány Péter Tudományegyetemen, Nemzeti Újság, XXI. évf., 10. sz., 1939. január13., 2. Fajelmélet és fajvédelem a keresztény világnézet tükrében, Nemzeti Újság, XXI.évf., 15. sz., 1939. január 19., 12. Dr. Réthy Zoltán a Magyar Katolikus Orvosok Szt. LukácsEgyesületének elnökségi ülésén tartott előadásában kijelentette: „a természeti és erkölcsitörvényeken nyugvó fajvédelem megengedett és járható útja az emberi társadalom fej-lődésének, de nem alkalmas arra, hogy reá világnézetet építsünk.”

124 Lásd például „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: A megkeresztelkedettek és a zsi-dótörvény végrehajtása, Új Nemzedék XXI. évf., 260. sz., 1939. november 16., 4. Közvet-lenül a törvénytervezet benyújtása előtt, 1938. december 12-én, Serédi bíboros szabá-lyozta a kereszteléseket (Nr. 5357. „De baptismo Judaeorum, Circulares litterae dioecesa-nae Anno 1938 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae, Typis Gustavi Buzárovits,Strigonii, 1938, 59.): A bíboros hercegprímás pásztorlevele a zsidó keresztelésekről. Leg-alább 3 hónapi próbára bocsátás és egyházfői engedély szükséges, Nemzeti Újság, XX.évf., 290. sz., 1938. december 22., 4. Hasonlóképen Új Nemzedék, XX. évf., 290. sz., 1938.december 22., 9.

125 Már a törvénytervezetnek, majd magának a törvénynek volt egy olyan nem várt hatása,hogy „magyarok” helyett „idegenek” (csehek, németek) kerültek a zsidók helyébe. Ezt aveszélyt PONGRÁCZ Kálmán (Szolganépnek születtünk?, Nemzeti Újság, XX. évf., 105. sz.,1938. május 11., 1–2.) már az első zsidótörvény kapcsán megfogalmazta: „Vajjon érde-mes-e a magyar társadalmi és gazdasági élet nyugalmát feldulni, ha a kiharcolandó leg-magasabb és legdöntősúlyúbb pozíciókat ismét idegeneknek engedjük át? […] Ha minemzeti, sőt faji forradalmunkat is csak arra használjuk fel, hogy újra idegenek számárakaparjuk ki a gesztenyét, ha mi önszántunkból megint csak szolgálni, vezettetni és nemuralkodni akarunk ebben az országban, ha felkészületlenségünk, ismerethiányunk, csök-kent nemzeti önérzetünk és tisztánlátásunk miatt az elmúlt századok tradícióinak meg-felelően nem éreznők otthonosan magunkat többet az »úr«, hanem csak a szolga szere-pében, akkor önmagunkról állitanánk ki ország-világ színe előtt a bizonyítványt, hogyhelóta népnek születtünk s nincs jogunk, de képességünk sem arra, hogy nemcsak aDunavölgye, de még önmagunk felett is uralkodni tudjunk!” Lásd még „Az Új Nemze-dék levelesládája” rovatban: Idegen helyett megint – idegen?, Új Nemzedék, XXI. évf., 5.sz., 1939. január 6., 4.; Idegenek ellen, Nemzeti Újság, XXI. évf., 8. sz., 1939. január 11.,1–2.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Idegen helyett megint idegen?, Új Nem-zedék, XXI. évf., 11. sz., 1939. január 14., 4.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban:Furcsa jelenségek a zsidópótlás körül, Új Nemzedék, XXI. évf., 115. sz., 1939. május 21.,4.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Furcsa jelenségek a zsidópótlás körül, ÚjNemzedék, XXI. évf., 123. sz., 1939. június 1., 4.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovat-ban: Furcsa jelenségek a zsidópótlás körül, Új Nemzedék, XXI. évf., 128. sz., 1939. június7., 4.

is, amely már kifejezetten faji alapon állt,123 és a megkeresztelkedett zsidókatis beleszámította a 6%-os zsidó arányba, ami a végrehajtásnál komoly fe-szültségek forrásává vált.124

Zsúfolt teremben nyitotta meg tizenegy órakor az ülést Darányi Kálmán ház-elnök. A felsőház üzenetének elfogadása után Tasnádi Nagy András igazság-ügyminiszter terjesztette be a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlá-tozásáról szóló törvényjavaslatot.125

52

JAKAB ATTILA


126 A január 12-iki Nep-értekezlet foglalkozik az uj zsidójavaslattal, Új Nemzedék, XX. évf.,293. sz., 1938. december 25., 2. Az első parlamenti ülésnapon az ortodox, a status quo ésa neológ hitközségek közös felhívást tettek közzé, amely teljesen visszhangtalan maradta keresztény felekezeti sajtóban: „Ezt érdemelte a magyar zsidóság? Közjogainak cson-kítását, magánjogainak korlátozását, életlehetőségeinek elvonását, ifjúságának számki-vetését? Ezt érdemelte a magyar zsidó felekezet, amelynek egyetlenegy vágya volt törté-nelme évszázados folyamán, hogy vallása megtartása mellett magyar és csakis magyarlehessen?” LEBOVITS Imre, Zsidótörvények – zsidómentők, Budapest, Ex Libris, 2007, 67.

127 Rögtönzött értekezletek a Ház folyosóin, Új Nemzedék, XX. évf., 292. sz., 1938. december24., 2.; Nagy vihar a Házban a zsidójavaslat benyújtásánál, Nemzeti Újság, XX. évf., 292.sz., 1938. december 24., 7. Farkas István ezt barbarizmusnak, az ország szégyenének, Ru-pert Rezső pedig egyenesen a kereszténység megtagadásának minősítette „a zsidó kisJézus születése előestéjén!”, Képviselőházi Napló, 1935, XXI. kötet, 211–212. Lásd mégHogy oldja meg a kormány a zsidókérdést? A ma benyujtott törvényjavaslat részletes is-mertetése, Új Nemzedék, XX. évf., 292. sz., 1938. december 24, 9–10.

128 Elkészült a zsidójavaslat szövege és indokolása. A hiteles adatokat közli az Új Nemzedék,Új Nemzedék, XXI. évf., 4. sz., 1939. január 5., 9.; Megjelent a zsidótörvény hiteles, rész-letes indoklása. Szétküldték a képviselőház tagjainak, Nemzeti Újság, XXI. évf., 4. sz.,1939. január 5., 6–8.

129 Elégtelen érvényszerzés, a 20%-os számarány túllépése, a zsidóság részéről tapasztalt„kellő megértés” hiánya, visszaélések „a tűzharcosi minőségnek és az áttérésnek igazo-lására használt megbízhatatlan okiratokkal” (Általános indoklás, Képviselőházi iromá-nyok, 1935, XII. kötet, 702. sz., 307.), és a zsidóság országos számarányának megemelke-dése a visszacsatolt felvidéki területek miatt. De felmerült az is, hogy „számarányukatmessze meghaladóan vettek és vesznek részt a zsidók továbbra is az önző vagyoni ér-dekből elkövetett bűncselekményekben és különösen azokban, amelyek az ország gaz-dasági létének az aláásására alkalmasak. A külföldi fizetési eszközökkel űzött visszaélésekelkövetői csaknem kizárólagosan zsidók s az államhatalomnak nagyarányú felkészült-séggel kell állandóan őrködnie, hogy visszaéléseik ezen a téren az ország gazdasági hely-zetét meg ne rontsák.” (Általános indoklás, Képviselőházi irományok 1935, XII. kötet, 702.sz., 307.).

130 Nemzeti Újság, XX. évf., 200. sz., 1938. szeptember 6., 5.131 Glattfelder csanádi püspök újévi pásztorlevele már a zsidók tömeges áttérésével foglal-

kozott. Glattfelder Gyula püspök a keresztségre bocsátásról, Nemzeti Újság, XXI. évf., 5.sz., 1939. január 6., 2; lásd még A zsidó-törvény elvi és lelkipásztori szempontból, EgyháziLapok, LXII. évf., 1. sz., 1939. január, 1–5.

Az ülés alig tartott néhány percig. Darányi Kálmán elnök közölte, hogy a Házlegközelebbi ülése január 12-én lesz126 s kellemes karácsonyt és boldog új évet kí-vánva a Ház tagjainak, az ülést berekesztettte.127

Az általános indoklás szerint128 ezzel az új törvénnyel a korábbi zsidótör-vény hiányosságait kellett „orvosolni”,129 jóllehet Imrédy miniszterelnökszeptemberben kijelentette, hogy „a kormány a zsidótörvényt maradéktala-nul hajtotta végre”.130 A beterjesztett törvény megkeresztelkedési „hullámot”indított el a magyarországi zsidóság körében, ami újabb problémákat okozotta keresztény egyházaknak,131 ahogy az S. Kapi Béla evangélikus püspök kör-leveléből is kitűnik:

53



132 Az égi csillag nyomán (S. Kapi Béla püspök körlevele a nemzeti egység védelméről, hiá-nyairól és a zsidótörvényjavaslatról), Evangélikus Élet, VII. évf., 4. sz., 1939. január 28.,4–5.

133 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Zsidótörvényjavaslat, Új Nemzedék, XXI. évf.,12. sz., 1939. január 15., 4; A keresztség. Írta: Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök,Nemzeti Újság, XXI. évf., 12. sz., 1939. január 15., 1–2.; A felsőház megszavazta a zsidó-

A kormány ama törekvéseit, hogy keresztyén szellemmel kívánja megtöltenigazdasági, kulturális és szociális életünket, egyházunk örömmel üdvözli s ehheza reformáló munkához készséggel felajánlja erőit. Nem hunyhatunk azonbanszemet az előtt, hogy az úgynevezett zsidótörvényjavaslat sok hasznos intézke-dése mellett olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyekből hiányzik a keresz -tyénség igazi lelke. Gondolnunk kell különösen arra, hogy az emberek keresz -tyénségének elismeréséről az állam határoz. Egyesek keresztségét elismeri, má-sokét megtagadja. Keveset enyhít ezen a jogköri illetéktelenségen az a beállítás,hogy az állam a kérdést csak faji szempontból vizsgálja s érintetlenül hagyja akérdés egyházjogi, dogmatikai és vallási részét. A valóság az, hogy a törvényja-vaslat mélyen belehasít a keresztyén egyház testébe s megzavarja annak jogbiz-tonságát.

Mindenekelőtt gondolok arra, hogy a keresztség szentségének érvényét s ér-tékét Krisztus nem a zsidótörvény kategóriáihoz szabta s hogy abba az isteni ke-gyelem csodálatos, misztikus erejét kapcsolta még akkor is, ha a keresztség szent-ségét a zsidótörvény nem értékeli. Azután gondolok arra, hogy született evangé-likus keresztyének, akik evangélikus egyházunk szellemében nevelődtek és éltek,akiknek gyermekei evangélikusoknak születtek és neveltettek, e törvénytervezetelfogadása esetén kiesnek az állampolgár jogának ama teljes birtoklásából, ame-lyet számukra evangélikus keresztyén anyaszentegyházunk biztosított.

Evangélikus egyházunk krisztusi lélekkel nézi a zsidótörvényt s a vele kap-csolatos problémákat. Nem hallgatja el aggodalmait a törvénytervezet túl szigorúrendelkezéseit illetően s nyíltan megmondja, hogy az alapprobléma megoldásánála túlsúlyban lévő negatívumok helyett pozitívumokat szeretne látni. Egyházunkegyütt érez evangélikus hívő tagjaival s imádsággal és védelemmel áll melléjük.A jelen feladatai között nem tagadja meg Krisztus nagy missziói parancsát, mertezzel együtt önmagát tagadná meg. Éber lelkiismerettel áll az egyház kapujában,becsukja azok előtt, akik érdekből változtatnak vallást s csupán azokat fogadjakebelébe, akik komoly lelkivágyódás és meggyőződés alapján üdvösségük meg-oldását keresik s találják fel az evangélikus egyház közösségében. Maradjon távoltőlünk az emberhalászat gyanúja. Visszautasítjuk azokat, akik akként jönnekKrisztus bölcsőjéhez, hogy az egyháznak kínálnak aranyat, tömjént és mirhát.Csak azokat fogadjuk be, akik az élő Krisztusnak hozzák az egyetlen, drága, igaziajándékot: az üdvözítő kegyelemre áhítozó lelket.132

Legfőképpen a „félvérek” esetében a keresztség133 és a vegyesházasságok134

vonatkozásában megfogalmazott aggályok ellenére a törvénytervezet, min-

54

JAKAB ATTILA


törvényjavaslatot. A csanádi püspök nagyszabású beszéde után elfogadták a bizottságimódosításokat – A javaslatot visszaküldték a képviselőházba, Nemzeti Újság, XXI. évf.,88. sz., 1939. április 19, 5–6. Ellenben A képviselőház bizottsága elutasította a zsidójavaslat1.§-ának felsőházi módosításait. Egyeztető bizottság ül össze, Nemzeti Újság, XXI. évf.,89. sz., 1939. április 20., 5. Világossá vált, hogy a felsőháznak valójában csupán javaslat-tevési jogköre volt. Határozatai semmiben sem kötelezték a képviselőket; mindenben aképviselőház álláspontja számított döntőnek. A képviselőház elutasította a zsidójavaslatelső szakaszának felsőházi módosításait, Nemzeti Újság, XXI. évf., 91. sz., 1939. április22., 6.; Glattfelder püspök nagyszabású beszédet mondott a zsidójavaslat egyeztetőbi-zottsági ülésén. Még nincs megállapodás – A két Ház bizottságai között csütörtökön isfolynak a tanácskozások, Nemzeti Újság, XXI. évf., 95. sz., 1939. április 27., 5–6.

134 Lásd „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Zsidó férjek keresztény feleségei, Új Nem-zedék, XXI. évf., 27. sz., 1939. február 2., 4; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Vá-lasz az „őskeresztény” asszonyoknak, Új Nemzedék, XXI. évf., 42. sz., 1939. február 21., 4;„Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Mégegyszer „a zsidóférjes keresztény” asszo-nyok, Új Nemzedék, XXI. évf., 50. sz., 1939. március 2., 2.; „Az Új Nemzedék levelesládája”rovatban: Keresztény gyerekek zsidó apja!?, Új Nemzedék, XXI. évf., 35. sz., 1939. február12., 4. A zsidótörvények embertelen hatásai az 1944-es deportálások idején a vegyeshá-zasságok családi drámáiban mutatkoztak meg, amikor ugyanazon család tagjai eltérő„faji” (őskeresztény versus zsidó) kategóriák szerint kerültek besorolásra. Lásd például1944. május 24–27., Baja: Feljegyzés a bajai gyűjtőtábor foglyainak elszállításáról [Bács-Kiskun Megyei ÖL V. B. 1410. a. 56/1944], in KATONA Csaba–ÓLMOSI Zoltán–OROSS And-rás–SOÓS László–P. SZIGETVÁRY Éva–SZABÓ Dóra–VARGA Katalin (összeáll.), Emlékezz!Válogatott levéltári források a magyarországi zsidóság üldöztetésének történetéhez, 1938–1945, Budapest, MOL, 2004, 137–139. A feljegyzés szerint május 27-én, Zalasdy csendőralezredes utasítására, elszállítottak 77 még a házasságkötés előtt kikeresztelkedett és ve-gyes házasságban élő, valamint 48 vegyes házasságban élő zsidót is. Lásd még uo., 148.(1944. június 3., Szeged: A szegedi rendőrség jelentése a kikeresztelkedésekről [CsongrádML V. B. 1401. a. 103. res/1944. sz.]); uo., 164–167. (1944. június 23., Dombóvár: Jelentésaz ún. vegyes házasságokból származó gyermekek sorsának elbírálásáról [Tolna MÖLIV. B. 401. a. 406/5/1944.]).

135 Lásd Igazi nemzetvédelem, Magyar Sion, VI. évf., 3. sz., 1939. január 15., 1.

55


den jel szerint, találkozott egyfajta neki kedvező keresztény felekezeti köz-hangulattal, amely üdvözölte a kezdeményezést.135 „Egy Prohászka-követő”a következőket írta:

A második zsidótörvény benyújtása után a túlsó oldalról a szentimentalizmuslírai hangján unos-untalan azt kérdi tőlünk, keresztény fajmagyaroktól, a kö-nyörtelen realizmus, a számító üzlet és a hideg arany népe, hogy hová tűnt el be-lőlünk, lovagias magyarokból a filantrópia, a nemes humanizmus, a mindent el-felejteni tudó keresztényi szeretet most, amikor radikális eszközökkel határt aka-runk szabni a magyarországi zsidóság szerénytelen térfoglalásának. Engedje meg,hogy feleletül a hajdani koronázóváros, Székesfehérvár volt püspökének, a ma-gyar katolicizmus egyik legfényesebb elméjének, Prohászka Ottokárnak már év-tizedekkel előbb kinyilatkoztatott szavait idézzem, annak az Ottokár püspöknek,akinek szavait a magyarság felekezeti különbség nélkül sietett meghallgatni min-denkor.


136 Az olvasók köréből. A keresztény filantrópia és a zsidótörvény, Magyar Sion, VI. évf., 4.sz., 1939. január 22., 3.

137 A katolikus sajtó például folyamatosan tájékoztatott a zsidó törvénytervezet tárgyalásá-nak menetéről. Lásd Pénteken már a Ház bizottsága elé kerül a zsidójavaslat, Új Nemze-dék, XXI. évf., 15. sz., 1939. január 19, 3.; Hétfőre összehívták a zsidójavaslatot tárgyalóöt bizottságot, Új Nemzedék, XXI. évf., 16. sz., 1939. január 20., 3.; Hiteles információk azsidójavaslat tárgyalásának menetrendjéről, Új Nemzedék, XXI. évf., 18. sz., 1939. január22., 1–2.; Ma kezdik meg a zsidótörvény bizottsági tárgyalását, Új Nemzedék, XXI. évf.,19. sz., 1939. január 24., 3.; A bizottságok ezen a héten részleteiben is letárgyalják a zsi-dójavaslatot, XXI. évf., 20. sz., 1939. január 25., 1–2.; Ma a Nep-értekezlet elé terjesztik azsidójavaslat végleges szövegét, Új Nemzedék, XXI. évf., 22. sz., 1939. január 27., 1–2.;Jövő héten a zsidójavaslat részletes vitáját is befejezik a bizottságok, Új Nemzedék, XXI.évf., 23. sz., 1939. január 28., 1.; Hogy áll a zsidójavaslat módositásainak ügye?, Új Nem-zedék, XXI. évf., 24. sz., 1939. január 29, 1–2.; Imrédy tanácskozásai a zsidójavaslatról, ÚjNemzedék, XXI. évf., 25. sz., 1939. január 31., 7.; Milyen módosításokhoz járul hozzá akormány a zsidótörvénynél?, Új Nemzedék, XXI. évf., 29. sz., 1939. február 5., 8.; Február14-én a Ház elé kerül a zsidójavaslat bizottsági jelentése, Új Nemzedék, XXI. évf., 31. sz.,1939. február 8., 1–2.; Ma a zsidó szellem térfoglalásáról és az egyedáruságról szóló pa-ragrafusok kerülnek bizottsági tárgyalás alá, Új Nemzedék, XXI. évf., 33. sz., 1939. február10., 3.; Ma végeznek a zsidójavaslat bizottsági tárgyalásával, Új Nemzedék, XXI. évf., 34.sz., 1939. február 11., 7.; Március közepére tető alá akarják hozni a zsidótörvényt, ÚjNemzedék, XXI. évf., 36. sz., 1939. február 14., 7.

138 VÁMOS György, Kezdetben volt a gyűlölet – A Dohány utcai merénylet, 1939, MozgóVilág, 36, 2010/4, 48–56 (lásd http://epa.oszk.hu/01300/01326/00114/MV_EPA01326_2010_04_02_2.htm). Ezzel egy időben: Imrédy miniszterelnök és Tasnádi-Nagyigazságügyminiszter ismertette a bizottságban a zsidójavaslat végleges szövegét, NemzetiÚjság, XXI. évf., 28. sz., 1939. február 4., 3–6.

„A zsidó morál – írta – valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkonez a keresztény kultúra okvetlen tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.”

[…] Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a zsidó boldoguljon. Az a kifogá-som, hogy amikor ő boldogul, az én testvérem rovására boldogul. Én nem gyű-lölök senkit. Én szeretem a zsidó lelkét, de hogy én vesszek el ezen a szereteten,az nem szeretet, hanem öngyűlölet volna. Ne gyűlölje a magyar önmagát. Test-vérem, ne ölj mást, ne öld a zsidót, de ne öld meg önmagadat sem. […]

Mi „csökönyös magyarok” ma sem akarunk mást, mint Prohászka Ottokárvilágnézeti alapján állva hűen szolgálni a magyar nemzetünk érdekeit az őket el-nyomni szándékozó idegenekkel szemben. Mi igenis szeretünk, kimondhatatla-nul, forrón szeretjük magyar fajtánkat, melengetjük, ápoljuk tisztán és igazán akrisztusi szeretetet, de úgy, hogy ebben a szeretetben magyar fajtánk ne égjen,ne pusztuljon el. Mi jók és nemesek akarunk maradni, magyar és keresztényi ér-telemben s ezért nem felelünk átkozódással a bennünket ért vérlázító vádasko-dásra; nekünk a lelkiismeretünk tiszta, mert mi nem akarunk ebben az ezeréveshazában mást most sem, mint fajtánk és a kereszténység érdekében gyakorolniaz örökérvényű erkölcsöt és igazságot.136

Ebben a felfokozott közhangulatban137 került sor 1939. február 3-án ha-lálos bombamerényletre a Dohány utcai zsinagógánál,138 amely a jobb- és a

56

JAKAB ATTILA


139 A zsidó felelősséget hangsúlyozta Serédi Jusztinián hercegprímás 1939-es főpásztorinagyböjti körlevele is (kelt 1939. február 12-én). Lásd Circulares litterae dioecesanaeAnno 1939 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae, Typis Gustavi Buzárovits, Stri-gonii [Esztergom], 1939, 12–13.

140 A szerző az Ernst von Rath német követségi titkár ellen 1938. november 7-én elkövetettmerényletre utal. Zsidó revolveres merénylet a párisi német nagykövetségen. A merény-let áldozata: Von Rath nagykövetségi titkár – Nagy izgalom Párisban a merénylet miatt,Nemzeti Újság, XX. évf., 253. sz., 1938. november 8., 9. Elpusztították a németországi zsi-nagógák nagyrészét. A párisi merénylet miatt megtorlásra készül a német kormány azsidóság ellen, Nemzeti Újság, XX. évf., 256. sz., 1938. november 11., 9.

141 M.: Bomba robbant, Evangélikus Élet, VII. évf., 6. sz., 1939. február 11., 4–5.142 Rassay Károly liberális politikus (1886–1958) kiderítette, hogy Imrédy egyik dédanyja

zsidó volt (dédapja, Heller Móric és felesége, Pommeizel Rebekka, a cseh-morvaországiSaatzban, 1839-ben tértek át a katolikus hitre). A törvénytervezet értelmében Imrédynem minősült zsidónak. Katolikus körben a politikája folytatása mellett törtek lándzsát:L. L.: A nemzet öngyilkossága, Magyar Sion, VI. évf., 8. sz., 1939. február 5., 1.; Még nincsmegoldás! Imrédy megrendítő megokolást adott a kormánypártban lemondásáról, Nem-zeti Újság, XXI. évf., 38. sz., 1939. február 16., 1–3.

baloldalt egyaránt felháborította. Az Evangélikus Élet „igazságot képviselő”szerzője mégsem tudott a zsidóság mellé állni, mert, mint írja, az jutotteszébe:

…annak idején a zsidó főpapok vezető társaikkal és Rómával egyetértve ke-resztre verték Krisztust,139 megkövezték Istvánt, az első jeruzsálemi diakónust,és ezreket vádoltak be az első keresztyének közül a római államhatalom előtt.Eszünkbe jut az is, hogy egyik német diplomatát nemrégen éppen zsidó embertett el láb alól Franciaországban.140

Amennyiben tehát mindenki – legyen akár zsidó, akár keresztény – egy -aránt „megjavulna”, minden rendbe jönne. Szerinte a merénylet okát a „zsi-dókérdés” megoldatlanságában kell keresni.

…sem a kötelet, sem az idegeket nem lehet a végletekig feszíteni. Ti. a zsidó-kérdés már közel egy esztendeje hivatalosan is állami és parlamenti kérdés. Ésazóta folyton módosítják, alakítják, formálják és változtatják. Szörnyű bűn és fe-lelősség ez a hivatalosokon. Mert ha a tantusz emelését meg tudták oldani egyikestéről a másik reggelig, akkor a zsidókérdést is meg lehetett volna oldani egy-két hónap alatt. S különösen fontos ez azért, mert van sok egyéb fontosabb elin-téznivalónk is. Ne toljuk el azokat mindig tovább a folyton húzódó zsidókérdésmiatt. Mert minél tovább tartanak a jelen lévő bizonytalanságok a felelőtlen tö-megekben, annál nagyobb lesz a feszültség, az idegesség, és ami belőle származik:a kirobbanás.141

Imrédy miniszterelnök 1939. február közepén bekövetkezett váratlan le-mondása142 a zsidótörvény elfogadásának parlamenti procedúrájában sem-

57



143 Lásd A Ház megkezdte a zsidójavaslat vitáját. Makkai János előadó beszéde, Új Nemze-dék, XXI. évf., 46. sz., 1939. február 25., 10.; Holnap a zsidójavaslat vitáját folytatja a Ház,Új Nemzedék, XXI. évf., 48. sz., 1939. február 28., 1.; Estig tartó ülésre számítanak a Ház-ban. A zsidójavaslat vitája, Új Nemzedék, XXI. évf., 50. sz., 1939. március 2., 1–2.; A zsi-dójavaslat vitáját folytatta ma a Ház, Új Nemzedék XXI. évf., 51. sz., 1939. március 3., 3.;Március közepén véget ér a zsidójavaslat képviselőházi vitája, Új Nemzedék, XXI. évf.,52. sz., 1939. március 4., 10.; Péntekig befejeződik a zsidójavaslat általános vitája, Új Nem-zedék, XXI. évf., 56. sz., 1939. március 9, 5.; A zsidókérdés megoldása, Új Nemzedék, XXI.évf., 57. sz., 1939. március 10., 2.; Március 18-ig részleteiben is letárgyalják a zsidójavas-latot, Új Nemzedék, XXI. évf., 58. sz., 1939. március 11., 9.; Ma befejezik a zsidójavaslatáltalános vitáját, Új Nemzedék, XXI. évf., 60. sz., 1939. március 14., 5.; Az egyesített bi-zottságok megkezdték a zsidójavaslat módosításainak tárgyalását. Kedden részletes vitaa plénumban, Új Nemzedék, XXI. évf., 64. sz., 1939. március 18., 7.; Kedden kezdi a Háza zsidójavaslat részletes vitáját, Új Nemzedék, XXI. évf., 65. sz., 1939. március 19, 10.; Kétnyolcórás ülésen befejezik a zsidójavaslat részletes vitáját, Új Nemzedék, XXI. évf., 66.sz., 1939. március 21., 1.; A felsőház húsvét előtt letárgyalja a zsidójavaslatot, Új Nemze-dék, XXI. évf., 67. sz., 1939. március 22., 5.; Nagy viharban, szakaszonként tárgyalja a Háza zsidótörvényt, Nemzeti Újság, XXI. évf., 67. sz., 1939. március 22., 7–8.; A zsidójavaslathárom hónapos vita után végre lekerül a képviselőház napirendjéről, Új Nemzedék, XXI.évf., 70. sz., 1939. március 25., 10.; Megszavazták a zsidójavaslatot. Botrányos jelenetek abaloldali taktika komolytalansága miatt, Nemzeti Újság, XXI. évf., 70. sz., 1939. március25., 12.; A zsidójavaslat a felsőház bizottságai előtt, Új Nemzedék, XXI. évf., 75. sz., 1939.április 1., 5.; Április utolsó hetében tárgyalja a felsőház plénuma a zsidójavaslatot, ÚjNemzedék, XXI. évf., 76. sz., 1939. április 2., 10.; A felsőház bizottságai egy ülésen letár-gyalják a zsidójavaslatot, Új Nemzedék, XXI. évf., 82. sz., 1939. április 12., 7.; A zsidója-vaslattal ma foglalkoznak a felsőház bizottságai, Új Nemzedék, XXI. évf., 84. sz., 1939.április 14., 9.; A zsidójavaslat a felsőház plénuma előtt. Nagy érdeklődés Serédi herceg-prímás beszéde iránt, Új Nemzedék, XXI. évf., 86. sz., 1939. április 16., 1.; Legkésőbb pén-teken lekerül az országgyűlés napirendjéről a zsidójavaslat, Új Nemzedék, XXI. évf., 87.sz., 1939. április 18., 10.; Ma befejezik a zsidóvitát a felsőházban, Új Nemzedék, XXI. évf.,88. sz., 1939. április 19, 2.; Ma délután már a képviselőház bizottságai elé kerülnek a zsi-dójavaslat felsőházi módosításai, Új Nemzedék, XXI. évf., 89. sz., 1939. április 20., 5.; Meg-kezdték a képviselőházban a zsidójavaslat módosításainak vitáját, Új Nemzedék, XXI.évf., 91. sz., 1939. április 22., 2.; Hogy áll a zsidójavaslat ügye?, Új Nemzedék, XXI. évf.,93. sz., 1939. április 25., 3.; Megegyezést várnak a két Ház között a zsidójavaslat ügyében,Új Nemzedék, XXI. évf., 94. sz., 1939. április 26., 1–2.; A zsidótörvény az egyeztető bi-zottság előtt, Új Nemzedék, XXI. évf., 95. sz., 1939. április 27., 1.; Megvan a megegyezésa zsidójavaslat ügyében, Új Nemzedék, XXI. évf., 96. sz., 1939. április 28., 1–2.; A két Házközös bizottsága elfogadta a zsidójavaslat új módosítását. Izgalmas tárgyalások utánegyezett meg az albizottság a végleges szövegben, Nemzeti Újság, XXI. évf., 96. sz., 1939.április 28., 3–4.; A zsidójavaslat ma végleg lekerült a felsőház napirendjéről. Milyen lesza végrehajtási utasítás?, Új Nemzedék, XXI. évf., 97. sz., 1939. április 29, 4. A vita lezárásáralásd GLATTFELDER Gyula csanádi püspök, Fény az utvesztőben, Nemzeti Újság, XXI. évf.,98., 1939. április 30., 1–2; A képviselőház megszavazta a zsidójavaslat végleges módosí-tásait, Nemzeti Újság, XXI. évf., 101. sz., 1939. május 4., 7.

miféle fennakadást nem okozott.143 Az új miniszterelnök, Teleki Pál (1939–1941) – aki március közepén engedélyezte a Szálasi vezette NyilaskeresztesPárt megalapítását – teljes mértékben magáénak érezte „a zsidók közéleti

58

JAKAB ATTILA


144 Lásd A program változatlanul áll. Gróf Teleki Pál miniszterelnök programot adott a kor-mánypártban, Nemzeti Újság, XXI. évf., 39. sz., 1939. február 17., 1–3.; Bemutatkozásaalkalmával a Teleki-kormány kijelentette: „A zsidótörvény: kötelesség”, Nemzeti Újság,XXI. évf., 44. sz., 1939. február 23., 5.

145 Lásd Teleki napja a képviselőházban, Új Nemzedék, XXI. évf., 44. sz., 1939. február 23.,1–2. és 9: 9.; Teleki Mihály: A zsidótörvény alapján 400.000 hold föld kerül vissza magyarkezekbe!, Új Nemzedék, XXI. évf., 54. sz., 1939. március 7., 5. A törvény „szükségességé-nek” alátámasztására lásd például A felvidéki gyáripar és a zsidótörvény, Magyar SionVI. évf., 9. sz., 1939. február 26., 6.

146 Lásd ABLONCZY Balázs, Teleki Pál és a zsidótörvények, Rubicon, 15. évf., 2004/2, 62–64:63.

147 Nagy vita a felsőház egyesített bizottságaiban a zsidójavaslatról. Általánosságban elfo-gadták a javaslatot, de a részletekre külön szövegező albizottságot küldöttek ki, NemzetiÚjság, XXI. évf., 75. sz., 1939. április 1., 1–5. A katolikus napilap összefoglalta Serédi her-cegprímás beszédét, aki azon kérésének adott hangot, „hogy a kormány, amikor igen sú-lyos vagy az egyházakat érintő kérdésekről kíván törvényjavaslatot készíteni, annak gon-dolatait, elveit idejekorán közölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbe vett tör-vényjavaslatnak bármilyen publicitása lenne.” (1.). Lásd még A zsidójavaslat a felsőházelőtt. A hercegprímás és a miniszterelnök beszéltek a vita első napján. A javaslat törté-nelmi szükségesség – mondotta Teleki Pál, Nemzeti Újság, XXI. évf., 86. sz., 1939. április16., 3–5. A napilap közölte a hercegprímás beszédét.

148 Lásd például Glattfelder Gyula csanádi püspök, Ravasz László református püspök ésRaffay Sándor evangélikus püspök felsőházi beszédeit (Nemzeti Újság, XXI. évf., 75. sz.,1939. április 1., 1–2.); A zsidókérdés. Részletek dr. Ravasz László püspök április hó 17-én tartott felsőházi beszédéből, Református Élet, VI. évf., 17. sz., 1939. április 23., 174–175.

149 Képviselőházi Napló, 1935, XXII. kötet, 13.

és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló törvényterveze tet.144 Ál-láspontja szerint „a zsidótörvény a nemzet jellemvonásának különösen a ve-zető körökben való fenntartása érdekében [volt] szükséges”.145 1939. április15-én pedig a felsőházban magyarázta el a törvény célját, és indokolta megazt.146

A felsőházban a keresztény egyházfők – különösen Serédi Jusztinián her-cegprímás147 – kifogásaiknak hangot adtak ugyan, de általánosságban azt el-fogadták; sőt mi több: szükségesnek tartották.148 Tették ezt mindannak elle-nére, hogy Rupert Rezső a képviselőház 372. ülésén (1939. február 24.) el-mondott beszédében hangsúlyozta:

A bizottság egyik katolikus pap tagja, éppen Makray Lajos t. képviselőtársam,ad absurdum kimutatta a bizottságban, ami egyetlen, igazi keresztény előtt semlehet vitás, hogy a javaslat keresztény-zsidó fogalma nonszensz és illetéktelen be-avatkozás a katolikus vallás dogmáiba és általában a keresztény vallások teoló-giájába, valamint az egyházak hitéleti szuverenitásába, tehát éppen keresztényalapon nem fogadható el, de ugyanezen alapon nem fogadható el egyéb ember-sújtó vonatkozásaiban sem, mert fellázadás a keresztény jóság és az isteni igazságellen.149

59



150 A felsőház bizottságai letárgyalták a zsidójavaslatot. Több módosítással szombaton kerüla felsőház plénuma elé a javaslat, Nemzeti Újság, XXI. évf., 84. sz., 1939. április 14., 7.;A felsőház általánosságban elfogadta a zsidójavaslatot. Tasnádi-Nagy András válaszolt a vitaszónokainak – Kedden folytatják a részletes tárgyalást, Nemzeti Újság, XXI. évf., 87. sz., 1939.április 18., 5–6. A miniszter kijelentette, hogy „a zsidóság más, mint a magyarság”.

151 Lásd Glattfelder püspök a zsidótörvényről, Nemzeti Újság, XXI. évf., 7. sz., 1939. január10., 5.

152 Szlovákia kormányrendelettel oldja meg a zsidókérdést, Új Nemzedék, XXI. évf., 89. sz.,1939. április 20., 7.: Zsidónak tekintendő, aki zsidó hitvallású, vagy az volt, még ha 1918október 30-ika után is keresztény hitfelekezetre tért át.”

153 Lásd KORNFELD Móric, Trianontól Trianonig. Tanulmányok, dokumentumok, közreadjaSZÉCHENYI Ágnes, Budapest, Corvina, 2006.

154 Az Egyesület 1939 tavaszán alakult, de tényleges működését csak októberben kezdtemeg, és 1944. november végéig tevékenykedett. A megalakulás körülményeire lásd GER-GELY Jenő (szerk.), A püspöki kar tanácskozásai, Budapest, Gondolat, 1984, 265–266, 276–277. Helyi csoportjai voltak Szegeden, Győrben, Pécsett, Nagykanizsán, Nagyváradon,Kassán és Szombathelyen. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes KonventjeJó Pásztor Missziói Albizottsága csak 1942. október 20-án alakult meg. Vezetője a zsidószármazású refortmátus lelkész, Éliás József lett. Az evangélikus egyház 1944 májusábancsatlakozott, Sztehló Gábor kinevezésével.

155 GERGELY Jenő, A magyarországi katolikus egyház és a fasizmus (különös tekintettel az1930-as évektől 1944-ig), Századok, 1987/1, 44.

A dilemmát Glattfelder Gyula csanádi püspök oldotta fel, akihez csatla-kozott Ravasz László református és Raffay Sándor evangélikus püspök is.A katolikus egyházfő álláspontja szerint

A politikusnak […] azt kell mérlegelnie, hogy a különböző indítványok közülmelyik jelenti a kisebb bajt és melyik lefogadása célravezetőbb. Jóllehet a javasoltmódosítás sem felel meg a keresztény dogmatikus álláspontnak, elfogadja az 1.§-t a javasolt módon, mert ezt a kisebbik rossznak tartja.150

Az egyházfők fenntartásokat döntően a megkeresztelkedett zsidók érde-keinek védelmében fogalmaztak meg – elsősorban a keresztség hatályosságamiatt aggódva és aggályoskodva –,151 ellenben az általános kirekesztési szán-dék jogosságát és erkölcsi helyénvalóságát nem kérdőjelezték meg. Annál iskevésbé, mivel a szomszédos katolikus Szlovákia időközben egyszerűen kor-mányrendeletben határozta meg a zsidóság fogalmát, és szabályozta az egyesfoglalkozási ágakban való elhelyezkedési arányszámot.152

Önmagában is sokatmondó, hogy a zsidótörvények által sújtott katoliku-sok védelmére nem a katolikus felsőpapság, hanem a konvertita báró Korn-feld Móric153 alapította meg a Magyar Szent Kereszt Egyesületet,154 amelynekelső védnöke gróf Zichy Gyula kalocsai érsek (†1942. május), majd Apor Vil-mos győri püspök lett. Zichy érseknek azonban elkeseredetten kellett meg-tapasztalnia, hogy erőfeszítéseit „a közöny, a minden oldalról megnyilvánulóellenállás, és az államhatalom cinikus viselkedése” övezte.155

60

JAKAB ATTILA


Sőt, ebben az időszakban olyan vélemény is megfogalmazódott, „hogy azegész zsidókérdésben a zsidóság szenvedő fél ugyan, de a keresztség a szen-vedőbb fél”. Elsősorban azért, mert a keresztény egyházak (katolikus, refor-mátus, evangélikus) engedték, „hogy asszimilációs érvnek használják”, nemtiltakoztak megfelelően, „amikor nemzethűségi szempontnak tették meg”, ésnem álltak „ki lángoló haraggal, amikor keresztyének és nem keresztyénekpolitikai vagy gazdasági kalkulációk tárgyává tették”. Kóts Lajos evangélikusszerző tehát tévedésnek tartotta a megkeresztelkedett zsidók melletti kiállást,és véleményének hangot is adott:

Nyugodtan, szenvedélytől és érzelmességtől mentesen adja tudtára mindenkeresztyén egyház a betérésre jelentkező zsidónak, hogy lásson tisztán: a kereszt-ség szentség, semmi más! A keresztség kegyelmi eszköz, semmi más! A keresztségsemmi, de semmi mást nem foglal magában, mint Isten kegyelmét a megtérőbűnös ember irányában. A keresztségnek van ígérete, az kétségtelen, de ígéreteennyi: aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül!

[…] Meg kell mondanunk: lássunk tisztán: a keresztség nem indít meg fajbio-lógiai folyamatot. A keresztségnek semmi köze az asszimilációhoz. A keresztségnem ígér és nem biztosít földi javakat. A keresztség nem kapcsol be a nemzetkö-zösségbe sem. A keresztség nem véd meg az üldöztetéstől sem. […] A keresztségsemmi, de semmi földi ígérettel nem kapcsolható össze, hacsak a szenvedés ígé-retével nem.

Mondjuk meg a zsidóságnak, hogy az őskeresztyének nem azért keresztelked-tek meg, hogy mentesüljenek az üldöztetéstől, vagy gazdasági nyomás alól sza-baduljanak fel, hanem éppen ellenkezőleg, megkeresztelkedtek annak ellenére,hogy földi jutalmuk a – mártírhalál lehetett.

Mondjuk meg a zsidóságnak egészen őszintén: ezen a magyar földön már na-gyon sok megkeresztelt ember szenvedett üldöztetést és elnyomatást anélkül,hogy a keresztség azzal szemben megvédte volna. […]

És lássuk meg azt is, hogy ezen a magyar földön millió és millió megkereszteltjobbágy élt, akinek a keresztség ugyan nem biztosított jobb sorsot a mai zsidó-ságénál!

Szögezzük le a zsidósággal szemben: az egyház nem teheti meg, hogy a meg-keresztelt zsidóért kiálljon, mert az a veszedelem idejében, vagy akár előbb, vagyakár más szempontból megkeresztelkedett! Emberileg sajnálhatja, emberi tra-gédiákat láthat s megindulhat a szíve rajta, felebaráti szeretetet gyakorolhat éskell gyakorolnia iránta, de nem mondhatja az állam törvényeivel szemben, hogyazok nem sújthatják ezt vagy azt az egyént, hiszen az meg van keresztelve! Mertez nem lenne összeegyeztethető a keresztség lényegével. Az egyháznak ilyenkorazt kell mondania: szenvedésben tégy bizonyságot hitedről! (Vagy ez az igazságcsak a régi keresztyénekre vonatkozna, az új keresztyénekre nem?!)

Ha az egyházak ezt az álláspontot fogják érvényesíteni, akkor becsülik megmaguk is a keresztséget és akkor missziót fognak végezni, mert aki ezek után,ezek ellenére, abban a tudatban, hogy a keresztség semmiféle előnyt nem fog je-

61



156 KÓTS Lajos, A keresztség értékelése, Evangélikus Élet, VII. évf., 8. sz., 1939. február 25.,4–5.

157 Lásd Kiknek kell igazolniok a zsidótörvény alól való mentességüket?, Magyar Sion, VI.évf., 38. sz., 1939. szeptember 17., 1.; Anyakönyvi kivonat keresések, Magyar Sion, VIII.évf., 14. sz., 1941. április 6., 1.; Keresztlevél és anyakönyvi kivonat keresés, Magyar Sion,IX. évf., 22. sz., 1942. május 31., 4. Hirdetés az Egyházi Lapok-ban II. (LXV.) évf., 4. sz.,1942. április, 125.: „Plébánia Hivatalok figyelmébe! Keresem Tassy Menyhért keresztle-velét az 1830-as körüli évből. A keresztlevélért, melyre az 1939. évi IV. t.-c. végrehajtásáravan szükségem, 20 P-t fizetek. Plébánia Magyarbánhegyes.” Volt fényképész, aki nagyonjó üzleti érzékkel felismerte a lehetőséget. Lásd hirdetés: Új Nemzedék, XXI. évf., 154. sz.,1939. július 9, 3. A törvény(ek) által okozott problémákra lásd TAMÁSSY András (Buda-pest), A zsidótörvény felkiáltójelei, Egyházi Lapok, II. (LXV.) évf., 6. sz., 1942. június, 166–167.

158 Lásd „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Egyszerűsítsük a „nem zsidó” bizonyí-tást, Új Nemzedék, XXI. évf., 88. sz., 1939. április 19, 4.: „A bizonyítás tortúráján… csakisa keresztényeknek kell majd keresztülesniök, mert azt hogy valaki zsidó, bizonyítás nélkülis elhiszik. Minden kereszténynek tehát kellemetlen lesz a megfelelő okmányok beszer-zése, illetőleg a megszerzésnél felmerülő anyagi áldozat. Minden gondolkozó embernekbe kell látnia, hogy ezen egyszer túl kell esni. Csupán arra az egyre kell vigyázni a törvényvégrehajtási utasításának elkészítésénél, hogy ez a bizonyítás egyszer s mindenkorra szól-jon, és ne adódhassék elő az az eset, hogy valakinek egyszerre hét-nyolc helyre is be kell-jen nyújtania eredeti okmányait, ami fizikailag lehetetlenség.”

159 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 72.

lenteni számára, hogy ő soha arra nem hivatkozhat mint jogcímre, mégis megke-resztelkedik, az megtérésből keresztelkedik meg és mint jó keresztyén erős hittel stürelemmel fogja hordozni keresztjét, mert számára a legfontosabb az üdvösség snem az anyagi javak, megélhetés, boldogulás. Hogy lesz-e sok ilyen áttérő, az mármás kérdés s nem menetesíti az egyházakat kötelességük alól: becsüljék megmaguk kellőképpen a keresztség szentségét, hogy másokkal is megbecsültethes-sék.156

Pelle János szerint a második zsidótörvény elfogadásával

…a nemzeti tudat meghasonlása tükröződött abban, hogy magyarok százezreikezdtek el idegesen futkosni az anyakönyvi hivatalokba és plébániákra, hogy be-szerezzék szüleik és nagyszüleik születési iratait.157 Ezekért a viszontagságokérta keresztények egy része a zsidókat okolta, akik most is jól jártak, mert elég voltnyilatkozniuk, hogy a törvény hatálya alá esnek.158 Valóságos „viszketegség” törtrá a magyar társadalomra, különösen a falvakból már több nemzedék óta elköl-tözött városlakókra.159

A problémát maga a Teleki-kormány is érzékelte, ezért rendeletbenigyekezett szabályozni az igazolási eljárást. A miniszterelnöki rendelet 3.§-a szerint

62

JAKAB ATTILA


160 A zsidótörvény végrehajtási utasítása lényegesen leegyszerűsíti a keresztények igazolását,Új Nemzedék, XXI. évf., 191. sz., 1939. augusztus 23., 7.

[a]nnak igazolására, hogy valaki a T. értelmében a T. alkalmazása szempont-jából nem tekinthető zsidónak, rendszerint elegendő, ha kimutatja, hogy az 1895.évi október hó 1. napja előtt keresztény hitfelekezet tagjaként született vagy, haaz 1895. évi október hó 1. napja után született, mind ő maga, mind szülei keresz-tény hitfelekezet tagjaiként születtek, egyúttal pedig mindkét esetben a büntető-jogi jogkövetkezmények terhével írásban kijelenti, hogy őt a T. 1. §-a értelmébennem lehet zsidónak tekinteni.

Bárki kérheti a lakóhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjétőlannak megállapítását és tanúsítását, hogy a törvény értelmében zsidónak nemtekintendő.160

Az élet valósága azonban kifogott mind a zsidótörvényen, mind pedig aminiszterelnöki rendeleten, ahogy az az Új Nemzedékben megjelent olvasóilevélből napnál világosabban kitűnik.

Tekintetes Szerkesztőség!Tisztelettel kérem, kegyeskedjék soraimnak a panaszos levelek között helyet

adni.Az árja származás igazolásával kapcsolatos nehézségekről szeretnék egy-két

szót szólni. Vegyes házasságból származom. Néhai édesatyám református volt,Röjtökön született 1859-ben. Abban az időben még nemcsak Röjtökön, de egészSopronmegyében nem volt református templom s így kénytelen voltam nekilátnia kutatásnak, hogy megállapítsam, atyámat hol keresztelték.

A röjtöki róm. kath. plébániához és a Sopronmegye területén lévő összes ág.ev. templomokhoz megkeresést intéztem, de eredménytelenül. Több mint 8 pen-gőt tesz ki ennek a levelezésnek a postaköltsége, a beérkezett válaszok nemsokáraeléri a félkilót, de atyám keresztelési helye még mindig ismeretlen előttem, habára lelkész és esperes urak, akikhez fordultam, igen előzékenyen sok szíves tanáccsalláttak el, hogy a keresést folytatni tudjam.

Kérdem, hogy ha már a zsidótörvény állásvesztés terhe mellett arra kötelezbennünket, hogy az árja származásunkat igazoljuk, nem volna-e méltányos, haebben az állam segitségünkre jönne. Ha néhány szellemi szükségmunkás a temp-lomoknál lévő 1895 előtti adatokat kb. 40-50 évre visszamenőleg a születési helyszerinti illetékes községi vagy városi hatóságoknak beszolgáltatná, legalább tud-nánk hová kell fordulni a keresztlevelek ügyében. Ha pedig ez talán keresztülvi-hetetlen, úgy a törvény módosításával mégis gondoskodni kellene arról, nehogykellő igazolás hiányában néhány ősmagyar és őskeresztény származású ember eset-leg a kenyerét veszítse.

63



Vagyok a tekintetes Szerkesztőség iránt kiváló tisztelettel: Peterdy Margit, Bu-dapest, Mária utca 34.161

Ami a zsidótörvényekkel, az azok által megteremtett helyzettel és általábana zsidósággal szemben a keresztény egyházakban uralkodó korabeli menta-litást mindennél jobban megvilágítja, az nem más, mint az a tény, ahogy akeresztény egyházi vezetők a fajilag zsidónak minősített híveik jogfosztásáraegyfajta tőlük elvárt erkölcsi követelményrendszer megfogalmazásával vá-laszoltak, és kizárólag lelki vigasszal szolgáltak. Jól példázza ezt MakrayLajos162 és Reibel Mihály katolikus plébánosok, az Egyesült Keresztény Pártpap képviselőinek magatartása:

Mi nem tagadjuk meg őket [vagyis a megkeresztelkedett zsidókat], mi nemrekesztjük ki őket a keresztény szeretet közösségéből, mi egyenlő értékű testvé-reknek tartjuk őket, és megértő lélekkel állunk mellettük a súlyos áldozat válla-lásában. Hisszük, hogy a keresztségben nyert kegyelem erőt ad nekik arra, hogyezt a nehéz keresztet megroskadás nélkül tudják hordozni, és mi nem fogunkmegszűnni érdekükben, igazságaik érdekében továbbra is dolgozni és harcolni.163

Hasonló hangvételben fogalmazott Ravasz László református püspök isa felsőházban:

Az alázatos szenvedésnek kiengesztelő ereje van és ha valaki csakugyan ár-tatlanul szenved, evvel az ártatlanságával erőtleníti meg azt, ami a törvénybenesetleg emberi hiba, gyarlóság és igazságtalanság.164

A lelki vigasz felajánlása mögött elsősorban a megkeresztelkedett zsidók-kal szembeni általános bizalmatlanság húzódott meg.165 Bizonyítékokat vár-

64

JAKAB ATTILA

161 „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Segítsenek az árjakutatásnál!, Új Nemzedék,XXI. évf., 251. sz., 1939. november 5., 4.

162 Állítása szerint a második zsidótörvény-javaslat „nem azért készült, hogy büntessen vagymegtoroljon, hanem azért készült, hogy a nagy magyar keresztény társadalmat meg-mentse és emelje”. „Nem a gyűlölet volt ennek a javaslatnak az inditó ereje, hanem a ke-resztény magyar társadalom iránti szeretet.” A kereszténypárt szónoka a zsidójavaslat vi-tájában. Vitéz Makray Lajos felszólalása, Új Nemzedék, XXI. évf., 49. sz., 1939. március1., 1.

163 Idézi GERGELY Jenő, A keresztény pártok és a „zsidókérdés”, 1938–1944, in MOLNÁR Judit(szerk.), A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában, Budapest, Balassi, 2005,79.

164 A zsidókérdés. Részletek dr. Ravasz László püspök április hó 17-én tartott felsőházi be-szédéből, Református Élet, VI. évf., 17. sz., 1939. április 23., 175.

165 Ennek egyik igen korai példája Szabó Dezső álláspontja, aki szerint „az a zsidó, aki át-keresztelkedik, ha kell, naponta kétszer […] a legveszélyesebb típus, ezt küldi a félel-metes faj előre, hogy a népek kebelében elfoglalják az elővárakat […] ezek a nemzeti


színű, magyar és keresztény zsidók az emberiség leghitványabb söpredékei, s életösz-tönünknek ezeket kell legelőbb eltüntetni a magyar életből”. SZABÓ Dezső, Antiszemi-tizmus, Virradat, 1921. január 21. Idézi KÁDÁR Gábor–VÁGI Zoltán, A végső döntés, Bu-dapest, Jaffa, 2013, 15.

166 Lásd például KEMÉNY Lajos, A legnagyobb szórványegyház, Evangélikus Élet, VIII. évf.,16. sz., 1940. április 20., 2–4.; Kiket tartóztattak le eddig a keresztlevélhamisítási bűnügygyanúsítottjai közül? Bogdán wekerletelepi református lelkész vallomásának megdöb-bentő részletei, Új Nemzedék, XXIV. évf., 132. sz., 1942. június 13., 3; Tovább folyik a vizs-gálat a keresztlevélhamisítások ügyében, Új Nemzedék, XXIV. évf., 133. sz., 1942. június15., 8.; Egyházhatósági nyilatkozat Bogdán Gyula ügyében, Új Nemzedék, XXIV. évf.,138. sz., 1942. június 20., 2.: „Egyházi törvényeink rendelkezése szerint Bogdán Gyulára,ha a vádolt cselekményekben jogerősen elmarasztalják, a legsúlyosabb egyházi büntetés:hivatalvesztés és az egyházi hivatalviselési jogtól való végleges megfosztás vár.” Hogyanszervezkedtek Magyarországon az okmányhamisító, zsidórejtegető társaságok, Új Nem-zedék, XXIV. évf., 141. sz., 1942. június 24., 2.

tak tőlük, hogy nem csupán érdekből – netalán pénzért keresztlevelet vásá-rolva –,166 hanem valódi meggyőződésből lettek keresztények. Erre a jog-fosztás és a kirekesztés nagyszerű alkalomnak és lehetőségnek bizonyult.Ahogy azt az evangélikus szerző megfogalmazta:

Most, hogy a második zsidótörvény is életbe lépett, sok harc és vita után, egypillantást vetve a zsidójavaslat körüli megnyilatkozásokra, el kell ámulnia az em-bernek, hogy milyen kevesen mertek beszélni a vita elsősorban szenvedő alanyá-ról. Az egyházról. Kevesen merték a kérdést az egyház jövője és érdekének szem-pontjából nézni. Legnagyobbrészt csak követeltek, tételeket állítottak fel, elmon-dották, hogy az egyháznak így meg úgy kell szolidárisnak lenni a betérőzsidósággal szemben. Nagyon is hiányzott azonban annak említése, hogy viszontaz egyháznak mit kell megkövetelnie a zsidóktól. Mert egészen nyilvánvaló, hogya kereszteléssel és az érte lefizetett díjjal nincsen elintézve minden. Az élet, ame-lyikben együtt kell élnie az egyháznak és a betért zsidóságnak, csak most követ-kezik, és nagyon is sokban függ attól, hogy az egyház miként vette fel a zsidókatés a zsidók miként sajátították el a keresztyénséget. Vagyis arról, hogy miképpsikerült az egyházi asszimiláció? […]

A középosztályba bejutott és ott vagyonuk és műveltségük miatt szerepet vivőzsidók éppen ezért akarnak asszimilálódni. Meg akarják tartani azt, amit elértek.És az a remény, hogy megtarthatják, indítja őket arra a lépésre, amit áttérésnekszoktunk nevezni. Abban azonban, hogy erre a reménységre eljuthattak, egészenvilágosan nem az egyházak a hibásak. Hanem hibás az a közvélemény, amelyikmár a múlt század vége óta a társaságba való bejutás követelményeképpen a „ki-keresztelkedést” állította fel. Hibás azért is, mert a társadalmi elismertetés magá-val vonta a nemzeti elismerést is és ezáltal a keresztségnek olyan hatásokat tu-lajdonítottak, amik benne egyáltalán nem lehetnek meg. Sem társadalmi, semnemzeti hasonulásoknak nem lehet a keresztség előfeltétele. Mert akkor minden

65



167 Egyházi asszimiláció, Evangélikus Élet, VII. évf., 20. sz., 1939. május 20., 8–9.168 Uo., 9.169 SZENES Sándor, Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok, Budapest, magánkiadás,

1994, 249–250.170 Serédi hercegprímás 1939. május 12-i körlevelében arra buzdította a katolikus válasz-

tókat, hogy a köz érdekében olyan pártokat juttassanak „be az Országházba, amelyekdicső első szent királyunk Szent István szellemében a keresztény elvek szemmel tartá-sával akarnak törvényeket hozni, és amelyek Isten Egyházában nem a haza ellenségét,hanem 900 esztendőn át kipróbált hűséges munkatársát látják”. Circulares litterae dioe -cesanae Anno 1939 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae, Typis Gustavi Buzá-rovits, Strigonii, 1939, 30 skk.

171 A zsidótörvény végrehajtási utasításának május 4-i megszavazása után Horthy kor-mányzó azonnal feloszlatta a parlamentet. Lásd A választás jegyében. Feloszlatták a

megkereszteltnek át kellene hasonulnia arra az életnívóra és nemzeti alapra, ame-lyikkel a keresztelő közössége bír.167

Az evangélikus szerző figyelmeztet, hogy az áttérők legnagyobb százalékavalójában nem „a keresztyének közösségébe” szándékszik belépni, hanemcsupán „belépőjegyet” akar

…a keresztyén közösségekhez való külső, jogi tartozással nyerni egy másikközösségbe, amit akár társadalmi, akár nemzeti közösségnek neveznek. Ehhezaz útjukhoz csupán eszköz az egyház, a keresztség. Nem is akarnak annak tagjailenni, nem ez a fontos számukra. Hanem a külső, jogi védelem a törvény hatályaellen. Amelyik percben ezt az egyházak nem tudják biztosítani: elvész számukraa keresztség vonzó ereje.168

Ennek a bizalmatlan magatartásnak az ismeretében jobban érthető, hogyHetényi Varga Károly szerint

[a]z erkölcsi gyengülés, az elerőtlenedés […] akkor kezdődött, amikor az egy-ház főpásztorai megszavazták az első és a második zsidótörvényt. Hittételeinkbőlfeladták, hogy Isten előtt egyenlőek vagyunk, társadalmi tanításainkból feladtákaz állampolgári jogegyenlőség elvét. Jóváhagyásuk a keresztség szentségét alá-rendelte a jogi terminusoknak, és megosztotta a keresztényeket „őskereszté-nyekre” és „zsidó-keresztényekre”. Utóbbiak közül is tízezrek haltak gázhalált.Ezek és a következő zsidóellenes törvények olyan folyamatokat indítottak el, ame-lyekben keresztény sokaságot korrumpált a megszerezhető zsidó pozíció és va-gyon, mások 1944-re a zsidók elleni szadizmusig züllöttek.169

Magyarország 20. századi történetében az 1939. május 28–29-én tartotttitkos és általános választások,170 amelyekben már korlátozták a zsidók vá-lasztási részvételét, sorsdöntő és később tragikusnak számító fejleményeknektekinthetők.171 Mivel az új parlamentben,172 „a mamut kormánypárt”-tal

66

JAKAB ATTILA


szemben,173 a nyilas és a nemzetiszocialista képviselők jelentették a „balol-dali” ellenzéket a közbeszédben, és a politikai versengésben állandósult a„zsidókérdés”.174

67


Házat, Új Nemzedék, XXI. évf., 102. sz., 1939. május 5., 2.; Megjelent a zsidótörvény köz-jogi szakaszának végrehajtási rendelete, Nemzeti Újság, XXI. évf., 102. sz., 1939. május5., 4.

172 Ebben a képviselőházban összesen 14 katolikus klerikus (1 kanonok, 12 plébános, 1 káp-lán) foglalt helyet, akik pártállás szerint a következőképpen oszlottak meg: 7 kormány-párti, 6 keresztény párti, 1 ellenzéki. A Felsőházban hivatalból 24 (16 püspök, 3 kanonok,5 szerzetes) és 10 választott katolikus klerikus ült. Lásd GERGELY Jenő, A katolikus egyháztörténete Magyarországon 1919–1945, Budapest, Pannonica, 19992, 109.

173 Egyenruhás parlament, Evangélikus Élet, VII. évf., 24. sz., 1939. június 17., 3.: „az emberkiált belőlünk, az ösztönös és szabadságigényes ember, aki nem a koncát, de az emberségétfélti egy pártuniformistól.” Lásd még: Az új házszabály alapelve: ne lehessen kortesbeszé-deket mondani a Házban, Új Nemzedék, XXI. évf., 155. sz., 1939. július 11., 3.; A Felső-házban is bevezetik a rendkívüli sürgősséget. Már a jövő héten letárgyalják a zsidótör-vény végrehajtási utasításait, Új Nemzedék, XXI. évf., 183. sz., 1939. augusztus 12., 5. Ezekaz intézkedések mindenképpen kihatottak a későbbi zsidótörvények parlamenti vitájá -ra is.

174 Lásd például Palesztináig nyúlnak a valutás zsidók legújabb bűnszövetkezetének csa-tornái, Új Nemzedék, XXI. évf., 167. sz., 1939. július 25., 7.; Így hajtják végre a zsidótör-vényt a főiskolákon. Megtörténhetik, hogy az idén nem vesznek fel új zsidó hallgatót, ÚjNemzedék, XXI. évf., 171. sz., 1939. július 29, 1. (pontosan meghatározott okmányokkalkellett igazolni a nem zsidó mivoltot); Zsidóellenes rombolások sorozata Pozsonyban,Új Nemzedék, XXI. évf., 184. sz., 1939. augusztus 13., 5.; FEHÉRTÁJY Tibor, Vakáción Ka-zárországban II. Ahol még őrzik Masaryk emlékművét, Új Nemzedék, XXI. évf., 189. sz.,1939. augusztus 20., 4; UŐ,Vakáción Kazárországban IV. Végig a Tarac völgyén, Új Nem-zedék, XXI. évf., 197. sz., 1939. augusztus 30., 9–10.; Bécsből eddig 2000 lengyel zsidótszállitottak Lublinba, Új Nemzedék, XXI. évf., 246. sz., 1939. október 28., 6.; Hogyan szer-vezik Lublin környékén a zsidó rezervációt?, Új Nemzedék, XXI. évf., 264. sz., 1939. no-vember 21., 5.; 70.000 zsidó költözött el 1939-ben Ausztria területéről, Új Nemzedék,XXI. évf., 295. sz., 1939. december 30., 6.; Stettinből Lengyelországba szállítják a zsidókat?,Új Nemzedék, XXII. évf., 36. sz., 1940. február 15., 6.; Hogy csökkent a zsidók száma anémet birodalomban?, Új Nemzedék, XXII. évf., 79. sz., 1940. április 9, 3.; A cseh-morvavédnökségben is végrehajtják a zsidótörvényt, Új Nemzedék, XXII. évf., 93. sz., 1940. áp-rilis 24., 3.; A jugoszláv kormány a zsidókat eltiltja az élelmiszerárusítástól, Új Nemzedék,XXII. évf., 215. sz., 1940. szeptember 20., 3.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban:Mindent elvásárolnak előlünk az iparengedély nélküli zsidók?, Új Nemzedék, XXII. évf.,248. sz., 1940. október 29, 4.; Szlovákiában állami ellenőrzés alá helyezték a zsidók va-gyonát, Új Nemzedék, XXII. évf., 252. sz., 1940. november 5., 2.; Zsidók az árverésen…,Új Nemzedék, XXII. évf., 253. sz., 1940. november 6., 4.; Egy éven belül minden zsidó al-kalmazottat el kell bocsátani Romániában, Új Nemzedék, XXII. évf., 262. sz., 1940. no-vember 16., 6.; Felfedező úton Máramarosszigeten – ahol 24.000 lakosból 11.000 zsidó,Új Nemzedék, XXII. évf., 286. sz., 1940. december 14., 7.; Őröket toboroznak a németeka közmunkára kirendelt zsidók mellé, Új Nemzedék, XXIII. évf., 72. sz., 1941. március29, 2.; „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Mit keresnek a zsidók a tejszövetkeze-tekben?, Új Nemzedék, XXIII. évf., 177. sz., 1941. augusztus 4., 2.; „Az Új Nemzedék le-velesládája” rovatban: Vannak-e zsidók a tejszövetkezetekben?, Új Nemzedék, XXIII. évf.,


Az evangélikus szemlélő szerint ezt a választást a „közéleti bizalmatlanságés politikai pesszimizmus” jellemezte. A „vörös front” csődöt mondott, az„alkotmányos középpártok” felmorzsolódtak, a politikai katolicizmus pedigmeggyengült. „Tiszta katolikus, sőt pap-városok kaptak nyilas képviselőkets egészen régi papképviselők tüntek el a politikai süllyesztőben.” Számára ajövő nagy kérdése az:

…vajjon a nyilasság fogja-e befolyásolni a magyarságot, vagy a magyarság anyilasságot? Mivel a szélsőjobboldal további terjeszkedésével kell számolni, ezaz alternatíva lesz a közeljövő magyar problematikájának legsúlyosabbika.175

A választás eredményeképpen

…az 1939 nyarától fokozatosan erősödő, a zsidótörvények végrehajtását szá-mon kérő, az erről szóló nyilvános diskurzust szünet nélkül szorgalmazó szélső-séges antiszemiták elől nemcsak a zsidók, de a „racionális” mérsékelt antiszemi-tizmust elfogadó, a „túlzásokkal” szembehelyezkedő erők is állandóan visszavo-nultak, képtelenek voltak egységes, elvi álláspont kialakítására. A másodikzsidótörvényt bizonyos fenntartásokkal támogató egyházak „keresztényi szel-lemben megoldandó társadalmi kérdésként” kezelték a problémát, s elutasítottakminden direkt állásfoglalást.176

Passzívan szemlélték az antiszemitizmus mind erőteljesebb társadalmitérnyerését még a kifejezetten felekezeti rendezvényeken is. Jól példázza eztAntal István igazságügyi államtitkárnak a katolikus agrárifjúsági mozgalomugodi ünnepségén elmondott beszéde 1939 júliusában. Az államtitkár kifej-tette:

…a jogegyenlőség gondolatát ki kell emelni a közjogok szűk birodalmából ésuralkodóvá tenni a gazdasági és szociális jogok széles területén. A mai magyar

68

JAKAB ATTILA

182. sz., 1941. augusztus 9, 6.; A zsidókérdés új szabályozása Szlovákiában, Új Nemzedék,XXIII. évf., 207. sz., 1941. szeptember 11., 1.; Kártalanítás nélkül is elkobozhatják Hor-vátországban a zsidó vagyonokat, Új Nemzedék, XXIII. évf., 233. sz., 1941. október 21.,2.; Török vizeken elsüllyedt a 700 kivándorolt romániai zsidó hajója, Új Nemzedék, XXIV.évf., 45. sz., 1942. február 25., 2.; Az egri zsidó szőlőbirtokok – Levelesládánkból, Új Nem-zedék, XXIV. évf., 56. sz., 1942. március 10., 3.; Egyetlen községbe koncentrálják Bulgá-riában a nem-kivételezett zsidókat. Vörös körrel jelölik meg a zsidó személyeket és vál-lalatokat, Új Nemzedék, XXIV. évf., 155. sz., 1942. július 11., 8.; Kalasnyikov AlexanderFjodorovics politruk elmondja… Hogyan vélekedik egy foglyul esett szovjet politikaibiztos a háború sorsáról, a zsidókérdésről és a szovjetpropagandáról?, Új Nemzedék,XXIV. évf., 179. sz., 1942. augusztus 8., 5.

175 DYL, „A nép döntött, Evangélikus Élet, VII. évf., 22. sz., 1939. június 3., 4–5.176 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 149.


177 Erre vonatkozóan írja a református Muraközy Gyula: „Van azonban itt egy nagy kérdés:az igazi zsidókérdés. Mint egy 2000 éves anakronizmus, óvatos, gyanakodó idegen, jár-kel itt hosszú köpenyben, hajtincsekkel az orthodox zsidó. Óhéber nyelvet mormol. Zár-kózottan, szinte a történelemből kiszakadva húzódik meg nagy hegyek árnyékában.A kiegyezés óta szakadatlanul özönlik át a Kárpátokon.” MURAKÖZY Gyula, Magyarok,csehek, ruszinok, zsidók a Kárpátalján, Református Élet, VII. évf., 23. sz., 1940. június8., 3.

178 ANTAL István: A sorompókat lezártuk! Pozitív intézkedések következnek a zsidókérdés-ben, Új Nemzedék, XXI. évf., 155. sz., 1939. július 11., 7. A megvalósítás vonatkozásábanlásd például „Az Új Nemzedék levelesládája” rovatban: Érsekújvári példa: ezért kell aziparengedélyek revíziója!, Új Nemzedék, XXI. évf., 120. sz., 1939. május 27., 9. Az írás sze-rint a lakosság 7-8%-át kitevő zsidóság a nagykereskedelem 100%-át, a kiskereskedelem60%-át tartotta kézben. Lásd még: A zsidótörvény végrehajtásának eredménye Kárpá-talján: 1200 keresztény iparos és többszáz kereskedő jut kenyérhez, Új Nemzedék, XXII.évf., 175. sz., 1940. augusztus 2., 6.; Kizárják a zsidó kereskedelmet az országos fémgyűj-tésből, Új Nemzedék, XXII. évf., 176. sz., 1940. augusztus 3., 3.; Felére csökkent a zsidóságaránya a kereskedőtanoncok között, Új Nemzedék, XXII. évf., 237. sz., 1940. október 16.,4.; Budapest közgyűléséből kizárják a zsidókat, Új Nemzedék, XXII. évf., 287. sz., 1940.december 16., 6.; Megszüntetik a zsidó városatyák mandátumát, Új Nemzedék, XXIII.évf., 258. sz., 1941. november 11., 2.; A zsidó házfelügyelőket julius 31-ig keresztényekkelkell kicserélni!, Új Nemzedék, XXIV. évf., 129. sz., 1942. június 10., 6.; Zsidó nem lehetsem házfelügyelő, sem házgondnok, Nemzeti Újság, XXIV. évf., 129. sz., 1942. június 10.,7.; Rendelet a zsidó magánalkalmazottakról, Új Nemzedék, XXIV. évf., 164. sz., 1942. jú-lius 22., 2.

179 Négyszáz eljárás szentesi kereskedők ellen a zsidótörvény miatt, Új Nemzedék, XXII. évf.,238. sz., 1940. október 17., 3.; 21 ítélet a zsidótörvény kijátszása miatt, Új Nemzedék, XXII.évf., 240. sz., 1940. október 19, 2.; Ítéletek a zsidótörvény kijátszása miatt, Új Nemzedék,

állam nem elégedhetik meg azzal, hogy alkotmányos jogok egyenlőségét bizto-sítja a nemzetalkotó magyarság számára, de a munkához, a kenyérhez, az otthon-hoz, a megélhetéshez és a boldoguláshoz való egyenlő joggal is fel kell ruháznia eföld gyermekeit. Közelebb kell hozni egymáshoz az egyes társadalmi osztályokat.[…]

– A liberális kor könyörtelenül kaszabolta azokat a népi erőket és faji értéke-ket, amelyek a liberális gazdasági és társadalmi rend erkölcseibe akár vérségüknél,akár lelkiségüknél, akár hagyományaiknál fogva nem tudtak beilleszkedni.

– Így állt elő Magyarországon a háboru előtti évtizedekben az a szomorú hely-zet, hogy a nemzetnek a liberális gazdasági és társadalmi politika lélegzetfojtóiramában elgyengült vezető társadalmi rétegei, főként pedig középosztálya nemaz egyetlen természetes ősi forrásból, a magyar parasztságnak kimeríthetetlen tisztafaji erejéből, de Galícia idegen tenyészetéből nyerte az utánpótlást.177

– A zsidótörvény lezárta a sorompókat e természetellenes és nemzetgyengítőfolyamat előtt. […] Antal István beszédét nagy tetszéssel fogadta a gyűlés közön-sége.178

A valóságban a törvény életbelépésével szinte egyidejűleg el is kezdődöttannak kijátszása.179

69



A harmadik zsidótörvény (1941. évi XV. tc.)180

Az 1939. szeptember 1-én kirobbant második világháború miatt181 és a hitleriNémetország kegyeiért folyó versengésben182 tovább súlyosbodott a magyar-

70

JAKAB ATTILA

XXII. évf., 253. sz., 1940. november 6., 3.; Részvénytársaság alakult Szombathelyen a zsi-dótörvény kijátszására, Új Nemzedék, XXII. évf., 255. sz., 1940. november 8., 3.; A zsidó-törvény kijátszása miatt megbüntették a Vígszínházat, Új Nemzedék, XXII. évf., 256. sz.,1940. november 9, 6.; Ítéletek a honvédelem és a zsidótörvény megszegése miatt, Új Nem-zedék, XXII. évf., 274. sz., 1940. november 30., 3.; Két losonci zsidó üzletet lezárattak, astrohmannokat megbüntették, Új Nemzedék, XXII. évf., 278. sz., 1940. december 5., 3.;Már az új zsidótörvény előtt felszámolják a strohmann-rendszert, Új Nemzedék, XXII.évf., 280. sz., 1940. december 7., 2.; Súlyos ítélet a zsidótörvény megszegése miatt, ÚjNemzedék, XXII. évf., 297. sz., 1940. december 30., 2.; 30 napi elzárás – a zsidótörvénykijátszása miatt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 5. sz., 1941. január 8., 3.; Ítéletek a zsidótörvénykijátszása miatt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 45. sz., 1941. február 24., 2.; Ítéletek a zsidó-törvény megszegése miatt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 73. sz., 1941. március 31., 7.; Meg-szüntetik a zsidó kulcspozíciókat és a névleges állásokat – modja Szász Lajos [a pénz-ügyminiszter állandó helyettese], Új Nemzedék, XXIII. évf., 120. sz., 1941. május 27., 3.;Szigorú ítéletek a zsidótörvény kijátszása miatt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 197. sz., 1941.augusztus 29, 2.; Három őrizetbevétel Nagykanizsán a zsidótörvény kijátszása és árdrá-gítás miatt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 236. sz., 1941. október 15., 3.; Ítéletek a zsidótörvénymegszegése miatt, Új Nemzedék, XXIV. évf., 14. sz., 1942. január 19, 3.; Ítéletek a zsidó-törvény kijátszása miatt, Új Nemzedék, XXIV. évf., 58. sz., 1942. március 12., 3.; 3000 pen-gős pénzbüntetés a zsidótörvény kijátszása miatt, Új Nemzedék, XXIV. évf., 109. sz., 1942.május 15., 3.; Tömeges ítéletek a zsidótörvény megszegése miatt, Új Nemzedék, XXIV.évf., 156. sz., 1942. július 13., 8.; Szigorúan megbüntetik a „strohmannokat”, Új Nemzedék,XXIV. évf., 187. sz., 1942. augusztus 19, 8.

180 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8168. A megkeresztelkedett (tehát egy-házjogilag keresztény) zsidók többsége elpusztult Auschwitzban. A magyar történetírás-nak mindmáig ez az egyik legjobban tabusított témája.

181 A Teleki-kormány megszorító intézkedéseket vezetett be. Életbe lépett a kivételes hata-lom, korlátozták az egyesülési és a gyülekezési jogot, és bevezették a sajtóellenőrzést. Te-leki Pál felhívása a nemzethez, Új Nemzedék, XXI. évf., 201. sz., 1939. szeptember 3., 1.;Kormányrendelettel csökkentették az összes napilapok terjedelmét, uo., 2.; A kivételeshatalom ma életbe lép, uo., 4–5.

182 Románia augusztus 8-án fogadta el a zsidótörvényeket. Különböző jogokkal bíró háromcsoportba osztották a romániai zsidókat, Új Nemzedék, XXII. évf., 180. sz., 1940. augusz-tus 8., 2. Ezek a zsidótörvények azonban nem akadályozták meg a Magyarország számárarendkívül kedvező második bécsi döntést (1940. augusztus 30.), amely a Partiumot ésÉszak-Erdélyt visszajuttatta Magyarországnak; Romániában viszont hatalomra juttattaIon Antonescu tábornokot. Végeredményben mind Magyarország (Kisebbségi egyez-mény Magyarország és Németország között,Új Nemzedék, XXII. évf., 198. sz., 1940. au-gusztus 31., 4.), mind pedig Románia elkötelezte magát Hitler mellett. A német háborúsés birodalmi érdekek megértésének és az azokkal való azonosulásnak adott hangot Mi-helics Vid (lásd http://lexikon.katolikus.hu/M/Mihelics.html): A Harmadik Birodalomúj nemzetközi jogot ad a világnak. Mit jelent Carl Schmitt professzor birodalmi elmélete?,Új Nemzedék, XXI. évf., 243. sz., 1939. október 25., 5–6.


183 Rendelet a zsidókézen lévő italmérési engedélyek megvonásáról, Új Nemzedék, XXI. évf.,205. sz., 1939. szeptember 8., 7.; Másfélmillió katasztrális holdat vesznek igénybe föld-birtokpolitikai célokra, Új Nemzedék, XXI. évf., 215. sz., 1939. szeptember 21., 8. Leges-legelőször természetesen a zsidók mezőgazdasági ingatlanjait gondolták igénybe venni;mégpedig úgy, hogy „az állam az átvételkor a vételár felerészét fizeti készpénzben, másikfelét pedig 25 éven át törleszti egyenlő részletekben s a hátrálék után három és félszázalékoskamatot fizet”. Nem egészen egy évvel később gyakorlatilag is körvonalazódni látszott akorábban bejelentett elképzelés: A zsidó földbirtokos jó karban tartozik átadni földjét,Új Nemzedék XXII. évf., 154. sz., 1940. július 9, 4.; Hetvenezer hold zsidó-birtokot vetteddig igénybe a kormány, Új Nemzedék, XXII. évf., 200. sz., 1940. szeptember 3., 5.; 21sopronmegyei zsidóbirtokból 3400 holdat kapnak az igénylők, Új Nemzedék, XXII. évf.,237. sz., 1940. október 16., 6.; Kisemberek kapják a kisajátított zsidó birtokokat, Új Nem-zedék, XXII. évf., 285. sz., 1940. december 13., 2.; Komárommegyében megkezdődött azsidó birtokok összeírása, Új Nemzedék, XXII. évf., 295. sz., 1940. december 27., 6.; Ke-resztény kézbe kerül a lisztelosztás, Új Nemzedék, XXIII. évf., 5. sz., 1941. január 8., 1.;400 ezer hold föld szabadult fel zsidókézből, Új Nemzedék, XXIII. évf., 8. sz., 1941. január11., 1.; Keresztény kisemberek kapják a győrmegyei Mauthner-birtokot [vagyis a 2177holdat], Új Nemzedék, XXIII. évf., 48. sz., 1941. február 27., 3.; Meggyorsítják a kereske-delem keresztény kezekbe juttatását, Új Nemzedék, XXIII. évf., 95. sz., 1941. április 26.,5.; Bánffy földmívelésügyi miniszter bejelentése a zsidó birtokok igénybevételéről. A Ti-szántúlon vannak a legnagyobb zsidó birtokok, Új Nemzedék, XXIII. évf., 135. sz., 1941.június 16., 3.; Megszüntetik a zsidók vasúti raktárbérleteit, Új Nemzedék, XXIII. évf., 152.sz., 1941. július 5., 2.; Újabb 160 hold vasi zsidóbirtok – kisembereknek, Új Nemzedék,XXIII. évf., 159. sz., 1941. július 14., 3.; Közel 10.000 kat. hold zsidó ingatlant vesznekigénybe Bars-Hont vármegyében, Új Nemzedék, XXIII. évf., 168. sz., 1941. július 24., 5.;Gyors ütemben folyik a zsidó birtokok kisajátítása, Új Nemzedék, XXIII. évf., 169. sz.,1941. július 25., 2.; Bánffy földmívelésügyi miniszter: A zsidó birtokok több mint két-harmadrészét igénybe vette a kormány, Új Nemzedék XXIII. évf., 189. sz., 1941. augusztus19, 3.; Báró Schossberger lemondott 3000 holdas örökségéről. A Tábla elrendelte a birtokigénybevételét a zsidótörvény alapján, Új Nemzedék, XXIII. évf., 225. sz., 1941. október2., 2.; Megkezdték a zsidó tulajdonban lévő tokaji szőlők kisajátítását, Új Nemzedék,XXIV. évf., 49. sz., 1942. március 2., 8.

184 Lásd A zsidókérdés története Magyarországon, Budapest, Királyi Magyar EgyetemiNyomda, 1941, 25.

185 Nagyszabású reform-programmal lép a kormány az országgyűlés elé. A költségvetésután benyújtják a harmadik zsidótörvényt és az alkotmányreformot, Új Nemzedék, XXII.évf., 231. sz., 1940. október 9, 6.; Ma Radocsay igazságügyminiszter nyilatkozik a Házbana harmadik zsidótörvényről, holnap Csáky mond expozét, Új Nemzedék, XXII. évf., 258.sz., 1940. november 12., 3.; LUKÁCS Béla, A MÉP elnöke a harmadik zsidótörvényről, ÚjNemzedék, XXIII. évf., 62. sz., 1941. március 17., 6.

országi zsidóság helyzete.183 Raffay Sándor evangélikus püspök az OrszágosNemzeti Klubban 1940. szeptember 27-én tartott előadásában leszögezte,hogy a zsidókérdést csakis faji alapon lehet megoldani. A megoldás első lé-pésének a „fajkeverést törvénybe iktató valláspolitikai törvény” eltörlését te-kintette.184 Mintegy válaszul, már 1940 októberében körvonalazódni látszotta harmadik zsidótörvény.185 Ebből arra lehetett következtetni, hogy a korábbikettő vagy még mindig nem jelentett kielégítő megoldást, vagy továbbra isa közélet középpontjában kellett tartani a „zsidókérdést”.

71



186 „Könnyen megfigyelhető, hogy a zsidók közt élő magyarnak más lesz az életigénye,mások az örömei, mássá lesz a lelkisége, más az erkölcsi értékítélete s más az életfelfogása,sőt még hangsúlya és hehezetes beszédmodora is kottáznivalóvá zsidósodik. Nem miváltoztatjuk át a zsidónak lelkiségét magyarabbá, keresztényibbé, hanem épp ellenkező-leg, mi zsidósodunk el.” BÍRÓ Bertalan, Keresztség és fajiság, Magyar Kultúra, XXVI. évf.,3. sz., 1939. február 5., 75–77: 76.

187 Ezt mondta Teleki az alkotmányreformról, a zsidókérdésről, a román szószegésről, azösszeférhetetlenségről és a visszatelepítésről, Új Nemzedék, XXII. évf., 277. sz., 1940. de -cember 4., 6. Lásd még A kormány tagjainak nyilatkozatai a legsürgősebb problémákmegoldásáról. Reményi-Schneller Lajos bejelenti a zsidókérdés végleges rendezését, ÚjNemzedék, XXIII. évf., 57. sz., 1941. március 10., 3. Szerinte „a zsidókérdést Magyaror-szágnak meg kell oldania, mert útjában áll annak a nagyvonalú fejlődésnek, amely nemmaradhat el. […] A zsidók kikapcsolása a gazdasági életből részben már folyamatbanvan. A vezető állásokban csak azoknak van helyük, akik elismerik, hogy a közérdeknekmeg kell előznie a magánérdeket. Ez nemcsak a zsidókra vonatkozik, hanem a zsidó ál-lásokba bekerült keresztényekre is, akiket tréfásan »Aladárok«-nak, »ejtőernyősöknek«hívnak, mert becsöppentek a gazdasági életbe. Velük sem tudunk együtt dolgozni, ha nemhajlandók követni az általunk hirdetett elveket. Magyarországon körülbelül egymilliózsidó van és megélhetésüket biztosítani kell. Tisztességes becsületes munkával lehetővékell tenni szerény megélhetésüket.”

188 Lásd DOLÁNYI (KOVÁCS) Alajos, A keresztény vallású, de zsidó származású népesség anépszámlálás szerint, Magyar Statisztikai Szemle, 22, 1944/4–5, 95–103.

189 Ennek eredményeként jelent meg a közbeszédben a „keresztény/keresztyén faj” kifejezés.Lásd Zákeus és a keresztyén faj, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 1. sz., 1939. január, 39–41. A református szerző álláspontja szerint „ennek a »jobboldali, keresztény, faji alaponálló világnézetnek« ez a képtelen fogalom [„keresztény fajú”] a legnagyobb diadala”. J. T.:A vér szava, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 3. sz., 1939. március, 164.

1940 végén Teleki Pál miniszterelnök kijelentette:

A zsidókérdést a nemzet érdekében kell megoldani. Meg kell akadályozni a zsi-dóság terjeszkedését szellemi téren. Középosztályunk és felső osztályunk tekin-télyes része el van zsidósodva.186 Itt már harminc évvel ezelőtt kellett volna meg-oldani a kérdést. Nem szabad megengednünk, hogy a gazdasági élet csúcsai zsidó,vagy félzsidó, vagy stromann kezekben legyenek. 800.000, a kevertekkel együtt1 millió lakosról van szó. Nem szabad előlük minden életlehetőséget elvenni.187

Raffay püspök és Teleki miniszterelnök kijelentései annak fényében is ér-dekesek, hogy az 1941. évi népszámlálásban 89 640 zsidó fajú (vagyis ke-resztény vallású!) személyt írtak össze, ami a teljes magyarországi zsidó né-pesség több mint ötödét jelentette.188

A faji gondolatnak a magyar közgondolkodásban és közbeszédben valóeluralkodását189 Radnóti Miklós is lejegyezte. Mint 1941. március 10-i nap-lóbejegyzésében írja:

…tegnap V.-nál, reménytelen és hánytató vita. „Zsidók és nemzsidók” egyarántbeleőrülnek a fajba, egyre inkább valóság lesz bennünk ez az ostoba, zavaros,

72

JAKAB ATTILA


190 RADNÓTI Miklós, Napló, Budapest, Magvető, 1989, 148.191 A rendeletet a keresztény felekezeti sajtó nem kommentálta.192 Alkotmányreform, földkérdés, zsidókérdés, közéleti tisztesség! Milyen törvényjavasla-

tokat jelentett be Bárdossy, Új Nemzedék, XXIII. évf., 94. sz., 1941. április 25., 3.; Szerdánreggel 9 órakor a MÉP bizottságaiban ismertetik az új törvényjavaslatokat, Új Nemzedék,XXIII. évf., 131. sz., 1941. június 10., 2.; Itt az új házassági törvényjavaslat, amely megtiltjaa nemzsidók és zsidók házasságkötését. Házassági tilalom szempontjából faji elv alapjánhatározza meg a javaslat a zsidó fogalmát, Új Nemzedék, XXIII. évf., 132. sz., 1941. június11., 1. Minden bizonnyal a történelem különös fintora, hogy a törvény beterjesztése előttinapokban: XII. Pius pápa közel egyórás kihallgatáson fogadta Bárdossy Lászlót, NemzetiÚjság, XXIII. évf., 127. sz., 1941. június 6., 1–2.

193 Lásd GÁSPÁR János, egyetemi magántanár, A fajvédelmi törvényjavaslat, Nemzeti Újság,XXIII. évf., 139. sz., 1941. június 21., 5.

194 Előzményként lásd A vegyes házasságot is megtiltja a bulgár zsidótörvény, Új Nemzedék,XXIII. évf., 19. sz., 1941. január 24., 3.

195 Ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt Teleki Pál, Új Nemzedék, XXIII. évf., 76. sz., 1941.április 3., 1–2. A korabeli felekezeti sajtó igyekezett elkerülni az öngyilkosságról való hír-adást.

196 A 26-i kassai bombatámadást követően.197 Beállott a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között, Új Nemzedék, XXIII. évf.,

145. sz., 1941. június 27., 1. 1941 végére ez hadiállapotot eredményezett Nagy-Britanniá -val (Anglia hadat üzent, Evangélikus Élet, IX. évf., 50. sz., 1941. december 13., 2.) és azEgyesült Államokkal is (Hadiállapot Magyarország és az Egyesült Államok között, ÚjNemzedék, XXIII. évf., 286. sz., 1941. december 15., 3.). Lásd még FARKAS Zoltán, Két nép[a finn és a magyar] szíve összedobban, Evangélikus Élet, IX. évf., 27. sz., 1941. július 5.,1.: „Isten akarata szerint való harc ez azért is, mert kimondottan Isten ellenségei ellen fo-lyik.” Lásd még Európa államaiban tömegesen jelentkeznek a bolsevizmus elleni harcra,

soha végig nem gondolt fogalom, (még fogalom sem!) használják és számolnakvele. És lélekben hazudnak maguknak. Elismerik a botcsinálta közösségeket ésigyekeznek jól érezni magukat.190

A mindennapi élet realitásait áthatotta a zsidó–nem zsidó (árja) szembe-állítás. Ezt támasztja alá Bárdossy László miniszterelnök (1941–1942) 1941.április 16-i rendelete, amely a hadköteles megkeresztelkedett zsidó férfiakatis munkaszolgálatra rendelte.191 Ily módon a faji antiszemitizmus – amelyegyértelműen felülírt mindennemű keresztény felekezeti hovatartozást – las-sanként mindent (kül- és belpolitikát, gazdasági és társadalmi problémákat)megmagyarázó eszmerendszerré vált.

Egyáltalán nem véletlen tehát – hanem, mondhatni, „természetes magyartársadalompolitikai fejlődés” –, hogy „a házassági jogról szóló 1894: XXXI.tc. kiegészítéséről és módosításáról” rendelkező harmadik zsidótörvény be-terjesztését192 már teljes mértékben a fajiság határozta meg (a közvélemény„fajvédelmi”-ként193 ismerte meg), mégpedig egy világháborús kontextus-ban.194 A Jugoszlávia elleni háborúban való részvétel után ugyanis – amelyTeleki Pál miniszterelnök öngyilkosságát eredményezte –,195 Magyarország1941. június 27-én196 belépett a Szovjetunió elleni háborúba is.197

73



Új Nemzedék, XXIII. évf., 155. sz., 1941. július 9, 6.; Keresztes háború, Evangélikus Élet,IX. évf., 28. sz., 1941. július 12., 1.; Ez az Isten akarata! (Részletek Túróczy Zoltán püspökjelentéséből), Evangélikus Élet, IX. évf., 34. sz., 1941. augusztus 23., 2–4.; A keresztyénségés a nemzeti mozgalmak élet-halálharcukat vívják a Sátánnal, Református Élet, VIII. évf.,43. sz., 1941. november 29, 9.

198 Lásd Fajgyalázásért háromhónapi fogházra ítéltek egy újpesti asztalosmestert, Új Nem-zedék, XXIV. évf., 123. sz., 1942. június 2., 6.

Ebben a kontextusban az Evangélikus Élet szerzője határozott magabiz-tossággal fejtette ki a véleményét az új zsidótörvény-tervezettel kapcsolatban,amely a magyar nemzet faji tisztaságának megóvását tűzte ki célul. Ezért atörvény megszegőinek a jogszabály börtönbüntetést helyezett kilátásba.198

Nem akarunk fennhéjázni azzal, hogy mi megmondtuk, hogyan kell megol-dani a zsidókérdést, de egyet-mást azért írtunk arról, hogy mit nem lehet csinálni.[…]

Az állam azt üzente nekünk, hogy vegyük tudomásul a zsidótörvényt. Mi rög-tön mondtuk, hogy állampolgári hűségünkben nem lesz hiba, de óva intettük atörvényalkotást, nehogy vallási törvényt csináljon a fajikérdésből. Magyarorszá-gon csak a zsidóság hitte, s a parlament, hogy a zsidókérdést vallási alapon lehetkezelni. Aztán kiderült, hogy nem is lehet megfogalmazni, vajjon ki a zsidó val-lásilag. Hát nem nevetséges, hogy 1938. dec 31-én még keresztyén a betért zsidó,újévkor azonban már zsidó, keresztvíz ide, keresztvíz oda? És főképp visszafelékijelölni egy ilyen dátumot! Azt mondani, hogy mától kezdve nem számít va-lami, az igen. De hogy eddig számít, azóta nem, ez csak önkényes datálás lehet.Különben is az a szövevényes törvény, amiből több a kibúvó, mint a háló, s mégma sem érthető azok előtt, akik folyton ebben a kérdésben kénytelenek dolgozni,a legbiztosabb ítélőbírája önmagának. Nem is azt siratjuk, hogy mennyi egyházidilemmától szabadultunk volna meg, de inkább azt mondjuk, mennyi társa-dalmi fejetlenségtől szabadult volna meg a magyarság, ha rögtön világosan mer-tünk volna beszélni. Az államnak a törvény végrehajtásához éppen annyi hatalmavolt akkor, mint van ma. Mért kellett akkor mindig tovább foltozni a szigorúsá-got?

Ebből a tapogatózásból kifolyólag kellemetlen kívánságok ostromolták az egy-házat.

A magyarság azt kívánta, ne vegyünk fel az egyházba zsidót. Hivatkozottarra, a zsidóból sohasem lehet jó keresztyén, amúgy sem, ma pedig még inkább.Mi azonban a lelkészi hivatalokban tapasztaltunk sokszor meglepő lelkitusák-ból leszűrődött komoly istenkeresést egyes zsidóknál, s láttunk azóta is, azelőttis nagyon komoly egyházhűségű zsidókat, sőt egész zsidó családokat. Kineklehet szeme ahhoz, hogy megállapítsa valakiről: ez érdekember, ez meg hívő,mikor mind ugyanúgy beszél, s mind elvállal ugyanolyan examinálást, s prédi-kációkat, amilyeneket csak megkívántunk tőlük? És egyáltalában mikor és hol

74

JAKAB ATTILA


199 DYL., Zsidókérdés elölről, Evangélikus Élet, IX. évf., 24. sz., 1941. június 14., 2–3.

szerezhet a magyarság mint nép olyan hatalmat, mellyel hatályon kívül lehetnehelyezni Krisztus missziói parancsát, mely minden népekre és minden időkre egy-formán vonatkozik? Tehét zsidóra is, s ezerkilencszázharmincnyolcra is. Mi nemtehettünk mást, mint hogy megkereszteltük azt, aki kívánta a keresztvizet. Istenéaz ítélet.

A zsidóság viszont azt kérte tőlünk: hassunk oda az államnál, hogy a törvénytenyhítsék. Védjük meg a zsidó egyháztagokat. Arra hivatkoztak, hogy nekünkőriznünk kell a nyájat. És semmit sem tehettünk értük. Az egyház az igehirdeté-sért, az Istenszolgálatért felelős, de nem szólhat bele az állam ügyeibe. Hogy azállam kit enged az élete ütőereihez, s a magyarság kikkel osztja meg a kenyerét, eztaz egyház nem döntheti el. Legfeljebb kívánja, hogy a nemzet életét szeretet ésigazság irányítsák, s bánkódhatik, ha elrugaszkodik benne a gyűlölet. Különbenis nagy kérdés, hogy mi jelen esetben a nemzet életében érvényesülő szeretet ésigazság? Konkréte: hogy igazság és igazán érvényesülő szeretet volt-e az, ha a zsi-dóság egészen szabadon élhetett a lehetőségeivel magyar földön?

Summa-summárum, magyarul megírtuk annak idején, hogy a nemzet és azegyház kérdéseit itt külön kell választani. Az állam szabályozza a maga életét, mipedig folytassuk a magunkét. Ő nem mondhat le a maga élete irányításának jo-gáról, mi pedig az Isten iránti engedelmességünkről.

A már betért zsidóink kértek harmadszor, hogy oldjuk meg az ő egészen ka-tasztrofális helyzetüket, főleg azokban a kérdésekben, melyeket a vegyesházasokgyermekeinek életében vetett fel a zsidótörvény. Akkor keveselték és farizeusko-dásnak tartották, amit vallottunk. Pedig kiderült, hogy ma sincs más válaszunk.A ma betérő zsidóság semmivel sem kívánhat magának jobb sorsot, mint volt azelső keresztyéneké. Szenvedés, hogy igazán hisznek: – Krisztusért. Ha nem hisznekigazán, akkor a fenti kérdést fel sem tehetik.

Megmondtuk azt is, hogy a gazdasági őrségváltás zökkenőkkel fog járni, merta törvény elsősorban a kis zsidókat érinti, s főleg azt a zsidó réteget, mely többé-kevésbé asszimilálódott. És valóban, a zsidótörvény végeredményben nyugdíjin-tézet lett a zsidók számára. A keresztyének dolgoznak tovább, a nyugdíjazott zsi-dók pedig ülnek hiánytalan végkielégítésükön. Mondtuk azt is, hogy nehéz leszaz őrségváltás, nem a szakértelem hiánya miatt, hanem a társadalmunk laza er-kölcsei miatt. A zsidóság valóban sokat elért azóta is pénzzel. Lassan rá kell jönniemindenkinek – az egyházra nem hallgatóknak is –, hogy nem elég a politikai vé-resszáj, ha nincs a politikai követelés mögött puritán tisztesség is, s főleg, ha hiá-nyoznak a tisztázott elvek.

Szóval, lassan rájövünk, hogy noha a zsidókérdésről beszéltek nálunk legtöb-bet az utolsó évtizedben, mégsem volt a zsidótörvény szellemileg, lelkileg és el-vileg előkészítve. Reméljük, hogy a harmadik zsidótörvény majd bölcsebb és szi-lárdabb alapvetésen nyugszik.199

75



200 Lásd Holnap kezdi meg a Ház a házassági javaslat 8 órás tárgyalását, Új Nemzedék, XXIII.évf., 147. sz., 1941. június 30., 5.; Egy ősi keresztény: A házassági törvényjavaslat és a ke-reszténység, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 147. sz., 1941. július 1., 5.

201 GERGELY Jenő, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, Budapest, Pan-nonica, 19992, 30.

202 Lásd http://lexikon.katolikus.hu/K/K%C3%B6zi-Horv%C3%A1th.html. Tagja maradta nyilas korszak maradék parlamentjének is.

203 Lásd GIANONE András, Az Actio Catholica története Magyarországon, 1932–1948, Buda-pest, ELTE BTK Történettudományok Doktori Iskola, 2010 (Monográfiák, 1).

204 Hatalmas vita a képviselőházban a házassági törvényjavaslatról. Balás Károly, Közi Hor-váth József és Varga Béla beszéde – „A liberális magyar házassági törvényben kell keresni

Az evangélikus szerző tévedett. 1941. július 1-én200 Angelo Rotta apostolinuncius

…felkereste a külügyminisztert és közölte vele: „A Pápa Ő Szentsége sajná-lattal értesült arról a törvényjavaslatról, amelyet a kormány a házasságkötésekügyében a parlament elé terjesztett és amely a szentszéket nem érinti kellemesen,mivel a javaslat semmiképpen sem találkozhatik a katolikus egyház tetszésével.”A szóbeli jegyzék közlése után Rotta kifejtette, hogy a fajelmélet politikai érvé-nyesítésének veszedelmes következményei lesznek, és „ezzel olyan lejtőre kerül-hetünk, amelyen nincs megállás”. A nunciust fájdalommal töltötte el, hogy ezéppen itt Magyarországon történik, amely magát kereszténynek nevezi.201

A nuncius állásfoglalásával mondhatni egy időben a Ház katolikus papképviselői közös deklarációt fogalmaztak meg, amelyet Közi Horváth Jó-zsef,202 az Actio Catholica volt országos titkára203 olvasott fel:

A katolikus papság és a keresztény politika első zászlóbontói már évtizedekkelezelőtt állást foglaltak a zsidóság szellemi és anyagi térhódításának megakadá-lyozása mellett, nemkülönben a zsidó-keresztény házasságok megengedése és aválást elősegítő, a családot szétbomlasztó, a gyermekáldást csökkentő, a gyer-meknevelést akadályozó liberális házasságjogok bevezetése ellen. A katolikuspapság és a keresztény politikusok serege egy pillanatig sem adta fel a harcotannak ellenére, hogy a zsidó szabadkőműves, liberális front a hatalmában lévősajtónak és propagandának minden dühét reászabadította. Elődeink példájáhozhíven mi is készséggel szolgálunk minden olyan akciót, amelynek célja a zsidóságszellemi és anyagi hatalmának megszüntetése, a keresztény magyarság megerő-sítése. Keresztény meggyőződésünk és fajtánk szeretete vezet bennünket kizáró-lag most is, amikor a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról benyúj-tott törvényjavaslatot nem fogadjuk el és azt kérjük, hogy a kormány e helyett akiegészítés és módosítás helyett nyújtson be minél előbb a liberális házasságjogitörvény teljes reformját magában foglaló, a keresztény házasság méltóságát és ál-landóságát visszaállító és a gyermeknevelés szociális feltételeit megadó törvény-javaslatot.204

76

JAKAB ATTILA


a család romlását”, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 148. sz., 1941. július 2., 3. Lásd még A kép-viselőház általánosságban elfogadta a házassági törvényjavaslatot, Nemzeti Újság, XXIII.évf., 149. sz., 1941. július 3., 3–4.; A Ház bizottságai elfogadták a házassági javaslat mó-dosításait, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 150. sz., 1941. július 4., 3.; A Ház részleteiben is el-fogadta a házassági javaslatot. Bizonytalan időre elnapolták az ülést, Nemzeti Újság,XXIII. évf., 154. sz., 1941. július 9, 5.

205 A bíboros hercegprímás elvi okokból nem fogadta el a házassági javaslatot, NemzetiÚjság, XXIII. évf., 158. sz., 1941. július 13., 3.; Fontos módosításokkal fogadta el a felső-házi egyesített bizottság a házassági javaslatot, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 159. sz., 1941.július 15., 3.

206 Erre vonatkozóan lásd az 1941. március 12-i püspökkari értekezleten elhangzottakat:„Őeminenciája jelenti, hogy a püspöki kartól nyert megbízatása alapján hosszasabbanbeszélt a m. kir. miniszterelnök úrral a készülő új (III.) zsidótörvényről, hangsúlyozvánelőtte a püspöki karnak azt a kívánságát, hogy a megkeresztelt zsidószármazású polgárokhelyzetét a készülő törvény a mostaninál ne csak súlyosabbá ne tegye, hanem inkábbenyhítse. A miniszterelnök úr nagyon tartózkodó volt válaszában. Vagy még maga semlátja pontosan, milyen is legyen a készülő törvény, vagy pedig kitért a nyilatkozat elől.Azt hangoztatta, hogy az új törvény világos lesz. Ezt a bíboros hercegprímás is kérte,

A nuncius állásfoglalása és a papi képviselők nyilatkozata után nyilvánSerédi hercegprímásnak is meg kellett nyilatkoznia.205 Ezt megtette egy fel-sőházi beszédben, amelyben kizárólag egyházi házasságjogi szempontbólvizsgálta a zsidótörvény tervezetét. Az Új Nemzedék tudósításának köszön-hetően a korabeli katolikus közvélemény a következőkről értesülhetett:

A felsőház tegnapi vitáját – mint jelentettük – Serédi Jusztinián bíboros-her-cegprímás vezette be, aki hatalmas beszédben fejtette ki az Egyház és a püspökikar véleményét és részletesen megindokolta, hogy elvi okokból miért nem fogad-hatja el a házassági törvényjavaslatot.

– Megállapítom – mondotta beszédének elején a bíboros hercegprímás –, eza súlyos törvényjavaslat úgy készült, hogy megalkotásában az indokolás szerintorvosszakértők ugyan bevonattak, de nem vonattak be egyházjogászok, illetve ezekbevonásáról nem történik említés az indokolásban, sőt maga az ország prímása,aki pedig az egész magyar katolicizmust törvényszerűen képviseli, szintén nem ka-pott módot arra, hogy idevonatkozó észrevételeit és módosító javaslatait idejekoránmegtehesse.

Pedig én az ország prímásának arról a jogos igényéről, hogy a római katolikusegyházat bármi módon érintő törvényjavaslatokhoz idejekorán hozzászólhasson,nem mondok le soha!

A püspöki kar nevébenA bíboros hercegprímás hangoztatta: nem azt mondja, hogy a törvényjavas-

latot benyújtása előtt egyáltalában nem látta, hanem azt, hogy nem látta idejeko-rán, vagyis akkor, amikor az még bármilyen publicitást nyert volna. A javaslatotegy nappal a benyujtása előtt látta,206 amikor politikusaink és napisajtónk már

77



olyan publicitást adtak a javaslatnak, hogy az egyház súlyos ellenérveivel szem-ben az időközben kialakult „közvéleményre” lehetett hivatkozni, amely miatt a szö-veg már nem volt módosítható. Nem tartja helyesnek, hogy a napisajtó útjánúgynevezett közvéleményt teremtenek előre egy törvényjavaslatnak, mert ha ez ajavaslat utóbb lényeges módosításokkal megy keresztül az országgyűlésen, ez azelőre kialakított és felcsigázott közvéleményt már nem elégíti ki. Nyomatékosanhangsúlyozta a bíboros hercegprímás, hogy álláspontját a püspöki kar nevébenfejti ki, és a kérdéseket katolikus egyházi és magyar nemzeti szempontból mér-legelve nem személyekkel, hanem magával a törvényjavaslattal szemben foglal ál-lást.

Ami az egyház hatáskörébe tartozikA továbbiakban rámutatott, hogy a javaslat három házassági akadályt állít fel:

a fertőző gümőkor, a fertőző nemibaj és a zsidószármazás akadályát. A katolikusegyház tanítása szerint a kereszteltek házasságában Krisztus magát a házasságiszerződést emelte szentségi méltóságra, úgy, hogy a szentség elválaszthatatlan ma-gától a házassági szerződéstől, a szentségek pedig Krisztus rendelése, tehát pozitívisteni törvény alapján bizonyos feltételek és megszorítások mellett teljesen azegyház hatáskörébe tartoznak.

Az egyház tehát nem ismerheti el, hogy államoknak, vagy másnak a szentségiházasságok megkötésére vonatkozóan tilalmazó joguk volna. A legfőbb egyházihatóságnak kizárólagos joga, hogy a kereszteltek számára egyetemes, vagy par-tikuláris törvénnyel tiltó, vagy semmisítő házassági akadályokat állítsanak.

– A törvényjavaslat – mondotta a bíboros hercegprimás – ugyanakkor, amikora zsidók ellen hadakozik, hűségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalábbközvetve a polgári házasságot kívánja alátámasztani, amelyet annak idején a ka-tolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkőműves zsidók szorgalmaztaklegjobban.

Az isteni törvényre támaszkodvaA bíboros hercegprímás rámutatott hogy a püspöki kar a katolikus hívekkel

együtt következetes az igazságban, amikor az isteni törvényekre támaszkodva azúj házassági akadályokkal éppenúgy szembehelyezkedik, mint annak idején szem-behelyezkedett magával a polgári házassággal is!

– Hangsúlyozni kívánom – folytatta a bíboros hercegprímás –, hogy a tör-vényjavaslatot nem a zsidók kedvéért, hanem elvi okokból azért nem fogadhatomel, mert ez a katolikus szentségi házasságoknak is akadályokat akar felállítani.

78

JAKAB ATTILA

mégpedig két irányban: legyen világos, hogy büntetlenül kijátszani ne lehessen; de legyenvilágos, hogy alkalmazásában szigorítás céljából büntetlenül bele ne magyarázhassanakolyasmit, ami nincs benne.” GERGELY Jenő (szerk.), A püspöki kar tanácskozásai, Budapest,Gondolat, 1984, 279.


207 Különös módon Serédi hercegprímás a harmadik zsidótörvény kapcsán megragadta azalkalmat, hogy felszólaljon a polgári házasság eltörlése érdekében, amit természetesen areformátusok azonnal a védelmükbe vettek. Lásd Kell-e új házassági törvény?, Reformá-tus Élet, VIII. évf., 27. sz., 1941. július 5., 2.

A fertőző gümőkór és a fertőző nemibetegség akadályokkal kapcsolatban he-lyesli a célkitűzést, az egészséges nemzedék biztosítását. A célt azonban más esz-közökkel is el lehet érni. […]

A származásbeli házasságbeli akadály felállítása éppenúgy ellenkezik a pozitívisteni és a természeti törvénnyel, mint a betegség címén felállított akadály, feltéve,hogy a zsidószármazású fél is megkeresztelkedett. A javaslat nem tesz különbsé-get izraelita vallású és keresztelt zsidó között, hanem mindkettőnek egyaránt megakarja tiltani a házasságot, s miután a tilalom a kereszteltekre is vonatkozik, a ja-vaslatot nem fogadhatja el.

[…] isteni jogon kötelességünk tiszteletben tartani a magyar állampolgárok-nak azt a szabadságát, amely szerint házasságot köthetnek, ha Isten azt sem köz-vetlen, sem közvetve egyháza által meg nem tiltja nekik. Hasonlóképpen tiszte-letben kell tartani a keresztény magyar állampolgároknak a szentségi házasságravaló igényét is, úgyhogy e házasságok elé az állam akadályokat nem állíthat, mertkülönben szembeállítaná az egyik isteni jogot a másik isteni joggal, pedig ezekközött ellentét nem lehet. Ha tehát mégis szembeállítanánk a két isteni jogot,akkor nyilván Isten akarata ellen cselekednénk, ami nem hozna áldást a nem-zetre, sőt a polgári házasságok újabb alátámasztásával még inkább elősegítenénka magyar házasságok és családok végzetes szétzüllését és terméketlenségét. Né-zete szerint erre a szakaszra azért sincs szükség, mert a cél más módon, az isteniés természeti törvény sérelme nélkül is elérhető.

A zsidótörvények a zsidó származású magyar állampolgárokat ugyanis, akárkeresztények, akár nem, annyira háttérbe szorították, hogy velük nem zsidó igensúlyos, esetleges lelkiismereti ok nélkül nemigen léphet házasságra. Veszedel-mesnek tartja, hogy törvénybe iktatják a faji hovatartozás kritériumát, és ezzelkitesszük magunkat annak az eshetőségnek, hogy más vonatkozásban szinténhasonló kritériumokat kell majd törvénybe iktatnunk, ami a szentistváni elvekkelellentétben előbb-utóbb részekre bonthatja a nemzetet, és igen súlyos alkotmány-jogi következményekkel járhat.

Állítsák vissza a felbonthatatlan szentségi házasságot207

Befejezésül hangoztatta a bíboros hercegprímás, hogy azt a rombolást, amit apolgári házasság végzett a magyar házasságok szilárdsága és termékenysége tekin-tetében, egész helyesen próbáljuk gazdasági, szociális és egészségügyi eszközökkelelhárítani, azonban következetesen megfeledkezünk, amint a javaslat indoklása ismegfeledkezik, a legbiztosabb orvosságról, a szentségi és felbonthatatlan házasságvisszaállításáról.

79



208 A házassági törvényjavaslat felsőházi módosításait a jövő héten tárgyalja a képviselőház,Új Nemzedék, XXIII. évf., 164. sz., 1941. július 19, 3.; A bíboros hercegprímás kifejtetteaz egyház álláspontját a házassági javaslattal szemben. A felsőház általánosságban elfo-gadta a javaslatot. A kilencedik szakaszt az albizottság módosításaival szavazták meg,Nemzeti Újság, XXIII. évf., 163. sz., 1941. július 19, 3–4., 6.

209 A harmadik zsidótörvény akuttá tette a problémát. A keresztény egyházaknak semmiérdemi válaszuk nem volt az állami jogalkotás felvetette problémára. Lásd A „félvérek”,Református Élet, VIII. évf., 26. sz., 1941. június 28., 1–2.

Ha a javaslat a szentségi házasságra vonatkozóan akadályokat nem állítanafel, a javaslatot elfogadná. Minthogy azonban a javaslat az isteni törvénnyel szem-ben a szentségi házasságoknak akadályokat akar felállítani, a javaslatot nem fo-gadja el.

A hercegprímás hatalmas beszéde mély hatást keltett a felsőházban.208

A nunciussal és a hercegprímással ellentétben az evangélikus DezséryLászló, aki korábban már megnyilatkozott, a következő álláspontot fejtet -te ki:

1. Ha komoly biológiai tudományosság, s a legkomolyabban végzett magyar-ságtudomány azt a kétségtelen eredményt hozza, hogy a zsidó-magyar vegyesházasság a magyarságra káros, s hogy a túlontúl nagy vérkeveredés nemzetibiológiai állagunkat, sőt nemzeti szellemünket, kultúránkat is veszedelmesenérinti, úgy a vegyesházasságokat meg kell tiltani. Persze kérdés, hogy ez valóbankomoly tudományoskodás, vagy jórészt divatos politizálgatás kívánalma-e?Puszta laikus tapasztalatunk azonban aláhúzza azt a tudományos tételt, hogy amagyar-zsidó fajkeveredés mindig a zsidóságnak kedvez. […]

2. A vegyesházasságok megtiltásával együtt azonban drákói törvényeket kellhozni a házasságon kívüli együttélés ellen is.

3. A vegyesházasságot persze csak akkor lehet eltiltani, ha valóban lehet azttudni; – ki is a zsidó? Ebben a tekintetben persze szükség van arra is, hogy a meg-fogalmazás nagyon bölcs legyen épen a kétes esetekben. Így vetődik fel a félvérekkérdése.209 Valljuk, hogy a félvért egyenlőképen lehet keresztyénnek és zsidónak te-kinteni. Nem lehet az állam érdeke az, hogy embereket seregestől lökjön vissza agettóba, mikor nyilvánvaló, hogy azon félvér gyermeke, aki tiszta-keresztyén há-zasfelet keresett, – már csak egy negyed részben zsidó, az ilyet pedig még a nürn-bergi törvény is keresztyénnek ismeri el. A félvéreknek a mai törvénytervezet sze-rint csak két lehetőségük van. Vagy házasságon kívül élni, vagy zsidó házasfeletkeresni, ami magával hozza a félvér zsidónak-számítódását is. Az ezzel járó er-kölcstelenségeknek, illetve a zsidóság ezzel járó szaporodásának nem lehetnesemmiképpen sem örülnünk.

4. Ismét valljuk, hogy a törvény ott balkezes, ahol vallási törvényt akar magá-ból csinálni. Azt tartja ugyanis, hogy keresztyénnek számít az a zsidó, aki félvér-ként keresztyénnek született úgy, hogy már zsidó szüleje is keresztyénnek szüle-

80

JAKAB ATTILA


210 DEZSÉRY László, Félvér-amnesztia, Evangélikus Élet, IX. évf., 27. sz., 1941. július 5., 4–5.211 A katolikus egyháziak szavazására vonatkozóan lásd GERGELY Jenő (szerk.), A püspöki

kar tanácskozásai, Budapest, Gondolat, 1984, 283–284. Serédi elbeszélése szerint „akad-tak olyan egyházi férfiak is: felsőházi tagok, akik minden komoly ok nélkül vagy egyál-talán meg sem jelentek a tárgyalásokon, vagy legalább is a szavazásra nem jöttek be, sőtakadt egy olyan is, aki a szavazás kezdetén egy oszlop mögé állt, és csak a szavazás utánjött elő. Pedig, ha ezek megjelentek és leszavaztak volna, a javaslat sorsa más irányt vettvolna. Ezekről, akik Krisztusnak és Szentegyházának ügyét csúfosan cserben hagyták,többet nem szól, mert szégyenli magát. Az ítélet nem reá tartozik. Intézzék el ügyüketIstennel, és – ha tudják – tegyék jóvá cselekedetüket azok előtt, akiket megbotránkoz-

tett. Így kizár a törvény olyan félvéreket a magyarságból, akiknek egyik szülőjükvalóban magyar volt, de befogad olyanokat, akik vallási alapon igen, (régi kité-résekkel,) fajilag azonban egyszázaléknyira sem magyarok. A származást és nema vallást kellene figyelembe venni, s el kellene ismerni legalább azon félvéreket,akiknek egyik szülője valóban nemzsidó származású.

5. Legfontosabb kívánságunk pedig az, hogy a keresztyénségben ne csak szár-mazás-eldöntő anyakönyvi esetlegességet, magában véve üres adottságokat ke-ressenek, de lássák meg kulturális-társadalmi-szellemi vonásait is. Feltétlenül le-gyen döntő a félvér-elismertetés kérdésében a neveltetés kérdése. A keresztyén kör-nyezet, a keresztyén iskola, (elsősorban egyházi iskolák intellektueljei) aszellemi-erkölcsi-nemzeti megbízhatóság. Minderről meggyőződni nem is lehe-tetlen, csak erős és megbízható társadalom kell hozzá, s ügykezelés, mely nem-csak aktákkal, de emberekkel foglalkozik.

6. Mi a magyarságban is elsősorban kulturális-szellemi ismérveket keresünk.Nem hisszük, hogy jobb magyar lenne az öntudatlan „törzsökös”, mint egy, azegész nemzeti kultúrát, történelmet, hivatást elevenen átértett és átélt másfajtaegyén. A test nem minden. Sőt. Csak a lélek dönti el, hogy egy ember hova tar-tozik. A magyarságba való tartozást sem lehet eldönteni vérvizsgálat alapján. Csakegy egész életmagatartás vallomása alapján.

Summa summárum a félvér-kérdést igazságosan s valóban a magyarságranézve előnyösen kell elintézni. A rideg kizárás embertelen és a magyarság érdekeiellen levő lenne. Ha a keresztyénségünk azt tartja, hogy a rablógyilkos is meg-térhet, akkor miért ne lehessen feltételezni egy félvérről, hogy benne a magyar felelesz a döntő? Különösen akkor, ha a zsidóságból valóban megkülönböztetve ki -emeljük ugyanakkor, amikor a zsidóságot a maga egészében visszaszorítjuk a to-vábbi elkeveredéstől, s a mértéktelen érvényesüléstől. Ez is a nemzeti amnesztiaegyik formája, s lehetetlen, hogy tisztességes emberekben eltévessze a hatását.Ezekről a befogadott félvérekről azonban feltétlenül gondoskodni kell lelkilegis.210

A nuncius nem kapott hivatalos választ, a törvényjavaslatot pedig a fő-rendiházi ellenzék – köztük valamennyi egyház – tiltakozása ellenére ke-resztülvitték, mégpedig 65 igen szavazattal, 53 nem ellenében.211

81



Az 1941. július 22–24-én nagy sietséggel letárgyalt és elfogadott212 „fajvé-delmi” törvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók között a házasságkötést ésmég a nemi kapcsolatot is; pontosan úgy, ahogy az az egyházi sajtóban meg-jelenő vélemények megfogalmazták.213 Ezt a törvényt a keresztény egyházfőkmár nem szavazták meg, hanem tartózkodtak. Nyíri Tamás szerint „nem any-nyira emberi együttérzéstől indíttatva, nem a nyomorultak iránti szolidari-tásból, hanem inkább egyházféltésből”,214 mert az egyértelműen ellenkezett akeresztény házassági joggal. Annyit azonban mégis elértek, hogy az igazság-ügy-miniszter kivételes körülmények esetén eltekinthessen a rendelkezéstől.A kegygyakorlás lehetősége egyértelműen felülírta tehát a tételes jogot.

A harmadik – „fajvédelmi” – zsidótörvény kapcsán a korábban már meg-nyilatkozó evangélikus Dezséry László egyértelmű álláspontjának adotthangot:

82

JAKAB ATTILA

tattak” (284.). A parlamenti vita menete végigkövethető: A Ház még ezen a héten rész-leteiben is megszavazza a házassági törvényjavaslatot, Új Nemzedék, XXIII. évf., 150. sz.,1941. július 3., 2.; A Ház ma részleteiben is megszavazta a házassági javaslatot, Új Nem-zedék, XXIII. évf., 154. sz., 1941. július 8., 2.; A házassági javaslatot tárgyalja a felsőházbizottsága, Új Nemzedék, XXIII. évf., 158. sz., 1941. július 12., 5.; Ma a felsőház albizott-sága, csütörtökön plénuma foglalkozik a házassági törvényjavaslattal, Új Nemzedék,XXIII. évf., 159. sz., 1941. július 14., 2.; Még júliusban törvényerőre emelkedik az új há-zassági törvény, Új Nemzedék, XXIII. évf., 160. sz., 1941. július 15., 2.; Ma kezdte meg afelsőház a házassági törvényjavaslat vitáját, Új Nemzedék, XXIII. évf., 163. sz., 1941. július18., 6.; A házassági törvényjavaslat felsőházi módosításait a jövő héten tárgyalja a kép-viselőház, Új Nemzedék, XXIII. évf., 164. sz., 1941. július 19, 3.; A házassági törvényja-vaslat újra a Ház előtt, Új Nemzedék, XXIII. évf., 165. sz., 1941. július 21., 2.; Szerdán dél-után ül össze a két Ház egyeztető bizottsága, Új Nemzedék, III. évf., 166. sz., 1941. július22., 2.; Összeült a két Ház egyeztető bizottsága, Új Nemzedék, XXIII. évf., 167. sz., 1941.július 23., 2.; A két Ház ma dönt a házassági javaslat új szövegéről. A veszprémi püspöknem vett részt a 24-es bizottság szerdai ülésén, Új Nemzedék, XXIII. évf., 168. sz., 1941.július 24., 2.

212 Lásd A képviselőház kedden dönt a házassági javaslat felsőházi módosításairól, NemzetiÚjság, XXIII. évf., 165. sz., 1941. július 22., 3.; Csütörtökön dől el a házassági javaslat vitás9. szakaszának sorsa. Szerdán egész nap tanácskozik a képviselőházi és felsőházi közösbizottság, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 166. sz., 1941. július 23., 3.; Az egyeztető bizottságujonnan szövegezte a 9. szakaszt és uj 15. szakaszt iktatott be a házassági javaslatba.A felsőház és a képviselőház csütörtökön vita nélkül dönt a közös bizottság javaslata fö -lött, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 167. sz., 1941. július 24., 3.; A felsőház megszavazta a há-zassági javaslat végleges szövegét. A képviselőház pénteken fogadja el az egyeztető bi-zottság javaslatát, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 168. sz., 1941. július 25., 3–4.; A törvény-hozás megkezdte nyári szünetét. A házassági javaslat végleges szövegét pénteken aképviselőház is elfogadta, Nemzeti Újság, XXIII. évf., 169. sz., 1941. július 26., 3.

213 „…féktelen erkölcstelenségeket indít el egy ilyen házassági törvény, ha mellette nem ho-zunk törvényeket az együttélés ellen is.” DYL., A Felsőház, Evangélikus Élet, IX. évf., 30.sz., 1941. július 26., 1.

214 NYÍRI Tamás, Előszó helyett, in SZENES Sándor, Befejezetlen múlt, Budapest, magánkiadás,1994, 6.


215 DYL., i. m.216 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 183. Lásd ehhez KEMÉNY Péter,

Sürgősen pótlandó!, Evangélikus Élet, IX. évf., 32. sz., 1941. augusztus 9, 2–3.217 RADNÓTI Miklós, Napló, Budapest, Magvető, 1989, 194. Ezt megelőzően, és szintén az

október 10-én hatályba lépett törvény következményeként, 1941. október 18-án a zsi-dónak minősített (magát reformátusnak valló) ifj. Horváth Zoltán még egyetemi hallgatórendező és a keresztény Tóth Kata vegyészhallgató kettős öngyilkosságot követett el abudapesti Carlton Szállodában – ciánkálival. Lásd még Megjelent a fajvédelmi törvényvégrehajtási utasítása, Új Nemzedék, XXIII. évf., 227. sz., 1941. október 4., 5.

A magyarság nem nézheti ölbetett kézzel a magyarság élettani és szellemi el-tolódását a zsidó fajiság felé. Ezért szükség van szigorú házassági törvényre. Dea valóban félvérek ügyét a nagy feladatok előtt álló magyarság vitális érdekeinekmegfelelő módon, bölcsen kell elintézni.215

Ez a bölcsesség azonban hiányzott a törvényt megszavazó korabeli magyarpolitikai elitből – máskülönben már magát a törvény sem született volna meg.

A törvény kihirdetésére 1941. augusztus 8-án került sor.

A harmadik zsidótörvény pusztító, gyűlöletet gerjesztő tömeglélektani hatá-sának eddig keveset elemzett tényezője, hogy ördögi cinizmussal a diszkriminá-ció szolgálatába állította, valósággal pervertálta a keresztények és zsidók közöttóhatatlanul feltámadó szerelmet, illetve szexuális vonzódást.216

1941. augusztus 15-én Angelo Rotta apostoli nuncius a legünnepélyesebbformájú jegyzékben tiltakozott a harmadik zsidótörvény ellen, mert az el-lenkezett a katolikus házasságjoggal.

Az 1941. augusztus 23-án keltezett válaszjegyzékében a magyar kormányviszont arra hívta fel a figyelmet, hogy 1895-ben a katolikus egyház éppenazért ellenezte a polgári házasság bevezetését, mert az lehetővé tette a ke-resztény–zsidó vegyes házasságot.

A faji jellegű zsidótörvények által eredményezett egyéni élettragédiákróltanúskodik Radnóti Miklós 1941. október 23-i naplóbejegyzése:

A. meséli tegnap este egyik kis unokahúgáról, hatéves, első elemibe jár. Az is-kolában felállították a zsidókat, ők külön osztályba járnak majd. A kislány „félvér”(csodálatos meghatározás!), apja, míg élt, keresztény volt, anyja zsidó, a gyerekanyja vallását követte, – zsidó. A kislány ülve marad a padban. A tanítónő észre-veszi és rászól: Hát te Ágika mért nem állsz fel? A gyerek félig bőgve kiabálnikezd: Mert én nem akarok zsidó lenni! nem akarok zsidó lenni! nekem az apu-kám keresztény volt és én se akarok zsidó lenni!217

Ennek a törvénynek azonban nem várt következményei is lettek. Család-juk megmentése érdekében zsidó férjek „fajmagyar” feleségei áttértek a zsidó

83



218 Lásd HÉVEY Gyula budapesti terézvárosi plébános: A mostani aposztáziák lelkipásztoritanulságai, Egyházi Lapok, II. (LXV.) évf., 1. sz., 1942. január, 11–13.

219 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8181.220 Ribbentrop nyilatkozata a teljes győzelem bizonyosságáról, Új Nemzedék, XXIII. évf.,

294. sz., 1941. december 24., 3.; Magyarország és a Német Birodalom barátsága a világ-történelem új fejezetében, Új Nemzedék, XXIV. évf., 4. sz., 1942. január 7., 1–2.

221 Az izraelita hitfelekezet jogállásáról tárgyal ma a képviselőház. A felsőház délelőtt és dél-után folytatja a költségvetés vitáját, Új Nemzedék, XXIII. évf., 288. sz., 1941. december17., 3.

222 A jövő héten tárgyalja a felsőház a zsidó vallásra áttérést tiltó javaslatot, Új Nemzedék,XXIV. évf., 99. sz., 1942. május 2., 3.; Az izraelita vallásfelekezetre ezentúl áttérni nemlehet. Bizonytalan időre elnapolták a Házat – A zsidó intézmények állami támogatásamegszűnik, Nemzeti Újság, XXIV. évf., 99. sz., 1942. május 2., 3.

223 Hitler nagy beszéde a hatalom átvételének 9. évfordulóján, Új Nemzedék, XXIV. évf., 23.sz., 1942. január 31., 4. Hitler azonban már 1939 januárjában úgy fogalmazott, hogy „Eu-rópa addig nem tud nyugalomhoz jutni, amíg a zsidókérdést el nem intéztük”. Kijelen-tette, hogy amennyiben „az európai és tengerentúli nemzetközi zsidóságnak ismét sike-rülne a népeket újabb háborúba dönteni, akkor ennek a háborúnak eredménye nem avilág bolsevizálása és ezzel a zsidóság diadala lesz, hanem a zsidók megsemmisítése Eu-rópában.” Hitler visszaköveteli Nagynémetországnak a gyarmatokat. A harmadik biro-dalom hatodik évfordulóján éles kritikát mondott a demokratikus rendszerekről, Nem-zeti Újság, XXI. évf., 25. sz., 1939. január 31., 1–4.; itt: 3. Ebből az derül ki, hogy a magyartörvényhozás már a kezdetektől azonosult a hitleri vízióval.

vallásra.218 Ennek következtében logikusnak mondható az újabb zsidótör-vény-tervezet, amely nem is késlekedett sokáig.

A negyedik zsidótörvény (1942. évi VIII. tc.)219

A Szovjetunió ellen folytatott – egyelőre még győzedelmesnek látszó220 – há-ború közepette, 1941 decemberében, nyújtotta be a Bárdossy-kormány „Azizraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról” szóló törvényterveze-tet,221 amelyet azonban már a Kállay-kormány idején, 1942. július 19-én sza-vazott meg a parlament. A vitában egyetlen keresztény egyházfő sem szólaltfel; arról a felekezeti sajtó sem igazán tájékoztatta a közvéleményt.222 Mindenjel szerint a keresztény egyházfők nem ellenezték, hogy a törvényhozás azizraelita vallásfelekezet jogállását bevett vallásból (1895. évi XLII. tc.) vissza-minősítse törvényesen elismert vallásfelekezetté. Ez ugyanis egyben azt is je-lentette, hogy bevett vagy elismert felekezetek tagjai számára tiltottá vált azizraelita felekezetbe való belépés.

Mindeközben a magyarországi katolikus közvélemény előtt is nyilvánva-lóvá vált, hogy ez a háború nem csupán a szovjet bolsevizmus, hanem a zsi-dók ellen is folyik, mégpedig életre-halálra: Adolf Hitler beszédéből ugyanismegtudhatták, hogy „a haború csak azzal végződhetik, hogy vagy a germánnépeket irtják ki, vagy a zsidóság tünik el Európából”.223

84

JAKAB ATTILA


224 NYISZTOR Zoltán szerkesztő (Budapest), Eretnekségek határán, Egyházi Lapok, II. (LXV.)évf., 4. sz., 1942. április, 90–92: 90.

225 Lásd www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8188.

A faji gondolat által ily módon meghatározott politikai és társadalmi kon-textusban tehát mindenképpen rendhagyónak minősíthető Nyisztor Zoltánálláspontja.

A fajkérdés mai megfogalmazása és gyakorlata […] határozottan ellentétbenáll a katolikus tannal; akkor is, ha egy fajnak a szupremáciájára, akkor is, ha másfajok meggyűlöltetésére és gyűlöletére használjuk fel. Ez a mai idők egyik nagytévelye, mely sajnos, mélyen felszívódott már a legjobb keresztényekben is. Szintenehéz leírni és felsorolni, milyen sok tekintetben befolyásolja ez a rosszul értel-mezett faji kérdés a mai emberek felfogását. […] Hiszik, hogy a népeknek nem-csak sorsa és történelme, hanem szellemi és lelki világa, hite és kultúrereje, er-kölcsi érzéke és élete a fajban, illetőleg a vérben van determinálva. Hiszik, hogya vér a leghatalmasabb erő, amely ezen a földön csak elképzelhető s éppen ezértezt az erőt semmi sem változtathatja meg; sem a népek önkéntes belátása, semaz Isten ingyen adománya.

Predestináció ez, a legszörnyűbb és legvégzetesebb predestináció, amely kí-mélet és szabadulás lehetősége nélkül emel népeket áldássá vagy kárhoztat másnépeket romlássá. A vér, illetve a faji származás tehát a világ és a történelem leg-nagyobb ereje, ennek a nevében lehet és kell törvényeket hozni, jogokat meg-formálni vagy kötelességeket előírni. Ez az egyetlen és igazi nagy természettör-vény, sőt a norma, amelyhez minden más törvénynek igazodnia kell s csak az atörvény jó, illetve a népközösség számára tűrhető, amelyik ennek a faji elvnekmegfelel.224

Az ötödik zsidótörvény (1942. évi XV. tc.225)

Az a tény, hogy 1942. március 9-én Kállay Miklós lett a miniszterelnök, a„zsidótörvénykezésben” nem hozott érdemi szünetet. Hivatalba lépésekorugyanis Kállay megígérte „a zsidókérdés törvényes és teljes megoldását”. El-sősorban azért, mert a zsidókérdést „a legvirulensebb szociális problémának”,a zsidót pedig „aszociális lény”-nek tartotta, „úgy is mint tömeg, úgy is, mintegyén”. Feladatának tekintette „helyrehozni azt a szociális igazságtalanságot,amit a zsidóság szereplése Magyarországon, mint eltolódást eredményezettaz ország anyagi, gazdasági létének kiegyensúlyozottságában”. Álláspontjaszerint ugyanis „a zsidóság gazdasági visszaszorítása a magyar nép gazdaságielőbbrejutásának alapfeltétele, amit senki rossznéven nem vehet”. Elsőkéntmindenképpen „a zsidóbirtokok azonnal és maradék nélküli kisajátítását”

85



226 Kállay Miklós nagyszabású nemzeti programja: Minden magyar erő összefogása a fe-gyelemben és szociális igazságosztásban, a zsidókérdés törvényes és teljes megoldása,Új Nemzedék, XXIV. évf., 59. sz., 1942. március 13., 1–3. Lásd még Bánffy földmívelésügyiminiszter ma ismerteti a MÉP-ben a zsidóbirtokok igénybevételéről szóló javaslatot, ÚjNemzedék, XXIV. évf., 63. sz., 1942. március 18., 1.; Azonnali hatállyal zár alá vették azsidóbirtokokat. Kállay Miklós miniszterelnök ma kormánynyilatkozatot tesz a Házban,Új Nemzedék, XXIV. évf., 64. sz., 1942. március 19, 1.; Kállay Miklós nagysikerű parla-menti bemutatkozása után a kormány minden vonalon megkezdi a program megvaló-sitását, Új Nemzedék, XXIV. évf., 65. sz., 1942. március 20., 2. Az állam egymillió holdzsidóbirtok kisajátítását tervezte, amiért állami kötvényekkel kívánt fizetni. Bánffy föld-mívelésügyi miniszter szenzációs bejelentése a zsidóbirtokok árának megállapításáról,a vízügyek államosításáról és a mezőgazdaság háborús termeléséről, Új Nemzedék, XXIV.évf., 82. sz., 1942. április 13., 7.

227 Erre a legjobb példa az a titkos HM-rendelet, amely „előírta, hogy olyan zsidókat, akik»jól ismertek vagyonukról vagy hírnevükről«, 42 év fölött is sorozzák be (frontszolgálatraez volt a felső határ). Professzorokat, vezető iparosokat, üzletembereket, ismert hitközségivagy cionista vezetőket, sportolókat, általában értelmiségieket, köztük nagy számbanteljesen alkalmatlanokat is behívták. A behívókat részben a »gazdag« és »megbízhatat-lan« zsidókról készített listák alapján kézbesítették.” BIHARI Péter, A magyarországi zsi-dóság helyzete a zsidótörvényektől a deportálásig, in LENDVAI L. Ferenc–SOHÁR Anikó–HORVÁTH Pál (szerk.), Hét évtized a hazai zsidóság életében, Budapest, MTA FilozófiaiIntézet, 1990, 46 (Vallástudományi Tanulmányok, 5). A munkaszolgálatra vonatkozóanlásd KARSAI Elek (szerk., bev.), „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön…” Dokumentumoka munkaszolgálat történetéhez Magyarországon, I: 1939. március–1942. május, II: 1942.május–1945. november, Budapest, MIOK, 1962; Randolph L. BRAHAM, The HungarianLabor Service System, 1939–1945, East European Quarterly, Boulder (CO), 1977; UŐ, Amagyarországi háborús munkaszolgálat. Túlélők visszaemlékezései, Budapest, Látószög,1996; SZITA Szabolcs, A munkaszolgálat Magyarországon 1939–1945, Hadtörténelmi Köz-lemények, 117, 2004/3, 817–857.

célozta meg.226 Kormánya azonban már nem annyira parlamenti törvények-kel, hanem sokkal inkább rendelkezésekkel „kezelte” és „rendezte” a kér-dést.227

A társadalom teljes mértékben rá volt hangolódva a zsidók mind széle-sebb körű társadalmi kirekesztésére. Ez a kirekesztési szándék nem csupána legfelsőbb törvénykezés szintjén, hanem a társadalom legkülönbözőbbszervezeteiben és szegmenseiben is jelen volt. Az evangélikus Kemény Péter,a magyar társadalom átalakulásáról beszélve, a zsidók szinte töretlen szellemibefolyásán kesergett:

A zsidóságról pedig szintén kell beszélnünk. Gazdasági befolyásuk csökke-nőben van és a miniszterelnök erélyes intézkedései bizonyára tovább is viszikezt. Szellemi befolyásuk azonban csaknem töretlen. Egy pár színészük eltűnt márugyan a szellem színpadáról, de íróik még írnak, könyvkiadóik még terjesztikszellemi termékeiket. Előadóik gyakran kerülnek elő a sokfajta matinén, vidámesten, kacagó délutánon, és gyakran hallja az ember a mámoros emlékezés só-

86

JAKAB ATTILA


228 KEMÉNY Péter, Átalakulás, Evangélikus Élet, X. évf., 16. sz., 1942. április 18., 4–5.229 Kállay Miklós nagy beszéde szabott irányt a magyar politikai élet uj munkaprogramjá-

nak, Új Nemzedék, XXIV. évf., 89. sz., 1942. április 21., 3.230 Magyar Sion, IX. évf., 22. sz., 1942. május 31., 2.231 Báró Bánffy Dániel pénteken a Ház elé terjeszti a zsidó ingatlanok igénybevételéről szóló

törvényjavaslatot, Új Nemzedék, XXIV. évf., 113. sz., 1942. május 20., 5.; Bánffy miniszterma benyújtja a Házban a zsidó ingatlanok kisajátítását elrendelő törvényjavaslatot, ÚjNemzedék, XXIV. évf., 115. sz., 1942. május 22., 3.; A Képviselőház csütörtökön megkezdia zsidó ingatlanokról szóló törvényjavaslat tárgyalását, Új Nemzedék, XXIV. évf., 116. sz.,1942. május 23., 3.; A képviselőház megkezdte a zsidóbirtok-javaslat vitáját, Új Nemzedék,

haját: haj, amikor még régen… Slágereik és operettrészleteik bombáznak, hazafiasverseket recitáló hűségük elvakít. A keresztyén középosztály még mindig hisznekik, azokat a filmeket és színdarabokat nézi meg, amit ők visznek (ők tudják,miért) megjelenésükkel sikerre. Nagyon hiányzik az öntudatunk és határozott-ságunk ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és nincsen önálló véleményünk, ki-alakult nézetünk arról, hogy mi a leplezett dolgoknál a mienk, a magyar és minem. Most látszik meg, éppen velük kapcsolatban, az előző korok hibája és mu-lasztása: a mai embernek nincsen meg az az érzéke a nem keresztyén szellemmelkapcsolatban, mint amilyen megvolt az emancipáció előtti kor embereinek. Azokharcoltak ugyan a liberalizmus szédületében a zsidók egyenlő jogáért, de szellemitekintetben, vagy társadalmi érintkezésben nem mentek a keveredésnek olyanmértékéig, mint az emancipációt követő nemzedék.228

Kállay Miklósnak éreznie kellett ezt a ráhangolódást, mert 1942 áprilisá-ban kijelentette, hogy „a zsidóságot a magyar föld tulajdonjogából és hasz-nálatából ki kell emelni és el kell távolítani”. Ugyanakkor a miniszterelnökhangot adott annak a véleményének is, hogy a zsidókérdés végleges megol-dását a 800 ezer főnyi magyarországi zsidóság kitelepítésében látja.229

A Magyar Sion 1942. májusi írása „Lépésről-lépésre” címmel azonban mára következőképpen tájékoztatta a katolikus olvasókat:

…szorulnak ki a romboló zsidó-szellem képviselői mindenünnen. A MagyarTuristák Szövetsége most tiltotta ki őket a menedékházakból. Egy kissé más leszezután a természet, mert az Isten templomába nem engedik be a kufárokat!Végre! Csak látnánk már végrehajtva is ilyen nemes elhatározásokat!230

Ez a tájékoztatás arról árulkodik, hogy a magyar társadalomnak valójábansemmi gondja nem volt a kirekesztő zsidótörvénykezéssel; sokkal inkább avégrehajtással volt elégedetlen.

1942 májusában végre a Kállay-kormány is benyújtotta a maga „zsidója-vaslatát”, éspedig „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól” szóló tör-vénytervezetet.231 Ennek értelmében a fajilag zsidónak minősített személy

87



XXIV. évf., 119. sz., 1942. május 28., 2.; A kormánypárt és a kereszténypárt vezérszónokabeszél ma a zsidóbirtok-javaslat vitájában, Új Nemzedék, XXIV. évf., 120. sz., 1942. május29, 3.; Folytatták a Házban a zsidóbirtok-javaslat tárgyalását, Nemzeti Újság, XXIV. évf.,125. sz., 1942. június 4., 9.; Báró Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter a képviselő-házban nyilatkozik a zsidóbirtok-törvényjavaslat végrehajtásáról, Új Nemzedék, XXIV.évf., 127. sz., 1942. június 8., 5.; Bánffy Dániel hatalmas beszédben válaszolt a zsidóbir-tokjavaslat-vita szónokainak, Nemzeti Újság, XXIV. évf., 129. sz., 1942. június 10., 5.; AHáz általánosságban elfogadta a zsidóbirtokok kisajátításáról szóló törvényjavaslatot,Nemzeti Újság, XXIV. évf., 130. sz., 1942. június 11., 3–4.; Zárgondnokok a zsidóbirto-kokon, Nemzeti Újság, XXIV. évf., 139. sz., 1942. június 21., 4.

232 Lásd Kik kapnak földet a zsidóbirtokokból? Bánffy földmívelésügyi miniszter fontos be-jelentései a Házban, Új Nemzedék, XXIV. évf., 129. sz., 1942. június 10., 5.; A földmíve-lésügyi miniszter készülő új rendelete több mint 700.000 katasztrális hold zsidóföldetjuttat a kisemberek kezére, Új Nemzedék, XXIV. évf., 209. sz., 1942. szeptember 15., 3.;Hogyan vásárolhatnak zsidó ingatlant a hadrakelt sereg tagjai?, Új Nemzedék, XXIV. évf.,216. sz., 1942. szeptember 23., 6.

233 A háboru hősei 130.000 hold zsidóbirtokot kapnak. A Vitézi Széket bízták meg az 5–100 holdas zsidóbirtokok szétosztásával, Új Nemzedék, XXIV. évf., 219. sz., 1942. szep-tember 27., 3.

234 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 281.235 Christian GERLACH–Aly GÖTZ, Az utolsó fejezet, Budapest, Noran, 2005, 340–341.236 Lásd például DYL., Bizonyításkiegészítés, Evangélikus Élet, VII. évf., 9. sz., 1939. március

4., 5–6.; Hol késik a földbirtokreform?, Református Élet, VI. évf., 19. sz., 1939. május 7.,197.; KEKEN András, A magyar földkérdés és az evangélikus lelkész, Evangélikus Élet, VII.

nem vásárolhatott földet, a birtokát pedig köteles volt eladni. Ily módon akormány gyakorlatilag a földre éhes parasztságot is érdekeltté tette a „zsidó-kérdésben”; azt mintegy „társadalmasította”, miközben érdemben alig eny-hített a földéhségen.232 Annál is kevésbé, mivel „a birtokok szétosztásakor atörvény értelmében előnyben részesültek a vitézek,233 a helyi közigazgatástisztviselői, és mindazok, akik politikai érdemeket szereztek”.234

A zsidó földtulajdon kisajátítása széles konszenzust követett. Összekovácsoltnépet és vezetést egy olyan országban, amelyben különben kevés összekötő elemlétezett a fönt és a lent között. A vidéki szegénységre való tekintettel a hungari-zálási politika a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenség enyhítésére olyan mód-szert talált, amely a magyar nagybirtokosoknak legalább lélegzetvételnyi szünetetjelentett az ország modernizációját gátló helyzetük ellen folyó osztályharcban.Az úgynevezett zsidók vagy félzsidók szántóföldjének, mezőjének, szőlősének éserdejének kisajátítása közhasznú rablás volt a nép egészének javára. A teljesanyagi kilátástalanság közepette az agrárproletariátus előtt a jobb idők reményétvillantotta fel. A szegények megkapták morzsáikat mint régóta áhított jótéte-ményt – a magyar gazdagok és hatalmasok nagylelkűnek mutatkoztak.235

Egyébként az egész Horthy-korszakon átnyúló – és végeredménybenmindvégig megoldatlanul maradt – földkérdés és földbirtokreform miatt236

88

JAKAB ATTILA


a törvénytervezet hatalmas várakozással találkozott, ahogy azt a Magyar Sionszerkesztőségi kommentárral237 ellátott cikke is mutatja.

Húsz évvel ezelőtt senki sem merte volna gondolni, hogy valaha is bejuthat aképviselőház tárgyalótermébe olyan javaslat, amelyről most tárgyalnak, – de már20 évvel ezelőtt értek azok a problémák, amelyek most a tárgyalóteremben far-kasszemet néznek egymással. Érzi mindenki, hogy a zsidóbirtokkal kapcsolato-san rendet kell teremteni, mert a földkérdés megoldása legfeljebb elodázható, devégleg el nem mulasztható.

Érzi azt is a társadalom, hogy a földkérdés nemcsak mérnöki feladat, hanemmegoldásával sok elvi megállapítás is létrejön. Ennek a megérzésnek a hangjacsendült fel a tárgyalások során, amikor a zsidóbirtok hatalmi erővel való elvételea magántulajdonra vonta a figyelmet.

A magántulajdon létjogát természetjogi alapon bizonyítgatták és bár megál-lapították egyéni és közösségi jelentőségét, mégis több beszédből azt lehetett ki-olvasni, mintha a jelen esetben a magántulajdon egyéni jelentősége nem volnaegyensúlyban közösségi céljával. Lehet, hogy ezt a színt a vitában csak a manap-ság felduzzadt, erővel feltörő közösségi gondolat szempontja adta a beszédeknek,de ha a kérdés lényegét érintő szónokok szavai mögé nézünk, meg kell látnunk,hogy a zsidóbirtokot még a magántulajdon vonalán is mintha külön kategóriábasoroznák.

Ennek nemcsak az az oka, hogy a zsidó ma nem kedvelt elem, hanem – a meg-szerzés módjától eltekintve – éppen az, hogy a magyar földön megvetette lábátolyan tulajdonos, akinek életbeállítottsága, erkölcsi iránya, szelleme eltérítette a

89


évf., 20. sz., 1939. május 20., 7–8.; MURAKÖZY Gyula, A magyar földkérdés, ReformátusÉlet, VI. évf., 33–34. sz., 1939. augusztus 20., 314–315.; BERNÁT István, A földreform kér-déséhez, I, Református Élet, VI. évf., 38. sz., 1939. szeptember 16., 344.; A földbirtokre-form, Református Élet, VI. évf., 39. sz., 1939. szeptember 23., 349.; BERNÁT István, A föld-reform kérdéséhez, II, uo., 350.; Miért kell a földbirtokreform?, Református Élet, VI. évf.,43. sz., 1939. október 21., 373.

237 „Az alábbi cikkben az író csupán egy elvi kérdésre kíván választ adni: vajjon a magán-tulajdon értelmében szabad-e a zsidóbirtokhoz hozzányúlni? Nincs-e az esetleges zsi-dóbirtok-elvétel a természetjog ellen? – A kényes és vonatkozásaiban sok lehetőségettakaró kérdésre itt csak részletfeleletet kapunk: ha a közösség érdekét az egyén veszé-lyezteti, akkor az egyénnek a közösségtől való távoltartása természetjogilag indokolt;márpedig a zsidóság, mint ilyen, – a történelem tanúsága szerint – igen-igen nagy ká-rokat okozott a keresztény magyar közösségi életnek és káros befolyásának alapja épenvagyoni ereje volt; tehát vagyonilag vissza lehet őt szorítani még vagyonállományánakmegnyirbálása által is. Ez a megoldás a kérdésnek csak az egyik részét érinti. A másikrész már fontosabb, tudniillik az: milyen feltételek mellett, milyen ellenszolgáltatás fejé-ben lehet a zsidó magántulajdonhoz hozzányúlni? – És a magyarság szempontjából aztánrendkívül súlyos kérdés vehető még: kiknek kezébe megy át a zsidóbirtok?… Ezekre akérdésekre legközelebb kapunk feleletet. Természetesen: szabadrablásnak nem lehethelye még a hatalom palástja alatt sem.” (Szerk.)


magyarságot arról az útról, amely hivatásának teljesítése felé vezet. Igaz, hogy amagántulajdon természetjogon áll és az Isten elgondolása az emberi természetbeoltva, de a mérleg másik serpenyőjében ott van a nagy súly, a közösség, a közösségcélja a tisztességes földi élet, a felebaráti szeretet, az istenfiúi egyenjogúság stb.,amelyek szinte egytől-egyig mind az Istennek elgondolásai.

Ebben az esetben a magántulajdon egyéni értéke és jelentősége erőben nemolyan súlyú, mint közösségi értéke és jelentősége, hiszen nem azon fordul a kér-dés, hogy legyen-e magántulajdon vagy ne, hanem hogy a magántulajdon kié le-gyen.

Nem lényegtelen megfontolás, amit nemzetünk történelme gördít elénk: amagyarság, mint közösség, csak akkor felelt meg közösségi feladatának, amikorszelleme egészséges volt. A célok rendszerében az egyén is a közösségen át juthatcsak el a maga céljához. Ha az istenadta hivatás betöltése egyénileg sorsdöntő,nem kis jelentőségű, vajon az a hivatás a közösség hivatásába hogyan illeszkedikbele és milyen az a közösség, amely az egyént segíti vagy gátolja. Egyénenkintsem úgy érjük el célunkat, mint emberek csak, hanem mint a közösség tagjai,amelybe Isten állított – vagyis mint magyar emberek. Tehát az egyéni cél mun-kálása nem független a közösségitől, hanem szoros egységben kapcsolódik akettő. Szükségszerűen következik hát a jogos önvédelem elvéből, hogy a közös-ségnek nemcsak joga, de kötelessége is elmozdítani minden akadályt, amely aközösség céljának útjában áll, de minden olyan akadályt is, amely a közösségbenélő egyént hivatásának útján gátolja.

Történelmünk mutatja meg, hogy hol a súlypont. Amíg lehet, a magántulaj-dont sértés ne érje! De a nemzet sem engedhet közösségi hivatása miatt, deegyedeinek boldogulása miatt sem, földet olyanoknak, akik szellemükkel, beál-lítottságukkal az egyének és a nemzet hivatásának útjába akadályokat gördíte-nek!

Két gondolat, amely az Istentől származik, nem ütközhetik, csak emberek for-díthatják szembe egymással. Legyen magántulajdon, de a magyar föld ne legyentámpontja bomlasztó elemeknek. Magántulajdonhoz mindenkinek joga van, deha valamely magántulajdon közösségre káros hatású tulajdonosa miatt, akkor atulajdonos nem alkalmas a magántulajdon birtoklására. Tehát nem a magántu-lajdonjog szűnt meg, hanem előfordulhat, hogy hiba van a tulajdonosban, külö-nösen ha a tulajdonos a közösségi cél – amelyet szintén Isten tűzött ki – útjábanakadály az ő szellemének bomlasztó hatásával. Ily esetben meg kell szüntetni azilyen akadályt!

Biztosra vehető, hogy amint egy századdal ezelőtt az egyén hangsúlyozásaelnémított minden más hangot, a közösség gondolatának jelenlegi ereje elsodorminden helytelen megfontolást. Ha azonban a felelősek úgy látják, hogy a bom-lasztó szellem kiirtásának egyik eszköze az, hogy a földet húzzák ki a bomlasz-tók alól, akkor ennek meg kell történnie, de a magyarság valódi javára. Nem azsidóbirtok, még nem is a zsidó egyén, hanem a zsidó szellem a fekély, amelyetel kell távolítani. Amely zsidó szellemnek viszont támpontja a zsidó kézben levőnagy vagyon (nemcsak a föld!). Ha a közösségi gondolat elsodorja is az akadá-

90

JAKAB ATTILA


238 –I –N., Szabad-e hozzányúlni a zsidóbirtokhoz?, Magyar Sion, IX. évf., 24. sz., 1942. június14., 1.

lyokat és áthajtja is ezt a fontos javaslatot, de a szellem, a bomlasztó levegő meg-marad – hacsak részeiben is –, nem oldottuk meg hivatásunk kérdését.238

A katolikus hetilap következő számában szintén téma volt a törvényja-vaslat, és mintegy folytatódott a kérdés kifejtése:

A magyarság célja és istenadta feladata követeli a kereszténység valódi tartal-mával átitatott lelkiség kialakítását. Ha megállapítható, hogy ennek a lelkiségnekkiüresítése honnan ered és mennyire árt a közösség kötelességteljesítésének,akkor azt a forrást el kell fojtani. A zsidóbirtok érinthetőségének kulcsa a képvi-selőházban elhangzott vélemények szerint éppen ebben van.

Magyar föld nem lehet olyanok kezén, akik önmagukban is, de működésük-ben is a keresztény magyar lelkiség kialakításának útjában állanak. Kérdés maradmár most és feleletet vár, elsősorban: kitől lehet elvenni a magántulajdont ezenaz alapon? Két csoportra oszlik a magántulajdonosok tábora, kiknek tulajdoná-hoz hozzá lehet, sőt – a közösség együttes céljának érdekében a törvénytervezetértelmében – hozzá is fognak nyúlni. Az egyik csoport azoké, akik ártottak, vagymég most is ártanak a magyar lelkiség kialakulásának. A személy szerinti kivá-logatás nehézségein – ha vannak – sokat könnyít az a néhány szempont, ame-lyeket utolsó 20 évünk kultúrtörténetének kulisszái mögül bizony sokszor szé-gyenkezve kell előhúznunk. Irodalmunk nagypénzű irányító zsidó hatalmasságaibár háttérből, de intézményesen süllyesztették a léleknívót, művészet címén ismétcsak pénzzel – amely a magyar föld gyümölcse volt – erkölcsi értékmértéket, sze-méremérzetet romboltak. Otthonos területükön a kereskedelmi és gazdasági élet-ben a becsület csaknem teljes kiirtásának munkáját irányító „mindent szabad”képviselői között kell megtalálni azokat, akik a magyar föld gyümölcseiből a ma-gyar nép lelkének sajtoltak mérget. Színház, mozi, strandélet mai formájának ki-alakítói annyira félrevitték ízlésünket, hogy már a helytelen irány öntudatosításais erőfeszítést követel. Mindez azon a pénzen jött létre, amelyet a magyar földbőlszereztek az ártók. – A másik csoportot azok alkotják, akik tevékenyen nem ár-tottak ugyan, de semmit sem használtak a közösség céljának előmozdításában.Ilyenek is vannak – bár szám szerint jóval kevesebben. Nem elég csak nem ártani.A holtpont-elven álló birtokos nem árt ugyan tettleg, de árt azzal, hogy nemhasznál. A magántulajdon közösségi jellege itt eredménytelenül, az előbbieknélártalmasan mutatkozott. A közösség szempontjából csak a használó magántu-lajdon állja meg a helyét.

El lehet és kell venni azoktól a zsidóbirtokot, akik ártottak a közösségnek, deazoktól is, akik nem használtak, csak maguknak.

Milyen feltételek mellett történjék az átvétel?

91



239 K. I., A zsidóbirtok-törvényjavaslat, Magyar Sion, IX. évf., 25. sz., 1942. június 21., 1.

Erre a kérdésre majdnem egészen felel a fenti csoportmegosztás. A felelet ten-gelyében – amint a vita folyamán a képviselőházban is látni lehetett – az az elváll, amely a magántulajdon átruházását ellenszolgáltatás, vagy megvétel útján irá-nyítja. Az ellenszolgáltatás kérdésében a két csoport más és más elbánás alá esik.A nemhasználók csoportja, éppen mert nem használ, megérdemli a magántu-lajdon átruházását erőszakkal is, de mert magántulajdon, a tulajdonos jogosultellenszolgáltatásra. Az ellenszolgáltatás milyenségének megállapításánál döntőkörülmény: meggátolni olyan magántulajdon újrafejlődését, amelyet birtokosakivonhat a közösség életéből. Az ellenszolgáltatás mennyiségének megállapítá-sakor elvileg lényeges körülményként áll – és talán egyedül – a személyes érde-mek bizonyítható értéke. Aki tettekkel mozdította elő a közösség feladatánakmegvalósítását, és ezt akár vitézséggel, akár háborús érdemrendekkel vagy ezek-kel egyenértékű bizonyítékokkal megerősíti, annak más mértékkel lehet mérni.

Az ellenszolgáltatás megvonása a második csoportnál jut előtérbe. Akik tettlegártottak, nemcsak alkalmatlanságukat bizonyították be a magántulajdon birtok-lására, hanem jól kiérdemelt büntetésként az ellenszolgáltatásra meglevő jogukatis eljátszották. El lehet és el kell venni a magántulajdont, mert közösségi céljátnem érte el, az ellenszolgáltatást meg lehet tagadni, mert nemcsak nem használ-tak a tulajdonosok, hanem még ártottak is. – A legfontosabb mindezek után,hogy kiknek adják a törvény szerint gazdát cserélő földeket.

A közösség célja jogosítja fel a közösséget arra, hogy a magántulajdont rá-kényszerítse a közösségi céljának előmozdítására. A magántulajdon régi birto-kosai azért bizonyultak alkalmatlanoknak, mert a magyarság anyagi, de elsősor-ban lelki haladásának, megerősödésének útjában állottak. Ugyanez a közösségicél adja meg az irányítást a magántulajdon új gazdáinak kiválasztásakor is.

Olyan magyarok kezébe kell adni a magántulajdont, akikben megvan a szük-séges alap még a keresztény magyar lelkiség újjáépítéséhez. Akikre mind anya-gilag, mind lelkileg számíthat a magyarság hivatása. Ilyenek vannak, csak megkell találni őket. A földhöz értők és a földet szerető magyarok a legkevésbé fer-tőzött földmíves rétegben találhatók. Ez a réteg a földből él, a földnek szereteteösztönzi és mindig ott volt, ha áldozatot kellett hozni a földért.

Mindenütt meg lehet találni azokat, akik lelkében megvan a magyarság isten -adta hivatásának élő tudata, csak az áldozatok útján kell nyomozni. Aki áldozatottud hozni a közösségért, annak a lelkében él a közösség hivatása.

Azoké legyen a zsidó magántulajdon, akik áldozatot vállaltak és hoztak vagyhoznak a magyarságért, nemcsak a haza védelmében, hanem a keresztény ma-gyar lelkiség kifejlesztésének érdekében is.

Isten kitűzte célunkat, egyéni és közösségi célunkat egyaránt. Addig van ér-telme életünknek, amíg célunk felé haladunk. Célunk elérésére minden megen-gedett eszközt meg kell találnunk. Feladatunk munkálását fel nem adhatjuk, mégkevésbé engedhetjük, hogy lelki erőnket kiszívják, és anyagi alapunkat kihúzzákalólunk. Az öngyilkos nemzet kárhozatot érdemel.239

92

JAKAB ATTILA


240 Ez némileg ellentmond a miniszterelnök belpolitikai viszonylatban hangoztatott állás-pontjának: Kállay Miklós: A világégés olyan állapotba jutott, amely magyar szempontbólis kielégítő befejezés felé közeledik, Új Nemzedék, XXIV. évf., 158. sz., 1942. július 16.,1–2. Ezzel gyakorlatilag elkezdődött egyfajta magyar pávatánc.

241 Előreláthatóan a jövő héten életbeléptetik az élelmezési korlátozásokat, Új Nemzedék,XXIV. évf., 142. sz., 1942. június 25., 1–2.; Október 8-tól csak a kijelölt körzetben lehetBudapesten vásárolni a jegyhez kötött élelmiszereket!, Új Nemzedék, XXIV. évf., 242. sz.,1942. október 2, 6.

242 Ez a légitámadás egybeesik a sztálingrádi csata kibontakozásával. Lásd Kemény harcokSztalingrádnál a belső védelmi gyűrű és a város között, Új Nemzedék, XXIV. évf., 195.sz., 1942. szeptember 1., 1.; Bombatámadás Északmagyarország és Budapest környékeellen, Új Nemzedék, XXIV. évf., 202. sz., 1942. szeptember 5., 1.; Légitámadás Magyar-ország ellen!, Új Nemzedék, XXIV. évf., 205. sz., 1942. szeptember 10., 1.; Sztalingrádostroma egyike a háború legnagyobb, legelkeseredettebb és legvéresebb csatáinak – ál-lapítják meg illetékes német helyen, Új Nemzedék, XXIV. évf., 210. sz., 1942. szeptember16., 1.

243 Erre vonatkozóan lásd VARGA Krisztina, Képviselőházi viták a zsidókérdésben 1942 őszé-től 1944 márciusáig, in Randolph L. BRAHAM (szerk.), Tanulmányok a holokausztról, IV,Budapest, Presscon, 2006, 59–110.

244 PELLE János, A gyűlölet vetése, Budapest, Európa, 2001, 242.

A „zsidóbirtok”-törvénytervezet vitáját és elfogadását követően, 1942. au-gusztus 6-án Ullein-Reviczky Antal, a Sajtóellenőrző Bizottság vezetője, asemleges Törökországba utazott, hogy Kállay miniszterelnök megbízásából„félhivatalos szinten” felvegye a kapcsolatot a brit diplomáciával, és megpró-bálja kipuhatolni egy esetleges fegyverszünet feltételeit.240 Ekkor ugyanis aháború már súlyosan kezdte éreztetni hatását Magyarországon.241

E diplomáciai lépés, valamint az 1942. szeptember 4-ről 5-re virradó éjjelBudapestet ért szovjet légitámadás242 eredményeképpen változás állt be a zsi-dóságot sújtó törvénykezésben.243 Budapest bombázásával

…Magyarország lakossága első ízben szembesült azzal a ténnyel, hogy a távolimesszeségben zajló világégés pusztítása betörhet a mindennapi életébe, s a két,párhuzamosan futó háború – a szövetséges nagyhatalmak ellen folyó nyilvánosés a zsidóság elpusztítására törő titkos – következményeivel elkerülhetetlenülszámolnia kell.244

Ezt követően – 1942 őszén – a Kállay-kormány elzárkózott a zsidók de-portálásától.

Elhatározásában további megerősítést jelentett, hogy 1943. január 12-éna szovjet csapatok Voronyezsnél áttörték a magyar védelmi vonalakat, éshetek alatt felmorzsolták a 2. magyar hadsereget. A németek sztálingrádi ve-reségével társulva ezek a katonai fejlemények egyértelművé tették, hogy aháború új szakaszába lépett, ez pedig óhatatlanul kihatott a hazai „zsidókér-dés” kezelésére is. Közel kétéves, „nyugalmasabb” időszak következett, egé-szen 1944. március 19-ig. Ezalatt – a Kállay-kormány idején – a magyar tár-

93



245 Uo., 282.246 Uo., 200–201.247 GAUDY László, A megfélemlített keresztyénség, Protestáns Szemle, XLVIII. évf., 11. sz.,

1939. november, 521–523: 521.248 Bibó István ezt már 1948-ban pontosan megfogalmazta, és egyben rámutatott a keresz-

tény egyházak felelősségének mibenlétére és okára is. Álláspontja szerint „A baj ott kez-dődött, hogy a modern, tömeggyilkos antiszemitizmus már rég vígan gyakorlatozottkörös-körül a szomszédunkban, mikor a magyar egyházak az egész kérdést még mindiga megszokott módon kezelték, mert örvendezve látták, hogy idehaza egy konzervatív,az európai formákra láthatóan súlyt fektető, az egyházakat s azok szempontjait tisztelőkormányzat létezik, tehát nem aktuális a hitlerizmus és a fajelmélet erkölcsi nihilizmu-sával különös élességgel foglalkozni s ezzel kényelmetlenséget okozni ennek a derék kor-mánynak, mely külpolitikai okokból kénytelen a hitlerizmussal némileg együtt haladni.[…] A fajelmélettel, a ködös népi-nemzeti metafizikával, a faj, a nemzet, a vér, az erőszakistenítésével szemben több ízben történtek itt is, ott is elítélő egyházi megnyilatkozások;a fajvédelmi törvény alkalmat adott az egyházi szempontok, a megkeresztelés stb. sem-mibevétele ellen való hivatalos tiltakozásra, a deportálások pedig a deportálások folyta-tása és a megkereszteltek gettóba kényszerítése elleni – részben sikeres – közbenjárásra

sadalom a zsidók sorsát mintegy szándékosan és öntudatlanul kizárta a köz-tudatból, s így beteljesedett az az érdektelenségi folyamat, amely már a har-madik zsidótörvény tárgyalásakor érezhetővé vált a felekezeti médiában.Pelle János szerint 1943-ban indult meg tömeges méretekben a középosztálykorrumpálásának folyamata, s „a haszonszerzés vágya erősebbnek bizonyulta Kállay-kormány minden »nemzetnevelési« törekvésénél.”245 Ez a vágy az1944-es vészkorszak idején nyert beteljesülést.

Konklúzió

Az 1938-tól 1942-ig terjedő időszak a tágan értelmezett Horthy-korszak(1919–1944) összefüggő és koherens alperiódusa. Az ebben az időszakbanmeghozott öt zsidótörvény szervesen összefügg, egyik a másikból következik,és logikusan egymásra épül. A végső cél, a hazai zsidóság teljes mértékű tár-sadalmi és gazdasági kirekesztése egyértelműen körvonalazódik belőlük.Pelle János szerint

Nem férhet hozzá kétség: a magyar közvélemény erre fogékony részét min-denekelőtt 1938 és 1942 között fertőzte meg a zsidógyűlölet, melyet az egyesekszerint három, mások szerint négy [a valóságban öt!] zsidótörvény gerjesztett ésugyanakkor „vissza is igazolt”.246

Ez az időszak egyben a magyarországi keresztény egyházak teljes erkölcsicsődjének és hitelvesztésének is az időszaka, amelynek egyik „legfeltűnőbbjelensége a hallgató keresztyénség”247 volt. Ez a csőd és hitelvesztés248 első-

94

JAKAB ATTILA


sorban azért következett be, mert a zsidóságot sújtó korlátozó rendelkezésekés jogfosztások az egyháziakból nem váltottak ki ellenállást; azokkal nagy-jából egyetértettek, és akarva-akaratlanul hozzájárultak ahhoz, hogy a ma-gyar társadalom mintegy ráhangolódjon a holokausztra.249 Arról nem is be-szélve, hogy a felekezeti sajtó folyamatosan napirenden tartotta a „zsidókér-dést”, a törvények (különösen az első kettő) parlamenti vitáit közvetítette azolvasók felé, döntően negatív véleményeknek adott hangot, és jelentős mér-tékben hozzájárult a zsidóellenes (antiszemitának is mondható) társadalmihangulatkeltéshez.

Ami a keresztény egyházfők/egyháziak konkrét megnyilvánulásait illeti,ők csupán a megkeresztelkedett zsidók érdekében emelték fel – nagyon erőt-lenül – a hangjukat, és arra próbálták inteni az államigazgatás szerveit, „hogya törvényeket emberségesen hajtsák végre”.250 Nem fér kétség ahhoz, hogy ecsődben és hitelvesztésben keresendő mindazon történéseknek és folyama-toknak a gyökere és magyarázata, amely a második világháború után a ke-resztény egyházaknak az államszocializmusbeli történetét jellemzi. Arrólnem is beszélve, hogy a Horthy-korszak feldolgozatlan történelmi tehertételemind a mai napig meghatározza a magyarországi keresztény egyházakat, va-lamint viszonyukat a társadalomhoz és a mindenkori politikai hatalomhoz.

George Santayana állítása szerint „azok a nemzetek, amelyek nem tanuljákmeg a múlt leckéit, arra ítéltetnek, hogy a múlt valamennyi tévedését meg-ismételjék”.251 Ahhoz azonban, hogy a leckét meg lehessen tanulni, a múltat

95


és tiltakozásra. Arra azonban az egyházak nem láttak okot még 1944. március 19-e ésoktóber 15-e között sem, hogy az irántuk oly tiszteletteljes magyar kormányzattal s annakáltaluk ismert és megszokott vezetőivel szemben minden tekintetet félretegyenek, s azállam vezetőit, rendeleteit és végrehajtó szerveit egyszerűen egy tekintet alá vegyék amögöttük álló és cselekedeteiket mozgató őrült, pogány és bűntettes hitleri állammal.Ezért történt, hogy egyes papok, zárdák, szervezetek kiemelkedő hősiessége mellett azegyháziak egészben a viselkedésnek ugyanazokat az egyenetlen változatait mutattákegyüttérző segítéstől távoli értetlenségen át az ingerült ellenségességig, mint az egészmagyar társadalom. […] Nem is abban volt a hiba, hogy egyházi, teológiai álláspontotvallottak – mi mást vallottak volna? –, hanem az, hogy a valóságos politikai és erkölcsitényállással szemben távolságot tartottak, s így fogalmazták meg álláspontjukat.” BIBÓIstván, Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, Budapest, 1948; itt: UŐ, Válogatott tanul-mányok, II: 1945–1949, Budapest, Magvető, 1986, 639–640 (lásd http://mek.niif.hu/02000/02043/html/363.html#368).

249 A valóságban a keresztény egyházak cserben hagyták a fajilag „zsidó”-nak minősítetthívőiket, a kifejezetten egyházi státuszban lévők kivételével. A kérdésre vonatkozóanlásd Lelkipásztori megjegyzések, Egyházi Lapok, LXII. évf., 3. sz., 1939. március, 65–66.

250 CSIZMADIA Andor, A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gya-korlata a Horthy-korszakban, Budapest, Akadémiai, 1966, 112.

251 Idézi Randolph L. BRAHAM, Gondolatok a magyarországi holokausztról hatvan év után,in MOLNÁR Judit (szerk.), A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában, Buda-pest, Balassi, 2005, 32.


252 Lásd Randolph L. BRAHAM, A magyarországi holokauszt bibliográfiája, I–II, Budapest,Park, 2010. GYURGYÁK János szerint „a valamennyire is átfogó igényű kutatások nem te-kinthetnek el az egyes folyóiratok, heti- és napilapok tüzetesebb áttanulmányozásától”:A zsidókérdés Magyarországon, Budapest, Osiris, 2001, 605.

először fel kell tárni, és azzal szembe kell nézni. Ez a feltárási munka, amelya magyarországi keresztény egyházaknak a zsidósághoz való viszonyulásátilleti a két világháború közötti időszakban, még csak nem is kezdeti, hanemcsupán előkészítő fázisában van.252

FORRÁSOK

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai. I–IX.kötet. Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyo-mása, Budapest, 1935–1989. A különböző országgyűlési dokumentumok – iromá-nyok és naplók – digitalizált formában elektronikusan is hozzáférhetők:http://mpgy.ogyk.hu.

Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. I–IV. kötet.Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyomása, Bu-dapest, 1936–1939.

Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott országgyűlés képviselőházának irományai.I–XIII. kötet. Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RészvénytársulatNyomása, Budapest, 1935–1939.

Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I–XXII.kötet. Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RészvénytársulatNyomása, Budapest, 1935–1939.

Az 1939. évi június hó 10-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai. I–V. kötet.Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyomása, Bu-dapest, 1940–1942.

Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. I–IV. kötet.Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyomása, Bu-dapest, 1940–1944.

Az 1939. évi június hó 10-ére összehívott országgyűlés képviselőházának irományai.I–XI. kötet. Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RészvénytársulatNyomása, Budapest, 1939–1946.

Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I–XIX.kötet. Hiteles kiadás, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Nyo-mása, Budapest, 1939–1944.

HAEFFLER István (szerk.), Országgyűlési almanach. Az 1935–40. évi országgyűlésről,Magyar Távirati Iroda Rt., Budapest, 1940 (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/index.htm).

96

JAKAB ATTILA


253 Lásd HEGEDŰS András, A Magyar Sion című folyóirat története, Magyar Sion, Új folyamI./XLIII, 2007/1., 22–29 (lásd http://epa.oszk.hu/01300/01397/00001/pdf/2007_1_022-029.pdf).

HAEFFLER István (szerk.), Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről,Magyar Távirati Iroda Rt., Budapest, 1940 (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/index.htm).

Egyházi Lapok (Papok Közlönye). Egyházpolitikai, hittudományi és lelkipásztori havi fo-lyóirat. „Az alsó papság szerény organuma” (LX. évf., 10. szám, 1937. október, 302).Felelős szerkesztő: CZAPIK Gyula (1939-ig), BARANYAY Lajos. Szerkesztőbizottság:CZAPIK Gyula, BANGHA Béla, BARANYAY Jusztin (1939 októbertől); majd MIHALOVICS

Zsigmond, CZAPIK Gyula, BARANYAY Jusztin (1941 januártól). Főmunkatársak:NYISZTOR Zoltán, BERESZTÓCZY Miklós. Felelős kiadó: BARANYAY Lajos vezérigazgató.Kiadta a Pázmány Péter Irodalmi Társaság. Kéthetente jelent meg.

Evangélikus Élet. Egyháztársadalmi, kulturális és belmissziói, egyházpolitikai hetilap. AzOrszágos Luther-Szövetség hivatalos lapja (1938/2-es szám impresszumában jelenikmeg). Felelős szerkesztő: KEMÉNY Lajos. Szerkesztő bizottság: BÁCSI Sándor, BEN - CZUR Vilmos, CSENGŐDY Lajos, DEZSÉRY László, GAUDY László, KARDOS Gyula, MAR-CSEK János, MÓROCZ Sándor, NOVÁK Elek, PESCHKO Zoltán, SCHOLCZ László, VÁCZ

Elemér, VETŐ Lajos, VIRÁG Jenő, ZULAUF Henrik.Katolikus Szemle. A Szent István Társulat irodalmi és tudományos folyóirata, Budapest.

Felelős szerkesztő: MIHELICS Vid.Korunk Szava. Aktív katolikus orgánum. Keresztényszocialista irányultságú közéleti ka-

tolikus folyóirat. Szerkesztőbizottság: (†) BAJZA József, (†) GRIGER Miklós, SZEKFŰ

Gyula (a 8. számtól, április 16., eltűnik); SZEKFŰ Gyula, HORVÁTH Sándor O. P., MOL-NÁR Kálmán. Szerkesztésért és kiadásért felelős gróf SZÉCHÉNYI György (†), aki az1938. évi 17. számtól mint alapító lesz feltüntetve. Szerkesztette: KATONA Jenő. Meg-jelent havonta kétszer. 1939 végén betiltották az 1938. évi XVIII. tc. alapján.

Lelkipásztor. Magyarhoni evangélikus gyakorlati havi folyóirat. Felelős szerkesztő: D.KAPI Béla. Főmunkatársak: KARDOS Gyula, DUSZIK Lajos, KEMÉNY Lajos, VÉRTESI

Zoltán. Döntően napi igegondolatokat, illetve vasárnapi és ünnepnapi igehirdetés-vázlatokat közölt. Érdemben nem foglalkozott társadalmi kérdésekkel.

Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. Főszerkesztő: BANGHA Béla S. J.Felelős szerkesztő: NYISZTOR Zoltán. Korda Részvénytársaság Nyomdája, Budapest.Havonta kétszer jelent meg.

Magyar Sion. Katolikus politikai és társadalmi lap (Esztergom). Felelős szerkesztő éskiadótulajdonos: LIPPAY Lajos. Szerkesztő: SZAPPANYOS Béla (VIII. évf., 33. szám,1941. augusztus 17-től – IX. évf. 36. szám, 1942. szeptember 6-ig).253

Magyar Út. Világnézeti és társadalompolitikai hetilap.Kiadja a Soli Deo Gloria Szövetség.Felelős szerkesztő: PAP Béla, FÓNYAD Dezső (1938 szeptemberétől) és KODOLÁNYI

János (1938 szeptemberétől). A romániai kiadóhivatal vezetője KÖVÉR János. Meg-jelenik minden csütörtökön; majd később szombaton.

97



Nemzeti Ujság. Keresztény politikai napilap. Kiadja a Központi Sajtóvállalat Rt. Vezér-igazgató (1938-ban): BARANYAI Lajos. Főszerkesztő: TÓTH László. Reggelente jelentmeg, és konzervatív nemzeti-keresztény eszméket hirdetett. Az 1930-as évek végénelérte a 30 ezres példányszámot.

Pannonhalmi Szemle. Megjelenik évenként ötször a magyar kultúra és a bencés szellemszolgálatára. Kiadja a Pannonhalmi Szent Benedek-Rend, Pannonhalma. Főszer-kesztő: BLAZOVICH Jákó. Felelős szerkesztő: MIHÁLYI Ernő. Felelős kiadó: CSÓKA

J. Lajos. Időszerű magyar társadalmi kérdésekkel érdemben nem foglalkozott,azokra nem reflektált.

Protestáns Szemle. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadása, Budapest. Főszer-kesztő: RAVASZ László; MAKKAI Sándor (1940-től). Felelős szerkesztő: ÁPRILY Lajos(1938-ig); KERECSÉNYI Dezső (1939-től); társszerkesztők (1940-től főmunkatársak):PRÖHLE Károly és RÉVÉSZ Imre (1938-ig), valamint TÚRÓCZY Zoltán (1939-től).

Református Élet. Egyháztársadalmi, építő, egyházpolitikai hetilap. Kiadja a ReformátusSajtótársaság. Megjelenik minden szombaton. Főszerkesztő: RAVASZ László. Felelősszerkesztő: MURAKÖZY Gyula (1934–1944). Helyettes szerkesztő: KISS Sándor. Szer-kesztőbizottság: BERECZKY Albert, ENYEDY Andor, GYŐRY Elemér, KISS Sándor, KO-VÁTS J. István, RÉVÉSZ Imre, SZABÓ Imre, SZENTPÉTERY KUN Béla, VICTOR János.

Új Nemzedék. Politikai napilap. Kiadótulajdonos: Központi Sajtóvállalat r.-t. A kiadásértfelelős: BARANYAY Lajos, a Központi Sajtóvállalat vezérigazgatója. Szerkesztésért fe-lelős: SALY Dezső főszerkesztő. Részben bulvárjellegű lap volt, vastagon szedett cí-mekkel és sok bűnüggyel. Kora délután jelent meg. Az 1930-as évek végén elérte a110 ezres példányszámot.

BIBLIOGRÁFIÁK

KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály, A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepea magyar szellemi életben: a zsidó származású írók névsorával, Budapest, Stádium,1943 (kifejezetten antiszemita megközelítésben tekinti át a könyvkiadást).

BRAHAM, Randolph L., A magyarországi holokauszt bibliográfiája, I–II, Budapest, Park,2010, XII+549 p. & XII+551–926 p.; UŐ, Bibliography of the Holocaust in Hungary.(Holocaust Studies Series – East European Monographs, 784), New York, The Ro-senthal Institute for Holocaust Studies CUNY – Social Science Monographs – Co-lumbia University Press, 2011, 934 p. (Ez a repertórium jól tükrözi, mennyire fel-dolgozatlan a keresztény egyházaknak a zsidósághoz való viszonyulása a 20. századelső felében.)

SZAKIRODALOM

BALOGH Margit–GERGELY Jenő, Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992, Buda-pest, História–MTA Történettudományi Intézet, 1993 (Kronológia. História Könyv-tár 1).

98

JAKAB ATTILA


BALOGH Margit–GERGELY Jenő, Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992, Budapest,História–MTA Történettudományi Intézet, 1996 (Adattár. História Könyvtár 4).

BEKE Margit (szerk.), A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegy-zőkönyvei 1919–1944 között, I–II, München–Budapest, Aurora, 1992.

BARTÓFFY János–KINCSESY Endre–SOMOGYI Gábor (szerk.), A zsidókérdés jogszabá -lyainak gyűjteményes gyakorlati kézikönyve, Budapest, Társadalmi Könyv- és Lap-kiadó Vállalat, 1944.

CSIZMADIA Andor, Egyháziak a törvényhozásban és a közigazgatásban a két világháborúközött, Világosság, 24, 1983/6, 355–363.

DINNYÉS Kamilla Judit, A katolikus egyház viszonya az Imrédy-kormány politikájához.A korabeli katolikus egyházi sajtó tükrében, Deliberationes. A Gál Ferenc Hittudo-mányi Főiskola tudományos folyóirata, 2010/különszám, 335–385.

DON, Jehuda, A magyarországi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete a 19–20. szá-zadban. Tanulmányok, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont–Élet és Iroda-lom, 2006 (Hungaria Judaica, 18).

FAZEKAS Csaba, Collaborating with Horthy. Political Catholicism and Christian Poli-tical Organization in Hungary 1918–1944, in Michael GEHLER–Wolfram KAISER–Helmut WOHNOUT (hrsg.), Christdemokratie in Europa im 20. Jahrhundert, Wien–Köln–Weimar, Böhlau, 2001, 224–250.

FISCH Henrik (szerk.), Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, Buda-pest, szerzői kiad.–Neuwald I. utódai Könyvnyomda, é. n. [1947].

GERGELY Anna, A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938–1944), Bu-dapest, Vince, 2003.

GERGELY Jenő, A „keresztény-nemzeti” ideológia (1919–1944), Társadalmi Szemle, 41,1986/2, 81–93; lásd még in SÁNTA Ilona (szerk.), Egy letűnt korszakról, Budapest,Kossuth, 1987, 71–92.

GERGELY Jenő, A keresztény pártok és a „zsidókérdés”, 1938–1944, in MOLNÁR Judit(szerk.), A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában, Budapest, Balassi,2005, 67–83.

GERGELY Jenő, Az egyházak a keresztény nemzeti Magyarországon (1919–1944), inUŐ–KARDOS József–ROTTLER Ferenc, Az egyházak Magyarországon Szent Istvántólnapjainkig, Budapest, Korona, 1997, 169–207.

GERGELY Jenő, A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, második, ja-vított kiadás, Budapest, Pannonica, 1999.

GERGELY Jenő, Katolikus egyház, magyar társadalom 1890–1986, Budapest, Tankönyv-kiadó, 1989.

GERGELY Jenő (szerk., vál., bev., jegyz., a függeléket összeáll.), A püspöki kar tanácsko-zásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919–1944,Budapest, Gondolat, 1984.

GERLACH, Christian–GÖTZ, Aly, Az utolsó fejezet. Reálpolitika, ideológia és a magyarzsidók legyilkolása 1944/1945, Budapest, Noran, 2005.

GÖRÖG Frigyes, Izraelita zsidók és keresztény zsidók a II. zsidótörvény szemszögéből,Ararát magyar zsidó évkönyv az 1940. évre, Budapest, Országos Izraelita Leány - árvaház, 1940, 77–80.

99



GYÁNI Gábor, Magyarország társadalomtörténete a Horthy-korban, in GYÁNI Gábor–KÖVÉR György, Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világ-háborúig, Budapest, Osiris, 2006, 187–389 (Osiris Tankönyvek).

GYURGYÁK János, A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Budapest,Osiris, 2001 (Millenniumi Magyar Történelem).

HANEBRINK, Paul A., In Defense of Christian Hungary. Religion, Nationalism, andAntisemitism, 1890–1944, New York–London–Ithaca, Cornell University Press,2006.

HERMANN Imre, Az antiszemitizmus lélektana, Budapest, Bibliotheca, 1945; újabban:Budapest, Cserépfalvi kiadása, 1990 (konTEXTus könyvek).

HERCZL, Moshe Y., Christianity and the Holocaust of Hungarian Jewry, New York, NewYork University Press, 1993; magyarul UŐ, Kereszténység és a magyar zsidóság Ho-locaustja, Budapest, PolgART, 2000.

JAKAB Attila, A Jó Pásztor Bizottság zsidómentő tevékenysége. Az elkendőzés művé-szete, in Peter KÓNYA (szerk.), Židia Pred A Za Karpatmi V Priebehu Stároči, Prešov,Vydavatel’stvo Prešovskej Univerzity, 2013, 407–423.

JAKAB Attila, A katolikus egyházak és a holokauszt Kelet-Európában, in Az antiszemi-tizmus történeti formái a cári birodalomban és a Szovjetúnió területein, szerk. KRAUSZ

Tamás–BARTA Tamás, Budapest, Russica Pannonicana, 2014, 230–249 (RuszisztikaiKönyvek, 39).

JAKAB Attila, Fények és árnyak. Katolikus egyházi vezetők, antiszemitizmus és holoka-uszt a Horthy-korszakban (1920–1944), Eszmélet. Társadalomkritikai és kulturálisfolyóirat, 99. sz., 2013/ősz, 101–112 (http://epa.oszk.hu/01700/01739/00084/pdf/EPA01739_eszmelet_2013_99_osz_101-112.pdf).

JAKAB Attila, „Megszentelt” antiszemitizmus. Eucharisztikus Világkongresszus és elsőzsidótörvény Magyarországon 1938-ban, Eszmélet. Társadalomkritikai és kulturálisfolyóirat 104. sz., 2014/tél, 111–122 (http://epa.oszk.hu/01700/01739/00089/pdf/EPA01739_eszmelet_2014_104_nyomdai_111-122.pdf).

JAKAB Attila, Nyíltan vállalt zsidógyűlölet. Adalék a Magyarországi Református Egyházkét világháború közötti történetéhez, Egyházfórum. Keresztény közéleti-kulturálisfolyóirat, 29. (4., új) évf., 2014/2–3, 29–35.

K. FARKAS Claudia, A „kikeresztelkedés” dilemmája, Holocaust füzetek, 12, 1999, 73–91.K. FARKAS Claudia, A „kikeresztelkedés” problémája a zsidótörvények idején (1938),

Egyháztörténeti Szemle, 2, 2001/1, 112–127. (http://www.uni-miskolc.hu/~egyh-tort/cikkek/kfarkas-kikereszt.htm).

K. FARKAS Claudia, Zsidótörvények – egy egyházi ember szemével, in FAZEKAS Csaba(szerk.), Fiatal egyháztörténészek írásai, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Újkori Ma-gyar Történeti Tanszék, 1999, 194–231 (http://mek.niif.hu/02000/02082/html/far-kas.htm).

K. FARKAS Claudia, Jogok nélkül. A zsidó lét Magyarországon, 1920–1944, Budapest,Napvilág, 2010 (Politikatörténeti Füzetek, 32).

KARÁDY Viktor, A felekezetek közötti házasságok általános szociológiája a régi rendszeridején, in UŐ, Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok, Budapest, Cserép-falvi, 1997, 196–248 (konTEXTus könyvek).

100

JAKAB ATTILA


KARÁDY Viktor, Traumahatás és menekülés. A zsidó vallásváltók szociológiája 1945előtt és után, Múlt és Jövő, 2, 1994, 73–91.

KARÁDY Viktor, Zsidótörvények és életfeltételek a szociális jelzők tükrében (1938–1943), Medvetánc, 1985/2–3; in UŐ, Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmá-nyok, Budapest, Cserépfalvi, 1997, 275–324 (konTEXTus könyvek).

KARSAI László, A magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1920–1944, in MOLNÁR

Judit (szerk.), A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában, Budapest, Ba-lassi, 2005, 140–163.

KARSAI László (vál., bev.), Kirekesztők. Antiszemita írások 1881–1992, Budapest, Aura,1992.

KATZBURG, Nathaniel, Hungary and the Jews 1920–1943, Ramat-Gan, Bar-Ilan Univer-sity Press, 1981; magyarul in UŐ, Zsidópolitika Magyarországon 1919–1943, szerk.Prepuk Anikó, Budapest, Bábel, 2002 (Hungarica Judaica, 2).

KÁDÁR Gábor–VÁGI Zoltán, A végső döntés. Berlin, Budapest, Birkenau 1944, Budapest,Jaffa, 2013.

KÁDÁR Gábor–VÁGI Zoltán, Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése,Budapest, Hannah Arendt Egyesület–Jaffa, 2005.

KEPECS József (szerk.), A zsidó népesség száma településenként (1840–1941), Budapest,KSH, 1993.

KOMORÓCZY Géza, Holocaust. A pernye beleég a bőrünkbe, Budapest, Osiris, 2000 (OsirisZsebkönyvtár).

KOVÁCS Alajos, A keresztény vallású, de zsidó származású népesség a népszámlálás sze-rint, Magyar Statisztikai Szemle, 22, 1944/4–5, 95–103.

KOVÁCS M. Mária, Liberal Professions and Illiberal Politics, Hungary from the Habsburgsto the Holocaust, Washington DC, Woodrow Wilson Center Press, 1994; magyarulUŐ, Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mér-nöki kar politikája 1867 és 1945 között, Budapest, Helikon, 2001.

KOVÁCS M. Mária, Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945,Budapest, Napvilág, 2012.

LADÁNYI Andor, A zsidótörvények előtörténetéhez. Antiszemitizmus, zsidókérdés,1932–1937, Múltunk, 2010/2, 187–207. (http://epa.oszk.hu/00900/00995/00022/pdf/ladanyia10-2.pdf).

LÁSZLÓ T., László, Church and State in Hungary 1919–1945, Budapest, METEM, 2004(METEM-Könyvek, 47); magyarul UŐ, Egyház és Állam Magyarországon 1919–1945,Budapest, Szent István Társulat, 2005.

LEBOVITS Imre, Zsidótörvények – zsidómentők, Budapest, Ex Libris, 2007.LUKÁCS János, A magyar katolikusok és a zsidókérdés, Vigilia, 66, 2001, 649–662.MIKLÓS Péter, Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus

egyház kapcsolatának értelmezéséhez, Egyháztörténeti Szemle, 8, 2007/2, 205–212(http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/konfliktus.htm).

MONOSTORI Imre, A zsidókérdés változatai a magyar folyóiratokban a húszas évektől azsidótörvényekig, in UŐ, Helykeresések. Három esettanulmány, Budapest, Nap, 2004,9–108 (Magyar Esszék).

101



NAGY V. Rita, Teológia és antiszemitizmus: Krisztus megfeszítésétől a 20. századig. Azamillennizmus és hatása a magyarországi egyházi képviselők parlamenti hozzászó-lásaira (1840–1941), Budapest, Jószöveg Műhely, 2011.

ORBÁN Sándor–VIDA István (s. a. r., előszó, bev., jegyz.), Serédi Jusztinián hercegprímásfeljegyzései, 1941–1944, Budapest, Zrínyi, 1990.

ORMOS Mária, Magyarország a két világháború korában, 1914–1945, Debrecen, Cso-konai, 1998.

PÁL József, Glattfelder Gyula és az 1938-1939-i zsidótörvények, Szegedi Könyvtári Mű-hely, 30, 1991/1–4, 52–108; újraközölve in ZOMBORI István (szerk.), Igazságot – sze-retettel. Glattfelder Gyula élete és munkássága, Budapest–Szeged, METEM–KÉSZ,1995, 49–103.

PELLE János, A katolikus egyház és a zsidótörvények, Vigilia, 66, 2001, 13–24 (http://vi-gilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html).

PELLE János, A gyűlölet vetése. A zsidótörvények és a magyar közvélemény 1938–1944,Budapest, Európa, 2001; UŐ, Sowing the Seeds of Hatred. Anti-Jewish Laws and Hun-garian Public Opinion, 1938–1944, Boulder (CO), East European Monographs, 2004.

PÜSKI Levente, A Horthy-rendszer (1919–1945), Budapest, Pannonica, 2006.ROMSICS Ignác, A 20. századi Magyarország, in UŐ (szerk.), Magyarország története,

Budapest, Akadémiai, 20102, 773–958 (Akadémiai Kézikönyvek).ROMSICS Ignác, A 20. század rövid története, Budapest, Rubicon-Ház, 2011.ROMSICS Ignác, Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris, 1999 (Osiris

Tankönyvek).RÓNAY László, A magyar katolikus egyház története 1939-ben, I–III, Budapest, Új Ember,

1995.SCHWEITZER Gábor, Képviselőházi olvasónapló – anno 1938 (Avagy kikre hivatkoztak

az első zsidótörvény tárgyalásakor felszólaló képviselők?), in KARSAI László–MOL-NÁR Judit (szerk.), Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80.születésnapjára, Budapest, Mazsihisz, 2002, 603–626.

SIPOS Balázs, Az (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a „keresztény kurzus”, 1919–1942,Múltunk, 2005/3, 3–37 (http://epa.oszk.hu/00900/00995/00003/pdf/siposb.pdf).

SÓS Endre (szerk.), Egyház és társadalom a fajelméletről és a második zsidótörvény ja-vaslatáról. Egyházfők, tudósok, államférfiak, közírók és testületek megnyilatkozásai,Budapest, Periszkóp, 1939.

SPANNENBERGER Norbert, A politikai katolicizmus, in ROMSICS Ignác (szerk.), A magyarjobboldali hagyomány, 1900–1948, Budapest, Osiris, 2009, 186–213.

SPANNENBERGER Norbert, Die katolische Kirche in Ungarn, 1918-1939. Positionierungim politischen System und „Katholische Reneissance”, Stuttgart, Franz Steiner 2006.

SZENES Sándor, Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések, NYÍRI

Tamás előszavával, Budapest, szerzői kiadás, 19942.TARJÁN G. Gábor, Ezer bűnnel megterhelve. A református egyház és a zsidókérdés, Új

Forrás, 1984/1, 65–72.TÓTH Károly István, Evangélikus egyházi vezetők és a vészkorszak, Credo. Evangélikus

folyóirat, 20, 2014/2, 15–21.

102

JAKAB ATTILA


UNGVÁRY Krisztián, Értelmiség és antiszemita közbeszéd, Beszélő, 6, 2001/6, 74–92(http://beszelo.c3.hu/cikkek/ertelmiseg-es-antiszemita-kozbeszed).

UNGVÁRY Krisztián, A Horthy-korszak mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és anti-szemitizmus Magyarországon, 1919–1944, Pécs–Budapest, Jelenkor–OSZK, 2012;második, javított kiadás: 2013.

VARGA Krisztina, Képviselőházi viták a zsidókérdésben 1941 őszétől 1944 márciusáig,in Randolph L. BRAHAM (szerk.), Tanulmányok a holokausztról, IV, Budapest, Press-con, 2006, 59–110.

VÉRTES Róbert (összeáll.)–LETT Miklós (technikai szerk.)–SZÉKELY Gábor (szerk.), Ma-gyarországi zsidótörvények és rendeletek. 1938–1945, Budapest, Polgár, 2002.

MELLÉKLET

1. A magyar törvényhozás egyházi képviselői 1935 és 1939 között

Képviselőház

Katolikusok

1. Csik Jozsef (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/238.htm)2. Pintér József (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/343.htm)3. Pintér László (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/344.htm)4. Turi Béla (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/389.htm)

Felsőház

Katolikusok

1. Bedy Vince (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/78.htm)†1938.dec. 30 – helyére lépett dr. Füves Károly

2. Igaz Béla (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/93.htm) †1935.szept. 1 – helyére lépett: Heckenberger Konrád

3. Keszthelyi Gyula (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/95.htm;https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/96.htm)

4. Kiss Lajos (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/96.htm;https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/97.htm)

5. Mikes János gróf (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/29.htm; http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/30.htm) – lemondott: 1936. jan. 27.

6. Rott Nándor (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/30.htm; http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-

103



konyvt/mpgy/alm/al935_40/31.htm) †1939. március 3. – helyébe lépett: dr. TóthTihamér, †1939. május 6 – helyébe lépett Czapik Gyula

7. Werner Adolf (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/35.htm) †1939. február 6 – helyére lépett: EndrédyVendel

Görög katolikus

1. Miklósy István (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/30.htm)

Reformátusok

1. Baltazár Dezső (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/37.htm; http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/38.htm)†1936. augusztus 25 – helyébe lépett: Medgyasszay Vince

2. Vay László báró (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/41.htm) (1890-1966) – 1933 és 1946 között a Tiszántúli ReformátusEgyházkerület főgondnoka

Evangélikus

1. Geduly Henrik (http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/42.htm)†1937. febr. 18

2. A magyar törvényhozás egyházi képviselői 1939 és 1944 között

Képviselőház

Római katolikusok

1. Gacs János (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/176.htm)2. Gürtler Dénes (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/184.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/185.htm)3. Hoss József (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/196.htm)4. Huszár Mihály (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/203.htm) –

1935-ben is. 5. Király József (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/221.htm)6. Közi-Horváth József (http://www.ogyk.hu/e-

konyvt/mpgy/alm/al939_44/231.htm; http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/232.htm)

104

JAKAB ATTILA


7. vitéz Makray Lajos (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/245.htm) – 1935-ben is.

8. Mátéffy Viktor (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/254.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/255.htm)

9. Ortutay Jenő (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/272.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/273.htm)

10. Porubszky Géza (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/286.htm)11. Reibel Mihály (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/294.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/295.htm)12. Varga Béla (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/355.htm)

Görög katolikus

1. Boksay János (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/138.htm)

Reformátusok

1. vitéz Leel-Őssy Árpád (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/238.htm) – 1935-ben is.

2. Paczolay György (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/273.htm)3. Tildy Zoltán (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/341.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/342.htm)4. Virágh Béla (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/366.htm)

Evangélikusok

1. Pröhle Sándor (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/287.htm)

Görög katolikus teológiai tanár

1. Fenczik István (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/169.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/170.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/171.htm)

Református teológiai tanár

1. Szabó Zoltán (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/311.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/312.htm)

105



Felsőház

Római katolikus egyháznagyok, lelkészek

1. Breyer István (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/411.htm) –1935-ben

2. Bubnics Mihály (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/415.htm)3. Czapik Gyula (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/413.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/414.htm)4. Endrédy Vendel (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/418.htm)5. Fehér Gyula (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/419.htm) –

1935-ben is.6. Gerinczy Pál (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/417.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/418.htm)7. Glattfelder Gyula (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/407.htm;

http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/408.htm) – 1935-ben is.8. Grőssz József (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/416.htm)9. Hagyó-Kovács Gyula (http://www.ogyk.hu/e-

konyvt/mpgy/alm/al939_44/476.htm; http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/477.htm)

10. Hanauer Á. István (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/408.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/409.htm) – 1935-ben is.

11. Heckenberger Konrád (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/479.htm)

12. Horváth Győző (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/420.htm) –1935-ben is.

13. Kelemen Krizosztom (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/416.htm) – 1935-ben is.

14. Keszthelyi Gyula (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/482.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/483.htm) – 1935-ben is.

15. Kiss Lajos (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/483.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/484.htm) – 1935-ben is.

16. Kolossváry Mihály (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/484.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/485.htm) – 1935-ben is.

17. Kriston Endre (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/420.htm) –1935-ben is.

18. Madarász István (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/412.htm; )http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/413.htm

19. Papp Kálmán (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/494.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/495.htm) – 1935-ben is.

20. Sebes Ferenc (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/419.htm) –1935-ben is.

21. Serédi Jusztinián (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/404.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/405.htm) – 1935-ben is.

106

JAKAB ATTILA


22. Shvoy Lajos (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/410.htm) –1935-ben is.

23. Simon György (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/502.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/503.htm)

24. Steiner Miklós (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/417.htm) –1935-ben is.

25. Szmrecsányi Lajos (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/406.htm)– 1935-ben is.

26. Tost Barnabás (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/594.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/595.htm)

27. Virág Ferenc (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/409.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/410.htm) – 1935-ben is.

28. Zichy Gyula gróf (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/406.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/407.htm) – 1935-ben is.

Görög katolikus egyháznagyok, lelkészek

1. Dudás Miklós (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/411.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/412.htm)

2. Ilniczky Sándor (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/565.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/566.htm)

3. Sztojka Sándor (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/412.htm)

Görög keleti egyháznagy

1. Zubkovics György (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/430.htm)– 1935-ben is.

Református egyháznagyok, lelkészek, gondnokok

1. Farkas István (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/422.htm) –1935-ben is.

2. Harsányi Pál (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/478.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/479.htm)

3. Löke Károly (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/488.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/489.htm) – 1935-ben is.

4. Medgyasszay Vince (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/422.htm; http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/423.htm)

5. Ravasz László (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/421.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/422.htm) – 1935-ben is.

107



6. Balogh Jenő (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/423.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/424.htm) – 1935-ben is

7. Farkasfalvi Farkas Géza (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/425.htm; http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/426.htm) – 1935-ben is

8. Id. gróf Teleki József (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/424.htm; http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/425.htm) – 1935-ben is.

Evangélikus egyháznagyok, lelkészek, felügyelők

1. Kapi Béla (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/426.htm) – 1935-ben is.

2. Raffay Sándor (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/427.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/428.htm)

3. Szeberényi Lajos Zsigmond (https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al935_40/110.htm) – 1935-ben is.

4. Báró Radvánszky Albert (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/428.htm) – 1935-ben is.

5. Mesterházy Ernő (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/429.htm)– 1935-ben is.

Unitárius püspöki vikárius

1. Józan Miklós (http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/429.htm;http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al939_44/430.htm) – 1935-ben is.

108

JAKAB ATTILA


a magyarországi keresztény média a zsidótörvények idején 1938‒1942

Documents