Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Az iskoláskor pedagógiája

NBÁA-006/5

2014/15 tavaszi félév

Út a megfelelően motivált gyermekhez

Egyéni portfólió

Bodnár Anett Mária

MYXDY5

b.anett919@gmail.com

Ötlettár

1. Hogyan motiváljuk a gyermekeket a tanulásra?

Úgy gondolom manapság nagy problémát jelent, hogy a gyermekek nem akarnak

önállóan tanulni, sőt az iskolában sincs, ami motiválja őket a tudás megszerzésére.

2. Mi motiválhatja a pedagógust arra, hogy keresse a megfelelő tanítási módszert?

Az a meglátásom, hogy egyre több pedagógus kiég, nem szívesen tanít, éppen ezért

rossz tanítási módszert választ a gyermekek tanítására.

3. Járjon-e, illetve milyen különórákra, tehetséggondozásra járjon a gyermek?

Egyrészről sok gyermeknek szüksége lenne a tehetséggondozásra, a tanórán kívüli

megsegítésre, mégsem kapják meg sok helyen ezt a pluszt. Másrészről viszont néha

már túl sok a különóra, és a gyermek teljesen kifárad a nap végére.

4. Hogyan érjük el, hogy 45 percen keresztül fenntartsuk a figyelmet?

Úgy vélem a motiváltság hiánya miatt, a gyermekek nem figyelnek órán, vagy hamar

lankad a figyelem és más tevékenység után néznek.

5. Hogyan szerettessük meg az olvasást a gyermekekkel?

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy már kisiskolás kortól kezdve ne az legyen

a pedagógus célja, hogy mindegy, hogyan de olvassák el a kötelező olvasmányokat

a gyermekek, hanem szeressenek is olvasni.

6. Hogyan szerettessük meg a tantárgyat a gyermekekkel?

Kulcsfontosságú, hogyan tanít egy adott tantárgyat a pedagógus. Lehet kicsit

gyengébb egy tanuló bármilyen tantárgyból, de ha jól „tálaljuk” a tantárgyat,

megszeretheti.

Absztrakt

Út a megfelelően motivált gyermekhez

Kulcsszavak: jutalmazás, büntetés, értékelés, motiváció

Számos kutatást végeztek ezzel a témával kapcsolatban. A jutalmazással kapcsolatban

kiderült, hogy a jutalmazás a belső motivációt, a feladat iránti érdeklődést csökkenti,

azonban a teljesítményt növeli (Németh, 2002). Minél kisebb a jutalom, akkor annál

nagyobb lesz a hatása és a kicsi büntetés is jobban gátolja továbbiakban a viselkedést (N.

Kollár, 2002). Az értékeléssel kapcsolatban is számos eredményre jutottak. Számos előnyét

és hátrányát állapították meg, milyen funkciói vannak, és melyek az osztályozás problémái

(Szabó, Vörös, & N. Kollár, 2004; Lappints, 2001; Vámos, 2004).

Legfőképpen azt szeretném kutatni, megfigyelni, hogyan motiválják a pedagógusok a

gyermekeket az iskolában. Milyen jutalmazási, büntetési módszereket alkalmaznak, és ezek

közül melyek hatékonyak és melyek azok, amiket mindenképpen mellőzni kellene. Úgy

gondolom leendő pedagógusként fontos tudnunk, mivel motiválhatjuk leginkább a

gyermekeket a tanulásra, hogy vágyjanak a tudásra és ne csak teherként tekintsenek a

különböző tantárgyakra. Fontosnak tartom azt is, hogy az értékelés megfelelő formában

jelenjen meg. Gondolok itt például az érthetőségre, és a megfelelő hangvételre. Kerülnünk

kell a negatív kritikát, inkább pozitív megerősítésekkel kell motiválnunk a gyermekeket. Nem

szabad túlzásokba esnünk, figyelnünk kell a megfelelő arányokra, akár jutalmazási, akár

büntetési módszert alkalmazunk. Azzal tudjuk a gyermekeket motiválni, ha olyan

módszereket használunk, melyek építik a gyermek belső kíváncsiságát, akaratát,

késztetését a tanulásra. A gyermeknek örömet kell lelni a tanulásban, az adott tananyagban

ahhoz, hogy motivált legyen annak megtanulására, elsajátítására.

Szakirodalmi gyűjtés

1. Boda F. és Erdélyi É. (2007). Követelmény, jutalom, büntetés. Budapest: Farkas

Lőrinc Könyvkiadó.

2. Burián M. (2012). A motiváció fogalmának újabb megközelítése. Új Pedagógiai

Szemle, (9-10), 174-181.

3. Lappints Á. (2001). A pedagógiai értékelés és problémái. In Fehér I. (szerk.)

Pedagógia és pszichológia (pp. 269-294). Pécs: Comenius Bt.

4. Németh E. (2002). Hogyan jutalmazzunk? A jutalom alkalmazásának előnyei és

hátrányai a pedagógiában. In Mészáros A. (szerk.) Az iskola szociálpszichológiai

jelenségvilága (pp. 57-69).Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

5. N. Kollár K. (2002). Kognitív disszonancia és az elégetlen jutalom pszichológiája. In

Mészáros A. (szerk.) Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága (pp. 44-

56).Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

6. Oláh J. (2004). Nevelési módszerek. In Dombi A., Oláh J., és Varga I. (szerk.) A

neveléselmélet alapkérdései (pp. 174-188). Gyula: APC Stúdió.

7. Józsa K. (2002). Az elsajátítási motiváció pedagógiai jelentősége. Magyar

pedagógia, 102 (1), 79-104.

8. Pink, Daniel H. (2010). Motiváció 3.0: ösztönzés másképp. Budapest: HVG Kiadó Zrt.

9. Réthy E. (2001). Motivációs elképzelések. In Golnhofer E., és Nahalka I. (szerk.) A

pedagógusok pedagógiája (pp. 177-201). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

10. Réthy E. (2001). A tanulási motívum, motiváció, motiválás. In Fehér I. (szerk.)

Pedagógia és pszichológia (pp. 247-254). Pécs: Comenius Bt.

11. Fejes J. B. és Józsa K. (2005). A tanulási motiváció jellegzetességei hátrányos

helyzetű tanulók körében. Magyar Pedagógia, 105 (2), 185-205.

12. Réthy E. (2003). Motiváció, tanulás, tanítás- miért tanulunk jól vagy rosszul?

Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

13. Szabó É., Vörös A., és N. Kollár K. (2004). A tanári szerep, a hatalom, és a tekintély

problémái. In N. Kollár K., és Szabó É. (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak (pp.

418-450). Budapest: Osiris Kiadó.

14. Szabó M. (2004). Motiváció. In N. Kollár K., és Szabó É. (szerk.) Pszichológia

pedagógusoknak (pp. 169-191). Budapest: Osiris Kiadó.

15. Vámos Á. (2001). Értékelés az iskolában. In Golnhofer E., és Nahalka I. (szerk.) A

pedagógusok pedagógiája (pp. 261-282). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

16. Vörös A. (2004). Osztálytermi kommunikáció, tanár-diák interakciók. In N. Kollár K.,

és Szabó É. (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak (pp. 395-417). Budapest: Osiris

Kiadó.

Gondolati térkép

Felhasznált irodalom

Lappints Á. (2001). A pedagógiai értékelés és problémái. In Fehér I. (szerk.) Pedagógia

és pszichológia (pp. 269-294). Pécs: Comenius Bt.

Németh E. (2002). Hogyan jutalmazzunk? A jutalom alkalmazásának előnyei és

hátrányai a pedagógiában. In Mészáros A. (szerk.) Az iskola szociálpszichológiai

jelenségvilága (pp. 57-69).Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

N. Kollár K. (2002). Kognitív disszonancia és az elégetlen jutalom pszichológiája. In

Mészáros A. (szerk.) Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága (pp. 44-56).Budapest:

ELTE Eötvös Kiadó.

Oláh J. (2004). Nevelési módszerek. In Dombi A., Oláh J., és Varga I. (szerk.) A

neveléselmélet alapkérdései (pp. 174-188). Gyula: APC Stúdió.

Réthy E. (2001). A tanulási motívum, motiváció, motiválás. In Fehér I. (szerk.)

Pedagógia és pszichológia (pp. 247-254). Pécs: Comenius Bt.

Réthy E. (2003). Motiváció, tanulás, tanítás- miért tanulunk jól vagy rosszul? Budapest:

Nemzeti Tankönyvkiadó.

Szabó É., Vörös A., és N. Kollár K. (2004). A tanári szerep, a hatalom, és a tekintély

problémái. In N. Kollár K., és Szabó É. (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak (pp. 418-

450). Budapest: Osiris Kiadó.

Szabó M. (2004). Motiváció. In N. Kollár K., és Szabó É. (szerk.) Pszichológia

pedagógusoknak (pp. 169-191). Budapest: Osiris Kiadó.

Hospitálási napló Az óralátogatás ideje: 2015.04.23. 8.00.-8.45. Intézmény: Csata Utcai Általános Iskola Osztály: 1. osztály Műveltségi terület: Anyanyelv és irodalom Tantárgy: Magyar nyelv és irodalom Tananyag: (tanmenetben megjelölt) Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje Cél (NAT): olvasás gyakorlása, új ismeret szerzése

Kutatási témám: A gyermekekre ható motivációs módszerek: jutalmazás, büntetés.

Megfigyelési szempontjaim: Hogyan viselkedik a tanárnő a gyermekekkel? Hogyan jutalmazza a tanárnő a gyermekeket? Hogyan bünteti a tanárnő a gyermekeket? Hogyan értékeli a tanárnő a gyermekeket?

A tanterem képe/elrendezése: A gyermekek számára csoportokba vannak rendezve a padok. A falakat sok színes elem díszíti, például kígyós számegyenes, kis- és nagybetűs fali díszek. A tanári asztal frontálisan helyezkedik el a gyermekek asztalaihoz képest.

Az óra menete Módszerek

Munkaformák

Eszköz Időkeret Megjegyzéseim A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége

I. Bevezetés (ráhangolódás, motiválás, célkitűzés…..) 1. Osztály vigyázz!- köszönés, jelentés

2. Bemelegítő feladatok: légző gyakorlat

Levegő kifújásnál –sz, -s, -r hang hallatása

Rövid versike (be-de-be-de-bá, be-de-be-de-bo)

Gyorsasági gyakorlat (egy meggy mag meg még egy meggy mag)

3. A gyermekek figyelnek.

1. Segít a hiányzók neveiben, a dátumban. 2. Elmondja a feladatot, bemutatja a gyermekeknek és mondja velük.

Frontális munka Frontális munka

2 perc 3 perc

A jelentésnél fegyelmezettek voltak a gyermekek. Többen csalással hajtották végre a feladatot.

4. A gyermekek jelentkeznek, és élménybeszámolót tartanak.

Célkitűzés: A tanárnő elmondja, melyik verset fogják elolvasni. Hangulatkeltés: Kit látott már őzikét? Simogatott-e már valaki őzikét?

Frontális munka Megbeszélés

Olvasófüzet

2 perc 3 perc

A gyermekek izgatottak lettek.

II. Főrész (új ismeret, elemzés, feldolgozás…..) 1. A gyermekek figyelik mi lesz a feladatuk. 2. A gyermekek hallgatják a verses mesét.

3. Megfigyelési szempontok megbeszélése:

A képeken állatokat láttak

Azzal kezdődik a verses mese, hogy eltörött a gida lába

4. A gyermekek válaszolnak a kérdésekre, jelentkeznek.

Megfigyelési szempontokat ad a tanárnő:

Mit látunk a képeken?

Mivel kezdődik a verses mese? A tanárnő hangosan, hangsúlyosan felolvas. A tanárnő kérdezget.

Egyéb kérdések feltevése:

Szeretett volna-e még maradni

Frontális munka Megbeszélés Kérdés-válasz Megbeszélés

Tanári bemutató olvasás

Olvasófüzet Olvasófüzet Olvasófüzet

1 perc 2 perc 5 perc 2 perc

Egy-két gyermek elkalandozik, de a tanárnő igyekszik lekötni a figyelmüket, kérdezgeti őket. A diákok lapozgatnak, izgatottan elkezdik némán olvasni a verses mesét. Az egyik kisfiú arra válaszolt, hol kezdődött a mese. A tanárnő elmondta neki, hogy ha a helyszínre kérdezett volna, jó lenne a válasz, de nem ez volt a kérdés. A gyerekek nagyon ügyesen válaszoltak, a tanárnő dicsérte őket. Eközben többen is felálltak zsebkendőért.

5. A gyermekek egyenként elolvastak egy-egy sort a verses meséből. 6. A gyermekek közösen hangosan felolvasták a verses mese első két versszakát. 7. A gyermekek lelkesen előveszik a füzeteiket és írni kezdik a verses mesét.

a nénével a gida?

Honnan tudjuk, hogy haza akart menni?

Egyéni hangos olvasás:

A tanárnő egyenként felszólította a gyerekeket úgy, hogy mindenki sorra kerüljön.

A tanárnő segített nekik az olvasásban. Az első versszak lemásolása, lerajzolása a feladat, amit a tanárnő elmondott.

Frontális munka Csoportos feladat Egyéni feladat

Olvasófüzet Olvasófüzet Olvasófüzet, munkafüzet

5 perc 3 perc 10 perc

Közben rendre utasította a gyerekek, hogy kövessék a szöveget, és ne másik verset olvassanak. Az egyik kisfiú a pad alatt egy másik füzetbe firkált, hozzá külön odament és megkérte, hogy tegye el. Emellett mindenkit megdicsért, aki olvasott. A tanárnő körbejár, segít annak, akinek szüksége van rá, dicséri a gyerekeket fejsimogatással, szavakkal.

III. Befejezés (összegzés, lezárás, értékelés….) 1. A gyermekek már pakolnak. 2. A gyermekek még figyelik mi lesz a házi, de már készülődnek a szünetre. 3. A gyermekek elpakoltak, felálltak a helyükről.

A tanárnő összefoglalja az órát. A tanárnő elmondja a házi feladatot. A tanárnő kollektíven megdicséri a gyermekeket, mennyire ügyesek voltak

Frontális munka

2 perc 2 perc 1 perc

Otthoni olvasás, órai munka befejezése.

az órán.

Reflexiók az órával kapcsolatosan (max. 1 oldal terjedelem):

Nagyon tetszett az óra, amit láttam. A tanárnő nagyon kedvesen és

figyelmesen viselkedett a gyermekekkel. Ha elakadtak mindig segített nekik,

igyekezett fegyelmet, rendet tartani. Ha szükséges volt odament a gyermekhez, és

megbeszélte vele, ha nem figyelt. Ha pedig dicséretről volt szó, nem volt rest

megsimogatni a gyermek fejét, vagy szóban megfogalmazni milyen ügyesen kerekíti

a betűket, milyen szépen olvas.

Különösen szimpatikus volt, hogy még a becsengetés előtt is figyelt a

gyermekekre, beszélgetett velük. Előre gondolkodott és még a szünetben felírta a

vers címét, és a dátumot, hogy segítse a gyermekeket. Úgy vélem nagyon fontos,

hogy a gyermekek úgy érezzék, inkább a barátaik vagyunk, mint a feljebbvalóik. Ez a

pozitívum szépen megnyilvánult a tanárnőnél, mégpedig abban, hogy a gyermekek

közé ült egy kis székre, nem pedig a tanári asztal mögül olvasott nekik. Ha valaki

elakadt az olvasásban, vagy megkért egy másik gyermeket, hogy segítse ki a társát,

vagy ő maga segített neki. Még arra is figyelt, hogy olyat ne olvastasson, akinek fáj a

torka. (Sajnos sok gyermek betegeskedett, a 45 perc alatt többször, több gyermek is

felállt egy zsebkendőért.)

Ami igazán megfogott a tanárnő órájában, az az, hogy nagyon pozitív, alkotói

légkör uralkodott. Végig igyekezett fenntartani a gyermekek figyelmét. Ha kissé

elfáradtak, felállította őket, és megcsináltatott velük egy gyakorlatot. Illetve írás előtt

is közösen ujj- és kézmelegítő gyakorlatokat hajtottak végre. Összességében nagyon

tetszett, amit itt láttam. Ez lehet, hogy annak is köszönhető volt, hogy a tanárnő, akit

megnézhettem fejlesztő pedagógus is.

Választott kutatási módszer

1. Megfigyelési szempontok

Milyen jutalmazási formákat látok a megfigyelt órán?

Milyen büntetést látok az órán?

Milyen értékelési formákat látok az órán?

Mennyire befolyásolta a tanulók motiváltságát?

2. Interjú

Milyen jutalmazási formákat alkalmaz az órán? (piros pont, csillag stb.)

Milyen büntetési formákat alkalmaz az órán? (fekete pont, kisegyes stb.)

Milyen értékelési formákat alkalmaz?

Ezek hogyan hatnak a gyerekek motiváltságára?

Milyen jutalmazási/büntetési formákat alkalmaznak iskolában

Ön változtatja ezeket az évek alatt?

Gondolati térkép Hivatkozás: Fejes J. B. és Józsa K. (2005). A tanulási motiváció jellegzetességei hátrányos helyzetű tanulók körében. Magyar Pedagógia, 105 (2), 185-205.

Tanulási technikák II.

Választott technika: Írás saját magunk számára

Feldolgozott irodalom: Réthy E. (1995). Tanulási motiváció. Budapest: Eötvös

Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara és Pro Educatione Gentis

Hungariae Alapítvány

Egy pedagógus számára fontos kell, legyen a megfelelő motiváció

megtalálása, annak érdekében, hogy a tanulók vágyjanak a tudásra. Éppen emiatt

ismerni kell a gyermekeket, ezáltal azt, mely dolgok, motivátorok, ösztönzők hatnak

rájuk pozitívan. A motivátor és az ösztönző között különbséget kell tennünk, míg a

motivátorok megerősítést nyújtanak, az ösztönzők a megerősítés ígéretével

kecsegtetnek. Tehát levonhatjuk a következtetést, miszerint az ösztönzők

pozitívabban befolyásolják a tanulásra való vágyat, mivel a gyermekek vágynak a

dicséretre, az elismerésre. Három fázisban vizsgálódunk: Tervezési-felkészülési,

szervezési-lebonyolítási, és kontroll fázisban. Nézzünk néhány példát a motivációt

elősegítő eljárásokra.

A tematikus tervezés fázisában át kell gondolnunk hat fontos szempontot:

1. A tanulók egyéni különbségei

2. Tevékenységi formák

3. Szituációtól függő ösztönzések

4. Kognitív ösztönzők

5. Morális ösztönzők

6. Érzelmi ösztönzők

Mindig nagyon fontos, hogy ha egy új tananyagot adunk át a tanulóknak, először

próbáljuk meg felkelteni az érdeklődésüket téma céljának megfogalmazása után. Ezt

megtehetjük egy kérdéssel („Ki ismeri?”, „Ki tud erről valamit?”), egy rövid

feladatlappal, mely ismerteti az órai anyagot, esetleg valamilyen érdekesség

elmesélése a témával kapcsolatban. Fontos, hogy jól állítsa össze a pedagógus a

csoportos, illetve egyéni feladatokat (egy csoportban legyen gyengébb és jobban

teljesítő tanuló is, egyéni feladatnál vegyük figyelembe a gyermekek egyéni

készségeit), megtanítsa a gyermekeknek, hogyan tudnak hasznosan egyedül tanulni,

a kötelességtudatot, az önállóságot. Nem utolsó szempont az sem, hogy a

pedagógus, odafigyeljen, mit közvetít a gyermekeknek, nyitott legyen, partnerként

kezelje a gyermekeket, megteremtse a pozitív, alkotói légkört.

A szervezési-lebonyolítási fázisban fontos, hogy megteremtsük a tanuláshoz

szükséges előfeltételeket. Figyelnünk kell a tanulók lelki állapotára (az óra elején

szánhatunk 5 percet az úgynevezett „ráhangoló beszélgetésre”, vagyis arra, hogy

megkérdezzük, ki hogyan érzi magát egy tízes skálán, illetve az óra végén szintén

feltehetjük ugyanezt a kérdést), jó ráhangolódást jelenthet egy versmondás, egy

rövidebb játék az óra elején. „Étvágygerjesztéssel” kell motiválni a tanulókat a

tanulásra, például néhány fontos dolog előrevetítése a tananyaggal kapcsolatban.

Esetleg előkészíthetjük a következő óra anyagát azzal, hogy „gyűjtőmunkát” adunk a

gyermekeknek.

Fontos, hogy tisztázzuk a gyermekekkel, hogyan teljesíthetik jól a feladatot,

milyen elvárásaink vannak velük szemben. Három típusú célkitűzést különböztetünk

meg: általános, konkrét, és probléma-célkitűzés. A tanulónak olyan feladatot kell

adnunk, mely kihívást jelent számára, de nem haladja meg a képességeit, meg tudja

oldani a feladatot. Így pozitív élményre, sikerre tehet szert.

Két fő jellemző köré tudjuk csoportosítani a feladatokat: elvontabb vagy

konkrétabb. Az elvont feladatok nagyobb szabadságot adnak a tanulóknak, a

konkrétabb feladatok viszont nagyobb ellenőrzési lehetőséget biztosítanak a

pedagógusok számára.

Mint már említettem, fontos, hogy megfelelő nehézségű feladatot biztosítsunk a

gyermek számára, ezt nevezzük az adagolt diszkrepancia elvének. Ha túl könnyű

a feladat, a gyermek elveszíti az érdeklődését, ha pedig túl nehéz, kudarcként fogja

megélni a feladatot. Tehát differenciálnunk kell, meg kell látnunk mi az optimális

nehézség, minden tanuló számára személyre szabottan.

Bizonyos feladatok, bizonyos típusú gyermekeknél szorongást, kudarcot

okozhatnak. Vegyük alapul a versenyszellemet: egy jó képességű tanuló ebből

építkezni fog, mert jobb helyen végezhet az osztály „ranglétráján”, azonban egy

gyengébb képességű gyermek kudarcként fogja megélni. Így ha nem alakítunk ki

versenyhelyzetet kisebb lesz a kudarcélmény a gyengébb képességű gyermek

számára. Ahol vannak jobb és gyengébb képességű gyermekek is, ajánlott a

kooperatív tanulási módszert alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy kiscsoportos

feladatokat adunk a gyermekeknek, és úgy válogatjuk meg a csoportokat, hogy

egyaránt legyen gyengébb és jobb képességű is, így a jobb képességű tanuló

segítheti a gyengébbet (ők is büszkék lehetnek magukra). Fejleszthetjük a tanulók

együttműködését tutor, vagyis páros feladattal.

Számos munkaformát ismerhetünk csoportmunka végzésére, melyekkel

könnyen feldolgozhatunk egy új tananyagot. Alkalmazhatunk többek között

differenciált feladatokat gyakorlás céljából (több kisebb csoport dolgoz fel egy témát),

vagy kakukktojás-játékot. Viszont szükség van arra is, hogy valahogyan átadjuk a

tudósok véleményét. Ennél a legalkalmasabb a frontális osztálymunka, illetve a vita

keltése. Ezek által önálló gondolkodásra késztetjük a gyermekeket.

Egy jó pedagógusnak tudnia kell egyensúlyt tartani az individualizáció és a

differenciálás között. Egyaránt problémát szül, ha csak a gyengébb képességűekkel

foglalkozik, vagy ha csak a jobb képességű gyermekekkel. A megfelelő tanulási

technika elsajátításához szükséges ismerni a tanulók egyéni sajátosságait. Ennek

érdekében figyelni kell az egyes tanulók személyiségjegyeihez igazodó, fejlesztését

célzó tanítási módokat, a megerősítés fajtáit, a motiválási stratégiát, és még sok

egyéb szempontot. Ahhoz, hogy egy gyengébb tanulót motiváljunk a tanulásra,

megfelelő eszközöket, módszereket kell alkalmaznunk. A legalkalmasabb számukra

a külső motivátorok, mint például gyűjtőmunka, szemléltető eszközök, vagy akár egy

a témához kapcsolódó TV-adás. Ha el tudjuk érni, hogy magas motivációs szinttel

rendelkezzenek a tanulók, belsőleg fognak vonzódni a tantárgyhoz, kialakul bennük

a belső motiváció.

Ahhoz, hogy a tanulók hasznosan tudjanak tanulni, meg kell tanítani nekik.

Meg kell ismertetnünk velük többféle tanulási módot, hogy elsajátíthassa a számára

leghatékonyabbat. Tanulástechnikai fogásokat kell mutatnunk a házi feladat

elkészítéséhez. Fontos, hogy legyen egy állandó tanulási helyük, ahol könnyebben

előhívható a tanulási szituáció. A gyermekhez igazodva vagy a könnyebb, vagy a

nehezebb feladatokkal kell kezdeni (ez függhet a gyermek hangulatától is). Mindig

kell szüneteket tartani tanulás közben, hogy ne fáradjon el túl hamar, vagy nehogy

elveszítse az érdeklődését. Nagyon fontos az önjutalom, minden elvégzett munka

után egy kis film, vagy zene, vagy csak egy kocka csokoládé. A tanulási

tevékenységek váltogatása is egy jó módszer az érdeklődés fenntartására. Nem

utolsó sorban szükség van önellenőrzésre is.

A tanár és a tanuló között fontos kialakítani egy jó interakciós viszonyt.

Pozitívan erősítheti a kapcsolatukat a rejtett célszerűség, mely lehet egy bátorító

mosoly, vagy egy fegyelmező szemöldökráncolás. A szemkontaktus tartása sem

utolsó szempont, ezzel közvetítve, hogy figyelünk egymásra. A verbális mellett

fontosak ezek a nonverbális kommunikációs formák is, mivel árnyaltabbá,

pontosabbá teszik az interakciót.

Itt szeretnék visszautalni a pozitív légkörre, mint motiváló hatásra. Milyen is

egy pozitív légkör? Felszabadult, vidám közeg jellemzi, sok a pozitív visszajelzés, az

elfogadás. Jellemző még az elmélyedt munka, az érdeklődés. Ehhez azonban nem a

diákokat kell alakítanunk, hanem saját magunkat. A gyermekek is jól fognak

viselkedni, ha a pedagógus megfelelő mentális egészséggel rendelkezik, ha tudja

kezelni a konfliktusokat.

Tehát összefoglalva úgy gondolom, hogy nagyon sok áll vagy bukik azon,

milyen is a pedagógus. Megfelelő személyiséggel kell rendelkeznie, tudnia kell jól

differenciálni, odafigyelni a tanulók egyéni képességeire, fejlődésére. Ismernie kell a

gyermekeket, a „terhelhetőségüket”, a határaikat, tudnia kell optimális, pozitív légkört

teremtenie. Pedagógusként nem egyszerű tanító az ember, hanem egy minta, melyet

a gyermekek követni fognak, és egy életen keresztül hordozni fogják azokat a

tulajdonságokat, eszméket, melyet átadott neki a tanítója.

Tanulási technikák III.

Kettéosztott napló

Feldolgozott irodalom: Szauer Cs., Fehér I., Gombkötő A., Lakatos P., Nagy Zs.,

Páter T., Perjés B., Schüttler T., Simonics B., és Szentkatolnay M. (2010). Képzés és

komplex rehabilitáció a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának

támogatásáért. Új pedagógiai szemle, 60 (10-11-12), 69-101.

Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim

ENSZ: A fogyatékosokat ugyanazok a jogok illetik meg, mint a nem fogyatékosokat

Ez sajnos a gyakorlatban nem érvényesül

igazán.

„semmit rólunk, nélkülünk” elv

A Fogyatékos Személyek

Esélyegyenlőségéért Közalapítvány

(továbbá FSZK) célja: különböző területek

(például fogyatékos hallgatók oktatását

elősegítő eljárások) fejlesztése

Ehhez szükség lenne többek között a

többségi iskolákban tanító pedagógusok

pozitív hozzáállására is. Kérdés, hogy

megvan-e ez a hozzáállás?

A fogyatékos emberek nem

jótékonykodás „tárgyai”, jogokkal

rendelkeznek.

Európai Bizottság: új, fenntartható

szociális piacgazdaságra kell áttérnie az

Európai Uniónak, ehhez pedig tudás

szükséges

A dokumentum kimondja többek között,

hogy reagálni kell a munkanélküliség

kérdésére, ösztönözni kell a társadalmi

befogadást.

Úgy gondolom ez magyarországi

viszonylatban közel sem teljesült. A

magyar társadalom nem, hogy nem lett

befogadóbb, még betegségként is

tekintenek a fogyatékosságra.

Flexicurity elv: több és jobb munkahelyet a rugalmasság és a biztonság révén.

Fogyatékosügyi Koncepció tervezett célja például, a fogyatékos emberek önálló életvitelének elősegítése (személyi segítéshez való hozzáfárás).

Közlekedéshez, az épített környezethez és az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférés.

A közlekedésben már látható változások

vannak az akadálymentesítés terén,

azonban az információszerzés

gyerekcipőben jár. Gondoljunk csak a

hallássérültek ügyintézésére akár csak

egy postán.

Négy fontos szakmai terület: K+F+I (kutatás, fejlesztés, innováció) funkció megerősítése, FSZK mint akkreditált felnőttképzési központ megerősítése, FSZK tudásközponttá alakítása, FSZK lobbierejének tudatos erősítése.

Siket gyermekek oktatása: auditív-verbális módszer, bilingvális oktatási módszer

Kutatás szerint a pedagógusok nyitottak a bilingvális oktatási módszerre.

Kérdőíves kutatás az autisták körében.

Korai intervenció: nem, mint orvosi modellt definiálja a korai ellátást, hanem az egyén sérültségi állapota, pszichés funkcióinak, képességének szintje mellett a szociális környezetet is figyelembe veszi.

Tomari határozat kimondja: az egyenlő esélyű hozzáférés eszméjének figyelembe vételével, minden, a közszolgáltatásokat tervező és ilyen szolgáltatásokat nyújtó szakmáknak részt kell vállalniuk a fizikai és infokommunikációs akadálymentesség biztosításában.

„A fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című kiemelt program

Az előbb említett csoport fontosnak tartja, hogy kialakuljon az az empatikus szemlélet és felelősségérzet, amely az akadálymentes környezet kialakításához és működtetéséhez nélkülözhetetlen.

A program közvetett célja a fogyatékos emberek életminőségének javítása, önálló életvitelük és társadalmi integrációjuk elősegítése.

Egyenlő esélyű hozzáférés: a középiskolák és a felsőoktatás összefogása.

Ne csak OKJ-s jelnyelvi oktatásra legyen lehetőség. Megvalósulás: Magyar alapszakon belül magyar jelnyelv szakirány, valamint minor szak, Jelnyelv szakos tanár mesterszak, Hallássérült tanulók bilingvális oktatása-nevelése, Idegen nyelvet jelnyelven tanító oktató,

Jelnyelvi képzés tolmácsoknak jelnyelvi tolmácsolásra, Jelnyelvi képzés nyelvtanároknak jelnyelv tanítására.

Autizmus szempontú infokommunikációs akadálymentesítés: elősegíti, hogy partnerségben tudjon együttdolgozni a családdal, további szakemberekkel.

Sok képzési forma tervezete, például Súlyosan, halmozottan sérült személyek kommunikációs segítője, vagy Felnőtt korú veleszületetten siketvak személyek kommunikációs segítője.

Búvárok jelnyelvi képzése. Érdekességképpen jó megemlíteni.

FSZK akadálymentes Tudástára: hozzáférhetővé tették minden általuk kidolgozott képzési programot és a kapcsolódó szoftvereket, filmeket, hazai és külföldi szakirodalmak jegyzékét.

Jegyzetelő szolgáltatás azoknak, akik nem, vagy akadályozottan tudnának jegyzetelni főiskolai rendszerben. Debreceni Egyetem segítségével tesztelték.(képzésen alapuló feladat)

23 jelnyelvi szolgáltatás az országban.

A pályakezdők körében gyakran előforduló munkanélküliségre megoldás lehet, ha a sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékos tanulókat szakmaszerzésre ösztönözzük.

KOMP program: ne a végbizonyítvány megszerzése vagy „megszereztetése” legyen a cél, hanem a munkába állás lehetőségének tudatosítása.

Értelmi fogyatékos fiatalok oktatása szegregáltan történik, ezért nem kapnak esélyt a felnőtt társadalom, a munka világának megismerésére.

Így tehát nem is fognak tudni

beilleszkedni, és eltartottak lesznek, holott

legtöbbjük (enyhén értelmi fogyatékosok

például) képes lenne valamilyen munka

elvégzésére.

Munkahelyi Gyakorlat program (MHGY program): hidat képez az iskola zárt világa és a felnőtt társadalom között. Célja, hogy minél szélesebb körben szerezzenek munkatapasztalatot a diákok.

Autizmus Szakmai Műhely: középtávú,

részletes fejlesztési és intézkedési tervet tartalmaz az autista emberek ellátásának minden területére vonatkozóan.

Önreflexió

Tanulási technikák

Amire vissza tudok emlékezni, mindig az auditív stílus és a csendben tanulás

jellemzett a legerősebben. Már általános iskolában is legszívesebben elhúzódtam a

szobám legcsendesebb zugába, és a hangos felolvasás után ismételtem a szöveget.

Ezzel a módszerrel tudtam a legkönnyebben elsajátítani a tananyagot, ellenben nem

a leghatékonyabban. Sajnos nem hosszú távra rögzül. Azokat a dolgokat hosszabb

távon megjegyeztem, amiket már az óra alatt megtanultam. Ha gyorsan kellett

megjegyeznem valamit, a leghatékonyabb az volt, ha egy osztálytársam elmondta

nekem, és én visszamondtam neki. Ezzel rövidtávon hosszabb részeket is képes

voltam megjegyezni.

A vizuális stílust is előnyben részesítettem, például történelem, vagy földrajz

tanulása közben. A történelem leckéket könnyebben megjegyeztem, ha a könyvben

szerepelt a témához egy-két kép is. Más tantárgyaknál ez sajnos nem nagyon volt

alkalmazható. Viszont jelenlegi tanulmányaim során is, és régebben is sokszor a

szöveg olvasása közben mutogatok, kézjeleket használok. Ezek segítségével hívom

elő a megtanult anyagrészt.

A legfőbb tényező, amire a tanulás során szükségem van, a csend. Éppen

ezért a csendben tanulás nagyon erősen jellemez. Ha bármilyen apró zajforrás van a

közelemben, elveszítem a koncentrációmat és nem rögzül semmi a megtanulni

kívánt anyagból. A monotonabb zajokat, mint a mosógép, utcáról beszűrődő zajok

kevésbé zavarnak, azokat ki tudom zárni. Azonban egy beszélgetés, a TV zajait, a

zenét képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Ilyen esetben, ha nem tudok egy

csendes helyre elvonulni, inkább felfüggesztem a tanulást. Mindig igyekszek úgy

időzíteni, hogy akkor üljek le tanulni, amikor senki nincs a lakásban, és be tudok ülni

csendben a szobába, hogy hangosan mondogathassam a leckét. Zavaró tud lenni az

is, ha vannak rajtam kívül a lakásban. Olyankor ott a tudat, hogy hallanak engem, és

máris lankad a koncentrációm, mert arra is figyelek, hogy halkan beszéljek.

Sajnos arra nem emlékszem, miért ezeket a tanulási stílusokat használom, ki

mutatta nekem ezeket. De csak ezzel a három stílussal tudom elsajátítani a

tananyagot, akár hosszabb, akár rövidebb távra.

Önreflexió

Úgy gondolom a félév során jól tudtunk a csapatommal együtt dolgozni. A

felállított csoportszabályokat mindenki betartotta, figyeltünk egymásra. Nehéz volt

végigvinni ezt a félévet, mert nem könnyű hétről hétre készülni. Igyekeztem mindig

időben leadni a feladataimat, és annyi időt rájuk szánni, amennyi valóban szükséges.

Több kevesebb sikerrel, úgy érzem sikerült ezt megtennem.

A szakirodalmak gyűjtése nagy fejtörést okozott. Eleinte nehezen találtam

meg a témámban a nekem szükséges információkat. Elsőre sikerült rátalálnom egy

hasznos szakirodalomra, de sajnos már régebbi kiadású. Ennek ellenére mai napig

érvényes igazságot írt le. Többször neki kellett állnom a kutatásnak, mert nehezen

akadtam rá a megfelelő szakirodalmakra. Sok érdekes cikket találtam kutatásom

közben, azonban a legtöbbjük nem illett a témakörömbe. Végül sikerült megtalálnom

a kellő irodalmakat. Ez elengedhetetlen része a projektmunka elkészítéséhez.

Emellett fontos volt az évközi részfeladatok megoldása, mert nagyon sokat

segítenek a könnyebb feldolgozásban. Ezekkel a módszerekkel hatékonyabban

tudtam kijegyzetelni a szakirodalmakat, amikre szükségem volt. Persze így is

akadtak nehézségeim, de meg tudtam oldani azokat. A legjobban talán a kettéosztott

napló tetszett, azzal tudtam a legkönnyebben azonosulni.

Nagyon fontos részét képezte a projektemnek az általános iskolában való

óralátogatás. Először úgy tűnt egy fejlesztő órát nézhetek meg négy gyermekkel.

Ennek is nagyon örültem volna, azonban tudtam, hogy egy ilyen órán nehezebben

figyelhettem volna meg a szempontjaimat. Sikerült viszont beülnöm egy első

osztályos irodalom órára. Sok élménnyel gazdagodtam azalatt a 45 perc alatt. Több

dolgot is meg tudtam figyelni, már az megtanultak alapján képes voltam más

szemszögből nézni a tanórát. Érdekes volt visszagondolni, milyen volt megélni

tanulóként, és most látni, milyen megélni leendő pedagógusként egy tanórát.

A projektem nagyban hozzásegít ahhoz, hogy gördülékenyebben, felkészültebben

induljak neki az előttem álló tanítási, és terepgyakorlatnak. Meglátásom szerint,

elsajátítottuk rengeteg hasznos jellemvonást, információt a tanítással és a tanulással

kapcsolatban. Projektem fényében látom, mire kell odafigyelnem leendő

pedagógusként. Mik azok a pontok, ahol könnyen elveszti a tekintélyét a pedagógus,

és ezáltal nem tehet megfelelő lépéseket a gyermekek motiválása érdekében. Nagy

felelősséggel jár egy ilyen munkakör betöltése.