Bánhegyi Ferenc

A HUNYADIAKDICSŐSÉGE

Bánhegyi Ferenc

A HUNYADIAKDICSŐSÉGE

LektoráltaDR. FEDDES TAMÁS Phd. Pécsi TudományegyetemHIDÁN CSABA LÁSZLÁSZLÓ régész, egyetemi oktató, hagyományőrző

FotókBÁNHEGYI FERENC

SzerkesztetteRÉTI ÉVA

AP–203014ISBN 978-963-465-183-3

© Bánhegyi Ferenc, 2008

A kiadó a kiadói jogot fenntartja.A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű,sem annak része semmiféle formábannem sokszorosítható.Kiadja az Apáczai Kiadó Kft.9500 Celldömölk, Széchenyi utca 18.Telefon: 95/525-000, fax: 95/525-014E-mail: apaczaikiado@apaczai.huInternet: www.apaczai.huFelelős kiadó: Esztergályos Jenő ügyvezető igazgató

Ti pog rá fiai tervVÁMOS NORBERT

Terjedelem: 18,54 A/5 ív

Nyomás és kötésReálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelős vezető: Berki István vezérigazgató

5

TARTALOM

Előszó

I. fejezet HUNYADI JÁNOS Magyarország a –. században A Hunyadiak eredete Hunyadi János felemelkedése A magyar rendek megerősödése

a 15. század derekán A fordulatot hozó 1440-es évek A kettős királyválasztás A törökverő Hunyadi Hunyadi János kormányzóvá választása Hunyadi János Ausztria elleni háborúja V. László trónra lépése Hunyadi a törökök ellen készül Nándorfehérvár ostroma Hunyadi László és Cillei Ulrik találkozója Hunyadi László halála és Mátyás rabsága

II. fejezet HUNYADI MÁTYÁS Mátyás gyermekkora Hunyadi Mátyás királlyá választása A trón elfoglalása Mátyás harca a törökökkel Mátyás, a reneszánsz uralkodó megkoronázása Kormányzati és adózási reformok

6 A magyar nemesek lázadása 67 A cseh háborúk kezdete 69 A Vitéz János vezette összeesküvés 74

7 Az . évi változások 77 8 A cseh háborúk vége. Mátyásnak f ia születik 79

12 Mátyás küzdelme a déli végeken hódító 15 Mehmed szultánnal 82

Hunyadi Mátyás és 18 Aragóniai Beatrix házassága 88 19 Az osztrák háborúk kezdete 91 21 Az otrantói közjáték, 24 Mátyás ügyes diplomáciája 95 30 Az osztrák háború folytatódik 97 31 A rendek leépítése. Hunyadi Mátyás új emberei 101 35 Mátyás reneszánsz udvara 103 37 Visegrád, a magyar reneszánsz gyöngyszeme 108 40 Mátyás budai palotája 110 43 Paloták, várak, templomok országszerte 113 45 Mátyás betegsége és halála 119

A trónutódlás nehézségei 121 Mátyás halálának közvetlen következményei 123

47 Új király Magyarország élén 126 48 50 III. fejezet 53 A KÉT HUNYADI, A MONDÁK HŐSE 127 57 Hunyadi János, a krónikák és mondák hőse 128 61 Mátyás, a krónikák hőse 130 65 Mátyás, a mondák hőse 135

6

ELŐSZÓ

Amagyar nép legcsodálatosabb kincse, a nemzet emlékezete. Ez különleges bölcses-séget jelent, mert értékeli a történelmi

évszázadok szereplőit, és egyes személyeket átad a felejtésnek, míg másokat megőriz, és örök időre el-helyez a nemzet panteonjába. Így a földi halandó is megérheti a halhatatlanságot, ha méltó életmű-vet alkot.

Különösen igaz mindez Hunyadi Mátyásra, aki-nek 2008-ban ünnepeljük születésének 565., király-lyá választásának 550. évfordulóját.

Melyek azok az értékek, amelyek nagy uralko-dónkat örökre halhatatlanná tették a magyar nép emlékezetében?

Minden nép történelmében alapvetően két idő-szak ismétlődik. Az egyikben a nemzet elszenve-dője, máskor alakítója saját történelmének. Mátyás király korszakára elsősorban azért jó visszaemlékez-ni, mert áldásos uralkodásának idején a magyarság nemcsak saját sorsának, hanem Európa sorsának is meghatározó tényezője volt. Kevésszer adatott meg ilyen történelmi időszak e sorsüldözött, maroknyi magyar népnek.

Hunyadi Mátyás legnagyobb európai katonai si-kerét Kölcsey Ferenc, a magyar Himnusz szerző-je is fontosnak tartotta megemlíteni („S nyögte Má-tyás bús hadát / Bécsnek büszke vára.”), így bátran mondhatjuk, amíg magyar él a földön, ez a törté-nelmi tett dicsőségesen marad fenn a históriában.

Hunyadi Mátyás azáltal is maradandót alkotott, hogy országában a törvényesség, az igazságosság uralkodott –, származásra való tekintet nélkül. Má-tyás idejében még az is előfordult, hogy a tehetséges jobbágy származásúból esztergomi érsek, molnárle-gényből a fekete sereg legkiválóbb katonai parancs-

„Harcban erős, békében igaz bíró vala Mátyás Művészet, tudomány hírli királyi nevét.”

(Czuczor Gergely)

noka lett. A nagy király nemcsak bölcs uralkodó, kiváló hadvezér, okos politikus, hanem a művészet egyik legnagyobb mecénása is volt korában.

Ebben a korszakban kevés uralkodó mondhatta el azt is, hogy nyelvtudását a diplomáciában is ki-válóan tudta kamatoztatni. Hunyadi Mátyás ezen kevés uralkodók közé tartozott.

Mátyás király munkásságával olyan maradandó életművet alkotott, hogy e nemzetnek válságos kor-szakaiban egyfajta lelki mentsvár és uralkodói pél-dakép maradt. Az ő államát tekinti mintának Zrínyi Miklós, őt dicsőíti Berzsenyi, de a reformkor ki-emelkedő szereplői is Hunyadi Mátyás uralkodását tekintik a magyar középkor legszebb fejezetének.

Az sem véletlen, hogy a fasizmus térhódítása ide-jén Bajcsy-Zsilinszky Endre híres történelmi műve Mátyás király koráról szól.

Eszményképekre, példaképekre minden népnek szüksége van. A magyarnak ma talán sokkal in-kább, mint eddig bármikor a történelmében. Má-tyás király ma a magyar ifjúság egyik karizmatikus példaképe lehet(ne).

A 2008-ban ünnepelt jeles történelmi évfordu-ló kiváló alkalom arra, hogy a magyar történelem e nagyszerű egyéniségének életútját ifj úságunk még jobban megismerje, életművének tanulságait meg-fogadja. Hunyadi Mátyás uralkodói nagysága, csil-lagfénye átragyogja a mostoha időt, s erőt ad ahhoz, hogy ma is higgyünk egy igazságosabb, boldogabb világ eljövetelében.

Ez lehet e jeles évforduló legfontosabb történelmi üzenete a mai kor emberének.

Kaliba András igazgató

Hunyadi Mátyás Általános Iskola

7

I. fejezet

H U N Y A DI J Á NO S

8

MAGYARORSZÁG A 1516. SZÁZADBAN

AHunyadiak származása, eredete a történé-szek fel-fellángoló vitáinak tárgya. A kuta-tók sokszor – érthető módon – nem tud-

ják, de nem is akarják elrejteni a magyarság egyik legdicsőségesebb történelmi családjának származá-sára vonatkozó hitüket, meggyőződésüket. A ro-mán történészek sem mulasztják el minden adandó alkalommal hangsúlyozni a Hunyadiak román ere-detét. Ennek bizonyítására a Hunyadi-család vlach, ha úgy tetszik oláh (román) származására utalnak vissza. De hol volt akkor még Románia!?

Azt a téves feltételezést pedig végképp el kell vet-nünk, hogy a feltehetően havasalföldi elődökre is visszatekintő Hunyadi Mátyás román király lett volna, mint ahogy azt nagy királyunk kolozsvári szülőházának román nyelvű emléktáblája hirdeti. Ennek a kérdéskörnek a tisztázásához tekintsünk át egy, a köztudatban kevésbé elterjedt kutatási ered-ményt! Hunyadi János apjának a neve Vajk – ezt mindenki jól tudja –, de arra már kevesen gondol-nak, hogy ez azonos Szent István pogány nevével. A nevük alapján a Hunyadiakat tehát semmikép-pen sem lehet vlach eredetűnek tekinteni. A havas-alföldi részeken több száz évig besenyők és kunok laktak. Ez a magyarázata annak, hogy számos ro-mán nemes (bojár) neve kun eredetű. Ennek igazo-lására legyen elegendő az, hogy a Havasalföldi vaj-daság első uralkodójának neve (Basaraba Bazarád), az ő apjának neve pedig Toktemür, aki a tatár Arany Horda egyik vezére volt.

Elgondolkodtató az a tény is, hogy Hunyadi Já-nosnak római katolikus vallásúnak kellett lennie, hiszen ellenkező esetben nem lehetett volna Zsig-mond király udvari lovagja. Márpedig a románok ősei is ortodox vallásúak voltak. Az pedig közis-mert, hogy az ortodox hiten lévők soha nem térnek át más vallásra. Az úgynevezett hivatalos magyar történészek a Hunyadi-családot román eredetre ve-zetik vissza. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor és hogyan történt az ortodox hitről a római kato-likus hitre az áttérés, semmilyen válasz nem szüle-

Luxemburgi Zsigmond a római kereszténység egyik védőbástyája volt. Th uróczy-krónika, 1486

tett. Megjegyzendő, hogy a szerbek Hunyadi Jánost szerb származásúnak tekintik. Mindezek a regék, mondák, s tudományos színezetű elképzelések arra utalnak, hogy a hős törökverőt minden balkáni nép magáénak akarta, s ma is magáénak akarja tudni.

9

Korunk történészei – határon innen és hatá-ron túl – lelkiismeret-furdalás nélkül leírhatnak, hangoztathatnak mindenféle elméleteket, hiszen azok a városok, épületek, tárgyi emlékek, amelyek valaha fontos szerepet játszottak a Hunyadiak éle-tében, ma Románia, Szerbia, Ausztria, Szlová-kia, Csehország, Németország és más szomszédos, sőt távolabb fekvő országok területén találhatók. Vajdahunyad, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Gyulafe-hérvár, Pozsony, Léka, Bautzen, Görlitz, Brünn, Bo-roszló, Bécsújhely, Felsőőr, Szabács, Jajca és Nándor-fehérvár meglátogatásához bizony „útlevélre” van szüksége a mai magyar állampolgárnak.

Egyes román történészek „kutatásaik” során már egyenesen arra a feltételezésre jutottak, hogy a Hu-nyadiak egyszerű román jobbágycsaládból szár-maznak. Az ilyen és az ehhez hasonló „kutatá-sok” csupán arra alkalmasak, hogy elhomályosítsák nemzetünk történelmének azt a fénykorát, amely a két Hunyadi nevéhez, tetteihez kötődik. Ezeknek a történészeknek a fantáziaszüleményei voltaképpen

A mátraverebély-szentkúti kegytemplom Történelemhamisítás magas fokon. A Mátyás kolozsvári szülő-házán elhelyezett román és angol nyelvű emléktábla – többek között – arról tudósít, hogy a román Janku Hunyadi fia, a román Matei Corvin a magyarok legnagyobb királya volt 1458–1490 között

minden tudományos alapot nélkülöznek. A dehe-roizáló elméletekért nem kell külföldre sem men-nünk. Rangos egyetemünknek a korszakkal foglal-kozó tanára jelentette ki, Hunyadi János nem volt törökverő, hiszen a nándorfehérvárit kivéve min-den csatáját elveszítette. Ez utóbbinak meg külön-ben sem volt olyan nagy jelentősége, mint ahogy az a köztudatban megjelenik.

A „tények” kinyilatkoztatásszerű hangoztatása időnként a másik oldalról is csorbát szenved. Is-mertek olyan nézetek, amelyek szerint a Hunyadiak nem havasalföldi származásúak, tekintettel arra, hogy a család színtiszta magyar ősökre vezethető vissza. Ezt a magyar olvasó számára nyilván tetsze-tősebb megközelítést azonban még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Az egyik ilyen feltételezés Mátraverebély-Szent kút-ra, a neves búcsújáróhelyre vezet bennünket. A szent-kúti kegytemplom főbejárata fölött látható címer, kí-sértetiesen egyezik a Hunyadiakéval. A holló, amely csőrében – gyűrű helyett – egy aranyágat tart, a Nóg-

10

rád megyei Veréb Péter erdélyi alvajda címere. Veréb Pétert 1403-ban a Mátra e csendes zugában temették el. Az erdélyi és nógrádi birtokokkal rendelkező verebi Verebély család jelenthetett kapcsolatot – egyes kuta-tások szerint – a Hunyadiakkal.

A legkülönfélébb elméletek sem változtatnak azon a tényen, hogy Hunyadi János, és fia, Hunyadi Má-tyás a magyar történelem meghatározó személyisé-gei, történelmünk legsikeresebb, legnagyobb alakjai közé tartoznak. A meddő vita – hogy a Hunyadiak honnan származnak – eldöntése helyett tekintsük át annak a földnek – Erdélynek – a 15. századi viszo-nyait, ahonnan a Hunyadiak származnak, s életük jelentős részét leélték!

Magyarország lakossága összetételét és létszá-mát tekintve a 15. század során nem változott je-A templom főbejárata fölött elhelyezett címerben jól látható

a csőrében aranyágat tartó holló

Erdély jelentősebb települései a 15. században

TORDA

MEDGYES

SZEBEN FOGARAS

BRASSÓ

SEPSISZENTGYÖRGYFÖLDVÁR

TORJAVÁSÁRA

TOLMÁCS

SEGESVÁR

UDVARHELY SZEREDA

KŐHALOM

SZÁSZKÉZD

TOROCKÓ

NAGYENYED

FEJÉRVÁR

SZÁSZSEBES

HUNYADVÁR

SEBES KARÁN

KERESBÁNYA

TEMESVÁR

LIPPA

ARAD

GYULA

VÁRAD

MORZSINA DÉVA

FELVINCZ

KOLOZSVÁR BONCHIDA

HUNYADBELÉNYES KOLOZS

SZÉK

Bálványos

Sebesvár Görgény

Falu várral Falu

Bálványosvár

Gyergyó

SomlyóSófalva SZÉKELYVÁSÁRHELY

KERESZTÚR

SÁRPATAK

SZÁSZRÉGEN

VÁROS VÁRRAL VÁROS

BESZTERCEDÉS

MarosMaros

MarosMaros

KörösKörös

Temes

Temes

SzamosSzamos

T Ö R Ö K B I R O D A L O M

M

O L

D

V A

lentősen. Bár a Kárpát-medencében is felütötte fejét a negyedszázadonként visszatérően pusztító pestis. Időnként a szárazság és az árvíz is tizedelte a lakos-ságot, de közel sem olyan mértékben, mint Nyugat-Európában. Egy évszázaddal visszaugorva az időben, megbízható adatokra támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a 14. század közepén dúló nagy európai pestis-járvány elkerülte Magyarországot. A Kárpát-meden-ce védelmet nyújtó hegykoszorúja azonban nem ol-talmazta meg minden esetben az itt élő magyarokat.

11

A természeti csapások sokszor kegyesebbek vol-tak hazánkhoz, mint a társadalmi életben zajló pusz-títások. A mértéktelen adóztatás, az ebből eredő nyo-mor nem kerülte el a feudális berendezkedésű Magyar Királyságot sem. A nélkülözések, a parasztok növek-vő terhei elsősorban Erdélyben jelentkeztek. Nem vé-letlen, hogy 1437-ben, a kisnemesi származású Budai Nagy Antal vezette első magyarországi jobbágyfelkelés Erdélyben zajlott le.

Magyarország népessége a Kárpát-medencében egyrészt a földrajzi viszonyokból, másrészt a földes-úri kényszerintézkedésekből eredően egyenlőtlenül oszlott meg. A hegyek és a mocsaras alföldi tájak gyéren lakottak voltak. Viszont a Dél-Dunántúlon, az erdélyi Küküllő mentén, továbbá az Északi-Kár-pátok és az Alföld találkozásánál, valamint a Dráva mentén nagyobb volt a népsűrűség. Az adóztatás elől menekülve egész falvak kerekedtek fel, s élve a sza bad költözködés jogával, másik földesúr birto-kán próbáltak szerencsét.

A 15. század elején 320 000, Mátyás idején pedig már közel 350 000 négyzetkilométernyi területű or-szágban mintegy hárommillió ember élt. (A legújabb kutatások szerint a 15. század végén minimum 2,9 millió, maximum 3,3 millió lakosa volt Magyaror-szágnak.) A lakosság döntő része magyar volt. A vá-rosokban viszont már a 15. században is a német szó uralkodott. Hazánk legnépesebb városainak hozzá-vetőleg 10 000 főnyi lakosságával Pest, és 12–15 000

főnyi lélekszámával Buda számított. A Duna men-tén álló virágzó településeket mintegy 9000 polgá-rával Brassó követte, de a többi erdélyi város, mint pél dául Kolozsvár, Nagyszeben, Seges vár is a jelentő-sebb települések közé tartozott.

Ahogy a török a 15. században Európa felé nyo-mult, egyre nagyobb területeket kanyarított ki ma-gának a Balkán országaiból. Az Oszmán Birodalom terjeszkedé se Erdélyben és az ország déli vidékein is éreztette hatását. A törökök területfoglalása gyöke-res változásokat idézett elő Magyarország déli vége-in. Több ezren kényszerültek arra, hogy elhagyják őseik földjét, s az ország északi és nyugati részén ta-láljanak menedéket. Falvaikat, házaikat, földjeiket a Balkán belsejéből menekülő szláv népek foglal-ták el, akiket ugyancsak a török hódítók késztettek arra, hogy elhagyják szülőföldjüket. A betelepített majd menekülésre kényszerülő szerbek (rácok) út-vonaláról a településnevek is árulkodnak. A Duna alsó folyása menti Keve városától északra betelepü-lő szerbek többek között a Duna menti Kevén (ma Ráckeve) és Szentendrén találtak új otthonra, új ha-zára. (Jelentősebb szerb beköltözésre a 17–18. század fordulóján kerül sor.)

Ligeti Antal 19. század végi romantikus festménye Vajdahunyad váráról, a vadászatról visszatérő Mátyással és kíséretével

12

A HUNYADIAK EREDETE

A románok ősei (vlachok, oláhok) a szer-bekhez hasonlóan fokozatosan nyomultak északi irányba. A döntően állattenyésztés-

ből élő, de a fegyverforgatásban is jártas csapatok élén a kenézek álltak. A kenézek az oláhok katonai vezetését látták el, akik bár nem voltak nemesek, de hadi tetteikért cserébe földet és adómentességet kaptak a magyar királytól. Néhányan közülük idő-vel megkapták a magyar nemességet is, ezzel azon-ban nem feltétlenül kellett nyelvüket, ortodox val-

lásukat is feladniuk. Ez a magyar királyok részéről kétségkívül humánus gyakorlat nemcsak a havasal-földi kenézekre, hanem minden más, idegen betele-pülőre érvényes volt.

Feltehetően élt még a magyarok tudatában Szent István Intelmeinek az a nevezetes kitétele, amely az egynyelvű és egyszokású országok esendőségére, gyengeségére utalt. Arról persze nincs szó, hogy a mindenkori magyar király, illetve a királyt szolgáló nemesség valamiféle emberbaráti szeretetből fogad-ta volna be az idegeneket. Egyszerűen szükség volt a sok dolgos kézre, amely megmunkálta az óriási műveletlen földterületeket, s ugyanakkor szükség volt a jól képzett haderőre is.

A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a nemességet kapott idegen vezetők – példá-ul a kenézek – attól a pillanattól kezdve, hogy meg-kapták a magyar királytól a nemesi kiváltságot, ugyanúgy szolgálták a királyt, mint bármely más, született magyar kiváltságos. Az új nemesek a Ma-

Ozorai Pipó

Az ozorai vár belső udvara

13

gött – különösen külföldön – lenézték, sőt gúnyol-ták alacsony származása miatt.

Bonfi ni írásával szinte egy időben jelent meg Th uróczy János Cronica Hungarorum című munkája. Th uróczy, a kor neves történetírója Hunyadi János apjának vitéz cselekedeteiről írt. Többek között in-nen tudhatjuk meg, hogy Zsigmond felfi gyelt a je-les fegyverforgató katonára. A havasalföldi szüle-tésű Serbe fi a Vajk feltehetően ennek köszönhette, hogy Zsigmond magához emelte, s szolgálataiért ké sőbb jelentős birtokokat kapott.

A Hunyadi-család bizonytalan eredete, éppen bi-zonytalanságából eredően sok manipulációra, szó-beszédre adott okot. Az egyik korabeli mendemon-

gyar Királyság, s azon belül a döntő politikai erőt jelentő magyar előkelők érdekeit képviselték, mint bármely más földbirtokos. Hiszen tudjuk, hogy a 15. szá zadban az a nemzetiségi, nemzeti tudat, amely a 19. században bontakozott ki, még nem, vagy legalábbis nem a mai értelmezésében élt a Kár-pát-medence népeinek tudatában. A vallásra ez nem volt érvényes, ott a különbségek élesen kirajzolód-tak. Az oláh származású kiváltságosok közül ennek el lenére néhányan vezető tisztséget töltöttek be. A 16. században például Oláh Miklós, akinek neve is utal a származására, esztergomi érsek lett. Ko-rábban – még Zsigmond idején – a Firenzében szü-letett Filippo Scolari a dunántúli Ozora birtokába jutván, Ozorai Pipó néven az ország nagyjai közé emelkedett.

A nagyhatalmú Stibor vajda, a felvidéki főúr len-gyel származású volt. Cillei Hermann, a Hunyadiak egyik legnagyobb ellenfele pedig az ausztriai Stájer-országból származott. A középkori Magyarországon az életpályák alakulása, a vagyon, a hatalom meg-szerzése legalább olyan fontos volt, mint bármely korábbi vagy a 15. századot követő későbbi idő-szakban. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy már a 15–16. században is viták, men-demondák sora kísérte a Hunyadiak eredetét. Mert az ismeretlenségből magas hivatalokhoz, hatalmas földbirtokokhoz, nagy vagyonhoz jutó családo-kat a 15. században is érthető irigységgel, gyanak-vással fogadták. A Hunyadiakról szóló első ismert oklevél 1409-ből származik. Az 1409. október 18-án, a visegrádi kancelláriában kiadott adományle-vél bizonyíthatóan hiteles irat. Ez tájékoztat arról, hogy Luxemburgi Zsigmond király Serbe fi a Vajk-nak, azaz Hunyadi János apjának, szolgálataiért Hunyadvár birtokát adományozta. A családi birtok alapjait megteremtő Vajk tehát valószínűleg Zsig-mond 1395-ös havasalföldi hadjárata idején került a király környezetébe. Az adománylevél tartalmaz-za a Hunyadi I. Vajk által közölt adatokat, amely alapján a családfát felállíthatjuk.

Mátyás történetírója, Antonio Bonfi ni 1486-ban Itáliából érkezett Budára. Kedveskedni akarván királyának, megírta A Corvinus-ház eredetéről szó-ló könyvecskét. Már akkor is tudta mindenki, hogy Bonfi ni története valótlan, mely szerint a Hunyadi-ak az ókori római Valerius Messala Corvinus nem-zetségből származnak. Ismerve azonban a korabeli uralkodók és környezetük szemléletét, szükség volt erre a kegyes hazugságra, mert Mátyást a háta mö-

N

János† 1456

∞Szilágyi Erzsébet

† 1483

Mátyás∞

Podjebrád KatalinAragóniai Beatrix

(Edelpöck Borbála)

Klára∞

Dengelegi Pongrác

Serbe Radul

Vajk† 1419

Magos Radul (László)

Vajk

László† 1457

ifj. János† 1442

Corvin János† 1504

∞Frangepán Beatrix

Erzsébet† 1508

Kristóf† 1505

A Hunyadiak családfája

hunyadisaja ́t.indd 13hunyadisaja ́t.indd 13 8/21/08 6:21:56 PM8/21/08 6:21:56 PM

14

fogságba került, s a szultáni hárembe jutván, fi út szült, feltehetően I. Mehmed szultántól. A rokon-ságról szóló történet (melyet II. Bajezid is megerő-sített) azért vált az 1480-as évek végén levelezés tár-gyává, mert Mátyás a szultán ellen lázadó, s ezért menekülni kényszerülő Dzsem herceget magához akarta venni. Jegyezzük meg rögtön, hogy nem ön-zetlenül, hanem nagyon is számító céllal. A Nyu-gat-Európában menedéket találó Dzsemet, a roko-ni szálakra hivatkozva, Mátyás meg akarta kapni a pápától, amiből természetesen politikai tőkét kí-vánt kovácsolni. Kérését azonban VIII. Ince (1484– 1492) pápa nem teljesítette.

Fölmerült továbbá a család görög származásá-nak lehetősége is, de ez az állítás teljesen való-színűtlen, hiszen egy királyi lovag nem lehetett „szkizmatikus”, azaz ortodox vallású.

Messzire vezetne a Hunyadiak meglehetősen szer-teágazó oldalági rokonságát elemezni. Mindeneset-re a trónra kerülő Mátyás tucatnyi vérrokont tar-tott számon, akikre a politikai sakkjátszmák során volt szüksége. (A 15. század második felében egyre szaporodó Mátyás-rokonokkal a továbbiakban csak akkor fogunk foglalkozni, ha ahhoz az események fő sodrának megértéséhez szükség lesz.)

VIII. Ince pápát ábrázoló érme

Bonfi ni arcképe

dára a Th uróczy-krónikát száz évvel követő Chronica című műben lelünk rá. Szerzője a kolozsvári szüle-tésű Heltai Gáspár, aki értesüléseit viszont Bonfi ni mestertől kölcsönözte. Ennek alapján Hunyadi Já-nos apja nem más, mint maga Zsigmond király. A sok fantáziával megírt történet szerint a Havasal-földön háborúzó Zsigmond a szép Morzsinai lányt ajándékozta volna meg egy fiúgyermekkel. A törté-net azért hihető, mert az időpont egyezik, a szerep-lők valóságosak, de a szóbeszéden kívül más bizo-nyíték nem létezik.

A család eredetének történetét tovább színesítette egy levél, amely magától Mátyás királytól szárma-zott az 1489-es esztendőből, uralkodásának végéről. E levélből arról szerezhetünk tudomást, hogy kor-társa, II. Bajezid (1481–1512) szultán öccse, Dzsem herceg a Hunyadiak vérrokona. Az állítás azon ala-pult, hogy Hunyadi János anyjának a nővére török

15

HUNYADI JÁNOS FELEMELKEDÉSE

AHunyadi-családról szóló források máig adósak Hunyadi János születésének meg-bízható időpontjával. A családnak rangot,

hírnevet szerző Hunyadi feltehetően a 14–15. század fordulóján, egy erdélyi vagy havasalföldi középne-mesi családban láthatta meg a napvilágot. Hunya-di János apja, Serbe fia Vajk – mint korábban lát-hattuk – maga is fegyverforgató udvari lovag volt. A kutatások mára már kiderítették, hogy Jánosnak volt egy nővére, Klára. A Hunyadi-család népes ága származott Hunyadi Klára és Dengelegi Pongrác há-

Luxemburgi Zsigmond császár és király

zasságából, melyet a családfán is láthatunk. A fri-gyükből született három fi ú, Dengelegi László, Já-nos és András – mint Mátyás király unokatestvérei – fontos tisztségeket töltöttek be a magyar közélet-ben. A három fiú mellett egy lány is született a há-zasságban: Dengelegi Borbála, aki egy neves magyar főúr, Rozgonyi Sebestyén felesége lett.

A legfényesebb pályát azonban Serbe fia Vajk leg-idősebb fi a, az idősebb János futotta be, akit Hunya-di János néven ismerünk. A fi atalabb Jánosról (gya-kori volt, hogy a testvérek ugyanazt a nevet kapták) annyit tudunk, hogy bátyjával együtt harcolt a tö-rök ellen, s 1441-ben, az egyik véres összecsapás al-kalmával elesett. Családja nem volt, így ennek az ágnak magva szakadt. A források szerint a két Já-nos mellett született még egy fi úgyermek, Vajk, aki viszont csecsemőkorában, 1419-ben hunyt el.

Serbe fia Vajknak Klára mellett volt még egy lá-nya, akinek viszont Szentgyörgyi Székely Jánostól született egy Tamás nevű fia. Nem bizonyítható egyértelműen, hogy a Székelyek Mátyás unokatest-vérei, esetleg sógorai voltak, mindenestre több más leszármazott mellett a király rokonainak fogadta el őket is. Ez törvényszerűen azzal járt, hogy a királyi érdekek mentén alacsonyabb vagy magasabb állást, hivatalt, s az ezekkel járó birtokot kaptak. Ezeket a rokoni juttatásokat azonban csak addig élvezhették a Hunyadi-család tagjai, míg Mátyást szolgálták.

Idősebb János először Csáky György ispán, majd Lazarevics István szerb fejedelem szolgálatába állt. Hunyadi János gyakran váltogathatta urait, mert rövidesen Újlaki Miklós macsói bán, kevés idővel később a Monoszlai családnál, majd a zágrábi püs-pöknél látott el familiárisi feladatokat. 1431-ben már Milánóban szolgált, ahol Francesco Sforza ka-pitánytól tanulta a harci mesterséget. Életében az 1434-es esztendő hozott jelentős fordulatot, amikor egy oklevél tanúsága szerint –„udvari vitéz” címmel – már Zsigmond király seregében találjuk.

Valószínű azonban, hogy az ifjú Hunyadi már 1430-ban elkísérte Zsigmondot több évig tartó itá-

16

liai útjára. Ez annál is inkább így lehetett, mert adatokkal bizonyítható, hogy Hunyadi megismer-kedett a zsoldos csapatokat szervező és vezető itáli-ai condottiere típusú hadviselési módszerekkel. Az előmenetelére számító Hunyadi az adatok tanúsága szerint egy ideig a milánói Visconti herceg szolgála-tában is állt.

Nem tudjuk, hogy Hunyadi János hűségének, vé-letlen szerencséjének vagy gazdasági érzékének kö-szönhető-e, hogy igen tekintélyes összeget, 1200 aranyforintot adott kölcsön a folyamatosan pénz-zavarral küszködő királynak. Zsigmond a kölcsönt nem készpénzzel, hanem birtokadománnyal egyen-lítette ki. Még pontosabban: az elzálogosított Arad és Temes megyei birtokokat nem váltotta vissza, így azok Hunyadi kezén maradtak. Ez ellentétben

Hunyadi János teljes fegyverzetben

áll azzal a feltevéssel, mely szerint Hunyadi a földe-ket eltitkolt apjától, azaz Zsigmondtól kapta aján-dékba. Akár így, akár úgy történt, Hunyadi János, az akkor még élő ifjabb Jánossal együtt az ország legnagyobb földbirtokosává vált.

Hunyadi katonai erényei, fegyverforgató képessé-ge, szervezőkészsége az 1430-as években már széles körben ismertek voltak. Tisztában volt vele, hogy Magyarországon is egyre döntőbb lesz a csaták ki-menetelében a zsoldoskatonák alkalmazása. Igazol-ja ezt Albert király 1439. évi dekrétumának 3. cik-kelye:

„Hogy a királyi felség az ország megvédésének és végvidékei megőrzésének érdekében táborozó katonái részére gondoskodjék a királyi zsoldról, nehogy e zsol-dosok az országlakosokat rabolják ki.

1. § Általános felkelést pedig addig ne hirdessen az országlakosoknak, amíg e zsoldos katonák képesek el-lenállni az ellenségnek.

3. § Amikor pedig ha a szükség úgy pa-rancsolja, általános felkelést találnának hirdetni, akkor az ország nemeseit aka-ratuk ellen, táborozók módjára, az ország határain és szélein túl, ne vigyék: mert ré-gi szabadságuk ezt hozza magával.”

Az 1437-ben ötvenévi uralkodás után elhunyt Zsigmondot lánya, Erzsébet kö-vette a trónon. Vele együtt került a trón-ra férje, Albert, aki az első Habsburg király volt a magyar trónon. Albert 1439-ben szörényi bánná nevezte ki Hu-nyadit és öccsét, ifjabb Jánost, ami ál-tal a Hunyadiak az ország főméltóságai közé kerültek. A köznemesek rétegéből kiemelkedve a nagyságos (magnifi cus) címet nyerte el a két Hunyadi, aminek köszönhetően már a bárók rendjébe tar-toztak. A negyvenedik évét taposó Hu-nyadi János pályája azonban itt nem ért véget. Valójában ekkor kezdődött el a fényes karrier.

Idézzük fel Thuróczy János króni-kájából az Albert király haláláról szóló részletet.

„…Albert király uralkodásának máso-dik évében elterjedt a hír, hogy Amurát, a törökök császára hadinépének nagy ere-jét mozgósítva meg akarja támadni Ma-gyarországot. Ezért Albert király össze-hívta a főnemesekből álló országgyűlést,

17

és velük együtt azt határozta, hogy nem várja meg, amíg az ellenség behatol az ország belsejébe, hanem vitézi karral ellene vonul. Magyarország egész kato-nai erejét mozgósítva nagy hadsereget gyűjtött össze, és azon a helyen ütött tábort, amelyet a nép nyelvén Titelrévnek hívnak. A törökök császára pedig, amikor megtudta, hogy a király az ország védelmére elegen-dő katonával és fegyveres erővel rendelkezik, ostrom-mal bevette Szendrő várát, csaknem egész Rácország földjét hatalma alá vetette, úgyhogy az ország ura, a despota is Magyarországra menekült. (…) A magya-rok pedig megunták a hosszú tábori szállást, legin-kább azért, mivel közülük sokan szenvedtek a vér-hastól; régi szokásuk szerint „farkast” kiáltva a király akarata ellenére külön-külön és összevissza elszéledtek és otthagyták a király táborát. Albert király Budára érve megbetegedett. (…) Bécsbe szándékozott menni. (…) Neszmély faluban megszállt, betegsége súlyosbo-dott, és egyévi, kilenc hónapi és huszonnyolc napi ma-gyarországi uralom után az Úrnak ezernégyszázhar-minckilencedik évében e faluban meghalt. Elődeihez hasonlóan Székesfehérvár egyházában temették el ki-rályi pompával, megadván neki a végtisztességet.”

A krónika, amikor ezekről az évekről szól, való-jában arról tudósít, hogy Magyarországot egyre ve-szélyesebben megközelítették a törökök. A keletről érkező veszedelmet a főurak nem vették komolyan. Tetézte a bajt, hogy ebben a kritikus időszakban halt meg a király.

Ekkor, a súlyos történelmi helyzetben érkezett el Hunyadi János ideje. Hol vagyunk már a három évtizeddel ezelőtti hunyadvári birtokadománytól, amely a Hunyadiak sikerét megalapozta! Az 1440-es években Hunyadi Jánosnak már az egész orszá-gért kellett helytállnia.

Történt azonban egy olyan esemény, amely Hu-nyadi János további sorsát, életét meghatározta. Ez pedig a családalapítás volt.

Az 1430 körül, Szilágyi Erzsébettel kötött házassá-ga is Hunyadi János társadalmi felemelkedését se-gítette. Szilágyi László, Erzsébet édesapja, ahogy a neve is utal rá, feltehetően az erdélyi Szilágyságból származott. A királyi birtokadományoknak köszön-hetően Nógrád és Heves megyei földterületekkel is rendelkezett, amelyeket aztán délvidéki, Temes me-gyei birtokokért cserélt el. Így került Szilágyi Lász-ló kezére a horogszegi uradalom. A Szilágyi család Horogszeg megszerzése után felvette a „horogsze-gi” előnevet. A horogszegi Szilágyi családdal kötöt-te össze Hunyadi János a sorsát, amely család az-

tán az ő pályájának részese lett. Hunyadi számára a házasság előnyös volt, hiszen az 1420-as évek vé-gén a Szilágyiak még jelentősebb családnak számí-tottak a Hunyadiaknál. Erzsébet bátyja, Szilágyi Mihály kulcsszerepet játszott a következő évtize-dekben mind az ország, mind a Hunyadiak sorsá-nak alakulásában. Ezek közé tartozott többek kö-zött Szilágyi Mihály kormányzói tevékenysége és Mátyás királlyá választásában játszott szerepe.

Mihályon kívül Erzsébetnek volt még két lánytest-vére, akikről nagyon keveset tudunk, és két fi ú test-vére – Osvát és László –, de ők fi atalon meghaltak.

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságá-ból 1431 elején megszületett László, aki 26 évesen a magyar történelem egyik tragikus sorsú alakja lett. A két család viszonyában, a házasság után né-hány évvel jelentős fordulat állt be, hiszen akkor már a Szilágyiak sikereiket egyértelműen Hunyadi Jánosnak köszönhették.

A Szilágyi rokonsághoz tartozott többek között az a Vitéz János, aki a magyar reneszánsz és huma-nizmus elterjesztésében, továbbá Mátyás szemlé-letének, humanista műveltségének kialakításában tette meg az első és legfontosabb lépéseket.

Szilágyi Erzsébet

18

A MAGYAR RENDEK MEGERŐSÖDÉSEA . SZÁZAD DEREKÁN

B árki is következett volna a trónon Zsig-mond után, azt a tekintélyt, azt az európai mértékkel mérve is megkérdőjelezhetetlen

hatalmat, amit Luxemburgi Zsigmond fél évszázad alatt megteremtett, senki sem lett volna ké pes foly-tatni. Többek között ezért kezdte nehéz körülmé-nyek között uralkodását Habsburg Albert. Ráadásul a bárók és az egyházi főméltóságok ellenszenvvel fogadták az új királyt. Vele akarták megfi zettetni a Zsigmond alatt elszenvedett sérelmeiket, hatalmuk vélt vagy valós megnyirbálását. Trónra lépésének el-ső pillanatától követelték Albert királytól a nekik nem tetsző újítások, rendeletek eltörlését. A bárók elsősor-ban azt szerették volna, hogy a király ne döntsön nél-külük országos ügyekben, különös tekintettel a királyi jövedelmek felhasználását és az országos tisztségek be-töltését illetően. A főpapok megígértették az új király-lyal, hogy semmilyen körülmények között nem teszi rá kezét az egyházi javakra.

Növelte a magyar főurak mozgásterét, hogy Al-bert 1438 tavaszán Prágába távozott, s távollétének

Prága középkori városrészei, templomai a 14–15. század során számos alkalommal szerepet játszottak a magyar történelem je-les eseményeiben

egy esztendeje alatt Erzsébet királyné intézte az or-szág ügyeit. Az eközben felgyülemlett elégedetlen-séget mindkét fél – a rendek és a király – a min-dent tisztázó országgyűlésen kívánta rendezni. Az országgyűlés összehívására 1439 tavaszán, Albert ki-rály Prágából való visszatérésekor került sor.

Az országgyűlésen részt vevő harminc-egyné-hány vármegye küldöttei néhány dologban engedtek ugyan a királynak – például a tanácstagok kiválasz-tásában –, végeredményben azonban a hatalom a fő-urak, a rendek kezébe csúszott át. Többek között a rendek joga lett a nádorválasztás. Kimondták továb-bá az országgyűlésen azt is, hogy a király csak kü-lönleges esetben hirdethet hadiállapotot. Ez éppen nagyon rosszkor jött, mert időközben érkezett a le-sújtó hír, hogy az oszmán hadak elfoglalták Szer-biát. A korábban Dél-Erdélyt támadó II. Murád szul tán (1421–1444, illetve 1446–1451) Szendrőt, a Tiszántúl kapuját vette ostrom alá.

A magyar nemesi hadak több évszázados szokás szerint megindultak a törökök ellen. A Titelnél ki-jelölt táborba – az országgyűlési határozat miatt – azonban kevesen jöttek el.

Elegendő létszámú, ütőképes had híján nem tud-ták megtámadni a Szendrőt elfoglaló török sereget. A keresztény had mozgása azonban visszatartotta a szultánt a továbblépéstől, Magyarország megtáma-dásától. Kiderült, hogy a rendek – bár olyan jelentős politikai hatalmat tudhattak magukénak, amely-ről Zsigmond uralkodása alatt csak álmodhattak – hadereje szétforgácsolódott.

Ezt az egyébként is meggyengült rendi-politikai hatalmat még inkább megosztotta Albert váratlan halála. Néhány évtized elteltével azonban Mátyás erős központi berendezkedése új tartalmat, új értel-met adott a bárók rendi politikájának.

Jóllehet a rendi állam gondolata már a 13. század végén megjelent az Árpád-kori Magyarországon, de rendiségről csak az Albert halála utáni évektől be-szélhetünk.

19

A FORDULATOT HOZÓ ES ÉVEK

M urád szultán 1439-ben, mint az előzőekben láthattuk, elfoglalta Szendrőt, s ez erősen megrendítette az ország déli részeinek biz-

tonságát. Bár Szörény, Nándorfehérvár, Szabács és a Duna–Száva-vonal várai álltak még, de Havasalföld már török befolyás alá került. Vlad Ţepeş, ismertebb nevén az „ördög” Dracula – Havasalföld vajdája –, kénytelen volt elismerni a szultán hűbéruraságát. Mellesleg Vlad Ţepeş (1448–1462) mint havasalföl-di vajda, szegről-végről a Szilágyiak és a Hunyadi-ak rokona volt, hiszen felesége, Szilágyi Jusztina a már korábban említett Szilágyi Osvát lánya, azaz Hunyadi Mátyás unokatestvére volt. (A kétes hírű Draculáról később még részletesebben lesz szó.)

Erzsébet királyné, Luxemburgi Zsigmond leánya, Habsburg Albert özvegye

Habsburg Albert (1437–1439), az első Habsburg a magyar trónon

A török felvonulását, bekerítő hadmozdulatait az országon belüli széthúzás, a kettős királyválasztás eseményei részben megkönnyítették. Mint ahogy megkönnyítette az is, hogy Albert király 1439-ben váratlanul meghalt. Erzsébet, az özvegy királyné igyekezett a teljes hatalmat megragadni. Luxem-burgi Zsigmond leánya joggal tekintette magát a trón törvényes örökösének. Bonyolította a helyze-tet, hogy szíve alatt hordta Albert király magzatát. Amennyiben az elhunyt király utószülött gyermeke fiú, vitán felül őt illette volna a magyar trón. Erzsé-betnek az ország bárói között szép számmal akad-tak támogatói. Közéjük tartoztak a Cillei, a Garai, az Újlaki, a Maróti és a Szécsi család tagjai, továbbá a bárói családok kiterjedt rokonsága, akik zömmel a dél-dunántúli és a Dráván túli birtokok urai voltak.

20

Erzsébet királyné,Luxemburgi Zsigmond leánya,

Habsburg Albert özvegye

A királyné és hívei további szövetségesekre leltek a kalandorokban, a feltörekvő új nemesekben, pél-dául a komoly haderőt képviselő Jan Giskra, huszi-ta hadvezér személyében.

Velük szemben kialakult egy másik főúri csopor-tosulás, amely Nagy Lajos dicső korához szeretett volna visszatérni. Céljuk elérése érdekében a fia tal lengyel királyt, III. Ulászlót hívták a magyar trón-ra. A Hédervári, Rozgonyi, Marczali, Th allóczi, Pe-rényi s a nagyhatalmú Hunyadi-család a lengyel per szonáluniót szerette volna visszaállítani.

Lengyelország a lengyel–litván unió révén magá-énak tudhatta az óriási területű Litvániát, amely a 15. században Kelet-Európa legjelentősebb katonai hatalma volt. (A lengyel–litván unió 1440-ben fel-bomlott.) A Jagelló-családból származó Ulászló magyar királlyá választását támogató katona főurak a Duna–Tisza-közét, Erdélyt, a Tiszántúlt, Kelet-Magyarországot s természetesen az ezeken a terüle-teken élő nemességet tudhatták maguk mögött.

Magyarország, I. Ulászló birodalma, valamint a Török Birodalom és a Német-római Császárság a 15. században

L E NG

Y EL O

RS Z

ÁG

L I

T V

ÁN

I

A

M O L D VA

H A V A S A L F Ö L D

M A G Y A R O R S Z Á G

NÉ

ME

T–R

ÓM

AI

CSÁ

SZÁ

RSÁ

G

O

RO

S Z

O

R S

Z Á

G

T Ö R Ö K B I R O D A L O M

21

A KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS

A lbert szerencsétlen időpontban bekövetke-zett halála újra egybeszólította a rendeket. 1440 elején Budán országgyűlést tartot-

tak, amelyen az Ulászló-pártiak kerültek ki győz-tesen. Az országgyűlés határozatához, amely szerint I. Ulászló néven a 16 éves lengyel királyt választot-ták meg a magyar trónra, Erzsébet királyné is hoz-zájárult. Amikor azonban Erzsébetnek 1440. február 22-én fia született, visszavonta korábbi beleegyezé-sét. Albert csecsemő fiát Erzsébet és hívei V. László néven királlyá nyilvánították. Ezzel egy időben, március 8-án a Krakkóba érkezett magyar követség hivatalosan is Ulászlót választotta királlyá.

A két koronázás kettéosztotta az országot. Olyan belső harc (polgárháború) vette kezdetét, amely te-kintettel arra, hogy váltakozó sikerrel folyt, soká-ig elhúzódott. A főrendek egymás elleni harca sok vérveszteséggel járt, nagy megpróbáltatást okozott az országnak.

I. Ulászló (1440–1444) nagy tervekkel foglalta el a magyar trónt. E tervek középpontjában a török kiűzése szerepelt. Honnan is sejthette volna, hogy fi atal életének néhány év múlva éppen egy török el-leni hadjárat fog véget vetni?

Ulászló komolyan gondolta, hogy megteremti Magyarország biztonságát. Hitt a terveiben, ame-lyek között előkelő helyet foglalt el az ország tö-rök uralom alóli felszabadításának gondolata. En-nek érdekében az ifjú király házassági ajánlatot tett a 31 éves Erzsébetnek, amelyet azonban az özvegy királyné nem fogadott el.

Az 1440-es esztendő krónikájához tartozik, hogy ekkor lépett trónra III. Frigyes (1440–1493), az új német-római király és császár. A Habsburg uralko-dó ezután több mint fél évszázadon át meghatáro-zó alakja lett Közép-Európa politikájának.

Egyelőre azonban Erzsébet politikája foglalkoz-tatta leginkább a magyarországi főurakat. Az öz-vegy királyné fogságba vetette a nála tisztelgő ellen-párti főurakat, Thallóczi Mátét és Marczali Imrét. Erőszakkal elvitette a Szent Koronát Visegrádról

I. Ulászló magyar király

Székesfehérvárra, ahol csecsemő fiát – V. Lászlót – megkoronáztatta vele. (A Szent Korona több év-százados kalandos történetének az egyik legismer-tebb epizódja volt, amikor a királyné udvarhölgye, Kottaner Jánosné fondorlatos módon kilopta Viseg-rádról a koronát, hogy azt elvigye Erzsébetnek.)

A magyar rendeknek sokszor véres viszályko-dásba torkolló ellentétei okán Ulászlót lengyel hí-vei óva intették attól, hogy Magyarországra jöjjön. (Jóllehet V. László koronázása minden szempont-ból érvényes volt, de azt később mégis érvénytele-nítették a rendek.) Ulászló azonban nem hagyta cserben nehéz helyzetbe került magyar híveit. 1440 áprilisában seregével megindult Magyarországra.

22

Útközben érte őket V. László székesfehérvári meg-koronázásának megdöbbentő híre, ami még szilár-dabb elhatározásra ösztönözte a lengyel királyt. Bu-da felé igyekezett, ahol egyik híve, Hédervári nádor várta, hogy átadja neki a várost.

A lengyel urak aggodalma jogos volt, mert a két főúri párt közötti nyílt háborúskodás újra feléledt. Várak, falvak, birtokok pusztultak el és cseréltek gazdát. Nagyon sok kárt okozott Magyarország-nak a huszita Giskra és cseh zsoldosserege. Erzsébet eközben Győrbe húzódott vissza, melyet Rozgonyi Simon 1440 júniusában megtámadott. A vár ellen-állt, de legfőbb ellenségüket, Cillei Ulrikot elfogták. A lovagias Ulászló király azonban Cilleit s a másik két ellenpárti főurat, Szécsi Dénes prímást és Garai Lászlót, hűségeskü ellenében szabadon bocsátotta.

Közben Erzsébet új pártfogóra tett szert az új német-római császár, III. Frigyes személyében. A Habsburg uralkodó a következő évtizedekben egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy bele ne avatkozzon a magyar belpolitikába. 1440-ben, az Ulászló kezdeményezésére összehívott országgyűlés nemessége Rákos mezején évszázadokra szóló tet-tet hajtott végre. Akkor, amikor az ellenpárt urai meg akarták akadályozni Ulászló királlyá koroná-zását, az általános közhangulat eredményeként fon-

II. Frigyes címere 1459-ből

III. Frigyes német-római császár

tos határozatot hoztak. Ez a határozat teremtette meg a Szent Korona-tant, amely Európa országai kö zül egyedül Magyarországon született meg. En-nek értelmében a közhatalom eredeti birtokosa, ős for rása maga a nemzet, a szabadok, a nemesek kö zössége, melynek kifejezője a Szent Korona. Ez a felfogás – nem véletlenül – a király nélküli idősza-

A csehországi Hradec Králové, ismertebb nevén Königgrätz a huszita vezér városa volt. A csehországi „királynék városa” Giskra kedvelt tartózkodási helyének számított. A Prágától keletre, mintegy száz kilométerre fekvő erődítményt a 15. század közepén az európai uralkodók is számon tartották

23

kokban alakult ki, s erősödött meg. Legelőször pe-dig I. Ulászló 1440. július 17-i megkoronázásakor hozott országgyűlési határozatban emelkedett tör-vényerőre. Az okirat egyértelműen fogalmaz, ami-kor kimondja, hogy „a királyok koronázása mindig az országlakosok akaratától függ, s a korona hatálya és ereje az ő helybenhagyásukban rejlik”. Ha pedig Szent István koronája avatatlan kézbe kerül, a jog és törvény megsérül, mint ahogy történt ez, amikor Erzsébet önkényesen elvitette Visegrádról a koronát. Ilyenkor a rendi akarat a székesfehérvári ereklye-tartóról leemelt (másik) koronára ruházta át „a ré-gi korona minden tisztségét és hatályát, mindennemű jelentését, misztériumát és erejét”, hogy míg az erede-ti korona elő nem kerül, a közakarat szerint válasz-tott király törvényes ura lehessen Magyarországnak. Megszületett a nemzet szabad királyválasztó joga. Égetően szükség volt a gyors nemzeti összefogásra, hiszen eközben Murád szultán nem tétlenkedett. Je-lentős haderővel támadta meg déli irányból Magyar-országot.

Jan Giskra, a cseh huszita zsoldosok vezére

Az ősi magyar koronázási jelvények

23

24

A TÖRÖKVERŐ HUNYADI

IUlászló király felismer-te, hogy az igazi veszély az ország déli része felől

érkezik. A délvidék védelmét két megbízható katona főúrra – Hu-nyadi Jánosra és Újlaki Miklósra – bízta. A két főúr a bizalmat ha-mar megszolgálta, amikor 1441 el-ső napjaiban a Bátaszék mellett ví-vott csatában győzelmet aratott a török felett. A király, meghagyva szörényi, illetve macsói báni mél-tóságukat, Erdély vajdáivá, továb-bá temesi főispánokká, majd pe-dig nándorfehérvári kapitányokká nevezte ki őket. Figyelni kellett azonban a belső ellentétekre is, hiszen a korábban hűségesküt tett Garai László és Szécsi Dénes – akik közül az utóbbi ráadásul a koronát helyezte Ulászló fejére –, a döntő pillanatban visszatértek V. László és Erzsébet táborába. A legnagyobb veszélyt jelentő Giskra cseh huszita zsoldosai elárasztották a Felvi-déket, megszállva a gazdag bányavárosokat, továb-bá Eperjes és Sáros vidékét. Esztergomot és kör-nyékét Szécsi prímás, a Dunántúlt a Rozgonyi és a Kanizsai család, a Dráva mentét Cillei és Garai ka-tonái, míg a délnyugati országrészt Frangepán Ber-talan biztosította Erzsébet számára. Az ország keleti része Ulászló kezén volt, de a pusztítás, a véget nem érő csatározások tovább gyengítették hazánk erejét, egységét. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben érte Magyarországot az oszmánok támadása.

1441-ben Hunyadi kisebb török csapatokat űzött ki az ország területéről. Az év nyarán győzel-met ara tott Iszkak bég serege fölött, ami nem volt jelentős győzelem, de visszaadta a magyaroknak a hitet, a reményt az elmúlt évek sikertelenségei, ve-reségei után.

Az igazi megmérettetés azonban 1442-ben várt Hunyadira. Murád szultán tervbe vette a Havasal-föld és Erdély teljes területének meghódítását. 1442

tavaszán Mezid bég az Európába vezényelt török hadsereg élén tört Erdélyre. A törökök útját rablás, pusztítás, zsákmányszerzés, fog-lyok ejtése kísérte. Hunyadi Lépes György erdélyi püspökkel Ma ros-szentimrénél útját állta a töröknek. Az első összecsapás török győze-lemmel végződött. A bajt tetézte s a törökök elszántságát igazolta, hogy a kezükre került Lépes György püs-pököt Mezid bég lefejeztette.

Hunyadi János azonban nem ad-ta fel a harcot. Átvágta magát a tö-rökök gyűrűjén, s minden idejét, energiáját egy új sereg gyűjté-

sére, átszervezésére használta fel. Visszatért Maros-szentimrére, s ott, ahol korábban vereséget szenve-dett, most fényes győzelmet aratott a túlerőben lévő törökök ellen. Mezid bég seregében szultáni csapa-tok is voltak, amiből arra következtethetünk, hogy az összecsapás tétje jóval nagyobb volt annál, mint ami erről a csatáról eddig a köztudatban volt. A tö-rökök elleni marosszentimrei győzelmet úgy tünte-tik fel a történelemkönyvekben, mint Hunyadi el-ső, de nem nagy jelentőségű hadi sikerét. Pedig a Mezid bég 17 000 fős és Szehabeddin beglerbég több mint 60 000 fős serege elleni győzelem a „jegyzett” nagy csaták sorába tartozik. Nem véletlenül ír-ta le munkájában egy török krónikás – pedig a ku-darcot nem szívesen ismerték el a török történetírók –, hogy „az iszlám serege olyan vereséget szenvedett, hogy azt mondani sem lehet”. Ehhez az összecsapás-hoz kapcsolódik Kemény (Kamonyai) Simon legen-dája. Ez volt a magyar vitézek önfeláldozását tanú-sító nevezetes jelenetek közül az egyik legismertebb, amikor Kamonyai Simon a döntő összecsapás előtt – tudván, hogy a török minden erejével Hunyadi elpusztítására fog törekedni – páncélt, ruhát cserél a hadvezérrel. A csata hevében a török sereg legjobb katonái rárontottak és megölték a Hunyadinak vélt

Hunyadi János bővített címere

25

Germánia a töröktől sanyargatott Hungária segítségére siet. (A törökellenes harcok összefoglaló, reprezentatív műalkotása ez a fametszet, Johann Nel 16. századi alkotása. A törökellenes harcok hősei fekszenek jobb oldalt, közöttük Ulászló király és Hunyadi János)

Kamonyait. Örömüket azonban a következő pilla-natokban a csalódás és a rémület váltotta fel, mert az oldalszárnyon megjelent az igazi Hunyadi, és fé-nyes győzelmet aratott a szultáni sereg fölött.

Nem véletlen, hogy Hunyadi János korának egyik legjobb, legképzettebb hadvezére volt. A témával foglalkozó történészek közül Hidán Csaba kutatásai hívják fel a figyelmet a következőkre. Hunyadi a különböző fegyvernemek harcmódját a korszak leg-jobb képviselőitől tanulta. Mint Csáky György szé-kely ispán apródja, megismerkedett az ősi módon harcoló íjas-lovas székelyekkel, akiket abban az időben kelet legkiválóbb íjászainak tartottak. Er-ről még a velencei követ írása is tanúskodik. La-zarevics István szerb despota mellett a „balkáni típusú” lesvetést, a tőrbe csalást alkalmazó, hegyvi-déki harcmódot sajátította el. Amikor Újlaki Mik-lós macsói bán szolgálatába állt, akkor ismerkedett

meg a törökök, illetve a végváriak harcmodorának fortélyaival. 1431-től – mint korábban már utaltunk rá – a milánói herceg szolgálatában állt. Francesco Sforza kapitány mellett a nyugati zsoldos hadsereg támadó harcmodorát tanulmányozta, nála a várví-vás különféle módszereit ismerte meg. A cseh huszi-ták elleni harcokban Hunyadi János látta, hogyan használják a zsoldosok a szekérvárat s a különféle harci eszközöket. A törökverő sikereinek titka, hogy tehetségét, hadvezetési tudományát jól össze tudta hangolni a felsorolt fegyvernemek alkalmazásával. Mindig tudta, hogy melyik fegyvernem, harcmodor mikor, milyen stratégiai helyzetben, milyen terepen, milyen felkészültségű ellenség esetében vethető be.

A magyar siker hatására csatlakozott Hunyadi-hoz Vlad Dracul havasalföldi és II. István moldvai vajda. Hunyadi a vajdák támogatásával már a Kár-pátokon túli területeken, a Jalomica folyónál mért súlyos vereséget a többszörös túlerővel felvonuló el-lenségre. Hunyadi János újabb győzelmével mél-tán érdemelte ki a „törökverő” címet. Murád szul-tán békét ajánlott, de feltételként Nándorfehérvár átadását követelte. Ezt azonban sem Ulászló király, sem Hunyadi nem fogadta el.

26

Hunyadi János ábrázolása a Th uróczy-krónika augsburgi kiadásában

Mátyás szülőháza Kolozsvárott, napjainkban

A győzelmek hatására Hunyadi János és Ulász-ló király hívei megsokasodtak. Ennek ellenére Ma-gyarországon a hatalmi huzavona tovább folytató-dott. Erzsébet királyné hirtelen halála tovább bonyolította a helyzetet. Giskra, a Felvidéken szinte már mindenkitől független, önálló politikát folyta-tott. III. Frigyes a gyermek V. László gyámjaként kihasználva a török támadásokat s a magyarok megosztottságát, állandó veszélyt jelentett a ma-gyar trónra. Mindezek ellenére, hosszú alkudozá-sok után megszületett a belső béke, amely azonban nagyon törékenynek bizonyult.

Ulászló király és Hunyadi elérkezettnek látta az időt arra, hogy kiűzze a törököt Európából. A tervet a pápai követ, Cesarini Julian (Giuliano Cesarini) bíboros is támogatta, akit IV. Jenő (1431–1447) ró-mai egyházfő küldött Ulászló udvarába.

Azokban az években született meg Hunyadi Má-tyás, amikor Hunyadi János nagy csatáit vívta a tö-rökökkel, amikor kiérdemelte a törökverő címet. A törökverő marosszentimrei győzelme után, az 1443 nyarán induló hosszú hadjárat közötti idő-szakban, 1443. február 23-án, Kolozsvárott látta meg a napvilágot a legkisebb Hunyadi fiú. Szilágyi Er-zsébet második fiának származásáról talán még több legenda született, mint Hunyadi Jánoséról. Mátyás később maga is hozzájárult ahhoz, hogy az ősök palettája szélesedjen, hiszen a névtelen erdé-lyi nemes család nem volt elég előkelő egy európai nagyságú uralkodóhoz. Ezt az alacsony származást kiküszöbölendő, megjelent a köztudatban a szul-táni udvarhoz, később pedig, Bonfini tollából ere-dően az ókori rómaiakhoz való tartozás. (Mind-ezekről később bővebben lesz szó.) A király 1443 júliusában népes sereg élén elindult déli irányba. Nándorfehérvárnál átlépte a határt. Ezzel kezdetét vette a történelmi utókor által „hosszú hadjárat-ként” ismert török elleni támadás, amely azonban komoly előkészületeket kívánt. Hunyadi János had-vezéri felkészültségére jellemző, hogy kémeit, felde-rítőit egészen Kis-Ázsiáig, a Karamán Emírségig el-küldte. A jelentésekből azt szerette volna megtudni, hogy milyen felkészültségű és számú török haderő állomásozik Drinápoly és Konstantinápoly környé-kén. Kíváncsi volt a földrajzi viszonyokra, a víz- és élelem-utánpótlás lehetőségeire. Hunyadi 32 000 aranyat áldozott saját vagyonából a hadjáratra. A puskáktól és ágyúktól kezdve a huszita (táborita) sze kerekig mindenféle hadfelszerelést megvásárolt, amire úgy gondolta, hogy szüksége lehet. Kapcso-

27

latokat, segítőket keresett keleten és nyugaton egy-aránt. A keleti végeken még csak-csak talált szövet-ségest, de a nyugati uralkodók egyike sem segített. Shlich Gáspárnak, III. Frigyes kancellárjának a fel-jegyzéseiből tudjuk, hogy a nyugati királyok egyike sem támogatta a magyarokat.

Nándorfehérvárnál csatlakozott a király seregé-hez Hunyadi, aki királyi parancsra 12 000 lovassal előrement Bulgária irányába, hogy felderítse a te-repet. Ősszel felégette Niš városát, több kisebb tö-rök sereget szétszórt, a hadjárat minden vonatko-zásban sikeresnek tűnt. Eközben a magyarok háta mögé került egy 30 000 fős török had, hogy elvágja egymástól Hunyadi és Ulászló seregét. A törökverő azonban visszafordult, s tönkreverte ezt az oszmán sereget is. A hadjáratban résztvevők lelkesek voltak, kedvezett nekik az időjárás, többnyire akadályta-lan volt az élelmiszer-ellátás. Ennek eredményeként 1443 novemberében már elfoglalták Pirótot és Szó-fi át. A Kunovica-hágónál még a szultán sógora és a török fővezér is Hunyadiék fogságába esett. A ter-vek szerint a Balkánon kellett volna átkelni, s a si-keres átkelés után Drinápoly ellen dolgozták volna ki az ostromtervet. A hadiszerencse azonban meg-

Szkander bég arcképe

fordult. A kemény tél, az élelmiszerhiány, a betegsé-gek s a törökök által mesterien elzárt balkáni hágók meghiúsították a nagyszabású tervet. Erről a hadjá-ratról egészen pontosan tudjuk, hogy nem az ellen-ség, hanem a természeti erők késztették visszafor-dulásra Hunyadit. A magyarok 1444 január végére visszatértek Nándorfehérvárra. A hadjárat annak ellenére is sikeres volt, hogy a végső célt, a törökök Európából való kiűzését nem sikerült elérni.

Fél év eltelte után, 25 győztes csatával, óriási hadi-zsákmánnyal, egyre nagyobb tekintélynek örvend-ve, Hunyadi bevonult Budára. A „hosszú hadjárat” eredményességét az 1444. augusztus 1-jén Szeged-re érkező török küldöttség békepontjai is igazol-ják. A számos török–magyar béke között kevés olyan akad, amelyik ilyen kedvező feltételeket ja-vasolt volna. Ezek közé tartozott Szerbia kiüríté-se, 100 000 arany hadisarc megfizetése, tíz évre szó-ló béke, továbbá 30 000 török harcosnak a magyar király szolgálatába állítása, azzal a kikötéssel, hogy nem vezénylik a szultán ellen őket.

Hunyadi és a háborúpárti nemesek azonban új-ra le akartak csapni a törökökre. Tervüket Cesarini pápai legátus is szorgalmazta, más források szerint a békeszegés tervét ő eszelte ki. A velencei fl otta – amely aztán később a magyar sereg vereségének egyik okozója lett – már elkezdte a behajózást az oszmánok ellen. A velencei gályák, amelyeket rész-ben a pápa szerelt fel, 1444 júliusában a Dardanel-lák felé haladtak.

Támogatta Hunyadi tervét az albán fejedelem, Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég, aki végül Hunyadi egyetlen hűséges társa marad.

A Nándorfehérvár felé vonuló magyar sereget azonban Brankovics György szerb fejedelem nem engedte átvonulni országán. Brankovics számára nagyobb biztonságot jelentett a törökkel való meg-egyezés. Ellenezte a háborút Vlad Ţepeş havasal-földi vajda is, akinek ebben az esetben a szerb feje-delemével egyezett meg az érdeke. Ő sem akarta a törökök elleni háborút. Ellenezték a háborút Ulász-ló lengyel nemesei is, hiszen őket nem érintette, nem érdekelte Magyarország déli vidékeinek sorsa.

A háború vagy béke kérdésében tartott 1444-es országgyűlésen mégis Hunyadi és Ulászló akarata érvényesült. A keresztény hadak gyülekezőhelyének Váradot jelölték meg, ahol békeszerződést írtak alá a törökökkel. Ulászló azonban először Szegedre vo-nult, ahol mindenki meglepetésére esküt tett, hogy az oszmánokkal kötendő béke érvénytelen lesz.

28

Tette mindezt a korábban ismertetett előnyös török ajánlatok ellenére. Következetlen politikáját bizo-nyítja, hogy augusztus 4-én úgy határozott, mégis hadba vonul a szultán ellen. Elhatározásában döntő szerepe lehetett a frissen kapott hírnek, mely sze-rint a 21 hajóból álló velencei–genovai–burgundiai fl otta elérte a Hellészpontoszt.

Ulászló elkerülve Brankovics Szerbiáját, Or so vá-nál serege élén átkelt a Dunán, s októberben már Ni ká polyt vette birtokába. Innen a mintegy 20000 fős sereg akadálytalanul vonult a Fekete-tenger part ján fekvő Várnáig, ahol egyesült a sereg másik részével. A sikeresnek ígérkező hadjáratot beárnyé-kolta az a hír, mely szerint Murád szultán ázsiai se-rege a tengerszoroson háborítatlanul átkelt Euró-pába. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy a velencei–genovai flotta még kísérletet sem tett arra, hogy zavarja az európai és ázsiai török se-reg egyesülését. Így fordulhatott elő, hogy Driná-polynál egy közel 16 000 fős török sereg, a szultá-ni hadak egy része, a Várnánál gyülekező mintegy 40 000 főt számláló magyar sereg hátába került. A hírek szerint a keresztény genovai hajósok nem-hogy akadályozták volna, de jó pénzért, fejenként egy aranyért ők szállították át az anatóliai török se-reget Európába.

Hunyadi tudta, hogy a történtek után nem szá-míthat a keresztény gályák segítségére, amelyek kimenekíthették volna a kelepcéből a királyt és seregét. Nem maradt más választása, támadást kez-deményezett. Hunyadi János, méltóképpen török-

verő híréhez, bár áldozatok árán, de módszeres küzdelemben felülkerekedett a túlerőn. Már csak a szultánt védő janicsárok álltak útjába, amikor Ulászló király nagy hibát követett el.

Talán az örök dicsőség vágya szállta meg a ki-rályt, amikor ötszáz lovasa élén nekirontott a cölö-pökkel körülvett szultáni tábornak. A vakmerő, az átgondolt stratégiát nélkülöző támadásról Th uróczy János – a valóságot kissé elferdítve – krónikájában így ír: „Mikor a törökök lovassága is megingott és fu-tásnak eredt, és csupán a császári tábor állt nagy fé-lelmek közepette a maga helyén, megszámlálhatatlan gyalogos csapattal: Ulászló király látva, hogy az el-lenséges lovasság fut, s hogy Amurát császár és tábo-ra reszket a félelemtől, a személyének védelmére ren-delt csapatot harcba indította, és miközben a vajda úr és a többiek vad küzdelemben csatáztak, megrohan-ta a császár táborát, teljesen meg akarta semmisíteni. A gyalogosok sűrű csapatai közé ért, azoknak nagy so-kasága rárohant, elnyomta őt csapatával együtt: el-esett. És ez nem remélt győzelemhez juttatta a már le-győzött és levert ellenséget, amely már egyáltalán nem reménykedett a győzelemben.”

A krónikás torzítása abból eredt, hogy jólle-het a csata kimenetele kedvezően állt a magyarok számára, a végső győzelemről még nem lehetett szó. Thuróczy feltehetően a csatában elesett királyt akarta felmenteni végzetes tettének bűne alól. Hi-

A törökverő Hunyadi János nagy csatái 1442–1456 között

B I R O D A L O M

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM

Nándorfehérvár

Szeged

Jajca Galambóc

Pirot

Orsova

Temesvár

Kruševac Niš

Szófia

Rigómező

Zlatica-szoros

Nikápoly Várna Suma

Drinápoly

Konstantinápoly

MO

L DV

A

E R D É L Y

T Ö R Ö K

H A V A S A L F ÖL D

I

BO

S Z N I A

F E J E D E L E MS É G

S Z L A V Ó N I A

HO

RVÁTH

ORSZÁG

S Z

E R

B I

AA hosszú hadjárat útvonala Az 1444. évi hadjárat útvonala Az 1448. évi hadjárat útvonala Az 1448. évi hadjárat útvonala

29

szen a janicsárokat a szultán nem vetette be. Min-denesetre a király akciója köddé foszlatta az utolsó reményeket is. Ulászló király és hű emberei mind egy szálig elestek a vakmerő támadás során. Ez a szerencsétlen esemény fordulatot hozott a küzdelem addigi, magyarok számára kedvező állásában. 1444. november 10-e a magyar történelem nagy tragédiái közé tartozik, hiszen Magyarország újra király nél-kül maradt.

Hunyadi csak nagy üggyel-bajjal tudott elmene-külni a csatatérről. Útja a Havasalföldön át vezetett Magyarország felé. Vlad Dracul román vajda em-berei azonban elfogták Hunyadit, ugyanis a szövet-ségeseit folyamatosan váltogató fejedelem ki akara-ta őt szolgáltatni a törököknek, ami a biztos halált jelentette volna számára. A hol ide, hol oda inga-dozó Vlad Ţepeşt csupán Hédervári Lőrinc nádor erélyes felszólítása, majd háborúval való fenyegeté-se térítette el szándékától. Vlad Dracul rövid távú érdekeit tartván szem előtt, a törökverőt nem adta át halálos ellenségének, éppen ellenkezőleg, ügyel-ve a biztonságára, egészen a magyar határig kísér-tette. Hunyadi szerencsésen megmenekült addigi pályafutásának legszerencsétlenebbül végződő csa-tájából. A gondviselés akarhatta így, hiszen rá még nagy feladatok vártak.

Hunyadi János a várnai csatában

A várnai csata

30

HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA

A főurak a király halála után belátták, hogy egyezségre kell jutniuk. Az 1445-ben össze-hívott országgyűlésen V. László elfogadása

és az ország átmeneti irányítása volt a fő téma. Ar-ra nem is gondoltak, hogy ne király irányítsa az or-szágot. A királyválasztás feltételeit azonban ők ha-tározták meg. V. Lászlót csak akkor fogadták volna el, ha a Szent Koronával együtt hazatér, s a magyar törvények szerint uralkodik. Ez természetesen a ko-ronázás megismétlését is jelentette volna. Ha ez nem történik meg, hangoztatták a főurak, akkor nemzeti királyt választanak. Tekintettel az átmene-ti helyzetre, amelyet nagyon rövid időben szabtak meg, hét főkapitányt választottak az ország élére. Hunyadi Jánost, Újlaki Miklóst, Rozgonyi Györgyöt, Guti Ország Mihályt, Bebek Imrét és Szentmiklósi Pongrácot az udvari pártból, a hajdan Ulászlót tá-mogató nemzeti pártból pedig Jan Giskrát, a huszita zsoldosvezért. Mindegyikük kapott az ország terü-letéből egy-egy darabot, amely fölött azonban nem volt korlátlan hatalmuk, ott a helyi nemességgel kellett egyezségre jutniuk, mielőtt bármilyen ügy-ben döntöttek volna. A tényleges hatalom továbbra is a királyi tanács kezében maradt, amelyben Hu-nyadi János mellett Hédervári Lőrinc nádor, Szécsi Dénes prímás, Újlaki Miklós és Rozgonyi György országbíró foglalt helyet. Hunyadi János addig el-ért pozícióit tovább erősítette azáltal, hogy barátját, a szellem emberét, Zrednai (Vitéz) Jánost a pápával kineveztette váradi püspöknek.

Mivel III. Frigyes nem adta ki a magyar rendek-nek sem V. Lászlót, sem a Szent Koronát, a magyar urak országgyűlést hirdettek meg. Az 1446 májusá-ban a Rákosmezőre összehívott országgyűlésen el-határozták, hogy kormányzót választanak. De ki legyen az, akit a nemesek közfelkiáltással elfogad-nak? A választás nem eshetett másra, mint az ország legnagyobb földbirtokosára, a Magyarország védel-mét eddig is sikeresen megoldó hadvezérre, Hunya-di Jánosra. Jóllehet, az országgyűlésen részt vettek V. László hívei is, de Hunyadi és támogatói – első-

Ehrenreich Sándor Ádám Hunyadi Jánosról készített portréja

sorban a köznemesség – elsöprő többségben voltak. A jogi formula szerint a közakaratot a köznemes-ség egyhangú szavazata jelentette. Hogy ez az egy-hangú szavazat meglegyen, a Hunyadi-párti főurak körbejárták az országgyűlésen részt vevő köznemesi csoportosulásokat, s Hunyadi megválasztására biz-tatták őket. Hunyadi János egyébként is népszerű volt, különösen a keleti országrészek köznemesei-nek körében. A főnemesek ezután eltávoztak az or-szággyűlés színhelyéről, s a magukra maradt köz-nemesség, az „ország közakarata” választott, amely végül Hunyadi Jánost kiáltotta ki kormányzóvá.

A frissen megválasztott kormányzó első teendője egy Ausztria elleni hadjárat megszervezése volt. Ér-demes felfigyelni arra, hogy Zsigmond halála után, különösen amióta a rendek megerősödtek, szinte minden évben összehívták az országgyűlést, s min-den fontos dologban ott döntöttek. Az országgyű-lés szerepe tehát már a 15. század derekán felértéke-lődött. Hunyadi János hadvezéri képességei mellett megmutatkozott politikai tehetsége is.

31

HUNYADI JÁNOS AUSZTRIA ELLENI HÁBORÚJA

A német király, III. Frigyes – akivel majd Mátyás is egész életében harcolni fog – nem tartotta be korábban vállalt kötele-

zettségeit. Nem adta vissza a magyaroknak az őket illető Szent Koronát, s továbbra sem volt hajlandó kivonulni Magyarország megszállt nyugati terüle-teiről. Hunyadi 1446 őszén, hogy helyreállítsa az eredeti állapotokat, hadba indult a „zsarnok” Fri-gyes ellen. A hadjárat nem titkolt birtokszerzési ak-ció is volt, amit bonyolított Ulrich von Zilli, ma-gyar nevén Cillei Ulrik stájer őrgróf beavatkozása. Az osztrák tartományúr vitában állt III. Frigyes-sel, de amikor önkényesen felvette a szlavón báni címet, szembekerült Hunyadival is. A kormányzó benyomult Ausztria területére, s még Bécsújhelyet (III. Frigyes kedvelt tartózkodási helyét) is elfoglalta.

Cillei Ulrik

A bécsújhelyi városháza homlokzatának falán, középen III. Frigyes német-római császár emléktáblája. A császár szíve-sen tartózkodott a városban

Hunyadi Bécsújhely elfoglalását megelőzően fel-dúlta Stájerországot és Karintiát, sőt hadaival a Cillei által birtokolt Szlavóniát is megtámadta. Átütő sikert azonban nem ért el. Legfőbb követelésének – hogy Frigyes adja ki a gyermek V. Lászlót, a magyar koro-na jogos örökösét – nem tudott érvényt szerezni.

Cillei Ulrikkal pedig csak azzal a feltétellel tu-dott egyezségre jutni, hogy kiskorú gyermekeiket – Hunyadi Mátyást és Cillei Erzsébetet – eljegyez-ték egymással. Nem könnyítette meg a kormány-zó helyzetét az sem, hogy az új nádor Garai László lett, a Hunyadi-ellenes párt vezére. Giskra, a Felvi-dék tekintélyes részének ura, pedig mint korábban is minden esetben, III. Frigyes mellé állt az oszt-rákok és a magyarok közötti politikai és fegyveres csatározásban.

Amikor a fegyverszünet eredményeként III. Fri-gyes 1447. február 2-án kivonta a seregeit Győrből – többek között ezt a várost is megszállva tartot-

32

minden hatalom a kormányzó kezében összpon

Hunyadi János birtokai 1456 ban

Hunyadi János

ta –, Hunyadit már a Havasalföldön találjuk. Az osztrák hadjárat nem volt eredményesnek mondha-tó, hiszen Frigyes megtarthatta többek között Sop-ron, Kőszeg, Borostyánkő, Rohonc, Léka, Szalónak, Dévény, Fraknó, Kismarton s még számos más vár és város tulajdonjogát. Pedig Hunyadi a tárgyalá-sok során közvetítő pápai legátusnak hangsúlyozta, hogy III. Frigyes makacssága, állandó viszálykodá-sa tartja őt vissza egy nagyobb törökellenes háború megindításától.

A kormányzó ennek ellenére egy pillanatig sem adta fel törökellenes politikáját. Elűzte székéből a törökbarát havasalföldi vajdát, s ezzel megerősítette a Balkánon a Magyar Királyság pozícióit.

Az ausztriai tárgyalóasztalnál eközben Vitéz Já-nos képviselte a kormányzót. Míg 1447-ben folytak az alkudozások Frigyessel, közben az év tavaszán összeült az újabb országgyűlés. Ezen pontosították a kormányzó hatáskörét, amely végeredményben Hunyadi számára kedvező volt, tekintettel arra, hogy ettől kezdve rendelkezhetett az összes királyi jövedelem felett. Ezzel együtt megszüntették az or-szágos főkapitányságokat, ami azt jelentette, hogy

-

tosult. Tovább nőtt a kormányzó tekintélye azál-tal is, hogy ezentúl kizárólag ő volt jogosult az or-szággyűlést összehívni. Ezen a ponton érhető tetten Hunyadinak a királyéhoz fogható hatalma.

-

Hunyad Déva

Létavár

Beszterce

Felsőbánya Szatmár Németi

Munkács

Debrecen

Tokaj

Túr

Hódvásárhely

Szabadka

Lippa

Temesvár

33

1448-ban a nyugati hatalmak biztatták Hunyadit – jelentős támogatást ígérve neki – a törökök elle-ni háborúra. Közülük is kitűnt Alfonz nápolyi király 100 000 forintos támogatásával. A segítség azon-ban vagy csak részben, vagy egyáltalán nem érke-zett meg. Hunyadi János 25 000 fős, zsoldosokból és néhány bandériumból álló seregével útra kelt a dé-li végek felé. Számíthatott még a havasalföldi vaj-da 8000 fős seregére, továbbá Brankovics György szerb despota és Szkander bég albán fejedelem tá-mogatására.

Amikor Hunyadi Rigómezőre érkezett, a török túl-erő elvágta a magyar sereget Szkander bég hadától, lehetetlenné téve a két sereg egyesülését. Hunya di csapatai élén Rigómezőn (Koszovón) 1448. októ-ber 18–19-én csapott össze a török túlerővel, és sú-lyos vereséget szenvedett. Pedig Hunyadi éjszakai támadásokkal is próbálkozott. A rigómezei csatá-ban odaveszett tizenöt főúr, Hunyadi híveinek szí-ne-java. A kormányzó is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni a csatatérről. Megismétlődött a négy évvel korábbi eset, amikor Hunyadi a várnai csata után kis híján áldozatul esett az ingadozó ha-vasalföldi vajda, Vlad Ţepeş szeszélyének. Ezúttal a hol magyar, hol törökpárti Brankovics György fog-ságába esett. Végül a szerb despota Hunyadit csak 100 000 forintos váltságdíj és számos magyarorszá-gi vár és földbirtok átengedése fejében engedte el szendrői várából. Ráadásul a kormányzónak biz-tosítékként idősebb fiát, Hunyadi Lászlót túszként Szendrő várába kellett küldenie.

1449-ben a Hunyadi-párt Giskrával szemben pró-bált meg eredményt elérni, amikor a kormányzót egy sereg élén a Felvidékre küldte. A hosszúra nyú-ló csatározások azonban nem hoztak eredményt. Az 1450. március 28-án megkötött mezőkövesdi békében Giskra kezén maradtak a gazdag felvidé-ki kereskedő- és bányavárosok, mint például Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya.

A birtokviszonyok azonban Hunyadi számára is kedvezően alakultak, hiszen a kormányzó az 1450-es években már mintegy 4 millió hold földbirtok-kal, 57 mezővárossal, mintegy ezer faluval és 28 várral rendelkezett.

Hunyadi csak úgy tudta kormányzói tekintélyét megtartani, hogy 1450 nyarán szövetségre lépett az ország legjelentősebb zászlósuraival. Garai nádor-ral és Újlaki Miklós erdélyi vajdával létrehozta a Hunyadi–Garai–Újlaki ligát. A 15. század derekán

Selmecbánya várfalai

Európa allegóriája. A színezett fametszet a 16. század második felében jelent meg, de témáját tekintve igaz Hunyadi korára is, amikor Európa a török ellen harcoló népek megmentőjének sze-repébe lép, de gyakorlatilag az ellenkezőjét teszi

34

a bárók rövid távú érdekeiknek megfelelően gyak-ran váltogatták ligabéli szövetségeseiket. Nem meg-lepő, hogy Garai László nádor 1448-ban Cilleivel és Brankoviccsal, 1453-ban pedig már Újlakival és Cilleivel kötött szövetséget, hogy fellépjen Hunya-di ellen.

Az 1440-es évek azonban nemcsak a bárók, ha-nem a köznemesség megerősödését, önállóságának növekedését is eredményezték. Bár a köznemesek függő viszonyban álltak a nekik földet és hivatalt adó főnemesekkel, nagy számuk miatt – Európában szinte egyedülálló módon – mégis jelentős kato-nai és politikai erőnek számítottak. Ennek köszön-hetően született meg a natio Hungarica, a „magyar nemzet” fogalma. Ez az erősnek, egységesnek tűnő állam a nyugati országok szemében viszont azzal

Allegória Hunyadi János alakjával. Andreas Nunzer kompozíciója a 18. század közepéről. A gazdag díszítésű képen Hunyadi János törökellenes harcainak egy képbe sűrített ábrázolása látható

volt egyenértékű, hogy a Magyar Királyság Európa védelmét testesítette meg a török ellen.

Európa nyugati fele – hogy a segítségnyújtás el-maradása miatt lelkiismeretét megnyugtassa – Ma-gyarországot a „kereszténység védőbástyája” címmel ruházta fel. Ehhez járult hozzá, hogy hazánk egy jelképpé vált hőst, egy törökverő vezért is fel tudott mutatni Hunyadi János személyében.

1452 márciusában a pápa Rómában császárrá ko-ronázta III. Frigyest. Hosszas politikai huzavona után, 1452 szeptemberében az újdonsült császár ki-adta a magyaroknak az 1440 óta fogva tartott trón-örököst, akit V. László néven a magyarok trónra emeltek. V. László újbóli megkoronázásával azon-ban véget ért Hunyadi János kormányzóságának időszaka.

35

V. LÁSZLÓ TRÓNRA LÉPÉSE

H unyadi 1453 januárjában lemondott ugyan kormányzói tisztéről, de kárpótlásul az or-szág főkapitányának tette meg őt az ifj ú

király, így a hatalom döntő része továbbra is a volt kormányzó kezében maradt. Hunyadi János birto-kában maradtak a királyi várak, uradalmak és ezek jövedelmei, s mindezek megkoronázásaként ekkor vette fel Hunyadi a Beszterce grófja címet. A Hu-nyadi-család befolyása azáltal is növekedett, hogy az immár 22 éves Hunyadi László zászlósúr és po-zsonyi főispán lett. A Hunyadi-család fejének a kö-zép-európai térségben már csak két riválisa maradt: a Szlavóniát uralma alatt tartó osztrák-stájer gróf Cillei Ulrik és a cseh Podjebrád György.

1453 nyarán ijesztő hír érkezett Európába, amely szerint május 29-én a törökök elfoglalták Kons-tantinápolyt. A hír Magyarországon is rémületet okozott. Ráadásul az ausztriai, csehországi és ma-gyarországi belviszályok tovább nehezítették az egyébként sem rózsás belső helyzetet.

Ennek az évnek októberében koronázták meg is-mételten a jogilag már 12 éve királyi címet viselő V. Lászlót. Luxemburgi Zsigmond király és csá-szár unokája biztosította az ország lakosságát, hogy megtarthatják régi szabadságukat és jogaikat, to-vábbá nem érheti őket sérelem birtokaik tekinte-tében. V. László komoly és őszinte kijelentései sem jelentettek semmit, hiszen teljes mértékben Cillei Ulrik befolyása alatt állt.

A koronázási ünnepségek befejeztével László ki-rály visszatért Bécsbe, Cillei védőszárnyai alá. Előt-te azonban Pozsonyban esküt tett az országnak és a Hunyadiaknak, hogy éberen fog őrködni Ma-gyarország ősi jogainak tiszteletben tartását, az or-szág jelenlegi állapotának megőrzését.

Részletek V. László 1453. évi dekrétumából 1. cikkely Hogy a király esküt tegyen Először: A király esküdjék meg, hogy Magyarországot országlakosaival együtt mindazokban a szabadságok-

V. László (1440-től, illetve 1453–1457)

ban és törvényekben, valamint elismert szokásokban, együtt és egyénenként, sértetlenül meg fogja tartani, amelyekben elődei, úgymint nagybátyja, Zsigmond császár úr és atyja, Albert úr ugyanezt az országot és lakosait megtartották és megoltalmazták. 1. § És hogy Magyarország határait nem fogja elide-geníteni, hanem tehetségéhez képest megvédi és az el-idegenítetteket visszaszerzi. 2. cikkely Az országgyűlés karai és rendjei hűségesküt fognak ten ni És viszont, a főpap urak, bárók, nemesek és előkelők és Magyarország többi hívei együtt és egyenként … köte-lesek … király uruknak esküt tenni. Arra, hogy hoz-zá állandóan hűségesek lesznek és neki engedelmesked-ni fognak. 4. cikkely A király mindenkinek megkegyelmez az ezelőtt elkö-vetett kihágásokért

36

Kegyeskedjék király urunk minden országlakosnak együtt és egyenként, valamint a Magyarország ko-ronájához tartozó, bármely rangú és rendű más em-bereknek, jelenlevőknek és távollevőknek egyaránt, mindazokra a sérelmekre és kihágásokra nézve, ame-lyeket boldog emlékezetű néhai Albert király úr halá-lának idejétől fogva mind a mai napig a királyi felség és koronája ellen bármi úton és módon véghezvittek és elkövettek, teljes kegyelmet és bocsánatot adni. 6. cikkely Az újonnan épített kastélyokat hűtlenség terhe alatt rom bolják le … minden új kastélyt … romboljanak le. 8. cikkely Hunyadi János kormányzó adományait megerősítik Azok az adományok, amelyeket a kormányzó úr a dekrétum erejénél fogva tett, maradjak érvényben. 10. cikkely Semmi adózás ne legyen Szokatlan adózások ezentúl semmi módon és semmi címen ne történjenek. 3. § Az előadott … cikkelyeknek … sértetlen megtar-tását, teljesítését és foganatos végrehajtását ígérjük és akarjuk.”

Hunyadi János arra az esetre is bebiztosította ma-gát, ha az ifjú király kikerülne a „látóköréből”. En-nek érdekében Vitéz Jánost a titkos kancellária ve-zetőjévé nevezték ki, s a hű szövetséges ettől kezdve állandóan V. László mellett tartózkodott.

V. László 1453 októberében Prágába ment, ahol

V. László esküje a Hunyadi-háznak

cseh királlyá koronáztatta magát. A koronázás so-rán az ifjú király a cseh rendeknek hasonló hűség-esküt tett, mint amilyet februárban Pozsonyban a magyar rendeknek.

Az új király szinte elárasztotta kegyeivel az or-szág észak-nyugati területeit továbbra is uraló cseh Gis krát, akinek zsoldosvezérei gyakori rablóhad-járatokkal sarcolták a Felvidéket. Különösen Axa-mit Péter zsoldoskapitány okozott sok gondot az ott élőknek. A magyar rendek a cseh husziták túlka-pásainak megfékezésére Hunyadi Lászlót küldték a Felvidékre, hogy tegyen rendet, ám sok sikert nem ért el.

Ausztriában Cillei okozott egyre nagyobb békét-lenséget, akit végül a rendek követelésére eltávolí-tottak V. László mellől. A nagyhatalmú Cillei Ul-rik szégyenszemre a bécsiek szidalmai közepette hagyta el az udvart.

A ligaalapítási kedv 1454-ben sem hagyott alább. Hunyadi azonban kimaradt a Garai és Újlaki ve-zette csoportosulásból. Bölcsen megvárta, míg ren-deződik az ausztriai helyzet, s ezt követően Cillei utódjával, Eizinger Ulrikkal és Podjebrád György-gyel, a csehek „Hunyadijával” kötött szövetséget. Hunyadi János azon kevesek közé tartozott, aki fel-ismerte, hogy Európára az igazi veszélyt a törökök jelentik. Ezért figyelmét a várhatóan kiújuló osz-mán háború felé fordította.

1454-ben még egy kényes belső konfl iktust is meg kellett oldania Hunyadinak. Hű embere, első szá-mú bizalmasa, Vitéz János, akit pedig ő nevezett ki a magas tisztségre, a király környezetében – ahova

Hunyadi küldte – politikai irányt váltott. V. László tit-kos kancellárjaként rávette a királyt arra, hogy az ország jövedelmei felett ne Hunya-di, hanem az országgyűlés és a király rendelkezzen. A kor-mányzati teendőket pedig a királynak és szűkebb taná-csának szerette volna aláren-delni. Vitéz János mindkét tervezete jelentősen csökken-tette volna Hunyadi befolyá-sát, melyet a főkapitány nem hagyott annyiban. Határo-zott fellépésével a volt kor-mányzó Vitéz Jánost visszaté-rítette saját táborába.

37

HUNYADI A TÖRÖKÖK ELLEN KÉSZÜL

H unyadi János felismerte, hogy a világhó-dító elhatározással Magyarország felé törő II. (Hódító) Mehmed (1451–1481) szultánt

a Balkánon kell és lehet megállítani. Konstantiná-poly elestének ijesztő példája arra ösztönözte Hu-nyadit, hogy megsegítse a szorult helyzetbe került Brankovics Görgyöt.

A szultán 1454 augusztusában megtámadta Szer-bia déli területeit. Hunyadi, seregei élén benyo-mult Szerbiába, és visszafordulásra kényszerítette II. Mehmedet. A törököknek ez már azonban csu-pán pillanatnyi megtorpanást jelentett. A szultá-ni hadakat nem lehetett feltartóztatni. Ezt igazolja, hogy 1455 nyarán szinte ellenállás nélkül elfoglal-ta Szerbia déli részét. II. Mehmed nemcsak kiváló hadvezér volt. Az ő művének tekinthetjük a Török Birodalom újkori szervezetének összekovácsolását.

III. Calixtus mint Siena városának patrónusa. Sano di Pietro festménye

II. Mehmed szultán, a világhódító

Képes volt rá, hogy uralkodásának három évtizede alatt egységes hatalommá szervezze az Oszmán Biro-dalmat. A hadsereg átalakításával létrehozta a török tüzérséget, amelynek döntő szerepe volt Konstan-tinápoly elfoglalásában. II. Mehmed 1453-ban a bi-rodalom fővárosát az ókori Bizánci Birodalom köz-pontjába, Bizáncba, azaz Konstantinápolyba tette át.

Hunyadi a keresztény hit védelmére, a keresztény Európa összefogására szólította fel a nyugati orszá-gokat. A szultán azonban tisztában volt vele, hogy egységes, erős európai keresztes hadtól nem kell tar-tania. A védőpajzs szerepét betöltő Magyarország újra magára maradt. Kedvezőnek tűnt az 1455-ben beállott változás, amikor V. Miklóst (1447–1455) a pápai trónuson a spanyol Borgia-családból szárma-zó III. Calixtus (1455–1458) váltotta fel. Az új pápa,

38

szemben elődjével, elkötelezett híve volt a törökök elleni küzdelmeknek. Ennek értelmében támogatta Hunyadi törökellenes szervezkedését is.

Hunyadi mint a hadsereg főkapitánya, teljes hatal-mat gyakorolhatott a magyar hadak két ága fölött. Az egyik hadsereg a király, a főnemesek, a zászlós-urak és a főpapok bandériumából, míg a másik a nemesi felkelőkből, illetve a telekkatonaságból állt össze.

Az ország lakossága azonban egyre ingerültebben reagált a mind gyakoribbá váló hadiadó kivetésé-re. Konstantinápoly elestének ijesztő híre azonban meggyőzte a kétkedők egy részét az újabb adók be-szedésének jogosságáról.

V. László az uralkodás, az ország bölcs irányítá-sának tekintetében semmiféle tehetséget nem mu-tatott fel. Kivéve a színlelést, az udvari intrikák ki-eszelését, amelyeknek viszont kiváló mestere volt. Ezt a sommás megállapítást III. Frigyes császár bi-zalmasa, Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius (1458–1464) pápa írta a fiatal királyról. Ez a királyi

Győr városában tartották 1455 nyarán a rendi ligák által szer-vezett tanácskozást, amelyen az ország legtekintélyesebb méltó-ságai jelentek meg

színlelés vezetett oda, hogy Hunyadit megbízták ugyan a főkapitányi teendők ellátásával, a befo-lyó jövedelmek elosztásába azonban nem szólhatott bele. Az adóbevételek elosztását, s az ország kor-mányzását egy 18 tagú tanács intézte. A tanács hat főpapból, hat főúrból és hat köznemesből állt.

Az 1455-ös év a török elleni szervezkedés jegyében telt el. III. Frigyes birodalmi gyűlést hívott össze Bécsújhelyre. Konstantinápoly eleste még a csupán saját érdekeit szem előtt tartó császárt is megren-dítette. A februártól áprilisig ülésező birodalmi gyű-lés a nagy fogadkozáson kívül azonban más ered-ményt nem hozott. A gyűlésnek V. Miklós pápa halála, továbbá III. Frigyes és a magyarok kiúju-ló ellentéte vetett véget. Talán az volt az egyetlen, kézzel fogható eredménye a találkozónak, hogy a magyar küldöttek itt ismerkedtek meg az itá-liai származású ferences prédikátorral, Giovanni Capestranóval (Kapisztrán Jánossal), akit meghívtak Magyarországra. (Ennek a kapcsolatnak nagy je-lentősége lesz majd a nándorfehérvári csatában.)

Mielőtt azonban Kapisztrán, a pápai udvar kép-viselője a sorsdöntő győri tanácsülésre megérkezett volna, Hunyadinak számolnia kellett belső ellen-zékével. Igaz, hogy Cillei Ulrik és Hunyadi János

39

1455 augusztusában megegyezett, amelynek ered-ményeként a tizenkettedik életévében járó Hunyadi Mátyás feleségül vette Cillei Erzsébetet. A két főúr viszályát azonban ez sem oldotta meg, tekintettel arra, hogy az ifjú feleség rövid idővel később meg-halt. Cillei – nem kevés rosszindulattal – azt híresz-telte, hogy Hunyadi János a koronára vágyik, s célja elérése érdekében mindenre képes. A bárók torzsal-kodása közepette II. Mehmed hatalmas haderővel készült Nándorfehérvár elfoglalására. Hunyadi Já-nos 100 000 fős hadsereg felállítását tervezte. Úgy számított, legalább ilyen nagyságú haderő szüksé-ges ahhoz, hogy a törököt végleg kiszorítsák Eu-rópából. Hunyadi János főkapitány saját költsé-gén 10 000 fegyveres felállítását tervezte, s hasonló haderőre számított Európa több keresztény államá-tól. A pápától 20 000, a magyar királytól szintén 20 000 fegyveres kiállításában reménykedett.

1455 őszére azonban végérvényesen kiderült, hogy Hunyadi magára maradt. Nem először történt meg, hogy a szövetséget ígérő keresztény ural-kodók, gazdag kereskedővárosok a döntő pil-lanatban visszaléptek. Hunyadi utolsó re-ménye az új pápa, III. Calixtus volt, aki trónra lépésekor esküt tett rá, hogy éle-tét a törökök Európából való kiűzésének szenteli. Törekvéseinek legkiválóbb segítő-je az a Kapisztrán János volt, aki latin nyel-vű szónoklatait határtalan lelkesedéssel és hittel intézte az emberekhez. Az egyszerű ma-

A pápai udvar az ima mellé fegyveres erőt is adott. Róma 1456 tavaszán erős flottát szerelt fel, hogy a keresztények a Földközi-tengeren is úrrá le-gyenek a törökök felett. Eközben azonban a törö-kök sem tétlenkedtek. II. Mehmed szultán 1456 nyarán 60-70 000 főnyi hadával, 200 hajóval, 300 ágyúval és számos ostromgéppel Nándorfehérvár alá érkezett.

V. László elrendelte ugyan a nemesi felkelést, de május végén Bécsbe távozott. Carvajol, a Budán tartózkodó pápai legátus sürgős segítséget kért a pápától. Velence, Milánó, Firenze, Genova hadai azonban nem mozdultak. Hunyadi összeszedett mintegy 200 kis sajkát, mert tudta, hogy kizárólag a Dunán juthat be a várba. Az összecsapásra mind-két fél készen állt. Az ütközet a magyar történelem egyik legfényesebb diadalát hozta.

gyar lakosok csak tolmácsok segítségével értették meg szavait, hiszen Kapisztrán egy szót sem tudott II. Pius emlékérme magyarul. Ennek ellenére a pápai küldött szug-gesztivitásával, személyes példamutatásával ezrével gyűjtötte a keresztesek táborába a parasztokat, kéz-műveseket, diákokat. II. Calixtus emlékérme

A pápa 1456 tavaszán a török veszélyre való fi -gyelmeztetésül új imát rendelt el, amelyet dél-ben kellett elmondani. A keresztény hívőket a pogány ellen mozgósító imára harangszó-val figyelmeztették. (A harangszó és a dé-li ima valóban lelkesítő volt, amely részben hozzájárult ahhoz, hogy Nándorfehérvár vé-dői fényes győzelmet arattak a törökök felett. Ez a harangszó is segítette Kapisztránt és ke-reszteseit a döntő ütközetben.)

40

NÁNDORFEHÉRVÁR OSTROMA

A szultáni hajóhad július 3-án Zimony fe-lett elzárta a Dunát. Északi irányból vízi úton csak a széles folyamot elzáró hajó-

záron át lehetett bejutni a várba. A hajózárat a tö-rökök mintegy kétszáz hadihajóból állították össze. Hunyadi János – aki seregének zömét az Alföldön gyűjtötte – ezekben a napokban indult el hadai élén Keve várából Nándorfehérvár felé, a Dunán fel állított hajóraj élén. Kapisztrán mindenre elszánt magyar és német keresztesekkel, bécsi diákokkal, ferences és pálos szerzetesekkel tartott az ostrom alá vett Nándorfehérvár felé.

II. Mehmed július 4-én megkezdte a vár ágyúzá-sát, amely napokon át, szünet nélkül tartott. Hu-nyadi csak az ostrom kezdetét követő tizedik napon érkezett Nándorfehérvár alá, amelyet sógora, Szilá-gyi Mihály védett, mintegy 7000 főnyi seregével.

Hunyadi János eközben a Dunán, hozzávetőleg kétszáz egységből álló hajóhada élén, közel ötórás küzdelemben áttörte a török hajózárat, s ennek kö-szönhetően a vezér csapataival együtt bejutott az ost romlott várba.

Nándorfehérvár látképe a 15. században

41

A nándorfehérvári ütközet kezdete 1456. július 4-én

Wagner Sándor 1859-ben alkotott Dugovics Titusz hőstette című festménye azt a jelenetet ábrázolja, amikor a magyar várvédő nem bírván a lófarkas zászlót kitűzni akaró törökkel, vállalva a hősi halált, ellenfelét magához ölelte s a mélybe rántotta

Hunyadi és Kapisztrán mintegy 25-30 000 fő-nyi serege váltakozó sikerű harcot vívott a török had meg-megújuló rohamai ellen. A szultán a több mint két héten át tartó ágyúzás után 1456. július 21-én döntő rohamra szánta el magát.

II. Mehmed – aki személyesen vezette az ostro-mot – csapatai élén benyomult a várba. A helyzet a magyarok számára kritikussá vált. Talán ekkor ke-rült sor Dugovics Titusz legendássá vált hőstettére.

Dugovics önfeláldozása újra hitet, erőt adott a várvédőknek, akiknek sikerült viszszaverniük a tö-rökök ostromát. A következő napon Hunyadi ki-sebb csapatok élén ki-kitámadt a várból a szultán csapataira. Az egyre több reménnyel kecsegtető csa-tározások közben, az egyik támadás során Hunyadi elfoglalta az őrizetlenül hagyott oszmán ágyúállá-sokat, és saját ágyúival lövette a törököket. Ezt kö-vetően az ágyúkat használhatatlanná tette oly mó-don, hogy beszögeztette a gyújtókanócnak szolgáló lyukakat, majd csapataival visszavonult a várba.

Az ostromlók hadereje a sikertelen támadások után megingott. A következő magyar kitámadások után a török tábor egy része is a keresztények kezé-re jutott. A szultán, aki a heves öldöklésben maga is megsebesült, menekülni kényszerült. II. Mehmed ágyúit és egyéb tábori felszerelését hátrahagyva, július 23-án Szófia felé véve az irányt, elhagyta az ostromlott várat. A nándorfehérvári diadal legna-

42

A törökverő Hunyadi János személyes bátorságával oroszlánrészt vállalt a török rohamok visszaverésében

gyobb jelentősége az volt, hogy a szultán és utódai 65 évig nem vezettek nagyobb hadjáratot Magyar-ország ellen.

Hunyadi és Kapisztrán világraszóló győzelme ha-tártalan örömöt váltott ki a keresztény országokban. III. Calixtus pápa élete legszebb napjának nevezte, amikor jelentették neki a nándorfehérvári diadalt. A győzelem híre augusztus 6-án érkezett meg Ró-mába, amelynek emlékére a szentatya egy új egy-házi ünnepet, az Úr színeváltozását vezette be a szertartások sorába. Kevés idővel később, Hunya-di halálát követően maga a pápa mutatott be gyász-misét, majd a „hit védelmezője” címmel tüntette ki Hunyadit. E diadal következtében Nyugat-Európa számára a magyarok neve egybeforrt az oszmánok elleni legfőbb védelem fogalmával. III. Calixtus, és az őt követő II. Pius – az oszmánok elleni keresztes

hadjárat egyik legaktívabb szorgalmazója – pedig „a kereszténység pajzsa és védőfala” megtisztelő cí-met adományozta a Magyar Királyság számára.

A győzelem mámorát azonban hamarosan tragé-dia árnyékolta be. 1456. augusztus 11-én a nándorfe-hérvári hős, Hunyadi János a várban kitört pestis-járvány egyik áldozata lett.

Hunyadi János holttestét a gyulafehérvári székes-egyházba vitték s ott temették el.

Néhány héttel később Nándorfehérvár másik hő-se, Kapisztrán János is a pestisjárvány áldozata lett. Október 23-án, a Bácshoz közeli Újlak monostorá-ban érte Kapisztrán Jánost a halál. Pedig a feren-ces szerzetes a pápa támogatásával merész terveket szövögetett Konstantinápoly elfoglalására. 1456-ban sírba szállt Nándorfehérvár két hőse, s velük sírba szállt a remény, hogy a törököket kiűzzék Európá-ból. Hunyadi János halála után sajnos nem akadt Magyarországon egyetlen olyan ember sem, akire rá lehetett volna bízni hazánk sorsát.

43

HUNYADI LÁSZLÓ ÉS CILLEI ULRIKTALÁLKOZÓJA

H unyadi János nándorfehérvári győzelmét követően az ország fellélegezhetett a török nyomás alól. Az áldozatokra is képes had-

vezér halálával azonban újra fellángolt a főurak kö-zötti gyűlölködés, irigység, ellentét. Cillei Ulrik el-érkezettnek látta az időt, hogy átvegye a hatalmat Magyarországon. Ő volt az, aki a még gyermek V. László királyt is saját céljai érdekében használ-ta fel. 1456 őszén V. László és Cillei Ulrik gróf né-pes kísérettel, több ezer fős hadsereg védőgyűrűjé-ben haladt Nándorfehérvár felé. Cillei célja az volt, hogy birtokba vegye ezt a királyi várat is, mint ahogy már számos magyarországi erődöt lefoglalt a király nevében. Tudni kell, hogy a hatalom zálogát

Hunyadi János halála egy 19. századi romantikus ábrázolás szerint. Vinzenz Katzler 1859-ben készítette a Hunyadi halálát ábrázoló litográfiát

a 15. században az erős várak jelentették. Cillei Ul-rik azt a várat akarta megszerezni magának, melyet Hunyadi János idősebbik fia, László birtokolt. Azt az erődöt, amelyet néhány héttel korábban Hunya-di János élete kockáztatásával védett meg a törö-kök ellen, s amely erősség a Hunyadiak és Magyar-ország nevét egész Európában fényesre csiszolta. A helyzet elmérgesedett a két gróf – Hunyadi Lász-ló és Cillei Ulrik – között. Cillei ármánykodása to-vább nehezítette a helyzetet, mivel korábban már megfosztotta Hunyadi Lászlót pozsonyi ispáni mél-tóságától, és horvát–szlavón–dalmát báni tisztségé-től is. Most pedig arra készült, hogy a Hunyadiakat utolsó jelentős erődjéből is kiforgassa.

Közben a Nándorfehérvárhoz közeli Futakon, V. László király a magyar, az osztrák, a cseh, a ba-jor és a szerb urak jelenléte mellett országgyűlést tartott. A legfontosabb szerepet itt is Ulrik gróf

44

Hunyadi László arcképe

játszotta. Cillei, a Hunyadiak nehéz helyzetét ki-használva, megszerezte magának az országos főka-pitányi címet is. Ez azonban apja után természetes módon Hunyadi Lászlót illette volna. A többször megsértett fiatal Lászlót ráadásul nagybátyja, Szil-ágyi Mihály is uszította Cillei ellen.

Ilyen előzmények után került sor 1456. november 9-én Nándorfehérvárott a két gróf találkozójára. Hunyadi feltételként szabta meg, hogy a király és Cillei gróf csak fegyveres kíséretük nélkül léphet-nek be a nem is oly régen még a törökök által ost-romlott erődbe. Hogy mi történt a tárgyalás során a zárt ajtók mögött, arra legfeljebb Th uróczy Já-nos krónikájában találhatunk utalásokat, amelyek azonban minden bizonnyal nem a színtiszta igaz-ságot tükrözik: „Ezen a napon kora reggel, miután a nap sugarai elűzték a reggeli szürkületet, László gróf elment az említett várban az Ulrik gróf számára szállásul kijelölt házba magához a grófhoz, hogy mint mondják, kölcsönösen megbeszélést tartsanak… a két

gróf, tudniillik Ulrik és László egy ház fedele alatt, zárt ajtók mögött, kölcsönösen haragossá változott megbeszélésük végén, előbb csak fenyegető szavakkal, végül pedig fényes karddal kelt küzdelemre, és egyik a másiknak vérében áztatta meg kardját. Amikor pe-dig László gróf híveinek, akik az ajtó előtt álltak, megütötte fülét a benti tusa zaja, nyomban betör-ték a ház ajtaját, kételyek közt tudakolták a zaj okát. Látták, hogy mindkét gróf izzad a küzdelemben, és kardot rántva rárohantak Ulrik grófra, aki vitézül védekezett erejének minden vitézségével, de egy lán-dzsadöféssel a lábán súlyosan megsebesítették, leterí-tették, és miután leterítették, lefejezték.”

Egyes források szerint Hunyadi Lászlót Cilleinek egy elfogott levele háborította fel. A levélben az állt, hogy Cillei hamarosan két golyót fog küldeni a szerb despotának. A két golyó a két Hunyadi fi ú feje lett volna. A levél azonban nem bizonyított.

Cillei halálhíre felháborodást váltott ki a kapu előtt várakozó mintegy 4000 fős királyi seregben. Ennek következményeként Cillei és Hunyadi ka-tonái között fegyveres összecsapásra is sor került, amit csak nehezen tudtak a még józan nemeseurak lecsillapítani.

V. László bántatlanságot ígért a tettétől megriadt Hunyadi fiúnak, s bizalma jeléül kinevezte Lász-lót a halott Cillei helyébe országos főkapitánnyá. A király még egy olyan oklevelet is kiállított – melyhez Hunyadi László érthető okokból ragasz-kodott –, amelyben esküvel fogadta, hogy nem áll bosszút Cillei haláláért. Ezt követően a király és kí-sérete gyorsan Budára távozott.

A Cillei család karrierje a 14. század közepén kez-dődött, amikor IV. (Bajor) Lajos császár grófi rang-ra emelte őket. A Cilleiek Mária királynő uralko-dása alatt szerezték első magyarországi birtokukat. Az ország első hatalmasságai közé azonban Cillei Borbála lévén kerültek, aki Luxemburgi Zsigmond felesége lett 1405-ben. Óriási földek urai lettek, melyeknek birtokában a Hunyadiak legerősebb ve-télytársaivá váltak. Cillei Ulrik, a család utolsó tag-ja Hunyadi János után az ország legnagyobb birto-kosa volt. A gróf 1456-ban bekövetkezett halálával kihalt a család, felbomlott a Cilleiek birodalma.

45

HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLAÉS MÁTYÁS RABSÁGA

AHunyadi fiúk ellenségei azonban addig győzködték a könnyen befolyásolható V. Lászlót, míg a király parancsot adott

László és Mátyás elfogására. A Hunyadi fi úk mel-lett perbe fogták még Vitéz Jánost, Szilágyi Mi-hályt, Kanizsai Lászlót és Rozgonyi Sebestyént, a Hunyadi-párt legbefolyásosabb embereit. A vád Hunyadi János hívei ellen árulás, felségsértés, hűt-lenség, amelyekért akár külön-külön is halálbünte-tés járhatott.

A királypárti bíróság gyors ítéletet hozott, ami el-lentétes volt a bántatlanságot biztosító, írásba is fog-lalt ígérettel. A halálos ítéletet azonban csak Lászlón hajtották végre. Feltehetően tekintettel voltak Má-tyás fiatal korára. Hunyadi Lászlót viszont gyorsan, az elfogását követő harmadik napon kivégezték, ne-hogy a király meggondolja magát.

Hunyadi László búcsúja. Benczúr Gyula festménye (1866)

A budai Szent György téren fejezték le 1457. már-cius 16-án. A szájhagyomány szerint a budai hó-hér háromszor sújtott le László nyakára, de hosszú haján mindannyiszor elcsúszott a pallos. Az ilyen esetben szokásos kegyelem azonban elmaradt, s a hóhér negyedik csapása már halálos volt.

A tragikus események hatására polgárháború rob-bant ki a Hunyadi-párt és ellenfe leik között. A ki-rály a fiatalabb Hunyadi fi úval – akit mintegy túsz-ként tartott magánál – először Bécsbe távozott. Az ifjú Hunyadinak egy feljegyzés szerint már a bécsi börtöncellájában megmutatkozott a bátorsága, ön-érzete. Történt, hogy a börtönőrök sértő gúnnyal „a magyarok királyának” csúfolták a gyermeket, aki édesapja és bátyja halálát talán még fel sem dol-gozta. Elfojtott haragja az őrök sorozatos megjegy-zései következtében egyszer meglepő kijelentésben tört ki: „Várjatok, majd még a ti királyotok leszek!”

A királyi kíséret 1457 őszén Bécsből – Mátyással együtt – Prágába távozott. A kor pusztító betegsége a királyt sem kímélte. V. László Prágában hirtelen megbetegedett, s november 23-án pestisben meg-halt. A fogoly Hunyadi Mátyás helyzete Prágában akár válságosra is fordulhatott volna, ha hívei nem vigyáznak rá.

Vitéz János a tárgyalás eszközeivel hamar megál-lapodott a cseh kormányzóval, Podjebrád György-gyel. Azáltal ugyanis, hogy V. László – aki a cseh trónt is birtokolta – meghalt, a legfőbb hatalom a cseh kormányzó kezébe került. Podjebrád György hasonló hatalommal és tekintéllyel rendelkezett Csehországban, mint korábban Hunyadi János Magyarországon. A jó taktikai érzékkel megáldott Podjebrád György, mintha tudta volna előre az akkor még mindössze tizenöt éves Hunyadi Mátyás sorsát, mintha felismerte volna tehetségét, s fényes pályáját, meglátta benne lánya jövendőbelijét. A kor diplomáciai szokásai szerint odaígérte lánya kezét Hunyadi Mátyásnak.

Vitéz János és a cseh kormányzó megbeszélése-inek értelmében a prágai fogságból az volt az

46

egyetlen kiút, ha az ifjú Mátyás feleségül veszi a kormányzó lányát, az akkor még alig nyolcéves Pod je brád Katalint.

Szilágyi Mihály eközben a még kezén levő hadse-reg erejével jobb belátásra bírta ellenfeleit. Mátyás nagybátyja Szegeden egyezséget kötött Garai Lász-ló nádorral, fontos előzménye volt Mátyás szabadon engedésének és későbbi királlyá választásának.

Az ifjú király személye az első pillanattól kezdve belső és külső ellentéteket szított. Amikor 1458. feb-ruár 9-én maga Podjebrád György átadta Mátyást a magyar delegációnak, újra szerződésben rögzítet-te a Hunyadi fiú és lánya, Katalin házassági tervét. Szilágyi Mihály és testvére, Erzsébet, kénytelenek voltak elfogadni Podjebrád feltételeit.

A prágai vár eredeti falai, amely mögött Mátyást fogva tartották

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (1859)

47

II. fejezet

H U N Y A DI M ÁT Y Á S

48

MÁTYÁS GYERMEKKORA

A z 1440-es években – amelyekben Mátyás kisgyermekkorát élte – Hunyadi János nagy feladatokat hajtott végre. Hadjára-

tok sora, a király halála, a trónviszály, a kormány-zói cím megszerzése, a birtokok növelése, s meg-annyi újabb és újabb feladat, probléma nehezedett az apa vállára. Mátyás nevelését édesanyja, Szilágyi Erzsébet irányította, de Hunyadi János is fi gyelem-mel kísérte fia fejlődését, s ha úgy látta jónak, be-leszólt a nevelésébe. Kapcsolatai segítségével a jeles tudós tanítót, Sanocki Gergelyt állította fi a mel-lé, aki azonban 1444-ben, a várnai csatában oda-veszett. Feltehetően a kiváló lengyel humanista alapozhatta meg a nagy tudásra szert tett Mátyás műveltségét. A latin nyelv kitűnő ismerete mellett Mátyás beszélt németül, s szűkebb szülőhelye, kör-nyezete révén feltehetőleg ismerte az oláh (román) nyelvet. Később, prágai fogsága alatt, majd ezt kö-vetően feleségétől, Podjebrád Katalintól megtanulta a cseh nyelvet is. A később sorra kerülő cseh hábo-rúk leírásából tudjuk, hogy ezt a nyelvet is jól be-szélte. Második házassága, páratlan humanista mű-veltsége, levelezése pedig arra enged következtetni,

hogy birtokában volt az olasz nyelv-nek is.

Mátyás már gyermekkorá-tól kezdve szeretett olvasni, különösen a régi római tör-

téneteket és a hadtudomá-nyi munkákat részesítette előnyben. Tudni kell azt is,

hogy az ifjú Mátyás nevelte-tésére maga Vitéz János fel-

ügyelt. Az elfoglalt főpap, ha személyesen nem is, de a ki-

jelölt nevelők segítségével folyamatosan irányította, ellenőrizte Hunyadi Já-nos fiának sorsát. Egyér-

Az ifj ú Hunyadi Mátyás

telműen Vitéz Jánosnak köszönhető Mátyás tudó-sokkal vetekedő humanista műveltsége. Az ifj abb Hunyadi rátermettségét, sokoldalúságát Szilágyi Mihály 1458-ban, a királyválasztás napjaiban a kö-vetkező szavakkal jellemezte. (Gondolatait Bonfi ni örökítette meg az utókor számára.)

„Ítéletem szerint, a külországi trónkeresőket min-denképpen vissza kell vetnünk. Ha pedig a magyarok javára döntünk, nézetem szerint Hunyadi Mátyást kell megválasztanunk. Miképpen atyja sok esztendei kormányzásával annyi belső és külső bajtól szabadított meg minket, fiának uralkodása szabadítson meg min-ket ugyanúgy a jövőben. … Higgyétek el, nem fajzott el atyjától, és versenyre fog kelni atyja hírnevével is. Hadban született, vitézi öltözetben gyarapodott, vén katonák sátrában nevelkedett, gyenge gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen török rivalgástól, hadi-rendjétől, tudja, hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát fogadni, lovon és gyalog harcolni, naponta gya-korlatozni, Dunát gyakran átúszni, fagyban, hóban éjt-napot sisakosan tölteni, fáradságot, éhséget tűr-ni, legkivált az ellenség színét keresni. … E mellett nyájas természetű, jámbor, finom és udvarias, buzgó a hitben és bölcs idejének előtte. Atyja módjára válik mindnyájunk javára: de ha nem … akkor ugyan kibe vethetnők még reménységünket!...

Lehet, hogy némelyek, korát tekintve, éretlennek tartják az uralkodásra, vagy gyanakodnak, hogy bosszút áll bátyjáért. De ha felvetődik ez, már meg is cáfolhatjuk. Nem szólok koraérettségéről, istenad-ta tehetségéről. De támogatni fogja az atyák és főurak tanácsa, melyet majd állandóan követ. Tanítványotok lesz, a ti bölcsességtek iskoláján növekszik majd szor-gos lelke. Ifj úkora tehát ne riasszon vissza titeket.

Bosszúra se gyullad lelke sohasem! Mint egyebekben, ebben is atyja nagy lelkét követi, aki inkább palástolta a sérelmeket, nemhogy megtorolta volna. Sőt, ha elfo-gadjátok javallatomat, ígérem nektek és erre kész va-gyok súlyos esküt tenni, hogy sose fogja felhánytorgatni

49

sérelmeit, megkímél mindenkit és megbocsát minden-kinek, aki valaha is megbántotta őt.

Meg kell emlékeznetek arról is, mennyi veszedel-met, sérelmet, gaztettet, cselekvést viseltek a Hunya-diak azért, hogy német önkény zsákmánya ne legyen szegény Magyarország.

Ezért hát főpapok, főurak, minden megyék rendjei és követei az összes nemességgel egyetemben kérlek, na-gyon kérlek, hogy Hunyadi János tetteinek emlékeze-téért, különbözés nélkül kiáltsátok ki mindnyájan az ő fiát Magyarország királyává!”

Bonfini jogos elfogultságához annyit kell hozzá-tennünk, hogy a tizenöt esztendős Mátyásnak két-három esztendőnyi tanulásra volt szüksége, míg va-lóban önállló uralkodóvá vált.

g

Mátyás kolozsvári szülőházán látható emléktábla, melyet I. Ferenc József állíttatott fel 1887-ben

Vajdahunyad vára. Itt nevelte Szilágyi Erzsébet Mátyást

50

HUNYADI MÁTYÁS KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA

V László halálával nemcsak a magyar, ha-nem a cseh trón is megüresedett. A na-gyon is gyakorlatiasan gondolkodó cseh

kormányzó, Podjebrád György hamar felismerte a lehetőséget, hogyan tudná a cseh trón mellett a ma-gyart is birtokba venni. Ifjú foglyának még jó idő-ben – amikor Mátyás abban sem volt biztos, hogy élve szabadul Prágából – felajánlotta lánya, Kuni-gunda, azaz Katalin kezét, mint erre korábban már utaltunk. A 15 éves Hunyadi fiú elfogadta ezt a le-hetőséget, annak reményében, hogy a házasság elő-segíti szabadulását és terveinek megvalósítását.

Gondot csupán az jelenthetett, hogy eközben a Garai, az Újlaki és a Hunyadi-család döntő hatal-

Hunyadi Mátyásnak hírül adják, hogy magyar királlyá válasz-tották.Liezenmayer Sándor nyomata

mi harcát vívta otthon, Magyarországon. Ennek a hatalmi vetélkedésnek is egy házassági ajánlat tett pontot a végére. A Szegeden tett ígéret értelmében Szilágyi Erzsébet és fivére, Mihály elfogadta Garai nádor feltételét, mely szerint hazatérése után Má-tyás feleségül veszi Garai Annát, Hunyadi László volt jegyesét. A magára maradt Újlaki Miklós ha-mar átlátta a helyzetét, és – bár meggyőződés nél-kül, de – ő is csatlakozott a Hunyadiakat támogató párthoz. Az ifjú Mátyás még át sem lépte a határt, amikor meg kellett hoznia az első súlyos döntését. Édesanyja, Szilágyi Erzsébet és az őt Prágából ki-mentő és támogató, őt királlyá jelölő Szilágyi Mi-hály elkötelezték magukat a Garaiak mellett. Má-tyás viszont már akkor is önállóan döntött, amikor eljegyezte Podjebrád Katalint. Emiatt viszont szem-be kellett szállnia édesanyjával és nagybátyjával.

51

Mégis megtette, mert nem tudta volna elképzelni, hogy bátyja egyik gyilkosának a lánya legyen a fe-lesége.

Az új király megválasztását gyorsította, hogy Pes-ten, a Rákos mezején összegyűlt köznemesség is a törökverő Hunyadi János fiát akarta a magyar tró-non látni. Szilágyi Mihály a Hunyadi-birtokokról verbuvált mintegy 15 000 fegyveressel adott nyoma-tékot a még bizonytalankodó főnemesek és főpa-pok választásához.

1458. január 23-án Carvajal pápai követ előtt a fő-papok és a nagybirtokosok egyezséget kötöttek, és meg egyeztek Mátyás királlyá választásában. A tü rel-metlen köznemesek január 24-én Buda felé nyomul-tak, s a Duna jegén értesültek róla, hogy Hunyadi Mátyás király lett. Lelkes éljenzésük, egyetértésük ellenére vajmi kevés közük volt Hunya di Mátyás ki-rállyá választásához, azt a főnemesek döntötték el.

A feljegyzések arról is tudósítanak, hogy Buda la-kosai 1458. január 24-én nagy örömmel és lelkese-déssel énekelték a jól ismert népi éneket.

„Mátyást mostan választotta, Mind az ország királyságra. Most ezt adta Isten nekönk, Mennyországból oltalomra.”

Podjebrád György cseh király, Mátyás apósa, majd ellenfele

Hunyadi Mátyást királlyá választják Rákos mezején 1458-ban. Mayer Károly litográfiájáa a 19. század első feléből

Podjebrád György Hunyadi Mátyás királlyá válasz-tását a saját ügyeként kezelte.

A kormányzó a magas rangú fogolyból első szá-mú vendéggé előlépett Hunyadi fi út személye-sen kísérte el a magyar–morva határig. Fáradozá-sa nem volt önzetlen, hiszen személyesen akarta átvenni az ide érkező magyar küldöttségtől a Má-tyásért kialkudott váltságdíjat, továbbá itt hirdet-ték ki Hunyadi Mátyás és Podjebrád Katalin el-jegyzését. A cseh kormányzó még a saját királlyá választását is elhalasztotta Mátyás, és természetesen a családja érdekében. A cseh rendek szinte Mátyás-sal egy időben, 1458. március 2-án királlyá válasz-tották Podjebrád Györgyöt. A csehországi helyzetet a vallási viszonyok meglehetősen bonyolulttá tet-ték. Podjebrádot abban a Csehországban választot-ták királlyá, amelyben az 1419–1437 között dúló hu-szita háború kirobbant, s amely ország mindvégig az öldöklő harcok középpontja volt. Jóllehet az el-lentétek csilla podásával a bázeli zsinat (1431–1449) engedélyezte a csehek számára a kehely (a két szín

52

alatti áldozás) használatát. Podjebrád György maga is kelyhes, azaz huszita volt. Ez előnyt jelentet a saját népe körében. A huszitizmust azonban a római ka-tolikus egyház soha nem tudta elfogadni, legfeljebb politikai okokból békességet ajánlott nekik. Éppen ezért az új cseh király kapcsolata a római Szentszék-kel meglehetősen törékeny volt.

Mátyás és leendő apósa között az első pillanat-tól kezdve ellentétek feszültek. Az egyre mélyü-lő viszálynak a vallási okok mellett a hatalmi ver-sengés lett az alapja. A kelyhes királyt, Podjebrád Györgyöt ugyanis nem fogadta el például a római katolikus hiten maradt Szilézia lakosságának dön-tő többsége sem. Sziléziában szívesebben látták vol-na a cseh trónon Mátyást, mint Podjebrádot. Az új cseh király viszont Mátyás örökös ellenfelét, III. Frigyest támogatta a magyar trón elnyerése érdeké-ben, akiben hosszú távon komoly szövetségesre tett

szert Mátyás ellen. III. Frigyes katolikus uralkodót ebben az esetben nem zavarta szövetségesének hu-szita vallása.

Közben az események Magyarországon sem jutot-tak nyugvópontra. A nemesség hű maradt több év-százados követeléséhez. Kimondták, hogy Mátyás-nak semmiféle okból nem szabad adót követelni a nemesektől és azok jobbágyaitól. A király köteles viszont megvédeni az országot a külső támadások-tól, amelyre a királyi birtokok jövedelmét kell fel-használni. A nemesség csak akkor hajlandó segíteni, ha a királyi jövedelmek bizonyíthatóan nem elegen-dőek az ország függetlenségének megvédéséhez.

Hunyadi Mátyást a köznemesek és a főnemesek közös akarattal királlyá választják 1458 januárjában a Rákos mezején. Boldényi litográfiája

53

A TRÓN ELFOGLALÁSA

A Prágából hazaérkező Mátyást mind a fő-urak, mind a főpapok, de maga Szilágyi Mihály is kész tények elé állították. A ne-

messég a biztonság kedvéért – hivatkozva az új ki-rály fiatalságára, tapasztalatlanságára – Szilágyi Mihályt kinevezte Mátyás mellé kormányzónak.

1458. február 14-én a Budára érkező Mátyásnak a legkülönbözőbb helyeken kellett esküvel hűséget fogadnia. A város kapui előtt a polgárság jogaira, a vár kapujánál a főurak kiváltságaira, a Nagybol-dogasszony-templomban pedig a főpapság előjo-gaira tett esküt. Az ifjú király, bár teljesítette min-den érdekelt réteg akaratát, de azt már akkor is csupán formaságnak tekintette, amit későbbi tettei, uralkodói gesztusai egyértelműen igazoltak.

Mátyás királlyá koronázása a Szent Korona hí-ján bonyodalmakkal kezdődött. A korona 1440 óta

A fiatal Mátyás arcképe. Ismeretlen festő műve a 17. századból

Mátyás király arcképe. Miniatúra a londoni Corvin-kódexból

III. Frigyes kezében volt, hiszen a törvényes király, V. László úgymond a kezei között halt meg. Frigyes a Szent Koronát nem volt hajlandó visszaszolgáltat-ni, hiszen jól tudta, mit jelent az a magyaroknak. Mi több, ő maga is igényt tartott a magyar trón-ra. Trónigénye az elhunyt V. László Habsburg szár-mazásán alapult. Jóllehet V. László a család távoli ágából származott, s tekintetbe véve az adott trón-öröklési rendet, Frigyes jogtalanul tartott igényt a magyar trónra. Ez azonban a politikai hálót szö-vögető, a magyar belügyekbe beavatkozó királyt nem zavarta.

Mátyás tanácsosai – hogy a korona hiánya mi-atti jogi hézagot áthidalják – rendhagyó megol-dást találtak. Mátyást diadalmenetben a budai

54

Mátyás király saját kezű aláírásának mása a székesfehérvári emlékművön

Nagyboldogasszony- (ma Mátyás-) templomba vit-ték, s a hatásos külsőségekkel megszervezett há-laadó szentmisén (Te Deumon) trónra emelték. Mátyás a főpapok és a főnemesek előtti kötelező es-küszövegeket letéve, innen a budai palotába vonult, s azonnal hozzákezdett az ország ügyeinek intézésé-hez. (Mátyás a Szent Koronát öt évvel később, 1463-ban szerezte vissza Frigyestől, s a hivatalos, végleges koronázásra az azt követő évben került sor.)

A nemesek azonban tévedtek a kisebbik Hunyadi fiú irányíthatóságát illetően. Mátyás szinte az első

pillanattól kezdve, amikor már „Matthias Rex” alá-írással látta el az okiratokat, leveleket, ragaszkodott a teljes önállósághoz. Ettől a pillanattól kezdve in-tézkedéseiben, parancsai végrehajtatásában hajlít-hatatlan volt.

A gyermek Mátyást valószínűleg a tíz hónapos prágai fogság változtatta meg. Podjebrád György udvarában az első hónapokban állandó félelemben élt, hiszen joggal gondolhatott rá, hogy ő sem ke-rülheti el bátyja sorsát. A közel egy év alatt semmi-féle kapcsolata nem volt a családjával, a tizennégy éves gyermek teljesen magára maradt. Ez a szűk egy év alakíthatta ki a kétségtelenül tehetséges Má-tyás uralkodói magatartását.

A tizenöt éves király 1458 nyarán mutatta meg először „oroszlánkörmeit”, amikor országgyűlést hí-vott össze. Már első megnyilvánulásai az urak kö-zött nyílt konfl iktushoz vezettek. Kijelentette, hogy nem veszi el feleségül Garai László lányát. Ki-tartott Vitéz János és saját ígérete mellett, amely a Podjebrád Katalinnal kötött eljegyzést helyezte előtérbe. Ezzel hivatalosan is megerősítette a haza-érkezésekor tett kijelentését. Továbbá nem fogadta

Mátyás bevonulása Budára. Weber Henrik ceruzarajza, 1852

55

el Szilágyi Mihály parancsait, mi több, ő küldött az őt trónra segítő idős rokonának utasításokat. A makacs főúr látva megalázott helyzetét, 1458 au-gusztusában lemondott kormányzói tisztéről.

Hunyadi Mátyás nagy formátumú uralkodói te-hetsége már ezen az első országgyűlésen megmutat-kozott. Az egymás után ellene forduló főnemeseket sorra megfékezte. Garai László nádort egyszerűen leváltotta tisztségéről, s helyébe a Hunyadiak hűsé-ges emberét, Guti Ország Mihályt nevezte ki.

Ezzel a személycserével elkezdődött az a politika, amely mindvégig jellemezte Mátyás uralkodását. A kulcsfontosságú hivatalokba a saját megbízha-tó embereit ültette. Nem számított ez új dolognak, hiszen bevett szokásként gyakorolták azt a Mátyást megelőző évszázadokban is. Gondoljunk csak Ká-roly Róbert vagy Luxemburgi Zsigmond trónra lé-pésének körülményeire. Mátyás esetében talán az volt az újdonság, hogy ezeket a fontos pozícióba ke-rülő embereket ő sok esetben mélyről, a nem neme-sek rétegéből emelte ki. Ezek az emberek aztán ha-láláig hűségesek voltak hozzá.

A „tisztogatásra” akadtak azonban kivételes pél-dák is. Újlaki Miklóst annak sógorán, Podjebrád Györgyön keresztül figyelmeztette, hogy továb-bi ellenkezése esetén elveszítheti mindenét, még az életét is. Vagy az őt trónra segítő – a „hálátlan”, ti-zenöt éves gyerekkirály által –, vérig sértett nagy-bátyját, Szilágyi Mihályt, amikor az fellázadt elle-ne, Világos várába záratta. Az idős főurat őrizet alatt tartotta, így vonva ki őt a további politikai életből.

Az 1458. évi országgyűlésen Mátyás a köznemes-ség zömét azáltal nyerte meg, hogy esküt tett, nem

Benczúr Gyula: A diadalmas Mátyás

fog követelni tőlük semmiféle adót, s megvédi őket mind a külső, mind a belső támadásoktól.

A belső ellentétek azonban tovább éleződtek. Garai László vezetésével a dunántúli főurak a volt nádor simontornyai várában királyellenes szövetsé-get kötöttek. A szövetségkötés eredményeként az ország egyharmadát kezében tartó főúr és szövetsé-gesei 1459. február 17-én III. Frigyes császárt válasz-tották meg Magyarország királyának. A „királyvá-lasztás” az Újlakiak németújvári várában zajlott le, s ez nyílt fegyveres konfl iktushoz vezetett.

A Németújvárhoz közeli Körmendnél az össze-esküvők egy csatában győztek ugyan Mátyás csa-patai ellen, de néhány nap múlva, április 14-én Szentmártoni Nagy Simon, Mátyás embere Felsőőr-nél már leverte a lázadást. III. Frigyes nem tudta az őt megválasztó szövetségeseit támogatni. Így Má-tyás képes volt a történteket a maga javára fordíta-ni, megosztva ezzel ellenfeleit. Kezére játszott Garai László 1459-ben bekövetkezett halála. A magára maradt Újlaki Miklóst pedig megegyezésre késztet-te, ennek eredményeként a Mátyás ellen szervezke-dő királyválasztók ereje szétforgácsolódott.

A győzelem ellenére Mátyás helyzete még koránt-sem volt megnyugtató. Hogy biztos legyen a dol-gában, összehívta a hozzá hű világi és egyházi fő-méltóságokat. A Budára érkező 36 főnemest és 12 főpapot megeskette, hogy a jövőben is hű szövetsé-gesei lesznek. (III. Frigyes megválasztásának hosz-szabb távon lett szomorú következménye a magya-

56

II. Pius pápa, aki Mátyás uralkodásának első felében foglalta el a pápai trónt

rok számára. A Habsburgok ugyanis később ebből a németújvári határozatból vezették le „jogos igé-nyüket” a magyar trónra.) Mátyás jól tudta, hogy erőt, határozottságot kell felmutatnia, mert az or-szág határait veszélyeztető támadások ellen egyedül magára számíthat. Igaz, hogy III. Calixtus pápa 1458 márciusában ekképpen köszöntötte Hunyadi János fi át: „Téged mint Isten valamely küldöttét, égi ajándékképpen kapott nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztény világ.” Mátyást a török elleni ke-resztes hadjárat folytatására biztató pápa azonban 1458 márciusában meghalt. Az utód, II. Pius koráb-ban III. Frigyes udvari embere volt, s ebben a mi-nőségében okkal gondolhatta Mátyás, hogy a pápai trónról is ellenfélként fog rá tekinteni a már koráb-ban említett Eneas Silvio Piccolomini. II. Pius pá-pa azonban felvállalta elődje politikáját, s inkább a törökök elleni küzdelmet támogatta, s nem támad-ta a magyar királyt III. Frigyes érdekei miatt.

Magyarország nyugati és északi szomszédaira nem támaszkodhatott. III. Frigyes, az „örök el-

lenség”, Podjebrád György, a mindenkori érdekei-nek megfelelően politizáló uralkodó pedig jószerint kiszámíthatatlan volt. 1459-ben Podjebrád éppen III. Frigyest támogatta, sőt nyíltan hangoztatta, hogy elősegíti a császár magyar királlyá választá-sát. Eközben huszita csapatok dúlták Magyarország északi tartományait.

A cseh király azonban néhány hónap múlva már közvetítő szerepben lépett fel III. Frigyes és Mátyás megbékélésében. Podjebrád ugyanis látta a magyar király hatalmának megszilárdulását, és nem feled-kezett meg arról sem, hogy lánya házassága révén, Mátyást hamarosan vejeként kell tisztelnie.

A legveszélyesebb helyzet az ország déli határai-nál alakult ki. A török ugrásra készen állt, s min-den számára kínálkozó lehetőséget kihasznált, hogy Magyarország felé nyomuljon. Ilyen lehetőség volt, amikor 1458 januárjában meghalt Brankovics Lázár szerb fejedelem. Ráadásul a szultáni trónon még mindig az a II. Mehmed ült, akit már kortársai is a „hódító” jelzővel illettek. A szultán sorozatos tá-madásokat indított Szerbia ellen, de őt már akkor is a távolabbi cél, Magyarország, s a még távolabbi óhaj, Bécs elfoglalása foglalkoztatta.

Hunyadi Mátyás, a fiatal uralkodó trónra lépésé-nek első percétől kezdve nagy fi gyelemmel, szinte élvezettel foglalkozott a háborús feladatokkal. Tud-ni kell Mátyásról, hogy már gyermekkorától kezdve rendkívüli módon érdeklődött az ókori nagy csaták és a lovagok világa iránt. A Roland-éneket s a hábo-rús történeteket olvasta a legszívesebben. Galeotto Marzio jegyzi le róla: „Mátyás király gyermekkorá-ban annyi odaadással hallgatta az effajta énekeket és a hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, és étlen-szomjan, reggeltől estig hatal-mas kardcsapásaikon, bősz küzdelmükön álmélkodva másra sem gondolt. Közben a győztes dicsőségén föl-gyulladva, kezét-lábát vívómozdulatokkal jártatta, mint aki abban a hitben van, hogy ő maga is ott van és vitézkedik.” Hunyadi Mátyás úgy tetszik, örököl-te apja katonás szellemiségét, amit az is bizonyít, hogy a háborúkban a legtöbbször személyesen is részt vett. Életének jelentős részét a táborokban s a csatatereken töltötte. A részben örökölt, s a részben maga teremtette politikai helyzetben nagy szüksége is volt erre a tulajdonságára, katonás észjárására.

A törökök, látva Mátyás belharcát a főurakkal, fo-kozták a támadásokat. Ennek eredményeként 1459-ben már II. Mehmed kezén volt a két kulcsfontos-ságú al-dunai vár, Galambóc és Szendrő.

57

MÁTYÁS HARCA A TÖRÖKÖKKEL

A király már 1458-ban, uralkodásának első évében, Galambóc eleste után a törökök ellen fordult. A nagyobb hadsereg felvo-

nultatását azonban megakadályozta a Szilágyi Mi-hály és Garai László által szervezett Mátyás-ellenes összeesküvés. Így fordulhatott elő, hogy a törökök – kihasználva a magyarok belső ellentéteit – elfoglal-ták Szendrő várát, a szerb fejedelemség székhelyét. Azáltal, hogy Szerbia török kézre került, az Osz-mán Birodalom határos lett a Magyar Királyság-gal. Sajátos módon a törökök jó szolgálatot tettek Mátyásnak azzal, hogy az ellene hadakozó Szilágyi Mihályt elfogták, s szultáni parancsra, 1459 novem-berében kivégezték. Közben – mint korábban em-lítettük – meghalt Garai László, így a Mátyás ellen szerveződő szövetség két vezetője nélkül maradt.

A törökök – eredeti céljukat szem elől nem té-vesztve – szívósan nyomultak Buda és Bécs irányá-ba. Szerbia bevétele után a szultán Bosznia és Ha-vasalföld elfoglalását tűzte ki céljául. Nem volt nehéz dolga, mert az egymás ellen viaskodó fejedel-mek és despoták amúgy is gyengítették egymást.

Az utolsó bosnyák uralkodó, Tamasevics István (1459–1463) hibát hibára halmozott. 1462-ben fel-mondta a török fennhatóságot, s így magára haragí-totta „hódító” Mehmedet. Ezzel egy időben a bos-

Galambóc vára a Duna partján

nyák fejedelem az itáliai Mantovában ülésező pápai kongresszustól kért segítséget, amivel viszont Má-tyás dühét váltotta ki. Ez utóbbi diplomáciai kez-deményezés ugyanis azt jelentette, hogy Tamasevics István önálló Boszniát akart létrehozni. A pápa an-nak rendje és módja szerint elküldte neki a koronát, s a bosnyák fejedelem Jajca várában megkoronáztat-ta magát. Mátyás ezt nem ismerte el, hangoztatván: „Bosznia mindenkor és mindig Magyarországhoz tar-tozik.”

Tamasevics István nem sokáig élvezhette királyi jogait. Mehmed pasa 1463-as hadjárata során elfog-lalta Jajcát, Bobovácot, Kljucsot, ráadásul kezére ke-rült maga a bosnyák uralkodó is, akit röviddel ez-után a szultán lefejeztetett. A törökök számára így megnyílt az út Horvátország és Velence felé.

A szultáni seregek a Magyarországot övező délke-leti vajdaságot is magukénak akarták tudni, amikor 1462 tavaszán megtámadták Havasalföldet. Az okot Vlad Ţepeş vajda adta, aki Mátyással szövetkezve, megtagadta a szultánnak fizetendő évi adót. Vlad Ţepeş a magyar segítség ellenére vereséget szenve-dett. Helyébe a törökök Vlad öccsét, Radult ültet-ték. Havasalföld önállósága ettől kezdve megszűnt, a vajdaság a török egyik adófizető tartománya lett. A hazájában is gyűlölt „karóba húzó” Vladot elfog-

A mosztari híd a bosznia-hercegovinai török uralom egyik legis-mertebb jelképe

58

A bosnyákok egyik fő erőssége, Jajca vára

A jajcai vár mai látványa

Vlad Ţepeş, a hírhedt Dracula arcképe

ták, s Magyarországra hozták. Mátyás több mint 12 éven át tartotta fogságban a Dracula néven el-híresült havasalföldi fejedelmet, s csak 1476 táján engedte újra szabadon. Mátyás és Dracula kapcso-latáról a kortárs történetíró, Antonio Bonfi ni be-számolója adja a leghitelesebb képet. „Mondják, a király Havasalföldön arra törekedett, hogy kiszaba-dítsa a török kezéből Draculát, kinek törvényes há-zastársul tulajdon atyafiságából való asszonyt adott. Nem tudom, miért, mert igazi okát senki sem tudta meg, Draculát Erdélyben elfogatta, s váratlanul meg-erősített egy másik Draculát, kit a török állított e tar-tomány élére, amazt foglyul vitte Budára és tíz évi börtönnel sújtotta. Mondják, hogy ez a Dracula hal-latlanul kegyetlen és igazságtalan volt. Beszélik róla, hogy midőn a tisztelgő török követek hazai szokásuk szerint nem akarták levenni süvegjüket, e szokásuk megőrzése végett három szöggel erősítette fejükre, hogy többé meg se mozdíthassák; számtalan törököt húza-tott karóba, s köztük barátaival pompásan lakomá-zott; az összes ínséges, nyomorult, beteg és szerencsét-len koldust fényes lakomán vendégelte meg, s miután étellel, borral jóllaktak, tűzzel pusztította el őket; a török foglyok lábáról lenyúzatta a bőrt, a sebet őrölt sóval dörzsöltette be, majd kecskéket hozatott oda, hogy nyalják sós talpukat és érdes nyelvükkel növeljék a gyötrelmet; egy firenzei kereskedőt, kit pénze őrzé-sével bízott meg, azzal gyanúsítva, hogy azt hűtlenül kezelte, az országút közepére dobatott; miután azon-ban éjjel megszámlálta a pénzt, s a kereskedő ártat-lansága kiderült, bántódás nélkül elengedte. A barbár tájon olyannyira kegyetlenkedett, hogy ki-ki csak az er-dőkben érezhette magát biztonságban javaival. Mátyás utóbb visszahelyezte régi méltóságába, de a törökök le-kaszabolták, s fejét Mahometnek küldték ajándékul.”

(A Ţepeş név magyar jelentése ’karós’, ami a ka-róba húzó fejedelem kegyetlenkedéseire utal. Ap-ja, aki szintén fejedelme volt Havasalföldnek, Vlad Dracul, azaz ’László, a sárkány’ néven ismert. Zsig-mond az idősebb Vladot 1431-ben felvette a Sárká-nyos Társaság lovagrendjének tagjai közé, így ma-radt rajta a Dracul, azaz ’sárkány’ név, amely a kor szokásai szerint öröklődött fiára. Vlad Ţepeşre az utókor váltakozva használja a Dracula, illetve a Ţepeş nevet. Megjegyzendő, hogy a Dracula név az említett sárkány mellett sok nyelven az ’ördög’ je-lentéssel is azonosítható. Így van ez a román nyelv esetében is, melyben a dracul eredetileg ördögöt je-lent. A 19. század végén, Bram Stoker angol író Dracula gróf válogatott rémtettei című, sajátos mű-

59

fajú „gothic novel” regényével a nyugati és az ame-rikai közvélemény előtt tette ismertté az ördögi uralkodót. A részigazságokat felsorakoztató regény Erdélyt rossz színben tünteti fel. A magyar fejedel-mek valaha dicső országa mára egyenlő lett a nyuga-tiak előtt Draculával, s inkább a Transsylvania név az ismert, s nem az Erdély. Különösen igaz ez, amióta filmek is készültek a kétes hírű történelmi személy-ről, a válogatott kínzásokat elkövető Draculáról.)

E kis kitérő után nézzük tovább, hogy a törökök előrenyomulása Nyugat-Európa felé milyen esemé-nyekkel folytatódott, s azokban Mátyásnak milyen szerep jutott.

A török fenyegetést megérző Velence, amely ko-rábban elárulta Hunyadi Jánost Várnánál, most Mátyás szövetségét kereste. A korábban már emlí-tett mantovai kongresszuson kiderült, hogy a nyu-gati keresztény uralkodók a buzdító szavakon túl mással nem nagyon akarták támogatni a törökök elleni harcot. II. Pius pápa, tekintettel arra, hogy világi uralkodók nem akarták felvállalni a hadjárat vezetését, maga ajánlkozott erre a feladatra. A halá-losan beteg pápa felajánlása nem hozott sikert. Az itáliai Anconában készülődő hajóraj a velencei fl ot-tára várt, hogy megindulhasson a törökök ellen. Hosszú várakozás után a velencei hajóhad Cristoforo Moro vezetésével megérkezett ugyan, addigra azon-ban II. Pius pápa meghalt.

A velencei és a pápai hajók hazavitorláztak s le-szereltek. Ilyen, szinte tragikomikus véget ért az utolsó keresztes hadjárat, melyet a pápa kezdemé-nyezésére indítottak. Mátyás így végleg magá-ra maradt a törökök elleni harcban. Valósággá vált II. Pius még 1459-ben tett kijelentése, mely szerint Mátyás „az egész kereszténység pajzsa és bástyája.” (A keresztes hadjárat fedezésére 1 440 000 aranyfo-

A velencei szárnyas oroszlán képe az ozorai vár berendezési tár-gyaitól (jobbra) kezdve a raguzai (dubrovnyiki) óratorony fara-gott domborművéig (balra) számos helyen felfedezhető. Ez azt jelzi, hogy Velence gazdagsága, ereje nem csupán a távoli föld-részekkel történő kereskede lemből gyarapodott

rintot terveztek a mantovai kongresszus résztvevői. Ebből Mátyás 80 000 forintot kapott meg, de azt is késve és részletekben.)

A törökök ellen harcoló Mátyás hírét-nevét a jó barát, az Itáliában tanult humanista költő, Janus Pannonius is megénekelte néhány versében. A pécsi püspök a korra jellemző költői túlzással, Mátyást egyenesen Mars hadistennel állította párhuzamba, amikor így verselt barátjáról, a magyar uralkodóról:

„Harcolsz, várfalakat döntesz le titáni erővel, Mars se különb, de hiszen benned atyád szive ver.

Jobb, ha pihensz a hidegben, s táborozásra csak akkor Gondolsz, hogyha beáll újra a szép kikelet.”

(Panaszkodik a király hosszas távolléte miatt – Berczeli Anzelm Károly fordítása)

Jó két évtizeddel később, a már idős Mátyásról szól egy ismeretlen (feltehetően német) költő ver-se, amelyben a nagy hadvezérről, a dicső rómaiak utódjáról olvashatunk:

„Itt nyugszom Mátyás, a királyok dísze, virága,Marsnak a fénye; korán elragadott a halál.Morva királyokat és a vitéz cseheket leigáztamÉs le a lengyelnek büszke levente hadát.Sok nép meghódolt s meg a fényes Bécs is előttem;Egymagam, én a világ ostora, réme valék.Két Caesaron arattam örökre dicső diadalmat,Volt eme két Caesar: római és a török.”

60

Az 1460-as évek egyetlen magyar sikere Jajca ostroma volt. Mátyás csapatai 1463 tavaszán a Tol-na megyei Bátán gyülekeztek. A 20 000 fős kirá-lyi sereg mindaddig nem mozdult, míg a szultán ki nem vonult Boszniából. Mátyás ugyanis nem vállalta az esetleges vereséget, mert azzal az ország sorsát is kockára tette volna. A magyar sereg ősszel indította meg hadjáratát, s a Száván átkelve meg-támadta a Jajca várában maradt török védőket. A várost könnyűszerrel elfoglalták a magyarok, de a fellegvárba szorult janicsárok még két hóna-pon át kitartóan védekeztek. Végül a Mátyásnak hűséget fogadó szlavón bán segítségével 1463. de-cember 25-én foglalták el a magyarok Bosznia fő-városát, Jajcát. A győzelem hadi jelentőségén túl-mutatott az a Mátyás számára különösen fontos tény, hogy Magyarországon és külföldön jelen-tősen nőtt a tekintélye. A fiatal királyt apja után szintén „törökverőként” kezdték emlegetni.

II. Mehmed 1464 nyarán megtorló akciót indí-tott Jajca visszavételére. A várat védő Székely Já-nos katonai bravúrt hajtott végre, amikor 41 napos ostrom ellenére is megtartotta a várat. A szultán a sikertelen ostrom után elvonult, ez viszont Bosz-nia kettészakadásához vezetett. Ennek értelmében 1464-től Észak-Bosznia Magyarországhoz, a többi rész pedig az Oszmán Birodalomhoz tartozott.

Mátyás szobra a „matyók” városában, Mezőkövesden, ahol még ma is gyakran adják a fiúknak a Mátyás nevet

61

MÁTYÁS, A RENESZÁNSZ URALKODÓ MEGKORONÁZÁSA

A z 1463–1464-es boszniai hadjárat után a magyar–török határnak ez a szakasza Má-tyás haláláig háborítatlan maradt. A ma-

gyar király így minden idejét, energiáját a nyugati külpolitika felé fordíthatta.

Kétségtelen, hogy Hunyadi Mátyás a szó minden értelmében reneszánsz uralkodó volt. Ez többet je-lent, mint magának a reneszánsz művészetnek a puszta fogalma. Az Itáliából, elsősorban Firenzéből induló művészeti irányzat Magyarországon három szakaszban terjedt el. Az első korszak Mátyás ural-kodására esett, s kerekítve az évszámokat az 1460– 1500 közötti négy évtizedben határozható meg. Ekkor építették Magyarországon az első kora rene-szánsz épületeket, ekkor készültek a kőfaragó mű-helyekben az első szobrok, domborművek, s az asz-talosműhelyekben szebbnél szebb bútorok, a sza bók keze alól különleges ruhaköltemények kerültek ki.

Mátyás király trónkárpija a Hunyadi címerrel

A magyarországi reneszánsz második korszaka 1500-tól Buda török kézre kerüléséig, 1541-ig tar-tott. Ezekben az évtizedekben a kora és az érett reneszánsz elterjedése figyelhető meg. Elsőran-gú alkotások születtek, mint például az esztergo-mi Bakócz-kápolna vagy a nyírbátori református templom faragványai, ezenkívül sírkövek, kódexek s egyéb értékes művek.

A reneszánsz elterjedésének harmadik korszaka 1541 után figyelhető meg Magyarországon. Jellem-ző, hogy a három részre szakadt országban a rene-szánsz művészetnek is három változata alakult ki, mégpedig az erdélyi, a felvidéki és a dunántúli.

Az esztergomi bazilikában található Bakócz-kápolna. A süttői vörösmárványból készült szentély építéséhez 1507-ben kezdtek hozzá

62

A gyergyószárhegyi kastély reneszánsz falai és a főbejárat

Stílusuk, fejlődésük, időbeli ritmusuk földrajzi helyzetüknek, társadalmi összetételüknek megfelelő-en eltérő volt. A korszak vége a 16. és 17. századra tehető, attól függően, hogy melyik térséget nézzük. A reneszánsz műalkotások a kazettás mennyezetek által szinte beleolvadtak a népművészetbe, s gya-korlatilag a legkisebb falvakban is elterjedtek.

Hunyadi Mátyás hatása a későbbi korokra nem-csak a művészetben, hanem a gazdasági és a társa-dalmi életben, a hadseregszervezésben, a divatban, továbbá a diplomáciában, egyszóval az élet minden területén meghatározó volt.

Nem is történhetett ez másként, hiszen Mátyás már ötéves korától humanista nevelésben részesült. Mint korábban utaltunk rá, Sanocki Gergely len-gyel humanista tanította neki a latin nyelvet, amely a kor európai műveltségét közvetítette. Nevelteté-sére az atyai gondviselés Vitéz Jánost jelölte ki, aki míg élt, figyelemmel kísérte, egyengette Mátyás felfelé ívelő pályáját. Az esztergomi érseknek döntő szerepe volt abban, hogy a Hunyadi fiú a korszak egyik jeles humanista uralkodójává vált. Vitéz Já-nos még akkor sem távolodott el Mátyástól, amikor

lázadásával a társadalmi problémákra fi gyelmeztet-te a diktatórikus eszközökhöz nyúló királyt. Igaz, ez az életébe került, de hű maradt királyához, Ma-gyarországhoz s önmagához.

Az olasz reneszánsz nemzeti szellemiségéből ere-dően Mátyást humanista mesterei a magyar érde-kek, a magyar történelem folytatandó hagyományai szellemében nevelték. Ez a király levelezéseiből, tör-vényeiből, tetteiből, egész életművéből levezethető. Mátyás amennyire reneszánsz uralkodó volt, any-nyira magyar is. Bizonyítja ezt többek között a ko-ronázás története.

Az 1458. évi budai királyválasztás az ősi magyar jog szerint nem volt teljes érvényű. A Szent Koro-na ekkor ugyanis III. Frigyes kezében volt. A ma-gyar jog szerint pedig csak az számított teljes jogú uralkodónak, akit az esztergomi érsek a Szent Ko-ronával a fehérvári koronázó templomban meg-koronázott. Ennek nem mond ellent az I. Ulászló koronázása kapcsán kifejtett Szent Korona-tan el-mélete. Valójában Mátyás is gyakorolta hatalmát hat éven át a Szent Korona nélkül, de nem adhatott ki olyan okleveleket, amelyek örökérvényűnek szá-míthattak volna. (A Szent Koronával történő máso-dik koronázása után a kancellária arra kijelölt em-berei egy éven át csak azzal foglalkoztak, hogy az

63

még mindig folyamatosan nyugtalanságot okozó huszita vezért, Giskrát is megnyerte magának.

Mátyás úgy választotta el Giskrát hűséges em-bereitől, hogy az ország déli részén, Arad megyé-ben két uradalmat s elegendő készpénzt adott ne-ki. Cserébe Mátyás megkapta a Felvidéken fekvő erődítményeket, ahol pedig a hatalomátvétel nem ment békésen, ott kiűzte a huszitákat a váraikból. A vezérük nélkül maradt husziták egy részét Má-tyás a saját zsoldjába fogadta. A valaha dicsőséges, de immáron rablóbandákká süllyedt másik sereg-részt pedig a királyi hadsereg felszámolta.

Mátyás 1463. július 19-én – Podjebrád György közvetítésével – Bécsújhelyen békét kötött III. Fri-gyes császárral. A békekötés része volt, hogy 80 000 aranyforint fejében III. Frigyes visszaszolgáltat-ta Mátyásnak a Szent Koronát s vele Sopron váro-sát. A békekötés szövege azonban tartalmazta azt is, hogy Frigyes továbbra is használhatja a magyar

addig kiadott okleveleket és kiváltságleveleket át-másolják, hogy aztán azokat lepecsételhessék a ket-tős nagypecséttel. Ezt a nagypecsétet viszont min-den király, így Mátyás is csak a hivatalos koronázás után vésethette ki.)

A Szent Korona megszerzése előtt történt még néhány fontos esemény. Ezek közé tartozott Má-tyás és Podjebrád Katalin házassága. A 12 éves Ka-talint 1461 májusában hozták el Prágából, s leendő anyósa, Szilágyi Erzsébet gondjaira bízták. Mátyás édesanyja a felvidéki Trencsénben tartózkodott, ott várta jövendőbeli menyét. Az esküvőt 1461 májusá-ban tartották meg, amelyről a korabeli feljegyzések részletesen beszámolnak. Bonfini, a Mátyás udva-rában élő itáliai történetíró feljegyzéséből a követ-kezőket tudhatjuk meg: „Első menyasszonyának ha-lála után eljött az ideje György cseh király leányával való házasságának, kit fogságból történt szabadulá-sa előtt jegyzett el. Nagy pompával hozta Magyaror-szágra, s nagyon szerette. A cseh főurak és főpapok fo-gadták királyi pompával, Budára vezették, ahol nagy lakodalmat ültek. Katalinnak hívták. Alig négy esz-tendeig volt a király felesége, a koronázás előtt ragad-ta el a korai halál; a Szent Zsigmond-templomban te-mették el.”

Mátyás a legjobb úton haladt afelé, hogy dinasz-tiát alapítson. Ehhez azonban stabil politikai és gazdasági helyzetet kellett teremtenie mind az or-szág belső állapotát, mind a külső biztonságát il-letően. Ennek érdekében az 1462-ben a Felvidéken

A Szent Korona a tartományok címereivel. Ismeretlen művész 1621-ben készített festménye. A tíz címer – Magyarország, Dal-mácia, Horvátország, Kunország, Lodoméria, Bulgária, Bosz-nia, Galícia, Szerbia és Szlavónia együttes ábrázolása – a jel-zett országok szövetségét, illetve a Magyar Királysághoz való tartozását jelentette. Figyelemre méltó, hogy ezen az ábrázolá-son a kereszt még egyenesen áll a korona tetején

Mátyás király kettős nagypecsétje az ország és a tartományok címereivell

64

találjon magának. Ez végre Aragóniai Beatrix sze-mélyében sikerült, aki viszont nem tartozott Euró-pa legelőkelőbb uralkodócsaládjainak sorába.

Mi lehetett a sorozatos visszautasítások oka? A ki-kosarazás nem Magyarországnak, hanem Hunya-di Mátyás származásának szólt. Egyrészt Európa ősi uralkodódinasztiái lenézték az alacsony sorból felkapaszkodott Hunyadi-családot. Másrészt a ke-resztény fejedelmek arra ösztönözték Mátyást, hogy a török veszéllyel és a keleti végekkel foglalkozzék, s ne a nyugati országokkal. A Magyarországhoz kö-zeli, illetve a szomszédos királyságok magukra néz-ve ugyanis különösen veszélyesnek ítélték meg Má-tyás politikáját. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Mátyás fontosabbnak tartotta a hadi, poli-tikai célok megvalósítását, mint a házasságot. Példa erre a II. Frigyes brandenburgi választófejedelem-mel aláírt szerződés is, amelynek része volt a feje-delem lányával kötendő házasság. Mátyás azonban csak két év múlva akarta megtartani az esküvőt, te-kintettel arra, hogy akkor minden idejét lekötötték a háborúk. Így ez a házasság sem jött létre.

Bécsújhely gótikus temploma és a város ősi falai tanúskodnak a hódító Mátyásról.A várfalon olvasható, hogy Mátyás király birtokba vette Bécsújhely városát

Mátyás király katonai felszerelésben

királyi címet, s hogy kötődése Magyarországhoz még szorosabb legyen, a Habsburg uralkodó Má-tyást fi ává fogadta. Számtalan problémát okozott az elkövetkező évszázadokban Magyarországnak a bé-kekötés azon kitétele, mely szerint, ha Mátyás tör-vényes örökös nélkül halna meg, a trónt Frigyes vagy az ő utódja örökli. Szerepelt továbbá a béke-szerződésben az is, hogy a két keresztény uralkodó közösen indít háborút a törökök ellen. 1464 márci-usában így sor kerülhetett a régóta várt koronázás-ra, amelyet azonban tragikus esemény előzött meg. 1464 márciusának első napjaiban a fi atal királynő gyermekszülés közben meghalt. Podjebrád Katalin halála Mátyás számára – mint később kiderült – a pótolhatatlan családi veszteségen túl, hosszan tar-tó politikai válságot is előidézett. A külpolitiká-ban legtöbbször ellenérdekeltként fellépő apósnak, Podjebrád Györgynek most már nem kellett fi gye-lemmel lennie lánya érdekeire. Ennek súlyát Má-tyás egészen a cseh király haláláig érzékelte.

Mátyás egy új házassággal kívánta pótolni a hi-ányzó diplomáciai űrt. Rögtön új feleség után né-zett, de nem járt sikerrel. Sem a császár rokonsá-gától, sem a szász választófejedelem családjától, sem a milánói Ippolit dinasztiától nem kapott kedvező választ. Sértő módon kikosarazták IV. Kázmér len-gyel király udvarában is. Több mint egy évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy a magyar király feleséget

65

KORMÁNYZATI ÉS ADÓZÁSI REFORMOK

Amég mindig csak a 21. életévét taposó Má-tyás uralkodásának hatodik évében jelen-tős változásokat vezetett be a kormány-

zásban. A Szent Koronával történő megkoronázása ugyanis feljogosította arra, hogy elkészítse a kirá-lyi kettős pecsétet. Magyarországon már a 14. szá-zad óta létezett a nagyobb kancellária, amelyet a főurak és a főpapok által befolyásolt királyi tanács felügyelt. Mellette azonban egy titkos kancellária is működött az udvarban, amelyre a királyi tanácsnak nem volt befolyása. A nagyobb kancellária élén fő-kancellár állt, Mátyás idején Szécsi Dénes esztergo-mi érsek. Igaz, Szécsi Dénes hivatala nem volt le-gális, mert a nagyobb kancelláriát Mátyás csak az 1464. évi hivatalos koronázása után állíthatta vol-na fel. A főkancellárral egyenrangú titkos kancellár pedig Vitéz János, váradi püspök volt.

Mátyás 1464-es hatalomkoncentrációjának a lé-nyege az volt, hogy – bár tehette volna – nem állí-totta fel a nagy kancelláriát. Ezzel elérte azt, hogy a királyi tanács nem szólhatott bele az ország ügyei-be. Ennek ellenére Váradi István kalocsai érsek személyében kinevezte az új főkancellárt, így két

egyenrangú főpap állt az egyetlen kancellária élén. Rájuk pedig – tekintettel arra, hogy az ő embe-rei voltak – döntő befolyással volt a fi atal uralko-dó. Mátyás mesteri diplomáciai lépései ellenére az egységes kancellária mégsem működött olyan haté-konyan, mint ahogy annak személyi összetételéből következnie kellett volna. A kettős pecsét ugyan növelte a király beleszólását a kancellária munká-jába, de nem olyan mértékben, hogy az ne okozzon hatalmi konfl iktust.

Eredményesebb volt a bíróság reformja. Mátyás egyesítette a királyi személyes jelenlét és a királyi külö nös jelenlét bíróságát. Hangácsi Albert személy-nök, a bíróság első embere Mátyás kipróbált híve volt.

A legtöbb konfliktust, sőt lázadást a pénzügyek dolgában hozott változások okozták. Szapolyai Im-re főkincstartó helyébe Mátyás egy köznemest ál-lított. Ez utóbbi nem volt báró, tehát nem tartoz-hatott a királyi tanács tagjai közé. Ebből pedig az következett, hogy pénzügyekbe a királyi tanács tagjai nem szólhattak bele.

A kancellária Budán, a királyi palotában kapott helyet

66

A király tovább szűkítette a hatalomba beleavat-kozó rétegek számát azáltal is, hogy 1464 után a városok képviselőit nem hívta meg – az 1475-ös or-szággyűlést kivéve – a szinte évenként megtartott diétára. Mátyás az 1467-es reformok véghezvite-lét egy kikeresztelkedett bécsi zsidó kereskedőre, Ernuszt Jánosra bízta. A kiváló pénzügyi szakember reformjának lényege az volt, hogy a külön kezelt jö-vedelmeket egyesítette. Minden bevételt a közne-mesi származású kincstartó felügyelt, mintegy ki-zárva a jövedelmek kezeléséből a bárókat. Mátyás uralkodása alatt 43 esetben vetett ki rendkívüli ha-diadót. Szigorúan fellépett a korrupció ellen, ami-vel jónéhány ellenséget szerzett magának. Jelentős összegekhez jutott azáltal is, hogy nem töltötte be a püspöki székek egy részét. Így az érintett püspöksé-gek egyházi adója a királyi kincstárat gazdagította.

Mátyás felfrissítette Károly Róbert gazdasági in-tézkedéseit, amikor a harmincadvámot koronavám, a kapuadót füstpénz néven vezette be. Igaz, a fel-frissítés az adónemek összegének emelését is jelen-tette. A szigorítás a jobbágyokat sújtotta, de a több-letadó közvetetten a nemességet is érintette. Mátyás megszüntette a magyar királyok évszázados gyakor-latát, amikor a pénzrontás eszközéhez nyúlva, új pénzt veretett. Az általa kiadott aranyforint értékálló volt, akárcsak a „madonnás ezüstdénár”. Ez utóbbi váltópénz volt (100 dénár = 1 aranyforint), s a nevét az érmén látható Szűz Mária-ábrázolás után kapta. Mátyás aranyforintja több mint fél évszázadon át – még halála után is – tartotta az értékét. Ezek az in-tézkedések a kedvezőtlenebb helyzetű Erdélyben megmozdulásokhoz vezettek.

Hunyadi Mátyás egyévi jövedelme 750 ezer fo-rint körül volt. Ha ehhez még hozzászámítjuk a külföldről érkező, török elleni háborúhoz folyósí-tott összeget, a bevétel elérte az egymillió forintot. A magyar történelemben ez páratlan nagyságú ösz-szegnek számított.

67

A MAGYAR NEMESEK LÁZADÁSA

G iskrának a Felvidékről való eltávolítá-sa, Podjebrád Katalin halála s Podjebrád György egyre gyakoribb pálfordulása a két

ország háborújához vezetett. Mátyás politikáját a pápai tanács 1466. évi decemberi határozata erősen befolyásolta. A pápai határozat a cseh királyt huszi-ta nézetei miatt eretneknek nyilvánította, ami a ko-rabeli Európában egy uralkodónak akár a trónja el-vesztését is jelenthette. A pápához húzó, Podjebrád Györgyöt csak kényszerből elfogadó cseh katolikus főurak azonnal cselekedtek is. A cseh koronát elő-ször IV. Kázmér lengyel királynak ajánlották fel, aki azonban azt visszautasította. A főnemesek ez-után Mátyás keresték meg, aki viszont elfogadta a megtisztelő ajánlatot.

A magyar király 1467 januárjában kegyetlenül felszámolta a Giskra helyébe lépő Jan Svehla cseh huszitáinak felvidéki garázdálkodásait. A cseh trón megszerzését azonban még számos más belső konf-liktus akadályozta. Az 1467 első hónapjaiban ülé-sező magyar országgyűlés – Mátyás parancsára – súlyos adóterheket rótt ki az országra, különö-sen Erdélyre. A Károly Róbert által bevezetett har-mincadvámot Mátyás átkeresztelte, s kamara haszna néven a réginél többet követelt a kereskedőktől. Majd kivetette az új királyi kincstári adót, végül az egyforintos rendkívüli hadiadót, mely utóbbit éven-te kétszer is beszedette. A mértéktelen adóztatás lá-zadások sorát váltotta ki.

A Mátyás által kivetett súlyos adóterhek azonban nem voltak cél nélküliek. A fentebb említett 1467. évi pénzügyi reformokra a legendássá vált „fekete sereg” létrehozása miatt volt szükség. Mátyás olyan hadsereget akart teremteni, amelyik képes megvé-deni a királyságot, s ha kell, képes annak erejére tá-maszkodva békét teremteni. Az intézkedések azon-ban széles körű elégedetlenséget váltottak ki.

Erdély három feudális nemzete, a magyarok, a székelyek és a szászok az 1467. augusztus 18-ai kolozsmonostori tanácskozáson kimondták, hogy szövetségben fognak össze a király ellen Magyar-

A magyar királyok genealógiája. Ismeretlen művész 19. századi litográfiája. A fa alatt a hét vezér látható, a fa csúcsán pedig az utolsó jelentős király, Ferenc József. A lombkoronában meg-található a Hunyadi-család is

ország megmentése érdekében. Mátyást kedvezőt-lenül érintette, hogy egyik legjobb, leghűségesebb embere, Szapolyai Imre is ellene fordult.

A király a rá jellemző pontos helyzetfelismerés-sel, gyorsasággal és eréllyel kezelte az uralkodásá-nak talán legválságosabb időszakát előidéző ese-ményt. Sereget küldött Erdélybe, ahol a lázadók egy része harc nélkül szétoszlott. A nemesek több-sége meghódolt. Sokan elveszítették birtokaikat, de büntetést nem kaptak. Azt a néhány nemest, aki a király kezére került, elrettentésül megkínozták, kivégezték. Mátyás, hogy győzelmére feltegye a ko-ronát, személyesen vezetett hadjáratot Moldvába,

68

ahol Nagy István vajdával Moldovabányán béketár- tott városban maga Mátyás is megsérült. További gyalásokat kezdett. A ravasz István vajda azonban harcoknak azonban már nem volt értelme, Mátyás éjszaka orvul rátámadt a magyarokra, s a felgyúj- biztosította hatalmát Erdély területén.

Nagyszeben látképe. Ismeretlen művész rézmetszete a 17. századból

Kolozsvár látképe. Ismeretlen művész rézmetszete a 17. századból

Ö

Burgundia

Aragónia Nápolyi Kir.

Svájc

LENGYELKIRÁLYSÁG

LITVÁNNAGYFEJEDELEM

SÉG

NÉ

ME

T-R

ÓM

AI

CSÁ

SZÁ

RSÁG

Velencei köztársaság

T Ö R Ö K B I R O D A L O M

Havasalföldi Fjd.

Bosznia

Szerbia

Moldvai Fjd.

ANG

OL

KIR

.

Í r o r s z á g

FRANCIAKIRÁLYSÁG

SPAN

YOL

KIRÁLY

SÁG

PORT

UG

ÁLKIR

.

NO

RV

ÉG

K

IR

ÁL

YS

Á

G

MO

S ZK

VA

IF E J E

DE L E M

S É G

K R Í M I T A T Á R O K

F e k e t e - t e n g e r

F ö l d k ö z i - t e n g e

T

A CSEH HÁBORÚK KEZDETE

M átyás, hogy Erdélyben és Moldvában visz- ban önálló királyság volt. Erejét, önállóságát azon-szaállítsa a tekintélyét, a cseh trón meg- ban gyengítette a belső megosztottság, amelynek szerzésére fordította idejének, energiájának következtében nem esett ugyan szét tartományaira,

jelentős részét. Csehország a 15. században merőben de a tartományoknak erős önkormányzatuk volt. más helyzetben volt, mint például Lengyelország A Cseh Királyságot, a Morva Őrgrófságot, a Sziléziai vagy Magyarország. Jogilag a Német-római Biro-dalom tagállamának számított, gyakorlatilag azon- Európa a 15. században

SVÉD KIRÁLYSÁG

Skót Kir. Német

Lovagrend

DÁN IA

Braun-scweigi Hcg.

Cseh Kir.

Bajor Hcg.

MAGYAR KIRÁLYSÁG

Pápai

Állam

A F R I K A r

69

70

A prágai Városházához tartozó Knž-ház, társaival együtt hir-deti a 14. századi cseh főváros szépségét, építészeti értékeit

Hercegséget, továbbá Alsó- és Felső-Lausitzot a cseh király irányította, de a fejedelemségek a saját gyű-léseik szerint működtek. Közös csupán a Prágában működő pénzügyirányítás és a kancellária volt.

Mátyás csehek elleni háborúja egy különleges epizóddal kezdődött. Viktorin herceg, Morvaország helytartója, Podjebrád György fi a 1468 elején betört Ausztriába. III. Frigyes és a pápai udvar ezt az ak-ciót a kereszténység elleni támadásnak állította be. Segítségül a keresztény magyar királyt, Mátyást hívták mint III. Frigyes „fogadott fiát”. (Az 1463. évi bécsújhelyi békében, mint utaltunk rá, a császár jelké pe sen fiává fogadta Mátyást.) A magyar király kapott a kínálkozó alkalmon, s az 1463. évi bécsúj-helyi békére hivatkozva, 1468. március 31-én hadat üzent a cseheknek. A cseh háborúk ettől kezdve egy évtizeden át lekötötték a magyar haderő jelen-tős részét, s felemésztették a magyar adóbevételek tetemes hányadát.

Mátyás kezdetben sikereket ért el, hiszen elfoglalta Morvaország egy részét. Viktorin herceg kénytelen volt apjához menekülni, Csehországba. III. Frigyes hiába várta az ausztriai rendek beavatkozását a há-borúba. Az Ausztriát is érintő cseh háború így egy-re inkább csak a magyar és cseh király ügyévé vált.

Bécsújhely belvárosának képe, háttérben a román stílusú temp-lommal

Az 1469-es esztendő hadieseményei Mátyás számá-ra kedvezően alakultak. Februárban még a Brünn melletti Spielberg várát is elfoglalta. Ezt követően Mátyás megindult seregeivel Kutna Hora felé.

A cseh háborúk tovább öregbítették Hunyadi Má-tyás jó hírét. Legendás tettei alapul szolgáltak a róla szóló meséknek, mondáknak. Az egyik ilyen akkor keletkezett, amikor a magyarok 1469 februárjában Chrudin várát ostromolták. A legenda szerint Má-tyás álruhában beosont a várba, hogy személyesen derítse ki az erőd gyenge pontjait. Az őrök elfog-ták, de kiváló cseh nyelvtudásának köszönhetően kimagyarázta magát, és végül elengedték. (Feltéte-lezések szerint ez volt az első olyan történet, amely az álruhás királyról szóló mondavilágnak alapjául szolgált.)

A háború cseh és morva földön tovább folytató-dott. Vilomér városa mellett Podjebrád György se-regei körbezárták Mátyás csapatait. A taktikus és eszes magyar király szorult helyzetéből úgy vág-ta ki magát, hogy tárgyalni hívta volt apósát, amit az elfogadott. A megbeszélésen Mátyás megígérte Podjebrádnak – tudván, hogy ez a cseh huszita ki-rály legfőbb óhaja –, amint lehetősége lesz rá, össze-békíti a pápával. Bár Mátyás már akkor is jól tudta,

71

Spielberg vára és várbörtöne Brünn (Brno) városában

hogy ez reménytelen próbálkozás lesz. Mindeneset-re kibújt a már-már végzetes cseh szorításból.

A hadjárat közel sem volt olyan sikeres, mint az a politikai eredmény, amelyet tárgyalások útján ért el a király. Mátyást a cseh katolikus rendek 1469. má-jus 3-án az olmützi székesegyházban királyukká vá-lasztották.

III. Frigyes eddigi nehezteléseit újabbakkal te-tézte. Haragudott Mátyásra, hiszen „fogadott fi a” legjobb adófizető tartományait vonta ki fennha-tósága alól. Podjebrád pedig nem nyugodott bele, hogy veje kijátszotta. Ráadásul Vitéz János eszter-gomi érsek Mátyás nevében 400 000 forintot kért Frigyes császártól a csehek elleni háborúhoz. Ez to-vább rontotta a császár és a magyar király egyéb-ként is törékeny kapcsolatát.

Mátyásnak a hadi eseményekben sem volt sze-rencséje. 1469-ben Magyarbródnál Mátyás 3000 gyalogosát és 3000 lovasát a cseh husziták szekér-váraikkal körbefogták. Az összecsapás a magyar zsoldosok vereségével végződött. A király visszavo-nult Magyarországra, de Szilézia és Morvaország a kezén maradt. Prágát és Csehországot azonban to-vábbra is Podjebrád György uralta.

Az 1470-es esztendő a „sértegetések éve” is le-hetne, ha figyelembe vesszük, Mátyás hogyan aláz-ta meg III. Frigyest, majd Podjebrád Györgyöt. Mindehhez még hozzátartozik, hogy atyai barátját, a Mátyást gyermekkorától nevelő, támogató Vitéz János érseket egy vita során állítólag felpofozta. El-mondhatjuk, hogy a 27 éves Mátyás – a felsorolt túlkapásokat is beleszámítva – határozott, kemény-kezű uralkodó volt.

Az olmützi székesegyház. Mátyást ebben a templomban koro-názták cseh királlyá

Történt, hogy Vitéz János 1470. február 11. és március 11. közötti időre megszervezte III. Frigyes és Mátyás személyes találkozóját. A Bécsben sor-ra kerülő tárgyalások arra szolgáltak volna, hogy a két uralkodó örök békét kössön egymással. Mátyás feltételei közé tartozott a cseh háborúk költségei-nek megtérítése. Követelte továbbá, hogy a császár mondjon le a magyar trónöröklési jogáról, valamint III. Frigyes lányának, az akkor ötéves Katalinnak a kezét kérte. Ez utóbbira a császár nem mondott ne-met, kikötötte, hogy lányát csak tíz év múlva adja át Mátyásnak.

Frigyes azonban sem a házasságról, sem arról, hogy Mátyás római királlyá választásához bele-egyezését adja, nem volt hajlandó kötelezvényt alá-írni. Mátyás ezért dühösen, búcsú nélkül távozott Bécsből. Frigyes ezt a sértést, hogy így faképnél hagyták, soha nem tudta megbocsátani Mátyásnak.

1470 májusában Mátyást – aki váltakozó sikerrel vívta háborúját a csehek ellen – már újra a morva-országi csatatereken találjuk. Ekkor történt, hogy egy véletlen folytán Podjebrád Viktorin herceg Má-tyás fogságába esett. A magyar király ahelyett, hogy vele zsarolta volna Podjebrád Györgyöt, Viktorin apját, jól bánt az ifjúval. Nem foglyaként, hanem kedves vendégeként kezelte. A herceg ezért élete vé-géig Mátyás lekötelezettjének érezte magát.

Közben az osztrák, a lengyel és a cseh uralkodó tárgyalásai egy olyan osztrák–cseh–lengyel szövet-ség kibontakozását vetítették előre, amelynek nyil-vánvaló célja egy Mátyás elleni katonai szövetség felállítása volt. Podjebrád György ebben a számá-ra előnyös helyzetben, a 15. században már szokat-

72

Mátyás, a győztes hadvezér szobra a Hősök terén

lan megoldást kínált Mátyás számára vitás ügyük rendezésére. Párbajra hívta, hogy az istenítéletek 11–12. századi módján próbálja népe, országa nél-külözéseit enyhíteni. A 27 éves magyar király meg-alázó hangnemben utasította vissza az ötvenéves Podjebrád György őszintének tűnő kihívását. Egy keresztény uralkodó – hangoztatta a magyar király – nem szennyezheti be a kezét egy huszita eretnek vérével. A párbaj elmaradt, de újabb sérelem szüle-tett. (A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a kihívás már csak azért sem lehetett komoly, mert a kövér Podjebrád már nem tudott lóra ülni.)

Mátyás nem félt a kihívástól, erre az 1460-as években lezajlott nevezetes párviadal a bizonyíték. Galeotto Marziónak köszönhetően a legyőzhetet-lennek tartott nagy erejű Holubárral megtörtént összecsapásról viszonylag pontos leírás maradt ránk.

„Egyszer Budára jött egy idegen vitéz lovag, nem-zetsége német, neve Holubár. Csoda, mekkora ereje, milyen hatalmas teste volt! Azt mondták róla, hogy abban a fajta párviadalban, mikor előreszegezett lán-dzsákkal rontanak össze a lovakon, verhetetlen, és már igen sok ellenfelét a földre döntötte előremeresz-tett rúdjával. Az előre szegezett lándzsákkal vívott párviadal, mely manapság a tornajátékokon divato-

zik, a régieknél nem volt szokásban. Viszont az igazi csatákban kihegyezett lándzsákkal harcoltak a régi-ek... De hogy tárgyunkhoz visszatérjünk, nem ugyan-azon rendben csapnak össze lándzsákkal Magyaror-szágon és Itáliában. Ott csakis heggyel ellátott rúddal folyik a viadal. Csakhogy Itáliában hevesen rohan a ló, itt pedig gyakran ügetve, nem teljes vágtában harcol-nak. De nem emlékszem, hogy olvastam volna a régi-eknél arról, amit „ellenző”-nek hívunk: ennél a lán-dzsát a hónalj alatti vastámasztékon tartják, nehogy hátralökődjék, hanem ellenkezőleg, fennakadjon.

Akárhogy is van, Mátyás királyt feltüzelte Holubár hírneve és ilyen tornára hívta ki. Az visszautasította, mivel félt, hogy megsebzi a királyt. Ugyanis mikor lo-vak és emberek teljes erővel összecsapnak éles hegyű erős rudakkal, aligha kerülhető el, hogy a bajnok a földre ne zuhanjon legnagyobb veszedelmére, vagy ke-resztül szúrják, avagy úgy össze ne zúzódjék, hogy az sebnek is beillik. De a király kényszerítette a vonako-dót, hogy vele becsülettel megvívjon.

Holubár nem mert újból nemet mondani a ki-rálynak, de elhatározta magában, hogy a király leg-csekélyebb lökésére meg fog hátrálni, és inkább a földre esik, mintsem erejét és ügyességét a király vesz-tére fitogtassa. A király azonban észrevette ezt, mi-re azonnal minden szentekre és királyi becsületére megfogadta, hogy tüstént kivégezteti Holubárt, ha va-lamiképpen ilyesmire jönne rá. Holubárt pedig eskü-vel kényszerítette, hogy úgy fog vívni Mátyás királlyal, mint a legkeményebb ellenféllel. Holubár megtud-ta a király szándékát, az esküje is kényszerítette, meg félt is, ha másképp cselekszik, főbenjáró büntetést von magára, tehát felkészült a bajvívásra, melyben min-dig győzni szokott.

Mindent elkészítettek. Sok ezer ember, köztük ma-gam is néztük, mivel a Szent Zsigmond téren ment végbe. Összecsap a király és Holubár, lovaik, ki-ki a maga módján vágtatnak. Mindkettőnek igen erős volt ugyanis a lova. Olyan bősz erővel találtak a rudak, hogy Holubár karja törötten a ló fara felől ájultan zuhant a földre. Az ütés a homlokán találta. A ki-rályt mellén érte a lökés, mire a heves csapástól nem sokkal utóbb a ló oldalán siklott a földre. A bal lába valamicskét megsérült, de ő rögtön talpra állt, és meg-ragadta lova gyeplőit.

Holubárt társai fölemelték, a király pedig meggyó-gyíttatta, és miután egészsége helyreállt, lovakat, drá-ga ruhákat és sok pénzt kapott tőle ajándékba, majd visszatért hazájába, és fennem dicsérte a király bőke-zűségét és vitézségét. Hogy az igazat megvalljam, én

73

magam is – ki mindkettőjüket ismertem – csodáltam a bajvívás ilyetén való kimenetelét, mivel Holubár hatalmas testében megfelelő erő lakozott. Mátyás ki-rály pedig közepes alkatú és közepes erejű. De Mátyá-son valamennyien csodálkoznak, még engem is megté-vesztett néha, aki pedig régóta ismerem. Mert mikor lovagol a király, tenyérnyivel nagyobbnak látszik, mint mikor gyalog megy, ha valaki összevetné magas-ságát jártában és lovaglás közben.”

Holubárról később feljegyezték, hogy 1468-ban, Mátyás morvaországi háborúja során a magyar ki-rály szolgálatába állt. Ezzel kapcsolatban felmerül az is, hogy Holubár talán nem német származású vitéz volt, miként arra Galeotto utal, hanem mor-va vagy cseh. Ilyen, s ehhez hasonló epizódok tar-kították Mátyás Podjebrád elleni háborúját, amely a maga medrében folytatódott tovább.

Mátyás békeajánlatait, tárgyalási szándékait Po-djebrád György sorra elutasította, amelynek ered-ményeként a magyar király hadjárata során szinte a „saját foglyává” vált. Helyzetét nem könnyítette meg Podjebrád György 1471. március 22-én bekövetke-zett halála sem. Nagy várakozás töltötte el a cseh, a magyar, a lengyel és az osztrák főurakat, hogy vajon ki lép a huszita király örökébe. Jogosan várta Má-tyás, hogy ő foglalhassa el volt apósa helyét. A cseh

rendek azonban nem felejtették el Mátyás fenyege-téseit, amelyek bár a huszita Podjebrád Györgynek szóltak, de ők is értettek belőle. Nem felejtették el, hogy a pápa pénzzel támogatta Mátyást az eretnek csehek megbüntetésére, s nem feledkeztek meg arról a megszentelt kardról sem, amelyet a pápa ellenük – a cseh rendek ellen – a keresztény hit védelmező-jének, Mátyásnak küldött. Így nem volt kétséges, hogy a csehek a 15 éves Ulászlót, IV. Kázmér lengyel király fiát ültetik a prágai trónszékbe.

Mátyásnak most már egyszerre kellett szembe néznie a cseheket támogató Habsburg- és Jagelló-dinasztia szövetségével. Mátyás csehek elleni há-borúja – a római katolikus Ulászló trónra lépésé-vel – elveszítette jogi alapját, tehát azt a célt, hogy a háború a husziták leverését szolgálja. A római ka-tolikus lengyel király személye ezt az okot kizárta. A pápai udvar Mátyás számára kedvezőtlen állás-foglalása sem váratott sokáig magára.

A legnagyobb baj azonban akkor következett be, amikor a Csehországban tartózkodó Mátyás kémei-től arról értesült, hogy Magyarországon – Vitéz János vezetésével – széles körű összeesküvés bonta-kozott ki ellene.

Mátyás és Holubár cseh vitéz párviadala. Litográfia

74

A VITÉZ JÁNOS VEZETTE ÖSSZEESKÜVÉS

A z 1470-es két országgyűléseen az adóter-hek csökkentése került szóba. (Mátyás trónra lépése pillanatától szinte évenként

összehívta az országgyűlést. Erre az állandó pénz-hiány miatt volt szükség. Igaz azonban az is, hogy Mátyás többször vetetett ki rendkívüli adót, mint ahányszor azt az országgyűlés elfogadta.)

Az adóztatás nyilvánvalóan hozzájárult a Vitéz Já-nos és unokaöccse, Janus Pannonius vezette Mátyás elleni szervezkedéshez. Vitéz János a törökverő Hu-nyadi János hű embere, az ifjú Mátyás neveltetésé-nek felügyelője, majd hatalmi politikájának egyik legfőbb támasza volt. Janus Pannoniust – erede-ti nevén Csezmiczei Jánost – maga Mátyás emelte a legfőbb méltóságok közé, aki a lázadás idején a pécsi püspök volt.

Mind a két főpap kiváló humanista elme, akik-nek Mátyás reneszánsz udvarának kialakításában elévülhetetlen érdemeik voltak. Janus Pannonius mindemellett az első jelentős magyar költő, aki – bár még latin nyelven –, hazája szépségét dicső-ítette, s aki elsőként írt Magyarországon verseket.

Janus Pannonius – bal oldalon – itáliai tartózkodása idején, egyetemi társaival látható a képen

Mind a két Hunyadi-párti főpap szerette hazáját – az összeesküvés ténye is ezt igazolja –, hiszen még Mátyással szemben is meg akarták védeni az orszá-got. Fájt nekik, s rajtuk kívül még számos főúrnak, főpapnak, hogy Mátyás túl sok idegent vett maga köré, s hogy túl sok alacsony származású embert emelt magas méltóságba.

(Vitéz Jánost különösen Beckensloer János sze-mélye sértette, akit Mátyás éppen akkor emelt a váradiból az egri püspöki székbe. Ez utóbbi az egyik legnagyobb jövedelemmel járó egyházkerü-let volt. Vitéz János joggal volt bizalmatlan a je-lentéktelen, kiismerhetetlen, idegen Beckensloerrel szemben. Vitéz aggodalma bizonyságot nyert, ami-kor később, már esztergomi érsekként a törtető főpap csúfosan elárulta Mátyást. 1476 tavaszán Beckensloer fő- és titkos kancellár III. Frigyeshez menekült, és magával vitte az esztergomi érseki kincstár óriási vagyonának jelentős részét.)

A két humanista gondolkodó nem tudott kibékül-ni a király nyugati politikájával sem. Mátyás szemé-re vetették, hogy elhanyagolja a törökök elleni har-cot, amelyben apja a legkiválóbb volt. Ráadásul a király a csehek elleni háborúnak ebben a szakaszá-ban eredménytelen volt, csak a vesztesége ket halmoz-

ta fel. Mindezek következ-ménye az lett, hogy a magyar király nem kis áldozatok árán „össze ko vácsolt maga ellen” egy erős osztrák–cseh– lengyel szö vetsé get.

Egy személyes ügy tovább nehezítette Mátyás helyze-tét. Míg Frigyessel és Po d-jebrád Györggyel hol har-colt, hol tárgyalt, addig a lengyel udvarral semmifé-le kapcsolata nem alakult ki a magyar uralkodónak. Mindez elsősorban Erzsébet királynénak volt köszönhető,

75

Görlitz városának legértékesebb műemléképülete a városháza, melynek szépen faragott reneszánsz lépcsőjén Mátyás király cí-mere látható. Ezzel állítottak emléket a sziléziai rendek a cseh trónt is elfoglaló magyar királynak

aki soha nem tudta meg bocsátani Hunyadi Mátyás-nak, hogy fia, V. László helyébe ő ült a trónra. Má-tyást csupán egy felkapaszkodott alattvalónak tar-totta, s véleményét osztotta az egész lengyel udvar. A magyar össze esküvők ezt a politikai helyzetet ki-használva, Káz mér lengyel hercegnek ajánlották fel a trónt. Vitéz János és hívei Mátyást a lengyel had-sereg segítségével akarták elűzni.

Mátyás éppen Sziléziában tartózkodott, amikor kémei jelentették neki a Vitéz János vezette ösz-szeesküvés hírét. A határtalan türelemmel, kiváló taktikai érzékkel és nem kevés színlelőképességgel megáldott magyar uralkodó úgy érkezett Budára, mintha mi sem történt volna. Pedig jól tudta, hogy még az élete is veszélyben forog, tekintettel arra, hogy a főurak jelentős része rokonszenvezett az el-lene fordulókkal. Rossz előjel volt továbbá, hogy a köznemesek közül is jó néhányan csatlakoztak a

Vitéz János vezette összeesküvéshez. Erről a szer-vezkedésről Bonfini a következőket jegyezte le:

„Az összeesküvés oly nagy és széles körű volt, hogy a tulajdonképpeni Magyarországon Gábor kalocsai érse-ken, Országh Mihály nádorispánon és néhány főúron kívül nem volt senki, aki hű maradt a királyhoz és nem a lengyellel tartott.

Országh Mihály bölcs ember volt, nagy tapasztalású s nem igaztalanul tartották igen okosnak. Mondják, nem csak szavában, de szívében is ezt vallotta: Aki meg van koronázva Szent Koronával, még ha ökör volna is, szent és sérthetetlen király, annak hódolja-tok, azt tiszteljétek és kövessétek!

Az említett, mintegy hetvenöt vármegyéből alig ki-lenc maradt a királlyal, mindössze ennyi nem ke-veredett az összeesküvésbe és szolgáltatta be adóját. A mozgalom élére két János állt, unokaöccs és nagybá-tya: az egyik esztergomi érsek volt, kit Mátyás mindig testvére gyanánt tartott; a másik a pécsi püspök, a két antik nyelvben igen jártas férfiú, aki ha elvonulha-tott volna a közélet gondjaitól, olyan ember lett volna a mi napjainkban, aki versenyre kelhetne az egész ókorral. Sokan azt mondják, hogy még Zápolyai Im-re szepesi gróf is velük tartott, mert egyszer már, az erdélyi hadakozás előtt is, elpártolt a királytól. Meg-kérdezték tőle, miért tette ezt, noha annyi adományt, tisztséget kapott. Állítólag ezt felelte: Bizony, elpártol-tam a királytól, de csak úgy, hogy pártütésemmel so-se ártsak neki; csak magamat biztosítottam ellensége-im ármánya, gyűlölködése ellen… Olyan okos, ravasz ember volt, hogy pártütőként is értesítette a gyanútlan királyt az elpártolók bűnéről s így az uralkodónak, de ellenségeinek is egyaránt megmutatta, hogy mekkora befolyása van. Ilyen módon bölcsen megőrizte a király számára országát, a maga részére a király kegyét.”

Mátyás Budára érkezvén azonnal országgyűlést hí-vott össze, ahol a főurakat barátsággal, birtokadomá-nyokkal, kinevezésekkel, ígéretekkel halmozta el, s így újra magához édesgette őket. A taníthatatlan politikai finomságokat, az ellenfele gyengéit ponto-san kitapintó Mátyást a legrafináltabb itáliai cselszö-vők is megirigyelhették volna.

Eközben az összeesküvők tervének részeként meg-érkezett Budára Kázmér herceg hadüzenete, ame-lyet az immár „megtért főurak” – akik kevés idővel korábban az összeesküvők közé tartoztak – uta-sítottak el. A magyar urak Mátyás iránti megúju-ló hűsége abban is megmutatkozott, hogy amikor Kázmér 1471 októberében Sáros vármegye környé-kén betört Magyarországra, ott csak a Rozgonyiak

76

tünk harag, váltsa fel ezt újra a kölcsönös régi szeretet. Veszedelemben forog most, akit társaiddal Magyaror-szág királyává tettél: kérlek, oltalmazd meg fiadat. Így lesz múlhatlan hozzám való jóvoltod és régi kegyessé-ged. S ha eltávozol az életből s újra találkozol atyám-mal, úgy állhatsz elébe, hogy beteljesítetted szavát.”

Mind a ketten kiengesztelődtek, harag, gyűlölet nem töltötte el szívüket, de a megtörténteket nem lehetett meg nem történtté tenni. Az érseket Má-tyás 1472 márciusában elfogatta, aki megtörten, magára maradottan, az összeesküvés után egy szűk évvel, 1472. augusztus 9-én Esztergomban tért örök nyugovóra.

Janus Pannonius is hozzá nem méltó, dicstelen véget ért. Az összeesküvés elbukásakor a horvát tengerpart felé menekült. A magyar líra megterem-tőjét, kora egyik legműveltebb emberét a Zágráb-hoz közeli Medvevárban, szülőhelyének közelében érte a végzete. A pécsi főpap ugyanis nem egyezett ki Mátyással, mint tette azt Vitéz János, továbbá a legtöbb főúr és főpap. 1472. március 27-én, testi-leg és lelkileg meggyötörten, betegen, életének har-mincnyolcadik évében fejezte be földi pályáját. Né-hány nappal korábban vetette papírra A haldokló Janus Pannonius című kétsorosát:

„Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta: Így halmozz, nyomorult, kincseket, ócska vagyont!” (Tellér Gyula fordítása)

Mátyás király az 1470-es években

Mátyás arcképe

és a Perényiek várták barátsággal. A többi főúr be-húzódott a várába, s nem támogatta a lengyel csa-patokat, mint ahogy azt korábban ígérték.

Kázmér első csalódottsága után még nem adta fel eredeti célját. Buda felé tartott, de Hatvant elér-ve északnyugat felé vette az irányt, s Nyitra várába fészkelte be magát. Itt akarta bevárni Vitéz Jánost, a lázadókat azonban Mátyás csapatai Esztergom-ban körülzárták. Az összeesküvők terve ezzel össze-omlott. Kázmér röviddel ezután hazatért Lengyel-országba, Vitéz János pedig Mátyás kezére került. Amikor a király és legrégebbi híve, atyai jóbarátja találkozott Esztergom várában, Mátyás e szavakkal köszöntötte az idős érseket:

„Soha rá nem vett a lélek, hogy eltávolodjam tőled. Jól tudom, te se fogod soha elfelejteni, hogy haldokló atyám a te oltalmadba ajánlott engem, és nem hihe-tem, hogy elpártolj hűségemről, aki a hűség és szere-tet örök példaképe voltál. Velem együtt vetettek bör-tönbe, bilincsbe; jóvoltomért és méltóságomért önként vállaltál minden veszedelmet; te váltottál ki a cseh fogságból, királysághoz, koronához segítettél; nem volt nehézség és veszedelem, amin ne diadalmaskodtam volna a te munkád, tanácsod segítségével. Most se hi-szem, hogy elhagynád Mátyást, akit újszülöttként ka-rodon hordoztál, akit mindig gondosan neveltél. S ha ifjú módjára vétettem, felejtsd el, atyám béketűrés-sel, könyörülj fiadon, s kérlek, ha egyáltalán volt köz-

77

AZ 1471. ÉVI VÁLTOZÁSOK

A nnak ellenére, hogy Mátyás látszólag könnyen átlátta és megoldotta a Vitéz Já-nos vezette összesküvés veszélyeit és ne-

hézségeit, egész politikáját a változás, a változtatás szándéka jellemezte. Az 1471-es évet olyan szakasz-határnak lehet tekinteni, amely Mátyás 32 éves uralkodásának első 13 évét és a hátralévő 19 esz-tendejét több szempontból is elválasztja egymástól. Vonatkozott ez az országgyűlések rendjére, az egy-házpolitikára, a bárók és a főpapok kinevezésére, a törvényhozásra és a katonai reformokra egyaránt.

1471 előtt mindössze kétszer – 1460-ban és 1469-ben – nem volt országgyűlés. Ez annak a jele volt, hogy a király gyakran kikérte a főurak és a főpapok véleményét. Ez még akkor is igaz, ha sokszor szín-játéknak bizonyult egy-egy diéta. 1471 után azon-ban már nyolc olyan esztendő is volt, amelyekben az uralkodó nem hívta össze országgyűlésre a fő-

Janus Pannonius szobra a pécsi Barbakán előtt

urakat. Ennek ellenére Mátyá tartotta a legtöbb or-szággyűlést. Igaz azonban az is, hogy ezek legtöbbje nem szolgált másra, mint a nemesség panaszára-datának levezetésére. A mátyási diétákon sok volt a szó, kevés a fontos döntés. De ha volt is olyan ha-tározat, amely a főurak érdekeit fogalmazta meg, Mátyás azokat legtöbbször nem tartotta be.

A magyar királyok, noha jó katolikus uralkodók voltak, érdekeik mentén gyakran nem követték a ró-mai pápák törvényeit. Azokat az egyházi törvénye-ket, amelyeket pedig minden európai keresztény fe-jedelem ellenvetés nélkül betartott. Gondoljunk Szent István király apostoli jogára, vagy Szent Lász-lónak a Magyarországot előnyben részesítő törvé-nyeire. Később Zsigmond is kiállíttatott egy okle-velet a bíborosi testülettel, amely a magyar királyok főpap-kinevezési jogáról szólt. Igaz, ezt a Szentszék soha nem fogadta el, a magyar uralkodók azonban mégis alkalmazták a gyakorlatban. Mátyás pedig különösen sokszor élt e jogával. Sorra nevezte ki a hozzá hű főpapokat, egyházi méltóságokat, amire kevés eset volt Európában. Arra pedig még keve-sebb példát ismerünk, hogy néhány főpap polgári, mi több, jobbágyi sorból került a püspöki, sőt az érseki székbe, mint Nagylucsei Orbán, Beckensloer János, Handó György vagy Bakócz Tamás.

A kizárólag tőle függő egyházi méltóságok kine-vezése mögött az a szándék húzódott meg, hogy ezek a főpapok bizonyára nem válnak árulóvá. Té-vedett, mert Beckensloer János – mint később látni fogjuk, s mint már utaltunk is rá – nagy csalódást okozott, amikor válságos helyzetben Mátyás legna-gyobb ellenfele, III. Frigyes oldalára állt át.

Külön említést érdemel a nádorválasztás gyakor-lata. Addig nem volt gond, míg Ország Mihály, Mátyás egyik leghűségesebb híve látta el a nádo-ri teendőket. A főúr 1484-ben bekövetkezett halála azonban szakadást idézett elő. Az új törvény értel-mében ugyanis az országgyűlés nevezte ki e fontos méltóságokat. A nádor királyt helyettesítő jogkö-rébe végül Szapolyai Imrét választották, aki azon-

78

ban 1485-ben meghalt. Ezt követően Mátyás elérte, hogy megbízható embere, Nagylucsei Orbán egri püspök töltse be a nádori méltóságot.

Külön említést érdemel az 1471. évi katonai re-form. A 15. században háború esetén az ország vé-delmét a telekkatonaság, a nemesi felkelés és a fő-úri bandériumok látták el. Mátyás idejére ezeknek a katonai alakulatoknak az ütőképessége észrevehe-tően megcsappant. A telekkatonaságot a földesurak a birtokaikon dolgozó jobbágyok létszáma után ál-lították ki. Ez adott számú jobbágy után vagy egy hadra fogható jobbágy, vagy egy fi zetett zsoldos volt.

Mátyás 1471 után a katonaadó fejében már kizá-rólag a pénzt kérte, s nem a „telekkatonát”. A neme-si felkelést és a zászlósurak seregét, a bandériumot pedig csak megszorításokkal alkalmazta Mátyás. Tőlük is inkább pénzt kért. Jobban bízott a haté-konyabban alkalmazható állandó zsoldosseregében. A legendás „fekete sereg” Mátyás győzelmeinek zá-loga lett. Hunyadi Mátyásról feljegyezték, hogy ki-tűnően látta el a hadvezetési feladatokat is. Katonai tehetségét feltehetően apjától örökölte. A háborúk miatt nagy szükség volt a fölöttébb költséges zsol-dosseregre. Állandó zsoldossereget békeidőben nem lehetet fenntartani, amiből következik, hogy a se-reg létéhez szükség volt a háborúskodásra. Az adók mellett a hadsereg fenntartásához szükséges pénzt ugyanis a hadizsákmány fedezte.

Az 1471-es év fordulatokat hozó eseményei között meg kell említeni még, hogy Újlaki Miklóst, az or-

szág egyik legnagyobb hatalommal bíró főurát eb-ben az évben bosnyák királlyá választották. (A Sze-rémségben ma is áll Újlak vára és városa, mely a 13. század óta hirdeti a család jelenlétét a magyar tör-téne lemben.)

A Duna melletti magaslaton fekvő Újlak várát – a tájat büszkén uraló magas falai után – Esztergom-hoz szokták hasonlítani. A ma is látható falakat Új-laki Miklós a 15. században építtette föl, kialakít-va a vár alatt egy hozzávetőleg tízezer fős várost, amely eben az időben jelentős településnek számí-tott. Újlaki Miklós, Magyarország egyik főméltósá-ga Mátyás idején szlavón és horvát bán, majd er-délyi vajda, később nádorispán lett. 1471-től 1477-ig pedig Bosznia királya volt. A valaha a Hunyadiak-kal ellenséges főúr a 15. század harmadik harmadá-ban az erős központi állam, Mátyás Magyarorszá-gának híve, támogatója volt.

Újlaki Miklós bosnyák király érmének két oldala

Újlak vára, amely 1283-ban Wylak néven említtetik

79

A CSEH HÁBORÚK VÉGE.MÁTYÁSNAK FIA SZÜLETIK

M átyás a 15. század uralkodóihoz képest el-néző volt az összeesküvőkkel szemben. Csak azokat büntette meg, akik nem let-

tek újra hűséges alattvalói. A magyar király győz-tesként került ki a trónját komolyan megingató vál-ságból. Bebizonyosodott, hogy a főurak és főpapok zömének hűsége – még ha legtöbbször érdekből eredően is, de – töretlen volt Mátyás iránt. Kázmér herceg a magyarországi kudarc után úgy megtört, hogy szakított a világi élettel, s rövid idővel később egy kolostorban meghalt. IV. Kázmér, a lengyel történelem egyik legjelentősebb uralkodója fi a ha-láláért Mátyást okolta. A lengyel–magyar határon többek között Kázmér bosszúvágyának köszönhe-tően a nagy pusztítást végző lengyel zsebrákok jelen-tek meg.

Az országnak ezt a sok szenvedést átélt vidékét – amely a husziták sok évtizedes pusztításai után éppenhogy egy kicsit nyugalomba került – újabb rablócsapatok dúlták. Mátyás személyesen vezetett hadjáratot a zsebrákok ellen, eközben mintegy hat-száz lengyel falu pusztult el. Ráadásul ez az újabb hadjárat Buda és Szilézia között biztonságos felvo-nulási terepet nyújtott a magyarok számára. A len-gyel udvar, a Jagelló-családdal az élen, Mátyás sike-reit egyre növekvő ellenszenvvel fogadta.

Bonyolította a helyzetet, hogy a magyar királynak – éppen abban az időszakban, amikor a trónutódlás kérdése foglalkoztatta az egész közép-európai térsé-get – fia született. Igaz, hogy a gyermek házassá-gon kívül látott napvilágot, amit tovább rontott az a tény, hogy a gyermek anyja alacsony rangú oszt-rák családból származott. Ebből eredően a fi ú tör-vénytelennek számított. Mátyás azonban ebbe nem törődött bele, s élete hátralevő éveiben szorgalma-san építgette utódja számára a trónhoz vezető utat. (Mátyásnak a lányokhoz, asszonyokhoz fűződő vonzalma az 1470-es, nehéz, háborús években sem csillapodott. Így történhetett meg, hogy az 1473-ban született fiú, aki később Corvin János néven játszik majd szerepet a magyar történelemben, iga-

A magyar–lengyel határon, magas szirtfokon álló Árva vára tanúja lehetett a 15. századi pusztításoknak

zolta Mátyás nemzőképességét. A házasságon kívül született fiú személye csak azután értékelődött fel, amikor kiderült, hogy törvényes örököse már nem lehet.)

IV. Kázmér lengyel király s második fi a, Ulász-ló cseh király elhatározták, hogy leszámolnak Má-tyással. Kázmér 1474 októberében mintegy 50 000 fős sereggel vonult Szilézia irányába, ahol egyesült Ulászló több mint 15 000 főnyi, zömmel cseh kato-nákból álló hadával. Mátyás csupán 8000 zsoldos-sal rendelkezett. A túlerő mind stratégiai helyzetét, mind létszámát tekintve ijesztő volt. Ezt azonban kiegyenlítette Mátyás zseniális hadvezéri képessége, s a magyar, illetve cseh és lengyel katonák képzett-sége közötti különbség.

A két szláv sereg nagy tömege, szedett-vedett ösz-szetétele, nehéz irányíthatósága következtében szin-te önmaga korlátjává vált. Mátyás változatos, ered-ményesnek bizonyuló taktikái közé tartozott, hogy az ellenséges hadak útjába eső falvakat kiüríttette. Így a lengyel–litván–orosz csapatok számára az éle-lem utánpótlása szinte lehetetlenné vált.

80

IV. Kázmér lengyel király, Mátyás ellenfele és fia, Kázmér herceg

Az elavult, középkori módszerekkel vezetett had tehetetlen volt Mátyás jól felszerelt, gyorsan moz-gó, hadviselt zsoldosaival szemben. A zsoldosok va-kon végrehajtottak minden parancsot. Mátyás a le-gendássá vált katonaság, a „fekete sereg” magvát az 1460-as évek elejére szervezte meg. El kellett telnie azonban másfél-két évtizednek, míg a sereg való-ban ütőképes haddá vált.

(Közismert, hogy a zsoldossereget, amíg Mátyás élt, soha nem illették a „fekete” jelzővel. A zsoldo-sok ruházata a kor szokásainak, divatjának megfe-lelően színes, változatos volt. A fekete sereg elneve-zés egyik feltételezés szerint a nagy király halálával függ össze. A katonák a temetésen Mátyás iránti tiszteletük s fájdalmuk jeléül, vállukra széles feke-te szalagot tűztek. Egy másik elméletre alapozva az elnevezés Johann Haugwitz személyével függ össze.

Bombarda a 15. századból

Haugwitz, a sereg megalakulása pillanatától szol-gálta Mátyást. A cseh huszitából lett katona Mátyás egyik legeredményesebb vezére volt. A seregben két Haugwitz is szolgált, s közülük Johannt a „fekete” jelzővel illették, a másikat „fehér” Haugwitzként emlegették. Mátyás halálakor Johann volt a sereg fővezére, s még négy évig, a haderő felszámolásáig ő irányította az egyre inkább szétzüllő hadat. Mi-vel a vezér személye meghatározó volt, vezére után a seregre is rátapadt a „fekete” jelző.)

Kázmér és Ulászló támadása, az egyesített cseh és lengyel hadsereg diadalittas fellépése Mátyás egyik legnagyobb hadi sikerét hozta. A magyar király be-vette magát Boroszló várába, a kisebb csapatokat pe dig Ohlan, Oppeln, Brieg, Neumarkt és más, ki-sebb erődökbe helyezte el. Ezekből az erődökből az-tán Mátyás parancsa szerint folyamatosan zavarták a lengyel és a cseh király csapatait. Mátyás Borosz-lóban a dóm mögött óriási földsáncokat emeltetett, melyek a huszita harcmodorból ismert szekértábort erősítették. A magyar király már ágyúkat is hasz-nált, amelyek ha másra nem, de arra jók voltak, hogy távol tartsák az éhező, tétlenségre ítélt táma-dó sereget.

A Jagellók számára az a szégyenteljes helyzet ala-kult ki, hogy a túlerőt felmutató, saját felségterü-letén harcoló, ostromló lengyel sereg kénytelen volt fegyverszünetet kérni. A tragikomikus hely-zetet igazolta, hogy Ulászló és Kázmér emberei az ostromlott magyaroktól vásároltak élelmet. Má-tyás fényes győzelmét egész Európában beszélték, elismervén a magyar király kiváló képességeit. Be-bizonyosodott a boroszlói hadjáratban, hogy Má-tyás új típusú hadserege kisebb létszáma ellenére is

Mátyás híres elefánt ágyúja, amelynek tűzereje, ijesztő méretei ellenére, alacsony hatásfokú volt

81

képes volt diadalt aratni a régi típusú hadsereg fe-lett. A magyar hadvezetés továbbá abban is jeles-kedett, hogy a lovas küzdelmek sorozatát a várakra támaszkodva hajtották végre. Jól vizsgázott a por-tyázó taktika is, melyre a lengyel területekre veze-tett kisebb-nagyobb hadjáratok szolgáltatták a ki-tűnő példát.

Történt, hogy Mátyás a sziléziai hadjárat alatt két legmegbízhatóbb vezérét, Szapolyai Istvánt és Kini-zsi Pált Lengyelországba küldte. A válogatott köny-nyűlovas had a régi magyar sztyeppei harcmodort alkalmazva, keresztül-kasul száguldozott Lengyel-ország területén, elvágva az utánpótlást, ezáltal tarthatatlanná tették az ellenség helyzetét, tegyük hozzá: a saját hazájukban. Nem kis nyugtalanságot okoztak a királyi udvarnak és a lakosságnak.

Mátyás boroszlói diadala eredményeként 1474. de-cember 8-án a két cseh király, Mátyás és Ulászló fegyverszünetet kötött. Ennek értelmében kikötöt-ték, hogy három évig nem háborúznak egymással. A fegyverszünet Ulászló apjára, IV. Kázmér lengyel királyra is vonatkozott. 1477-ben azonban III. Fri-gyes császár Mátyást ismerte el cseh királynak, így az Ulászló–Mátyás tárgyalásokat újra kellett kez-deni. Két évvel később, a hosszas tárgyalások ered-ményeként 1479. július 21-én Mátyás és Ulászló ün-nepélyes keretek között békét kötött Olmützben. Ennek értelmében megtartották eredeti foglalá-saikat és címeiket. Így Mátyás most már hivatalo-san is, minden érdekelt fél által elismerten Szilézia, Morvaország és Lausitz ura, s mindezek koronája-ként cseh király lett. Pillanatnyi erőfölénye ellené-re is tudta, ahhoz soha nem lesz elegendő ereje, hogy Prágát, illet-ve Csehország nyugati területeit is elfoglalja. A külföldi követek, pél-dául az olaszok és a németek elra-gadtatással számoltak be Mátyás uralkodói nagyságáról, kivételes ké-pességeiről. Jagelló Ulászló, aki ed-dig is Csehország királya volt, meg-tartotta eddigi foglalásait, királyi címét. A megállapodások közé tar-tozott többek között az a kitétel is, mely szerint Mátyás tartományait a magyar király halála után Ulász-ló 400 000 aranyforintért megvált-hatja. Az összeg azonban olyan sok volt, hogy kevés esély volt az em-lített tartományok megszerzésére.

Magyar lovas

A cseh háborúk 1468 óta tartó sorozata ezzel le-zárult. Mátyás legfőbb óhaját, a prágai cseh trónt nem tudta megszerezni. Annyi előnye azonban volt a nem kevés áldozatot kívánó csatározásoknak, hogy a hamarosan kirobbanó osztrák–magyar há-borúba Ulászló nem avatkozott bele.

A boroszlói városháza

82

MÁTYÁS KÜZDELME A DÉLI VÉGEKEN HÓDÍTÓMEHMED SZULTÁNNAL

M íg Mátyás nyugati hatalmi álmait dédel-gette, melynek végső célja a német-római császári cím elnyerése lett volna, addig a

déli végeken II. Mehmed szultán a saját birodal-mát építgette. Hódító Mehmed az 1470-es évekre már megszerezte a szultáni trón számára Kis-Ázsi-át, Velencétől Negropontét, s más értékes területe-ket. Jóllehet Mátyás korábbi hadműveletei ered-ményeképpen kezében tartotta Észak-Boszniát, de Magyarország számos más térsége védtelen volt. Jó példa erre Várad 1474. évi törökök általi lerohanása és kifosztása. Az a tény, hogy Ali bég szendrői ba-sa, a végek „ostora” al-dunai várából a több mint háromszáz kilométerre az ország belsejében fekvő Váradot meg merte támadni, figyelmeztető jel volt Mátyás számára.

A magyarok részéről nagy felháborodást kivál-tó váradi kaland a törökök számára önbizalmat, s egy követendő stratégiát adott. Rájöttek, ha a nagy végvárakat elkerülik, akkor az ország belsejében is szabadon garázdálkodhatnak. Tehették ezt, hi-szen nem volt kiépítve összefüggő védelmi rend-szer. Mátyás ekkor végérvényesen rádöbbent arra, hogy a védelem kulcsát jelentő Nándorfehérvártól keletre és nyugatra már a török az úr. Többek kö-zött már Szendrő is a törököké volt. Majd a szultá-ni hadak pozícióikat erősítendő, 1472-ben a Száva mentén, Nándorfehérvártól nyugatra fából hatal-mas erődöt, Szabács várát építették fel. Mátyás tud-

Várad 16. századi metszetén jól kivehető az ötszögű füles bástyás falrendszer

83

ta, hogy példát kell mutatnia, amely bizonyítja, hogy Magyarország déli végein is ő az úr. Erre sze-melte ki Szabács várát. A törökverő Hunyadi János fiának egyik legjelentősebb törökök elleni haditette Szabács bevétele volt. (Erről a későbbiekben részle-tesebben lesz szó.)

Ezt megelőzően azonban egyik legmegbízhatóbb hadvezérét, Magyar Balázst küldte Moldvába a tö-rökök ellen. A magyar hadjárat kettős célt szolgált. Egyrészt az ellenség kiűzését a Kárpátokon túli te-rületről, másrészt azt, hogy Nagy István moldvai vajdával elismertesse Magyarország fennhatóságát. Magyar Balázs – aki egyébként Kinizsi Pál apó-sa volt – mindkét feladatot sikerrel oldotta meg. Az 1470-es években már meglehetősen idős kato-na még Hunyadi János parancsnoksága alatt kezd-te katonai pályafutását. Részt vett a törökverő legtöbb hadjáratában, s ott volt 1456-ban a nándor-fehérvári csatában is. Hunyadi János halálát köve-tően fiának, Lászlónak a szolgálatában állt. László kivégzése után sem szakadt meg a Hunyadi-család-dal a kapcsolata, mert Szilágyi Mihály zsoldosve-zére volt. Mátyás trónra lépése után természetesen az ifjú Hunyadi szolgálatában találjuk Magyar Ba-lázst, aki végigharcolta a török, a cseh és az osztrák háborúkat. Kinizsi Pál 17 évesen került a tapasz-talt katona keze alá, akiből ő nevelt kiváló harcost.

Zsigmond-vonal Mátyás-vonal

Magyar Balázs, a Hunyadiak korának kiváló hadvezére

A déli végvárvonal elhelyezkedése Zsigmond, illetve egy évszá-zaddal később, Mátyás idején

84

Szabács vára a Száva partján (Schedel Világkrónikája alapján)

A magas kort megért hadvezér még Mátyást is túl-élte, hiszen halálakor Erdély egyik vajdája volt. Fel-tehetően 1492-ben távozott az élők sorából a 82 évet megélt Magyar Balázs, a korszak egyik legkiválóbb hadvezére.

Mátyás uralkodásának egyik legjelentősebb for-dulópontja az 1470-es évek derekán következett be, amikor háborúba keveredett régi ellenlábasával,

Mátyás Szabács elfoglalásához a várfalak tetejéig felérő ostrom-tornyokat állíttatott

III. Frigyessel. A harmincadik évét éppenhogy be-töltő Mátyás két tűz közé szorult. Hadat viselt a déli végeken a törökök ellen, de ez nem volt olyan sikeres, mint amilyet a pápai udvarban, Magyaror-szágon, s Nyugat-Európában vártak tőle. Hunyadi János fiától a magyar nemesek azt várták el, azért választották királyukká, hogy megvédje Magyar-országot, a kereszténységet a törököktől. Hogy ezt eredményesen tette avagy sem, azon már kortársai és az utókor is sokat vitázott. Tény, hogy Mátyás nem adta fel apja törökellenes politikáját.

Nem nézhette tétlenül azonban azt sem, hogy a magyar trónra is pályázó Habsburgok és Jagel-lók – kihasználva Mátyás törökök elleni hadjárata-it – egyre nyíltabban hangoztatták igényüket a ma-gyar trónra. (Mátyás aggodalma jogos volt, hiszen a két nagyhatalom uralkodói Mátyás halála után a magyar trónra kerültek, s tudjuk milyen ered-ménnyel.) Az utolsó nagy magyar királynak még volt annyi ereje, hogy megakadályozza a nyugati és az északi keresztény dinasztiák magyar trónra kerü-lését, és ahhoz is volt ereje, hogy visszaverje az isz-lám hitű törökök támadásait. A magyar király ne-hezen viselte el, hogy a Habsburgok és a Jagellók mélységesen lenézték őt és apját alacsony szárma-zása miatt. Megvetésük legékesebb bizonyítéka az volt, amikor sem III. Frigyes, sem IV. Kázmér nem adta nőül lányát Mátyáshoz.

Mátyásnak tehát ha akarta, ha nem, védekeznie kellett. Hunyadi János fia azonban nem hazudtol-ta meg önmagát, úgy védekezett, hogy közben tá-madott. Támadásaival, melynek már ékes bizonyí-tékát adták a cseh háborúk, eredményeket ért el. Bár ezek jobbára csak részeredményeknek számí-tottak a nyugati és északi szomszédai ellen. Nem tagadható azonban a magyar uralkodó becsvágya – amit Zsigmond király példája támasztott fel benne –, amikor a császári és királyi trón birtokáért had-ba szállt. Mátyás nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy Luxemburgi Zsigmond és az ő helyzete között lényeges eltérések vannak, mégpedig Zsigmond ja-vára. Élete, uralkodása éppen a vázolt nyugati és déli – Magyarország rovására történő – nagyhatal-mi terjeszkedés, továbbá a magyar király vágyai kö-vetkeztében állandó harcban telt el.

Magyar Balázs moldvai hadjárata után 1475–1476 telén maga Mátyás indult meg a déli végek ellen. Zsoldosai mellett a magyar bandériumok és a vár-megyék is részt vettek a harcokban. A hadak vezére Guti Ország Mihály nádor, Mátyás régi jó embe-

85

re volt, akit alacsony sorból emelt fel annak idején maga mellé.

A sereg megindult a Száva folyó felé, hogy kiszo-rítsa onnan a törököket. Mátyás legfőbb vágya azonban az volt, hogy a törökök büszkeségét, a ha-talmas faerődöt, Szabácsot elfoglalja. A várat a ma-gyarok körbefogták, amikor megérkezett Ali bég 15 000 fős felmentő serege. Az első jelentős össze-csapásra 1476. február 2-án került sor. A török köny-nyűlovasságot, amely pedig az oszmán had egyik büszkesége volt, a cseh František Hag vezette ma-gyar nehézlovasság szétverte. A fekete sereg vezére – magyarul Hag Ferenc – ebben az öldöklő, véres csatában maga is hősi halált halt. Mátyás hadvezé-re holttestét magával vitte Fehérvárra, ahol aztán az őt megillető díszpompával temettette el.

Szabács ostroma azonban még csak ezután követ-kezett. Hasonló történet játszódott le Szabács falai alatt, mint korábban a cseh háborúk idején, amikor Mátyás álruhában próbálta kideríteni az ellenséges erőd gyenge pontjait. A döntő ostrom előtt Mátyás látni akarta a törökök által emelt erődítmény falait. Ezért egy kísérővel és egy evezőssel csónakba szállt, és a várat körülvevő csatornákban szemlélődött. A várvédők azonban észrevették a kémlelődő csó-nakot, és sűrű nyílzáporral fogadták a három ma-gyart. A Mátyás mellett ülő vitézt halálos lövés érte, s csak a szerencsén múlott, hogy a király nem ma-radt ott holtan. A vakmerő tett – bár emelte a király tekintélyét a katonái előtt – végül is felesleges volt.

Galeotto Marzio visszaemlékezései között talá-lunk egy leírást, amely a Szabácsot ostromló Má-tyásról tesz említést. „Mátyás királyban csodálatra méltó természetet tanultunk megismerni. Ugye hi-hetetlen, ha valaki csatazajban, hajítógépek dörgé-se közepette a táborban álomra szenderül, de otthon, a legmélyebb csöndben, ahol csak az ajtónállók suttog-nak és morognak, soha el nem alhatik?

Mert Szerbiában, mikor Szabácsot ostromolta és el is foglalta, ahol a kövek a hadigépek ereje által nagy csattanással a falakhoz csapódtak, a föld remegett, a sátrak inogtak, gyakran aludt mély álomban; a köny-nyű suttogás ingerelte, de az emberek és a gépek zaja elszenderítette, ami nyilván csodálatos! És nehogy va-laki ezt gyanakvásával vagy gondjaival magyarázza, mivel bárhol ugyanígy volt vele, amint azt többnyire mi is észrevettük.”

Szabács megerősített várát, amelyet összefüg-gő mocsarak s mesterséges árokrendszer vett kö-rül, melybe a Száva vizét vezették, szinte lehetetlen-

nek tűnt elfoglalni. Mátyás, a katonakirály azonban nem ismert lehetetlent. A mesterien felszerelt és vé-dett várat másfél hónapnyi ostrom után, 1476. feb-ruár 15-én elfoglalta.

Szabács bevétele fontos haditett volt, mert álta-la erősödött a déli védelmi rendszer. Ugyanakkor a magyar királynak újból rá kellett jönnie, hogy nem számíthat az európai keresztény hatalmak segítsé-gére. IV. Sixtus (1471–1484), majd VIII. Ince (1484– 1492) pápa hiába kért, könyörgött, hiába küld-te folyamatosan a követeit a fejedelmek udvarába, a pá pai szó sem tudott semmiféle segítséget kicsikarni a kereszténységüket fennhangon hirdető nyugati ha-talmaktól. Már Mátyás és kortársai szemében is vi-lágossá vált, hogy a törökök elleni egységes európai fellépésről nem lehet szó.

(Közben Firenze, Velence, Róma, Milánó s a töb-bi itáliai város a fénykorát élte. Leonardo és Mi-chelangelo kora ez, amikor Róma és az észak-itáli-ai városok dúskáltak a javakban, s épültek azok az épületek, amelyeknek az emberek ma is a csodájára

Bandérium hadba vonulása. Részlet a kassai Szent Erzsébet- dóm szárnyasoltáráról

86

járnak. IV. Sixtus ezekben az években festeti meg Michelangelóval a ma is világhírű vatikáni kápol-na freskóit. Ekkortájt fejezik be a firenzei dóm épí-tését, s ezek azok az évek, amikor a pisai, veronai, sienai, padovai, velencei, milánói, bolognai, luccai polgárok versengenek, hogy melyikük városa büsz-kélkedhet a legszebb templomokkal, palotákkal, festményekkel, szobrokkal. Az itáliai városok közül egyedül Velencének akadt többször dolga a törö-kökkel. Ez azonban földrajzi helyzetéből, legszoro-sabban vett érdekeiből következett. Hiszen Velence az Adria partvidékén ugyanazokra a városokra, ki-kötőkre tartott igényt, amelyekre a törökök is sze-met vetettek.)

A törökök egyre sűrűbben törtek be Magyaror-szágra, amire Mátyás seregei sem békésen válaszol-tak. Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthori István, Joksics János, Dóczi Péter Erdélyben dúlta a törökök által elfoglalt területeket. Kinizsi 1480-ban dél fe-lé egészen Galambócig és Krusevácig hatolt be se-regével. A hadjárat legnagyobb sikerét azonban az 1479 októberében vívott kenyérmezői csatában érte el. (Kenyérmező Temesvártól keletre, a Maros men-tén helyezkedik el, Szászváros határában.)

A kenyérmezei csata 1479. október 13-án.Gurk Ede – Jan Osolsovitz színes litográfia (1830)

Az Erdélyre támadó török sereg nyomasztó fölény-ben volt a Báthori István erdélyi vajda és székely is-pán vezette magyar haderővel szemben. Az ecsedi ágból származó, az országbírói hivatalt is viselő Báthori az ötvenes éveiben járó tapasztalt hadvezér volt. Egész életét a Hunyadiak oldalán harcolta vé-gig. Soha nem tanult meg írni és olvasni, csak a fegyverek szaván értett, de azon kitűnően.

A megújuló török támadások – amelyeket a ha-vasalföldi vajda csapatai is támogattak – már fel-morzsolták a székely könnyűlovasság és a szász nehézgyalogság javát, de a várt segítség csak nem érkezett meg. Báthori állandó futárkapcsolatban állt a Kenyérmező felé tartó temesi ispánnal, Ki-nizsi Pállal. A török lovasrohamokat a korábban Váradot elpusztító félelmetes hírű Ali bég irányí-totta. Báthori Istvánt már csak a végsőkig kitar-tó mag védte az egyenlőtlen küzdelemben. A véres csata napján már esteledett, amikor szó szerint az utolsó pillanatban a törökök háta mögött megjelent Kinizsi Pál, közel tízezer fős felmentő seregével. A délvidéki főkapitány nehézpáncélos lovassága szinte lehengerelte a fáradt, laza sorokban harcoló oszmán hadat. A törökök még így is többen voltak, de mind a két kezében kardot forgató, Báthori ne-vét csatakiáltásként ordító nagy erejű Kinizsit és katonáit nem lehetett megállítani. Mint aratáskor

87

a nádas, úgy dőltek a törökök a felmentő sereg előtt. A már földön fekvő sebesült Báthori így me-nekült meg.

Szemtanúk szerint a törökök fővezérét, Isza pasát, a nikápolyi szandzsákbéget maga Kinizsi vágta le. A magyarok, hála Báthori István kitartásának s Ki-nizsi Pál jókor érkező seregének, fényes győzelmet aratattak.

A kenyérmezei csatában a magyarok 8000, a tö-rökök mintegy 18-20 000 embert veszítettek. A tör-ténészek egybehangzó megítélése szerint a kenyér-mezei csata 1456–1526 között a legnagyobb nyílt színi összecsapás volt a török–magyar háborúk tör-ténetében. Egy korabeli bécsi történetíró vetette pa-pírra: „De akkor élt Kinizsi Pál, az idősebb Báthori István, mennyi hős, Istenemre! Naponta csaptak össze a törökkel úgy, hogy mindig győzelmesek voltak…”

Az utókor emlékezetében a csaták egyik vitatha-tatlan hőse Kinizsi Pál, a nagy erejű hős volt. A le-genda szerint Mátyás egy bakonyi vadászat alkal-mával ismerkedett meg Kinizsivel. A király a nagy melegben megszomjazott, amikor egy rendház mel-lett megpihentek a királyi vadászok. A barátok bort hoztak a vadászó fejedelemnek, amit azonban Má-tyás a nagy melegre hivatkozva, visszautasított. Ek-kor előlépett a rendházhoz tartozó malom molnára, aki egy pohár vizet szolgált fel a királynak, tálca-ként egy malomkövet használva. Mátyás felfi gyelt e nagy erejű legényre, akinek pályája ettől kezdve tö-retlenül ívelt felfelé.

Kinizsi apja – a közhiedelemmel ellentétben – fel-tehetően nem paraszt, hanem birtokos nemes volt. Talán a malom éppen az idősebb Kinizsi tulajdo-nában volt, s a fia felügyelt annak működésére, mi-kor a király és vadászai arra jártak. Kinizsi Pál Má-tyás seregében részt vett a nyugati hadjáratokban, végigharcolta a cseh és osztrák háborúkat, de a tö-rök is rettegve emlegette a nevét. Legnagyobb hős-tettét a kenyérmezei csatában hajtotta végre. Jó vi-szonyt alakított ki Magyar Balázzsal, s az ő lányát, Magyar Benignát vette feleségül. Kinizsi számos di-cső tettet hajtott végre a fekete sereg kapitányaként. Neki jutott azonban az a dicstelen feladat is, hogy Mátyás halála után felszámolja az ütőképes magyar hadsereget. A nagy erejű vitéz Mátyás után négy évvel, 1494-ben halt meg. Végrendeletének megfe-lelően Nagyvázsonyban temették el, abban a pálos kolostorban, amelyet ő alapított.

A délvidéki betörések egy idő után újult erővel folytatódtak. A török kihasználta, hogy Mátyás

A nagyvázsonyi vár lakótornya. A Kinizsi-vár az egyik legépeb-ben megmaradt 15. századi magyarországi erőd

idejének, energiájának jelentős részét az osztrák há-borúk töltötték ki. Kinizsi Pálnak, a háborús párt vezérének nem kis szerepe volt abban, hogy a ma-gyar király 1477. június 12-én hadat üzent III. Fri-gyesnek. Az újabb nagy háborúskodást azonban megelőzte egy békés, örömteli esemény, Hunyadi Mátyás második házasságkötése.

Hagyományőrző Kinizsi Pál rekonstruált páncélingében, -sisak-jában és fegyvereivel

88

HUNYADI MÁTYÁS ÉSARAGÓNIAI BEATRIX HÁZASSÁGA

H unyadi Mátyás nagyszerű diplomáciai ér-zékkel rendelkezett, hiszen tettei, rendel-kezései, levelezése egyértelműen igazolja,

hogy rálátott az akkori Európa szövevényes poli-tikai rendszerére. Akivel kapcsolatban került, azt igyekezett alaposan megismerni, hogy képes legyen befolyásolni a tárgyalások során.

Így tette ezt a lengyel királlyal is, akinek szám-talan belső gondja miatt nem volt elegendő ideje Ulászlóval, könnyen befolyásolható, önállótlan fi á-val foglalkozni. Mátyás az 1470-es évek közepére elérte, hogy mind Lengyelország, mind az Ulász-ló által birtokolt Csehország semleges maradt, azaz nem szóltak bele a magyar politikai törekvésekbe. A magyar király, hogy Kázmért sakkban tartsa, fo-lyamatosan jó kapcsolatokra törekedett a Német Lo-vagrenddel, Lengyelország engesztelhetetlen ellenfe-lével. De kapcsolatot épített ki III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel is, aki kelet felől fenyegette Len-gyelországot.

Beatrixot ábrázoló szobor

Hunyadi Mátyásnak a déli határokon túlra terje-dő, törökökkel kapcsolatos politikáját ismerjük. Az 1470-es években ott elsősorban a fegyvereké volt a szó. Mátyás a mindenkori pápával kiegyensúlyo-zott kapcsolatot tartott fenn, hiszen a pápák érdeke is az volt, hogy a törökök által jelentett veszélyt ke-resztény összefogással elhárítsák. III. Frigyessel vál-takozó sikerű diplomácia jellemezte a magyar királyi udvart. Nyugat-európai kapcsolatait Mátyás tovább gazdagította, amikor 1476-ban feleségül vette a ná-polyi király, Aragóniai Ferdinánd lányát, Bea t rixot.

A házassági szertartást már 1474 szeptemberében megtartották Nápolyban. Tekintettel arra, hogy Mátyás nem lehetett jelen, a kor szokásainak megfe-lelően a királyt unokatestvére, Pongrác János képvi-selte. (Amikor tehát Beatrix Magyarországra érke-zett, tulajdonképpen már jog szerint házastársa volt addig soha nem látott férjének, Mátyásnak.)

A király a pápával való jó kapcsolata mellett több itáliai fejedelemmel is baráti viszonyt alakított ki. Új feleségének, Beatrixnak a nővére, Eleonóra, Fer-rara tartomány urának volt a hitvese. A magyar uralkodó annál is inkább szövetségesekre talált az észak-itáliai tartományok uraiban, mert azok is – akárcsak Mátyás – ellenséges viszonyban álltak Ve-lencével.

A Mátyásnál tizennégy évvel fi atalabb Beatrix Magyarországra költözésével gyökeres változásokat idézett elő a királyi udvarban. A szép és nagyravá-gyó nápolyi királylány megváltoztatta például az étkezési szokásokat, a nemesi divatot, az udvari eti-kettet.

Már Beatrix érkezésének körülményei is emlé-kezetesek maradtak az udvari környezetben. Má-tyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet kísérte a határ-tól Fehérvárra a népes és fényes itáliai küldöttséget, amelyben több herceg, egyházi méltóság mellett 20 török és 800 válogatott magyar lovas is helyet ka-pott. Az 1476 telén megérkező küldöttségtől azon-ban Mátyás sem maradt el pompában, külsőségek-ben. A koronázó város, Fehérvár páratlan látványt

89

nyújtott. A menyasszonynak és kíséretének, miután kalandos utazást követően 1476. december 10-én megérkeztek a magyar koronázó város falai alá, egy szemtanú feljegyzései szerint a következő látvány-ban volt részük: „Fehérvártól fél mérföldnyire voltak felütve a sátrak, ahol Mátyás nagy tisztelettel és öröm-mel fogadta menyasszonyát. Jobbról álltak a boszniai király és a német fejedelmek követei…. Bal felől vol-tak az érsekek, püspökök, prépostok és a velencei köve-tek. A földön tizenhárom vég kék posztó volt kiterítve, ezen vezették a királykisasszonyt Mátyás királyhoz. Legelöl ment Bánffy, aki Mátyásnak gyönyörű koszo-rút nyújtott át a felséges hölgy nevében, a koszorú kö-zepén pompás gyémántgyűrű ragyogott. A király a ko-szorút illő tisztelettel és örömmel vette át. Ezután jött a menyasszony és a király anyja; mindketten arannyal hímzett, zöld bársonnyal borított, aranyozott hintó-ban ültek. A kocsisok is aranygombokkal díszített bár-sony ruhában jelentek meg. Ezenkívül még hét aranyo-zott kocsi jött, mindegyikbe hat-hat ló volt befogva, az egyikbe fehérek, a másikba feketék, a harmadikba barnák stb., mindez olyan szépen volt elosztva, hogy ilyesmi talán sehol nem látható.”

Beatrix, ugyancsak a jelenlévők feljegyzései sze-rint, szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Mint olvashatjuk, „a királyné vörös bársonyruhát viselt, a ruhaujjak olasz divat szerint kivágottak voltak, ki-bontott hajában két értékes és csaknem gömbölyű igaz-gyöngy ragyogott.” Az új királynét, a szép „menyecs-két” a fehérvári házi koronával megkoronázták, míg Mátyás fejét Szent István koronája ékesítette a szer-tartáson. A vendégsereg ezt követően Budára vo-

T Ö

Burgundia

Aragónia

Cseh kir.

Német Lovagrend

Pápai

Állam Nápolyi kir.

Skót kir.

Svájc

Braun- scweigi Hcg.

Bajor Hcg.

DÁN IA

MAGYAR KIRÁLYSÁG

EG

YIP

TO

M

LENGYEL

KIRÁLYSÁG

LITVÁNN

AGYFEJEDELEM

SÉG

NÉ

ME

T-R

ÓM

AI

CS

ÁS

ZÁ

RS

ÁG

Velencei köztársaság

T Ö R Ö K B I R O D A L O

Havasalföldi fjd.

Moldvai fjd.

AN

GO

L

KIR

.

Í r o

rs

zá

g

FRANC

IAK

IRÁ

LYSÁG

K

A

S Z

T

Í

LI

A

PO

RT

UG

ÁL

KIR

.

N

MO

S ZK

VA

IF

EJ E

DE

LE

MS

ÉG

KR Í M

I T A

Buda

Mátyás európai és Európán túli diplomáciai kapcsolatai

nult, ahol sor került az esküvőre. A budai Várat ekkorra már teljes pompájában kiépítették, beren-dezték, hogy méltóképpen fogadhassák a kényes íz-lésű nápolyi hercegnőt. Talán hitelesebb, ha a budai esküvő leírását egy szemtanú külföldi utazó tollából ismerjük meg:

„Havazásra hajló időben lovagolt be a király mát-kájával a városba. A szentséget kísérő menet is vissza-tért. A szentség után mintegy harmadfélezer pompás

Mátyás és Beatrix menyegzői bevonulása Budára. Háttérben Schedel Világkrónika Budát ábrázoló látképe. Vízkelety Béla 1864-ben készített műve

90

vértbe öltözött, strucctollakkal díszített lovag haladt. A menetben vitték a klastromok és a templomok ha-talmas kegytárgyait. Egy-egy darabot négy ember emelt. Ezeket követte a céhek küldöttsége. Utánuk hatvanhét dobos és trombitás lovagolt piros damaszt-mentében, ezeket követte huszonöt gyönyörűen vérte-zett és kantározott paripa. Lovasaik a király színeit viselték; svábosan szabott, szürke, sárga és zöld színű, gyöngyökkel kivarrott ujjasokban pompáztak. Oldalu-kon ezüst kard függött. Majd a király tizenegy ifj ú lo-vasa következett magas paripákon. A lovak szerszámát gyöngyök díszítették, homlokukon gyöngyből készült virág díszelgett. A vitézek pajzsán és vértjén Magyar- és Csehország gyöngyből kivarrt címere volt látható. Ezek az ifjak is svábos öltözéket viseltek, éppúgy mint a király, aki a királyné mellett lovagolt. Az uralkodó ruházatát tetőtől talpig csupa gyöngy borította. Ka-bátja svábos volt, fején gyöngyökből és drágakövekből kirakott koronával díszített kalap, oldalán aranykard, paripáján gyönggyel, arannyal és drágakővel kirakott szerszám, a ló homlokán nemeskővel ékesített korona.”

A fényes esküvőre a főurak, az előkelő külföldi követek, s a városok képviselői is hivatalosak vol-tak, és ajándékokkal halmozták el az ifjú párt. Má-tyás megkegyelmezett a börtönben sínylődőknek, a szegényeknek pénzt, élelmet osztatott, az udva-ri népek szórakoztatására pedig lovagi tornát ren-deztetett. A fentebb ismertetett esküvői szertartásra 1476. december 22-én került sor a budai Nagybol-dogasszony-templomban.

Az esküvő elmaradhatatlan része volt a lakoma, amelynek felidézéséhez forduljunk ismét a szemta-núhoz: „Az első fogás édesség volt. A második fogás-ban élő madarak énekeltek. A harmadik fogás feke-

te vadpecsenye, a negyedik vagdalt hús fehér és barna szeletekben, az ötödik egy aranyozott puszpángbokrot ábrázolt, amelyen csillogó angyalok és mókusok pihen-tek, a hatodik tálban gyöngytyúkok és kappanok sár-ga almákon álltak. A hetedik fogás egy bekerített kert utánzata volt. Kerítésén madarak ültek, a kert köze-pén arany mirtuszfa emelkedett, ezen akkora barna és zöld körték és sütemények lógtak, mint egy kókuszdió. Az egész pörköltcukorból készült. A nyolcadik fogás rizs, a kilencedik ismét vadpecsenye, a tizedik csirke-becsinált valamilyen sárga mártással, végül a tizen-egyedik fánk volt.”

A magyar urak Beatrixot, bár eleinte csodálták, soha nem tudták megszeretni. Bántotta hiúságukat, hogy az új feleség megszüntette – többek között – az eddigi kötetlen bejárásukat Mátyáshoz. A nápo-lyi módi ugyanis előírta, hogy a királyhoz csak be-jelentés után, számos formaság betartásával lehet bejutni. A művelt, zenében, irodalomban járatos Beatrixot még akkor sem tudták elfogadni, amikor magyarul tanult. Különösen megromlott a magyar nemesek és a hatalomvágyó királyné viszonya ak-kor, amikor kiderült, hogy az új feleségnek nem le-het gyermeke.

Mátyás uralkodásának utolsó évei nyílt hatal-mi versengéssé fajultak. A király a házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost tette meg örökösévé. Beatrix viszont magának akarta a trónt megszerez-ni. A király és környezete Beatrix tervétől azonban mereven elzárkózott.

Buda látképe a Schedel Világkrónikában (Nürnberg, 1493)

91

AZ OSZTRÁK HÁBORÚK KEZDETE

M átyás több mint három évtizedes uralko-dása folyamatos konfl iktusokkal, hábo-rúkkal telt. Az ellentétek okát legtöbbször

III. Frigyes német-római császár szolgáltatta, aki nem tudott belenyugodni Mátyás nagyhatalmi tö-rekvéseibe.

Nem fedi a valóságot azoknak a történészeknek az állítása, akik leszögezik, hogy Mátyás a törökök elleni védekezést elhanyagolta, s kizárólag a nyugati ambícióit helyezte előtérbe. A már tárgyalt törökök elleni hadjáratai, a déli erődrendszer kiépítése, erő-sítése arra utal, hogy Mátyás hű maradt apja szel-leméhez. A hódító Mehmedet követő II. Bajazid szultán (1481–1512) elődjéhez képest viszonylag bé-kés természetű uralkodó volt. Mátyás az 1480-as évek elején, uralkodása kezdetén békét kötött vele, így tőle nem kellett tartania.

A nyugati, illetve a déli határok védelmi politi-kájának megítéléséhez azonban azt is tudni kell, hogy amikor a magyar király például Szendrő el-foglalására indult, s maga is táborba szállt, III. Fri-gyes csapataival azonnal rátört Magyarország nyu-gati megyéire.

Ausztriához hasonló orvtámadásokat követett el Mátyás ellen Velence és Észak-Itália néhány város-

állama, mint ahogy a korábbi évszázadokban is nem egyszer elárulták a törökök ellen hadakozó magya-rokat. (Gondoljunk csak az 1444-es várnai csatára.)

Mátyás nyugati – cseh és osztrák – háborúit nem csupán önös hatalmi ambíciói miatt vívta, bár vi-tathatatlan a magyar uralkodó becsvágya. A német-római császári cím elnyerése mellett más, ritkábban emlegetett célok is hadba szólították a magyar ki-rályt. Egyrészt szerette volna biztosítani fi a, Corvin János számára a trónt, mert azt leghűségesebb híve-in túl nem sokan támogatták. Másrészt szét akarta zúzni a Habsburgok 1437 óta folyamatosan jelent-kező igényét, mellyel a magyar trónt meg akarták szerezni. (Hogy mennyire igaza volt Mátyásnak, azt a következő évszázadok történelme igazolta.)

A háborút közvetlenül kiváltó okok közé sorol-ható, hogy néhány osztrák főúr – ez már korábban is gyakran előfordult – fellázadt III. Frigyes ellen. Közéjük tartoztak Ebersdorfer, Eizinger, Liechten-stein főurak, akik Mátyásban látták a természetes szövetségesüket. A kor erkölcsi, politikai felfogása és gyakorlata szerint a magyar királynak a hozzá hű

Mátyás király fogadja a pápai követeket. Benczúr Gyula festménye (1902)

92

Salzburg városa, fölötte a vár. Korabeli ábrázolás

osztrák nemeseket meg kellett védenie III. Frigyes ellen. Mátyásnak szüksége volt az osztrák terüle-ten helyi segítségre, mert a magas szirteken álló, jól megerősített várakat a rendelkezésére álló haderő-vel és haditechnikával szinte lehetetlen volt elfog-lalni. Ráadásul a magyar törvények és szokásrend

Mátyás címeres levele Pier Gentile pápai követhez 1478. május 27-én

szerint a király a telekkatonaságot, továbbá a fő-úri és főpapi bandériumokat nem vehette igénybe. A várostrom, ráadásul a határokon túl, nem tarto-zott a népszerű és győzelemmel kecsegtető hadi vál-lalkozások közé. Maradt tehát Mátyás számára a sa-ját erejéből kiállított zsoldos hadsereg, s a politikai cselszövések tárháza. A magyar uralkodó további sérelmei közé tartozott, hogy III. Frigyes 1477. júni-us 10-én a lengyel Ulászlót – és nem őt – iktatta be a Cseh Királyságba és a választófejedelemségbe.

Mátyás ezek után nem tehetett mást, 1477. júni-us 12-én hadat üzent III. Frigyesnek. A király zsol-dosai két irányból támadva, gyors ütemben halad-tak előre. Ausztria déli területein, Karintiában és Stájerországban Bernhard von Rohr salzburgi érsek megnyitotta várainak kapuit Mátyás csapatai előtt. Nehezebb feladat elé állította Mátyást az északi hadszíntér, amelyen Alsó-Ausztria elfoglalása volt a cél. Itt ugyanis a magas városfalak mögé zárkózó városi polgárok, függetlenül III. Frigyes érdekeitől és politikájától, saját magukat és értékeiket védték, amikor ellenálltak a magyar támadásoknak. Ha-ladjunk azonban az események sorrendjében.

IV. Sixtus pápa békére szólította fel a feleket, me-lyet 1477. december 1-jén megkötöttek. Ennek értel-mében III. Frigyes Ulászló után Mátyást is beiktat-ta Csehország trónjába. A helyzet ezáltal azonban még bonyolultabbá vált, mert így most már két tör-vényes király uralkodott Prágában.

A következő években a területfoglalások a kato-nai akciók mellett – Mátyásnak köszönhetően –

93

a politikai csatározások szintjén is zajlottak. Tud-Retz

ni kell, hogy III. Frigyes a hozzá menekülő eszter-gomi érseket, Beckensloer Jánost akarta a salzbur- Laa

Feldsberg

gi érseki székbe ültetni, nem törődvén azzal, hogy az foglalt volt. A salzburgi érsek, Rohr így vált Má-tyás természetes szövetségesévé. Rohr maga kér-te III. Frigyes és Beckensloer ellen a magyar király támogatását, amit Mátyás nagy örömmel teljesített. Ennek köszönhetően vonulhatott be a magyar se-reg – mint azt korábban láthattuk – az érsek stájer-országi, karintiai és krajnai birtokaira. Mátyásé lett Ptuj, Radkersburg és Fürstenfeld vára. Kicsin mú-lott, hogy az érseki székhely, Salzburg nem került Mátyás kezére.

Nagyobb szerencsével jártak a magyar csapa-tok, amikor Bécs körülzárását készítették elő. Meg-szállták Tulln, Sankt Pölten, Korneuburg városát. A Bécstől nyugatra fekvő településeket Mátyás csa-patai az osztrákok belső ellentéteinek eredménye-ként könnyűszerrel elfoglalták. A magyar lovas-csapatok egészen Linzig hatoltak előre. Az 1477. december 1-jei békekötés ellenére a hadiállapot gya-

1477. júniustól decemberigkorlatilag fennállt Mátyás és III. Frigyes csapatai 1482. márciustól novemberig között. Az újabb hivatalos hadüzenetre azonban csak 1482-ben került sor.

A hadszíntereken, de különösen a diplomáciában továbbra sem volt nyugalom. Mátyás például 1478 elején – már mint cseh király – felszólította Alsó-Bajorország hercegét, Brandenburg őrgrófj át, Szász-ország hercegét és Württemberg grófját mint cseh választófejedelmeket, hogy jöjjenek Boroszló váro-sába, és tegyék le előtte a hűségesküt. Frigyes csá-szárt pedig az 1477-es békeszerződésben lefektetett 100 000 forint megfizetésére emlékeztette. Ez utób-bi természetesen elmaradt, ami az egyébként is töré-keny viszony romlásához vezetett. Mátyás ezekben az években hatalma csúcsán, ereje teljében tündö-költ, kiérdemelve a pápának és Európa legtöbb ural-kodójának elismerését. A magyar uralkodónak még arra is volt figyelme, energiája, hogy a svájci kan-tonokkal keressen kapcsolatot, aminek hátterében természetesen a III. Frigyes elleni újabb szövetsé-gesek megszerzése rejlett. Az 1479 tavaszán tíz évre megkötött barátsági szerződés azonban hosszú távon nem segítette Mátyás erőfeszítéseit. A magyar király még Milánó nagy hatalmú urával, Ludovico Sforza kormányzóval is kereste a szövetséget, de a legendás Il Moro nem akart szembekerülni a Habsburgok-kal. Ne feledjük, hogy közben, 1479. október 13-án a magyarok Báthori István és Kinizsi Pál vezetésével

Duna

Duna

Schwechat

Lajta

Mor

va

Fertő

-tó

Bécsújhely

Pitten

Kôszeg

St. Veit

Baden

Stein

Eggenburg

Bécs Kahlenberg

Klosterneuburg Korneuburg

Kaiser Ebersdorf Hainburg

Bruck Trautmannsdorf

Enzersdorf

Leitzersdorf

Tulln

1484., 1485., 1486 márciustól decemberig ostrom

Mátyás hadjáratai az osztrák háborúban

Kenyérmezőn nagy győzelmet arattak a törökök fe-lett.

Mátyás egyre szaporodó gondjait tetézte, hogy török portyázó csapatok törtek be Ausztria virágzó tartományaiba. Oda, ahol éppen Mátyás zsoldosai foglaltak el jelentős területeket. A törökök komoly pusztítást okoztak, s rabló hadjárataiknak nem akartak véget vetni. Mátyás egyik legjobb hadve-zérét, a „fekete” Jan Haugwitzot küldte zsoldosai élén rendet tenni. A mindössze másfél ezer fős sereg Neumarkt város közelében egy több ezer fős török sereg gyűrűjébe került. Nem volt más menekvés, mint a város biztonságot nyújtó falai mögé kerülni. A városlakók azonban a magyar zsoldosseregben is az ellenséget látván, nem akarták megnyitni előt-tük a kaput. Végül is győzött a „kisebbik rossz” el-ve, s beengedték Haugwitz embereit. Így menekült meg a biztos véget jelentő kelepcéből Mátyás egyik seregrésze. A „fekete sereg” utolsó, nagy tekintélyű és képzett katonája, Jan Haugwitz a szerencséből másnap reggelre erényt, győzelmet kovácsolt.

94

A város falai alá este érkező török sereg letáboro-zott, hogy majd reggel támadja meg a gazdagnak ígérkező kis osztrák várost. Hajnalban azonban a várból ágyútűzre, s a zsoldossereg meglepetésszerű fergeteges támadására ébredő törököknek nem sok esélye maradt a győzelemre. Haugwitz és katonái szinte letarolták a készületlen könnyűlovas török csapatokat, akik közül örülhetett, aki meg tudott menekülni. A győzelem után a városban tartózko-dó császári katonákkal tartott örömünnep végezté-vel azonban Mátyás katonái nem voltak hajlandók távozni Neumarkt várából, s az egészen 1490-ig, Mátyás haláláig magyar kézen maradt.

1480-ban, az osztrák hadszíntér mellett Mátyás csapatai a délvidéken akadályozták meg a törökök előrenyomulását. A király katonái Boszniába nyo-multak be, míg Kinizsi Pál Szerbiában hadakozott. Kenyérmező hőse Szarajevónál és Szendrőnél egy-aránt győzelmet aratott, elrettentve a törököket az újabb támadásoktól. A Havasalföldre pedig vazal-lusát, István vajdát küldte Hunyadi Mátyás, aki szintén győztesen vonult el a csataterekről.

Bonfi ni Mátyás király című művének 1545-ös kiadásá-hoz készült fametszet. A kép a győztes magyar sereg elé járuló, váltságdíjat hozó városlakókat ábrázolja

95

AZ OTRANTÓI KÖZJÁTÉK,MÁTYÁS ÜGYES DIPLOMÁCIÁJA

E gy újabb, Egész Európát megrázkódta-tó támadás történt a törökök részéről 1480 nyarán. Ahmed pasa mintegy 130 hajóval,

a Földközi-tenger felől megtámadta Itáliát. A várat-lan rajtaütés a csizmaszár alakú Itáliát a csizma sar-kánál, Apulia partjainál érte. A török haderő a tar-tomány virágzó városát, Otrantót vette ostrom alá. A várost, amely Mátyás apósának, Ferdinánd ná-polyi királynak az országához tartozott, napokon át lőtték a török ütegek. Az ágyúk végül olyan rést ütöttek a falakon, amelyen Ahmed katonái be tud-tak nyomulni a városba. Az oszmán hadak ször-nyű vérfürdőt rendeztek, a város 22 000 lakosából mindössze tízezer maradt életben. A dombtetőn lát-ványosan lemészárolt 800 előkelő, az élve kettéfű-részelt városi érsek, és számos más rémtett szolgált arra, hogy a török elrettentse Dél-Itália lakóit a to-vábbi ellenállástól.

IV. Sixtus pápa elrendelte minden keresztény ha-talom egymás elleni ellenségeskedésének be szü n te té-sét, s tanácskozást hirdetett az itáliai fejedelmek ré-szére. A pápa Mátyás haderejére, tapasztalataira külön számított, amit 50 000 arannyal rögtön meg-pecsételt. A magyar király ígérete szerint megerősí-tette az ország déli részein a török elleni védelmi rendszert, s folyamatosan küldte ki zsoldosait Otranto felszabadítására. Végül, mintegy 2200 harcedzett katona vett részt a város felmentésé-ben, élükön a legképzettebb hadvezérrel, az ak-kor már hetvenéves Magyar Balázzsal. A portyá-zó török könnyűlovassággal szemben az egyetlen ellenszernek a gyors magyar huszárság bizonyult. Egyedül ők tudták megoldani azt a nagyon fontos stratégiai feladatot, hogy a vártól mindössze száz méternyire lévő Minerva-forrást elfoglalják. A tö-rök ezt élete árán is védte, hiszen csak innen kap-hattak vizet. Az életet adó forrást nagy áldozatok-kal, végül Magyar Balázsnak sikerült elfoglalnia, s ez megpecsételte az oszmán védők sorsát. (Otranto városának bővizű forrását a mai napig „Fontana degli Ungheri” néven emlegetik, több mint félezer

Mátyás király képmása. Rubens festménye nyomán

esztendő elteltével is, tisztelegve a magyar hősök emléke előtt.)

A felmentő seregek előtt 1481 nyarán csillant meg a remény, hogy ki tudják űzni a törököt Otran-tóból, illetve Itália déli részéről. II. Mehmed május-ban bekövetkezett halála, az akadozó utánpótlás, a vízhiány, a fogyatkozó török védősereg, a pokoli nyári hőség, s nem utolsó sorban a keresztény ha-dak támadásainak erősödése oda vezetett, hogy a törökök 1481. szeptember 10-én feladták a várost. A török védők egy részét felkoncolták, nagyobb ré-szét hadifogolyként kezelték. Magyar Balázs seregé-ből közel 1500 zsoldos elesett, ami komoly vesztesé-get jelentett Mátyásnak, nem beszélve arról, hogy az ígéretek ellenére nem kapta meg a nyugati ha-talmak anyagi segítségét. Az otrantói hadjárat Má-tyásnak több mint 50 000 aranyába került.

Mehmed 1481-ben bekövetkezett halála újabb bo-nyodalmakat idézett elő, amelyeket a magyar ki-

96

Magyarország a kereszténység védőbástyája. A háttérben a római Angyalvár 17. századi ábrázolása. Ismeretlen művész alkotása

Mátyás imádkozás közben

rály a sajátos diplomáciai eszközeivel a maga javára akart fordítani. A trónra kerülő II. Bajazid szultán szembekerült a trónra szintén igényt tartó öccsével, Dzsem herceggel. A testvérviszályból Bajazid ke-rült ki győztesen, így Dzsemnek menekülnie kel-lett az udvarból. Dzsem 1481-ben Rodosz szigetén kötött ki, ahol a keresztény johannita rend lovagjai fogadták be. Innen kalandos körülmények között Franciaországba vetődött a száműzött török herceg. Mátyás, aki mint korábban láthattuk, abban a tu-datban volt, hogy egyik nagynénje révén rokoni vi-szonyban áll Dzsem herceggel, kérte, adják ki ne-ki. Nem titkolt célja volt, hogy alkalomadtán majd zsarolja a Portát a trónkövetelővel. A pápa azonban nem teljesítette Mátyás kívánságát, így ez a politi-kai, diplomáciai szál elszakadt.

Mátyás aktív külpolitikájának része volt, hogy még III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel is szövet-ségre lépett – amiről korábban már esett szó –, ami IV. Kázmér lengyel király elszigetelését célozta. Má-tyás diplomáciai, hadi sikerei mögött ott állt a jól kiképzett, ütőképes 10-15 000 fős zsoldossereg. Egy ilyen nagy létszámú fizetett had kiállítására még Európa gazdagabb fejedelmei sem voltak képesek.

Dzsem herceg

97

AZ OSZTRÁK HÁBORÚ FOLYTATÓDIK

A háború közel hat esztendeje (1482–1487) alatt számos várostromra került sor, ellen-ben nyílt, mezei összecsapásra mindössze

két alkalommal vállalkoztak a szembenálló felek. 1482 márciusában Mátyás a rá jellemző diplomá-

ciai érzékkel mint osztrák főhercegnek üzent ha-dat Habsburg Frigyesnek, s nem mint német-római császárnak. Ezzel egyértelművé tette, hogy támadá-sa kizárólag az érintett osztrák tartományokat érinti, míg a birodalom többi tartományában a polgárok nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. 1482 tava-szán már Jan Zeleni, Mátyás egyik legjobban kép-zett cseh származású zsoldosvezére 4000 lovas élén meghódította az osztrák tartományokat. Májusban

Magyar nemes és nemesasszony a 17. századból

Mátyás egészalakos lovas domborműve a szegedi Pantheon falán

pedig Mátyás főserege is megindult Hainburg fe-lé, a vár elfoglalására. A seregek élén az a Szapolyai (Zápolya) István állt, akinek családjából később ma-gyar király is kikerül majd.

Szapolyai István bátyjával, Imrével együtt azok-hoz a régi magyar származású katonacsaládokhoz tartozott, akik közé például Magyar Balázs, Bá-thori István és Kinizsi Pál is. (Talán nem véletlen, hogy a kolozsvári Mátyás-szobor négy álló alakos hadvezérét éppen az említett magyar származású ka tonabá rók alkotják.)

Szapolyai István bátorságára, katonai hitvallásá-ra jellemző az 1482. évi eset Bruck mezején. Az elő-renyomuló magyar sereg – elhanyagolva az idegen földön feltétlenül szükséges felderítő hadműveletet – beleszaladt egy nála jóval erősebb császári had-erőbe. A csata elkerülhetetlen volt, ráadásul már

98

Szapolyai (Zápolya) István, Mátyás király egyik hadvezére

Mátyás király arcképe

az összecsapás elején kitűnt a német nehézlovasság erőfölénye. A magyar zsoldosok nagy része megfu-tamodott, s meg sem állt Mátyás pozsonyi tábo-ráig. Szapolyai István azonban lovassága élén vé-gig kitartott, kihasználta testi erejét, bátorságát, de nem fordított hátat a császáriaknak.

Az ellenséges gyűrű azonban egyre közelebb ke-rült Szapolyaihoz, mígnem végül egyedül maradt a csatatéren. Szapolyai társai mind egy szálig elestek, vagy elmenekültek. A hős vezért felsőbb parancs-ra élve fogták el, tudván, hogy kivel van dolguk. A császári vezérkar azonban elővigyázatlan volt, mert a foglyul ejtett Szapolyait mindössze két ka-tona kíséretében küldték Bruckba. A nagy erejű hadvezér útközben, kivárva a kedvező pillanatot, elragadta egyik kísérője kardját, lekaszabolta két őr-zőjét, s lóra pattanva meg sem állt Mátyás táboráig.

1483. április 25-én Mátyás hadai elfoglalták Klos-ter neuburgot, amely egyik láncszeme volt annak a gyűrűnek, amelyet a magyar király szép lassan Bécs köré vont. III. Frigyes tehetetlennek bizonyult, amit az is igazolt, hogy a biztonságos Grazba vonult visz-sza. Ebben az időszakban Mátyás elérkezettnek lát-ta az időt arra, hogy rendezze családi ügyeit, első-sorban a trónutódlást. Hozzájárult ehhez többek között az is, hogy 1483. július 10-én meghalt édes-anyja, Szilágyi Erzsébet, akinek birtokait, számos más területtel együtt Corvin János örökölte. Rend-hagyó volt a magyar történelemben, hogy a trónt egy „fattyú”, azaz törvénytelen gyermek örökölje. Nem tetszett ez a magyar urak többségének, de nem nézte jó szemmel Mátyás intézkedéseit a ki-rályné, Beatrix sem. Mátyás szép és ambiciózus fe-lesége nem tudott gyermeket szülni, ami alapjai-ban változtatta meg a királyi pár egymáshoz való viszonyát. Corvin János, az ekkor tízéves gyermek Árva várától Siklósig és Hunyad vármegyéig 30 vár-ral, 1000 faluval, 49 mezővárossal, 17 kastéllyal ren-delkezett, ami a legnagyobb nemesi birtoknak szá-mított a korabeli Magyarországon. A trónutódlás kérdése azonban nemhogy most, de még a nagy ki-rály halálakor sem zárult le.

1484-ben az osztrák háború újabb szakaszába ér-kezett. Bécs környékén Mátyás hadai egy sor kisebb falut bevettek, majd az óhajtott város védőgyűrű-jének utolsó láncszemét, Korneuburgot fogták ost-rom alá. Ezt megelőzően, még 1484. március 4-én Mátyás tehetséges hadvezéreinek egyike – az eddig még nem említett –, Dávidházi István a Lajta menti Bruckot foglalta el. Április közepén már Dávidházi

99

hadműveleteket. A város lakosai barátságosan fo-gadták Mátyást, ennek oka részben a félelem, rész-ben a nélkülözések és a bizonytalanság megszűné-se lehetett.

Mátyás szokásához híven, nagy ünnepséget ren-dezett Bécs elfoglalása alkalmából. Színpadi jele-neteknek beillő, mesterien kivitelezett, a győzelem hatását kissé eltúlzó parádét rendezett a nagyszá-mú nézőközönség előtt. A korabeli feljegyzések sze-rint a Bécs utcáin tolongó tömeget megriasztotta a tomboló szélvihar, s az éppen akkor a várost meg-remegtető enyhe földrengés, de a hatás ennek elle-nére sem maradt el. Mátyás a bécsiek számára el-hozta az oly régóta áhított békét, megszüntette az élelmiszerhiányt, s már ez önmagában megkedvel-tette a polgárokkal a nagy hódítót. A városba bevo-nuló pompás sereget a kapunál a polgármester fo-gadta, aki átadta Mátyásnak Bécs kulcsait.

A színpompás ruhába öltözött királyt hadvezérei, az ország püspökei, vajdái s jelenlevő főnemesei kí-sérték, elkápráztatva a bécsiek ezreit. De kivonultak Bécs tekintélyes urai, az egyetem professzorai, a vá-ros gazdag kereskedői, kik a tömegek élén hódolat-tal és éljenzéssel köszöntötték Hunyadi Mátyást.

Mátyás király 1487-ben Bécsújhelynek ajándékozott arcképe. A litográfiát, amely az eredeti portré másolata, Szeremley Mik-lós készítette 1847-ben

Mátyás alakja Thuróczy János Chronica Hungarorumában (Augsburg, 1488)

is Korneuburg alatt volt csapataival. A császár a számára kedvezőtlen hír hallatára mintegy 10 000 fős felmentő sereget küldött Korneuburg várához, de az is elvérzett a magyar király fegyelmezett zsol-dosainak ellencsapásán.

Az erődöt ennek ellenére nem sikerült elfoglalni. Sőt, az egyik osztrák kitörés alkalmával, amely tá-madást a várvédők ágyútűzzel is támogattak, ma-ga Dávidházi István is hősi halált halt, amikor egy ágyúgolyó eltalálta. Ennek ellenére, a szívósan el-lenálló erődöt 1484. december 3-ra sikerült elfog-lalni. A 20-25 000 fős sereggel rendelkező Má-tyás három irányból támadt az osztrák fővárosra. Korneuburg bevétele után, 1485 januárjától maga Mátyás irányította Bécs ostromát, amikor elrendel-te az 50 000 lakosú város lövetését. A hideg, s fő-leg az élelemhiány ellenére a város nyárig kitartott. Május közepén a bécsi egyetem diákjai és tanárai követségben jártak Mátyásnál, s megállapodtak ab-ban, ha a császár június 1-jéig nem küld segítséget, akkor feladják a várost. Így is történt. 1485. júni-us 1-jén a város polgárai megnyitották Mátyás előtt Bécs kapuit, s III. Frigyes legjelentősebb városa a magyar uralkodó 8000 katonájának bevonulásá-val megadta magát. Mátyás azonnal Bécsbe helyez-te át székhelyét, megszervezte az elfoglalt tartomá-nyok adóztatását, a hivatalok felállítását s a további

100

Ezt követően istentiszteletet tartottak a Szent Ist-ván-dómban, majd a király bevonult a Burgba, a Habsburg-királyok palotájába. Mátyás itt rendez-te be szálláshelyét, innen irányította birodalmát.

A következő esztendőre, 1486 tavaszára Wilhelm Tet tauer, Mátyás zsoldosvezére az Enns folyó men-tén óriási sáncrendszert alakított ki, így biztosítva Alsó-Ausztria nyugati határvidékét. Várható volt, hogy az időközben Linzbe menekült III. Frigyes támadni fog. Nem nézhette tétlenül, hogy Mátyás most már az utolsó jelentős osztrák város, Bécsúj-hely elfoglalására készül. Hiszen azáltal, hogy a magyarok elfoglalták Bécset, s a főváros az ellenség kezére került, jelentősen megtépázta III. Frigyes te-kintélyét.

Mátyás a „Tettauer-sáncoktól” kiindulva Felső-Ausztria ellen indította zsoldosait. A magyarok – tulajdonképpen idegen zsoldosok – 1486-ig elfoglal-ták ugyan Laa, Feldsberg és Stein várát, de Mátyás nem birtokolta sem Alsó-Ausztria, és különösen nem Karintia és Stájerország egész területét. Csu-pán az elfoglalt várakra és városokra, s a Mátyás-hoz hű osztrák urakra lehetett számítani. A hódí-tás tehát nem eredményezett összefüggő területeket III. Frigyes birodalmában. Lesújtó hír volt Mátyás számára, amikor a birodalmi gyűlés 1486 februárjá-ban Miksa főherceget, III. Frigyes fi át választotta né-met-római királlyá. A magyar király minden eddi-

gi törekvése, hódítása szinte feleslegessé vált, hiszen mindent ezért tett, erre a címre pályázott. A római királyi cím ugyanis a német-római császári cím el-nyerésének előfeltétele volt. Újra kiderült: a nyugati választófejedelmek számára a magyar király nemkí-vánatos személy. Az ausztriai hadjárat ennek ellené-re tovább folytatódott.

A csalódott magyar király, aki reálisan felmér-te, hogy dinasztiaépítő terveit senki nem támogat-ja, újra törvénytelen fia trónhoz vezető útját kezdte egyengetni. Mátyás a meghódított tartományokban igyekezett Corvin János számára esélyt teremteni a majdani koronáért folyó harcban, de ebben sem járt sikerrel. Többek között felajánlotta III. Frigyesnek, hogy visszaadja neki Stájerországot és Karintiát, ha cserében elismeri Corvin Jánost Horvátország és Bosznia királyának. Továbbá meg akarta nyerni fi a számára Szilézia meghódított területének lakossá-gát is, amikor feleskette őket Corvin Jánosra. Pró-bálkozásai azonban nem jártak átütő sikerrel.

Mátyás ausztriai hadjáratának utolsó jelentős si-kere Bécsújhely elfoglalása volt. Amikor a magyar király egyévi ostrom után 1487. augusztus 17-én be-vonult Bécsújhely városába, egész Alsó-Ausztria urának érezhette magát.

Mátyás király Bécsből írt címeres levele Sankt Pölten városához, 1486. december 25-én y g

101

A RENDEK LEÉPÍTÉSE.HUNYADI MÁTYÁS ÚJ EMBEREI

A z igazi nagy uralkodók csak úgy tudnak hosszú időn át uralkodni, ha tehetséges és hű emberei veszik körül őket. Mátyás

nagyságának egyik titka abban állt, hogy olyan hadvezérek, diplomaták, főpapok, kincstartók, or-szágnagyok, hivatalnokok, tudósok és művészek szolgálták, akiknek zöme hittel és tehetséggel haj-totta végre parancsait.

Mátyás fekete seregében a győzelmet győzelemre halmozó magyar származású hadvezérek, mint Ki-nizsi Pál, Magyar Balázs, Báthori István, Szapolyai István, Geréb Péter, Szapolyai Imre, Szapolyai János, Dávidházi István mellett számos idegen zsoldosve-zér is segítette a király hódító terveit. Többek kö-zött Wilhelm Tettauer, Jan Zeleni, František Hag, Loebel Menyhért, Jan Haugwitz, zömmel cseh ve-zérek mind-mind Mátyás kiváló katonái voltak.

A címek, rangok, hivatalok nem különültek el, hiszen egy püspök egy személyben lehetett főpa-pi tisztsége mellett diplomata, kancellár, sőt had-vezér is. Ezzel együtt számos olyan alulról érke-ző, saját tehetsége által felemelkedett országvezető szolgálta Mátyást, akinek nevéhez egy-egy fontos tisztség fűződött. Ilyen volt a hadvezér Kinizsi Pál mellett Bakócz Tamás, esztergomi érsek, az egyet-len olyan főpap a magyar történelemben, aki ké-sőbb jogot nyert arra is, hogy induljon a pápavá-lasztáson. Vitéz János, a Mátyást gyermekkora óta irányító főpap a magyar humanizmust oltotta Hu-nyadi Mátyásba. Az alacsonyabb sorból érkezők közé sorolható Vitéz unokaöccse, a Ferrarában ta-nuló Janus Pannonius, az első magyar humanista költő, pécsi püspök is. Az alacsony származásúak közé tartozott Beckensloer János esztergomi érsek, titkos kancellár, aki elárulta Mátyást, amikor az ér-seki vagyonnal együtt III. Frigyeshez menekült.

Mátyás hűséges helytartói között volt Jörg von Stein, aki a sziléziai hódítások során, Boroszlóban hajtotta végre királya parancsait. A kincstárnokok közül kiemelkedett Ernuszt János, aki sokat tett azért, hogy a királyi kincstár soha ne legyen üres.

A fekete sereg jól ismert pajzsa

Mátyás természetesen az ősi nemesi családokra tá-maszkodott. A nádori címet betöltő Ország Mihály mellett Szapolyai Imre, az országbíró Pálóczi László, Rozgonyi János és Báthori István a régi családok le-származottai voltak. A bánok, ispánok, vajdák és egyéb fontos tisztséget betöltő zászlósurak is nagy múltú ősökre lehettek büszkék. Rozgonyi Rajnáld például tárnokmesteri címe mellett temesi főispán volt, Báthori István országbíró és erdélyi vajda, Ma-gyar Balázst pedig a szlavón és horvát báni tiszte

102

A Szapolyaiak terncséni vára, amelybe a 15. század végén új palo-taszárnyakat emeltek. A vár bejárata fölötti címer pedig arról ta-núskodik, hogy a Thurzók és az Illésházyak is birtokolták a várat

után erdélyi vajdává nevezte ki Mátyás. A kor ne-mesi családjai között említést érdemel a Perényi, Tu róczi, Bánfi, Hédervári, Újlaki, Maróti, Drágfi és Czobor família, akik mind a királyt szolgálták.

Természetesen számos nemes úr nem tudta elfo-gadni Mátyás személyét, politikáját. Őket a király leváltotta, mint például a Garaiakat, vagy katonai erővel verte le, mint a Perényieket. Laki Th ur Já-nost – aki szintén sok gondot okozott a királynak – pedig eltávolította Mátyás. Megvásárolta a vára-it, majd a magyar főurat királyi segédlettel Velencé-

Magyar nádorok Szent István korától a 19. századig

be költöztette, ahonnan aztán már nem tudott bele-szólni a magyar belügyekbe.

Mátyás belpolitikájának gyakori eleme volt, hogy cserélgette a főurakat birtokaikban, azaz egyik vár-ból a másikba helyeztette őket. Folyamatosan, ébe-ren figyelte a hatalmasságok cselekedeteit, s az első, neki nem tetsző megnyilvánulás alkalmával azon-nal lecsapott. Ez az uralkodása elején bevezetett módszer haláláig hatékonyan működött.

Mátyás egy évszázaddal megelőzte a legtöbb eu-rópai országot abban, ahogyan a rendiséget, az ál-lamhatalom legjelentősebb korlátját leépítette. Ez évtizedekig tartó, céltudatos küzdelem eredménye volt. Nem kevés erélyesség kellett ahhoz, hogy el-lenálljon a rendek meg-megújuló követeléseinek. Ennek érdekében megszüntette a kormányzósá-got (lásd Szilágyi Mihály sorsát), az országgyűlések gyakori összehívásával pedig a köznemesség erejét vonultatta fel a főúri rendek ellen.

Az alulról felemelt, majd magas tisztséget betöl-tő embereivel szintén a főurak hatalmát igyekezett megnyirbálni. Mátyás szívós munkával elérte azt is, hogy az állami érdekeket mind a belpolitikában, mind a külpolitikában ő képviselte, és nem a ren-dek. Gondolkodás nélkül megszegte a rendeknek tett ígéreteit, ha érdekei éppen úgy kívánták. Ezt a „mátyási politikát” erősítette az is, hogy háttérbe szorította a személyenkénti megjelenés intézményét az országgyűlésen, s helyette a megyei nemesség ál-tal megválasztott csoport, az „electi nobiles”, a kül-döttek képviselték az országot. Ez kísértetiesen ha-sonlított az ókori rómaiak „oszd meg és uralkodj” módszeréhez.

Mátyás az országgyűlés mellett a királyi tanács gyámkodását is megszüntette. A tőle függő kan-

celláriával pedig a kirá-lyi tanács még megmaradt önállóságát is semlegesíte-ni tudta. Hunyadi Mátyás a 15. századi európai társadal-mak berendezkedéséhez ké-pest modern, erős központi hatalmat épített ki Magyar-országon. Más felhangok-kal, eltérő célokkal, de a külpolitikát is hasonló éber-séggel kezelte, mint tapasz-talhattuk a korábbiakban.

103

MÁTYÁS RENESZÁNSZ UDVARA

A z esküvőt követő évtized Mátyás életének, de Buda történetének is az egyik legmoz-galmasabb, legszínesebb korszaka volt.

Beatrix költőket, történetírókat, zenészeket, festő-ket, orvosokat, mesterembereket hozatott Magyar-országra.

(A legújabb kutatások arra az egyenlőre vita tár-gyát képező eseményre következtetnek, hogy Bo-ticelli mester is járt Magyarországon, s keze mun-káját egy esztergomi freskó dicséri. Igaz, ez már Mátyás halála után történhetett, de Bakócz Tamás, aki Magyarországra hozathatta a nagyszerű festőt, abból a szellemiségből nőtt ki, amelyet Mátyás te-remtett meg évekkel korábban.) A reneszánsz épí-tészet, s mellette a művészet számos ága, továbbá a szintén Itáliából kiinduló új szellemi irányzat, a humanizmus már Beatrix érkezése előtt sem volt is-meretlen Magyarországon. Hiszen Mátyást, Vitéz János irányításával már gyermekkorától humanis-ta szellemben nevelték. Beatrix jelenléte azonban új lendületet adott a magyarországi humanizmus és reneszánsz terjedésének.

Az ifjú Hunyadi Mátyás szinte minden szabad idejét az olvasásnak szentelte. Nagyon tisztelte az antik kor hőseit. Példájukat, cselekedeteiket dönté-séinél mindig figyelembe vette. Fogékony elméjé-

vel, a magába szívott tudással képes volt összekap-csolni a görög és a római ókori kultúrát az itáliai reneszánsz műveltséggel, s mindezt jól tudta kama-toztatni a 15. századi magyar valóságban. Mátyást rendszerint tudósok vették körül, akikkel élvez-te a beszélgetéseket. Ezek az eszmecserék koránt-sem voltak öncélúak, hanem mindig a király aktu-ális gyakorlati feladatit szolgálták. Történetírókkal a világ sorsáról, a hadművészetről, teológusokkal a Bibliáról, asztrológusokkal a csillagászatról, filo-zófusokkal a bölcseletről folyt a szó. Mátyást egy-aránt érdekelte az építészet, a költészet, a konyha-művészet, a földrajz s az orvostudomány.

A budai Vár két nagy termében helyezték el a könyvtárat, melyekben a híres Corvinák kaptak he-lyet. A könyvtár melletti, félkör alaprajzú szobában a csillagvizsgáló volt. A Dunára néző, színes üveg-ablakok kellemes, feltehetően vidám hangulatot árasztottak a könyvtárszobába, ahol Mátyás gyak-ran tartózkodott.

A Corvina könyvtárosa, Galeotto Marzio így me-sélt erről: „Mátyás király asztalánál mindig vitatko-zás folyt komoly vagy kellemes tárgyról, vagy pedig

Than Mór – Michalek Lajos: Mátyás tudósai körében (1875)

104

A feljegyzések szerint Mátyás Budán folyamato-san 30 könyvmásolót és könyvfestőt foglalkoztatott, akik mind tudós férfiak voltak. Olyan kiemelke-dő művészegyéniségek is részt vettek a munkában, mint Giovanni Antonio Cattaneo és Fe lix Ragusanus. Mintegy 43 fennmaradt corvinán cso dálhatjuk meg a budai könyvfestők művészi munkáját. A ma Párizs-ban őrzött ötkötetes Arisztotelész-ősnyomtat vány il-lusztrációi is Budán készültek, Mátyás könyvtárá-ban.

Külön műhelyben dolgoztak a könyvkötők, akik-nek 71 munkája maradt fenn, egytől egyig csodá-latos alkotások. Ezek közül 27 bársonykötésű, 43 pedig eredeti bőrkötésű kódex. Közös ismertetője-gyük a Corvin-címer, amelyet többnyire zomán-cos veret formájában készítettek el. A bársonyköté-sek többnyire vörös, kék, zöld és sárga színt kaptak. A bőrkötésű kódexek olyan különlegesek voltak, hogy egyetlen más műhely munkáival sem lehetett összetéveszteni őket. A corvinákra rápillantva, egy-

Mátyás corvinái közül az egyik legértékesebb darab, amelynek képe a 12 éves Corvin Jánost ábrázolja, Mátyás diadalmas bécsi bevonulása idején

A C iniciáléban ábrázolt Naldus Naldius, a Corvina szerzője. Ez az egyetlen mű, amely Mátyás könyvtáráról szól. A kötet négy sarkában ifj ú tudósok, lent Mátyás címere látható

költeményeket daloltak. Zenészek és hárfások voltak ott, kik a hősök tetteit honi nyelven, lant kíséretében éneklik.” Mátyás kitűnően ismerhette a régi latin írókat, hiszen a fennmaradt 170 hiteles Corvinából 56 ókori remekírók műveit tartalmazta. Ezt köve-tően a legtöbb mű, szám szerint 42 kötet a klasszi-kus írók közé sorolható egyházatyák alkotásait tar-talmazza. Mátyás a kor legolvasottabb, mai szóval divatos könyveit szereztette be, amit bizonyít az az 54 kötet, amely a kor humanista szerzőit, s az akkor legkeresettebb tudományos műveket tartalmazta.

Megfigyelhető, hogy Mátyás 1475-ig, a Corvina könyvtár kialakításának első szakaszában inkább a mű vek tartalma alapján gyűjtötte a könyveket. 1475 után, a második szakaszban viszont már foko-zottan ügyelt a könyvek díszítésére, külső megjelené-sére is. Európa fejedelmei, ismerve Mátyás könyvek iránti szeretetét, gyakran ajándékoztak neki értékes kódexeket, például II. Pál és IV. Sixtus pápa, a ná-polyi király és mások.

105

értelműen kiderült, hogy azok kizárólag a budai ud-varban készülhettek.

Mindegyik kódex díszítése más és más volt, a bo-rítón húzódó gyöngysorok, a zsinórok aranyozá-sa, a könyv kerete egyedi munka volt, de az itt ké-szül könyvek ennek ellenére egységesnek hatottak. A könyvkötő műhely 1480-tól, a király uralkodásá-nak utolsó évtizedében működött. Tervszerűen át-kötötték a régebbi kéziratokat, de találunk olyan írásműveket is, amelyek 1480 után készültek, a dí-szes Corvin-kötéssel.

Mátyás könyvtárosai gyakori vendégek voltak a firenzei könyvtárakban, ahol állandó téma volt Mátyás corvinagyűjteménye. Sértette a fi renzeiek hiúságát, hogy a budai udvar különb könyvgyűjte-ménnyel rendelkezik, mint a humanizmus és a re-neszánsz fővárosa. Ezért hihető az az anekdota, mely szerint, amikor Mátyás halálhíre eljutott Fi-ren zébe, Lorenzo Medici, a kor talán leghíresebb és legbőkezűbb mecénása szinte megkönnyebbülten így kiáltott fel: „Most már olcsóbbak lesznek a kéz-iratok!” Ez idő tájt Firenzében mintegy 150, Mátyás által megrendelt könyvön dolgoztak a város legjobb könyvművészei. Megjegyzendő, hogy például egy

Mátyás király, a reneszánsz uralkodó. A bécsi Műtörténeti Múzeum gyűjteményéből

A nyírbátori fogadópalota rekonstruált épülete ékes bizonyí téka a reneszánsz építészet szépségének, harmóniájának

Biblia 1400, míg egy breviárium 500 aranyat ért a ko rabeli könyvpiacon.

(Mátyás halála pillanatában sajnos elkezdődött a könyvtár széthordása, a legszebb kéziratok Itáliá-ba, Bécsbe, Németországba, Angliába vándoroltak. Ami pedig Budán maradt, azt a törökök vitték el 1541 után.)

Jelentős esemény volt a corvinák történetében, amikor Corvin János – Mátyás halála után – csa-lódva terveiben, több szekérnyi kézirattal megindult Itália felé. Az utána küldött csapatokkal, a fekete sereg másik részével Csontmezőnél egy ütközet-re is sor került. Corvin János kénytelen volt átadni a kéziratokat, így a corvinákat visszaszállították Budára.

II. Ulászló idején a budai könyvtárba már szin-te ellenőrzés nélkül bemehettek a külföldi tudósok, kutatók, s bizony ellopták a valaha féltve őrzött kincseket. Ulászló úgy akart kedvében járni a kül-földi diplomatáknak és vendégeinek, hogy egy-egy remekmívű könyvet ajándékozott nekik. De ez csak a kezdet volt. Vittek a könyvekből több mint két tucatnyit Bécsbe, a mohácsi csata után a Budá-ról menekülő Mária királyné a legszebb corviná-kat rakatta a kincseket szállító hajóra, mint például a brüsszeli Corvin-missalét. 1541 után pedig Izabel-la királyné egész könyvrakományt szállított Erdély-be. A gyulafehérvári és brassói könyvtárak corvinái még talán jó helyen lettek volna, de azokat egy tűz-vész pusztította el. A maradékot a törökök vitték

106

Biblia Mátyás könyvtárából. 15. századi, piros bőrrel bevont fa fedőlapok közötti díszes kötet

el, s így mindössze 22 kódex maradt meg. (Mátyás kétezer kötetes könyvtárából mára 170 maradt meg, melyek nagy része külföldi könyvtárak féltve őrzött kincsei közé tartoznak.)

A király felfigyelt a 15. század kiemelkedő talál-mányára, Gutenberg nyomdájára. A magyar király könyvtárát néhány év múlva már a kódexek mellett nyomtatott könyvek is gyarapították. A kódexek jó részét Mátyás könyvtárosa, Taddeo Ugoletti szerez-te be, aki szorgalmasan járta az európai könyvmá-soló műhelyeket. Ha értékes, hiányzó műre akadt, azonnal megvásárolta. Ugoletti egy alkalommal így írt Mátyásnak: „Bonfini nemsokára Budára utazik, átadtam neki néhány Rómában megjelent nyomtatott könyvet könyvtárad számára…”

A budai nyomda felállítása Európában is az elsők közé sorolandó. Az érdem Karai László budai pré-posté és alkancelláré. Karai 1470-ben Rómában tartózkodott, s küldetése a Szent Özséb-kolostor-hoz kötötte. Itt működött a Georgius Lauer vezet-te nyomda, melynek tipográfusa egy Andreas Hess nevű német származású nyomdász volt. Karai rá-beszélte Hesst, hogy költözzön Budára, ahol saját nyomdát állíthat fel. Hess András, engedve a csá-bításnak, 1472 áprilisában érkezett Budára, magá-val hozva a Lauertől kapott betűöntő felszerelést és az antikva betűtípus matricáit. A tehetséges Hess András értett a könyvnyomtatás minden egyes mű-veletéhez. Ennek köszönhetően 1473. június 5-én napvilágot látott Magyarországon az első nyomta-tott könyv, a Chronica Hungarorum.

Mátyás első könyvtárosa a király társalkodója, szá-mos történet lejegyzője, Galeotto Marzio itáliai hu-manista volt. Őt a könyvtárosi állásban Taddeo Ugoletti, a könyvek beszerzője követte. Gyakran előfordult, hogy a király és beszélgetőtársai másoló asztalkák előtt, olvasószéken ülve vitatkoztak, jegy-zeteltek. Ha a vitatkozó partner nem fogadta el a másik fél kijelentéseit, érveit az előtte fekvő könyvek segítségével támasztotta alá. A borozgatás melletti beszélgetésnek ezt a fajtáját szimpozionnak nevezték.

Itt dolgozott Antonio Bonfini mester is, amikor A magyarok története (Rerum Ungaricarum decades) című munkáját írta. Ez a mű a Hunyadiak és a Ja-gellók korának pótalhatatlan forrásait tartalmazza.

Chronica Hungarorum, a Budai Krónika címen is ismert könyv Hess András által írt latin nyelvű bevezetője. A magyarok történetének a hunoktól Mátyásig tartó 133 oldalas históriája fel tehetően ötszáz példányban készült

107

Ilyen esetekről olvashatunk a Bonfini által lejegy-zett Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztasá-gáról című témák kapcsán, melyeknek középpont-jában Mátyás és Beatrix személye áll. Beatrix azt állítja a beszélgetés során, hogy semmi sem szentebb a szüzességnél, ezért a nő tartózkodjon a férfi val va-ló érintkezéstől. A királyné állítása egyébként ellen-tétes volt fiatalkori életvitelével, hiszen nápolyi éve-iben meglehetősen könnyűvérű hölgy hírében állt. A szüzesség védelme mögött inkább az állhatott, hogy Beatrix akkor már tudta, nem lehet gyermeke. Ez bizonytalanná tette magyarországi helyzetét, s ezért taktikázott. Így próbálta igazolni gyermekte-lenségét. Bonfíni szerint Mátyás viszont azt állította a beszélgetések során, hogy a házasélet célja a gyer-meknemzés, s a testi kapcsolat ezért szükségszerű.

A vitában, függetlenül politikai hátterétől, Má-tyás érvei, azaz a házasélet dicsérete került ki győz-tesen. Ez a szellemiség fényesen igazolja a rene-szánsz művészetének, a humanizmus eszméjének 15. századi magyarországi elterjedését. Legalábbis az udvari és főúri körökben.

A nápolyi követ, Petrus Rausanus Mátyás és Beatrix előtt. Miniatúra (1490)

Természettudományokkal foglalkozó kötetek Mátyás könyv-tárából az 1480 körüli évekből

108

VISEGRÁD, A MAGYAR RENESZÁNSZGYÖNGYSZEME

E kkor már hol burkolt, hol nyílt hatalmi harc folyt a magyar trónért Mátyás és Be-atrix között. Beatrix ugyanis társuralkodói

jogokra vágyott, hosszú távon pedig nápolyi rokon-ságának szerette volna átjátszani a magyar trónt. A magyar urak, élükön Mátyással mereven elutasí-tották a királynénak ezt a törekvését.

Mátyás szerette a szépet, vágyott a természet-be, ott tudott igazán felfrissülni. Megfi gyelhető, hogy ezt a két dolgot – a szépséget és a természetet – egyesítette a gondosan kiválasztott helyeken fel-épített palotákban. Közülük első helyen a visegrádi

Visegrád látképe Justus van den Nypoort rézkarcán (1686)

palota állt, ahol a király szívesen fogadta vendégeit, különösen a külföldieket. Mátyás nem titkolt célja volt, hogy az elkápráztatott követek elvigyék a ma-gyar királyi udvar, és elsősorban az ő jó hírét hazá-jukba.

A régészeti feltárások és a szemtanúk leírása alap-ján viszonylag pontos képünk van a vi seg rá di pa-lotáról. Antonio Bonfini, Ga le otto Marzio, Ran-za nus Velius és Oláh Miklós püspök leírásai közül talán az utóbbié adja a legpontosabb képet Mátyás palotájáról. Eszerint a Dunától mintegy kétszáz lé-pésnyire már elérhető volt a főkapu, amelyen belép-

A visegrádi palota romjaiban is felidézi azt a pompát és ragyogást, amelyet a 15. századi kortársak láthattak

109

ve szé les udvar tárult a látogató szeme elé. Amerre csak nézett az ember, mindenütt dús fű és tarka vi-rágok borították a palota előudvarát. A kaputól alig száz lépést kellett megtenni, hogy a lép csősorhoz érkezzen a látogató. In nen negy ven kőlépcső veze-tett fel a négyszögletes udvar ba és a függőkertbe.

A széles terasz nagyméretű, boltozatos pincéken nyugodott. A teraszt bódító illatú hársfák szegé-lyezték, melyek a nevezetes vörösmárvány szökőku-tat fogták közre. A mindig friss vizet adó kút alsó medencéjén a múzsák domborműveit faragták ki a palotát építő szobrászművészek. Középen, egy már-ványoszlopon Cupidó szobra díszítette a csobogó szökőkutat. Mátyás itt, a kút szomszédságában sze-retett leginkább tartózkodni. Itt fogadta a követe-ket, nyáridőben itt terítettek az ebédhez.

A terasztól keletre építették fel a király palotáját. Innen vezetett egy út az oldalszárnyhoz, amelynek közepét egy márványoszlopokkal övezett kisebb udvar foglalta el. Ennek az udvarnak a közepén egy mesterien megmunkált fehér márványkút állt.

A központi terasz hegy felöli részére egy díszes ká-polnát építettek, melyben három fehér oltár, továbbá egy ezüstsípos orgona volt. A falakat márványdí szí-tések, csempék, mozaiklapok borították. A kápolna teraszáról egy út vezetett fel a legfelső palotához, amelyből pompás kilátás nyílt a Duna kanyarulatára. A palotaépületektől északra fekvő nagy te rületre szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. A palotától fűz-fasor szegélyezte út vezetett le a városba.

A királynénak külön lakosztálya volt, melyben – ugyanúgy, mint a palota többi termében – arany-nyal festett, faragott mennyezet, nagy, színes, ólomüveg betétes ablakok, díszes szökőkutak és aj-tók voltak. A királyi palotát fürdők, labdajátékra alkalmas területek, teraszok egészítették ki. A pa-lota alsó részén, a Duna-parton az istállókat he-lyezték el, ame lyekben ötven ló számára volt hely. A visegrádi palota nagyságát jelzi, hogy abban 350 helyiséget alakítottak ki.

Mátyás a királyi palotához közeli, nagy múltú Fellegvárat is átépíttette. A 15. száza di építkezés a vár Dunára néző szakaszát érintette, ahol a király reprezentatív termeket alakíttatott ki. A reneszánsz stílusú épületrész élesen elütött a fellegvár töb-bi építményétől. Az épületrészben óriási ablakok, nagyméretű ajtók, díszes termek voltak. A Felleg-vár másik részét, a déli kerek bástyát szintén Má-tyás építtette át.

Mátyást ábrázoló csempe

A visegrádi Herkules-kút rekonstruált formájában

110

MÁTYÁS BUDAI PALOTÁJA

A visegrádi palota Európa-szerte híressé tet-te Mátyás nevét. Ennek ellenére a magyar király építkezéseinek sorában az első he-

lyen a budai Várpalota állt. Buda várát, akárcsak a visegrádi Fellegvárat, IV. Béla alapította, amelyeket aztán szinte minden király bővíttetett, átépíttetett. Budát az Anjouk kezdték el királyi központtá ala-kítani, amit majd aztán az utódok két és fél évszá-zadon keresztül folytattak. A 17. századig még meg lehetett különböztetni az Anjou-, illetve a Zsig-mond-féle épületeket Mátyásétól.

Budának, Magyarország fővárosának látképe a Duna felől és a túloldalról egy 1541. évi metszeten

A 18. századi átépítések azonban szinte teljesen el-tüntették Hunyadi Mátyás budai palotáját. A több tucatnyi forrásból, amelyek a 14–19. század között leírják Mátyás budai palotáját, viszonylag egységes kép bontakozik ki. Buda várának központi épülete a Zsigmond korában emelt Friss-palota. Az óriási, ro-busztus épület leglátványosabb része a címertorony volt. A Duna felőli nagyterem hatalmas, erős falain kőbe vésett címerek foglaltak helyet. A feljegyzések szerint V. László és az udvar főembere a Friss-palo-ta udvar felé néző ablakából nézték végig 1457-ben, amint Hunyadi Lászlót kivégezték a Szent György téren. A Friss-palotát később a törökök hadianyag-raktárnak használták, emiatt egy robbanás követ-keztében a palota elpusztult.

111

Buda vára Mátyás korában. A Schedel Világkrónika metszete után

Mátyás a Friss-palota 70 méter hosszú, 18 méter széles nagytermében fogadta a követeket, itt tartot-ta esküvőjét Beatrixszal, és más jeles események is zajlottak a történelmi falak között. A magyar ural-kodó a palotához széles, vörösmárványból készült reneszánsz lépcsőt építtetett, amelyet díszes bronz kandeláberek szegélyeztek. A vörösmárványból ké-szült kapukeretek hatalmas bronz ajtószárnyakat tartottak, amelyeknek domborművei Herkules tet-teit ábrázolták. Mátyás építkezéseit követően száz

Gótikus terem a budai Várban

A Friss-palota rekonstrukciós rajza a 14–15. századból

112

évvel, 1578-ban a palotát egy villámcsapás súlyosan megrongálta.

Egy újabb évszázad elteltével, 1686-ban, amikor Budát a keresztény hadak visszafoglalták a töröktől, a Friss-palotát felrobbantották. Ez a budai Vár leg-nagyobb épületének teljes pusztulásához vezetett.

A Friss-palota első udvara – melyről szinte semmit sem tudunk – kötötte össze a Vár központi részeit a kaputoronnyal. Ez számított a Vár főbejáratának. A kapu felett valószínűleg Mátyás címerpajzsa volt látható. A négy részre osztott címerpajzs bal alsó és jobb felső részében egy-egy oroszlán, kettőben pedig a magyar Árpád-vágások voltak kifaragva. Középen volt a holló, csőrében a gyűrűvel. A ka-putorony kockakövei hatalmas, vasból kovácsolt aj-tószárnyakat tartottak.

A kapuhoz csatolták, de már az udvar belső ré-szén helyezték el a konyhát, az őrök ülőhelyét, s a börtönt. A kaputorony emeleti ablakaiból mind a négy égtáj felé nyílt kilátás.

A várhegy déli oldalán alakították ki az előud-vart, amely szabálytalan alakú, nagy tér volt. Innen lehetett feljutni a kaputoronyhoz, amely a Vár belső részeibe vezetett. Az előudvar közepén állott Her-kules bronzszobra. Mátyás azon a helyen állíttatta fel ezt a szobrot, ahol bátyját, Lászlót kivégezték. Ezen az udvaron vívott meg a király a cseh–mor-va Holubárral, itt tartották a lovagi tornákat, a ló-versenyeket, s ez az udvar adott helyet számos más rangos eseménynek. Az előudvart a belső vártól szé-les árok s egy erős fal választotta el. Az árkon át híd vezetett a kaputoronyhoz. A kapu két oldalán két „ércvitéz” őrködött, karddal és bárddal felfegyver-kezve. A szobrokat szintén Mátyás állíttatta fel.

Az első udvarhoz kapcsolódott a Zsigmond által emeltetett csonka torony, amely óriási méreteivel, még befejezetlen állapotában (innen a neve) is le-nyűgöző látvány lehetett. Mátyás uralkodása alatt börtönnek használták ezt a romos állapotában is sokáig fennmaradt épületet.

Mátyás új épületeket is emeltetett Budán, még-pedig a második udvar köré. Ez volt a reneszánsz Mátyás-szárny. A reneszánsz udvart emeletes pa-lotaszárny fogta közre, melynek emeleti részében voltak a nevezetes könyvtárszobák. Díszes termek, vörösmárvány kapuk, ablakok, belső lépcsők, már-vány- és bronzszobrok, domborművek ékesítették Mátyás király palotáját. A főkapu fölött aranyozott betűkkel ez a felirat volt olvasható: Hollós Mátyás, a győzhetetlen király. A főkapu fölötti fülkében a há-

rom Hunyadi szobra állt. Jobbra Hunyadi János, középen Mátyás, balra pedig Hunyadi László.

A termekben Mátyás és Beatrix címerei mellett hollók, oroszlánok, tigrisek, leopárdok szobrai kap-tak helyet. A termeket télen díszes cserepekből épí-tett kandallók fűtötték.

Az udvart vörösmárvány lapok borították, mely-nek közepén gyönyörű márványkút emelkedett, te-tején Pallas Athéné szobrával. Az udvarhoz csatla-kozott a kápolna, amelyben az egyházi szertartások zajlottak. A népes vendégsereget, a híres kórust és az ereklyéket befogadó királyi ká-polnát a törökök mecsetté alakítot-ták át. Buda visszafoglalásakor töb-bek között ez az épület is leégett.

A kápolna szomszédságában kapott helyet a két könyvtár-terem. Művészien faragott polcok, a kényelmet s a nyugodt olvasást szolgá-ló székek, asztalok, takarók sorakoztak a teremben. Az egyik terem polcain görög, a másikén latin kó dexek sorakoztak. Az utóbbi te-rem mennyezeté re annak a csillagos égboltnak a ké-pét festették, amely Má-tyás születésekor volt lát-ható az égen. A 17 méter hosszú, 13 méter széles ol-vasóterem a reneszánsz ki-rály kedvelt tartózkodási helye volt.

Angyalos kályhacsempe

Mátyás korát idéző ház a budai Várban

113

PALOTÁK, VÁRAK, TEMPLOMOK ORSZÁGSZERTE

A budai és a visegrádi palotákon túl az or-szág számos helyén folytattak munkálato-kat Mátyás építőmesterei. A tatai vár át-

építése az 1480-as években kezdődött. Feljegyzések tanúsítják, hogy Mátyás Visegrád és Buda mellett Tatán tartózkodott a leggyakrabban.

A tatai vár jelenlegi állapotában

Tata látképe egy 16. századi metszeten

114

A pozsonyi várat a huszita támadások ellen Zsig-mond kezdte el építtetni. Mátyás a vár erősítését, díszítését folytatta. Ebből a korból Pozsonyban szá-mos emlék maradt fenn, például a vár díszes góti-kus kapuja.

A pozsonyi vár – földrajzi helyzete miatt – az egyik legősibb erődítmény a Kárpát-medencében. Királyaink kedvelt tartózko-dási helye volt. Mátyás ötvenöt alkalommal időzött a pozsonyi várban, s jelentős mértékben átalakíttatta. Mai formáját a II. József idején történt szinte teljes pusztulás után a 18. szá-zadban nyerte el

A vár véderőművének jellegzetes bástyája, a Corvin- vagy Mátyás-kapu, amelyet a vár többi részével együtt már Zsigmond király kezdett kiépíteni

Pozsony látképe egy 17. századi metszeten

115

A diósgyőri várat Nagy Lajos kezdte kialakíta-ni. Mátyás építőmesterei az 1470-es években fog-tak hozzá a vár továbbépítéséhez, amelyet a király menyasszonyának, Beatrixnak szánt. A munkála-tok később is folytatódtak, amikor a Bükk tövében, a festői környezetben álló várat már Beatrix birto-kolta. Mátyás egy 1466-os rendeletében meghagy-ta, hogy a vár környékére „mezei vagy elhagyott” helyre költöző szabadok és jobbágyok hat év adó-mentességet kapjanak.

A családi örökséget, az erdélyi Vajdahunyad vá-rát Mátyás az 1470-es években átalakíttatta. A ki-rály a várat fiának, Corvin Jánosnak adományozta. A vár Aranyház néven ismert késő gótikus szárnya Mátyás-palotaként ismert. A díszes építményen ér-ződik az olasz építészet hatása.

Mátyás a Duna mentén gyakran megállt Komá-rom váránál, melynek építése az 1480-as évek elejére tehető. A gazdagon díszített termek, a széles udva-rok mellett vadaskert, gyümölcsös övezte a pihenés-re csábító várat.

A várak, paloták mellett nyaralókat, villákat is építtetett Hunyadi Mátyás. Pozsonyban királyi kú-ria épült, melyet óriási kertek öveztek. Pesten nyara-ló várta a pihenni vágyó királyt, mely a mai egyete-mi könyvtár területén állhatott.

Mátyás a városban tett látogatása után 1483-ban levelet írt Sopron város tanácsának, amelyben fel-hívja a város vezetőinek figyelmét a pusztuló há-zakra, s azok csúf voltára. Elrendelte, mint oly sok más város esetében is tette, hogy a romlást állítsák meg. Szigorú rendelkezése mellé azonban kedvez-ményeket és pénzbeli támogatást is nyújtott, előse-gítve ezzel a város fejlődését, szépítését.

Mátyás a templomépítészetben is jelentőset alko-tott. Négy templomot építtetett, melyek közül az első a vajdahunyadi ferences templom volt. Az ősi családi fészek templomát Hunyadi János kezdte építtetni, majd Mátyás és Szilágyi Erzsébet folytat-ta. A ferences templomot 1487-ben fejezték be.

Az óbudai Fehéregyház templomát a király az egyetlen magyar alapítású rendnek, a pálosoknak szánta. A templom építéséről, bővítéséről tudunk, de a nagyszabású építkezésnek nyoma sem maradt.

Az 1480-as években kezdtek hozzá Mátyás építő-mesterei a székesfehérvári bazilika felújításához. Az ősi egyházi építmények átalakításához Európa ke-resztény országaiban pápai engedélyre volt szükség. A fehérvári bazilika átépítésére a pápa megadta az engedélyt. Fehérvár szakrális fontosságát az is jel-

A diósgyőri lovagvár Mátyás idején is a királyné birtoka maradt

Vajdahunyad várának késő gótikus és reneszánsz építménye a Mátyás-szárny, s a vár külső gótikus díszítései

Soproni utca, amely visszaidézi a középkor hangulatát

116

zi, hogy a királyi pár itt jelölte ki temetkezési he-lyét. Mátyás a Szent István által alapított bazilikát mintegy 35 méterrel nagyobbíttatta meg. A szemta-núk leírása szerint a fehérvári székesegyház lenyű-göző méreteivel, építészeti megoldásaival Európa bármelyik templomával felvehette a versenyt. Má-tyás a bazilika főhajójának szentélyébe tervezte mé-reteiben és szépségében egyaránt lenyűgöző sírem-lékének a felállítását.

A legkisebb, de legszebb, a kolozsvári ferencesek temploma a Farkas utcában épült fel. Ez volt a ne-gyedik templom. Nagy királyunk életének az utol-só ajándékát éppen annak a városnak adta, mely-ben született. Mátyás néhány héttel a halála előtt még személyesen foglalkozott a szeretett városában építendő templom terveivel. Gondoskodott az épít-tetésről, a költségekről, s nem utolsó sorban a ko-lozsvári ferencesekről, hiszen a templomot nekik ajándékozta.

Mátyás nagy gondot fordított a védelmi szere-pet betöltő várak építésére, megerősítésére. Az or-

A kolozsvári Farkas utcai – ma református – templom Mátyás szág északi és nyugati vidékén Sáros, Kisszeben, uralkodásának utolsó évében épült. Előtte a nevezetes Sárkány-ölő Szent György-szobor, a Kolozsvári testvérek alkotásának mása A Mátyás-ház Besztercebányán. A kora reneszánsz épület

bejárata fölött Beatrix és Mátyás címere látható

A 15. században épült Máriafalva templomát – amely ma Bur-genlandhoz tartozik – a Mátyás-korabeli kőművesek és kőfara-gó mesterek építették. A templom mai formájában 19. századi alkotás, hiszen Steindl Imre építtette át

117

A nyírbátori gótikus templom Mátyás hadvezérének, Báthori Istvánnak a családi imahelye volt, amely a kolozsvári Farkas utcai templom párja. Ebben a templomban helyezték örök nyu-galomra Báthori Istvánt

Lőcse, Sopron erődrendszerét, várait, illetve Székes-fehérvárott a királyi várat fejlesztették tovább Má-tyás parancsára. A török elleni védekezést nagysza-bású tervek, várépítések igazolják, többek között Nándorfehérvár, Keve, Szávaszentdemeter, Szabács, Szendrő és Jajca. Szendrő környékén palánkvá-rak, Horvátországban végvárak, erődítmények so-ra épült.

Hunyadi Mátyás Pozsonyban és Budán egyete-mek építését rendelte el. Az 1465-ben alapított po-zsonyi egyetem el is készült. A budai építkezések-nek azonban a király halála véget vetett, pedig ez Mátyás életművének a koronája lehetett volna.

A magyar reneszánsz uralkodó a Kárpát-meden-cén túl, hódításai területén is otthagyta névje gyét. Szilézia tartománnyal nagyon jó kapcsolatokat ala-kított ki Mátyás, ezt építészeti emlékek igazolják. Közülük kiemelkedik a bautzeni vár, melyet 1482– 1486 között építtetett át, s a munkálatokat a király személyesen is figyelemmel kísérte. Itt, a hatalmas kaputorony fölött helyezte el Jörg Stein kőfaragó Mátyás ülőszobrát, melynek két másolatát ismer-jük. Az egyik a budai dominikánus kolostor (ma Hilton Szálló) utca felé eső falán, a másik pedig Szegeden, az alsóvárosi ferences templom külső fa-lán látható.

Sziléziában Bautzen mellett még Boroszló és Görlitz őrzi Mátyás király emlékét. Görlitzben a városháza falán, Boroszlóban a városháza nagyter-mében látható Mátyás címere. Hunyadi Mátyás

A bautzeni vár Mátyás által építtetett falai

A bautzeni vár kapuja

118

ausztriai hódításainak emlékei Bécsben és Bécs-újhelyen is felfedezhetők. Bécsben a várpalota és a kertek építéséről, bővítéséről, Bécsújhelyen a királyi palota építéséről tudunk.

Beatrix építkező kedve meg sem közelítette Mátyásét, ennek ellenére Diósgyőrben, Óbudán és a Csepel-szigeten álló kúriában felismerhetjük a ki-rályné építészeinek keze nyomát. (Meg kell jegyez-nünk, hogy a Mátyás idején emelt épületek túlnyo-mó többsége gótikus volt. A belső terek azonban inkább reneszánsz stílusúak voltak.)

Mátyás király ülőszobra a bautzeni vár kapuja fölött. A német város lakói a mai napig ápolják a nagy magyar király emlékét. A bautzeni Mátyás-szobor az eredeti alkotás, amelynek másai a budai dominikánus kolostor megmaradt falán (ma Hilton Szálló) és Szegeden az alsóvárosi ferences templom oldalfalán fe-dezhetők fel

A budai Várban látható Mátyás-dombormű, amely a bautzeni alkotás mása

A szegedi Mátyás-dombormű

Bécsújhely vára, amelynek hajdani négy tornyából ma már csak az úgynevezett Rákóczi-torony áll. Mátyás ezt a mesterien ki-alakított erődöt foglalta el utoljára

119

MÁTYÁS BETEGSÉGE ÉS HALÁLA

A z 1485 nyarától idejének zömét Bécsben töltő Mátyáson 1489 elején mutatkoztak betegségének első jelei. Bonfi nitől tud-

juk, a királyt a kor leggyakoribb betegsége, a kösz-vény vette le a lábáról. 1489 nyarán hajón még Bu-dára utazott, ahol valamelyest javult az állapota, de ősszel már úgy bedagadt a térde, hogy nem tudott lábra állni. Ráadásul magas lázzal küszködött a va-laha sok csatát megjárt, sok száz mérföldet beutazó király. Életének utolsó évében már csak hordszéken tudott közlekedni.

1490 elején állapota annyira javult, hogy visz-sza tudott utazni Bécsbe, ahol azonban hirtelen fo-gyásnak indult. Mint Bonfi ni lejegyezte: „Majd beköszöntvén a február, aztán a március, miután ta-vasszal az emberi testben felgyorsul a nedvek keringé-se, még jobban megrokkant. Mindazonáltal még min-dig törődött mindennel, korábbi foglalatosságaiból és serénységéből nem engedett.”

A király és kísérete az 1490-es esztendőben a hús-véti ünnepeket Bécsben töltötte. Április 4-én, virág-vasárnap napján díszes ünnepséget tartottak a Burg előtt, ahol Mátyás fogadta a külföldi követeket, s közülük a velencei diplomatát még lovaggá is ütöt-te. Az ünnepség után rosszul lett, s azt gondolták, hogy talán csak az éhség gyengítette le. Az utóbbi napokban nem volt étvágya, nem kívánt semmifé-le ételt. Most azonban, hogy valamit magához ve-gyen, fügét hozatott, s abba kóstolt bele. Az azon-ban romlott volt, s olyan rossz ízű, hogy amikor a király belekóstolt, nagy haragra gerjedt. Ekkor ér-kezett meg bécsi templomjáró körútjáról a királyné, aki igyekezett lecsillapítani, megnyugtatni férjét. Más ételeket szolgáltak fel neki, de már semmihez nem nyúlt hozzá. Szédült, látászavarai voltak. Háló-szobájába vitték, s ekkor érte a szélütés, az agyvérzés.

Mátyás két napig haldoklott, haláltusáját tehetet-lenül nézte fia, felesége, hűséges emberei és orvosai. Nem tudtak rajta segíteni.

1490. április 6-án kitűzték a fekete zászlót a Burg falára, jelezvén, meghalt Mátyás, a magyarok ki-

Mátyás király dolmánya, melyet Bécsben is viselt

rálya. Már a király halálának pillanatában lábra kaptak azok a hírek, mendemondák, melyek sze-rint Mátyást megmérgezték. Tekintettel arra, hogy a trónra esélyesek közül leginkább Beatrix érde-kében állt Mátyás halála, őt gyanúsították a mé-reg beadásával. Az igazságot soha nem tudjuk meg. Annyit a későbbi évszázadok orvostudománya – Bon fini leírása alapján – megállapított, hogy a kösz-vényből eredő gutaütés végzett a királlyal. De ez is csak hipotézis, a mérgezés sem kizárt. Ez utóbbit egy bécsi orvosprofesszor állította.

A királyt jelképesen eltemették Bécsben, majd né-hány nap múlva hajóval szállították a holttestet Bu-dára. A királyi városból Fehérvárra vitték, ahol vég-ső nyughelyére lelt a magyarok egyik legnagyobb királya.

A nagy pompával megszervezett temetésre április 25-én került sor. A misét nem az akkor még mind-össze tizenegy éves, még püspökké sem szentelt

120

ván (országbíró), János váradi (Filipec János), továb-bá Oszvald zágrábi (Laki Th úz Osvát), Miklós vá-ci (Báthori Miklós), Tamás győri (Bakócz Tamás) és György csanádi püspök (Bonfini itt téved, mert a csanádi püspök ekkor Szokoli János volt), valamint a főurak és a nemesek többi rendei. Mikor a Szűz Mária-bazilikához visszatértek, középen letették a holttestet. A lovagok, kik a zászlókat és a kardot vitték, sóhajtozva földre dobták azokat a főoltár előtt, mintha a király kidőltével minden győzelmi jele, zászlaja, szerzett országa odaveszett volna.”

Így távozott Mátyás, a magyar középkor egyik legjelentősebb uralkodója, a magyar nagyhatalmi ál-mok megteremtője az élők sorából. Feltehetően már Mátyás halálhírével egyidőben elterjedtek az „igaz-ságos Mátyásról” szóló legendák. Mert bármeny-nyire is félték életében a király adóztató szigorát, a bizonytalanság, az országra támadó ellenség még nagyobb félelemmel töltötte el az ország népét.

A székesfehérvári királyi temető (Romkert), ahol nagy királya-inkat, köztük Mátyást is eltemették

Allegória Mátyás király uralkodására. Andreas Schmitzer (1714–1770) barokk rézkarca, egy 15. századi portré másolata

Estei Hippolit (az esztergomi érseki szék birtokosa), hanem Kálmáncsehi Domokos, a fehérvári székes-egyház prépostja celebrálta.

Bonfini ekképpen örökítette meg a temetési szer-tartást: „Tizenkét páncélos lovag haladt a ravatal előtt bíbor öltözetben; az annyi győzelmet aratott hí-res királyi zászlókat vitték, egyikük pedig a kirá-lyi kardot. A ravatal mögött fia (Corvin János) ha-ladt gyászöltözetben; oldalán jobbról a pápai követ (Angelo Pecchinoli), balján Hippolit esztergomi ér-sek. Követték őket az egyházi és világi rendek, köztük Orbán egri püspök (Nagylucsei Orbán). Báthori Ist-

121

A TRÓNUTÓDLÁS NEHÉZSÉGEI

M int korábban említettük, Mátyás egyet-len fia, Corvin János a kor elfogadott jogi és erkölcsi normái szerint törvénytelen-

nek számított. A történethez tudni kell, hogy a harmincéves uralkodó ugyancsak nem vetette meg a testi örömöket a tüzes bécsi és Bécs környé-ki lányokkal. Így történt meg, hogy a gazdag bé-csi polgárlány, Edelpöck Borbála 1473-ban fi út szült a magyar uralkodónak, akit János névre keresztel-tek. Mivel a gyermeknek a Hunyadi nevet nem ad-hatták, így kapta a család hollós címere után a Cor-vin nevet. Rendhagyónak tekinthető, hogy a király e kapcsolatában nem futó kalandról volt szó, hiszen Mátyás 1470 és 1475 között együtt élt Edelpöck Bor-bálával.

Beatrix érkezésekor azonban Borbálának el kel-lett hagynia a királyi palotát. Vásárolt magának egy kastélyt, s kevéssel később férjhez ment. Cor-vin Jánost pedig Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet nevelte. Miután kiderült, hogy Beatrix nem szülhet gyereket, Mátyás mindent elkövetett, hogy a trónt Corvin János örökölje. Ráadásul az 1484-ben el-hunyt Szilágyi Erzsébet minden vagyonát unokájá-ra hagyta.

A problémát az jelentette, hogy a bécsújhelyi bé-kében egyértelműen ott állt, miszerint ha Mátyás-nak nincs törvényes utóda, a trónt III. Frigyes (vagy utódai) öröklik.

Mátyás még fi a házasságát is – ügyvédei és diplo-matái által – megszervezte, amikor a milánói Sforza család Bianca nevű lányával – a vőlegény távollété-ben – megköttetett a házasság. A két fi atal azonban soha nem találkozott egymással.

III. Frigyes közben elérte a pápánál, hogy a há-zasságot felbontsák. Corvin János most már szabad volt, és valós házasságot kötött Frangepán Beatrix-szel. Talán nem volt tét és cél nélküli III. Frigyes aknamunkája, hiszen a Sforza lányt a trónját örök-lő Miksa vette nőül.

Mátyás, uralkodásának utolsó szakaszában ve-szély ben látta fia jövőjét, ezért újra Frigyessel egyez-

Corvin János képmása

A Mátyás-serleg

kedett. Fel ajánlotta neki Karintiát és Stájerországot, mely tartományok ekkor a Magyar Királysághoz tartoz-tak. Cserébe Boszniát és Horvátorszá-got kérte Corvin János számára. Tette ezt azzal a gondolattal, ha már Magyar-országon nem, legalább a déli tar-tományokban legyen király a fi a. Frigyes azonban Karintia és Stá-jerország mellé visszakérte Alsó-Ausztriát is, amire azonban Mátyás nem hajlott. Tudni kell azonban azt is, hogy Mátyás a bárók elleni politikájával rossz szolgálatot tett a fiának. A főpapok és főnemesek haragja Corvin Já-nosra zúdult, akik inkább a Hunyadiak ellenfeleit támogatták. Így az egyezkedés nem járt semmifé-le eredménnyel.

122

Habsburg Miksa, III. Frigyes fia és követője a trónon

A Mátyás-graduále

A bécsi Stephansdomról készült metszet

123

MÁTYÁS HALÁLÁNAK KÖZVETLENKÖVETKEZMÉNYEI

A király beteg volt, környezete tudta, hogy meg fog halni. Amikor azonban a gyászos esemény bekövetkezett, az országot még-

is váratlanul, a vezetést pedig felkészületlenül érte a nagy király halála.

Nem volt törvényes örökös, így az ország irányí-tását a királyi tanács vette át. Az országban és a ki-rályi tanácsban félelem, zavar, bátortalanság ural-kodott. Az egyetlen reményt a gyorsan összehívott országgyűlés nyújtotta. Üres volt a kincstár, s az 1490-re meghirdetett adónak csak a töredéke folyt be. Semmi sem működött úgy tovább, mint Má-tyás életében.

A zavarodottság jelei a meghódított tartományok-ban, elsőként Sziléziában jelentkeztek. A szilézi-ai helytartó elmenekült, Boroszló város kapitányát pedig kivégezték. Mátyás egyik hűséges embere, Filipecz János kancellár éppen Morvaországban tar-tózkodott, ahol Corvin János örökösödésének meg-oldásával volt éppen elfoglalva. A gyászhírre dol-gavégezetlenül hazatérő kancellár kifejtette, hogy Mátyás gyors halála következtében Corvin János ügye elakadt. Azt azonban nem árt megjegyez-nünk, hogy Filipecz ekkor már valószínűleg Ulász-ló cseh királyt, Mátyás volt ellenfelét támogatta.

Corvin János és hívei látván a veszélyt, már a te-metés napjaiban sereget szerveztek. A bonyodalma-kat tetézte Váradi Péter kalocsai érsek, főkancellár visegrádi börtönéből történő kihozatása. Mátyás hű emberét Corvin János szabadította ki. A baj csupán az volt, hogy Váradi érsek jelentős erőt képviselő el-lenfelei is aktivizálódtak, hiszen joggal féltek a fő-pap bosszújától. Sajnos, az ellenfelek közé tartozott Kinizsi Pál is, aki megkapta a bebörtönzött Váradi Péter kalocsai javait, s nem volt hajlandó azokat visszaadni. Így fordulhatott elő, hogy Mátyás hűsé-ges hadvezére a Corvin János elleni táborba került. Az urak közül néhányan a trónutódlás kérdésével voltak elfoglalva. Annyira lekötötte ez őket, hogy még Mátyás április 25-i temetésére sem mentek el Székesfehérvárra. Beatrix szintén nem volt a teme-

Filipecz János pontifi cale. Ragusanus, 15. század második fele

tésen, őt mondvacsinált okok miatt nem engedték el Budáról.

A királyi udvar gyors intézkedéseinek egyik jele volt, hogy Beatrix 1490. május 24-én számításból, sértődötten kiköltözött a budai palotából egy városi lakóházba. Felmérte a helyzetet, és tanácsadói is arra ösztönözték, hogy új házassággal próbálja megtar-tani magyarországi hatalmát, mert egyedül ez nem fog sikerülni.

Ulászló, a számos trónkövetelő közül győztesen kikerülő Jagelló király ugyan (titokban) feleségül vette Beatrixet, de a nála idősebb királynétól csak a vagyonát vette el, őt magát még a budai palotába sem engedte be. A huzavonának VI. Sándor pápa

124

vetett véget 1500-ban, amikor felbontotta a házas-ságot.

A trónkövetelők, Miksa, és apja III. Frigyes – hi-vatkozva az 1463-as szerződésre – sorra visszavették a tiroli és a stájerországi erődöket, ráadásul a fran-cia fronton is nyugalom volt. Még a szerencse is Frigyes és fia malmára hajtotta a vizet. A legtöbb magyar támogatója azonban a Jagelló-hercegeknek, IV. Kázmér fiainak, Ulászlónak, és öccsének, János Albertnek volt. Őket támogatta például Magyar Balázs és Bátori István, Mátyás két kitűnő hadve-zére is.

Az áprilisban meghirdetett országgyűlés 1490. június 7-én ült össze. Királyválasztásra nem ke-rült sor, mert annak ellenére, hogy sok főúr átállt Ulászló mellé, Corvin János és a Jagelló-jelölt kö-zött kiegyenlített volt az erőegyensúly. Az ország sorsát befolyásolni képes arisztokraták egyharma-da pedig kivárt, sem ide, sem oda nem kötelezte el magát.

Kálmáncsehi Domokos szobra Székesfehérvárott a Szent Anna-kápolna előtt

II. Ulászló (1490–1516) király, akit a magyar történelemben „dobzse” László néven ismerünk

Kálmáncsehi Domokos breviáriuma

125

Az országgyűlésen részt vevő főurak és egyhá-zi vezetők, hogy elkerüljék a polgárháborút, júni-us 17-én egyezségre jutottak. Abban már korábban megállapodtak, hogy Miksa mint a magyar trón várományosa, szóba sem jöhet. Igaz, a köznemesség János Albert mellett voksolt, de az arisztokraták el-lenállásán lassan elhalt János Albert trónigénye is.

A legerélyesebbnek Corvin János tűnt, de az ő felszínen maradása is csak a politikai színjáték ré-sze volt. Az egyezség, amelyet Corvin Jánossal kö-töttek, már csak feltételesen szólt a magyar királyi címről. Helyette inkább a Bosznia királya és Szla-vónia hercege címet és a horvát-dalmát báni méltó-ságot ígérték neki.

Az országgyűlés határozataiból már ekkor kitűnt, hogy a főurak szakítani akartak a Mátyás-féle poli-tikával. Jobbára már csak azok a főurak és főpapok támogatták Corvin Jánost, akiknek az érdeke úgy kívánta. Például azok, akik még nem kapták vissza a birtokaikat. A maradék hívek, akik azonban még az országgyűlés mintegy felét kitették, Újlaki veze-tésével Fehérvárra akartak vonulni, hogy ott a régi rend szerint megkoronázzák Mátyás fiát. A koroná-zás másik fontos feltételének sem volt akadálya, hi-szen a Szent Korona Corvin János kezében maradt. Az országgyűlés ellenpárti urai azonban a koroná-zó városba küldték Kálmáncsehi Domokos fehér-vári prépostot, aki erős katonasággal a háta mögött, nem engedte be a városba Corvin Jánost és híve-it. Tette ezt az a Kálmáncsehi Domokos, aki annak idején Mátyás fejére helyezte a Szent Koronát, s aki a halotti misét celebrálta.

Corvin csapatai dél felé vonultak, hogy újabb szövetségeseket gyűjtsenek maguk mellé. A királyi tanács azonban utánuk küldte Mátyás seregének két tehetséges vezérét, Báthori István vajdát és Ki-nizsi Pál főkapitányt. Mátyás valaha egységes feke-

Félvért a 15. századból

te serege 1490. július 4-én Tolna megyében, a véres csonthegyi ütközetben egymást pusztította. Báthori és Kinizsi győzelmet arattak ugyan, de nem lehe-tett sok örömük benne, hiszen vezértársaikkal, nem is olyan régen még saját katonáikkal vívták öldök-lő harcukat. Corvin János – birtokai, s egyéb jó-szágai mellett – elvesztette minden reményét arra, hogy valaha is elfoglalhassa a magyar trónt.

Számszeríj

A koronát visszavitette Visegrádra, eredeti helyé-re. A belső széthúzás következtében a Habsburgok és a Jagellók felbátorodtak, a törökök pedig elérke-zettnek látták az időt, hogy újra Magyarországra támadjanak.

126

ÚJ KIRÁLY MAGYARORSZÁG ÉLÉN

J ános Albert Pestig tört előre csapatai-val, miközben az idősebb Jagelló testvért, Ulászlót a magyar urak július 15-én király-

lyá választottak. (A hivatalos koronázásra csak 1490. szeptember 21-én, Székesfehérvárott került sor.) A két lengyel trónkövetelő között fegyveres harc nem alakult ki. János Albert megelégedett Eperjes, Sáros és más felvidéki várak tulajdonba vételével. Habs-burg Miksa közben visszafoglalta az osztrák várak nagy részét, köztük Bécset és Bécsújhelyet is. A tör-ténelem tragikomikuma, hogy Miksa mellé álltak Corvin János kapitányai, például Székely Jakab és Bánfi Miklós. A Habsburg trónkövetelő november közepén már Székesfehérvárral együtt elfoglalta a Dunántúl nagy részét, s Buda ellen indult. Ezúttal azonban nem volt – mint eddig legtöbbször – sze-rencséje, ugyanis elfogyott a pénze, s zsoldosai en-nek hiányában nem vállalták a harcot. Corvin Já-nos egyedül a Szlavónia hercege címet kapta meg, s a törökök mozgolódása Mátyás fiát már csak a dé-li részek megvédésére ösztönözte. A nagypolitiká-ba, amely a magyar trón megszerzéséért folyt, töb-bé nem szólt bele.

Miksát az újabb francia háború veszélye nyugat felé fordította. Így a cseh–lengyel–magyar csapatok visszafoglalták a Dunántúlt, II. Ulászló szép lassan kiterjesztette hatalmát az egész országra.

Ez azonban még korántsem jelentette azt, hogy a belső ellentétek lenyugodtak volna. A törökök Szabácsot támadták, s most már a magyar király-nak is foglalkozni kellett a dél felől fenyegető ve-széllyel. Kassa környékén János Albert kezdte új-ra a háborút, aki nem tudott belenyugodni a trón elvesztésébe. Erőszakos támadásait még apja, IV. Kázmér sem tudta megakadályozni.

Nyugatról a Habsburgok jól bevált módszere sze-rint Miksa nyitott frontot. Az üres kincstárral, szét-züllesztett hadsereggel, ellentétes érdekeltségű fő-urakkal a háta mögött Ulászló nem tehetett mást, minthogy egyezkedett vele. Az ország törékeny egységét éppenhogy helyreállító Ulászló 1491. no-

vember 7-én Pozsonyban békét kötött Miksával. Ez a béke azonban újra megpecsételte Magyarország sorsát. Ha ugyanis Ulászló törvényes örökös nélkül halt volna meg, akkor a magyar trónt a Habsbur-gok öröklik.

A keleti végeken a fegyverek szava döntött. A fekete sereg maradékában még volt annyi erő, hogy a sereg utolsó, de tehetséges kapitányának, Jan Haugwitznak a vezetésével 1491 december végén Eperjesnél tönkre-verje János Albert seregét. A trónviszályt kísérő hábo-rúskodás ezzel véget ért, de az ország helyzete rossz-ra fordult.

Az erőskezű, nagy hatalmú, Európa uralkodóival egyenrangú Hunyadi Mátyás Magyarországa meg-szűnt létezni. Helyébe a határozatlan, idegen érde-keket kiszolgáló, a belső széthúzó erőknek aláren-delt „dobzse” László ült. A kincstár üres volt, az ország pusztult, a királyi várak és birtokok a főurak kezébe kerültek. A valaha erős hadseregnek már csak a nyomai maradtak meg, a művészek, tudó-sok, építészek szétszéledtek.

Igaz, a feudális rendszer magyarországi formája már Mátyás korában is recsegett-ropogott, s ki tud-ja, mi történt volna, ha Mátyás jó néhány évvel to-vább él. Az azonban tény, hogy Mátyás nagysága, politikai, hadvezéri, mecénási, szellemi teljesítmé-nye nem csak a magyar, de bátran állíthatjuk, az egyetemes történelem vonatkozásában is rendkívü-li. Hiszen az, hogy Magyarország 1526-ig még euró-pai fejlettségű országnak számított, nem „dobzse” Lászlónak, hanem Hunyadi Mátyásnak volt kö-szönhető. Neki sikerült létrehoznia egy olyan Ma-gyarországot, amelyben virágzott a művészet, az irodalom, amelyben jeles tudósok öregbítették a Ma-gyar Királyság jó hírét, s megteremtették az alapját annak, hogy hazánk – szétszakítottsága ellenére is – évszázadokon át Európa védőpajzsa, kelet és nyugat kultúrájának befogadó és kisugárzó nemzete volt.

Míg magyar él a földön, addig Hunyadi János és Hunyadi Mátyás dicsősége, emléke nem homályo-sodhat el.

127

III. fejezet

A KÉT HUNYADI,A MONDÁK HŐSE

128

HUNYADI JÁNOS, A KRÓNIKÁKÉS MONDÁK HŐSE

A nagy erejű hadvezérről – a Hunyadi-csa-lád sikerét megalapozó – Hunyadi János életéről számos mondát ismerünk. A tör-

ténetek legtöbbje a kor eseményeit feldolgozó kró-nikák nyomán keletkezett.

A legismertebb Hunyadi-mondákat a kor írójá-nak, Thuróczy Jánosnak a Magyarok krónikája cí-mű művéből illetve Heltai Gáspár krónikájából származtatjuk. A Hunyadi János családfáját bemu-tató mondának, a Hunyadi János eredetéről és nem-zetségéről címűnek is egy Heltai-mű adott alapot. Ezzel a krónikával kezdődött el az a híresztelés, amelynek eredményeképpen aztán évszázadokon át sok találgatás és bizonytalanság lengte körül Hu-

Hunyadi Jánost, a győztes hadvezért ábrázoló szobor a budai Vár falainál hirdeti a törökverő dicsőségét

nyadi őseinek eredetét. Ez a mű foglalkozik azzal a feltevéssel, amely szerint az Erdélyen át a Havasal-földre hadjáratot vezető Zsigmond király és a szép Morzsinai lány találkozásából született meg Hu-nyadi János, ahogy a mondában szerepel, Jankula. Zsigmond később elismerte, hogy övé a gyermek, amit egy gyűrűvel pecsételt meg oly módon, hogy a gyűrűt a gyermek anyjának ajándékozta. Ez a gyű-rű lett az a jelkép, amelyet a Hunyadiak címeré-ben a holló a csőrében tart. Történelmi tény, hogy a család Zsigmondtól kapta ajándékba Hunyadvár birtokát, amelyen ma is áll a szinte teljes épségében pompázó Vajdahunyad vára, a Hunyadiak dicsősé-gét hirdetve.

Vajdahunyad vára, a Hunyadiak ősi családi fészke ma

129

Hunyadi János kőbe vésett címere, a vajdahunyadi várudvar főbejárata fölött. A holló csőrében jól látható a gyűrű

Gróf Teleki József (1790–1855) a Hunyadiak kora Magyarországon című kétkötetes művében méltó emléket állít Hunyadi Jánosnak és fi ának, Hunyadi Mátyásnak. A forrásértékű munka elemei megjelen-tek a mondákban is. Ezek közé tartozik a Hunyadi János ifj úsága című monda, amely arról szól, hogy az ifjú Hunyadi János egy vadászat alkalmával ho-gyan fogott el egy hatalmas farkast. Lazarevics Ist-ván szerb fejedelem, akinek az ifjú vitéz ez idő tájt a szolgálatában állt, meg is jegyezte: „Ez az ifj ú még sokra viszi.” Így is történt.

A magyar történelem számos jeles eseményét az író, a nyomdát alapító Heltai Gáspár (1490–1575) örökítette meg. Érdemes megjegyeznünk, hogy Hel-tai Gáspár egységesítette először a magyar helyes-írást, s már ennek szellemében jelent meg a Chro-ni ca az Magyaroknak dolgairól című műve, amely a Hunyadiak történetét is magába foglalta. Emel-lett a több mint hetven könyvet kiadó Heltainak Száz fabula című mesegyűjteménye (saját szerze-ménye) ma is élvezetes olvasmány. A Wittenberg és Kolozsvár között utazgató nagy műveltségű szerzőt és nyomdászt 1575-ben ragadta el a pestisjárvány. Heltai nevéhez fűződik a Hunyadi János bujdosása című monda, amely Hunyadinak a vesztes rigóme-zei csata utáni megmenekülését meséli el.

A legtöbb mondát azonban Thuróczy János kró-nikája ihlette. Az egyik legismertebb a Kemény Si-mon című, amely a marosszentimrei csata romanti-kus jelenetét meséli el. Kamonyai (Kemény) Simon felajánlotta vezérének, Hunyadinak, hogy cserélje-nek páncélt, sisakot, így tévesztve meg a törököket

tervük véghezvitelében. Megtudták ugyanis az üt-közet előtt a törökök legfőbb célját, hogy a csatá-ban megöljék Hunyadit. Jól tudták, hogy csak így törhetik meg a magyarok ellenállását, harci kedvét. Az önfeláldozó cselekedet – hiszen Kemény Simon elesett a csatában – meghozta eredményét, mert Hu-nyadi végül legyőzte Mezid bég hatalmas seregét.

Thuróczy János krónikája nyomán születet meg a Nándorfehérvár ostroma című monda is. A nán-dorfehérvári csata Hunyadi Jánosnak a törökök el-len vívott, a legnagyobb dicsőséget hozó győzelme volt. Ebből a mondából tudhatjuk meg, hogy a vi-lágraszóló diadal hogyan zajlott le a török hajózár áttörésétől kezdve Kapisztrán János lelkesítő beszé-dein, Dugovics Titusz önfeláldozásán és Hunyadi János hőstettein keresztül a török sereg szégyentel-jes elvonulásáig.

Szintén a Th uróczy-krónikából – a Hunyadi János halála címűből – ismerhetjük meg a törökverő ko-rai halálának körülményeit. Az 1456 nyarán lezaj-lott győztes nándorfehérvári csata után Hunyadit a pestis ragadta el az élők sorából. Hunyadi János holttestét Gyulafehérvárra szállították, s illendő végtisztességgel ott temették el. Kapisztrán János – aki röviddel később szintén a pestis áldozata lett – így búcsúzott tőle: „Üdv, mennyei csillag, ország ko-ronája, lehulltál.”

Thuróczy János krónikájából tudjuk azt is, hogy Hunyadi Lászlót ellenfelei ármánykodása mikép-pen veszejtette el. Erről olvashatunk a Hunyadi László és Cillei Ulrik párviadala, továbbá a Hunya-di László halála című mondában.

Hunyadi János mellszobra a székelyudvarhelyi szobor-parkban

130

MÁTYÁS, A KRÓNIKÁK HŐSE

D icső királyainkról, legendás hőseinkről számos monda és népmese szól. De egyi-kükről sem olvashatunk annyi történetet,

annyi krónikát és mondát, mint Mátyás királyról. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy nagy királyunk népszerűsége az eltelt évszázadok alatt nem válto-zott. A krónikák és a számos néphagyomány a for-rása annak a sok érdekes történetnek, amelyek elénk varázsolják Hunyadi Mátyás fordulatokban gazdag, kalandos életét és uralkodását. A Mátyás-mondák egy lényeges dologban különböznek minden más korábbi magyar uralkodóról szóló mondától. Még-pedig abban, hogy míg az elődök királyi vérből származtak, s ez jogosította fel őket a trónra, addig a Hunyadi-fiú származásának bizonytalansága arra ösztönözte a krónikásokat, hogy Mátyást Isten vá-lasztásának állítsák be.

Hogy a Mátyás-korabeli műveltséget, a kor em-bereinek iskolázottságát hitelesebbé tegyük, vála-szolnunk kell arra a már évszázadokkal korábban is feltett kérdésre: „Minő volt az iskolázás nálunk Hu-nyadi Mátyás korában?” A magyarországi iskolatí-pusok a 15. században több pilléren nyugodtak.

Plébániai iskola a 14–15. században kivétel nélkül minden plébánia székhelyén működött. A városi is-kolák akkor szerveződtek meg, amikor a település megkapta városi rangját. A kolostori iskolák minden Benedek-rendi, premontrei, Ágoston-rendi, kartha-uzi, domonkos, ferences, pálos, jánosvitézek rendi és az apácák által felállított kolostorban működtek. Az egyik legrangosabb intézménnyel a Temesvári Pelbárt által irányított budai ferences kolostorban találkozhattunk.

Léteztek Mátyás korában a székesegyházi (kápta-lani) iskolák is, amelyeket minden püspöki székhe-lyen fel kellett állítani. Ezenkívül a gazdag nemesi családok nevelőt tartottak fi aik mellett.

A Mátyás-kori egyetem Vitéz János irányításá-val, II. Pál pápa jóváhagyásával 1467-ben Pozsony-ban kezdte meg munkáját. A szerzetesek Budán is akartak egyetemet alapítani, de a Domonkos-ren-

diek iskolája csak a hittudomáyi főiskola, a „studium generale” címet kapta meg. A magyar diákok nem tartották elegendőnek a magyarországi egyetemi képzést. Ezért a 15. században a magyar ifj ak Prá-ga, Krakkó, Bécs, Róma, Bologna, Padova, Ferrara s más európai városok egyetemein folytatták tanul-mányaikat. Többnyire azokra az egyetemekre men-tek, amelyeken az erkölcsi nevelés nagyobb hang-súlyt kapott.

Vitéz János, a tudós esztergomi érsek síremléke

131

Az iskolázottság, az írásbeliség elterjedtsége – jól-lehet ez csak egy szűk réteget érintett – bizonyítja, hogy a Mátyásról fennmaradt krónikák, történe-tek valóban a kortársak tollából, élményeiből szár-maznak. Mátyás életének és uralkodásának első szakaszát több szerző is feldolgozta. Heltai Gáspár érdekes, színes párbeszédek alkalmazásával mint-egy elbeszéli az eseményeket. Ezek közé tartozik a Mátyás király és Frigyes császár című monda. Heltai Gáspár a monda alapjául szolgáló krónikájában a vesztes körmendi csatát írja le, amelyben Mátyás hadvezére, Nagy Simon kudarcot vallott. A nagy-lelkű király azonban „vidám orcával fogadta” a Bu-dára érkező vert sereget és vezérét, s biztatta őket, hogy legközelebb a hadiszerencse majd melléjük szegődik. Így is történt, mert amikor Nagy Simon a németekkel újra megütközött, fényes győzelmet aratott.

A másik Heltai-mű a Szilágyi Mihály fogsága, amely arról szól, hogy Mátyás két porkolábbal lefo-gatta nagybátyját, s Világos várába záratta. Az öreg, ravasz Szilágyi azonban túljárt őrzői eszén, s csellel elfoglalta a várat. Arra azonban ügyelt, hogy ezzel ne okozzon gondot unokaöccsének, aki vérig sértet-te őt, a Mátyást királlyá tevő rokont.

Heltai Gáspár másik krónikája, amelyből a Má-tyás király visszaszerzi a koronát című monda szüle-tett, pedig arról szól, hogy Mátyás hogyan vásárol-tatta vissza Frigyestől a Szent Koronát hetvenezer aranyforintért. Eközben Mátyás a törökökkel har-colt a déli végeken, amelyről Heltai Mátyás király elfoglalja Jajca várát című krónikája, illetve a belőle keletkezett monda tudósít. Mátyás nagy sikere volt Jajca elfoglalása, melyhez a katonai eseményeken túl a király tárgyalási készsége is hozzájárult.

Giskra történetét szintén Heltai Gáspár írása nyomán ismerhetjük meg. Tőle tudjuk meg, hogy a Felvidéket hosszú idő óta háborgató huszita zsol-dosvezért miképpen bírta Mátyás adományokkal, szép szóval jobb belátásra. Neki adta a déli részeken fekvő Lippa és Solymos várát, s ezáltal nem csupán hálára kötelezte Giskrát, hanem végleg elválasztotta maradék seregétől, amely a Felvidéken maradt.

A Szabács viadala című mondában, amelynek Heltai Gáspár krónikája szolgáltatta a témát, a szerző leírta, hogy miközben a törökök erősen véd-ték a várat, s az ostromok nem vezettek eredmény-re, Mátyás maga indult kémszemlére. Ez a vakmerő tett majdnem az életébe került. De furfangosságá-nak és kitartásának köszönhetően Mátyás végül

Heltai Gáspár krónikájának címlapja

A husziták a gazdag felvidéki bányavárosokat, közöttük a ké-pen látható Selmecbányát is kezükben tartották

132

bevette Szabács várát, amit a keresztény Európa nagy örömmel üdvözölt.

Heltai másik krónikájából, a Mátyás király Bo-roszlóban címűből megismerhetjük a hadvezérnek is kitűnő magyar király egyik legfényesebb haditettét. A többszörös túlerőben lévő cseh és lengyel sereget ugyanis hadicsellel, illetve korszerűbb hadseregével győzte le Mátyás.

De Heltai tollából vált közkinccsé az álruhás ki-rályról szóló történetek közül az egyik legismer-tebb, a Mátyás király és a kolozsvári bíró című mon-da is.

Heltai írta a Mátyás király árpát árul című mon-da alaptörténetéül szolgáló krónikát is. A király ál-ruhát öltve, árpaárusként sétált be a török táborba, majd visszatérve katonái közé, levelet írt a szultán-nak. Ebben még azt is leírta, hogy mit evett a szul-tán, amikor ő a sátra előtt ült, s akár meg is ölhette volna. Ettől a török vezér úgy megijedt, hogy el-hagyta a tábort.

Heltai Gáspár mellett számos, Mátyásról szóló krónika szerzője volt a történetíró Szerémi György. Írásai, mint például A váltságdíj, a Szilágyi Mihály halála vagy a Mátyás király Szendrő vára ellen vo-nul címűek anekdotikus elemekkel átszőve mesélik

Zrínyi Miklós elmélkedése Mátyás királyról

el Mátyás hőstetteit. Szerémi György krónikája, a Jaksith Demeter veszedelme című történetből ismer-jük meg a nagy erejű vitéz kalandos életét és halá-lát.

Tudjuk, hogy Zrínyi Miklós, a költő és hadve-zér példaképének tartotta Hunyadi Mátyást. Külö-nösen a nagy király háborúit, hadvezéri képességeit tanulmányozta és írta le Zrínyi szép, barokk kör-mondatokkal. Ilyen a Mátyás király háborúi, a Má-tyás király megbünteti a pártütőket vagy a Mátyás király dicsősége. Zrínyi Miklós az első, háborúról szóló művében Nagy Simon német elleni kudarcá-tól, majd győzelmétől kezdve Giskra megnyerésén át Jajca megvívásáig szinte minden jelentős hőstett-ről beszámol.

Zrínyi Hunyadi Mátyás példáját követte, amikor egy önálló, nemzeti hadsereget akart felállítani. Ez olvasható ki a Mátyás király életéről való elmélkedé-sek című Zrínyi-tanulmányból. A 17. századi főúr a 15. századi nagy elődjének politikájában látta meg Magyarország felemelkedésének kulcsát.

Sokkal szegényebbek lennének a Mátyásról szó-ló ismereteink, ha a reneszánsz király udvarában élő itáliai írástudó mesterek művei nem maradtak volna fenn. Antonio Bonfini írta meg a Hunyadi-család történetét, amely a korabeli itáliai életrajz-írók eljárásának megfelelően a dicső római ősökig megy vissza. Így tett Bonfini is, amikor valósze-rűtlen módon Jupitertől, a római istenek királyától származtatja a Hunyadi-családot. A királyi udvar vidám pillanatait eleveníti fel a Mátyás király lako-dalma vagy az Udvari bolondok páros viaskodása cí-mű monda, mindkettő a Bonfi ni-krónikák nyomán született.

Bonfi ni a Testvériség című krónikájában arról ír, hogy egy magyar vitéz – név szerint Podmaniczky Balázs –, aki a cseh huszita „testvérek” közé tarto-zott, de amikor választania kell a testvérek és a ma-gyarsága között, akkor az utóbbi mellett döntött. Így védte meg Nagyszombat városát.

Bonfini tanúja volt a nagy király halálának is, amit Mátyás király halála és temetése című króniká-jából ismerhetünk meg. Az itáliai történetíró leg-több műve azonban Mátyás dicsőségét, győztes csa-táit zengi. Ilyen a Bécsújhely ostroma vagy a Mátyás király vezérei legyőzik a törököt című krónikák. Az előbbi a dicsősége csúcsán álló királyt mutatja be, aki már elfoglalta a Bécset, s Bécsújhely ostromá-ba kezd. Mátyás katonái a falakat már szinte tel-jesen lerombolták, de a védők és a város polgárai

133

szól. A leírásban Mátyás megvédi Báthori Miklós püspököt, amikor rajta az urak azért gúnyolódtak, mert ráérő idejében éppen olvasott. Bonfi ni sokrétű műveltségét bizonyítja a társalgó Mátyást és udvari környezetét bemutató Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról című műve.

A Corviniana első könyvtárosa az Itáliából érke-ző Galeotto Marzio volt, aki egyik munkájában a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv címűben a nagy király tudo-mányokban való jártasságát, vitakészségét világít-ja meg. A latin nyelven írt mű a kor legszínesebb, legizgalmasabb emléke. A 32 bölcs mondást és azok kifejtését tartalmazó mű mellett Galeotto Marzio számos más történettel is gazdagította a Mátyás-életrajzot. Ezek közül az egyik legtöbbet idézett a Mátyás király lakomája című, amely a király kifo-gástalan étkezési kultúráját, s a magyar konyha gazdagságát mutatja be.

Galeotto Marzio több olyan történetet is feljegy-zett, amelyben a király a tudálékos, magát min-denkinél okosabbnak tartó írástudókat megszégye-nítette. Ilyen a Mátyás király megleckézteti Miklós püspököt című történet. A nyájas beszédű, de ravasz pápai követ, Miklós püspök viszályt akart szítani a magyar urak között. Szándékain egyedül Mátyás látott át, s a pápai követ ármánykodásának csúfo-san vetett véget, amikor egy alkalommal szembesí-tette a megvádolt magyar urakkal.

Ezeket a falakat még Mátyás is látta, amikor Bécsújhely várát ostromolta. A falon elhelyezett német nyelvű emléktábla erre utal

Magyar Balázs és Kinizsi Pál szobra a kolozsvári szoborcsoporton

keményen ellenálltak. Más talán már feladta volna a küzdelmet, de nem Mátyás. Az éjszakai támadá-sok annyira megrémisztették a védőket, hogy végül kénytelenek voltak feladni a várat. Mátyás ausztriai hódításának ez volt az egyik legnagyobb győzelme.

Mátyás király vezérei, Báthori István és Kinizsi Pál a nevezetes kenyérmezei csatában, többnapos küzdelemben döntő vereséget mértek a törökökre.

Bonfini a király életének olyan epizódjára is kitér – erről szól a Mátyás király szerencséje című króni-ka –, amely azt mutatja be, hogy a király Isten ke-gyeltje. Történt ugyanis, hogy a király nem tudta kifizetni zúgolódó katonáinak a hiányzó zsoldját, a kereken tízezer aranyat. Az urak azonban éppen akkor szerencsejátékkal múlatták az időt. Mátyás is velük játszott, és egy éjszaka során kockán elnyerte az uraktól azt a tízezer aranyat, amellyel tartozott. Így reggel ki tudta fizetni a katonáit.

Nem hiányozhat azonban Bonfini életművéből a Mátyás király könyvtáráról szóló leírás sem, amely nem a könyvtárról, hanem az olvasás szeretetéről

134

Hasonló az a történet is, amelyet a Mátyás király megleckézteti az elbizakodott tudóst című munkájá-ban örökített meg Galeotto Marzio. Történt, hogy Gattus János hittudós, aki egyébként Galeottóval érkezett hazánkba, olyannyira elbizakodott volt, hogy fennen hirdette, őt senki sem tudja érvelé-sében megingatni. Egy alkalommal, amikor a tu-dós szerzetes Mátyással találkozott, váltig állította, hogy őt a király sem tudja zavarba hozni. Mátyás ekkor megkérdezte tőle: Jézus Krisztus miért az őt eláruló, emberi gyengeséget felmutató Péter apos-tolt tette meg az egyház fejévé (az első pápává), s miért nem Jánost, aki pedig mindhalálig kitar-tott mellette, s akit Jézus ennek ellenére kitüntetés és jutalom nélkül hagyott? Mi ennek az igazságta-lanságnak a magyarázata? Gattus János hebegett-habogott, de magyarázatot nem tudott adni a kér-désre, amelyet aztán maga a király válaszolt meg a népes asztaltársaságnak, gúnyos tekintettel nézve a püspökre. Mátyás fellapozta Szent Jeromos egyik művét, s abból idézett. A választás azért esett Péter-re, mert ő volt az idősebb. S azért is, mert a gyar-ló Péter több reményt nyújthatott a bűnös, gyarló embereknek, mint a tiszta erkölcsű János. Mátyás tudása, éles elméje bámulatot, elismerést váltott ki környezetéből.

Galeotto Marzio Mátyás király becsületéről is írt, felidézi azt az esetet, amikor ellenségének, Podjebrad Györgynek a fia Mátyás kezébe került. A nagylelkű király azonban nem vetette börtön-be királyi foglyát, hanem megvendégelte, s királyi méltóságához mérten útjára bocsátotta. Az ifj ú her-ceg Mátyás nagylelkűségét soha nem felejtette el. A Mátyás király természetéről szóló történet pedig

Nyírbátor gótikus temploma, előtte Báthori István szobra

arról szól, hogy Mátyást a leghangosabb harci zaj sem riasztotta fel, de a vendégek suttogó beszédére azonnal felébredt.

Galeotto mester saját magáról sem feledkezett meg írásaiban, amikor a papírra vetette emlékeit Mátyás király megajándékozza Galeotto Marciót cím-mel. Szokás volt Magyarországon, hogy újév napján a király megajándékozza alattvalóit. Csendültek az aranypénzek a mesteremberek és szolgák munka-eszközeiben: a kancsókban, fazekakban. Egyedül Galeotto nem tartotta oda a király elé mesterségé-nek eszközeit. Erre Mátyás odahozatta a Corvin-könyvtár őrzőjének könyveit, s bőven szórta rá ara-nyait. Jelezvén ezzel, hogy a tudást milyen sokra tartja.

Az egyik legismertebb történet Hunyadi Mátyás életéből a cseh vitézzel vívott párviadala. Ezt a his-tóriát Galeotto a Mátyás és Holubár című művében örökítette meg. A történet a király bátorságát, vi-tézségét és nagylelkűségét bizonyítja.

Mátyásról a korszak egyik legnagyobb lélegzetű művéből, a Th uróczy-krónikából is rengeteg érdekes-séget, történelmi tényt ismerhetünk meg. Th uróczy János műve, a Magyarok krónikája, a kor bemuta-tása mellett gazdag képanyaggal is rendelkezik. A metszetek szervesen hozzátartoznak Hunyadi Mátyás alakjához, s egyben a 15–16. század művé-sze téhez.

Igaz, hogy a műnek csupán az utolsó negyede foglalkozik Mátyás korával s a Hunyadiak történe-tével, de a krónika egészére rányomja bélyegét a 15. század második felének gondolkodása. A Magyarok kró nikáját 1488-ban két helyen, Brünnben és Augs-burg ban is kiadták.

Mátyásról minden korabeli és későbbi írástu-dó megemlékezett. Közülük ki kell emelnünk az 1740–1818 között élő Dugonics Andrást, aki Ma-gyar Balázsról, Mátyás egyik legeredményesebb hadvezéréről éppúgy írt, mint a király életében, környezetében előforduló szórakoztató események-ről. Közéjük tartozik a Vérré válik, mint a barátban a lencse vagy az Akkor felelj, amikor kérdezlek! cí-mű anekdota. Dugonicsnak az 1820-ban Szegeden kiadott Magyar példabeszédek és jeles mondások cí-mű művében anekdoták, ízes magyarsággal megfo-galmazott történetek sorakoznak. Hunyadi Mátyás-ról, az igazságos királyról, az álruhában járó, népével sokszor az urak ellenében sorsközösséget vállaló ural-kodóról azonban a nép ajkán keletkezett mondák számolnak be.

135

MÁTYÁS, A MONDÁK HŐSE

AMátyásról szóló mondák nem véletlensze-rűen, s főleg nem előzmények nélkül szü-lettek. Noha az egyszerű parasztok nem

olvashatták a latin nyelvű írásokat, amelyek az ókortól a középkorig, sőt azon túl is alapjául szol-gáltak az álruhában járó, s a szegényeknek igazsá-got szolgáltató nemes lelkű királyról szóló történe-teknek. Ezekben a tipikus történetekben visszatérő elemek voltak, mint amikor a hoppon maradt urak megszégyenültek, vagy nagyképűségük miatt arany-nyal fizettek. Gyakori a történetekben az eszes ud-vari bolond, aki – a királlyal ellentétben – sokszor a legkeményebb igazságokat is kimondhatta.

A legtöbb mondában az olvasó, hallgató tudja – hiszen be van avatva –, hogy ki az álruhás személy, s feszülten várja, mikor tesz végre igazságot a gőgös nagyurakon.

Mátyás népszerűségét erősítette, hogy a 16. szá-zadtól nem volt olyan magyar uralkodó, aki Má-tyás hiányát csak részben is pótolni tudta volna. Ennek köszönhető, hogy még azokat a pozitív ki-csengésű történeteket is Mátyáshoz kötötték, me-lyeknek bizonyíthatón sem vele, sem korával, a 15. századdal nem lehetett kapcsolata.

Sok népmonda maradt fenn a Dunántúlról. Ezek közül ide kívánkoznak azok, amelyek Mátyás legis-mertebb hadvezéréhez, Kinizsi Pálhoz fűződnek. A Mátyás király és Kinizsi című történet azt az esetet meséli el, amikor a nyári melegben megszomja-zó királyt az erős molnárlegény egy korsó vízzel kínálta meg, tálcának egy malomkövet használ-va. Ezzel a jelenettel kezdődött el a nagy erejű Kinizsi Pálnak, Kenyérmező és számos más csatamező hősének pályafutása.A dunántúli mondák közül a legtöbb Baranyából szárma-zik. Ilyen a Mátyás meg az öregember című, széles körben ismert történet, melyben az urak kíséretében Mátyás megszólít egy szán-tó-vető parasztot:

– Tisztességgel, öreg – mondta a király. – Köszönöm az asszonynak! – felelte az öreg.

– Hány pénzért dolgozik? – Hatért! – Hányból él kend? – Kettőből. – Hát a négyet hová teszi? – Azt a sárba dobom! – Hány még a harminckettő? – Már csak tizenkettő. – Meg tudná-e fejni a bakkecskét? – Meg én! – Amíg a képemet nem látja, addig meg ne magya-

rázza senkinek, amit most beszéltünk! A király aztán továbbindult. Az urak visszamen-

tek az öreghez, hogy kitudakolják tőle a számuk-ra rejtélyes párbeszéd jelentését. Az öreg azonban

Mátyás igazságot tesz. (Ahogy a 19. században elképzelték)

136

Az öreg paraszt megmutatja az aranypénzen a király képét

minden kérdésre csak tíz-tíz aranyforintért vála-szolt. Többek között ez a népmonda vezetett Má-tyás és a szegény parasztok összekacsintásának, az urak kijátszásának, az igazságos király mítoszának kialakulásához.

A másik baranyai népmonda, a Hány véka a Gel-lérthegy? pedig sok humorral a cigány furfangot mutatja be. Szintén az urak megleckéztetéséről szól

Dugonics András szobra Szeged belvárosában

Az urak meg a nádas című, ugyancsak baranyai népmonda. Alaptörténetet dolgoz fel a Mátyás ki-rály meg Markóp című mohácsi népmonda. Az ud-vari bolond jelmezébe öltöző Markóp az egyetlen, aki megengedheti magának, hogy még Mátyást is megleckéztesse. A monda kicsengéséből azonban érezhetjük, hogy a furfangos észjárást maga Mátyás is Markóptól és társaitól tanulta.

A fakard című baranyai történet a katonák barát-ságának titkaiba enged betekintést.

Az álruhás történetek sorát gazdagítja a Má-tyás király meg az ihász című Vas megyei népmon-da. Ebben az egyszerű juhász (ihász) az étkezés tisz-tességére tanítja meg a királyt és a főurakat a király asztalánál. Egy Tolna megyei népmonda, a Mátyás király és a török basa című a király táltosának, Toldi-nak a bölcsességét, eszét magasztalja azáltal, ahogy a királyi tanácsadó a magyar királyt a török ba-sa fölé emelte. Egy göcseji népmonda, A papról, aki a szegény asszony gyermekét nem akarta ingyen meg-keresztelni című az igazságos Mátyást újabb olda-láról mutatja be. Az álruhás király megbüntette a papot, aki csak pénzért volt hajlandó elvégezni a szertartást, azaz hogy megkeresztelje a szegény asz-szony csecsemőjét.

Az Alföld népe is tisztelte, szerette Mátyást. A legtöbb monda Szegedről és környékéről maradt fenn. Ezek a mondák minden bizonnyal a városban élő Dugonics Andrást is megihlették. Az ingyen nem temető pap és Mátyás király című monda története hasonlít a göcseji mondához, amelyben a csak pén-zért temető papot bünteti meg a király. Az élet böl-csességeit tanulja és igazságot oszt Mátyás az olyan szegedi mondában, mint a Hogyan osztotta be éle-tét az öregember? vagy a Mátyás király meg a szál-lásadó cigányok. A szegedi mondák, mint például A béreslegény megtanítja Mátyás húgát dolgozni, a Mátyás király lustái, Mátyás király és az aratók, Mátyás király napszámban dolgozik kivétel nélkül a munka becsületéről szólnak. Teszik ezt azzal az erkölcsi tanulsággal, hogy Mátyás mindig megvédi és megjutalmazza a dolgos embert.

A mondák külön csoportját alkotják az erdélyi, azon belül a székely, a moldvai csángó és a buko-vinai székely mondák. Az egyik legismertebb bu-kovinai székely monda a Mátyás király és a szőlő-munkások. A történet arról szól, hogy Mátyás megvendégeli az urakat, jó falatokat esznek, isszák a finom bort, miközben dicsérik annak ízét, zama-tát. Az urasan elköltött ebéd után így szólt Mátyás:

137

Mátyás kapával a kezében. A szobor közel száz éve hirdeti Sajógömörben (ma Szlovákia) az igazságos király esetét a szőlő-munkásokkal és az urakkal

Mátyás király Gömörben

„Menjünk, nézzük meg a szőlőmunkásokat.” Amint kiértek a szőlőbe, ott Mátyás kivette a kapát az egyik munkás kezéből, s kezdte kapálni a szőlőt. Erre biztatta az urakat is. Mátyás azonban a hegy-ről lefelé haladva kapáltatta a nehéz munkához nem szokott urakat. Kezdték is hamar az urak a panasz-kodást. Nem értették, miért teszi velük ezt a király. Mátyás ezután figyelmeztette őket, hogy amikor a bort isszák, jusson eszükbe, mennyi fáradsággal jár a szőlő művelése, milyen sok munka szükséges ah-hoz, míg bor lesz a szőlőből.

A gömöriek megsértődhetnének, hogy miért bu-kovinai székely mondaként ismertetjük ezt a törté-netet, hiszen mindenki úgy tudja, hogy ez a história Gömörben esett meg. Olyannyira, hogy Sajógömör községben (ma Szlovákiában van) áll egy különle-ges szobor, amely Mátyást ábrázolja. A nagy király kezében azonban nem kard, pajzs és buzogány, ha-nem egy kapa látható.

A bukovinai mondák közé tartozik A kolozsvári kamarás című, amely hasonlít a kolozsvári bíró ese-téhez, csak ebben a történetben a dölyfös kamarás bűnhődik meg nagyravágyása miatt.

Az aranyszőrű és a fekete bárány az igazmondó és ezért jutalmát elnyerő juhász, a Csuka fogta róka pe-dig a furfangos mesterembert állítja középpontba.

A nógrádi népmondák közül a legismertebb a Bu-dán csak egyszer volt kutyavásár című, amely a sze-gény ember megjutalmazásáról, s a kapzsi csúfos felsüléséről szól. A tök és a csikó története lényegé-ben ugyanarról szól, mint a kutyavásár, de ebben a szegény ember a tökért kapott jutalmat Mátyástól, a gazdag paraszt pedig elveszítette a szép csikóját.

Mátyás külön gondot fordított a vadászatra, melyben legfontosabb segítőtársai a kutyák voltak. Budától félórai járásra, a mai Érd területén egy pi-henőhelyül szolgáló vadászkastélyt alakíttatott ki, melynek romjait ma is Kutyavár néven ismerjük. Mátyás a hagyomány szerint itt helyeztette el a pe-céreket s a vadászkutyák nagy részét. A kutyákat itt nevelték, idomították.

A Mátyás király és a tanító azt az esetet mondja el, amikor az álruhás király egy szegény, de jószívű ta-nítót jutalmazott meg.

Mátyás király nagyon szeretett vadászni. Az ural-kodó talán legismertebb vadászkalandja az volt, amikor az erdő sűrűjében Szép Ilonkával találko-zott. Vörösmarty Mihály így ír erről a régi esetről 1833-ban a Szép Ilonka című versében:

138

A budai Vár udvarán álló díszkút a Mátyás korabeli vadászatok hangulatát idézi

A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hűs forrás tövében.

A költői fantázia a Vértesbe helyezte Mátyás és Szép Ilonka találkozását. Az ország egy másik szeg-letében, a vadregényes Zemplénben azonban ma is megtekinthető Mátyás kútja, s tőle néhány lépésnyi-re Szép Ilonka sírja. Egy gönci erdész, Tóth Bálint állított emléket a jeles vadászat szép epizódjának.

A mondák világa a magyar határokon túl is el-kísérte Mátyást. Egy cseh népmonda, a Mátyás ki-rály és a cseh favágó ugyanúgy a szegény ember jósá-gáról, majd megjutalmazásáról szól, mint a magyar mondák. A délszláv népmondák közül a Mátyás ki-rály és a tündér, valamint a Mátyás, a világ királya olyan népmesei elemekre építi a történetet, amelyek az előzőleg tárgyalt mondákban csak érintőlegesen fordultak elő. Mátyás dicsőségéről, kivételes uralko-dói képességeiről a történelmi tényeken túl mondák is szólnak.

Hunyadi Mátyás személye nemcsak a magyar nép emlékezetét, hanem a művészek fantáziáját is meg-ihlette. Könyvek, szobrok, festmények hosszú sora árulkodik a nagy királyunk iránti tiszteletről.

Szép példája ennek a művészi tiszteletnek a pan-nonhalmi apátság refektóriumának falán látha-tó nagyméretű freskó. A mű a magyar történelem legnagyobbjait jeleníti meg Szent István királytól a 20. század közepéig. A Magyarország ezeréves múltját bemutató freskó középpontjában Hunyadi Mátyás, az önálló Magyar Királyság utolsó nagy uralkodója foglal helyet.

Szép Ilonka jelképes sírja, amelyVörösmarty Mihály romantikus sorait juttatja eszünkbeA rövid, de gyötrő élet elfolyt,Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása liliomhullás volt:Ártatlanság képe s bánaté. A király jön s áll a puszta házban: Ők nyugosznak örökös hazában.

139

A pannonhalmi apátság ebédlőjének falán látható allegorikus freskó, melynek központi alakja Hunyadi Mátyás.Jeges Ernő alkotása, 1942 (Fotó: Takács Miklós)

Juhász Gyula: Mátyás király

Nézd Donatello márvány vésetét, A karvaly orrt, a dactól görbe ajkat, Mely gúnyt nyilazva sújt, bár csukva hallgat, Nézd a szemét, mely fényes és setét!

Ez ő! Rőt múltunk ércizmú magyarja, Királyi holló, mely nyugatra tart, Mely fölgyújtja a bús magyar avart, Mely a jövendőt lángolón akarja!

Pusztára épül tündérpalotája, Plutárkot érti és Cézárt csodálja És elmereng olasz kéz remekén.

De garaboncásként viskóba járva, Míg írt keres az árva pór bajára, Érezi, hogy mily magányos szegény!