2015/2 honismeret · emlékezés németi ferenc tokaji várkapitányra (várhelyi gyula) ......

2015/2

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLIII. évfolyam • 2. szám

2015. áprilisKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Balahó Zoltán történész muzeológus,Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Bartha Dénes dr. DSc. intézetigazgató,egyetemi tanár, Sopron

Bartha Éva a Honismereti Szövetség titkára, BudapestBodnár Krisztián történész, PhD-hallgató,

Debreceni EgyetemDeme Ágnes néprajzos PhD-hallgató,

Szegedi TudományegyetemFábián Borbála dr. PhD. történész, Baja

Fehér József dr. ny. igazgató,Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely

Fekete Csilla Antónia gimnáziumi tanuló, SzegedGábriel Tibor történész, Budapest

Gergely Mariann gimnáziumi tanuló, SzegedHalász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Harangozó Imre tanár, néprajzkutató,Ipolyi Arnold Népfõiskola, Újkígyós

Harka Ákos dr. a Magyar Haltani Társaság elnöke,Tiszafüred

Kisfalusi Gábor az egykori MOM vezetõ tervezõje,Budapest

Kovács Lajos tanár és író, DorogKováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, BudapestLöffler Erzsébet dr. igazgató, Érseki Könyvtár,

Levéltár, Múzeum, EgerMerényi-Metzger Gábor dr. PhD. történész, Budapest

Merkl Ottó dr. CSc. fõmuzeológus,Magyar Természettudományi Múzeum

Nagy András tanuló, SzegedNémeth Tibor könyvtáros, Szeged-Bakonytamási

Nyeste Krisztián hidrobiológus MSc-hallgató,Debreceni Egyetem

Oláh Márta tanuló, NagyváradPál László György ny. tanár, Makó

Pénovátz Antal dr. nyelvész, néprajzkutató, PacsérRéthy Károly geológus, Budapest

Ruszoly Barnabás ny. polgármester, helytörténész,Bagamér

Sávoly Tamás levéltáros, BudapestSebestyén Kálmán dr. CSc. történész. Budapest

Selmeczi Kovács Ádám tájegységvezetõ,Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Esztergom

S. Lackovits Emõke dr. etnográfus, VeszprémSurányi Dezsõ dr. DSc. botanikus, történeti-ökológus,

CeglédTóth Emerencia tanuló, Nagyvárad

Tóth Erika tanár, MezõkövesdTóthpál Béla tanuló, Arad

Trencsényi László dr. c. egyetemi tanár,ELTE, Budapest

Udvarhelyi Nándor geológus, MiskolcVarga Anikó gimnáziumi tanuló, Horgos

Várhelyi Gyula ny. könyvtárigazgató, Tokaj

A címlapon:Búbosbanka (Kókay Szabolcs akvarellje)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Emlékezés Németi Ferenc tokaji várkapitányra (Várhelyi Gyula) ...................................................... 3

Jókai Mór Hathalompusztán (Németh Tibor) ...................................................................................... 5

Feszty Árpád emlékezete (Balahó Zoltán) .......................................................................................... 8

110 éve nyitotta meg kapuit a Magyar Optikai Mûvek a Csörsz utcában (Kisfalusi Gábor) .............. 11

ISKOLA ÉS HONISMERET

Hagyományátadás az óvodától az egyetemig

Gondolatok az I. Országos Hon- és Népismeret Konferenciáról.Veszprém, 2014. november 14–16. (Bartha Éva).................................................................... 13

Honismereti staféta (Trencsényi László)...................................................................................... 15

A helytörténeti kutatás perspektívái (Kovács Lajos) ................................................................... 17

Mindannyiunk „Tulipán királyfija” (Tóth Erika) ........................................................................ 19

Honlap az eltûnt tanyai iskolákról (Pál László György)...................................................................... 21

EMLÉKHELYEK

Anjou királyaink emlékei Dalmáciában (Udvarhelyi Nándor) ........................................................... 23

TERMÉS

Gyümölcstörténelem: a Pándy meggy titka (Surányi Dezsõ) .............................................................. 28

Rákóczi Julianna halála és temetése (Merényi-Metzger Gábor) ......................................................... 31

Díjlevelek a pacséri református egyház jegyzõkönyveiben (Pénovátz Antal)..................................... 34

A Nagybánya vidéki bányászok és kohászok részvétele az 1848–49-es szabadságharcban(Réthy Károly).............................................................................................................................. 36

„Kalotaszeg Nagyasszonyának” szobra Kolozsváron (Sebestyén Kálmán) ........................................ 39

Kisfaludi Strobl Zsigmond „eltemetett” Kozma Miklós szobrának emlékezete (Sávoly Tamás) ....... 40

ZSENGE TERMÉS

A XIX. Ifjúsági Honismereti Akadémia (Aszód, 2014. október 24–27.) diák korreferátumaiból

A szegedi színjátszás története és kiemelkedõ Csongrád megyei egyéniségei(Gergely Mariann – Fekete Csilla Antónia) ............................................................................. 44

A Nagyvárad-velencei katolikus kultúrház múltja és jelene(Tóth Emerencia – Oláh Márta) .............................................................................................. 46

Diákszínjátszás az aradi Csiky Gergely Fõgimnáziumban (Tóthpál Béla) ................................. 50

A szegedi Móravárosi Iskola színjátszói (Nagy András) ............................................................. 53

Menni vagy maradni? (Varga Anikó)................................................................................................... 54

KRÓNIKA

Az év fája: a kocsányos tölgy (Bartha Dénes) .................................................................................... 56

Az év madara: a búbosbanka (Selmeczi Kovács Ádám) ...................................................................... 60

Az év hala 2015-ben: a kecsege (Nyeste Krisztián – Harka Ákos)...................................................... 61

A 2015-ös év rovara: a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) (Merkl Ottó) ............................. 63

In memoriam

„Az jutott osztályrészül, hogy imaasszony legyek…”Búcsú Erdélyi Zsuzsannától (Harangozó Imre) .......................................................................... 65

„Az erõs erdõt szánt, a gyenge ugart sem”Ertl Pálné Kuti Mária (1936–2014) táncpedagógus emlékezete (S. Lackovits Emõke) .............. 67

Búcsú Taar Ferenctõl (Ruszoly Barnabás) .......................................................................................... 69

Dr. Bogyirka Emil (1940–2015) (Gábriel Tibor) ................................................................................ 70

KÖNYVESPOLC

Kováts Dániel: Sárospatak ege alatt. Esszék, tanulmányok (Fehér József) ........................................ 71

Testvérmúzsák Kazinczy korában. Elõadások, tanulmányok, beszélgetések (Bodnár Krisztián) ...... 72

Kulturális örökségünk sáfára.Gondolatok Halász Péter Hol ér véget a múlt? címû könyvérõl (Kováts Dániel)....................... 74

Petercsák Tivadar: Az egri fertálymesterségrõl.Egy hagyományõrzõ tisztség Egerben (Löffler Erzsébet) ........................................................... 75

Népi gyümölcstermesztés Palócföldön. Szani Zsolt könyve (Surányi Dezsõ) .................................... 77

Fehér Zoltán: Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokosság a XVIII–XX. században(Deme Ágnes) ............................................................................................................................... 78

Szabadkai séta Kosztolányival (Fábián Borbála) ............................................................................... 79

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter)..................................................... 80

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Emlékezés Németi Ferenctokaji várkapitányra

A tokaji és szerencsi várak megerõsítõje, továbbépítetõje, Zemplén és Abaúj vármegyék egyik jelen-tõs református személyisége, a reformáció patrónusa „az Úr egyházának pártfogója”, több egyházi mûmagyar fordításának és megjelentetésének támogatója, költõnek és zsoltárírónak is nevezett, Tokaj vá-rának fõtisztje, kapitánya, a vár védelmében 450 évvel ezelõtt, 1565. február 11-én halt hõsi halált.

Vezetéknevének írásában némi bizonytalanság mutatkozik, hiszen Németi(y) és Némethi(y)- ként istalálkozhatunk vele. A legelfogadottabb írásmód, a Németi forma. A fõnemes, irodalombarát, az egyhá-zi könyvek kiadásának mecénása minden bizonnyal az 1400-as évek végén az 1500-as évek elején aFelsõ-Bodrogközben, a Királyhelmec melletti Zétényben (ma Szlovákiában: Zatín) született, ahol a tör-ténelmi fényû család a XV. században épült várat 1548-tól tartozékaival együtt birtokolta. Miutánzétényi birtokaitól I. Ferdinánd (1503/1526–1564) megfosztotta, Szapolyai I. János (1487/1526–1540)és I. Ferdinánd királyok közötti trónharcok során a Szapolyai család oldalára állt, és élete végéig hívükis maradt.

A tokaji vár kapitányi tisztségét 1555-tõl töltötte be. Kapitányságának elsõ éveiben komoly elõké-születeket tesz a vár modernizálására, mely a késõbbi évtizedekben, halálát követõen megalapozza akülsõ vár és a bástyák korszerû védelmi rendszerének kialakítását. Gyermektelen családban élt BalassaZsófiával, aki a várkapitány halálát követõen Csáky (VI.) László felesége lett. Sógora, Balassa Meny-hért, a Szapolyai családtól az osztrák Ferdinándhoz pártolt, így ez családon belül is ellentéteket szült,nézeteltérésekhez vezetett. Feleségének nagybátyja, Balassa János zólyomi várkapitány, a költõ BalassiBálint apja.

1526 decemberétõl az országnak két királya volt. Szapolyai János 1526-tól halálig I. János néven ésHabsburg I. Ferdinánd magyar és cseh király, német-római császár. 1540–1570 között Szapolyai Jánosfia II. János néven, 1570–1571-ben János Zsigmond néven Erdély elsõ fejedelmeként uralkodott, halá-lával a Szapolyai család kihalt. I. Miksa (1527/1564–1576) apja I. Ferdinánd halálát követõen lépetttrónra. A Szapolyai és Habsburg családok hívei között szinte állandó jelleggel belháború zajlott. A négykirály uralkodása alatt, 1526 és 1565 között, 40 év alatt a tokaji vár tucatnyi alkalommal cserélt gazdát,miközben az öreg János király, Izabella királyné és a Serédy családok tulajdonát képezte. 1565 után aHabsburg család tulajdonába került.

Németi Ferenc négy királyt is szolgált élete során. Elõször I. Ferdinánd katonája, majd örök hûség-ben marad I. János és fia, II. János szolgálatában. I. Miksa uralkodása idejében halt hõsi halált.

A tokaji várnagy 1556-ban fegyveres erõvel elfoglalta a XII. század végén épült szerencsi johanni-ták (betegápoló rend) monostorát, a késõbbi bencés apátságot. A Szapolyai I. János özvegye, Izabellakirályné javára birtokba vett reneszánsz kolostor köveit felhasználva, azt megerõsített várrá alakítatta.A várkastély ezáltal Tokaj elõvára lett. Várkapitányként gondját viselte a tállyai és a regéci váraknak, aszerencsi református templomot védõ kõfallal látta el. A szerencsi vár a késõbbiekben a dinasztialapító,országnagyokat és fejedelmeket adó Rákóczi Zsigmond (1544–1608) tulajdonába került, kinek anyjaNémeti Ferenc édes testvére, Németi Sára volt. A késõbb Erdély és Magyarország fejedelme rangját vi-selõ fõúr a szerencsi református templom kriptájában nyugszik.

Németi Ferenc 1557-ben a tokaji várat sikeresen védte Dersffy István kassai kapitány ostroma ellen.1562. március 4-én a Hadad (a partiumi történelmi régióban) melletti csatában, melyet vadkerti csata-ként is említenek, egymás ellen harcoltak a családtagok, Németi Ferenc és Balassa Menyhért. Ekkor aBalassa család tagjai Zay Ferenc (1498–1570) kassai fõkapitány segítségével legyõzik a II. János párt-ján álló Németi Ferencet, az erdélyi rendek csapatait.

A tokaji vár kapitánya a reformáció magyarországi befogadásának korai idõszakában, 1556-bannyíltan a kálvinista (református), helvét irányú ágához csatlakozik a lutheránus (evangélikus) eszmék-kel szemben. A XV. században épült tarcali katolikus templomba, mely 1560-tól a reformátusok birto-

ÉVFORDULÓK

kában volt 1671-ig, gyûléseket hívott össze. Az 1561-ben, 1562-ben és 1564-ben Németi Ferenc oltal-ma alatt összehívott tarcali zsinatokon kimondták, elfogadták és megerõsítették Kálvin János utódának,Théodore de Béze (1519–1605) svájci teológus által 1560-ban közzétett hittételeit, melyhez 1563-banTordán az erdélyiek is csatlakoztak, innen ered a „tarcali-tordai hitvallás” elnevezés. Az 1797-ben épülttarcali református templomban megtalálhatjuk azt az emléktáblát, amely a tarcali zsinatoknak állít em-léket. Külön tanulmányt érdemelne, hogy a tokaji vár kapitánya miért Tarcalt választotta a zsinatokösszehívásának színhelyéül (az 1110-es országgyûlés helyszíne, korának Tokaj-Hegyalja legnépesebbmezõvárosa, a település lakói már a korai kezdetekben a protestáns hitre térnek át).

Németi Ferenc, a nagy humanista mecénás, életének utolsó harmadában sok segítséget nyújtott a vi-lági tudományos, történelmi és vallásos irodalom magyar nyelvre való fordításához, illetve kiadásához.Támogatta Werbõczy István (1458–1540) jogtudós, nádor Weres Balázs nagyváradi humanista általmagyar nyelvre lefordított joggyûjteményének megjelenését. A Magyar Decretum, Tripartitum –Hármaskönyv – kivonatos magyar nyelvû fordítása 1565-ben Debrecenben jelent meg. A várkapitányelõsegítette Bencédi Székely István (1505–1565) gönci és olaszliszkai prédikátor „Chronica ezvilágnac yeles dolgairól” c. munkájának nyomdai munkálatait. Az elsõ magyar nyelvû világtörténelem,mely a világ teremtésétõl 1558-ig, 367-tõl kezdve a magyarok történetét is tartalmazza, 1559-ben Krak-kóban jelent meg. A könyvek kiadásának buzgó pártfogója anyagilag hozzájárult Károlyi Gáspár(1529–1591) gönci prédikátor munkájának, a Biblia elsõ teljes magyar fordításának elõkészítõ munká-lataihoz. A Biblia végül a patrónus halálát követõ 25. évben jelent meg nyomtatásban.

I. Miksa 1564-es hatalomra kerülését követõen célul tûzi ki a török Magyarországról történõ kiûzé-sét. Elsõként a Tiszántúl várainak (Tokaj és Szerencs) elfoglalását jelölték ki. Schwendi Lázár(1522–1583), a szepességi császári hadak fõvezére, kassai generális fõkapitány jelentõs létszámú kato-nai erõvel és haditechnikával felvonulva 1565. február 2-án elfoglalta Tokaj városát, negyedikén kezdimeg a vár ostromát, és miután 11-én a vár kapitánya, Németi Ferenc életét veszíti a harcokban, a várvé-dõ katonák szabad elvonulást kérve és kapva feladták a várat. A tokaji vár ostromának elsõ részletes ésmegbízható leírását Zsámboky János (1531–1584) történeti értekezésében olvashatjuk, mely Bázelben1568-ban jelent meg.

A tokaji vár a nagy csatában annyira megrongálódik, hogy az erõsség eredeti állapotát a többszörifelújítást követõen sem nyeri vissza. Idõvel hadászati jelentõségét is elveszítette. Helyreállítását ésfenntartását II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) nem találja reálisnak, ezért a korszerûtlen, romos állapotúvár teljes megsemmisítésére ad parancsot. A várat 310 évvel ezelõtt,1705 tavaszán a földdel teszikegyenlõvé, építõköveit Tokaj és környékének építkezéseinél használták fel.

A tokaji vár hõsi védelmezõje és halottja, Németi Ferenc várnagy sajnos sok esetben még mindig,egyaránt méltatlanul mellõzött nagysága a helyi és nemzeti történelmünknek. Emlékének megõrzéséreazért több jó szándékú kezdeményezés is történt a városban. A tokaji várkapitány nevét viselõ utca el-

nevezésére elõször 1998-ban került sor, egy új lakótelep kialakításasorán. 2005. február 11-én dr. Bencsik János múzeumigazgató indíta-tására „Némethi Ferenc és kora” címmel tudományos konferenciátrendeztek. A jeles történészek közremûködésével történõ tanácsko-zást Csomós József református püspök nyitotta meg. A tokaji várka-pitány halálának 440. évfordulója emlékére a konferencia keretei kö-zött avatták fel Németi Ferenc mûkõhasábon álló mellszobrát. AGönczi utca 17. sz. alatti lakóház elõtt elhelyezett szobrot Veres Gyu-la Alpár mûvésztanár készítette. Zelenákné Ónodi Csilla könyvtárve-zetõ és Zelenák István középiskolai történész-tanár, honismereti ku-tató házaspár javaslatára 2008-ban, az 1963-ban alapított városikönyvtár – fennállásának 45. évében – vette fel Németi Ferenc nevét.A 2011 év végén Tokaj képviselõtestülete arról döntött, hogy a voltbelvárosi óvoda elõtti kertet pihenõparkká alakítják, ahol elhelyezikNémeti Ferenc életnagyságú szobrát. A tér kialakítása és a szobor el-készítése még várat magára.

Emlékezzünk Tokaj kiválóságára, a reformáció elkötelezett hívé-re, az istenes versszerzõre a Németi Ferencnek tulajdonított hitvallóének idézésével: „…Az Úr Istent magasztalom, / Jó voltáról emléke-zem, / Mindig hozzá folyamodom, / Mert meghallgat, azt jól tu-dom…”

Várhelyi Gyula

Németi Ferenc várkapitánymellszobra Tokajban(ifj. Dévald István felvétele)

Jókai Mór HathalompusztánAmennyiben társadalomkutatók a XX. század elején elkészítették volna Jókai Mór mentális térkép-

ét, a pályájára visszatekintõ írófejedelem arra bizonyára rádiktálta volna a kis Hathalom nevét is. Ezzela Veszprém megye északkeleti csücskében fekvõ, ma Bakonytamásihoz tartozó külterületi lakotthellyel csak érintõlegesen foglalkozott a Jókai-kutatás, noha az író vallomásaiból kitûnik, hogy élete al-konyán kiemelkedõen fontos szerepet tulajdonított neki. Cikkünkben ezt az irodalomtörténeti mulasz-tást szándékozunk pótolni, elsõ itteni látogatásának jövõ hónapban esedékes 125. évfordulójára is em-lékezve.

Jókai és Hathalom kapcsolata 1889 nyarán kezdõdött, amikor a puszta birtokosa, Ihász Lajos, felesé-gül vette kedvenc unokahúgát, a csak „kis macskám”-nak becézett Jókay Etelkát.1 Az esküvõjükönnásznagyként közremûködõ írót még abban az évben szerették volna otthonukban látni, ám erre nemkerült sor. Ihász Lajoshoz címzett, 1889. december 1-jén keltezett levelében az idõjárásra és megrom-lott egészségére hivatkozva mondta le a látogatást, de ígéretet tett egy tavaszi vizitre.

Jókai 1890 pünkösdjén (május 25–26.) már valóban a hathalmi úrilakban ölelte magához az új háza-sokat. Itteni idõzése ugyanakkor egy kiterjedtebb együttlétet jelentett, ugyanis Ihászék ekkorra maguk-hoz vették bátyját, az idõs Jókay Károlyt (Etelka apját), és tragikus sorsú unokahúgát, a tanulmányunkszempontjából kulcsfontosságú Váli Marit. Azért fogalmazunk így, mert Jókai hathalmi látogatásait õörökítette meg nagybátyjáról írott, 1800 oldalra terjedõ emlékirataiban.2 „Méltóbb megülését képzelnisem lehet a »Szentlélek eljövetele« ünnepének, mint az õ isten által sugallt beszédét hallgatni s általaerõsödni a jóban…”3 – foglalta össze elsõ pusztai találkozásuk jelentõségét. A programot nagy családibeszélgetések, a mintagazdaság és ménes, valamint a határban fekvõ temetkezési halmokra telepítettszõlõskert megtekintése alkotta. Hazafelé útjukban Jókai dicsérõ szavakkal illette a gazdát, miután bú-zavirágot ajándékozott volna unokahúgainak, de a gabonatábla oly tisztának bizonyult, hogy csakhosszas keresgélés után talált néhány szálat.

1 Ihász Lajos és Jókay Etelka megismerkedésérõl Németh Tibor: „…mások szegénységén segíthetni…” IhászLajos élete (1850–1908). Jókai Mór Városi Könyvár. Pápa, 2012. 47.

2 A kézirat eredetije OSZK Quart. Hung. 2077 jelzet alatt, míg a másodpéldányról készült fénymásolat a PápaiReformátus Gyûjteményekben érhetõ el. Mivel az 1955-ben kiadott szemelvényes kötet (Váli Mari: EmlékeimJókai Mórról. Szépirodalmi. Bp., 1955.) Jókai hathalmi látogatásait töredékesen érinti, cikkünk megírásához aPápán õrzött fénymásolatot (DREK 0.1407) is áttekintettük.

3 Váli i. m. 371.

Ihász Lajos hathalmi úrilakja három ízben adott szállást Jókai Mórnak

A virágok szárítva a megajándékozottak imakönyveiben, a látogatás a vendéglátó hathalmi családemlékezetében lett nagy becsben tartva. Nemcsak azért, mert a rokoni szeretet igen boldog idõszakábankerült rá sor, hanem azért is, mert nem vált gyakori vendégévé Hathalomnak Jókai. Magánélete és köz-életi szereplései elég elfoglaltságot adtak számára, semhogy a nehezen megközelíthetõ pusztára utaz-zon. Kapcsolattartásuk leggyakoribb módja így a levelezés lett, találkozásaikra pedig inkább a fõváros-ban került sor. Ihászék nagy tapintattal akkor sem hozzá, hanem a rokonság más tagjaihoz szálltak.

Ugyanez a felfogás figyelhetõ meg részükrõl a Jókai második házasságával kapcsolatos állásfogla-lásukban is. Ezen ominózus eset kapcsán válik igazán fontos helyszínné Jókai életében Hathalom, ami-rõl már nemcsak Váli Mari emlékiratai, hanem az érintett levelei is tanúságot tesznek. Elsõ itteni láto-gatásakor az a cél vezette, hogy otthonában szemlélje meg a nemrég egybekelt Etelka húga és Lajosöccse boldogságát. Akkor még biztosan nem sejtette, hogy szûk évtized múlva saját házasságkötéselesz az, ami hozzájuk vezeti. Pedig így történt. A 74 éves író 1899. szeptember 16-án polgári házasságotkötött a 20 éves drámai színésznõvel, Nagy (Grósz) Bellával. Az eset nagy hullámokat vetett a magyarközéletben, hiszen Jókai élete szinte nemzeti ügynek számított. Valósággal pártok alakultak a rokon- ésellenszenv érvei mentén, s felszínre került a korabeli társadalmi problémák több rétege. Akadtak ellen-zõk, akik egyszerûen csak a menyasszony érzéseinek õszinteségét kérdõjelezték meg, rámutatva a je-lentõs korkülönbségre. Mások származása okán zsidókérdést csináltak az ügybõl. Megint mások a né-hány évvel korábban behozott polgári házasságot kárhoztatták. Ezzel szemben a pártolók oly módonvédték a frigyet, hogy éppen a fenti tényezõket tûzték szimpátiájuk zászlajára.4

Az eset természetszerûleg a Budapesten élõ rokonságnak (a Feszty5 és Hegedüs6 családoknak) ismegrázó élménye lett, hiszen azt kellett megélniük, hogy híres szerettük egy megosztó szenzáció kö-zéppontjába került, ami összességében nem használt nimbuszának. Sokan õket hibáztatták mindezért,és a rájuk irányuló vádakban tapasztalhatták önnön presztízsük csökkenését, miközben lüktetett bennüka Jókai fizikai és érzelmi eltávolodása miatti fájdalom, sõt ott lebegett elõttük az örökség elvesztésénekrémképe is. Fesztyék és Hegedüsék kis kezdeti bizonytalanság után, többféle érdektõl vezetve, illetvenyomás hatása alatt, szembehelyezkedtek e házassággal. Sõt – elsõsorban utóbbiak – egészen haláláigkeserítették bátyjuk életét: igyekeztek elszigetelni a sajtóban, közéleti kapcsolataiban és magánéletébenegyaránt.7 Viszont a család hathalmi ága mentes volt minden külsõ kényszertõl, így – bár lépését meg-hökkentõnek, sõt végzetesnek találták, mégis – a szeretet szép példáját mutatva, Jókaira tekintettel fog-laltak állást. Ihász Lajos Nápolyba küldött levelében rögtön hathalmi bemutatkozásra hívta a nászútonlévõ párt. Jókai válasza jól megvilágítja az õket körülvevõ hangulatot, illetve saját lelkiállapotát: „Ked-ves Lajosom! / Szeretetreméltó leveled valóságos jótétemény volt rámnézve, úgy jött az elénk, mint a si-vatagba bujdosó elé a forrás vize. / Én iszonyú heteket éltem át a közelmúltban: a világ minden hírlap-jából özönlött rám a gúny, csúfolkodás; minden szó, minden tekintet célzó fegyver volt ellenem. Olyanvoltam, mint a hajtásba került medve. […] Nagybecsû meghívástoknak még novemberben fogjuk hasz-nát venni, a hathalmiak ölelésére sietve. […] maradok / szeretõ rokonod, / Dr. Jókai Mór.”8

Jókai – ahogy elsõ útja alkalmával, úgy most is – beváltotta szavát. Két napra terjedõ hathalmi láto-gatásuk közmegelégedésre zajlott, és mindkét fél számára megnyugvást hozott. Ebben a vendéglátókrészérõl nagy szerepe volt annak, hogy mindjárt a megérkezésnél megbizonyosodhattak a pesti rokonokterjesztette hírek valótlanságáról, Bella várandósságát illetõen. „Milyen nagy volt azonban csodálkozá-sunk, mikor Móric bátyánk által meghatározott idõben; november 22-én megérkeztek izgatottan várt lá-togatóink s a kitûnõ jó színben levõ Jókai Mór után, egy minden díszítés nélküli – szürke, princessz öltö-zékû, magas, karcsúnak mondható – nõszemély szállt le a hintóból. Ki tisztességtudóan csókolt kezetura unokahúgainak”9 – írta Váli Mari.

Elõsegítette a bizalom további építését, hogy a késõ õszi kedvezõtlen idõjárásban senki nem vágyotthuzamosabb szabadban tartózkodásra. Így az úrilak szalonjának asztalánál összegyûlve sok idõ jutottbeszélgetésre. Jókai a számára szokatlan mértékû támadások össztûzébõl elillanva, végre kiönthette lel-két. Kifejezte háláját a hathalmiaktól tapasztalt eddigi nyitottságért. Beszélt az özvegysége óta fennállóelhagyatottságáról, házasságának ebbõl fakadó indítékáról, vagyis a gondoskodás iránti igényérõl. El-

4 Feszty Masa–Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és mûvészete. Jel. Bp., 1999. 97–98.5 Feszty Árpád vette feleségül az író fogadott lányát, Rózát.6 Jókai fõvárosban élõ unokahúga, Jókay Jolán Hegedüs Sándor közgazdász, publicistával kötött házasságot, aki

ekkoriban Széll Kálmán kormányának kereskedelmi minisztere volt. Katona Tamás–Szász Zoltán (szerk.):Hegedüs Sándor, a százkezû politikus. Argumentum. Bp., 2014.

7 Hegedüsék talán legsúlyosabb vádja az volt, hogy bár Jókai fiatal korában sohasem nemzett gyermeket, most afelesége új életet hord a szíve alatt. (DREK 0.1407 Váli Mari naplói 7. 267.)

8 Váli i. m. 393–394.9 DREK i. m. 267.

utasította azokat a vádakat, miszerint holmi öregkori beteges érzéki vágy vezette volna lépését. AmikorIhászék megosztották vele a Belláról szóló pletykákat, határozottan kiállt megrágalmazott feleségemellett, és a legmelegebb szavakkal ajánlotta szeretetükbe. Bella hányattatott gyermekkoráról mesélt,és az esküvõjüket megelõzõ nap kálváriáját mondta el.

A vendéglátók igyekeztek a legnagyobb kényelemmel és odafigyeléssel ellátni a vendégeket; egy-részt, hogy ily módon gyógyítsák lelki sebeiket, másrészt, hogy az ifjú feleségnek példát mutassanakgondviselésbõl. Még az ura számára a gyermekkori otthont idézõ gesztusokra, szokásokra is felhívtákfigyelmét. Bella rendkívül fogékonynak mutatta magát, s türelemmel állta a mindig kritikus Váli Marileckéit. Erre utal, hogy visszaemlékezésében kedvezõen nyilatkozik az itt eltöltött idõrõl: „Egy naponlevelet kaptunk Ihász Lajoséktól meg Váli Maritól. […] Mindhárman szeretettel hívtak bennünket. El ismentünk hozzájuk egy pár napra Hathalomra, ahol rokoni szeretettel fogadtak, aminek az uram is, én isnagyon örültünk.”10 A fogadtatás imént leírt sikerében nagy szerepe volt Jókay Károlynak, aki most is –mint öccse elsõ, szintén balszerencsésnek jósolt házasságkötése idején – a feleség pártfogása melletttette le a garast, és erre intette a családtagokat is.

Személyesen a visszaindulásnál, késõbb leveleiben nem gyõzte köszönni a be- és elfogadást, a szá-mukra nyújtott segítõ jobbot Jókai. Vidéki rokonai támogatásától annyira fellelkesült, hogy utóbbHegedüséknek egy Hathalmon létrehozandó nagy családi békekötést ajánlott, ami azonban azok közötta körülmények között naiv elgondolásnak bizonyult. Már csak azért sem mûködhetett volna, mertHegedüsék – miután Jókay Etelka levelében beszámolt nekik az általuk jó elõre helytelenített hathalmitalálkozó kedvezõ fejleményeirõl – a vendéglátókra is megharagudtak. Álláspontjuk szerint bátyjukatcsak úgy lehetett volna kimenteni e házasságból, ha a rokonság egységesen foglal állást az ellen. Ihász-ék megszegték ezt az elvet, aminek következtében egészen Jókay Károly 1902. decemberi haláláig õkis célkeresztjükben álltak: vádaskodásoknak, sértegetéseknek voltak kitéve, és keserves levélharcbakellett bocsátkozniuk. Amikor Jókai tudomást szerzett minderrõl, Hegedüs Sándorhoz írott levelébenszenvedélyesen megvédte Ihászékat. A kialakult szituáció növelte az egymásrautaltságot és végérvé-nyesen egy táborba terelte a hathalmiakat és Jókaiékat. Ez volt az az idõszak, amirõl Mikszáth így ír:„Rokonai (a jó Ihászékat kivéve) át nem lépik a küszöbét, sem õ az övékét.”11 A megfogalmazás termé-szetesen csak képletes, hiszen a kapcsolattartás – ahogy korábban is említettük – zömmel írásban zaj-lott. Igaz, Ihász Lajos két ízben ellátogatott Móric bátyjához, s ezt követõen nagy elismeréssel beszéltaz otthonában tapasztalható rendrõl és meleg légkörrõl.

E bemutatkozó hathalmi látogatás feltöltõ erejét Jókai esetében hamar kikezdte a Budapesten megta-pasztalt újabb kellemetlenségek sora. Hegedüsék Ihászékra is kiterjesztett haragja és ennek cinikus el-tagadása, Fesztyéknek fõleg az örökösödés dolgában felmerülõ képtelen ötletei, tudomása a Mari húgá-hoz érkezõ névtelen – új családja körébeni állítólagos mostoha életkörülményeit tárgyaló – levelekrõl,betetõzve a már említett hathalmi nagy családi béke létrehozására tett kísérletének kudarcával, jelentõsenergiákat követelt tõle. Természetes, hogy ebben a helyzetben kulcsfontosságúvá vált a támogatóivalvaló találkozás lehetõsége. Az elkedvetlenítõ élmények kibeszéléssel történõ feldolgozásának kénysze-re már szûk egy év múltán arra ösztönözte, hogy ne újabb meghívásra várjon, hanem egyenesen õ magakezdeményezzen. Nagyon szimbolikus, hogy az ajánlkozása nyomán létrejövõ harmadik – egyben utol-só – látogatásra éppen az elsõ házassági évfordulójukat követõ napon, 1900. szeptember 17-én érkeztekmeg feleségével. „Elsõ látogatásuk alkalmával a hálatelt meghatottság volt az uralkodó Jókai kedély-hangulatában, míg most a szokott vidám, tréfálkozó, minden iránt érdeklõdõ Móric bátyánkat láttuk vi-szont. Akkor a ködös novemberi napokban nem élvezhette úgy a pusztai jó szabad levegõt s a hathalmimintagazdaságban való gyönyörködhetést, mint most, mikor szeretett Károly bátyjával, fiatalos, ki nemfáradó érdeklõdéssel járták be Hathalom minden gazdasági épületét, kertjeit és gyümölcsöseit…”12

Hamar kiderült, hogy a Váli Mari elõbbi bevezetõjében leírt kedélyállapot csupán a valóság hõsies pa-lástolása volt. Másnap Jókai keserves panaszkodásba kezdett az õt, de különösképpen a feleségét értszüntelen támadások miatt. Könnyezve készített jegyzeteket a Hathalomra érkezett levelekbõl, és vá-laszlépéseit illetõen Mari húga tanácsát kérte.

Ez a harmadik látogatás bebizonyította, hogy Jókai Mór vendégül látásának teljesen magától értetõ-dõ volta nem jelenti Nagy (Grósz) Bella ugyanolyan egyértelmû megítélését a hathalmi családtagok kö-rében. A férfiak korábban tárgyalt kedvezõ megnyilatkozásaival szemben a Jókaival kölcsönösen leg-szorosabb, legbizalmasabb viszonyt ápoló Váli Mari bátyja lelkiismereti megtörtségét látva – s talánnémi hitelt adva a névtelen levelek tartalmának is – kiábrándul Bellából. Úgy tûnik, mintha az elsõ ta-lálkozásnál megfogalmazott viszonylag kedvezõ vélemény csupán haladék lett volna az új asszony szá-

10 Láng József: Jókai Mórné Nagy Bella emlékirata. Irodalomtörténeti Közlemények. LXXIX/3. 1975. 366.11 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Kossuth. Bp., 2011. 397.12 Váli i. m. 421–422.

mára. Ezúttal már letörve konstatálta, hogy közel egy év alatt nem sikerült elmozdulást elérnie Jókainyugalmát illetõen, sõt még revans vételére biztatná idõs urát. Ezen a ponton egyértelmûen nyílttá leszbenne az a lappangó ellenszenv, amit az elõzõ látogatáskor esetleg a fiatalasszony okításából sejthet-tünk. „Bánatosan kellett látnom, hogy ez az asszony sem képes kötelességének magasztos voltát felfog-ni, annál kevésbé olyan hálás lenni, amily mértékben tartoznék az lenni…”13 – írta. Váli keserûsége, aJókait körülvevõ személyeket illetõ mindenkor éles kritikája mögött valószínûleg kétszeres megrablott-sága áll. Közvetlen hozzátartozóinak elvesztése után õ szeretett volna a már özvegy nagybátyja idõsko-ri gondozója lenni, de ezt elõbb fogadott lánya hiúsította meg hazaköltözésével. Jókai Róza gondatlan-nak ítélt bánásmódja nyomán megint csak nem õ, hanem Bella került az áhított szerepbe, akivel bátyjasorsa továbbra sem jutott nyugvópontra.

Váli Mari – mint elõzõleg hozzá írott leveleiben, úgy most is – a felesége megvédésének alkalmat-lanságán tépelõdõ bátyját igyekszik türelemre, a rágalmak megtorlását férjétõl elváró Bellát önmérsék-letre, feltüzelése helyett Jókai nyugtatására és mind teljesebb ellátására inteni. Magatartását illetõen pe-dig olyan viselkedést irányoz elõ számára, amelyet követve nem érheti vád. Összességében nagy böl-csességgel óva inti a házaspárt bármiféle bosszúállástól. Jóhiszemûen arra számít, hogy Jókai nyugodtháttérbõl táplálkozó õszinte boldogságának megtapasztalása megenyhíti majd Hegedüséket is, s hama-rosan eljöhet az áhított nagy családi békesség ideje. Hegedüsék azonban – a nyilvánosság elõtt leg-alábbis – egészen haláláig nem tudták megbocsátani bátyjuk lépését.

Jókai Mór hathalmi vendégségeivel kapcsolatban óhatatlanul adódik a párhuzam az írói életmûvénvégigvonuló sziget-mítosszal,14 amelynek talán legismertebb hordozója „Az arany ember” címû regé-nye. A sziget-mítosz ezúttal valóságosan, a saját életében elevenedett meg. Hathalom olyan idilli hellyélényegült, ahol a világ bántó zajától elvonulva, szeretõ hozzátartozói körében pihentethette tépett ideg-rendszerét, s pillanatnyi lélegzetvételhez juthatott a kényszerûségbõl vállalt, és hozzá oly méltatlan vi-szálykodások közepette. Jelentõségérõl így vallott egyik levelében: „Nem tagadhatom, hogy a rokona-im iránti vonzalom nálam is eleven, s ahogy engemet, nõmmel együtt Hathalmon az én mintaszerû elõ-képem, Károly bátyám, az én kitûnõ, derék sógorom, Ihász Lajos és neje, legszeretetreméltóbb húgom,Etelka s a nõk és jellemek legtökéletesebbike, Mari húgom, özv. Peti Józsefné, sõt a mi feledhetetlenMóricunk kedves fia, Miklóska fogadtak, az az én életem legkedvesebb emlékei közé tartozik.”15

Bakonytamási Község Önkormányzata és a Jókay Alapítvány pünkösd szombatján, május 23-ánemlékhely-avatóval egybekötött megemlékezést tart Jókai Mór elsõ hathalmi látogatásának 125. évfor-dulója alkalmából, melyre minden érdeklõdõt szeretettel várnak. (Részletek a címen a Meghívó menü-pontban.)

Németh Tibor

Feszty Árpád emlékezeteA magyarok bejövetele címû monumentális körkép megálmodójának és az alkotás legtöbb felülete

megfestõjének, Feszty Árpád festõmûvész halálának 100. évfordulójára emlékeztünk 2014 júniusában.Az évfordulóra idõzítve nyitotta meg idõszaki tárlatát a Duna szlovákiai oldalán fekvõ Komárom DunaMenti Múzeuma Feszty Árpád (1856–1914). Emlékkiállítás a festõmûvész halálának 100. évfordulójaalkalmából címmel. A kiállításhoz szerencsére kiadvány is készült (Görbe Márk: Feszty Árpád[1856–1914]. Kiadó: Ógyalla város – Duna Menti Múzeum, Komárom, 2014. 31 p.), amely ugyan rö-vidsége miatt nem alkalmas arra, hogy teljes életutat mutasson be, de kiváló minõségû fotói révén sike-rült megõriznie és visszaadnia azt a látványt, amit a kiállítás megtekintése élményben nyújtani tudott.Ez pedig jót tett Feszty Árpád megfakult emlékének, hiszen a millenniumi megemlékezésekre készítettkörképe, bár meghozta számára a várt sikert, az országos, sõt európai elismerést, mégis alkotásainaknagy része: faliképek, életképek, portrék és tájképek, vallásos tárgyú mûvek elfelejtõdtek, ill. megsem-misültek, vagy máig lappanganak. És szinte hihetetlen, de halálát követõen száz évvel még irodalma is

13 Váli i. m. 424.14 Bár Jókai írásmûvészetének erre a vonására irodalomtörténészeink korábban is és késõbb is rámutattak, ma-

gunk a Fábri Anna 1991-ben megjelent könyvében foglaltakat tekintettük át. (Fábri Anna: Jókai–Magyaror-szág. A modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. Skíz. Bp., 1991. 255.skk.)

15 Váli i. m. 403.; F. Almási Éva (sajtó alá rend.): „…õrültek házába akartatok záratni”. Jókai Mór kiadatlan leve-lei és Feszty Árpádné Jókai Róza visszaemlékezései. Enciklopédia. Bp., 2001. 103.

alig van. (Kivétel: Feszty Masa – Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és mûvészete. Gyõr, 1966. és Bp.1999.) A festõ halálának centenáriuma, kiváló alkalom volt arra, hogy a kiállítás rendezõi és a Fesztyleszármazottak felhívják a figyelmet Feszty Árpád különleges és sokszínû mûvészetére, hírnévben éscsillogásban, de anyagi nélkülözésben és betegségekben is bõvelkedõ életútjára.

Feszty Árpád 1856. december 21-én született a Komárom megyei Ógyallán (ma az Aranyfácán nevûsörérõl ismert Hurbanovo, Szlovákiában), Rehrnbeck Szilveszter és Linzmayer Jozefa tizedik gyerme-keként. A családi legenda szerint az Ausztriából származó édesapa, hazafias buzgalomból a kiegyezésután magyarosította maga és gyermekei vezetéknevét – keresztneve becézõ formájából – Fesztyre (aVeszti, ejtés után lett Feszti). Mind a hat fiú sokra vitte, lett belõlük neves építész, ügyvéd, sikeres gaz-dálkodó és huszártiszt. Adolf és Gyula bátyjai, elismert fõvárosi építészekként a körkép megvalósulásáttámogató Körkép Társulat megalapításában, valamint a festménynek helyet adó városligeti kör-kép-épület tervezésében és felépítésében is (a mai Szépmûvészeti Múzeum helyén) részt vettek.

Feszty Árpáddal a rajzolást még gyerekként, a családnál többször vendégeskedõ Palinay Györgyszerettette meg, aki Bécsben tanult és több portrét is festett a család tagjairól. Árpád a közeli Komárom-ban, Budán és Pozsonyban végezte iskoláit, de nem túl sikeresen. Hol tanárairól készített gúnyrajzai,hol az általa alapított Habsburg ellenes társulat miatt kellett elhagyni iskoláját, de volt, hogy megszö-kött és vándorszínésznek állt. Végül egy szerencsés kimenetelû öngyilkossági kísérlete változtatta megaz apai szigort, így a makacs fiú 1874-ben beiratkozhatott a müncheni Királyi Képzõmûvészeti Akadé-miára. Órák helyett azonban a múzeumokat, galériákat, valamint Karl Kubinsky lengyel tájképfestõ ésMészöly Géza mûtermeit látogatta. A tehetséges fiúra idehaza, rokoni szálakon keresztül még IpolyiArnold mûgyûjtõ püspök is felfigyelt, elsõ képeinek egyikét, a Barsszentkereszti püspöki park címû ké-pet, az õ megrendelésére festette 1878-ban. Nevet a Golgota címû festményével szerzett egy fõvárositárlaton (1881), ami kitûnt azáltal, hogy szakrális témája ellenére a táji környezet ábrázolása domináltbenne, ami késõbb is Feszty sajátossága marad. Hamarosan állami megrendelést kapott, az Operaházbüféterme faliképeinek elkészítését (Múzsák tánca, A Faun zenéje), amiket az 1880-as években továb-biak is követték: kórházak, színházak, a Divatcsarnok (korábban terézvárosi kaszinó) frízeinek éssekkóinak az elkészítése (Lotz-terem). És bár mûvészetének ezen idõszakát a tájképek, mitológiai jele-netek és allegorikus ábrázolások jellemzik, mégis elkészíti a Bányaszerencsétlenség (1885) és a Kár-

Részlet A magyarok bejövetele körképbõl

vallottak (1886) c. jelenet-kompozícióit. Elõbbi festménye a magyar képzõmûvészet egyik legkorábbimunkásábrázolása lett, míg a másik, a tûzvész pusztította Hetény község (Komárom m.) újjáépítéshezjárult hozzá. Az évtized utolsó évében pedig az õ rajzai tudósították az országot, Rudolf trónörökös bé-csi ravataláról és temetésérõl.

1888-ban a magánélete is nagyot változott, elvette Jókai Mór fogadott leányát, Jókai Rózát(1861–1936), aki szintén festõi ambíciókat dédelgetett, és akirõl a pletykás kortársak azt találgatták,hogy õ vajon Laborfalvi Róza lánya, avagy az unokája. (Érdekesség az is, hogy Jókai Mór édesapja isÓgyalla szülötte, igaz késõbb Komáromba költözött, így az író már ott született.) A házaspár a pestiBajza utcában építette fel egy velencei palazzo hangulatát idézõ mûtermes lakását, ami Jókai-Feszty-házként került be a köztudatba, hiszen miután Jókai Mór megözvegyült, apósa is ide költözött. Ezek azévek, az 1890-es évek jelentették Feszty Árpádnak a boldog családi éveket, ekkor jutott a siker csúcsárais. Jókai népszerûségének a révén a házat rengetegen látogatták és ez sok gyümölcsözõ kapcsolatot, va-lamint népszerûséget hozott Fesztynek. Hamarosan megszületett lánya, Masa, aki szintén festõ lett.(Portréiról, vallásos témájú képeirõl lásd Farkas Veronika: Feszty Masa (1895–1979) festõmûvész. Ko-márom, 2004. c. könyvét.)

A körkép ötlete egy Párizsban látott csatajelenet hatására vetõdött föl benne, a családi emlékezetszerint olyannyira izgatottá vált a gondolattól, hogy azonnal összecsomagolt és hazautazott. A bibliaivízözönt kívánta megfesteni, de Jókai javaslatára végül is a honfoglalást választotta. Komolyan készüla feladatra: Bécsben kutat, Munkács környékén a hegyekben vázlatokat készít, adatokat gyûjt a honfog-lalás kori magyarok fegyverzetérõl, eszközeirõl. Szerzõdést köt a fõvárossal, hogy két év alatt elkészüla mûvel, de a munka gigászinak bizonyult. Meg kellett oldani a közel 1800 négyzetméteres belga vá-szon megszövését, felfeszítését és rögzítését, a többszintes festõállványok mozgatását, a tömérdek fes-ték beszerzését. Csupán a felhõket és az égboltot két hónapon át festette egymaga. Feszty hamarosan rá-jött, hogy egyedül képtelen elvégezni a munkát, be kellett vonnia másokat is. Végül is huszonkét festõdolgozott rajta, szinte éjjel-nappal. A kép egész kompozíciója Fesztyé, az égboltot és az összes elõtér-ben lévõ nagy alakot is õ maga festette (Árpádban saját önarcképét), a szekereket, ökröket, az elõtérisziklákat szintén õ készítette. Báró Mednyánszky László, Újváry Ignác, Spányi Béla és Olgyay Ferenca háttéri tájakat, Pállya Celesztin a táborozási, sátorverési jelenteket, Vágó Pál pedig a lovakat festette.Rajtuk kívül még Ziegler Károly, Mihalik Dániel és Barsy Adolf dolgoztak a képen, sõt az utolsó hóna-pokban még Feszty felesége is segített, õ festette meg az elesett vitézeket.

Az óriási munka eredeti menetrendjét azonban így sem tudták tartani, a szerzõdésben vállalt két évhelyett három év alatt készült el a körkép. A csúszás miatt az utolsó évben Feszty a saját pénzébõl fizet-te a festõket és a munkásokat, így szinte teljesen tönkrement. És bár a nagy siker végül is orvosolta va-lamelyest a bajt (1894. május 13-án nyílt meg a közönség elõtt), a megfeszített munka, a sok stressz na-gyon megviselte az egészségét, idegileg összeroppant, legyengült, sokáig betegeskedett. Kezdetbensem orvos, sem gyógyvíz nem segített rajta, végül is hazautazott a kingyes-pusztai tanyájára (Martosközség külterülete Ógyalla közelében), ahol szeretett szülõföldjének a látványa és a csöndes-nyugodtélet újra vissza nem hozta régi életkedvét. Martoson, még a körkép elõkészületeként számos portrét,vázlatot készített, többek között Bazsó Lidi faluszépérõl, akirõl a fejedelemasszonyt festette meg. Amatuzsálemi kort megélt öregasszonyt az 1938-as visszacsatolás után hozták fel Budapestre, hogy meg-nézze egykori önmagát a körképen. Kingyesi gyógyulása közben látogatták meg budapesti vendégei(Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Dankó Pista) Fesztyt, akik tréfás strófákat véstek a tanya gerendájába, amima is látható a komáromi Duna Menti Múzeum Jókai-kiállításán (a tanya viszont az enyészeté lett).

A körkép sikerén felbuzdulva két vármegye is megbízta õt nagyméretû festmények elkészítésével.Komárom megye megrendelésére alkotja az Árpád gyõzelmét (Szvatopluk felett) megörökítõ Bánhidaicsata (Bánhida ma Tatabánya része, a turul szobor alatt) c. képet, (ez ma is látható a komáromi DunaMenti Múzeumban), és Bihar megyének a Zsolt eljegyzése Hamzsával, Mén Marót leányával (1898) c.képet. A század utolsó évében azonban a mûvészi alkotókedvet családi viszály lehetetlenítette el, sõt,hazájának idõleges elhagyására kényszerült. Ugyanis a Jókai Mór második házassága miatt kipattantbotrány (a 18 éves Nagy Bella miatt), annyira megviselte az érzékeny idegrendszerû festõt, hogy csalá-dostól közel három évre Firenzébe költözött. Itt alkotta meg leghíresebb vallásos témájú mûvét, aKrisztus temetése címû triptichont, melyen a Feszty által nagyra becsült Munkácsy Mihály Krisztus-tri-lógiájának hatása érzékelhetõ. Hazatértét követõen, hatalmas méretû hármas-képét a magyar állammegvásárolta (jelenleg az aradi múzeumban található, nem kiállítható állapotban), és még egy-két álla-mi megrendelést is kapott (pl. az újjáépülõ budavári palotában), de megrendült egészségi állapotátanyagi problémák is tetézték. Uzsorakölcsönöket vett fel, majd Bajza utcai házának eladására kénysze-rült és családjával együtt bérlakásba költözött. Közel tíz évig alig festett, kiállítása nem volt, alkalmi

megrendelõinek egyszerû témájú zsánerképeket (pl. sisakos vitéz, stb.) készített. Ekkor már több beteg-ség is kínozta, elõfordult, hogy télen fûtetlen mûteremben dolgozott.

Végül összeszedve minden erejét és pénzét, 1912-ben – mintegy utolsó fellángolásként –, önálló tár-laton mutatta be legújabb mûveit a budapesti Nemzeti Szalonban. A mintegy százötven mûve közül ki-emelkedett a Jeruzsálem felett c. alkotás, ami a megkínzatásba és közelgõ halálába belenyugvó Krisz-tust ábrázolja az Olajfák hegyén. A megtört és betegeskedõ festõ talán ezzel az érzelem dús fest-ménnyel búcsúzott jelképesen egykori gazdagságától, fényes karrierjétõl és álmaitól.

Fiume közelében az Adriai-tenger partján hunyt el 1914. május 31-én, ahová a gyógyulás reményé-vel utazott. A házat ma emléktábla jelöli, az Isztria-félszigeten található Lovranban. Utolsó útján„visszatalált” szülõföldjére is, az ógyallai temetõben álló neogót családi kriptában temették el.

Balahó Zoltán

110 éve nyitotta meg kapuita Magyar Optikai Mûvek a Csörsz utcában

A MOM alapítója Süss Nándor 1848. szeptember 25-én született a hesseni Marburgban. Már koragyermekkorában nagyapjának mechanikai mûhelyében dolgozott, és 14 éves korában teljesen kész me-chanikus volt. Késõbb a marburgi egyetem mechanikusa lett. Innen hívta meg 1876-ban a kolozsváriegyetem az ott szervezett mechanikusi állásra. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter1884-ben Budapestre rendelte, és egy mechanikai tanmûhely felállításával bízta meg. A tanfolyam 4évre terjedt és fõ célja volt, hogy kellõ elõképzettséggel bíró ifjakat képezzen ki a finommechanikaiiparra. A tanmûhelyt a Mozsár utcában nyitotta meg, és 1891-ben Budára, az Alkotás utcába helyezteát. A tanmûhely az oktatás mellett geodéziai, erdészeti, bányászati, tengerészeti és egyéb szigorúanpontos tudományos mûszereket gyártott. Fokozatosan megbízható és valóban kiváló mechanikus gene-rációt nevelt, akik közül egyesek itthon önállósították magukat, mások pedig a külföld legelõkelõbb ha-sonló gyáraiban töltöttek be vezetõ állásokat.

Az államilag segélyezett tanmûhely 1900-ban megszûnt, és Süss Nándor magánvállalatává alakultát. A cég kereskedelmi teendõit a Calderoni és Társa cég látta el. A mûszerekhez szükséges optikai ele-meket külföldrõl szerezték be. Állandó megrendelõ volt Eötvös Lóránd, a torziós inga feltalálója, aki akísérleteihez szükséges mûszereket Süssnél rendelte már 1889 óta. Világhírûvé vált ingáját is Süss ké-szítette el 1898-ban. A torziós ingával a Föld nehézségi erõterének változásait lehet terepen meghatá-rozni. Ezt a mûszert állandóan továbbfejlesztve – késõbbEötvös-Rybár inga néven – egészen az 1940-es évekiggyártották. Munkássága külsõ elismerésekben is részesült.Gyártmányai több mint húsz kiállításon különbözõ kitünte-téseket kaptak, Ferenc József 1896-ban Koronás Arany Ér-demkereszttel tüntette ki.

Süss Nándor saját tervei alapján a Csörsz utcában különgyárat építtetett, ahová 1905-ben költözött át. Süss Nándoramennyire elsõrangú volt, mint szakember, annyira kevés-bé volt jó üzletember, ezért megrendelésekkel ellátott válla-lata anyagi nehézséggel küzdött. Emiatt gyárából 1918-banrészvénytársaságot alakított, oly módon, hogy a technikaiigazgatás a kezeiben maradt. Süss Nándor 1921. április1-én villamosbalesetben halt meg, sírja a Farkasréti Teme-tõben van. 1921-ben a gyár megkapta a bécsi GOERZ cég-tõl az optikai üvegcsiszolás licencét, és megkezdte az opti-kai elemek gyártását is. A termelés egyre bõvült, és ez meg-kívánta újabb üzemépületek építését. Ehhez a szomszédosCsörsz utcai telkeket fokozatosan felvásárolták. 1930-ban arészvények egyik fele a Honvédelmi Minisztérium, a másikfele a ZEISS-GOERZ cégcsoport tulajdonába került. Agyár úgy a polgári felhasználókat, mint a honvédséget ellát-ta finommechanikai-optikai mûszerekkel, emellett komolyméretû exportot is bonyolított.

Süss Nándor arcképe, 1896(MOM Emlékalapítvány)

Jelentõs lépés volt, amikor a légvédelmi gránátokba szerelt óramûves gyújtó gyártásának licencétmegvették a Junghans Mûvektõl. Az óramûves gyújtók olyan jó minõségben készültek, hogy Anglia asaját tervezésû óramûves gyújtóinak egy részét is a Süss Rt-nél rendelte meg. Ezek gyártására egy kü-lön gyárépület épült, melynek tetejére egy 6 méter magas mûkõ szobor került, Haich Erzsébet alkotása.A szobor egy az égbolt felé íjazó férfialakot ábrázolt, amely az épületben folyó munkát, az ég felé irá-nyuló védelmet szimbolizálta. A szobornak olyan nagy sikere volt, hogy 1939-ben, amikor a gyár meg-változtatta nevét Magyar Optikai Mûvekre, a koszorúba font íjazó alak lett a cég jelképe. A többi újgyárépület is néhány díszítéssel ellátott esztétikus kialakítású volt, az épületek között gyepszõnyeggel,vizes medencével. Kívülrõl nézve nem látszott, hogy itt ipari termelés folyik.

1944-ben a gyár gépparkjának és felszerelésének egy részét a vezetés tiltakozása ellenére nyugatravitték, és az ostrom alatt az épületek fele romossá vált. A háború befejezése után a dolgozók elkezdték aromok eltakarítását, az épületek helyreállítását, és a megmaradt gépek javítását, üzembe helyezését.1946-ban a potsdami egyezmény alapján a német tulajdonban lévõ részvények a Szovjetunió tulajdoná-ba kerültek. Ezekben az években újra indult a termelés és a mûszaki személyzet fejlesztése. 1949-benKonstantin Szmirnov lett az igazgató. Nevéhez fûzõdik a gyári óvoda létrehozása és a MOM Kultúr-háznak a felépítése, melyben a MOM dolgozói is részt vettek. A MOM 1952-ben teljes egészébenvisszakerült a Magyar Állam tulajdonába. A finommechanikai-optikai gyártmányok iránti minõségi ésmennyiségi igény növekedése lehetõvé tette a gyár és a gyártmányok fejlesztését. Új gyárépületek épül-tek. A geodéziai mûszerfejlesztés nemzetközi elismerést is hozott, három mûszer is elnyerte 1958-ban aBrüsszeli Világkiállítás nagydíját. A mûszerek tervezõi közül Bors Károly 1958-ban, Bezzegh Lászlóés Schinagl Ferenc 1960-ban Kossuth-díjat kaptak. 1963-ra készült el a giroteodolit, melynek segítsé-gével a Föld forgástengelyének irányát lehet terepen meghatározni. A mûszer kifejlesztéséért PusztaiFerenc 1963-ban szintén Kossuth-díjat kapott. 1960-tól új gyártmánycsoport is megjelent, a laboratóri-umi mûszerek (Derivatográf, Ultracentrifuga stb.).

Az 1960-as években kezdte meg a MOM a számítástechnikai kiegészítõk gyártását (szalaglyukasz-tók és olvasók, mágneslemezes tárolók). A vállalat fejlõdése az 1980-as évek közepéig tartott.1989-ben a MOM mint tulajdonos, a budapesti és vidéki gyáraiból önálló Rt-ket és Kft-ket hozott létre.Ezek egy részét a 90-es években sikerült értékesíteni, más részeket felszámoltak. A Magyar OptikaiMûvek 1998-ban jogutód nélkül felszámolásra került. A Csörsz utcai telephelyet 1996 nyarán kiürítet-ték, majd az épületeket elbontották. Az egykor szép napokat megélt gyár területén irodaházak, bevásár-lóközpont és lakópark épült.

Kisfalusi Gábor

A Süss-gyár a Csörsz utcában, 1905 (MOM Emlékalapítvány)

Hagyományátadás az óvodától az egyetemig

Gondolatok az I. Országos Hon-és Népismeret KonferenciárólVeszprém, 2014. november 14–16.

Honismereti Szövetségünk mindenkor kiemelkedõ feladatának tekintette, tekinti a hon- és népisme-ret, helytörténet, hagyományátadás kérdéskörének vizsgálatát, széles körben való gyakorlását. Mindeb-ben elsõdleges helye, szerepe a pedagógusoknak van, akik megnyerésére többféle módon törekszünk.Munkánkhoz ösztönzést adott az 1990-es évek elején, majd az elmúlt években megújuló azon kor-mányzati szádék, hogy a hon- és népismeret részévé váljon a Nemzeti Alaptantervnek.

Ennek érdekében szerveztünk tíz éven át Iskola és Honismeret Konferenciát, illetve indítottunkugyanezzel a címmel állandó rovatot Honismeret c. folyóiratunkban. Alapvetõ célunk az volt, hogy ahon- és népismeret, helytörténet tanórai tanításának, és a tanórán valamint iskolán kívüli szervezéséneka honismereti mozgalomban kialakult szakmai-módszertani tapasztalatait, ismeretanyagát átadjuk, emunkát sajátos eszközeinkkel segítsük. E célt szolgálták, szolgálják a két évtizede szervezett ifjúságihonismereti akadémiáink is, ahol a helytörténeti kutató-gyûjtõ munka elméleti és gyakorlati munkájá-hoz nyújtunk közvetlen segítséget tehetséges, a honismeret iránt érdeklõdõ középiskolás diákoknak.

Mind a felnõtt konferenciák, mind az ifjúsági akadémiák tapasztalatai arra a felismerésre vezettekbennünket, hogy a – különösen a pedagógus pályára készülõ – fõiskolásoknak, egyetemi hallgatóknakkellene segítséget adnunk felkészülésükhöz a hon- és népismeret tanításához. Ezért a Pedagógiai Mun-kabizottságunk irányításával megszerveztük az elsõ országos konferenciát Hon- és népismeret, hagyo-mányátadás óvodától az egyetemig témakörben 2014. november 14–16-a között Veszprémben, a Me-gyei Honismereti Egyesület közremûködésével. Elsõsorban olyan fõiskolai, egyetemi hallgatók meghí-vására törekedtünk, akik pedagóguspályára készülnek, elhivatottan készülnek arra, hogy leendõ mun-kahelyük „lámpásai” legyenek. A szálláshely adottságai és anyagi körülményeink arra kényszerítettekbennünket, hogy – kísérletképpen is – elsõ alkalommal húsz hallgató részvételével szervezzük meg akonferenciát, lehetõséget adva arra, hogy a helyi egyetem hallgatói is részt vehessenek a programban.

A város befogadó szellemiségét erõsítette meg Porga Gyula polgármester, aki hangsúlyozta, hogybüszkék a hagyományaikra, az ezeréves közösségre, amelynek erejét a gyökerek adják. Szólt arról atankönyvrõl, amelyet Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó segítségével adtak ki a városról a történelem, ahon- és népismeret tanításához. A könyv alapján sokszor szerveznek vetélkedõket is, amelyek közelebbhozzák a diákokat a város történetéhez. Fontosnak tartja, hogy minden település történetét megismerjéka gyerekek, amelyben külön öröm, hogy fiatalok vállalnak szerepet.

Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke is megerõsítette nyitó gondolataiban an-nak fontosságát, hogy tradíciót nem csak követni, hanem teremteni is lehet és kell. Ezért is fontos, hogya mozgalom sajátos eszközeivel, módszereivel segítséget tudjunk adni leendõ pedagógusoknak a hon-és népismeret tanításához, az értékek átörökítésére való felkészüléshez. Dr. Trencsényi László, a Ma-gyar Pedagógiai Társaság ügyvezetõ elnöke a honismereti mozgalom kezdeteire emlékezve fölidézteazokat a módszereket, amelyek a honismeret pedagógiai közvetítésében jeles példák lehetnek. Hangsú-lyozta, hogy a honismeretnek nagyon fontos szerepe van a személyes történelmi élmények közvetítésé-ben. (Az elõadás szövege e számunk Iskola és honismeret rovatában olvasható.)

A konferencia elõadói sorában elsõként Dr. Bodó Márton, az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézetmunkatársa felvázolta a hon- és népismeret NAT-ban elfoglalt szerepét, útját az 1995-õs elsõ alaptan-tervtõl a legutóbbi, 2012-es módosításig, amely szerint kötelezõ tantárgyként választható, elsõdlegesszerepet töltve be a nemzettudat, a hazafias nevelés alakításában, meghatározva a kerettanterv tantárgyirendszerét. Dr. Baksa Brigitta docens (Apor Vilmos Katolikus Fõiskola, Vác) arról a problémáról szólt,amely szerint az e tárgyat tanító pedagógusok zömében nem rendelkeznek a szükséges felkészültség-gel, a tanárképzésben nincs erre kerettanterv. Három egyetem (Pécs, Szeged, Debrecen) vállalta ugyan,

ISKOLA ÉS HONISMERET

hogy mesterfokon felvehetõ, de csak másodtárgyként. Az általános iskolákban változatlanul megoldat-lan a helyzet, csak egy-két óvónõ- és tanítóképzõben van módszertani felkészítés (Vác, Jászberény,Gyõr, Esztergom). Ezért is fontos a konferencia által vállalt szerep, amely más oldalról, de segítségetnyújthat a hallgatóknak. Vastag Richárd néptáncpedagógus (Litér) óvodáskorúaktól idõsekig tanít tán-cot, átvéve az ötvenöt éve létezõ tánckar vezetését. Felhasználja ehhez a táncantropológiai kutatásait, aBakony-felvidéken talált szokásokat, amelyek az emberélet fordulóihoz kapcsolódnak. Felvillantott asváb falvak ünnepi, szakrális szokásaiból, hangsúlyozva, hogy nem elég, ha tanítjuk a szokásokat, megis kell, hogy éljük azokat. A szombat esti táncházban mindennek nagyszerû példáját is mutatta.

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó tankönyvszerzõ (Veszprém), a konferencia egyik házigazda-szerve-zõjeként is a téma óvodai, iskolai oktatását segítõ tankönyvek, olvasókönyvek, munkafüzetek fontossá-gáról szólt, amelyek sokrétûen hasznosíthatók mind a tanórán, mind azon kívül. Bemutatta azt a háromtankönyvet és hozzájuk tartozó munkafüzetet, amelyek koncepciója, szerkesztése a nevéhez kapcsoló-dik (Veszprém, Esztergom, Törökszentmiklós), és amelyek a gyakorlatban igazolták hasznosíthatósá-gukat. Peragovics Ferenc, az Esztergomi Dobó Gimnázium tanáraként maga is részt vett az esztergomitankönyv írásában, a 11. fejezet példáján mutatva be a könyv használatát, amely fejezet az 1896–1920közötti idõszakot dolgozza fel. Kötelezõ tantárgykén nem sikerült ugyan bevezetniük, de sokrétûenhasználják, évente vetélkedõt szerveznek a régió középiskoláinak.

Várszeginé dr. Gáncs Erzsébet tanársegéd (Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai-Csere JánosKar, Gyõr) felelevenítette a korábbi generációk mozgalmait, a néprajzkutatók tevékenységét, amelyre atanításban építhetnek. Az elsõ törekvések az 1980-as évekre tehetõk, amelyek eredményei megfelelneka NAV követelményeinek is. Fõiskolájukon a néprajz-gyermekfolklór a hetedik félévben jelenik meg.Kovács Lajos tanár, ny. iskolaigazgató a dorogi Tudományos Diákkörben zajló helytörténeti kutatás ta-pasztalatait mutatta be, amely során kollégáival és tehetséges gyerekekkel tíz év alatt százegynéhány, aváros történetét bemutató írást dolgoztak fel a mûveltségi területek, kategóriák, korosztályok szerint.Az eredményeket füzetsorozatban jelentetik meg, jelenleg a 24. készül a Dorogi Bányász Zenekar törté-netének feldolgozásával. Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna ny. gimnáziumi tanár olyan szempontból állí-totta össze a Csongrád megyei olvasókönyvek sorát, hogy rámutasson, milyen forrásokhoz nyúlhat egykezdõ pedagógus a honismeret tanításakor.

A szekciók elõadói azokra a gyakorlati, módszertani kérdésekre irányították a figyelmet, amelyekalapvetõen meghatározzák a pedagógus munkáját. Villányi Györgyné fõiskolai docens kiemelkedõenfontosnak tartja, hogy az óvodás korú gyerekek körében korosztályuknak, életkori sajátosságaiknakmegfelelõ dolgokat halljanak, játékosan sajátítsák el az alapismereteket. Rásky Mihályné, Forróné Vi-rág Zsuzsanna és Tóth Erika azt hangsúlyozta, hogy a hagyományt nem csak átadni kell, hanem arrakell törekedni, hogy a gyerekek meg is éljék azokat, amire az általános iskolában még több lehetõség,módszer kínálkozik, így azok az ünnepek, amelyeket a gyerekekkel eljátszanak, vagy azok a szokások,mesterségek, amelyek minden tantárgyhoz köthetõk, bemutathatók. Gesztesi Enikõ középiskolai tanáris hangsúlyozta az iskola szerepét, feladatait abban, hogy a kerettantervben megtalálja a hagyomány-ápolás lehetõségeit. Ennek leggyakoribb formái: az ünnepek megtartása, iskolamúzeum létrehozása,szakköri munka, iskolatörténeti kutatómunka, diáktagozatok mûködtetése. Iskolán kívüli lehetõség azOKVT dolgozatok írása, az Ifjúsági Honismereti Akadémia, a helyi, megyei vetélkedõk, a múzeumlá-togatás, stb.

Néhány fõiskola, egyetem tanára jelenlétével is megerõsítette vállalt céljaink fontosságát, az együtt-mûködés formáinak közös keresését. Dr. Barna Gábor néprajzkutató, egyetemi tanár (Szeged) elisme-rését fejezte ki a szervezés célját, megvalósítását tekintve, hangsúlyozva, hogy maga is sokat tanult.Örömmel vette kézbe a sok tankönyvet, olvasókönyvet, nagyon fontosnak tartva a konferenciát, ame-lyet szerinte csak ilyen elkötelezetten lehet megvalósítani. Szegeden most szervezõdik a tanárok hon-és népismeret képzése, ezért szakmai segítséget is tudnának adni a folytatáshoz. Hangsúlyozta, hogy ahonismereti szemlélet más, mint a történelmi, ezt kellene az oktatásunkban is figyelembe venni, aho-gyan Bálint Sándor hatvan éve leírta.

A konferencia szervezése jó alkalom volt arra, hogy áttekintsük, összegezzük az eddigi eredménye-ket, ugyanakkor pontosan körvonalazzuk a további igényeket, lehetõségeket. „Két dolog máris nyilván-való. Az egyik, hogy a képzõ intézmények közremûködése nélkül a helyismeret tanítását nem lehet álta-lánosabbá tenni. A másik pedig az, hogy a nemzetnevelés, a magyarságismeret, a táj- és nép kutatásaelõsegítése a tanító- és tanárképzõ fõiskolák egyik alapvetõ feladata.”1 Szövetségünk kiemelkedõ fel-adata, hogy folytassa a megkezdett utat, építve a felkínált együttmûködés lehetõségeire, és számítva to-vábbra is a rendezvényt támogató Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alapmegértõ pártfogolására.

Bartha Éva

1 Kováts Dániel: A tanító- és tanárképzõ fõiskola szerepe a helyismeret tanítására való felkészítésben. Honisme-ret 2001/1. 33.

Honismereti stafétaEzt a köszöntõt a 2014 õszi verõfényében a Séd partján megrendezett veszprémi Hon- és Népisme-

reti Konferencián – három szó (közte egy számnév) koszorúzza. A Magyar Pedagógiai Társaság nevé-ben szólok, mely civil szakmai szervezet alapításának 125. évfordulójára készül. A staféta a harmadikkulcsszó. A társaság gazdag õszi rendezvénysorozatában – Ünnepnapok az életen át tartó tanulásért cí-met viseli – egyik programról a másikra utazván (mint stafétabotot) adom át a híreket, információkat. Aveszprémi konferenciát alig két nappal megelõzõen zajlott Kiss Árpád Mûhelyünk beszélgetése VajthóLászlóról, a társaság egykori tagjáról, a legendás budapesti Berzsenyi Gimnázium legendás irodalomta-náráról. Miért hoztam Veszprémbe a tanár úr emlékezetét? Vajthó 1931 és 1944 között 64 kötetet segí-tett életre (pontosabban 63 és felet, az utolsó kötet kiadására a vészkorszakban már nem kerülhetett sor– nagyváradi diákok munkája lett volna) diák-közremûködéssel. A ma is pótolhatatlan forráskiadáso-kat, a Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatát diákok szerkesztették önkéntes munkában, magyar órákonés azon túl – régi kéziratok közt kutakodva, gondozták, õk teremtették meg a kiadás anyagi feltételeit.Ma projektmunkának nevezi ezt a komplex eljárást a modern tanítás elmélete.

A honismeret pedagógiai közvetítésében ez a módszer a „királyi út”. „Pályám emlékezetébõl” fel-idéznék néhány jeles példát. Megkövetem az érzékeny hallgatót, az elsõ példánál, kérem, hogy a mód-szerre figyeljen, a tartalomról szóló jogos vitát, kritikát tegye kissé félre. Az ötvenes évek végén lelkesúttörõként vettem részt a „Forradalom nyomolvasói” mozgalmában. A mozgalmi feladat az volt: a gye-rekek kutassák fel a 19-es veteránokat, ismerjék meg és ismertessék meg a közvéleménnyel életútjukat.Még egyszer mondom: függetlenül a politikai céltól, ebben az idõben iskolások százezrei végeztek va-lóságos oral history-t. Az idõs emberek történeteibõl végtére mégis hiteles élményeket szerezhettek félévszázad idejének „kútjából”, miközben ismereteikkel mégiscsak gazdagították a történelmi emlékeze-tet. (Minden bizonnyal e pedagógiai játék tapasztalatait idézte fel Rakó József, aki a rendszerváltás utá-ni gyerekmozgalmak legsikeresebbikét, a Magyarország Felfedezõi mozgalmat hozta létre: a gyerek-csoportok országszerte 1848-as honvédsírokat kerestek fel, a szabadságharc gyerekhõseinek emlékét –a „kisdobosokét” – tárták fel, s segítették ezen emlékek nyilvánosságát.)

Szelídebb, de módszereiben hasonló példa Morvay Péteré, aki az erdélyi gyerekeket, diákokat moz-gósította az Ezerjófû-akcióban, melynek során az elfeledett népi növényelnevezések hatalmas gyûjte-ményével gyarapította a nyelvtudomány adatbázisát.

A következõ történetem az életutam két emlékét kopírozza egymásra. Helyszíne a Hegyköz. A hat-vanas évek végén, a falukutató Márkus György kezdeményezésére ide utaztak a budapesti RadnótiGimnázium diákjai. Egykori diákként amolyan „ifivezetõnek” hívott vissza az iskolám. A falukutatáshagyományainak felelevenítésébõl most egy mozzanatot idézzek. A gyerekek találtak rá Kovácsvágá-son Koncsol Józsefre, a visszavonultan élõ egykori pataki népfõiskolásra, aki verseivel – a folklór és atudatos irodalom közti sajátságos naiv alkotásaival – ajándékozta meg a gyerekeket. S amikor vagynegyven évvel késõbb magam hoztam hasonló céllal miskolci tanárjelöltjeimet e valóban „multi-kulturális” környékre (Kisebbségek pedagógiája elnevezésû tantárgy keretében), a diákok találtak rá afaluszélen Fényes Lajos bácsira, aki ékes betûkkel teleírt irkáit bízta a diákokra. Hallgatói munkával elis készült a mesegyûjtemény, a miskolci Szemere Középiskola adta ki. A szerkesztõ hallgatóm számárameghatározó lehetett e feladat, éveken át õ vezette a régióban a roma integrációs irodát.

Még egy észak-magyarországi példa. A kazincbarcikaiak, tardonaiak Borsod-mûhelye. Ez már köz-vetlenül kapcsolódik témánkhoz. Hiszen a Kissné Király Piroska vezette mûhely valóságos Hon- ésnépismereti helyi tantervet dolgozott ki, hozzá tankönyvcsomagot készített. A munka sajátossága: aHonismeret mûveltséganyagát az akkor NAT-ban hangsúlyosan szereplõ „Életmód, életvitel” tantárgyfeladataival integrálták. Középpontba a család, a családok élettörténete került ebben a tantervben (többpublikáció jelent meg róla a szaksajtóban így az Új Pedagógiai Szemlében a kilencvenes évek végén).(Apró, de fontos asszociáció: Miklósi László történelemtanár, a Történelemtanárok Egyletének elnökeúgy tanít történelmet, hogy a gyerekekkel egy-egy tárgyat hozat be a családi kincsek közül – e tárgyakeredetérõl induló beszélgetéssel viszi közelebb a történelmet hozzájuk.)

Szükségszerû volt tehát ezek után, hogy találkozzunk Bõszéné Szathmári-Nagy Anikóval, a konfe-rencia háziasszonyával, a bemutatott új típusú helytörténeti tankönyvek jeles szerkesztõkével.

Hozzászólásom – talán érzik – a miértek és a hogyanok – kérdéskörét feszegeti. A felismerés Anikó-val együtt a helyi kultúra felértékelõdésének útja volt. „Föntrõl e kõ sem látható...” írta az éppen hetvenéve kivégzett Radnóti Miklós. E kövek felismerésem megismerése jelenthet motiváló energiát a hitelé-ben megroggyant iskola számára. A diákok környezetében még élõ adatközlõk szavainak, emlékeinekfelértékelõdése, az életmód, mikrogazdaság, mûvelõdéstörténet, szabadidõ-történet világa. Megrendítõpéldája ennek a pápai zsinagógában szervezett kiállítás „egykori szomszédainkról”. Nincs „felpuhítva”

a vészkorszak drámája e kiállításon, mégis a hatása abban rejlik, hogy egykori szomszédaikra, mint dol-gozó férfiakra, strandon pihenõ sudár lányokra, a városi közélet, az utca embereire tekinthettek az em-lékezõ pápaiak. A mindennapok történelmére. Ez a felismerés egyszerre metodika, de világos értékvá-lasztás is. Hiszen a történettudományban is felértékelõdik a személyes történelem szerepe. A különbö-zõképpen megélt múlt kollektív emlékezetté érlelõdésérõl van szó. (Biztos vagyok abban, hogy a fõvá-rosi Szabadság-téren emelt szobor körüli viták, esti beszélgetések – Eleven Emlékmû, így nevezik ma-gukat a szervezõk –, a különbözõ emlékek dialógussá formált cseréje is ezt a folyamatot segíti.) Ebbena vonatkozásban az is érdekes kérdés lehet: hol ér véget a helytörténet. A Veszprém megyei Zánkán élCsósza Mária tanárnõ, ám helytörténeti könyvét, a nekem oly kedves palócföldi szülõfalujáról,Drégelypalánkról írta. Õ abbahagyta a II. világháború végeztével. De hiszen 70 év. A mai gyerekeknek– bárhogy is – már a rendszerváltás alakjai is olyannyira a múlt szereplõi, hogy olykor keverik is õketiskolában tanult történelmi figurák neveivel. Hát a jó példa a lipóti Faluházé (s bizonyára más példák isvannak, akár a marcali gimnázium iskolamúzeumára, akár más gyûjteményekre gondolok – de kár,hogy a szintén zánkai Ifjúságmozgalmi Gyûjtemény végveszélyben van! ). Nos, a híres pékség falujá-ban az utolsó kiállított tárgyak a téesz-világ, az úttörõsdi emlékei. S így van ez rendjén. (Tanulságaikatát kell beszélni, fel kell dolgozni – akár a diákok honismereti gyûjtõmunkája segítségével.)

S hol kezdõdik a honismeret? A hetvenes évekbeli híres bakonyi falufejlesztések remek találmánya,a Közösségi kalendárium, ahol a „Mire vagyok kíváncsi?” és „Én mit tudok” kérdései alapján írták re-giszterbe a községek apraja-nagyját, szintén alkalmas módszertani „elõkép”.

Bõszéné tankönyvei felhasználásának sugallt metodikájában nem csupán a már idézett projekt mód-szertana erõsödött fel, de egy fontos komponens a drámapedagógiai kapcsolat is. A feladatok sokaságaszólít improvizatív játékra, cselekvésben megélt tudatosításra. Erre is egy korai, de jeles példát hoztama konferencia asztalára. Bogáti Péter a székesfehérvári Vörösmarty cserkészcsapat igaz kalandját szõtteregénybe (A Hóvirág másodkormányosa jelenti). A kalandos regény egy két hetes Balaton-környékiszerepjátszó akadályversenyt idéz fel. A diákok számára megelevenedtek a tó mûvelõdéstörténeti emlé-kei, egy „SzMK-apuka”, egy színész segítségével, aki minden állomáson megfelelõ szerep jelmezét fel-öltve irányította tovább a kincskeresõ diákcsapatot, hogy a végsõ állomáson megleljék utazásuk célját.A szerepjátszó akadályverseny metodikáját a hetvenes évek közepén a Kincskeresõ címû gyerekirodal-mi folyóirat ásotthalmi táboraiban alkalmazták több éven át – Arany János „regéjét”, majd a honfogla-lás családi döntéshelyzeteit idézõ játékokban (e forgatókönyvek rendre megjelentek a szaksajtóban an-nak idején).

Köszöntõ koszorúmban arról szólok, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság mûhelyei, közösségei 125esztendõs történet felidézésére készülnek. Az évforduló emlékezetéhez metodikát kínáló KelemenElemér professzor is a helyi emlékezet fontosságára hívta fel a figyelmet a két éves projektum indítása-kor. Megroppant identitású szakmánk kollektív emlékezetét szeretnénk megerõsíteni a 2015-re pályá-zatokkal is inspirált kutatásokkal. Egy-egy tudós közösség, egy tantestület, egy jeles tanár, kollégiumiszakember, gyermekotthon-alapító, jeles óvodapedagógus, gyerekmozgalmi vezetõ, újságszerkesztõéletmûvének feldolgozása – mind-mind az évforduló feladatai közé sorolódik.

Ennek jegyében hívjuk 2015 júniusára Veszprémbe az érdeklõdõket. Itt lesz ugyanis – középpont-ban a felkészüléssel – a következõ Staféta-táborunk.

Staféta tábor? 2015-ben immár a 13. nyári pedagógustáborra kerül sor az MPT szervezésében. Elne-vezését onnan nyerte, hogy fontos szándékunk a pedagógus nemzedékek eleven kontaktusa, legyenmódja „átadni” tapasztalt kollégáinknak a „stafétát” az ifjúságnak akár egy táborozás oldott körülmé-nyei között. Az évek során a tartalom gazdagodott. Immár „kortársak”, generációbeliek is szívesenosztják meg tudásukat másokkal. Így mindig a felajánlások és kíváncsiságok harmóniájában alakul a tá-borozás programja.

Tekintsük át röviden e hagyományt Villányi Györgyné Jutka gyûjtése és krónikája alapján. 2003-banCsillebércen Báthory Zoltán jelképes korszak-megnevezése volt a viták tárgya. Õ „Maratoni reform-nak” értelmezte a rendszerváltást közvetlenül megelõzõ, be nem fejezett innovációs folyamatot. Szóesett közoktatásunk jövõképérõl. Ádám György a már akkor is hajlott korú, de fiatal szellemû akadémi-kus elnökünk, a fiziológus-agykutató optimista „nem”-je volt a hiteles válasz a közhely-kérdésre:„romlik-e a gyerekanyag?” 2004-ben újra az egykori gyerektáborban a pedagógusképzés reformja volta vezérmotívum s az életen át tartó tanulás, beleértve a komplex mûvészeti nevelést is (melyet a beszél-getés mellett táncház fémjelzett). 2005-ben a pedagógiai értékelés állt középpontban. Rá egy évre az is-kolai tervezõmunka. 2007-ben volt az elsõ vidéki Staféta-tábor. Esztergom gazdag helyi, a Duna mind-két partján programokat kínált. A VII. Nevelésügyi Kongresszusra készültünk ezen a nyáron. Sõt az„együttmûködõ iskola” programjának megismerése mellett 2008-ban is a felkészülés adott kereteket. Atábor fiataljai, akik a kongresszus segítõivé váltak, szimulációs játékkal készültek feladataikra.

2009-ben újra Csillebércen külföldi tapasztalatokat osztottak meg világjáró kollégáink. Az Osztály cí-mû világhírû filmrõl folyt élénk vita. 2010-ben Ajka volt a vendéglátó. A köztársasági elnök kérésérekészült „Szárny és teher” címû program vitája állt középpontban, s a városi óvodák gazdag programja,középpontban a környezeti neveléssel. Az elsõ alföldi Staféta-tábornak Kétegyháza adott helyet. Nagy-szalontai szomszédolás, a pedagógus-életpálya kihívásai álltak a fókuszban. 2012-ben „Mesebolt a ha-táron” címszó alatt sokszínû program valósult meg. (Gazdag Erzsi, a jeles gyerekköltõ és Ottlik cente-náriuma adta a talányos címet.) A 10. Staféta-tábort múltidézéssel ünnepeltük 2012-ben. PedagógiaiPiknikben a matematikai nevelés, a „Nyitott Iskola”, a beszédmegértés, mesekönyvek, népmese szere-pe és a zenei nevelés kapott helyet. Az Agóra Kerekasztal munkájának beindulásáról volt szó: kísértvea szinte lehetetlent címmel. 2013-ban Gyõrben „Mire való az iskola?” vitára buzdító téma uralta a prog-ramot. A bevezetõ játékban dramatikus eszközökkel idézték fel a táborlakók saját iskolaképüket. E kér-désre kereste a választ Benedek András professzor, az MPT elnöke Párbeszéd a konszenzusért címû,rendszert és stratégiát keresõ, igénylõ elõadásában. A ravazdi Erdei Iskolában és környékén ismerked-hettek a résztvevõk az erdõpedagógia, a környezeti nevelés válaszaival, kihívásaival és sok gyakorlatipéldát gyûjthettek be. Diskurzust folyt a „jó pedagógusról”, majd „jó gyakorlatokkal” Gyõr város kivá-ló intézményeirõl került szó: a gyakorló iskoláról, a nevelési tanácsadás elõtt álló feladatokról, ahejõkeresztúri mintát követõ, az etnikai kihívásokat megoldani vállalkozó Kossuth Lajos Általános Is-koláról, a Hild Szakközépiskoláról, hol egyebek közt „szakmai és emberi gyakorlatnak” nevezik a diá-kok terepmunkáját. 2014-ben Debrecen volt a vendéglátó. Ezúttal is a „fenntarthatóságra nevelés” kér-dései kerültek központba, a Gönczy Pál iskola programjával ismerkedhettünk, illetve betekintést nyer-hettünk Montessori nyomán kialakított eredeti inkluzív nevelési programba.

2015-ben újra a Dunántúlon. S szakmánk kollektív emlékezete lesz a fókusz. A helytörténet-honis-meret helyi „fellegvárához” méltóan.

Trencsényi László

A helytörténeti kutatás perspektíváia 10–14 éves Kutató Gyerekek Tudományos Diákkörének (KGYTK) dorogi Zrí-nyi Ilona Tagiskolai mûhelymunkájában

Tudományos diákkutatás 10-14 éves korbanVan Magyarországon egy magyar pedagógiai programcsomag, amely már több évtizede választható

tantárgyként olyan tevékenységeket preferál, mint a nép- és honismeret, a helytörténet, a néptánc- és asakkoktatás. Teljes nevén Értékközvetítõ és képességfejlesztõ program (ÉKP), közismert nevén Zsol-nai-pedagógia.

2000-ben az egyik legmerészebb újításaként elkezdõdött a tudománypedagógia megalapozása, „át-itatása” az ÉKP-tantervben. Azzal a kérdéssel már alig kell szembenéznünk, hogy a tudománypedagó-giának helye van-e az általános iskolai oktatásban? A helytörténet azonban – mint a történettudományalága, mások szerint segédtudománya – a megújulás szakaszában még küzd a szakma befogadó szemlé-letváltoztatásáért.

A tudománypedagógia egyik lehetséges tevékenységi formáját, a kutatást – a tudományos diákkörimunkát – ennél is többen fogadták (fogadják ma is) gyanakvással a 10–14 évesek iskolájában. Miköz-ben elmosódni látszanak a határok a korábbi 8+4 osztályos alap- és középfokú képzés között, az a dog-ma erõsen tartja magát, hogy 14 évesnél fiatalabbakkal ezt a mûfajt mûvelni nem lehet. Sõt!

Korábbi dorogi helyi tantervi tapasztalataink szerint a tehetséges 10 éves gyerek is képes kutató-munkára. Ez iskolánkban megkönnyítette a tudománypedagógia és a kutatóiskolai gondolkodás befo-gadását, egységes algoritmus szerint bevezetve a 10–14 éves tanulókat a kutatások sokszínû terepeirefelnõtt mentorok segítségével.

2000-ben vált országos méretûvé a KGYTK-mozgalom. Az elmúlt 15 év alatt az ÉKP-s iskoláktöbbször végeztek elemzõ munkát a tudományos diákkutatás értelmérõl, eredményeirõl; a résztvevõk –mentorok és diákok – elkötelezettségérõl, motiváltságáról; az interdiszciplináris gondolkodás jelenlété-rõl; dorogi iskolánkban kiemelten vizsgálódtunk a preferált helytörténeti kutatások arányáról, kapcso-latairól a diszciplínák között.

Tudni kell, hogy a KGYTK országos (minden általános iskolát megszólító) pályázati rendszere há-romlépcsõs: egy szûkebb helyi (iskolai és/vagy városi), ezt követõen több megyét magába foglaló hat-

helyszínû regionális, végül az országos döntõ követi egymást. A résztvevõk köre már régen nemcsak aZsolnai-iskolákra terjed ki. A dolgozatokat a tanév elejétõl márciusig készítik a tanulók mentoraik se-gítségével. A megmérettetéseken tízperces, tömörített, prezentációt alkalmazó, kommunikációs szem-pontból is igényes elõadás keretében bemutatják kutatásukat, ahol a zsûri kérdéseket tesz fel, illetveszakmai véleményt mond a hallottakról, olvasottakról.

A döntõ díjait a fõ mûveltségi területek (társadalomismeret, természetismeret), kategóriák (kuta-tás-módszertani és ismeretterjesztõ), korosztályok (10-12 és 13-14 évesek) között osztják ki. A dolgoza-tok terjedelme, formája meghatározott. Elvárás a szakszerûség, a nívós vizuális megjelenítés.

A dorogi tapasztalatainkról a helytörténet–honismeret témakörben

A diákkutatói összegzés és az azóta eltelt újabb évek tapasztalatai sok tanulságot halmoztak fel az is-kolai mûhelymunka folytatásához. A 15 év alatt 130 dolgozat született iskolánkban. A korosztályok a4–8. osztályig készítettek pályamunkát. A résztvevõk nagy többsége (66,04 %) lány volt. Legtöbb dol-gozatot a 8. osztályosok írtak (30 %), itt is hasonló a nemek aránya. A fiúk viszont szinte valamennyien(80 %) eljutottak az országos döntõig, sõt dobogón is végeztek. Az évfolyamok között az 5. osztályosokállnak a 2. helyen, itt a lányok és fiúk aránya még 50-50%-os, késõbb kezdõdik a fiúk lemorzsolódása.A több éven át dolgozatot író tanulók többsége is lány, de a fiúk (számarányukat tekintve) ugyancsak si-keresebbek. Az országosan díjazott tanulók (furcsának tûnõ kettõsség!) a több éven át kutató diákok,vagy az egyszer próbálkozó, tehetséges, de kitartó munkát nem szívesen vállaló gyerekek közül kerül-tek ki. A visszatérõk az ugyancsak folyamatosan mentoráló felnõttekkel dolgoztak együtt a legeredmé-nyesebben. Ritka jelenség a kutatópáros, elsõsorban egyéni felkészülést vállalnak a gyerekek.

A lányok minden 4. dolgozata, a fiúknak minden 2. dolgozata volt eredeti kutatás. Ez is igazolja,hogy lehet ebben a korosztályban tudományos kutatásokat végeztetni. A témavezetõk, mentorok túlnyo-mó része pedagógus, ritkább a szülõ, az (iskola)könyvtáros vagy egyéb tehetséggondozó. Az iskola pe-dagógusainak 50%-a próbálkozott legalább egyszer mentori munkával. A tanítók (szakos meghatáro-zottságuk híján) rugalmasabb mentorok a tudományterületek szerinti választásban, de (a korosztályi tu-dás szintjéhez igazodva) az ismeretterjesztést részesítik elõnyben a mikrokutatásokkal szemben. Hiá-nyoljuk a mentorok összefogását az interdiszciplináris kutatások esetén, többször tapasztaltuk viszont akommunikációs felkészítésben. Az iskolavezetõk (igazgatótól a munkaközösség-vezetõkig) példásanvették ki részüket a folyamatokból, a dolgozatok 70 %-át segítették létrejönni.

A tudományok fõ ágaiból a leggyakoribb témák (interdiszciplináris kutatások esetén is) az élettudo-mányok (23), az antropológia (20), a történelem (14), a mûvészet- és irodalomtudomány (14), a mûsza-ki tudomány (10), a nyelvészet (9) szakterületén születtek. Ritka kutatási terület még (a korosztályi tu-dás függvényében) az etika (2), a pszichológia (1), a demográfia és a fizika (1-1) témaköre. A filozófia,a matematika tudományterülete – nyilván érthetõ okokból – legfeljebb az ismeretterjesztés szintjén for-dult elõ.

Összegzésünk speciális helyi tanulsága, hogy a gyerekekhez (és mentoraikhoz) nagyon közel állóhelyi problémák, kérdések – többségük helytörténeti információs értékkel bír – a szívesen választott té-mák között találhatók. Ennek egyik okát több évtizedes helyi tantervi praxisunkban látjuk, továbbá ab-ban, hogy diákjaink sikeres dolgozatait saját éves periodikánkban (Dorogi értékek nyomában címmel)24 éve publikáljuk.

A KGYTK dolgozatok vizsgált adatai szerint közel 40%-os a helytörténeti alapozású interdiszcipli-náris kutatások aránya. Vagyis egy település (esetleg annak régiója) kutatható számtalan tudományterü-let szempontjai alapján már a tehetséges általános iskolai tanulók számára is, megfelelõ témavezetõi se-gítséggel. A tudományközi megközelítés különösen kínálja a helyi szociológiai, antropológiai, nyelvtu-dományi, történelmi, mûvészettörténeti, ipar- és közlekedéstörténeti, építészeti stb. feldolgozásokat. Ahelytörténet, honismeret szinte kimeríthetetlen tárháza akár a mikrokutatásoknak, akár a színvonalas is-meretterjesztõ feldolgozásoknak. A mûhelymunka pedig újabb közösségeket képes formálni a mento-rok (pedagógusok, szülõk, könyvtárosok, a településen élõ professzionális kutatók) összefogásávalugyanúgy, mint egy-egy adott történeti korszak más-más nézõpontú, más-más diákkutató által vizsgált,de egyidejû körüljárásával (pl. a millenniumi évtized hatása a gazdaság, az ökológia, az iskoláztatás, atársadalmi viszonyok, a mûvelõdés és mûvészetek fejlõdésére stb.). Jelenleg ezek az újabb aspektusai amûhelymunka fejlesztésének.

A mozgalom napjainkban eljutott a határon túli magyar iskolák megszólításáig. A tapasztalat azt sej-teti, hogy a helytörténet-honismeret témakörei tovább erõsödhetnek az ottani értékfeltárás várható újlendülete által.

Kovács Lajos

Mindannyiunk „Tulipán királyfija”„Önmagunkat becsüljük meg azzal, ha nem feledkezünk meg elõdeinkrõl, akiktõl nemcsak életünket,

de tudásunkat, kultúránkat, erkölcsünket kaptuk. Olyan örökséget, melynek ismeretében emberibben,tartalmasabban tudunk élni” (Gazda József: Mindennek mestere). Ezen ismeretek átadásának mikéntjevolt a témája az I. Országos Hon- és Népismereti Konferenciának, melyet 2014. november 14–16. kö-zött Veszprémben rendeztek meg. Magam, a Néphagyományok õrzése, átadása az általános iskola felsõtagozatában szekció vezetõjeként voltam jelen. Tagja vagyok a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Hon-ismereti Egyesületnek és a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyûjtõszakosztályának (Tóth Erikatörténelem–ének–rajz–földrajz szakos tanár, Bükkábrányi Arany János Általános Iskola).

A közel három évtizedes tanítás személyes tapasztalatain keresztül, azokból a lehetõségekbõl nyúj-tottam át egy csokorra valót, melyet az elmúlt négy évben a Honismeret tantárgy iskolai tananyagánakszínesítéseként, kiegészítéseként alkalmaztam, s melyben vezérelvem a hitelesség. Ezek között szere-peltek nyertes pályázatok részletei – történelmi, múzeumi és néprajzi témakörben (kiírók: Történelem-tanárok Egylete, Gödöllõi Királyi Kastély, Magyar Néprajzi Társaság és társkiírói – I. Tradíció Pályá-zat). Közös iskolai és múzeumi projekt (Matyó Múzeum). Meghívás konferenciákra elõadóként: Isko-lák és múzeumok partnersége – Szentendre (2014. február), valamint Iskola és honismeret – Miskolc(2013. november).

A honismeret témakörét szakjaimból adódóan is, mindig komplexen értelmeztem. Ezekhez illesztet-tem azokat a személyes élményeket, melyeket hazai és külföldi utazásaim során megéltem, s melyeketsaját kisfilmekben, képes formában nyújtottam át diákjaimnak. Az aktualitások kapcsán kiemeltem aHerman Ottó Emlékévet. Rövid részletet olvastam fel Varga Domokosnak, az utolsó magyar polihisz-torról írt regényébõl.

„A régi szerszámokat tûzre hányják vagy szemétre, lassan még a nevük is elkopik a deresedõ fejek-ben... Ha nem akad senki emberfia, aki még most, az utolsó pillanatban megmentse az enyészettõl ezt azõsi örökséget. Mire idáig jutott, már tudta, hogy ez õrá vár. Ha õ meg nem teszi, akkor senki. S azt istudta, hogy a munka nem tûr késedelmet. Napról napra újabb értékek vesznek el nyomtalanul, pótolha-tatlanul.

Alighogy Pestre ért, szaladt Szily Kálmánhoz:– Tudod, honnan jövök?– A Balatonra mentél, gondolom, onnan is jössz.– Nem, barátom! A Balatonra mentem, de Etelközbõl jö-

vök!– Bolond vagy te, Ottó, csak nem forogsz! …– Na, várj csak! Mondd akkor meg nekem, mi az a

cucakaró. Fogadni merek, hogy a túzsért se tudod! Nem isszólva a farhám matakjáról. Na, ide süssön! S elõvette nap-lóját a rajzokkal, s mindent végigmutogatott…

Aha! Egyszerre felderengett neki valami. Barátja mind-ebben – a szavakban, a szerszámokban, a halfogás módjá-ban – az õsmagyarok életének nyomait sejti.

– És ki lenne a felfedezõje? – kérdezte Szily ártatlan kép-pel.

– Én, barátom! Én magam, az öreg. Egy ismeretlen ma-gyar történelemnek írom meg az egyik fejezetét. Nem a kirá-lyok, a vezérek dicsõségét és gyalázatát, nem az országlást,nem az erõszakot, hanem annak a mindennapi, zajtalan, bé-kés munkának a történetét, amely a nemzetet egy ezredévóta hazája birtokában megtartotta.”

Az írás címében szereplõ Tulipán királyfi a testet öltöttszimbólum. 16 évvel ezelõtt, nagymamámmal közösen ké-szítettük el a fotón szereplõ játékot az alig kétéves unokahú-gomnak, Annának.

A mesehõs élete és a történet innen veszi kezdetét. A ba-ba ötlete és a megvalósítás leírása egyik folyóiratunk hasáb-jain szerepelt, mely a kreatív olvasók számára kínált hasz-

A Tulipán királyfi (Tóth Erika felvétele)

nos és egyedi idõtöltést. A közös ajándék hamar elkészült és nagy örömöt okozott. Kétféle funkcióvalbírt: virágként a növény részeit lehetett azonosítani; királyfiként a mesék birodalma tárulhatott ki.Emellett a szabályok, a jó és a rossz megkülönböztetése is elsajátítható volt. Az eredeti mese az ismere-tek gazdagodásával és a képzelet hatására újabb „epizódokkal” bõvült. Az együtt lenni, együtt tenni él-ménye sok szép pillanatot eredményezett. A Tulipán királyfi a nemzedékek közötti kapcsolatot, azörökség átadását, a valós értékeket jelentette, melyhez az „érintés” szépsége is társult.

Ehhez hasonló története sok családnak lehet, mint ahogy a Herman Ottó által leírtakkal is találkoz-hatunk még a mindennapokban. A korábban említett, I. Tradíció pályázatra benyújtott Mûveld a csodát!címû dolgozatomból való az alábbi részlet, melynek saját gyûjtését a Hon- és népismeret tantárgy helyitantervéhez kapcsolódóan segédanyagként 2 órában alkalmaztam, a kabátszerû felsõruhák témakörben.A pályázathoz digitális feladatokat is szerkesztettem. A dolgozat a neves néprajzkutatókból álló szak-mai zsûritõl kiváló minõsítést kapott. Elhelyezték a Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában,s meghívást kaptam az I. Tradíció Táborba is.

„A dél-borsodi falvakban meghatározó volt a juhtartás, ezen alapult a szûcsmesterség. A hímzettmunkák iránt nagy volt a kereslet. A geleji és a bükkábrányi szûcsök között rokonsági kapcsolatok isvoltak. A szûcsök egymás között házasodtak, ami a technikai fogások hagyományozódását, a mintákgazdagodását is jelentette. Borsod–Abaúj–Zemplén megyében több szûcsközpont is létezett. Itt kellszólnom a bükkábrányi szûcsökrõl, akiknek utolsó képviselõje Vályi Nagy István volt. A tevékenység hatévtizeden át szállt apáról fiúra. A hímzést a szûcsmesterek alkalmazták. A mûvészet az 1860-as, 70-esévekben teljesedett ki. A festett bõrök sárga, barna, ritkán fekete színûek. Díszítés elõtt a bõrt virágoz-ták, elõrajzolták. Az elõrajzolás vasgálic oldattal, tollal írva történt. A minta a bõr cserzõanyagánakhatására megfeketedett, nem volt törölhetõ. A rajzolás ezért nagy alaposságot kívánt. Legtöbbször a ró-zsa szerepel díszítményként. Ezt oldalnézetben és felülnézetben ábrázolták. Gyakori a szegfû, nefelejcs,tulipán. A virágok közé rozmaringlevelet varrtak.

A bõrruhák közül díszítésben a ködmönök mutatják a legnagyobb változatosságot. A kuzsu külön stí-lust képvisel. A díszes nõi ködmönt Mezõkövesden kuzsunak nevezték. Ez volt a nõk legértékesebb ruha-darabja. Általában kelengyébe kapták. Ezek hímzése minden más szûcsornamentikától különbözött. Ér-tékes vagyontárgynak számított az örökösödésnél. Fehér báránybõrbõl készült, rövid derekú, hátul fod-rosra szabott. Nyakát és elejét fekete prém keretezte. Szattyánbõrrel díszített, színes selyemmel hímzettvolt. A kuzsuvarró szûcs rangosabbnak számított a bundavarrónál. A viselet fénykora az 1880-as évek-kel kezdõdõen közel négy évtizedig tartott. A kuzsu díszítésétõl függõen utalt viselõjének közösségen be-lüli helyzetére is. Kis Jankó Bori családja híres kuzsuvarró volt. A »Százrózsás íróasszony«(1876–1954) kapta meg Magyarországon elõször a Népmûvészet mestere címet.

A szûcsök hímzett ruhadarabokat napjainkban nem készítenek, mert kiment a divatból. A mai szûcsnemzedék már nem tud hímezni. Én találkoztam az elõzõ generáció egyik képviselõjével, akit most sze-retnék bemutatni. Kiss Jánosné Kiss Erzsébet már az eredeti motívumok egyszerûbb változataival díszí-tette munkáit. A hímzés mellett megtanulta a bõrkikészítés fogásait is. Visszaemlékezése gyermekkorá-ról, szakmai indíttatásáról, egykori munkájáról, mesterségbeli fogásokról is szólt. Erzsike néni megmu-tatta a végzettségérõl szóló bizonyítványt, melyen kitûnõ minõsítés szerepelt. A keltezés dátuma: 1968.június 27.

– Hogyan is kezdõdött? Milyen indíttatás kapcsán választotta egykor egy fiatal lány a szûcs szak-mát?

– Az én szûcsszakma iránti szeretetem gyermekkoromban gyökerezik. Amikor nagymamám és édes-anyám csodálatos terítõket, blúzokat hímeztek matyó hímzéssel, amelynek színvilága a leggazdagabbaz egész világon. Az én Edõcs nagymamám és édesanyám úgy hímeztek, mintha festmény lenne. Büszkevagyok rájuk, a gyökereimre!

– A családi történetek között esetleg különleges alkalmakhoz kötõdõ események is vannak?–Igen, vannak. Kettõt is tudok említeni. Az 1940-es években nagymamám munkáját választották ki a

sok hímzés közül. A Pápának õ varrta a miseruhát. Ez hatalmas dicséret és megtiszteltetés volt! Édes-anyámmal kapcsolatban is tudok mondani ehhez hasonló véletlen, de igazán örömteli esetet. Még má-sodik osztályos volt, amikor név nélkül kellett beadni a kedves nõvéreknek a kézimunkát. Ezeket Ameri-kába küldték. Édesanyám munkája lett az elsõ. Ugyancsak nagy hatással volt rám és gyerekként csodá-lattal néztem a keresztelõ paplan varrását. Most is magam elõtt látom a göndörszõrû, aranyselyemmelkivarrt bárányt és a tört öltéssel kivarrt, fehér selymen megjelent két rózsaszín angyalt, a színes rózsa-bimbókat, rózsákat. A varrás 90 éves, de a selyem még most is csillog. Miskolcon, a Herman Ottó Mú-zeumban látható.

– Ennyi meseszerû, de igaz történetet hallva szinte magától adódik, hogy Erzsike néni sem szeretettvolna mással foglalkozni, mint a családtagok. A varrott virágok szeretete, az öröklött kézügyesség, a

gyerekként megélt rácsodálkozás egy életen át kísérõje maradt. 1965-ben szûcsipari tanulónak jelent-kezett. A sikeres vizsga után Mezõkövesden és Miskolcon dolgozott. Három évtizeden át gyakoroltaszakmáját.

–Bepillanthattam az egykori “szûcsmûhelybe” is. Elõkerültek a legfontosabb eszközök: szûcskés,melynek elõttem lévõ példányában fél zsilettel pótolták a kést. A cangli, mely szögbeverõ és azt kihúzóeszköz is volt. Ezt fõként a rámázásnál használták. Ilyenkor a vizes bõrök nyújtását végezték. Bevertszögekkel próbálták a bõrt minél nagyobbra alakítani. A régi szögek és a szöges doboz is a múlt tanúi.Fercigoláshoz egy négyszögû, 8 x 8 cm-es falapot alkalmaztak. Erre akkor került sor, amikor a bõrt márösszevarrták, befordították és a szép eldolgozást végezték. Többféle vastagságú és színû cérnát is hasz-náltak, attól függõen, hogy mit kellett varrni. A legerõsebb szálú, a nyolcas cérna, mellyel gallérokat,gombokat és kapcsokat erõsítettek a helyére. Ezt kézzel nem lehetett elszakítani. A hagyományos var-ráshoz képest a szûcsök három élû szûcstût és lyukas gyûszût használtak. Az 1800-as években vált szét atímárok és a varrószûcsök tevékenysége, mert nagyon sok idõt vett igénybe a hímzés.”

Az eddig leírtakhoz társíthatjuk azt a megállapítást, hogy a hagyományok átadásának folytonosságáta nemzedékek közötti érdemi párbeszéd és érzelmi ráhangolódás adja. Az egyéniség, a megszerzett tu-dással olyan „szárnyakat” kaphat, melyek a gyökerekkel együtt az identitást eredményezhetik. Intéz-ményi keretek között így lesz a zsarátnokból tábortûz.

Ahhoz, hogy mindenkinek legyen egy Tulipán királyfija, érvényesülnie kell annak az egyszerû betû-szó mögötti tartalomnak, mely a szerzõ hitvallása is egyben: RÁ–TÉT, vagyis Rajtunk Áll, hogy aTradíciót, az Értékeket és a Tudást továbbadjuk!

Tóth Erika

Honlap az eltûnt tanyai iskolákrólPanta rhei: minden változik. A virágzást gyakran hanyatlás követi. Ez történt a XX. század második

felében a Nagyalföld több évszázados múltra visszatekintõ tanyavilágával is, amelyet néhány évtizedalatt szinte teljesen elnéptelenítettek a társadalmi-politikai változások. A folyamat a parasztgazdaságoképített környezetével együtt a vidék szétszórtan elhelyezkedõ közösségi célú épületeit, intézményeit isérintette. Az iskoláskorú gyerekek számának csökkenése miatt egymás után zárták be kapuikat a tanyaiiskolák, amelyek épületeit azt követõen nagy számban el is tüntették. Néha már egy talajegyenetlenségsem utal arra, hogy hajdani iskola helyén járunk. A tipikusan évszázadokra épített masszív épületek kö-zül általában csak azok tudták elkerülni a lebontást, amelyek szilárd burkolatú út mellett, jól megköze-líthetõen helyezkedtek el, és valamely gazdálkodó társaság igényt tartott rájuk. Ez az újrahasznosításazonban olykor nem lett tartós, az épületek egy része méltatlan funkciót kapott, majd a gazdasági kör-nyezet hátrányos változásai miatt újra kiüresedett, és napjainkban már leromlott állapotban, kísértet-házként, üres ablakszemekkel tekint az elnéptelenedett alföldi tájra.

Üdítõ kivételekkel Csongrád megyében Hódmezõvásárhely külterületén találkozhatunk, ahol kö-zösségek eredményes pályázata nyomán az EU és a magyar kormány által biztosított, kereken 50-50millió forintos támogatást felhasználva, a Darányi Ignác terv keretében sikerült megoldani a sóshalmiés a bodzásparti iskolaépületek teljes felújítását. Az elõbbi olvasókörként, az utóbbi egy hódmezõvá-sárhelyi általános iskola tanóránkívüli foglalkozásainak helyszí-neként hasznosul.

Emberi mértékkel is hirtelentûnt el egy olyan intézményrend-szer, amely korábban a „szellemnapvilágát” jelentve nemzedéke-ken át látta el az érvényesüléshezszükséges ismeretekkel a tanyaiembereket. Szomorú következte-tés, hogy talán egy emberöltõ semkellene már ahhoz, hogy ezek aziskolák fizikai valóságukbanés/vagy a kollektív emlékezetbõlszinte teljesen eltûnjenek.

Nagytatársánci iskola, 2014.

E folyamat akadályozása érdekében saját munkámra alapozva hoztam létre az Eltûnt tanyai iskolákemlékezete címû honlapot, amelynek deklarált célja, hogy emléket állítson mindazoknak, akik a tanyaiiskolákat létrehozták; mûködtették; a tanulók szellemi épülését szolgáló tankönyveket, taneszközöketmegalkották; „prófétaságot” vállalva tanítóként próbálták a megélhetéshez szükséges alapismeretekentúl az egyetemes kultúra elemeit közvetíteni, nemcsak a gondjaikra bízott tanulók, hanem bizonyosmértékig a vidék felnõtt lakossága számára is.

A honlap azok tevékenységét is népszerûsíteni kívánja, akik munkát és anyagi áldozatot nem kímél-ve létrehozták a hajdani tanyai iskolák emlékjeleit, emlékhelyeit, segítve, hogy a napjainkra már egyrenagyobb számban a talaj szintjébe simuló intézmények által létrehozott értékteremtõ szellemiség a mégélõ részvevõk kollektív emlékezetében személyiség-gazdagító módon folytatódhasson, példát, erkölcsimintát nyújtva mindenkinek arról, hogy a jelen lehetõségeit maradéktalanul csak a múlt tisztelete, érté-keinek beolvasztása alapján lehet kibontakoztatni.

A honlapon egyelõre még csak 16 egykori iskola található: a bodzásparti, a cinkusi, a csókási, acsomorkányi, a hatrongyosi, az igási, az igás-ugari, a járandószéli, a maroslelei úti, a mátyáshalmi, anagytatársánci, a pajori, a papháti, a sóshalmi, a sûrûtanyai és a szõkehalmi. Szándékom szerint egyretöbb, fõleg eleim mozgásteréhez (Hódmezõvásárhely és Makó vidéke) kötõdõ hajdani iskolának fogemléket állítani, amelyek kiválasztása szubjektív, lehetõségeimtõl függõ, nem tükröz értékítéleti sor-rendet. (A szakirodalom szerint Makó külterületén1 15, Hódmezõvásárhely külterületén2 pedig 43 ta-nyai általános iskola mûködött az elõzõ évszázad közepén.)

Elsõdleges célom a helyszínek aktuális állapotának dokumentálása, ezért a képekhez mellékelem afelvételkészítés dátumát, továbbá a hely GPS-koordinátáit. A könnyebb tájékozódás érdekében mindeniskola anyagához egy térkép (Google Maps) is tartozik, amelyen piros színû jelzés mutatja az iskola he-lyét. Számos iskola anyagánál találunk 360 fokos cilindrikus panorámaképet, annak érdekében, hogy azobjektumokat körülölelõ táj is megjelenhessen. A honlap elkészítése során jelenleg még csak az iskolákmai állapotát bemutató váz épül, amely nézeteim szerint jól egészíti ki azokat az iskolatörténeti – a hon-laphoz csatolt irodalomjegyzékben felsorolt – munkákat, amelyekbõl a látogató az iskolák múltjával ismegismerkedhet.

Az írás elején idézett herakleitoszi gondolat nemcsak az iskolákra és emlékhelyeikre, hanem azinternet-szolgáltatásokra is igaz. A gazdasági-jogi környezet változásai ugyanis bármikor azt eredmé-nyezhetik, hogy az összeállításnak helyt adó ingyenes szolgáltatás megszûnik. Mindezeket figyelembe

véve a honlapot úgy készítem,hogy egyszerû felépítésû, könnyen„hordozható” legyen, annak érde-kében, hogy gyorsan át lehessenhelyezni egy akár csak minimáliserõforrást nyújtó másik szolgáltatószerverére, ill. még egy DVD-re ír-va is mûködõképes maradjon.

URL (2015. január): http://eltuntiskolak. uw.hu/index.html

Örömömre szolgálna, ha a hon-lap tanulmányozása nem a múlt kí-sérteteinek feltámasztásához, azelmúlt évszázadban – sok esetben– kegyetlenné vált tanyai élet ne-gatív emléknyomainak megeleve-nítéséhez, hanem a lélekmelengetõbékés emlékezéshez nyújtana se-gítséget.

Pál László György

A pajori emlékhely a honlapról (Pál László György felvételei)

1 Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. Kiadta: Makó Város Tanácsa VB Mûvelõdésügyi Osztálya, Ma-kó, 1984. A makói múzeum füzetei 31. Internetes változat: http://muzeum.arcanum.hu/kiadvanyok/in-dex/a111127.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=MEGY_CSON_MMF_031&pg=0&lang=hun#pg=0&zoom=f&l=s

2 Koncz Sándor: Tanyai iskolák Hódmezõvásárhelyen 1919-1949 között. Tanulmány a Hódmezõvásárhely tör-ténete 3. kötethez. http://mek.oszk.hu/06200/06245/html

Anjou királyaink emlékei Dalmáciában1244-ben IV. Béla királyunk kénytelen volt Velence javára lemondani Dalmáciáról, s abban az év-

században már utódainak sem sikerült visszaszerezni a Tengermelléket. A dalmát városok önmagukbangyengék voltak, hogy megvédjék magukat. Szárazföldön általában a magyarok, tengeren viszont a ve-lenceiek voltak erõsebbek, így Zára (Zadar) és a többi város mindig a pillanatnyi erõviszonyoknakmegfelelõen próbált helyezkedni a két fél között, és sokszor kétfelé is adózott. Az uralkodó Árpád-di-nasztia kihalásával, V. István leánya, Mária révén a nápolyi Anjouk kerültek az ország trónjára. Máriaés II. Károly unokája Caroberto, akit mi Károly Róbert néven ismerünk, Dalmácia legbefolyásosabbcsaládja, a horvát Šubiæ família támogatását élvezte. A 12 éves Károly Róbert 1300 augusztusábanSpalatónál (Split) lépett magyar földre, ahonnan Šubiæ Pál horvát bán kísérte tovább, az ország belsejé-be. A következõ év elején hívei Esztergomban királlyá is koronázták.

1311-ben Zára úgy gondolta, hogy már elég erõs Károly Róbert hatalma, ezért fellázadt a velenceiuralom ellen, s grófjává Šubiæ Pál fiát, Mladent választotta. Hûséget fogadott a magyar királynak, aki-nek katonai segítségét kérte. Velence nem akart lemondani egyik legjobb kikötõjérõl, hajóhadat küldött,mely a tenger felõl elzárta a várost. Mivel a magyar király nem tudott segíteni, két év múlva Zára béke-kötésre kényszerült. Idõközben a Tengermellék tartományura, Šubiæ Mladen egyre inkább hatalmasko-dó, a városokat fosztogató és zsaroló kiskirály lett, aki ellen 1322-ben fellázadt Sebenico (Šibenik) ésTrau (Trogir) városa, és velencei segítséggel legyõzte. Mindkét város Velence oltalma alá helyezte ma-gát. 1327-ben Spalató, a következõ évben Nona (Nin) is Velence védelme alá helyezte magát. A belhá-borúktól, viszálykodásoktól legyengült ország Károly Róbert uralkodása alatt nem volt képes Dalmáciavisszaszerzésére és megõrzésére. Ez a feladat fiára, Nagy Lajosra maradt.

Amikor 1345 nyarán Lajos király az ellenszegülõ horvát urak leverésére indult, a velencei uralom-mal elégedetlen Zára azonnal felesküdött hûségére. De alig távozott el a magyar sereg, a velenceiek atenger felõl ostrom alá vették a várost, s a szárazföldön egy Székács nevû erõsséget emeltek, amelyetmegraktak fegyveresekkel. A következõ évben a király személyesen indult Zára alá. „A király megszálltseregével a város körül a mezõn, hadigépeket és más különbözõ hajítógépeket helyezett el s állított fel.Keményen ostromolta a velencei erõsséget, mert fel akarta szabadítani Zára városát az ostrom alól. Akirály vitézei és hadinépe állandóan támadták az ellenséget, s mindkét részrõl hevesen harcoltak. Az el-lenség bezárkózva lévén az erõsségbe, hajítógépekkel sokakat megsebesített a király hadinépébõl, de afalakig nyomulva a király hadinépe is visszavágott. [...] A király serege ugyan vitézül igyekezett a váratmegvívni, mivelhogy azonban felette meg volt erõsítve, megvenni nem tudták. Látva ezt a király, sok em-berét és hadiszerét elveszítve seregestõl hazatért. A velenceiek pedig az erõsségbõl is, meg a tengerrõl,gályákról is folytatták az ostromot, mígnem a várost néhány városbelinek árulása folytán elfoglalták.Sok polgárt és nemest lefejeztek és megkínoztak mindenféle gyötrelemmel és büntetéssel” – írja a kortárskrónikás, Küküllei János.1

Valójában a király elvonulása után még fél évig tartotta magát a körülzárt város, de amikor elfogyottaz élelme, kapitulálni kényszerült. Nagy Lajost ekkor elsõsorban öccse nápolyi meggyilkolása foglal-koztatta, ezért nyolc évre békét kötött Velencével. A dózse 160 ezer arany forintot kínált neki, ha le-mond Dalmáciáról õ azonban erre nem volt hajlandó.

A nyolcéves fegyverszünet letelte után Lajos elhatározta, minden erejével Velence ellen támad.Nemcsak a pápa beleegyezését szerezte meg, de szövetségeseket is gyûjtött. „Azon volt, hogy a rajta ésországán esett sérelmet megbosszulja és megszüntesse. Hogy visszaszerezze az országnak Velence általhosszú idõ óta megszállt jussát, nagy hatalommal készült Itália, a velencei dózse ellen.”2 1356-ban sor-ra foglalta el az észak-itáliai várakat, míg a következõ évben Dalmáciában folytatódott a hadjárat. Júli-

EMLÉKHELYEK

1 Küküllei János és a Névtelen minorita krónikája. Bp., 1960. 46–47.2 U. o. 61.

usban Spalató és Trau, szeptemberre Zára, decemberre Sebenico is uralma alá került. 1358 elején Nonavárosát és Brazza (Braè), valamint Lessina (Hvar) és Curzola (Korèula) szigeteket foglalták el a magyarseregek. E veszteségek végre megtörték Velencét, a dózse követeket küldött Zárába, a magyar király-hoz. Február 18-án Velence minden eddiginél súlyosabb feltételekkel kényszerült békekötésre. Ennekértelmében Dalmácia valamennyi városa, szigete, erõssége a magyar király birtokába jutott. Velenceesküt tett, hogy örökre lemond Dalmácia birtoklásáról, a Kvarner-öböltõl a durazzói hercegség határá-ig. Raguza (Dubrovnik) önként ismerte el a magyar király uralmát. A dózse lemondott a „Horvátországés Dalmácia hercege” címrõl, s kötelezte magát, nem avatkozik ügyeikbe. Mindkét fél szabad hajózásiés kereskedelmi jogot kapott, így lehetõvé vált a magyar hajóhad megszervezése, melyet fõleg a dalmátvárosok, s közülük is elsõsorban Raguza állított fel. A magyar király Dalmáciáért cserébe visszaadta azelfoglalt szárazföldi észak-itáliai területeket.

A békekötés helyszíne a zárai Szent Ferenc temp-lom és kolostor sekrestyéje volt. A ferencesek templo-ma Dalmácia legrégibb gótikus épülete, a XIII. századmásodik felében épült, 1280-ban szentelték fel. A ha-gyomány szerint a század elsõ évtizedében maga SzentFerenc alapította az itteni kolostort, amikor útban aSzentföldre megállt Zárában. A templomot többször isátépítették, mai berendezése barokk. A sekrestyében1724-ben készült barokk szekrények láthatók. A törté-nelmi nevezetességû békekötésre egy latin nyelvû kõ-tábla emlékeztet, alatta pedig a dokumentum másolatalátható. Nagy Lajos király itt fogadta a velencei köve-teket, akik aláírták az okiratot.

A békekötés egyik feltételeként Nagy Lajos meg-szerezte Velencétõl Szent Simon ereklyéit, s felesége,Erzsébet 1377-ban egy mûvészi ereklyetartót készítte-tett számára. A hagyomány szerint a jeruzsálemi temp-lomban Szent Simon próféta vette karjaiba a kis Jézust.A koporsót eleinte a Szûz Mária templomban õrizték,majd 1632-ben vitték át az akkor barokk stílusban át-alakított egykori Szent István, majd Mária mennybe-menetele templomba, melyet ekkor Szent Simonnakszenteltek.

A milánói származású Francesco da Sesto ötvösmû-vész három év alatt készítette el a közel 2 méter hosszú,60 cm széles és 1,3 méter magas, 250 kg súlyú ezüsttelés arannyal borított szarkofágot. A Szent Simon temp-

lom szentélyében látható alkotást két kõ- és két bronz angyal tartja, több mint 2 méter magasan a földfelett. Eredetileg négy ezüst angyal hordozta, de amikor 1390-ben Zárának 30 ezer arany adót kellett fi-zetnie Zsigmond királynak, pénzzé tették az angyalokat. A mai bronz angyalokat 1648-ban Velencébenöntötték. A koporsó tetejét a szent fekvõ alakú dombormûve díszíti, ünnepi öltözetben, keresztbe tettkezekkel. A koporsót 13 dombormû díszíti, melyek a szent életét mesélik el, illetve Nagy Lajos család-ját és zárai bevonulását mutatják be. A szembenézõ oldalán három kép található. Balra szerzetesek ás-sák ki Szent Simon elrejtett testét. A középen lévõ „Bemutatás a templomban” kép Giottónak a páduaiScrovegni kápolnában lévõ freskója nyomán készült. A jobb oldali képen az a jelenet látható, amikor avárost 1357 szeptemberében meghódító Nagy Lajost fogadják a város elõkelõségei, az érsek, a rektor ésa városbíró. A király mögött áll kísérete, mellette Szent Simon koporsóját viszik. Háttérben láthatók akirály címerével feldíszített erõdített városfalak, míg a tengeren vitorlás hajó és csónakok úsznak(Lásd: a hátsó borítón). A szarkofág jobb oldalán látható jeleneten Kotromanics Erzsébet királynõt fér-je és horvát nemesek veszik körül. A kép valószínûleg a szent ujjának ellopását ábrázolja. A hátoldal kétjelenete közül a bal oldalin Erzsébet és három lánya a szentnek ajánlják fel a koporsót. A királyné tér-del, kinyújtott két keze ujjhegyén függ a koporsó, melyet Szent Simon ugyanígy tart. A prófétávalszemben a koporsó elõtt térdel a három lány, Katalin, Hedvig és Mária, és imára kulcsolt kézzel, áhítat-tal néznek a szentre. A hátoldal jobb oldalán a királyné apja, Kotromanics István bosnyák bán halála lát-ható, a szent jelenlétében. A hátsó oldal a középsõ tábláján latin felirat áll. Magyar fordításban: „Simeonaz igazságos, ki a szûztõl született Jézust karjain tartá, nyugszik békén e koporsóban, melyet Magyaror-

A zárai béke oklevele

szág hatalmas, fenséges és magas királynéja, ifjabb Erzsébet kegyes fogadalomból készített, 1380-ban.E mûvet készítette Milánói Ferenc.”3 A felirat négy sarkát Árpád-sávos és Anjou-liliomos címerek dí-szítik. A két keskenyebb oldalon az L. R. monogram (Lodovicus Rex), valamint a király címere látható.

A templomban még két magyar vonatkozású XVIII. századi, ismeretlen mestertõl származó vászon-ra festett olajkép érdemel említést, amely a királynéhoz és a szenthez fûzõdõ legendát ábrázol. A szen-tély jobb oldalán lévõ képen Erzsébetet látjuk, amint távozni készül a szent koporsójától, és fájdalmasarccal tekint rá. A legenda szerint a királyné buzgóságában a szent egyik ujját keblébe rejtette, hogy ma-gával vigye emlékül, de nem tudott elmenni, mert lábai földhöz ragadtak, keblén pedig fekélyes seb ke-letkezett. Fájdalmas mozdulattal felfedi a sebet és gyógyulást kér a szent földi maradványainál. A baloldali képen a királyné a szent koporsója elõtt térdel, visszaadja az ujját, melyet a püspök a szent kezé-hez illeszt, mire az csodálatos módon azonnal hozzánõ. A királynõt díszes kísérete veszi körül, míg aföldön egy leprás és egy ördögtõl megszállt ember fekszik, akik gyógyulást remélve zarándokoltak aszent sírjához.

Az Egyháztörténeti Múzeumban ma több Anjou-kori emlék is látható. Legértékesebb közülük a ki-rályné, Kotromanics Erzsébet tíz liliomos tagból és ugyanennyi díszes pálcából álló aranyozott ezüstkoronája. A tíz liliomos tagból kilenc eredeti, a tízediket 1991-ben pótolták. A pálcák végén levelekbõl,állatfejekbõl és koronás büsztbõl formált áttört díszek emelkednek, a büszt koronájának csúcsaingyöngyszemekkel. A liliomok csúcsát is gyöngyök díszítik. A korona alsó részén és a liliomok oldalánváltakozva rubin és smaragd ékkövek vannak felfogatva. A korona a Szent Simon ereklyetartó 1932-esfelnyitásakor került elõ, s valószínûleg Mária királynõ 1382. évi zárai tartózkodása során helyeztékoda. A XIV. század közepén Budán vagy Visegrádon készült. (Lásd: a hátsó borítón.) Hasonló korona-töredéket fedeztek fel a Trau szomszédságában lévõ Bua-sziget (Èiovo) klarissza kolostorában is.4

Jelentõs mûkincs a 26,4 cm magasságú, 15,5 cm talpátmérõjû, 10,5 cm átmérõjû aranyozott ezüstkehely. Hatszirmú kosarán, gótikus fülkében a keresztre feszített Krisztus, Szûz Mária, Szent János

3 Havass Rezsõ: Dalmácia. Bp., 1908. 34.4 Takács Imre: Katalógustételek: 1.1 Korona; 1.2. Koronatöredék. In: Sigismundus Rex Imperator. Mûvészet és

kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387–1437. Kiállítási katalógus. Bp., 2006. 93.

A Szent Simon szarkofág Zárában

evangélista és Szent Katalin mellé Szent László királyunkat és Szent Erzsébet alakját vésték. Hátterükegykor zománcozott volt. Hatoldalú szárán lapított gömb alakú öntött nóduszon (szárgomb) nyolc un.rotulusz található. Ezek közepére a magyar-Anjou címerek kerültek. A hatkaréjos talp keskeny, áttört,mérmûves peremû. Három mezõjének felsõ részén is a magyar-Anjou címerpajzsok láthatók, míg a má-sik három mezõ alján csõrükben patkót tartó struccos sisakdíszek láthatók. Az egykorú zománcozás ki-kopott. Korábban a Szent Simon szarkofágot készítõ milánói mester munkájának tartották, de KernyTerézia kimutatta, hogy a magyar-Anjou udvarból származó kifinomult alkotás. A kehely is Erzsébetrévén, fogadalmi ajándékként került Zárába, alighanem egy paténával (ostyatartó tál) együtt, a SzentSimon ereklyéit õrzõ templomba, valószínûleg 1371-ben.5

A zárai Szent Kreševan (Szent Chrysogonus) templom Dalmácia egyik legszebb román kori templo-ma. Itt temették el 1387-ben az özvegy Erzsébet királynét. Itt koronázták magyar királlyá 1403-ban egyalkalmi koronával Durazzói Károly fiát, Nápolyi Lászlót, Luxemburgi Zsigmond ellenfelét. A magyarkoronázási jog szerint azonban ez a koronázás érvénytelen volt. A templom kincstárában egy ezüstkelyhet és paténát õriznek, melyek Nagy Lajos ajándékaként kerültek ide.

Nagy Lajos halála után a trónt 11 éves lánya, Mária örökölte. Helyette ténylegesen az özvegy király-né kormányzott, a hatalomvágyó Garai Miklós nádor segítségével. Az elégedetlen horvát fõurak,Palisnai János vránai perjel, a Horváti testvérek, Pál zágrábi püspök és fivére János macsói bán Lajosrokonát, Durazzói (Kis) Károly nápolyi királyt hívták meg a trónra. Károlyt 1385-ben Székesfehérvá-ron királlyá koronázták hívei, de a következõ évben Garai összeesküvést szervezett ellene, s meggyil-kolták. A nápolyi párti felkelõk fél évvel késõbb bosszút álltak. A Délvidékre békíteni utazó Mária ki-rálynõt és Erzsébetet elfogták, a kíséretében lévõ Garait pedig meggyilkolták. A királynõt és anyját fo-golyként a Zárától keletre lévõ Novigrád (régi magyar neve: Újvár) várába vitték.

A hagyomány szerint a királyi asszonyok fogságuk idején egy arannyal és drágakövekkel díszítettmiseruhát hímeztek, mely a novigrádi Szent Márton plébániatemplom tulajdonába került. Mára való-színûleg csak egy kisebb darab maradt meg az eredetibõl, azt belevarrták egy késõbbi miseruhába.

1387 januárjában Erzsébetet lánya szeme láttára kegyetlenül megfojtották, holttestét pedig a vár fo-káról letaszították. Zsigmond megbízásából Frangepán János csapatai csak júniusban foglalták el a vá-

5 Kerny Terézia: Szent László és a magyar szentek tisztelete Dalmáciában I. Lajos uralkodása idején. ArsHungarica 2008/1-2. 14–20.

Novigrád vára (Udvarhelyi Nándor felvételei)

rat, kiszabadították Máriát, és vitték férjéhez, az idõközben magyar királlyá koronázott LuxemburgiZsigmondhoz. Az Anjouk kora lezárult Magyarországon.

A nápolyi párt azonban továbbra sem fogadta el Zsigmondot uralkodójának, s 1403-ban Zárában egyideiglenes koronával királlyá koronázták Kis Károly fiát, Nápolyi Lászlót. Mivel azonban Zsigmondkezében volt a Szent Korona, s az ország nagy része, László el sem indult az ország belseje felé. Mara-dék hívével hamarosan hazatért Nápolyba. Hogy legyen pénze itáliai hadi vállalkozásaihoz, 1409-benszázezer dukátért eladta Velencének a még birtokában lévõ magyar területeket: Zárát, Novigrád ésVrána várát valamint Pago (Pag) szigetét. Ezenkívül lemondott a magyar királyok Dalmáciára vonatko-zó jogáról is. Zsigmond király két háborúval sem tudta többé visszaszerezni Zárát, sõt, 1420-ra Raguzakivételével a többi várost is elveszítette. Így a Délvidéken zajló trónharcokból végül Velence húzta alegnagyobb hasznot, mert sikerült újra megkaparintania Dalmáciát. Uralma közel négy évszázadig,1797-ig tartott.

Érdemes külön megemlékezni Raguza városáról, amely Nagy Lajos Velence elleni sikereit látva1358-ban követséget menesztett a magyar uralkodóhoz. Lajos király Visegrádon egyezményt kötött avárossal, megerõsítve korábbi kiváltságait. A király nevében, elvben a horvát bán igazgatta, ténylege-sen azonban teljes függetlenséget élvezett. Mindössze évi 500 arany jelképes összeget fizetett a magyaruralkodónak. Évente háromszor dicsõítõ éneket zengtek a templomokban a király tiszteletére, akinek,ha a városba jött, uralkodónak kijáró kíséretet biztosítottak. Felvonták a magyar lobogót, és kitûzték amagyar király címerét. Raguza Nagy Lajostól kapta címerét, mely voltaképpen az Árpádok vörös-ezüstsávos címere. Igaz, a XVII. század végétõl megváltoztatták színeit: kékre cserélték az ezüst sávokat.

Ahogy már sorozatunk elsõ részében is írtuk, a magyar szentek tisztelete Lajos révén jutott elRaguzába is. A magyar uralom pozitív hatással volt a város életére, és tengeri kereskedelme révén nagygazdagságra tett szert. Terjeszkedni kezdett, megszerezte a környezõ szigeteket és a partvidéket. Jelen-tõségét mutatja, hogy 1385-tõl Respublica Ragusina (Raguzai Köztársaság) néven említik. 1526-ig tar-tozott a Magyar Királysághoz, ezután formálisan a szultán hûbérese lett, de ügyes politikájával tovább-ra is megõrizte önállóságát. Velence sohasem tudta irányítása alá vonni. A raguzai levéltárban ma is õr-zik Nagy Lajos király pecsétes adománylevelét, de megtalálhatók itt Zsigmond és Mátyás király okira-tai is.

A török terjeszkedés már nem tette lehetõvé a késõbbi magyar királyoknak, hogy Dalmácia életébebeleszóljanak. Árpád-házi és Anjou királyaink „álmainak” területét, a déli Tengermellék városait azon-ban a mai napig gazdagítják a régi magyar emlékek.

Udvarhelyi Nándor

Gyümölcstörténelem: a Pándy meggy titkaA meggyfaj eredete

„Meggy [1220 tn., 1395 k.] Õsi, finnugor kori szó, vö. osztják wirme ’vörös ribiszke’, zürjén mol‘’gyöngy’, votják mul‘Ï ’bogyó, fás héjú gyümölcs’, cseremisz mu ç ’fekete áfonya’. Ezek elõzménye afinnugor *mol’ vagy *mo’ ’valamilyen bokor bogyója’ lehetett. A finnugor *o a szó belseji palatálismássalhangzó hatására a magyarban és az osztjákban magas hangrendûvé vált, a szó belseji finnugorlágy *l’ pedig gy-vé affrikálódott. A magyarban eredetileg különbözõ meggyféle gyümölcsöket jelölt.”1

A történeti-ökológus, botanikus olvasva e precíz etimológiai fejtegetést valójában nem tud megsemmivel többet, biztosat a meggy keletkezési helyérõl, géncentrumáról, mert a Cerasus vulgaris (sin.Prunus cerasus) természetes hibridfaj, létrejöttében a vadcseresznye, Cerasus (Prunus) avium és a tör-pemeggy, Cerasus (Prunus) fruticosa játszott szerepet – és nincs biztosíték arra, hogy az új faj megma-radt a térképen látható területen.2 De hasonlóképpen szintén nem jutunk elõbbre, ha a másik teóriáragondolunk, ha a vadcseresznye autotetraploidjának tekintenénk a meggyet, amely akár a vadcseresznyeeredeti areájában (pl. Kisázsiában, a Balkánon stb.), akár azon kívül is bekövetkezhetett volna.

Éppen ezért a meggy, mint finnugor közös szavunknak kevésbé tulajdonítunk nagy hangsúlyt, mertmint a nyelvészeti anyagban olvasható, kérdés, e szó valójában milyen növényfajt jelent. S mint a kö-zölt térkép is jelzi, növényföldrajzi úton sem tudjuk megoldani a problémát. Ugyanis a finnugor *mol’vörös ribiszke (Ribes sanguineum), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), esetleg a már említett törpe-meggy – és még inkább zelnice meggy, Padus avium (sin. Prunus padus) faj is lehet, de a felsorolt fajokklimatikus igényei tág szélességi fokokat határolnak be, szinte egész Ázsiát a 35 szélességi foktólészakra.4

A genetikailag elfogadottkoncepció szerint a vadcseresz-nye és törpemeggy érintkezésé-ben – az Iráni-fennsíkon, Kis-ázsiában és a Balkánon képesvolt állandósulni, pl. a Kaszpi-és Fekete-tenger vidékén domi-nánsan savanyúbb gyümölcsûCerasus (Prunus) acida kultivá-lása már a Krisztus elõtti száza-dokban elkezdõdött.

A meggy bizonyosan õsidõkóta ismert gyümölcs, eredetelegalább a paleolitikumig vezet-hetõ vissza. A Kárpát-medencé-ben az itt élõk már a honfoglaláselõtt ismerték a meggyet, és va-lószínûleg gyûjtötték a vad fákgyümölcseit. A honfoglalás utána vad gyümölcsök gyûjtögetése

TERMÉS

1 Benkõ Lóránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Akadémiai Kiadó, Bp., 1970. 878.2 Faust, M. – Surányi, D.: Origin and dissemination of cherries. Hort Rev. 19. New York, 1997. 263–317.3 Terpó András: Gyümölcstermõ növényeink rendszertana és földrajza. In: Gyúró Ferenc (szerk.): A gyümölcs-

termesztés alapjai. Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1974. 178.4 Surányi Dezsõ: Kerti növények regénye. Mezõgazdasági Kiadó, Bp., 1985. 94–96.

A valószínû szülõfajok areájának érintkezése (Terpó):3

1 = cseplesz meggy, 2 = vadcseresznye

mellett itt-ott már megújították (azaz szaporították) a jó tulajdonságú anyafákat. Egyes földrajzi nevek,helységnevek õrzik a vad gyümölcsök hajdani gyûjtögetésének emlékét és a lelõhelyeket (Meggyasszó,Meggyes, Meggyesegyháza, Meggygödörpatak, Meggyesmálbérc, Meggyesmezõ, Meggytó, Nyír-meggyes).5

Híres vásárokat rendeztek Debrecenben, (Nagy)Kállóban, Kecskeméten. A vásárokon kelendõ gyü-mölcs volt az alma és az aszalt meggy (aszúmeggy) is, s emellett messze földön ismerték a debrecenimeggyes bort is. Debrecen a török idõkben sok meggyet értékesített a vidéket járó, vándor gyümölcs-árusok révén. Elterjedt szokás volt a kerti utak és szõlõgarádok beültetése meggyfákkal, fõleg a filoxé-ravész elõtti idõkben. A fákat lugasszerûen nevelték, erre az akkoriban termesztett „hajlós, csüngõs”meggyek különösen alkalmasak voltak.6

A kõrösi és a szentesi meggytermesztésre vonatkozó adatok a XVIII. századtól maradtak fenn, erreaz idõszakra esik a Pándy meggy elterjedése is, amikor a magyar gyümölcstermesztés újabb lendületetkapott.7 Nagyhírû tudós egyéniségeink (Winterl, Bogsch, Tessedik) munkássága nyomán alakulnak po-mológiai társaságok. Hársfalvi (1961) a nyíregyházi levéltárban latin nyelvû kimutatásokat talált a Sza-bolcs megyei gyümölcsfa ültetések adatairól, eszerint Újj-fehértó (Újfehértó), Nagy-Kálló (Nagykálló)és a környezõ községekben igen jelentõs számban ültetettek meggyfát.8

Meggytermesztõ körzetekA filoxéra vész után a Duna-Tisza közén és az ország

egyéb homoktalajú területein a szõlõtermesztés fejlõdikintenzíven, de ezzel párhuzamosan a szõlõk közé ültetettnyári gyümölcsök termesztése is jelentõs (sárgabarack,meggy, cseresznye). A homokhátakra, sülevényes ho-mokra – a megkötésének elõsegítésére – szívesen ültettekmeggyet. 1898-ban 65 termesztési körzetre osztották azországot, s ekkor megindította Rudinai Molnár István ameggyfák törzskönyvezését is.9 1935-ben 37 millió gyü-mölcsfát írtak össze, ebbõl 2 474 142 db (6,7 %) volt ameggyfák száma. Híres meggykiviteli központtá fejlõ-dött Újfehértó, Nyíregyháza, Debrecen, de legalábbennyire Kõrös, Kecel és Szentes. A meggykivitel komolyakadálya lett a kiváló ízû, zamatú Pándy meggy – rossztermékenyülése és alacsony terméshozama, és a kevésnagyüzemi és fajtaazonos ültetvény. Újfehértón ekkormár elterjedtek azok a bõtermõ helyi (Nyírségi) meggytí-pusok, amelyeket a gazdák – utalva a fák koronaalakulá-sára, valamint termõképességére – „Fehértói csüngõsPándy”, vagy „Fehértói fürtös Pándy” néven ismertek.

Kevésbé sínylették meg a házikerti meggyfák a II. vi-lágháború pusztításait, fõleg a szõlõk közé ültetett fák.Újfehértón az 1960-as években meginduló tájszelekciós munka szinte érintetlenül találta az öko- és ge-notípusokban rendkívül gazdag „Meggyországot”. A tájszelekció Pethõ Ferenc irányításával11 indult el,melynek célja az volt, hogy a népi szelekció által fenntartott változatokat összegyûjtsék, majd értékelé-sük után az eltérõ érési idejû, a kocsánytól szárazon elváló meggyet, továbbá öntermékenyülõ, jó áruér-tékû fajták kerüljenek a gazdaságokba.

A Nyírségben az üzemi meggytelepítések 1955–1960 között kezdõdtek meg, 1959. évi gyümölcsfaösszeírás községi adatai szerint a legtöbb meggyfát a házikertekben, szõlõk között és szórványban talál-ták. A nemesítés (tájszelekció, keresztezés) eredményeként elõállított új fajták – pl. tájszelekció:

5 Rapaics Rajmund: A magyar gyümölcs. Kir. Magyar Ter. tud. Társ. Bp., 1940.; Surányi i. m. 97–99.6 Vö. Rapaics i. m. 302.7 Mohácsy Mátyás – Maliga Pál: Cseresznye-és meggytermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1956. 111–113.8 Kiskert jegyzete. 2010. jún. 15.9 Galgóczy Károly: A kertészet kézikönyve. (átdolg. Kúthy B.) Franklin, Bp., 1912. 275–304.

10 Tomcsányi Pál (szerk.): Gyümölcsfajtáink. Gyakorlati pomológia. Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1979. 102.11 Pór József – Faluba Zoltán: Cseresznye és meggy. Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1982. 78–93.

A Pándy meggy jellegzetes fája(Tomcsányi)10

Újfehértói fürtös, Kántorjánosi 3, Debreceni bõtermõ – lassan köztermesztésbe kerültek.12 1963–1967között azonban jelentõsen mértékben visszaesett a meggy felvásárlása, az almatelepítések kerültek elõ-térbe. A meggynek azután az 1970-es évek elején Maliga Pál által nemesített öntermékenyülõmeggyhibridek adtak lendületet.

1979-tõl jelentõs az új hazai fajták aránya a Nyírségben, Szabolcsban: Meteor korai, Maliga emléke,Érdi bõtermõ, Érdi jubileum és az Újfehértói fürtös dominál.13 Az üzemi és házikerti telepítések a mainapig kihatnak a hajdúsági és szabolcsi ember életformájára, noha azóta több pandémia jellegû moníliajárvány is pusztított nemcsak a Nyírségben, hanem a Duna-Tisza közén – természetesen a Cigány-meggy klónfajták körében is, kevésbé a Vörös meggyeknél.14

Melyik fajta lehet a ’Pándy üvegmeggy’ õse?Mindszenti (Váltva érõ) meggy. Gyümölcse kicsi, savas, piros (mint az amarellák). Fája a cseresz-

nyék leérése után kezdõdik, szakaszosan, mert elhúzódva is virágzik, arasznyi csüngõ fürtökben hozzagyümölcseit, a gyümölcsének érése éppen ezért többszakaszos (Oberdieck leírása).15

Latos meggy. Német vagy németalföldi származású, július második felében, igen késõn érik. Nálunkkevésbé ismert, de azért lehet a Pándy meggy õse. Ipari fajtának minõsül; a gyümölcse nagy, sötétvöröshéjszínû, húsa piros, gömbölyded, savas. Fája gyenge növekedésû, inkább bokoralakú, csüngõ vessze-jû. A tompa virágrügyû változata öntermékenyülõ, a hegyes virágrügyû önmeddõ típus.

Spanyol meggy. Vélhetõen a spanyol eredetû, helytelen névhasználat folytán a piacos üvegmeggye-ket Spanyol meggynek mondják. Messze elmarad gyümölcsminõségben a Pándy meggy mögött. Fájafelfelé törõ, erõsebb növekedésû, ezért egykor alkalmasnak találták útmenti fásításra; gyümölcse nagy,világos piros, nem festõlevû, kellemesen savanykás ízû.

Ostheimi meggy. Spanyol eredetû, egy elzászi katonaorvos vitte Ostheimbe. Középnagy-nagy, göm-bölyded, fekete gyümölcsû, a kocsánynál lapított; húsa sötétpiros, festõ; puha, igen leves. Kiváló a gyü-mölcse, június második felében érik; fája gyenge növekedésû, bokorszerû, sarjakról is szaporítható.Bõtermõ, de önmeddõ, a Latos meggy jó pollenadója.16

Nyírségi meggy tájfajták. Újfehértói fürtös. Középnagy gyümölcsû, kissé lapított, bõtermõ. Nagy azökológiai tûrõképessége, homokon is jól terem. Pollenadónak is ültetik, de virágait a Debreceni bõter-mõ és Kántorjánosi 3 nem termékenyíti. – Debreceni bõtermõ. Újfehértói fürtös elõtt 3-5 nappal érik, aPándy meggynél kisebb a gyümölcse. Közepes termõképességû, bár félig öntermékenyülõ. Sarjrólnyerték az 1970-es években. – Kántorjánosi 3. Mátészalka körzetében találták, nem egységes, 5klónfajtáját különítették el. Közepes a gyümölcsmérete, savas és zamatos. Blumeriellás betegségre ke-vésbé érzékeny, mint a többi tájfajta (Soltész 1998).17

A Pándy meggy elsõ hiteles leírója.„Valószínûleg hazai faj(ta). A gyümöl-csészet lelkes barátja a nem rég elhalttisza-büdi birtokos, Oláh Károly 1873-banküldött hozzám egy csomó gyökhajtást eszép és nagy, tompa szívalaku, feketemeggyrõl, melynek husa teljes érett korá-ban igen kellemes, czukros-savanykás; I.rendû csemege-gyümölcs: érik a cseresz-nyeérés IV-ik hetében. Befõzésre alkalma-sabb, mint a közönséges meggy. – Fájagyöksarjakról szaporítható, jókora nagy fá-kat nevel s ágai nem oly lelógók, mint a kö-zönséges meggy-fa ágai; levelei nagyok,mint a cseresznyefa levelei.”18

12 Hrotkó Károly (szerk.): Cseresznye és meggy. Mezõgazda Kiadó, Bp., 2003. 91–93.13 Hrotkó (szerk.) i.m. 74–89.14 Mohácsy – Maliga i. m. 195–198., Pór – Faluba i. m. 79–85. és 94–97., Hrotkó (szerk.) i. m. 74–83.15 Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok IV. köt. Arad, 1887. 510.16 Entz Ferenc: Kertészeti Füzetek XIII. 1857. 105.17 Soltész Miklós (szerk.): Gyümölcsfajta-ismeret és-használat. Mezõgazda Kiadó, Bp. 293–294.18 Bereczki i. m. 519.

A Pándy meggy gyümölcsök (Surányi Dezsõ felvétele)

A közelmúltban egy nemzetközi konferencián foglaltuk össze a Pándy meggy eredetével kapcsola-tos nézeteket, beleértve a saját koncepciónkat is.19

Pánd községben (Pest megye) Szilassy György birtokán (ld. dr. gr. Hugonnai Vilma levelét)20 a köz-ségben magról kelt egyed az anyafája. – A korabeli cáfolat is megjelent a szaksajtóban, vitatja az elsõmagyar orvosnõ közlését; a község mai helytörténeti emlékezete is kétkedik benne.

Debrecenben Pándy (Sámuel?) ny. huszártiszt magvetésbõl nyerte 1849 után. – A tény: élt valóbanPándy Sámuel ezredes, aki viszont mádi illetõségû volt, és a szabadság-harc alatt a mezõhegyesi mé-nest vezette.21

A pomológiai szakirodalom szinte egyöntetûen a debreceni eredetet vallja, bár a Déri Múzeumtóllegutóbb szerzett információk szerint Pándy huszártiszt személyére semmiféle dokumentumot nem ta-láltak a debreceni levéltárban és a múzeumban.

Talán a legvalószínûbb, hogy mint a térkép is mutatta, a hazai meggynek két nagy termesztõ körzeteismert, lényegében mindkét területen kialakulhatott a Pándy meggy – feltehetõleg az Ostheimi meggy-bõl, vagy a nyírségi tájfajták valamelyikébõl.

A hajdúsági és nyírségi körzetben ugyanis több, rokonnak számító tájfajta keletkezett. A nagy gene-tikai diverzitás viszont a Duna-Tisza közén a Vörös- és Cigánymeggyre jellemzõ.22 Megnyugtató vá-laszt a vitatott kérdésben csak a modern molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzése után lehetségesmegadni.

* * *A meggy haszna a népéletben, a mai táplálkozási szokásainkban is tapasztalható, így friss gyümölcs-

ként, levesnek, szósznak, befõttnek, dzsemnek, egressel összefõzve (Csongrád, Szentes, Szegvár kör-nyékén); továbbá fagyasztva, pulp, szörp, lé formában; régóta házi sütemények (pite, rétes, lepény, bé-les) és újabban pék- és cukrászáruk tölteléke. Készül belõle bor, likõr, s egyre több pálinkát is fõznekbelõle; a népélet (fonók, téli esték világa) elképzelhetetlen volt aszalványa nélkül. A kocsányából teátfõztek, a fáját is megbecsülték (sétabot, pipa), és természetesen magját alanynak használták; a rosszulcsírázó (ilyen a Pándy meggy is) magját párnába töltik, nyugodtabb pihenést remélve tõle.

Surányi Dezsõ

Rákóczi Julianna halála és temetéseAz alábbiakban egy olyan magyar vonatkozású bécsi halálesetrõl, illetve síremlékrõl szeretnék rövi-

den szót ejteni, melynek létezésérõl eddig nem volt tudomásunk. Ez a sír az osztrák fõváros 8. kerületé-ben, az Alsergasse-i Alser Vorstadt-i római katolikus plébániatemplom kriptájában található és grófAspremont Ferdinánd Gobert nejének, II. Rákóczi Ferenc fejedelem nõvérének, Juliannának állít emlé-ket.

A hazai és az európai történetírás még adós I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem és Bátho-ry Zsófia lányának, Rákóczi Julianna Borbálának a halálozási és temetési adataival. A Rákóczi család-ról szóló legfrissebb, 2006-ban megjelent genealógiai monográfia szerint gróf Aspremont-Linden-Reckheim IV. Ferdinánd Gobert neje, Rákóczi Julianna Barbara grófnõ 1717. május 26-án hunyt el.1 ARákóczi-szabadság résztvevõirõl 2005-ben publikált életrajzgyûjtemény pedig arról tudósít minket,hogy gróf Aspremont-Reckheim Ferdinánd Gobert felesége, felsõvadászi Rákóczi Julianna Borbála1717. február 26-a és október 8-a között távozott az élõk sorából.2

Arról azonban, hogy hol halt meg a fejedelem nõvére és hová temették el, hallgatnak a fentebb emlí-tett legújabb – és a régebbi – irodalmi források. Nemrégiben azonban kezembe került egy, 1900-ban

19 Surányi, D.: Historical origin of sour cherry’Pándy meggy’. II. Sustainable development. Abstract, 2014.45–46. és vö. Angyal Dezsõ: Gyümölcsismeret (Pomologia) (sajtó alá rend. Mahács M.) Pátria, Bp. 1926.400–403.

20 Wantha Vincéné dr. gróf Hugonnai Vilma: A pándi kertészet története. Kertészeti Lapok 1909. IX. kézírásos ki-vonat 2 lap.

21 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Zrínyi Kiadó, Bp., 1983. 261–262.22 Mohácsy – Maliga i. m. 195–198.

1 Gudenus János József: A Rákóczi fejedelmek leszármazottjai Európában. Bp., 2006. 39.2 Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Bp., 2005. 356.

megjelent forrásközlemény, melyben – regeszta formájá-ban – publikálva van „Aspermont-Reckheim Gräfin Juli-anna geb. Fürstin Rakoczy” végrendelete, mely Bécsben,1717. február 26-án kelt és melyet ugyancsak ott, 1717.július 9-én hirdettek ki.3 Ugyancsak ebbõl a publikációbólszerezhettem arról is tudomást, hogy az elhunyt grófné abécsi trinitárius templomban lett eltemetve.4

Ezen információ birtokában pedig arra a következte-tésre jutottam, hogy Aspremontné az osztrák fõvárosbanhunyt el és ezért ott próbáltam meg felkutatni Rákóczi Ju-lianna halotti anyakönyvi bejegyzését. Némi nehézségetokozott azonban, hogy az 1694 és 1704 között épült volttrinitárius templom (a mai minorita templom), azaz azAlserkirche az Alser Vorstadt-i római katolikus plébániaterületéhez tartozott, mi több, ennek az egyházközségnekvolt a plébániatemploma. De mivel magát, a plébániátcsak 1783-ban alapították, így a matrikuláit is csak ebbenévben kezdték el vezetni. Amúgy 1717-ben – csak Bécsbelvárosában – hét római katolikus plébánia (St. Stephan,St. Michael, Unsere Liebe Frau zu den Schotten,Hofburgpfarre, Kirche „Deutscher Orden”, Kirche „Mariaam Gestade”, Kirche „Bürgerspital”) mûködött és vezetettanyakönyveket.

Kutatásaimat végül siker koronázta és a bécsi Stephansdom anyakönyveiben – melyek a Szent Ist-ván Fõszékesegyház Levéltárának (Archiv der Metropolitan- und Domkirche zu St. Stephan in Wien)az õrizetében találhatóak – megtaláltam Aspremont grófné halotti- és temetési anyakönyvi bejegyzé-seit.

3 Friedrich Freiherr von Haan: Genealogische Aiszüge aus den beim bestandenen niederösterreichischenLandmarschall’schen Gerichte publicierten Testamenten. In: Jahrbuch der k. k. Heraldischen Gesellschaft„Adler”. Wien, 1900. 88.

4 Haan i. m. 88.

Rákóczi Julianna

A bécsi Alserkirche 1724-ben

A halotti matrikula adataiból kiderült, hogy a Bécsben elhunyt „Júlianna Barbara Verwitt. gräfin zúAspermont únd Rekheim, gebohren fürstin Rakozi”-t, azaz özvegy Aspremont-Reckheim Julianna Bor-bála grófné született Rákóczi hercegnõt 1717. május 29-én temették el a trinitárius templomban.5

A temetési anyakönyvi bejegyzésbõl pedig megtudhatjuk továbbá, hogy „Júlianna Barbara Verwitt.Gräfin zú Aspermont únd Rekhaim gebohren Fürstin Rakozi von Felsõvadusz”, azaz özvegyAspremont-Reckheim Julianna Borbála grófné született felsõvadászi Rákóczi hercegnõ a halálakor 44éves volt és a trinitárius templomban történt temetésének a végösszege 105 forint 44 krajcárt tett ki.6

A fenti két anyakönyvi bejegyzés adatait továbbá megerõsíti egy korabeli olasz nyelvû újság, mely-nek 1717. június 2-ai száma arról tudósít, hogy „Giuliana Barbara Vedoua Contessa di Aspermont eReckheim, nata Principessa Ragoczi di Fesovadsz, in etá di 44 Anni”-t, azaz özvegy Aspremont-Reckheim Julianna Borbála grófné született felsõvadászi Rákóczi hercegnõ élete 44. évében hunyt el és1717. május 29-én temették el Bécs városában.7

Summa summarum, Rákóczi Julianna Bécsben, 1717. május végén – könnyen lehet, hogy a már em-lített legújabb genealógiai monográfiában említett május 16-án8 – hunyt el és 1717. május 29-én temet-ték el a trinitárius templom, azaz az Alserkirche kriptájában.

Egy 2000-ben, a bécsi Alser-Kirche-rõl megjelent monográfiából pedig megtudhatjuk azt is, hogy„Juliana Barbara Comitissa de Asprermont”, azaz Aspremont Julianna Borbála grófnõ sírja a mai na-pig – igaz, lemeszelt névtáblával – megtalálható a volt trinitárius templom alatt, az „L” jelû kripta 21.számú sírhelyén.9 Szerencsénkre azonban a sírkõ felirata – „Die 30 Maji Anno 1717 / collocata estExcellma Dna / Dna Julianna Barbara Comi / tissa de Apermont” – azonban fennmaradt egy, 1725 tá-ján kiadott kéziratban.10

Itt szeretném megemlíteni, hogy nem csak a fejedelem nõvére, hanem annak két, fiatalon elhunytfia, „zwei Söhne des Grafen von Aspermont” is a bécsi Alser-Vorstadt-i plébániatemplom sírboltjábannyugszik, méghozzá az „M” jelû kripta 1. számú sírhelyén.11

De, hogy ki is volt ez a két gyermek, arról nem emlékeznek meg az írott források. A bécsi Szent Mi-hály plébánia (Pfarre St. Michael in Wien) irattárában azonban sikerült rátalálnom a két Aspremont fiúkeresztelési- és halotti anyakönyvi bejegyzésére. Ezek szerint Aspermont Lajos grófot 1692. december

9-én keresztelték meg.12 (A kereszt-apja pedig a nagybátyja, „Georgius[helyesesben Franciscus] Leopol-dus Princeps de Ragozy”, azaz II.Rákóczi Ferenc volt.)13 A gyermekazonban 16 hetes korában, 1693 áp-rilisában meghalt és a trinitáriustemplomban, 1693. április 4-én te-mették el.14 A másik gyermek, az1696. március 26-án megkereszteltgróf Aspremont Vilmos volt,15 akimindössze 11 napos korában, 1696áprilisában hunyt el és 1696. április4-én temették el ugyancsak atrinitáriusok kriptájában.16

Merényi-Metzger Gábor

5 Archiv der Metropolitan- und Domkirche zu St. Stephan in Wien (a továbbiakban: AMDStSW). Sterbebuchder Dompfarre St. Stephan. Bd. 19., S. 191.

6 AMDStSW. Bahrleihbuch der Dompfarre St. Stephan. Bd. 46., S. 72.7 Foglio Aggiunto All’Ordinario, 2. Giugno 1717. sz. 89.8 Gudenus i. m. 39.9 Ruth Koblizek: Die Alserkirche. Ihre Geschichte und Kunstwerke. Wien, 2000. 78.

10 Pfarre Alser-Vorstadt in Wien. Liber in quo scribuntur tam religiosi, (...) crypta sepulti, Wien, 1725 [?].11 Koblizek i. m. 75.12 Pfarre St. Michael in Wien (a továbbiakban: PStMW). Taufbuch der Kirche St. Michael. Bd. 5., S. 238.13 Uo.14 PStMW. Sterbebuch der Kirche St. Michael. Bd. 1., S. 368.15 PStMW. Taufbuch der Kirche St. Michael. Bd. 5., S. 344.16 PStMW. Sterbebuch der Kirche St. Michael. Bd. 1., S. 413.

Rákóczi Julianna sírja (alsó sor, balról a második fülke)

Díjlevelek a pacséri református egyházjegyzõkönyveiben

„A pacséri reformata szent eklézsia prédikátorának, tanítóinak és harangozójá-nak esztendõnként való fizetésére vonatkozó feljegyzések a pacséri reformataszent eklézsia 1796 óta vezetett Protocollumának lapjain”

A szóban forgó protocollum amolyan iktatókönyvszerû jegyzõkönyv, vagy fordítva, amelybe azegyházközség lelkészei beírták a különféle fölöttes hatóságok intézkedései mellett a saját presbitériu-muk által hozott határozatokat és az egyházközséget, illetve annak alkalmazottait érintõ egyéb végzése-ket. Az elõttem fekvõ fóliáns már a fedõlapján is feltûnteti a tartalmát. Ez pedig I. A superintendentia[egyházkerület] és traktus [az a körlet, amelybe maga az egyházközség is beletartozik] végzései; II. Is-kolavizsgákról szóló jegyzõkönyv; III. Belsõ hivatalnokok fizetése. Jelen esetben az ezen utóbbiakat, az-az a belsõ hivatalnokok fizetését, még pontosabban: a belsõ hivatalnokok (lelkész, kántor, tanító, haran-gozó) járandóságait tartalmazó, 1796-ból való díjleveleket szeretném nyilvánosságra hozni, a múltunkiránt érdeklõdõk számára közzé tenni.

Mindenekelõtt azonban a díjlevelekrõl, azaz a díjleveleknek a protestánsoknál, így a reformátusok-nál is szokásos mibenlétérõl egy-két szót. Tömör egyszerûséggel: A díjlevél hajdan a rendszeres java-dalmazásban részesülõ egyházi alkalmazottak (lelkész, tanító, kántor, harangozó) illetményét megálla-pító és biztosító okirat volt, amolyan szerzõdésféle, amelyben a helység egyházi elöljárósága (presbité-riuma) írásos formában rögzítette és szavatolta az illetõ egyházi alkalmazott évi járandóságát, valaminta juttatásért elvárt szolgáltatást. Közbevetõlegesen megjegyzendõ, hogy a tanítói díjlevelek az egyháziiskolák községivé, majd késõbb államivá válása után (ez Pacséron1870-ben következett be) idejét múlt-tá váltak, és alkalmazásuk megszûnt. A többi egyházi alkalmazott járandóságát azonban valamilyenformában még ma is hasonlóképpen határozzák meg.

A bemutatásra kerülõ pacséri díjlevelek az elvárt szolgáltatásokra nem térnek ki, azok – bizonyára –már korábbról, mint egyházkerületi intézkedések, minden érintett által ismertek voltak. A pacséri díjle-velek tételeit szemlélve az a meggyõzõdésem, hogy anyagiak miatt a régibb idõkben az alkalmazottak-nak, vagyis az egyházi tisztséget viselõknek nem igen volt okuk panaszkodásra. Másként fogalmazva:egykori elöljáróink igencsak vigyáztak arra, hogy alkalmazottjaik tisztességes javadalmazásban része-süljenek, hogy ne kelljen szûkölködniük, de szégyenkezniük sem javadalmaik miatt.

De lássuk csak, mirõl is van szó! A helyesírásukat kissé a maihoz igazítva az 1796-ból való, legko-rábbról föllelt díjlevelek a következõket tartalmazzák (zárójelben a rövidítések feloldása olvasható).

A Pacséri Reformata Sz(ent) Eklézsia T(iszteletes) Prédikátorának esztendõnként v(al)ó fizetése:

1. Készpénz 100 f(orint)2. Búza 100 véka1

3.Tavaszi2 ugyanannyi4. Marhahús 100 f(on)t [egy font kb. fél kiló]5. Só 100 f(on)t6. Faggyú 50 f(on)t7. Egy sovány sertés, avagy a’helyett 18 f(ont)8. Egy véka kása és egy véka lencse,

avagy a két rendbéli helyett 2 f(ont)9. Tûzrevaló keményfa három öl3

10. Mind a juhoknak, mind a teheneknek egyszeri fejés teje.11. Esküdtetés, keresztelés, temetés a Canon sz(eri)nt.4

12. Õrletés, a’ mennyi szükséges.

1 Régi ûrmérték. Nagysága 25-35 liter között mozgott, vidékenként változott. Általában 40 iccének, azaz 34 li-ternek vették.

2 Árpa, zab, kukorica, stb., általában olyan növény, amit tavasszal vetnek.3 Itt köbölrõl van szó, azaz 1,89 m a köbön, vagyis valamivel több, mint 6,75 m³. A három öl tehát 20 köbméter-

nél is valamivel több.4 Az egyházi törvények, illetve az egyházi zsinatokon hozott törvényerejû határozatok szerint.

13. Egy egész sessio5 szabad ususban [használatban]. Ezen sessio földnek õszi és tavaszi mag alá va-ló megszántása az Ekkl(ézsi)át illeti; ugyanezen sessio földben termett m(inde)nnemû gaboná-nak behordása az Ekkl(ézsi)ára marad, de a’megírt földben a’T(iszteletes) úrnak elegendõ magadására, annak letakarítására és nyomtatására gondjalészen.

14. A’ kaszálóban 12 kaszásokat egy napra – ugyanazon 12 ember elvégezett dolgát f(öl)gyûjteni ésbehordani az Ekkl(ézsi)a fogja végbevinni.

A pacséri reformátusok oskolája rektorának6 esztendõnkéntvaló fizetése

1. Készpénz 40 f(orint)2. Rozs 48 véka3. Tavaszi ugyanannyi4. Marhahús 40 f(on)t5. Só 40 f(on)t6. Faggyú 20 f(on)t7. Szalonnára 3 f(orint)8. Tûzifára 6 f(orint)9. Fél véka kása és fél véka lencse

vagy a két rendbéli helyett 1 f(orint)10. Fél sessio föld szabad ususban. Ennek mag alá való szántása és a’ termett életnek behordása az

Ekkl(ézsi)át fogja illetni. Hasonlóképpen ád az Ekkl(ézsi)a 6 kaszást ’s ugyanannyi gyûjtõket. –A szénát is az Ekkl(ézsi)a béhordatja.

11. Minden oskolába járó gyermektõl egy véka búza ’s egy véka tavaszi.12. Canicularis [nyári] csirke vagy a helyett 1 garas.13. Énekszós halottól 4 garas, prédikációstól 8 garas, búcsúztatótól 30 garas.14. Õrletés, a’ mennyi szükséges.

A pacséri leányoskola tanítójának esztendõnként v(al)ó fizetése

1. Készpénz 25 f(orint)2. Rozs 8 köböl7

3.Tavaszi 8 köböl4. Marhahús 30f(on)t5. Só 30 f(on)t6. Faggyú 15 f(on)t7. Minden oskolába járó leánytól egy véka búza, egy véka tavaszi, e’ mellett canicularis csirke.8. Minden két esztendõben 2 köböl alá való föld és minden harmadik esztendõben, a’ mikor földet

adni nem lehet, egy-egy porció8 szalma m(inde)n gazdától.9. Õrletés 10 köbölig.

NB. A porció szalmának beszedésével az elöljáróság nem boldogulhatván, az 1813-dik esztendeinovembernek 14-dik napján tartatott eklézsiai gyûlésben az elöljáróság a’ m(inde)n gazdáktóladandó porció szalma helyett egy jó öl szalmát rendelt és határozott, melyet az akkori tanító,Gergely Sámuel készen és örömest elfogadott.

A harangozónak esztendei bére

1. Búza 80 véka2. Egy pár új csizma3. Publicatio communiók [kihirdetések] alkalmatosságával4. Énekszós halottól 1 garas, prédikációstól 2 garas.

NB. Az harangozónak ezen felyül írt konvenciója fontos okokra nézve változást szenvedni kénte-leníttetvén: ezen folyó, 1815-dik esztendõ október hónapnak 30-dik napján tartatott Locale

5 Egy egész sessio 38 hold szántóból és 22 hold kaszálóból álló földbirtok.6 Hajdanán a lelkészképzéssel foglalkozó kollégiumok által tanítás és némi tapasztalatszerzés céljából vidéki is-

kolákba küldött öreg diákokat ludi magisternek, rectornak vagy preceptornak nevezték. A rektorok a több tan-erõs iskolákban irányítók, vezetõk, amolyan mai értelemben vett igazgatók voltak és elsõsorban a fiú tanulókatoktatták, de rektor volt a nevük akkor is, ha történetesen olyan helyre kerültek, ahol csak egyedül voltak.

7 Régi ûrmérték, általában 64 liter, azaz két véka.8 Egy számosállat napi szükségletére elegendõ széna vagy szalma, amelyet porciókötélbe, egy másfél méter

hosszú, egyik végén hurokkal, másik végén pöcökkel ellátott kötélbe kötve szállítanak.

C(on)sistoriumban [helyi egyháztanács] több közrendû gazdák(na)k is jelenlétében és közmeg-egyezésekkel az harangozó(na)k a következendõ esztendõkre nézve salláriuma[fizetése] ebbenhatároztatott és állapíttatott meg:

1. Negyven véka búza2. Negyven véka árpa3. Egy pár új csizma4. Az halottaktól a régi szokás sz(eri)nt5. Publicatio communiók alkalmatosságával.

A díjlevelek tételei – gondolom – magukért beszélnek. Ezért velük a továbbiakban nem is óhajtokfoglalkozni. Szeretnék viszont az egykori református vagy más protestáns iskolák tanítóiról egy-kétolyan dolgot elmondani, ami ma már egyáltalán nem köztudott.

Az 1868. évi Eötvös-féle állami népiskolai törvény meghozatala elõtt a református vagy más protes-táns iskoláinknak – így a pacsérinak is – sajátos intézménye volt a rektorkodás és a preceptorkodás. Ezabban nyilvánult meg, hogy a debreceni vagy a sárospataki, esetleg a pápai kollégiumból a teológiai fõ-iskolát végzett, szükség esetén a képzés vége felé járó nagyobb diákokat lelkészi szolgálatuk megkez-dése elõtt vidéki református vagy más protestáns egyházakba küldték azzal a feladattal, hogy ott szer-vezzék meg az iskolát, vagy – ha már mûködik – lássák el a tanítást. Az ilyen iskolában egyedül dolgo-zó, vagy tanítótársainak a munkáját is irányító fiatalember neve, megszólítása a rektor volt. A rektor afiúk iskolájának felsõbb osztályaiban tanított, az alacsonyabb osztályokban, illetve a lányok iskolájá-ban segédtanítók, azaz preceptorok tanítottak. Tanítói megbízatásuk általában három évre szólt, és ezalatt az idõ alatt is a kibocsátó anyaiskola növendékeinek számítottak, munkájukat figyelemmel kísér-ték, és mûködésükrõl az egyházközség elöljáróitól bizonyítványt kaptak. (Lásd alább Éri Ferenc bizo-nyítványait.) Visszatértük után vizsgát kellett tenniük, hogy tanulmányaikat folytathassák, illetve, hogya lelkészi záróvizsgát letehessék.

Pacséron az utolsó akadémiát végzett rektortanító Éri Ferenc helybeli születésû atyánkfia volt, aki1867 és 1870 között mûködött, mint rektor a fiúk iskolájában. Mûködésérõl Az iskolavizsgákról szólójegyzõkönyvben a következõk olvashatók: „Éri Ferenc fi-tanító [fiúk tanítója] 1867. évi december hó1-sõ napján tartott vizsgáján tanítói ügyességének és szorgalmának szembetûnõ jeleit mutatta,amennyiben tanítványai a feladott tantárgyakból folytonosan feleltek. Az egyetlenegy hiány, mely a nö-vendékek feleletén tapasztaltatott az volt, hogy gyenge és a jelenlévõk által nem eléggé tisztán érthetetthangon beszéltek. Éri Ferenc fi-tanító vizsgája 1868. márc. hó 15-én. Mind az iskola-felügyelõ, mind aszülék és elöljárók megelégedését, sõt dicséretét kiérdemlette.”

1870-ben, miután a pacséri református egyházközség lemondott önálló egyházi iskolájáról, és átadtaazt a községnek, a már lelkészi diplomával is rendelkezõ rektortanító Éri Ferenc Halasra ment segédlel-késznek. 1876-ban, miután a pacsériak lelkészükké választották, visszatért, de csak kurta két évig ve-zethette önállóan egyházát, mert 1878-tól a rajta erõt vett betegség lelkészi szolgálatra alkalmatlannátette. Helyette haláláig, azaz 1888-ig segédlelkészek és helyettes lelkészek, vagyis adminisztrátorok lát-ták el a teendõket.

Pénovátz Antal

A Nagybánya vidéki bányászok és kohászokrészvétele az 1848–49-es szabadságharcban

Úgy a Kereszthegy alatt megbúvó Nagybánya, mint a Mons Medius (Középhegy) alatti Felsõbányakirályi bányavárosok lakossága, ahol a többség a bányászatból élt, az 1848. március 15-i eseményekrõl,valamint a sajtószabadságról és a független magyar kormány megalakulásáról március 22-én érkezetthíreket, lelkesedéssel fogadták és gyorsan lázba hozták. Március 23-án a pesti ifjúság 12 pontos követe-lését magukénak vallották, és mindkét városban megkezdõdött a nemzetõrség megszervezése. S márci-us 24-én Kossuth Lajost Nagybánya díszpolgárává választották. Az ezzel kapcsolatos ünnepélyekbõl,tevékenységbõl, a Nagybányán székelõ Szakmáry Samu kerületi bánya-fõfelügyelõ vezetése alatt állókerületi kincstári bányák és kohók alkalmazottai sem maradhattak ki.

Március 28-án Szakmáry Samu, a Magyar Királyi Udvari Kamara március 18-án kelet 9772. számúrendelete alapján, a nagybányai bányakerülethez tartozó bányáknak, zúzdáknak, kohóknak és erdésze-teknek, egy olyan határozatot bocsátott ki, hogy a hivatalos tárgyalás és levelezés magyar nyelven köte-

lezõ. Majd március 29-én a városi tanács azt határozta, hogy a nemzeti lobogót kötelezõ használatúváteszi, és megtárgyalták a nemzetõrség megszervezését is. Így a városi tanács április 1-én, az alakulóbanlévõ nemzetõrség részére, a helyi Bányászati Fõfelügyelõségtõl fegyvereket kért. Amelyre április 3-ánSzakmári Samu bányakerületi igazgató, azt a választ adta: „a nagybányai királyi bányafelügyelõség tu-datja a városi tanáccsal, hogy a városi nemzetõrök használatába adandó lõfegyverekkel nem rendelke-zik”.

A városi tanács április 30-án hozott határozata nyomán, a nemzetõrség vezetõi közé a bánya-felügyelõség és a hozzá tartozó üzemegységek több munkatársát is beválasztották. A nemzetõrség kele-ti századának kapitánya, a bányafelügyelõség titoknoka, Hammerschmidt (Hámori) János lett, s fõhad-nagya Szakmáry Samu. A tisztek között volt még Blaska Vencel fõ-kohógondnok, Schubert Ferenc ik-tató, Leitner Ignác és DeAdda Ferenc írnokok, Eiben István kereszthegyi bánya felõr, valamint KolczaFerenc a kémleldébõl (kémiai laborból).

Május 15-én már azt jegyezték fel, hogy Borpatakról, ahol a lakosság többsége a bányákban dolgo-zott, tizennégy személy jelentkezett nemzetõrnek. Ebben a nehéz idõkben, több bányaszakember is ak-tív szerepet vállalt Nagybánya város életében, köztük Hell János nyugalmazott bánya-fõfelügyelõ,Prugberger József, Hudoba Gusztáv királyi pénzügyi tanácsos, Lollok Károly fõ-bányagondnok, akit1849 januárjában Nagykárolyba vezényeltek. Továbbá Bethlehem Vince számvevõ, Hámori János ti-toknok, Koffler János, Stoll Adolf, Haller Sándor, Schubert Ferenc és sokan mások.

Nagybányán, az ország segélyezésére összegyûjtött 1.205 forintot és 45 krajcárt, 1848. június 24-éna sóházi hivatalon keresztül elküldték a pénzügyminisztériumba.

Augusztus 1-én a városi tanács arról határozott, hogy a nemzetõrök összeírásakor a bányászokat kikell hagyni. Ezt azzal magyarázták, a bányász nép igaz, hogy bátor emberekbõl áll, de egyesek szilaj,zabolátlan hajlamúak és a királyi bányászati fõtisztségen kívül más parancsolót nem ismernek, így za-vart okoznának. S miután augusztus 7-én a városi tanács tudomásul vette, a bányászoknak és a kincstáriszemélyzetnek a nemzetõrségben való részvételét szabályzó kormányrendeletet, 20-án már a bánya-felügyelõségtõl az önkéntes nemzetõri szolgálat engedélyezését kérték. Azonban az önkéntes kereszt-hegyi és veresvízi bányászok azt a feltételt szabták, hogy az éjjel-nappali munka miatt a strázsálás alólfelmentést kapjanak. A fegyvergyakorlat csak szombaton 2-3 órát tartson, és külön századba együtt ma-radhassanak. De a városi tanács ezt nem fogadta el, és tiltakozó nyilatkozatot küldött a bánya-felügyelõségnek.

Szeptember 27 és 29-én, a nyugtalan körülményeket tekintetbe véve, a városi tanács a bánya-felügyelõséghez küldött átiratában egy ágyúöntéshez értõ ember felkutatását kéri, és a Kohóvölgyön lé-võ két vasból készült ágyú átszállítását a városba. A bányafelügyelõség erre október 4-én azt válaszolta:„a sztrimulyi [kohóvölgyi] vashámorban kémlésképp [próbaként] öntött vaságyúkat, ha arra felhatal-maztatik, egész készséggel átadni kész, ami véget ez iránt a felhatalmazást a minisztériumtól, vagy az it-teni királyi biztostól kieszközölni kéri. Egyébként jelenti, hogy azok még nem teljesen készek, mi végettazoknak felszerelésére a puskapor gyár mellett lévõ tüzéreket alkalmaztatni ajánlja.”

Október 18-án a városi tanács bõvített közgyûlése arra szólította fel a nagybányai bányafelügyelõ-séget, hogy annak vezetõi, a hozzá tartozó összes bányatisztek és bányamunkások, valamint a Sóhivatalés az ide kirendelt katonatisztek esküdjenek fel a hazára és annak alkotmányára.

A nagybányai bányafelügyelõség Katona Miklós parancsnok kérésére, az itt állomásozó katonaságrendelkezésére bocsátotta Virág Károly kincstári sebészt, majd Hericz Alajos bányaorvost. S a környéktelepüléseirõl, csak októberben 57 újoncot küldtek Nagykárolyba, köztük 14 bányászt, akiket név sze-rint is megemlítettek.

A november 9-i feljegyzésben arról olvashatunk, hogy a nagybányai bányafelügyelõség vezetése amáramarosi kormánybiztos segítségét kérte a hozzájuk tartozó borsabányai bányáknál történt pusztítá-sok megfékezésére. S mielõtt Urbán megadásra szólította fel a várost, mert ha nem, földig romboltatja27-én Nagybányát, mint az állam számára nagy fontosságú helyet, katonai törvényszék alá helyezték.Majd december 4-én, Katona Miklós õrnagy rendeletére a nagybányai bányafelügyelõségnél találhatóösszes arany és ezüst rudakat Pestre, a készpénzt pedig Szatmárra menekítik. A városi közgyûlés pedigdecember 6-án egy tejhatalmú választmány kinevezésérõl határozott, amelynek Hell János nyugalma-zott bánya-fõfelügyelõ és Szakmáry Samu bánya-fõfelügyelõ is tagja volt, hogy a közügyekrõl belátá-suk szerint intézkedjenek, amit jegyzõkönyvbe foglalnak.

Bem tábornok, az erdélyi hadak parancsnoka 1848 decemberében Nagybányáról indult el csapatai-val Kolozsvár elfoglalására.

Miután az országgyûlés Kõvár-vidékének az anyaországhoz való visszacsatolását kimondta, amely-nek gróf Teleki Sándor volt a fõkapitánya és kormánybiztosa, Teleki ebben a minõségében Kõvár vi-dék, valamint Nagybánya és Felsõbánya királyi városoknak az ellenség elleni összefogását szorgalmaz-

ta. Majd november 8-án Kapnikbánya és vidéke csend- és rendbiztosának Stoll Károlyt, a kapnikbányaizúzómû fõtisztjét nevezte ki, amirõl a Bányászati Fõfelügyelõséget is értesítette. A felsõbányai szárma-zású Stoll Károly (váradi) bányamérnök, bányatanácsos, ebben a minõségében az Erzsébetbányáhozközeli Kohóvölgyön (Horgaspatak) felépítette a Kossuth-kohót, amit 1849. április 18-án szenteltek felés adtak át a független Magyarországért folyó szabadságharc szolgálatára. Itt megkezdõdött az ágyúön-tés, a lándzsa, fegyver- és lõporgyártás. A Kossuth-kohó õrzésére pedig Hoffman Frigyes bányabíró ésVanicsek János zúzdagondnok vezetésével nemzetõrség alakult. Így miután a vidék román lakosságátaz osztrákok a magyarok ellen hergelték, és a falvaikban harangokat szüntelenül félreverték, mint aztVarga Pál nyugalmazott minorita rendi atya feljegyezte: „1848. november 29-ig a magyarok a Kõvárvidéki román falvakból 100 harangot koboztak el”. Ezekbõl a harangokból Nagybánya védelmére kétágyút öntöttek. De Varga Pál atya október 18-i feljegyzésébõl az is kiderült, mint írta: „a kereszt[hegyi]bányánál a királyi kovácsmûhelyben láttunk két nagy ágyút, melyeket Sztrimulyból [Kohóvölgyrõl]most hoztak, készítik, hogy Erdélybe vigyék”. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy Kohóvölgyön nem-csak a román falvakból összegyûjtött harangokból öntöttek ágyút, hanem már elõtte is. Stoll Károlyszabadságharc érdekében végzett kiváló tevékenységét, Bem tábornok 1849. március havában százado-si rendfokozattal ismerte el. (Stoll 1867-tõl 18 éven át országgyûlési képviselõ volt, és 1873-ban I.Ferencz József királytól nemesi levelet kapott.)

A pénzügyminisztérium 1849. január 23-án kiadott 434 P.Ü. számú határozata alapján, kezdtékNagybányán elõállítani az N.B. jelzésû magyar 1 és 2 rézkrajcárosokat, amihez a rézlapokat Felsõbá-nyán készítették, valamint a körmöcivel megegyezõ 3 és 6 ezüst és arany pénzeket verni. A pénzügymi-nisztérium március 3-án már megelégedéssel vette tudomásul a nagybányai pénzverés beindulását, sannak Debrecenbe szállítását rendelte el.

A városi tanács jegyzõkönyvébõl és Smoczer Ignác római katolikus plébános (késõbb püspök és fõ-rendházi tag) feljegyzésébõl tudjuk, hogy 1849. április 6-án reggel, a Womarka József vezette nagybá-nyai portörõben, vagyis a lõport szárító épületben 32 mázsa puskapor robbant fel, ami hat ember, köz-tük négy fiatal bányász életét oltotta ki. Közülük a 31 éves Fridricskó Mihály volt a legidõsebb,Fridricskó János 29, Kovács Imre 26 és Zolczki Ádám 24 éves volt.

Nagybánya város által kiállított honvédek jegyzékébõl az tûnik ki, hogy 1849. augusztus 13-ig, a vá-rosból több mint 134-en álltak a haza szolgálatában és harcoltak a magyar szabadságért, ezekbõl 28 bá-nyászt sikerült azonosítani. Ezek név szerint, a következõk: Pityik László, Indre György, Szótári Kár-oly, Németh István, Puskás Tódor, Moldován Mihály, Kimpán József, Gruber Károly, Pap György,Lukács Sándor, Juhász József, Dankó Károly, Lapusán János. Továbbá Galló Ferenc, Felner János, Né-meti János, Mojsza János, Triff Grigor, Cziczelberger Antal, Marosán János, Rogozsán Absolon,Sperlák Ferenc, Csuk Antal, Sasalovits István, Biluscsák Márton, Supku Sándor, Rezertárcsuk Mihályés Darabán Tódor. Többen pedig tisztként szolgáltak, mint a mindenki által ismert Sváiczer Gábor Mik-lós selmecbányai fõ-kamaragrófnak (1834–45), a korábbi nagybányai bánya-fõfelügyelõnek a háromfia, akik közül a nagybányai városi tanács jegyzõkönyvében név szerint Gábor s József is meg lett em-lítve. Legidõsebb fia, ifj. Sváicer Gábor, aki 1848. szeptember 15-tõl az aranyosmeggyesi honvédezred-nél szolgált, aki 1877-tõl 1886-ig Szegeden, Aradon és Pápán a honvéd-huszárezred parancsnok volt,ezredesi rangban 1907-ben hunyt el az aranyosmeggyesi birtokán. József pedig 1848. november 6-án, aKatona Miklós vezénylete alatt álló tüzérséghez került. Itt említendõ, hogy az 1849. március 6-i jegyzõ-könyvbõl még az is kitûnik, hogy a nagybányai bányafelügyelõség Sváiczer Katalin selmecbányai ka-maragrófnõ részére, aki Sváiczer Gábor özvegye lehetett, évi 800 forint nyugdíjat utaltatott. SváiczerGábor Nagybányán született Sándor fia 1849-ben csatlakozott a szabadságharchoz, aki 1853-ban lett aselmecbányai Berg- und Forstakademie (Bányász és Erdész Akadémia) hallgatója, majd 1876 és 1898között Désaknán volt bányagondnok, s 1902-ben hunyt el Nagybányán. De ide sorolható még a nagybá-nyai születésû, egykori selmecbányai hallgató, Márkus Zsigmond, s Henrich Ernõ, aki 1867-benKapnikbányán volt kohómester. Továbbá egy felsõbányai bányatulajdonos fia, Sasku Károly bánya-mérnök, akit mint honvédszázadost egy gerillacsapat vezetésével bíztak meg és végül orosz fogságbakerült. Az aknaszlatinai születésû Silberleiter József is csatlakozott a szabadságharcosokhoz. De TóthJános nagybányai bányakincstári aranyászt sem szabad említés nélkül hagyni, aki fegyvert, ágyúgolyó-kat és gránátokat készített, sem pedig Turi Péter lakatost, aki a kevés fegyverzet kiegészítésére 100 lán-dzsát kovácsolt a szabadságharcosok számára.

A nagybányai és felsõbányai embereknek és bányászoknak a hazafias érzelmét, Nagy József nagy-bányai szabómesternek az a mondása tükrözi a legjobban, hogy „inkább varr egy magyarkát ingyen,mint egy frakkot pénzért”. Varga Pál atya 1849. augusztus 18-án azt jegyezte fel: „Ebédünk alatt,Prugberger úr azt a nagy újságot beszéli, hogy õ és fia, aki tegnap este jött ide – aki Kossuthnakconcipistája [fogalmazója] volt – hogy, Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója augusztus 12-énmindenrõl lemondott és Görgey is megadta magát”. Itt a nagybányai születésû Prugberger Józsefrõl van

szó, aki 1881-tõl a nagybányai bányakerület igazgatója lett. Augusztus 27-én pedig már azt jegyezte fel,hogy Urbán bevonult Nagybányára és „a fõhadi tiszt a pénzverõ háznál, Szakmáry inspectornál vanszállva”. Majd 28-án azt, hogy a városházára kitûzték az osztrák – fekete és sárga színû – zászlót.

A nagybányai feljegyzésekbõl továbbá az is kitûnik, hogy 1850. február 24-én, a városban ismét so-roztak, de ekkor már a volt 1848-as honvédeket sorozták be a császári hadseregbe, köztük 18 bányászt.Mint késõbb Palmer Kálmán, aki 1920-tól a nemzetgyûlés elnökének fõtanácsosa volt, a Nagybánya ésvidéke címû könyvben írta: „A világosi fegyverletétel utáni években, nehéz idõk vártak Nagybánya ésvidéke lakosaira, s bányászatára, mivel tradícióikhoz híven, tevékeny részt vállaltak az 1848-49-es sza-badságharcban. A két bányaváros állandó zaklatásoknak volt kitéve, gátolták a bányák, fõleg a magán-bányák tevékenységét, majd 1851-ben a nagybányai pénzverdét is bezárták és a felszerelést Körmöcbá-nyára szállították.”

Réthy Károly

Irodalom: Balogh Béla: 1848-1849 Nagybányán. Teleki Társaság, Nagybánya, 2014.; Réthy Károly: A múltérintése (regény kézirat); Révész János: A negyvennyolcas zászló alatt. Nagybánya, Nagybánya és vidéke 1908, 11.sz.; Szmik Antal: Adalékok Felsõbánya szabad királyi bányaváros monográfiájához. Keller Albert, Bp, 1906.; TelekiSándor: Emlékezései. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1958.; Új Magyar Életrajzi Lexikon IV. Magyar Könyvklub,Bp., 2004. 1330–1331.; Magyar bányakalauz – Zalatnai bányakapitányság (M. kir. kõsóbánya). Désakna, 1881.; Ká-dár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája (Désakna). Dés, 1900-1901.; Földrajzi Közlemények,Geographische Mitteilungen; Borovszky Samu (szerk.): Szatmár vármegye monográfiája. A vármegye nemesi csa-ládjai. Bp., 1908.; Zachar József: A magyarországi huszáregységek tulajdonosai és vezénylõi. In. A magyar huszár-ság története. Bp.–Zürich, 2004. 291–306.; Magyarország tiszti cím és névtára 1876–1898. Bp., 1898.

„Kalotaszeg Nagyasszonyának” szobraKolozsváron

A kolozsvári Botanikus Kertben a víztorony közelében ember nagyságú, felirat nélküli ülõ nõi szo-bor látható. Hosszú ideig ismeretlen volt, hogy a szobor kit ábrázol, de az elmúlt években a tudományoskutatás kiderítette: a hosszú ruhában ábrázolt nõ „Kalotaszeg Nagyasszonyának”, Gyarmathy Zsigáné-nak állít emléket.1 Ki készítette a szobrot és mikor, ki volt a mû megrendelõje, hogyan került az alkotása Botanikus Kertbe? Az alábbiakban a fenti kérdésekre keressük a választ.

Posta Béla, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem régészeti professzora és az Erdélyi Nem-zeti Múzeum Érem- és Régiségtárának (a mai Erdélyi Történelmi Múzeum elõdjének) vezetõje vetettefel elõször a gondolatot, hogy Gyarmathy Zsigánénak – „akinek a nevét a magyar mûvelõdéstõl sohatöbbé elválasztani nem lehet”– az emlékét méltó módon megörökítsék. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületfelkarolta Posta Béla javaslatát, és 1914 februárjában 100 koronás felajánlással a szobor megvalósításá-ra országos gyûjtést indított.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának megbízásából Posta Béla a szobor elkészítését a fi-atal kolozsvári mûvészre, Szeszák Ferencre (1880–1919) bízta, aki szerzõdésben vállalta, hogy már-ványba faragja Gyarmathy Zsigáné alakját, a megrendelõ a szobrász tiszteletdíját 6000 koronában álla-pította meg.

Szeszák Ferenc szobrász abban az idõben Erdély és a „kincses város” neves mûvészének számított,aki Budapesten 1902-ben az Országos Iparmûvészeti Fõiskolán Stróbl Alajos tanítványaként végzett.Kolozsvár egyik legszebb épületének, az 1906-ban épült Nemzeti Színház fõhomlokzatának Wesselé-nyi Miklós és Jósika Miklós szobrát õ készítette, valamint az épület tetején emelkedõ két torony szobor-kompozíciója – az oroszlánok vontatta antik fogaton álló – Thália és Apollón szobor is Szeszák mestertehetségét dicséri. A kolozsvári szobrász fõmûve a díjnyertes nagyszalontai Arany János szobor, ugyan-csak kitüntetett alkotása volt a kincses várost díszítõ Kárpátok Õre címû székely kapu alatt cifraszûrbenálló honvédszobor.

Gyarmathy Zsigáné szobrát a mûvész fényképek után mintázta, amelyeket Gyarmathy Anna (özv.Ajtay Gézáné) a Nagyasszony lánya bocsájtott rendelkezésére. A Posta Béla és Szeszák Ferenc által kö-tött szerzõdés elõírta, hogy Gyarmathyné természetes nagyságú – ülõ vagy álló – szobra ruszkicai már-ványból készüljön, a mûvész pedig vállalta az alkotás átadását 1914 õszéig. Ezt az idõpontot a mester

1 Vincze Zoltán: Gyarmathy Zsigáné szobra Kolozsváron. Kalotaszeg, 2001. 3. Vincze részletesen foglalkozikPosta és Szeszák által kötött szerzõdéssel, de a szobor késõbbi sorsáról nincs tudomása.

azonban betegsége miatt nem tudta betartani. A szoborról az utolsó tudósítást 1915 márciusában olvas-hatjuk a kolozsvári napisajtóban: Szeszák Ferenc mûtermében (Bástya u. 1 szám) egy kiállítás nyíltmeg, ahol a mûvész bemutatta Gyarmathy Zsigáné szobrának nagyméretû gipsz változatát. A beteges-kedõ mester mind nehezebben tudott dolgozni és emiatt 1916 októberében édesapja id. Szeszák Ferenckötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy ha fia a mûvet nem tudja befejezni, a kifizetett honorári-umot visszafizeti a megrendelõnek vagy a munkát befejezõ szobrásznak költségeit megtéríti. A sors ke-gyetlen volt a fiatal mûvészhez, aki 1919. február 18-án elhunyt.

Mi történt a szoborral? Murádin Jenõ neves kolozsvárimûvészettörténész szerint Szeszák Ferenc GyarmathyZsigáné szobrát befejezte, az õ alkotása látható jelenleg a Bo-tanikus Kertben.2 Megválaszolásra vár az a kérdés, hogy mi-ért hiányzik a szoborról a mûvész szignója és az ábrázolt sze-mély neve?

Szeszák Ferenc szobrai szomorú sorsra jutottak, Wesselé-nyi Miklós és Jósika Miklós szobrát 1919-ben az új hatalomösszetörte, a Kárpátok õrét pedig megsemmisítette. Gyar-mathy Zsigáné szobra szerencsére eltûnt a hatalom tekinteteelõl, és bizonyára a múzeum valamelyik raktárában vészelteát a kritikus évtizedeket. Debreczeni László mûvészettörté-nész, Kalotaszeg kitûnõ ismerõje Gyarmathy Zsigáné el-hunytának 25. évfordulóján megemlékezést írt a Nagy-asszonyról, és szomorúan állapította meg, hogy az erdélyimagyar társadalom elfelejtkezett róla. „Pedig vannak csodák– ilyen volt Kalotaszegen Gyarmathy Zsigáné –, amelyekrõlmindig tudni kellene és soha meg nem felejtkezni.” Furcsa,hogy a tudós Debreczeni László nem említi a Nagyasszonyszobrát, nem tudott volna róla, vagy ami valószínûbb, nemakarta felhívni reá a hatóságok figyelmét.3

Mégis mikor kerülhetett a szobor a mai helyére a kolozs-vári Botanikus Kertbe? Véleményünk szerint ez az 1940-esévekben történhetett, amikor a kincses város visszatért az

anyaországhoz. Mindenesetre e sorok írója az 1949–50-es években már látta a Nagyasszony szobrát aKert Víztoronyhoz közeli részén.

Sebestyén Kálmán

Kisfaludi Strobl Zsigmond „eltemetett”Kozma Miklós szobrának emlékezete

Vitéz leveldi Kozma Miklós1 elnök-vezérigazgató szobrát a rádiótörténészek több mint 30 évekeresik. A „Mai Nap” napilap „Úgy keresték, mint Attila sírját. Még prémiumot is ajánlottak” címûcikke 1989. július 23-án beszámolt a keresés sikertelenségérõl. E tanulmány megpróbálja nyomon kö-vetni a szobor útját a felállításától a végleges õrzési helyéig a kortörténeti dokumentumok segítségével.A szobor megrendelését, felállítását a szoborminta megtekintésétõl a talapzat szövegtervéig és a „terep”rendezéséig nyomon követhetjük a Magyar Rádió Központi Irattárának dokumentumaiban.2

2 Murádin Jenõ szóbeli közlését köszönöm.3 Debreczeni László: Elfelejtettük...Erdélyi Fiatalok, 1935. II. 63.

1 Kozma Miklós, vitéz, leveldi (Nagyvárad, 1884. szeptember 5. – Budapest, 1941. december 7) huszártiszt, el-nök-vezérigazgató. Forrás: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltá-rosok Egyesülete, 1995. XVII. kötet. Kovács A. Ödön – Lyka Károly. Sajtó alá rend. Viczián János. Argumen-tum Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. 446. oszlop.

2 Magyar Rádió Központi Irattár MOT, MFI, Rádió, MTI végrehajtó bizottsági jegyzõkönyvei. 1942. július 3.97. p. és 1942. július 10. 102. p., Magyar Rádió Központi Irattár MOT, MFI, Rádió, MTI végrehajtó bizottságijegyzõkönyvei 1942. szeptember 4. 168–169, 1943. január 29. 71. p., 1943. február 19. 127. p., 1943. április30. 230 p., 1943. május 7. 247 p.

Gyarmathy Zsigáné szobraa kolozsvári botanikus kertben

Egy évvel a szobor felállítása elõtt, Kisfaludi Strobl Zsig-mondot3 a Rádió elnöke, Náray Antal4 kérte fel, hogy készít-se el Kozma Miklós mellszobrát. „A rádióstúdió-palota ud-varától jobbra, a stúdiópalota ablakai elõtt 1943. július15-én ünnepélyes keretek között avatták fel vitéz leveldi Koz-ma Miklós elnök-vezérigazgató mellszobrát, Kisfaludi StroblZsigmond alkotását, a márvány talapzatán a következõ fel-irattal: »vitéz leveldi Kozma Miklós 1884–1941. Nagy-magyarország tevékeny munkása. A trianoni korszakban amagyar gondolat és mûveltség nemzetközi terjesztõje írás-ban, mozgóképekben és az éteren át.«”

Az õt követõ MTI és Rádió elnök, Náray Antal KozmaMiklós emléke elõtti tisztelgésérõl a korabeli rádióújságonkívül a korabeli Filmhíradó is beszámolt.5 „A Magyar Táv-irati Iroda volt elnökének és Kárpátalja volt kormányzói biz-tosának, a Magyar Távirati Iroda és testvérvállalatai nagyne-vû volt elnökének szobrát, ünnepi keretek között leplezték lea Távirati Iroda és a Rádió központi székházának udvarán.Az avató beszédet vitéz Náray Antal, nyugalmazott vezérõr-nagy, a Távirati Iroda és a Rádió elnöke mondotta. „Most,amikor Kisfaludi Strobl Zsigmond mûvészi alkotásáról le-hull a lepel, amikor az emlékezés döbbenete síróra szoron-gatja torkunkat, gondoljunk soha el nem múló hálával és ra-gaszkodással vitéz leveldi Kozma Miklósra, elhunyt el-nök-igazgatónkra, mert csak törpe nép feledhet õs nagysá-got, csak korcs utódok hõs elõdöket.” Vitéz Somogyváry Gyula6 költeményét Lehotay Árpád7 adta elõ.„Hát köztünk lesz, és új csatákba visz, és velünk vívja égi ostromát, mert teste volt csak omló földi por alelke él s a lélek küzd tovább!” A kormány koszorúját Tomcsányi Kálmán8 titkos tanácsos, belügyi ál-lamtitkár helyezte a szobor talapzatára. A Távirati Iroda és testvérvállalatai koszorúját vitéz Náray An-tal elnök helyezte el.9

3 Kisfaludi Strobl Zsigmond, Születési név: 1903-ig Strobel Zsigmond Simon (Alsórajk, Zala vármegye, 1884.június 30. – Budapest, 1975. augusztus 14.): szobrász, éremmûvész, kormányfõtanácsos, fõiskolai tanár, mû-vészpedagógus, Strobel Zsigmond tanító és Hampó Rozália gyermeke. A budapesti Iparmûvészeti IskolábanMátrai Lajos György, Lóránfi Antal tanítványa (1901–1904), a bécsi Stadtsgewerbe Schuléban, ill. Strobl Ala-jos és Telcs Ede mûtermében tanult (1904–1905), majd az Országos Mintarajziskolában Radnai Béla és Szé-kely Bertalan növendéke (1905–1908), a párizsi Julian Akadémián tanult (1912-1913). Hosszabb tanulmány-úton járt Bécsben (1904), Firenzében és Rómában (1912), Párizsban (1912, 1948), Angliában (1912, 1927,1931–1937), az USA-ban (1927–1928), majd Moszkvában (1948, 1955, 1960). A Magyar KépzõmûvészetiFõiskola oktatója (1921–1925), ny. r. tanára (1925–1952), egyetemi tanára (1952–1960). Forrás: Gelse rómaikatolikus születési anyakönyv 74. lap 83. szám alatt. Forrás: Magyar életrajzi lexikon. III. kiegészítõ kötetFõszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 1985. Akadémiai Kiadó, 395-396. o.

4 Náray Antal, vitéz, nárai (Ópázova, 1883. november 26. – Budapest, 1973. augusztus 3.) katonatiszt. Hadnagy(1913), fõhadnagy (1915), százados (1923), õrnagy (1930), alezredes (1934), ezredes (1938), vezérõrnagy(1942. április). 1942-tõl nyugalmazott vezérõrnagy, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió elnöke. Forrá-sok: Rádióhallgatók lexikona. Az irodalom, zene, színház, film, rádió, rádiótechnika, gramofon és sport encik-lopédiája. II. kötet, L-Zs. Szerkesztette: Tiszay Andor és Falk Géza. Bp., [1944] Vajda-Wichmann kiadás, 88.p. Lásd még: Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból II. kötet. H–Õ.Újvidék, [2003.] Fórum Könyvkiadó, 696–697. p. Lásd még: Új magyar életrajzi lexikon. IV. kötet. L–Ö. Bp.,2003. Fõszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, 1010. p.

5 Forrás: 1943. július Magyar Világhíradó 1013. http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=50986 Somogyváry Gyula, vitéz, Születési név: Freisberger (Füles, Sopron vm. 1895. április 21. – Kistarcsa, 1953.

február 12.): író, költõ, újságíró, országgyûlési képviselõ. Forrás: Magyar életrajzi lexikon II. Fõszerk.Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1969. ill. 646. p.

7 Lehotay Árpád, királylehotai (*Lõcse, Szepes vm. 1896. április 27. – Budapest, 1953. október 19.): színész,rendezõ, színigazgató, színmûvészeti akadémiai tanár. Forrás: Magyar színházmûvészeti lexikon. Fõszerk.Székely György. Bp., Akadémiai, 1994. http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz14/128.html

8 Tomcsányi Kálmán, tomcsányi (Ivánkafalva, Turóc vm., 1881. október 11. – ?) belügyminisztériumi államtit-kár, belügyminisztériumi tanácsos. Forrás: Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], [1937]. Béta Irodalmi Rt.,738. p.

9 Forrás: 1943. július Magyar Világhíradó 1013. http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5098

Kozma Miklós szobraa Rádióélet címoldalán 1943.

A szobor a világháború pusztításait ugyan túlélte, de a felszabadulás utáni politikai támadásoknaknem tudott ellenállni. 1946. május 28-án az MTI és társvállalatainak utódszervezete a Magyar KözpontiHíradó Rt. rendkívüli igazgatósági ülés 2. pontjában a szobor udvarról történõ eltávolítását határozta el.„Dr. Ortutay Gyula10 a Magyar Központi Híradó Rt. elnöke »kötelességszerûen« bejelentette, hogy avállalati alkalmazottak munkáspárti tagjai az udvaron elhelyezett Kozma Miklós szobor eltávolításátkérték. Tekintettel arra, hogy néhai Kozma Miklós a Magyar Rádió és Telefonhírmondó alapítója voltaz, aki õt, Németh László11 ajánlására a vállalatnál alkalmazta, bár Kozma Miklós politikájával sohanem értett egyet, emberi tulajdonságai miatt kegyelettel van emléke iránt. A kérdésben érdekeltnek te-kintette magát, a javaslatot nem támogatta és a szavazástól is tartózkodott. Kossa István12 és Révai Jó-zsef13 igazgatósági tagok a szobor eltávolítását javasolták, Farkas Ferenc14 igazgatósági tag pedig el-vileg ellenezte, azonban szükségesnek tartotta, hogy az igazgatóság az esetleges egyéni megoldásnakelejét vegye.”15 A tanácskozás után az igazgatóság akként döntött, hogy Kozma Miklós szobrát jelenle-gi helyérõl el kell távolítani és megõrzésre át kell adni a Rádiómúzeumnak. Az 1942-ben Ortutay Gyulavezetése alatt létrehozott Rádiómúzeum 1949-ben jogutód nélkül megszûnt. A tárgyi gyûjteményét aMagyar Központi Híradó Rt. a Postamúzeumnak adta át. A Magyar Rádió Központi Irattára által meg-õrzött tárgyi lista16 azonban nem tartalmazta a Kozma büsztöt, mint átadott emléket. A szobornak és ta-lapzatának tehát 1949-et követõen nyoma veszett, amelyet a ’80-as években kezdett keresni az újjáala-kuló Rádiómúzeum vezetõje Szabó Miklós.17 Õ elsõsorban a szóbeli visszaemlékezésekre alapozott,amely szerint az újjáépítéskor az udvaron temették el a talapzatot és a mûalkotást. A múzeum vezetõitöbbször is kerestették a szobrot, sikertelenül, felásva a rádió „Pagoda” elõtti területét.

A fenti elnöki emlékeztetõ alapján, az írott dokumentumokban bízva, a budapesti közgyûjteményekszoborgyûjteményeiben (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Történeti Múzeum, Magyar NemzetiGaléria) kezdtem a szobrot keresni. Az elsõ megkeresések eredménytelenül zárultak. Ekkor KisfaludiStrobl Zsigmond hagyatékának felkutatásába kezdtem. A HUNGART Egyesület segítségével sikerült aleszármazottak nyomára bukkannom. Dr. Visy Mária Éva, Kisfaludi Strobl Zsigmond unokája megadta

10 Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24. – Budapest, 1978. március 22.) mûvelõdéspolitikus, vallás- ésközoktatásügyi miniszter, néprajztudós, az MTA (levelezõ 1945, rendes 1958) tagja, 1935–1944-ben a MagyarRádió, ill. az Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt. 1945–1947-ben a Magyar Központi Híradó Rt. (Rá-dió, MTI, Filmhíradó) elnöke. 1947–1950-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter. Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11514.htm (2013. július 31.)

11 Németh László (teljes nevén: Németh László Károly) (Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március3.): Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró. Fogorvosként, majd iskolaorvosként praktizál. 1926-tól aProtestáns Szemle (Lelkes László álnéven is ír), a Nyugat, a Társadalomtudomány és az Erdélyi Helikon mun-katársa. Fõleg kritikákat ír az élõ magyar és világirodalom egyes íróiról, mûveirõl. 1934 áprilisától rövid ideigFülep Lajossal és Gulyás Pállal szerkesztette a Választ, a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányí-tását (1934–1935). Forrás: Új Magyar Irodalmi lexikon 2. kötet H-Õ Fõszerk. Péter László Bp., 1994. Akadé-mia Kiadó, 1476–1478. p.

12 Kossa István (Balatonlelle, Somogy m. 1904. március 31 – Budapest, 1965. április 9.): író, publicista, szak-szervezeti vezetõ, országgyûlési képviselõ, pénzügyminiszter, a Rádió végrehajtó bizottságának a tagja. For-rás: Új Magyar Irodalmi lexikon 2. kötet H-Õ Fõszerk. Péter László. Bp., 1994. Akadémia Kiadó, 1106. p.

13 Révai /Lederer/ József (Budapest, 1898. október 12. – Budapest, 1959. augusztus 4.): író, törtész, irodalomtör-ténész, népmûvelési miniszter. Forrás: Magyar életrajzi lexikon II. kötet. Fõszerk. Kenyeres Ágnes Bp., 1969.Akadémia Kiadó, 509–510. p.

14 bisztrai Farkas Ferenc (Marosvásárhely, 1903. november 4. – Budapest, 1966. január 22.) banktisztviselõ, poli-tikus, újságszerkesztõ és kiadó, Nagy Imre kormányának tagja, a Nemzeti Parasztpárt elsõ számú gazdaságiszakértõje, 1945–1949 között számos jelentõs gazdasági poszt betöltõje. Forrás: Magyar életrajzi lexikon I.kötet Fõszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 1967. Akadémiai Kiadó, 468. p.

15 Magyar Rádió Központi Irattára MKH Rt. rendkívüli igazgatósági ülés kivágott anyaga 1946. május 28. 2.pont 2. p.

16 Forrás: Magyar Rádió Központi Irattár. Rádiómúzeum átadott iratai. Jegyzék a vállalatnál tárolt anyagról I-II.láda 1949. május 30. Rádiótörténet 1. doboz.

17 Szabó Mikós (Budapest, 1925. december 21. – Budapest, 1992. június 16.) 1951-ben szerzett diplomát a Mû-egyetemen, majd a Magyar Adócsõgyárban vállalt munkát. Egy év után a gyártás profilrendezése után átmentaz akkori Standard – késõbb BHG gyárba. Itt már az akkoriban épült vidéki reléadók (Balatonszabadi, Szol-nok, Szombathely, Nyíregyháza, Pécs, Miskolc) tervezésében, építésében részt vett. 1958-ban jelentkezett aRádióba. 1975-ig a Fejlesztési osztályon tervezési feladatokat látott el. 1975-ben a Mûszaki Karbantartó osz-tály vezetésével bízták meg. 1981 május 1-tõl vezette a Rádió Múzeum létesítõ szervezési és anyaggyûjtõ te-vékenységét. Részt vett a Rádió népszerûsítésében a jelent, de fõleg a múltat megismertetõ, „Akár Hi-Fi akárnem” címû mûsor szerkesztésében és az adásban. Forrás: Magyar Rádió Központi Irattár. Rádiómúzeum át-adott iratai. 1. doboz.

a szobrász hagyatéki kezelõjének nevét. A hagyaték gondnoka, Kostyál László18 a Zala Megyei Múzeu-mok Igazgatóságáról készségesen segített és megadta a Kozma szobor nyilvántartási számát a MagyarNemzeti Galériában. Az 59.100-N leltári számú szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond Férfi mellszobrát(85 cm, bronz), 2013 júniusában dr. Szeifert Judit19 osztályvezetõ asszony engedélyével a raktárbanmegtekinthettem. A szobor nagy hasonlóságot mutatott az 1943-ban avatott Kozma szoborral.

A Nemzeti Galériában megtalált szobor, kétséget ki-záróan 1943-ban készült, kültéri alkotás. A felerõsítéscsapolásai nagy hasonlóságot mutattak az eltûntével.Sajnos azonban a tárgyi karton nem tartalmazta a beke-rülés pontos idejét, helyét és hogy ki adta a közgyûjte-ménynek a szobrot. Így nem lehetett biztosan kimonda-ni, hogy a Kozma büszt a Bródy Sándor utcai szobor,vagy csak annak egy hasonmása. A leltári karton elké-szültének ideje: 1959. A Nemzeti Galériát 1957-benhozták létre. Szobrainak egy része a SzépmûvészetiMúzeumból került az új gyûjteménybe. Ekkor megke-restem a Szépmûvészeti Múzeum Irattár vezetõjét,Dörögdi Sándorné Tisza Évát, aki elõször nem találtsemmilyen dokumentumot a szoborra vonatkozóan.Már le is tettem, hogy a köztes történetet valaha is meg-írhatom, amikor 2013. december 13-án csörgött a tele-fonom. A Szépmûvészeti Múzeum gondos és nem felej-tõ irattárosa jelentkezett. Keresését siker koronázta.Hála szakmai alaposságának és az általa felkutatott do-kumentumoknak, a mûalkotás története végre teljeslett. Az akta, amelyet talált a szobor közgyûjteménybekerülésének pontos idejét és helyét dokumentálta.20

1952. november 22-én a Magyar Távirati Iroda Rt.(Bródy Sándor utca 5-7.) értesítette a Múzeumok ésMûemlékek Országos Központját (Bródy Sándor utca16.), hogy raktárában 4 darab bronzszobrot õriz. Aszobrok szakértését kérte a 13/1949. sz. tvr. alapján mielõbbi átadását és közgyûjteménybe kerülésétkezdeményezte. Kozma Miklós mellszobrát, Zala György „Andrássy Gyula” és „Deák Ferenc” mintá-zó szobrait és egy MA monogramú magyar szobrász „Faun” címû mellszobrát a Múzeumok és Mûem-lékek Országos Központjának szakértõi szemléje után 1952. december 2-án, a Szépmûvészeti Múze-umnak (Dózsa György út 41.) az MTI átadta. Innen került a szobor 1959-ben a Magyar Nemzeti Galéri-ába, jelenlegi helyére.

Tavaly ünnepeltük Kisfaludi Strobl Zsigmond és Kozma Miklós születésének 130., a szobor állításá-nak 71. évfordulóját. Remélem, a megtalált mûtárgy a neves közgyûjtemény közremûködésével majdvisszakerülhet egyszer régi helyére, méltán hirdetve és elismerve a magyar közmédia egyik alapítójá-nak és megteremtõjének emlékét.

Sávoly Tamás

18 Kostyál László (Budapest, 1962. – ): mûvészettörténész, régész. Táncsics Mihály Gimnázium, Budapest,(1980.) ELTE BTK nappali tagozat, mûvészettörténet-régészet (népvándorlás kor-középkor) (1981–1986.) Za-la Megyei Múzeumok Igazgatósága mûvészettörténész, régész, Zalaegerszeg. Szakmai tagságok: Magyar Ré-gészeti és Mûvészettörténeti Társulat 1988-, Pulszky Társaság 1997-. Forrás: 2013.

19 Szeifert Judit (Zirc, Veszprém m. 1968. május 12. – ): mûvészettörténész, díszlettervezõ. Forrás: Kortárs Ma-gyar Mûvészeti Lexikon. Fõszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó.

20 Országos Magyar Szépmûvészeti Múzeum Irattára korábban 863-03-70/1952, majd 863-03-110/1952 sz. aktá-ban.

Kozma Miklós szobraa Magyar Nemzeti Galéria raktárában(Sávoly Tamás felvétele)

A XIX. Ifjúsági Honismereti Akadémia(Aszód, 2014. október 24–27.) diák korreferátumaiból

A szegedi színjátszás története éskiemelkedõ Csongrád megyei egyéniségei

Szeged utcáin sétálva találkoztunk az Oskola és a Kelemen utcák nevével. Felkeltette az érdeklõdé-sünket már egy ideje, s mikor nyomozni kezdtünk, kiderült, hogy a szegedi színjátszásnak is köze vanezekhez az utcanevekhez.

A török kiûzése után fejlõdésnek induló városba a kegyesrendi, azaz piarista atyák költöztek be.Nemcsak szentmisét tartottak, hanem oskolát is létesítettek, amelynek velejárója volt a diákok színját-szása. A színháztermet 1752-ben le kellett bontani.

Dugonics András 1740-ben született Szegeden, és 1818-ban halt meg ugyanitt. Dugonyi András vá-rosi kapitány és Imre Katalin fia volt. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. 1750-tõl1756-ig a piaristák szegedi iskolájába járt, feltehetõen részt vett, mint szereplõ az iskolai színjátszások-ban, s innen eredhet késõbbi, teátrum iránti vonzalma. Fõ mûvének a kortársak által nagyra értékelt, ámaz utókor által elfeledett Etelka tekinthetõ. Ennek különlegessége, hogy ö-zõ nyelvjárásban írta. Az1790-es évektõl fõleg drámákat írt, ezek közül négyet Jeles történetek címmel Pesten adtak ki. Emlékéttér, temetõ és szobor õrzi Szegeden.

Erdélyben ekkoriban élénk színházi élet folyt Wesselényi Miklós anyagi támogatásával. A kolozsvá-ri színészek a szegedi Dugonics András mûveit, pl. az Etelkát is játszották. A másik erdélyi városban,Nagyváradon hivatalnokoskodó Kelemen László pedig színésztársulatot szervezett. Kelemen LászlóKelemen Mihály nemes származású kántor és a makói Török Anna fia. Jogi pályára készült. Jurátus-ként külföldre utazott. Látta Európa fõbb városainak színházait, tapasztalta a színészet hatását a nemze-ti öntudatra, az anyanyelv fejlõdésére. Ettõl kezdve egy állandó színház alapítása foglalkoztatta. RádayPál gróf pártfogásával és Kazinczy Ferenc buzdítására kis színjátszó társaságot szervezett Budán. Szí-nészeit pár év után nem tudta fizetni, eladósodott, és színjátszó társasága feloszlott. Pár évvel késõbbNagyváradon alapított újabb színtársulatot. Ez a színtársulat vendégszerepelt Szegeden 1800-ban. Ren-delkezésére bocsátották a középkori Felszeged/Felsõváros plébániatemplomát, a már csak raktárnakhasznált Szent György templomot. Természetesen minden alkalommal más darabot játszottak, hogy aközönséget újra és újra be tudják csalogatni. Miután nem tudta kibérelni az új városháza színháztermét,ezt a színtársulatot is feloszlatta, majd a Csongrád megyei Csanádpalotára vonult vissza hivatalnoknak.Sírját ma ott találjuk. A mai szegedi Kelemen utca névadója tehát õ, az Oskola utcáé a kegyesrendi pia-rista gimnázium.

Az új városháza 1799 és 1804 között épült, külön színházteremmel. Ettõl kezdve 1845-ig, a színház-terem bezárásáig, ha vándor színtársulat jött Szegedre, ott játszottak szomorújátékot, érzékenyjátékot,vígjátékot. A színészek volt kántorok, katonák, pályaelhagyó jogászok, a teológiát teátrumra cserélõpapnövendékek voltak. Színészképzés nem lévén, úttörõ színészeink csak egymástól tanulhatták a mes-terséget, szükség esetén, két nyelven is képesek voltak elõadni. Valószínûleg a város biztosította az in-gyen szállást, vendéglátást. Az 1800-as évek elején járt a szegedi piaristák iskolájába a tizenhetedikéletévét taposó Katona József.

1836-ban temetik el az elsõ színészt Szegeden, Sárkány Ábrahámot, aki színészbõl tüdõbetegségemiatt lett súgó. A súgók szerepe sokkal fontosabb akkoriban, mint ma, hiszen a társulat szinte mindennap más darabot játszik, elfelejtik a szöveget. A súgó volt tehát leginkább az, aki átlátta a darabot, és se-gítette a színészek munkáját.

ZSENGE TERMÉS

Az 1840-es években Szegeden játszik Latabár Endre, a Latabár dinasztia megalapítója, Egressy Bé-ni, a Szózat megzenésítõje, és karmesterkedik Erkel Ferenc. Ha nincs színtársulat Szegeden, a reform-kori, 1829-ben alakult szegedi kaszinó ifjúsága ad elõ színjátékot. A nézõktõl befolyt pénzt a Nõegylet-nek adják, akik felállítják az elsõ kisdedóvót Szegeden. A mûkedvelõ társaság tagjai az országgyûléstmegjárt jurátusok, azaz jogászok, valamint gazdagabb polgárlányok. A mûkedvelõ társaság ettõl kezd-ve még hosszú évtizedekig mûködik. Az õ érdemük, hogy a város közönsége mindig illõ tisztelettel ésszeretettel fogadja az ide érkezõ társulatokat, s a városháza színházterme majdnem mindig megtelik né-zõkkel.

1845-tõl alkalmi termekben játszanak a színészek, pl. a Fölsõvárosi Kaszinóban. A színház, Szege-den is, az önkényuralom elleni tiltakozás színtere lesz. Például az 1850-es évek elején újra Latabár End-re színtársulata látogat Szegedre. Játsszák Szigligeti Liliomfi, Schiller Ármány és szerelem, Shakes-peare Hamlet címû darabjait, s játékukban betiltott dalokat is énekelnek katonaruhában, amit szintén til-tottak a hatóságok. Ezért több színészt elfogtak.

A szegediek örömére 1856 derekán végre elkészült a favázas színház, ahogy a szegediek késõbb ne-vezik, a „bódészínház”. A mai Kelemen utcára nyíló, fából készült színkörnek két évig csak a színpadavolt fedett, a nézõtere nem. Az épületet oldalfallal vették körül, így télen is tarthattak benne elõadást. Abódészínháznak nem a város, hanem a nõegylet és vállalkozók voltak a tulajdonosai. Ma emléktábla õr-zi a helyét. A társulatoknak önálló zenekara nem volt, így a zenészeket a városból verbuválták. Az al-kalmi zenekarok a helyi vadászezred katonazenészeibõl, a zeneiskola tanáraiból és a vendéglõk tehetsé-gesebb muzsikus cigányaiból álltak össze. Nehéz volt õket mûvészi játékra szorítani.

A színtársulatokhoz tartozó korabeli mesterség a színlaposztóé. Õ ismerte a színészek apró titkait, õkészítette elõ az esti színházi hangulatot, és õ kéregette össze a polgároktól az elõadások kellékeit is. Ésmindezek mellett övé volt a búcsúszó joga! Díszítõnek hívták a korabeli díszlettervezõt. A kor szokásaszerint nem létezett táppénz és nyugdíj, így a beteg és idõs színészek sokszor méltatlan körülményekközött haltak meg.

Ha néhány hónapig nem volt társulat Szegeden, a mûkedvelõk vették birtokukba a teátrumot. Elõ-adásuk teljes bevételét rendszerint a kisdedóvó javára ajánlották fel. Molnár György együttese1860–61-ben játszott Szegeden nagy sikerrel, s minden évadban jött valamilyen színésztársaság Sze-gedre. Népszerû színhely lett az 1867. augusztus 15-én megnyílt újszegedi nyári színház. A kánkánttöbbször ismétlik az 1860-as években. Ekkoriban tanulója Petõfi Zoltán a szegedi oskolának. KállóAntalnénál, Juhász Gyula nagymamájánál kosztos diák, azaz ott ebédel. A tanulást azonban elhanya-golja, ha csak teheti, a színházban töltötte idejét, majd hirtelen eltûnt Szegedrõl. Más hírességek is meg-fordultak Szegeden. Itt játszik Blaha Lujza és Prielle Kornélia is. Utóbbi nagyon sikeresen A kaméliáshölgy szerepében. Jászai Mari 1878-ban négy alkalommal állt a közönség elé. 1879-ben a Tisza elön-tötte Szegedet. A bódészínház állva maradt, de falai penészesek, a nézõtér dohszagú lett. Ám gyorsanhelyreállították, s az 1879–80-as évadra újra Aradi Gerõ igazgató társulata érkezett a városba.

Az árvíz elõl elmenekült családok lassan visszatértek. Így pl. hazatért a Huszka család is Makóról, smivel régi lakhelyüket elvitte a víz, a Városháza mellett álló városi bérházban kaptak lakást. Ide tértvissza velük az 5 éves Huszka Jenõ, a majdani neves zeneszerzõ, aki 1875-ben született Szegeden.1957-ben így emlékezett az árvíz utáni napokra: „A nyilvánosság elõtt elõször ekkor, a szegedi nagy ár-víz évében, 1879-ben szerepeltem. A károsultak javára rendezett mûkedvelõ elõadáson én is felléptem,bár alig voltam 5 éves.” Törvényszéki bíró apja tanította elõször hegedülni. Édesapja otthon gyakranzenélt, többnyire fuvolán játszott. Jenõ további hegedûtanulmányait a szegedi Városi Zenedében foly-tatta, ahol hamar kitûnt tehetségével. Önszorgalomból zongorázni is megtanult. Diákkorában két szín-padi mûvet írt, amit színházban soha nem mutattak be, de családi körben sikert aratott. Huszka Jenõ em-lékét utcanév is õrzi Szegeden. Az árvíz után Szeged új kõszínházat építtetett. 1883-ban a színházava-tón Ferenc József uralkodó is részt vett.

(A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium 10. D osztályos tanulóinak munkája.)

Gergely Mariann – Fekete Csilla Antónia

Felhasznált irodalom: Blazovich László: Szeged rövid története. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2007.;Sándor János: Százados színházkrónika. Szegedi színházi és színészeti kataszter. Ariadne Press, Szeged, 1998.;Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája. A kõszínház és társulatának története 1883–1944. Bába Kiadó, Sze-ged, 2003.

A Nagyvárad-velencei katolikus kultúrházmúltja és jelene

A magyar-román határ mellett fekvõ város, Nagyvárad Szent László városa. Már a XI. századtól lé-tezik, mint Várad- kis vár, melyet nagy királyunk Szent László alapított 1092-ben. A mai város több te-lepülésbõl alakult ki, melyek közül a legrégebbi Velence, amely a történelmi dokumentumokban külön-bözõ elnevezések alatt szerepel: Venetia, Vicus Venetiis. Várad-velence fõterén már a XIV. századbantemplomot emeltetett Báthory András püspök Szent Anna tiszteletére.

Az 1850-ig több település alkotta a várost, melyek önállóan fejlõdtek. Közigazgatásilag 1850-benegyesítik Várad-Olaszit, Várad-Újvárost, Várad-Velencét, Csillagvárost és Váralját, ekkor beszélhe-tünk Nagyváradról, mely a XIX. századi fejlõdése során az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik leg-nagyobb városa lett Budapest, Pozsony és Zágráb után.

Az elsõ világháború után a politikai átrendezõdések és a hatalomváltás meghatározta a város fejlõ-dését is, mint Nagy Románia peremvárosa, határvárosa gazdaságilag meggyengült. Az impériumváltásmegváltoztatta az itteni magyar közösség életét, az új körülmények között kellett megszerveznie min-dennapi életét. Ezért nagyon fontos volt az együvé tartozás, a közösségi szellem, az egymás kölcsönöstámogatásának igénye. Megjelentek az önszervezõdés különbözõ formái: nõegyletek, legényegyletek,tornaklubok mûkedvelõ társulatok, melyek kifejezõi lettek az önszervezõdésnek.

Az 1920-as évek sajátságos viszonyai között az egyházaknak nagy szerepük volt a közösség formá-lásában, így a Várad-velencén is a katolikus egyház élharcosává vált ennek az ügynek. 1921-ben meg-fogalmazódott, és 1922-ben döntést hoztak egy velencei közmûvelõdési otthon építésére, mely állandóhajlékot fog biztosítani a velencei fiatalok számára, hogy megfelelõ lelki vezetés mellett szórakozhas-sanak és képezhessék magukat. E nemes cél elérésében támogatást kapott a református egyházközség-tõl is. Számos tevékenységet rendeztek, melyek a nemes cél anyagi alapjainak gyûjtését szorgalmazták:összejövetelek, jótékonysági estek, teadélutánok, színmûvészeti elõadások. E tevékenységek lelkeWallner László kántor-tanító volt, aki több színielõadásnak a színpadi adaptációját írta és rendezte.

Velencei fiatalok mûkedvelõ színjátszó csoportja

Az alábbiakban igyekeztünk idõrendi sorrendben összegyûjteni ezeket a tevékenységeket, megjelöl-ve az elõadások szerzõit, rendezõit és résztvevõit.

1922. várad-velencei katolikus fiúiskola zártkörû jótékony célú kabaré és táncmulatság. Mûsor: Fá-ni orvossága, bohózat, Hogy kell udvarolni?, Az ökör. Rendezõ: F. Novák Ferenc. Szereplõk: MolnárLászló, Rimonú Sarolta, Ibolya, Huszta Bözsike, Szavalló István, Románszky Ede. 1922. augusztus.Nõi párbaj, Cigány a bíró elõtt.

1925. augusztus 10. Jótékonysági est az építési alap javára: Az orr, magánjelenet, Szabó István; Akúra, vígjáték egy felvonásban, rendezõ Wallner László; nyári táncmulatság.

1926. augusztus 8. „Jöjjetek a harang hívó szavára, / Adjátok felesleg pénzetek a szent cél javára!” –felszólítással fõtisztelendõ Halász Gyula tiszteletbeli kanonok, mint a szervezõbizottság díszelnöke ésBazili Mihály a Villamosmû igazgatója, mint alelnök és a bizottság többi tagja: Sztankovits Gyula,Wallner László, Románszky Ede gyûjtési akciót indított el. E célból rendezett összejövetelen bemutat-ták a Hadnagy úr apósa vígjátékot, Anyáink szíve melodrámát, Péter a rövidlátó vendég vígjátékot.Rendezõk: Középessy László és Wallner László.

1927. augusztus 6. Árendás, népszínmû dalokkal három felvonásban. Elõadók: Ocskó Teruska,Wallner Irénke, Krecsmári Rózsika, Kosztelnik Ferenc, Románszky Ede, Szele Kálmán; rendezõWallner László.

1928. Leánycsel, falusi vígjáték dalokkal, három felvonásban. Elõadók többek közt Laczka Lajos,Krecsmári Rózsika, Káló Ferenc; Falusi liba, magánjelenet, Pap Gizike.

1934. február 11. A Nyisztor vendéglõben rekruta estélyt szerveztek, mely keretében elõadták a Ma-kacs ember c. vígjátékot egy felvonásban; Hetedik parancsolat; Vörös kakas Bornemissza István, Szu-per Zoltán és Kovács Károly, Éhik Ica, Üveges Bözske; Meztelen ember Bornemissza István, SzuperZoltán és Kovács Károly, Éhik Ica, Üveges Bözske; Hacsek és Sajó Roszkopf Károly, Cservák Sándor,Kiss István szereplõkkel.

1934. május 27. és február 6. Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes vígjáték, három felvonás, hat kép-ben. Szereplõk: Gazdovits László, Szele Béla, Rusz Kató, Aranyi József stb. „Telt ház elõtt fényes si-ker”– jegyezte meg a helyi lap.

1934. július 14. Aratóbált rendeztek. Rendezõbizottság: Tempalszky Viktor, Szokol Ferenc, az elõ-adásokat Farkas Imre rendezte. Nagy sikert aratott az Iglói diákok régi diáktörténet 4 felvonásban, sze-replõk többek közt: Holubák Károly, Mayer László, Maksay Sándor, Rusz József.

1934. szeptember 1. Szüreti bál. A mûkedvelõk bemutatták Az álom paraszt komédia, A szobacicapolgári jelenet, a Mezei bokréta népies jelenetek. Mindegyik színdarab forgatókönyvét Wallner Lászlókészítette.

1934. szeptember 4. Újságcikk: Az egyes darabokban minden szereplõ „a legszebb teljesítménytnyújtotta és a közönség sûrû tapsokkal honorálta a kedves alakításaikat”.

1935. Bemutatják nagy sikerrel A cigány címû darabot.1935. február 3. A fiúiskola termében, majd 1935. március 17-én a Katolikus Kör nagytermében az

egyházközség kulturális alapja javára színre vitték Paul Authelme: Az abbé, dráma 3 felvonásban, 5képben. Rendezõ: Wallner László. Egy megrázó jelenet, melyben bemutatják, hogy mint hárul a bûn afalu papjára, aki nem védheti magát, mert szavát a gyónási titok köti, a bûnös szabadon jár, a pap Isten-ben bízva belenyugszik a halálos ítéletbe (Tempalszky Viktor – Jaquemart a szabó).

1935. július. Táncmulatságot szerveznek, majd különbözõ jeleneteket adnak elõ: Aranyi József,Rosskopf Károly, Kovács Károly, Hory Manci, Szilágyi Sándor, Kakucsi Lajos, Maksay Sándor, MayerLászló. A mûsorlapon megjelent elõadások: Falu és város, dialóg; A vén cigány, énekes jelenet; Ki fizetma, jelenet.

Ekkorra már valóságos mûkedvelõ ,,dinasztiák,, vettek részt ezekben az elõadásokban, mint példáula Wallner család, az Ozimok család, a Holubák család, a Középessy család, a Tempalszky-Szokol-Laczka család, az Éhik család, a Huvé család, a Rosskopf család, Kovács család és még sokan mások. Akultúrház leltárkönyvébõl kitûnik, hogy a mûkedvelõ csoport tulajdona egyre gyarapodott, mindazok-kal a díszletekkel, díszes színpadi ruhákkal, melyet maguk a mûkedvelõk állítottak elõ.

A húszas évek második felében az infláció, a gazdasági világválság gátja lett a szép álom, a kultú-rotthon megvalósításának. Ilyen körülmények között 1935-ben Halász Gyula, várad-velencei plébános,címzetes apát kanonok, valamint Kiss Károly református lelkipásztor felhívással fordultak egyházköz-ségeik tagjaihoz, hogy lehetõségeik szerint támogassák a kultúrház felépítését. A plébános úr felaján-lotta a plébánia kertjének egy részét az építéshez. Velence fiatalsága lelkesen kivette a részét a munká-

ból, önkéntes munkával az anyagi alapok megszerzésére pedig mûkedvelõ elõadásokat szerveztek. Te-vékenységük gyümölcseként valamint a római katolikus püspökség adományainak köszönhetõen 1935májusában elhelyezték a kultúrház alapkövét. A kultúrházat Megyeri Ferenc építész tervezte, és irányí-tása alatt 1936. október 18-ára befejezték az építkezést.

Megtarthatták a megnyitót, mely egybeesett a velencei plébánia fennállásának 200 éves jubileumá-val. A templomból kivonuló hívek, a plébános Fiedler János püspök vezetésével átvonultak a kultúrház-ba, melyet felszenteltek és megtekintették A Kereszt diadala jelenetet a katakombák világából. A meg-nyitót délután táncmulatság követte. A mûkedvelõ fiatalok négy elõadást tartottak: SzínházalapítástAranyi József, Rosskopf Károly, Kovács Károly szereplésével, a Falu és város nevezetû dialógust HoryManci és Szilágyi Sándor szereplésével, A vén cigány énekes jelenetet Hory Manci és Kakucsi Lajosszereplésével és a Ki fizet ma? címû jelenetet Maksay Sándor, Rosskopf Károly, Mayer László szerep-lésével.

A korabeli sajtó szerint „a város egyik legszebb mûvelõdési háza” lett. A ház sohasem volt csendes:irodalmi esteket, táncestélyeket, jótékonysági akciókat, különbözõ tanfolyamokat tartottak. Mûködöttitt dalárda, amatõr színjátszó csoport, és a kultúrház saját zenekarral is rendelkezett.

A dokumentumokból az is kitû-nik, hogy Wallner László kántor-ta-nító kezdetekben 38 várad-velenceifiatalt gyûjtött össze maga köré, akikfõleg iparosok: cipész, lakatos, szere-lõ, vésnök, kalapos, szabó, könyvkö-tõ; kereskedõk, tisztviselõk és taní-tók voltak. 1936-40 között 7 színi-elõadást tartottak: 1936. december27-én a Dúsgazdag, 1937. január3-án a Füsti Fecske. 1937. április4-én Emmet Levery: Az úr katonáidráma 3 felvonásban, 11 képben,Aranyi László, Mayer László, SzeleGyula és Béla, Rusz József, PleinerJózsef, Kovács Károly, Kakucsi La-jos, Kis Jenõ, Dobos József, HorváthIrén szereplésével. 1937. október 17,24, 1938. július 9, szeptember 22-én

a színházban a Gül baba operett 3 felvonásban, írta: Huszka Jenõ, Marton Ferenc. A Magyar Lapokbanhirdetik meg 1937. októberben: „mûkedvelõ elõadás, egy kultúrház jótékonysági alapja javára”. 1938.február 26-án Vadvirág, 1938. május 22, és 1938. december 26-án a Zárda, 1939. július 16-án fogadtákaz építõiparosok mûkedvelõ gárdáját, akik elõadták a Mágnás Miska címû operettet.

1940. szeptember 6-án Nagyvárad újra Magyarország része lesz, a város magyar lakossága új lendü-lettel kezdte el mindennapi életét. A velencei fiatalság is részt vett azokon a rendezvényeken, amelyeketa bevonulás tiszteletére rendeztek. Ahogy a helyi Magyar Lapok írta ,,a várad-velencei katolikus kul-túrház egész estét betöltõ zenés verses összeállítással szerepelt a Szigligeti színházban október 12.-éntartott jótékonysági esten”.

1940–44 között a várad-velencei katolikus kultúrházban számos elõadást tartottak: öt színdarabot,és számos jótékonysági estet szerveztek. Ezek közül megemlítjük 1941. április 6. A Jézusfaragó emberhavasi játék 5 képben, rendezte: Wallner László; 1941. november 28. Ugrin József: Virradat népszín-mû; 1942. február 1. Egy bolond százat csinál, szereplõk: Rosskopf Károly, Kovács Károly, Nagy Mag-da, Miklósi Jolán, Dobos István, Májer László, Tóth Gábor, Holubák Kató, Kõvágó Lajos, Seres And-rás, Bauda Pál.

A helyi újság, a Magyar Lapok 1944. június 8-i számában tudósít arról, hogy ,,a várad-velencei Ka-tolikus Kör és Dalárda június 11-én csütörtökön este fél kilenc órai kezdettel, mûkedvelõ elõadást ren-dez a Szigligeti színházban. Nagyvárad egyik legrégibb mûkedvelõ gárdája, amely közel 20 esztendõsmúltra tekinthet vissza, s a román megszállás idejében nagy nehézségekkel küzdve bátran teljesítetteközmûvelõdési feladatát, ezúttal Martos Ferenc és Huszka Jenõ Gül Baba címû három felvonásos ope-rettjét adja elõ.” Az elõadás nagy sikernek örvendett. Ezt követõen meghívták a velenceieket a buda-pesti erzsébetvárosi színházba, ahol szintén sikeresen adták elõ a Huszka operettet.

A kultúrház zenekara

Az 1942-es Szent László év alkalmából, mint ahogy a fent említett újságban megjelent: ,,Városunkmûkedvelõi nemes versengés jegyében sorozatos színházi elõadásokkal ünneplik a Szent László évet, azelõadások június hó 6-tól július hó 11-ig bezárólag tartanak [...] minden együttes egy estét betöltõ többfelvonásos színmûvel szerepel.” A kultúrházban pezsgõ volt az élet, több elõadást rendeztek. Így példá-ul 1943. november 9-én az Iglói diákok, Farkas Imre; december 26-án az Erzsébet, daljáték 3 felvonás-ban, 5 képben, írta: Szilágyi László, zenéjét szerezte: Huszka Jenõ, rendezte: Wallner László. A bevételegy részét a hadiárvák megsegítésére ajánlották fel.

1945 után Nagyvárad újra Románia része, az átmeneti idõszakban 1949-ig a várad-velencei mûked-velõk különbözõ elnevezések alatt mûködtek úgy, mint a Magyar Népi Szövetség Csokonay mûkedvelõcsoportja, vagy a várad-velencei SZDP (Szociál Demokrata Párt) Barátság kultúrcsoportja. Szinte hihe-tetlen módon 1948-ban nem államosították az épületet, mivel a Szeszgyár, majd késõbb aBernáth-Andor gépgyár használta, mint sajátját, így megmenekült. Ilyen körülmények között megpró-bálták folytatni a hagyományokat, s míg a hatalom engedte, Wallner László tovább folytatta áldozatostevékenységét. Ebben az idõszakban számos elõadást újra színpadra állítottak, de új darabokat is beta-nultak. 1946. október 19, június 9: Csavargó lány; 1946. augusztus 18: Marica grófnõ; 1947. április 4:Vadvirág, operett 3 felvonásban, rendezõ Rosskopf Károly; november 16: János vitéz, rendezte Bor-nemissza András; 1947: Buday Déneske: Csárdás, operett 3 felvonásban, 9 képben, Nagy Iza, ÜvegeRózsi, Bauda Pál, Kádas Ferenc, Kovács Károly szereplõkkel, rendezõ Rosskopf Károly, karnagy Bor-nemissza András. Megjegyezzük, hogy Nagy Iza késõbb a Szatmárnémeti Északi Színház Rendes tagjalett. 1947. október 27: Viki cigányverés, vígjáték 3 felvonásban, 6 képben, rendezõ Kiss Jenõ, karnagyBornemissza András; 1947. december 31: Szilveszteri bált rendeztek. 1948. május 2: Gárdonyi Géza: Abor címû 3 felvonásos színmûvet mutatták be, kiemelkedõ rendezés volt Kiss Jenõ 25 éves jubileumaalkalmából, rendezõ Wallner László, majd bemutatták a Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, operett 3 fel-vonásban. 1948. december 22: Nótás kapitány, operett 3 felvonásban, rendezte Rosskopf Károly.1948-ban újra színre vitték Huszka Jenõ nagysikerû operettjét, a Gül babát. 1948. május 15: KovácsKálmán: Száz piros rózsa, operettje 3 felvonásban, rendezte Szelle Béla, karnagy Bornemissza András.1949. június 25: A csikós, népszínmû 3 felvonásban, rendezõ Nosz Andor, karnagy Bornemissza And-rás.

Az 1960-as és 80-as években munkásklubként mûködött Papp Tibor vezetésével. Szerveztek szín-játszó kört is, amelyen a kor szellemét tükrözõ darabokat adtak elõ. A 70-es években itt mutatták beSzophoklész Elektráját Schneider Antal és S. Német Katalin fõszereplésével, mely elõadás az országosmegmérettetésben is díjazott lett a „Megéneklünk Románia” fesztiválon.

A Gül baba elõadás a nagyváradi Szigligeti Színházban

1990 januárjában megalakult az RMDSZ Várad-velencei körzete, melynek egykori elnöke SzûcsMiklós, Újvárosi László valamint Nemes József plébános fáradtságos munkája nyomán a kultúrházhelyreállítása megkezdõdött. Ehhez járult hozzá az a lelkes csapat, mely tevékenységének a nyomát mais láthatjuk. Számos rendezvényt újraindítottak, így az óévbúcsúztatókat és a farsangi bált. Megpróbál-tak kórust alapítani, befogadták a Kortárs 71-et, a Sajtókollégiumot, megjelentették a helyi újságot, aVárad-Velencei Híradót, és számos elõadót is meghívtak. A Kortárs 71 mûkedvelõ csoport is itt mûkö-dött két évig, és büszkén mondhatjuk, hogy Kocsis Gyula is itt kezdte pályafutását, aki elvégezte a ko-lozsvári Színmûvészeti Fõiskolát, és jelenleg a Szigligeti Színház tagja.

1996-ban megünnepelték a kultúrház megalapításának 60. évfordulóját, melyen díszelõadást tartot-tak a Szigligeti Színház színmûvészei, valamint visszaemlékezéseket fogalmaztak meg az egykori mû-kedvelõk leszármazottjai: Wallner László és Fleisz Judit, majd emléktáblát avattak, amelyre 80 mûked-velõ neve került fel, és emlékkönyvben örökítették meg ezt az alkalmat.

Tóth Beáta kántor-tanító a velencei katolikus fiatalokkal számos misztériumjátékot, elõadást szerve-zett Mikulás, karácsony, a húsvéti ünnepek és Anyák napja alkalmából. Számtalan olyan tevékenységetszerveztek, melyekbõl közösségük gyarapodik és erõt meríthet a továbblépéshez. Jelenleg a kulturálistevékenység lappang, egy mazsorett csoport mûködik itt Varga Friderika vezetésével, néha esküvõkettartanak. Kiemelkedõ esemény volt, hogy 2014-ben itt tartották meg az Erdélyi Katolikus Ifjúság talál-kozóját. Az egykori élénk kulturális élet, amely annyira jellemzõ volt e házra, remélhetõleg újraéled, éslesznek majd „Wallner Lászlók”, akik élére állnak ennek a nemes feladatnak.

(A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum XI. osztályos tanulóinak munkája,felkészítõ tanár: Fleisz Judit.)

Tóth Emerencia – Oláh Márta

Irodalom: Lakos Lajos: Nagyvárad múltja és jelenébõl. A városi levéltár adatai alapján. Ifj. Berger Sámuel ny.,Nagyvárad, 1904. 209–211.; Hügel Ottó: Nagyvárad és környéke – útmutató 8 kõmetszet szelvénnyel. Nagyvárad,1872. 15.; Dr. Fleisz János: Nagyvárad várostörténete. Kismonográfia. Nagyvárad, 2011. 104, 131, 167.; BihariNapló 1996. október 26. és 2006. október 20.; Reggeli Újság 2006. október 20.; Várad-Velencei Híradó 1995, I évfo-lyam 11. szám.; Magyar Lapok 1940. október 15. és 1942. június 8.; Wallner László, Nagyvárad-Velence, 1922 szín-lapok, meghívok, korabeli újságcikkek gyûjteménye; Wallner András: 60 éves a kultúrház-emlékkönyv.

Diákszínjátszás az aradi Csiky GergelyFõgimnáziumban

„A színház elvarázsolt világ. Színpadi eszközökkel átváltoztatott világ. A szín-padon megtehetek dolgokat, melyek az életben lehetetlenek.”

(Friedrich Dürrenmatt)

Erdélyben a diákszínjátszás nagy múltra tekint vissza. Gyökerei a koraközépkorba nyúlnak vissza,amelyben az ún. iskoladrámáknak nagy szerepe volt. Nagyenyeden és Csíksomlyón lelkesen játszottákõket a diákok. A felekezeti iskolák fõleg az erkölcsi nevelés szolgálatába állították a diákszínjátszást,amely ugyanakkor jó alkalmat kínált a szórakozásra is. A romániai magyar iskolai színjátszás 1918.után általában minden középiskolára kiterjedt, és a fiatalok önformálásának hasznos eszközévé vált.

Az aradi magyar diákszínjátszásról a fennmaradt adatok alapján elmondható, hogy a Csiky GergelyFõgimnázium elõdeiben lelkes pedagógusok diákjaikkal értékes, nagy sikernek örvendõ elõadásokatmutattak be. Így Berthe Nándor tanár rendezésében a Katolikus Gimnázium diákjai elõadták KisfaludyA kérõk c. vígjátékát (1941), Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének színpadi változa-tát (1942), majd az Iglói diákok c. operettet (1947). Folytatva a hagyományt a Magyar Vegyes Líceum-ban, majd a 3-as számú Középiskolában Mózer István magyar szakos tanár rendezésében elõadásra ke-rült Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt (1953) c. darabja és Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c.regényének dramatizált változata. Itt adták elõ Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. darabjának el-sõ felvonását is Husztik Katalin tanárnõ rendezésében.1

1 Iskolai Színpad (Erdély), http://lexikon.kriterion.ro/szavak/1650/

A gyermekek dráma iránti érzékenysége a drámajátékot a pedagógus kezében alkalmas eszközzé te-szi a jellem alakítására – állítja Bodó Márta az iskolai színjátszásról szóló írásában.2 Szerinte „a szavak-ban eléjük tárt példáknál mélyebb és maradandóbb hatást gyakorolnak (a diákokra) a darabok alakjai,azok nemes jelleme, erkölcsi példaképet kínál”.

Jelentõsen hozzájárult a színházi nevelés fejlõdéséhez a drámapedagógia, amely a 1990-es évektõlegyre nagyobb teret hódított a magyar gyermek- és diákszínjátszó csoportok munkájában. „Már a 80-asévektõl a drámapedagógiai komplex dráma és a mûvészetpedagógia csírájában jelen volt az 1-es sz. Ál-talános Iskolában, majd (az egyesülést követõen) 2001-tõl a Csiky Gergely Iskolacsoport falai közt” –vallotta Matekovits Mária, az iskola egykori aligazgatója. Így került színpadra 2001-ben a Honfoglalásc. összeállítás a Kultúrpalota nagytermében, amely a kort idézõ kosztümökkel mutatta be mélyen szán-tó gondolatfüzérben honfoglaló elõdeink világát. 2004-ben a Jézus a kereszten c. vallásos, zenés-versesösszeállítást láthatták az önfeláldozásról, a szeretetrõl, a lemondásról és a reményrõl, 2007-ben pedig Abölcsõtõl a koporsóig c. drámajátékot a budapesti Magyarok Házában adták elõ, felvillantva benne azemberi életút állomásait.

Mivel az iskolai színjátszás az értékek átadása mellett a szórakoztatva nevelést is szolgálja, az éveksorán az iskolai ünnepélyek mûsorán rendszeresen szerepeltek szavalatok, anyák napi összeállítások,karácsonyi mûsorszámok és vidám jelenetek. Olasz Angéla tanárnõ elmondása szerint, õ a színjátszáskínálta lehetõségeket igen eredményesen használta az osztályfõnöki munkában is. A próbákon együtttöltött idõ és a közös munka erõs közösségépítõként hatott a V–VIII. osztályos gyermekekre, és rendkí-vül erõs személyiségformáló tényezõnek bizonyult. Kezdetben fõleg mesejátékok kerültek mûsorra:Bede Olga Kék virág, Marton Lili Taligás király c. darabjai. A sikerekrõl a tanárnõ által megõrzött so-rok tanúskodnak, amelyek a Nyugati Jelen c. napilapban jelentek meg. „A márványmacska címû MéhesGyörgy mesejáték nagysikerû gyermeknapi elõzetessé forrott ki [...] A termet zsúfolásig megtöltõ szü-lõk, nagyszülõk, pedagógusok és iskolatársak jól szórakoztak, mert a gyerekek a színpadon ügyesenénekleltek és játszottak, s ami még ennél is fontosabb, szépen beszéltek magyarul. Mindez Olasz Angélaosztályfõnök-tanárnõ és diákjai összehangolt munkáját dicséri.”

Egy másik írás pedig arról tudósít, hogy a Szolnok melletti Zagyvarékasi Damjanich János Általá-nos Iskola által szervezett Rékasi kulturális napokon az Olasz Angéla által rendezett Álarcosbál c. jele-netet elsõ díjjal jutalmazták. A karácsonyi ünnepek, valamint a farsang alkalmával bemutatott jeleneteklegértékesebb hagyományainkat dolgozták fel (2001–2008). A tanárnõ szerint örömteli élmény a jele-netek betanítása, mert a gyermekek természetében benne van a játékra való hajlam, ezért Balázs Bélá-val szólva a pedagógusnak nem a gyermekeket kell játszatnia, hanem velük kell játszania. Egy-egy sze-repre, megformált hõsre évtizedek múltával is emlékeznek az egykori diákok. A történelem-tanárnõ ál-tal rendezett mûsorok sorában mély érzelmeket közvetítenek a március 15-i és az október 6-i emlékezé-sek, a szülõföldnek szentelt összeállítások, amelyek elõadói tehetséges felsõs diákok voltak. Verses–ze-nés–táncos mûsorait immár tíz esztendeje mutatja be nagy sikerrel a Mesztegnyõn (Somogy megye)évente megrendezett Honismereti diáktalálkozón. Az utóbbi esztendõk legsikeresebb fellépõi a tanárnõszerint Gál Krisztián, Kiss Zsuzsanna, Murvai Dávid, Pálfi Kinga, Sisa Richárd, Tóthpál Béla és TóthBlanka voltak.

Rohamosan fejlõdõ korszakunkban kezdeményezõ, találékony, kreatív fiatalokra van szükség. Apróbákon és az elõadásokon a szereplõk szabadjára engedhetik jókedvüket és kreativitásukat, elmond-hatják ötleteiket, lehetõséget kapnak az önkifejezésre. Hálával kell gondolnunk azokra a pedagógusok-ra, akik az iskolai színjátszással oltották a diákokba a mûvészet iránti szeretetet, tanították a szép beszé-det, elõsegítve ezzel a diákok tehetségének a kibontakozását. Emlékezzünk most arra a magyar nyelv ésirodalomtanárra, aki 1990 januárjában a Hymnus születésnapján 40 évi kényszerszünet után ujjá alakí-totta a Kölcsey Egyesületet, amelynek legsikeresebb tevékenysége a Diákszínpad mûködtetése volt.Pávai Gyula húszéves tevékenysége alatt nagyon sok diákkal szerettette meg a színházat. A Diákszín-pad volt tagjai közül tizenheten választották életük hivatásául a színmûvészetet – köztük Kézdi Imola,Éder Enikõ, Tapasztó Ernõ, Faragó Zénó.3 Kézdi Imola repertoárjában már 35 fõszerep található, s ki-lenc díjat kapott eddig. Éder Enikõ, a Temesvári Csiky Gergely színház tagja, aki eddig tizenkilenc fõ-szerepet játszott, a magyarországi Társulat c. mûsorból is jól ismerik õt nemcsak az erdélyi, hanem amagyarországi nézõk is. A Társulat egyik gyõzteseként az István a király c. darabban õ alakíthatta Sa-

2 Bodó Márta: Az iskolai színjátszás évszázadai: Élõ forrás a mának. In: Keresztény Szó, Kolozsvár, 2012. janu-ár 5. 1. p.

3 Fekete Károly: Feltámadunk... In: Almási Gábor, Fekete Károly, Jankó András: Az aradi Kölcsey Egyesülettörténete. Arad, 2011. 127.

roltot.4 Tapasztó Ernõ nemcsak színésszé lett, de az õ nevéhez fûzõdik Aradon az intézményes magyarszínjátszás újrateremtése – az Aradi Kamaraszínház megszervezése. A Diákszínpad sikereirõl FeketeKároly így fogalmazott: „Pávai Gyula vezetésével és irányításával diáknemzedékek sora szállt fel ide-ig-óráig Thália szekerére. A kis színészpalánták számos erdélyi és magyarországi diákszínjátszó feszti-válon nyert díjjal öregbítették az egyesület hírnevét […] (köztük) az 1990-ben Budapesten a ScholaLudens régi magyar dráma iskolapályázatán elnyert harmadik díj említést érdemel.5 A legsikeresebbelõadások közt kell megemlíteni a Kocsonya Mihály házassága c. zenés népi komédiát, A csúnyaasszony, Az ördög, Jósi bíró (Móricz Zsigmond darabjai) és a Tabarin c. vásári komédiát.

Hogyan gondolnak ma Pávai Gyulára, a „Tanár bácsira” az aradiak? Ruja Ildikó, magyartanárunk Inmemoriam Pávai Gyula c. írásában így emlékezett: „Pezsgett körülötte az élet, újabb és újabb rajokbanvették körül a fiatalok [...] Rendkívül szuggesztív személyiség volt, azok közül való, akik nyomot hagy-nak: könyvet, gondolatot, eszmét, emléket, tanítást.”6 Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke pedigígy méltatta elõdjét: „nagyra becsülöm tiszteletbeli, azóta elhunyt elnökünk, Pávai Gyula munkáját.Legjobban a diákszínjátszó tevékenységét értékeltem és féltem is, hogy szépen sorban elmaradoznakmajd a színészpalánták [... ] De lám kellemesen csalódtam, a diákszínpad nemcsak, hogy mûködik, detevékenységének mûvészi színvonala is emelkedett.”7 A sikeres bemutatók, pl. az Alíz csodaországbanvagy a Jelenetek egy hõs szerelmes életébõl, Faragó Zénó színész rendezõi munkáját dicsérik. Az õ ve-zetésével 2010-ben a kölcseysek részt vettek Pécsett, Európa akkori Kulturális Fõvárosában a Pécsi If-júsági központ szervezésében tartott diákszínjátszó fesztiválon.8

Közvetve ugyan, de a diákszínpad tevékenységéhez kötõdik a színpad tagjainak sikeres részvétele aszavalóversenyeken is. Az aradi rangos versenyek sorába tartozott Pávai Gyulának a Csiky Gergely Is-kolacsoporttal közösen megszervezett rendezvénye, a Tóth Árpád nevét viselõ szavalóverseny, ame-lyen a partiumi diákok mellett határon túli szavalók is részt vettek, valamint az Aradi HagyományõrzõPolgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Társaság szervezésében megtartott „Arad, a MagyarGolgotha” elnevezésû szavalóverseny, amely nyolc éven át állandó rendezvénye volt az október 6-imegemlékezéseknek.9 A hazai és határon túli szavalóversenyeken díjat nyert kölcseys diákok névsorá-ból íme néhány név: Szabadai Annamária, Boros Zoltán, Dubován Lea, Murvai Dávid, Simó Gizella,Kis Zsuzsanna, Pálfi Kinga, Tóthpál Béla.

Emlékezetesek maradnak mind a kölcseysek, mind a termeket megtöltõ közönség számára azok azelõadások, amelyeket a Diákszínpad tagjai a Communitas Alapítvány támogatásával a megye települé-sein mutattak be. Volt olyan település, ahol több mint száz nézõ tapsolt a nézõtéren.10

1999-ben a diákszínjátszás történetében új fejezetet nyitott Ujj Ágnes, magyar szakos tanárnõ, akilétrehozta a Kölcsey diákszínpad Százszorszép nevû csoportját. A dátum meghatározó volt Ági néniéletében, hiszen ez volt nyugdíjba vonulásának idõpontja. A tanárnõ, akinek a gyermekekkel való különfoglalkozás a legkedvesebb foglalatossága volt – az õ szavaival szólva „több mint hobby” –, amellyel50 éven át, amióta megszerezte tanári diplomáját, sikeresen építette ki oktatói és osztályfõnöki munká-ját, úgy érezte, hogy erre az örömforrásra a továbbiakban is szüksége van. Nyugdíjazása után, nem lé-vén több lehetõsége arra, hogy osztályainak mûsorokat tanítson, létrehozott egy új közösséget, amely-ben õ maga és a gyermekek is jól érezhetik magukat. A szereplõk fõként az V–VIII. osztályos tanulókközül kerültek ki, de gyakran foglalkozott kisebb osztályok tanulóival is. Sokáig népi gyermekjátéko-kat vitt színpadra, amelyeket egy magyarországi gyûjteménybõl válogatott. Hiánypótló tevékenységvolt ez mindaddig, amíg az iskolában nem kezdett el tevékenykedni egy képzett táncoktató, a békéscsa-bai Sztankó Károly. Én 2009-ben kapcsolódtam be a Százszorszép vidám világába, és mindig szép em-lék marad a számomra, hogy a város összes magyar tagozatos kisdiákjával együtt léphettem színpadra.Nemcsak nekem jelentett örömet a Százszorszép tagjának lenni, hanem számos iskolatársamnak is.

Külön érdeme Ági néninek, hogy nem csak tehetség szerint válogatta ki a szereplõket. A Százszor-szép csoportban minden gyermeknek helye lett, akinek a színjátszáshoz kedve volt, és így azok is siker-élményhez juthattak, akiknek a tanulásban nem voltak sikerei, és kiderült az is, hogy közöttük is akad-tak tehetségesek. A színpadon a taps mindenkinek egyformán szólt. Az elõadásokat rendre a Minorita

4 Jankó András: Feltámadunk 2009–2011. In: Almási Gábor, Fekete Károly, Jankó András i.m. 146.5 Fekete i. m. 129.6 Jankó i. m. 150.7 U. o. 137.8 U. o. 147.9 Fekete i. m. 129.

10 Jankó i. m. 151.

Kultúrházban tartották, és ennek több oka is volt. Az épületrõl tudni kell, hogy 1926-ban építették fel aMinorita rendház udvarán Szömörkény Rudolf tervei alapján.11 A 200 férõhelyes színházterem az eme-leten található. Amióta az 1990-es években az épület visszakerült jogos tulajdonosához, ismét a magyarközmûvelõdést szolgálja. A teremhez, amelynek nagyon jó akusztikai adottságai vannak, Ági nénit ér-zelmi szálak is fûzik, az építõvel egy házban lakott, és „a szomszéd bácsit” gyermekként nagyon szeret-te. Így a mai napig is ragaszkodik ehhez a teremhez, ahol sikereit aratja. Nagy öröm számára, és termé-szetesen a kis színjátszók számára is, hogy a nézõteret mindig megtöltik a szülõk, nagyszülõk, akik lel-kes tapssal jutalmazzák a munkát. A tények alátámasztására szolgálnak az alábbi idézetek is. 2013-bana Heti Új Szóban Ujj János tollából a következõ sorokat lehetett olvasni: „Mint mindig, a termet ezúttalis zsúfolásig megtöltötték a szülõk és a diáktársak. Az együttes vezetõje Ujj Ágnes nyugalmazott tanárezúttal Lázár Ervin népszerû mesejátékából, A négyszögletû kerek erdõbõl dramatizált három részt.” A2014-es elõadásról, amelyen a Mátyás király udvari bolondja, valamint a Bede Olga Lemondott a bírócímû darabokat mutatták be, Tóthpál Béla X. osztályos csíkis diák, volt százszorszépes így tudósított aziskola honlapján: „folyamatos kacaj és taps kísérte a Csiky Gergely Fõgimnázium V–VIII. osztályos ta-nulókból álló színjátszó csoport elõadását”.

Az elõadások sikeres létrehozásához sokszor külsõ segítséget is igénybe kellett venni. A technikailebonyolításba bekapcsolódtak a volt kölcseys színjátszók, köztük Csipkár Gábor, Tóth Gellért és Ta-nács László. Nekik köszönhetõen szólalt meg a zene és követte a reflektor a színjátszókat. A díszleteketa nagyszínház asztalosa, Ambrózfalvy György készítette, de besegítettek Ági néni családtagjai is. A jel-mezekhez az anyagot szülõi támogatásból vették, és ezekbõl varrónõ készített az elõadásokhoz illõkosztümöket. A sminkelésben pedig a volt százszorszépesek segítenek. Mindezekbõl kitûnik, hogy aSzázszorszép sikereit a kis színjátszók és a lelkes tanárnõ mellett sok segítõkész embernek is köszönhe-ti. A Lúdas Matyi elõadás sikerérõl szólva Balta János újságíró a következõket írta: „Vasárnap mindenegyütt volt, ezt támasztotta alá az elõadás végén felcsattanó vastaps, amit követõen a résztvevõk nemrohantak el. Apraja-nagyja az anyukák által hozott sütemény és a Kölcsey Egyesület által felajánlottsósropi és üdítõ mellett beszélgetett. Kellemesen együtt voltak, mint egy valódi nagy családban.”12 Áginéni ezért úgy érzi, hogy ezt a munkát folytatni fogja, ameddig a fizikai erõnléte megengedi, mert agyermekek jól érzik magukat a közösségben. Számára nem a díjak a fontosak, hanem a közös munka.

Ezzel magam is így vagyok. Szeretem a közös próbákat, s hogy olyan karaktereket eleveníthetekmeg, akik közel állnak hozzám. Boldoggá tett, hogy 2013-ban X. osztályos diákként az Olasz Angélatanárnõ által összeállított Csataterek Petõfije c. mûsorban én lehettem Petõfi, de örömmel öltöttem ma-gamra az Ujj Ágnes tanárnõ által betanított mesejátékok hõseinek szerepét is, pl. Lúdas Matyi, Jancsi-ka, Aromo, Kukamuki. Úgy gondolom, hogy az iskolai színjátszás rendkívül hasznos tevékenység, mertáltala szórakoztató formában olyan képességek birtokába jutunk, amelyekkel könnyebben boldogulunkaz életben, jobban kommunikálhatunk társainkkal és könnyebben beépülünk egy közösségbe. Jó tudni,hogy iskolánkban mindig voltak, vannak és bizonyára lesznek is olyan lelkes pedagógusok, akik szív-ügyüknek tekintik a diákszínjátszást, és Adyval üzenik minden diáknak: „Ha élet zengi be az iskolát, /Az élet is derûs iskola lesz”.

(Az aradi Csiky Gergely Fõgimnázium XI. A osztályos tanulójának munkája,felkészítõ tanár: Olasz Angéla.)

Tóthpál Béla

A szegedi Móravárosi Iskola színjátszóiA szegedi Tarján III-as általános iskolából kerültem a Móravárosi középiskolába. Az általános isko-

lában minden évfolyam minden osztálya egy-egy jelenettel készült a farsangra. Számomra a hetedikbenelõadott Üvegtigris volt a legemlékezetesebb. Mi gyõztünk, s mint legjobb csapat, mi vehettünk részt avárosi versenyen.

Amikor középiskolába kerültem, örültem, hogy itt is divat a színjátszás, sõt hagyománya van. Isko-lánk elõdiskolája, a Szeged Városi Ipariskola 1884-ben alakult. Már 1895-tõl folyamatosan megemlé-kezéseket tartottak az 1848. március 15-i forradalom tiszteletére. Kezdetben a Himnusz eléneklése utánaz ünnepi szónok elõadása következett, majd a diákok elmondtak néhány verset, s a Szózat zárta a mû-

11 Ujj János: Arad. Történelmi városkalauz. Alma Mater Alapítvány. Arad, 2001. 43.12 Balta János, www.nyugatijelen.com 2011. jún. 06.

sort. Ezeknek az ünnepségeknek általában Vass Mátyás tanár úr volt a rendezõje. Az 1896-os millenni-umi mûsor programja ez volt: „Hymnus, éneklik az összes növendékek. Megnyitó beszéd: A magyarnemzet ezeréves története, elõadja Magyar Imre tanító. Árpád Petõfi Sándortól. Ezer év Inczédy Lász-lótól, szavalat. Magyarország Pósa Lajostól, szavalat. Három színû a nemzeti lobogó, énekli az összestanuló. Ki volt nagyobb? Tóth Kálmántól, szavalat. Álld meg helyedet! Versényi Györgytõl, szavalat. Amagyar zászló Vaszary B-tõl, szavalat. Befejezõ beszéd. Szózat, éneklik az összes tanulók.”

1898-99-ben alakult meg a Szegedi Iparostanonc-iskola önképzõ köre. Ennek keretében fõleg elõ-adásokat tartottak, nem maradt visszaemlékezés arról, hogy színjátékot is elõadtak volna a diákok. Azelsõ emlékünk arról, hogy színjátszók mûködtek az iskolában az 1941-42-es tanévbõl való. Iskolai ün-nepségen népi játékokat adtak elõ, például Egyszer egy királyfi, Bíró fia, Csáki bíró. Az 1950-es évek-ben Lakó Ferencné vezetésével mûködött a színjátszó szakkör. A rendszerváltás után is mûködött többtanáregyéniség irányítása alatt színjátszó kör. Például Gergelyné Bodó Mária tanárnõ tizennegyedikéve mûködõ honismereti köre is adott elõ színjátékokat, és ezek témája mindig a honismerettel vagy aziskola történetével volt kapcsolatos.

2012-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Móravárosi középiskolában. Tanéveinket honismereti té-májú projekthéttel kezdjük. Kilencedikben Szeged hírös város címet kapta a projekthét. Kezdõ évfolya-mosok a második napon az iskolával ismerkedtünk, majd a következõ napokon tágabb környezetünk-kel, Szegeddel. Ellátogattunk a piacra, a rendõrséghez, postához stb. Ez különösen a nem szegedi osz-tálytársainknak volt hasznos. Az egyik nap akadályverseny keretében fedezhettük fel a„szegedikumokat”. Például a különbözõ paprikafajtákat, Juhász Gyula és Móra Ferenc verseit, a Pickszalámit és a Bánffy szódát. Végül egy PPT-t kellett készítenünk, s az osztály közös produkcióban mu-tatta be a szegedikumokat. 2013-ban Helyünk a világban címet kapta a projekthét, amelyben tágabb vi-lágunkat kellett bemutatni, a Naprendszert. Nekünk a Szaturnusz jutott, amibõl csináltunk egy kisfil-met, PPT-t és egy kis színdarabot. 2014-ben a L’art pour l’art címû projekthéten szegedi mûvészekkelés mûvészettel ismerkedtünk. Többek között Móra Ferenc életútjával. Megszerzett információinkatmost is rövid elõadással mutattuk be. Az elõadás egy megkomponált, ismereteket közlõ szereplés. Le-hetõleg az egész osztálynak szerepelnie kell. Közösen énekelünk, verselünk. Minden projekthetet azosztályunk nyert meg. Tavaly mórahalmi osztálykirándulást nyertünk, az idén a múzeumok õszi éjsza-káján való részvételt. Kívánjuk mindenkinek az ilyen hangulatos, (szín)játékos tanévkezdést.

(A Szegedi Móravárosi Ipari Szakképzõ és Általános Iskola 11. D osztályos tanulójának írása,felkészítõ tanár: Gergelyné Bodó Mária.)

Nagy András

Felhasznált irodalom: Gergelyné Bodó Mária: A honismeret oktatásának gyökerei Szeged szabad királyi városiparostanonc-iskolájában. In: Honismeret Csongrád megyében (1969–2011). Csongrád Megyei Honismereti Egye-sület, Szeged, 2011. 34–38.

Menni vagy maradni?*Az ember alapvetõen egy elégedetlen lény. Elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, a munkánkkal, az

anyagi helyzetünkkel és úgy általában véve az életünkkel. A – valójában sokszor magunk által generált– rossz körülményekért pedig hajlamosak vagyunk a családi, baráti környezetünket, vagy akár orszá-gunk vezetõit okolni. Ezt a negatív mentalitást látja a legtöbb fiatal, így nem csoda, ha a rossz körülmé-nyektõl való menekvést, a jobb élet lehetõségét sokan a szülõföldjük elhagyásában látják. Ugyanakkora szíve mélyén mindenki érzi a hazája iránti szeretet és ragaszkodást, így hát marad az örökös dilemma:menni vagy maradni?

A kérdés természetesen bennem is felmerült már, és sokat foglalkoztatott, fõleg az utóbbi idõben.Menni vagy maradni? Mindannyian hallunk anekdotákat a rokonainktól, ismerõseinktõl mindkét alter-natíva elõnyeirõl és hátrányiról. A mi családunkban például sokszor szóba kerül a szüleim története,akik a 90-es években, a délszláv háború idején próbáltak szerencsét Bécsben, majd Szegeden, de a hon-vágy és az ismeretlentõl való félelem erõsebb volt bennük, mint a rossz körülményektõl való menekülésvágya. Így hát nem csoda, hogy eleinte nem lelkesedtek az ötletért, hogy Szegeden járjak középiskolá-

* Elhangzott az I. Vajdasági Ifjúsági Honismereti Akadémián, Horgos, 2014. november 22.

ba, de késõbb õk is belátták, hogy számomra egyelõre a menni a megfelelõ választás. Amint ezt tisztáz-tuk, igyekeztem mindent megtenni, hogy legyen is hová mennem. A sok tanulással töltött óra meg ishozta a gyümölcsét: jelenleg – ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom – Szeged legjobb, legszín-vonalasabb gimnáziumának tanulója vagyok. Néhányan azt gondolják, hogy 15 évesen még korai voltelhagyni a szülõi házat, az életemet bepakolni egy bõröndbe, és tiszta lappal kezdeni egy másik ország-ban. Ám az az igazság, hogy én mindig is rajongtam Szegedért, és ami a legfontosabb, hogy a napfényvárosában el tudom képzelni a jövõmet. Ott találkozom sikertörténetekkel, és számtalan lehetõség tárulelém az álmaim elérésére. Jól esik, hogy bárhová megyek, az anyanyelvemen szólnak hozzám, és szintebalzsam a lelkemnek a vidámság és az életöröm aromája, amely (valószínûleg a sok fiatal miatt) ottmindent beleng, megszínesítve a szürke hétköznapokat. Talán ezért érzem Szegeden annyira otthono-san magam. Tudom, hogy vannak, akik vádolnak ezen érzéseim miatt, de õk óriásit tévednek. Hiszennekem, mint magyarnak, miért ne lenne jogom Magyarországot a hazámnak tekinteni? Be kell látnom,hogy beszélhetek itt önmegvalósításról és a céljaim elérésérõl, de engem a hideg, számító racionalitáshelyett sokkal inkább a meglehetõsen hazafiasan dobogó szívem vezérelt, amikor elhatároztam, hogySzegeden folytatom a tanulmányaimat. Akit soha nem ért bántás a nemzetisége, a bõrszíne vagy akár avallása miatt, az nem is tudja igazán értékelni, hogy milyen jó érzés, ha az ember szabadon vállalhatjaönmagát.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném Horgost és a Vajdaságot teljes szívembõl, feltétel nél-kül. Hiszen, ahogy egy jó barátom mondaná: „idekötnek a gyökereim”. Itt születtem, itt nevelkedtemeddigi életemben, és az itt megszerzett élményeim, tapasztalataim formáltak azzá, aki most vagyok.Büszke vagyok õseim földjére, és lehetõségeim szerint igyekszem terjeszteni és öregbíteni szülõfalumhírnevét. Minden hibájával együtt Horgosnak is megvan a maga bája, amit nem is vettem észre addig,amíg folyamatosan itt éltem. Ahányszor hazajövök, az itthoni dolgok változatlansága megnyugvássaltölt el. A lábaim a jól ismert, szinte csukott szemmel is járható utcákat róják, és a szembejövõk arcaédes-keserû emlékekkel tölt el; a szüleim és a barátaim szeretete pedig úgy burkol be, mint egy puha,meleg takaró. Mégis, valamiért itt minden szürkébbnek és kilátástalanabbnak tûnik. Folyton panaszko-dó, kiábrándult emberekkel találkozom, akik belefásultak az állandó sikertelenségbe és a megélhetésigondokba. Ilyenkor kicsit megijeszt, hogy lehet, rám is ez a sors várna, ha itt maradnék. Természetesenez egy meglehetõsen sarkított és idealizált magánvélemény. A lényeg az, éljen valaki Horgoson vagyakár New Yorkban, hogy soha ne feledkezzünk el a múltunkról, és azokról az emberekrõl, akik szerepetjátszottak benne, mert aki elfelejti a múltat, annak nincs jövõje sem. A dédanyám véleményére támasz-kodva mondom ezt, aki közel három évtizedes bécsi tartózkodás után néhány éve otthagyta a császárvá-ros viszonylagos jólétét a szülõföld békéjéért. Márpedig egy 90 éves asszony élettapasztalatból szerzetttudása semmiképp sem figyelmen kívül hagyandó.

Valójában a menni vagy maradni kérdése annyira komplex és megválaszolhatatlan, hogy egy egészkönyvet lehetne megtölteni a pro és kontra érvek felsorolásával. Pedig ezen kár vitatkozni, hiszen a ket-tõ nem létezhet egymás nélkül. Én úgy gondolom, hogy senkinek sem árt, ha elmegy. Nem örökre, delegalább egy rövid idõre, hogy megismerje a körülöttünk lévõ világot, mert néha csak távolról tudunkrácsodálkozni a szülõföldünk szépségeire, és a maradásban rejlõ lehetõségekre. Azonban, aki soha nemmozdul ki a szûk környezetébõl, késõbb valószínûleg bánni fogja, hogy nem próbált szerencsét egy má-sik közegben.

Varga Anikó

Az év fája: a kocsányos tölgyHazánkban, német mintára, 1996-ban indult az év fája mozgalom, amely keretében minden évben

megválasztják az év fafaját. Az idén – közönségszavazatok alapján – a kocsányos tölgyre esett a válasz-tás.

Névfejtegetések, névmagyarázatokMatuzsálemi élettartama, jelentõs magassága és törzsátmérõje, terebélyes koronája, vastag korona-

ágai, durván repedezett kérge, kemény és tartós faanyaga, mélyre hatoló gyökérrendszere miatt a kocsá-nyos tölgy a mitológia égi isteneinek (a sémi Él, a görög Zeusz, a latin Jupiter, a germán Thor, Donar, akelta Taranis) szent fája volt, tekintélyes példányai alatt gyakran mutattak be áldozatokat vagy éppentartottak rituális szertartásokat. Nem véletlen, hogy Linné 1753-ban megjelent Species Plantarum c.mûvében a Quercus robur tudományos nevet adta neki, hiszen a latin robur (korábbi formában robus)erõsséget, keménységet, szilárdságot jelent, amely szavak jól jellemzik e fafaj fõbb tulajdonságait. Lin-né egyébként még nem tett különbséget a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy(Quercus petraea) között, utóbbit az elõzõ változatának írta le, s csak a késõbbiekben emelték azt fajirangra. A Quercus tudományos nemzetségnév egyébként a latin köznyelvi quercus szóból származik,amely akkoriban egyaránt jelentette a kocsányos, a kocsánytalan és a molyhos tölgyet. [Az egyéb, Itáli-ában elõforduló tölgyfajokat – mint például a magyar tölgyet, a csert, a magyaltölgyet – önálló köznyel-vi alakokkal (farnetto, cerris, ilex) illették.]

Érdekesség, hogy tölgy szavunkat korábban a nyelvészek uráli, illetve finnugor eredetûnek gondol-ták, viszont ez a feltevés a késõbbiekben megdõlt, s ma inkább oszét (alán) jövevényszónak tartják. N.Sebestyén Irén feltételezése szerint pedig egyenesen nyelvünk eredeti szókincséhez tartozik. Maga atölgy szó egyébként III. Béla király 1181-ben kelt oklevelében olvasható elõször, s a késõbbiekbenszámtalan formájával találkozunk: tul, tulg, tulfa, tulgfa, tol, tolg, töl, tölg, toldfa, theulgyfa, twllfa.

A magyar fajnév, a kocsányos egyébként félreértésre adhat okot, ugyanis nem a levelek kocsányairautal (amelyek rövidek), hanem a nõvirágzat megnyúlt tengelyére, amelyre téves használni a kocsányosjelzõt. A régi magyar szakirodalomban megtaláljuk még a mocsártölgy, muzsdalyfa, csupkás tölgy ma-gyar neveit is. Korabeli oklevelekben gyakran szerepel a harasztfa (pl. harazth, horazth, harast, hrazt)megnevezés is, mivel latin néven nem említik, ezért nem egyértelmû, hogy ezt a fafajt jelölte-e? Tágabbértelmezésével is találkozunk, amelybe a fent említett kocsánytalan tölgy, a molyhos tölgy, s egyesekszerint a csertölgy is beletartozott. (A hrast egyébként a horvát nyelvben tölgyet jelent.)

Rövid botanikai bemutatásA kocsányos tölgynek jellegzetes, úgynevezett 2/5-ös rügy- és levélállása van. Ez azt jelenti, hogy a

hajtástengelyen két fordulat megtétele után jutunk egymással fedésben lévõ rügyekhez, illetve levelek-hez, miközben 5 rügyet, illetve levelet érintettünk. Ez igazán a magoncoknál szembetûnõ, amelyeketfelülrõl nézve úgy látjuk az öt levelüket, hogy azok szabályos csillagot formálnak. (Ez az úgynevezett„erdészcsillag”, amely az erdészek jelképévé vált.) Sajátos a kocsányos tölgy hajtásképzése is. Ta-vasszal, lombfakadás után a csúcsrügybõl szabályos hosszúhajtás szervezõdik, amely növekedése má-jus végére, június elejére leáll és csúcsrüggyel zárul. Június vége felé azonban ebbõl az újonnan képzettcsúcsrügybõl ismét kihajt, s ugyanabban az évben még egy hosszúhajtást képez. Keletkezési ideje sze-rint az erdész szaknyelv ez utóbbi hajtást János napi-hajtásnak nevezi. E szakaszos hajtásképzés ered-ményezi azt, hogy a tavaszi és a nyáreleji levelek nagyságban, alakban és felépítésben különböznekegymástól, épp ezért is nagyfokú a kocsányos tölgy levélalak-változatossága.

A levelek jellegzetesen tompa karéjúak, oldalanként 4–6 karéjjal. Jó felismerési bélyege e fajnak az,hogy nem csak a karéjokba, hanem az öblökbe is futnak oldalerek, s levele teljes mértékben kopasz.(Ugyan találhatók hazánkban is olyan egyedek, amelyek levélfonákján finom szõrzet fedezhetõ fel, de

KRÓNIKA

vélhetõen ez a jellemvonás már hibrideredetrevall.) A cimpás vagy ékvállú leveleknek rövid,rendszerint legfeljebb egy centiméter hosszúságotelérõ levélkocsánya van, amelybõl viszont nem ere-deztethetõ a magyar fajnév, hiszen a „kocsányos” anõvirágzat jellegzetessége!

Tipikus egylaki fafaj, azaz porzós és termõs vi-rágzatai elkülönülnek, de egy egyeden belül talál-hatók. A csüngõ, kevés virágú porzós füzérek vagyaz elõzõ évi vesszõ vége felé található (úgynevezetthalmozott) rügyekbõl törnek elõ többesével, vagyaz azévi tavaszi hajtás alsó leveleinek hónaljábólegyesével erednek. Termõs virágai 4–6-osávalhosszú virágzati tengelyen (innen a fajnév: kocsá-nyos!) elszórtan ülnek, nõvirágzata az azévi tavaszihajtás vége felé ered a levelek hónaljából. Makkter-mésén friss állapotban olajzöld hosszanti sávokatlehet felfedezni.

Óriások és matuzsálemekA kocsányos tölgy 40 méter magasra megnövõ

fafaj, de korábban ismertek voltak olyan példányaiis, amelyek magassága megközelítette az 50 métert.Törzsátmérõje szintén tekintélyes nagyságot sugall,a svédországi Kvill községben található Rumskullaeken névre keresztelt egyede 14,75 méter törzskerü-letû. A legidõsebb példányt, amely Dániában Jægerspris Nordskov mellett található pedig 1500–2000évesre becsülik. Hazánkban nagyméretû példányai már igen megfogyatkoztak, Simonkai Lajos botani-kusunk 1871-ben a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) községben 30 méter magas, 14 métertörzskerületû példányáról számolt be, a közelmúltban elpusztult Vas megyei Zsennye határában állott fatörzskerülete pedig 10,2 méter volt. Szétszakadt törzse ma is látható a helyszínen. Egyébként a termé-szet védeleméért kapható legmagasabb hazai kitüntetés, a Pro Natura-díj érmének hátoldalán is ennek afának a sziluettje látható.

A zsennyei tölgy az 1960-as években(Balogh András rajza)

A zsennyei tölgy szétszakadt törzse 2006-ban (Markovics Tibor felvétele)

A hédervári XV. században épült kis templom mellett díszlõ Árpád-fát tartják a legidõsebb hazaiegyednek, a szakemberek életkorát 700 évre teszik, de érdekességként megemlítendõ, hogy a nép ezerévesnek gondolja. Nevezetesek a Margit-sziget kocsányos tölgyei, amelyek alatt szívesen pihent megArany János. De említhetõ még a dömsödi és a nagyari Petõfi-tölgy, a kismarosi és a tiszaigari Mátyáskirály-fa, a nagykõrösi Basafa, a guti (nyírmártonfalvai) Hubertus-tölgy, a ragályi Õsök fája, az ordasiRákóczi-emlékfa, a zágoni Mikes Kelemen-tölgyek, a sümegi szõlõhegy Kisfaludy-tölgyfája, a rátótiAradi vértanúk fái, és még lehetne folytatni a sort. Azon azonban el kell gondolkodnunk, hogy ezek azévszázados famatuzsálemek, a magyarság nevezetes fáinak dicsõ példányai javarészt már csak a múltrészét képezik. Az utóbbi harminc évben pusztult el legtöbbjük!

Elterjedési területeMai elterjedési területe Európa java részét felöleli, az e kontinensen élõ 24 tölgyfaj közül a legna-

gyobb areával rendelkezik. Ezt a jelenlegi elterjedési területet az utolsó jégkorszak után kezdte el meg-hódítani, az Ibériai-, az Appennin- és a Balkán-félszigeteken található menedékterületekrõl észak felé akisemlõsök (pl. mókus, pelefajok), a szajkó és vélhetõen az ember segítségével nyomult tovább. Ma tel-jes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, s keleten egészenaz Urálig hatolt. Dél-Európában viszont a legdélibb területekrõl már hiányzik, miként a magashegysé-gek (pl. Alpok, Kárpátok) magasabb régióiból is.

Ha a honfoglalás feltétele-zett útvonalát és az egyes meg-telepedéseket fölrajzoljuk akocsányos tölgy által uralt Ke-let-európai erdõssztyepp zónatérképére, akkor meglepõ egy-beesést találunk. Ez nem vélet-len, hiszen ez a formáció feleltmeg legjobban a vándorlás-nak, mivel a létszükségletet je-lentõ legeltetés mellett védel-met, faanyagot is szolgáltattakezen erdõssztyepp állomá-nyok.

Síkvidéki fafaj, legmaga-sabb elõfordulási pontjait aMáramarosi-havasokban talál-juk, Lonka község Tempa ne-vû dûlõjében 1088 méter ma-gasra kapaszkodott fel. Egyéb-ként a Máramarosi-havasok jólpéldázza a kocsányos tölgy vi-selkedését a magasabb régiók-kal szemben: a legalacsonyabb

régióban állományalkotóként fordul elõ, a középsõ régióban zárt erdõkben már nem jelenik meg, csakfõleg erdõszéleken, legelõkön és kaszálókon található, a legfelsõ régióban mezõgazdasági földek közt,cserjésekben, fává megnõni már nem tudó sarjai élnek.

Hazai elõfordulásaÉrdekességképpen megemlítendõ, hogy Nyugat- és Közép-Európában a kocsányos tölgy és a ko-

csánytalan tölgy megkülönböztetése mind tudományos, mind gyakorlati szempontból problematikus,ezért ott az utóbbi idõszakban közép-európai tölgy fajról beszélnek, s a két taxont alfaji rangon értéke-lik. Ennek oka, hogy termõhelyi szempontból kevésbé válik el a kocsányos és a kocsánytalan tölgy, elõ-fordulásaik sok esetben átfednek, másrészt az utóbbi idõszakban felerõsödött emberi zavarás miatt ahibridizáció esélye is megnõhetett. A Kárpát-medencében viszont az erõsebb kontinentális klímahatásmiatt jelentõsebb a termõhelyi szétválásuk, nálunk ezek a taxonok morfológiai tekintetben jobban elkü-lönülnek, habár természetes úton létrejött hibridjeiket is azért meg lehet találni.

A sík vidékek jellemzõ állományalkotó fafaja, a dombvidékeken és fõleg a középhegységekben márjóval ritkább, utóbbi helyeken inkább a szélesebb völgyek talpain tenyészik. Azért ragaszkodik az alföl-dekhez, mert jelentõs hõigényét itt kapja meg, az itteni hosszú vegetációs idõszak az, amely biztosítja

A honfoglalás útvonala és a kocsányos tölgy által uralt erdõssztyeppzóna (Jelmagyarázat: I. a Káma-vidéki õshaza, II. a Kubán folyóvidéke, III. Levédia, IV. Etelköz, V. Magyar Alföld)

számára a kellõ hõmennyiséget. A homoki, lösz- és sziki tölgyesek meghatározó fafaja, az ártéren a ma-gyar kõrissel és a szilfajokkal alkotja a keményfás ligeterdõket, de a gyertyános-kocsányos tölgyesek ésa cseres-kocsányos tölgyesek esetében is – mint ahogy a név is mutatja – állományalkotó jelleggel bír.Sajnálatos módon az itt felsorolt természetszerû erdõtársulások területe csökken az utóbbi idõszakban,amely részben a termõhelyek átalakulásának, részben a gyorsan növõ fafajok (pl. erdei- és feketefenyõ,fehér akác, nemes nyárak) kiterjedt ültetésének tudható be. Ugyan dicséretes módon az utóbbi évtize-dekben jelentõs területeken végeztek kocsányos tölggyel erdõtelepítést, de ezeken – egyelõre – hangsú-lyos a kultúr jelleg, ami többek között a soros ültetésben, az elegyfák és a cserjeszint hiányában, a szán-tás és esetenként a vegyszeres gyomirtás miatti jellegtelen gyepszintben nyilvánul meg. Jelentõs feladathárul a hazai természetvédelemre és erdõkezelõkre, hogy a fenti Natura 2000 élõhelyként is számon tar-tott természetszerû állományokat a jövõ számára megõrizze, s a kultúr kocsányos tölgyeseinket jobbtermészetességi állapotba, ezáltal ellenállóbbá, erdõszerûbbé hozza.

Egy érdekes alfajA kocsányos tölgy az egyik legnagyobb fokú változatosságot felmutató tölgyfaj, faj alatti egységeit

már régóta kutatják, számos ilyet írtak le, amelyek között nehéz az eligazodás. Közülük mindösszeegyetlen alfajt emelünk ki e helyen, s ez a hazai erdészek elõtt jól ismert szlavón tölgy (subsp.slavonica). Érdekesség, s a nevezéktan sajátosságát is jól mutatja, hogy ezt az alfajt egy magyar botani-kus, Gáyer Gyula 1928-ban még forma rangon írta le, majd Mátyás Vilmos 1970-ben alfaji rangraemelte, amit aztán a „fitocézár” Soó Rezsõ megkérdõjelezett, s változat rangúnak gondolt. De a tudo-mánytörténetbe illõ nevezéktani fejtegetés helyett nézzük inkább a szlavón tölgy jellemzõ bélyegeit ésfelhasználását! A Dráva és a Száva között õshonos alfaj többek között abban tér el az alapfajtól, hogytörzse egyenesebb, sudarlósabb, oldalágai vékonyabbak, kérge finomabban repedezett. Mindezen bé-lyegek alapján az erdészek is nagyobb figyelmet szenteltek-szentelnek neki, s ez abban is megmutatko-zik, hogy a XX. század fordulóján nem egészen két évtized alatt az õserdõszerû állományait szinte mindkiirtották, kiváló faanyagát a fakereskedõk drága pénzen eladták. E pusztítás mértékét érzékeltetendõálljon itt két számadat: a fenti idõszak kezdetén még 700 ezer hektár szlavóntölgyes volt a Dráva–Szávaközén, ami az idõszak végére mindössze 7 ezer hektárra zsugorodott. Ha például az Országház faburko-latán, üléssorain, az akkor épült paloták (pl. Andrássy út) belsõépítészeti remekmûvein megakad a sze-münk, gondoljunk az egykorvolt híres határõrvidéki szlavóntölgyesekre!

A gubacstól a flóderigA kocsányos tölgy egyike a legkülönfélébb módon hasznosított fafajainknak. Kemény, szívós fája a

hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és ko-csik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is fõként ezt a faanyagot alkalmazták.Heinrich David Wilckens, a selmecbányai Erdészeti Tanintézet elsõ tanára, a csak most közreadott elõ-adásaiban kétszáz évvel ezelõtt így jellemezte fájának felhasználhatóságát: „A kocsányos tölgy egyike aleghasznosabb erdei fáknak. Kemény, tartós fája jobban elviseli a szárazság és nedvesség váltakozása-it, mint akármelyik más erdei fa. A földben vagy a vízben nagyon tartós. Vízben megfeketedik és kõke-mény lesz. Az idõjárás viszontagságainak nagyon ellenáll. Ezért a kocsányos tölgy szolgáltatja a leg-jobb épület-, gép- és szerfát. […] Kocsigyártók és asztalosok minden más fánál jobban kedvelik. Még-pedig a kocsigyártók jól hasadó és hasítható tulajdonsága miatt, míg az asztalosok a váltakozó, száraz-ság-nedvesség tûrése miatt, valamint gyalult felületének szép rajzolata, a »flóder« miatt.”

Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt, a sertéseket õsszel és télen az erdei„túrtáplegelõkön” hizlalták fel, hogy aztán különösen ízletes szalonnájukat drága pénzért árulják. Ínsé-ges idõkben egyébként a lombját is felhasználták állatok takarmányozására. Magas csersavtartalma mi-att korábban a sarjaztatott fiatal kocsányostölgyesekben dívott a cserkéreg-hántás is, kérgébõl állítottákelõ a bõrök cserzésére használt tannint. De jelentõs exportcikkünk volt az úgynevezett zsíros gubacs is,amely egy gubacsdarázs-faj szúrása nyomán a termõs virágzatokon alakul ki, s a tímárok a legfinomabbcserzõanyag készítésére használták. A leveleken és a termésen kialakuló gubacsokból korábban feketeés lila festéket, valamint tintát is készítettek, a törzsön megjelenõ taplófajokat pedig tûzcsiholásra hasz-nálták.

EpilógusA Föld népeinek java részéhez köthetõ valamilyen fafaj, fafaj-csoport, amelynek történelmükben

különös figyelmet, tiszteletet ajándékoztak. Ilyen az oroszoknál a nyír, a germánoknál a hárs, a dánok-nál a kõris, vagy Kanadában a juhar, Libanonban a cédrus. Vajon a magyaroknál miért nincs ilyen ki-tüntetett fafaj? Talán a hosszú vándorlás vagy az ezeréves ittlét alatt nem volt elég idõ bensõségesebb

kapcsolatot kialakítani valamelyikükkel? Mondjuk a kocsányos tölggyel, amely a honfoglalásig végig-kísérte utunkat, s a Magyar Alföld legjellemzõbb fája. Egyébként érdekesen viszonyulunk a fafajok-hoz: a múlt évben az Észak-Amerikában õshonos, s a csak három évszázada új hont foglaló fehér akácotkiáltottuk ki hungarikumnak…

Az alföldi emberhez évszázadokon át szorosan kötõdõ kocsányos tölgy ma a Pannon-táj elsorvadóeleme. A korábbi erdõirtások, folyószabályozások és lecsapolások, a síkvidéki termõhelyek megváltoz-tatása, az intenzív erdõgazdálkodás természetszerû állományainak fogyását okozta, s sajnos alig találnimár évszázados matuzsálemeket, roppant méretû óriásokat e fafajból, miként a korábbi tájhasználatotbizonyító fás legelõkbõl, legelõerdõkbõl is alig akad már hírmondónak egy-egy terület. Az a tény, hogyebben az évben az év fájának választottuk talán segít mindezen?!

Bartha Dénes

Az év madara: a búbosbankaA Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el „Az év madara”

nevet viselõ programját, amellyel egy-egy arra érdemes madárfaj megóvásának és fennmaradásánakszükségességére kívánja felhívni a figyelmet.

2015-ben a búbosbanka (Upupa epops) nyerte a korszellemnek megfelelõ internetes szavazással tá-mogatott választást. Ez a faj érdekes módon már kétszer is volt az év madara, ám több szempontból semárt, ha újra az érdeklõdés homlokterébe kerül.

A számtalan érdekes népi (legszebb ezek közül talán a fostos hupota) és akár ismerõs idegen névvel(mint a szlovák dudok) bíró búbosbanka egykor az elszórtan álló fákkal, facsoportokkal tarkított sík- ésdombvidéki nyílt tájak madara volt, ami sikerrel alkalmazkodott a szolid (extenzív) módon kialakítottés használt kultúrtájhoz. A tanyasi, falusi és esetenként kertvárosi területeken is megtalálta a madarakszámára általában legfontosabb két tényezõt: a táplálkozáshoz és fészkeléshez szükséges feltételeket.

Ugyanakkor a technokrata korszak mezõgazdasági szerkezetváltása (kiemelten a kisparcellák fel-számolásával és a nagyüzemi – intenzív gépesítéssel járó – monokultúrák kialakulásával együtt járóváltozatosság csökkenése) a faj állományának fogyatkozásához vezetett. Hiába van Európa számos or-szágában jelen ez a feltûnõ madár, a legtöbb helyen (sajnos hazánkban is) csökkenõ tendenciát mutat-nak populációi. Mindennek – az említetten túl – több, jól látható oka is van.

Az ezredforduló óta (elvben) szám-talan pozitívnak elkönyvelhetõ válto-zás történt a mezõgazdaságban: a kis-parcellák újbóli megjelenésétõl kezdvea közös agrárpolitikának köszönhetõkülönféle támogatásokig. Ugyanakkorhazai szinten is fenyegetõ a rovar-ölõ-szerek használata, a legelõállat-ál-lomány drasztikus csökkenése (az en-nek visszafordítására tett erõfeszítésekazért reménykeltõek!), de a tanyavilágelnéptelenedése, a városiasodás, vala-mint a másodlagos nyugalmas élõhe-lyek használatba vonása, avagy épp el-lenkezõleg: a gyepek – használatuk el-hagyását követõ – beerdõsülése semkedveznek a faj (és számos egyéb élõ-lény) számára. Mindemellett az egyéb(akár globalizációs) hatások felerõsöd-

tek: hosszú távú (azaz a Szaharát is átrepülõ) vonuló fajra kiemelt veszélyként leselkedik aMediterráneumot és az arab világot is érintõ esztelen és mértéktelen „vadászat”, de a klímaváltozásokozta idõjárási szélsõségek is megtizedelhetik a vonulásban lévõ madarakat.

A búbosbanka védelmére tett hazai és európai lépések természetesen növelhetik a faj esélyeit, vagylegalább mérsékelhetik (kompenzálhatják) a veszteségeket.

Búbosbanka (Kókay Szabolcs akvarellje)

Aki vidéki településen él vagy kertvárosi környezetben lakik, könnyûszerrel megtelepítheti ezt a kü-lönös viselkedésû madarat, amelynek tudományos neve is hangutánzó, de különösebb jelentés nélküliszavakból áll. Mivel a banka nagyméretû odvakban költ, az ezt mintázó (megfelelõen tájolt és nyugal-mas helyre kitett) mesterséges költõládákat elõszeretettel elfoglalja. Az ebben nevelkedõ fiókák koránt-sem védtelenek: a már említett népi név jól mutatja, hogy veszély esetén nem restek komoly mennyisé-gû és igen átható szaggal bíró híg ürülékkel fogadni a vélt betolakodót. Ez az egy fészekaljban nevelke-dõ akár féltucatnyi fióka „összehangolt támadása” esetén komoly visszatartó erõt jelenthet, legyen aközeledõ egy kíváncsi gyermek vagy egy szõrmés ragadozó.

Selmeczi Kovács Ádám

Az év hala 2015-ben: a kecsegeA Magyar Haltani Társaság kezdeményezésére 2009 õszén választották meg elõször hazánkban az

év halát. Ekkor még az egyesület elnöksége döntött arról, hogy 2010-ben a nyúldomolykó legyen a kivá-lasztott hal, ugyanis ezt a ma már védett pontyfélét ekkor vették ki a fogható fajok körébõl, és az akció-val erre kívánták a figyelmet felhívni.

2010-ben merült föl az ötlet, amelyet azóta már más, hasonló jellegû választások kezdeményezõi isátvettek, hogy internetes közönségszavazás döntsön a kitüntetõ cím odaítélésérõl. Azóta a társaság márcsak jelöltállító szerepet vállal az ismeretterjesztést szolgáló akcióban, amelyben az a faj gyõz, amelyikaz egyesület honlapján megadott három jelölt közül a legtöbb szavazatot kapja. Évrõl évre több ezervoks érkezik, amelyek alapján az eddigi szavazások eredményei a következõképpen alakultak:

Év 1. helyezett 2. helyezett 3. helyezett2011 kõsüllõ réticsík sujtásos küsz2012 széles kárász lápi póc szilvaorrú keszeg2013 menyhal leánykoncér kurta-baing2014 magyar bucó sügér garda2015 kecsege galóca vágódurbincs

A jelöltek listáján kizárólag olyan fajok szerepelnek, amelyek õshonosak vizeinkben. A természete-sen honos, tehát nem betelepítés, behurcolás vagy jelenkori bevándorlás révén meghonosodott fajokugyanis olyan természeti értékeink, amelyek megõrzéséért felelõsek vagyunk. A feladat nem könnyû,mert idõközben számos rendkívül életrevaló és jó alkalmazkodóképességgel rendelkezõ halfaj honoso-dott meg vizeinkben. Ezek tûrõképessége és szaporasága gyakran felülmúlja hazai halainkét, és ha kör-nyezeti igényeik is hasonlóak, akkor az õshonos populációkat elnyomják, rosszabb esetben teljesen ki-szoríthatják.

Az évente októbertõl decemberig tartó szavazás megkezdésérõl, a verseny félidei és végeredményé-rõl a különbözõ hazai médiumok mellett a határainkon túli magyar nyelvû napilapok és hírportálok isrendszeresen beszámolnak.

A legutóbbi választás harmadik helyezettje, amely a szavazatok 15 százalékát kapta, a vágódurbincslett. A faj ugyan védettséget nem élvez, de állományainak csökkenése és a védett közeli rokon szélesdurbincshoz való hasonlósága miatt 2014. január 1-jétõl a nem fogható fajok kategóriájába tartozik, va-gyis a kifogott példányokat sértetlenül vissza kell helyezni eredeti élõhelyükre.

A voksok negyedét megszerzõ galóca a világ legnagyobb termetû pisztrángféléje. Igazi kuriózum-nak számít, ugyanis ez a hal a Duna vízrendszerének endemikus, azaz bennszülött faja, amely másuttnem fordul elõ. Élõhelye elsõsorban a nagyobb vízfolyások pér- és paduczónája, ahol a sebesebb vizeklakója. Mivel ilyen jellegû vízszakasz Magyarországon kevés van, önfenntartó populációja valószínû-leg csak a Tisza hazai felsõ szakaszán található. Bennszülött volta és ritkasága miatt a galóca faunánkegyik fokozottan védett halfaja.

A kecsege már a közönségszavazás elsõ napjaitól vezetett, s egyetlen napig sem volt kétséges a gyõ-zelme. Végül a szavazatok 60 százalékát megszerezve lett 2015-ben az év hala. A vérteshalak közé tar-tozó, õsi vonásokkal rendelkezõ faj a tokfélék családjának tagja. Élõhelyei elsõsorban a folyók sodrot-tabb, kavicsos és sóderes, esetleg homokos vagy kemény agyagos, mély mederszakaszain találhatók.Alakja megnyúlt, orsó alakú, farokúszója erõsen részaránytalan. Testét pikkelyek helyett csontvértek

védik, amelyek öt hosszanti sorba rendezõdnek. Elsõsorban kémiai ingereket érzékelõ hosszú, rojtozottbajuszszálai, megnyúlt, karcsú orra, és a fej alsó oldalán nyíló, kiölthetõ szája segítségével keresi meg,túrja ki, s fogyasztja el mederfenéken élõ táplálékát, melynek nagy részét férgek, csigák és rovarlárvák(például kérészlárvák) teszik ki.

Rokonfajai – mint az óriásira növõ viza, a vágótok és a sõregtok – anadrom vándorlók, a Fekete-tengerbõl úsznak föl évente a vízgyûjtõ folyóinak különbözõ részeire szaporodni. Egykor a Duna, aTisza, a Dráva és a Körösök hazai szakaszán is jellemzõek voltak, de mai fölbukkanásukra már csak azAl-Dunán megépített, vándorlást akadályozó vízerõmûvek miatt sem igen számíthatunk. Ám, hogy avízszennyezés, a túlhalászat és mások mellett ez csupán az egyik oka visszaszorulásuknak, azt azállandó édesvízi életmódhoz alkalmazkodott, tehát a duzzasztómûvek által vándorlásában nem zavartsimatok hasonló megfogyatkozása bizonyítja.

Tokféléink közül a változásokat leginkább az ugyancsak teljesen édesvízivé vált kecsege viselte el,amelynek még viszonylag jelentõs önfenntartó állományai élnek nagyobb folyóink erõsebb áramlásúrészein. A duzzasztott folyószakaszokról eltûnik, mert ott az üledékképzõdés eltünteti a számára nélkü-lözhetetlen sóderes-homokos ívóhelyeket. Az utóbbi idõkben azonban nemcsak a duzzasztott, hanem asodrásos mederszakaszokon is megfogyatkozott a számuk. Emiatt már természetvédelmi oltalom alattis állt, s habár jelenleg nem védett, 2014 óta – a széles kárásszal és a vágódurbinccsal egyetemben – anem fogható halfajok közé tartozik, kifogott egyedeit a halászoknak és horgászoknak egyaránt visszakell engedniük.

A természetes vizek halászatában korábban fontos faj volt a kecsege. Tél közeledtével a lehûlõ vizekmélyén csapatba verõdött halakat jelentõs számban fogták hálóikkal a halászok. A tokfélék kitûnõ ízûszálkamentes húsa igazi csemege, de jelenleg csak a tenyészetekbõl kerülhet forgalomba. A viza és asõregtok fekete kaviár néven forgalmazott ikrája luxuscikk.

Természetes körülmények között ritkán fordul elõ, de a kecsege képes más tokfélék egyedeivel hib-ridizálódni. Haltenyésztõk és kutatók „alkotása” a viza és kecsege hibridje, a vicsege, illetve a szibériai(lénai) tok és kecsege hibridje, a szicsege, de ezeknek egyelõre különösebb gazdasági jelentõsége nincs.

A fogyóban lévõ kecsegeállomány megerõsödése érdekében elõírt fogási korlátozás mellett a szak-hatóság mesterséges szaporításból származó ivadékainak rendszeres telepítését is tervezi 2015-tõl. Ha-sonló szándék vezérelte a Szlovák Tudományos Akadémia Zoológiai Intézetét, amikor a közelmúltbanjelölt kecsegéket telepített a Duna komáromi szakaszára az ivadék megmaradásának és növekedésénekvizsgálata céljából. A hazánkban kifogott jelölt egyedek adatainak összegyûjtésével és továbbításával(a jelzés felirata, a fogás helye és ideje, a hal standard és teljes testhossza) a Magyar Haltani Társaság isigyekszik segíteni munkájukat. Talán nem hiú remény, hogy közös erõfeszítéseink eredményeként né-hány éven belül ismét fogható fajjá válik vizeinkben a kecsege.

Nyeste Krisztián – Harka Ákos

Fiatal kecsege (Sallai Zoltán felvétele)

A 2015-ös év rovara: a nagy szentjánosbogár(Lampyris noctiluca)

Biztosan sokan hallottak már az év madaráról, az év haláról, az év virágáról, és megannyi más állat-ról-növényrõl, melyek az adott évben a csoportjuk szimbólumai lettek. A Magyar Rovartani Társaság2011 óta – hagyományteremtõ céllal – kijelöli az év rovarát is. Idén az érdeklõdõ közönség szavazatai-nak figyelembe vételével a nagy szentjánosbogarat (Lampyris noctiluca) választotta. Mivel 2015-öt azUNESCO – Az Európai Fizikai Társulat kezdeményezésére – a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította,ennél jobb rovarfajra nem is eshetett volna a választás. Hiszen mirõl is ismerjük legjobban a szentjános-bogarakat? Arról, hogy apró, zöldessárga fényû lámpásként világítanak az éjszakában.

Ivari kétalakúságSzentjánosbogár! – kiáltanak fel néha a rovartanban kevéssé járatos emberek, ha valamilyen ragyo-

góan fényes zöld, nappal mászkáló-röpködõ bogarat találnak, például aranyos virágbogarat (Cetoniaaurata) vagy díszes árvacsalán-levelészt (Chrysolina fastuosa). Tévednek, ezek az állatok egyáltalánnincsenek rokonságban a szentjánosbogarakkal, és persze nem is világítanak. Mi több, éjszakára el isbújnak.

Az igazi szentjánosbogarak felettébb egyszerû külsejû jószágok. A szürkésbarna, 10–12 milliméterhosszú hím még csak-csak hasonlít a szokásos bogárformára: elülsõ szárnyai szárnyfedõvé alakultak,hártyás hátulsó szárnya fejlett, és repülni tud. Feje felülrõl nem látható, mert félkör alakú elõtora telje-sen befedi, csak a 11-ízû csáp látszik ki alóla. Fejének alsó részét szinte beborítja a két hatalmas, fél-gömb alakú összetett szem, melyekkel csak lefelé lát. Potroha 7. szelvényének hasoldalán alul két kisfolt (világítószerv) fehérlik.

Vele szemben a barnás színû, na-gyobb testû (15–25 milliméteres)nõstény csak alig emlékeztet kifejlettbogárra, inkább lárvaszerû. Röp-képtelen: mindkét pár szárnya telje-sen hiányzik. Szeme kisebb, mint ahímé, világítószervei azonban na-gyobbak: hasoldalán a 6. és a 7. szel-vényen harántos fehér szalag, a 8.szelvényen kétoldalt egy-egy kis fe-hér folt világít.

A nagy szentjánosbogárral az or-szág bármely tájegységén találkoz-hatunk. A szélsõségesen száraz he-lyeket kerüli, de dúsabb növényzetûhelyeken, így erdõszegélyeken, cser-jésekben, üde réteken, parkokbansokfelé látható. Számára az a legfon-tosabb, hogy a lárva táplálékául szol-gáló csigák elegendõ számban for-duljanak elõ.

Világíts, hogy megtaláljalak!

A szentjánosbogarak világítása abiolumineszcencia példája, vagyisolyan fénykibocsátás, mely biokémi-ai folyamat eredménye. A világító-szerv sejtjeiben a luciferin nevû kén-tartalmú szerves vegyület oxidáló-dik, és közben fény keletkezik. A fo-lyamat a luciferáz nevû enzim jelen-

Nagy szentjánosbogár hímje (Josef Hlasek felvétele,http://www.hlasek.com/lampyris_noctiluca_af1220.html)

Nagy szentjánosbogár nõsténye (Hans Hillewaert felvétele,https://www.flickr.com/photos/21081514@N08/5956914091/)

létében megy végbe. A bogár a világítószerv oxigénellátásának szabályozásával kapcsolja ki és be afényt.

A nõstény szentjánosbogár a teljes sötétség beálltakor – este 10 óra körül – fénylik fel. Általábanmozdulatlanul ül a talajon, vagy felmászik az alacsonyabb növényekre. Világító potrohát jobbra-balracsóválja vagy oldalra görbíti, így könnyíti meg a hím dolgát, mely alacsonyan repülve keresi a párját.Hatalmas, lefelé irányuló szeme éppen arra szolgál, hogy a nõstény fényét akár 50 méterrõl is észreve-gye. A hím is világít, de fényereje nem ér nyomába a nõstényének. Mindkét ivar folyamatosan sugároz-za fényét, tehát – sok trópusi fajjal ellentétben – nem villognak.

Ha a nõstény nem találkozik hímmel, nagyjából két óra múltán kikapcsol és elrejtõzik. Ezt legfel-jebb 10 napon át ismétli; ha ez idõ alatt nem sikerült párosodnia, elpusztul. Ha a párzás megtörtént, anõstény nem világít többé, hanem maradék energiáját a peték érlelésére és a peterakásra fordítja. Nyir-kos helyeken 3 nap alatt rakja le 50–100 petéjét, amelyek gyengén világítanak.

A kifejlett szentjánosbogarak május-júniusban rajzanak. Szájszerveik és emésztõszerveik csökevé-nyesek; nem táplálkoznak, legfeljebb valamicske folyadékot vesznek magukhoz. A lárvakorukban fel-halmozott tápanyagaikat élik fel. Rövid, 2–3 hetes életük kizárólag a szaporodásról szól, ennek végez-tével hamarosan életük is véget ér.

Vérszomjas és mérgezõ fiatalokA lerakott petékbõl 3–5 hét múlva kelnek ki az 5 milliméteres elsõ stádiumú lárvák, melyek 5–6 ved-

lés után, 2 év alatt érik el végleges, akár 25 milliméteres nagyságukat. A teleket tehát a harmonikaszerû-en összehúzódó lárvák vészelik át a talaj repedéseiben, fatuskókban vagy korhadt növények között. Ál-talában áprilistól októberig, többnyire éjszaka aktívak, de tavasszal, nyirkosabb idõben nappal is látha-tók. A szárazságot nehezen viselik, 45 százalékos relatív páratartalom már a vesztüket okozza. Lassanbár, de mászkálnak, néha a potrohuk végével segítve a mozgást hernyószerûen araszolnak a talajon és

az alacsony növényeken. Az utolsóstádiumú lárvák bebábozódnak,majd 8–15 nap múlva kikelnek azimágók.

A lárva a nõstényhez hasonlít, deelõtora nem félkör alakú, hanem kis-sé megnyúltabb. Színe feketésbarna,de minden testszelvénye két hátulsószögletén elmosódott szélû világos-barna folt látható. Csápja nagyon rö-vid, csak háromízû. Szeme csupánegyetlen elemi szemecskébõl áll, rá-gói viszont jól fejlettek.

A nagy szentjánosbogár lárvájacsigákkal táplálkozik. Ha zsákmá-nyát megtalálta, csatornás rágójávaltöbbször megharapja, és emésztõfo-lyadékot juttat áldozatába, mely acsigát megbénítja és szöveteit rész-ben feloldja. A lárva az elfolyóso-dott szöveteket felszívja. Magánál

sokkal nagyobb csigákat is megtámad, akár kétszázszor akkora éti csigákat is. A támadást a nagyobbcsigák néha – súlyos sebekkel ugyan, de – túlélik. A kisebb csigákat azonban a lárva teljesen elfo-gyasztja.

A szentjánosbogaraknak a lárvája is világít a 8. potrohszelvényén lévõ világítószervvel. Az õ eseté-ben azonban a fény mint a két ivar egymásra találásának eszköze nem jön számításba, nála a fénynek fi-gyelmeztetõ szerepe van. Ma már tudjuk, hogy a világítás képessége a szentjánosbogarak tágabb rokon-sági körében megelõzte a szentjánosbogarak kialakulását, és a figyelmeztetés volt az eredeti funkciója.A szentjánosbogarak testnedve ugyanis mérgeket (szteroidokat) tartalmaz, és a fénnyel üzenik a raga-dozóknak, hogy jobb eltekinteni az elfogyasztásuktól. A világítás rendeltetése eleinte az imágók eseté-ben is az lehetett, hogy felhívja a figyelmet a mérgezõ anyagokra, majd ezután lett a szaporodásban sze-repet játszó szignál. Tehát az imágók is mérgezõek, és éppen a méregtartalmuk miatt engedhetik megmaguknak, hogy kültakarójuk más bogarakéhoz képest sokkal lágyabb maradjon.

Nagy szentjánosbogár lárvája (David Evans felvétele,http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lampyris_noctiluca_%28larva_eating%29.jpg)

A két rokon

Magyarországon a szentjánosbogaraknak két további faja is honos. A kis szentjánosbogár (Phausissplendidula) életmódjában és megjelenésében is hasonlít a nagy szentjánosbogárhoz, de kisebb annál:8–10 milliméteres. Nõsténye krémszínû, röpképtelen, de szárnyfedõibõl két pikkelyszerû csonk meg-maradt. Hímjének elõtorán felül két átlátszó ablak van, amelyen áttetszik a nagy összetett szem. A nõs-tény folyamatosan világít, a repülõ hím viszont villog. Fõleg hegyvidékeken találkozhatunk vele.

A jóval ritkább törpe szentjánosbogár (Phosphaenus hemipterus) erõsen eltér a hazai rokonaitól.Mind a nõstény, mind a hím röpképtelen; a hím szárnyfedõi csökevényesek, a nõstény teljesen szár-nyatlan. Ráadásul nappal aktívak, és a hím nem fény, hanem feromonok segítségével találja meg a nõs-tényt. Lárvája valamelyest világít, ám az imágók világítószerve két apró folttá csökevényesedett, me-lyek csak zavarás esetén bocsátanak ki gyenge, nem tartós fényt. A törpe szentjánosbogárra apró terme-te miatt nehéz rábukkanni; párásabb erdõk avarjában él. Lárvája a másik két fajjal ellentétben nem csi-gákra, hanem földigilisztákra vadászik.

A trópusi szentjánosbogarak gyakran több ezres csapatokban, egyszerre (szinkronizáltan) villognak,és karácsonyfaégõk módjára lepik el a fákat. Ám a júniusi éjszakákon egyszerre felragyogó magyaror-szági nagy szentjánosbogarak sokasága is megkapó látvány. Részünk lehet ilyenben például az AlcsútiArborétumban, amely több éve szervez szentjánosbogár-nézõ estéket a nyár pontosan meghatározottidõszakában, Szent Iván napja környékén.

Merkl Ottó

In memoriam

„Az jutott osztályrészül,hogy imaasszony legyek…”Búcsú Erdélyi Zsuzsannától

Csöng a telefon s riadt hang kérdezi (ma már sokadjára): Hallottad? Igen, hallottam a rádióban, ol-vastam az újságban a fájdalmas hírt: „2015. február 13-án, életének 95. évében elhunyt dr. Erdélyi Zsu-zsanna mûvészeti író, néprajztudós, a Magyar Mûvészeti Akadémia rendes tagja, a Nemzet Mûvé-sze…”. Más hírforrás még bõvíti: Kossuth-díjas, a Magyar Kultúra Lovagja, a Pro Cultura Christiana-díj kitüntetettje… Az elismerések, sikerek sorát folytathatnánk, de mindez a hír nyomán tátongó lelkiûrt nem tölti be. Tudjuk, Zsuzsa néni elérte az emberi kor végsõ határát, de azt a bölcs nyugalmat, em-beri empátiát, filológiai rutint és az újra még idõs korában is nyitott, következetesen higgadt tudomá-nyosságot ezután már nem tudhatjuk magunk mögött!

Szinte hihetetlen, de Zsuzsa néninek nagyapja volt Petõfi kortársa és barátja Erdélyi János(1814–1868) költõ, a népköltészet értékét felismerõ elsõk egyike. Ma is idõszerû sorai programszerûek,s ha családi örökségként tekintünk rájuk, talán jobban megértjük az archaikus imádságot, mint folk-lór-mûfajt meghatározó tudós unoka, Erdélyi Zsuzsanna egész életmûvét. „Magunk becsülése és önis-meretünk fejlõdése az a két szárny, mely keletet ad a népi költészetnek. […] Mennyiféle érzés, gondolat,eszme nem fordul itt elõ külön-külön alakban és színek alatt! Látható itt a nép a maga egész valóságá-ban. Pusztán vagy faluban lakván, megismerhetsz egyeseket, de itt az egészet; s valóban fogalmat sze-rezni a néprõl, melynek tudomány és törvényhozás egyiránt hasznát vehesse, csak oly könyvek, mint anépköltési gyûjtemény, átismérése után lehetséges.”

Most valahogyan össze kellene foglalni Erdélyi Zsuzsanna közel egy évszázadon átívelõ életútját.Be kellene mutatni a családot, ahová a szellemi, lelki alapok kapcsolnak, a Veres Pálné Leánygimnázi-umban eltöltött diákéveket, a zenei és gazdasági stúdiumokat, s azt, hogy a Pázmány Péter KatolikusEgyetemen végzett tanulmányok és egy római ösztöndíj után, épp a világ tartóoszlopait alapjaibanmegrengetõ világégés közepén, 1945-ben avatják a bölcsészet tudományának doktorává. 1944-tõl aKülügyminisztérium munkatársa. 1948-ban a már a látszatra sem adó kommunista diktatúra megfosztjaállásától.

És itt kell írni Erdélyi Zsuzsanna személyes sorsról, példaadó családi életérõl is. 1948 nyarán házas-ságot kötött Dobozy Elemér belgyógyász, kardiológus professzorral, hazánk egyik legjelesebb szív-gyógyászával. Házasságukból négy gyermek született; Miklós, Dániel, Zsófia és Borbála.

Általában úgy határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét, hogy Bartók és Kodály mellett õvolt a XX. század legjelentõsebb magyar zeneszerzõje, népzenekutatója és zenepedagógusa. A képazonban árnyaltabb, hiszen Lajtha zongoramûvész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszer-kesztõ és zenei ismeretterjesztõ, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemel-kedõ alakja is, s nem mellesleg a Dobozy-Erdélyi házaspár szomszédja. Nem igazán tudott mit kezdenia diktatúra ezzel a nemzetközi ismertségû szellemóriással, aki ráadásul önként jött haza. Jobb híján le-hetõvé tették neki, hogy népzenei gyûjtés, archiválás céljával csoportot szervezzen. Így lett amolyanNoé bárkája ez a Lajtha csoport. Erdélyi Zsuzsanna a külügy, a diplomácia területérõl érkezett, közvet-len munkatársa Tóth Margit ciszterci apáca volt, Rajeczky Benjámin szerzetes, Gábor Éva és Teleki Ce-cília erdélyi menekült, utóbbi ráadásul még grófnõ is. Sokat gyûjtöttek, nagy munkát végeztek a ma-gyar vallásos népköltészet, sirató és népének, de egyáltalán a magyar parasztság vallási hagyománya-ink föltárása terén.

Az archaikus népi imádság mûfa-ja önálló tudományterületként éppenErdélyi Zsuzsanna munkássága nyo-mán került a hazai folklorisztika ér-deklõdésének középpontjába. Bármár korábban is gyûjtöttek hasonlószövegeket, Erdélyi Zsuzsanna voltaz elsõ kutató, aki fölismerte, hogyönálló folklór-mûfajról van szó.Módszeresen gyûjteni, rendszerezni,majd publikálni is kezdte az imádsá-gokat. Munkája országos visszhang-ra talált, mind szakmai, mind a nagy-közönség elõtt is, bebizonyítva az„új” mûfaj létjogosultságát. Sokszorés sokan írtak már Erdélyi Zsuzsan-náról, az egyszemélyes intézmény-rõl, aki miután 1968-ban somogyikörútján felismeri a föllelt kincs va-lódi értékét, évtizedeken keresztül,akadályokat és fáradtságot nem is-merõ szakadatlan lelkesedéssel, áhí-tatos buzgalommal, gyûjt, gyûjt és

gyûjt, magnetofont rejteget vizsla tekintetû vámosok elõl, felhívásokat tesz közzé, ügybuzgó pártmeg-bízottakkal, helyi rendõrökkel küszködik, írást alig ismerõ parasztasszonyokkal vált levelet. Élete utol-só szakaszának elismertsége szinte feledtette, hogy a mûfaj elfogadtatása nem volt egyszerû sem azegyházak, sem a tudomány berkein belül. Végül azonban Erdélyi Zsuzsanna tudósi biztonsága, kitartá-sa és az ezerszám fellelt imádságok lelki töltete és nyelvi gazdagsága mindenkit meggyõzött. A nagykö-zönség elõször 1970-es évek elején ismerkedhetett meg egy szûkebb szövegválogatással. A hatalmassikernek köszönhetõen a kötet bõvített változatát gyors egymásutánban 1976-ban és 1978-ban, majdegy jelentõsen bõvített változatban 1999-ben is megjelentették. Mindezek jelentõségét Csoóri Sándorígy foglalta össze: „Munkája nyomán egy nem létezõnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültekelõ az idõ több százados rétegei alól. A korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkezõ száza-dokkal kerülhetünk megejtõ közelségbe.”

Ez a megejtõ közelség hatott azután személyes sorsomra is. Alig múltam húsz éves, mikor tanító-képzõs diákként elõször hallottam a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tartott elõadásánErdélyi Zsuzsannát az archaikus imádságokról beszélni. Tulajdonképpen ekkor találkoztam az archai-kus népi imádság fogalmával elõször. Nagy hatást tett rám ez az elõadás, az elhangzott imádságokatnem csak szépnek, hanem hallatlanul izgalmasnak is találtam. Olyan lelki, szellemi bizsergést éreztem,mint még soha. Azonnal kutatni kezdtem emlékezetemben. Gyermekkoromban anyai dédanyámtól, az1890-ben született Bús Menyhértné Dunai Viktóriától hallottam hasonló szöveget szülõfalumban Újkí-gyóson: „Kakasok szólanak, Máriát kiáltának…”

Gyûjtés közben, egy áldott emlékû imádságos öregasszonnyal.Pusztaottlaka – Bagófalu, 1990. (Harangozó Imre felvétele)

Talán ez a bizsergés, meg Zsuzsa néni személyes hite és hitele indított engem is. Innen indul az az út,amelynek talán legnagyobb sikere, hogy 2001-ben, a 80 esztendõs Erdélyi Zsuzsanna Magyar Nemzet-ben megjelent, tudományos pályáját összegzõ nyilatkozatában Schilling István és Tánczos Vilmos mel-lett engem is megemlít munkája folytatójaként. Személyes kapcsolatunkat nem is tudom Nála jobbanmegragadni, mint a Bárka c. irodalmi folyóirat 2011-es, az Ipolyi Arnold Népfõiskola kiállítása kap-csán megfogalmazott írása, amely már címében is hordozza a Zsuzsa nénire olyannyira jellemzõ böl-csességet: Majd az idõ kipörgeti! „Újkígyós közel áll hozzám. Jó húsz esztendõvel ezelõtt többször jár-tam itt. Jól megismertem a falu népét, Szigeti Antal plébános úr nemcsak lelkipásztori, hanem szociális,kulturális téren is kifejtett tevékenységét. Emlékszem a szeretet-otthon építésére, az 1992-esSzabadkígyósi Csángó Konferencián való részvételére és a diákokkal folytatott ping-pongozásaira. Ha-sonló emlékezetes találkozásom volt Harangozó Imrével is, aki a csángóság iránti elkötelezettségével,fáradhatatlan moldvai gyûjtõmunkájával alapozta meg szakmai kapcsolatunkat. Kezdetben nagyon em-beri módon kérte a segítségemet, amit aztán nagyvonalúan viszonzott: gyûjtései számomra ismeretlendarabjaiból többet rendelkezésemre bocsájtott. Ezzel színezte-kiegészítette az én moldvai anyagomat.Kutató útjai eredményeit nagyjelentõségû antológiák, kiadványok jelzik, amelyek mind az archaikus né-pi imádságok, mind a gyógyító-ráolvasó imák mûfaji állományát gazdagítják és ezzel a csángó magyar-ság szellemi arculatát élesítik.”

Lassan elérkezik a végsõ búcsú pillanata. A kezemben tartott gyászjelentés megadja immár a pontosidõpontot s hirdeti azt is, hogy Zsuzsa nénit a Magyar Mûvészeti Akadémia és az Emberi ErõforrásokMinisztériuma saját halottjának tekinti. Az ide vezetõ útról így vallott néhány éve a Magyar Nemzet új-ságírójának: „Úgy látszik, az jutott nekem osztályrészül, hogy imaasszony legyek, ahogyan sok helyenelneveztek. […] Sohasem díjakban gondolkodtam, hanem belsõ nyugalomban. A célom ugyanis az volt,hogy a feladatomat jól lássam el, hogy meg legyek elégedve azzal, amit tettem. Nem azért vagy, hogymagadnak éljél, hanem hogy segíts és szolgálj – ezt hallottam kicsi koromtól kezdve a szüleimtõl, akikbizony minket keményen a munkára neveltek.” Zsuzsa néni hitünk szerint immár odaátról tekint ránk. ATeljességben gyûjteni nem kell, hiszen Pál apostollal együtt Õ is elmondhatja: „a jó harcot megharcol-tam, a pályát megfutottam”. De nekünk, akik még itt vagyunk, olyan nagy szükségünk volna az Ima-asszony közbenjárására. Kérünk tehát kedves Zsuzsa néni, vedd magad mellé a nagyberényi BabosnéRozi nénit és azt a sok-sok – számodra oly kedves – áldott emlékû imádságos öregasszonyt, akikkel sor-sod összehozott s mondjatok el egy-egy engesztelõ imádságot értünk, ma élõkért! Mindezek mellettemberi példád, tudományos életmûved, hitvallásod velünk marad s hisszük, ifjúságunk számára az idõkvégezetéig utat mutat…

Harangozó Imre

„Az erõs erdõt szánt, a gyenge ugart sem”*Ertl Pálné Kuti Mária (1936–2014)táncpedagógus emlékezete

Ertl Pálné Kuti Mária 1936. április 8-án született Balassa-gyarmaton, Kuti József († 1977) református lelkipásztor ésMikó Judit († 2000) tanítónõ elsõ gyermekeként, akit háromtestvére (József, Csaba, Géza) követett. Ott, a hajdani reformá-tus parókián tanulta meg a kitartó, becsületes munkát, a nehéz-ségek leküzdésének képességét, a töretlen hitet, az áldozatválla-lást, az örömmel végzett szolgálatot, a szülõföldnek, a szûkebbés tágabb hazának, az ott élõ közösségeknek megbecsülését,tiszteletét, szeretetét.

Iskoláit Balassagyarmaton, Hajmáskéren, Pápán, majdVeszprémben a Tanítóképzõben végezte, ahol 1955-ben tett ké-pesítõ vizsgát. Ezt követõen 1955–1957-ig Rimócon tanított,ahol a néphagyományokkal való kapcsolata életre szólóan meg-köttetett. Itt ismerkedett meg az akkori Népmûvelési Intézet

* Háromszéki mondás.

munkatársaival, majd megszerezte a gyermek-néptánc oktatói képesítést és visszatért Veszprém me-gyébe. 1957–1959-ig az akkor még csak osztatlan iskolával rendelkezõ Pulán tanított, majd 1959-tõlLitéren kezdte meg az új tanévet, ahol egyidejûleg nagy lelkesedéssel és örömmel a néptánc oktatását iselindította. Itt szervezte meg a mára már országosan és nemzetközileg is elismert tánccsoportot, a„Zöldág” Együttest. Ezt a közösséget szolgálta 2014. december 13-án váratlanul bekövetkezett halálá-ig, amely valójában munka közben érte. A Balaton-felvidéki Pécselyen tartott elõadást az adventi szo-kásokról, amikor rosszul lett. Hiába volt a gyors orvosi segítség, életét nem tudták megmenteni.

Kuti Mária 1963-ban kötött házasságot Ertl Pállal (a Robixnál kereskedelmi osztályvezetõ, majd1990-1998-ig Litér polgármestere volt). Házasságukból három gyermek született: Pál, Péter (jelenleg aNemzeti Táncszínház igazgatója), Katalin. Mindhárman a hagyományok tiszteletét, szeretetét vittékmagukkal otthonról.

Az 1960-as években az általa megszervezett és vezetett tánccsoport már szép eredményt ért el Csil-lebércen, az Országos Seregszemlén, majd hamarosan az élvonalbeli együttesek közé került, köszönhe-tõen Ertl Pálné kitartó, céltudatos, építkezésre képes, töretlen lelkesedéssel lelkesítõ és akadályokatnem ismerõ munkájának, amely egész életét, minden tevékenységét, teljes életmûvét jellemezte.1978-ban, a televízió „Röpülj Páva” vetélkedõjét követõen vette fel tánccsoportja a „Zöldág” nevet.Együttesével kimagaslóan eredményes munkát végzett, amely együttes neki köszönhetõen a mai napigél. Fáradhatatlan, másokat is lelkesítõ tevékenységével nemzedékeket ismertetett meg a néptánc értéke-ivel és tanítványok sokaságát nevelte a néptánc szeretetére, de tanítványai közül több megbecsült tánc-pedagógus is kikerült. Fáradhatatlan munkássága eredményeként Litér egyik központjává lett a Veszp-rém megyei néptánc kultúrának. Erre a páratlan értékeket megõrzött kulturális kincsünkre mind határonbelül, mind pedig határon kívül felhívta a figyelmet, de Nyugaton és Keleten egyaránt ismertségre tettszert népi táncosaival, tudásuk legjavát mutatva meg, elismerést szerezve, érdeklõdést felébresztve amagyar népi mûvelõdés eme sajátos területe iránt.

Elsõ külföldi útjukra 1977-ben került sor a Belgrádi Európa Öröme fesztiválon. Az 1990-es évektõlazután már külföldi fellépések sokaságát tudhatták maguk mögött. Megfordultak Finnországban,Olaszországban, Belgiumban, Ausztriában, Angliában és Törökországban, mindenhol elismertségetszerezve a magyar kultúrának, amelynek így önkéntes követeivé lettek. Itthon pedig nem egy alkalom-mal szereplõként léphettek fel a nyári várjátékokon Nagyvázsonyban, Sümegen, Veszprémben egy-aránt. Mindezeken túl egész estét betöltõ színvonalas mûsoraikkal, a táncosok tudásával, megragadóelõadásmódjával mind Veszprém megyében, mind pedig országosan ugyancsak elismertséget, megbe-csülést szereztek, szeretetet ébresztettek közönségükben. Mindezen munka és eredmények mögött sze-rényen Ertl Pálné, a táncosok, a falubeliek Marika nénije állt. Neki volt köszönhetõ mindez, de a köszö-netet rendszerint elhárította és táncosai tehetségére, elkötelezettségére hivatkozott. Ez így igaz is, ámdevalamennyien az Õ nevelése voltak.

Komoly szakmai-testvéri kapcsolatot építettek ki az Õ áldozatos, soha nem lankadó, akadályt nemismerõ szervezésével Berenccsel (Szlovákia) a „Pim pim papa” Együttessel, Kárpátalján Eszennyel, aRitmus Együttessel és Erdélyben Sepsiszentgyörggyel, jelesen a Székely Mikó Kollégium Táncegyüt-tesével. Önzetlenül és örömmel munkálkodott haláláig ezeknek a kapcsolatoknak éltetésén, értékes tar-talommal való megtöltésén. Találkozók, nyári táborok, nagyszámú fellépés, igényes szakmai munka,rendíthetetlen hit és a néptánc mozgalom erõsítését szolgáló tanítványok kinevelése, útra bocsátása:mindezek egyszerre jellemzik azt az öt gazdag évtizedet, amelyet Ertl Pálné Kuti Mária a néptánc szol-gálatában töltött el, lankadatlan lelkesedéssel, hatalmas munkabírással, páratlan eredményekkel.

Tanítványai közül feltétlenül ki kell emelni Pintér Katalin tanítónõt, aki utóda, akivel jó egyetértés-ben haláláig együtt munkálkodott, közösen végezték a néptánc-kultúrát megõrzõ, továbbadó munkát.Pintér Katalin szervezte meg azután korábbi táncosokból, Ertl Pálné egykori tanítványaiból, a valami-kori „Zöldágasokból” a Szárazág Együttest. Jelenlegi vezetõje Vastag Richárd táncpedagógus. Másikjeles tanítványa a Táncmûvészeti Fõiskolán végzett, a Népmûvészet Ifjú Mestere cím birtokosa, SzabóSándor, aki a litéri felsõ tagozatosok néptánc oktatását vezeti. Jelenleg tehát Ertl Pálné Kuti Mária élet-mûveként, az õ töretlen, mindvégig hittel áthatott, szárnyaló lelkesedéssel végzett munkájának eredmé-nyeként három együttes mûködik sikeresen Litéren (Zöldág, Zöldág Ifjúsági Néptánc Együttes, Száraz-ág Együttes), sokak örömére.

Ertl Pálné életmûvének, alkotó munkásságának elismerését kitüntetések sora is igazolja: 1994:Veszprém Megyéért Érdemérem, 1999: Életfa Díj, 2009: Litér község díszpolgára (2001-2002-ig, férjehalála után a falu polgármestere volt), 2012: Magyar Arany Érdemkereszt.

Haláláig a Veszprém Megyei Néptánc Egyesület tiszteletbeli elnöke, valamint a Litéri Zöldág Kultu-rális Egyesület elnöke volt – igazolva, hogy ezt az élethivatást, ezt az áldásokkal kísért munkát nem le-het abbahagyni.

Számára a honismeret egyet jelentett a néptánccal, hiszen a táncok megtanulásával az adott tájegy-ség hagyományos kultúrájának megismerésére/megismertetésére is hangsúlyt fektetett, alázatosan, hit-tel, rendíthetetlen elkötelezettséggel szolgálva a magyar kultúra ügyét, a hazát, a szûkebb és tágabb kö-zösséget. Élete ajándék és áldás volt, halálával pótolhatatlan veszteség érte mind Veszprém megyét,mind a magyar néptánc mozgalmat. A hagyományápolás fáradhatatlan, kitartó munkása távozott el Ve-le a minden élõk útján, aki mindig örömmel vállalta és teljesítette küldetését. Az a vigasztaló, hogy amag, amelyet elvetett, szárba szökkent és erõs fává terebélyesedett.

Utolsó földi útján a litéri temetõben tanítványok és tisztelõinek sokasága kísérte. Bízván hiszem,hogy fölötte is elhangzott az Úr szava: „… jól van jó és hû szolgám, a kevésen hû voltál, sokat bízok rádezután, menj be Urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25;21)

S. Lackovits Emõke

Búcsú Taar FerenctõlÉletének 91. évében 2014. december 27-én Hajdúszo-

boszlón elhunyt Taar Ferenc Kölcsey- és Veres Péter-díjasíró-szociográfus, Bagamér díszpolgára.

Taar Ferenc Érmihályfalván született 1924. november21-én. Apja, id. Taar Ferenc református kántortanító, majdrektortanító volt Bagamérban. Gyermekéveit községünkbenélte, középiskoláit Debrecenben az õsi Református Kollégi-um Fõgimnáziumában és a hajdúböszörményi Bocskai Re-formátus Gimnáziumban végezte. Mind a Bagamérban töl-tött gyermekkor, mind a kollégiumi élet nagy hatással voltszemélyiségére; mindkettõre gyakran utal elbeszéléseibenés írásaiban. Debrecenben jogi tanulmányokba kezdett(1943/44), ám a háború miatt nem folytathatta. Az EötvösLoránd Tudományegyetemen magyar-történelem szakos kö-zépiskolai tanári diplomát szerzett (1959), Debrecenben ta-nított is (1957/58). Felnõtté, közéleti emberré, majd íróváválása arra a korszakra esik, amelyet õ maga „embert próbá-ló” idõknek szokott nevezni. Huszonegynéhány évesen el-látja az újonnan földhöz jutott bihari parasztok jogi védel-mét; ezután a berettyóujfalui járás fõjegyzõje, majd a járáselsõ tanácselnöke. Innen Debrecenbe vezetett az útja: a fris-sen alakult Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB NépmûvelésiOsztályának lett a vezetõje (1950).

Elsõ publikációi 1947-ben a Bihar Népében, majd az ötvenes évektõl kezdve a Néplapban (ma Haj-dú-Bihari Napló) és az Építünkben (korai címváltozás után Alföld) jelentek meg, késõbb több napilap-ban, hetilapban és folyóiratban (így a Szabad Földben), a vers kivételével valamennyi mûfajban jelen-tek meg mûvei. Mintegy ötszáz írás: novellák, karcolatok, tárcák, portrék, riportok, kritikák és vitacik-kek, s mindezekhez járultak még a színmûvek.

1958-ban a Csokonai Színház dramaturgja lett, majd 1961-tõl 1973-ig az igazgatója volt. Sikereitörökös tagsággal ismerték el. 1974-tõl a Debreceni Dokumentációs Filmstúdió igazgatójaként a városéletének minden területre kiterjedõ megörökítését, dokumentálását, amely addig fényképeken és film-szalagon történt, hangdokumentálással egészítette ki. Tíz esztendõ alatt közel 2500 órányi hanganyagotgyûjtött össze, többségében saját gyûjtõmunkája révén.

A városi könyvtár igazgatóhelyetteseként, hangmúzeumának igazgatójaként 1984-ben vonult nyug-díjba. Ezután még nagyobb energiával az írói munkának szentelte életét. Legtöbb elismerést, díjat snépszerûséget hangjátékai szereztek számára itthon és külföldön. Legtöbb vihart szociográfiai írásaivalkavart, de ezek hozták meg írói elismerését is. Mûveiben ez idõ tájt élesebbek lettek a konfliktusok,

pontosabbak a jellemvonások, mélyebb méretû a valóság. Harminc rádióhangjáték, tíz bemutatott szín-darab írójaként is vált országosan ismertté. Hangjátékainak fele paraszti témájú, az eredeti környezet éséletforma ellentmondásainak irodalmi feltárása: például a valódi közösséggé szervezõdés elmulasztása.A hangjátékok másik csoportja a városba került parasztság gyökértelenségének, vergõdésének ábrázo-lása. A hetvenes-nyolcvanas években felfigyelt környezetünk romló állapotára, maradandó és jóvátehe-tetlen károsodására, s ennek hangot adott mûvei egész sorában.

Tizenhat önálló kötete jelent meg, regények és írói szociográfiák. Közülük talán maradandóbbak avalóságfeltáró szociográfiák: Tanyavilág-bomlóvilág (1964), melyben Mocsár Gáborral reálisan mérle-gelték az akkoriban még százezreket eltartó magyar tanyavilág jövõjét; A másik Hortobágy (1984);„Tokaj szõlõvesszein...” (1989); Sorsfordulón (Ligetaljai változások) (1984); A Hortobágy (1996);Bomló világ (1999). 80 éves volt, amikor Otthon, Bagamérban (2004) c. kötetét a Püski Kiadó által dr.Ruszoly József szerkesztésében a Bagaméri Kör kiadatta.

Debrecen városhoz és Bagamér községhez egész életében hû maradt. Fölnevelõ és kiröpítõ fészké-nek tekintette bihari falunkat. Írásaiban tükrözõdnek Bagamérhoz fûzõdõ élményei; ezekben olyan mo-mentumokat õriz meg Bagamér múltjából és közelmúltjából, melyek nélküle örökre elvesztek volna.Bagamér általa került be a magyar irodalomba. Az írót 75. születésnapján Bagamér nagyközség képvi-selõ-testülete díszpolgárává választotta. A Bagaméri Kör alapító és tiszteletbeli tagja volt. Szeretett ha-zajárni.

Taar Ferencet szerettei és tisztelõi – köztük mi, bagamériak – 2015. január 14-én kísérték/kísértükutolsó útjára Debrecenben a Nagyerdei Köztemetõben. Nyugodjon békében. Emlékét õrizzük.

Ruszoly Barnabás

Dr. Bogyirka Emil (1940–2015)A Maros folyó jobb partján fekvõ, Csongrád megyei Magyarcsanádban, 1940-ben született dr.

Bogyirka Emil. Itt járt általános iskolába, majd a közeli Makó József Attila Gimnáziumában, 1958-banérettségizett. Pályaválasztására ifjúkori környezete, élményei befolyással voltak: Magyarcsanád elõdte-lepülése a marosi határõrvidék egyik falvaként szerb lakosságú volt, majd a határõrség feloszlatása utánmagyar és román betelepülõkkel bõvült soknemzetiségû településsé. Legrégebbi ma is álló épülete amûemléki védettségû, 1808-ban épült román ortodox templom.

Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1963-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettu-dományi Karán történelem-román szakból diplomázott. Az egyetem elvégzése után a békéscsabaiMunkácsy Mihály Múzeum munkatársaként kezd dolgozni, majd 1965-tõl Budapesten él, a BudapestiTörténeti Múzeum Kiscelli Múzeumának történész-muzeológusa. A XX. kerületi helytörténeti gyûjte-ménybõl szervezett Pesterzsébeti Múzeum igazgatói tisztségét három évtizeden át, 1973 és 2003 kö-zött, nyugdíjazásáig látta el. Szakmailag is elismert pesterzsébeti anyaggyûjtései és azok feldolgozásaáltal a pesterzsébeti Bocsák-villa neogót stílusú épületében egy rendezett, jól mûködõ intézményt adottát utódjának. 1981-ben elindította a Pesterzsébeti múzeumi füzeteket. Szakmai publikációi is fõkéntpesterzsébeti vonatkozásúak. Legjelentõsebb mûve az általa összeállított és szerkesztett Pesterzsébettörténete címû monográfia, melyet 2000-ben adtak ki.

Bogyirka Emil az 1991-ben alapított Budapesti Honismereti Társaság egyik alapító tagja volt.Nyugdíjazásáig, 1996–2003 között a Társaság Elnöksége választott tisztségviselõjeként segítette mun-kájukat. Részt vett a Gyûjteményi Szakbizottságuk tevékenységében, aktívan közremûködött az ifjúsá-gi vetélkedõik kidolgozásában, lebonyolításában. 1998-ban a Honismereti Szövetség HonismeretiMunkáért emléklappal tüntette ki. Haláláig a Honismereti Szövetség Felügyelõ Bizottságának válasz-tott tisztségviselõje volt. 2015. január 29-én hosszan tartó betegség után távozott közülünk, február13-án a Fiumei úti sírkertben lelt végsõ nyugalomra. Emlékét kegyelettel õrizzük.

Gábriel Tibor

KOVÁTS DÁNIEL:

Sárospatak ege alattEsszék, tanulmányok

Az alcímmel kezdem, a mûfaji meghatározással:Kováts Dániel 584 oldalas könyve esszéket és tanulmá-nyokat tartalmaz. Az esszéstílust hangsúlyoznám a ta-nulmányok esetén is, hiszen a szerzõ, a zemplén-abaúji-borsodi mûvelõdéstörténet és helytörténet-honismeretlegismertebb, legjelesebb alakja szépirodalmi igénnyelés színvonalon fogalmazza meg minden írását. Az olva-só, aki tartalmas és mélyenszántó gondolatokkal, alapos,tökéletes tárgyi tudással találkozik, valósággal lubickol amegfogalmazás gyönyörûségében. Letehetetlen akönyv!

Sárospatak ege alatt a könyv címe, mottója pedigegy Móricz-idézet 1930-ból: „A Patak felett futó felhõk amagyarság felhõi voltak mindig az én számomra”.Kováts Dániel azonosul ezzel a gondolattal, mert Sáros-patak szimbolikus hely, a Bodrog-parti Athén a magyartörténelem tükre: a Rákócziak szelleme lengi be ezt a tá-jat, a szabadságküzdelmeké és az õsi scholáé, meg a ko-rai reformációé. Ha az ember egyszer megmerítkezettezekben a hagyományokban, soha nem tud szabadulnitõle.

Kováts Dániel a nagyhírû sárospataki Comenius Ta-nítóképzõ Fõiskola tanára volt 1974-tõl 1992-ig, de szel-lemi kötõdésben már fél évszázada ide tartozik, amiótasorsa, küldetése ezt a helyet jelölte ki számára. A kötetborítóján ott a vallomása: „Ha válaszolni próbálok arraa kérdésre, hogy mit jelent számomra Sárospatak, akkornem az engem is megragadó kultúrtörténeti értékekre éselõdökre hivatkozom csupán, hanem elsõsorban arra atettre serkentõ erõre, amely a századokat túlélõ nemeseszmékbõl következik. Szerencsém volt, hogy szellemifejlõdésem korábbi nevelõi után Sárospatakon olyan sze-mélyiségek vonzáskörébe kerültem, akik a hagyományüzenetét érthetõvé tették számomra.”

A kötet öt nagy tematikus egységre tagolódik. Szelle-mi kötõdésben az elsõ rész összefoglaló címe a tájhoz, avároshoz és a nagy történelmi személyiségekhez. A tájvonzásából csak egyet emelek ki, Magyarország legsze-lídebb, legcsendesebb folyóját, a Bodrogot, amelynekmentén a honfoglaló magyarok elõször telepedtek meg.(Vörösmarty Mihály innen indítja a Zalán futását.) Anagy történelmi személyiségek közül kettõt, LorántffyZsuzsanna fejedelemasszonyt, aki mint a pelikánmadár,táplálta a XVII. század derekán a pataki diáksereget;Comeniust, a nagy cseh-morva-magyar pedagógust, aki-nek didaktikai elvei máig idõtállóak, meghaladhatatla-nok.

Klasszikusok bûvkörében a második egység címe. Eza legnagyobb fejezet. Érthetõen, hiszen ha csak a Pata-kon tanult diákok közül említünk fel néhány nevet, bá-mulatos névsort olvashatunk: Bessenyei György, VayMiklós, Kazinczy Ferenc, Ungvárnémeti Tóth László,Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Szemere Pál,Fáy András, Nagyváthy János, Décsy Sámuel , KazinczyLajos, Fogarasi János, Egressy Béni, Szemere Bertalan,Tompa Mihály, Erdélyi János, Izsó Miklós, Móricz Zsig-

mond, és sokáig folytathatjuk a sort. Kováts Dániel látó-határa még ettõl is távolabbra terjed, azokra a klassziku-sokra, akik közvetve álltak kapcsolatban Sárospatakkal,vagy mûveik ide vonatkoznak. Néhány tanulmánycímetemlítek: Balassi Bálint és Sárospatak, Kölcsey üzenete amagyar kultúra napján, Jókai Mór és a Felföld, AdyEndre költészete az általános iskolában, Irodalmi levélCs. Szabó László hagyatékáról.

A Mesterek nyomában idõben közelebbi példaképe-ket említ: „Mister Sárospatakot”, Újszászy Kálmánt; „Atanítók tanítóját”, Ködöböcz Józsefet; Benda Kálmántörténészprofesszort, Balassa Iván néprajztudóst, Lõrin-cze Lajost, a magyar beszédmûvelés jelképes alakját,Deme László nyelvészprofesszort, Barsi Ernõ zenetu-dóst.

Említettem, hogy Kováts Dániel közel két évtizedenát volt a sárospataki tanítóképzõ fõiskola tanára. TanárÕ, minden ízében, végigjárta a tanítói-tanári munka min-den szintjét: a Budapesttõl legtávolabbi faluban, a bod-rogközi Zemplénagárdon kezdte tanári pályáját, ahovánem egészen jószántából vetette a sorsa. Sátoraljaújhe-lyen, a Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, majd apataki tanítóképzõben fejezte be pályáját. (A fõiskolánúgy tartják, ma is ott van közöttük…)

A nevelõképzõ mûhelyében cím alatt gyûjtötte egybetizenhárom írását. Comenius évszázadokra érvényes el-veket fogalmazott meg. Kováts Dániel a gyakorlatba ül-tette át ezeket az 1970-es, 80-as években. A könyv sáros-pataki bemutatóján javasoltam: egy egész évet kelleneszánni egy ilyen stúdiumnak: a könyv áttanulmányozá-sának. Semmivel nem pótolható tudás- és élményszerzõlehetõség lenne ez a mai pataki diákoknak.

Lírai írással indít A közösség áramában címû utolsófejezet. „Anyanyelvi önéletrajzom” – a Kassa-közeliAbaújnádasdon született, a trianoni Csehszlovákiábanszlovák iskolában kezdte meg elemista tanulmányait. Sinnen lett a magyar nyelv tudósa és szerelmese. Õt idé-zem: „Az anyanyelvem birtokbavételéhez vezetõ utamsok becses ajándékkal tett gazdagabbá. Közülük az egyikaz, hogy fokozatosan feltárult elõttem a magyar nyelvpompázatos világa. Azután az, hogy általa juthattam elirodalmunk hét évszázad alatt felhalmozott kincseinektárházához, a régebbi korok kulturális örökségéhez.Ajándék az is, hogy olyan fokozatosan fejleszthetõ eszközvan a birtokomban, amely a másokkal való gondolatcse-rét lehetõvé teszi. Az eddig megtett út legnagyobb örömeiebbõl fakadnak. Abból, hogy mindig másokkal - mestere-immel, kollegáimmal, tanítványaimmal - haladhattamegyütt, vagyis a nyelvelsajátítás és a nyelvápolás munká-ját kitûnõ társakkal, szövetségesekkel végezhettem. Erreis áll az általam évtizedek óta példának tekintett Kazin-czy Ferenc üzenete: „Azon az örömön kívül, amit maga amunka ád a dolgozónak, nem képzelhetni kedvesebbet,mint azt, hogy ezen az úton a jók barátokká lesznek.”

Biblia ez a könyv, a sárospataki mûvelõdéstörténetbibliája. „A könyvek könyve” – ettõl nagyobb könyv-ajándékot kevesen tettek le Sárospatak asztalára. S amel-lett szép is, a szemnek kellemes tipográfiával és sok il-lusztrációval szerkesztett. Humanizált könyv, jólesikkézbe venni. Címlapján a pataki tanítóképzõ fõbejáratá-

KÖNYVESPOLC

nak tornya magasodik, elõtte szerényen, alig észrevehe-tõen, mégis öntudatosan a szerzõ néz ránk egy sétánypadjáról. A hátsó borítón a Rákóczi Vár és a Bodrog fo-lyó, alatta a kollégiumi iskolakert a szoborpark részleté-vel kellemesíti szemünket. Kemecsei Balázs a színesfényképek fotómûvésze.

(Kiadta a Kazinczy Ferenc Társaság a Társaság ala-pító elnökének, Sárospatak díszpolgárának, e kötet szer-zõjének 85. születésnapja tiszteletére. Sárospatak, 2014.)

Fehér József

Testvérmúzsák Kazinczy korábanElõadások, tanulmányok, beszélgetések

A Széphalomban található A Magyar Nyelv Múzeu-ma hagyományteremtõ szándékkal indította útjára A Ma-gyar Nyelv Múzeuma Füzetei címû sorozatát, amelynekelsõ darabja ez a kötet. Elsõ pillantásra talán meglepõnektûnhet, de még mindig bõven akad felfedeznivaló Kazin-czy életében, munkásságában – vagy akár e mozgalmaskorszak kapcsán. Erre lehet példa ez a kiadvány is,amelynek egyes írásai új szempontok alapján vizsgáljáka különbözõ kérdéseket (például hogy divatosan öltöz-ködött-e Kazinczy), de Kossuth fiatalkorának megisme-résekor képet kaphatunk a korabeli Zemplén viszonyai-ról is; sõt: a kutatási kört egészen napjainkig kiterjesztvearra is megtudjuk a választ a kötetben olvasható interjúk-ból, hogy mi Kazinczy öröksége, mit jelent (és milyenesetleges felelõsséggel jár) a nyelvhasználat. A füzet be-vezetõ tanulmányai pedig a múzeumpedagógia aktuálisfeladatait tárgyalják a széphalmi tapasztalatok és elkép-zelések alapján. Jelen ismertetésemben azonban csak a(tágabb értelemben vett) történeti témájú írásokat kívá-nom áttekinteni.

Czifra Mariann Nyelvújítási szövegek az 1820-asévekbõl címû rövid lélegzetû cikkének hipotézise az,hogy a nyelvújítás nem zárult le az 1810-es években, ha-nem még a következõ évtizedben is sok írásmû születettebben a témakörben. A szerzõ utal arra, hogy ezek a szö-vegek nem kerültek bele a diskurzusba, ezért sem igazánismerjük õket. A kérdés a miért lehetne; vagyis hogy mi-ért rostálódtak ki (a választ esetleg kitalálhatjuk), illetvehogy az eddigi kutatás miért nem fordított kellõ figyel-met rájuk. Talán azért, mert kevésbé jól sikerült – illetvekevésbé karakteres – alkotásokról van szó? Vagy azért,mert ez nem felelt meg annak a koncepciónak, hogy anyelvújítás korszakát végérvényesen le „kell” zárni azOrthologus és Neologus címû írással fémjelezhetõ„kompromisszummal”, és egyszerûbb úgy tenni, minthae „kiegyezést” követõen senki sem foglalkozott volnahasonló problémákkal? A további kutatások talán meg-adják erre a választ. Ez a korszakolás – mint minden ha-sonló dolog – meglehetõsen önkényes és utólagos konst-rukció. Vagyis a szerzõ elemzéséhez hozzátehetjük,hogy érdemes, mondjuk, a nyelvújítás késõbbi recepció-jával együtt vizsgálni ezt a problémát.

Czifra megemlíti, hogy a Kazinczy-levelezés kevés-bé tér ki e mûvekre. Ennek okait újfent izgalmas lennefeltérképezni. Lehet, hogy a széphalmi mester belefáradta vitákba, vagy egyszerûen nem foglalkozott az akár õtmagát is személyében sértõ produktumokkal (valószínû-nek tartom, hogy tudott a létezésükrõl, hiszen õ elevenenjelen volt kora szellemi-irodalmi életében). A korszakfõbb alakjainak levelezése, kapcsolati hálója többé-ke-vésbé ismert, de felmerülhet a kérdés, hogy vajon kik ol-

vasták az eleve megjelentetésre szánt (gúnyos) színdara-bokat, milyen társadalmi réteghez, mûveltségi szintheztartoztak, hogyan reagáltak az olvasottaktra? Azt is hoz-zá kell tennünk, hogy a húszas évek termése némi rálá-tást tükrözött az akkor már múltnak számító „nyelvújítá-si aranykorra”, vagyis ezek már értékelõ jellegû mûvekvoltak, és ha nem is telt el hosszú idõ, de szerzõik vala-melyest észlelhették a nyelvújítás hatásait. Talán a tanul-mány mentségére szolgálhat, hogy ez valójában CzifraMariann elõadásának szövege (illetve egy, a tervek sze-rint késõbb megjelenõ monográfia eredményeinek „pro-pagálása”), így egy rendezvényen nyilván kevésbé lehe-tett kitérni a különbözõ problémákra, viszont éppen ezérttartottam volna célszerûnek, hogy ebben a kötetben eset-leg egy némileg kibõvített változat jelenjen meg.

Kiss Endre József Kazinczy Ferenc és a szabadkõmû-vesek kapcsolatáról közöl egy írást. A bevezetõben meg-ismerkedhetünk a szabadkõmûvesség történetével, ezt lelehetett volna rövidíteni. A szerzõ úgy vélekedik, hogyKazinczy értelmetlennek találta az adott szervezeti fel-építést, nem volt tisztában a szertartásokkal, szimbólu-mokkal, ám erre vonatkozóan nem hivatkozik semmi-lyen forrásra. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy azíró-költõ gyakran „rejtõzködött” a leveleiben (is), való-színûleg nyíltabban közölhette gondolatait – akár a sza-badkõmûvességrõl is – egy-egy közeli barátjával, mintegy rangban esetleg fölötte álló, magasabb hivatalt be-töltõ személlyel; ez tehát még inkább szükségessé tennéa különbözõ források igen alapos összevetését. Szólnunkkell arról is, hogy a Habsburgok birodalmában a XIX.század elsõ felétõl teljesen más volt a hivatalos politikahozzáállása a szabadkõmûvességhez, mint korábban, rá-adásul Kazinczy börtönbüntetést is szenvedett, ami vál-toztat(hat)ott az õ magatartásán is – még ha esetleg mástis gondolt, mint amit például a leveleiben leírt.

Kiss cikke érinti ugyan a szabadkõmûvességre vo-natkozó „összeesküvés-elméleteket”, de a szerzõ ki-mondja, hogy ezeket sem megerõsíteni, sem cáfolni nemtudja. Ezt megelõzõen viszont Raffay Ernõ Harcoló sza-badkõmûvesség címû könyvére támaszkodva ír a mozga-lom XIX. és XX. századi történetérõl; teszi mindezt úgy,hogy lényegében véve átveszi Raffaynak a szabadkõmû-vességrõl szóló negatív megállapításait, amibõl arra le-het következtetni, hogy a szerzõ elfogadja azokat, hiszennem fûz hozzájuk kritikai kommentárokat. Ez azért is ér-dekes, mert a hivatkozások szerint Kiss elsõsorbanRaffay két, illetve Kiszely Gábor egy könyvére alapo-zott, mint szakirodalomra, amelyek közül példáulKiszely alkotása már a címében is meglehetõsen polemi-kus álláspontot foglal el (A leleplezett szabadkõmûves-ség). Ezzel szemben még csak lábjegyzetben sem említimeg mondjuk Abafi (Aigner) Lajos talán máig is alapve-tõ jelentõségû munkáját vagy Miskolczy Ambrusnak azutóbbi években megjelent, Kazinczyval foglalkozó írá-sait, de még minden bizonnyal fel lehetne sorolni néhánymûvet. Jómagam sem kívánom védeni a szabadkõmû-vességet, de Kissnek ütköztetnie kellene a forrásokat, il-letve az õ nézõpontjától eltérõ véleményeket hirdetõ írá-sokra is legalább fel kellene hívnia a figyelmet, és nemszinte csak „leleplezõ” jellegû, esetleg vitatható tudomá-nyos értékû produktumokra lenne szabad hivatkoznia.

Fehér József valójában inkább könyvismertetõ esszétírt (Kazinczy és a képzõmûvészetek. Csatkai Endre köny-ve ürügyén), mint tanulmányt, ezért ennek esetleg a kötetSzemle rovatában megfelelõbb helye lett volna. A nemegészen négy oldalra terjedõ eszmefuttatás majdnem

egyharmada idézet Csatkaitól vagy Kazinczytól, és ke-vésbé derül ki belõle Fehér véleménye; néha még aztsem könnyû eldönteni a szöveg alapján, hogy Fehérmondandóját olvassuk-e, vagy csak (jóváhagyóan) átve-szi az általa ismertetett kötet szerzõjének megállapítása-it. Talán Csatkai könyve sem túlságosan ismert széle-sebb körökben, illetve keveset tudunk magának Kazin-czynak a képzõmûvészetekhez fûzõdõ viszonyáról, ezértmindenféleképpen érdemes lett volna e témában egyrészletesebb tanulmányt is közreadni, ráadásul aCsatkai-kötet is 1983-ban jelent meg, a kutatás talán elõ-rébb jár már, mint akkoriban. Kazinczy nem csak „ala-nya” volt a képzõmûvészetnek (azaz például nem csakróla készültek képek), hanem aktív alakítója is, hiszen is-meretes, hogy például a családtagjai arcának „árnykép-ét” is megrajzolta. Úgy tûnik, a mester számára nem voltközömbös ez a terület sem, tehát sokban gazdagítaná aróla eddig kialakult képünket egy témába vágó részlete-sebb elemzés.

Dombóvári János A zene szerepe Kazinczy életébencímû munkájában kiemeli, hogy a muzsika lényegébenvéve végigkísérte a széphalmi alkotó életét. Úgy vélem,ez is hézagpótló – ámde további kutatásokra sarkalló –írás, hiszen rendszerint kevés figyelmet fordítunk a ha-talmas életmû kapcsán erre a kérdéskörre. Kazinczy1786-ban hallotta Mozartot játszani Bécsben. Óhatatla-nul is eszünkbe ötlik a kérdés: tudott-e Kazinczy Mozartszabadkõmûves kapcsolatairól, meglátta-e benne a „test-vért”? Kiderül az is, hogy ismerte és szerette koránakmagyar zenéjét, és gyermekei nevelésében is fontos sze-repet szánt a muzsikának; ezzel kapcsolatban meg lehet-ne vizsgálni azt, hogy a korabeli köznemesség szokásai-tól ez mennyire volt eltérõ, sajátos jelenség, Kazinczyzeneileg mûveltebb volt-e bene possessionati társainál.

Keszeg Anna tanulmánya (Divatos volt-e KazinczyFerenc? Módi, viselet, nyelvújítás) voltaképpen ismétcsak egy elõadás szerkesztett szövege. A fentebb elem-zett írásokkal szemben ez sokkal szélesebb spektrumotfog át, szerzõje szól az öltözködés és a társadalom viszo-nyáról, az átalakuló rendiségrõl (ennek a változásnakegyik mutatója volt a viselet is), illetve példákat hoz Ka-zinczy levelezésébõl is. E néhány lapos munka esetébenigen fontos funkciót töltenek be a szövegközi képek,amelyekrõl láthatjuk, hogyan alakult életkora elõreha-ladtával a mester öltözködése.

Schweitzer Tamás a Hamupipõke titka, avagy a bá-lok varázsa a XIX. században címû elõadásában mind azidõkorlátokat, mind a témát tekintve kilép az eddigi kör-bõl, hiszen a reformkortól kiindulva a XX. század elejéigröviden végigtekinti a bálok alapvetõ jellegzetességeit(kultúraképzõ, társasági szerep, öltözködés, táncrend),és a mai kor számára is megfogalmaz mondanivalót.Nyilvánvalóan sem az elõadás, sem a belõle született ta-nulmány nem történettudományi munkaként készült, ígytovábbi kutatásokra ösztönözhet az a kérdés, hogy mi-lyen társadalmi rendbõl voltak résztvevõk, volt-e vala-milyen sajátosságuk a zempléni eseményeknek, illetvemaguknak a különbözõ szervezeteknek az összetételét ismeg lehetne vizsgálni (például azt, hogy vajon a tagokönként vagy meghívásra léptek-e be, milyen ismeretsé-gi-rokoni kapcsolatok álltak fenn közöttük stb.). Azt ishozzá kell tennünk, hogy egy-egy ilyen esemény rend-szerint az adott közösség önreprezentációját is jelentette,mint ahogyan a tagság is, vagyis a „külvilágnak” (is)szólt.

Terjedelmét és bõséges jegyzetapparátusát tekintve iskiemelkedik az eddigi produktumok sorából a kötetegyetlen igazán történeti jellegû közleménye, Oláh Ta-más munkája, amely a Kossuth Lajos ifjúkora (1802–1832) címet viseli. A tanulmány kissé terjedelmes beve-zetõ során megismerteti az olvasót Kossuth mindkét ágifelmenõinek életével, ebbõl talán ki lehetett volna hagy-ni bizonyos epizódokat, amelyek kevésbé jelentõsek akossuthi életpálya fiatalkori szakaszának megismerésé-ben. Egyúttal politikatörténeti összefoglalót is kapunk,bepillanthatunk Zemplén megye reformkori életébe. Aszerzõ kevésbé vitázik az általa citált források alkotóival(de szükség esetén kiigazítja õket pontatlanságaikban,sõt: korábbi önmagát is), viszont a dolgozat végén, a hí-res-hírhedt boreladási üggyel kapcsolatban már felhívjaa figyelmet arra, hogy új források kerültek elõ, amelyekezt a históriát alkalomadtán más szemszögbõl láttathat-ják. Mivel egy Kazinczyról is szóló kötetrõl van szó, ta-lán e tanulmányban õ is hangsúlyosabban jelen lehetettvolna, hiszen tudjuk, hogy gyakorlatilag végigkísérte amegye fõbb politikai, kulturális és egyéb eseményeinektörténetét, ezekrõl például leveleiben is beszámolt.

A közlemény kiemelten támaszkodik a sátoraljaújhe-lyi levéltárban található elsõdleges forrásokra, szinte ki-meríthetetlen tárháza ez a Kossuth életét (is) vizsgálótörténész számára, ahogyan ez most is kiderül; e doku-mentumok segíthetnek a fiatal politikus életének feltér-képezésében, hiszen az eddig vele foglalkozók rendsze-rint csak kisebb mértékben – vagy esetleg semennyiresem – hasznosították ezeket. Oláh Tamás hatalmas isme-retanyagot mozgatva vezeti végig az olvasót e három év-tizeden, amit a jegyzetek is tanúsítanak; a fontosabb kor-szereplõk esetében a lábjegyzetekben rövid életrajzot isolvashatunk róluk, sõt a szerzõ megadja a rájuk vonatko-zó legfõbb forrásokat és szakirodalmat is. Kissé háttérbeszorult Kossuthnak a megye vezetõivel való többszöriösszeütközése, errõl több szó is eshetett volna, hiszenéletében késõbb is konfliktusba került néhányukkal,másrészt pedig szívesen olvastam volna például a megfi-gyeltetésérõl vagy a társasági kapcsolatairól is. De hamagára Kazinczyra gondolunk, õ is „lajstromozta” a me-gyében lefolyt eseményeket, Kossuthról is többszörmegemlékezett például a leveleiben, így a kötethez talánjobban igazodva legalább néhány mondatot megérde-melt volna a széphalmi mester és a feltörekvõ ifjú viszo-nya is.

A fentebb ismertetett írásokat többé-kevésbé szoro-san összefogja a széphalmi író-költõ alakja. Kazinczyróltudjuk, hogy nagyon is agilis „közszereplõként” vettrészt kora alakításában, ugyanakkor viszont például amûvészetekhez, a divathoz való viszonyának mindeddigtalán kevés teret szenteltek a kutatók. Az õ figuráját sike-rült részben plasztikusabbá tenni, a szerzõk felvetettekeddig akár háttérbe is szoruló (szorított?) problémákat,ám úgy vélem, a kötetben közreadott írások jó részénélhiányzik a társadalmi-szellemi miliõ megfestése, az al-kotók alkalmanként kevésbé mélyre fúrtak, mintamennyire talán kellett volna. Talán hátránya a kötet Ka-zinczyval kapcsolatos tanulmányainak, hogy belõlükmeglehetõsen statikus kép rajzolódik ki a széphalmi ve-zérrõl; a szerzõk kevéssé láttatják a Kazinczy felfogásá-ban bekövetkezett változásokat, holott az egyes írások-ban a diakronikus megközelítés talán többet mondottvolna. Egy átalakulóban lévõ társadalomban, egy moz-galmas idõszakban Kazinczy is a saját helyét kereste, ámúgy gondolom, éppen ebbõl a bonyolult társadalmi-szel-

lemi fejlõdésbõl és a mester énjének, gondolkodásánakváltozásából kap kevesebbet az olvasó. Ráadásul mivel akötetben közreadott írások jelentõs része elõadásként iselhangzott, szólnunk kell arról, hogy a tudományos-nép-szerûsítõ közlemények szerzõinek, illetve elõadóinak ta-lán nagyobb a felelõsségük, mint a kimondottan tudomá-nyos tanulmányok íróinak, hiszen a közönségük nem fel-tétlenül áll szakemberekbõl, így nyilvánvalóan az esetle-ges tévedéseket, tendenciózus megnyilvánulásokat nemfogják tudni önmaguk korrigálni. A kiadvány tehát akártovábbi kutatásokra is ösztönözheti a szakembereket, va-lószínûleg érdekes adalékokat, összefüggéseket lehetmég feltárni a recenzióban említett témakörökben.

(Szerkesztette: Nyiri Péter. A Magyar Nyelv Múzeu-máért Alapítvány, Sátoraljaújhely – Széphalom, 2013.136 p.)

Bodnár Krisztián

Kulturális örökségünk sáfáraGondolatok Halász Péter Hol ér véget a múlt?címû könyvérõl

A magyar kultúra napja idei rendezvénysorozatáhozkapcsolódva vagyunk itt a Honismereti Szövetség, a Ma-gyar Néprajzi Társaság és a Lakatos Demeter Csángó-magyar Kulturális Egyesület mai könyvbemutatóján.1

Holnapután lesz 192 éve, hogy csekei magányábanKölcsey Ferenc leírta az 1823. január 22-i dátumot„Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” címmelletisztázott ódájának kéziratára. Ennek az aktusnak azapropójából ünnepeljük meg minden évben a magyarkultúra napját.

Itt, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-termébenmost egy olyan könyvet mutatunk be a budapesti közön-ségnek, amely az ünnep eredetével és tárgyával szorosösszefüggésben van. Köszöntjük a szerzõt, Halász Pé-tert, aki 15 éven át állt a hazai honismereti mozgalomélén, s 35 éven át szerkesztette a Honismeret címû folyó-iratot, s aki korábbi könyveivel nevet szerzett magának anépi hagyományok kutatása és éltetése iránt érdeklõdõkkörében. Új könyve által illeszkedik abba a sorba,amelyben nemzeti himnuszunk költõje is áll, aki úgy vél-te: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét sem-mivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti éle-tét gyilkolja meg”. Mintha a honismereti mozgalom leg-fõbb motívumát, létjogosultságát kívánta volna megfo-galmazni. S Halász Péter abban is Kölcsey felfogását kö-veti, hogy a haza ott van, ahol „ketten-hárman össze-gyûltök (tiszta nemzeti lélekkel tudniillik)”, mert „az em-berek teszik a valóságos hazát...” Emellett, persze, Köl-csey a hazai föld és nép ismeretét elsõdlegesnek tekintet-te: „Széles e világot hosszában és széltében ismerni szépdolog – írja –; de mielõtt ismereteinket ily határtalanraterjegetnénk: igen üdvösséges lenne saját hazánk körül-ményeivel barátkozni meg”. S ha a sok lehetséges idézetközül már csak egyet szabad mondanom, akkor ezt vá-lasztom: „A nemzeti hagyomány ... a honszeretetnek ve-zércsillaga”.

Kölcseyt idéztem, de a magunk korára, jelenünkregondoltam. Nemcsak a magyar kultúra napja teszi idõ-szerûvé ezeket az eszméket, hanem az a könyv is, amely-nek bemutatójára most itt összegyûltünk. Mert egyúttal

azt is ünnepeljük, hogy – amint arra a kötet alcíme utal –a szerzõ immáron hat évtizede munkálkodik a honisme-ret szolgálatában. Az ötödfélszáz oldalas kötet tartalma,irányultsága akár a Kölcseytõl imént idézett gondolatok-hoz illesztve is jellemezhetõ. Vagyis Halász Péter válo-gatott írásai azt a vonalat folytatják, amelynek kezdõ-pontja a reformkorban, Kölcseyék eszmevilágában talál-ható. Mert a szerzõ nem hagyja semmivé lenni az elmúltkorok emlékezetét, jól tudja, hogy néhány ember közös-sége képes a nemzeti tradíciók élõvé tételére, hogy a vi-lágban való tudatos tájékozódásunkat a szülõföldön kellkezdenünk, s hogy a hagyományápolás egybeforrasztja anemzet tagjait.

Halász Pétert publikációi, könyvei révén jól ismerimind a néprajzosok szakmai tábora, mind a táj- és nép-kutatással foglalkozó önkéntes munkatársak serege. Újkönyvének függelékében 1121 tételbõl álló szerzõi bibli-ográfia árulkodik termékenységérõl, érdeklõdésének irá-nyairól. Ezúttal a periodikákban megjelent vagy elõadás-ként elhangzott írásaiból állt össze egy hatalmas csokor,amelynek szálai különbözõ helyeken és körülményekközött keletkeztek, méretükben, színvilágukban eltérhet-nek egymástól, mégis egységes egészet alkotnak. Enneknemcsak a szerzõi látásmód azonossága a magyarázata,hanem az írásokat létrehozó motívumok rokonsága is,hiszen a kötet írásai a honismereti mozgalom által ihle-tett igényekbõl – olykor indulatokból, kihívásokból –jöttek létre. Kezdeményeznek, kommentálnak, értékel-nek, tanítanak, buzdítanak, mert a mindennapi tapaszta-latból teremtek, s a mindennapi gyakorlatot kívánjákösztönözni, eredményesebbé tenni.

Elgondolkoztat – talán egy kicsit provokál is – akönyv fõcíme: Hol ér véget a múlt? Különbözõ dolgokjutnak eszünkbe, amikor válaszolni próbálunk rá. Volta-képpen azonban költõi kérdésrõl van szó, amely önma-gában hordozza a feleletet, hiszen a szerzõ sem fogalmazmeg tételes válaszokat. Magam arra gondoltam, amikorelõször kíséreltem meg feloldani a kérdõjelet, hogy amúlt sehol sem ér véget, úgy olvad be a jelenbe, hogy lesem zárul. Sõt: mintha a múltra, annak tudatos átéléséreépp a mai mindennapok útvesztõiben való eligazodásmiatt volna szükségünk. Hiszen – hadd mutassak visszaismét –: Kölcsey Himnusza is múltunk fordulópontjai-nak megidézése után kapcsolódik kora jelenéhez, s kéráldást, szánalmat a magyar jövendõ érdekében. Aki hon-ismerettel, a hagyománnyal foglalkozik, annak meggyõ-zõdésévé válik a múlt és a jelen szerves kapcsolata, s amost bemutatott könyv a maga egészében példázza en-nek az egységnek a jelentõségét.

Halász Péter felfogása szerint ugyanis nemzeti örök-ségünk része a honismereti mozgalom, a hagyomány-ápolás mai kulturális életünk gazdagítására szolgál, atörténelem otthont teremt, a bartóki modell érvényesít-hetõ a közmûvelõdésben, a jeles elõdök példája erõforrá-sunk lehet. Már ez a kötetébõl kiemelt példasor is illuszt-rálja, hogy a múlt nem zárul le, hatása éltetõ vagy bénítóerõvel telepszik meg a nemzeti közösség idegrendszer-ében, legyen szó Szent István kultuszáról, a táncházakmozgalmáról, a csángó identitás megõrzésérõl egyfelõl,vagy Trianon következményeirõl, a vajúdó parasztvilág-ról, a pusztuló tanyákról másfelõl. Akár elméleti megkö-zelítésben foglalkozik a szerzõ a magyarságtudattal, anemzetiségi és nemzeti stratégiákkal, akár könyvismer-tetések ürügyén szól egy-egy témáról, akár személyespéldákat, életutakat méltat, azonos célzat vezeti: miképpszívhatnak fel a múltba mélyedõ gyökerek éltetõ nedve-

Elhangzott 2015. január 20-án Halász Péter könyvének bu-dapesti bemutatóján.

ket a jelen számára. Halász Péter ismeri a valóságot, nemtompítják ítélõképességét illúziók, tárgyilagosan ítélimeg a tárgyalt jelenségeket; szövegeibõl azonban tenniakarás csendül ki, eltökélten hisz abban, hogy szellemi,tárgyi, közösségi örökségünkkel úgy lehet és kell sáfár-kodnunk, hogy az sokáig kamatozzék, termést hozzonnemzeti kultúránk alakulásában.

A Hol ér véget a múlt? címû könyv szép számmal tar-talmaz tudományos értékû írásokat, s azokkal együtt el-sõsorban közmûvelõdési célt szolgál, mert az ismeret-közlésen túl mozgósítani kíván, abban a szemléletbenóhajtja megerõsíteni olvasóját, amely a honismeretimozgalmat létrehozta. Feltárja és megerõsíti a magyar-ságtudat elemeit; a közösségeket hagyományápolásraserkenti; felszínre hozza a „lappangó” magyarok, a sod-ró idõben élõ csángók valóságát; az elõdök megidézésé-vel és a kortársak méltatásával bátorít a megtalált hivatásszolgálatára.

Halász Péter jó fél évszázadot átívelõ életmûvét is-merjük meg jobban az egybegyûjtött honismereti írásai-val, amelyek tematikai változatossága nem könnyen szo-rítható egyetlen kötet kartonfedelei közé. Az áttekintéstmegkönnyítõ szerkezeti felépítés azonban segít az olva-sónak bejárni azt az utat, amelyre a szerzõ meginvitálja.A bevezetõn és a szerzõi bibliográfián túl három fõ feje-zetbe csoportosulnak a közlemények. Az elsõbe „Nem-zeti örökségünk és a honismereti mozgalom” cím alatt azáltalánosabb érvényû, olykor elméleti kérdéseket is bon-coló írások kerültek, amelyek bemutatják mozgalmunkforrásvidékét, s azt is, hogy Halász Péter milyen fõ té-mák vizsgálatát tartja idõszerûnek. A „Nehéz idõk” címûmásodik részbe a hazai valóságot és a határainkon kívülrekedt magyarság sorsát vizsgáló cikkek, elõadások, re-cenziók kerültek, amelyek arról gyõznek meg bennün-ket, mennyire naprakészen, a mozgalom és annak egye-deire kiterjedõ figyelemmel szól a szerzõ korunk jelen-ségeirõl, a honismeret eredményeirõl és teendõirõl. Ittlátunk adalékokat arra is, mi mozgatja Halász Péter et-nográfusi tevékenységét, a csángók kutatásában elmé-lyülõ szerepvállalását. A harmadik rész „Elõdökrõl, kor-társakról, önmagamról” címmel idézi meg a magyarságõrlelkeit Kõrösi Csoma Sándortól Kanyar Józsefig, mu-tatja fel néhány munkatárs arcát, s itt olvasható két inter-jú, amelyekbõl Halász Péter tevékenységének motívu-mait számba vehetjük, s amelyekben õszinte szembené-zéssel szól (ahogy õ mondja) „egy hibákkal teli élet”eredményeirõl és teendõirõl.

Olyan könyvet vehetünk kezünkbe, amelynek alko-tója nemcsak tanúja, hanem dolgos, sõt: meghatározórésztvevõje annak az építkezésnek, amely a honismeretiés az önkéntes gyûjtõ mozgalomban folyt és folyik. Tudtehát mindent azokról a körülményekrõl és személyek-rõl, amelyek, illetve akik e mozgalom eddigi útját meg-határozták, ez pedig külön sajátos vonást, forrásértéketbiztosít a mû számára. Amikor tehát Halász Péter újkönyvét az érdeklõdõk szíves figyelmébe ajánlom, akkoregy sokszínû alkotást népszerûsítek. Olyat, amely a ma-ga remek, olvasmányos stílusával rögtön kapcsolatot tudteremteni olvasójával, s olyat, amely változatos tartalmá-val tudatos közvetítõi szerepet vállal a magyar honisme-ret klasszikusainak, neves és névtelen munkásainak kap-csolatában. Közelebb visz a táj- és népismeret leglénye-gesebb kérdéseinek megértéséhez, s arra serkent, hogy amagunk hatókörében a feladatok vállalásában ne lankad-junk.

Magam úgy érzem, hogy Halász Péter a termés beta-karításának idõszakát éli. Ez a könyv is része ennek,mint ahogy részei a készülõ, több évtizedes gyûjtésétrendszerbe foglaló, csángókkal foglalkozó munkái. Elis-meréssel kell szólnunk errõl a termésrõl, s arról az életút-ról is, amely bemutatott kötetének írásainak hátterébõlkirajzolódik az olvasó számára. Köszönjük a szívós éstiszteletreméltó termést hozó munkálkodást, s szívbõl kí-vánjuk a sikeres folytatást!

Hadd fejezzem be mondandómat Kölcsey szavaival,akivel kezdtem, hiszen Halász Péter törekvései ebben aszellemben fogantak: „Kinek szívében a haza nem él, azszámûzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkébenüresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”

Kedves Hallgatóim, ez a könyv ahhoz segít hozzá,hogy a haza mozgósító erõvel éljen szívünkben, hogylelkünket töltse be az otthonérzet, s ne érezhessük ma-gunkat soha számûzöttnek. Ezért ajánlom szívesen vala-mennyiük figyelmébe.

Kováts Dániel

PETERCSÁK TIVADAR:Az egri fertálymesterségrõl.Egy hagyományõrzõ tisztség Egerben

2014. december 8-án mutatták be az egri EszterházyKároly Fõiskola Oratorium Artium Pyrkerianum termé-ben Petercsák Tivadar frissen megjelent könyvét, mely aKossuth Kiadó és az Eszterházy Károly Fõiskola gondo-zásában jelent meg. A kötet része a Monok István általszerkesztett egyik sorozatnak, amely a fõiskola Kulturá-lis Örökség és Mûvelõdéstörténeti Tanszéke munkatár-sainak kutatásai nyomán jött létre.

Eger XVIII. századi közigazgatásában volt egy érde-kes és ritka tisztség, a fertálymestereké. A fertály szó anémet Viertel = negyed kifejezésbõl származik, amimáris magyarázatot ad az elnevezés jelentésére, eredeté-re. A fallal védett belváros és az azt körülvevõ külváros-ok, hóstyák (az ugyancsak német Hochstadt = külváros,elõváros szóból ered) Viertelekre, vagyis negyedekrevoltak osztva. A város növekedésével együtt ezeknek anegyedeknek a száma egyre szaporodott. A XVIII. szá-zadi Egerben az alábbi hóstyák jöttek létre a belváros kö-rül: elõbb a Hatvani és a Maklári, késõbb a Cifra, másnéven Rác és a Felnémeti. Mellettük volt még egy, a kül-sõ vár helyén keletkezett Sánc nevû városrész. Ezekneka városrészeknek az élén álltak a fertálymesterek.

A tisztség viselõit elõször 1736-ban nevezték fertály-mestereknek, noha a funkció már korábban is ismertvolt. Eleinte nem volt megbecsült hivatal, a fertálymes-terek voltak a hivatalos iratok, idézések, adóintõ cédulákkézbesítõi. Õk ellenõrizték azt is, hogy a lakosság betart-ja-e a városi tanács rendelkezéseit, nincsenek-e olyanok,akik szemeteléssel, hangoskodással, illetlen magatartás-sal sértik a közrendet. Fontos feladatuk volt a tûzrendé-szeti elõírások betartatása is. A XIX. században már „ko-molyabb” feladatokat is rájuk bíztak, ügyeletet kelletttartaniuk a fõbíró házánál, és a lakosság segítségére vol-tak hivatalos ügyeik intézése során. Eleinte a magisztrá-tus, vagyis a városi tanács jelölte ki személyüket, ké-sõbb, ahogy egyre nagyobb becsülete lett a tisztségnek, alakosok saját soraikból választották õket azok közül afeddhetetlen erkölcsû polgárok közül, akik házingatlan-nal és tisztes megélhetéssel rendelkeztek a városban.Ahogyan növekedett a fertálymesterek tekintélye, fel-

adataik egyre jelképesebbé váltak, a tisztség már nemjárt fizetéssel, sõt a polgárok versengtek azért, hogy el-nyerjék a megtisztelõ címet.

Az egy évre szóló tisztség viselõit hagyományosanfebruár 9-én, Szent Apollónia ünnepén iktatták be hiva-talukba. Az úgynevezett „kiérdemült” fertálymesterekösszejövetelükön, a „suttogón” tesznek javaslatot az újtisztségviselõkre. A hagyomány szerint hosszú, bõ, úgy-nevezett százráncú köpenyt viselnek, amely fekete posz-tóból készült, bélése piros és elõl ékes ezüst kapoccsalzáródik. Kezükben a szalagokkal ékesített fertálymesteribotot tartották.

A polgári korszakban lassan feledésbe merült a tiszt-ség, mígnem a XX. század elején Breznay Imre ismétfelelevenítette azt. A II. világháború után, a szocialistaidõkben tilos volt az önszervezõdésnek ez a formája is,de 1992 óta az Egri Lokálpatrióta Egylet kezdeményezé-sére újból választanak fertálymestereket.

Petercsák Tivadar nagyon nehéz feladatra vállalko-zott, amikor a fertálymesterség történetének kutatásábakezdett, mert ebben a témában korábban már olyannagyszerû mû született, mint Breznay Imre könyve azegri fertálymesterségrõl, amely elõször 1907-ben, majdmásodszor 1939-ben jelent meg. Nyilvánvaló, hogy sen-ki sem szeretné kitenni magát annak, hogy olvasói le-gyintsenek, hogy ezt a témát már régen megírták. Ilyenesetekben az ember igyekszik elvonatkoztatni a koráb-ban keletkezett munkáktól, másrészt, mint forrást szük-ségszerûen használja azokat. Másik nehézség, amivelPetercsák Tivadarnak szembesülnie kellett, hogy õ akvalitásainak megfelelõen tudományos igényességgelközelített a témához, ugyanakkor mûve a magas színvo-nalú ismeretterjesztés követelményeinek is megfelel.Ennek a két kívánalomnak nehéz egyszerre eleget tenni,de a Szerzõ ezt a feladatot is kitûnõen megoldotta, hiszena könyv egyrészt elsõ lapjától az utolsóig olvasmányos,másrészt hivatkozásait nem lábjegyzetekbe, hanem vég-jegyzetekbe tette, így nem töri meg az összefüggõ szöve-get, és ezzel élvezhetõbbé tette az írást.

Visszatérve Breznay Imre fent említett mûvére,hangsúlyozni kell, hogy Petercsák Tivadar rendkívülkorrekt módon járt el egykori szerzõtársával szemben,ezt bizonyíthatja majd mindenki, aki mindkét mûvet ol-vasta, én is csak a legnagyobb elismeréssel tudok nyilat-kozni a most megjelent kötetrõl ebbõl a szempontból is.Természetesen, Breznay Imrén kívül más szerzõket is ér-dekelt a fertálymesterség, kisebb-nagyobb tanulmányokláttak napvilágot a témában, sokan egri sajátosságkéntemlegetik, a XVIII–XIX. századi egri közigazgatásegyik specialitását vélték felfedezni a tisztségben.

Kétségtelen, hogy az önrendelkezésnek egy sajátosformája, amelyet esetünkben nem a püspök és a kápta-lan, mint földesurak, de még csak nem is a város ma-gisztrátusa kezdeményezett, hanem a polgárság magavolt az indítványozó, ezért azután a fertálymesterség,mint tisztség nem is vált a városi közigazgatás szervesrészévé, hanem mindvégig önkéntes feladatvállaláskéntvagy megtisztelõ címként szerepelt a köztudatban. Azönkéntességet jelzi, hogy idõszakonként azok, akik nemakarták vállalni a feladatot, pénzért megbízhattak máso-kat annak ellátásával. A fertálymestereket maguk a pol-gárok választották saját soraikból, így a tisztség viselõiközött voltak földmûvesek, iparosok, papok és tisztvise-lõk, a választhatóság feltételei az egriségen kívül – va-

gyis a városban lakás – a tisztes életmódot biztosító jöve-delem és a becsület, a közmegbecsülés voltak.

Annak ellenére, hogy a tisztség soha nem épült beszervesen a közigazgatás rendszerébe, a fertálymesterekidõnként, különösen a korai idõszakban fontos rendésze-ti feladatokat láttak el, közremûködésük nélkül nehezenlett volna biztosítható a közrend, a tisztaság, a tûzbizton-ság és a közbiztonság. Ezek értelmében tilos volt az ut-cákon való dohányzás, italozás, hangoskodás, szemete-lés, az éjszakai órákban az utcákon való tartózkodás.Minden háznál kötelezõ volt a tûz oltására szolgáló vi-zet, vödröket készenlétben tartani. A szervezeti felépítés-nek illeszkednie kellett a város közigazgatásához, illetveannak területi beosztásához, amely egyrészt a belváros-ra, illetve annak négy negyedére, másrészt a külvárosok-ra, azaz a hóstyákra oszlott.

Petercsák Tivadar munkájának egyik legnagyobberénye, hogy a jelenséget nem elszigeteltségében vizs-gálja, hanem elhelyezi azt a magyar városok hasonlórendjében, illetve számos európai párhuzamot is sikerülttalálnia. Nagyon fontos a szerzõ megállapítása, misze-rint, azokon a településeken, ahol a török hódoltság nemokozott akkora cezúrát, mint Egerben, a tisztség jóvalnagyobb múltra tekint vissza, mint nálunk, vagyis Gyõr,Kolozsvár, Kassa és Debrecen esetében XVI. századigyökerek is kimutathatók. Sõt, az európai összefüggésekvizsgálata során egyértelmûsíthetõ, hogy a tisztség vol-taképpen középkori eredetû és a városunkban való XVII.század végi – XVIII. század eleji újbóli megjelenése éstovábbélése, sõt virágzása összefüggésbe hozható a feu-dális viszonyok megmerevedésével Közép-és Kelet-Eu-rópában. Ez az úgynevezett második jobbágyság részbena török hódoltság miatti Nyugat-Európától való lemara-dással magyarázható, részben azzal, hogy a térség orszá-gai-népei kimaradtak a földrajzi felfedezések hatásáralezajlott gyarmatosításból és a gyarmatosítás által indu-kált lendületes fejlõdésbõl, az eredeti tõkefelhalmozás-ból. Ez a lemaradás sajnos, még napjainkban is éreztetihatását egész Közép-és Kelet-Európában.

A feudalizmus továbbélése mind gazdasági, mindtársadalmi téren éreztette hatását, nemcsak a parasztsá-got, hanem a városi polgárságot is súlyosan érintette, aziparnak a céhes keretek közötti mûködése – illetve annakkényszere – a XVIII. században már komoly gátja volt atõkés iparfejlõdésnek. Annak ellenére, hogy Egerben azönigazgatás rendszere már a XVIII. század elején is szá-mos demokratikus elemet tartalmazott, sõt, ezek egy ré-sze hasonlatos volt a szabad királyi városok privilégiu-maihoz, a XVII–XVIII. század fordulóján városunkbankialakult közigazgatás a fentebb említett végzetes lema-radásnak a terméke volt. A fertálymesteri tisztség is – az-zal együtt, hogy egy úgynevezett alulról jövõ kezdemé-nyezés volt – a megmerevedett feudális állapotokkalösszefüggésben alakult ki. Mindezek ellenére az önszer-vezõdésnek ez az igénye pozitívan értékelhetõ, még ak-kor is, ha csak korlátok között és kissé megkésve való-sulhatott meg.

A tisztséget számos olyan külsõség kísérte, amelyekhagyományokban, szokásokban, bizonyos – a korábbanmár említett – tárgyak szinte kultikus használatában öl-töttek testet. Ennek a hagyománynak a felelevenítésetörtént meg a rendszerváltást követõ években, amikor isújjászervezték a fertálymesteri testületet. Ebben kiemel-kedõ szerepe volt Várkonyi Györgynek, aki nemcsak új-jáélesztette, hanem életben tartja, élõvé tette és tartalom-mal töltötte meg azt. Fertálymesternek lenni megtisztel-

tetés, elismerés, egyfajta kitüntetés, a társas érintkezés-nek egyik olyan módja, mely igényes és kulturált körül-mények között zajlik. Jó ezt látni a XXI. század elején,amikor azt tapasztaljuk, hogy értékeink válságban van-nak. Jó tudni, hogy ma is érték a tisztesség és a becsület,hogy fontosak a polgári erények, a közösségért való ten-ni akarás.

Mindez nem önmagáért való dolog, nem a férfiak já-téka, hanem keret a társadalmi együttéléshez, az emberikapcsolatok ápolásához. Fontos volt és ma is fontos,hogy minden társadalmi osztály, réteg képviselõi visel-hették/viselhetik a tisztséget. Ma is így van ez. Ezért na-gyon lényegesnek tartom a fertálymesterség integrálószerepét, értelmiségiek és kétkezi munkások, gazdálko-dók, kézmûvesek, orvosok, tanárok, papok és vállalko-zók találhatók a fertálymesterek között, az egyetlen kri-térium mindig is a becsület és a tiszta erkölcs volt. A fer-tálymesterség, mint intézmény egész története során hor-dozott vallásos tartalmat is, hasonlóan a céhekhez, a kö-zösségi élet, az egyházi szertartásokon való közös meg-jelenés, az özvegyek és árvák istápolása végigkísérte afertálymesterség egész történetét.

A Szerzõ rendkívül gazdag forrásanyagot használtföl, minden eddiginél bõvebbet, így nem véletlen, hogy akönyv számos új megállapítást és eredményt is tartal-maz. A közel 350 oldalas mûben összesen 65 szakirodal-mi forrással dolgozott, átnézte az összes vonatkozó le-véltári anyagot, sõt az európai párhuzamok felfedezésé-hez külföldi szakirodalmat is kellett használnia. A fer-tálymesterség történetét napjainkig feldolgozta és gaz-dag képanyagot (16 színes tábla, 85 fekete-fehér kép) so-rakoztat fel a kötetben, gyakorlatilag minden, a városbanfellelhetõ tárgyi emlék megemlítésre, illetve számbavé-telre került a könyvben.

A mû nyelvi szempontból is nagyon értékes, hiszentöbb olyan kifejezéssel találkozunk benne, amely már ki-kopott a nyelvhasználatból, ilyenek a „feltéti, vagy a le-téti lakoma”, a „suttogó”, a „kiérdemült” fertálymesterfogalma, a „barátom uram”, vagy „barátné asszony”megszólítások. Ezek a fogalmak nagyon kifejezõek ab-ban a tekintetben is, hogy érzékeltetik a tagság körébenkialakult viszony minõségét is.

Nem véletlen, hogy az egri fertálymesterséget 2014szeptemberében felvették a Szellemi Kulturális Örökségnemzeti jegyzékébe (ebben elévülhetetlen érdemei van-nak a kötet szerzõjének). Ma is fontos közösségteremtõerõ. Említést kell tenni még a kötet küllemérõl is, hiszenesztétikus megjelenése miatt nagyon jó kézbe venni, ésnemcsak tudományos igényessége, nemcsak külsejealapján kívánatos olvasmány, hanem a szinte regénysze-rû izgalmasság is arra készteti az embert, hogy egy ültõhelyében olvassa végig.

Löffler Erzsébet

Népi gyümölcstermesztés PalócföldönSzani Zsolt könyve

A közelmúltban a Zöldutak Módszertani Egyesület apalóc élet és az etnopomológia iránt érdeklõdõket igé-nyes könyvvel lepte meg, amikor megjelentette a nevesfiatal pomológus munkáját. Szani Zsolt nem elégedettmeg azzal, hogy könyvét a fajtamutatóval lezárja (amiviszont igen értékes része a könyvnek), hanem az infor-mációkat fakataszter adatokra, a kikérdezõ ívvel, a fajtákadatlapjának közreadásával szinte felhívja olvasóit, hogy

folytassák ezt a néprajzi-gyümölcsészeti munkát. Denemcsak a Palócföld nyugati felén (ami megtörtént), ha-nem Kósa László – Filep Antal A magyar nép táji-törté-neti tagolódása c. könyve szerint más régiókban is.Szani erre már remek példával szolgált korábban, ami-kor doktori munkáját Erdély népi gyümölcsészetébõl írtameg. A kertészember igazi mentalitását hangsúlyozta,mert adott faj, fajta szinte minden – gyümölcstermeszté-si szempontból fontos jellemzõjének megismeréséhez is„sémákat” adott a szerzõ. Helyesen járt el, amikor a kötetkereteit adó részleteket angolul is megjelenítette könyvé-ben, tudva azt, hogy a vizsgált vidék nyelvi határvidék, snem baj, ha a szlovák etnobotanikusok is némi bepillan-tást kapnak egy hazai mûhely munkájából.

Az 1914. évi vármegye-rendszerben az egykori Nóg-rád és Hont közel félszáz települését járta be Szani Zsolt,ami a magyar-szlovák nyelvhatár déli szegélye. Ír amúltról, a sok tekintetben irányt szabó római jelenlétrõl,amely Pannónián kívüli területeket is megérintette, minta népvándorlás és a honfoglalás. Majd az a bonyolult et-nikai mozaikosodás jelentett, amit például a régi budaipiac is hûen tükrözött: a „tót” alma- és rigóárusok han-gos rigmusokban kínálták portékájukat, mint ahogy fo-galom volt az Alföldön a házaló tót mészárusok vagy adrótosok jelenléte. De az árucsere és migráció fordítva isérvényesült, amely megvalósult különféle gyümölcsök-ben (pl. körte, naspolya, birs, cseresznye, vagy éppendió), terményekben (aszalványok, lekvár, pálinka) és há-ziipari termékekben. Így volt ez helyes, a mindennapinépélet különbözõ nyelvû szereplõi – mentesen a politi-kától, a legnagyobb békében és békességben élték napja-ikat.

Szerencsés ötlet, hogy a Posoni kert alma és körtefajtáinak elõfordulása településenként is megtalálható akönyvben, majd minden olyan fejleményt Szani rövidenbemutatott, amely a kapitalizálódó gyümölcstermesztéstjellemezte. Pl. sárgabarackból a kajszik, a dió s geszte-nye – igaz azok õsisége is igazolható, vagy az õszibarackés minden olyan kultúra, ami a filoxéravész nyomán át-rajzolta a termesztõ körzeteket (pl. málna, szeder), vagyelvétve más fajokat, fõleg Diósjenõ térségében segítettelterjedni.

Csak üdvözölni lehet, hogy a vadgyümölcsök gyûjtö-getése ugyancsak szerepel a kötetben, ami azért a szakér-tõnek is szolgált meglepetésekkel; így például errefelé aborzangot, a gyalogbodza gyümölcsét hasznosították,ami a Kárpát-medence egészére nem volt jellemzõ. Azeurópai vadalma és vadkörte, fõleg a magashegyi része-ken, a Cserhátban a málna gyûjtése jellemzõ volt, mint aszamóca- és a vadrózsa-fajok terméséé. Nagyon érdekesa gesztenyére vonatkozó ismeret, ami akkor is figyelmetérdemel, ha sem a dunakanyari, sem a romhányi geszte-nyék története már aligha tisztázható. A szõlõk és abelkertek szerepe a mandula, õszibarack vagy a kajszikmeghonosodásában szintén fontos adalék.

Szani kerüli az ismétléseket, de azért helyet szenteltaz erdõk, kertek, szõlõk gyümölcstermesztési szerepé-nek bemutatására, gondolva itt a kötetben a nógrádsipekivagy a drégelypalánki fotókra. A leírtak megrajzoltakegy olyan életformát, ami a paraszti, majd polgárosodóparaszti lét bizonyítéka, ami szerencsénkre mindenjó-rossz gazdasági változás ellenére cáfolat, amit pesszi-mista kutatók ma állítanak: hogy ma már utóparaszti idõ-ket élünk és búcsút kell mondani a paraszti életformá-nak.

Bizonyos azonban, hogy a kultúrbotanikus és törté-net-ökológus másként látja napjaink történéseit, bár nemhallgatható el, hogy a cáfolatnak földtulajdoni, piaci ésszakismereti (gyakorlati kertészetben jártasság, fajtais-meret igénye, növény egészségi és védekezési tudás) fel-tételei vannak. Meg lehet azonban oldani a szaporítást,vagy a csalódást okozott fajta átoltását – oltóemberekkelis. Viszont akkor meg kellene ennek intézményes formá-ját keresni, mint a mezei grófok tekintélyének és hatás-körének bátor megerõsítését ugyancsak elvárnánk.

Mi lenne a célja vajon a gyümölccsel való foglalko-zásnak, ha nem a haszon – önellátás vagy piacozás? Jóltette a szerzõ, amikor a friss gyümölcs fogyasztásánakbemutatásán túl két tucat fajta pomológiai leírását ismegadta, segítve az olvasó eligazodását a szinonim ne-vek világában. Néhány nyilvánvaló tollhiba felsorolásanem szükséges, inkább a fajták képeirõl néhány szót.Minõségi felvételeket válogatott össze a szerzõ, inkábbaz a zavaró, hogy néhánynak a háttere rossz, s így a gyü-mölcsfajta képe „nem érvényesül”. A ’Sárgaszilva’ képsem szerencsés, egymagában azt a látszatot kelti, hogy efajta gyümölcse nagyon nagy, holott nem az.

Ezek messze kisebb jelentõségû kritikai megjegyzé-sek ahhoz a nagy teljesítményû kutatómunka (hozzátévea pontos és széleskörû irodalmi forrásjegyzéket) eredmé-nyeihez képest, amit Szani Zsolt elvégzett. Az összefog-lalás négy bekezdése nemcsak tanulságos és helyénvaló,hanem olyan, mint ami tankönyvekbe való. Álljon ezértnémi átformálás után, ami azonban gondolatiságábanmegmarad a szerzõnek.

Nógrád és Hont sokszínû népi gyümölcsészete a tá-jak és kultúrák kölcsönhatásában formálódott évszázad-okon át. A szellemi és tárgyi kultúra emlékei ma mégegyaránt fellelhetõk. Ezeknek a segítségével rekonstru-álhatjuk az egykori gyümölcskultúrát is.

A kultúrtáj képe a természeti és antropogén tényezõkegyüttes hatását tükrözi és alakította is. A gyümölcsfaj éstermése flóra- és kultúrelem. A tájfajta tükrözi az õt ne-mesítõ és fenntartó társadalmat. A fajták tulajdonságaipedig jellemzik azokat a környezeti és gazdasági ténye-zõket, amelyek között kialakultak vagy meghonosodtakés sikeresnek bizonyultak, így a tájfajták a táj társadalmi,gazdasági és kulturális ujjlenyomatának tekinthetõk.

A gyümölcsösfélék illeszkedése a településszerke-zethez, a mezõgazdaságilag hasznosított területekhez,valamint a gazdálkodási és kereskedelmi formákhoz – azadott népcsoport életstratégiájára, értékrendjére utalnak.A tájban elõ etnikumok ugyanis szorosan együttmûköd-tek a gyümölcstermelés, felhasználásának és piacánakformálásában. A gyümölcsfajok különféle haszonvételiformái az adott népcsoport életmódjával összefüggnek.Szimbólumként alkalmas metakommunikációs eszközaz emberi élet hétköznapjaiban, ünnepein és forduló-pontjain egyaránt; ennek mindig volt szakrális vetületeis.

A gyümölcsöskertek archaikus mûvelésmódjaivalma inkább a Kárpát-medence földrajzi és gazdasági pe-remvidékein találkozhatunk. Ezek gyümölcsészeti szem-pontból a kultúrflóra refúgium területeinek tekinthetõk.Az ott még megtalálható értékek dokumentálásra, gyûj-tésre és megõrzésre érdemesek. Ma még megtehetõ, de afeladat folytatása Mátyusföldtõl Csángóföldig, Kárpátal-jától Szlavóniáig sürgetõ.

Mindazoknak ajánlom e remek munkát, akiknek atradíció a korszerûség és a nemzeti gyarapodás záloga.

Surányi Dezsõ

FEHÉR ZOLTÁN:Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokossága XVIII–XX. században

Fehér Zoltán magánélete és tudományos munkásságaezer szállal kötõdik a Bács-Kiskun megyében fekvõ Bá-tyához. Jászapátiban született ugyan 1931-ben, de a sze-gedi pedagógiai fõiskola elvégzése után Bátyára költö-zött, és az általános iskolában helyezkedett el magyar-ének szakos tanárként. Bátyán nõsült meg, alapított csa-ládot és máig is ott él. Etnográfiai, honismereti kutatásai-nak legjellemzõbb helyszínét is Bátya jelenti, legújabbkiadású kötete elõtt is számos nézõpontból vizsgálta mára település néprajzát.

A korábbi bátyai kutatások eredményei olvashatókpéldául a Bátyai családnevek a feudalizmus korában(1988), vagy a Bátya életrajza (1996) címû kötetekben.A sor – csak röviden, és a teljesség igénye nélkül – ki-egészíthetõ például a „Ki kell, hogy sorsomat kiáltsam”:Bátya társadalma a 20. században, életrajzok, emlékezé-sek és egyéb népi szövegek alapján (2005) elnevezésûgyûjteménnyel. Számos bátyai témájú kiadvány után Fe-hér Zoltán 2013-ban újabb könyvvel örvendeztetett megminket!

A Bátyai nemesek és a nemesi közbirtokosság aXVIII–XX. században témaválasztása A helyi nemességkutatásának forrásai, módszere, problémái és jelentõsé-ge címû fejezetben körvonalazódik. A szerzõ bevezetõjeszerint a nemesség, és a nemesi közbirtokosság vizsgála-ta különösen izgalmas lehetõségeket rejt magában Bá-tyán, tekintettel a falu vegyes, magyar-rác nemzetiségivoltára. Továbbá figyelmet érdemel a bátyai nemesi köz-birtokosság közvetett módon kifejtett irányító szerepe,az a befolyás, amit például a falu önkormányzatára, egy-házközségi ügyeire gyakorolt.

A könyv két tematikus egységre osztható. Az elsõbena bátyai nemesség tudományos vizsgálata kap hangsúlyt,míg a másodikban a nemesi közbirtokosság „lép elõ” fõ-szereplõvé. A második kérdés vizsgálata, terjedelmét te-kintve, elmarad az elsõétõl, a közbirtok és a közbirtokos-ság taglalása csak a kötet századik oldala után indul.Igaz, a bátyai nemességet bemutató fejezetekben szépszámmal jelennek meg leszármazási táblák, mellékletek,melyek csökkentik a konkrét szöveges elemzések ará-nyát.

A módszertani fejezetbõl az derül ki, hogy az anya-könyvek alapján nem mindig határozható meg egyértel-mûen a nemesi státusz. Fehér Zoltán felhívja rá a figyel-met, hogy a nemes fogalom tulajdonképpen gyûjtõnév,ami több eltérõ jogállású csoportot jelöl. A vizsgált rétegbátyai volta sem mindig egyértelmû, hiszen a költözé-sek, házassági kapcsolatok miatt a források egyaránt je-lölhetik a születési, illetve a lakhelyet. A bevezetõbõlmegtudjuk azt is, hogy a bátyai nemesség nem különültel merev kasztként az õt körülvevõ, eltérõ jogállású cso-portoktól. Az élet minden területén élénk kapcsolatottartott fenn például a jobbágysággal, vizsgálata ezértcsak a bátyai társadalom komplex rendszerében lehetsé-ges.

A kiadvány elsõ részének további fejezetei sorra ve-szik a XVIII. század eleje és a XIX. század közepe kö-zött Bátyán élt nemeseket. A kutatás alapvetõ forrás-anyagát az ebben az idõszakban keletkezett nemesiösszeírások szolgáltatták. A bátyai nemesség csoportosí-tása, szervezõdése, kis túlzással, két ellentétes „tábor”alapján képzelhetõ el. A forrásokból kibontakozó Jánosi-és Tarkó-ág az 1853-as császári nyílt parancs miatt meg-

kezdõdött úrbéri per nyomán állt szemben egymással.Bár maga a per 1864-ben lezárult, utólagos hatásai még aXX. század elején is megfigyelhetõk voltak.

A helyi nemesség csoportosítása tehát a két ág alap-ján lehetséges, illetve a szerzõ külön fejezetet szentel azúrbéri per által nem érintett bátyai nemeseknek. A ne-mességet bemutató szakaszt a Bátyai nemesek a népi em-lékezés tükrében címû fejezet zárja, mely anekdotikusjellegével üdítõ változatosságot hoz az elõzõ részek pre-cíz összegzései után.

A bátyai nemességet bemutató fejezetek után követ-kezik a kötet másik fõ témája, a közbirtok fogalmának ésa nemesi közbirtokosság mibenlétének ismertetése.Ahogy az elõzõ szakaszban, a szerzõ itt is az általánostólaz egyesig halad, vizsgálati témáját folyamatosan szûkít-ve jut el a konkrét elemzéshez. Így az olvasó a tudomá-nyos vizsgálat tárgyát tág horizontok között láthatja:Elõször a közbirtokosság definíciójával ismerkedhetmeg, majd végigkövetheti a bátyai közbirtokosság kiala-kulásának elõzményeit. Utóbbiak gyökerei egészen a ké-sõ középkori birtokadományokig nyúlnak vissza. A bá-tyai nemesi közbirtokosság kialakulásának ideje pedigvalószínûleg a XVIII. század elsõ harmadára tehetõ. Akövetkezõ oldalakon kibontakozik a közbirtokosság mû-ködése, majd a bátyai nemesi közbirtokosságot megille-tõ egyes regále jogok ismertetése. A közbirtokosság aXX. század elsõ harmadában megszûnt, és – mint a le-írásból megtudjuk – ekkorra már elvesztette nemesi jel-legét, polgári formát öltött. A fejezetet különbözõ doku-mentumok (például törvényszéki végzés, perirat, emlék-irat, jövedelmi összegzés, stb.) mellékletei zárják, ígyközvetlenül szembesülhetünk a közbirtokosság felbom-lásának folyamatával.

A kötet összességében egyrészt általános információ-kat nyújt a nemesi jogállásról és közbirtokosságról, más-részt megismerteti az olvasót mindkét téma bátyai meg-valósulásával. Nem elhanyagolható azonban az a szemé-lyes élmény sem, amit minden bizonnyal a bátyai olva-sóknak nyújt. Ebbõl a szempontból a kötet laikus érdek-lõdõk számára is izgalmas olvasmány lehet, hiszen való-színûleg minden bátyai természetes érdeklõdéssel fordulaz õsei felé. A könyvet lapozgatva valószínûleg izgatot-tan kutatnak majd ismerõs nevek után a nemesi összeírá-sok között, vagy szembesülnek egy-egy földterület viha-ros múltjával a periratok tükrében.

(Kalocsai Múzeumbarátok Köre kiadása, Kalocsa,2013. 144 p.)

Deme Ágnes

Szabadkai séta KosztolányivalA Szabadkai Városi Múzeum és az újvidéki Fórum

Könyvkiadó közös vállalkozása egy új úti kalauz Sza-badkáról és környékérõl, mely több is egy útikönyvnél,hiszen az író – a város szülötte – Kosztolányi Dezsõ sze-mével látatja kedves városát. Ugyanakkor a Kosztolányimûveibõl vett idézetek felidézik az írói életmû gazdagsá-gát is, olyan részletekre irányítva az olvasók figyelmét,melyeket például az ikonikus Szegény kisgyermek pana-szaiból is csak ritkán szoktak kiemelni.

A séta útvonala a szülõháztól a temetõig tart, mely-nek során Szabadka belvárosát barangolhatjuk be, és aváros jelentõs mûemlékei mellett Kosztolányi életénekfontos helyszíneivel is megismerkedünk. A kötet szerzõiÁgoston Pribilla Valéria, Hicsik Dóra, Korhecz PappZsuzsanna, Ninkov K. Olga és Raffai Judit többet is ad-

nak, mint a szokásos útikönyvszerzõk, bár szövegeik ki-csit hosszabbak, mint az épületekrõl ilyen mûvekbenszokásos leírások, mégis mélységében több információtadnak egy szokásos útikönyvnél, hiszen kutatásaikesszenciáit foglalták össze néhány sorban. Ebben a kö-tetben a képek is sétára hívnak. A régi képeslapok és fo-tók a Kosztolányi korabeli Szabadkára repítenek visszaminket, míg Hevér Miklós fotói a régi szabadkai épüle-tek mai szépségét mutatják be, különösen az által, hogyaz eldugott, kis részletekre is rácsodálkoztat bennünket,mint az Ostojic-palota kovácsoltvas erkélyén található1848-as évszám, vagy a múzeum (Dömötör Miksa palo-tája) zárt erkélyeinek ablakai alatt található madár-dom-bormûvek.

A kötetben a helyszínek szerint három séta található.A leghosszabb a szabadkai, 35 állomással. A másodikhelyszín a közeli Palicsra vezeti az olvasót, ahol a tópartján álló látnivalókat fedezhetjük fel. Ez a séta az egy-kor népszerû fürdõhely nevezetes szecessziós épületeités két jelentõsebb villáját mutatja be. A harmadik sétamár Kosztolányi gyermekkori világán kívül esik, de mi-vel a Ludasi-tó ma jelentõs természetvédelmi terület ésmadártani megfigyelõhelyként is ismert, így érdemes le-het felkeresni a Szabadkára látogatóknak, ráadásulKosztolányi Dezsõ bátyja itt volt orvos.

A könyv végén található irodalomjegyzék és a név-mutató nemcsak a kutatók munkáját könnyíti meg, ha-nem azokét is, akik még többet szeretnének tudni azegyes épületekrõl. A praktikus információkat keresõk aséta egyes helyszíneinél, melyek jelentõs középületek,például a könyvtár otthonául szolgáló Nemzeti Kaszinóegykori székházánál nemcsak az épület címe, hanem akönyvtár elérhetõségei: telefonszáma, e-mail és honlapcíme is olvasható.

A szabadkai helyszínek többsége szecessziós épület,úgy mint zeneiskola, zsinagóga, Dömötör Miksa palotá-ja, ifjabb Milan Ognjanov bérháza, a városháza, városibérpalota, Arany Bárány szálloda és vendéglõ, [Szabad-ka] vidéki és kereskedelmi bank épülete, Raichl Ferencpalotája. De azért a kiadvány nemcsak a szecessziós Sza-badkát mutatja be, hanem a város korábbi épületeit is,így a város legrégebbi lakóházát, a Szucsich kapitány há-zát. A helyszínek többnyire nagy jelentõségû kulturálismûemlékek és emlékmûvek. Egy részük vallási mûem-lék, mint a Szent Teréz templom, a Nepomuki Szent Já-nos-szobor vagy az Urunk Mennybemenetele ortodoxtemplom. Más épületek a Kosztolányi-kultuszhoz kötõd-nek, mint a Lifka Mozi, ahol a Kosztolányi Dezsõ szín-ház is mûködik, egyben a Desiré Central Station nem-zetközi színházi fesztivál otthona; vagy a fõgimnáziumépülete, mely nemcsak a Kosztolányi Dezsõ-emlékszo-bával tartja életben a kultuszt, hanem az elõtte lévõ utcá-ban már két Kosztolányi szoborral is. A Nemzeti Kaszi-nó (ma Szabadkai Városi Könyvtár) bemutatásakor pe-dig a szülõháznál már említett Kosztolányi Dezsõ Irodal-mi Napok rendezvényével, történetével ismerkedhetünk,hiszen ennek célja a költõ életmûvével való foglalkozá-son túl éppen az, hogy a diákok „nyakukba veszik a vá-rost, és Szabadka utcáit járva kutatják fel a költõ életéhezés mûveihez kapcsolódó helyszíneket”, – ahogy arrólÁgoston Pribilla Valéria ír a kötetben. A Séta Kosztolá-nyival címû kötet abban is segít, hogy megtaláljuk, vagytöbbet megtudjunk kedvenc szabadkai vagy palicsi épü-letünkrõl.

(Fórum – Szabadkai Városi Múzeum. Újvidék, Sza-badka, 2014. 83 p.)

Fábián Borbála

Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. A megye önkor-mányzatának folyóirata. Fõszerk.: Karádi Zsolt. Kiadja:a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. Nyír-egyháza 2013. 2. 128 old. – A tartalomból: László Gézá-né: Szabolcs vármegye sajtótörténete a dualizmus korá-ban; Marik Sándor: Száz év, sok küzdelemmel – Beszél-getés Kocsis Fülöp [görög katolikus] megyéspüspökkel;Endrédi Csaba: A magyar görög katolikusok identi-tás-keresése a 19–20. szd. fordulóján.

Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. A megye önkor-mányzatának folyóirata. Fõszerk.: Karádi Zsolt. Kiadja:a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. Nyír-egyháza 2013. 3. 128 old. – A tartalomból: Bordé Kata-lin: A Nyírvidék (heti- majd) napilap története (1880 –1918); Galambos Sándor: A Szabolcsi Szemle elsõ évti-zede (1934–1944); N. Szabó József: Értelmiségpolitikaés hatalmi vetélkedés az 1945-ös parlamenti választásokután (1945-46); Szövényi Zsolt: Dr. Margócsy József;Nagy Ferenc: Emlékbeszéd Margócsy Józsefrõl; JánosiZoltán: A „földobott kõ” hûsége; Antall István: Mar-gócsy József pedagógiája.

Szabó A. Ferenc: Levelek Budapestrõl. Politikai éstörténelmi írások a Bécsi Napló hasábjain. Nemzeti Köz-szolgálati Egyetem. Bp. 2013. 191 old.

Szabó Beáta: Hegybeli, albeli, falusi és az új. Nyúlközség iskolái. A Mi Iskolánkért Alapítvány – MagyarKultúra Kiadó. Nyúl 2012. 388 old.

Szakály Sándor: Trianon, honvédség, háború, sport.Válogatott írások Magyarország XX. századi történel-mérõl. Kárpátia Stúdió. Bp. 2013. 210 old.

Szakály Sándor: Akik a magyar királyi csendõrsé-get 1919 és 1945 között vezették. Történelmi-statisztikaiáttekintés a királyi csendõrség felsõ vezetõirõl. MagyarNapló. Bp. 2013. 301 old.

Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején.Kisalföldi Szemle, 4/2. Gyõr-Moson-Sopron MegyeGyõri Levéltára. Gyõr 2012. 160 old.

Szálkai Tamás: Iratok és armalisták. Mûveltség ésmentalitás a bihari nemességigazolások dokumentumai-ban. Hajdú-bihari levéltári füzetek 1. Hajdú-Bihar Me-gyei Levéltár. Debrecen 2010. 39 old.

Szellemi kincsek õrzõi. Szerk.: Kallós Károlyné,Gönczöl Lászlóné. Jeles pedagógusok Gyõr-Moson-Sopron megyében, 3. köt. „Emelj fel emlék” Alapítvány.Gyõr 2012. 320 old. – Torma Margit: „Hivatala volt azélete”: Borosay Dávid Lajos (1854–1929); Fülöp Vik-torné: „Kenyeret adott a családoknak nehéz történelmiidõkben”: Elbert Margit (1900–1980); Baksa Péter:„Igazán a tanításban volt merészen magyar”: Dr.Fábchich József (1753–1809); Kõrös Erzsébet: Egy ne-héz évszázaddal együtt élni....: Fáy Andrásné dr.Csávásy Alice (1900–1997); Varga József: „Jó tanítóholta után is tanít”: Finta József (1891–1942), GauderEszter: „Minden porcikájában a nyelveknek élt”: GauderAndor (1909–1981); Gauder Eszter: A történelem viha-rai meghatározták életét: Gauder Andorné Ferenczy Esz-ter (1906–1990); Tuba László: Példamutató pedagógusszaktekintély és közéleti szereplõ: Haller János (1881–1968); Stipkovits Jánosné Novits Mária: „Egy csupaszív,

kitûnõ szervezõkészségû sportszervezõ igazgató”: HollóLászló (1925–1984); Keszei István: Aki a múlt iránt ér-zéketlen, a szebb jövõre érdemtelen: Keszei Dénes(1910–2001); Kutasné Szabó Piroska: A hagyományosparaszti citerajáték jeles képviselõje a Rábaközben LakóJózsef (1949–2009); Mechle Károly: „(...)A rajztanár,kiért rajongtunk”: Mechle József (1893–1955); Pálfi Im-re: Minden emlék érték, üzeneteket közvetít a múltból:Vitéz Nagy Imre (1924–2009); Sárközi Ágnes – PóczánéNémeth Alojzia: „Kevés nép dicsekedhet ilyen nagy szel-lemóriással” – „Malo ki se narodi dicu ovakovomiskrom”: Nakovich Mihály (1840–1900); Németh Erzsé-bet: Életének minden percét a tudás átadásának szentel-te: Nakovich Mihály (1840–1900), Miklósné JancsóHanna: „Az iskolának a lelke a tanító”: Péterfy Sándor(1841–1913); Kulcsárné Roth Matthaea – Kulcsár Já-nos: Az erdõmûvelés és a vadászat hivatott tanítómesterea katedrán: dr. Roth Gyula (1873–1961); Kovács István-né: „Én elsõsorban pedagógus vagyok”: dr. SimonyiKároly (1916–2001); Kovács Zsuzsanna: „Élni tudást ta-nított egész lényével”!: dr. Sólymos László Szilveszter(1920–2006); Kallós Károlyné: Tevékenységei közössé-gi élettérré szervezõdtek: Szabados János (1896–1979);Gregusné Szabó Melinda: „A nyomdokain akarok halad-ni”: Szabó Kálmán (1926–1980); Szalai Péter: Hétköz-napi embersége tette jó tanárrá: Szalai Gergely (1933–2008); Békési István: A horvátok szellemi vezére, Pe-reszteg falu fõtanítója: Szedenich Fülöp (1862–1920,Karácsony István: Német nyelvét magyar szív irányí-totta Tschida (Csida) János (1847–1931); WesztergomImréné: „Emberarcú, de tekintélyt adó személyiség”:Wesztergom Izidor (1896–1963); Porpáczy Aladárné dr.Zombori Sarolta – Porpáczy Aladár: „A soproni sport-élet kiemelkedõ alakja: Zombori István (1915–2002).

Szendrei László: Erdélyi vajdák és fejedelmek. Fó-kuszban a történelem. Pto-Book. Nyíregyháza 2009. 127old.

Széchenyi emlékek nyomában Európában. Szerk.:Messik Miklós. Kiadja a Magyar Emlékekért a VilágbanEgyesület. Bp. 2010. 511 old.

Széchenyi Kinga: Megbélyegezettek. A kitelepíté-sek tragédiája. Kráter Mûhely Egyesület. Pomáz. 2010.614 old.

Széchényi Pál érsek emlékezete. Adalékok az élet-úthoz és a nagycenki múmia vizsgálatának eredményei.Szerk.: Kristóf Lilla Alida és Tóth Vilmos. Universitas-Gyõr Nonprofit Kft. Gyõr 2012. 195 old.

Székelyföld. Kulturális folyóirat. Fõszerk: LövéteiLázár László. Csíkszereda. 2013. 9. 194 old. – A tarta-lomból: Sántha Attila: Hamisítvány-e a Csíki székelykrónika? I.; Péntek János: „Mi lesz velünk, ezekvel amagyarokval?” – A moldvai magyarok nyelvi önképe azelõzõ század ötvenes éveibõl.

Széman Péter: A Szilágysomlyói Báthory IstvánAlapítvány elsõ húsz éve. Kiadja a Szilágysomlyói Bá-thory István Alapítvány – Mûvelõdés Egyesület.Szilágysomlyó – Kolozsvár 2013. 216 old.

Összeállította: Halász Péter

Honismereti Bibliográfia

A Magyar Optikai Mûvek városképe, 1982.

A MOM Mûvelõdési ház, 1976.

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Kotromanics Erzsébet királyné koronája (Udvarhelyi Nándor felvételei)

Nagy Lajos bevonul Zárába, a Szent Simon szarkofág egyik képe

2015/2 honismeret · emlékezés németi ferenc tokaji várkapitányra (várhelyi gyula) ......

Documents

szálló iván szobra ^msi napii ő szegeden megkezdődött...

krúdy gyula szobra nyíregyházán (2003) és szinte...

o ooo o 6 o 6 ooo o 6 ooo o ooo o 6 ooo o 6 ooo oooo o ooo...

gyenesdiÁsi hÍradÓ · töreky míra melinda, vaszkó...

a turizmus fejlesztése várhelyi...

kohaliku omavalitsuse rollist liiklusohutuse ... ja...

b s m a v t az egÉszsÉgturizmus szolgÁltatÁsai És...

náci megszállás szobra (előterjesztés)

ileana 's petrescu, kémia. tank3nyv a ir. osztály...

en.mandadb.hu · somowi józsef martinász ( 1953) cimú...

kós károly - régi kalotaszeg 1911

chemia - studia.ubbcluj.ro · marius-adrian brehar, melinda...

what to expect from the new european commission ·...

esÉlyteremtÉs a kÖnyvtÁrakban várhelyi eszter...

i. sarmizegetusa regia ii. costesti - cetati-dacice.ro · a...

vÁrhelyi ferenc a gbin&ziŰmi ,tanulÓk...

201 4. 2014/11 21 fax: h: sze: p: 8.00- · pdf filea...

49212bdocumente.bcucluj.ro/web/.../kalotaszeg/...001_012.pdf ·...

5....5 várhelyi Éva, lukács mónika, wendler attila,...

bonus track szombati furcsaságok · a nagyobbik templom...