Miskolci Egyetem

Egészségügyi Kar

Ápolás és Betegellátás szak

Gyógytornász szakirány

A lökéshullám terápia hatékonyságának

vizsgálata a PHS-ben szenvedők körében

Dr. Baffi Istvánné Juhász Vivien

Konzulens Gyógytornász hallgató

2018.

2

Tartalom

1. Bevezetés ................................................................................................................ 3

2. Irodalmi áttekintés .................................................................................................. 4

2.1. A lökéshullám terápia ismertetése ................................................................... 4

2.2. Terápiás gépek fejlődése, felépítése ................................................................. 5

2.3. A lökéshullám terápia alkalmazásának ellenjavallatai .................................... 6

2.4. A lökéshullám terápia alkalmazási területei .................................................... 7

2.5. Váll ízület anatómiája ...................................................................................... 8

2.6. Periarthritis humeroscapularis ( PHS )............................................................. 9

2.7. A PHS kezelése lökéshullám terápiával ......................................................... 11

3. Hipotézisek ........................................................................................................... 12

3. Anyag és módszer ................................................................................................. 13

3.1. Betegvizsgálati lap elemzése ......................................................................... 14

4. Eredmények .......................................................................................................... 16

4.1. Szubjektív adatok értékelése .......................................................................... 16

4.2. Objektív adatok értékelése ............................................................................. 19

4.2.1 ROM eredményei ...................................................................................... 19

4.2.2. Izomerő vizsgálatának eredményei.......................................................... 23

4.2.2.1. Speciális tesztek eredményei ............................................................. 29

5. Megbeszélés.......................................................................................................... 32

6. Összefoglalás ........................................................................................................ 34

7. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 35

8. Köszönetnyilvánítás ............................................................................................. 36

9. Mellékletek ........................................................................................................... 37

3

1. Bevezetés

Szakdolgozatom témájának egy egészen újnak mondható terápiás módszert, az

extracorporal shock wave terapy-t választottam. A lökéshullám történetének kezdete

a II. világháború idejére tehető. Orvosi célból lökéshullámot használó eljárást a német

Dornier cég fejlesztette ki az 1970-es években. 1985-ben egy új korszak kezdetét

jelentette mivel ekkor történt az első sikeres vesekő fragmentáció a litotriptor nevű

kőzúzó berendezéssel. Ez az eszköz akusztikus lencsék segítségével fókuszált, nagy

intenzitású lökéshullámaival összetörte a vesekövet, így operáció nélkül, természetes

vizeletürítéssel távozott a darabokra tört kő. A fizikoterápiás eszközök közé

sorolandó lökéshullám terápiát, az urológia mellett számos szakterületen használják.

Hatékonyságáról több tanulmány is beszámol. [4]

Mint leendő gyógytornász szakmai gyakorlatok során figyeltem fel erre a kezelési

formára. Sarokcsont kinövéssel érkezett egy beteg lökéshullám terápiára, ami a

kezelések hatására már majdnem teljesen elmúlt. Mivel évek óta én is ezzel a

problémával küzdök, úgy gondoltam érdemes lenne utánajárni a kezelésnek.

Utánanézve megtudtam, hogy számos olyan betegségre megoldás lehet, amiket a

konzervatív kezelés során eddig nem, vagy csak részben sikerül kezelni. Ilyen például

az íngyulladás, csontkinövés, ízületek degeneratív elváltozásai, izom degeneratív

elváltozásai, traumája. Ezek rendkívül gyakori jelenségek, amik kontraktúrák

sorozatát, ízületek visszatérő fájdalmát, súlyos esetben a végtag funkciójának

elvesztését eredményezhetik.

Úgy gondolom, hogy a felsorolt probléma mindegyike előfordulhat a váll körüli

képletekben, amelyek súlyos nehézségeket okozhatnak a mindennapi életben. Ezért

szakdolgozatomban a periarthritis humeroscapularis (PHS) problémakörét

választottam. Célkitűzésem, hogy gyakoroljam a betegekkel való kapcsolatteremtést,

valamint a tanulmányaim során elsajátított vizsgálati és kezelési módszereket.

Továbbiakban kíváncsi vagyok, hogy az általam választott betegség csoportban

bebizonyosodik–e a lökéshullám terápia hatásossága, s ha igen mennyiben járul

hozzá a beteg javulásához.

4

2. Irodalmi áttekintés

2.1. A lökéshullám terápia ismertetése

A fizioterápia magas szintű tudománnyá fejlődött. Szervezetünk és természeti

környezete állandó kölcsönhatásban áll, és e kölcsönhatás egyensúlyának a

megbomlása a betegség. Mindez nemegyszer fizikai okokra vezethető vissza, ezért

nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben ez az egyensúly, fizikai eszközökkel, mint a

fizikoterápia, vissza is állítható. A fizikoterápia részét képezi a mechanoterápia,

ahová a lökéshullám terápia sorolható. Ezek nagy erejű, hallható hanghullámok,

amelyek természetes események során a mennydörgéskor vagy a hangsebesség

átlépésekor is tapasztalhatók. Az a terápia lényege, hogy az emberi testen kívül

akusztikus energiát generálnak, a bőrfelszín közelében, ami a problémás területeket

célozza meg a környező szövetek károsodása nélkül, extra- és intracelluláris változást

okoz, amivel az érintett terület regenerálódik. [2],[5]

A lökéshullámok a szövetekben elnyelődve gyógyulási folyamatokat indítanak el,

ami a mechanotransductionak köszönhető. Ez egy olyan mechanizmus, amelynek

során a sejtek valamilyen mechanikai stimulust biokémiai aktivitássá alakítanak át,

ezáltal az adott helyen kitágulnak a véredények, fokozódik a vérkeringés, új erek

képződnek. Az adott helyen a vérbőség hatására gyulladást csökkentő faktorok

koncentrálódnak, a szövetek mikrocirculációja, így az anyagcseréje is javul, a

kollagén termelés fokozódik. A lökéshullámnak masszírozó hatása is van, aminek

eredményeként az izmok ellazulnak, csökken a szöveti feszülés, ezáltal a fájdalom is

enyhébb lesz. A kifejezetten nagy energiájú lökéshullámokkal pedig keményebb

anyagok szétzúzása is lehetséges, mint például vesekövek, csontkinövések. A

mechanotransductiot a lökéshullámok frekvenciája, amplitudója, intenzitása - ezeket

a gépen be lehet állítani - és alkalmazásuk időtartama befolyásolja. [6]

5

2.2. Terápiás gépek fejlődése, felépítése

A technika rendkívül gyors fejlődése nyomot hagyott ezen a területen is. A

lökéshullámot generáló gépek fejlesztésével, többfajta lökéshullám előállítása vált

lehetségessé, így egyre több területre kiterjedt a használatuk. Megkülönböztetünk

fókuszált lökés- és radiális nyomáshullámokat, valamit planáris lökéshullámokat.

Ezek előállításuk technikájában, fizikai tulajdonságaikban, paramétereikben és a

szövetekbe való behatolási mélységeikben is különböznek

A fókuszált, azaz célzott lökéshullámok behatolási mélysége változtatható. A

hatásuk a célterületre lokalizálható, így a környező területek károsodása elkerülhető.

Elsősorban a fájdalmas pontok és krónikus íntapadási problémák kezelésére váltak

alkalmassá. A mélyben levő fájdalmas pontok kezelését is lehetővé teszik, így az

izmokban, kötőszövetekben levő fájdalmas csomók (myofascialis trigger pont-

szindróma) diagnosztizálására és kezelésére is sikerrel használhatók.

A planáris vagyis a síkbeli lökéshullámok a testfelszín közelében fejtik ki

hatásukat. A felületi fájdalmas pontok célzott kezelését teszik lehetővé, oldják az

izmokban levő összenövéseket és gátolják a fájdalomérzékelő receptorok

aktivizálódását. A fókuszált lökéshullámok kiegészítéseként szolgálnak a meszes

váll, a teniszkönyök és a talpi bőnye-gyulladás kezelésekor.

A radiális, azaz sugárirányú nyomáshullámok gömb alakban terjednek, így

nagyobb területek kezelésére alkalmasak. A planáris hullámokhoz hasonlóan a

testfelszínhez közel fejtik ki maximális energiájukat. A fájdalmas testfelületeket

beborítva a szövetekben anyagcserét fokozó rezgéseket hoznak létre. A radiális

kezelőfejek előnye, hogy könnyebbek és szabadabban mozgathatók, mint a fókuszált

fejek. Myofascialis fájdalom-szindrómák esetében a radiális nyomáshullámok

nélkülözhetetlenek az izmok kezelésére a fókuszált lökéshullám-kezelés

kiegészítésére.

6

A fókuszált és radiális lökéshullámok együttes használata izomszakadás,

izomhúzódás és szalagsérülés után kiválóan alkalmazható. [6]

A lökéshullámok generálását egy ergonomikus kialakítású kézi egység végzi,

mely speciális applikátoron keresztül juttatja el a hullámot a kezelendő területre. Az

energia kb.2cm-re terjed a bőr alá, és elnyelődik. Kompresszor által létrehozott

sűrített levegő mozgásba hozza a projektilt, amely magas kinetikus energiával az

applikátorhoz ütődik, vibrációt kelt. Így jön létre a lökéshullám, ami közvetítő

anyag segítségével a bőrfelszín alatti szövetekben kifejti gyógyító hatását. A

kezelőfej részeit az 1. ábra szemlélteti. [3],[9]

1. ábra: Kezelőfej, lökéshullám generálása

2.3. A lökéshullám terápia alkalmazásának ellenjavallatai

Mint minden kezelésnek, így a lökéshullám terápiának is léteznek ellenjavallatai.

A kezelés szigorúan tilos véralvadási zavarok (pl. vérzékenység) esetén, valamint

véralvadásgátlók használata során. Terhesség esetén, medence környékén és has

tájékon sem szabad alkalmazni. Relatív kontraindikációk közé tartoznak a daganatos

betegségek, TBC, láz-és influenza. Nem kaphat lökéshullám terápiát a növekedésben

levő gyermek. Tilos az alkalmazása üreges szervek például a mell- és a hasüreg felett,

nagy idegek, és erek, valamint a fej, a gerinc és a gerincvelő területén.

7

A kezelendő területen a lökéshullám alkalmazása közben jelentkezhet fájdalom,

valamint kezelést követően mellékhatások is előfordulhatnak. Jelentkezhet bőrpír,

duzzanat, lokális fájdalom, vérömleny. Mindig a beteg fájdalomtűrő képességéhez

mérten kell beállítani az energiaszintet és a frekvenciát, hogy az esetleges

problémákat elkerüljük. [3],[6]

2.4. A lökéshullám terápia alkalmazási területei

Mind a mai napig használják a lökéshullámot azaz ESWL terápiát (extracorporal

shock wawe lithotripsy) sikeresen a vesekövesség megszűntetésére. Az urológiában

nem csak a vesekövesség gyógyítására, hanem a férfiak gondjaira is megoldást

jelenthet. Ilyen probléma például a krónikus prosztata gyulladás, prosztata

hiperplázia, merevedési zavar és a Peyronie megbetegedés. [11]

Az ortopédiában, traumatológiában, reumatológiában és a sportorvoslásban

lökéshullám terápiát alkalmaznak számos panaszra, mint például:

Talpi bőnye gyulladás

Az achilles-ín és körülötte lévő nyálkatömlő gyulladása

Vállízületek gyulladása és elmeszesedése

Ágyék környékén fellépő fájdalom

Teniszkönyök, golfkönyök

Ugrótérd és tibiális szindróma

Csípő körüli fájdalom

Fájdalom a csukló tenyéri oldalán

Kis kézízületi csontkinövések korai artrózis esetén

Trigger pontok fájdalma [3],[6]

8

2.5. Váll ízület anatómiája

A váll nem egy, hanem öt ízületből álló bonyolult rendszer, ami három szabadsági

fokkal és három fő mozgástengellyel rendelkezik. Az ízületek mechanikai

kapcsolatban vannak egymással, egymással összehangoltan működnek. [1],[8]

Mozgások során az ízületet dinamikusan stabilizáló izomcsoport a rotátor köpeny.

Biztosítják a vállízület ízületi felszíneinek összetartását. Ennek az izomcsoportnak

fontos szerepe van az ellenirányú erők kiegyenlítésében. A m. supraspinatus a

vállízület abductor izma a mozgáspálya elején. A humerus fejét a mozgás elején

szuperior irányba húzza, ez a transzláció azonban csekély, így az antagonista a

gravitációs erő. A pályaszakasz többi részén a supraspinatus abductiós hatása

csökken, majd megszűnik, ezzel együtt pedig centralizáló hatása nő. Ezért nevezzük

a m. supraspinatust a vállízület legjelentősebb stabilizálójának.

A m. subscapularis az anterior, míg a m. infraspinatus és a m. teres minor az ízület

posterior irányú stabilitását biztosítják. Így vált a rotátor köpeny a vállízületi

mozgások „kormányosává”. [1]

A m. biceps brachii fontos szerepet tölt be a vállízület élettanában és

kórélettanában. Mikor az izom összehúzódik egy nehéz tárgy emelésekor,

működésének döntő szerepe van az ízületi felszínek összetartásában. Ha m. biceps

brachii ina eléri a sulcus bicipitalis-t erősen meghajlik, mozgását pedig nem segíti

szezámcsont. Így az ín ki van téve nagy mechanikai stressz hatásoknak, ami csak

akkor tolerálható, ha az izom jó állapotban van. Az idő előrehaladtával a kollagén

rostok degenerálódnak, az ízületi tokon belüli rész kisebb erőhatásra is elszakadhat,

ami a vállízület periarthritis jellegzetes klinikai képét hozza létre. [8]

9

2.6. Periarthritis humeroscapularis ( PHS )

A vállfájdalom a gerincproblémákat követve a második leggyakoribb

mozgásszervi betegpanasz. Gyakran az ízület körüli egyes képletek nem önállóan,

hanem egymással kombinálódva betegszenek meg, ilyenkor beszélünk

periarthritisről. A periarthritis egy gyűjtőfogalom, az ízület funkciózavara. A

fájdalom hátterében az ízület körüli lágy részek (inak, izmok, szalagok, bursák) kóros

folyamata áll. Bekövetkezhet műtét, munkahelyi ártalom, sport, vagy egyéb sérülés

következtében. PHS-re hajlamosít a cukorbetegség, valamint szívbetegség, stroke. A

betegség nőket és férfiakat egyaránt érint, gyakorisága a kor előrehaladtával nő, az

51-66 éves korosztályt érinti leginkább. [7],[10]

Több kórkép tartozik bele ebbe a gyűjtőfogalomba. Leggyakoribb ok a

rotátorköpeny tendinitise, részleges ruptúrája. Legtöbbször a m. supraspinatus

károsodik mikrotraumák, túlterhelés miatt. Ilyenkor főként a kar aktív-passzív

elevatioja, abductiója a mozgástartomány középső részén fájdalmas, de a kifelé

rotációs mozgás is beszűkülhet. A m. supraspinatus tapadása a tuberculum maiuson

nyomásérzékeny. Ismétlődő túlterhelések, krónikus mikrotrauma következménye

lehet az izom inának szakadása. Ekkor az abductió 0-30°-os terjedelemben nem

váltható ki aktívan.

Nagyon gyakori a m biceps brachii hosszú fejének tendinitiséből adódó

problémák. Elsősorban középkorúaknál túlterhelés vagy degeneráció

következményeként alakul ki. Ilyenkor a tuberculum maius és a tuberculum minus

területe nyomásérzékeny.

Előfordulhat még a m. subscapuláris tendinitise; impigement szindróma; bursitis

subacromiale, subcoracoidea, subdeltoidea; adhesiv capsulitis.

A vállízületben folyamatos mozgáskorlátozottság alakul ki, crepitatiot is lehet

észlelni. Később a vállízület körüli izmok is sorvadásnak indulnak. Fontos a betegség

minél előbbi diagnosztizálása, differenciál diagnosztizálás. Fizikális vizsgálattal

kideríthető, hogy az ízület mely elemét érinti leginkább a betegség.

10

A capsula érintettségnél az aktív és passzív mozgás, és az end-feel fájdalmas. Ín

fájdalom lehet tapintás során vagy ellenállásos mozgásnál. Izom aktív, passzív és

ellenállásos mozgásnál egyaránt fájdalmat okoz. Bursa pedig aktív mozgásnál okoz

kellemetlenséget. Képalkotó röntgen vizsgálat meszesedést mutat, pl a bursa

subdeltoidában. Traumás sérüléstől, gennyes gyulladástól való elkülönítést segíti az

ultrahangos vizsgálat, vagy MRI, esetleg arthroscopia.

Legjobb lenne a megelőzés, az ízület tartós megerőltető igénybevételének

kivédése. A kialakult tünetek enyhítésére analgetikum adása, NSAID

gyulladáscsökkentők szedése, lokális kezelésként NSAID gél, vagy hideg borogatás,

periarticularisan szeroid, anesztetikum bursába, illetve gyulladt ín körüli lágyrészbe

adása jöhet szóba, mindemellett fizioterápiás kezelés ajánlott. A legfontosabb, az akut

szakot követően az időben elkezdett gyógytorna, a mozgáspálya visszaállítása

céljából.

Makacs esetben az ízület narkózisban történő kimozgatása lehetséges. Műtéti

megoldás lehet például a rotátorköpeny rekonstrukciója, subacromialis tér

felszabadítása, acromion resectio stb. [10],[12]

11

2.7. A PHS kezelése lökéshullám terápiával

A terápia megkezdése előtt fontos a betegvizsgálat, a probléma és a kezelni kívánt

terület meghatározása céljából. Fontos ismertetni a beteggel a kezelés menetét, az

esetlegesen fellépő fájdalmakról tájékoztatást adni. A beteg pozíciója függ a kezelni

kívánt területtől, a lényeg, hogy biztosítsuk a kezelés ideje alatti izomlazaságot.

Minden gép tartalmaz programlistát. Vállfájdalomra a következő paramétereket és

kezelési eljárást ajánlja a gép:

- elegendő mennyiségű gél felvitele,

- 400 lökéssel, 3 bar-ral és 10 Hz kezelési frekvenciával a legfájdalmasabb pont

körül érdemes kezdeni,

- a legfájdalmasabb pontot kb. 1000 lökéssel,

- az egész vállövet az utolsó 400 lökéssel melyet 15 Hz-es frekvenciával

kezeljük.

A paramétereket a beteg állapotához mérten változatni lehet. Az ajánlott tényezők

a minimumnak tekintendők. A kezelést 5-10 naponta ajánlott végezni. [3],[6]

2. ábra: Váll kezelés ajánlott területei

12

3. Hipotézisek

Azt feltételezem, hogy a PHS diagnózisú betegek több mint a fele nő, akik

között csekély a korkülönbség.

Azt feltételezem, hogy a kezelések után a lökéshullám terápiával is kiegészített

mozgásterápia (továbbiakban célcsoport) fájdalomcsökkentőbb lesz, mint a csak

mozgásterápiában részesülők esetében (továbbiakban kontroll csoport).

Azt feltételezem, hogy a ROM jelentősebb mértékben fog javulni a

célcsoportnál, mint a kontroll csoportnál.

Azt feltételezem, hogy a célcsoportban az izometriás tesztek eredményei

nagyobb mértékben fognak javulni, a kontroll csoport eredményeihez képest.

Azt feltételezem, hogy a célcsoportban a problémás izmok izomereje

jelentősebb mértékben fog növekedni, mint a kontroll csoportnál.

Azt feltételezem, hogy a speciális tesztek eredményei a célcsoportnál

jelentősebb mértékben fognak javulni, mint a kontroll csoportnál.

13

3. Anyag és módszer

Kutatásomat Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetemi

Oktatókórház Rehabilitációs Osztályain és a Fizioterápiás Osztályon végeztem. A

kutatás 2017. júniusában kezdődött és 2018. januárjáig tartott, amely idő alatt 20 fő

PHS-ben szenvedő betegeket vizsgáltam meg és kezeltem. A 20 beteget két csoportra

osztottam.

Az első csoport a célcsoport, ahol 10 PHS-es beteget lökéshullám terápiával

kezeltek, emellett egyéni tornát tartottam a problémára összpontosítva. A

betegvizsgálat után a személyre szabott torna során célom, a mozgásfunkció

helyreállítása és a panaszok megszüntetése volt. A Terrié-féle lágyrész technikából a

lapocka körkörös-, ab-adductiós mozgatása közben lapocka körüli izmokat, és

extenziós irányú mobilizálás közben m. trapesius felső részét kezeltem. Ezután

passzív mozgatás során a vállízület és vállöv mozgásait végeztem. Mikor javulást

éreztem, elkezdhettük az aktív tornát. Először háton fekvő, majd ülő és álló

helyzetben végeztettem a feladatokat, amelyeket eszközökkel színesítettem, valamint

törekedtem a maximális mozgásterjedelem kihasználására. Egy-egy torna alkalmával

használtunk gumilabdát, súlylabdát, gömbvégű botot, dyn-ert, thera-band-ot.

Azoknak a betegeknek, akiknek csökkent a fájdalma, és nőtt az izomereje, statikus

feladatokkal egészítettem ki a kezelést, valamint kipróbáltuk a saját testsúlyos TRX

szalagot.

A másik 10 ember alkotja a kontrollcsoportot, ahol ugyanúgy, a problémának

megfelelő egyéni tornát tartottam, az előzőekben felsorolt technikákkal, viszont

egyéb kezelést nem kaptak a fájdalmas területre. A kontrollcsoport tagjai a

Kardiológiai Rehabilitációs Osztályon fekvő betegek voltak, akiknek PHS-ük is volt.

Három hétig tartózkodtak a kórházban.

14

A célcsoportba tartozó betegek kutatása nem volt egyszerű, ugyanis a lökéshullám

terápia költségtérítéses, így nehezebben gyűlt össze a beteganyag. A Szent Ferenc

Kórházban sok segítséget kaptam. Az ott dolgozók mindig étesítettek, ha újabb PHS-

es beteg érkezett kezelésre, így tudtuk a pácienssel összeegyeztetni a gyógytorna

időpontját.

3.1. Betegvizsgálati lap elemzése

A betegvizsgálati lap (1. számú melléklet) első pontjában az alapadatokat

regisztráltam, amely magába foglalja a vizsgálat idejét, beteg sorszámát, nemét,

életkorát, foglalkozását, hobbiját, érintett oldalt.

A második pontban felmértem a szubjektív panaszokat. Főként a fájdalom

erősségét tartottam fontosnak, ezt visual analóg skálával mértem fel, kíváncsi voltam

a fájdalom helyére, valamint az érzéskiesés és a zsibbadás meglétére is kitértem. Az

1-10-es skálán úgy kértem a betegek értékelését a viszonyítás miatt, hogy a 10-es már

elviselhetetlen fájdalmat jelent.

A harmadik pont az objektív vizsgálatokat tartalmazza. Kíváncsi voltam a beteg

vállízület-vállöv együttes mozgásterjedelmére, mivel a betegség kapcsán jelentős

lehet a korlátozottság. A beteg ülő helyzetben végezte az általam kért mozgást, én

pedig szögmérővel lemértem az értéket.

Felmértem a beteg váll körüli izmainak erejét is, amihez hozzá tartozott az

izometriás teszt, az 1-5-ös Oxford skálával történő mérés, valamint a maximális

megnyújthatóság is. A mért izmok a rotátor köpeny tagjai, a m. deltoideus, és a m.

biceps brachii voltak, mivel a PHS-ben ezek az izmok lehetnek leginkább érintettek.

Az izomerő mérést nem tartottam elegendőnek a probléma feltárására, ezért

speciális teszteket is végeztem a betegeken.

15

A m. biceps brachii esetleges tendinitisét a Speed-, valamint a Yergarson teszttel

vizsgáltam. Az előbbi tesztben a beteg ül vagy áll, alkar szupinált, kar nyújtott

helyzetben a törzs mellett helyezkedik el. A beteg hátulról előre lendíti a karját, én

pedig hirtelen megállítottam. Ha fájdalmat érzett az izom területén, a tesztet

pozitívnak tekintettem. A Yergarson tesztben a beteg ül, felkar a törzshöz szorítva,

könyök 90°-os flexióban, alkar pronált helyzetű. Kitapintottam a m. biceps brachii

inát, másik kezemmel pedig a beteg csuklójára pronációs irányú ellenállást adtam,

eközben a beteget megkértem, hogy szupinálja az alkarját és vállból forgassa kifelé a

karját. Fájdalom esetén a teszt pozitív értékelést kapott.

Rotátor köpeny izmainak vizsgálatára a Drop arm tesztet használtam. A beteg

karjait nyújtva lapocka síkban felemelte, és arra kértem, hogy lassan engedje le.

Abban az esetben, ha valamelyik izommal probléma van, a beteg karja lezuhan, nem

bírja tartani. Ekkor a teszt pozitív.

A m. supraspinatus vizsgálata a Jobe teszttel is megtörtént. A beteg nyújtott karjait

lapockasíkban felemelte, berotálta, majd ellenállást adtam a felkarra. A teszt pozitív,

ha nem tudta ellenállással szemben megtartani a végtagot.

A Belly press teszttel a m. subscapularist vizsgáltam. A beteg a tenyereit a hasára

helyezte, könyökeit oldalra emelve. Két tenyerem a könyökökre helyezve

megkértem, hogy nyomja bele a könyökét. Ha az izom érintett a betegségben,

fájdalmat érez a tesztelés során.

A terápia végén, újra felmértem a beteg állapotát. Így képet kaptam arról, hogy

mennyire volt hatásos az általam összeállított terápia, valamint hogy a lökéshullám

terápia mennyiben befolyásolta a beteg állapotának javulását.

16

4. Eredmények

A betegvizsgálati lap alapján a kezelések előtt és után kapott eredményeket a

Microsoft Excel programban digitalizáltam, és dolgoztam fel.

A célcsoport és a kontroll csoport betegeiről külön táblázatokat készítettem, hogy

az értékek minél átláthatóbbak legyenek. Miután felvittem az adatokat, átlagot,

minimum és maximum értéket számoltam. Csoporton belül páros T-próbát

használtam, amiből kiderült, hogy a kezelés előtti és utáni eredmények között van-e

szignifikáns változás. A két csoport között pedig kétmintás T-próbával derült ki, hogy

van e szignifikáns eltérés. Ha a kapott érték 5% alatt volt ( p<0,05 ), akkor az értékek

közötti különbséget szignifikánsnak tekintettem.

4.1. Szubjektív adatok értékelése

Kutatásom során 20 embert vizsgáltam és kezeltem, amelyből 13 nő és 7 férfi volt.

A két csoportban lévő betegek átlagéletkora közötti eltérés nem jelentős. A

célcsoportban 60 év, míg a kontroll csoportban 62 év. Az csoportokban a legfiatalabb

az V. beteg, aki 40 éves, a legidősebb pedig a VI. beteg, ő 77 éves (2. számú

melléklet).

A betegvizsgálat előtt felvettem néhány személyes adatot, melyek között szerepelt

a foglalkozás is. Arra voltam kíváncsi, hogy PHS-t nagyobb számban

diagnosztizálnak-e nehéz fizikai munkát végzők esetében, mint a szellemi

dolgozóknál. Az általam vizsgált személyek fele fizikai munkát végzett, míg a másik

fele szellemi dolgozóként volt foglalkoztatva. Ez az információ arra adott választ,

hogy nem csak a fizikai megterhelés, hanem más okok miatt is kialakulhat a betegség.

Hobbi tevékenysége nem volt befolyásoló tényezője a betegségüknek.

17

Rákérdeztem az egyéb betegségekre is, mivel a PHS-re hajlamosít pl. a cukor-, és

szívbetegségek és a stroke is. A vizsgáltak között 4 fő cukorbeteg, 9 fő magas

vérnyomású, 1 fő billentyű cserén esett át, valamint 1főnek pacemakert ültettek be.

Az imént említett problémák valószínűleg hozzájárultak a betegek jelenlegi

állapotához.

A kikérdezés során kiderült, hogy a betegek felénél körülbelül 1-5 éve kezdődtek

a problémák, viszont a vizsgáltak másik fele, már 10-20-30 éve fennálló fájdalmakra

panaszkodott. A fájdalom jellegére kitérve, 12 ember szúró-, 8-an pedig tompa

fájdalomról számoltak be. A betegek közül 11-et nyugalomban is kínoznak a

kellemetlen tünetek, melyek kialvatlanságot, fáradságot, rosszkedvűséget is

eredményezhetnek. A maradék 9 embernél, ”csak” aktív mozgásnál jelentkeznek a

panaszok.

A fájdalom szubjektív, viszont nagyon fontos tényezője a kezelés minőségének

megítélésében, ezért Visual Analóg Skálával (VAS) mértem fel (3. számú melléklet)

a betegek fájdalmát kezelés előtt és után.

1. diagram: VAS-skála eredményei, kezelés előtt és után, csoportonként

18

Hárman jelezték, hogy nem csak a váll körül jelentkezik a kellemetlen érzés,

hanem egészen kisugárzik a karra, kézfejre. Valakinek nem csak a fájdalom nehezíti

mindennapjait, hanem időszakos vagy akár állandó zsibbadás. Előbbiről 9, utóbbiról

3 beteg számolt be. Persze ezeket a panaszokat el kell különíteni a nyaki degeneratív

kórképektől.

A diagramon szembetűnő a változás mindkét csoportnál. Az 1. csoportnál a

kezelés előtti átlagérték 5,3, a kezelések végén pedig átlagosan 2-es lett. Ez azt jelenti,

hogy a javulás 3,3. A 2. csoportban a kezelés előtt 5,7, a kezelések végén pedig 2,6-

ra csökkent, itt 3,1 a változás. Mindkét csoportban az első mérésnél a maximális érték

7 volt. A minimum azonban eltért, a célcsoportnál 3, a kontroll csoportnál pedig 5

volt. A második mérésnél a minimum 1 és a maximum 4 értékeket tekintve a két

csoport között nem volt eltérés.

Az eredményeket összevetve, mindkét csoportban jelentős javulás történt, viszont

a lökéshullámmal is kezelt betegek csoportjánál jobbak a mért eredmények.

19

4.2. Objektív adatok értékelése

4.2.1 ROM eredményei

A PHS-ben szenvedőknek, - az 1.ábrán is látható- nagy fájdalmaik vannak minden

nap. Ez azt eredményezi, hogy próbálják kímélni az érintett végtagot, ezáltal az ép

oldalt terhelik, mely szintén érintetté válhat. Ha nincs meg a kellő mozgás az izmok

zsugorodnak, beszűkül a mozgástartomány. A kezelés előtt és után is felmértem

mindkét csoportnál a betegek vállízületének és vállövének együttes, aktív és passzív

mozgásterjedelmét szögmérővel, amit a vizsgálati lapon fokokban fejeztem ki (4.

számú melléklet). A kapott eredményeket a 2. és 3. diagramon szemléltetem.

2. diagram: 1. csoport mozgásterjedelmének kezelés előtti és utáni eredményei

A célcsoportban 2 embernek mindkét vállánál jelentkezett a betegség, viszont 2

beteg kivételével mindenkinél mérhető volt némi mozgásbeszűkülés az ép vállánál

is. Éppen ezért az átlag számításkor a jobb és a ball váll között nem tettem

különbséget. Kezelés előtti eredmények azt mutatják, hogy flexiónál átlagosan 15°-

os az eltérés a normális értékhez képest.

20

Az aktív és passzív értékeket összevetve, abductiónál még ennél is több közel 20°,

míg ki- és berotációnál körülbelül 12°, extenziónál 3°, adductionál pedig 0,6°. A

legrosszabb eredményei a IV.-es betegnek voltak. A kezelések utáni eredményeknél

hatalmas javulás mutatkozik. A normális értéktől a flexió átlagosan 4°-kal, az

abductió 9°-kal, kirotáció 5°-kal, berotáció 3°-kal, az extenzió 0,5°-kal tér el, az

adductiónál nem találtam eltérést. A csoporton belül páros T- próbával kiszámoltam,

hogy van-e szignifikáns eltérés az értékek között, ezt a táblázatban fekete csillaggal

szemléltettem. Egyedül az adductiónál nem volt szignifikáns változás, viszont a

kezdeti állapotnál sem volt jelentős eltérés a normálistól.

3. diagram: 2. csoport mozgásterjedelmének kezelés előtti és utáni eredménye

A kontroll csoportban 5 betegnek mindkét válla beteg, de itt nem volt olyan egyén,

akinek ne lett volna a mozgásában beszűkülés. Flexiónál 4 olyan páciens volt, akinek

100°, vagy ez alatti értéket mértem, átlagosan az eltérés itt 46,5°. extenziónál 8°,

abductiónál 69°, adductiónál 13°, kirotációnál 26°, berotációnál 48°.

A kezelések utáni eredményeknél a különbségek jelentősen csökkentek. Flexiónál

25°-ra, extenziónál 3°-ra, abductiónál 42°-ra, adductiónál 8°-ra, kirotációnál 15°-ra,

berotációnál pedig 25°-ra. Minden mozgásnál szignifikáns az eltérés. A betegek

mindegyikénél hatalmas javulást értünk el gyógytornával.

21

A két csoport által elért eredményeket külön-külön megvizsgálva mindkét

diagramon nagyon szembetűnő a változás, de az is megfigyelhető, hogy a 2.

csoportban lévő betegek kezdeti mozgásterjedelme lényegesen beszűkültebb volt,

mint az 1. csoporté.

A két csoport összesített eredményeit a 4. diagramon foglaltam össze:

4. diagram: Csoportok kezelés utáni eredményeinek összehasonlítása

22

A kezelés utáni eredményeket a diagram alapján az 1-es táblázatban

számszerűsítettem:

1. táblázat: Mozgásterjedelem, két csoport eredményeinek összehasonlítása

Ez alapján is látható, hogy minden mozgásnál szignifikáns különbségek vannak a

csoportok között, kivéve az extenziót.

Összegezve a ROM eredményeket (lásd 3. számú melléklet), mindkét csoportnál

pozitív változás tapasztalható. A lökéshullám terápiát is kapott csoportnál, a fejlődés

szignifikáns majdnem minden mozgásnál, az értékek a normálhoz közelítenek. Akik

pedig csak gyógytornát kaptak, a jelentős mozgásbeszűkülés ellenére, minden

mozgásnál jelentős a javulás.

23

4.2.2. Izomerő vizsgálatának eredményei

Az izmok vizsgálatánál (5. számú melléklet) arra voltam kíváncsi, hogy a

betegeknél mely izmok váltak leginkább érintetté.

2. táblázat: Izometriás teszt eredménye csoportonként, kezelés előtt és után

Az izometriás teszt eredményeit táblázatban, 1,2 és 3-as számmal jegyeztem fel.

Az 1-es a fájdalmas, a 2-es a kellemetlen, a 3-as a nem fájdalmas érzést jelenti.

Csoportonként átlagot számoltam, majd az adatokat az 5. táblázatban tüntettem fel.

A kezelés előtti oszlopokat tekintve egy-egy izomnál az 1-es csoportban, néhánynál

pedig a 2-es csoportban gyengébbek az eredmények. A kezelések végén mindkét

esetben 7 izomnál lett szignifikáns a javulás, viszont a lökéshullámot is kapó

csoportban minden vizsgált izomnál jobb a végeredmény. A kezelés előtt, a 3

legrosszabb állapotban lévő izmot a táblázatban színes háttér jelöli.

24

3. táblázat: Izomerő mérés csoportonként, kezelés előtt és után

Az izomerő mérést az 1-5-ös Oxford skálával végeztem. A vizsgálatból kiderült az

izomerőt tekintve, hogy átlagosan legkevésbé érintett izom az 1. csoportban a M.

deltoideus elülső (4,55) és hátulsó (4,56) része. Ezen izmok a kezelés végére,

átlagosan majdnem maximális 5-ös értéket értek el. Szignifikáns javulást 6 izom

esetében értem el. A 2. csoportban az izmok állapota lényegesen gyengébb volt a

kezelés megkezdése előtt. Egyik izom sem érte el a 4-es értéket, de a legjobb

állapotban itt is a M. deltoideus elülső (3,7) és a hátulsó (3,65) része, valamint a M.

teres minor (3,65) volt. A kezelés végén átlagban még mindig nem érte el egyik izom

sem a 4-es eredményt, viszont 4 izomnál szignifikáns javulás mutatkozott.

A három legrosszabb értékelést, akárcsak az izometriás tesztnél, itt is a M. biceps

brachii, a M. deltoideus hátsó része és a M. supraspinatus kapták.

25

4. táblázat: Maximális megnyújthatóság csoportonként, kezelés előtt és után

A maximális megnyújthatóságot az izometriás teszthez hasonlóan osztályoztam

(1,2,3). Az 1-es azt jelenti, hogy az izom nyújthatósága kivitelezhetetlen, a 2-esnél

kivitelezhető, de fájdalom jelentkezik, a 3-as fájdalom nélkül kivitelezhető.

A 2-es csoportban a kezelés előtt rosszabb értékek szerepelnek, mint az egyes

csoportban. Kezelés után 2 izom esetében az eredmények azonosak (M.biceps

brachii, M. supraspinatus), a többinél pedig a célcsoportnál jobbak. Az egyes

csoportban a kezelés utáni legrosszabb átlagérték 2,85, ami csupán 0,15-tel tér el a

normálistól, viszont a 2-es csoportban 2,6-os ez az érték, amely már 0,4-es eltérést

jelent.

A maximális megnyújthatóság vizsgálatánál is 3 izmot emeltem ki színes háttérrel

(4. táblázat). A vizsgálat alapján elmondható, hogy az általam megvizsgált 20 PHS-

ben szenvedőnél a három leginkább érintett izom a M. biceps brachii, a M. deltoideus

középső része és a M. supraspinatus volt.

26

Kiválasztottam a 3 legrosszabb állapotban lévő izmot mindkét csoportban, amit

diagramon szemléltetek. Az izmok állapotát izometriás teszttel, izomerő méréssel,

maximális megnyújthatósággal és speciális teszttel mértem fel.

M. biceps brachii

A M. biceps brachii vizsgálatának eredményeit az alábbi diagramon szemléltetem.

5. diagram: M. biceps brachii eredményei csoportonként, kezelés előtt és után

A diagramról leolvasható, hogy a kezelések végére a különböző vizsgálatok

eredményei szignifikáns eltérést mutatnak. Mint a mozgásterjedelem vizsgálatánál,

itt is megfigyelhető, hogy a kezelés előtti érték minden esetben alacsonyabb a 2-es

csoportnál, mint az 1-esnél. A M. biceps brachii esetében a célcsoportnál a javulás

mértéke az izometriás tesztnél és az izomerőnél 0,6, a maximális megnyújthatóságnál

pedig 0,55. A kontroll csoportnál ugyanebben a sorrendben 0,55, 0,5 és 0,6 a mért

eredmény.

Az adatokat tekintve a célcsoportnál az izometriánál és az izomerőnél jelentősebb

a javulás mértéke, mint a kontroll csoportnál. A legnagyobb változás az izomerőnél

figyelhető meg.

27

M. deltoideus középső része

Minden izom közül, mindkét csoportban a M. deltoideus középső része volt a

legrosszabb állapotban. A kezelés megkezdése előtt az izometriás teszt eredménye a

célcsoportnál 1,95, a kontroll csoportnál 1,8. Az izometriás tesztnél a beteg nyújtott

karjára kap ellenállást, amit érintett izom esetén különösen nehéz megtartani. A

kezelés előtti értékek is ezt bizonyítják. A kezelések végére a célcsoportnál 2,6-ra, a

kontroll csoport 2,4-re javultak. Az elért eredmények között a javulás mértéke csupán

0,05-dal nőtt a célcsoport javára.

Izomerő mérésnél is ez az izom bizonyult a leggyengébbnek. A kezelések alatt

egyik beteg gyakorlataiból sem maradhatott ki a M. deltoideus erősítése. A torna a

célcsoportnál 0,95-os, a kontroll csoportnál 0,45-os javulást eredményezett.

A M. deltoideus gyengülésre hajlamos izom, de a maximális megnyújthatóság

vizsgálatánál több beteg is érzett fájdalmat. Az eredményeket tekintve mindkét

csoportnál 0,4-es a javulás. A vonatkozó eredményeket az alábbi táblázat szemlélteti

(lásd 6. diagram).

6. diagram: M. deltoideus középső részének eredményei csoportonként, kezelés előtt és után

28

M. supraspinatus

A PHS-ben gyakran a rotátor köpeny tagjai is érintetté válnak. Az általam vizsgált

izmok között is éppen ezért szerepeltek. Közülük a M. supraspinatus bizonyult a

legproblémásabbnak. Az eredményeket a 7. diagramon szemléltetem.

Minden vizsgálatnál az eredmények szignifikáns eltérést mutatnak. Az izometriát

tekintve az 1-es csoportnál rosszabb az átlagérték, de látható, hogy a végeredmény

mindkét csoportnál egyenlő, 2,8. A javulás mértéke a célcsoportnál 0,7, a kontroll

csoportnál 0,6.

Az izomerő az 1-es csoportnál 3,65-ről 4,25-re nőtt, a 2-es csoportnál 3,25-ről 3,8-

ra. A két csoport között a javulás mértéke a célcsoport javára 0,05, annak ellenére,

hogy a célcsoport jobb állapotban volt a kezelés megkezdése előtt.

A maximális nyújthatóságnál a végeredmény egyenlő lett, 2,8. Itt viszont a kontroll

csoportnál értem el nagyobb javulást, 0,45, a célcsoportnál ez a javulás csak 0,3.

7. diagram: M. supraspinatus eredményei csoportonként, kezelés előtt és után

29

4.2.2.1. Speciális tesztek eredményei

Az izometriás teszt, az izomerő és a maximális megnyújthatóság mellett fontosnak

tartottam az izmok speciális teszttel történő vizsgálatát is (6. számú melléklet). A

tesztek esetén az eredmény lehet pozitív és negatív. A pozitív eredményt a

táblázatokban 1-es, a negatívat pedig 2-es szám jelöli. A célcsoport eredményeit az

5. táblázat tartalmazza.

A M. biceps brachii inát vizsgáló Speed és Yergason teszt eredményeinél a javulás

mértéke 0,3, amely szignifikánsnak tekinthető. A Speed tesztnél a kezelés előtt 8

ember eredménye lett pozitív, ebből 3 betegnek jobb-, és baloldalon is 1-es szám

került feljegyzésre. A kezelések után csupán 5 embernél lett pozitív az eredmény egy-

egy oldalon. A Yergason tesztnél 7 ember jelzett fájdalmat a kezelés előtti

vizsgálatnál, kezelések után pedig ez a szám 2-re csökkent.

A Drop arm teszt a rotátor köpeny izmait vizsgálja. Az 1-es csoport esetében sem

a kezelés előtt, sem pedig után nem jeleztek fájdalmat a betegek. Az izomvizsgálat

eredményeinél (5. számú melléklet) ugyan az izometriás teszt és az izomerő mérésnél

nem maximálisak az eredmények, viszont a tesztnél az izmok együttesen vizsgáljuk.

Azt gondolom, hogy a rotátor köpeny tagjai nem voltak olyan rossz állapotban, hogy

a teszt pozitív értékelést kapjon a célcsoportban.

A Jobe teszt a rotátor köpeny tagját, a M. supraspinatust vizsgálja. A kezelés előtti

eredmény 1,55 volt, a kezelés után 1,85-re javult. A változás ez esetben is szignifikás.

5. táblázat: 1. Csoport speciális teszt eredményei kezelés előtt és után, páros T-próba

30

A Belly press teszt szintén a rotátor köpeny tagját, a M. subscapularist vizsgálja. A

javulás mértéke 0,3. Az eltérés itt is szignifikáns.

A 2. csoportnál a Speed teszt a kezdeti 1,35-ös értékről 1,7-re növekedett, ami

0,35-ös változást jelent, viszont a Yergasonnál csak 0,15-ös a javulás mértéke. A

Drom arm tesztet a kezelés előtt 4 ember nem tudta kivitelezni. A kezelés végén

történő visszaméréskor azonban a betegek közül egynek sem okozott problémát.

A Jobe teszt a kezelés végére 6 betegnél maradt pozitív, a Belly press teszt 3

embernél. A javulás mindkét esetben 0,4, amely eltérés szignifikáns.

A speciális tesztek csoporton belüli kezelés előtti és utáni eredményeinek

összehasonlítása utána, a cél-, és kontroll csoport kezelés utáni értékeit a 8.

diagramon szemléltetem.

6. táblázat: 2. csoport speciális teszt eredményei kezelés előtt és után, páros T-próba

31

A két csoport eredményeit tekintve, megfigyelhető, hogy a célcsoportban minden

tesztnél jobb eredmények születtek, de nincs szignifikáns eltérés a végeredmények

között. Figyelembe kell venni, hogy a kontroll csoportban a kezelés előtti értékek a

Yergason teszt kivételével, gyengébbek voltak, mint a célcsoportnál.

A Speed és a Yergason tesztnél a javulás mértéke az 1. csoportnál 0,3, 2. csoportnál

0,35 és 0,15.

A Drop arm tesztnél a célcsoportban a kezdeti érték maximális volt, és az is

maradt, a kontroll csoportnál 1,7-ről 2-re emelkedett.

A Jobe és a Belly press teszt esetében az 1-es csoportnál 0,3, a 2-es csoportnál 0,4

a javulás mértéke.

A speciális teszteket tekintve mindkét csoportnál jelentős javulást értem el, viszont

a Yergason teszt kivételével a javulás mértéke a kontroll csoportban magasabb.

8. diagram: Speciális teszt eredménye csoportonként kezelés előtt és után

32

5. Megbeszélés

Első hipotézisem: Azt feltételezem, hogy az általam vizsgált PHS diagnózisú

betegek között a férfi-nő arány közel azonos, és a két csoport átlagéletkora 51-

66 év közé fog esni.

Azért feltételeztem ezt, mivel a szakirodalom állítása szerint a férfiakat és nőket

egyaránt érint a betegség, főként 51 és 66 éves kor között. Az általam vizsgált betegek

között nagyobb arányban voltak nők (7 férfi és 13 nő), viszont a kis elemszámú minta

miatt nem állítható teljes bizonyossággal hogy nőket nagyobb számban érint a PHS.

A két csoport átlagéletkora 60 és 62 év, így a hipotézis második része beigazolódott.

Második hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoport fájdalma kisebb

lesz, mint a kontroll csoporté a kezelések után.

Azért gondoltam, hogy a célcsoportban (lökéshullámot is kapó csoport) kisebb lesz

a fájdalom, mivel a lökéshullám terápia ellazítja az izmokat, így a szöveti feszülés

csökkenésével a fájdalomnak is enyhülnie kell. A VAS-skálán mért eredmény a

kezelés után célcsoportnál 2, a kontroll csoportnál 2,6 lett. A kezelés előtti állapothoz

képest a célcsoportnál a javulás mértéke 3,3, míg a kontroll csoportnál 3,1. Ezek

alapján elmondható, hogy a hipotézis beigazolódott.

Harmadik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a ROM jelentősebb mértékben

fog javulni a célcsoportnál, mint a kontroll csoportnál.

A 2-es csoportnál a betegek állapota lényegesen rosszabb volt mozgásterjedelem

szempontjából, mint az 1-es csoportnál. A célcsoportban a ROM minden mozgásnál

a maximumhoz közelít. Az adductiót kivéve mindenhol szignifikáns a változás. A

kezelés előtti és a kezelés utáni eredményeket összehasonlítva a javulás mértéke jóval

nagyobb a 2-es csoportban, tehát ez a hipotézis nem igazolódott be.

33

Negyedik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoportban az izometriás

tesztek eredményei nagyobb mértékben fognak javulni, a kontroll csoport

eredményeihez képest.

A célcsoport átlageredményei az izometriás tesztet tekintve jobbak voltak, mint a

kontroll csoportnál. Ennek ellenére, az eredményeket összehasonlítva az 1-es

csoportban nagyobb mértékű a javulás. 4 izomnál 0,05-0,2-del jobb eredmények

születtek, 1 izom esetében egyelő az eredmény. Az 1-es csoportban 2 izomnál alig

volt eltérés a normálistól, ezért a 2-es csoportnál figyelhető meg nagyobb javulás.

Mindent összevetve a hipotézis igaznak bizonyul.

Ötödik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoportban a problémás

izmok izomereje jelentősebb mértékben fog növekedni, mint a kontroll

csoportnál.

A 2-es csoportban az izomerő az egyes izmoknál átlagosan gyengébb volt, mint az

1-es csoportban. Minden izomnál a javulás mértéke azonban a célcsoportnál jóval

meghaladta a kontroll csoportét. Például a m. deltoideus hátsó részénél az 1-es

csoportban a javulás mértéke 0,4-del haladta meg a 2-es csoportét. Az eredményeket

a 4. táblázat szemlélteti. Így ez a hipotézis is igaznak tekinthető.

Hatodik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a speciális tesztek eredményei a

célcsoportnál jelentősebb mértékben fognak javulni, mint a kontroll csoportnál.

A speciális teszteknél a végeredményeket tekintve ismét az 1-es csoport a

kiemelkedőbb. Mindkét csoportban egy-egy teszt kivételével, a változások

szignifikánsak. Viszont a javulás mértéke a célcsoportban csak a Yergason tesztnél

jobb, így a feltételezésem nem tekinthető igaznak.

34

6. Összefoglalás

Munkám során 20 PHS-es emberrel dolgoztam együtt, akiket két csoportra

osztottam. 10 beteg alkotta a célcsoportot, akik lökéshullám terápiát kaptak és általam

tartott gyógytornán vettek részt, 10 ember a kontroll csoportot, akik problémáját

gyógytornával igyekeztem enyhíteni. A betegek állapotát kétszer mértem fel, a

kezelések előtt és után. Problémára összpontosítva minden betegnek egyéni

gyógytornát állítottam össze, melyekre szívesen tértek vissza.

Számos szakirodalom átolvasása után azt gondoltam, hogy a lökéshullám terápia

nagyban hozzájárul a betegek állapotának javulásához a gyógytorna mellett. A

kezelések előtt 6 hipotézist állítottam fel. A feltételezések közül 3 beigazolódott,

miszerint a lökéshullám terápia a fájdalom enyhítésére, és az izmok állapotának

javítására alkalmasnak bizonyult. A hipotézisek közül egy részben, kettő azonban

teljes mértékig téves volt.

Az általam tartott tornán számos kezelési formát alkalmazva próbáltam minél jobb

eredményeket elérni. Azt gondolom, hogy a lökéshullám terápia számos jótékony

hatása miatt és az elért eredményeket látva, a gyógytorna kiegészítésére kiválóan

alkalmazható, de önmagában - a vizsgálataim alapján - nem biztos, hogy lényeges

javulást eredményezne a PHS-ben szenvedők körében.

A lökéshullám terápia hatékonyságának vizsgálata mellett, az eredmények

igazolják, hogy az igazán egyénre szabott gyógytorna önmagában is nagyszerű

eredményeket produkál.

A kezelések utáni eredményeket úgy lehetne tartani, hogy a betegek nem hagynak

fel a gyógytornával, hanem szakember kísérete nélkül, otthon is végzik a tanított

gyakorlatokat. Sajnos a betegek többsége ezt nem teszi, állapotuk ezáltal sok esetben

visszaesik. Ebből is következik, hogy a mozgás elengedhetetlen a mindennapi

életben, a betegségek kezelésében és megelőzésében egyaránt.

35

7. Irodalomjegyzék

[1] Balogh Ildikó: Mozgás ABC Kineziológiai alapismeretek, Budapest 1999

[2] Bender Tamás: Bizonyítékokon alapuló fizioterápia Medicina könyvkiadó

Zrt. Budapest 2017.

[3] BTL-6000 SWT Topline Power Felhasználói útmutató

[4] Charles University Prague, 2nd School of Medicine Dpt. Of Neurology

and Rehabilitation- Lökéshullám terápia a mozgásszervi megbetegedések

kezelésére

[5] Csermely Miklós: Fizioterápia Medicina könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009

[6] http://drberkesistvan.hu/hu/szolgaltatasok/lokeshullam-terapia/ 2017.09

[7] http://www.webmd.com/a-to-z-guides/tc/frozen-shoulder-topic-overview

2017. 10.

[8] Ibrahim A. Kapandji: Az ízületek élettana 1. kötet Felső végtagok

Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2007

[9] Osteologiai közlemény 2011/2. kiadás ifj. dr. Szokoly Miklós, Dr. Szokoly

Miklós Ph. D. Dolomit-Med Eü. Bt.

[10] Poór Gyula: A reumatológia tankönyve Medicina könyvkiadó Zrt.

Budapest, 2015

[11] Shockwave therapy in urulogy, BTL Therapeutic Encyclopaedia

[12] Szekanecz Zoltán: Reumatológia Egyetemi jegyzet SpringMed

Kiadó,2011

Képek:

1. ábra: Extracorporeal shockwave therapy-biological principles and latest

advances in basic research, Ondrej Prouza Charles University in Prague, BTL, ppt/11

2. ábra: Lökéshullám terápia BTL terápiás enciklopédia 37. oldal

36

8. Köszönetnyilvánítás

Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítették szakdolgozatom

elkészülését. Elsőként szeretném megköszönni konzulensemnek, Dr. Baffi

Istvánnénak, hogy tanácsaival és szakértelmével mindig segítségemre volt, a

szakdolgozat készítése közben.

Szeretnék köszönetet mondani, Perjésné Bodgál Judit fizioterápiás

osztályvezetőnek, szakmai tanácsaiért.

Köszönöm Kottai Anikó fizikoterápiás asszisztensnek, hogy segítette a beteganyag

gyűjtését, ezáltal a szakdolgozatom mihamarabbi elkészülését.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a PHS-es betegeknek, hogy

részvételükkel és kitartásukkal segítették munkámat.

9. Mellékletek

1. Számú melléklet

Betegvizsgálati lap

(Vizsgálat a kezelés előtt és után)

1. Alapadatok

Vizsgálat ideje: …………………. Beteg sorszáma: ………………….

Beteg neme: …………………….. Beteg életkora: …………………...

Beteg foglalkozása: ……………………

Beteg hobbija:………………………….

Beteg panasz: ……………………….....

Egyéb betegségek: …………………….

Tünetek kezdete: ………………………

Érintett oldal: …………………………..

2. Szubjektív panaszok:

Fájdalom jellege: …………………………………………………….

Helye, kisugárzása: …………………………………………………..

Ideje: aktív mozgásnál / passzív mozgásnál / ellenállásos mozgásnál/

nyugalomban

Zsibbadás, érzészavar: időszakos zsibbadás / éjszakai zsibbadás / állandó

zsibbadás / tompa érzés / érzéketlenség

Fájdalom erősségének értékelése VAS skálán:

Kezelés előtti érték:____ Kezelés utáni érték:____

0-----1-----2-----3-----4-----5-----6-----7-----8-----9-----10

3. Objektív vizsgálat

3.1. ROM vizsgálata szögmérővel

3.2. Izomvizsgálat:

4. Speciális tesztek:

2. Számú melléklet

3. számú melléklet

1. táblázat: Célcsoport nem és életkor szerinti

eloszlása 2. táblázat: Kontroll csoport nem és életkor szerinti

eloszlása

1. táblázat: Célcsoport VAS-skála eredményei

kezelés előtt és után

2. táblázat: Kontroll csoport VAS-skála

eredményei kezelés előtt és után

4. számú melléklet

4. táblázat: Célcsoport ROM eredményei kezelés előtt és után

3. táblázat: Kontroll csoport ROM eredményei kezelés előtt és után

5. számú melléklet

1. táblázat: Célcsoport izmok vizsgálatának eredményei kezelés előtt és után

2. táblázat: Kontroll csoport izmok vizsgálatának eredményei kezelés előtt és után

6. számú melléklet

1. táblázat: Célcsoport speciális tesztek eredményei kezelés előtt és után

2. táblázat: Kontroll csoport speciális tesztek eredményei kezelés előtt és után

7. számú melléklet

8. számú melléklet

Nyilatkozat

Alulírott………………………………… engedélyezem,hogy Juhász Vivien,

a Miskolci Egyetem IV. éves gyógytornász szakos hallgatója vizsgálatot

végezzen, problémához igazodó kezelést alkalmazzon rajtam, valamint, hogy

a vizsgálat során mért és megfigyelt eredményeket, illetve adatokat a teljes

anonimitást biztosítva a szakdolgozatához felhasználja.

Kelt.: Miskolc, 2017. szeptember 20.

………………………………….

Aláírás