3 8 WEISS REZSŐ.

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTORÉSZEROL.

A homerosi háznak reconetructióját a legújabb időig csak a homerosi költemények alapján kísérelhették meg. A palota terv­rajza, belső berendezése, az egyes alsóbbrendű épületek elhelye­zése, minden csak combioatio útján volt megrajzolható és leírható, úgy, hogy tulajdonképen kevés positiv eredményre tudtak a kuta­tás folyamán jutni. Nem is lehetett az másképen. A költő nem adhatott a saját korának architektonikus leírásokat. így Boká be kellett érni azzal a részletezéssel, melyet nekünk mint epikus nyújt. Nincsen tehát mit csodálkoznunk rajta, hogy a homerosi ház alkotórészeiről a nézetek oly eltérők,1) kivált ha meggondoljuk hogy a képzelődésnek mily tág tere volt nyitva, s hogy még mo8t is nem egyszer e képzelődéshez kell fordulnunk, ha valaminek magyarázatát akarjuk adni, most, hogy a homerosi ház körül való vizsgálódásainknak útja Schliemann legújabb ásatásai óta mind­inkább egyengetve van.

Schliemannak ásatásai a görög hőskorszak viszonyainak fel­derítésére epochalis fontosságúak. Minden egyes könyve, mely eddigelé elhagyta a sajtót, a hőskori életnek más és más mozza­natára vet világot. Legújabb nagyobb publicatiója a régi Tiryns helyén eszközölt ásatásainak eredményeivel foglalkozik.2) Míg Trójának és Mykenaenak romjaiban a hőskori várművek maradvá­nyaira, Orchomenos helyén pedig a legrégibb görög sírokra akadt, Tiryns helyén felfedte a tirynsi királyi palotának alapfalait. Felfe­dezése először is kimutatta a homerosi háznak képzeletben való reconstructióján fáradozó tudósoktól elért némely eredménynek helyességét, másodszor számos ferde nézetünket rectificálta, két­ségtelenné tette ellenben harmadszor, hogy a homerosi ház leírá­sánál a tirynsi palota Maradványai nem lehetnek föltétlenül irányadók.

*) Az idevágó irodalmat 1. Hennann-Bliimwr-nél: Die griecbisclien PrivataltertÜmer.3 Freiburg u. Tübingen. 1882. p. 145. és hvan MiiUer-nél: Die griechischen PrivataltertÜmer. (Az általa szerkesztett Hb. d. kiáss. Altertumswissenschaft IV. k. I. felében. Nördlingen. 1887.) p. 360.

8) Dr. H. Schliemann: Tiryns. Dér práhistoriBche Palast dér Könige von Tiryns. Mit Vorrede von geh. Oberbaurath Prof. 1<. Adler und Beitra- gen von Dr. W. Pörpfeld. — Leipzig. 1886.

Digitized by v ^ o o Q l e

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTÓRÉSZÉBŐL. 3 9

Schliemann ugyanis Tirynsen az udvarok-, folyosók-, csar­nokoknak, a melléktermeknek oly nagy számára akadt, milyenről a Homeros-kutatók mindaddig álmodni sem mertek. Egyszerűen azért, mert a költeményeknek egy helye sem jogosíthatta volna fel az ilyen hypotheBisre, de nem jogosíthat fel rá senkit sem ismere­teinek Schliemann által való gyarapítása után sem. Mert mind­amellett, hogy Homeros nem ad a részletekig pontos leírást, egy árva szavából sem lehet következtetni, hogy pl. különálló női lak­osztály a maga előcsarnokával és külön udvarával állott volna fenn, — toronyról, vízvezetékről stb. sehol sem emlékezik meg. Nem szabad tehát egyfelől akként eljárni, mint Iwan Müller (i. m. p. 350— 360) jár el, hogy lehetőleg a tirynsi alaprajznak mintájára reconstruáljuk a homerosi házat, sem nem szabad úgy eljárni, mint Jebb (Athenaeum 3055. a Hellenic Society-nak 1886. május hó 6-áról való ülésének jelentésében p. 648. sk.), ki Odysseus házát a tirynsi alaprajzok tekintetbe vétele nélkül akarja képzelet­ben fölépíttetni; hanem meg fogunk maradni az eddig cultivált philologiai módszér mellett, ügyelve arra, hogy hol egyeznek meg Homeros szavai a tirynsi maradványok tanúbizonyságával, és hol nem.

Ez alkalommal a homerosi háznak három alkotórészét meg­vizsgálva ki akarom mutatni, hogy tulajdonképen mit értsünk az ú. n. év dm a najHpavóiovTa-'n s hogyan kell értelmeznünk az olftouoa-1 és a itpó&upovt.

Az «év(í)7cia 7ra[i<pavóü>vta»-féle kifejezés Homerosnál négyszer fordul elő, kétszer az Iliasban, kétszer az Odyeseában.

Az Ilias Vm. énekében Héré és Athéné a csatamezőre haj­tanak az achívok segítségére. Zeus azonban Iris által az Olym- posra visszatérni kényszeríti őket. Héré elkeseredett szavai után a költő a 432. verssel így folytatja:

Spa rptovTjoaoa icáXtv tpéice tmcotx;.rflatv 83 rQpat (iév Xöaav xaXXítpi^a Tmcooc* xat toöc {i'év xatéSTfjaav éicJ ápippootyai xámgotv, apliava 8’ ixXivav rcpóc évcúnta Tzaftipavóiovra *) x. t. é.

Az Odyssea IV. énekének elején Telemachos és Feisistratos

*) Az Iliasból vett idézeteimnél a Rzach-féle, az OdyBseából vett idézeteimnél az Ameis-féle szöveget adom.

Digitized by v ^ o o Q l e

4 0 WEIS8 BBZSŐ.

megérkeznek Menelaos udvarába, honnan a hírnök az ávőpamti<;-be vezeti őket, a lovakat a jászolhoz kötik,

apjjuxra 8* IxXtvav icpós évú m a nafKpavócovTa. (42.)

Az Ilias XIII. énekében Idomeneus megmagyarázza Merio- nesnek, hogy hol találhat lándzsát:

idoópava 8% atX x’ lö-éXtjada, xai §v xai etxooi örjet; earaót’ év xXioítq icpö? éutónta Tra/ipavóan/Ta,Tpwta, tá xta|jivtóv áftoaívo(jLat. (260— 262.)

(j.ot 8oópazd x* ía t i xai áorcíSec éjtípaXóeoaai xai xópo^s? xai ttóp7]xe<; Xa|j.7cpóv Yavówvtec.* (264— 265.)

Végre az Odyssea XXII. énekében Odysseus a férfiterem küszöbén állva lenyilazza a kérőket:

abváp énei Xéícov íoi öioteóovta ávaxta,tó£ov (xév npb$ otad|ióv eoaza&éot; {isfápoioIxXtv* laráfievat, icpo? éuaíjrea nafifpavótovra, x. i. s.

Régi és ujabb kommentátorok különbözőképen magyarázták az évámia szót, de egyikök sem minden kétséget kizáró módon.J) Abban azonban teljesen megegyeznek, hogy evwxia alatt falat kell érteni, s csak arra nézve térnek el egymástól, hogy az épület me­lyik részén kell ezt a falat elképzelnünk. A helyzetre nézve irány­adó a legutoljára idézett passus. Miután Odysseusnak elfogytak a nyílvesszői, az erre hasznavehetetlen íjjat odatámasztotta az ajtó- félfához, ott, hol az az evitaia-val összeért. A költő azzal, hogy hozzá teszi, itpóc évcfatia aati/pavócovxa, szorosabban meg akarja je ­lölni az odaállított íjjnak a helyét, melyet ennélfogva nem a (léfapov felé — honnan a kérők valamelyike könnyen elkaphatta volna — , hanem az cx&Xt) felé fordítva kell képzelnünk. Hogy tehát röviden fejezzem ki magamat, — Odysseus az íjjat az ajtófélfa s az évcfaria által képezett szögbe állította oda.*)

x) A nézetek egy részét 1. Ebeling (Lex. Hom.)-nól s. v., más részét pedig Bitchholz: Homerische Bealien II. 2. 101. s. k. lapon. Ugyanott több véleménynek czáfolatát is.

*) Hogy fíiichJiolz-nak (i. m. i. k. 2. p. 102.) e helyre vonatkozó ma­gyarázata mily absurd, arra már Oemoll is rámutatott a Wockenschrift für kiáss. Philologie I. évf, 4. sz.-ban megjelent reoensiójában.

Digitized by v ^ o o Q l e

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTÓRÉSZÉRŐL. 41

Két, fenn idézett másik passusból kiviláglik, hogy e falakhoz, melyek a {té^apov-ba való bejárattól jobbra és balra estek (ezért a többes szám), a szekereket szokták odatolni. Lehetetlen tehát, hogy olyan kicsinyek lettek volna, mint a minőknek Buchholz H. B. II. k.-hez csatolt alaprajzán feltünteti őket. Tekintve azután még, hogy a {íi^apov előtt az aiftoooa Sa)|iato<;, az oszlopos csarnok húzódott végig*), s tekintve az évctoia szó etymologiáját (év és dx|>- ból — quod in oculis est), kétségtelen, hogy tá évcfaia alatt a ho­merosi háznak homlok-falát kell értenünk, mely tehát az aifooaa fóftatoc hátfalával azonos.

A mi azután Idomeneusnak kunyhóját (xXiob]) illeti, svwma-i alatt ugyancsak a kunyhó homlokzatát kell érteni, mely elé primi­tívebb szerkezetű aföooaa lehetett építve, a milyen Achillesnek xX:ot7]-je előtt van (II. XXIV. 644.), vagy Eumaios kunyhója előtt (Od. XTV. 5, hol írpóSo(j.o<; alatt ép úgy kell az aföooaa Sítípiarog-t érteni mint Od. IV. 302. és XX, 1 -ben). És ha Ebeling s. v. évtfaia az II. X m . 261. sorához ezt jegyzi meg: «paries tentorii intranti oppositus, qui potis8Ímum ornabatur, vei universe omnes parié- tes», megjegyzését az előbb mondottak után már nem kell hosz- szaa&n czáfolgatni.

Mindennél azonban sokkal lényegesebb kérdés az, hogy mit jelentsen a xajj/pavóama melléknév. Pusztán légből kapott föl­tevésen alapul, ha azt állítják, hogy az év<Ó7t«x-nak azért adta a költő e jelzőt, minthogy valószínűleg simított — és ennélfogva fényes — faburkolatuk volt2), vagy mert e falak vakítóan fehérre voltak meszelve 8). Azt hiszem, a helyes úton járok, ha vizsgálom, hogy Homeros mikor és hol használja a Ttapi'paíva) igét és a na\L- <pavó«»v participiumot.

riaficpaívü) redupl. alakja <paívo>-nak (1. Leó Meyer Vgl. Gr. I.

*) Buchholz i. m. i. k. 2. p. 97.*) Hdbig: Das homeriBche Epos aus den Denkmálern erláutert.

1884. p. 76. — Blümner a Baumeister-fóle Denkmáler d. kiáss. Alterthums.L k. p. 625. s. v. Haas. — * Ameü-Hentze az Od. IV. 42. verssorához.

*) Protodikos: íle i xíjs xctJ’ ',0{xripov olxion. Lipcse. 1877. p. 22. —Buchholz: L m. i. k. 2. p. 103. — Dörpfdd Schliemann Tirynsében p. 236., kinél sajátságos, hogy mig az abouoa hátfalát bemeszelve képzeli (mert positiv bizonyítékokat a tirynsi maradványokból nem tad felhozni), a £eatóc jelzőnél fogva az atSouas oszlopainak mégis tulajdonít faburkolatokat. — hton Müller i m. p. 355.

Digitized by

4 2 WEISS REZSŐ.

420.1. és Gustav Meyer Gr. Gr.8 519. §.), és azt jelenti = csillám - lani, fényleni. II<x{j.<pavó(!>v pedig egy csak participiumában haszná­latos, de az előbbi igével egyjelentésü rca[j,<paváa> verbumnak része­sülője. Homeros gyakran használja, így mindjárt az H. II. 458. sorában:

&<; twv épxofiivwv áwcó yaXxoij flsaiceafoto afyXy] itafnpavóoxra 8i* aidipos o&pavóv ixe.

Majd az II. XIV. 9— 11. soraiban ezt olvassuk:&<; ek&v (se. Néotiöp) aáxo<; eíXs Teti)Y|iévov t>£ö<; éoto, xeíjtóvov év xXioítq, Spaao[íijdso<: wnroSájioio,X<xXx$ ira|i.<paívov x. t. é.

E két helyen a bronze fényére alkalmazza a költő a <paívw-t, ill. a|icpavóü>v-t. Hasonlóképen a bronze fényére alkal­mazza II. V. 619. (doúpara itafHpavóowTa*) V. 294. XVIII. 143. (reó^ea ír.), IX. 596.XV. 120. (ivrea naiupavóíovra), míg ismét VIII. 320. és XXHI. 509.-ben a kocsinak (Súppoc) adja ezt a jelzőt, mely kocsi bronzlemezekkel volt kiverve (1. Helbig i. m. p. 90. — V. ö. p. 87. a 4. jegyzettel és a h. hóm. IV. 13. ed. Ábel). Végre XXIII. 613. és Od. XIX. 386. a mosdómedenezének (Xéjfys) adja ezt a melléknevet (1. Ameis jegyzetét az Od. XIX. 386. s.-hoz, ki bizo­nyára XIX. 469.-et tarthatta szem előtt).

De Homeros nem csak a bronze csillámlására alkalmazza, hanem a napnak, az «erősen világló* Seirios csillagzatnak és a lángnak világára is. Az előbb idézett példákból ez állításomhoz az II. VI. énekének 512—513. verssorai képezik az átmenetet:

&<; oíöc ITpiáfioio tlápií xaxá IlepYájJiot) áxpTjc Teú^eai itaiupahüiv (og r TjXéxrwp, épep^xet x. t. é.

és XIX. 398., hol a fegyverek csillogááss zintén a napnak { plan>‘nak fényével van összehasonlítva. Az Od. XIII. 29.-ben Odys­seus sokszor a fényes nap felé (írpb<; rjéXiov. . . . afxcpavówvta) néz, hogy nem áldozik-e le már? — A Seirios csillagzat fényére nézve az II. XXII. 25— 32. verssoraiban ezt olvassuk:

tóv (se. ’A/iX^a) 8’ ó yépcov npí<z(i,o<; Trpüros £8ev ó<pöaX(i.oíoiv, nafipahovd', cűg r dtrrép éiceooójisvov Tceőtoto.

*) Hogy a dárdánál, — s egyáltalában a homeri kor fegyverzeténél a bronze minő nagy szerepet játszott, 1. Helbig i. m. pp. 24*4. 204. 198. 220. 224. s kk. 195. 246. s kk.

Digitized by v ^ o o Q l e

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTÓRÉSZÉRŐL. 4 3

5< pá t* 6n(úp7}<; eíotv, ápíCvjXot 8é oí aoyai <patvovtai itoXXptai (ist* áatpáai vüxtó; £{1.0X7$, ov te xóv5 ’fíapícűvoí éitíxXigatv xaXéoooiv •XaftKpórazoq |iév 5 7’ éoxí *

&C toö %alxd<s IXajjLTcs icepl orrjdeaai ftéovtos.

Az II. V. 4— 7. soraiban pedig:Őaíé (se. ’A\W)vt]) oí (se. Ato^őet) éx <0/ */<9ós te xai aanídoq

áxá(i.atov Köpaarép iircüptvcp évaXípttov, oc te fiái tar a Xaanpb'j nau<palv7)at XeXoofiivoc ’flxeavoío.

s végre az Ilias XI. 62— 66. soraiban:otoc 8’ éx veepétdv áva<pa£vetai o&Xioc aatijp (= Seirius,

La Roche )nafiipalvtovy-------- ------------------------------&C <rExTo>p óté [iév te {ista itpázoioi <páveaxev áXXote 8* év TOjiátotat xeXeóav* jrác 8’ ipa Xa x<P Xá(i.<p’ &<; te ateporc x. t. é.

Tudvalevő dolog pedig, hogy Sirius a legfényesebb csillag az égen. — A lángot (<pXó£) is íraji/pavótoaa-nak nevezi a költő, még pedig az II. XVIII. 206. és XXI. 349. verseiben.

Használja azután a 3ca(tcpaívo> igét Homeros az Uias XI. 30. versében, a hol a kardmarkolat aranyszegeinék csillogásáról van szó. (L. Helbig magyarázatát e helyhez az i. m. 241.1.-n. — V. ö. még h. hóm. XXVHI. 6. v.-ét.) A mint tehát az eddig idézett 20 helyből kitűnik, 7ca(ji<paív(i)-n és Tcap/pavócov-on a költő mindig in- tensiv sárga fénylést ért.

Mind az idézett helyeken kívül a homerosi költeményekben még csak egyszer fordul elő a kérdéses ige, — egy oly helyen, melynek értelmét többféleképen fogták fel a kommentátorok. T. i. az II. XL 99— 100. versóét.

xai t o ( s e . Bt^vopa et ’Ot'X a) jiiv Xíjubv aoftt áva£ ávSpwv’A7a[ié|JLV(ov

aríjdeot 7ca/A<pawovTaq, ércei nepídoae tttövas.azaz: • És őket, Biénort és Oileust csillogó mellökkel ott hagyta a férfiak fejedelme Agamemnon, miután (előbb) még leszedte (ró­luk) pánczólingeiket.»

Digitized by

4 4 WEIBS REZSŐ.

A magyarázók egy része ( Clarké, Crusius, Doederlein, Faesi, La Roche etc.) úgy értelmezi ezt a helyet, hogy a rca(jt<paív<*> a mell •vakító* fehérségére vonatkozik, — más része ismét (Schneide- win a Philologus X. 356.1., Ameis-Hentze etc.) iróniának veszi, — hogy az a két elesett harczos most csak a mezítelen mellével fénylik, s nem a chitonjukkal többé, melytől Agamemnon megfosz­totta őket. Az első interpretatióra azt az ellenvetést tehetjük, hogy a költő a bőrnek csillogásáról sehol sem (még a Xá(Mc<ú igével sem) emlékezik meg *), a második magyarázatra pedig azt, hogy a költő, ha maga ír le valamit, epikus nyugodtsággal beszéli el a történteket és ironikus hangulatba sohasem téved. Ezért a kom­mentátorok egy harmadik csoportja (Aristonikos és Povelsen, Ameis-Hentze: Anhang z. H. Ilias a XI, 100. vershez) arcajupaívovtac participiumot a jutóvá?-sál köti össze, orrjö-eai-t pedig rcepíöoae- vel (mely ige rcepiéxSoae helyett áll). — A constructióval összevet­hetni az U. XI. 19. sorában olvasható iMpKjxa rcepi onfj^eootv idő- ve-ét, — a ércei-vei való olynemü mondatfüzést pedig, hogy ercsi nem az első vagy második, hanem a harmadik helyen áll, az II. V. 27., Pindaros VI. Olymp. ó. 27. és IV. Pyth. ó. 122. versével (ed. T. Mommsen.) Ha még azután tekintetbe veszszük, hogy a rca(i aíva> tényleg mindig intensiv sárga csillogást jelent, csatlakozhatni fo­gunk a kommentátorok azon részéhez, mely az II. XI. 99. sora után rakja a vesszőt, s a szóban levő két sort igy fordítja: «És őket (Biénort és Oileust) ott -hagyta a férfiak fejedelme Agamem­non, miután mellökről leszedte fénylő pánczélingeiket.» Hogy a harczi chiton ( = pánczéling, d-úprfi; 1. Helbig i. m. p. 198. s k.) trébelt bronzlemezekből állott, nem csak Helbig (p. 197— 203.) kimerítő vizsgálatai nyomán állíthatni, hanem annak alapján is mert achívok, trójaiak, krétaiak etc. a xaXxo írioves jelzőt is kapják.

*) Amccqóq Homeroenál mindig annyit jelent, hogy kövér, megkent, zsíros, á. ó. egészséges, friss. S ha az Ilias XIV. 186. Héró, Hesiodos Theog. 901. Themis istennők lábairól (tcóőe;) azt mondja, hogy Xtrcapot (mit a magyarázók rendesen fényes fehérségűnek szoktak fordítani), nem szabad elfelednünk, hogy e kifejezésnek csak nem szóról szóra való fordítását megtűri a mi priideriánk is, — Homerosnak ismeretes naivitásával pedig igen szépen megfér. Arixtophanes Nubes 1011. versében is előfordul Xtrcapóv, de ezt is a kommentátorok legnagyobb része tekintettel az 1017. sorban levő oxíjSos Xejrcóv-ra úgy fordítja, hogy «kövér mell*, «egészségtől duzzadó mell».

Digitized by v ^ o o Q l e

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTÓRÉSZÉRŐL. 4 5

Ennélfogva végeredményül kimondhatjuk, hogy ha a költő kézzel fogható tárgyakra alkalmazza a rca(i<pavóa>v participiumot és a sápjaivá) igét, — úgy e tárgyakon a bronzénak nagy szerepet kell tulajdonítani. Miért is világos, hogy az evoma Trajicpavótovta alatt bronze lemezekkel bevont fa^ade-ot kell érteni. Hogy a falakat bronzelemezekkel burkolni szokták, bizonyítja, hogy Schliemann*) Mykenae romjai között ilynemű burkolásnak nyo­maira akadt. De az ujabb babyloniai ásatások eredményéből is kiderült, hogy ajtókat, falakat, oszlopokat bronzezal vontak be. Már pedig tudvalevő, hogy a görög művészet egyenesen a keleti művészetből származik le.

Idomeneus kunyhója homlokfalának nem kellett szükségkép bronzezal burkolva lenni, — Homeros, a midőn az Ivoma szót alkalmazta volt a xXiofy-re, megadta stereotyp jelzőjét, akár meg­felelt legyen az abban az esetben a valóságnak, akár nem.

A mi a homerosi háznak aföoooa-it illeti, általában el van fogadva, hogy az udvar négy felől volt ily oszlopos csarnokokkal körülvéve,2) melyek közül azt, mely a jiifapov elé völt építve, at&ooaa őápiaToc vagy rcpóSopios-nak nevezi Homeros. Hogy ez iXikjuaa 8a>{taro<-t, a pitvart, olyannak kell elképzelni, mint a tirynsit, mutatja az, hogy Demeterről és kíséretéről a homerosi Demeterhymnusban, mely tudvalevőleg a homerosi viszonyokhoz hasonló társadalmi rajzot ad 8), ez van mondva:

*) Mykenae. Bericht über merne Forschungen etc. Leipzig. 1878. p. 49 : Von dér vierten Schichte an anfwárts sieht mán in jedem Stein zwei gebohrte Löcher und in vielen derselben Beste von Bronzenágeln, welche nach Sir W. Gell 88% Kupfer und 12% Zinn enthalten. Diese Nágel, von denen mehrere vollstandige Exemplare gefunden worden sind, hat- ten breite, flache Röpfe und konnten nur den Zweck habén, die polir- ten bronzenen Plattén fest zu haltén, mit denen einst das ganze Innere des Saals geschmtickt war, zumal wir aus den Schriften des Alterthums wissen, dass die Griechen in frtihester Zeit ihre Gebáude auf diese Weise aosstatteten, denn anders können wir uns die ehemen Háuser und Zim- mer, welche die altén Dichter uud Historiker erwáhnen. nicht erkláren. (Od. VII. 84—87.) — V. ö. még Saph. Antig. 944—947.

*) Hennarm-Blümner i. m. p. 146. — Iwan Müller i. m. p. 352. — Buchholz rajza és felfogása hibás.

3) Dr. Ábel Jeno: A homerosi Demeterhymnusról. Budapest. 1886. p. 66. — A hymnus korára DÓzve p. 81. s. k. és Egy. Phil. Közi. XI. év t p. 266—267.

Digitized by

4 6 WEISS REZSŐ.

á(MpL icéirXo<; xoávsoc paSivoiai ^sác éXeXÉCeto xoooív. atya dk 8ú)(ia^’ txovto 8iotpe<péoc rceXeolo, ftav dk de alftoúar/q, gvfltt ocpíot rcótvta {i TYjp •íjaTO napa ota^jtóv té?eoc rcóxa icoirjtoto ícaíS* órcö xóXttíj) íyouaa x. t. é. (182— 187.)

Hasonlónak kellett lennie a Ipxos mentében elhúzódó al&ouoa aoXi)<;-nak is a megfelelő tirynsi aföooaa-hoz, mivelhogy az Od. XVIII. 100— 103. soraiban ezt olvassuk:

a faáp ’OSoooso?IXxe dtéx rcpo&ópoto Xa(3á>v rcoSöc frfp’ Txet’ a&X v at&oóorjq re ftópag' xai [uv (se.’ Ipov) irori Ipxiov aokiji etasv ávaxXíva x. t. é.

E sorokból világos, hogy az, ki a kapun belépett, először az atfoooa-ban találta magát. Azt azonban Iwan Müller-re l*) e so­rokból semmi esetre sem lehet következtetni, hogy a kerítés (ipxoc) nem csak belülről, hanem kívülről is volt ily oszlopos csarnokkal ellátva; ebben a tekintetben Tiryns maradványai nem lehetnek irányadók.

Hogy az aföooaa-n kellett keresztülhajtaniok is, mutatják az Od. XV. 143— 146. sorai:

abzap ércei rcóoio? xai é&yjtóoc é£ £pov Ivto,8-J) tóts T7)Xéji.a)(0c xai Néaxopoc áfXaó? otó<;Ticjcodí te Csó vüvi’ ává & apaata rcoixtX* í(3aivov, éx $5 IXaoav npo&úpoio xai autoóoTjc éptSoóiroo.

és 191., az 11. XXIV. 323., az Od. III. 493. sora, mely utóbbi azon­ban interpolatio.

Az flias és Ody?sea ezen most idézett passusaiból Iwan Mül­ler 2) azt következteti, hogy npóftupov (?rpóth>pa)-nak hitták a kapu előtt elhúzódó oszlopos csarnokot és az ai&oooa a»Xí);-nek ezzel párhuzamosan futó részét. Következteti azonkívül a sokszor többesszámban előforduló alakból. Hogy hypothesise ingatag alapon áll, a következőkből csakhamar kiviláglani fog.

Tudvalevőleg rcpóftopov (v. rcpótbpa) az eddigi magyarázók szerént Thorweg is (az a sikátor, mely az udvarba vezet), Thürweg

1) I. m. p. 352.s) I. m. i. lsa.

Digitized by v ^ o o Q l e

A h o m e r o s i h á z n a k n é h á n y a l k o t ó r é s z é r ő l . 4 7

is (mely a férfi-terembe vezet) lehet. Iwan Müller, mint láttuk, az első esetben nem Thorweget lát a jtpó&opov-ban, hanem két, közös hátfallal bíró aí&ooaa-t, a második esetben pedig a férfi-terem előtt elhúzódó pitvart. így tehát amott más fogalmat kell alkotnunk a zpóxfapov felől, mint emitt, a mire pedig nézetem szerént semmi szükség sincsen.

Ugyanis a többes számú alak előfordúl egy oly helyen is, melyen a xpóftopa alatt eddigelé az ú. n. Thorweg-et, kapusikátort értették a magyarázók. E hely a következő:

td> 83 aotJ év irpo&úpoeat dóawv a&tá> te xai irata),& pw<; xai Néatopo? á ^ a ö ; oíó;,

<yri)oav. 6 8é npopoX<ov ÍSeto xpeíatv ^tewveóc, ötp7]pöí spáTüíov MeveXáou xoSaXípiotOj jfr) 0S tjiev áffeXétov 8ta d(ó;tar a 7roi|iévt Xaü>v, ayyoo 83 íorájievo? Ifjrea Tcepóevta npoarjóda x. t. é.

Itt szerintem az ú. n. «Thürweg»-et kell érteni, még pedig a következő okoknál fogva.

Telemachos és Peisistratosnak okvetetlenül az udvarba kellett hajtaniok, minthogy valamivel későbben (37. v. s kk.) ezt ol­vassuk :

«>C (pá 5 (se. MevéXaoc), 6 (se. ’Etewveóc) Sé pts^ápoco őiéo-

Bajos volna föltételezni, hogy a szekereket az egész udvaron át húzták volna, hiszen az udvarról sem fentebb, sem az épen most idézett passusban említés sem történik. A költő maga is csak egyszerűen azt mondja, hogy a szekereket oda támasztották a fénylő homlokfalhoz. A őójaos és őüjjxa (v. ö. még a 15. verssort is) illetőleg d<í>{j.ata alatt e helyt a férfilakosztályt kell érteni, a mint az Protodikos fejtegetéséből *) nyilván való. A mint pedig a már enn idézett (Od. XV.146.191.11.XXIV.323 és [Od. III. 493.] sorokból kitűnik, az udvarban szállanak fel és hajtanak ki a ven)-

*) I. é. p. 69. s kk.

(Od. IV. 20— 25.)

ooto, xéxXeto 8* SXXoucótpTjpotx; ftepárcovtac &|i*a oítéafrai éoí aut<j>.ol 8* Tmcoo; (iév IXoaav wró Cofoö Í8p<í>óvta?, xai to6í {iiv xatéÖYjoav sef’ fonceíifloi xowctqoiv,

9 ** v ' ' ' ' n rcajtepavótóvta,

Digitized by

4 8 W E lS S REZSŐ .

dégek. Ennélfogva Telemachos és Peisistratos az udvarba be is hajthattak volt.*)

Látjuk tehát, hogy a jiifapov előtt lévő tért is 7tpó\k>pa-nak szokták nevezni,8) a hol pedig kettős aföooaa-t föltételezni Iw an M üller-nek esze ágában sincsen. Ugyde akkor mit értsünk rcpóftopov alatt, és hogyan magyarázzuk meg a többes alakot ?

Itt is először a szónak etymologiáját fogjuk figyelembe venni. Össze van téve ebből: irpó és $ópa = spatium, quod ante portás est ( E beling) . Egészen hasonló e képzéshez rcpóiroXov (Vorhof). Mind a rcpóicoXov-nak ( P latón Ax. 371. b. etc.), mind a vele egyértelmű rcpo- xóXaiov-nak (H erod . EL 101. 136. etc.) többnyire többese haszná­latos. Bizonyára azért, mert a ttóXt) maga is a költőknél legtöbbnyire (Homeros és Hesiodosnál mindig) csak a többesben fordul elő. Egészen úgy állunk a ftópTjvel (v. d’ópa), melyet Homerosnál szin­tén legtöbbnyire többes számban olvashatunk. Ennélfogva rcpódupov ugyanannyi, mint npó&opa, valamint irpórcoXov annyi mint rcpóiroXa, és nincsen szükségünk semmiféle tudákos okoskodásra a tüne­mény megmagyarázásánál.

Kimutattuk fentebb, hogy fedett aföooaot vonult végig a jii-ya- pov előtt, s hogy megfelelt neki egy ugyanolyan szemben. Világos tehát, hogy az aföoooa-nak ama részét képezte a rcpóftopov, mely semmi egyéb, mint a két ajtófélfa s az ezekkel szemben fekvő két oszlop által alkotott négyszög. Nemcsak a józan ész képzeltetheti el ezt velünk, hanem az a körülmény is, hogy később a görög klasszikus korban a házkapuk elé ilyen az ai&oooa egészéből ki­vált rcpóltopov-okat, «toraácz»-okat építettek.8)

így tehát azt a verssort:

éx 8’ IXaaav npo&úpoto xai atO-oóoYjc épiSoorcoo

úgy fogjuk értelmezni, hogy kikocsíztak a tornáczból és ennél­fogva az aföoooa-ból is ,* icpóíh>pov a rész és aföouoa az egész.

*) V. ö. ezzel az Od. VII. 1—6. verssorait.*) Még az Od. VIII. 304. sorában is Thürwegnek fordítják az ív

jtpo3úpoiat-t, de szeréntem aligha helyesen.8) Bliimner a Baumeister-féle Denkmáler d. kiáss. Alt. I. k. p. 627 :

• Mit letzterem Ausdruck (n. rcptóupciv) mag bisweilen auch ein vor dér Hausthür befindlicher Vorbau gemeint sein* etc. — Qeüiuit (N. A. XVI. 5.) magyarázata a homerosi ház rcpóSupov-jára nézve nem lehet mértékadó. — A tirynsi középső ajtajának két félfájával egyirányban van azaDouaa két oszlopa.

Digitized by v ^ o o Q l e

A HOMEROSI HÁZNAK NÉHÁNY ALKOTÓRÉSZÉRŐL. 4 9

G erlachnak azt a véleményét,1) hogy a kapú előtt az á^ma-ra íb nézett egy ilyen különálló tornácz, mely oltalmat és fedelet nyújtott az udvarba lépő idegennek, úgy a mint az a későbbi klasz- Bzikus korban volt, — már Protodikos is joggal visszautasíthatta,*) minthogy ilyen icpóltapov-nak Homerosnál semmi nyoma sincsen. Mi fentebb kimutattuk, hogy az, ki az udvarba lépett, az atftoooa- bán találta magát, illetőleg az at&ooaot aoXf)s-nek ama részében, melyet szintén Kp&fopov-nak nevezett a homerosi kor a (xé apov toraácz&nak mintájára.

Világosság kedvéért álljon itt az általam szerkesztett tervrajz.

í!

10. 10.i i i i

I* 4.Ii

o ~ __Q o -----o

O!

O

o

lo

I o o o - o

9. 9.

1. fyxoq. — 2. át&ovocu av).t}q. — 3. ui&ovou Sáfiarog v. tíqóőohoq. —4. tcqÓ&vqov (v.npó&vpa) mint az ai&ovaa egy része. — 5. avXrj. — 0. fW- ma. — 7. ftiyayov. — 8. kavarj. — 9. ara /Lióg [ityáfjoto, ajtófélfa. — 10. kapu­félfa. ( Buchholz nyomán.)

*) Da8 Haris des Odysaens. Philologns. XXX. 503. 1.*) I. é. 11. 1,-on.

PUlologW Közlöny, XIII. 1.

W kiss R ezső .

4

Digitized by Googl