a é2001144.. u bbann b pp kkmfk.uni-miskolc.hu/.../2014/10/mfk-jub-kiadv-2014.pdf29. rajki antal...

A M Ű S Z A K I F Ö L D T U D O M Á N Y I ( B Á N Y A M É R N Ö K I ) K A R

1

AA 22 001144 .. éé vv bbee nn jj uubb ii ll eeuu mmii dd ii pp lloo mmáá bb aa nn

rr éé ss zz eess üü ll tt

bb áá nnyy aa mműű vv ee ll őő -- ,, bbáá nn yyaagg éé pp éé ss zz -- ,, bbáá nnyy aagg eeoo llóó gg uu ss --

gg eeoo ff ii zz ii kkuu ss -- ,, gg ee oo llóó gg uuss -- ,,

éé ss oo ll aa jj mméé rr nn öö kköö kk

rr öövv ii dd ss zzaa kkmmaa ii éé ll ee tt rr aa jjzz aa

M I S K O L C – S O P R O N

2014.


2

Felelős szerkesztő:

HUDÁK ÉVA

hivatalvezető

Műszaki Földtudományi Kar

Dékáni Hivatal

Lektorálás:

DR. BENKE LÁSZLÓ

ny. tudományos munkatárs

Műszaki szerkesztés:

HÉGERNÉ KOVÁCS KRISZTINA

tanácsos


3

KK ÖÖ SS ZZ ÖÖ NN TT ŐŐ

A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar (2000.

január 1. előtt Bányamérnöki Kar) Tanácsa, professzorai, oktatói és

hallgatói nevében nagy tisztelettel és őszinte barátsággal

köszöntöm az ötven, hatvan, hatvanöt, hetven éve oklevelet

szerzett mérnököket.

Az Alma Mater a jubileumi oklevél átadásával tiszteletét és

elismerését kívánja kifejezni Önöknek azért a munkáért, amellyel

hozzájárultak a műszaki haladáshoz, gazdagították az országot.

Sokuknak munkája közben szembe kellett nézni azzal a helyzettel,

hogy a munkavégzés feltételei sok esetben az átlagosnál

veszélyesebbek és kockázatosabbak voltak. Többen politikai okok

miatt is hátrányos helyzetbe kerültek. Büszkék vagyunk arra, hogy

a nehéz feltételek ellenére sok kiemelkedő eredmény fűződik az

évfolyamon végzett mérnökök nevéhez, és nem veszítették el az

emberekbe és a szakmába vetett hitüket. Az életrajzokat olvasva

azt láttuk, hogy volt lelkierejük a vesztes helyzetekben is talpon

maradni és továbblépni azon az életúton, amelyen a mai napig

járnak.

A kar Sopronból Miskolcra költözésének fél évszázados

történetében megállapítható, hogy a bányászati, földtudományi és

kohászati oktatás és kutatás Miskolcra kerülve új lendületet kapott.

Új, jól felszerelt laboratóriumok, oktatási és kutatási

helyiségek, továbbá a térségben korábban meglévő nehézipari


4

háttér a kar részére a művelt tudományterületek kiemelkedő

fejlődési lehetőségét teremtette meg. A Miskolci Egyetemen

megvalósult fejlődés nagyban segítette a történelmi karok

működését és további fejlődését a háttériparágak gazdasági

nehézségeinek időszakában is.

Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem, ma Miskolci Egyetem,

történelmi karainak hallgatói, oktatói, a karokon végzett mérnökök, az első

évtized tiltását követően továbbvitték és ma is töretlenül ápolják és őrzik a

Selmecen, Sopronban kialakult és elfogadott diákhagyományokat,

amelyeket a Miskolci Egyetem újonnan alapított karainak hallgatói is

büszkén vallanak magukénak és ápolják azokat. Az egykor Sopronban

működő szakok és tudományterületek között a szakmai együttműködés

mellett ma is megvan a barátság, a kapcsolattartás, a közös

hagyománytisztelet, amelyet a tanárok és diákok rendszeres találkozói

fémjeleznek.

Önök, tanulmányaik időszakában és a szakmájuk

gyakorlásának évtizedei alatt is nagyon nehéz történelmi és

gazdasági helyzetben álltak helyt. Részesei voltak a hazai

bányászat virágzásának, de látták a hanyatlását és leépítését is. A

Karon végzettek közül többen a bizonytalan társadalmi, gazdasági

és politikai helyzet hatására fiatalon nekivágtak a nagyvilágnak,

idegen körülmények között kezdték és teljesítették szakmai

pályafutásukat. Meggyőződésünk, hogy az ősi Alma Mater szakmai

és erkölcsi értékrendje is fontos szerepet játszott abban, hogy

bárhová kerültek is a világban, helyt tudtak állni és sikeres,

megbecsült mérnökökké váltak. Tudásukkal és

szakmaszeretetükkel, minden helyzetben és minden körülmények


5

között vállalták hivatásukat, szolgálták szakterületüket, megőrizték

hazaszeretetüket, dicsőséget szereztek az Alma Maternek és

önmaguknak egyaránt.

Tisztelt jubiláló mérnökök! Elkötelezett és sikeres

munkájuk, életpályájuk példaként szolgál az intézmény mai és

jövőbeni hallgatóinak egyaránt. Ezzel a kiadvánnyal a Műszaki

Földtudományi Kar professzorai és tanárai, tiszteletünket

szeretnénk kifejezni Önök iránt.

A Miskolci Egyetem Szenátusa, a Műszaki Földtudományi

Kar Tanácsának előterjesztésére 2014-ben 1 fő részére rubin- 1 fő

részére vas- 10 fő részére gyémánt- és 42 fő részére arany-

oklevelet ad ki.

A díszoklevelet átvevőknek gratulálok, további

életükhöz jó erőt , egészséget, nyugodt, békés, hosszú életet

kívánok!

Jó szerencsét!

Miskolc, 2014. augusztus 30.

Prof. Dr. Szűcs Péter

a Műszaki Földtudományi Kar

dékánja


6

RUBINOKLEVÉLRE JOGOSULT

2014.

(1944-ben szerezett oklevelet)

1. Dr. Horváth László vasokleveles bányamérnök

VASOKLEVÉLRE JOGOSULT

2014.

(1949-ben szerezett oklevelet)

1. Kárpáty Lóránt gyémántokleveles bányamérnök

GYÉMÁNTOKLEVÉLRE JOGOSULTAK

2014.

(1954-ben szereztek oklevelet)

1. Balázs Béla aranyokleveles olajmérnök

2. Dévay László aranyokleveles geofizikusmérnök

3. Gonda János aranyokleveles bányaművelőmérnök

4. Götz Tibor aranyokleveles olajmérnök

5. Hegyi Ferenc aranyokleveles olajmérnök

6. Jászberényi Zsombor aranyokleveles olajmérnök

7. Kiss Károly aranyokleveles geofizikusmérnök

8. Pálfy Attila aranyokleveles bányaművelőmérnök

9. Varga Imre aranyokleveles olajmérnök

10. Zsille Antal aranyokleveles geofizikusmérnök


7

ARANYOKLEVÉLRE JOGOSULTAK

2014.

(1964-ben szereztek oklevelet)

1. Bánik Jenő okleveles bányagépészmérnök

2. Bárkány Péter okleveles bányagépészmérnök

3. Bártfai Miklós okleveles bányagépészmérnök

4. Borlai Katalin okleveles bányageológusmérnök

5. Dobay Péter okleveles olajmérnök

6. Dura László okleveles bányaművelőmérnök

7. Falk Miklós okleveles olajmérnök

8. Dr. Fecser Péter Pál okleveles olajmérnök

9. Franciszci Éva okleveles bányageológusmérnök

10. Harsányi Lajos okleveles bányageológusmérnök

11. Hermann György okleveles bányaművelőmérnök

12. Horváth József okleveles bányagépészmérnök

13. Horváth Lajos okleveles bányageológusmérnök

14. Huszár József okleveles bányageológusmérnök

15. Kecskés István okleveles bányagépészmérnök

16. Király Béla okleveles bányagépészmérnök

17. Kiss László okleveles bányaművelőmérnök

18. Kuzsmiczky Sándor okleveles bányagépészmérnök

19. Lafferton Győző okleveles bányaművelőmérnök

20. Lengyel Iván okleveles bányageológusmérnök

21. Madai László okleveles bányageológusmérnök


8

22. Mikó Attila okleveles bányaművelőmérnök

23. M. Molnár Imre okleveles bányageológusmérnök

24. Nyerges Lajos okleveles bányageológusmérnök

25. Oplaznik Gusztáv okleveles bányaművelőmérnök

26. Ottó Péter okleveles bányaművelőmérnök

27. Pintér László okleveles bányageológusmérnök

28. Pocsai Gábor okleveles bányaművelőmérnök

29. Rajki Antal Ernő okleveles bányagépészmérnök

30. Sóki Imre okleveles bányageológusmérnök

31. Szabó Ferenc okleveles bányaművelőmérnök

32. R. Szabó István okleveles bányageológusmérnök

33. Székely Tibor okleveles bányaművelőmérnök

34. Szélig János okleveles bányagépészmérnök

35. Szikrai Miklós okleveles bányaművelőmérnök

36. Szlabóczky Pál okleveles bányageológusmérnök

37. Tasnádi Tamás okleveles bányaművelőmérnök

38. Tatár Attila okleveles olajmérnök

39. Tóth László okleveles bányaművelőmérnök

40. Török Ferenc okleveles bányageológusmérnök

41. Vadász Ernő okleveles bányageológusmérnök

42. Vereczkei Rezső okleveles bányaművelőmérnök


9

RRUUBB II NNOO KK LL EE VVÉÉLL JJ UUBBII LL EE UUMMII DDII PPLL OO MMÁÁ BB AANN

RRÉÉ SS ZZEE SS ÜÜ LL

Dr. Horváth László

vasokleveles bányamérnök

(1921.07.07. Mór)

Oklevélszáma: 128/1944

Kelte : 1944.02.10.

Dr. Horváth László okl. bányamérnök 1921. július 7-én

Móron született. Az elemi iskolát szülőfalujában 1931-ben

befejezve a Pápai Református Kollégiumban 1939-ben

érettségizett, majd a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki

Karának bányamérnöki tagozatára beiratkozva 1944. február 10 -én

szerezte meg a bányamérnöki oklevelet.

Első munkahelye a Magyar Amerikai Olajipari Rt .-nél volt, ahol

először olaj- és gázvezeték tervező és építő mérnök, majd mint

olajtermelési mérnök 1949-ig dolgozott. Ekkor a Bányászati

Tervező Intézetbe helyezték át, ahol a szénosztályozó és széndúsító

üzemek tervezésében vett részt. Először mint irányító tervező

mérnök, majd mint tervfőmérnök. Innen 1956-ban az Urántervhez

került át, ahol az uránérc-előkészítés technológiai osztályát

vezette. Egy évvel később a Bányászati Kutató Intézetbe került,

ahol a Szén-előkészítési Osztálynak volt 6 éven át, 1963-ig a

tudományos osztályvezetője. Innen a miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetem (továbbiakban NME) Bányamérnöki Karának

Ásványelőkészítési Tanszékén volt, ahol 1982-es nyugdíjba

meneteléig, mint tudományos főmunkatárs dolgozott.

Szakmai pályafutásának jelentősebb eseményei a következők:


10

A pécsújhegyi széndúsítómű első rekonstrukciójának technológiai

tervezését 1956-ig vezette. A Bányászati Kutató Intézetben a

szénelőkészítés témaköréből számos tudományos kutatási jelentést

és szakvéleményt írt és szakcikket publikált. Az NME

Ásványelőkészítési Tanszékén elsősorban folyadékok ipari szűrése

területére koncentrálva végezte a kutatói tevékenységét. 1959 -től –

mint meghívott előadó – négy éven át oktatta az Ásványelőkészítő

gépek c. tantárgyat, melynek tananyagát, mint új egyetemi

tantárgyat ő dolgozott ki és vezetett be.

1967-68-ban egy évet az angliai loughboroughi Műszaki

Egyetemen töltött, ahová egy angliai alapítványi ösztöndíj

elnyerése után került ki. Az ottani munkája a présszűrés

optimalizálása témakörére vonatkozott, és erről ott is és

Magyarországon is több szakcikke jelent meg. Az NME-en 1968-

ban summa cum laude minősítéssel megvédett disszertációja is az

előbbi témakörbe tartozott, amiért megkapta az egyetemi doktori

címet.

Az 1970-es évek elején az NME Olajtermelési Tanszéke

kezdeményezésére és felkérésére bevezette, majd több éven át

oktatta az Olajbányászati környezetvédelem c. új egyetemi

tantárgyat.

Kutatói tevékenysége fokozatosan a szennyvíztisztítás és

karsztvíztisztítás területeire terjedt ki, más iparágakra vonatkozóan

is számos ipari kutatási megbízást vezetett, valamint ezekről

tudományos kutatási jelentést és szakcikket is írt.

Szabadalmaztatott találmányai közül jelentősebb a recirkulációs

előlepényes vákuum-szűrési eljárás volt, melyet a

szennyvíztisztítás területén pár helyen alkalmaztak.

Továbbá, mint meghívott előadó részt vett az ipari és kommunális

szennyvizek tisztítása területén indított szakmérnök képzésben és

továbbképzésben, valamint ugyanebben a témakörben hazai és

nemzetközi tudományos konferenciákon előadásokat is tartott és

szakcikkeket is publikált.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek

(OMBKE) 1944 óta tagja.


11

VVAASS OO KK LL EE VVÉÉ LL JJUUBB II LL EE UU MMII DDII PPLL OO MMÁÁBB AANN

RRÉÉ SS ZZEE SS ÜÜ LL

Kárpáty Lóránt

gyémántokleveles bányamérnök

(1924. 07. 13. Salgótarján)

Oklevélszáma: 3/1949.

Kelte : 1949.12.22.

1924-ben, Salgótarján központi bányatelepén született

bányatisztviselői családba, édesapját 15 évesen elvesztette.

Kitüntetéssel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Salgó Rt.

ösztöndíjával kezdte meg a Műegyetem soproni Bánya – Kohó –

Erdőmérnöki Karán, ahol 1949-ben bányamérnöki oklevelet kapott.

Az 1945-46-os tanévben a hallgatók patinás Ifjúsági Körének

elnöke volt. Üzemvezetési gyakorlatot a nógrádi – és a gépesítés

alatt álló – borsodi szénbányászat vékony telepi bányáiban

szerzett, majd 1957-től a budapesti Bányászati Tervező Intézet

dolgozója lett. Itt egy évtizeden át a szilárd ásványokat termelő új

üzemek és rekonstrukciók tervtanulmányait és beruházási

javaslatait készítő Bányatelepítési Osztály vezetője volt.

Beruházási osztályokat irányított Borsodban és Tatabányán,

valamint a Magyar Szénbányászati Trösztben. 1984-ben a Központi

Bányászati Fejlesztési Intézet főosztályvezetőjeként vonult

nyugállományba. Ezt követően még közel 15 évig néhány

megszűnt bányavállalat iratainak levéltári rendezésében vett részt.

Az OMBKE-nak 1949-től tevékeny tagja. Társadalmi munkában

több évtizeden át a BKL Bányászatnak a szabatos bányászati

szaknyelv iránt elkötelezett olvasószerkesztője, egy ciklusban

felelős szerkesztője volt. Eredményes munkásságát számos

vállalati, kormányzati és egyesületi kitüntetéssel ismerték el,

köztük a Munkaérdemrend ezüst fokozatával, illetve az egyesületi

tiszteleti tagsággal, valamit a Szt. Borbála emlékéremmel.


12

GG YYÉÉ MM ÁÁNNTTOO KK LL EE VVÉÉ LL JJ UUBBII LL EE UUMMII

DD II PPLL OO MMÁÁBB AANN RR ÉÉ SS ZZEE SS ÜÜLL

Balázs Béla

aranyokleveles olajmérnök

(1932.03.15. Várfölde)


Kelte : 1954.09.30.

Iskolai végzettség

1942-1948 Szt. Benedek rendi Főgimnázium, Kőszeg

1948-1950 Jurisics Miklós Gimnázium, Kőszeg

1950-1952 Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem,

Miskolc, Olajmérnöki szak

1952-1954 NME Bányamérnöki Kar Sopron, olajmérnöki

szak

1954 Olajmérnöki diploma

Munka és életpálya

1954-1956 Fúrómérnök, Lovászi Olajmező

1956. november 19 . Ausztriába, majd onnan Angliába menekült .

1957. május Kanadába érkezett és azóta is ott él .

1958-1959 University of Alberta, Olajmérnöki szak,

Ösztöndíjasként Master Degree fokon

alkalmazott rezervoir mérnöki tanulmányokat

folytatott.

1959-1972 James A. Lewis Engineering cégnél, amely

akkoriban világhírű olajipari szaktanácsadó

vállalat volt, először segéd technikusként,


13

majd később rezervoir közgazdász mérnökként

dolgozott.

1972-1973 James A. Lewis Engineering cég alelnöke (Vice

President)

1973-1982 James A. Lewis Engineering elnöke (President)

1982-2000 Capital Engineering Ltd. néven saját olajipari

szaktanácsadó vállalatot alapított, ahonnan

2000-ben ment nyugdíjba.

1983-1995 Különféle olajvállalkozásokba fogott. Alapított

egy másik magánvállalatot, melynek jómaga és

közvetlen családja voltak a tulajdonosai.

Körülbelül 200 olaj- és gázkútban volt

különböző mértékig érdekeltségük. Ezt a

vállalatot 1995-ben eladta.

2000 Nyugdíjba vonulása után csak

nemzetközi projektekkel foglakozik.

Kedvenc szórakozás: golf, síelés és legfőképp nemzetközi

vadászat. Már minden ismertebb amerikai, afrikai, ázsiai és

magyar trófeát elejtett.

Szakmai Tagságok:

Association of Professional Engineers, Geologists and

Geophysicists of Alberta.

Petroleum Society of the Canadian Institute of Mining and

Metallurgy.

Petroleum Society of A.I.M.E.

Közéleti Tisztségek:

1991 A Magyar Köztársaság Tiszteletbeli Konzulja,

Kanada Alberta tartományában .

1998 Martonyi János külügyminiszter úr kinevezte a

Magyar Köztársaság Tiszteletbeli Főkonzuljává,

Alberta és Saskatchewan tartományi fennhatósági

területtel.

1996 Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség

alelnöke és Alberta Tartományi elnöke.

2011 Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség

Kanadai elnöke.


14

Magyar Állami Kitüntetések:

1991.okt. 23. Köztársasági Elnöki 1956-os Emlékérem

1994.nov. 24. Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje

1996.dec. 13. Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem

2002.aug. 20. Honvédelemért kitüntető cím, I osztály.

2003.máj. 26. Pro Auxilio Civum Hungarorum

2006.okt. 23. A Szabadság Hőse Emlékérem

2008.márc. 15. Magyar Köztársasági Érdemrend

Középkeresztje

2010.okt. 23. Maléter Pál Emlékérem

Jelvények:

1996.okt. 23. 1956-os Érdemkereszt

1998. Magyar Politikai Foglyok, A HAZÁÉRT

jelvény

1999.okt. 28. Hősök Nagyjelvénye

Életútján az OSB jelmondata: „ora et labora” vezette. Merész

olajipari vállalkozásai sikerrel jártak, ezért hálából a jó Istennek

tíz millió forintot adományozott a Bánokszentgyörgyi

templombelső felújítására, ahová elemi iskolás korában járt. Az

emléktábla ünnepélyes megszentelésére szentmise keretében 2012.

június 24-én került sor ahol feleségével volt jelen. A templom hívei

egy gránit táblát állítottak hálából tiszteletére.

2007-ben megszervezte Dr. Sólyom László köztársasági elnök úr

Calgary látogatását. Ismét a polgármester úrral együtt szervezték a

kopjafánál a koszorúzási ünnepélyt, egész Kanadában a

legnagyobb sikerrel. Az esti állófogadást a Calgary Petroleum

Clubban szervezte körülbelül kétszáz albertai magyar

részvételével.

A köztársasági elnöki látogatás után lemondott a 16 éves tb.

főkonzuli megbízásáról, így emeritus státusba vonult.

Természetesen tartja a kapcsolatot a konzuli társakkal.


15

Dévay László aranyokleveles geofizikusmérnök (1931.07.27. Szombathely)


Kelte: 1954.12.16.

1931-ben született Szombathelyen. Oklevele megszerzése után a

Kőolajkutató és Feltáró Vállalatnál dolgozott. 1957 januárjában

Ausztriába távozott. Geofizikus-mérnökként dolgozott

Venezuelában, Franciaországban, az USA-ban, Algériában és

Németországban különböző vállalatoknál. 1966-tól

Németországban és Angliában dolgozott, mint tanácsadó

geofizikus. 1982-ben megszerezte a német állampolgárságot. 1976-

tól a nyugdíjazásáig, 2006-ig, a Niedersachsisches Landesamt für

Bodenforschung és a Bundesanstalt für Geowissenschaften und

Rohstoffe alkalmazottja volt. Most Hannoverben él.

Gonda János aranyokleveles bányaművelőmérnök (1922.11.26. Budapest)


Kelte: 1954.12.29

Budapesten született 1922. november 26-án. Középiskoláit

részben az Állami Mátyás király Gimnáziumban (1-4. oszt.),

részben a Budapesti II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus

Gimnáziumban (5-8. oszt.) végezte. 1941-ben érettségizett. Még ez


16

év őszén beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem (általános) mérnöki szakára.

Műegyetemi tanulmányai elvégzése után 1945. novemberében a

MÁV Hídszolgálatánál helyezkedett el. Az ott eltöltött közel 7 év

alatt mintegy 50 kisebb és közepes nyílású vasúti híd tervezésében,

építésében, ill. a kivitelezések irányításában vett részt. 1952. évben

különböző – nem szakmai – okok miatt Gazdasági Főtanács

felhívása alapján jelentkezett ún. bányamérnöki alapképzésre. Így

került először a Tatabányai Szénbányászati Tröszt VIII., majd

később az oroszlányi 16-os aknaüzemhez beosztott mérnökként.

Bányamérnöki tanulmányait 1954. decemberében fejezte be és

szerzett bányaművelő mérnöki oklevelet Sopronban. Ezt követően

1955. februárjában kinevezték az Oroszlányi Külfejtési Bányaüzem

I-II. Lejtősaknai részlegéhez főmérnök helyettesnek, majd néhány

hónap múlva az egész üzem főmérnökének. Ebben a beosztásban

1958. szeptemberéig dolgozott. Ez idő alatt kidolgozta a

szomszédos területre tervezett III. akna telepítési tervét, majd az

ún. III. akna üzemkoncentráció koncepcióját, továbbá a külfejtési

területek leművelési tervét. 1958 őszén bekerült az időközben

megalakult Oroszlányi Szénbányák Termelési Osztályára önálló

területi főmérnöki beosztásba. Ebben az időszakban a III., a XVII.

és XVIII. bányaüzemek, valamint a külfejtések központi irányítása

volt a feladata, továbbá az Oroszlányi Szénmedencében tervezett

új bányaüzemek és külfejtések telepítési munkáiban vett részt.

1963-ban megbízták az akkor szervezett Távlati Tervezési és

Kutatási Osztály vezetésével. Ekkor készült el közvetlen

irányításával a vállalat 15 éves távlati terve, az egyéb feladatok

irányítása mellett. 1966-ban új megbízatást kapott: az összevont

beruházási és TTKO vezetését. Ennek során a XXI., a XXII. és

XXIII. akna; továbbá a külfejtés, valamint a XXII. akna

ikerkötélpálya és a II. középállomás beruházási munkái volt a

feladata. Végül elkezdték a majki bánya telepítési terveinek és

beruházási programjának kidolgozását. 1970-ben a vállalat

vezetősége a beruházási osztály, a tervezési iroda és az újonnan

szervezett dokumentációs osztály irányítására beruházási

főosztályt szervezett, melynek irányításával őt bízták meg. Erre az

időszakra esett a majki bánya beruházási munkáinak folytatása,

illetve befejezése, több üzem és egyéb létesítmények, valamint a

siófoki üdülő tervezése és kivitelezése, végül a márkushegyi

bányaüzem beruházási programjainak elkészítésében való

részvétel. 1975. decemberében - itt nem részletezendő okok miatt -


17

áthelyezését kérte a Tatbányai Szénbányászati Vállalathoz. Ott

osztályvezetőként az erőműi bányák besorolásainak előkészítő

munkáit irányította. 1983 elején nyugdíjazták, majd 5 évig még

félállásban dolgozott. 1957-ben belépett az OMBKE-be, majd

1959-ben megszervezte az OMBKE Oroszlányi csoportját,

melynek 17 éven át titkára volt. Ez idő alatt 11 nagy rendezvényt,

11 tanulmányi utat és 82 szakmai előadást tartott. 1970 és 1976

között tagja volt a MTESZ megyei elnökségének. 1979-ben az

MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága műszaki szakbizottsága,

bányászati szakcsoportja tagjává választották. Pályafutása során

több témában (szállításkorszerűsítés, vízbetörés elleni védekezés,

szénvagyon számítás számítógépes megoldása stb.) több újítási

javaslatot nyújtott be. Szakirodalmi munkássága külfejtések

telepítésével, korszerűsítésével, a medencékben tervezett új bányák

mezőméretének és kapacitásának megállapításával és az

eocénprogrammal kapcsolatosak.

Végül szakmai és egyesületi tevékenységéért 1958-ban és 1966-

ban Munka Érdemrend bronz fokozata, több esetben kiváló

dolgozó, továbbá a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és

arany fokozata kitüntetésben részesült. Újítási tevékenységéért

„Kiváló Újító” arany fokozatú kitüntetésben részesült.

Az egyesületi munkája elismeréséért Zorkóczy Emlékérem bronz

és arany fokozatát kapta.

40 éves tagságáért Soltz Vilmos Emlékérem kitüntetést kapott.


18

Götz Tibor aranyokleveles olajmérnök (1931.04.05. Budapest)

Oklevél száma: 19/1954

Kelte: 1954.12.17

1931. április 5-én született Budapesten. Elemi és

középiskoláit részben Budapesten, részben Balassagyarmaton

végezte. Az egyetemi tanulmányait Miskolcon, majd Sopronban

végezte a bányamérnöki kar olajmérnöki szakán 1954. december

17-én kitüntetéses oklevéllel.

1954-1961 között az Alföld különböző mélyfúrási területein

(Szolnok, Karcag, Biharnagybajom, Tótkomlós, Battonya, Üllés,

Kiskunság) tevékenykedett különböző beosztásokban (fúrómérnök,

csoport-, majd üzem- és kirendeltség vezető, mélyfúrási

osztályvezető). 1961-ben az OKGT Fúrási Főosztályára került,

mint beosztott mérnök. Itt különböző területek felelőse volt. A

kitörések megelőzése, illetve elhárítása volt a főfeladata. 1965 -ben

kinevezték az általa megszervezendő OKGT Biztonságtechnikai és

Tűz- és Munkavédelmi Főosztály vezetőjének. Ez a munka az

oktatás-képzés és gyakorlati megvalósítás minden területére

kedvező módon hatott. Fentiek eredményeképp az akkori KGST

kitörésvédelmi szekciójában ők lettek a nemzetközi központ ,

melynek ő lett az irányítója. Ez a munka nyugdíjba vonulása után

is folytatódott. Kitörésvédelem területén hazánk ma is nemzetközi

elismerésnek örvend


19

Hegyi Ferenc aranyokleveles olajmérnök (1931.08.03. Bakonycsernye)


Kelte: 1954.12.17

Hatgyermekes parasztcsalád negyedik gyermekeként

Bakonycsernyén látta meg a napvilágot 1931. augusztus 3-án. Élete

első hat évét szegény parasztgyerekként élte, az utcabeli

gyerektársaival együtt mezítláb játszott a Gaja patak partján, amely

kettészelte kertjüket. Szülei, hatéves korában beíratták a helyi

elemi iskolába. Az első osztály tanfelszerelése – melyet kis

hátizsákjában vitt – egy vékonyka olvasó könyv, palatábla és

palavessző volt. Egy törlőszivacs volt még a tartozék, ami egy

madzagon lógott ki a hátizsákjából. Érdemes lenne összevetni egy

mai elsős több kilós táskájával – a táska néha nagyobb, mint a

gyerek! Tízóraira egy szelet kenyeret és két szem kockacukrot

kapott. 1942-ben Falusi Tehetségmentő Program indult jól tanuló

falusi szegény parasztgyerekek számára. Iskolaigazgatója

érdemesnek találta benevezni őt a programba tanulmányi

eredményei alapján. Ezt a programot versenyvizsga formájában

bonyolították le melyet neki a Bonyhádi Ágostai Hitvallású

Evangélikus Főgimnáziumban kellett letennie. A sok vizsgázó

közül három Veszprém megyei szegény parasztgyerek volt sikeres.

Egyikük ő volt. Az év őszén beiratkozott a gimnáziumba és az igen

korszerű internátusban nyert elhelyezést. Élete egyik legszebb 8

évét töltötte el ott. A gimnázium igazgatója Vitéz Zerinváry János,

aki egyben országos cserkészparancsnok is volt. Itt vallásos

nevelést kapott és fegyelmet tanult. Az internátus vezetőtanára

Gömbös Miklós volt, a korábbi miniszterelnök unokaöccse.

Szeretettel emlékszik Dr. Kolta László osztályfőnökére – akinek ők

voltak az első osztálya –, Kunszt Henrikre, német tanárára.

Valamennyi tanára kimagasló szakmai tudással és nagy

műveltséggel rendelkezett. 1950-ben kitűnővel érettségizett és

felvették a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem

bányamérnöki karára. Az ott töltött két évben az alaptantárgyakat

hallgatták. Ebben az időben történt a Soproni Egyetem egy


20

részének Miskolcra való átköltözése. Hely hiányában a szakmai

tanszékek még Sopronban működtek, ezért 1952 őszétől már ott

folytatták egyetemi tanulmányaikat. Professzoraik nagy

felkészültségű, az olajiparban nagy tapasztalatokat szerzett

szakemberek voltak (Dr. Gyulay Zoltán, Dr. Falk Richárd, Dr.

Szilas A. Pál). 1954. december 17-én kapta meg kitüntetéses

olajmérnöki oklevelét. Szakmai pályája az alföldi fúrási iparban

indult Szolnokon, majd Nádudvaron folytatódott. Néhány évvel

ezután kezdték meg a hajdúszoboszlói gázmező kutatását,

feltárását. Az üzemnek ő volt az első üzemvezetője. Ez volt akkor

az ország legnagyobb gázmezője. Fúrási technológiájuk

alkalmatlan volt egy ilyen volumenű munka elvégzésére – kitörés

gátló rendszerek hiánya, iszaprendszerek nem megfelelő volta.

Ennek ellenére nem ezek okozták az ország addigi legnagyobb

gázkitörését. Rosszul értelmezett takarékossági szempontok

alapján a kutak biztonsági béléscsőrakatának hosszát 500 méterről

300 méterre csökkentették. Emiatt vált lehetővé, hogy egy beindult

kút lezárása után a gáz a béléscsövet megkerülve a felszínre törjön.

Ez a nagy kitörés a Hajdúszoboszló – 36. számú kútatófúrásnál

következett be. Nem lehet leírni azt a félelmetes érzést, ami

hatalmába kerítette őket, amikor az első gázbuborékokat észlelték

a fúrólyuktól néhány méterre lévő tartalék iszapgödörben. Ez volt

a katasztrófa első jele. Ez után az események viharos gyorsasággal

zajlottak. Két nap alatt szinte az egész fúróberendezés elsüllyedt. A

fentiek ellenére a Hajdúszoboszlón töltött évek szakmai

szempontból élete legértékesebb, legtanulságosabb évei voltak.

1964-ben felkerült a vállalat központjába Szolnokra, ahol további

szép olajipari éveket töltött. A vezetői munkák mellett 25 éven

keresztül volt a Nagyalföldi Kitöréselhárítási Mentőcsapat

vezetője. 1985-ben három hónapos amerikai szakmai

továbbképzésen vett részt. Itt elsajátították a legkorszerűbb kitörés

– megelőzési és elhárítási módszereket. 1957-ben házasságot kötött

Tóth Magdolna tanítónővel. Két gyermekük született, mindketten

felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Négy unokája van. Felesége

1995-ben meghalt. 2000-ben újra megházasodott, felesége Bálint

Ilona angol szakos tanár. 1991-től nyugdíjas. Az olajiparral nem

szakadt meg kapcsolata, személyeken keresztül, valamint

szakirodalom olvasásával követi a fúrási ipar fejlődését.

Szabadidejében méhészkedik, szőlőt termel és vörösbort készít,

nem jelentéktelen eredménnyel (borversenyek). Sokat olvas,

kirándul, túrázik unokáival.


21

Jászberényi Zsombor aranyokleveles olajmérnök (1928.02.07. Miskolc)


Kelte: 1954.12.17.

Tanulmányai:

1946 Miskolci Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskola –

érettségi, utána évekig munkanélküli .

1954 Soproni Műszaki Egyetemen olajmérnöki oklevelet

szerezett.

1969 Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen bányaipari

gazdasági mérnöki oklevelet (487/1969) szerzett.

1971 Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-tanári oklevelet

szerzett (749/1971).

Munkahelyi tapasztalatok:

1954-58 között Bázakerettyén, a Kőolajtermelő Vállalatnál a

kútjavító üzemegység vezetőjeként dolgozott .

1958-1967 között Nagykanizsán a Földgázszolgáltató Vállalat

főmérnöki feladatait látta el.

1967-1975 között az akkor Nagykanizsán működő Kőolaj-

bányászati Technikumban tanított kőolaj- és

földgáttermelést, ill. esetenként más műszaki

tantárgyat.

1975-1988 a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat nagylengyeli

telephelyén, majd Nagykanizsán a Kőolaj- és

Földgáztermelő Vállalatnál dolgozott ipargazdasági

és közgazdasági területen.


22

1988- Nyugdíjazása után középiskolásokat és felnőtteket

korrepetált németre, illetve készített fel

nyelvvizsgára.

1993-2013 között a „Gondoskodás Alapítvány” dunántúli

területének vezetője volt, a nyugdíjas olajosok

segélyezésével foglalkozott.

2002-2013 között, tekintve, hogy cukorbeteg, a Nagykanizsán

működő Cukorbeteg Egyesület elnökhelyettesi tisztét

látta el.

Család: feleségével 1956-ban házasodott össze, idén ülik 58.

évfordulójukat. Két lányuk van, már családosok. Két unokájuk és

egy dédunokájuk van.

Nyelvtudás: német.

Kiss Károly aranyokleveles geofizikusmérnök

(1931.09.30. Győr)


Kelte: 1954.12.16.

1931. szeptember 30-án született Győrött. Középiskoláit a

soproni Bencés illetve Berzsenyi Gimnáziumban végezte. Érettségi

után a soproni Műszaki Egyetem Földmérőmérnöki Karára nyert

felvételt, ahol 1954-ben szerzett geofizikusmérnöki oklevelet.

1953-tól a Geofizikai tanszéken demonstrátor, majd 1954. július 1 -

jétől tanársegéd volt. A tanszéki oktatómunka mellett kutatási

tevékenysége valamint a tellurikus kutatómódszer alkalmazási

kérdéseivel, a bányabeli metángáz koncentrációt folyamatosan

regisztráló berendezés kidolgozásával, az országos geomágneses

alaphálózat mérési és feldolgozási munkáival és vízkutatással is


23

foglalkozott. Irányította az oroszlányi szénmedence töréses

szerkezetének szeizmikus módszerrel való felderítését, amiről

publikációja jelent meg a Bányászati Lapokban. 1959. augusztus 1-

jétől a Közép-dunántúli Szénbányák Ajkai Bányaüzeménél műszaki

fejlesztési mérnökként a jövesztési és biztosítási technológiák

korszerűsítésével, valamint szervezési kérdésekkel foglalkozott. E

munkája mellett megszervezte a Padragi Bányaüzemnél a karsztvíz

betörés megelőzésére a rendszeres geotermikus méréseket. 1964 -

ben részt vett a XII. Nemzetközi Bányászkongresszuson

Salzburgban. 1964-68 között levelező oktatás keretében

bányaművelő-mérnöki oklevelet szerzett. 1971. február 1-jétől

Veszprémben, a vállalat központjában dogozott főelőadói, majd

önálló osztályvezetői beosztásban. Kidolgozta az egységes és

korszerű bányabiztosítási technológiákat és a rendszeres

bányászati szervezési és irányítási feladatok mellett megszervezte

a Dudari Bányaüzemnél a iszapoláshoz szükséges homokréteg

geoelektromos felderítését. 1989 októberében vonult nyugdíjba.

Munkái elismeréseként megkapta a Kiváló Munkáért, a Kiváló

Dolgozó és a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetéseket, valamint

a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany

fokozatát. Az OMBKE tagjaként tulajdonosa a 40 és 50 éves Sóltz

Vilmos Emlékéremnek

Pálfy Attila aranyokleveles bányaművelőmérnök

(1931.10.06. Bölcske)


Kelte: 1954.12.29.

Pálfy Attila okleveles bányaművelőmérnök. Egyetemi oklevelet

Sopronban a Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar, bányaművelő

szakán 1954. december 29-én kapott 61-es sorszámmal. Az

egyetem elvégzése után két évig a Bányaműveléstan Tanszéken Dr.


24

Zámbó János professzor úr mellett tanársegédi munkát végzett.

Saját kérésére került áthelyezésre a Pécsi Szénbányászati

Tröszthöz. Itt a műszaki osztályon szembesült először a pécsi

medencerész műszaki fejlesztési gondjaival. A megoldások

folyamatos kutatása és bevezetése 15 éves üzemi és több mint egy

évtizedes igazgatósági munkakörökben állandó kísérői voltak. E

hosszú időszakban számos sikeres és eredményes megoldás

megszületésének, bevezetésének aktív részese lehetett.

Megalakulásakor került a Magyar Szénbányászati Tröszthöz, ahol

az első években a Mecseki Szénbányák területi főmérnökeként,

majd termelési osztályvezetőként működött. Így az ország

valamennyi szénbánya vállalatát és bányaüzemét részletesen

megismerhette. E tapasztalatok – a Mecsekbe való visszatérése

után – segítettek a vállalat érdekében történő kapcsolatépítésben, a

műszaki fejlesztés fő irányainak meghatározásában, stratégiájának

megtervezésében és megvalósításában. A mecseki szénbányászat

felszámolásakor maga kérte nyugdíjazását. Ezután szakértői

engedély birtokában szerződéses munkákat végett (műszaki

elemzések, megvalósíthatósági tanulmányok stb.). A mai napig

foglalkozik a Mecseki Szénbányászat műszaki történetével

kapcsolatos kutatással, publikációval (könyvek, cikkek) és a

bányászati emlékek megjelölésével, emlékhelyek kialakításával a

2001-ben létrehozott Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány

munkatársa és kuratóriumának tagjaként.


25

Varga Imre aranyokleveles olajmérnök

(1930.05.12. Vásárosmiske)


Kelte: 1954.09.30.

Olajmérnöki oklevelének megszerzése után három hónapig a

Nagykanizsai Olajipari Technikumban, majd budapesti

Aknamélyépítő Tröszt Norma- Technológia és Gépészeti Osztályán

dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt a Tröszt Munkástanácsának

elnökévé választották meg. A megtorlás elkerülése végett 1956.

december 20-án külföldre menekült, és Kanadában telepedett le.

1957 nyarától a tél beálltáig fúrótoronynál kulcsosként dolgozott.

Ezután a Texaco Canada olajvállalatnál rajzolói, majd két év múlva

mérnöki állást kapott. Tizenöt év elteltével a felső menedzser-

csapat elismert és kitüntetett tagja lett és maradt egészen nyugdíjba

meneteléig, 1987-ig. A 30 éves Texaco-i szolgálat alatt rezervoár-,

fúrás-, olaj- és gáztermelés-, gáztisztítás-, távvezeték- és nehéz-

olajmérnöki, gazdasági és adminisztrációs munkák elvégzésével és

irányításával foglalkozott. Munkakörében említésre méltó egy

4050 méter mély kút gázkitörésének elfojtása és az Atlanti

Óceánban 1500 méteres vízmélységben fúrandó kút tervezése,

amelyet 1979-ben a tengerfenekétől számított 4572 méter

mélységig fúrtak le. Ez akkor világrekordot jelentett. Szükség

szerint képviselte a Texaco érdekeit mind az albertai kormánnyal,

mind a versenyvállalatokkal folytatott tárgyalásokon. Több

szakcikket írt a vállalat részére. 1988 és 1994 között az Albertai

Energiaügyi Tábla alkalmazta a Fúrási Osztály vezetőjeként. A 90 -

es évek elején a magyar kormány meghívására tagja volt a Magyar

Bánya-, olaj- és gáztörvényeket újjászerkesztő nemzetközi

bizottságnak. 1994 és 2012 között meghívásos alapon mérnöki,

üzleti és gazdasági tanácsadással foglalkozott. 1961 -től 1963-ig a

Calgary-i Szent Erzsébet templom építőbizottságának volt az


26

elnöke. Vezetése alatt a templom a parókiával és a hozzá tartozó

kultúrteremmel együtt felépült, és az egyházközség ma is

erőteljesen működik. Szabadidejében a Calgary-i Magyar Krónika

TV részére kiemelkedő történelmi, irodalmi és egyházi

személyekről értekezéseket írt. A 2012-ben megjelent a Calgary-i

Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség, 1950 –

2010 közötti időszak történetét tartalmazó angol és magyar nyelvű

könyv, Könyvbizottságának volt az elnöke. Az Országos Széchenyi

Könyvtár vezetősége gratulált és köszönetét fejezte ki az

adományozott könyvért és azt a Budavári Palota 'F' épületében

helyezte el. A Magyar Köztársaság elnöke 2006-ban a Magyar

Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével tüntette ki a magyar

bányajog megújításában való részvételéért, a magyar

felsőoktatásnak nyújtott támogatásáért, valamint a kanadai

magyarság érdekében végzett tevékenységéért. 2008-ban

Celldömölk Város Önkormányzatának képviselő testülete a

Celldömölk Városért érdemérmet adományozta a celldömölki fiatal

tehetségek támogatásában végzett kiemelkedő munkájáért.

Ezenkívül számos kanadai műszaki, szociális és vallási

egyesülettől tevékenységéért elismerő és kitüntető okleveleket és

érmeket kapott.

Zsille Antal aranyokleveles geofizikusmérnök

(1932.07.12. Budapest)


Kelte: 1954.12.16.

A geofizikusmérnöki diploma megszerzése után a Magyar

Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Földmágneses Osztályán

helyezkedett el. Először a terepi mérések kiértékelésében, az

országos áttekintő térképek feldolgozásában vett részt, majd 1956 -

tól terepi csoportvezetőként a nyersanyagkutatásban dolgozott.


27

1963-ban nevezték ki az Országos Földtani Főigazgatóságra, a

geofizikai kutatások főelőadójává, majd 1964-ben az átszervezése

után, a Központi Földtani Hivatalba. 1965-1967 között

Mongóliában a Magyar Vízkutató Expedíció tagjaként mintegy 100

vízkutató fúrás helyét tűzte ki geoelektromos mérések

segítségével. Hazatérése után az összevont Gravitációs és

Földmágneses Osztályon témafelelősként dolgozott.

1970-1972 között ismét Mongóliában dolgozott, a Magyar

Revíziós Geofizikai Expedíció vezetőjeként, feladatuk a földtani

térképezés folyamán talált nyersanyag perspektivikus területek

részletező kutatása volt.

1973-tól az ELGI Érckutató és Mérnökgeofizikai Osztályon

volt osztályvezető. 1975-től 1990-ig terjedő időszakban megbízást

kapott, hogy a Mongóliai Nemzetközi Földtani Expedíció magyar

tagozatának témafelelőse legyen. A későbbiek folyamán ez a

feladat kibővült a Kubai Nemzetközi Expedíció, majd a Vietnami

magyar tagozat munkáiban, úgy a szakértők kiküldésére, mint az

Expedíció munkájával kapcsolatos műszer és árú szállítások

vonatkozásában.

1988-ban megbízást kapott az ELGI Humánpolitikai

Osztályának vezetésére is, itt 1992-es nyugdíjazásáig volt

alkalmazásban. 1993-ban kinevezték a Magyar Geológiai Szolgálat

Humánpolitikai Osztály vezetőjévé, ahol 1999-ig dolgozott.

Szakmai munkáját több ízben főigazgatói dicséretben, elnöki

dicséretben, majd két alkalommal a „Földtani Kutatás Kiváló

Dolgozója” kitüntetéssel ismerték el. Mongóliai munkáját a

Mongol Geológiai Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetéssel,

majd Miniszteri Dicsérettel ismerték el.

A Magyar Geofizikusok Egyesületének alapító tagja, a Pro

Geophysica kitüntetés tulajdonosa.


28

AA RR AA NN YY OO KK LL EE VV ÉÉ LL JJ UU BB II LL EE UU MM II DD II PP LL OO MM ÁÁ BB AA NN

RR ÉÉ SS ZZ EE SS ÜÜ LL

Bánik Jenő

okleveles bányagépészmérnök

(1939.12.16. Szekszárd)


Kelte: 1964.06.24.

1939. december 16-án született Szekszárdon. Az általános

iskolát Dombóvárott és Pécsett végezte, a Pécsi Széchenyi István

Általános Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Érettségi után

egy évet operátorként a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál dolgozo tt.

1959-ben felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karának bányagépészeti szakára, ahol 1964-ben

bányagépészmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetemet az

Uránércbánya Vállalat társadalmi ösztöndíjával végezte el, így a

diploma megszerzése után a munkát is ott kezdte el. 1964-1967

között az Uránércbánya Vállalati jogutódjaként működő Mecseki

Ércbányászati Vállalat különböző üzemeiben kezdő mérnöki

beosztásokban dolgozott, majd 1967-től 1981-ig a vállalat III.

számú Bányaüzemének gépészeti vezetője volt. Ez idő alatt egyik

legfontosabb feladata volt az önjáró dízel meghajtású fúrókocsik és

LHD rendszerű rakodógépek üzembe állítása és alkalmazásának

elterjesztése az uránbányászatban. Közben rövid megszakítással

1971-1973-ban a Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség

gépészeti felügyelőjeként dolgozott. 1981-től a vállalat Szolgáltató

üzemének, 1992-től az összevont külszíni üzemek üzemigazgatója


29

volt. 1994-1997 között a vállalat átszervezése kapcsán, 1994-ben

az ércbányászat és a feldolgozás feladataira alapított Mecsekurán

Kft. ügyvezető igazgatójának nevezték ki. A termelés befejezése

után 1998-tól a bányabezárási és rekultivációs munkák

irányításában vett részt műszaki igazgatóként a bonyolító Mecseki

Ércbányászati Vállalat (később Mecsekérc Rt.), majd 2004 -2007.

évi nyugdíjba vonulásáig a Mecsek Öko Rt. alkalmazásában. 2004-

től részt vett a Gyöngyösoroszi Ércbánya és a Recski Ércbánya

végleges bányabezárási munkái tervezési és kivitelezési

feladatainak szervezésében.

Elismerések: Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany

fokozat

Bányászat Kiváló Dolgozója 1977

Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés 1985

Gépipari Tudományos Egyesületi Érem 1987

Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje 1995

Borbála Emlékérem 1997

Eötvös Lóránd Díj 2005

Hell-Bláthy Díj 2007

Magyar Bányászatért Szakmai Érdemérem 2009.

Az OMBKE tagja. Tagja és tisztviselője volt a Gépipari

Tudományos Egyesület Baranya megyei Szervezetének, csatlakozó

tagja a Bányagépészet a Műszaki Fejlődésért Alapítványnak.


30

Bárkány Péter


(1939.10.07. Cegléd)


Kelte: 1964.06.24.

1939. október 7-én született Cegléden. Középiskolai

tanulmányait Egerben végezte, 1958-ban érettségizett a Dobó

István Gimnáziumban. Egy éves fizikai munka után felvételt nyert

a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának

bányagépészmérnöki szakára. A diploma megszerzése után (1964)

az Oroszlányi Szénbányák XVI.-os számú bányaüzemében

üzemmérnöki beosztást kapott. 1965-től a XVIII. bányaüzem, majd

1967-től a XVI.-os és XVIII.-as összevont üzem gépészeti és

villamossági vezetője lett. 1971-ben szerezte meg a

bányavillamossági szakmérnöki diplomáját. A bányaüzemek egy

részének bezárása után 1977-ig a Majki, az öreg XX.-as és a XVI-

os összevont üzemek gépészeti és villamossági vezetője volt.

1977-től másfél évig a Tatabányai Bányaműszaki Felügyelőség

felügyelje volt. 1979-ben visszakerült az Oroszlányi Szénbányák

Műszaki – Fejlesztési Osztályára, ahol területi főmérnöki és

osztályvezető helyettesi beosztást kapott. 1993-ban az Oroszlányi

Szénbányáktól vonult nyugdíjba.


31

Bártfai Miklós


(1941.06.04. Szombathely)

Oklevélszáma:307/1964.

Kelte: 1964.06.24.

1941-ben született Szombathelyen, vasutas családban. Az

általános iskolai tanulmányait is Szombathelyen kezdte, majd

miután szülei 1950-ben Tatabányára költöztek, ott fejezte be. 1955

és 1959 között a gimnáziumi éveit Pannonhalmán, a Szent Benedek

rendi Katolikus Gimnáziumban töltötte, ahol 1959-ben sikeresen

leérettségizett. 1959 és 1964 között a miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetem Bányamérnöki Karán folytatta tanulmányait, és 1964-ben

bányagépészmérnöki diplomát szerzett. 1980-ban és 1986-ban

vezetőképző tanfolyamokon vett részt, 1989-ben pedig középfokú

állami nyelvvizsga bizonyítványt szerzett angol nyelvből. 1964 -

ben a tatabányai Cement- és Mészműveknél helyezkedett el, ahol

az alapanyagot kitermelő mészkő- és márgabányában üzemmérnöki

beosztásban dolgozott két és fél évig. 1967-ben áthelyezéssel, az

akkori Komárom megyei Vízmű Vállalat tatabányai Üzeméhez

került üzemvezetői munkakörbe. 1970 és 1985 közötti években

került sor a tatabányai regionális vízellátó rendszer kiépítésére,

amelyben beosztásának megfelelően, tevékenyen vett részt. Ennek

során megvalósult a karsztvíz bázisra alapozott egységes ivóvíz

ellátás, amely magában foglalta Tatabánya, Oroszlány, Kisbér és

Bicske térségét. A megnövekedett és minőségileg átalakult terület

és az ezzel összefüggő feladatok megkövetelték az

irányítószervezet korszerűsítését, így megalakult az Észak -

dunántúli Regionális Vízmű, mint központ, valamint előbb a

tatabányai Üzemfőmérnökség, majd az Oroszlányi-, Kisbéri- és

Bicskei mérnökségek összevonásával a tatabányai

Üzemigazgatóság, melynek vezetésére 1990-ben kapott megbízást.

1996-ban a regionális vízmű irányító központjába helyezték át

vízgazdálkodási főmérnökként, majd 2000-ben műszaki

vezérigazgatói helyettesi kinevezést kapott. Erre az időszakra esik


32

a regionális ivóvíz ellátás egységes irányítástechnikai

rendszerének kiépítése, a szennyvíztisztítás teljes körű

kiépítésének befejezése a megyében, valamint az ISO 9001 számú

Minőségbiztosítási Rendszer megvalósítása a vállalatnál. 2004-

ben, ebből a beosztásból vonult nyugdíjba.

Borlai Katalin okleveles bányageológusmérnök

(1940.12.26. Dorog)


Kelte:1964.06.27.

A diploma átvétele után a Mecseki Ércbányászati Vállalat

Kutató- Mélyfúró Üzemében helyezkedett el, mint geofizikai

kiértékelő. Kezdetben csak uránkutató mélyfúrási -, felszíni- és légi

geofizikai mérések eredményeivel foglalkozott, valamint az ország

területéről beérkező, idegen vállalatok által végzett mélyfúrási

geofizikai mérések urán szempontból történő vizsgálatával.

Később, az uránkutatás csökkenésével más, egyéb nyersanyagok

(víz, szén, színesérc) kutatására irányuló fúrások geofizikai

méréseit értékelte a nyersanyagok előfordulási helyének

meghatározására. 1986 augusztusától a Geológiai Főosztályon

készletszámítással foglalkozott. 1990 decemberében,

korengedménnyel vonult nyugdíjba.


33

Dobay Péter

okleveles olajmérnök

(1940.07.21. Szeged)


Kelte: 1964.06.27.

1940. július 21-én született Szegeden. Nős, két gyermek

apja. 1964-ben szerzett olajmérnöki oklevelet a miskolci

Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának olajbányász

szakán.

Tevékenység

1964-1974 Az egyetem elvégzése után fúrómérnök a szolnoki

központú Nagyalföldi Kutató- és Feltáró üzem (NKFÜ)

alkalmazásában, Szegeden és környékén .

1975-1977 Fúrómérnök az OKGT Fúrási Főosztályán (Budapest) .

1977-1978 Fúrási műszaki vezető Irakban, Dél-Rumailában, az

NKFÜ képviseletében.

1979-1980 Fúrómérnök az OKGT Fúrási Főosztályán.

1980-1984 Külföldi vállalkozási osztályvezető az OKGT

kereskedelmi Igazgatóságán.

1984-1986 Gázvezeték – építési projekt menedzser Kuvaitban, a

siófoki Kőolajvezeték Építő vállalat (KVV) képviseletében.

1987-1988 Külkereskedelmi osztályvezető az OKGT

Kereskedelmi Főosztályán.

1988-1989 Az OKGT Olaj és Gázipari Marketing Irodájának

(OGIMI) igazgatója.

1989-1990 Gázvezeték építési projekt menedzser Kuvaitban, a

KVV képviseletében.

1990-1992 az OKGT-hez (a későbbi MOL Rt.-hez) tartozó

HUNPETRO Olajipari Kft. projekt menedzsere. 1991-ben a

HUNOPETRO képviseletében eredményes tárgyalások folytatása


34

Londonban, a Kuvaitban felgyújtott olajkutak helyreállításában

való magyar részvételre vonatkozóan.

1992-1995 A MOL Rt. érdekeltségű PETROGÁZ Kft.

külkereskedelmi igazgatója.

1995-2000 A MOL Rt. érdekeltségű MOL-Chem Kft. Műszaki

Áru Főosztályának vezetője.

2000 Nyugdíjba vonulás.

2009-2010 az AQUAPLUS Kft. mélyfúrási szakfelügyelője,

felelős műszaki vezető a mályi geotermikus kutatófúrásnál .

2010-2014 a PannEnergy Geotermikus Erőművek Zrt. fúrási

műszaki tanácsadója, műszaki ellenőr, geo-műszaki tervek

készítője, geotermikus kutatófúrások műszaki irányítója.

2013 A lakiteleki népfőiskola alapítvány geoterm ikus projektjének

műszaki ellenőre.

Jogosultságok:

1987 az OBF bányászati szakértője, nyilvántartási szám:

89/1987/BSZ KB –i,j.

1993 SPE (Society of Petroleum Engineers) tagja , tagsági szám:

158863.

A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara tagja , kamarai

jogosultságok:

Felelős műszaki vezető MV-BÁ/A-01-63095/2014.05.19.

Gáz és olajmérnöki tervező GO-T-01-14077.

Műszaki ellenőr, ME-BÁ/I. -01-63095.


35

Dura László

okleveles bányaművelőmérnök

(1936.06.04. Hódmezővásárhely)


Kelte: 1964.06.27.

1936. június 4-én született Hódmezővásárhelyen.

Foglalkozása: bányászati tervező és szakértő.

Speciális szakterületei:

Mélyművelésű- és külfejtéses bányaüzemek-, valamint különböző

érc és ásványelőkészítő üzemek tervezése . Bányanyitással, és

bányászattal összefüggő egyéb tevékenységek, (építmények

tönkremenetelének vizsgálata, bányakár és rekultiváció témákban),

szakértői vélemények készítése. Aláfejtett területek

beépíthetőségével kapcsolatos szakvélemények készítése .

Képesítés: okleveles bányaművelőmérnök (1964).

Egyéb ismeret: számítógép kezelői gyakorlat .

Nyelvtudás: angol középfokú állami nyelvvizsga .

Munkahelyek:

1964-1976 Recski Ércbánya (Recsk)

1962-1967 üzemmérnök (ércelőkészítő, bánya)

1967-1972 bányaüzem felelős műszaki vezető

1972-1976 termelési főmérnök.

1976-1985 Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet (Budapest)

1976-1981 irányító tervező később bányászati létesítményi

főmérnök (Nagyegyháza).

1981-1985 főosztályvezető (bányatervezési- és mélyépítési


36

tervező osztályok irányítása).

1985-1991 Magyar Alumíniumipari Tröszt (Budapest)

Beruházási Főosztályán beruházási főmérnök, a Bakonyi- és

a Fejérmegyei Bauxitbányák, valamint a Bauxitkutató V.

beruházási- és fejlesztési ügyeinek koordinálása

1992 Alumíniumipari Tervező és Kutató Kft. (Budapest)

Bányászati tanácsadó és szakértő .

1993- Bányászati tervező, szakértő, felelős műszaki vezető és

építési műszaki ellenőr.

Korábban a Magyar Bányászati Hivatal, illetve később a

Mérnöki Kamara által regisztrált és névjegyzékbe fe lvett tervező

és szakértő.

Az elmúlt 20 év alatt különböző bányászattal érintett, illetve

pincerendszerekkel veszélyeztetett területeken (Budapest, XXII.

kerület) az ingatlanok építhetőségére vonatkozó bányászati

szakvélemények készítése (52 darab) és hatástalanítási munkálatok

irányítása, mint bányászati felelős műszaki vezető.

1994-2002 ,illetve 2003-2013 közötti időszakban Bányászati

tanácsadó. Külföldi befektetők által, a magyarországi

nemesérckutatás céljából létre hozott leányvállalatoknál mint

bányászati tanácsadó.

Külföldi szakmai tevékenységek:

1978 India – Megvalósíthatósági tanulmány egy külfejtéses

bauxitbányára.

1981 Mozambique (UNIDO) – Megvalósíthatósági tanulmány egy

fluorit bányára és dúsítóra.

1988 Vietnam (KFH) – Aranybánya újranyitási terv és

gazdaságossági tanulmány készítése.

1988-1989 Vietnam – Mintavétel és megvalósíthatósági

tanulmány egy tengerparti nehézásvány bányára és dúsítóra.

1992 Irán – Megvalósíthatósági tanulmány külfejtéses és

mélyműveléses bauxitbányára.


37

Falk Miklós

okleveles olajmérnök és okleveles

bányaipari gazdasági mérnök

(1941.02.08. Sopron)

Olajmérnöki Oklevélszáma:32/1964.

Kelte: 1964.06.11.

1941. február 8-án született Sopronban. Édesapja a néhai Dr.

Falk Richárd, okleveles gépészmérnök, egyetemi tanár, édesanyja

néhai Gaszner Edit. Ikerhúgai Edit és Judit, mindketten

építészmérnökök. 1965-ben megnősült. Felesége Ónodi Katalin.

Gyermekeik Richárd (1969. 10. 01.) és Nóra (1974. 03. 31.). 1959 -

ben érettségizett a Soproni Széchenyi Gimnáziumban, s abban az

évben, már Miskolcon kezdte meg tanulmányait a Nehézipari

Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán, ahol 1964-ben

diplomázott, mint olajmérnök. 1964 nyarán állt munkába a

Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat társadalmi

ösztöndíjasaként. Gyakorlati félévét e vállalat üzemeiben töltötte, s

1965-től megkapta termelői-mérnöki kinevezését üzemegység-

vezetői beosztással Hajdúszoboszlóra, ahol ekkor folyt a gázüzem

építése. A hajdúszoboszlói feladatok mellett a berekfürdői gázüzem

építési-próbaüzemi folyamatában való részvétele jó iskolának

bizonyult. 1967 őszén áthelyezték Szankra, az ígéretes kis -kunsági

olaj- és gázvagyon termelésbe állításának feladatával. Már innen

kezdte meg közgazdasági tanulmányait a miskolci Nehézipari

Műszaki Egyetemen és szerzett másod diplomát. 1969 elején Szank

önálló üzemmé lett, s ez azt jelentette, hogy szanki lakosok lettek.

Gyerekeik már ide születtek, az általuk nagyon megszeretett falusi

létbe. Szankon, mint az üzem igazgatója közéleti szereplő lett, nem

csak a falu ügyinek közbenjárója, hanem a 70-es években a megye

egyik országgyűlési képviselője és az Országgyűlés Ipari

Bizottságának tagja volt két cikluson keresztül. Évtizedekig volt a

MTESZ Bács-Kiskun-megyei szervezetének vezetőségi tagja, az

OMBKE üzemi csoportjának elnök-titkára, és évtizedeken át a hét


38

szakosztályt működtető Szanki Olajbányász Sportegyesület

elnökeként is tevékenykedett. Feleségével nagy élményük volt Gy.

Szabó Béla erdélyi grafikusművész és Szank kapcsolatának

felfedezése, s a személyes megismerkedés a világhírű fametszővel.

Ma községük egyik büszkesége az 1986-ban felavatott Közösségi

Ház, benne a Gy. Szabó Béla képtárral. Kitüntetései közül a

„Szank díszpolgára” és a szomszéd településről kapott

„Jászszentlászló tiszteletbeli polgára” címek a legkedvesebbek. Az

ezredfordulón ment nyugdíjba. Munkatársaival ma is őrzik

szakmájuk ipartörténeti emlékeit, ápolják a

bányászhagyományokat. Sosem felejti el professzoruk, Dr. Gyulay

Zoltán intő szavait: „Az olajmezők sohasem halnak meg!”

Dr. Fecser Péter Pál okleveles olajmérnök

(1939.06.19. Nagymajtény)


Kelte: 1964.06.27.

Tanulmányai:

Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem; Bányamérnöki Kar,

olajmérnöki szak (1964)

Budapesti Műszaki Egyetem; Gazdasági mérnök (1974)

Közgazdasági Egyetem; Fővállalkozási szakközgazdász

(1984)

Közgazdasági Egyetem; Egyetemi doktor (1987)

MLE Minden szak és Filozófia szakosító

Szakmai életút:

Kőolajvezeték Vállalat Siófok- Üzemmérnök és Üzemvezető

(Budapest Körvezeték) (1964-1967)

Műszaki igazgatóhelyettes (KVV) (1967-1978)


39

Fővállalkozási igazgatóhelyettes (Olajterv) (1978-1983)

Vezérigazgató (CHEMIMAS Rt.) (1983-1995)

Közben INTERATOMENERGO Főtanács Tagja, 9 évig a

nemzetközi szervezet elnöke

Fontosabb Társadalmi megbízatások:

Országgyűlési képviselő (1971-1975)

Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnökségi

tagja, 10 éven át elnökhelyettese.

Családi adatok:

Első házasságából két gyerek, egy jogász és egy

közgazdász, feleség: kohómérnök.

Jelenlegi házasság: egy általános iskolás kislány, feleség:

gyógyszertári szakasszisztens.

Hobbik: tenisz, gombázás, zene (country) .

Huszár Józsefné

(szül.: Franciszci Éva)

okleveles bányageológusmérnök

(1940.05.11. Békéscsaba)


Kelte: 1964.06.27.

1940. május 11-én született Békéscsabán. A középiskolai

tanulmányait a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban végezte,

ahol 1958-ban érettségizett. 1959-ben felvételt nyert a Nehézipari

Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, ahol 1964-ben, mint

bányageológusmérnök végzett. Az egyetem elvégzése után a


40

Várpalotai Szénbányákhoz került, ahol 1971. március 1-jéig a

vállalati központban dolgozott. 1971. március 1-jétől az S.II.

Bányaüzemnél volt üzemi geológus, majd 1981-től az üzemi

központ vezetőgeológusának nevezték ki. 1994. január 1 -jétől a

várpalotai bányaüzem felszámolása miatt nyugdíjas lett. 1994.

április 1-jétől 2002. január 31-ig a Központi Bányászati Múzeum

kezelésében lévő Várpalotai Bányászattörténeti Gyűjtemény

vezetője volt. Az OMBKE tagja 1967 óta, a 40 éves tagságért járó

Sóltz Vilmos emlékérmet is megkapta. Munkája elismeréseként a

Bányász Szolgálati Érdemérem bronz és ezüst fokozatait, valamint

„Kiváló Munkáért” miniszteri és a „Földtani kutatás kiváló

dolgozója” elismeréseket kapta.

Harsányi Lajos


(1940.07.10. Szentgáloskér)


Kelte: 1964.06.27.

A diploma megszerzése után a Mecseki Ércbányászati

Vállalat II. számú Bányaüzemében helyezkedett el. Kezdetben

körletgeológusi munkakörben, majd szerkesztő geológusként

dolgozott. 1982-től a geológiai osztály vezetője volt. A II. számú

üzem bezárása után az V. számú üzemben, majd 1991 és 1997

között a Mecsekurán Kft. bányaigazgatóságon a geoszakszolgálat

(geológia, geofizika, bányamérés, bányafúrás) vezetője volt. A

bányabezárás után 1998 és 2001 között a „Zárójelentés a

magyarországi uránkutatásról és a Nyugat-Mecseki

uránbányászatról” dokumentum elkészítésében vett részt.


41

Hermann György


(1940.07.04. Úrkút)


Kelte: 1964.06.27.

1940. július 4-én született Úrkúton. Általános iskolai

tanulmányait Salgótarjánban és Ajkacsingervölgyben végezte,

majd Székesfehérváron a József Attila Gimnáziumban érettségizett.

Felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, ahol

1964-ben bányaművelő mérnöki oklevelet szerzett. A Várpalotai

Szénbányák Ernő bányaüzemében üzemmérnök, majd szellőztetési

felelős volt. 1966-ban áthelyezték a Nehézipari Minisztérium

Országos Energiagazdálkodási Hatóságához. Feladata a távlati

energiamérlegek szilárd energiahordozói ellátásához,

energiaigények felméréséhez, mérlegek készítéséhez kapcsolódott.

Közreműködött energiahordozói kijelölésekben. Részt vett 1966 és

1968 között a szénbányászat korszerűsítésére vonatkozó

munkabizottsági elemzés készítésében. 1971-ben kérte áthelyezését

a Várpalotai Szénbányákhoz, ahol a Műszaki Fejlesztési Osztályon

a hidraulikus pajzsok üzemeltetésével, kísérleteivel végezték a

megfigyeléseket. Gépesített fejtési kereszteződések, hidraulikus

homlokelfogók, fejtési terhelésmérések fejlesztésében, mint az

osztály bővítése során létrehozott bányászati csoport vezetője vett

részt. Erre az időszakra esett az F6-os gépsorok, villamos

hajtódobok, villamos csavar behúzó gépek, végtelenköteles vitlák

alkalmazása, és S.II. bányán a 90 fokos fronthomlok elforgatás. A

vállalatnál a gépi jövesztés, rakodás és szállítás 100% -os lett.

Összevonás után Veszprémben a Termelési Bányaművelési

Főosztályon a biztosítási elemek, gépek, berendezések

hatékonyabb átcsoportosítása volt a feladata. 1982 és 1984 között

S.I. bányán volt bányavezető helyettes. Ekkor kezdődött Új-Ferenc

bánya bekapcsolása. 1985-től a Várpalotai Bányák

biztonságtechnikai vezetője lett. 1989-ben a Várpalotai 2-es számú


42

Központi Bányamentő Állomás (Balinka, Dudar, Várpalota)

vezetését kapta feladatul, majd az Ajkai KBÁ-val történő

összevonás után a vállalat bányamentési tevékenységének szakmai

irányítását végezte. A Veszprémi Szénbányák felszámolása után a

Bakonyi Erőműnél volt bányászati szakértő az építendő inotai új

erőmű előkészítési munkáival, az MVM tervezett integrációs

(Balinka, Lyukóbánya, Dubicsány, Mány) feladataival foglalkozott.

Szakmai munkája mellett 1972-ben bányaipari gazdasági mérnök,

1991-ben munkavédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett.

Megszerezte a bányászati szakértői engedélyt, hites bányamérői

minősítést, szaktervezői engedélyt. Az OMBKE-ben 1962 óta

tevékenykedik, két ciklusban választmányi tag volt és a

Bányabiztonsági Szakbizottságot vezette. A Bakonyi csoportnál

most is vezetőségi tag. Munkássága alatt szerzett elismerései:

Kiváló Dolgozó, Bányászati Szolgálati Érdemérem fokozatai,

Szent Borbála Emlékérem, Egyesületi Munkáért Plakett, Soltz

Vilmos érem (40 éves, 50 éves), Mikoviny Sámuel emlékérem,

BDSZ művészeti nívódíj, Várpalota Város Oklevele kulturális

munkáért. A Bakonyi Erőmű Rt. privatizációja után 1998-ban

vonult nyugdíjba. Nyugdíjazása után 2010-ig a Várpalotai Bányász

Kórus Baráti körének volt az elnöke és a Várpalotai

Bányászattörténeti Gyűjteménynek volt vezetője


43

Horváth József


(1939.09.25. Zalahaláp)


Kelte: 1964.06.27.

1939. szeptember 25-én születtem Zalahalápon.

Középiskolai tanulmányait a zalaegerszegi Zrínyi Miklós

Gimnáziumban végezte. Pályaválasztását motiválta, hogy már

gyermekkorában a műszaki, technikai, dolgok érdekelték. édesapja

pedig olajbányászként dolgozott. A miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetem Bányamérnöki Karára adta be felvételi kérelmét és a

bányagépész szakra nyert felvételt. A 3. évtől az akkori ÉM. 8 sz.

Kőbánya Vállalat Uzsa (többszöri átszervezés után jelenleg Basalt

Középkő Kft. Uzsa) ösztöndíjjal támogatta tanulását. Egyetemi

évei után az ösztöndíjat adó ÉM Közép-dunántúli Kőbánya

Vállalatnál kezdődött a munkaviszonya. Feladata volt a vállalathoz

tartozó üzemek alapos megismerése technológiai folyamatok

elemzése, véleményezése. A vállalatnál eltöltött több mint 41 éves

munkaviszonya során a vállalati ranglista alsó fokától a legfelsőig

végigjárva 2005. szeptember 30-án vonult nyugdíjba.


44

Horváth Lajos


(1935.10.13. Somlószőlős)


Kelte: 1964.06.27.

1935. október 13-án született a Veszprém megyei

Somlószőlősön. Az általános iskolát szülőfalujában, Pápán és

Nagykanizsán végezte. A Szabó József Geológiai Technikumban

geológus technikusi képesítést szerzett 1955-ben. 1955-1959-ig a

Dorogi Szénbányászati Trösztnél, majd a Pécsi Uránércbánya

Vállalatnál dolgozott. Feladata bányageológiai feladatok elvégzése

volt. 1959 és 1964 között a Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karán folytatta tanulmányait. 1964-ben

bányageológusmérnöki diplomát szerzett. 1964 és 1970 között az

Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt dunántúli Kutató és Feltáró

Üzeménél dolgozott üzemi geológusi beosztásban. Több kutatási

területen a kőolaj- és földgáz mezők kutatófúrásainak tervezése,

kivizsgálásuk, irányításuk volt a feladata. 1971-től 1997-ig,

nyugdíjazásáig, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon

dolgozott. 1975-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki

Karán, levelező tagozaton hidrogeológus szakmérnöki diplomát

szerzett. A vízügyi igazgatóságon hidrogeológusi, vízföldtani

csoportvezetői feladatokat látott el. A sérülékeny vízföldtani

környezetben üzemelő vízbázisok biztonságba helyezési

programjának kidolgozását irányította Vas és Zala megye területén.

A program elfogadása után, annak végrehajtásában vett részt

nyugdíjazásáig. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon készült

Vas megye ivóvíz ellátásának koncepcióterve 1978-ban, Zala

megye ivóvízellátásának koncepcióterve 1979-ben. Mindkét

esetben a vízbeszerzési fejezet kidolgozását irányította. Az Észak-

Dunántúl regionális vízellátása című pályázaton (1978) II. díjat, a

Dél-Dunántúl regionális vízellátása című pályázaton (1982) III.


45

díjat és a Közép-Magyarország regionális vízellátása című

pályázaton (1984) I. díjat nyert tervezői csoportjuk. 1998 -tól

egyéni vállalkozóként dolgozik műszaki tervező és szakértőként.

Főleg ivóvíz termelő kutakat és hévízkutakat tervezett.

Huszár József


(1941.01.28. Várpalota)


Kelte: 1964.06.27.

1941-ben született Várpalotán bányászcsaládban. Általános

iskoláit Várpalotán végezte. 1955-ben felvételt nyert a budapesti

Szabó József Geológiai Technikumba. A nyári kötelező iskolai

gyakorlatok és az évközbeni kirándulások sokat segítették szakmai

fejlődésében. 1959-ben sikeresen érettségizett és felvételt nyert a

miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar,

bányageológus szakára. 1964-ben sikeresen befejezte az

egyetemet, államvizsgát tett és megvédte a Bakonyi

Bauxitbányánál készített diplomatervét. 1964. júliusától a

Várpalotai Szénbányák Beszálló-bányájánál helyezkedett el

üzemmérnökként, majd szellőztetési mérnökként és mérnökség

vezetőként dolgozott. Üzemi munkája mellett 1964 és 1966 között

a Bányaipari Aknászképző és a Bányagép- és Villamosipari

Technikumok várpalotai esti tagozatán is tanított. A Beszálló-

bánya bezárása után 1969. január 1-jétől a Bánta-bányához került

biztonsági mérnök, szellőztetési mérnök és gépesítési mérnöki

beosztásokba. 13 év bányaüzemi munka után 1977-ben kinevezték


46

a vállalati központ Személyzeti és Oktatási osztályvezetőjének.

1978-ban elvégezte a Nehézipari Minisztérium féléves bentlakásos

vezető utánpótlás képző tanfolyamát a NIMTK-ban. 1981-től

összevonták a Várpalotai és a Közép-dunántúli Szénbányákat

(Veszprémi Szénbányák), kinevezték a Veszprémi Központba

személyzeti önálló osztályvezetőnek, majd 1985 -től

főosztályvezetőnek és 1988-tól pedig személyzeti szociális

igazgatónak. A Veszprémi Szénbányák 1992-ben kezdődő

felszámolása után humánpolitikai vezető, majd 1994-től

felszámolási biztos volt. 1999-ben vonult nyugdíjba. 1997-ben a

Várpalotai Bányászhagyományok Ápolásáért Egyesület elnökévé

választották, 2011-től pedig tiszteletbeli elnöknek. 1966-tól tagja

az OMBKE-nek. Munkája során több elismerést és kitüntetést

kapott: Kiváló Ifjú Mérnök, Kiváló Dolgozó, Kiváló Munkáért,

Bányász Szolgálati Érmek fokozatai, Munka Érdemrend Bronz

fokozat (1988), Magyar Köztársaság bronz érdemkereszt (1997),

Sóltz Vilmos Emlékérem (2006), Honvédelemért Kitüntető Cím

ezüst fokozat (2010).

Kecskés István


(1940.12.04. Váchartyán)


Kelte: 1964.06.27.

1940. december 4-én született Váchartyánban. Édesapja

asztalos volt. Az általános iskolát szülőfalujában, Kosdon és

Veresegyházon végezte. 1959-ben bányagépész technikusi

oklevelet szerzett Esztergom Kenyérmezőn a Hell József Károly

Bányagépészeti Technikumban. 1964-ben a miskolci Nehézipari


47

Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán bányagépészmérnök

szakon végzett.

1964. július 16-tól a Mecseki Szénbányászati Trösztnél, a Komlói

Kossuth bányaüzemnél helyezkedett el. A Gépüzemnél gyakorló

mérnökként, majd III. aknaüzemnél földalatti művezetőként

dolgozott. 1965-ben a Szénelőkészítő Üzemhez helyezték át, ahol a

Műszaki Osztályon üzemmérnöki beosztásban üzemeltetési,

karbantartási és tervezési feladatokat végzett. 1970-ben az Észak-

Magyarországi Tervező Vállalatnál helyezkedett el, ahol

épületgépész szerkesztő, majd tervező volt. 1973. október 11-től a

Mátraaljai Szénbányák Thorez Külfejtéses Bányaüzeméhez nyert

felvételt. Különböző termelési egységeknél műszaki előadó illetve

művezető beosztásban ellenőrzési, üzemeltetési, üzemzavar

elhárítási, karbantartási feladatokat végzett. 1976-ban a Műszaki

Fejlesztési Osztály kötelékében szállítószalagok görgőinek,

hevedertisztítóinak, hevederfordítóinak stb. fejlesztése illetve

tervezése volt a feladata. 1983-ban a Mátraaljai Szénbányák

Igazgatóságára (Gyöngyös) a központi szállítási csoport

vezetőjének nevezték ki. Feladata a vállalat állományában lévő

gépjárművekkel, valamint a közúti és vasúti szállításokkal

kapcsolatos tennivalók végzése illetve összehangolása volt

(nyilvántartási, üzemanyag elszámolás, hatósági ügyek, közlekedés

biztonság, költség elemzés stb.). 1987-ben elvégezte a Közlekedési

Minisztérium felsőfokú szállítási szaktanfolyamát. 1993. április 1-

jétől a Mátrai Erőmű Rt. állományába került, ahol a Műszaki, majd

a Termelési Osztályon előadói illetve főmunkatársi beosztásban

szervezési, tervezési és adminisztratív feladatokat végzett. 1996.

március 1-jétől a Mechanikai Üzemviteli Osztályon

szállítószalagos „művezetőként” dolgozott (karbantartás,

hibaelhárítás) 1996. december 30-ig, amikor korengedményes

nyugdíjba vonult. A termelési feladatokat időként tartalékos

katonai tanfolyamok, továbbképzések és gyakorlatok szakították

meg. Végül tartalékos tisztként tüzér százados lett. A vállalati

MHSZ klub tartalékos szakosztály vezetőjeként a sorkötelesek

előkészítését és a tartalékosok továbbképzését végezte, illetve

szervezte. Elismerései: Kiváló Dolgozó (1981), Honvédelmi

Érdemérem (1987), Bányász Szolgálati Érdemérem – bronz fokozat

(1988), Szolgálati Oklevél – 30 év (1996).


48

Király Béla


(1939.06.04. Alberttelep)


Kelte: 1964.06.27.

1939. június 4-én született Alberttelepen (közigazgatásilag

Múcsony községhez tartozik). Az általános iskola után Miskolcon

Gépipari Technikumot végzett 1957-ben. Ezt követően egy évet a

kazincbarcikai Szénosztályozónál, egy évet pedig alberttelepi

bányaüzemnél dolgozott, mint karbantartó. Két év gyakorlat után

felvételizett a Nehézipari Műszaki Egyetemre, ahol 1964 -ben

bányagépészmérnöki diplomát szerzett. Az egyetem után első

munkahelye Budapesten volt, az Országos Bányagépgyártó

Vállalatnál. Itt bányagépekkel kísérletezett. Ezt követően a

Bányászati Tervező Intézetnél és a Mélyépterv-nél gázhálózat

tervezéssel foglalkozott. A Központi Bányászati Fejlesztési

Intézetnél mint vezető tervező bányászati és bányagépészeti

tervezési feladatokat végzett. Sok más mellett az utolsó munkája a

dubicsányi akna gépészeti tervezése volt. Remélhetőleg

megvalósul valamikor. Közben mint vállalkozó-tervező

közműhálózatok tervezésével foglalkozott. Ezen tevékenységhez

jogosultságot kellett szereznie, ami abból állt, hogy a Magyar

Mérnöki Kamarai tagságért vizsgákat tett le.


49

Kiss László


(1941.11.09. Marosvásárhely)


Kelte: 1964.06.27.

1941. november 9-én született Marosvásárhelyen. A miskolci

Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd

felvételt nyert a miskolci Nehézipari Egyetem Bányamérnöki

Karára, ahol 1964-ben bányaművelőmérnöki oklevelet szerezett.

Szolgálati éveit 1964. augusztus 1-jén kezdte a Borsodi

Szénbányák Vállalat Miskolci Bányaüzeménél, Lyukóbányán. Itt

üzemmérnökként, műszaki fejlesztő mérnökként, szellőztetési

felelősként, majd földalatti elővájási körletvezetőként dolgozott

1975-ig. Feladata a gyorsított vágathajtási technológia bevezetése

az elővájási körlet alaptevékenységeként: sikerrel megvalósult. Az

Országos Érc és Ásványbányák Vállalat budapesti központjában

1975-től területi főmérnökként- az Úrkúti Mangánérc Mű

(földalatti bánya, külfejtés, dúsító), az egri Kutató és Termelő Mű

(Felnémeti Mészkőbánya és Őrlőüzem, istenmezei föld alatti

bentonit bánya), és a recski Rézérc Mű (Lahócai bánya, Mélyszinti

Bányaüzem) vonatkozásában. Feladata volt a Művek műszaki

üzemi tervei alapján a termelési-értékesítési-árbevételi

tevékenységük koordinálása, ellenőrzése, javaslatot téve az

aktuális problémák megoldására. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat

tapolcai igazgatóságán a Beruházási Főosztályon 1981-1984-ig

dolgozott. Halimba III. bányaüzem mélyszinti rekonstrukcióján

bányászati műszaki ellenőr volt. 1984-től a Veszprémi Szénbányák

veszprémi központjában a Termelési Főosztályon folytatta

munkáját. A Vállalat (Ajka, Balinka, Dudar Várpalota) teljes gépi

vágathajtási tevékenységét (25km/év vágathajtás, 20 db vágathajtó

gép, köztük AM-50 gépek) szakmai tervek alapján menedzselte,

ellenőrizte a gépkihasználás fokozását célul tűzve ill. elérve. A

Veszprémi Szénbányák felszámolásának kezdetétől 1994 -től a


50

Bakony Erőmű Rt. Ajkai Bányászati Igazgatóságának Biztonsági

Osztályán kiemelt biztonsági mérnökként dolgozott – Ármin, Jókai

Padrag bányai hatáskörrel – az 1997-es nyugdíjazásáig. Az

OMBKE-nek 1963-tól, a megyei Mérnöki Kamarának 1997-től

tagja. 1978-tól a NIM bányaművelési szakértőjeként működött.

Mint aktív bányamentő, Bányamentő Szolgálati Oklevelet kapott

1966-ban. A Bányászati Szolgálati Érdemérem ezüst fokozata

kitüntetésben részesült 1988-ban. Az esztergomi EUROKT-

Akadémia felkérésére megírta „A mélyszinti bányaüzemi

diszpécserközpontok és kezelésük” c. szakkönyvet 1996-ban.

Kuzsmiczky Sándor


(1941.07.19. Szikszó)


Kelte: 1964.06.27.

1941. július 19.-én született Szikszón. Általános iskoláit

Sátoraljaújhelyen és Miskolcon végezte, 1959-ben érettségizett a

miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Még ebben az évben

felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karának bányagépész szakára, amelyet 1964-ben

sikeresen abszolvált. 1962-től társadalmi ösztöndíjasa volt az

Oroszlányi Szénbányáknak, így a diploma megszerzése után itt

kapott üzemmérnöki beosztást a XXI. aknán. 1965 -ben a

bányaüzemhez Dobson típusú önjáró fejtésbiztosító berendezés

érkezett, amelynek gépészeti felügyeletével és karbantartási -

üzemeltetési feladataival bízták meg. A vállalatnál 1968.

januárjában alakították meg (az addig más üzem részlegeként

működő) Központi Gépjavító Üzemet, ahová gépészeti

üzemrészvezetőnek nevezték ki. Feladatukat képezte a

bányaüzemek


51

- aknaszállítógépek üzemeltetése és karbantartása,

- főszellőztető berendezéseinek üzemeltetése és karbantartása,

- fővízmentesítő-telepeinek üzemeltetése és karbantartása,

- sűrített levegő ellátásának biztosítása,

- bányabeli vitlák és folyamatos szállítóberendezések javítása,

- alkatrészek és acélszerkezeti egységek gyártása,

- 35 kV energiaellátásának biztosítása.

1971-ben üzemvezető-főmérnök helyettesé nevezték ki, ezzel

közvetlen irányítása alá került a gyártás előkészítés és az üzem i

műszaki szerkesztés, valamint felügyeletileg a gépészeti -,

erősáramú-villamos-, és a gyengeáramú (hírközlési) üzemrész.

1970-től kooperációs acélszerkezeti gyártás indult meg angol

(Fletcher) önjáró fejtésbiztosító berendezések előállítása kapcsán,

ami szükségessé tette hegesztő szakmérnöki képesítés

megszerzését, ezért részt vett a BME szakmérnöki képzésén, ahol

1972-ben szakmérnöki oklevelet szerzett. A Központi Gépjavító

Üzemben 1971 után több, jelentős fejlesztés történt:

- a bányabeli szállítóberendezések cseregépes, majd bérleti

rendszerű javítása,

- villamos motorok és készülékek Sb és Rb javítása és minősítése,

- bányabeli létszámnyilvántartás elektronikus kialakítása.

1975-1985 között az Oroszlányban fejlesztett önjáró

vágatkereszteződés-biztosítások acélszerkezeti gyártásában (saját,

hazai és export), valamint lakossági üzemi felhasználású

széntüzelésű kazánok gyártásában vettek részt. 1993 -ban az

Oroszlányi Szénbányák felszámolás alá került, a megmaradt

termelő üzemek kft.-ként működtek tovább, melynek műszaki

osztályára helyezték gépészeti csoportvezetőnek. 1994-ben a

széntermelő üzemeket a Vértesi Erőmű Rt.-hez csatolták, így a

VÉRT Bányászati Igazgatóságától ment nyugdíjba 2001-ben.


52

Lafferton Győző


(1940.06.21. Pécs)


Kelte: 1964.06.27.

Egyetemi tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetem Bányamérnöki Karán végezte 1964-ben, ezt követően a

Pécsi Szénbányászati Tröszt Műszaki Fejlesztési Osztályán kezdte

szakmai tevékenységét. Egy év múlva a tröszt Vasas

Bányaüzemébe helyezték, ahol 21 éven keresztül do lgozott

különböző beosztásokban:

1965-től üzemmérnök, (1967-ben bányamentő vizsgát tett, s aktív

bányamentőként több mint két évtizeden át számtalan éles

bevetésen vett részt).

1972-től műszaki fejlesztési csoportvezető .

1974-től fejlesztési főmérnökhelyettes, - ekkor hozzá tartozott az

üzem beruházási, tervezési, és műszaki fejlesztési tevékenységének

irányítása.

1980-ban a vállalat vezérigazgatója megbízta a bányaüzem

főmérnöki feladatainak – egyidejűleg a felelős műszaki vezető

teendőinek – ellátásával.

1983-ban nevezték ki a bányaüzem vezetőjének a felelős műszaki

vezetői feladatok ellátásának megtartásával .

1986-ban ismét a vállalat igazgatóságára került előbb mint

létesítményi főmérnök, majd mint vállalati tervezési-fejlesztési

főmérnök. Utóbbi beosztásban közel 3 éven át a vállalat tervezési

és fejlesztési tevékenységét, valamint a bányamérési és geológiai

szakszolgálatok munkáját irányította.

1992-től a vagyonhasznosítási iroda vezetőjének a helyettese.

A vállalat felszámolásának időszakában a bányabezárási munkákat

irányította felelős műszaki vezetőként.


53

A Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. megalakulását követően

1994-től a vagyon-hasznosítási osztály vezetője, 2002-től

értékesítési vezető.

A társaság végelszámolásának időszakának – annak lezárásáig –

értékesítési menedzserként tevékenykedett.

A Somogyudvarhelyi Kavicsbánya szakmai munkáját felelős

műszaki vezetőként 33 éven át irányította.

Az OMBKE-nek közel 5 évtizede tagja, a helyi csoport

vezetésének több cikluson át tagja, egy ciklusban elnöke is volt.

Elismerések, kitüntetések:

Kiváló Dolgozó és Vezérigazgatói Dicséret – több alkalommal,

Bányamentő Szolgálati Érdemérem, Honvédelmi Érdemérem és

Bányász Szolgálati Érdemérem - mindhárom kitüntetésnek

mindhárom fokozata, Borbála Érem, Sóltz Vilmos Emlékérem .

Lengyel Iván


(1941.08.18. Szeged)


Kelte: 1964.06.27.

1941. augusztus 18.-án született Szegeden.

Szakmai munkássága:

1964 Bakonyi Bauxitbánya Vállalat (Nyírád) – karsztvízszint

alakulásának figyelemmel kísérése, a kiemelt víz szabályozott

elvezetésének tervezése.


54

1966 Földmérő- és Talajvizsgáló Intézet (később Vállalat)

Cement- és Mészművek bányáinak készletbecslése. Az altalaj

minőségi változása miatt tönkrement építmények vizsgálata.

1967 Kő- és Kavicsipari Tröszt (majd Egyesülés) – bányák

készleteinek becslése, kutató fúrások elemzése, javaslat új bányák

nyitására.

1968 Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság – árvízi

fővédvonalak állékonyságának vizsgálata, ár- és belvízvédelem

irányítása (Duna, Zagyva).

1976 Országi Vízügyi Hivatal (Műszaki Titkárság) – árvízi

védekezési módszerek elemzése, nemzetközi kapcsolatok

tapasztalatai határ menti és más szervezetek munkájában való

részvétel (Dunabizottság).

1985 Vízgazdálkodási (később Környezetgazdálkodási) Intéze t –

árvédelmi töltések optimális kiépítésének vizsgálata, nagytérségi

árvízi események kockázati elemzése.

1991-től rokkant nyugdíjas.

Madai László


(1938.11.23. Csenger)


Kelte: 1964.06.27.

1938. november 23.-án született a Szatmár megyei Csengerben

gépész iparos családban. Itt végezte általános iskolai

tanulmányait.

A Mátészalkai Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert

a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára,


55

ahonnan 1 hónap múlva átkérte magát a Bányamérnöki Karra,

mivel az előző nyári oroszlányi munkájával egy életre

megfertőződött a bányászattal. Itt a legfelejthetetlenebb

időszaka a negyedik év második féléve volt, mert kísérletként

dolgozva és tanulva, a félév végén minden tantárgyból

levizsgázva vághattak neki a nyárnak. A végzős évfolyamuk

elsősorban a valéta elnöküknek köszönhetően a mai napig is

nagyon összetartó társaság lett.

Végzés után munkáját a Mátraaljai Szénbányák Igazgatóságának

Geológiai osztályán kezdte 1964. aug. 1-el, majd 8 hónap után

kihelyezték a Visontai Thorez Külfejtéshez.

Visontán az ott folyó talajmechanikai és hidrogeológiai kutatás

műszaki ellenőreként tevékenykedett. 1966-ban létrehozták a

Víztelenítő Üzemet ahol az addigi feladatát is magával vitte, s a

Fúrási Részleg vezetője lett.

1971 nyarán kinevezték a külfejtésre fődiszpécsernek, ami a

folyamatos üzemben dolgozó négy szak egyikének irányítását

jelentette. Itt rengeteg olyan dolgot tanult , ami későbbi

pályafutását jó irányban befolyásolta. Geológus szemmel is

végezve a termelés irányítást, a művelési technológia

ismeretében tudta később termelés centrikusan irányítani a

geológiai munkát.

1974. augusztus 1.- el kinevezték az Igazgatóság Kutatási és

Földtani Osztályára osztályvezető főgeológusnak. Ebben a

beosztásában maradt az Erőművel való fúzió után is egészen az

1999. évi nyugállományba kerüléséig. Itt fő feladatai voltak:

- az ország lignitelőfordulásaival kapcsolatos kutatás,

értékelés, nyilvántartás;

- kutatási tervek, földtani értékelések készítése;

- geotechnikai, mélyfúrási, kútépítési, víztelenítési,

ásványvagyongazdálkodási üzemi tevékenységek tervezése,

előkészítése, koordinálása;

- a külfejtéssel összefüggő földtani jellegű problémák

megoldására irányuló műszaki fejlesztések irányítása.

A számítógépek megjelenésétől kezdve nagy súlyt fektetett a

számítógép adta lehetőségek feltárására és bevezetésére a

földtani gyakorlatban.


56

A nemzetközi tudományos együttműködés keretében két

témában is munkabizottsági vezetőként vitte megoldásig a

feladatot.

Publikációi : 9 önálló és 11 társszerzői.

Jelentős eredményének ismerik el az országos lignitkutatásban

végzett tevékenységét, a vállalati és üzemi földtani szolgálatok

megszervezését és azok munkájának segítését, a külfejtések

víztelenítéséből adódó környezeti hatások előrejelzésében,

feltárásában, a károk megelőzésében, illetve elhárításában

végzett munkáját.

Ezt támasztja alá, hogy a KFH Elnökétől két alkalommal is

megkapta a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetést.

Vállalati elismerését a négy alkalommal megkapott Kiváló

Munkáért Miniszteri Kitüntetés is jelzi. 1995-ben az MTA-tól

megosztott Akadémia Díjat kapott. Az MFT részére 1993-ban

Pro Geológia, majd 2009-ben Tiszteleti Tagságot

adományozott.

Mikó Attila


(1940.10.06. Sáta)


Kelte: 1964.06.27.

1940. október 6.-án született Sátán, az általános iskolát is ott

végezte. 1959-ben érettségizett az ózdi József Attila

Gimnáziumban. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karán folytatta egyetemi tanulmányait, ahol 1964-

ben vehette át bányaművelőmérnöki oklevelét. Az egyetem


57

Bányamérnöki Karán 1976-78-as években sikeresen elvégezte a

Bányaipari Gazdasági Mérnök szakot. Szakmai munkáját az

Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt, Farkaslyuk Bányaüzemében

kezdte. Itt megszakítás nélkül 1990. október 1-jéig dolgozott

különböző beosztásokban. Az ózdvidéki szénbányászat

nehézségeit, veszélyeit itt ismerte meg. Üzemmérnöki beosztásban

aktívan részt vett a rétegvíz lecsapolás különböző módszereinek

kidolgozásában és kivitelezésében, a bányatüzek elleni preventív

védekezésben, az Üzemi Utasítások kidolgozásában. 1968 -tól

üzemi megbízása frontmérnöki és felelős műszaki vezető helyettesi

feladatkörre módosult. Az üzemi megbízások mellett ellátta az

Ózdvidéki Szénbányák Központi Bányamentő Állomás parancsnok

helyettesi beosztását is. Aktívan részt vett az ezen időszakban

folyó műszaki fejlesztési kísérletekben és azok bevezetésében.

1968-ban maróhengerrel történő jöveszthetőségi kísérletet, 1969 -

ben Dobson keretes biztosítást, 1971-ben VOB-, 1972-ben a

2MKE-típusú biztosítás berendezésinek a helyszínen történő

szerelését irányította. 1969-1974-ig a két komplexen biztosított

frontfejtés folyamatos üzemeltetésének irányítása munkaköre

meghatározó része volt. A két borsodi szénbánya vállalat 1974 -ben

történő összevonását követően, a módosult aknai irányítási

rendszerben, aknavezető főmérnöki beosztást kapott. 1984 -ig az

irányítása alatt, a két komplexen biztosított frontfejtést üzemeltető

aknaüzem, jelentős termelési eredményeket ért el. 1984 . november

14-től, két éven keresztül a bányaüzem műszaki csoport vezetésére

kapott megbízást. 1987. január 1-jével újra visszatért a

termelésirányításba. 1988. december 31-ig a bányaüzem főmérnöke

volt és fél éven keresztül megbízással az üzemigazgatói teendőket

is ellátta. 1989-ben az üzem Putnok Bányaüzem irányítása alá

került. Ettől kezdve 1990. október 1-jéig aknavezető főmérnöki

beosztásban irányította a termelést, majd a bányabezárást. Ezt

követően új munkahelyén, a Putnok Bányaüzemnél, műszaki

főmérnök helyettesi megbízást kapott. 1992. október 1-jén Putnok

bánya tovább üzemeltetésének szervezeti formája Putnok Bánya

Kft.-re változott. Ebben a szervezeti formában műszaki igazgató

helyettesi munkakörben dolgozott 2000. szeptember 1-jén

bekövetkező nyugállományba vonulásáig. Itt az alapfeladatok

elvégzésén kívül, jelentős munkát fordított a bánya élettartamának

meghosszabbítását célzó tervek kidolgozására. A szakmai évek

végén a második bánya bezárásának irányításában is részt kellett

vennie, munkakörének megfelelő mélységben. Az OMBKE-nek


58

1964-től tagja, a 40 éves tagságért megkapta a Sóltz Vilmos

Emlékérmet. Szakmai tevékenysége elismeréseként többször

részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben. Megkapta a Bányászati

Szolgálati Érdemérem mindhárom fokozatát. 1981-ben Kiváló

Munkáért kitüntetésben, 1992-ben Miniszteri Elismerő Oklevélben,

1994-ben Kiváló Bányász kitüntetésben részesült. 1999 -ben

Borbála Emlékérem kitüntetést, és 35 éves szolgálati ideje

elismeréséül Bányász Szolgálati Oklevelet kapott.

M. Molnár Imre


(1941.09.02. Békés)


Kelte: 1964.06.27.

1941.szeptember 2.-án született Békésen. Itt

érettségizett 1959-ben a Szegedi Kis István Általános

Gimnáziumban. Még ebben az évben felvételt nyert a

miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki

Karára, ahol bányageológusmérnöki oklevelet szerzett

1964-ben.

1964. 08. 1.-én a Mátraaljai Szénbányák

Igazgatóságának Geológiai Osztályán helyezkedett el. Itt

főelőadónként dolgozott 1968 szeptemberéig.

Feladatkörébe tartozott a leendő lignit külfejtési területek

földtani kutatási terveinek készítésében való részvétel,

kivitelezésének műszaki ellenőrzése, a kutatási

eredmények értékelése. 1968 szeptemberében a Visontai

Külfejtéses Bányaüzemhez került, ahol a bányaüzemi

laborkomplexum megszervezésével bízták meg. Ehhez


59

tartozott a szénvizsgáló és talajmechanikai laboratórium.

Munkaköréhez tartozott ez utóbbi operatív irányítása. A

laborvezetői feladatokat 1976 júliusáig töltötte be. Ezt

követően az alábbi munkaterületei voltak:

mérnökgeológiai csoportvezető (1976.07. – 1979.03.),

külfejtési geotechnikai részlegvezető (1979.04.–1985.06.),

bányaüzemi főgeológus (1985.07. – 1987.10.),

geológiai osztályvezető (1987.11. – 1993.03.),

geotechnikai irodavezető (1993. – 1996.).

Pályafutása időszaka alatt, melyet teljes egészében a

Mátraaljai Szénbányáknál töltött, csaknem valamennyi

földtani-geotechnikai jellegű szakmai feladatkört ellátta ,

amelyeket a külfejtés nyitása kutatástól a bányaművelés

során, annak befejezéséig szükséges végezni. Ezek közül

kiemelkedő jelentőségűek voltak: a réteg víztelenítés

gyakorlati megvalósításának irányítása, továbbá a

külfejtési rézsük,- rézsürendszerek méretezéséhez és

stabilitásának ellenőrzéséhez kapcsolódó vizsgálatok.

Tevékenysége elismeréseképpen az alábbi kitüntetésekben

részesült :

Bányász Szolgálati Érdemérem (bronz 1979, ezüst

1989),

Bányászat Kiváló Dolgozója (két alkalommal 1980,

1993),

Kiváló Munkáért (1986),

Szent Borbála Emlékérem (1993) .


60

Nyerges Lajos


(1940.01.14. Miskolc)


Kelte: 1964.06.27.

Középiskolai tanulmányait az egri Dobó István

Gimnáziumban végezte, 1958-ban érettségizett. Egyetemi

tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karán végezte. 1964-ben bányageológus-mérnöki

oklevelet, 1978-ban mélyfúrási geofizikus szakmérnöki oklevelet

szerzett.

Munkahelyek, művelt szakterület:

1964-1972: Bauxitkutató Vállalat „Központi kutatásirányító

hidrológus” - i beosztásban a bauxitkutatás és a

bauxitbányászathoz kapcsolódó vízföldtani, bányavízvédelmi

problémák megoldásában való részvétel. Ezen belül például egy új

kutatási terület vízföldtani képének megismerése, ehhez

kapcsolódó módszertani problémák megoldása, a bányavíz -

védelem részeként nagy átmérőjű fúrt kutak (aknák) telepítésében,

tervezésében részvétel, karsztvízföldtani, karsz thidraulikai

kérdések megoldása stb.

1972-1990: Bauxitkutató Vállalat geofizikai csoport, majd

osztályvezetőjeként a magyar bauxitkutatás és bányászat saját

kivitelezésű, geofizikai munkáinak irányítása, külső munkavégzés

szervezése, koordinálása. Geofizikai mérések végzése,

feldolgozása, értékelése. Geofizikai kutatás komplex értékelése. A

Vállalat kutatási és értékelési munkáiban részvétel.


61

1990-2011: TERRATEST Kft. ügyvezetőjeként , egyben

alkalmazottjaként vegyes földtani szaktevékenység. Ezen belül

többségében szilárd ásványi nyersanyagokra irányuló kutatási,

kisebb arányban műszaki földtani, vízföldtani, környezetföldtani,

geofizikai kutatási feladatok megtervezése, kivitelezése,

értékelése.

2011-től és jelenleg is: Geomérnöki Iroda címszó alatt egyéni

vállalkozóként (3 db tervezői és 2 db szakértői papírral még

felszerelkezve) kisebb volumenben a fentiek folytatása.

Fentiekhez kapcsolódóan, ezek tartalmát vázolva: 1972-1992

között több, mint 5000 db kutatófúrás geofizikai szelvényének

ellenőrzése mintegy 1000 db értékelése, társszerzőként mintegy 40

db bauxitos zárójelentés készítésében, illetve mintegy 100 db

komplex felszíni geofizikai kutatás értékelésében részvétel. Ezek

egy részének hazai, külföldi fórumokon való bemutatása,

publikálása.

Az utóbbi 15 évben mintegy 40 db nyersanyag kutatási munka

(kavics, homok, homokkő, mészkő, dolomit, agyag, bazalt, gránit)

tervezése, kivitelezés megszervezése, zárójelentése, majd a

bányászatot előkészítő anyagok elkészítése.


62

Oplaznik Gusztáv


(1940.05.01. Miskolc)


Kelte: 1964.06.27.

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán

szerzett bányaművelő mérnöki diplomát (1964). Erre és a

bányaipari gazdasági mérnöki diplomájára alapozottan az alábbi

munkahelyeken, illetve főbb beosztásokban dolgozott:

1964-1971: Ózdvidéki Szénbányák Egercsehi bányaüzemében

beosztott mérnökként, majd műszaki-gazdasági csoportvezető

mérnökként dolgozott. Mellékállásban ellátta a Felsőtárkányi

Dózsa Mgtsz. külműveléses mészkőbányájának felelős műszaki

vezetői és robbantás vezetői tevékenységét 1975-ig.

1971-1972: az Egri Közút Építő Vállalat Kő- Aszfalt és Útminőség

vizsgáló laboratóriumának volt a vezetője.

1972-1974: a BÁNYATERV (BÁTI) Bányatelepítési Osztályán

dolgozott szaktervezőként, majd irányító tervezőként.

Külművelésű és mélyművelésű szénbányák beruházási,

kivitelezési, valamint technológiai tervezésben vett részt, illetve

azok tervezését irányította.

1974-1978: a Központi Bányászati Kutató Intézet Bányaszervezési

és Bányagazdasági Főosztályán dolgozott, mint tudományos

munkatárs, majd főmunkatárs a komplexengépesített frontfejtések

hatékonyság felmérésével, egységes teljesítmény követelmény

rendszerének értelmezésével és a bányászati rendszer, rendszertani

kérdéseivel foglalkozott. Részt vett a KGST Szénügyi Bizottság

nemzetközi szintű munkavégzéseiben.


63

1978-1983: a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetben (KBFI)

kezdetben bányagazdasági osztályvezető-helyettesként, majd a

Márkushegyi Bányaüzem területi főmérnökeként, végül

vezérigazgatói szaktanácsadóként dolgozott.

1983-1993: a Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál (BAV)

dolgozott, mint termelésszervezési osztályvezető-helyettes, majd

vállalatszervezési és gazdasági osztályvezető, fontosabb kiviteli

munkák hálótervezési munkáit készítette, illetve irányította.

Később a vállalati központ irányítása alá tartozó termelő körzetek

és kiszolgáló üzemek éves termelőirányzatainak készítésével,

kiértékelésével és üzemzavar elhárítási problémáival foglalkozott

nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig. Előtte még Indonéziában helyszíni

szemle után a bengkului külművelésű antracitbánya telepítési

tervdokumentáció készítését irányította.

1993-2010: a Méring Kft.-ben, mint kamarai szaktervező,

bányászati szakértő, hites bányamérő (1997), majd mint

bányaüzemi felelős műszaki vezető 10-15 darab külműveléses

nyers, szemcsés, törmelékes homok – kavics, illetve kőbánya

bányaüzem nyitásában, műszaki-hatósági tervellátásban és

termelésirányításban vett részt. 2010-ben, 70 éves korában a

közvetlen bányászati tevékenységét befejezte.

A fenti munkahelyeken, illetve munkakörökben számos

tervdokumentációt, tanulmányt készített és publikált.


64

Ottó Péter


(1941.08.16. Budapest)


Kelte: 1964.06.27.

1941-ben született Budapesten, általános és középiskolai

tanulmányait Győrben végezte. 1959-ben érettségizett a győri

bencés gimnáziumban. Ezután felvételt nyert a miskolci Nehézipari

Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karára, ahol 1964-ben

bányaművelőmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetem befejezése

után a KDT Szénbányászati Tröszt Dudari Bányaüzeméhez került,

ahol egyben a nyári szünidőben föld alatt is dolgozott. Dudaron

1990-ig dolgozott szellőztetési felelős, mérnökség vezető és

felelős műszaki vezető helyettes munkakörökben. 1990-től a

Veszprémi Szénbányák Vállalat Beruházási Főosztályára került

főelőadói munkakörbe. 1997-ben a szénbányászat leépítése miatt

nyugdíjazták. Felesége a Zirci Polgármesteri Hivatal pénzügyi

osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. Fiuk Győrben, a Széchenyi

István Műszaki Főiskolán szerzett diplomát, lányuk Budapesten, az

ELTE történelem-német szakán végzett. Jelenleg gimnáziumban

tanít Zircen, fia második ciklusban jelenleg Zirc város

polgármestere.


65

Pintér László


(1940.11.13. Pécs)


Kelte: 1964.06.27.

1964-ben szerzett diplomát a miskolci Nehézipari Egyetem

Bányamérnöki Kar bányageológusmérnöki szakán. 1964. augusztus

1-jétől állt munkába. Mindvégig az olajbányászatban dolgozott:

1971-ig az Alföldi Kőolajfúrási Üzemben (OKGT).

1990-ig OKGT Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáz Termelő

Vállalatnál csoport, majd osztályvezető (tervezés).

1990 és 2000 között MOL Rt. Földtani Főosztály (Kutatás-

Termelési Igazgatóság) Tervezési Osztályán, majd

csoportvezetőként dolgozott.

2000. január 1-jétől csoportos létszámcsökkentéssel távozott

munkahelyéről. Azóta nyugdíjasként él.

Kitüntetései:

Szolgálat Érdemérem – bronz, ezüst, arany fokozat, Kiváló

Dolgozó, Kiváló Újító.

A Magyar Geofizikusok Egyesületének tagja.


66

Pocsai Gábor


(1941.05.30. Békés)


Kelte: 1964.06.27.

1940 május 30.-án született Békésen. Az általános és gimnáziumi

iskoláit Békésen végezte és ugyanitt 1959. évben érettségi vizsgát

tett.

1959-1964 években a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karának hallgatója volt és 1964-ben a

bányaművelőmérnöki szakon diplomázott .

1964 júniusától 1979 márciusáig a Fejér megyei Bauxitbányák

Vállalatnál helyezkedett el.

A Vállalatnál eltöltött 15 év alatt különböző beosztásokban

dolgozott. A féléves gyakornoki időt követően a bányaüzemek

tevékenységét segítő csoportok (tűzvédelmi, szellőztetési, műszaki

fejlesztési) munkáiban vett részt 1971 évig.

1971-1977 években a Vállalat egyik bányaüzemének (Iszka II)

üzemvezetője és egyben felelős műszaki vezetője volt.

1978-tól 1979 márciusáig a Vállalat Beruházási Osztályán

fejlesztési főmérnökként dolgozott.

1979 áprilistól a Bányászati Aknamélyitő Vállalat (BAV)

budapesti központjában a Vállalat előkészitési és vállalkozási

feladataiban vett részt 1982-ig.

1982-1984 között a BAV NSZK-beli vágatépítési vállalkozását

vezette.

1985-1989 között a BAV Vállalkozási Osztályát vezette.

1989-1993 között a Vállalat németországi önálló üzemrészét

vezette a BAV felszámolásáig.

1993-2006 közötti időszakban önálló vállalkozóként, saját cégében

mély-és magasépítési munkákat végzett.

2007-ben miután minden vállalkozási szerződése befejeződött, a

cégét végelszámolta, azóta aktív nyugdíjas.


67

Rajki Antal Ernő


(1941.12.29. Hódmezővásárhely)


Kelt: 1964.06.27.

1941. december 29.-én született Hódmezővásárhelyen.

Orosházán érettségizett. 1959-ben felvételt nyert a miskolci

Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányagépész

szakára. A diploma átvétele után (1964) a tatabányai Péch Antal

Bányaipari Aknászképző Technikumba sikeresen pályázott és ott

dolgozott mérnök-tanárként nyugdíjazásáig. Az Aknászképzőben a

hatvanas években vájáriskolát végzett fiatalok kerültek, míg 1975.

szeptemberétől 5-10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező vájárok

jöttek – üzemi ajánlattal. 1971 szeptemberétől az iskolák

átszervezése folytán valamennyi technikum szakközépiskolává

alakult, ez az intézmény maradt az egyetlen technikum az

országban. Tanított tárgyai: 3. és 4. osztályban általános- és

bányagéptan, 4. osztályban bányagép és bányavillamossági

gyakorlat. A párhuzamosan működő Általános Gépipari

Technikumban a szakrajz és az általános géptan érettségi tárgyakat,

míg Villamosenergiai Technikumba a gépelem I., II. tárgyakat

tanította. A bányászat fejlődésével szükség volt az összes szakmai

tankönyv újraírására. Ő az I. osztályos Gyakorlat, a III. osztályos

Általános- és bányagéptan, valamint a IV. osztályos Bányagép és

bányavillamossági gyakorlat tankönyveket írta. Ezek a tankönyvek

színvonalukban és tartalmukban messzemenően szolgálták a

bányaipar további fejlődését. Közben a Budapesti Műszaki

Egyetem Gépészmérnöki Karán mérnök-tanári diplomát szerzett.

Részt vett az 1978-ban induló Bányagépészeti és

Bányavillamossági Szakközépiskola indításában, a tanterv és a

tananyag kidolgozásában. Itt szintén szakmai-elméleti és

gyakorlati tantárgyakat tanított. A végzett fiatalok szinte


68

mindegyike kapott aknászi állást, évente jó páran a Bányamérnöki

Karon tanultak tovább. A napi munkája során nagyban

támaszkodott a NME Bányamérnöki Karon tanultakra, hiszen ott

hihetetlenül jó alap és kiváló szakmai képzést és emberi tartást

kaptak, amire építeni lehetett. 1991. december 30.-án nyugdíjba

vonult. Munkája során azt csinálta, amit szeretett. Az Aknászképző

1996-ban volt 100 éves. Addig is és azóta is tartja a kapcsolatot az

iskolával, volt diákjaival, kollégáival, akiktől sokat kapott

emberségből, barátságból, szakmaszeretetből.

Sóki Imre


(1940.12.27. Szolnok)

Oklevélszám: 100/1964.

Kelte: 1964.06.27.

1940. december 27-én született Szolnokon. Édesapja a

Szolnoki MÁV Járműjavító műszaki igazgatója, édesanyja

ugyanennek a vállalatnak a bérelszámolója volt. Egy testvére él.

1965-ben nősült meg, egy gyermeke és két unokája van. Elemi,

általános és gimnáziumi tanulmányait Szolnokon végezte. 1959 -

ben érettségizett a Verseghy Ferenc Gimnáziumban és ugyanebben

az évben felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre,

ahol 1964-ben bányageológusmérnöki oklevelet kapott. Egyetemi

tanulmányait befejezve, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt

Bányaföldtani Osztályára került. 1964 és 1969 között a VII-es,

VIII-as és XI-es aknák földtani szolgálatát látta el. 1969-ben bízták

meg, mint csoportvezetőt, a vállalat földtani kutatásának

irányításával, műszaki ellenőrzésével. Az ezt követő időszakhoz


69

kötődik a Dél-Gerecsében a széntelepek alatt előforduló, több

millió tonnára becsült bauxitlencsék felfedezése, az úgynevezett

áthalmozott dolomit meghatározása, a térség széntelepeinek

feltárása. Ez a kutatás biztosította az adatokat a nagyegyházi,

csordakúti, mányi bányák tervezéséhez. 1988 és 1993 között az

Ásványvagyon Gazdálkodási Osztály osztályvezető helyetteseként

tevékenykedett. 1993-ban a bánya-erőmű integrációja után, a

jogutód, Energetikai Kft. központjába került főmunkatársi

munkakörbe. Az Energetikai Kft. megszűnése és a jogutód Vértesi

Erőmű Rt.-be való beolvadása után, a Tatabányai Bányászati

Igazgatóság Koordinációs Főmérnökségére helyezték át, majd a

Tatabányai Külüzem dolgozója lett. 2004 decemberében (a

tatabányai szénbányászat megszűnésével az utolsók között) vonult

nyugdíjba, de a szakmai munkát folytatta. 1998 és 2012 között a

Győrzámoly mellett működő (évi 100 .000 m3 homokos kavicsot

termelő) kavicsbányában (KAVIKÓ Kft.) látta el a felelős műszaki

vezetői tevékenységet. Ezen kívül kollégájával részt vett az új

bányák létesítésének tervezésében, kő, kavics, és homok területek

kutatásában. Készítettek bányatelek fektetési dokumentációkat,

földtani zárójelentéseket, műszaki üzemi terveket, tájrendezési

terveket, előzetes környezeti hatástanulmányokat. 1982 -ben az

Eötvös Lóránd Tudományegyetem Alkalmazott és Műszaki Földtan

Tanszéke felkérte egyetemi előadónak. Azóta adja elő az 5. éves

geológus hallgatóknak a „Mélyfúrás és Bányászat” (ma már csak

Mélyfúrás) tantárgyat, vizsgáztatási kötelezettséggel. 1998 -ban

jegyzetet írt Mélyfúrás és Bányászat címmel. Több társadalmi

egyesületnek a tagja, többek között az OMBKE Tatabányai Helyi

Szervezetének (2007-2014 között vezetőségi tagként), a Tatabányai

Bányász Hagyományokért Alapítványnak (2007-től vezetőségi

tagként), a Magyarhoni Földtani Társulatnak, a Bányászati és

Kohászati Lapoknak (2007-től szerkesztőként). Jelenleg nyugdíjas;

főleg társadalmi munkában - de annál nagyobb örömmel - végzi

szakmai munkáját.


70

Szabó Ferenc


(1939.04.28. Karancskeszi)


Kelte: 1964.06.27.

1939. április 28-án született Karancskeszin.

Rövid szakmai útja:

1964 - 1971: Nógrádi Szénbányák Tiribes akna: szellőztetés

és szén-dioxid felelős és biztonsági mérnök. Ez II. osztályú

sújtóléges és CO2 kitörésveszélyes bánya volt .

1971 - 1974: Országos Érc és Ásványbányák

Gyöngyösoroszi üzeme: felelős műszaki vezető helyettes,

technológus, robbantásvezető, porfelelős .

1974 - 1979: CEMÜ Bélapátfalva: bányaüzemvezető, felelős

műszaki vezető, robbantásvezető. A nagy beruházásnál,

melynek során a bánya termelési kapacitását 500000 t/év -ről

2,5 millió t/év-re kellett felfejleszteni, a Szilikátipari

Központi Kutató és Tervező Intézet irányító vezető

tervezője volt, majd később műszaki ellenőr is .

1979 - 1990: Nógrádi Szénbányáknál üzemi főmérnök,

felelős műszaki vezető: Tiribes, Szorospatak, Ménkes

bányáknál. Tevékenységét, mint a Központi Bányamentő

állomás parancsnoka fejezte be.

1979 - : földalatti és külszíni bányászati szakértői és

tervezői jogosultággal rendelkezik.

2007-től a MÁTRA projektnél dolgozik, mint felelős

műszaki helyettes és különleges műszaki felügyelet .


71

R. Szabó István


(1940.03.09. Székesfehérvár)


Kelte: 1964.06.27.

Az egyetemi tanulmányok befejezése után 1964-ben a

Bauxitkutató Vállalatnál állt munkába geológusmérnöki

munkakörben. A vállalat bakonyszentlászlói kutató-fúró

csoportjánál csoportvezető geológusként a bauxitkutatás terepi

irányítása volt a feladata. A kutatás akkor, a későbbi Fenyőfő II.

számú bányászati koncentráció megismerésére irányult. 1966 -ban

berendelték a vállalat balatonalmádi központjába, ahol először

mélyföldtani térképeket szerkesztett, később a megkutatott

bauxittelepekről készítendő földtani zárójelentések munkáiban vett

részt. Elsősorban a készletszámítások és a bauxitkészletek

gazdasági értékelése képezték fő szakmai tevékenységét. Emellett

az éves bauxit-készletmérlegek összeállítása is feladata volt. 1984-

től a Földtani Értékelő Osztály vezetőjeként irányította, illetve

végezte a fenti munkákat. A Bauxitkutató Vállalat jogutódjaként

átszervezett GEOPROSPECT Kft.-t 1995-ben felszámolták, ennek

következtében vonult nyugdíjba. Szakmai tevékenységét azonban

nyugdíjasként folytathatta a Bakonyi Bauxitbánya Kft.

Bányaföldtani Osztályán 2001 végéig. Ott is zárójelentések

készítésével és a bauxitvagyon nyilvántartásával foglalkozott. 2002

és 2005 között egyéni vállalkozóként tevékenykedett, többek

között a nyírádi és a szári karsztvízbázis diagnoszt izálási

munkáiban vett részt. 1974 és 1976 között levelező tagozaton

abszolutóriummal végezte el a miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetemen szervezett bányaipari gazdasági mérnök szakot.


72

Székely Tibor

okleveles bányaművelőmérnök,

(1938.01.12. Szombathely)


Kelte:1964.06.27.

1938-ban született Szombathelyen. Az általános iskolát

Pápán, Sopronbánfalván, Csepregen, Sopronban és Veszprémben

végezte. Veszprémben érettségizett a Lovassy László

Gimnáziumban 1957-ben. Bányamérnöki oklevelet 1964-ben

szerzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki

Karának bányaművelő szakán. Ezt követően, mint a Közép -

Dunántúli Szénbányák társadalmi ösztöndíjasa, a Dudari

Bányaüzemben kezdett dolgozni, ahol többek között a bányaüzemi

technológiák karbantartása és az élőmunka megtakarítást

eredményező gépesítés, automatizálás volt a feladata. 1966 -ban

áthelyezésre került a Padragi Bányaüzemhez, ahol kezdetben

szellőztetési felelős, majd körletvezető beosztásban dolgozott.

Komplex gépesítésű frontfejtésben beüzemelte az angol Gullic

önjáró rendszert. Körlete a bányaüzem termelésének jelentős

hányadát adta különösebb üzemzavarok és balesetek nélkül.

Bányaüzemi szolgálata során kezdettől fogva aktív bányamentő

volt. 1979-ben a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetbe

helyezték át, ahol bányaüzemi gyakorlatát jól tudta hasznosítani. A

Távlati Tervezési és Bányagazdasági Osztály vezetőjeként

interdiszciplináris ágazati és nemzetgazdasági vizsgálatokat

irányított. Témafelelőse a Nyersanyag Információs Rendszer

(NYÍR) aktuális feladatainak. 1982-ben egyik irányítója volt a

„Hazai Ásványi Nyersanyagok Hasznosítási Lehetőségei 1985 -

2000” (PALETTA) című kutatásnak, valamint az optimális

széntermelési összetétel meghatározásának. Tagja volt az MTA

Bányászati Munkaegészségügyi és Ergonómiai Osztályközi

Bizottságnak. Több, nemzetközi műszaki-tudományos

együttműködési megállapodásnak volt eredményes működtetője,

résztvevője. 1987-ben áthelyezéssel az Ipari Minisztérium Ipari


73

Szénközpontjához került osztályvezetőként, ahol elsősorban a

szénbányászati beruházások állami támogatásának (alapjuttatás)

elbírálásával foglalkozott, illetve a finanszírozó pénzintézetekkel

(MFB, Budapest Bank) tartott kapcsolatot. Az Ipari Minisztérium

többszöri átalakítása során minisztériumi főtanácsosként részt vett

az 1980-as évek végén a szénbánya vállalatok világbanki

átvilágításában, mint szakmai összekötő, védeni próbálva a hazai

szénbányászat érdekeit, majd a Kormány szándéknyilatkozatának

összeállításában segédkezett. Később az Átalakulási és Társasági

törvények keretében meghatározta a bányászati jog

fennmaradásának, illetve megszerzésének dokumentálási

feltételeit, majd ezeket elbírálásuk után intézésre a Bányászati

Hivatalhoz továbbította. A leépítésre ítélt szénbányák felszabaduló

foglalkoztatottjainak érdekében az átképzési, pénzügyi,

bányavidékenkénti lehetőségek feltárásában az illetékes

társfőhatóságokkal együttműködött, illetve a már átalakult egyedi

bányaüzemek továbbélését, amennyire lehetett, elősegítette. Az

energia szektor privatizációja után beosztásából 1995-ben

felmentették, majd 1996-ban bányászati korkedvezménnyel vonult

nyugdíjba. A Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott

nyugdíjasként 2005-ig, az Európai Uniós csatlakozással

kapcsolatos statisztikai jogharmonizáció végrehajtásában.

Kitüntetései:

Bányász Szolgálati Érdemérem - bronz fokozat (1975)

Kiváló Dolgozó (1980)

Kiváló Munkáért kitüntető jelvény (1984)

Bányász Szolgálati Érdemérem – ezüst fokozat (1989)


74

Szélig János


(1939.03.14. Véménd)


Kelte: 1964.06.27.

Az oklevél megszerzése után (1964) a Mecseki

Szénbányászati Vállalatnál kezdett dolgozni, különböző

termelésirányító beosztásokban. 1971-től 1981-ig a Kutató-

Mélyfúró Üzem gépészeti vezetője, majd a vállalat leépítése idején

a bányafúrási részleg vezetője volt körülbelül 10 évig. 1998 -ban

vonult nyugdíjba. Ekkortól, 1998 és 2009 között a MECSEKÉRC,

majd a MECSEKÖKO Zrt.-ben dolgozott különböző rekultivációs

munkákban. Elsősorban régi érckutató fúrólyukak

felszámolásában, valamint vízszintmegfigyelő, illetve

vízszintsüllyesztő kutak fúrásában vett részt.

Szikrai Miklós


(1940.12.20. Penc)

Oklevélszám:259/1964.

Kelt: 1964.06.27.

1940-ben született Pencen. Gimnáziumi érettségit tett

Sopronban. Bányamérnöki tanulmányai befejezése után (1964) a

Tatabányai Szénbánya Vállalatnál helyezkedett el. 1964 és 1974


75

között bányaüzemekben volt beosztott mérnök, majd

szakterületeken felelős vezető. 1975-től 1988-ig felelős műszaki

vezetői beosztásokat töltött be. Az első időszakban a tatabányai

belső szénmedencében bányászati technológiai fejlesztések

alkalmazásában és ennek révén a koncentrált termelés

szervezésében tevékenykedett. 1979-től a Vállalat eocén bányáiban

az állami nagyberuházások megvalósításában működött közre, ahol

legfőbb szakmai munkája a beruházási megoldások gyakorlati -

műszaki fejlesztése volt. 1984-től a műszaki irányítás végzése

mellett a gazdasági, humán területek vezetése is feladatává vált,

együtt látta el a bányaüzemekben az üzemvezetői és felelős

műszaki vezetői munkaköröket. 1988-ban került a Tatabányai

Bányák Vállalat vezetésébe. Műszaki-vezérigazgató-helyettesként

irányította a diverzifikált működési területű vállalat divíziós

szervezeti átalakítását. Részt vett szanálási folyamat

levezénylésében, jelentős eredményekkel a vállalt gazdasági

működésében. Az eocén program meghiúsulásakor (mind a

nagyegyházi, mind a mányi bánya bezárásakor) új, gazdaságosabb

bányák indításával jelentős szerepe volt a tatabányai széntermelés

folyamatosságának fenntartásában. 1991 és 1993 között a

Tatabányai Bányák Vállalat vezérigazgatója volt. A bányászati

iparággal kapcsolatos országosan zajló negatív folyamat

résztvevőjeként egy csődeljárást vezényelt le. Az ál tala vezetett

gazdálkodó egység a magyar szénbánya vállalatok sorában

utolsónak érkezett a felszámoláshoz. A piacgazdálkodáshoz

igazodva új gazdasági társaságok magas számú alapítását vezette.

1994-ben a villamosenergia- és a bányaipar integráció során, a

Tatabányai Energetikai Kft. megalakulásakor műszaki igazgatói

munkakört töltött be. Ebben a feladatkörben szerzett

villamosenergiaipari vezetési, működési tapasztalatokat. Tagja volt

mind az integráció, mind a privatizáció lebonyolításához az MVM

által létrehozott szervezési, szakmai munkabizottságnak. 1997

júniusában vonult nyugdíjba.


76

Szlabóczky Pál okleveles bányageológusmérnök

(1940.01.24. Miskolc)


Kelte:1964.06.27.

A miskolci egyetemhez fűződő története rendhagyó. 1948

tavaszán Édesapjával Tapolcára kirándulva, az egykori Dudujka

réten (a mai E/7-es kollégium helyén elterülő tóban) álldogáló

tehéncsorda mellett egy „sztalinyec” (dózer) túrta hangos

pöfékeléssel a talajt. Kérdésünkre, hogy mi lesz itt, meglepő

választ kaptunk: egyetem. Néhány év múlva az építkezésen

dolgozó mérnök rokona révén ismerkedett meg Cziffra György

zongoraművésszel. 1953/54-ben részt vett az egyetemen tartott

hidrogeológus technikusi gyorstalpalón. A vizsgabizottság elnöke

Mosonyi Emil professzor, titkára Pojják Tibor, későbbi tanáruk

volt. 1956 októberében ők, a Földes Ferenc Gimnázium diákjai,

tanáraik vezetésével vonultak ki az egyetemi nagygyűlésre. 1958 -

ban súlyos betegsége miatt elmaradt írásbeli felvételijét a szóbelin

pótolhatta, így csak a gépészmérnöki karra juthatott be (a

géprajznak később nagy hasznát vette) azzal az ígérettel, hogy

majd átiratkozhat az eredetileg megcélzott bányamérnöki kar

geodézia-geofizika szakára. Közben fél évig technikusként

dolgozott a Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál (önfenntartó volt

szülei rossz anyagi helyzete miatt). Tanulmányait a második évtől

a bányageológus szakon folyatta, igen színes és szerteágazó egyéb

tevékenységgel, emiatt sok izgalmas vizsgával. Érdeklődése Dr.

Juhász József Műszaki Földtan című előadásai nyomán a mély-, és

vízépítés felé fordult. Korai családalapítás miatt közben több

cégnél is dolgozott, az V. évfolyam alatt már folyamatosan a

Vízügyi Igazgatóság Tervezési Osztályán – titokban.

(Szakdolgozatát is ott készítette, elsőként kavicsbányató témából).

Ennek következtében diplomája eredeti keménykötésű példányát

csak nyugdíjazásakor, 1996-ban kaphatta kézhez. Mérnöki pályája


77

rendkívül változatosra sikeredett - nem mindig önszántából. 1968-

ban a Budapesti Építési és Közlekedési Műszak i Egyetemen

mérnöki geológiai szakmérnöki diplomát szerzett vízépítőmérnöki

különbözeti vizsgákkal - kitűnő minősítéssel. A bányaiparban főleg

1969 és 1983 között tevékenykedett: szén-, érc-, építőkő- és

vízbányászati területeken, valamint országos nagyberuházásokhoz

kapcsolódó mélyépítési-víztelenítési, vízmű telepítési és egyéb

speciális mélyépítési kutatások irányítójaként, az Országos

Földtani és Kutató Vállalatnál Miskolcon, majd vezető geológusi

beosztásban Budapesten. Utóbbinál a metró építés

mérnökgeológiai irányítása volt kiemelt feladata. A bányászati

kutatások során hidrogeológiai és kőzetmechanikai kutatásokat

irányított (Bükkábrány, Recsk, Nagyegyháza, Szombathely,

Mecsek stb.). Főnökei és külső patronálói jóvoltából részt vett

néhány nagy nemzetközi konferencián előadással és műszaki-

fejlesztési „projektekben”, olykor Nehézipari Műszaki Egyetemes

kollégákkal együtt (mágneses szonda, magfúrás,

vízszintsüllyesztés). Felsőbb szintű kitüntetést csak vízügyi

tevékenysége elismeréseként kapott. Mindig igyekezett az Alma

Materral szakmai kapcsolatot tartani. 1969-ben Földvári Aladár

professzor úr kérte fel terepgyakorlatok megszervezésére és

vezetésére, előkészített egy műszaki földtani geomorfológia és

negyedkor földtan tárgyú anyagot, részt vett Juhász József

professzor úr irányításával folyó miskolci építésföldtani

térképezésben, Gyulay Zoltán professzor úr segítségével kutatta a

geotechnika atyjának, Terzaghy Károlynak kezdeti bécsi és

magyarországi kapcsolatait. Több ipari munkába is bevonta az

Ásványtan- Kőzettani, valamint a Geofizikai Tanszéket, egyik

kezdeményezője volt (Tasnádi Tamás évfolyam társával) a Richter

Richárd emlékülésnek. Az utóbbi években előadásokat,

konzultációt tart, és virtuális jegyzeteket ír a Műszaki

Földtudományi Kar doktoranduszai számára (hidrogeológiai

teleptan, szennyvizek hidrogeológiája), valamint szakmatörténeti

pályázatokon dolgozik, az Olajipari Múzeum felhívásai keretében.

Igyekszik rámutatni, hogy a hazai bányászat visszaesése idején

milyen más irányú ipari kapcsolatokkal lehetne a geomérnöki

tudományokat életben tartani. Erre kötelezi családja földtudományi

kötődése is: egyik földrajzos nagybátyja gimnáziumi mentora volt

Csókás János professzor úrnak, egy másik: Mahr Károly a

budapesti műegyetem geodoktorandusza, Salamon Miklós

bányamérnök a Nemzetközi Kőzetmechanikai Társaság elnöke


78

volt, felesége Mauritz-unoka és kilenc unokája közül már kettő is

földtudományi szakos egyetemi hallgató.

Tasnádi Tamás


(1941.03.24. Újpest)


Kelte: 1964.06.27.

Visszatekintve az oklevél megszerzésétől eltelt 50 évre, a

mérnöki munkája összetettségét, változatosságát jegyzi meg.

A végzés után a pályafutása a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél

kezdődőt, ahol a XII/a bányaüzemben mérnökség vezetői beosztást

kapott. Következett a Bányászati Tervező Intézet, amely

névváltozás után Központi Bányászati Fejlesztési Intézet nevet

kapott, ahol egészen a cég megszűnéséig, 1991-ig dolgozott. A

Bányatelepítési osztályon még volt szerencséje megélni az új

alkotás, az új bányák tervezésének sok-sok gondját, örömét. Az

Intézet kapta feladatul a község aláfejtések megoldását. A közép -

dunántúli Dudarral kezdődött, majd Padragkúttal folytatódott,

amely végül a nógrádi, borsodi, tatabányai területekre is kiterjedt.

E feladat kapcsán beiratkozott és levelező tagozaton 4 év alatt

elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának

szerkezetépítő szakát. A 3. évfolyamon kezdte, mert 2 évet és egy-

két tárgyat különbözeti vizsgával elismertek.

1972 óta szakértői tevékenységet folytat. Először az Országos

Bányaműszaki Főfelügyelőség keretében, majd a Magyar Mérnöki

Kamara engedélyével. 2001 óta az Igazságügyi Minisztériumtól

igazságügyi szakértői jogosultságot kapott. Ez a tevékenység is

változatos, a munkát jórészt bírósági, rendőrségi megbízások


79

adják. A legemlékezetesebb kirendelése volt, amikor

negyedmagával a 2000. január végi nagybányai ciánszennyezéssel

kapcsolatos ügyet megkapták. Az akkor látottak a mai napig

lehangolóak számára, különösen, hogy Verespatak időről-időre

visszakerül a köztudatba, amit végül is meg fognak csinálni, és

aminek a kockázata nagyobb, mint a nagybányai esetnek volt. A

Magyar Mérnöki Kamara Szilárd-ásványbányászati Tagozatában

több ciklusban dolgozott, dolgozik, tagként, elnökként egyaránt.

Visszatérve a KBFI-re, a Bányászati Osztályra, amelynek vezetője

volt, már nem új bányákat terveztek, hanem a meglévők bezárását -

beszéljünk nyíltan - lerombolását végezték. A rájuk kényszerített

feladatot megsínylették, de a politikai döntéssel szemben

tehetetlenek voltak. 1991-ben a KBFI megszűnt, ekkor négyen

kollégák Kft.-t alakítottak, amelyben régi intézeti profiljukat tíz

éven át vitték tovább. Azóta nyugdíjasként magánszakértői,

tervezői tevékenységet folytat.

Végiggondolva az elmúlt 50 évet, szakmai életével elégedett.

Ehhez a kijelentéshez feltétlenül szükséges a jó családi háttér,

amelyet számára felesége és gyermekei teremtették meg.

Tatár Attila

okleveles olajmérnök

(1941.09.11. Hajdúszoboszló)


Kelte: 1964.06.27.

1941. szeptember 11-én született Hajdúszoboszlón. Érettségi

után – a hajdúszoboszlói szénhidrogén kutatások (1959)

megkezdésének hatására – a Nehézipari Műszaki Egyetem

Bányamérnöki Karának olajmérnöki szakát végezte el az NKFÜ

ösztöndíjasaként. 1964-től a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem

minden üzemegységében dolgozott (Hajdúszoboszló, Orosháza,


80

Eger, Algyő) fúrómérnökként, üzemegység vezető, vezető mérnök,

felelős műszaki vezető beosztásokban.

Munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták:

Kiváló Dolgozó,

Kiváló Bányász,

Kiváló Újító.

Több mint 25 évig vezette a lyukbefejezési, kútkiképzési

üzemegységet. Sok fiatal mérnököt vezetett be az algyői kettős

kutak, a túlnyomásos, nagy hozamú, magas hőmérsékletű gázkutak

kiképzési problémáiba, ő irányította a Makó-3 kiképzését. Irakban

projekt menedzserként, Szíriában toolpuserként dolgozott. Az MB

KV felszámolása után az Aquaplus Kft.-nél, az OKFT-nél felelős

műszaki beosztásokat vállalt. A PetroHungaria, a Blue Star, a Win

Star, TXM, az Ascent Slovenia, a Delcuadra Kft.-knél felelős

műszaki vezető és egyben senior supervisor-i teendőket vállalt

néhány kútmunkálatra. Jelenleg a TDE Serbia Field Services Kft. -

nél dolgozik. Szabadideje nagy részét az ásotthalmi tanyáján tölti

családja, unokái és barátai társaságában. Szeret kártyázni, az

országos tarokk-kupa versenyeken – ha munkája megengedi –

mindig szívesen részt vesz.


81

Tóth László

okleveles bányamérnök

(1940.01.03. Szuha)


Kelte: 1964.06.27.

1940. január 3-án született Szuha községben, Nógrád

megyében. Az általános iskolát is itt végezte. Középiskolai

tanulmányait Salgótarjánban végezte, 1958-ban érettségizett.

1959-ben felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki

Egyetem Bányamérnöki Karára. 1964-ben diplomázott, mint

bányaművelőmérnök. Még az egyetemi évei alatt társadalmi

ösztöndíjszerződést kötött a Veszprémi Szénbányászati

Tröszttel, így 1964-től 1969-ig a Balinkai Szénbányáknál

dolgozott mint üzemmérnök, főaknász és körletvezető. Fő

feladata a Keleti Mező újra feltárása volt.

Külső felkérésre a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalathoz

került, ahol 1974-ig biztonságtechnikával foglalkozott. Ebben

az időszakban épültek a Barátság I . és Barátság II. kőolaj- és

gázvezetékek, Algyő és Százhalombatta nagynyomású

vezetékei és több kisebb körvezeték. Az Ohrenburg-i vezeték

építésének lehetősége is ekkor vetődött fel, ezért elvégezte a

csőtávvezeték építő szakmérnöki szakot a NME és a BME

közös képzésében 1977-ben. 1974-től 1977-ig a Beruházási és

Műszaki Fejlesztési Főosztályt vezetett Siófokon.

Újbóli külső felkérésre 1977-től a Bányászati Aknamélyítő

Vállalat (BAV) budapesti központjába került mint területi

főmérnök. Ebben az időszakban indult be az EOCÉN program,

több függőleges és lejtős akna építésével. Kihívást jelentett az


82

1000 méteres aknák mélyítése (Recsk, Pécs - István III, Urán),

valamint a fagyasztásos aknamélyítés. Az Aknamélyítő

Vállalat profiljába tartozott még a közmű-alagutak sajtolásos

technológiája, pincemunkák stb.

1992-ig a BAV felszámolásáig a vállalatnál dolgozott, majd

1993-ban nyugdíjba vonult.

Török Ferenc


(1941.09.09. Szolnok)


Kelte: 1964.06.27.

1941. szeptember 9-én született Szolnokon. 1959-ben

érettségizett a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban. A

miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának

bányageológusmérnöki szakán 1964-ben kapott diplomát. Egyéb

felsőfokú képesítései: területfejlesztő, vállalkozási mérlegképes

könyvelő. 1964-től a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt

Petőfibányai Központ Földtani Osztályán geológus főelőadóként,

majd a Műszaki Fejlesztés Osztályán, 1967-től a Thorez Külfejtési

Bányaüzem visontai bányavíztelenítési üzemében üzemmérnökként

dolgozott. 1969-től a Közép-dunántúli Külfejtési Üzemben a Paksi

Atomerőmű hidegvíz csatornáját építette mérnökség vezetőként.

1971-től a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási

Vállalat szolnoki központjában építési csoportvezető. 1975-től az

MSZMP-MB Gazdaságpolitikai Osztályán osztályvezető helyettes,

majd osztályvezető. 1979-től a Szolnok Megyei Víz- és

Csatornamű Vállalatnál igazgatóhelyettesként a fürdőszolgáltatást,

műszaki tervezést, ipari-építőipari tevékenységet, az anyagi-

műszaki ellátást irányította. 1993-tól a Jász-Nagykun-Szolnok


83

Megyei Víz- és csatornaművek Rt. gazdasági igazgatóhelyettese,

1996-tól a VCSM Koncessziós Rt. gazdasági igazgatója. 2001 -ben

vonult nyugállományba. Szakmailag említésre méltó a Közlekedési

és Vízügyi Minisztérium részére végzett 2.8.1. számú kútjavítás

K+F munkája (1986-1989), kútjavítások hatékonyságának

fokozása, különös tekintettel a homokolási problémákra; benne:

Csókás János – Török Ferenc: A maximális homokmentes

kútvízhozam meghatározása geofizikai fúró lyukszelvények

alapján, Hidrogeológiai Közlöny 1992/2-3. Vállalati részanyagként

a vízi közmű szolgáltatás átszervezését bírálta (1993-1996),

melynek megalapozottságát a napjainkban folyó centralizáció

igazolja. Korábban a Magyarhoni Földtani Társulat, jelenleg a

Magyar Hidrogeológiai Társaság tagja. A Vízművek Szakmai

Szövetségében eseti ad-hoc bizottságokban, majd Felügyelő

Bizottságában végzett munkát. 1970-ben a Bányászat Kiváló

Dolgozója, 1975-ben a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója, 1985-

ben Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.

Vadász Ernő


(1941.03.31. Kaposvár)


Kelte: 1964.06.27.

1941. március 31-én született Kaposváron. Általános és

középiskolai tanulmányait Dombóváron végezte. A Nehézipari

Műszaki Egyetem Bányamérnöki kara bányageológusmérnöki

szakának elvégzése után (1964), július 1-jétől az OKGT Alföldi

Kőolajfúrási Üzem, Üllési üzemegységénél, Üllésen kezdett

dolgozni, mint beosztott geológus. Itt az üllési és k iskundorozsmai


84

területek kutatásában vett részt. Az üzemegység 1965-ben

Kiskundorozsmára költözött, s ezek után az algyői, szegedi,

kiszombori, ásotthalmi, kelebiai területek kutatásában vett részt

mint beosztott geológus, 1974-től pedig mint területi főgeológus

helyettes. Közben az Alföldi Kőolajfúrási Üzem a Nagyalfö ldi

Kutató és Feltáró Üzem nevet vette fel. 1975-ben, ugyanebben az

évben megalakított Komádi Üzemegység területi főgeológusává

nevezték ki. Ettől kezdve a komádi, mezősasi, furtai,

biharkeresztesi, mezőpeterdi, kismarjai, álmosdi területek

kutatásának irányításában vett részt. 1979. január 1-jén az NKFÜ

újból nevet változtatott, most Kőolajkutató Vállalattá. Az

Üzemegységből Üzem, a területi főgeológus beosztásból üzemi

főgeológus lett. Az üzem 1981-ben Hajdúszoboszlóra költözött, s

ettől kezdve a kutatási területük kiterjedt az egész Északkelet-

Alföldre, Komorótól Tiszapüspökiig, Egyektől Penészlekig,

Túrkevétől Hosszúpályiig. 1990. július 1-jén újabb átszervezés

okán, mikor is a Kőolajkutató Vállalat önálló vállalatként kikerült

az OKGT-ből, a Kőolajkutató Vállalat földtani részlege – így ő

maga is – átkerült az OKGT-hez tartozó Geofizikai Kutató

Vállalathoz, azon belül is az akkor megalakított Mélyfúrási

Kutatási Igazgatósághoz. Ebben a szervezetben a kutatófúrások

közvetlen irányításán kívül, azok ellenőrzését és elszámolását is

elvégezték. Beosztása ismét területi főgeológus lett, a kutatási

terület változatlan megmaradásával. A MOL Rt. 1991. október 1 -

jén történt megalakulása után a Geofizikai Kutató Vállalat , - a

kivitelező részleg nélkül – átkerült a MOL Rt.-hez, ott is a

Kutatási- Termelési Ágazathoz. Feladataik 1993. január 1-jéig, a

Kutatási- Termelési Ágazatán belül létrehozott Mélyfúrási és

Kútszervíz Iroda megalakításáig változatlanok maradtak. Ettől

kezdve megindult az egységes kútmunkálati felügyelet kialakítása,

a kutató- és feltáró fúrások fúrási, kútvizsgálati és kútjavítási

munkálatainak geológiai, műszaki és gazdasági irányítása és

felügyelete. A terepi munka az országban három, Területnek

nevezett egységben folyt. Ekkor nevezték ki ezek egyikének, a

Hajdúszoboszlói Terület vezetőjének. Működési területük ettől

kezdve kiterjedt az egész Észak-Alföldre, Tóalmástól

Hajdúszoboszlóig, Kokadtól Komádiig. Kutatási területük közé

tartozott Dány, Tóalmás, Nagykáta, Kismarja – Ny, Hosszúpályi –

D, Gomba, Üllő, Monor, Mezősas – Ny. Kiemelt feladataik közé

tartoztak a Hajdúszoboszlói Földgáztároló kútjainak lemélyítése,

kiképzése és javítása is. Nyugdíjba vonulásáig, 2001. március 31 -


85

ig, több nagy jelentőségű CH előfordulás kutatásában és

feltárásában vett részt, melyek közül a legjelentősebbek: Algyő,

Ásotthalom, Szeged, Kelebia, Komádi, Mezősas, Kismarja,

Álmosd, Penészlek, Dány. A közel 37 éves szénhidrogén

kutatásban végzett munkája során 1968-ban Földtani Kutatás

Kiváló Dolgozója, 1973-ban Kiváló Dolgozó, 1979-ben Kiváló

Munkáért és a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát ,

1980-ban és 1985-ben Kiváló Dolgozó, 1984-ben és 1987-ben

Kiváló Bányász miniszteri, 1989-ben Kiváló Dolgozó, és Bányász

Szolgálati Érdemérem ezüst fokozat kitüntetést kapot t. 1966-tól

2000-ig tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak.

Vereczkei Rezső


(1939.05.13. Felsőgalla)


Kelte: 1964.06.27.

1939. május 13-án született Felsőgallán. Általános és

középiskolai tanulmányait Pécsett végezte.

Pécsi Szénbányászati Tröszt – csillés (1957).

Bányamérői képesítés (1958).

Bányaművelőmérnöki diploma (1964).

Mecseki Szénbányák Pécsbányaüzem - beosztott mérnök

(1964).

Bányamentő (1965).

Biztonsági csoportvezető (1966).


86

Széchenyi akna, Lámpásvölgyi külfejtés – bányamester

(1968).

Széchenyi akna - szellőztetési és biztonsági csoportvezető,

robbantási munkák vezetője (1969); (mindezek mellett)

István akna – gázlecsapoló üzemvezető, por- és tűz

prevenciós munkák vezetője (1971).

Pécsi Pollach Mihály Műszaki Főiskola Mélyépítési Tanszék

– adjunktus (1974).

Budapesti Műszaki Egyetem – geotechnikai szakmérnöki

másoddiploma (1981).

Pécsi Pollach Mihály Műszaki Főiskola Mélyépítési Tanszék

– geotechnikai szakmacsoport vezető (1984) .

Tiszteletbeli docensi cím–Janus Pannónius Egyetem (1998).

Az oktatás mellett:

Építés- és Városfejlesztési Minisztérium Mélyépítés

Fejlesztése tárgyú Célprogram kidolgozását és végrehajtását

irányító bizottság tagja.

Az építmények, föld alatti üregek (pécsi pincerendszer)

vizsgálata és megerősítése program keretében két

alkalommal országos pályázat 3. helyezés a „Támfalak és

várfalak megerősítése és rekonstrukciója”, valamint a „Föld

alatti üregek megerősítése” témakörben. Ez utóbbi

szolgálati szabadalom alá került.


87

AA MMŰŰ SS ZZAA KK II FF ÖÖLL DDTT UUDD OO MMÁÁ NNYY II ((BB ÁÁNN YYAA MMÉÉ RR NNÖÖ KKII ))

KKAA RR ÉÉSS AA KK ÉÉPP ZZÉÉ SS TTÖÖ RRTT ÉÉNN EETT ÉÉNN EE KK

FFŐŐ BBBB EE SS EEMM ÉÉNN YY EEII

1735. Szervezett iskolarendszerű bányászati és kohászati szakember

képzés megindulása, tanulmányi idő: 2 év.

1762. Döntés az Akadémia létrehozásáról.

1770. Bányászati Akadémia teljes kiépülése, egységes három

évfolyamos bányászati-kohászati szakemberképzés

(mérnökképzés) létrejötte.

1846. A képzési idő 4 évre emelkedik.

1872. Az egységes „bányász” képzés négy speciális szakra válik

szét, a képzési idő ismét három évre csökken.

- Bányászati szak,

- Gépészeti-építészeti szak,

- Fémkohászati szak,

- Vaskohászati szak.

1919. Menekülés Selmecbányáról, Sopronban történő letelepedés.

1934. Az intézmény a budapesti József Nádor Műszaki és

Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó-, és

Erdőmérnöki Karaként működik.

1935. Egységes kohómérnökképzés megindulása.

Kilenc féléves oktatási rend bevezetése.

1947. Bányakutató-mérnöki szak indítása.

Földtani-geofizikai kutatási irány,

Fluidumbányászati irány.

1949. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem létrehozása,

kezdetben, Sopronban, majd Miskolcon működő

Bányamérnöki és Kohómérnöki Karokkal. Tíz féléves oktatás

bevezetése, új szakok megindítása.

Olajmérnökképzés,

Geológus mérnökképzés,

Geofizikus mérnökképzés,

Bányagépészmérnök képzés.


88

1959. A Bányamérnöki Kar szaktanszékei és a teljes képzés

átköltözése Sopronból.

1968. Hidrogeológus-mérnökgeológus képzés beindítása.

1974. Új egységes tanterv elfogadása négy szakkal.

1985. Környezetvédelmi képzés (szakirány) indítása.

1986. Moduláris tanterv, az önálló bányagépészmérnök képzés

megszűnése.

1992. Új tanterv elfogadás, új szakok indítása.

Környezeti mérnöki szak,

Előkészítéstechnika mérnöki szak.

1997. Geográfus szak indítása.

2000. január 1. A Bányamérnöki Kar elnevezés Műszaki

Földtudományi Kar névre történő változtatása.

2006. szeptember 1. A Bologna-i képzési rendszernek

megfelelően, kétciklusú képzés bevezetése.


89

MMŰŰ SS ZZAA KK II FF ÖÖLL DD TTUU DDOO MM ÁÁNN YYII KK AA RR

((2200 1144 .. jjúú ll ii uuss 11 .. ))

Dékán: Dr. Szűcs Péter (CSc) egyetemi tanár

Helyettesek: Dr. Debreczeni Ákos (PhD) egyetemi docens

Dr. Mádai Ferenc (PhD) egyetemi docens

Dr. Mucsi Gábor (PhD) egyetemi docens

1. Ásványtani - Földtani Intézet

Intézetigazgató: Dr. Mádai Ferenc egyetemi docens

Ásvány és Kőzettani Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Szakáll Sándor egyetemi docens

Földtani Teleptani Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Less György egyetemi tanár

2. Bányászati és Geotechnikai Intézet

Intézetigazgató: Dr. Molnár József egyetemi docens

Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Debreczeni Ákos egyetemi docens

Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Ladányi Gábor egyetemi docens

3. Földrajz – Geoinformatika Intézet

Intézetigazgató: Dr. Kocsis Károly egyetemi tanár

Természetföldrajz Környezettan Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Dobos Endre egyetemi docens

Társadalom Földrajz Intézeti Tanszék

Vezető: Siskáné Dr. Szilasi Beáta egyetemi docens


90

4. Geofizikai és Térinformatikai Intézet

Intézetigazgató: Dr. Turai Endre egyetemi docens

Geofizikai Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Turai Endre egyetemi docens

Geodéziai és Bányaméréstani Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Havasi István egyetemi docens

5. Környezetgazdálkodási Intézet

Intézetigazgató: Dr. Kovács Balázs egyetemi docens

Hidrogeológiai- Mérnökgeológiai Intézeti

Tanszék

Vezető: Dr. Szűcs Péter egyetemi tanár

Környezetmérnöki Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Madarász Tamás egyetemi docens

6. Kőolaj és Földgáz Intézet

Intézetigazgató: Dr. Turzó Zoltán egyetemi docens

Olajmérnöki Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Turzó Zoltán egyetemi docens

Gázmérnöki Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Szunyog István egyetemi docens

MOL Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Zsuga János egyetemi docens

Alkalmazott Földtudományi Kutatóintézet Társult

Intézeti Tanszék (AFKI)

Igazgató: Dr. Bódi Tibor egyetemi docens

7. Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai

Intézet

Intézetigazgató: Dr. Faitli József egyetemi docens

Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék

Vezető: Dr. Gombkötő Imre egyetemi docens

Bioeljárástechnikai és Reakciótechnikai Intézeti

Tanszék

Vezető: Dr. Bokányi Ljudmilla egyetemi docens


91

AA MMŰŰ SS ZZAA KK II FF ÖÖLL DDTT UUDD OO MMÁÁ NNYY II KK AARR OONN

MMŰŰ KKÖÖ DD ŐŐ

SS ZZAA KK OO KK,, SS ZZAA KKII RRÁÁ NNYY OO KK

Alapképzés

MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI ALAPSZAK

(képzési idő 7 szemeszter)

- Földtudományi Szakirány

- Bánya- és Geotechnikai Szakirány

- Nyersanyagelőkészítési Szakirány

- Olaj- és Gázmérnöki Szakirány

KÖRNYEZETMÉRNÖKI ALAPSZAK (képzési idő 7 szemeszter)

- Geokörnyezetmérnöki Szakirány

- Környezettechnikai Szakirány

FÖLDRAJZ ALAPSZAK (képzési idő 6 szemeszter)

- Geoinformatikai kutató Szakirány

- Földrajztanári Szakirány

Mesterképzés (képzési idő 4 szemeszter)

BÁNYA- ÉS GEOTECHNIKAI MÉRNÖKI

ELŐKÉSZÍTÉSTECHNIKAI MÉRNÖKI

- Nyersanyagelőkészítési

- Általános eljárástechnikai

OLAJ- ÉS GÁZMÉRNÖKI

MS IN PETROLEUM ENGINEERING

(angol nyelvű olajmérnöki mesterszak)


92

FÖLDTUDOMÁNYI MÉRNÖKI

- Geológusmérnöki

- Geofizikus-mérnöki

- Geoinformatikus- mérnöki

HIDROGEOLÓGUS MÉRNÖKI

KÖRNYEZETMÉRNÖKI

- Környezeti eljárástechnikai

- Hulladékgazdálkodási és kármentesítési

GEOGRÁFUS

- Geoinformatika

- Földrajztanári

Szakirányú továbbképzések (képzési idő 4 szemeszter)

- FÖLDGÁZELLÁTÁSI SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI

SZAK

- HÉVÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS SZAKIRÁNYÚ

TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

- HIDROGEOLÓGIA SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

- GEOTERMIA SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

- MÉLYFÚRÁSI SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

- OLAJMÉRNÖKI SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

a é2001144.. u bbann b pp kkmfk.uni-miskolc.hu/.../2014/10/mfk-jub-kiadv-2014.pdf29. rajki antal...

Documents