ZÖLD JELES NAPOKmódszertani kézikönyv

szerkesztõ: Nyiratiné Németh Ibolya

Készült a Környzetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

megbízásából és támogatásávala Magyar Környezeti Nevelési Egyesület

Zöld Jeles Napok projektjének keretében.

Budapest, 2003.

Tartalom

Új, haladó, legfejlettebb, csúcs?........................3Tanácsok jeles napok szervezéséhez..............11A Tisza élővilágának emléknapja ...................24A vizes élőhelyek világnapja...........................38A víz világnapja..............................................53Meteorológiai világnap ...................................68A Föld napja ...................................................83Madarak és fák napja .....................................98A biodiverzitás napja....................................111Európai nemzeti parkok napja ......................113Környezetvédelmi világnap ..........................128Az ózonpajzs világnapja................................141Takarítási világnap.......................................154Habitat világnap ..........................................160Az állatok világnapja.....................................175Földünkért világnap......................................187A biodiverzitás napja - decemberben?...........197

Új, haladó, legfejlettebb, csúcs?

– régi, visszatérő, megújuló, fenntartható?

Jeles napok és a fenntarthatóság

Ortmann-né Ajkai Adrienne

Körben forog-e a világ, vagy halad előre, esetleg – mindkettőnek helyet adva -- csigavonalban emelkedik? Filozófusok nemzedékei törték ezen a fejüket, tették le voksukat egyik vagy másik lehetőség mellé, filozófiai iskolák, világnézeti rendszerek épültek rájuk. Mindennapjainkban is ott van mindhárom: gondoljunk csak a hétfő-kedd-szerda... vasárnap-hétfő... megváltoztathatatlan rendjére, egyre „fejlettebb” gépeinkre, vagy éppen egy születésnap megünneplésére, mely minden évben ugyanabban az évszakban, adott hó adott napján visszatér, van torta és „Boldog születésnapot!”, de a gyertyák száma évről-évre több...

AZ ÚJ

A körforgás, az örök visszatérés, a fennmaradás: a természet ősi törvénye. Gondoljunk csak a biológiára: létfenntartó, fajfenntartó szerkezetek, működések, viselkedésformák – ebbe az emberen kívüli élővilág szinte minden jelensége belefér. A haladás, az új állandó keresése a teremtés koronájának a (Nobel-díjas biológusunk, Szent-Györgyi Albert megfogalmazásában: az őrült majomnak a) találmánya, a többi fajoktól megkülönböztető tulajdonsága, mely segített neki a természet urává (?) válni, ezért aztán dicsőítette is történelme folyamán kellőképpen – vagy még annál is jobban.

Bár körforgás és haladás együtt vannak jelen életünkben, napjaink világa mintha csak az utóbbit venné észre. Új, új, legújabb – harsogják a reklámok, új ruhánkkal büszkélkedünk, csúcstechnológiás autót, legfejlettebb számítógépet vásárolunk, haladó gondolatokat vallunk, új eredményeket szül napról-napra a tudomány, boldogan rohanunk az egyéniségünkhöz illő

mobiltelefonokkal és természetazonos aromákkal ízesített vitamintablettákkal hívogató új évezredbe.

„Tudásunk, egészségünk, biztonságunk és jólétünk gyarapodását egyedül a tudományos-technikai haladástól várjuk, és egyre több eszköz egyre gyorsabb elhasználásával azonosítjuk. Jólétnek nevezzük az élővilág alkotóelemeinek tömeges átalakítását hulladékká, természet feletti uralomnak a természetpusztítást, önmegvalósításnak a pörgést a termelés-fogyasztás mókuskerekében." (Lányi András)

A RÉGI

„... a szabadságos, bőrszerű gyalogutaknak, a Kácsalja messzeségének, a fűszálak simogatásának, a száradó széna halódó-fonnyadt virág- és mezőillatának. Mindez az illat, a messzeség, a Cönde szarkafészkes akácfái, a Potyondi-malom, a sánta mónár malma, a Palánkos, a gyaláni árok, a Pusztatemplom, a nádas és a Malomfej, az Ürgeváros és a gyaláni út, a Szentpéteri erdő... mindezek bizony már csak álmaimban jártak vissza, mint a táguló értelem és gyermekségem siratni való emlékei” – tekint vissza gyermekkorára legnagyobb természet-íróink egyike, Fekete István. Vajon a mi gyermekeinknek lesznek-e emlékeik patakban fürdésről, szabadban átélt felhőszakadásról, a társakkal együtt sütött kormos tejes kukoricáról? A mi életünkbe belefér-e a mezítlábas gyaloglás, a mezőillat, a fűszál simogatása? Kárpótol-e érte a videó és az Internet virtuális világa, otthonunk kapcsolóra járó kényelme, az utazás lehetősége összezsugorodott Földünk hajdan távoli vidékeire?

A VISSZATÉRÉS

„Csak akkor találhatjuk meg helyünket a világban, ha a világ: kozmosz” mondja Max Scheler. Kozmosz, vagyis rendezett Mindenség, melynek törvényei az emberre is érvényesek (és nem fordítva!). Emberi létünk egyik egyetemes, nagy rendezője az esztendő folyton ismétlődő rendje, az év-kör, melynek során folyton változik, de vissza is alakul a minket körülvevő világ: a fény, az időjárás, a természet képe és velük együtt mi

magunk is – hangulatunk, öltözködésünk, testi-lelki állapotunk, munkánk, szórakozásaink – akár akarjuk, akár nem, akár elismerjük és alkalmazkodunk hozzá (tavaszi tisztító böjt, adventi befelé fordulás, a munka dandárja tavasszal-nyáron), akár szembeszállunk vele (lenge téli divat, nyárba nyúló iskolaév). Az évkört tagoló, elsősorban annak fordulópontjaihoz (a napfordulókhoz) illeszkedő, évről-évre visszatérő ünnepek minden kultúrában megtalálhatók. A Karácsony, a Húsvét ünnepköréhez nálunk is számtalan hagyomány kapcsolódik. Ezek életben tartása vagy felelevenítése fontos feladat, melyhez számos helyről kaphatunk segítséget. Régi kalendáriumokban lapozgatva láthatjuk, hogy ezeken kívül még számos kisebb ünnepük, jeles napjuk volt a régieknek. Ezek az – elsősorban a paraszti munkák kezdetéhez, végéhez kapcsolódó – „jeles napok” szabályozták az életet, eligazítottak az éppen időszerű teendőkről (legyen az munka, a közösségi léthez kötődő tevékenység, vagy szórakozás); évenkénti ismétlődésük állandóságot jelentett, biztonságérzetet nyújtott.

A MEGÚJULÁS

Térjünk hát vissza a régihez: mosakodjunk pünkösd napján a patakban (a festékgyári befolyónál van egy lépcső, ott le lehet menni a betonparton), vágjunk disznót a negyedik emeleten? Etessünk vak tyúkot lányunk módos osztálytársával, köpdössük körbe a csecsemőt? Nyilvánvaló, hogy a hagyományok egy része életformánk változásával elkopott, jelentésük feledésbe ment, újraélesztésük mai viszonyaink között erőltetett lenne.

Az ünneplés, a mindennapok egyformaságából való kiszállás igénye azonban ma is él, és napjaink is kínálnak olyan eseményeket, témákat, melyeknél érdemes megállni, elgondolkodni, akár évről-évre ismétlődően is – így születnek-születhetnek a mi korunk jeles napjai. De mi szükség van rájuk? Miért ünnepeljünk jeles napokat?

Ünnepelni jó

„Szerettük a nyarat, akkor nagyon sokat dolgoztunk, télen meg csak ünnepeltünk, majd az egész tél ünnepünk

volt; az volt még az igazi! Máma én se nagyon ünnepelek, meg a család se, mert mindenki csak rohan; már nem is soká élünk ebben a rohanó világban – elpotyogunk, mind a legyek” – vallja egy idős néni Molnár V. József könyvében. Alapvető emberi szükséglet a mindennapok egyformaságából való kilépés, magunk-környezetünk szebbé varázsolása. Még akkor is így van ez, ha az ünnep témája szomorú, pl. Halottak napja vagy az aradi vértanúk emléknapja: a közös gyász is közös érték, összekapcsoló erő.

Minden kultúra ünnepel, és az ünnepek külsőségei nagyon hasonlóak. Többségükre jellemző az öröm, a felszabadultság, a játék, a mást-tevés, másként-tevés (esetünkben: fordított órák, tanár-diák meccs, jelmezbál, tanórán, iskolán kívüli programok). A felszabadultság persze nem jelenti a szabályok sutba dobását, az anarchiát, csupán ideiglenesen más szabályok érvényre juttatását. A régi ünnepi szokásoknak – betlehemezésnek, farsangnak, locsolásnak, szüreti mulatságnak – megvolt-megvan a hagyományos koreográfiája. Ha új hagyományokat teremtünk, ezt is meg kell hozzá alkotni.

Készülődni jó

Az ünnep szerves része az ünnepre való készülődés. Gondoljunk csak a születésnap előtti meglepetés-szerző titkolódzásra, a jegyesség időszakára, a gyermekvárás hónapjaira, a nagy keresztény ünnepeket (Karácsony, Húsvét) megelőző készületi időszakokra (ádvent, nagyböjt). Az öröm befogadására, átélésére készülni kell! Ha nem gyökerezne bennünk mélyen a készülődésre való igény, nem lehetne akkora üzletet csinálni az egyre hosszabb karácsony előtti vásárokból....

Egy jeles nap egyetlen naptári napon gyorsan „letudható”. Sokkal emlékezetesebb, gyümölcsözőbb azonban, ha már megszervezésébe bevonjuk a gyerekeket, vagy egy projekt, esetleg témahét zárónapjaként kerül rá sor. A továbbiakban erre is fogunk ötleteket látni.

Egy-egy témát körüljárni, több oldalról, többféleképpen megismerni, a tantárgyi, tantermi keretekből kicsit kilépni jó.

„A könyvben, főképp a tankönyvben, van valami természetellenes. Az író nem meri úgy átadni a dolgot, ahogy az ő fejében van: szétszedi, s belerakja valami lexikonfélébe. A tanulóra bízza, hogy az megint valami szerveset csináljon belőle. A jó pedagógus, mint a költő, úgy adja át a dolgot, abban a szövésben, ahogy őbenne van.” (Németh László)

Mindenkinek vannak kedvenc tantárgyai, és olyanok, melyeket legszívesebben kihagyna az életéből. A témanapok, témahetek komplex közelítésmódja remek alkalmat nyújt arra, hogy a kedveltebb területekről csalogassuk be a gyerekeket a riasztóbbakra. Sokakat a matekkal lehet kikergetni a világból – de arra ők is kíváncsiak, hogy hány levele lehet ennek a hatalmas fának vagy hány szekér kőből épülhetett fel a vár. Mások könyvet nem vesznek a kezükbe, a könyvtárba be nem tennék a lábukat – ám egy történelmi rejtélynek csak itt lehet a nyomára bukkanni. Kémiai kísérlet: ha tényleg piros lesz, aminek a könyv szerint pirosnak kell lenni, az nem túl érdekes – kinyomozni, hogy melyik szennyvízbefolyás teszi tönkre a patak vizét már sokkal izgalmasabb. Fogalmazás? -- fúj! Írjunk inkább igazi cikket egy igazi újságba! A 13. olvasmányt olvasni, fordítani – a könyökömön jön ki! Ez az újságcikk viszont éppen a kedvenc témámról szól, érdekesnek ígérkezik – hol is a szótár? Tesi órán mindig felmentést kérek, utálok megizzadni, ez a hegy pedig borzasztó meredek – de már mindenki fenn van, és azt mondják, gyönyörű a kilátás!

A FENNTARTHATÓSÁG

Már régóta szólnak, de csak napjainkban, a túlzásba vitt haladás káros következményeinek mind szembetűnőbbé válásával hallatszanak egyre szélesebb körben azok a hangok, melyek régi értékeink megőrzésének, fenntartásának fontosságát (sőt: a haladással szembeni elsődlegességét) hirdetik. Egyre többen ismerik fel, hogy az új csodákért gyakran nagy árat kell fizetnünk: gyermekkorunk emlékei, tájai, a boldogság ideje, barátaink, szeretet-kapcsolataink tűnnek el az új kergetése közben. Ezért vált a megőrzés, a fenntarthatóság mára divattá, világkonferenciák,

csúcsszintű dokumentumok témájává, vezérszólamává – természetesen megjelent a pedagógiában is. Mire sikerült a környezeti nevelést befogadnunk, magyar tartalommal megtöltenünk (ha elnevezni nem is), itt a következő csodaszer: a fenntarthatóság pedagógiája. Pedig a környezeti nevelést éppen azért szeretjük, mert minden jó belefér: nemcsak a természetes környezet és annak megóvása, de az épített, ember alkotta környezet és gondozása is, a gazdaság, a társadalom, az emberi kapcsolatok; módszereiben pedig a sokféleséget, a közvetlen tapasztalást, élményszerzést, a kétkezi, alkotó munkát hirdeti – hát kell ennél több?

Kivágták az erdőt.Miért?Utat építenek.Miért?Hogy az emberek gyorsabban

eljuthassanak.Hová?

Ez a jövőre vonatkozó „Hová?” a fenntarthatóságra nevelés kulcskérdése. Hová akarunk eljutni, hová akarjuk eljuttatni gyermekeinket, közösségünket, lakóhelyünket? Hová vezet ez az út, amelyen most haladunk? Ha választanunk kell, merre forduljunk, hol térjünk le az útról, hol törjünk új csapást?

A kérdések megválaszolásának eszköztára -- kereszttanterv, komplex szemléletmód, közvetlen tapasztalatszerzés, alkotó munka – megegyezik a környezeti nevelésével; a kétfajta pedagógiai megközelítés a gyakorlatban sokszor nem is választható el egymástól. A különbség csupán a hangsúlyokban van: a fenntarthatóságra nevelés a jövőt helyezi a középpontba. Azt a jövőt, melyben gyermekeink élni fognak, és mely ma még a kezünkben van, alakítható.

Miért éppen környezeti nevelők írták ezt a könyvet?

A jeles napok, bármilyen sokfélék, két dologban megegyeznek. Az egyik, hogy nem köthetők egyetlen tantárgyhoz (már az „Állatok világnapja” is kilép a biológia keretei közül, amikor pl. a veszélyeztetett állatok kapcsán gazdasági, társadalmi, politikai kérdések kerülnek terítékre; a lehető legtöbb különféle szaktárgyat, kollégát összefogó témahetek, projektek központi gondolatául nehéz jobbat találni, mint a Föld Napja vagy a Környezetvédelmi Világnap). A másik a tanteremből, tanóra-keretből való kilépés, a közvetlen tapasztalatokon alapuló ismeretszerzés, a valódi értéket teremtő kétkezi munka. Éppen ez a szemlélet, hozzáállás jellemzi a „környezeti nevelők” egyre népesebb táborát, akik a fenti célok érdekében számtalan, különböző tantárgyi területeken is használható módszert dolgoztak és

dolgoznak ki. Ebből a gazdag szellemi kincsből merít könyvünk.

Irodalom

Fekete István: Ballagó idő. Móra, Budapest, 1974.Lányi András (szerk.): Természet és szabadság.

Humánökológiai olvasókönyv. Osiris, Budapest, 2000.Molnár V. József: Egész-ség. Méliusz Alapítvány, Pécs,

1995.Németh László: Égető Eszter. Magvető – Szépirodalmi

Kiadó, Budapest, 1975.

Tanácsok jeles napok szervezéséhez

Nyiratiné Németh Ibolya

Kell egy jó kezdeményezés

Minden program, projekt, akció – mindegy minek nevezzük – itt kezdődik. A szervezet bármely tagjának (legyen az igazgató vagy beosztott, elnök vagy tag…) jut az eszébe, az első teendő, hogy meg kell nyerni a vezetést. Egész más úgy tervezni egy programot, hogy a vezetés mellettünk van, könnyebb kollégákat is megnyerni, forrásokhoz jutni. A megnyeréskor segíthet, ha be tudjuk mutatni, hogyan illik elképzelésünk a szervezet céljainak megvalósításához (pl. hivatkozhatunk a pedagógiai programban, vagy a vállalati stratégiában leírtakra), hogyan segíti azt. Jó, ha szóhasználatunk és magatartásunk „kérő” és nem „követelő”!

Döntsük el, hogy miről is szóljon a projekt, ezt a projekttartalmat egy rövid mondatban fogalmazzuk meg. Ez lesz minden későbbi tevékenységünk alapja. (Például a madarak és fák napja megünneplése iskolánkban 2002. május 10-én maximum 50 000 Ft ráfordítással.)

Kell egy jó csapat

Az a tapasztalatom, hogy a környezeti nevelők szeretnek egyedül dolgozni, sajnálják a befektetett energiát, amivel kollégákat vagy lakótársakat nyerhetnének meg a közös munkára, és úgy gondolják egyszerűbb, ha saját maguk terveznek, szerveznek, írják a pályázatot és valósítják azt meg. Nagyon sok időbe tellett, míg magam is megtanultam, hogyan vonjak be embereket és még mindig sokszor dolgozom egyedül. Pedig kell egy csapat!

A csapatmunkánál hatékonyabbat még nem sikerült kitalálni. Minden csapat okosabb együtt, mint a csapat legokosabb tagja. 3-5-7 emberre van szükség az irányításhoz, attól függően, hogy mekkora a feladat. Ha kevesen vagyunk, nehéz lesz a feladatoknak gazdát találni, ha túl sokan vagyunk maratoni ülésekben lesz

részünk, mert sokáig fog tartani, míg mindenkit meghallgatunk, nehezen fognak döntések születni.

A másik fontos kérdés, hogy a konkrét megvalósítandó célhoz, programhoz, projekthez álljon fel az a csapat, aki azt meg is tudja valósítani. Sokszor a civil szervezeteknél (de másutt is) a vezetőség akar mindent elvégezni, és belefárad a sok feladatba, elvész bennük. Kérjünk fel olyan kollégákat, tagtársakat, akikről tudjuk, hogy szervezőkészségük, vagy szakértelmük, vagy kreativitásuk, vagy éleslátásuk, vagy értékelő-képességük… jól jöhet az irányításhoz. Legyenek tapasztaltak és kezdők is a csoportban, hogy a bölcsesség és az eredeti ötletek (melyeket a rossz tapasztalat nem gátol) is megjelenhessenek. Ügyeljünk arra is, hogy a kiválasztott emberek tudjanak együttműködni.

Fontos tudni, hogy a projekt mennyi munkával, terheléssel fog járni. Hogyan lesz a kapcsolattartás a tagok között? Mit várunk el tőlük? Milyen segítséget tud adni a vezetőség? Hogyan ismerjük el a teljesítményt?

Rengeteg múlik a jól kiválasztott vezetőn! Ha tudjuk magunkról, hogy vezetői készségek híján vagyunk, maradjunk meg ötletadónak, a csapat hasznos tagjának és nyerjünk meg mást a legfőbb irányításra. A jó vezető pozitívan gondolkodik, mindig a lehetőségekre figyel, és nem akad el a korlátokban, ügyesen tud embereket megnyerni, megérteni és meggyőzni, képes a feladat-átruházásra és hatáskör-megosztásra (nem mindent maga akar megoldani!). Van emberismerete, sokféle emberrel tud együtt dolgozni, a konfliktusok megoldásában a szembenézést, a problémafeltárást és nem az „elkerülő” stratégiát részesíti előnyben.

A csapatnak ki kell alakítani saját szervezeti felépítését, el kell dönteni ki milyen szerepet vállal.

Kell egy jó terv

Célok és célcsoportokA szervezet-felépítési kérdések megbeszélése után a

csapat első dolga a projekt átfogó céljának a meghatározása (melynek alapja a projekttartalom). Ez a csapattagok közös elképzelése arról, hogy a projektben

mit érjenek el. A megfogalmazásban törekedjünk olyan nyelvi elemek (élénk képek, szimbólumok) használatára, melyek felkeltik az érdeklődést.

Pl. Célunk olyan „Madarak és fák napja” rendezvény szervezése, ahol a résztvevők természethez való pozitív hozzáállása és felelősségérzete tovább fejlődik, belátják hogy a „veréb is madár” és a fenntartható élethez minden élőlényre egyaránt szükség van.

A részletes célok meghatározásához ismernünk kell a célcsoportot. Kiknek szól a rendezvényünk? Körülbelül hány főt fog közvetlenül és közvetve érinteni? Pl. Célcsoport: iskolánk tanulói és dolgozói (320 fő), a szomszéd falu alsó tagozatos diákjai (70 fő), aktivizálható szülők és nagyszülők (kb. 50 fő), a Nyugdíjas Klub tagjai (30 fő), tágabb értelemben településünk lakossága.

A részletes célokban az elvárt eredményeket fogalmazzuk meg. A jó részletes cél konkrét, világos, egyértelmű, mérhető, időben meghatározott, megegyezésen alapuló, végrehajtható (vagyis minden célnak egy tevékenységsorhoz kell vezetnie).

Pl. a „Madarak és fák napja” projekt eredményeképpen a tanulók· képesek lesznek a növényeket és állatokat

természetes életközösségeikben észrevenni és megfigyelni, anélkül hogy kárt tennének bennük;

· részletesen megismerik a településünk szomszédságában lévő erdő három fásszárú növényének és három madarának jellemzőit;

· képesek lesznek közvetlen környezetük szépségeit és problémáit feltárni, feltérképezni, jobbító terveket megfogalmazni;

· megtanulják a természetben kirándulók viselkedési normáit;

· képesek lesznek kisebb természetvédelmi munkák elvégzésére. A nyugdíjasok megélik, hogy szükség van rájuk a nevelésben. A lakosság szemléletmódja formálódik, növekszik azoknak a száma, akik tudatosan figyelnek a környezetük megóvására…

TevékenységekA célokhoz illeszkedő tevékenységek összegyűjtésére jó módszer az ötletroham. Kritika nélkül írjunk fel minden felmerült ötletet, majd ezután beszéljük meg, melyikek szolgálnák leginkább a részletes célok megvalósítását. Nagyon fontos itt eldönteni, hogy a projekt kezdetén rendelkezésünkre álló összeg korlátjait figyelembe vesszük, vagy úgy döntünk, hogy az efelett szükséges pénzt megszerezzük szponzoroktól, vagy pályázatokon. Ha az utóbbit választjuk, akkor is érdemes minimális programot összeállítani, amit biztos, hogy megvalósítunk, és a többi tevékenység realizálását a megszerzett támogatásoktól tesszük függővé. A tevékenységeket pontosan és röviden kell leírni, szerepeltetve minden fontos adatot és részletet, mivel a ráfordításokat ez alapján tudjuk becsülni, és a költségvetést kiszámolni.

Pl. Tevékenységlista:Projektszervezési értekezlet: aktuális feladatok megbeszélése, időpontok-felelősök kijelölése, a programok értékelése, a szükséges PR és reklám tevékenység bonyolítása. Az 5 fős vezetőség 3 alkalommal tart megbeszélést az 5 hetes futamidő alatt.Továbbképzés: Április közepén, a foglalkozásvezetést vállalók (15 fő pedagógus, szülő, nyugdíjas, felsőtagozatos tanuló) felkészítése a környezeti nevelési munkacsoport vezetőnk irányításával és a helyi erdész és madarász segítségével hat órás terepgyakorlat keretében. Erdei randi: Május 10-én egész napos program az erdőben a saját és a szomszéd falu alsótagozatos iskolásainak részvételével (kb. 200 fő). Tevékenységek: forgószínpados terepgyakorlat, természeti akadályverseny (a 7. b tervezi és bonyolítja le), ökoháború (számháború növénynevekkel), érzékenyítő játékok (Pl. Cornell nyomán), kisebb természetvédelmi munka, paprikás krumpli főzés. (Esőnapi program is készül.)…

Élmény-nyomozó: Az 5.-6. osztályosok projektmunkában dolgozzák fel a szüleiktől, nagyszüleiktől és más idősebb emberektől gyűjtött élményeket, kiállítást készítenek május 10-én az aulában. (Az élmények tárgya: a) hogyan ünnepelték meg az idősebbek iskoláiban a „Madarak és fák” napját, b) milyen madarakkal kapcsolatos élményeik vannak). Kiállítás megnyitó: 17 órakor, a lakosság meghívása.- 6.- 7.- 8.- 9...

Ráfordítások Meg kell határoznunk, hogy mi szükséges az egyes tevékenységek lebonyolításához. Szerintem jó – nálunk bevált – módszer, ha a tevékenységek meghatározásakor külön papíron rögtön a ráfordításokat is listázzuk. Mit értek ráfordításon? Pl. az ökoháborúhoz kellenek: Anyagok (pl. 5 db A/0 dipa, 30 m bugyigumi, 3 db fekete és 3 db piros vastagon fogó filctoll, 2 db növénylista, négy zászló), az erdei randihoz közeli két alkalmas terep, levezetéshez értő 2 pedagógus (munkaóra: 3 (előkészítés, terepbejárás) + 2 (levezetés), 6 fő felsőtagozatos segítő a lebonyolításhoz.Jó, hogyha végig gondoljuk, hogy az adott ráfordítás arányban van-e a várt haszonnal. Lehet, hogy kisebb ráfordítással is meg tudjuk valósítani ugyanazt a célt, csak módosítanunk kell a tevékenységen. Vagy vissza kell mennünk egészen a célig és azt mondani, hogy ezt most nem tudjuk megvalósítani, töröljük (vagy módosítsuk). A tervezési folyamat olyan, hogy egész idő alatt egységben, összefüggésben gondoljuk végig az elemeket (célok, célcsoportok, tevékenységek, ráfordítások), így alakul ki a leginkább megfelelő terv.Ha nagyobb léptékű projektet tervezünk (sok cél, tevékenység) érdemes a „megtérülési mátrix” elemzési módszert segítségül hívni. Készítünk egy koordináta rendszert, melyben függőlegesen a hasznot (alacsony, közepes, magas), vízszintesen a ráfordításokat (alacsony, közepes, magas)

szerepeltetjük. Az így kialakult táblázatba minden egyes cél (vagy tevékenység) számát beírjuk egy rubrikába, attól függően, hogy milyen ráfordítással jár és milyen hasznot várunk tőle. (Lesz olyan rovat, amibe sok szám kerül, olyan is, amibe kevés, vagy üres marad.) Ez a táblázat segít eldönteni a fontossági sorrendeket, a célok megvalósításának ütemezését, vagy például azt is, hogy elhagyjunk egy célt a tervünkből (Pl., ha egy cél a „magas ráfordítás – alacsony haszon” mezőbe kerül, meggondolandó, hogy megvalósítsuk-e.). KöltségvetésJó, ha a tervező csapatban van pénzhez értő ember. (Tapasztalatom szerint ő az, aki a legtöbb esetben hiányzik.) Ha nincs, akkor érdemes könyvelő (vagy hasonló foglalkozású) barátot segítségül hívni, mert a pénzügyi szabályozások állandóan változnak. Én egy barátnőmnek szoktam telefonálni, és kérdéseimet feltenni. Pl. Hogyan fizessük ki a tiszteletdíjakat, hogy a lehető legkedvezőbben adózzunk utánuk? Mi számít anyagnak, eszköznek, mit kell majd leltározni? Hogyan számoljuk ki a rezsit? Egyszerű a helyzet, ha iskolánknak jó gazdasági vezetője, vagy a civil szervezetünknek jó könyvelője van, akihez fordulhatunk. De sajnos sokszor maguk is járatlanok a költséghatékony megoldások megtalálásában, pedig akik kis pénzből szerveznek nagy dolgokat, azoknak erre feltétlenül szükségük van.Költségvetésünk alapja: az összegyűjtött ráfordítások, ezek lesznek a kiadásaink, ezeket kell számszerűsíteni, pénzben kifejezni, és átláthatóan összerendezni. A saját erőből megoldható dolgokat is át kell számolni forintba, és szerepeltetni kell a kiadási oldalon. Egyrészt, jó, ha tudja az intézményünk, hogy hány forint értékű munkával szponzoráltuk személyesen a programot, amikor „társadalmi munkában” dolgoztunk, saját telefonunkat használtuk, másrészt pedig, ha

pályázatot is írunk a szükséges fedezet előteremtéséhez, ezeket a pénzeket saját forrásként is feltüntethetjük. Még a nagyobb pályázatkiíró szervezetek is (pl. PHARE) megengedik, hogy a kötelező önerő egy bizonyos százaléka társadalmi munkaóra alapján számolt bérrel legyen lefedve.

Egy példa a költségvetés rendszerezésére:

Sorszám

Költségvetési tétel Összeg (eFt)

1. Bérköltségek és járulékaik1. 1 Túlórák1. 2 Előadói díjak1. 3 Szakértői díjak1. 4… 1. 7.

Technikus díja… könyvelő… projektvezetői díj…

Összesen2. Dologi költségek2. 1 Papír-írószer2. 2 Kézműves foglalkozások anyagai2. 3 Közlekedés2. 4… 2. 9.

Nyomda… terembérlet… egyéb (pl. bugyigumi, kondér…)

Összesen3. Eszköz költségek3. 1 Digitális fényképezőgép3. 2… 3. 5.

Sátor… nyomtató…

Összesen4. Rezsi (telefon, levelezés, iroda…)

Összes költség

Akcióterv

Ahhoz, hogy az akciótervet el tudjuk készíteni,

minden egyes tevékenységet feladatokra kell bontani. Ez

lesz az a konkrét dokumentum, ami alapján a programot

le tudjuk bonyolítani. Minden egyes feladatnál meg kell

határozni a kezdés és befejezés időpontját, mert már a

tervezési fázisban kiderülhet, hogy nem tudunk ennyi

dolgot párhuzamosan futtatni. Ilyenkor vagy más

időpontot kell találni, vagy több embert kell bevonni a

szervezésbe. Minden egyes feladatnak felelőse lesz, így

tudja a vezető a programot ellenőrizni és betartatni. A

felelősök nem feltétlenül kell, hogy a projektirányító

csapat tagjai legyenek, de kell egy csapattag, aki

informálni tud e feladatokról.

Nagyon hasznos segítségünk lehet a sávos (vagy

másfajta, pl. hálós) ütemterv, amely az akcióterv grafikus

ábrázolása. Egy, a projekt futamidejére vonatkozó

falinaptáron (a mi példánkban 5 hét) vízszintesen felírjuk

a napokat sorban, függőlegesen a feladatokat. Minden

feladat sorában bejelöljük azt a sávot, mely a kezdési

időponttól a befejezési időpontig tart, így egyben látjuk az

egész folyamatot, a párhuzamosságokat, a nehezebb

időszakokat. Tegyük ki jól látható helyre (pl. tanári

szobába, cégeknél az irodai faliújságra, teázóba). Csak

akkor van értelme, ha a későbbiekben minden változást

pontosan követünk rajta. Ma már nagyon ügyes szoftverek

segítik az ütemtervek elkészítését, vegyük igénybe

informatikus kollégáink segítségét.

Példa a 3. tevékenység (Erdei randi) feladatokra bontására:

Ütemterv – részlet

Sor-

szám

FeladatKezdés és befejezés időpontja

Felelős

3. 1.

A szomszéd falu alsósainak meghívása

2002. 04. 02.2002. 04. 07.

Nagy Jolán

3. 2.

A randi helyszín kiválasztása 2002. 04. 10.2002. 04. 15.

Virág Péter

3. 3.

A felsős segítők kiválasztása 2002. 04. 10.2002. 04. 15.

Gálné Ildikó

3. 4.

Segítő szülők, nyugdíjasok keresése

Kiss HédiFelkéri: Nagy Jolán

3. 5.

A tanítók tájékoztatása, feladatelosztás

2002. 04. 02.2002. 05. 15.

Nagy Jolán

3. 6.

Lelkesítés az iskolarádió segítségével

3. 7.

Előkészítő órák tervezése és megtartása

3. 8.

A forgószínpados terepgyakorlat megtervezése

3. xx.

Az erdei randi értékelése, beszámoló készítése

Ne felejtsük: csak az tud improvizálni, akinek van egy jó terve!

Kell egy kis pénz

Találkoztam régebben a Soros Alapítvány egyik kiadványával, ilyesmi címe volt: „Koldulás vagy partnerség?” Azóta nem koldulok, hanem partnereket

keresek fontos dolgok megvalósításához. A környezeti nevelési programok lebonyolítására legtöbbször nincs az intézményünknek pénze, de olyan célokat valósítanak meg, hogy a jóérzésű emberek szívesen segítenek akár magánemberként, akár egy cég vezetőjeként, csak meg kell találnunk őket. A másik lehetőség a pályázatok általi kínálat. (Sajnos a kínálati összeg ritkán egyezik a keresletivel.)

Néhány példa arra vonatkozóan, hogyan is szerezhetünk pénzt:

Használjuk ki önerőnk lehetőségeit! Pl. Mindenki hozzon 3 szem krumplit a hátizsákjában a paprikáskrumplihoz.

Intézményi fejléces levelet adtunk a hallgatók kezébe tanszékvezetői aláírással, melyben leírtuk, hogy erdei iskolát tervezünk (70 fő részvételével), és ez miért jó a leendő mérnöktanároknak. Kértük a cégvezetőket: támogassák programunkat. A hallgatókat felkészítettük, hogyan kezdeményezzenek személyes beszélgetéseket cégeknél. Eredmény: 500 db zsemle, 100 csomag tartós kenyér, 5 cs. A/4 papír, 20 cs. csomagolópapír, filctollak, 50 cs. WC-papír, könyvek, utazási kedvezmény, 5 – 50000 Ft közötti támogatások. (A maradék pénzt megkapták a hallgatók szakestjeik rendezéséhez).

Ismerősök felkutatása cégeknél (pl. rokon, volt osztálytárs, szomszéd, tanítványok ismerősei). Vigyázni kell, hogy megfelelő idő teljen el az egyes támogatások között!

Hasonló célokat támogató alapítványok kikeresése az Alapítványi Almanachból, levélben való megkeresésük. Vigyázat, időben el kell kezdeni, hogy pénz is legyen belőle!

Kikeresni a rendeletekből, hogy a helyi önkormányzat mivel tudna megtámogatni (pl. hátrányos helyzetű gyerekek részvételi díja), és a konkrét kéréssel a polgármesterhez (kis település esetén, nagyvárosban inkább a megfelelő osztályvezetőhöz) fordulni.

Kézműves foglalkozásokon készített termékek eladása.

Az osztályfőnök kérheti a tehetősebb szülők támogatását egy-egy programhoz – nem kell, hogy publikus legyen az osztály előtt.

Civil szervezetek kérhetnek önkormányzati támogatást, vagy a helyi közművelődési intézménnyel együtt szervezhetnek programokat (így megspórolható pl. a terembérlet).

PályázatírásA pályázatírás ott kezdődik, hogy meg kell találnunk

a kiírt pályázatot. Folyamatosan figyelnünk kell a lehetőségeket a nyomtatott sajtóban (pl. napilapok, SANSZ, Pályázatfigyelő) és/vagy az Interneten. Ha nem barátunk a számítógép, barátkozzunk meg vele, de addig is kérjük fiatal kollégáink segítségét a hálón való bóklászásban. Érdemes olvasni a hírleveleket (Pl. NIOK), megkeresni a minisztériumok, EU szervezetek, nagykövetségek, nagy nemzetközi alapítványok honlapjait. Évek óta nagy segítség környezeti nevelési témákban a KAC (korábban: KKA) pályázat, melyben elkülönített forrás van a jeles napok megünneplésére.

A pályázati kiírást, kitöltési útmutatót és adatlapot többször olvassuk el, húzzuk alá a lényeges elvárásokat, értsük meg a pályázatkiíró szándékát: milyen fajta pályázatokat kíván támogatni? Ha nem világos számunkra valami, hívjuk fel a megadott ügyintézőt. Akkor is keressük meg, ha a kiírásban nem szerepel, mekkora pénzösszeget fognak szétosztani. Ez nagyon fontos, mert ha benyújtunk egy 200 ezer Ft-os költségvetést oda, ahol összesen 500 ezret kívánnak szétosztani, rögtön félreteszik a beadványunkat. Jó, ha van kész projekt-tervünk, és csak azt kell a pályázatkiíró szája íze szerint átalakítani, vagy egy részcélját kiemelni. (Ha a kiíráskor kezdünk el ötletelni, lehet, hogy kicsúszunk a határidőből.) Amikor döntöttünk, hogy egy pályázatot megírunk, rögtön indítsuk el a csatolandó dokumentumok beszerzését. Nagyon sokszor kérnek alapítási okiratot, előző évi adóbevallást, aláírási címpéldányokat, amit nagyobb intézmény (pl. egyetem) esetében nem egyszerű beszerezni.

Ma a legtöbb pályázathoz adatlap is tartozik, ennek első oldalán mindig kérnek egy 3-4 soros összefoglalót a tervezett programról. Szerintem kulcskérdés a nyerés szempontjából, hogy mi van ebben az összegzésben, ez fogja meggyőzi a bíráló szakértőt, hogy a pályázatot érdemes alaposabban is átnézni. Az adatlap amúgy is kulcskérdés, csak pontosan lehet kitölteni, mert formai hibára hivatkozva meg sem nézik a tartalmat.

Nagyon fontos a projektleírás, általában (sokszor a több milliós pályázatoknál is) 3-4 oldalas lehet. Műfaját tekintve: szinopszis (áttekintés, összefoglalás, hosszabb vázlat). Milyen olvasónak írjuk? Kevés ideje van, szeretné gyorsan átlátni, észrevenni, hogy a leírtak harmonizálnak-e a kiírtakkal, megítélni, hogy érdekes-e, hasznos-e, lebonyolítható-e, költségek tekintetében reális-e a program. Úgy kell megfogalmazni a „kívülállók” számára, hogy megértsék, amit mondani akarunk, és azt értsék, amit gondolunk. Ügyeljünk a tagolásra, átláthatóságra: pl. bevezetés, célok, célcsoportok, tevékenységek, ütemterv, szervezet (a projektet végrehajtó személyek szakértelmének bemutatása), költségvetés. A bevezetésben írjunk a szervezetünk idevonatkozó korábbi tevékenységéről (ami bizonyítja alkalmasságunkat) és a projektünk létjogosultságáról: miért éppen itt, miért éppen nekünk, miért éppen ezt kell megvalósítanunk. A kiemelések, laza szerkesztés, táblázatok megkönnyítik a szakértő munkáját, és ennek örül, ő is ember, az irodalmi élményeket ő is a szépirodalomban keresi.

A pályázatot időben kell postára adnunk (ritkán fordul elő, hogy a postáskisasszony a bélyegzőt visszaállítja egy nappal a kedvünkért), de ezzel munkánknak koránt sincs vége! Most jön – szép magyar szóval – a menedzselés! A világban minden az emberi kapcsolatokon múlik, nem feltétlenül a protekción. Jó, ha ismerik a nevünket, jó, ha sok helyen megfordulunk (szakmai rendezvények, konferenciák, továbbképzések, falunap…), jó, ha ismerünk olyan embereket, akik potenciális szakértők, bizottsági tagok, kurátorok lehetnek, vagy vannak ilyen ismerőseik, és meg tudjuk említeni nekik, hogy ide és ide benyújtottunk egy szerintünk profi pályázatot. Nem mindegy, hogy kinek a neve szerepel a beadványon aláíróként, koordinátorként: lehet, hogy mi találtuk ki, de a főnök nevével érdemes benyújtani, mert úgy több az esélyünk. Van, amikor csatolhatunk támogató véleményt a pályázathoz; a jól kiválasztott személy véleménye is a nyertes tábor fele mozdíthat bennünket.

Választ hozott a posta: sajna nem nyertünk! (Időnként olyan válasz is jön, hogy nyertünk. Statisztikai

adatok szerint 10 : 3.) Még mindig nincs vége! Ha nem indokolták meg részletesen, miért nem, hívjuk fel őket, vagy írjunk levelet, és kérjünk magyarázatot. Minden válaszból rengeteget tanulunk! Ha nyertünk, a megvalósítás után ne felejtsük el lelkes beszámolónkat határidőre visszaküldeni, hogy legközelebb is nyerhessünk!

Mindenkinek jó munkát! A folyamattervezésbe (huszonéves mérnöki tanulmányaim során még nem projekt-tervezésnek hívták), pályázatírásba, szervezésbe bele lehet jönni. Egy a titok: csinálni kell!

Segítő szervezetek

Föld Napja AlapítványFSC Tereptanulmányi KözpontFüggetlen Ökológiai KözpontGöncöl EgyesületKOKOSZKÖRLÁNCKörnyezeti Nevelési Iskola HálózatMagyar Cserkész SzövetségMagyar Környezeti Nevelési EgyesületMagyar Madártani és Természetvédelmi EgyesületMagyar Természetvédők SzövetségeErdei Iskola EgyesületSüni EgyesületTermészet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete

Irodalom

Barakonyi Károly: Stratégiai tervezés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.

Déri Andrea – Korenchy Anikó szerk.: Projekt-tervezés, gondozás. Munkafüzet, Amerikai Békeszolgálat, Magyarország, 1996.

Carnegie, D.: Sikerkalauz. Minerva, Budapest, 1990.Mi fán terem? A Civil Társadalom Fejlődéséért

Alapítvány kiadványsorozata, Budapest, 1999.Nyiratiné Németh Ibolya (szerk.): Környezeti nevelés

és állampolgári ismeretek. Tanterv-fejlesztés, tréninganyag. FSC – British Council, Budapest, 1997.

Projektről projekt megbízóknak. Tréninganyag, SZINERGIA Kft, Budapest, 1999.

Projekt-tervezés. PHARE W112/93 sz. projekt: Környezeti nevelés és tanárképzés, jegyzet.

Somogyi István: Projektírás – felsőfokon. OMEGAGLEN tréninganyag.

Február 1.

A Tisza élővilágának emléknapja

Ilosvay György

Szép szőke tündér, édes-bús Tiszánk,

Hányszor álltam partodnál énekelve,

Míg benned ringott a magyar világ.(Juhász Gyula)

A jeles nap története

A Tiszát a magyar nép a legmagyarabb folyónak tartja, hiszen a trianoni döntésekig határainkon belül volt az eredése és Magyarország területén torkollott a Dunába. A történelem során a folyó annak ellenére, hogy maga is sok változáson ment keresztül - mindig döntően befolyásolta a közelébe telepedett emberek sorsát. Öröm és bánat. Mindkettőből bőven kijutott a folyó menti népeknek, s minden megpróbáltatás, szenvedés ellenére a tiszai ember rajongott rakoncátlan társáért, a Tiszáért.

2000. január 30-án 22 órakor az Északnyugat-Romániában található Nagybányán olyan megdöbbentő esemény történt, melyre még nem volt példa a folyó életében. A nagy folyószabályozási munkáktól eltekintve először fordult elő, hogy nem a Tisza ártott nekünk, hanem mi, felelőtlen, kapzsi emberek pusztítottuk ki szeretett folyónk élővilágának jelentős hányadát.

Az Aurul SA által működtetett üzemnél a bányatavat körülvevő gát átszakadt, s ennek hatására 50-100 tonna cián, valamint különböző nehézfémeket, többek között rezet tartalmazó közel 100 000 köbméter folyékony és lebegő hordalék került a vízbe. A szennyezés a Zazar, Lápos, Szamos folyókon átfolyva került a Tiszába, majd a Dunába. Ez a szomorú és felháborító esemény az oka annak, hogy 2001-től rendszeresen megemlékezünk a cianidszennyezés következtében elpusztult tiszai élővilágról.

A ciánról és a nehézfémekről

A cianid szervetlen és szerves (nitritek) formában egyaránt előfordul. A cianidion könnyen megkötődik az állati szervezetekben, és mérgező hatását nagyon gyorsan fejti ki. Blokkolja a citokrómrendszert és az oxidációs folyamatokat, így meggátolja a szövetek oxigéncseréjét. Természetes vizekben a cianidion nem, vagy csak igen kis koncentrációban fordul elő. A cianid tartalmú szennyvizeket még az ipari üzemek belső csatornáiba sem szabad beengedni, mert egyéb, savas kémhatású szennyvizek hatására cián-hidrogén szabadul fel, s ez emberi mérgezéseket is okozhat. Az intenzíven jelentkező hatások közé tartozik a gyors lélegzés, a remegés, az idegrendszer károsodása, ami végső esetben halálhoz is vezethet. A krónikus hatások közé tartozik a súlycsökkenés, a pajzsmirigy elváltozása és az idegrendszeri problémák.

A Tiszába ömlött cianid nemcsak az élővizeket, hanem az ivóvizet is veszélyeztette. Magyarországon az ivóvíz megengedett cianid tartalma 100 mikrogram/liter (mg/l), Romániában viszont csak 10 mg/l. Romániában a szennyezést okozó Aurul üzem közelében található kutak ciántartalma közel nyolcvanszorosa volt a megengedett értéknek.

A halak ezerszer érzékenyebbek a ciánszennyezésre, mint az ember. Ha túlélik, az úszási képességük akkor is csökken, torzszülött utódaik lehetnek, és a ragadozókkal szemben kiszolgáltatottabbakká válnak. A halak, mint bioindikátorok, kiválóan alkalmasak lehetnek a víz ciántartalmának kimutatására. Ha túlélik a szennyezést - semmilyen más életforma nem kerülhet veszélybe. A katasztrófa után Nagybánya közelében 19 400 mg/l, a Szamosban 7800 mg/l, Csengernél 32 600 mg/l, míg a jugoszláv határnál 1 500 mg/l volt a ciánkoncentráció mértéke! A cián a nehézfémekkel ellentétben, nem ülepedik le a természetben, s nem is halmozódik fel az élőlényekben.

Kémiai értelemben nehézfémeknek azokat a fémeket nevezzük, amelyek sűrűsége 5 g/cm3-nél, rendszáma 20-nál nagyobb. A legtöbb környezetvédelmi problémát a kadmium (Cd), az ólom (Pb), a króm (Cr), a réz (Cu), és a

higany (Hg) okozza. Ezek a nehézfémek természetes úton is kimosódhatnak a kőzetekből. A Tisza ilyen, geológiai eredetű nehézfémtartalma alacsony. Jóval nagyobb gondot okoznak a fémkohók, galvanizáló üzemek, festékgyárak által okozott szennyezések. Elszomorító, hogy nemcsak a cianid szennyezés előtt, hanem a katasztrófa után is még számos ipari eredetű szennyezés történt a folyón. Már 2000. március 15-én, a cianid katasztrófa után alig több mint egy hónappal Romániában a Máramaros megyei Borsabánya ólom- és cinkbányájának derítőiből ömlött ki nagy mennyiségű nehézfémtartalmú iszap. Az esőzések és a gyors hóolvadás következtében a hatalmas víztömeg szétmosta az ülepítőmedence gátját. Ennek következtében kb. 28 ezer köbméter szennyezett víz került a környező patakokba, majd a Tiszába.

A nehézfémekre jellemző, hogy ellentétben a többi méreggel, hatásuk lassú és hosszú ideig tart. Az élő szervezetekben legtöbbször felhalmozódnak, s csak igen lassan távoznak onnan. Kis mennyiségben a nehézfémeknek (pl. a cink és a réz) fontos élettani szerepük is lehet, de nagyobb mennyiségben betegségeket és halált is okozhatnak. A réz által kifejtett akut és krónikus hatások közé a gyomor- és bélbántalmak, a vese- és májkárosodás, illetve a vérszegénység tartozik. A folyóhordalékokba kerülő réz a vízinövényekre is mérgező hatású.

Az ólommérgezés megváltoztatja a vörösvérsejtek kémiai összetételét, de felelős lehet a gyerekek fizikai és mentális fejlődésének lelassulásáért, a koncentrálóképesség, hallási és tanulási képesség romlásáért. A krónikus ólommérgezés agy- és vesekárosodást, valamint rákot okozhat.

A hullámtérre kijutott és leülepedett nehézfémek a mezőgazdaság számára is problémát okoznak, hiszen a legeltetés során a háziállatok szervezetébe is bekerülhetnek. A vizek táplálékláncában, s így a halakban felhalmozódott nehézfémek veszélyeztethetik a madarak és az emlősök egészségét is.

A Tisza hajdani halbőségéről

A hagyomány úgy tartja, hogy volt olyan időszak, amikor a Tiszában több volt a hal, mint a víz. Történelmünk állatregéi közül ezt látszik alátámasztani az a történet, mely megmagyarázza, hogy a Kállay család címerében miért láthatjuk azt a sisakos ifjút, akinek sisakrostélyáról egy hal lóg le. A történet szerint a család ősének Balog Semjénnek (Balok Simian) csukát fogott a sisakja, midőn a vitéz a Tisza-partján elszunnyadt, és feje a vízre lógott. Ez a csuka hozta meg szerencséjét. Állítólag emiatt tette meg őt hadnagynak a honszerző Árpád.

A Tisza menti nép egyik jelentős megélhetési forrása volt a halászmesterség. Szabó Kálmán írásából megismerkedhetünk egy 16. századbeli halászfalu életével.

"A régi Lakitelek községben majdnem minden ház omladékában találtam halászszerszám tartozékát képező tárgyakat: mint hálóköveket, kececsontokat, stb. Kétségtelen tehát, hogy a régi Lakitelek népe túlnyomórészt halászattal foglalkozott.

Találtam lólábszárból készült kececsontokat, amelyek a guszakece (fenékháló) vagy a nagyháló nehezékeit képezték. Halászaink ma is használják a guszakecére a lócsontokat, azonban ma mindig egész lábszárcsontokat kötnek arra, míg a 16. századbeli kececsontok a lólábszár fele részéből készültek. A talált darabok egy részét csak nagyjából vagdosták el, faragták és fúrták ki, egy része azonban szépen csiszolt.

Gyakoriak a házak omladékában az agyagból égetett hálónehezékek... Találtam még két, téglából faragott hálónehezéket, melyeket a kece farára vagy a nagy háló zsákjára használhatták. A talált tárgyak azt tanúsítják, hogy a guszakecét, nagy hálót, fentőt (hosszú kötélen vízbe eresztett ágas-bogas fadarab) használták. Jégpatkók bizonyítják a jég alatti halászatot.

Nagy értékűek e tárgyak, mert a halászat ősfoglalkozás, annak ismeretét a magyarság Keletről hozta magával, és a mai hazánk területén századokon át előszeretettel űzte és folytatta. A halászat ősi módja szerszámokban, fogási módokban apáról fiúra szállt. A

Lakiteleken talált tárgyak még inkább megerősítik halászszerszámaink ősi voltát".

1930-ban jelent meg Szegeden a tiszai halászmesterek leghíresebbikének, Bitó Jánosnak a visszaemlékezése "Az én kiskirályságom" címmel. Ennek segítségével visszatérhetünk a folyó halászatának múltjába, a vizek érintetlen világába, ami ma már csak emlék és nosztalgia.

A fiatal Bitó János a környék legügyesebb halhasítója volt. Erre az időszakra így emlékezik vissza:

„.az olvasók nagy része még csak nem is sejti, mi volt hát az a halhasítás, és hogy nézett ki egy ilyen szárító tanya? De hát honnan is tudnák, mikor az én tudomásom szerint 1883-ban szünt meg Szeged környékén az utolsó ilyen halásztelep, mert akkor lett vége a ma már szinte mesének tetsző halbőségnek, s így nem lett volna értelme fenntartani ezeket az üzemeket, amelyek legalább napi 80-100 métermázsa hal feldolgozására voltak beállítva. A kinézése pedig a következő volt egy ilyen halhasító tanyának: legelöl volt egy igen nagy nyitott oldalú pajta, a sózó kádakkal, azután egy még nagyobb szellős nádból épített kunyhó, amiben a halak száradtak, s köztük egy nagy sikátor, vagy húsz darab öles hosszúságú asztallal, amin a tulajdonképpeni hasogatás folyt. A besózott halak aztán a "zsidó utcára" kerültek. Hát ez meg már mi a csoda lehet? Hát az az alkotmány volt az, amin a halak hajnali 3 órától délután 1 óráig, vagy ha igen nagyok voltak, akkor 4-ig száradtak. Állt pedig az a "zsidó utca" a földbe erősített cölöpökre fektetett 10-12 szál 3 méteres jó erős fűzfakaróból, amelyeken spárgák voltak keresztül huzigálva, és erre függesztették fel a besózott halakat szép sorjában. Ott száradtak meg. Akkor sem tudtam, ma sem tudom, ki és miért adta neki a "zsidó utca" nevet... Mikor a száradás már tökéletesen kész volt, akkor a halakat bebálázták, ami nem volt más, mint hogy a szép laposra száradt sós halakat szépen simán egymásra kellett fektetni, és azután úgy lettek szabályosan bebálázva, azaz magunk készített erős gyékénykötéllel 3 helyen szorosan 25-25 fontos göngyölegekben szállításra elkészítve. Mert igen nagy piaca volt akkoriban a szárított tiszai halnak, messze földre, Aradra, Temesvárra,

Kikindára, Lugosra hordták a fuvarosok ekhós szekerekkel.

Hogy milyen más volt akkor minden, s főleg, hogy milyen hihetetlen olcsó volt akkor a hal, annak a bizonyítására ide írom az akkori árakat, amely szerint a közönségesebb sózott hal 16 forintért kelt el, de a jobb fajta, nagyobb halakért 22-24 forintot is megadtak. Persze, tudni kell, hogy a régi mázsa nem 100 kiló volt, hanem csak 65 kilós... mert tiszai hallal élt akkoriban a fél ország és még a koldus is akkor lakott jól hallal, mikor eszébe jutott éppen.

Sokszor úgy el is gondolkozom én ezen... Ha talán akkor nem megy az a rettenetes halpocsékolás a Tiszán, ha valakinek eszébe jut, hogy szabályozzák a halászás tempóját, jusson is, maradjon is abból a halból, - mint pl. most sok vidéken, okos előrelátó ésszel a vadászok maguk tesznek törvényt arra, hogy ki mennyi nyulat lőhessen, mert fogy ez a jóízű nyargalászó pecsenye is Magyarországon erősen, - akkor talán nem sínylené a mai generáció ilyen keservesen az akkori prédálást. ... A rablógazdálkodás okozta, hogy maholnap csak mutogatóba marad hal a Tisza vizében!... 1883-ban annyira kezdett romlani a halászat, fogyott, fogyott a hal a Tiszából, mintha lyukas lett volna a feneke..."

Bitó János halászmesterről még azt is tudni lehet, hogy amikor 1883 októberében Ferenc József császár három napra Szegedre látogatott, hogy megnézze az árvíz után újjáépült várost - ő szállította a halat a császári konyhára. Az első napra 80 kiló kecsegét, a másodikra 80 kiló fogast, a harmadikra pedig egy 167 kilós vizát!

A cianid szennyezést követően készült statisztikákban, melyek az elpusztult halfajok faj- és egyedszámát közlik - egyetlen egy példány vizát sem találunk. Természetesen ez nem azt jelzi, hogy a Tisza legnagyobb testű ritka tokhala átvészelte volna a katasztrófát, hanem azt, hogy ez a faj már több évtizede nem él a folyóban.

A katasztrófa hatása a halfajokra

A tápéi halászok fogási eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1950-ben harcsából fogták a

legtöbbet. Ezután következett a márna, a menyhal, a ponty, a kecsege, majd a keszegfajok, a süllő és a csuka. A fogási statisztikák teljesen más képet mutatnak az 1968-as és az 1969-es években:

1968 1969ponty 25,2 % 13,0 %harcsa 11,1 % 8,3 %balin 5,6 % 5,6 %márna 2,4 % 3,7 %süllő 2,2 % 3,2 %csuka 1,7 % 1,0 %kecsege 1,3 % 1,3 %busa 0,4 % 10,5 %

Mint látható, a fajok mennyiségének aránya időről időre változott. Ennek oka volt az is, hogy a hatvanas évek végén ázsiai növényevő fajokat (amur, fehér és pettyes busa) is betelepítettek a Tiszába. A táblázat adataiból is jól megfigyelhető, hogy a busa fogási aránya egy év alatt - az őshonosnak tekinthető fajok rovására - több mint huszonhatszorosára emelkedett, a pontyé pedig csaknem a felére csökkent.

Az MTI 2000. március 20-án közzétett jelentése szerint a cianid-szennyezés miatt

1,7 - 1,8 milliárd forintra becsülhető a Szamosban és a Tiszában elpusztult halak értéke. Az 1240 tonnányi elhullott hal becsült gazdasági értéke 874 millió forint, s a ritka, védett halfajok eszmei értéke további csaknem 900 millió forint. Az elpusztult halak 33-34 %-a ragadozó, 13-14 %-a ponty, 8 %-a kecsege, 44-45 %-a növényevő és egyéb halfaj - állapította meg a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet.

A Tisza magyar szakaszáról az utóbbi 20 évben összesen 62 halfaj jelenlétét bizonyították. A ciánszennyezés levonulása után összesen 38 halfaj tetemét találták meg.

A szennyezés következtében a legnagyobb számban a következő fajok pusztultak el: amur, bagolykeszeg, balin, bodorka, csuka, dévérkeszeg, nyúldomolykó, ezüstkárász, fehér busa, fenékjáró küllő, fogassüllő,

harcsa, jászkeszeg, karikakeszeg, kecsege, kősüllő, küsz, laposkeszeg, magyar bucó (V), márna, menyhal, német bucó (V), paduc, pettyes busa, ponty, kínai razbóra, selymes durbincs (V), sujtásos küsz (V), sügér, szilvaorrú keszeg, törpeharcsa, vágó durbincs, vörösszárnyú keszeg, compó, Petényi márna (V), leánykoncér, vágó csík (V), széles durbincs, balkáni csík (V). (V = védett faj).

A pusztulás mértéke különböző volt. Viszonylag nagymértékben hullottak el az adott időszakban aktívan mozgó-táplálkozó fajok - a fehér és pettyes busa, amur, fogassüllő, kősüllő, sügér, csuka, harcsa, magyar és német bucó. Intenzíven pusztult a szennyezésre érzékeny kecsege is, továbbá a védett fajok közül a Petényi márna, a sujtásos küsz és a selymes durbincs. A folyó különböző részein más és más halfajok élnek. A Felső-Tiszán például jelentősen eltér az állomány összetétele a Szeged környékitől. A halállomány feléledésének egyik esélye volt, hogy a Tiszában számos helyen 10-25 méteres mélyedések, úgynevezett „kutak” találhatók, amelyekben meghúzódva esetleg jelentős számú hal vészelhette át a csapást. A szennyezéssel sújtott területre a mellékfolyókból is vissza-, ill. bevándorolhatnak a halak. Megfigyelték, hogy a cián megjelenésekor Csongrádnál rengeteg tiszai hal úszott fel a Körösbe, amelyek a szennyezés levonulása után vélhetően visszatértek eredeti élőhelyükre.

A cianid-szennyezést követően a "Nimfea" Természetvédelmi Egyesület Halfaunisztikai Munkacsoportja megvizsgálta, a folyó halfajainak állományában bekövetkezett változásokat. Kutatásaik során a Tiszában 50 halfajt találtak meg. Megállapították, hogy a szennyezés kevésbé viselte meg a Tisza halfaunáját, mint ahogy azt a katasztrófa utáni napokban gondolták, de néhány faj állománya erősen megcsappant. Érezhetően megviselte a szennyezés a menyhal, a süllő és a különböző keszegfajok állományát. Ugyanakkor a Tiszából előkerült két olyan faj, melyeket a korábbi szakirodalmak nem jeleztek. Például a körszájúak osztályába tartozó tiszai ingolának az utóbbi 3 évtizedből nem volt bizonyított előfordulása a magyarországi szakaszról, de most Tivadarnál előkerült. Mint

bennszülött, fokozottan védett fajunknak, a tiszai előfordulása kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír! Tiszabecsnél megtalálták a másik védett, bennszülött halfajunkat, a felpillantó küllőt is.

Megállapították, hogy a természetes regeneráció elősegítése, a bőséges ivadéktermés biztosítása érdekében kívánatos lenne olyan optimális, magas vízszint tartása ívási időszakban, melyet legtöbb őshonos faunaelemünk a szaporodás céljára jól kihasználhatna.

Tiszavirág és más gerinctelenek

Weöres Sándor: Tiszavirág

Bóbitás hervadás Lég ölén, víz körénnéz a fák mögül mindenütt vagyokszáraz, csörgő, szőke sás élő szem-szív-

szövevénykontyán fénylő álom ül soha el nem lankadok

Lég lobog, víz zubog Sokezer tetememmenny szövi tele: gyűlik iszap ágyonhullámzik, rezeg, ragyog Vizirózsa levelena föld árnyék köntöse újra megrebben az álmom

Az őshonos halfajok mellett mindenképpen egy kis rovarfajért, a kérészekhez tartozó tiszavirágért aggódtak a leginkább a biológusok. Vajon túléli-e a szennyezést ez az igen érzékeny és szívünknek oly kedves állatka?

A kérészek között Európa legnagyobb és legszebb faja a tiszavirág. Korábban számos európai folyóban előfordult, de nagyobb tömegben ma már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán élnek. Lárvájának telepei a meredek falú és agyagos mederszakaszokon találhatók, ahol három nemzedék él együtt. A rajzáskor párosodik, ezután a pete a mederfenékre kerül. A kibúvó lárva a meder falába fúrja be magát, és itt három évig fejlődik 10-15 cm hosszú járatában. A harmadik év júniusában a lárva előbújik és szárnyas imágóvá alakul. A szárnyas alakok egy-egy élőhelyen ugyanazon a napon és ugyanabban az órában bújnak elő, és a víz felett cikázva keresik párjukat. A szaporodás után a hím, majd peterakás után a nőstény is elpusztul, beborítva a folyót. Igaz tehát a kedvelt nóta, hogy "Temető a Tisza, mikor kivirágzik..." Ezt a rajzást nevezzük tiszavirágzásnak. A tiszavirág rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez az állatka egyben a Tisza szimbóluma is.

A tiszavirág igen érzékeny a környezeti változásokra, különösen a mederben történő folyamszabályozási beavatkozások és a víz szennyezése csökkenti életterét. A faj minden előfordulási formája és élőhelye természetvédelmi oltalom alatt áll. Ezért elpusztítása, vagy élőhelyének megbolygatása, megszüntetése szigorúan tilos!

Megnyugvásunkra a tiszavirág nemcsak túlélte a rendkívüli szennyezéseket, hanem legnagyobb meglepetésünkre régen látott, nagy rajzást tapasztaltunk 2000 nyarán. Ennek az örömteli helyzetnek az lehetett az oka, hogy a Tiszában közepes vízszinttel vonult le a cianid, ugyanakkor a környező talajvíz magasabban helyezkedett el. Ennek következtében a szennyezett víz nem juthatott ki a mederből, így a meder falában élő és még "téli álmot" alvó lárvák nem károsodtak.

Szerencsére nagyjából ugyanez mondható el a többi gerinctelen állatról is. A szarvasi kutatók a szennyezés megérkezése előtt, különböző rendszertani kategóriákba

tartozó fajokat tartalmazó kazettákat helyeztek ki Csongrádnál és Szegednél a Tiszába. A 2-3 fokos vízben a férgek semmilyen elváltozást nem mutattak. Az árvaszúnyog lárváit viszont elbódította a cián és 20 fokos vízben a lárvák elpusztultak. A folyóvízi tápláléklánc egyik legfontosabb elemének számító alsórendű rákok állományában sem tapasztalható nagyobb mértékű károsodás.

A Tiszában élő kagylófajok nagyon jó bioindikátornak bizonyulnak. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban található kagylóhéjakban 1925 óta kimutatható a mérgező színes és nehézfémek jelenléte. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy a fémek valóban felhalmozódnak az élőlényekben, de arra is utal, hogy a Tisza jelentős ipari eredetű szennyezése már a múlt század elején elkezdődött.

Madarak és más gerincesek

Bessenyei György (1747-1811) a magyar felvilágosodás kiemelkedő személyisége a „Természet világa” című versciklusában a Tiszáról is ír:

„Felette a látás messzire terül,Hol itt-ott vagy gödény, vagy karakatna ül.A csürék zuhogva a vízre csapkodnak,És az apró halak közé lekapkodnakBankák kvarognak úszással a vizen,Barázdát húzván a szép kristály színen...Gémeket látsz köztük alá s fel nyújtózni, Orrokkal vagdalva a vízen habozni.....Közöttük a rucák süvöltő szárnyakkalRepülnek s zuhognak recsegő szavakkal”

A Tisza madárvilága is szerencsésen átvészelte a 2000-es katasztrófát. Amikor a ciántartalmú "vízdugó" elérte a Tiszát, a kárókatonák, a sirályok és vadkacsák, mintegy megérezve a veszélyt csapatosan hagyták el a folyót. Az intenzív keresés ellenére is csupán néhány halat is fogyasztó faj tetemét találták meg az ornitológusok. (kárókatona 1 pld., tőkés réce 2 pld., réti sas 1 pld., dankasirály 3 pld., holló 2 pld., jégmadár 1 pld.). Érdekes, hogy a rovarokat fogyasztó partifecskék esetében a 2000

nyarán elvégzett felmérés állománynövekedést állapított meg. Ennek az volt az oka, hogy a tavaszi árvíz erőteljes romboló és építő munkája a Tisza partfalaiban az utóbbi évek legnagyobb számú és kiterjedésű partfalait alakította ki, s így megnőtt a faj fészkelési lehetősége.

Ugyancsak növekedés volt megállapítható a vízhez kötődő denevérfajok (tavi denevér, vízi denevér) állományában is. Biztató az is, hogy a megmérgezett folyóknál élő vidraállományt sem érte észlelhető károsodás.

Az európai szinten is fontos természeti értéket képviselő herpetofauna (kétéltűek, hüllők) biodiverzitás monitorozása is arról tanúskodott, hogy valamennyi korábban ismert fajt sikerült kimutatni. Így nem károsodott a Nemzetközi Vörös Könyvben is szereplő tarajos gőte, vöröshasú unka és zöld levelibéka állománya. A Felső-Tiszánál ugyan találtak néhány elpusztult barna varangyot, de továbbra is találkozhatunk majd a hullámtéri erdőkben sétálva a mocsári békákkal és a vízisiklókkal.

Megállapítható tehát, hogy a cianid- és nehézfém-szennyezés után a Tisza élővilága viszonylag gyorsan regenerálódott, de azt, hogy valójában a folyó élővilágára, ökológiai rendszerére a katasztrófa milyen tényleges hatást gyakorolt, csak több évtized távlatából tudjuk majd – reméljük! - megnyugtatóan megmondani.

A szomorú esemény arra figyelmeztet mindnyájunkat, hogy egyetlen generációnak sincs joga veszélyeztetni a későbbi nemzedékek alapvető emberi jogát az egészséges, megóvott környezethez!

Javaslatok pedagógusoknak a „Tisza élővilágának emléknapja” megünnepléséhez

Az, hogy ezt a jeles napot milyen formában és milyen tartalommal szeretnénk diákjaink számára élményszerűvé és nevelési szempontból is hatékonnyá tenni, nagyban függhet a tantestület hozzáállásától és aktivitásától. Mindenképpen szerencsés lenne, ha lehetőleg minél több szaktanár feladatot, szerepet vállalna a megemlékezés lebonyolításában – tehát ne csak a biológia szakosok vegyenek részt az előkészületekben. A

rendszerszemléletű gondolkodásra, a természettel való harmonikus együttélésre nevelés megkívánja a humán- és reálszakos kollégák együttműködését.

Természetesen a tanulók előzetes felkészítése, motiválása után terepgyakorlat megszervezése lehet a legeredményesebb. A témával kapcsolatos irodalmi alkotások, népdalok, néprajzi, régészeti, tudománytörténeti, gazdasági vonatkozások hasznosan kiegészíthetik a matematikával, fizikával, kémiával, földrajzzal és biológiával kapcsolatos ismereteket.

Az élővilág megfigyelése (növény- és állatfajok, élőhelyek, ökológia) és dokumentálása (jegyzetek, rajzok, fényképek, hangfelvételek, videó) mellett képzőművészeti alkotásokkal, a Tisza környékén található természetes anyagok felhasználásával (fűz, gyékény, nád, agyag) előállított tárgyak, eszközök készítésével is színesíteni lehet a programot.

Néhány alapvető, egyszerű műszer segítségével összehasonlíthatjuk a hullámteret és a gátakon kívüli területeket: a víztömeg mérséklő hatása, a meder irányába kényszerülő szelek, páradús levegő, hőmérséklet, a meder és gátoldalak expozíciója, a völgy tengelye irányába húzódó talajvízmozgás. Természetesen ezek alapján következtethetünk az abiotikus tényezők és az élőlények közötti kapcsolatokra, összefüggésekre.

Az iskolai keretek között megtartott megemlékezésnek is több formája lehet. Könyvtári feladatokat adhatunk, az Interneten megkerestethetjük a Tiszával kapcsolatos adatokat, információkat. Ezek alapján a diákok kiselőadásokat tarthatnak, szavalhatnak, énekelhetnek, újságot szerkeszthetnek.

A különböző korcsoportoknak szervezett vetélkedők is eredményesen irányíthatják rá a figyelmet a Tisza problémáira. Kérdések, pl.: Milyen hatással volt az élőlényekre a rablógazdálkodás, a cianid- és nehézfém-szennyezés? Milyen bioindikátor fajok találhatók a területen? Milyen tényezők befolyásolhatják a víz állapotát? Jellemezd a folyóban és a hullámtéren található fajokat! Hasonlítsd össze a fajok régi és napjainkban használatos neveit! Hogyan tartósították elődeink a halakat és a gyümölcsöket? Mi a fokgazdálkodás? Mi

okozta a tiszai halállomány csökkenését, összetételének változását? Milyen körülmények tették lehetővé, hogy sok élőlény átvészelhette a katasztrófát? Hasonlítsd össze a Tisza-völgy mai és régi térképeit! Milyen településnevek utalnak az egykori tiszai élővilágra, életformára? Milyen hagyományos halászati eszközöket ismersz? Mit tehetünk a Tisza élővilágának megőrzéséért?

Irodalom

Bitó János: Az én kiskirályságom, Egy tiszai halász élete. Betli Bt, Szeged, 1993.

Dunka Sándor dr. : Hajdú-Bihar megye vízügyi múltja. Magyar Humánökológus Társaság Tiszántúli Képviselete, Debrecen, 2000.

Dunka Sándor - Fejér László - Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 1996.

Gyapjas József: A Tisza túlélte a katasztrófát - A ciánszennyezés látlelete. SZEGED 2001. 3. sz. 22-25. o.

Hamar József: Tiszavirágzás 2000. Tisza Klub, Szolnok, 2000.

Haraszthy László: A Tisza-völgy természeti értékeinek megőrzése. WWF füzetek 17, Budapest, 2000.

Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vizi munkálatok kezdetei. A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. (895-1846), Vizügyi Történeti Füzetek, VIZDOK, Budapest, 1975.

Kováts Gábor (szerk): Tisza-völgyi holtágak rehabilitációs programja. ATIVIZIG, Szeged, 1994.

Lipták Gábor: A Duna-Tisza regéi. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1971.

Röfler János (szerk): Civilek a Tiszáért. "Nimfea" Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 2001.

4

Február 2.

A vizes élőhelyek világnapja

Victor András

A világnap története

Minthogy az élet a vízben született, nem csoda, hogy a leggazdagabb életközösségek ma is a vizes élőhelyeken vannak. Pocsolyák, mocsarak, nedves rétek, tavak, patakok, folyók, tengerek, óceánok a hordozói az élet változatosságának. A Ramsari Egyezmény világméretekben szorgalmazza ezeknek a vizes élőhelyeknek a megőrzését. A világnap megünneplése felhívja a figyelmet arra is, hogy a földi vízrendszerekbe való kemény beavatkozással az ember számos vízhez kötött életközösséget, s így az élet alapját szolgáló biológiai sokféleséget is komolyan veszélyezteti.

A Ramsari Egyezmény

A vizes élőhelyek világnapját világszerte a Ramsari Egyezmény aláírásának napján ünnepeljük. A vizes élőhelyek védelméért küzdő nemzetközi egyezmény aláírásának napját hivatott megünnepelni ez a nap, melyen világszerte rendezvényeket, megemlékezéseket és kampányokat tartanak. A Ramsari Egyezmény (Konvenció) – a vizes élőhelyek védelméről szóló dokumentum – az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény. 1971. február 2-án írta alá 18 ország képviselője az iráni Ramsarban. A konferenciát azért hívták össze, hogy megállítsák a vizes élőhelyeknek az ember természetátalakító tevékenysége miatti pusztulását. Korunkra ugyanis a hajdani nagy kiterjedésű vizes

területeknek már csak a töredéke maradt fenn, és pusztulásuk sajnos jelenleg is folyamatban van. Magyarország mai területének pl. a 19. századi folyószabályozások előtt 24 %-a volt ártér, ma viszont ez az érték csak 7 % (ide számítva a töltés nélküli vízfolyások mentén lévő szabad ártereket és a gátak közötti hullámtereket is).

Az Egyezményhez azóta már 125 ország csatlakozott, és 1040 területet összesen kb. 80 millió hektár (800 ezer km2) kiterjedéssel minősítettek „nemzetközi jelentőségű vizes élőhelynek”. Az 1040 terület között van egészen kicsi is (pl. 1 hektáros karácsony-szigeti mangrove mocsár), és van több millió hektáros is (a botswanai Okawango delta). Van ramsari terület északon és délen (Kanadától a Tűzföldig), van mindig sötét barlangban és van perzselő sivatagbeli oázisban.

Az Egyezmény kezdetben a vízimadarak megóvására fordította a figyelmét; a vizes élőhelyeket elsősorban mint a vízimadarak élőhelyét védte. Ez érthető (de csak pszichológiailag!), hiszen a sokszínű madárvilág sokkal hamarabb váltja ki az ember érdeklődését, mint az apró vízi férgek. Pedig ökológiailag egyként fontosak. Fontos szemléletváltás eredménye tehát, hogy napjainkban már a vizes élőhelyek valamennyi élőlényére kiterjed a figyelem.

Az Egyezmény célja a vizes területek megőrzése, fenntartható – a terület ökológiai jellegét nem befolyásoló – hasznosítása, és az erre vonatkozó jogi és szervezeti keretek biztosítása.

A csatlakozó államok kötelezettségei:legalább egy vizes területet jelölniük kell a

Ramsari Jegyzékbe,be kell építeniük regionális tervezési

folyamataikba a vizes területeik védelmét és

fenntartható használatát (a nem „ramsari” területekét is!),

törekedniük kell vizes területeken alapuló természetvédelmi területek létrehozására és fenntartására a vízi élővilág életfeltételeinek javítása érdekében,

meg kell szervezniük a vizes területekkel foglalkozó szakemberek továbbképzését, különös tekintettel a vizes területek kutatására, kezelésére és őrzésére,

kötelesek más aláíró országgal konzultálni az Egyezmény végrehajtásáról.

Hazánk 1979-ben csatlakozott az Egyezményhez, s 2001-ig az alábbi területeket jelöltük a Ramsari területek közé:

Magyarország nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyei

Terület megnevezése Nagyság

(ha)

Listára került

(bővült)Balaton 59 800 1989Baradla (barlangrendszer és vizes élőhelyek)

2 075 2001

Béda-Karapancsai tájegység 1 150 1997Biharugrai halastavak 2 791 1997Bodrogzug 3 782 1989Dinnyési Fertő 539 1979Fertő-tó (hazai területe) 8 432 1979 (1997)Gemenc 16 873 1997HortobágyZám, Pentezug és Angyalháza pusztákHortobágy-HalastóKiskörei-víztározó részeiEgyek-pusztakócsi mocsarak

23 121 1979 (1997)

Ipoly-völgy 2 228 2001Izsáki Kolon-tó 2 962 1997Kardoskúti Fehértó 488 1979Kiskunsági Szikes Tavak 14 745 1979 (1997)Mártély 2 232 1979Ócsa 1 078 1989Pacsmagi Tavak 485 1997Pusztaszer 5 000 1979Rétszilasi tavak 1 508 1997Szaporcai Ó-Dráva-meder 257 1979Tatai Öreg-tó 269 1989Velencei Madárrezervátum 426 1979Összesen 154

144

Mint látjuk, a magyarországi Ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes területtípusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat,

víztárolókat. Ebben az éven megkezdődött a Felső-Tisza jelölésének folyamata, mely magyar-szlovák-ukrán-román közös ramsari terület lenne.

A vizes élőhelyek fajtái

A vizes élőhelyek azok a területek (tavi, folyó-menti, mocsári, lápi stb. élőhelyek), ahol az élővilág számára a víz a meghatározó tényező. Vagy azért, mert a talajvíz szintje a felszín közelében van, vagy azért, mert a talaj (legalább időszakosan) vízzel fedett. Ide tartozik tehát minden élőhely az óceánok partjától az időszakosan kiszáradó szikes tavakig. A Ramsari Egyezmény meghatározása a következő:

„Mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és állandóak, folyó- vagy állóvizek, édesvizűek vagy félsósak (brakkvíz) és sósak, ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején.” A vizes élőhelyek „magukba foglalhatják a parti, tengerparti részeket is közvetlenül a vizes élőhely területe mellett, valamint szigeteket és az apály idején hat méternél mélyebb tengervíz testeket is, ha a vizes élőhely területén belül vannak.”

A vizes élőhelyek főbb csoportjai az alábbiak:· tengeri élőhelyek (part menti vizes élőhelyek,

sziklás partok és korallszirtek),· deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (delták, árapály-

és mangrove mocsarak),· tavi élőhelyek,· folyó menti élőhelyek,· mocsári élőhelyek (mocsarak, lápok és náddal

borított fertők).Külön kategória az

· ember által létrehozott vizes élőhelyek (halas- és ráknevelő tavak, öntözött agrárterületek, sólepárlók, víztározók, bányatavak, szennyvízülepítő tavak és csatornák).A vizes élőhelyek összterülete a Földön becslések

szerint 570 millió hektár (5,7 millió km2); ez a

szárazföldi területeknek nagyjából 6 %-a. Könnyen kiszámítható, hogy ennek kb. hetedrészét nyilvánították eddig ramsari területté.A természetes vizes élőhelyek megoszlása százalékban a következő:

Vizes élőhely típusa %Tengeri 10Delták 4Tavak 2Folyómenti 14Mocsári 70

A vizes élőhelyek jelentősége

A vizes élőhelyek a bioszféra felbecsülhetetlen értékei. A biológiai sokféleség, az ökológiai egyensúly, rengeteg növény- és állatfaj fennmaradásában játszott szerepük miatt – és nem utolsó sorban emberi szempontból való hasznosságuk révén is – joggal érdemelték ki a kiemelt figyelmet. Sajnos hazai és külföldi példák serege mutatja, hogy az elmúlt évszázadokban a vizes élőhelyeket nemhogy haszontalannak, de egyenesen olyan területeknek tartották, melyeket minél előbb le kell csapolni, ki kell szárítani. Rengeteg vizes területet alakítottak át – ma már tudjuk, hogy kétes értékű – szántófölddé. Csak az utóbbi évtizedek kutatási eredményei – és szomorú tapasztalatai – fedték fel, hogy ezek az élőhelyek milyen fontos szerepet játszanak, pl. a vízvisszatartásban (áradások idején), a természetes vizek tisztulásában és a helyi klíma kialakításában is.

Hazánkban különösen az Alföldön vannak olyan vizes élőhelyek, amelyek nemzetközi viszonylatban is ritka víztípusokat képviselnek. Ilyenek pl. bizonyos típusú morotvák, a szikes tavak, és a teljesen egyedi síksági tőzegmohalápok, itt néhol még látható az eredeti, régi vízi világ. Ezek számbavétele és megmentése napjaink és a jövő kiemelt feladata. Vizes élőhelyeink a szárazodás és a kizárólag műszaki szempontú beavatkozások (lecsapolások, foglalások, gát- és tározóépítések,

kibetonozások, holtágak lefűzése stb.) miatt általában továbbra is veszélyeztetettek.

Hogyan ünnepeljük meg a vizes élőhelyek világnapját?

Bevezetőül néhány általános jó tanács a vizes élőhelyek világnapjának megünnepléséhez.

Ha csak van rá lehetőségünk, kapcsoljuk össze az ünneplést valamely helyi vizes élőhely meglátogatásával (ami lehet egy egyszerű vizes ároktól kezdve egy folyóig akármi), annak megfigyelésével, vizsgálatával, „feltérképezésével” – és főleg (ha szükséges) védelmével.

Minthogy az év elején van, ez a nap alkalmas lehet arra is, hogy a gyerekekkel vagy a helyi civil szervezet tagjaival megtervezzük éves tevékenységi programunkat.

Fontos, hogy a „vizes élőhelyek világnapja” ne mosódjon össze a „víz világnapjának” megünneplésével. Hiába kapcsolódik mind a kettő a vízhez, legyen különbség a két ünnep között. Az előbbin a víz, mint élőhely a téma, tehát akkor elsősorban a vízhez kötődő élővilággal foglalkozzunk. Az utóbbin pedig inkább magával a vízzel, annak sokféle jelentőségével, százféle arcával.

Mint minden zöld jeles nap, úgy e világnap megünneplésére is a terepgyakorlat a legjobb módszer, de február eleje sajnos nem a legjobb időpont arra, hogy kimenjünk a szabad természetbe, s ott vizsgáljuk az élővizeket. Nem is a hideg miatt, hanem elsősorban azért, mert ilyenkor az élővilág még rejtekezik, nyugalomban (vagy legalábbis látszólagos nyugalomban) van.

Sokféle vizsgálat, vagy megfigyelés van, amelyet ekkor a korai dátum miatt még nem tudunk megejteni. Ezeket tervezzük meg és készítsük elő ezen a napon.

Az alábbiakban ajánlunk néhány olyan tevékenységet, amely alkalmas ennek a jeles napnak az emlékezetessé tételéhez. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezek csak vázlatos ötletek, amelyek kiindulópontjai lehetnek a tényleges megfigyeléseknek, vizsgálatoknak, kísérleteknek.

Életközösség térképAz életközösség térképet kezdjétek akár ma, a vizes

élőhelyek világnapján megrajzolni, de egészen a tanév

végéig lehetőleg minden hónapban legalább egyszer menjetek ki ugyanoda, s folytassátok a megkezdett rajzot. Válasszátok ki a patak vagy tó partjának akkora szakaszát, vagy a vizenyős rét akkora területét, amelyet egy helyen állva be lehet látni. Készítsetek térképet erről a területről, s arra jelöljétek be kicsi jelekkel (pl. o, +, x, ?, Ř, ?, stb.), hogy milyen növények élnek ott. Minden fajt másképpen jelöljetek, s a jelek sűrűségével érzékeltessétek, hogy milyen gyakori az az élőlény. Ha kitaláltok valami ügyes jelölésmódot, még azt is feltüntethetitek, hogy melyik hónapban jegyeztétek fel az adott fajt. Ne felejtsétek el elkészíteni a jelmagyarázatot, hogy melyik jel milyen növényt jelöl! Az állatok előfordulása nem köthető úgy helyhez, mint a növényeké. Mégis: próbáljátok meg a megfigyelt állatokat is jelölni a készülő térképen.

Vizes élőhelyünk állatvilágaBármilyen évszakban láttok egy élőlényt,

jegyezzétek fel. Kezdjétek most, s folytassátok egészen a tél beálltáig. Milyen jellegű a vizsgált vizes élőhely? (Patak, folyó, tó, pocsolya, vizenyős rét stb.) Milyen állatok élnek ott? Vízben élők: gerincesek (halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök), gerinctelenek (itt a csoportokat is a gyerekek találják ki). Vízhez kötődők (vízpartiak).

A mi vizes élőhelyünkLehetőleg minden évszakban menjetek ki a terepre, s

folyamatosan egészítsétek ki az addigi feljegyzéseiteket.Rajzoljatok vázlatos térképet az általatok vizsgált

vizes élőhelyről (patakról, tóról, vizenyős rétről, stb.). Ha tudjátok, járjátok végig a patakot a forrástól a torkolatig, vagy járjátok körül a tavat, illetve a vizes rétet, s úgy készítsétek el a térképet. A rajz kellően nagy legyen (pl. csomagolópapír méretű, amit fölraktok a falra), hogy sok mindent fel tudjatok majd rá jegyezni.

Ezen a térképen jelöljétek, hogy hol milyen a növényzet, milyen növények vannak bent a vízben, s milyen állatokat hol láttatok.

Mindent jegyezzetek fel, ami csak a vizes élőhellyel, vagy környezetével kapcsolatos. Figyelmetek terjedjen ki az élettelen természetre és az emberi beavatkozásokra is.

A víz felületi feszültségeEz a vizsgálat bármikor elvégezhető.Vizsgáljátok meg, hogy a tisztítószerek hogyan

befolyásolják a víz felületi feszültségét.Vegyetek mintát az élővízből, s tegyétek azt lapos

edénybe (pl. egy alaposan kimosott, kiöblített kistányérba.)

Keressetek egy régi alumínium pénz-érmét, pl. régi 10 vagy 20 fillérest vagy osztrák 10 schillingest. Ha nem találtok, akkor valami ahhoz hasonló alumíniumdarabot használjatok.

Helyezzétek el a pénzt lapjával a víz színére, de olyan óvatosan, hogy ne süllyedjen el. Ha nem sikerül, akkor vegyétek ki, töröljétek tökéletesen szárazra, s csak úgy próbálkozzatok újra.

Figyeljétek meg, hogy a víz felületi hártyája hogyan nyomódik be a fémdarab alatt. Próbáljátok megállapítani, hogy az érme felső szintje lejjebb van-e, mint egyébként a vízfelszín.

Kevés mosogató folyadékot kicsit hígítsatok fel, majd ebből cseppentsetek a vízbe, a pénzdarabtól elég távol. Figyeljétek meg az érme „viselkedését”.

Tegyetek még jó néhány csepp mosogatószert a vízhez, s várjatok. Figyeljétek, hogy a víz hogyan húzódik fel lassan a pénz peremére, s hogyan süllyed el egyszercsak az érme anélkül, hogy hozzáértetek volna, vagy meglöktétek volna az edényt.

Beszéljétek meg, hogy miféle vízi rovarokat ismertek, amelyek a víz felületi hártyáján közlekednek, vagy ahhoz kötődnek valahogy. Mi történik ezekkel az állatokkal, ha sok mosó- vagy mosogatószer kerül az élővizekbe?

Vízi „periszkóp”Bár a vízi élővilág gazdagságának megfigyelésére

még várni kell, magát az eszközt már ma elkészíthetitek. Periszkópunk lényegében egy olyan cső, amelynek üveg (vagy plexi) van az alsó végén, s így az alját jóval a vízfelszín alá dughatjuk anélkül, hogy belemenne a víz, s zavarná a kukucskálást.

Keressetek egy 5-10 cm átmérőjű fém- vagy műanyagcsövet, melynek hossza 30-50 cm. A szélesebb cső jobb a víz alatti kukucskálásra, de abból nehezebb elkészíteni az eszközt.

Erősítsetek a cső egyik végébe (vagy végére) egy méretre vágott üveg (vagy plexi) lapot. Akármiből is van ez a kerek lap, az a fontos, hogy ezt vízhatlanul kell a cső végébe (vagy végére) ragasztani. Ha ugyanis beszivárog a víz a periszkópba, nem tudtok vele dolgozni.

A kész eszközt dugjátok be zárt végével lefelé a vizsgált élővízbe, ahol várhatóan valami érdekeset láthattok. A szabad végén nézzetek bele (a cső méretétől függően) egy vagy két szemmel. Fontos, hogy a szemetekkel, arcotokkal minél jobban befedjétek a felső nyílást, hogy így oldalról ne érje fény a szemeteket. Ha kell, az orrotoknak reszeljetek mélyedést a cső peremén.

Akvárium és akvaterráriumAz akvárium vagy akvaterrárium az évszakoktól

majdnem függetlenül alkalmat nyújt a vízi világ tanulmányozására, s lényegében véve mégiscsak „vizes élőhely”, még ha nem is számíthat a „ramsari” címre. Magának az akváriumnak vagy akvaterrá-riumnak a technikai elkészítésével itt nem foglalkozunk. Ennek módja sok szakkönyvben megtalálható.

Javasoljuk, hogy az akváriumot vagy akvaterráriumot elsősorban olyan növényekkel és állatokkal telepítsétek be, amelyek vadon is élnek a környéketeken. Lehet, hogy így nem lesz olyan egzotikusan szép a benne nyüzsgő élet, mint a szokásos akváriumokban, ahol színpompás trópusi halak úszkálnak, de sokkal több tanulsággal szolgál majd az igazi vizes élőhelyek megismeréséhez, megértéséhez.

A vízi élővilág parányaiEz a vizsgálat elkezdhető akár a vizes élőhelyek

világnapján is.A vizsgált vizes élőhely (tó, patak, pocsolya vagy

vizenyős rét) vizét kicsit keverjétek fel, majd merítsetek belőle egy befőttes üvegbe.

A vízmintát rakjátok meleg helyre (pl. napra).

Néhány óra múlva szabad szemmel, majd nagyító segítségével figyeljétek, hogy mozog-e benne valami. Még jobb, ha preparáló mikroszkóp alá tesztek a vízből egy cseppentővel kevés mintát, s azt vizsgáljátok meg alaposan.

Hagyjátok a vizet akár egy hétig is melegen, s utána is figyeljétek meg a benne kifejlődött élővilágot.

Kétéltűek védelmeMagyarországon minden kétéltű védett. Így tehát

értelemszerűen a vízi kétéltűek is. A kétéltűek – a szalamandra, a gőték, a békák – „beszédes” nevüknek megfelelően életük első szakaszát vízben töltik. Ekkor kopoltyúval lélegeznek. Utána akár továbbra is vízben élnek, akár nem, mindenképpen tüdővel lélegeznek. Szaporodásukban tehát még a teljesen szárazföldi varangyok vagy az erdei béka is vízhez vannak kötve. A szaporodási időszakban vízhez vándorló, vagy a kifejlődés után már a víztől jövő békák gyakran tömegesen keresztezik az autóutakat. Ilyenkor békák millióit tapossák szét a kerekek.

Szervezzétek meg békavonulások idején a békamentést, vagyis azt, hogy a vonuló békákat vödörben átviszitek az út túlsó oldalára. Legjobb, ha ez ügyben fölveszitek a kapcsolatot az ETK Varangyakció programjával.

Hajdani vizeinkEz a feladat elsősorban könyvtári nyomozást igényel,

vagy az öregek kikérdezését. Így tehát bármikor elkezdhető. Nyomozzatok a könyvtárban és a település régi dokumentumaiban, vagy kérdezgessétek ki az öregeket arról, hogy környéketeken milyen volt régen az élővizek helyzete. Volt-e „vadvíz-ország” felétek is? Mi történt a vízzel? Mikor és miért tűnt el vagy húzódott kisebbre?

A Tisza szabályozása a 19. századbanVitassátok meg az alábbi Petőfi idézetet!

„Nap keltekor már Poroszlón voltunk, mellyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem resteli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra balra tengert láttunk, mellyben nyakig usznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők. A gyors szekérnél egy óranegyeddel elébb értem a Tisza hídjához, s ez alatt gyönyörködve néztem jobbra balra a tájat, melly a kiöntés által hasonlíthat Amerika őserdeihez regényességében. És az az átkozott szabályozás majd e regényességnek véget fog vetni, lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában a Tiszának lenni. Szegény Tisza! eddig kénye kedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó, most pedig zablát vetnek a szájába, hámba fogják, s ballaghat majd szépen a kerékvágásban.”

A helyesíráson ne csodálkozzatok! Petőfi korában még mások voltak – ha voltak egyáltalán – a szabályok. Szabad vita helyett vagy mellett az is jó megoldás, ha előbb kiosztjátok a szerepeket, s lesz közületek, aki pl. a halászt képviseli, más a pákászt, a kereskedőt, a földművest, a hajózót, az orvost, stb. A szerepek ismeretében mindenki készüljön föl a vitára, gyűjtse a mondandóit, érveit, aztán kezdődhet a vita.

A vizes élőhelyünk bemutatása az osztályterem falán

Ezt a feladatot bármikor el lehet kezdeni.Készítsétek el a vizes élőhelyetek vázlatos térképét

olyan nagy méretben, hogy szinte befedje az osztályterem egyik szabad falát (már ha van egyáltalán).

Erre ragasszátok fel a megfigyelt növények és állatok képeit. A képek elkészítésének sok módja van:

Legjobb, ha magatok rajzoljátok meg a megfigyeléseitek alapján, valóság után.

Kevésbé, de még mindig jó, ha könyvbeli ábra alapján készítitek el a rajzot.

Ha nincs más megoldás: fényképet, újságkivágást, képeslapot ragasszatok fel.

Az alábbi lista segíthet abban, hogy várhatóan milyen élőlények kerülnek a falra. Nagyon fontos azonban,

hogy ne ebből a listából induljatok ki, hanem a tényleges helyzetből, a megfigyeléseitekből.· Vízi növények: hínárok, békanyál (azaz zöldmoszat),

békalencse, békatutaj, kolokán, vízitök, tündérrózsa, sulyom…

· Vízparti növények: virágkáka, nád, gyékény-fajok, nyár-fajok, fűz-fajok, enyves éger, magas kőris…

· Vízben élő férgek: orvosi pióca, lópióca…· Vízhez kötődő ízeltlábúak: bolharák, molnárpoloska,

szitakötők, csíkbogár, vidrapók, búvárpók…· Vízben élő puhatestűek: tavi kagyló, mocsári csiga,

borostyánkőcsiga (olykor vízben)…· Halak: réti csík, compó, dévérkeszeg, csuka, harcsa,

ponty, lápi póc…· Vízben vagy víz közelében élő kétéltűek: tarajos

gőte, kecskebéka, tavi béka, unkák…· Vízhez kötődő hüllő: mocsári teknős, vízisikló…· Vízben vagy vízhez közel élő madarak: dankasirály,

küszvágó csér, kormos szerkő, feketenyakú vöcsök, jégmadár, kárókatona, barna rétihéja, függőcinke, sárgarigó…

· Vízhez kötődő emlősök: vidra, hód…

Terepgyakorlat - kalauz komplex megfigyeléshez1

Enyhe, napos idő esetén a legközelebbi folyópart, tó, mocsár bejárása legyen a célunk. A gyerekek készítsenek leírást megfigyeléseikről, lehetőleg olyan módon, hogy később kikereshessék, hogy hol mit figyeltek meg. Patakok, folyók mellett könnyebb megfigyeléseket tenni, mert a csörgedező, mozgásban lévő víz állandóan magához vonzza az egyébként kihaltnak látszó téli élővilágot. Az áramló vízben, a kövek alsó részén apró rovarlárvákat, ászkarákokat fedezhetünk fel, melyek felkutatása, megvizsgálása izgalmas feladat. Ezeken az apró élőlényeken él a pataklakó vízirigó, mely csak az erősebb fagyok idején húzódik lejjebb, a torkolati

1 Böhm András írása, akinek egyébként is köszönettel tartozom az értékes információkért.

részek felé. A kövek között a rikító színű foltos szalamandrát fedezhetjük fel. Téli rejtekhelyéről még a havas napokon is előbújik. Természetes vízfolyás hiányában állandóan folyó csap közelében is sok látnivaló lehet.Ezeken a helyeken számtalan madarat figyelhetünk meg szomjoltás vagy fürdés közben. Hihetetlennek tűnik, de a madarak a havas napokon is fürdenek, ha van rá lehetőségük, mivel a tollazatuk tisztántartása és ápolása legalább olyan fontos számukra, mint a táplálék megszerzése.Februárban már legelső tavaszi virágaink is megjelennek. A fák és bokrok is jelzik a közelgő tavaszt: a rügyek fakadása és napról-napra való növekedése érdekes megfigyelési téma lehet. Folyók mentén récéket, sirályokat nagy számban, a tél átvészelésével próbálkozó szürke gémeket pedig egyesével figyelhetjük meg. Fontos, hogy távcső legyen velünk, de ha van rá lehetőségünk, jó nagyítású teleszkópot is vigyünk magunkkal. A cipekedésért busás kárpótlást jelent a percenként víz alá bukó és táplálkozó téli vízimadarak felejthetetlen látványa. Állóvizek mentén apróbb énekesmadarak csapatait, nagy őrgébicset, kékes rétihéját figyelhetünk meg.A vizek partján kivétel nélkül találkozunk fűzbokrosokkal, facsoportokkal. Érdemes a gyerekekkel felfedezni, távcsővel pedig közelebbről tanulmányozni a lomb hiányában messziről feltűnő madárfészkeket! A nagyobb madarak (pl. szarka, dolmányos varjú) általában terjedelmes, erős fészkeket építenek, melyek átvészelik a téli zord körülményeket, és évekig alkalmasak maradnak arra, hogy készítőik vagy más madárfajok (mint például az erdei fülesbagoly, kék vércse, stb.) tojásokat költsenek ki, fiókákat neveljenek fel benne. A bokrosoknál, a nyári megbarnult kórók és növényzet között kisebb madarak fészkeit vehetjük észre.A magas fűben gyakran törpeegér vackára is rábukkanhatunk, amit sokszor nehéz egy

madárfészektől elkülöníteni. A hóban található nyomok olvasása szintén nagyon izgalmassá teheti a kirándulást, ezért érdemes előre áttanulmányozni a jellegzetes állatnyomokat. Sokszor az enyhe idő miatt már ilyenkor megérkeznek az első madárvendégeink, a mezei pacsirta vagy a bíbic.

Irodalom

A világ helyzete 1994. 3. fejezet. Föld Napja Alapítvány, Budapest, é.n. A világ helyzete 1996. 4. fejezet. Föld Napja Alapítvány, Budapest, é.n.Alexay Zoltán: Szigetköz. Interpress-Adwest, 1994.Dukay Igor (szerk.): Kézikönyv a kisvízfolyások komplex vizsgálatához. Göncöl Kiadó, Vác, 2000.Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Vízügyi Múzeum, Budapest, 2001.Nádai Magda (szerk.): A vizek varázsa. Fővárosi Pedagógiai Intézet, Budapest, 2000.Orgoványi Anikó – Victor András: Védjük a patakunkat. Lepke Lapok. Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom, Pomáz, 1994.Tavakban és patakokban élő gerinctelen állatok határozókulcsa. Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány, Budapest, é.n.Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól. Természet-BÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1999.

Március 22.

A víz világnapja

Fodorné Gyalog Éva

A víz, mint szimbólum

A Föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen folyadék. Romboló és alkotó, pozitív és negatív, elválasztó és egyesítő princípium. Amerre csörgedez vagy lehullik, áldást, isteni eredetű termékenységet hoz, az anyaföldet megtermékenyítő erőként hat.

„Ess tehát kedves kis eső! LocsolgasdA megijedt nép sanyarú vetését.Hallod, áldottnak nevez a szegénység.Ess, kis eső, ess!

/Fazekas Mihály: A kellete korán jött csendes esőhöz/

Az anyagi létezés kezdetét általában a víz eleméhez kapcsolják a kultúrák.Gazdag szimbolikája négy egymással összefüggő témakörre szűkíthető: 1. az ősvíz, az élet vize, magzatvíz, az élet forrása,2. a megtermékenyítő égi víz,3. a megtisztulás eszköze,4. a regenerálódás, az újjászületés eleme.E négy kultikus funkció nyomai fellelhetők az emberiség legősibb hagyományaiban, az archaikus népi imádságokban, a keresztény kultúrában, és örök témájául szolgálnak a képzőművészetnek, irodalomnak mind a mai napig:

„Jöjjetek, igaz imák:jó vizek, öntözzetek meg,és kit oly rosszul szeretlek,válts meg, égi tisztaság!”

/Szabó Lőrinc: Egy pohár víz/

A víz különféle halmazállapotokon keresztül zajló körforgása az anyag rejtélyes megmaradását mutatja. A mozdulatlan, végeláthatatlan tenger az örökkévalóságot, a változó folyó az idő megfordíthatatlan, könyörtelen múlását idézi fel. A víz - életet adó volta mellett - az elnyelésnek, a halálnak is eleme és közege, amit több mitológia is úgy fejez ki, hogy a halottnak egy folyóvízen kell átkelnie a túlvilágra. Az ősi, vízbe való temetkezés – mint például a hun Attila király esetében – arra mutat, hogy a születés és a halál vize voltaképp azonos egymással. A magyarság Anonymus által lejegyzett eredetmondájában is előfordul az élet vize.Árpád a vizet népe színe előtt áldozta kürtjébe öntve. A fehér ló mondájában pedig „Amikor Kusid Magyarország közepébe eljött (…) a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért.” Amikor Szent László katonáit „epesztő szomjúság kínozta”, „lova patkójának nyomán víz buggyant ki, bőséges forrás fakadt”, amelynek „vize soha el nem fogy, se ki nem szárad”. Bár így lenne! Több mint kilenc évszázad telt el azóta. Több mint ezer év a honfoglalás óta. Akkor még a Tisza vize is másfelé folyt (szólás).

A víz, mint valóság

„Honfoglaló őseink, ha ma körbenyargalnák szilaj paripáikon a Kárpát-medencét, igencsak elcsodálkoznának. Nem ismernének rá, s azt hinnék, rossz helyre tévedtek… (…) Vajon vonzónak találnák-e egy újabb honfoglalásra?” – teszi fel a kérdést Kapocsy György: Szülőföldünk szép határa című könyvében. Az Alföld képének kialakulásában döntő szerepet játszottak egykor a folyók, s ha valami, hát éppen a vízzel összefüggő természeti környezet megváltozása a legszembetűnőbb az elmúlt ezer évben. És nem csak a Kárpát-medencében van ez

így… Másutt is építenek vízlépcsőt, csatornát. A folyók kanyarulatait levágják, vizét gátak közé szorítják, egykori árterületeiket felszántják, megszüntetve ezzel a vizes élőhelyeket. A még élő vizeket tömeges halászattal kizsákmányolják. A tisztítatlan szennyvíz, a véletlen balesetek következtében bejutó mérgező anyagok közvetve ránk is hatással vannak.A rövidtávú gondolkodás (és az ebből eredő hibás döntések sorozata) már nem csak a természetes élőhelyeket, hanem az ivóvízkészleteket is veszélybe sodorja. A „kék bolygó” felszínének hetven százalékát víz borítja, ám az óceánok vize (97,4%) sós, a globális vízkészletnek mindössze 2,5 százaléka édesvíz. Ennek nagyobb része is az északi és déli sarkvidék jéghegyeiben halmozódott fel. Mindent összevetve alig 1 százalék a közvetlenül hasznosítható édesvízkincs. A tiszta víz létszükséglet: egy felnőttnek naponta 1,8 litert kellene meginnia. A világ mai népességéből több mint 1,2 milliárd nem jut tiszta ivóvízhez. A hasznosítható ivóvízkészleteknek 60 százaléka tíz ország területén található: a négy legnagyobb „vízbirtokos” az USA, Oroszország, Brazília és Indonézia. Ma az USA-ban fejenként és naponta 600 liter, az Európai Unióban 200 liter, Magyarországon 140 liter, Afrikában alig 30 liter a vízfogyasztás.2001 decemberében Bonnban rendezték meg a Nemzetközi Édesvíz Konferenciát, amelyre száztizennyolc kormány, negyvenhét nemzetközi szervezet és hetvenhárom társadalmi szervezet képviselői gyűltek össze, hogy megvitassák a vízgazdálkodás és szennyvízgazdálkodás fenntartható megoldásának lehetőségeit és a vízkészletek igazságosabb elosztásának teendőit. A víz tehát éppen a vele kapcsolatos világméretű

problémák miatt került érdeklődésünk középpontjába. Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a víz világnapjává. Azóta számos nemzetközi és hazai rendezvényt tartottak ezen a napon. A Vízügyi Világtanács (WWC) pl. 2001-ben Hágában miniszteriális értekezletet hívott össze több mint 6000 résztvevővel a teendők értékelésére. A hazai ivóvíz-szolgáltató és vízügyi szervezetek az elmúlt években gazdag programot szerveztek a világnap megünneplésére. Ivókutakat, szökőkutakat avattak, kiállításokat nyitottak, regionális iskolai vetélkedőket szerveztek, társasjátékot készítettek és ajándékoztak, nyílt napokat tartottak a lakosság számára.

Miről szóljon ez a nap?

Természetesen a vízről. Legyen élményszerű, szóljon minél több korosztályhoz, minél tágabb közösséghez. A következőkben játékos ötleteket – ötletes játékokat adunk közre. Többségükre érvényes, hogy alkalomtól vagy témától függően tetszés szerint variálhatók. Ugyanaz a forma – más névvel, tartalommal – egy másik jeles napon is szerepelhet.

ÖkobingóIdő: 20 percSzükséges eszközök: előre elkészített feladatlapok a résztvevők számának megfelelően Résztvevők: 10-15 főElőkészítés: Egy A/4-es lapot osszunk 20 mezőre. Mindegyikbe írjunk valamilyen vízzel kapcsolatos állítást, pl.: Jobban szeret tusolni, mint kádban fürödni; Úszott már a Tiszában/Dunában; Nyári zápor után szeret mezítláb mászkálni; Látott már szivárványt; Szokott horgászni; Ismer legalább háromféle vízi gerinctelen állatot; Tud papírcsónakot hajtogatni; Szűrt ivóvizet fogyaszt; Nem szokott dobozos üdítőt venni; Fogmosáshoz poharat használ; Ő locsolja otthon a cserepes virágokat; Tudja, mi a horgászbecsület stb.A játék menete: Osszuk ki a lapokat a résztvevőknek, és kérjük meg őket, hogy a jelenlévők közül lehetőleg mindenkinek a neve szerepeljen valamelyik mezőben. Ugyanazt a nevet csak egyszer szabad leírni!Továbbfejlesztés: Játszhatjuk úgy, hogy a gyerekek körbejárnak és kérdezősködnek, de úgy is, hogy tippelniük kell, vajon melyikükre igaz ez vagy az az állítás. Ez utóbbit persze csak akkor, ha egymást ismerő, összeszokott csapatról van szó. Ebben az esetben egy következő lépés lehet, hogy egyenként felolvassák, hová kinek a nevét írták, és a lapon jelölik a találatokat. Az lesz a győztes, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Kőről kőre (Stepping stones)Idő: 20 percEszközök: tábla, írószer, színes korongok, táblagyurma vagy: két hosszabb zsineg, kavicsokRésztvevők: 10-25 főA játék menete: Rajzoljunk fel a táblára két (többé-kevésbé párhuzamos) vonalat, ezek jelképezik a patak két partját. A játékosoknak köveket kell gyűjteniük, hogy átjuthassanak a túlsó partra. (Ötöt? Tízet? Ez megállapodás kérdése.) Létszámtól függően alakítsunk párokat vagy csapatokat. Ezek minden jó válaszért vagy megoldott feladatért kaphatnak egy „követ”. Amelyik először összegyűjt tízet, az a győztes. A korongokat táblagyurmával ragasszuk fel a „két part” közé.Továbbfejlesztés: Ha szabadban játsszuk, két zsineggel jelöljük ki a patakot, és „valóságosan” is átlépegethetünk rajta - igazi köveken. Aszfaltos suliudvaron krétával rajzoljunk kis köröket a „patakba”! Idegennyelvi órákon is jól használhatjuk a játékot.

Állás-foglalás: jobbra vagy balra?Idő: 20 percRésztvevők: 10-25 főA játék menete: A játékvezető középre áll, mond egy állítást, a többiek pedig aszerint, hogy egyetértenek-e vele vagy sem, tőle jobbra vagy balra sorakoznak fel. Ezután felváltva mindkét oldalon szót kérhetnek a résztvevők, de csak egy mondattal indokolhatják a döntésüket. Vitatkozniuk nem szabad! Ha azonban bármelyikük úgy érzi, hogy az ellenérvek meggyőzték, nyugodtan átsétálhat a másik oldalra…Figyelem! Fontos! Ne mondjunk tényszerű állítást! Pl. az, hogy Víz nélkül nem lenne élet a Földön, nem vita tárgya. De készülhetünk ehhez hasonlókkal: Ha többet kellene fizetni a vízért, jobban spórolnának vele az emberek; a papírpelenka környezetkímélőbb, mint a textil; Az árvizeket megfelelő gátrendszerrel lehetne megelőzni; a vizek természetes körforgása korlátlan vízfogyasztást biztosít az emberiség

számára; Az üvegpalackok ugyanolyan mértékben terhelik a környezetet, mint a műanyag flakonok.

EsővarázslóIdő: 10 percRésztvevők: min. 10 főElőkészítés: Beszélgessünk a gyerekekkel a játék címéről! Honnan eredhet? Miért van szükség esőre? Mikor, kik, miért, hogyan varázsoltak? Kik voltak a varázslók? Mi volt a feladatuk? Vannak-e ma ilyenek?A játék menete: Alakítsunk kört, a „varázsló” álljon középre. Lépjen közelebb valakihez, és mutasson neki egy mozdulatot, amit egészen addig kell majd ismételgetnie, míg más „parancsot” nem kap. A játékvezető ezután sorban odalép mindenkihez, és beszéd nélkül, szemkontaktussal „veszi rá” a mozdulat átvételére. Amikor körbeért, a kezdő játékosnak ismét mutat egy újabbat, a többiek pedig egyenként – a vezető jelzésére – utánozzák őt.A mozdulatok a következők lehetnek: a két tenyér összedörzsölése (ez kellemes, susogó hangot ad), ujjcsettintés, taps, lábdobogás – majd ugyanezek visszafelé: lábdobogás, taps, ujjcsettintés, tenyérdörzsölés.Továbbfejlesztés: A mozdulatok száma tetszés szerint bővíthető, azonban egy dologra ügyeljünk: a halktól a hangosabb felé haladjunk, éppen úgy, ahogy eső előtt előbb feltámad a szél, majd egyre erősebben kopog a párkányon, tetőn… végül lassan újra elcsendesül.A bevezető beszélgetés témája természetesen életkortól függő: nagyobbak közt már szó eshet mágiáról, sámánokról/táltosokról, időjóslásról, a természeti népek hiedelemvilágáról stb.

Játék és muzsika 10 percben

Igazi vízizenével örvendeztethetjük meg hallgatóságunkat a következő recept szerint:

Végy néhány egyforma nagyságú tiszta üvegpalackot. (A Theodora ásványvizes kiváló! Nehogy sört igyál csak az üres üvegek kedvéért!) Töltsd meg őket vízzel különböző magasságig. Keress egy egyszerű fémtárgyat (pl. egy nagyobb ollót vagy villát), amelynek a nyelével az üvegeket megütögetve különböző dallamokat játszhatsz. Ha abszolút hallásod van, bízz meg a füledben! Ha nincs, kérd énektanárod segítségét, vagy kérd el a hangoló sípját! A Zsipp-zsupp kezdetű dalocskát már két üvegen le tudod játszani! A Tavaszi szélhez is elég hat: G, A, H, D, E, Fisz.

Nyelvi játékok

Víz is örömestebb jár a szokott úton - szólások, közmondásokA legközismertebb szólásokat, közmondásokat írjuk le úgy, hogy kihagyjuk belőlük a mássalhangzókat: a .í. .e .o..a .e .ó.a; .a..ú .í. .a..o. .o. (A víz se mossa le róla. Lassú víz partot mos.)A kevésbé ismertekből hagyjuk ki a magánhangzókat: . t.szt. v.z.t .s m.gsz.r.; k.nny.n f.ly.k . v.z l.f.l. (A tiszta vizet is megszűri. Könnyen folyik a víz lefelé.)Azokkal, amelyekről úgy gondoljuk, hogy még nem is hallották a gyerekek, a következőképpen játszhatunk: írjuk le a közmondás szavait szókártyákra, egyenként adjuk a jelentkezők kezébe, ezután kell sorba állniuk a szavak lehetséges sorrendje szerint.Ha több közmondás szavait keverjük össze, csoportképzésre is alkalmasak lehetnek. A hosszabb, legalább két tagmondatból állókat a tagmondatok határán válasszuk szét.Továbbfejlesztés: Természetesen választhatunk bármilyen más – témánkhoz kapcsolódó fogalmat: eső; köd; hó, folyó stb.Egyszerű, „eszköztelen” változat: megkezdett szólásmondásokat kell folytatni, pl. Lóg az eső (…); Eső után (…); Májusi eső (…)Mulattató játék egy-egy közmondás néma eljátszása, kitalálása.Ahhoz, hogy valódi funkciójukat betölthessék – szemléletessé és kifejezővé tegyék beszédünket -, fontos, hogy jelentésüket, használati körüket is ismerjük. Ehhez leírhatjuk a jelentéseket külön cédulákra vagy írásvetítő fóliára, és a közmondás - jelentés párosításának különböző módjait választhatjuk. Lehet ugyanezt párok kialakításához is használni.Válasszunk ki néhány ismert, könnyen érthető-értelmezhető szólást vagy közmondást. Kérjük meg a gyerekeket, hogy írjanak, meséljenek vagy játsszanak el egy olyan történetet, élethelyzetet,

amelyben az elhangozhat. Pl.: Megállj csak, menjen le a víz! Víz ellenében nehéz úszni. Vízbe esett ember habhoz is kap. A víz is oda siet, ahol sok van.Általában elmondható, hogy a legegyszerűbb, látszólag „iskolapadhoz kötött” feladatokba is lehet egy kis mozgást, játékosságot csempészni, csak leleményességünkön múlik, hogy kiterjesszük őket térben és időben. A szókártyákat például örömmel elkészítik a gyerekek, el lehet őket rejteni óra előtt a padokba, magunkkal vihetjük kirándulásra; a szórejtvények a faliújságon, iskolaújságban is megjelentethetők, vetélkedőkbe beépíthetők.Fontos! Ha egy-egy játékot, feladattípust már jól ismernek a gyerekek, engedjük, hogy ők legyenek az irányítók!

Nehézvíz, csarnokvíz, forrásvíz – vízállás, vízóra, vízjárás Rajzoljunk a táblára/kartonra egy jókora vízcseppet, írjuk bele: VÍZ, és gyűjtsünk elé és mögé olyan szavakat, melyekkel vizünk összetett szót alkothat! Bizonyára előfordulnak majd olyan összetételek, amelyeket nem mindenki ismer. Nézzünk utána a jelentésüknek!A tanult idegen nyelv szavait is összegyűjthetjük: freshwater, watermill stb.

Irodalom birodalomA vizek fohászaLehoczky János verse adta az ötletet évekkel ezelőtt, hogy a víz világnapja alkalmából tanítványaimmal írassak egy ehhez hasonló fohászt – anélkül, hogy az eredetit ismernék.A megvalósítás lépései: 1. Kányádi Sándor: Ballag a folyó című versét választottam gondolatébresztőnek.2. Felidéztük azokat az általuk már ismert irodalmi alkotásokat, melyekben folyó, tó, tenger szerepel – vagy a víz bármilyen formában. Rövid zenei részletek meghallgatása után leírtuk néhány zenemű szerzőjét

és címét. Képzőművészeti naptárakban, albumokban kerestünk illusztrációkat.3. Ezután arról beszélgettünk, milyen élmények hatására, milyen érzelmeket, gondolatokat tolmácsolnak ezek a művek.4. Visszatérve az indító vershez, kiemeltem az alábbi négy sort: Nézik a vizet,bámulják.Ámuldoznak a vén fűzfák.5. A költő a fűzfák szemével látja és láttatja a vizet. Váltsunk nézőpontot!Mit jelent a benne, körülötte élő állatok számára? Mit jelent az ember számára? Mit jelent a mi számunkra? Hogyan, mikor, milyen formában találkozunk vele? Mit tudunk róla? A táblára felkerült az összes általuk tanult tantárgy, és mindegyikhez felírhattak bármilyen vízzel kapcsolatos fogalmat: H2O; vízkeménység; hajszálcsövesség; folyók; felszíni vizek; halmazállapot; csapadékfajták; hóember; korcsolya; úszás; felhajtóerő; főzés; tisztálkodás; hajózás; csobogás; csillogás; tükröződés; stb.7. Ezután ismét az irodalomra szűkítettük a fogalmak körét.A gyerekek – akiknek nem árultam el, „mire megy ki ez az egész” – azt a feladatot kapták, hogy keressenek olyan verssorokat, melyekben jelzős szerkezeteket, hasonlatokat, költői képeket találnak a vízről.Mielőtt önállóan munkába fogtak, néhányat felírtunk mintának: ”Csörgő patakokkal fáim éltetéd” (Csokonai V. M.: A Reményhez); „A folyó oly símán, oly szelíden /Ballagott le parttalan medrében” (Petőfi S.: A Tisza); „S mint édesanyám, ringatott, mesélt” (József A.: A Dunánál); „Kútnak lenni volna jó /utas-itatónak” (Kányádi S.: Sóhajtás).

„zölden ragyogó vizeink feketék” (Kipling: Fókaaltató)8. A következő alkalommal mindenki felolvasta és kiegészíthette a gyűjteményét. Ezután – mivel ők nem említették - én idéztem egy népdal kezdősorát: „Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék” Igaz-e ma ez a sor? Milyen bánatot ismernek ma már a folyóvizek is? Van-e a közelben fákat éltető friss patak? Lehetne-e benne ruhákat mosni, mint Iluska tette a János vitézben? Olthatnánk-e a szomjunkat bármelyik patak vizével? Mit látna Petőfi, ha ma állna meg a kanyargó Tiszánál? Milyen szavakkal fohászkodnának a vizek hozzánk, ha beszélni tudnának? Milyen veszélyek fenyegetik a forrásokat, a folyókat, a kutakat - és az embert, aki víz nélkül nem élhet?9. Ezután kapták feladatul a versírást. Formai kötöttség csupán annyi volt, amennyit egy vers megkíván: legyen kötött szöveg, mely adott szótagszámú sorokból áll; a rímet, ritmust, a versszakok hosszát szabadon választhatják meg. Kértem, hogy koncentráljanak a 8. pontban felvetett kérdésekre, azután olvassák el újra az általuk gyűjtött idézeteket (ld. 7. pont), hogy minél kifejezőbb költői képeket (jelzőket, hasonlatokat, metaforákat) tudjanak alkotni.Egy héten belül elkészültek a versek. A kinyomtatott szövegekhez ők kerestek illusztrációt. Gyönyörű képeket vágtak ki újságokból, régi naptárakból, utazási prospektusokból. Miután mindenki felolvasta az írását, március 22-én a képmellékletekkel és Lehoczky János versével együtt elhelyeztük őket az iskola folyosóján ezzel a címmel: Irodalom a természetben – természet az irodalomban.Továbbfejlesztés: Ez egy lehetséges algoritmus, melynek lépései – bizonyos határokon belül – variálhatók. Egy dolgot nem szabad tenni: minden segítség, előkészítés nélkül arra kérni a gyerekeket, hogy írjanak verset a vízről. Ha úgy látjuk, hogy még több segítségre, biztatásra van szükség, olvassuk fel, vagy adjuk kezükbe mintának Az erdő fohászát!

Kisebbeknél indítsunk képekkel, hiszen az ő gondolkodásuk még kevésbé elvont, fogalmaik még erősebben kötődnek a látványhoz. Az általuk készített rajzok vagy előzetesen gyűjtött színes fotók alapján gyűjtsünk főneveket, mellékneveket, igéket, hangutánzó szókat, hogy ezekből tudjanak építkezni. Ha tehetjük, üljünk ki valamilyen vízpartra és hallgassuk a víz hangját, érezzük át azt a hangulatot, amit a víz közvetít.

„Folytatásos” történetek (Kreatív írásgyakorlat)Válasszunk egy rövid történetet - vagy egy hosszabb epikus mű részletét. Diktáljuk le, vagy sokszorosítás után adjuk a résztvevők kezébe úgy, hogy a befejezést (itt félkövér betűvel) lehagyjuk a végéről. A történet folytatása és lezárása az ő feladatuk. Pl. - Jó napot! – mondta a kis herceg.- Jó napot! – mondta a kereskedő.Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.- Hát ezt meg minek árulod? – kérdezte a kis herceg.- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele – felelte a kereskedő. – A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!- És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?(…..)- Amit akar.Én – gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom felesleges percem volna,(…..)szépen elindulnék egy forrás felé…/Exupéry: A kis herceg/

Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakából:(…..)- Csendet! Éppen imádkozom!Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény

visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen.Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt:(…..)- Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed.- Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? – vágott vissza megvetően Brúnó.De a hang nem adta fel olyan könnyen:(…..)- Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot?Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot:(…..)- Énekelj!A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert(…..) ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát.Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni./Anthony de Mello: Szárnyalás. Elmélkedések rövid történetek alapján. Korda Kiadó, Kecskemét, 1997./

A zárójeles kihagyások azt jelzik, hogy ott meg lehet szakítani az elbeszélést. Azt a megoldást is választhatjuk, hogy különböző csoportok különböző hosszúságú szövegrészt kapjanak ugyanabból a történetből.

Egy pohár víz 20 forint Lehet, hogy különös, de ennek az akciónknak is irodalmi gyökere van: „Úgy segítettem anyámnak, ahogy tudtam. Vizet árultam a Világ-moziban” – olvastuk József Attila megrendítő sorait a Curriculum

vitae-ben. És volt egy szomorú aktualitása is: a 2001. évi tiszai árvíz.Miből álltak az előkészületek?

· Az iskola folyosóin rajzos plakátokon adtuk hírül, hogy március 22-én, a víz világnapján vizet fogunk árusítani.

· A konyhás néniktől kértünk vizeskancsót, tálcát a poharaknak, tálakat a mosogatáshoz.

· Megbeszéltük, hogy az osztályból ki hoz műanyag poharakat, pénzgyűjtő dobozt.

· Kiírtuk az osztály-faliújságra, hogy melyik szünetben ki teljesít majd szolgálatot. Egy vizet szállít, egy töltöget, egy mosogat, egy a kasszás.A legkisebbeket a tanító nénik vezették oda a „pulthoz”. Aki megkívánta ezt a nagyszerű italt, de nem volt pénze, természetesen ingyen is kaphatott, hiszen az is célunk volt, hogy népszerűsítsük a víz jó ízét… Olyanok is voltak persze, akik többet fizettek érte. A befolyt összeget csekken adtuk postára, a feladóvevényt lemásoltuk és mellé írtuk: Köszönjük az adományokat a rászorulók nevében! Ezt elhelyeztük az épület több pontján. A vízárusításból befolyt összeget ugyanis az árvízkárosultak javára fizettük be.Bízzunk benne, hogy a tavalyihoz hasonló katasztrófa nem ismétlődik évente. Ebben az esetben jó helye lesz a pénznek a diáktanács pénztárában, vagy felajánlhatjuk az erdei iskolába utazóknak.

Aranykanna-díj

Ha már gondoltunk a saját szomjunk oltására – és azokra, akiknek túl sok jutott a vízből –, álljon itt még egy ötlet. Szeptemberben az iskola szépítésének legfőbb szereplői a cserepes virágok. Ezek azonban kellő gondoskodás híján nem üdítő, hanem szomorú látványt nyújtanak. Alapítsunk védelmükre Aranykanna-díjat, melyet évente az a csoport nyerhet el, amelyik folyamatosan, lelkesen, hozzáértéssel gondozta növényeit. Gondoljunk arra, hogy nem nekik van szükségük ránk és a krétaporos, száraz levegőre, hanem ők hiányoznának nekünk!

Március 22-e nagyszerű alkalom lehet az évenkénti díjátadásra.Munkámnak a terjedelmi korlátok itt gátat szabnak. Lehet, hogy kicsit irodalomközpontúra sikeredett, de hát az ember nem bújhat ki a bőréből. Talán jó is ez annak tudatosítására, hogy a környezeti nevelés nem csak környezetvédelemről szól! Annál sokkal tágabb, gazdagabb! Magában foglal minden olyan tevékenységet, hatást, amely érzékenyebbé, fogékonyabbá tesz bennünket a természeti környezet értékei, szépségei iránt. Távol áll tőle az a gondolkodásmód és érvrendszer, amely mindent hasznossága szerint rangsorol – természetesen az ember szempontjából értelmezett hasznossága szerint…El kellene oszlatnunk azt a tévhitet is, hogy a környezeti nevelés elsősorban a természettudományokat tanító pedagógusok feladata, hiszen földről, vízről, levegőről, élőlényekről az ő tantárgyaikban esik szó. Esztétikai nevelés sem csak a rajz- és műalkotás órákon történik, és erkölcsről, emberi kapcsolatokról sem csak az osztályfőnöki órákon beszélgetünk…Kiegészítésül még néhány gondolat. A téli szünet elmúltával – úgy vízkereszt tájékán – már elkezdhetjük a tervezgetést. Gondoljuk át, mik azok a tevékenységek, amelyek előkészítést igényelnek, ezekhez készítsünk ütemtervet! Ebbe is vonjuk be a gyerekeket!A programok népszerűsítésében segítségünkre lehetnek a faliújságok, az iskolaújság, az iskolarádió, a helyi lap, a kábeltelevízió. Ugyanitt történhet a nap értékelése, az elkészült alkotások bemutatása. Ma már a számítógép lehetőséget ad arra is, hogy önálló kis kiadványt szerkesszünk a víz világnapja – vagy bármely más jeles nap - alkalmából. Ebben helyet kaphatnak projektmunkák, dolgozatok, idézetgyűjtemények, játékleírások, rejtvények, zöldköznapi praktikák, saját készítésű rajzok vagy fotók. Szintén a számítógép segítségével kigyűjthetjük azok neveit, akik a víz világnapján

ünneplik születésnapjukat. Lepjük meg őket valamilyen egyszerű, ötletes ajándékkal: egy szép pohárral, egy üveg ásványvízzel vagy egy saját készítésű képeslappal. (Én például március 22-én születtem - az év nem lényeges…)Most pedig – áldomásul - megiszom egy jó pohár vizet. Egészségünkre!

Irodalom

Barangolás a tantárgyak között. Módszertani segédlet komplex témák feldolgozásához. FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány, Budapest, 2000.Élő bolygó kampány: Édesvizek. Világ Természetvédelmi Alap Magyarországi Képviselete, Budapest, 1999.Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon, Budapest, l990.Kapocsy György: Szülőföldünk szép határa. A Kárpát-medence természeti világa és az ember. Helikon Kiadó, Budapest, 1999.Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1997.Láng István (szerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002.Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2001.Lipták Gábor: Amiről a vizek beszélnek. Regék, mondák, történetek. Móra Kiadó, Budapest, 1975.Oláh Andor: Az idő a gazda mindenütt. Népi természetismeret, időjósló megfigyelések és hiedelmek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.

Pál József és Ujvári Edit (szerk.): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó, Budapest, 1997.Rio+10. Fókuszban a fenntarthatóság, Deutschland, 2002/1. www.magazine-deutschland.de

Március 23.

Meteorológiai világnap

Csabai Dolores

A meteorológia jelentősége életünkben

A meteorológia tárgya az az elem, amelyet a legrövidebb ideig nélkülözhet az ember (és a többi élőlény): a levegő. Két okból is különös figyelmet érdemel napjainkban; egyrészt a levegő minősége – amely az egészséges környezet alapvető feltétele –, másrészt a változó éghajlat okán. Hosszú évezredek óta az emberek igyekeznek alkalmazkodni a helyi időjáráshoz és az éghajlathoz, úgy szervezve meg életmódjukat, hogy azok összhangban legyenek az időjárási viszonyokkal és környezetükkel. Annak ellenére, hogy az embernek óriási az alkalmazkodóképessége, igen sebezhetővé válhat, ha a környező meteorológiai paraméterek jelentős mértékben megváltoznak. Az éghajlat változásainak az elkövetkező száz évre vonatkozó előrejelzése, illetve az utóbbi években bekövetkezett néhány nagyobb természeti katasztrófa ismételten felhívták a figyelmet annak a hatásnak a következményeire, amelyet az éghajlati és időjárási környezet gyakorol a társadalomra, beleértve az emberi egészséggel kapcsolatos tényezőket. Az ember által a légkörbe juttatott szennyező anyagok (mérges gázok, korom, stb.) nemcsak egészségünket, hanem épített és természetes környezetünket is rongálják. A savas eső, továbbá a száraz mérgezőanyagok károsítják a termőföldeket, az erdőket, a vízkészletet és a halállományt, illetve a meteorológiai paraméterek változásától függően nagy kiterjedésű területeket fertőzhetnek meg. A szmog, az alacsonyszintű ózon koncentrációjának mértéke, a levegőben található virágporok, illetve a heveny asztma és egyéb légúti megbetegedések

tüneteinek megjelenése között ok-okozati összefüggés van.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO)

Mindezek a problémák globálisan jelentkeznek, így egyértelmű, hogy országok közötti összefogásra van szükség. Egy világszervezet a legalkalmasabb a légkör, mint egységes földburok vizsgálatára. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) őse 1873-ban alakult meg Bécsben. 20 ország képviselői írták alá a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (IMO) alapításáról szóló okiratot. A szervezet elsősorban a tudományos megfigyeléseket koordinálta. A nemzetközi együttműködés a második világháború után vált szorosabbá. Az IMO utódaként az ENSZ keretén belül jött létre a Meteorológiai Világszervezet 160 tagállam együttműködésével. Négy fő programban állapították meg a szervezet működési keretét:

· az Időjárási Világszolgálat (WWW – World Weather Watch) megszervezése;

· kutatás, oktatás és továbbképzés; · az ember és a környezet kölcsönhatásának kutatása; · technikai együttműködés.

Az Időjárási Világszolgálat kialakításának három összetevője volt: az adatok felvételére globális megfigyelőrendszert, az adatok továbbítására távközlési rendszert és egységes adatfeldolgozó rendszert kellett létrehozni. A három rendszer koordinált együttműködése 1968-ban kezdődött, lényegesen javította az időjárási előrejelzések pontosságát.A WWW megvalósításával egyidejűleg indította a szervezet a Globális légkörkutatási programot. Ennek keretén belül egyrészt légkörmegfigyelések és kísérletek zajlottak, másrészt számítógéppel elméleti modelleket állítottak fel. A program segítségével több új tény került napvilágra: olyan összefüggésekre bukkantak, amelyek azelőtt nem voltak nyilvánvalóak. Az egyik legismertebb összefüggés, az El Nino működési mechanizmusának feltárása is a program eredményei közé tartozik. Az El Nino keletkezése az óceán – légkör kölcsönhatáson alapul. A tengeráramlás megváltozása komoly változásokat

okoz a régió hőmérsékletében, így a légmozgásokban is, az egyik helyen komoly aszályokat, más helyen pedig özönvíz-szerű csapadékot okozva. Az összehangolt megfigyelések előtt nem volt ismert, hogy ezek a jelenségek milyen szoros kapcsolatban vannak a tengeráramlásokkal. A 80-as évek nagy projektje volt az Éghajlati világprogram, melynek főbb céljai:

· az éghajlati adatok minél teljesebb körű összegyűjtése és hozzáférhetővé tétele;

· információszolgáltatás gazdasági döntéshozók részére (hogy ne fordulhasson elő „magyar gyapot” probléma);

· az éghajlati hatások tanulmányozása a mezőgazdaságra, energiagazdálkodásra, stb. és

· az éghajlatváltozás előrejelzése és a változások következményeinek felmérése.Napjaink legégetőbb témája a globális felmelegedés, pontosabban globális klímaváltozás, hiszen területenként eltérő módon jelentkezhet ez a jelenség. A felmelegedés valószínűsíthető oka a légkörbe juttatott szén-dioxid, melynek fő kibocsátója az ipar. Az ENSZ és a WMO közreműködésével évek óta igyekeznek olyan egyezményeket életbe léptetni, melynek keretén belül az országok csökkentenék a szén-dioxid emissziót. A jelenlegi tárgyalások azt tűzték ki célul, hogy az 1990-es kibocsátási szinthez képest 10 év alatt 5 %-kal csökkentik a légkörbe kerülő széndioxid mennyiségét. Ám két probléma is van az egyezménnyel kapcsolatban: egyrészt az 5 %-os csökkenés alig érzékelhető változást hozna csak, a tendencia megfordulása nélkül, másrészt, még e jelképesnek tekinthető mennyiségben sem tudnak megegyezni egymás közt az országok. Komoly feszültség van ugyanis a fejlett és a fejlődő országok között. A fejlettek azt szeretnék elérni, hogy mindenki arányosan csökkentse a kibocsátást, míg a fejlődők tiltakoznak ez ellen, hiszen a fejlett országok egy főre eső kibocsátása esetenként százszorosa a fejlődő országokban egy főre eső kibocsátásnak. A

fejlődő országok úgy vélik, azoknak kellene csökkenteni a kibocsátást, akik idáig juttatták a légkör állapotát. Ez a probléma is mutatja, hogy míg sok területen összehangolt együttműködés folyik, az egyik legsúlyosabb gyakorlati problémát tárgyalási szinten sem tudja megoldani a világ. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyre több tudós szerint ezek az intézkedések már az „eső után köpönyeg” kategóriába tartoznak. Elképzelhető, hogy a széndioxid szint azonnali és radikális csökkentése sem hozna változást a felmelegedés folyamatában. A légkör rendkívül bonyolult és érzékeny rendszer, melyben a negatív visszacsatolások (fékező rendszerek) csak bizonyos folyamatsebességeknél lépnek életbe. A mostani változásokkal az a probléma, hogy túlságosan gyorsan mennek végbe, így – feltételezések szerint – a fékező mechanizmusoknak nincs idejük működésbe lépni, vagyis a felmelegedést megfordítani. Az amerikai meteorológiai kutatóintézetek szerint akár exponenciális felmelegedésre is számítanunk kell. A múlt századi átlagos, a Földre vonatkozó fél fokos felmelegedés mellett erre az évszázadra 5 egész fokot prognosztizálnak. Sokan megvonják a vállukat, ha a felmelegedésről van szó. Na és? Legfeljebb a pálmafák is megélnek majd Magyarországon. Sajnos nem arról van szó, hogy kellemes telek várhatók. A légkör átrendeződése a rendkívüli időjárási helyzetek megszaporodását hozza. Ennek jelei éppen Észak-Amerikában elég világosak: az utóbbi időkben egyre gyakrabban pusztítanak itt hurrikánok. A szélsőséges időjárási helyzetek miatt megjósolhatóan be fog következni a mezőgazdaság visszaesése, az egész Földre vonatkozóan.

A meteorológiai világnap

Az 1950. március 22-én Genfben megalakult Meteorológiai Világszervezet (WMO) 1951-ben kezdte meg működését, majd 1961. március 23-án újjáalakult. Ezt az eseményt a meteorológiai

világnapon, minden évben ugyanezen a napon ünnepeljük meg. A világszervezet erről a napról évente egy, az emberiség számára jelentős, időszerű téma megválasztásával emlékezik meg. 2001-ben a választott téma: "Időjárás, éghajlat és egészség", 2002-ben pedig: „Az időjárási és éghajlati szélsőségek okozta sebezhetőség csökkentése” volt. Ez utóbbi cím kissé cirkalmasan hangzik – talán a fordítói gyengeség is benne van –, így nézzünk a cím mögé! Az időjárási és éghajlati szélsőségeken azokat a rendkívüli időjárási jelenségeket értjük, melyek az ember számára nem, vagy nehezen elviselhetők. A témaválasztást a statisztikák miatt tartja időszerűnek a szervezet. Évente 250 ezer ember esik áldozatul természeti katasztrófáknak, az okozott anyagi kár nagysága pedig 50 és 100 milliárd amerikai dollár között van. Megdöbbentő azonban, hogy a természeti katasztrófák nagy része az időjárással függ össze: az áldozatok több mint 90 %-a rendkívüli időjárási viszonyok következtében vesztette életét. Az aszály, az árvizek és tornádók bizonyultak a legveszélyesebb jelenségeknek. A leginkább érintett földrész Ázsia, ahol az extrém időjárási események 43 %-ára esik az áldozatok 80 %-a. Az áldozatok és az anyagi kár mellett meg kell említenünk azon százmilliókat is, akik életét lényegesen megnehezítették ezek az események. Van még egy ok, ami miatt a világszervezet fontosnak érezte a téma napirendre tűzését: ezek a tendenciák folyamatosan erősödnek, vagyis a világ sok részén egyre gyakoribbak az aszályok, az árvizek, a szélviharok. Ezért a szervezet szükségét érzi egy olyan globális és regionális cselekvési terv elkészítésének, melynek része az előrejelzés pontosságának növelése, a tájékoztatás, a minél korábbi időpontban történő riasztás. Azt gondolhatjuk, hogy mi itt Magyarországon nem igazán vagyunk érintettek a témában. Ám nálunk is előfordulnak rendkívüli időjárási események: erős szélviharok, jégesők, aszályos periódusok, árvizek,

melyek, ha emberi életet nem is követelnek, nagy anyagi károkat okoznak. Bár még nem egyértelműen bizonyított, a tudósok sejtik, hogy e rendkívüli események szaporodásába az emberi tevékenység is belejátszik. Mivel a légkör komplex rendszer, amelyben szoros összefüggések, kapcsolatok vannak, tudomásul kell vennünk, hogy minden benne zajló esemény minket is érint, így bármilyen témát jelöljön is meg évente a világszervezet, mindben érdekeltek vagyunk.

Tevékenység-lehetőségek

A meteorológiai világnap megünneplése jó alkalmat ad arra, hogy egyrészt tájékozódjunk a világszervezet által megjelölt témában, másrészt gondoljuk át, mit tehetünk, illetve hogyan gyakorolhatunk nyomást a döntéshozókra annak érdekében, hogy felvehessük a harcot az előre jelzett éghajlatváltozás káros következményei, valamint a levegő minőségének romlása ellen. Mivel évente más és más téma kerül terítékre, kicsit nehéz dolga van annak, aki e jeles nap megünneplésére akar tanácsokat adni, mivel ezt csak általánosságban teheti meg, de megpróbálunk felvázolni egy keretet, amely az évenként kijelölt témával összhangban megtölthető. Egy nevezetes nap alkalmat ad arra, hogy:

· megemlékezzünk egy eseményről – ezúttal egy nemzetközi szervezet létrejöttéről, jelentőségéről –,

· ismereteket szerezzünk a kijelölt témával kapcsolatban,

· tevékenykedjünk (megfigyelés, alkotás), és végül,· ünnepnek tekintve a napot, ünnepeljünk,

külsőségekkel is megadva a nap rangját.A megemlékezés tereként a közösségek jöhetnek szóba, elsősorban azonban az iskolák, valamint társadalmi szervezetek, egyesületek. Nagy szerepe van a téma tárgyalásában a médiának is, s bár jelen keretek között nem szabhatjuk meg témáikat és tárgyalási módjukat, az alább leírtak akár az iskolai újságokra is vonatkoztathatók.

A világnap megjelenése a médiában

Az újságokban, rádióban, tévében a világnappal kapcsolatban a következő témákat érdemes kidolgozni:

· a Meteorológiai Világszervezet létrejötte, működése, jelentősége, eredményei

· a meteorológiai világnap aktuális témája· az adott téma magyar vonatkozásai.

Ugyanezeket a pontokat érdemes kidolgozni egy esetleges brosúrában, szórólapon, iskolai faliújságon, vagy egyéb információhordozón. E témakörökben részletesebb információk az ajánlott irodalom könyveiben találhatók, a világnap aktuális témája pedig a Meteorológiai Világszervezet honlapján érhető el kidolgozva, általában több oldalas, kinyomtatható, dekoratív brosúra formájában is. Azok számára, akiknek nehézséget okoz az angol nyelv, segítséget nyújthat az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapja, vagy folyóirata, a Légkör, melynek minden évi első számában cikket találunk a világnapról.

Információgyűjtés

A fentebb említett közösségi kereten belül többféle formában is szert tehetünk a meteorológiával vagy a megadott témával kapcsolatos információkra, ezek közül néhány példát sorolunk fel:a passzív befogadás szintjén:

· előadás · vagy brosúra, szórólap keretében ismertetjük a jeles

napra vonatkozó ismereteket; a fő vázlatpontok a médiánál leírtak lehetnek; továbbáaktív munkára ösztönözzük a részvevőket, ha az összegyűjtött információkat feldolgozzuk

· újságcikk, szórólap, faliújság összeállításával,· vetélkedővel.

A szorosan a naphoz kapcsolódó témákon túl tárgyalhatjuk a meteorológiát tágabb

vonatkozásában is, olyan szinten, melyet az adott korosztály megért, és tetszéssel fogad. Ilyen témák a következők:

· A régi parasztregulák használhatósága· Az év egyes napjaihoz fűződő időjóslások · Béka a létrán: az állatok megérzik az időváltozást· Az emberi szervezet időjárás-érzékenysége · A Gaia-elmélet· A savas esők· A légszennyezés· Az üvegházhatás· Az ózonlyuk

Az utóbbi témákat nem érdemes tudományos igényességgel feszegetni, inkább a következő szempontok szerinti tárgyalás lehet célravezető: a jelenség lényege; a kiváltó okok; mióta figyelhető meg; ha nem változik a tendencia, milyen következményei lehetnek (egy pesszimista forgatókönyv szerint). Foglalkozhatunk meteorológiai információk gyűjtésével, értelmezésével is. Ezen belül javasoljuk:

· a lakóhelyhez legközelebb eső meteorológiai mérőállomás meglátogatását, az ott folyó munkával való megismerkedést: mérőműszerek és mért adatok, rögzítésük, továbbításuk,

· műholdfelvételek tanulmányozását, értelmezését,· a légszennyeződés aktuális értékeinek összevetését

a kritikus határértékekkel, az adatok elmúlt időszakban történő változásai, tendenciák,

· pollenjelentés tanulmányozását és értelmezését,· az UV-sugárzás mért adataival, az ózonlyuk

állapotával kapcsolatos információk megismerését,· két különböző földrajzi adottságú terület

mikroklímájának megfigyelése mérésekkel; a mérési adatok összehasonlítása; az eltérés oka. Nagyobb volumenű megfigyelések és feldolgozások témái lehetnek közvetlen környezetünkre vonatkoztatva a következők:

· Milyen tényezők befolyásolják az időjárási elemeket? (Az időjárási elemek számbavétele után sorra

vesszük azok fizikai, csillagászati feltételeit, majd kölcsönhatásaikat.)

· Milyen hatással lehet az emberi tevékenység az időjárási, éghajlati elemek változására? (A számba jöhető emberi tevékenységek: levegőszennyezés: szén-dioxid, freon, por és korom levegőbe juttatása; hőszennyezés; őserdők területének csökkentése; talajviszonyok megváltoztatása; stb.)

· Milyen tényezők befolyásolják a levegő minőségét? (Globálisan a növény- és állatvilág egyensúlya; a levegőszennyezés, lokálisan a zöldfelület nagysága, a közlekedés és az ipari létesítmények.)

· Hogyan befolyásolja a közlekedés, az ipar a levegő minőségét, illetve hosszabb távon az éghajlatot?

· Hogyan változtathatnánk (döntési helyzetben) a negatív tendenciákon? Mi lehet az akadálya a változtatásoknak? (Helyi és országos szinten: milyen szervezetek, döntéshozók feladata a környezetvédelem; milyen érdekek ütköznek a környezetvédelmi problémák megoldása során; miért ütköznek a rövid-és hosszútávú érdekek?)

· Mit tehet az egyes ember a levegő minőségének megóvása érdekében? (Közlekedés, fűtés, dohányzás, fogyasztás, stb.)E témákról vitadélután is tartható.

Aktív tevékenységek

Korosztálytól függően különböző szintű gyakorlati tevékenység képzelhető el; itt néhány gondolatébresztő javaslatot teszünk.Meteorológiai jelenségeket modellező érdekes kísérletek elvégzése:

· a légnyomás bemutatása egy jól záródó fémkanna segítségével,

· légáramlás: pingponglabda lebegtetése hajszárítóval,· hópehely-modellek készítése papírlapból,· üvegházhatás modellezése befőttes üveggel és

hőmérővel,· tornádó előállítása két műanyag palackkal,· konvekciós áramlások modellezése egy nagyobb és

egy kisebb befőttes üveggel, színezett vízzel,

· a víz körforgásának modellezése virágföld, fólia és jégkocka segítségével.

· Meteorológiai mérőműszerek modelljeinek elkészítése:

· Barométer készítése. Kellékek: üvegpohár, gumiszalag, szívószál, lufi.

· Hőmérő készítése. Kellékek: üvegpalack dugóval, üvegcső, víz, jég.

· Széljelző készítése. Kellékek: fa- vagy kartonlemez, ragasztó, műanyag pohár.

· Szmogjelző készítése. Kellékek: gumigyűrűk és drótkeretek.

· A fenti tevékenységek verseny keretén belül is megszervezhetők, így talán még szórakoztatóbb. Alkotás

A természettudományos tájékozódás és információgyűjtés mellett szórakoztató és gyönyörködtető a művészeti ágak bevonása a jeles nap megünneplésébe. Elsősorban a képzőművészetre gondolunk. Nem nehéz rajzpályázatot szervezni, majd eredményeiből kiállítást készíteni, vagy ugyanígy tenni egy fotópályázattal. Mindkét esetben adott témára írjuk ki a pályázatot. A rajzpályázat kapcsolódhat a WMO által kiírt világnapi témához, míg a fotópályázat számára olyan témát érdemes keresnünk, amelynek fotózása nem okozhat gondot. Néhány példa a lehetséges témákra: felhők; rendkívüli időjárás; eső, hó, harmat és dér; aszály és áradás; füst; négy évszak. Pályázatot írhatunk ki prózára, esetleg versre is adott témában.A fenti alkotások több területen is felhasználhatók (újságokban vagy egyéb nyomtatott kiadványban, versenyeken).

Játékok

Gyerekek – különösen a fiatalabb korosztály – számára akkor lesz igazán élvezetes a nap, ha egy

jót játszhatnak. Korosztálytól függően többféle játékot ki lehet dolgozni. Bármilyen ismert játék adaptálható az adott témához. Az alábbiakban néhány ötletet adunk.

Szójátékok, rejtvények: Az időjárásra vonatkozó parasztregulák összegyűjtése, ezekkel játék. Pl. Egy parasztregula két kártyán, melyeket össze kell párosítani. (Piros az ég alja – alighanem szél lesz; Sándor, József, Benedek – zsákban hozza a meleget.) Gyűjtemény összeállítása időjárással kapcsolatos találós kérdésekről, majd villámvetélkedő rendezése.Barkochba időjárási fogalmakról, jelenségekről.Az eleje ugyanaz: Olyan összetett szavak keresése a cél, melyek előtagja ugyanaz. Előtagnak meteorológiával kapcsolatos szavakat adjunk: hó (-akadály, esés, felhő, golyó, stb.); nap, szél, fény, jég, hideg, stb.

Társasjátékok: Bármelyik egyszerű dobókockás társasjáték átalakítható egy kis munkával, ha a kockákba írt utasításokat meteorológiai jellegűekre cseréljük. Pl.: aeroszolos szórópalackot használtál, ezért egy körből kimaradsz; oxigéntermelő fát ültettél, jutalmul még egyszer dobhatsz.

Ügyességi játékokFelhőfogó: a játékosok körbe állnak, és mindenki bemutatkozik, olyan nevet találva ki magának, ami az időjárással kapcsolatos lehet, pl. szél, eső, harmat, hó, villám, zivatar, zimankó. Egy játékos belép a körbe, és megnevez két játékost a játéknevén. Nekik gyorsan helyet kell cserélni egymással, miközben a középen álló igyekszik valamelyikük helyét elfoglalni. Ha nem sikerül, újra mond két nevet. Ózonpásztor: kb. 50 szem makkra vagy vadgesztenyére van szükség a játékhoz. Húzunk egy 6-8 méter átmérőjű kört, ebben elszórjuk a

gesztenyét. A gesztenyék az ózont jelképezik. Egy játékos az ózonpásztor, ő a körben áll, míg a többi játékos a freon: ők megpróbálják kilopkodni az ózont a körből. Ha az ózonpásztor megérint egy freont, az visszaszolgáltatja az összegyűjtött ózonjait, és kiáll a játékból. A játék kétféle végkifejletű lehet: vagy elkapja az összes freont az ózonpásztor, vagy ellopják az összes ózont tőle. A következő körben a legsikeresebb freon az ózonpásztor. Akciók

Törekedjünk arra, hogy azok, akiket a nap eseményeibe bevonunk, maguk is végezzenek környezetükben felvilágosító munkát. Vállalják, hogy tájékoztatják ismerőseiket, barátaikat, rokonaikat mindazokról a tényekről, melyek a nap folyamán tudomásukra jutottak. E munkához segítséget adhat a közösen összeállított ismeretterjesztő anyag. Társadalmi szervezetek, egyesületek felhasználhatják a napot arra, hogy a témához kapcsolódó helyi problémákra felhívják a helyi döntéshozók (képviselők, hivatalnokok, ipari vezetők, stb.) figyelmét, konzultációt kérjenek, lakossági fórumot, esetleg tiltakozó akciót szervezzenek – szükség szerint.

Ünneplés

Hogy igazán magunkévá tegyünk egy ügyet, szükség van az érzelmi azonosulásra. Ezt a száraz tények ritkán hozzák magukkal. Ha a meteorológiai világnapot ünnepnapnak tekintjük, megállapíthatjuk, hogy meglehetősen új az ünnepek sorában, ennél fogva nincsenek hagyományai, szertartásai, hiányoznak azok a külsőségek, melyek ezt a napot megkülönböztetik a többitől. Ha semmi másra nem használjuk ezt a napot, mint ismeretszerzésre – legyen az akármilyen szórakoztató és élvezetes – nem sokban fog különbözni a többi naptól, melyek java részében szintén nem teszünk mást, mint új ismereteket gyűjtögetünk.

Ha ünnepként kezeljük ezt a napot, megpróbálhatjuk létrehozni az ünnep külsőségeit szertartásokkal, díszletekkel, egyszerű jelmezekkel (ez állhat abból is, hogy mindenki kékbe öltözik), azokkal a kellékekkel, melyek kihangsúlyozzák a nap rendkívüli voltát. A szertartásokat minden közösségnek saját magára kell szabni, itt szintén csak ötleteket mutathatunk be. Keretet adhat például a napnak az időjárási elemek óránkénti megfigyelése, ez tekinthető a legegyszerűbb „szertartásnak”. Választhatunk összetettebb keretet is, például visszanyúlhatunk az ősmagyarok sámán szertartásaihoz. A ceremóniamester legyen egy „sámán”. A közösségi tér közepén állítsunk fel egy sámánfát (kb. másfél méter magas zömök oszlop). Ez sokféle célra használható: lehet rajta fotókiállítás, üzenőfal, a rajta lévő anyag része lehet egy vetélkedőnek, stb. Ezt a formát alkalmazva némi alkotómunkára is szükség van: írjunk közösen mondákat, ódákat, dalokat, találjuk ki a szertartás koreográfiáját. Gondoljunk a nagy hagyománnyal rendelkező ünnepeinkre, merítsünk ötleteket belőlük. Az időjárási elemek megszemélyesítésével kitalálhatunk olyan szertartást, melyben megpróbáljuk befolyásolni őket: gondoljuk át, mi lenne számunkra (emberek és az élővilág számára) ideális, és ezt kérjük. Hatásos elem lehet a tűz vagy füstölő (a karcsú, Indiából származó rudakra gondolunk) alkalmazása, valamint apró tárgyak ajándékozása.Egy másik lehetséges, modernebb keret: Gaia. Ha ezt választjuk, először a Gaia elméletet kell alaposan megbeszélni. E szertartásrendben azt kell kihangsúlyozni, hogy mindenki része egy nagy egésznek: ugyanúgy, ahogy ujjaink hozzánk tartoznak, úgy tartozunk mi is Gaiához. E játékban is megszemélyesíthetjük Gaiát: minden résztvevő Gaia valamely része lesz, és akkor válik egésszé, ha mindenki összefog.

Az a fontos, hogy olyan szertartásrend alakuljon ki, mely évente megismételhető, a kellékek pedig újra felhasználhatók. Ez a szertartás keretet adhat az egész napnak, és az összes többi program beleilleszthető.

Irodalom:

Judith Hann: Barangolás a tudományok világában. Panem Kiadó, Budapest, 1993.Janice VanCleave: Földrajz. Springer Kiadó, Budapest, 1994Hogyan mentsük meg a Földet? (szerző: Föld Munkacsoport) Springer Kiadó, Budapest, 1993.Koppány György: Lakható marad-e a Föld? Akadémiai Kiadó Budapest, 1993.J. E. Lovelock: Gaia. Göncöl Kiadó Budapest, 1979.Kísérletek könyve. Tessloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1994.Brian Cosgrove: Időjárás. Park Kiadó, Budapest, 1993.Padisák Mihály: Mindenki játékoskönyve. Múzsák Kiadó, Budapest, 1990.Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1985.Sző, fon, nem takács. Mi az? Móra Kiadó, Budapest, 1991.

Ajánlott honlapok:

www.met.hu - az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapjawww.wmo.com - a Meteorológiai Világszervezet honlapjaEz utóbbi honlaphoz több link is kapcsolódik, melyeket folyamatosan frissítenek, ezért itt több honlapot nem ajánlunk.

Április 22.

A Föld napja

Saly Erika

A Föld napja története - a világon

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” – így szólt a mozgalom egyik jelmondata, mely bizakodásra, cselekvésre ösztönzött. Az első Föld napját egy amerikai egyetemista fiú, Dennis Hayes kezdeményezte. 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel a szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és más országokban is – fontos változást hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és sokan változtattak addigi életmódjukon, s tértek át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.Húsz évvel később Dennis Hayes és társai az ökológiai válság jeleit látva – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, az üvegházhatást, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az ózonlyukakat stb. – felhívták a figyelmet a közös felelősségre, s indítványozták, hogy az 1990-es évek a környezet évtizede legyen.

„Kedves Barátom!Levelemben arra szeretnélek kérni, hogy 1990. április 22-én vegyél részt azon a megmozduláson, amelyet közös munkával az évszázad legjelentősebb környezetvédelmi eseményévé tehetünk.Húsz évvel ezelőtt az első Föld napja kezdeményezője én voltam. 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat eredményezett: az USA-ban szigorú törvényeket hoztak a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és

több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.Sajnos ma, 1989-ben megállapíthatjuk, hogy a természetet romboló erők sokkal gyorsabbak nálunk. A bioszféra a pusztulás szélére jutott. Ideje komolyan venni az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, az olajkatasztrófákat, a savas esőt, az óceán szennyezettségét és a környezeti válság egyéb megnyilvánulásait. Az ökológiai válság mellett – a termonukleáris háborút kivéve – a Földünkre leselkedő minden egyéb veszély eltörpül.Legjobb tudósaink szerint élet és halál kérdésében a következő évtized mondja ki a döntő szót. Egyetlen nap tehát nem elég. A Föld napja a környezet évtizedeként indítja el az 1990-es éveket.Az 1990-es Föld napja nagy hatású, világméretű megmozdulás lesz. A cél az, hogy azoknak is szívügyükké váljon a természet rendjébe illeszkedő emberi élet kialakítása, akik ezt eddig nem tartották fontosnak. A cél az, hogy országhatárokat, kontinenseket és kultúrákat átívelő szövetségek köttessenek. A cél az, hogy milliók támogatása adjon alapot a politikailag rázós döntések meghozatalára. A részvétel legjobb módját lakóhelyeden kell megtalálnod.A városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akciót el tudok képzelni. Azt remélem, hogy minden országnak, városnak, falunak, sőt minden iskolának saját szervezői lesznek sajátos programokkal, de a környezetbarát társadalom közös vágyával.Te is kapcsolódj be! Ha ismersz olyan embereket, akiket aggaszt a természet pusztítása, tájékoztasd őket a Föld napjáról! Ez az a harc, amelyet az emberiségnek nem szabad elveszítenie!

Őszinte tisztelettel: Dennis Hayes”

1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy sokféle akcióval és a környezetbarát társadalom közös

vágyával ünnepeljék április 22-én a Föld napját. Több mint 125 ország környezetért aggódó lakossága, civil szervezete válaszolt a felhívásra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek emlékeztek meg különböző programokkal erről a napról. Volt, ahol tömegfelvonulást szerveztek, máshol szabadegyetemi előadásokat tartottak, vagy fát ültettek, a hulladékok újrahasznosításán gondolkodtak. Afrikában az ünneplők felzarándokoltak egy 2000 méter magas hegyre, ahol a természetvédelmet méltató istentiszteletet tartottak. Az ausztrálok akciót szerveztek, hogy megakadályozzák Ausztrália utolsó esőerdeinek pusztítását. Indonéziában teknős tojásokat keltettek, a biológiai sokféleség megőrzéséről beszélgettek. Tibetben expedíció indult a Mount Everestre, hogy összegyűjtse a hegymászók által elszórt szemetet. A franciák a Loire mentén 800 km hosszú élőláncot alkottak, hogy felhívják a figyelmet a vizek védelmére… Mindenképpen sokan, sokféleképp tették emlékezetessé ezt a napot, s így vált világméretűvé jelentősége. Ez a nap azóta is világszerte a közös gondolkodás, a közös tettek napja. „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Ez a jelmondat kifejezi a Föld napjának lényegét: látni az egészet, keresni az összefüggéseket, s helyben – ahová születtünk, ott – tenni a környezetünkért.

Hazánkban

Dennis Hayes 1989-ben Magyarországra is ellátogatott, ahol a frissen alakult Független Ökológiai Központ munkatársaival találkozott és együtt szőttek terveket a nap megünneplésére, melyből aztán boldog népünnepély kerekedett, sok örömmel, kreativitással.Magyarországon a környezetvédők 1990-ben megalapították a Föld Napja Alapítványt, és létrehoztak egy hírközpontot is a Föld napi rendezvények összehangolására, hírlevelekből értesülhettünk az eseményekről, ajánlásokkal

segítették az ünnep megszervezését. Az első években nem volt központi téma, csupán pl. annyi: „Viselj valami zöldet magadon!” Volt olyan iskola, ahol úgy ünnepeltek, hogy a csengő helyett egy hétig madárdal szólt. Az alapítvány később a tájékoztatójában elkezdte felhívni a figyelmet az éppen időszerű környezeti gondokra, azóta is ötletet ad, hogy az adott évben mi legyen a központi témánk (pl. közlekedés, bevásárlóközpontok), tájékoztat a meglévő és új kiadványairól, valamint csatolja az évente összeállított vetélkedő-anyagot.1990 óta hazánkban is egyre többen érzik úgy, hogy a Föld napján tenniük kell valamit. Kezdetben tavaszköszöntő örömünnep is volt ez a nap néhány helyen, volt, ahol az utcán zöld szalagot osztogattak a gyerekek a járókelőknek, ha valakin nem volt aznap semmi zöld (persze a szalag feltűzése közben volt idő elbeszélgetni arról, milyen nap is a mai), mások fát ültettek, rajzpályázatot hirdettek, vetélkedőt, falutakarítást szerveztek… Egyre több település szervezett programokat ezen a napon.Ízelítő, kedvcsináló a régmúlt, kezdeti időkből: a MÁV a hírverésből vette ki a részét, 1000 plakátot hordtak szét, ragasztottak ki a vasútállomásokon. Mások kerékpáros felvonulást, kirakodóvásárt, utcaszínházat szerveztek. Debrecenben petíciót adtak át a városi tanácsnak, javasolva, hogy hol ne legyen gépkocsiforgalom. Lakossági nyílt napokat tartottak, iskolák gyerekei bújtak jelmezbe (pl. fák, madarak, százlábúak, locsoló diákok, virágkoszorút alkotó lányok). Egerben hulladékgyűjtési akciót hirdettek, volt táncház, faültetés, kirándulás, papírsárkány-építő verseny, kiállítás környezetbarát termékeket gyártó cégek termékeiből, gyógynövény-tanácsadó, reformbüfé, nyilvánosan mérték élelmiszerek nitrát-tartamát, a levegő szénmonoxid és kéndioxid szintjét. Gyerekeknek és szülőknek szerveztek akadályversenyt Sopronban, salátabál és futóverseny, fotókiállítás volt Szegeden, Székesfehérváron a KÖJÁL mérőpontokat állított fel a városban, Vácott Természettudományi Kaszinóval,

zöld vitával, biokertészetről szóló előadással tették emlékezetessé ezt a napot, néhány helyen természetvédelmi munkát végeztek, gyalogtúrán vettek részt, szemétkiállítást nyitottak meg, cikkeket írtak a helyi újságba. Mátrafüreden turistautak jelzéseit frissítették, Miskolcon élőláncba kapcsolódott emberek adták kézről-kézre a közeli erdőből való fácskát, melyet a belvárosban ültettek el az erdő üzeneteként, délután meg a beteg Földet hordták körbe hordágyon a városban. Nagykovácsiban plakátlevakaró akciót szerveztek és az iskola biokertjét nyitották meg. Volt, ahol játszóteret avattak, Szarvason az arzénes, nitrátos vizek ellen tüntettek, máshol utcatakarítás volt. Tésen dobszóval, zenével vonultak fel és aláírásokat gyűjtöttek a Tési-fennsík védetté nyilvánításáért. A budapesti programsor igen gazdag volt: kiállítások, utcabál, ingyenes CO-mérés és motorbeállítás, gépjárművek környezet-szennyezését csökkentő technikai eszközök bemutatása, levegőszennyezés elleni tiltakozó felvonulás, szemétből szoborépítés, fűrészporral teli koporsó átadása a brazil nagykövetségnek, séta a belső békéért, előadások, erdőtakarítás, kirándulás, családi fafoglalási akció, csalánfőzelék kóstoló, filmvetítés, irodalmi, zenei programok, tereprendezés, virágkötés, fásítás, nyílt fórum, iskolások parkszínpadi műsora, akadályverseny egy parkoló autókkal zsúfolt utcában (a cél a járdán parkoló kocsik leküzdése tolószékben ülve, babakocsit tolva, mankóval lépkedve), kedvezményes növényvásár, partner autósok ajándékozása (ha kikapcsolják a motort a piros lámpánál ajándék, ha nem, akkor csalán a jutalom)…Az ország minden részéből mazsolázott ötlethalmaz alapján kiderül, hogy felismertük, a tanulásra, a cselekvésre és a tudatformálásra kell fektetni a hangsúlyt, s akkor hatékonyak, eredményesek lehetünk. Új ötletek mindig születnek: az elmúlt években a siófokiak kerékpártúrát szerveztek a Balaton körül a Balatonért. A Független Ökológiai Központ Zöld bállal ünnepelt – Táncolj és ültess fát! –

s a báli bevételt faültetésre fordították. A Zöld Szív Mozgalom gyerekei védencüket látogatták meg vagy folyófigyelésre mentek. 2001-ben országos ürgemonitorozás kezdődött… A Föld napja mozgalom legnagyobb sikere, hogy ma már mindenféle központi szervezkedés nélkül is fontos eseménnyé vált április 22. Helyi igény szerint, helyi kezdeményezésre szerveződnek a Föld napi programok, sokszor nemcsak egyetlen napot fordítva a tudat zöldítésére. Ismerünk iskolákat, ahol témahetet szánnak erre, településeket, ahol egész évben tesznek valamit, felfűzve az eseményeket a Jeles napok köré. Elkezdődött valami…

Ötletek, avagy „a fűszerezés hatékonysága”

Dévaványai esettanulmány

Dévaványai civil kezdeményezések alapján a kezdetektől ünnepeljük a Föld napját településünkön. Eleinte a zöldszíves gyerekekkel tettünk ezt-azt, később velük szerveztük az egész iskolai programot, aztán a szülőket, önkormányzatot bevonva létrehoz-tunk egy környezeti nevelési munkacsoportot, mely azóta is működik, s éves programsorozatot dolgoz ki, melynek része az egy hetes Föld napi rendezvénysorozat is. Kezdettől figyelünk arra, hogy minél szélesebb korosztályt megmozgassunk, bevonjunk, mindenki ötlete, igénye helyet kaphasson. Fontosnak tartjuk, hogy Dévaványáért, dévaványai értékek, esetleg gondok megismerésére szerveződjenek egyes programok, nyitott, városi rendezvény legyen. Más intézményeket is bevonunk, kérjük a segítségüket (iskola, óvoda, családsegítő központ, mozi, könyvtár…), így azt tapasztaltuk, hogy ők is többeket mozdítanak meg. Az önkormány-zat már év elején megkapja egész éves tervünket, melynek megvalósításához anyagi és egyéb segítséget is kérünk. Az önkormányzat olykor megbízási szerződést köt velünk, s így gazdája lesz egy-egy környezetvédelmi feladatnak – ami számon kérhető -, de ugyanakkor

ők fizetik a költségeket (pl. utcai szemetesek, hirdetőtáblák, virágtartók készítése, helyi védelem előkészítése, erre javaslattétel). A helyi újságban évek óta hírt adunk helyi természet- és környezetvédelmi tevékenységünkről, hol a gyerekek, hol mi, egyesületi tagok írunk folyamatosan zöld cikkeket. Az áprilisi számban zöld oldalt szerkesztünk, Föld napi programok, szemléletformáló cikkek, zöld morzsák, idézetek, könyvajánlások, pályázati felhívások jelennek meg. A megyei lapokat is tájékoztatjuk eseményeinkről. A formaságokra is ügyelünk szervezéskor. A hitelesség miatt üvegpoharat használunk, visszaváltható palackos innivalókat és teát kínálunk, ajándékba hasznos könyveket, csomagolás nélküli kincseket adunk. Kapcsolatot tartunk fenn a közvetlen közelünkben lévő környezet- és természetvédelmi hivatalos és civil szervezetekkel (pl. Körös-Maros Nemzeti Park, NIMFEA Természetvédelmi Egyesület), valamint a távoliakkal (pl. Zöld Szív ITM, MKNE). Vigyázunk arra, hogy éves szemléletformáló („a tudat zöldítése”) folyamat része legyen a Föld napi rendezvénysorozat. Eredmény: évről évre többen vesznek részt rendezvényeinken, s az önkormányzattól az áramszolgáltató vállalatig kikérik a véleményünket egy-egy fontos döntés meghozatala előtt, ill. segítséget kérnek bizonyos feladatokban, pl. fák gallyazása, megyei környezetvédelmi világnap szervezése, helyi védettségbe vétel. „A jó példa ragadós”, környezeti nevelési iskolatelepünk zöldítése (gyerekek – szülők - pedagógusok összefogásával), egyéb iskolaudvarok szépítésének igényét eredményezte.

Kipróbált, hasznos receptek, ötletek ványai módra

Ízlés, igény, helyi adottság szerint változtathatók. A dolgok „a fűszerezés hatékonyságán” múlnak.

Föld napi „témahét” programjavaslat óvodások és kisiskolások számára

A tiszta levegő napjaMa ne üljetek autóba, ha tehetitek, szüleiteket is vegyétek rá, hogy gyalog vagy kerékpárral közlekedjenek! Készítsetek feljegyzést, ki, hogyan jött ma iskolába közületek!Nyissátok ki szobátok (tantermetek) ablakát, hogy átjárja a friss levegő!Bizonyos növények, pl. a zuzmó megjelenése is a levegő tisztaságára utal. Minél szennyezettebb a levegő, annál kevesebb a zuzmó. Nézzétek meg az iskola/óvoda udvarán, ill. az iskola /óvoda előtti fák törzsén a zuzmókat! Legalább 5 öregebb, de egészséges fát vizsgáljatok! Figyeljétek meg, egyformák-e ezek a zuzmók! Mennyire borítják be a fákat? Rajzoljátok le a talált zuzmófajtákat! (A zuzmók csoportba sorolását megadtuk.)

A Föld napjaBúvárkodás a szabadban.Öltözzetek zöldbe!Menjetek el sétálni, figyeljétek meg az ébredő természetet! Rajzoljátok le, amit láttatok!Tudjátok-e, hol vannak településünkön gólyafészkek? Érdeklődjetek, nézzetek utána! Mikor érkeztek idén a gólyáink? Tudjatok meg minél többet ezekről a kedves madarakról!

A víz napjaEzen a napon takarékoskodjatok a vízzel, zárjátok el a csöpögő csapot, ne igyatok kólát vagy egyéb hasonló üdítőt!Ha tehetitek, látogassátok meg a közeli tavat (folyót)! Nézzetek szét! Mi okoz örömöt, bánatot?Látogassatok el ma délután a könyvtárba, … órakor kezdődik egy szép, filmvetítéssel egybekötött előadás!

A csend napja

Ha még nem néztétek meg a rajz- és fotókiállítást, menjetek el, s gyönyörködjetek együtt a képekben!A mai napon ne bömböltessétek a magnót, ne nézzetek tévét, videót, ne kiabáljatok, és ne használjatok durva szavakat! Meg fogtok lepődni, milyen jó a csend…Keressetek egy szép helyet a közeletekben, ahol le tudtok ülni. Hunyjátok be a szemeteket és figyeljétek a természet hangjait! A hallott hangok felhasználásával írjatok verset! Nesz-vers…

A barátok napjaLegyetek kedvesek ma mindenkihez! Keressétek fel barátaitokat, sétáljatok, játsszatok, beszélgessetek velük vagy írjatok levelet nekik!Délután „Zöldköznapi praktikák” címmel gyakorlati foglalkozásokat tartunk. Ha ráértek, látogassatok meg bennünket! Kínálat: saláta- és gyümölcstál készítése, sógyurmázás, kavicsfestés, papírhajtogatás, füzetborítók újrapapírból, tésztalánc, bőrből kulcstartók, csuhébabák.

A rend napjaEzen a napon tegyetek rendet magatok körül (iskolában, óvodában, szobában, udvaron)!Gyűjtsétek össze a papír- és fémhulladékot, a használt szárazelemeket és adjátok le azokat a gyűjtőhelyeken!Készítsetek posztereket a hét eseményeiről, s tegyétek ki azokat iskolátok folyosójának falára, hogy a hozzátok érkező vendégek mind lássák, mi mindent csináltatok a környezetetekért!Megjegyzés: A kezdetekben így javasoltunk „témahetet” levélen keresztül kollégáinknak, s mivel mindenki örömmel fogadta a programokat, így legközelebb már többet, jobbat kínáltunk, s igazi témahétté nőtte ki magát a program. „Útlevéllel”, a kínálatból előre kiválasztott programokon vehetnek részt tanulóink, ahol saját időbeosztással dolgozhatnak. A témavezető felnőtt (vagy akár gyerek) aláírásával igazolja a jelenlétet.

Kiállítások szervezése

Mi mindig ötleteket gyűjtünk a kiállítás témáját illetően, érleljük egy kicsit, majd meghirdetjük (helyi újságban, plakátokon, szórólapokon, osztályfőnököknek névre szólóan). A téma válasz-tásánál fő szempontunk, hogy a helyi szépségekre, gondokra irányítsuk a figyelmet, sok ember fantáziáját megmozgassuk. Sikere volt annak, amikor felnőtt- és gyerekmunkákat együtt állítottunk ki azonos témában, vagy amikor természetfotókat, helyi amatőr festők képeit, s gyerekeink rajzait láthatták együtt az érdeklődők településünk értékeiről. A zsűrizés lélekemelő tevékenység, sokan jövünk össze, hogy a mosoly-jeleket rátegyük minden érdekes, szép munkára. Nem adunk ki első, második… helyezést, hanem együtt gyönyörködünk. Minden képet kiállítunk, sokakat díjazunk valami aprósággal, emléklappal.Eddigi témáink: Kedvenc fám a faluban; „A kicsi szép”; Hasznos tárgyak hulladékból; Dévaványa értékei; „Cseppben a tenger”; Milyennek szeretnéd látni Dévaványát, mint várost?

„Zöldköznapi praktikák”

Ezzel a címmel évek óta kézműveskedünk, kicseréljük hasznos, környezetbarát ötleteinket. A foglalkozások vezetését ügyeskezű szülőkre, nagyszülőkre, pedagógusokra, olykor gyerekekre bízzuk. Nemezelünk, madárodút, bábokat, újrapapírt, füzetborítót, papírmaséból tárgyakat készítünk…

Játékok, tevékenységekKincsesládaCél: Apró örömök, elfelejtett tárgyak újjáélesztése közös kincskeresés után.Szükséges eszközök: egy régi láda, doboz vagy bőrönd; Résztvevők: 10-25 fő; Idő: 30-40 percElőkészítés: Gyűjtsünk össze a falu padlásairól, udvarairól olyan régen használt, kidobott, elfelejtett,

megcsonkított eszközöket, melyek felkeltik érdeklődésünket. Járjunk utána, mi volt a szerepük ezeknek a dolgainknak! Tegyük bele kincseinket egy ládába!Lépések: Üljetek körbe, vegyetek a kezetekbe egy-egy gyűjtött tárgyat! Meséljétek el ezeknek a kincseknek a történetét! Hogyan készülhetett, ki lehetett a gazdája, mire használhatták, mi lehetett életének legszebb pillanata, s mi lehetett a legszomorúbb benne…?Szólaljanak meg maguk a tárgyak is – természetesen képzeljétek magatokat a helyükbe, s beszéljetek helyettük -, meséljenek, milyen életet éltek!Beszélgessetek, melyik kincs volt a leghosszabb életet megélő, melyiknek volt a legtöbb gazdája stb.!

Apáról fiúraCél: Arról való elmélkedésre késztetés, hogy vannak örökéletű és szalmalángéletű termékeink, eszközeink, ezek értékeinek felfedezése, a megbecsülés kérdése.Eszköz: 4 db csomagolópapír, filctollak; Idő: 40 perc.Résztvevők: 4 kiscsoport, hely: terem sarkai vagy csendes zugok a szabadban.Lépések: Csoportmunka a következő instrukciók alapján: 1-2. csoport: Keressetek adott időn belül (kb. 15 perc) minél több tartós, örökéletű terméket, eszközt, melyek túlélik gazdáikat, s apáról fiúra szállnak! Becsüljétek meg, s írjátok a termékek neve mellé, melyik hány évet élhet meg, s miből készült!(Kisebbeknek: Töltsetek meg egy bőröndöt a fiatoknak, s azok fiainak csupa tartós, 100 év múlva is használható eszközzel!)Válasszátok ki azokat közülük, melyek – ha megette az idő őket, s nem tudják már ellátni eredeti feladatukat – ill. részeik más funkció betöltésére lesznek alkalmasak! Készítsetek ilyen folya-matábrákat! Pl. pamutból trikó – portörlő – rongyszőnyeg…

3-4. csoport: Gyűjtsetek szalmalángéletű termékeket, melyeket egyszer használhatunk csak! Írjátok melléjük, milyen anyagból készültek! Gondolkozzatok, van-e köztük olyan, amit másból is elkészíthetnénk, s újra fel lehetne használni! Gyűjtsetek erre is példákat! Pl. fogkefe cserélhető fejjel.Üljetek körbe! Beszélgessetek, milyen értékük van ezeknek a termékeknek! Hasonlítsátok össze a régi és a mai eszközöket, azok anyagait! Figyeljétek meg, milyen viszonyban vagyunk velük! Mi az oka, hogy régen jobban megbecsültek mindent az emberek?

„Talpalatnyi zöld” Ez a játékunk mozgatja meg évek óta a legtöbb gyereket. Felhívásunkban vegyes korosztályú gyerekcsapatok jelentkezését kérjük (10-12 főt). Ez jól bevált gyakorlat, mivel a feladatok különböző nehézségűek, jelentkezhetnek „családi” csapatok is (testvérek, unokatestvérek együtt), s a kicsik igen sokat tanulnak a nagyoktól, a nagyok meg büszkék, hogy felelősségteli feladatot kaptak, miszerint rájuk bízzuk a kicsiket.Háromféleképp szoktuk játszani:A település adott helyszínén kell vizsgálódnia a csoportnak feladatlap és vizsgálati eszközök segítségével. Minden csoport más helyszínen dolgozik, illetve ha sok csapat van, akkor előfordul, hogy ugyanott, de mást és másképp ügyködve.Adott időn belül kell különböző helyszíneket megkeresni a városban, s ott megtudni a helyes válaszokat. Ilyenkor mindenki ugyanolyan feladatsort kap, s a helyszíneken felnőtt vezetők is várják őket.Az utóbbi idők népszerű megoldása a város utcáin kijelölt akadálypálya, melyen végig kell haladnia minden csoportnak, s meg kell oldani az útközbeni feladatokat. Ilyenkor menetlevéllel, más-más időpontban indulnak a gyerekek, útközben teáztatjuk őket, aláírással hitelesítjük a feladatvégzést, majd a végcélnál megtörténik az értékelés (ki, hogy érezte

magát), s mindenki apró emléket és valami egészséges rágcsálnivalót kap.A feladatok:

· Az erdő hulladék-térképének elkészítése: Mennyi és miféle hulladék van? Csoportosításuk anyaguk szerint, darabszám megállapítása, adatok ábrázolása diagrammon, vélemény megfogalmazása levélben az önkormányzat felé.

· Az erdő életnyomainak vizsgálata: Olyan tárgyak, apró jelek, állatok által elhullatott kültakaró elemek keresése, melyek az ott élő állatokra, növényekre utalnak: lábnyomok, tollak, csontok, állatszőr, tojáshéj, levedlett kígyóbőr, elhagyott madárfészek, fakéreg, termés… Feljegyzések készítése arról, hol, milyen környezetben, milyen helyzetben találták ezeket a nyomokat. Tablókészítés.

· Az erdő fás szárú növényei: Az erdő fáinak, cserjéinek meghatározása adott területen. Fajok egyedszáma. Kéreglenyomatok készítése. Porszennyeződés vizsgálata cellux segítségével.

· Az erdő lágyszárú növényei: 1x1 m-es területen aljnövényzet meghatározása. Egyes fajokból egyedszámlálás. Rajzos ábrázolásuk.

· Iskolánk udvara I.: Méretarányos térképvázlat készítése, jelölve a szilárd burkolatot, növényzetet. Az iskolaudvar arculatát megváltoztató tervek készítése rajzzal, írásban. Tárgyalás előkészítése a diákönkormányzattal, iskolavezetőkkel.

· Iskolánk udvara II.: Iskolánk udvarának növény- és állatfajai. Fajlista készítése. Szemétszedés, számlálás, osztályozásuk fajtánként.

· Interjú a polgármesteri hivatalban, iránymutató, a gyerekek által bővíthető kérdéssor segítségével: Mi a környezetgazdálkodás? Milyen tevékenységek tartoznak bele? Milyen feladatai, kötelességei, le-hetőségei vannak egy település önkormányzatának a környezetvédelemmel kapcsolatban? A környezetvédelem milyen súllyal szerepel a helyi önkormányzat feladatai között? Elegendő-e az, amennyit az önkormányzat foglalkozik a helyi környezetvédelemmel? Mik a jelenlegi eredmények

és problémák? Milyen megoldások lehetnek? Mik akadályozhatják a megoldást? Mik a tervek a jövőt tekintve? Mik azok, amivel mi, iskolások segíteni tudjuk a munkát? A beszélgetés lejegyzése, majd újságcikk készítése.

· Forgalomszámlálás: Megfigyelés végzése a központban egy órán át. A járművek feljegyzése típus szerint: személyautó, motorkerékpár, teherautó, traktor, autóbusz, kerékpár, kamion, lovaskocsi. Adatok összesítése, értékelése. Összefüggések keresése a forgalom és a légszennyezettség között. A porszennyezettség vizsgálata a fák levelén végzett cellux-próbával.

· Az utca fáinak feltérképezése: Adott utcában az utcai fák fajainak, számának meghatározása. „Fatérkép” készítése. Beszélgetés az ott lakókkal, milyen fát ültetnének szívesen a foghíjas részekre.

· Adott tér vizsgálata: A tér növény- és állatfajai. Talajminta vizsgálata (a talaj színe, talajtípus meghatározása, nedvességállapota, mésztartalom vizsgálata, a talaj kémhatása).

· Vízelvezető árok: Adott árok meghatározott szakaszának vizsgálata: medrének anyaga, szélessége, hosszúsága, mélysége. Méretarányos vázlatrajz készítése. Térképkészítés az ott élő nö-vény- és állatfajokról. A levegő és a víz hőmérsékletének mérése. Vízmintavétel (a víz színe, szaga, kémhatása, zavarossága).

· Gólyafészek látogatása: Információgyűjtés adott gólyafészek-ről és lakóiról. Tudósítás készítése ábrákkal, rajzokkal: mióta fészkel ott gólya, érkezésük, fiókák száma, a fészek állapota, érdekes történetek…

· A település legöregebb fájának látogatása: Kormeghatározás. Kéreglenyomat. A fa története. Annak elképzelése, milyen volt a település a fa ültetésének idején.

Utcai, terepi, akadályversenyes játékainkból· Aszfaltrajz a Föld napjára.

· Lajhármászás és egyéb állatokat utánzó mozgásos feladatsor.

· TOTÓ és papírba csomagolt cukorka kínálása minden résztvevőnek (az útvonalon nincs szemetes, így – ha beépült már a környezetbarát gondolkodás a lelkükbe - zsebre kell tenniük a papírt, az utolsó állomáson ellenőrizzük, hova lett). A TOTÓ-t mi állítjuk össze a helyi viszonyoknak, aktuális híreknek megfelelően. Egy kérdés a kisebbeknek, egy a nagyobbaknak szól.

· Kérdések, pl.: Milyen virágokat szedhet a réten egy igazi természetbarát (csak amiből sok van; ritka virágokat; semmilyet)? Mivel nem szabad etetni a madarakat (napraforgómag; kenyérbél; szalonna)? Hány róka életébe kerül egy rókabunda (6 db; 18 db; 10 db)? „Iszik, mint a gödény.” Mi az a gödény (a görény régies neve; pelikán; kanalas gém)? Melyik erdőt vágták ki legutóbb Dévaványán (Makkost; nem vágtak ki egyet sem; Diófást)? Dévaványa templomkertjében és parkjában milyen madarak szoktak tanyázni (gyurgyalagok; fecskék; fülesbaglyok)?

· Hulladékok válogatása.· Árokugrás.· Képkirakó, állatok felismerése.· Dalolás állatokról, növényekről.

Szituációs játékok:

Környezetvédelemmel kapcsolatos tábort szerveztek. Szeretnétek, ha az iskola és a város vezetése is táborozna veletek, hogy lássák, milyen fontos dolgokkal foglalkoztok. Csak épp meg kellene erről őket győzni…A te utcádban élő emberek nem szeretnének indulni „A város legszebb utcája” mozgalomban, illetve versenyen. Végül – a te és a szomszédodban élő barátaidnak köszönhetően – megnyeritek a versenyt. Hogyan?Valakik rendszeresen kiborogatják a kukákat. Különösen az iskolátok környéke csupa szemét. A problémát nektek kell megoldanotok!

Jó lenne, ha a város – egy új épület megépítése miatt – nem vágna ki olyan sok fát, madarak élőhelyét. Ebben csak a polgármester segíthet, őt kell meggyőzni!Teázás és ”activity”: mutogatással, körbeírással vagy rajzzal kell megértetni a társakkal a papírra vetett szót: pl. oroszlánfóka, macskaszem, medvebarlang, nyuszifül, fülesbagoly, madártoll, lódarázs, kecskebéka, lótücsök, madártojás.Ízlelő, kóstolgató bekötött szemmel (vagy: tapogatós játék, illatfelismerés).A fentieken kívül szervezünk még előadásokat, a moziban természetfilmet vetítünk, utcaszépítési felhívásokat teszünk közzé a helyi újságban (kukapályázattól a fásításig, virágosításig), a zöld oldalon nemcsak a programok kapnak helyet, hanem idézetek, versek is. Vizsgáltuk már városunkban a vásárlói szokásokat, bolhapiacot szerveztünk a használt vagy megunt tárgyak cseréjére, odútelepet hoztunk létre - felnőttek, gyerekek együtt, versmondó délutánt rendeztünk, ahol szebbnél szebb, természetről szóló verset hallhattunk…Mindenkit bátorítunk hasonló „felforgató”, sokakat megmozgató ötletek kipróbálására, hiszen a „puding próbája az evés”…

Irodalom, Web-lapok:

www.greenfo.hu - hírek, információk, cikkek, kiadványok ajánlása a Föld helyzetéről, a természetrőlwww.earthday.net - angolul friss Föld napi programok, javaslatok, a világ hírei, ötletek tanároknakwww.foldnapja.okotars.hu - információk, ötletek, letölthető anyagok, totó, „Ökovilág” társasjátékwww.hulladek-suli.hu - Szentendrei Templomdombi Iskola a szelektív hulladékgyűjtéshez ad segítségetwww.nettvzz.hu - a budapesti Csillagjáró Iskola a tévé helyett más kikapcsolódási lehetőségeket ajánlwww.okoiskola.hu - a fenntarthatóságot képviseli a közoktatásban

www.reflex.gyor.hu - kiadványaik jól használhatók pl. az iskola zöldítésében Zöldszemmel (Ötlettár környezeti neveléshez) Szerkesztette: Sallai R. Benedek, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas (1998)Süni füzetek 1. Zöldbetűs ünnepeink, Süni Egyesület, 1998Orgoványi Anikó – Victor András: Lepke Lapok - Védjük a patakunkat! Védjük az erdőnket! Zöld Szív ITM, Pomáz, 1994.

Május 10.

Madarak és fák napja

Nagy Sándor

A jeles nap története

Hazánk törvényben is rögzített madárvédelme 1901-ben vette kezdetét, mert ekkor fogadták el - Herman Ottó sürgetésére - a magyar madárvédelmi törvényt. Ebben az évben jelent meg a tudós „Madarak hasznáról és káráról” szóló munkája, melyet a miniszter adott ki. Az első „Madarak és fák napját” 1902-ben Kőszegen tartották, a helyi Állatvédő Egyesület kezdeményezésére. Herman Ottó már 1900-ban javaslatot tett a jeles nap országos bevezetésére, de indítványa - az Országos Állatvédő Egyesület közreműködésével – csak 1906 tavaszán került a miniszter asztalára. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter 1906. április 27-én hozott rendeletet, mely szerint minden hazai népiskolában iskolai ünnepélyt kell tartani a „Madarak és fák napján”. Ez a rendelet nem jelölt meg hónapot és napot, miként Herman Ottó javaslatában is csak annyi szerepelt, hogy „évente egy-egy napot szenteltessék a madarak és fák védelmének”. Az Országos Állatvédő Egyesület két pályázatot is kiírt, hogy a néptanítók munkáját segítse. A „Miként ünnepeljük a madarak és fák napját” című pályázat nyertes munkáit, K. Nagy Sándor, Vaday József, Tafferner Béla, Fehér Jenő és Hirsch József írásait megjelentették egy füzetben, és 6000 példányban postázták az iskolákhoz. Ezt kö-vetően egyre fontosabb szerepet kapott a hazai népiskolai nevelésben a madarak és fák megismertetését és megszerettetését célzó ünnepély, ill. majális jellegű szabadtéri program. Mindez Herman Ottó és Chernel István

fáradozásának és szaktekintélyének, az akkori miniszterek támogatásának volt köszönhető. A 1960-as évek előtt – csakúgy, mint napjainkban – az iskola vezetőjének és a pedagógus kollektívának a beállítottságától függött, hogy milyen szerepet és fontosságot tulajdonítottak, a soha nem korlátozott napnak. Az 1970-es évektől már alig volt olyan is-kola, ahol tanítási napot „áldoztak” a megünneplésnek, a terepen megtartott rendezvények pedig feledésbe merültek.A zöld mozgalmak erősödése ellenére, csak az 1987-es kazincbarcikai konferencián fogalmazódott meg, hogy valamennyi általános iskolában újra évenként rendezzék meg - tanítás nélküli munkanap keretében - a Madarak és fák napját. A 90-es évek elejétől a környezeti nevelésben élenjáró iskolák és pedagógusok munkájának köszönhetően, újra méltó szerepet kapott az iskolák többségében a Madarak és fák napja. Újabb törvény erősítette meg 1994-ben, a KTM miniszteri rendeletben május 10-ét jelölte meg a jeles nap dátumának.A „Fák Napját” és a „Madarak Napját” az Amerikai Egyesült Államokban is megszervezik. A természet értékei iránt érzékeny polgárok kezdeményezésére már 1894-ben minden iskolában évente (tavasszal) megünnepelték, de külön-külön napon.

A jeles nap szerepe az iskolai környezeti nevelésben

A környezeti nevelésben ma már egyre több ünnepet tartunk számon, intézményenként változó számban és fontosságban jelennek meg, mint iskolai ünnep, rendezvény, akció, kirándulás, erdei iskolai program része, előadás, verseny, találkozó szakemberekkel, akadályverseny és kézműves foglalkozás.A „Madarak és fák napja” az egyetlen jeles nap hazánkban, melynek igazi hagyománya van. Kereken száz éve (1902-2002), hogy Kőszegen a város parkjában Chernel István az első rendezvényt megtartotta. Tapasztalataink is ezzel az ünneppel kapcsolatban a leggazdagabbak. Ezért kell mindent

megtennünk, hogy a jeles napok között a legméltóbb helyre kerüljön a „Madarak és fák napja”, óvodától – középiskoláig beépülve a nevelés és oktatás rendszerébe. Az ünnep célja ma sem változott: lehetőleg teljes létszámban be kell vonni a tanulóifjúságot a jeles nap programjába, biztosítva a közös kaland, a felfedezés, a valóság közeli tanulás, megtapasztalás lehetőségét, a természetben való tevékenység gerjesztő hatását, a környezethez illeszkedő, azzal harmóniát kereső együttélést, a máshollét sajátos élményét. Így formálhatjuk az egész közösség érzelmeit, gondolkodását, magatartását. Ezt a napot az élő természet megismerésére kell felhasználni, méltatva a fák, madarak és az éltető természet szerepét.

„Zöld fal”: Az év fája és az év madara

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által kezdeményezett „Az év madara” akciónak évtizedes hagyománya van hazánkban (1977-ben indult). A soproni erdészeti szakemberek javaslatára 1997-től meghirdetett „Az év fája” akciónak rövidebb múltja van, de ez is azzal a céllal indult, hogy a közvélemény figyelmét egy-egy veszélyeztetett, vagy közismert faj révén a fajok állománycsökkenésére, élőhelyének megszűnésére, az ember tájformáló tevékenységének következményeire, a Föld egészét érintő környezetpusztításra irányítsa. A „Zöld fal” a legkiválóbb hely az ismeretterjesztésre, a tájékoztatásra. Mi kerüljön a „Zöld falra”?

· Az iskolai madarász-suli, természetismereti-, biológia- és turisztikai szakköreinek programja, a mindenki számára nyitott terepi rendezvényei.

· Cikkek, írások, rajzok újságokból és a gyerekek munkáiból.

· Erdei iskolai beszámolók.

· Az aktuális „jeles nap” programja, feladatai, értékelése.

· Természetvédelmi táborok, kirándulások élménybeszámolói.

· Bemutatom „A mi rétünk”-et, „A mi erdőnk”-et, „A mi folyón”-kat (rajz, fénykép).

· Versenyek: Kaán Károly-, Herman Ottó-, Madarak és fák napja tanulmányi verseny.

· Ezen a falon kaphat helyet minden év januárjától „Az év madara és fája”. Bemutatásukat a tanulmányi versenyek alapirodalmaként megjelenő írások is segítik (Természet Búvár, Madártávlat, Hírlevelek).

· Több tantárgy, szakkör (magyar, rajz, kézműves, biológia, számítástechnika…) közös munkája lehet a „Zöld falon” való megjelenítés. Tartalma, szakmai részletessége annak függvénye, hogy mi a célunk - szemléletformálás, tájékoztatás, házi elméleti, terepi verseny vagy az országos tanulmányi versenyek előkészítése.

Természetvédelmi kiállítás gyerekekkel

A legnagyobb mozgósító- és szemléletformáló erővel bíró tevékenységek egyike. Egész évben osztályok, szakkörök (vagy kisebb csoportjaik) készülhetnek a közös megjelenítésre.A kiállítás helyszíne: az iskola, művelődési otthon, TIT stúdió terme, időtartama pedig legalább egy hét lehet. Megnyitása a jeles napon az énekkar, a színjátszók, az irodalmi színpadosok közreműködésével történhet.A kiállítás tartalma:

· téli madárvédelem (rajz, makett, szülőkkel közösen készített madáretetők),

· mesterséges költőhelyek (odúk, költőládák, fészekkosarak),

· az év madara, · az év fája, · a rajzverseny legjobb munkái, · kölcsönözhető erdészeti és múzeumi anyag, · vándorkiállítási anyagok (Az év természetfotósa, Az

év legszebb természetfotói – NIMRÓD),

· kéregrajzok a hazai fafajokról, · gipszbe öntött állatnyomok, · rügy-, levél és termésgyűjtemények, · a legjobb pályázatok.

Találkozás természetvédőkkel, erdészekkel, madarászokkal

Az összejövetelek célja, hogy a madarakkal, fákkal és védett területekkel foglalkozó felnőttekkel találkozzanak a gyerekek. Ennek színhelye lehet az iskola, művelődési ház, TIT-stúdió, oktató központ, de legszerencsésebb a terep (a szakember munkaterülete).Kiket érdemes meghívni, illetve munkahelyén, munkaterületén megkeresni?Az erdészetek által egész évben működtetett „erdei iskolák” szakemberit (Pl. a mecseki Mókus-suli (Pécs, Árpádtető), a visegrádi Jurta Camping – Erdei Iskola).Erdészeti szakembereket (technikusuk, mérnökök).A nemzeti parkok védett területeinek szakembereit és oktatóközpontjainak pedagógusait.A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület budapesti és megyei csoportjainak szakembereit.Madarakról, fákról írt könyvek szerzőit, alkotó kutatókat.Madárhang-felvétel készítőit, a természet értékeit megfestő, fotózó művészeket, népművészet mestereit.

Pályázatok (rajz, vers, próza)

A gyerekek többsége könnyen motiválható egyéni vagy közös pályázatra, szinte minden alkotói kategóriában. A figyelemfelkeltő meghirdetés (szendvicsemberek, iskolarádió-az év madarának hangjával, „Zöld fal”), a pályázat formájának, terjedelmének, méretének, határidejének pontos megnevezése legalább olyan fontos, mint a szaktanárok, szakkörvezetők és a könyvtáros által biztosított segítői háttér. A munkák értékelése

(iskolai kiállítás, felolvasás, előadás) és a jutalmazás ideje legyen május 10-én, az ünnep napján.

Madarak és fák napja az erdei iskolában

Egyre több iskola kapcsolódik be az erdei iskola „mozgalomba”. Osztályok, iskolák helyezik ki programjukat olyan természetes élőhelyekre, ahol egy-egy nap tervezhető a fák és madarak jobb megismerésére. Ebben az esetben erdészetek erdei iskoláit keressük, ma már ezeken a helyeken az erdő kezelését, hasznosítását, a fa fejlődését és életét bemutató tanösvények is segítik a munkánkat. Olyan szakemberek állnak rendelkezésre, akik a terepi oktatás módszertanában is járatosak. A jól előkészített „külső” programok, nemcsak színesítik, de gazdagítják is az erdei iskolai terveinket. Népszerűek és egyedi élményt biztosítanak azok a felfedező akadályversenyek, melyek egyszerre teszik próbára a tanulók fizikumát, leleményességét és tudását. Szerencsés, ha ezzel zárjuk a hét programját, így a gyakorlásra és a felkészülésre is van idő.

Az akadályverseny javasolt feladatai: · madárhangok felismerése – totó, · cserjékre kihelyezett madárképek távcsöves

felismerése, · növényhatározás határozóval, · a mi fánk bemutatása, · egy erdei állat – pantomim, · sünmentés az ártérről – kötélmászás, · egy állatnyom rögzítése (gipsz), · illatok és hangok gyűjtése, · a lomblevél lebomlási fázisai, · időjárás vadászat – öt feladattal, · memória játékok, · fák levelének lerajzolása – megnevezéssel (megadott

idő), · kéregrajz készítés az erdő legjellemzőbb fájáról, · mesterséges odú kihelyezése (bemutatóval), · az odúk ellenőrzése (mikor?, miért?, feladatok),

· az erdő faanyagának hasznosítása, · természetkímélő fakitermelés (rajzos) stb.

Madarak napja fák napja - Országos Tanulmányi Verseny

A verseny meghirdetője a Dombóvári Madártani Csoport Oktatóközpontja. A verseny jellege: csapatverseny (3 fő), életkor: 9-14 év. Elérhetőség: 7200 Dombóvár, Hunyadi tér 23. Telefon, fax: 74 565 393.A háromfordulós (házi-területi-országos) verseny országos meghirdetésére először 1994-ben került sor, az évente közel kétezer tanuló részvételével lebonyolított verseny egyre népszerűbb az iskolák körében. Célja: versenylehetőség biztosítása azoknak a természet iránt érdeklődő tanulóknak, akik szaktábori, madárgyűrűző, szakköri, természetjáró és erdei iskolai programok során szerzett ismereteikről, terepi tapasztalataikról, megfigyeléseikről közösségben – csapatverseny formájában – szeretnének számot adni.A verseny tartalma: Házi verseny - az általános iskolai tananyag (5-6-7. évf.), az év fája, az év madara, általános madárvédelem. A házi versenyekhez feladatlap mintákat biztosít a szervező. A „Zöld fal” egész éves folyamatos működtetésével, több fordulós levelezős egyéni, vagy vegyes korosztályú csapat, évfolyam szintű egyéni, avagy csak egy fordulós házi versenyre is lehetőség van.Területi verseny: 50 madárhang (a tananyagban szereplő és az ember környezetében élő fajok), a hazai madárfauna kijelölt csoportja, egy nemzeti park természeti értékei és a házi verseny anyaga Az általános iskolai oktatásban is jól hasznosítható madárhanganyag a dombóvári címen megrendelhető. Országos döntő: a házi és a területi verseny anyaga, erdőismeret, a terepi munkához szükséges eszközök és kellékek ismerete, használata. A döntőbe jutott

csapatok részletes leírást kapnak a pontosan megjelölt felkészülési anyagból.

Nyílt nap a madarászokkal

Az ország minden megyéjében működik egy, vagy két helyi madártani csoport. Elérhetőség: 1221 MME Budapest, Költő u. 21. Telefon: 1- 275- 6247.Szakembereik segítenek a „Jeles napok”-on (A víz világnapja, Madarak és fák napja, Madármegfigyelő világnap, Biodiverzitás világnapja), az erdei iskolai programokon, természetismereti- és biológiai órákon, témanapokon (pedagógiai program szerint). Pl. Az év madara és élőhelye, A fák napja, A mi par-kunk, erdőnk, tavunk napja.Az eddigi tapasztalatok szerint a legnépszerűbb programok a következők:Madárbefogási és gyűrűzési bemutató: ahol a tanulók megismerkednek a befogási eszközökkel és a madárjelölési kellékekkel, a hálók kihelyezésében és egyéb szakmai munkában segíthetnek, a madarakat megfoghatják, jellemző jegyeiket megismerhetik. Vá-laszt kapnak arra, hogy miért jelölik gyűrűvel a befogott egyedeket. Hogyan működik egy szakmai alapokon szerveződött madárgyűrűző tábor? Ki és hogyan jelentkezhet egy ilyen tábor munkájába?Távcsöves madármegfigyelés: olyan élőhelyet választ ki a szakvezető, ahol garantált a látványos, kezdők számára is élményt nyújtó program. (gémtelep, halastavak, idősebb állományú erdők). Előzetes feladatként fontos, a terület élővilágának és jellegzetes fajainak bemutatása. Nélkülözhetetlen kellék a távcső!Odútelep ellenőrzése: csaknem minden megyei csoportnak van egy közeli parkban vagy erdőben odútelepe. (Jobb lenne, ha az iskolának is lenne ilyen, hisz a pályázati lehetőség erre megvan!) Legszerencsésebb a költési időszakban végzett májusi ellenőrzés, soha el nem múló élményt nyújt a fiókákkal tele odú.A szakmai bemutató a legbiztosabb forma, hogy valaki aktív részvevőjévé váljon a madárvédelemnek.

Természetesen egy új odútelep kialakítása, egy meglévő odútelep őszi takarítása, javítása is biztosít lehetőséget a tapasztalat-, öröm- és élményszerzésre (létrázás-fáramászás, odúkihelyezés: helykiválasztás, magasság, tájolás, a felhelyezés módja, a fészekanyag elemzése…)Egy nap a madarásztáborban: az ország több helyén van mód arra, hogy osztályközösségek, egyéb szerveződésű csoportok egy-egy napot eltöltsenek a táborban. Természetesen az időpontot egyeztetni kell a tábor vezetőjével. Összevont órákon, jeles napon – témanap keretében, erdei iskolai program részeként, osztálykiránduláson is megvalósítható tervünk, hogy a tanulók mind szélesebb köre kapjon betekintést - a cserkész jellegű - nomád, félnomád, speciális szaktábori tevékenységbe. Egyéb lehetőségek: szakember hívása iskolai ünnepélyre, akadályversenyre, házi vetélkedőre, kézműves foglalkozásra. Nagyon népszerűek a diavetítéses - elsősorban nevelő célú – előadások, foglalkozások, közismert madarak fajvédelmének bemutatása (fehér gólya, füsti fecske, gyöngybagoly, kuvik, cinegék).

Iskolai vetélkedők, túrák

Az iskolai vetélkedők gerincét képezhetik a meglévő országos tanulmányi versenyek: Kaán Károly (5-6. évf.) egyéni, Herman Ottó (7-8. évf.) egyéni, Madarak és fák napja (4-8. évf.) csapatverseny. Ezeket a körzeti, megyei és országos levelezős, meghívásos versenyek egészítik ki. Természetesen minden iskola megteremtheti a saját hagyományos vetélkedőjét (Fekete István természetismereti verseny az alsó tagozatban, Chernel István verseny a felső tagozatban), vagy évenként más-más névvel, pl. a kicsiknek „Csi vetélkedő”, „Az erdei manók vetélkedője”, „Sün-Samu akadályverseny”, a nagyobbaknak: „A mi erdőnk”, „Sólyomszem akadályverseny”, „Zöld-erdő próba”…

Természetmegismerő- és szemléletformáló céljaink és terveink elérésében, rendkívül fontos szerepet tölthetnek be, az évszakhoz kötődő túrák, kirándulások.Összeköthetjük ezeket a jeles napokkal, pl.: a biodiverzitás világnapján „Havas túra” vagy „Zúzmara túra”, a víz világnapján „Nagykócsag túra”, „Bíbic túra”, a Föld napján „Odvas keltike túra”, „Madárdalos-erdő túra”, madarak és fák napján „Fülemüle túra”, „Sárgarigó túra” (az év madara 2002-ben), „Molyhos tölgy túra (az év fája 2002-ben), „Gemenc túra” (a felkeresett terület a névadó). Az iskola tanulóinak létszámától függően egy vagy több helyre (bázishelyre) is elindulhatunk a jeles napon. Jó, ha ennek is megteremtjük a hagyományait.

Terepi pöszmötölés, érzékszervi játékok

Az óvodai és kisiskolás korban elkezdett, elsősorban az érzékszervi ismeretszerzésre, közvetlen tapasztalatszerzésre épített terepi programok a legfontosabb pillérei a természetközpontú nevelésnek. Célterület lehet egy városi park, patak-, folyóvölgy, rét vagy erdő. Kutató és felfedező utunk során figyelünk a hangokra, az illatokra, a színekre, a váratlan pillanatokra. Lehajolunk mindenhez, ami tapasztalatainkat gyarapíthatja: csigaház, mohapárna, ganéjtúró bogár, lábnyomok, avar, avarlakók, bagolyköpet, termések, levelek… Türelmesen várunk és figyelünk, ha táplálkozó, fészkét építő vagy fiókáit etető madarat látunk. De vizsgálódhatunk a vakondtúrás, a pocoklyuk, a rókakotorék vagy a nagyvadak dagonyázó területén. A lehetőségek tárháza nagyon gazdag, csak el kell indulni!Legnagyobb segítőink lehetnek ebben a munkában a nemzeti parkok oktatóközpontjainak munkatársai, az erdei iskolákat működtető területi erdészetek szakemberei, a KOKOSZ oktatóközpontjai és az MME

ifjúságneveléssel foglalkozó erdészei és ornitológusai.A természetben való tanulás négy lépcsőfokának biztosítására ügyelni kell a program tervezésekor, úgymint a lelkesedés felébresztése, a figyelem összpontosítása, közvetlen tapasztalás, élményeink megosztása másokkal. Nagyon fontos, csak a lelkes ember tud lelkesíteni!

Szervezetek, Web-helyek gyűjteménye,

akiktől ötletek, segítség kapható az adott témában:

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. 1112 Budapest, Költő u. 21. Telefon: 1-275-6247, e-mail: banyailaszlone@mme.hu, mme@mme.hu. A jeles nap dátumához legközelebbi szombaton és vasárnapon - minden évben - kétnapos rendezvényt tart Budapesten. Az MME megyei szervezetei általában egy-egy napos programra hívják az érdeklődőket. Választható lehetőségek: védett területek bejárása szakvezetéssel, előadások, nyílt nap, gyűrűzési bemutató, családi kirándulás. Az MME szakemberei előzetes egyeztetés alapján, iskolákhoz és egyéb intézményekhez is kimennek foglalkozás(ok) megtartásra. Környezetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége2000 Szentendre, Alkotmány u. 12. Telefon: 26-300-089, e-mail: eia@zpok.hu. Közel 100 természet- és környezetvédelmi oktatással, tevékenységgel foglakozó oktatóközpont munkáját fogja össze a szövetség. Teljes lefedettséget biztosítva az ország minden területére. Elsősorban az óvodai és általános iskolai oktatásban dolgozóknak tudnak segítséget adni.

Irodalom:

Adorján Rita: Magonc (természetismereti játékok az erdőben). Mecseki Erdészeti Részvénytársaság, Pécs, 1998.Agárdy Sándor: Praktikum az óvodai és az általános iskolai környezeti neveléshez mindenkinek. AQUA Kiadó és Nyomda, Budapest, 1995.Agárdy Sándor: Erdei Iskola Tornyospálcán. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, AQUA Kiadó, Budapest, 1993.Baráti Sándor - Kubik Zsolt: Az erdő. Holocén Természetvédelmi Egyesület, Miskolc, 1990.Békefiné - Menráth-Néder: Módszertani feladatlapok. Dunakanyar Erdei Iskola, Visegrád, 2001.Drexler Szilárd, Fidrich Róbert: Madarak és madarászok. Budapest, 1997.Frank Tamás: Természet – Erdő – Gazdálkodás. MME, Pro Silva Hungária Egyesület, Eger, 2000.F. Nagy Zsuzsanna: Természetismereti játékgyűjtemény. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 1999.Haraszty László: Gyakorlati madárvédelem. 2. javított kiadás, Budapest, 1996.Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. V. kiadás, Budapest, 1960Hortobágyi Katalin: Erdei iskola. Alternatív füzetek 6. Iskolafejlesztési Alapítvány, Erdei Iskola Egyesület, 1993.Josef Reichholf: Az erdő (A közép európai erdők ökológiája). Magyar Könyvklub, Budapest, 1999.Kelemen Attila: Madaras könyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.dr. Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben? Mezőgazdasági Kiadó, 1985.Kovács István: Óvjuk a természetet. Tankönyvkiadó, 2. kiadás, Budapest, 1975. Kukuljevio József: Magyarország madárvédelmének története. Országos Állatvédő Egyesület, Budapest, 1906.

dr. Legány András - Vértes Imréné: Gyere velünk, csodákra lelsz! „Bölcs Bagoly” TK Oktatóközpont Kiadványa, Tiszavasvári, 1998.Mester Zsolt: Környezetismereti táborok, túrák, terepmunkák. Natura Környezet- és Természetvédő Közösség, 1998.Mike Everett: Madarak a kertben. Új Ex Libris Könyvkiadó, 200.Mikusné dr. Nádai Magda: Barátunk az erdő. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983.dr. Nádai Magda: Madarak, fák, gyerekek. Legány és Társa Nyomda GMK. Tiszavasvári, 1990.dr. Nádai Magda: Fővárosunk tüdeje I. Szivárvány Gyermekház, Budapest, 1993.Schmidt Egon: Madárdal erdőn-mezőn. Natura, Budapest, 1981.Schmidt Egon: Hová mennek, honnan jönnek vándormadaraink? Natura Kiadó, Budapest, 1974.Schmidt Egon: Madarakról mindenkinek. Natura, 2. kiadás, Budapest, 1970.Schmidt Egon - Bécsy László: Magyarország legszebb madarai. Anno Kiadó, Budapest, 2000.Serfőző Sarolta és Domokos János: Tanórán kívüli környezeti nevelés. Magyar Környezeti Egyesület, 1993.dr. Steinmann Henrik: Építőművészek az állatvilágban. Natura, Budapest, 1978Sterbetz István: Élő múzeumok. Natura, Budapest, 1980.Vertse Albert: Erdő-mező madarai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959.Vertse Albert: Madárvédelem. 2. kiadás, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1961.Vertse - Tildy: Erdő–mező madarai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959.

Május 22.

A biodiverzitás napja

Vásárhelyi Tamás

A nap eredete

Nemzetközi Biodiverzitás Nap, azaz a biológiai sokféleség nemzetközi napja. Hogy kerül ez a májusi időpontra? A biodiverzitás-egyezmény életbe lépésének napját az ENSZ Nemzetközi Biodiverzitás Nap-pá nyilvánította (1993. december 29.). A biodiverzitás-egyezmény részes feleinek javaslatára az ENSZ Közgyűlés 2000. decemberi határozatával a napot áthelyezte május 22-re. Ebben a könyvben mégis a kerek esztendő utolsó környezetvédelmi ünnepeként soroltuk be, és mint ilyenhez csatlakoztattuk a téli gondolatokat, az esztendő körbefordulásának, az újabb, jeles napokat hozó évnek gondolatát, egyáltalán annak megemlítését, hogy a zord tél a maga módján ugyanúgy alkalmas a természettel való barátkozásra, mint a rákövetkező szellős tavasz, vagy a meleg nyár.A biodiverzitás-egyezményt 1992-ben a Föld-csúcson fogadták el, 2001-ig már 190 ország csatlakozott és ezzel a legnagyobb környezetvédelmi egyezménnyé vált (amelyhez az USA még nem csatlakozott, valószínűleg jól meggondolt gazdasági érdekek miatt. Ez igen szomorú, lévén szó arról az országról, amelyik talán a legnagyobb hatással van a földi élővilágra). Magyarország 1993-ban ratifikálta az egyezményt és az 1995. évi LXXXI. törvénnyel tette közzé ezt.A nap hivatalosan az élővilág megőrzése és a fenntartható hasznosítás egy-egy elemének világszerte történő népszerűsítését, az egyezmény céljainak tudatosítását és azok megvalósításának elősegítését szolgálja. 2001-ben „invazív, nem őshonos” volt a téma. Abban a hiszemben, hogy a biodiverzitásról sem lehet eleget beszélni,

meghagyjuk a májusi ünnepet a profi környezetvédőknek, és a télhez, a decemberi ünnepkörhöz csatlakozva írjuk meg nevelési javaslatainkat.

Május 24.

Európai nemzeti parkok napja

Gilly Zsolt

A nap története

Az Európai nemzeti parkok napját először 1999. május 24-én ünnepelték szerte Európában. A napot az EUROPARC Szövetség javasolta, és kérte meg tagszervezeteit arra, hogy ezen a napon szervezzenek olyan programokat, amelyek népszerűsítik a természetvédelem célkitűzéseit, bemutatják az egyes nemzeti parkok és más védett területek szépségeit, felhívják a figyelmet szűkebb és tágabb környezetünk értékeinek megtartására.

Mi is az az EUROPARC Szövetség, és miért pont ezen a napon ünnepeljük a nemzeti parkokat?

Európában a védett területek - nemzeti parkok, natúr parkok, tájvédelmi körzetek és bioszféra rezervátumok - meghatározó szerepet játszanak a kontinens természeti állapotának, élővilágának és tájképi jellemzőinek védelmében. A védett területek menedéket nyújtanak azoknak a fajoknak és életközösségeknek, amelyek jövőnk életének alapját jelentik. Segítenek megőrizni Európa természeti szépségeit a maguk változatosságában azért, hogy nemzedékeken át megismerhessük, és gyönyörködhessünk benne.Az EUROPARC Szövetséget (EUROPARC Federation) 1973-ban alapították. Független, nem kormányzati szervezet. Hivatalos neve ekkor Európai Nemzeti Parkok és Parkerdők Szövetsége volt (Federation of National Parks and Parks of Nature in Europe). Az elmúlt évtizedekben a szövetség Európa védett területeinek jól ismert és profi szervezetévé vált, tagszervezetei révén vállalják a felelősséget több mint 400 védett terület felett. A Szövetség azok

között az emberek között is hálózatot alkot, akiknek napi munkája a sajátos természeti értékekkel rendelkező területek védelme. Célja, hogy egyesítse a különböző társadalmi rétegek, intézmények, egyesületek erejét Európa természeti értékeinek fenntartása, kezelése, kutatása és bemutatása érdekében. Az EUROPARC Szövetség feladata, hogy segítséget nyújtson abban, hogy a védett területek be tudják tölteni e szerepüket. Lehetőséget teremt arra, hogy a védett területek szakemberei ki tudják cserélni tapasztalataikat, megoszthassák egymással eredményeiket, gondjaikat.

Az EUROPARC legfontosabb célkitűzései

A védett területeken a meglevő jó természetvédelmi gyakorlatot támogatása. A védett területek kezeléséhez hatékony módszerek kidolgozásának elősegítése. A védett területek munkatársai részére tapasztalatcsere látogatások és oktatási programok szervezése.Közreműködés új védett területek létrehozásában.A természetvédelmi területeken az aktív védelem erősítése, mivel ezek Európa legjellemzőbb és legértékesebb természeti örökségei. A védelemhez szükséges erkölcsi és anyagi támogatás hosszú távú biztosítása.Az Európai Unióval együttműködve a védett területek kezelési céljainak megvalósítása, a társadalmi tervek és programok fejlesztése.Az EUROPARC Szövetség feladatait elsősorban gyakorlati tevékenységek során valósítja meg. Ezzel hatalmas tudást és tapasztalatot közvetít nemcsak a szövetség tagságának, nemcsak az egyes védett területek kezelőinek, de az európai védett területek hálózatának is. Az EUROPARC Szövetség tevékenységét soknemzetiségű csoport irányítja, a központ Grafenauban a Bajor Erdő Nemzeti Parkban (Németország) dolgozik. A szervezetről, annak feladatairól, programjairól bővebb információt az EUROPARC honlapján (www.europarc.org), vagy e-mail-ben (office@europarc.org) lehet szerezni. A

szövetségnek jelenleg 311 tagja van 35 európai országból, amelyek több mint 400 védett területet képviselnek. A nemzetközi szervezetek közül a Természetvédelmi Világszövetséggel (IUCN), a Világ Természetvédelmi Alappal (WWF) és az Európa Tanáccsal van kapcsolata. Az EUROPARC Szövetségnek 5 nemzeti központja is van, Nagy-Britanniában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban és Jugoszláviában. Magyarországon mind a tíz nemzeti park tagja a szövetségnek. Az itt folyó munkát a Természetvédelmi Hivatal koordinálja.Az Európai nemzeti parkok napját 1999 óta május 24-én ünnepeljük szerte Európában, így Magyarországon is. 1909-ben ezen a napon alapították Svédországban Európa első nemzeti parkjait, mindjárt kilencet. Az EUROPARC által meghirdetett jeles nap megtartásának célja az európai társadalmak figyelmének felkeltése a természetvédelem fontossága iránt. 1999 óta minden évben egyre több és érdekesebb programot szerveznek Európa védett területein. A rendezvények a védett területeken zajlanak, középpontjukban a természetvédelem áll. Ezzel is felhívják a figyelmet Európa természeti értékeire, kulturális hagyományaira, rávilágítanak arra, hogy most és a jövőben is nagy szükségünk van természeti és kulturális örökségünk megőrzésére.Az Európai nemzeti parkok napja programjait, mondanivalóját évente egy-egy témakör köré csoportosítják a szervezők:

· 1999. A természet fesztiválja· 2000. Határokon át – nemzeti parkok Európában· 2001. Fiatalok a védett területeken – Európa élő

öröksége· 2002. A turizmus kihívásai védett területeken

A magyarországi nemzeti parkok eddigi programjaiból

A hazai nemzeti parkok is szerveznek programokat május 24-én. Ezeken eddig elsősorban a nemzeti

parkokkal kapcsolatban levő iskolások, baráti társaságok vettek részt, de ezek a rendezvények nyitottak, minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők.

Aggteleki Nemzeti ParkBarlangtúra az Baradla-barlang aggteleki és a jósvafői bejáratától.Felszíni túra a Baradla és a Tohonya-Kuriszlán tanösvényen.Sétakocsikázás hucul fogattal.Természetismereti foglalkozás: ismerkedés a nemzeti park növény- és állatvilágával, kőzeteivel.Kerékpáros maraton Szilvásvárad és Aggtelek között (75 km).

Balaton-felvidéki Nemzeti ParkHelyszín: Salföldi MajorŐshonos háziállatok bemutatásaJátszóház gyermekek részére: hagyományos népi mesterségekGyermek képzőművészeti pályázat díjátadó ünnepségeTermészetismereti vetélkedőTehénfejés, rackanyírás bemutató

Bükki Nemzeti ParkÓvodások, általános iskolások részére meghirdetett természetvédelmi rajzpályázat anyagából kiállításBemutatkozik Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park: tablós kiállítások, előadások, szakvezetés, túrák Szilvásvárad környékénIV. Bükk-Aggtelek kerékpártúra és Bükki Nemzeti Park Maraton, Szilvásvárad-Aggtelek közötti kerékpártúraA Szinva- (Felső-Hámor) és a Millenniumi tanösvények (Szalajka-völgy) bejárása szakvezetővelVideofilm vetítés a BNP Igazgatóságon

Kiskunsági Nemzeti ParkTermészetismereti játszóházMadárgyűrűzési bemutató a Hankovszky - ligetbenDiavetítéses előadás a Kiskunsági Nemzeti Park természeti értékeirőlTúra az Izsáki Kolon-tóhozIngyenes belépés a nemzeti park bemutatóhelyein

Körös-Maros Nemzeti ParkNyílt nap a Réhelyi látogatóközpontban (Dévaványa-Ecsegi puszták) és a Kardoskúti Múzeumban.Kerékpáros és gyalogos túrák a Réhelyi tanösvényen, madárles a Kardoskúti Fehértón.

Hogyan ünnepelhetjük meg ezt a napot?

Általában és szerencsére a legtöbb környezeti szemlélet- formáló program az iskolákból indul. Ezen a jeles napon lehetőségünk van azonban egyénileg vagy családosan, baráti körrel meglátogatni a nemzeti parkok kínálta programokat vagy mi magunk is szervezhetünk a természetvédelemre irányuló tevékenységeket. Ezek gazdája lehet egy civil szervezet, egy iskola, egy osztály, egy óvoda, egy művelődési ház, egy ifjúsági klub… lényeg az, hogy kezdeményezzük ilyen rendezvények, foglalkozások beépítését az adott szervezet programtervébe.

Ötletek· Iskolai témahét: pl. 4. évfolyam: (Környezetismeret)

a lakóhely és környéke természeti és kulturális értékeinek megkeresése; 7-8. évfolyam (Földünk és környezetünk) Európa és az Európán kívüli kontinensek természetföldrajza

· A közelünkben levő nemzeti park, vagy más védett terület meglátogatása

· Tanulmányutak, iskolai kirándulások során nemzeti parkok felkeresése

· Rajzverseny, melynek során, a természetben szerzett élményeiket örökítik meg a gyerekek.

· Plakátkészítés a természetvédelem fontosságáról· Az év fája és az év madara bemutatása· Plakátok gyűjtése, készítése természeti értékeinkről,

nemzeti parkjainkról· Kiállítás, faliújság, újság/újságcikk, rádióműsor

készítése a jeles napra a nemzeti parkokról· Szakember meghívása a legközelebbi nemzeti

parkból, beszélgetés munkájáról· Terepgyakorlat, természetvédelmi munka, takarítás

a legközelebbi védett területen· Egy helyi érték védetté nyilvánításának

kezdeményezése az önkormányzatnál· Vetélkedő szervezése a nemzeti parkokról· Társasjáték tervezése és elkészítése a védett

állatokról és/vagy növényekről, pl. a Gazdálkodj okosan, és a Kérdezz - felelek mintájára (Jó ötleteket adhat a következő társasjáték: Endangered species. The Wildlife Survival Game.)

Iskolai foglalkozás-vázlatBevezető beszélgetés: Mi a nemzeti park? Mi a nemzeti parkok, vagy más védett területek célja, szerepe, jelentősége? Milyen nemzeti parkokat ismertek? Hol jártatok már? Mit láttatok ott?

Tekintsük át a lakóhelyünk tágabb környezetét. Vegyük számba, hogy a rendelkezésre álló terület hányad része kell lakások, kertek, parkok, utak, üzletek, iskola, kulturális intézmények, orvosi rendelő stb. céljára. Mekkora területet nyilvánítanánk védetté, és miért? Mik azok a természeti értékek, amelyek lakóhelyünk környékén megtalálhatók, megőrzésre érdemesek?

Beszélgessünk arról, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az általunk választott védett terület minél tovább fennmaradhasson.Nagyobb gyerekekkel beszélgessünk a földterület „értékéről” különböző célú használat-hasznosítás esetén. Pl. Értékeljük a földterületet különböző szempontok szerint (ökológiai érték, gazdasági érték, kulturális érték, személyes érték)!

Milyen tényezők befolyásolják a földterület gazdasági értékét (fekvés, minőség, a várható használat, a kereslet és a kínálat)? Számoljuk ki földterületünk értékét különböző földhasználatok esetén Ft/ha-ban (park, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, sport, ipar, lakásépítés, művelődés, védett terület)!

A mi nemzeti parkunk – játékCél: A résztvevőkben tudatosuljon, hogy a természetben minden élőlényre szükségünk van, legyenek képesek elgondolkodni a védetté nyilvánítás szempontjain, éljék át az együttmunkálkodás örömét, a közösség erejét.Résztvevők: bármely korosztály 3-5 fős kiscsoportjai. Szükséges idő: 60 perc. Szükséges kellékek: 4 m-es madzagok csoportonként.Lebonyolítás:Szép természetes környezetbe vigyük a résztvevőket, telepedjünk le egy helyen, alakítsunk csoportokat (pl. útközben szedünk különböző lehullott leveleket – az azonos fajt választók lesznek egy csoportban). Kérjük meg a csoportokat, hogy keressék meg a közvetlen közelünkben (50 m-en belül), azt az 1 m2-es területet, amit nemzeti parkká nyilvánítanának, és a madzaggal kerítsék körbe. Adjanak nevet a kiválasztott helynek, a beszámolóban mutassák be a parkjuk élővilágát, talaját stb., indokolják meg, miért pont azt a természetrészt választották, meséljék el, mit miért védenek, milyen terveik vannak a parkjukban lévő értékek megőrzésére, a terület fenntartható fejlesztésére.Látogassuk meg minden csoport nemzeti parkját, hallgassuk meg a beszámolókat! (Ezt kérhetjük úgy is, hogy a park egy szakembere kalauzoljon bennünket, mint turistákat, vagy tartson a látogató központban 5 perces előadást a vendégcsoportnak…)Mindenki válasszon valamit, ami nagyon megtetszett neki a másik csoport nemzeti parkjában, hallgassuk meg ezeket. (Ez a rövid kis tevékenység arra is jó,

hogy a saját sikerük mellett megtanulják mások munkáját is becsülni.)Üljünk le körbe és beszéljük meg a tapasztalatokat. Bővítsük a témát az igazi nemzeti parkok tevékenységével.

Háttér információk

Európában több mint 300 nemzeti park van. Magyarországon 10, ezek az alapítás sorrendjében: HNP, KNP, BNP, ANP, FHNP, DDNP, DINP, KMNP, BFNP, ŐNP. A védett természet területek lehetnek nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, de lehet természeti emlék is, amiből csak egy van az országban. Ide tartoznak az úgynevezett ex lege területek (a szikes tavak, a kunhalmok, a lápok, a holtágak stb.), és a helyi jelentőségű védett területek, amelyeket az önkormányzatok helyeznek védelem alá, sok esetben a lakosság, vagy a helyi civil szervezetek kezdeményezésére. Jelenleg hazánkban kb. 800.000 hektárra tehető a védett területek nagysága, ami az ország területének kb. 9%-a. Ez az arány az európai országokban megközelíti a 12%-ot.

Európa első nemzeti parkjai

Svédország, 1909Abisko NP (7500 ha): Az Abiskojakka folyó völgyében levő sziklás kanyon. Felszínén karsztformák jellemzők. Növényzete a tajgára jellemző, ritka nagyragadozói a barnamedve, a hiúz, a rozsomák.Angsö NP (75 ha): Dombvidék, az erdők közötti nagy kiterjedésű réteken tavasszal virágmezők pompáznak. A környéken ma is az évszázados hagyományok szerint gazdálkodnak. A tavacskákon sok vöcsök fészkel.Dalby Söderskog (36 ha): Svédország déli részén fekszik. Fő értékei az itt ritka lombhullató erdők, melyeket szil, kőris, tölgy, bükk, hárs, és juhar fajok alkotnak. Az erdőkre sok odúlakó madár jellemző.

Garphyttan NP (108 ha): Az évszázadok óta hagyományos gazdálkodás következtében kialakult kultúrtáj védelmére hozták létre. A virágos növényekben gazdag rétek között lomberdő foltok alakultak ki.Gotska Sandön (368 ha): A Keleti-tengerben levő kis sziget partvonala állandóan változik. A tengeri homokból álló gyepeken sok orchidea virít. Az északon költő madaraknak fontos pihenőhelye vonulás idején.Hamra NP (27 ha): A 17. század óta nem avatkoztak be a tűlevelű erdők életébe, ezért sok öreg fát lehet megfigyelni. Állatvilága a tundrára jellemző. Megfigyelhető a jávorszavas, a nyírfajd és a rétisas is.Pieljekaise NP (14.600 ha): A Lappföld DNy-i részén levő nemzeti park tájképileg is szép. Sok a kisebb nagyobb tó, dagadóláp. A dombokon hegyvidéki nyírerdők alakultak ki.Sarek NP (194.000 ha): Svédország legmagasabb hegyei találhatók itt. 90 hegycsúcs magassága van 1800 méter felett. Legalább 100 gleccsert tartanak számon. Északi részén tűlevelű, és törpenyír erdők jellemzik. Él itt farkas, barnamedve, hiúz, sarki róka és kőszáli sas is.Sanfjallet NP (2700 ha): Ősmasszívumon fekvő nemzeti park, melynek barnamedve populációja a leghíresebb. Nyír- és tűlevelű erdők jellemzik.Stora Sjöfallet NP (127.800 ha): Alpesi jellegű környezet, magas hegyek, mély völgyek jellemzik a „Lappföld királyának” is nevezett vidéket. Az Akka hegység csúcsai, gleccserei, a változatos összetételű erdők, tavak sok kirándulót vonzanak. A táj legszebb vízesése szinte teljesen elapadt a folyóra épített vízerőmű miatt.

Magyarország nemzeti parkjai

Hortobágyi Nemzeti Park (HNP)1973-ban alapították. Jelenlegi területe meghaladja a 80 000 ha-t. Felszínét a Tisza és mellékfolyói

alakították ki, síkság. 1999-től a világörökség része a kulturális táj kategóriában. A parkba látogatva a természet és az ember évszázados békés együttélésének gyönyörű példáját tapasztalhatjuk meg. Ártéri erdők, holtágak, sziki tölgyesek és erdőssztyepp-rétek, szikes kisvizek, időszakos és állandó mocsarak, szolonyec szikes puszták változatos mozaikjai, löszgyepfoltok, víztározók, halastavak, rizsföldek rendszere. Ma kontinensünk legnagyobb szikes pusztája található itt. Szembeötlő felszíni formái a kunhalmok, amelyek a nomád népek halomsírjai, őrhalmai lehettek. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: sziki őszirózsa, debreceni édestorma, törpe mandula, szikipacsirta, székicsér, nagykócsag, batla, vöcsök, pusztai ölyv. A vonuló madarak kedvenc pihenőhelye. A mai napig fennmaradt a külterjes állattartás, pl. szürke szarvasmarha, rackajuh. A nyílt legelőtáj építészeti érdekességei a gémeskutak, hajlékok, a „guggonülő” hodályok és a Kilenclyukú-híd. A pásztorélet gazdag néprajzi emlékeit is megcsodálhatjuk.

Kiskunsági Nemzeti Park (KNP)1974-ben alapították. Területe 48 191 ha, nem összefüggő, hanem mozaikszerű. A táj elemei az egykori és mai kanyargós folyószakaszok, holtágak, morotvák, a nagykiterjedésű puszták, legelők, buckás homoktérszínek, kisebb szikes tavak, zsombékosok, turjánosok, nádasok, folyómenti és homoki erdők, az emberi munka teremtette szántók, gyümölcsösök, szőlők, a maguk jellegzetes tanyavilágával. A kilenc egységből álló park egyik érdekes területe a Fülöpházi homokbuckák, ahol még ma is formálódik a homokfelszín („futóhomok”). Jelentősebb növény és állatfajai, pl.: kék szamárkenyér, kései szegfű, naprózsa, szalakóta, gyurgyalag, ugartyúk.

Bükki Nemzeti Park (BNP)1976-ban alapították. Jelenleg 41 835 ha területen fekszik, 95 %-át erdő borítja. Kiemelkedő értékei

barlangjai (több mint 800) és a „kövek” (Bélkő, Tarkő, Peskő stb.) vonulata. Tájképi sajátosságai: meredek, bizarr sziklaformák, a „kövek”, mély szurdokvölgyek, a Bükk-fennsík hullámos felszíne virágban gazdag hegyi rétekkel, a hatalmas erdőségek és bővizű patakok. Jelentősebb növény- és állatfajai, pl.: sárga ibolya, magas istác, Teleki-virág, északi pofóka, szártalan bábakalács, havasi tűzlepke, kerecsensólyom, fehérhátú fakopáncs. A kihalóban lévő mesterségek közül a faszénégetők munkájával ismerkedhetünk meg itt.

Aggteleki Nemzeti Park (ANP)1985-ben alapították. Területe 19 980 ha. Az Aggteleki-karszt középhegységi karsztvidék, keskeny, mély völgyekkel, bővizű forrásokkal, dolinás karsztfennsíkokkal, híresen szép, patakos, többszintes barlangokkal. Itt található a Baradla-barlang, Európa legnagyobb és legszebb cseppkőbarlangja. Jelentősebb növény- és állatfajai, pl.: csarab, vörös áfonya, tornai vértő (Az európai Vörös Könyv legritkább száz növényének egyike), kövi szeder, ikrás fogasír, kék meztelencsiga, zempléni futrinka, vízirigó, haris, farkas, hiúz. 1991-ben itt láttak utoljára barnamedvét. Az ANP a Szlovák-karszt barlangvilágával együtt a világörökség része.

Fertő-Hanság Nemzeti Park (FHNP)1991-ben alapították. Területe 23 588 ha. (A magyar-osztrák park területe: 31 238 ha.) A Fertő tó szerkezeti mélyedést kitöltő, fiatal, sekély, ingadozó vízállású sztyepptó. Vize sós, vízmélysége nem haladja meg az 1 m-t. A Hanság az emberi beavatkozások következtében (vízrendezés, tőzegbányászat) már csak maradványait őrzi az ősi lápi világnak. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: magyar sóballa, fertőtavi mézpázsit, rigópohár, réti csík, lápi póc, bölömbika, túzok, réti fülesbagoly. Sarródon a Kócsagvár Oktatóközpont várja az érdeklődőket.

Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP)1996-ban alapították. Területe 50 105 ha. A Dunát (Tolnától az országhatárig) és a Drávát (150 km hosszan) szalagszerűen követő területek, főleg ártéri erdők, csodálatos „vízivilág” alkotja. Az igazgatóság egyik nagy terve a foki gazdálkodás visszaállítása, ami évszázadokon át megélhetést biztosított az itt élő embereknek. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: tündérfátyol, sulyom, fekete galagonya, ligeti szőlő, vitéz kosbor (a bogyiszlói Orchideás-erdőben májusban százezerszám nyílik), királyharaszt, réti sas, tavi denevér, hód, drávai tegzes, magyar színjátszó lepke, német bucó, dunai galóca, kis lile, gímszarvas, vaddisznó.

Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP)1997-ben alapították. Területe 60 314 ha. A táj és a földtani felépítés is igen változatos, üledékes (mészkő, dolomit, homokkő) és vulkáni (andezit, tufa és agglomerátum) kőzetek uralják a térséget, megszabva a domborzat sajátosságait. Különleges értékei az Ipolyt kísérő holtágak, mocsarak, lápok. A park döntő hányadát erdő borítja, tanulmányozhatók a kárpáti jellegű hegyvidéki bükkösök, a szubmediterrán hatásokat tükröző mészkedvelő tölgyesek, a folyókat kísérő galéria erdők és sokfajta tarka rétet is megcsodálhatunk. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: magyar vadkörte, magyarföldi husáng, moldvai sisakvirág, macskahere, tarka nőszirom, Petényi márna (a tiszta vizű hegyi patakokban), pannon gyík, parlagi sas, kerecsensólyom, holló, vidra, hiúz. Gazdag történelmi értékekben is, az ősemberek lakta kőfülkétől a római kori emlékeken, Mátyás király visegrádi palotáján át, a nemesfémbányászat emlékeiig sok minden felkereshető. Szerencsére a terület kimaradt a bősz iparosításból, jelentős a turizmus.

Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) 1997-ben alapították. Jelenlegi területe 50 134 ha, mozaikos felépítésű, 13 egységből áll. A nemzeti park kialakításának célja a Körösök és a Maros vízrendszerén kialakult jellegzetes tájszerkezet, a kiterjedt szikes puszták, lösztársulások, természetes és természetközeli erdők, árterek, szikes tavak, időszakosan vízborított területek, holtágak, mocsarak természetes növénytársulásainak és állatvilágának megőrzése, a nemzetközi jelentőségű madár-élőhelyek és a vándorló állatvilág védelmének biztosítása, a védett területek természetes vízellátottságának helyreállítása. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: sziki lórom, sziki kocsord, fátyolos nőszirom, buglyos boglárka, kónya zsálya, sárgás szitakötő, daru, füstös cankó, túzok, ürge, molnár görény, magyar tarsza, nyugati földikutya. A terület kiemelkedő kulturális értéke az 5500 éves Mágori-halom.

Balaton-felvidéki Nemzeti Park (BFNP) 1997-ben alapították. Jelenlegi területe 56 997 ha. A tájat nagyon érdekessé teszik a Pannon –tenger üledékeiből kialakult kőtengerek, a bazalt-vulkánossság emlékeit őrző festői bazalthegyek, a vulkáni utóműködés látványos emlékei, a gejzírkúpok. A Tihanyi-félsziget volt hazánk első tájvédelmi körzete (1952). A park különálló része a Kis-Balaton kiterjedt mocsár és lápvilága. Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: lisztes kankalin, cselling, nagykócsag, kanalasgém. Gazdag történelmi emlékekben, várak, kolostorok, templomok, malmok hívogatnak bennünket. A nagy hírű szőlőtermesztés meghatározó tényezője a táj arculatának. A hagyományos, a táji-természeti adottságokkal harmonizáló gazdálkodást ösztönzi az igazgatóság.

Őrségi Nemzeti Park (ŐNP)2002-ben alapították. Területe 43 933 ha. Az Őrség földrajzi, történelmi, néprajzi, florisztikai, faunisztikai

fogalom. Az Őrvidék eredete a honfoglalás utáni időkre nyúlik vissza. Az őrt állók településeiket hadászati és gazdálkodási szempontok figyelembevételével családonként, nemzetségekként a dombok tetejére építették, amelyeket a családneveknek megfelelő szernek neveztek el (Pl.: Pityerszer). Csodálatos táj mészkerülő fenyvesekkel, tisztásokkal, fenyérszerű csarabos gyepekkel, tőzegmohás lápokkal, kis településekkel, a népi építészet gyönyörű emlékeivel, románkori templomokkal (pl. Veleméren). Jelentősebb növény- és állatfajok, pl.: kígyózó korpafű, henye boroszlán, kakasmandikó, erdei ciklámen, struccpáfrány, kereklevelű harmatfű, tőzegeper, tőzegkáka, kormos varjú, alpesi gőte, foltos szalamandra, vidrapók.

Weblapok:

www.sulinet.hu www.europarc.org (angol és német nyelvű)www.greenfo.hu www.ktm.hu - A Környezetvédelmi Minisztérium honlapja, ahonnan az egyes nemzeti parkok honlapjai is megtekinthetők. Itt megtalálhatók a nemzeti park igazgatóságai által szervezett programok is.www.prof.iif.hu - Környezeti Nevelési Kommunikációs Programiroda (a Környezetvédelmi és Oktatási Minisztérium közös irodája).www.okoiskola.hu - Az Ökoiskolák Hálózata honlapja és Hírlevele, amely a következő címen is kérhető: vargaa@oku.hu. www.internat.enviro.se - Svédország környezetvédelmi honlapja, ahol az első nemzeti parkokról lehet információt szerezni (angol nyelvű).

Június 5.

Környezetvédelmi világnap

Adorján Rita

Élj egyszerűbben, hogy mások is egyszerűbben élhessenek!

Az ENSZ főtitkára 1996-ban felhívással fordult a világ közvéleményéhez a veszélybe került földi élet megmentésére. Az ENSZ felismerte a megoldás sürgős szükségességét, s konferenciát hívott össze. 1972. június 5-16-ig Stockholmban ülésezett a Környezetvédelmi Világkonferencia. Az alábbi okmányokat dolgozták ki, és ajánlották megvalósításra:

· Nyilatkozat az emberi környezetről· Nyilatkozat az irányelvekről· Akcióprogramokra vonatkozó javaslatok· Szervezeti intézkedések

A „Nyilatkozat az irányelvekről” című okmányban szerepel: „Az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget” A világkonferencia javasolta az ENSZ-nek, hogy június 5-ét nyilvánítsa Környezetvédelmi Világnappá.A magyar kormányzat is egyik legfontosabb zöld ünnepnek tartja ezt a napot. Már hagyománnyá vált, hogy ekkor adják át a környezetvédelmi díjakat azoknak a személyeknek és szervezeteknek, akik sokat tesznek országosan a környezet megóvásáért, a szemléletformálásért. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület például 1999-ben vehette át e megtisztelő díjat.

Ötletek beszélgetésekhez

A környezetvédelmi törvényEz a világnap jó alkalom arra, hogy akár iskolában, akár munkahelyen vagy a helyi TIT szervezésében közelebbről is megismerkedjünk a környezetvédelmi törvénnyel. Sokan nem is sejtjük, milyen jól szabályozottak egyes területek, csupán a végrehajtásuk, a napi gyakorlat döcög. Érdemes kibogarásznunk, hogy milyen jogokat és kötelezettségeket rejt számunkra a törvény. Utánanézhetünk annak is, kész-e saját településünk környezetvédelmi terve, milyen fontos intézkedéseket tartalmaz, illetve mire nem gondoltak az alkotók. Javaslatainkat egy levélben összefoglalhatjuk az önkormányzat számára. Megalkothatjuk saját intézményünk környezetvédelmi törvényét is.Részlet a környezet védelmének szabályiról szóló 1995. évi LIII. törvényből:FejezetÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEKA törvény célja1.§(1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása.12.§(1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet és az emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.(2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését.

(3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezetük állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel – hozzáférhetővé tenni, és a megfelelő tájékoztatást megadni. (4) A környezethasználót – e törvény rendelkezései szerint – tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és –igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetettség tekintetében.

VilágfaluDonella H. Meadows szokatlan statisztikát készített Földünk állapotáról, megfoghatóvá téve benne a globális problémák egy részét. Kiváló háttéranyag lehet egy beszélgetéshez. Érdemes mögé nézni az adatoknak: pl. melyik ország mit tesz hozzá a statisztikához? Milyen lenne Magyarország-falu átlaga? Hogy áll saját településünk? Várhatóan hogyan alakulnak a jövő-falu adatai? Mi személyesen mit teszünk hozzá? Elkészíthetjük saját ökológiai lábnyomunkat (ebben segít a Bimbó boci bóklászása… c. könyv), összehasonlíthatjuk más országokban tapasztalható ökológiai lábnyomokkal.Az írást betehetjük a helyi- vagy az iskolaújság júniusi számába, kiragaszthatjuk a vállalati faliújságra, hiszen csak olvasva is elgondolkodtató.Ha a Föld 1000 lelket számláló falu lenne, akkor a lakossága így alakulna: 584 ázsiai, 124 afrikai, 95 kelet- és nyugat európai, 84 latin-amerikai, 55 volt szovjetunióbeli, 52 észak-amerikai, 6 ausztrál és új-zélandi.A falu lakóinak tetemes nyelvi nehézségei ekképp néznének ki: 165-en valamely kínai nyelven, 86-an angolul, 83-an hindi nyelven, 64-en spanyolul, 58-an oroszul, 37-en arabul beszélnének.A falucska 1000 lakójából 329 keresztény vallású (ebből 187 katolikus, 84 protestáns, 31 ortodox), 178

mohamedán, 167 vallástalan, 132 hindu, 60 buddhista, 45 ateista, 3 zsidó, 86 egyéb vallású volna.A világfalu 1000-es népességének egyharmada (330) gyerek, és mindössze hatvanan vannak a 60 év felettiek. A gyerekeknek csak a fele védett olyan megelőzhető fertőző betegségekkel szemben, mint amilyen a kanyaró, vagy a gyermekbénulás. Az asszonyoknak kevesebb mint a fele jut hozzá a modern fogamzásgátló eszközökhöz.Ebben a faluban az idén 28 csecsemő született. Tízen fognak meghalni, ebből három éhínségben, egy rákban. Egy személy közülük HIV-vírussal fertőzött, de az AIDS-betegség még lappang benne. A 28 születéssel és a 10 halálozással a falu népessége a következő évben 1018 fő lesz. Ebben az ezerfős községben 200 ember kapja meg az összes jövedelem 75 %-át, 200-an fejenként csak 2 %-ot vihetnek haza. Az 1000-ből csupán 70 lakos rendelkezik autóval (a hetvenből néhánynak egynél több autója van).A lakosságnak nagyjából egyharmada jut tiszta ivóvízhez. A falu felnőtt lakosságának a fele írástudatlan. A 3600 hektáros földterületből 3,5 hektár jut egy főre. Az egész földterületből 406 hektár szántóföld, 812 hektár legelő, 1102 hektár erdő, 1160 hektár sivatag.A falu 1000 lakosából 5 katona, 7 tanár, 1 orvos, 3 menekült.A falu köz- és magáncélú évi teljes költségvetése 3 millió dollár fölött van, ebből 3000 dollár jutna 1 főre, ha a pénzt egyenlően osztanák el (de, mint láttuk, ez nem így van). A teljes 3 millió dollárból 180 ezret fegyverekre és hadviselésre, 159 ezret oktatásra, 132 ezret egészségügyre költenek.A falu többszörösen porrá tudná zúzni önmagát a felhalmozott földalatti nukleáris fegyvereivel. A fegyverarzenál csupán 100 ember ellenőrzése alatt áll. A többi 900 mély aggodalommal figyeli őket. Vajon működésbe hozzák-e ezeket a fegyvereket nemtörődömségből, vagy technikai ügyetlenségből? És ha nem is mulasztanak el döntéseket hozni a fegyverek leszereléséről, a világfaluban hol helyezik el a radioaktív anyagokat, amelyekből a fegyverek készülnek? (www.c3.hu/~idory)

Fogyasztói társadalomAz ember mindig talál módot, hogy életben maradjon. Bebizonyítottuk hihetetlen

találékonyságunkat; a területek kihasználását, az adott helyen őshonos növények és állatok táplálékként való felhasználását, a természetes erőforrások használatát, a ruházkodást, a lakóhely és közlekedési lehetőségek felhasználását, az energiaszolgáltatást és a magunk szórakoztatását a Föld minden területén megoldottuk. Az emberek egyre inkább átalakítják a környezetüket olyan módon, hogy az megfeleljen nekik, tekintet nélkül a Földre és annak lakóira. Nyugat-Európában kevés olyan hely van, ahová ne ért volna el az ember keze, hiszen az emberek folyamatosan változtatni akarnak életkörülményeiken. Több millió, egy helyen élő ember óriási terhelést jelent az erőforrásokra. Energiaszolgáltatás, víz, szeméttárolás, élelmezés – ezen igényeket mind ki kell elégíteni. Gond a túlnépesedés, a hajléktalanság, a munkanélküliség, az elidegenedés, a bűnözés, az erőszak, a fajgyűlölet és a szennyezés. Az emberek gátak segítségével völgyeket árasztanak el, hatalmas erdőterületeket vágnak ki, óriási földterületeket építenek be, aszfaltoznak le. Ma az ózonpajzs az északi félteke sűrűn lakott területe fölött kétszer olyan gyorsan vékonyodik el, mint ahogy a tudósok néhány évvel ezelőtt megjósolták. Becslések szerint naponta 140 növény és állatfaj tűnik el. Az energiafogyasztás mértéke egyenes arányban áll a felhasználók számával. A képlet egyszerű: egységnyi termék előállításához szükséges energia, szorozva az egy főre eső évi termékfogyasztással, szorozva a Föld népességével, egyenlő a világ évi energiafelhasználásával. A 60 - 70-es éveket követően egy harmadik tényezővel is kiegészült a környezetvédelemmel kapcsolatos problémakör: a népességnövekedés kérdésével. A Föld népessége 43 %-kal nőtt, az energiafogyasztás pedig a duplájára emelkedett.

Ha kivágtad az utolsó fát,Ha kifogtad az utolsó halat,Ha elszennyezted az utolsó folyót,Rájössz, hogy a PÉNZ NEM EHETŐ!

(Greenpeace)

A következő kérdéseket ajánljuk a beszélgetéshez: Miért nevezzük magunkat fogyasztói társadalomnak? Boldogít–e a pénz? Jobbá válunk-e tőle? Valóban szükségünk van-e mindenünkre? Tisztességes-e, hogy a gazdag országok sokkal többet használnak el bolygónk erőforrásaiból, mint a szegények? Milyen kárt tesz a környezetben és a természetes élőhelyekben a nyersanyagok kitermelése? Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a megújuló energiaforrások hasznosítása? Vannak-e eleve olyan tárgyak a kereskedelemben, melyekre egyáltalán nincs szükség? Mennyi ételt dobunk ki naponta, hetente, otthon, az iskolai étkezdében, a boltokban?

Ötletek foglalkozásokhoz

TáskavizitEgy vállalkozó kedvű társunk pakolja ki a táskáját! Rendszerezzük a tárgyakat a következők szerint: feltétlenül szükséges, szükséges, nem szükséges. Fogalmazzuk meg közösen a tanulságokat.

Én vagyok a környezetszennyezőEgyszer egy környezeti vizsgálatban megkérdezték a középiskolásokat: ki a környezetszennyező? Sokféle válasz érkezett, pl. a kormány, a vállalatok, viszont hiányzott a feleletek közül az ÉN. Érdemes kipróbálni a következő tevékenységet, amellyel rádöbbenthetjük az embereket arra, hogy saját maguk a környezetszennyezők. 3-5 fős csoportokat alakítunk. Minden csoport kiválaszt egyvalakit, akinek az öltözékéről listát készítenek (öltözék: minden, ami nem emberből van, pl. a fogtömés, beépített platina is). A listából kiválasztanak 1-3 dolgot (attól függ mennyi idő van rá), melyeknek elkészítik a vázlatos gyártási technológiáját, az

alapanyagok előállítását is beleértve. Minden egyes technológiai lépés esetén felírják a környezetkárosító hatásokat. Figyeljünk arra, hogy a beszámolók után maradjon időnk a tapasztalatok megbeszélésére és egy olyan körre, amikor mindenki elmesél valamit, amit ő tesz nap, mint nap a környezetért.

AntireklámNagyon jó játék fogyasztóellenes reklámokat írni, rajzolni, számítógépen megszerkeszteni. Pl. Miért ne igyunk kólát? Miért ne használjunk bizonyos kozmetikumokat?

Ember mindenütt Hasonlítsátok össze az emberek közösségeit: családok, törzsek, faluközösségek, stb. Milyen kapcsolatban vannak a saját közeli és távoli rokonokkal? Hogyan szervezik meg a közösségek az elvégzendő munkát? Nemek szerint osztják-e meg, dolgoznak-e a gyerekek?Hogyan károsítják a környezetet a különböző életformák? Mit tanulhatunk más emberek életformáiból? Mennyire van hatással az éghajlat az emberek életmódjára? Hogyan jutunk hozzá a táplálékhoz? A különböző kultúrájú emberek hogyan jutnak a táplálékukhoz? Milyen személyes tárgyaink vannak, hogyan jutottunk hozzájuk? Milyen anyagokat használunk fel leggyakrabban a mindennapjainkban? Írjatok listát olyan tárgyaitokról, amelyekről nehezen mondanátok le, és olyanokról, amelyekre nincs szükségetek. Írjátok össze a falusi és városi élet előnyeit, hátrányait. Milyen változások mennek végbe a környezetetekben? Gondolkodjatok el a változások okain, hatásain, globális szinten. Miért van szükség a változásokra?

Hulladékhegyek

A mindennapjainkban rengeteg szennyező anyag termelődik, de a legszembetűnőbbek a mindenfelé látható szilárd hulladékok. Hetente több tonna hulladékot szállítanak el a városokból a szemétlerakó telepekre, elsősorban konyhai hulladékot, kidobott használati tárgyakat, műanyag csomagoló anyagokat.Az elszállított szilárd hulladék Budapesten 2000 évi adat szerint: 5 081 600 m3, ebből a lakossági szilárd hulladék mennyisége 2 918 600 m3.Baranya megyében pl. a következőképpen alakul az összes szilárd hulladék mennyisége: 2000-ben 573 700 m3, ebből a lakossági hulladék mennyisége: 439 700 m3, ebből a községek 129 100 m3-t „termelnek”. Hova tűnik ez a sok szemét?

Hulladéklebomlási kísérletVan olyan szeméttelep, ahol a hulladékot összemorzsolják, és földet szórnak rá. A baktériumok és a talaj páratartalma segítségével a földben bomlani kezd a szemét szerves része. De mint tudjuk, nem bomlik le minden. A következő kísérletben azt figyelhetjük meg, hogyan hatnak a baktériumok és a páratartalom a hulladékokra. A kísérlet több héten keresztül tart, legyünk türelmesek! Ha májusban kezdjük, a Környezetvédelmi Világnap egyik programja lehet az eredmények megbeszélése.Egynapi szemetünket gyűjtsük külön (reggeli maradék, tízórais zacskó, szalvéta, almacsutka, kenyérdarab, tejes zacskó stb.). Ezt osszuk háromfelé, tegyük nagyobb lyukú tüllzacskóba. Írjunk leltárt mindegyik zacskó tartalmáról. Ássuk el, gondoskodjunk arról, hogy a föld mindig nedves legyen fölötte. (Azt is kipróbálhatjuk, hogy az egyik zacskó fölötti földet rendszeresen locsoljuk, míg a többit nem.) Egy hónap múlva nézzük meg és hasonlítsuk össze a leltárral. Mely anyagok nem

bomlottak el? Miért jó, ha a kerttulajdonosok komposztálnak? Mi az, ami nem kerülhet a komposztra? Készítsünk komposztládát és komposztáljunk!

ÚjrahasznosításAz utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítanak az újrafelhasználásra. Ez azt jelenti, hogy a hulladékot újra felhasználják, nem csupán megszabadulnak tőle. Újrahasznosítják a vizet, a textíliát, az üveget, a fémeket, a gumit és a papírt. Keressünk példákat az újrahasznosításra háztartásunkból, településünkről! Mit és hogyan lehetne még ezen kívül tenni? Eljátszhatunk a sörös kupak példájával, tartsunk ötletbörzét a felhasználhatóságáról.Sok csomagoló anyagot vissza tudunk vinni a boltba, hogy újrahasznosítsák. Soroljunk fel néhányat!Az újra felhasználás és újra előállítás segítségével takarékoskodni tudunk az erőforrásokkal. Sok csomagolóanyagot tudunk új célra használni otthonunkban. Nevezzünk meg néhányat!Sok csomagolóanyag részére külön konténeredényeket helyez ki a hulladékkezelő cég, hogy újraelőállítás céljára elszállíthassák. A lakóhelyünkön milyen szelektív gyűjtő konténerek vannak?

„Kukabúvár”Öntsük a szemetes edény tartalmát egy csomagolópapírra! Vizsgáljuk meg a tartalmát! Mi kerül a szemétbe? Mely termékeket lehetne újra hasznosítani? Mely termékek visszaválthatók? Mely termékeket nem lehet újrafelhasználni? Mely „termékeket” lehetne komposztálni?A következőket gyűjtsük össze és osszuk ki a gyerekeknek: befőttes üveg, kólás üveg, csomagoló papír, karton doboz, tojástartó, lekváros üveg, mosóporos doboz, konzervdoboz, műanyag vajas doboz, cukorkás zacskó, mirelites zacskó, dobozos tej, tejes zacskó, műanyag üdítős flakon, dobozos

üdítő, WC papír henger, stb. Állapítsák meg, hogyan lehetne újrahasznosítani őket otthon?

Készítsünk újrapapírt! (Leírása számtalan környezeti témájú könyvben megtalálható.)

Mi van a levegőben?Hetekig életben lehet maradni élelem nélkül, napokig víz nélkül, de csak percekig levegő nélkül. Mégis, az emberiség oly mértékben szennyezi a levegőt, hogy egyetlen levegővétel is káros lehet az egészségre. A továbbiakban néhány egyszerű tevékenység leírása következik, melyek segítenek a levegő megismerésében.A láthatatlan: gyújtsunk meg egy gyertyát, majd kérdezzük meg a gyerekeket, hogy látnak-e szennyezést az égő láng körül. Majd tartsunk egy üveglapot a gyertya fölé, és nézzük meg a koromfoltot rajta. Mitől lett kormos az üveglap? Osszuk ki a csoportoknak az újságokból előre összegyűjtött képeket. Válasszák ki közülük azokat, amelyekről úgy gondolják, légszennyezést okoznak.Gyűjtsék össze csoportban azt, hogy reggeltől estig, ők és a családjuk tagjai hogyan és mivel szennyezik a levegőt. Beszéljük meg, hogy a levegőben lévő szennyező anyagok hatással vannak az élővilág fejlődésére, az emberi egészségre. Beszéljünk arról is, hogy hogyan lehet csökkenteni a levegő szennyezettségét. Szilárd szennyező anyagok a levegőben: szén-monoxid, kénes és nitrogén tartalmú gázok, szénhidrogének, szilárd és cseppfolyós halmazállapotú részecskék. Ennek az óriási tömegnek egyharmada látható formában visszahull a földre, mint hamu, por, és füst. Egyszerű kísérlettel mi is kideríthetjük, hogy mennyi szennyező anyag van a levegőben, és a szél honnan hozhatja. Egy konzervdobozt a nyitott felével felfelé szögeljünk egy rúd tetejére. Fehér kartonból vágjunk

ki akkora kört, hogy beleférjen a konzerves doboz aljára, majd kenjük be vazelinnal. A farúd másik végére szögeljünk fel egy falapot, ez lesz a talpa az állványnak. Hetente cseréljétek ki a fehér lapot a dobozban, mindig írjátok fel a dátumot, az időjárást. Ha a doboz oldalára kétoldali ragasztócsíkot erősítünk, akkor a szél által hozott szennyezés irányát is meg tudjátok állapítani. Az északi irányt jelöljük nyíllal a talpazaton.

Tégy valamit a bolygónkért!

Fontos, hogy a gyerekeknek alkalmat adjunk arra, hogy önállóan vehessenek részt egy-egy környezeti, vagy társadalmi probléma megoldásában. A tervezett akciók segítik a gyerekeket abban, hogy információkat kapjanak a helyi környezeti viszonyokról, ezen kívül közösségi tapasztalatokat is szerezzenek.Mielőtt elkezdenénk bármilyen tervet is, a csoportnak kutatómunkát kell végeznie, hogy jobban megismerhesse az általános környezeti problémákat, különösen a helyieket. Sokkal hatásosabb, ha a gyerekek saját szemükkel látják a szemétlerakó helyet, mintha arról csupán olvasnak. Készítsenek listát a problémákról, majd döntsék el, hogyan tudnának segíteni a megoldásban.Néhány projektötlet:

· víztakarékos módszerek otthon és az iskolában,· szemételtakarítás megszervezése,· szelektív hulladékgyűjtés az iskolában és otthon,· komposztálási tanfolyamok szervezése,· levélírás újságoknak, magazinoknak,· az autó helyett a tömegközlekedésre ösztönzés,· biciklivel történő közlekedés ösztönzése,· veszélyes hulladékok – elemgyűjtés –megszervezése,· a természetről szóló olvasmányok terjesztése,· a hulladék jövőjéről szóló viták kezdeményezése,· kiállítások szervezése,

· faültetés, faápolás a városban,· patakok, források, tavak ápolása, gondozása –

„Fogadj örökbe egy patakot-, fát” – akciók.

„Nekem térkép e táj”

Baranya-megyében 8 éve hirdetjük meg a „Mecseki Séták” vetélkedő sorozatot, mely a Mecsek – hegység tájegységeinek geológiai, botanikai, zoológiai, kultúrtörténeti és természetvédelmi értékeit dolgozza fel. Egyik téma az épített és természeti környezet harmóniája volt. Részlet a feladatkiírásból: „Ha Pécshez közeledtek, messziről elétek tárul a Mecsek széles vonulata, ismerős lankái, feltűnnek a város nevezetes épületei. Nézzétek meg a régi fotókat, milyen volt a város felett húzódó Mecsek oldal, a Misina - Tubes vonulat, a múlt század első felében? Hogyan változott meg a természetes környezet, hogyan növekedett az ember által beépített terület aránya? Az 1907-ben és 1933–ban, készült fénykép a Szabadság utcát, középtájon a Székesegyházat, háttérben a Misina - Tubes vonulatát mutatják. A képek és a mai látvány alapján írjátok le gondolataitokat e táj múltjáról, jelenéről és általatok elképzelt jövőjéről! Mi tette szükségessé a változást? Melyeket tartjátok előremutató változásnak? Mely elemeket hagytátok volna meg és miért?”A saját városunkon végigsétálva fénymásolt térképen satírozzuk be a zöld területeket. Hogyan változik ez az arány a belvárosban és az új városrészeknél? Milyen fákat ültetnek a parkokba, az utak mellé? Melyek azok fafajok, amelyek legjobban elviselik a por- és légszennyeződést? Mi mindent mesélhetne nektek egy-egy park fája, mely már vagy 100-200 éve ott áll? Milyen környezeti hatások érték az évek

során? Mi minden kellett ahhoz, hogy mindezeket átvészelje? Vessétek össze egy erdei fával, miben hasonlít, illetve különbözik a két fa élete, milyen hatások érik, érhetik őket a különböző környezetben? Milyen fák nőnek az utcánkban, a házunk előtt? Miben tudnánk a segítségükre lenni?

Fa, mikor dőlsz ki a sorból?Válasszunk ki egy fát! Osszuk a gyerekeket két csoportra, és a fa körül álljanak egymással szemben. Az első csoport a fa túlélését segítő tényezőket írja össze külön lapocskákra, a második csoport a környezetet terhelő tényezőket. A kártyákat egyenként tegyék a fához, és indokolják is meg a segítő és a terhelő tényezőket. Döntsék el, hogy a fa hosszú távon azon a helyen életben tud-e maradni, vagy elpusztul.

Irodalom

A levegő. Környezetvédelmi útmutató tanítóknak, tanároknak, diákoknak - mindenkinek, aki a levegő tisztaságáért tenni akar. Öko-fórum Alapítvány, Budapest, 2001.Bojtos Ferenc: A mi kis szemétdombunk. Hulladékgazdálkodási tájékoztató zöldülő családok számára. Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (CSEMETE), Szeged, 1998.Cullen, Sara (szerk.): Környezeti nevelési gyakorlatok. Játékok és kísérletek kisdiákok számára.Peace Corps Hungary, Budapest, 1995. Fodorné Gyalog Éva - Urbán Ágnes (szerk.): Uccu az uccára!!! FSC Magyarországi Tereptanulmányi Központ Alapítvány, Budapest, 2000.Főjön a fejünk! Az éghajlatváltozásról. Antinukleáris Munkacsoport, Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület, Budapest, 2002.Haszpra László dr.: Üvegházban élünk. KTM, Tájékoztató füzetek, Budapest, é.n.Kalas György: Suli-zaj. Csendvédelmi munkafüzet pedagógusoknak. Reflex Kiadó, Győr, 1998.Kovács István: Minden nap jeles nap. A biológia és a környezetvédelem úttörői. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest, 1993.Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1993.KUKA Búvár, a HUlladék MUnkaSZövetség lapja (HUMUSZ), II. évfolyam, 2. szám, 1996.Munkácsy Béla: A szeméthegyeken innen és túl. Pont Kiadó, Budapest, 1999.Nyiratiné Németh Ibolya – Varga Attila (szerk.): Bimbó boci bóklászása és más ötletek a fenntarthatóságra neveléshez. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest, 2001.www.energiaklub.hu www.hulladek-suli.hu www.kornyezetvedelem.lap.hu

Szeptember 16.

Az ózonpajzs világnapja

Boros Lajosné

A világnap története

A sztratoszférikus (magaslégköri) ózonkoncentráció csökkenése tény, amely az ózonpajzs csökkenésében, az „ózonlyuk” növekedésében, ill. a magaslégköri ózonréteg ritkulásában mutatkozik meg. Az Antarktiszon már l982-ben alacsony sztratoszférikus ózonkoncentrációt észleltek, majd l985-ben megállapították, hogy l977 és l984 között a tavaszi évszakban az ózontartalom 40 %-kal csökkent. Gyakorlatilag felfedezték az „ózonlyukat”. 1992-ben az északi földrészen is felfedezték a „második ózonlyukat”. A rendkívül veszélyes probléma megoldásának elősegítésére l987. október l6-án Montreálban nemzetközi egyezményt írtak alá a halogénezett szénhidrogének (CFC gázok) gyártásának és felhasználásának korlátozásáról. Szeptember l6-a az ENSZ kezdeményezésére az Ózonpajzs Világnapja, melyet nálunk 1995-től tartanak meg.Ugyanakkor a minket közvetlenül körülvevő

légkör (troposzféra) ózonkoncentrációja viszont magasabb a kelleténél. Ez vezet az ún. fotokémiai szmog kialakulásához.

Ötletek a megünneplésre

A természettudományoktól, főleg a fizikától vagy a kémiától ódzkodik az emberek többsége,

ezért is fontos a környezeti problémákat közérthetővé tenni. A következőkben erre teszek kísérletet egy képregény, egy dráma és egy vita közreadásával (részletesen kidolgozva lásd alább!). Mindegyik módszert használhatjuk kisgyerekeknél, de olyan foglalkozásokon is, ahol nem elsősorban tudósok ülnek, hanem hétköznapi emberek, pl. népfőiskolán, TIT előadáson, helyi újság zöld rovatában.Az ózon történetének rajzos formában való megjelenítése megkönnyítheti a nehéz tudományos magyarázat megértését és megjegyzését. A képregényt kitehetjük az iskolai vagy munkahelyi faliújságra, megjelentethetjük az iskolaújságban vagy a településünk helyi lapjában a világnapon. Feladatot is adhatunk mellé: az olvasók gyűjtsék össze, mit tehetnek az „ózonlyukasztás” megelőzése érdekében. A megoldási javaslatokkal folytathatjuk a faliújságot, vagy lapunk zöld rovatát. A módszer továbbfejlesztése lehet, ha felső-tagozatosokkal, vagy középiskolásokkal, egyetemistákkal, felnőttekkel készíttetünk képregényt a témában, és ezeket szintén megjelentethetjük. Pl. felsősök dolgozzanak ki olyat, ami alsósoknak szól, egyetemisták olyat, ami középiskolásoknak szól, alsósok olyat, ami szüleiknek szól. Ha a gyerekek felkészülnek a dráma előadására, ezt az iskolai programon kívül (ahova meghívhatjuk a környék lakóit is) a helyi TV-ben, vagy rádióban (iskolarádióban) és helyi rendezvényen is (pl. művelődési házban, idősek klubjában) előadhatják. Jó, hogyha az előadásra készülés során a darabban szereplő tudományos ismereteket is feldolgozzák, a jelmezeket,

díszleteket maguk készítik el. Drámához szokott gyerekeinkkel azt is kipróbálhatjuk, hogy ők írjanak darabot, és azt adják elő. (Természetesen csak azok után, hogy megismerkedtek a természettudományi alapokkal.)Többféleképpen is lebonyolíthatjuk a tudósok vitáját. Pl. két csoportba osztjuk a résztvevőket. Az egyik csoport a „Tudós 1”, a másik csoport a „Tudós 2”. Mindkét csoportnak hagyjunk időt a vélemény áttanulmányozására és további érvek gyűjtésére, majd folytassuk le a vitát, végül a javasolt kérdések segítségével beszéljük meg a történteket. Jó, ha a megbeszélésünk arra is kitér, hogyan érezték magukat a résztvevők az általuk alakított szerepben. Egyetértettek-e vele, könnyű vagy nehéz volt-e képviselni álláspontjukat? A két álláspont ismertetése egy „ózonos” előadás elején, közben is jól jöhet az érdeklődés felkeltésére. Az egymás mellett ülő emberek párokban beszéljék meg a két véleményt, és ha sok a résztvevő, csak néhány pártól kérjünk visszajelzést. Nem véletlenül hívják impulzus módszernek ezt az eljárást, tényleg jól ráhangolja az embereket a témára és továbbgondolásra serkent.

Dráma

Szereplők:Tüdő Tünde és Asztma Aladár riporterek; kellékeik: mikrofon, jegyzetfüzet;Ártózon; ruhája: napszemüveg, szürke-fekete színű „nagyvárost idéző” ruha,Józon; ruhája: napszemüveg, világos ruha, rajta vattacsomók a felhőket jelképezve,

CFC; ruhája: ráragasztva műanyag poharak, tányérok, habszivacs,Tudósok; kellékeik: jegyzetfüzet, könyvek, mikroszkóp, olvasószemüveg.

Tünde: Kedves Nézőink! Tüdő Tünde vagyok, a városi televízió riportere.Aladár: Én pedig Asztma Aladár, Tünde munkatársa. Itt állunk a Környezetvédelmi Minisztérium épülete előtt szeptember 16-án, az Ózonpajzs Világnapján. Körülöttünk a tiszta levegőért törvény ellen tiltakozó szennyező anyagok csoportosulnak táblákkal a kezükben.Tünde: A ma esti különkiadásunkban szeretnénk fellebbenteni a fátylat az ózon körüli kérdésekről, és szeretnénk képet adni arról, mik ezek az anyagok, honnan jönnek és arról, hogy milyen hatással vannak az élőlényekre.Aladár: Igyekszünk megszólaltatni minden résztvevőt. Kezdjük a legközelebb állóval, Ártózonnal!Ártózon: Városi élet – imádom! A nap, a por, a kipufogógázok szaga lenyűgöz. Ez éltet engem igazán!

Tünde: (köhög) Valójában hogyan keltek életre?

Ártózon: Amikor a barátaim, a nitrogén-oxidok a levegőbe

áramlanak, összejönnek más szennyeződésekkel. Ahogy a

Nap süt, felmelegíti Őket, és megalkot engem, az

Ártózont, a szmogot.

Aladár: A szmog főleg ózonból áll?

Tünde: Nem egészen, de a kialakulásához – az autók

kipufogta benzingőzön kívül – mindenképpen kell ózon. A

szmog tudja igazán elviselhetetlenné tenni a városi életet.

Sérti a szemet, a tüdőt, fejfájást okoz.

Aladár: Akkor miért mondják, hogy „friss, ózondús

levegő”?

Tünde: Tévesen használják ezt a kifejezést, oxigéndús

levegőt értenek rajta.

Aladár: Szeretném megtudni, ha az ózon ilyen rossz, miért

aggódnak az emberek az ózonlyuk miatt? Mi a

véleményed erről Józon?

Józon: Ez a talajközeli ózon az én undorító

unokatestvérem. Ha megérzitek szúrós szagát, biztosak

lehettek benne, hogy egészségeteknek ártani fog.

Nemcsak az emberekre veszélyes, hanem az állatokra és

a növényekre is. Én, a Józon, a Föld felett magasan

alkotom az úgynevezett ózonpajzsot. Segítek elnyelni a

Napból érkező ártalmas ultraibolya sugarakat.

Ártózon: És akkor mit keresel itt, angyalkám?

Józon: Támogatom a levegőtisztítást segítő törvényeket.

Ha bizonyos vegyi anyagok továbbra is az atmoszférába

áramlanak, akkor én eltűnök.

Aladár: Melyek azok a kémiai anyagok, amelyek a Ti

eltűnéseteket okozzák?

Józon: Azok a szörnyű freonok, angolul CFC-k. Sajnos, a

tudományos nevüket is volt időm megtanulni. Szeretnétek

tudni? Klórozott-fluorozott szénhidrogének. Még a nevük

is szörnyű, nem?!

CFC 1: Mi nem vagyunk olyan rosszak! Az emberek mindig

is használtak freonokat. Például freonok szabadulnak el a

műanyag poharak, a habszivacs, a hűtőgépek gázai és a

légkondicionálók gyártásakor. CFC 2: Na és, mi van akkor, ha leromboljuk az ózonréteg egy kicsiny részét? Marad még elég!CFC 3: Különben is, kinek van szüksége ózonra?Józon: Az embereknek! Mondd csak el nekik, mi mindent okoztok!CFC 4: Amiről most az ózon beszél – az a globális felmelegedés.Tudós 1: Elnézést, mintha valaki a globális felmelegedést említette volna? CFC 2: Igen. És Ön mit akar?Tünde: Igazán a freonok a felelősek a világ éghajlatának megváltozásáért?

Tudós 1: Nem, vagy legalábbis nem elsősorban. Az üvegház-hatásért főleg a levegőbe kibocsátott rengeteg szén-dioxid a felelős. A freonok legföljebb hozzájárulnak a szén-dioxid ilyen hatásához.Tudós 2: De ez az üvegház-hatás, meg a globális melegedés már egy újabb problémakör. A freonok fő bűne a magaslégköri ózon pusztítása.Tudós 1: Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a nézők figyelmét a napozás veszélyeire. A vékonyodó ózonréteg nem védi olyan hatékonyan Földünket a káros UV-sugaraktól, mint valamikor.Aladár: Úgy hallottam elég, ha odafigyelünk a napszemüveg kiválasztásakor. Fontos, hogy védjen az UV-sugaraktól is.Tudós 2: Ez is nagyon fontos, hisz sok káros hatástól kímélhetjük szemünket. De nem árt, ha az óránkat is figyeljük, amikor napra fekszünk. De. 10 és du. 15 óra között, ha tehetjük, ne menjünk a napra.Tudós 1: A bőrünk ugyanis nem felejt. A néhány évvel ezelőtti leégésre is vissza tud emlékezni, de akkor súlyos lehet a károsodás.Tünde: Nagyon örülök, hogy elhangzottak ezek a fontos információk, hiszen sok fiatal szereti, ha barna a bőre.Aladár: A beszélgetés fontos dolog. Javasoljuk nézőinknek, hogy e riport után beszéljék meg a hallottakat! Írják le, milyen ötletekkel tudnának segíteni Józonnak!

Tudósok vitájaTudós 1: Itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel: a freonok növekedő mennyisége növeli az „ózonlyukat”, illetve csökkenti az ózonréteg vastagságát. Azonkívül - a szén-dioxid mellett – e gázok is emelik a Föld hőmérsékletét. Ha ilyen mennyiségben folytatjuk a freon kibocsátását, az ózonréteg tovább vékonyodik, az megváltoztathatja az élőlények DNS-ét, s azok többé nem tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Sok faj örökre eltűnhet a Földről. Sokan úgy gondolják, ráérünk még várni. Én nem értek ezzel egyet. Ha túl sokáig várunk,

talán túl késő lehet ahhoz, hogy megállítsuk a folyamatot vagy megelőzzük a végső bajt.Teljesen száműzni kellene a freonokat. Biztonságosabb, új anyagokkal kell helyettesítenünk a CFC-ket. Ezek a változások ugyan sokba kerülnek, de jobb most fizetni, mint lekésni a megoldást.

Tudós 2: Én azt mondom, nincs elég tudományos bizonyíték, amely megalapozná ezeket a drasztikus lépéseket. Az igaz, hogy több szennyező anyag van a légkörben, mint régebben volt, de nincs elég bizonyíték arra, hogy ezek a gázok okozzák az ózonréteg vékonyodását, az „ózonlyuk” növekedését és a felmelegedést.Még nem tudunk eleget arról, hogyan működik az atmoszféra. Ezek miatt a bizonytalansági tényezők miatt, mielőtt lépnénk, szükségesnek találom a további kutatómunkát. A korlátozó intézkedésekkel megnehezíthetjük némely ország életét, főleg azokét, amelyek most indultak el a fejlődés útján és most kezdték el használni azokat az eszközöket, amelyeket mi oly régóta élvezünk. A gyárak bezárása sok ember munkahelyét veszélyeztetné. Még többet kell kutatómunkára költenünk, hogy kifejleszthessük azokat a változásokat, amelyek végül több jóval kecsegtetnek, mint a különböző érdekeket sértő megoldások.

Feldolgozáshoz ajánlott kérdések:· Milyen fő szempontokkal támasztják alá a tudósok

indokaikat?· Melyek az előnyei és hátrányai az első tudós által

felvázolt megoldásnak?· Melyek az előnyei és hátrányai a második tudós által

felvázolt megoldásnak?· Találsz a két tervben közös vonásokat?· Milyen társadalmi és vagyoni csoportok érdekeit

képviseli „Tudós 1” és „Tudós 2”?· Szerinted melyik a legjobb megoldás? Miért ez a

legjobb?· Melyek azok a módok, amelyekkel befolyásolnád a

politikusok döntéseit?

· Szerinted hogyan segíthetné a média ezt a munkát?· Szerinted mi a kutatók dolga?

Képregény

Sziasztok!

Én vagyok az ózonmolekula. A föld fölött élek kb. 20 km-es magasságban. Elnyelem a napból érkező ultraibolya sugarakat, még mielőtt azok megsértenének benneteket. Mi, ózonmolekulák igen büszkék vagyunk a munkánkra. Bár mostanában valami történik velünk, nem vagyunk már annyian, mint régebben. Most éppen azért vagyok itt, hogy elmeséljem nektek, miért van ez így.

Minden akkor kezdődött, amikor ti, emberek, elkezdtétek azokat a vegyi anyagokat használni, amelyek freon vegyületeket (angolul CFC-t) tartalmaznak.

Talán nem is tudtok róla, de bizonyára ti is használtok olyan dolgokat, amelyek freon vegyületeket tartalmaznak. Freon kerül a levegőbe például habszivacs-gyártás, eldobható műanyag poharak gyártása során, valamint a sugárhajtású repülőgépek működésekor. Freon található a régi hűtőszekrényekben, a légkondicionált gépkocsik klímaberendezéseiben.

De a freonok nem maradnak örökre ezekben a termékekben. Nézzétek csak az autóroncs-telepen lévő öreg autókat, tele vannak freonnal, amely az ócska légkondicionálókból áramlik ki. A műanyag poharak és tányérok is lassan részeikre esnek szét, miközben áramlik belőlük a freon.

Látjátok azt a műanyag pohár gyárat? Sok freon száll a levegőbe a kéményeiből. Ha a freonok egyszer a levegőbe kerülnek, lassan egyre feljebb és feljebb jutnak. Hosszú időbe, 10-15 évbe kerül, míg ideérnek, ahol mi, ózonmolekulák élünk. Ami engem illet, minél hosszabb ez az idő, annál jobb, mert ha egyszer a közelünkbe kerülnek, akkor kezdődik a baj.

Mielőtt a freonok ideértek volna, ahol mi, ózonmolekulák élünk, zavartalanul tehettük a dolgunkat. Elnyeltük, illetve visszavertük a napból érkező káros ultraibolya sugarakat.

Amikor azok a fránya freonok átáramlanak rajtunk, ózonmolekulákon keresztül és kijutnak az ózonréteg fölé… akkor… akkor… az UV-sugarak hatására szörnyű változás veszi kezdetét. Az eddig oly jámbor freonok ózonfalókká válnak.

Amint a freonok ózonfalókká válnak, sok bajt okoznak. Hallottam, hogy azok a nagyszájú ózonfalók hencegtek, akár 10000 ózonmolekulát is el tudnak pusztítani. Ahogy egyre többet pusztítanak el belőlünk, az ózonréteg egyre vékonyabbá válik. Hogy miért baj ez? Egyre kevesebben vagyunk ózonmolekulák, s így egyre kevesebb veszélyes UV-sugarat tudunk elnyelni. Egyre több ember betegszik meg bőrrákban. Nemcsak az emberek, de az állatok és a növények is veszélyben vannak.

Az Antarktisz fölött lévő ózonmolekulák vannak igazán bajban. Ott lent, a szuperhideg hőmérséklet teremti csak igazán az ózonfaló freonokat! Hallottam, hogy az év egy bizonyos szakaszában elfogyasztják az ózonmolekulák csaknem felét. Örülök, hogy nem ott élek!

Hát ez a vége történetünknek. Most már ti is tudjátok, mi történik itt fönt. Bizton remélem, hogy ti kieszeltek valamit megmentésünkre.

Irodalom

Braus, A. Judy – Wood, David: Environmental Education in the School. Peace Corps Information Collection and Exchange, Washington, 1993.

Czelnai Rudolf: Globális melegedés: a tudományos és a politikai dimenzió.

www.sulinet.hu/ tananyag/ 9/ 410/ on/ mkm/ abc/ fuggelek/ cikkek/ globmel.htm 2002.03.20.

Hidvégi Emil: Korunk időjárási jelenségei és a turistaság kapcsolata.

www.tsz.bme.hu/mtsz/szakmai/idjar01.htm 2002.03.20.

Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Dürer Nyomda, Gyula, 1998.

Dr. Siposné dr. Kedves Éva- Ádám Tibor: Környezetvédelem munkafüzet. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1998.

Toon, B. Owen – Turco, P. Richard: A fogyatkozó ózon és a sarkvidék sztratoszferikus felhői.

http://www . sulinet.hu/tananyag/9/410/on/mkm/abc/fuggelek/cikkek/fogyo.htm 2002.02.28.

Szeptember harmadik hétvégéje

Takarítási világnap

Nádai Béla

Története a világban

Az alapötlet Ian Kiernan ausztrál vitorlásversenyzőé, akit 1986-ban felháborított a tengerek felszínén úszó szeméttömeg. Hazatérve 1989-ben, önkéntesekkel megszervezte Sydney kikötőjének és tengerpartjának takarítását, ahol egy nap 40 ezer résztvevő 5 ezer tonna szemetet gyűjtött. 1990-től a „Clean Up Australia” néven született nemzeti program keretében évente több száz településen százezrek takarították Ausztráliát. 1991-től a mozgalom átterjedt az USA néhány államára is. Kiernan létrehozta a Clean Up the World Alapítványt. A sikerre felfigyelt az ENSZ környezetvédelmi szervezete (UNEP) és 1993-tól évente megszervezik a világméretű akciót az ausztráliai székhelyű központból, melynek címe:

CUW Headquarters, 18 Bridge RoadGlebe NSW 2037 Australia e-mail:

world@cleanup.com.au

A világméretű akciónak nem jelöltek ki konkrét napot a vallási különbségek miatt, így megválaszthatjuk, hogy szeptember harmadik hétvégéjén melyik napon „szemétszüretelünk”.

A résztvevő országok száma néhány év alatt 100 fölé emelkedett és az évente jelentett takarító létszám 100 milliós nagyságrendűre nőtt. Rendszeresen kimaradnak az Arab-félsziget és a Közel-Kelet legtöbb országa és több közép- és kelet-afrikai ország, feltehetően a kulturális különbségek és a háborús helyzetek miatt. Az országok méretéhez, lakosságszámához és jelentőségéhez képest alacsony, vagy hiányzik a részvétel a legfejlettebb országokban (pl. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Skandinávia), valószínűleg az eltakarítandó köztéri szemét kisebb mennyisége miatt. Egyes

17

posztkommunista országokban (pl. Lengyelországban és Bulgáriában) viszont felfutott a mozgalom és évente milliós nagyságrendű résztvevőt jelentenek (amit persze senki nem ellenőriz). A legszegényebb, harmadik világbeli államokban pedig a beszámolók szerint évről-évre ijesztő „szeméthegyekben dúskálnak” a főleg gyerekkorú takarítók.

Az ausztráliai központ az egyes szervezőbizottságokat sok adminisztratív teendővel terheli. Pl. minden évben újra nyilatkozatban kell tudomásul venni, hogy a meghirdető központ nem vállal felelősséget az önkéntesek esetleges baleseteiért (ami persze érthető, mert a tevékenység nem veszélytelen, mi is találtunk már erdei hullától fel nem robbant aknáig és repeszgránátig mindenfélét). Ilyen értelmű nyilatkozatot kívánnak minden résztvevő személytől is. Csak a szervezőbizottságról évente 4 oldalas, részletes űrlapot kell kitölteni. A program lezajlása után dokumentációt kérnek a teljesítményről (pl. akciók helye, feladata, résztvevők létszáma, támogatók, a gyűjtött szemét mennyisége, sorsa, újrahasznosítási százaléka).

Segítségként évente küldenek egy néhány perces terjedelmű felkészítő anyagot videokazettán, rendelkezésre áll egy több mint 40 oldalas módszertani segédanyag a mozgalomról és a szervezés módjáról. Van „Média Kitt” a hírverést segítendő, rajzok a javasolt plakátokról és logókról. Általában küldenek néhány színes plakátot és egyszer érkezett 40 szemétgyűjtő zsák is (az adományozó szponzor logójával). Tavasszal érkezik egy előzetes beszámoló „Newsletter” kiadvány az ősszel lezajlott akcióról, majd a nyáron egy színes, kb. 50 oldalas füzet hasonló tartalommal.

Egyre gyakrabban rendeznek nemzetközi regionális CUW konferenciákat (pl. 1996-ban Lengyelországban, 1997-ben a Fülöp-szigeteken, 1999-ben Argentínában).

A résztvevő csoportok bejelentkezett és a követelményeket teljesítő szervezőbizottságainak elismerő emléklapot postáznak és a legérdemesebb szervezőknek időnként különböző díjakat juttatnak.

17

A világnap magyarországi története

Az UNEP a Cserkész Világszövetségen (WOSM) keresztül a nemzeti cserkészszövetségeket kérte fel a takarítás szervezésére, ezért kezdtünk foglalkozni az üggyel már 1993-tól. Egy ilyen országos akció megszervezése azonban akkora adminisztratív és anyagi feladat, hogy ha nem találunk segítő szervezeteket, szövetségünk lehetőségeit meghaladja.

1993-ban a 44 oldalas, angol nyelvű segédanyagból készítettünk egy 7 oldalas, magyar összefoglalót, 5 melléklettel, ami a szervező csoportoknak azóta is rendelkezésére áll. A KTM és a Coca Cola cég támogatásából a CUW logójával kitűzőket gyárttattunk a résztvevők jutalmazására és a Gulyás Stúdióval videokazettát készíttettünk a Budapest-környéki akciókról.

1994-ben a KTM támogatásával megszereztünk egy „katicás” logóábrát, melyből matricákat és kitűzőket gyártattunk. Minden résztvevő munkaalkalmanként egy matricát ragaszthat az emléklapjára, három összegyűlt matricáért kitűzőt, három kitűzőért ezüst kitűző változatot, három ezüstért pedig aranyat adunk. Ezt a jelképes jutalmazási rendszert azóta más természet- és környezetvédelmi programok jutalmazására is használja szövetségünk mellett több más civil szervezet is. A Duna TV Talpalatnyi Zöld műsora a programról riportot közölt.

1995 tavaszán az előzetes szervezésbe nagy aktivitással bekapcsolódott a Tájfutó Szövetség, a Budapesti Turista Egyesület és mások, pl. a Magyar Posta minden önkormányzathoz ingyen továbbított egy felhívó levelet. Az MTV Regionális Műsorok Szerkesztősége és a Natura Szerkesztőség jelentős műsoridőt biztosított előzetes tájékoztatásra is és a takarítás napján sok tudósítást sugároztak a tevékenységről. Az eredmény: kb. húszezer részvevőhöz tudtuk postázni a jutalom matricát.

1996-ban erősen lecsökkent a biztosított TV műsoridő, és a Posta is elzárkózott a küldemények ingyen továbbításától. Az élenjáró szervezőknek a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet biztosított jutalom ezüstérmeket. A megfogyatkozott katicás matricák pótlására a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságától sikerült pályázati támogatást szerezni. A Cserkészszövetség

17

beszerzett egy kitűzőprést (a Dán Cserkészszövetség támogatásából), amivel azóta a jutalom kitűzőket sokkal olcsóbban magunk tudjuk legyártani.

1997-ben a Tájfutó Szövetség és a Budapesti Turista Egyesület „kiszállt” a szervezésből, de más civil szervezetek segítettek és a KTM szemeteszsákokat és gumikesztyűket biztosított és katicás matricákat is nyomtattatott.

1998-tól kezdve szövetségünk magára maradt a szervezésben, rajtunk kívül az utóbbi években csak a Baranya megyei Környezetünkért Alapítvány, Gerentsér Gábor által szervezett akcióiról tudok. A KTM részéről Taxner Ernőné segített a média tájékoztatásában és a jól takarító csoportoknak könyvjutalmakat is biztosított.

1999-ben a KÖM Sajtóosztályának segítségét sikerült megszereznünk, akik a média tájékoztatásában segítettek. Az MTV segített előzetesen ismertetni a szövetségünk által többfelé szervezett akciókat, melyekhez nem cserkész résztvevők is szabadon csatlakozhatnak. Egyik pilisszentiváni munkánkról helyszíni riportot is sugároztak. Ebben az évben kezdődött egy mosószergyártó cég által támogatott budapesti „szobormosdatási program”, ami azóta többször ismétlődött.

Vélemény és javaslatok

Természeti környezetben (parkokban, erdőkben) Földünk északi féltekéjén ősz helyett célszerűbb volna tavasszal, a kilombosodás előtt takarítani. Ezt megpróbáltam javasolni a szervező központnak, de ők ragaszkodnak ahhoz, hogy az egész Földön egy napon (ill. hétvégén) legyen az akció, mert így nagyobb a mozgósító ereje. Így az a furcsa helyzet áll fenn, hogy sok csoport évente többször is takarít (főleg tavasszal), de e megmozdulások közül csak a szeptemberi a „Világtakarítás”.

Igazat kell adni azoknak is, akik szerint nem kellene a felnőtt társadalom szemeteit rendszeresen gyerekekkel takaríttatni. Én is szívesebben szervezek építőbb jellegű természet- vagy környezetvédelmi munkát (többek között a Takarítási világnapra is), melyeket a fiatalok

17

szívesebben végeznek, mint minden évben a szemétszedést.

Évek alatt az országban kialakult egy néhány aktív báziscsoport, akik noszogatás nélkül évente megszervezik a maguk takarítási, vagy egyéb környezetvédelmi programját a Takarítási világnapra. (Pl. a már említett környezetvédő csoport Baranyában, a Somogyvári Gyula Cserkészcsapat Szigetszentmiklóson, a zugligeti Báthori László Cserkészcsapat, a II. Lajos Cserkészcsapat Mohácson, a VI. cserkészkerület Pécsett, vagy az Erő Cserkészcsapat a Wekerle-telepen.) Főleg iskolák programjainál tapasztalható, hogy csak addig működnek, amíg a lelkes szervező pedagógus el nem megy, vagy ki nem fárad. Voltak az elmúlt években egy-egy alkalomra korlátozódott nagy „szalmaláng programok” is több ezer résztvevővel.

Nagyon jó ötletnek tartom a Hulladék Munkaszövetség által kezdeményezett „Tájsebészet” elnevezésű programot. Ennél az ifjúságtól a szemét eltakarítása helyett az illegális lerakatok felderítését, dokumentálását és a felnőtt társadalom mozgósítását várják. Ez a tevékenység az év folyamán bármikor végezhető, nem korlátozódik kampányszerűen évi egy hétvégére. Ezt a programot össze lehetne kötni a Takarítási világnappal úgy például, hogy a nyitó- vagy záróeseményeket e napra szervezzük.

A Magyar Cserkészszövetség szívesen veszi minden szervezet, intézmény érdeklődését, együttműködését.

Elérhetőségünk: 1025 Budapest, Tömörkény utca 3/a; telefon: 1-394-5084; Internet: www.cserkesz.hu.

Irodalom

Clean Up the World. How to do it guide. Clean Up International Pty Limited, 1993.

17

Privigyei Csaba: Tájsebészet pályázat. Elindult a kampány. Kukabúvár, VII. 3. 30-33. o.

www.cleanuptheworld.org.au www.tajsebeszet.hu

18

Október első hétfője

Habitat világnap

Lengyák István

„Virágos kert és élő fa jó a házad mellett,Jön rólok a napon éltető lehellet.Drága az egészség, költséged megéri,Ha kitelik tőled ház ára, vagy béri,Három szobát készíts, az egyikben egyél,Másikban hálj, harmadikban legyél.Ha pedig a szükség zár tsak egy szobába,Szellőztesd télen is háromszor napjába.”

(Egészségtankönyv, Sárospatak 1818.)

A világnap története

A habitat ökológiai kifejezés: „Egy faj populációt alkotó egyedeinek az élőhelyben elfoglalt helye.” (Zöld tények könyve. Kislexikon. Greger-Delacroix Kiadó, Budapest, 1998.)

Valószínűleg egy ehhez hasonló meghatározás adta az ötletet az ENSZ-nek, 1976-ban, amikor az első emberi településekről tartott konferenciát összehívta Vancouverben, hogy a megalakuló szervezetet így nevezze el.

Az ENSZ Emberi Települések Központja (Habitat, UNCHS, United Nations Centre for Human Settlements, székhelye: Nairobi) létrehozását a világ szegényeiért való aggodalom motiválta, fő célkitűzése a települések életkörülményeinek minőségi javítása. Az első világnapot 1986. október 6-án hirdették és szervezték meg. A rendezvénysorozattal a népek figyelmének felébresztése volt az elsődleges elképzelés annak érdekében, hogy mindenki részére biztosítani lehessen, mert biztosítani kell, az egyik legelemibb jogot, az emberi életre alkalmas otthont és lakáskörülményeket. Így lett 1986 óta minden esztendő októberének első hétfője a Habitat világnap.

A szervezet munkaprogramja olyan tevékenységeket ölel fel, amelyek elsősorban a településfejlesztést, a környezet és infrastruktúra viszonyát, a szociális ügyeket, valamint az ezekkel kapcsolatos információgyűjtést és szolgáltatást, ellenőrzést és hatásvizsgálatokat tartalmaznak. Nagyszabású településfejlesztési programja, pl. az Afrikai Városok Vízellátás-fejlesztési Projektje. A Habitat a tevékenységét az UNEP, a Világbank, az UNDP és más nemzetközi szervezetek együttműködésével végzi.

A Habitat for Humanity International szervezet programja

Már az ENSZ Emberi Települések Bizottságának (Habitat-nak) megalakulási évében, 1976-ban, A. Millard és Linda Fuller vezetésével létrehozták a Habitat for Humanity International (HFHI) nonprofit, ökumenikus keresztény lakásépítő szervezetet. Székhelye az USA-ban, Americusban található. Célja olyan lehetőség megteremtése, melynek segítségével az emberek valódi tettekkel is hozzájárulhatnak az alapvető szükségleteknek nem megfelelő lakáskörülmények megszüntetéséhez. Terveik szerint a tudatosan szervezett, önzetlen adományozók anyagi segítségével, a támogatók és a rászorult építkezők cselekvő bevonásával szeretnék felépíteni a kor követelményeinek megfelelő, tisztes otthonokat. A HFHI elsősorban a családi életközösségek számára teremti meg a lakáshoz jutás lehetőségét. A szervezetnek tagja lehetett – és lehet ma is – bárki, vallástól, bőrszíntől és társadalmi helyzetétől függetlenül. Támogatói közt így találhatunk neves politikusokat (Jimmy Carter, Bill Clinton), híres színészeket (Paul Newmann), vállalatokat, intézményeket de magánszemélyek hatalmas tömegét is.

Az ötlet oly sikeres volt, hogy a kezdeményezés hatására létrejött csoportok ma már hetvenhat országában megtalálhatók, Magyarországon is. A statisztikák szerint ma már minden 26. percben a világon a rászorult családok valamelyikének olyan lakást adnak át, melyet a beköltözők e szervezet segítségével építettek fel.

A Habitat for Humanity Hungary tevékenysége

A HFHI alapján létrejött magyar egyesülés a Habitat for Humanity Hungary. Vezetője Bóna Zoltán. A szervezet koordinátora a Habitat for Humanity Magyarország Nemzeti Iroda. Címe: 1122 Budapest, Krisztina krt. 2-4. Tel./Fax: (36 1) 356-4111, E-mail: info@habitat.hu

A világon minden HFHI szervezet – így a Habitat for Humanity Hungary is – a legkülönbözőbb foglalkozású embereket toborozza, hogy a rászoruló családokkal együtt valósítsák meg a tisztességes, megfizethető, biztos hajlékot. Ehhez hazánkban az anyagi feltételek megteremtésének egyik szervezője a Habitat for Humanity Magyarország Alapítvány. Önkéntes alapon működik, olyan emberek egységbe tömörítésével, akiknek égető szükségük van szerény, de emberi otthonra, melyet nonprofit alapon, kamatmentes hitellel vásárolhatnak meg. Jelmondatuk: "Akinek van pénze, és megteheti, az segítsen annak, akinek nincs pénze és lakása!" Az alapgondolat, a közös építkezés, az együttes munkavégzés és annak eredményessége, olyan tudatformáló és közösségépítő erő, amely igazi barátokká kovácsolja a munkában résztvevőket. Számos példa van az ilyen összefogás során született, és sokszor földrészeken átívelő barátságokra, kapcsolatokra.

A pénzalapokat, valamint az építőanyagot magánszemélyek, egyházak, vállalatok és más, az otthonteremtést lelkiismereti ügyként kezelő és ezért tenni kész szervezetek adományozzák az egyesületnek. A munkát is ők irányítják és végzik a rászorultak bevonásával. Így olyan családokat juttathatnak lakásokhoz, akiknek egyébként soha nem lett volna esélyük a saját ingatlanhoz. Magyarországon e sorok leírásáig negyvennyolc ház épült fel szervezésükben.

A gyermekbarát városokért mozgalom

Amikor az ENSZ a Habitat-ot életre hívta, már a megalapítás gondolatának felvetésekor látszott, hogy az embertelen élet és lakáskörülmények legnagyobb elszenvedői a gyerekek. Közülük is elsősorban a család

nélkül maradt árvák. Igaz, segítésükre már az ókorban is hoztak létre intézményeket, illetve szervezni próbálták örökbe fogadásukat. Ám az árvaházak, ma nevelőotthonok, csak felületi kezelői lehettek e gondnak, mert a felnőtt kort elérve a fiatalok nagy része újra az utcán, a szabad ég alatt találta magát. Ráadásul az intézetekben működő „család-modell” sem állt előttük, ami alapján életüket a későbbiekben szervezhették volna. Az egyedül maradt gyermekek problémáját hivatott megoldani az UNESCO kezdeményezésre elindított „gyermekfalu” építkezések sorozata a világban. E falvakban már családi modellben próbálkoztak az egyedül maradt fiatalok nevelésével, elhelyezésével. Magyarországon is építettek több ilyen intézményt. (Pl. Battonya, Kőszeg)

A gyermekfalvak azonban csak az egyedül maradottakkal foglalkoztak. Ám a világ városaiban még ott él sokmillió gyermek, akiknek ugyanazok a kívánságai. Tiszta vizet akarnak inni, és elegendőt szeretnének enni. Nem akarnak betegek lenni. Olyan helyet, olyan otthont kívánnak maguknak, ahol tanulhatnak, fejlődhetnek, játszhatnak, ahol álomra hajthatják fejüket. Meg szeretnék ismerni szomszédaikat, főleg a városokban. Békességet és biztonságot akarnak. Elkerülni a veszélyeket és az erőszakot. Olyan jövőről álmodnak, ahol együttműködhetnek a felnőttekkel, hogy jobbá tehessék a világukat.

Ezek a tények és megoldandó feladatok késztették az ENSZ-et, azon belül a Habitat-ot és az UNICEF-et, hogy elindítsák a Gyermekbarát Városokért mozgalmat. A célokat az UNICEF Műhely (Isztambul) 1996. június 5-i csúcstalálkozóján elemezték és határozták meg. A kiinduló dokumentum az Emberi Jogok Kartája, azon belül a Gyermeki Jogok Kartája volt. Ez utóbbi okmány bennünket, felnőtteket arra a kötelezettségre emlékeztet, hogy a gyerekek érdekei kerüljenek a társadalom fejlődésének középpontjába.

A csúcstalálkozón résztvevő országok összefogásának, egyöntetű gondolkodásra jutását a világban lezajlott olyan háborús és gazdasági események tették biztossá, melyek világosan megmutatták, hogy a

világ bajainak mindenhol a gyerekek az elsődleges áldozatai. Ők éheznek, ők betegszenek meg, ők vesztik el családjukat, ők halnak meg legnagyobb számban. E megcáfolhatatlan tények mondatták ki Isztambulban a világgal, hogy: „A gyerekek jóléte alapvető mozgatóerő az egészséges környezet, a demokratikus társadalom és kormányzás terén. Amit megvalósíthatunk e fejlődés partnereiként, az nem más, mint az, hogy emlékeztessük a világot, az országok, városok vezetőit hagyományainkra, valamint a gyermekeknek és életkörülményeiknek fontosságára. Ragaszkodnunk kell a teljes folyamat véghezviteléhez, amit a gyerekeknek az otthonhoz, biztonsághoz, segítőkész szomszédsághoz és az egészséges környezethez való joga jelent.”

A gyermekbarát városokért mozgalomnak a Habitat eszméinek terjesztésében óriási szerepe lehet azáltal, hogy nem ad kész eredményeket a gyerekek kezébe, hanem bevonja őket a megvalósításába, így jobban megismerik környezetüket.

A Habitat napok megünneplésében rejlő legfontosabb lehetőségünk az, hogy a gyerekek (ha lehet cselekvő közreműködésükön, munkájukon keresztül) megismerhessék környezetük, otthonuk értékeit, hibáit, megérthessék, hogy jó összefogással életkörülményeik javítása lehetséges. Az emberi otthon pedig olyan szoros kötődésben áll környezetével, hogy bármely zöld mozgalom, szervezet felhívásához csatlakozunk gyermekeink tevékeny segítségével, szinte bizton állíthatjuk, hogy a Habitat világnapját is ünnepeljük munkánkkal. (Pl. a Levegő Munkacsoport parlagfű térképezése, a Hulladék Munkaszövetség Tájsebészet mozgalma, a "Tisztább életünkért" Klub bármelyik felhívása, vagy a Zöld szív mozgalom akciói.)

A világnaphoz kapcsolódó rendezvény-lehetőségek

Nagykanizsai esettanulmány

Az oktatási intézményekben az ifjúság figyelmének az otthonra való irányítása nagyon sok ok miatt fontos, és rengeteg módon lehetséges feladat. Az embereknek csak egy környezete van, de ez három fő részből áll: természeti

környezetből, technikai környezetből és társadalmi környezetből. Az otthon – mindhárom környezet megismerése felé – első, de legmeghatározóbb lépcsőfok az ember életében. Fontos tehát, hogy a gyermek olyan otthonban éljen (vagy ha nincs rá lehetősége, legalább tanulása során ismerje meg, milyen lehet az az otthon, ahol jól érezheti magát), ahol természeti, technikai és társadalmi környezetének okos egyensúlya terelgeti életét a boldog kiteljesedés felé.

E fontos, közös munkánkhoz az alább olvasható ötleteket onnan merítettem, ahol dolgozom: a nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola életéből. Itt kartársainkkal a pedagógiai munkánk során elsődlegesen az intézmény környezetének példáján keresztül igyekszünk a Habitat szellemiségéből adódó ismereteket tanítványaink felé közvetíteni.

Intézményünk ebben a tanévben lesz 20 esztendős. Megalapítása óta számos díjat elnyert, köztük az „Ifjúság a környezetvédelemért” és a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Környezetvédelméért” díjat is. A tanulókkal együtt épített – ültetett iskolakertünket a benne található 176 féle fa, bokor és cserje botanikai értéke alapján 1996-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Földszinti, nagy fogadó terünkben (aulánkban) 11 éve működik állandó jelleggel képzőművészeti galéria. 2000-ben tanítványaink közreműködésével és munkájával, panel lakótelepi környezetünkben új városi sétakertet alapítottunk „Székelykert” néven. Növényeinek ültetését és gondozását azóta is folytatjuk. Tantervünket is úgy építettük fel, hogy a „szép otthon – szép környezet” szellemiségének közvetítése lehetőleg minden tantárgyban jelen legyen.

Akik ezekből a példákból ötleteket ültetnek majd át saját környezetükbe, tevékenységeik során soha ne felejtsék el, hogy az otthonhoz hozzátartozik annak szűkebb és tágabb környezete is. Azok megteremtése, gondozása, védelme a Habitat-tal kapcsolatban épp olyan fontos, mint a négy fal közé zárt lakótéré, mivel az hermetikusan soha nem különíthető el a világból. „Hiába szép belül a szobám, ha ablaka egy szétrombolt, piszkos

játszótérre néz” – írta egy 7. osztályos tanulónk dolgozatában.

Növények, állatok a lakásban és a ház körül

szellemi vetélkedő

Mint minden gyermekeknek rendezett vetélkedőnél a következő kérdéseket kell feltenni magunknak: · miért (közvetlen, közvetett és végső cél),· kinek (milyen korosztálynak, egyéneknek vagy

csapatnak),· mit (a téma, a tartalom meghatározása), · kivel (rendezők, partnerek, támogatók),· mikor (nevezési határidő, vetélkedő ideje),· hol (a vetélkedő szervezésének és lebonyolításának

helye),· hogyan (írásos, tesztes, szóbeli, gyakorlati),· mennyiért (anyag-, járulékos-, jutalmazási-, stb.

költségek).Ajánlott témák: Az ember és állat kapcsolata a történelem során; a háziasított állatok; állattartás hobbiból; akvarisztika, terrarisztika, madártartás, kisállattartás; az állattartás etikája; gondoskodás az állatokról; „szelídíts meg engem!”; állatpatika.A vetélkedő akkor éri el sikerét, ha a gyerekeknek segít megérteni, hogy az állatok, növények ugyanúgy a föld teremtményei, mint az emberek, s ugyanúgy megvan a maguk habitatja. Ha az ő életterüket megöljük, azzal az ember a saját életterét is elpusztítja.

Rajzpályázatok

„A mi iskolánk” városi gyermekalkotások pályázat és kiállítás az iskola galériájábanAz iskola a gyerekek második otthona. Nem mindegy hát, hogyan vélekednek róla, mennyire vesznek részt arculatának kialakításában, ha csak gondolatban is. Gyermekeink lakókörnyezetében sok más iskola tanulói is laknak. A pályázatnak rájuk is kell gondolni. A „versenyt” így két okból hirdettük meg. Először

azért, hogy foglalkozzanak saját iskolájukkal és annak környezetével, másodszor pedig azért, hogy megismerhessük egymás iskoláját. Így kívántuk tágítani az otthonukról és környezetükről kialakult képüket, elgondolkodtatni őket, és jó példákat állítani eléjük. Az alkotásokat bármilyen technikával el lehetett készíteni. A munkákat művészekből, rajztanárokból és környezetvédelmi tevékenységeinkben segítő gyerekekből álló zsűri bírálta el, és ítélte oda a díjakat, melyeket kis ünnepség keretében, a következő kiállítás megnyitóján adtunk át.

„A mi városunk” városi gyermekalkotások pályázat és kiállítás az iskola galériájábanA „környezettágító” folyamat következő lépcsője. Kimondottan kapcsolható a gyermekbarát város mozgalomhoz. Az ötletet a városvédő egyesület tovább is vitte, és a város védett épületeiről készült gyermekalkotások válogatásából szép képeslap – sorozatot jelentetett meg.

„Az én szobám” rajzpályázat és kiállítás gyerekeknek Választható témák voltak: Ami tetszik benne (szobabelső részletek); Szobám kedvenc tárgya; Hogyan rendezném be, ha lehetne; A kedvenc bútorom.

„Az én otthonom” rajpályázat és kiállítás gyerekeknekVálasztható témák voltak: Ilyen a mi házunk; Ilyen házat szeretnék; A mi utcánk; A mi utcánk attól vidám/szomorú…; Az én ablakom.

A pályázatok elkészítése közben a gyerekeknek folyamatosan meg kell adni a konzultálás lehetőségét. Ha osztályonként készíthetik el rajzaikat, az a versenyszellem miatt növeli a pályázat hatékonyságát. Soha ne feledkezzünk meg az

értékes és szervezett eredményhirdetésről, méltatásról.

Ültesd el otthon!

Palánta- és magajándékozási, cserebere akció az otthoni zöld környezet fejlesztéséért

Az akciót meghatározott tavaszi napra kell tenni. Meg kell teremtenünk a lehetőségét, hogy a gyerekek egész évben készülhessenek rá. Mi kétfajta gyűjtést szerveztünk. A magok és gumók, hagymák gyűjtését már előző ősszel el lehet kezdeni, de ezeket valahol tárolni is kell. A tárolókon jelöljük pontosan a növény nevét, származásának helyét, gondozási utasítást, a vele kapcsolatos hasznos tapasztalatokat. Ezeket a gyerekek maguk készítik el, amikor behozzák a magokat.Rendezhetünk akciót bujtásokból előnevelt növényekkel is. Iskolakertünknek is sok olyan növénye van, melynek szaporulatait a gyerekeknek tudjuk adni, hogy otthon, vagy „családi birtokukon” elültethessék, gondozhassák. Persze a tanulók is nevelhetnek elő ilyen növényeket otthoni állományukból.Ha az első akciónk sikeres, évente két-három alkalommal is megszervezhetjük. Nagyon fontos, hogy az osztály, az iskola termei és udvara jó például szolgáljanak. Ha megfelelő kereskedelmi, vállalati partnerre akadunk, még sikeresebb lehet próbálkozásunk. Nagykanizsán, pl. a város zöldterületeiért felelős Park Kft rendszeresen biztosít magokat, csemetéket, dugványokat ilyen célokra. A rendezvény eredményeként akár virág, növény kiállítást is rendezhetünk „Az én neveltjeim”, „Felelős vagy a rózsádért”, „Szúrós kedvenceim”, „Az én növényem”, „Lakásom dísze”, vagy hasonló címmel, a megnyitót tehetjük a Habitat világnapra.

Városi park építése a tanulók lakókörnyezetében

Intézményünk, a nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola megalakulásától kezdve nagy gondot fordított tanítványai szép, természetgazdag, emberi környezetének megteremtésére. Ebbe a teremtő munkába tudatosan vontuk be a diákokat, akik a létrehozott értékeket magukénak tekintették, féltőn vigyáztak rá. Ennek is köszönhető, hogy az iskola mindig tiszta, szép. Bebizonyosodott, hogy a környezet meghatározza a benne élő gyerekek viselkedését. Ezért határoztuk el, hogy szépítő munkánkat az iskolakert „telítődése” után a tanulók lakókörnyezetében folytatjuk tovább. A csemeték beszerzéséhez a pályázatok megírását, majd a tervezés és ültetés megszervezését én vállaltam magamra. Munkámat az iskolavezetésen, kollégáimon és a tanítványokon kívül több kanizsai szervezet, cég is támogatta. A szervezéskor az iskola minden osztályának megadtuk a lehetőséget, hogy 3-4 csemetét ültethessenek, ezt kis táblájukkal megjelöljék, s gondozásukat a későbbiekben is vállalják. A parkot a város egyik országgyűlési képviselője, Zakó László avatta fel a nagykanizsai önkormányzat, a történelmi egyházak, és a székely testvérváros, Kovászna képviselőinek részvételével 2000-ben, a város napján. Avatáskor a gyerekek és segítőik környezetépítő munkájára emlékezve kopjafát lepleztünk le, melynek réztábláján a következő olvasható: ”Székelykert. Alapította magyar államiságunk 1000. évének és a keresztény időszámítás 2000. évének tiszteletére a Hevesi Sándor Általános Iskola diáksága, a Nagykanizsa város Környezet-védelméért Alapítvány, a Draskovics Barkácsbolt, a Park KFT., a Zalaerdő Rt., és a Dél-zalai Víz és Csatornamű Vállalat támogatásával.”A parkban emlékfát ültetett Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata, Az ÖKO–fórum Alapítvány és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület által szervezett országos továbbképzés hallgatósága és a

svájci nagykövetség képviselője. A Városi Fafaragó Egyesület 2001-ben a „Hun vitéz”, 2002-ben a Hun leány c. szobrot, Kovászna város pedig 2001-ben szépen faragott székelykaput adományozott a parknak.Bárhol jönnek létre hasonló kezdeményezések, azok mindig hatásosan irányítják a gyerekek és a mellettük élő felnőttek figyelmét otthonuk környezetének megóvása felé.

Népi kerámia kiállítás és vásár az iskola galériájában

Otthonunk képének egyik összetevője annak tárgyi környezete. Fontosnak érezzük, hogy a valódi népművészet bemutatásával és értékeinek közkinccsé tételével, kedvezményes megvásárlásával, tanítványaink otthonaiba is becsempészhessük annak szép darabjait. Valószínűnek tartjuk, hogy minden iskola vonzáskörzetében megtalálhatók azok a népművészek, akiknek alkotásaiból ilyen jellegű kiállításokat lehet rendezni. Lényeges, hogy a tárlatnak szépen felépített megnyitója legyen, ahol más művészetek eszközeivel is hatni tudunk tanítványaink gondolataira, lelkére, ízlésére.

„Szép bútorok” - tablók készítése technika és környezeti órákon

Iskolánkban a technika tantárgy részeként oktatjuk a háztartástant. Ehhez tartozik a lakberendezés. Az oktatás jobb megvalósítása érdekében a gyerekekkel gyűjtőmunkát rendezünk minden évben, melynek része a bútortablók elkészítése.Lépések:

· feladat határidejének megbeszélése,· gyűjtési lehetőségek feltérképezése,· képmásolási lehetőségek áttekintése,· összegyűjtött képek válogatása,· tablókészítő csoportok megszervezése,

· tablók témáinak meghatározása a gyűjtött anyag alapján: fabútorok, fémbútorok, műanyag bútorok, vegyes anyagú bútorok, népi bútorok, stílbútorok,

· történetek a bútorokhoz (fantázia verseny),· elvégzett munka értékelése.

„Szép tárgyak dicsérete”

Kiállítás a tanulók családi otthonából hozott tárgyakból

Ezt az ötletet Nagykanizsán a Gyógypedagógiai iskolában láttam.„Tárgyaink rólunk mesélnek, azokban mi jelenünk meg”(Németh Jenő tanító). A család szép tárgyai pedig a családról. Ezek a tárgyak lehetnek képek, dísztárgyak, edények, bútorok, könyvek, játékok, de haszontalan csecsebecsék is. Egy ilyen kiállításnál célszerű a lakást díszítő tárgyakra összpontosítani. Minden alkalommal rendkívül vigyázni kell arra, hogy a tulajdonosok meghívást kapjanak a kiállításra, és épségben kerüljenek vissza féltve őrzött dolgaik. Ha ez sikerült, a következő kiállítás megrendezésével már nem lesz gondunk. A tárlatnak persze akkor lesz csak értelme, ha nevelő hatással is lesz gyermekeinkre. Ennek akkor a legnagyobb a valószínűsége, ha róluk gazdáik mesélnek. A történeteikből áradó szeretet olyan kapcsolatot éreztet meg a tárgyak és az emberek között, melyet a legjobb előadó sem produkálhat.Az ilyen kiállításoknak számtalan válogatási lehetősége van, pl.„Én ezt vinném magammal” (tárgyak: festmények, grafikák, kisplasztikák, szobrok, faragások, kerámiák, üveg dísztárgyak, fali textíliák, vázák, kupák, serlegek, ötvösmunkák); „Nagyik tárgyai” (tárgyak: mozsarak, vasalók, mángorlók, darálók, porolók, hamutartók, fura edények, fura eszközök, mókás tárgyak, régi rádiók, gramofonok).

Osztályszépítészeti verseny az iskolában

Ennek az akciónknak már 20 éves hagyománya van. A kiindulás a pedagógustól származik, aki az osztályának a termét szeretné olyan otthonossá tenni, ahova szeretnek bemenni a diákok. Ő azonban csak ötleteket keres és súg, a megvalósítás a gyerekekre vár. Az ő elképzelésük a döntő. Lényeges azonban, hogy az ízlés legyen a mérték, s a terem ne maradjon üres, de zsúfolttá se váljon. Legyen benne némi zöldövezet, összhangban legyen az iskola egész miliőjével, ugyanakkor adja az osztály képét is. Mindnek tetejébe a szaktantermi követelményeknek is meg kell felelnie. A kihívás és a feladat nagy, de eddig még mindig sikerült megoldani. A munkát, mint minden más versenyben itt is értékelni kell. Ám nemcsak a megvalósítást (szeptember 2. hetében) hanem a megőrzést is, előre meghatározott idő nélkül, és mindig az iskola egész nyilvánossága előtt kell felmutatni.

„Otthon és higiénia”

Szellemi vetélkedő osztályok csapatainak

A vetélkedő megalapozása most is a tantervben rejlik. Alsó tagozatban környezet, olvasás, rajz és technika órákon, felső tagozatban környezet, biológia, osztályfőnöki és technika órákon tanulnak legtöbb ismeretet a gyerekek e tárgykörben. Természetesen az ismeretanyagot így is be kell határolni, a tanulókat segíteni, irányítani kell, hogy bizonyos témákban jobban mélyedjenek el. Az is természetes, hogy a játékot korosztályokra kell bontani, és itt is ügyelnünk kell a szervezésre.

„Energia”

A DÉDÁSZ” takarékossági pályázata

A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat illetőségi területeinek iskoláiban már évek óta megszervezi a „Dédi nyomoz” energiatakarékossági pályázatát.

Lényege, hogy a DÉDÁSZ olyan gyerekeknek szóló adatlapot bocsát az iskolák rendelkezésére, melynek segítségével elemzéseket folytathatnak a lakosság áram-felhasználási szokásairól. Ezzel együtt az egy hétig tartó mérések (megfigyelések) eredményeként takarékosságra is neveli a gyerekeket, s rajtuk keresztül a családokat. A módszer iránt érdeklődők a statisztikai lapot a kirendeltségekről elkérhetik.A Habitat Világnaptól indultunk el, s lám hányfelé elkalandoztunk. Ám ezek a kalandozásaink, kitérőink mind azt mutatják, hogy a mi világunknak, a virágok földjének, az élet bolygójának, a Földnek minden környezete egy és oszthatatlan. „Jövője tőlünk függ. Tőlem, tőled, tőlünk. Ezt a világot nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” – fogalmazták meg századunk második felében, Helsinkiben. De álljon itt befejezésül egy inka bölcsesség, mely bizonyítja, hogy a természetet tisztelő, azzal együtt élő népek az emberiség fennmaradásának e nagyon fontos törvényét, ha más szavakkal is, de már ezer évvel ezelőtt megfogalmazták. Illik hát, hogy a 21. század modern embere is eszerint éljen.

Témaötletek foglalkozásokhoz, kutatómunkához

· Milyen a lakáshoz jutás lehetősége a településünkön, régiónkban? Milyen támogatási rendszer van fiataloknak, szociálisan rászorultaknak? Hogyan jutottak a szüleink lakáshoz?

· Hány család lakik elhanyagolt körülmények között a településen? Ismeri-e az önkormányzat a problémájukat? Mit tesz a megoldás érdekében?

· Mennyi hajléktalan lakik a településünkön? Hogyan jutottak ilyen sorsra? Ki és hogyan segít rajtuk?

· Internetes búvárkodás ökofalvas és más kalákás építkezésekről.

· Falusi nagyszülők, dédszülők megkérdezése arról, hogyan épültek a házaik? (Egy régi falusi ház falait a fél falu „tömte”.)

· Mibe kerül ma egy házépítés? Hogyan lehet spórolni (min szabad és min nem)? Miért szép dolog egy régi kis házat felújítani, és abban lakni?

· Beszélgessünk az egészséges és természetbarát házról (Pl. Gaia ház)!

A Habitat Világnaptól indultunk el, s lám hányfelé elkalandoztunk. Ám ezek a kalandozásaink, kitérőink mind azt mutatják, hogy a mi világunknak, a virágok földjének, az élet bolygójának, a Földnek minden környezete egy és oszthatatlan. „Jövője tőlünk függ. Tőlem, tőled, tőlünk. Ezt a világot nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” – fogalmazták meg századunk második felében, Helsinkiben. De álljon itt befejezésül egy inka bölcsesség, mely bizonyítja, hogy a természetet tisztelő, azzal együtt élő népek az emberiség fennmaradásának e nagyon fontos törvényét, ha más szavakkal is, de már ezer évvel ezelőtt megfogalmazták. Illik hát, hogy a 21. század modern embere is eszerint éljen.

„A víz csobogása az apám apjának a hangja.Mi, akik már nem vagyunk,ezt adjuk tovább nektek,hogy őrizzétek meg fiaitoknak.”

Irodalom

Híres emberek mondták a természetről, az egészségről. Idézetgyűjtemény. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Kanizsa Nyomda, Nagykanizsa, 1998.Hol az energia? Oktatócsomag. Energia Klub,

Budapest, 1997.Kereszti András (szerk.): Zöld tények könyve.

Greger – Delacroix Kiadó, Budapest, 1998.Kovács István: Minden nap jeles nap.

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest, 1993.Magyar Károly (szerk.): Környezetvédelmi

akciók. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Grafo Kiadó, Budapest, 1984.Ossko Judit (szerk.): Unokáink is látni fogják.

Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1979.Pearson, David: A természetes ház könyve.

Park Kiadó, Budapest, 1998.Vásárhelyi Judit (szerk.): Magyarország öröm és

bánat térképe. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest, é.n.Vankóné Dudás Juli: Falum Galgamácsa. Pest

Megyei Múzeumok Igazgatósága, Budapest, 1978.Végh Antal: Terülj asztalkám. Móra Kiadó, Budapest, 1983.www.habitat.hu www.poly-mix.hu/godhabitat

Október 4.

Az állatok világnapja

Pintér Tibor

Eredete, története

„Én viszont megtapasztaltam a természet és az olyan ember között kialakult teljes harmóniát, aki képes fölébe emelkedni embervoltának...”„A gubbiói farkas esetében nem az a rendkívüli, hogy a farkas megszelídült, hanem, hogy Gubbio lakosai szelídültek meg, …” (Carlo Carretto: Én, Ferenc)

Az Állatok világnapját minden évben október 4-én, Ferenc napján ünnepeljük. Ez a nap tisztelgés Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körül vesz minket, legyen az élő vagy élettelen. Ferenc, ahogy életrajzírói nevezik, Assisiben, egy gazdag posztókereskedő gyermekeként született 1182-ben. A nélkülözéseket nem ismerő, dalos kedvű, költői hajlamú, a lovagi eszmékért lelkesedő ifjú egyik napról a másikra, „az Úr akaratának engedelmeskedve” levetette drága ruháit, elhagyta szüleit és a betegek, szegények gyámolítójává, Isten igéinek hirdetőjévé szegődött. III. Honorius pápa áldásával követőiből szerzetesrendeket alapított. Gondolkodásának és tetteinek középpontjában a feltétel nélküli szeretet állt. Már életében legendák születtek az állatoknak szóló prédikációiról, az állatokkal való beszélgetéseiről.A halálát követő második évben, 1228-ban szentté avatták, de a 20. század derekán VI. Pál pápa a környezetvédők védőszentjévé is felavatta. Éppen ezért október 4-én világszerte nemcsak a ferences rendi szerzetesek emlékeznek meg rendalapítójukról,

hanem az állatok világnapja rendezvényeivel, az állat- és természetvédők is. Magyarországon 1991-től, elsősorban állatvédő szervezetek és állatkertek rendezésében tartanak rendszeresen Állatok világnapja megemlékezéseket. Az utóbbi években azonban e jeles napot már az óvodák, iskolák és a természetvédelemmel foglalkozó sokféle más szervezet is szívesen beveszi zöld ünnepei sorába.

Ötletek a megünneplésre

„Amelyik kultúra ismeri az állattársak iránti együttérzést, az minden tekintetben érzékeny és gondoskodó. Amelyik kultúra érzi a rokonságot az állatokkal, hű marad a gyökereihez.” (Desmond Morris: Az állati jogok szerződése)

„A tulajdonképpeni állatvédelem közvetlenül nem gazdasági és nem környezetvédelmi ésszerűségből, hanem etikai megfontolásból ered.” (Környezetvédelmi Lexikon)

„…annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni is képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,…” (1998. évi XXVIII. Törvény az állatok védelméről és kíméletéről)

Az Állatok világnapja nagyon jó lehetőség arra, hogy mind a gyermekeket, mind a felnőtteket szembesítsük az embereknek az állatokkal kapcsolatos, sokszor tudatlanságból, nemtörődömségből adódó helytelen, máskor tudatos és rosszindulatú vagy éppen kegyetlen viselkedésével.Az állatok és az emberek fizikális és szellemi kapcsolata az emberiség történelme során elég ellentmondásos volt, de az elmúlt évszázadban egyértelműen erősen negatív irányba tolódott el. Ennek oka egyrészt a természet kíméletlen

kizsákmányolása, a tudomány és a divat egyre erőteljesebb állatigénye, másrészt a haszonállatok és a lakásban tartott kedvencek számának óriási méretű felduzzadása. A problémák sűrűsödésével szerencsére világszerte erősödött a természet sorsáért aggódó, az emberi humánumot az állatokra is kiterjeszteni szándékozó akciók, mozgalmak, sőt ezek eredményeképpen a jogi szabályozások köre is. Megszülettek a nagy nemzetközi és a hazai természet- és állatvédelmi szervezetek is. Az Állatok világnapján a problémák felvetése, bemutatása mellett mindenképpen foglalkozni kell a megoldási lehetőségekkel is. Természetesen, e zöld napon ugyanúgy, mint más alkalmakkor, nagyon fontos, hogy a programok, tevékenységek kitalálásánál, lebonyolításánál vegyük figyelembe a várható résztvevők életkori sajátosságait. Kisebb korban inkább a játékosságra építsünk, a nagyobbaknál már a közös gondolkodásra, sőt konkrét állat- és természetvédő tevékenységre is ösztönözhetünk. A legfontosabb, hogy az érzelmekre, az állatokhoz való pozitív viszonyulásra építsünk. Ez valóban hatékonyan csak úgy oldható meg, ha az Állatok világnapján élő állatok is jelen vannak, illetve maga a rendezvény a természetben vagy egy állatkertben, állatmenhelyen zajlik. Élő állatokkal kapcsolatos programoknál mindig hívjuk fel a figyelmet a higiéniával kapcsolatos teendőkre – simogatás után, étkezés előtt kézmosás, az állati ürülékek megfelelő eltakarítása. Ha versenyt, vetélkedőt rendezünk, soha ne adjunk díjként élő állatot. Egyáltalán nem biztos, hogy akár állatszerető gyermeknél is megfelelőek lesznek a körülmények, problémamentesen fogadják az új lakótársat a szülők, családtagok. A következőkben felsorolt ötletek egyenként, de kombinálva is bátran alkalmazhatók.

Óvodásoknak

Állatles szabad szemmel és nagyítóval Bármelyik óvoda udvarán, jó idő esetén rendezhetünk játékos, csak szemmel történő „állatgyűjtés”-t. Ez legfőképp arra jó, hogy a gyerekek figyelmét felhívjuk mindarra a sokféle állatra – a pókoktól a madarakon át a házimacskáig - ami a környezetünkben előfordul. A talált állatokat érdemes lerajzoltatni, vagy játékosan utánozni hangját, mozgását. Jó beszélgetni is róluk, lehetőleg erősítve a gyerekekben azt a hitet, hogy akár tetszik, akár nem, mindegyik állat (nem hasznos!!!) fontos a természetben – a pók ritkítja a legyek és szúnyogok állományát, a madár nem engedi elszaporodni a gyümölcsöket, fákat fogyasztó, rágcsáló hernyókat, bogarakat a macska meg az egereket tartja kordában. De megközelíthetjük onnan is, hogy azért fontosak az állatok, mert így mindenkinek van mit ennie.

ÁllatsimogatóAz állatkertek, vagy az állattartó családok segítségével érdemes néhány élő, szelíd, simogatható állatot bemutatni (nyúl, tengeri malac, teknős, sikló stb.), ahol az adott állatokat ismerő felnőtt segítségével erősíthető a gyermekekben a „minden állat szép, érdekes” viszonyulás kialakítása. Ugyanakkor megsimogatva, kézbe adva az állatokat oldható, vagy megszüntethető bizonyos állattípusoktól való félelem illetve szélesíthető a kedvenc vagy kedvelt állatok sora. Sőt, a gyermekek ezzel rávezethetők az „élő állat nem játék” gondolkodásra.

Látogatás állatkertbe, állatmenhelyreLehetőleg mindkét intézménytípus olyan legyen, ahol az állatok jó körülmények között élnek, helyük tisztán van tartva és az állatok jó kondícióban vannak. Ha dolgozik az adott helyen zoopedagógus, vagy óvodások nyelvén beszélő felnőtt munkatárs,

kérjük meg egy rövid idegenvezetésre, foglalkozásra. Itt is lehet állatokat mozgással, hanggal utánozni, simogatni. Az állatmenhelyen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ha valaki kutyát szeretne, nem kell feltétlen fajtatisztát venni, mert általában a keverékek sokkal strapabíróbbak, könnyebben kezelhetők. Lehet, hogy egy-két ovis rögtön bele is szeret valamelyik gazdára váró kutyusba.

Állati jelmezbálÖsszóvodai rendezvényként lehet akár csoportjelmezeket bemutatni, állatokról szóló versikéket, énekeket elmondani, eljátszani. Ilyenkor is jó, ha van élő állat, izgalmasabb az egész. Lehet meglepetésként, szülői ajándékként egy kis élősarkot, vagy akváriumot is felavatni.

Kisiskolásoknak

Állatvilág, csodavilág - kirándulásE jeles napon kirándulhatunk a szomszédos kiserdőbe, parkba, tó vagy holtág partjára, gátoldalba, mezőre, nemzeti parkba, állatkertbe, múzeumba, stb., ahol egyszerű, játékos feladatokkal, no meg nagyítóval, távcsővel felfedezhető a sok-sok hétköznapi állatcsoda. Rovarok, pókok, madarak és gyíkok mindig megfigyelhetők. Egy kis szerencsével és természetesen megfelelő viselkedéssel békák, siklók, de még emlősök is észrevehetők. De ha kevésnek találjuk a megleshető állatokat, az általuk hagyott nyomok tárháza akkor is végtelen. Egy kis gipsszel és vízzel kiönthetők és haza vihetők a talált állatnyomok. De a megrágott toboz, mogyoró vagy faág, az elhagyott tollak, kígyóingek, ragadozómadár köpetek, a leesett fészkek, lepottyant madártojások mind-mind olyan csodák, amelyek nemcsak a természet tiszteletére nevelnek, de ösztönözhetnek további tartalmas, természetbúvárkodó szabadidő eltöltésre is. Érdemes a kirándulásra lelkes, természetismerő túravezetőt – legyen az tanár,

szülő, madarász, erdész, zoopedagógus, vagy múzeumpedagógus – is magunkkal vinni, segítségül felkérni. Lehet a tevékenységeket versenyszerűen, akár akadályversenyként is kitalálni.

„Nálatok laknak-e állatok?” – kedvencek a lakásbanRendezhetünk, osztályonként vagy iskolai szinten, kiállítást lakásban tartható állatokból (aranyhörcsög, tengeri malac, csíkos mókus, csincsilla, vadászgörény, ékszerteknős, gekkó, sikló, stb.). Ennek keretében az állatok gazdái rövid kiselőadás formájában bemutathatják kedvenceiket. Elmondhatják, mi mindent tesznek azért, hogy állatuk jól érezze magát náluk. Egy vagy több felnőtt szakértőből álló zsűri értékelheti, pontozhatja, kiegészítheti mindezt. E napon a könyvtáros, vagy az intézményben rendszeresen könyvet áruló munkatárs kis kiállítással hívhatja fel a figyelmet az állatokról, azok otthoni tartásáról szóló kiadványokra. (Ez utóbbiból elég sok megjelent mostanában.) Ugyanilyen témában, több állatkertben kérhető játékos, állatsimogatással egybekötött foglalkozás.

Hogyan gondozom kedvenc állatomat – fogalmazás írásaTanórán ugyanúgy alkalmazható, mint iskolai vetélkedő formájában. Díjként érdemes ismeretterjesztő könyveket adni, amelyek egy könyvesbolt vagy egy kisállat-kereskedés támogatásával megszerezhetőek.

Az állatok dicsérete – szavalóverseny vagy állatmesemondó verseny Előzetes felkészülés alapján tartható az osztályban, vagy osztályselejtezők után iskolai szinten. Kapcsolható hozzá bábkészítő verseny is. De maguk a mesék is előadhatók bábokkal. Díjakként szép

könyvek, de állatkerti, múzeumi ingyenes belépők, bérletek is adhatók.

Veszélyben az életem!Veszélyeztetett állatokat bemutató jelmezes verseny. Akár osztályonként is készíthető egy-egy állatcsoportot közösen bemutató jelmez. Ehhez akár kis jelenetek is kitalálhatók és előadhatók, bemutatva az adott állat vagy állatcsoport fennmaradását veszélyeztető tényezőket (erdőirtás, lakóhelyek megszűnése, vadászat, vízszennyezés, szemetelés, fészkek tönkretétele, stb.). A jelmezesek felvonulhatnak a település főutcáján, sétálóutcáján is.

Állatok rajzlapon, gyurmában vagy agyagban Lehet rajzórai feladat, de tanórán kívüli foglalkozás is. Érdemes évente más-más témát megadni. A tárgy lehet rendszertani (halak, gyíkok és kígyók, madarak, emlősök), vagy háziállat, vadállat netalán „csak” a kedvenc állatom. Az előírt technikák is változhatnak: grafitceruza, színes ceruza, zsírkréta, vízfesték vagy éppen minél több természetes anyag (levél, faág, toll, szőr) felhasználása. Az értékelésnél ne feltétlen a tökéletes legyen a legjobb, inkább az ötletességet és az adott állat jellemzőit legjobban kidomborító munkákat díjazzuk. Előzetesen, vagy a helyszínen dolgozva, érdemes a tevékenységet állatkerti, vadasparki látogatással egybekötni.

Állati tárlat Állatokat festő vagy fotózó művész kiállítása. Ugyanő, mondjuk karöltve az állatokat jól ismerő szakemberrel, biológia tanárral, lehet az „Állatok rajzlapon, gyurmában vagy agyagban” című munkák egyik zsűrizője, értékelője.

Állati moziÁllatokról szóló játékfilmek (Bogáncs, Rin-tin-tin, Sivatagi show, A vadon szava, Mentsétek meg Villit!,

stb.) megnézése moziban vagy videón. Utána, akár órakeretben vagy napköziben érdemes egy kicsit beszélgetni is a látottakról. Jó otthon le is rajzoltatni mindazt, ami eszükbe jutott a filmek alapján.

Könyvek közöttAz állatok világnapja jó alkalom arra, hogy a tanulókat elvigyük az iskolai, vagy a gyermekkönyvtárba. Közismert ugyanis, hogy a gyermekek nagyobbik hányada manapság nem szívesen nyúl könyvhöz, inkább TV-t, videót, számítógépet néz szabadidejében. Az olvasásra szoktatás legkézzelfoghatóbb módja, ha mondjuk aktualitáshoz kötve, a gyermekekhez közelálló témában könyvtári búvárkodásra ösztönző feladatokat adunk. Ezek kitalálásában biztos partnerek a könyvtárosok.

Felső tagozatosoknak

Állati érdekes helyekHasonlóan az alsó tagozatosokhoz, érdemes meglátogatni természetes élőhelyeket, állatkertet, múzeumot. De csakis úgy, hogy a tanulók szempontokat kapnak a megfigyeléshez, ismeretgyűjtéshez vagy akadályversenyen vesznek részt. (Ez utóbbi esetben az egyik legfontosabb értékelési szempont a megfelelő viselkedés legyen!)Védett területen, állatkertben, múzeumban érdemes kikérni az oktatással foglalkozó munkatárs segítségét.

Barátkozzunk „nemszeretem” állatokkal!Magyarországon, de a világon is rengeteg állat pusztul el azért, mert az emberek, ritkábban valamiféle fóbiától vezérelve, gyakrabban téves ismeretek miatt nem szeretnek, sok esetben gyűlölnek állatokat, állatcsoportokat. Egy lelkes biológia tanár vagy állatkerti, madarász, denevérész, rovarász stb. szakember segítségével élményszerű, játékos, valós ismereteket közvetítő foglalkozások

keretében mindezek az állatok bemutathatók, sok esetben elfogadtathatók, talán meg is szerettethetők (denevér, egér, bagoly, kígyó, béka, avarlakó rovarok, ezerlábúak stb.). Az ilyen jellegű programok ideális helyszínei az állatkertek, ahol - ha kell ,- az állatokat látva, de tőlük elkülönülve, vagy akár őket megérintve, megsimogatva alakítható ki a minimális tolerancia vagy éppen a szimpátia e hányatott sorsú, a természetben a többi élőlényhez hasonlóan nélkülözhetetlen élőlények iránt.

Állat- vagy állatkölyök szépségversenyEzt, elsősorban higiéniai okok miatt, lehetőleg ne az iskolában szervezzük. Partner lehet ebben művelődési ház vagy állatmenhely is. Semmiféleképpen ne a profi állatszépségversenyek szempontjait használjuk az értékelésnél, hanem inkább a közönség szavazataira hagyatkozzunk. Előnye az ilyen rendezvénynek, hogy általa a gyermekekben felerősödhet a kedvencükkel való foglalatoskodás, a róluk való gondoskodás vágya, illetve a nem fajtatiszta, keverék állatok iránti tisztelet, megbecsülés.

Állatot a menhelyről!Ezt a programot egy állatmenhellyel közösen szervezzük, ahol a gyermekek aktívan közreműködhetnek a menhely bemutatásában (szóban, írásban, fényképen) és az állatok kiközvetítésében. Rajzos feladatlapokkal az otthon tartott állatok igényei, sőt a kóbor állatok csökkentésének lehetőségei is bemutathatók (lásd FAUNA kiadványok!).

Figyeld meg az állatkertben, kutass utána a könyvtárban!Ha egy településen, vagy annak közelében van állatkert, érdemes olyan játékos vetélkedőt szervezni, amelyben a gyakorlati megfigyelések és a könyvekben búvárkodás egyszerűen

összekapcsolható. A téma lehet konkrét irodalmi alkotáshoz köthető, mondjuk Fekete István vagy Molnár Gábor művei, de lehet ismeretterjesztő könyvekhez vagy történelmi, mitológiai témákhoz is kapcsolható.

„Állati” híradóAz iskolarádióban külön műsor(ok) szólhat(nak) a témáról. Lehetnek ebben érdekes állati hírek, feladványok, állat- és természetvédelemmel foglalkozó rövid anyagok, állati könyvajánlók.Az iskolaújságban érdemes tematikus számot ennek szentelni, ahol bemutatkozhat egy-egy állatbarát tanár és tanuló, közeli állatmenhely vagy állatkert. Megjelenhet benne rövid állatos történet, mondjuk részlet egy szépirodalmi alkotásból, mellette pedig néhány értelmesebb állatvicc is. Jó, ha van „állati” totó is, amelyet helyesen kitöltve, témához illő újságok, könyvek vagy állatkerti, múzeumi belépők nyerhetők.

Középiskolásoknak, felnőtteknek

Állatvédelmi csoport létrehozásaEnnek toborzása, megalakulása, majd későbbi éves, akár konkrét akcióhoz kötődő beszámolója történhet az Állatok világnapján. A csoportot csak akkor érdemes létrehozni, ha van konkrét célja, sőt előre megtervezett tevékenységi köre. Kapcsolódhat egy-egy állatfaj, vagy annak élőhelyének védelméhez, helyi konkrét állatvédelmi feladatokhoz, de akár széleskörű ismeretterjesztéshez is. Legjobb, ha munkája szervesen kötődik valamelyik helyi, regionális vagy országos állat vagy természetvédelmi szervezethez.

Vitassuk meg! – fórum állat- és természetvédelemrőlEnnél a korosztálynál érdemes nagyon tudatosan körbejárni a témához kapcsolódó problémaköröket. Lehet itt szó állatkísérletekről, állatviadalokról,

génsebészetről, csapdás állatbefogásról, erdőirtásról, vadászatról, nagyüzemi állattartásról, de cirkuszokról, állatkertekről vagy éppen az állatkereskedelemről is. A beszélgetések, viták, vitasorozatok kitalálásánál, összeállításánál érdemes áttanulmányozni a nálunk hatályos természetvédelmi és állatvédelmi törvényeket, a Brit Királyi Állatvédő Társaság „Kiáltvány az állatok jogairól” című anyagát és sok más szakirodalmat. Hiteles beszélgetések és viták természetesen csak akkor jönnek létre, ha meghívottként jelen van az adott téma egyik szakértője is.

Bemutatkozik a … (intézmények az állatokért)Magyarországon és nemzetközi szinten is sok állat- és természetvédelmi szervezet és intézmény dolgozik, amelyek felkérésre szívesen bemutatkoznak. Legtöbbjüknek vannak színes, látványos poszterei, plakátjai, szórólapjai, kiadványai, videofilmjei vagy éppen vetélkedőre alkalmas feladatötletei, totói. Szakemberei között sok jó előadó van. Rájuk építve beszélgetések és viták is szervezhetők. A külföldi szervezetek szívesen küldenek angol vagy német nyelvű szakmai anyagokat, amelyek az idegen nyelvtanítás módszertanát is bővíthetik. A hazai szervezetek közül például a WWF magyarországi irodája többek között hód-visszatelepítéssel, vidravédelemmel foglalkozik, a FAUNA Egyesület évente számtalan állatvédelmi programot, konferenciát szervez, ráadásul remek kiadványokkal rendelkezik, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kelet-Európa legnagyobb társadalmi természetvédelmi szervezete. Az állatkertek egy része ún. fajmegmentési programok keretében segíti a veszélyeztetett állatok védelmét. A bemutatható szervezetek és intézmények sora még sokáig folytatható lenne. (Mindezekről bővebb információ az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Zöld Hálózat című kiadványaiban olvasható)

Pusztító üzlet - kiállítás a Washingtoni EgyezményrőlAz 1973-ban létrejött egyezmény a kereskedelem miatt veszélybe került több tízezer állat- és növényfaj védelmét tűzte ki célul. Az angolul CITES-ként emlegetett megállapodásnak sok magyar vonatkozása van. Egyfelől a napi hírekben is szereplő, gyakran több száz példányos állatszállítmányok (teknős, papagáj, gyík stb.) vagy védett állatokból készült termékek (kígyó és krokodilbőr táska, cipő, ragadozó madár preparátum stb.) országhatáron való lefoglalásai, másfelől a hazai illegális hobbiállat kereskedelem. Az egyezmény bemutatása azért fontos, mert bármely állatbarát külföldön, de idehaza is könnyen az állatcsempészek csapdájába eshet. A kiállítás megrendezéséhez a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala szívesen nyújt segítséget.

Állatfotó pályázatÉvente kiírható úgy, hogy az eredményhirdetés és a képekből készült tárlat megnyitása az Állatok világnapjára essen. Érdemes mindig témát is megjelölni, mint például Ember és állat kapcsolata, Állatportrék, Állatkölykök, Városi állatok, de akár Állati szemek, Állatpárok vagy éppen Állatsorsok. Díjként legjobb fotóalbumokat és fényképezőgépeket, filmeket adni, amelyek legtöbbször támogatásként a különböző fotós boltokból beszerezhetők.

Irodalom

Carretto, Carlo: Én, Ferenc. Krscanska sadasnjost, Novi Sad, 1990. Dezsériné Bíró Mária - Nagyné Ács Mónika: Óvodások az állatkertben. Kisiskolások az állatkertben. Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest, 1999.

ÉlőVilág. A Kárpát-medence természeti enciklopédiája. Kossuth Kiadó, Budapest, 2001-2002. Farkas Henrik: Legendák állatvilága. Natura, Budapest, 1982.Gaál István: Természettudományi koholmányok. TERRA-MAECENAS, Budapest, 1987.Ilosvay György – Pintér Tibor – Özvegy Judit (szerk.): Pedagógiai lehetőségek az állatkertekben. KÖRLÁNC könyvek 5., JGYTF Kiadó, Szeged, 1997.Javna, John: Hogyan mentsük meg a Földet? 50 jótanács gyerekeknek. Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 1993.Jékely Endre (szerk.): Hogyan győzte le a jaguár a teknőst? Mesék. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1980. Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1987.Lányi András – Jakab György: Erkölcsi Esettanulmányok. AKG Kiadó, Budapest, 1999. Morris, Desmond: Az állati jogok szerződése. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995.Nádai Magda dr. - Kovács Andrea: Vigyázz rájuk és színezz! Versek, mesék, dalok, találóskérdések, bábjelenetek, játékok, mondókák. Codex Print Kiadó és Nyomda Kft., Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest, é.n. Nagy Lajos: Képtelen természetrajz. Révai Könyvkiadó Nemzeti Vállalat, Budapest, 1949.Nálatok laknak-e állatok? Kaláka zenés könyv. Móra Könyvkiadó, Busapest, 1986.Nógrádi Gábor: Segítség, ember! Officina Nova, Budapest, 1989.Pénzes Bethen: Terrárium. Natura, Budapest, 1989.Quinn, Daniel: Izmael. Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1999. Rodics Katalin: Gyilkos üzlet. KTM Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 1995.Romhányi József: Szamárfül – állatversek. Gulliver Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., Budapest, 1994.Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Állatversek. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1981.

Saunders, Nicholas J.: Állatszellemek. Magyar Könyvklub, Helikon Kiadó, Budapest, 1996.Sárfalvi Judit - Nagy Irén: Iskolások az állatkertben. Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest, 1999.Schmidt Egon: Nemszeretem állatok. Natura, Budapest, é.n.Szent Ferenc virágoskertje (Fioretti). Szent István Társulat, Budapest, 1980. Természetet az iskolákba! Süni füzetek 3., Süni Egyesület, Budapest, 2001. Veress István: 100 jó kérdés … az állatvilágról, Sensus Kiadó, Budapest, 2000.Zöldbetűs ünnepeink. Süni füzetek 1., Süni Egyesület, Budapest, 1998.FAUNA Egyesület kiadványai.Süni, Vadon, Természetbúvár, Terrárium folyóiratok.

Október 21.

Földünkért világnap

Timár Ágostonné Almásy Katalin

Ha kis dolgot is, de tegyél mindennap valamit a Földért!

Az ünnep története

Földünk helyzetével állam- és kormányfők, miniszterek foglalkoznak különféle világtalálkozókon, állami és civil szervezetek ezrei dolgoznak világszerte e témakörön. A Földünkért világnap is nemzetközi esemény eredményeként született meg, Magyarországon 1992 óta ünnepeljük. 1991. október 21-én az IUCN, az UNEP és a WWF közös összefogásával született meg a Földünkért (angolul: Caring for the Earth) című új élővilág megőrzési stratégia. A dokumentum a riói Föld Csúcs előkészítésének is tekinthető, hiszen világkonferencia megrendezését tartja szükségesnek. Javaslatot tesz több világegyezmény elfogadására is, ezek közül Rio de Janeiróban megszületett az Egyezmény a biológiai sokféleségről és az ENSZ keretegyezménye az éghajlatváltozásról, majd később elfogadták az elsivatagosodás elleni egyezményt is. Ezeken kívül is fogalmazott meg ajánlásokat később elkészítendő egyezményekre a kiadvány, pl. az erdőgazdálkodásról és a tengerek védelméről. A kiadvány részletes helyzetfelmérésen és előrejelzéseken alapul, összehangolt nemzetközi akciók végrehajtását javasolja, több új fogalmat is bevezet, mint pl.: fenntartható hasznosítás vagy fenntartható használat. Ezek azóta nemzetközi jogi fogalommá váltak. A Földünkért c. kiadvány így fogalmaz: a fenntartható hasznosítás az ökoszisztémák és általában a biológiai erőforrások olyan mértékű igénybevétele, terhelése,

21

felhasználása, amely nem haladja meg azok megújuló képességét. A fenntartható hasznosítás nem szűkíthető le csak a biológiai erőforrásokra, kiterjesztése indokolt az összes természeti erőforrásra is.

Környezeti nevelési lehetőségek

Divat ma környezetvédelemmel, ökológiával foglalkozni. A dolgok mégsem mennek sokkal jobban: a környezeti mutatók romlását nem sikerül megállítani, a Föld erőforrásait változatlan tempóban éljük fel. A környezettudatos, fenntartható életvitel kialakítása szempontjából a helyi közösségeknek kiemelkedő fontossága van. A helyi környezeti nevelés és tudatformálás lehetséges kiindulópontja a helyi környezeti problémák feltárása és a helyi érdekek tudatosítása.A helyi társadalom környezeti nevelése terén a hiányosságok, illetve szükségletek a következők lehetnek:

· a lakókörnyezettel való lelki azonosulás, a hely magunkénak vallása, közösségi érzés, tudat, a gondoskodás, a védelem attitűdje,

· a lakókörnyezet természetes és épített környezetének ismerete, természeti értékek, azok veszélyeztetettsége,

· a helyi védelemben való aktív közreműködés.A korszerű nevelésnek olyan szemléletmódot kellene kifejlesztenie a gyermekben (és a felnőttben), amelynek alapján száraz adatok nélkül is érzi, tudja, hogy mi jó és mi nem a FÖLDnek, a bioszférának, egy-egy ökoszisztémának vagy lakókörzetének. A jelenlegi helyzetben azonban a problémák kezeléséhez nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű adat tárolása, rendszerezése, használata.A környezeti információ olyan helyről érkezik, ahol a környezetvédelemmel a gyakorlatban foglalkoznak (kormányzati intézmények kutatóintézetek, társadalmi mozgalmak, stb.) Ezért az ilyen adatok

21

használatán keresztül a környezeti nevelő - viszonylag könnyen és közvetlenül - kapcsolatba kerülhet a valós helyzettel. Témát, friss adatokat tud meríteni az ilyen információkból, s amit tanít vagy bemutat a tanulóknak, ezáltal életszerű lesz. Ez jelentősen növelheti tevékenysége hitelességét. A pedagógus a jelen helyzetet ismerve, abból kiindulva, jobban tud jövőképet kialakítani. Az információs rendszerek használatával a pedagógus könnyen építhet ki olyan kapcsolatokat, melyeken keresztül a gyakorlati tevékenységekbe, pl. a társadalmi szervezetek munkájába vonhatja be a gyerekeket. Ezáltal a nevelési folyamat élővé válik, túllép az ismeretek átadásán.A mai gyerekek nagyon sok időt töltenek a számítógép előtt, szívesen oldanak meg feladatokat e technika segítségével. Erre épít a következő projekt,„becsempészve” a környezeti nevelést a számítógépezésbe.

A Földünkért projekt

E napról való megemlékezés, a nap kapcsán adódó tevékenységünk nem szűkíthető le egyetlen napra, mindenképpen folyamatnak, a napra való készülődés idejének kell tekintenünk.A cél:A tanulók

· elemezzék a lakókörnyezetükben felmerülő problémákat és keressenek megoldásokat a természeti és az épített környezet értékeinek fenntartására és megőrzésére,

· tanulmányozzák és kritikusan értékeljék a különböző, környezetvédelemmel kapcsolatos Web-oldalakat (mennyire figyelemfelkeltő, könnyen elérhető-e, közérthetőek-e a magyarázatok, példák, stb.),

· vizsgálják, elemezzék, és kritikusan hasonlítsák össze a különböző csoportok tevékenységeit környezetük védelmével kapcsolatosan,

· más osztályokkal való kapcsolatfelvételük során ismerjék meg azok szokásait, környezetét.

21

A megvalósítás színtereiEgy iskolai osztály (12-14 éves korcsoport), de ez kibővíthető több osztályra, évfolyamra, az egész iskolára.Társadalom- és természetismeret, rajz, számítástechnika, osztályfőnöki órák.

A foglalkozásokra vonatkozó javaslatokA bevezető beszélgetés során tisztázzuk a tanulókkal a Földünkért világnap jelentését, jelentőségét. Vázoljuk fel, mi mindent szeretnénk csinálni, hogy méltóképpen "megünnepeljük" ezt a napot. Magától értetődik, hogy a gyerekek véleményét, javaslatait a program összeállításánál maximálisan vegyük figyelembe és minden területen (tervezés, szervezés, értékelés) vonjuk be őket a munkába. Így sokkal inkább magukénak érzik és jobban is rögződik mindaz, amit tapasztalnak, tanulnak.Mindegyik tevékenység kapcsolódik valamilyen formában a végső célhoz, a foglalkozások eredményeit október 21-én, a világnapon kis kiállítás keretében mutathatjuk be az iskola többi tanulójának.

1. foglalkozás: A kapcsolatfelvétel technikái· Az emberiség számára fontos, hogy az emberek

kapcsolatot teremtsenek egymással. Napjaink technikai fejlődése sok lehetőséget nyújt a kapcsolatfelvétel formáira. Gyűjtsük össze a tanulókkal a lehetőségeket (régi korok eszközeit is lehet), beszélgessünk a veszélyekről is (pl. mobiltelefon túlzott használata, túlzott mértékű internetezés, stb.).

· Készítsenek rajzot - bármilyen, számukra tetsző technikával - a következő címmel: Mit jelent számomra a telekommunikáció? Vagy: Hogyan teremthetek kapcsolatot valakivel?

· A kész művekből rendezzünk házi versenyt, válogassuk ki azokat, melyeket esetleg a weblap készítésénél is felhasználhatunk.

21

Szükséges eszközök: rajzlap, festék, zsírkréta, grafit, színes papír, ragasztó, stb.

2. foglalkozás: Környezetünk feltérképezése· Elevenítsük fel a tanulókkal az eddigi

tanulmányaikban előfordult ismereteket természeti környezetükről. Gyűjtsük össze a lehetséges értékeket, a védelemre szoruló területeket (ötletbörze alkalmazásával).

· Vitassuk meg a tanulókkal, hogy az épített lakókörnyezetben (falu, városrész) melyik épületnek milyen funkciója van? Használjuk a térképen is fellelhető szimbólumokat (pl. templom, vasútállomás, buszpályaudvar, postahivatal, városháza, stb.).

· Alkossunk 3-4 fős csoportokat. Minden csoportnak adjunk térképet, melyeken feltüntettük az adott csoport útvonalát, a fontosabb épületeket, parkokat, parkolókat, stb. Kérjük őket arra, hogy "nyitott szemmel" sétáljanak végig a kijelölt útvonalon. Útközben a táblázatukba írják be a látottakat, és a jellemzőiket is jelöljék be egy hetes fokozatú skálán, ahol a skála két végpontját ellentétes jelzők alkotják. Készítsenek fényképeket, rajzokat azokról a helyekről, ahol valami tetszett vagy éppen nagyon nem tetszett.

· A sétáról visszatérve készítsenek posztert „A mi környékünk” címmel.

· Mutassák be a csoportjuk által kitöltött táblázatot, fényké-peket, rajzokat s utaljanak arra is, hogy ők hogyan változtatnának az általuk fellelt hiányosságokon, problémákon. Az ügyesebbek készíthetnek programtervet is javaslataikból, vagy írhatnak levelet a község polgármesterének, melyben felhívják a figyelmet egy-egy hely védelmére, megőrzésére.Szükséges eszközök: térkép útvonallal, polaroid fényképe-zőgép, táblázat, csomagolópapír, ragasztó, filctoll, színes ceruza.

Épület, hely

negatív tulajdonság

-3 -2 -1 0 1 2 3 pozitív tulajdonság

21

neve, pl.park piszkos,

szemetestiszta

zajos csendeszsúfolt tág

Templom

(saját elképzelés szerint)

Iskola (itt szintén felsorolva a jelzők)

Stb.

A csoportok beszámolói után alkossunk közösen véleményt. Mi az, amit érdemes környezetünkben megőrizni? Hol kellene változtatni? Mi mit tudunk tenni?

3. foglalkozás: „Napirendünk, eszünk, iszunk, hagyatékunk”

Kérjük meg a tanulókat arra, hogy otthon, önállóan, óránkénti beosztással írják le napirendjüket, mit esznek-isznak, mivel foglalkoznak legszívesebben szabad idejükben.

Készítsenek listát arról az 5 dologról, amit megőriznének környezetükből a jövő számára.

4. foglalkozás: Web-oldalak tanulmányozása, elemzése, összehasonlítása, értékelése

A tanulók 2-3 fős csoportokban dolgozzanak, tapasztalataik megfogalmazásához adjunk megfigyelési szempontokat. Pl.: Mennyire könnyen elérhető az oldal? Van-e tartalomjegyzék? Vannak-e és milyenek a linkek? Az oldal mennyire keltette fel a figyelmüket, érdeklődésüket? Volt-e lehetőség visszacsatolásra? Tetszik-e a grafikus ábrák használata? Stb.

5. foglalkozás: Saját Web-oldalunk tervezéseAz egyes témákhoz természetesen gyűjtőmunkát kell

végeznünk az oldal fő vonalainak megtervezése után. A tervezetnek megfelelően az osztályból 6 csoportot képezünk.

21

A csoportok feladatai:· Címlap, tartalomjegyzék megtervezése· Községünk (városrészünk) története, híres emberek,

természetes környezet. Ha nincs hozzá elég adatunk, kérjünk a könyvtárostól segítséget.

· Napirendünk, eszünk, iszunk, hobbik. Az előzetes otthoni feladat alapján az osztály jellemzésének elkészítése. Jó, ha kritikai megjegyzések is vannak benne, humoros formában, pl. túl sokat nassolunk, nem mozgunk eleget, stb.

· Érdekességek, Ezt őrizném meg… (az előzetes otthoni feladatból összegyűjtve)

· Így emlékeznek a régiek. Néhány idős emberrel készített riport, ha módunkban áll, hangzó anyagot is tegyünk bele.

· Amire büszkék vagyunk - amin változtatni kellene (a 2. foglalkozás poszterei alapján).Minden csoport mutassa be elképzelését, s az osztály közösen döntsön, mi kerüljön majd a Web-lapra.

6. foglalkozás: A Web-lap elkészítéseHa ehhez nem értünk, kérjük a számítástechnikát tanító kollégánk segítségét.Mire ügyeljünk feltétlenül?

· ha adatokat, részleteket közlünk a pontosság, precizitás elengedhetetlen, jelöljük meg a forrás helyét,

· biztosítsunk linkeket más Web-oldalak elérésére,· feltétlenül jelöljünk meg visszajelzési lehetőséget,

elérhetőséget, pl. e-mail címeket, mert a tanulók így is kereshetik másokkal a kapcsolatot, kezdhetnek párbeszédet,

· a kivitel vonzó, kellemes látvány legyen, alkalmazzunk grafikus elemeket, fényképeket, világos utasításokat, ikonokat, stb.

A következőkben logikai struktúra vázlatot tekinthetünk meg. Ebben láthatjuk, hogy minden tartalmi oldalt elérhetünk a tartalomjegyzékből, még a címlapot is. A tartalmi oldalak alatti oldalakból szintén közvetlenül

21

visszajuthatunk a tartalomjegyzékhez, mivel az mindig elérhető a bal oldali keretben.

Természetesen ez csak az én javaslatom, a tanulókkal együtt ettől eltérő, más fő és mellék kérdéskört felölelő Web-oldal is készíthető. Az a tapasztalatom, hogy a tanulók fantáziája megfelelő előkészítés után " nem ismer határokat", nagyon jó ötletekkel állnak elő.

21

Tartalom Címlap

Községünk jellemzése

Természetes környezeteTörténeteHíres emberek

NapirendünkÍgy emlékeznek a régiek

Eszünk-iszunk

Hobbik

Érdekességek

Ezt őriznénk meg a jövő számára

Amire büszkék vagyunk

Amin változtatnánk

7. foglalkozás: kiállítás Október 21-én a Földünkért világnap tiszteletére kis

kiállítást rendezünk a tanulók által végzett tevékenységekről, melyet az iskola többi tanulója, a szülők, a környéken lakók és a helyi képviselők is megtekinthetnek.

A kiállítással nem fejeződik be a program, hiszen az is a célunk, hogy a különböző helyeken élő tanulók egymással is megismerkedjenek, kapcsolatot teremtsenek. A Web–oldalunkat "reklámozzuk", terjesszük; visszajelzéseit kövessük nyomon, a tanulókkal együtt reagáljunk rájuk. Jó, ha néhány más iskolában dolgozó kollégánkat megkérünk arra, hogy segítsen ebben. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy párbeszédet elindítani a legnehezebb, ha már beindult, csak figyelemmel kell kísérni.

Jó munkát és a Web-lap készítéséhez érdekes ötleteket kívánok!

Keresőprogramok

Munkánk során segítségünkre lehetnek az internetes keresőprogramok, melyeket a tanulóknak is ajánlhatunk, hiszen már iskolai Web-oldalak is fellelhetők a használatával.

Heuréka www.heureka.net.huAlta Vizsla www.altavizsla.origo.huGoogle www.google.comYahoo www.yahoo.com Galaxy www.galaxy.einet.netThe Yellow pages www.theyellowpages.comGoliát www.goliat.hu

22

Irodalom

Lucz Géza: Rajta vagy már a hálózaton? www.iifhu/dokumentumok/niif_fuzetek/rajtavagy.html Multimédia informatikai eszközök. PT-MIK, 1998.Perlaki Attila: Hogyan készítsünk saját honlapot a

Weben? www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetekhonlap.html

Spanik - Rügheimer: A multimédia alapjai. Kossuth Kiadó, Budapest, 1995.

Vásárhelyi Tamás - Viktor András (szerk.): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest, 1998.

Weblap készítése alapfokon (HTML formátumban). www.fazekas.hu/~turbo

22

December 29.

A biodiverzitás napja - decemberben?

Vásárhelyi Tamás

A nap eredetét lásd május 22-nél. Azért maradunk az eredetileg kitűzött dátumnál, hogy bemutassuk, az élővilág sokféleségével télen is lehet, érdemes foglalkozni. Mi most itt teljesen általános értelemben foglalkozunk a biodiverzitással, és a felkínált ötletek inkább a gyerekeknek, a kezdőknek szólnak, nem a téma szakértőinek.

A biodiverzitás fogalma

A biodiverzitás egyszerűen szólva, az élővilág sokféleségét jelenti. De ez a szó ma már több is. Hozzátapadt olyasféle jelentés is: az élővilág sokfélesége, ami számunkra fontos, amiért aggódunk, amit meg kell védenünk. Egy csúnya (nem mintha a sokféleség olyan elbájolóan hangzana) idegen szó kellett ahhoz, hogy a politikusok, döntéshozók komolyan vegyék a dolgot, újra ismerjék, tudják, értsék, védjék azt, amit gyerekkorukban tudatlanul is élveztek: a fűben nyíló sokféle virágot, az ide-oda libbenő pillangókat, a sokféle döngicsélést, csiripelést, füttyöt, a jóféle illatokat és a többit.

Vegyük hát mi is komolyan a kifejezést, és nézzünk egy kicsit a sokféleség mélyére.

A biodiverzitásnak több szintjéről szoktunk beszélni, több szintjét is elkülöníthetjük. Molekuláris szinten jelentkezik a genetikai sokféleség. A genetikai sokféleség szabja meg (avagy engedi meg), hogy milyenek legyenek azok a lények, azok az egyedek, amelyekkel az emberek és a többi lény találkozik. Ez jelentkezik az észlelhető (fenológiai) sokféleségben, a tátika, a büdöske és ezernyi más virág színváltozataiban, a guppik hímjeinek változatos farokalakjában, szőke-barna-fekete embertársainkban, és persze a nem látható tulajdonságokban is, pl. abban, hogy kinek A kinek B vagy 0 a vércsoportja, hogy ki pirosodik ki egy pohár bortól és

ki nem, stb. A genetikai sokféleségnek önmagában is van jelentősége, mert nagyon sok gén van az élőlényekben, amely nem aktív, amelynek hatása nem észlelhető, de amely öröklődik, jelen van, és valamikor majd felszínre kerülhet, megjelenhet, manifesztálódhat.

Egyetlen élőlényben általában két gén határoz meg egy-egy tulajdonságot (egyszerűen szólva az apai és az anyai gén), s ezek lehetnek egyformák, lehetnek különbözőek is. Az egy fajhoz tartozó, egyidőben, együtt élő élőlényeket populációknak nevezzük. Egy populáción belül a sok egyedben ugyanannak a génnek még több változata lehet jelen, és még nagyobbnak tűnik a változatossága az egyedeknek, ha több testi tulajdonságukat is figyelembe vesszük. (tehát a vörös hajúak sorában különbséget teszünk a nagy fülűek és a kis fülűek között, a nagy fülűek sorában a szeplősek és nem szeplősek, a nem szeplősek sorában a soványak és kövérek, vagy a magasak és alacsonyak között is).

Egy faj élő egyedei rossz esetben csak egy populációból állnak. Ha több elkülönült populációja él a fajnak a Földön, akkor nagyobb lehet a genetikai sokfélesége, akkor nagyobb biztonságban létezik a faj, mint ha csak egyetlen helyen élne. Ma már több faj van (mondjuk a csimpánz, a panda), amelynek vannak természetes populációi, és vannak az állatkertekben tudatosan fenntartott populációi, csapatai is.

A természetben egy faj populációja együtt él számtalan más faj populációival, a tölgyfák a juharokkal, a kőrisekkel, szilekkel, a szarvasokkal, mókusokkal, ormányosbogarakkal, gombákkal, mohákkal, zuzmókkal, egysejtűekkel, baktériumokkal, vírusokkal. Az együtt élő fajok sokfélesége adja a faji szintű diverzitást. Ezek a változatos élőlények azonban életközösségeket is alkotnak. Ez a biodiverzitás legmagasabb szintje, a társulás szintű diverzitás. Ne higgyük, hogy csak egyféle tölgyerdő van! A növényi társulások szakértőinek is többféle tölgyerdőt sikerült elkülöníteniük, pedig ők egyáltalán nem foglalkoztak az állatokkal, vagy a gombákkal, amelyek nyilván még tarkábbá teszik a képet. A környezet sokféle tényezőjének kell egyidőben megfelelőnek lennie, hogy mondjuk egy gyöngyvirágos

tölgyes igazi gyöngyvirágos tölgyes lehessen, a maga jellemző növényfajaival. Rossz esetben pedig úgy járunk, mint egyetemista korunkban, amikor Horánszky tanár úr lelkesen felkiáltott a Pilis egyik völgyének oldalában, fiatal, szürke kérgű bükkfák végeláthatatlan erdejében: Íme egy gyertyános tölgyes! Állítását egyetlen öreg, vadon nőtt cseresznyefára alapozta, amely túlélte a korábbi, több fafajból álló erdő teljes kivágását. És valóban: a cseresznye a gyertyános tölgyesek jellemző fája, az olyan hegyoldalaknak pedig éppen a gyertyános tölgyesek a jellemező társulásai Magyarországon.

Rio és a biodiverzitás

Baj van az élővilág sokféleségével, nagyon megcsappant az utóbbi évtizedekben. 1992-ben az ENSZ Riói Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján megtárgyalták, és sok ország aláírta az Egyezmény a biológiai sokféleségről c. megállapodást. Az egyezmény „…az élet-alakok sokféleségét önmagában és az evolúcióban, valamint az élet fenntartó rendszereinek megtartásában betöltött szerepe okán is értéknek mondja ki (az egyéb, a köztudatba és értékrendbe jobban beépült értékei mellett). Az egyezmény alkotói kilépnek abból a hagyományos mederből, amelyben a biológiai sokféleség megőrzését azonosították a klasszikus természetvédelemmel. A biológiai változatosság értéke ugyanis egyaránt rejlik annak és komponenseinek ökológiai, genetikai, tudományos, oktatási, szociális, gazdasági, kulturális és esztétikai értékeiben.” (Gergely–Gyulai, 1996). Az aláírók számos, a védelmet szolgáló lépés mellett azt is vállalták, hogy segítik a biológiai sokféleségre vonatkozó ismeretek megértését, e témakörök oktatási programokba való felvételét, akár nemzetközi keretekben is. A fentiek értelmében most a biodiverzitásnak nemcsak a biológiai, hanem a kulturális, sőt esztétikai befogadása érdekében is teszünk javaslatokat.

A biodiverzitás szintjei és más jeles napok

Az alábbiakban sokféle gondolatot és ötletet sorolunk fel a biodiverzitás észlelésére, tudatosítására, védelmére. Más-más korosztálynak más-más szinten és módon kell ezeket az ismereteket közvetítenünk. Az azonban biztos, hogy jó, ha nem szorítkozunk egyetlen napra, hanem minden lehetséges alkalommal foglalkozunk a kérdéssel. Jó alkalmat kínál erre több másik jeles nap is, és most néhány ötlet következik arra vonatkozóan, hogyan lehet a biodiverzitásról azokon szólni (természetesen úgy, hogy azért ne alakítsuk át azokat az ünnepeket csupán a biodiverzitás jeles napjaivá).

A Madarak és fák napján fajokkal, populációkkal foglalkozunk. Érdemes beszélni az őshonos és a jövevény, behurcolt, betelepített fajok fogalmáról, jelentőségéről és tenni is valamit az őshonosak megsegítésére! Ugyanerre jó alkalmat kínál a Tisza Élővilágának Emléknapja (emlékszünk: pl. a betelepített fehér busa nagyobb arányban pusztult, mint sok őshonos faj, ezért átmenetileg több lehetőség maradt az utóbbiaknak). Az Állatok világnapja szintén sok alkalmat kínál, hogy a sokféleségről beszéljünk (pl. a kutyafajták végtelen számáról és jellemzőikről). A Vizes élőhelyek világnapja a társulás szintű diverzitásról kínál témát, hiszen az élőhely lényegében a társulás élőhelye, illetve egy faj vagy populáció élőhelye mindenképpen egy társulás, amelynek többi faja a miénket eszi (vagy éppen fordítva), a miénknek szolgáltat búvóhelyet (vagy éppen elbújik odvában…).

Biodiverzitás a mindennapjainkban

Az embereket, a gyermekeket könnyű megfogni a saját magukkal kapcsolatos dolgokkal. Érdemes a biodiverzitással kapcsolatban is a mindennapi élet köréből elindulni. Témákra, feldolgozási módokra adunk az alábbiakban javaslatokat, ötleteket.

Mi él a ház körül?Beszélgessünk arról, hány növényfaj, hány állatfaj

fordul elő a ház körül, a házban, a lakásban. Ki fog derülni,

hogy a gyerekek rengeteg fajt fel tudnak sorolni, valószínűleg más-más néven nevezve némelyiket. (Jó alkalom tisztázni, hogy olyan faj, mint veréb, egér, patkány, csótány nincs, de van házi veréb, mezei veréb, van házi egér, és több másféle egér, van házi patkány, vándorpatkány, és legalább kétféle csótány szokott előfordulni a lakásokban, melyek közül legalább az egyiket svábbogárnak hívjuk). A ház körül élő fajok közül hány a barátunk, hány az ellenségünk, hány közömbös? Mit csinálnak? Mit csináljunk mi velük, hogyan védekezzünk azok ellen, amelyek nem kívánatosak, hogyan tessékeljük ki azokat, amelyeknek kint a helye (avagy amelyeket nem tűrünk meg idebent), hogyan ápoljuk azokat, amelyeket szeretünk magunk körül?

Javasolt olvasmányok: Vásárhelyi – Csiby, 1991, Vásárhelyi, 1999, Halász és munkatársai, é.n,

Hány fajból készül?Hány fajból készül egy bőrcipő? Mondjuk marhabőr a

talprésze, sertésvelúr a felsőrésze, kendermadzag a varrása, faszeg rögzítette a talprészt, amelyet a gumifa vulkanizált nedvéből készült talp egészít ki. Miből készült a cipőfűző?

Hány faj kell ahhoz, hogy rigójancsi készüljön? Kell, ugye, liszt (búza), tojás (tyúk), cukor (cukorrépa), kakaó (kakaóbab), tejszín (szarvasmarha), vanília (eredetileg vanília, ma már mesterségesen előállított etilvanillin), és a titokzatos származású zselatin (mely szintén származhat szarvasmarhából). A mézeskalácshoz még több: kell a mézelő méh és azok a virágok, amelyekből a mézhez szükséges nektárt, virágport összehordja, kell fahéj (egy trópusi fának a héja, kérge) és kell szegfűszeg (egy trópusi virágnak a termése). Nyújtani fenyődeszkán is tudunk, de bükkfából szokott készülni a nyújtófa, és lenvászon a konyharuha. Tovább tágítva a kört: búza még csak lehetséges rovarok nélkül, de len, kakaó, vanília, cukorrépa már nemigen. A sütéshez leginkább használt tűzifa, vagy gáz is élőlényekből származik, sőt az elektromos energia egy részét is „fosszilis tüzelőanyagok”, azaz élőlényekből kialakult szén, olaj, földgáz elégetésével hozzák létre.

Hány fajt ettél?Tényleg, hány fajt fogyasztott már a kedves Olvasó?

Kérem, ragadjon papírt (többféle fafajból készülhet), ceruzát (a finom illatáról felismerhető, ha cédrusfa a fája, s a grafit is fából származik), és sorolja fel, milyen állatfajokat fogyasztott már. Csak azután olvasson tovább.

Emlősök: szarvasmarhát, sertést, birkát biztosan, de lehet, hogy lovat, kecskét, szarvast, őzet, medvét, nyulat (mezei, üregi, vagy házi nyulat?) is. Ez eddig legalább 9 faj. Kérem, folytassa! Ne feledkezzen el a hüllőkről (teknősbékaleves, alligátor-krokett) a kétéltűekről (békacomb), a puhatestűekről (osztriga vagy más kagyló, akár konzervből is, éti csiga), a rovarokról (kukacos cseresznye, azaz a cseresznyelégy lárvája) sem. Kész a lista? Melyik állatcsoportban volt a legtöbb faj? Nem a halak között?

És azután a növények! Amelyeket nyersen, salátának eszünk. Amelyekből a tésztafélék készülnek. Amelyekkel ízesítjük az ételeinket. Amelyeket szárítva, vagy cukorral felfőzve, besűrítve tartósítunk. Amelyek a levesbe kerülnek. Amelyeket a fáról leszedve élvezettel rágcsálunk el. Csak az elfogyasztás módjai is a nagymértékű diverzitást sugallják.

Csináljanak ebből játékot a gyerekeknek! Mondjuk, készítsenek faliújságot, amelyen a rigójancsihoz vagy a ruházatukhoz szükséges élőlények képét láthatják a többiek. Készítsenek világtérképet: honnan mindenhonnan jön össze a mézeskalács hozzávalója, honnan a vasárnapi ebéd?

Irodalom: Szakácskönyvek, Az ínyesmester éléskamrája, stb. Fűszernövényekről szól, pl. Járayné Komlódi, 1980. Aki hozzájut, annak ajánljuk a Globingo c. játékot is.

Biodiverzitás és művészetA művészek mindenkor előszeretettel ábrázoltak

állatokat és növényeket. A modern ember (Homo sapiens sapiens) barlangrajzain már biztosan felismerjük a bölényt, a mamutot, a szarvast. Az idővel változott az ábrázolás oka, célja, stílusa is. Volt és van, amit naturális

módon vagy stilizálva, a dekorativitásáért ábrázoltak gyakran. Sok faj kultikus jelentőségűvé vált, vagy szimbolikus jelentősége lett.

Keressünk tanítványainkkal művész állat- és növényábrázolásokat, és találjuk meg a szépséget bennük. Készítsünk listát az ábrázolt fajokról, a felismerhető vagy nem felismerhető faji és egyéb jellegekről. (A felső-Tisza vidékén templomi faragásokban lábasfák tűnnek fel, az onnan jobbára már eltűnt, vízben álló égeresek jellegzetességei.) Keressük a tájak ábrázolásait különböző korokban: milyen volt a természet régen és ma? Keressünk régi ábrázolásokat mai helyszínekről: több, vagy kevesebb volt az erdő, a víz akkoriban? Beszélgessünk arról, miért a gólyáról írt Tompa, miért a pacsirtát festette Szinyei-Merse, mit szimbolizál a magányos cédrus Csontvárynál. Hallgassuk meg az „Állatok farsangját”. Hogyan mutathatóak be a zene eszközeivel az egyes állatfajok jellemzői? Hogy tetszik a „Pacsirta”, a „Dongó”? Hogyan, mikor szólalnak meg a madarak Beethoven VI. (Pastorale) szimfóniájában? Melyik festék származik növényektől? Ugye, hogy végtelen a lehetőség?

Biodiverzitás a mitológiában, a hiedelemvilágban, a mindennapok szimbolikájában

A mitológiai állatok részben az ismeretek hiánya miatt, részben a nekik tulajdonított tulajdonságok megjelenítésére, rendszerint többféle állatból lettek összegyúrva. Egy tisztességes egyszarvúnak kecsketeste és lába, kecskefeje van, de gyakran inkább lóra hasonlít. Néha páros- néha páratlan ujjú patás a lába. Szakálla kecskeszakáll – ha van. Farka gyakran lófarok. Szarva hol egyenes, hol görbült, hol sima, hol csavart. A sárkányoknak rendszerint hüllő (gyík, krokodil) teste van, de kígyófarka, néha oroszlánfeje, néha oroszlánlába, gyakran denevérszárnya. A pegazus szárnyas ló, a kentaur lótestű ember (vagy fordítva). Keressünk mitológiai állatábrázolásokat, és keresgéljünk rajtuk ismerős részleteket a gyerekekkel.

Keressünk olyan élőlényeket, amelyeknek szimbolikus jelentése volt vagy van (nefelejcs, piros rózsa,

pillangó), amelyekhez hiedelmek kapcsolhatók (mandragora, katicabogár, mégpedig a hétpettyes katica), amelyekhez akkor fordulunk, ha valamit virágnyelven akarunk kifejezni (csak a rovarok világából: bogaram, könyvmoly, fullánkos nyelv, szúnyogcsődör, aktakukac, darázsderék, tetű, szemtelen piaci légy, pillekönnyű, stb.).

Biodiverzitás és nyelvNagyon sok Magyarországon előforduló fajnak van

magyar neve, de korántsem mindegyiknek. Ugyanakkor sok fajnak annyi neve van, ahány tájegység, vagy még több. Sok idegen földrészen élő állatnak is van magyar neve, azoknak, amelyekkel a magyarság és a többi itt élő nép vándorlásai során találkozott, amelyek a történelem során el-elvetődtek ide, azoknak, amelyek az európai kultúrában gyökeret vertek, végül mostanában azoknak, amelyek a mérhetetlen mennyiségű új könyv, video, tévéfilm, CD formájában magyarra lefordítva elénk kerülnek.

Hálás feladat egy-egy faj népi neveinek gyűjtése, felsorolása. Herman Ottó a tyúknak vagy 20 nevét sorolta fel. Nyelvtanulóknak való feladat lehet egy faj nevének megkeresése különböző nyelveken. Megtudjuk, hogy a nefelejcs nyilván idegenből fordított név (Vergissmeinnicht németül, forgetmenot angolul). Elcsodálkozunk azon, hogy a mi német csótányunkat (ez nem a konyhai sváb, az egy másik faj!) hogy mindenhogy nevezik a világban. A latin Blattella germanica nevet a svéd Linné adta, de franciául is blatte germanique, angolul German crocroach, spanyolul cucaracha germánica a neve. Németül Preusse-nak (poroszbogár, gondolom a sváboknál), Schwabe-nak (svábbogár, gondolom a poroszoknál) Französe-nek (francia bogár) Däne-nek (dán bogár) hívják, de nevezik oroszféregnek (Russwurm) is. Kellemetlen lakótárs, mindenki a másikáról nevezi el. (Ne törjünk lándzsát mások fölött, nálunk is van, ahol „muszka csótány” a neve. A másik, lakásokban közönséges fajt pedig svábbogárnak hívjuk.)

A diverzitás fogalmához vezethet minket egy másik játék is (Vásárhelyi, 1994). Gyűjtsük össze, hányféle hangot adnak a különféle állatfajok. Mindegyik hangnak

van magyar neve (mert amelyiknek nincs, azt csak körülírni tudjuk). A tücsök ciripel, a béka brekeg, a veréb csiripel. A törzsfejlődésben tőlünk távol eső állatoknak kevésféle hangjára van szavunk, a madarakéra már többféle szokott lenni, az emlősökére még több. Legtöbb a háziállatoké, azok között is a kutyáé. Persze, ha nem számítjuk az embert, amelynek akár százféle hangjára is van szavunk. Gyűjtessük össze a hangokat a gyerekekkel, kiscsoportokban, írjuk fel ezeket látványos módon, pl. csomagolópapírra, esetleg próbáljuk utánozni őket.

Milyen szegény lenne az életünk, a kultúránk az élővilág változatossága nélkül!

A biodiverzitás megismerése, megőrzése télen

Egy eredetileg decemberi ünnepet nem könnyű ünnepelni mérsékelt égövünkön, ugyanakkor nem is lehet csak szobai, vagy papírmunkával (lásd fenti ötletek). Keressünk hát lehetőségeket, hogy a gyermekek az élővilág mennél nagyobb változatosságával találkozzanak télen is. Kezdjük az ötletek sorát az épületen belül.

Hány fajhoz tartoznak a szobanövények? Vajon milyen égövről származnak ezek, miért bírják

ki azt, hogy az évszakok a szobában alig változnak? Hiszen télen-nyáron nagyjából egyenletes a hőmérséklet, mégpedig meleg, vagy sohasem fagypont alatti, egyenletes a „csapadék” eloszlása (ha rendesen öntözzük őket), nyáron is árnyékban vannak, télen pedig világítanak a lámpák… igen ezek a körülmények kedveznek a trópusi származású növényeknek. Nézzünk utána a kertészeti könyvekben, vagy a Búvár Zsebkönyvben (Sulyok – Varga, 1988)! És nézzük meg azt is, melyek azok a növények, amelyeket csak telelni hoztak be az épületbe, de tavasztól őszig a kert, az udvar díszei.

Milyen változatosak a halak az akváriumban?Ha nem azok, vásároljunk guppikat, és szaporítsuk

őket – majd lesz ott sokféleség! A nőstények sokkal kevésbé változatosak, mint a hímek, utóbbiaknak sokféle színváltozata, sokféle farok-alakja és mérete megjelenhet

a legegyszerűbb tartási, szaporítási körülmények között is. Ez mesterséges szaporítási tevékenység eredménye. Ugyanígy jöttek létre a kutyafajták is. (Igaz is, gyűjtsük a képeket, gyűjtsük a gyerekek beszámolóit, milyen fajta kutyákat ismernek, melyiknek milyen jellemző tulajdonságait tapasztalták. Még jobb élő kutyákkal is barátkozni.)

Milyen madarak jönnek a madáretetőre?És függ-e ez attól, hogy milyen eleséget tettünk ki

nekik? Mindehhez persze etetni kell a madarakat, nemcsak ezen a napon, hanem, ősztől tavaszig. És akkor mindjárt tettünk is valamit a biodiverzitás érdekében. Tavasszal a madárhangok sokfélesége is jutalmazhat érte, visszaigazolhatja erőfeszítéseinket.

Mi hiányzik odakintről?Szedjük csokorba, mi hiányzik nekünk a

természetből, ami tavasztól őszig jelen volt.

Menjünk kirándulniSzerencsére sokan szeretnek télen is kirándulni.

Máshogy kell öltözni, esetleg más célpontokat kell keresni. Érdemes a téli táj, a téli élővilág jellegzetességeit tudatosítani. Rengeteg aktív élőlényt találunk télen is. Rengeteg inaktív élőlényt is megtalálhatunk, azonosíthatunk. A lombhullató fák és cserjék koronaalakját, az ágak növését, az elágazások jellegét télen tudjuk csak igazán jól megfigyelni.

Nézzük a rügyeketMár télen is szép fejlett rügyeket figyelhetünk meg.

Rácsodálkoztathatjuk a gyerekeket arra, hogy a rügyek ugyanolyan jellemzőek lehetnek egy-egy fafajra, mint a kéreg, mint a levelek vagy a virágok. Tavasszal azután azt is figyelhetjük majd, melyik mikor kezd duzzadni, mikor feslik ki a virág- és mikor a levélrügy, mekkora a diverzitás a rügyfakadásban. Erre már kezdhetünk készülni decemberben.

Milyenek a madárhangok?Milyen madarak hangját halljuk télen? Emlékszünk,

milyenekét nem? És ugyanúgy szólnak, mint tavasszal? (Én már szenvedélyesen figyelem a feketerigókat. Téli csattanó hangjukat néha már egy kora tavaszi erősebb napsütés alatt is felváltja a hím rigó édes éneke. Aztán ha márciusban az idő zordra fordul, vagy fagyos a hajnal, csattogni kezdenek megint, hogy a délutáni melegben újra a csodás énekük töltse be szívünket.) (2002 novemberéig a rekordot egy Újév napján hallott csendes rigóének tartotta, de most a váratlan tavaszias melegben igazi hangos tavaszi rigófüttyöket hallgathattunk.)

Állatkert, vadasparkEzek az intézmények télen is nyitva állnak, és olyan

állatokat is tartanak, amelyek téli álmot alszanak, olyanokat is, amelyek nem. A diverzitás ebben is megmutatkozik, és a téli tartás körülményeiben is. Mindenkor jó és hasznos időtöltés. (Irodalom, pl. Csabai – Vásárhelyi, 1995)

MúzeumokTélen-nyáron nyitva vannak a természettudományi

múzeumok, a megyei múzeumok természettudományi kiállításai, és további múzeumok, melyek az élővilágot is bemutatják (pl. Gödöllői Városi Múzeum, vagy Esztergomban a Duna Múzeum). Ilyenkor, rossz időben, vagy a tavaszi terepjárásra, kirándulásra való felkészülésként vihetjük tanítványainkat kiállításokra, hogy ott a diverzitást valódi példányokon, nyugodtan, részletesebben is tanulmányozhassák. Jó, ha feladatokat adunk nekik: kifestés, rajzolás, leírás, összehasonlítás, megbeszélés. (Irodalom: pl. Csabai – Vásárhelyi, 1997)

Karácsony és biodiverzitásKi tudja, milyen fenyő volt a karácsonyfája?

Hagyományos lucfenyő? Drága ezüstfenyő? Divatossá vált, nem hulló, de nem is illatozó, hosszútűjű fekete fenyő? Vagy más faj? És hányféle fajtól származik mindaz

(szalmadísztől a narancsig, szaloncukorig), amit a karácsonyfára felaggatunk?

Miért nőnek olyan egyformán a Luca napjától kezdve nedves vattán csíráztatott búzahajtások? Lehet ebben szerepe a genetikai egyformaságuknak?

Karácsonyi vendégségbenAz emberi faj egyedei is sokfélék lehetnek. Érdemes

kicsit odafigyelni a családban előforduló sokféleségre, ami a nagy karácsonyi vendégségek alatt különösen könnyű feladat és talán szórakoztató is. Vannak-e családi jellegzetességek, vonások (sok magas családtag, sok fekete hajú, vagy kék szemű, vagy kajla fülű)? Vannak-e kirívó személyek? Hogyan tartja ezeket számon a családi köztudat? (Langaléta gyerekek között a magas lányt is törpének becézhetik.) Vannak-e öröklődő jellegek? Igaz-e, hogy a lányok az apjukra, a fiúk az anyjukra ütnek? Egyáltalán, milyen különbségeket lehet a nemek között felfedezni? Nagyobbak a különbségek, mint a feketerigók, vagy a házi verebek hímjei és nőstényei között? Ne féljünk fajunkat is vizsgálódásunk tárgyává tenni. Erre is fel kell készíteni tanítványainkat. Jó alkalom rá a biodiverzitás világnapja, akár májusban ünnepeljük, akár decemberben.

Az esztendő körbefordult

December végére értünk, túljutottunk a legrövidebb nappalon, túl az esztendő valamennyi természet- és környezetvédelmi jeles napján. Hosszabbodnak a nappalok, melegszik az idő, és ez nemsokára sok növényt rügyfakasztásra csábít, sok állatot előcsal téli rejtekéből. Új év kezdődik, és kezdődik a jeles napok sora elölről, újra és újra, esztendőről esztendőre. Ne unjuk meg, ne fásuljunk bele, ha a feladatok egyhamar nem is szűnnek meg, mert a gyermekek mindig mások és mások…

Szervezetek, Web-helyek:

WWF azaz World Wide Fund For Nature, 1121 Budapest, Németvölgyi út 78/b.

www.greenfo.hu, www.nhmus.hu

Országos Természetvédelmi Hivatal, Budapest, Költő u. 21.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, Költő u. 21.

Zöld Hálózat c. kötet a hazai természet- és környezetvédő szervezetek, intézmények adataival

Folyóiratok, kiadványsorozatok: TermészetBúvár, Élet és Tudomány, Természet Világa, Vadon, ÉLŐVilág

Irodalom

Anonymus: Biodiversity, It takes all kinds to make a world. American Museum of Natural History, New York, é.n.

Bálint Zsolt – Ilonczai Zoltán – Varga Zoltán: Nappali lepkéink védelme. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, é.n.

Banes, John: Report on the workshop on Biodiversity Education and Communication. IUCN Headquartes, Gland, 1995.

Bartha Sándor és munkatársai: Alapvetések egy nemzeti biodiverzitás-megőrzési stratégia kialakításához. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1993.

Bulla Miklós – Foltányi Zsuzsa – Moser Judit – Varga Éva – Varga Judit: Feladatok a XXI. századra. Föld napja Alapítvány, Budapest, 1993.

Csabai Dolores – Vásárhelyi Tamás: Biodi Versitas Professzor a Szegedi Vadasparkban. Szegedi Vadaspark, Szeged, 1995.

Csabai Dolores – Vásárhelyi Tamás: Biodi Versitas Professzor az új múzeumban. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 1997.

Ehrlich, Paul – Ehrlich, Anne: A fajok kihalása. Göncöl Kiadó, Budapest, 1995.

Gergely Erzsébet – Gyulai Iván: Kalauz a Biodiverzitás Egyezményhez. CEEWEB, 1996.

Haraszthy László: Biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségei Magyarországon. WWF-füzetek 8., Budapest, 1995.

Járainé Komlódi Magda: Fűszernövények. MÓRA, Budapest, 1980.

Halász Antal – Merkl Ottó – Molnár Attila – Rimóczi Imre – Ujhelyi Péter: A városok élővilága. ÉLŐVilág sorozat 14., Kossuth Kiadó, Budapest, é.n.

Nechay Gábor – Faragó Tibor (szerk.): Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Egyezménye a Biológiai Sokféleségről. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájának Magyar Nemzeti Bizottsága, Budapest, 1992.

Pethő Ágnes – Csabai Dolores – Tóth Kálmán: Kockán az élet, Biológiai sokféleség. KÖM Természetvédelmi Hivatala, Budapest, 2001.

Sulyok Mária – Varga Emma: Szobanövények. Búvár Zsebkönyvek sorozat, MÓRA, Budapest, 1988.

Vásárhelyi Tamás – Csiby Mihály: Mi él a ház körül? MÓRA, Budapest, 1991.

Vásárhelyi Tamás: Állatok a városi ember környezetében. In: Vásárhelyi Tamás (szerk.): A városban. Körlánc – InfoGroup, Budapest, 1999, 55-68 o.

Vásárhelyi Tamás: Szitakötészet. Független Ökológiai Központ, Budapest, 1994.