Rovatcím Ítélet

2014/május 1

iustumaequum sa

lutare

XVII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. NOVEMBER

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu

INTERJÚ LÁNCOS PETRÁVAL3. oldal

BESZÉLGETÉS ALESSANDRO ATYÁVAL 4. oldal

PIROSKÁK ÉS A COWBOYOK5. oldal

HÖOK MENTORPROGRAM 10. oldal

"TE MIBEN HISZEL?" – A 14. ARC KIÁLLÍTÁSRÓL14. oldal

BUDAPESTI BICIKLI 16. oldal

ÖNKÉNTESSÉG A VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁGON20. oldal

Ítélet Beköszönő | Elmélkedés

2 2014/november

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Beköszönő„Itt van az ősz, itt van újra…”, s ez nem csupán az évszakra igaz, hanem az Íté-letre is. Sok szeretettel köszöntöm minden kedves régi és új Olvasónkat az őszi sze-meszter első számával. Szócséplés helyett álljon itt egy kis ajánló!Első számunkban Láncos Petra tanárnővel olvashattok interjút, Aktuális rova-tunkban megtudhatjátok milyen felújítási munkálatok zajlottak az iskolában, milyen volt a gólyatábor és hogy milyen új szakok indulnak hamarosan Karun-kon. Beszámolunk Dékán Úr alkotmánybíróvá történő kinevezéséről és a HÖOK Mentorprogramról is. Környezetrajz rovatunk bemutatja az új közbringa-rend-szert, melyet személyesen egy szerkesztőnk tesztelt és elrepítünk Titeket a Vár-kert Bazárba. Karrier rovatunkban a gyakorlati helyek után visszatérünk a ki-indulóponthoz, azaz a diákmunkához és körbejárjuk az ez adta lehetőségeket. Kultúra&Kritika rovatunkban pedig mindenféle szórakozáshoz és kikapcsolódás-hoz készítettünk ajánlót, beszámolót.Mindenkinek sikeres évkezdést és élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztő-sége!

Hajdu Rita

Elmélkedés Alessandro Atyával 2Interjú Láncos Petrával 3Beszélgetés Alessandro Atyával 4Piroskák és a cowboyok 5A nyári változásokról 6Varga Zs. András

– az Alkotmánybíróság új tagja 6Régi-új szak(ok) a Pázmányon 7Strand fesztiválon jártunk, jól eláztunk…

DE remekül szórakoztunk! 7„Modern” világ, évezredes veszély 8Titeket kérdeztünk 9HÖOK Mentorprogram 10E R A S M U S 11Színházak éjszakája 12

Suits – két ügyvéd, egy diploma 12Sztankay István,

a Nemzet Színészének emlékére 13„Te miben hiszel?” – a 14. ARC kiállításról 14A Puskin mozi őszi ajánlata: Opera és Balett

előadások a Royal Opera House jóvoltából 15Dob meg basszus meg a vonósok 15BUdapesti BIcikli 16A felújított Várkert Bazár 17Az ősz ízei 18Önkéntesség a vízilabda Európa-bajnokságon 20A születendő remény nyomában... 21Murphylogia 22Diákmunka 23Karrier Iroda őszi programja 23

Felelős kiadó: Dr. Varga Zs. Andás dékán Szerkesztői tanácsadó: Dr. Koltay András docens Főszerkesztő: Hajdu Rita Főszerkesztő-helyettesek: Ádám Flóra Julianna, Karczub Eszter

Szerkesztőbizottság tagjai: Ádám Flóra Julianna – Aktuális; Kultúra&Kritika;Sport; Bagdadi Hakima – Karrier; Büki Bettina – Erasmus; Esélyegyenlőség; Fedor Zsuzsanna – Titeket kérdeztünk;

Hanich Veronika – Aktuális; Elmélkedés; Portré; Hoffmann Zsolt – Sport;Karczub Eszter – Aktuális; Környezetrajz&Kulinária; Király Dorina – Humor; Kultúra&Kritika;

Kőrös Kinga – Aktuális; Kultúra&Kritika; Szántai Réka – Aktuális; Szigeti Imola – Portré; Teleki Levente – Hitélet; Tóth Krisztina – Környezetrajz&Kulinária

Címlap: Szabó Anna Online kiadás: Hoffmann Zsolt Korrektor: Gottlieb Péter Szerkesztőség címe: 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28-30. C épület 319. szoba

telefonszáma: (36 1) 4297-20 321-es mellék e-mail címe: itelet.pazmany@gmail.comhonlapja: http://itelet-pazmany.blog.hu/

Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.www.komarominyomda.hu

A PPKE JÁK HÖKTÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOM

ElmélkedésAlessandro Atyával„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?(...) Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

(Máté 6,25-34)

Gyakran aggódunk amiatt, hogy mi lesz holnap. Sikerülni fog-e a vizsgám, meg tudom-e a feladatomat csinálni, jó helyen vagyok-e és még sorolhatnánk. Miért félünk a holnaptól, kihez fordulhatunk, ha segítségre, támogatásra van szükségünk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk ebben a hónapban Alessandro Atyával.

Amikor Jézus az evangéliumon keresztül beszél az emberekhez, nem elvont módon teszi ezt meg, hanem az irántuk való szeretetét próbálja közvetíteni. És szeretni azt jelenti, hogy az igazi és teljes boldogsághoz vezesse a szívünket. Nem szabad, hogy az embereket csak a földi és múló dolgok érdekeljék. Miért élünk? Enni, inni, ruha, pénz… De mindez nekünk elég?

Kifogásokat keresünk, hogy nincs időnk, hogy keressük az igazságot, vagyis Istent, mert az evilági aggodalmaink töltik az egész életünket. Sokszor azt állítjuk, hogy keresni az igazi és örök boldogságot csupán hiábavalóság. Figyeljünk oda, hogy mire szenteljük az életünket és mire fordítjuk szabadidőnket. Valóban boldogok vagyunk? Jézus próbálja a szívünket kitágítani, hogy az ő személye beleférjen abba. Ha csak a kicsinyes dolgokat keressük, sosem leszünk boldogok. Vele együtt viszont virágzik az életünk.

Jézus nem azt mondja, hogy nem kell dolgoznunk. Ne felejtsük el hogy 30 évig ácsként dolgozott.

Nem kell aggódnunk a holnap miatt. Ez egy nagyon érdekes dolog. Ki az, aki aggódik a holnap miatt? Az, akinek nincs hite Isten gondviselésében, aki egyedül érzi magát. A magányos ember nagyon törékeny és ezért természetesen aggódik. Isten kezében vagyunk. Ő mindig mellettünk van.

Sokszor van egyfajta elidegenedés, ami miatt nem a jelen pillanatban élünk, hanem egy irreális világban. Próbáljuk elképzelni, hogy mennyire nagyon fogjuk szeretni jövőre családunkat, barátainkat, amikor a jelenben kellene. Azt mondjuk, senki nem szeret minket és nem vesszük észre, hogy vannak, akik már most szeretnek. A mai technikai világban nehéz fi gyelnünk egymásra, hányszor megtörtént már, hogy beszéltem emberekkel és közben csak a Facebookra fi gyeltek. Félig itt voltak, félig valahol máshol.

Ismerjük fel, hogy gyakorlatilag csak a jelen létezünk, a múlt már nincs, a jövő pedig még nincs. A jelenben Isten mellett kell döntenünk és nem szabad halogatnunk.

Hanich Veronika

Korábbi számaink ahttp://issuu.com/itelet-pazmany

oldalon elérhetőek!

2014/november 3

Láncos Petrával, az Európajogi Tanszék oktatójával beszélgettünk.

Általában az az első kérdés, hogy miért a jog? Most inkább úgy kérde-zem meg, hogy hol tevékenykedne a Tanárnő, ha nem a jogi vonalat választja?Ebben az esetben a művészettörténetet választanám, azon belül is aukciós házban szerettem volna modern magyar festmé-nyekkel foglalkozni. Mindezek ellenére Édesapám meggyőzött, hogy inkább jogi egyetemre menjek és ez nagyon jó döntés-nek bizonyult.

Miután elkezdte a jogot, mikor döb-bent rá, hogy az európajog a „min-dene”?Az az érdekes, hogy ezt általában meg-érezi az ember. Hogy elkezdhessem az európajogot, ki kellett várni a harmad, illetve negyedévet, de már előre tud-tam, hogy elnyeri majd a tetszésemet mind a nemzetközi, mind az európajog, utóbbi teljesen le is nyűgözött és azóta is a „rabja vagyok”. Természetesen mindeh-hez a tanszék tanárai, így Boytha György, Szabó Marcel és Gyeney Laura is hozzá-járultak.

Európáról jut eszembe… Erasmus! Népszerűsége tagadhatatlan, de hogyan venné rá azokat, akik ennek ellenére sem szeretnének élni a lehetőséggel?Egyrészt elvi okokból ajánlanám, köztu-dottan az Unió legsikeresebb megmoz-dulása az Erasmus. Mindenképpen azt a célt szolgálja, hogy nyelveket tanulhas-sunk és megismerhessük az Uniós pol-gártársainknak egy részét. A kulturá-lis kapcsolatok építése szempontjából is nagyon fontos. A felnőtté válásban pedig különösen, hogy jobban megismerhessük önmagunkat, kiszakadjunk a megszokott környezetünkből, rutinszerű életünkből, komfortzónánkból, megtanuljunk élni egy idegen kultúrában, elboldoguljunk egy idegen nyelven. Tantárgyaink nem-zetközi jelentőségét bizonyítja, hogy aki

Erasmusra megy, és tanulmányaiban ott is tart, európajogi és nemzetközi jogi tár-gyakat is felvehet, melyek jó eséllyel itt-hon is beszámíthatóak lesznek.

Igen, a komfortzónából kilépni sokaknak nagy gondot jelent, annak ellenére, hogy a hallgatók többsége tisztában van azzal, hogy valami plusszal kell majd felhívniuk a mun-káltatók figyelmét, ki kell tűnniük az átlag közegből.Pontosan, ez a nagy vízválasztó. Meg-győződésem, hogy nem elég jól tanulni. Sokszor látom, hogy az emberek nem elég proaktívak. Aki jól is tanul és még van benne valami plusz, az az kezdeményező-készség, odamegy és megpróbál gyakor-lati helyet szerezni vagy hajlandó elmenni Erasmusra, dolgozni egyetem mellett, további nyelveket tanulni, esetleg elkez-deni egy másik szakot is, az boldogulni fog. Ezek azok az emberek, akik bizto-san el fognak helyezkedni, legyen akár-milyen a gazdasági helyzet, mert kevesen vannak, és ők azok, akikre igazán szük-ség van a versenyszférában és a közigaz-gatásban egyaránt. Egy TDK megírása is rendkívül fontos. Európajogból különö-sen hasznos kutatást végezni, mivel szinte az összes jogterületet érinti.

Mit tanácsolna Tanárnő azoknak, akik már bőven félúton vannak, és lassan kikerülnek az egyetem bűv-köréből?Az említett Erasmuson és TDK-n kívül próbáljanak ki minél több jogterüle-tet. Nem túl kellemes, ha egyből csa-lódás éri őket, mikor frissen végzett jogászként éhesen várják a jogi problé-mák leküzdését és csak koptatják a fl asz-

tert az aktahalmokkal. Fontos, hogy tud-ják, milyen irányban induljanak el. Nem is feltétlenül kell kiírásra várni. Például a „Zöldombudsmanhoz” is lehet bátran jelentkezni és eddig szerencsére minden-kit tudtunk is fogadni. Néhány hétre a legtöbb helyen szívesen látják az érdek-lődő joghallgatókat.

Mikor merült fel az oktatás gondo-lata?Teljesen hirtelen, mikor is világossá vált, hogy nem szeretnék ügyvédként tevé-kenykedni. Egyetem alatt végig dolgoz-tam egy ügyvédi irodában, ahol nagyon sokat foglalkoztak velem, sok lehetősé-get kaptam, de éreztem, hogy ez a munka engem nem teljesít ki. Gyeney Laura volt a konzulensem a szakdolgozat írá-sánál, a kutatási, írási folyamatot pedig nagyon élveztem. Az ő tanácsára jelent-keztem a doktori képzésre, és reményked-tem benne, hogy taníthatok, aztán Szabó Marcel Tanszékvezető Úr fel is kért erre a megtisztelő feladatra. Azóta is a tanítást érzem legfőbb hivatásomnak.

Honnak ered a Tanárnő nyelvek iránti szeretete?Őszintén szólva ezt készen kaptam. Nem egyedül az én érdemem, hogy érdek-lődöm a nyelvek iránt és viszonylag jól tudok nyelveket, hiszen gyermekko-romban Nigériában, Zimbabwében és Németországban éltem, így a nyelvtudás mondhatni magától jött. A mai napig nagy hasznomra van, mivel a munkám jelentős részét ez teszi ki, akár tolmá-csolni hívnak az uniós intézményekhez, vagy fordítási, esetleg lektorálási felada-tokat kapok. Például a Karunk kezdemé-nyezésére létrejött Hungarian Yearbook of International Law and European Law angol nyelven jelenik meg, ennek anyagait jobbára én lektorálom. De ami a legfonto-sabb, hogy angolul tarthatok órákat, ide-gen nyelven taníthatok a Deák Intézetben és a graduális képzésben egyaránt.

Köztudottan az angol nyelvtanulás a legelterjedtebb. Emellett mely

„...gyermekkoromban Nigériában, Zimbabwében és Németországban éltem” Interjú Láncos Petrával

Portré Ítélet

Ítélet Portré

4 2014/november

nyelve(ke)t lenne még hasznos elsa-játítani?Személyes preferenciám a németet mon-datja velem, másrészt Európában ez egy nagyon fontos nyelv, hiszen a németaj-kúak vannak kontinensünkön többségben. Manapság még a francia, a spanyol és az olasz az, amit viszonylag sokan tanulnak. Ezek közül mindhármat tanultam, tanu-lom én is és bátran ajánlom mindenkinek, hiszen nem csak Európában, de más kon-tinenseken is a hasznunkra válnak. Ezen kívül sokan mondják, hogy érdemes egy különleges nyelvet tanulni, amivel ki lehet tűnni, mint például a kínai nyelv.

Most indult az angol jogi szakfor-dítói szakjogász képzés, amely-nek Tanárnő az egyik szakfelelőse. Kérem, meséljen erről!Négy féléves a képzés, melynek az utolsó féléve már inkább a konzultációról, szak-dolgozat írásról szól, valamint a készü-lésről a záróvizsgára. A három félév során azokat a készségeket fejlesztik az okta-

tók, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hallgatók sikeresen fordíthassanak. A jó nyelvérzék vagy a nyelvtudás nem ele-gendő, más szempontoknak is meg kell felelni, ilyen például a gépi fordítási technika. A legtöbb irodában már elvárt bizonyos fordító programok használata (Trados, memoQ ), amit mi is oktatunk. A nyelvtanárok a nyelvi problémákra, hiányosságokra fi gyelnek oda, az okta-tók pedig az adott szakterület termino-lógiájának megismertetésére. Sok eset-ben géppel dolgozunk, ehhez nyílt egy új labor is, ahol többek között lesz majd egy interaktív tábla is. Ami különösen fontos, az a kifejezések megkeresésének módja, mivel sokszor a fordításban probléma-ként merül fel, hogy egy kifejezéshez több jelentést is találunk, majd ki kell válasz-tani a funkcionális ekvivalenst ami az adott kontextusba passzol. Megnézzük, hogy hol keressük, mik a minőségi lelőhe-lyek. Fordítási feladatok vannak és segí-tünk abban is, hogy milyen nyelvi regisz-terben fordítsanak a hallgatók.

A Tanárnő két gyermek boldog édes-anyja is egyben. Kérem, meséljen róluk is!Igen, két fi am van: Mózes és Milos. Mózes most ment az angolkisasszony-okhoz iskolába, ez egy nagyon izgalmas periódus. Nagyon várom már, hogy kide-rüljön: vajon mi lesz a kedvenc tantárgya? Miló még a Testvérkék ferences oviba jár. A két fi ú nagyon eltérő személyiség, de abban biztosan egyetértenek, hogy Hor-váth Írisz tanárnő táskájában rejlenek a legfi nomabb édességek!

Még mindig visszatérő kér-dés: Tanárnő nézi-e a markmyprofessor-on kapott érté-keléseket?Rendszeresen és nagyon hasznosnak is találom. Mindenképpen egy fontos visz-szajelzés arról, hogyan látnak engem és ez segíthet a munkám fejlődésében, hogy tudjam, min kell még dolgoznom.

Szigeti Imola

Egyetemünk lelkészével, a mindig ked-ves és mosolygós Alessandro Atyával beszélgettem arról, hogyan is került egyetemünkre, honnan jött és miért is szeret itt lenni.

Mióta lelkésze egyetemünknek és honnap jött hozzánk?Milánóból származom. Gazdaságtanból diplomáztam és természetesen papi sze-mináriumba is jártam. 2008-tól szolgá-lok itt, a Pázmány Péter Katolikus Egye-temen. Egy missziós pap vagyok és a Borromei Szent Károly testvériséghez tartozom. A missziós tevékenységünkön belül a papok külföldre mehetnek. Már a kezdetben, amikor beszélgettem a bíbo-ros úrral, az volt tervem hogy fi atalokkal és egyetemistákkal fogok a jövőben fog-lalkozni, így kerültem ide.

Milyen volt a kezdet?Amikor elkezdtem dolgozni, az első három hónapban senki sem jött hozzám.

Itt voltam a lelkész-ségi szobában, sétál-gattam a folyosón, de egyetlen ember sem mert megszó-lítani. Azonban, karácsony táján, pár fi atal meghívott egy közös vacsorára,

a szomszédos étterembe. Ott voltak a HÖK-ösök és még pár hallgató az egye-temről. Nagyon izgultam előtte, de a diá-kok elkezdtek velem beszélgetni. Láttam, hogy van bennük érdeklődés és kíván-csiság. Ettől kezdve, minden megválto-zott, egyre több emberrel találkoztam és a velük való kapcsolat is egyre barátságo-sabbá vált. Akiket megismertem, hívták a barátaikat, majd azok is az ő barátaikat és így tovább. Ezen a héten, például már nincs egyetlen szabad estém sem, min-den nap találkozom fi atalokkal vagy cso-portokkal.

Van valami különös és kedves élmé-nye a Pázmányról, amire szívesen emlékezik vissza?Valahányszor valaki bekopog az ajtó-mon, hogy beszélgessünk, ez nekem mindig egy nagy élmény. Nekem a leg-fontosabb tulajdonképpen az, hogy sze-mélyesen találkozhassak az emberekkel. Tudom, hogy mennyire nehéz manapság kapcsolatba kerülni a fi atalokkal. Olyan kultúrában élünk, ami nem könnyíti meg a kereszténységgel való összeköttetést. Szervezek különböző hittancsoportokat és táborokat is. Nagy öröm számomra, amikor látom, hogy a fi atalok ezekben szívesen vesznek részt.

Milyen kérdésekkel és problémák-kal fordulhatnak Önhöz a hallgatók?Mindenféle kérdéssel jöhetnek hozzám a diákok. Vannak, akik a szentségekről érdeklődnek, hogyan készülhetnek fel a bérmálkozásra, az elsőáldozásra. Van-nak, akikben egyfajta kíváncsiság van, a

„Mindenféle kérdéssel jöhetnek hozzám a diákok” Beszélgetés Alessandro Atyával

Portré | Aktuális Ítélet

2014/november 5

vallásról és Krisztusról szeretnének kér-dezni. Olyan is volt már, aki azért jött, hogy segítsek olcsó szállást találni Olasz-országban.

Azok a nagy dilemmák, amik a fi atalo-kat foglalkoztatják, sokszor hasonlóak: jó döntés volt-e a jogot választani, mit fogok csinálni a jövőben, párkapcsolati kérdé-sek, a szerelem, mi az életük célja, mi a boldogság. Ezekben a témákban a nagyon bizonytalanok Szeretnék segíteni nekik, hogy megtalálják, hogy mi az ő hivatá-suk, miért éri meg küzdeni, adott esetben tanulni, hinni, családot alapítani.

Van valami terve, amit a jövőben szeretne még megvalósítani?Azt látom, hogy a csoportok, amiket meg-valósítottam jól működnek. Tegnap is volt egy előadás az iszlámról a plébánián.

Körülbelül húszan voltunk. Egyrészt örü-lök, hogy ezek a fi atalok rendszeresen jön-nek hozzám. De itt közel 3000 hallgató van. Akkor azt kérdezem, hol vannak a többiek egy katolikus egyetemen? Szeret-ném a karitatív programokat is erősíteni, mert kevesen vesznek ezekben részt és ez szomorú. Ha a fi atalok most nem tanulják meg a segítőkészség fontosságát, később nehezebb lesz. Szeretném fenntartani a kapcsolatot a volt diákokkal is, akik már diplomáztak. Többekkel is találkozom, akik ma már dolgoznak, esetleg már csalá-dot is alapítottak. Vannak, akik azért jön-nek, hogy felkészítsem őket a házasságra. Szívmelengető érzés egy olyan volt diák-kal találkozni, akit 18-19 évesen ismertem meg és ma már gyermekei vannak.

Feladatomnak érzem, hogy részt vegyek az emberek mindennapi életé-

ben. Nem csak várni rájuk, hogy ők jöjje-nek hozzám, hanem tennem is kell ennek érdekében. Ahogy Ferenc pápa mondta, ki kell lépnünk a bezárkózott életünkből, megkeresni és meghallgatni az embere-ket.

Végezetül: mikor és hol lehet meg-találni Alessandro Atyát?Kedden és szerdán fél 11 és 12 óra között a lelkészségi szobában. Tervezem a csü-törtök délutánt is, de ez még nem hivata-los. Természetesen e-mail-ben és telefo-non is fordulhatnak hozzám a hallgatók, gyakorlatilag bármikor. Ha éppen nem az egyetemen vagyok, akkor a Krisztus Plé-bánián, ami innen mindössze 100-200 méter. Mindenkit szeretettel várok!

Hanich Veronika

Szeptember 2-án reggel több száz álmos gólyatekintet szegeződött a vonatra, mely egyetemi életünk első komoly állomására szállított minket, a gólyatáborba.

Bár az idő nem kedvezett nekünk az első napon, a szakadó eső így sem szegte kedvünket. Csoporttársainkkal, Tutorainkkal és a Hökösökkel való ismer-kedés mellett a Pázmány indulójától zen-gett a vonat.

A táborban már rögtön egy látszó-lag kemény feladattal kellett megbirkóz-nunk, vicces csapatneveket, himnuszo-kat és zászlókat kellett alkotnunk, hogy a megnyitón minden csapat a legszíneseb-ben mutatkozhasson be a többiek előtt. Azért, hogy ne feledkezzünk meg az iskola szellemiségéről sem, tiszteletünket tettük az elmaradhatatlan misén, megis-merkedhettünk az egyetem szervezetei-nek széles választékával, illetve a jogászi hivatásrendek bemutatására is sor került.

A megnyitótól kezdve egészen a záró-ünnepségig bezárólag a vadnyugatra kala-uzoltak minket, ahol a Tutorok cowbo-

yokká és cowgirlökké, míg mi gólyák indiánokká transzformálódtunk.

Nem szabad elfeledkezni a fenome-nális tutorfoglalkozásokról sem, melyek során bár olykor drága tutoraink türel-mét próbára téve alvásért rimánkodtunk,

mindig találtak valami jópofa és kreatív elfoglaltságot, játékot, ami összekovácsolt bennünket egy összetartó társasággá. Hogy miben csúcsosodott ki az összetar-tásunk? A válasz egyszerű. Lehetett itt szó limbó zásról, dinnyeevésről vagy pár-nacsatáról, mi kitartóan, vállvetve har-coltunk azért, hogy a legjobbak legjobb-jai közé kerülhessünk, még akkor is ha senki sem úszhatta meg szárazon az aka-dályversenyt.

A záróünnepséggel elérkeztünk a gólyatábor végéhez. Eltáncoltuk a nagy nehezen megtanult gólyatáncot, letettük gólyaeskünket, s immáron hivatalosan is Pázmányos gólyaként bulizhattunk, amíg persze bírta a lábunk.

Hazafele a vonatúton, habár a legtöb-bünknek a világegyetem legkényelmesebb ágyikóiról szólt az álma, én az ablakon kibámulva az elmúlt három nap legfantasz-tikusabb élményeinek emlékeiben fürdőzve csak egy dologra tudtam gondolni: Csak a Pázmány, Csak a Pázmány!

Szántai Réka

Piroskák és a cowboyok

Ítélet Aktuális

6 2014/november

Bár legtöbbünknek a nyári tetőfelújítás-ról mindössze annyi maradt meg, hogy számtalan megajánlott jegynek és írás-beli vizsgának örülhettünk, illetve hogy az eddig erősen kihasználatlan terasz helyére valami új épület került, a háttér-ben komoly munkák folytak. Erről olvas-hattok itt egy kis tájékoztató a Beruházási Osztály jóvoltából.

2014 nyarán a PPKE Jog- és Államtu-dományi Karának épületegyüttesén –kari forrásból fi nanszírozottan – kivitelezési munkák zajlottak. Egyrészt tetőszerke-zeti felújítás történt a Szentkirályi utca 28. szám alatt lévő épületen. Megerősí-tették a meghibásodott szerkezeti cso-mópontokat, elkészült a tetőszerkezet faanyagvédelme és tűzvédelme, kicserél-ték és megerősítették a hibás szarufákat. A tető teljes felületén kicserélték a tető-

léceket, és párazáró fóliát helyeztek el a szarufák és a tetőlécek közé. A tető egy részére új cserepezés került, a bádogos szerkezetek és a tetőkibúvók is mindenhol cserélésre kerültek.  Az ereszcsatornákat tartó vasakat és hófogókat is felújították.

Az utcai homlokzat kőballuszteres pártafala  jelentős mértékben károsodott az évtizedek alatt, a tetőfelújítás során ezek javítását és konzerválását kőrestau-rátor végezte el.

Jelentős változás a Szentkirályi utca 28-30. szám közötti udvaron történt, a meglévő terasz lefedésre került.  A kerti pavilon megépülésével egy új fedett-nyi-tott közösségi tér jött létre, amely a kar hallgatóinak jelenthet kikapcsolódásra, közösségformálásra alkalmas helyet külö-nösen a tavaszi, őszi időszakban.  A 30-as épület nagy előadó terme előtt végig-

futó árkádos lefedés is lehetőséget ad a fedett térben való időzésre az előadások között. Építészetileg egy egységet képez a pavilonnal, mind koncepciójában, mind anyaghasználatban.

A kerti építmény acélszerkezetű, zink lemezfedést kapott, a hatékony átszellő-zést a pavilon nyíló ajtajai és felső ablak-sorai biztosítják. Jelen állapotban a lenti nyílászárók csak a déli oldalon készültek el, a későbbiekben tervezik megvalósítani a másik két oldalon a még hiányzó üveg-ajtókat.

A tavalyi évben kezdődött el a 28-as és 30-as épületek informatikai hálózatá-nak felújítása. Tavaly az első ütem során az optikai gerinc hálózat épült ki a szin-tenként található rendezőkig, idén nyá-ron a wifi hálózat végpontjainak kiépíté-sére került sor. Ádám Flóra Juianna

A nyári változásokról

2014. szeptember 24-én, az Országgyű-lés titkos szavazással alkotmánybíróvá választotta Czine Ágnes bírót, Sulyok Tamás ügyvédet és Varga Zs. And-rás korábbi legfőbb ügyész helyettest, a PPKE-JÁK dékánját.

Mint ismeretes, az Alaptörvény kimondja, hogy az Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testületét az Ország-gyűlés az országgyűlési képviselők két-harmadának szavazatával tizenkét évre választja. A korábbi szabályozás szerint az alkotmánybírákat kilenc évre választot-ták, ezért került sor az idén ősszel lejáró mandátumú tagok – Bragyova András, Kovács Péter és Balogh Elemér – helyett az új jelöltek állítására.

A jelöltek meghallgatását szeptem-ber 22-én tartotta az Országgyűlés alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága. Itt Varga Zs. András elmondta, hogy az új Alaptörvény elfo-gadásával lezárult az alkotmánybírósági aktivizmus indokoltsága, ettől fogva a

testületnek is tartania kell magát az írott törvényekhez, amíg azok nem mennek szembe a szabadságjogokkal.

Az újonnan megválasztott alkotmány-bírák az Országgyűlés előtt esküt tettek, ahol többek között jelen volt Paczolay

Péter az AB elnöke, illetve a testület több tagja is.

Dékán Urat 133 igen, 8 nem illetve egy tartózkodó szavazattal választották meg, ezúton is gratulálunk Neki!

Karczub Eszter

Varga Zs. András – az Alkotmánybíróság új tagja

Aktuális Ítélet

2014/november 7

Szeptember 18-án népes érdeklődő tábor előtt tartott tájékoztatót a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet a PPKE JÁK-on induló két régi-új BA szakról: a nemzetközi gazdálkodás és közszol-gálati közgazdász képzésekről. Ez a két szak mindeddig a Pázmány bölcsészkará-nak keretei között működött, de mostan-tól a jogi kar veszi át őket. Az esemény célja nemcsak a tájékoztatás volt, hanem az igények felmérése is, ugyanis ameny-nyiben elegendő jelentkező lesz, akár már februárban lehet jelentkezni a szakokra. Ám lényeges, hogy ténylegesen csak az egyik szak fog elindulni, költségtérítéses formában, viszont az egyetemen hallga-

tók számára lehetséges lesz a kreditátvitel a már teljesített tantárgyak esetében.

És akkor íme a legfontosabb infor-mációk, amelyeket Katona Klára tanár-nőtől és Szalai Ákos tanár úrtól hallhat-tunk. Ahogy a nevükből már kitűnik, ezek közgazdaságtani képzések. A nemzetközi gazdálkodás a „bussiness”-re koncentráló, gyakorlatiasabb képzés, míg a közszol-gálati közgazdász egy inkább elméleti, „economics”-ra koncentráló szak. Mindkét esetben három évig tart az oktatás, ez idő alatt lehetőség van szakirányt is választani. Kinek ajánlják ezeket a szakokat? Egyrészt olyan személyeknek, akik érdeklődnek a menedzsment iránt, tekintettel a külkeres-

kedelmi hatásokra is, és a jövőben külgaz-dasággal vagy gazdaságdiplomáciával sze-retnének foglalkozni, másrészt azoknak, akiket a közgazdaságtudományon belül a közszféra és kormányzati kérdések érdek-lik, és a jövőjüket például szakpolitikai döntés-előkészítő- és kutatóintézetekben vagy kormányzati döntések által fokozot-tan érintett magánvállalatnál képzelik el.

Ha felkeltette az érdeklődésetek valame-lyik szak, az oktatók biztatására arra kérné-lek benneteket, hogy írjatok e-mailt a tan-széknek! Elérhetőség: heller.farkas@jak.ppke.hu. Továbbá a szakokról még részle-tesebb tájékoztatás a PPKE BTK honlap-ján találtok. Ádám Flóra Julianna

Régi-új szak(ok) a Pázmányon

Strand fesztiválon jártunk, jól eláztunk… DE remekül szórakoztunk!Idén második alkalommal rendezte meg a VOLT Produkció és a Petőfi Rádió közösen a Strand fesztivált – a Bala-ton Soundról már ismert helyszínen –, Zamárdiban. Augusztus közepére a szál-láshelyek többségét már lefoglalták, a bér-letek elkeltek és napi jegyeket is sokan vásároltak. A stranfesztival.com szerint több mint 72.000-en látogattak el a ren-dezvényre a rossz idő ellenére is.

Tavasszal, amikor megvásároltuk a bérleteinket, nem gondoltuk volna, hogy 30 fok helyett 15 fokban és bikini helyett esőkabátban kell táncolnunk a koncerte-ken. A borús idő azonban egyetlen fesz-tiválozó kedvét sem vette el. A gumi-csizma, a meleg pulcsi, az esernyő elen-gedhetetlen kellékek voltak, de a végére elmondhattuk magunkról, hogy mi már sárban és esőben is fesztiváloztunk!

Augusztus 20-tól 23-ig, négy napon keresztül hat színpadon olyan neves fellé-pőket és együtteseket láthattunk és hall-hattunk, mint például a Papa Roach-t, Parov Stelar Band-t, Wilkinson-t és nagy kedvencünket, John Newman-t. A Nagyon Zene Fesztivál, ahogy a nevé-ből is következik, több szállal is kötő-dik a Petőfi Rádióhoz, a programokból ezért sem hiányozhattak a magyar fellé-pők. Ott volt a Mary PopKids, a Quimby, Péterfy Bori & Love Band, a 30Y, a Th e

Carbonfools, a Tankcsapda, a Brains és a Punnany Massif is!

Augusztus 20-án rengetegen érkeztek vonattal, busszal és autóval Zamárdiba. Hatalmas sorok kígyóztak a jegypénztár-nál, ahol a karszalagjainkat tudtuk kivál-tani. További sorban állás után, illetve kis „táskaátnézést” követően bejutot-tunk a fesztivál területére. Ott mindenki ehetett-ihatott kedvére, akár gofriról, fornettiről, pizzáról vagy zsíros kenyér-

ről legyen szó, de akár megemlíthetem a fesztiválozók kedvenc italát, a visszavált-ható műanyag korsóban kapható Sopro-nit is, amit minden második ember kezé-ben láttunk.

Aznap éjjel hatalmas vihar kerekedett, és onnantól kezdve a „Strandfeszt” terü-lete mocsárhoz volt hasonlítható. Legin-kább a sátorban lakók sínylették meg az esőt, de a jó hangulat továbbra is meg-maradt. A bejáratnál gumicsizmát és

Ítélet Aktuális | Hitélet

8 2014/november

esőkabátot is árusítani kezdtek. Továbbá, több színpadhoz a „főútról” raklapokon át vezetett az út, sokan azonban kihasz-nálva a gumicsizma előnyeit, átgázoltak vagy akár táncoltak is a sártengerekben. Voltak, akik az OTP nagyszínpad alá húzódtak, és ott vészelték át a viharokat, ugyanis ez a színpad fedett volt. Azon az éjjel mi is ehhez a táborhoz tartoztunk.

A következő két nap, estefelé már nem találkozhattunk esővel, csak hatalmas tömeggel a nagyszínpadnál, ahol csütör-tökön Parov Stelar, pénteken pedig Knife Party zenéjére bulizhattunk. Személy szerint, mi nagyon élveztük!

Augusztus 23-án viszont a Balaton-part teljesen elázott, de Péterfy Bori-nak igaza volt, amikor a színpadon azt mondta „Ti vagytok a legjobb fesztivál-

közönség!” Szombaton a fellépők között volt a Bermuda, a Supernem, a Quimby, az Ire Maffi a és a (számunkra) kihagy-hatatlan Magashegyi Underground. Sokan csak erre a napra jöttek, hogy lát-hassák a világ új nagy kedvencét, a fi a-tal, sármos, John Newman-t és esti kon-certjén vele együtt énekelhessék a Love Me Again-t. Newman fehér öltönyben, fekete szűk farmerban lépett a közön-ség elé és körülbelül másfél órán keresz-

tül egy hatalmas show-t csinált. Elhang-zott többek között a Cheating, a Feel Th e Love, a Not Giving In, a Loosing Sleep és a Running is. A fesztivál egészen vasár-nap hajnalig tartott, éjfélkor Péterfy Bori & Love Band, majd fél kettőkor Nobody Moves And Friends zárták a négy napot.

Az időjárás ellenére a hangulat végig remek volt, a koncertek pedig fergetege-sek, és elmondhatjuk egy újabb magyar fesztiválnak sikerült nyugat-európai szintre lépnie!

Hanich Veronika

Kőrös Kinga

A Vatikán tavalyi becslése szerint 2012-ben százezernél több keresztény halt meg a hite miatt. Szent II. János Pál pápa már a XX. századot is a vértanúk századának nevezte, számos állam ma is veszélyt lát a krisztushívőkben. Az ezredforduló után egyre több fanati-kus csoport dühe is a kereszténységre irányul, különösen a mostohán kezelt Közel-Keleten. És Ferenc pápa szava-ival élve, vannak keresztények, akiket „elegáns módon, fehér kesztyűvel ker-getnek el: ez is üldözés”. A keresztény-üldözés nem egy meghaladott fogalom a történelemkönyvek lapjain. Valós veszély ma is például Irakban, Szíriában, Egyip-tomban, Észak-Koreában – és bizonyos szempontból még Európában is.

Bár az üldözés és a vértanúság nem a keresztények „privilégiuma”, felmérések szerint a vallási hovatartozása miatt meg-gyilkolt emberek több mint 70 százaléka a Föld legnépesebb vallásának tagja. 2000 és 2010 között az áldozatok száma meg-haladta az egymilliót, átlagosan naponta 270 keresztény szenvedett vértanúsá-got. Jellemzően olyan országokban, ahol kisebbségben élnek, ám a modern kori keresztényüldözés valamilyen formá-ban szinte a világ minden pontján tetten érhető. Legerőteljesebben a kommuniz-must megőrző, valamint az iszlám több-ségű országokban. A rendszeres, erősza-kos üldözés is hozzájuk köthető. Mindez a fejlett államokban persze nem, vagy csak

ritkán torkollik erőszakba. De a diszkri-mináció, a liberalizmus és szekularizáció álarca mögé bujtatott csendre intés sok-kal inkább jelen van itt, mint bárhol más-hol. Ami viszont hosszú távon hasonlóan veszélyes lehet. Vagy akár még veszélye-sebb, mert nem látványos, mire feltűnik, már célt ért.

A keresztényüldözés egyik megingat-hatatlan bástyája Észak-Korea. Az ezred-forduló óta minden évben ez az ország áll a vallásüldöző államok rangsorának élén. A kommunizmust féltve őrző állam-ban minden vallás tiltott, akár egyetlen Szentírás birtoklását is nyilvános kivég-zéssel büntethetik. Emberi jogi szerve-zetek adatai szerint ötvenezernél is több észak-koreai keresztény raboskodik mun-katáborokban.

Tradicionálisan nehéz a kereszté-nyek sorsa Kínában is. A hasonló fel-építésű, de nyitottabb országban azon-ban ma már nem feltétlenül elpusztítani, sokkal inkább kontrollálni, felhasználni akarják a vallásokat. Három évszázad keresztényüldözése után az ezredfordu-lón a pártvezetés is ráébredt, hogy köny-nyebb együtt élni a keresztényekkel, mint kiirtani őket: 2006-ban vallásszabadsá-got hirdetett a kínai állam. Igaz, állami-lag előírják a prédikációk tartalmát, és csak kijelölt helyeken lehet Bibliát kapni, a rendőrség pedig bármikor félbeszakít-hatja az istentiszteleteket. 2010-ben már a kínai lakosság közel két százaléka val-lotta magát kereszténynek, de független

szervezetek szerint a hívők száma elérheti a hetvenmilliót is. Tizenöt évvel ezelőtt csak titokban lehetett templomba járni, ma már bejegyzett keresztény egyház is van az országban. Korábban a teljes til-tás, ma már inkább az állami püspökszen-telések miatt kerül összetűzésbe a Vati-kánnal az államvezetés. Elmaradottság e téren a muszlim és buddhista tartomá-nyokban van. Itt is élnek keresztények, de társadalmi mozgásterük nincs, ma is üldözik őket.

Ázsia több részén is kisebbségben élnek a keresztények, ám a demokratiku-sabb államok kevésbé nyomják el a hívő-ket. Sok esetben inkább nyitnak a Szent-szék irányába, és engedményeket tesznek. A keresztény kisebbség a hindu-buddhista többséggel vagy államvallással rendel-kező államokban kerülhet bajba. Hely-zetük Indiában nagyon ingadozó. Jelentős részük a legalacsonyabb kaszt tagja, ezért nem állapítható meg, hogy a megaláztatá-sok, jogfosztások és erőszak a társadalmi státuszuk vagy keresztény mivoltuk miatt érik-e őket. Hét tartományban hatósági eszközökkel is zajlik a keresztényüldözés.

A mindennek ellenére dinamikusan növekvő keresztény közösség zászlósha-jója a dél-koreai egyház, amely első ázsiai országként fogadta a napokban Ferenc pápát. A pápai látogatástól a szöuli püs-pök azt reméli, megindítja a párbeszé-det a két Korea között, hazáját pedig az evangelizáció kapujává teszi. Viszony-lag fi atal a helyi egyház, az első szerze-

„Modern” világ, évezredes veszélyLétezik ma keresztényüldözés?

Hitélet | Titeket kérdeztünk Ítélet

2014/november 9

tes csak 1836-ban érkezett az országba, ahol évszázados üldöztetés után ma már a lakosság tíz százaléka katolikus. Az egy-ház Dél-Koreában nagy megbecsülésnek örvend, elismerik állásfoglalásait, és a tár-sadalmi problémák területén tett erőfeszí-téseit. A Szentatya elődeinél is fontosabb-nak tartja Ázsia evangelizációját, hiszen a térség országaiban világviszonylatban a legnagyobb a keresztényüldözés. Ezért a jövő év elején vissza is tér ide.

A legnagyobb problémákat és vesz-teségeket egyértelműen az iszlám szél-sőségesek okozzák. Nem meglepő módon, az elnyomó országok között a listát vezető Észak-Korea után tizennégy olyan országot találunk, ahol az iszlám a hivatalos államvallás, vagy annak tekint-hető. A Muszlim Testvériség és a szélső-séges szalafi sták állandó veszélyt jelen-tenek a keresztényekre Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt. Az iszlámról keresztény hitre térteknek különösen nehéz a helyzetük Szudánban, Nigéri-ában, Egyiptomban, Szíriában, Irak-ban vagy Iránban. Aki az iszlám vallás-

ból kitér, arra a muszlim vallás törvényei szerint halál vár.

Minden korábbinál nagyobb veszély leselkedik most a közel-keleti hívekre. A magát Iszlám Állam néven emle-gető terrorszervezet módszeresen meg-fosztja jogaiktól, megfélemlíti és bün-teti a keresztényeket. A saját állam lét-rehozására törekvő, szervezett és jól kép-zett zsoldosokkal megtámogatott szélső-séges iszlám közösség térségbeli térnye-rése súlyos károkat okoz a helyi keresz-tény közösségeknek. Irakban például a közelmúltban még másfélmillió keresz-tény élt, számuk ma már csak pár száz-ezer, naponta ezrével menekülnek el.

Ferenc pápa személyes támogatása mellett már többször is kérte a nemzet-közi közösség fellépését a helyiek érde-kében. Ban Ki Mun ENSZ főtitkárnak küldött levelében írta: „Az Észak-Irak-ban terjedő erőszakos cselekmények felébresztik minden jó szándékú férfi és nő lelkiismeretét, hogy konkrét szolida-ritással cselekedjenek, védelmet nyújt-sanak mindazoknak, akiket támadás ér

vagy erőszak fenyeget, szükséges és sür-gős támogatást adva a számos otthonta-lanná vált személynek és biztosítva az ott-honaikba való biztonságos visszatérést is.” Egyúttal kérte a közösséget, „hogy min-den tőle telhetőt tegyen meg az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni szisz-tematikus erőszak leállítására és további megelőzésére”. A Szentatya nem tartja magát távol a problémáktól. A közel-múltban a személyére irányuló fenyege-tések ellenére a muszlim többségű Albá-niába látogatott, november végén pedig Törökországba, melynek határai közelé-ben már ott vannak az Iszlám Állam szél-sőségesei.

Éppen ezért mi sem nézhetünk félre. Nem gondolhatjuk, hogy mindenhol ugyanilyen könnyű kereszténynek lenni. Milliónyian kockáztatják az életüket nap mint nap, vallásuk, hitük miatt. Az egy-házfő felhívásával összhangban nekünk is minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy életük egyszer a miénkhez hason-lóan kényelmes legyen.

Teleki Levente

Nyilván sokatokban felmerült már az a kérdés, hogy mihez kezdtek majd azu-tán, hogy lediplomáztatok. Vajon köny-nyű lesz-e az elhelyezkedés a szakmá-ban, megmaradnak-e az egyetemen szerzett baráti kapcsolatok? És még számtalan kérdés foglalkoztat minden-kit, ugyanis nehéz elfogadni azt a hely-zetet, hogy muszáj felnőtté válnunk. Erről kérdeztem most öt volt hallgató-társunkat.

Tóth Máté

A felnőtt fogalma átalakulóban van, a határok eltolódtak. Száz éve még előre köszöntek egy maturált embernek az utcán, ma diplomával sem érezhetem magam feltétlenül felnőttnek – igaz, az embert annyira veszik komolyan, ameny-nyire ő saját magát. Az egyetemtől nem szakadtam el teljesen: a Színtársulat és a Futsal csapat révén, na meg alumni ren-

dezvényeken gyakran megfordulok a Szentkirályi utcában.

Elhelyezkedni szerencsére nem volt gond: már egyetem alatt is annál a cégnél dolgoztam, ahol most. És bár nem szigo-rúan jogi végzettséghez kötött munkám van, biztosításközvetítőként sem tekin-tem magam pályaelhagyónak, mellette pedig biztosítási szakjogot hallgatok az ELTE-n. A jog bármely területén lét-fontosságúak a kapcsolatok, amik szeren-csére egyáltalán nem koptak el, sőt kife-jezetten profi tálok belőlük. Pázmányosok mindenhol vannak.

Bejczi Bálint

Szerintem a legnehezebb az idő újra beosztása. Szeptemberig tudatosul ben-nünk, hogy az egyetemi társaság nagy része már dolgozik, napi sok-sok órát, egyre kevesebb idő jut a családra, barát-nőre, barátokra, pihenésre. Arról nem is beszélve, hogy nincs több átmula-

tott hétköznap, mivel másnap ugyan-úgy hajnalban kezdődik a munkaidő. Az érem másik oldala viszont az – és szerintem ez nagy pozitívum –, hogy így sokkal tervezhetőbb az élet, ponto-san lehet tudni, hogy hol tart most az ember és hova juthat el, mi fér bele az időbe és mi nem. Pázmányosként nem lehet nehéz dolga annak, aki becsület-tel elvégzi az öt évet. Egy kiváló egyete-men tanulunk egy olyan szakon, melyre még ezen a telített munkaerőpiacon is van kereslet. Sok erőt és kitartást kívá-nok mindenkinek, hajrá záróvizsgázók, hajrá Pázmány!

Hetzl Norbert

A diplomám megszerzésekor tudato-sult bennem, hogy egy korszak lezárult az életemben, talán nevezhetjük ezt fel-

Titeket kérdeztünk

Ítélet Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség

10 2014/november

nőtté válásnak, de maradok inkább az egyetem berkeiben megszokott szak-zsargonnál, nyugdíjassá válsz. Ez per-sze vicc, és nem azt jelenti, hogy min-den kapcsolatom magszakadt az egye-temmel vagy az egyetemi ismerőseim-mel, csupán már nem fér bele délelőttön-ként a Szpariban egy „laza kávé”, illetve az egyetemi rendezvények után, hogy a felkelő napban gyönyörködhessek, mie-lőtt nyugovóra térek. Az elhelyezke-déssel kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, nem kell izgulni miatta. Jó, ha már az egyetem évei alatt bedolgo-zod magad egy jó munkahelyre, de az sem gáz, ha nem, mert a Pázmány egy olyan egyetem, ahol az emberek nem csak egymás mellett, hanem egymásért is vannak, együtt a bajban és a mámor-ban. (Ha ezt az érzést még nem ismered, majd megfogod). Saját tapasztalatomat megosztva veletek, nekem nem fért bele a munka az egyetem mellett – tekintve hogy elég teendővel látott el a Hallga-tói Önkormányzat –, és én egy ismerő-söm által találtam munkát, aki, mivel ismertük egymást annyira – illetve bízott bennem annyira –, hogy jó szív-vel tudjon ajánlani a munkahelyén, rög-tön jobb kilátásokkal álltam a felvételin. Jelenleg is itt dolgozom, bár a célom az egyetem alatt nem ez a jogterület volt, de már nem bánom, hogy elengedtem azt

az álmom, talán majd egyszer váltok. A jogászoknak meg úgyis már az elején a fejébe verik, hogy a jó jogász mindenhez ért, és ez így is van…

Akpinar Szelim

Annyit el tudok mondani, hogy nagyon szerettem az Egyetemet, mert sok jó élményben volt részem, de eljutottam arra a pontra, amikor már ki akartam magam próbálni az „Életben”. A tanul-mányaim mellett sok olyan dologgal fog-lalkoztam, ami a kitűzött célom, vagyis a megcélzott hivatás eléréséhez kellett, illetve kell, és még most is igyekszem rendszeresen képezni magam, valamint fejlődni minden téren. Nem kamu az, amit a tanárok mondanak, hogy fontos a tisztességesen tanulás, és kutatni kell valamilyen irányba, mert a befektetett munka a későbbiekben megtérül. Sokat kell még nekem is fejlődnöm, de remé-lem, hogy végül elérem a célom. Hiszek benne, hogy ha látják benned a kitartást, támogatni fognak. De persze a bulizást sem szabad elhanyagolni, különösen, ha tartod a kapcsolatot a „régi” egyetemi haverokkal!

Papp Janó

Szerintem ehhez a kérdéshez alapve-tően kétféleképpen lehet hozzáállni: az ember vagy alig várja, hogy végezzen, és hogy végre teljesen független legyen, vagy pedig minél tovább szeretne egye-temista maradni, mert fél attól a tehertől, amit a munkakezdés jelent. Akár így, akár úgy állunk hozzá, egyszer biztosan vég-zünk majd, és nem árt erre felkészülni. Én több szempontból is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, egyrészről mert rög-tön ajánlottak munkát nekem, másrész-ről pedig, mert néhány évfolyamtársam-mal vagy tutorral együtt az egyetem alatt olyan erős baráti társaságaim alakultak ki, melyek biztosan kiállják majd az idő pró-báját is. A Pázmányon szerencsére nem nehéz igazi barátokra lelni, és ha megbe-csülöd őket, ők kitartanak melletted egy életen át. Ha valaki tanácsot kérne, én azt mondanám: nem kell félni a diplomaszer-zéstől és a munkakezdéstől, hiszen ren-geteg újdonságot és új kihívást tartogat mindenki számára, azonban egyik perc-ről a másikra szakad majd rá az emberre a „felnőtté válás”, úgyhogy ki kell élvezni az egyetemista élet minden percét.

Fedor Zsuzsanna Réka

A Hallgatói Önkormányzatok Orszá-gos Konferenciája által megvalósított mentorprogramot az Emberi Erőfor-rás Minisztériuma támogatja a hátrá-nyos vagy halmozottan hátrányos fi ata-lok felsőfokú tanulmányait segítő esély-egyenlőségi program keretein belül. Ez a megmozdulás évről-évre egyre jelen-tősebb népszerűségnek örvend. Ez talán azzal a két szemponttal áll összefüg-gésben, hogy a mentor jelentkezőknek komoly szűrésen kell átesniük, emellett pedig nem elhanyagolható, hogy az évek folyamán nőtt az igény rájuk. De mégis kiknek a körében?

A mentorok olyan elsőéves diákok-nak segítenek az egyetemen, akik szo-ciális körülményeik miatt hátrányokkal érkeznek a felsőoktatásba. Jelentős kihí-vásokkal kell megküzdeniük azoknak,

akik belecsöppennek a budapesti forga-tagba, főleg, ha korábban vidéken éltek. A közlekedés, az új számonkérési rendszer, az egyetemi elvárások, megpróbáltatások és a sok új ember elbizonytalaníthatja a gólyákat. Ezért fontos, hogyha igénylik, legyen mellettük egy mentor, egy segítő, aki patronálja, eligazítja őket. Ennél talán fontosabb, hogy baráti viszonyban állja-nak, és ne érzékelje egyik fél sem, hogy valaki felsőbbrendű lenne. Fontos, hogy a mentoráltak megkapják a tanulmányi és

oktatási ügyekben a megfelelő tanácsokat, hogy kiigazodjanak a szociális és egyéb ösztöndíjakban, hallgatói juttatásokban, pályázatokban.

Ami a mentorok kiválasztását illeti, különböző kritériumoknak kell megfe-lelni. Ilyen a nappali tagozat és termé-szetesen már egy tanulmányi évnek is el kell telnie, hogy kellő tapasztalattal ren-delkezzenek a felsőoktatási rendszerrel kapcsolatban. Az első megpróbáltatás egy felvételi beszélgetés, ahonnan csak a maximális pontszámot kapott diákok kerülhetnek be a következő fordulóba, amely az idén első alkalommal meg-rendezett, Balatonlellén helyet kapott mentorképzés volt. Képességeket fel-mérő gyakorlati feladatokban, beszélge-tésekben kellett aktívan közreműködni, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy

HÖOK Mentorprogram

Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet

2014/november 11

a legjobbak felhívják magukra a fi gyel-met. Fontos szempont volt, hogy milyen a jó mentor, hogyan kell viselkedni a mentorálttal, milyen hibákat nem sza-bad elkövetni.

Amennyiben konkretizálódott a men-torok és mentoráltak névsora, egy eset-megbeszélőre került sor, amelyet az ország minden régiójában megrendez-tek. Ennek keretén belül egy kommuni-

kációs tréning lehetősége is nyitva állt, amely zöld utat jelenthet a kommuniká-ciós nehézségek leküzdésére.

A tanév során mind regionális, mind országos programokra lehet ellátogatni, ahova a mentorok a mentoráltjaikkal együtt érkezve csiszolhatják a kapcso-latukat, ezzel is hozzájárulva, hogy a későbbiekben a mentorált diákok önál-lósodjanak, és kezüket elengedve mara-

déktalanul be tudjanak illeszkedni az egyetemi életbe.

Ez a program sokkal többről szól, mint egy-egy félév végigsegítéséről, a cél sokkal inkább az, hogy a felsőokta-tásban megszűnjön az esélyegyenlőtlen-ség, és hosszú távon a résztvevő fi atalok lehetőségei kiegyensúlyozottak legyenek a mukaerőpiacon is.

Büki Bettina

Az Erasmus Tutori Szervezet az egye-temünkön tanuló Erasmus diákok életét segíti, könnyíti meg. Az Erasmus tutorok egyfajta mentor szerepet töltenek be a kül-földi tanulók mindennapjaiban. Minden diák mellett van egy tutor, aki kérdések esetén választ ad, probléma felmerülésé-nél megoldást keres, emellett programot szervez, eseményre kísér. Ez a szerep-kör korántsem egyszerű, hiszen számos országból érkeznek fi atalok, akikkel oly-kor még a közvetítő nyelven sem egyszerű a kommunikáció. A tevékenység szépsége többek között ebben is rejlik, hiszen min-dig rátermettnek, kreatívnak, befogadó-nak és nyitottnak kell lenni. Az tutorság ezen formája egy rendkívüli lehetőség is a komoly feladat mellett, hiszen megany-nyi nemzetiségű fi atallal lehet kapcsola-tot, barátságot teremteni, kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat közvetlenül meg-ismerni. Az Erasmus diákok is nyitot-tak Magyarországra, ezért célunk, hogy a magyar kulturális, gasztronómiai örök-séget is megismertessük velük, így garan-tálva, hogy egy felejthetetlen időszakot töltsenek el nálunk!

„Itt van az ősz, itt van újra...”, elkezdő-dött a 2014/2015-ös őszi szemeszter, ami azt jelenti, hogy megérkeztek Budapestre a külföldi, Erasmusos diákok. Fogadásu-kat az orientációs héttel kezdtük, mely-nek keretein belül információt kaptak Magyarországról, fővárosunkról, és felfe-dezhették az iskola épületeit, nem utolsó sorban felfedezve az átjárást egyikből a másikba. Szerencsére egy nagyon nyi-tott és barátkozó személyekből álló csa-patot áll módunkban patronálni. A leg-

többen franciák, németek, lengyelek és spanyolok, de vannak, akik Ukrajnából, Izlandról, Hollandiából, Portugáliából, sőt Fehéroroszországból érkeztek.

Hogy a lelkesedés ne apadjon, az új társaságot elvittük hajókázni, de nem is akármilyen módon, mert kipróbálhat-ták egyúttal a budapesti közlekedést is, hiszen a BKK hajóról nézve tekintettük meg várost. Hogy a vízi programokból ne szenvedjenek hiányt, a kikötés az A38-nál volt esedékes, ahol az első koncertélmé-nyüket is begyűjthették. A további napok sem telhettek semmittevéssel, így a város-játékokra invitáltuk a lelkes kis csapatot. A séta a vártól, egészen a Hősök teréig tartott, érintve különböző nevezetessége-ket. Minden állomáson különleges feladat végrehajtását kellett teljesíteniük, így tör-tént, hogy a Lánchídnál oroszlán alakza-tot öltöttet, a Deák téren szerelmes dalt énekelve a karjukban vittek át egy hölgyet a zebrán a fi úk, valamint, hogy fél lábon,

egymásba kapaszkodva vágtak neki a Bazilika körbeugrálásának. Mivel egy új ország rengeteg inspiráló és felfedezésre szoruló kalandot, programot rejt magá-ban, így folyamatosan kell a jobbnál jobb alternatívákat kínálni. Számos alternatíva van a tarsolyunkban, és szerencsére Buda-pest egy csodálatos és érdekes város a kül-földiek számára, így napról-napra a leg-kiválóbb programokra lehet rábukkanni.

Az, hogy valaki részesülhet más nem-zetek szokásainak, életvitelének, nyelvi szépségeinek, hagyományinak a meg-ismerésében, felbecsülhetetlen. Amit hallunk, látunk, tapasztalunk, nem az interneten olvasott sokszor téves informá-ciók, hanem első kézből szerzett tapasz-talatok, amelyek segítenek az előítéletek leküzdésében, a megbélyegzés mellőzé-sében, utat nyitva és lehetőség teremtve az interkulturális kapcsolatok elmélyíté-sében, megbecsülésében.

Büki Bettina

E R A S M U S

Ítélet Kultúra & kritika

12 2014/november

Idén harmadszorra rendezték meg a szín-házak éjszakáját. Ezen az éjszakán a szín-házak kinyitják kapuikat és bepillantást engednek a színfalak mögé, sőt még rend-hagyó és eddig nem látott színdarabokat is megnézhetünk. A legjobb pedig az, hogy egy karszalaggal az összes részt-vevő színház programja látogatható. Idén 27 színház várta látogatóit a maga 300 programjával.

Az előadások férőhelyeinek felére lehe-tett helyet foglalni. Szerencsére mi tud-tunk helyet foglalni, különben a többszö-rös túljelentkezések miatt lehet, be sem jutottunk volna. A színházak előtt az emberek kígyózó sorokban álltak és vár-

tak a sorukra. Az egész estét különleges légkör járta át.

A barátaimmal a Budapesti Ope-rettszínházba látogattunk el. Kora dél-

után a Musicalmeséket néztük meg, ahol részletek hangzottak el a gyerekek leg-kedveltebb musicaljeiből és rajzfi lmjei-ből (Óz, a nagy varázsló, az Oroszlánki-rály, a Muzsika hangja, a Mary Poppins, a Kis hableány, a Herkules, a Madagasz-kár, a Vuk és Hugó a víziló). Majd este a Raktárszínházban együtt főzhettünk az Operettszínház színészeivel. A színészek nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, az étel pedig nagyon fi nom lett.

Remélem jövőre is megrendezésre kerül a Színházak éjszakája, és még több helyszínt lehet meglátogatni.

Király Dorina

Színházak éjszakája

Hogyan ismersz fel egy ügyvédet?

Törvénykönyvet hord a hóna alatt? Nem.

A sok tanulástól megromlott, sokdi-optriás szemüveggel takart, kialvatlan szemmel mászkál? Nem.

Netán ékesszóló előadást tart az igaz-ságosságról? Nem.

A válasz egyszerű: öltönyt hord. Az amerikai sorozat, a Suits alkotói leg-alábbis ezt a tulajdonságát emelték ki a jogászoknak. A Magyarországon Briliáns elmék néven futó sorozat 2011 óta létezik, jelenleg a 4. évadát sugározzák az Egye-sült Államokban, és az én szívemet már az első rész után meghódította.

Alapvetően a történet egyszerűnek tűnik: adott egy nagynevű New York-i ügyvédi iroda, élén egy karizmatikus, erős nővel, egy Harvardon végzett fan-tasztikus ügyvéd és egy a kezdetek-ben még ügyetlen ügyvédi segéd. Ám a sorozat ennél többet ad. Hamar kide-rül ugyanis, hogy Mike Ross (Patrick J. Adams) egyáltalán nem ügyetlen, ugyan-akkor egyáltalán nem is végzett jogot. Akkor mégis hogyan került oda? Vagy ami még lényegesebb: honnan tud mégis mindent vagy többet, mint egy végzett

jogász? Itt bizony egy különleges sze-mélyiségbe botlunk: főhősünk ugyanis páratlan memóriával bír, így egyszeri olvasás után bármit memorizálni tud szó szerint – ami valljuk meg, sokszor (vagy mindig?) nekünk is jól jönne. A zárkó-zott ügyvéd, Harvey Specter (Gabriel Macht) állásinterjújára pedig a rendőrök elől menekülve csöppen bele, s bár belé-

pése után rögtön kiborul az aktatáskájá-ból egy csomag marihuána, pár perccel később bizonyítja, hogy jogi tudása min-denkiét meghaladja.

Belelátunk tehát egyrészt egy ügyvédi iroda mindennapjaiba, izgalmasabbnál izgalmasabb megoldandó ügyekbe, ame-lyek rámutatnak arra, hogy sokszor nem elég a törvény ismerete – talpraesettnek és

Suits – két ügyvéd, egy diploma

Kultúra & kritika Ítélet

2014/november 13

Sztankay István, a Nemzet Színészének emlékére

határozottnak kell lenni. De láthatjuk azt is, hogy milyen ranglétrát kell megmászni ahhoz, hogy „valaki”-k lehessünk egy iro-dában, illetve hogy milyen parázs viták folynak az amerikai tárgyalótermekben – vagy éppen azokon kívül.

Másrészt viszont végigizgulhatjuk, hogy hogyan marad titokban Mike elő-élete, és hogy miért ragaszkodik hozzá ennek ellenére mentora. Illetve ami még fontosabb: miért is nem járt ő soha egye-temre? És miért kereste a kenyerét inkább

azzal, hogy mások helyett írta meg a jogi felvételi vizsgát?

Természetesen a szerelmi szál sem marad ki a történetből, de ezt már tudjá-tok meg ti magatok a sorozatból!

Ádám Flóra Julianna

78 évesen elhunyt Sztankay Ist-ván, a Nemzet Színésze. A két-szeres Jászai Mari-díjas és Kos-suth-díjas színésztől az egész or-szág fájó szívvel búcsúzik.

Sztankay István 1957-ben kezdte pályafutását, amikor felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Budapesten. Diplomáját 1961-ben szerezte meg, majd Miskolcra szerződött. Ezt követően 11 évig a Nemzeti Színház, majd 1990-ig a Madách Színház színésze volt. Nyugdíjba vonulásáig pedig a József Attila Színház társulatához tartozott.

Országos sikert a „Hattyúdal” című fi lm hozta meg számára 1963-ban, azután három évig egy tévésorozatban szerepelt, ami a „Bors” címet viselte. A későbbiek-ben pedig olyan híres szerepeket játszott el, mint Moliére Tartuff e-je és Shakes-peare Rómeója. Ráadásul, mesebeli pár-jával, Schütz Ilával, több, mint ötszáz-szor játszotta el a „Jövőre, veled, ugyan-itt” című darabot.

Sztankay István szinkronszínészként is sokat dolgozott: Jean-Paul Belmondonak, Leslie Nielsennek és Tony Curtisnek is gyakran kölcsönözte karakteres hangját.

Kiemelkedő munkásságát tucatnyi díj-jal jutalmazták. A kétszeres Jászai Mari-

díjas, Erzsébet- díjas, 1998-tól Kossuth-díjas művész megkapta a József Attila gyűrűt, az Érdemes Művész kitüntetést és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is. Garas Dezső halála után 2012-ben választották a Nemzet Színészévé.

Sztankay így szólt a „munkahelyéhez” kötődő viszonyáról: „Szeretem a színhá-

zat, és drukkolok a színházaknak, hogy ne

zárjanak be”. A nemzet színésze egyúttal kiemelte a színházak oktató jellegét is: „A

színház egy tanfolyam. Szórakoztató dolog,

amely az agyat táplálja, az ember szélesebb

látókörű lesz általa.”

A legendás színész türelemmel viselt hosszú betegség után, családi körben hunyta le örök álomra szemét szeptember 12-én. Művésztársai szeretettel emlékez-nek rá, Ihos József előadóművész – min-denki Kató nénije – következőképp nyi-latkozott: „Kezdő szerzőként találkoz-

tam vele, amikor a Szeszélyes Évszakok-

ban a Szeszélyes család főszerepében ját-

szott. Legendás partnerével, Schütz Ilával és

Ítélet Kultúra & kritika

14 2014/november

Fónay Mártával szerepeltek a jeleneteimben,

és mint mindig, remekül játszottak. Biztos

vagyok benne, hogy Sztankay István prof-

izmusa is hozzátett a sikerhez. Egy aranyos,

szerethető ember volt, aki nagyon odafi gyelt

rám, a kezdő szerzőre. Neki igazán köny-

nyű volt írni. Készséges volt, kedves, aranyos

ember (…) Van egy csodálatos vers, Csokona-

itól a Reményhez. Ezt a verset úgy elmon-

dani, ahogy ezt Sztankay István mondta,

még senkitől nem hallottam. Egészen elké-

pesztő volt, még most is beleborzongok.” Bodrogi Gyula pedig, szintén a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, akivel a „Játék a kastélyban” című darab-

ban játszottak együtt, bánattal csordul-tig, röviden ennyit szólt: „Nagyon jó kol-

léga volt, egy nagyon jó színész. Nagyon sze-

rettem.”

Adózzunk mi is tisztele ttel Sztankay István emlékének.

Kőrös Kinga

2014. szeptember 5-én megnyílt a 14. ARC kiállítás, melynek eredeti lényege és célja, hogy az év folyamán egy hónapon keresz-tül ne csupán jellegtelen óriásplakátokkal találkozzunk város-unk utcáin, hanem frappáns, olykor provokatív és gondolko-dásra késztető műveket tekintsünk meg. A közérzeti esemény idei mottója a hit témakörével (súlyos kérdés) késztette alkotásra a művészeket; ez hol jobban, hol rosszabbul sikerült.

Bár a plakátok továbbra is bőségesen kimerítették a polgár-pukkasztás fogalmát, jelentősen eltértek a megadott mottótól. A képek főként a közvélemény által meglovagolt mindenkori poli-tikai és közéleti témákat vették alapul, ezáltal a koncepció kísér-tetiesen hasonlított a tavalyi év szeptemberében bemutatottak-hoz. A „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitáson saj-nos az alkotók nem igazán tudtak túllépni, sokszor azt lehetett érezni egy-egy kép előtt, hogy mindenféle kreativitást mellőzve

az aznapi újság címlapjáról lemásolt 3 szóval próbálják megfogal-mazni, hogy miben hisznek, mit gondolnak, hogyan refl ektálnak a körülöttük zajló eseményekre. Ezért is volt furcsa, hogy nem történt utalás az ukrán-orosz helyzetre, a Közel-Keleten zajló mészárlásokra, az ebolára és még sorolhatnám. Viszont temér-dek munka foglalkozott a sajtószabadsággal, a kivándorlással vagy a rezsivel (mint tavaly).

Az idei kiállításra egyébként 1108 pályamunka érkezett, melyek közül a győztes a Macskabajusz Művek Egyenlőség, test-

vériség, közbeszerzés című, felemás futballpályát ábrázoló pla-kátja lett, a második díjat Herr Milánnak Hungarian in Europe című plakátja kapta, a harmadik helyezett pedig Halász Géza lett Csúcsforgalom című alkotásával.

A kissé szkeptikus véleményem ellenére azonban egy jó köz-érzeti élmény volt, egy régi Punnany Massif „sláger” jutott eszembe a kiállításról hazafelé menet:

„Milyen keresztet viszel,Ki kivel bizniszel,Ki kinek mit hiszel.A hited visz el.Minek hisztizel?Miben hiszel?”

Jövőre, ugyanitt!

Hajdu Rita

„Te miben hiszel?” a 14. ARC kiállításról

Kultúra & kritika Ítélet

2014/november 15

A Royal Opera House Anglia egyik leg-híresebb operaháza Londonban, amit 1732-ben alapítottak. Az XVIII. század-ban a társulat vezetője a német barokk zeneszerző, Händel irányítása alatt állt, akinek neve mindenki számára ismerősen cseng. Ma az operaház, ami szerencsétlen tűzvészek miatt már harmadszorra épült újjá, ad otthont a Királyi Balett és Kirá-lyi Opera társulatának, illetve a Királyi Operaház Zenekarának is.

Az Astoria és a Ferenciek tere között található Puskin mozi – minden szín-házkedvelő nagy örömére – 2014 őszé-től egészen 2015 nyaráig a Royal Opera

House legsikeresebb előadásait vetíti fi lmvászonra. Az előadások eredeti nyel-ven lesznek láthatóak, olaszul, néme-tül és franciául. Először 2014. novem-ber 2-án tekinthetjük meg Verdi három

felvonásos operáját, „A két Foscari”-t,

főszerepben Plácido Domingóval, és még idén, december 24-én vetítik a közel három órás „Alice csodaországban” balett-változatát is. Jövő év tavaszán pedig olyan híres előadásokat nézhe-tünk meg, mint „A bolygó hollandi”, ami Wagner XVII. század közepén ját-szódó tengerészlegendája vagy Giacomo Puccini „Bohémélet” operája, amit olasz nyelven játszanak majd le minden ked-ves érdeklődő számára.

A részletes program megtalálható a www.puskinmozi.hu/programok oldalán.

Kőrös Kinga

A Puskin mozi őszi ajánlata: Opera és Balett előadások a Royal Opera House jóvoltából

Az Ítélet hasábjain már tavaly is beszá-moltunk a nagy népszerűségnek örvendő Szimfonik Live koncertsorozatról, idén sincs ez másként: immáron negyedszer állt össze a hazai zenei élet krémje és az MR Szimfonikusok egy közös zené-lésre. Az eseménynek a Millenáris Park adott otthon szeptember 6-án a Közmé-dia Napja keretein belül.

A koncertsorozat koncepciója évről-évre tartogat újdonságokat, csupán a sze-replők állandóak; tavaly mindenki által ismert világslágerek voltak terítéken, idén pedig a magyar daloké volt a főszerep. A könnyűzenei oldalon párokba szervező-dött énekesek egymás dalait adták elő és egy közös duettet.

Az időjárás és helyszín nem szolgál-tak az esemény javára, ennek ellenére ‒ érthető módon ‒ szép számmal gyűltek össze az érdeklődők. A helyszínválasztás-sal már előző évben is akadtak problémák a helyek korlátozott száma miatt, így a szervezők 2014-ben a Mamut2 külső par-kolójába helyezték át a színpadot, mely nagyobb ugyan, de a hatalmas fák nem segítették hozzá a közönséget a zavarta-lan szórakozáshoz. A szervezők a válasz-

tást a biztonsági követelményeknek való megfeleléssel indokolták.

Egy könnyűzenei fellépő számára min-dig megtiszteltetés és újszerű élmény, ha egy komplett szimfonikus zenekar meg-támogatja. Ugyanez igaz fordítva is, tel-jesen más tapasztalat a klasszikusoktól eltérni és mondjuk egy drum n bass dalt hegedűn vagy valamilyen fúvós hangsze-ren eljátszani. Mint már említettem, idén a magyar dalokról szólt a Szimfonik Live, s az énekesek összepárosítása következté-ben néha nagyon furcsa duók születtek, de idén is akadtak személyes kedvencek.

Elsőként Pásztor Anna (Anna and the

Barbies) és Egri Péter (Mystery Gang) lép-tek színpadra, akik zenei stílusa nagyon közel áll egymáshoz, ám elmondásuk sze-rint a közös duett (Karády: Mindig az a

perc) nagy feladat elé állította mindket-tőjüket. Kiemelkedő volt a produkciók közül Szabó Balázs és ByeAlex kettőse. Habár a két énekest korántsem pakolnám zenei képzettség alapján azonos szintre, mégis remekül adták elő Cseh Tamás nagy klasszikusát, a Csönded vagyok c. dalt. A közös dalt Szabó Balázs választotta: „Én kötöttem az ebet a karóhoz, de azt gondo-

Dob meg basszus meg a vonósok

Ítélet Kultúra & kritika | Környezetrajz & kulinária

16 2014/november

lom, hogy ez a dal egy olyan közös metszet Alex és én köztem, ami koronája lehet egy ennyire rendhagyó és egyedülálló estének. Remélem, nem ültette le nagyon az este hangulatát, de nagyon boldog vagyok, hogy be tudtuk csempészni a Tamás dalát és ezzel Tamást is ide." A legfelpezsdí-

tőbb duót idén Bocskor Bíborka (Magas-

hegyi Underground) és Marsalkó Dávid (Halott pénz) Járai Márkkal kiegészülve alkották. Ők Orsi Ha lemegy a nap c. örök klasszikusát adták elő és a '90-es éveket megszégyenítő tombolásra buzdították a tömeget, mert ugye ezt a dalt mindenki

csak titokban szereti. Gyöngyszem volt a fellépők között Lovasi András (Kispál

és a Borz) és Bérczesi Robi (Hiperkarma)

párosa, akik mellőzték a merész dalvá-lasztásokat (persze a Húsrágó, hídverőre azért össze lehetett kapaszkodni), viszont a közös Kex dal nagyon jól passzolt hoz-zájuk. Zárásként Papp Szabi (Supernem) és Mc Columbo (Brains, Irie Maffi a) egy meghökkentő operett betéttel készültek, melyről Columbo a következőt nyilat-kozta: „A szülők és a család miatt én elég komolyan képben vagyok a hazai operet-tekkel, mint a Csárdáskirálynő, a Mág-nás Miska és hasonlók, és mivel a két dal, amit előtte énekeltünk, elég erőszakos és hangos, gondoltam, hogy tök jó dolog lenne valami fél komollyal zárni az estét. A Jamaicai trombitásra pedig mindenki rábólintott.”

A tavalyi helyszínnel kapcsolatos kri-tikákat továbbra is fenntartva, de elé-gedettséggel távoztam a Millenárisról, jövőre ugyanitt!

Hajdu Rita

Idén nyáron egyike lehettem annak a két-ezer tesztelőnek, akik a próbaüzem ideje alatt, a nyilvános átadás előtt használhat-ták a főváros új közösségi kerékpárját, a MOL Bubit. Az előzetes regisztráció és a szerződéskötés után, új Bubi kártyámmal felvértezve kíváncsian indultam útnak, hogy az almazöld biciklin ülve egy másik nézőpontból ismerjem meg Budapestet. Habár van saját biciklim, egészen más élményt jelentett a kíváncsiskodó tekin-tetek – és néha rácsodálkozó mutogatá-sok – között végigtekerni a budai rakpar-ton, a Margit hídon, vagy kerekezni egy kicsit a Kálvin tér környékén.

A MOL Bubi – melynek nevét egyéb-ként az interneten meghirdetett pályá-zatra beküldött ötletek közül a zsűri által leszűkített kör után az internetezők sza-vazták meg – története egészen 2008-ra nyúlik vissza, mikor is Budapest Fővá-rosa meghozta a döntést a közösségi kerékpár felállításáról. Ezután követ-kezett az eszközök gyártása, majd 2014 tavaszára elkészültek a bicikliállomások is. A közbringarendszer „élesítése” előtti két hónapos tesztelés visszaigazolásainak

köszönhetően pedig a kezdeti hibák is kiküszöbölésre kerültek, így a biciklik tel-jesen felhasználóbarát állapotban kerül-tek átadásra szeptember 8-án.

Az 1100 bubi egyelőre 76 gyűjtő-állomáson várja a tekerni vágyókat, melyek kimondottan közel helyezked-nek el egymáshoz, hiszen az egész rend-szer arra hivatott, hogy a rövidtávú köz-

lekedést segítse azzal, hogy lehetőség-ként kínálja fel egy-egy megálló, vagy néhány utcasarok letekerését – ami, vall-juk be őszintén, nagyon hasznos lehet a reggeli csúcsforgalom idején. Természe-tesen ennél nagyobb távokra is igénybe vehető a bicikli, azonban a leghatéko-nyabb kihasználtság érdekében a kiköl-csönzött járművet harminc percen belül

BUdapesti BIcikli

Környezetrajz & kulinária Ítélet

2014/november 17

1814. április 6-án, Székesfehérváron látta meg a napvilágot a magyar építé-szet egyik legtehetségesebb alakja, Ybl Miklós. A XIX. század sokat foglalkoz-tatott művésze volt, akinek munkássá-gát már életében is elismerték, kortár-sai szerint megvalósított ötletei gyakran még a terveinél is jobbak voltak. Nevé-hez fűződik – a teljesség igénye nélkül – a fóti kastély, a nagycenki római kato-likus templom, a Szent István Bazilika, a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Rudas-fürdő, a Magyar Tudományos Akadémia székháza, az Operaház illetve számta-lan egyéb épület megtervezése és kivi-telezése.

A ragyogó építész születésének két-századik évfordulója alkalmából 2014

januárjában kezdődött meg az Ybl Bicentenárium – Magyar Építészet Éve elnevezésű emlékév. Ennek keretében augusztusban nyitotta meg kapuit a fel-újított Várkert Bazár.

A reformkorban kiépülő Pest a XIX. század derekán már impozáns épületek-kel, illetve a Duna partján lévő korzó-val büszkélkedett, míg Budán mintha a XVIII. század vége óta semmi sem vál-tozott volna. A Várat övező kerteket szegényes házsor keretezte, így a folyó két partja igen eltérő képet mutatott. Az 1870-es évek elején született meg a döntés arról, hogy a Várhegy aljába épü-letegyüttes és díszkert kerüljön. A vég-leges tervek elkészítésére az akkor már elismert Ybl kapott megbízást, aki meg-

tartotta a vázlat főbb elemeit; az árkád-sort, a középületet és a pergolákat, amik a szabadtéri épületárnyékolásra szol-gáltak. A neoreneszánsz stílusú épület északi és déli részébe lakóházak kerül-tek, a keretépítmény pedig üzlethelyi-ségekkel készült el, megadva az épület-együttesnek a Várkert Bazár nevet. Az építkezés 1875 és 1883 között zajlott, ám a megnyitó után a környék csekély forgalma nem kedvezett az üzleteknek, így a bazárok helyén műtermeket léte-sítettek. A Várkert Bazár egy részében női festőiskola is működött, illetve rövid ideig otthont adott a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának is. A nem megfelelően használt, rosszul karban-tartott műtermek hamar pusztulásnak indultak, s az épület a második világhá-ború pusztításai nyomán komoly káro-kat szenvedett. Ugyan az 1950-es évek-ben végeztek némi rekonstrukciót és a Várkert Bazár területén 1961-ben meg-nyitották az Ifj úsági Parkot, ami számos legendás rock koncert helyszínéül szol-gált, azonban az épületegyüttes egyre romló állaga miatt egy baleset követ-keztében 1884-ben az egész területet be kellett zárni.

1996 óta a Várkert Bazárt a száz leg-veszélyeztetettebb műemlék között tartották számon, így 2011-ben meg-született a döntés arról, hogy felújít-ják a világörökség részét képező épü-letegyüttest. Az újjáépítés több ütem-ben zajlott, s habár április óta a műem-lék egy része megnyitotta kapuit a nagy-

A felújított Várkert BazárAz Ybl-bicentenárium megkoronázása

be kell „dokkolni” egy tetszőleges állo-máson, ahonnan egy másik kerékpár már gond nélkül továbbvihető. A bubi használata ugyanis – a hozzáférési díjat leszámítva – csupán fél órára ingye-nes, azonban a harminc perc számí-tása minden egyes kölcsönzött bicikli-nél újra kezdődik, az időkeretet túllépé-séért viszont már fi zetni kell. A rend-szer alapvetően többfajta bérlettel vagy jeggyel vehető igénybe, de az árakról és a használatról részletes tájékoztatással szolgálnak a MOL Bubi honlapján. Itt csupán annyit emelnék ki, hogy az átadás

kapcsán különböző indulási kedvezmé-nyekkel élhetünk, pl. az év végéig érvé-nyes Start bérlet valóban hallgatóbarát áron vásárolható meg. Fontos tudnivaló

továbbá, hogy egy felhasználói azono-sítóval egyszerre négy bicikli bérelhető, valamint, hogy a kerékpárok mindegyike fel van szerelve kosárral, csengővel, priz-mákkal, első és hátsó lámpával, sebváltó-val és egy elektronikus lakattal is.

Véleményem szerint elmondható, – amit a beüzemelést követő fokozott érdeklődés is alátámaszt – hogy ez egy jó kezdeményezés, bátran ajánlom minden-kinek, hogy legalább egyszer próbálja ki a „bubizást”!

Karczub Eszter

Ítélet Környezetrajz & kulinária

18 2014/november

Magyarországon régóta nagy hagyo-mánynak örvend a borászat, így sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elmond-hatjuk, hogy sajátos borkultúrát alakítot-tunk ki, mely nemzetközi szinten is elis-merésre méltó.

A Budavári Borfesztivál nemcsak a borkóstolásról szól, hanem egyben meg-ismerteti velünk a minőségi hazai borter-melés nehézségeit és szépségeit is. A bor-fesztiválra látogatók egy sajátosan kiala-kított útvonalon keresztül fedezhetik fel „Magyarország ízeit”, mely során egyre nagyobb ismeretet szerezhetnek hazai borkultúránk egyediségéről. Nemcsak a különböző borfajtákkal találkozhatunk, hanem magával az adott borvidékek jel-lemzőivel is. Mindezek megismerésében

nagy segítségünkre voltak a borterme-lők is.

A fesztivál területére csak belépő-jeggyel lehet bejutni, ez lehet napijegy-nek megfelelő karszalag, illetve a több-napos kulináriai élvezetek hívőinek bér-let. Véleményem szerint nem egy olcsó mulatság maga a bejutás sem, de az igazi minőségért ennyi áldozatot egyszer lehet hozni. A belépőjegyekért cserébe min-denki kap egy kristálypoharat, amely

tulajdonképpen valódi célunk, a borkós-tolás legalapvetőbb kellékének is tekint-hetünk. A poharunk tisztaságának érde-kében, illetve hogy a különböző borok íze ne keveredjen a kóstolás után, a fesztivá-lon pohármosó standok is rendelkezésre álltak. A borospohár mellé jár még egy pohártartó szütyő is, valamint ingyenes belépés a Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállításaira és a fesztiválon tar-tott koncertekre. Számunkra a legjelen-tősebb élményt mégis az elénk tárulkozó borászati és gasztronómiai kínálat jelen-tette. Külön megjegyezném, hogy a 12 éven aluliak számára a belépés ingyenes volt. Mivel több család is gyermekeik-kel látogatott ki, ezért a szervezők ennek megfelelően gyermekprogramokat, kéz-

Az ősz ízeiLátogatás a Budavári Borfesztiválon

közönség előtt, a munkálatok teljes egé-szében 2014. augusztus végén fejeződtek be. Végre valahára sor került Budapest egyik szégyenfoltjának újjávarázslására, a Várkert Bazár ismét a turisták látó-terébe kerülhet. A komplexum egykori lakóépületében kiállítótermek nyíltak, a régi bazárokat egybenyitva hangula-tos kávéházat és hazánk hungarikumait bemutató előadótermet alakítottak ki. A legnagyobb újításnak a föld alatt épülő rendezvényterem ígérkezik, ahol koncer-teket, illetve egyéb rendezvényeket tud-nak majd lebonyolítani, az Öntözőház

udvarán kialakított közösségi tér pedig szabadtéri programok valamint gasztro-nómiai események helyszínéül fog szol-gálni.

A Várkert Bazár felújítása méltó meg-ünneplése az Ybl-bicentenáriumnak, az épületegyüttes sokoldalúsága pedig min-den korosztály számára lehetővé teszi a kellemes környezetben való kikapcsoló-dást.

Karczub Eszter

Környezetrajz & kulinária Ítélet

2014/november 19

műves foglalkozásokat biztosítottak a számukra.

Az idei Borfesztivál témája a bor és az egészséges életmód volt, különös hang-súlyt fektetve a sportra is. Ennek kere-tében került sor a bor és a szőlő egész-ségügyi szempontból játszott kiemelkedő jelentőségének ismertetésére, valamint a sportoló bortermelők bemutatására.

Érdekesnek találtam az úgynevezett borpárok kóstolását, ahol a borok két

tagját összehasonlítva kóstolhattak az érdeklődők egyet fi zet – kettőt kap rend-szerben, tehát a borpár egyik felét ingye-nesen fogyaszthatták. Példaként szeret-nék feltüntetni egy pár borpárt: két fur-mint összehasonlítása különböző termő-területről; két tokaji aszú fajtakülönbsé-gének vizsgálata; különböző évjáratú tokaji furmintok összekóstolása; vala-mint hordóban, illetve acéltartályban erjesztett Olaszrizlingek összehason-lítása. Az ilyen összehasonlításokból a kóstoló saját tapasztalatai révén vonhatja le a következtetéseket, hiszen egyértel-műen megmutatkozik, hogy nem mind-

egy milyen borvidékről, milyen évjáratú bort iszunk, de még az sem mindegy, hogy milyen eljárással készült a válasz-tott borunk.

A borok mellett érdemes szót ejteni az ételkínálatról is, sőt véleményem szerint a sok bor mellé szükséges néha egy két fala-tot megenni. Az ételek között találkoz-hatunk az olasz konyha képviselőivel is, de számomra még mindig a töki pompos jelenti a legjobb fesztiválétel kategóriá-ját. Ezen túlmenően bárki megtalálhatta a saját ízlésének kedvező ételt az édessé-gektől kezdve egészen a sajtokon át.

Összegezve a tapasztalataimat, úgy gondolom, hogy a Budavári Borfeszti-vál nemcsak ízvilágában alkotott mara-dandó élményt, hanem az ezzel járó ismeretet és tudást is örökre magunké-nak tudhatjuk.

Tóth Krisztina

Ítélet Sport

20 2014/november

Önkéntesség a vízilabda Európa-bajnokságon

Szívós Márton , Varga Dénes, Nagy Viktor, Decker Ádám ... és még sorolhat-nám. Reményeim szerint nem kell senki-nek bemutatni, hogy kik is ők. Vagy ha mégis, akkor is szívesen teszem, mert a férfi vízilabda válogatott tagjai nagy büsz-keségei voltak eddig is Magyarországnak, s idén nyáron ismét megmutatták, hogy továbbra is azok kívánnak maradni. Póló-saink Európa legjobb csapatain veretlenül végigmenetelve bár végül épp a legfonto-sabb meccsüket vesztették el, de szépen csillogott a (csalódott arcokhoz tartozó) nyakakban az az ezüstérem is a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában tartott eredményhirdetésen.

Idén júliusban ugyanis Magyaror-szág, Budapest adott otthont a vízilabda Európa-bajnokságnak, mind a női mind a férfi mezőny számára. A férfi ak ezüst-érme mellett női vízilabdázóink a bronz-érmet hódították el. Nekem pedig olyan szerencsém volt, hogy az egész versenyt a helyszínen szurkolhattam végig, miköz-ben egyben hozzájárultam ahhoz is, hogy minden zökkenőmentesen haladjon az

eseményen. Ugyanis a tavalyi sikeres önkéntes tevékenységem után az U19-es kézilabda világbajnokságon, idén ismét jelentkeztem egy hasonló munkára, és így kerültem a vízilabda Európa-bajnok-ság fogaskerekébe.

Nemcsak az önkéntes-koordináto-rok között, hanem az önkéntesek között is több ismerős arcra bukkantam tavaly-ról – ebből is látszik, hogy sok a hoz-zám hasonló sportbarát (talán egy kicsit sport”őrült” is), aki szívesen áldoz a sza-badidejéből cserébe a helyszíni szurkolás

lehetőségéért és – ez a legfontosabb – a büszkeségérzetért, hogy segíthet a szer-vezőknek. Közel 250 önkéntestársam volt a két hét alatt, amit a Margitszige-ten dolgoztam. Közöttünk akadtak gim-nazisták és dolgozó felnőttek is, de a többséget mégis inkább az egyetemista fi atalok adták, akik között értelemsze-rűen számtalan vízilabdás is volt. Hiszen nekik plusz motivációt jelentett a jelent-kezéshez az is, hogy így példaképeikhez olyan közel kerülhettek, mint még soha, akár magánemberként is elbeszélgethet-

Sport Ítélet

2014/november 21

A brazíliai labdarúgó VB és a hazai rendezésű vízilabda EB árnyékában a nyáron még volt egy nemzetközi-leg jelentős esemény, az UEFA EURO U19 CHAMPIONSHIPS, hétközna-pibb nevén a 19 éven aluliak labdarúgó Európa Bajnoksága. A rendezvénynek négy hazai település adott otthont: Győr, Pápa, Felcsút és Budapest.

A második világháborút követően felmerült az igény a labdarúgó világ-ban, hogy ifj úsági válogatottak szá-mára szervezett verseny legyen kiala-kítva. Az első, FIFA által szervezett tornát a sportág egyik hazájában, Ang-liában bonyolították le 1948-ban, pont száz évvel miután a Cambridge-i Egye-temen írásba foglalták a játék szabályait. Ekkor még az U18-as, azaz a 18. élet-évüket be nem töltött játékosok vet-tek részt rajta. Kezdetben a FIFA égi-sze alatt futott, majd 1956-tól az UEFA intézte a torna ügyeit.

Magyarország először 1953-ban vett részt az „EB-n”, amit egy hihetetlen szé-riával, gól nélkül meg is nyert: Svájcot 4:0-ra, Írországot 4:0-ra, Törökorszá-got 2:0-ra, a döntőben pedig Jugoszláviát 2:0-ra győzte le. Ezt a sikert a következő

fél évszázadban követte még két arany-, egy ezüst-, és három bronzérem, a leg-utóbbi 2008-ból (utána 2009-ben a VB-n is bronzérmet szerzett az Egervári Sándor által irányított válogatott).

Az utánpótlás EB kétévente kerül megrendezésre, és lebonyolítása is másabb a felnőttekénél. A selejtezők győztesei kerülnek az elit körökbe, majd

a hét elitkör győztese (plusz a rendező ország csapata) jut ki az EB-re, ahol két négyfős csoportba lesznek osztva. Idén az A jelű kvartett tagjai Magyarország, Ausztria, Izrael és Portugália voltak. A B jelű csoportban Németország, Szerbia, Ukrajna és Bulgária mérkőztek meg egy-mással. A csoportok első három helye-zettje kvalifi kálta magát a következő

A születendő remény nyomában...

tek velük – nemcsak a magyar sporto-lókra gondolva. Önkéntesbázisunk pedig a válogatottak edzőmedencéje mellett volt, így könnyen szóba lehetett elegyedni a játékosokkal vagy megfi gyelni a profi k edzésmunkáját. 

Mivel idén közvetlenül a helyszínen dolgoztam, ezért jobban meg tudtam fi gyelni, hogy milyen feladatokkal látják el az önkénteseket. Voltak felelősségtel-jesebb munkakörök, így például a LEN delegáltjait illetve a versenykoordinátoro-kat és az újságíró-akkreditációt segítőké, voltak erősebb idegeket és nagyobb türel-met igénylők, így a szurkolók körüli teen-dőkre beosztottaké. Több hostess jellegű munkakör is volt a VIP és a kormánypá-holyban, és szükség volt csapatkísérőkre is, akik 0-24 a saját csapatuk rendelke-zésére kellett álljanak. Szintén önkén-tesek segítettek a doppingellenőrzésnél és az öltözőknél is. Ezenkívül nekünk kellett segíteni a biztonságiak munká-ját is a beléptetésnél. Én ennek megfele-

lően a VIP jeggyel és a bérlettel rendel-kezők bejutását koordináltam négy tár-sammal együtt. Egyrészt szórakoztató volt ez a munkakör, mert találkozhat-tam a vízilabda társadalom nagy jelentő-ségű tagjaival mind a magyar mind pedig a nemzetközi szintről, illetve láthattam, hogy milyen nagy az érdeklődés a vízi-labda iránt más sportág képviselői illetve a magyar szakmai és politikai elit köré-ben. Másrészt viszont tanulságos is volt, mert beleláttam, hogy mekkora káoszt tud okozni ilyen szituációkban a szerve-zetlenség és az információhiány, és hogy mennyi türelem kell egy ennyire ember-központú munkához.

A szervezők egyébként csak dicsérni tudták az összes önkéntes munkáját, Kemény Dénes személyesen mondott köszönetet mindannyiunknak, illetve megleptek minket egy zártkörű meden-cés bulival is az uszodában. Az önkén-tesek között is barátságos hangulat ala-kult ki, közösség formálódott, egy dél-

után még házi vízilabda meccsre is sor került.

Mindenképpen nagy pozitívum volt az is, hogy majdnem minden magyar mecs-cset végignézhettem a lelátóról és testkö-zelből megtapasztalhattam, hogy milyen nagy tisztelet és szeretet veszi körül a magyar nemzet válogatottjait – hiszen szurkolóink nem csak a fontosabb, hanem minden egyes meccsen fantasztikus han-gulatot varázsoltak a helyszínen.

Maradandó élmény maradt ez a két hét nekem, és továbbra is mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha van rá szabad-ideje és lehetősége, tegye próbára magát egy hasonló rendezvényen önkéntesként. És hogyan is lehet mindezt? Nem nehéz: érdemes fi gyelni a kiválasztott esemény honlapját és egy nem túl bonyolult jelent-kezési lap kitöltése és elküldése után pár hét múlva már meg is kaphatjuk a választ a beosztásunkkal és minden további információval együtt.

Ádám Flóra Julianna

Ítélet Sport | Humor

22 2014/november

MurphylogiaHa valaki kiejti a száján Murphy nevét, mindenki rögtön a leghíresebb törvénye jut eszébe: „ami elromolhat, az el is rom-lik”. Természetesen számtalan törvénye van ezenkívül, melyeket csoportokba ren-dezve adtak ki könyv formában. Ebbe a lapszámba a jogászoknak szóló törvény-könyvéből hoztam pár gyöngyszemet.

„Ha nagy nehezen sikerül közvetle-nül egymás utánra szervezned két foglal-kozást, azokat az egyetem két, egymástól legtávolabbi tantermében tartják.”

„Egy embertől ötleteket lopni plá-gium, többektől kutatás.”

„Mindig több kivétel van, mint sza-bály.”

Mindig vannak kivételek az elfogadott kivételek alól.”

„Mire megtanulod a kivételeket, elfe-lejted, hogy milyen szabályokra vonat-koznak.”

„A tanárra irányuló fi gyelem meny-nyisége az osztály létszámától független állandó, ezért ha megnövekszik az osz-tály létszáma, a tanárra irányuló fi gye-lem diákonkénti mennyisége arányosan csökken.”

„Mindig a zárthelyi dolgozat után kat-tannak be a dolgok.”

„A vizsga napján a tanár sohasem hiányzik.”

Király Dorina

évben megrendezésre kerülő U20-as új-zélandi VB-re.

A magyar fi úkon nagy volt a nyomás, hiszen a hazai publikum megkövetelte a tisztes helytállást. Sajnos a Szusza Stadionban a nyitómérkőzésen Auszt-ria ellen egy 3:1-es vereségbe futottunk bele, majd ezt követte a Pancho Aréná-ban a Portugál nemzeti tizenegy ellen elszenvedett 6:1-es kivégzés. Szeren-csénkre a történetében először kijutó Izrael csapata is két 3:0-s vereségen volt túl. A tét nagy volt, aki a harma-dik meccset nyeri, az kijut a VB-re. A 25. percben Kalmár a tizenhatos vona-láról kilőtte a hosszú alsó sarkot, így a

Szusza Stadionban a magyar publikum örülhetett először. Tíz perccel később egy beadásból az izraeli Hugy szer-zett fejesgólt, így az állás 1:1 volt. Ezek után jött a csoda, nem álltunk meg, nem fagytunk le, egy baloldali támadásból Mervó bevarázsolta az érkező Balogh fejére a bőrgolyót, amit a magas cen-ter könnyedén továbbított a hálóba, a szünetre így 2:1-es vezetéssel mentünk. A második félidő már csak a szabály-talanságokról és a cserékről szólt, gólt egyik csapat sem tudott szerezni, ezzel meglett a győzelem, a csoport harma-dik helye valamint a régóta várt Világ-bajnokságon való indulás joga. A tor-

nát végül a felnőttek mintájára Német-ország csapata nyerte meg Portugália ellen 1:0-ra.

Minden mérkőzés élvezetes volt, a fi a-talok szemében még messzire látszik a lán-goló tűz, a küzdés. A kötelezőt teljesítet-ték Mészöly Géza tanítványai, kijutottak a Világbajnokságra. Mielőtt bárki leala-csonyítaná ezt az érdemet, nézzen körbe Európa focitérképén, és kérdezze meg, hogy kijutottak-e a franciák, a spanyo-lok, az angolok, a hollandok, az olaszok? A válasz egyszerű: nem! Ezzel egy lehe-tőség született, amivel élni kellene, egy remény…

Hoff man Zsolt

Karrier Ítélet

2014/november 23

Karrier Iroda őszi programja2014. október 29. (kedd) 9:30-15:30 Pályaorientációs tréning – légy önmagad!

2014. november 6. (csütörtök) 17:00 Bemutatkozik az IRUN: azaz nemzetközi karrierlehetőségek a Pázmányon

2014. november 15-16. (sz-v) 9:00-16:30 Olvasásfejlesztési tréning

2014. november Prezi tréning – tanulj a profi któl!

Elég veteránnak számítok a diákmun-kában, tizennégy éves korom óta dolgo-zom. Először csak nyári munkákat végez-tem, később jöttek az évközi alkalmi munkák, majd az állandó. De miért is van szükség diákmunkára és miért olyan ellentétekkel teli a foglalkoztatás?

Nagyjából minden álláshirdetés azzal kezdődik, hogy 18 éves elmúlt, nappali tagozatos tanulókat keresünk… És mellé persze vállalj heti 25-30 órát, lehetőleg a hétvégéid legyenek szabadok, mondj le bármiféle esti programról, jutalékról, túlóra-díjról, mindezt nettó ötszáz forin-tos órabérért. Az iskolában pedig soha, de soha ne gyere azzal a kifogással, hogy azért hiányoztál egy óráról, vagy azért nem tudtál készülni egy órára, mert dol-goznod kellett. Hiszen aki nappali tago-zaton van, az ne dolgozzon diákmunkás-ként, vagy menjen át levelezőre. Bár leve-lező tagozaton tanuló diákokat lényegé-ben sehol ne m keresnek. Na mindegy.

Hogyan lehet áthidalni ezeket a prob-lémákat? Erre persze nem tudok egyér-telmű választ adni, hiszen ez rengeteg tényezőtől és körülménytől függ, min-denkinek magának kell tudnia össze-egyeztetni az iskolát a munkával és a sza-badidővel.

A legáltalánosabb diákmunkák a bolti kisegítő, raktár-leltár, recepciós, asszisz-tens, call-centeres, promoter, hostess. A munkáltatónak sokkal jobban meg-éri diákokat foglalkoztatni, mivel sok-kal olcsóbb a diákmunka. Érdekesség-

képpen például a ruhaüzleteknek van egy éves keretük, hogy hány óra diákmun-kát használhatnak fel, ezért vannak for-galmasabb és lazább időszakok. Novem-bertől január elejéig úton-útfélen bamba képű lányokba és fi úkba lehet futni, aki-ken rajta van a fekete, márkajelzés nélküli póló, farmernadrág és lapostalpú cipő, de valójában ők csak beugrók a karácsonyi őrület miatt, alkalmi munkások, ezért hajtogatáson kívül másban nem tudnak segíteni, hiszen fogalmuk sincs az üzlet elrendezéséről, a costume serviceről vagy az eladói protokollról, hiszen csak egy kis zsebpénzért beálltak az ünnepek előtt pár napra, de ezeket a feladatokat az állandó dolgozók látják el. Kérdésként felmerül-het, hogy az üzlet miért nem foglalkoztat több dolgozót rendes munkaidőben, de

a válasz végtelenül egyszerű: neki töké-letesen megéri, hogy kicsit alacsonyabb szintű a szolgáltatás, mert így lényege-sen kevesebbet kell adóznia a munkavál-lalók után.

Mindezek ellenére szükség van a diák-munkára – nem csak a munkaadónak, hanem nekünk is. A hétköznapok fi nan-szírozására, a tandíjra, a tankönyvekre. Igazi boldogság, amikor egy állásinterjú után visszahívnak dolgozni, bármilyen munkáról legyen is szó. Hiszen a lakbért ki kell fi zetni. Minden áron. Úgyhogy ne add fel! Keress, küldj önéletrajzot, menj el interjúra és nyűgözd le a munkáltatót! Más dolgod nincs. A lényeg – soha ne add fel!

Bagdadi Hakima

Diákmunka

Ítélet Rovatcím

24 2014/május

itelet-pazmany.blog.hu