VIZSGÁLATOK A VISEGRÁDI-HEGYSÉG , '

RAGADOZ6MADARAIN*

Írta:

S O M, O G Y I P É T E R

' (Budapest)

, Az emberi környezet és a természeti értékek védelme ma már az egész világon napirenden szereplő probléma. A technikai haladás, valamint az az óriási tennészetátfórmáló ' munka, ' amely e,gyre nagyobb ütemben folyik, kedvezőtlen hatást gyakorol bizonyos áll?tfajokra, így a ragadozómadarakra (Falconiformes) is. A ragadozómaqal:ak 'pusztulása már a múlt században megindult;uapjainkban pedig felgyoqmlt : Sajnos a károsító tényezők kiküszö­bölése ,a legtöbh esetben nem történtme,g, sőt számuk tovább növekszik.

A Visegrádi-hegység egyik legnagyo,pb természeti értéke gazdag ragadozó­madár faun áj a volt. Az utóbbi évtizedek :í'b,hamosállomány-pusztulása azon­ban mind fajszámb~n, mind egyedszámha,n : nagyon megtizedelte a populá­ciót. Ennek ellenére mint fészkelőtertilet a Visegrádi-hegység még ma is j elentős. Mivel tudományos értékeink y 'éd.dine ' egyre inkább előtérbe kerül, tei'vbevettük az értékes fauna pusztulásának Jassíiását, illetve megszüntetését.

, . , Enpek a rendkívül bonyolult és hosszú,távú munkának első lépéseként a fés~kelő állomáI?-Y számbavételét tűitük ki. Afelniérést KÁLLAY GYÖRGY

:és SZ:E'NTE,NDl}];;T GEZA mUJ?katársaimmal hárIllan végeztük. Az 1967-es évben még ' 'GS'ák:tájé}j;oióqtünk,a terepet,a, fészkelő területek esetleges elhelyez­kedését :vi.isg;ál~:\1;ls:.. '$- iriu,.ri,ka 1968-ban ihdí.~,lt Fle.g, s azóta rendszeresen folyik. A feli:néí~és iovfo:bh' tart, de a védelem megindítása érdekében szükségesnek t ,aTtott<i.m , a, ta'l]!asztalatok összefoglalását. A három év során Szentendrétől :nömösig fmeg a Duna menti erdőket tártukfel (az egész terület kiterj edése csa1;:'.Q:,em. 5'$0'0 lia). , ' , . '. A madar:~k számlálását a fészkek ' Jelkutatásával, szá mbavételével, va:l<1:m~nta,:terepen mozgó egyedekmegHgyelésével végeztük. Mint később igazolódott, , a,; látható madarak nepi , ~driakmegbízható kép et a területen ténylege~erik9l:tő állományról, a fajoJ~Il~~gy része ugyanis a költési ' periódus­ban ?kÖrnY~~9 Illezőgazdasági területekrőTiáplálkozik, s a nap jelentős l'észét ott tölti. A felmérés így a fészkek al?pján folyik, bár ezek megkeresése és rendszeíeseUenőrzése óriási munkát jelent.

'I:apasztalataink alapján a költés ek állapotának állandó ismeretéhez a kéthetenkén;ii," ellenől:zés okvetlenül s~ü1;:séges, s ez nem befolyásolja hátrá­nyosan ~á f~szkdés lefolyását sem~ Az 'ellen{,>rzés úgy történt, hogy a már ismert fészekt,ő150 -- 100 méterre a felette levő oldalban lassan tovahaladtunk, s közben fávcsősegítségével meggyőződhettünk annak lako'tt voltáról. Ahol

* Eloadt~ a szerzo az Állattani Szakosztály 1970. november 6-án tartott 619. ülésén.

112

"

'ene n'em volt lehetőség, ott egyéb nyomokból következtettünk a költés állapo!' tára, 'vagy távolabb elhelyezkedve siemmel tartottuk a fészket.

A felmérés csak az erdővel borított területeket foglalja magában, így :nem foglalkoztam az agrárterületeken költő vércsékkel, a bagolyalkatúak közül pedig csak aZ uhut vettem fel a vizsgálaJ;ldó fajok közé. Viszonylagos l'itkasága: mIatt figyelemmel kísértem a hollók mozgását is, és a táblázatok-han rájuk is kitérele ' '-

Megfigyelhető, hogy a fészkek túlnyomó többsége az idősebb bükkösök­ben található, s ez a szükséges fészkelési magassággal magyarázható. Öreg bükkösökettöbbnyire csak véderdőkéilt, ' v 'agy vízmosások mellett találni, s így ezeken a területeken kevesébb a zava:rótényező is. A fészkek jellemző adatait az 1. táblázat tünteti fel. -

-/ 1. táblázat. A ragadozómadár-fészek Ti-éh4ny jellemző adata

Állomány I Fészkelő fa

-I lO ul .latt I 1\fngns-s[lg:

bükkös tölgyes vegyes bükk tölgy I egyéb 10-15 m 15 - 20 )ll

67 25 I 61 20 I 1:1 I 13 48 31 I I

A költő terüléteketősszel és télen rendszeresen végigj ártuk, s feltérké­peztük az új fészkeket. Következő évben ezeknek ,csak mintegy 20%-a volt lakott, de az 'aránya 'tavasszal frissen nkótt fészkekkel j avult. Jól mutatj a ezt ai 1969c es év,uJllikor a ~'itkább ellenőrzés,ek miatt a 68 fészek ellenére csak keveseb]?, pát költés ét sikerült megtalálnI.. Ez azzal magyarázható, hogy az 1969-he:i1Ilyilvántartásba vett fészkeket még 1968 őszén, illetve a tél folyamán,' ku;tattuk fel. A terület fészkeinek ilagy háborgatoüsága, valamint solymászo~ á1tal történő kiszedése folytán li Il:iadarák nagy része évenként más és más fé~zekben költ. Ez jó példája annak; hogy az emberi tevékenység ll1eilnyirehefoly~solja _ a populáció életmódját; Azokban a fészkekben, amelye-

.' ht . nem ' ~ze~iel( · ki, illetve nem háborgattakI a következő évben többnyire isní'éttaláltupk költést. A lakott, illetve üresen mai'adt fészkek megoszlását a: 2. tábláza-:t'~utatj a. -

2: -táblázat. A lakott és iiresen1itarddt fészkek . megoszlása

'~lfQ'gla!t :, . , ...... . Uresen I):laradt ... .

Összesen

1963

20 db 39% 31db 61% ' 51 db 100%

15 db. 22% - 53 db -78% 68 db 100%

1970

22 db 28% 57 db 72%

- 79 db 100%

Ha az' a,cl.'atokatmegnézzük, már most kitűnik, hogya Visegrádi-hegység FalconiforÍnes populációja jóval kisebb, mint amekkorát a terület elbírna. Ez azért ~s. s~e~hetűnő, mert a Duna és a mezőgazdasági területek közeIsége igen kedvez'ő feltételeket teremt szinte minden faj számára. Az egyes évek felmél'éseit a 3 .. táblázat szemlélteti.

A vizsgált "területen legnagyobb egyedszámban az egerészölyv költ: afajok mintegy S'O%-át alkotja, s ezáltal domináns fajnak tekinthető. Viszony-

8 .. \.Unttani Közlemények 113

! ! t I ;

3. tábláz(;t. ·. A ragadoz6madarak költéseinek felmérése

Fnj

1968 Pernis apivarus (L.) 1969

197.0,

I 1968 . '

Nl ilvus migrans (L. '· 19'69

I 1970 I 196.8 Accipiter gen/i/is (L.) 1969 I 1970

l 1968· Accipiter nis I/. S (L. 1969

1970 l. 1968 !

Blt/eo buteo L.) 1969 I 1970

I 1968 AqUila heli.o,~a (SAv) 1969

1970 . ! 1968

Falcó ch:err-üg {GRAY) 1969 1970. 1968:

HieraiúiltS :penna/us (GM.) 1969 1970 1968

Biibo bubo (L.) 1969 1970 1968

.1 CO'rvus corax (L.) 1969

1970.

Sikere$­költés

l l 1 1

2 2 ~

.,.

,8 2 9 t 1 1

l '-

I ErCdOléOY- / '. leleD költés

l 1 1 1 1 4 3 3

2 3 3

l 1 l

l

Fészkét nem t31óltHk

l 2 1

3

l 1

l db 1 db 1 db

1, 1 db

2

Összesen

1 2 2 3 3 2 4 5 5

l

10 8

12 l l 1 l 1 l 2 1 1 db

1 db l db

l, l dh 1 2

lag elég sok a h~ja is az 5500 hektáros teí:űleten,de a fiókák állandó ki.szedése folytán ezek száma valÓSZÍnűleg roha:mosancsökkenni fog. Jellemző a jelen­legi viszonyokra, hogy más fajok ' csak ~gy~egy párban találhatók, míg pl. vándorsólymot,vöröskányát egyáltaIán' p.eID láttam a Három év alatt, s alig­alig hallani róluic Feltűnő, hogy barnak'áIlya viszonylag kis számban költ a területen, holott a víz közelsége niegfelelőéletteret biztosít számára. Szóbeli közlések szerint néhány . évtizede még Ja'z~ kolóniákban költött, dea faj oktalan vadászata - mely még napj airilf.l?a:n · is folyik ~ az állomány rohamos pusztulásához vezetett. Populáció-dinamikilikövetkeztetéseket még nem lehet levonni .ahárom év anyagából. A kÖvetkező évek vizsgálatai éppen az állo­mány s.zámviszonyainak alakulásairakell hogy választ adjanak.

NEnt. természetvédelmi él'dekess.ég,e:tsz~retnék bemutatni egy fészkelő területet. Egyetlen hegyoldalban .; mel:ynektel'ülete 35 ha, három év alatt hét faj költését figyeltem meg (4,. táblázat). Eleis terület ilyen vonzó hatását egyrészt az oldal remek, 100 -150 évesbükkállománya magyarázza, mely kitűnő fészekrakási lehetőséget nyújt. Az öreg bükkös az o.1dal lábától kezdő­dik, s a gerinctől mintegy 20 méterre fejeződik be. Ezt a 20 métel'es sávot fiata labb tölgy és hárs tölti ki. A bükkállomány alatt aljnövényzet nincs, a felszínt sok helyen horpadások szabdalják. . A fő vonzerő azonban az oldal fekvésében kel'esendő. A hegyolda l - mint az alábbi vázlaton is látható ' -

f

. ,

r keletre a Dunára néz" és' az a ~ellette elterülő ártérrel és agrárterületekkel ! J;Ilindenkor gazdagtáplálk6zási lehetőséget nyújt. A, madarak a táplálkozási területet rövid idő alattszlnt~ egyenes kísiklással elérik. Ezzel magyaráz-

4. láblázaL A Duna menti bükkös , hegyold{tl fés zkei

fuj I Párok.' száma Fészkek száma Év

Pernis apivoru.s 'I 1 3 1967-69 - 70 M ilvlLs' migrans i ,~ 1967-68 - 69-70 Accipiter gentilis ..... i I 1967-68- 69-70 BlLteo buteo ..... . 2 ~ 1968-69 - 70 Hieraaetus pennatus , . 1 l 1968 Falco cherrug . . . . . . . . l 3 1967 --: 69 - 70 Corvus corax . .. .... . . l l 1969

'I' ható, hogy hiír a fészkek nagy ' i;é"s~ét a solymászok évről évre kiszedik, a ' /' ragad~zók lÍJ,égis:r-ag~s:zkodnak kÖltőhelyükhöz. Sokkal nagyobh védelmet

étcie melÍle ez a .ritka költőterület~l. és 2. ábra).

l. ábra. A fészke~ő ' terjilet vázlata

Az eredményeket összefoglalva ' megállapítható, hogy a megfogyatko­zott állományból viszonylag sok pár fészkelése megy tönkre. Ez a veszteség szinte egészében az emberi tevékenység rovására Írható. Szomorú tény, hogy védett ragadozóink fészkeit ma isiavartalanul fosztogat ják, s az állomány

'pusztulását a fiókák, illetve tojások kiszedése gyorsítja (5. táblázat).

1968 !' 1969 1970

"l

8*

5. \ táblázat. A kiszedettjészekaljak száma

1l1ill1US migrclII s

A ccipil er gf'ntilis

4,

3 3

Eu/co huteo

l 3 3

Falco cherr'tg

l l l

Con/lts cora..'\:

115

, E uiegengedheietlim pusztítás fő oka a felvirágzott solymászat, és a mada~:ak nagy értéke. Azokat a madarakat is, ,amelyeket solymászatra nem lehet felhasználni, hozzá nem éúésből vagy kereskedelmi céllal szintén sol)'­mászok., illetve magukat annak ta,rt6 egyének szedik ki. Sok ' egyéb tényező ,

2. ábra. A fészkek megoszlása a Duna menti :biikkösben (az 1. ábrán bekeretezett helyen): PeJ'nis. apivorus (5, 14-), lVIilvus migrans{7}, '4,céipiter gentilis (l, 2, 3, 15), Buteo bIttea (6, 8,

, ro, '16), Hieraaetlts penna/us (ll), Fdlco cherrll.g (2, 9) és Corvlts corax (8)

mellett , a ragadozómadarak megfogyatkozásának oka a gyér szaporu!at is. Megindult a. feltárt fészkek védelme, s örvendetes, hogy ehhez a Pilisi Allami Parkerdőgazdaság hathatós támogatást nYújt" Egy lépés előre, hogya Viseg­rádi Erdészet külön alkalmazottat tart a'" madárvédelem megszervezésére. A tervek ' kidolgozása még folyik. lVliv'eI a , probléma rendkhéül szerteágazó, a védelem eredményessége előre nem látható.

A ragadozómadár-védelem gyakorlati m egszervezése úttörő kezdeménye­i.és,de tudományos és, természetiér.té'k~iIik védelmében égetően szükséges. Úgy látszi:k, )~?;en a téren a rendelkezések nem elegendőek. Remélem, az el,kÖvetkez§ .évej{beI,l Inál'kedvezőbb adatokkal szolgálhatok afiókák kiröpü­lésériH és az 'egész ,Pilis területérekiierjesztett védelméről, és ha szaporodni nem is fog azáHomány, dé további phsztulása megállítható.

IRODALOM,

' 1. ,CSERESZNYÉS Sz. (1960): A i\lIecsck ,ragadozómadarai . Vertebrata Hung., 2. - 2. KEVE A. (1960): Magyarország madarainak' névjegyzéke. Budapest. - 3. NAGY]. (1943): Európa ragadozómadarai. Debrecen. , ...;,,· 4. ,P ,ETERSON, R. T ., MOUNTFORT, G. & HOLLo",r, P. A. D. (1969): Európa madarai. Budapest. - S, TAPPFER, D. (1968): Megfigyelések a kerecsen­sólyo m keleti-bakonyi fészkeléséről. , Ves'~pi:ém 'Megyei Múz., Közlem. , 7.

UNTERSUCHUNGEN AN DEN RAUBVÖGELN DES VISEGRÁDER GEBIRGES

" Von

P. S O M O G Y l

In seinem als Vorberichtgeda~hten Aufsatz berichtet Verfasser über seine Beobachtun­gen, d,ie ' er an den Raubvögeln desVisegráder Gebirges durchgeführthat. Unter Hervor­hebung der auBerordentlich , réichén Raubvogelfauna' des Gebietes schIagt Verfasser var, diese Gegend unter Naturschutz' zll stellen ,und es als sol(:hes zu verwaI.ten.

116