Bruno Schwengeler

Valódi hit

vagy

élményvallás?

Ethos Kft. Budapest

Előszó

Amikor János apostol egyértelmű szavakkal felszólít bennünket, hogy „szeretteim,

ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az

Istentől valók-e" (1János 4,1), akkor a Szentlélek ihletésére, odaadó, aggódó

szeretettel azért teszi ezt, mert a javunkat akarja. Nem gyötörni vagy bosszantani

akar ezekkel a szavakkal, nem is elítélni vagy megvetni. Valódi javunkat tartja szem

előtt, és együtt érző szívvel tusakodik minden nemzedékbeli testvéréért, hogy az

Istennek tetsző úton járjanak és ne tévedjenek le arról.

Ugyanez a szeretetteljes cél vezérli bizonyára az összes többi bibliai szerzőt,

amikor komolyan veendő szavakkal óvnak minket a csúfolódóktól, „akik istentelen

dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek" (Júdás 18-19) és a hamis tanítóktól,

„akik miatt káromolni fogják az igazság útját" (2Péter 2,1 -2). De azonos szándékkal

íródtak azok az igehelyek is, amelyek félreérthetetlenül felszólítanak: „ahhoz tartsa

magát az ember, ami meg van írva" (1Korinthus 4,6) vagy „Mások bűneiben ne légy

részes!" (1Timóteus 5,22).

Ebben a szellemben szeretném az Olvasó elé tárni az itt leírtakat a torontói

áldással és annak kísérőjelenségeivel kapcsolatban. Végig az érintett hittestvéreim

javát tartottam szem előtt, és szívemből bátorítom őket arra, hogy örüljenek Isten

Igéje igazságának (1 Korinthus 13,6), amely Isten dicsőségére és a mi javunkra „élő

és ható, élesebb minden kétélű kardnál,... és megítéli a szív gondolatait és

szándékait" (Zsidók 4,12).

Kérem, hogy ne zárkózzunk el az igazság beszéde (János 17,17) és Isten üdvözítő

kegyelme elől, amely megjelent, „és arra nevel minket, hogy megtagadva a

hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a

világban" (Titusz 2,11-12).

Bruno Schwengeler, 1997 májusán

Egy videofelvétel rögzítette a következőket: Felemelt karokkal áll ő (egy férfi) a

színpadon, és hisz abban, hogy az erő át fog áradni az összes jelenlévőre. A

teremben kereken 2000 ember tartózkodik. Elbűvölten hallgatták néhány ember

csodás gyógyításokról szóló bizonyságtételét a színpadról. Most hát mindannyian

engedni akarják, hogy megragadja őket az erő, miközben ő felemelt karokkal és

lehunyt szemekkel érthetetlen szavakat suttog a mikrofonba.

Hangja felerősödik, és idegenszerű szavainak a hatására - melyeket a jelenlévők

egyike sem ért - végül tompa hangzavar alakul ki, amely betölti az egész termet. És

ekkor már látszanak is az erő megnyilvánulásai: Egy asszony rázkódni kezd, és

hangos sírásban tör ki. Néhány részvevő szájából nevetés árad. Egyesek a folyosón

hanyatt esnek, és rángatózva hemperegnek ide-oda. A zajszint mérhetetlenül

megemelkedik.

Órák múltán a részvevők így kommentálják a történteket: Néhány csodálatos

gyógyulás történt. A boldog érzésektől betöltött emberek új reményt merítettek.

„Pompás találkozásban volt részem - véli egyikük. - Annyira egynek éreztem magam

a kozmosszal, mint még soha. Új bátorságot kaptam az életemre nézve..."

És ő - egy kínai gyógyász - mosolyogva és elégedetten nyújtja a mikrofont sorban

a lenyűgöző, rendkívüli élmény lelkes tanúinak. Ő kozmikus (értsd: démoni) erőkkel

dolgozik; a Jézus Krisztus által történő megváltást tagadja - és mégis, amikor az

„erő" megragadja őket, több részvevőnek vallásos megtapasztalásai vannak.

Hogyan értékeljük azt, ami itt történt?

Aki hisz abban, hogy a Biblia Isten szava, az azt fogja mondani, hogy a megítélés

mércéje nem lehel az egyes részvevők személyes tapasztalata, individuális élménye,

hanem hogy az egészet az egyértelmű bibliai kijelentések fényében kell

megvizsgálni.

A vizsgálat során világossá válik, hogy az ilyen történések a részvevők bizalmát

végső soron erőteljesen elfordítják az egészséges bibliai üzenettől (még akkor is, ha

az egyes „érintettek" vagy „lenyűgözöttek" ezt egyáltalán nem így látják), és hogy

itt valójában ördögi félrevezetésről van szó.

Azt a mércét, amit keresztényekként az ilyen történésekkel kapcsolatban

alkalmazunk, azokra az eseményekre is vonatkoztatnunk kell, amelyek sokkal

nehezebben átláthatók, és magukat sokkal keresztényibbnek és biblikusabbnak

mondják, mint a fent vázolt, Kínából származó jelenetek (melyeket egyébként a

bázeli pszi-napokon mint dokumentumfilmet ismertettek az ámuló, ezoterika iránt

érdeklődő közönséggel).

Nagyon-nagyon el kellene gondolkoztatnia bennünket, keresztényeket annak a

ténynek, hogy milyen sok párhuzam állapítható meg a karizmatikus és az ilyen

ezoterikus rendezvények között. Keresztényekként, akik szeretni szeretnék Urukat

és Megváltójukat ("mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk,

az ő parancsolatai pedig nem nehezek" 1János 5,3), foglalkoznunk kell hát a

legújabb jelenségekkel is, mint pl. az ún. „torontói áldással", és nem más, mint a

bibliai mérce alapján kell megítélnünk ezt. Isten nem mond ellent önmagának. Ő

nem engedi, hogy cselekvésében korlátozzák vagy megkössék a mi elképzeléseink

vagy váradalmaink. Saját maga köti magát azonban az Ő Igéjéhez, és ezért nekünk,

keresztényeknek valóban objektív mércénk van.

A „torontói áldás" kifejezés a jó három éve1 karizmatikus gyülekezetekben

felbukkant jelenségeket foglalja magába.

Egy John Wimber által alapított Vineyard-gyülekezet (Szőlőskert-gyülekezet) a

kiindulópontja ezeknek a jelenségeknek, amelyeket „a Szentlélek új

munkálkodásának" is neveznek. A torontói repülőtér közelében összejövő gyülekezet

időközben gyülekezetvezetők és lelkészek ezreinek zarándokhelyévé vált. Azért

utaznak oda ezek az emberek, hogy különleges módon megérintse és „megáldja"

őket Isten Lelke.

W. Bühne így ír erről a „Die Propheten kommen!" (= Jönnek a próféták) című

könyvében:

„Az új mozgalom kulcsfiguráinak főként Rodney Howard-Browne és Benny Hinn

számítanak, akik ezt a mozgalmat mindenekelőtt az USA-ban kiváltották, valamint

Claudio Freidzon, aki Istentől kapott különleges megbízatásának tartja ennek a

mozgalomnak a német nyelvterületen történő ismertté tételét.

Rodney Howard-Browne

12 évesen Howard-Browne sugallatokat kapott, és arcokat látott. Ezeket ő a

bölcsesség ajándékának tartja. Kritikusok viszont látnoki képességnek, »második

arcnak« nevezik.

Keith Morse pl. így ír róla: »Ő (Howard-Browne) arról számol be, hogy

bepillantásokat nyer a jövőbe. Azt állítja, hogy ha az emberek tényleg birtokában

lennének a bölcsesség ajándékának, akkor isteni kinyilatkoztatásokat kapnának, és

képesek lennének meglátni, hogy mi fog történni a jövőben egy év múlva, két év

múlva.«

A »Szentlélekkel« kapcsolatos tapasztalatáról Howard-Browne ezt írja: »Ezen a

napon alighanem 20 percen keresztül kiáltottam Istenhez. Isten tüze kiáradt rám. A

fejemnél kezdődött, majd közvetlenül a lábaimba vándorolt. Az Ő ereje égett a

testemben, és ez így maradt 4 napig.«

1 A könyv 1994-ben készült (szerk.)

Howard-Browne később mint »a nevető evangelizátor« lett ismertté. Ő magát a

Szentlélek bármixerének (»Holy Ghost bartender«) nevezi.

1979-ben a 18 éves Howard-Browne második »lélekkeresztséget« élt át, miután a

jelenlévők megrökönyödésére húsz percen át hangosan kiabálta: »Isten, a tüzedet

akarom!« Továbbá ezt imádkozta: »Isten, vagy lejössz ma este és megérintesz,

vagy meghalok, és én megyek fel hozzád, hogy megérintselek.«

Amikor később betegekre tette a kezét, hirtelen úgy érezte, megtörtént a dolog:

»Olyan érzés volt, mintha leválnának az ujjbegyeim, és kezemből a kenetnek és

Isten erejének teljes töltete ömlött; közvetlenül a kezemből folyt, direkt az ő

agyába, mire ő meggörnyedt a padlón...«

Az ezt követő istentiszteleten aztán állítása szerint ezt mondta neki az Úr: »Szólíts

fel mindenkit, aki áldást akar kapni. Legyél azonban nagyon óvatos, ne tedd rájuk a

kezedet, mert akkor némelyek azt gondolhatnák, hogy te lökted fel őket.«

Majd beszámol arról, mint esett el egyik ember a másik után. Néhányan másfél

óra hosszat feküdtek a földön, mintha odaszegezték volna őket. »Az emberek

leestek a székükről..., a földön hemperegtek. Úgy tűnt, mintha még a levegő is

mozgásban lenne. Az emberek zabolátlanul nevettek, pedig sehol semmi mulatságos

dolog nem történt... Minél kevesebbet prédikáltam, annál többen üdvözültek.«

Amikor Rodney Howard-Browne 1993-ban az USA-ban tartott összejöveteleket,

sok embert vonzottak oda »Isten jelenlétének szokatlan megnyilvánulásai«. Randy

Clark, aki St. Louisban a Vineyard gyülekezetet megalapította, felkereste az egyik

ilyen összejövetelt Tulsában (Oklahoma), és ott »hatalmasan megérintette őt a

Szentlélek«. Miután visszatért, a saját gyülekezetében is átélte, hogy emberek

elestek, majd remegni, nevetni és sírni kezdtek.

Benny Hinn

Míg R. Howard-Browne Európa nagy részében egyelőre még viszonylag ismeretlen,

addig Benny Hinn sok vitát keltő nagyszabású rendezvényei és a több nyelven is

kiadott »Jó reggelt, Szent Szellem!« és »A kenet« című könyvei által széles

körökben ismertté vált." (Wolfgang Bühne, Die Propheten kommen!, Christliche

Literatur-Verbreitung, Bielefeld, 2., bővített kiadás, 1995)

Mivel ennek az írásnak a terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen kitérjek

Benny Hinn tanításaira és praktikáira, lássunk néhány idézetet a könyveiből,

amelyek szemléltetik különös tanításait:

„Isten népe, sohasem szabad olyan hitet romboló szavakat kimondanunk,

mint »Ha ez a Te akaratod, Uram...« (...) Én vagyok Ő (Jézus)! (...) Az Ige

testté lett bennem! (...) Te egy kis Isten vagy a Földön...!" (CIB-Bulletin

1/92).

„Ha a Szent Szellem nem lett volna Jézussal, akkor valószínűleg követett

volna el bűnt (...). A Szent Szellem volt az az erő, amely megtartotta őt

tisztán. Ő nem csupán a Mennyből küldetett, hanem Emberfiának is

neveztetett - és mint ilyen bűnre is képes volt (...). A Szent Szellem nélkül

Jézusnak sem sikerült volna." (A Jó reggelt, Szent Szellem! c. könyv német

nyelvű kiadásának 145. oldaláról.)

„Meglepő módon átéltem, hogy a kar egyszerű mozdulata annyi erőt

árasztott ki, hogy emberek a kenet hatására a földre estek. Gyakran már

az egyszerű lélegzés feldöntötte az embereket, mintha csak gyufaszálak

lettek volna. Minden alkalommal, amikor Isten ereje rendkívüli módon

nyilvánult meg, bizonyos zsibbadtságot vettem észre a kezemen." (A kenet

c. könyv német nyelvű kiadásának 40. oldaláról.)

Mi olyan különös az ott megtapasztaltakban? Az összejövetelek eleinte

hasonlítanak egy szokásos istentiszteletre. Imádsággal és énekkel dicsérik Istent,

elhangzik egy prédikáció. Azután kérik Istentől a Szentlélek munkálkodását. Az

összejövetelek különös jellemzője az ezt követő hatás, a kérés következménye: sok

ember elkezd hisztérikusan nevetni, ordítanak, sírnak, bömbölnek, ugrálnak és

táncolnak, remegnek, görcsösen rángatóznak, és a földre esnek.

Ez a jelenség természetesen nem maradt Torontóban. Több európai is „importálta"

a torontói áldást. Gyülekezetvezetők utaznak direkt ezért a „torontói kenetért"

Kanadába, hogy elhozzák az „áldást" saját gyülekezetükbe.

1994 eleje óta fáklyaként viszik hát különleges „Toronto-áldók" ezt az „áldást"

kizárólag karizmatikus jellegű gyülekezetekbe, legyenek azok bárhol a

földkerekségen. (Németországban állítólag kb. 400 gyülekezetbe jutott már el.)

Amikor a torontói áldást terjesztő mozgalomnak ezek a kulcsfigurái fellépnek

valahol, ott egyfajta ceremónia után tömegesen észlelhetők a leírt jelenségek.

Ezeket a rendkívüli hatalom-megnyilvánulásokat és erőhatásokat propagálóik egy

hamarosan bekövetkező, világméretű keresztény ébredés előhírnökeiként értelmezik

(topic 12/94).

John Wimber ezeket a jelenségeket egy világméretű ébredés, a Szentlélek

különleges kitöltetése részeként látja. Meg van győződve arról, hogy Isten

különleges módon szeretné „felfrissíteni" a hívőket (idea 123/94). Olyan módon,

amely szétfeszíti a bibliai keretet. Francois Botes hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy

a Szentlélek most a Biblián kívüli területekre vezet be minket. Egyik kijelentése

szerint a Szentlélek segítségével még egy „széket is meg tud enni" az ember (topic

12/94).

Egy asszony így számol be az átéltekről: „Mindenki nevetett, aki csak

körülöttem feküdt a földön. Nekem azonban kiabálnom kellett, és nem

tudtam abbahagyni." Egy másik tanú beszámolója: „Bár én már keresztény

voltam, de a Szentlélek ennyire még nem érintett meg soha" (EZW 2/95).

Egyik részvevő így magyarázza az eksztázisba esett emberek szokatlan

látványát: „Ezeket az embereket annyira megragadja a Szentlélek, hogy

motorikájuk korlátozott, és testük már nem engedelmeskedik nekik,

úgyhogy elesnek" (idea 49/94).

„A nevetés gyógyítani képes, még olyan esetekben is, ahol az orvosok

csődöt mondtak. Miért ne akarná a Szentlélek olykor-olykor ezt a kipróbált

eszközt bevetni abból a célból, hogy minket egészségessé csiklandozzon?"

így hangzik a „szent nevetés" egyik magyarázata.

Lássuk újra, mit ír erről W. Bühne:

Claudio Freidzon

„1994 tavaszán a berlini »Gemeinde auf dem Weg« (= Úton lévő gyülekezet)

közösségben Wolfhard Margies vezetésével rendeztek egy konferenciát lelkipásztorok

számára, amelynek mottója a »több« szó volt. Az előadó Claudio Freidzon volt

Argentínából, aki feleségével és egy munkatársi csoporttal érkezett a konferenciára.

Feltűnő, hogy Claudio Freidzon fellépéseit »szent nevetés« és »Lélekben való

részegség« kíséri. Esetenként állítólag olyan is előfordul összejövetelein, hogy egyes

jelenlévők »odaragadnak a földhöz«, azaz nem tudnak elmozdulni arról a helyről,

ahol ez érte őket.

Berlini beszámolójában azt mondta, hogy egy istentiszteleten a Szentlélek olyan

erősen működött, hogy még a cipőtalpak is leváltak a lábbelikről, és egy kritikus

lelkipásztor nem tudott elmozdulni az emelvényről.

A berlini konferencia egyik csúcspontja az volt, amikor Freidzon felszólította a

jelenlévőket, hogy álljanak fel, vegyenek elő egy fehér zsebkendőt és lengessék azt

együttesének zenéjére és énekére. Freidzont idézem: »Ezek a zsebkendők hatalmas

kenetben részesülnek. Ha nincs zsebkendőd, jó a pulóvered is. Ezen a zsebkendőn

különleges kenet marad. Olyan kenet, mint Pál kendőin.«

Amikor aztán elkezdődött a zene és az éneklés, azt lehetett látni, hogy a

lelkészkonferencia részvevői lelkesen lengetik zsebkendőiket és táncolnak.

Nemsokára elkezdődött a »Lélekben való nevetés« is; először csak az egyik

sarokban, majd kiterjedt az egész teremre. Freidzonnak magának is többször félbe

kellett szakítania prédikációját, mert nevetnie kellett, majd a tolmácsnője esett el s

hempergett harsogó nevetés közepette a pódiumon. Freidzon aztán nem is tudta

végigmondani a prédikációját, mert hallgatói a nevetéstől rázkódva ordítottak, és az

imént még táncoló és kendőket lengető férfiak egy csoportja - köztük nagyon ismert

keresztények - nevetve a padlóra ereszkedett, vagy a »a Lélektől megittasodva«

botorkált a teremben, hogy aztán néhány méterrel odébb elessen és a földön

hemperegjen.

Ennek az estének a végén Claudio Freidzon és felesége maguk is a földre

zuhantak, miután Wolfhard Margies kézrátételben részesítette őket. Amikor Freidzon

újra magához tért, Margies a jelenlévők tapsa közepette azt kívánta neki, hogy

»teljesen megittasodva és ellazulva« térjen vissza hazájába." Claudio Freidzon ezen

az összejövetelen egyszer azt mondta, hogy Isten éppen most jelentette ki neki azon

akaratát, hogy most prédikáljon. Ezek után ujjával körbemutatott, nevetni kezdett,

és a teremben is nevetés tört ki. Rendetlenség és összevisszaság vált uralkodóvá, a

hallgatóság nevetett! Isten tehát biztosan nem azt mondta Claudio Freidzonnak,

hogy prédikáljon, vagy ha valóban azt mondta volna, akkor micsoda szemtelenség,

ha mégsem prédikál, hanem a hasát fogja nevettében! Mindezt videofelvétel

rögzítette.

Valóban eksztatikus állapotokban, kiabáló és földre zuhanó emberek káoszában

jelentené ki magát Isten?

Egy dél-németországi karizmatikus gyülekezetből származik a következő

beszámoló: „Hirtelen tucatszámra estek hanyatt az emberek. Kapálózva és

kiabálva feküdtek a földön, órákig nevettek, vagy morgó és kukorékoló

hangokat adtak ki magukból. A padlón való hempergés miatt

elengedhetetlen a nadrágviselet a nők számára is." Hollandiából való a hír,

hogy néhány helyen a „Lélekben való ugatást" is gyakorolják (idea 13/95).

Pál világosan elrendelte a korinthusiaknak, hogy tartsanak rendet az

istentiszteleten: „minden illendően és rendben történjék'' (1Korinthus 14,40)2. Ha

Isten nem a zűrzavar Istene (1Korinthus 14,33)3, honnan származik akkor ez a

káosz?

A Szentlélek személy! A Szentlélek nem erő, hatás, áram vagy áldás, tehát nem

„valami", hanem személy, isteni személy éppen úgy, mint a Mennyei Atya és Jézus

Krisztus, tehát valaki. Nem attól személy valaki, hogy keze, lába, teste van; ezek

ugyanis a testiség jellemzői. A személyiség lényeges ismertetőjegyei a gondolkodás,

az érzés és az akarás. Az ember, aki az 1Mózes 1,27 szerint Isten képmására

teremtetett, nem külsejében hasonlít Istenre, hanem jellemzőek rá a személyiség

ismertetőjegyei: gondolkodás, érzés, akarás. A Biblia tanítása szerint ezek az

ismertetőjegyek ráillenek a Szentlélekre:

2 (1Kor. 14:40) "Azonban minden illendően és rendben történjék." 3 (1Kor. 14:33) "Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek

valamennyi gyülekezetében történik,"

1. Gondolkodás (felismerő és gondolkodási képesség)

1Korinthus 2,10-114;

Ézsaiás 11,25

2. Érzés (érzésekre való képesség)

Efézus 4,306;

Róma 15,137

3. Akarás (akarat, akaratközlés)

1Korinthus 2,138 és 12,119;

Róma 8,2710;

ApCsel 13,211

A Szentlélek valamennyi cselekedete személyiséget feltételez:

- tanít - egy „hatás" nem tud tanítani (János 14,26) 12

- vezet (János 16,13)13

- vigasztal, pártfogol, a hívőkkel van (János 14,16-17)14

- ihletet ad (2Péter 1,21)15

- elhív a szolgálatra (ApCsel 13,2)16

- kiküld (ApCsel 13,4)17

- bizonyos cselekedeteket nem enged meg (ApCsel 16,6-7)18

- képvisel bennünket (Róma 8,26)19

A Szentlélekhez úgy viszonyulhatunk,

mint egy személyhez:

- lehet hazudni Neki (ApCsel 5,3)20

4 (1Kor. 2:10) "Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még

Isten mélységeit is." (1Kor. 2:11) "Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke."

5 (Ézs. 11:2) "Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke."

6 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára."

7 (Róm. 15:13) "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által."

8 (1Kor. 2:13) "Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva."

9 (1Kor. 12:11) "De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja."

10 (Róm. 8:27) "Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért."

11 (ApCsel. 13:2) "Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”"

12 (Jn. 14:26) "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek."

13 (Jn. 16:13) "amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem

önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." 14 (Jn. 14:16) "én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen

mindörökké:" (Jn. 14:17) "az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”"

15 (2Pt. 1:21) "mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek."

16 (ApCsel. 13:2) "Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”"

17 (ApCsel. 13:4) "Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba."

18 (ApCsel. 16:6) "Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában." (ApCsel. 16:7) "Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket."

19 (Róm. 8:26) "Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

- meg lehet kísérteni (ApCsel 5,9)21

- meg lehet szomorítani (Efézus 4,30)22

- lehet káromolni (Máté 12,31)23

- ellene lehet szegülni (ApCsel 7,51)24

A Szentléleknek isteni nevei vannak:

- Isten lelke (2Krónika 15,1)25

- az Úr lelke (Ézsaiás 11,2)26

- az Atya Lelke (Máté 10,20)27

- Jézus Lelke (ApCsel 16,7)28

- Krisztus Lelke (Róma 8,9)29

- a Fiú Lelke (Galata 4,6)30

A Szentléleknek isteni tulajdonságai vannak:

- mindentudó (1Korinthus 2,10)31

- mindenütt jelen lévő (Zsoltárok 139,732; János 14,1733)

- mindenható (Zakariás 4,634; Jób 33,435; Zsoltárok 104,3036)

A Biblia tehát egyértelműen isteni személyként beszél a Szentlélekről. Egy

személynek természetesen van ereje, befolyása. Hatásosan ábrázolják ezt a

Szentlélek szimbólumai (ApCsel 2,2-337; János 1,3238 - szél, tűz és galamb - ez

utóbbi csak az abszolút tiszta, azaz Jézus esetében).

Szél: az erő és a hatalom jele

Tűz: az egység és a szentség jele

Galamb: a tisztaság jele (A galambok nem cserélgetik a párjukat, a hím és a tojó

hűségesek egymáshoz. Egyenesen és célratörően röpülnek.)

20 (ApCsel. 5:3) "Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a

Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?" 21 (ApCsel. 5:9) "Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr

Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”" 22 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás

napjára." 23 (Mt. 12:31) "„Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de

a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg." 24 (ApCsel. 7:51) "Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a

Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is." 25 (2Krón. 15:1) "Azután Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára," 26 (Ézs. 11:2) "Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR

ismeretének és félelmének lelke." 27 (Mt. 10:20) "Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok." 28 (ApCsel. 16:7) "Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte

őket." 29 (Róm. 8:9) "Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De

akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." 30 (Gal. 4:6) "Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja:

„Abbá, Atya!”" 31 (1Kor. 2:10) "Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még

Isten mélységeit is." 32 (Zsolt. 139:7) "Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?" 33 (Jn. 14:17) "az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti

azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”" 34 (Zak. 4:6) "Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem

erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa." 35 (Jób. 33:4) "Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet." 36 (Zsolt. 104:30) "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld

felszínét." 37 (ApCsel. 2:2) "hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az

egész házat, ahol ültek." (ApCsel. 2:3) "Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre."

38 (Jn. 1:32) "Így tett erről bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta."

Aki ezt megértette, aki Isten Igéjéhez tartja magát és nem engedi eltévelyíteni

magát mindenféle jelenség és nem biblikus megtévesztés által, az meggyőződött

róla és tudja: a Szentlélek rendelkezni akar felettünk. A Szentlélek nincs a mi

birtokunkban – Ő akar birtokolni minket. Mi nem oszthatjuk ki Őt, nem

közvetíthetjük, semmiképpen sem rendelkezhetünk Felette. Micsoda vakmerőség is

lenne ez! Hisz nem a fazekas vagyunk, hanem az agyag. Lássuk ebben az

összefüggésben még az Efézus 5,18-2039 verseket: „Ne részegeskedjetek, mert a

borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak..."

Ez a fordítás nem pontos. A helyes fordítás valahogy így hangzana: „hanem

teljetek meg Lélekkel azáltal, hogy zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket

mondtok egymásnak, hogy énekeltek és dicséretet mondotok szívetekben az Úrnak,

és hogy hálát adtok az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért, a mi Urunk

Jézus Krisztus nevében." Akkor telünk meg Szentlélekkel, ha teljesen odaadjuk

magunkat az Úrnak, ha hálát adunk Neki, ha dicsőítjük Őt, ha teljesen rendelkezhet

felettünk, ha maximálisan engedelmeskedünk Neki, és ha Krisztus keresztje

valósággá válik bennünk. Ennek aztán mutatkoznak hatásai az életünkben. Így

válunk Isten hatalommal bíró, Lélekkel teljes tanúivá, akiknek az élete összhangban

van Isten Igéjével.

A Galata 5,2240-ben beszél Pál a Lélek gyümölcséről. Sokan a Lélek

gyümölcseiről beszélnek, ami azt mutatja, hogy nem olvasták el alaposan ezt az

igeszakaszt. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem,

szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Tökéletes összhangban van

ez a Biblia valamennyi kijelentésével. Ugyanis ahol az Úr használni tud minket, ahol

alázatosan átadjuk magunkat Neki, ahol bízunk benne, ott gyümölcs terem az

életünkben.

A Szentléleknek - mint már láttuk - személyre jellemző ismertetőjegyei vannak.

Helytelen dolog, ha csak „dinamikának", „isteni hatásnak, befolyásnak" vagy

„személytelen erőnek" gondolják. Nincs olyan, hogy több vagy kevesebb Szentlélek,

hiszen egy személyből nem lehet több vagy kevesebb jelen. Személyek között csak

valamilyen viszony, közösség, kapcsolat lehet. A kérdés az, hogy a Szentlélek

megkapja-e az Őt megillető helyet az életemben.

Ébredések a végidőben?

A Biblia sehol sem beszél arról, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét megelőzően

nagy ébredések lesznek majd. Lukács evangéliumában található a megrázó kérdés:

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (18,8). A karizmatikus

mozgalom ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. Véleményük szerint egész

népek térnek meg ebben az időszakban. Jelekről és csodákról beszélnek. Isten Igéje

azonban világosan megmondja, hogy az emberek egyre inkább jelekre és csodákra

fognak áhítozni, és hogy „a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát"

(2Korinthus 11,441; 13-1542).

Jellemző az is, hogy a torontói áldás kapcsán előforduló valamennyi jelenség

leírása megtalálható a Bibliában - azonban sohasem a Szentlélek munkálkodásának

eredményeként, hanem megszállottakkal kapcsolatban és olyan emberek

jellemzőiként, akik Isten ellen cselekedtek vagy nem biblikusan jártak el:

39 (Ef. 5:18) "Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel," (Ef.

5:19) "mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak," (Ef. 5:20) "és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

40 (Gal. 5:22) "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,"(Gal. 5:23) "szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény."

41 (2Kor. 11:4) "Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek."

42 (2Kor. 11:14) "Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát." (2Kor. 11:15) "Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz."

- a kiáltozás (Máté 8,2943; Lukács 4,3344 és 9,3945);

- az emberek közé vettetés (Lukács 4,3546)

- a fogcsikorgatás (Márk 9,1847)

- a megmerevedés (Márk 9,18) -a földre esés (Márk 9,2048)

- a fetrengés a földön (Márk 9,20)

- remegés (Jakab 2,1949 - a görög szöveg a phrisso = remegni, borzongani szót

használja)

- lázadás Jézus Krisztus mint Isten Fia ellen (Márk 1,2450; Lukács 8,2851)

- a hátraesés - ez vagy kígyó marásának a következménye (1Mózes 49,17),

kígyó = Sátán (Jelenések 12,9), tehát sátáni hatás; vagy az Isten Igéjével

váló könnyelmű bánásmód következménye, ill. annak a büntetése, amikor az

ember csak szemelget Isten Igéjéből (Ézsaiás 28,12-1352); vagy pedig Isten

ítéletének a jele, mint például Éli esetében (1Sámuel 4,1853).

Vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tüneteket kicsit közelebbről:

Földre esés

A torontói áldás kapcsán rengeteg ember esik hanyatt.

Mit mond a Biblia?

- 1Mózes 17,3: „Ekkor Ábrám arcra borult..."

- 4 Mózes 14,5: „Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izrael közösségének egész

gyülekezete előtt."

- Ézsaiás 49,23: "Arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják..."

- Lukács 5,12: „...egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte:

Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem."

- 1Korinthus 14,25: „...így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra

borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek

van."

- Jelenések 7,11: „Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény

körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent..."

Isten Igéje tele van ilyen példákkal. Isten vagy egy király előtt mindig arcra

borultak az emberek - tiszteletük jeleként! Isten Lelke nem szolgai Lélek: Róma

8,1554!

A Bibliában a hanyatt esés a lemeztelenedés, a kifosztottság jele:

- 1Mózes 49,17: „Kígyó lesz az úton..., a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt

esik."

43 (Mt. 8:29) "És egyszerre felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt

meggyötörj minket?”" 44 (Lk. 4:33) "A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan

felkiáltott:" 45 (Lk. 9:39) "Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és

nehezen távozik tőle, miután meggyötörte." 46 (Lk. 4:35) "Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög odavetette őt

közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne." 47 (Mk. 9:18) "és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és

megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”" 48 (Mk. 9:20) "Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a

földre esve fetrengett és tajtékzott." 49 (Jak. 2:19) "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." 50 (Mk. 1:24) "„Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki

vagy: az Isten Szentje.”" 51 (Lk. 8:28) "Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm

hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”" 52 (Ézs. 28:12) "aki ezt mondta nekik: Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak! Itt van a

felüdülés! De nem akartak rá hallgatni." (Ézs. 28:13) "Azért nekik ez lesz az ÚR igéje: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek csapdába!"

53 (1Sám. 4:18) "Amikor az Isten ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája."

54 (Róm. 8:15) "Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”"

- Ézsaiás 28,13: „Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek

csapdába!"

A hanyatt esésnek tehát semmi köze sincs az Isten iránti tisztelethez vagy az Ő

imádatához, hanem mindig az „ősi kígyóval", az ördöggel kapcsolatban, és az ebből

adódó isteni ítélet vonatkozásában említi az Ige.

W. Bühne ezt írja erről a már említett könyvében: „Ha megfigyeli valaki ennek az

új »áldásnak« a kibontakozását a maga különféle megnyilvánulási formáival, akkor

nem tud szabadulni attól a benyomástól, hogy ebben a torontói mozgalomban

nagyon felületesen és önkényesen bánnak a Bibliával. Amikor bibliai hivatkozásaikat

olvassuk, amelyekkel a »Lélekben való nyugvást«, a »Lélekben való nevetést« stb.

indokolják, az a gyanú támad az emberben, hogy felnyitottak egy konkordanciát és

kikeresték az összes igét az 1Mózestől egészen a Jelenések könyvéig, amelyben a

»nevetés«, »elesés«, »remegés« stb. címszavak szerepelnek. Majd ahelyett, hogy

mindegyik igét összefüggésében megvizsgálták volna és elgondolkodtak volna azon,

hogy pl. Dániel miért esett az arcára, vagy hogy Jézus elfogatásakor a katonák miért

és hogyan estek a földre, válogatás nélkül vették az adott címszó alatt felsorolt

igéket a szokásba jött gyakorlat igazolására.

Wolfram Kopfermann - karizmatikus létére! - nagyon jól felismerte és találóan így

írta le ezt a veszélyt: »Először megtapasztal valamit az ember, majd

megtapasztalása jelentőségének a tudatában utólag keres hozzá bibliai igazolást.«

Ha azonban összefüggésében olvassuk pl. a Dániel 8,1755 igeverset, akkor a

következőket állapíthatjuk meg:

1. Dániel nem hanyatt esett, hanem arcra borult.

2. Azért borult arcra, mert megrémült Gábriel megjelenésétől.

3. Gábriel érintésére nem esett el Dániel, sőt éppen ez állította talpra, mert az

angyal azt akarta, hogy világos tudattal hallgassa és megértse az üzenetet.

Hogyan lehet ezt az igehelyet, ami merőben másról szól, felhasználni »a Lélekben

való nyugvás« gyakorlatának bibliai igazolásaként?

Vegyük még például a János 18,656 igeverset: »Amikor azt mondta nekik (Jézus):

Én vagyok - visszatántorodtak, és a földre estek.«

Ha elgondolkodunk e fölött az ige fölött, a következők tűnhetnek fel:

1. A szóhasználat arra utal, hogy ezek a katonák Dániellel ellentétben nem arcra

borultak, hanem hanyatt estek.

2. Azok, akik a földre estek, nem az Úr tanítványai vagy követői voltak, hanem

ellenségei, akik el akarták fogni Jézust.

3. Ezek az ellenségek azért estek a földre, mert Jézus az »Én vagyok« szavakkal

megismertette magát velük és bebizonyította előttük saját nagyságát, ill. az ő

tehetetlenségüket.

Ha alaposan tanulmányoznánk, hogy mit ír a Biblia erről a témáról, arra az

eredményre jutnánk, hogy mindazon esetekben, ahol emberek kifejezetten hanyatt

esnek, ott ez nem az áldás, hanem Isten ítéletének a jele. (...)

Azonban éppen az Igével való könnyelmű bánás a mai kereszténység egyik

komoly betegségtünete. A Szentírás gondos, imádságos tanulmányozása sajnos a

legtöbb keresztény előtt ismeretlen, pedig éppen ez volt az elmúlt századok valódi

ébredéseinek egyik fontos jellemzője.

Ez a krónikus hiány nagyrészt magyarázza, hogy ma a hiszékeny keresztények

örömmel befogadják a legesztelenebb elveket és gyakorlatokat is, amennyiben

azokat megfelelően csomagolják. (...)

55 (Dán. 8:17) "Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt

mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás." 56 (Jn. 18:6) "Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” - visszatántorodtak, és a földre estek."

Lehet-e lelki áldásokat »importálni«?

Ha valaki nyomon követi a torontói áldás kialakulásának és elterjedésének

történetét, az a benyomása támad, hogy ez az »áldás« úgy terjeszthető, mint egy

vírus.

Úgy tűnik, hogy Benny Hinn és Rodney Howard-Browne voltak a »vírusgazdák«,

akik ezt az »áldást« Torontóba, ill. Claudio Freidzonon keresztül Argentínába hozták.

Ez aztán Bernen, Berlinen és Frankfurton keresztül láncreakciót váltott ki a német

nyelvterületen, úgyhogy most már egyre kisebb távokat kell megtennie annak, aki

részesülni akar ebben az »áldásban«.

Az okkultizmus területén, néhány vallásban és szektában szokásos a tudás, ill.

bizonyos képességek, tapasztalatok és »áldások« átruházása. Ebben kulcsszerepe

van egyes beavatott személyeknek (papoknak) és »szent« helyeknek. Az

Újszövetség azonban egyértelműen tanítja, hogy a Szentlélek nem konzerválható,

hanem Isten Igéjével összeköttetésben munkálkodik, ott és úgy, ahol és ahogyan

akarja. (...)

A »mágikus gondolkodáshoz« személyi kultusz is kapcsolódik, mert az »áldást«

vagy a »kenetet« csupán »az Úr felkentjei közvetítik. Benny Hinn attól sem riad

vissza, hogy önmagát is egy »istennek« nevezze. Ennek megfelelően lép is fel, és

sokan így is hódolnak neki.

Reinhard Bonnke egy-egy konferencián azt állítja, hogy különleges »kenetet«

kapott, amit aztán kézrátétel útján továbbad azoknak, akik előrejönnek hozzá. Az

emberek értelemszerűen keresik tehát ennek a »felkentnek« a közelségét.

Claudio Freidzon a »kenetét« az emberek által lengetett zsebkendőkre ruházza át,

amelyek aztán állítólag közvetíteni tudják a »szent nevetést«.

Tulajdonképpen minden józan bibliaolvasónak világosan kellene látnia, hogy

ezekkel a gyakorlatokkal tipikusan pogány és okkult elképzeléseket csempésztek be

a kereszténységbe.

A Máté 24,23-26 igeszakaszban egy veszélyre hívja fel figyelmünket az Úr, és

figyelmeztet, ne tulajdonítsunk túl nagy figyelmet az utolsó időben bizonyos

helyeknek és személyeknek, mert »hamis próféták állnak majd elő..., hogy

megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.« Úgy tűnik tehát, hogy mindig komoly

veszélyt jelent Jézus követői számára az a hamis elképzelés, hogy az Úr jelenléte és

a lelki-szellemi megtapasztalások bizonyos személyekhez és helyekhez kötődnek.

(...)

Kiabálás / ordítás

Minden bibliaolvasó ember ismer olyan eseteket az Ó- és az Újszövetségben,

amikor egyesek örömkiáltásban törtek ki, vagy pedig félelmükben, haragjukban,

ijedtükben vagy fájdalmukban kiabáltak.

Keresztény összejöveteleken is mindenképpen kell, hogy helye legyen az olyan

érzelmi megnyilvánulásoknak, mint a nevetés vagy a sírás, ha például öröme van

valakinek vagy gyász ér valakit. De az alaptalan kiabálás és ordítás mint »Isten

jelenlétére adott válaszreakció« nem igazolható az Újszövetséggel.

Ha ehhez még állathangokon történő megnyilatkozások is társulnak, ha emberek

oroszlán vagy bika módjára ordítanak, ha ugatnak vagy kukorékolnak, majd a

kukorékolást követően elhangzik a prófécia, hogy »Új nap kezdődik!«, akkor

komolyan fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon elnézhető-e ennyi eszetlenség

mondván, hogy csak gyermeteg dologról van szó. Az Újszövetség tanítása szerinti

kereszténységhez és a Lélek gyümölcséhez (Galata 5) mindenesetre ezeknek a

megnyilvánulásoknak semmi közük.

Ha a kétkedő világ ezek miatt a jelenségek miatt megveti a kereszténységet,

akkor ebben az esetben a megbotránkozás nem a kereszt bolondsága miatt történik,

hanem mert keresztények ilyen kifejezési formákkal szó szerint nevetségessé teszik

a kereszténységet.

»Lélekben való nevetés«

A Biblia sok helyen beszél az örömről. Az öröm a Lélek gyümölcsének a része

(Galata 5,22)57, Isten országának egyik ismertetőjegye (Róma 14,17)58, és örömnek

kellene jellemeznie Jézus minden követőjét (Filippi 4,459, 1Thesszalonika 5,1660).

»Az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!« (Nehémiás 8,10). Olyan öröm ez, amely

hely(szín)től és külső körülményektől független (János 16,2261). (...)

Az örömnek mint szívbéli állapotunknak az alapja tehát maga az Úr, az Ő Igéje és

ígéretei, valamint az a bizonyosság, hogy bűneink megbocsáttattak.

Aki azonban karizmatikus összejöveteleken a »Lélekben való nevetés« tanúja,

annak az a benyomása, hogy itt értelmetlen, alaptalan, görcsös és olykor beteges

nevetés uralja az embereket.

Sokan azért nevetnek, mert mások nevetésben törtek ki. A nevetés itt nem

örömreakció, amelyet egy prédikáció váltott ki, hisz a prédikációt sokszor meg sem

lehet tartani a nevetés miatt (pl. Claudio Freidzon, Berlin), hanem tulajdonképpen

minden különösebb ok nélküli nevetés.

Bill Jackson Bernben ezt mondta erről: »Kezelhetetlen nevetésrohamok jellemzik

az összejöveteleket kezdettől fogva. Úgy tűnik, nem olyan fontos az, ami a

találkozókon történik, mindegy, hogy valaki beszél-e és szolgál-e az embereknek, a

jelenlévők spontán nevetésben törnek ki.«

Ez a nevetés egyes esetekben több óra hosszat is eltarthat. Ismertté vált az az

eset, amelyről John Wimber számolt be: a baptisták sorai közül származó első

»szent nevetőnek« annyit kellett nevetnie, hogy végül már könyörgött, hogy ne

imádkozzanak tovább érte és ne részesítsék kézrátételben, mert már minden

bordája fáj.

Hasisszívóknak van részük hasonló megtapasztalásokban - ők is gyakran órákig

nevetnek a drog hatása alatt, minden külső ok nélkül.

A kívülállókat többnyire nagyon taszítja ez a »szent nevetés«, mert ez a nevetés

nem valódi, belső öröm kifejeződésének tűnik, hanem sokkal inkább valamilyen

kényszermagatartás benyomását kelti, ami semmiképpen sem emlékeztet a

Szentlélek gyümölcsére.

»Lélekben való ittasság«

Ha már a »szent nevetés« is taszító és nevetséges sokak számára, akkor a

»Lélekben való ittasság« láttára és hallatára már csak értetlenül rázza a fejét az

ember. Látva azokat a férfiakat, akik nagy nevetés közepette botorkálnak a sorok

között, hogy végül elessenek, szinte már istenkáromlásnak tűnnek Bill Jackson rájuk

mondott szavai: >>Isten szeretné tudni, ki az az Ő népe közül, aki kész az Ő

dicsősége kedvéért bolonddá lenni.«

Amikor Pál az 1Korinthus 4,1062-ben arról ír, hogy ők, az apostolok »bolondok... a

Krisztusért«, akkor ezt azért írja, mert ők hajlandóak voltak az evangélium kedvéért

éhezni, fedél nélkül maradni, gúnyt, verést, szégyent és üldöztetéseket elszenvedni.

57 (Gal. 5:22) "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség," 58 (Róm. 14:17) "Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben

való öröm;" 59 (Fil. 4:4) "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek." 60 (1Thessz. 5:16) "Mindenkor örüljetek," 61 (Jn. 16:22) "Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a

szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" 62 (1Kor. 4:10) "Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig

erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek."

Alig képzelhető el nagyobb ellentét, mint ami az apostolok magatartása és egy

nevető, tántorgó tömeg között van!

Claudio Freidzon Berlinben a jelenlévők tetszésnyilvánítása mellett mesélte, hogy

egy borászatáról ismert városban a gyülekezet több »részeget« produkált, mint a

helyi kocsmák.

Pál ezzel szemben ezt írja a 2Korinthus 6,3-6 igerészben: »Senkinek semmiféle

megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy

ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban,

szükségben (...) virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban..« (...)

Az Újszövetségben egyetlen olyan igehelyet sem találunk, amely csak

utalásképpen is mondana valamit »a Lélekben való ittasságról«, találunk azonban

legalább tíz olyan igehelyet, amelyek éppen az ellenkezőjét mondják és józanságra

szólítanak fel: 1Korinthus 15,3463; 1Thesszalonika 5,664; 5,865; 1Timóteus 3,2; 3,11;

2Timóteus 2,26 (megj.: a németnyelvű bibliafordítás a „józanság" szót használja

ennél az igénél is); 4,5; Titusz 2,2; 1Péter 1,13; 4,7; 5,8. (...)

Mindaz, amit eddig a torontói áldásról hallani, olvasni és látni lehetett, nem lelki-

szellemi ébredésre utal, hanem valamilyen minden értelmet nélkülöző pótlékra,

amely részben olyan taszító vonásokat hordoz, hogy az ember csak szégyenkezhet a

kereszténység ilyen elfajulása miatt." Eddig az idézet W. Bühne könyvéből.

Egy fiatalember, aki elolvasta W. Bühne fent idézett könyvét, továbbadta azt

gyülekezete pásztorának, hogy óvja őt ettől az eltévelyedéstől. A gyülekezetvezető

fogta a könyvet, és az egész gyülekezet előtt jól megtiporta...

Remegés, nevetés, elesés - ismert okkult jelenségek

Nemcsak sámánok és más okkultisták vagy szellemgyógyászok (lásd a

bevezetőben közölt beszámolót) körében gyakoriak az ilyen fura jelenségek, hanem

démonikus jellegű vallási gyakorlatokban is, mint amilyenről pl. a topic 3/96

számában olvashatunk:

„Remegni, nevetni, elesni - japánok között hódít a ki-energia

Japánok ezrei fedeznek fel napjainkban egy új módszert arra, hogy

megszabaduljanak a stressztől, fokozzák teljesítő képességüket vagy krónikus

betegségeket gyógyítsanak. Koncentrált légzésgyakorlatok által egy speciális mester

utasításai alapján energiát szabadítanak fel, amelyet kinek, ill. ch'inek neveznek.

Ennek következtében harsogó nevetésben törnek ki, rángatóznak és remegnek,

lábukkal dobognak, vagy a földre esnek. A ki-mester, aki rendelkezik a ki-energia

fölött, és irányítani tudja azt, képes arra, hogy felállítsa, majd megint a földre ejtse

az embereket, mintha csak láthatatlan kezek mozgatnák őket.

Koco Nisino tanítómester így magyarázza a módszert: »Amikor értelemmel

nevetnek, akkor feltehetően egy viccre gondolnak, amit épp az imént hallottak. A ki

nem ilyen. A ki a hasból jön. Izgatja, stimulálja az Önök idegrendszerét. A ki vagy

ch'i nevű energia a Távol-Keleten jól ismert, hisz több ezer éves tradíciója van.«

A »Keleti bölcsességek lexikona« a ch'i-t így határozza meg: »A kínai nyelvben szó

szerint ezt jelenti: levegő, gőz, lehelet, éter, energia, de jelent temperamentumot is,

erőt, légkört. Ez a taoizmus és a kínai orvoslás központi fogalma. A ch'i taoista

felfogás szerint a vitális energia, az életerő, a kozmikus szellem, amely minden

dolgot áthat és megelevenít, és amely azonos az ősenergiával... A ch'i gyakorlása

révén a taoista beavatottak rendkívüli képességekre tehetnek szert.«"

63 (1Kor. 15:34) "Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent:

megszégyenítésetekre mondom ezt." 64 (1Thessz. 5:6) "Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok." 65 (1Thessz. 5:8) "Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a

szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét."

May Rothen, aki egykor ezoterikával foglalkozott, most azonban már keresztény,

ezt írja a ch'i-ről:

„A Biblia Istenének van ereje, energiája. A Biblia azonban azt mondja,

hogy ez a lelki-szellemi erő, ez a »pneuma« nem azonos a kozmosz, a

világmindenség energiájával. »Mi pedig nem a világ lelkét (pneuma tou

kosmou) kaptuk, hanem az Istenből való Lelket (pneuma tou theou), hogy

megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk (1Korinthus 2,12)«.

A Biblia azt a személyt, aki kozmikus erőt tud közvetíteni, »e világ

fejedelmének« (arkon tou kosmou) nevezi (János 12,31), szolgáit pedig »a

sötétség világának urai« kifejezéssel illeti (kosmokratores; Efézus 6,12).

Ez a fejedelem Sátánként is ismeretes, és a Biblia tanúsága szerint nagyon

hatásos erővel rendelkezik, amellyel jeleket és csodákat tud tenni, és

képes arra, hogy az embert az üdvösség és teljesség téves utaival

ámítsa... A kozmikus energia nem semleges dolog, hanem irányított

energia, méghozzá Sátán által irányított energia. Olyan cél felé terel,

amely a Bibliában tájékozott keresztény számára örök kárhozatként

ismeretes. Isten ereje a kereszten át az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz terel -

Isten ereje szintén nem semleges, Ő ugyanis »szemeivel« örök üdvösségre

tanácsol és vezet."

Ebből a perspektívából talán jobban be tudunk már sorolni bizonyos

kísérőjelenségeket: Egy ausztriai fiatalasszony Bernbe utazott, hogy részesüljön a

torontói áldásban. Ott beleszeretett egy fiatalemberbe, akivel azóta együtt is él. A

saját férjét elhagyta. A fiatalasszony állítja, hogy égő szívvel olvassa Isten Igéjét,

hogy ez az Ige lábainak mécsese, és ezzel egyidejűleg mégis „vígan" él

házasságtörésben!

Egy ismert keresztény pszichológus megállapította, hogy a torontói áldást jónak

tartó körökből egyre több személy szenved pszichés zavarokban és depressziókban.

Létezik, hogy valaki teljes komolysággal a Szentlélek munkálkodását látja

mindezekben?

Korábbi idők minden ébredésében tisztelettel, istenfélelemmel adóztak az emberek

a szent Istennek. Felismerték bűneiket, és Isten Igéje szent volt a számukra.

Ámultak Isten kegyelmén és szeretetén, valamint azon, hogy Jézus Krisztusban ők is

megszenteltettek és megmenekültek. Bűnbánatról és a bűnök felismeréséről vajmi

keveset olvas az ember a torontói áldás kapcsán. Itt arról van szó, hogy az ember

„többet" akar. Több kenetet, több erőt, több csodát, több élményt... Ez azonban

távol áll a Bibliától. Nem mi birtokolhatunk többet Istenből, hanem Isten akar többet

belőlünk, méghozzá engedelmességet és átadott szívet. Ekkor és csakis ekkor tud

bennünket Isten igazán használni.

A torontói áldásról nem ír a Biblia. A „Toronto-lélek" átlépi a Biblia szabta

határokat. Az észlelt hatásokat (szeretet, boldogságérzet) ezoterikával foglalkozók

ugyanúgy tapasztalják. A Biblián túlmenő értelmezés olyan módszernek tár kaput,

amely végső soron mindent és bármit bele tud magyarázni egy pontatlannak

mondott igerészbe. Isten áldása nem kapható sem Torontóban, sem John

Wimbernél! Isten, a Szentlélek és az Ige egyek, és nem munkálkodnak egymás ellen

(2Timóteus 3,16)66.

Ne engedjük, hogy mindezek a jelenségek, szuggesztiók és okkult

megnyilvánulások eltévelyítsenek bennünket!

Hálás lelkület, Isten Igéjével szembeni engedelmesség és a mi Urunk, Jézus

Krisztus iránti odaadás által válunk hatalommal bíró, Lélekkel teli keresztényekké,

akik bizonyságtételükkel Őt tisztelik és dicsőítik. Ez legyen a mi kívánságunk és

célunk! Minek ezek a másfajta nyitott ajtók?

A torontói áldással kapcsolatos történéseket tágabb összefüggésében is látnunk

kell, ezért idézünk a topic 12/96 „Das westliche Christentum ist auf dem Weg zur

66 (2Tim. 3:16) "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az

igazságban való nevelésre;"

Erlebnis- und Spassreligion" (= A nyugati kereszténység az élmény- és élvezetvallás

felé halad) című cikkéből:

„Az irpeni (ukrán) baptista teológusképző 60 hallgatója döbbenten meredt a

képernyőre. Egy videofilmet néztek, amely a manchesteri »Worldwide-Message-

Tribe« keresztény popegyüttes fellépéséről készült az idei keresztény ifjúsági

találkozón, a »Christival«-on Drezdában. Dübörgő techno-ritmusra és vadul táncoló

go-go girlök kara előtt összevissza ugráltak a zenészek a színpadon, miközben a

»Jesus is here!« (= Jézus itt van!) mondatot skandálták újra meg újra.

Teljesen sokkolta ez a videofilm a fiatal ukrán hívőket, akik számára Krisztus

követése inkább szenvedést és nélkülözést jelent. Nekik magától értetődő, hogy a

keresztényeknek különbözniük kell a világtól. A Nyugat hatása alá került - főként

fiatal - hívők egyre kevésbé rendelkeznek ezzel a látással, amelyet a Biblia

kijelentései teljesen alátámasztanak.

Berlinben például egy 11 csoportból és gyülekezetből álló koalíció (köztük a

Campus für Christus, a CVJM, az ERF Berlin, a Neues Leben TV stb.) keresztény

show-műsort rendezett »Mitte live« címmel. Meghirdettek egy 90 perces estét

működdel, akrobatikával, nemzetközi folklórral, jó kis mondásokkal és egy kb. 10

perces igehirdetéssel. »Nem tolakodó szórakozás, keresztény üzenettel spékelve. Kis

falatokban adagolva, hogy senki se nyeljen félre« - kommentálta az »idea«

evangéliumi hírügynökség egyik megfigyelője a kegyes előadást, amellyel a

rendezők Jézusnak szerettek volna követőket verbuválni egy olyan környezetben,

amely már »kinőtte a kereszténységet«.

Időközben kabaré-előadók, zsonglőrök, bohócok, pantomimjátékosok, táncosok,

színészek, show-bűvészek, bábjátékosok, mozgásművészek és természetesen

zenészek egész hada lepi el a keresztény köröket, hogy új színt adjon az

igehirdetéseknek és a rendezvényeknek. Ezzel a mesterfogással szeretnék

megszólítani az evangéliumtól távol levőket, hogy így megnyerjék őket Jézus

Krisztusnak. Közben azonban elsősorban idősebb keresztények növekvő számban

teszik fel a kérdést, vajon nem a korszellem vonul-e be ilyen módon igen erőteljesen

a kereszténység berkeibe, ahelyett hogy az evangelizáció új, hathatós formái

jutnának szóhoz.

A giesseni Freie Theologische Akademie (Szabad Teológiai Akadémia) dékánja, Dr.

Stephan Holthaus utánajárt ennek a kérdésnek, és tartott egy figyelemre méltó

előadást a mai élmény-orientált kereszténységről, a posztmodern

élménytársadalomnak a keresztény gyülekezetre gyakorolt befolyásáról.

Az első részben a nyugati társadalmak élménytársadalom voltát vázolta fel,

amennyiben már nem annyira a munka, a fáradozás, a szenvedés, a

takarékoskodás, a nélkülözés és a kötelességtudat jelentik az élet tartalmát, hanem

az élvezet, a szórakozás, a személyes boldogság, a »fő, hogy jól érezzem magam«

elve, a kedvtelések és a befelé orientáltság. Egy közvélemény-kutatás során

fiatalokat kérdeztek meg arról, hogy mit szeretnek a legjobban. 99% ezt válaszolta:

szórakozni. A fiatalok 43%-át egyáltalán nem érdekli a politika. Holthaus: »Az ember

sem nem jobbos, sem nem balos, hanem élvezetpárti!« Ez az élvezet- és

élményaspektus keresztény körökben is egyre fontosabb szerepet játszik. Egy

siegerlandi nagy keresztény ifjúsági rendezvényről, amelyen a »Nimmzwei«

keresztény kabaréduó is fellépett, a többi között ezt írja egy újságcikk: »A

kabaréduó gegekből, zenéből és kabaréból álló tűzijátékkal tébolydává változtatta a

Siegerland-csarnokot. Ebbe csomagolva hirdették Krisztus üzenetét.«

A már említett »Mitte live« berlini keresztény show meghívóján ilyen hívogató

szöveg állt: »Új embereket ismerhetsz meg, szórakozhatsz, álmodhatsz. Akarsz újat

hallani, látni, gondolni? (...) Átélheted, milyen Istennel élni, valóságosan, élőn

(live!)...«

A drezdai »Christival«-on missziós akadálypálya is volt, ahol az ember különböző

missziói élethelyzeteket élhetett át. Az egész Európát átfogó Pro-Christ evangelizáció

szervezői is bizonyára a modern élménytársadalmat tartották szem előtt, amikor

reklámszlogenjüket megfogalmazták: »Gyere, és éld át Isten Igéjét!«

Dr. Holthaus hangsúlyozta előadásában, hogy a hit átélhetőségének mindig is

megvolt a maga helye a kereszténységben. Erről szól sok megtérési élmény,

történet is. De az istenélmény - korunkkal ellentétben - soha nem vált a keresztény

élet középpontjává. A pietizmus, az ébredések a hívő élet középpontjának Jézus

golgotai művét tekintették, nem pedig a saját szubjektív megtapasztalásaikat,

amelyek egyébként nem mindig voltak csak pozitívak. A modern hit ellenben a

megtapasztalásból él.

Hogy mennyire befolyásolják az élvezet- és élménytársadalom erői már a

keresztény hit központi elemeit is, azt Dr. Holthaus a többi között a

bibliamagyarázat, a prédikáció, az istentiszteletek és az istenkép terén mutatta ki.

A fokozódó élménykegyesség hatására a bibliamagyarázat gyakran csak a

személyes látásra szorítkozik: mit mond ez az igerész nekem? »Először azonban azt

a kérdést kell feltenni, hogy az akkori korban, akkori összefüggésében mit akart

mondani ez a rész: Csak ezután a valóban sokszor fáradságos értelmezés után

szabad az egzisztenciális vonatkozásokat keresni. Sok evangéliumi ember azonban

már nem veszi magának a fáradságot, hogy az eredeti jelentést kikutassa. A

bibliatanulmányozás a szöveg fölötti elmélkedéssé válik. Majdcsak mond valamit

nekem a Szentlélek ezzel kapcsolatban. Milyen gyakran hallom újabban evangéliumi

körök bibliaóráin is azt a megfogalmazást, amit azelőtt csak liberálisok szájából

hallottam: ez az ige számomra ezt és ezt jelenti. Hogyhogy csak számodra? Létezik-

e Biblia-kontextualizálás (összefüggésében történő értelmezés) individuális módon?

(...)

Az igehirdetések is megváltoztak. Egy az USA-ban végzett közvélemény-kutatás

szerint evangéliumi gyülekezetekben a prédikációk 90%-a csak az igehallgatók

emberi szükségletei körül forog. Senki sem prédikál ma már dogmatikai tanokról!

Mikor hallottunk utoljára igehirdetést a Szentháromságról, a hitből történő

megigazulásról vagy Isten szentségéről? Az a fő, hogy megszólított a prédikáció...

Az istentiszteletek is megváltoztak. A bevezető programok egyre hosszabbak, az

igehirdetések egyre rövidebbek. Mivel a modern embernek nyújtani kell valamit,

természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a változatosságra. Időnként elmosódnak az

istentisztelet és a show-műsor közötti határok..

Észrevétlenül még az istenképünk is megváltozott. Isten már nem a szent,

igazságos Isten többé, hanem csak a kedves, gyengéd apa.

Istent baráttá minősítik át, aki sohasem mond ellent nekem, aki igazol engem.

Különösen is sok és feltűnő párhuzamot találunk az élménytársadalom és a

modern kereszténység között a karizmatikus kegyesség terén. Siegfried Grossmann

baptista lelkipásztor, aki sok évig felelős munkatársként szolgált a karizmatikus

mozgalomban, az Oncken Kiadónál megjelent »Weht der Geist, wo wir wollen?« (=

Fúj a Lélek, ahová akarjuk?) című könyvében bemutatja, hogy milyen találóan

szemléltetik a torontói áldás jelenségei az élménytársadalom és az

élménykarizmatikusság összefüggéseit.

Aki az elmúlt években figyelmesen követte a társadalmi folyamatokat, annak meg

kell állapítania, hogy az ún. keresztény nyugaton következetesen immunissá teszik

az embereket az evangéliummal szemben. Például:

- az ezoterika által, amely az ember istenné tételét igenli, és ennek igazolására

vallásos élményeket nyújt;

- számtalan könyv által, amelyekben Jézus Krisztus isteni eredetén viccelődnek;

- a genetika új kutatási eredményei által, melyek egyesek szerint azt bizonyítják,

hogy az ember valójában kénytelen bűnt elkövetni (házasságtörés, agresszió),

mivel genetikailag erre kárhoztatott;

- sok-sok kabaréadás által, melyekben a kereszténységet butaságnak, együgyű,

gyengeelméjű dolognak ábrázolják.

Ennek a kereszténységgel szemben következetesen felépített elhárító rendszernek

az áttöréséhez nagyon nagy erejű és teljesen egyértelmű irányultságú keresztény

hitre van szükség, még sokkal inkább, mint eddig. Jelenleg azonban döntő

területeken megfosztják erejétől a keresztény üzenetet, az egyértelmű irányultság

pedig elvész az élményorientáltság tarkabarka forgatagában.

Gerhard Schulz német szociológus szerint az élményorientáltság mindig

passzivitáshoz vezet. És éppen ez a döntő mozzanat. A keresztény életmódot az

aktivitásnak kell jellemeznie, amint azt az Újszövetség sokféle felszólítása mutatja

(tusakodjatok, kérjelek, küzdjetek, álljatok ellen, harcoljatok, vizsgáljátok meg,

halljátok, legyetek éberek, legyetek józanok...).

El kell gondolkodnunk azon, hogy az élményorientáltságnak ez a megtévesztő

mérge pillanatnyilag éppen olyan körökbe hatol be, amelyek még elég aktív szószólói

a bibliai irányultságú kereszténységnek. A nagy egyházakban már úgyis régóta

megerőtlenedett a keresztény üzenet a hamis teológiai tanítások és hangsúlyok

következtében. Amennyiben ennek a belopódzó bénításnak a folyamata folytatódna,

és masszívan kiteljesedne, akkor leállhat a világkereszténység egyik fontos - talán

utolsó úgy-ahogy ép - motorja.

A keresztények feladata az (ami eddig is volt, és ami ezután is lesz), hogy a

jászol, a kereszt és a feltámadás evangéliumát Jézus Krisztus szellemében adják

tovább szóban és tettben, amilyen hamisítatlanul csak lehetséges. Vegyük

figyelembe azonban azt, amit Dr. Holthaus így fejezett ki előadásában:

»A keresztről szóló beszéd skandalum, sokakat megbotránkoztat. Missziós

stratégiáink semmiképpen sem fajulhatnak el odáig, hogy szelíd és

kellemes, azaz hamisított evangéliumot képviselünk. A keresztről szóló

beszéd bolondság. Az Isten emberré lételéről szóló üzenet radikálisan

ellentmond a modern ember minden önmegváltó elképzelésének. El kell

viselnünk ezt a feszültséget, még a harmónia és a kiegyezés korában is.

Ha ezen a ponton elbukunk, akkor keresztény igehirdetésünk egész

szavahihetősége megdől. Az a hír, hogy Isten szolgája meghalt, akkoriban

is ellentmondott mind a zsidók, mind a görögök uralkodó vallásos és

filozófiai elképzeléseinek. És mégis ez volt, és ez ma is az

evangélium.«"

Aki igazán hisz Jézus Krisztusban, az kegyelemből elnyerte az örök üdvösséget. A

valódi hívőt az Atya eljegyzi pecsétjével, a Szentlélekkel a megváltás napjára

(Efézus 1,1367; 4,3068). Az ilyen embert Isten hatalma tartja: senki és semmi nem

ragadhatja ki az Atya kezéből, és ki sem eshet abból (János 10,27-29)69. A hívő

ember örökre megmenekült, újjászületett, beleszületett Isten családjába, többé nem

lehet tehát „meg nem született". Csodálatosan, páratlan módon mutatkozik meg

ebben Isten szeretete és szentsége.

„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét

megtagadják. Fordulj el tehát ezektől" (2Timóteus 3,5)70.

Van olyan is, hogy valakinél csak külsőségekben mutatkozik meg a kegyesség.

Van gyom is a búza között, vannak víz nélküli fellegek, és vannak Szentlélek nélküli

emberek (Júdás 12,19), akiket Krisztus közelgő visszajövetelének ragyogó napján el

67 (Ef. 1:13) "Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát,

és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel," 68 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás

napjára." 69 (Jn. 10:27) "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem." (Jn.

10:28) "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn. 10:29) "Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."

70 (2Tim. 3:5) "Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől."

fog utasítani (Máté 7,21-23)71. Az üdvözítő hit lényegénél fogva maradandó jellegű,

nem lehet elveszíteni (Kolossé 1,2372; Zsidók 6,673). A hívő ember nem hagyja el a

többi hívő közösségét (1János 2,19)74, és nem él törvényszegésben (1János 3,4-9).

A hit valódiságát a hitben való megmaradás jelzi (2Timóteus 2,19)75. Ha valaki

valóban megváltott ember, akkor ez meglátszik az életén: a gondolkodásán, a

cselekedetein és a beszédén. Az újjászületés, a Szentlélek jelenléte megváltoztatja

az ember szemléletét (Galata 5).

Bár a valóban hívő keresztény ember is lehet egy ideig gyümölcstelen, mintha

nem is követné Krisztust, ez azonban kivételes állapot, semmiképpen sem ez a

normális a hívő életben. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van

hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi-

vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki

pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és

lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ

az?" (Jakab 2,14-16).

Félreérthetetlenül arról beszél itt az Ige, hogy a valódi hit, a tényleges odafordulás

Krisztushoz és a megváltottság cselekedetekben és gyümölcsökben nyilvánul meg. A

hívő új élete, az, hogy az Ige cselekvője lett, nyilvánvalóan mutatja, hogy ennek az

életnek az adományozója jelen van benne. Gyakran még hitetlenek is észreveszik

ezt! A megváltozott élet és a (hitből fakadó) jócselekedetek a valódi megmenekülés

következményét képezik, nem pedig az üdvösség megszerzésének eszközét

(Efézus 2,1076; Titusz 3,877). Semmiképpen sem szolgálhatnak a cselekedetek arra,

hogy azokkal megpróbáljuk Isten kegyét megnyerni; hanem szeretetünk és hálánk

természetes megnyilvánulásainak kell lenniük. Pusztán az a tény, hogy valaki az

értelmével vagy érzelmileg elfogadja a bibliai igazságokat, még nem bizonyítja azt,

hogy üdvözítő hite van. Az, hogy valaki imádságban kérte Jézust, hogy jöjjön be a

szívébe; hogy valaki egy evangelizáción felemelte a kezét és előrement, hogy valakit

megkereszteltek és egy gyülekezethez tartozik... nem jelenti feltétlenül azt, hogy

újonnan született. Sok ilyen és hasonló dolog téveszt meg embereket és hiteti azt

velük, hogy ők már megváltottak. Ezek az emberek az életükben mutatkozó

legkirívóbb ellentétek esetén sem hajlandóak annak elismerésére, hogy azok éppen

hogy meg nem váltottságuk bibliai tényét igazolják. A valódi hívő gyümölcse az,

hogy beismeri a bűnt és bánkódik miatta. Csak Isten fényében látja magát helyesen

az ember. A bűnfelismerésnek Isten előtti bűnvallássá kell lennie. A bűnbocsánat

feletti öröm felébreszti a hívőben a kívánságot az engedelmességre, az istenfélelem

pedig azt eredményezi, hogy az ember egyre inkább iszonyodik a bűntől

(1János 1,7-9)78. Az 1Korinthus 6,9-1079, Efézus 5,3-680, Galata 5,19-2181 és

71 (Mt. 7:21) "„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam,

hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt. 7:22) "Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?" (Mt. 7:23) "És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”"

72 (Kol. 1:23) "Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem."

73 (Zsid. 6:6) "de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt."

74 (1Jn. 2:19) "Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók."

75 (2Tim. 2:19) "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”"

76 (Ef. 2:10) "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."

77 (Tit. 3:8) "Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek."

78 (1Jn. 1:7) "Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn. 1:8) "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn. 1:9) "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."

79 (1Kor. 6:9) "Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok," (1Kor. 6:10) "sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát."

1János 2,3-582 igerészek a legkeményebb figyelmeztetéseket tartalmazzák arra

vonatkozóan, ha valaki azzal ámítja magát, hogy Isten gyermeke, bár továbbra is

nagy tévelygésekben él.

Evangelizációk alkalmával el szoktak hangzani ilyen és hasonló felszólítások:

„Fogadd el Jézust személyes Megváltódnak!", „Hívd be Jézust a szívedbe!", „Kérd

Krisztust, hogy jöjjön be az életedbe!" vagy „Dönts Krisztus mellett!"

Én is hozzászoktam az ilyen kifejezésekhez, és biblikusnak tartottam ezeket.

Egyszer azonban ijesztően világossá vált a számomra, hogy ezek a döntésre való

felszólítások így nem szerepelnek a Biblia szóhasználatában. Túl egyoldalúak

ugyanis, és az evangélium felhígulását mutatják. Ugyanolyan egyoldalúak és

felhígítottak, mint az a kijelentés, hogy „Úgy jöhetsz Istenhez, amilyen vagy...".

Igen, ez így igaz. Úgy, ahogy vagy, jöhetsz Istenhez, de csak alázatos bűnösként. Az

alázatos, bűnbánatra kész ember szívesen alárendeli magát Krisztus uralmának, és

nem fog arra az őrült gondolatra jutni, hogy az Úrnak örülnie kell annak, ha ő

közeledik Hozzá.

Aki bűnbánattal jön, az nem maradhat olyan, nem élhet úgy tovább, mint eddig.

Jézus evangéliuma mindig is az Ő követésére, tanítványságra, hitben való

engedelmességre hívott, és nem csupán arra, hogy döntsek, mondjak el valaki után

egy imádságot vagy emeljem fel a kezem. Jézus evangéliuma megszabadítja az

embert bűnei bilincseitől. Krisztus mindig is kíméletlenül leleplezte a képmutatást! A

bűnbánatra hajlandó bűnösöknek viszont a Jézus Krisztusba vetett hit révén mindig

is adatott a bűnbocsánat és az örök élet, az Istenből való élet. Ez minden

szempontból jó hír, csodálatos üzenet volt, és az ma is, de semmiképpen sem valami

felületes dolog: a hívő ember forduljon el a bűntől, és minden erejével törekedjen a

megszentelődésre. Jézus sosem csalogatott senkit hamis ígéretekkel, és óvott attól,

hogy félvállról vegyük az üdvözülést. Azt tanította, hogy a tanítványság ára nagy, és

hogy ez az út keskeny, és csak kevesen választják.

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten

feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).

Krisztus Megváltó és Úr! Olyan nincs, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban mint

Megváltóban, de elutasítja Őt mint Urat. Nem lehet egy fél-Krisztusban hinni.

Az üdvözítő hit - mint az erő nélküli, csak külső formaként fennálló kegyesség

ellentéte - több, mint a tények megértése vagy érzelmi elfogadása. Az üdvözítő

hithez szorosan hozzátartozik a bűnbánat, az odaszánás és a hitben történő

engedelmesség. Az a hit, amelyet úgy is lehet gyakorolni, hogy az semmilyen

kihatással nincs a bűnös életre, amely nem terem biblikus, hitből fakadó

cselekedeteket és gyümölcsöket, az hamis hit, olaj nélküli élet! A biblikus hitnek

semmi közé sincs az élmény- és élvezetvalláshoz. Isten maga, az Ő lénye és

tulajdonságai határozzák meg az igazságot. Isten maga az igazság. Ő szabja meg

minden idők minden embere számára, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Isten

lényében kell gyökereznie a mi gondolkodásunknak is, csak így tudjuk megítélni,

hogy valami jó vagy rossz. Nem mérhetjük a saját mércénkkel azt, hogy mi jogos,

mi jogtalan, hanem csupán Isten lényéhez, tulajdonságaihoz - az originálhoz -

szabad viszonyítanunk.

80 (Ef. 5:3) "Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön

közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó;" (Ef. 5:4) "se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Ef. 5:5) "Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában." (Ef. 5:6) "Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait."

81 (Gal. 5:19) "A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás," (Gal. 5:20) "bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;" (Gal. 5:21) "irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát."

82 (1Jn. 2:3) "És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait." (1Jn. 2:4) "Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság," (1Jn. 2:5) "aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk."

Isten lénye és Igéje, a Biblia tökéletesen megfelelnek egymásnak. A szeretet azért

erény, a gyűlölet pedig azért bűn, mert Isten a szeretet Istene. A becsületesség

azért jó dolog, a csalás viszont azért gonoszság, mert Isten igaz. Az abortusz

gyilkosság, mert Isten az élet, Ő ajándékozza az életet, és egyedül Neki van joga

dönteni róla. Aki hisz Jézus Krisztusban és szereti Istent, az szereti az Ő Igéjét is.

Aki Istentől született, annak olyan hite van, amely egészen bizonyosan „legyőzi a

világot" (1János 5,4). Még képesek vagyunk a bűnre (1János 2,1)83, fogunk is még

vétkezni, de a megszentelődés folyamata sohasem állhat meg teljesen. Isten

munkálkodik bennünk (Filippi 2,13)84, elkezdte bennünk a jó munkát, és el is végzi

azt a Krisztus Jézus napjára (Filippi 1,685; 1Thesszalonika 5,23-2486).

83 (1Jn. 2:1) "Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van

pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus," 84 (Fil. 2:13) "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének

megfelelően." 85 (Fil. 1:6) "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a

Krisztus Jézus napjára." 86 (1Thessz. 5:23) "Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti

lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1Thessz. 5:24) "Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt."

Vannak az életnek olyan területei, ahol nagyon is szükséges a

kompromisszumkészség. De ha az evangélium igazságáról, Jézus

Krisztusról mint az Atyához vezető egyedüli útról, a tanítványságról és az

Isten iránti odaszántságról van szó, akkor nincs helye

kompromisszumoknak.

Ma az evangélium hirdetése sok helyen show-műsorrá válik. Egy

úgymond szalonképes kereszténység áron alul kínálja, „kiárusítja" a

kegyelmet és Krisztus követésének az útját. Egyes egyházak és

gyülekezetek istentiszteleteikből élményt és élvezetet nyújtó

rendezvényeket csinálnak. Az evangéliumot „hozzáigazítják" a

felhasználókhoz, hogy minél hatékonyabban eladható legyen.

Az első gyülekezetekben ugyanúgy voltak hamis próféták és tanítók,

mint korunkban (2Péter 2,1-22). Generációnk legnagyobb vesztesége

lenne, ha Isten Igéje helyett azokba vetné bizalmát, akik attól eltévelyítik.

Az ún. torontói áldás a világ egyes részein már nem „divat", mert

felváltotta egy újabb „hullám". Erre is érvényes azonban az alapelv: aki

Isten Igéjét figyelmen kívül hagyja, az magának árt.