Bruno Schwengeler
Valódi hit
vagy
élményvallás?
Ethos Kft. Budapest
Előszó
Amikor János apostol egyértelmű szavakkal felszólít bennünket, hogy „szeretteim,
ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az
Istentől valók-e" (1János 4,1), akkor a Szentlélek ihletésére, odaadó, aggódó
szeretettel azért teszi ezt, mert a javunkat akarja. Nem gyötörni vagy bosszantani
akar ezekkel a szavakkal, nem is elítélni vagy megvetni. Valódi javunkat tartja szem
előtt, és együtt érző szívvel tusakodik minden nemzedékbeli testvéréért, hogy az
Istennek tetsző úton járjanak és ne tévedjenek le arról.
Ugyanez a szeretetteljes cél vezérli bizonyára az összes többi bibliai szerzőt,
amikor komolyan veendő szavakkal óvnak minket a csúfolódóktól, „akik istentelen
dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek" (Júdás 18-19) és a hamis tanítóktól,
„akik miatt káromolni fogják az igazság útját" (2Péter 2,1 -2). De azonos szándékkal
íródtak azok az igehelyek is, amelyek félreérthetetlenül felszólítanak: „ahhoz tartsa
magát az ember, ami meg van írva" (1Korinthus 4,6) vagy „Mások bűneiben ne légy
részes!" (1Timóteus 5,22).
Ebben a szellemben szeretném az Olvasó elé tárni az itt leírtakat a torontói
áldással és annak kísérőjelenségeivel kapcsolatban. Végig az érintett hittestvéreim
javát tartottam szem előtt, és szívemből bátorítom őket arra, hogy örüljenek Isten
Igéje igazságának (1 Korinthus 13,6), amely Isten dicsőségére és a mi javunkra „élő
és ható, élesebb minden kétélű kardnál,... és megítéli a szív gondolatait és
szándékait" (Zsidók 4,12).
Kérem, hogy ne zárkózzunk el az igazság beszéde (János 17,17) és Isten üdvözítő
kegyelme elől, amely megjelent, „és arra nevel minket, hogy megtagadva a
hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a
világban" (Titusz 2,11-12).
Bruno Schwengeler, 1997 májusán
Egy videofelvétel rögzítette a következőket: Felemelt karokkal áll ő (egy férfi) a
színpadon, és hisz abban, hogy az erő át fog áradni az összes jelenlévőre. A
teremben kereken 2000 ember tartózkodik. Elbűvölten hallgatták néhány ember
csodás gyógyításokról szóló bizonyságtételét a színpadról. Most hát mindannyian
engedni akarják, hogy megragadja őket az erő, miközben ő felemelt karokkal és
lehunyt szemekkel érthetetlen szavakat suttog a mikrofonba.
Hangja felerősödik, és idegenszerű szavainak a hatására - melyeket a jelenlévők
egyike sem ért - végül tompa hangzavar alakul ki, amely betölti az egész termet. És
ekkor már látszanak is az erő megnyilvánulásai: Egy asszony rázkódni kezd, és
hangos sírásban tör ki. Néhány részvevő szájából nevetés árad. Egyesek a folyosón
hanyatt esnek, és rángatózva hemperegnek ide-oda. A zajszint mérhetetlenül
megemelkedik.
Órák múltán a részvevők így kommentálják a történteket: Néhány csodálatos
gyógyulás történt. A boldog érzésektől betöltött emberek új reményt merítettek.
„Pompás találkozásban volt részem - véli egyikük. - Annyira egynek éreztem magam
a kozmosszal, mint még soha. Új bátorságot kaptam az életemre nézve..."
És ő - egy kínai gyógyász - mosolyogva és elégedetten nyújtja a mikrofont sorban
a lenyűgöző, rendkívüli élmény lelkes tanúinak. Ő kozmikus (értsd: démoni) erőkkel
dolgozik; a Jézus Krisztus által történő megváltást tagadja - és mégis, amikor az
„erő" megragadja őket, több részvevőnek vallásos megtapasztalásai vannak.
Hogyan értékeljük azt, ami itt történt?
Aki hisz abban, hogy a Biblia Isten szava, az azt fogja mondani, hogy a megítélés
mércéje nem lehel az egyes részvevők személyes tapasztalata, individuális élménye,
hanem hogy az egészet az egyértelmű bibliai kijelentések fényében kell
megvizsgálni.
A vizsgálat során világossá válik, hogy az ilyen történések a részvevők bizalmát
végső soron erőteljesen elfordítják az egészséges bibliai üzenettől (még akkor is, ha
az egyes „érintettek" vagy „lenyűgözöttek" ezt egyáltalán nem így látják), és hogy
itt valójában ördögi félrevezetésről van szó.
Azt a mércét, amit keresztényekként az ilyen történésekkel kapcsolatban
alkalmazunk, azokra az eseményekre is vonatkoztatnunk kell, amelyek sokkal
nehezebben átláthatók, és magukat sokkal keresztényibbnek és biblikusabbnak
mondják, mint a fent vázolt, Kínából származó jelenetek (melyeket egyébként a
bázeli pszi-napokon mint dokumentumfilmet ismertettek az ámuló, ezoterika iránt
érdeklődő közönséggel).
Nagyon-nagyon el kellene gondolkoztatnia bennünket, keresztényeket annak a
ténynek, hogy milyen sok párhuzam állapítható meg a karizmatikus és az ilyen
ezoterikus rendezvények között. Keresztényekként, akik szeretni szeretnék Urukat
és Megváltójukat ("mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk,
az ő parancsolatai pedig nem nehezek" 1János 5,3), foglalkoznunk kell hát a
legújabb jelenségekkel is, mint pl. az ún. „torontói áldással", és nem más, mint a
bibliai mérce alapján kell megítélnünk ezt. Isten nem mond ellent önmagának. Ő
nem engedi, hogy cselekvésében korlátozzák vagy megkössék a mi elképzeléseink
vagy váradalmaink. Saját maga köti magát azonban az Ő Igéjéhez, és ezért nekünk,
keresztényeknek valóban objektív mércénk van.
A „torontói áldás" kifejezés a jó három éve1 karizmatikus gyülekezetekben
felbukkant jelenségeket foglalja magába.
Egy John Wimber által alapított Vineyard-gyülekezet (Szőlőskert-gyülekezet) a
kiindulópontja ezeknek a jelenségeknek, amelyeket „a Szentlélek új
munkálkodásának" is neveznek. A torontói repülőtér közelében összejövő gyülekezet
időközben gyülekezetvezetők és lelkészek ezreinek zarándokhelyévé vált. Azért
utaznak oda ezek az emberek, hogy különleges módon megérintse és „megáldja"
őket Isten Lelke.
W. Bühne így ír erről a „Die Propheten kommen!" (= Jönnek a próféták) című
könyvében:
„Az új mozgalom kulcsfiguráinak főként Rodney Howard-Browne és Benny Hinn
számítanak, akik ezt a mozgalmat mindenekelőtt az USA-ban kiváltották, valamint
Claudio Freidzon, aki Istentől kapott különleges megbízatásának tartja ennek a
mozgalomnak a német nyelvterületen történő ismertté tételét.
Rodney Howard-Browne
12 évesen Howard-Browne sugallatokat kapott, és arcokat látott. Ezeket ő a
bölcsesség ajándékának tartja. Kritikusok viszont látnoki képességnek, »második
arcnak« nevezik.
Keith Morse pl. így ír róla: »Ő (Howard-Browne) arról számol be, hogy
bepillantásokat nyer a jövőbe. Azt állítja, hogy ha az emberek tényleg birtokában
lennének a bölcsesség ajándékának, akkor isteni kinyilatkoztatásokat kapnának, és
képesek lennének meglátni, hogy mi fog történni a jövőben egy év múlva, két év
múlva.«
A »Szentlélekkel« kapcsolatos tapasztalatáról Howard-Browne ezt írja: »Ezen a
napon alighanem 20 percen keresztül kiáltottam Istenhez. Isten tüze kiáradt rám. A
fejemnél kezdődött, majd közvetlenül a lábaimba vándorolt. Az Ő ereje égett a
testemben, és ez így maradt 4 napig.«
1 A könyv 1994-ben készült (szerk.)
Howard-Browne később mint »a nevető evangelizátor« lett ismertté. Ő magát a
Szentlélek bármixerének (»Holy Ghost bartender«) nevezi.
1979-ben a 18 éves Howard-Browne második »lélekkeresztséget« élt át, miután a
jelenlévők megrökönyödésére húsz percen át hangosan kiabálta: »Isten, a tüzedet
akarom!« Továbbá ezt imádkozta: »Isten, vagy lejössz ma este és megérintesz,
vagy meghalok, és én megyek fel hozzád, hogy megérintselek.«
Amikor később betegekre tette a kezét, hirtelen úgy érezte, megtörtént a dolog:
»Olyan érzés volt, mintha leválnának az ujjbegyeim, és kezemből a kenetnek és
Isten erejének teljes töltete ömlött; közvetlenül a kezemből folyt, direkt az ő
agyába, mire ő meggörnyedt a padlón...«
Az ezt követő istentiszteleten aztán állítása szerint ezt mondta neki az Úr: »Szólíts
fel mindenkit, aki áldást akar kapni. Legyél azonban nagyon óvatos, ne tedd rájuk a
kezedet, mert akkor némelyek azt gondolhatnák, hogy te lökted fel őket.«
Majd beszámol arról, mint esett el egyik ember a másik után. Néhányan másfél
óra hosszat feküdtek a földön, mintha odaszegezték volna őket. »Az emberek
leestek a székükről..., a földön hemperegtek. Úgy tűnt, mintha még a levegő is
mozgásban lenne. Az emberek zabolátlanul nevettek, pedig sehol semmi mulatságos
dolog nem történt... Minél kevesebbet prédikáltam, annál többen üdvözültek.«
Amikor Rodney Howard-Browne 1993-ban az USA-ban tartott összejöveteleket,
sok embert vonzottak oda »Isten jelenlétének szokatlan megnyilvánulásai«. Randy
Clark, aki St. Louisban a Vineyard gyülekezetet megalapította, felkereste az egyik
ilyen összejövetelt Tulsában (Oklahoma), és ott »hatalmasan megérintette őt a
Szentlélek«. Miután visszatért, a saját gyülekezetében is átélte, hogy emberek
elestek, majd remegni, nevetni és sírni kezdtek.
Benny Hinn
Míg R. Howard-Browne Európa nagy részében egyelőre még viszonylag ismeretlen,
addig Benny Hinn sok vitát keltő nagyszabású rendezvényei és a több nyelven is
kiadott »Jó reggelt, Szent Szellem!« és »A kenet« című könyvei által széles
körökben ismertté vált." (Wolfgang Bühne, Die Propheten kommen!, Christliche
Literatur-Verbreitung, Bielefeld, 2., bővített kiadás, 1995)
Mivel ennek az írásnak a terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen kitérjek
Benny Hinn tanításaira és praktikáira, lássunk néhány idézetet a könyveiből,
amelyek szemléltetik különös tanításait:
„Isten népe, sohasem szabad olyan hitet romboló szavakat kimondanunk,
mint »Ha ez a Te akaratod, Uram...« (...) Én vagyok Ő (Jézus)! (...) Az Ige
testté lett bennem! (...) Te egy kis Isten vagy a Földön...!" (CIB-Bulletin
1/92).
„Ha a Szent Szellem nem lett volna Jézussal, akkor valószínűleg követett
volna el bűnt (...). A Szent Szellem volt az az erő, amely megtartotta őt
tisztán. Ő nem csupán a Mennyből küldetett, hanem Emberfiának is
neveztetett - és mint ilyen bűnre is képes volt (...). A Szent Szellem nélkül
Jézusnak sem sikerült volna." (A Jó reggelt, Szent Szellem! c. könyv német
nyelvű kiadásának 145. oldaláról.)
„Meglepő módon átéltem, hogy a kar egyszerű mozdulata annyi erőt
árasztott ki, hogy emberek a kenet hatására a földre estek. Gyakran már
az egyszerű lélegzés feldöntötte az embereket, mintha csak gyufaszálak
lettek volna. Minden alkalommal, amikor Isten ereje rendkívüli módon
nyilvánult meg, bizonyos zsibbadtságot vettem észre a kezemen." (A kenet
c. könyv német nyelvű kiadásának 40. oldaláról.)
Mi olyan különös az ott megtapasztaltakban? Az összejövetelek eleinte
hasonlítanak egy szokásos istentiszteletre. Imádsággal és énekkel dicsérik Istent,
elhangzik egy prédikáció. Azután kérik Istentől a Szentlélek munkálkodását. Az
összejövetelek különös jellemzője az ezt követő hatás, a kérés következménye: sok
ember elkezd hisztérikusan nevetni, ordítanak, sírnak, bömbölnek, ugrálnak és
táncolnak, remegnek, görcsösen rángatóznak, és a földre esnek.
Ez a jelenség természetesen nem maradt Torontóban. Több európai is „importálta"
a torontói áldást. Gyülekezetvezetők utaznak direkt ezért a „torontói kenetért"
Kanadába, hogy elhozzák az „áldást" saját gyülekezetükbe.
1994 eleje óta fáklyaként viszik hát különleges „Toronto-áldók" ezt az „áldást"
kizárólag karizmatikus jellegű gyülekezetekbe, legyenek azok bárhol a
földkerekségen. (Németországban állítólag kb. 400 gyülekezetbe jutott már el.)
Amikor a torontói áldást terjesztő mozgalomnak ezek a kulcsfigurái fellépnek
valahol, ott egyfajta ceremónia után tömegesen észlelhetők a leírt jelenségek.
Ezeket a rendkívüli hatalom-megnyilvánulásokat és erőhatásokat propagálóik egy
hamarosan bekövetkező, világméretű keresztény ébredés előhírnökeiként értelmezik
(topic 12/94).
John Wimber ezeket a jelenségeket egy világméretű ébredés, a Szentlélek
különleges kitöltetése részeként látja. Meg van győződve arról, hogy Isten
különleges módon szeretné „felfrissíteni" a hívőket (idea 123/94). Olyan módon,
amely szétfeszíti a bibliai keretet. Francois Botes hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy
a Szentlélek most a Biblián kívüli területekre vezet be minket. Egyik kijelentése
szerint a Szentlélek segítségével még egy „széket is meg tud enni" az ember (topic
12/94).
Egy asszony így számol be az átéltekről: „Mindenki nevetett, aki csak
körülöttem feküdt a földön. Nekem azonban kiabálnom kellett, és nem
tudtam abbahagyni." Egy másik tanú beszámolója: „Bár én már keresztény
voltam, de a Szentlélek ennyire még nem érintett meg soha" (EZW 2/95).
Egyik részvevő így magyarázza az eksztázisba esett emberek szokatlan
látványát: „Ezeket az embereket annyira megragadja a Szentlélek, hogy
motorikájuk korlátozott, és testük már nem engedelmeskedik nekik,
úgyhogy elesnek" (idea 49/94).
„A nevetés gyógyítani képes, még olyan esetekben is, ahol az orvosok
csődöt mondtak. Miért ne akarná a Szentlélek olykor-olykor ezt a kipróbált
eszközt bevetni abból a célból, hogy minket egészségessé csiklandozzon?"
így hangzik a „szent nevetés" egyik magyarázata.
Lássuk újra, mit ír erről W. Bühne:
Claudio Freidzon
„1994 tavaszán a berlini »Gemeinde auf dem Weg« (= Úton lévő gyülekezet)
közösségben Wolfhard Margies vezetésével rendeztek egy konferenciát lelkipásztorok
számára, amelynek mottója a »több« szó volt. Az előadó Claudio Freidzon volt
Argentínából, aki feleségével és egy munkatársi csoporttal érkezett a konferenciára.
Feltűnő, hogy Claudio Freidzon fellépéseit »szent nevetés« és »Lélekben való
részegség« kíséri. Esetenként állítólag olyan is előfordul összejövetelein, hogy egyes
jelenlévők »odaragadnak a földhöz«, azaz nem tudnak elmozdulni arról a helyről,
ahol ez érte őket.
Berlini beszámolójában azt mondta, hogy egy istentiszteleten a Szentlélek olyan
erősen működött, hogy még a cipőtalpak is leváltak a lábbelikről, és egy kritikus
lelkipásztor nem tudott elmozdulni az emelvényről.
A berlini konferencia egyik csúcspontja az volt, amikor Freidzon felszólította a
jelenlévőket, hogy álljanak fel, vegyenek elő egy fehér zsebkendőt és lengessék azt
együttesének zenéjére és énekére. Freidzont idézem: »Ezek a zsebkendők hatalmas
kenetben részesülnek. Ha nincs zsebkendőd, jó a pulóvered is. Ezen a zsebkendőn
különleges kenet marad. Olyan kenet, mint Pál kendőin.«
Amikor aztán elkezdődött a zene és az éneklés, azt lehetett látni, hogy a
lelkészkonferencia részvevői lelkesen lengetik zsebkendőiket és táncolnak.
Nemsokára elkezdődött a »Lélekben való nevetés« is; először csak az egyik
sarokban, majd kiterjedt az egész teremre. Freidzonnak magának is többször félbe
kellett szakítania prédikációját, mert nevetnie kellett, majd a tolmácsnője esett el s
hempergett harsogó nevetés közepette a pódiumon. Freidzon aztán nem is tudta
végigmondani a prédikációját, mert hallgatói a nevetéstől rázkódva ordítottak, és az
imént még táncoló és kendőket lengető férfiak egy csoportja - köztük nagyon ismert
keresztények - nevetve a padlóra ereszkedett, vagy a »a Lélektől megittasodva«
botorkált a teremben, hogy aztán néhány méterrel odébb elessen és a földön
hemperegjen.
Ennek az estének a végén Claudio Freidzon és felesége maguk is a földre
zuhantak, miután Wolfhard Margies kézrátételben részesítette őket. Amikor Freidzon
újra magához tért, Margies a jelenlévők tapsa közepette azt kívánta neki, hogy
»teljesen megittasodva és ellazulva« térjen vissza hazájába." Claudio Freidzon ezen
az összejövetelen egyszer azt mondta, hogy Isten éppen most jelentette ki neki azon
akaratát, hogy most prédikáljon. Ezek után ujjával körbemutatott, nevetni kezdett,
és a teremben is nevetés tört ki. Rendetlenség és összevisszaság vált uralkodóvá, a
hallgatóság nevetett! Isten tehát biztosan nem azt mondta Claudio Freidzonnak,
hogy prédikáljon, vagy ha valóban azt mondta volna, akkor micsoda szemtelenség,
ha mégsem prédikál, hanem a hasát fogja nevettében! Mindezt videofelvétel
rögzítette.
Valóban eksztatikus állapotokban, kiabáló és földre zuhanó emberek káoszában
jelentené ki magát Isten?
Egy dél-németországi karizmatikus gyülekezetből származik a következő
beszámoló: „Hirtelen tucatszámra estek hanyatt az emberek. Kapálózva és
kiabálva feküdtek a földön, órákig nevettek, vagy morgó és kukorékoló
hangokat adtak ki magukból. A padlón való hempergés miatt
elengedhetetlen a nadrágviselet a nők számára is." Hollandiából való a hír,
hogy néhány helyen a „Lélekben való ugatást" is gyakorolják (idea 13/95).
Pál világosan elrendelte a korinthusiaknak, hogy tartsanak rendet az
istentiszteleten: „minden illendően és rendben történjék'' (1Korinthus 14,40)2. Ha
Isten nem a zűrzavar Istene (1Korinthus 14,33)3, honnan származik akkor ez a
káosz?
A Szentlélek személy! A Szentlélek nem erő, hatás, áram vagy áldás, tehát nem
„valami", hanem személy, isteni személy éppen úgy, mint a Mennyei Atya és Jézus
Krisztus, tehát valaki. Nem attól személy valaki, hogy keze, lába, teste van; ezek
ugyanis a testiség jellemzői. A személyiség lényeges ismertetőjegyei a gondolkodás,
az érzés és az akarás. Az ember, aki az 1Mózes 1,27 szerint Isten képmására
teremtetett, nem külsejében hasonlít Istenre, hanem jellemzőek rá a személyiség
ismertetőjegyei: gondolkodás, érzés, akarás. A Biblia tanítása szerint ezek az
ismertetőjegyek ráillenek a Szentlélekre:
2 (1Kor. 14:40) "Azonban minden illendően és rendben történjék." 3 (1Kor. 14:33) "Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek
valamennyi gyülekezetében történik,"
1. Gondolkodás (felismerő és gondolkodási képesség)
1Korinthus 2,10-114;
Ézsaiás 11,25
2. Érzés (érzésekre való képesség)
Efézus 4,306;
Róma 15,137
3. Akarás (akarat, akaratközlés)
1Korinthus 2,138 és 12,119;
Róma 8,2710;
ApCsel 13,211
A Szentlélek valamennyi cselekedete személyiséget feltételez:
- tanít - egy „hatás" nem tud tanítani (János 14,26) 12
- vezet (János 16,13)13
- vigasztal, pártfogol, a hívőkkel van (János 14,16-17)14
- ihletet ad (2Péter 1,21)15
- elhív a szolgálatra (ApCsel 13,2)16
- kiküld (ApCsel 13,4)17
- bizonyos cselekedeteket nem enged meg (ApCsel 16,6-7)18
- képvisel bennünket (Róma 8,26)19
A Szentlélekhez úgy viszonyulhatunk,
mint egy személyhez:
- lehet hazudni Neki (ApCsel 5,3)20
4 (1Kor. 2:10) "Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még
Isten mélységeit is." (1Kor. 2:11) "Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke."
5 (Ézs. 11:2) "Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke."
6 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára."
7 (Róm. 15:13) "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által."
8 (1Kor. 2:13) "Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva."
9 (1Kor. 12:11) "De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja."
10 (Róm. 8:27) "Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért."
11 (ApCsel. 13:2) "Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”"
12 (Jn. 14:26) "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek."
13 (Jn. 16:13) "amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem
önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." 14 (Jn. 14:16) "én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen
mindörökké:" (Jn. 14:17) "az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”"
15 (2Pt. 1:21) "mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek."
16 (ApCsel. 13:2) "Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”"
17 (ApCsel. 13:4) "Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba."
18 (ApCsel. 16:6) "Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában." (ApCsel. 16:7) "Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket."
19 (Róm. 8:26) "Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."
- meg lehet kísérteni (ApCsel 5,9)21
- meg lehet szomorítani (Efézus 4,30)22
- lehet káromolni (Máté 12,31)23
- ellene lehet szegülni (ApCsel 7,51)24
A Szentléleknek isteni nevei vannak:
- Isten lelke (2Krónika 15,1)25
- az Úr lelke (Ézsaiás 11,2)26
- az Atya Lelke (Máté 10,20)27
- Jézus Lelke (ApCsel 16,7)28
- Krisztus Lelke (Róma 8,9)29
- a Fiú Lelke (Galata 4,6)30
A Szentléleknek isteni tulajdonságai vannak:
- mindentudó (1Korinthus 2,10)31
- mindenütt jelen lévő (Zsoltárok 139,732; János 14,1733)
- mindenható (Zakariás 4,634; Jób 33,435; Zsoltárok 104,3036)
A Biblia tehát egyértelműen isteni személyként beszél a Szentlélekről. Egy
személynek természetesen van ereje, befolyása. Hatásosan ábrázolják ezt a
Szentlélek szimbólumai (ApCsel 2,2-337; János 1,3238 - szél, tűz és galamb - ez
utóbbi csak az abszolút tiszta, azaz Jézus esetében).
Szél: az erő és a hatalom jele
Tűz: az egység és a szentség jele
Galamb: a tisztaság jele (A galambok nem cserélgetik a párjukat, a hím és a tojó
hűségesek egymáshoz. Egyenesen és célratörően röpülnek.)
20 (ApCsel. 5:3) "Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a
Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?" 21 (ApCsel. 5:9) "Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr
Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”" 22 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás
napjára." 23 (Mt. 12:31) "„Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de
a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg." 24 (ApCsel. 7:51) "Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a
Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is." 25 (2Krón. 15:1) "Azután Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára," 26 (Ézs. 11:2) "Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR
ismeretének és félelmének lelke." 27 (Mt. 10:20) "Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok." 28 (ApCsel. 16:7) "Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte
őket." 29 (Róm. 8:9) "Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De
akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." 30 (Gal. 4:6) "Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja:
„Abbá, Atya!”" 31 (1Kor. 2:10) "Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még
Isten mélységeit is." 32 (Zsolt. 139:7) "Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?" 33 (Jn. 14:17) "az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti
azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”" 34 (Zak. 4:6) "Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem
erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa." 35 (Jób. 33:4) "Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet." 36 (Zsolt. 104:30) "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld
felszínét." 37 (ApCsel. 2:2) "hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az
egész házat, ahol ültek." (ApCsel. 2:3) "Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre."
38 (Jn. 1:32) "Így tett erről bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta."
Aki ezt megértette, aki Isten Igéjéhez tartja magát és nem engedi eltévelyíteni
magát mindenféle jelenség és nem biblikus megtévesztés által, az meggyőződött
róla és tudja: a Szentlélek rendelkezni akar felettünk. A Szentlélek nincs a mi
birtokunkban – Ő akar birtokolni minket. Mi nem oszthatjuk ki Őt, nem
közvetíthetjük, semmiképpen sem rendelkezhetünk Felette. Micsoda vakmerőség is
lenne ez! Hisz nem a fazekas vagyunk, hanem az agyag. Lássuk ebben az
összefüggésben még az Efézus 5,18-2039 verseket: „Ne részegeskedjetek, mert a
borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak..."
Ez a fordítás nem pontos. A helyes fordítás valahogy így hangzana: „hanem
teljetek meg Lélekkel azáltal, hogy zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket
mondtok egymásnak, hogy énekeltek és dicséretet mondotok szívetekben az Úrnak,
és hogy hálát adtok az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért, a mi Urunk
Jézus Krisztus nevében." Akkor telünk meg Szentlélekkel, ha teljesen odaadjuk
magunkat az Úrnak, ha hálát adunk Neki, ha dicsőítjük Őt, ha teljesen rendelkezhet
felettünk, ha maximálisan engedelmeskedünk Neki, és ha Krisztus keresztje
valósággá válik bennünk. Ennek aztán mutatkoznak hatásai az életünkben. Így
válunk Isten hatalommal bíró, Lélekkel teljes tanúivá, akiknek az élete összhangban
van Isten Igéjével.
A Galata 5,2240-ben beszél Pál a Lélek gyümölcséről. Sokan a Lélek
gyümölcseiről beszélnek, ami azt mutatja, hogy nem olvasták el alaposan ezt az
igeszakaszt. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Tökéletes összhangban van
ez a Biblia valamennyi kijelentésével. Ugyanis ahol az Úr használni tud minket, ahol
alázatosan átadjuk magunkat Neki, ahol bízunk benne, ott gyümölcs terem az
életünkben.
A Szentléleknek - mint már láttuk - személyre jellemző ismertetőjegyei vannak.
Helytelen dolog, ha csak „dinamikának", „isteni hatásnak, befolyásnak" vagy
„személytelen erőnek" gondolják. Nincs olyan, hogy több vagy kevesebb Szentlélek,
hiszen egy személyből nem lehet több vagy kevesebb jelen. Személyek között csak
valamilyen viszony, közösség, kapcsolat lehet. A kérdés az, hogy a Szentlélek
megkapja-e az Őt megillető helyet az életemben.
Ébredések a végidőben?
A Biblia sehol sem beszél arról, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét megelőzően
nagy ébredések lesznek majd. Lukács evangéliumában található a megrázó kérdés:
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (18,8). A karizmatikus
mozgalom ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve. Véleményük szerint egész
népek térnek meg ebben az időszakban. Jelekről és csodákról beszélnek. Isten Igéje
azonban világosan megmondja, hogy az emberek egyre inkább jelekre és csodákra
fognak áhítozni, és hogy „a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát"
(2Korinthus 11,441; 13-1542).
Jellemző az is, hogy a torontói áldás kapcsán előforduló valamennyi jelenség
leírása megtalálható a Bibliában - azonban sohasem a Szentlélek munkálkodásának
eredményeként, hanem megszállottakkal kapcsolatban és olyan emberek
jellemzőiként, akik Isten ellen cselekedtek vagy nem biblikusan jártak el:
39 (Ef. 5:18) "Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel," (Ef.
5:19) "mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak," (Ef. 5:20) "és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."
40 (Gal. 5:22) "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,"(Gal. 5:23) "szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény."
41 (2Kor. 11:4) "Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek."
42 (2Kor. 11:14) "Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát." (2Kor. 11:15) "Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz."
- a kiáltozás (Máté 8,2943; Lukács 4,3344 és 9,3945);
- az emberek közé vettetés (Lukács 4,3546)
- a fogcsikorgatás (Márk 9,1847)
- a megmerevedés (Márk 9,18) -a földre esés (Márk 9,2048)
- a fetrengés a földön (Márk 9,20)
- remegés (Jakab 2,1949 - a görög szöveg a phrisso = remegni, borzongani szót
használja)
- lázadás Jézus Krisztus mint Isten Fia ellen (Márk 1,2450; Lukács 8,2851)
- a hátraesés - ez vagy kígyó marásának a következménye (1Mózes 49,17),
kígyó = Sátán (Jelenések 12,9), tehát sátáni hatás; vagy az Isten Igéjével
váló könnyelmű bánásmód következménye, ill. annak a büntetése, amikor az
ember csak szemelget Isten Igéjéből (Ézsaiás 28,12-1352); vagy pedig Isten
ítéletének a jele, mint például Éli esetében (1Sámuel 4,1853).
Vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tüneteket kicsit közelebbről:
Földre esés
A torontói áldás kapcsán rengeteg ember esik hanyatt.
Mit mond a Biblia?
- 1Mózes 17,3: „Ekkor Ábrám arcra borult..."
- 4 Mózes 14,5: „Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izrael közösségének egész
gyülekezete előtt."
- Ézsaiás 49,23: "Arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják..."
- Lukács 5,12: „...egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte:
Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem."
- 1Korinthus 14,25: „...így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra
borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek
van."
- Jelenések 7,11: „Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény
körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent..."
Isten Igéje tele van ilyen példákkal. Isten vagy egy király előtt mindig arcra
borultak az emberek - tiszteletük jeleként! Isten Lelke nem szolgai Lélek: Róma
8,1554!
A Bibliában a hanyatt esés a lemeztelenedés, a kifosztottság jele:
- 1Mózes 49,17: „Kígyó lesz az úton..., a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt
esik."
43 (Mt. 8:29) "És egyszerre felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt
meggyötörj minket?”" 44 (Lk. 4:33) "A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan
felkiáltott:" 45 (Lk. 9:39) "Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és
nehezen távozik tőle, miután meggyötörte." 46 (Lk. 4:35) "Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög odavetette őt
közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne." 47 (Mk. 9:18) "és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és
megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”" 48 (Mk. 9:20) "Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a
földre esve fetrengett és tajtékzott." 49 (Jak. 2:19) "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." 50 (Mk. 1:24) "„Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki
vagy: az Isten Szentje.”" 51 (Lk. 8:28) "Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm
hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!”" 52 (Ézs. 28:12) "aki ezt mondta nekik: Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak! Itt van a
felüdülés! De nem akartak rá hallgatni." (Ézs. 28:13) "Azért nekik ez lesz az ÚR igéje: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek csapdába!"
53 (1Sám. 4:18) "Amikor az Isten ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája."
54 (Róm. 8:15) "Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”"
- Ézsaiás 28,13: „Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek
csapdába!"
A hanyatt esésnek tehát semmi köze sincs az Isten iránti tisztelethez vagy az Ő
imádatához, hanem mindig az „ősi kígyóval", az ördöggel kapcsolatban, és az ebből
adódó isteni ítélet vonatkozásában említi az Ige.
W. Bühne ezt írja erről a már említett könyvében: „Ha megfigyeli valaki ennek az
új »áldásnak« a kibontakozását a maga különféle megnyilvánulási formáival, akkor
nem tud szabadulni attól a benyomástól, hogy ebben a torontói mozgalomban
nagyon felületesen és önkényesen bánnak a Bibliával. Amikor bibliai hivatkozásaikat
olvassuk, amelyekkel a »Lélekben való nyugvást«, a »Lélekben való nevetést« stb.
indokolják, az a gyanú támad az emberben, hogy felnyitottak egy konkordanciát és
kikeresték az összes igét az 1Mózestől egészen a Jelenések könyvéig, amelyben a
»nevetés«, »elesés«, »remegés« stb. címszavak szerepelnek. Majd ahelyett, hogy
mindegyik igét összefüggésében megvizsgálták volna és elgondolkodtak volna azon,
hogy pl. Dániel miért esett az arcára, vagy hogy Jézus elfogatásakor a katonák miért
és hogyan estek a földre, válogatás nélkül vették az adott címszó alatt felsorolt
igéket a szokásba jött gyakorlat igazolására.
Wolfram Kopfermann - karizmatikus létére! - nagyon jól felismerte és találóan így
írta le ezt a veszélyt: »Először megtapasztal valamit az ember, majd
megtapasztalása jelentőségének a tudatában utólag keres hozzá bibliai igazolást.«
Ha azonban összefüggésében olvassuk pl. a Dániel 8,1755 igeverset, akkor a
következőket állapíthatjuk meg:
1. Dániel nem hanyatt esett, hanem arcra borult.
2. Azért borult arcra, mert megrémült Gábriel megjelenésétől.
3. Gábriel érintésére nem esett el Dániel, sőt éppen ez állította talpra, mert az
angyal azt akarta, hogy világos tudattal hallgassa és megértse az üzenetet.
Hogyan lehet ezt az igehelyet, ami merőben másról szól, felhasználni »a Lélekben
való nyugvás« gyakorlatának bibliai igazolásaként?
Vegyük még például a János 18,656 igeverset: »Amikor azt mondta nekik (Jézus):
Én vagyok - visszatántorodtak, és a földre estek.«
Ha elgondolkodunk e fölött az ige fölött, a következők tűnhetnek fel:
1. A szóhasználat arra utal, hogy ezek a katonák Dániellel ellentétben nem arcra
borultak, hanem hanyatt estek.
2. Azok, akik a földre estek, nem az Úr tanítványai vagy követői voltak, hanem
ellenségei, akik el akarták fogni Jézust.
3. Ezek az ellenségek azért estek a földre, mert Jézus az »Én vagyok« szavakkal
megismertette magát velük és bebizonyította előttük saját nagyságát, ill. az ő
tehetetlenségüket.
Ha alaposan tanulmányoznánk, hogy mit ír a Biblia erről a témáról, arra az
eredményre jutnánk, hogy mindazon esetekben, ahol emberek kifejezetten hanyatt
esnek, ott ez nem az áldás, hanem Isten ítéletének a jele. (...)
Azonban éppen az Igével való könnyelmű bánás a mai kereszténység egyik
komoly betegségtünete. A Szentírás gondos, imádságos tanulmányozása sajnos a
legtöbb keresztény előtt ismeretlen, pedig éppen ez volt az elmúlt századok valódi
ébredéseinek egyik fontos jellemzője.
Ez a krónikus hiány nagyrészt magyarázza, hogy ma a hiszékeny keresztények
örömmel befogadják a legesztelenebb elveket és gyakorlatokat is, amennyiben
azokat megfelelően csomagolják. (...)
55 (Dán. 8:17) "Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt
mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás." 56 (Jn. 18:6) "Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” - visszatántorodtak, és a földre estek."
Lehet-e lelki áldásokat »importálni«?
Ha valaki nyomon követi a torontói áldás kialakulásának és elterjedésének
történetét, az a benyomása támad, hogy ez az »áldás« úgy terjeszthető, mint egy
vírus.
Úgy tűnik, hogy Benny Hinn és Rodney Howard-Browne voltak a »vírusgazdák«,
akik ezt az »áldást« Torontóba, ill. Claudio Freidzonon keresztül Argentínába hozták.
Ez aztán Bernen, Berlinen és Frankfurton keresztül láncreakciót váltott ki a német
nyelvterületen, úgyhogy most már egyre kisebb távokat kell megtennie annak, aki
részesülni akar ebben az »áldásban«.
Az okkultizmus területén, néhány vallásban és szektában szokásos a tudás, ill.
bizonyos képességek, tapasztalatok és »áldások« átruházása. Ebben kulcsszerepe
van egyes beavatott személyeknek (papoknak) és »szent« helyeknek. Az
Újszövetség azonban egyértelműen tanítja, hogy a Szentlélek nem konzerválható,
hanem Isten Igéjével összeköttetésben munkálkodik, ott és úgy, ahol és ahogyan
akarja. (...)
A »mágikus gondolkodáshoz« személyi kultusz is kapcsolódik, mert az »áldást«
vagy a »kenetet« csupán »az Úr felkentjei közvetítik. Benny Hinn attól sem riad
vissza, hogy önmagát is egy »istennek« nevezze. Ennek megfelelően lép is fel, és
sokan így is hódolnak neki.
Reinhard Bonnke egy-egy konferencián azt állítja, hogy különleges »kenetet«
kapott, amit aztán kézrátétel útján továbbad azoknak, akik előrejönnek hozzá. Az
emberek értelemszerűen keresik tehát ennek a »felkentnek« a közelségét.
Claudio Freidzon a »kenetét« az emberek által lengetett zsebkendőkre ruházza át,
amelyek aztán állítólag közvetíteni tudják a »szent nevetést«.
Tulajdonképpen minden józan bibliaolvasónak világosan kellene látnia, hogy
ezekkel a gyakorlatokkal tipikusan pogány és okkult elképzeléseket csempésztek be
a kereszténységbe.
A Máté 24,23-26 igeszakaszban egy veszélyre hívja fel figyelmünket az Úr, és
figyelmeztet, ne tulajdonítsunk túl nagy figyelmet az utolsó időben bizonyos
helyeknek és személyeknek, mert »hamis próféták állnak majd elő..., hogy
megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.« Úgy tűnik tehát, hogy mindig komoly
veszélyt jelent Jézus követői számára az a hamis elképzelés, hogy az Úr jelenléte és
a lelki-szellemi megtapasztalások bizonyos személyekhez és helyekhez kötődnek.
(...)
Kiabálás / ordítás
Minden bibliaolvasó ember ismer olyan eseteket az Ó- és az Újszövetségben,
amikor egyesek örömkiáltásban törtek ki, vagy pedig félelmükben, haragjukban,
ijedtükben vagy fájdalmukban kiabáltak.
Keresztény összejöveteleken is mindenképpen kell, hogy helye legyen az olyan
érzelmi megnyilvánulásoknak, mint a nevetés vagy a sírás, ha például öröme van
valakinek vagy gyász ér valakit. De az alaptalan kiabálás és ordítás mint »Isten
jelenlétére adott válaszreakció« nem igazolható az Újszövetséggel.
Ha ehhez még állathangokon történő megnyilatkozások is társulnak, ha emberek
oroszlán vagy bika módjára ordítanak, ha ugatnak vagy kukorékolnak, majd a
kukorékolást követően elhangzik a prófécia, hogy »Új nap kezdődik!«, akkor
komolyan fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon elnézhető-e ennyi eszetlenség
mondván, hogy csak gyermeteg dologról van szó. Az Újszövetség tanítása szerinti
kereszténységhez és a Lélek gyümölcséhez (Galata 5) mindenesetre ezeknek a
megnyilvánulásoknak semmi közük.
Ha a kétkedő világ ezek miatt a jelenségek miatt megveti a kereszténységet,
akkor ebben az esetben a megbotránkozás nem a kereszt bolondsága miatt történik,
hanem mert keresztények ilyen kifejezési formákkal szó szerint nevetségessé teszik
a kereszténységet.
»Lélekben való nevetés«
A Biblia sok helyen beszél az örömről. Az öröm a Lélek gyümölcsének a része
(Galata 5,22)57, Isten országának egyik ismertetőjegye (Róma 14,17)58, és örömnek
kellene jellemeznie Jézus minden követőjét (Filippi 4,459, 1Thesszalonika 5,1660).
»Az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!« (Nehémiás 8,10). Olyan öröm ez, amely
hely(szín)től és külső körülményektől független (János 16,2261). (...)
Az örömnek mint szívbéli állapotunknak az alapja tehát maga az Úr, az Ő Igéje és
ígéretei, valamint az a bizonyosság, hogy bűneink megbocsáttattak.
Aki azonban karizmatikus összejöveteleken a »Lélekben való nevetés« tanúja,
annak az a benyomása, hogy itt értelmetlen, alaptalan, görcsös és olykor beteges
nevetés uralja az embereket.
Sokan azért nevetnek, mert mások nevetésben törtek ki. A nevetés itt nem
örömreakció, amelyet egy prédikáció váltott ki, hisz a prédikációt sokszor meg sem
lehet tartani a nevetés miatt (pl. Claudio Freidzon, Berlin), hanem tulajdonképpen
minden különösebb ok nélküli nevetés.
Bill Jackson Bernben ezt mondta erről: »Kezelhetetlen nevetésrohamok jellemzik
az összejöveteleket kezdettől fogva. Úgy tűnik, nem olyan fontos az, ami a
találkozókon történik, mindegy, hogy valaki beszél-e és szolgál-e az embereknek, a
jelenlévők spontán nevetésben törnek ki.«
Ez a nevetés egyes esetekben több óra hosszat is eltarthat. Ismertté vált az az
eset, amelyről John Wimber számolt be: a baptisták sorai közül származó első
»szent nevetőnek« annyit kellett nevetnie, hogy végül már könyörgött, hogy ne
imádkozzanak tovább érte és ne részesítsék kézrátételben, mert már minden
bordája fáj.
Hasisszívóknak van részük hasonló megtapasztalásokban - ők is gyakran órákig
nevetnek a drog hatása alatt, minden külső ok nélkül.
A kívülállókat többnyire nagyon taszítja ez a »szent nevetés«, mert ez a nevetés
nem valódi, belső öröm kifejeződésének tűnik, hanem sokkal inkább valamilyen
kényszermagatartás benyomását kelti, ami semmiképpen sem emlékeztet a
Szentlélek gyümölcsére.
»Lélekben való ittasság«
Ha már a »szent nevetés« is taszító és nevetséges sokak számára, akkor a
»Lélekben való ittasság« láttára és hallatára már csak értetlenül rázza a fejét az
ember. Látva azokat a férfiakat, akik nagy nevetés közepette botorkálnak a sorok
között, hogy végül elessenek, szinte már istenkáromlásnak tűnnek Bill Jackson rájuk
mondott szavai: >>Isten szeretné tudni, ki az az Ő népe közül, aki kész az Ő
dicsősége kedvéért bolonddá lenni.«
Amikor Pál az 1Korinthus 4,1062-ben arról ír, hogy ők, az apostolok »bolondok... a
Krisztusért«, akkor ezt azért írja, mert ők hajlandóak voltak az evangélium kedvéért
éhezni, fedél nélkül maradni, gúnyt, verést, szégyent és üldöztetéseket elszenvedni.
57 (Gal. 5:22) "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség," 58 (Róm. 14:17) "Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben
való öröm;" 59 (Fil. 4:4) "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek." 60 (1Thessz. 5:16) "Mindenkor örüljetek," 61 (Jn. 16:22) "Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a
szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" 62 (1Kor. 4:10) "Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig
erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek."
Alig képzelhető el nagyobb ellentét, mint ami az apostolok magatartása és egy
nevető, tántorgó tömeg között van!
Claudio Freidzon Berlinben a jelenlévők tetszésnyilvánítása mellett mesélte, hogy
egy borászatáról ismert városban a gyülekezet több »részeget« produkált, mint a
helyi kocsmák.
Pál ezzel szemben ezt írja a 2Korinthus 6,3-6 igerészben: »Senkinek semmiféle
megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy
ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban,
szükségben (...) virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban..« (...)
Az Újszövetségben egyetlen olyan igehelyet sem találunk, amely csak
utalásképpen is mondana valamit »a Lélekben való ittasságról«, találunk azonban
legalább tíz olyan igehelyet, amelyek éppen az ellenkezőjét mondják és józanságra
szólítanak fel: 1Korinthus 15,3463; 1Thesszalonika 5,664; 5,865; 1Timóteus 3,2; 3,11;
2Timóteus 2,26 (megj.: a németnyelvű bibliafordítás a „józanság" szót használja
ennél az igénél is); 4,5; Titusz 2,2; 1Péter 1,13; 4,7; 5,8. (...)
Mindaz, amit eddig a torontói áldásról hallani, olvasni és látni lehetett, nem lelki-
szellemi ébredésre utal, hanem valamilyen minden értelmet nélkülöző pótlékra,
amely részben olyan taszító vonásokat hordoz, hogy az ember csak szégyenkezhet a
kereszténység ilyen elfajulása miatt." Eddig az idézet W. Bühne könyvéből.
Egy fiatalember, aki elolvasta W. Bühne fent idézett könyvét, továbbadta azt
gyülekezete pásztorának, hogy óvja őt ettől az eltévelyedéstől. A gyülekezetvezető
fogta a könyvet, és az egész gyülekezet előtt jól megtiporta...
Remegés, nevetés, elesés - ismert okkult jelenségek
Nemcsak sámánok és más okkultisták vagy szellemgyógyászok (lásd a
bevezetőben közölt beszámolót) körében gyakoriak az ilyen fura jelenségek, hanem
démonikus jellegű vallási gyakorlatokban is, mint amilyenről pl. a topic 3/96
számában olvashatunk:
„Remegni, nevetni, elesni - japánok között hódít a ki-energia
Japánok ezrei fedeznek fel napjainkban egy új módszert arra, hogy
megszabaduljanak a stressztől, fokozzák teljesítő képességüket vagy krónikus
betegségeket gyógyítsanak. Koncentrált légzésgyakorlatok által egy speciális mester
utasításai alapján energiát szabadítanak fel, amelyet kinek, ill. ch'inek neveznek.
Ennek következtében harsogó nevetésben törnek ki, rángatóznak és remegnek,
lábukkal dobognak, vagy a földre esnek. A ki-mester, aki rendelkezik a ki-energia
fölött, és irányítani tudja azt, képes arra, hogy felállítsa, majd megint a földre ejtse
az embereket, mintha csak láthatatlan kezek mozgatnák őket.
Koco Nisino tanítómester így magyarázza a módszert: »Amikor értelemmel
nevetnek, akkor feltehetően egy viccre gondolnak, amit épp az imént hallottak. A ki
nem ilyen. A ki a hasból jön. Izgatja, stimulálja az Önök idegrendszerét. A ki vagy
ch'i nevű energia a Távol-Keleten jól ismert, hisz több ezer éves tradíciója van.«
A »Keleti bölcsességek lexikona« a ch'i-t így határozza meg: »A kínai nyelvben szó
szerint ezt jelenti: levegő, gőz, lehelet, éter, energia, de jelent temperamentumot is,
erőt, légkört. Ez a taoizmus és a kínai orvoslás központi fogalma. A ch'i taoista
felfogás szerint a vitális energia, az életerő, a kozmikus szellem, amely minden
dolgot áthat és megelevenít, és amely azonos az ősenergiával... A ch'i gyakorlása
révén a taoista beavatottak rendkívüli képességekre tehetnek szert.«"
63 (1Kor. 15:34) "Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent:
megszégyenítésetekre mondom ezt." 64 (1Thessz. 5:6) "Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok." 65 (1Thessz. 5:8) "Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a
szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét."
May Rothen, aki egykor ezoterikával foglalkozott, most azonban már keresztény,
ezt írja a ch'i-ről:
„A Biblia Istenének van ereje, energiája. A Biblia azonban azt mondja,
hogy ez a lelki-szellemi erő, ez a »pneuma« nem azonos a kozmosz, a
világmindenség energiájával. »Mi pedig nem a világ lelkét (pneuma tou
kosmou) kaptuk, hanem az Istenből való Lelket (pneuma tou theou), hogy
megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk (1Korinthus 2,12)«.
A Biblia azt a személyt, aki kozmikus erőt tud közvetíteni, »e világ
fejedelmének« (arkon tou kosmou) nevezi (János 12,31), szolgáit pedig »a
sötétség világának urai« kifejezéssel illeti (kosmokratores; Efézus 6,12).
Ez a fejedelem Sátánként is ismeretes, és a Biblia tanúsága szerint nagyon
hatásos erővel rendelkezik, amellyel jeleket és csodákat tud tenni, és
képes arra, hogy az embert az üdvösség és teljesség téves utaival
ámítsa... A kozmikus energia nem semleges dolog, hanem irányított
energia, méghozzá Sátán által irányított energia. Olyan cél felé terel,
amely a Bibliában tájékozott keresztény számára örök kárhozatként
ismeretes. Isten ereje a kereszten át az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz terel -
Isten ereje szintén nem semleges, Ő ugyanis »szemeivel« örök üdvösségre
tanácsol és vezet."
Ebből a perspektívából talán jobban be tudunk már sorolni bizonyos
kísérőjelenségeket: Egy ausztriai fiatalasszony Bernbe utazott, hogy részesüljön a
torontói áldásban. Ott beleszeretett egy fiatalemberbe, akivel azóta együtt is él. A
saját férjét elhagyta. A fiatalasszony állítja, hogy égő szívvel olvassa Isten Igéjét,
hogy ez az Ige lábainak mécsese, és ezzel egyidejűleg mégis „vígan" él
házasságtörésben!
Egy ismert keresztény pszichológus megállapította, hogy a torontói áldást jónak
tartó körökből egyre több személy szenved pszichés zavarokban és depressziókban.
Létezik, hogy valaki teljes komolysággal a Szentlélek munkálkodását látja
mindezekben?
Korábbi idők minden ébredésében tisztelettel, istenfélelemmel adóztak az emberek
a szent Istennek. Felismerték bűneiket, és Isten Igéje szent volt a számukra.
Ámultak Isten kegyelmén és szeretetén, valamint azon, hogy Jézus Krisztusban ők is
megszenteltettek és megmenekültek. Bűnbánatról és a bűnök felismeréséről vajmi
keveset olvas az ember a torontói áldás kapcsán. Itt arról van szó, hogy az ember
„többet" akar. Több kenetet, több erőt, több csodát, több élményt... Ez azonban
távol áll a Bibliától. Nem mi birtokolhatunk többet Istenből, hanem Isten akar többet
belőlünk, méghozzá engedelmességet és átadott szívet. Ekkor és csakis ekkor tud
bennünket Isten igazán használni.
A torontói áldásról nem ír a Biblia. A „Toronto-lélek" átlépi a Biblia szabta
határokat. Az észlelt hatásokat (szeretet, boldogságérzet) ezoterikával foglalkozók
ugyanúgy tapasztalják. A Biblián túlmenő értelmezés olyan módszernek tár kaput,
amely végső soron mindent és bármit bele tud magyarázni egy pontatlannak
mondott igerészbe. Isten áldása nem kapható sem Torontóban, sem John
Wimbernél! Isten, a Szentlélek és az Ige egyek, és nem munkálkodnak egymás ellen
(2Timóteus 3,16)66.
Ne engedjük, hogy mindezek a jelenségek, szuggesztiók és okkult
megnyilvánulások eltévelyítsenek bennünket!
Hálás lelkület, Isten Igéjével szembeni engedelmesség és a mi Urunk, Jézus
Krisztus iránti odaadás által válunk hatalommal bíró, Lélekkel teli keresztényekké,
akik bizonyságtételükkel Őt tisztelik és dicsőítik. Ez legyen a mi kívánságunk és
célunk! Minek ezek a másfajta nyitott ajtók?
A torontói áldással kapcsolatos történéseket tágabb összefüggésében is látnunk
kell, ezért idézünk a topic 12/96 „Das westliche Christentum ist auf dem Weg zur
66 (2Tim. 3:16) "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az
igazságban való nevelésre;"
Erlebnis- und Spassreligion" (= A nyugati kereszténység az élmény- és élvezetvallás
felé halad) című cikkéből:
„Az irpeni (ukrán) baptista teológusképző 60 hallgatója döbbenten meredt a
képernyőre. Egy videofilmet néztek, amely a manchesteri »Worldwide-Message-
Tribe« keresztény popegyüttes fellépéséről készült az idei keresztény ifjúsági
találkozón, a »Christival«-on Drezdában. Dübörgő techno-ritmusra és vadul táncoló
go-go girlök kara előtt összevissza ugráltak a zenészek a színpadon, miközben a
»Jesus is here!« (= Jézus itt van!) mondatot skandálták újra meg újra.
Teljesen sokkolta ez a videofilm a fiatal ukrán hívőket, akik számára Krisztus
követése inkább szenvedést és nélkülözést jelent. Nekik magától értetődő, hogy a
keresztényeknek különbözniük kell a világtól. A Nyugat hatása alá került - főként
fiatal - hívők egyre kevésbé rendelkeznek ezzel a látással, amelyet a Biblia
kijelentései teljesen alátámasztanak.
Berlinben például egy 11 csoportból és gyülekezetből álló koalíció (köztük a
Campus für Christus, a CVJM, az ERF Berlin, a Neues Leben TV stb.) keresztény
show-műsort rendezett »Mitte live« címmel. Meghirdettek egy 90 perces estét
működdel, akrobatikával, nemzetközi folklórral, jó kis mondásokkal és egy kb. 10
perces igehirdetéssel. »Nem tolakodó szórakozás, keresztény üzenettel spékelve. Kis
falatokban adagolva, hogy senki se nyeljen félre« - kommentálta az »idea«
evangéliumi hírügynökség egyik megfigyelője a kegyes előadást, amellyel a
rendezők Jézusnak szerettek volna követőket verbuválni egy olyan környezetben,
amely már »kinőtte a kereszténységet«.
Időközben kabaré-előadók, zsonglőrök, bohócok, pantomimjátékosok, táncosok,
színészek, show-bűvészek, bábjátékosok, mozgásművészek és természetesen
zenészek egész hada lepi el a keresztény köröket, hogy új színt adjon az
igehirdetéseknek és a rendezvényeknek. Ezzel a mesterfogással szeretnék
megszólítani az evangéliumtól távol levőket, hogy így megnyerjék őket Jézus
Krisztusnak. Közben azonban elsősorban idősebb keresztények növekvő számban
teszik fel a kérdést, vajon nem a korszellem vonul-e be ilyen módon igen erőteljesen
a kereszténység berkeibe, ahelyett hogy az evangelizáció új, hathatós formái
jutnának szóhoz.
A giesseni Freie Theologische Akademie (Szabad Teológiai Akadémia) dékánja, Dr.
Stephan Holthaus utánajárt ennek a kérdésnek, és tartott egy figyelemre méltó
előadást a mai élmény-orientált kereszténységről, a posztmodern
élménytársadalomnak a keresztény gyülekezetre gyakorolt befolyásáról.
Az első részben a nyugati társadalmak élménytársadalom voltát vázolta fel,
amennyiben már nem annyira a munka, a fáradozás, a szenvedés, a
takarékoskodás, a nélkülözés és a kötelességtudat jelentik az élet tartalmát, hanem
az élvezet, a szórakozás, a személyes boldogság, a »fő, hogy jól érezzem magam«
elve, a kedvtelések és a befelé orientáltság. Egy közvélemény-kutatás során
fiatalokat kérdeztek meg arról, hogy mit szeretnek a legjobban. 99% ezt válaszolta:
szórakozni. A fiatalok 43%-át egyáltalán nem érdekli a politika. Holthaus: »Az ember
sem nem jobbos, sem nem balos, hanem élvezetpárti!« Ez az élvezet- és
élményaspektus keresztény körökben is egyre fontosabb szerepet játszik. Egy
siegerlandi nagy keresztény ifjúsági rendezvényről, amelyen a »Nimmzwei«
keresztény kabaréduó is fellépett, a többi között ezt írja egy újságcikk: »A
kabaréduó gegekből, zenéből és kabaréból álló tűzijátékkal tébolydává változtatta a
Siegerland-csarnokot. Ebbe csomagolva hirdették Krisztus üzenetét.«
A már említett »Mitte live« berlini keresztény show meghívóján ilyen hívogató
szöveg állt: »Új embereket ismerhetsz meg, szórakozhatsz, álmodhatsz. Akarsz újat
hallani, látni, gondolni? (...) Átélheted, milyen Istennel élni, valóságosan, élőn
(live!)...«
A drezdai »Christival«-on missziós akadálypálya is volt, ahol az ember különböző
missziói élethelyzeteket élhetett át. Az egész Európát átfogó Pro-Christ evangelizáció
szervezői is bizonyára a modern élménytársadalmat tartották szem előtt, amikor
reklámszlogenjüket megfogalmazták: »Gyere, és éld át Isten Igéjét!«
Dr. Holthaus hangsúlyozta előadásában, hogy a hit átélhetőségének mindig is
megvolt a maga helye a kereszténységben. Erről szól sok megtérési élmény,
történet is. De az istenélmény - korunkkal ellentétben - soha nem vált a keresztény
élet középpontjává. A pietizmus, az ébredések a hívő élet középpontjának Jézus
golgotai művét tekintették, nem pedig a saját szubjektív megtapasztalásaikat,
amelyek egyébként nem mindig voltak csak pozitívak. A modern hit ellenben a
megtapasztalásból él.
Hogy mennyire befolyásolják az élvezet- és élménytársadalom erői már a
keresztény hit központi elemeit is, azt Dr. Holthaus a többi között a
bibliamagyarázat, a prédikáció, az istentiszteletek és az istenkép terén mutatta ki.
A fokozódó élménykegyesség hatására a bibliamagyarázat gyakran csak a
személyes látásra szorítkozik: mit mond ez az igerész nekem? »Először azonban azt
a kérdést kell feltenni, hogy az akkori korban, akkori összefüggésében mit akart
mondani ez a rész: Csak ezután a valóban sokszor fáradságos értelmezés után
szabad az egzisztenciális vonatkozásokat keresni. Sok evangéliumi ember azonban
már nem veszi magának a fáradságot, hogy az eredeti jelentést kikutassa. A
bibliatanulmányozás a szöveg fölötti elmélkedéssé válik. Majdcsak mond valamit
nekem a Szentlélek ezzel kapcsolatban. Milyen gyakran hallom újabban evangéliumi
körök bibliaóráin is azt a megfogalmazást, amit azelőtt csak liberálisok szájából
hallottam: ez az ige számomra ezt és ezt jelenti. Hogyhogy csak számodra? Létezik-
e Biblia-kontextualizálás (összefüggésében történő értelmezés) individuális módon?
(...)
Az igehirdetések is megváltoztak. Egy az USA-ban végzett közvélemény-kutatás
szerint evangéliumi gyülekezetekben a prédikációk 90%-a csak az igehallgatók
emberi szükségletei körül forog. Senki sem prédikál ma már dogmatikai tanokról!
Mikor hallottunk utoljára igehirdetést a Szentháromságról, a hitből történő
megigazulásról vagy Isten szentségéről? Az a fő, hogy megszólított a prédikáció...
Az istentiszteletek is megváltoztak. A bevezető programok egyre hosszabbak, az
igehirdetések egyre rövidebbek. Mivel a modern embernek nyújtani kell valamit,
természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a változatosságra. Időnként elmosódnak az
istentisztelet és a show-műsor közötti határok..
Észrevétlenül még az istenképünk is megváltozott. Isten már nem a szent,
igazságos Isten többé, hanem csak a kedves, gyengéd apa.
Istent baráttá minősítik át, aki sohasem mond ellent nekem, aki igazol engem.
Különösen is sok és feltűnő párhuzamot találunk az élménytársadalom és a
modern kereszténység között a karizmatikus kegyesség terén. Siegfried Grossmann
baptista lelkipásztor, aki sok évig felelős munkatársként szolgált a karizmatikus
mozgalomban, az Oncken Kiadónál megjelent »Weht der Geist, wo wir wollen?« (=
Fúj a Lélek, ahová akarjuk?) című könyvében bemutatja, hogy milyen találóan
szemléltetik a torontói áldás jelenségei az élménytársadalom és az
élménykarizmatikusság összefüggéseit.
Aki az elmúlt években figyelmesen követte a társadalmi folyamatokat, annak meg
kell állapítania, hogy az ún. keresztény nyugaton következetesen immunissá teszik
az embereket az evangéliummal szemben. Például:
- az ezoterika által, amely az ember istenné tételét igenli, és ennek igazolására
vallásos élményeket nyújt;
- számtalan könyv által, amelyekben Jézus Krisztus isteni eredetén viccelődnek;
- a genetika új kutatási eredményei által, melyek egyesek szerint azt bizonyítják,
hogy az ember valójában kénytelen bűnt elkövetni (házasságtörés, agresszió),
mivel genetikailag erre kárhoztatott;
- sok-sok kabaréadás által, melyekben a kereszténységet butaságnak, együgyű,
gyengeelméjű dolognak ábrázolják.
Ennek a kereszténységgel szemben következetesen felépített elhárító rendszernek
az áttöréséhez nagyon nagy erejű és teljesen egyértelmű irányultságú keresztény
hitre van szükség, még sokkal inkább, mint eddig. Jelenleg azonban döntő
területeken megfosztják erejétől a keresztény üzenetet, az egyértelmű irányultság
pedig elvész az élményorientáltság tarkabarka forgatagában.
Gerhard Schulz német szociológus szerint az élményorientáltság mindig
passzivitáshoz vezet. És éppen ez a döntő mozzanat. A keresztény életmódot az
aktivitásnak kell jellemeznie, amint azt az Újszövetség sokféle felszólítása mutatja
(tusakodjatok, kérjelek, küzdjetek, álljatok ellen, harcoljatok, vizsgáljátok meg,
halljátok, legyetek éberek, legyetek józanok...).
El kell gondolkodnunk azon, hogy az élményorientáltságnak ez a megtévesztő
mérge pillanatnyilag éppen olyan körökbe hatol be, amelyek még elég aktív szószólói
a bibliai irányultságú kereszténységnek. A nagy egyházakban már úgyis régóta
megerőtlenedett a keresztény üzenet a hamis teológiai tanítások és hangsúlyok
következtében. Amennyiben ennek a belopódzó bénításnak a folyamata folytatódna,
és masszívan kiteljesedne, akkor leállhat a világkereszténység egyik fontos - talán
utolsó úgy-ahogy ép - motorja.
A keresztények feladata az (ami eddig is volt, és ami ezután is lesz), hogy a
jászol, a kereszt és a feltámadás evangéliumát Jézus Krisztus szellemében adják
tovább szóban és tettben, amilyen hamisítatlanul csak lehetséges. Vegyük
figyelembe azonban azt, amit Dr. Holthaus így fejezett ki előadásában:
»A keresztről szóló beszéd skandalum, sokakat megbotránkoztat. Missziós
stratégiáink semmiképpen sem fajulhatnak el odáig, hogy szelíd és
kellemes, azaz hamisított evangéliumot képviselünk. A keresztről szóló
beszéd bolondság. Az Isten emberré lételéről szóló üzenet radikálisan
ellentmond a modern ember minden önmegváltó elképzelésének. El kell
viselnünk ezt a feszültséget, még a harmónia és a kiegyezés korában is.
Ha ezen a ponton elbukunk, akkor keresztény igehirdetésünk egész
szavahihetősége megdől. Az a hír, hogy Isten szolgája meghalt, akkoriban
is ellentmondott mind a zsidók, mind a görögök uralkodó vallásos és
filozófiai elképzeléseinek. És mégis ez volt, és ez ma is az
evangélium.«"
Aki igazán hisz Jézus Krisztusban, az kegyelemből elnyerte az örök üdvösséget. A
valódi hívőt az Atya eljegyzi pecsétjével, a Szentlélekkel a megváltás napjára
(Efézus 1,1367; 4,3068). Az ilyen embert Isten hatalma tartja: senki és semmi nem
ragadhatja ki az Atya kezéből, és ki sem eshet abból (János 10,27-29)69. A hívő
ember örökre megmenekült, újjászületett, beleszületett Isten családjába, többé nem
lehet tehát „meg nem született". Csodálatosan, páratlan módon mutatkozik meg
ebben Isten szeretete és szentsége.
„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét
megtagadják. Fordulj el tehát ezektől" (2Timóteus 3,5)70.
Van olyan is, hogy valakinél csak külsőségekben mutatkozik meg a kegyesség.
Van gyom is a búza között, vannak víz nélküli fellegek, és vannak Szentlélek nélküli
emberek (Júdás 12,19), akiket Krisztus közelgő visszajövetelének ragyogó napján el
67 (Ef. 1:13) "Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát,
és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel," 68 (Ef. 4:30) "És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás
napjára." 69 (Jn. 10:27) "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem." (Jn.
10:28) "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn. 10:29) "Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
70 (2Tim. 3:5) "Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől."
fog utasítani (Máté 7,21-23)71. Az üdvözítő hit lényegénél fogva maradandó jellegű,
nem lehet elveszíteni (Kolossé 1,2372; Zsidók 6,673). A hívő ember nem hagyja el a
többi hívő közösségét (1János 2,19)74, és nem él törvényszegésben (1János 3,4-9).
A hit valódiságát a hitben való megmaradás jelzi (2Timóteus 2,19)75. Ha valaki
valóban megváltott ember, akkor ez meglátszik az életén: a gondolkodásán, a
cselekedetein és a beszédén. Az újjászületés, a Szentlélek jelenléte megváltoztatja
az ember szemléletét (Galata 5).
Bár a valóban hívő keresztény ember is lehet egy ideig gyümölcstelen, mintha
nem is követné Krisztust, ez azonban kivételes állapot, semmiképpen sem ez a
normális a hívő életben. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van
hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi-
vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki
pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és
lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ
az?" (Jakab 2,14-16).
Félreérthetetlenül arról beszél itt az Ige, hogy a valódi hit, a tényleges odafordulás
Krisztushoz és a megváltottság cselekedetekben és gyümölcsökben nyilvánul meg. A
hívő új élete, az, hogy az Ige cselekvője lett, nyilvánvalóan mutatja, hogy ennek az
életnek az adományozója jelen van benne. Gyakran még hitetlenek is észreveszik
ezt! A megváltozott élet és a (hitből fakadó) jócselekedetek a valódi megmenekülés
következményét képezik, nem pedig az üdvösség megszerzésének eszközét
(Efézus 2,1076; Titusz 3,877). Semmiképpen sem szolgálhatnak a cselekedetek arra,
hogy azokkal megpróbáljuk Isten kegyét megnyerni; hanem szeretetünk és hálánk
természetes megnyilvánulásainak kell lenniük. Pusztán az a tény, hogy valaki az
értelmével vagy érzelmileg elfogadja a bibliai igazságokat, még nem bizonyítja azt,
hogy üdvözítő hite van. Az, hogy valaki imádságban kérte Jézust, hogy jöjjön be a
szívébe; hogy valaki egy evangelizáción felemelte a kezét és előrement, hogy valakit
megkereszteltek és egy gyülekezethez tartozik... nem jelenti feltétlenül azt, hogy
újonnan született. Sok ilyen és hasonló dolog téveszt meg embereket és hiteti azt
velük, hogy ők már megváltottak. Ezek az emberek az életükben mutatkozó
legkirívóbb ellentétek esetén sem hajlandóak annak elismerésére, hogy azok éppen
hogy meg nem váltottságuk bibliai tényét igazolják. A valódi hívő gyümölcse az,
hogy beismeri a bűnt és bánkódik miatta. Csak Isten fényében látja magát helyesen
az ember. A bűnfelismerésnek Isten előtti bűnvallássá kell lennie. A bűnbocsánat
feletti öröm felébreszti a hívőben a kívánságot az engedelmességre, az istenfélelem
pedig azt eredményezi, hogy az ember egyre inkább iszonyodik a bűntől
(1János 1,7-9)78. Az 1Korinthus 6,9-1079, Efézus 5,3-680, Galata 5,19-2181 és
71 (Mt. 7:21) "„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam,
hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt. 7:22) "Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?" (Mt. 7:23) "És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”"
72 (Kol. 1:23) "Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem."
73 (Zsid. 6:6) "de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt."
74 (1Jn. 2:19) "Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók."
75 (2Tim. 2:19) "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”"
76 (Ef. 2:10) "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."
77 (Tit. 3:8) "Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek."
78 (1Jn. 1:7) "Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn. 1:8) "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn. 1:9) "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
79 (1Kor. 6:9) "Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok," (1Kor. 6:10) "sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát."
1János 2,3-582 igerészek a legkeményebb figyelmeztetéseket tartalmazzák arra
vonatkozóan, ha valaki azzal ámítja magát, hogy Isten gyermeke, bár továbbra is
nagy tévelygésekben él.
Evangelizációk alkalmával el szoktak hangzani ilyen és hasonló felszólítások:
„Fogadd el Jézust személyes Megváltódnak!", „Hívd be Jézust a szívedbe!", „Kérd
Krisztust, hogy jöjjön be az életedbe!" vagy „Dönts Krisztus mellett!"
Én is hozzászoktam az ilyen kifejezésekhez, és biblikusnak tartottam ezeket.
Egyszer azonban ijesztően világossá vált a számomra, hogy ezek a döntésre való
felszólítások így nem szerepelnek a Biblia szóhasználatában. Túl egyoldalúak
ugyanis, és az evangélium felhígulását mutatják. Ugyanolyan egyoldalúak és
felhígítottak, mint az a kijelentés, hogy „Úgy jöhetsz Istenhez, amilyen vagy...".
Igen, ez így igaz. Úgy, ahogy vagy, jöhetsz Istenhez, de csak alázatos bűnösként. Az
alázatos, bűnbánatra kész ember szívesen alárendeli magát Krisztus uralmának, és
nem fog arra az őrült gondolatra jutni, hogy az Úrnak örülnie kell annak, ha ő
közeledik Hozzá.
Aki bűnbánattal jön, az nem maradhat olyan, nem élhet úgy tovább, mint eddig.
Jézus evangéliuma mindig is az Ő követésére, tanítványságra, hitben való
engedelmességre hívott, és nem csupán arra, hogy döntsek, mondjak el valaki után
egy imádságot vagy emeljem fel a kezem. Jézus evangéliuma megszabadítja az
embert bűnei bilincseitől. Krisztus mindig is kíméletlenül leleplezte a képmutatást! A
bűnbánatra hajlandó bűnösöknek viszont a Jézus Krisztusba vetett hit révén mindig
is adatott a bűnbocsánat és az örök élet, az Istenből való élet. Ez minden
szempontból jó hír, csodálatos üzenet volt, és az ma is, de semmiképpen sem valami
felületes dolog: a hívő ember forduljon el a bűntől, és minden erejével törekedjen a
megszentelődésre. Jézus sosem csalogatott senkit hamis ígéretekkel, és óvott attól,
hogy félvállról vegyük az üdvözülést. Azt tanította, hogy a tanítványság ára nagy, és
hogy ez az út keskeny, és csak kevesen választják.
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten
feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).
Krisztus Megváltó és Úr! Olyan nincs, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban mint
Megváltóban, de elutasítja Őt mint Urat. Nem lehet egy fél-Krisztusban hinni.
Az üdvözítő hit - mint az erő nélküli, csak külső formaként fennálló kegyesség
ellentéte - több, mint a tények megértése vagy érzelmi elfogadása. Az üdvözítő
hithez szorosan hozzátartozik a bűnbánat, az odaszánás és a hitben történő
engedelmesség. Az a hit, amelyet úgy is lehet gyakorolni, hogy az semmilyen
kihatással nincs a bűnös életre, amely nem terem biblikus, hitből fakadó
cselekedeteket és gyümölcsöket, az hamis hit, olaj nélküli élet! A biblikus hitnek
semmi közé sincs az élmény- és élvezetvalláshoz. Isten maga, az Ő lénye és
tulajdonságai határozzák meg az igazságot. Isten maga az igazság. Ő szabja meg
minden idők minden embere számára, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Isten
lényében kell gyökereznie a mi gondolkodásunknak is, csak így tudjuk megítélni,
hogy valami jó vagy rossz. Nem mérhetjük a saját mércénkkel azt, hogy mi jogos,
mi jogtalan, hanem csupán Isten lényéhez, tulajdonságaihoz - az originálhoz -
szabad viszonyítanunk.
80 (Ef. 5:3) "Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön
közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó;" (Ef. 5:4) "se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Ef. 5:5) "Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában." (Ef. 5:6) "Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait."
81 (Gal. 5:19) "A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás," (Gal. 5:20) "bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;" (Gal. 5:21) "irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát."
82 (1Jn. 2:3) "És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait." (1Jn. 2:4) "Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság," (1Jn. 2:5) "aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk."
Isten lénye és Igéje, a Biblia tökéletesen megfelelnek egymásnak. A szeretet azért
erény, a gyűlölet pedig azért bűn, mert Isten a szeretet Istene. A becsületesség
azért jó dolog, a csalás viszont azért gonoszság, mert Isten igaz. Az abortusz
gyilkosság, mert Isten az élet, Ő ajándékozza az életet, és egyedül Neki van joga
dönteni róla. Aki hisz Jézus Krisztusban és szereti Istent, az szereti az Ő Igéjét is.
Aki Istentől született, annak olyan hite van, amely egészen bizonyosan „legyőzi a
világot" (1János 5,4). Még képesek vagyunk a bűnre (1János 2,1)83, fogunk is még
vétkezni, de a megszentelődés folyamata sohasem állhat meg teljesen. Isten
munkálkodik bennünk (Filippi 2,13)84, elkezdte bennünk a jó munkát, és el is végzi
azt a Krisztus Jézus napjára (Filippi 1,685; 1Thesszalonika 5,23-2486).
83 (1Jn. 2:1) "Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van
pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus," 84 (Fil. 2:13) "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének
megfelelően." 85 (Fil. 1:6) "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a
Krisztus Jézus napjára." 86 (1Thessz. 5:23) "Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti
lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1Thessz. 5:24) "Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt."
Vannak az életnek olyan területei, ahol nagyon is szükséges a
kompromisszumkészség. De ha az evangélium igazságáról, Jézus
Krisztusról mint az Atyához vezető egyedüli útról, a tanítványságról és az
Isten iránti odaszántságról van szó, akkor nincs helye
kompromisszumoknak.
Ma az evangélium hirdetése sok helyen show-műsorrá válik. Egy
úgymond szalonképes kereszténység áron alul kínálja, „kiárusítja" a
kegyelmet és Krisztus követésének az útját. Egyes egyházak és
gyülekezetek istentiszteleteikből élményt és élvezetet nyújtó
rendezvényeket csinálnak. Az evangéliumot „hozzáigazítják" a
felhasználókhoz, hogy minél hatékonyabban eladható legyen.
Az első gyülekezetekben ugyanúgy voltak hamis próféták és tanítók,
mint korunkban (2Péter 2,1-22). Generációnk legnagyobb vesztesége
lenne, ha Isten Igéje helyett azokba vetné bizalmát, akik attól eltévelyítik.
Az ún. torontói áldás a világ egyes részein már nem „divat", mert
felváltotta egy újabb „hullám". Erre is érvényes azonban az alapelv: aki
Isten Igéjét figyelmen kívül hagyja, az magának árt.