Úszó- És gázlómadarak [by bőhm andrás] (ocr)
DESCRIPTION
madarhatarozoTRANSCRIPT
ÉlóVilág Könyvtár
Úszó- és gázlómadarakA Kárpát-medence vadrécéi, sirályai, gémféléi,
továbbá más úszó- és gázlómadarai
A Kárpát-medence vadrécéi , sirályai, gémféléi ,továbbá más úszó- és gázlómadarai
Kossuth KiadóBudapest
ÍrtaBó1un András
Bevezető
Sorozatsze rkesztő
Ujhelyi Péter
FényképeztékJ. Artyuhin (53:2, 55:2, 97:2), Bécsy László (29:2,
35:2, 51:1, 61:1-3, 62:1-67:2,75:2, 91:1, 103:1, 105:1, 107:1),Berta Béla 05:1-2, 39:2, 45:2, 51:2), Haraszthy László (73:2,
75:1, 109:2), Kalotás Zsolt (13:1-2, 15:3, 19:1, 21:2, 23:1, 31:1-2,37:2,41:2,43:1,47:1, 49:3, 53:1, 71:1, 77:1, 79:1, 81:1, 89:1, 93:1,99:1-101:1,103:2, 105:2,107:2, 109:1), Kiss Czakó Imre (41:1,
49:1-2, 95:1), Kovács Gábor (47:2), Lád Balázs (85:1),Magyar Ferenc (29:1 , 37:1, 39:1, 43:2, 55:1, 59:1-2),
Máté Bence 0 9:3, 21:1, 83:1, 87:2), Máté Tamás (23:2),Novák László (45:1), Streit Béla 0 7:2, 19:2, 27:1-2,33:1-2,
57:2; 69:1-2, 71:2, 73:1, 77:2, 79:2, 81:2, 91:2, 95:2, 97:1),Szabó László (35:1), Vasuta Gábor 0 1:2), Vizúr János (41:3),
A. Williams (57:1); további képek: Image Dictionary - Wild Birds
Az ÉlóVilág Könyvtár sorozatban ezúttal azúszó- és gázlómadarakat mutatjuk be . Könyvünkben sorra vesszük a Kárpát-medence vízimada rait, köztük azo kat is, ame lyekkelnagy valószínűséggel találkozhatn ak a kirándulók, és azo kat is, amelyeket alig néh ányalkalomm al figyeltek meg nálunk. Mielőtt rátérn énk a fajok bemu tatására, a bevezet őben
- ném iképp formab ontó módon - nem kötetünk tárgyáról, a madarakról szó lunk, haneme külön leges éló1ények környezeti hátterétismertetjük. Manapság már szinte közhe ly,hogy az egyre ritkuló éló1ényfajokat nem lehet önmagukban megvéden i, létük biztosításához meg kell véde nünk környezetüket is.Ismerkedjün k hát meg ezúttal az úszó- ésgázlómadarak élőhelyeivel is.
Vizes élóhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahh oztartozó növény- és állatvilág számára a víz az
elsődleges meghatározó tényező. Sokfelé találhatók ilyen helyek, ahol a talajvíz szintje a felszín közelében van , és ahol a talaj időszako
san vagy állandóan vízréteggel bontott. E területek élővilága különleges, érzékenységük miatt a világon mindenütt veszé lyeztetettek.
Az emberiség nagy civilizációi köszönhetik születésüket és felvirágzásukat a vizesé lőhelyeknek. Nem véletlen, hogy a nagykorai birodalmak - szinte kivétel nélkül - valamely folyó árterén vagy annak közve tlenközelében alakultak ki, kihasználva az éve nte szállított termékeny iszapr éteget és az állandó vízellátás által biztosított kedvező
adottságokat. Mezopotámia, Egyiptom , azázsiai civilizációs b ölcs ók mind bővizű folyamok ment én alakultak ki. A középkorban a
csekély szám ú nép esség szintén harmonikusegyensúlyban élt a mocsarakkal, lápokkal ésegyéb ingoványos területekk el.
ISBN963 094602 5
© Kossuth Kiadó, 2004© Bóhm András, 2004
Minden jog fenntartva!
Felelős kiadó: Kocsis AndrásSándora Kossuth Kiadó Rt. elnök-vezérigazgatója
A kiadóaz 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadókés Könyvterjesztök Egyesülésének a tagja
Tördelés, nyomdai elók észítés: GórAndrásMűszaki vezető: Kun Gábor
www.kossuth.hu / e-maii: [email protected] és kötötte a Szekszárdi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Vadász József igazgató5
VIZES ÉLŐHELYEK A MAGYAR NYELVBEN
Az idő múlásával az emberi népesség gyarapodása azonban siralmas sorsra kárhoztatta a vizes élöhelyeket, amelyek legfőbb vesztesei lettek a termőföldek kialakításának.A 19- 20. század ban - mérhetetlen károkatokozva - az ember szinte teljesen eltüntettea hajdani vadvízvilágot. A múlt század második felére olyan méreteket öltött az embertermészetátalakító munká ja, hogy egyre erő
teljesebben hallatták hangjukat azok, akik efenyegető folyamatot érzékelve tenni kívántak a további pusztulás ellen. Nemzetközimegállapodások, egyezmények születtek, ésegyre több országban kiernelt fontosságú letta vizes élőhelyek megőrzése. A legkorábbanaláírt modern kori nemzetközi megállapodás, a Ramsari Egyezmény nem véletlenül avizes élóhelyek megőrzését , fenntarthatóvagy bölcs hasznosításuk elősegítését és azerre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és
A vizes élőhelyek számtalan típusát nevezte el a magyar nyelv, amelyekből szerencsére sok a mai napig fennmaradt.Felszín feletti vizeink közé tartoznak asekélytavak, a kopolyák, a kistavak vagytócsák, a fertők , lápok, mocsarak , ésösszefoglalóan a kisvizeknek nevezettélőhelyek. A sekélytavakra jellemző anagy vízfelület és a kis mélység (3-6 méter). Nagy állóvizeink (pl. Balaton, Velencei-tó) ebbe a típusba tartoznak. KopoIyának a hirtelen mélyülő , átlagosan 3-10méter mélységű , kis felületű vizeket nevezzük, amelyek lehetnek holtágak, tározók vagy tavak (pl. a budapesti Feneketlen-tó). A kistavak közepes kiterjedésű állóvizek, amelyek könnyen kiszáradhatnak, felületük legalább harmadát nádasvagy más vízinövényzet borítja. Ide halastavak, természetes állóvizek, holtágakés tározók tartozhatnak . Sekélytavak természetes feltöitődési szukcessziója révén jönnek létre a fertők , amelyeken a
6
együttműködési keretek biztosítását tűzte
zászlajára. A vizes területek erőforrása inak
hasznosítását olyan módo n célozza meg,amely azok öko lógiai jellegét nem befolyásolja, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a célja. Magyarország 1979-ben csatlakozott az egye zményhez , és a Nemzetközi jelentőségű vizes területek jegyzékére (Ramsari Jegyzék) 23 hazai vizes éléhelyet jelölt(összesen 180 OOO hektár kiterjed éssel).A magyarországi ramsan területek a Kárpátmedence szinte valamennyi j ellemző vizesterület-típusát magukb a foglalják: tavakat, mocsarakat. szikes tavakat, lápokat, holtágakat,folyószakaszokat, nedves réteket, valamintember alkotta halastavakat, víztárolókat.A nemzetközi j elentőség korábbi feltételeialapján bizonyos területek egyszerre többkritériumot is kielégítve kerültek fel a listára.
növényzet már kezd eluralkodni, ugyanakkor gazdag hínármezőkkel borított részei is vannak. A fertők általában nevükben is megőrizték jellegzetességüket (pl.Dinnyési Fertő). A népnyelv az áradásokután megmaradt , kisebb-nagyobb vízzeltelt mélyedéseket tömpölynek nevezte el.Ezek kis területűek, egymással összeköttetésben állnak, és bár átlagmélységüknem haladja meg az egy métert, mégiscsak ritkán száradnak ki (a Nyírségbentalálhatunk jó példákat ezekre, a buckaközi mélyedésekben) . Ez utóbbi típusmár a kisvizek csoportjába tartozik,ahová többek között a pocsolyák, a dagonyák, tocsogók és telmák tartoznak. Ezutóbbiak már azok a nagyon kis kiterjedésű élőhelyek (mikrohabitatok), amelyekvagy egy fatörzsön (dendrotelma - a.rnadáritat ók" a kikorhadt ágak helyén),vagy egy lágyszárú növényen (fitotelma pl. a héjakút mácsonya szárölelő leveleinek tövében) létrejött él őhelyek.
7
Ezek közé tartozik a Hortobágy, a kardoskútiFehértó, a Fertő-tó és Gemenc.
Szerencsére eltűnőben van a korább i szem lélet , miszerint ezek a területek semmire nemvaló, veszé lyes, betegségeket terjesztő szúnyogfészkek. Egyre többen ismerik fel, hogyezeknek az élóhelyeknek számtalan előnyük
van, a term észeti rendszerben játszott sze repük pedig pótolhatatlan' A pusztulási folyamat sajnos nem állt meg, csak mérséklődött.
A harmadik évezred elején újfajta veszély fenyegeti a vizes é lőhelyeket. a globá lis szintenj elentkező vízhiány. ame ly nemcsak a faunaés flóra átalakulását eredményezi, hanem súlyos gondokat is okoz a jövoben az embe riségnek. A klímaváltozás miatt egyre erősödő
elsivatagoso dás mára már nem csupán távoliveszé ly, hanem a mindenn apok valósága,még az euró pai országokba n is!
A vizes éló11elyek alapvető fontosságúakaz áradások, árvizek visszatartásáb an és mérsék lésében. Természetes .sz ivacsként", hidrológiai szabályzóként működnek, jótékonyhatással vannak a környezetükben találhatóterületek mikroklímájának kiegyenlítésére, atalajvízházta rtásra. Nem elhanyagolható a
8
szerepük a szennyező anyagok felfogásába n,megkötésében, ugyanakkor csökke ntik azeróziót vagy a viharok és áradások által okozott károkat. Termelé kenységük a tróp usiesőerdőkével vetekszik: felbecsü lhete tlenszámú gerinctele n, hal, kété ltű, hüllő, madár ,emlős és növény lakóh elyei.
A Föld vizes élóhelyeinek kiterjedését 8,6millió krrr-re becs ülik, ami nem egészen7%-a a szárazföldek kiterjedésének. Nagyo bbrészük trópusokon és szubtrópusokon található, tovább i j e lentős részüket (mintegy harmadukat) a tajga övezet láp- és mocsárvi dé kei teszik ki. Következésképpen a maradékoszlik meg a mérsékelt övre, ezé rt is különösen fontos a megőrzésük , fenntartásuk.
Jelenleg Magyarország területének mintegy 2-3%-át borítja vizes élóhely. Szomor ú
tény, hogy ez az arány körülbe lül tizede a19. századi folyószabályozások előtti állapotoknak. A Duna és a Tisza szabályozatlan kanya rgása és évi kétszeri áradása az Alföld jelentős részét időszakosan vagy állandóan vízalatt tartotta, ami ne mcsak a biológiai sokféleség magas fokát tartotta fenn, hanem az ottélő népesség számára is megé lhetést nyúj-
tott. A hajdani fokgazdálkodás iskolapé ldája a manapság oly gyakran hangoztatott bölcs vagy fenntaltható használatnak.
A természetvédelem világszer te kiemelkedő feladataként állítjahe lyre vagy éleszti fel azoka t a vizes élóhelyeket, amelyek ökoló
giai jellege megváltozott , vagy azembe ri tevékenység eredményeké ppen pusztu lásnak indult.Észak-Amerikában és Európábanegyre több olyan tavat, mocsaratés árteret hoznak helyre, amelyetaz utób bi néh ány évtized emberihatásai pusztítottak el, tettektönkre. A dollármilliók árán helyreállított élóhelyek azon ban saj
nos általába n nem ugyanazt abiológiai sokfé leséget taltják márel, mint az eredeti állapot, hanemannál jóval szegé nyebbet. Ezért ishamis az az érve lés, hogy ha egyvizes élóhelyet megszünt etünk,
ak kor "he lyette" létre tud unkhozni ugyano lyant, mint az erede ti. A meste rségesen kialakítottélóhelyek fajokba n és a természetes folyamatokba n rendszerint sokka l szegényeb bek ! A vizes élóhe lyekre külön ösenveszélyesek a neh ézipar által terme lt melléktermékek, ame lyek a természetes vizekbekerülhe tnek. Minda nnyiunk emlékezetébenélénken élnek még a Tiszát ért cián- ésneh ézfémszennyezések szomorú ere dmé nye i. A tudósok hosszú ideig fogják vizsgálni, milyen káro kat okozott ez a hatás a folyórendkívül bo nyo lult (és egyútta l érzékeny)rendszerében. Ázsiába n (pl. Páp ua Új-Guineába n) több folyó, Európában pe dig aDona na mocsárvilág (Spanyolország) szenvedett el haso nló méretű szennyezést, amelyeknek a mai napig érződnek a hatásai.A folyók gátak közé szorítása és az árvizekgyors levezetése az árterek és a főmeder
egymástól való elszakadását eredményezte.
A főmeder bemélyülése miatt a korább angazdag vizellátású árterekre szinte alig jutvíz, aminek beláthatatlanok a következményei. A korábbi évek lecsapolási kezdeményezésének helyreállításával rekonstruá ltaktöbb ezer hektáros vizes é lőhelyeket a Hortobágyon, és a Hanságban is hasonló munkálatok kezdődtek. Talán a legfontosabb azlenne, ha nemcsak a zöld szervezetek fáradoznának aktívan a korá bbi állapo tok helyreállításán, hanem a földtulajdonosok és önkormányzatok is.A diagram arról tájékoztat, hogy az ado tt fajjalmikor lehet találkozn i a Kárpát-mede ncében:
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
0 0 •• • • • • • 000
A Magyarországon védett fajokat !,a fokozottan véde tteke t II jelöli.
9
BúvárokGavia spp.
BúvárfélékGaviidae
A b úo árfujot: lábujjait
úszóhártya köti össze
Északi búvár
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••0000000•••
Sarki búvá rI II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••00000•••
10
A búvárok a vízi életmódhoz való alkalmazkodás iskolapéldái.Nagy termetű, nyújtott testű madarak , lábuk egészen a test végén található. Ez a testfelépítés kitűnő a víz alatti úszáshoz, viszont a szárazföldö n való járásnál és a repülésnél hátrányt jelent. Nem véletlen , hogy a búvárok - ha tehetik - leginkább avízen tartózkodnak , a partra csak ritkán, leginkább a költés idején merészkednek. Fészküket is a víztól alig pár méterre építik,hiszen a vízben érzik magukat biztonságban . Felszállni is csakhosszú nekifutás után, csak a vízról képesek, ezért ritkán vállalkoznak rá. Ha már felszálltak, fejüket leszegve jellegzetes púposalakot vesznek fel. Az egyik legrégebben kialakult madárcsoport, mintegy 100 millió évvel ezelőtt már megjelentek őseik .
Táplálékuk jórészt kisebb halakból áll, amelyeket több percesvíz alatti üldözéssel kapnak el. Csőrük erős, pereme éles, hogya csúszós zsákmányállatot minél biztosabb an ragadják meg.Édesvízi tavakon költenek, de előszeretettel keresik fel a nyílttengert a fészkelési időszakon kívül. Fészekaljuk általában 2 tojásból áll. A mérsékelt öv északi részén, valamit a hideg övbenfordulnak elő az északi féltekén. Tollazatuk rendszerint felül sötét alapon fehér pettyes , a torkuko n jellegzetes sávozással, nyugalmi ruhában egyszerű szürkc-feh ér, Négy fajuk él világszerte.Az északi búvár (Gavia stella/a - 2. kép) a legkisebb termetű,
és az egyetlen, melynek nászidőszakban vörös szín van a torkán . Lengyelországtól északra költ, Közép-Európába csak vonulás során jutnak el. Jellegzetessége, hogy a csőre felfelé áll, ezalapján távolról is könnyen felismerhető. Hazánkban szórványos őszi-tavaszi átvonuló, ritkán kisebb csapatokban a Dunán,halastavakon jelenik meg. A sarki búvár (G. arcuedi télen hasonló tollazatú, de esőre nem hajlik felfelé. A Duna mellett, aBalatonon figyelik meg legtöbbször. A legnagyobb termetű,
akár 6,5 kg tömegű jeges búvár (G. imm er - 1. kép) ÉszakAmerika, Grönland és Izland lakója, telelés során keresi fel anyugat- és észak-európa i tengerpartokat. A kontinens középső
részére csak alkalomadtán jut el, Magyarországon is mindössze4 esetben fordu lt elő. Az Egyesült Államokban és Kanadábansok helyen nemzeti madárként becsülik, minden kisebb-nagyobb tónak megvan a maga búvárpárja. Tavasszal a kanadaitóvidék hangos a búvárok messze hangzó rikoltásaitól és kacagásra emlékeztető kiáltásaiktól. A búvárok nagyon érzékenyeka környezetszennyezésre, jelenlétükkel jelzik a vizek minőségét.
A nyolcvanas évekre drasztikusan megfogyatkozott az állományuk, és csak a tisztuló vizek hatására kezdtek el elterjedni ismét. A fehércsőrű búvár (G. adamsii) Alaszkában és a Jeges-tenger egyes szigetein fordul elő. Hazánkban még nem észlelték.
FeketenyakúvöcsökPodiceps nigricollts
VöcsökfélékPodicipedidael-2 kép
Feketenyakú vöcsök
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI10 0 0 ••••••••0
Füles vöcsökPodiceps auritus
VöcsökfélékPodicipedidae
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 ••0 0000000
12
Bár az előző csoporthoz testfelépítésükben nagyon hasonlóak,a vöcskök mégsem rokonaik a búvároknak. 22 fajuk a Tűzföld
tó1 egészen a sarkvidéki vizekig terjedt el a Földön. Gyorsan ésjól úsznak a víz alatt, kiválóan buknak és merülnek mélyre, aszárazföldön azonban meglehetősen esetlenek. Ritkán repülnek,jellegzetes begörbített háttal. Táplálékuk kisebb halak, rákok ésízeltlábúak. Tollat mindig fogyasztanak , ezzel egyes feltételezések szerint gyomrukat védik a halszálkák ellen . Tavak, holtágakés mocsarak az élóhelyük, vonulás során folyókon és tengerpartokon is előfordulnak. Fészküket mindig a vízpart közelébeépítik, nagyobb nád- és gyékénydarabokból áll az alap, melyrekülönféle vízinövényeket hordanak. A 4-6 tojás kezdetben világos színű, majd a kotlás során fokozatosan átveszi a bomló növényi részek barnás , feketés színét. Ez a vöcsökfaj a növényzettel jobban benőtt sekély vizes élóhelyek lakója. Alföldi mocsaraink, szikes tavaink, víztározóink lakója, azonban mindigigényli a sűrű mocsári növényzet jelenlétét. Nászruhában a testét borító fekete színbó1 élénksárga foltként emelkedik ki a sárga pofaoldal, télen jóval szerényebb, szürke-fehér tollazatú. Azegyetlen telepesen költő vöcsökfajunk. Úszó fészkeit dankasirályokkal, szerkókkel vegyes telepeken találjuk, országos állománya 1000 pár alatt van. A 4-5 tojáson 20 napig ülnek a szülőmadarak, a többi vöcsökhöz hasonlóan gondosan betakarjáka tojásokat a fészekanyaggal, ha a fészket őrizetlenül hagyják.Az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, emiatt a fiókák egy-két napos késéssel kelnek ki a tojásból, de szinte azonnal tudnak úszni és táplálkozni. Táplálékában a rovarok és a halak mellett sok növényi rész is előfordul, de kétéltűeket is fogyasztanak. Vonuló, október végén vándorolnak el a földközitenger vidékére és Kis-Ázsiába. Tavasszal viszonylag későn,
március végén lehet az első példányokat megfigyelni hazánkban.
A füles vöcsök északi elterjedésű faj, jórészt a boreális övbenhúzódik elterjedési területe, Európától Észak-Amerikáig. Magyarországon rendszeresen átvonul , de minden évben ritka; legtöbbször a Dunán és halastavakon lehet megfigyelni. Nászruhában a fején található sárga dísztollak a fejen túlérve kis tollfületalkotnak. Téli tollazara az előző fajéhoz hasonlít , azonban az alsótest fehér színe sokkal élesebben különül el a sötét háttól,mint afeketenyakú vöcsöknél. Laza telepekben fészkel sirályokkai, csérekkel. Tápláléka vízi gerinctelenekbó1, rákfélékból áll,amelyeket a víz felszínéró1 vagy maximum öt-hat méteres mélységbe lebukva szerez.
Búbos vöcsökPodiceps cristatusVöcsö kfélékPodicipedidael-3.kép
A vöcsök/ajak lábán nincsenúszöhártya, ujjaieculapos
szarulemezek borítják
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0
14
A hazai vizek egyik legmegkapóbb jelenség e kétségtelenü l a tavaszi vöcsöknász. A márciusban érkező egyedek igyekeznek hamar párba állni. Az egymásra felfigyelő egyedek megközelítikegymást, fejüket és gesztenyebarna tollgallérjukat rázva, hangoskiáltások közepette úsznak egymás mellett, lebuknak, majd hínárral, hallal vagy más táplálékkal a csőrükben bukkannak fel.Rövidebb -hosszabb tollászkodást követően a vizet taposva kiemelkednek a vízbó1 és a csőrükben tartott "ajándékot" átadjákegymásnak. Szerencsére még sok helyen figyelhetjük meg ezt aszertartást, hiszen a búbos vöcsök gyakoribb úszómadárkéntminden nagyobb vízen meg jelenik , halastavakon, mocsarakbanés víztározókon egyaránt. Más vöcsökfajoknak is hasonló anásztánca, de kevésbé látványos. Kedvelt élőhelyei a partközelinádas-sásos növényzet, halastavak szegélyei, de egybefüggő nádasban vagy teljesen nyílt vizeken csak nagyon ritkán telepedikmeg. Országos állományát 7000-9000 párra becsülik. Eurázsiamérséke lt övi részén elterjedt, de előfordul Afrikában és Ausztráliában is. Tollazatuk tömött, és vízhatlan. Óvatos, éber madarak, a legkisebb vészhelyzet esetén tollaik közül és légzsákjaikbó l a levegőt kipréselik , és úgy menekülnek a víz alatt. A párokáp rilis végén kezdenek költen i, durvább nád - és sásszálakra hínár- és más vízinövény-darabokat, moszatokat hordanak, olykora partköze li növényzethez is rögzítik a fészket. A tojások kezdetben fehéres színűek, azonban a szülőmadarak a fészekanyaggal be takarják azokat, mikor rövidebb időre elhagyják afészke t. A rothadó növényi részek sötétbarnára festik a tojásokat. A kikelő csíkos fiókák életük első szakaszában, mikor elfáradnak , biztonságos helyre, a szülőmadarak a hátára, a tollakközé bújnak. A családok egészen az őszi vonulási időszakig
együ tt maradnak.A búbos vöcsök tavasszal és ősszel fó1eg apróbb halakat , növényi részeket fogyaszt, nyáron viszont rengeteg rovart pusztít el.Tollat rendszeresen fogyaszt , ame lynek szerepe az emésztésmegkönnyítése. Nyár végére a fiókák csíkozása egyre kevésbémegfigyelhető, legk és öb b a fejró1 tűnik el. Az öreg madarak gall érja fokozatosan eltűnik és felveszik a jellegzetes fehér -szürkenyuga lmi ruhát. A telet Dél-Európában töltik, azonban mindigmegpróbálkozik néhány egyed az áttelelésse l. A vöcskök - abúvárokhoz hasonlóan - leginkább a vízben érzik jól magukat,a szárazföldön esetlen a mozgásuk. Levegőbe is csak hosszú nekifutást követően képesek eme lkedni.
VörösnyakúvöcsökPodiceps griseigena
Vöcsökfé lékPodicipedidael. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000•••••••00
Kis vöcsökTacbybaptu s rufic ollisVöcsökfélékPodicipedidae2. kép
l II III IV V VI VUVIII IX X XI XII00•••••••••0
16
A Kárpát-medence legritkább költő vöcsökfa ja, hazai állományát 100- 150 pár ra becsülik. Kelet i elterjed é sű faj, Kelet-Európától egészen Belső-Ázsiáig fordul elő, valamint Észak-Amerikába n. Legfontosabb é lőhelyei a Tisza menti állóvizek, szikestavak és mocsarak , de előfordul halastavakon és víztározó konis. A Duna-Tisza közén már ritkább, a Dunántúlon pedig sz órványos állományai fordulnak elő. Elsősorban növényzettel sű
rűn benőtt vizek lakója, úszó fészkét lebegő hínárnövé nyzetreépíti. A fészek alapja gyékény- és nád levelek, melyre rnoszato
kat, hínárdarabokat hord a tojó. Májusba n teljes a fészekalj, tojásainak száma 4-6. A hím és a tojó felváltva ülnek a tojásoko nmintegy három hétig. Bár telepeket nem alkot, sokszo r más vöcsökfajjal vagy szerkőfajja l egy helyen költenek . Tápláléka kisebb halakból, kétéltű- és rovarlárvából áll, de gyakran fogyaszt zöld növényi részeke t is (hín ár-, gyékény- és kákahajtásokat, magvakat). A családok egésze n a hideg idő beköszöntéig a k ö lt őhely közelében maradnak, majd azt követően kelnekútra. A telet - feltételezések szerint - a Földközi- és a Feketetenger mellékén tölti.
Gombóc bujár volt a legkisebb vöcsökfajunk régi elnevezése.Valóban kis termetű, zömök vöcsökfaj, amely a legkisebb veszélyre azonnal a víz alá bukik. Széles elteriedésű madár, Európa nagy részén , Afrikában és Ázsiában is megtalálható. ÉlóbeIyét tekintve nem válogatós, előfordul a kis állóvizektó1 egészena folyók holtágáig, de halastavakon és víztározókon, sőt áradások utáni kiöntéseken is megtelepszik. Gyakori fészkelő madarunk, mintegy 9000-10 OOO párra becsülik hazai állományát.Kedveli a sűrű növényzettel fedett vizes élóhelyeket, az elgyomosodott halastavakat, valamint nádas mocsarakat. Úszó fészkea növényzeten lebeg; évente két költése lehetséges. Május közepétó1 egésze n augusztus elejéig tart fészkelési időszaka . Tojásainak száma 5-7, a második költésnél, sarjúfészkeknél ennélkevesebb . A hím és a tojó is kotlik, és fészekanyagga l gondosan betakarják a tojásokat a ragadozók ellen védekezve, amikorelhagyják a fészket. A fiókák kikelésüket követően gyorsanönállókká válnak; mindkét szülő részt vesz az utódo k felnevelésében. Mind növényi, mind pedig állati eredetű táplálékot fogyaszt. Rovarlárvák, bogarak, puhatestűek és kisebb halak szerepelnek étlapján a magvak és növényi részek mellett . Vonulófaj, a telet a Mediterráneumban tölti.
GödényekvagypelikánokPelecanus spp .
PelikánfélékPelecanidae
!!
Rózsásgödény Borzasgödényhomloka homloka
Rózsás gödény
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII000••••••000BorzasgödényI II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII0000•••00000
18
A nagy folyószabályozások előtt hazánkban is előfordultak enagy testű, hatalmas csőrrel megá ldott madarak. A hajdani, halban gazdag háborítatlan mocsárvilág fészkelő- és táplálkozóhelyet biztosított e madara knak, melyekre akko riban még vadásztak. Azóta a pe likáno k világszerte megfogyatkoztak, és féltve őr
zött természet i kincsként tartják számon őket. Sajnos a halászokennek ellené re, ha tehetik, megpróbálják elzavarn i vagy elpusztítani öket, tetemes halfogyasztásuk miatt. A legnagyobb testű
repülő madárfajok közé tartoz nak, rövid úszóhátyás lábukkal kitűnően úsznak a vízben , a szárazföldön azonban ese tlenü l mozognak. Lapos, hosszú csőrük alul toroklebennyel kapcsolódika nyakhoz , melynek a táplálkozásban van szerepe. A világon 7fajuk fordul elő. A mérsékelt övben élók általában világos, fehérszínűek, míg a trópusi tájak, tenger partok peliká njai díszesebbtollazatúak. A rózsás gödény (Peleeanusonocrotalus - 2-3 . kép)Euró pa gyakoribb peliká nfaja, elterjedési területe egészen Indiáig, dél felé pedig Afrika középső részéig tart . Tollazata rózsásárnyalatú fehér, amellén nászidőszakban vöröses, barnás folttal. Korábban azt hitték a rózsás gödényró1, hogy a saját véréveltáplálja kicsinyeit, ezé rt az önfeláldozás jelképévé vált. Bár teste nagy, sok légzsákkal rendelkezik, és emiatt zsákmányáértnem lebukik, han em különleges halászati módszerrel fogja el aha lakat. Több gödé ny kört formálva heves szárnycsapkodássalegymás felé riasztja a sekély vízben bekerített halakat. Toroklebenyükkel, mint hatalmas hálóval kapják el a zsákmányt, összezárt csőrükbó1 csak a víz távozhat. A bennrekedt halakat egész ben nyelik le. Gyakran hosszú távolságokat tesznek meg a fészkelő- és a táplálkozóhe ly között, repülés közben a nyakuka t begörbítve tartják. Telepesen fészkelő faj, a Földközi-tenge r keletimedencéjében és a Duna-deltában még szere ncsé re sokfelé elő
fordul. Hazánkban ritka kóborló, alföldi halastavakon figyeltékmeg magányos példányait. A borzas gödény tPelecanus erispus - 1. kép) ezüstszínű madár , a nászidőszakban a fejtollakmegnagyobbodván borzas külsőt kölcsönöznek a fajnak. Elterjedése sokka l kisebb, mint a rózsás gödényé, jelentősebb állományai csak Kis-Ázsiában fordulnak elő. Költés sorá n jellegzetes röfögő hangokat ad nak ki a párok, ritkán a gólyához hasonlóan kelepelnek is. Egy, de rendszerint két fiókájukat vísszaöklendezett , félig emésztett táplálékka l etetik, melyért azo k mélyen a szülók torokzacskójába nyúlnak. A gödé nyek rend kívülérzéke nyek fészkelőhelyük háborítatlanságára, ezért komoly veszélyben vannak, az emberi tevékenység hatására sorra szünnekmeg kolóniáik.
Nagy kárókatonaPbalacrocorax CGI-ho
Kárókatona-félékPhalacrocorac idaeL kép
A kárókatona (kormorán)négy lábujját úszob ánya
köti össze
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••Kis kárókatonaPbalacrocorax pygmeusKáróka tona-féJékPhalacrocoracídae2_ kép
!!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
0 0 ••••••••00
20
Aki nézett már szemtó1 szembe kárókatonával, annak fogalmalehet arról, hogyan nézhettek ki a hajdani őshüllők. A sötét,rendszerint fekete színű madarak az egész világon elterjedtek ésaz utóbbi időben túlszaporodó állományaik komo ly gondokatokoz nak. Nagy testű madár, mely nagyszerűen úszik és bukik avízbe n, zsákmányát pedig kampós végű csőrével könn yedénkapja el. Mivel fartőmirigye nem terme l olyan zsíros váladékot,amivel vízhatlanná tudná tenn i tollazatát, időró1 időre meg kellszárítania azt. Ilyenkor kitárt szárnyak kal üldögé lnek a kárókatonák fákon vagy vízparton. A múlt század negyvenes-ötveneséveiben még szinte ritkaságszámba ment megp illantásuk, de avéde lem és az élőhelyei állapotá nak javulása miatt jelentősen
növekedett állományuk. Jelenleg egész Európában túlszaporodott , és olyan helyeken buk kan fel (például magashegységi folyókon , patakok mellett) , ahol korábban soha nem látták. A párok áprilisban kezdenek a fészkek megépítéséhez, illetve a felújításához. Telep esen költő faj, állóvizek, mocsarak, halastavaknehezen megközelíthető részein található fákra, facsopo rtokratelepednek. A kárókatonák ürü léke maró, savas , emiatt a fáknéhány év alatt kipusztu lnak, és a telep más költőhely után néz.Tengerpa rtokon a felhalmozódó ürüléket , a guanót kibányászszák és komoly gazdasá gi jelentősége lehet. A halevő madarakürüléke ugyanis foszforban és nitrogénb en igen gazdag, emiattelső osztályú trágya. Az ágvillákba épített, durva ágakból álló fészekbe 4-5 tojást rak le a tojó, majd egy hónapos kotlást követően kelnek ki a fiókák. Kezdetben félig emésztett táplálékot adnak a szülő madarak, k ésobb a fiókák aszülőmadarak nyelő
csövébe nyúlva szedik ki azt. A fiókák néhány hét alatt röpképessé válnak, és a családok együtt maradnak. Nem vonulnak,télen elsősorban nagyobb folyóink (fők ént a Duna) mellett tűn
nek fel nagy csapatokban. A vízen úszó madár mindig kissé felfelé emelve tartja a csőrét.
A kis káróka tona az előző fajnál kisebb termetű madár, repülésközbe n sokkal gyorsab b a szárnyverése . Az ülő vagy úszóegyeden a gesztenyebarna színű feje és rövidebb csőre is megfigyelhető. Szűk elterjedésű faj, amely néhány éve még közvetlenül a kipu sztulás szélén volt, és az úgynevezett globálisan veszélyez tetett fajok közé tartozott. Az elmúlt 10 évben szerencsére valamelyest megerősödött hazai és világállománya. Tápláléka kisebb halakbó l és vízi rovarokból áll. Míg korábban első
sorba n a Tiszántú lra volt jellemző, ma már egyre többször bukkan fel a Dunántúl növényzettel gazdago n benőtt állóvizein,például a Kis-Balatonon is. Magyarországi állományát 50-100párra becsülik.
Bütykös hattyúCygnus olor
RécefélékAnatidael-2. kép
Bütykös hattyú
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••22
A hattyúk nagy termetű, fehér színű vízimadarak. A világon öszszesen 8 fajuk él, legismertebb közülük a bütykös hattyú. A kifejlett madarak hófehér tollazatától csak a sötét színű arctájék ésélénkpiros csőr üt el. A 19. században még rendszeres fészkelő
volt e faj Magyarországon, k ésöbb mint fészkelő faj kipusztulthazán kból. Ismételt megjelenése az ember k ö zrern űk ö d és éve l
vált lehetségessé, ugyanis Nyugat-Európába n félvad díszmadárként parkokban, köz- és magán-állatgyűjteményekben tenyésztették. A kivaduló példányok érték el fokozatosan a nyugati országrészt a hetvenes években. Először a Fertő-tó mellékén figyelték meg fészkelését. Azóta már a Tiszántúlra is eljutott, ésállománya ISO-200 párra duzzadt fel. Sekély tavakon , holtágakban és mocsarakban telepedik meg, malomkő méretű fészkétnádszegélyekben lehet megtalálni március-április folyamán.A párok naponta bejárják territóriumu kat, erőte ljes úszó lábuksegítségével könnye n és gyorsan úsznak. Mivel a nagy testű madaraknál a párkapcsolat egész életre szól, a hattyúk is együttmaradnak a költést követően. Leveg éb e csak hosszas nekifutástkövetően képesek emelkedni, a szárnyak ütemes csapásai jellegzetes suhogó hangot keltenek. A fészekanyag általában akörnyező vegetác ió tömegfajaiból (nád, sás) kerül ki, melybeovális csészét mélyít a tojó. A gúnár védi a fészek környékét ésa kikelő fiataloka t, és agresszívan megtámadja azokat, akik megközelítik az utódokat. Bár a szépség és a tisztaság szimbóluma,mégis veszekedős , támadó viselkedése miatt nem ajánlatosmegközelíteni . Az 5-7 tojásból álló fészekalj április közep ére állössze , a kotlás ideje megközelíti a 40 napot. A szürke pihetollakkal fedett fiókák a kikelést követően azonnal elhagyják afészket és táplálkozásra is képesek. A nyár folyamán a fiatalokaz öreg madara kkal együtt mozognak, egészen a röp képesséválásig, szeptemberig. Tápláléka jelentős része növényi eredetű,
vízen úszó békalencse, rence, de fogyaszt kisebb ízeltlábúakatis. Gyakran figyelhető meg, amint tótágast állva nyújtja le hoszszú nyakát a víz alatti hínár- és más vízinövé nydarabok után kutatva. Lakott települ ések közelében kenyér- és más ételmaradványoka t is elfogyaszt. Telente nagyobb csapatokba verődnek aDunán vagy a Balatonon . Természetvédelmi szempontból terjedése kifejezetten káros, mert a nála kisebb récefajokat elűzi , ésezá ltal a ritka fajok szaporodási esé lyét csökkenti egyes területeken. F ők ént a nyári lúddal szemben lép fel támadóan.
Énekes hattyúCygnus cygnus
RécefélékAnatidae1-2. kép
Énekes hattyú
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI1•••00000 0 •••
Kis hattyúCygnus columbianus
RécefélékAnatidae
Kis hattyú
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
••0000000•••
24
A balti államokban , Skandináviában közismert az a madárhang,amelyet mi Közép-Európában nem hallhatunk. Ez a csaknemmásfél méter hosszú madár sokkal lármásabb bütykös csőrű rokonánál , nászidőszakban a kö ltőhelyén sokszor hallatja trombitahangra emlékeztető kiáltását. Az öblös rikoltás anatóm iaialapja a meghosszabbodott légcső, amely egészen a mellcsontig ér. Nemcsak hangja alapján különbözik a jóval gyakoribbbütykös hattyútól, hanem csőrszínében és alakjában is. Az énekes hattyú nyaka mindig egyenes, nincs benne a kecses íveltség. Ugyanakkor a szárnyát sem emeli el testétól sátorszerűen,
ha támadó fenyegeti. Az öreg madarak esőre azonban messziról is elárulja kilétét: a fekete alapon élénksárga szín egészenaz orrnyílás elé ér. A fiatalok barnás színűek, a csőrük is fokozatosan sárgul be. Az énekes hattyú északi madár: költőterüle
te Észak-Európa, Skandinávia, Izland, ritkán Nagy-Britanniáhoztartozó szigeteken is fészkel. Költőterülete a tundra déli pereme, ahol már a nagyobb fák is megjelennek. A nagy folyószabályozások előtt még a Tiszántúlon feljegyezték költését, azonban a hajdani vadvízvilág átalakulása és mezőgazdasági területté alakulása megszüntette ezeket a költőhelyeket. A fészketmindig vízinövényekkel fedett partszakaszra építi, 4-5 tojásátáprilis-májusban rakja. Táplálékában elsősorban növények dominálnak , de szívesen elfogyasztja a kisebb vízi gerinctelen állatokat is. A fiókák felnövekedése egészen a rövid tundrai nyárvégéig tart, és a családok együtt elindulnak dél felé. Az európai állomány jó része a nyugat-európai tengerparton, valaminta Fekete-tenger mellékén tölti a telet. Magyarországra többé kevésbé rendszeresen eljutnak példányok, amelyek kedvező
körülmények köz ött hosszú ideig kitartanak.
Mintha az előző faj kicsinyített mása lenne, színébe n, alakjábannagyon hasonlít az énekes hattyúhoz. Jól látható bélyeg a cső
rén l évő sárga szín, amely függóleges vonal mentén még az orrnyílás előtt megszűnik. Még északabbi faj: állománya csak afészkelőterület déli részén érintkezik az énekes hattyúkka l.Költőállományát világszerte 14 OOO párra becsülik. Költőterüle
te az erdős tundrától kezdődik és a fátlan, hatalmas mocsarakkai tarkított fátlan tundrát öleli fel. A tojó egyedü l kotlik a 3-5tojáson. A fiókák június közepén-végén kelnek ki és nagyonrövid idő alatt, mintegy 40 nap múlva repülni is tudnak . A fiókák felnövekedését követően a családok szárnyra kelnek telelőterü letük felé. A hagyományos telelőterületek a Brit-szigeteknyugati partvidékén találhatók, azonban az elmúlt ötven évbenez fokozatosan kelet felé, a kontinens partjai felé tolódott, ésennek köszönhetően hazánkban is gyakoribbá vált a kis hatytyúk észlelése.
.u.
Nagy lilikAllser albifrom
RéeefélékAnatidael. kép
j II III IV V VI vu VIII IX X XI XII••••0000••••
Kis lilikAnsererytbropus
RéeefélékAnatidae2. kép
!!
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII00••0000 •••0
26
Hókás vad lúdnak Ca Bodrogközben pedig gyöngyvé rnek) nevezték eleink a liliket. A faj esőre körülí fehér folt egészen ahomlokig húzódi k, a fejtetőre azonban nem hatol fel. Alsótesténszéles feke te keresztsávozást lehet megfigyelni. A repülő csapatok "lilik-lilik" kiáltása már messziró1 elárulja kilétüket. A magasészak kö lt őfaja . Oroszország észak nyugati területeitól kezdveÉszak-Amerikáig és Grönland ig fordul elő. Sarkvidéki füvesbokros tundrák madara, vizek köze lében, magaslatokon, domboldalakon fészkelnek a párok. A fészek lapos mélyed és, melyeta tojó száraz fűszá lakkal bélel. Fészekalja általában 5---6 tojásbóláll. Elsősorban legel , növényi hajtásokat , magvakat és terméseket fogyaszt, állati eredetű táplálékot csak kis mértékben. A családok augusztusban kezdenek dél felé vándoro lni, a telel óterületek felé. A telelő állomány Nyugat-Európa tengerparti részei CaBrit-szigetekkel együtt) és a Földközi-tenger, Fekete-tenge r medencéje k özött oszlik el. A Kárpát-mede ncében nagy tömegekben telel, illetve vonul át. Hagyomá nyosan az alföldi, tiszántúliterületek számíto ttak a legjobb nagy lilikes területeknek . azutóbbi két évtizedben azo nban a Dunántúlon is eme lkede tt számuk. Legnagyobb létszámuk Magyarország területén megközelíti a százez ret.
Az előző fajnál kisebb termetű, azonban ez csak vegyes csapatokban vehető észre igazán, amikor a földön pihennek a madarak. Fehér hókája egészen a fejtetőre nyúlik, szemgyűrűje élénk sárga színű. Valószínú1eg mindig a ritkább lúdfajok közé tartozott, a huszadik században azonban olyan jelentős állománycsökkenése n ment keresztül a faj, mely már a kipusztu lás lehetőségét is előre vetítette. Elterjed ési területe a sarkvidéki tundraövre terjed ki, de minden popul ációjánál erős visszaszorulás következett be az elmúlt néhány évtizedben. Megritkulása miatt aglobálisan veszélyeztetett madárfajok közé került, Európ ábanmár csak a Lappföldön és Oroszország egyes részein költ, világállománya néhány száz párra tehető. A párok június-július között neve lik fel 4-5 fiókájukat, amelyek rövid öt hét alatt megtanulnak repülni. A költést követően megkezdődik a telelóterületre való vonulás , amely során a Kárpát-medence keleti felénvándorol át a csapatok egy része. A Duna-Tisza közén is megfigyelhető olykor néhá ny pé ldány; a Dunántúlra csak nagy ritkán vetődik. Tclelóterülete a Fekete- és az Égei-tenger melléke .A vadászat az egyik komoly veszélyeztető tényező, mely a vonuló madarak számát csökkenti.
Vetési lúdAnserfabalis
RécefélékAnatidael. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
••••0000••••
Rövidcsörií lúdAnser bracbyryncbus
RécefélékAnatidae2. kép
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII•••••0000•••
28
Amikor a vadludak megérkeznek hazánkba, és V alakú csapatokb an húznak át a földek felett , az már a beköszönő ősz biztos jele . Ilyen kor nagy libacsapatokkal lehet találkozni a zavartalan mezőgazdasági földeke n. Elsősorban a kelő gabonán táp lálkoznak. A Dunántú lon járva a vetési ludak alkotják a vadlúdcsapatok nagy tömegét , bár az ország középsó és keleti részénsem ritka a faj. A tundra és a tajga észa ki részén költenek és ősz
szel nagy csapatokban, tavasszal pedig kisebb számban vonulnak át Magyarországo n. A fajnak több alfaja (5) és színvá ltozata (2) ford ul elő, ezek közül minket azok az egyedek látogatnak, ame lyek az elterjed ési terület nyugati részén élnek . A nyárvégén szá rnyra kelő csapatok az őszi vonulás lassú tem pójáhozigazo dva kiseb b-nagyob b pihenővel közbeiktatott szá rnyalástkövetően jutnak el Közép-Eur ópába, aho l a telelést is rendszeresen megpróbálják. A tatai Öreg tó, a Balaton és a Kis-Balaton ,a Velen cei-tó , továbbá a Fertő-tó a legfontosabb gyülekez öheIyei. A rövid nappali időszakot a csapatok táplálkozással, tollászkodással töltik, miután a teljesen biztonságos alvóhe lyet hajnalban már elhagyták. A csapatok olykor több tíz kilométerestávolságot tesznek meg a megfelelő táp lálék után kutatva. Kinta réteken , mez ókön táplálkoznak, majd sötétedés kor lassan elkezdenek visszarepü lni a bizton ságos és háborítatlan fészkelő
helyre. A faj euró pai költőpopulációját 400 OOO egyedre becsülik, eze k közel fele Magyarországo n vonul át. Egyes csapatok aFöldk özi-tenger mellékére vándorolnak.
Kisebb termetű, rózsaszínes csőrű vadlúdfaj. Meglehetősen foltszerű elte rjed ésú madár, mindössze Grönlandon , Izlandon és aSpitzbergákon vann ak állomá nyai. Síksági tundrákon , folyóktorkolatvidékén, de akár baza ltsziklák vagy gleccse rek közelében is megtelep szik. A hóolvadást követően érkeznek vissza afészkelőhelyre az egyedek, és gyorsan fészke léshez látnak lazakolóniákban . Kis talajmélyedésbe a tojó 3-7 tojást rak, a k ikelő
fiókák mintegy két hónapig növekednek, mire megtanulnak repü lni. Kisebb zuzmókat, mohá kat és bogyókat legelnek, a telelőterületen kiszóródott kukoricát, gabonát, fűmagvakat szednekfel. A rövid tundrai nyár már be is fejeződik , mire a pelyhes kicsinyekb ó1 repülős fiatalok lesznek, és a családo k elind ulnak atelelőterü letek felé . A telet a Brit-szigeteken , valamint a Fríz-szigeteken és a Watt-tengeren töltik. A szárazföld belsejéb e ritkánjutnak el egyed ei, legtöbbször az őszi-tavaszi időszakban .
A Kárpát-meden cében ritka kób orló, a Dunántúlon, a Dunán,valamint a Hortobágyon figyelték meg több esetben.
Nyári lúdAnseranser
Récefé lékAnatidae1-2. kép
Nyári lúd úszóhártyás láha
l II III IV V VI VII VIII IX X XI XIIDD••••••••••
30
Az egyetlen fészkelő lúdfajunk a nyári lúd, amelybó1 a háziludattenyésztették ki. Barnás testű, szürk és nyakú madár, amelyneka csőre és lába is narancssárga színű . Eurázsiában mind enütt elterjedt, Magyarországon pedig a Hortobágyon, a Velencei-tómellett , a Fertő tavon és a Kis-Balatonon fészkel; országo s állománya 1000-1100 pár. Fészkel őhelye ritkás nádassal vagy gyékénnyel, ritkábban sással fedett mocsárrétek, sekély állóvizek ,mocsarak és szikes tavak . Előszeretettel fészkel olyan élóhelyeken, ahol a tavalyi avas nádat kisebb nyílt tisztások , sásos állományok tarkítják. A földközi-tengeri telel őhelyról márciusbanérkeznek vissza az első egyedek, amelyek a territór iumokatazonnal elfoglalják. E hónap kö zepén már teljes az 5-7 tojásbólálló fészekalj . A fészek kisebb partközeli mélyed ésben található, a szülő madarak piheto llakkal rakják körbe, és amikor rövidebb ideig elhagyják, akkor gondosan betakarják tollakkal.A barnás piheto llazatú fiókák áprilisban kelnek ki és szüleikkelegyü tt részt vesznek a táplálkozásban. A tojásokon csak a tojómadár kotlik csaknem egy hónapon keresztül , miközben a gúnár őrködik . A fiókák két hónapos korukban válnak önállóvá.Nyár végén a családok összeállva kisebb-nagyobb csapatot képeznek. A nyári ludak - hasonlóan a többi lúdfajhoz - társasmadarak, sokszor a fészkeik is köze l találhatók, de költési idő
szakon kívül is kisebb-nagyobb csapatokban fígyelhetók meg.Rövidebb nyaka és erőteljesebb lába alkalmassá teszi arra , hogytöbb időt töltsön a szárazföldön, mint a hattyúk. A táp lálkozóludak rendszerint vízinövényeket fogyasztanak vizes é lőhelven.
de előszeretettel legelnek mezőgazdasági területeken is. A frissnád , gyékény vagy más vízinövény hajtását csipkedi meg , olykor előfordul, hogy tótágast állva keres a víz alatt. Az őszi hónapokban a betakarítás során kipergett kukoricaszemeket isösszes zedik a tarlókon, novembertó1 pedig friss kelésű őszi búzát, fűféléket legel. Az első fagyokat követően , decemberbenvonul el, a telet Dél-Európában tölti . Ennek ellenéró1 észa królérkezett csapatai be nem fagyó vizes é lőhelyeinken megfigye lhetók. A faj a maga tartás-kutatás világhírűvé vált alanya, KonradLorenz korszakalkotó megfigyeléseit, vizsgálatait nyári ludakonvégezte és kapott érte Nobel-díjat. Bár haza i állománya az utóbbi években kissé megerősödött , sajnos a faj kelet -európai populációja csökkenő tendenciát mutat, ezért a nemzetközi egyezmények a fokozottan védettebb csoportba helyezték. Magyarorszá gon a Hortobágyon, a Kiskunságban, a Mezófö ldön és a Kis-Balatonon, valamint a Fertő tó mellékén fordul elő nagyobb szám
ban .
Tengeri ludakBranta spp.
RécefélékAnatidae
Örvös lúd
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••0000••••
32
Az alább i madarak teng eri lúdfajok, amelyekre egyebek melletta kisebb, finomabb csőrtípus jellemző. Magyarországon csak alkalmanként fordulnak elő, rendszerint a nagy libacsapatokbavegyü lve. Az apácalúd (Branta leucopsis - 1. kép) az északitundrák fészkelő faja. Három , jól elkülönülő populáció költ Európa északi részén: Kelet-Grön landon, a Spitzbergákon, valamint a Novaja Zemlja vidékén. Fészkel őhelyül előszeretettel választja a fátlan, rövid füvű köves tundra régiót , de sziklafalakonis megtelepedik. Ragaszkodik a tengerpart köze lségéhez, onnannem távolodik el túlságosan. A párok későn, csak május máso dik felében látnak a költéshez, amikor az időjárás lehetővé tesziazt. Laza csoportokban, gyakran ragadozó madarak (pé ldául hóbagoly) közelében építik fészküket. A ragadozó madár jelenléte egyfajta védelmet nyújt a ludaknak, ugyanis azok a fészkükközelében nem zsákmányolnak, viszont más ragadozót (pé ldáulsarki rókát) távol tartanak. A fészkel őhelyü l kiválasztott talajmélyedést vastag pehelytoll réteggel béleli, 2--6 tojását június ele jén rakja. A költóhelyhez a párok nagyon ragaszkodnak és évró1évre felkeresik azt. A fiókák 24-25 nap alatt kelnek ki és aligkét hónap alatt elérik a röpképességet. Táplálékában különböző tengerparti növények, tengeri hínár dominálnak, de kisebbrákoka t, puhatestűket is előszeretettel fogyaszt. Magyarországonminden évben megjelenik, de csak néhány példányban. Az örvöslúd (Branta bernic/a) elterjedési terü lete szélesebb, mint az elő
ző fajé, az Északi-sarkvidéken mindenütt előfordul a SO. szélességi körig. Az előző fajéhoz hasonló a költőterülete , de mindigvalamilyen kieme lkedésen, magas laton építi fészkét. A piheto llakkal béle lt fészek alapja moha és finomabb növényi szálak.A sietős költés június elejétó1 július végéig tart, mely során azl-S fiókát felneve lik. Leginkább növényevő: a tundrai zuzmó któl és moháktól kezdve az őszi kelésű gabonáig mindent legel,tengerpartokon gyakran fogyasztja a tengeri hínár fajokat is.A nyuga t-európai tengerpartokon telel, sokszor egészen Marokkóig húzódva dél felé. Az előző fajjal együtt vonu lás során olyantömegben lephet el egyes mezőgazdasági terü leteket, hogy agazdák kártétellel vádo lják. Magyarországon ritka kóborló, fő
ként állóvizeken, ritkábban folyóvizeken, az utóbbi száz évben25 alkalommal figyelték meg. A kanadai lúd (Branta canadensis- 2. kép) Észak-Amerika leggyakoribb lúdfaja, mintegy 12 alfaja fordul elő a kontinensen. Kedvelt víziszárnyasként Angliába telepítették a 17. században, majd az európai bevándo rlókrévén Új-Zélandra is eljutott. Ez utóbbi helyen olyannyira elszaporodott, hogy komoly gazdasági károkozása miatt próbálnakellene küzdení. Angliából átjutott Nyugat-Európába; egyik fő telelőterülete a Watt-tenger vidéke. Magyarországon mindösszenéhány alkalommal észlelték.
EgyébvadlúdfajokRécefélékAnatida e
!! (vörösnyakú lúd)
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••00000•••
34
A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis - 1. kép) a legkisebb ésegyúttal a legszínpompásabb tengeri lúd . Igazi szibériai fészkelő madár: a jamal-félszigettó1 egészen a Tajmír-félszigetig költ.Fészkelőterülete a füves és fás tundra közötti átmenet, ahol mégvannak kisebb fák, bokrok, de már nyíltabb az é l őhely . Ha teheti, egy ragadozó madár (például vándorsólyom vagy gatyásölyv) fészke közelében telepedik meg költéskor, kihasználvaazt, hogy más ragadozók (például emlősök) nem merik megközelíteni a lúd fészkét. Viszonylag későn, júniusban érkezik aköltőterületre, és a párok azonnal a költéshez látnak. Átlagosan3-6 tojását kis talajmélyedésbe rakja a tojó, a fiókák mintegy 25nap alatt kelnek ki. A vízimadarak között egyedülállóan táplá lékspecialista: kedvenc eledele a gyapjúsás (Europhorium spp.)A telelőterületen sós lagúnák, továbbá szikes puszták növényzetét legeli. Augusztus végén indulnak útra a családok, nagy folyóvölgyek mentén haladva jutnak el a Kaszpi- és a Fekete-tenger mellékére. Ott folyók deltájában, de mindig félsós, szárazsztyeppeken telel. Magyarországon az utóbbi években megszaporodott a megfigyeléseinek a száma, mely csak részint tudható be a madármegfigyelők növekvő számának. A korábbi tiszántúli, hagyományos megjelenési helyei (Hortobágy, Kardoskút)mellett már a Dunántúlon is felbukkan. Az alábbi fajok a magyar madárfauna azon tagjai, melyekró1 a kutatók véleménye az,hogy csak fogságból kiszabadult példányok fordultak elő hazánk területén. A sarki lúd (Anser caerulescens - 2. kép) a tundra öv madara, hatalmas tömegekben fészkel a sarkvidéken. A fehér házilúdtól a szárnyevezőtollainak fekete színe alapján különíthető el. Két alkalommal figyelték meg hazánkban. Az indiai lúd (Anser indicus) vadon élő állományai Kelet- és KözépÁzsiában fészkelnek, a telet az indiai szubkontinensen (India,Banglades, Pakisztán) tölti. Elsősorban magas hegységek lakója,a talajon, ritkább esetben ragadozó madár elhagyott fészkében,fán költ. A legmagasabban megfigyelt madárfajok közé tartozik,a magassági rekord 9000 méter. A 19. század végétó1 igen elterjedt díszmadár lett beló1e, Svédországban pedig kisebb kivadultpopulációja él. Növényevő, kisebb mennyiségben gabonát is fogyaszt. A nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) Észak-Afrika lakója, de kedvelt díszmadárként eljutott Európába is. Az ókorbankülönös varázserőt tulajdonítottak a fajnak, és hosszasan próbálták tenyésztésbe fogni és megszelídíteni, sikertelenül. Agresszívmagatartású, összeférhetetlen vízimadár.
ÁsóludakTadorna spp.
RécefélékAnatidae
, II III IV V VI VII VIII IX X XI XI1
••••0 0 0 0 0 •••
36
Az ásóluda k külalakjukat tek intve átmenetet képez nek a ludakés a récék között , Vízen úszva a récékre emlékeztetnek, hoszszabb lábuk, csőrük felépítése, táplálékuk, valamint életmódjukalapján inkább a ludak hoz haso nlítanak. A szárazfö ldön is többet és jobban mozognak, földi üregekben költenek. A vörösásólúd (Tadorna Jem/ginea - 2. kép) egyöntetű rőtbarna-vörö
ses színű vízimadár, csak repülés során tűnik fel a széles zöldszárnytükre. A félsivatagos pusztákon, sztyeppeken található tavak lakója, elterjedési terü lete a Fekete -tenger vidékétó1 egészenKelet-Ázsiáig tart. Európában ritka fészkelő faj: Spanyolországban és a Balkán-félszigeten vannak kisebb állományai. A magashegységekben is megtelepszik, Tibetben akár 5500 méteres magasságig előfordul. F észkel őhelye változatos: sziklahasadékban,maga által vájt üregben, de elhagyott ragadozómadár-fészekbenkölt , 5-12 tojását május végén rakja le . Fők é nt növényevő, vízinövényeket, hínárt és füveket legel. Alkalmilag puhatestűeket ,
vízirovarokat is fogyaszt. Magyarországon ritka kóborló, össze sen 20 alkalomma l fordult elő. A bütykös ásólúd (Tadornatadorna - 1. kép) sokkal változatosabb színű , mellén jellegzetesvörösesbarna keresztsáv van. Euró pa tengerparti sávjában szinte mindenh ol megé l, de nagy állományai fordulnak elő a mérsékelt övi sztyeppeken és a Földközi-tenger vidékén. Észak-Afrikában , valamint a Közel-Keleten is él, egészen Indiáig húzód ikelterjedés i területe. A tengerpartokon, szikes tavakon , de halastavakon is megtelepedik. Fészké t maga által vájt üregbe, rókavagy más állat kotoréká ba építi. Sokszor társbé rlőként elfoglaljapusztai emlősök (pé ldáu l morrnota) üregrendszerének egy részét. A nyolchetes kotlást követően a 7- 12 fióka azo nnal köve tia szülóket a vízre és megkezdik az öná lló táplálkozást. Alkalmilag faodvakban is költ, ilyen kor a fiókák kiugrálnak az odú bólvagy aszülőmadarak csőrükben szállítják el óket, Sokféle állatitáplálékot is fogyaszt , kedveli a csigákat , kagylókat , de nem veti meg a rovarokat, kétéltűek petéit vagy a halikrát sem . Kisebbkolóniákban fészke l, a családok kezdetben külön vezetik a fiókáka t, késöbb előfordul , hogy köz ös .óvodak ént" több tucat fi
óka kisebb csapatokba verődik. Déli állományai nem vonu lnak,az északon k ö lt ők a Földköz i-tenger mellékére vándorolnak.Magyarországo n a 18. században még fészke lt, de a folyószabályozásokat követően mint fészkelő faj eltűnt. A 20. századbanmint szórvá nyos ősz i-téli ven dég volt jelen a madárfaunában, ésegyes példányok átnyaralását követően 1996-ban , majd 1997ben költött ismét egy mesterséges tórend szeren .
Kékcsörü réce0XY"rtl leucocepbala
RécefélékAnatidae
!!
Kékcsőnl réce[aroetollai
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••000000••
38
A halcsontfarkú récék testfelépítésükben és életmódjukbanmind a ludaktól, mind a récéktó1 nagyon eltérnek. Faroktollaiknagyon különösek, fonákjuk felfelé áll. Bikafejű récének nevezték népiesen a kékcsörü récét (Oxyura leucocepbala - 1. kép),amelynek valóban vaskos a csőre és kissé szögletes a fejform á
ja. Nászidőszakban a gácsérok csőre egészen élénk kék lesz, feje messziró1 látható fehér színűvé változik. A faj soha nem voltgyakori, korábbi elterjedési területe a Földközi-tenger medencéjétó1 egésze n Közép-Ázsiáig húzódott. A Kárpát-medence voltelterjedésének északi határa, hazánkban a Duna- Tisza közén, aTiszántúlon , elvétve a Dunántúlon (például a Velencei-tavon) isköltött . Szikes, sós, sekély vizű tavakban, lagúnákban él; kedveli a növényzettel tarkított parti sávot. Nagy, növényi részekbó1,hínárdarabokból álló fészkét szigetekre, a part menti növényzetbe építi; fészekalja 6--8 tojásból áll. Tápláléka főként növényieredetű, a felszínen lebegő és a víz alatt gyökerező vízinövényeket fogyasztja. Vízirovarokat, apróbb csigákat és más puhatestűt
a szaporodási időszak alatt fogyaszt. A mediterrán tájakon élő
állományok nem vonulnak; Közép-Ázsiából Pakisztánba vándorol az ott fészkelő populáció. A faj állományának összeo mlásáttöbb tényező válthatta ki, de legfontosabb ezek közül az élőhe
lyek rohamos ütemű pusztulása. Utolsó magyarországi költéséta hatvanas évek elején találták egyes kiskunsági szikes tavakon .Visszaszorulása a hetvenes évekre felgyorsult, jelenleg az egyiklegveszélyeztetettebb madá rfaj Európában. Költőállománya i
mindössze Dél-Spanyolországban, Tunéziában és Kis-Ázsiábanmaradtak fenn. Hazai visszatelepítésére kísérletet tettek a nyolcvanas években, de az teljes sikertelenséggel zárult. Ritkán vonulás során bukkan fel egy-egy példány, elsősorban a Dunán . Sajnos komoly veszélyeztető tényezók ént lép fel a halcsontfarkúrécével (O. jamaicensis) történő hibridizáció, mely a még meglévő állományok teljes felmorzsolódásához vezethet egyesfészkel őhelyeken . Ez utóbbi faj nagyon hasonló az elózóhöz,termete azonban kisebb , fején a fekete szín nagyobb kiterjedésű . Észak-Amerikából telepítették Európába díszmadárként , és akiszabaduló, félvad populációk Nagy-Britannia jó részén , továbbá Spanyolországban is megtelepedtek. A halcsontfarkú récékgyors terjedését látva a természetvé delmi szervezetek összefogtak, remélhetően sikerül meggátolni a kékcsőrű récével való keveredést. A faj egyedei kelet felé terjeszkednek és már Magyarországon is megfigyelték példányaikat.Szintén a díszmadártelepekró1 szökik el időnként az Ázsiábanőshonos mandarinréce (Aix galericu lata - 2. kép), amelyet különleges tollazata alapján bármely hazai récefajunktól könnyenelkülöníthetünk.
Tők és réceAnas pla tyrhy ncbos
RécefélékAnatidael-l kép
Tőkés réce esőre
felűln ézetben
I II III IV V V! VII VIII IX X XI XII••••••••••••40
Az úszórécék tipikus képviselője. Jellemző rájuk az, hogy kevésbé süllyednek a vízbe úszás közben , farkuk kissé hosszabb .Nyúlánkabb a testük , a víz alá lebukni kevés bé tudn ak és inkább csak tótágast állva keresgélnek a víz alatt. A leggyakoribbréce hazánkban, minde n vizes élóh elyen felbu kkan a legkisebbidőszakos vízállástól kezdve nagy folyóinkig vagy tavainkig. Azegész világon előfordul, Eurázs iában és Észak-Amerikában. Halastavakon , víztározókon, folyóárterekben vagy szikes tavakonegyaránt megtelepedik, olykor a vizektó1 távol is, még dombvi dékeinken is. Fészkelohelyér tekintve nem válogatós , a rövidfüvű pusztákon , sűrűbb vízparti növényzetben, de akár kihelyezett madárodvakban , nagyobb madár fészkében, vagy akárépületek tetején is megtelepedik. A párok igen korán, sokszormár januárban összeállnak , de a ludaktól vagy hattyúktó l elt érően a récéknél nem életre szó ló a párválasztás. Kedvező idő
esetén márciusban történ ik a fé szkel őhely kiválasztása. A párokegyütt építik a fészket, néha több pár költ egymás köze lében,alkalmas helyen . A fészek kis mélyedés, melynek szélét pihetollakkal fedik. A költés előrehaladtáva l egyre vastagabb ez atollréteg . Áprilisra teljes a fészekalj, mely 5-6 világos színű tojásból áll. A fiókák kikelésüket követően az anyamadár hívására elhagyják fészkük et, és táplálkozni indulnak. A magas fákonvagy épületek tetején költő párok fiókái számára nem veszélytelen ez, hiszen több méteres zuhanást kell túlélniük. Korábbanelterjedt hiedelem volt, hogy a vadrécék halakkal táplálkoznak ,azonban csőrtípusukat látva nem kérdéses, hogy a szarulemezkékkel határolt csőrük a legmegfelel öbb a víz átszűrésére és abenn e található táplálék megragadására . Ennek ellenére előfor
dul , hogy halat zsákmányol. Mégis számára a legfontosabb táplálék a különböző növény része, magvak, rovarok, csigák éslárvák. Parkokba kivadult félvad állományai természetesen jelentős mennyiségben fogyasztanak ember által felkínált minde nféle táplálékot. A nászidőszakot követően a gácsérok elvesztik csillogó színű tollruhá jukat, és a tojóhoz hasonló egyszerű barnás színűek lesznek. A récefél ék repülőtolla ikat nemfokozatosan, egymás után cserélik, hanem egyszerre. Ilyenkora legsűrúbb növényzetbe rejtőzködve vésze lik át ezt az átmeneti röpk éptelen időszakot , melyet lohosságnak nevez nek.A hazai állomány jelentős része a tél beköszöntével délebbrehú zódik , és a Földközi-tenger mellékén tölti a telet. Áttelelő
péld ányok természetesen mindig akadn ak. Hazai állományát100 000-15 0 OOO párra becsülik.
KendermagosréceAlIas streperaRécefélékAnatidae ,l. kép
!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0
Nyílfarkú réceAnas acutaRécefélékAnatidae2. kép
!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 ••••••••••0
42
Az úszórécék egyik jellegzetes hazai képviselője . Tollruhája nemkülönö sebben feltűnő, a nászruhás gácsé r szürke, a tojó barn ásszürke , és mindké t nem re j ellemző a finom keresztsávozás. eső
re rövidebb, mint a tó'kés récéé, homloka azo nba n mere de keb b,és repülés közben tűnik fel igazán a vörösesbarna szárnyfedókáltal alkoto tt csík. Euró pa nyuga ti felén kevésb é, középsó és keleti felén azo nba n mindenütt elterjed t, megtalálható azonbanÁzsia egyes része in, az Egyesült Államokban, valamint Kanadába n. Magyarországo n még alföldi és dom bvidéki mocsarakb an ,holtágakban, víztározokban és halastavakon költ, de csak szórványosan. Mindö ssze 200 párra becsülik hazai állományát, melyaz utóbbi éve kbe n lassú növekedést mutat. Egyed ül a Kis-Balatonon , a Fertőn fészkel nagyobb mennyiségben . Az első példányok áprilisba n érke znek vissza a földközi-tengeri telelőterü le
tekró1 és hamarosan párba állnak. Az időj á r á sr ó l függően indu lmeg a fészeképítés és a tojások lerak ása. de májusban legkésóbb teljes a fésze kalj. A tojó 8-12 tojást rak, de gyakran előfor
dul, hogy más récefajok fészkébe is tojnak. A kotlás időszaka
kevesebb, mint egy hónap, a fiókák kikelésü ket követően a s ű
rű növén yzetbe bújnak és csak napo kkal k és öbb merészkednekelő. Étlapján növényi részek , magvak találhatók , de a kutatásokalapján az összes réce közül a kendermagos réce fogyasztja alegtöbb állati eredetű táp lálékot. Ezek leh etnek kisebb rákok ,puhatestűk , vízirovarok vagy kétéltűek petéi. Az év mindennagy részében láthat ó Magy arországon. a vizek befagyása azonban délre kénysze ríti az áttelelő példányokat.
E fajt fecskefarkú récén ek is nevezték régen, hiszen nemcsak agácsé rnak , hanem a tojón ak is hosszan megnyúlt faroktollaivannak, amelyek jellegze tes kü lsőt kölcsönöznek a fajnak. Nyaka szintén hosszú és vékony, enne k köszönhetóen víz alatt mélyebbre kép es lenyúin i táplálék utá n kutatva, A gácsé r nászruhája jellegzetes, a tojó és a fiatalok tollazara azonban egyönte tű
vílágosbarna-szürke. Eurázsia északi részén mindenütt megtal álható , Európ ában Skandinávián kívül csak kisebb állományokban költ , fók ént a Balti-tenger vidékén. A Kárpát-med ence keleti felén fészkel, orszá gos állományát 30-50 párra becsülik. Rövid füvű pusz tákkal övezett szikes tavak fészkelóje, gyak ranfészkel mocsarak ba n is. A tojó április végén rakja le 8-10 tojását, és a gácsé r - a többi récétó1 eltérően - a kotlás folyamánőrzi a fészken ülő párját. Augusztusba n-szeptemberbe n vonu ldélre, de a hozzánk észa król érkezett madarakat egészen novembe rig megfigyelhetjük. Olykor megkísérli az áttelelés t is.
Kanalas réceAnas clypeata
RécefélékAnatidael. kép
Kanalas récecsó're[elűlnézotben
I II III IV V VI VII VUI IX X XI XII0 ••••••••••0
Fütyülő réceAnas [Jell e/o/x'
RécefélékAnatidae2. kép
l II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII••••0000••••
44
Nincs még egy olyan récefaj, amelynek esőre olyan jellegzeteslenne, mint a kanalas récéé . A népies nevén butaorrú réc éneknevezett madár kanál vagy lapát alakú csőrével alapos an képesátszűrn i a vizet, és leginkáb b a növényi és állati plankront fogyasztja. Kiegészítésképpen gyo mrnagvakat, zöld növényi része ke t, alkalomadtá n ped ig kisebb puhatestűeket is gyűjtöget.
Sokszor megfigyelhető, ahogya sekély tavak partszéli részén sajátos vonalba rendeződnek a . kanalasok ", és úgy szürcsölik a vizet. Európa nagy részén megtalálható faj. Magyarországon kisszárnú fész kelő, leginkább a tiszánt úli terül eteken. Országos állom ányát 500-600 párta becsülik. Mocsarak , halastavak és másállóvizek kö lt őfaja. Ked veli agyékénnye l, kákaval és zsiókával
benőtt vizeket. Bár sokszor már februárban megérkezik a költő
helyre , az időjárástól függően csak április végé n kez di meg ak öltest. A gácsér nászruhájában feltűnő jelenség: a gesz tenyebarna hatalmas folt az alsótesté n nagyon élese n határolódik el atest töb bi rész ér ól. illetve az alul fehér színű szárnyakt ól. A tojó
három hétig ül a tojásokon. Ha hirtelen felriasztják , akko r ürülékkel vegyes váladé ko t fröccsen t a tojásokra, hogy az ese tlegesragadozókat elriassza. Más ese tbe n fűszálakkal fedi be a tojásokat , hogy azo k ne keltsék fel a ragadozók érdeklődését. A fiókák feln övekedését követően nagy csapatokat alko t, amelyekho sszan időznek a kedvező táp lálkozóhelyen. Október-nove mberben többezres csapatait lehet megfigyelni zavartalanabb vizes élóh elyeinken. Enyhébb teleken megkísé rli az átte le lést is.
A fütyülő réce nevét onnan kap ta, hogy a gácsérok sípo ló vagyfüttyszerű hangot hallatnak. aminek szerepe van a csa pat összetartásában (különösen rossz látási viszonyok között, példáu l köd ös id óben), Északi elterjed ésú faj, Skandinávia j elentős részén ,
Nagy-Britanniába n, lzlandon és Észak-Ázsiában Kamcsatkáighúz ódik fészkelőterülete . Délen Kazahsztánig megtalálhat ó. Tavakon , víztároz ókon, ho ltágakon él, fészkét általába n vízpa rti faalá építi. A fészek a sűrű növényzetbe rejtett kis mélyedés , néhány fűszállal és növ énydarabbal. valamint kevés tollal bélelve .Tojásainak száma 6-11; eze ken a tojó 22- 25 napig ko tlik. A fiókák alig másfél hónap alatt válnak ropk épessé. Augusztusban acsaládo k nagy csapa tokba verődnek és megindulnak dél felé .Magyarországon fők ént az ország keleti felén vonulnak át, olykor többszázas, ez res csapa tokban. a Tisza vonalát követve.A Dunántúlon is megjelen ik, de csak kisebb csapatokban.Az úszórécék különleges faja a márvá nyos réce (Marmaronettaangustirostris), amely ma már globá lisan veszé lyeztetett madá rfaj; hazánkban rendk ívül ritkán bukkan fel. A Földközi-tengermed encéjében húzódik elterjedési terül ete egészen Kis-Ázsiáig,de term észetes populációi kihalás közeléb en vanna k.
Böjti réceAlias querquedula
RécefélékAnatidael. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XI!0 0 ••••••••00
CsörgöréceAnas crecea
RécefélékAnatidae2. kép
I II III IV V VI VI! VIII IX X XI XII••••0 0 00••••
46
A böjti réce nevét tavaszi érkezésének időpontjáról kapta . Kistermetű récefa j, a gácsérnak semmivel össze nem keverhető fehér szemsáv ja van , repülés közbe n mindkét nemen feltCínő akékess zürke szárnyfo lt. Eurázsia mérséke lt övi részén elterjedt.Hazánkban a dom b- és hegyvidéket leszámítva mindenütt elő
fordul, a síksági vizenyős területeket kedve li. Szikes tavakon ,mocsarakban telepedik meg előszeretettel , de anyagnyerő tavakban, holtágakb an is felbu kkan . Jellegzetes nászrepülése nagyon látványos: általában több hím és egy-két tojó száll fel egyszerre, majd a gácsérok kereplő hangokat hallatva üldözik a menekülni igyekvő tojót. A fészkét a vízpart közelébe építi, melykis mélyedésból és az arra hozott növényi darabokból, valamintpehelytollakból áll. A tojások lerakása közben is folyamatosanépíti a tojó a fészket, ami ritkaság a récé knél. A fészekalj 8-10tojásból áll. Tápláléka elsősorban növényi eredetCí: gyommagvakat, egyéb növé nyi részeket , valamint rovarokat fogyaszt.A csapa tok szeptember végén kere kednek fel. Korábban vadászható faj volt, a legújabb változtatások nem állapítottak megrá türelmi időt. Meg is érde mli a védelmet, ugyanis Nyugat-Európában töredé kére ese tt vissza állománya .
Cherne l István korában "apró récének" nevezték e fajt. Körülbelül galamb méretCí madá r, a gácsérokra nászidőszakban jellemző a fémes zöld pofaoldal, amely alulról-felülról vöröses barnaszínne l határo lt. Eurázsia és Észak-Amerika nagy részé n előfor
dul, de Közép- és Dél-Európa már nem tartozik elterjedés i területébe. Hazánkban tavaszi-őszi átvonu ló, kis számban fészkelését is megfigyelték. Élóh elye fás vagy bokros növényzettel fedettállóvizek melléke, mocsarak. Parti nádasokban , fCízbokrosokb anépíti fészkét, melyet sás- és nádlevelekkel , mohával bélel. A gácsér a költés folyamán a tojóval együtt a fészek körül marad.8-10 tojásábó l mintegy három hét kotlási időszak után kelnekki a fiókák. A fiókák eh'Y idóben kelnek ki, mivel a kotlás azuto lsó tojás lerakásától indul meg. A fiókák megszáradásukatkövetően azonn al a vízre menn ek és megkezdik a táplálkozást.Magvakat, hínár- és más vízinövé ny-sarjakat, egyéb növényi részeke t fogyaszt, de felveszi a puhatestCíeket, rovarlárvákat is.További három hét szükséges a fiókák önállóvá válásához. Magyarországon az év minden hónapjában rnegfigyelheró, de a vonulás időszakában tömeges és a tók és réce után a második leggyakoribb réce. Szeptember-októberben nagy csapa tokban gyülekezn ek a szikes tavainkon, halastavakon. Enyhé bb teleinken abe nem fagyó vizeken áttelel. Költését bizonyították a Hortobágyon és a Duna mellett is.
BarátréceAytbya [erina
RécefélékAnatidae1-2. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII00•••••••••0
CigányréceAytbya nyroca
RécefélékAnatidae3. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0
A bukórécék mind testfelépítésükben, mind pedig életmódjukban különböznek az úszóréc éktó1 . Csőrük laposabb végű, detöve meredek ebb , elsősorban az állati táplálék felvételére specializálódott. Testük jobban a vízbe süllyed, farkuk sokkal rövideb b. Jobban úsznak és nagy mélységekbe merülnek. A gácsérok fejtollai sokszor meghosszabbodva üstököt vagy bóbitát formáinak.A barátréce gyakori fészkelő Magyarországon, és vonulás soránis sokfelé találkozhatunk a fajjal. Elterjedési területe Eurázsiárakorlátozódik, Skandináviab ól és az északi területekró1 azonbanhiányzik. Élóhelyét tekintve nem válogatós: víztározókon, állóvizeken, halastavakon és szikes tavainkon megtelepszik, de asűrű parti növényzetet, növé nyzettel benőtt csendes öblöketigényli. A párok megérkezésüket követően áprilisban fészkeIésbe fognak, a fészket a tojó építi egyedül. A legnagyobb fészketép íti a récefélék között, gyakran külön kis feljárót kell építenihozzá. 8-11 tojásból áll fészekalja, de előfordul , hogy több tojóugyanabba a fészekbe tojik, illetve az is, hogy más réce fészkébe tojnak. Táplálékát inélven a víz alá bu kva szerzi, növényi részeke t, puhatestűeket , magvakat fogyaszt.
Az előző fajtól e ltérően világszerte megritkult madár, amelynekMagyarországon szeren csére még erős populációi vannak. Országos állományát 1000 párra becsülik. Egyöntetű gesztenyebarna színű, tavasszal a gácsé roknak élénk fehér szemgyűrűje van.Röptében messziró1 felismerhető fehér szárnycsíkja van, ennekellenére sokszor esik áldozatul illegális vadászatoknak. Keleti elterjed és ú madár, a mérsékelt öv déli peremén, a füves pusztaövben húzódik elterjedés i területe (egésze n Mongóliáig), Mindig sűrű növényzettel fede tt állóvizek, mocsarak mellett telepedik meg. A part menti gyékényes-nádas foltokba építi fészkét,de sirálytelepeken is fészkel. Március közepén érkeznek visszaa telel őterületról. Fészkét nád-, sás- és gyékénylevelekbó1, fű
szálakból építi és pihetollak kal béleli. Tojásainak száma általában 8-12 , de a tojók gyakran összetojnak egy-egy fészekbe.Sokszor más madár fészkébe (akár dankasirályéba is) is tojnaktojást. Míg a tojó ül a tojásokon, a gácsér őrködik a fészek körül. A fiókákra sok veszé ly leselkedik , és az első néhány hetetcsak kevés éli túl. Táplálékát víz alá bukva szerzi; hínár, gyommagvak, növényi hajtások mellett rovarlárv ák. csigák, kagylók,olykor halak is előfordulnak étlapján. A családok augusztus végén kezdenek nagyobb csapa tokba verődni, és egésze n a jégbeálltáig kitartanak egyes példányok. A telet a gyűrűzési adatokalapján a Mediterráneumban tölti.
48
ÜstökösréceNetta rufina
RécefélékAnatida el. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00••••••••00
KerceréceBneephala dangula
Récefé lékAnatidae
2. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••000 0 0 •••
so
Az üstökösréce nászruhás gácsérja színpompás madár: ez azegyetlen európai buk óréce, amelyn ek a csőre és a lába ismeggyp iros színű. Feje vörösesbarna, alsóteste feket e, és repü lés közben látszik széles fehér szárnycsíkja. Elterjed ési terület enem összefüggő, Közép-Ázsiában , a Kaszpi-teng er mellékén ésEurópa egyes országaiban vannak állományai (utóbbiakat csaka közelmúltban foglalta el). Terjeszkedése során Magyarországra is eljutott , ped ig azt megelőzően nálunk csak kóborlóként lehetett megfigyelni. A nyolcvana s éve kben a Dunántúl egyes szikes tavain . állóvizein telepe dett meg (Fenő tó , Sopo nya, Kis-Balaton), a Dunától keletre azonban még mindig csak kóborlókéntvetődik. Országos állományát 60-70 fészkelő párra becsülik .Költési időszaka május elejétó1 július végéig tan, bár a pótköltések augusztusig elh úzódhatnak. Fészke sokszor magas peremű,
a tojó megmagasítja a vízszintingadozások miatt. Ked velt fészkel őhelyei a ritkás, sekély vizű öblök gyékényes szegélye. Fészekparazita hajlama megfigyelhető, gyakor iak az .ősszetoj á
sok", illetve az, hogy más vízimadarak fészkébe is becsempésztojásokat. Kontyos, barát , tőkés és kendermagos récék fészkébetojja előszeretette l tojásait. Vízinövények termését és raktározószerve it túrja ki az iszapból, de kisebb csigákat, lárvakat is elfo
gyaszt.
Télen a Duna mellett j árv a gyakran akadnak szemü nk elé fekete-fehér tollazat ú récék , amelyek a gyors sodrásban fel-le bukdácsolnak. A csinos küllemű kercerécék háromszög alakú fejformája semmihez nem hasonlítható: meredeken emelkedik felfelé, majd egy hátsó kiöblö söd ésben végződik . A nászru hás gácsér szemgyűrűje élénksárga színű. Hidegkedvelő madár, az erdős rundrát ól egésze n az erdős sztyepp zónáig húzódik élterjedési terü lete. Kizárólag ott telepedik meg, ahol fás növén yzetvan , ugyanis a legtöbb récétó1 eltérően csak faoelvakban költ,magasan a talajszint felett . Gyakran a fekete harkály által vájtüregeket foglalja el, de kikorhadt üregekben is megtelep szik.A fiókák a kikelést követően kiugrálnak a fészekbó1, majd a ta
lajszinten követik anyjukat.Kedvelt tápláléka i a kagylók és vízicsigák; nagy menn yiségbenfogyasztja a vándorkagyl ót. Kisebb rovarlárvákat, halakat iszsákmányol, de növén yi részeket is fogyaszt. Gyakori téli vendég Magyarországon ; létszámát minde n bizo nnyal meghatározza az északi vidékeken a tél keménysége. Be nem fagyo folyóinkon, általában a Dunántúlon jelenik meg , aho l nagyobb, akártöbbszázas csapa tok is előfordulhatnak. Átnyara ló példányokattöbb ízbe n figyeltek meg , sőt, az utóbbi éve kben költését is bizonyították Észak-Magyarországo n (Sajó-völgy).
Kontyos réceAythya[uligula
RécefélékAnatidael. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••Hegyi réceAythya marita
RécefélékAnatidae2. kép
I II IH tv V VI VII VlII IX X XI XII•••000000•••
52
Nem túl változatos sz ínezetű , ám mégis elegá ns kinézetű récefaj. Korábban bóbitás récének is nevezték, utalva a hímek hátranyúló kontyára. Nász időszakban a gácsérok szemgyűrűje
krómsárga színű . Európa nagy részén elterjedt , de inkább azészakabb i területek lakója; Nyugat- és Dél-Európáb an nem fészkel. Hazánkban gyakori őszi-tavaszi átvonuló, kis számban fészkei, elsősorban a Dunántúl nagyobb vizes élőhelye in. Kisebbkolóniákban , áp rilis-július közö tt költ. Fészké t a sűrű parti növényzetbe rejti, alapját nád- és gyékénylevelek adják, amelyrevastag pehelytollréteg kerül. 5-1 2 tojását áp rilis végé tó1 rakja leés mintegy három hét ig kotlik. A fészekhagyó fiókák kikelésüket követően követik a szülórnadarakat, és 60 nap alatt válnakrepülőssé . A víz alá mélyre lebukva keresi táplálékát, növényirészeket és rovaro kat fogyaszt. Állománya a 20. században jelentősen növekedett és kelet feló1 fokozatosan délnyugat feléterjeszkedett. Magyarországon mintegy 80--100 párra becsülik állományát, a Dunántúl nagyobb tavain , halastórendszerein vannak állományai. Vonulás során folyóvizeken is megjelenik . A Balatonon többezres csapatokban is megfigyelhető.
Északi e lterjedésű madár: Skandinávia északi peremterületein ,Oroszország tundra vidéken költ egészen Kamcsatkáig. Izlandonis fészkel. Tengeröbl ök , part menti lagúnák, növényzettel gazdagon borított állóvizek mentén él. A tundrán található nagyobbtavakon és folyótorkolatoknál sokszor kisebb kolón iákat alkot.A tojó keres i meg az alkalmas fészke lóhelyet, amelyben aztánsekély mélyedést kapar . Kisebb fűszálakkal, növén yi részekk el,a tojások lerak ása folyamán pedig pehelytollakkal béleli a csészét. Társul sirály- vagy csértelepekhez is, ahol kisebb szigeteken , kiemelkedéseken költ. Április végén vagy május elején rakja le tojásait. A fészekaljak általában 6-1 2 tojásból állnak, denem ritka, hogy két-háro m tojó egy fészekb e rakja tojásait. Így20--22 tojás is előfordu lhat egy fészekaljban . A gácsér kezdetbenőrzi a párját, alkalmilag még a fiókák felnevelésébe is bese gít.Csaknem két hónap szükséges a fiókák felnövek edéséhez; a hamar beköszöntő északi fagyok eló1 a családoknak el kell vonulniuk. Nálunk szórványos téli vendég, kisebb csapatai más buk órécék közé vegyülnek. A Dunántúl kisebb-nagyobb tavain figyelhető meg legtöbbször; hazánkban a Balaton az egyike hagyomán yos telel őhelyeinek .
PehelyrécékSomateria spp.
RécefélékAnatidae
Pehelyrécegácséljánakportréja
Cifrapehelyréce gácsérjának:portréja
l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII•••000000•••
54
Dunnarécéknek nevezték korább an ezeket a nagyobb termetű
teng eri récéket. Csőrük hosszú, és mivel homlokuk lapított ,ezért a luda kéra hasonlít a fejform ájuk. Tengerek lakói, a konti nens be lsejébe csak kivételes ese tbe n vetődnek; hazánkban kétfajukat figyelték meg. A pehelyréce (Somateria mollissima ]-2. kép) alkalmi vendég a Kárpát-medencében, ősztó1 tavaszigbu kkan fel magányosan alföldi állóvizeinken. ritkább an folyóinkori; egy esetbe n nyáron figyelték meg . Az "áldás madarán ak"nevezik északon, ugyanis a fészek béleléséh ez használt pehel yréteget már nagyon régóta összegyűj tik , és párn ák vagy paplanok bé lelésére használják kit űn ő sz igetelőanyagként. A nyugat európai, m érs ékelt övi tengerpartoktó l kezd ve egészen a sarkiten gerekig mindenütt megtaláljuk , egés zen Kamcsatkáig. A gácsé r nászruhája nagyon jellegze tes: a fehér felsőtesten elmosó dott világoszö ld és r ózsaszínes foltok láthatók. A tojó egyöntetű
foltos barna, ame ly kiváló rejtőszín a fészken lapu ló madá r számára. Megfelelő tengeröblökben nemri tkán többezres kolóniákat alkot, fészke lését májusban kezd i meg. A telepeken több gácsé r közül választ párt a tojó . A fészek általába n sziklák között ,a part menti ritkás növén yzetb en vagy folyótorkolatok mentimaga slatokon készül, helyét a tojó választja ki. A kis mélyed éstnövé nyi darabokkal, fűsz álu kka l béleli, aztán fokozatosan kibéleli a peh elytollaival. A to l lgy űj t é s során kezd etben nem voltaktekin tettel a kotló madárra , és sok fészekalj elpusztult a kíméletlen zavarás miatt. Újabban gondosa n ügyelnek arra, hogy a tollak összegyűj tése ne veszé lyeztesse a költés sikerességét. Egypélda a begyűj t ö tt toll mennyiségére: a Novaja Zemlián éventetöbb tonna tollat gyűjtenek be a helybéli emberek. Táplálékátmélyen lebukva szerzi; csigák , kagylók és tenger isünö k a leggyakoribb zsákmányállatai. A folyók vizébó1 elsősorban vándo rkagylókat szedege t. Költőterüle tén állandó madár, csak a kemény tél, a vizek befagyása kényszeríti a csapato kat dél felé .A cifra pehelyréce (Soma/eria spectabilis) még ritkább an jelenikmeg a kont inens be lsejéb en , mint az előző faj. Mind össze három alkalommal figyelték meg a Kárpát-medenc ében, a Tiszament én és a Dunán. Egyes sarkvidé ki szigetcsopo rt belső, a tengerpartoktól távol eső részén fordul elő, Észak-Amerikában ,Grönl andon , a Novaja Zemlján és a Spitzbergákon. Élóbelye afüves tundra i mocsa rak, kisebb vízfolyások, állóvizek. Költésétjúnius végé n, a hó elolvadásakor kezdi, és a pá r hetes kotlást ésa fiókanevelési időszakot követően a nyílt tenge rre húzódnak a
csapatok.
Füstös réceMe/an/Itafusca
RécefélékAnatidael. kép
Füstös récegácséljánakportréja
Fekete réce gácséljánakportréja
I II III IV V VI VIIVIII IX X XI XII•••0000000••
Jeges réceClangula byemalts
RécefélékAnatidae2. kép
I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII••••000000••
56
E faj csőre tavasszal világosabb sárga színű, a szem e körü l pedig fehé res foltocska látható . Amikor felrepül, jól megfigyelhe tővé válik a szárnyon található fehér s áv, amely a karevez ók színébó1 adódik. Északon az erdős tundra elterjedési területének ahatára . Folyó menti vizenyős-lápos területeken, állóvizekben ésmocsarakban fészkel, Évente egy költése van május-július között, az első fészekalj pusztulása esetén azonban pótkö ltésbekezd . 6-11 tojásár a talajba kapart mélyed ésbe rakja. A fészkelőterület zord téli időjárása eló1 a családok dél felé vándorolnak,fok ént a tengerpartokon maradva, de a kontinens belsejére is eljutnak csapatok. Másik telelőterületük a Kaszpi-tenger t érs ége,A Kárpát-meden cében rendszeres őszi -tavasz i átvonu ló, o lykornagyobb csapatokban (S0-200 példány) is feltűnik. A Dun án(Dunakanyarban) , a Balátonon és nagyobb halastavakon ismegfigyelhető.
A fekete réce (Melanitta nigra) az egyetlen tiszta fekete színű
récefaj . Költés idején a gács érek bü tykös csőre narancssárga színű. A tojók szerényebb tollazatúak. a teljesen barna testüktó1csak világos po faoldaluk tér el. A Kárpát-medencében kisszám ú, ren dszeresen megjelenő őszi-téli vendég, általában csakmagányosan vagy kis csoportban vegyül más récék csapataihoz.
A lehető legészakabbra fészkelő récefaj: aká r a 83. szé lességikörig felhatol, és fészkelőterü letén előfordul, hogy a legmelegebb nyári nap ok sem tudják felolvasz tani a vizek jégtakaróját.Ekkor még költése is elmaradhat. A sarkvidéki területeken Eurázsiába n és Észak-Amerikában egyarán t megtalálhat ó. Kedve li amély tavakat és a folyók torkolatvidékét. Nászidőszakban
messze hangzó jódlizó hanggal csalogatják a gácsérok a tojókat.A tundrai gyér növén yzet közé rejti talajra épített fészkét , melyetzuzmóval, rnoh ával és a peh elytolla ival bélel a tojó. S-ll tojását május-június k öz ött rakja, a kotlás három-négy hétig tart.A nagy testű sirályok és a rabl ósirályok ellen a tojó véde lmez i ape lyhes kicsiket. A fiókák a récefélék k özött a leggyorsabban,alig S hét alatt nőnek fel. Tápláléka leginkább állati eredetű: fő
ként kagylókat és csigákat fogyaszt , emellett más vízi gerincteleneket (rákokat, lárvákat) is zsákmányol. Gyak ran vesz fel követ, hogy az a kemén y héjak és rovarpáncélok felaprírását megkönnyítse . Moszatokat és tengeri hínárt is fogyaszt kiegészítésképpen. A telet Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjain tölti, aszáraz föld belsejébe csak kisebb csapatokban jut el. Hazánkbankisebb csapa tokban rendszeres őszi-tavaszi átvo nuló.
BukókJlergl/ s spp.
RécefélékAnatidae
Nagy bukó esőre
Öm)s bl/ká csőre
1 II III IV V VI VII VIII IX X XI XII•••••00000••
58
A récefélék közé tartoz ó , halfogásra specializálód ott bukók cső
rén a sza rulapocskák ann yira megerősödtek , hogy szinte fűré
szes élt adnak a csórkáváknak (ezért is nevezték korábban a bu kókat "fogascsőrűeknek"). A kis bukó (Mergus albelllls - 2. kép)régiónk legfeh érebb tollazatú apró réceféléje . A fekete csíkokkal mintázort gácsér messziról hófehérnek tűnik. Elterjed ési területe a tajgaövezetben hú zódik, Skandin áviat ól egészen Karncsatkáig. Tip ikus fé szkel őhelye i a fenyőerdő zónában húzódókisebb-nagyob b tavak , tórendszerek . Faodvakban, kikorhad tágak helyé n támadt üregekben fész kel, sokszor több méter magasság ra a földtól . Fészekanyagot nem hord a tojó az üregbe , acsupasz aljzatra tojja &-9 tojás ár . A fiókák mintegy 4 hét múlvakelnek ki, és egy-másfél nap után ugrá lnak ki az odúból. Fóleghalakat, vízi rovarokat zsákmányol, de puhatestűeket (kagylók,csigák) is fogyaszt. A Dun án , nagyobb állóvizeinken és halastavainkon aká r többszázas áttelelő csapatokat is alkothat.A nemzetség legnagyobb faja a nagy bukó (Mergus merganser) .E réceféle gácsérja fekete-fehér színű, feje fémes zöld . Eurázsiá
ban , Észak-Amerikában és egyes magashegységi területekenfordulnak elő populációi. Erde i tavakon, szikl ás-kavicsos tengerpartokon és mocsarakban egyaránt megtelepedik. Faodvakban - akár a földtól 18 méteres magasságban is - fészkel. Fákhiányában szik lahasa déko kban , gyö kerek között vagy mesterséges helyeken (elhagyott építményekben) készíti fészkét. Magyar
országon rendszeres átvo nu ló , kisebb-nagyobb vizes é lőhelye in
ken , de fók ént a Duna ment én jelenik meg .Az örvös bukó (Mergus sen"alor - 1. kép) hasonló az előző fajhoz , de annál kisebb, nászruhában pedig sokkal díszesebb.Ilyenk or a gácsérok melle vörös színben pompázik, oldalt fekete alap on fehér foltos kerettel; fején hátranyúló üstök látható.Eurázsiában és Észak -Amerikában egyaránt előfordul. Folyók
torkolatában, tiszta vizű tavak partján telep edik meg . A fészketa tojó készíti a sűrű növényzetbe, de olykor más állat üregébe
is beköltözik. Május elejétól július végé ig kö lt, 9-12 tojását száraz fűvel és pehelytollakka l bé lelt fészkéb e rakja. Vonulás és telelés sorá n jobban ragasz kodik a tengerekhez, táp láléká t is jórészt innen sze rzi. Fok ént tengeri angoln ákat, pikó- és g ébfajo
kat fogyaszt. A tengerpartok körn yékéról, a szárazföld be lsejéb eritkán téved . A Kárp át-meden cében szórványos átvonuló , néhány példányból álló csap atai hala stavakon, folyók mellett bukkann ak fel.
RablósirályokStetcorarius spp.
Sterco rariidaeHalfarkasfélék
A rablósirályok learnposfelsőcsorleáudját elkülönzUőszarupajzsok bontják
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000 0 0 ••••••0
60
A rablósirályok Cvagy más néven halfarkasok) a sirályokhoz hasonló testalkatú , általába n barnás színezetű mada rak. Sirálymódjára köröz nek a levegóben, keskeny és hosszú szárnyaik kalmeglehetősen fordulékony a röpt ük . Csőrük kampó ban végző
dik, karmaik erősen görbültek, lábuk at vértszerú pikkelyek fedik. Szinte sirálybőrbe bú jt ragadozó madarak ók , ame lyekugya n elpus ztult állatokat is fogyasztanak, de legjellemz öbb vadászati mód szerük mégis az, hogy kisebb vízimadarakat addigzaklatnak, míg azo k el nem ejtik a megfogott zsákmányukat.A nemzetség legnagyobb képviselője a nagy halfarkas (Stercorarius skua - 1. kép), egybe n a legsötétebb tollazatú is. Evező
tollainak töve feh éres foltot alkot a szárnyo n. Mindk ét féltekénelőforduló faj, Európában csak Izlando n és Skócia egyes részein fészkel. Kedve li a nyílt, fátlan domboldalakat, mocsárvid ékeket és ten gerpart okat. Fészke száraz fűszálakkal , mohával ésegyéb növénydarabokkal bélelt sekély mélyedés, amelybe 1-2tojását május-júniu sban rakja. Előfordul magányos költése is, deáltalában kisebb kolóniákban fészkel. A hím és a tojó egyarántkotlik , a fiókák 2&-30 nap múlva kelnek ki. A fiókanevelés csaknem két hónapot vesz igénybe; mind két szüló hordj a a táplálékot a fiókáknak. A fészek közelébe tévedt be tolakod ókat a felnőtt madarak zuhanórepüléssel és heves csőrvágásokkal próbál ják elűzni. A kontinens belsejéb e kivételes alkalmakkor, általában nagy viharok által elsodorva jut el. Magyarországon összesen öt alkalommal figyelték meg. A szélesfarkú halfarkas (S.poma rinus) kisebb termetű, keskenyebb szárnyú madár, és táplálékában nagyobb arányban szerepelne k rágcsálók (pé ldául lernmingek). A kisemlős-populáció nagysága olyannyira jelentős
életükben, hogy sokszo r a költés is elmarad , ha azok állományaéppen mélyponton van. Európ a északi részein az Urál hegységig fészkel , de megtalálható Észak-Amerikában is. A 2-3 fiókafelnevelését követően a telet a család a nyílt óce ánon és a ten gerparti sávban tölti. Magyarországon ritka átvonuló . Az ékfarkú halfarkas (S. parasiticus - 3. kép) a leggyako ribb rablósirályfaj. F é szkel őhely én április-májusba n látható látványos nászrepü lése, amely során akroba tikus lebuk ásokat és pörgest mutat be. Vonulás során nagy távolságokat tesz meg, egészen DélAfrika vagy Dél-Amerika partvidékéig. A nyílfarkú halfarkast(S. longicauda tus - 2 . kép) a hosszan megn yúlt középsó faroktollak jellemzik. A tundrák fészkelője , a telet általában a nyílt vízen tölti. A szárazföld bel sejéb e ritkán vetődik , hazánkban ritkakóborló.
DankasirályLarus rtdibundus
Sirályfé lékLaridae]-2. kép
Dankasirály röpképe
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••62
A Kárpát-med ence leggyakoribb sirályfaja; a csak rá j ellemző fehér szarny élról és a nászruh áho z tartozó fejmintá zatáról kön ynyen felismerhető. Alkalmazkodóképessége révén még a nagyvárosok által kínált , meglehetősen korlátozott életteret is betölti. Télen és kora tavasszal a lakótelepeken, folyók mentén jelennek meg csapatai, amelyek előszeretettel keresik fel a szennyvízcsatornák folyókba torkolló részeit. Az állandó és nagymennyiségű szerves hulladék sok halat vonz, ez pedig a sirályokat csalogatja . Konyhai hulladékot is szívese n fogyaszt, sőt a hidakról dobált kenyérdarabokra - szinte pillanatok alatt - hata lmas kavargó sirálycsapat verődik össze. Bámulatos ez a csapatszellem , ugyan is mindegyik madár a másikat is figyeli, és aholtáplá lékot talál valamely ik, ott azonnal megjelenik a többi egyedis. Szemé ttelepeken is gyakori vendégek , aho l a számukra méghas znosítható táplálékot szedik össze . A tavasz közeledtével az addig egyszínű fehér-szürke madarak - fokozatosan öltik magukra nászruhájukat, ame lynek legfontosabb eleme a söté tbar
na fej.Kolóniákban költő faj lévén nem könnyű megfelelő f észkelóhelyet választaniuk. Általában kopár, szilárd talapzatú vagy úszószigetekre telepednek, egymás szomszédságába akár több százpéldány is. A telepes fészkelés az egyedek számára előnyös , hiszen a fiatalok túlélési valószínűsége magasabb, mint a magányosan költő pároknál. A madárfiókákat ugyanis a rókák, varjakés más predátorok szívese n elrabolnák. A hatalmas telep szinteelrettentő hatásu, annak lakó i a betévedő ragadozót könnyedénelüldözik. A fészke t ápri lis folyamá n készítik aszülőmadarak .
A talajra vastagabb nádszálakat és sásleveleket he lyeznek, amelyen belül aztán kialakítják a pu hább anyaggal, tollal bé lelt csészét. A fészeka lj 2-4 tojásból áll, a fiókák mintegy háromheteskotlást követően kelnek ki. Pehelytollazatuk sárgásbarna alaponfekete foltokka l tarkított , amellyel a környezetbe kitűnően bele olvadnak. A pár napos fiókák leginkább rovarokat kapnak, kés óbb halakkal és más táplá lékka l is etetik öket a szülók. Egyesrovarok rajzása idején a szülók szinte csak a túlkínálatban rendelkezésre álló táp láléko t hordják a kicsiknek. A szántó traktortsokszor nagy csapat sirály köve ti; ezek az eke által kifordítottférgeket, látvákat kapkodják össze. Szeptemberben vonul el ahazai állomá ny, a telet a Földközi-tenger vidékén töltik. A nálunk télen látható egyedek észak felól jutnak a Kárpát -meden
céb e.
SzerecsensirályLarus melanccephalus
SirályfélékLaridael. kép
Szerecsensirályröpképe
I II HI IV V VI VII VIII IX X XI xu00•••••••000
Kis sirályLarus ni in utus
SirályfélekLarídae2. kép
Kissirátyröpképe
I II 111 IV V VI VII VIII IX X XI XII
000••00•••00
A szerecse nsirály rend szertanilag nem a danka- és a kis sirályhoz áll közel, hanem az úgynevezett "nagy sirályok" rokona.Nászruhában szép fekete feje, vörös csőre és a szem körüli fehér foltok különösen elegánssá teszik. Jelenleg is terjeszked ésben l évő faj: míg korábban csak a Földközi-tenger keleti medencéjében fordult elő költőfajként , az utóbb i évtizedekbenésza knyugati irányba hatolva több országban is megfigyeltékfészkelését. A Kárpát-medencében az 1940-es éve kben jegyezték fel költését először. Jelen leg Magyarországon már közel 200pár költ , számuk örvendetesen emelkedik. Halastavako n ésegyes szikes tavainkon fészkel, általában dankasirálytelepekh eztársulva. Fészekalja 2-3 tojásból áll; mindk ét szü lő részt vesz afiókák felnevelésében. A fiókák kikelésüket követően a fészekkörn yékén maradn ak egészen addig, míg meg nem tanul nak repülni . Tápláléka elsősorban repülő rovarokból , kisebb halakb ólés puhatestűekb ól áll, de előszeretettel jár ki a frissen szánto ttföldekre pockokat, ege reket zsákmá nyolni. Vonu ló faj, a telet aFöldközi-tenger nyugati mellékén töltik . Hazai fiókák színesgyűrűvel való jelölése rengeteg eredménnyel szo lgált a vonulá
si útvon al feltérképezésében .
A legkisebb termetű sirály; rigó nagyságú , de annál hosszabbszárnyú madár. Más sirályok társaságában érzékelhető legjobban a jelentős méretbeli különbség a többi sirályhoz kép est. Viselkedése, könnyed röpte a csérekére emlékeztet. Európa ésÁzsia erd óstundra-tundra zónájában fészkel, korábban több alkalmi fészkelését figyelték meg Közép-Európában. A Kárpátmedencében is megfigyeltek már költésére utaló jeleket. Fészkelőhelyükre való visszatérésüket követően nászrepül ésbe kezdenek az egyede k, ami során egymást kergetik , majd körözvefelrepülnek, végül pedig a talajon "harcolnak" - minde z meglehetősen sze katlan a sirályok között. Kisebb , általában 50-SO páros költőtelepeken fészkel, de előfordul, hogy csatlakozik adankasi rály- vagy csértelepekhez . Általába n 3 tokas t rak ; a fiatalok mintegy 3 hét alatt tanu lnak meg repü lni, de másodéveskéntmég nem ivar érettek. azt csak harmadik évesként érik el. Táplálékszerzésük speciális: leginkább a víz felett repülő rovarok atkapd ossák össze vagy a víz felszínéró1 szedegetik fel tápláléku kat. A Kárpát-medencében rendszeres tavaszi-őszi átvonuló, nagyobb állóvizeken (pé ldául Balaton , Fertő tó) vagy szikes tavainkon. Folyókon ritkábbari jelenn ek meg egyede ik, viszont alkalomadtán árnyaralnak. illetó1eg enyhe teleken áttelelnek.
64
ViharsirályLarus canzls
SirályfélékLaridae
l. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII••••••••••••Sárgalábú sirályLarus cacbinnans
SirályfélékLaridae
2. kép
l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••66
A pihenő sirálycsapatokban zöldessá rga színű lábáról, valaminta sárga, folt nélküli csőréró1 ismerhető fel. Csőrén, az orrnyílásfelett egy kisebb dudor látható , ame ly az orrmirigyekkel áll öszszeköttetésbe n. Mint más tengeri madaraknak, nagyon fontosszámára a s óháztartás megfele lő szabályozása. A felesleges sóezeken a nyílásokon tud eltávozni, ugyanis a madár gyakortasós vízzel együtt veszi fel a táp láléko t. Nagyobb testű a dankasírályn ál, szárnya hosszabb . Elsősorban Európ a mérsékel t övi teIü letei észak i felén fordul elő, a Kárpát-medencébe n azonbanköltését 1988-ban sikerült bebizonyítani . Sík vidéki fészkelő faj:tengerpartokon. lápokon. mocsarakban vagy szigeteke n költ.Fészkét leginkább talajra készíti, e lőfordult azonban már fészkelése fán is. Májusban kezd a költéshez; kiseb b-nagyobb állományokban telepedik meg egy területen, de magányos költése iselőfordu l. Törzsalakja (L. canus canus) mellett, amely gyakor iősz i -tavaszi vonuló és vendég nagyobb tavainkon , folyóinkon,előfordu lt nálunk a L. canus heinei alfaja is, azo nban ez utóbbinak csak mindössze 2 elfogadott megfigyelési adata van.
Korábban ezüstsirálynak nevezték hazánkban ezt a fajt, és csakaz alaposa bb kuta tások különítették el ön álló fajjá. Az északimérsékelt övben ugya nis a sirályok egymást váltva különbözófajokra. illetó1eg alfajokra külö nülnek, és sajnos az átmenetekmeghatározása még a spec ialisták számára is meglehetősen bonyolult feladat. Mindenesetre az ezüstsirály (L. argentatus) iselőfordu l a Kárpát-medencében , de csak kis egyedszámban, általában az alföldi halastavakon és a Duna mellett. Sárgalábú társa ezzel szemben rendszeres - és olykor nagyobb tömegekbenfelbukkanó - faj, az év minden hónapjában megfigyelhetők példányai, elszórt fészkelése is bizonyított 1988 óta. F é szkel őhelye
nagy terü letre terjed ki, egészen az észak i sarkkörig. Sziklás tengerpartokon . mocsarakban és nádasokban. olyko r még mező
gazdasági területeken is fészkel. 3-4 tojását földbe kapart és fű
szálakkal bélelt mélyedésbe rakja. Tápláléka dögökbó1, kisemlősökbó1 , rovarokb ól és kétéltűekbó1 áll, de ha teheti, más madártól is rabol táp lálékot. Nagyvárosi szeméttelepek gyakori látogatója, sokszor még fiókáit is a hulladékban talált ételmaradékkai eteti. A Kárpát-medencében mind a cachin na IlS, mindped ig a mich ahellis alfaja előfordul (e l őbbi csak a keleti ország
részben).
Egyéb sirályfajok 1.Larus spp.
SirályfélékLaridae
A dolmányos sirály (Larus marinus - 2. kép) hatalmas termetű, jellegzetes csőrű sirályfaj. esőre sokkal vastagabb és erőtel
jesebb, mint a többi sirályé. Igazi tengerparti madár, sajátoshangja a többi sirály panaszos kiáltásával együ tt a kikötők és atenger hang ulatát idézi, bárhol is hangozzék fel. Hazánkban ahetvenes évek előtt szinte egyáltalán nem jelent meg, azt köve ten ritka őszi és tavaszi átvonu ló vendég, elsősorban a dél-a lföldi szikes tavaink és halastórendszereink mellett. Alkatából következően szinte ragadozó életmódot folytat, a környezetébennincsenek tóle biztonságban sem a magukra hagyott tojások,sem a fiókák, de még a nála gyengébb madarak felnőtt egyedeit is elkaphatja. Fészkelő állományainak növekedésével valósz ínűleg hazánkban is egyre gyakrabban megfigyelhető faj lesz.A jeges sirály (Larus byperboreus - 1. kép) nevéhez méltóan ahideg égöv, a sarkvidéki tengerek madara. Sziklás hegyo ldalakon, partvidéki, folyók torko latánál található szigeteken, rendszerint nagyobb kolón iákban fészkelnek. A költés májustól egé szen július közepéig elhúzódhat (az időjárástó l függoen) . Gyakorta más úszómadarak, alkák, csüllők vagy ludak társaságábanfészke l. A Kárpát-medencében rendkívü l ritka kóborló, eddigösszesen 7 megfigyelési adata van .A sarki sirály (Larus glaucoides) az elózóhöz hasonló, de annálegy árnyalatta l világosabb hátú faj. Grön landi fészkelő területeiról csak telelni jár Izlandra, a kontinens belsejébe pedig csaknagyon ritkán vetődik. Fészkét sokszor akár 100 méteresnél ismagasabb sziklafalakon építi. Szomszédságában gyakra n találniesüllöket. Olykor a más sirályfajokkal, pé ldául a jeges sirállyal iskereszteződhet. Táplálékát tüskésbőrűek, puhatestűek, rákok éskülönféle dögök képezik. Magyarországon 1934-ben (Balaton
szemesen) gyűjtötték be es'Y bizonyító példányát.Ahalászsirály (Larus ichthyaetus) a Fekete -tengertól egészenMongóliáig és Tibetig elterjedt sirályfaj. Kolóniái egymástólgyakran igen nagy távolságokra vannak. A fészke lőtelepekben
egyszerre akár több száz pár is költhet. Magyarországon első alkalommal 1992-be n figyelték meg, majd az azóta eltelt évek során egyre több példányát regisztrá lták a hazai orn itológusok.Mint a nagyobb sirályfélék általában , a halászsirály is elfogja ahalak mellett a kisemlősöket, a hüllóket, a kétéltűeket és a küIönféle rákokat is. Időszakosan sok rovart is fogyaszthat, de beérheti dögökkel is, s ha alkalom adódik, a kisebb madaraktól el
rabo lja azok zsákmányát is.
68
Egyéb sirályfajok 2.Larus spp.Sirályfé lékIa ridae
70
A heringsirály (Larus fuscus - 1. kép) a többi nagytermetű sirályfajtól eltérően viszo nylag szűk elterjedésű faj: Európa észak irészén , valamint Oroszország eu rópai részein költ. Telepes fészkelő, gyakran települések közelében, hidakon is megtelepszik.Vonuló faj, télen nagy távo lságokra elkóborolhat. Mindenevő,
táp láléka azonban szinte kizárólag állati eredetű. Nagy magasságbó l lecsapva vadász ik a vízen , madártojásokat vagy fiókákatrabol, de az elhullott állatoka t is elfogyasztja. Nagyvárosok környékén szeméttelepeke n keres táp lálékot. A Kárpát-mede ncében szórvá nyos tavaszi és őszi átvonuló . A szapo rodási időn kívül az ivarérett példányok is elkóboroInak hozzánk, a fiatal,nem ivarérett egyedek pedig bármelyik hónapban felbukkan-hatna k. .Aprérisirály (Latus piptxcan) amerikai mad árfaj. amely Európában rendkívül ritka kóborlóként fordul elő; Magyaro rszágonelőször 1992 szeptemberében figyelték meg . Mint neve is rnutatja , élóh elyül a préri mocsarasabb vidékeit választja . Télen aCsendes-óceán pa rtvidékén tartózkodik, déli irányban egészenChiléig, aho l gyakran igen nagy csapatokba verődik.
A fecskesirály (Xema sabini = Larus sabini) küllemében kisséemlékeztet a dankasírályra vagy a kis sirályra, termetét tekintveis e két faj közö tt található . Farka enyhén villás, szárnya kontrasztosan mintázott . Kontin en sünkhöz legközelebb a Spitzbergákon és Grönlandon fészkel. Telepese n költő madár, kolóniáigyakran átfedne k a sarki csé rekével. Egy-egy fészkelóhelyenmérsékelten nagy telepet alkot , aho l általába n csak néhány tucat pár fészkel együtt. Az európa i teng erp artok ment én a nagyobb viharokat követően figyelik meg; magyaro rszági bizon yító példányát 1941-ben ejtették el.A gyürüscsörü sirály (Larus delawarensis- 2. kép) ritka északamerikai vándor, amely azo nban egyre több alkalommal bukkan fel Európ ában a tengerpartok ment én (fók ént a Brit-szigetek partjainál), olykor pedig még a szárazföldi terü leteken is. Ezvalószin űleg azzal magyarázható , hog y a faj amerikai élóh elyénis terjeszkedett az utóbbi évtizedekben. A faj állománya elérh eti a 4 millió párt is. A gyűrűscsőrű sirályok fészkelőterületüket
augusztus első feléig elhagyják; a tél során egészen Mexikóigvándorolnak. Ez a sirályfaj Magyarországon rendkívül ritka kóbo rlónak számít, első bizonyított előfordulását Sü ttő mellett regisztrálták az ornitológuso k 0990. december 21-én) . E faj alkatába n a viharsirályra emlékez tet, amelytó1 - többek között - acsőr mintázata és a szeméne k sárga színeze te alap ján lehet el
külön íten i.
CsüllöRissa tridactyla
SirályfélékIaridael. kép
A cs/illő
bátulsó lábujjacsoeeiényes
A sirályok többségénéla btitulss) l ábuj]viszol1ylagfej/ell
I II III IV V VI vuvm IX x XI XII•••••000••••
Vékonycsőrü
sirályLarus genei
Sirályfé lékLaridae2. kép
!
Külföld i ter mészetfilmekb en gyakran tűnnek fel olyan mered eksziklafalak, sziklás tengerpartok . ahol több eze r, ese tenkénttöbb tízezer madár költ. Ezek az úgynevezett .madárhegyek"mindig is az érdeklődés középpont jában álltak, Herman Ottómár 1888-ban meglátoga tta az egyiket. A madárhegyeken általában a sirályokka l köze lebb i rokonságban nem lévő esü llök alegtömegesebbek. Latin nevük találó: ténylegese n három lábujjuk van, a negyedik Ca hátsó) csö kevé nyes. Sárga csőrű, sö tét lábú sirályféle. A sirályfajok között a leginkább tengerhez kötődő
faj. F é szkel őhely tek intetében nem válogatós , azonban szeretibiztonságban tudni utódait sarki róka vagy más ragadozó támadásai elól, ezé rt leh etó1eg nehezen elérhető helyre fészke l. Ten gerparti halászfalvakban nem ritka jelenség az, hogya házak tetejére építik fészküket. Újabban magas épületek tetején is megfigyelték költését. Míg a hasonló helyeken való költés j elentő
sen csök kenti a fészekaljak kifosztásának veszé lyét, addig a fiókák számára a vízhez történő lejutás jelent kockázatot. ÉszakAmerika, Európa és Ázsia arktikus és szuba rktikus tenger pa rtjain sokfelé előfordul. A párok április végén, május elején térn ekvissza a költóhelyekre. Nagy termetű , kúp alakú fészke sziklape remeken , repedések ben épül. Tojásai világos zöldes szín üek ,számuk általában 1-3. Mintegy 30 nap kotlást követően a kikelő fiókák nem hagyják el a fészket , és további 40- 50 napig a fészekben tartózkodnak. Fióka nevelés idején töb bnyire halakatfogyaszt; alkalmas táplálkozóhelyen több eze r egyed is összegyűlhet. Ezenkívül növén yi terméseket, bo gyókat és más növénydarabokat is összeszed . A fészkelőterületról olykor igennagy távolságokra is elkóborolnak egyes példányok. Egészen aFöldk özi-tengerig hatolnak ek kor, de azo n be lül föként a nyugati területekre jut el. A kont inens belsejéb e csak kis csapatokban jut el, a Kárpát-medencében ped ig rendszeresen megjelenő,
de viszonylag ritka faj.
A vékonycs őrű sirály az egyik legszínp ompásabb sirályfaj Euró pában: meggypi ros, keskeny és kissé hajlott csőre és rózsa színalsó teste nászidőszakban a l egfeltűnóbb . Déli e lterjedésű faj, aFöldközi -tenge r medencéjében , annak is inkább a keleti részén, Kis-Ázsiában , a Fekete-, valamint a Kaszpi-ten ger melléké n ford ulnak elő telep ei. A vizes élóhe lyek általános pu sztulása miatt erősen megritk ult, állományai minden hol kiemelt védelme t élvezne k. Rendkívül ritka kóbor ló, csak két megfigyelé
se van eddig.
72
KacagócsérGetocbe íidon Ililotica
SirályfélékLaridael. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI xuDDD•••••DDDD
Kenti csérSterna san duicensis
SirályfélékLaridae2. kép
!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
DDDD••••DDDD74
A csérek a sirályoknál karcsú bb , nyúlánkabb madarak, jobbanalkalmazk odtak a levegoben való élethez, viszont esetlenebbeka szárazföldö n. Csőrük ívelt, vékon y, szárnyuk keskenyebb éshosszabb , csüdjük rövidebb , ezért kevésbé szeretnek járni , inkább csak egy he lyben üldögélnek, vagy úsznak a vízen. Kitartóan, néha csapongva szállnak a vizek felett , közben táplálékután kutatva kémlelik a felszínt. Gyakran egy helyben verdesvefüggnek a víz felett, majd zuhan órepülésben csap nak a vízbe.Fészkük néhány lazán összerakott növényi szál. A kacagócsér adankasirállyal megegyező nagyságú és ahh oz hasonló életmódúmadár. Nevetéshez hasonló hangjáról kapt a magyar nevét. Rövid, fekete csőre sirályokhoz teszi hasonlatossá, és táplálkozásában is inkább a sirályok hoz hasonlít. Valamenn yi kontin ensenelőfordul , kedveli a tengerpartokat és a rövid füvű pusz tákat. Fiókáinak változatos táplálékot hord: madárfiókáktól kezdve bogarakig mindent elfogyaszt. Vízimadá r létére gyakran keresizsákmányát a sztyeppek , mezőgazdasági terü letek felett vadászva. Vonul ó faj, a telet a Szaharától délre fekvő rövid füvű szavanna területeken tölti. A Kárpát-medencében ritka nyári vendég , fóleg szikes tavakon , halastavakon bukkanhat fel. Az 1950es években szórványos fészke lését is feljegyezték.
Az előző fajhoz hasonló, de már .cséresebb" megjelenésű madár. Feket e színű csőre hosszabb és keskenyebb , a vége krómsárga. Tarkótollai felmereszthető bóbitát képeznek (fóleg izgalmi állapo tban). Farka rövid és mélyen villás. Európa teng erpart jain mindenfelé fészkel, Dél-Svédországtó l egészen a mediterránországokig. F észke l őhe ly ét homokos vagy kavicsos tengeröblökben , homokpadokon és zátonyokon találni. Előfordu l , hogytöbb ezer pár költ egy fészektelepen. Áprilisban , május elejénérkeznek vissza a párok a relelóterületról . Kis mélyedést kapar nak a talajba, ame lybe néhány fűszálat vagy kavicsdarab ot tesznek . Két tojásukon mintegy 4 héten keres ztül kotlan ak a szülómadarak , majd a kikelő fiókák szétszélednek a Fészek körül. Vadászás közben a víz Felszíne alatt mozgó halakat figyelik , és rövid helyben lebegés ("szitálás") után lecsapnak. Sokszo r másodpercekig elmerü lnek a habo kban. Kisebb halakat , garn élarákokat és puhatestűeket fogyasztanak . Augusztusban kezdenek acsapa tok dél felé vándorolni, a telet Nyugat- és Dél-Afrika part vidék én töltik. A Kárpát-medencében rendkívül ritkán jelenikmeg, Magyarországon mindö ssze 10 esetben figyelték meg.A keleti elterjedésű lócsér (S. easpia) nagy termetű, feltűnően
nagy csőrű csérfaj. A Kárpát-medencében rend szeres tavaszi
őszi átvonuló .
Küszvágó csérSterna birundoSírályfélékLaridae
l. kép
!
I II III IV v VI VII VIII IX X XIXI1000••••••000
Sarki csérStent a paradisea
SirályfélekIa rídae2. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
000•••••00••
A vizek felett gyakran találkozhatunk e kecses r öptű madárral.Mint a vércse , lebegve kémleli a tájat, csőrét pedig jellegzet esenszögbe n tartja lefelé . Amint megpi llant egy kisebb halat, kő
módjára zuhan csőrrel lefelé , és szinte teljesen e ltűnik a vízalatt. Olykor felkeresi a vízparti növén yzetet is, és kisebb bogarakat, rovarokat fog el. Napi tevékenysége legnagyobb részbenélelemkereséssel telik, és csak a déli órákban pihen le egy-egyzátonyra, kopár szigetre vagy más kieme lkedésre. Népi nevei iserre az életformára utaltak. halászmadá r, halkapó. Egész Európában elterjedt, de fészkel Ázsiában, Észak-Amerikában ésÉszak-Afrika egyes területein. F észkelőhelye mindig lapos, lehetó1eg fátlan homok- vagy kavicspad. sziget, esetleg vízinövé nyekbó1 összeállt úszósz iget. Kivételesen zsombékokra is épí tfészket , egyébként nem foglalkozik sokat az otthonteremtéssel.Telepesen költ; az áprilisban megérkező egyedek látványosnászrepül éssel készítik elő a párzási. A magasba felrepülnek,zuhan órepül ésben forognak, majd a földön bókolnak egymásfelé , ide-oda topogva . A leendő fészekanyagból egy-egy kis darabot a csőrükbe vesznek, és azt kínálják társuk felé. Április közepén teljes a 3--4 tojásból álló fészekalj. Bár a tojások mimikrije nagyon jó, ennek ellenére h'Yakran esnek ragado zók áldozatául a tojások vagy a fi ókák; ekkor pótköltésbe fog a pár. A Kárpát-medencében még j elentős számban van jelen, fó1eg halastavako n, szikes tavakon és a folyók környékén. Hazai állományát
800-900 párta becsülik.
Amikor a madárvonulásról esik szó , általában szóba kerül a sarki csér. Nem csoda, hiszen ez a faj a legnagyobb távolságotmegtévő madarak egyike: mintegy 40 OOO kilométer vagy méganná l több is lehet a sark i csér által évent e megtett út hossza'Észak-Amerika és Eurázsia tengerpartjain, dél felé egészen afrancia vagy a lengyel partokig fészke l, a telelőterülete azonbanaz Antarktisz, illetve annak perem területei. Jóformán egész életében vándoro l: a költés röpke két-három hónapos idejét leszámítva állandóa n úton van . Az előző fajhoz nagyon hasonlít,mindö ssze abban különbözik, hogy az ülő madár faroktollal túlérnek az összecsukott szárn y végénél , esőre ped ig teljesen vörös színű, fekete csúcs nélkül. Áprilisban érkeznek vissza az első példányok a költőterületre , mely általában homokos-kavicsostengerparti terület. Költőtelepein korábban tojásait kiszedték,vonulás során pedig szárnos tényező veszélyezteti a csérek túlélését. A kis terme t ellenére hosszú életet élnek meg az egyedek; volt olyan szabadban gyűrűzött pé ldány, amely csaknem30 évig élt! A Kárpát-med encében rendkívül ritka kóborlókéntjelenik meg, eddig hazánkban 4 alkalomma l látták.
76
I II III IV V VI VII Vin IX x XI XII
000••••••00078
Kis csérSterna albifrons
SirályfélékLaridae1 kép
A csérek lábán azúszobártya visz ony lag fejlett
I II III IV V VI VII VIII IX X Xl XII
0000•••••000
FattyúszerköChlidonias bybridus
SirályfélékLaridae2. kép
A szerkök lábán azúszóhártya csökevényes
A legkisebb csé rfaj, mindössze rigó méretű madár. Nászruhábantetszetős tollruh ája van. Előfordul a legtö bb éghajlati övben, ésmajdnem mind en kontine nsen . A Kárpát-medencében mindigköltött, de általában kis számban és rendsze l1elenü l. Állóvizekmellett a hetvenes éve kig fészkelt, a nyolcvanas-kilencven esé vekt ől azo nban hazai fészkelőterü leteiként csupán a drávai kavicszátonyok maradtak meg. Ezen a terü leten 10-1 5 pár isfészelhe t, a költés azo nban mindig a megfelelő vízszinttól függ .Későn, csak júniusban kezd a fészkelésbe. Jellegzetes udvarlásuk sorá n kis halat tartanak a csőrükben az egyedek, és azt jelkép esen átnyú jtják párjuknak. Fészket nem épít , a talajra, kismélyedésbe tojja 2-3 tojását, ame lyek töké letese n a környezetbe olvadna k. Ennélfogva a tojásokat - a kotló madár hiányában_ megta lálni szinte lehetetlen. Apró halakat, rákokat és más gerinctelen eket zsákmányol. Lecsapása kissé ferde vona lú, nemfüggó1eges, mint a küszvágó cséré. Augusztusban kezden ek lassan elvándorolni az egye de k, a telet Afrikában töltik. A Kárpátmeden cében von ulási időszakban többfelé leh et megfigyelni
egye deit.
A sirályfélék rokonságán belül a szerkők külön nemzetséget alkotnak. Finomabb, gyengé bb testfelépítésűek, mint a csérek,farkuk nem mélyen villás, hanem csak kimetszett ; általában rigó nagyságú madarak. Színeze tükbe n a sötét és a szürke színekdomin álnak a fehérrel szembe n. Kevésbé fogyasztják a halak at,inkább vízi rovarokat, kisebb puhatestűeket és más alacso nyabbrendű állatot zsákmányolnak. A Kárpát-medencében a fattyúszerkő a leggyakoribb a három hazai fajból, költőállományát
1700-1900 párra becsülik. Elterjed ési területe meglehetősen
szaggatott, kisebb állományo kban egész Európ ában előfordul.
Lassú Iolyás ú és állóvizek környékén telep edik meg , de előny
ben részesíti a mélyebb vizű területeket. Ennek megfelelően
morotvák és halastavak mentén szeret kisebb-nagyobb kolóniákban megtelep edni. Április végétó1 figyelhető meg különlegesnászrepülése : a pár fészekanyaggal a csőrében magasra repül,és onnan leejtve csapnak le a növényi részekr e. Fészkét vízinö vények levelére úszó szigetként építi; 2-3 tojásár május elejénrakja le a tojó , mindk ét szüló kotlik. Jellegzetes viselkedésformája a fészekan yag-Iopkodás, ami egészen a fiókák kikelésé igis tarthat . A fiókák a kikelést követően szétszé lednek a környező növényzetben, és gyorsa n a víz alá is buknak a ragadozók
közeledtére .Tápláléka vízi rovarokból, kisebb részbe n puhatestűekbó1 vagykétéltűekbó1 tevődik össze, kisebb halakat is megfog. Vonuló, a
telet a Földközi-tenger vidékén tölti.
Kormos szerkőCblidonias nigra
SirályfélékLaridael kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000 ••••••000
FehérszárnyúszerkőChlidonias leucopterus
SirályfélékLaridae2. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
0 0 0 ••••••0 0 0
A vizek fecské inek nevezték korá bban a sze rk ök et, ami nagyontalálóan jellemzi ezeket a madarakat. Egy telepüket nézve szinte nincs olyan perc, amelybe n ne lenne néhány szerkó a levegób en . A leb ego rep ülést ídónk ét egy-egy lecsapás (vízbe csapódás) váltja fel. Elsosorban keleti elterjedésű faj, de elszórt állományai majdn em minde n európai országban megtalálhatók.É lőhelye már közelír a kö vetkez ő faj é lőhely é hez . Sekély, nádas
mocsarak , szikes tavak lakója. Áprilisban érkeznek vissza a párok , de a 2-3 tojásból álló fészekalj csak május második feléreteljes. Telep es fé szkel ő, általában más madárfajjal (pé ldául dankasirály vagy feketenyakú vöcsök) egy helyen telep edik meg.Fészke egysze rúo b a másik két szerköfaj fészkéh ez kép est: vízinövények (nád, gyékény) leveleibó1 épül meg az alapja. A fiókanevelés fárad ságos munkáj ában és a kotlásban is segédkezika hím. A fiókák kikelésüket k ö vet ően a fészek körül maradnaknap okig , majd háromhetes korukra repülni is megtanulnak.A kormos szerkó állománya a Kárpát-meden cében drasztiku sanvisszaese tt az elmúlt 2-3 évtizedben - ennek pontos oka egyeléíre nem ismert. Vonuló faj, a telet Afrikában tölti. Hazai állományát mindössze 500-600 párra becsülik.
Kele ti elterjedésű faj, melynek Nyugat-Európában csak elszórt,kis állományai fordulnak eló. Költ még Afrikában is. Elegáns kinézetű faj, ame ly a legsekélyebb vizeket (elöntött mocsárréteket, szikes mocsarakat és zsomb ékosokat) kedveli. Alkalomadtán növényzettel és hínárral gazdagon benéítt halastavak on , demég más szerk ó- vagy esértelepekhez társulva is fészk elhet. Közép-Eur ópá ban hazánkban van legjelentéísebb állománya, de aköltéípárok száma mindig a rendelkezésre álló vízmennyiségtó1függ. 1999-ben és 2000-ben csak a Hortobágyon többezres fészkeló állománya alakult ki, viszont szárazabb években ennekcsak töredéke mutatkozik. Évente egyszer költ , május végétó1július végéig. Leginkább zsombékok tetejére építi fészkét , de ritkán úszó fészket is készít a lebeg ő hínárnövényzetre. Fészeka lja 3 tojásból áll, pótköltés esetén már csak 2 tojása van. A vízfelszín felett repül ve kémleli a vizet és azonnal lecsap, ha zsákmány állatot pillant meg . Árvaszúnyogok és más vízi rovarok, kisebb csigák és kétéltűek sze repe lnek étlapján. Vonuló, a csapatok augu sztus végén kezdik elhagyni a fé szkel őhelyet. és általá
ban a Szaharától dé lre húzódó terü leteken töltik a telet.
80
LundaFratercula arctica
AlkafélékAlcídae1. kép
Alka (téli tollazatban ésnászrubában)
A Kárpát-medencében a kivételesen ritka kóborlók közé tartozik a lunda (Fratercula arctica) és az alka (Alca torda). Mindkét fajt csupán egy-egy példány ada ta alap ján vették fel a hazaimadarak névjegyzékébe . az ajkát egy 1935. év i hajdúböszörm ényi, a lundát pedig egy 1862. évi hódmezővásárhelyi ada t alap ján. Nem is annyira az meglepő, hogy e fajok csupá n egy alkalommal lettek nálunk regisztrálva, inkább az különös , hogyezek az egyedek egyáltalán elvetődtek a kon tine ns be lsejébe .Az alkafélék (Alcídae) családjába ugyanis erősen specializálttengeri madarak tartoznak, az ide sorolt fajok mindegyike szorosan kötődik a tengeri környezeth ez . Evolú ciójuk során - azeoc énben leválva a sirályokkal k ő z ö s evolúci ós vonalról - azészaki félgömbön élő alkafélék a dé li félgömb pingvinjeivel párhu zamos fejlődési utat vá lasztottak. Ellentétben a táplálék ot röptükben kereső sirályok kal, az alkafélék - fó1eg kisebb halakbólálló - zsákmányukat a mélyebb vízrétegekben úszva keresik.A víz alatti mozgás sorá n szárnyukkal éppúgy eveznek, mint apingvinek, manőverezéskor lábukat is kor mányzásra használják ,ennek köve tkez tébe n a szárazfö ldö n, a szikláko n a pingvinekhe z nagyon haso nlóan, testük et maga sra emelve szö kdécselne k.Küllemi hason lóságuk magyarázza még a pingvin szó eredetétis, hiszen ezze l a névvel erede tileg egy alkafélét, a röpképtelen ,s 1844-ben kipu sztított óriásalkát (Pinguinus impennis) jelölték.Abban is hasonlit anak a déli féltekén élő pingvinekr e az északialkafélék , hogy hasoldalu k feh ér, amitó1 hátoldaluk fekete színeéles vona llal válik el. Ez a színezet számos vízi éló1ényre jellemző, hiszen így a vízbe n tartózkodó test - felülró1 nézve - beleolvad a mélység sötétjébe , alu lról sze mlélve viszont a felszín világos színébe olvad bele . A ten germélyben történő halászat azalkafélék tes talkatát erősen átalakította. Bár a pingvine któ1 eltérően - a már emlitett óriásalkát leszámítva - röpképességü ketmegőrizték , nagyobb távolságokat inkább úszva tesznek meg.Szárnyukkal gyors iramban verdesve elég ese tlenül repülnek ,így pihenő- és fészkelóhelyüket egyaránt a teng erp arti sziklákontaláljuk. A lundák a szik laszirtek felső részén , a földbe kapartüregekben költik ki tojásaikat, az alkák pedig a többi rokonnalvegyes ko lóniákban, a csupasz sziklákra helyezik tojásuk at.Az alkatojás körteszerű alakja lehetővé tesz i, hogy az a sík felületre helyezve csak kis körben képes elgurulni, vagyis a magukra hagyott tojás is nagy biztonsággal marad meg a sziklaszirten.
82
SzárcsaFulica afra
Guvatfél ékRallidael. kép
A szárcsa lábujjai n kii/önálló
börlehenyek növelik azúszofel ű letet
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••VízityúkGallinula cbloropus
Guvatfél ékRallidae2. kép
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII000•••••••00
84
A guvatfél ék a darvak rokonai , vagyis a szárcsák és a kacsák közötti hasonlóságot csupán a hasonló (úszó) életmód eredményezte. A szárcsának nincsen úszóhártyája: lábujjainak rugalmasbőrlebenyei segítik az úszásba n. A madár egyöntetű szürkésfekete színétó1 elüt a világítóan fehér homlokpajzsa, amely a hímeken nagyobb , a tojókon kisebb kiterjedésű. Lekerekített, rövid szárnyával nem képes túlságosan jól repülni, felszálláskor ahattyúkhoz hasonlóan , a szárnyával csapkodva hosszan fut a vízfelszínén. Bármerre járunk a Kárpát-medencében , szarcsávalmindenfelé találkozhatunk. Mocsarakban, tavakon, de folyókmellett is e lőforduló , hangos és feltűnő tagja a vízimad ár-közösségeknek. Telelőterületéró1 március végén-áprilisban érkezikvissza. Április és július között gyakran két fészekalja is lehet.Szapora madár, 6-12 tojásból áll a teljes fészekalj. Ennek ellenére a nagyszámú fióka közül csak néhán y éri meg a következő
tavaszt, a gyengébbek ragadozó k áldozatává válnak. A szárcsaa víz felszínén kisebb-nagyobb vízirovarokat, növényei részeket, terméseket szedeget, alkalomadtán a zavartalan part mentigyepekre, mezőgazdasági földekre is kimerészkedik legelészniés bogará szni. Ősszel nagy csapatokba verődve figyelhető mega vizes élőhelyeken , a telet a Mediterráneumban tölti. Északrólérkezett egyedeit egész télen megfigyelhetjük be nem fagyó vizeinken. Hazai állományát SO 000- 120 OOO párra becsülik.
A szárcsához hasonlóan sötét színű vízimadár, csőre piros, annak hegye sárga. Lába zöldes színű; hosszú lábujjain nincs semmiféle felületnagyobbító bőrképlet (hártya vagy lebeny). Vízinövényeken és hínármezőn kitűnően képes lépegetni, itt szedegeti össze rovarokból, pókokból, növényi részekbó1 álló táplálékát. A hím a fészket a sűrű növén yzetbe építi, gyakran egyszerre többet is. A használaton kívüli fészkekbe a tojó táplálékbő
ség ide jén további tojásokat rak. A kikelő fiókák különlegessége a mellső végtago n csökevényes formában megjelenő karmosujj. Ez az ősi bélyeg a guvatfélékre jellemző. Nyár végén a Földközi-tenger melléki telelőterü letekre vándorolnak a családok.A Kárpát-medencében még szerencsére sokfelé előfordul, magyarországi állományát 12000-15 OOO párra becsülik.A guvatfél ék egyik legimpozánsabb faja, a kék fú (Porphyriaporphyrio) hazánkban rendk ívül ritka kóborló, mindössze egyalkalomm al figyelték meg a Velencei-tavon. Nagy termetű, kékes sz ínű madár, szultántyúknak is hívják.
DaruGrus grus
DarufélekGruidae1-2 kép
Pártásdani
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••••0
86
Az utóbbi három-négy évtizedben szekatlan változás következett be a darvak vándorlásában. a korábbi viszo nylag szé les sávban zajló vándorlás fokozatosan a Kárpá t-mede ncé re, azo n be lül ped ig a Hortobágyra szűkü lt össze; mára elmo ndható, hogyMagyarországo n keresztül vonul az európai állomány jelentős
része. A szakembe rek már korán felfigyeltek a jelenség re , misze rint az átvonuló pé ldányok száma folyamatosa n emelkedett,és az eddig megfigye lt legnagyobb daruállomá ny már elérte aSO OOO pé ldányt! A darvak vonu lási útvon alának áthelyeződése
jórészt a megfelelő táplálékadottságoknak, továbbá a háborítatlan él óh elyekne k köszönhető. A nagyüzemi kuk oricabetakarít ásmindig term el olyan felesleget, amely még a learatott táblákonkiszóródik a földre - és ez a legfon tosabb tápláléka a darvaknak! Nappal a darucsapa tok ezeket a learatott kukoricafölde ketkeresik fel, hogy összeszedegethessék az elhullott magokat.Délután egyre izgatottabban mozogna k, majd sö tétedés kor elindul a csapat a biztonságos éjszakázóhelyre. ami rendszerint egy
nagy és sekély tó vagy zavartalan pusztaság. A daru - széles elterjed ése ellenére - a veszélyeztetett fajok közé tartozik, léte avizes é lőhelyek ökológiai állapo tától függ . A Kárpát-med en cében fészkelt is a 20. száza d elejéig, az utolsó ismert fészkeléséta Nagy-Berekb ól (Fonyó d) jegyezték fel. A daru mindig is az
em berek által kedve lt fajok közé tartozott , foszlós szárnyto llaitpe dig kalapjuk mellé tűzték a tehetősebb emberek. Trombitaszerú kiáltását egy rezon átor segí ti, amelyet lényegében a meghosszabbodott, a szegycsontba is bekanyarodo légcső alkotja.Magyarországon gyakorlatilag minden hón ap ban előfordul , atöb b száz átnyaraló egyed közül még olyan is aka dt, amely felteh etó1eg a költéssel is megpróbá lkozott (de ezt nem tudták bizonyítani). Táp lálékában fó1eg növényi részek , magvak sze repe lnek jelentős arányban. A csapatok egy része a hidegebbé váló időjárás hatására elindul az észak-afrikai és kis-ázsiai telelő
területek felé . Ennek ellenére még a kemény teleken is megp róbál néhá ny tucat egyed áttelelni. Tavassza l már áp rilis-májustólvisszatérnek Iészelóhelyeikre, és a nemek csodálatos táncca l tetszelegnek egymás nak. A táncnak a páro k összetartásában, kap csolatuk megerősítésében van fontos szerepe. Fészkét hatalmasmocsárvidékeken, lápren dszereken a növényzettó1 takart háborítatlan részre építi. Fészeka lja mindössze 2 tojásbó l áll.A darufél ék másik faja, a pártásdaru (Anthropoides virgo) az el
múlt évtizedekbe n viszonylag gyakrabba n fordult elő Magyarországon, de még mindig a ritka madárvendégek közé tartozik.
BölömbikaBotaurus stellaris
GémfélékArdeidael. kép
Az igazi gémJélék középsőlábujjának karmán
szoeattan szarueepziidménytalálhatö
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII••••••••••••88
A gémek közé általában nagy termetű madarak tartoznak, amelyek közül sok faj szép válltollakkal, bó bitával és más díszítő tollazattaI rendelkezik. Nyakuk kígyószelűen hossz ú, amelyetazo nba n kön nyedén a vállaik közé h úzhatnak. Reptükben agémféléket éppen az S alakban begörbülő nyakról ismerhetjükfel (ellenté tben például a gólyafélékke l, ame lyek nyújtott nyak kal repülnek). Csőrük egyenes és éles, lábujjaikkal ügyesen kapaszkodnak. A gémek középső lábu jjának karma szoka tlanszerkezetű : oldalán apró szarufogacs kák sorakoznak (ezek vélhet óen a tollazat gon dozásában játszanak szerepet).A társas gémfé léktó1 eltérőe n a bölömb ika nem képez kolóniákat. Dobosgémnek hívták eleink e sárgásbarna alapon söté ttelcsíkozott mada rat. Amennyi re jellegze tes mély búgó, akár kilométerekre is hallatszó hangja , olyannyira rejrózköd ó életmódotél ez a madár. Hangadását korábban azzal magyarázták, hogy avíz alatt adja ki ezt a furcsa búgó hangot. Csak k és öbb de rült ki,hogy a felfújt táp csatorn a erősíti fel a hangját ennyire. Erró1 akülönleges, sem mi máshoz ne m fogható hangról kap ta ma érvényes nevét is a bölömbika (nem összetévesztendő az ökörszemmel!).Csak nagyritkán repül fel magától, felriasztani pedig szinte csakpár lép ésró1 leh et , mikor már más menekvési lehetősége nincsen. Bagolyszerű tollazatával remekül beilleszkedik a nádasba,kinyújtott nyakával és fejével még a nádszálak ingadozását isképes utánozni. Ezt a mimikrizó viselkedését elsosorban veszé lyközeledtek or alkalmazza. Elsősorban Európa középső és keletirészein elterjedt, a nyugati állományo k sok helyen a kipusztu lásszélére sodródtak már. A Kárpát-mede ncébe n sze rencsé re mégmindenütt el ófordul állóvizek, folyó menti holtágak nádas szegélyében.Magányos madár, fészké t a legsűrűbb növé nyzetbe építi. 4-6 tojásból áll fészekalja, a hím nem vesz részt a kotlás ban. A kikelofiókák sok rovartáp lálékot kapnak eleinte, késöb b aztán kétéltűeket, halakat , puhatestűeket hordanak a szülók a kicsinyeikszámára. Vadászatát szinte kizárólag növényzet takarásában végzi, rágcsálókat vagy madárfiókákat is fogyaszt. A lesbó1 való támadást nagyban elősegíti a környezetbe illeszked ő rejtőszíne
zet, amelynek köszönhetóen még a fejlett ideg rendsze rrel rendelkez ö, gyors menek ülésre képes gerincesek is könnyen a bö lömbika zsákmányává válnak. Vonuló faj, március elején érkeznek vissza és októberig maradnak az egye de k. Minde n évbenmegpróbá lkozik egy-egy példány az átte lelésse l, ame ly az enyhe teleken általában sikerü l is. A faj hazai állományá t 400-500párra becs ülik.
rörpegémIxobrycbus minntus
Gé mfélékArdeidae1-2 kép
"Cövekelő" torpegém
l II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000•••••000
90
Korább an poeg émne k hívták legkisebb termetű gémfajunka t,amely roko nai között egyben az egyik legszínesebb is. A hímhátoldala fekete , világos vállfoltokka l, testa lja okke rsárga , csőrea párzási idob en piros . A tojó színei kevésbé kontrasztosak,barnásabb árnyalatúak , a hasoldal csíkozott. A fiatalok hátoldala szintén mintázott , így némiképp a bölömbikára hasonlítanak.Hosszú láb ujjaival ez a gémfaj kitűnően ké pes a nádszálak között mozogni, és rej tőzködő éle tmódjába alig enge d bepillantani a megfigyelőnek; még a táplálékszerzésének mód ját is ritkánlehet megfigyelni. Ugyanakko r e kis termetű gémfélét viszonylag gyakran lehet látni röpt éb en , amikor az egyik nádfoltból amásikba igyekszik, gyors szárnycsapáso kkal. A hím egye de kszárnyán ilyenk or jól kivehető a kiterjedt, rózsaszínű folt. Párzási idob en hallatott hangja távoli kutyauga tásra hasonlít.Eurá zsiában, Afrikában és Ausztráliába n is előfordul, de állományai - fó1eg Nyugat-Európában - erősen megfogyatkoztak azutóbbi évtizede kbe n. A Kárpát- med en céb en szerencsére mégegyará nt megtaláljuk sík és dombvidéki vizes élóhe lyeinke n. Tavaink, halastavaink, víztározóink és moro tváink j ellemző fészkelője . Mivel zavarás ra kevésbé érzé keny, egés zen kicsi nádfolttalis beéri, akár embe ri települések közelében is fészk elhet.Május elején érkezik vissza telelőterületéró1 . A hím ek választják ki a territ órium okat , a k és öbb érkező tojók pedig a fésze kép ítésbe n serényke dne k. Néhá ny pár júliusban másod szor is
kö lthe t.Nem annyira magányos életmódot folytató madár, mint a bölömbika; fészkét gyakran más gémfajok fészke közeléb en , vagyéppe n azok fészke alatt lehet megtaláln i. Optimális élóhelyenhektáronként 3- S pár is költhet , de általában csak S-10 hektá ronként található 1 fészek. Általában 6 tojásból áll a fészekalja;a fiókák a kikelés után alig egy héttel már szé tszéledne k a fészek körüli növényzetb en. A még röpk éptelen fiata lok - az öregmadarakho z hasonl óan - hosszú ujjaik seg ítségéve l ügyesenmásznak a nád szálakon. A bölömbikára j ellemző "cövekelés" atörpegémn él is megfigyelhető; veszé lyesetén már a pár nap osfióka is kihúz za magát , csőrét felemeli, s így prób ál "be leo lvad-ni" a nádasba . .Táplálékát lesben állva szigonyozz a meg . Kétéltűeket , azo k lárváit, kisebb halakat , továbbá j elentős mennyiségű vízirovart fogyaszt el. Augusztus végé tó1 a törp egém lassan megke zdi vonulását a tele lőterület irányába. A telet Közép- és Dél-Afrikábantölti (nagy ritkán egy-egy példány nálunk is áttelelhet) , Hazai ál
lományát 4000--6000 párra becsülik.
BakcsóNycticorax nyct icorax
GémfélékArdeida el. kép
!!
A bakcsó fia /al egyedei a " úszn/ bús felnőttek/ó7
eltérően - barnásrej tösz ínez etlíek
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 ••••••••00
92
Halastavaink , folyóágai nk mellett alkonyatkor középes méretű ,
bagolyszerű gémek kelnek szárnyra a fákró l, és hangos .kvak"kiáltásoka t hall átva tűnnek el a söté tben. Elődeink ezért vakvarjúnak nevezték a bakcsót , ame ly eb'Y éjszaka is aktív gé mfaj.Egyes nyelvterületeken éppen ezért "éjjeli gémnek" is hívják .Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen előfordul, Európában azonban foltszerű az elterjedés e. A Kárpát-medencétó1északra j elentősebb állományai nincsenek.A öreg bakcsók fejteteje, tark ója és háta fényes fekete , a homlok és a szem körn yéke fehér, a nyak és a pofák szürkék, az alsótest fehér, a szárny és a farok szürke. Az ivarérett egyede k tarkótollai meghosszabb od va dísztollakat alkotnak. A fiatalok világosbarn a alapon pettyesek , foltosak , ezért esetleg a bölömbikaval lehet őket össze téveszte ni. Március végén érkez nek vissza abakcsók a telelőterületró1 , és azo nnal megkezdik az előző évifészkek felújítását. Telep esen fészkelő gém , akár több 100 pároskolón iái is előfordulhatnak . Gyakran a szürke gémekkel együttalkot fészke lő cso portokat. A sűrű növényzetb en, általában magas fákon , de azok hiányában fűzbokrosban telepedik meg .A fészket mindig a legbiztonságosabb helyre , a csúcs körü l építi. Újabban a nagyobb, zavartalan halastavak gátjain l evő facsoportokon is létrejöttek költőtelepei. Víztó1 távol található helyeken és nádasokban csak ritkán telepszik meg. Méretéhez képestviszonylag kicsi, lazán összera kott fészkébe a tojó 3-5 tojásármájus folyamán rakja le. Monog ám faj, a költésbe n mindk ét ivarrészt vesz. Költési időszaka - a pótköltésekkel együtt - augu sz
tus elejéig is eltarthat.Háromhetes kotlási időszakot követően kelnek ki a fiókák; párnapos koruktól kezdve a fészekbó1 a környező ágakra kapaszkodnak ki, ott várják a táplálékkal érkező szülőmadarakat. Alkonyatkor élénkülnek meg az addig a zsombékokon , fűzfákon
pihenő mad arak , majd elindulnak vadászni . Az éj sötétjében fő
leg békákat fognak , de kisebb halakat, lárvákat vagy k isemlősö
ket is megszigonyoznak hegyes csőrükkel. A fészkelő kolóniahelye és a vadász terület egymástól olykor jelentős távolságra található. A nyár végé n a családo k nagyobb csapatokba gyűlnek;
a Földközi-tenger mellékén keresztül a Nílus-vidé kére, illetvemég délebbre v ándo rolnak. A Kárpát-medencében számukmegfogyatkozott, hazai állorná nyuk nem éri el a 2000 költőpárt .
ÜstökösgémArdeo/a ralloides
GémfélékArdeidae
1. kép
!!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00 0 ••••••000
PásztorgémEubu/eus ibis
GémfélékArdeidae
2. kép
!
Az üstökösgém et korá bban selyemgémnek is nevezték (ezzelutalva a nászruh ás madarak tollazat ára) . Repülés közben feh érnek tűnő gázlómadá r, azo nba n ha leszáll, színezete nyombanbe leolvad a vízparti növén yzetb e. Kedveli a folyó menti ártereket , a növényzettel dú san benőtt mocsárvilágot. Általában a fákon fészkel a vegyes gémtelep ekben, de ritkán a nádasokban ismegtelep edhet. Sekély vízborítású tocsogókban , kiöntésekb entáp lálkozik, de a felszínen úszó leveleken , a különféle hínárnövén yek által alkotott "szőnyegen" is előszeretettel vadászik a kisebb halakra, kétéltűekre vagy vízi rovarokra. Déli elterjedésű
faj, amely a Kárpát-medencétól északra már nem fészkel. Általában május végén lát költéshez , évente csupán egy fészekaljatnevel (az első fészekalj elpusztulása esetén újra költésbe kezd ).A tojások száma fészekaljank ént általában 4-6. A szülók felváltva ülnek a tojásokon; a fiókák mintegy 23 napos kotlást követően kelnek ki, majd egy hónap elteltéve l elhagyják a fészket.Az üstökösgém elterjedés i területe a Pireneu si-félszigettól Közép -Ázsiáig tart, továbbá Afrikában is költ. Csökkenő állományú , veszélyeztetett faj, hazai állományát 200- 300 párra becsülik. Az aszályos éve k visszavethetik e sérülékeny faj állományát.
A különböző gémfajok - más éló1ényekhez hasonlóan - csakakkor élhetnek egyazon élóh elyen , ha a körn yezettel szembentáma sztott igényük, viselkedésük né miképp eltér. Ilyen leh et afészkelóhely megválasztása, a preferált táp lálék-összetétel , a vadászat módja, esetleg időpontja. A gémfélék között, mint láttuk ,vannak aktívan kereső fajok (mint például a kis kócsag), ésolyanok is, amel yek mo zdulatlanul várna k, hogy a zsákmányközelít sen hozzájuk (mint pé ldául a lesból szigon yozó bö lömbika). Mint magyar neve is mutatja, a kis termetű, pirosas csőrű
pásztorgém igen külön ős módját választotta a zsák mányszerzésnek. Általában legelő csordák közelében, gyakran a szarvasmarhák , lovak vagy más patás állatok hátán lehet megfigyelni. Azélósködóket és a legelésző állatok által felzavart rovarokat fogyasztja, de kisebb kétéltűeket, halak at is megfog. Elterjedési területe eredetileg Afrikára , Dél-Spanyo lországra és Dél-Ázsiárakorlátozódott, de a 20. század elején fokozatosan elterjedt aFöld szinte valamennyi trópusi, szubtrópusi vidékén. Európábana legnagyobb állománya Dél-Spanyolor szágban van , ahol vegyes kolóniákban, más gázlómadarakkal (gémekkel, kócsagokkal, g ólyákkal) együtt fészke l. A Kárpát-m edencében alkalmivendég, alig tucatnyi alka lommal figyelték meg halastavainkon.
94
Nagy kócsagEgrotta alba
GémfélékArdeidael. kép
!!
l II III IV V VI VII VIII IX X XI XII0 ••••••••••0
Kis kócsagE. garzetta
GémfélékArdeidae2. kép
!!
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
00•••••••000
96
Nemes kócsag volt régi neve en nek az elegáns kü lsejű madárnak. Válláról leom ló dísztollait nagy becsben tartották, és csak akiváltságos embereknek adatott meg, hogy kalapjuk mellé tűz
hessék a foszló selymes tollakat. Ez a hóbort majdnem a vesztét okozta a fajnak, a 20. század első felében olyannyira megr itkult az üldözés miatt, hogy az első természetvédelmi őrt 1951be n .k ócsagórként" kellett alkalmazn i az uto lsó fészkelő párokmegmentése érdekében! Késöbb a természetvédelem címerá llata lett, és szerencsére sikerült megmenteni a kipusztulástól. Jelenleg a kárpát-medencei állománya nincs közvet len veszélyben, és halastavakon, folyómenti galéríaerdókben, szikes tavainkon, mocsarakban sokfelé előfordul. Korán , már április elejénfészket építenek a párok, a fészekaljuk 3-4 tojásból áll. A fészekáltalában a nádasban található, ritkán fákon is fészkelnek egyespárok. Viszonylag mélyebb vizektól kezdve egészen a rövid füvű pusztá kig sokfelé keresi táplálékát. Pockokat, egereket, sáskákat és más rovarokat fogyaszt, a vizek mellett pedig puhatestűeket és kisebb halakat, békákat zsákmányol. Augusztus végé nvagy szeptembe r elején elvonul a hazai állomány egy része , deegészen novemberig leh et egyes példányokat megfigyelni. A telet a Föld közi-ten ger partvidékén tölti , hazai állományát
1400-1500 párra becsülik .
Európ ában , Dél-Ázsiában , Afrikában és Ausztrália északi részénfordul elő ez a gémfaj. Méretét tekint ve csak alig kisebb, mintaz előző roko na, csőre azo nban feket e , lábujja i pedig mindigcitromsárga sz ínűek . Tarkóján nászidőszakban néh ány dísztollból álló üstök látható . Folyók árterébe n, holtágako n találjuk leginkább , ritkábban nagy kiterjedésú, zavarta lan halastavakon .Kolóniában költ, rendszerint más gémekkel együtt. Fészké t fákágvilláiba, nagyobb fűzbokrok felső részé re épí ti. Májustól egé szen augusztusig költhet; a fészeka lja átlagosan 4 tojásbó l áll.A fiókák három-négy hetes kotlást követően kelnek ki; csaknemegy hónap kell a felnevelésükhöz . Az előző fajhoz képest sok kal aktívabban vadász ik, élénk mozgással , lépegetve keresi táplálékát. Halak , békák és puhatestűek szerepelnek étlapján, degyako rlatilag minden vízi gerincte len állatot elfogyaszthat. Nyárvégén partmenti gyepekre is kijár pockokra vadászni. Az időjá
rástól függően szeptember elején kezd i vonulását, a telet Afrikaközépső részei n tölti. Magyarországi állomá nyát 300-350 párrabecsülik . A zátonykócsag (E. gu /aris) kétféle színváltozata közü la feh ér megszólalásig haso nlít a kis kócsaghoz. A Közel-Keletfészkelő faja, a Kárpát-medencében rend kívül ritka kób orló; hazánkban eddig egy alkalommal figyelték meg.
Szürke gémArdea cinerea
GémfélekArdeidae\-2. kép
A gémJélék repűlésűk: soránáltalában S alakbanhegörbítik nyakukat
J II III IV V VI VII vm IX x XI XII0 ••••••••••0
98
Gólya nagyságú gázlómadár, távolról akár darun ak vélhetné nkszürke színe miatt. Eurázsiában és Afrikában is költ; az egyikleggyakoribb gémfé le. Eltűri , sőt néha kifejezetten keresi az ember által létesített élóh elyeket, így egyes nyugat-európai országban a városi parkok egyik jellemző faja, ame ly nem zavartatjamagá t a j ár ókel ők vagy az autóforgalom miatt. A Kárpát-medencében is a leggyako ribb gémfé léne k számít. A gé mek között alegkevésbé igényli a víz köze lségé t, néha több száz vagy eze rméterre fészkel a vízt ól . Röpte lomh a, nagy csapásokkal emelked ik a l eveg őbe , majd mint minden igazi gém, a hosszú nyakát S alakban begörbítve repül. Tavasszal - a korán érkező fajok között - a szürke gémek is megérkeznek . Nászviselkedésükjellegzetes, a hímek a kiszemelt fészkelóhelyen kiemeIt pontonvárakoz nak, közbe n rekedt kiáltásokat hallatnak. Egy alkalmastojó láttán tollukat felborzolva bó kolnak a hímek. A fészket aszülók együtt építik maga s fák tetejé re, sűrű, zavarta lan nádasfoltokba. A gallyfészek alapja vastagabb ágakból áll, amelyet fű
szálakkal bé lelnek. Előfordul néha , hogy fenyőfára építi fészkét.A megfelelő fészke t éve kig haszná lják, amely a költések előtt i
tatarozás és hozzáépítés miatt tekint élyes méretűvé válik. Rendszerint 4-5 világos színű tojásbó l áll a fészekalja, amelyen a hímés a tojó egymást váltva kotlik. 3 hét alatt kelnek ki a pelyhesfiókák , viszont röpképess é válásukig csakn em 2 hóna p telik el.A kis fiókákat a szülók előemésztett táplálékk al etetik. A gémtelepre érkező hívatlan látogatót ezze l az anyaggal, valamint ürülékükkel .bombázzák" a fiatalok . Vadásza ta során igyekszik felkeres ni a halban gazdagabb, mélyebb vizeket, ahol lassú rnozdulatokkal halad, közben kivárja, míg a víz alatt megmozdul azsákmány. Mélyebb vízben úszn i is képes , sekélyebb vízpa rtokon viszont gyorsa bba n lépdel. Halakat, kisemlősöket , kétéltű
eket és h üll őket fogyaszt, nyár végé n pedig a lege l ők ön , a szántó gépek mögött gyűjti össze a pockokat , ege reke t vagy rovaro kat. Egyes becslések sze rint 25 dkg táplálékot fogyaszt naponta. Szepremb er elején nagy csapatokban gyülekezik lecsapolthalastavak med rében, szikes tavakon, folyóártereken. Októb erelső felében lassan elindulnak dél felé; a gyűrűzési adatok alapján a telet Észak-Afrikába n, illetve a Földközi-tenger mellékéntöltik. Magyarországo n gyakori költő gém, országos állományát160G-1900 párra becsülik. Nagyobb állományai a Duna és a Tisza menti ártér i erdökben vannak.
Vörös gémArdeapurpureaGémfélékArdeidae1. kép
!!
I II 111 IV V VI VII VIII IX X XI XII0 0 0 ••••••000
100
A szürke gémhez hasonló méretű madár, de annál díszesebbtollazatú. Repülés közben sokkal sötétebbnek tűnik; Szárnyánakjellegzetes íveltsége akkor látható jól, ha szembó1 vagy hátulróllátjuk a repülő madarat. Melegkedve!ő, déli elterjedésű madár,a Kárpát-medencétó1 keletre nagyobb összefüggő állományaivannak, északabbra viszont alig fordul elő. Európán kívül Afrikában , Délnyugat-Ázsiában és a Közel-Keleten találjuk megfészkelő fajként. Ártereken, morotvák környéké n és mocsarakban találjuk, kedveli a sűrű vízparti növényze tet, a nagy kiterjedésű nádasokat. A bölömbikához hasonló az életmódja, de annál azért könnyebben és gyakrabban lehet megfigyelni. Ápriliselején térnek vissza az első példányok a telelőterületró1, amikora vizek már kezdenek felmelegedni. Fészkét általában a többéves, avas nádfoltokba építi, méghozzá a nádszálak derékba törésével. A fészek nagy kiterjedésű növénykupac, amelyet finomabb növényi részekkel bélel. Általában a fészek alatt még marad annyi hely, hogy kisebb nádi madarak (például vízityúkvagy kis vöcsök) fészküket oda építhessék. Előfordul a fán való költése is. Kevésbé kolóniaalkotó faj, olykor magányos költése is előfordu lhat. A telepesen fészkelő állományokná l nagylehet a fiókák korkülönbsége, mert vannak párok, amelyek mégáprilisban megkezdik a szaporodás t, míg mások csak egész későn, május végén kezdenek el kotlani. Fészekalja 4-6 tojásbóláll, a kotlás csaknem egy hónap ig tart (mindkét szülő részvételével). Az öreg madarak a sűrű növényzet kisebb tisztásain lesnek zsákmányra, szoborszerű merevséggel figyelnek percekig.majd hirtelen csőrvágással szigonyozzák meg a táplálékot. Elő
fordul, hogy a partmenti sásos-zsombékos foltba járnak ki vadászni, ritkán vizenyős réteken is lehet velük találkozni. Csüdjerövid, ezért a lebegő, úszó vízinövényeken kiválóan képes megkapaszkodni. Gyakorta szitakötőket és más nagyobb termetű
vízirovarokat kap el, de kisebb halakat, kétéltűeket és hüllőket
is megfog. A gémek középső lábujjának karmán érdekes fűrész
fogszerű redő van, amelynek egyes feltételezések szerint a tollazat rendezge tésében van szerepe. Augusztus elején a családoklassan megindulnak dél felé. A telelőterületet a Földközi-tengermellékén keresztülhaladva Afrikában érik el. A Kárpát-medencében - hasonlóan más tájakhoz - csökken állománya; elsősor
ban a vizes é lőhelyek pusztulása és a szárazság okoz drasztikusegyedszám-csökkenés t a fajnál. Hazai popu lációját 650-800 párra becsülik.
Fehér gólyaCiconia ciconta
GólyafélékCiconiidae]-2. kép
!!
l;Fehérgólya rópképe
l II til IV V VI VUVIII IX X XI XII00•••••••0 00
102
Kevés olyan ismert és közkedvelt madárfaj van, mint a gólya.Sok országban nemzeti madárn ak tartják, szinte mindenütt védik, óvják. Sok legenda fűződik a nevéhez, a legismertebb közülük a gyermekáldáshoz kapcsolódik. Kérdéses azonban, hogymi késztette valójában a fajt eredeti fé szkel őhelyeinek (sziklafalak, zárt erdőségek) elhagyásá ra, majd az ember közelségénekkeresésére. A világ 17 gólyafajára egyöntetűen jellemző a fekete-fehér színezet és a nagy termet. Csőre és lába élénkpiros színű, repülés közben mindig nyújtott nyakkal repül. Mára márszinte kizárólag az ember közelségében fészkel. Korábban háztet ókön, kéménye n, házkörül fákon telepedett meg, aztán a villanyoszlopokra épített fészkek váltak a legelterjedrebb é a 20.században . A tartóos zlopokra épített fészkek gyakran ráhajlottaka vezetékekre, és áramkimaradásokat okoztak. Ugyanakkor arepüln i tanuló fiatalok is gyakran nekirepü ltek a vezetékeknek,és egyre gyakrabban pusztultak el (vagy sérü ltek meg) emiatt agólyák. Ezt a problémát felismerve kezdték meg a természetvédelmi sze rvezetek a nyolcvanas évek végétó1 a fészkeket fészektartó állványokra áthelyezni, ami mind a madarak számára biztonságossá tette a fiókanevelést, mind az áramszolgáltatási problémákat kiküszöbölte. Jelenleg a hazai villanyoszlopra építettgólyafészkek túlnyomó több sége állványra van helyezve. A gólyák megtelepedésében kulcsfontosságú a megfelelő vízellátás,ennek hiányában elób b-utóbb máshová költöznek e kedves madarak. A nagy kiterjedésű nedves, vízállásos réteket, kaszálókatkedveli, és azokat a vidéke ket, ahol exten zív gazdálkodást folytatnak. A nagyfokú gép esítés és a növényvédő vegyszerek állandó használata miatt több nyugati országbó l kipusztultak a góIyák, míg a keleti országokban szerencsére még stabil állományokban fordul elő. A páro k többsége egyesével költ, de vannak falvak, ahol akár 28 pár is költ! A tojások (és a kirepített fiókák) száma jól követi a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét. Csapad ékba n bő, "vizes" években 4-5 fiókát is reptethetegy pár, szárazabb évek ben csak 2-3 utódot nevelnek fel. A gólya fészekalj-világrekord hazánkból került elő, a 8 tojásos fészekalj egy hortobágyi faluban került kiköltésre és felnevelésre .Tápláléka sokféle: nagyobb rovaroktól kezdve egészen a rágcsálókig mindent összeszed . Hosszútávú vonuló faj, a csapatokaugusztus első napjaitól kezdve gyülekeznek és ekkor lehetmegfigyelni jellegzete s csapatos keringésüket, körözésüket. Atelet Dél-Afrikában tölti, a vonulás során sok egyed elpusztul.Mintegy 5000 párra tehető a hazai állomány nagysága.
Fekete gólyaCiconia nigra
GólyafélékCiconiidae1-2. kép
!!
Fekete gólya rópképe
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••000
104
A fehér gólyához képes jóval félénkebb, rejtőzködő életmódúmadár. Spanyolországot és Portugáliát leszámítva nem fordulelő Európa nyugati felében. Csehországtól kezdve a mérsékeltövi lomberdő zónában húzódik elterjedési területe, de seholsem gyakori madár. A Kárpát-medencében elsősorban hegyvidékek háborítatlan erdőségeiben , nagy folyók menti galériaerdókben és rnocsárerdókben fordul elő. Magyarországon a Szigetköz , Gemenc, a Dél-Dunántúl és a Tisza vonala emelhető ki,mint fontos költőhelyei. Hegyvidéken bükkösökben, de gyakran fenyvesben telepedik meg, legtöbbször hegyoldalakon. Apárok március közep éri érkeznek vissza a telelőterületró1, ésazonnal nekilátnak a fészeképítéshez vagy a tavalyi fészek "tatarozásához". Ha fészke megsemmisül, gyakran elfoglalja másnagyobb madár (például héja vagy rétisas) elhagyott fészkét.Mindig a fák lombkoronájának alsó részére építi fészkét, kihajló vastag ágra, vagy közvetlenül az elágazáshoz. Frissen építettfészkeiben általában nem költ, csak a második vagy a harmadikévben. 3-S tojásán mintegy S hétig kotlik a hím és a tojó. A fészek közelében rendkívül rejtőzködő e faj; az utolsó métereketcsak ugrálva, a feltűnést kerülve teszik meg a szülók, Az áradások nyomán visszamaradt kiöntések, kubikok és vizenyős foltoka kedvelt táplálkozóhelyei. Hegy- és dombvidéken patakvölgyekben, a vízfolyásokat kísérő üde füves vegetációban, alkalomadtán pedig víztározók, erdei tavak szegélyében keresi táplálékát. Lassan lépdelve meg-megáll , kémleli a vizet, majd gyorscsapássa l ragadja meg zsákmányát. Olykor fehér gólyákkal,egyes gémfajokkal vegyes csapatban tűnik fel tarlókon és másnyílt mezőgazdasági helyen, ilyenkor pockokat, egereket szede getnek öszsze. Mintegy másfél hónapig etetik a szülóka fészekben a fiókákat, amelyek július közepétó1 kezd ik próbálgatniszárnyaikat, majd kis idővel ezután elhagyják a fészket. Júliusvégétól sokfelé lehet találkozni kóborló példányaikkal, fó1eg aTiszántúlon. Hagyományos őszi gyülekezőhelyen több száz példány összesereglik; a táplálékban gazdag területeken napokateltöltenek a vándorlás előtt. Közép- és Dél-Afrikában tölti a telet. Mind az élóhelyeinekveszélyeztetése, mind pedig a vándorlás során nagyon sok veszély fenyegeti a fekete gólyát. Elsősorban a nem megfelelően végzett erdészeti tevékenység miattpusztulnak el fészekaljai. Magyarországon állományát lS0--200párra becsülik.
KanalasgémPlatalea leucorodia
IbiszfélékThreskiornithidae1-2. kép
!!
Kanalasgém portréja
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII00•••••••0 00
Nevével ellentétben nem a gémekkel, hanem a gólyákkal rokonmadár , amit az is elárul, hogy repülés közben hosszú nyakát kinyújtva tartja. Bohókás kinézetű gázlómadár, hosszú csőre kiszélesedve kanálra emlékeztet. Fején nászidőszakban a meghosszabbodott tarkótollak kisebb üstököt alkotnak. A mellén lévő sárgás foltot leszámítva hófehér tollazatú . Korábban a pásztorok evőeszközöket (kanalat és villát) készítettek csőrébó1.
Csőrkávái idegvégződésekkel gazdagon behálózottak, segítségükkel a madár könnyedén érzékeli az iszapban megbúvó táplálékállatokat, majd erőteljesen megragadja a tapintással észleltzsákmányt. A vízben lépegető madár jobbra-balra kaszáló mozdulatokat tesz félig nyitott csőrével , amely hatására a felkavartzavaros vízbó1 is könnyen elkapja zsákmányát. Iszaplakó férgeket , csigákat és rovarlárvákat szűr ki különleges halászó szerszámával. Világállománya sajnálatos módon drasztikusan megfogyatkozott, és több európai országból kipusztult e faj. Tó1ünknyugatra Spanyolországban és Hollandiában fordulnak elő mégkisebb-nagyobb állományai. Keletebbre Romániában és Oroszországban költ még jelentősebb mennyiségben. Mocsaraink, halastavaink fészkelő faja, alkalomadtán ártéri erdőkben is megtelepedik. Csoportosan fészkel , a kolónia tagjai a fészkek megépítése előtt együttesen készítenek egy nagyobb tisztást a nádasban . A 3--4 tojást április végén vagy május elején rakja le a tojó.Három hétig ülnek a szülők a tojásokon, majd egy hónap kell afiókák felneveléséhez. A szétszéledő fiatalok ekkor még nemképesek repülni, azt újabb három-négy hetes gyakorlással elsajátítani. Repülés közben jól megismerhetök a fiatal madarak,mert az első néhány szárnytolluk (kézevezőjük) vége fekete ,ami sötét csúcsot alkot a kinyújtott szárnyon. Nyár vége felékezdenek elvándorolni, azonban egyes példányok egészen a fagyok beálltáig, decemberig jelen vannak a vizes élőhelyeken.
Az utóbbi években nemzetközi színes gyűrűs jelölési programkezdődött a kanalasgémekkel. a program célja, hogy minél pontosabban meghatározzák a vándorlási útvonalakat, majd ezáltala védelem hatékonyabbá válhasson. A színes gyűrű sokkal többadatot szolgáltat a hagyományos fémgyűrűvel szemben, miveltávcsővel is könnyedén leolvasható (akár nagyobb távolságrólis). Magyarországon a Hortobágyon, a Kiskunságban, a Tisza-tónál és egyes morotvatavakon (például Labodár) vannak állományai; a Dunántúlon csak a Kis-Balatonon és a Fertő-mellékén
költ. Hazai állományát 600-750 párra becsülik.
106
BadaPlegadis [a lcinel lus
IbiszfélékThresk iornithidael. kép
!!
I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000••••••000
Rózsás flamingóPboenicopterus ruber
FlamingófélékPhoenic opt eridae2. kép
Rózsásflamingó
.\
108
A kanalasgémmel együ tt a batla is az ibiszfélék családjába tartozik. Egyiptomi rokonát szent madárként tisztelték (bebalzsamozták testüket , hogy az örökkévalóságnak megőrződjenek) .
Mint a legtöbb ibiszféléé , a batla csőre is a pólingokéhoz hasonlóan hosszú, lefelé görbült. Tollazata szép bro nzos csillogású,messziró1 egyöntetű barnának tűnik . Világpolgár faj, a dél-amerikai kontin enst leszámítva mindenh ol előfordul, azo nban seho lsem mondható gyakorinak. Euró pa dé li részein, fők é nt a Földközi-tenger keleti medencéjében költ, de megta lálható a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó partvidékein is, legtöbbször nagy folyók , folyamok torko lati részein. A Kárpát-medencében koráb ban nagyobb állományokban költött, majd az 1950-es évekreszinte teljesen eltűnt. A hetvenes évektó1 bukka nt fel újra; napjainkban mintegy 20 pár fészkel nálun k évr ől- évre . A mocsá rrétek , zsombékosok jellegzetes mada ra. Fészkét nádszálakból, avízszinthez közel építi; fás vegetáció esetén gallyfészket épí t azágvillákba. Fészekalja 3-5 tojásból áll. Fiókái a telepes fészkelésesetén sokszor csoportokat alkotnak; az ilyen kolóniában azöreg madarak válogatás nélkü l etetik az eléjük kerülő - örökkééhes - fiókákat. Vonul ó, a telet Közép-Afrikában tölti.
A flamingók a legkülönösebb testfelépítésű madarak közé tartoznak . Nyakuk, lábuk rendkívül hosszú; erős , ugyanakkorkönnyű csőrük szögben lefelé hajlik. Rózsaszín tollazatukat atáplálékukban található színanyagnak köszönhetik. Állatkertipé ldányok tollazata sokszo r kifehéredik, ha nem fogyaszthatn akilyen táplálékot. Jellegzetes melegkedvelő madár, a mediterránés trópusi tengerpartok , szikes tavak és sólepá rlók adják legfontosabb é lőhelyeit . Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban j elentős populációi vannak még, a kontinens belse jébe észak felé csak nagyon ritkán vetődik; Magyarországo nmindössze 11 alkalommal figyelték meg. Telepes fészkelő. Fészke kúp alakú iszapsziget, erre rakja a tojó egyetle n tojását.A szülók felváltva kotlanak; a kotlás egy hónapig tart, a fiókafelnövekedése több mint két hónapot vesz igénybe. A fiókákcsőre még egye nes , ami bizonyítja, hogy a flamingók ősének isegyen es volt a csőre. A fiókákat előemésztett, tejszerű folyadékkal táplálják az öreg madarak. A flamingókn ál a táplálékszerzésis csapatosan történik. Elóbb felkavarják a vizet topogásukkal,majd kaszáló mozdulatokat téve szívják fel csőrükbe a vizet.Nyelvükkel kipréselik a csőrkávák szarulemezein keresztül a vizet, s így csak a sórákok és sólegyek lárvái maradnak a csőrben .
Vonuló faj, a telet Észak-Afrikában tölti.
Aix galericulata 38Alca torda 82AJka 82
Alopocben aegyptiacus 34Anas penelepe 44Anas acuta 42Anas C!ypeata 44Anas erecea 46Anas platyrhynehos 40Anas querquedula 46Anas strepera 42Anseralbifrons 26Anser anser 30Anser bracbyryncbus 28Anser caerulescens 34Anser erytbropus 26Anserfa halis 28Anser indicus 34Anthropoidesvirgo86
Apáca lúd 32
Ardea cinerea 98Ardeapurpurea 100Ardeolaralloides 94Aythyaferina 48Aythya fuligula 52Aythya marila 52Aythya nyroca48Bakcsó 92
Barátréce 48
Batla 108
Böjti réce 46
Bölömbika 88
Borzas gödény 18
Botaurus stellaris 88Branta bernic!a32Branta eanadensis 32Branta leucopsis 32
Branta ruficollis 34Búbos vöcsö k 14
Bubulcus ibis 94
110
Névmutató
Bucephala dangula 50Bütykös ásólúd 36
Bütykös hattyú 22
Chlidonias hybridus 78Chlidonias leucopterus 80Chlidonias nigra 80Cieonia eiconia 102Ciconia nigra 104
Cifra pe helyréce 54
Cigányréce 48
Clangula hyemalis 56Csörgő réce 46
Csüllő 72
Cygnus columbianus 24Cygnuseygnus 24Cygnus olor 22Dankasirály 62
Daru 86
Dolmányos sirály 68
Egretta alba 96Egretta garzetta 96Egretta gularis 96Ékfarkú halfarkas 60
Énekes hattyú 24
Északi búvár 10
Ezüstsirály 66
Fattyúszerkő 78
Fecskesirály 70
Fehér gólya 102
Fehércsőrű búvár 10
Fehérszárnyú szerkő 80
Fekete gólya 104
Fekete réce 56
Feketenyakú vöcsök 12
Fratercula arctica 82Füles vöcsök 12
Fuiica atra 84Füstös réce 56
Fütyülő réce 44
Gallinula chloropus 84
Gatna adamsii 10
Gavia aretiea 10Gallia immer 10
Gallia stellata 10
Geloehelidon nilotiea 74Grusgrus SoGyűrűscsőrű sirály 70
Halászsirály 68
Halcsontfarkú réce 38
Hegyi réce 52
Heringsirály 70
Indiai lúd 34
Ixobrycbus minutus 90j eges búvár 10
jeges réce 56
jeges sirály 68
Kacagócsér 74
Kanadai lúd 32
Kanalas réce 44
Kanalasgé m 106
Kék fú 84
Kékcsőrű réce 38
Kendermagos réce 42
Kenti csér 74
Kerceréce 50
Kis bukó 58
Kis csér 78
Kis hattyú 24
Kis kárókatona 20
Kis kócsag 96
Kis lilik 26
Kis sirály 64
Kis vöcsök 16
Kontyos réce 52
Kormos szerkő 80
Küszvágó csér 76
Larus argentotus 66Laruscachinnans 66Larus canus 66Larus delawarensis70
Larus fu scus 70
Larus genei 72Larusglaucoides68Larusbyperboreus 68Larus icbtbyaetus 68Larus marinus 68
Larus melanocepbalus 64Larus minutus 64Larus pipixcan 70
Larus ridibundus 62Lócsér 74
Lunda 82
Mandarinréce 38
Marmaronettaangustirostris 44
Márványos réce 44
Melanitta fu sca 56Melanitta nigra 56Mergus albellus 58Mergus merganser 58Mergus serrator 58Nagy buk ó 58
Nagy halfarkas 60
Nagy kárókaton a 20
Nagy kócsag 96
Nagy lilik 26
Netta rufina 50Nílusi lúd 34
Nyári lúd 30
Nyeticorax nyeticorax 92Nyílfarkú halfarkas 60
Nyílfarkú réce 42
Örvös buk ó 58
Örvöslúd 32
Oxyurajamaicensis38Oxyura leucocepbala 38Pártásdaru 86
Pásztorgém 94
Pehelyréce 54
Pelecanus crispus 18Pelecanus onocrotalus 18Phalaeroeoraxearbo 20Phalaerocoraxpygmeus 20Pboenicpterus ruber 108Platalea leucorodia 106Plegadis[alcinellus 108
Podiceps auritus 12Podiceps cristatus 14
Podieeps griseigena 16Podiceps nigricollis 12Porpbyrio porpbyrio84Prérisirály 70
Rissa tridaetyla 72Rövidcsőrű lúd 28
Rózsás flamingó 108
Rózsás gödény 18
Sárgalábú sirály 66
Sarki búvár 10
Sarki csér 76
Sarki lúd 34
Sarki sirály 68
Somateria mollissima 54
Somateria spectabilis54Stercorarius longicaudatus 60Stercorariusparasiticus60Stercorariuspoman nus 60Stercorarius skua 60Sterna albifrons 78Sterna easpia 74
Sterna birundo 76
Sternaparadisea76Sterna sanduicensis 74Szárcsa 84
Szélesfarkú halfarkas 60
Szerecsensirály 64
Szürke gém 98
Tacbybaptus ruficollis 16Tadorna ferruginea 36Tadorna tadorna 36TÓKés réce 40
Törpegém 90
Üstökös réce 50
Üstökösgé m 94
Vékonycsőrű sirály 72
Vetési lúd 28
Viharsirály 66
Vízityúk 84
Vörös ásólúd 36
Vörös gém 100
Vörösnyakú lúd 34
Vörösnyakú vöcsök 16
Xema sabini 70
Zátonykócsag 96
111
Irodalom
ANON. (2001): A Ramsari Egyezmény Kézikönyve. Kézikönyv a vizes területekró1 szóló egyezményhez(Ramsar, Irán, 1971). - KöM Természetvédelmi Hivatal, Budapest
BOROS E. (999): A magyarországi szikes tavak és vizek ökológiai értékelése. - Acta Biologica DebrecinaCecologia Hu ngarica (Suppl .) 9:13-80
B6HM A. (2004): Különleges vizes é lőhelyeink Természet Világa 135/9: 418-419CHERNEL I. ( 899): Magyarország madarai (különös tekintettel gazdasági jelentós égökre). - A magyar királyi
földmívelésügyi minister kiadványa, Budapest (reprint kiadás: Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1985)CRAMI', S., SIMMONS, K. E. L., PERRINS, C. M. (eds., 1977-1994): The birds of the Western Palearctic. Vol. 1-9.
- Oxford University Press, OxfordDÉVAI Gy. et al. (2001): A vízi és a vizes élóhelyek sajátosságai és tipológiája. ln: Bóhm A. - Szabó M.
(szerk): Vizes élóhelyek: a természeti és a társadalmi környezet kapcsolata. ELTE- TTK- SZIE-KöMTermészetvédelmi Hivatal, Budapest
ELPHICK, j . (szerk., 1996): A madárvonulás atlasza. - Cser Kiadó, BudapestFELFÖLDY L. (981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. - Mezőgazdasági Kiadó, BudapestGwrz VON BLOTZHEIM, U. N, BAUER, K., BUZEL, E. et al. 0966-1997): Handbuch der Vögel Mitteleuropas.
Band 1-14. - Aula-Verlag, WiesbadenHARASZTHYL. (998): Magyarországmadarai. - Mezőgazda Kiadó, BudapestHEINZEL, H., FITTER, R., PARSLOW, J. (2000): Európa madarai. Collins képes határozó. - Panem Könyvkiadó,
Grafo Kiadó: BudapestHERMANO. (901): A madarak hasznáról és káráról. - A magyar királyi földmívelésügyi minister kiadványa,
BudapestIVANOV, A. !., STIGMAN, B. K. (964): Kratkij opregyelityel' ptyic SzSzSzR. - Izdatyelsztvo Nauka, MoszkvaKEVE A. (984): Magyarország madarainak névjegyzéke. - Akadémiai Kiadó, BudapestKRISKA Gy. (2003): Az édesvizek és védelmük. Elméleti és gyakorlati kézikönyv. - Műszak i Kiadó,
BudapestLAMBRECHT K. (933): Handbuch der Palornithologie. - Borntraeger, BerlinLÁNG I. (2002): Környezet- és természetvédelmi lexikon. - Akadémiai Kiadó, BudapestLÁNG1., Bedő Z., Csere L. (szerk., 2003): Növény, állat, élóhe ly Cin: Glatz F. [szerk.]: MagyarTudo mánytár,
3. kötet). - MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth Kiadó, BudapestMADARÁSZ Gy. 0899-1903): Magyarországmadarai. - BudapestMAGYAR G., HADARICS T , WAUCZKY Z., SCHMIDT A., NAGY T , BANKOVICS A. (998): Nomenelator avium
Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. - KTM Madártani Intézete, MME, Winter Fair,Budapest - Szeged
MONROE, B. L., SIBLEY, C. G. (993): A World Checklist of Birds. - Yale University Press, New Haven London
MULLARNEY, K., SVENSSON, L., ZETI'ERSTRÖM , D., GRANT, P. J. (2002): Madárhatározó. - Park Könyvkiadó,Budapest
PAPI' L. (szerk., 1996): Zootaxonómia. - Állatorvostudományi Egyetem, Magyar TermészettudományiMúzeum, Budapest
PETERSON, R. T , MOUNTFORT, G., HOLLOM, P. A. D. ( 969): Európa madarai. - Gondolat Kiadó, BudapestRADETZKY JENŐ ( 984): Madarakról, tájakról Fejér megyében. - Magyar Agrártudományi Egyesület, Velencei
tavi Intéző Bizarrság, SzékesfehérvárSCHMIDT E. (2000): Kócsagok birodalma. - Dénes Natur Múhely, BudapestSIBLEY, C. G., AHLQL1ST, j . E. (990): Phylogeny and classification of birds. - Yale University Press, New
HavenSTRESEMANN, E. ( 985): Exkursionfauna, Wirbeltiere. - Volk und Wissen Volkseigener Verlag, BerlinSULYOK J. - ILONCZAl Z. (2002) tá pok. Nemzeti Ökológiai Hálózat 3. - KöM Természetvédelmi Hivatal,
BudapestSZÉKESSY V. (szerk., 1958): Magyarország Állatvilága XXl., Aves - Madarak. - Akadémiai Kiadó, BudapestUJIIELYI P. (szerk., 2001-2003): É16Világ - A Kárpát-medence természeti enciklopédiája, 1-52. - Kossuth
Kiadó, Budapest
112