104

A TARTALOMBÓLVezércikk: Decemberi lapszámunk elé . . . 3–5

Adventi levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Szász István Tas naplójából . . . . . . . . . . 8–10

Elemzõ (Csapó Endre, Ágoston András, Losoncz Alpár) . . . . 11–15

Reflektor: Nem lennék egy ballib szavazó helyében . . . . . . . . . . . . . . 16

Erdélyiekrõl, magyarokról: Orbán Viktor,Szíjártó Péter, Tõkés László . . . . . . . 19–26

Fricska: A kvóta evolúciója, Száz év múlva, Ki a normális? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27–29

Gyárfás András hozzászól . . . . . . . . . . . . . . 30

Szemle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

A szelíd doktor úr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Értékeink: Vejnemöjnen muzsikája, Búcsú Gyöngyösi Gábortól . . . . . . . . . 38–40

Recenziók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41–45

Revolver a szószéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Felsõsófalvai rovás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

Toró Árpád emlékfüzérei – 3. . . . . . . . . . . 55

Irodalom: Gyergyai Albert . . . . . . . . . . . . . 57

Reményik Sándor

TTüünnddéérrffookkAz életednek van egy titkos csúcsa,

Mely rejtve õrzi boldogságod,

Egy sziklafok, ahonnan Te az élet

Töretlen teljességét látod,

Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,

Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa,

Körös-körül õserdõ, õsbozót –

Keresztül-kasul vágtató csapások,

A sok hamistól nem látni a jót,

Isten elõrement, a csúcson vár be –

Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokbanVagyunk... leszünk...

2017. december Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

EKOSZ, Magyarszórvány Napja –Monor

Az Erdélyi Kö-rök Országos Szö-vetsége 2017. no-vember 18-án tar-totta meg választ-mányi ülését a mo-

nori Mûvelõdési Házban. A megnyitóelõtt Pataki János, aki sok szép könyvetírt Erdélyrõl, bemutatta legújabb kö-tetét.

Dr. Szekeres Sándor, az EKOSZ elnö-ke beszámolójában ismertette a szerve-zet 2017. évi tevékenységét, melybõl ki-emelte, hogy a Bethlen Gábor Alapke-zelõ Zrt. jóvoltából a szervezet mûkö-dése, illetve az Átalvetõ folyóirat kiadá-sa rendben van. Ismertette, az általa ésa tiszteletbeli elnök, Dr. Kövesdy Pál ál-tal jegyzett nyilatkozatot (4. old.), me-lyet a választmányi ülés küldöttei egyér-telmû igen szavazattal elfogadtak. AzEKOSZ elnöke ismertette Dr. KövesdyPál fõszerkesztõ decemberi számbanmegjelenõ vezércikkét, melyet a tagságmagáénak elfogadott, továbbá tájékoz-tatott arról, hogy ifj. Szász Csabávalközösen dolgoznak az EKOSZ új hon-lapján.

Az elnöki beszámolót követõen azEKOSZ egyesületei beszámoltak évestevékenységükrõl, illetve terveikrõl. Agyûlés után a választmány tagjai résztvettek a Monori Vigadóban a MagyarSzórvány Napja alkalmából tartott ren-dezvényen, itt megtekinthették a buda-pesti Reménység Szigetén a nt. ZalatnayIstván által létrehozott fényképes kiállí-tást, az EKOSZ korábbi tevékenységé-rõl szóló fényképeket. Szív szorítva lát-hattuk az EKOSZ alapító elnökének,Dr. Búzás Gábornak és a többi régi ala-pítónak a képét, akik már nincsenekközöttünk, de emléküket õrizzük.

A Magyar Szórvány Napja monorirendezvényén a kezdeményezõ SzõnyiAttila, majd a reformáció 500 éves év-

fordulójához is kötõdve a Monor-Nagy-templomi Református Egyházközséglelkésze, Schaller Tamás, illetve a Mo-nor-Kistemplomi Református Egyház-község lelkésze, Vladár István mondottbeszédet. Az EKOSZ elnöke BethlenGábor fejdelemrõl, és a Magyar Szór-vány Napjához kötõdõen beszélt a ma-gyarság szórványosodásáról, annak azokairól, illetve a jövõbe vetett remény-ségrõl. Láthattuk a Monori StrázsákNéptáncegyüttes mezõségi táncát, illet-ve hallhattuk a Borzsák Endre Hagyo-mányõrzõ Egyesület szilágysági magyarnépdalait. Tar Csaba mérnök Szat-márnémetibõl, Peleskei Béla a kárpátal-jai Feketeardó-Királyháza-Tekeháza re-formátus lelkipásztora, Tóth Zoltán, afelvidéki Kerecsen Motoros Egyesület,Rimaszombat/Nagybalog vezetõje ésSchön György, a Nagybecskerek-Buda-pesti Háló Egyesület vezetõségi tagja aszórványban élõ magyarság minden-napjairól beszélt.

Budapesti Székely Kör

A Vértanúk napján, 2017. október 6-án vendégünk volt GAZDA JÓZSEF,Magyar Örökség-díjas erdélyi író, szo-ciográfus, mûvelõdéstörténész. A Gol-gota útján címû új dokumentumkötetétbemutatta dr. Hévizi Józsa történész, azErdélyi Szövetség elnöke és BenkeLászló, a Hétkrajcár Kiadó igazgatója.A vendégeket köszöntötte FerenczVilmos, a Budapesti Székely Kör elnökeés Bakó Annamária, az est háziasszo-nya. A rendezvényt a Budapesti Szé-kely Kör és a Litea Könyvesbolt ésTeázó közösen szervezte.

Nagyatád

2017-ben a Nagyatádi Erdélyi Kör-ben azon kívül, hogy havonta ülésekettartottunk és nemzeti ünnepeinkenkoszorúztunk, június 4-én, a NemzetiÖsszetartozás Napján a Magyarországemlékmûnél megemlékezést szervez-

tünk. Bíró Norbert, a Somogy MegyeiKözgyûlés Elnöke mondta az ünnepibeszédet.

Július 23-án a Nándorfehérvári Dia-dal emlékünnepségét szerveztük meg.Ugron Zsolna Hollóasszony címû regé-nyébõl láthattunk irodalmi összeállításta Hunyadi Emlékoszlopnál.

Szeptember 23-án a Reformáció 500.ünnepséget Nagyatádon is megszervez-tük. Vendégül láttuk erdélyi és délvidé-ki református testvér-gyülekezeteinketés a kárpátaljai Credo együttest. Ünne-pi beszédet mondott Haffenscher Károlyminiszteri biztos és Szászfalvi Lászlóországgyûlési képviselõ.

Október 26-án Váradi Péter Pál, Lõ-wey Lilla és Soós Andrea mutatták be újkönyveiket Erdély mezõség – a Holttenger tükrében, ill. Erdély Jókai Mór -az Annabáltól a Szent Anna tóig cím-mel.

Dr. Orbán Csaba

Salgótarjáni Erdélyi Kör

Nagy megtiszteltetés érte a Salgótar-jáni Erdély-Kört 2017. augusztus 20-án.Körünk elnöke – Valiskó Ferenc – a Pes-ti Vigadóban vehette át a Magyar Ér-demrend bronz fokozatát „az 1956-osEmlékfutás szervezéséért és az Erdély-Körben végzett áldozatos munkájáért”.

2017. szeptember 28-i összejövete-lünkön Pekár István újságíró (a DunaTelevízió volt elnöke) két könyvét mu-tatta be, színes elõadás keretében. Akét könyv „1956 Nógrád megyében” és„Nógrádiak a Gulágon”.

2017. október 18-i rendezvényünkönifj. Széky Miklós tartott filmbemutatót „A Karancs lábától az Everest alaptábo-ráig” címmel. Az érdekfeszítõ elõadástsok kérdés követte.

2017. október 23-án szemerkélõ esõ-ben indult a XXVI. Október 23-i em-lékfutás, melynek szervezésében, ren-dezésében Körünk számos tagja aktí-van részt vett

Dr. Kúti István tudósító

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Dr. Balog Zoltán (Klebersberg Kunó óta nem volt ilyentiszta, melegszívû és emelkedett szellemiségû kultuszminiszte-rünk) mondta a minap, hogy a hit meghatározza egész kultú-ránkat. A kultúra pedig (folytatván a saját, eme szavak általindított gondolatsort) létrehozója, egyben keretadója teljesszellemi-anyagi környezetünknek-jólétünknek, avagy, aber-ráns esetben, a szellemi-anyagi torzulásoknak, elnyomorodá-soknak, melyekkel bõven szolgál a történelem; kis túlzással: atörténelem nem kis részben maga a torzult kultúrák számba-vétele, Nérótól az inkvizíción, Hitleren-Sztálinon (nekünk ki-emelten Ceausescun) keresztül korunk eszemenéséig.

De honnan fakad a hit, ami – ilyen vagy olyan, esetenkénttorz formában – végigkíséri a teljes emberi civilizációt az õs-idõktõl napjainkig? Nos, úgy gondolom, a hit nem más, mintemberi létünk lényegének – mondjuk ki, lelkünknek – evilágikapaszkodója, magyarázatkeresés a honnan hova, a miértek,„mivégrék”, a „miértelmék” emberi ésszel megválaszolhatat-lan kérdéseire. (Egy katolikus atya mondta nekem valaha, hogya hit igencsak nehéz kérdés, hiszen a kételyek sora tolul fel agondolkodó emberben mindegyre. Aztán úgy alakult, hogy rá-jöhettem, néha megadatik egy ennél is hatalmasabb, stabilabbkapaszkodó: a megérzése valami bizonyosnak... Ami soha nemlehet téves, torz és vak, amibe a gonosznak nincs beleszólása.)

Eszemenést említettem. Elsõ megközelítésben, a polkor-rektre agymosott tömegek kétségbeejtõ megnyilvánulásaitlátva, találó kifejezésnek tûnik, hisz napjaink legfõbb gondja(Boros Imre nyomán) nem is a józan ész kibicsaklása, hanemannak teljes hiánya. Fel kell tennünk ugyanis a kérdést: létezik-e ma már egyáltalán európai civilizáció, kultúra? Mert ha annaklétrehozóiról, az évszázados eredményekrõl, az emberi szel-lem zömmel Európában született teljesítményeirõl, meg ahihetetlen véráldozatokról (magyar vonatkozásban leginkább– l. Szabó István írását a 42. oldalon) oly mértékben nemveszünk tudomást, hogy egy könnyed mozdulattal odadobjuka megsemmisülésnek, akkor – legalább is e döntnökök számá-ra – már nem létezik. Vagy nem is létezett. A költõtparafrazálva („Vörösre vált át nyugaton a kék” - l. alább): nemlátják az ég vörösbe fordultát, hiszen a tiszta, kék eget sem lát-ták soha. És a tükörbe is hiába néznek, onnan is önnön üres-ségük köszön vissza.

A szubjektív értékeléstõl függetlenül, tényként áll elõttünk: ateremtett világ megóvására, fejlesztésére kötelezettek átfor-dultak az ellentétes oldalra, dúlnak, gyújtogatnak. A szakralitásellenségeivé váltak. Ama szakralitásé, mely rendet teremt arendetlenségben, a gondolat fennköltsége, a zene, képzõmû-vészet, irodalom eszközeivel többek között, ezzel a teremtésrészévé téve alkotókat és befogadókat egyaránt. Amelyikmaga a realitás, a biztos kapaszkodó. Az emberi történelem-rõl tett fenti kijelentés pedig kiegészítendõ azzal, hogy bennevégigkövethetõ a jó és a rossz, a teremtõ és a pusztító küzdel-me, számtalan jelképben elénk tárva és tényekben materializá-

lódva. Napjaink sorsfordító eseményeiben kristálytisztán tárulelénk mindez. Amikor a szél – Czakó Gábor szavaival – „nemészakról fúj, nem is délrõl, hanem alulról, ha szabad így mondani,a pokolból.“

Immár közhely, hogy kulturális háború folyik, kultúrák kö-zötti harc idejét éljük. Némi pontosítást azért igényel e kijelen-tés: itt az európai kultúrát hordozók küzdenek a kultúranél-küliséggel, az európai kultúra ellenségeivel. Kontinentális éshazai vonatkozásban egyaránt. Utóbbiak, a „polkorrekt” (nyu-godtan mondhatjuk, az anómiás) oldal pedig saját sírját ássaegy másik, igencsak létezõ, de idegen és kíméletlen, fanatizáltkultúra korlátlan és kritikátlan befogadásával. Nyalják-faljákazt, mígnem a gömböc ki nem pukkan. (Részletesen l. ApátiBence írását a 16. oldalon.)

Számunkra a képlet egyszerû: ki kell ebbõl maradnunk,Orbán Viktor szavaival: a törésvonal innensõ oldalán maradni. Alegtöbbet talán épp ezzel tehetjük: megõrizni a magot a hóalatt, „igazimnak sarjadásáig” (Ady). Megõrizni magunkban amég létezõ szakralitást, vagy (sajnos, sok esetben) legalábbannak maradványait.

Egy bekezdés erejéig érdemes talán elmélázni a sokak általfolyamatosan feltett kérdés fölött: vajon mi állhat kontinen-sünk döntnökeinek fejében: kórosan rögzült téveszmék, avagya gonosz tisztánlátása? Akaratlan, vak, ostoba végrehajtói, vagy(és ez lenne a második megközelítés) szándékos és tudatos,buzgó partnerei a rontásnak, Coudenhove-Kalergi (l. 18. oldal)napjainkra Sorosban testet öltött és aktualizált ördögi tervé-nek? (Szász I. Tas lapszámunkban - A megbocsáthatatlanról, 8.oldal – frappáns módon zárja ki a bocsánatos tévedés, avagy azelmebaj lehetõségét: „Tudják, hogy mit cselekednek, ami egybenazt is jelenti, hogy nincs számukra megbocsátás.”) Akkor hát ki,mi áll mindeme megnyilvánulások mögött? Nos, a mögöttesháttérerõk mibenlétérõl és koncepciójáról ad remek tájékoz-tatót Ádám Attila írása (Magyar Idõk, október 28.) Idézi PeterSutherland, volt EU-biztos, jelenleg az ENSZ fõtitkára migráci-ós külön-képviselõjének álláspontját, miszerint az üzleti világszámára (kiemelések tõlem – K.P.) „különösen kedves” az EUnyitott határainak megteremtésére irányuló politika. Nevezettszemély a migráció akadálytalanná tétele érdekében azóta is,minden fórumon (beleértve a Szentszéket!) a nemzeti szuve-renitás minél gyorsabb leépítését követeli, mert meggyõzõdé-se szerint a nemzeti szuverenitás egy illúzió, avagy az õ kifeje-zése szerint shibboleth, amit el kell tüntetni. A tisztségviselõáltal használt héber eredetû kifejezés jelöl minden olyan kultu-rális, tradicionális és vallási mintát, identitást, amely egyesembercsoportokat, nemzeteket egymástól megkülönböztet.Vessük ezt össze a ténnyel, hogy a kultúra hordozói a maguksokszínûségében mindig is a nemzetek voltak, és máris össze-áll a kép: jelenünk pusztító erõinek mibenléte, célja, sikerükesetén annak szörnyû következményei. A frontemberek pedigjól ismertek, úgyszintén a magukat eladott hitvány végrehajtók

2017. december

EKOSZ–EMTE 3Vezércikk

Decemberi lapszámunk – és az újesztendõ - elé

az EU Bizottságában és parlamentjében (élen Verhofstadt-al),meg Magyarország közéleti palettáján.

Újabb bekezdést érdemel egy kis romániai kitérõ is, annálinkább, mert (érdektelenség, ismerethiány miatt?) a politikaielemzésekben folyamatosan hátrább szorul a téma, ha egyál-talán megjelenik. Ismételten és reménykedve vetettük fel la-punk oldalain, hogy a közös veszedelem törvényszerûen köze-lebb kell(ene) hozza a román és magyar népet, ill. most a V4-ekhez a román államot. Két bökkenõt is látok ebben. Kétségesugyanis, hogy odaát érzékelik-e a veszélyt, vagy huszadrangúfontosságúnak tekintik az egész kérdést. A köznép a téma ide-gensége, a mindennapokra (egyelõre!) közömbös volta miatt,a politikum meg talán egy eltérõ perspektívából következõen(l. alább.) A másik gond a román néplélek Trianon okozta tor-zulásával kapcsolatos, ami minden más szempontot mind-annyiszor fölülírt. A következõ, 2018-as év különösen súlyos,félelmetes lesz ránk nézve, tekintettel a nacionalista tömeg-õrület rettenetes emlékeire, és tekintettel arra, hogy a „nagyországegyesítés“ Magyarország szétszakítása révén történt,ami egy ismert lélektani jelenség, a saját véteknek a kárvallott-ra történõ áthárítása folytán megbocsáthatatlan magyar bûn,így aztán a százéves évforduló a magyarfóbia csimborasszójáthozhatja. (Mire lapunk olvasóink kezébe kerül, talán már túl isleszünk egy idei, december 1-i fõpróbán.) Nagy kérdés, a jó-zan belátás fog-e valamilyen egyensúlyt teremteni a tömegekés a politikai vezetés megnyilvánulásaiban, vagy utóbbi ismétúszik majd a szennyes áradat hátán. Az úszómozdulatokegyébként folyamatosak, legújabban a katalán kérdés apropó-ján csápolnak, ami tisztán elõrelátható volt. MindeközbenMagyarország folyamatosan nyújtja a jobbját, legutóbb OrbánViktor október 23-i beszédében, és kiváló külügyminiszterünkszámtalan lépésével. Ennél többet nem tehetünk, a labda az õtérfelükön pattog. Valószínûsíthetõ viszont, hogy a mérkõzéstaktikáját ismét a „hagyományos nemzeti értékek“, a sunyítás,gyáva lapulás, a ravasz kivárás határozza meg, a pálya talajátpedig az el- és fel nem számolt nemzetiszocialista/posztkom-munista múlt itatja át. Beteg társadalom, beteg ideológia,beteg politikai rendszer. Ezenfelül pedig (és ez lenne az elsõ-ként említett akadálya a közeledésnek) látnunk kell, hogy gya-níthatóan más dimenzióban gondolkodnak és terveznek, mintmi, mint a V4-ek, igazodási pontjaik meghaladják a közép-európai szempontokat (orosz-amerikai viszony, Oroszország-hoz való viszony, amerikai védõernyõ érzete.) És ebben adimenzióban talán a regionalitás, de a migránskérdés semdöntõ számukra. Ezt jelzi Iohannis elnök minapi kijelentése is,miszerint Románia nem osztja a V4-ek nézeteit Európa jövõ-jét illetõen. (Végre egy õszinte mondat!) Aztán, hogy a nagy,uniós üstbéli fortyogás folyamatos kihívásait, mindenekelõtt anemzetállamok felszámolásának szándékát és (némely eset-ben) felsejlõ szétesésének folyamatát - éppen õk, kiknek agyá-ban kétezer éves nemzetállam, ereiben piros-sárga-kék vérkavarog - hogyan dolgozzák fel (horribile dictu, az sem elkép-zelhetetlen, hogy „õsi erényként“ még hasznot is húznak belõ-le), azt igencsak érdekes lesz nyomon követni. Felettébb aján-latos tehát az óvatos fenntartás velük szemben. Persze, azértreménykedünk, hogy (Szijjártó Péter szavaival) náluk is leesikegyszer a tantusz. Meglátjuk. Meglátjuk?

Talán hosszadalmasnak érzi az olvasó a fentieket, de megér-tõbb lesz, ha végiggondolja a konkrét következményeket,tanulságokat. Az eszméknek és érdekeknek ugyanis képvise-lõi, hordozói, nem túlzás - harcosai vannak, mindkét, jó ésrossz oldalon, és rossz, avagy jó (?) hír: mi magunk is azokvagyunk, a demokráciának nevezett társadalmi berendezke-désben mindenki, akinek beleszólás adatik, magyarán, mindenválasztópolgár. Ne bújjon ki tehát senki a felelõsség alól, neérezze jogos mentségnek a jól hangzó érvet, miszerint úgysem tehetek semmit, úgy sincs eredménye a harcnak. Merteredmény ugyancsak van, itt van mindjárt a legfontosabb, aszámunkra immár természetes létbiztonság (annak megannyiösszetevõjével), amit nem lehet eléggé értékelni, Isten óvjonattól, hogy megtapasztaljuk a rosszat! És nem lehet eléggéértékelni a nemzetegyesítés terén tett lépéseket! Vagy, akinekez nem jelent semmit, az vegye számba csupán a puszta anya-gi gyarapodást. A képlet tehát egyszerû: tovább menni a jóúton, vagy lerombolni, semmivé tenni minden eredményt. Áll-hatunk mi is a rossz oldalon, amikor nem vállaljuk a döntésfelelõsségét, és pláne, ha rosszul döntünk. Vagy állhatunk a jóoldalon. (L. Ágoston András elemzõjét: A jó út nem az áru-lás… l. 13. oldal) Nagy felelõsségem van akkor, amikor tisztán-látásomat hagyom elhomályosítani, a tényeket, a ragyogóeredményeket nem észrevenni, és hagyom a fától (esetlegesegyéni sérelmektõl, valós hibáktól) az erdõt, a nagy egészetelfedni. Nem tudják mit cselekszenek, akik (hacsak nem önösérdekbõl, az legalább érthetõ) hipnotizáltan, kábán követik aripacsot és elvbarátait, szellem(telen)-társait, a honi soroso-kat, sutherlanokat, kiknek vágyálma a nemzeti és európaiérdekek-értékek pusztítása, a nemzeti integráció szándékosmegakasztása, a valóság feje tetejére állítása - lásd a korlátlanidegenáradat jónak, szükségesnek minõsítését, lásd az újabbaljas támadást a külhoni magyarság, a magyar nemzet egységeellen, a külhoniak szavazati jogának ürügyén. (Jobb helyen kát-rányba-tollúba forgatnák, ketrecbe zárnák a svindlist, nagyszerencséje, hogy „fasiszta diktatúrában” élünk. És igencsakszomorú, hogy immunrendszerünknek eddig nem sikerültsemlegesíteni e kórokozót.) (A témában – szélesebb kitekin-téssel – l. Losoncz Alpár írását a 14. oldalon) Súlyos felelõssé-gem van, ha „civilként“ elbújok a „nem politizálunk” álszent,jobb esetben ostoba, átgondolatlan jelszava mögé. Amikorátlépek a közösséget egyben tartó értékek felett, engedemlelkem kiüresíteni, nincs fülem az igazságra, de meghallom bül-bül-szavát a hamisságnak, a gonosz pusztító szándékának.Amikor nem ismerem fel, ki a barát, ki az ellenség.

Elragadott a hév, miközben tudom, hogy olvasóink közt alig-ha akad egy is, akire az utóbbiak ráillenének, de szörnyû látni,tudni, hogy sokakra nagyon is. És, ha már úgy alakult, hogylétezik e lap, létezik néhány ezer olvasója, és szólhatunk, hatnitudunk észhez és lélekhez, akkor bizony felelõsségünk vannekünk is, szerkesztõknek, szerzõknek egyaránt. Az adottsá-gok, lehetõségek arányában, mértékében, de a nem korlátoz-ható minõségre konokul törekedve. Jelen lapszámunk is ennekszellemében, és legfõbb kapaszkodónk, a lélek, annak feltölté-se jegyében készült. Hogy sikerült-e, azt az olvasó dönti el,mint mindig. Reménykedünk…

Fontos év következik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEVezércikk

fent idézett P. Sutherland beismerése, miszerint a migrációsfegyver egyetlen esetben bizonyul hatástalannak: ha acélország lakosságának többsége nem mulasztja el kife-jezni akaratát a külsõ befolyásolási kísérlettel szemben,és akaratának érvényesítését az általa megbízott hi-teles politikai vezetés megingathatatlanul felvállalja.Kell-e ennél jobb kortesbeszéd?

Minden eddigieknél súlyosabb következményei lesznektehát döntésünknek. Magyarország vezetése bizonyított, saját,csonka országa, a nemzet egésze, és Európa minden lakójaelõtt, nem is akármilyen – nem túlzás: kontinentális – hatással(bizonyíték rá Brüsszel tombolása), mutatva a helyes utat, ésajánlva a folytatást, õrizve a magot a hó alatt. Csak el kell aztfogadni: óvni, ami eleinktõl maradt, a dudvákat körülöttünk ésmagunkban irtani, és szántani, vetni kell újra és újra, hogy uno-káinknak is maradjon óvni valója. Így aztán az ország, a nem-zet, és most már az egész kontinens jövõjének alakulására leszhatással e döntés. A szakralitás, az örök értékek (Isten, haza,család, függetlenség) védelmezõinek kell további felhatalma-zást adnunk a munkához, és – igen, a harchoz.

Jelen írásom készen állt, amikor (november 12-én) elhang-zott Orbán Viktor és a többi jeles vezetõ beszéde a Fidesztisztújító kongresszusán. Úgy érzem, szavaik megerõsítették,igazolták az itt leírtakat, miként megrendítõ erejûek a lapszá-munkban Erdélyieknek–magyaroknak szalagcím alatt közöltekis. Így hát tiszta szívvel állíthatom: kötelességünk felsorakoznimögéjük, mert szükségük van ránk, bizalmunkra és hitünkre.Jól állunk, erõsek vagyunk, tegyünk róla, hogy azok is marad-junk. Ha lehet, még erõsebbek, jobbak, tisztábbak. Akinek pe-dig hang adatott, az szóljon, kongassa a harangot, Csíki Andrásköltõnk szavaival: „…kongassunk hitet és reményt,/ messze,templomfalon túlra/és a lélek mérhetetlen mélyére!”

Áldott karácsonyi ünnepeket, világossággal átszõtt újeszten-dõt kívánunk hûséges, kedves olvasóinknak, szeretettel

Kövesdy Pál

(Az írást november 18-i választmányi gyûlésén az EKOSZ magá-énak fogadta el.)

2017. december

EKOSZ–EMTE 5Vezércikk

Fentiek eszmeiségét a mûvészi tömörség fejezi ki igazán. Álljon hát itt néhány ihletõ sor....

Lõrincz József versei

Nincs elég fényÉs növekednek az árnyak,

Az égei tetõn tüzet fogott koronájaEgy matuzsálemi fának.

Lángol, szikrát, füstöt, üszköt ontvaA tölgy, s elvágódik bele a horizontba.

Vörösre vált át nyugaton a kék, S koromként hull az éjszaka fölénk.

EsélyA tükör is a te szemeddel lát.

Hogy vennéd észre enmagad árnyékát?!

Székely szántóSzejke fölött két madár szánt.

Ekéjük az idõ nyomja.Emlékezõ nyomot húznak

Eróziós homlokomra.

Lángol kilenc székely kapu, Lengyelfalvát tûz emészti,Kilenc tûzkarikán átmész,

S épp Orbán Balázsnál érsz ki.

Munkálkodtál: enképükreFormáltak a dolgok téged.Elszállott a két madár is.Az eke lett örökséged.

Szántani. Vetni kell újra,Eleinktõl, ami maradt.

Hol a fenyõ délcegen áll:A homlokon. S homlok alatt.

(Elõzõ, szeptemberi lapszámunk hátoldalán Lõrincz József keresztnevét tévesen Lajosnak írtuk. Elnézést kérünk.)

Csíki András

Harangavatásra, NyárádszeredábaHa mégis úgy: a zavaros

beszédek kora lejár s nemszántanak se szóval, se véresrekorbácsolt lovakkal temetõt;

ha mégis úgy: a Nyárádbanferedõ augusztus nem hagyja

szõlõnket éretlenül s értetlenülnem maradunk a káosz kisülésekor;

ha mégis úgy és épp ezért:harangozzuk egybe, ki

Istennel tartja tekintetétés kérdi-feleli a sietõ éveket;

ha mégis úgy és épp ezért:kongassunk hitet és reményt,messze, templomfalon túlra

és a lélek mérhetetlen mélyére!

Az EKOSZnyilatkozata

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, mint az anyaor-szág legnagyobb, 15 tagszervezetet tömörítõ erdélyigyökerû civil szervezete, felsorakozik országunk kor-mányának nemzet – és az egész Európai Uniót mentõpolitikája mögé. Úgy gondoljuk és érezzük, hogy aglobalista erõk kontinentális és honi bérencei általMagyarországon folytatott erkölcs- és szellemrombológyakorlatával szemben kötelességünk saját eszközeink,lehetõségeink mértékében segíteni kormányunk tisztaszándékú és messze tekintõ, bölcs politikáját.Az EKOSZ választmányi ülésének 2017. november 18-ihatározata nyománDr. Szekeres Sándor elnök Dr. Kövesdy Pál t.b. elnök

Adventi levél 2017Drága Barátaim!

A nemzetként való megmaradásunkat veszélyeztetõ történel-mi fejlemények immár nem csak a magyarságot fenyegetik.Ebben az örök várakozásra kényszerítõ helyzetünkben, amelymondhatni létformájává dermedt a magyarnak, újabban sors-társak is felsorakozhat(ná)nak mellénk, a veszedelem mérté-kéhez képest viszont ennek csupán szerény jeleit észlelhetjük.Mi több, közvetlen szomszédaink, kik a trianoni átok pszichó-zisának visszáját szenvedve féltik minden várakozáson felüligyõzelmük gyümölcseit, nem látják a fától az erdõt. Az immá-ron indokolatlan félelmeiktõl (is) hajtott homogenizációsvágy, amely az orgazda örökös szorongását idézi, kioltja avalódi veszélyt felmérni hivatott képességieket. Így csak nagyonnehezen tudunk szövetségesekre lelni. Várakozásaink közepet-te pedig ez lenne az egyik igen fontos és nélkülözhetetlen kíván-ság.

De seperjünk csak a saját portánkon. Hiszen a legvisszata-szítóbb, a külsõ veszedelmeket hatványozó ártó erõ belülmûködik. Kívülrõl táplálva, de mégis a belõlünk sarjadt„mégis magyarok” jóvoltából. S mi Dsida Psalmusának türel-mével viseljük ezt. „Ha gyilkos is, magyar!”

Még nagyobb veszedelem azonban az, ami bennünk rejtõz-ködik. A sokaságban. Abban, amely tehetne csodadolgokat,de ehhez hiányzik belõle valami. Ha volt is, mára kiölte azt aneoliberális szellemû fogyasztói társadalomként mûködõ csa-lóka világ, amely az önzés piedesztálra emelésével talán akádári puha diktatúránál is nagyobb rendet vágott a tudatunk-ban. Mirõl van tehát szó?

Most fejeztem be, és reménykedem annak a könyvnek akiadásában, mely a kolozsvári Hitel folyóirat-nemzetpolitikaiszemle csodálatos nemzedékének gondolatait hozná közel azérdeklõdõ és gondolkodni akaró közvéleményhez. Õk pedigSzéchenyibõl indultak ki, az õ önvizsgálatot hirdetõ szemléle-tébõl. Szerinte a nemzetet szolgálni csak zarándoki alázattallehet. Ez az üzenet elsõsorban a politikusainkhoz szól.

Sokszor emlegettem már és több formában leírtam, de úgyérzem, most van ideje annak, hogy várakozásaink és elvárása-ink hangoztatása közben megnézzük ennek az éremnek amásik oldalát is.

Ugyanis az örök választópolgár oldaláról vizsgálódva nyil-vánvaló, hogy a fenti elvárás legnagyobb akadálya éppen az aztgyakran hangoztató választó. Mert ez az elvárás érvényes min-den egyes magyarra. Szabó Dezsõ nyomán mondhatjuk, hogymindannyian felelõsek vagyunk mindannyiunkért, tehát sze-mélyünkben is van nemzetszolgálati feladatunk. A nemzetpo-litikát mellõzõ bármely erõ pedig ennek hiányára építhet a leg-biztosabban.

Történelmi tapasztalat és megannyi irodalmi olvasmánysegít abban, hogy tudjuk: mióta választások léteznek, a hordó-szónokok és a csapra vert hordók fõszereplõk voltak a nemzetsorsát irányítók kiválasztásában. Az egyik élmény a közelmúlt-ból az a bizonyos egyszeri 19 ezer Ft volt, amely eldöntõ siker-rel vezette félre a nyugdíjasok egy részét.

Mikor e sorokat írom, zajlik az újabb nemzeti konzultáció.

Vitatják értelmét és célját jobbról-balról. De ha arra gondo-lunk, hogy társadalmunkban milliós nagyságrendben élnek„mégis magyarok”, olyanok, akiket nem érdekel közös sor-sunk, vagy akiknek szellemi horizontja nem terjed a veszélyér-zet megszabta határokig, akkor beláthatjuk, hogy a szemeknyitogatásának feladata milyen fontos.

Adventi levelet olvastok, és évtizedek óta sem juthattam eloda, hogy az égi várakozás tiszta és világos reménysége, ponto-sabban bizonyossága mellett ne kényszerüljek ama földivelkapcsolatos magyarázkodásokra.

Most azonban minden eddiginél nagyobb a tét. Ugyanishitünk szerinti biztos reményünk otthonát, keresztény egyháza-inkat és keresztény kultúránkat próbálják eljátszani az eddigitörténelem talán „legtörpébb”emberei.

Pedig minden lelki-szellemi elõkészítés ellenére is könnyenfelismerhetõ (kinek a tudás, kinek a tapasztalat szintjén, sfõleg együtt), hogy a lehetetlent szervezõ erõk égõ olajat kever-nének össze a tiszta vízzel. Munkálkodásuk az aranycsinálókma már mosolyra ingerlõ igyekezetére hasonlíthatna, ha nemrejlene benne egy egészen más dimenziójú kockázat. Mi több,a biztos pusztítás veszedelme.

A lenni vagy nem lenni elcsépeltnek tûnõ nagy kérdése ma –világ-, kontinentális- és nemzeti méretekben is – felettünklebeg. De lehet-e világvége emberi erõbõl? A legfelsõbb akaratmeddig engedi a gonosztól ösztökélve feszegetnünk emberihatárainkat?

Ez az a pillanat, amikor az égi várakozás bizonyossága min-dent felülmúló erejével képes eligazítani minket.

Ismét itt van az advent, és ismét elmélyültebb gondolkodás-ra ösztönzi az embert. S a kevés szóval is világosan láthatóváváló és erõt adó isteni perspektíva segíthet abban, hogy még olyhatalmas földi szorongásaink oldódhassanak.

De áll az örök intés igazsága, melyet a népi emlékezet köz-mondásossá tett: segíts magadon, s az Isten is megsegít! Tehátfeladatunk nem a passzív várakozás, hanem a jövõt munkál-kodással elõkészítõ aktív részvétel, az ajtók kitárása a kegye-lem elõtt. Feladat, amely a költõvel szólva: „nem is kevés”.

Az, ami ma a világban és itt, maradék kis hazánkban törté-nik, emberi mércével mérve történelmi pillanatok sorozata.Ezeket a történelmi pillanatokat történelmi tettekkel kell emlé-kezetessé, vagyis sikeressé tennünk. Ehhez a legelsõ lépés az,hogy felelõsen döntsünk döntéshozóinkról.

A következõ idõszak errõl szól, de nem csupán errõl. Mert azegyéni felelõsség, az örökös várakozók hétköznapi cselekede-tei, egész életük szolgálattá nemesítése éppen olyan fontos,mint az, hogy választott vezetõinket Széchenyi üzenete hassaát, és munkájukat képesek, legyenek „zarándoki alázattal”végezni.

Szerencsések vagyunk, mert tudjuk, hogy égi várakozásunkbizonyossága felment a legnagyobb félelem nyomása alól, ésszerencsésnek nevezhetjük magunkat azért is, mert ama földi,emberi léptékû várakozásunk közben van iránytûnk, olyan,amely a helyes irányt mutatja. Ez pedig a magyar nemzet, amagyar haza, a magyar megmaradás szolgálata.

Legyen tehát kétszeresen áldott ez az adventünk is, adjonerõt a munkához és éleslátást a zavarkeltés közben, s legyenminden félelmet és szorongást feloldó a ránk váró idei kará-csony és annak örömüzenete.

Szász I. Tas

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEAdvent

2017. december

EKOSZ–EMTE 7Advent

Az alapgondolat: Aki az igazságból való, azt

elõbb-utóbb keresztre feszítik... „Volt az életemnek egy pillanata, amikor úgy éreztem,

hogy ami elmaradt, azt be kell pótolni, helyére kell tenni.A dolgoknak a helyükre kell kerülniük. S miután engemreformátus hitben kereszteltek – és ez így van jól, úgygondolom, az ember legyen az, ami, ezért amikor az a pil-lanat eljött, akkor konfirmáltam. A konfirmálás a mi meg-gyõzõdésünk szerint életre szóló fogadalomtétel, ahol azembernek világosan választ kell adni, hogy mi végre istekinti magát kereszténynek.

Úgy fogalmaztam, amikor a konfirmációm elérkezett,hogy nem tudtam mindig, de mindig éreztem, és ma márbiztosan tudom, hogy eddig is velem volt az Isten, akkoris, amikor nem figyeltem rá, és nem tudtam, és azértteszem ezt a fogadalmat, hogy ez ne is változzon meg,maradjon velem, sõt ne csak velem, hanem azokkal is, akikszámomra fontosak, és akiket szeretek.

Így jutottam el a konfirmációig. Azóta annak a mondat-nak a jegyében próbálok élni, meg végzem a munkámat,amit úgy hívnak, hogy az Isten dicsõségére és az emberekjavára élni. Amit le tudok fordítani a szakmánk nyelvére is,ami úgy hangzik, hogy nekem az országot kell építenem,kis o-val, az országot, ami a magyar nemzet evilági orszá-ga, és nagy O-val is, Isten Országát, és ez a magasabbrendû célja és értelme annak, amit teszek.”

Dr. Orbán Viktor

Gondolatok SzentesténMeghitt otthonában áhítatos ünnepre ül össze a család.

Ami gyarló és esendõ az emberben, kívül maradt a falakonezen a szent estén, amikor a Megváltó születésének misztéri-uma a valóság megremegtetõ képével tölti be a szíveket ésmeggyúlnak a gyertyák az örvendetes, boldogságos hírre:Krisztus megszületett! Hitves a hitveshez, szülõ a gyermeké-hez, gyermek a szülõhöz fordul ezen az estén, és megtisztulttekintetükben a karácsonyi ünnep mély erkölcsi és lelkijelentése csillog.

A keresztény családnak mindenkor a legbensõségesebbünnepe volt a karácsony, mert a gyermek Jézus isteni külde-tésén kívül a családias érzés legerõsebb kapcsának, a gyer-meknek õsi kultuszát is ünnepli a betlehemi Kisdedben.

Ezen az estén feledjük el minden sérelmünket, mindenbánatunkat, sok-sok sebünket, ezen az egy estén legalább neidézzük fel fájó emlékeinket. Hessegessük el az élet minden-napi zûrzavarából felénk zúduló rémeket, ringassuk bele szí-vünket egy szebb, biztatóbb holnap ígéretes, igézetes ábránd-jába. Higgyük, hogy egyszer mégis megtalálja az emberiség aKarácsony égi jelekkel sugárzó lelkét: a Békességet. Mert ezaz egyetlen szó minden krisztusi tanításnak és minden krisz-tusi kínszenvedésnek a foglalata. Krisztus azért halt meg,hogy békesség legyen a földön.

Békesség az embereknek, békesség a családnak, békességa nemzetnek, békesség a világnak! És íme, talán soha annyibékétlenség nem dúlta a föld népét, mint jelenleg.. Elborultlélekkel, felszakadó sóhajjal, az emberi méltóságban meg-rendülten kérdezzük mindnyájan: hogy lehetséges ez? Miértrombolnak, dúlnak értéket, lelket?

Karácsony szent estéjén fohászkodnunk kell, hogy az iste-ni parancsról soha senki ne feledkezzen meg: békesség azembereknek, békesség a sokat szenvedõ székely, magyarnépünknek, békesség minden jóakarónak!

Gálfalvi Gábor életmûdíjas ny. ig. tanítóSzékelyföld-Erdélyország

„Jóllehet az emberek nagy része és a politikumnem kötõdik a vallásos hit teológiai és hitéletirítusaihoz valamint elõírásaihoz, ugyanakkor azeurópai örökség erkölcsi értékeit (a jóságot,becsületet, igazságosságot, az emberi méltóságtiszteletét, a békét és így tovább) a társadalomélete és mûködése javára zsinórmértéknek tartja,ami olyan mágneses erõtér, amely, ha egyszerkimerül, nem lesz merre mutasson az európaiemberek iránytûje, és akkor iszonyatos dolgoktörténnek majd az emberiséggel, rosszabb azatombombánál és a koncentrációs táboroknál”.

(Részlet Werner Karl Heisenberg Nobel-dijasfizikus 1975-ben Budapesten megjelent A részés az egész címû munkájából)

Wass Albert

A hontalanság hitvallásaHontalan vagyok,

mert vallom, hogy a gondolat szabad,mert hazám ott van a Kárpátok alatt

és népem a magyar.Hontalan vagyok,

mert hirdetem, hogy testvér minden ember,s hogy egymásra kell leljen végre egyszer

mindenki, aki jót akar.Hontalan vagyok,

mert hiszek a jóban, igazban, szépben.Minden vallásban, és minden népben

és Istenben, kié a diadal.Hontalan vagyok,

de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet,és maradok ez úton, míg csak élektöretlenül hittel ember és magyar.

(1947)

2017. szeptember 30.

A megbocsáthatatlanrólRohanunk egy nyugtalanító õszbe, és bármerre járok, a

beszélgetéseket a bizonytalanság, szorongások, kérdõjelekjellemzik. A legutóbbi napokban a migráció mellett Észak-Korea is visszatérõ téma. Vagyis az emberek gondolkodnakés félnek.

Lesz-e harmadik világháború, kérdezi az egyik, a koreaidiktátor „elment eszét” emlegetve. Igen, ez is egy fenyege-tõ veszély, de a rettegett háború a migráció formájábanmár elkezdõdött.

S a válasz, mint annyi más esetben a migrációt segítõpolitikusokat is az „elment eszûek” közé sorolja.

Pedig… pedig, távolról sem errõl van szó. És ez benne aveszedelmes és tragikus egyben. Mert az alig látható „hát-térhatalom” ismeretlen emberei, az elõretolt Soros György,vagy az általa fémjelzett és ki is jelentett terveket végrehaj-tó nyílt puszipajtásai nem mentegethetõk elmebeli állapo-tuk megváltozásával.

Erre nagyon figyelnünk kellene, hiszen a valódi veszedel-met éppen az jelenti, hogy ezek nem elmeháborodottak. Sbár szellemi képességeik nem egyformák, hiszen egy vesze-delmesen ravasz Merkel, vagy egy pojáca Junkers is felelõstetteiért. Szó nem lehet elmebajról vagy a képességek teljeshiányáról. Iskolázott, s bár más-más úton és okból hatalom-ba került, de döntésképes emberek õk. Egyszóval: tudják,hogy mit cselekednek, ami egyben azt jelenti, hogy nincsszámukra megbocsájtás.

Ha a hazai porondot figyeljük, itt is hasonló a helyzet.Az ellenzék kerítésbontó és menekülttelepítõ, a migráció

veszélyeit minden bizonyíték ellenére tagadni képes embe-rei ugyanazokkal az információkkal bírnak, mint azok, akikfelelõs döntéseikkel eddig megvédték az országot.Ráadásul az ezekbõl fakadó következtetések levonásáraszintén képesek. Tudják, hogy milyen következményeilehetnek egy migránstömeg befogadásának, látják a világotelárasztó terrort, és azt is volt kitõl megtanulniuk hogy mitjelent az iszlamizáció. Mégis, az Európa megsemmisítéséretörõk uszályához szerzõdtek. Sajnos a tudatlanság, a félre-vezetõ információk és az indulatok képesek tömegeket állí-tani mögéjük. Eddig ezt nevezték hazaárulásnak, vagy akára kontinens elárulásának. Õk azonban ennek ismeretébenis mennek elõre és gyûjtenék elvakított híveiket.

Hogy miért? Vajon csupán, mert számukra nincsen haza,sõt nincsen Európa sem? Elképzelhetõ, hogy rövidtávúérdekeik elégségesek mindezt elfeledni? Egy új õrült világ-program titkos harcosai lennének?

Bármelyik is legyen ezek közül az igazság vagy bármimás, nem õrültek, nem felmenthetõk, tetteik nem megbo-csáthatóak. Az õket jellemzõ megfelelõ szót ki-ki ideillesztheti.

2017. október 1.

„A helység temploma”Bepótolhatatlan ûr-e az az ismerethiány, amely a mai

magyar társadalmat (reméljük nem sokáig) jellemzi Trianonés következményei, az elszakított magyarság sorsa, léte ésholléte, illetve a határokon túl maradt magyar értékek dolgá-ban? Ennek ezernyi szomorú példájával találkozhatunk ahétköznapokban, s aki erre jogosan érzékeny, bizony hason-ló gyakorisággal keseredhet el.

A jelenlegi magyar kormány mindent megpróbál tenni ezellen, de amiképpen a feledés homályát jó 70 esztendõbocsájtotta ránk, úgy a megvilágosodás is csak fokozatosanlesz majd észrevehetõ.

A reformáció 500. évfordulója is jó apropója volt a kézzel-foghatóan megnyilvánuló szolidaritásnak, a segítségnyújtás-nak Erdély magyarjai irányába. A kormányküldöttség napo-kig járta az ünnepségek és avatások színhelyeit, a kormányfõpedig irányt adó gondolatokban gazdag beszédeket mondott.

Jómagamat, mint a Farkas utcai templomot közel 40 évenát látogató és ott konfirmált kolozsvárit, mint az egykoriReformátus Kollégium (utódiskolájának) érettségizettjét,ennek az utcának a szelleme, a genius loci örökre rabulejtett. De ezzel így van ma még az erdélyi magyarság nagyrésze is.

Hiszen az elsõ erdélyi egyetem, aztán az újabb kori, a fõvá-ros utáni második magyar egyetem, az elsõ magyar kõszín-ház, Misztótfalusi nyomdájának épülete, Apáczai vagyAletta van der Maat emléke, az 1959-es egyetemegyesítésmártírjainak emlékezete, és még sok-sok egyéb köt ehhez ahelyhez, amelyet nyugodtan nevezhetünk magyar történelmiemlékhelynek. Ennek is legfõbb jelképe a mostanra csodála-tosan restaurált, a város szülötte, Mátyás király rendeletenyomán épült Farkas utcai templom. Akár a Fadrusz alkottaMátyás szobor, ez a hatalmas háromszögletû homlokzat s azelõtte álló Szent György szobor is ezernyi formában láthatókönyvekben, filmeken, televízióban.

A templomban lezajlott, s a Duna Televízió által végigszínvonalasan közvetített felemelõ ünnepségrõl tudósítva, aKossuth Rádió krónikájában az esemény helyét így jelöltékmeg: Kolozsváron, a helyi református templomban.

Jelentéktelennek tûnõ apróság, de mint cseppben a tenger,felismerhetõ benne az ismerethiány, a közömbösség, a helyés az ügy fontosságának hiánya.

Igen! Tudom, hogy ez túlérzékenység. De, miközben eled-dig folyton a szomszéd népek érzékenységével voltunk elfog-lalva, miért ne lehetnénk mi is érzékenyek? Legalább sajátmagunkra. Miközben a templomhoz évszázadok során hoz-zátartozó kollégium egyik késõbbi, de az sem kevesebb mint115 éves épületét a benne mûködõ román iskola diákújságjaõsi román iskolaként emlegeti. Nagyapám vagyonának egyrészét adta felépítésére. Már apám is ott érettségizett.

Kolozsváron egyébként még öt jelentõs református temp-lom van, közülük egyet Kós Károly, egyet pedig Makovecz

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTENapló

Szász István Tas naplójegyzetei

Imre tervezett, a városhoz tartozó Szászfenesen pedig OrbánViktor most avatta fel a gyönyörû új református templomot.

Nagyon szeretném, ha a Farkas utca és annak temploma,legalább a szíveinkben, nemzeti emlékhelyet jelentene min-den magyarnak.

2017. október 5.

Ideje van a gondolkodásnakMost, amikor mindennél világosabban látható az egész

kontinensünket fenyegetõ veszély, amikor az egyre bizonyo-sabban nevezhetõ akár végveszélynek is, hiszen a kontinensnem rendelkezik a legminimálisabb immunitással sem, ami-kor saját õrült önfeladásukban követelik tõlünk a szolidari-tást, amikor saját bûneik végzetes következményeinek elvi-selésében kérik az együtt érzõ áldozatvállalást azoktól, aki-ket többszörösen cserbenhagytak, azoktól, akiket éppenezenközben akarnak kétsebességesnek nevezett félgyarmat-nak berendezni, gondolkodásra bíztatjuk az erre képeseket.

Csak annyit kérnénk minden magyartól, a szomszédnépek minden fiától, minden európaitól, hogy gondolkod-janak. Ha birtokában vannak a legalapvetõbb történetiismereteknek, ha él bennük még szikrája az eredetilegeurópainak nevezett keresztény kultúrának és erkölcsnek,akkor… és természetesen, ha félre képesek tenni indulatot,elõítéletet, gyávaságot, önös érdeket…

De képesek-e?Milyen sokatmondó, hogy Európa legnagyobb vesztese, a

magyar áll legközelebb a józan ész diktálta gondolkodás-hoz. Vagy lehet, hogy éppen ez a természetes, hiszen a tör-ténelmi tapasztalat tudatosan, de a történelmi következmé-nyek tudat alatt is erre predesztinálják.

Ha megnézzük itthon azokat, akik nem így vélekednek,valamennyien valamilyen indulatkeltéssel ható ideológiá-nak, alantas gyûlöletnek, beléjük maródott elõítéleteknekvagy a hallgatás cinkosságának rabjai, s mindezek valóságosérdekekkel is összefonódnak.

Ha a szomszédokat vizsgáljuk, õk nem látják a fától azerdõt. Minden vágyuk a homogenizáció, az egységes nem-zetállam és a nemzetállamokat fenyegetõ legkonkrétabbveszély ellen sem hajlandók õszinte és a múltat lezáró, újjövõt feltételezõ összefogásra. Pedig ez a legfõbb érdekkelszövõdhetne össze. A megmaradás reményével.

Ha Európa nagy nemzeteit, a magállamokat és a velükegy követ fújó „boldog” kisebbeket vesszük szemügyre, ottegy tudatosan átnevelõ magvetés évszázados folyamatánakaz aratását élik meg napjainkban. Az önfeladás õrült lendü-lete tehetetlenül hajtja õket a közös vég felé, miközbenmegvetéssel néznek le ránk, a vérünk és fogyásunk áldoza-tával szerzett gazdagságuk piedesztáljáról.

Ideje van a gondolkodásnak és még inkább a cselekvés-nek. Az ellenfél hatalmas, a feladat történelmi jelentõségûés nagyságú, a szándék él, de az erõ kevés.

Mi marad hát más, mint a hasonló malomkövek köztõrlõdõ, egykor nemzetünket a jövõnek átmentõ ErdélyNagy Fejedelmének kedvenc bibliai idézete: „Ha Istenvelünk, kicsoda ellenünk?”

2017. október 09.

Fiatalokkal vitatkozvaRitka alkalom manapság, de elõfordul, hogy beszélgetve

és a haragot kizárva vitatkozgassunk közelállókkal és távo-labbiakkal gondjainkról és kérdõjeleinkrõl. Ilyen alkalom-nak voltam részese a napokban, döntõ többségében fiataloktársaságában. S ez külön jelentõséget ad ama vitatkozóbeszélgetésnek.

Hogyan is látják közülük egyesek magyar (és azon túli, deattól elválaszthatatlan) világunkat. Hosszú helyzetfelvázolástalán felesleges is. A társaság vegyes volt, de kivétel nélkülértelmes, nyílt fiatalok többsége, meg néhány idõsebb, ta-pasztaltabb hozzátartozó alkotta.

S hogy máris vágjunk a közepébe, az elsõ témát tálalom. Magyarországról sokan mennek külföldre, szólt a felvetés,

s a tág baráti kört ismerõ fiatalok szerint azoknak feleelmenne, sõt a távozók fele nem is akarna hazajönni. Vagyisszándéka szerint fiatalságunk egynegyede? Ha túlzott is ésrétegjellegû e magánfelmérés (fõleg egyetemisták és fiatalértelmiségiek körét érinthette), mégis ijesztõ. Ami számom-ra ezt tetézte, hogy mint melléktéma felbukkant a legszomo-rúbb: Ez egy ilyen ország! Ide még a migráns sem akarjönni!

Ellenvetéseimre, mely szerint innen mennek el statisztika-ilag a legkevesebben, a válasz az volt, hogy vajon a statiszti-ka a feketemunkásokat számolja-e? Arra, hogy a migránsoda megy, ahol ígéret szerint többet remélhet, nem érkezettválasz. A vita zûrzavarában az nem tisztázódik, hogy szerin-tük akkor miért nem akar a migráns idejönni. Vajon a siva-tagi eligazítóban el-magyar-ázzák neki, hogy itt egy Orbán-diktatúra van? Ez az egyedüli pocsék hely? Menjen ademokratikus országokba? Azokba a demokráciákba, ame-lyekhez hasonlót próbáltak hozzájuk exportálni, de ennekeredménye – egyebek mellett – éppen az lett, hogy elmene-külnek onnan? Ezért van az is, hogy még ha kvóta-alapon átis irányítanák õket ide, azon nyomban visszamennének avágyott demokratikus helyekre? De akkor mivel magyaráz-ható, hogy más, nem ily pocsék országokból is eltûntek (finnvagy cseh példa), és miért nem ilyen sötét hely az összestöbbi poszt-KGST ország, ahova szintén nem mennek a másáltal meghívottak?

S itt ismét egy érthetetlen bakugrás következett a logiká-ban. Ugyanis a témát hirtelen lezárva a fõ vitapartner – fel-tehetõen a migrációs politikára célozván – kijelentette, hogyOrbán populista. Sajnos az adott körülmények között nemlehetett ezt jobban kivesézni. Hiába próbáltam szólni, sza-vam elhalt a vita kavalkádjában. Pedig azt kíséreltem volnameg elmondani, hogy mekkora trükk ez a populista vád,amely minduntalan felmerül. Ennél már csak a polkorrekt-ség nagyobb ötlet. Ugyanis, ha ennek logikája mentén hala-dunk, akkor minden olyan, ami a nép, a populus javát óhaj-taná szolgálni, az populizmus. Vagyis egy ideális ideológia,vagy egy ideális kormány, amely a választók, a nép javátakarja, az ellenzéki oldalról azonnal megkaphatja a populis-ta jelzõt. Ha errõl beszél, akkor szóban, ha ezért tesz, akkorcselekedetben, tehát bizonyára még gondolatban is az.

2017. december

EKOSZ–EMTE 9Napló

Akkor tehát mit tegyen, hogy ne legyen populista? Vajonnem az a feltétele a valódi populizmusnak, ha szóban hirde-ti és tetteivel meghazudtolja? Nos, kik voltak azok, akikennek a feltételnek megfeleltek? A jelenlegi kormány? Az,amely gondol, kijelent és megvalósít? És természetesenannyit, amennyit lehet, még ha ez népszerûségének a rová-sára is megy. (Kiemelés a szerk.-tõl.)

Ez a vádaskodás különleges jelentõséget kap egy veszély-helyzetben, akkor, amikor egy kormány történelmi fontossá-gú harcot folytat szuverenitásunk, hagyományos létformánk,megmaradásunk védelmében. Ha ebben nem támogatjuk,hanem ennek a számára kötelezõ feladatnak az ellátásátpopulizmusnak nevezzük, nagy terhet helyezünk vállára ésveszélyeztetjük az egész nemzetet. Arról már nem is beszél-hettem, hogy ilyen helyzetben milyen ellenzéki politika ésmilyen társadalmi hozzáállás volna természetes.

Az ellenzék azonban az adott körülmények között mégiscsak a hatalmat akarja, és bármi áron, s ha kell, a fiatal lel-keket és szellemeket is megkísérli megnyerni tetszetõsnektûnhetõ áligazságainak. Persze ez itt a nagy bökkenõ, mert afelelõsen kormányzó hatalom csak a reális korlátokon belülcselekedhet, a valódi populista ellenzéki ígérgetõnél meghatár a csillagos ég. Mivel nincs kormányzási tervük vagyarra alkalmas erejük, ha már nem találnak hibát, akkor asikerre próbálnak ráígérni. Naponta tapasztaljuk ezt (…)

Aztán megpróbáltam a legfõbb és reális veszedelemreterelni a szót. Ezzel pedig ismét egy könnyen felállíthatócsapdát kellett kerülgetni. Mit jelent a migráció, ezúttal aziszlám és a kormány viszonya, a kontinens iszlamizációjánakveszélye fényében. Jeleztem, hogy minden eddiginél fonto-sabb kérdéshez érkeztünk. Hatalmas, talán már alig elhárít-ható veszedelemrõl van szó. S ha itt is populizmust emlege-tünk, akkor mit tehetne egy populizmust elkövetni nemakaró kormány? Hiszen ha megvéd a veszedelemtõl, akkorpopulista, ha pedig nem, akkor majd találnak más csomót akákán, miközben történelmi bûnt követ el, s végveszélybesodorja a nemzet mindkét oldalát.

Az iszlám elbírálásának is érdekes oldalával ismerkedhet-tem meg ezekben az ifjú körökben. Orientalistákra hivat-kozva (…) a válasz az volt, hogy a Corvinus egyetem voltrektora a legnagyobb szakértõ, és õ még nem szólalt meg aziszlám ügyben! Tehát nincs veszély. Arról már nem volt idõszót ejteni, hogy ez a szakember és sok európai társa mértnem szólal meg. Akár pro, akár kontra. Mi lehet e mögött azóvatos magatartás mögött. Ez azonban az összeesküvés-elmélet veszélyes területe. A kérdõjel tehát maradt.

Számomra, mint hívõ kereszténynek fájó volt, amikor aziszlám lényege körül keresgélve megjegeztem, hogy az egyMohamed nevû ember életpéldájából csinált törvényt,melyet életformává szakralizált, és egybeterelte az államotés a vallást. A válasz így szólt: Jézus is csak egy ember volt.A Szentírás és a Korán közti hatalmas különbséget magya-rázó kísérletem beleveszett a hangzavarba. A szabadonválasztható hit és a parancsok közti különbséget próbálvánmagyarázni még hallottam, hogy: na és a tízparancsolat?Aztán a régmúltban tévedt el a vita, és anakronisztikussávált. A máig változatlanul agresszíven mûködõ iszlám védel-mében a kereszténység történelmileg régen meghaladottbûneit hánytorgatták fel.

Búcsúzásul már csak figyelmeztetnem maradt idõ, hogy asok vitára ingerlõ téma takarásában ismerjék fel a közösnagy veszélyt, és gondolkodásunkba építsék be az egészsé-ges veszélyérzetet. Ez talán segít jobban megkülönböztetniaz igazinak látszót a valóditól.

Sajnos a fiatalságra jellemzõ mindenkori ellenkezni akarómagatartás mindenkor az aktuális hatalom ellen irányul. Eza sok esetben elõrevinni is képes erõ ebben a kontextusbana ma kormányozni és hatalmas veszedelmekkel küzdeniegyedül képes magyar politikai erõ ellen hat. Az ellenzék afiatalság forradalmi természetére, amióta parlamentárisdemokrácia van a világon, mindenkor számíthatott és épít-hetett. Esetünkben is ezt teszi, és sokaknál eredményesen.Ha akadnak, akik átlátnak a szitán, akkor is van még veszély,mert új és ki nem próbált, ravaszul mégis az ellenzék vitor-láját dagasztó kezdeményezések születhetnek (születtek).

Tökéletes politikai erõ még nem volt, tökéletes kormánysem. Mai vezetõink sem állítják ezt magukról. De most, ami-kor a nemzet létkérdéseirõl van szó, a kísérletezésnek, aminket kerülgetõ közös veszedelemnél kisebb jelentõségûügyekrõl szóló, hatalomszerzõ vitáknak sem lehetne helye.Soha nem volt nagyobb szükség a konstruktív ellenzékiség-re. Észre kell venni, merre van a fõ csapás iránya. Mindenerõt erre kellene összpontosítani mindkét oldalon, és az ezellen hatót kikapcsolni. Sajnos ettõl nagyon messze vagyunk.

Ez a vita ismét arról gyõzött meg, hogy a fiatalság körébenszükséges lenne a szemek általuk is érthetõ és elfogadottmódon való nyitogatása.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTENapló

Jelen számunk ábráit a magyar szecessziós építészet és üvegfestészet remekeinek jegyében válogattuk

A demokácia ma a leggyakrabban használt kifejezés apolitikai megnyilatkozásokban. A szó magyarra fordítva:népuralom. Minden más nyelvben is ugyanezt a fogalmatjelöli. Ennélfogva általánosan elfogadott nézet, hogy azuralmi rendszerek között ez a legmegfelelõbb, mert kifeje-zi a többség akaratából eredõséget.

A nyugati országokbeli elfogadottsága bõ kétszáv évretekint vissza, ezen országok sikeres történetüket a demok-rácia áldásaként fogják fel. Nem fogadnák el az ellenvetést,hogy hej, a szép nagy boldog demokráciák a gyarmatosításkövetkeztében sikeresek, gazdagok, nem pedig azáltal,hogy miként mûködik a parlamentjük.

Ameddig vissza tud emlékezni a mai ember, azt látja,hogy a hatalom alapja a tulajdonlás, a vagyon, és annakmegszerzésére, megtartására alkalmazott erõszak. Ezen atéren csak a módszer változik. Nagy lépést jelentett, amikora termõföld alapú gazdálkodási és uralmi rendet felváltot-ta az ipari eredetû gazdálkodás, amely hamarosan túlszár-nyalta elõbbit a vagyonosodás lehetségei terén. Megnöve-kedett a pénz szerepe, általa a hatalom újabb terepei jötteklétre. Ilyen változás nem mehetett símán. Kapitalizmusnéven nevezzük az új gazdasági rendet, amely a természe-tes fejlõdés rendjében jött létre, miközben szükséges ésvégleges eleme lett az emberi gazdálkodásnak.

A bankvilág azonban nem elégedett meg gazdasági szere-pével, érdeklõdési körébe került a közhatalom, amit elõbbbefolyásolni, majd irányítani igyekezett. Az uralkodómonarchikus rend ellenében felelevenítették az ókorigörög városok egykori hatalmi kísérletének alkalmazását, ademokráciát, a népuralmat.

Természetesen népuralom, úgy mint önmagát irányítónép, soha nem volt, nem is lesz, mert lehetetlen. A nép azemberi élet képletében az irányítandó elem, az irányító félviszont az állam hatalmi apparátusa. Ennek ad legális kere-tet a parlament, törvényhozói tevékenységével.

A tõke természeténél fogva nemzetközi. A közigazgatásalanya az állam. A parlament az állam intézménye, erede-tileg a választókörzetek (megyék) küldötteibõl állt össze.Ez ma már megszûnt, helyébe a bankvilág nemzetközicélokra rendelt politikai pártokat kényszerített mindenországra. Ezáltal a pártok egymás elleni hadakozása döntiel, hogy melyikük uralkodjon a parlamentben és a kor-mányhatalomban is.

Nagyon leegyszerûsítve, a XIX. században a kapitaliz-musnak három banki központja volt: London, Franfurt,New York. 1945 után maradt egy, és azóta is a dollár azuralkodó elszámolási valuta. (Szóhasználatomban: NewYork Empire.) Amerikában, csakúgy az angolszász orszá-gokban, gyakorlatilag két párt váltja egymást a parlament-ben, ugyanannak az internacionalizmusnak két pártja.Egypetéjû, mértéktartó pártok, alkalmasak a hatalomállandósítására. Mellettük nincs esélye sem a nemzeti jobb-oldalnak, sem a kommunizmusnak. A kommunizmust

Európa tönkretételére találták fel, és használják a „harma-dik világban”, síma utat kikövezni a nemzetközi nagytõkeszámára.

A tönkrevert Európában 1945 után a Németországotmegszálló USA hadereje biztosítja mai napig az említettegypetéjû váltópárt-rendszer uralmát. Az Európai Unióezeknek a lényegében internacionalista pártoknak azösszegzése. Európa nyugati államaiban ma már alig vannemzeti elkötelezettségû politikai párt. Ha ilyen akaratszervezõdik, azonnal rászáll a többi, megkapja a nacionalis-ta és egyéb hasonló megbélyegzést, teljesen esélytelennéválik. Nézzük a ma folyó németországi választást: Merkelvagy Schulz. Harmadik nem létezik.

Egyedül annak idején a vasfüggöny mögé vetett orszá-gokban létezhetnek ma még nemzeti pártok. Természete-sen ezek is megkapják a megbélyegzõ jelzõket. Magyaror-szágon a legerõsebb az ellenállás, ami néhány éve az inter-nacionalisták által Európára ömlesztett emberáradat ellenivédekezésben kristályosodik ki. Ez adott erõsítést aVisegrádi Négyek szövetségének.

A magyarországi állampárt utóda természetes módon lettaz internacionalista gazdasági és politikai behatolás támo-gatója, együtt az SZDSZ-unokákkal. Az Egyesült Államok,nagykövetei révén és gazdasági nyomással is, beavatkozotta magyar politikai életbe, ami most enyhült. De változatlana nyomás az EU részérõl, ami teljes egészében megmaradta Clinton–Bush–Obama nyomulás európai végrehajtója-ként, és természetes, hogy ellenségesen fogadták Trump el-nök változást ígérõ kijelentéseit. Sok függ attól, hogy mi-ként alakul az amerikai kapitalizmus belsõ erjedése.

Magyarországon nagyon erõs a Soros-féle beavatkozás.Túlságosan mélyen beépítkezett. A nemzetellenes politiká-jával egyetértõ helyi kapitalisták, médiatulajdonosok leg-fõbb, közös akarata Orbán eltávolítása, a nemzeti kormánymegbuktatása. Hozzájuk csatlakozott Simicska Lajos nagy-tõkés is médiabirodalmával.

Kibújt a szög a Jobbik zsákjából is, beállt a nemzeti kor-mányt megbuktatók csoportjába. Ez a fordulat ugyan nemmeglepõ mindazok után, hogy parlamentbe jutásuk óta abaloldallal szavaz a kormány ellen. De hát kapitalista támo-gatásért internacionalista teljesítmény dukál.

A mai magyar parlament két egymással szembenállóoldalból áll: nemzetiek és nemzetellenesek. Utóbbiak eztpersze nem vallják be magukról, a nemzetellenes médiábanmásképpen beszélnek, amikor a választókhoz szólnak. Akormányellenes média (újságok rádiók, televízió-állomá-sok, internet-hálózat) nagyon veszélyes együttest jelent asoron következõ választáson. A legképtelenebb hazugsá-gokkal befolyásolják a közönséget, kihasználva sokak tájé-kozatlanságát. Most az a legnagyobb problémájuk, hogymiként lehessen egy táborba vonni mindazon akaratokat,amelyek saját maguknak álmodják a következõ kormány-hatalmat.

2017. december

EKOSZ–EMTE 11Elemzõ

Csapó Endre

Demokrácia – a nép ellen – a nép nevében

Ágoston András

Felemelt sisakrostéllyalMégis van valami jó a Helsinki Bizottság dühös kirohaná-

sában. Amennyiben ország-világ elõtt világossá teszi, hogy alegnagyobb emberbarát tõzsdecápa, aki ebben a pillanatbanirányítja az Európai Bizottságot (már ha a migránsügyekrõlvan szó), az alakoskodások sorozata után nyílt támadásbamegy át Magyarország ellen. Sorosék felmérték, s úgy talál-ták, hogy Magyarország és annak a csaknem kétharmadoskormánya az igazi ellenfél. Mert elvszerû küzdelmet folytat,s a nemzeti érdek az, amibõl nem enged.

Három irányból támadva, a magyar származású filantrópvilágjobbító szándéka világos: derékba kell törni a magyarkormányfõt, s az általa vezetett politikai erõket.

Az Európai Bizottság, az Európai parlament 68-asai, éssaját bürokratikus hivatali apparátusának az élén a jog esz-közeivel, s ha ez nem elég, a kettõs politikai mérce nyíltalkalmazásával támad. Soros a saját hadaival jelenleg a nyu-gat-balkáni migránsútvonal elsõ akadályát, Makedóniaellenálló jobboldali erõit igyekszik tovább gyengíteni, majd a150 ezer, Európában hasznavehetetlen migráns betelepítésé-vel megtörni. Úgy, hogy elrettentõ példaként ez a márkorábbról is megosztott ország iszlámtöbbségûvé válik.

Harmadszor, Sorosék úgy tervezik, hogy Trianon századikévfordulóján a vétkes nagyhatalmakkal meg az utódállamok-kal karöltve még egyszer megtörik a magyar nemzetet. Mostazzal, hogy a szomszédos államokban élõ magyar kisebbségiközösségeket a viharosan gyorsuló asszimiláció örvényébekényszerítik. Nagyon úgy néz ki, hogy Tõkés László Temes-váron kirobbantott forradalma után a Kárpát-medencébenindult tömeges és lelkes kisebbségi mozgalmak nem tudják akellõ hõfokra hevíteni a kisebbségi közösségek autonómia-mozgalmait. Azaz mégsem.

Trianon századik évfordulójának nyugati típusú lezárását amagyar nemzet jószerével meghiúsíthatja. Hogy a huszárvá-gás sikerülhessen, annak három feltétele van. A háromnagyobb kisebbségi közösség emberelje meg magát, s megfe-lelõ politikai alátámasztással a helyi többségi elitnek nyújtsabe saját, legalább a nem területi autonómiára vonatkozókonkrét modelljét. Eközben nem törekedve arra, hogy azfából vaskarika módjára most rögtön beépíthetõ legyen akülönben autonómiaellenes alkotmányokba.

A második feltétel részben adott: Orbán Viktor másodikkétharmados kormányának beiktatásakor hitet tett a kisebbsé-gek autonómiája mellett. Másrészt, kormánymegbízottjánakerdélyi megszólalásával olyan folyamatot indított el, amelybenelindulhat az autonómiakövetelések megtestesülése.

Harmadszor, Tõkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta-nács (EMNT) újraválasztott elnöke személyében is garanciaarra, hogy a negyed évszázada elfogadott Kolozsvári Nyilat-kozat autonómiára vonatkozó célkitûzései a gyakorlatbannyerjenek megerõsítést.

A Kárpát-medencében élõ magyarok számára van remény.Jó eséllyel megvédhetjük nemzeti érdekeinket. Megnyerhet-jük a migránsügyben vívott csatát, s Trianon százéves évfor-dulója alkalmat adhat a kisebbségi ügyeink nemzetközi meg-jelenítésére, netán méltányos rendezésére. A harmadik két-harmados Orbán-kormány pedig, ahogy eddig is, egyre tága-sabb helyet biztosít a gazdaságilag is emelkedõ Magyaror-szágnak a nemzetek Európájában. (Október 15.)

Tök alsóból adu ászMost, miután Gyurcsány Ferenc már a választási elõkészü-

letek elején kijátszotta – nem a kézelõben, hanem a nyirkoskezében szorongatott adu ászt, megállapíthatjuk: maga abejelentés hatása viszonylag gyorsan lecsengeni látszik. MaMagyarországon lehet aláírásokat gyûjteni, azzal a céllal,hogy a kormány és az országgyûlés vegye vissza a külhonimagyarok választójogát, csakhogy ez olyan, mintha valakivégsõ kétségbeesésében tök alsóból szeretne adu ászt kreál-ni. Annak bizony Gyurcsány számára is nagy a kockázata.

Maga a követelés bejelentése legalább három politikaimozzanatra utal. Gyurcsány ezúttal (nem 2004-et írunk)nem tör gyõzelemre, csupán a választók három csoportjánaka megnyerését célozta meg. Magyarországon a volt MSZMP-kádereket, akik családjukkal együtt (lásd Apró Antal) meg-maradnak örökös politikai lúzernek, s akik most európaibarátaikban reménykedve, s eközben, aktívan irigykedve,elvesztett hatalmukat siratják. Másodszor a volt szocialistaországokban az egykor volt helyi hatalomhoz simuló kolla-boránsokat, valamint azok leszármazottait és szellemi örö-köseit. Harmadszor, a Vajdaságban a jugonosztalgiázó test-vériség-egység, valamint a merkeli tolerancia bajnokait. Õkazok, akik érett fejjel egyszerûen nem a nemzeti integrációeszmekörében nõttek fel, s most is azt várják, hogy majdCanak, vagy az új Canakok ezt a magatartásukat politikailagis honorálják. Hogy ezek a csoportok, s a hozzájuk csapódószemélyes okokból elégedetlenek hány szavazatot hoznak aGyurcsány-féle Demokratikus Koalíciónak (DK), azt majdmég meglátjuk.

A „fõlényeg” mindazonáltal az, hogy az „ellenállókkal” ésa tiltakozókkal nem lehet választásokat nyerni. Ami továbbáazt jelenti, hogy a furfangos volt miniszterelnök, a DK elnö-ke nem õszinte, voltaképpen nem is tör miniszterelnökibabérokra. Egy ici-pici saját képviselõcsoportot szeretne,parlamenti szereplést, s a biztonságot, amit ez a státus adhat.A nagy durranás így elmarad. A többi között azért is, mert ecsoportok viszonylag kevés tagja folyamodott magyar állam-polgárságért. Õk a helyi többségi hatalom szárnyai alatt érzikmagukat (ingatag) biztonságban. Ez a realitás. November 3.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEElemzõ

A jó út nem az árulás, hanema felemelkedés támogatása

Az a magyar szavazó, aki a jövõ évi magyarországi parla-menti választások elõtt saját álláspontját szeretné tisztázni(õk azok, akik még nem döntötték el, kire szavaznak 2018-ban), nincs rossz helyzetben. A második világháború vége ótanem volt ennyire letisztult a politikai színtér, mint most. Nema klasszikus jobb és baloldal, hanem a jó és a rossz között kellválasztani.

Az egyik oldalon ott van a nemzet társadalmi és gazdaságifelemelkedése, határmódosítás nélküli politikai integrációja,a biztonság, a szuverenitás megtartása, valamint a migráns-ügyek akár nehéz körülmények közötti kezelése is, a másikonmindennek ellenkezõje. Végeredményként pedig Magyaror-szág szuverenitásának hosszú idõkre szóló megcsonkítása. Ajót a Fidesz-KDNP pártszövetségtõl, a rosszat a másik, a bal-liberális oldaltól várhatjuk.

Eddig csupán arról volt szó, hogy a hangadó Soros-béren-cek és egyes képviselõik mind itthon, mind külföldön áská-lódnak, a nemzet egészének érdekei tekintetében pedig su-nyítanak, lesik az ellentámadás lehetõségét. A gyurcsányi ma-gyar- és vallásellenes beszólás mára belevilágított az eddig islétezõ, de többnyire árnyékban maradt szakadékra. Gyur-csány és a többi Soros-lovag nemcsak behódoló migránsba-rát, de egyben tagadja a magyar nemzeti érdeknek még alétét is.

Jó ez így? Nem, de ez van, ezt kell szeretni, mondanákGyurcsány Ferenc MSZMP-s politikai elõdjei.

Ha ez így nem jó, lehet-e mégis valamit változtatni a hely-zeten? Persze, hogy lehet! Az elkövetkezõ hónapokban to-vább kell erõsíteni a saját, nemzeti tábort, a bizonytalan sza-vazókat pedig meg kell gyõzni, hogy az engedékenység, azönsajnáló okoskodás ma nem más, mint romlásba vezetõ po-litikai luxus.

A csökkenõ számú, de még létezõ, az Orbán-kormányeredményeit a velük szemben megmutatkozó, vélt vagy valósmulasztásokon keresztül mérlegelõ kishitûeknek, netán kiáb-rándultaknak rá kell mutatni, a jó út nem az árulás, hanem atöbb mint öt éve tartó emelkedés támogatása.

Újra ott tartunk, ahol csaknem harminc éve voltunk: tud-juk, igazunk van, de a meccs még koránt sincs lefújva. Az semtitok ugyanis, hogy a társadalmi tudat szintjén szavazatokbanis megmutatkozó eredményt csak a kitartó s az emberek feléforduló terepjárással érhetjük el. November 8.

Soros elismeri: emberére talált

Soros György dühösen, magyarul, de még mindig fensõbb-ségének érzetével, voltaképpen elismeri, hogy emberéretalált. Így, kívülrõl nézve a magyar kormány és annak vezetõ-je két tettével érdemelhette ki Soros köreinek megkülönböz-tetett figyelmét. Természetesen a hatásosnak bizonyuló kerí-tésrõl és a bethleni, a legmagasabb szintû összefüggések fel-ismerésén alapuló, azokhoz igen sikeresen alkalmazkodónemzet- és gazdaságpolitikáról van szó. Amihez kapcsolódika V4-eknek a közös érdekek felismerésére épülõ szintén sike-res nemzetközi politikája, s egyáltalán a közép-európai nem-

zetek ébredése, a szovjettõl való függõség kinövése, az ered-ményes, az önállósághoz fûzõdõ nemzeti önérzet helyes fel-mutatása.

Igaz, a Soros-féle erõk médiájuk segítségével még mindiguralják a nyugati mag-országok liberális dogmatikusainakszûkülõ, egyre kevésbé megvásárolható köreit, de a tényekkérlelhetetlenek.

A nyugati országokban bóklászó migránsok mind elégedet-lenebb tömegei, a mozlim jövevények szélsõséges csoportjai-nak terrorizmusba torkolló tevékenysége, s ebbõl kifolyólag alakosság mind szélesebb rétegeit naponta frusztráló erõsza-koskodások, lassan ellenségessé teszik a derûs, magabiztosnyugati (nyárs)polgárt, végül a közvélemény egészét.

Ha Németországban a kitapintható irdatlan igyekezet elle-nére sem sikerül Soros-barát kormányt alakítani, nos, akkorjelentõs változásokra számíthatunk.

Soros az érzékeny tõzsdecápa szimatjával már a nemzetikonzultációban megérezte a veszélyt, s megkezdte, egyelõrenem a visszavonulást, de a magyarul elmondott védekezésé-vel a napi taktika módosítását. Eközben a rövidlátó, anyagielõnyökben reménykedõ támogatói, közöttük azok, akik azM1-nek adnak interjúkat, azt az ágat igyekeznek éppen lefû-részelni, amelyen ülnek. Õk boldog együgyûségükben mégnem érzik a változások szelét.

A hamvába hullt leszboszi akciót például, a migránsok ahetekkel ezelõtt indult áttelepítését a (görög) szárazföldre,amelyet máig nem sikerült menekültáradattá duzzasztani, sígy újra megnyitni a nyugat-balkáni útvonalat. A röszkei csa-tát követõen ez a bevándorlást ellenzõ országok elsõ csendesgyõzelme. Lesz több is. Még nem szóltunk a nemzetben gon-dolkodó fiatal magyar szakértõkrõl, akik tudásukat tûzben, apolitikai viták hevében megedzve váltak Magyarország maga-biztos, jól érvelõ védelmezõjévé. Akikre a nemzeti ügyekbenbiztonsággal számíthatunk, s akiket össze sem lehet hasonlí-tani a brüsszeli bürokrata párti se hideg, se meleg „szakik-kal”.

Most, hogy Hágából idõben megérkezett a Mladic tábor-noknak, a 90-es évek öldöklõ belháborúja egyik szerb mérnö-kének életfogytiglanra szóló ítélete, két évtizedes késésselelmondhatjuk: Soros magyar nyelvû magyarázkodásávalegyütt, lezárhatóvá vált a sok bajt hozó huszadik század.Reméljük, a huszonegyediket, aki megéli, idõben küldheti áta történelembe. November 22.

2017. december

EKOSZ–EMTE 13Elemzõ

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEelemzõ

Magyarország volt miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc isméthallatta a hangját. Valójában felkavarta a port azzal, hogy javas-latot tett: maradjon a kettõs állampolgárság a határon túli ma-gyaroknak, ám szavazati jog nélkül. Ne avatkozzanak bele a kül-országi magyarok, mármint azok, akik nem élnek Magyarorszá-gon, a magyar belügyekbe, hiszen nem Magyarországon adóz-nak, nem járulnak hozzá a kollektív terhekhez, tehát nem vise-lik döntéseik következményeit. Felelõtlenül-önfeledten dönt-hetnek, hiszen az, akit nem sújtanak saját cselekedeteinek akövetkezményei, nem is dönthet felelõsen.

Semmi kedvet nem érzek ahhoz, hogy tovább cifrázzam aGyurcsányra zúduló szidalmakat és minõsítéseket. Nem tartomkülönösebben termékenynek a hazaárulás címkéjének ragozá-sát sem, e stigma gépies ismétlésének ugyanis vajmi kevés ma-gyarázóereje van, és a múltat a feldolgozatlanság állapotábanhagyja.

Viszont emlékeket hívott elõ bennem az elõállt helyzet, olyantörténetrészleteket idézett fel, amelyek talán fényt deríthetnekbizonyos lényeges aspektusokra. A magyar kérdés a szocializ-mus szétomlása után újfajta fénybe került. Sok volt a tapogató-zás, sok volt a botorkálás a homályban. Ha valaki azt hitte azegykori szocializmus ideje alatt, hogy elegendõ lesz szabaddátenni a nemzeti megnyilvánulások áramlását, levetni a nemzetetkorlátozó bilincseket, és máris ölünkbe hull, a szenvedés megér-demelt ajándékaként, a manna, nos, az egy újfajta összetettsé-get tapasztalt.

Sok konferencián jártam: az akkor még Magyarország máso-dik pártjának számító Szabad Demokraták Szövetsége agilisan,offenzív módon nyúlt a kisebbségi kérdéshez, és ennek megfe-lelõen különféle szeánszokat szervezett. Nem véletlenül: elvég-re a kisebbségi kérdés iránti intenzív érdeklõdés és készenlét areálszocializmust opponáló szamizdatos ellenzék öröksége volt.

És nem érthetjük a jelenlegi helyzetet sem, amennyiben nemvesszük figyelembe a tényt, hogy az SZDSZ, a szocialistákkalkaröltve, egyúttal belebonyolódva a posztszocialista neoliberali-zált kapitalizmus folyamataiba, szinte teljesen elnémult a ki-sebbségi kérdést és a magyar-magyar viszonylatot illetõen. Lé-nyegében átadta ezt a terepet, amelyen manapság csak a Fideszközlekedik, meg talán az éppen közép felé igyekvõ Jobbik amaga kisebbségi nyúlványaival.

Az, hogy a Fidesz monopolizálhatta a nemzetre vonatkozó be-szédet, hozzárendelhetõ a Fideszen kívül esõ magyarországi po-litikai alanyok teljesítményéhez: ezt tettétek, kedves barátaink.

A Teleki László Alapítványhoz köthetõen is hasonló ambíció-jú konferenciákról számolhatnánk be, hosszú ideig ezeken lehe-tett kifejteni a kisebbségi kérdés rendezésére irányuló javaslato-kat. Mindez azonban több kérdõjelet teremtett, mint bizonyos-ságot. A magyar kisebbségpolitika elindult valamerre, de nemvolt világos, meddig jut el. És a magyar-magyar viszony is sok-kalta bonyolultabb volt, mint amilyet a vágyakozó ideológusokelõrevetítettek, minden megoldási kísérlet sebeket tépett fel, ésértelmezésekre ingerelt.

Kettõs állampolgárságot a régió minden polgárának!A kilencvenes években a kettõs állampolgárság ügye egy volt

a megannyi lehetõség közül, ám abban az idõben ez nem szere-pelt különös súllyal a hivatalos magyar retorikában. Rendel-kezett viszont azzal az elõnnyel, hogy nem kellett a nullárólindulni, léteztek másutt már megszerzett tapasztalatok, még haezek a minták nem is voltak receptszerûen használhatók.

Számomra a kettõs állampolgárság története a KonrádGyörgy–Végel László-féle felhívással kezdõdött, még valamikora kilencvenes években. Központi eleme: a régió országai min-denkinek biztosítsanak kettõs állampolgárságot, afféle kölcsö-nös kettõs állampolgárságot, amely jogi alapokra helyezi a töb-bes hovatartozást. A megoldás így igényt tarthatott az általános-ság rangjára: a régióban mindenki kettõs állampolgár lesz, ésezzel ki van zárva a konfliktus lehetõsége...

Aztán hosszú ideig csend borult a kettõs állampolgárság ügyé-re, mértékadó politikai alanyok nem tettek hitet az állampolgár-ság ilyetén kibõvítése mellett. Így emlékezhetünk arra a tényre,hogy a kettõs állampolgárság bevezetését hosszú ideig a jelenleguralmon lévõ Fidesz sem támogatta, úgy vélte, hogy a kettõsállampolgárság intézménye nem illeszthetõ bele az európai jog-rendbe. De még ott tartunk, hogy amikor az elsõ Orbán-kor-mány 1998-ban hatalomra jutott, akkor nagy lendületben meg-alkotta a státustörvényt, avagy a kedvezménytörvényt. A tör-vényt akkortájt erõteljes propaganda kísérte, nagy ígéretekövezték, de átitatta egyfajta felemásság, valamiféle átgondolat-lanság. Nem utolsósorban a törvény semmilyen hatékonysággalnem kecsegtetett. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mégazok is inkább kételkedtek, mintsem reménykedtek, akik érde-keltek voltak a magyar-magyar viszony elõremozdításában.

A kedvezménytörvény ugyanis még gesztusként sem volt kü-lönösebben értékelhetõ, legfeljebb egy darabka, szégyenlõskoncesszió volt benne a kisebbségek irányában.

Kerültem az ezzel kapcsolatos állásfoglalást, és nem jelentettmeglepetést számomra, hogy a magyar-magyar konstelláción atörvény fikarcnyit sem változtatott. Voltaképpen a kettõs állam-polgárság majdani bevezetése magyarázható a státustörvényeleve bekódolt kudarcából fakadó következményként is.

Egy referendum elõre borítékolható eredménye

A kettõs állampolgárságra vonatkozó 2004-es magyarországireferendumot, tudjuk, megelõzte Zoran Zivkovie szerb minisz-terelnök meglepetésszerû gesztusa Szabadkán, amikor, már-már kihívóan, kijelentette, hogy nem ellenzi a kettõs állampol-gárság bevezetését. Ugyanakkor a Magyarok Világszövetségeáltal kikényszerített ügydöntõ népszavazás az eleve elkönyveltbalsiker rubrikájába volt besorolható. Egy felkérés nyomán,2004. december 5-én az Újvidéki Rádió stúdiójában ültemCsorba Béla társaságában, azzal a kínos föladattal, hogy kom-mentárral éljek a szavazás elõre tudott eredményeit illetõen.Nem kellett illúziókat szertefoszlatni, minden világos volt, bárakadtak olyan kisebbségi emberek is, akiken az elhagyatottságérzése vett erõt az eredmények láttán.

Mindeközben a népszavazás szituációja magán viselte a hatal-mi konfiguráció, a pragmatikus erõtér nyomait, az eszközvonat-kozások jelentéseit.

Losoncz Alpár

Kettõs állampolgárság,félelmek, jóléti sovinizmus

2017. december

EKOSZ–EMTE 15Elemzõ

(...) Gyurcsány szocialistái ugyanebben az idõben egy olyanutánzó neoliberalizmussal próbálkoztak, amelyet esetleg, leg-alább egy kissé, ki lehet igazítani bizonyos szociális mechaniz-musokkal – ha a költségvetés megengedi: ennek õsképe az azakkoriban szociáldemokrata neoliberalizmus néven befutottirányulás, amelyet nem utolsósorban Tony Blair brit miniszterel-nök neve fémjelzett. Fából vaskarika, mondhatnánk, a neolibe-ralizmusba beágyazódó szociáldemokrácia rászedett mindenkit,saját magát is, jelenkori tehetetlen ügyködése pedig szükségsze-rû kifejletnek bizonyul. Ráadásul mindezt a periférián a bohó-zat elemeivel, a lidércfények játékaival kell elképzelni.

Gyurcsány önexponáló személye persze mindig alkalmas leszarra, hogy Magyarországon a baloldal kísérteteivel ijesszék ha-lálra az egyébként is örökösen rémült embereket. Holottamennyiben némi bepillantást nyerünk a megnyilvánulásaiba,akkor azt látjuk, hogy õ úgy adagolja a baloldaliságot, mintahogy a nagybetegnek adják a kosztot, kiskanállal, szûkre mér-ten. Amikor megpróbálkozott valamiféle baloldali jellegû újra-elosztási aktusokkal, elvégre mégiscsak baloldalinak mondták apártját, akkor a nemzetközi közösség irányadó-nádpálcás szer-vei, lényegében a tõkeuralom kontrolláló mechanizmusai, intet-ték meg és szabtak rá büntetést. Innen már csak a politikaibukás következhetett, és több mint tünet, hogy Gyurcsány akkorzuhant a mélybe, amikor a tõkés rendszer is válságba tántorgott,pontosabban, ezen válság kezdetén, jelesül 2010-ben. És innenkövetkezett persze a gyõzedelmes Fidesz retorikája, miszerint õrántotta vissza, méghozzá az utolsó pillanatban, a szakadék felérohanó magyar nemzet és a magyar gazdaság kocsiját. (A 2010óta eltelt évek tanulsága, hogy a retorika mögött kemény tényekés eredmények sorakoznak. A szerk.)

Ez az én élvezetem, nem adok belõle!Nem fogunk hálaadó imát mondani Gyurcsány Ferenc politi-

kai visszatérése okán, és nem õ az, akit illetõen, Pilinszky János-sal együtt, azt fontolgathatnánk, hogy részvéttel szereti-e ahazát – ahhoz, tudniillik, igazságosság, gyengédség és felebarátiszeretet kell. Ám adódtak visszafordíthatatlan politikai károk azõ fellépésébõl: annak a sziklaszilárd magyar képzetnek a rögzü-léséhez, hogy a nemzetrõl csak a jobboldal irányából lehetségeshitelesen szót ejteni, nemcsak a magyar történelem számoskanyarulata, de bizony Gyurcsány is alaposan hozzájárult.

(...) Mindenesetre, Gyurcsány nem tett meglepõ fordulatot2017-ben, hovatovább, egyáltalán nem furcsa, hogy újra meg-pendítette, mégpedig ugyanazt a húrt: 2004-es álláspontja,amellyel arra hívott fel, hogy reteszeljék el az ajtót a követelõzõmagyar kisebbségek elõtt, megegyezik 2017-es javaslatának lé-nyegével. Mindkét esetben a jóléti sovinizmusra számított,amely van, létezik Magyarországon. Hagyjuk az olyan pszicho-logizáló jelzeteket, amelyek elintézik a dolgot a kádári szocializ-musban leülepedett irigységgel. A jóléti sovinizmus arra a félel-mi mechanizmusra épít, miszerint az idetóduló-betolakodó Má-sik elorozza az élvezetemet. Az élvezet olyan, mint egy tulajdon,ezért el is sajátítható: ne osztozkodjunk, azaz oszthatatlan az él-vezetünk, tehát ez az élvezet csak az enyém vagy a miénk.

A kérdés az, hogy a késõ kapitalizmus miért termeli újraolyan sikeresen ezt a félelmi mechanizmust, negyedszázaddal arendszerváltás után.

Gyurcsány akkori, 2004-es költségcentrikus álláspontját,miszerint a határon túli magyarok a költségvetés csak egyikoldalát, nevezetesen a kiadási oldalt bõvítik, csupán úgy magya-rázhatjuk, ha egyszerre vesszük figyelembe, hogy milyen gazda-sági környezetben lépett elõ az akkori miniszterelnök, és hogy a

félelmet felidézõ érvei képesek voltak sok embert elérni.Az, hogy a Magyarországra rátelepülõ kisebbségiek kiszipo-

lyozzák a derék munkában megõszült magyarokat, olyan ideo-logéma volt, amellyel a félelem minden erejét ki lehetett hasz-nálni. (…)

Elnyomott félelmek meglovagolásaVisszatérve az idõközben a politika színpadára visszavánszor-

gó Gyurcsány Ferenc szavazatkeresõ ötletére: megszerzett jogo-kat nem szokás visszavenni.

Arról, nyilván, sokat lehet vitatkozni, hogy mennyire méltá-nyos a szavazati jog azok számára, akik nem adóznak, lehetarról disputálni, hogy az adózás a hovatartozás és a részvételegyetlen formája-e, lehet továbbá morfondírozni azon, hogyegyáltalán mit jelent egy közösségben való részvétel, de az bizo-nyos, hogy a megszerzett jogok intézményének túlságosan ko-moly hagyománya van ahhoz, hogy egy egyszerû haszonelvû-kalkulatív gesztussal félre lehessen tenni.

Aki netalán azt hiszi, hogy Gyurcsánynak ezzel a javaslatávalaz a szándéka, hogy kikerülje a fenyegetõ magyar etnicizmuscsapdáit, alaposan téved. Nem errõl van itt szó, az õ magatartá-sa nem azt célozza, hogy nem-etnikai alapokon ácsoljon hidakatmagyar és magyar között. Van magyar etnicizmus, de azt nemGyurcsány fogja lebontani.

Gyurcsány Ferenc cinikus igazsága, hogy beállítottságatovábbra is félelmetesen korrespondeál a jóléti sovinizmus léte-zõ magyar vállfajaival, amelyek lényege, hogy nem kell osztozniaz élvezeteken, azaz a szociális jóléten. Persze tudjuk, nagyon isjól tudjuk, hogy a félelem az egész modernség legrettenetesebbaffektusai közé tartozik. És ne becsüljük le a tényt, hogy a féle-lem mennyire markában tartja a deklasszálódástól rettegõközéposztályt a kései kapitalizmus, pláne a félperifériás kapita-lizmus körülményei között. Az a tény, hogy a Fidesz által nyolcéven keresztül, állami-ideológiai mechanizmusok révén érvény-re juttatott nemzeti diskurzus ellenére is ott sötétlenek ezek afélelmek az elveszthetõ jólétet illetõen, jól mutatja, hogy szerke-zeti vonatkozásról van szó. Lényegében ez az egyetlen valódi ta-nulsága ennek a történetnek, azt ugyanis mindenki tudja, hogynem a kisebbségiek döntik el a magyar választásokat.

Maga Gyurcsány Ferenc pedig nem jelenség, hanem tünet, rá-adásul immáron európai szimptóma. Elnyomott félelmek a fel-fokozott konkurencia mechanizmusai kapcsán, ki nem mondott,de létezõ rettegés a munkahely elvesztésétõl, egyéni és kollektívegoizmusok, centrifugális tendenciák, amelyek létezõ politikaialakulatokat roppantanak szét, eszmék szétmállása, ez jellemzie kort. Az uralmon lévõ világ azt a látszatot kelti, mintha a ter-mészetünknek megfelelõ állapot részesei lennénk. Valójábanfura epocha ez, amelyben mindenütt a másság dicséretét szaj-kózzák, egyetemi kurzusokon szédülnek bele a másságtapaszta-latok dicsõítésébe, miközben a jóléti sovinizmus virágzik. Mégmagyar-magyar vonatkozásban is.

Bárhogy is legyen, aki Gyurcsány Ferencen a szocializmuseszményét, mármint a szolidaritást kéri számon, rossz ajtón ko-pogtat: az õ beállítottságából a komolyan vehetõ szocializmusmár régóta elpárolgott. (Autonómia)

(Az írást kis rövidítésekkel közöljük)

A szerzõrõl: Losoncz Alpár 1958-ben született Temerinben, filo-zófus, közgazdász, egyetemi tanár, 1991-tõl vendégelõadó a SzegediTudományegyetem Filozófiai Tanszékén. 1998-tól az alternatívoktatási programokon kurzusvezetõ.

Isten, áldd mega magyart!

Nem lennék most egy ballib szavazó helyében. Nem tud-nám például, hogy a címben elhangzott mondat elolvasása-kor milyen reakcióim legyenek... Habzó szájjal kezdjekacsarkodni, felháborodva kérjem ki magamnak az áldásra,Istenre és a magyarságra vonatkozó provokációt? Mert ed-dig a Nap keltékben, a Népszabikban, Magyar Narancsok-ban, 168 órákban és Kálmán Olga mûsoraiban a ballib szava-zók azt az iránymutatást kapták, hogy a keresztények, a pa-pok, a pápa rossz, gonosz, képmutató, és hát tudják, ugye apapi pedofília (összekacsint).

Manapság viszont Kálmán Olgáék nap mint nap feltartottmutatóujjal a keresztény értékek képviseletét kérik számonaz Orbán-kormányon. Ugyanakkor 40 éve a keresztényi taní-tások ellen hergelnek.

Bajban lennék, na. Ha ballib szavazó lennék, azonnal bete-lefonálnék mielõbbi útmutatásért Csintalan úrhoz, hogyakkor én most templomba menjek a szocik gyõzeleméért ésaz Orbán-kormány bukásáért imádkozni, vagy inkább mie-lõbb vegyek egy vonatjegyet a jó franciák országába, ahol azutóbbi idõk fejleménye, hogy az Allah haragját kiváltó temp-lomokat vagy ledózerolják, vagy mecsetté alakítják.

II. János Pál pápa körül pedig minden keresztnek látszótárgyat elszállíttatnak, beolvasztatnak vagy odaajándékoz-nak egy barátságos, nagy szakállú imámnak, aki aztán amintideje engedi, apró darabjaira töreti az általa radikalizált fia-tal muszlimokkal a leselejtezett és a muszlim hódításnakhála feleslegessé vált vallási jelképeket, hogy azok aztán vagyhûtlen nejeiket kövezzék velük halálra, vagy a külvárosokvadregényes miliõjébe (magyarul no-go zónába) véletlenülbetévedt rendõröket dobálhassák a félkilós templom- és ke-resztmaradványaikkal.

Biztosan van egyéb felhasználási módja is a leromboltkeresztény templomok és keresztek újrahasznosításának, deezidáig hozzánk, magyarokhoz nem juthatott el. A nyugatihaladó sajtó ugyanis a szólás és sajtószabadság jegyébenelhallgatja az erre vonatkozó híreket.

A kereszteket a multik sem kedvelik. Minden hétre jut egykis színes hírecske azokról a bolthálózatokról vagy cégekrõl,melyek idejük egy jelentõsebb részében kereszteket retusál-tatnak le például a Santorini Székesegyház gyönyörû kékkupoláiról. Zavarja az embereket. Mondják. Vagy, hogy „bo-csánat, egyik dolgozónk hibát követett el.”

Ezek a bizonyos dolgozók persze mindig homályban ma-radnak, de ide azt a bizonyos rozsdásat, hogy a kéthetente„hibázó” munkatársaik, ha épp nem újragondolják a keresz-tény templomok homlokzatát, akkor egy mecsetben imád-koznak Allah-hoz amiatt, hogy minél kevesebb disznózabálógyaurral hozza össze õket a teremtõ gondviselés.

Aztán persze semmi nem történik. A keresztek nem kerül-nek vissza, a „folytonhibázó” munkatársak pedig egy kis ej-nye-bejnye után tovább folytathatják a legkevésbé sem áldá-sos tevékenységüket. Ez az új Európa. Ezt kell megszokni.Nekik.

Mi, magyarok viszont egyelõre úgy döntöttünk, hogy bár

indokolatlanul sok szappanoperát nézünk a mesés közel-keletrõl, a való világban mégis inkább maradnánk Szent Ist-ván országa. Azé a Szent Istváné, aki az ilyen korabeli, ke-resztretusáló, templomromboló srácokat biztos, ami biztosalapon négy egyenlõ részre hasíttatta, majd mintegy jelzés-értékûen országa négy különbözõ szegletébe helyeztette.Hadd lássa minden „hibázó” munkatárs, milyen ország is lettMagyarország.

Aztán még azt is nagyon várom, hogy a Notre Dame tor-nyairól mikor fogják levetetni az érzékeny mohamedán be-vándorlókra való tekintettel a kereszteket. Ideje lenne. Amohamedánok ugyanis minden jel szerint nagyon érzéke-nyek lettek. No nem a szekularizációból következõ dolgokra,hanem csak a keresztény jelképek látványára. Nem szeretik,zavarja õket. A „béke vallása” nem kedveli a más vallásokat.Akkor lenne béke, ha nem lennének más vallások.

Régebben sok szó esett a mi haladó sajtónkban a muszlimbevándorlók által elkövetett vallási alapú bûncselekmények-rõl. Aztán egyre kevesebb. Mostanában pedig egy árva szósem... Érthetetlen.

Pedig éppenséggel eshetne. Ugyanis, a zsidók sérelmére el-követett bûncselekmények varázsütésre elkezdtek szaporod-ni. Na jó, nem épp varázsütésre. Talán van némi összefüggésa zsidóverések és gyilkosságok, valamint az elsõ-, másod- ésharmadgenerációs bevándorlók integrációja között, illetveintegrációjuk teljes hiányával. A zsidó gyerekeket aggódó és ahaladást nem értõ szüleik kénytelenek kiíratni azokból aziskolákból, ahol a zsidó vallású nebulókat naponta verik ripi-tyomra a béke vallásának tökéletesen integrált követõi. A ka-rácsony emlegetése pedig lassan iszlamofób gyûlöletbeszéd-nek számít. Nem tanácsos betlehemezni, karácsonyi dalokaténekelni, illetve Jézusra utalni az iskolai ünnepélyeken.

A közterületen felállított karácsonyfákat Allah követõi azutóbbi években a tapasztalatok szerint provokációnak vélik,és órákon belül felgyújtják. Majd pár száz kocsit is. És hamár ott járnak, belobbantanak pár melegbárt is. Csak az ízevégett. Kedves karácsonyi népszokás ez, ami gonosz, bezár-kózó, kerítésemelõ vezetõinknek köszönhetõen hozzánkmég nem gyûrûzött be. Gonosz és a haladást fasiszta lábaik-kal gáncsoló kormányunknak hála, idehaza mind az Opera-ház, mind a Parlament elé teljes nyugalommal fel lehet állí-tani egy-egy méteres fenyõfát anélkül, hogy lángra kapjanak.Persze lesz néhány radikális hippi, akik fõállásban fákat, lige-teket és transzszexuális földikutyákat védenek. Nos, õk min-den bizonnyal nagyon mérgesen fognak két hétig betépvetoporzékolni a kivágott fenyõfák miatti fájdalmukban, deüsse kõ, ennyi még belefér. Ilyen a demokrácia. Gyerme-keink nyugodtan ehetnek az iskolai menzákon disznóhúsbólelkészített ételeket. Templomaink állhatnak. Keresztjeinketnem retusálják és le sem bontják. Énekelhetjük nyugodtan,hogy „Isten áldd meg a magyart”. Még... Mert ne legyenekillúzióink! Hiába ál-aggódnak Soros és Simicska õrkutyái akeresztény értékekért, mindent nem tudnak átdobni a palán-kon, mint egyszeri szír atomfizikus a gyerekét a mûszaki ha-tárzáron. Nem érdeklik õket a keresztény értékek. Keresz-ténygyûlölõ ateisták ugyanis. Ha rajtuk múlna, akkor a mostkövetkezõ Szilveszter estén nem a kölni dómot rakétázná500 észak-afrikai kinézetû fiatal, hanem a Mátyás templo-mot. Ha õk kormányoznának, se a Dohány utcai zsinagógát,se a Bazilikát nem lehetne megközelíteni egy mindenre ki-

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEReflektor

terjedõ testüregi motozás és fémdetektoros átvizsgálás nél-kül. A nem félés jegyében pedig minden sétálóutca elõtt ked-ves 50 tonnás betonkockák és még kedvesebb gépfegyvereskatonák állnának, mintegy megadva az ünnepre való készü-lõdés meghitt hangulatát. Ha õk kormányoznának… Nemlennének betlehemek, karácsonyi vásárok, Jézuskák, Józse-fek, Szûz Máriák, kisbárányok (csak kecskék). Nem lehetneénekelni, hogy Isten áldd meg a magyart. Sehol. Se iskolák-ban, se tereken. Otthon a négy fal között maximum. Aztánmár ott sem.

Nem lennének Tütü bárok, Pride-ok, körmenetek, csakmüezzinekbõl felszálló, imádságra hívó énekek. Az harsognaaz utcáinkon, tereinken a déli harangszó helyett.

Libsi propagandát olvasgató trolljaink, gondolom, mégnem értesültek arról a hírrõl, hogy például a déli harangszóis egyre több helyen kerül tiltólistára a fejlett nyugaton.Nyilván nem a béke vallásának toleráns követõi miatt. Nincsilyen összefüggés... Ugyan, már. Betlehemek és karácsonyfákhelyett manapság a kecskeb...snak emléket állító köztériszobrok hirdetik Párizsban a haladást. Magyarországot maIstennek tetszõ módon kormányozzák. Azok, akiket azIstenadta nép kétszer is kétharmaddal választott meg. Ha

pedig Isten is úgy akarja, márpedig innen nagyon úgy tûnik,hogy úgy akarja, harmadszorra is az igazi keresztény értékekiránt elkötelezett kormánya lesz Magyarországnak.

Akárhogy üthetik, rugdalhatják a Tartuffe-õk, a képmuta-tók, az álszentek Orbánt az 500 éves reformáció alkalmábólelmondott beszéde miatt. Akárhány lejárató, meghamisított,hazug propagandacikket írhatnak ballib újságírók. A magyarnép nem a Donáth Lászlóknak, Beer Miklósoknak, KálmánOlgáknak fog hinni, hanem a saját szemének.

A nõk, a zsidók, a melegek, a keresztények pontosan tudják,látják, hogy addig vannak biztonságban, addig járhatnak fe-detlen fejjel, szoknyában, zsinagógákba, templomokba, me-legbárokba, addig mehetnek ki bántódás nélkül az utcára, ad-dig élhetik meg nyilvánosan a hitüket, amíg Magyarországotigazi és nem kiguglizott keresztény értékek mentén vezetik.

Addig szól a déli harangszó, addig van karácsonyi vásár,addig áll a menóra a nyugatinál. Hazudjanak bármit is aballib propagandisták, Magyarország Szent István országa.Ahol békében élhet együtt zsidó, katolikus, református, pro-testáns és ateista. És együtt énekelhetik, hogy „Isten áldd mega magyart”.2017. november 2. Apáti Bence

2017. december

EKOSZ–EMTE 17Reflektor

Pálmai Tamás

RekeszekÁltalánosságban a korlát, falak, kerítés, gát által képezett

tér zárhely. Zárt hely tehát, de nem elzárt, bármikor kinyit-ható, használható. És arra is jó, hogy óvja, s ha kell, el isrejtse a külvilág, a rosszakaratú, sanda szándék, a kandiszem elõl a féltett tartalmat. Olykor el is feledkezhetünkróla, s talán sosem használjuk a benne felejtett értékeket.Ám van helyzet, amikor automatikusan kinyílik, és hihetet-len dolgokat eredményez felbukkanása.

Így történhetett azzal az emberrel, akinek létezésérõl voltnépjóléti miniszterünk adott hírt minap: „Tegnap halt meg 77évesen Stanislav Petrov. Ha tudod, ki volt, gondolatban tiszte-lettel meghajtom a fejem elõtted. Híre, neve hozzám csak most,halála alkalmából jutott el, pedig alighanem neki köszönhetem,hogy élek. Óriásit alkotott õ, még 1983. szeptember 26-án azzal,hogy nem tett semmit. Azaz nem jelentette feletteseinek, hogy aszovjet rakétavédelmi rendszer jelzése szerint ballisztikus raké-tákat indítottak el az amerikaiak a Szovjetunió felé. Úgy ítéltemeg, hogy ez csak tévedés lehet: egy valódi támadást sokkalnagyobb erõkkel kell végrehajtani. Ha a szabályzat szerint jár el,a szovjet válaszcsapás megindul, és benne vagyunk akár azegész Föld elpusztításával járó atomháborúban. Késõbbelmondta, hogy valami belsõ hang, egy megérzés bírálta felülbenne a számítógépek jelzéseit.” Azaz talán épp az általa taga-dott Jóisten nyitotta ki a lelkében azt a rekeszt, amelynekeddig fel nem ismert tartalma megállította a telefon felényúló kezet.

A lélek rekesze a test, az észé az agy, a szereteté, a szere-lemé a szív, szoktuk mondani kicsit megszokásból. Ha elgon-dolkodunk rajta, már sokkal bizonytalanabbak leszünk, éshajnalig tudnánk vitázni e témáról. Nagy fiam – ki egy nehézút igen rázós szakaszán van túl épp – említette a múltkor,hogy az ugyan segítõ, de nagyon kemény szerek gyötörte tes-

tébõl, berzsenyiesen („A szilaj lélek rekeszét kitörvén a napútján túl magasan csapongott.”) szökött meg pillanatra lelke,és katartikus módon szakajtotta rá az érzést: õ székely. Úgytört elõ a rejtett rekeszbõl a felismerés, hogy meglett férfilétére elsírta magát.

És rekeszt használ a fotós, az operatõr, rekeszben lehet avirág magja, rekesszel – értsd gát – zárjuk el a vizet, védjükházainkat, ebben tartjuk dolgaink (polc, fiók, szekrény stb.),de ilyen rekesz a pince és a padlás is, no meg a kamránk, s apéldák sora szinte végtelen. Az imént meg rekeszbe tettem(zárójelbe) pár szót. A rekeszek hasznosak tehát. A szerszá-mos ládákat is rekeszekre bontják, hogy könnyebben lehes-sen megtalálni bennük a dolgokat. De mi a helyzet a hitünk-kel, lelkiségünkkel? – kérdezték minap protestáns barátaink.Rekeszbe zárjuk, és csak néha vegyük elõ? „Sajnos vannak,akik csak vasárnaponként viselkednek igaz emberként, a héttöbbi napján a szent haragot képviselik, vagyis a hitüket különrekeszben tartják.” Van benne igazság. Pedig tudhatjuk: mitsem ér az egyórás, misényi, istentiszteletnyi hit. Az számít,mit teszek a hét többi 167 órájában. Milyen elszántsággal,mekkora lélekkel, milyen példát mutatva sáfárkodok napok-ra, órákra, percekre lebontott, kirakatba kitett mindennapiéletemmel? Ismerem-e, becsülöm-e matrjoskás rekeszeim?Magam, családom, szülõföldem, választott településem, or-szágom, népem, nemzetem, anyanyelvem, földrészem, vilá-gom, hitem polcait, fiókjait rendben tartom-e?

Sorsdöntõ dolgok ezek a mai zilált korban, hol épp mi,Európa maradék végváracskáiban élõk vagyunk lassan azegyetlen gátja annak az agyament tervnek, mely összes, mégrejtezõ rekeszfalunk áttörvén agyatlan egyenmasszávákavarná, silányítaná messze nem ideális, de még épp élhetõvilágunk. Használjuk hát rekeszizmunk, vegyünk nagy leve-gõt, s engedjünk szabad teret annak, amit székely és magyarésznek s virtusnak hívnak. Mert egy „keresztalja” vagyunk.

Békési levelek, 2017. szeptember 22.

A tömeges bevándorlás egy olyan jelenség, melynek kivál-tó okait a mai napig ügyesen kendõzi el a multikulturalistapropaganda, mely azt – tévesen – elkerülhetetlen történel-mi folyamatnak állítja be. A harmadik világbeli bevándor-lás mesterségesen elõidézett jelenség, valójában több évti-zedes, tudatos tervezés eredménye, hogy kontinensünkarculata végleg megsemmisüljön.

Kevesen tudják, hogy az európai integráció egyik fõ meg-indítója ugyanaz a személy volt, aki lerakta ideológiai alap-jait az európai népek ellen folyó csendes népirtásnak. Egysötét lelkû emberrõl van szó, akinek a létezése ismeretlen atömegek számára, de az elit az Európai Unió megalapító-jának tartja. Neve: Richard Coudenhove-Kalergi, akinek azapja egy osztrák diplomata volt, Heinrich Coudenhove-Kalergi… Richard Kalergi a háttérbõl mûködve, távol anagyközönség fürkészõ tekintetétõl, sikeresen gyõzte megEurópa legfontosabb államfõit az európai integráció tervé-nek végrehajtásáról, mivel személyes ismerõse volt a kora-beli európai nemesek és jelentõs politikusok mindegyiké-nek, és mivel megörökölte a nemesi származású diplomataédesapjának politikai kapcsolatait.

1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-EurópaiMozgalmat, melynek célja egy „Új Világrend” létrehozásavolt, melynek vezetõ államai az Egyesült Államok és a veleszövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint avilágkormány létrehozásának elsõ lépése az európai integ-ráció megindítása lenne. A kezdeményezés legelsõ támoga-tói között voltak olyan cseh politikusok is, mint TomásMasaryk és Edvard Benes, az anyagi alapot a dúsgazdagbankár Max Warburg teremtette meg.

Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi tervettörölték és a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de amásodik világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan ésõrült tevékenységének, Winston Churchill támogatásának,és olyan neves lapok médiatámogatásának, mint amilyen aNew York Times, a tervet végül elfogadta az Egyesült Álla-mok kormánya. Ennek eredményeképpen a CIA végülbelekezdett a terv végrehajtásába.

Könyvében – melynek címe: „Praktischer Idealismus” –Kalergi rámutat, hogy a jövõ Európáját nem az Óvilághonos népei birtokolják majd, hanem egyfajta ember alattiember, mely a különbözõ rasszok kényszerített keveredésé-nek az eredménye. Kalergi egyértelmûvé teszi, hogyEurópa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadikvilágbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjönegy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen éssoknemzetiségû sokaság, melyen a jövõbeli hatalmi elitkönnyûszerrel tudna uralkodni. Elsõ lépésben az európainemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását hir-dette, a késõbbiekben ezen nemzetek kiirtását tûzte ki

célul, tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgal-mak révén. A jövõ embere kevert fajú lesz, a mai kor fajicsoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltûn-nek. Az eurázsiai-negroid faj a jövõ, mely küllemében leg-inkább az õsi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak alétezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani.

Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi,az õ elgondolásai képezik az Európai Unió eszmei alapját.A különbözõ etnikai kisebbségeket elõtérbe helyezõ ésvédõ intézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllalszületett meg, hogy elõsegítse az afrikai és ázsiai népességeurópaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsa identitá-sunkat, hogy Európa teljes népességét egyfajta keverékké,mulatt fajjá homogenizálja. Ezen intézkedéseknek nemhumanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák azemberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kímélet-len multikulturalista rezsim akar elkövetni.

Minden második évben kiosztják a Coudenhove-KalergiEurópa díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában áll-tak ennek a bûnös tervnek a végrehajtásában. A díjat töb-bek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint AngelaMerkel és Herman van Rompuy.

VégkövetkeztetésekHa körbenézünk korunk multikulturális társadalmában,

nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi terve a végkifejletéhezközeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik aharmadik világgal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi, õk„Kalergi gyermekei”. A fõsodratú média a félretájékozta-tás és a bevándorláspárti álhumanitárius propaganda ket-tõs nyomásával akarja a honos európai embereket szünte-lenül a saját örökségük, identitásuk és származásuk megta-gadására kényszeríteni.

A dolgozók millióit megnyomorító globális kapitalizmustányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket gyõzköd-ni, hogy identitásunk megtagadása egy „nemes”, haladó éshumanitárius cselekedet, hogy az ún. „rasszizmus” bûn éselítélendõ. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkbólvak, atomizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nemrontják nekik a „bizniszt”. Napjainkban minden eddiginélfontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy feléb-resszük az európai népek forradalmi küzdõszellemét, hogykiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszervezõdési jogu-kért, és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatásellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integrációvalójában csendes népirtás az európai gyökerû népek ellen,tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelemlétünkért, családjainkért. Minden más alternatíva a nem-zethalált jelenti!

Andre Lowoa

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEReflektor

A Coudenhove-Kalergi tervLopakodó népirtás Európa népei ellen

(Részletek a neten keringõ írásból)

A jövõt magyar nyelven írjákA nemzeti büszkeség kora következik az egész Kárpát-

medencében – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnökKolozsváron, a reformáció 500. évfordulójára szervezettjubileumi év legnagyobb erdélyi rendezvényén, ahol a leg-szorosabb értelemben vett lelkipásztori szolgálatot fogal-mazott meg elvárásként a teológus ifjúság számára.

A kormányfõ beszédében úgy fogalmazott: a jövõtmagyar nyelven írják. Nemzeti missziós parancs megke-resni és megtartani a magyar közösségeket, „a mi küldeté-sünk, hogy kiharcoljuk, hogy szülõföldjükön boldoguljanak,magyarul tanulhassanak, magyarként élhessenek” – emelteki.

A miniszterelnök – feltévén a kérdést, hogy van-e ben-nünk még annyi erõ, amit a következõ 500 év megkövetel– kijelentette: mélyek és erõsek azok a gyökerek, amelyekmegtartottak, amikor Mohács után három részre szakadtaz ország, majd „száz éve öt részre szabdaltak bennünket”,megtartottak a kommunista diktatúra idején, és az elmúltévtizedekben is.

„Ha 500 év történelmének súlya alatt is megálltunk egye-nesen, akár a tölgy, akkor meg fogunk állni a következõ 500évben is” – hangoztatta Orbán Viktor. A miniszterelnökmegjegyezte: 500 éve a reformáció volt a válasz az utattévesztett Európa számára. Feltette a kérdést: van-e„református gyógymódja” Európa mostani kulturális eler-nyedésének, gazdasági térvesztésének, és demográfiaizsugorodásának, az idegen kultúrákkal szembeni önfel-adásnak?

Úgy vélte, öt évszázada a reformáció jelölte ki a magya-roknak is a megmaradás ösvényét, megteremtette a ma-

gyar nyelvû irodalmat, és „felépítette a nemzeti ellenállásvégvárrendszerét: a protestáns iskolákat”. Megállapította:az egyházak mai üzenetei Európa, a nyugati világ ésMagyarország számára: „maradjatok azoknak, akiknek aJóisten megteremtett benneteket. Maradjatok meg nemzetbé-li, nembéli, és hitbéli mivoltotokban. Tartsátok meg a rendet,és a rend megtart benneteket. Tartsátok meg a templomot, aziskolát, tartsátok meg magatokat a kereszténységben, és akereszténység is megtart benneteket”. Arra emlékeztetett,hogy 1989-ben is egy temesvári református parókiárólindult útjára a szabadság Romániában.

Kijelentette: mindez biztatást és feladatot ró a maiakra.„Feladatot, hogy õrizzük és folytassuk az egyedülálló szelle-mi és kulturális hagyományt, amelyet itt Erdélyben, az euró-pai vallásszabadság bölcsõjében a reformáció egyházai hoz-tak létre. Ezt a szellemi és földrajzi tájat be kell laknunk,ahogy a mi dolgunk az is, hogy otthont teremtsünk benne amagyarok következõ nemzedékeinek” – fogalmazott.

Megjegyezte: a magyarok határokkal elválasztva és szét-szórva is egy közös test tagjai. „Olyan egységes magyarnemzetet építünk, amelynek közösek a céljai, közösek a fel-adatai, és már közösek a döntései is” – hangoztatta.

Közös érdeknek tartotta, hogy olyan legyen a jövõ,amelyben a román nemzet és a magyar nemzet viszonyakiegyensúlyozott, és amelyben a magyarok jogait is elis-merik. „Közös érdekünk egy olyan jövõ, ahol egy iskolabezárása csak rendszerhiba, valamiféle baleset lehet, de nemaz élet rendje” – emelte ki. Úgy folytatta: „közös érdekünkegy olyan jövõ, ahol nem fordulhat elõ, hogy bármely magyarvagy román közösséget megfosztanak attól, hogy a saját nyel-vén tanulhasson. Olyan jövõ, amelyben a felívelõMagyarország összekapcsolódik a feltörekvõ Romániával.Egy olyan jövõ, amelyben a visegrádi országok, amelyek azeurópai gazdaság motorjai, összekapcsolódnak Romániá-val” – mondta a miniszterelnök.

Orbán Viktor a teológus ifjúsághoz szólva kijelentette:a fogyatkozás és a beszorítottság évei után „a növekedés, agyarapodás a térnyerés, a felemelt fej, és a nemzeti büszkeségkorszaka következik” nemcsak Magyarországon, hanem azegész Kárpát-medencében, és a protestáns gyülekezetekebben a munkában a magyar nemzet elõretolt helyõrsé-gei. „Az önök feladata lesz, hogy szolgálati helyükön össze-gyûjtsék családjaikat és elmondják nekik, hogy a jövõtmagyar nyelven írják” – fogalmazott.

Azt is hozzátette, hogy olyan korszak következik, ami-kor a felívelés és a kiteljesedés korlátai nem kívül, hanembelül vannak. „Arra és addig jutunk, amíg a bátorságunk,elszántságunk, tehetségünk és a becsületünk elegendõ” –fogalmazott. Arra kérte a teológus hallgatókat: legyenekbüszkék arra, hogy protestáns lelkészekként indíthatják ela magyarság következõ ötszáz évét.

2017. szeptember 30.

2017. december

EKOSZ–EMTE 19Erdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Kihagyhatatlan, minden magyarnak, kiváltképpen minden erdélyi magyarnak kötelezõ olvasmány. Habár sok közösségi fórumon megjelentek, lapunk is kötelességének érzi

az alábbi beszédek, interjúk összefoglalójának közlését.

Pécs, Postapalota

Egy nappal késõbb

Magyarország ma már lélekben és testben is elég erõsahhoz, hogy felelõsséget vállaljon az erdélyi magyarokértis – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyiSzászfenes református templomának avatóünnepségén

A miniszterelnök a település református közösségénekgyülekezetszervezõ, templomépítõ munkáját méltatvakijelentette: „ahol van munka, ahol van akarat, tenni aka-rás és összefogás, ott a segítség sem marad el. (...) Büszkékvagyunk rá, hogy a magyar kormány támogathatta ennek atemplomnak a befejezését”.

Megjegyezte: a templomépítéshez nyújtott segítségrészben annak is köszönhetõ, hogy a Kárpát-medencemagyarsága 2014-ben már együtt dönthetett „egy határo-kon átnyúló, minden magyar közösségért felelõsséget vállalónemzetpolitika” mellett.

„Kérem, ne feledjék, jövõre megint eljön az idõ, és megerõ-síthetjük ezt a szövetséget” – tette hozzá Orbán Viktor.

„Nekünk, magyaroknak akkor lesz jövõnk, akkor tudjukmegóvni közösségünket, épületeinket és szellemi örökségün-ket, ha összefogunk, akkor lesz jövõnk, ha növeljük az óvodák,iskolák számát, és minden magyar gyermek számára elérhe-tõvé tesszük a magyar nyelvû oktatást. Akkor lesz jövõnk, hamegteremtjük annak feltételeit, hogy Önök a szülõföldjüköntudjanak boldogulni. Itt élhessenek, itt dolgozzanak, itt alapít-hassanak családot, és itt járhassanak a gyülekezetbe. És végülakkor lesz közös jövõnk, ha továbbra is együtt hozzuk meg a

közös döntéseket” – fogalmazott a miniszterelnök.Orbán Viktor kijelentette, hogy Európa nyugati fele

nemtörõdömségbõl vagy naivságból eltünteti vallási szim-bólumait, és hátat fordít saját kultúrájának, észre semvéve, hogy ezzel saját jövõjét dobja el. „A mai templom-avatónk túlmutat önmagán. Olyan, mint cseppben a ten-ger. A magyar ember élni akarásáról tesz tanúbizonysá-got” – hangoztatta.

* * *

A Kolozsvártól nyugatra fekvõ, a várossal csaknem össze-épült Szászfenes az utóbbi 15 évben megnégyszerezte lakos-sága számát. A kedvezõbb ingatlanárak miatt tízezrek köl-töztek – többnyire Kolozsvárról – a településen felépítetttömbháznegyedekbe, így Szászfenes a több mint 30 ezer la-kosával ma Románia legnagyobb községe.

A település 14. században épült római katolikus templo-mát a reformáció utáni két évszázadban a protestánsokhasználták. Református templom azonban mindeddig nemépült Szászfenesen. A több mint ezerfõsre gyarapodott refor-mátus közösség szervezõdõ gyülekezete istentiszteleteit elõbbegy magánházban, majd a település kultúrházában, késõbbpedig az egyik presbiter tulajdonában levõ panzióban tartot-ták.

Máté István lelkész a templomavató elõtt elmondta, hogya teljes beruházás 3,5 millió lejbe (238 millió forint) került,a Bethlen Gábor Alapkezelõ 160 millió forinttal támogattaaz építkezést.

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEErdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

A kormányfõ elmondta, a nagy korszak kapujábanálló Kárpát-medencei magyarság várható sikerekívánatossá teszi a vele való együttmûködést másokszámára. Orbán Viktor szerint létrejöhet egy, elsõ-sorban a gazdaságra összpontosító együttmûködés ajelenlegi román kormánnyal, a jövõ évi országgyûlé-si választások közeledtével pedig arra kéri a külhonimagyar állampolgárokat, hogy a megmérettetésenvaló részvétellel legyenek a mainál szebb közösmagyar jövõ részesei.

– A magyarországi politikai erõviszonyok és a felmérésekismeretében akár úgy is tûnhet, hogy lefutottnak tekinthetõ ajövõ évi országgyûlési választások kimenetele, a gyõztes kilé-te ismert, folytatható a jelenlegi irányvonal. Feltételezemazonban, hogy ettõl még nem dõl hátra a Fidesz–KDNP-szö-vetség. Milyen mérleget von kormánya elmúlt négy-, illetve

nyolcéves munkája alapján? – Egy választás sohasem lefutott. Ha valaki ezt gondol-

ná, nemcsak politikai hibát követne el, de tiszteletlen islenne a választópolgárokkal szemben. A választást nemfelmérések, esélylatolgatások döntik el, hanem hús-vérmagyar emberek. Hogy õk mit fognak dönteni, azt rajtukkívül senki nem tudhatja. Kellõ tisztelettel és türelemmelmeg kell várni, hogy eljöjjön a választás napja, és a válasz-tók elmondják, mit gondolnak. Akármit fognak is monda-ni, nekünk ezt tudomásul kell vennünk, és aszerint kellfolytatnunk a munkánkat és a politikai életünket. Egymagyar kormányzó pártnak egyetlen becsületbeli köteles-sége van, hogy a szolgálat utolsó napjáig minden ügyet amagyarok érdeke szempontjából vizsgáljon és döntsön el.A négyéves idõszak a választások éjszakáján ér véget,lezárultával mindenkinek megszûnik a mandátuma, és újkorszak kezdõdik. Én a magyar miniszterekkel négy évre

Egyenes beszéd

Felívelõ pályára álltak a magyarokA következõ évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyarszámára is megéri majd magyarnak lenni – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a lapcsalá-dunknak adott interjúban

szerzõdtem. Ez hamarosan lejár, mindenki leteszi a lan-tot, elszámol a munkájával, aztán a választások eredmé-nyének ismeretében eldöntjük, miként kezdjük a követke-zõ négy évet. Az igaz, hogy esélyek is léteznek, és az ál-szentség is tiszteletlenség a választókkal szemben. Tehátõszintén meg kell mondani: a Fidesz–KDNP-szövetség-nek jó esélye van arra, hogy kiérdemelje a választók bizal-mát. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt három és fél évbenmeg az azt megelõzõ négy évben is, meghirdettünk egyvilágos programot, és úgy érzem, hogy teljesítettük, amitvállaltunk. Megígértük, hogy munkaalapú gazdaságot fogunk fölépí-teni, hogy minden magyar, aki dolgozni akar, az dolgoz-hasson – ezt a célt elértük. A magyar társadalom jövõjét acsaládokra akartuk építeni, ezért támogattuk azokat azembereket, akik vállalják, hogy gyermeket szülnek, illetvenevelnek, és az adórendszerünk, egész gazdasági-politikaigondolkodásunk középpontjába a családot helyeztük.Szerintem a családok pontosan érzik, hogy gyermeketnevelni, családként élni ma kisebb terhet jelent, mint négyvagy nyolc esztendõvel ezelõtt. A harmadik dolog, amitvállaltunk, a nemzetegyesítés (kiemelés a szerk.-tõl) volt:megvan a magunk történelme, amit vállalni kell, az elõlnem akarunk sem elbújni, sem félreugrani. Egy több rész-re szabdalt nemzeti közösség vagyunk, melynek tagjaitösszeköti a közös történelem, nyelv és kultúra. Nemhiszek abban, hogy lehet úgy sikeres az anyaország, hasikertelen bármelyik nemzeti közösségünk a mai államha-tárokon kívül és nem hiszem, hogy bármely határon túliközösségünk felhõtlenül boldog lehetne, akármilyen jólmenne is a sorsa, ha közben szenvedne az anyaország.Lehet fáziskésés az anyaország, illetve az elszakított nem-zetrészek fejlõdése között, mert kell valamennyi idõahhoz, hogy az otthoni sikerekbõl jusson elég forrás,energia a határon túlra, de a lényeg, hogy mindenkiugyanabba az irányba mozogjon. Ma már a határon túliközösségek is érzik, hogy az anyaországnak jobban megy,mint korábban: stabilabb, erõsebben áll a lábán, és tudsegíteni. A negyedik vállalásunk pedig az volt, hogy nem-zeti elvû, nemzeti célokat szolgáló külpolitikát folytatunk.Elsõsorban azért vagyunk tagja az EU-nak és a NATO-nak, hogy ott a magyar nemzet érdekeit szolgáljuk, már-pedig belül könnyebb, mintha kívül lennénk. Mindezekentúl végig sikerült kapcsolatban maradnunk az emberek-kel, ami a mostani nyugati demokráciában kulcskérdés,hiszen sok helyen a kormányzó csoportok elszakadtak aválasztópolgároktól. Mi viszont elindítottuk a nemzetikonzultációt, és a fontos kérdések megvitatásába, eldön-tésébe rendszeresen bevonjuk az embereket, így sikerültfenntartani a kormány és a polgárok kapcsolatát. Ezek azeredmények és sikerek együtt adják az alapját annak,hogy jó reményekkel forduljunk rá a választási kampány-ra. De aki nem feszül meg érte, nem dolgozik éjt nappal-lá téve a bizalom megtartásán, az akármilyen jól áll is, avégén meglepetés érheti.

– Ezeknek az eredményeknek a megõrzését tekinti a 2018-as anyaországi megmérettetés legnagyobb tétjének?

– A választások tétje nem egyszerûen a megkezdettirány folytatása. Nagyobb feladat is tornyosul elõttünk. Azelért eredményeket nem pusztán egy kormányváltásveszélyezteti, hanem az, hogy egész Európa olyan gonddalküszködik, amelyet nem tud megoldani, ez pedig a nép-vándorlás problémája. Úgy látom, Európa legtöbb orszá-ga nem akarja, nem tudja megvédeni magát ezzel szem-ben. Ha Magyarország nem tudja magát megvédeni amigrációs kihívással szemben, akkor az elmúlt nyolcévben kínnal-keservvel elért eredmény elpárolog. Telje-sen új, kevert népességû Magyarország jönne létre,amelynek meggyengülne munkaképessége, munkaereje,hadra foghatósága, kulturális ereje. Én nem szeretnékilyen országban élni, nem szeretném, hogy a gyerekeimilyen országban nõjenek fel, és az unokáimnak sem kívá-nom ezt, ezért mi megmondjuk egyenesen, hogy magyarMagyarországot akarunk, ez pedig a népvándorlás megál-lítását feltételezi. Vannak olyan országok, amelyek beván-dorló országokká lettek, de én nem szeretném, ha Ma-gyarország ilyenné válna. Aki egyetért velem, és szinténmagyar, keresztény jövõt képzel el a gyereke számára, ésnem akar kevert népességû, rossz közbiztonságú, terror-veszéllyel fenyegetett országban élni, azt arra kérem, újít-sa meg velünk a négy, illetve nyolc évvel ezelõtt kötöttszövetséget.

– A jövõ tavasszal rendezendõ országgyûlési választás lesza második, amelyen a magyar állampolgársággal rendelkezõkülhoni magyarok is szavazhatnak.

– Ha igaz, hogy közös jövõt építettünk az elmúlt évek-ben, ha igaz, hogy ezzel a munkával sikerült egy biztatójövõ elõtt megnyitnunk az utat, akkor nem szabad restneklenni, hanem végig kell menni ezen az úton. Ez azt jelen-ti, hogy eljön a pillanat a következõ évben, amikor megkell erõsíteni mindazt, amit eddig tettünk. A határon túli,az erdélyi magyaroknak is érdemes ismét részt venniükegy nagy, közös Kárpát-medencei magyar döntésben.Ahhoz, hogy részt vehessenek a választáson, regisztrálni-uk kell, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni,mert abból kapkodás lesz, és elvesztegetett szavazatokateredményez. Arra biztatok minden magyart, hogy regiszt-

2017. december

EKOSZ–EMTE 21Erdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

ráljon, a mostani regisztráció nem más, mint beiratkozásegy a mainál szebb, közös magyar jövõbe.

– Több mint másfél évtized telt el az elsõ Fidesz-kormányidején meghirdetett nemzetpolitika egyik jelentõs vívmánya,a kedvezménytörvény elfogadása óta, mára pedig a honosí-tás révén közel egymillióval nõtt a magyar állampolgárokszáma, és beindult az elszakadt nemzetrészek gazdaságimegerõsítése. Mi a nemzetpolitika fõ feladata a jövõben?

– Ha nemzetpolitikáról van szó, akkor középre és lefelécélzok. Fiatalkorom óta azt tapasztalom, hogy – még alegnehezebb idõkben is – a magasan képzett, gimnáziu-mokból kikerülõ, biztos családi háttérrel rendelkezõ,értelmiségi rétegek megtalálják a maguk útját magyar-ként a Kárpát-medencében. Nem könnyen, de valahogymeg tudnak maradni a magyarságukban, hiszen mûveltek,képzettek, jó iskolákhoz férnek hozzá. Nem szabad rólukmegfeledkezni, hiszen õk adják azt a minõséget, ami amagyar szellemet olyanná teszi, amire mindannyian büsz-kék lehetünk, tehát fontos, hogy legyen szellemi elitünk.Az alsóbb és középszintû csoportokkal viszont kiemeltenkell foglalkozni, hiszen õk nehezebben maradnak meg amagyarságban, leginkább õket érinti az asszimiláció, anyelvcsere, a vegyes házasság. Olyan nemzetpolitikát kellfolytatnunk, amely megfelel annak, hogy magyarnak lennine csak felemelõ érzés legyen, hanem kifizetõdõ is; de necsak a legképzettebbeknek, hanem minden magyarnakmegérje magyarnak lenni. Ezt a célt szolgálják a vállalko-zásfejlesztési programok. Az anyaország most már képesarra, hogy minden, határon túli területen az otthonihozhasonló célokat szolgáló gazdaságfejlesztési programothirdessen, amely segítségével mindenki léphet egyetelõre. Ezek a Délvidéken és Kárpátalján célba érnek,Erdélyben most kezdjük beindítani, a Felvidék esetébenpedig megállapodtunk a szlovákokkal arról, hogy mikéntlehetne ezt úgy megvalósítani, hogy õk is támogatni tud-ják. A következõ évek egyik nagy eredménye lesz, hogy amagyarok azt fogják tapasztalni: csak azért, mert magya-rok, szélesebb fejlõdési, foglalkoztatási, jövedelmi, iskolá-zási lehetõségekkel rendelkeznek, mint korábban. Tehátmeg fogja érni a legutolsó falu legutolsó házában lakómagyar számára is, hogy megmaradjon a magyarságában.A magyarság törzsét kell most erõsíteni és a gyökerétöntözni, a lombkorona rendben van.

– Az elmúlt idõszakban a marosvásárhelyi római katolikusgimnázium megszûnése vagy az ukrán oktatási törvény isbebizonyította, hogy a külhoni magyarok által szerzett jogokvisszavehetõk. Milyen lehetõségei vannak az anyaországnakarra, hogy bõvítse a határon túli közösségek jogainak védel-mében, kiszélesítésében bevethetõ politikai-diplomáciai esz-közök tárházát?

– Országonként más és más a helyzet. Elõször is fontos,hogy az anyaország folyamatosan kinyilvánítsa és megerõ-sítse a jó szándékát. Mi nem akarunk ártani senkinek,csak azt akarjuk, hogy mindenki, akirõl a Jóisten úgy dön-tött, hogy magyarnak születik, az megmaradhasson és bol-dogulhasson a magyarságában. Ehhez nyújtunk támoga-tást. Ez nem a románok, a szerbek vagy az ukránok ellen,

hanem a magyarokról szól. Ha a magyaroknak jól megyErdélyben, Kárpátalján vagy Felvidéken, azzal az ottaniterületek erõsebbé válnak. Egy jó szándékú, a helyben élõmagyar közösségeket erõsítõ politika a szomszédos álla-moknak is érdeke. Ez elvi kiindulópont, ahonnan vala-mennyiükkel próbálok fair, méltányos, tisztességes ésõszinte kapcsolatot kiépíteni. Szlovákia esetében ez sike-res. Nem mondom, hogy nincsenek viták, mert viták min-den állami viszonyrendszerben vannak, de a pozsonyipolitikai vezetés megértette, hogy a szlovákok és magya-rok közös érdekeinek szolgálata a feladat. Tudunk isegyüttmûködni, napokon belül letesszük az új komáromiDuna-híd alapkövét. A szerbekkel történelmi kiegyezésthajtottunk végre; a francia–német megbékéléshez hason-ló léptékû és érzelmi súlyú folyamatot indított el ÁderJános és Aleksandar Vucic elnök úr. Hiszek abban, hogySzerbia jövõje az Európai Unióban van, ennek a törekvés-nek a legerõsebb támogatója Magyarország. Példaértékûa szerbek által a délvidéki magyaroknak biztosított auto-nómia, és persze az ottani magyarok szervezettsége iskiváló. Nehezebb a helyzet Romániában, itt a bizalmat-lanság vastagabb ködként ereszkedik a két ország kapcso-lataira. Ez történelmileg érthetõ, emiatt kár siránkozni, atörténelmünk olyan-amilyen, az a kérdés, hogy mittudunk belõle közösen kihozni. Amikor jó szándékúromán vezetés van, amely megadja Magyarországnak atiszteletet, akkor ki tudunk hozni ebbõl valamit, amikormeg rosszindulatú, akkor a kapcsolatok mindig felhígul-nak. Mi, magyarok annyit tudunk tenni, hogy ilyen nehézidõszakokban sem viszonozzuk a provokációt provokáció-val és a durvaságot durvasággal. Az elmúlt idõszakbannéhány román politikai vezetõtõl én személyesen isnagyon sokat nyeltem, velem együtt pedig az anyaországis, de sosem támadtunk vissza. Ennek már középtávonmeglesz az eredménye.

Most egy bizalomépítési korszakban vagyunk, felvettema kapcsolatot a román kormánypárt elnökével. Úgyérzem, össze tudunk illeszteni egy olyan együttmûködésicsomagot, amely elsõsorban a gazdaságra összpontosít, és

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEErdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Budapest,Kõrössy-villa

amely Romániának, a romániai magyaroknak és az anya-országnak egyaránt érdeke lehet. Hosszú út van még elõt-tünk, de bizakodom.

– A Liviu Dragneával folytatott telefonbeszélgetésük sorána PSD elnöke ígéretet tett a vásárhelyi katolikus iskola hely-zetének megoldására. Mindez alapot teremthet a párbeszédkialakulására az elmúlt években meglehetõsen hûvösmagyar–román viszonyban?

– Amikor Romániában eldõltek a választási eredmé-nyek, mi kapcsolatfelvételt célzó lépéseket tettünk, ame-lyekkel új fejezetet akartunk nyitni. Ez a folyamat lassanhaladt, most viszont a marosvásárhelyi iskola ügye fel-gyorsította. Minden rosszban van valami jó, esetünkbenaz, hogy a kapcsolatfelvétel felgyorsult. Meggyõzõdésem,hogy az egész Kárpát-medencei magyar közösség nagykorszak kapujában áll, nagy dolgok fognak itt történni.Most már nem jogfosztás elleni védekezés, hanem jogerõ-sítés lesz, nem szegénység, hanem nyugodt, kiszámíthatóütemû és érzékelhetõ gyarapodás. A magyar családokerõsebbekké válnak, mint tíz-tizenöt évvel ezelõtt voltak,nem nemzeti széthúzás lesz, hanem sokkal inkább össze-dolgozás. Ezentúl nem annak fogunk örülni, ha valakimás ad nekünk munkát, hanem magyarok fognak munkátadni magyaroknak versenyképes európai üzemekben. Eztnem könnyû elhinni, nem ehhez voltunk szokva az elmúlthetven évben. De állítom, most mégis ilyen korszak jön,ennek az alapjait megvetette a magyar alkotmány és azemberek támogatását élvezõ nemzeti kormány. Szerintemaz a tény, hogy a magyarok felívelõ pályán vannak, és szépjövõ elõtt állnak, a velünk való együttmûködést is kívána-tossá teszi. A román, a szlovák, a szerb és az ukrán nem-zetnek is az az érdeke, hogy egy komoly sikerre készülõdõországgal, mint Magyarország, jó viszonyt ápoljon. Mi nyi-tottak vagyunk, és szeretnénk, ha ebben a sikerben osz-toznának a románok is. Egészen más hangulatú és másminõségû tíz-tizenöt évet látok Magyarország, illetve aKárpát-medence elõtt, mint amiben eddig éltünk.

– Miként gyõzhetõ meg Ukrajna Ön szerint a kisebbségeketsújtó jogszabály visszavonásáról?

– Nehéz a helyzet Ukrajnában, amit természetesen

megértünk, hiszen mégiscsak olyan országról van szó,amely komoly katonai kihívásokkal néz szembe a keletihatárain. Türelemmel és megértéssel vagyunk az ukránokiránt, de a szószegést nem tudjuk elfogadni. Mindig kiáll-tunk Ukrajna területi épsége mellett, és mi voltunk a leg-hangosabb, legerõsebb képviselõje annak, hogy az országközelebb kerüljön az EU-hoz, kapják meg a vízummen-tességet. Viszont azt mindig kértük, hogy ne tûzzék napi-rendre a hírekbõl egyébként ismert, a politikai térbenkeringõ kisebbség-, így magyarellenes javaslatokat.Elhittük nekik, hogy ez nem fog megtörténni, mégis,ahogy sikerült elérnünk az ukránoknak adandó kereske-delmi kedvezményeket és vízummentességet, már más-nap el is fogadtak egy ilyen törvényt. Ezt nem tudjuk más-nak tekinteni, mint övön aluli ütésnek, ezen a magyarpolitika nem tud túllépni. Ráadásul az ukrán parlamentasztalán szerepel még két másik, hasonló szellemû tör-vénytervezet is.

Ha Európa most szó nélkül lenyeli, hogy az oktatási tör-vénnyel jogvisszavétel történik, akkor a többi jogszabálykapcsán sem számíthatunk semmi jóra. Most kell megmu-tatnia Magyarországnak és Európának, hogy Ukrajnadöntés elõtt áll: akar-e európai ország lenni? Ha igen,akkor meg kell érteniük, hogy a kisebbségek által meg-szerzett jogokból visszavenni nem lehet.

– Miközben néhány éve a Fideszt még olyan bírálatokérték az RMDSZ részérõl, hogy politikai ellenfelei támogatá-sával a szövetség gyengítésére törekszik, ma egyre jobb a kétalakulat viszonya. Mi a magyarázata ennek a kibékülésnek?

– Voltak nehézségeink az RMDSZ-szel, ezek inkább azelõzõ vezetéshez kötõdtek, nem a mostanihoz. A mi poli-tikai közösségünk, a polgári-nemzeti tábor nem tudtamegemészteni, hogy a 2002-es választások idején azRMDSZ akkori elnöke azt sem várta meg, hogy a válasz-tások második fordulójában megvívhassuk a küzdelmet,már hátat fordított nekünk. Most már új vezetése van azRMDSZ-nek. Mindig az volt az álláspontom, a magyaror-szági magyaroknak az a dolguk, hogy tudomásul vegyékaz itt élõ emberek döntését. Márpedig az itt élõ emberekrendszeresen hetven-nyolcvan százalékos arányban azRMDSZ-re szavaznak. Mellékes, hogy errõl mit gondol-nak Budapesten, az a fontos, hogy mit gondolnak errõlErdélyben a magyarok. Ha õk az RMDSZ-t támogatják,akkor nekem az a dolgom, hogy az RMDSZ ésMagyarország, valamint a magyar kormány között stabilés gyümölcsözõ kapcsolatot alakítsak ki.

– Miként vélekedik a külhoni, ezen belül az erdélyi magyarautonómiatörekvések esélyeirõl?

– Az autonómia olyan cél, amelyrõl sok vita van, de amagyaroknak sem módjuk, sem lehetõségük nincs arra,hogy föladják. Érdemes tisztázó vitákat folytatni.Szerbiában például kiderült: attól, hogy a magyarok pél-daértékû autonómiában részesültek, Szerbia nem gyen-gébb lett, hanem erõsebb. Hosszú, intellektuális és politi-kai szervezõmunkát kell végeznünk, és majd célt fogunkérni.

(kronika.ro)

2017. december

EKOSZ–EMTE 23Erdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Fõúri lakásablak

Elõtérben a patrióta külpolitika, nem szabad szívbajos-nak lenni Magyarország és Románia egyaránt belátta: aképességeiket, a két országot összekötõ szálakat nem egy-más kárára, hanem egymás javára kell használnia – jelen-tette ki a Krónikának adott interjúban Szijjártó Péter kül-gazdasági és külügyminiszter, aki szerint pragmatikusegyüttmûködésre van szükség a két ország között

A tárcavezetõ közölte, a román hatóságok jóindulatúnakmutatkoznak az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal kapcso-latban, és ígéretet tettek az új csíkszeredai magyar fõkonzulmûködési engedélyének jóváhagyására. Szijjártó Péter szerint azértelmetlen konfliktusok generálása helyett Románia ésMagyarország képes közös sikertörténeteket építeni.

– A magyar diplomácia az ön mandátuma idején erõteljesenaz érdekalapú külpolitikára fekteti a hangsúlyt, ami az ukránoktatási törvény, illetve a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumügyében kinyilvánított határozott álláspontban is megmutatko-zott. Meddig hajlandó elmenni Budapest, amikor a magyarérdekek érvényesítésérõl van szó?

– A világban zajló gyors és nagy horderejû változások miatta külpolitika már nem az a kényelmes mûfaj, mint voltnéhány évvel ezelõtt, amikor a hosszú lefolyású stratégia-gyártásról szólt, és a szóbeli jegyzék két hét alatt ért egyikhelyrõl a másikra. A modern kommunikációnak köszönhetõ-en, valamint a világ összeszûkülése és az egyre több konflik-tus miatt a külpolitika mára éppen olyan gyors mûfajjá – sokesetben harccá – vált, mint a belpolitika. A magyar külpoliti-kának az a hitvallása, hogy a leghatározottabban képviselniekell a magyar érdekeket az ország határain kívül történõ ese-mények alapján, így a legkeményebb diplomáciai eszközökhasználatától sem szabad megriadni. Ezért kérettem hazakonzultációra a nagykövetünket Hollandiából, amikor a nyu-gat-európai ország budapesti diplomatája egyenlõségjelettett a terroristák és a magyar kormány motivációi közé. Ez azoka, hogy világossá tettem: amíg Horvátországban a magyargazdasági érdekeket sértõ, a nemzetközi szabályokat be nemtartó események történnek, addig nem támogatjuk a

Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezethez(OECD) való csatlakozásukat. Hasonló okokból elleneztükvolna Románia OECD-tagságát is, ha a marosvásárhelyiiskola ügyében nem születik meg a hosszú távú megoldás ígé-rete, és ezért tettük egyértelmûvé azt is, hogy a gyalázatosukrán oktatási törvény miatt valamennyi létezõ ukrán érde-keltséget azonnal blokkolunk a nemzetközi szervezetekben.Nem szabad szívbajosnak lenni, és véget kellett vetni annaka túlhaladott külpolitikának, amely csak a meghunyászko-dást ismerte, és megijedt a konfliktusoktól. A mostani patri-óta külpolitika a végletekig hajlandó elmenni az ország, vala-mint a határainkon kívül élõ magyar közösségek megerõsíté-se érdekében.

– A többnyire feszültnek mondható utóbbi évekhez képest azelmúlt néhány hét során az enyhülés jelei mutatkoznak amagyar–román kapcsolatokban, egy indulatos nyilatkozathá-borút követõen még a vásárhelyi iskola ügyében is megoldáskörvonalazódik. Minek tudható be ez a közeledés? Mennyibenjelenti a mostani elmozdulás az együttmûködés beindulását?

– Az elmúlt hetek eseményei világosan megmutattákMagyarország és Románia egymásrautaltságát. Millió szálköt össze bennünket a nemzeti közösségeink, a romániaimagyarok és a Magyarországon élõ románok révén. Mitnevezünk gazdasági egymásra-utaltságnak, ha nem azt, hogya két országnak egy év alatt hétmilliárd eurót meghaladó,dinamikusan növekvõ kereskedelmi forgalma van? Olyantérségben élünk, amelyet a nálunk jóval erõsebb országoknéha pofozógépnek néznek, nem érzékenyek a mi érdeke-inkre. A régió országainak észre kell venniük, hogy együtt-mûködés és szoros kapcsolatrendszer nélkül nem tudunkérdeket érvényesíteni nemzetközi téren. Jó példa erre, hogyamióta a Visegrádi Együttmûködés minden eddiginél haté-konyabban mûködik, sokkal erõteljesebb az érdekérvényesí-tésünk. Egy külsõ esemény, az ukrán oktatási törvény elfoga-dása egyaránt érzékenyen érintette Magyarországot ésRomániát, és mivel Ukrajnában több mint félmillió román ésmagyar él, nyilvánvaló, hogy közösen kell fellépnünk. A tel-jesen értelmetlen, kívülrõl sokszor nehezen érthetõ konflik-tusok generálása helyett a két ország képes közös sikertörté-neteket építeni. Nem akarok nagy szavakat használni, demindenképpen új dimenziót nyitott Liviu Dragnea románszociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor miniszterelnök,pártelnök két telefonbeszélgetése, majd az azt követõ románnyilatkozatok, amelyek világossá tették: a bukaresti kor-mánynak az a szándéka, hogy megoldja a magyarság számá-ra rendkívül fontos vásárhelyi iskolaügyet. Egyértelmû, hogysokat tudunk ártani egymásnak, mármost ha ennyit tudunkártani, akkor legalább ennyit tudunk használni. Mindkétoldalon leesett a tantusz, hogy a lehetõségeinket, képessége-inket, a közelségünket, a bennünket összekötõ szálakat nemegymás kárára, hanem egymás javára kell használnunk. Haez a racionális belátás végre mindkét B betûs fõvárosban akormányzati politika legmagasabb szintjére tud emelkedni,

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEErdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Szijjártó Péter a Krónikának

akkor az egymásrautaltságban sok mindent el tudunk érniközösen, a két ország és a két kisebbség pedig nagyon sokatprofitálhat ebbõl.

– Ezek szerint van esély arra, hogy valamikor megnyílhatnaka Magyarország által régóta igényelt marosvásárhelyi és nagyvá-radi konzuli irodák? Ugyanakkor a román hatóságok nemellenzik a magyar állam által Erdélyben beindítandó gazdaság-fejlesztési programot?

– Vannak elõrelépések. Miután az erdélyi gazdaságfejlesz-tési programmal kapcsolatban világossá tettük, hogy ponto-san azt akarjuk megvalósítani, mint az erdélyi szászokattámogató német állam, a román hatóságok nyitottnak ésjóindulatúnak mutatkoznak. Így október 20-ig ki tudjuk írnia kisvállalkozásoknak, a mezõgazdasági termelõknek szántpályázatainkat egymilliárd forint értékben. Megegyezés szü-letett az autópálya-összeköttetésrõl, valamint a gázvezetékek2019-re történõ kétirányúsításáról, és nagyon remélem, hogya csíkszeredai és kolozsvári fõkonzulátusainkon szolgálatotteljesítõ diplomaták igazolványainak a kiállítása ügyében isátléptük a holtpontot. Ígéretet kaptunk arra, hogy az új csík-szeredai fõkonzul is minél elõbb megkapja a mûködési enge-délyét. Gyakorlatilag mindenben megállapodtunk a kolozs-vári magyar kulturális intézet létrehozásáról, egy-két utolsóbürokratikus diplomáciai feladat maradt hátra. Bízomabban, a románok meg fogják érteni, hogy nem rossz szán-dékkal akarunk magyar jelenlétet megteremteni. Mindigelmondom nekik: ha új képviseletet, még egy kulturális inté-zetet akarnak létrehozni, növelni kívánják a diplomatáik szá-mát Magyarországon, semmi probléma, mi örülünk az õjelenlétüknek. Reméljük, ez a megközelítés elõbb-utóbb ittis teret és polgárjogot nyer. Nem akarok elhamarkodottankijelenteni semmit, de az érzésem, hosszú idõ után románoldalról most mutatkozik a legnagyobb nyitottság arra, hogya kapcsolatrendszerünket európai mértékkel is intelligenssétudjuk alakítani.

– Feltételezem, a kétoldalú viszony enyhülésével magyarázha-tó az is, hogy Magyarország szívesen látná a visegrádi országokkörében Romániát.

– Idén már négy kétoldalú találkozónk volt TeodorMelescanuval, emellett többször váltunk szót különbözõ ese-mények margóján. Sokkal jobb, hogy ennyit beszélünk egy-mással, az nem volt helyes, hogy eddig nem tettük. A viseg-rádi országok az európai növekedés motorját adják, a növe-kedési ütemünk jóval magasabb az európai átlagnál, aminéla román gazdaság gyarapodásának üteme is jóval erõsebb.Tehát ha összefogunk, nagyon komoly gazdasági profitratehetünk szert. A V4 bõvítése nincsen napirenden, ugyanak-kor egy szoros együttmûködés Romániával mindenki számá-ra elõnyöket jelenthet. Jó néhány regionális biztonsági kér-dést egyformán látunk, pontosan tudjuk például, hogy aNyugat-Balkán milyen kihatással van erre a térségre: ha ottrend és nyugalom van, akkor pozitív, ha viszont nincs, annakvégzetes hatása is lehet. Ezért hívtam meg az EU bõvítéséthagyományosan és erõteljesen támogató visegrádi, illetvenyugat-balkáni országok ezen a héten Budapesten rendezen-dõ találkozójára a román és a szlovén külügyminisztert is,akikrõl tudom, hogy támogatják ezt az ügyet. Az a lényeg,hogy minél erõsebb legyen a hangunk. A románokkal prag-

matikus alapon ezután is együtt fogunk mûködni, ha olyankülügyi kérdésekrõl van szó, ami nekünk húsba vágó, legyenszó az ukrán oktatási törvényrõl vagy az Európai Unió nyu-gat-balkáni bõvítésérõl. Különben Ukrajna esetében azértkell határozottan kiállni, mert nemcsak egy már meglévõ bajtkell rendezni, hanem meg kell elõzni néhány újabbat is,ugyanis az állampolgársági és a nyelvtörvény tervezett módo-sítása a létében fenyegetné a kárpátaljai magyar nyilvánossá-got és a közösséget. Mivel ugyanez érvényes a Cernautimegyében és környékén élõ román kisebbségre is, Bukarestátérzi ezt a problémát, ezért pragmatikusan együtt kellmûködnünk.

– Román politikusok és véleményformálók elõszeretettel igye-keznek összefüggést teremteni a jó magyar–orosz államközikapcsolatok és a székelyföldi autonómiatörekvések, illetve ezekBudapest általi támogatása között. Mi a véleménye ezekrõl aspekulációkról?

– Míg világ a világ, mindig lesznek olyan percepciók, olyanszellemek, amelyek ellen harcolni kell. Persze az ember nemtudja, ilyenkor komolyan kezdje-e fejtegetni, hogy ez nincsígy, vagy egyszerûen intézze el azzal, hogy bolond lyukbólbolond szél fúj. Egy kormánynak kutya kötelessége kiállni ahatárokon túl élõ nemzeti közösségekért, függetlenül attól,hogy van-e nagyhatalom a szomszédban. Mi nem azértállunk ki a magyarokért a Felvidéken, Kárpátalján, aVajdaságban, Erdélyben, a Székelyföldön, mert van egypragmatikusnak mondható kapcsolatunk az oroszokkal akölcsönös tisztelet alapján, hanem mert ez a kötelességünk.Ha rossz lenne a kapcsolatunk Oroszországgal, ugyanígykiállnánk a nemzeti közösségeinkért. A magyar külpolitikanem a washingtoni, brüsszeli, moszkvai érdekeket képviseli,a magyar külpolitika a magyar érdekeket képviseli. Tudom,nem volt ez mindig így, de amíg én tölthetem be a külügymi-niszteri posztot, addig ez biztosan így marad.

(kronika.ro)

2017. december

EKOSZ–EMTE 25Erdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Gróf palota – Szeged

Õrtüzek(Tõkés László marosvásárhelyi beszéde)

Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Õ szentFiától, Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hölgyeim és Uraim!Krisztusban szeretett Testvéreim!Nagy teljesítmény volt a székely nép részérõl a 2013-as nagy

menetelés. Azután egy újabb közösségi akció terve születettmeg: Székelyföld határainak a kivilágítása. Idén újból elhang-zott a felhívás: égjenek újból az õrtüzek! Engedtünk ennek a fel-hívásnak – Isten kegyelmébõl itt, Marosvásárhelyen is össze-gyûltünk –, én magam készséggel fogadtam el Izsák Balázselnök úr meghívását és a helyi Székely Tanács hívását. AzErdélyi Magyar Nemzeti Tanács támogatólag csatlakozott kez-dettõl fogva ehhez a mozgalomhoz. Tavalyelõtt voltam ittelsõízben, akkor az Alsó-Nyárád mentén raktunk õrtüzet.

A költõt idézem: „Az õrtüzeket már élesztem én. / Pírjuk márlátszik, az ég peremén. / Túl fénylenek a bús határokon / S kigyúl-nak a havas Kárpátokon.”

Megszoktuk, hogy a hatóságok valamennyi hasonló megmoz-dulásunk alkalmával agyafúrt korlátozó intézkedéseket hoznak,megszorításokat és korlátozásokat vezetnek be. Megalapozatlanbírságokat, pénzbüntetéseket rónak ki, a szervezõket meghur-colják, zaklatják a részvevõket. Még azt sem átallják, hogy tûz-rendészeti óvintézkedésekkel gátolják a lármafák, szerény gyer-tyáink, fáklyáink gyújtását. Tûzveszélyre hivatkoznak, pedignem fellobbanó tüzeinkrõl, hanem egészen másfajta „tûzrõl”,„tûzveszélyrõl” van szó, melynek oltása nem a tûzoltókra tarto-zik, melyet õk úgysem tudnának eloltani. Ezt a „tüzet” õkmaguk, a jogainkat és szabadságunkat csorbító hatóságok, atöbbségi elnyomás hivatalai és erõszakszervei, titkosszolgái, pol-gármesterei, prefektusai is rakják. És minden esetben még ola-jat is öntenek a tûzre. Ezt a tüzet – amelyrõl beszélek – amagyarellenes, jogfosztó célzatú propaganda szolgálatos nagy-mesterei, a hivatalosított gyûlöletbeszéd szócsövei, a gyûlölettüzének elvetemült tûzrakói, a hivatásos feljelentõk: DanTanasa, Radu Banciu televíziós uszítók, Mircea Diaconufogyasztóvédelmi ügynök és Alexandru Cumpanasu egyesületifõprovokátor rakják és táplálják. Õk azok – és sokan mások –,akik immár évtizedek óta úton-útfélen gyalázzák, becsmérlik amagyarságot, székely népünket, hogy ezáltal ássák alá jogosautonómiaküzdelmeink hadállásait, és hiteltelenítsék történel-mileg és az európai jog által is megalapozott politikánkat aközösségi önrendelkezésért. Most, hogy Katalónia kikiáltottanemzeti függetlenségét, a gyûlöletkeltõ, megtévesztõ propagan-da a katalán függetlenség és a székely autonómia szándékos éscélzatos összemosása által próbál kompromittálni és meghátrá-lásra késztetni bennünket. Ki ne látná, hogy csak éppen az ok ésaz okozati összefüggés áll a feje tetejére az õ gondolatmenetükszerint? Mert nem azért válnának ki a katalánok, mert autonó-miájuk van, hanem azért, mert autonómiájukat lépten-nyomonmegcsorbítják. Nem azért kívánunk autonómiát mi, magyarok,székelyek itt Erdélyben, mert szeparatisták volnánk, hanemazért, mert véget akarunk vetni eddigi jogfosztásunknak. Vagyisaz igazi felelõsök nem a katalánok és nem mi – székelyek,magyarok – vagyunk, hanem elsõsorban a spanyol kormány és aromán hatalom.

Õk rakják ezt a tüzet – mondottam már itt. Õk késztetnek

arra, hogy felemeljük fáklyáinkat és továbbvigyük küzdelmein-ket.

Katalóniában népszavazást tartottak – de itt egészen más ahelyzet, a Szputnyik nevû és mindenféle más hírportál már aztvizionálja, hogy itt is készülünk egy székely népszavazásra. Na éshogyha készülnénk? Nincs abban semmi. Így mûködik a demok-rácia. De már volt egy ilyen véleményfelmérõ népszavazás,melyben mintegy kétszázezren vettek részt. Igen, nem kétséges,hogy mi a székelység szándéka, de semmi közünk a katalán füg-getlenséghez. Mi bevallottan, s ezeknek a fényeknek a világánálvilágosan látszik: mi bevallottan autonómiát akarunk! Elis-merjük Románia szuverenitását, elismerjük a román alkotmá-nyos rendet, de az önrendelkezési jogunkhoz körömszakadtáigragaszkodunk. Ilyen egyszerû. Mint ahogy Moldova is autonó-miát kínál a Dnyeszter-menti Moldovai Köztársaságnak, hogy-ha az visszatér az ország kebelébe. Lám, Gagauziának meg isadták az autonómiát. Tehát pont ellenkezõleg: nem kiválni,hanem önrendelkezni akarunk, azaz rendelkezni sorsunk felett.Mi magunk akarunk a törvényesség és a lehetõségek mértéké-ben dönteni. Az sem titok – már Tusnádfürdõn is elhangzott –,hogy kívánjuk Magyarország jótékony támogatását, nem pro-tektorátusát – ahogyan félremagyarázták –, hanem támogatásátés közbenjárását önrendelkezésünk megvalósítása érdekében.Mint ahogy azt is természetesnek tartjuk, hogy a román kor-mány védelmére kell a Timok-völgyi románoknak, vagy bulgári-ai, vagy besszarábiai román testvéreiknek, mint ahogy teszik eztmostanság is – együtt Magyarországgal – a kárpátaljai magyarokés románok oktatási, anyanyelvi jogai védelmében.

Drága Testvéreim, ezen világos szándékkal gyûltünk maössze, ezen szándékunkat jelzik e tüzek, e fények, melyek in-kább jelképesek: sokkal inkább a lelkiismeretünk lobogását,mintsem az õrtüzek magasra csapó lángját jelentik.

Igen, törvénytervezetet akarunk benyújtani Románia parla-mentjében. Már kettõt benyújtott a kétezres évek elején azSZNT és az EMNT – azok elbuktak. Igen, törvénytervezetetakarunk benyújtani. Ha igaz, akkor a mostani RomániaiMagyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselete hajlandóvolna ezt benyújtani – szavukon akarjuk fogni õket, nyújtsákbe. Készen áll a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezete,autonómia-statútuma is. Ilyen egyszerû. Amit halogatnak egynegyedszázada, azt végre ideje volna megtenniük. És van mégegy lehetõség: ha mégsem lesz belõle semmi, akkor polgári kez-deményezés útján terjesztjük a parlament elé ezt a törvényter-vezetet. Szándékunk világos és egyértelmû. Ez az, amitkimondtunk huszonöt évvel ezelõtt, a Kolozsvári Nyilatkozat-ban – egy tartózkodás mellett megszavazta mindenki. Most em-lékeztünk meg errõl a fontos eseményrõl. Még azok is feles-küdtek rá, akik azóta évrõl-évre elszabotálták ezt az ügyet. Fel-esküdtek erre az ügyre a Szent Mihály-templomban. Em-lékeztetjük õket erre ezen a helyen is.

Aztán semmi mást nem akarunk, mint amit annak idején –közel száz esztendõvel ezelõtt – a Kiáltó szóban fogalmaztakmeg Kós Károly és társai, ekképpen: „A mi igazságunk: a mierõnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.(…) „Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. Dekiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar,az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk: a mi áru-lónk. Ez kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsempusztában kiáltó szó csupán…”

Hát ezzel a hittel és reménységgel nézek a jövõ elébe, ezértimádkozom.

Marosvásárhely, 2017. október 29.

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEErdélyieknek, magyaroknak – Beszédek, interjúk

Kezdetben voltak a kékmoszatok, aztán jött a brontosza-urusz, a dodó madár, és végül maradt a kvóta. A kvóta úgykezdte, hogy egyáltalán nem is volt. Nem volt, nem is lehe-tett, hiszen egyáltalán nem volt rá szükség. Azért nem voltrá szükség, mert a kvóta szerinti elosztás során migránsokatosztunk el, ugye, méghozzá azért, mert válsághelyzet ala-kult ki.

Igen ám, de alig másfél évvel ezelõtt még sem migrációsprobléma, sem pedig a migrációval összefüggõ válsághely-zet nem volt – ezt a teljes magyar ellenzék mondta, pártál-lástól függetlenül, hosszan, szenvedélyesen és ellentmon-dást nem tûrõ hangon kifejtve, miszerint nincs Európábansemmiféle migrációs probléma, ezt az egészet a magyarkormány és személyesen Orbán Viktor találta ki azért, hogyne kelljen a valódi problémákról beszélnie.

Ez volt tehát a kvóta ontogenezisének elsõ stációja, azigóta állapot: hogy nincs kvóta.

A fejlõdés következõ fázisában a kvóta kezeket-lábakatnövesztett, és megjelent a maga valójában a migráns, amiaddig is itt volt, csak nem illett beszélni róla. De mivelakkorára nõtt, hogy nem lehetett többé hallgatással éshazudozással eltüntetni, elindult az átnevezés folyamata, ésmegszületett a menekült. Ez egy nagyon sajátos, nagyongyors fejlõdési folyamat volt, amelynek során hirtelen min-denki menekültté változott.

Menekült lett a marokkói, az algériai, a bangladesi, apakisztáni, az indiai – menekült lett mindenki, aki nemtudott odahaza Ferrarit vásárolni magának, ámbár nagyonvágyott egy Ferrarira, ezért nekivágott az Európába vezetõútnak. És e csodás teljes átalakulás során egyszerûen eltûn-tek a terroristák is, s aki terroristákat vélt felfedezni a sze-gény „menekültek” között, az boszorkányt üldözött éskiiratkozott a civilizációból.

E folyamattal párhuzamosan a kvóta (ami addig termé-szetesen nem létezett) hirtelen megjelent.

Igen ám, de úgy jelent meg, mint egy önkéntesen, szaba-don választható kis embrió. Akit az visz haza, és csak az, akiszeretné, aki vágyik rá. Nemrég tettem fel a blogomra azt akis filmecskét, ahol ellenzéki politikusok hosszan, szenve-délyesen, ellentmondást nem tûrõ hangon kifejtik, hogy„szó nincs kötelezõ kvótáról”. Ilyesmi Brüsszel fejében megnem fordult soha, ezt kizárólag a magyar kormány és sze-mélyesen Orbán Viktor találta ki, hogy ne kelljen a valódiproblémákról beszélnie, Brüsszel kizárólag önkéntes kvó-tákról álmodik és beszél, hiszen „ennek a szolidaritásnakszívbõl kell jönnie”, mert „a szolidaritást nem is lehetkikényszeríteni”.

Errõl beszél Ujhelyi Pistike az MSZP-bõl, Molnár Csabiés Niedermüller Petya a DK-ból, az egészen különleges,

furcsa teljes átalakuláson átesõ Vona (lepkébõl lett her-nyó), hogy hát bizony pár ezer migránst igazán befogadhat-nánk.

Tehát a kvóta ontogenezisének következõ stációja akvóta, mint nem létezõbõl létezõvé váló entitás, ami nemlehet más, csak önkéntes, szabadon választott, szívbõl jövõ,és amit nem lehet kikényszeríteni.

Ezt követte a harmadik stáció. Ezután ugyanis a kvóta hir-telen kötelezõvé változott. Méghozzá úgy, hogy e változástaz Európai Tanácsban ülõ miniszterelnökök és államfõknem szavazták meg, ezért a brüsszeli irányítók Junckervezényletével megszavaztatták egy alacsonyabb fórummal, abelügyminiszterekkel. Ez az a Juncker, aki két feles közöttkifejtette, a kvóta soha nem lehet kötelezõ, hiszen a szolida-ritásnak szívbõl kell jönnie. Aztán, mivel nem jött szívbõl,mégis kötelezõ lett. A harmadik stáció tehát: a nem létezõ-bõl létezõvé váló és „soha nem lehet kötelezõ” kvóta hirte-len megjelent teljes pompájában, és immáron kötelezõkéntlejtett át az önfelszámolásba kezdett Európa színpadán.

A teljes átalakulásnak természetesen ezzel nincsen vége.Most ugyanis a brüsszeli labancok és hazai ágenseik

éppen azt hangoztatják, hogy a kötelezõ kvótarendszer sze-rinti migránselosztás egyszeri és megismételhetetlen alka-lom, szó sem lehet arról, hogy ebbõl egy állandó, felülrõlnyitott létszámú mechanizmus legyen.

Innen lehet tudni, hogy a kvótarendszer szerinti migráns-elosztás legkésõbb jövõ tavaszra állandó, felülrõl nyitottlétszámú mechanizmussá fog változni. (Nem kellett rátavaszig várni – a szerk.) És majd azt is meg fogják magya-rázni, hosszan, szenvedélyesen, ellentmondást nem tûrõhangon. Ugyanis ennek a mesterségesen vezényelt és irá-nyított evolúciónak az a végcélja, hogy megszûnjenek azeurópai nemzetállamok és megszûnjön az európai civilizá-ció.

Ezért kell ellenállni, mindenhogyan és bárhogyan.Amúgy egy apróságot még: az unió saját törvényei, de a

genfi konvenció is kimondja, hogy ha egy bevándorló, mig-ráns (az evolúció egy pontján menekült) egyszer megkaptaaz engedélyt a tartózkodásra, akkor attól a pillanattól kezd-ve senki és semmi nem korlátozhatja õt szabad mozgásábanaz EU területén belül.

Tessék mondani: hogyan és mivel fogjuk rávenni a Kelet-Bulgáriába és az Ormánságba kiosztott migránst, hogymásnap ne menjen el Hamburgba? És ha majd mégis meg-akadályozzuk, akkor Brüsszel remélhetõleg ismét kötele-zettségszegési eljárást fog indítani ellenünk, amiért nemtartjuk tiszteletben az EU jogszabályait és az emberi jogo-kat?

(Szeptember 8.)

2017. december

EKOSZ–EMTE 27Fricska

Bayer Zsolt

A kvóta evolúciója és a hazai ellenzék

Az összes hírközlõ szerv, de kiemelten a Romania TV, aB1 és a CNN hírtelevízió részletesen számolt be arról, hogyMarosvásárhelyen 2117. augusztus 5-én Románia elnöke,Magyari Vigyor a román kormányfõvel együtt részt vett azerdélyi magyarok 2100 után szervezett legnagyobb találko-zóján. Az államfõt minden mondata után megtapsolták amarosvásárhelyi Rózsák terén. „Meg vagyok hatódva, hogya Rózsák tere nem elég nagy ahhoz, hogy mindenkit befo-gadjon. Nagyon örvendek, hogy az idõsek mellett sok gye-reket is látok” – lelkesedett az államfõ, aki korábban Ma-rosvásárhely polgármestere szerepkörét is betöltötte. Ma-gyari Vigyor emlékeztetett: „Marosvásárhely szép Erdé-lyünk történelmi magyar fõvárosa”. Az államfõ számbavette az erdélyi magyarok 1100 éves történelmének többkulcsfontosságú fordulópontját, s elmondta: hála Romániakitûnõ kisebbségpolitikájának, eljutottunk oda, hogy mégmindig él szép hazánkban majdnem tízezer magyar.Emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarok 1918-ban támo-gatták Erdély Romániához csatolását. Az elnök románul éstört magyarsággal szólt az egybegyûltekhez.

A találkozón mintegy 12 ezer romániai és magyarorszá-gi magyar vett részt, de érkeztek vendégek a EurópaiIszlám Unióból és az Egyesült Államokból is. Az eseményegy ünnepségsorozat kezdetét jelenti, amelyet Románia ésErdély egyesülésének kétszázadik évfordulója fog megko-ronázni jövõ év, 2118. december elsején.

A mostani eseményen részt vett Magyarország minisz-terelnöke, Abdúl Alahdár, aki az ottani muszlim közösség,valamint a Magyarországra kivándorolt és ott megmaradtszékelyek, magyarok üdvözletét tolmácsolta.

A résztvevõk egyperces néma csenddel emlékeztek anapokban Erdélyben elhunyt utolsó szász nemzetiségûromán állampolgárra. Az ünnepségeken részt vettekKelemen Hunor néhai RMDSZ-elnök külföldön élõleszármazottai. Képviselõjük felidézte, hogy õsüket százévvel ezelõtt fosztották meg állampolgárságától és utasí-tották ki Romániából, mert azt állította a szövetség nevé-ben, amelyet vezetett, hogy nem tudják és nem is akarjákünnepelni az 1918-as Nagy Egyesülés évfordulóját. Fehérés román nemzeti zászlót lobogtatva kijelentette, hogyegykori õsük nevében kérnek bocsánatot a román államtólés néptõl felmenõjük akkori eltévelyedése miatt, és azonlesznek, hogy a világban, ahol élnek, öregbítsék Romániahírnevét. A kormányfõ a kései utódot meghívtaBukarestbe a fõváros díszpolgára cím adományozása ésRománia Csillagával való kitüntetése céljából. Azt a csilla-got adják neki, amelyet Kelemen Hunortól visszavettekvolt. Ugyanakkor Tõkés László is post mortem visszakap-ja a tõle elkobozott csillagot.

Az államelnöknek az esemény kitûnõ alkalmat kínált,hogy az elmúlt száz esztendõ eredményeit ismertesse ahazai és külföldi vendégekkel. Ünnepélyes körülmények

között felavatták az észak-erdélyi autópálya Radnót ésMarosvásárhely közti szakaszát, majd helikopterrel utaz-tak el a Nagyszeben–Szászváros autópálya egy szakaszá-nak újraavatására, amely a tavalyi év folyamán ismétbeomlott. Innen Kolozsvárra repültek, ahol átvágták aszalagot egy új bevásárlóközpont avatásán, amelyet aSzent Mihály-templomból alakítottak ki, miután azt egykínai üzletember egy jüan jelképes összegért megvásárol-ta. Ezután részt vettek a Brassó–Arad vasútvonal véglegesbezárásának ünnepségein, mert az Osztrák–MagyarMonarchia idején épített pálya állapota annyira leromlott,hogy már nem volt érdemes többet költeni rehabilitására,a forgalom úgy lelassult rajta, hogy az utasok inkább gya-log szedik lábukat a vonat mellett, mert úgy hamarabb érikel úti céljukat, és még spórolnak is. Sepsiszentgyörgyignosztalgiázás céljából ökörszekérrel utaztak az egykoriaszfaltút romjain. Itt az államfõ buldózerre pattant, ésmegtette az elsõ kapavágást a belvárosi református temp-lom lerombolásánál, mert annak már nem voltak hívei, ésmegvásárlására sajnos nem került vevõ. Innen átmentek aSzékely Mikó Kollégiumhoz, és az utolsó, ezelõtt ötvenévvel végzett véndiákok jelenlétében lakatot tettek aziskolára.

Újságírói kérdésre válaszolva, az államelnök megígérte,személyesen közben fog járni Bukarestben a kormánynál,hogy megoldják a Brassó-Vidombák repülõtér befejezésé-hez szükséges engedélyek és pénz elõteremtését. Beszá-molt arról is, hogy nálunk sikeresen folytatódik a korrup-cióellenes küzdelem, bár még mindig elég sokan követnekel ilyen jellegû bûncselekményt. Ennek oka az unió azonkövetelésének teljesítése, hogy meg kell javítani a börtön-béli viszonyokat, aminek következményeként már olyanluxusbörtönök vannak, hogy még a svédországi és norvégi-ai rabok is sok estben kérik itteni elszállásolásukat. Így abörtönbe zárás nem igazán visszatartó számukra, valamintaz sem, hogy az ezelõtt száz évvel elcsalt pénzeket máigsem sikerült tõlük visszaszereznie az államnak.

Külpolitikai kérdésre válaszolva elmondta, hogy mélysé-gesen elítéli az Európai Iszlám Unió Románia elleni köte-lezettségszegési eljárását amiatt, hogy nem vagyunk képe-sek visszatartani a számunkra kiutalt bevándorlókat,hiszen nem tehetünk róla, ha ideszállításuk után azok mármásnap ismét árkon-bokron és hét határon túl vannak. Haez így megy tovább, akkor Romániának kerítést kell építe-nie az ide telepített bevándorlók, valamint a román kiván-dorlók eltávozásának megakadályozása végett – jelentetteki az elnök.

Az ünnepségek végén a meghívottakat hagyományosromán ínyencséggel, curtoscolaci-al kínálták, majd ünnepivacsorán vettek részt, ahol hagyományos székely ételt ésitalt, azaz miccset és sört szolgáltak fel. Végül a székelyhimnuszt is elénekelték, román nyelven.

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEFricska

Kuti János

Száz év múlva nem így lesz

Egy igencsakhelyén való cikk

margójáraOlvasom Apáti Bence frappáns cikkét (Flag Polgári

Magazin, november 6.), amiben többek között idézi acserdi ex-polgármester tévében elhangzott mondata-it: „Úgy beszélünk a cigány szóról, mint a repláról.” És:„Én nem oltalmaztam fel senkit, hogy védjen megengem.” Továbbá: „Én egy egyszerû Cé vagyok, akiösszevissza beszél olykor.” És mivel szeretek értetlen-kedni néha, tisztelettel megkérdezném a cikket nega-tív értelemben kommentelõ magyar állampolgároknémelyikétõl, hogy a „repla” az egy tõrõl fakad ugye,a „korelával”? Na, persze, csak szójárásilag, mert kór-tanilag nyilván élesen elkülönül egymástól a lepra ésa kolera értelmezése. Hogy az oltalmazás és felhatal-mazás között mekkora az értelembeli szakadék, azmár külön tanulmányt érdemelne.

Nos, egy mondat erejéig a neten nyilvánosan is felmertem tenni ezt az egyszerû kérdést, amire aztánmeg is kaptam a jól megérdemelt válaszokat. Hogy„Ott kritizáljak, ahol adózom, nem onnan, ahol az õadófilléreikbõl élek jól”. Hát megértettem, többénem fogok kritizálni. De mibõl is élek én? Ráadásuljól. Hm… Érdekes megfogalmazása egy olyan elmé-letnek, ami, fogalmam sincs, hogy eredetileg honnanindult, de hogy jó alaposan szétáradt egyesek fejében,az biztos. Mert manapság igencsak gyakran merül fela kommentelõk válaszírásaiban, sõt, már szlogenkéntlobogtatják, hogy: Mi köze van egy erdélyi magyarnak(aki úgy mellesleg, szerintük nem is magyar) az anya-országi közélethez, hogy mer egyáltalán megszólalni,amikor szégyentelenül és méltatlanul az õ adófillére-ibõl él. És ráadásul még szavazni is merészel!Felháborító!

Még szerencse, hogy csak anyagiakra terjed ki abecses figyelmük, mert a szellemi kincs, amit Erdélytett hozzá a magyarság, mint szellemi érték kategóri-ához, az kb. azt a szellemet jelenti nekik, amelyikéjfélkor, titokzatos hangok kísérete mellett, fehérlepedõben szokta riogatni a gyengébb idegzetû embe-reket.

Jut eszembe errõl az egészrõl, amikor a buszon jóhangosan vitába keveredett két nagykalapos atyánk-fia közül az egyik dühösen odavetette a másiknak:„Menny el, te normális!” Mire a másik: „Az vagy te,more, nekem még nagyapám se vót normális!”.

Hát, röviden kb. ennyi egy ideológiailag, hogy nemondjam, szellemileg túlképzettek szerinti „román”véleménye a magyar szavak értelmezésérõl.

BOÁ

2017. december

EKOSZ–EMTE 29Fricska

KÉTÉLTÛEKMottó: „A fenék változott, a nyelv megmaradt,

Avagy a kutya ugyanaz, csak a lánc más.”

I.

Úristennek kegyeltjeiKépmutató figurák,

Szárazföldön és a vízben,Otthon vannak egyaránt.Draculának éden földjén,

Biztos talajon álltak,Igaz, arra mindahányan,Duplán rá is szolgáltak. Nevük románosították,Toma lett a Tamásból,

Alexandru a Sándorból, Mihail a Mihályból.

Beálltak õk a büróba,S mindenféle Tanácsba,Táviratokat küldtek aFõnök szülinapjára.

Haladtak is a ranglétrán,Vezetõ lett mindahány,Scornicest-i Bulibásnak,Füttyögtek az oldalán.

II.

Ám egy decemberi napon,Gyõzött a nép haragja

Dracula ülepe alólA trónszéket kirúgta.

Szárazföldi képmutatók,Rögtön vízbe ugráltak,

S hogy ott is jól élhessenek,Demokratákká váltak.

Csupán tónust változtattak,S rákezdtek a dumára -

Kuruttyolják nyakra –fõre,Hogy a népet szolgálják

- Pedig titkon azért most isSzép múltjukat siratják-

Sok helyen ezt el is hiszik,Elfeledik múltjukat,

S így a „vízi demokraták”Zavarosban halásznak.

Mindegy, hogy õk kit szolgálnak,Kinek adnak igazat,

CSAK A FENÉK VÁLTOZOTT MEG,DE A NYELVÜK MEGMARADT!!!

Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva

Gyárfás András

DalolokDallamok kísérnek. Nem tudom miért, nem is akarom

megmagyarázni, de ezzel élek sok-sok évtizede, sétálás vagyakár úszás közben, és nem csak a fürdõszobai tus alatt.

Kezdjem talán a régebbivel: - Aa múltat végképp eltörölni(kérem a fõszerk. urat, ne javítsa ki, így kellett ezt énekelni:Aa...) Sem a múltat, sem a csodálatos dalt nem sikerült elfe-lejtenem, mert több évtizeden át sulykolták belénk iskolák-ban, munkahelyeken, ünnep- és hétköznapon. Ez volt az agy-mosás egyik eszköze, mellyel szemben szüleink, nagyszüleinkTrianon óta be voltak oltva Erdélyben, és mi génjeikben örö-költük az önvédelmet. Énekeltük teli torokból, meneteltünkrá, s mindent, amit kellett, de egy szavát sem hittük. A túlélésparancsa megtanított arra, hogy kettõs életet éljünk, egyetmondjunk a munkahelyen, és mást odahaza… Szerencséreez ma már a múlté, bölcsebb lett a többség, és emberhezméltó életet igyekszik biztosítani mindenki számára, azorvostudománynak köszönhetõen meg sokan mentessé isválnak a veleszületett hibáktól.

De, és újra de: az elképesztõen fejlett orvostudomány maott tart, hogy beteges hajlamú vagy fajtalankodó emberekkívánságát is hajlandó teljesíteni. Jó pénzért férfit farag anõbõl és vice versa. Nem támadom azt a plasztikai sebészt,aki veleszületett, vagy baleset folytán keletkezett hibákat hozhelyre, de... Errõl jut eszembe, hogy e témában is mennyiremellélõttem.

A Vatikáni Múzeumhoz vezetõ, a várfal mellett húzódójárdán a várakozók több kilométeres sora elõttem hirtelenszétnyílt, mert egy koldus - nem úgy, mint a többi a járda szé-lén - középen ült. Még ma is megborzadok a látványtól. Felsõteste meztelenül, az alsó valami elnyûtt és évtizedek ótamosatlan rongyos pizsamától takartan, elõtte meg az elma-radhatatlan pénzgyûjtõ pléhtányér. Mindene megvolt, ellen-tétben a többi (félkarú/lábú, vak, vagy mindez együtt) koldu-lóval, neki viszont valamivel több is volt a kelletnél, és ez az,amivel undort és aprópénzt kényszerített ki. A kopasz fejénhatalmas, szõrös és különbözõ színekben játszó, golflabdanagyságú dudorok, melyek részben fityegtek vagy éppen szü-letõben voltak. Ezt tolta az orrunk alá. Amikor a bejárathozértünk, megkérdeztem az ott álló õrt, nem lehetne az ala-mizsnák helyett egy gyûjtést szervezni, hisz egy sebésznekjáték lenne eltávolítani eme borzalmakat, és az odabent ránkváró csodákkal talán nem kellene hányingerrel küszködvetalálkozni. - Hova gondol uram, hisz ez az ember a gumók-nak köszönhetõen négy gyermekét járatja iskolába s tartja ela feleségét, többet keres, mint én. A legbiztosabb állástólzárnánk el!

Ugorgyunk. Arról szerettem volna az eszem megosztani,hogy amikor én még kis srác voltam, kizárólag bio-terméke-ket lehetett kapni piacon, üzletekben és nagyszüleink kis-kertjeiben, sõt maga a szó is ismeretlen volt. Külön történet,hogy miként lopta be magát és szorította ki a nagyipar azévszázadokon át természetes módon asztalunkra kerülõ ter-mékeket. Ennek kapcsán térnék rá arra, hogy ma már bio-emberrõl is beszélnünk kellene. Hogy ki is a bio-ember, és hafellelhetõ még valamely távoli szigeten, hogyan lehetne újra

meghonosítani és szaporítani Európában. De mielõtt még abio-emberrõl tovább fejtegetném világmegváltó gondolatai-mat, jó lenne visszamenni idõben és más terekben, hisz nemcsak a mezõgazdaságból szorultak ki az egészséges termé-kek, hanem jóval elõtte a mûvészetek majd minden terüle-tén, a képzõmûvészetben, zenében, irodalomban is… Máraazonban legfõképpen a politikában. Ami ma már ott tart,hogy nagy népek/országok kormányai buknak meg vagyélnek tovább, attól függõen, hogy engedélyezik-e az egyne-mûek (vagy akár a nemtelenek) házasságát. Bizony beadjáka derekukat, nem csak azért, mert az ellenzék választási had-járatának ez az egyik fõpillére, hanem mert aLBTQIRTSRXY-k (aberráltakat írnék, de ezt MolnosAngéla Magyarító könyvecskéje tiltja) száma hatalmasranõtt, és a nyugdíjasok után ezek mennek el leginkább szavaz-ni. Jómagam kénytelen voltam feladni több éven át hangoz-tatott véleményemet, miszerint tõlem azt csinálnak, amitcsak akarnak, csak engem hagyjanak ki a játékból. Mert nemhagynak ki.

Ma ugyanis már ott tartunk, hogy szégyellnem kell magam,amiért maradi módon azt vallom, hogy a házasság (egyefene, élettársi kapcsolat) és a bio-ember lényege egy férfi ésegy nõ kapcsolata. Mára lassan ez válik abnormissá, oly-annyira, hogy ha gyermeket vállalnak vagy akár örökbefogadnak, „szégyellni való” viszonyuk miatt osztálytársak,munkatársak gúnytáblájává válnak. De ami számomra a leg-megrázóbb: megfosztják õket attól a szótól, amit a nagykaszás elõtt álló mond utolsó pillanatában: Anyám. Édes-anyám. És ez az utolsó pillanat a legfontosabb a bio-emberéletében, mert akkorra semmivé válik siker és vagyon, és márcsak egyet szeretnénk, visszajutni oda, ahol nem ismertünkfélelmet, fájdalmat, éhséget, szomjat és hideget. Az édes-anyánk ölébe.

Hadak útjánCímnek talán elmegy, ám a valóság az, hogy csupán

Marosvásárhelyen voltam, de otthon nem. A város azonkívül, hogy fuldoklik az autóktól, járhatatlanná váltak a szû-kebb utcák, lásd törvényszék, börtön, bulevárd és környéke,feltelt egy fiatal, uralkodó módjára viselkedõ, és magyar utá-latát üzletekben, vendéglõkben, sõt utcán is nyíltan, pima-szul fitogtató „õshonos” egyedekkel.

Fortyogott bennem a düh, de tudván, hogy csak rosszatteszek az ottlakóknak ha reagálok az állandó provokációkra(és amúgy is mit lehet tenni?), siettünk minél elõbb ki atemetõkbe, az õsz ott hagyott nyomait leseperni és friss virá-gokkal díszíteni a rokonaink, barátok rokonainak sírjait.Csodák csodája, az idén nem lopták el az egy nappal hama-rabb elhelyezett cserepeket/vázákat, díszítéseket. Novemberelsején kora este meggyújtottuk az emlékezés apró gyertya-fényeit, és elmormolva imáinkat, meg a szomszéd sír mellettállókkal együtt örvendve, hogy újra együtt, még ha ilyen szo-morú helyen is, lassan elindultunk a katolikus temetõbõl,hogy ugyanezt megtegyük a református temetõben is. A cin-terem elõtt megállva egy pillanatra, megdöbbentett a lát-vány. Egyszerre kinyílt mind a két temetõ, és ezer meg ezerkis gyertyacsillag rajzolta ki a Hadak útját, igen kinek szemevan, látta, és kinek szíve van, érezte, hogy ez nem csak emlé-

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEHozzászólás

kezés, tiszteletadás az elmenteknek, hanem segélyhívás is: -Csaba Királyfi, ments meg minket, te vagy az egyetlen, kireörökké számíthatunk!

Olvasom a Népújságban„Hivatali hatáskör több mint 9.000 rendbéli túllépése miatt

vádat emelt csütörtökön az Országos Korrupcióellenes Ügyész-ség (DNA) Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere ésSergiu Claudiu Maior volt alpolgármester ellen.”

Nem tudom, hogy a röhögést vagy a felháborodást kellinkább visszatartanom. Úgy vagyok ezzel ugyanis, mint azanno ide, Svájcba látogató autós erdélyi barátaim: - András,itt mennyi a minimálisan kötelezõ véralkohol-szint?

Ami igazán bosszant az az, hogy a nagy, globalizált világ-ban mennyi formája van a demokráciának. A népuralom, azegyenjogúság az a politikai rendszer, melyben a népé a hata-lom - írja a Net. Az ismert szöveget végre figyelmesen is elkellett olvasnom, hogy rájöjjek a lényegére: amennyi nép(sõt tovább megyek: népség/katonaság), annyiféle demokrá-cia… És van egy egészen új formája is ennek, a kényszerzub-bonyként, bombákkal felszabadított országokra ráhúzottdemokrácia. És ez valahogy hasonlít az itteni lakóházunkgyûlésein gyakoroltakra.

Harminc évvel ezelõtt épült huszonegy, mindent kínálóötemeletes lakás a tóparton, kilátással a Pilátusra, a városegyik legcsendesebb részén, zöldövezetben. Megvásárolha-tott ki mennyit akart, és voltak élelmes és pénzes befektetõk,kik négy vagy még több lakást is magukévá tettek, majd kiad-ták õket, sokan nem is élnek már Luzernben, sõt egyikükAmerikából diktál. Igen, diktál, a svájci õsdemokrácia dicsõ-ségére, mert ahány lakrésze van valakinek, annyi szavazattalrendelkezik. Na már most, én, aki itt lakom és felszólalok agyûlésen, hogy ez meg ez nekem fáj, akkor az amerikai mega nem itt lakó tulaj ezt leszavazza, mert neki nem fáj, a kér-dés tehát lekerül a napirendrõl.

Hát ilyen a bombákkal exportált demokrácia is, és ilyenlesz az újabban a migránshullámmal kierõszakolt formája: atöbb pénz beszél és uralkodik. Magyarországon pedig mind-ezt százszorosan elõsegíti az az ellenzék, melynek a hatalomés nem a nemzet/ország jóléte a cél. Nem is tudom már, holkezdõdik, és hol végzõdik az ellenzéki politizálás és a haza-árulás, hol kezdõdik és hol végzõdik a retorika és a gyûlölet-beszéd, a bírálat és becsületsértés…Talán még jelen sorokmegjelenése elõtt gátat vet ennek a Nemzeti Konzultáció.

Las VegasA világ döbbenten néz Las Vegasra és szörnyülködik, hogy

így meg úgy, és borzalom... Nos, én megpróbálok nem gyász-rontó lenni, de egy pár dolgot azért illik a helyére tenni.

Amerikában nem csak tömegmészárlás történt, hanem -ami ennél sokkal jelentõsebb - egy rekord dõlt meg, abban azországban, ahol a rekordhajhászás adja az élet értelmét. Aminden lehetõségek országában, ahol tányérmosóból is mil-liomos lehetsz, meg spekulánsból államelnök. Most pedigkimondhatjuk: nyugdíjas könyvelõbõl világrekordot felállítótömeggyilkos. És biztosra veszem, hogy jövõ ilyenkor har-minchét Oscar-díjat fog begyûjteni az errõl készült film.

A gyilkossági rekordot nyilván csorbítja valami. Vietnám-ban ugyanis több millió ártatlan embert lõttek halomra, ésszázezret meghaladó számban gyermekeket égettek meg anapalm-bombák. Na de hát az tömegsport volt, vissza min-den, nem csorbítom a könyvelõ úriember teljesítményét.

Trump ma odalátogat (gondolom, a felesége erre különcipõt és ruhát rendel, mert a Porto Rico-i látogatás után atûsarok tiltva ilyen alkalmakra.) Errõl jut eszembe: amikor ahetvenes évek hatalmas árvize után Romániában a központilapok elsõ oldalon hatalmas fotókkal és felirattal lehozták,hogy Csau meglátogatja az árvíz sújtotta vidékeket, ezt azország nagy része úgy olvasta, hogy az árvíz meglátogatta aCsau sújtotta vidékeket. (Az így írva és amúgy olvasva módi-nak megvan a százéves székely változata is. Ha az angol mega francia azzal dicsekedett, hogy náluk ezt így írják, de más-képp olvassák, a székely legyintett: ez mind semmi, nálunkkiírják, hogy gara, mi pedig kiolvassuk, hogy állomás.)

Aztán meg itt van ez a bagatell katalán ügy, sokak felhábo-rodására az EU vezetõi nem reagálnak, sem szóban sem -uram õrizz - tettben a történtekkel kapcsolatban. Pedig olyanegyszerûen el lehetett volna ezt intézni. Egyszerûen összeüla spanyol meg a másik spanyol, de katalán miniszterelnök, ésvalami olyasmit tesz, mint én a minap.

A szokásos bevásárlásra körmöltem (diktálás után) a listát,amikor elhangzott: - András, ne felejts el WC-papírt hozni,de végre levendula illatút, és nem ezeket a már halálra untkamilla, vanília, citrom, ibolya-szagúakat… Semmi sem egy-szerûbb hisz itt a közelben az „Es gibt nichts was es nichtgibt. („Olyan nincs, hogy nincs”). Na, szóval ott állok az óri-ási halom WC- és más papír-törlõk polcai elõtt, és nem talá-lom a levendula-illatút. De hát azért van az állandóan kéznéllevõ, azaz ott lábatlankodó tanácsadó leányzó, hogy segítsen,és szólok, és válaszol: - Levendula az nincs, de van kamillásstb stb... Na ne csinálják már ezt velem! A közben odatévedtnéhány kíváncsi és ráérõs háziasszony is mellém állt, hogy miaz, hogy nincs? Akkor miért a nagy plakát a bejáratnál?Talán azt akarják - mondták az idõközben odahívott üzletve-zetõnek -, hogy újra utcára vonuljunk, mint a nyolcvanasévekben, amikor decemberben nem lehetett friss málnátkapni? Emlékezzen csak vissza uram - vagy maga akkor mégmeg sem született? –mekkora országos botránnyá duzzadt atüntetés, referendum, majd népszavazás lett belõle, és rá kéthétre megjött Új-Zélandból az elsõ szállítmány, és azóta,mivel valahol mindig nyár van a földön, hát állandóan vanfriss málna Svájcban. És gyülekeztek az egyéb élvezetektõlmegfosztott háziasszonyok meg a sötét fellegek, és én sajnoselkotyogtam, hogy a levenduláért nem is kellene olyanmesszire menni, hisz Magyarországot beborítja az illat...Ahogy kimondtam a szót, hogy Ungarn, kissé megfagyott alevegõ, motyogtak valami Diktatúra, Migráns, meg Orbánszavakat, majd sürgõsen szétoszlott a mellém állt csoport.Nem tudom miért, de Svájcban nem jó most magyarkodni...

A fõnök pedig félrehívott, mondván: Uram, itt van egytizenhat tekercses kamillás csomag, ingyen, úgymond vigasz-díjként, és köszönöm, hogy feloszlatta a röpgyûlést, és meg-ígérem, belátható idõn belül lesz levendulás papírunk is.

Visszatérve a nagy kacskaringóval odahagyott spanyol-katalán háborúhoz, úgy gondolom, Orbánnal kellene egy-mást fenyegetniük, és tüstént megbékélnének. A polkorrektEU jegyében.

2017. december

EKOSZ–EMTE 31Hozzászólás

Trump Amerikája minden olyan nemzettel összefog,amellyel közösek az érdekeink és a felfogásunk, mint pél-dául Magyarországgal vagy Lengyelországgal, és remélhe-tõleg elszigeteli magát a többitõl. Az anarchia, aglobalizmus és az iszlám bevándorlás segítségével megte-remtett új világrend ellenkezik az amerikai konzervativiz-mussal és amerikai stabilitással. (Edmund Burke)

Magyarország és Lengyelország: két ország, amely virá-gozni fog, miközben a többi összeomlik. (Tony)

Soha ne feledjük, hogy a nemzetközi szocializmus, nem-zeti szocializmus, marxizmus, sztálinizmus, leninizmus,progresszivizmus és globalizmus elleni harc 1956. október23-án kezdõdött el. (Boris Badenov)

Egy fenét populista, Breitbart! Ne írjatok hülyeségeket!Orbán egy hazafi. (TCS)

Valódi reménysugár, hogy léteznek Európában olyan or-szágok, mint Magyarország és Lengyelország, ha már atöbbi zuhanórepülésbe kezdett. (Lurjen)

Vásárolj amerikai termékeket, de vásárolj magyar ter-mékeket is! (Paul Stable)

Bár nem fog megtörténni, de szerintem az Egyesült Álla-moknak el kéne kezdenie megjutalmazni azokat az uniósországokat, amelyek visszautasítják az uniós fasizmust,méghozzá erõsebb gazdasági kötelékek kialakításával. Azelsõ fegyver, amelyet az EU a kvótát elutasítók ellen hasz-nálni fog, gazdasági fegyver lesz és nekünkkészen kell állnunk arra, hogy segítsünknekik, hiszen egyértelmû, hogy õk a szö-vetségeseink, és ugyanazon az oldalonállunk. (Daneel)

Orbán és az országa lenyûgözõ, a valódiországvezetés és nemzeti büszkeség isko-lapéldája. (Robert Kuntz)

Trumpnak el kéne kezdenie Magyar-ország melletti Twitter-üzeneteket írni.Hangosan és büszkén. Tudatnia kell azEU-val, hogy az Egyesült Államok meg-bünteti õket, ha nem hagyják békén Ma-gyarországot, Lengyelországot és Cseh-országot. (trobrianders)

Trump és Orbán - nagy emberek a poli-tikai nyúlbélák korában. (Old Goat)

Talán Orbán odaadhatná Trumpnak a határkerítés terv-rajzait. (Rick Jones Deplorable)

Orbán Viktor... a legkiemelkedõbb vezetõ Európában.Vagy az egész világon. Soha nem ijed meg, soha nem píszí,és soha nem alkuszik, ha a nemzetérõl és a nyugati érté-kekrõl van szó. (Local Hero)

Vakációzzunk Magyarországon! Gyönyörû ország ezer-éves történelemmel! És az egész család számára biztonsá-gos. (Beach girl)

Orbán egy valóra váló csoda. Isten áldja! (Iwasonemore)

Így van, ráadásul vendégszeretõk, a nõk pedig bámulato-sak. (Gino Santanglo)

Orbán szembeköpte az ördögöt. Imádom! (Anita Rabar)

Ausztrál vagyok, és mi nagyon is tudunk Orbánról. Az újvilág hõseinek csarnokába jutott és õszintén hálásakvagyunk a magyar nemzet bátorságáért és áldozataiért.

(Vivian Tzamis)

Én is ausztrál vagyok, és Orbán megtestesíti a különbsé-get az önzõ politikus és az országát szolgáló államférfiközött.

(Mike)

Higgyétek el, akik igazán szeretik a hazájukat, azok tud-ják, ki Orbán. Egy valódi hõs, a magyarok pedig nagyonszerencsések. (Artaxerxes)

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTESzemle

Gondolatok Orbán ViktorrrólOktóber 11-én az egyik legolvasottabb amerikai konzervatív hírportál, a Breitbart arról írt, hogyDonald Trump elnök a magyar kormányfõ erejét és bátorságát méltatta. A cikkhez számtalan hoz-zászólás érkezett, az alábbiakban ezek közül válogattunk.

2017. december

EKOSZ–EMTE 33Állásfoglalás

Kelemen Hunorral teljes mértékben egyetértek, miszerint õnem fog ünnepelni jövõre december elsején. És idén sem. Aköztudatba kerülõ kempinszkys simulékonyságon túl nyílt ésegyenes útmutatás ez a romániai magyar érdekvédelem részé-rõl. Dacolva a Románia Csillaga érdemrend visszavonásával(úgy látszik, „ki sem kell érdemelni” ezután), az igencsak sajá-tos történelmet író, románellenességet kiáltó polgártársakminõsíthetetlen megbélyegzõ attitûdjével. Egyesek addigrugaszkodtak el a valóságtól, hiszen senki sem koppintott afejükre, hogy véleményük alapján történelmi tettnek bizonyula kitüntetés visszavonása attól a körüludvarolt magyar politi-kustól, aki benzines kannával jár-kel az õsi román földön. Akimondott és leírt szó szabadságát nevében hordozó Marosmegyei napilap fõszerkesztõjét parafrazálva.

Nos, amennyiben a fõszerkesztõt boldogítja, a közel háromévtizede a bal nadrágzsebemben hordott kötelet kicserélhe-tem egy kisebb méretû benzines palackra, mondjuk a feketemárcius során hátramaradt Molotov-koktélra. De ha lehet, ajobb zsebemben lapuló kötelet biztonsági okokból mégiscsakmegtartanám… Mindezen túl, teljes szellemi agymûködésnekörvendve, az éppen beköszöntõ adventi várakozás szeretettel-jes légkörében feltétel nélkül szolidarizálok az erdélyi magyarérdekvédelem „hangjával”. Én sem ünnepelek, eddig semünnepeltem, nem ünnepelhettem. Legfeljebb örvendek a sza-

badnapnak, amelyet idén is magyarországi szabadidõközpont-ban szeretnék eltölteni családom körében. No meg igen szépszámú honfitársammal együtt, kiknek a többsége egy mukkotsem tud magyarul. Legfeljebb annyit, hogy „kurtos”.

Szolidarizálok és háborgok azért, mert egyesek el akarjákvenni az állampolgárságot attól, aki nem földrajzi hazájánakhatalmi elvárásaihoz igazodik, hanem saját nemzete ország-határokon átívelõ lelki hazáját „részesíti elõnyben”. Üsse kõ,én is beállok a sorba! Felsorakozok Kelemen Hunor mögé, ésha elveszítem román állampolgárságomat, a magyar útleve-lem mégiscsak megmarad. Nagyapáim és felmenõik születé-sekor amúgy sem kellett annyi személyazonossági okmánytõrizgetni a sufniban, mint mostanában. Hogyha elég sokanleszünk a sorban, legfeljebb néhány tízezer, százezer magyarállampolgár lakhelye lesz Románia. Amúgy ennél több románállampolgár él Itáliában, Spanyolhonban, Katalóniában, Lon-donban és Dublinban. Egyáltalán nem kívánkoznak hazaonnan, csak egyre jobban aggódnak a Brexit és az önállósodá-si népszavazások miatt. Állampolgárságunktól függetlenül mise kívánkozzunk el a szülõföldünkrõl, boldogan éljünk ottakkor is az anyanyelvünkön kiállított okmányokkal, amennyi-ben a román nyelvût visszavonnák. Végül is, lassacskán azangol a világnyelv.

Dr. Ábrám Zoltán

Karácsonyváró szolidaritás

Morvai Krisztina: Sajnoscsalódhattak az embereka Jobbikban és Vonában

Nem biztos, hogy vállalna Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselõ egy újabb ciklust Vona Gáborékkal, mivel elmon-dása szerint „csak olyasmit vállalok, ami egyezik az elveimmel”.

A 2006-os rendõrterrort megszenvedõ és azután az áldo-zatoknak jogvédelmet biztosító Morvai a Heti Válasznakadott interjújában kemény szavakkal bírálta az elveinek,értékrendjének hátat fordító Jobbikot.

Többek között elmondta, bizonytalan a tekintetben, hogyvállalna-e még egy ciklust a jelenlegi, Vona Gábor-féle Job-bikkal, ugyanis „csak olyasmit vállalok, ami egyezik az elve-immel.” Elmondása szerint õ már 2008-ban elkötelezte ma-gát az országjárása alatt megismert emberek iránt, akikkönnyes szemmel jöttek oda hozzá és Vonához, azt kérdez-ve: ugye magukban már nem fogunk csalódni? Morvai sze-rint azonban: „sajnos csalódhattak.”

A bevándorlás kapcsán leszögezte, számára fontos, hogyolyan pártra szavazzon, amely nemzeti érzelmû, és amelynélbiztosra veszi, hogy az elutasítja a tömeges bevándorlást ésa kvótarendszert. Ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy aJobbik is ezt teszi-e, azt felelte: „már ezt sem tudom. A HírTV tulajdonosi háttere és a Jobbik kéz a kézben jár. [...] Hogylehet akkor, hogy ez a tévé tömeges bevándorláspárti üzenete-ket közvetít?” – tette fel a kérdést a jobbikos színekben EP-képviselõvé választott Morvai.

Rosszallását fejezte ki annak kapcsán is, hogy Vona Gá-

bor ahelyett, hogy megpróbálta volna meggyõzni a baloldaliszavazókat a nemzeti értékek fontosságáról, inkább lesimí-totta a saját értékeit – ahogyan õ fogalmaz – „a Gyurcsány-féle gyûlöletpropaganda miatt átmosott agyú és szívû balolda-liak kedvéért.”

Kérdésre válaszolva Morvai visszautasította azt, hogy aHeti Válasz munkatársa árulónak nevezte, majd finomanutalt arra, hogy „ha az, akkor nem az én részemrõl.” Kitértarra is, hogy a Köves Slomó rabbinak küldött hanukai üd-vözletet nem érezte hitelesnek. „Túl nagy volt a fordulat.”

A Jobbik jelenlegi EP-képviselõje azt is elmondta, hogyfolyamatosan próbált Vona Gáborhoz közeledni az éveksorán, de a párt fontos ügyeibe mintha szándékosan nemvonták volna be. Ezt Morvai úgy értékelte, „nõként talánbevallhatom, hogy fáj.”

Gaudi: árulás zajlikÉrdemes leszögezni, nem Morvai Krisztina az egyetlen,

aki mérhetetlen csalódásának adott hangot Vona Gáborpolitikai manõverezése kapcsán.

Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik korábbi országgyûlési képvi-selõje egy, a Magyar Idõknek adott interjújában arra a kér-désre, miszerint Vona elárulta-e a szavazóit, többek közöttelmondta, „sajnos ki kell mondani: most ez zajlik. Semmikép-pen nem azt az értékrendet vállaló politikát követi, amire felha-talmazást kapott. [...] Ez vállalhatatlan irány.”

A másik ismert jogvédõ szerint „a Jobbik vezetése gyakor-latilag feladta az önrendelkezését, politikai és gazdasági megál-lapodást köthetett Simicska Lajossal.” Mi több, szerintejelenleg gyengébben áll a párt, mint 2010-ben.

2017. augusztus 11-én Nyitrára (Nitransky) érkeztünk. ANyitra folyón túl, a meredek mészkõsziklára épült Vár mél-tóságteljesen tündökölt. Az ember lélegzete elállt, hogy ezeka millió éves sziklák nem csúsznak alá, magasan tartják aVárat, erkélyérõl az öreg évszázadok integettek felénk, atemplom tornyából szinte az Isten szólított... A Várnegyed-bõl, a másik oldalról, gyalogsétával közelítettük meg a Várat.Évszázados, gyönyörû épületek, mai virágok, lépcsõsorokonhaladtunk felfelé, mígnem teljes pompájában elénk tárultNagyboldogasszony aranyozott, finoman megmunkált szo-borcsoportja (a pestisjárvány elmúltával állíttatott, reformá-

tusként is tudok áradozni!)Elõtte újféle nemzeti hõsökszobrai is fogadtak, netán min-ket is vártak? Elértük a Várka-put, a címeres vastag falak alattbelépve újabb lépcsõk vittek felaz egyik legrégibbi püspöki szé-kesegyházba. (A Múzeumbakülön jegyvásárlás szükséges,elõterében szent ereklyék s akét elõzõ római pápa fotói,adományai voltak láthatóak.) Anyitrai egyházmegye védõszent-je, Szent Zoerar-András éstanítványa, Szent Benedek földimaradványai is itt vannak elhe-lyezve. Csodálatos az oltár, az 1990-es évektõl kezdve min-den szépen felújított. (Szent) István király a Nyitrai Káp-talannak adott kiváltságairól szól az 1006-ból származó írá-sos adománylevél, íme: „...minden királyi szinóduson és neme-si összejöveteleken... az Esztergomi káptalan után legyen ahelyük és szólásjoguk”. Hüm, szólásjogunk? Isten ismeri,látta, látja minden cselekedetünket határok nélkül, de a fel-vidéki magyarok szólásjoga „hol tanyázik”? A templom elõt-ti alsó lépcsõk elõtt vártunk vagy 20 percet, hogy a fiatal páraz esküvõi vendégsereggel nyugodtan fényképezgethessen,hogy aztán mi is felmehessünk a soklépcsõs templomba.

Szép szlovák mennyasszony volt, a végén még egy gyereket isaz ölébe raktak, gondolom jelképesen, hogy ilyen legyenmajd neki is, aztán levonultak, elegáns, nagyon magas cipõk-ben a nõk, az évszázados kockakövekkel meggyûlt a bajuk.Megtapsoltuk õket, jónéven vették, széles mosollyal fogad-ták. Két elegáns, fiatal férfi lemaradt a lakodalmas menet-bõl, láttam, hogy egy marék eurót számolgattak. Jelenleg aNyitrai egyházmegye (területe 5 932 négyzetkilométer)délen a Dunáig terjed, északon pedig Trencsénig. 197 plébá-niája van, 689.978 lakossal, ezek közül 571.195 a katolikusegyházhoz tartozik, ennek körülbelül 10% magyar nemzeti-

ségû katolikus – ez a statisztika a Nyitrai Püs-pökség 2012 évi egyetlen magyar nyelvû szórólap-jából való.

A Püspöki palota és a Vármegye házának meg-tekintésével vigasztalódtunk... Este a 4. emeletihotelszobánk ablakából újra megcsodálhattuk avár és a templomtorony már-már meseszerû látvá-nyát. Éjjel nagy vihar és égzengés volt, csak úgycsapkodtak a villámok. A szállodaszoba modernberendezése minden várakozásunkat felülmúlta.

Bajmóc (Bojnice) híres várát látva, a felvidékimadaraknak is azt kell csiripelniük, hogy Közép-

Európa egyik leglátogatottabb várkastélya (amelyvárat meglátogattuk, pont az volt a leglátogatottabb.)A XI században egy mésztufán állt vár helyén épült. Alegekkel kezdtük. Itt tényleg elmondható, hogy egy-koron, amióta a vár eszét tudja, a leghíresebb és leg-gazdagabb nemesi családok tulajdonában büszkén áll-tak vastag falai, tornyai. Viszont mi most, földi vándo-rok, csak akkor tehettük be lábunkat az elsõ várudvar-ba, ha fejenként lepengetünk 8 eurót! (Nyugdíjasok-nak és gyerekeknek a belépõ 7 euró!) Bajmóc megte-kintése csak szlovák kísérõ jelenlétében volt lehetsé-ges. Pálfi gróf 1909. június 2-án hunyt el, de végrende-letében meghagyta, hogy halála után a Bajmóc Vár-múzeum formájában szolgálja a nagyközönséget.Most a Szlovák Nemzeti Múzeum tulajdonában van,igaz a pénztárnál azt mondták, hogy magánmúzeum,

azért drágák a belépõk... Az elsõ teremben tudomásunkra hozta az ügyeletes ide-

genvezetõ (a mienk fordította magyarra), hogy a bajmóci várSzlovákia legrégebbi és legismertebb emléke. Úgy van, a kétévtizedes Szlovákia és sok évszázados Magyarország váránaklétét körülugrándozásunkkal ünnepeltük volna, ha engedé-lyezték volna. Az elsõ írott emlék 1113-ból származik, faerõ-dítmény volt, majd a XIII. században a Hont-Poznan-családkõbõl építette fel a királyi adományt. (A Pázmányokról,Pázmány Péterrõl a továbbiakban még szót ejtünk, hogyanjutott õse bajor lovagként Magyarországra, Géza fejedelem-

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEDokumentum – Beszámoló

Juhos-Kiss János

Felvidéken jártunk 2017 augusztusában– történelmi és friss életérzések, elsõ rész –

2017. december

EKOSZ–EMTE 35Dokumentum – Beszámoló

tõl kaptak birtokokat a Felvidéken, hogyan lett református-ból katolikus, bíboros, hitvédõ szónok, s nem utolsó sorbanaz elsõ magyar egyetem-papnevelde alapítója Nagyszom-baton, az irodalmi nyelv elsõk közötti mûvelõje!) Aztán voltCsák Máté, Giléthy-, Noffry-, Mátyás és Thurzó-család éssok más nemesi család birtokában. A vár utolsó átépítésétGróf Pálfi János Ferenc valósította meg, nagy nehezen tud-tuk kicsikarni az idegenvezetõbõl, hogy a falon lógó sok olaj-festmény közül melyik ábrázolja õméltóságát. Pálfi a Loire-menti francia kastélyok mintájára építette át kastélyát, 22évet vett igénybe, befejezését már nem élte meg.

A második teremben értékes kandallók láthatók a XIX.századból, csempéit csodálatos, figurális motívumok díszítik.A falon Andrássy I. Manó portréja, Thurzó György és II.Rákóczi Ferenc portréja látható.

Az ötszögletû toronyban további festmények, szobrok,barokk fa-plasztikák, gobelin- képek láthatók. A Télikertbenpompás asztalok, székek, ahol a várurak kártyáztak, rulettez-tek, sakkoztak, bagóztak, forró csokoládét ittak. A falonMarie Antoinette portré XVI. Lajos királlyal és HabsburgMaximilián bátyjával, aztán Mária Terézia, a magyar uralko-dó arcképe látható. A Képtár mennyezete és fala diófa bur-kolattal van bevonva; mozaikablak, különös barokkasztalok,székek. A falon európai festõk mûvei láthatók a XVI. szá-zadtól kezdve a XIX. századig, egy-két kortárs szlovák fest-ménnyel megfejelve. Aztán sorrendben az Ebédlõ, a Keleti

Szalon, a Zeneterem és az Aranyterem következik, az embernem gyõzte kapkodni a fejét. Az Aranyterem mennyezetérõl183 angyalfejecske nézett ránk, mindegyik más-más arckife-jezéssel; borókafából faragták mindegyik fejecskét és 40 kgaranyfüstöt használtak fel. A mennyezet közepén angyaltartja a Pálfi család címerét a szarvassal és a törött kerékkel,körkörösen latinul olvasható: „Mindent az idõvel.” Megcso-dáltuk a Kápolnát, majd a negyedik Várudvarra a Vár legré-gebbi, eredeti, mészkõsziklába vájt lépcsõsora vezetett. Lát-tuk a 26 méter mély kút forrásvizét: egy csík, egy bogár semmerte tiszta vízét lábaival felszántani! A Középsõ Vár szép-séget, mély igazságot s soha ki nem tudódó titkot is rejteget!

Hosszú, kanyargós tölgyfa lépcsõsoron lehet a Kriptábalemenni. A Vár utolsó tulajdonosának, Pálfi János grófnakhatalmas vörös márvány szarkofágját csodáltuk, belevésettnevét és csodálatos, különös ornamentikáját simogattuk… Aszép szõke és fiatal idegenvezetõ hölgy egy magyar nyelvûlapot nyomott a kezembe, én a fiamnak adtam, hogy hango-san, szépen olvassa fel. Két okból sm élveztük a furcsa tudni-valót, egyrészt mert valamiféle régi lajstrom, felsorolás lehe-tett (késõbb kiderítettük), aztán meg fiam hangját elnyomtaa szarkofág sarkánál álló idegenvezetõ szlovák hangja, akivalami sokkal fontosabbat magyarázhatott két fiatalnak.

Budapest, 2017. szept. 27.

(Folytatjuk)

Beszámoló a csinódi Gyümölcsoltó Boldogasszony Ökumenikuskápolna körüli 2017. évi tevékenységekrõl

A 2015 nyarán épült csinódi ökumenikus kápolna a TamásJózsef püspök úr által történt felszentelése óta több mint3000 érdeklõdõt vonzott. Idén március és szeptember közötta látogatók száma meghaladta az 1600 fõt.

2017 folyamán a kápolnánál szervezett rendezvények amárcius 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszony búcsúval vettékkezdetüket. Ezt az ünnepet szép idõben, +2 C fokbantartottuk meg. Szentmisét celebrált Pál Vilmos-Barna,Alcsík római katolikus fõesperese és segédlelkésze.Az ünnepen részt vett mintegy 150 helybeli, alcsíki éscsíkszeredai személy.

Ezt követõen fõként hétvégeken folyamatosanérkeztek az érdeklõdõk. Minden csoporttal kimen-tem a kápolnához és tanúságtétellel egybekötvebemutattam az épületet. Nagyobb számú zarándok apünkösdi búcsú elõtti és utáni napokban érkezett.Több gyalogos zarándok érkezett Háromszék, vala-mint Moldva irányából, hiszen a kápolna a Mária-út menténfekszik. Volt olyan népesebb, 50-60 fõs zarándokcsoport is,amelynek a felszállítását Csíkszentmártonból nekem kellettmegszerveznem.

Július 1-jén Szent László-napot szerveztünk, kapcsolódvaezzel a Magyar Kormány által meghirdetett Szent LászlóÉvhez. Erre a napra meghívtuk Kolozsvárról a Szent Koronamásolatát és a koronaõröket. Bíró Ernõ, a Szent KoronaLovagrend tagja tartalmas elõadást tartott a koronáról, majdjómagam elõadást tartottam Szent Lászlóról, a kegyes király-ról. Szentmisét celebrált Berszán Lajos atya, a gyímesfelsõ-

loki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium alapító-igazgató-ja, A napot a marosvásárhelyi Tûzvarázs Együttes szereplésetette emelkedettebb hangulatúvá.

Augusztus 15-én a kápolnában a magyar gyermekáldásértimádkozva virrasztást tartottunk. Augusztus 26-án, szomba-ton második alkalommal szerveztem meg az egyetemes ima-

napot. Ennek ötletgazdájaHutóczky Béla szigetszent-miklósi plébános, aki azidei elmélkedést is tartotta.A mostani téma: A nõ sze-repe a társadalomban volt.

Nagyobb rendezvénye-inkrõl az M1 Televízió és aDuna Televízió rendszere-sen sugároz tudósításokat.Ez a szolgálat állandó

készenléti állapotot igényel a családom részérõl. Amikornem vagyok itthon, a feleségem és a gyerekeim teljesítenekszolgálatot. Az ide érkezõ vendégek étkeztetésérõl a felesé-gem gondoskodik, süteményeket a kislányom szokott készí-teni.

Hálás köszönet kedves segítõinknek, akik lehetõvé teszikszolgálatom teljesítését. Kiemelt köszönetemet fejezem kiSzász Jenõnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének,hogy felismerte a kápolna jelentõségét, és folyamatosantámogatja ezt a hit- és nemzeterõsítõ szolgálatot.

Szeretettel: Nagy Balázs és családja

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEDokumentum – Beszámoló

A Fehér megyei Küküllõváron november19-én hálaadó istentisztelet keretében fel-avatták a magyar állam támogatásával felújí-tott, Árpád-kori falrészeket is õrzõ középkorireformátus templomot. Az ünnepségen Sol-tész Miklós, az Emberi Erõforrások Miniszté-riuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmikapcsolatokért felelõs államtitkára is beszé-det mondott. Az államtitkár a rendezvény végén a magyar köz-médiának nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a templomfelújításüzenet Európa és a világ felé arról, hogy az itteni szórvány-magyar közösség meg akar maradni kereszténynek és magyar-nak. Ezt azért tartja rendkívülinek, mert – mint megjegyezte –„Európa nyugati felében hiába van anyagi gazdagság, hiába bõvel-kednek sok mindenben, a lelkieknek egyre inkább a hiánya, lelkiszegénység jelenik meg, aminek következtében templomok, egyhá-zak szûnnek meg. Helyettük pedig a muszlim vallás tör be és azveszi át a terepet. Itt egy kis közösség megmutatta, hogy érdemesküzdeni, érdemes templomot felújítani” – fogalmazott.

Az istentiszteleten igét hirdetõ Kató Béla, Erdély reformátuspüspöke a közmédiának elmondta: amikor olyan templomotújíthatnak fel, amely a magyarság Kárpát-medencei legkorábbiidõszakáig vezet vissza, az megerõsíti a közösséget abban atudatában, hogy olyan örökséggel rendelkezik, amelyet érde-mes õrizni és táplálni.

L. Simon László korábbi kulturális államtit-kár közölte: a magyar kormány azért támogatszámtalan mûemlék-felújítást a Kárpát-me-dencében, mert ezek valós, tárgyiasult bizonyí-tékai a magyarság történelmi jelenlétének.„Minden elhagyott, elvesztett szállásterületen isfel kell újítani, meg kell õrizni az épített öröksé-get az utolsó emléktábláig, az utolsó sírkõig” –

fogalmazott a politikus, aki szerencsésnek tartja, hogy Küküllõ-váron, ha szórványban is, de életképes magyar közösség él.

Küküllõvár református temploma az okleveleken elõször1177-ben említett ispánsági vártól mintegy egy kilométerredélre, a mai település egy dombján áll. Az Árpád-kori falakat isõrzõ templomot elõször az 1332. évi pápai tizedjegyzékben em-lítik. A rendhagyó alaprajzú templom egy széles nyugati torony-részébe egy román kori templom jelentõs maradványa ékelõ-dik, amelyet egy nagyméretû gótikus templom struktúrájábaillesztettek bele. A templom nevezetességének egy olyan –mindeddig tatárfejnek hitt – falfestmény számított, amely atemplomhajó padlásterében maradt meg.

A mostani felújítást megelõzõ kutatások azonban azt erõsí-tették meg, hogy a festmény egy Szent Kristóf-ábrázolás lehet,mely eredetileg az Árpád-korban épült keleti torony keletihomlokzatát díszítette, és a templom 15. századi átépítése soránkerült a padlástérre.

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács 2017. szeptem-ber 22-én, Nagyváradon megtartott ülésének részvevõi a követ-kezõ nyilatkozatot teszik:

A KMAT tiltakozik a kihirdetés elõtt álló ukrán oktatási tör-vény ellen, és felkéri Petro Porosenko elnököt, hogy akadályoz-za meg a törvény életbe lépését. Az ügy súlyosságára való tekin-tettel a KMAT külön nyilatkozatot bocsát ki e tárgyban.

A KMAT tiltakozik a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehe-tetlenítése miatt. Az Európai Unió minden országában a nem-zeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelv használatához és azanyanyelvû oktatáshoz. Románia minden erre vonatkozó nem-zetközi és európai uniós rendelkezést aláírt, ám a gyakorlatbannem alkalmazza azokat. Aggodalommal tapasztaljuk, hogy ezenügy kapcsán a visszaállamosítási törekvések is újból megjelen-tek, holott még a kommunista rezsim idején államosított ingat-lanok teljes körû visszaszolgáltatását sem hajtották végre.Felszólítjuk a román kormányt, hogy az európai normákat tisz-teletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvetõ jogát azoktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között.

A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvé-sek helyzetét, megállapítva, hogy gondjaink többsége az önren-delkezés hiányára vezethetõ vissza. Kulcsfontosságúnak tartjuk,hogy ezen törekvéseink az új nemzedék, a mindenkori fiatalokrészérõl is minél szélesebb körû támogatottságot kapjanak.Ennek érdekében szerveztünk egy fiataloknak szánt autonómia-konferenciát, és szorgalmazzuk az önrendelkezés ügyének kor-

szerû és letisztult formájú népszerûsítését. A KMAT üdvözliSzili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erõfeszítéseit egyközös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. Tekintettelarra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célulkitûzõ törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben,egyúttal felkéri õt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el,hogy a benyújtandó tervezet a lehetõ legnagyobb magyar társa-dalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen.

A KMAT támogatja a Minority SafePack néven ismertté válteurópai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezetekenkeresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamintnemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kez-deményezés sikerre vitelét. Az egymillió aláírást igénylõ európaiszintû kezdeményezés fontos eszköz lehet az õshonos nemzetikisebbségek helyzetének rendezésében.

A KMAT fontosnak tartja a jövõ évi magyar országgyûlésiválasztást, amelyen immár második alkalommal vehetnek részta könnyített honosítási eljárás révén magyar állampolgárságotszerzõ magyarok, szerte a nagyvilágban. A KMAT a tagszerve-zetei révén segítséget nyújt minden magyar állampolgárnak aválasztásokon való részvétel elõfeltételét képezõ regisztráció-ban, és arra buzdít minden magyar állampolgárt – lakóhelyétõlfüggetlenül –, hogy vegyen részt a jövõ évi országgyûlési válasz-tásokon.

Elfogadták a KMAT ülésén, 2017. szeptember 22-én, Nagyváradon.

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT)Zárónyilatkozata

A megmaradás üzeneteFelavatták a felújított küküllõvári református templomot

2017. december

EKOSZ–EMTE 37Dokumentum – Beszámoló

A szelíd doktor úrA Semmelweis-napon, a kórház aulájában annyi fehér

köpenyes ember zsúfolódott össze, amennyit együtt ritkán,vagy sohasem látunk. Többek kezében virágcsokor. A kitünte-tettekre várnak, nekik készültek.

Két csinos, mosolygós hölgy ül a díjazottak sorában.Mellettük egy idõs úriember –az apósom, dr. KabdebóAndrás. Nagy büszkeséggel töltel, hogy ott lehetek, és azthiszem, ez a végtelenségig sze-rény, mindenkivel udvarias em-ber nemcsak nekem, hanemsokunknak kedves. Soha nemkövetelt magának elismerést,nem várt kitüntetett figyelmet,mutatja ezt a pozíció, amit be-töltött, hisz az iskolaorvos nem éppen az elsõk között foglalhelyet az orvosi ranglétrán. Családján, kollegáin kívül a váro-si diákság ismeri jól a doktor urat, akikhez mindig türelemmelés figyelemmel fordult.

Hosszú út vezetett Ceglédig a Székelyudvarhelyen születettés nevelkedett Kabdebó Andrásnak. 17 évesen kezdte el, és1961-ben fejezte be az akkor még teljesen magyar nyelvû Or-vostudományi Egyetemet Marosvásárhelyen, kiváló tanárokés tanársegédek keze alatt. Kiváló tanulmányi eredménnyeldiplomázott. Ötödéves korában megnõsült: kolleganõjét, cso-porttársát, Nagy Katalint vette felségül, akivel azóta is harmo-nikus, szeretetteljes és boldog házasságban él. Két fiúk éshárom unokájuk van.

Az egyetem elvégzése után feleségével együtt az akkor mégnagyon elzárt Gyimesek völgyébe, Gyimesfelsõlokra került,ahol két körzet, az egész völgyet ellátó „egyesített” szülõott-hon, és egy húsz ágyas kórház ellátása volt a feladatuk.Nagyon sok beteg volt, mert a völgyekben elszórt települése-ken rengetegen laktak.

Gyakran kellett a dombok, hegyek tetején dolgozó juhá-szoknak orvosi segítséget nyújtani, de ide csak gyalogosanlehetett feljutni... A családi legendárium õrzi azokat a törté-neteket, amelyeket meséltek: hogyan vezettek le szülést asemmi közepén, láttak el egy félig holt embert, akit a medve

„megmart”. Aztán ennek az igen nehéz hét esztendõnek isvége lett, és feleségével szülõvárosába, a barátságos Székely-udvarhelyre kerültek.

Udvarhelyen várta õt a szülõi ház, a szülõk, testvérek, roko-nok, kollegák és számtalan barát. Betegei körében nagy tisz-teletnek, szeretnek örvendett, hiszen mindenkinek segített.

Felesége mindeközben a várost és a környéket ellátó bõr-gyógyászati rendelõt és a hozzá tartozó kórházi osztályt ve-zette. Nehéz, de szép idõk voltak ezek.

Aztán a kommunista rémuralom idejénõket is elérte a rossz sors. A nyolcvanas évek-ben rendszeressé váltak a zaklatások, a lehall-gatások, az éjszakai kihallgatások a rendõrsé-gen. Elõfordult, hogy gyerekei életével zsa-rolták õt és feleségét, de megtörni nem tud-ták õket.

Majd 10 év után elegük lett a megfélemlí-tésbõl, és úgy döntöttek, hogy az anyaország-ba költöznek. 1988 októberében családjávalés egy vagonnyi ingósággal Magyarországra

települ, hátrahagyva egy élet munkáját és szeretett szülõváro-sát. Egy rövid dunaújvárosi kitérõ után, 1989 nyarán kerültekCeglédre, ebbe a békés kisvárosba, ahol a kollegák és a páci-ensek egyaránt nagy szeretettel fogadták õt. 1989 nyarától2016 december végéig iskolaorvosként önzetlenül szolgálta avárost és a környék településeit. Türelemmel, megértõen, sokhumorral, vagy ha kellett, szeretetteljes atyai szigorral törõ-dött a reá bízott diákokkal. 2016 decemberében, 27 év ceglé-di iskolaorvosi, összesen 55 év szolgálat után nyugdíjba vonult.Most már teljes figyelmével egy másik „szolgálatot” lát el,végtelen odaadással és lelkesedéssel: a nagyapait.

Kabdebó-Ladik Lívia A családról Leszármazottjai mind fiúk: fiai, Flórián és András, unokái

Soma, Kolos és András. Egyik nagybátyja, József a háború alat-ti Magyarország legnagyobb földalatti hadikórházát vezetteBudapesten, az orosz hadifogságot túlélte, majd 41 évig volt atatabányai kórház sebész-fõorvosa. Népszerûségére jellemzõ,hogy a város lakosai tüntetést szerveztek egészségügyi miniszterrétörténõ kinevezése mellett. Másik nagybátyja, Sándor állatorvos-ezredes, mint ludovikás a késõbbi marosvásárhelyi orvosegyetemmögötti lovardában tanított. Apja honvád-ezredes volt, kényszer-munkára hurcolták, onnan hazakerülve az udvarhelyi Kossuthvendéglõnek volt 30 évig fõnöke.

„Ki farkas nem akar lennifarkasok között, de a

báránynak szerepét is vállalninem akarja, mit tehet az?”

A Debreceni Református Kollégium díszterme már soknagyszerû elõadásnak adott helyet, és itt került sorra asoron következõ varázslatra is! A Reformáció 500. évfordu-lójához kapcsolódó rendezvénysorozatban Kocsis Istvándrámája kiemelkedõ fontosságú üzeneteket hordoz: méltó-ságunkat, hitünket minden körülmények között meg kelltartanunk; nincs az a reménytelen helyzet melybõl a hitünksegítségével ne tudnánk talpra állani; még, ha törékeny is

két kezünk által alkotott világunk, de dolgunkat el kellvégeznünk! Az a katartikus élmény, ami átjárta az embert2017. október 26-án Meister Éva mûvésznõ Árva BethlenKata alakítása alatt és után, nem minden színházi látogatásalkalmával adatik meg. Csak felsõfokon tud az ember szóla-ni az alakítás láttán, Bethlen Kata ott volt a teremben, ottvolt asszonyi sorsa minden küzdelmével – s mindezekmögött ott a színészi hitelesség, karizma és küldetéstudat.

Ezt az elõadást minden reformátusnak látnia kell. S látniakell mindenkinek, aki hisz a kitartásban és abban (s ittJózsef Attilát kell elõhívnom s némileg igazítani megfárad-taknak szóló imádsága elsõ során), hogy alkotni vagyunk,nem (csupán) dicsérni!

„Példázza hát az én szerény életem is, hogy az önmagát vál-laló ember legyõzhetetlen.”

Csíki András

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEÉrtékeink – In memoriam

Búcsú Gyöngyösi Gábortól (1935-2017)Búcsúzom Tõled, Gábor, a magam és barátaid nevében, az

Egész Színházi világ nevében, amelyben Te valamikor nagyonnagy eredményeket értél el... A szatmárnémeti színház mûvé-szeinek és Erdély, valamint a Partium színházszeretõ közönsé-gének az a része, amely még emlékszik a rendezéseidre, most, avigasztalhatatlanság óráiban bizonnyal méltóképpen számotvet azzal, mit jelentettél számára…

A számvetést talán annak a csodának az emlegetésével kezdi,miképpen válhatott a Kárpát-medence legjelentõsebb színházá-vá éppen a román neonácizmus legsötétebb éveiben az a szín-ház, amelynek irodalmi titkára és rendezõje voltál... Bizonynagy csodákra, nagy rejtélyekre emlékezünk, búcsúzván Tõled.

De mielõtt ezekrõl szólnék, megköszönöm Neked azt is, hogyszívesen és magas színvonalon mutattatok be SzatmárnémetiSzínházában új magyar drámát. az én drámáim közül hetet…Mind õsbemutatók voltak. Ezekbõl ötöt Te rendeztél…Köszönöm, hogy erõsítetted az abban való hitemet, hogy érde-mes a Kárpát-medencében is drámát írni...

De nem ezért szólok most elsõsorban a rendezõ GyöngyösiGáborról… Egy nagy rejtélyrõl akarok beszélni…

Én tudtam, hogy Gábor a Kárpát-medence egyik legjobb dra-maturgja és egyik legjobb rendezõje, talán Õ is tudta, de úgy tett,mint aki nem tudja… Mindig elhárította magától – no, nem afelelõsséget, hanem a dicsõséget… A dicsõség elõl rejtélyesmódon bújt el: magára öltötte az önirónia páncélját… De azönirónia páncélját õ viselte legszebben és legeredményesebbenazokban a rettenetes években… Ezen a páncélon megtört ellen-feleinek és ellenségeinek az akarata is… Ennek köszönhetõ,hogy valamiben, ami akkor nagyon fontos volt, õ volt a legjobbaz egész Kárpát-medencében, vagy még azon is túl… Mégpedigabban volt a legjobb, hogyan kell érvényesítenie akaratát azok-kal a kultúrpolitikusokkal vívott küzdelmében, akik „vizionál-tak”, azaz jöttek a vizionálásra, a politikai fõpróbára, melyeneldõl, hogy a bemutatót meg lehet tartani, vagy nem lehet…

Csaléteknek általában azt a mondatot dobta a vizionálok közé,amelyre azok hivatkozhatnak, akiben van egy kis jóindulat vagybátorság az elõadás engedélyezésére… Többnyire bosszankodóvagy gunyoros mosollyal mondta a csalétek-mondatot, de ez jólillett ahhoz a férfiúhoz, aki az önirónia páncéljában rejtõzkö-dött… (Egyébként kora egyik legbölcsebb rendezõjeként mégazt is felfogta Gábor, hogy a félelmetes vizionálóknak saját félel-müket kellett elsõsorban legyõzniük.)

Az Árva Bethlen Kata esetében mi volt a csalétek-mondat? –Ebben a Bethlen Katában nincs elég méltóság – jegyezte meggúnyosan. – Grófnõ grófnõi méltóságtudat nélkül… Be is kerülta jegyzõkönyvbe mint érv az elõadás engedélyezése mellett…Minden nézõ felfogta aztán, hogy egy egész évezred alatt senki-ben nem volt nagyobb méltóságtudat, mint Árva BethlenKatában, és még azt is felfogta, hogy a darab nem más, mint amagyar méltóságtudat kemény tiltakozása az egyre neonácibbáváló román diktatúra ellen, de a jegyzõkönyvbe az került, amitGyöngyös Gábor rendezõ úr sugalmazott… És az a másik csal-étek-mondata is bekerült az elõadást engedélyezõ jegyzõkönyv-be, amelyben azon gúnyolódott, hogy Árva Bethlen Katát nemvéletlenül nem tanítják a teológián mint a magyar reformáció-nak a legmélyebb és legigazabb hit fegyverzetébe öltözött harco-sát, hisz élete azt sugalmazza – mint ezt az elõadás felmutatja –,hogy az önmagát vállaló ember legyõzhetetlen…

Bizony, Gábor felülmúlhatatlan volt akarata érvényesítésébenDe nemcsak az önirónia páncéljába öltözve kikotyogott meg-

tévesztõ mondataival volt képes akaratát érvényesíteni ellenfele-ivel és ellenségeivel – azaz a színház ellenfeleivel és ellenségei-vel – vívott küzdelmében, hanem rejtélyes, felfoghatatlan maga-tartásával is…

Mi is volt olyan rejtélyes az õ magatartásában?A szakrális hierarchia bûvöletében élt… Nem tudta a hivata-

los hierarchiát elfogadni se, tisztelni se… Annak a rejtélyes szak-rális hierarchiának a bûvöltében élt, amelyben a rang nem szá-mított, amelyben csak a minõség számított, csak a beavatottságszínvonala számított… Amelyben ezért sokszor elõkelõbb helyetfoglalt egy egyszerûnek hitt, de azért különleges képességekkelbíró földmûves ember, mint egy miniszter vagy egy tábornok.(Mint ahogy a szakrális hierarchiáról szóló magyar népmesébenis elõkelõbb helyet foglalhatott el a tehetséges juhászbojtár, minta tehetségtelen, alkalmatlan király.) Hát ennek a szakrális hie-rarchiának a bûvöletében élt Gábor… És ennek mi volt a látha-tó jele? Nem volt benne tekintélytisztelet… És úgy tudta éreztet-ni fölényét, hogy ellenfelei vagy ellenségei fel sem fogták, hogyelfogadván fölényét, engedelmeskednek akaratának. Kellettehhez persze az is, hogy akarata érvényesítésekor beöltözzön azöniróniának abba a megtörténhetetlen páncéljába, amelyet csakÕ tudott méltóképpen viselni…

Nagy rejtély ez, bizony… Gyöngyösi Gábor életének talán leg-nagyobb rejtélye…

És ennek igazolásaképpen most elmondom azt is, hogy amikoregyszer ki is mertem fejteni, hogy õ a szakrális hierarchia bûvö-letében él, s a hivatalos hierarchiát nem tudja elfogadni se, tisz-telni se, akkor hiába vártam gunyoros megjegyzéseit, azok nemhangzottak el, de még az önirónia páncélját sem öltötte magáravédekezésül, s ezzel bizony mintha elismerte volna, hogy tudatá-ban van annak, mi a legfontosabb az õ magatartásában.

De életének van még egy rejtélye, amelyre most emlékeznünkkell… Ez az Õ harmóniateremtõ képessége... Erre akkor figyel-hettem fel, amikor már tudatosult bennem, hogy Szatmárné-metinek újra van bevehetetlen vára... Ez nem úgy épült fel, minta középkori, de szintén bevehetetlen és nem kevésbé jelentõs…Szatmárnémeti új bevehetetlen vára a XX. század második felé-nek legrettenetesebb éveiben, a hetvenes években, a Színházvolt. Két várkapitánnyal... Az egyik: Ács Alajos igazgató úr. Amásik: Gyöngyösi Gábor irodalmi titkár és rendezõ úr.

Ahogyan Gyöngyösi Gábor Ács Alajossal együttmûködött, azmaga volt a harmonikus együttmûködés... És ahogy az egészSzínház bekapcsolódott ebbe az együttmûködésbe, az maga volta Teremtõ Harmonikus Együttmûködés…

Ha legalább életed ezen rejtélyeit figyelembe vesszük most avigasztalhatatlanság órájában, Gábor, akkor megvilágosodikelõttünk az is, hogy miért bíztunk annyira Benned, miért tartot-tunk Téged – nemcsak barátaid, de ellenfeleid és ellenségeid is– erõsnek, megtörhetetlennek, legyõzhetetlennek…

A szakrális hierarchia bûvöletében élt tehát Gyöngyösi Gábor,a hivatalos hierarchiát elfogadni se, tisztelni se tudta, de nagymestere volt az akaratérvényesítésnek... És ami legszebb: sosemsaját személyes érdekében érvényesítette akaratát. BolyaiJánossal mondhatta volna: „Lehet, hogy nem is érdem, de tény:nem érdekel a karrier.” Az jut most még eszembe, hogy milyennagy baj, hogy áttelepülése után Magyarország egyik színházasem hívta meg fõrendezõnek, de még nagyobb baj, hogy amagyar rendszerváltozás idején nem könyörögtek neki a rend-szerváltók, hogy foglalja el a külügyminiszteri bársonyszéket…Érvényre tudta volna juttatni külügyminiszterként a magyar

A legszebb gondolatot a KalevalárólKosztolányi, a Nyugat költõje írta: „Ímeegy eposz, mely ízig-vérig népi és lírai, akár

mi, s íme egy eposz –az egyetlen az egész világon -, melynek szem-lélete mûvészközpontú, irodalomközpontú. Ha hódolni akarunkSuominak, testvéreink országának, mondhatjuk ezt: Dalból szüle-tett.”

A Kalevala ma már a világirodalom része, mely az idõ és térkorlátain túl is hat. Miért fordítják még ma is a világ számtalannyelvére ennek a kicsiny népnek a kincsét? S miért szeretjükmi, magyarok? A választ talán a Kalevala összegyûjtésénekkorában, a XIX. században kell keresnünk. A romantika koraez. Az európai nemzetek a múltjuk, a gyökereik felé fordulnak,önismeretüket segíti a már homályba veszõ történelmi múltfeltárása. Az elfeledett mítoszokat még õrzi a népi emlékezet,ezeket gyûjtik össze szorgos kutatók.

Mi, magyarok ekkor a nyelvünk eredetét kutatjuk. RegulyAntal, a nyelvész, korábbi kutatásaiból már sejteni véli akésõbb felvetett finnugor eredetet, érdeklõdéssel fordul a finnnép nyelve, kultúrája felé. Éppen, amikor északi rokonainkföldjére indulna kutatni, 1835. február 28-án jelenik meg azelsõ Kalevala (Régi Kalevala a finn címe), Elias Lönnrot gyûj-tésének eredményeként. Késõbb, 1849-ben megjelenik az ÚjKalevala, ez már 50 éneket tartalmazott, 22795 verssort. Talánnem véletlen ez az egybeesés! Mi a nyelvrokonságot kutatjuk,és még nem sejtjük, hogy milyen messzire vezetnek a szálak, azUralon túlra, Szibériába, a chantik, manysik földjére…A fin-nek népük eredetét keresik, az õsfinn valóságot, melyet a Balti-tenger vidékén kétezer éve õriz a népi emlékezet. A mi emlé-kezetünk csak keveset õrzött meg az õsi múltból, ezt a kevesetkölti egybe Arany János Rege a csodaszarvasról címû mûve,illetve a Keveháza. Ezt a hiányt pótolja Vörösmarty honfogla-lás tárgyú eposza, a Zalán futása, ezt álmodja eposztrilógiábaArany a Csaba királyfiban.

Reguly Antal rögtön le is fordít néhány éneket a Kalevalából

1839-40-ben. 1850-ben Hunfalvy Pál nyelvész, aki személyesenismeri Lönnrot doktort, szintén lefordít néhány részt. Az elsõteljes magyar nyelvû fordítás 1871-ben jelenik meg, a mûneknincs nagy visszhangja, a fordítás nem túl sikeres, a fordítóról,Barna Ferdinándról hamar elfeledkezik az irodalom világa. Azelsõ igazán sikeres fordítás a Vikár Béláé, 1908-ban. Nagyonsok kiadást ért meg, a Kalevala neki köszönhetõen iskolai tan-anyaggá vált. A legutolsó magyar fordítás Szente Imre munká-ja, ez 1987-ben jelent meg Münchenben. Elõtte Rácz Istvánfordította le 1976-ban Helsinkiben. Ma több mint ötven nyelv-re fordították le a Kalevalát, a fordítások zöme eredeti finnszövegbõl készült, de a nagy világnyelveken megjelent fordítá-sok sok más munka alapjául szolgálnak. Az elmúlt években azudmurt fordítás készült, érdekes, hogy ehhez a már meglévõmagyar fordításokat használják.

Sorrendben a harmadik magyar fordító az erdélyi születésûNagy Kálmán (1939–1971). A kolozsvári Bolyai Tudomány-egyetemen szerzett magyar szakos középiskolai tanári okleve-let az ötvenes évek végén. Nagybányán kezdte tanári pályafu-tását, ekkor kezdte fordítani a Kalevalát. Finnül az egyetementanult, mint bölcsészhallgató két szemesztert ismerkedett afinn nyelvvel. Ám érdeklõdése a rokon nyelv iránt egyre nõtt,szótárakból, könyvekbõl tanult, s a hatvanas évek végén már jólbeszélte a nyelvet. Végtelen szorgalommal, türelemmel sok-sok jegyzetet készítve, a meglévõ sorokat csiszolgatva a magakidolgozta elveinek megfelelõen újrafordítja a Kalevalát. Egynyilatkozatában ezt írta a mûrõl: „A Kalevala szemléletes képeisokszor emlékeztetnek a mi népdalainkra, hangutánzó és hangfes-tõ szavai, szokatlan szóképzései talán inkább a népmesék nyelve-zetére. Egyszerûsége, drámaisága meg gyakran a népballadákatjuttatja eszünkbe. Azt szeretném, hogy a mai olvasó könnyebbenmegértse, átérezze, jobban a mélyére tudjon hatolni aKalevalának.”

A Nagy Kálmán Kalevala fordítását erdélyi Kalevalánaknevezi az irodalomtudomány. A fordító nyelvi tudatában ott

2017. december

EKOSZ–EMTE 39Értékeink – In memoriam

Vejnemöjnen muzsikájaGondolatok a Kalevaláról

nemzeti érdekeket – akaratérvényesítõ képességével. Elmaradtvolna az idegen érdekeket szolgáló rablóprivatizáció… De talánennél jelentõsebb nemzeti érdek is megvalósult volna: a maiMagyarország – mert külügyminisztere elérte volna, hogy a biro-dalmak felbomlásakor legszentebbnek kikiáltott jog, a népekönrendelkezési joga még a magyar nemzetre is vonatkozzon –bizony, akkor a mai Magyarország területe a mainak legalábbkétszerese lenne.

Mindezek után szomorúan jegyzem meg, hogy keveset írtunkGyöngyösi Gáborról, a kritikusról, a dramaturgról, a rendezõrõl,de azért reménykedésemnek is hangot adok… Abban remény-kedem, hogy a Színház, amelyért oly sokat tett – bizony az Õsegítsége nélkül Ács Alajos direktorsága idején nem vált volnaéppen Szatmárnémeti színháza a Kárpát-medence legjelentõ-sebb színházává – meg fogja tisztelni a Gábor emlékét egy méltóemlékkönyvvel… Ebbõl majd megtudhatjuk, hogy Szatmárné-meti korabeli színháza annak a jelmondatnak köszönhetõen váltjelentõssé, amelyet egyforma hittel vallott Ács Alajos igazgató úr

és Gyöngyösi Gábor irodalmi titkár és rendezõ úr, mely ígyhangzik: a Színháznak a régebbi korok magyar hagyományai,misztériumai csodaköveibõl kell bevehetetlen várat építenie – hanemcsak meg akar maradni, de be is akarja tölteni küldetését…

Most, a vigasztalhatatlanság órájában eszünkbe juthat az is,hogy a Mindenség Ura szereti azokat, akik a szakrális hierarchiabûvöletében éltek, de azokat különösképpen, akik nagy mestereivoltak ugyan az akaratérvényesítésnek, de e képességükkelsosem saját személyes érdekükben éltek, és ezért Õ, Minden-ható Istenünk, jutalomképpen bizonnyal Fény-hidat eresztett lea földre Gyöngyösi Gábor Fény-lelke számára is…

És ha hiszünk ebben, akkor csak e szavakkal búcsúzhatunkTõled, Gábor: – Vigyázz reánk, Magyarországra, az egész Kár-pát-medencei és a nagyvilág magyarságára, de elsõsorban csalá-dodra, kiknek tagjai méltóképpen gondoztak betegséged évei-ben – vigyázz rájuk, vigyázz reánk ott, az örök Világosságban.

Kocsis István

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEÉrtékeink – In memoriam

voltak az erdélyi folklórkincs gyöngyszemei, protestáns õseinekszép veretes nyelvezetét örökségként hozta magával, ritmusá-ban az ószékely és csángó népköltészetet érezhetjük, sûrített-ségében pedig az erdélyi népballadák sajátosságait. Fordításá-ból az énekmondás öröme sugárzik. Életébõl több mint tíz évetáldozott erre a munkára, de mûvének megjelenését már nemérhette meg. 1971. október 9-én alig 32 évesen halt meg.Kalevalája 1972-ben Bukarestben jelent meg Nagy Máriának,a fordító özvegyének jegyzeteivel. A kiadó elõszavában eztolvassuk: „Egy fiatal akaratnak jó tíz esztendõs gyümölcsét kapjatehát itt az olvasó. Úgy véljük: a vállalkozás nagyságában, gon-dosságában és nemességében is az elõdökhöz méltó munkát vég-zett a mûfordító.”

Ki volt Nagy Kálmán? A pályatársa, Szilágyi Júlia, kolozsvá-ri irodalomkritikus ezt írja róla: „A látszat ellenére NagyKálmánt a gyõztesek közé sorolnám. A legnehezebb párviadalban,magányos, rejtett küzdelemben, kegyetlen és igazságtalan feltéte-lek között küzdött. Páratlanul bátor volt, ragyogó tehetség, magaaz értelem, becsület, lovagiasság. Olyan erények eleven ötvözete,hogy maga is, mint a Kalevala nagyszerû tolmácsolója leginkábbaz eposzok hõseire emlékeztetett. Nem õ az elsõ hõs, aki nem éretmeg a gyõzelmét. Csak azt reméljük, hogy a kegyelem perceibenazért tudta…”

Annak az embernek, aki finn nyelvtudását ilyen magas szint-re emelte, aki a magyar irodalomnak az egyik legszebbKalevala fordítást adta, soha nem adatott meg, hogy eljussonoda, ahol mûvének hajdani hõsei éltek, Finnországba. Egyet-len meghívásnak sem tudott eleget tenni, mert nem adtak nekiútlevelet. Finn kapcsolataiért zaklatták, még nyelvtudása isgyanús volt egy beteg rendszer szemében. CeausescuRomániájában a Nagy Kálmánoknak pusztulniuk kellett.

Január 22-én mi itt Pakson megemlékeztünk Nagy Kálmánéletútjáról, és munkájáról, a Kalevaláról. A rendezvényt meg-tisztelte jelenlétével a budapesti finn nagykövetség kulturálisattaséja, Kirsi Rantala asszony. Díszvendég volt Nagy MáriaKolozsvárról, valamint Nagy Kata és Nagy Péter, Nagy Kálmán

gyermekei. A Kalevala irodalmi értékeirõl Varga PiroskaIldikó, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem fiataltanársegéde tartott elõadást. E sorok írója felolvasta a ViljoTrevonen, finn irodalomtudós levelét, melyben köszönti arésztvevõket, és megemlékezik Nagy Kálmánról. Ezt írta töb-bek között: „Most már meg vagyok gyõzõdve arról, hogy nemveszik feledésbe az õ Kalevalája. Remélem, még a jövõ nemzedé-kek is kézbe veszik ezt a Baász Imre illusztrálta remekmûvet. Afinn nép nagy hálával tartozik Nagy Kálmánnak szívós munkájá-ért, mely révén a finn lelket közelebb hozta a magyar olvasóhoz.”

Emlékezzünk Nagy Kálmánra a fordító szívéhez oly közelálló bölcs Vejnemöjnen búcsúszavaival:

„Maradj meg fiaid mellett,gyermekeid gyámolítsad,legyél vigyázójuk éjjel,legyél nappal õzizõjük, haragos nap meg ne süsse,haragos hold meg ne bántsa,haragos szél meg ne fújja,haragos esõ ne verje,kemény fagy meg ne fagyassza,esõs idõ el ne verje!Vasból sövényt veressél,kemény kõvárat rakassáljószágomnak védelmére,két felõl népem körébe,földtõl felérjen az égig,égtõl leérjen a földig,legyen oltalmam, lakásom,bizodalmam, bátorságom,irigy ártani ne tudjon,rontó rabolni ne tudjon,amíg a világon élünk,amíg arany hold világít!

Serdült Benke Éva, 2003

A fenti szöveg nagy része 2002. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján hangzott el Pakson, a mai Csengey Dénes KulturálisKözpontban e sorok írójának szervezésében tartott rendezvényen, melynek célja az volt, hogy felidézzék a Kalevala mindmáigegyetlen erdélyi fordítójának, Nagy Kálmánnak emlékét, halálának harmincadik évfordulója alkalmából. Mostani aktualitásátaz adja, hogy e sorok írója a paksi református gyülekezet megbízásából összeállítást készített a reformáció 500. évfordulója váro-si ünnepségére, az erdélyi reformátorok és jeles reformátusok életpályájáról, történelmi személyiségeknek, tudósoknak, azanyanyelvi nyomdászat elindítóinak, az erdélyi irodalom református kötõdésû képviselõinek évszázadokon átívelõ gazdag tevé-kenységérõl. Köztük szerepel a kevésbé ismert Nagy Kálmán is, aki életébõl tíz évet áldozott a finn eposz magyar nyelvre fordí-tására, gazdagítva ezzel az egyetemes magyar irodalmat. Lelkiismeretes, hibátlan szakmai munkájáért életében semmilyen elis-merést nem kapott. Ez a megemlékezés fõhajtás Nagy Kálmán emléke elõtt. SBÉ

A Bay gyûjtemény a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban2017. november 18-án mutatták be a múzeum számáraajándékozott gyûjteményt, mely 19 darab Thorma képet,számos festményt a nagybányai mûvésztelep legismertebbalkotóitól és 9 szobrot, összesen mintegy 65 mûtárgyattartalmaz. A múzeum az európai uniós pályázaton nyert400 millió forintból építette fel az új szárnyat 200 m2 kiál-lító felülettel a gyûjtemény számára. A nagybányai örök-ség olyan mûvészi érték, mely a mai napig meghatározzaa magyar mûvészetet, a modern festészet bölcsõjénektekinthetõ, mondta Szakál Aurél, a Thorma Múzeum

igazgatója. A Bay gyûjtemény eszmei értéke mintegy fél-milliárd forint. Az erdélyi származású mûgyûjtõ házas-pár, dr. Bay Miklós és dr. Bay Éva közös döntése volt,hogy gyûjteményük egy részét Kiskunhalasnak adomá-nyozzák, a városnak, ahol a bányai mûvésztelep egyikmegalapítója, Thorma János született. Ezzel kapcsolódikössze a város Nagybányával, ahol Thorma földi maradvá-nyai nyugszanak. Az eseményrõl következõ lapszámunkban részletesenbeszámolunk. SBÉ

Dr. Nagy Lajos rétyi körorvos legújabb könyvének a tár-gya ez, a címe más: Emlékezés orvosainkra (KalákaKönyvek, Sepsiszentgyörgy, 2017.)

Dr. Nagy Lajos különleges orvos, aki megírta szülõfaluja,Nagyernye történetét, szerzõje Réty község történetének,írt Réty jeles alakjairól, orvos kortársairól. Állandó szer-zõje a Háromszék címû sepsiszentgyörgyi napilapnak ésmás periodikáknak; orvostörténet, mûve-lõdéstörténet és irodalom egyaránttárgya írásainak. Majd félszá-zadnyi idõt töltött Rétyen,Háromszék egyik kis falujá-ban, és az orvoslás mellett azírást állandóan mûvelte. Ehhezszámítsuk hozzá, hogy intenzívkapcsolatban van azzal az írógár-dával, amelyik a hatvanas évekvégén települt Sepsiszentgyörgyre,de irodalmi kapcsolatai NagyLászló költõtõl a Kilencek költõicsoportjáig terjednek. NagyLajos doktor nem egészen amostani világ jelensége, inkább a19. századi mindentudók fajtájába tartozik,orvostörténeti és mûvelõdéstörténet írásai külön-legesek. De hát Erdélyben ma is vannak különlegességek.

Új könyvében azokra az orvosokra emlékezik, akik asepsiszentgyörgyi kórház meghatározó alakjai voltak, bárpályafutásuk messzirõl kanyarodott oda; majdnem mind,az 54 magyar és két román orvos pályája hellyel-közzel kál-vária volt. Az elsõ ilyen érvényesülési akadály a háború,van közülük olyan is, aki mindkét világháborút megérte ésmegélte, pályájukat erõsen befolyásolták ezek az esemé-nyek. A határváltozások, a hadifogság, az államhatalmi vál-tozások, az államnyelv gyenge tudása, a nemzetiségi meg-különböztetés majdnem mindegyik szereplõ sorsát igazgat-ta – nem jó irányba. A könyvben szereplõ orvosok nagyob-bik hányada a Marosvásárhelyre telepített KolozsváriEgyetem magyar orvos karának tanítványa volt, az egyetemnagy tanáregyéniségének a neve fölbukkan több életrajz-ban (Dóczi Pál, Csõgör Lajos, Miskolczy Dezsõ). Szintemindegyik fejezetben érezhetõ, hogy a mostoha körülmé-nyek között mûködõ magyar orvosok erõsen ragaszkodnakmagyar kultúrájukhoz, nyelvükhöz, orvosi munkájukhoz. Anemzetiségi értelmiségi szerep, föladat nem szólam, nemformalitás – hanem egyéniségük része.

Nagy Lajos figyelmét nem kerülte el, hogy ezek az orvo-sok milyen komolyan veszik a kultúra befogadását, mûvelé-sét: van énekkar szervezõje és szereplõje, táncos és tánc-együttes tanítója, remek versmondó, mûvészetpártoló, devan, aki a régészetben vállal szerepet, más festményt, mûal-kotásokat gyûjt, sõt maga is mûvelõje valamelyik mûvésze-ti ágnak, és mûvészkörökben inspiráló egyéniség. Annak az

irodalmi és orvos-köri kapcsolatnak, ami Sepsiszent-györgyön (általában Háromszéken) a hatvanas évek végé-tõl kialakult, nem nagyon találni párját máshol.

Nagy Lajos persze nem idealizálja ezt a helyzetet. Aháborúk utáni körülmények, a szegénység, a „kommuniz-mus” idején hatalmas erõfeszítések kellenek ahhoz, hogyez az orvosi réteg ellássa a föladatát. A technikai fejletlen-

ség, a gyógyszerhiány, a szegényeskörülmények ellenére ez az orvosigárda a hivatása magaslatán állt, önfel-áldozó munkát végzett, némelyikükbetegsége, halála ezeknek a körülmé-nyeknek a következménye. NagyLajos kitért arra is, hogy a mostohaviszonyok ellenére is az egykori sepsi-szentgyörgyi orvosok leszármazottjaiközül sokan folytatták szüleik szak-máját, munkáját. És azt sem hallgatjael, hogy a folytatók között már nagy ahiány, mert elhagyják Erdélyt.Megható, ahogyan egy-egy fejezetazzal fejezõdik be, hogy az elhaltorvosok hol nyugszanak, kik ápolják

az emléküket. Nagy Lajos megemlékezik dr. Oprea Petrurajoni fõorvosról, akinek ellenõrzési területe volt Réty is, aháromszéki terület. Az Aldobolyban született román orvos– írja Nagy Lajos – mindig magyarul beszélt a magyarorvoskollégával, még akkor is, ha azok románul szóltakhozzá. A nemzetiségi létben – annyi megalázó gesztus utánés mellett – az ilyen emberi cselekedet, ha ritka is, de szép.Végül e sorsok írója hadd kérkedjen el azzal, hogy a könyvszerzõje mellett a könyvben szereplõk közül hármat szemé-lyesen ismert: dr. Dávid György gyermekorvost, aki amûvelt orvosok között a legmûveltebb volt, akit ismerhet-tem. Amikor meglátogattam, megkérdezte, honnan jöttem.Mondtam, Szegedrõl. Odavezetett a könyvespolcához ésrámutatott több Dugonics András-kötetre, eredeti kiadá-sokra, és nekem ajándékozott egyet. Angyali jóságú embervolt.

A másik, akit ismerhettem: dr. Darkó Zsigmond sebészfõorvos, nagy színházrajongó (az egyik lánya, Éva, akit aszínház világában Samuként ismernek, színésznõ lett).Darkó Zsigmond nem csak azért szerette a színházat, mertszínésznõk játszottak benne, hanem értette is, drámákbólidézett hosszan. Tagja volt annak az irodalmi asztaltársa-ságnak, amelyik Sepsiszentgyörgyön a Sugás nevû vendég-lõben „ülésezett”, sõt, amikor ott jártam, úgy éreztem,hogy õ volt az asztalfõ. A vendéglõ szász pincérét Hanzli-nak hívták, Darkó csak németül beszélt vele. Végül jólismertem dr. Márkó Imre fogorvost, a remek színésznõ,Krizsovánszky Szidónia férjét, aki novellákat írt, több köte-te is megjelent, õ már e második „foglakozása” kapcsán isa sepsiszentgyörgyi írók társaságába tartozott.

2017. december

EKOSZ–EMTE 41Könyvbemutató

Ilia Mihály

Háromszéki orvosok

Elõbbi idézetkoszorú, egy-két tövissel élénkítve, hódolat egykönyv és – óh, magasságos egek! – annak szerzõje elõtt. Közhe-lyes minõsítés, de jobb szó nincs: hiánypótló. Ha úgy tetszik,lehet oxigénpalack vagy májusi esõ. Címe: 1440 – Nándorfehérvárelsõ oszmán–török ostroma és elõzményei Areion Könyvek,Szeged, 2015. Szerzõje: Diószegi Szabó Pál PhD jogász, történe-lem szakos, bölcsész, tanár, történész-középkorász, nem mellé-kesen költõ, író, kultúraszervezõ. Talán mégsem haltak ki a poli-hisztorok?

A könyv majd hatszáz éves adósságot törleszt! Rengeteg for-rást, mondhatni, minden elképzelhetõ s elképzelhetetlen levéltá-ri és könyvészeti anyagot mozgósítva (csak a lábjegyzetek száma1578, forrásmunkák száma közel 120, a szakirodalom több, mint300 cím), „feltámasztja” Nándorfehérvár (Belgrád) viharos-vérestörténetét, nyilván, elsõsorban az 1440-es elsõ, nagy oszmán-török ostromot - és a magyar helytállást. Ügy is mondhatjuk,„visszaadott” nekünk egy érthetetlenül elfeledett gyõzelmet,amit szép kötelességünk ugyanúgy tudatosítani, becsülni, mintama 1456-ot, Hunyadit és a déli harangszót... Senkit ne rettent-sen el a felhasznált dokumentumok, források száma. Bárhol fel-üthetõ a mû s élvezettel olvasható, már akit érdekel, akár szak-ember, akár nem az illetõ. Persze, nem árt az elején kezdeni.

Az 1440-es Nándorfehérvár ugyanúgy fehér folt (találóbb,hogy elszürkült folt?) történelmünkben, mint a 907-es pozsonyicsata. Vagy az 1944. õszi tordai harcok (voltak).

A bõség zavara? Az emberi agy, lélek befogadóképességénekkorlátai? Vagy egyszerûen felejtés, tompulás, agyonhallgatás,netán „sikkasztás” – vagy, hogy 1456 arra (is) jó, hogy elfeledtes-sük vele 1440-et? Két ilyen nagy gyõzelem az akkori világ legerõ-sebb hadserege felett, alig 16 év alatt? Igaz is, ezeknek a magya-roknak miért jut annyi ezekbõl a fényes-nagy napokból, mások-nak meg semmi?! Disznóság!

Kezdjük!A könyv elején szó esik az angol-francia százéves háborúról.

Történelemkönyveink három nagy csatáját emlegetik: Crécy-nél11 ezer angol (veszteség 82 /nyolcvankettõ!/fõ) legyõz kb. 36ezer franciát (veszteség 22-23 ezer fõ!). Ez igen! Köszönet azangol hosszú íjaknak. Agincourt-nál 6 ezer angol (veszteség 100-250 fõ!) elbánik kb. 30 ezer franciával, (veszteség 6 ezer fõ.) Ezigen! Megint köszönet az angol íjászoknak és tüzérségnek.Legvégül majd Castillon-nál (1453- ban) 11 ezer francia felülke-rekedik 8 ezer angolon s a francia királyság gyõz. Elõre is elné-zést kérek a t. olvasótól, hogy miért is e „hány szem mák van egyzsákban” játék. Ígérem, a könyv sokkal élvezhetõbb, olvasmá-nyosabb, mint e feszített, erõsen tömöríteni igyekvõ, már-márgörcsösen figyelemfelkeltõ ismertetés.

De lássuk a háromszáz éves (1375–1718) török - magyar hábo-rút, mindjárt az 1440-es adatokkal. Szabó Pál latin nyelvû magyar(Thuróczy, Bonfini), latin nyelvû lengyel, bizánci újgörög ésklasszikus görög nyelvû dokumentumok, oszmán-török krónikákvalamint a kortárs Bertrandon de la Brocquiére és mai szerzõkvéleményét összevetve, úgy véli: kb. 3-5 ezer magyar védõ álltszemben 34 ezer török támadóval. Hét hónapig! A magyar vesz-teségekrõl nincs adat, az ellenségnek kb. 25 ezer halottjábakerült a próbálkozás. A szerzõ külön érdeme, hogy dokumentu-mokkal bizonyítja, II. Murád már ekkor Magyarország meghódí-tására indult. A bármikor mozgósítható oszmán haderõ létszáma60-70 ezer fõ lehetett (reguláris csapatok) s még majdnemugyanennyi önkéntes, „saját zsebre dolgozó” martalóc, rabló,fosztogató – köztük szép számmal balkáni „keresztények” (szer-bek, bosnyákok, románok, görögök, bolgárok, albánok). Ezek azurak aztán a zsákmány egyötödét szépen leperkálták gazdájuk-nak, a szultánnak. Igazi kincs az elhurcolt, rabszolgának eladottember volt. Leginkább keresztény magyarokat, horvátokat, de

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura egész Európának.” (állítólag II. Murád török szultán, 1404–1451)

Gondolatok, mélázások egy végremegszületett könyvrõl

„Felejteni és újrakezdeni mindent, s mindent megismételni is, mindent, mindent felejtve. Az emlékezés oltás, védõoltás, aki nincsen beoltva, aza test védtelen, az a nép védtelen, bután, ártatlanul, ostobán nyitott a legsúlyosabb, de legsilányabb támadásnak is. (...) Emlékezni aprólékosan,tüzetesen kell egyébként, a bûnök és a sebek minden napjára, minden órájára.” (Cseres Tibor)

„Az emlékezés is nagyhatalom.” (Szilágyi Domokos)„Európában mindig a magyarok álltak élen a támadásban. A török katonaság legjobban a magyarok elõl húzódott vissza, számba se vettek szer-

bet, franciát, németet, de a magyaroktól féltek, nagyra becsülve õket. Több okiratban olvastam, hogy Magyarországra menni annyit jelentett, mintférfias harcot vállalni.” (Hayrullah Yigitbasi, jelenkori török történész)

„A földkerekség népei közül a francia és a magyar a legderekabb nemzet.” (Bayezid szultán)„Valamennyi nép között, amely szemünk elõtt a történetben elvonult, egy sem volt olyan szerencsétlen, mint a magyar, hiába alkotott benne a

természet erõs, szép, szellemes embereket.” (Voltaire)„A pusztító vész elhatolt már csaknem Európa közepéig, s most a török hazánk tõszomszédságában vetette meg lábát. Több, mint hatvan

esztendeje szakadatlanul álljuk a háború perzselõ tüzét, mégpedig saját erõnkbõl, egyetlen nép, a magyar fegyvereivel. Helytálltunk, pedig kimerí-tett a sok hadakozás... A szabadság emlékén kívül egyebünk se maradt, mint fegyverünk és bátorságunk.” (Részlet Hunyadi János levelébõlV. Miklós pápához, 1448. szeptember 17.)

„Ha gyõznek, az a mi gyõzelmünk - ha vesztenek, az az õ szerencsétlenségük.” (Savoyai Jenõ Habsburg hadvezér a magyarokról, a magyar-török harcokról.)

„Ha a magyarok nem lettek volna, ma Cambridgeben és Oxfordban a Koránt tanítanák.” (T. B. Macaulay)„Polgárkoronát! Polgárt mentettem meg! Kiáltá a római bolond, midõn kimenekült a Tiberbõl. Koszorút Európa! Legyõztem a törököt!

Kiáltja a magyar, pedig csak azért él, mert megtette.” (C.F. Hebbel)

alkalomadtán másokat is vittek örök rabságba, esetenként tízez-rével. Bõ háromszáz év alatt ez mennyi is, hisz szinte állandósul-tak a portyázások, rabszedések még a kurta un. békeidõkben is!Ez is történetírásunk nagy adóssága - de talán majd egyszer dió-szegi Szabó Pál ezt is felvállalja...

Magyarország állította meg az oszmán áradatot, igaz, valamics-ke nyugati pénzügyi, olykor katonai segítséggel - de a vér, könny ésbátorság magyar volt. Senki földjévé, tehát mindenki földjévé lettaz ország.

Ám míg Nyugaton a civilizált, katolikus keresztény angolok ésfranciák öldösgették egymást az európai lovagiasság szabályai sze-rint, - addig itt, keletebbre, két vadidegen értékrendû, ideológiájú,életmódú erõ ütközött össze: az iszlám és a katolikus, ill. ortodoxkereszténység. A felsõbbrendûségi tudattól –„egyetlen igaz hit” -feltüzelt muszlim harcosok hasonlóan bántak a „hitetlen kutyák-kal”, mint a nácik az „alsóbbrendû fajokkal”, vagy Sztálin az ural-ma alá került népekkel. De inkább nézzük át Samuel Huntingtonelméletét a civilizációs törésvonalak, a kulturális identitások meg-határozó, már-már végzetes erejérõl.

Legalább 15-20 hasonló vagy véresebb csatát vívott meg a Ma-gyar Királyság az Oszmán Birodalommal, mint a százéves háború3-4 úgymond, nagy összecsapása: Várnai csata, 1444: 21-22 ezres,zömében magyar sereg Hunyadi János és I. Ulászló király ve-zetésével csatát veszít a II. Murád szultán vezette 50 ezres törökhadsereggel szemben. Kb. 11-12 ezer keresztény esett el, s Mu-rádnak 20 ezer emberébe került a gyõzelem. Vagy Szigetvár, 1566.„Öreg” Zrínyi Miklós 2300-2500 magyarral és horváttal több mintegy hónapig feltartóztatja a 100 ezer fõs oszmán hadsereget. Ered-mény: mindahány szigetvári védõ hõsi halált hal, de fûbe harapközel 25 ezer oszmán is. Csak augusztus 29-én 4 ezer török megyAllah boldog paradicsomába. Mohácsnál 24.800 magyar vette fel aharcot több mint 60 ezer törökkel. Húszezer magyar elesett, aszultán vesztesége ennek a fele. Nemzeti nagylétünk nagy temetõ-je... S még nem beszéltünk Nikápolyról, Marosszentimrérõl, a Vas-kapuról, a Hosszú Hadjáratról, a II. Rigómezõrõl (Kossovo), Ke-nyérmezõrõl, Hosszúmezõrõl. Egerrõl, Gyurgyevóról, Mezõke-resztesrõl, Zrínyi Miklós, a költõ és hadvezér tetteirõl, Budavárvisszavételérõl, Zentáról – de talán ennyi is elég, hogy összehason-lítsuk, európai arányokba helyezzük 1440-et és Szabó Pál munká-ját.

És most nézzünk néhány fontos érdekességet, újdonságot akönyvbõl.

A Tallóciak (Thallóczy) Raguzából (ma: Dubrovnik) származó,dalmát eredetû család. Zsigmond királyunk birtokokkal, címekkeljutalmazza õket hõsiességükért, hûségükért. A négy Tallóci fivér:Frank, a fiatal Hunyadi János mentora, késõbb is jó barátok.Hunyadi annyira tisztelte, hogy még kormányzó korában is felálltelõtte, elõre engedte, s megvárta, amíg leült. 1448-ban, a másodikrigómezei csatában halt hõsi halált. Petkó haláláig (1453) horvát-dalmát bán. A harmadik, Matkó, Cillei Ulrik hatalmaskodási, ter-jeszkedési törekvéseivel száll szembe. Végül Nándorfehérvár1440-es védõje, gyõztese: Jován, vranai perjel, akit Thallóczy Já-nos néven ismer, aki ismeri a magyar történelmet. Mindannyianrendíthetetlen hívei a Magyar Szent Koronának.

Abból a Raguzából jöttek, amely a XV-XVI. századi európaiágyúgyártás, lõfegyveripar csúcsán állt. A Tallóciak valószínûleginnen szerezték be a tüzérségi eszközöket, mely Nándorfe-hérvárnál és másutt is nagy szerepet játszott a törökök megállítá-sában. Eddig úgy tudtuk, tudatták velünk, hogy a magyar tüzér-ség, tüzérmesterség eltörpült a török mellett. A már említett de laBrocquiére saját szemével látott a Tallóciak idejében, Nándor-fehérvárott egy 42 hüvelyk ûrméretû ( legalább 84 cm, de inkább

több), bronzból öntött bombavetõ mozsarat, mely a várvédõ nagylövegek egyike volt. Ebbõl öntöttvasból készült, lõporral töltött,robbanó lövedékeket lõhettek ki. Ilyen akkoriban a töröknek mégnem volt. De hamarosan lesz.

A „nehéztüzérség”, az óriás faltörõ ostromágyúk atyja az erdé-lyi magyar Orbán mester volt. Hála szerzõnk alapos kutatásainak,azt is megtudjuk, miért, hogyan s mit ? Orbán elõbb a bizánci csá-szárnak ajánlja fel tudását. A fényességes nagyon nagy úr megalá-zó módon, szûkmarkúan bánik vele - mire a mi emberünk a szul-tánhoz megy... s megönti a kb 15-20 tonnás, 600-700 kilós kõgolyó-kat kilövõ gigantikus lövegét. Ezzel, ezekkel löveti majd II.Mohamed szultán (a Hódító) Bizánc tíz méternél vastagabb fala-it. (Egyik szemünk sírhat, a másik meg nevethet?) Lapozgassuk akönyvet s gondolkozzunk...

Részletes, de cseppet sem fárasztó leírást kaphatunk a fekete(füstös) lõpor olykor meghökkentõ, gyomorforgató gyártástech-nológiájáról, hogy a törökök miért nevezik a mai napig puskafû-nek a puskaport. Hogy miért kellett minden lövés után ecetes víz-zel kimosni az ágyúk csövét, hogy mi a szakállas puska és mekko-ra a pontuszi dió.

Még két kóstoló a mûbõl: az 1440-es nagy török alagútásásNándorfehérvár alá. Sokáig legendának, afféle ókor-utánzó mesé-nek tartotta a „szakma”. Szabó Pál megtalálta a bejáratát, le isfényképezte. Ott van, úgy van, ahogy Bonfini, Thuróczy leírta, aligpár lépésre a Szávától. Szemtanúk szerint dugig van középkori tö-rök csontvázakkal.... Miért? Olvassuk a könyvet, ha csak tehetjük!

Végül valami ínyencség a balkáni diplomácia, politikacsinálásboszorkánykonyhájából. Úgy tûnik, ez afféle humán - alkímia,azaz, hogy a XIV. század végén mûködõ Lázár szerb fejedelemhogyan küldi „csatába” eladó lányait. Mara a Brankovics családbaházasodik be, õ lesz az Erkel opera fõhõsének, BrankovicsGyörgynek édesanyja. (Ha szabad úgy mondani, ez a honi, törzsö-kös szerb vonal.) Teodóra Nikola II. Gorjanski macsói horvát bánneje lesz. (Legyen ez a Magyar Királyság felé az aranyhíd.)Dragana, õ Sisman bolgár cár hitvese lõn. (Sose lehet tudni, biz-tos, ami biztos - mégis csak jobb egy kedves rokon, mint egy mor-cos szomszéd.) Jelena a zetai uralkodóhoz megy nõül. (Nem vala-mi nagy durranás, de ki a kicsit nem becsüli... jó lesz az még vala-mire.) S végül a legelképesztõbb húzás, akárha hatos találat lenneaz ötöslottón: Olivera fejedelemkisasszony a tehetséges, kegyetlenI. Bayezid szultán (a Villám) négyes számú felesége lesz. A szerb-ség legnagyobb ellenségének ágyába, s nyilván, agyába egy fejedel-mi szüzet... vajon ismerték a szerb és oszmán udvarban a Mino-taurosz legendáját? Bayezid, mint Lázár fejedelem kedves võura,Lázár, mint Bayezid bölcs, jóságos apósa, aki majd a hosszú téliestéken szultáni unokáit térdére ülteti, s mesél nekik a rettenthe-tetlen szerb vitézségrõl. Vagy a török vitézségrõl. Vagy mindkettõ-rõl. Majd késõbb Brankovics György ismételi meg a produkciót:egyik lánya, szintén Mara, II. Mohamed szultán egyik feleségelesz, másik lánya Cillei Ulriknak (van, ki nem hallott róla?) eskü-szik örök hûséget. Valahogy Churchill jut eszünkbe, aki azt mond-ta: a Balkán mindig több történelmet termel, mint amennyit megtud emészteni.

Szabó Pál a rengeteg száraz, aprólékos adatot szép, élõ egység-gé alkotta. Katedrálist emelt az elfeledett-eltemetett törmelékbõl.Mint a nagy zeneszerzõk, akik az önmagukban értelmetlen ésérzelmetlen hangokat tökéletes harmóniává teremtik. A mûegyetlen nagy hibája, hogy eddig nem akadt, aki megírja.

Végszóként idézünk egy embert, aki tudta, mi a tudás és abecsület: „Jobb lenne, ha a napihírek és újságok helyett több történel-met olvasnánk.” (Teleki Pál: Merjünk magyarok lenni!)

Szabó István, Sarkad

2017. december

EKOSZ–EMTE 43Könyvbemutató

Különös dolog az, ha az ember olyasmirõl akar számotadni, ami mindenképpen közel áll hozzá, nem csak szellemi-leg, hanem lelkileg is. Ilyen az is, amikor tollat – ma már bil-lentyûzetet– ragad, és az édesapja emlékére született könyv-rõl kíván ismertetést adni a kedves olvasónak.

Az Eke és toll – dr. Nagy Miklós emlé-kezete címû kötetrõl szólok, amely azErdélyi Múzeum-Egyesület Kiadójagondozásában és dr. Cseke Péter pro-fesszor szeretettel és gondossággalvégzett sajtó alá rendezési munkájávalszületett meg, és 2016 decemberébenjelent meg.

Talán azt is elnézi nekem a kedvesOlvasó, ha a könyv tényleges bemuta-tása elõtt néhány szót ejtek annakkolozsvári bemutatásáról is. Úgy gon-dolom, ez azért szükséges, mert meg-alapozza a továbbiakat.

A történeti hûség kedvéért meg kellemlítenem, hogy a tényleges könyvbe-mutató elõtt a temetõben koszorúkatis elhelyeztünk édesapám sírhelyén,mondhatom barátaink körében… Abemutató közönsége családias hangu-latban - hiszen ismerõsök, barátok ésismerõk, elismerõk körében voltunk -, készült a befogadás-ra, az elfogadásra, arra, hogy épüljön lelke és szelleme.

Miért és honnan veszem magamnak a bátorságot, hogyilyen nagy szavakat használjak? Engedje meg a kedves olva-só, hogy erre rövid magyarázatot adjak. Mert jómagam issokat tapasztaltam és értettem meg a könyv megszületésé-nek folyamatában abból, amit édesapám tett élete folyamán.Hiszen dr. Cseke Péterrel – akinek a szeretettel és tisztelet-tel elvégzett áldozatos munkája nélkül a könyv nem szüle-tett volna meg – sokat beszélgettünk, mérlegeltünk a tarta-lomról, az összeállításról… Megérthettem – jobban, minteddig bármikor – milyen szerepet vállalt édesapám egészélete során, tudatosan, önzetlenül és semmilyen elismeréstnem várva. Tette ezt az erdélyi magyarság – egyrészt azagrár-értelmiséget, de másrészt a teljes közösséget is értveez alatt - tudásbeli fejlõdésének, lelki-szellemi ereje fenntar-tásának érdekében.

A „hangulati megalapozás” után rátérhetünk ezen írástényleges témájára, a könyvre.

Elõször is el kell árulnom, hogy ez életem elsõ recenziója.Tehát ne várjanak tõlem tudományos és szakmai jellegûértékelést. Annál inkább így van ez, mert jómagam nemfolytattam édesapám mezõgazdasági mérnöki foglalkozását.Azaz ebben az értelemben kívülállóként számolok be akönyvrõl.

Arra hívom tehát Olvasóimat: egyszerûen gondoljuk végig

együtt, mit foglal magába és mit foglal össze ez a mû.Kezdjük talán a külcsínnel. Kézbe véve a könyvet, az az

érzésem: jó megfogni. Szeretem a könyveket, a hagyomá-nyosakat. Ennek súlya van. Mintha ez is hangsúlyozná vala-miképpen a belsõ „súlyt” is ebben az esetben. Azt: tartal-

mas, mond valamit. Közvetít. Figyelnikell rá.

És jó ránézni is. Jól sikerült a borítókialakítása, felépítése. A fotóról bizako-dó, elõre- és feltekintõ, de ugyanakkorkomoly arc néz ránk. Sugallja azt, amiremindnyájunknak szüksége van: komo-lyan venni a jövõt, a munkát, bízni benne.

Nem mehetek el szótlanul azon ténymellett sem, hogy ha kinyitjuk a könyvet,akkor megtapasztaljuk a papír kezünkbesimulását: az anyag is jó érzést kelt, akárfenségesnek is mondhatnám. Bennem abiblia képzetét kelti. Számít-e ez? Úgyvélem, igen. És ez független az olvasóvallási meggyõzõdésétõl. Pusztán aztjelenti: a nemes „hordozó” hangsúlyozzaa jeles tartalmat.

Ha mindez ennyire elõremutató, mitkínál a tartalom?

Jómagam helyesnek vélem azt is, hogya könyv elején van annak tartalomjegyzéke. Válassz, kedvesOlvasó, mi áll közel hozzád, mi érdekel leginkább.

Természetesen nem írhatom le a teljes könyvet vagy tartal-mát, de talán a tartalmi felépítést – a fejezetcímeket – mégisérdemes itt megadnom. Íme:I. Agártörténeti tanulmányok (1937-1974) (29-133 oldal)II. Agrárpublicisztikai írások (1943-1987) (134-214 oldal)III. Könyv és kenyér (Esszék, tanulmányok, méltatások)

(215-264 oldal)IV. Válaszok Beke György kérdéseire (1973, 1983) (265-

280 oldal)V. Centenáriumi megemlékezések az EME-nél (2013)

(281-292 oldal)VI. Levelesláda (1968-1973) (293-322 oldal)VII. Dokumentumok (323-334 oldal)VIII. Fényképalbum (335-346 oldal)IX. dr. Nagy Miklós életmû bibliográfiája (Újvári Mária)

(347-376 oldal)X. Kitekintés az 1990 utáni agrárszakoktatásra és gaz-

dálkodásra (377-392 oldal)

A fejezetek összeállítása és terjedelme, valamint címvá-lasztása is természetesen a kötetet összeállító érdeme. Kö-vethetõen, szélesen merítõ átfogással tükrözi az életmûvet.Egyensúlyt igyekszik teremteni az emlékezetünkben meg-

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Rendhagyó recenzióEke és toll – dr. Nagy Miklós emlékezete

tartani kívánt szerzõ írásai és a munkásságáról, tevékenysé-gérõl, sõt egyéniségérõl szóló más írások között. Ez jelenti a„körkép” kialakítását. Vagyis azt, hogy több nézõpontból isszemlélhessük a könyv által szemléltetni kívántakat, a felve-tett kérdések idõszerûségét, a folytatás szükségességét.

Az igazsághoz és a tárgyi hûséghez hozzátartozik az is,hogy a megnevezett fejezetek elõtt van két bevezetõ írás is.

Az egyiket Cseke Péter jegyzi, ezzel a címmel: Tell Vilmosbizonyára nem importalmát lõtt le a fia fejérõl. A másik dr.Nagy Miklós beszéde 1983-ból, amikor a Korunk szervezé-sében emlékeztek meg 70. születésnapjáról (errõl késõbbejtünk még szót).

Nagyon érdekes – amint azt a szerzõ, Cseke Péter isbevallja -, hogy a címadó mondat dr. Nagy Miklóstól szár-mazó „gondolatvillanás”. És ezzel arra is fény derül, hogykiknek is szól(hat) ez a könyv. Hiszen ahogyan ebben azírásban is szerepel: „Nagy Miklós pedig úgy próbált szólniválasztott és egy életen át hûséggel vállalt szakmájáról,ahogy az megérdemli – a létkérdéseket megilletõ hangnem-ben.” És ugyanebben az írásban esik szó arról is, hogy gyak-ran „irodalmias” stílusban írt… Ezekbõl ad ízelítõt a II.(Agrárpublicisztikai írások) és a IV. fejezet (Válaszok BekeGyörgy kérdéseire).

A könyv címében is szereplõ emlékezet a másik bevezetõíráshoz szervesen kapcsolódik. Abban dr. Nagy Miklós kér-dések formájában javasol olyan témákat, amelyek tevékeny-ségének, munkásságának folytatásaként is értelmezhetõek.Irányt szab, célokat tûz ki. És ez az egész könyv talán legfon-tosabb üzenete: folytatni kell, sok a tennivaló, vállalni ésdolgozni kell. És egyben ez a megmaradás feltétele. Amintaz egyik írás – a IV. fejezetben - címe is megadja „Mindig aszakma s az ember mellett”. Másként szólva a szakmai tudássem lehet meg emberség, emberiesség nélkül, csak azzalegyütt érdemes birtokolni és továbbadni azt.

Ezt alátámasztva jegyezhetjük meg Dávid Gyulával (aki aVI. fejezetben szereplõ Szellemi hagyatéka ma is érvényescímû írásában írja ezt), hogy „Nagy Miklós … gazdasági isko-lai tanárként, majd kollektív gazdaságok agrármérnökeként,végül a Falvak Dolgozó Népe munkatársaként próbálta képvi-selni azt az elvet, hogy a kisebbségi magyarság számára életkér-dés a gazdasági megmaradást biztosító szaktudás, s elengedhe-tetlen – amint ezt az 1970-es évek második felében megjelentkönyveivel is jelezte – a világgal való lépéstartás”.

És ide kívánkozik még egy idézet, amely az egész könyvetés egyben dr. Nagy Miklós tudatos „népmûvelõ” munkássá-gát is jellemzi: „A mezõgazdaság olyan területe a kultúrának –érvelt igaza és a felismert távlat tudatában (dr. Nagy Miklós –szerk. megj.) a reménnyel is biztató jövõ idetalálásáért -, amelya legközvetlenebb kapcsolatban áll az élettel, és amelynek bir-toklása létszükséglet, mert csak ez biztosíthatja mindennapikenyerünket” (Cseke Péter Tell Vilmos bizonyára nemimportalmát lõtt le a fia fejérõl címû írásából).

Ez az a megállapítás, amely a kötet vezérfonalát adja, akáraz agrártörténet, akár az agrárpublicisztika fejezetekettekintjük. De a Könyv és kenyér (III. fejezet) is ezt támaszt-ja alá, hiszen a „külsõ” szemlélõk adnak itt számot arról,miként alkalmazta és követte dr. Nagy Miklós élete és mun-kássága folyamán ezt a fontos felismerést.

És megint más tollakkal ékeskedvén, lejegyzem azt az idé-

zetet is, amely – bár dr. Nagy Miklós Pillantás a világ mezõ-gazdaságára címû kötetéhez kapcsolódik és Major Miklós aszerzõje az említett fejezetben - jellemezheti jelen kötetünkhasználhatóságát is: „a témáról nem kielégítõen tájékozottak,a pedagógusok…oktatói munkájukban sikerrel alkalmazhat-ják a könyvben olvasottakat.”

Hiszen visszatérve még a IV. fejezethez, abban is olyanírások szerepelnek, amelyek akár pedagógusok, akár „tanu-lók” számára tanáccsal, biztatással és ösztönzéssel érnek fel:a szakma szeretetére, sikeres mûveléséhez a szükségesfolyamatos képzésre és tájékozódásra, valamint a szakíróitevékenységre hívják fel a figyelmet.

Az V. fejezet (Centenáriumi megemlékezések az EME-nél) olyan méltatásokat tartalmaz, amelyek a 100. születésiévforduló kapcsán tartott rendezvény során hangzottak el.Árnyalt képet kapunk az emberrõl és munkásságáról,nagyon szubjektív, személyes kapcsolatokon alapulómódon.

A (tényleges) VI. fejezet (Levelesláda) tekinthetõ kordo-kumentumnak és egyben egy emberi és szakmai kapcsolatfejlõdéstörténetének is. Hiszen sokat elárul az akkori viszo-nyokról, arról a küzdelemrõl, amelyet nemes célok megkö-zelítéséért kellett folytatni.

A VII. fejezet (Dokumentumok) kapcsolódik az elõbbiek-hez, de különálló volta arra utal, hogy célszerû volt ezt atevékenységet külön is vázolni. Nevezhetjük a dolgot ismét„népmûvelésnek”, bár újság és naptár tervezésérõl és szer-kesztésérõl esik szó. Átfogó tartalmat akart kínálni a nép-mûveléshez a vidéki olvasóközönségnek. Átgondolásraérdemes ma is sokunknak.

A VIII. fejezet (Fényképalbum) képi anyagban nyújt lehe-tõséget akár emlékezésre, akár felismerésre. Itt bocsánatotkell kérnem a kedves Olvasótól, mert a képanyag egy részekeltezésének és helyszínei megjelölésének hiánya az énbûnöm. Egyben ezúton köszönöm magam is Szász IstvánTasnak a rendelkezésre bocsájtott fényképeket.

Különös módon – bár lehet, hogy ez csak a „laikus” szá-mára van így – de a IX. fejezet (dr. Nagy Miklós életmû bib-liográfiája) (a könyvészet, amely Újvári Mária áldozatosmunkájának eredménye, amelyet ezúton is köszönök neki)is szerves része egy ilyen jellegû kötetnek, hiszen számot adegy tevékenység szerteágazó egészérõl.

A X. fejezet (Kitekintés az 1990 utáni agrárszakoktatásraés gazdálkodásra) olyan része a kötetnek, amely elõremutat,hiszen örömteli folytatását jelzi annak a hitvalló, elkötele-zett munkának, amelyet dr. Nagy Miklós végzett. „ASapientia EMTE Marosvásárhelyi Kara az utóbbi évtized-ben látványosan fejlõdött mind a tanulmányi programokkínálata, mind a diáklétszám és az infrastruktúra tekinteté-ben” - írja dr. Nyárádi Imre István Újraéledõ erdélyi agrár-képzés a Sapientián címû írásában.

A könyvben vannak apró hibák, de ezek nem értelemzava-róak és – valószínûleg a mai technika – pl. gépi helyesírás-ellenõrzés – és esetleg a korrektori munka – ha van mégilyen – nagy nyomás alatti helyzetének tulajdoníthatóak.

Mi marad még egy recenzensnek? Annyi, hogy kívánjon szellemi élményt, lelki felüdülést a

könyvet kézbe vevõ olvasóknak. N- M. G

2017. december

EKOSZ–EMTE 45Könyvbemutató

Halj meg már bennem, te civódó magyar,Békétlen Koppány, hunn ördögök fia:Komédia, minden komédia,Nézzek immár nagyobbakra is.

Mi régen erdõ, az ma már BudapestS mi egykor bánat, az ma már komédia.S a lázadót ma már nem védi a Táltos düh és a magyar muszáj.

(Ady A civódó magyar)

Az évszázados falak között felzúgott az orgona, a pap atemplomba lépett, lobogó palásttal, határozott léptekkel tar-tott az Úr asztala felé. Hívei felállva fogadták papjukat, detekintetük konok, szúrós volt, mintha nem is az Ige kinyilat-koztatására várnának. Csak lehajtott fejük volt a jele, hogytudják, mivel tartoznak a szertartásnak. A pap menet közbenmegtapogatta a palást alatt kabátja zsebét, érezte a revolverkemény markolatát, ez megnyugtatta. Ma nem lehet baj,gondolta. A zene crescendóba csapott át, túlszárnyalt a góti-kus magaslaton, szállt és szétterült a vár fölött, beterítette avárost, ám nem megnyugtatta, inkább felkavarta a lelkeket,vajon mi történik odabent?

A marosvásárhelyi Vártemplomban Tolnai Lajos tisztele-tes úr ma a kevélységrõl fog beszélni, prédikációját szokásszerint nem írta le, ha olvasnia kellene, nem nézheti híveit,nem láthatja, célba érnek-e ostorozó szavai. Felment a szó-székre, látta, ma se változott semmi, ma sem nyílnak meg aszívek a Biblia intelmei elõtt, ma is csak háborgó lelkek lép-nek majd ki a templom falai közül, és odakint, már rejtõzveIsten tekintete elõl, agyonlövéssel fenyegetik papjukat. Ígyszolgált hát nap mint nap Tolnai Lajos tiszteletes úr, egyreveszítve a reményt, hogy a városka református lakóit az igaz-ság útjára terelheti.

Az õsök, a HagymássyakKi hát ez a pap, aki az ige lélekjobbító erejében remény-

kedve nevelné híveit, terelné az igaz útra, a krisztusi szere-tetre, alázatra? Pestrõl, messzirõl érkezett Marosvásár-helyre, ám születési helye a Tolna vármegyei Györköny volt,melyrõl a jámbor vásárhelyiek semmit se tudtak. Azt se, hogypapjuk igazi neve nem Tolnai, hanem Hagymássy, és azt sem,hogy õsei egykoron élet-halál urai voltak Erdélyben, fõkapi-tányok, az elsõ fejedelem, János Zsigmond bizalmi emberei,majd hûséges követõi a lengyel királlyá kiszemelt nagyBáthori István fejedelemnek. De fordult a történelem kere-ke, és a Hagymássyak évszázadokon át egyre csak lefelecsúsztak, mígnem mindent elvesztettek. (1)

Hagymássy Kristóf (1510–1577) Zala megyei fõnemes1556-ban Erdélybe távozott, elõször Szapolyai híve, majdErdélyben János Zsigmond udvarában katonai és diplomáci-

ai feladatokat látott el, az unitárius vallás híve lett, támogat-ta a megalapított unitárius egyházat. Közép-Szolnok megyefõispánja, váradi, majd kõvári kapitány, a huszti kapitánysá-got és a máramarosi fõispánságot is betöltötte egy ideig.Komoly szava volt az erdélyi politikában. János Zsigmondhalála után az új fejedelem, Báthori István oldalán állott.1566-ban János Zsigmond fejedelem fõkapitánya volt, birto-kai ez idõben jórészt már Erdélyben voltak. 1577-ben azerdélyi hadakat õ vezényli Váradra a török elleni védelemre.Báthorival rokonságban állott: elvette feleségül a fejedelemunokahúgát, Kerecsényi Juditot. Így szerette volna a fejede-lem a maga oldalára állítani Hagymássyt, ekkor nevezi kiországos fõkapitánnyá is. Ezzel a házassággal pozíciója afejedelmi udvarban megerõsödött, de elvesztette egyik ko-rábbi híve, Bekes Gáspár szövetségét, aki Báthori ellen, minttrónkövetelõ lépett fel, fõ támogatója Magyarország királya,Ferdinánd volt.(2) Hagymássy Kristóf a 16. század tanújavolt, minden jelentõs eseményben részt vett a MagyarKirályságban, illetve az Erdélyi Fejedelemségben. Gyulafe-hérvári sírfeliratán ez áll: „Bárki legyél, tisztelve tekintsen sze-med e sírra/ Ekkora hõst csak ilyen egyszerû urna fed el /Ezek ahamvak ama Hagymássynak a hagyatéka /Aki Bergszóból lettfõrangú nemes/ Váradot a vezetése alatt védték/ Remegett kétellensége, mikor János volt a király /Báthory István vette magá-hoz sógoraként/ És általa lett kapitány Erdély népei közt/ Nemvolt agg, hogy meghalt, jaj, közepes korú volt csak/ S ily nagyférfiúból nincs csak a híre ma már.”

Hagymássy, majd Tolnai

A Hagymássy család késõi leszármazottja 1837. január 31-én született Györkönyben, anyja Kolosváry Julianna volt, õHagymássy Lajos, aki Tolnai Lajos néven vált ismert próza-íróvá a 19. század második felében. Gyermekkorában a csa-lád a társadalom hajdani magasabb rétegébõl igen szegénykörülmények közé került, ez a lassú lecsúszás ekkorra márvéglegessé vált. Apai nagyapja Alsónyéken volt reformátuslelkész, az apa, Hagymássy Sándor jogot és teológiát vég-zett, majd vagyontalan falusi jegyzõ lett belõle, de a hajdanielõkelõ származás tudata mélyen élt benne, sok bajnak,összetûzésnek a forrásává vált, minden sérelem, elégedet-lenség ebbõl fakadt. Lajos apjától örökölte nyakas, öntuda-tos jellemét, aki az igazsághoz mindenkor ragaszkodott,nemkülönben férfias, robosztus alkatát is. A vagyontalanfalusi jegyzõ a környék birtokosaihoz nem mérhette magát,de büszkeségét nem palástolta, minduntalan szembeállítot-ta az õt semmibe vevõ feletteseivel. Tolnai késõi visszaemlé-kezéseiben megemlíti apja hihetetlen testi erejét,: „Beszéltea kisbíró, hogy apám egy lovat fel tudott emelni.” TolnaiLajos már gyermekként látta, késõbb önéletrajzi regényé-ben feltárja apja magatartásából fakadó nyomorúságukat.Akkor már túl volt a felismerésen, hogy valójában õ isugyanezeket a harcokat vívta meg Marosvásárhelyen az egy-

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

Serdült Benke Éva

Revolver a szószéken

házi, iskolai, közéleti hatalmasságokkal. Hamar megtapasz-talta a társadalmi kivetettség állapotát, mikor apját Váraljána szolgabíróval történt (Bonyhády Gyulával, aki a Perczelcsalád tagja volt), tettlegességig húzódó összetûzése miattelbocsátják a jegyzõi hivatalából. Szülõfalujából, az ismertkörnyezetbõl is elkerülnek, megkezdõdik a nyomorúsággal,nélkülözéssel teli élet, sokszor éhezéssel is járó vándorlás, újotthon, megélhetés keresése. A környék úri társadalmalenézte a családot, ezt az apa nem bírja elviselni, újabb ésújabb konfliktusokba keveredik környezetével. Ezekbõl azélményekbõl késõbb, a hatvanas években Tolnai-novellákszületnek.

A negyvennyolcas szabadságharc idején már Gyönkönlaktak. Hagymássy Sándor hazafias buzgalommal honvéd-ként még részt vett az ozorai csatában, ám egészsége roha-mosan hanyatlott, 1851-ben meghalt. A fiú Gyönkön kezdtanulni, szorgalmas, jó tanuló, szereti tanárait, különösenFiló Lajos tanár urat, aki majd késõbb a pályaválasztását isegyengeti. Apján kívül a gyönki gimnázium a hazafias szel-lemet, Kossuth és Petõfi kultuszát oltotta be az ifjúTolnaiba. Hogy anyjának segíthessen az iskolában könyvtá-rosi megbízást vállalt csekély díjazásért, a tanulás mellettkönyvkötéssel is, sõt még hajvágással is foglalkozott, néhánykrajcárhoz jutva ezzel. Zárkózottsága miatt nem volt nép-szerû társai körében, szenvedélyesen olvasott, fõleg GarayJános balladáit és a két Kisfaludy (Sándor és Károly) mûve-it. A család nyomora egyre mélyebb lett, az anya fiaivalegyik faluból a másikba menekült. Váralja, ismét Györköny,majd Dunaszentgyörgy következett, az anyai rokonok segí-tik õket. A korábbi gyönki tanár, Filó Lajos adott tanácsotaz anyának, hogy fiát Nagykõrösre, a református gimnázi-umba írassa.

A kamaszodó Hagymássy Lajost a könyvekbõl megszerez-hetõ sok ismeret utáni vágy jellemzi, ugyanakkor zárkózott,komoly, nehezen teremt kapcsolatot. Nagykõrösön AranyJános tanítványai közé került. Itt ismét tanítványokat vállalt,hogy az iskolai költségektõl édesanyját mentesítse, tanítvá-nyaival veszõdik, egyszerre öt gyereket is tanított.Nevelõsködésével kapcsolatos elsõ irodalmi kísérlete is: elõ-ször meséket olvasott tanítványainak, hogy figyelmüketlekösse és az olvasás felé terelje, majd maga is talált ki tör-téneteket, ezeket le is írta. Ezek a korai zsengék Arany bal-ladáinak hatására születtek, de olvasott õ Tompa Mihályt,Petõfit, Lévay Lajost, mindent, amihez hozzájutott. AranyJános ösztönzi a nyelvtanulásra, így az iskolában kötelezõlatin és görög után angol, olasz és német nyelvet is tanulnikezd, hogy eredetiben olvashassa Goethe, Byron mûveit.Hajdani tanára, Arany János késõbb úgy jellemezte, hogy„jó és szerény” erkölcsû, „kitartó szorgalmú” – megsejtettebenne a késõbbi tehetséget. – „ A magyar irodalombanbuzgó, szerkesztése ékes, értelmes, a latin nyelvben kitûnõ,a nyelvtani formákban jártas, fordítása tökéletes, németbõlkitûnõ.” Mindez akkoriban volt, mikor a nagykõrösi gimná-ziumban tanított a korábban megalakult Magyar Tudo-mányos Akadémia tagságának fele, Szász Károly,Mentovich Ferenc, Szilágyi Sándor, Szabó Károly, no és,Arany János. Hagymássy Lajos osztályvezetõ tanárát,Aranyt, a késõbbi író, Tolnai így látott diákként: „Közép-termetû, köpcös, kemény járású, sötét, fekete hajú, spanyol sza-

kállú, olajbarna, sárgás, telt arcú ember volt. Apró fekete sze-mei csodálatos fényben csillogtak. Roppant gyorsan tudottvelük ide, oda nézni. Szívesen mosolyogva és hamar jót neve-tett, amikor elsõ fogai között jó nagy hézagot lehetett észreven-ni. Magyar nadrágot és csizmát viselt, de német kabátot,magyar kalappal. (…) Nem emlékszem rá, hogy egyetlen órátis mulasztott volna valaha. A betegséget, késõn jövést nemismerte.” Arany a diák Hagymássy Lajos szellemi, erkölcsifejlõdésére a legnagyobb hatással volt. A már országos hírûköltõ nem könnyen osztogatta a dicséreteket, olyan jellem-zést, melyet a magyar irodalom rovatba írt a fiúról, hogy„szerkesztése ékes”, senki másról le nem írt. A pályaválasz-tásban is segítette, helyeselte és támogatta az anya döntését,hogy fiát a papi pályára irányítsa. Tanítványának azt mond-ta, ha ügyvéd lesz, hagyja el végleg a szépirodalmat, de haerrõl nem akar lemondani, menjen papnak, akkor tanár islehet, biztosítva lesz a megélhetése, dolgozhat magának,írhat. Így kerül az akkor még Hagymássy Lajos a pesti refor-mátus teológiára.

Mikor elsõ írásai 1860-ban pesti lapokban megjelentek,nevét Tolnaira változtatta, a Hölgyfutár szerkesztõjéhez,Tóth Kálmánhoz már ezzel a névvel jelentkezett be. Aranynyomdokain haladó népies balladaköltõként indult, a fogad-tatás vegyes volt. Lírai költeményeiben az öröm és a bánat,keserûség, derû, magnyugvás, lázadás, egyaránt megtalálha-tó. Ám figyelme Arany bíztatására és tanácsára hamar apróza felé fordult, mert tanára már korábban benne „figye-lemre méltó prózaírói készséget” látott. Meg is jelentettetanítványának néhány elbeszélését a Figyelõben és aKoszorúban. Felfigyelt rá Eötvös József, és a KisfaludyTársaság tagjai közé ajánlotta. Ekkorra már a romantikahelyett új írói valóságszemlélet került munkáiban elõtérbe.„Új föld kellett”, írja Tolnai késõbb, 1889-ben egy tanulmá-nyában, „ez az új föld, új világrész volt az ÉLET.” Prózájá-nak alaptónusa, a sötét világ már a kezdetektõl jelen van amûveiben. Ekkoriban az irodalmi élet egyre sokszínûbbéválik, táborok születnek, Tolnai természetesen az ellenzékoldalán áll, Jókai és Vajda János ekkorra már kívül reked-nek az új körökön, a fiatalok lapot alapítanak, Tolnai is ottvan köztük, de az Új Nemzedék 13 szám után megszûnik.Bár az induló író, Tolnai emberi és írói egyéniségében érez-hetõ bizonyos törekvés a harmóniára és a kiegyensúlyozott-ságra, ugyanakkor késõbb, fõleg a vásárhelyi környezethatására kifejlõdik sajátos egyénisége, indulatait nehezentudja fékezni. Ezzel jár együtt az a jellemzõ világlátása,melyet „sötét világnak” is nevezhetünk önéletrajzi regényé-nek címe után.

Úgy gondolja, új környezetre van szüksége. Ekkor már abudapesti református gimnázium segédtanára volt, magyarirodalmat, latint, görögöt oktatott. Nincs kibékülve a kornevelési módszereivel, látja, hogy a tanárok többségéneklegfontosabb nevelési eszköze a pálca. 1865-ben megjelenikelsõ verseskötete, abban az évben alapít családot. Feleségét,egy mezõkövesdi zsidó kereskedõ lányát, Sugár Fannit egymargitszigeti sétáján ismerte meg, szerelmes versei hozzászóltak. Megszületett elsõ gyermeke, Béla. Sorsával elége-detlen, kiutat keres, mert állandó anyagi gondjai vannak,megélhetése nem volt biztosított. Változtatni akart az éle-tén.

2017. december

EKOSZ–EMTE 47Mûhely

Tolnai Marosvásárhelyen,avagy Magányos harcos a végeken

1867 õszén Tolnai Lajos beadta pályázatát a marosvásár-helyi református egyházban megüresedett, meghirdetettállásra. „Miután a marosvásárhelyi református egyház egyet-len szavazat kivételével, az összes szavazatokkal megválasztottpályázó társaim közül rendes lelkésznek: azt kellett gondol-nom, uramisten, itt én valami nagyon meleg szívû emberekrefogok találni.” - írja késõbb A sötét világ címû önéletrajziregényében. Nem tudjuk, hogy eltemette-e magában íróiambícióit, de döntésétõl bizonyára azt remélte, hogy társa-dalmi felemelkedése is biztosítva lesz. Maga mögötthagyott egy kapitalizálódó nagyvárost, és megérkezett egykisvárosba, melyben még léteztek a feudális viszonyok. Avároska lakossága iparos polgárságból, vidéki nemességbõl,s éppen felemelkedõ értelmiségbõl, valamint nagyon befo-lyásolható hivatalnokrétegbõl állott, és nem halt még ki arégi hagyományokra épülõ céhszellem sem. A hatalom szo-ros szálakkal kötõdött a megszûnt feudális földbirtokosréteghez, mely erkölcsi és politikai értelemben még nagyonis létezett. Itt bizony az iparos polgárság vezetõ szerepetátvenni csak szeretett volna, de egyelõre nem tudott. Voltmár e tájon is vasút (ha Vásárhelyhez nem is volt csatlako-zás, a Tolnai házaspár „egy rossz székely bérkocsin” utazottVáradtól Vásárhelyig, ahogy maga Tolnai írja.), volt néhányipari vállalkozás, ám mellettük virágzott még a kézmûvesipar, a bankok mintha csak azzal lettek volna elfoglalva,hogy földhiteleket biztosítsanak a vidéki földbirtokosság-nak. Ez idõben Marosvásárhely lakossága megközelítette atizenháromezer fõt, és ez a szám nagyon lassan nõtt csak,1868-1880 között csak 205 fõvel gyarapodott. A napi politi-kai hangulatot az ipari polgárság és a hivatalnoki réteggelszövetkezett vidéki arisztokrácia, valamint a köznemességközti ellentét határozta meg, a sajtó csak ennek fordulataittaglalta naponta. Ilyen volt Marosvásárhely Tolnai ide érke-zésének idejében, 1868 tavaszán.

Az 1868. január 5-én megtartott választás eredményeigen nagy részben az erdélyi jogtudós Szász család támoga-tásának volt köszönhetõ, melynek néhány tagjaVásárhelyen élt, õk Tolnai munkásságának nagy tisztelõivoltak, mûveit olvasták. Szász Béla, a Székely Közlöny szer-kesztõje elõzõleg közölte is néhány novelláját. A vásárhelyireformátusok azt gondolták, hogy ez a budapesti híres írólesz az õ papjuk, fõleg az elsõ meggyõzõ nyilvános fellépé-se után magasztalták szónoki képességeit. Azt senki nemgondolta volna, hogy az egyetlen ellenszavazat egy másikjelölt pap táborából végzetesen megrontja majd ezt a bim-bózó jó viszonyt. (Egy kortárs, bizonyos Imreh Sándornyomdász, a vásárhelyi korabeli sajtó jó ismerõje így emlé-kezett Tolnai fellépésére: „Igen élénken emlékszem a szállon-gó hírekre, mely szerint Tolnai Lajos egy kiállhatatlan, fondor-kodó, csúfondáros, irigy lelkületû, senkit ki nem állható, min-denkivel civakodó, veszekedõ fráter.”) Nem tudhatta még azúj pap, hogy már szervezõdnek ellene a rosszindulatú erõk,melyek nem szûnnek meg ellene munkálkodni, míg fel nemadja, és el nem hagyja a várost. Egyelõre a frissen kineve-zett új pap kezdeti derûlátása gyorsan odalett, csak csaló-

dást érzett, mikor a fényes beiktatási ünnepség költségeitvele fizettették meg. Az összeg egy negyedévi bére volt.Késõbb egy gúnyirat úgy állította be fogadtatását, hogyVásárhelyre való érkezésekor a vasútállomáson nem vártasenki majdani hívei közül, csak egy-két barátja volt jelen.Az a tény, hogy akkor Vásárhelyig még nem is vezetettvasút, mert csak 1871-ben érte el a várost, már nem érde-kelte a cikkírót. Tolnai azt sem tudta, mert naivitásábanvalószínû a szerzõdést nem is olvasta el, hogy a kialkudottbére csak részben készpénz, a többi természetben levõjárandóság, lakás, fûtés stb. Nem volt könnyû helyzete az újpapnak, mindehhez hozzájárult zárkózott természete, anyilvános szerepléseket, társadalmi érintkezéseket kerülte,kaszinóba nem járt, úgy látták, vidéki paptársait lenézi,faragatlannak, mûveletleneknek tekinti õket. A város köz-mûvesítése ekkor még teljesen hiányzott, a járdák és azutak legfennebb kövezve voltak, ám azok tisztán tartása sokkívánnivalót hagyott maga után. Tolnai elsõ ott írt tárca-cikkében, a Magyar Polgár címû lap július 16-i számában kiis pellengérezi a város tisztaságát: „utcáink rondák, piszko-sak, a drágán fizetett kövezet lépten-nyomon felszakadoz-va.” Visszahúzódott kedvenc könyvei közé, papi tevékeny-sége lefoglalta idejét. Ezt az idõszakot írta meg késõbb Azurak címû regényében. Miután korábban a palástot aligviselte, Vásárhelyen kezdett igazán ismerkedni a „szép ésrettenetes” pályával, ahogy õ nevezte a papi hivatást.Liberális vallásfelfogása különbözött a Vásárhelyen uralko-dó konzervatív vallásfelfogástól, alapos munkával itt kezdtetanulmányozni elsõsorban angol és francia protestáns ige-hirdetõk munkásságát.

Már a pesti református teológián megismerte a két szem-benálló irányzatot, a különbséget a liberális és protestánsortodoxia között. Soha nem tanult be elõre megszövegezettprédikációkat, maga készített vázlatokat, jegyzeteket hasz-nált. Ezek sajnos nem maradtak fenn hagyatékában, lehet,hogy Vásárhelyrõl való távozásakor megsemmisítette?Nagyon hamar megérezte, hogy a szószékrõl kimondott szónem elég, ekkor válaszként írói minõségében fogalmaztameg igehirdetõi célját: a negatívumok ostorozását. Lehet,hogy nem jó eszközt választott, hogy ezzel kárt okozott aközösségnek és önmagának is? Mert hiszen ezért drága árat

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEMûhely

fizetett, áldatlan viszálykodásba keveredett a másfél évtizedalatt, melyet Vásárhelyen töltött, ez felõrölte idegeit, egész-ségét, lelki békéje odalett.

Közben irodalomszervezõi munkába kezdett, lapot szer-kesztett Erdély címen, s bár csak 13 számot ért meg, Pestenis felfigyeltek a kezdeményezésre, a Vasárnapi Újság úgyméltatta, mint reményteljes indulást. Az utolsó számbanTolnai keserû szavakkal panaszolja a támogatás hiányát.Ezt írta: „Arra törekedtünk, hogy az erdélyi újabb írónemze-déknek tisztességes közlönyt teremtsünk, s íme, mely osztálylegkevésbé pártolt bennünket, éppen emez újabb generáció, azújabb papok, tanárok, tisztviselõk.” Meglehet, a háttérben agyors, busás bevételben reménykedõ kiadó türelmetlenségeállt, aki a szerkesztõt tette felelõssé a bukásért, felelõtlen-séggel, anyagiassággal vádolva Tolnait. Ez idõben csökkenprózaírói tevékenysége, keveset ír. Már negyedik éve éltMarosvásárhelyen, volt alkalma betekinteni a jellegzeteserdélyi kisváros mindennapjaiba. Saját korát elemezvetekint vissza az 1867-es kiegyezésre, melynek velejáró jelen-ségei az idegen hatalom elõtti behódolás, a polgári átalaku-lás útkeresése. Észrevette, hogy mindez együtt jár az erköl-csi és anyagi zülléssel. Ezt fogalmazza meg Az urak címûregényében, melyet 1872-ben fejezett be. A regény bizo-nyos kettõs optikájú szemlélete sejteti, hogy az elbeszélõnem csak kívülálló szemlélõ, krónikás, de maga is részese acselekménynek. A szatirikus ábrázolás, a stilizáltság, az iró-nia átitatja a teljes regényt. Késõbb, tíz év múlva írta meg agerinctelen megalkuvást követõ nemzeti kiegyezés szatírá-ját, A báróné ténsasszony-t. Mit tapasztalt a kritikus szem-lélõ Tolnai? Látta az államvezetés hiányosságait, látta, hogya nagy beruházásokkal, vállalkozásokkal együtt jár a vissza-élés, panama, a képviselõválasztásokat az ellentétek élesösszecsapása jellemzi. Különösen éles volt a harc a helyiSzabadelvû Párt és a radikális baloldal között, itt a városbirtoklásáért folyt a harc, a véres verekedések sem voltakritkák a korteshadjáratok idején. A politikai harc egyikfõszereplõje Tolnai egyik paptársa volt, akinek alakját Asötét világ címû regényében meg is örökítette. A KovácsÁronnal való személyes ellentétek szinte tettlegességigfajultak. Az ügy a püspök elé került, Tolnai nem vette észre,hogy Kovács ellenfelei neki a faltörõ kos szerepét szánták,így a püspök békéltetési kísérlete eredménytelen maradt.

Kovács hívei számára az új cél Tolnai eltávolítása lett,súlyos vádakkal illették személyét a Nagy Péter püspökhözintézett levelükben. Tolnai ez idõben abban reménykedett,hogy a megüresedett Kisfaludy Társaság titkári állásátPesten elnyerheti, és elhagyhatja Vásárhelyt. Nem ismerteeléggé a helyi viszonyokat, valóságos darázsfészekbe nyúltminden kijelentésével, a pletykák hátterében meghúzódóérdekeket nem látta világosan, az ügyében felkért tanúknem álltak ki véleményük mellett. Per ugyan volt (ellenfele,Kovács Áron mintegy ezer tanú meghallgatását kérte), deítélethozatalra nem került sor, mert Kovács Áron még a perideje alatt hirtelen elhunyt. Ekkor erõsödtek fel igazán aTolnai elleni vádak, most már az elhunyt emlékének a tisz-tára mosása lett az ellenfelek célja. Tolnai így emlékszikminderre „Most a felizgult nép ellenem gyûjtötte az aláíráso-kat, hallatlan vádakat (…). Ilyen helyzetben jártam a temp-lomban revolverrel, mert agyonlövéssel fenyegettek sûrûn jövõlevelekben. Házam tetejére éjjelenként hullott a kõ.” Még atemplomban is tüntetést szerveztek ellene dühödt ellenfe-lei. Tolnai végigküzdötte ezt a harcot, közben gyûjtötte,elraktározta megában ezeket az élményeket, melyek forrá-sul szolgáltak késõbbi mûveiben a konfliktusok bemutatá-sában. Marosvásárhely nyíltan ellene fordult, csak egyetlennyilvánosan is fellépõ védõje volt, Mentovich Ferenc, koráb-bi nagykõrösi tanára, aki ekkor már Marosvásárhelyen, szü-lõvárosában élt. A nyugalmazott tanár részrehajlás nélkülfoglalt állást volt diákja ügyében, egyaránt bírálta a bosszú-tól lihegõ iparos polgárságot és a Vártemplom papját,Tolnait cserbenhagyó úri osztályt. „Évek múlva unokáinkolvasván Tolnai Lajos szellemdús elmemûveit, gyönyörködvénköltészetében, csodálkozva fogják megkérdezni, mi lehetettannak az oka, hogy e szellemdús pap nem tudott megférnihíveivel, hogy a hívek nem tudták megbecsülni azt a papot,kinek irodalmi mûvei s költõi alkotásai oly nagy elme-és szív-gazdagságról tesznek tanúságot.”- írta Mentovich 1873.augusztus 3-án a Székely Hírlapban. Majd késõbb, egy aTolnai ellen írt támadásra válaszként a durva írás szerzõjé-nek ezt írta: „Tudja meg hát, Tolnai a magyar irodalomnakegy kiváló tehetsége, nem rímkovács, de költõ a szó igazi értel-mében. Kényes ízlésû ítészünk, Gyulai Pál õt elsõrangú költõ-ink közé sorozza.” (Székely Hírlap 1873. szeptember 10.)

A szenvedélyek lassan csitulni látszódtak a püspök köz-benjárásának köszönhetõen, de Tolnai is igyekezett:„Részemrõl mindent elkövetek, hogy a csöndesség, mely talánnem fegyverszünet, meg ne zavartassék.” - írta Nagy Péterpüspöknek. Jól sejtette, hogy ez nem fegyverszünet, ellen-felei csak megpihennek a következõ támadásig. A püspökilevéltárból elõkerült korabeli levél szerint, melyet AntalLászló írt „Az tagadhatatlan, hogy a köznép között nagy azellenszenv és a gyûlölet Tolnai irányában. De abban a józangondolkodású, honorátior értelmes rész éppen nem osztozik,sõt õtet mint jeles szónokot, az irodalmi téren kitûnõ férfit, smint valóban mívelt, becsületes jellemû, feddhetetlen, józanéletû embert becsüli, ámbár egyfelõl sajnálattal tapasztalja,hogy hiányzik benne a pastorális prudencia, hogy a köznépheznem is tudja magát accomodálni, néha gondolatlanul nyilat-kozik, s hogy olyan ingerlékeny, heves indulatú.”

Mindez bizonyára helytálló, azonban az tagadhatatlan,hogy erkölcsi kérdésekben merev álláspontja, s ennek

2017. december

EKOSZ–EMTE 49Mûhely

következetes, hajlíthatatlan védelmezése sok bajt okozottneki. Többek között Pintér Jenõ írt össze Tolnairól váloga-tott hazugságokat, azt állítva, hogy a regényeiben szatiriku-san megrajzolt alakokra mindenki ráismert: „A marosvásár-helyi társadalom kicsúfolása, köztiszteletben álló erdélyi csalá-dok agyontorzítása miatt az írónak nem menthetõ megtévelye-dése.” (3) Nagy Péter püspök levelére, melyben feljebbvaló-ja a békés megoldást ajánlja a dolgok rendbetételére, akonfliktus megoldására, ezt válaszolja Tolnai: „Amitkimondtam, bár Isten látja a lelkemet, per nem volt szándé-komban, tartom, mert tényeken alapul. Hivatalomat, életemetszívesen odaadom, ha kell, de becsületemet soha! Sem rágal-mazni, sem hazudni nem szoktam. Amit mondtam, mondtama magam mentségére, midõn láttam, hogy annak mindent sza-bad, addig én (…), most másodszor állíttatom lelketlen embe-rek méltatlan vádja által egyházi törvényszék elé.”

A következõkben alább hagynak az ellentétek, 1873 utánszerepet is vállal a város életében, feleségét beválasztják aSzékely Leányárvaház és Nevelõintézet bizottmányába,majd a Nõegylet titkári teendõit bízzák rá, Tolnai pedig avárosi állandó statisztikai bizottság tagságába kerül be, méga Casinó bizottságának is tagja lesz. A kolozsvári lapok hírtadnak egy-két kimagasló prédikációjáról, 1876-ban zsinatiképviselõnek jelölik. Ám éppen ez idõben a Nagyenyedentartandó zsinat váltja ki az újabb ellentéteket, melyek rég-óta érlelõdnek az enyedi teológia köré tömörült konzerva-tívok és a Szász Domokos vezetésével egyre jobban elõretö-rõ reformpártiak között. A konfliktus kiváltója az a terv,hogy a teológiai kart Kolozsvárra költöztessék. Tolnai állás-pontja világos: „Nem kell azt mondanom, hogy testtel,lélekkel a reformációé vagyok!” Kolozsvár ez idõben útonvan, hogy egyetemi várossá váljék, a teológiai oktatás maga-sabb színvonalát ez biztosítaná. Tolnait azonban az idõköz-

ben valóban kirobbanó második pere akadályozza abban,hogy ezekben a munkálatokban részt vegyen. Közbensúlyos válságot ér meg a magyar politikai élet, kibékül aDeák-párt és a Tisza Kálmán féle Szabadelvû Párt, az erõ-viszonyok átrendezõdnek. Tolnai hû a függetlenségi 48-aspárthoz, mindig is ellene volt a kiegyezésnek,Marosvásárhelyen az Erdélyi Híradóban nyíltan ír arról,hogy a mezõgazdaságot válság fenyegeti, a közép-és felsõosztály bankkölcsönökbõl él. Két tárcája újabb per tárgyalesz, és annak ellenére, hogy ekkor szervezi a marosvásár-helyi kulturális élet legnagyobb fórumát, a KeményZsigmond Társaságot, és országgyûlési képviselõjelöltkéntis fellép, mégis minden lépését már az indulás pillanatábana személyeskedés, bíráló hangok kísérik.

Tragikus esemény tereli el a város figyelmét egy pillanat-ra a politikai csatározástól: 1876. április 12-én egy tûzvészelpusztítja a Szent György utcában álló református papi éskántori lakást, a környék több épülete leég, a közelben állófiúiskola és a tanítói lakás is, sok család marad otthon nél-kül, sokaknak minden ingósága odavész. Bár Tolnainaksikerül könyvtárát és iratait megmentenie, minden másbútor, ruházat elpusztult a lakásban. Leégett a háznak az arésze is, melyet Tolnai a maga költségén építtetett, melyetlakóknak adott ki, hogy bevételi forrásként szolgáljon cse-kély jövedelme mellé. Ennek a lakásnak az újraépítésekörül robban ki újra az áldatlan harc. Az egyházközségigyûlésen Tolnai számára 50 forint segélyt utaltak ki. Tolnaiéppen Nagyenyeden tartózkodott, de értesülve a nevetsége-sen csekély összegrõl, azt írta, hogy alapítványt tesz ebbõlaz összegbõl, és a kamatját a legjobban tanuló leányiskolainövendéknek adja át. A gúnyos hangra az egyik egyházügyitanácsos, Szöllõsi Sámuel becsmérelõ megjegyzést tettTolnaira: „cudar, komisz, szemtelen”, akit a gondnoknakkellett visszatartania a tettlegességtõl, mert a harc majd-nem elfajult. „Vádlóim azt mondják, hogy botomat felemel-tem (…) - írja a püspöknek küldött mentegetõzõ levelében- hogy meg tudtam magamat korlátozni, s botomat alázatosanleeresztettem, fenyítés nélkül, ily vérig sértõ támadás után, ezenmindég csodálkozom. Hálákat adok érte Istennek, hogy akísértésen megállhattam”.

A Tolnai családnak nem lévén más hajléka, a késõbbKöteles Sámuelrõl elnevezett utcába költözött a reformátusegyház tulajdonában levõ régi házba, melyben hajdanBolyai Farkas is lakott, s melyben a világ egyik legnagyobbmatematikusa, Bolyai János felnõtt. Ebben a lakásban jólérzi magát a Tolnai család, errõl tanúskodik egy JakabÖdönnek írott levele: „Most ott lakom, ahol egykor SzászBéla úr lakott, Vásárhely legszebb lakásán. A levegõ, a fa, atemplom, a harang, a galamb, a virág mind, mind üdítõleghatnak lelkemre. s azt hiszem, ha bejöhetek a munkába, sokatfogok dolgozni.” (4)

(Folytatjuk)

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEMûhely

Irodalom

1. Dávid Gyula Tolnai Lajos Marosvásárhelyen (1868-1884) Kriterion Kiadó Bukarest 1974.2. Tolnai Lajos A sötét világ Állami Irodalmi és Mûvészeti Kiadó Marosvásárhely3. Bözödi György-Dávid gyula Hogyan távozott Tolnai Lajos Marosvásárhelyrõl In Igaz Szó 1966/7.4. Kelemen Lajos Születtem Marosvásárhelyt KOMP-PRESS Korunk Baráti Társaság Kolozsvár 1993.

E sorok írója az 1960-as években, gyerekkorában figyeltfel arra, hogy a Felsõsófalva középsõ része felett magasodóKodáros hegy dél-nyugati oldalán egy kb. 150 cm magas,130 cm széles és 150-160 cm hosszú kõ tetején, a latin ábé-cétõl elütõ, 5 db., egyenként igen mélyen bevésett szöveglátható, ebbõl azonban a balról számított harmadik, negye-dik és ötödik betû feltételezhetõen ligatúra, vagyis össze-vont rovásjel. A helyet a helybéliek Kodáros várának isnevezik. A kodáros-tetõi rovásírásos leletrõl nagyon sokantudtak, hiszen a Kodárosi temetõ – az egyik legrégebbisófalvi temetõ- szélétõl nem messze, nyílt terepen feküdt.Azért jelzem a kõ méretét hozzávetõleges adatokkal, merta kõ teljes méretében manapság már nem létezik, miutánházépítésre felhasználták, így a pontos feliratot jelenlegmár nem lehet rekonstruálni. E sorok írójának emlékei sze-rint e betûk hossza mintegy 12 cm, 2,5-3 cm vastag és 3-3,5mélységû volt. A kodárosi követ még az 1970-es években islátni lehetett, ekkor fényképezte le Szekeres Lajos parajdisóbányász, Parajd és általában a Sóvidék lelkes gyûjtõje, akitöbbek között a Parajdi Múzeumot is létrehozta. A fényképazonban elég gyenge minõségben maradt fenn, ezértkésõbb Szekeres Lajos le is rajzolta a betûket, így kerültbele – többek között – a Kodáros kincsei, FejezetekFelsõsófalva és a Székely-Sóvidék történetébõl címûmonográfiába. (6)

A jó szándékú, de laikus Szekeres Lajosnak a betûkhözfûzött magyarázatával azonban nem lehet egyetérteni,hiszen szerinte ezek e betûk avar, székely-magyar, és keltabetûk voltak. Ez azért is valószínûtlen, mert az egykoribetûvésõk nem ismerhették mind a három írást egyszerre,

másrészt értelmetlen lett volna több nyelven kifejezni mon-danivalójukat. Én magam, aki írok ugyan a székely-magyarrovásírásról és ismerem is nagyjából, de szövegelemzésbevagy megfejtésekbe nem mernék bocsátkozni. Már csakazért sem lehet a kodárosi kövön háromféle rovásbetûrõlbeszélni, mert a kelták, az avarok és a székely-magyarokegyidõben együtt nem élhettek. Pontosan tudjuk, hogy az

avarok Kr. után 567-ben kerültek a Kárpát-medencébe, akelták pedig nyugatra vándoroltak a IV. század elõtt.

Legkézenfekvõbb lett volna azt vizsgálni, hogy ezek abetûk székely-magyar rovásírásos betûk-e, hiszen ismerete-ink szerint a XII-XIII. századtól – de lehet, hogy mégkorábban is - ezen a vidéken magyarul beszélõ székelyekéltek, mert ugyan Sófalva nem szerepel az 1332-1333-aspápai tizedjegyzékben, mint ahogy sok más régi településneve sem, de a felsõsófalvi templom padlófelújítása soránkiderült, hogy a padló alatt egy kisebb, XII.-XIII. századitemplom alapjai láthatók. Sófalvi András felsõsófalvi szár-mazású történész-régész kutatásainak köszönhetõen máramár tudjuk, hogy Sóvidék ma is egyik legszebb templomá-val, a gelencei templommal egyidõs lehet.(7)

A felsõsófalvi Református Templom nyugati ajtajánakkõkeretén található rovásírásos leletet a falu reformátuslelkésze, Szász Tibor András fedezte fel. A templom nyuga-ti oldalán a templom északkeleti bejárata gótikusra jellem-zõen csúcsíves, és különösnek tartotta, hogy nem szimmet-rikus: jobb oldala a csúcstól lefutó tengelytõl jóval széle-sebb, mint lennie kellene. A kõkeretet 1996-ban kibontottaa vastag vakolatréteg alól. Elõtûntek az 1200-as évekre jel-lemzõ hornyok, faragások. Kiderült: az ajtó kõkerete szem-mel láthatóan legalább kétszer szét volt szedve, át voltfaragva, és nem az eredeti sorrendben, formában építettékvissza. Ebben még semmi különös nem volna, de a 18. szá-zadi átépítés folyamán a hajdani mester, szerencsénkre,illesztõ jegyeket használt. Célja az volt, hogy a beépítés

folyamán nehogy felcserél-je a felhelyezési sorrendet.Mindenik jel rovásbetû-ként, sõt egyértelmûenemlékeztetõ szóként értel-mezhetõ. Bal alsó sarokbólindulva: T azaz Tõ - innenindul a munka. Gy: aGY, azinduló ív feje, tartója. Sz:Szár, mely a csúcs felé ága-zik. Fent az S: Sarok. Rend-hagyó módon mindkétfelén ez a jel szerepel, azzala céllal, hogy az ékszerûbetû csúcsa útmutatókéntszolgáljon a beillesztésiirányhoz. Ez a jel megerõsí-

2017. december

EKOSZ–EMTE 51Mûhely

Szekeres Lukács Sándor

Felsõsófalva rovásírásos leleteirõl és a magyar rovásírásról

Folytatás elõzõ lapszámunkból, befejezõ rész

Szekeres Lajos rajza: Kodáros-tetõi egykori nagy kõ rovásírásos betûi

Felsõsófalvi ReformátusTemplom nyugati kõkerete, Szász

Tibor András jelölése

tett: helybeli mester munkája, módszere. Ugyanis mind amai napig a gerendák összerovásának kirajzolásakor az al-sósófalvi ácsok a sarok jelzését hasonlóan végzik. Továbbijel a lefutó ü, azaz Ül, és legalul a R, azaz a Rá. Több, nagyhorderejû következtetést vonhatunk ebbõl.

Legfontosabb ez esetben, hogy a templomot felújító hely-beli mesterek, mint munkájukhoz szükséges jelzéseket, arovást, és nem római számokat vagy latin betûket használ-ták. Azaz a rovás a lakosság körében, legalábbis annak egyspeciális rétegében, töredékesen bár, de folyamatosanfennmaradt. Második fontos hozadék: megnyugtatóan tud-juk értelmezni a dálnoki és sepsiszentgyörgyi templomhasonló jegyeit. Jelentõs üzenet még: a rovásjeleket nem-csak betû, de szimbólumértékkel is használták, ezek ese-tenként a legkönnyebben hozzájuk társítható gyökszót isjelentették. (8)

Szász Tibor András ezt követõen is fáradhatatlanulkereste, kutatta a székely rovásírásos leleteket, ezért meg-kérte a felsõsófalviakat, hogy amennyiben találnak ilyet,értesítsék õt. A falu lakóinak többsége ezért nagyon tiszte-li a református lelkészt. Szász Tibor András 2010 májusá-ban a Székelyhon.ro oldalain beszámolt arról, hogy mint-

egy hét évvel ko-rábban, 2003 fo-lyamán Felsõsó-falva legrégebbi,kodárosi temetõjé-ben arra lett figyel-mes, hogy ott egy120 cm magasrovásírásos kõ ta-lálható.

Ezen lelet jeleiegyértelmûen szé-

kely-magyar jegyeket tartalmaznak. Itt mindenképpen kikell emelni a kettõs kereszt jelét, mely a székely-magyarírásban a gy hangot jelöli. Utalok itt az énlaki, „Egy azisten” rovásírással írt szövegre, melynek elején szintén otttalálható a kettõs kereszt, ami a latin ábécénk szerinti gyvagy egy. A „kodárosi jelzett kõnek” nevezett lelet nem azelsõ ezen a környéken, hiszen köztudott volt a vidéken,hogy a Kodáros tetõn létezett a már említett rovásírásos kõ.A rovásírás kutató lelkész a kodárosi jelzett kõrõl az aláb-biak szerint számolt be: „Hét éve, egy temetés alkalmával afelsõsófalvi kodárosi temetõben azonosítottam be a rováskö-vet. Mellette ástak ki egy sírhelyet, így déli oldala, a felirattalnapvilágra került. Mivel régi sírkõnek vélték, kegyeletbõl nemmozdították ki a helyébõl. Lehet, nem is tévedtek. 800 év alatt- mióta használatban van a kodárosi temetõ -, sok mindenmegtörténhetett. Akár az is, hogy a kéznél levõ, alkalmas for-májú követ felhasználták egy friss sír jelölésére. A 120 cmmagas, gömbölyû csúcsú, szabálytalan piramis alakú kõ, aközeli friss hant miatt az utóbbi két évben enyhén a feliratosfelének irányába dõlt, és süllyedt. A csonkakúp tetõn kiskereszt van bevésve. Ennek feladata tudatni, hogy a kõ jelzett,írott: amennyiben a növényzet körbenövi, a köves dombolda-

lon hamar megtalálható. A sima oldal felsõ harmadán kétnagy méretû, mélyen vésett jel, székely-magyar olvasatban(jobbról balra) S és GY-re emlékeztet. Bár ez utóbbinak úgytûnik, van „talpa” is. Ekkor a betûértéken túl jelenthet „egy”-et, „magyar”-t, „élethelyet” is.”

A Székelyhon.ro internetes oldalain Molnár Melinda A kin-cses Kodáros titkai címmel tudósított arról, hogy Felsõsófalvareformátus lelkésze a már korábban említett Szekeres Lajossala felsõsófalvi temetõben barangolva rálelt egy újabb rovásoskõre. (9)

A 2010. április 13-án a kodárosi temetõben megtaláltharmadik rovásírásos kõ mindössze három jelt tartalmaz,értelme röviden: sószer. Az „S, SZ, R” jeleket ennek lehetolvasni. A faluban egyébképpen Felsõsófalván belül a felsõrészt, „Felsõszernek”, a nyugati részt „Alsószernek” neve-zik, a fõúttól kifelé (északi irány) esõ részt pedig„Külsõszernek” mondják. A Külsõszer után következik a

sokat emlegetettKodárosi temetõ.A RÉSZES szóigaz, hogy magya-rul értelmesnek tû-nik, de ismerve azt,hogy a székely-ma-gyar rovásírás al-kalmával az esetektúlnyomó többsé-gében jobbról balraírtak, másrészt a

falu szer helyneveit is figyelembe véve, azt kell mondanunk,hogy e rövid szó a SÓSZER lehet. Ehhez a következtetés-hez hozzátartozik az is, hogy Felsõsófalva belterületétõlmintegy 3-4 km távolságra lévõ Szertõ tetõ nevében szinténott van e régi szép magyar szó.

Ettõl függetlenül a rovásírásos kõ megtalálójának és elsõmegfejtõjének az a véleménye, hogy mégsem lehetet arovónak az akarata egykor, hogy a Sószer szót vésse rá,mert ilyen megnevezés nincs a Sóvidéken. Ez bizony nyo-mós érv, tehát a megoldás még várat magára, de minden-képpen a magyar nyelvû megoldásokban kell gondolkodni,hiszen a XX. századig Felsõsófalvát kizárólag csak magya-rul beszélõ székelyek lakták, sírhantjaik, s a Kodárosi teme-tõ még most is nagy tiszteletnek örvend, habár a falubanszámtalan más temetõ is van. Kodáros mitikus jellegétOrbán BalázstólAmbrus Lajosig sokanemlítésre méltónaktekintették. AmbrusLajos szavait felhasz-nálva, Kodáros egyolyan hely, ahol „gyö-kerek alá rejti átkoskincseit Dáriusz”. (10)Elrejtett kincsek,melyek az aranynál isértékesebbek – ez a

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEMûhely

Kodáros temetõi rovásírásos kõ, SzászTibor András fotója

Kodáros temetõi 3. kõ, Szász Tibor András fotója

Sófalvi-hegyi kõ, Szász Tibor Andrásfotója

magyarság kultúrája. Ezeket kell keresni, kutatni, Kodáros-tól, a Szertõ-tetõig, Felsõsófalván és a sóvidéki Székely-földrõl kilépve, a nagyvilágban.

A Szertõ-tetõrõl a késõbbiekben még bõvebben fogokszólni, elöljáróban azért meg kell említenem, hogyAnonymus a Magyarok cselekedeteirõl szóló krónikájában,amikor elbeszéli Árpád magyarjainak a Kárpát-medencételfoglaló (vagy visszafoglaló) történetét, említi, hogy szerétejtették az eddig tett dolgoknak, vagyis tanácskoztak, gyû-léseztek, ezért ezt a helyet a mai napig Pusztaszerneknevezzük.

Felsõsófalva szórvány településén, a XIX. században lét-rejött tanyavilág szélén, a Sófalvi-hegy BagolydombjánSzász Tibor András 2004 kora tavaszán találta meg azt akülönös faragású követ, melyet elõször régi tûzhelynek vélt.A Sófalvi-hegynek vagy Békás tanyának nevezett település-részt helytelenül sokan Békástelepnek nevezik, ez szerepelhelytelenül több leírásban, térképen, a Wikipédiában is.Fontosnak tartom ezt megjegyezni, hátha egyszer helyesenírják majd helyneveinket. A Sófalvi-hegyi Bagolydombegyébként a Korond községhez tartozó Pálpataka határántalálható. A kõ formája azért is érdekes, mert készítõjevele a Sófalvi-hegy határát jelezhette. Véleményem szerintez csak egyszerûen Sófalva falu határa lehetett, mert a kõvésésekor sem a Sófalvi-hegy, de még Alsósófalva sem léte-zett, mert az elõbbi a XIX., míg az utóbbi a XVIII. század-ban jött létre, és csak 1803-ban vált ki Sófalvából (a jelen-legi Felsõsófalvából.)

A Sófalvi-hegytõl egyébképpen légvonalban nincs messzea Szertõ-tetõ, mint ahogy Felsõsófalvától is mindössze 3-4km távolságra, afalu központjátólhozzávetõlegesen 5km-re van, igaz,hogy egyesek – akényelmesebb fajtá-jából – 50 km ismegtesznek nagykerülõvel, terepjá-róval, hogy köze-lebbrõl megtekint-sék az ott lévõ köve-ket. A szertõ-tetõi rovásírásos köveket Fülöp Sándorfelsõsófalvi székely ember fedezte fel és hozta tudomásáraSzász Tibor András lelkész rovásírás kutatónak, aki felvet-te a kapcsolatot két magyarországi történésszel, BertaÁrpáddal és Károly Lászlóval, akik 2006. szeptember 24-énés 25-én kiutaztak a helyszínre, és alapos felmérték aSzertõ-tetõn található, rovásírással szinte teleírt követ.(11)

Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a Szertõ-tetõn nemcsak egy rovásírásos kõ van, hiszen a falumbéliekkel beszél-getve megtudtam, hogy legalább három ilyen kõrõl tudFülöp Sándor. Sajnos nem tudtam felvenni a kapcsolatotvele, de a terület gazdájával, tulajdonosával – LukácsKárollyal – kimentünk a helyszínre, ahol megtaláltuk azerdõben a Szertõ-tetõi nagy emlékkövet, majd hosszas

keresgélést követõen találtunk egy kisebb követ is, melyrõla késõbbiekben fogok szólni. Szász Tibor András valószí-nûleg a szenzációs lelet miatt arra gondolhatott, hogy amonumentális, 185 cm magas és 165 cm széles követ nemárt, ha más szakemberekkel közösen tárják fel, annál isinkább, mivel ezen a kövön nem egy-két jel, hanem szám-talan van. Elsõ ránézésre is – igaz, hogy laikus vagyok - szé-kely-magyar rovásírásos feliratnak lehet látni a 45-46 jelbõlálló írást. Berta Árpád és Károly László - anélkül, hogy azírást megfejtette volna - megállapította, hogy a felsõsófalviSzertõ-tetõn található kövön orrhoni-jeniszei török nyelvûfelirat látható. Az igaz, hogy a Firtos tetõtõl délreFirtosváralját nevezték Besenyõfalvának is, de ha voltak isbesenyõk ott, azok nem valószínû, hogy a több kilométerrelévõ Szertõ-tetõn állították volna fel a feliratos emlékkövet.A feliratot azonban nem próbálták törökül sem megoldani,hanem egyszerûen nem beszéltek róla. Laikus véleményemszerint elõször a magyar nyelvû megfejtéssel kellett volnapróbálkozni, mert ismereteink szerint a felirat idejében ismagyarul beszélhettek a település lakói, hiszen a falut szé-kelyek lakták. A felirat véleményem szerint nem Firtos-váralján, hanem Sófalván keletkezett. Hasonló kérdésekettett fel Varga Géza és Mellár Mihály is. Én ebben az ügy-ben nem akarok egyértelmû kijelentéseket tenni, de azértkérdéseimet fenntartom, hiszen elsõként a legkézenfek-võbb megoldás irányába kellene tájékozódnunk.

Varga Géza honlapján részletesen foglalkozik a felsõ-sófalvi Szertõ-tetõi felirattal. Mellár Mihály igyekezettmegfejteni a felirat titkát, mégpedig azzal a szemlélettel,hogy a felirat magyar nyelvû. (12) Ilyen szemmel és szívvelolvasva, Mellár szerint a szertõ-tetõi nagy emlékkövön azalábbi szöveg olvasható: „Szertõ só-hegy tetõn annyi ször-nyülõ éjt okozó átok van. Rábeszélõ gyanúban. Csúcsátévente éneklik körbe, kik ide feljönnek (õs) imára, énekre,regére.” Szertes kesás hegytetõn annyi szû’ kesernye lajt,zok, átok van rab szóban/szû’ben, Csúcsát/csúcsokat kirí-vón éneklik körbe, kókadó zsarátnak gyúlik, üsmerünköreg/régi kísérõ. Majd szerepel egy valószínûleg jóvalkésõbb vésett szöveg is, melynek szövege: „Koronás Jézus-idézõ lenyügözõ, kísérik bujtói. Kereszt-vivõ nyájából sza-kadtál ki TE IS!” Valószínû, hogy Mellárnak sokkal inkábbigaza van abban, miszerint a rovásírás egykori készítõi min-den valószínûség székelyek lehettek, annál is inkább, merta Szertõ-tetõ szót a mai napig értik, tudják, használják asófalviak. Sõt, amikor kimentünk a helyszínre LukácsKárollyal, úgy ejtette ki a Szertõ-tetõt, hogy én alig értet-tem meg, ugyanis õ folyton Szertõs-tetõnek mondta a

helyet. A Szertõ-tetõn azonbannincs só, a Sófal-vi Sóhegy innenmintegy 5-6 kmtávolságra, nyu-gatra van légvo-nalban. Szerin-tem érdemes to-

2017. december

EKOSZ–EMTE 53Mûhely

Szertõ-tetõi emlékkõ, Szekeres-LukácsSándor fotója

Szertõ-tetõi emlékkõ részlete Mellár Mihályután

vább elemezni a felírat mondanivalóját. Az sem baj, ha töb-ben is megpróbálkoznak a megfejtéssel. Véleményem sze-rint a Szertõ tetõ elnevezése már önmagáért beszél, hiszen,ha a szó elejét vesszük, a szer-t, akkor mindjárt arra kell

gondolnunk, hogy ezen ahelyen egykor szerét ej-tették az ügyeknek, vagyistanácskoztak a székelyek.Orbán Balázs a Székely-föld leírásában említi,hogy a székelyek fegyve-resen tartották üléseiket,közülük a fõ emberekkövekre ültek le, a többipedig állva figyelte a

tanácskozást. Ha alaposan megnézzük a Szertõ-tetõt, elsõránézésre is ez jut eszébe a történelmet ismerõ embernek,hiszen a nagy emlékkõ mellett számtalan más, valamivelkisebb kõ is található, a hely pedig alkalmas arra, hogy ülé-sezzenek, gyûlést tartsanak. Sajnálatos módon a rossz fény-viszonyok miatt a Szertõ-tetõn található rovásírásos követnem sikerült jó minõségben lefényképeznünk, ezért MellárMihály megfejtéséhez kapcsolódva, az utolsó mondataitigyekszem az ábrán is megjeleníteni, a jeleket Berta Árpádés Károly László rajzolta le, a már fennebb említett tanul-mányukban.

Úgy tudtuk, hogy a Szertõ-tetõn nem csak egy rovásírásoskõ van, hanem van még két másik kisebb kõ is, sûrûn tele-írva székely rovásjelekkel. A szertõ-tetõi kisebbik írásoskövet, amint már említettem, a terület tulajdonosával –Lukács Károllyal - együtt leltük fel az erdõ között, hosszaskeresgélést követõen.

Azért is kerestük a többi rovásírásos követ, mert FülöpSándor szerint a Szertõ-tetõn három rovásírásos kõ van.Lukács Károly a nagy emlékkõtõl nem messzi találhatószámtalan követ drótkefével letakarította a rárakódottmohától. Hosszas keresgélésünknek köszönhetõen megta-láltuk a nagy emlékkõtõl dél-kelet irányban (kb. 100-150m) az erdõ között a kisebbik követ, melyen, úgy véltük, szé-kely-magyar írás van. E kõ sem kicsi, hiszen hossza egy

méter harminc centiméter körül van, a szélessége pedig110-120 cm. Szakemberek segítségével és megfelelõ felsze-reléssel szándékoztunk rögzíteni fogjuk ezen a másodikkövön látható rovásírást is. A szöveg majdnem 1 m hosszú,de ennek a részleteibe most nem akarok belemenni, egyalapos vizsgálat elõtt.

A terület jó ismerõjével, Fülöp Sándorral elõzetesen fel-vettük a kapcsolatot, mint ahogy beavattuk a kutatásba aSzékelyföld egyik rovásírás-szakértõjét, a már említettkorondi születésû Ráduly Jánost is. 2012. július 16-ánRáduly János, Csutak Attila, Lukács Károly és jómagamkimentünk a Szertõ-tetõre, az ott található kövek megvizs-gálása céljából. Ráduly János és Csutak Attila megállapí-tották, hogy székely-magyar rovásírás van a kövön. A kövöntalálható feliratokat Ráduly János és Csutak Attila rögzí-tette, lemásolta, jómagam pedig lefényképeztem, illetvevideo-felvételt is készítettem. A kövön található írás meg-fejtése azonban hosszabb idõt vesz igénybe. A Szertõ-tetõinagy kõ felmérését követõen megtaláltuk a kisebbik követis, amelyen írást lehet látni. Csutak Attila a pacsmagolásostechnika segítségével, mohával satírozva egy A4-es laponjól láthatóvá tette e kövön található írást és döbbenten álla-pítottuk meg, hogy e kövön nem székely-magyar rovásírásvan, hanem egyszerû latin betûs írás, mégpedig az olvasha-tó, hogy: SÁNDOR. Tudomásul kellett vegyük, hogy eznem rovásírásos kõ, tehát a harmadik követ mi sem találtukmeg, illetve ezen a kisebbik kövön nem rovásírás van.Reméljük, hogy a kutatást a késõbbiekben folytatni tudjuk.

További kutatásokat kellene végezni a felsõsófalvi Szertõ-tetõ környékén. Már Orbán Balázs is felhívta a figyelmetarra, hogy a székelyek a döntéseiket olyannyira demokrati-kus módon hozták, amihez hasonló egyáltalán nincs a nyu-gati, demokráciáknak nevezett társadalmakban. A gyûlésfolyamán minden székely hozzászólhatott, javaslatot tehe-tett. A székelyek, amint a magyarok is, szerét ejtettékannak, hogy gyûléseiken minden szabad ember beleszól-hasson a döntésekbe, körbeülõ és álló székelyek akár aSzertõ-tetõn is hozhattak döntéseket, épp az említettrovásírásos jelekkel teleírt kõ körül.

Szekeres-Lukács Sándor

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEMûhely

Szertõ-tetõi kis kõ, Szekeres-Lukács Sándor fotója

Jegyzetek:

06. Szekeres Lukács Sándor: Kodáros Kincsei. Fejezetek Felsõsófalva és a Székely-Sóvidék történelmébõl, Székelyud-varhely, 2002., 168-169. old.)

07. Sófalvi András: Sóvidék a középkorban, Fejezetek a székelység középkori történelmébõl, Haáz Rezsõ Múzeum,Székelyudvarhely, 2005., 98-110. old.

08. Beszédes kõkeret, Szász Tibor András - Székelyhon.ro , 2010.július 12.; Szekeres Lukács Sándor: i.m., 168. old.09. Molnár Melinda-Szász Tibor András, Székelyhon.ro, 2010. május 07.10. Ambrus Lajos: Ösvények az égben, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009, 147. old.11. Berta Árpád-Károly László: A szertõ-tetõi kõ rovásírásos feliratai* Az itt közölt – elõzetes tájékoztatásnak szánt – tanul-

mány a szertõ-tetõi kõ rovásírásos feliratairól az MTA-SZTE Turkológiai Kutatócsoportjának mûhelyében készült.Rövidített változata elhangzott 2006. november 6-án a Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya doktori elõadásaiközött.

12. Mellár Mihály: A szertõ-tetõi kép- és rovásfelirat olvasata, in: Mikes International, Magyar szellemi fórumHungarian Periodical for Art, Literature and Science, Alapítási év / Founded: 2001., Internet:www.federatio.org/mikes_int.html, Email: mikes_int@federatio.org, P.O. Box 10249, 2501 HE, Den Haag, Holland, X.évfolyam, 2. szám Volume X., Issue 2., 2010. április – június / April – June 2010, 100-106. old.

Annak illusztrálására, hogy ki volt Kónya Jancsi cigányprí-más mint ember, álljon itt az a történet, amelyet SerfõzõTóni barátom az édesapjától hallva nekem elmondott. Ezegyúttal a város szellemiségének a tükrözõdése is, mert azt akort idézi, amikor az emberek kisebb-nagyobb társaságokbaösszeverõdve beszélték meg egymás ügyes-bajos dolgait, sidõnként gondjaikat oldani a vendéglõbe mentek, ahol azt agond nagyságától függõen, kisebb vagy nagyobb mennyiségûborba nyuvasztották – fojtották. De hogy tökéletes legyen, sföl ne támadhasson, cigányzenével elparentálták – eltemet-ték. Ilyenkor a gondtól szabadult ember a reménység szár-nyán a mennyországba képzeli magát, s hálából mindenvagyonát azokra testálja, akik ezt neki lehetõvé tették.

Így történhetett meg Serfõzõ Antival is az, hogy gondjábólkivetkõzött, de le is vetkõzött, ugyanis bugyellárisa tartalmát,amelyben most ideiglenesen többecske pénz volt, a zené-szekre testálta. A súlytalanság kellemes érzésével feküdt le,de reggel, amikor újra magára talált s meglátta az üresbugyellárist, olyan gond nehezedett rá, hogy föltápászkodniis csak nehezen tudott. Ahogy ott a végelkeseredés partjángörnyedt, az ajtón kopogtatásfélét hallott. Odatámolygott, amegpattintott nyíláson Kónya Jancsit vélte látni. A gondtetejét a meglepetéssel úgy lenyomta, hogy alig tudta kinyög-ni a kérdést: – Hát te hogy kerültél ide, Jancsi? – Hát éntényleg csak kerülgetve, mert olyan jeges-síkos az út, hogyalig tudtam idebaktatni. Azért jöttem ilyen jókorán, hogyközötted s a feleséged között a pokoljárást elkerülhesd, defõleg, hogy téged a guta nehogy meg találjon ütni. Elhoztama pénzt, mert rendkívüli soknak találtuk. Igaz, hogy általunkbépillantást nyertél a mennyországba, de ez akkor is túlságo-san sok ahhoz, hogy ezért ma valódi pokoljárással fizess.

Ez a történet nemcsak Kónya Jancsi, hanem egy kis székelyváros szellemi-lelki világának is a tükörképe s valahol mélyena lelkekben ma is él és munkál. Valóban csak mélyen, mertjött egy kor, jobban mondva egy kór, amely minden érzelmetés gondolatot, ami az embert emberré teszi, ki akart pusztí-tani s így csak az maradhatott meg, amely a külsõ erõszakrészére elérhetetlen.

Mivel a kór bûzét már érezni lehetett, ezért Kónya Jancsirendkívüli temetése több volt, mint egy híres cigányprímástólvaló búcsúzás. Az õ temetésével egy ki tudja hány évszázadoslétforma kierõszakolt haláltusája is elkezdõdött. A vármegyeösszes cigányzenekara által fölsírt nóta: „Most van a naplemenõben” ennek szimbóluma is volt.

Annak, hogy a generációról generációra szálló hivatássze-rû zenélés ki tudja miótai hagyományformájának szála kez-dett megszakadni, jó példája marosvásárhelyi egyetemiéveim tapasztalata. A pár száz hallgatót számláló egyetembensõséges szellemébõl fakadóan mindenki mindenkirõltudott. Nekem is már pár nap múlva tudomásomra jutott,hogy a negyedéves Hóka Nándi cigány származású. Nagyon,nagyon értékelve, különös tisztelettel néztem rá. Ha õ meg-

lepetés volt, hogy ne lett volna az, amikor megtudtam, hogyFarkas Pista évfolyamtársam apja is cigányprímás.Természetesen rövidesen nem csak megismertem, hanem hatév alatt egy máig tartó jó barátság is kialakult köztünk. Mivelén a magyar cigányzenét nem csak egyedülállónak tartottamaz egész világon, hanem részünkre megtartó erejûnek is,ezért Pista rendkívüli nagyra értékelése mellett valamivádaskodást is éreztem. Egy meghitt alkalommal ennek han-got is adtam. Kíváncsiskodó kérdésemre azt válaszolta: –Tudod, az utóbbi idõben a zenélésbõl való megélhetésünkúgy beszûkült, hogy ezen a téren a jövendõt nem láttam biz-tosítottnak. Ez s a betegeken való segíteni akarás vágya mel-lett a bizonyítás szándéka is szerepet játszott. Nevezetesen,hogy én a legnagyobb feladat megoldására is képes vagyok. –Én ezt ésszel elfogadtam, de a szívem akkor még nem tud-tam meggyõzni. Azonban nem kellett sok idõ ahhoz, hogy azérzelmek gyõzedelmeskedjenek: ugyanis a társadalom lesze-gényítése és csordásítása hamar a tetõfokra hágott. A külön-bözõ foglalkozási ágak karámosítása nem kímélte meg amagyar cigányzenekaros vendéglõket sem. Nem csoda, hogya még önmagától is félõ hatalom ezeket különösképpenüldözte, mert a sírva vígadó magyaroktól reszketve félt.Márpedig egyetlen nép a világon, amely sírva vígad, s egyet-len vigasztaló társa ebben a magyar cigányzene. Ha ezt meg-szüntetik, akkor a vigadó magyarokból csak síró magyarmarad, akinek már „õk” húzzák el a nótáját.

Számomra felejthetetlen, ahogy az orvosi egyetemen s avároson szétfutott a hír, hogy a Hargita vendéglõ prímásagyógyíthatatlan szívbetegséggel a klinikán fekszik. Én, bárközelebbrõl a prímás tevékenységét nem ismertem – nekempénzem kenyérre is alig jutott – így csak valaki jóvoltábólismertem, mégis meglátogattam. Õ, az elkeseredett s kétség-beesett lelkek vigasztaló „angyala”, most, mint sarokbadobott törött hegedû, lekonyultan nézett a semmibe.Halálával nem csak a banda bomlott föl, a vendéglõ is bezárt.A cigányzenés vendéglõk bezárásával a város évszázadossajátos élete véget ért. Az életét megerõszakolták. Idegenszívûek, idegen zenére kalodába táncolásra kényszerítették.

Ma is gyakran magam elé idézem azt a csodálatos értelmetsugárzó fekete szemû cigánypurdét, akit a Klinika gyermektébécé osztályán ismertem meg. Nem azért, mert a kórte-remben õ volt egyedül cigány, hanem, mert valami különösvonzalmat éreztem iránta. Ezért gyakran az ágya mellé ülvemegpróbáltam szóra bírni. Nem kellett sokat noszogatnom,mert a kezdeti félelme hamar eltûnt. Hét év körüli lehetett,de már két nyelven, magyarul és cigányul beszélt. A maros-menti vagy nyárád-menti azon cigányok közé tartozott, akik-nek két anyanyelve volt. Nem az érdekesség kedvéért,hanem, mert akkor még az orvosi hivatás gyakorlati szabályaiközé tartozott, hogy az orvos próbáljon mindig a beteg anya-nyelvén értekezni, ezért én megpróbáltam tõle cigányultanulni, illetve pár olyan szót, mondatot elsajátítani, ami az

2017. december

EKOSZ–EMTE 55Mûhely, história

Toró Árpád

Emlék, tapasztalat, vélemény – 3.(Folytatás elõzõ lapszámunkból)

orvos és cigány betegek közötti feszültség oldásához szüksé-ges. Sajnos az akkor készített kis szószedetem, amire igazánszükség lett volna rá, a sok herce-hurcában elkallódott. Aligmaradt meg az emlékezetemben pár mondat pl. Káj dukháltud – hol fáj?, hálo potro – hagyja puhára a hasát. Ez a kevésis sokat jelentett s részben ennek is tulajdonítható, hogy sokév után is már messzirõl köszöntenek.

***„Si vis pacem, para bellum” örökérvényû megállapítással

zártam le az egyetemi hat esztendõt, amely alatt nem történtmás, mint felkészülés a „háborúra”, amelyet nem gyilkoló,hanem a tudomány fegyverével vívnak az „Életért” Az én csa-tateremet a „Sors” Csíkországba s fõ hadiszállásomat Felsõ-Csík központjába jelölte ki. Feladatom közel tízezer emberegészségének a megvédése, illetve a rászorulók gyógyításavolt. Természetesen legfontosabb volt a különbözõ helyen ésmódon támadó ellenség állásainak a felderítése és lefegyver-zése. Tehát a megelõzés. Ennek keretében került sor a máso-dik világháború után még szórványosan fellelhetõ, az utóvéd-harcokat vívó tetvek elleni küzdelemre. Néhány, járványszempontjából jelentéktelen fejtetves góc kiirtásával nem voltprobléma. Azonban volt egy olyan, ruhatetvek általi veszélyesüteg, amelynek a kilövése elengedhetetlen volt. Ezt János, azegészségügyõr meg is próbálta, de a „tûzfészek” lakói, a maromának nevezettek ezt visszaverték, ezért János az én segít-ségemet kérte.

Kimentünk ehhez a patakhídja sarkánál lévõ putriba. Aháznagy engem ismert, ezért vele megbeszélve a szavára kijöt-tek – abból a kb. 4×3 m-es helyiségbõl, amelyben az egyetlen„bútor” az egyik lábát elveszített, így csak háromlábú fûtõvolt. A lakók tizennyolcan voltak, s mert hihetetlennek tûnt,ezért megkérdeztem: – Hogy fértek el, talán még egymáson isfeküdtetek? – Hát, még így is, instálom – volt a válasz. A lát-vány és a válasz hatására csak annyit mondtam: – No, János,jegyezze meg, hogy ezek lesznek a jövendõnk meghatározói.–Azt, hogy ötven év alatt hányszor tizennyolc tagú csoport lettebbõl, nem tudom, de hogy az akkori jóslatom kezd betelje-sülni, arról bárki meggyõzõdhet. Azt pedig az eddigi tapaszta-latom alapján nem csak jósolom, hanem állítom; hogyhaennek az önmagát romának becézõ társadalmi, de inkább tár-sadalom kívüli csoportnak a további szaporodásába nem avat-kozunk be, akkor egyáltalán jövendõnk sem lesz.

Mielõtt ezt a megállapításomat folytatva a tragédia elkerü-lésének lehetõségét latolgatnám, két véleménynek kell han-got adnom.

Az egyik, hogy ezeknek az utóbbi idõben romának nevezet-teknek – nem tudom ki és honnan vette ezt az elnevezést – azelõbbiekben a nemzet részeként tárgyalt magyar cigányokhoz(én magyar cigány vagyok – vallotta Ráduly József , aSzáztagú Cigányzenekar egyik alapítója) semmi kapcsolatnem fûzi.

A másik, hogy a magyarsághoz fûzõdõ kapcsolatukat csak anyelv határozza meg, ugyanis anyanyelvük – más nyelvet aligismernek – magyar. E szerint a nemzethez való tartozásukvitathatatlan. Azonban a túlszaporulat szülte nyomor miattnem tudtak a nemzet részeivé válni.

Így kialakult egy teljesen reménytelen, ezért minden cél nél-küli, egyik napról a másikra tengõdõ, a többségi társadalom-tól idegen magatartás, amely õket öntörvényûvé, illetve sok-

szor még a saját kereteiken belül is törvénytelenné teszi. Azegyik napról a másikra való éléshez szükséges javak megszer-zése a tudatukat úgy beszûkíti, hogy semmi más nem érdekliõket, csak ez. Kialakul a „csak a kukáig” való gondolkodás-mód, az ún. „kuka-szellem” Önbizalmuk hiánya a helyzetük-be való teljes beletörõdéshez vezet. „Ha ez úgy se lehet más-képpen, akkor miért próbálkozzak” gondolkodásmód: a mun-kakerülés a nyomorban fetrengés melegágya. Ennek viszontnem csak a környezetük teljes elhanyagoltsága, tönkretétele,hanem saját magukkal szembeni igénytelenség is a következ-ménye. Ez a viselkedés – nem magatartás – a környezõ világ-gal való együttélést nagyon megnehezíti.

A fentieket egy rövid bevezetõnek szántam azzal a céllal,hogy véleményemet érthetõbbé tegyem. Kiegészítõként fon-tosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez csak egy rövid eszme-futtatás, ezért nem tartalmazza a sokak által már ismert rész-leteket, s fõleg azt, hogy nem kizárólagos, azaz minden ezzelkapcsolatos építõ szándékú véleményt elfogadok. Azonbanminden olyan véleményt visszautasítok, amely minden, ebbõla helyzetbõl való kilábolási szándékot hiábavalónak tart.Ennek cáfolata, hogy vannak cigányok, akik még önerejükbõlis képesek a nyomor falát áttörni s a társadalom értékes tag-jaivá válnak. Tehát a helyzet egyáltalán nem reménytelen, sminden segítség hasznos és kötelezõ, de a probléma megoldá-sához nem elégséges. A segélyezés a munkaképteleneknek ésgyerekeknek valóban segítség, de az egészségesen fetrengõkrészére káros. A helyzetükbõl való kiemelkedés lehetõségé-nek a felismeréséhez kétségkívül csak a tanulás által juthat-nak el. Azonban amennyire örvendetes a tanulás általi ered-ményesség, annyira elszomorító, hogy nem látom a velükegyütt munkálkodó saját tanítót, tanárt, orvost stb. Minthamegtagadnák azokat, akik közül származnak. Természetesena problémát õk sem tudnák megoldani, de nagyban hozzáse-gíthetnék a megoldásához. A vízben fuldoklónak a közvetlensegítség kell, a partról való bekiabálás rajta nem segít. A pél-damutatás sem ér sokkal többet, mintha az éhezõnek kenyérhelyett a jóllakott a tele hasát mutogatná.

A fent említettek mindegyike nagyon fontos és hasznos, decsak besegít a probléma megoldásába, viszont azt még együt-tesen sem képesek megoldani, mert az igénylõk száma mérta-ni, de a lehetõségek csak számtani haladványok szerint növe-kednek. Tehát az arányok megváltoztatása nélkül soha semegyenlítõdhetnek ki. Ezt mindenki látja s a megoldást is min-denki tudja, de a karrierista álhumanistáktól félve mégkimondani sem merik. Az õszinte segíteni akarók, ezektõltartva, az ujjaik mögé bújva lesik, hogy az igazi megoldás kul-csát valaki megmutassa. Magam is a megoldás kulcsával a„zsebemben” évtizedeken át pajmolódtam – törtem magam –,amíg elszántam magam, hogy a képmutató világ elõtt nyilvá-nosan azt a megoldás zárjába illesszem.

Azokkal szemben, akik csak az íróasztal mellõl ismerik aproblémát, s különbözõ kitalációkkal próbálják megoldani, azén megoldási javaslatom kimondottan tapasztalatokra épül.Öt évtized múlt el az elsõ megfigyelésem szülte azon kijelen-tésem óta, amelyet egy rendkívüli nagy szaporulatú roma csa-lád láttán tettem. Azzal, hogy mint szülész-nõgyógyász, telje-sen közelrõl is megismerhettem ezt az azóta óriásira nõttnépességet, az akkori kijelentésem, hogy „õk lesznek a jöven-dõnk meghatározói”, csak megerõsítést nyert.

(Folytatjuk)

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEMûhely, história

„Mert az igazi esszéíró mindent kipróbál, hogy közelebb jus-son az olvasóhoz: elõadást tart neki, levelet ír, útirajzot vázol,arcképet fest magáról és másokról, a mások lelkét a magáé-ban, a magáét másokéban tükrözve, vitatkozik önnön énjével,mesél, interjút ad önmagának vagy egy újságírónak, mindenálarcot kipróbál, minden magatartást megkísérel, hogy beszéd-re, véleményre, helyeslésre vagy ellentmondásra késztesse olva-sóját, akit társának, munkatársának tekint, és akire sohasemnehézkedne tudásával, vagy pláne tekintélyével.”

(Gyergyai Albert)

125 éve született Nagybajomban – Somogy megye egyikõsi és nagymúltú településén Gyergyai (1901-ig Schlesinger)Albert, a francia irodalom ihle-tett tolmácsolója és tudós pro-fesszora. Elsõ tanítója édesapjavolt, az õ keze alól került elõbb akaposvári fõgimnáziumba, majd1911-ben a budapesti egyetemfilozófiai fakultására és egyszer-smind az Eötvös Kollégiumba,ösztöndíjasként. „Pontosanmagam sem tudom mikor, shogyan született meg bennem azelhatározás. Szüleim orvosnak, mérnöknek szántak, vagytalán rendes hivatalnoknak, én viszont érettségi után kijelentet-tem anyámnak: tanár leszek. Talán apám példájára, akit, báregyszerû tanító volt, az egész megyében becsültek, talán regény-hõseim Jókai, Gárdonyi, Móricz Zsigmond nevelõinek példá-jára, talán mert nem mertem továbbnézni a magam kis hori-zontján s a további tanulás az iskolai esztendõk egyenes, köz-vetlen szinte szerves folytatásának tetszett”- vallja Gyergyai.

Elsõ novelláját Az Új Idõk közölte 1909-ben, melyet gim-nazistaként írt, majd a 1920-ban közölte elsõ tanulmányát.

Kedves tanára, Horváth János 1914 nyarán ösztöndíjjalkiküldte Párizsba. Itt érte a háború kitörése, s mert hazanem utazhatott, megjárta Bretagne és Normandia internálótáborait. Megrendült egészségi állapotára tekintettel 1917elején Svájcba engedték, ahol felgyógyulása után két évighallgatta a lausanne-i egyetem elõadásait. 1919 áprilisábantért haza. 1921-1927 között a Magyar Írás munkatársa volt.13 könyvet írt, 50 mûfordításkötete és 36 általa szerkesztettantológia jelent meg. 1926-ban elõadóként visszakerült azEötvös Kollégiumba, ahol tizenkét éven át (1938-ig) dolgo-zott, s ahová 1945-ben, harmadszor is visszatért. AKollégium megszûnte után az Eötvös Loránd Tudomány-

egyetemen tanított világirodalmat, majd francia irodalmat15 éven át.

1920-tól a lap megszûntéig a Nyugat állandó munkatársavolt: francia irodalmi tanulmányokat írt, fõképp Babits ésOsvát biztatására. Egész sor remekbe készült fordításajelent meg 1920-tól: Voltaire, Flaubert, Gide, Valéry és má-sok mûvei, s a harmincas évek vége felé Proust fordításánakelsõ két kötete (Swann és Bimbózó lányok árnyékában). Elsõönálló tanulmánykötete (A mai francia regény) 1937-benjelent meg; régebbi és újabb tanulmányait a SzépirodalmiKönyvkiadó adta közre az elmúlt években, eleddig háromkötetben (Klasszikusok, Kortársak, A Nyugat árnyékában cím-mel) „Kötetem címe a hála és megemlékezés jegyében fogant,egy nagy multú folyóirat irányában: Babits, Osvát Ernõ ésGellért Oszkár szinte egyidejû biztatásával a Nyugat hasábja-in kezdtem, amit rangosabb alkotók „irodalmi pályafutásnak”neveznek, s legtöbb munkám nemcsak a Nyugat sajátos lég-körében, hanem a Nyugat nagyjainak közvetlen hatására isszületett. A Nyugat sokunk számára, nemcsak folyóirat volt,hanem otthon, s a kávéházi márványasztal, ahol Osvát holegyedül, hol Gellért Oszkárral a jobbján, egyformagrandezzával fogadott minden kezdõt és minden hírességet.(…) s maga a nyomda, vagy a redakció több meleget árasztottránk, több védelmet biztosított a rossz évek sérelmei és meg-aláztatásai ellen, mint bármily gõgös intézmény, akármilyenhatalmas érdekszövetség, s addig is, míg lesz valaki köztünk,aki egyszer megírja a Nyugat nem csak irodalmi, hanem szel-lemi történetét, hadd függesszem emlékkövére e könyv szerényex-votoját” – írja A Nyugat árnyékában címû kötetében.

Gyergyai Albert szemléletét, ízlését alapvetõen határoztameg francia kulturáltsága. Hogy a két világháború között aNyugat hû lehetett címéhez, s mindig ismertethette olvasó-ival a nyugati irodalom új törekvéseit, abban neki is orosz-lánrésze volt: rendszeres beszámolói, tanulmányai és bírála-tai ablakot nyitottak az új francia kultúrára, az elsõ világhá-borút követõ irodalmi csatározásokra és ízlésváltozásra.Esszéstílusának kialakításában bizonyára mesterének,Riedl Frigyesnek hatása is érvényesült, ezt Gyergyai a rá olyjellemzõ szerénységgel mindig hangoztatta; valójában azon-ban írásai a modern magyar esszé mesterdarabjai, áttetszõpoétikusságukkal, kristálytiszta logikájukkal a szépségért,emberiességért rajongó irodalomszeretõ ember szemérmesvallomásai. Ez a szemérem gátolta meg abban, hogy nemze-déktársai példáját követve hamar jelentkezzék önálló kötet-tel, hosszú ideig csak szolgálni akarta az irodalmat írásaivalés tolmácsolásaival, melyekben szinte észrevétlenül alakí-

2017. december

EKOSZ–EMTE 57Mûhely, história

Eleven hagyományGyergyai Albert

(1893. január 22., Nagybajom – Budapest, 1981. július 7.)

totta ki a nagykorú fordításeszményt. Proust-, Gide- ésMauriac-átültetései a magyar mûfordítás-irodalom legje-lentõsebb teljesítményei közé tartoznak, kimondva-kimon-datlanul ösztönzõi lettek a következõ nemzedékek munkás-ságának. Proust mellett Gyergyai Flaubert-el foglalkozott alegtöbbet. Míg 1958-ban a Bovarynét nevezi a világirodalomlegszebb regényének,néhány év múlva, vállalva azönellentmondást, az Érzel-mek iskoláját teszi az elsõhelyre. Proust-esszéibenarra keresi a választ: mi tetteképessé ezt az alkotót arra,hogy mûkedvelõbõl nagy írólegyen?

A mai francia regény (1936)címû könyvtanulmányaizgalmas, szellemes kalando-zás az elsõ világháború utánifrancia irodalomban. Olyanjelenségekre is felhívta afigyelmet, melyek tudatosí-tásával megelõzte a francia irodalomtudományt

Emberi magatartásáról egyik legszebb tanulmányköteté-nek címe (A Nyugat árnyékában, 1968) is elárul egyet-mást.Szerényen, a nagyok árnyékában rajzolja portréit, melyekegyszerre mû- és emberközpontúak. Aligha véletlen, hogyezek közül kiemelkednek az Ambrus Zoltánról és BabitsMihályról írt esszék, tanulmányok. Az elõbbihez a franciásérdeklõdés és ízlés, az utóbbihoz egyfajta transzcendencia-igény megvalósításának vágya fûzte eltéphetetlen szálakkal.Irodalomszemléletének nyitottságára, ítéletalkotásánakbiztonságára vall azonban, hogy értõ, mély analízisét adjaKassák lírai törekvéseinek is, s kivételes érzékkel fejtette fölKosztolányi stílusának rejtett szépségeit.

Ha a szépíró Gyergyai Alberttel kapcsolatban az irodalmiközvélemény meglepetésérõl szóltunk, még inkább ez azérzés kerítette hatalmába a tudós professzor tisztelõit, tanít-ványainak nemzedékekre visszanyúló seregét, amikor 1974-ben megjelentette verseinek és fordításainak gyûjtemé-nyét (Õsz és tél között). A hosszú útra visszatekintõ emberérett nyugalma éppúgy megnyilatkozik ezekben a szilárdformába öntött költeményekben, mint bizonytalansága,tétovasága, nehogy maradinak, korszerûtlennek lássék ekései betakarítása során. Gondosan felépített szonettek vál-takoznak finom, míves prózaversekkel, melyekben a leírásés az emlékezés az uralkodó érzés. Leginkább finomancizellált érmekre emlékeztetnek prózaversei. Bennük amegromlott világból hátrál vissza egy szebb, hitelesebb ésemberibb birodalomba, mely még érintetlenül õrzi az “illú-ziókat. „Milyennek látjuk az ideális esszéírót, azt, amilyentalán nincs is, de igen jól elképzelhetõ. Azt hiszem, közelebbvan a mûvészhez, mint a tudóshoz: nem ellensége a tudásnak,nem is kizárólagos híve a mûvészetnek, elõbb elsajátította atudást, az általánosat, azon kívül valamilyen szakmûveltséget,s miután mindezt megemésztette, a mûérzék vagy az életérzékmegakadályozta a pedantériában, a tudósgõgben, az egyolda-lúságban. (...) Látom, mint Baudelaire dandyjét: nem ápoltkülseje, gondos ruhája, tudatos jó modora s zsebében számlá-

latlan aranyai miatt, bár ezek a tulajdonságok sem ártanak,hanem mert szereti a harmóniát, az életmód s a mûveltségkívánalmainak összhangját, a külsõnek s a belsõnek valóságosvagy csak képzelt egyezését.”

Az 1954-es Irodalomtörténeti Közleményekben jelentmeg egy cikk, amely feleleveníti a Nyugat történetébenlezajlott egyik legnagyobb polémiát, a Hatvany–Osvát-vitát,s ez az értekezés Hatvanyt hozza ki gyõztesnek. Gyergyaihozzászólásában határozottan elutasítja ezt a véleményt,szerinte ugyanis Osvát képviselte az irodalom függetlensé-gének ügyét. Ez a kiállás nagyon nagy szó 1954-benGyergyai öröksége a francia irodalom és mûveltség közép-pontba állításában azért is nagy jelentõségû, mert míg amásodik világháborúig a nyugati orientáció egyet jelentett afranciás tájékozódással, addig a háború utáni idõszakban eza kultúra idehaza nemcsak elhalványult, de az utóbbi évtize-dekben teljesen megrendült. A frankofon világ összeszû-kült, helyét átvette a német, majd napjainkra az angol nyelvpáratlan és erõszakos terjeszkedése. A Gyergyai képviselte„franciás mûveltség a múlt finom, szép kellékei közé került– mondta róla Kenyeres Zoltán..

A francia és a német nyelvterület mellett Gyergyai figyel-mét nem kerülte el az angol irodalom sem, többek közöttVirginia Woolf életmûve, melynek egyik fordítója is. „Mamár, a tudományos specializáció korában ez a sokirányú tájé-kozódás elképzelhetetlen. Gyergyai még nem ismert ilyenmûvelõdési határokat” – hangsúlyozta egy elõadásában

Szegedy-Maszák Mihály. Megállapíthatjuk, hogy a mûvésziösztön felülírta benne a tudósi elhivatottságot, és nem vélet-lenül az esszé mûfajában talált adekvát megnyilatkozási for-mát.

Gyergyai Albertet nagyon értékes munkásságáért több-szörösen díjazták: (1933, 1937, 1946), Francia KöztársaságBecsületrendje (1937), A Magyar Népköztársaság ÁllamiDíja, II. fokozat (1970). Tudományos életmûvéért, a világ-irodalom és a magyar irodalom témakörében írott tanulmá-nyaiért 1971-ben megkapta az Egyetem gyémántdiplomáját.

Szülõházán márványtábla õrzi emlékét, sírja a bajomitemetõben található

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEMûhely, história

Figyelj most rám, de jól figyelj! Mi másról írhatnék Nekedebben az adventi hangulatban, mint a hitrõl, ami a mai hite-hagyott világban talán a legnagyobb összetartó erõ. Deelõbb elmondom neked egy álmomat, persze csak részletei-ben, mert ami a legfontosabb egy álomban - az általa kivál-tott érzések, hangulatok, - azt nemigen lehet szavakbanvisszaadni. Talán furcsa, túlságosan is szimbolikus álom, detudod, valamikor, még nem is olyan régen, a városnak mégvolt „szelleme”, ami mint egy nagy családot, összefogta aváros õslakosságát, vigyázott rájuk, ismerte a jó és a rosszlépéseiket, de végszükség esetén ez a szellem maga volt az„otthon” fogalma.

Szóval, elmesélem, hogy álmomban késõ, éjszakába nyúlóeste volt, és én egy nagy lakásban jöttem-mentem, minthafolyton vártam volna valakit, valakiket, mintha mindannyi-an, akik a családhoz tartozunk, most abban a lakásban lak-tunk volna és egyenként érkeztek haza, ebben a kései órá-ban. Ahogy bejöttek az ajtón, mindenkinek elmondtam,hogy a meghagyott ebédet a kályhán találják, tegyék kimaguknak, majd be-benéztem a konyhába, és láttam, aminta nagy fazékból egymás után kimerik a levest a tányérjukba.Fura módon, álmomban krumplileves volt, amit ugyan elégritkán szoktunk fõzni, mégis, talán szimbólumként maradtmeg az emlékeimben, olyan szimbólumként, amire nemso-ká még visszatérek. Addig azonban az álom lényegét szeret-ném elmondani, mert ahogyan egymás mellett állva kinéz-tünk az ablakon, odakint táncoló hópihék szállingóztak alevegõben, de mi azért közelképben láttuk a városházát ésszinte teljes egészében láttuk az éjszakai belvárost, mindenfényével, mozgalmas létével együtt. A városháza – álmom-

ban lapos - tetején pedig a tetõ egyik oldaláról a másikra ottsétált egy hatalmas, méltóságot sugárzó, több méteres,bronzból készült emberalak. Középkori ruhában, combkö-zépig érõ zsakettben, kalappal a fején, és ide-oda forgolód-va mintha onnan fentrõl irányította volna az embereket,

kezével jelezte, hogy merre menjenek, hogy hány óra van, ésmintha a gondolataikat is irányította volna. Csak álltunkálmélkodva az ablak elõtt és néztük. Csodálatos, múltatidézõ, titokzatos sejtelmekkel teli látvány volt, ahogyan azegyre sûrûbbé váló hóhullástól megszûrt gyér éjszakai fény-ben ott sétál a hatalmas bronzalak a városháza tetején, aki-rõl úgy éreztem, mindent tud, mirólunk, emberekrõl, aváros múltjáról, sõt jövõjérõl is, és különleges kézmozdulat-okkal próbálja úgy irányítani az emberek lépteit, ahogyan azvalahol, egy rejtett helyen elõre meg van írva. Ébredéskor úgy éreztem, mintha az üveghegyen túli világ-ból érkeztem volna vissza az ágyamba, azóta sem tudok sza-badulni az élménytõl, ami valamilyen módon a folytonosságérzetét keltette fel bennem, hogy hiába tûnnek el az idõkfolyamán teljes nemzedékek, egyéni örömök, fájdalmaktömkelege foszlik szét úgy, mintha soha nem is lett volna,mégis, valahol a lélek legmélyén mindenkiben él a folyto-nosság érzése, amit nappal a tudat elfelejt, de a tudatalattiaz álomban elõhozza, hogy az emberi lélek és szellem sohanem semmisül meg, legfeljebb átalakul. A lényeg azonban,az örökkévalóság lényege nem változik. Pedig az emberiélet az örökkévalósághoz mérten csak annyi, mint egy hal-vány mosoly vagy a szemekben felsötétülõ fájdalom.

Ettõl a felfedezéstõl roppant humorosnak tûnõ krumpli-leves-történet jut eszembe, ki tudja, ebben az értelmezés-ben, a tudatalattimban milyen összefüggések keletkeztekbennem az évek során. Minden családban, ahol szeretnekjátszani a szavakkal, idõvel kialakul egyfajta házi zsargon,amit aztán nagy élvezettel használnak egymás között, sze-rintem ez is hozzátartozik az ember természetes humor-igé-nyéhez. Így volt ez gyermekkoromban nálunk is, néha csakösszenéztünk a szüleimmel vagy a testvéreimmel, kiejtet-tünk egy más számára érthetetlen szót, és máris elárasztottaz a vidámság, amit csak valami titokzatos összetartozásiérzés válthat ki az emberbõl, olyan összetartozás, ami a biz-tonságérzetet is jelenti egyúttal, s amitõl könnyûvé, gondta-lanná, ugyanakkor szárnyalóvá válik a lélek.

Egyszer, kiskoromban, történetesen éppen krumplilevestettünk, közben nagymamának a régmúlt idõk, a világhábo-rú viszontagságai járhattak az eszében, mert arról kezdettmesélni, hogy milyen volt az élet az õ kamaszlány idejében,amikor már csak krumplilevesre tellett a házi költségvetés-bõl. Én akkor, hatéves lényem minden érdeklõdésével azttaláltam kérdezni, hogy: „és akkor én hol voltam?” Nagy-mama elmosolyodott, majd rövid tûnõdés után azt felelte:„hát, te akkor még a krumplilevesben voltál.” Azután mégsok évig azt hittem, hogy a kisgyerekek, amíg meg nem szü-letnek, parányi formában a krumplilevesben laknak. Talánezért maradt meg bennem ez az egyszerû étel úgy, mint azemberi folytonosság szimbóluma.

Amikor édesapám nagykorú lett, a tizennyolcadik szüle-tésnapjára kapott könyvbe nagytata ezt írta be: „“Ne félj:emlékezni./ Ki voltál: ne feledd./ Ki szült, ki nevelt, ki volt taní-

2017. december

EKOSZ–EMTE 59Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

B. Osvát Ágnes

Dorkámnak, élete 15. karácsonyán

tómestered./ Ne félj: feledni. Mid volt, s mid veszett./ Tükörbenézz, s fejed ha megleled,/ - nagy kár nem érhetett.// Ne félj!Nincsenek szörnyek, feneketlen mélységek, égig érõ fák, felmér-hetetlen erõk. Csak dolgok vannak, sokkal egyszerûbbek, mintgondolod.” És én, valahányszor kezembe vettem ezt a köte-tet, úgy gondoltam, hogy a történelem sorsfordító erõi csakkülsõségeiben tudták megváltoztatni a családunk életét, delényegében semmi nem változott, mert a dolgok csak úgymegtörténtek az emberrel, de ettõl senki nem veszítette el alényeget, az önazonosságát. Hiszen a szeretet nem lehetõ-ség, hanem létszükséglet…

Ma délelõtt vásárcsarnokba mentem a szomszédunkkal,segítenem kellett neki a bevásárlásnál. Azt mondtam,vigyük el a nagy, kétfülû fonott kosarat és abba tegyünk belemindent, mert azt ketten könnyen el tudjuk cipelni a kocsi-ig. Furán nézett rám, talán azt gondolta, hogy ezzel a kosár-ral nevetségessé tesszük magunkat manapság, a sokfélebevásárló táska idején. Hát, szó, ami szó, kicsit megbámul-tak az emberek, de sokkal inkább jóindulatú, mint elma-rasztaló mosollyal az arcukon. És meglehet, valamennyiük-nek megfordult a fejében, hogy ugyan, miért is kell mindigaz aktuális divathoz igazodniuk, ilyen kosaruk lehet, hogynekik is hever valahol a padlás vagy lomtár mélyén, a feltá-madásra várva. Miért is ne lehetne feltámasztani azt a kort,amikor a nagyszülõk ilyen nagy, kétfülû kosarakban vittékhaza a befõzni való paradicsomot, barackot, vagy a nagyszemû, ropogós cseresznyét. És miért is ne, akár az eltennivaló uborkát is.

Bevallom, ahogy fogtam a kosár fülét, régen volt, kisgyer-mekkori emlékek tolultak fel bennem, eszembe jutott, hogyDédikém éppen ilyen fonott kosárban tartotta a vasalni valóágynemût, abroszokat, törülközõket, és amikor vasaláshozkészülõdött, egyenként kiszedegette a friss illatú ruhákat akosárból, az asztalon bepreckelte õket, majd összehajtogat-va visszatette a kosárba és nekilátott a vasalásnak. Olyankorén fogtam a kisszékemet, odacipeltem a konyhaszékrehelyezett kosár mellé, és rákuporodva szívtam magamba akertben szárított vasalni valók semmihez sem hasonlítható,otthonos illatát. Dédike közben a vasalóval szárogatta,simítgatta ezeket a régi, lenvászon párnahuzatokat, lepedõ-ket, és én eltûnõdve néztem, ahogy a szárogatás nyománpárállik, illatozik minden, mígnem az egész konyha megtelta tisztaság boldogsághormonokat termelõ illatával. Dédikeközben mesélt, régi idõk szénnel melegített vasalóiról, ami-kor még nem létezett villanyvasaló, elmondta, hogyan fújtákbenne a parázsló szenet, hogy izzásba hozzák és megfelelõhõmérsékleten tudják tartani. Mai napig megmaradt emlék-idézõnek egy kisméretû, szénnel fûthetõ vasaló, amivel fod-rokat, csipkéket vasaltak, sokszor kézbe veszem a töröttfogójú, de a fényét nem veszítõ kis jószágot és végigsimítom,úgy, mintha a Dédikém szorgos kezeit simítanám végig. Ésarra gondolok, amit már többször leírtam, hogy a családnakaz egyik legnagyobb érdeme az, hogy megteremti a folyto-nosságot. Azt a folytonosságot, amibõl aztán elõ tudnakjönni a megtartó emlékek, az elmúlt melegségek, a simoga-tások, amik késõbb segítenek az embernek életben marad-ni, olyan percekben is, amikor homoksivatagban vagy akáregy kihûlt bolygón magunkra maradunk.Szeretnélek megta-nítani, hogy tudj a hit szellemében élni, legalább ilyenkor,

karácsony táján, jó lenne átadnom, átsugároznom az igazihitet a mai gyermeklélekbe, úgy, ahogyan én is - amikor márrég tudtam, hogy a karácsonyfa és az ajándék a szüleim,nagyszüleim mûve- hittem, hogy õk valamilyen titokzatosvarázslat folytán kapcsolatban állnak az angyallal, és bármitkérek, el tudják intézni az égiekkel, hogy azt meg is kapjam.Csak most, ennyi év elteltével jöttem rá, hogy az igazi aján-dék az a tiszta, õszinte hit volt számomra, amit semmivel

sem lehet helyettesíteni és ez a család fogalmát jelenti.Valami megbonthatatlant, amirõl tudjuk, hogy akkor ismegóv minket, amikor a világ bántásai túlságosan ránknehezednek. Ahol a kívülállók számára észrevehetetlen,legkisebb gesztusnak is megvan a jelentése, jelentõsége.

És most újból figyelj jól rám! Annyit és annyiféleképpgyötrõdtem az érzékeknek az intellektuális és érzelmi tuda-tosságtól való különválásáért, amíg váratlanul rábukkantama legegyszerûbb igazságra: soha nem maradunk magunkra,ha mindig a belsõ hangra hallgatunk. Ha nem érzed már jólmagad ott, ahol élsz, és egyedül, magányosan fekszel azágyadon, hirtelen meghallod a tücsök cirpelését. Hallgasd atitokzatos hangokat, melyek a Teremtõ alkotta természetbõlszállnak feléd, és megérted, milyen üzenetet közvetít nekeda tücsök. Azt mondja, hogy mindegy, hol vagy, itt vagy más-hol, az érzéseidet mindenütt, bárhol ki tudod vallatni, s akérdéseket fel tudod tenni magadnak. És ha akarod, ha iga-zán akarod, a válaszokat is megtalálod rá, akárhol élsz. Abelsõ hang pedig, ami végsõ soron a lelkiismereted, meg-súgja, hogy mit válaszolj a tücsöknek. És megköszönödmajd neki, hogy rávezetett az igazságra: senki ne akarjonidegeneknek bizonyítani, senki ne akarja megnyerni a vilá-got, mert közben könnyen elveszítheti a lelkét. És akkorsoha többé nem fogja meghallani esténként a gyönge kis cir-pelést, ami a saját kertjébõl szól hozzá, és ami egyedül csakaz övé…És ne félj az õsztõl, de a téltõl se félj, a hó mindenpusztulást jótékonyan befed, és gondolj arra, hogy a tél utánörökké tavasz következik. Az biztos, hogy az egyéniségnekmegvannak a maga útjai, amelyet az ész esetleg nem helye-sel. De ugyan ki törõdik olyankor az ésszel? Márai írta:„Van másfajta mûveltség is, mint az értelem gõgös birtoka, vana szívnek is mûveltsége, s az is fontos, nagyon fontos.”

S tanuld meg, hogy semmiféle objektív, tárgyi igazság nemszállhat szembe lelkünk igazságaival. Soha.

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

2017. december

EKOSZ–EMTE 61Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Váci Mihály

BetlehemesFehérszakállas mennyek bóbiskolnaka törten megkönyöklõ tornyokon.Pillámra hull virágzón és elolvada súlyos égbõl egy könnyû szirom.

Elhangzott lépteket õriz a mellem,szemem gyerekkori csillagokat.Három fáradt bölcs kételkedik bennema betlehemi fényesség alatt.

Lélek-fehér tájon át sorakozvaa gyermekkorba tartó lábnyomok,a harangzúgás hömpölyögve hozzaa fény gyûrûin ringó templomot.

Báránybéléses köd borul a tájra;kifordított kucsmákban állanakaz oszlopok; vasalt csizmátlan járjaa kopogós földet a fürge fagy.

Mindnyájunk szíve ma-született Jézus,imádatlan, meztelen didereg.Várja köré terelt örömök nyáját,hogy forró párát ráleheljenek

Parasztok, pásztorok ájtatos gondbanvirrasztanak, - szemük a csillagon;jönnek vörös fényét követve: - hol van,amire oly rég vár a bizalom.

„Ezüst esõben száll le a karácsony,/ a kályha zúg, a hóesés sûrû (…) Fenyõszagú a lég és asarokba / ezüst tûkörbõl bókol a rakott fa” (Kosztolányi Dezsõ)

B. Osvát Ágnes

Találkoztama mikulással

Elgondolkodva lépkedtem a ködbenamikor hirtelen feltûnt elõttem.Mosolygós kék szemével rám tekintett,ráncos öreg kezével felém intett.Azt akarta, hogy álljak, álljak már meg,ám én siettem, mert sietnem kellett.Õ ottmaradt, ajándékokkal teltens nem értettem, hogy miért érdekeltem, hát, otthagytam, mert – mondom-, siettem.Talán az álmaimat kergettemés féltem, szemem elõl tûnnek a ködben,s nem vettem észre, hogy ott áll elõttem...Annyit még láttam, könny csillant szemében,majd tovább indult lassan, szépen,puttonya mélyén virgácsok, álmok,gyermeki vágyak, álomvirágok.Otthagytam, vagy õk hagytak el már engem,nem tudom. Ám mire hazaértem,otthon pirosan mosolygó csoda várt,míg odavoltam, kinyílt a mikulásvirág.

NyugtalanságMegjött a tél. Hóval takarta be az Erdõt. Csipikét nem

érte váratlanul a ráköszöntõ zimankó - teli kamrával köszöntvissza neki. Madár, Nyúl, Vadmalac, Mókusék és aVadméhek segítségével bõségesen megtöltötte éléskamrájátmogyoróval, szárított édesgyökérrel, aszalt áfonyával éslépesmézzel. Kukucsi elhatározta, hogy ebben a nehéz hely-zetben is rendületlenül kitart a barátja mellett, önzetlenülsegít neki a felhalmozott élelmiszerek eltakarításában,nehogy tavasszal reá- penészedjék, megromoljék a fölösleg -és akkor takarítani kell, meg egyéb kellemetlenségek.Csipike mégis nyugtalannak látszott. - Hát neked mi bajod?- nézett a szemébe Kukucsi egy szép téli napon, miközbenfelébredt egy fél órácskára, hogy faljon valamit. - Miértlenne énnekem bajom? - nézett rá Csipike önérzetesen. -Azért, mert nyugtalankodol. Olyan kis izing vagy ismét, mintrégebben a Rendkívüli Világéjszaka elõtt. - Kukucsi, a teszemtelenséged nem ismer határt! - utasította rendre határo-zottan Csipike. - Az lehetséges, de én fel sem vetettem ahatárkérdést. Nem tudom, miért hánytorgatod. Csak azt kér-deztem, mi nyugtalanít. - Hát akkor tudd meg, hogy egyálta-lán nem nyugtalankodom. Igenis nyugodt vagyok és méltó-ságteljes. - Akkor minek iregsz-forogsz annyit? - Mert nemtalálom a helyem. - Nahát! - Mihát? - Nem ezt mondtam? -Nem ezt mondtad, hanem nyugtalansággal rágalmaztál. -Hisz te magad is... - Hisz én magam is, csak annyit mondtam,hogy nem találom a helyem. Kukucsi nagyot sóhajtott. - Butavagyok én hozzád, Csipike. A szívbõl jövõ, õszinte barátihang meghatotta Csipikét. - Ez nálad megvan. De nemcsakezért szeretünk. Inkább aludj. Vagy tudod mit? Nesze.Jókora szárított édesgyökeret nyújtott Kukucsinak. A ven-dég bólintott. - Akkor én most ezzel elkínlódom, utána pedigkipihenem magam. Jóízûen csemegézni kezdett.

A Kukucsival fogyasztott eszmecserék gyakran elgondol-koztatták a dolgok felett Csipikét. Most is ez történt. Buta-buta, de mond valamit. Töprengeni kezdett. Vajon miértnem találja a helyét? Kinézett az ablakon. A hó. Nacsak.Lehetséges, hogy éppen a hó az oka mindennek. A nagymeglepetés, amelyet az elsõ hópehely okozott neki a tél kez-detén. Mert azon a Rendkívüli Világéjszakán Csipikéneksikerült megnövesztenie a Góliátporral magát - és az egészFöldet, rajta a társait, a füveket, fákat is, de a felhõket nemszándékozta. Úgy látszik, fölfelé is hullott a Góliátporból,ezért nõttek meg a felhõk, és váltak óriási naggyá maguk ahópelyhek is. Igen, óriások lettek - gondolta Csipike, miköz-ben a kint szállingáló hópelyheket nézte. - Te kit vársz? -

érdeklõdött Kukucsi. - Ugyan - nézett mélázó tekintettel asemmibe Csipike - kit várhatnék én? - Például engemet! -Hiszen te itt vagy! - Azért csodálkozom - pislogott Kukucsi -, mert nekem is úgy tûnik. Akkor miért állsz az ablakban? -Nézem a havat. A gyönyörû, óriási hópelyheket. - A hópe-hely nem óriási - zsémbelt Kukucsi -, hanem akkora, amek-kora. Meg nem is gyönyörû, és nem szeretem. Nem értem,mi néznivaló van rajta. Csipike mosolygott. Ugyan honnantudhatná ez a botfülû Kukucsi, hogy nemcsak a hópelyhekóriásiak, de õt magát, Kukucsit is óriássá növesztette õ, avilág jótevõje a Rendkívüli Világ-éjszakán. Nem is mondjameg neki soha. Ám a hópehely becsületét nem hagyhatja. -A hópehely akkor is szép, ha nem szereted - magyaráztatürelemmel Kukucsinak. - Fehér és gyönyörû. - Nem az abaja, hogy fehér - vitatkozott kitartóan Kukucsi -, haneminkább az, hogy hideg. Ha meleg volna, akkor én is szeret-ném. - Ha a hópehely meleg volna, akkor elolvadna - oktat-ta Csipike értetlenkedõ barátját. - Ezt csak azért mondod,hogy vigasztalj - rázta a fejét tagadólag Kukucsi. - Tessék,nézd meg: a dunyha fehér is, szép is, meleg is, mégsem olvadel! Minekutána ezt így nyíltan megmondta, kertelés nélkülmagára húzta a szép, fehér és meleg dunyhát. Csipike elgon-dolkozott. Ez tényleg így van. Ha tavasszal se olvadna el a hó- amire még nem volt példa -, akkor komolyabban is utánakell járnia az ügynek. Ez a Kukucsi megint mondott valamit.Érezte azonban, hogy továbbra se leli a helyét. Mégsem a hóokozná? Kukucsira pillantott. - Lehet, hogy igazad van.Tényleg nyugtalan vagyok. Kukucsi éppen ekkor ejtette kiszájából az édesgyökeret. Neki már mindegy volt.

Ki is út – be is út Minden úgy történt, ahogy szokott. Majdnem. Minekutána

lehullott a hó, jöttek a fagyok,aztán a még fagyosabb fa-gyok. A gyengébb idegzetûfák nagyokat roppantak, hogymegijesszék a rettentõ hide-get, de az nem ijedt meg,inkább csikorgott. Az Óriás-nagy Bükkfa nem ropogott,több esze volt annál - és nekilett igaza, mert megenyhült atél, pityogni kezdett a hó,Csipike reggeli torna fejébenhótörpéket mintázott belõle,ám délre elolvadtak. Kukucsi

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEGyermekeknek, kisiskolásoknak

Fodor Sándor

Csipike és Kukucsi

2017. december

EKOSZ–EMTE 63Gyermekeknek, kisiskolásoknak

egyre nagyobbakat nyújtózott. És egyre jobb étvággyalfogyasztott. Ez így is lett volna rendjén. Mindössze Csipikenem volt már a régi. Hol egyfolytában izgett-mozgott, holpedig csak ült naphosszat, és nézte a példátlanul nyugodt éshallgatag Réz Urat. Kukucsi nem állta meg szó nélkül. - Hanekem is megmondod, hogy mi a néznivaló rajta, akkorbenne vagyok. - Miben? - Abban, hogy nézzük együtt.Egyesülésben az erõ. - Micsodát? - Azt a kilincset. - Az nemkilincs, hanem Réz Úr. És nem is õt nézem. - Hát mit? -

Semmit. Gondolko-dom. - Már akkorinkább izegj-mozogj.Mert amikor teelkezdesz gondol-kodni, abból jó nemszületik. - Miért mon-dasz ilyeneket, Kuku-csi? - Azért, mert azilyenek így vannak.Ha te gondolkodol,

abból rendszerint grimbusz lesz. Jó esetben balhé. Akkor isgondolkodtál, amikor Kecskebéka le akart köpni. És kisütöt-ted, hogy az Erdõ Réme vagy, meg hasonló jótevõk. Aztánmegint gondolkodtál egyet, és dalegyletet szerveztélSzarvasbikáékból. Na de ebbõl legalább balhé lett, a javából.Kár, hogy nem szeretted. - Te csak beszélsz, Kukucsi, hogyjárjon a szád. - De szépen mondod, Csipike! - Ez nálam meg-van - bólintott Csipike. A fogalmazásra mindig kényes volt. -Ha mindenképp muszáj neked gondolkozni, akkor inkábbvalami olyanon gondolkozz, amilyen a meccs volt...Szarvasbikáékkal. Tudod, a grimbuszért nem lelkesedem -fejezte be aggályoskodását Kukucsi, és nagyot nyújtózvabegyalogolt az éléskamrába. - Jöjjön, aminek jönnie kell -nézett utána Csipike. És jött. Jóízû csámcsogás hangja jött akamra felõl. Aszalt áfonya - gondolta Csipike. Aztán a csám-csogás megszûnt egy néhány pillanatra. Vihar elõtti csend -bólintott megadóan a házigazda.

Egyszer csak zörgés hallatszott, majd roppanás. Zörgés-roppanás, zörgés-roppanás. Mind csak így. Mogyorót tör...Ezután az iméntinél nagyobb erõvel tört ki újra a csámcso-gás. És mind meg is eszi - sóhajtotta Csipike. Kukucsi elége-detten jött ki az éléskamrából. Csipike merõn nézte.Kukucsit megzavarta a férfias tekintet. - Egy kicsit körülnéz-tem - mondta. - És ugyan biza mit láttál? - érdeklõdöttCsipike, hogy próbára tegye barátja õszinteségét. - Hát...addig is, amíg ebédelünk, láttam egy kis aszalt áfonyát és két-három szem mogyorót. - Hallottam. - Mit? - Hogy láttad.Idehallatszott a tekinteted. Ám a mogyoróból legalább egytucatot megpillantottál. - Hát... - mosolygott szerényenKukucsi - nem értem rá számlálgatni, de az ember nézelõdik,ugye. - Akkor már észrevehetted volna az édesgyökeret is. -Gondoltam, hátha inkább te vagy kíváncsi rá, mert nekemegy kicsit száraz. Csipike tekintete szigorúvá változott. - Ezígy nem mehet tovább, Kukucsi. - Nem hát - bólintott álmo-san a vendég. - Mondtam én, hogy az utóbbi idõben nyugta-lan vagy. - És még te is nyugtalanítasz. - Akkor miért nemkezded mindjárt ezzel? - nézett rá derûsen Kukucsi. - Énne-kem, ha akarod, ki is út, be is út! - ezzel lehúzta az ágyról aszép, fehér és meleg dunyhát és azonmód hurcolni kezdte azéléskamra felé. - Hová viszed azt a dunyhát? - nézett nagyot

Csipike. - Be. Beköltözöm - mutatott a kamrára Kukucsi. -Hogy ne zavarjalak. Miattam ne nyugtalankodjék senki. - Éshogy három nap alatt felfalj mindent! - Sajnos akkor megintkiköltözöm. Étlen mégsem kuksolhatok abban a kicsi kamrá-ban. - És én ugyan mit reggeli-ebéd-vacsorázom? - Nono,csak semmi pánik - nyugtatta meg Kukucsi. Azért neked isadogatok ki egy kis ezt-azt. - Nem oda Buda! - állt eléjeCsipike. - Vedd tudomásul, hogy máris elkezdõdött a mogyo-róválság. Mától kezdve a napi fejadag nekem kettõ, nekedpedig négy, mert nagyobb vagy. - Nekem nyolc, mert énnagyobbakat alszom, márpedig üres hassal nem lehet jóízû-en aludni - állapította meg tárgyilagosan Kukucsi. - Azt nemlehet, mert tavaszig még sok van! - tiltakozott Csipike. - Ésne feledd: ha egész nap csak alszol-eszel - elõbb-utóbb betegleszel! - Igaz - bólintott Kukucsi. - És jó lenne, ha egy kicsi-vel többet mozognál.

Csipike éppen válaszolni akart. Ám ekkor dörömbölésthallott az ajtón. - Ki az? - kérdezte. - A tavasz! - volt a válasz.- Nahát... - álmélkodott Csipike. - Megjött a tavasz, maga atavasz jött meg, személyesen! - Hogyha nem Nyúl jött meg,akkor üss pofon - dörmögte Kukucsi, attól tartva, hogy azérkezõ éhes lesz. Aggódva tette hozzá: - Ebbõl megint vala-mi hülyeség lesz. Tévedett. Nem Nyúlban, a hülyeségben.Csipike szélesre tárta az ajtót. Nyúl állt az ajtó elõtt, kétmellsõ mancsában egy szál frissen szedett hóvirággal.Mellette Vadmalac, aki azóta már süldõvé cseperedett, leg-alább négy napra való, frissen kitúrt édesgyökérrel. - Éljen! -rikkantotta Kukucsi. - Vége a válságnak! - Köszönöm - vetteát Csipike meghatottan a hóvirágot, és nyomban a kalapjábatûzte. Ám Nyúl valamiképpen megsérthette a gyönge kisvirág szárát, mert alighogy a Csipike kalapjába került, lekó-kadt, fonnyadni kezdett.

- Együnk-igyunk, testvérek! Kerüljetek beljebb! - örvende-zett Kukucsi, miközben átvette az édesgyökeret. Arról õ márigazán nem tehetett, hogy se Nyúl, se Vadmalac nem fért beaz odúba. - Tudjátok mit? Mulassatok, örvendezzetek oda-kint Csipikével, -örvendezett Kukucsi, -én addig eszem-iszom nektek! De Csipike csak a hervadó virágot nézte: -Ilyen az én szerencsém!

(Folytatjuk)

Nagyon szépkarácsonyt és

boldog újévet kívánmindannyiotoknaka szerkesztõ néniés továbbra is várja

leveleiteket, javaslataitokataz alábbi címre:

B. OSVÁT ÁGNES

540477 Targu Mures (Marosvásárhely), Str. Armoniei nr.22 ap.13 Jud. Mures ROMANIA Telefon: 0265-249918 és0365-803670 Mobil: 0771-293784

Tisztelt olvasóink! December lévén, jelen lapszámunkhoz – az erdélyicímek kivételével – minden esetben mellékeltünk egybefizetési csekket. Akik közben befizetéseiket rendez-ték, azok természetesen tekintsék ezt semmisnek,esetleg adják tovább…

Elõfizetõi díj változatlanul: 2000 Ft. belföldre,Európába 20 EU, a tengeren túlra 30 USD egy évre.

Elõfizetni természetesen banki átutalással is lehet,a következõképpen: Belföldrõl: Erdélyi Körök Országos Szövetsége.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003,UniCredit Bank, Szekszárd. Külföldi átutalás esetén: Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége 2200 Monor, Kapisztrán János u. 49.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003. IBAN:HU34 1091 8001 0000 0063 3999 0003. Bank-kód:UNICREDIT BANK - SWIFT (BIC): BACXHUHB

ÁTALVETÕ ONLINELapunk 2008-ig visszamenõlegaz interneten a következõ címeken olvasható: www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu.

Ugyanitt érhetõ el az Átalvetõ Repertórium és a szerzõk névjegyzéke

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetésekettekintjük támogatásnak)

Emlékezetünk rá: lapunk független-ségét és erdélyi olvasóinkhoz törté-nõ díjmentes eljuttatását tesziklehetõvé e nagylelkû adományok.Köszönjük!

Bányai Károly Budapest 5.000 FtBenedek András Etyek 8.000 FtBenedek Ferenc Monor 100 USDDénes Elemér Dés 5.000 FtDr. Dobolyi Sarolta Budapest 3.000 FtDr. Nagy László Németország 30 EURDr. Rékasi József Pécs 2.000 FtDr. Soós Pál Budapest 2.000 FtJánossy Sándor Dés 5.000 FtJózsa Katalin Budapest 3.000 FtKertész László Pécs 8.000 FtNagy Jenõ Gyula Marosvásárhely 20 EURProf. dr. Tõkés Béla Marosvásárhely 5O RON Tuzson Tibor Budapest 1000 Ft