83

Vagyunk... leszünk...

2012. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLVezércikk: Virágzó magyar fa 3Dokumentumok 4

Tõkés László, Répás Zsuzsanna, Izsák Balázs A nagybányai magyarságért 6Erdélyi körkép 8

Merre tovább MOGYE?, Jó éjszakát, RomániaTézis-antitézis Kövér László-Aczél Endre 12Az Unió színeváltozása 16

Csapó Endre elemzõjeNapló 20Beszámolók: Erdélyi orvosok világtalálkozója, 22

Magyar Örökség Díj a HitelnekKét író: Kertész Imre és Kosztolányi Dezsõ 30Mûhely: A napóleoni korszak 32A múlt üzenete 39

Toró Árpád, Nagy Lajos írásaiÉrtékeink 44Irodalom-mûvészet: A nagybányai festõiskola 54

Lelkemben a magyar faLombjai esnek, hullnak:Lombosan, virágosan,Így kell, hogy elpusztuljak.

Hejh-hajh, Szilvániából,Erdõk helyérõl jöttem:Lomboztam ima helyettS keveset könyörögtem.

Ontottam a virágot,Virultam jóban-rosszban:Mások gyümölcsösödtek,Én mindig virágoztam.

Öreg vagyok s pogányulImát még most se mondok:Hulljatok csak haláligMagyar virágok s lombok.

Ady Endre: Magyar fa sorsa

Sopron

A Soproni Erdélyi Kör2012. évi tevékenysége2012. 02. 10. – OrbánBalázs – a legnagyobbszékely – emlékest. Elõ-adó: vitéz Sarkady J.

Antal iparmûvész. Közremûködõk:Olasz Orsolya és Sarkady Anna Mária

2012. 02. 22. – XX. Soproni Erdélyi BálKözremûködõk: Ürmös Tánckör

Sopron, Horváth Attila és zenekara,Wéber Iréna és a Continental Band

2012. 03. 15. – Városi ünnepségen valórészvétel és koszorúzás. Koszorúztak: Sz.Nagy Sándor és Wagner Róbert

2012. 03. 21. – „A fotózás története” c.elõadás. Elóadó: Tóth Zsombor

2012. 03. 30. – Megemlékezés és koszo-rúzás az 1944-ben mártírhalált halt erdélyiegyetemisták emléktáblájánál. Elõadó:Dr. Dénes Levente

2012. 05. 02. – Nyirõ József – székelyíró-apostol – emlékest. Elõadó: vitéz Sar-kady J. Antal iparmûvész. Közremûkö-dõk: Olasz Orsolya és Sarkady AnnaMária

2012. 06. 04. – Megemlékezés a Triano-ni Békeszerzõdés 92. évfordulója alka-lmából. Elõadók: Dr. Simon István ésvitéz Szenn Péter. Közremûködõk: TóthAndrás és Wagner Kristóf

Szekszárd

Az EMTE és a Paksi Baráti kör meghí-vására 2012. július 16-án a paksi JézusSzíve nagytemplomban fellépett a ma-gyar örökségdíjas 140 tagú szentegyházi(Erdély) gyermekfilharmónia, Haáz Sán-dor vezetésével. Elõadásukat megismé-telték a megye több helységében is, végüljúlius 18-án Szekszárdon. Lélekemelõ él-ményben volt részünk. Lelkünk szár-nyalt, szívünk egyként dobogott, szeme-ink meg mindegyre megteltek könnyel,hallgatva és látva ezt a tehetséges, szor-galmas és fegyelmezett gyermeksereget.Bemutatott koncertjük (a tarsolyukbanlévõ anyag egy része) olyan kitartó mun-káról, becsületes hozzáállásról és önfe-gyelemrõl tesz tanúbizonyságot, amiámulattal és lelkesedéssel tölt el minden,

õket hallgató és csodáló magyart. Büsz-kén sorolhatnánk õket az olimpián kishazánkra oly nagy dicsõséget hozó olim-pikonjaink közé, hiszen õk is kiválóságibizonyítványt kaptak, amikor a MagyarÖrökség díjban részesültek, és amikordalaikkal elámították a nézõket a Ma-gyar Parlamentben, Brüsszelben, Passau-ban, vagy akár az angol trónörököst Za-lánpatakán, és a világ sok más helyén.Isten áldását kérjük rájuk, további sok si-kert és kemény munkájuk megko-ronázását kívánva. A munkájuk megsegí-tésére, a hangszervásárlásra begyûjtöttösszeget pedig kérjük, hogy egészséggelés a célnak megfelelõen használják.

Kese Ferenc elnök

Siófoki Erdélyi Baráti Kör

– Február 8-án Heinrich Pál helytör-ténész ismertette most megjelent köny-vét Balatonvilágos közelmúltjáról, külö-nös tekintettel a rosszemlékû balaton-aligai Pártüdülõre.

– Március 8-án nagysikerû elõadást éskönyvismertetõt tartottunk, melynekelõadója dr. Debreczeni László nyugdí-jas pécsi orvos, a Pécsi Tudományegye-tem 1956-ban megválasztott MEFESZelnöke volt. Könyvében az 56-os szolgá-latáért kirótt három rabságban töltöttévét és az „Ismerd meg szép hazánk bör-töneit” c. országjáró mozgalom kereté-ben szerzett tapasztalatait ismertette.

– Éves közgyûlésünket június 6-ántartottuk meg a siófoki reformátustemplom gyülekezeti termében.

– Június 18-án meglátogattuk Szán-tódpusztát, ahol Gálffy Réka tagtársunkjóvoltából olyan helyekre is bemehet-tünk, ahová az átlagos látogató csak rit-kán jut be. A Puszta kedves kis kápolná-

jában imát mondtunk egyik tagtársunkbeteg gyermekének gyors gyógyulásáért.

– Júliusban nagyon szomorú eseménytörtént. Dr. Papp Attiláné CsizmadiaMária Magdolna, mindannyiunk szere-tett Marikája itthagyott bennünket.Akik ott voltak Monoron az EKOSZgyûlésen, emlékezhetnek bájos arcára,kedves, mindig vidám egyéniségére.Hamvasztás utáni gyászmiséjét július 20-án, a tabi katolikus templomban tartot-tuk, ahová sokan érkeztek a szülõföldrõlis. Hogy a Halotti beszéd igéi mennyireigazak, és valóban por és hamu vagyunk,a bensõséges és fájdalmasan szép szer-tartásról készült mellékelt fénykép isbizonyítja.

Szeretettel üdvözlök mindenkit a Bala-ton mellõl Ármánkó Dávid elnök

Magyarok VIII. Világkongresszusa

A Magyarok VIII. Világkongresszusaelfogadta a magyar nemzet új meghatá-rozását. A magyar nemzet jövõjét meg-alapozni hivatott dokumentumot a Zá-rókonferencia tartózkodás nélkül,egyetlen ellenszavazattal fogadta el. Ez-zel egyéves munka zárult le, amelynek aMagyarok VIII. Világkongresszusa Jövõa Szent Korona jegyében címû, három-napos nemzetstratégiai konferenciája azáró-mozzanata volt. E konferencia 35idevágó dolgozatát építõen gazdagítottaa világkongresszus további 9 szakmaikonferenciája keretében elhangzott,közel 90 elõadás.

Az egy évvel korábban kezdõdõmunkához, amely elvezetett a magyarnemzet új meghatározásának elfogadá-sához, az alapszöveget Bottyán Zoltán,a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei Térségének alelnöke dolgoztaki. A tervezetet a nemzetstratégiai kon-ferencia elnöksége – Dr. Drábik János,Borsos Géza, Bottyán Zoltán, Patru-bány Miklós – bõvítette, majd a világ-kongresszusi küldöttek egész napos vitá-ja, valamint az elõadók zártkörû vitájavéglegesítette. A végsõ szöveg kialakítá-sába két hivatásos szerkesztõ – Zsig-mond Emese és Pápai Szabó György – isbekapcsolódott.

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Nagy, szép virágok nyíltak amagyaroknak Londonban, 8nagy, legnagyobb, és számta-lan közepes-kisebb, szívünk-nek-lelkünknek drága vala-mennyi, a mi fiainknak, lánya-inknak legszebb ajándéka.Isten áldja meg õket érte!

Bizonyára nem egyedül sírt-toporzékolt-fohászkodott e sorok írója a döntõ pillana-tokban, néha hiába, de sokszor, bizony na-gyon sokszor eredménnyel. Vajon érezte-tudta-e Risztov Éva, hogy a gyilkos kilomé-terek utáni véghajrában egy nemzet imája,könyörgése segíti õt elõre, a célba? Meggyõ-zõdésem, hogy a közös, szent akaratnak isrésze volt e káprázatos sikerekben. Hogyan-miként, ne kérdezze tõlem senki, de biztontudom, érzem.

Jó volt látni Áder János elnökünket is alondoni nagykövetségi fogadáson, hallgatniköszönõ, értékelõ szavait. Igen, itt a sport-szempontokon túli emberi tényezõknek isszerepük volt, kétségtelenül, valamint az isigaz, hogy összefüggés van a sportteljesít-mények és a sportra szánt, oda befektetettanyagiak között, hogy bizonyos feltételekmegléte elengedhetetlen.

Valamit viszont nagyon hiányoltam azelnök mondandójából, ami végig itt forrbennem, kénytelen vagyok hát közreadni.Annál inkább, hogy a „politikailag korrekt”-nek mindenáron megfelelni igyekvéstéreztem ki nemegyszer a megszólalókvisszafogottságában, a döntõ szempon-tok szándékos vagy inkább beidegzett,öntudatlan elhallgatásában. Pedig min-denekfölött fontos dolgokról van szó.Hiszen itt áll egymagában ez a meg-gyötört, kínpadra vont, szétszaggatottnemzet, a megalázott, hazugságokkal ésrágalmakkal teleszórt kis ország, mely-nek sikerélményekben alig, kudarcokbanannál inkább volt része az elmúlt évszáza-dokban, Mátyástól napjainkig, a legutóbbiéveket megelõzõen meg különösen. Amikornem a valós teljesítménynek, de az ármány-nak, képmutatásnak, csalásnak és hazug-ságnak volt becsülete, sikere. És itt vannakaz idegen környezetbe lökött és ott megbé-lyegzettként kelõ és fekvõ, ferde szemmelnézett magyarok, kikben nyelvi-emberimásságuk óhatatlanul az alacsonyabb ren-dûség képzetét keltheti naponta, és ami tör-vényszerûen hajtja õket a kivándorlás vagy abeolvadás felé. Nemigen lehet fogalma egyanyaországi magyarnak arról, mi is forrhat

egy szórványban élõ, hát még egy minapmég meghatározóan magyar környezetbenélt, ám az utóbbi években a betelepülõ „õs-lakosok” által szülõvárosában hátraszorí-tott, pokolba kívánt, esetenként magyar be-széde miatt lenézett, kigúnyolt vagy éppenmegvert kolozsvári vagy akár marosvásárhe-lyi, nagyváradi, szabadkai, kassai magyarember, egy magyar gyermek lelkében.

Nem tudom, Áder János vagy a közvetí-tést vezetõ riporter gondolt-e minderre,amikor kimondta az amúgy igazat: itt más-ról, többrõl is szó van, mint egyszerû sport-teljesítményrõl. Risztov Éva esetében pél-dául arról, hogy a mélybõl, egy már feladotthelyzetbõl (ugyebár 2005-ben már vissza-vonult!) miként lehet a csúcsra jutni, miteredményez a kitartás, belsõ erõ, a hit ma-gunkban és az elérendõ cél számunkra min-denek fölötti fontosságában. Hogy mit je-lent a számbeli kisebbségben és lelki szo-rításban élõ magyaroknak az aranycsapatragyogó emléke után ez a friss lelki vérátöm-lesztés. Amit annak idején nekünk Puskás,Kocsis, Bozsik, Hidegkúti neve jelentett agrundon és a minket csúfolókkal szemben,azt jelentheti most Szilágyi Ákos, GyurtaDániel, Kozák Danuta, Risztov Éva neve ami gyermekeinknek, unokáinknak szerte aKárpát-medencében. Mit jelent nekik-nekünk a tudat, hogy a világ sok száz orszá-ga közt a 9. helyen zártunk az éremtáblá-

zatban, megelõzve számtalan nagy, gazdagés boldog országot-nemzetet, elhalványítvaa környezõ, hazánk testét felfalt, abból hí-zott megannyi nációt, és hogy számará-nyunkhoz és gazdasági erõnkhöz képest hi-hetetlenül elõkelõ helyen, az újkori olimpiákösszesített eredmény-táblázatában meg ép-penséggel az elsõ helyen állunk! Lehet ezvéletlen?

Továbbá félve kérdezem, jelent-e mindezvalamit a nappalait-éjjeleit egészségtelenenergiaitalok iszogatása mellett számítógé-pes játékokkal töltõ tizenéveseinknek? Vagyazoknak, akik a boldogságot, életük célját az

alkoholgõzös bulikban vagy a kábítószer-utcákban vélik megtalálni. Az egészségüket,testi-szellemi épségüket, ezzel jövõjüket,jövendõ generációink kilátásait tönkre tevõ,azt öntudatlan ostobasággal elfecsérlõknek.Merem remélni, igen!

Nem érdemlik meg itt a szót azok, akik-nek fáj a mi sikerünk, az aczélendrék és tár-saik, a meghatottságtól elcsukló hangúolimpiai bajnoknõ-kommentátort kigúnyo-lók, lelkünk csüggesztõi, a nemzetünk gyök-ereit buzgón rágó férgek. Amiért mégis megkell õket említeni, az éppen a mögöttestények fontossága, mocskos munkájuk mi-értje. Jól tudják-érzik õk, hogy minden, sok-éves ártó ténykedésüket, a gyurcsányi meg-rontást teszi semmissé a magyar himnusztkönnyezve hallgató Danuta napfényes,drága alakja, vagy Gyurta Dani nyilatkozata(ami különösen fájt némelyeknek), misze-rint 15 millió magyar segítette õt az utolsómétereken. Hogy netán egészségesebb élet-vitel irányába terelik majd fiataljainkat szü-lõk és iskolák. Hogy Risztov Éva példájaesetleg arra buzdítja majd anyák ezreit-tíz-ezreit, hogy minden nehézség dacára vállal-janak gyermeket, nem egyet, de hármat-né-gyet, sokat, mert érdemes, a cél megéri.Hogy Erdélyben talán rádöbbennek majd: amagyarság eltûnésének egyetlen ténylegesellenszere a sok-sok gyermek vállalása.Hogy nem reménytelen a helyzet, az intol-erancia folyamatos megnyilvánulásai, a Szé-kely Mikó Kollégium ügyében kicsúcsosodójogbizonytalanság/jogtiprás, a gyûlöletszüntelen hullámverése közepette sem az,hogy a nemzetek hosszú távú, irgalmatlanul

nehéz és kegyelmet nem ismerõ verseny-futásának, küzdelmeinek közepette (mertmindenféle EU-s hazug, színes füstköddacára errõl van szó) - van mibõl erõtmeríteni. Hogy a világban szétszórt ma-gyaroknak üzenet ez a magyarnakmaradásra, magyarságuk büszke megval-lására. Bizonyítéka mindez annak, hogy amagyarokban, Szent István népében,Babba Mária, a Szûzanya népében van

valami titokzatos erõ és minõség, ami a kri-tikus pillanatokban elõhívható, és ami anemzetek sorában képes a magyarságot azélre állítani. Nagy szavakat vált ki az ember-bõl a pillanat varázsa, de nagy az öröm és aboldogság, e ritka pillanatok értéke pedigfelbecsülhetetlen.

A magyar fa Londonban kivirágzott. Na-gyon drágák e virágok, becsüljük meg õket,gondozzuk e fát erõnk megfeszítésével, tes-tünk-lelkünk, egész népünk anyagi-szellemiistápolásával, az újabb virágzás biztos tu-datában. A virágok ugyanis gyümölcsötígérnek!

K. P.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 3Vezércikk

Lapunk a Nemzeti Civil Alapprogramtámogatásával jelenik meg.

Lapunk a Nemzeti Erõforrás Minisztériumtámogatásával jelenik meg.

Virágzó magyar fa

NyilatkozatRomániában a posztkommunista visszarendezõdés új sza-

kaszába lépett. A kormány bukását követõen hatalomra kerültromániai balliberális erõk „nyitányként” magyarellenes intéz-kedések sorozatát indították útjukra. Ennek egyenes folytatá-saképpen a román igazságszolgáltatás magántulajdon ellenimerényletet követett el akkor, amikor a református egyháznakvisszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumügyében letöltendõ börtönbüntetésre ítélte a restitúciós bizott-ság magyar nemzetiségû tagjait. Mindezt tetézi a Bukarestbenmost folyó – a román sajtó által „parlamenti bányászjárásnak”nevezett – balliberális erõdemonstráció. A külföldi sajtó azAdolf Hitler diktátorságát megalapozó „Felhatalmazási Tör-vényt” emlegeti, a román napilapok véleményvezérei pedigegyöntetûen a jogállamiságot és a demokráciát temetik.

Egyetlen választott politikusnak sincs joga ahhoz, hogy aválasztópolgárok szabadságát és jogegyenlõségét elviekbenbiztosító demokratikus állami intézményeket – parlament, al-kotmánybíróság, ombudsmani hivatal és közszolgálati média –semmibe vegye. Victor Pontának és elvtársainak sincs jogukahhoz, hogy pár nap alatt lerombolják mindazt, amiért 1989decemberében romániai polgárok százai ontották vérüket ésáldozták életüket. A XXI. századi egyesülõ Európában ez afajta totális, a jogállamot és az Alkotmányt lábbal tipró hata-lomátvétel megengedhetetlen és elfogadhatatlan.

Vádolom a romániai baloldalt és liberálisnak álcázott elv-társaikat azzal, hogy újra az egypártrendszer kényszerzubbo-nyának fogságába akarják hajtani társadalmunkat.

Vádolom a magyarországi baloldalt és annak európai kép-viselõit, hogy – kettõs mérce alkalmazásával – tevõleges mó-don elõsegítik a romániai posztkommunista visszarendezõ-dést azáltal, hogy az Európai Parlamentben gátat vetettek aromán helyzet plenáris vitájának.

Vádolom az RMDSZ-t, hogy parlamenti „tartózkodá-sukkal” hallgatólagosan támogatják a lopakodó vörös diktatú-ra visszatértét. Ilyenképpen annak a szocialista hatalomnaktartanak bakot, amelyik törölni akarja a MarosvásárhelyiOrvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karát létrehozó –általuk szövegezett – kormányhatározatot, és amelyik a kultu-rális autonómiát elviekben biztosító kisebbségi törvénybõlkilúgozni szándékozik annak az erdélyi magyarság számára lét-fontosságú részeit.

Amikor „tolvaj kiált tolvajt” – diktatúrát a diktátor –, csakcinkos lehet, aki hozzá szegõdik. Temesvár szelleme arra köte-lez bennünket, hogy ennek a restaurációs kísérletnek ellen-álljunk. A romániai magyar közösséget senkinek nincs jogaebbe a visszahúzó hatalmi harcba belerántani.

Az Európai Néppárt legutóbbi frakcióülésén Cristian PredaEP-képviselõ „egyfajta hatalmi puccs” romániai veszélyérehívta fel a figyelmet. A Néppárt tagjai sorába tartozó RMDSZ-nek pillanatnyi pártérdekei és a demokratikus európai értékekközött kell választania, amikor eldönti, hogy a Ponta-barátMSZP-delegációval vagy pedig a törvényesség és a jogállami-ság mellett kiálló néppárti frakcióval tart.

Joseph Daul néppárti frakcióvezetõ azzal a felhívással for-dult a román miniszterelnökhöz, hogy: „tartsa tiszteletben aromán népet és demokratikus intézményeit. ” Wilfried Mar-tens, az Európai Néppárt elnöke viszont arra szólította fel a ro-mán kormányt, hogy: „haladék nélkül szüntesse be azokat azelfogadhatatlan praktikáit, melyeket nem szabad megtûrni egyEU-tagországban. ”

Alapvetõ román – és magyar – nemzeti érdekeink ez eset-ben teljes mértékben egybeesnek az európai demokratikus ér-dekekkel és értékrenddel. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsés az Erdélyi Magyar Néppárt töretlenül kiáll a kelet-közép-európai és a romániai demokratikus rendszerváltozás foly-tatása mellet.

Strasbourg, 2012. július 4.Tõkés László, EP-képviselõ

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEDokumentumok

Répás Zsuzsanna: a románbíróság alapvetõ európaijogelveket vesz semmibe

A magyar kormány közleményben közölte állásfoglalásáta Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása kapcsán szü-letett román bírósági ítéletrõl.

A román bíróság 2012. június 29-én a Székely Mikó Kol-légium visszaszolgáltatása körüli perben Markó Attilát ésMarosán Tamást három-három év letöltendõ börtönbünte-tésre ítélte, a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásátmegsemmisítette, az ingatlant elvette az Erdélyi Reformá-tus Egyházkerülettõl, továbbá mintegy 256 000 euró befi-zetésére kötelezte az egyházkerületet. Az ítélet visszaállítjaa 2002. május 14-e, a Székely Mikó Kollégium visszaadásaelõtti állapotot, vagyis kötelezi az Erdélyi Református Egy-házkerületet, hogy törölje az ingatlan-nyilvántartási bejegy-zését a kollégium vonatkozásában.

A magyar kormány – bár elismeri, és tiszteletben tartja aromán igazságszolgáltatás függetlenségét – értetlenül áll az

ítélet elõtt. Közismert mindenki számára, hogy a SzékelyMikó Kollégium az erdélyi magyar református egyház tula-jdonában van évszázadok óta. Ezt a helyi közösség,Sepsiszentgyörgy városa nyilatkozatban is elismerte. „Nemértjük, miért ítélték el a vádlottakat annak ellenére, hogy aromán bíróság 2012 januárjában a tulajdonjog kérdésébenhelyt adott a védõk indítványának, akik egy 2006-os jogerõsbrassói bírósági ítéletre hivatkozva bizonyították: az iskolaépületét a református egyháztól kobozták el 1948-ban. Amost meghozott bírói döntés veszélyezteti a restitúcióstörvény végrehajtását, valamint az alapvetõ európaijogelvek érvényesülését: a jogbiztonságot, a tulajdonhozvaló jogot és az egyházak függetlenségének elvét” – tudat-ták a közleményben.

A magyar kormány egyetért az RMDSZ SzövetségiKépviselõk Tanácsa 2012. július 1-jén írt állásfoglalásával,és hasonlóan jár el: szolidaritást vállal az elítéltekkel, ésmindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügyeeljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz.

A magyar kormány továbbá felkéri a Kisebbségi JogvédõIntézetet, hogy vizsgálja meg a jogi segítségnyújtás lehe-tõségét. (Krónika)

Tisztelt Elnök Úr!

Amikor Románia belépett az Európai Unióba, mi széke-lyek joggal bizakodtunk, abban, hogy egy olyan európaiszövetség polgárai lettünk, amelyben hosszú és változatoseszközökkel folyó jogfosztottságunk véget ér. A bizakodásraokot azok az alapvetõ értékek és célok adtak, amelyek azEurópai Unióról szóló szerzõdések értelmében minden tag-államra kötelezõek, de biztatóak voltak Románia erõfeszíté-sei is, hogy megfeleljen a koppenhágai kritériumoknak, éscsatlakozzon ahhoz az értékközösséghez, amelynek alapja anyugati civilizáció államainak közös alkotmányos öröksége.

Ez a bizakodás korainak és átmenetinek bizonyult. Hamarkiderült, hogy Románia nem a valós demokrácia ismérvei-nek akar megfelelni, hanem beéri a vállalt kötelezettségekteljesítésének látszatával, hogy annyi évvel a diktatúra buká-sa után a nemzetközi közvélemény felé mutatott megtévesz-tõ felszín alatt folytatódik a beolvasztásunkat vagy elüldözé-sünket célzó diszkriminatív, asszimilációs politika.

A demokrácia mai romániai válsága az egész világ számá-ra látható módon jelzi, amit mi székelyek megtapasztaltunk:a romániai diktatúra módszerei és eszközei túlélték magát adiktatúrát, és közelebb állnak a ma kormányzó politikaielithez, mint a nyugati demokrácia alkotmányos öröksége.Miközben az elmúlt évek során a demokrácia eredménye-ként könyvelte el a világ, hogy magyar emberek is tagjai a ro-mán kormánynak, alapvetõ jogaink sérültek, anyanyelvhasz-nálatunkat folyamatosan korlátozták, a kommunizmus ide-jén elorzott egyházi és közösségi javaink visszaszolgáltatásaeddig csak akadozott, de mára már elindult a visszaszolgálta-tott javak visszaállamosítása is.

Székelyföld 13.500 négyzetkilométernyi terület Romániaközepén, ahol a székelység közel hétszázezres közössége75%-os többségét a román asszimilációs politikapraktikái ellenére is megõrizte. Joggal reméltük,hogy ha az Unió polgárai leszünk, akkor elérhetjük,hogy a szubszidiaritás jegyében területi autonómiá-val rendelkezzünk, amilyen nagyon sok mûködikmég az Európai Unióban. Mára már bebizonyo-sodni látszik, hogy az Unió polgárai sem mindegyenlõk. Mert hogyan lehet másként értelmezniazt, hogy az Unió számos tagállamában megvaló-sítható, a demokrácia intézményeként mûködõ sajá-tos (autonóm) közigazgatási státus nekünk széke-lyeknek elérhetetlen? Évekkel ezelõtt, két alka-lommal is, Székelyföld autonómiájára vonatkozó, anemzetközi jog normáival és az Unió értékeivelösszhangban levõ törvénytervezetet terjesztettünkRománia parlamentje elé. A tervezet túl azon, hogya székelyek kifejezett akaratára épült, nem sértetteRománia alkotmányos rendjét, és beillett a decen-tralizáció folyamatába, amelynek szükségességétfolyamatosan hirdeti minden román politikus. Ezekellenére a tervezetet annak megvitatása nélkül utasí-totta el a román törvényhozás. A székelyföldi önko-rmányzatok az autonómiára vonatkozó népszavazás

kiírását kezdeményezték, ám a központi román hatóságok anépszavazások megtartását megakadályozták. A SzékelyNemzeti Tanács végül saját erejébõl szervezte meg a népsza-vazást, melynek során a szavazók több mint 98%-a fejezte kiakaratát: igényli Székelyföld területi autonómiáját. A románhatóságok azonban még a párbeszédet is elutasítják, az or-szág magyar nemzetiségû polgárait gyanakvással és ellensé-gesen kezelik.

Jelenleg az a veszély fenyeget, hogy Románia közigazga-tási reformja során attól a kevés döntési jogtól is megfoszta-nak bennünket, amelyet a jelenlegi közigazgatási beosztásbiztosít a számunkra, hiszen folyamatosan Székelyföld felda-rabolását vagy egy nagyobb, román többségû közigazgatásiegységbe való beolvasztását célzó tervek látnak napvilágot.

Meggyõzõdésünk, hogy az Unió csakis akkor tud a sza-badságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló tér-séget kínálni polgárai számára, ha minden tagállam jóhisze-mûen és következetesen tiszteletben tartja a szerzõdésekbenmeghatározott értékeket és célokat, az Unió pedig képeskikényszeríteni mindazoknak a kötelezettségeknek a tiszte-letben tartását, amelyeket a tagállamok népeik szabad aka-ratából magukra vállaltak.

Kérjük Elnök úr, fokozottan figyeljenek a romániai de-mokrácia válságára, ezen belül a mi helyzetünkre, hiszennincsen részleges demokrácia, annak ki kell terjednie az ál-lam minden polgárára és a társadalmi élet minden területé-re, abban a szellemben, ahogyan azt a Lisszaboni Szerzõdésután az Európai Unióról szóló szerzõdések elõírják.

Makfalva, 2012. augusztus 5.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó BizottságaIzsák Balázs, elnök

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 5Dokumentumok

Nyílt levél José Manuel Barrosonak,az Európai Bizottság Elnökének

Balla Béla:Virágos rét verõfényben

Jelen számunkat a Nagybányai Festõiskola mûvészeinek festményeiveldíszítettük. (Színesben lásd lapunk internetes oldalán – www.ekosz.hu)

Mi mindannyian, jelen kiáltvány aláírói – a nagybányai ésbányavidéki magyarság sorsa iránt felelõs egyházfõk, köz-életi és civil szereplõk, pedagógusok – aggódással követjükannak az önfeladó magatartásnak és közgondolkodásnak aterjedését, amely most már létében fenyegeti közösségünket.

A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházassá-gok terjedése, az anyanyelvû oktatás elutasítása, az elván-dorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzet-testbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia –immár közösségünk legjobbjait is megfertõzte: ragályos kór-ként terjed értelmiségi köreinkben is.

1992-ben, húsz esztendõvel ezelõtt, még több mint 25 ezernagybányai vallotta magát magyarnak. A legutóbbi népszám-lálás adatai szerint már csak 14 ezer. Ez matematikailag isközel 50 százalékos fogyást jelent mindössze két évtizedalatt. A kézzelfogható, megtapasztalható valóság azonbanmég ennél is ijesztõbb: még ezt a 14 ezer magyart sem talál-juk sehol.

Rendezvényeken ugyanazokat az arcokat látjuk. Templo-mainkban alig köttetnek tiszta magyar házasságok, alig ke-resztelnek magyar gyermeket. Óvodáink többé-kevésbémegtelnek ugyan, de mire ezek a gyermekek elsõ osztályba,középiskolába érnek, elszivárognak, eltûnnek valahol a repe-dezõ szülõi öntudat és a román nyelvû oktatási rendszer haj-szálerein. Gyermekeinknek inkább román anyanyelvû bará-taik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak,sokszor még egymás között, a családban sem használjákanyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnõttek vagyunkkészséges cinkosok.

Hol vagytok nagybányai, bányavidéki magyarok?A folyamatnak az értelmiségi szülõk gyermekei is egyre

gyakrabban esnek áldozatául. Félõ, hogy az általuk mutatottnegatív példa nyomán a következõkben minden eddiginéljobban felgyorsul az asszimiláció vidékünkön. Húsz éves fele-zési idõvel számolva fél évszázad múltán már alig lesz magyarNagybányán és a Bányavidéken.

De tiszta lehet-e vajon a lelkiismeretünk? Megtettünk-e va-jon mindent a folyamat megállítása érdekében? Vagy ma-gunknak sem valljuk be, de érveinkkel csak tehetetlenségün-ket álcázzuk, s magasra tartott kézzel valójában már régmegadtuk magunkat a Sorsnak?

Mi, akik ezt a Kiáltványt aláírtuk, úgy érezzük, nem mehe-tünk el a jelenség mellett szótlanul. Az erdélyi magyarságegyik legnagyobb gondolkodója, Kós Károly szellemét idézvekiáltjuk ismételten magunk is a jelszót: ébredjetek húszesz-tendõs álmotokból! Nyissátok ki szemeiteket! Vegyétek észrea hibákat, tévedéseket! Elég a passzivitásból, a visszavonulás-ból, az önfeladásból! Építenünk kell!

A juhok, bár oktalan állatok, ha farkas fenyegeti a nyájat,magasra szegett szarvakkal veszik körbe bárányaikat az akolkörül. Mi nem vagyunk oktalan állatok. S bár megfogyatkoz-tunk, még mindig többen vagyunk mint száz esztendõvelezelõtt. És sokkal többen vagyunk mint 4-500 esztendeje,amikor templomainkat, iskoláinkat, ezt a várost, így, ahogyanma kinéz, elõdeink megépítették. Ne hagyjuk elveszni! Nehagyjuk el hûtlenül ezt az észak-erdélyi magyar várat, amely-

ben nagyszüleitek, dédszüleitek leélték életüket! Amelybenmegszültek és felneveltek benneteket, és akár áldozatokat ishozva magyar embereknek neveltek benneteket, abban a re-ményben, hogy majd ük- és szépunokáik is magyarok lesznek.Nem kérünk tõletek sem többet! Ne szakítsatok múltatokkal,ne vessétek el magyarságotokat – ezt a szüleitek által reátoktestált csodálatos örökséget…!

SZÜLÕK: ne engedjetek az „így jobban érvényesül gyer-mekünk” divatjának! Ne fosszátok meg õket az anyanyelvûoktatás lehetõségétõl – mert ezzel a magyarnak maradás le-hetõségét tagadjátok meg tõlük!

Nem kevesebb, hanem TÖBB az az ember, aki anyanyelvéntanul. Az idegen nyelvû iskola viszont idegen nyelvû barátikört jelent, majd vegyesházasságokat. Minden „elengedett”gyermekkel egy magyar családot veszíthetünk el, egy több év-százados magyar közösségnek leszünk akaratlanul is könyör-telen felszámolói.

A rosszul értelmezett szabadság szellemében soha ne bízzá-tok gyermekeitekre a döntést. Ne feledjétek: õk még nemtudnak dönteni, a döntés mikéntjére nektek kell õket meg-tanítotok! Válasszatok számukra magyar iskolát, s ha gyer-mekeitek képességei többet kívánnak mint a helyi lehetõsé-gek, jobbnál-jobb erdélyi magyar tanintézetek, kollégiumokvárnak tárt kapukkal reájuk. Neveljétek legjobb tudásotokszerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokái-tok is magyarnak születhessenek!

FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek ma-gyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zár-kózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek:évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legér-tékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a tör-vényt: zárjatok ki magatokból minden idegent. Ne engedjetekközel a szívetekhez idegen nyelvet, idegen kultúrát, idegenbarátot. Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szeretõ,s aki nem anyanyelvén vall elõször szerelmet, késõbb nagyvalószínûséggel választ az életre is más nemzet fiai közül tár-sat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így ismenni fog. Nézzetek körül ismerõseitek között: vajon hányvegyesházasságból származtak magyar gyermekek, majdmagyar unokák...?

Legyetek hûek szülõföldetekhez, a gyökerekhez, amelyekéltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgas-satok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet! Legye-tek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz ben-neteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteketmindenki mástól ezen a világon!

PEDAGÓGUSOK, az ezer esztendõs magyar oktatás leg-nemesebb örökségeinek hordozói: nagy elõdeitekhez hason-lóan tekintsétek missziónak, végtelen áldozattal járó hivatás-nak munkátokat! Tudjuk, ezer teher van rajtatok. De muszájaz ezeregyediket is vállaitokra venni, muszáj még többet fel-mutatnotok, sokkal többet mint többségi társaitok, mert isko-láink is sokkal jobbak kell legyenek, mint a többségi nemze-té! A ti munkátok nem hivatalnok-munka: nem ismerhet pi-henést, sem munkaidõt! Egyetlen felsõbb hatalom állhatmeg elõttetek, s ez az önmagatokkal szembeni igényesség, a

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEDokumentumok

Új kiáltó szó –a nagybányai és bányavidéki magyarságért

minõség követelménye! Legyetek példaképek: pontosabbaka legpontosabbaknál, fegyelmezettebbek a legfegyelmezet-tebbeknél! Legyetek igényesek – legfõképpen önmagatokkalszemben! Egyetlen tanóra sem maradhat el. Egyetlen lehe-tõséget sem szabad kihagynotok, ami vonzóbbá, színvonala-sabbá teheti iskolátokat. S egyetlen gyermek kezét sem sza-bad elengednetek – sõt keresnetek kell, meg kell fognotok afelétek nyújtott, vagy éppen tõletek elforduló, benneteket el-taszító gyermek- és felnõttkezeket.

Ne tanítani, hanem nevelni akarjatok! Ne szabadosságra,hanem a szabadsággal való élésre tanítsátok meg diákjaito-kat! Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, dealku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt!S mert ennek a magyarságában megrendült, öntudatábanmeggyengült, idegenhez hajló liliomszál-ifjúságnak szükségevan a nemzeti nevelésre, hát legyetek magyarok legfõképpenés mindenekelõtt!

Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nemellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!

Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”.Öntudatos, kemény, erõs és dacos, minõségi magyarokkákell lennünk! Egymásért felelõs magyarokká.

Jelen kiáltvány megfogalmazását sok-sok vívódás kísérte,hogy kimondjuk-e azt, amit mindenki tud, de senki sem akarbeszélni róla. A haldokló elõtt kíméletességbõl gyakran el-hallgatják betegségét. Mi azonban bízunk abban, hogy bárbetegek vagyunk, képesek vagyunk a gyógyulásra. Képesekvagyunk arra, hogy összeszedjük magunkat, hogy megerõ-södjünk.

Ehhez azonban akarni kell. Túl kell lépni a fájdalmakon, amagyarságunk vállalásával járó személyes és családi konflik-tusokon. Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, azidegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemetkell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, azigénytelenségnek.

S elvárjuk, sokszorosan elvárjuk értelmiségünktõl – lelki-pásztoroktól, pedagógusoktól, vállalkozóktól, közéletünkfáklyavívõitõl –, hogy mindezekben, mint egykor a falusi ta-nító, vagy kántor, hitet és bátorságot adó, az összetartásbanis irányt mutató, biztos kapaszkodók legyenek mindannyiunkszámára.

A fentiek alapján mi, jelen Kiáltvány aláírói, elsõrangú fel-adatnak tekintve az anyanyelvû oktatás és nemzeti nevelésminõségi javítását, vonzerejének növelését, kezdeményezzükegy BÁNYAVIDÉKI CIVIL ISKOLASZÉK létrehozását.

Az Iskolaszék feladata, hogy mint közösségünk élõ lelkiis-merete és érdekeinek megfogalmazója, õrködjön az oktatásminõségén, hatást gyakoroljon a bányavidéki magyar oktatá-si intézményekre, tagozatokra és csoportokra, stratégiákatdolgozzon ki, biztosítsa a párbeszédet és információcserét, soktatási intézményeinkkel együttmûködve egységes irányt,vonzó szellemiséget és színvonalat szabjon és alkalmazzon.Az Iskolaszék tagjainak legitimitását a mögöttük álló társa-dalmi szervezetek, oktatási, egyházi vagy világi intézményekbiztosítják.

Kós Károly szavaival búcsúzva: az lesz a mienk, amit ki tu-dunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltunk hát, a cse-lekedni akaróknak, a kötelességtudóknak, az elõrenézõknek.Mert az Élet nem vár, az Élet rohan.

S hinni akarjuk, hogy nem leszünk pusztába kiáltó szócsupán...

2012. május 31-én

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 7Dokumentumok

Tarbay Ede

GenezisKi volt köztünk a prédikátor,

ki a Biblia-fordító,a nyughatatlan,

mindig -úton vándor,ki a másokért lázadó,

ki volt a földreszõlõre éhes

s a foglalást ki vitte véghez -

Kiket láthatok önmagambanmikor tükörbe nézek?

Mi ad erõt az agynak,kéznek,

s mi bontja le már másnap reggelazt, amit estigépítek hitemmel,s ki ad hitet,hogy kezdjem újra,soha és semminnem okulva

a névtelen végtelenben?

És van-e még bennembelõlük annyi,

ne tudjam sohamegtagadni

azt, aki vagyok,voltam,

s lesz-e a a továbbra szélesedõ sorban,akire fogok- ha lehet majd -visszanézni,

amit megint a végtelenbenpróbálokmegidézni,

és látni is, ha látnom adatik,

mikor a teljes önmagamlebontatik

lélekig,anyagig?

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

Közel kétórásra sikeredett a 23. Bálványosi Nyári Szabad-egyetem és Diáktábor mondhatni utolsó panelbeszélgetése,melyre július 23-n került sor Merre tovább MOGYE? címmel.A két román meghívott, Leonard Azamfirei rektor és Cata-lin Moise Dogar, a Marosvásárhelyi Egyetemisták Ligájánakelnöke nem jött el. A szervezõk nem közölték, mennyireforszírozták a meghívást. Így a román oldal, vagyis a magyarvonal létrehozásának ellenzõi nem mondhatták el álláspont-jukat, pedig igazából emiatt (is) ültünk be a Kós Károly sá-torba a zárónapon. A jelenlévõk viszont kárpótoltak.

Lecsúszott az egyetem a botrányokbanKezdésként Brassai Attila orvosprofesszor, a Bolyai Kez-

deményezõ Bizottság elnöke azzal sokkolt, hogy az utóbbihónapok botrányai közepette a Marosvásárhelyi Orvosi ésGyógyszerészeti Egyetem a legújabb román egyetemi rang-sorolás szerint B kategóriássá csúszott vissza. Olyan egyete-mek elõzték meg, mint a konstancai vagy craiovai orvosi.

Brassai Attila a tusványosi panelbeszélgetésenFotók: Szabó Tünde / manna.ro

„Ezelõtt 30 évvel még viccnek is rosszul hangzott afeltételezés, hogy valamikor magasabb szinten lesznek, minta vásárhelyi”, mondta. Ennek hatását máris érzi a MOGYE:a minisztérium szabja meg, hány diákot vehetnek fel az angoltagozatra (az A kategóriás egyetemek maguk döntenek a lét-számról), lefokozták oktatói intézménnyé, a kutatási lehetõ-ségeket és ezáltal a PhD-képzést olyan egyetemeknek adtákát, mint az A kategóriás kolozsvári, jászvásári és bukaresti.

„Ezért az egyetem vezetõsége által fenntartott rendszer ahibás, melyben az oktatói utánpótlás legfontosabb szempon-tja a sógorkomaság, és nem a kompetencia. Ma az oktatóikeret csupán 65 százaléka betöltött. Hogy miért? Mert nemdobják piacra, nem hirdetik meg az állásokat. Valakinek avalakijét várják, hogy odaérjen. Õ lesz a hivatalos jelölt, nekihirdetik meg az állást, mellyel szemben természetesen lehetjelentkezni, ha valaki nagyon hülye, és ki akar dobni egy

adag idõt és pénzt az ablakon. A tapasztalat ugyanis az mu-tatja, hogy a hivatalos jelölt mindig befut, hiszen az állás tízévig õt várta”, mutatott rá az orvosprofesszor.

A sógorkomaság azért alakulhatott ki, mert minden tan-szék vagy klinikavezetõ maga dönti el, ki lesz az utánpótlás.Hogy az egyetem szenátusa, vezetõsége ennyire ellenzi amagyar vonal létrehozását, holott a tanügyi törvény írja eztelõ, Brassai szerint nem elsõsorban a nacionalizmusból fa-kad, hanem abból, hogy az érintettek féltik a hatalmukat.

„Mert ha X klinikára kénytelenek magyar oktatót felvenni,aki ott dolgozik, operál, akkor természetesen nem a fõnök, ahelyi atyaisten dönti el, ki dolgozik a keze alatt”, folytatta.Azaz az úgynevezett kívülrõl érkezõ munkatárs nem leszolyan könnyen kontrollálható. Ez pedig azért kényes kérdés,mert nem mindegy, ki mennyit kap, és az oszlik-e vagy sem.

Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság alelnö-kének tájékoztatása szerint Leonard Azamfirei rektor fizeté-se ötezer euró fölött van, Klara Brînzaniuc rektorhelyettesépedig négyezer körül mozog. Ha megalakulnának a fõtan-székek, a zsíros állások valószínûleg veszélybe kerülnének.

Jelenleg az MOGYE-n oktató tanároknak mindössze 28,5százaléka magyar, holott az utóbbi években nõtt a magyardiákok létszáma és részaránya. „A licenszvizsgán, aztán a re-zidensvizsgán a magyarok szinte ugyanolyan jól teljesítenek,mint a románok. Amikor a rezidensvizsga után nem sokkalmeghirdetik a tanársegédi állásokat, hirtelen bekövetkezik atömeges elhülyülés, az arány már nem fele-fele, hanem há-rom az egyhez, vagy négy az egyhez a románok javára”, vá-zolta Brassai orvosprofesszor.

A súlyos oktatóhiányt a magyar vonalonbe lehetne tömni négy magyarországi orvosi egyetem segít-

ségével, mely a MOGYE-ügy kirobbanása óta folyamatosantámogatásáról biztosítja az oktatókat. Intézményes együtt-mûködést ajánlottak fel a MOGYE számára, de csak abbanaz esetben, ha létrejön az önálló magyar oktatási vonal.

Az együttmûködés a tudományos kutatás megerõsítésébenis jól fogna a MOGYE számára, hiszen többek között ennekhiánya miatt fokozták le az egyetemet. Brassai szerint leg-alább 80 év, amíg a MOGYE önerõbõl felzárkózik az elitegyetemek szintjére, ami a tudományos kutatást illeti.

A MOGYE a B kategóriában is az utolsó helyek egyikénáll, a fogászati fakultás átcsúszott a C kategóriába, tehát vanmiért pedálozni. Az egyik megoldás az lenne, ha más intéz-ménnyel együttmûködve fejlesztenék a kutatómunkát. Eh-hez több száz kutatói ösztöndíjas kellene, akik például ázsi-ai, nyugat-európai és amerikai egyetemeken tanulnának, vis-zont úgy tûnik, a jelentõs külföldi egyetemek a magyarorszá-giakon kívül nem verekednek azért, hogy a MOGYÉ-valegyüttmûködjenek.

„A magyar tagozat létrehozása jelentõsen felfuttatná a kö-

Nekimennek a MOGYE góréinakHa most nem sikerül kiharcolni a magyar vonal létrehozását a MOGYÉ-n, el fog tûnni a magyar nyelvû oktatás azorvosin. Hogy ez ne így történjen, Hantz Péter nemzetközi sajtóbotránnyal kecsegtet, a rendõrség plágiumügybennyomoz, a motorosok benzingõzt pufogtatnak, Kincses Elõd fellebbezésre készül. Elég lesz?

zös egyetemet is”, mondta Brassai. Az orvosprofesszor azzalzárta gondolatait, hogy ha most nem sikerül kiharcolni azönálló magyar vonalat, késõbb hiába történik meg, mert nemlesz kivel feltölteni.

Mivel a politikai megoldás dugába dõlt, névleg ebbe bu-kott bele az Ungureanu-kormány, az önálló kar létrehozásátelõíró kormányhatározat végrehajtását pedig felfüggesztettea bíróság, marad a jogi út. Brassai itt jegyezte meg, európaiunikum, hogy egy kormány abba bukjon bele, hogy megpró-bálja betartatni az ország törvényeit. „Az Egyesült Államoka korlátlan lehetõségek, Románia a korlátlan lehetetlensé-gek országa. Japán a mosoly országa, Románia kész röhej”,csattantak a hozzászólások a közönségbõl.Kincses Elõd hozzászólásában röviden vázolta, hol tart mostaz a közigazgatási per, melyet a Romániai Magyar Orvos ésGyógyszerész Képzésért Egyesület ügyvédjeként õ indítottel. A következõ tárgyalás az ügyben szeptember nyolcadikánlesz a Maros megyei törvényszéken.

Kincses Elõd és Szilágyi Zsolt

„Nem tudom, hogyan fog dönteni a törvényszék, mert jogi-lag abszolút igazunk van. Amennyiben a törvényszék nemhoz megfelelõ döntést, fellebbezni kell. Ezt elméletileg amarosvásárhelyi táblabíróság tárgyalja. Oda kellene hatni éselintézni, hogy a fellebbezést más táblabíróság tárgyalja”,mondta Kincses, aki szerint az egyetlen járható út az igazság-szolgáltatás.

Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság alelnökeszerint viszont nem ez a sikeres út. „Románia nem jogállam.Úgy látom, hogy leginkább az fáj a román politikai és akadé-miai vezetésnek, feltéve ha kellõen rájuk ég, ha a külföldisajtó rájuk száll.

A Bolyai Kezdeményezõ Bizottság jelenleg a legtöbb for-rását arra fordítja, hogy a nemzetközi sajtó rámozduljonegyes egyetemi vezetõk plagizálási ügyére.

Az eddigi jelek szerint a siker jóval nagyobb lesz annál,mint amit egyáltalán reméltem. Olyan nemzetközi sajtóbot-rány lesz, mely nem csak a MOGYÉ-ra fog ráégni, hanem aboszorkányra, Ecaterina Andronescura is”, magyaráztaHantz hozzászólásában. Hozzátette, ez akár két héten belülis bekövetkezhet, de az is megtörténhet, hogy két hónapigkell várni arra, hogy elinduljon a lavina.

Hogy milyen plágiumügyrõl is van szó, hosszasan ecsetelte.Eszerint az egyetem nyugdíjas és jelenlegi tanárai hónapok-kal ezelõtt felhívták a figyelmét arra, hogy az egyetem azonvezetõi, akik a leghevesebben ellenzik a magyar vonal létre-

hozását (Constantin Copotoiu, Leonard Azamfirei, KlaraBrinzaniuc), követték el a legdurvább plágium bûncselekmé-nyeket. A plagizálást Romániában törvény bünteti.

Hantz kapcsolatba lépett az eredeti cikkek szerzõivel, akikírásban megerõsítették a plagizálás tényét. Január tizedikénküldte el az elsõ levelét az oktatási minisztériumnak, amely-re semmilyen válasz nem érkezett. Február tizedikén mégegyszer elküldte a levelet, de nem csak emailen, hanemSvájcból express ajánlott levéllel a teljes dokumentációt. Er-re sem jött válasz.

A dossziét végül Kötõ József képviselõ vitte be személye-sen a miniszterhez. Ekkor már dérrel-dúrral ugyan, de kény-telenek voltak iktatni, és onnan már nem volt visszaút. Már-cius tizenkettedikén, egy nappal a harminc napos határidõlejárta elõtt kapta meg a paksamétát a még régi összetételûOrszágos Etikai Bizottság. A bizottságnak kilencven nap állrendelkezésére, hogy egy beadványra válaszoljon.

Hantz a bizottság több tagjával beszélt, akik elmondták,hogy a jelentést körülbelül a nyolcvanadik napon elkészítet-ték. „Ennek tartalma titkos, de annyit elárultak, komolyszankciókat javasoltak a jelentésben. Egy nappal azelõtt,hogy a jelentést nyilvánosságra hozták volna, a bizottsági ta-gokat kirúgták. Jött egy új bizottság, mely elnapolta az ügytárgyalását, a minisztérium pedig szokatlan módon nem csaka jelentést kérte be láttamozásra, hanem az egész dossziét át-nézésre és esetleg átírásra. Azóta is nézik, és írják.

Mivel 90 nap után nem válaszolt az új összetételû OrszágosEtikai Bizottság, ügyvédem révén küldtünk nekik egy fel-szólítást. A felszólításra 30 napon belül válaszolniuk kell, ahatáridõ ma (szombaton, szerk. megj.) járt le. Emiatt be fog-juk perelni az etikai bizottságot”, folytatta Hantz. „Az orvosiegyetem vezetõi számomra érthetetlen okból az ARACIS-nak küldtek magyarázkodó leveleket, az ARACIS ezeket aleveleket rögtön továbbküldte nekem. Lehet ezekben gyö-nyörködni a www.bolyai.eu oldalon”.

Hallgatóság

Copotoiu például azzal hárított, hogy nem is tudta, hogy aneve bekerült a plagizált tudományos cikkbe, holott a kuta-tást végzõ csapat vezetõjeként tüntették fel a nevét, a szerzõpedig az õ doktorandusza. Ráadásul a cikket egy évvel ko-rábban is bemutatták egy tudományos konferencián, mely-nek Copotoiu volt az elnöke.

„Arról sem tudott állítólag, hogy ez a cikk megjelent abbana folyóiratban, melynek felesége a fõszerkesztõje. A felesége

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 9Erdélyi körkép

pedig az elõzõ lapszámban írt egy cikket a plágium felettébbkáros voltáról”, ecsetelte a BKB alelnöke.

„Brînzaniuc Klara kicsit régimódi stílusban a teljes pályásletámadást választotta, kikérte magának a plágiumvádakat,és megfenyegetett, hogy be fog perelni. Erre úgy válaszol-tam, hogy beszereztem az eredeti cikk még egy szerzõjétõlegy újabb plágiumnyilatkozatot, és beküldtem az OrszágosEtikai Bizottsághoz”.

Hantz Leonard Azamfirei-t sem kímélte: „Büntetõfeljelen-tést tettem Leonard Azamfirei mákvirág rektor úr ellen, mertRomániában a plágium bûncselekménynek számít. Legna-gyobb meglepetésemre szabadságom elsõ napján várt egyrendõrségi idézés Kolozsváron, a rendõrségen viszont ért né-hány kellemes meglepetés. Annál többet, hogy a rendõrség is

belekezdett a nyomozásba, nem árulhatok el a nyomozásérdekében”.

Hantz biztosította a jelenlévõket, hogy a vezetõség többitagja sem ússza meg szárazon, ellenük is feljelentés készül.Azzal zárta, reméli, hogy a plágiumügyekben kirobbannikészülõ nemzetközi sajtóbotrány elég erõs lesz ahhoz, hogyvégre megoldás szülessen a jelenlegi helyzetre.

Hogy mindez elég lesz-e a harcedzett MOGYE szenátusá-nak és vezetõségének, hamarosan kiderül. De addig is szep-tember 12-14-én közel négyszáz motoros érkezik Marosvá-sárhelyre, hogy tüntessen a magyar vonal mellett. Mindenkicsatlakozhat a menethez, aki szeretne egyet pufogni.

(Forrás: manna.ro)

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

Nem a nyugalom országa ez. És nem a becsületé. Nem aszorgalomé és nem a tudásé. Soha nem menekültem kisebb-ségi létem elõl, de egyre erõsebben kínoz a kérdés: miért? Hamegkér fiatal barátom, egyetlen okot mondjak, ami maradás-ra késztet, elfordulok és hallgatok. Negyven éve csak a re-mény éltet bennünket: hogy itt és most álljuk még a sarat. Ámaz életünk véges. Látom generációm legjobbjait kihalni körü-löttem, és megint megkérdem: miért? Nincs válasza sem Is-tennek, sem embernek. Nincs eredménye a kiáltásnak és ahallgatásnak. Mellettem nevet a friss házas, és nem tudomnyugodt lélekkel azt mondani neki: itt az idõtök, vigadjatok,mert lesz még szõlõ, lesz még lágy kenyér. Nem akarok zsák-bamacskát árulni egy hazug világban.

Június 27-én este, amikor a miniszterelnök kijelentette,hogy a könyöke sem fáj az alkotmánybírák határozata miatt,Romániában lezárult – talán csak idõlegesen – a jogállamcímû fejezet. Egyszeriben megszûnt annak az intézményneka súlya, amely a jog érvényesítését hivatott ellenõrizni, ésamelynél elméletileg csak a Jóisten van magasabban.

De új fejezet is kezdõdött: a fénymásolóval a zsebben,ürességgel a fejben, késsel a fogak között címû.

Félelmetes, ördögi terv életbeléptetésének vagyunk szem-tanúi: a kormányfõ plágiumügyét vizsgáló bizottságot ülése-zése közben oszlatják fel, mielõtt még döntést hozhatna.Victor Ponta kormánya – minden szabályt felrúgva – eltávo-lítja a törvényhozás két házának elnökét, majd kirúgja a szá-mára kényelmetlen nép ügyvédjét, az egyetlent, aki megkér-dõjelezhet egy kormányrendeletet. Kitalált ürügyek alapján– aminek semmi köze az alkotmányba foglaltakhoz – kezde-ményezik az államelnök felfüggesztését. Megszüntetik az al-kotmánybíróság ezzel kapcsolatos ellenõrzési jogát. A Hi-vatalos Közlönyt saját hatáskörébe vonja a kormány, faliúj-ságot csinálva belõle, ahol – akár a mesékben – az este kita-lált kormányrendeletek reggelre már leírva is megjelennek.Arra törekednek, hogy leváltsák az alkotmánybíróság tagjait,és a maguk képére alakítsák a testületet. A köztévé és –rádióvezetõit kirúgják. A törvényeket saját kényükre alkotják,vagy áthágják azokat, utána pedig változtatnak rajtuk, káosz-ba lökve az országot. Mindeközben a külügyminiszter –egyetemi professzor, fõintellektuel – úgy hazudik, mint a víz-folyás, csak hogy megvédje kenyéradóit. Remélhetõleg sajátdiákjai köpik majd szembe. És nem maradt ki a buliból az

élõ kövületként megkapaszkodni próbáló magyar csendes-társ sem.

A felsoroltak fényében újabb fejezet – a demokrácia neve-zetû – kezd a végére érni. Vagy legalábbis teljes bénultság-ban vegetál.

Európa szempontjából az ország az oldalvonalon kívülrekerült. A sokat emlegetett néppel két hónapja senki sem tö-rõdik. A botrányok miatt az euró hatalmasat ugrott, ami anyomor elmélyülését vetíti elõre. A külföld figyelmeztet: amiönöknél van, az nem Európa. Amit õk eddig valamiért nemis akartak tudni: nem is volt soha. A nácizmus kezdeteihezkezdik hasonlítani a Romániában történteket – joggal.

Még nem érkezett el a barna ingesek ideje, de ránk kö-szöntöttek a nagy mellényûek napjai. Mert bizony az arro-gancia, az önkény, a kapzsiság, a gátlástalanság vezeti az or-szágot. Újszerû, fehérgalléros maffia van kialakulóban. Akeresztapák pedig még nagyon fiatalok. A kormányfõ ésklikkje jubilál: a munkakerülõ – a parlament üléseinek egyszázalékán vett részt! – vidéki tanárt sikerült az állam legma-gasabb tisztségébe juttatni.

Jó éjszakát, Románia!Erdélyi Napló, 2012. július 12.

Nánó Csaba

Jó éjszakát, Románia!

Thorma János: Tavasz Nagybányán

A Borzonton zajló VIII. EMI-táborban csaknem mindenelõadáson, beszélgetésen hangsúlyosan terítékre került azautonómia kérdése, de latolgatták Trianon-revíziójának esé-lyeit is. A számos felszólaló kijelentései közül szemlézünk.

A Székely Nemzeti Tanács elõször jelentkezett az EMI-tá-borban önálló sátorral. Az Autonómia Sátorban sorra kerültbeszélgetések központi témája természetesen a székelyföldiönrendelkezés volt.

Pénteken Dabis Attila politológus, Ferencz Csaba, azSZNT Állandó Bizottságának tagja, valamint a gyergyószékiSZNT részérõl Árus Zsolt fejtette ki meglátásait a kérdés-ben. A kiindulópont a dél-tiroli németek autonómiája volt.

A beszélgetés során kiderült, hogy mint mûködõ modell,ideális lenne, de a kivitelezés, az oda való eljutás Székely-földön aligha alkalmazható, hiszen teljesen más a politikaikontextus. Ugyanazok a politikai lépések, amelyek sikeresekvoltak Dél-Tirol esetében, itt nem valószínû, hogy mûköd-nének.

Az észak-olaszországi minta így lényegében csak abban atekintetben lenne jó Székelyföldön, hogy rá lehetne mutatni,az autonómia nemcsak a székelységnek lenne hasznos,hanem az itt élõ románságnak, sõt az egész Romániának,hiszen az elnyomott, kirabolt Dél-Tirol az önrendelkezésmegszerzése után hatalmas gazdasági fejlõdésen ment át,aminek mindenki hasznát látja.

A beszélgetésen felvetõdött, hogy ugyan az SZNT nemhivatalos népszavazásán a megkérdezettek óriási többségeigennel válaszolt arra, hogy szeretne-e székelyföldi autonó-miát, de hogy ez konkrétan mit jelent, miért lenne jó, arrólnagyon kevés embernek van fogalma, a többség csak annyittud, hogy "kevésbé függnénk Bukaresttõl". Az SZNT vezetõiszámára is kérdés, hogy mikor jöhet létre a székely autonó-mia, de addig is célként határozták meg: tudatosítani az em-berekben, mit jelent a fogalom.

Balczó: támogatnánk, de mit is?

Meglepõ kijelentést tett autonómiakérdésben Balczó Zol-tán, a Magyar Országgyûlés jobbikos alelnöke. Kifejtette,számukra sohasem volt kétséges, hogy a magyarországiak-nak kötelességük kiállni a határon túli magyarok önrendel-kezésének érdekében. Hozzátette, úgy tudta, hogy az SZNTáltal megfogalmazott autonómiastatutúm egy olyan doku-mentum, amelyet minden székelyföldi érvényesíteni akar,hiszen annak szövege tartalmazza mindazokat a törekvé-seket, amelyek a székelyföldi önrendelkezést jelentik. Nem-régiben azonban, egy erdélyi politikusokkal és más közéletiszemélyiségekkel sorra került találkozón azzal szembesült,hogy beszélnek ugyan róla, de igazából senkinek nincsenektiszta elképzelései arról, konkrétan mit kellene tenniük azautonómia megszerzéséért. Ily módon a magyar politikumsem tudhatja, hogy mi mellett is álljon ki - derült ki BalczóZoltán szavaiból.

Autonómia helyett revíziót!

A hallgatóság soraiból vetették fel a kérdést, hogy miért azautonómiáról beszélünk, miért nem inkább Trianon revíz-iójáról. Balczó Zoltán kifejtette, a jelenlegi világpolitikaikontextusban semmiféle lehetõség nincs a revízióra. Hoz-zátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy azegyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemesvolna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de õ úgy látja,ennek sikerére nincs reális kilátás.

Teljesen más hangot ütött meg Kõszegi Zoltán, a Fideszparlamenti képviselõje. Kijelentette, ha a Fidesz tovább tuderõsödni, és sikerül Magyarországot egy gazdasági, illetve mástekintetben is erõs országgá tenni, akkor hivatalosan is fellehet vetni a revízió kérdését. A fideszes politikus meglátásaszerint erre már akár nyolc év múlva is sor kerülhet.

(Székelyhon.ro)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 11Erdélyi körkép

Autonómiáról, Trianon-revíziórólaz EMI – táborban

Államférfiak a trianoni béke-parancsról:Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia elsõ elnöke „Vá-lasztanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népsza-vazás között.”

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója ésfõszerkesztõje, 1927. június 21-i számában megjelent (Ma-gyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun)címû cikkében a következõket írta: „Két fiam esett el aháborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nemazért, hogy e dicsõ nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak.Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nemveszik a galád és ostoba trianoni szerzõdést.”

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924 szeptem-berében: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonosz-abbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erõsemberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolá-sába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy

senki nem vállalja érte a felelõsséget. Mindenki úgy tesz, minthanem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek ön-rendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leg-gonoszabb módon visszaéltek a gyõzelemmel... Nincsen olyanfrancia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokata feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek..”

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterel-nök, 1925-ben: „Ez a béke nem államférfiak munkája, hanemsúlyos és végzetes tévedések eredménye.”

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök: „A tri-anoni szerzõdés eredménye Európában nem béke, hanem az újháborútól való félelem.”

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök: „Európa békéje atrianoni békeszerzõdés napján szûnt meg.”

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-énmondott beszédében: „Az egész dokumentáció, melyet szövet-ségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak,csaló és hazug volt.”

– Most akkor önök nézik tétlenül az antiszemita provokációt,ahogyan azt az ötven amerikai képviselõ állította, vagy az USAkormánya, amely nem záratja be a magyar nyelven uszító, de ottszékelõ újnyilas portált, miként azt Orbán Viktor írta válaszul?

– Egy közép-európai kis nemzet tagjaként egy kicsitfárasztó már elviselni a nagyhatalmak különbözõ személy-iségeinek folyamatos kioktatását. Huszonkét éve megy ez,elõtte pedig egy másik hatalom vezetõi oktattak ki bennünketállandóan. Igaz, hogy egy kicsit más módszerekkel, de a hoz-záállás, a mentalitás nem nagyon változott. Nem kellene raj-tunk számon kérni azt, ami az Egyesült Államok liberálisrendszerében nyomokban sem lelhetõ fel. Mi például tiltjuk akommunista és náci diktatúrák bûneinek tagadását, amíg ottbárki bármit mondhat. Megjegyzem, az anonim internetlehetõsége világszerte kiiktatta a közlõ felelõsségét, így ajózan erkölcs is kiveszõben van. Senki nem felelõs azért, amitír, s ez nagyon sok emberbõl a csõcselékösztönt hozza ki. Eza folyamat iszonyatosan rombolja a civilizációnkat és a többezer éves értékeinket. Magyarországon a baloldalnak hosszúideig csak egy Szabó Albert és egy Bácsfi Diána nevû operett-náci futtatására tellett, mára azonban – köszönhetõen az or-szágot gazdasági, szociális és erkölcsi válságba juttató kor-mányzásuknak – megváltozott a helyzet: valóban bent ül aparlamentben egy radikális párt, nem is csekély támoga-tottsággal, s e párt jó néhány megnyilatkozása igenis megér-demli a szélsõséges jelzõt. Valóban vannak itthon is a tömeg-kommunikáció említett átalakulásából adódóan olyan inter-netes fórumok, ahol nyílt antiszemita, náci uszítás folyik.Hozzáteszem, hogy a miniszterelnök teljesen pontosan idéz-te fel az amerikai képviselõknek, hogy mi ezeken a fórumo-kon „zsideszesek”, „zsidóbérencek” vagyunk. Ha számításbavesszük, hogy a kommunista diktatúra örököseinek szitok-áradatában meg nyilasok, akkor alighanem jó helyen állunk.

– Önt nemkívánatos személlyé nyilvánították Izraelben, ezelég radikális és barátságtalan lépés.

– Ez ebben a formában nem történt meg, ha megtörténtvolna, meglehetõsen súlyos lépés lett volna. Maradjunk anny-iban, hogy a jeruzsálemi Wallenberg-megemlékezésen – mi-után én hivatalosan lemondtam az utazást – a magyarországiWallenberg-emlékév fõvédnöke, Áder János köztársaságielnök úr lesz jelen a képviseletünkben.

– Elie Wiesel is önt oktatta ki. Akárhogy is nézzük, egyesekszemében most ön a kormány antiszemitája.

– Mióta a posztkommunista baloldal kénytelen elviselni,hogy szabad választásokat lehet tartani Magyarországon, s a

polgári pártok pedig néhaarra az arcátlanságra vete-mednek, hogy ezeket meg-nyerik, azóta ez minden jobb-oldali kormánnyal meg-történt, és meg is fog történ-ni. Antall József kormányávalszemben ez a hecckampány

éppen úgy lezajlott, ahogy az elsõ Orbán-kormánnyal szem-ben is. Ürügy volt és lesz is. Ha Csurka ment az MDF-bõl,még ott maradt Kónya Imre vagy Lezsák Sándor. Nem örülökneki, hogy a Fidesz politikusai közül éppen én vagyok atámadások látszólagos középpontjában, de nyugodtanalszom, mert tudom, minden engem ért minõsítés igazságta-lan és méltánytalan. Ami pedig a Nobel-békedíj tulajdonosátilleti, vele ellentétben az én számat soha semmilyen népcso-port vonatkozásában nem hagyta el olyan mondat, hogy alelkemben helyet kell hagyni a gyûlöletnek. Ebben a vitábanugyanakkor a mi részünkrõl csak a türelemnek és a megértés-nek van helye, minden más csak a gyûlöletet szítaná.

– Az RMDSZ múlt hét végi „kisparlamentjén” azt indítvány-ozták a párt egyes vezetõi, hogy élve az unió adta lehetõségekkel,induljanak el a következõ magyarországi választásokon, mintegyfricskát nyomva az ön orrára, amiért beavatkozott az erdélyihelyhatósági választásba. Elképzelhetõnek tartja, hogy azok ahatáron túli magyarok, akik a Fidesz–KDNP-kormány jóvoltá-ból kaptak állampolgárságot, egy RMDSZ-klónt szavazzanak bea budapesti Országgyûlésbe?

– Ez egy komolytalan ötlet.– A Népszabadság két címlapot szánt rá.– Attól komolyabb lesz? Különben meg minek nekik még

egy magyarországi párt? Az RMDSZ vezetése nagyon régótaaz MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben per-sze nincs semmi meglepõ, hiszen mindkét párt ugyanolyanbolsevik gyökerekbõl táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásukés érdekeik is közösek. Mindkét párt „kívülrõl” vezérelt, smindkettõ azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számáraBudapest megszûnjön orientációs pont lenni. Az RMDSZvezérkara alig több mint három évvel a 2004. december 5-inépszavazás után szemrebbenés nélkül elfogadta annak aGyurcsány Ferencnek a támogatását, aki az általa vezéreltuszító kampánnyal a nemzetárulás minõsített esetét valósítot-ta meg.

– Azt sejtjük a szavaiból, hogy nem igazán ért egyet NémethZsolt külügyi államtitkárral. Õ a napokban azt mondta, hogy „a

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTETézis – Antitézis

Kövér László: Nyugodtan alszom„Teljes államreformot hajtottunk végre”

Ha a Békemenet a rendszerváltozás hajnalán vonul végig, sok minden egészen máshogy alakul – mondta Kövér László, akiaz RMDSZ és a Most-híd egyes politikusairól megjegyezte: a helytartó szerepét töltik be a túszhelyzetben lévõ magyarkisebbség körében Kövér Lászlót fárasztja a különféle nagyhatalmak folyamatos kioktatása, az õt kritizáló Elie Wieselnek,a Nobel-békedíj tulajdonosának pedig azt üzeni: vele ellentétben az õ száját soha semmilyen népcsoport vonatkozásábannem hagyta el olyan mondat, hogy a lelkében a gyûlöletnek mindig helyet kell hagyni. A Magyar Országgyûlés és a Fideszválasztmányának elnöke a Magyar Hírlapnak adott interjúban arról is beszélt, hogy nem ért egyet Németh Zsoltállamtitkárral, aki együttmûködésre törekszik az RMDSZ-szel. Kövér László elismeri, hogy a januári békemenet csattanósválasz volt az Orbán Viktor ellen puccsot fontolgató köröknek.

magyar kormány kész a korábban okozott sérelmek meghala-dására, s együttmûködésre törekszik a Most-Híddal és azRMDSZ-szel”.

– A kormánynak van egy világos irányvonala, és lehet,hogy lemaradtam egy brosúrával, de nem úgy tudom, hogy eza hivatalos álláspontunk. Egyébként meg mit is kéne megha-ladni? Az RMDSZ az erdélyi magyarság legitim képviselõje,és mint ilyennel a mindenkori magyar kormány kapcsolatottart fenn. A magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogybármiféle – úgymond – sérelmeket számon tartson vagy meg-haladjon. A kormány a nemzetpolitikai céljaink megvalósí-tásához partnereket és szövetségeseket keres, és ezekkel ér-zelmek nélkül együttmûködik. Más kérdés, hogy mint a Bal-tikumtól a Balkánig terjedõ posztszovjet térség leghosszabbidõt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a ro-mán politikai elithez sikeresen integrálódott „fõtisztjei” fele-lõsek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági éstársadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyama-tos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia cél-kitûzésének elsikkasztásáért. Ami pedig Bugárékat illeti: aMost az a szlovák párt, amely sajátos érdeklõdést mutat amagyarkérdés iránt.

– A Frankfurter Allgemeine Zeitung publicistája szerint Vic-tor Ponta és személy szerint ön nagyon sokat ártott a kiváló ro-mán–magyar viszonynak és a magyar kisebbségnek. Azt is írják,hogy a budapesti nemzetpolitikában hiányzik egy kormányzókéz, aminek a Külügyminisztériumban lenne a helye. Nem lehet,hogy Németh Zsolt, illetve ön és Semjén Zsolt esetében csak a jórendõr–rossz rendõr módszer tudatos alkalmazásáról van szó?

– Mindenkinek el kell döntenie itt is, Erdélyben is, a Felvi-déken is, hogy mit vall. Azt, amit a magyar alaptörvény és anemzeti összetartozás törvénye, amely világosan rögzíti, hogya magyar nemzet különbözõ országok fennhatósága alatt áll,de szerves egységet alkot? Vagy azt, amit egyes – egyébként aFidesz-kormány intézményeiben is fellelhetõ – politológusok,történészek írnak, hogy a magyar nemzet „szétfejlõdést”mutat? Aki az utóbbit képviseli, ideológiát nyújt a magyarnemzet egységének szétszabdalásához, s ennek a gondolat-nak egyenes következménye, hogy „Budapest ne szóljon be-le” a határon túli magyar politikába és viszont. „Felejtsükvégre el a múltat” és egymást! Köntörfalazás helyett színt kellvallani, nem mellébeszélni. Az elszakított nemzetrészek poli-tikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csupalkuk és elõnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljaités egységét. Õk a kinti megbízóik érdekét képviselve a hely-tartó szerepét töltik be a túszhelyzetben lévõ magyar kisebb-ség körében. Éppen, hogy õk alakítják a „jó rendõrt”, aki rá-vezeti a foglyokat arra, hogyan viselkedjenek, hogy a „rosszrendõrök” ne bántsák õket olyan nagyon. Ne akarjanak pél-dául a rendõrökkel egyenjogúak, azaz szabadok lenni. S hálá-ból a „jó rendõrök” a „rosszaktól” néha kapnak egy-két újabbcsillagot a váll-lapjukra.

– Eltemetik-e valaha Nyirõ Józsefet a szülõföldjén, vagy majditt adjuk meg a végtisztességet a pesti Nemzeti Sírkertben?

– A kérdés is furcsán hangzik. Még az elítélteknek, poli-tikai kivégzetteknek, háborús bûnösöknek is jár a temetésjoga. Nem ismerek olyan szabályt, még Romániában sem,ami alapján ezt megtagadhatnák. Tehát Nyirõnek akkor is jo-ga lenne a végakaratának megfelelõ helyen nyugodni, továb-bá az õ hamvai feletti jogokat gyakorló Magyar Országgyûlés-

nek akkor is joga lenne õt oda temetni, ahova csak akarja, haNyirõrõl mindaz igaz lenne, amit róla hazudnak. Egyébként aproblémamentes elõzmények alapján hogyan gondolhattukvolna, hogy az új román kormány Bunta Levente udvarhelyiRMDSZ-es polgármester közremûködésével gáncsot vet,miközben Erdélyben utcák, terek viselik Nyirõ nevét, és méga Ceausescu-rezsim is nyugdíjat folyósított az özvegyének?Nyirõ mûveibõl az emberszeretet árad, ezért tiszteljük õt,nem másért. A temetésrõl jelenleg még semmit nem tudunk.Izgatottan várjuk, hogy a polgármester úrnak sikerül-e hibát-lanul kitöltenie egy tenyérnyi ûrlapot.

– Miért kellett huszonkét évet várni rá, hogy elvegyék a kom-munista funkcionáriusok kiemelt nyugdíját?

– Nem ilyen egyszerû a kérdés. Az Antall-kormány egysz-er már elrendezte ezt, de érdekes momentuma a rendszervál-tozásnak, hogy Horn Gyula kormánya csendben visszacsi-nálta a döntést. Kétségtelenül megszavazhattuk volna hama-rabb is ezt a jogszabályt, de mentségünkre szolgáljon, hogykét év alatt több mint négyszáz törvényt fogadtunk el. Voltdolgunk ezenkívül is bõven.

– Ön szerint gyõzelemmel, fegyverletétellel vagy ügyesbékekötéssel ért véget a gazdasági szabadságharc?

– Ha az IMF-tárgyalások küszöbönálló megkezdésére gon-dolnak, akkor se egyik, se másik. Mi egyébként sem külön-bözõ nemzetközi szervezeteket akarunk legyõzni, hanem abennünket illetõ szuverenitásunkat szeretnénk megõrizni,illetve visszaszerezni. Osztom a miniszterelnök úr pozitívvéleményét Matolcsy György munkájáról, még akkor is, haolvasom a különféle jobboldalinak számító elemzõk kritikustanácsait, például az önök lapjában. Õk ugyanis éppen aztajánlják, amit a másik oldalon egyértelmûbben és köntör-falazás nélkül, hogy nem kell itt új dolgokat kitalálni, hanema jól kipróbált úton kell haladni. Csakhogy nem lehet egysz-erre két ellenkezõ irányba vágtató lovat megülni. A „jólkipróbált”, az úgynevezett realitások kockaköveivel kirakottút oda vezetett, ahova 2010-re kilyukadtunk. Mi egészen mástteszünk. A kormány a középrétegeket hozza kedvezõbb hely-zetbe, hogy azok ne veszítsék el az adófizetõ képességüket,sõt: minél többen legyenek, akik dolgozni tudnak, s nevelik ajövõ adófizetõit, azaz államalkotóit és nemzetfenntartóit. Ahiányzó pénzt pedig máshonnan, a bankoktól, multiktól szed-jük be, mert onnan, ahonnan 2010 elõtt rutinszerûen elvették,már nincs mit.

– Így utólag visszatekintve, az év elején, amikor a kormány ésaz unió vezetõi, illetve az atlanti térség megmondóemberei köztifeszültség a tetõfokára hágott, valóban volt reális esély arra, hogyOrbán Viktort egy puccsal elmozdítsák a helyérõl?

– Volt ilyen próbálkozás, ha reális esély nem is. Nyugodtanhihetünk például Charles Gatinak, a mindenkori demokratapárti amerikai külügyminiszter befolyásos magyarügyi tanác-sadójának, aki meg merte engedni magának, hogy több inter-júban is azt nyilatkozza: ha nem megy demokratikus úton,más módon kell eltávolítani Orbán Viktort.

– A békemenet azért csattanós válasz volt.– Kétségkívül. Ha ez a békemenet a rendszerváltozás haj-

nalán vonul végig, sok minden egészen máshogy alakul.– Két év alatt olyan mértékben újították meg az állam mûkö-

dését, mint a magyar parlamentarizmus hajnalán vagy a rendsz-erváltozás idején. Önnek mekkora szerepe volt a reform leve-zénylésében?

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 13Tézis – Antitézis

– A munka oroszlánrésze a kormányra és a kormánypártifrakciókra hárult, én csak azt tettem, ami minden házelnökkötelessége. Biztosítottam ehhez a mûködõképes parlamen-ti hátteret. Irdatlan mennyiségû jogszabályt fogadtunk el,tulajdonképpen egy teljes államreformot hajtottunk végre,letettük a rend helyreállításának és megszilárdításának tör-vényi alapjait. Súlyát tekintve ez az államreform egyenértékûa rendszerváltozással, de azért nem használom az új rendsz-erváltás kifejezést, mert ami történik, az a rendszer korrek-ciója, az elmúlt két évtized tapasztalatai és az új kihívásokalapján. Fenntartható, biztonságos államot akarunk nyújtaniaz emberek adójáért cserébe. Lakható otthont egy erõsödõnemzet számára.

– Mielõtt 2006 õszén elfogyott volna körülötte a levegõ,Gyurcsány Ferenc is folyamatosan az államreformról beszélt.Neki miért nem sikerült?

– Az értékrendünk, az emberrõl és a társadalomról alko-tott kép a lényeg. Orbán Viktornak és a Fidesz–KDNP-nekvan értékrendje és ebbõl fakadó jövõképe. Gyurcsány Fe-rencnek és a politikai baloldalnak viszont soha nem voltilyen. Õk a tizenkét éves kormányzásuk során állandóan csaka külvilág vélt vagy valós elvárásaihoz akarták igazgatni avalóságot, mindegy, hogy mibe kerül. Tõlük annyira telik,hogy hazug rendszereket hoznak létre, ha pedig elverik apénzt, akkor megkísérlik másokon behajtani.

– Mire véli, hogy a Medián szerint – az államfõ után –Mesterházy Attila a legnépszerûbb politikus?

– Ez azért van, mert nyilván Mesterházy a legokosabb,

legtehetségesebb és legmegnyerõbb személyisége a magyarpolitikának. De hagyjuk a vicceket! Ha úgy nézzük a felmé-réseket, hogy a félidõre melyik kormány népszerûsége mek-kora mértékben csökkent, akkor nem állunk rosszul, és mostkezd csak beérni, amiért két éven át dolgoztunk, egy nagyonnehéz nemzetközi helyzetben, nagyon brutális örökségetcipelve.

Megkockáztatom, hogy az Antall-kormány sem szem-besült akkora nehézségekkel, mint a mostani. MesterházyMSZP-jének erénye annyi lehet a választók szemében anagyon aranyos, de nem is létezõ LMP-vel és a rendszerel-lenes dühöt, a kiábrándultságot meglovagoló destruktívJobbikkal szemben, hogy az mégiscsak egy látszatra létezõ éspártra hasonlító szervezet.

– És mit gondol, meddig melegít még az öltözõben BajnaiGordon, akit köztudomásúan nagyon befolyásos körök szemel-tek ki az Orbán Viktort legyõzni hivatott olajfa-koalíció élére?

– Olyan baleset, hogy a pénztõke lieblingje jut politikailehetõséghez, bármelyik volt szocialista országban elõfordul-hat. Sõt – mint láthattuk – nem csak errefelé. Ténykérdés,hogy nemcsak itthon, de külföldön is sok politikai és pénzü-gyi csoport reménye, hogy Bajnaival maguk mögött tudhas-sák azt a kínos állapotot, amit számukra a Fidesz-kormánylétezése jelent. Ám hogy 2014-ben a rajtvonalnál ott lesz-evégül Bajnai Gordon, az sok mindentõl függ. Legfõképpattól, hogy milyen állapotban lesz addigra az ellenzék. Aztkell mondanom, megértem, ha Bajnai nem sieti el a döntést.

(MHO)

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTETézis – Antitézis

Aczél Endre

Az RMDSZ védelmébenKövér László egy lapinterjúban (MH, július 9.) szabályos

vádiratot szerkesztett a Romániai Magyar Demokrata Szö-vetség ellen, azzal a sugalmazással, hogy az hosszabb ideigvolt kormányon, mint „a posztszovjet térség” bármely pártja(ez tévedés: az MSZP két évvel „veri” az RMDSZ-t), de ha-talmi helyzetét nem a magyarság hasznára, hanem a kárárafordította. Vezetõi „felelõsek az erdélyi magyarság drámai fo-gyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és poli-tikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyir-bálásáért, az autonómia célkitûzésének elsikkasztásáért”.

Több szellemi önállóságot vártam volna el a magyar parla-ment elnökétõl. E vádak tudniillik szótagra azonosak TõkésLászló és Szász Jenõ kirohanásaival. Másodsorban: nemgusztusos a Kövér–Szász duó önkormányzati kampányánakkudarcát az RMDSZ-en „leverni”, s nem kimondani, hogyfiúk, én Erdélyben megbuktam. Még kevésbé gusztusos a ro-mániai magyarság rendíthetetlen kedvencét bosszúból „le-bolsevikozni”, amikor az RMDSZ csakis jobbközép románpártok társaságában kormányzott Bukarestben, és elõbb lettaz európai konzervatív pártcsalád tagja, mint a Fidesz.

A lényeg azonban nem ez. A lényeg az, hogy amikor kor-mányon volt, az RMDSZ ügyesen és a magyarság javára poli-tizált. Mivel a román pártok három esetben se tudtak nélkülekormányozni, olyan programokat fogadtatott el, amelyek aszándék szintjén se szerepeltek a román politikusok elõje-gyzési naptárában. Megnyilvánult ez a magyaroktól elkon-fiskált javak (polgári és egyházi ingatlanok, földek, erdõbir-

tokok, közbirtokossági vagyontárgyak) visszaszolgáltatásá-ban, a 20 százaléknál több magyar polgár lakta települések(1,1 millió ember) anyanyelvhasználati jogainak (önkormány-zat, bíróságok etc.) kiterjesztésében, önálló magyar nyelvûközépiskolák és egyetemi karok létesítésében, a magyar stá-tustörvény elõírta direkt támogatások korlátlan (a szlovákokáltal megtagadott) érvényesítésében egész Románia terüle-tén, a magyar nyelvû alsó tagozatos tanítók pozitív diszkrimi-nálásában (megemelt fejkvóta), egy olyan nemzeti jelkép,mint az aradi Szabadság-szobor köztéri elhelyezésében, létf-ontosságú székelyföldi infrastrukturális beruházások (utak!)kitaposásában, Basescu szlovák mintára hajazó „megam-egye”-tervének megtorpedózásában és tucatnyi más dolog-ban még.

Hogy „fogy a magyar” Erdélyben? A népességfogyás euró-pai szindróma, Romániában megtetézve a magyar óhaza szí-vóerejével. Hogy az erdélyi magyarság gazdaságilag ellehetet-lenült volna? Minden személyes tapasztalatom ez ellen szól.Ráadásul annak ismeretében, hogy itt 4 millióan élnek a lét-minimum alatt, jobb volna, ha Kövér nem a szomszéd felé pil-lantgatna. Ami pedig az autonómiát illeti: gondolja a Fideszmásodik embere, miként Tõkésék, hogy a magyaroknak vanzsarolási potenciáljuk? Szász (és Orbán) barátja, az immárfelfüggesztett Basescu elnök kinyilatkoztatta, hogy a magyartöbbségû megyéknek épp annyi autonómiájuk lesz, mint arománoknak, és punktum. Ha Basescu így, akkor Ponta hogy?

Egyébiránt a Kövér-interjú inkább derültséget, mint dühötkeltett Bukarestben. Olvasták: az interjúalany nyugodtan al-szik. Kommentálták: de álmában félrebeszél.

(Népszabadság, 2012. július 11.)

Ágoston András

És ha Kövér még álmában sem beszél félre?

Aczél Endre, a Népszabadság hétpróbás kommentá-tora, a maga és balliberális politikai opciója védelmébenfelemelte szavát a Romániai Magyar Demokrata Szövet-ség (RMDSZ) védelmében. Mintha akár a román poli-tikai elitnek, akár magának az RMDSZ-nek erre szük-sége lenne.

Ha a Magyar Hírlapban megjelent Kövér-interjút,majd Aczél elemzését és megállapításait olvassuk, leg-alább három okát találhatjuk az írásában jelentkezõ, dü-hödt hangvételnek, s az utolsó, a még hozzá is méltatlanmondatnak.

Az elsõ ok talán a legfontosabb: az Aczél által pártoltballiberális politikai oldal egyetlen, a nemzet egészénekérdekében politizáló politikust sem tud megnevezni, akia nemzet érdekeit szem elõtt tartva, ha kell, ringbe szálligaza védelmében. Kövér ezt az elmúlt hónapokbantöbbször is megtette.

Másodszor, a jótétemények, amelyeket Aczél azRMDSZ-nek tud be, s ezzel õ is tisztában van, csupánrészei voltak Románia EU-csatlakozása során kötelezõújgyakorlatokként bemutatott eredményeknek. S amiszintén nem mellékes, a valóban hasznos változásokjórészt a Fidesz és az elsõ Orbán-kormány kétoldalúkapcsolatokat építõ kitartó tevékenységének köszön-hetõk.

Harmadszor, Aczél voltaképpen a jó irányban változónemzetpolitika ellen igyekszik elégedetlenséget szítani.Õ ne látná, mi a magyar-magyar viszonyrendszerbenzajló korszakváltás lényege? Hogy a nemzeti indíttatásúmagyar politikai elitek helyre szeretnék hozni azRMDSZ és a többi „egypárt” mulasztásait? Aczél elle-plezné, hogy ez a romániai magyar politikai párt vállaltaa román politikai elit által felállított bizalmi minimumot.S hogy szûk vezetõ rétege személyes vagy cso-portérdekeinek érvényesítése fejében, a neptuni poli-tikát követve, több mint két évtizede ellenzi az autonó-miát. Pedig szóban minden magyar politikai erõ (azRMDSZ is) elismeri, hogy az autonómia a kisebbségbenélõ magyarság megmaradásának talán legfontosabbfeltétele.

Tudni vélem, mi az oka szerzõnk dühödt, vagdalkozóstílusának. Az, hogy a magyar szavazók többségi vélemé-nyének megfelelõ érveket nem tud felhozni sem Kövér,sem a magyar kormány ellen. Hiszen a Fidesz-KDNPpártszövetség háromnegyedes többségének valami okamégiscsak lehet!

Nekem, ismerve Aczél szakmai kvalitásait, úgy tûnik,azt az ismeretlenektõl eredeztetett utolsó mondatátszerzõnk ma mégsem írná le. Különben meg, a karavánhalad.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 15Tézis – Antitézis

Kitekintek a vonatablakon:a régi város ismerõs nagyon.Az öreg Szamos halkan bandukolés ballagtában régi dalt dúdol,a Hója-szélen rügyeznek a fáks hiszem, mint régen: most is van virág,az ég felettem pompás tiszta-kék,fecskék suhannak, éppen úgy, mint rég,a házsongárdi fák is intenekés lepkét ûz egy régi kisgyerek...

A varázs megtört. Tompán. Hirtelen.Zakatoltunk a váltósíneken.Az állomás állt szürkén, hidegen...A régi város más lett: idegen.Az utcalárma zagyva hangzavar.A szembejövõket hiába lesem:Ismerõs arcra nem talál szemem.Idegen szó. Idegen felirat.Az embertömeg futkosó, riadt.(A régi emberek tempósan jártaks a boldogságra mégis rátaláltak!)

Lassan-lassan a temetõhöz értem.Fák õrizték némán és sötéten.Bent minden régi helyet sorra jártam:- itt tanultam... itt írtam... itt leányra vártam... -Kísért, kísért egy ismerõs gyereks amerre néztem: ismerõs nevek...és megtudtam, amire este lett,hogy bár kint minden, minden elveszett,e hely, hol mindent kis halmok takarnak,Örök Város a bujdosó magyarnak...

Mert míg Kolozsvár utcáit bejártam,csak egyetlenegy ismerõst találtam,komor volt, vén volt... mondjam a nevét?rámemelte zörgõ csontkezét:Tudd meg, a fecske itt hiába szálldos,meghalt - mondta -, meghalt a régi város,annyi maradt csupán belõle élve,amennyi beleférszíved egy rejtett, ócska szögletébe!

S míg vágtattam vissza a síneken,idegen voltam én is, idegen. (1930)

Népszámlálás: hány magyar élaz erdélyi városokban?Marosvásárhely összlakossága 127.849 fõ, ebbõl magyar: 57.362 44.87%Kolozsvár összlakossága 309.136 fõ, ebbõl magyar: 49.375 15.97%Nagyvárad összlakossága 183.123 fõ, ebbõl magyar: 44.892, 24.50% Sepsiszentgyörgy összlakossága 54.312 fõ, ebbõl magyar: 41.770, 76.91%Szatmárnémeti összlakossága 94.948 fõ, ebbõl magyar: 35.723, 37.62%Székelyudvarhely összlakossága 33.265 fõ, ebbõl magyar: 31.520, 94.75%Csíkszereda összlakossága 37.980 fõ, ebbõl magyar: 30.950, 81.49%Kézdivásárhely összlakossága 18.082 fõ, ebbõl magyar: 16.446, 90.95%Brassó összlakossága 227.961 fõ, ebbõl magyar: 16.172, 7.10%Arad összlakossága 147.922 fõ, ebbõl magyar: 15.695, 10.61%Temesvár összlakossága 303.708 fõ, ebbõl magyar: 15.580, 5.13%Gyergyósztmiklós összlakossága 17.705 fõ, ebbõl magyar: 15.250 86.13%Nagybánya összlakossága 114.925 fõ, ebbõl magyar: 14.085 12.26%Nagykároly összlakossága 20.181 fõ, ebbõl magyar: 11.054 54.77%Nagyszalonta összlakossága 17.042 fõ, ebbõl magyar: 10.000 58.68%

Wass Albert Kolozsvár; 1930

Csapó Endre

Az Unió színeváltozásaAz ember társas lény, élete rendjét a közösségben találja

meg, megélhetését a közösségi munkamegosztás teszi lehe-tõvé. Az egymásra utaltság közösségképzõ tényezõ, elsõ ésalapvetõ, kikerülhetetlen társadalmi életkeret a család, ami-ben 15-20 évet kell eltölteni a megszületett egyénnek, hogysaját életét maga intézze. Valamikor nagy szerepe volt anagycsaládnak, a rendezett állami életben azonban a követ-kezõ természetes társadalmi életkeret a nemzet. A nemzetegyúttal kultúrateremtõ, közös sorsot viselõ, közös feladatotvállalló szellemi és dologi alkotómûhely. A dinasztikus álla-malakulatokkal szemben jól vizsgázott a történelemben anemzet államalkotó képessége. A nemzetállam ideológiája apatriotizmus, ami a nacionalizmus türelmes válfaja.

Az elsõ világháború Európa keleti felén három soknemze-tiségû monarchikus birodalmat megszüntetett, tucatnyinemzetállamot hozott létre. A második világháború meghoz-ta Európa hanyatlását, politikai és gazdasági alárendeltségét.Ötödfél évtizedre a Szovjetunió feladata volt a világháborúk-kal létrejött helyzet konszolidálása. (Ezt mi magyarok külö-nösképpen megéreztük, a kormányzóság idején elért, etni-kailag megfelelõ alapon visszacsatolt területek ismételt el-vesztésével a következõ 45 év alatt a magyar többségi aránymindenütt összezsugorodott.) Európa politikai térképe ál-landósult. Európa nem nyerte vissza sorsa irányítását a szov-jet összeomlás után sem, politikailag és fõleg gazdaságilagalárendelõdött annak a világhatalmi szisztémának, ami a szá-zad háborúinak következtében létrejött. Ez a szisztéma szor-galmazza az európai államok összeolvadását. Mibõl áll, éskik mûködtetik ezt a szisztémát?

„Az 1914-tôl 1945-ig tartó idõszakot az a 30 éves háborúsko-dás jellemezte - egy kétmenetes 30 éves háború -, amelyet azEgyesült Államok, pontosabban az õt kontrolláló pénzügyi- ésgazdasági elitek vívtak Németországgal a gazdasági világrend-szer ellenõrzéséért. Még pontosabban azért, hogy Németországne haladhasson a kamatmentes finanszírozás és a termelõ gaz-daságnak elsôbbséget biztosító fejlõdés útján. A német út azértvolt nagyon veszélyes a hatalmát és befolyását egyre jobban ki-építô nemzetközi pénzügyi közösség számára, mert kétségbevonta a pénzvagyonnal rendelkezôk pénzteremtési és kamatsze-dési monopóliumát, vagyis a pénzpiac elsõbbségét az értékelõál-lító reálgazdasággal szemben. Azaz emberközpontú alternatívátkínált azzal a gazdasági rendszerrel szemben, amelyben a pénz-vagyon monopóliumával rendelkezõk a pénz visszatartásávalaránytalan nagy kamatjövedelem fizetésére tudják kényszerítenia társadalom értéket eõôállító részét. Mint tudjuk, ezt a küzdel-met az Egyesült Államok és a háttérbõl irányító nemzetközipénzügyi elitek nyerték meg. 1989 óta pedig már annak lehe-tünk tanúi, hogy a kapitalista világgazdaság strukturális válsá-ga közepette a gazdasági és társadalmi liberalizmus többé márnem hatékony politikai eszköz, és fokozatosan átadja helyét aglobalizmus új világrendszerének, a korlátlanná és gátlástalan-ná vált szélsõséges liberalizmus egyeduralmának.” (Dr. DrábikJános: Világdemokratúra, 2006.)

A globális világgazdaság követeli meg Európa egyetlenállamba tömörítését. A felülrõl vezérelt egyesítés a nemzet-közi pénzvilág szempontjai szerint történik, a végrehajtásralegkészségesebb európai ország Németország. Talán éppen

azért, mert belátja, hogy okosabb harmadik alkalommal nemellenállni, hanem engedelmeskedni.

Az Európai Központi Bank megteremtése az EurópaiGazdasági és Monetáris Unió létrehozásának gondolatávalegyütt vetõdött fel. Az áttörést az 1992-ben aláírt maastrichtiszerzõdés hozta meg: ekkor fogadták el a tagállamok a Köz-ponti Bankok Európai Rendszere, az Európai Központi Bankés az Európai Monetáris Intézet alapokmányairól szólójegyzõkönyveket. Az ezekben foglaltaknak megfelelõen jöttlétre 1994. január 1-én az Európai Monetáris Intézet, ame-lynek két fõ feladata az euró bevezetésének és az egységesközösségi monetáris politikának az elõkészítése, valamint azEU-országok monetáris politikájának koordinálása volt.

Látni fogjuk, hogy az európai szuperállamot - ami nemazonos az eredeti elgondolások szerinti európai nemzetekszövetségével - kizsarolt darabonként rakják össze. A pénzü-gyi válság ad okot minden alkalommal, és máris jelezni lehet,hogy válságalkalom mindaddig lesz, amíg Európa államainakszuverenitása el nem fogy.

A június 28-29-i EU-csúcson (a tagállamok elnökei illetveminiszterelnökeinek tanácskozásán) minden korábbi esetnélvilágosabban mûködött a pénzügyi zsarolás, a nyakszorításenyhítése nemzeti szuverenitások átadása ellenében. Amo-lyan Észak-Dél párviadal volt ez a tanácskozás, az utóbbiévtized hitelmanipulációi során eladósodott és a tönk szélérejutott déli államok támogatást kértek az uniós mentõalapból(ESM). A szerencsésebb (mert ahol vesztesek vannak, ottvannak nyertesek is) északiak furcsa szerepet visznek. Jelez-zük ezt egyelõre azzal, hogy atlantista elkötelezettségbõlhívei és megvalósítói õk minden programnak, melyek szük-ségesek az Európai Uniónak föderális állammá alakításához.Tehát a németek és a hollandok jelezték: nincs közös áldo-zat, elôbb beszéljenek arról, hogyan lesz szoros brüsszeli fel-ügyelet, szigorú szabályrendszer. Hajnalba nyúló alkudozáskezdõdött, az errõl szóló beszámoló így hangzik:

„A kompromisszumnak két fontos eleme lett. Az egyik, hogyaz EU-s mentõalapok (EFSF, ESM) ezentúl adhatnak pénztarra is, hogy az Európai Központi Bankon keresztül állampa-pírokat vásároljanak. Ez egy nagyon fontos lépés a tartozásokszétterítése terén. Eddig ugyanis a mentõalapokból csak a kor-mányok kaphattak, kölcsönbe, szigorú feltételekkel és adósság-állományuk növelésével. Akármennyire is berzenkednek a né-metek a közös kötvényektôl, ez egy óvatos lépés mások adóssá-gainak átvállalása terén.

Cserébe persze adni is kellett. Csak olyan országok esetébenmûködhet ez, amelyek vállalják, hogy mindent betartanak az

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEElemzõ

EU bürokráciaAz angol nyelvû szövegbõl kiindulva:

Pitagorasz tétele 24 szóA Miatyánk 66 szóArchimédesz tétele 67 szóA tízparancsolat 167 szóLincoln gettysburgi beszéde 286 szóAz amerikai függetlenségi nyilatkozat 1300 szóAz amerikai alkotmány

(a 27 függelékkel együtt) 7818 szóAz EU káposztákra vonatkozó szabályzata 26 911 szó

Európai Bizottság országspecifikus ajánlásaiból, és egyébkéntis, szigorú közös felügyelet alá helyezik költségvetésüket ésgazdálkodásukat.” (Index, Magyari Péter).

Négy lépéssel a föderációba!Az államfõk június végi tanácsozásán az Európai Unió

négy vezetõje elõadta a nagy tervet, amit négy lépésben kellmegvalósítani ahhoz, hogy az eurozóna olyan legyen, hogy"ellenálljon minden válságnak":

1.) bankunió (ebben máris megállapodtak),2.) a költségvetések összehangolása,3.) gazdaságpolitikai unió, adótörvényekkel is, 4.) új politikai rendszer.A pénzpiacok rég nem látott lelkesedéssel fogadták az

EU-csúcson született megállapodásokat, jelezve: „a világgaz-daság egésze szempontjából meghatározó jelentõségû, hogyEurópa képes-e nem csupán kezelni a pénzügyi válságot, de azazt okozó szerkezeti problémákat is megoldani. Az eddigi lépé-sek sorra kudarcot vallottak, és kétségesnek látszott, hogy azuniót szétfeszítõ érdekellentéteken és a döntéshozatali tehetet-lenségen sikerül-e felülemelkedni. Jellemzõ, hogy az elõzeteselemzõk többsége nem várt igazi áttörést a csúcstól, és a piacokmár kezdték beárazni az újabb halogatást.”

Elõre mutató döntésként értékeli a pénzpiac a kompro-misszumot: a közvetlen válságkezelésben Merkel engedett, azeurózóna pedig elindult a szorosabb integráció felé. A spa-nyolok és az olaszok jól jártak azzal, hogy bankjaik a közösmentõalapból közvetlenül is kaphatnak olcsó pénzt, súlyosfeltételek nélkül, kötvényeiket megvásárolhatják stb., pénzü-gyi helyzetük stabilabbá válik, aminek kedvezõ hatása lesz abefektetõi hangulatra is. Ennél sokkal nagyobb horderejû aza döntés, hogy néhány napon belül javaslatot tesznek a közösbankfelügyelet létrehozására, ami az elsõ lépés a bankuniófelé. Még ennél is messzebbre mutat, hogy a brüsszeli vezetõkáltal kidolgozott koncepciót követve a fiskális föderációt

tûzték ki célul, a konkrét megvalósításra októberre kértekjavaslatot, és még ebben az évben dönteni akarnak róla.

Viszont a csúcson az is kiderült, hogy a bankuniót az EUalapszerzõdése szerint nem lehet csak 17-es körben megcsi-nálni. Vagyis elvben a zónán kívülieknek is jóvá kell azt hagy-niuk. Viszont várhatóan a zónán kívüliek kaphatnak majdmentességet a csatlakozás alól. Orbán Viktor a csúcs utánazt mondta, komoly egyeztetések kellenek itthon, hogyeldöntsük, akarunk-e csatlakozni.

*

Van ellenhang is, az Idôk Jelei hírportál erõsen fogalmaz:„A puccs (amivel az olasz és a görög miniszterelnököt leváltot-ták) célja egy európai szuperhatalom létrehozása az euró adós-ságválságát kihasználva, hogy a mostanáig megmaradt kevésszuverén hatalom is Brüsszel teljes fennhatósága alá kerüljön.A globalisták elindították a folyamatot, saját kezûleg jelölve kia választás nélkül kinevezett személyeket a görög és olasz mi-niszterelnöki posztra. ...A mentõcsomaghoz kötött feltételek ter-mészetesen pont azt a célt fogják elérni, amit az eurokraták el-terveztek: egy szorosabb politikai uniót, ahogyan Angela Mer-kel, német kancellárasszony nyilatkozta. Ez pedig nem egyéb,mint egy európai szuperhatalom, ami a maradék szuverenitá-suktól is megfosztja Európa nemzeteit. Ezek ugyanazok abûnözôk, akik a pénzügyi katasztrófát elõidézték. Ez olyan ,mintha egy rakás piromániást kérnénk fel a tûz eloltására – írjaAlessandro Sallusti, a Berlusconi család tulajdonában lévô mi-lánói Il Gornale lap szerkesztõje."

Mélyreható változások tanúi vagyunk. Az az Európa,amely Szent István koronázása idején létrejött, megszûnésreítéltetett. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy volt márvilágátalakító törekvés a múltban, a közelmúltban is, de rend-re visszaállt

(Magyar Élet)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 17Elemzõ

Ágoston András

Érdekvédelem és autonómia A kisebbségi ügyekben az „érdekvédelem” talán a leg-

gyakrabban emlegetett fogalom. Legfeljebb az „autonómia”vetekedhet vele.

Huszonkét-huszonhárom éve tudjuk: a Kárpát-medencé-ben élõ magyar nemzeti közösségek érdekvédelme és érdek-érvényesítése szempontjából csak egy jó közjogi keret van: azautonómia. A Kárpát-medencében létezik három-négy hadrafogható, demokratikus, reálisan kivitelezhetõ autonómiakon-cepció, de nincs egybevágó politikai akarat, amelynek ered-ményeként a magyar nemzet képviselõi, elsõsorban a minden-kori magyar kormány ezeket együtt, vagy bármelyiket külön-külön megjeleníthetné a nemzetközi politikai színtéren.

Maga a nemzet egésze szempontjából jó autonómiamodellkönnyen leírható. A kisebbségi autonómia többpárti alaponlétrehozott, választott testülete alkalmas kell legyen arra,hogy feltárja, kifejezze és legitimen képviselje az adott nem-zeti közösség önazonossága megõrzése szempontjábólalapvetõen fontos, az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatásterületén megmutatkozó érdekeket. Ha az autonómia taná-csa funkcióinak megfelelõ illetékességi körrel és elfogadottmûködési mechanizmussal együtt beépült, részévé vált az

államban mûködõ képviseleti rendszernek, akár el is mond-hatnánk: megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Csakhogy,ilyen autonómia nincs. Nem mondhatjuk, hogy itt van már aKánaán.

Az elmúlt több mint két évtized során az érdekvédelem, azérdekérvényesítés a politikai gyakorlatban elváltak az auto-nómiától. A tartalom elvált a formától. A nemzeti közösségegészével összefüggõ érdekvédelem és érdekérvényesítés agyakorlatban a parciális pártérdek megvalósítására szorítko-zik. Következésképp a „nemzeti elõjelû” pártok a kisebbségiparlament helyett az országos politikai arénában igyekeznek„helyt állni”. Akár annak árán is, hogy elfogadják a helyitöbbségi elit által felállított bizalmi minimumot, s a „kor-mányzati felelõsségvállalás”, vagy a „stratégiai partnerség”kedvéért lemondanak a tényleges autonómiáért folytatottküzdelemrõl.

A másik ok a magyar-magyar belsõ viszonyok ziláltságárautal. Mi lehet az oka annak, hogy magyar-magyar vonatko-zásban nem tudunk zöld ágra vergõdni az autonómiafajták-kal? Mivel magyarázható, hogy a több mint húsz éves tanác-skozásfolyam ellenére nem tudjuk hova tenni sem a területi,sem a személyi elvû (perszonális) autonómiát?

Nézzük a két legfontosabb okot. Az egyik a központi (alegfelelõsebb) akarat hiánya. Illetve, a budapesti vélekedés,hogy a kisebbségi közösségek mondják meg maguk, mit akar-

Ágoston András

Úgy döntöttek,hogy nem döntenek

Tusványos utórezgéseiHárom szempontból is jelentõs nekünk magyaroknak a

Basescu államelnök leváltását végül megakadályozó románi-ai népszavazás.

Jó, ha olyan államelnöke van Romániának, aki talán mél-tányolja Magyarország miniszterelnökének felhívását, s an-nak nyomán fõleg a székely magyarok részérõl gyakoroltgesztust. Miután megmaradhat hivatalában (lapzártánkidõpontjában legalábbis ez a helyzet, de hát Románia a cso-dák országa. A szerk.), várhatóan igyekszik majd ellensúly-ozni az új román szociálliberális kurzus legdurvább magyarel-lenes intézkedéseit. (Vagy az ilyen szándékokat.)

Másodszor, Orbán Viktor bebizonyította: nagy, határokonátívelõ az eszmék ereje. Ha a politikai vezetõ igaz, mondjukki, nemzeti ügyért harcol – az EU-tagság tényleges elõnye ez– a viszonylag rendezett demokratikus szabályok alka-lmazásával, elháríthatja a nagyok támadásait. Sõt, megtehetiazt is, hogy szemléltetõ oktatás formájában viszi elõbbre aKárpát-medencében élõ magyarok határmódosítás nélkülipolitikai integrációjának folyamatait. A magyar miniszterel-nök tusványosi kijelentésével – a korszakváltás követelmé-nyeinek megfelelõen – a Nemzeti Együttmûködés Rendsze-rének (NER) tartalmi kiteljesedése felé vitte el a magyar-magyar kapcsolatokat.

Harmadszor, Orbán Viktor elérte azt, ami más politikusok-nak, például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség(RMDSZ) vezetõinek nem sikerült. Szavainak gyakorlatieredménye arra utal, hogy a nemzeti irányultságú romániaimagyar pártok helyhatósági választásokon elszenvedettveresége ellenére lehet és kell is harcolni a lelkekért, a romá-niai magyar választók bizalmáért. Határmódosítás nélkül, deõszintén, demokratikus módszerekkel. Budapesti politikai

visszavágás ez a javából. Van azonban az „úgy döntenek, hogynem döntenek” székelyesen csavaros megfogalmazásnak,pontosabban az e szavak nyomán jelentkezõ eredménynekEU-dimenziója is. Ebbe az irányba a magyar miniszterelnökromán kollégája, Victor Ponta vitte el az eseményeket.Szerinte ugyanis Orbán Viktor beavatkozott Románia belü-gyeibe.

Ha egy nehéz vacsora utáni álmunkban kísért az átkos,megtörténhet, hogy álmunkban, ne adj’ Isten, megjelenikelõttünk az 1977-es év: Ceausescu Debrecenben, Kádár megNagyváradon. A Népszabadságban pedig olvashatunk tár-gyalásaik eredményérõl. Reggelre kelve aztán, megnyugod-hatunk. Ponta joggal nem neheztelhet.

Vessünk mégis egy pillantást a régi ügyekre. A Népszabad-ság annak idején 1997-ben a Ceausescu – Kádár találkozókeredményérõl a többi között ezt írta: „A nemzetiségek – azilletõ országok állampolgárai – problémáinak megoldása a kétország mindegyikének belsõ ügye és felelõssége. Ugyanakkorhangsúlyozzák annak jelentõségét, hogy a két szomszédos államnemzetiségei mind nagyobb mértékben töltsék be a híd szerepéta magyar és román nép közötti közeledésben.”

Lehet tehát a kisebbségi ügyekben eltájolódni, s a mai mag-yar-román viszonyban a belügyekbe való be nem avatkozástmeg hídszerepet realitásként elképzelni. Az ilyen politikai(kényszer)képzetek azonban ma inkább megjelenítõik poli-tikai alkatára, eszméik gyökereire utalnak, semmint az EU-tagok közötti elvi viszonyra.

De, ha már a vízióknál tartunk: a magyar miniszterelnökTusványoson elhangzott kijelentése akárha egy régen várteseményt vetítene elénk. Azt, amikor a magyar miniszterel-nök, mélyen partnerei szemébe nézve, egy-két konkrétautonómiakoncepció kíséretében, odateszi az EU asztalára aKárpát-medencében élõ magyar kisebbségi közösségekautonómiaköveteléseit. Azzal az indoklással, hogy ezek meg-valósítása a legkevesebb, amit az EU támogathat. Ha hozzákíván járulni a trianoni trauma békés, demokratikus meghal-adásához.

Megerõsíthetjük tehát: az volt a helyes döntés, ha valakiúgy döntött, hogy nem dönt.

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEElemzõ

nak. A másik ok az ellenpontja az elsõnek. A kétpólusúvá váltkisebbségi közösségek nem is lehetnek egységesek. Sajátos(kisebbségi) helyzetükbõl eredõen nem tudnak közösvéleményre jutni. A kívülrõl befolyásolt, s a helyi többségi elitáltal manipulált kisebbségi többpártrendszer mindeddig alka-lmatlannak bizonyult a nemzeti érdekekre épülõ egyöntetûtöbbségi akarat megformálására. A kétpólusú kisebbségielitek egyik szárnya megmarad autonómiakövetelõnek, amásik lemond a tényleges politikai autonómiáról és odasimula helyi többségi hatalomhoz.

Azt csak remélni lehet, hogy a Nemzeti EgyüttmûködésRendszere (NER) a kettõs állampolgárság közjogi intézmé-nyére támaszkodva keretet adhat a felelõs nemzeti gondolko-dásnak, s elõbb-utóbb megalapozza az autonómiával kapcso-latos legfontosabb alapelveket. Amelyekkel kiléphetünk anemzetközi politikai színtérre.

De vigyázat! Az autonómia ismérveit semmiképpen se té-vesszük össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség(RMDSZ) által szorgalmazott (az autonómiát mellõzõ) min-

imális kisebbségi jogok kódexével. Amelyet az erdélyi szer-vezet az elsõ európai polgári kezdeményezésként nemzetközitámogatással kíván rövidesen útjára indítani. Ha az RMDSZnagy nemzetközi támogatásnak örvendõ terve sikerrel jár,egy idõre elbúcsúzhatunk az autonómiaigény megvaló-sításától.

Harmadszor, nem állhatunk meg, mert a magyar nemzetegésze számára messze még a Kánaán. Magyarország szabad-ságharca még tart, s az EU nem könnyû ellenfél. Félõ, hogy avégsõ gyõzelemig a magyar kormánynak néhány csatát mégmeg kell vívnia. Hogy a kemény küzdelem során néha enged-ni is kell, azt látjuk a szerbiai választási kampányban is. Ahololyan Európa felé döcögõ, háládatlan partnert kénytelensegíteni, aki ezt a támogatást szinte semmire sem becsüli.

Rosszul áll tehát az autonómia szénája, de soha nem is álltjól. Amit húsz évvel ezelõtt el sem tudtunk gondolni, mostbizonyságként áll a szemünk elõtt. Egyfelõl nincs gyorsgyõzelem, másfelõl a tényleges autonómián kívül nincs jómegoldás. (…)

Példamutató emberségNagyon sok magyar, székely ember szívét fájdalommal

töltötte el, hogy éppen a szeretet, a Szentlélek kitöltetéséneknapján magas fokú magyar széthúzással rukkoltunk elõ. Nagyírónk, Nyirõ József pünkösdre tervezett újratemetését román ésmagyar körök egyaránt megakadályozták, miközben az államhat-alom kapkodó intézkedései arról tettek bizonyságot, miszerint aközel hatvan esztendeje halott író hamvai inkább félelmet ger-jesztenek az amúgy túlhangoztatott megbékélés helyett. A nemzetegységét bizonyító újratemetés reményében helyszínre érkezõk-nek szomorúan kellett megállapítaniuk, hogy a megemlékezésen -politikai okokból vagy érdektelenségbõl - néhány kivételtõl eltek-intve távol maradtak a mai írótársak. A sajtóból pedig arról kel-lett értesülniük, hogy magyar körökben terjed az elítélõ állás-foglalás a székely apostol politikai tevékenysége miatt.

Az erdélyi és az egyetemes magyarság tagjaként az igazságér-zetem virtuskodik, ám egyúttal szégyenérzetem is támad, amikora népéért szüntelen aggódó Nyirõt egyszerûen lefasisztázzák azolyan "díszmagyarok", akik hazaszeretetbõl és emberségbõl nem-hogy példát nyújtanának, de még mások példamutatását semóhajtják magukévá tenni.

Sajnos, hasonló érzéseket már átéltem, így a még mindigháborús bûnös Wass Alberttel kapcsolatban. Az utóbbi két évti-zed talán legolvasottabb (erdélyi) magyar írójáról - kormányzatiszerepvállalás ide vagy oda - a mai napig sem sikerült feloldozniaz igaztalan megbélyegzést.

Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselek-szenek! - gondolok eközben a keresztre feszített Világmegváltóra.

Újabb hónapok teltek el, a nemzet egységét hirdetõ SzentIstván-napon is túl vagyunk már, és Nyirõ József hamvai mégmindig az ismeretlenségben bolyonganak, miközben a számukraszánt sírhely ott árválkodik a székelyudvarhelyi római katolikustemetõ bejáratánál. Pedig világnézete boncolgatása helyett idejelenne már örök nyugalomra helyezni az írót, az embert, a székelyapostolt!

Híveinek és bírálóinak, a nemzeti érzésûeknek és az azokattompítani igyekvõknek egyaránt szánom az alábbi igaz történetet.Egyet a sokból, amely Nyirõ József emberségérõl nemcsak tanúbi-zonyságot tesz, hanem örök példát nyújt mindannyiunknak.

A negyvenes években, "magyar idõben" történt, hogy az elis-mert író és közéleti személyiség, Nyirõ József Lövétén járt, és azottani elöljárókkal való találkozás során tudomást szerzett egyrendkívül tehetséges, ugyanakkor nagyon szegény gyermekrõl.Bizonyos lévén afelõl, hogy a nemzet értéke, hatalma a „kimûveltemberfõk sokasága” (Széchenyi István), Nyirõ rögtön a zsebébenyúlt, és hosszú évekre biztosította a legény taníttatását. Nemescselekedetének köszönhetõ, hogy Lázár Lászlónak sikerült a híresiskolavárosban, Székelyudvarhelyen érettségiznie, majd amarosvásárhelyi orvosegyetemre bejutnia.

A sors, a II. világháború fejleményei úgy hozták, hogyNyirõnek el kellett hagynia szeretett szülõföldjét, és korán bekö-vetkezõ halála után földi maradványai az egyik madridi temetõbekerültek. Örök nyugalom helyett arra a lehetõségre várva, hogyvisszakerüljenek az anyaföldbe.

Eközben Lázár László elvégezte az orvosegyetemet, és sikerültállást szereznie az Anatómia Tanszéken. Az egykori lövétei kisfiú-ból az adományozó ismeretlenségébe burkolózó Nyirõ Józsefnekköszönhetõen egyetemi oktató lett.

Lázár László hosszú évekig, évtizedekig hordozta a hála terhét.Bár a kommunizmus idején Nyirõ irredentának számított, a har-mincas-negyvenes években kiadott és lakások rejtett zúgaibanõrizgetett mûveinek az olvasója és szellemiségének az ápolójamaradt. Származását, elveit, a Nyirõ iránti jelképes köszönetétsohasem tagadta meg. Vállalta a "fekete pontot" a hatalom elõtt,

és szerényen meghúzta magát abban a korban, amikor egyesekmég apjukat-anyjukat is megtagadták egy nagyobb szeletkenyérért és holmi pozíciókért.

Sõt. Lázár László alig várta azt a pillanatot, amikor a számáracsupán mûveibõl ismert mecénásnak megköszönheti az életreszóló támogatást. És bár lelkében számtalanszor megköszöntemár, a legelsõ adandó alkalommal megtervezte az utat Madridba,hogy a hála virágcsokrát elhelyezhesse Nyirõ József sírhantján.

Nehéz idõk jártak. A kommunizmus szorítása, a hatalmastávolság, a szabad mozgás hiánya, sõt akár anyagi megfontolásokis nehezítették a "nagy utat". De végül is sikerült kézhez venni azútlevelet, jól megpakolni - az akár éjjeli nyughelyül is szolgáló -Dacia személyautót, és feleségestõl nekivágni a nagyvilágnak.Átszelni a fél kontinenst és elzarándokolni a keresztény világ általjól ismert Santiago del Compostella, Szent Jakab temploma he-lyett a magyar zarándokok által is kevésbé fontosnak tartott Mad-ridba, egy ismeretlen temetõbe egy elfeledett sírhoz.

Több napi utat követõen dr. Lázár László tanár úr megérkezettaz Ibériai-félsziget szívébe, Madridba. Spanyol nyelvtudás nélkül,idegenként, autójában hervadozni kezdõ lövétei virágcsokorral.Csak a temetõ nevét tudta, ahol mecénása, a székelyek apostola,Nyirõ József nyugszik.

A temetõt valahogy sikerült megtalálnia, ki tudja hányadikérdeklõdésére valaki mégiscsak útbaigazította. Nyirõ Józsefsírhantját viszont nem lelte meg. Senki sem tudott róla, a temetõ-gondnok sem. Feleségével együtt kereste, keresgélte abban a nagymadridi temetõben, aztán látszólag sikertelenül feladott apróbálkozással. A virágokat máshol helyezte el, talán valahol atemetõ bejáratánál, miközben néhány méterre, tíz vagy százméteres távolságra Nyirõ meg nem talált sírjától elmondta ahálaadás imáját.

Lázár László lelke megkönnyebbült. Talán elszállt egy galamba környéken....

Sem idejövet, sem a visszaúton egy percig sem gondolt arra,hogy ne térjen haza a szülõföldre, hogy esetleges disszidálásamiatt ne láthassa többé Marosvásárhelyt vagy Lövétét. Csak egyfeladatot, egy szolgálatot, egy küldetést teljesített. A maganevében, de voltaképpen az egész erdélyi magyarság részérõl.Hiszen sokan voltak még olyanok, akik a hálaadás virágcsokrávalelzarándokoltak volna a sírjához.

Madridból Lázár tanár hazajött, Nyirõ maradt. Közben az évek teltek. Végre-valahára megbukott a kommu-

nizmus. A nagy várakozások ellenére a szabadság ígérete gyakor-ta fanyarrá sikeredett. Például, amikor 1991-ben többedmagávalkényszernyugdíjazták dr. Lázár László elõadótanárt.

Mindennél bizonyára keserûbben élte meg, hogy 2009-benbekövetkezett haláláig nem adódott alkalma, hogy az egykorMadridig elcipelt virágcsokor hasonmását az immár hazahozott ésújratemetett Nyirõ József majdani székelyudvarhelyi sírján elhe-lyezhesse.

Magyar testvérek! Politikusok és írótársak! Megbékélést hird-etõ román tisztviselõk! Európai Uniós embertársak! Fogjatok márössze, és tegyétek lehetõvé, hogy Nyirõ József hamvai a széke-lyudvarhelyi római katolikus temetõben végsõ nyugalomra lel-jenek!

Mert sokan vagyunk, akik a köszönet, a hálaadás, a tisztelet, aszeretet virágcsokrát, ékes koszorút vagy egyszerû mezei virá-gokat szeretnénk elhelyezni arra a kijelölt, ám a mai napig kihan-tolatlan sírra.

Én is várom már azt a percet, amikor marosvásárhelyi éslövétei virágokat hozhatok a magyarságból és emberségbõlegyaránt példát mutató Nyirõ József sírjára. Amikor egykoritanárom, néhai dr. Lázár László nevében a madridi temetõbejáratánál hagyott virágcsokor helyett egy másikat helyezhetek elaz örökérvényû, mégis személyes sorsokban megtestesülthálaadás és köszönet jeleként.

Dr. Ábrám Zoltán

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 19Igazamnak sarjadása

Szász I. Tas naplójából

Akarjunk kicsik lenni?Az erdélyi múltban jártasabb olvasó fölött hosszú idõ óta

feszül az ott még a harmincas években kijelentett „merjünknagyok lenni” (Albrecht Dezsõ, majd Tamási Áron) és a libe-rálisba oltott posztkommunista elit által kimondott „merjünkkicsik lenni” (Kovács László) között húzódó „történelmi ésföldrajzi ív”.

Hogy a két viszonyulási módnak, lelki állapotnak, útk-eresésnek, vagy nyugodtan mondhatnánk nemzetépítõ vagynemzetromboló szándéknak mi a magyarázata, azt hossza-sabban kellene boncolgatni, de a szándék nagyon rövid útonis utolérhetõ. Mint egy, a „merjünk kicsik lenni” jelszavát vo-nyító, hazug s egyben sánta kutya is. Tehát többszörösen.

A deheroizálás vad igyekezetének évtizedeiben vannak azátlagot is meghaladó dagályai a gyûlöletnek. Ez különösenakkor kap teret, amikor a ritka magyar sikerek számukrabosszantó és a nemzettudat-rombolás sikeres folyamatánakártó eseteivel szembesülnek.

Ilyen eset lehet a négyévente ismétlõdõ olimpia. Még nemsüllyedt elég mélyre a magyar sport ahhoz, hogy az is kicsiny-ségünk egyik bizonyítéka lehessen. Még vannak a magyar si-lányságának örvendõk örömét megrontók, akadnak ünnep-rontók, akik azonnal kereszttüzébe kerülnek a különféle is-mert magyar típusok (az innen-onnan jövõ mély, híg stb.) so-rát most a törpemagyarral gyarapítani óhajtók táborának.

Ezek a váratlan ünneprontók különösen rászolgálnak erre,ha sikerükkel nem elégednek meg, hanem azt összefüggésbehozzák magyarságukkal. Pláne ha ez értelmezésük szerint ok-okozati jelleget is ölt.

Ez történt Gyurta Dániel esetében, aki nem átallott beval-lani olyan bûnös titkot, hogy világcsúcsot és olimpiai aranyatjelentõ úszása közben 15 millió magyart érzett maga mellett.Azon nyomban akadt a magyar médiának harcos munkatár-sa, aki – elképesztõ szaktudásról adván tanúbizonyságot –kijelentse, miszerint, ha pár méterrel tovább tart a verseny,nem õ nyert volna.

Az indulat annyira elragadta, hogy észre sem vette, mek-kora ökörséget mond. Vagyis a világossá vált, hogy a gyûlöletmilyen fokon lobog benne. Ugyanis épeszû embert csak azkényszeríthet ekkora hibára. Elfelejtette, hogy ez a klasszis-úszó, gyermekkora óta a 200 méteres mellúszás legjobbjaakar lenni. Nem a 210 vagy 220 méteré. Amiként a százméte-res mellúszás bajnoka a 100 méterre készül, s nem legyint-hetünk rá, hogy bezzeg 200 méteren nem tudna nyerni. Sakkor még nem is beszéltem arról, hogy ezek a versenyek maszázadmásodpercekrõl és centiméterekrõl szólnak, mert azember teljesítõképességének felsõ határai felé közeledik.

Vagyis ordít a kijelentésbõl a hazug és sánta rosszindulat.De hasonló rosszindulatot jelez annak a fanyalgása is, aki

az olimpiai bajnok úszó államtitkárt kárhoztatja, amiért szur-kolni merészelt sportbéli utódjának. Minden normálisan gon-dolkodó magyar állampolgárnak az lett volna visszatetszõ, hanem ezt teszi. Ismét egy rettenetesen kilógó lóláb.

A gyûlölet nem ismer határokat. Értem. A liberális világ-ban a gyûlölet határai is légiesültek. De amikor a merjünk ki-csik lenni jegyében, látható módon zavar egyes magyar médi-

aszemélyiségeket (mert személyiségekrõl van szó) a magyarsiker, akkor el kell gondolkodnunk ennek nem csupán szemé-lyes okain, de az indulatot messze meghaladó céljainak ma-gyarázatán is. Ezúttal valóban ok-okozati alapon.

Itt valamiért valami valakinek útjában van. Minden bizon-nyal a nemzeti öntudat lerombolásának folyamatát gátló té-nyezõkrõl kell gondolkodnunk. S éppen ennek tükrében kellfelértékelõdnie ama nemzeti öntudatnak. Éppen ellensé-geink igyekezetének kell meggyõznie bennünket arról, hogymennyire kell a siker, annak tudatépítõ ereje és a merjünknagyok lenni világcsúcsra is képes lendülete.

Nem a valódi és nem félremagyarázott nagyságtól kell fél-ni, hanem azon kell igyekeznünk, hogy képesek legyünk fel-mérni centiméterrel és pontos erkölcsi mércével, hogy milyenminõségû ellenfelekkel kell megküzdenünk.

Leányfalu, 2012. augusztus 4.

Na, de!Zuhog az esõ. Ma hajnalban nem mehetek úszni. Minõ

szerencse. Máris vidámabban kezdem a napot. Mert úszni azunalmas. Kinyitom a postámat. Hát persze. Gyorsan repült anyár s a sok feladat közepette az a bizonyos szabadság szóbasem került, viszont új meg új kihívásoknak kellett elegettenni. Aztán mikor a hullámok már-már összecsapnak felet-tem, jön Kovács Attila is és riadóztat. Hírlevél közeleg!

Na, de mi az, hogy szabadság egy nyugdíjasnál, aki közhie-delem szerint õ maga a szabadság szimbóluma. Szárnyal, mi-ként a madár.

Na de merre? Amibõl azonnal következik az is, hogy: ésmeddig?

Na de kérem! Voltak önök már nyugdíjasok? És persze ígyegybeírva, nem úgy, hogy nyugdíja sok.

Mindezekrõl gondolkodának s írának eleink – régmúltnyugdíjasok – már számtalan sorokat, s alkalmunk vala hall-gatni legott sirámokat. Igazakat, érthetõket, méltányosakat améltánytalanságról.

De volt, amit nem tudtam soha megérteni. Azt, hogy:Unatkozom! Mióta nyugdíjba mentem depressziós lettem.Mit csináljak? Még hogy unalmas lenne a nyugdíj! Gondoljukcsak el! Hányféle változattal találkozik az ember a médiamindenrõl informáló hullámain.

Mert van ahol nincs is nyugdíj. Az aztán a roppant unal-mas. És persze van ahol nem lesz. Dög unalom. De van, ahola nyugdíjba vonulás azt jelenti, hogy felmegyünk a hegyremeghalni, hogy kiraknak a jegesmedvének eledelül. Nem isolyan régen még egyes törzseknél a család fogyasztotta el anyugdíjba vonulót. Mondanom sem kell, mindezt kegyelettel.Ezek bizonyára nem kerültek abba a kellemetlen helyzetbe,hogy unatkozzanak.

Pedig lám a neo-hellén példa mennyire más. 50 évesennyugdíjba vonulunk a németet is meghaladó nyugdíjjal.Persze, ha igaz. Aztán az ország bedõl, s mi mehetünk tüntet-ni. Unalomûzõnek. A gondban ott a megoldás.

És van, ahol meg korhatárt húznak. Amolyan fûnyírósat asietségben. A sok unalomtól való rettegés mián még dolgozó70-80 éves unalomba lesz küldve. Bírja, nem bírja, megy.Bírnia kell. Csak a bíró nem bírja.

És jön a külsõ tanács meg elvárás. Az európai megoldások

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTENaplójegyzetek

sokasága. Emeld a korhatárt, mert fogy a nyugdíjasokat eltar-tó erõ. Csökkentsd a korhatárt, mert utat kell nyitni a (nyug-díjasokat eltartó) fiataloknak. Ha lehet, a kettõt együtt al-kalmazzad. Ennek módja a nyugdíjasok számának csök-kentése. Hát nem voltak bölcsebbek a kannibálok? Feltehe-tõen a fõ csemege tette. A nyugdíjasok agyát elõszeretettelfogyasztották.

Bizony mai módon is kellene az az agy. Ha kórokozóktólfélve nem is direktbe, de a terméke, a tapasztalat. Itt rohan-gál tolószékein vagy sántikál köröttünk a sok tapasztalat.

Úton- útfélen vonszolja magát a bölcsesség. Csak el kell tar-tani.

Mi azonban mindent elölrõl kezdünk. Nem tanulunk sema magunk, sem a más kárán. A nyugdíjasén sem. Az unatkoz-zon csak és sántáljon. Legyen izületes. Ha már muszáj nekilenni. Mindent összevetve egy biztos. A demográfia majdmegoldja. Záros határidõn belül. Nem lesz unalom. Nem lesznyugdíjas. Nem lesz eltartó. Nem lesz senki. És semmi.

De úszni azért ismerjék el, hogy unalmas. Leányfalu, július 14.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 21Naplójegyzetek

Magyarnak lenni jó! Újra jó magyarnak lenni! Magyarnak lenni Budapesten,

Szatymazon, Kolozsvárott, Dunaszerdahelyen, Beregszászonés itt Óbecsén is.

Valami megváltozott körülöttünk, valamit megváltoztat-tunk a szívünkben. És már tudjuk: Van remény! Van remény,emberként és magyarként itt élni, e gyönyörû földeken, teletüdõvel szívni Közép-Európa levegõjét. Az ötkarikás játéko-kon büszke fõvel ünnepeltük olimpikonjaink világraszólósportsikereit - nagyon szép és felemelõ volt, kicsit könnyesszemmel hallgatni az újra és újra felcsendülõ Himnuszt.

Legalább ennyire felemelõ érzés hallgatni a brüsszeliszószékeken markánsan helyet követelõ szószólóink érvelé-seit a jövõnkért folytatott harcban.

Lassan elfogynak a hitetlenek, a kerékkötõk és mindan-nyian tiszta szívvel tudjuk ünnepelni Szent István dicsõ ünne-pét, ami ugyanügy ünnepe a Koppányoknak és a Szent ImreHercegeknek. Mély tisztelettel adózunk õsi hagyatékunknak,mint a Mathias Rex-ek és Dózsa Györgyök unokái.

Mint említettem itt, Óbecsén is felismertük a reményt, ésszelet fogtunk vitorláinkba.

Hátunkat összevetve mindazokkal, akik segíteni tudnak ésakarnak, vissza fogjuk hozni városunkba az életet, lehetõsé-get adunk polgártársainknak, hogy jó érezzék magukat ebbena közösségben, és hogy házaikat otthonuknak érezzék, hogyszükségét õrizzék annak, hogy a tornyosuló problémákategyütt, a sajátunkként vállaljuk fel és oldjunk meg.

Ebben a nagy munkában minden polgártársunkra szüksé-günk van és mindenkire számítunk, aki tenni akar a jövõért.

Sok sikert kívánok minden ünneplõnek! Dr. Friss László

Thorma János: KoratavaszNagybányán

Helyesbítés

Elõzõ, júniusi lapszámunk nyomtatott változatá-

nak 22. oldalán a Magánvélemény c. írás

szerzõjét tévesen jelöltük meg, a szerzõ

valójában Schmidt Sándor - Budapest. A kínos

tévedésért elnézést kérünk.

Juhos-Kiss János

Én mindigvalamit temetekÉn mindig valamit temetekAz örökélet rejtélyes örömétEgy tomboló pillanat nikkel mázátA túl sok szeretetet amiért megalázkodtamA kevés szeretetet amiért szégyenkezemVívódásomban önmagam butaságát Mások boldogtalanságátS az istennõm derekára lecsúszott glóriát

Én mindig valamit temetekDe amit sosem tudtam eltemetniMert ezerszer újraéledt mint a mentaA jövõbe vetett s el nem adott magyar hitem

Én mindig valamit temetekÍgy véremben edzem hitemS talán boldogan élhetek

Az idén is megszervezésre került a verõcei „Erdélyország az én ha-zám” fesztivál keretei közé illesztett erdélyi orvostalálkozó. Ezúttalmár harmadik alkalommal gyülekeztek a nagyvilágban szétszóró-dott erdélyi magyar orvosok. Az érdeklõdõ generációk fogyatkozásaés hõérzékenysége ellenére mintegy 110 kollégával találkoztunk akét nap folyamán. Volt, aki végig ott marad, s volt, aki csak kimon-dottan a találkozóra szánt elõadásokat hallgatta meg. A hõség va-lóban embert próbálónak bizonyult. Az elõadásokat sorrendbenidézve, azokat: Szász István Tas és három professzor: KellermayerMiklós, Brassay Attila és Szabad János tartották. Ezután került sordr. Kiss András könyvének (Egy váradi orvos visszaemlékezései, I.kötet) bemutatására. Az új helyen és új szervezõkkel létrejött fesz-tivál sikeresnek bizonyult, s remélhetõleg jövõre már az ideinél isnagyobb közönséget mozgat meg.

Dr. Szász I. Tas megnyitóbeszéde

Kedves Barátaim, Kollégák, hozzátartozók és érdeklõdõk!Apor Péter írt a maga idejében a Metamorphosis Transil-

vaniae jelenségérõl, mikoron a fejedelmi Erdélyt a guberná-torok kora váltotta ama sokat vitatott Leopold diploma nyo-mán. Akkoriban a „nájmódi” megszokása, megszoktatása,elfogadása, elfogadtatása volt a kérdés. De volt része Erdély-nek metamorphosisokban elõtte s utána még sokszor.Mondhatni egész története a metamorphosisok sora. Több-nyire hátrányára s csak néha elõnyére.

Mert bizony metamorphosist kellett végrehajtani a ki tud-ja valójában hányadik honfoglalás után, s ismét az Árpádokvérvonalának megszakadtával is, majd más sorsa volt Erdély-nek a Hunyadiak korában, s megint más, ezúttal nagy vál-tozás köszöntött reá a három részre szakított ország koránakbeálltával. Akkor megmaradt kis Magyarországnak s men-tette, ami menthetõ, fõleg a nyelvet és kultúrát, de a hírnevetis, az országimázst, hiszen a tündérkert és a vallásszabadságországocskája ismertebb volt az akkori Európában, mint mainapság a román tartomány Transilvania, Drakula vélt birto-ka. S jöttek újabb változások az 1867-es Unióig, amikor önál-lóságát biztosító intézményeit boldogan helyezte az anya-ország kebelére.Csakhogy a világ érdekei mást kívántak s tánaz akkori anyaország is elrontott valamit. És jött Trianon, alegnagyobb metamorphosis. Az európai Erdély beilleszke-dése az ezúttal az ortodox törésvonalon túli bizantín módiba.Ez az új világ aztán a még újabb átmeneti változásokat köve-tõen a kommunizmus nagy, mindent átalakító lendületébesodródott, s ez ötvözõdött a hozzá sok mindenben hasonlóbizantín xenofóbia õrületével, a zavaros, de most is egyértel-mûen a homogenizáció irányába mutató szándékká.

Az Erdélyben mindig otthonmaradó értelmiség, a kintrõltudást hazahordó peregrinusok kora ekkor fordul visszájára.Mert „nem lehet”, mondotta Makkai Sándor, s bár Remé-nyik „lehet mert kell”-je is elhangzott, de közben lejárt azönzetlenek és áldozatkészek meg mártírok évadja, s ránk kö-szöntött a liberalizmus formálta értékrend, a „valósítsd megönmagad” kora. Így egyszerûen, hétköznapi valóságként snem a bûn köntösében.

A minden rendszerben permanens, durva romániai homo-genizáció nyomása és a kor liberális gondolatvilága aztánegyütt fémjelezték a kivándorlás által megvalósuló szétszó-rattatás évtizedeit. Az etnikai tisztogatás legármányosabb éssokszínû taszítása és a csalóka fogyasztói világ vonzása

együtt hatott. A többi már szerencse és hazulról hozott szí-vósság dolga volt.

Románia tehát, akár a többi trianoni utódgazda, bekötöttszemmel rohan a demográfiai katasztrófába, s nem látja,hogy a homogenizációs sikerekkel csak eltakarja saját vesz-tének biztos perspektíváját. Pedig együtt talán még mehet-nénk valamire. A „szégyenkaloda” egyre jobban kirajzolódókis országai együtt, csakis együtt, talán még tehetnénekvalamit a fennmaradásért, s ez akár Európa megmenekülés-ét is jelenthetné. Minden jel szerint azonban sem ama bizan-tín, sem pedig eme nyugati világ nem akar tovább látni asaját pillanatnyi érdekét jelképezõ orránál.

Ebbe a helyzetbe ágyazódik bele az utóbbi évtizedek so-rán lezajlott szétszóródásunk története is.

*Harmadszor próbáltuk összegyûjteni azt a keresztaljat,

amelyet az erdélyi magyar orvosok szerteszórt, de lélekbenreményeim szerint még létezõ közössége alkot.

Keresztalj ez, mert lelki zarándoklatra kel minden reggel,s miközben a világ megannyi táján végzi munkáját, éli gon-dokkal s néha örömökkel teli életét, hazagondol a Kárpát-karéj kettõsségében: védelmében és szorításában, a megma-radásért küzdõ kisebbik hazára.

De kettõsség jellemzi sorsát azért is, mert a gyógyítóknakez a különös – és mi tudjuk igazán mennyi értéket hordozó,szertehordozó, mondhatnám tékozló – társasága keresztaljés kereszthordozó is egyben. Ugyanis bárhol voltak vagy van-nak a világban, valójában az Isten képmására teremtett em-bert szolgálták, szolgálják, de mégis valaha mindegyikükbenvilágított vagy – ha nem hagyták – pislákolt a remény, hogymunkájukkal majd az övéiket szolgálhatják. Sokuk számárahiába. S ez egyáltalán nem bûnös xenofób remény volt, sõtinkább a kötelesség bennük valaha elplántált vagy tán ép-penséggel genetikailag kódolt csírája. Az õket kitaszító – va-lóban xenofób világ – kevesektõl kaphatott többet, mint ép-pen a romániai magyar orvosoktól, akik közül sokan olyanhelyeken szolgálták õket, ahol sajátjaik erre nem voltak ké-pesek. Különös fintora a sorsnak, hogy az anyaországba tá-vozottak többsége is az itteni lehetõségek közül a nehezétvállalta vagy kapta.

A történelem ezeknek a ma még élõ generációinknak mássorsot szánt, küzdelmesebbet, s mégis elmondhatjuk, hogysikerült helytállniuk. Nem volt könnyû és szerte a világbanott domborulnak az ezt igazoló sírhantok is. Azok az em-berek azonban, akiknek szolgálatában közülünk annyian ide-genben pihentek el, fejet hajtanak e sírhantok láttán.

Túl szépnek s patetikusnak tûnhet talán ez a megállapítás,mégis, ha leltárt készítünk az általunk ismert eltávozott sIsten kegyelmébõl még élõ, az itt megjelenni nem tudó vagyaz itt megjelent szerencsés kollégákról, el kell ismernünk,hogy igen komoly valóságalapja van az irántuk érzett meg-becsülésnek.

Kevés kivételtõl eltekintve ez a társaság – a mostanidefiníciónk szerint – a MOGYE neveltjeibõl került ki. Az akevés kivétel is, aki más egyetemeken végzett, szorosan kap-csolódik a többiekhez szenvedésben, sikerben egyaránt.

Az elsõ sorok már jórészt eltávoztak, de még vannak élõtanúk a hõskorból. Sokan emlékeznek még arra az idõszakrais, amikor áldozattá lettünk, s tovább hullámzott a minketfelnevelõ intézet sorsa rossz és még rosszabb között, mind a

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEBeszámoló

Erdélyi Orvosok Világtalálkozója – 2012. június 30.

mai napig. Errõl ma a leghitelesebb tanú fog beszámolninekünk.

De a sok jó mellett ne takargassuk a rosszat sem. Nem ün-neprontás ez, hanem szembenézés a valósággal. Éppen a na-pokban volt alkalmam egy kiterjedt blogvitát átnézni, s ottolvastam a következõket, egy az erdélyiekrõl – saját beval-lása ellenére – általánosító véleményt mondó értelmiségiblogertõl: „Önzõ, erõszakos, akarnok, mindent kihasználó em-bereknek ismertem meg azokat, akikkel én találkoztam. Nemáltalánosítok, de mindenesetre fenntartással vagyok irántuk.”

Az utóbbi 35 évben hosszasan volt alkalmam a kérdésselfoglalkozni. Valóban akadt olyan eset is, amikor pirulnomkellett, de ez igencsak ritka volt az ellenkezõjéhez mérten.Az anyaország közege, ahol ezek a vélemények elõfordultak,nem volt képes felismerni a kétszeres teljesítményre kény-szerítõ környezetbõl érkezett igyekezetének valódi magyará-zatát. Minden erõfeszítése, minden sikere tûnhetett törtetés-nek, mindent kihasználásnak. Pedig egészen másról volt szó,és ezt éppen a nyugatabbra távozottak esetében láthattuk.Ott ez nem volt annyira feltûnõ, s ha igen, láss csodát, hason-ló véleménnyel voltak az anyaországi magyarról is, aki hoz-zájuk viszonyítva, szintén nagyobb nyomás alól érkezve,nagyobbat teljesített.

Így néz ki a felületes, rosszhiszemû véleményalkotás, melysok fájdalmat okozott sorainkban is. De nem meghátrálást.És ez a lényeg.

Az a nemzettudat, az a munkamorál, az az elkötelezettségszakma és közösség iránt, bizony jó kovásznak bizonyulnama is itt.

Az idõk azonban változnak. Az elvándorló orvos ma mártávolabbra tekint. Pedig ma már nagyon jól fogna errefelé is.Csakhogy az új idõk új gondolkodásmódja másként munkálúj s egyre újabb korosztályokban. És nincsen már jogunkítélkezni afelett, hogy ez helyes, avagy nem, s ha igen, akkormettõl-meddig.

A szétszóródott erdélyi magyar orvosok néhány ezres cso-portjának életútja, megítélése, megbecsülése vagy rosszhi-szemû félremagyarázása csak az egyik, de igen szemléletespéldája a fogyó erdélyi magyarság sorsának. Ezt áttekintvesok hasznos következtetés vonható le, és talán még kidolgoz-ható olyan gyakorlatban megvalósítható elmélet, amely aKárpát-medencei magyarságnak a megmaradást egyedül biz-tosítani képes egysége irányába hat.

Ezért kell idõnként összegyûlnünk, s ha egy-egy generá-cióban fogy az erõ s õ maga is fogy, az utána következõk isössze kellene dugják fejüket a kollektív bölcsesség erejénekreményében. Nem könnyû ez, s ezt éppen a szervezõ munkasorán tapasztalhattuk. Hiszen az összesen ezret is meghaladócím begyûjtése hatalmas ellenállásba ütközött. Elsõsorban apasszivitás, a legkisebb cselekvést is másokra hárítás akadá-lyába, de a megváltozott „szép új világ” bizalmatlansága isnagy akadály volt. Hajdan hátukat egymásnak vetõ magya-rok ma már nem mernek egy címet, egy telefonszámot egy-másra bízni? Hiába van, aki vállalja az erõfeszítést, az össze-terelés szép feladatát, ha a bizalmatlanság jegyében még akapcsolattartás is ellehetetlenül.

Cím, lakhely nélküli emberekké váltunk? Ez is a hazát-lanná válás egy formája lenne?

Önként akarnánk bozgorrá válni? Amíg lehetsége,s fogjuk egymás kezét, s próbáljuk meg mi

kidolgozni és megmutatni az egységes magyar gondolkodásmódozatait és lehetõségeit.Közülünk sokan vannak, akikmég napi munkájukkal tudják építeni a magyarságot és az er-

délyi gondolat példájával állni a halványodó összmagyar gon-dolat újjáépítéséhez. Mások, az idõsebbek, tapasztalatukatés megbecsült életpályájuk tekintélyének súlyát állíthatjákszolgálatba.

Mindent el kell követnünk, hogy ilyen és hasonló alkal-makat szervezzünk, de a mindennapok tevékenysége során isgondoljunk arra, hogy az összetartozás érzésének ápolásanélkül úgy süllyedünk el a népek tengerében, hogy nem csakönmagunk tûnünk el, de az emberiség számára is értéket je-lentõ kultúrkörünk is, az ehhez szervesen tartozó szomszé-dokkal együtt.

Minden, minket erodáló, az etnikai tisztogatás bármelymódszerével homogenizáló utódállam akkor, amikor a költõáltal látomásosan leírt sírt ássa nekünk, saját sírját is ássa. Kö-telességünk tehát a lehetetlent is megkísértve megpróbálni,hogy eljuttassuk süket füleikbe az üzenetet, mely szerint, havalamikor könnytelen szemekkel remélnek állni az elsüllyesz-teni oly régen vágyott nemzet sírja mellett, abban majd felis-merhetik – rövid idõn belül bekövetkezõ – saját sorsukat is.

Az utóbbi hetek hírei ismét metamorphosisról számolnakbe a román Erdély-politikában, kisebbségpolitikában. Az ott-hon maradottak felé tekintünk nap, mint nap, és figyeljük,hogy valóban gyökeres fordulatról van-e szó, vagy a belpoliti-ka átmeneti játékáról? Még gyakorlott szemeink is nehezenismerik ki ezt a bizantin politikai játszmát. A szomorú, hogymint sajnos megtapasztalhattuk, Európa nem foglalkozikilyen gondjainkkal, Európa nem véd meg. A magyarság Euró-pa-szerelme viszonzatlan szerelem maradt egész történelmefolyamán. És ezt jól tudja a román politika is. A szlovák tesztis birtokukban van már.

Kedves Barátaim!Orvosok gyûltünk ma itt össze hozzátartozóinkkal s re-

mény szerint baráti körükkel és érdeklõdõkkel együtt is. Ma-gyarok. Értelmiségiek. Gondolkodó és gondokat hordozóemberek.

Legyen ez az alkalom is az értelmiség felelõsségénekegyik ébresztõje, ami egyáltalán nem zárja ki az újratalálko-zás örömét, sõt általa még erõsebbé válik. Találkoznunkszükséges, amíg csak él bennünk a lélek, találkozni és átadniegymásnak ez erõt ahhoz az örök feladathoz, amelyet azannyi metamorphosison átment szülõföld plántált belénk smelyhez az igazságunkat legjobban ismerõ Teremtõ is erõtadott és ad, küzdelmes életünk legvégsõ állomásáig.

Itt, ezen a fórumon is megismétlem a legfontosabbat:Merjünk magyarok lenni, merjünk erdélyiek lenni, merjünkmegmaradni önmagunknak, s így szolgálni az összmagyarmegmaradást, az európai megmaradást.

Kívánom, hogy mindenki lélekben megerõsödve térjenhaza e találkozó után és próbálja elvinni azt az üzenetet,hogy szükség van ezekre a találkozásokra most és a jövõbenis, hogy érdemes támogatni ennek kísérletét, ha kell egy kiserõfeszítés árán is.

Akkor talán legközelebb többen leszünk, és sokszoroserõvel járulhatunk hozzá a felelõsségünknek megfelelõ fela-dat sikeréhez.

Érezzétek jól magatokat.

(Közvetlenül az orvostalálkozó után mutatta be az érdek-lõdõknek lapunkat, az Átalvetõt Dr. Kövesdy Pál fõszerk. Verõ-cén. A lapot már ismerõk és az azzal most elsõ ízben találkozókis nagyra értékelték az ismertetõt, a lap többéves múltjából válo-gatott szemelvényeket, idézeteket.)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 23Beszámoló

Kedves együtt Ünneplõk!

Magyar; örökség; hagyomány; nemzet; nemzeti; nemzet-tudat és nemzeti nagyság, sõt a megmaradás is immáron gya-núba kevert, lassan pedig már évszázados múltra visszate-kintve is besározással ellehetetleníteni óhajtott szavak. Ezzels ennek következményeivel ment szembe a Magyar ÖrökségDíj, a Nemzet Aranykönyvét gondozó kezdeményezés. Nemnosztalgiázás ez, nem is egyszerûen tisztelgés a jelen és múltnagyjai elõtt, hanem hozzájárulás az élõ és élni akaró jelen-hez, tehát a jövõhöz, a megmaradáshoz.

A múltról beszélve eszünkbe juthat a figyelmeztetés: jajannak a nemzetnek, mely múltját feledi. S itt nem egyszerû-en egy szellemi kísértetjárásra kell gondolnunk. Mert azemlékezéshiány okozója egyik legjellegzetesebb hibánknak,az örökös újrakezdésnek, a megszenvedett tapasztalat fel-használatlanságának, miközben éppen azzal alapozhatnánkmeg a jövendõnket.

A jelenrõl beszélve pedig arra gondoljunk, miként vált fe-ledésre ítélt múlttá megannyi jelen teljesítmény, mekkoraakadályokat gördít butaság és rosszindulat, aljas érdek éskülsõ erõ a jelen teljesítményei elé.

Pedig micsoda nagyszerû múltja s milyen alkotni képesjelene van ennek a Trianonban halálra szánt nemzetnek! Atöbb ezer lehetõségbõl most egyetlen merítéssel kiválasztottdíjak sokszínûsége is ezt igazolja.

1. A mûélvezet gyönyörét, a nemzet közízlését egy csodá-latos család úgy szolgálta, hogy közben bámulatra késztette akülsõ világot is, - tehát országimázst is épített.

2. Milyen nagyszerû hungarikum a magyar kisdedóvás ésaz óvodarendszer. Egyes elemeit nem is olyan régen még vé-delmezni kellett a felszámolástól, miközben külföldiek jöttektanulmányozni a sikeres modellt.

3. Mekkora szerepe van jövõnk szempontjából az oktatás-nak, s milyen vehemenciával támadják iskoláink kis részének– ésszerû okokból – egyházi kézbe helyezését. Pedig ki tudnáösszegyûjteni mindazt az értéket, amit csupán az egykoriciszterci diákok halmoztak fel a nemzet kincsesházában.

4. 77 évvel ezelõtt 220 pompás magyar hiteles Hitelje mitadott a kisebbségi és az egész Kárpát-medencei magyar meg-maradás fegyvertárához. Micsoda látnoki képességgel bírtak smiként tudtak új generációk nevelõi lenni úgy, hogy ki semmondhatták azt, amit akartak volna, de tették ezt elsõsorbanéletpéldájukkal – olykor életük árán is. S mekkora siker volt abudapesti Hitel elindítása – még a végnapjait élõ diktatúra ide-jén – azzal a Csoóri Sándor megfogalmazta céllal, hogy anemzet ismét hozzáférhessen saját igazságaihoz, s a folytatás

is, amelyik a megújulás lehetõségét keresve vizsgál múltat sjelent.

5. És az etnikai tisztogatás színes módszereit gyakorló, mamár európai félrepillantással támogatott bizantín világ mi-ként üldözte el Erdély és a részek szintén pompás magyar-jait. Hogyan volt képes az ottani színjátszás egyik nagyasszo-nya itt egyszemélyes üzenethordozóként terjeszteni a leg-szebb köntösbe öltözött igazságot!

6. Mit jelenthet a mai roskadozó, nemzettudatát vesztõnéplélek – neoliberális radírozók által dörgölt – újkori bugy-rainak feltérképezése a jelen önvédelmi harcai és a jövõmegtervezése szempontjából?

7. S legvégül a 100 esztendeje született Szabó Zoltánemlékezete. Annak az embernek és munkásságának felidé-zése, aki – nem véletlenül – ott volt a kolozsvári HITELmunkatársai között is, s aki a Tardi helyzettel, helyzetünk fel-ismerésére ébresztgetett.

Kedves egybegyûlt ünneplõk!

Most valamennyi, már eltávozott s még élõ, itt megjelentvagy megjelenni nem tudó kitüntetett nevében mondok kö-szönetet a Magyar Örökség és Európa Egyesület MagyarÖrökség Díj Bírálóbizottságának ezért a megtiszteltetésért,és kívánok múltat mentõ, jelent erõsítõ és jövõt építõ mun-kájukhoz további hitet és reménységet. Tevékenységükkelmaguk is azt teszik, amit azok, akiket elismerésben részesíte-nek. Ezért mindenkit, akihez ennek a munkának a híre eljut,arra figyelmeztetek, hogy támogassák ezt a nagyszerû kezde-ményezést minden módon.

Amiképpen az az Aranykönyv egyre vaskosabbá válik, úgy

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEBeszámoló

Magyar Örökség Díj a HitelnekAz Átalvetõ oldalain már olvashattunk a méltatlanul elfelejtett kolozsvári Hitel folyóiratról (1935-1944) és az ezt követõ korszak

szellemének megfelelõ elfeledtetésérõl. A továbbiakban remélhetõleg szellemi hagyatékából is fogunk válogatni. Dr. Szász István Tas– a Hitel emlékek gondozója – május 30-án rendezett egész napos konferenciát az Írószövetségben, ahol 20 jeles elõadó járta körüla Hitel témakörét. Nos, éppen ide és ekkor érkezett meg a hír arról, hogy a lap írott és tárgyi hagyatékának, a köré szervezõdöttholdudvar emlékének átmentését közel negyven éven át végzõ Szász István Tas június 23-án veheti át a Hitel mûhely emlékét aMagyarság Aranykönyvébe is rögzítõ Magyar Örökség Díjat, egyben a köszöntõ záróbeszéd megtartására is felkérést kapott. Azoklevél a Leányfalun általa létesített Hitel Múzeum-Galériába került. Másolatát a Kolozsvári Magyar Napokon – egy az egykor voltkolozsvári folyóiratoknak szánt konferencián tartott elõadása után – adta át a Kolozsvár Társaság képviselõinek.

Köszöntõ záróbeszéd a díjazottak nevében a Magyar Örökség Díj 2012. június 23-i díjátadján

AKTUÁLIS DÍJAZOTTAK:2012. júniusi díjkiosztás

1. A FERENCZY-CSALÁD alkotómûvészete;

2. A martonvásári ÓVODAMÚZEM és létrehozója,HARCSA TIBORNÉ

3. MAGYAR CISZTERCI DIÁKSZÖVETSÉGkilenc évtizedes szolgálata

4. A HITEL nemzetpolitikai szemle kolozsvári (1935-1944),illetve a folyóirat 1988-tól mûködõ budapesti mûhelye.

5. BÁLINT MÁRTA egyszemélyes színháza

6. MOLNÁR V. JÓZSEF néplélekrajz-kutatói munkássága

7. SZABÓ ZOLTÁN, a népi írók kiemelkedõ képviselõje

növekedjen hitünk is saját erõinkben, abban, hogy amint akitüntetettek egykor és most, minden nehézség közepette isa Kárpát-medencei magyarság értékeit gyarapították és gya-rapítják, úgy minden egyes magyar embernek is képesnekkell lennie erre, ha saját tehetségét, képességeit a legjobbankihasználva szolgálja a közös jövõt.

Nehéz idõk elõtt állunk! Komprádorok és külsõ gazdáikrombolnák a megmaradás esélyeit, miközben saját gyarlósá-gaink is fegyvert adnak rossz szándékú kísérletezõknek. Gaz-dasági válság, környezetkárosodás veszedelmei, s fõleg azerkölcsi romlás sújtanak minket, a minket felfalni akarókkalegyütt. És mindenekfelett ott lebeg a demográfiai katasztró-

fa réme. Ennek elkerüléséhez valamennyi válság megoldásá-ra volna szükség, de elsõsorban erkölcsi hanyatlásunkat kellmegállítanunk. És nem csupán nekünk, hanem egész konti-nensünknek, egész kultúrkörünknek.

Legyen a Magyar Örökség Díj folyamatos gondozása azerõt adó példamutatásnak egyik fõ lehetõsége, a legnagyobbmagyar Akadémiájának díszterme pedig ennek megszentelthelye.

Gyûljünk össze idõrõl-idõre ünnepelni!Merjünk magyarok lenni!Akarjunk megmaradni!Köszönöm, hogy meghallgattak.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 25Beszámoló

A marosvásárhelyiek szellemi örökségeSzombaton, szeptember 1-én délelõtt a Teleki Téka

udvarán tartott meghitt hangulatú ünnepséget követõen újramegnyitották a felújítási munkálatok miatt több hónapigidõszakosan bezárt Teleki Téka kapuját. A rendezvényen ahivatalosságok képviselõin és a meghívottakon kívül nagyonsok könyvbarát marosvásárhelyi is jelen volt, ami jelzi azt, hogyez a több mint 200 éves létesítmény nemcsak a tudósoké, akutatóké, hanem minden kultúrát kedvelõ marosvásárhelyié.

Házigazdaként Lázok Klára, a Teleki Téka igazgatója üd-vözölte az egybegyûlteket, majd kifejtette: az építtetõ TelekiSámuel kancellár örökségének ápolójaként arra törekednek,hogy valódi szellemi mûhely legyen e hajlék, és nemcsak aváros szimbólumaként, hanem tudományos értékét tekintvea régióban is rangos elismerést nyerjen. A jelenlegi könyvtá-rosok az elõdök munkáját szeretnék folytatni korszerû esz-közökkel, ezért nemcsak az épület újult meg, hanem újabbmultimédiás eszközökkel, programokkal is igyekeznek nyitniaz érdeklõdõk fele. Az igazgató megköszönte a munkálatokkivitelezésében nyújtott támogatását a megyei tanácsnak, acégeknek, de szólt azokhoz is, akik több évtizedes könyvtá-rosi, kutató, restauráló munkájukkal hozzájárultak a szelle-mi örökség ápolásához. Monica Avram, a megyei könyvtárigazgatója is visszatért a minõségi szellemi munkára, amely akönyvtárat „a multikulturalitás szimbólumává” tette. S meg-köszönte az itt dolgozók erõfeszítéseit, hiszen a restaurálástöbb mint 10 évig tartott, ez idõ alatt pedig sokszor építõte-lepi körülmények között kellett dolgozniuk.

Lokodi Edit Emõke a megyei tanács alelnöke, a Városhá-za, Kultúrpalota, a volt katonai sorozó épületeinek felújításamellett igen fontosnak tartotta, hogy az évek folyamánkiszorítsák a költségvetésbõl azt a pénzösszeget, amellyelfolytathatták a munkálatokat. S ez nem volt könnyû, hangsú-lyozta, mert egy több mint 200 éves „öreg hölgynek” kellettúj ruhát adni. A régi falak gyakran okoztak kellemetlenmeglepetést az építõknek, ezeket sikerült megoldaniuk. Amegyei tanácsnál dolgozó kollégák dicsérete mellett különkiemelte Keresztes Géza mûépítész hozzájárulását, akinek afelügyelete alatt zajlottak a mûemlék épület igen igényesfelújítási munkálatai. A beruházás eddig 3.106.352 lejbekerült a tanácsnak, s még mindig nincs befejezve, hiszentovábbi termek renoválásán is dolgoznak még.

Kedves színfoltja volt az eseménynek Teleki Czakó Julián-

na és Teleki Kálmán, az alapító nagynevû család sarjainak ahozzászólása, akik kifejtették, bár nem egy ágból származ-nak, s ahogy Teleki Sámuel sem itthonról, hanem nagyrésztBécsbõl irányította az építkezést majd a könyvgyûjtést, úgyma õk is külföldrõl kell gondoskodjanak az örökségápolásáról. Mint elhangzott, a család a második világháború-ig békésen lehetett az õsi birtokon, de a kommunista dikta-túra öt kontinens 13 országába szórta szét azt az 55 nõt és 44férfit, aki a Teleki nevet viseli. A sors iróniája, hogy egyedülTeleki Gemma maradt itthon, akinek „elsõ munkahelye” éslakása az államosítás után a könyvtár volt. S bár sokan márnem is beszélik az anyanyelvet, azért érzelmükben magyarokmaradtak, és a viszontagságok ellenére igyekeznek segíteni aTelekiek örökségének ápolását. 1993-ban létrehozták Bázel-ben és ezzel egyidõben Marosvásárhelyen a Teleki Téka Ala-pítványt, amin keresztül támogatják a könyvtárat. Nemcsakaz építkezésben, felújításban segítenek, hanem könyvtáro-soknak is ösztöndíjat ajánlanak fel. A Teleki család leszárma-zottai hangsúlyozták, azért teszik, mert amint Sámuel a ha-gyatékában megjegyezte, a Téka nem a családé, nem a váro-sé és az egyházé, hanem a marosvásárhelyi polgároké.

A hivatalos beszédeket követõen Haller Béla és SzékelyEmese tanárok a Magyar Mûvészetért Alapítvány nevébenátadták az Ex libris díjat a könyvtárnak, amelyet Lázok Kláravett át. Mielõtt a közönség elõtt újból megnyitották volna anagy, illetve az idõszakos kiállításoknak otthont adó kisebbtermet, Kimpián Annamária részletesen ismertette az alka-lomból kiállított tárgyakat, köztük az igen ritkán látható 14.századi Koncz kódexet, amelynek egyik oldalán széljegyzet-ként olvashatók a hatodik magyar nyelvemlékként elhíresültMarosvásárhelyi sorok. De elõször állították ki többek kö-zött a kuriózumnak számító Amerikai Egyesült Államok füg-getlenségi nyilatkozatának hiteles korabeli másolatát.

Bár a tegnapi mûsor kissé megszenvedte a hangosítás hi-ányát, a szervezõk a Marosvásárhelyi Filharmónia fúvóskvartettjének a mûsorával és a kolozsvári reneszánsztánccsoport fellépésével színesítették a rendezvényt.

A látogatók hétfõtõl felkereshetik a könyvtárat, az olvasó-termet szeptember 4-én nyitják meg. A múzeumi terek hétfõkivételével mindennap látogathatók, keddtõl péntekig 10–18óra között, szombaton és vasárnap 10 és 13 óra között, azolvasókat keddtõl péntekig szintén 10-tõl 18 óráig, szomba-ton 10-tõl 13 óráig fogadják a Teleki tékában.

Vajda György

Újra megnyitotta kapuit a Teleki Téka

Dr. Sípos József kiállításáról

Dr. Sípos József nem babonás. Július 13-án, pénteken mutatkozott be ismét a Dunaka-

nyar közönségének, ezúttal a Leányfalui Helytörténeti Mú-zeum termeiben, a településen 25 éve kiállító erdélyimûvészek közül immáron 31.- ként. Valóban nem babonás,ellenkezõleg, ösztönösen vonzódik a transzcendens felé.

A vonzások és taszítások egyébként is egész életétmeghatározták. Az õt legjobban vonzóErdély új gazdái kitaszították, pontosabbanennél sokkal ravaszabb módon eltaszítot-ták maguktól. A nyugat varázsa pedig von-zotta. Ott is megállta helyét, de az nem voltaz õ világa. Orvosi pályája végén a magyarközeg vonzotta vissza. Ha már nem me-hetett szülõföldjére, Szentendre vonzásá-nak engedett. Akár egykor a nagybányaiak.

Azt mondja, hogy az alkotói kedv olyan,mint a krónikus betegség, hol elmúlik, holújra elõjön. Mindenesetre neki úgy tûnik,hogy a Dunakanyar légköre kedvezõ szá-mára. Amióta itt telepedett le, egyre aktív-abban alkot.

Nem voltak jeles mesterei, és nem kop-tatta mûvészeti iskolák padjait. Bár az semelhanyagolható, hogy Európa múzeumaitalkalma volt megismerni, és hogy a reájellemzõ módon mindenkor nyitott szemmel járta a világot,keresve-keresvén benne és mûvészetében, hogy mi a szép ésmi a jó.

Ez sem lehetett véletlen, hiszen már régen autodidaktanéprajzi gyûjtõ és kutató lett, egy ezt a meghatározástmessze meghaladó szinten.

Közben a mai napig keresi az alkalmat, hogy élményeit, agondolatébresztõ külsõ utazásokat megossza másokkal is.

De belsõ utazásokat is tesz. Ezeknek az utazásoknak ered-ménye az a sajátos faszobrászat, amelyet hosszú idõ ótamûvel, az orvosi pálya befejeztével egyre intenzívebben.Faragni még az 1970-es években kezdett, amint mondja„belsõ parancsra”, s már ekkor több egyéni és csoportos kiál-lítása volt Kolozsváron és Zilahon.

Az erdélyi orvosból lett mûvész; néprajzi gyûjtõ-kutató;kultúrszervezõ, – színes egyéniségû alkotó. Bevallása szerintmûveiben az emberközpontúságot keresi. Az embert eré-nyeivel és gyarlóságaival együtt mutatná fel. Ez vezeti sza-krális témájú munkáiban is. A belsõ énje diktálta úton halad,s állítja, hogy ebben határt csak a fa természet adta formájaés szerkezete szab számára.

Mai honi kiállítások látogatójaként olykor fejét csóválja.Távol áll tõle a modern mûvészet geometrikus formavilágaés a performansz.

Munkáit már több nagy honi gyûjteményes kiállítás zsûrijeis beválogatta. Az alkotások zöme szakrális tematikájú. Mintelõbbi szavaiból is kiderül, Sípos József – ahol csak lehet –visszanyúl a természethez, mint társalkotóhoz. Alázattal bon-tja ki számunkra mondanivalóját a legõsibb alkotó felfedezettcsodáiból. Ha hallották már Freund Tamás lenyûgözõ és hite-

lességet sugárzó elõadásait arról, hogy miként jut el a tudo-mány éppen legnagyobb magaslatain a hithez s mennyire nemellentétes azzal, akkor megérthetik azt is, hogy egy, a ter-mészettudományokat mûvelõ orvos, miután végigjár egy sik-eres pályát és megtoldja a mûvészet szirtjeinek megmászásá-val is, miként engedhet a szakrális témák hívogatásának.

Ismét bebizonyosodik a tudomány által világát feltérképe-zõ ember diadalittasságához nélkülözhetetlen ellensúlynak,az alázatnak a szükségessége. Sípos József a természettudo-

mányos alapokon gyógyító orvos, mikor alkotómûvészként szobrot készítene, maga mellé hívja aTeremtõt s anyag után Vele együtt kutatva, Tõlekap témát.

Ilyen egyszerû ez, mondhatnánk. Csak még egyvalami kell hozzá, a tehetség. Meg ami ebbõl fa-kadhat, az a bizonyos belsõ parancs.

Ha most olyan közhelyet akarnék mondani,amelyben sok az igazság, azt a mondást idézném,hogy minden erdélyi emberben ott van egy rejtettfafaragó. Kezében otthonosan érzi magát a vésõvagy, ha más nem, a bicska. Hogy ez mennyireigaz, arról szabad vitatkozni.

Dr. Sípos József esetében ennek a vitánakazonban nincsen helye.

Leányfalu és a Dunakanyar közönsége öröm-mel fogadta a szép és gondolatokat ébresztõ kiál-lítást. A megnyitó mûvész – a közismert szent-endrei Páljános Ervin – értõ szavakkal emlé-

kezett meg az alkotóról és mûvészetérõl. Úgy éreztük, hogya vonzások közt annyit kóborló orvos-mûvész hazaérkezett.

Isten hozott dr. Sípos József, immáron végleg, a Dunaka-nyarban.

Szász István Tas

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEBeszámoló

Az erdélyi mûvészek Leányfalun sorozat újabb eseménye

Glatz Oszkár: Tavaszi domboldal

A Megváltó

Megtisztelõ meghívást kaptam a Képzõmûvészeti Egye-temtõl, ahol tanúja lehettem barátom, a Munkácson élõ ésdolgozó Matl Péter elismerésének. Az egyetem szenátusaegyhangú döntésével M. S. mester díjat adományozott MatlPéter kitûnõ szobrászmûvésznek az immár újra szakrálishellyé vált Vereckei Emlékhely megálmodójának és mega-lkotójának.

Az M.S. mester díjatmagánszemélyek alapí-tották 2001-ben, alapítóiMihály Gábor Mun-kácsy díjas festõmûvészés Molnár Pál, EötvösJózsef díjas újságíró, akimaga laudálta Matl Pé-ter szobrászmûvész ki-tüntetését…

Maga a díj egy bronzkisplasztika, amit Mi-hály Gábor készített el.Az M. S. mester díj az 1506-ban ismeretlen mûvész által fes-tett Mária látogatása Erzsébetnél címû mûrõl lett mintázva.

A díjat eddig neves mûvészeknek ítélték oda, többek kö-zött Rieger Tibor szobrásznak 2001-ben, Nagy Benedekszobrásznak 2004-ben, Kõ Pál szobrásznak 2007-ben ésGáspár Péter szobrásznak 2009-ben.

Néhány szó röviden Matl Péterrõl1960-ban született Munkácson és 1979-ben diplomázott

az Ungvári Erdélyi Béla Képzõmûvészeti Szakiskolában.

1980-tól gimnáziumi tanár, több éve magánvállalkozó. Szob-rai fából, kõbõl és bronzból készülnek. Jelenleg is köztériszobrokat, díszkutakat, egyházi oltárokat és szobrokat alkot.

Akinek hozzám és élménytársaimhoz hasonlóan mega-datik, hogy a mûvész fogadja Munkácson lévõ gyönyörû ott-honában, az megcsodálhatja a háza kertjének díszeikéntfelállított alkotásait. Mûvei sok országban találhatók ésmegtekinthetõk, így Ukrajnában, Magyarországon, Ausztriá-ban, Csehországban, Svédországban, Franciaországban,Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban.

Matl Péter 2003-ban megkapta a Magyar Köztársaság kö-zépkeresztjét, 2006-ban a Kárpátaljai Képzõmûvészeti nívó-díjat és 2009-ben a Magyar Mûvészetért díjat. 1987-tõl nap-jainkig a világ számos helyén vesz részt folyamatosan kiállítá-sokon.

A Matl Péter által alkotott emlékhely sorsa immár együvévált az összmagyar sorssal, és százezrek látogatják a VereckeiHágó tetején épült szakrális helyet, melynek nem árthat semaz idõ, sem pedig az ideiglenes birtokosok féktelengyûlölete, és ezt az oltárkõ minden kalapácsnak és autógumiégetésnek ellenálló látványa is bizonyítja.

Nem múlhat el év anélkül, hogy barátaimmal, élmény-társaimmal ne koszorúznánk meg azt a helyet, ahol eleink át-lépték a hegyet, hogy immár sokadszorra új és végleges hontfoglaljanak.

A rombolásnak is kitett, Matl Péter által alkotott emlék-hely oltárkövét ellepik az emlékezés és kitartás hálakoszorúi,üzenve a költõ soraival, hogy „Ez a mi Hazánk bitangok, elinnen betolakodók!”

Reiner Péter, 2012. június 28.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 27Beszámoló

Az Erdõszentgyörgyi Figyelõcímû lap bemutatása

Erdõszentgyörgy erdélyi kisváros, amely a Kis-Küküllõmentén fekszik, Marosvásárhely és Szováta között félúton.A városi rangot 2003-ban nyerte el. Lakóinak száma 5000körül van. A lakosság 76% magyarnak vallotta magát, 17%románnak, 4% romának.

A településen található a Rhédey család kastélya, itt szü-letett és itt is van eltemetve – a XIII. században épült temp-lom kriptájában – a legendás szépségû Rhédey Claudia(1812-1841), II. Erzsébet angol királynõ ükanyja. A Rhédeycsalád fejedelmet is adott Erdélynek, Rhédey Ferenc szemé-lyében. Erdõszentgyörgyön született a székely ezermesterBodor Péter (1778?- 1849), akinek nevét a Marosvásárhe-lyen épített zenélõ kút tette híressé.

Tisztelt Szerkesztõség!Az erdõszentgyörgyi (Erdély, Maros megye) Bodor Péter

Mûvelõdési Egyesület a magyar kulturális élet hagy-ományainak, értékeinek megõrzését, ápolását vállalta fel. Ecél érdekében útjára indítottuk az Erdõszentgyörgyi Figyelõcímû havonta megjelenõ közéleti és mûvelõdési lapot, amely

a kisváros és környékének jelentõsebb mûvelõdési és köz-életi eseményeirõl is tudósít. Szerkesztõi, írói – honoráriumnélkül – szabadidejüket feláldozva éltetik írásaikkal a lapot.

Az adott gazdasági helyzet miatt azonban már a nyom-daköltség elõteremtése is nehéz, ezért az utóbbi lapszá-mokat csak kéthavonta tudtuk megjelentetni. A helyi ma-gyar közösség számára fontos fórum megszüntetése, úgyérezzük, fájdalmas ûrt jelentene. Ezért fordulunk mostazokhoz, akik tehetik, és szívügyüknek tekintik a magyarkultúra sorsát, hogy lehetõségeik szerint támogatásukkalsegítsék ezt a sok munkával és törõdéssel létrehozott lapot.Forintos számlaszámunk: Banca Transilvania, Sovata, str.Principala, 170. Judetul MuresRO90BTRL02712205M19593XX.Asociatia Culturala Bodor Péter

Lejes számlaszánunk: Banca Transilvania Sovata, str.Principala, 170.Judetul Mures.RO20BTRL02701205M19593XX.Asociatia Culturala Bodor PéterLapunkat a weblapon tekinthetik meg.

Érdeklõdésüket, támogatásukat elõre is tiszteletteljesen kö-szönjük.

Kovrig Magdolna, az egyesület elnöke

Kitüntették a Vereckei Emlékhely megálmodójátés alkotóját, Matl Péter Munkácson élõ szobrászmûvészt

Matl Péter

Tisztelt Képviselõtársaim!A minap otthon, Budapesten láttam egy televíziós riportot,

amely az Európai Parlament egyik szocialista képviselõjével ké-szült. Képviselõtársunk az úgymond Magyarországon dühöngõantiszemitizmusról beszélt. A magyar zsidóság sorsa felett ag-gódva, lényegét tekintve ugyanazt mondta, amit az elmúlt hóna-pokban már mások is, a politikai baloldalon, és a hozzájuk kö-zelálló sajtóban. Nem azért rendített meg, amit hallottam, mertne találkoztam volna már korábban is a Magyarország kormá-nyát befeketítõ rágalom-hadjárattal. Hanem azért, mert képvi-selõtársunkat értelmes, józan és nyitott embernek ismertemmeg, akivel közös bizottságban és közös témákban dolgozva,nem volt nehéz kompromisszumot találni.

Ezért ütött szíven, hogy mély átéléssel mondja a valótlant,hiszi amit mond, mert nyilván olyanoktól hallotta, akiknek fen-ntartás és ellenõrzés nélkül hitelt adott. Tiszteletreméltó kép-viselõtársamat tehát csúnyán becsapták. Minden bizonnyalolyanok, akiknek a politikai hatalom visszaszerzéséért folytatottháborújába az is belefér, hogy akár saját frakciótársaikat is fél-revezessék.

A lopakodó vádaskodás piszkos eszköz. Lopakodó, mivelnem bírja el a bizonyítást és a szembesítést. Szembesítés eseténugyanis a vádaskodó visszavonul - de csak azért, hogy azután,mintha mi sem történt volna, elkezdje elölrõl. A megtámadottpedig nem mer védekezni, mert fél, hogy a védekezés is vissza-hullik rá. Engedjenek meg egy kérdést: ha a magyar kormánytvádolók birtokában volna akár egyetlen rossz vagy félreérthetõmondat, amely antiszemitizmusról árulkodik, nem tették volnale már százszor Önök elé?

Apám félholtan szabadult egy náci koncentrációs táborból.Nagyanyám a gyermekeivel és a család macskájával megszökötta budapesti gettóból. Életüket annak köszönhetik, hogy mélyenvallásos, keresztény emberek, saját életüket is kockára téve, apincéjükben bújtatták õket, és másokat is. Nagyanyám férjét ’44Karácsonyán meztelenre vetkõztetve hajtották a Dunapartra ésa folyóba lõtték. A húgán fiatal lányként Mengele végzett kísér-leteket, sok évig küzdöttek az orvosok, hogy születhessen gyer-meke. Magam zsidó misztikáról írott könyveimben próbáltammegfejteni a túlélés titkát…de ez már nem ide tartozik.

A Fidesz alapítóihoz és vezetõihez több, mint húsz esztendõsbarátság és szolidaritás fûz, amely soha nem rendült meg, mertsoha nem történt olyasmi, amitõl okom lett volna ezt az össze-tartozást megkérdõjelezni.

Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érze-lem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötõdik a hazájához,Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élõ magyar-ságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal amély és sokrétû hûséggel, amely a zsidó tragédia mindenáldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituálisértékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondástugyanis mindig kívülrõl és aljas indokból próbálják gerjeszteni.

Nem igaz, hogy a zsidósága miatt ma bárkinek is félnie kel-lene Magyarországon. Szomorú tény viszont, hogy a balliberálispolitikai közösség elég régóta hajlamos arra, hogy a hatalommegszerzése vagy megtartása érdekében a jobbközép erõkkel éskormányokkal szemben az antiszemitizmus vádját használjafegyverül. Azt sugallva, hogy ha nem õk vannak hatalmon, min-

den kisebbség halálos veszélybe kerül. Ez szemenszedett hazug-ság. És roppant mérgezõ. Higgyék el, a magyar zsidóságbólsokan tisztán látják ezt az összefüggést, de hallgatnak, mert túlnagy a csoportnyomás rajtuk. Amikor egy parlamenti delegáció-val Izraelben jártam, módom volt ezekrõl a dolgokról beszélget-ni egy igen széleslátókörû izraeli politikussal. Fél szavakból isértettük egymást.

Értette, pontosan, hogy mi, a magyar jobbközépen nemakarunk mást, mint egy hazát, amelyet a nemzeti összetartozásés az értékekbe vetett hit kovácsol egybe és tart meg számtalanveszély és válság közepette is. Van antiszemitizmus Magyaror-szágon? Szórványosan és a radikális jobboldalon persze hogyvan. Amint Európa majd minden országában. A JerusalemPost-ban megkérdezett Köves Slomó rabbi szerint Magyaror-szágon kevesebb, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyaror-szágon azonban sajtószabadság van, ezért néhány valóban för-telmes orgánum ellen nem lehet törvényesen fellépni.

Tisztelt Képviselõtársaim, nézzék el nekem a szokásosnálszemélyesebb hangvételt. A rasszizmus a magyar kormánnyalszemben súlyos és igaztalan vád. A politikai küzdelem sokféleeszközzel dolgozik. De a rasszizmussal való rágalmazást nemszabadna ebbe az eszköztárba beemelni. A cinizmusnak a poli-tikában is határt kell szabni! A zsidóság történelmi tragédiáját,és azt az érzékenységet, amelyet a népirtás nemzedékek sorá-nak a lelkében hagyott, nem szabadna politikai manipulációrahasználni. Legyenek tekintettel a holtak emlékére! És legyenektekintettel az élõk hitére abban, hogy megértéssel és jó szándék-kal a történelmi terheket lassanként lerakhatjuk a vállunkról!

Kérem tisztelt Képviselõtársaimat, gondolják mindezt hig-gadtan végig! Aki úgy érzi, szeretné mélyebben is megismerni amagyar helyzetet, készséggel állok rendelkezésére!Budapest, 2012. 02 .08. Hankiss Ágnes

Európai Parlamenti képviselõ

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEFórum

Ferenczy Károly: Festõnõ

Levél az EU képviselõihez

Gazda József nyíltlevele

Jó 6 napja – amióta ezt megtudtam – rossz a közérze-tem, állandóan levert, rossz kedélyû, úgymond búskomorvagyok amiatt, ami június 4-e elõestéjén történt a hárommagyar egyháznak egész nemzetünkkel – tehát saját nyá-jaikkal szembeforduló – magyarországi vezetõje részérõl.Név szerint: Erdõ Péter, Bölcskey Gusztáv és Gáncs Péter.Ehhez hasonlót csak akkor éreztem, amikor egy ezekhezhasonló embertelen ember, nevezetesen Gyurcsány Ferencama dec. 5-e elõtt belegázolt a lelkünkbe, hiszem: nemcsak a mi, határon kívüliek, hanem az egész magyar nemzetlelkébe. Most ugyanezt tették ezek, egyházaink úgymondvezetõi. Egy mondatba sûrítve: elutasították, hogy Trianonnapján – mely harmadik éve, országgyûlési határozatszerint, a nemzeti összetartozásunk napja is egyben-, egypercre meghúzassák, illetve: engedjék meghúzni Magyar-ország összes harangját. Nem engedték meg, szembefor-dulva ezzel a kegyelettel, nemzeti érzésünkkel, népünk lel-kével. S tették ezt azzal a hazug indokkal, hogy a harangok„liturgiai célt” szolgálnak, tudva azt, hogy ez nem igaz.Hiszen délben 12-kor is szólnak harangjaink Nándor-fehérvár emlékére, s 1920. június 4. délelõttjén az akkoriegyházvezetés rendeletére két órán keresztül kongott, zú-gott Magyarország minden harangja! Kérek minden ma-gyart, a magunk módján fejezzük ki megvetésünket és til-takozásunkat. Aki teheti, nyisson egy tiltakozó iratot inter-neten, amelyben felszólítjuk eme egyházi vezetõket, azon-nal mondjanak le! Szerintem el kell jutnia a tiltakozó hul-lámnak egészen a Szentszékig. S alsóbb szinten: a katoli-kus, református és evangélikus egyház minden templomá-ig, esperességéig és püspökségéig. Amilyen lehetõség csakvan, minden módon.

Nem csak határokon belül, hanem kívül is! Még akkoris, ha az erdélyi református püspökség eleget téve afelkérésnek, szétküldte felszólító levelét, hogy június 4-énd.u. fél 5-kor konduljon meg Erdély összes reformátusharangja! Egy olyan ponthoz jutottunk el, amikor hallgatnibûn. Olyan válságot él át a nemzet, melyhez foghatótelképzelni sem lehet. S azok, akik lelki vigaszt, támaszt kel-lene, hogy nyújtsanak lelkeinknek, azok aláznak meg ma-gyar és keresztény mivoltunkban egyaránt.Nem az egy-házak, hanem eme vezetõk ellen kell fordulnunk. Legyenez alkalom arra, hogy egy az egész nemzetet átható, össze-fogó tiltakozó hullám kezdõdjék és tartson ki a végletekigezek ellen az istentelen, hivatásukat, küldetésüket bemoc-skoló emberek ellen, az õ eltávolításukért.

Szerintem, ha most nem cselekszünk, szétesnek egyhá-zaink, s még nagyobb vesztesekké válunk. Nemzetünk csakígy menthetõ meg. És csak így tarthatók, óvhatók meg egy-házaink is. Cselekvéssel!

Kovászna, 2012. június 12.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 29Fórum

Siófok város polgármesterének,Dr. Balázs ÁrpádnakPolgármester Úr!

Megdöbbenésem legalább akkora volt, mint felháboro-dásom, amikor arról értesültem, hogy városa önkormányza-ta köztéren kívánja felállítani Károlyi Mihály Budapestenvégre eltávolított szobrát. Annak a sem magyarnak, sem em-bernek nem alkalmas lelki és szellemi torzszülött haza-árulójáét, aki lelki prostituált feleségével, Andrássy Katin-kával együtt talán legnagyobb mértékben felelõs hazánkXX.-XXI. századi szinte valamennyi szenvedéséért, kínjáért.Nem tudom, hogy a város ill. testülete hová tette józanítélõképességét, amikor errõl a söpredékrõl ilyen döntésthozott. Ezt a szobrot nem felállítani, hanem belõle kartácsotkészíteni kellene, és az ilyen alja ember elvbarátai céljairafordítani.

Felháborodásomat csak kis mértékben fejezi ki az, amikorfelhívással fordulok nem csak hazánk, hanem a világ mindenfertályában élõ becsületes honfitársaimhoz, hogy mindaddig,amíg el nem állnak ettõl a gyalázatos tervtõl, Siófokot min-denki bojkottálja. De ne csak bojkottálják, hanem fordul-janak barátaikhoz, ismerõseikhez kül- és belföldön egyaránt,hogy egy ilyen várost, amelyik 2012-ben ilyen aljasságra ké-pes, õk is messze ívben kerüljék el. Kerüljék el strandját,szállodáit, privát szállásait, éttermeit, vendéglátó helyeit. Hapedig már foglaltak szállást, azt mondják le. Azzal, ha egyolyan várost elkerülnek, amelyiknek ilyen vezetése van, sem-mit nem veszítenek. Ezt a felhívást küldjék el minden isme-rõsüknek, barátuknak, és õket is erre bíztassák. Tegyék fel azinternetre és minden lehetséges módon terjesszék ezt.Ugyanakkor osszák meg véleményüket a fenti címekkel.

Ennek a gyalázatnak az elkerülésére ezt az egyetlen mó-dot látom. Ha döntésükre magyarázatot nem található szán-dékukat visszavonják, kérem, értesítsenek, mert akkor öröm-mel vonom vissza a fentieket.

Atzél Ferenc ügyv. elnök, Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány

(Lapzárakor érkezet a hír, hogy a szobrot felállították – aszerk.)

Börtsök Samu: Tanyaház

Sok vita után végre elkészült a nemzeti alaptanterv. Azthittük már, hogy a viták utórezgései is elhaltak, de nem:egyre erõsebben zúg a”nyilasozás”, a „nácizás”, mert a NAT-ban felbukkant például Nyirõ József vagy Szabó Dezsõ neve.Arról kevesebb szó esik, hogy egy élõ író is bekerült azanyagba. Kertész Imre.

Kertész Imre furcsa helyen szerepel az alaptantervben.Van egy olyan alfejezete az anyagnak, amelynek ez a címe:„Az irodalmi díjak”. Hát itt említõdik példaként - ismétlempéldaként - Kertész Imre neve, és elsõ regénye, a Sorstalan-ság Ami azt is jelenti, hogy ez a regény nem lesz kötelezõ ol-vasmány. Ahogy Nyirõ sem, Szabó Dezsõ sem.

Az alábbiakban azt igyekszem az olvasónak megmagya-rázni, miért nem lehet a magyar irodalom részeként tanítaniKertész Imrét. Sem most, sem a jövõben. Ne legyen félre-értés: nem én minõsítem a Nobel-díjas írót. Én csupán idéznifogok. Hadd lássuk, hogyan látja a maga helyét, szerepétKertész Imre. S hogyan vélekedik arról az eszközrõl, amelynélkül életmûve nem jöhetett volna létre: a magyar nyelvrõl.

Hogy Kertész idézendõ szavait jobban tudjuk értékelni,választottam egy nagy magyar írót a közelmúltból, a XX. szá-zad elsõ felébõl. Természetesen Kosztolányi Dezsõre esett aválasztásom, hiszen köztudott, nagy búvárlója, védõje-oltal-mazója volt õ anyanyelvünknek. (Zárójelben azt is elárulom:Kosztolányit messze jelentõsebb írónak tartom, mint Ker-tészt. S ezzel a vélekedéssel valószínûleg nem vagyokegyedül. Igaz, Kertész életmûve még nem zárult le: lehet,hogy egy újabb mû, illetve a véglegesen lezárult életmû isme-retében módosítom majd véleményemet.)

Néhány idézet következik Kosztolányi Dezsõtõl. A PestiHírlapban, 1922. január 15-én ezt írta a magyar nyelvrõl:

„Gyerekkoromban elnevettem magamat, mikor elõször hallot-tam idegen nyelvet. Micsoda jöttment játékszavak. Ez a mosolyma is kísért. Hiába, csak anyanyelvem az igazi, a komoly nyelv.A többi, melyen sokszor olvasok, és néha beszélek is, csakmadárnyelv.”

Ugyanebben az évben egy másik írásában a „cz”-tõl bú-csúzik: a magyar helyesírás szabályait tartalmazó 1922-esakadémiai kiadvány ugyanis törölte a magyar nyelvbõl ezt a„csökevénybetût”. Bár Kosztolányi szerint „jó, hogy megsz-abadultunk tõle”, ugyanakkor költõ „nem minden megha-tottság nélkül” fogadta a cz halálhírét, hiszen „az elmúlásbanmindig van valami szomorú”, márpedig „ez az öreg betû közelszázhuszonöt évig élt”.

Kosztolányi így zárja írását: „most elbúcsúzom tõle, vég-képp. Íme, a sírfelirata: Czammogó voltál, szegény cz, czéltalancziczoma, és elpusztultál, czimbora. No, Isten veled.” (PestiHírlap, 1922. október 8.)

Ki ne hatódnék meg ezeken a szavakon? Néhány évvelkésõbb íródtak az alábbi sorok:

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek,gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincsfogható. Nem külsõséges valami, mint a kabátom, még olyansem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-evagy alacsony, erõs-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a véremcsöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebbenaz egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Na-ponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogyszülettem, élek és meghalok.” (Új Idõk, 1927. december 18.)

S végül az egyik legszebb vallomás, amely a Pesti Hírlap-ban jelent meg 1930. október 26-án: ”Csak az anyanyelvvelnem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört,csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden sze-merjét vérré változtatjuk. A többi nyelvbõl kisebb-nagyobb ada-got bírunk el, mint az orvosságból. Ami túl van ezen az adagon,az már nem gyógyít: mérgezést okoz.”

Ugye milyen szépen, gyermeki ragaszkodással beszéltanyanyelvünkrõl Kosztolányi? Hosszan lehetne még idézniszavait, hiszen a nyelvrõl szóló írásai vaskos kötetet töltenekmeg. Kosztolányival ellentétben Kertész Imre nem rajongó-ja a magyar nyelvnek. De mielõtt a magyar nyelvet érintõkertészi „vallomásokat” idézném, meg kell magyaráznom abevezetõben írottakat: miért nem része a magyar irodalom-nak Kertész Imre? Íme, a válasz a Nobel-díjas írótól:

„Ami irodalmi hovatartozásomat illeti, le kell szögezni né-hány tényt, hogy tévedésben ne éljek. A magyar irodalomhoznem tartozom, és soha nem is tartozhatom oda. Én valójábanahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom,amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, fõként né-metül, de sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és so-hasem volt része a nemzeti irodalomnak. Kafkától Celanighúzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytat-ni. Az én szerencsétlenségem, hogy fordították - még ha afordítás csak árnyképe is az eredetinek.” (Kertész Imre: Men-tés másként. Bp., Magvetõ, 2011, 46. o.)

Kertész tehát nem a magyar irodalom részeként tekint a

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEReflektor

Két író a magyar nyelvrõl:Kertész Imre és Kosztolányi Dezsõ

Kádár Géza:Ligetben

saját életmûvére. Sõt: szerencsétlenségnek is tartja, hogy ma-gyarul ír. Mert az õ életmûve a kelet-európai zsidó irodalomrésze, s ahhoz ugye jobban illenék, ha németül írna (mintKafka és Celan).

Kertész Imrét nemcsak a magyar irodalomhoz, hanemMagyarországhoz, a magyar néphez sem fûzi semmi. Errõlígy vallott legutóbbi kötetében a Nobel-díjas író:

„Miért a német állampolgárságot venném fel? De miért neazt? Se német nem vagyok, sem izraeli, sem magyar. A néme-tekhez fûznek a legerõsebb kulturális kötelékek, ott a közön-ségem, ott a kiadóm; egyedül Izraelhez fûz olyan szolidaritás,amelyet nép vagy nemzet iránt egyáltalán érezni tudok, izraelikötõdésem teljes egészében érzelmi kötõdés; Magyarországhoz anyelven kívül semmi sem fûz, sem szolidaritás, sem szeretet; ezaz ország, amelyet el kell hagynom, mielõtt lelki beteggé tesz ahamis értékrendszerük, a számomra elfogadhatatlan moralitá-suk.” (Kertész Imre. i. m. 39. o.)

Érdekes gondolatmenet: a németekhez kulturális kötelé-kek, Izraelhez „népi”, „nemzeti” szolidaritás fûzi (ez termé-szetes, hiszen Kertész Imre végtére is Izrael népéhez tarto-zik), viszont Magyarországhoz - a nyelven kívül - semmi: seszolidaritás, se szeretet. (Azt csak zárójelben kérdezem: azizraeli elnyomó politika és megannyi szörnyû következmé-nye vajon miért nem hamis értékrendszer, s miért nem elfo-gadhatatlan moralitás Kertész számára? Talán azért, mert a„népi”, „nemzet”” szolidaritás, az „érzelmi kötõdés” nálamindent felülír - még az erkölcsi elveket is.)

Adva van tehát egy magyar nyelven író Nobel-díjas szerzõ,aki nem része a magyar irodalomnak. Nem én mondom ezt -Kertész minõsíti így az életmûvét. És magát. Illenék tisztelet-ben tartani Kertész akaratát.

S most nézzük, milyen vallomással hódol a magyar nyelv-nek Kertész Imre.

Fentebb idéztem Kosztolányit, aki a nyelv kapcsán „meta-fizikai rejtélyt” említett. Mintha neki válaszolna az évtizedektávolából Kertész Imre:

„A magyar nyelvvel való viszonyom ugyanolyan, mint a szá-mítógépemmel való. Eszközként használom, szeretem készsé-gét, hajlékonyságát, leleményességét, kezelhetõségét etc., mind-ezért még hálás is vagyok. De metafizikáját nem kutatom, éspusztán azért, mert használom, s mert rajtam kívül még sokanhasználják, nem érzem úgy, hogy egy számítógép-országhoz tar-tozom, amely egyúttal az úgynevezett hazám is lenne. El tudomképzelni, hogy egy másik számítógépen dolgozom, mint ahogy eltudom képzelni, hogy egy másik nyelven írok; sajnos, ezt én márnem tehetem, ám korántsem érzelmi okokból, hanem azért,mert öreg vagyok, s nincs már idõm megtanulni egy másik nyel-vet. S ezt gyakran nagyon sajnálom; sõt alapvetõ hibának tar-tom, hogy nem egy európai kultúra nyelvét használom, hanema magyart, amelyen a magyaroknak fölöslegesen beszélek, smás nyelvûekhez pedig csak közvetítõkön, vagyis torzítókon ke-resztül szólhatok, mintha egy rekedt mikrofonba beszélnék.”(Kertész Imre: i. m. 43. o.)

Kosztolányi után mennyire más szavak ezek! Kosztolányimég arról írt, hogy csak az anyanyelvvel nem lehet soha jól-lakni, Kertész viszont alapvetõ hibának tartja, hogy nem egynagy európai kultúra nyelvét használja. Nem tehetek róla:Kosztolányi hozzám nagyon közel áll. Kertész Imre szavaitpedig idegenkedve olvasom. De ha még tanítanék, bizonyezeket az idézeteket felolvasnám a diákoknak. Hogy meg-tudják, mi a különbség magyar író és magyar nyelven írószerzõ, magyar irodalom és magyar nyelvû irodalom között.

Mondandóm végére értem, célom csupán ennyi volt:szembesíteni két író szövegeit. De zárásul nem spórolhatokmeg még egy idézetet. Mert amikor az alábbi szavakat olvas-tam Kertész könyvében, akkor - azt hiszem - megértettem akertészi jelenség egyik lényegi elemét. Amikor 2002-ben be-jelentették, hogy Kertész Imre kapja az irodalmi Nobel-díjat,a hír hallatán így méltatta önmagát a kitüntetett:

„Azt hiszem, a Svéd Akadémia döntése nagy bátorságról ta-núskodik. Azért kaptad, mert. az indoklás lényegtelen. Egy mû-velt, kifogástalan képességû, magányos, hazátlan és védtelen író

kapta, aki semmiféle ‘hivatalos’ támogatásban nemrészesült, nincs lobbyja, nem tud angolul, és igen sötétenlátja a világot. De látja” (Kertész Imre: i. m. 181. o.)

Nem akarom én bántani Kertész Imrét, dehogy. Deez a magasztaló önértékelés- „mûvelt, kifogástalanképességû” - gyomorforgató. Nemcsak azért, mertpéldául az író mûveltségének „mélységét” is meglehetne kérdõjelezni könyvei alapján, hanem azért is,mert Kertész nem õszinte. Igenis, hivatalos támogatás-ban részesült, igenis volt „lobbyja”. A Nobel-díjat semvéletlenül kapta - többek között erõs német tá-mogatással. Kevés író mondhatja el magáról, hogy asemmibõl úgy építették föl, mint Kertészt Németor-szágban.

Kertész Imre és Kosztolányi Dezsõ. Két külön világ.Kosztolányi világában otthonosan mozgok. Mertmegejtõ, ahogy például az Akadémia jóvoltábólelhalálozott „cz”-t elsiratja. Kertész világa viszont ide-gen számomra.

Régóta töprengek azon, vajon miért. Azt hiszem,megleltem magamnak a választ: Kertész világa nekemtúlságosan mûvi. Nem õszinte. Nagyon, de nagyongyökértelen.

Szalay László

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 31Reflektor

Ferenczy Károly: Napos délelõtt

Gondolatok Napóleon padjánüldögélve

Ülök egy útszéli, vörös homokkõbõl faragott padon.Nem akármilyen kõpad ez, ott áll 200 éve, pontosabban1811 óta. Neve: Napóleon-pad. Helyszín: nem Franciaor-szág, hanem Dél-Németország par excellence bortermõvidéke; nem messze innen a német-francia határ és azontúl Wissenbourg / Weißenburg – az „én Fehérvárom“ és a„Fehérvárra menõ hadi út“ , amirõl egyszer már írtam volt.

A szóban forgó kõpad története 1801-re nyúlik vissza, ésazzal a békeszerzõdéssel kezdõdött, amit 1801. február 9-én kötött Franciaország Ausztriával, a lotharingiai Lunéville-ben. E békeszerzõdés címe: Traité de Paix entre la France etl´Empereur d´Allemagne, és a következõ mondattal kezdõ-dik:

S. M. l’Empereur, roi de Hongrie et de Boheme, et le pre-mier consul de la République française, au nom du peuplefrançais, ayant également á cour de faire cesser les mal-heurs de la guerre, ont résolu de procéder á la conclusiond’un traité définitif de paix et d’amitié. – vagyis: Õfelsége aCsászár, Magyarország és Csehország királya, és a Franciaköztársaság elsõ konzulja, a francia nép nevében, egyarántszívûgyüknek tekintve a háború szerencsétlenségénekmegszüntetését, elhatározták egy végérvényes béke ésbarátsági szerzõdés megkötését. Aláírás: Signé Louis comtede Cobentzel (Jean Louis comte de Cobenzl – 1751–1809– osztrák diplomata, volt szentpétervári nagykövet).Joseph Bonaparte (Joseph Bonaparte – 1768-1844 –Napóleon testvérbátyja, jogot tanult, majd öccse, acsászár, a spanyol királyi trónra ültette).

Meg kell adni, szép bevezetés az egyezséghez. Aszóban forgó elsõ konzul azonban nemsokára császárlesz, és az elkövetkezõ évtized alatt, a békérõl is megle-hetõsen egyéni elképzelései lesznek.

A Lunéville-i béke szentesítette de jure azt, ami de factoamúgyis tény volt, nevezetesen: a Rajna-balparti német te-rület francia annexióját. Egycsapásra megszünt harminc-valamennyi kis hercegség, megalakult a Département duMont Tonnerre (ez a német Donnersberg: Mennydörgõ-

hegy fr. fordítása) és a Bas-Rhin; bevezették a francia köz-igazgatást, megszüntették a középkori céh-sorompókat,bevezették az egységes mértékrendszert (ami akereskedelem felvirágzását eredményezte), és azt anapóleoni Code civil-t, ami – és itt fogódzzon meg azolvasó! – a Német Császárságnak a francia-porosz háborútkövetõ, 1871-ben történt megalakulása után is, még 1900-ig érvényben volt a Rajna balparti, úgy annak elõtti, mintannak utáni, mindig is németek lakta területein! Sõt, egye-nesen mitosz jelleget öltött az ún. Francia idõszak, éspedigaz 1848-as idõszakot követõ Metternich-i elnyomásnakbetudhatóan, amikor nosztalgiával gondoltak vissza a„szép ... francia idõkre.”

Nos, a szóban forgó kõpad a napóleoni idõszak szimbó-luma, ugyanis: 1811-ben, Napóleon fia (a filiusz lesz majda nápolyi király) leendõ születésének emlékére elrendel-tetett, hogy a Département Bas-Rhin-ben állítsanak az útakmellett kõpadokat, fedõlappal, hogy a piacra menõ parasz-tasszonyok és cselédek a fejükön hordozott kosarakat afelsõ részre helyezhessék, s az alsó padon ülve megpihen-hessenek. Mind’máig néhány fenn is maradt; neve:Napoleonsbank; immáron kultúrális örökség. A képenlátható padot 1811. június 9-én állították, Ilbesheim nevûfaluban.

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEMûhely

dr. Szõcs Károly

200 évvel ezelõtt vette kezdetéta napóleoni korszak vége

Ahol immáron három évtizede élek, a Rajna bal oldalán, mindmáig fellelhetõk a napóleoni idõk nyomai és emlékei. Errõl szól-nak alábbi írásaim, mivel idén az éppen 200 évvel ezelõtti szeptemberben vette kezdetét ennek az idõszaknak a vége, éspedig két vérescsatával: 1812. szeptember 7-én Borogyinónál a 19. század legvéresebb csatájában gyõzött Napóleon. A felcser 200 francia katoná-nak amputálta karját vagy lábát, összesen 58.521 halott, és 35.478 ló maradt a csatatéren. Ez volt az ára, annak, hogy megnyílta Moszkvába vezetõ út. Napóleon azonban a kiürített Moszkvában hiába várta tárgyalásra a cár jelentkezését, és elkövetett mégegy súlyos hibát! Ha ugyanis szeptember14-én felnézett volna az égre és a darvak szokatlanul korai déli irányú húzását a koraiorosz tél megbizható jeleként értelmezte volna (ahogyan az oroszok mindig is tudták), akkor elkerülhette volna a Berezina partikatasztrófát, amire 1812. november 28-án került sor. A Grande Armée 70.000 katonájából 30.000 harcképes katonája maradt.Ezzel pedig elkezdõdött egy zseniális történelmi személyiség és korának a végjátéka. Alábbi írásaim ebbõl az alkalomból kerül-nek olvasóink kezébe.

Az elmondottak okán kétrövid eszmefuttatás tehetõ.Az elsõ, hogy ugyanis Annodazumal, a német ass-zonyok ugyanúgy a fejûkönhordtak terheket, ahogyanmanapság is szokás a világsok-sok országában. Amásodik: ha meggondoljuk,hogy a francia megszálláselavult struktúrákat szünte-

tett meg és modern közigazgatást vezetett be, de súlyosadóterhet is rótt a lakoságra, aminél még súlyosabb volt akötelezõ sorkatonaság, ami azt is jelentette, hogyAusterlitznél a gyõztes francia hadseregben jelentõsszámú német állt szemben az osztrák-orosz haderõvel,majd jelentõs számú német halott porladt a Moszkváig ésvissza vezetõ útak mentén is; ezért a köznép számáraNapoleon ellenség és megszálló maradt. Waterloonál az-tán Blücher (Gebhard Leberecht Fürst Blücher vonWahlstatt – 1742-1819 – porosz Feldmarschall) Waterloo-nál eldöntötte a csatát; porosz csapatai döntötték el a há-ború kimenetelét, pontot téve a napóleoni korszak végére.A bécsi kongresszus restaurált sok mindent, azonban aszekularizáció érvényben maradt, éspedig jól érthetõ ok-ból. Mindez közismert. Késõbb azonban, a 48-as eszmékelfojtását követõ, általános gyülõletet kiváltó Metternich-korszakban elfelejtették azokat, akik Napóleon had-seregében szolgálva az európai útak mellett porladtak, ésbekövetkezett a kései megdicsõülés, ami okán az eleset-teknek 1836-ban Kaiserslauternben emlékmûvet állítottak,és ...a még élõ veteránok, függetlenül attól, hogy melyik ol-dalon harcoltak, annak a kornak szimbólumává váltak.

A Légion d’honneur tagjainak Párizs pontosan postáztaévente, a legeldugodtabb német falvakba is, az életfo-gytiglan fizetett tisztelet-zsoldot. Csoda-e, ha a hajdanifrancia megszállás ideje és maga Napóleon körül mitoszjött létre? A rosszra következõ még rosszabb (sokszor csakrosszabbnak gondolt) talaján születnek a mitoszok; ez jólmegfigyelhetõ az 1989 utáni idõkben is.

José Ortega y Gasset (José Ortega y Gasset – 1883-1955– sp. filozófus és szociológus, nagy mûve: La revolu-tión de las masas 1929) írja: a történelem nem a csúcso-kon, hanem lent, a völgyekben játszódik. És itt hozzá-fûzhetjük: de csak fentrõl, a csúcsokról lehet áttekinteni ésirányítani a völgyekben történõ eseményeket. Napóleonthadvezéri és államfõi zsenialitása emelte min-denki fölé,mások számára elérhetetlen csúcsokra, ahonnan a rálátásoptimális. Létrehozott a feudális struktúrák helyett egymodern, a polgárság méretére szabott apparátust(törvénykezés és végrehajtó szervek), ami biztosította aszereplõk számára a szükséges folytonos felhajtó erõt. Õvolt ennek a történelmi drámának a zseniális fõrendezõje,amelyben a szereplõknek valójában csak statiszta szerepjutott. Ebben van a lényege és magyarázhatósága aNapóleon-jelenségnek.

A császár padján üldögéltem és ...habe ich vieles vormeinen Augen passieren lassen. (...hagytam elvonulni sze-meim elõtt annyi mindent – a szerk.) Voila, le résultat!

NÉPÚJSÁG, 2007 június. Átdolgozva, kiegészítve 2012.;

Akit személyesen Napóleonítélt halálra – avagy gondolatok egy 200 évvelezelõtti halálos itélet nyomán

A szóban forgó idõben – tehát az 1800-as évek elején –gyakoribb volt a halálos itélet, mint manapság a válóper. Hogyki itélt valakit halálra, nemigen bírt jelentõséggel. De ha vala-kit személyesen Napóleon itélt halálra, nyílván nem tyúktol-vajlás lehetett az oka. Márpedig egy ilyen esetrõl lesz szó a kö-vetkezõkben.

Történt pedig a következõ: 1806. aug. 26-án golyó általi ha-lára itéltetett személyesen a francia császár parancsára Jo-hann Philipp Palm, egy jámbor könyvkereskedõ. Palm 1766-ban született a württenbergi Schorndorfban; apja sebész voltés adóbehajtó. A fiú testvérbátyjánál tanult, aki udvari könyv-kötõ volt, nemsokára feleségül vette egy könyvkereskedõ le-ányát, majd átvette apósa üzletét. Sok baja adódott a cenzúrá-val, de nem azért, mert a hatalmat kritizálók vezetõje lett vol-na, nem, csupán azért, mert olyan füzeteket (is) forgalmazott,amelyek miatt nemsokára be is zárták Salzburgban. Egyetlen„hibája” volt, hogy jámbor, jóhiszemû könyvárus lévén, a kö-zönség véleményét tükrözõ, vagy azt alakító írásokat is szí-vesen forgalmazott.

Miután Poroszország súlyos katonai vereséget szenvedettJénánál és Auerstadtnál, francia megszállás alá került azország. És ekkor forgalmazott egy olyan írást, aminek címe:„Németország a legmélyebb megaláztatásban.” Ennek az írás-nak a szerzõje a francia megszállókról nem éppen dicséretesdolgokat írt, hogy pl. a francia katonák „zabálnak, iszákoskod-nak, rabolnak és megbecstelenítik a fehérnépeket.” Napóleonmagán kivül volt, és 1806. aug. 5-én elrendelte a könyvárus le-tartóztatását: »Azt akarom, hogy hadi törvényszék elé állíttas-sék és 24 órán belül fõbe lövessék. Nem közönséges bûnözés,ha a francia hadsereg által megszált helyiségekben gyalázkodóírásokat terjesztenek, ami a lakoságot ellenünk lázítja: ez haz-aárulás.« Palm-ot Nürnbergben egy olyan koldus árulta el,akinek röviddel elõtte néhány tallért adott; elfogták ésBraunau am Inn-be vitték, ahol a császár akarata szerint jár-tak el. A város polgársága kegyelemért könyörögött, de hiába.

1806. aug. 26-án 150 gyalogos és 120 lovaskatona kisérte aszerencsétlen könyvárust a vesztõhelyre, ahol jelen volt azegész francia garnizon. Az erõd sáncain pedig a francia tûzér-ség készenlétben állt, ha netán a lakosság körében zavargástörne ki. A hét hatósági személy, akik az itéletet meghozták,elhagyták a várost.

Hat fegyver dördült el, de egyik golyó sem volt halálos. Anémet köznép hangos tiltakozása közben az áldozat vérbenfetrengve, hason csúszva vonszolta magát. További lövésekdördültek el, és a szegény ember még mindig élt; az asszonyokjajveszékelve sírtak. Végülis két katona egészen közelrõl fejbelötte. A temetõör a francia garnizon parancsnokának ren-delete ellenére a köztemetõben hantolta el.

Így végezte egy jóhiszemû könyvkereskedõ, aki életévelfizetett azért a jogért, amit éppen a francia parlament foglaltírásba 1789. július 11-én, és aminek a neve: Déclaration des

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 33Mûhely

droit de l’homme – Az emberi jogok nyílatkozata. A minketmost érintõ szakasz így hangzik:

Art. XI.LA libre communication des pensées et des opinions est un

des droit les plus precieux de l’homme tout citoyen peu dontparler, écrire, imprimer librement sauf á répondre de l’abusde cette liberté dans les cas déterminés par la loi.

Vagyis: A gondolatok és vélemények szabad közlése egyikea legbecsesebb jogainknak. Minden polgár szabadon beszél-het, írhat és nyomtathat, de törvény elõtt felelõs e szabadság-gal való visszaélésért. (A visszaélés fogalma a törvényben fog-lalt és megnevezett helyzetekbõl, tabukból és körülményekbõladódik.)

Ma pedig Palm szülõvárosában, Schorndorfban van a Palmalapitvány, és kétévente a „Johann Philipp Palm” díjjal tün-tetik ki azt, aki érdemeket szerez a szabad vélemény- éssajtószabadság érvényesítéséért folyó örökös harcban.

*

A gondolat és szólás szabadságának hiányát leginkább a volt„béketábor” lakói tapasztalhatták, s így leginkább „mi” tud-hatjuk annak értékét. Immáron másfél évtized óta megtapasz-talható volt az ezzel a joggal való élés, és ... , uram´bocsá: aleggyalázatosabb visszaélés is. Minden nap elhangzanak olyanvélemények, amelyek hallattán nem marad más, mint cenzúraután kiabálni! Ha azonban meggondoljuk, hogy a cenzúra va-lójában azt jelenti, hogy mindent megnyesni, ami egy meg-húzott zsinórmércét meghalad, akkor elõször a mû, utána pe-dig a zsinór felettire kinõtt fejek esnek a nyesõolló áldozatává.Sajnos, a tapasztalat azt is megmutatta már – a történelem so-rán – és többrendbélileg, hogy ilyenkor a meg- és lenyesettekközött találhatók a legjobb mûvek és legjobb fejek is. Emiattejtendõ. Sajnos, van más bajunk is a demokráciával, éppenelég. Nevezetesen: egy közveszélyes, szélsõséges nézetû és za-varos fejû szavazata ugyanannyit nyom a latba, mint a tisztes-séges, felvilágosult polgáré. 2007. május 22.

Napóleon német tábornokaAhol élek, Némethonban, minden nap bele lehet botlani a

napóleoni idõk hagyatékába. Igy pl. amikor azt mondanák:na, menjünk, akkor elhangzik: állá, ami az allé francia men-jünk szónak a helyi, dialektusban használt formája. Mikorelõször hallottam, zavarba jöttem, mivel az Allah-hoz hason-lított. Azon a bizonyos padon – Napoleonsbank – amelyikenüldögéltem, elgondolkoztam egy s másról. Van a szomszédbanegy vincellérfalu, meglehetõsen jómódú, s annak temetõjébenpihen Napóleon egyik, ebbõl a faluból származó dandártábor-noka: Michael Geither, „Brigadengeneral der Grande Arméevon Napoleon” - így a neve.

Utánaolvastam ennek a nem hétköznapi fickó történeté-nek. Nos, a tábornok 1769-ben született, Napóleonnal egya-zon esztendõben. Apja (fa)esztergályos volt. Ifjúkorában el-követett egy olyan csínyt, ami a hadsereg kötelékébe kergette:tintát csepegtetett a szenteltvízbe, ami miatt 15 évesen Lan-dauba, a Rajna bal partján fekvõ francia erõdbe menekült, és

kérte felvételét a francia hadseregbe, amivel megmenekült azelkerülhetetlen, súlyos büntetéstõl.

Két év mulva máris káplári rangot ér el, tíz év mulva had-nagy. 1799. nov. 1-én pedig mindenki rá figyel, mikor az egyip-tomi hadjárat során kilötték alóla a lovát, és közelharcban hétmamelukokkal szemben kerekedett felül, sebesülés nélkül.Ezután a „hetet egycsapásra” mondással emlegették. Ezenhõsi tettéért személyesen Napóleontól kapott egy tiszteletbélikardot, amely egyik szomszéd faluban, egy magángyüjtemény-ben ma is megtekinthetõ.

1812-ben dandártábornoki rangban vett részt az oroszhadjáratban, ahonnan ugyan visszatért, de jobb karját elhagy-ta a berezinai csatatéren. Napóleon után pedig, XVIII. Lajosalatt, a megalázó korai hadi nyugdíjba helyezték. Amikor Na-póleon Elbáról visszatér, nyomban a francia erõd parancsno-ka és a város kormányzója lett a német Landauban. A végsõ-kig kitart Napóleon mellett, ami miatt, a francia hadseregbentöltött 31 évi szolgálata után, elbocsátották és megvonták tõlefrancia polgári jogait is.

Nos, a fickó nem nyugodt életre teremtetett. Ahelyett, hogyrövidre fogta volna lépteit, beleszeret egy 15 éves, leánytest-vérének gyámsága alatti leányzóba. A 32 év korkülönbségegyáltalán nem zavarva, feleségül is vette Évát, aki neki háromgyermeket szült. Straßburgban a nemzeti gárda parancsno-kaként lépett fel, élete utolsó, nagy, testre szabott szerepében.Ezután hazatért szülõfalujába, ahol 1834-ben, visszatekintvenem hétköznapi életére, szeptember 28- án, fiatal, szeretõfeleségének, Évának a karjaiban, csendesen elszederedett.

Elmentem hát a Geinsheim-i temetõbe. Rendkívül szép ésgondozott (falusi!) temetõ, olyan, hogy az ember kedvet kaparra, hogy ott kerüljön a föld alá. Találkoztam falusiakkal,akikkel szóba is állhattam, és megegyeztünk abban, hogy atörténelmet – tetszik, nem tetszik – vállalni kell!

Neustadt, 2007. július

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEMûhely

Napólaon és a mûkincsek avagymûkincsek és okiratok tolvajlásáról

A jénai és auerstadti csata után Napóleon bevonult Berlin-be és elrendelte a híres Quadriga (Quadriga: a Brandenburgikaput diszítõ négyes lovasfogaton áll a szabadságot szimboli-záló Istennõ) lebontását a Brandenburgi kapuról és annak Pá-rizsba való szállítását, ahol fel kellett volna állítani. Erre azon-ban nem került sor, az orosz hadjárat végül is pontot tetturalkodására, és ...megmentette a Quadrigát, amit aztán a po-rosz hadsereg Párizsból hazaszállított és azóta is a Bran-denburgi kapun áll.

A Nagy Francia Forradalom tudvalévõleg eltörölte az adó-zást, ami a köznép legsúlyosabb terhét jelentette. De, nem-sokára kiderült – éspedig az államkassza gyors kiüresedéserévén –, hogy az államháztartásnak bizony sok pénzre vanszüksége. Erre szolgáltak a szekularizáció során kézre kerültjavak, de sokkal kiadósabbbnak bizonyult a hadviselés és akülországok fosztogatása és mûkincseinek elrablása. EztEgyiptom, Olaszország, Belgium és Hollandia szenvedte meg,majd sorra került valamennyi ország, ahol megfordult a fran-cia ”forradalmi” hadsereg. A császárt európai hadakozásaisorán szakemberek csoportjai kisérték, azzal a feladattal,hogy a hadsereg védelme alatt kiválogassák az eltulajdonítás-ra érdemes és Párizsba szállítandó mûkincseket. Mikor pediga Louvre annyira tele lett, hogy már nem volt hova raktároznia mûkincseket, Chaptal belügyminiszter elrendelte jelentõsmennyiségû anyagnak a vidéki Départementok közöttielosztását.

Minekutána a Rajna balparti terület csatlakozott (ne ma-radjon említés nélkül, hogy az ún. Mainzi köztársaság önkéntcsatlakozott a fr. köztársasághoz) az új Département duMonte Tonnere székhelye a mai Mainzlett, akkori nevén Mayence. Összesen14 Département jutott, sorshúzás ré-vén, egy bizonyos anyaghoz. Ekkorkerült 1803-ban Mainzba az a 36 db.(!)részben nagy formátumú képanyag,amelyik ma a „Französische Schen-kung“ – fr. adomány(ozás) nevet viseli.Ugyancsak nem nehéz ma elgondolni,hogy nem is volt egyszerû akkorPárizsból Mainzba (kb. 600 km) szállí-tani 36 db. nagyméretû festményt, nyil-ván lovas fogatokkal.

Az adományozás 200. évfordulóján,2003. októberben 25-én Mainzbanünnepi kiállítást rendeztek, ahol jelenvolt Jean-Jaques Aillagon francia kul-tuszminiszter is. Az öt hónapig tartókiállítás német precizitással megsz-ervezett rendezvény volt, számos tem-atikus vezetéssel, valamint kultúrtör-ténelmi elõadásokkal. Mindennaposvolt a sajtóban a ”zsákmányolt mûk-incsek” fogalma.

Alkalomam volt egyszermegkérdezni egy francia galeristát(lásd: Párizsból jövet félúton c. írásom,

NÚ. 2005. ápr. 15), éspedig így, sarkítva: ”mondja, mi akülönbség aközött, ahogyan Göring összehordta saját magán-képgyûjteményét, és ahogyan Napóleon elvitteOlaszországból a ma a Louvre állományát gyarapító tetemesmennyiségû olasz mûkincset. (Ezek között van a Mona Lisais!) Gondolkodás nélkül válaszolta: „csupán és kizárólagosana két tett között eltelt idõ. “

*Amig el nem felejtem, még ezt is leírnám: amikor megír-

tam az Erdélyi Seherezádé c. írásomatat (lásd: Székelyföldc. folyóirat, 2002. júniusi sz., v.mint saját Messzelátó c. kö-tetem), megkértem a párizsi német evangélikus egyház ve-zetõségét, hogy keresnék ki Braunecker Árpádkeresztelésének dátumát az 1858, vagy 1859 évikeresztelési anyakönyvben, megadva azt is, hogy a keresz-tapák neve: Kossuth Lajos és Klapka György. Nemsokáraazonban sajnálattal közölték, hogy valamennyi régikeresztelési naplót át kellett adják a francia államnak, ígynem hozzáférhetõk. Ki hitte volna, hogy ennek a gyakorlat-nak is lesznek utánzói: amikor Benczúr Gyula felesége,Boldizsár Piroskának a pontos születési dátumát szerettemvolna megtudni (lásd: Benczúr Gyula székely kapujaBajorországban, Székelyföld 2002. szept. szám, valamintsaját Messzelátó c. kötetem), a születési hely egyházi lev-éltárában gondoltam célhoz jutni; sajnos, ebben az eset-ben is így jártam, itt Székelykeresztúr egyházi levéltárát vit-ték koncentrációs táborba – hasonló sorsa jutott tehát apárizsi német egyház levéltárával.

Nem mondhattam el eddig senkinek, elmondom hátmost mindenkinek.2006. október 17. dr. Sz. K.Népújság, 2006. november 4., átdolgozva 2012. március 3.

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 35Mûhely

Nagy Oszkár: Nagybányai utca

A családA Család az élet törvénye....egyéni voltomban is törvény alatt állok.

László Gyula

(Folytatás júniusi lapszámunkból, második, befejezõ rész)

Úgy tûnik, a házastársi szerzõdés lényegében adásvételiszerzõdés: vásár, ahol igyekszik mindenki magát minél job-ban eladni, illetve magának minél jobb társat találni; a vásárazonban csak akkor lesz sikeres, ha mindkét fél egyformánjól jár, mert csak az a jó házasság, amelyik mindkét félnekjó, amelyik mindkét fél részérõl egyformán szerencsés.

Ezért a mércét ne tûzd túl magasra, de ne tedd soha alac-sonyabbra se, olyat szeress, akit nem kell szégyellned, de õsem téged (guba gubához, suba subához), választásodbantehát légy szerény, de ne légy igénytelen, vagyis járj, háza-sodj olyannal, aki hozzád illõ, aki magadhoz méltó, akinektetszel, s aki neked is tetszik, mert a tartós boldogság zálo-ga: a kölcsönös megelégedettség. A kölcsönös megelége-dettséghez szükséges feltétel pedig az egyenlõ és közösérdek. Ha az érdekek egyenlõek és közösek, akkor a párokszívbõl szeretik és nagyra értékelik egymást, igaz szerelem-mel, természetes módon egyesülnek, és nem számításból,nem is szánalomból, hanem úgy, mint akik együvé tartoz-nak, és könnyû szívvel hozzák a legnagyobb áldozatokat isegymásért, mert érzik, hogy az önfeláldozó szeretet is csakakkor méltányos és igazságos, ha kölcsönös.

Ha viszont az érdekek különböznek, akkor az, akinek ezinkább érdeke, a fennálló értékkülönbséget hódítássalhidalja át, amely nem más, mint rábeszélés, s a remélt töb-bletért, a ráadásért a nagy semmit: „heves, szenvedélyesszerelmét” kínálja cserébe. A szenvedélyes szerelem azon-ban sohasem õszinte, az érzékekre tör, esetleg sajnáltatjamagát, vagy tetszeleg. A hódítása stratégia és taktika, játsz-ma, melynek célja legyõzni, markában tartani a másikat,rákényszeríteni akaratát; ezért nem mer õszintén viselkedni,nincs is mögötte személyes, mély érzelem, vagyis fondorla-tot, hátsó gondolatot rejt. Ez akadályozza a teljesfeloldódást, és annak gyenge pótlékát nyújtja; pillanatnyisikerekre elegendõ ugyan, de ebbõl igazán bensõséges kapc-solat sohasem lesz, mert a hamisság és erõltetettség alka-lmatlan arra, hogy tartósan békés és mindkét oldalrólmegelégedett közösséget hozzon létre. A hódító sohaseméri be a jelennel, mindig mást akar, mert célja valójábannem is a másik ember, hanem önmaga.

A hódítás tehát téveszme, sõt bûn, nem lehet jó ügyetrossz módszerrel szolgálni, a kikényszerített házasság végülis mindkét fél számára csalódást okoz. Valóban meghitt vis-zony csak akkor bontakozhat ki, s a házasságnak is csakakkor lesz boldogabb jövõje, ha a kapcsolat nyílt, becsületes,egyenrangú és egyenjogú. A boldogságot nem lehet kihar-colni: csakis ingyen, ajándékként kaphatjuk egymástól. Nem

meghódítani (uralni) kell tehát, hanem felismerni és elfo-gadni egymást, mert a szerelmet nem lehet elvenni, csak el-nyerni lehet.

Ezért ne csak a saját érzelmeidre vagy akaratodra figyelj,hanem a másikéra is, és ne csak azt nézd, hogy jó-e neked amásik, hanem azt is, hogy te elég jó vagy-e neki, mert kön-nyen saját érzelmeidnek csapdájába esel, és azt vetíted ki amásikra, ami ott valójában nem létezik: a színes vibrálás amagad szemének káprázata, és ezért látod a másikat szivár-ványszínben. Ha tisztán látnál, rájöhetnél, hogy nem te vagyaz igazi. Lehet, hogy csak jó kedve van – ilyenkor mindenkikedves – és ezt véled szerelemnek; a jókedv elmúltávalazonban ez is eltûnik, és lassan ráébredsz, hogy csak a sajátérzelmeidbe voltál szerelmes.

Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem akar fölvenni,mert eléred, amit akartál, késõbb azonban megbánod: merta nem megfelelõ kapcsolat büntetésszámba fog menni, nemajándékszámba, mellyel önmagunkat, de társunkat isbüntetjük. A hódító szenvedély önzésbõl és kishitûségbõlszármazik: kapkodó, lázas keresés, hajsza a tünékenyboldogság után, amely mögött különbözõ téveszmék: tévesönértékelés, nagyravágyás, hamis értékrend, túlzókövetkeztetések, túlságosan szigorú bíráló szellem, a gondo-lkodás túlsúlya az érzékeléssel szemben, a társadalmiérettség és a valóságismeret súlyos hiányosságai húzódnakmeg, mellyel kimondhatatlan szenvedéseket zúdítunkmagunkra és másokra. Az egyikben ez a „rossz”, a másikbanaz, ám ugyanezt a „jó” tulajdonságokra is el lehet mondani:senki sincs, akiben minden jót együtt találhatnál meg, mertmindenkiben más és más formában jelentkezik a „jó” és a„rossz”, keresd bár az eszményit akár a végtelenségig. Akiigazán szerelmes, õ maga eszményíti párját, azaz többet látmeg benne, mint ami van: meglátja azt is, ami szeretnelenni, s ezáltal serkenti, hogy azzá is válhasson. A túlságosan

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEMûhely

Ferenczy Károly: Nyári nap

józan, igazmondó és bíráló „szerelmes” ellenben csak letöri,elkedvetleníti, és végül eltávolítja társát magától.

Ezért inkább lásd be elõbb saját hibáid, és ne vesd megbarátodat kis fogyatkozásaiért, azaz ne keress mindenvonatkozásban rendkívüli lényt, hiszen egyikünk sem az.Aki sokáig keresgél, sokat is csalódik, aki álmokat kerget,elszalasztja a kedvezõ alkalmat, és végül elmondhatja, hogyvolt ifjúság és volt szerelem – de nem vette észre. Mert akitéged hagy el, azt csak pillanatnyilag fájlalod – bármennyireis nagyon – de késõbb elmúlik; ám akit te hagysz el, holottõszintén szeretett téged, az örökké fájni fog.

Mert mindenkire vár egy társ, aki õt szerényen, hûsége-sen és õszintén szereti, de nem mindenki hajlandó észreven-ni. Hogy hol van most, türelmetlenül ne kutasd: a kellõidõben magától fog majd jelentkezni. Tán már itt is van,csak nem akarod felismerni. Õ az, akivel jól érzed magad,aki gyarló és tökéletlen létedre is értékel és szeret; nem küz-deni kell érte, csak elfogadni. Fogadd hát bátran, hálával, ésalázattal, mint Isten ajándékát, mert õ a legjobb, akitmegérdemelsz. Szerelemért szerelmet, bizalomért bizalmat,jóságért jóságot adj cserébe, és soha meg nem bánod.

Akit Isten rendelt, az mindig közel van, sohasem távol, ésnem kétséges, hogy Isten a legjobbat ajánlja fel, ha mindjártnem is látszik. Nem igaz, hogy csak tág ismeretségi körbentalálhatsz rá, sõt inkább ott van valahol a közeledben: a sze-relem némiképpen a hely tartozéka is. Az ugyanabban a la-kókörnyezetben (városban, faluban, házban), ugyanazzal azélettárssal eltöltött évek egységbe foglalják és boldogabbáteszik az életet. Ám akinek az élete különféle helyeken, kü-lönbözõ személyek társaságában zajlik le, annak életéveiapró szilánkokra, mozaikkockákra hullanak széjjel, s végülis rá fog döbbeni, hogy élet helyett nem voltak csak percek.A folytonosság megszakadásával eltûnik életébõl a múlt, ésnem marad más, mint az örökös, de lelkileg sivárabb jelen.Akiket nem kötnek össze a hely és az ifjúság közös emlékei,kissé idegenek maradnak talán mindörökre.

Szerencsés ember az, aki fiatalsága tanújával: gyerekkorijátszópajtásával, ifjúkori szerelmével házasodik össze, merta múltba visszapillantani egyedül, szívfájdalom nélkül nemlehet. Fiatalon jegyezd el magad, azzal, aki elõbb szeretett,aki már akkor is, mikor még jóformán senki sem voltál, ér-dek nélkül is, magadért szeret. Ifjúkorban kell házasodni,hogy fiatalságod virágát, ne pedig kóróját nyújthasdajándékba. Fiatalon kell szülni, gyermekeket nevelni, sõtmég a nagyszülõk is viszonylag fiatalabb korban tudnakleginkább örülni unokáiknak.

Ismerkedésre a közös munka és szórakozás nyújt alka-lmat, az „együttjáráskor” ki kell próbálni, hogy mûködõké-pes-e a kapcsolat: vannak-e közös elképzelések, célok, élet-eszmények, melyek megvalósítására összefognak, tudnak-etársak (nem pedig vetélytársak!) lenni munkában, szabadidõben, a nehézségek elhordozásában; tudnak-e egyezni,beszélgetni is, tudják-e kölcsönösen segíteni, kiegészíteniegymást, hiszen akik valóban egymásra találtak, nem csupánegyenlõek, hanem egyek. Ha nem, kár erõltetni a szorosabbviszonyt, mert végül úgyis mindketten egyedül maradnak.Az említett észelvek mellett az ösztönös-érzelmi vonzásnak(tetszés, vonzalom, szeretet, szerelem, vágy) is nélkülözhe-tetlenül szükséges a megléte, és jelentõs az összetartó

szerepe, de elõbb a lelket kell elnyerni, és csak azután atestet. Nem is a nemi vágy, hanem a gyermekek utáni vágyelõtérbe kerülése a családalapításra való érettség ismérve.Ösztön az ösztönnel, lélek a lélekkel, szellem a szellemmelkeresi a kapcsolatot, teljes összhangról azonban csak akkorbeszélhetünk, ha a testi (nemi), érzelmi és szellemikészségek (irányultságok) egyaránt találkoznak. Az állandóegy fedél alatt tartózkodás önmagában még senkit sem kötössze; ahhoz, hogy ne csak házasfelek, hanem házastársaklegyetek, hogy ne csak mellette élj, hanem vele: teljesösszhang kell.

A boldog házasság nagy kincs, nagy szerencse. Tökéletesmegfelelés azonban nincs, felhõket ne kergess. Két különvilág, amelyik némely dologban sokszor ellentétes is, hogyanis férhetne meg súrlódásmentesen egymás mellett? Csakisúgy, hogyha a köztük lévõ viszony teljesen demokratikus. Ademokrácia azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartanunk bár-milyen véleményt, még ha nem is értünk vele egyet. Megkell értenünk, hogy mindenkinek joga van a maga különvé-leményéhez, hogy bármennyire is „igazunk” van, ezzel má-soknak nem kötelességük egyetérteni. Türelemre, belátásra,kíméletre van tehát szükség, s a különbözõség, a másféleségmegbecsülésére. Nem egynemûségre kell ezért töreked-nünk, hanem egységre, egység azonban csakis az egyéniségtiszteletben tartásával, a kölcsönös megbecsülés alapján, ön-ként jöhet létre. A hatalmi vetélkedés ellenben elhidegülés-hez és váláshoz vezet.

Ha néha mégis érzelmi viharok haragos, sötét fellegei ta-karják el a napot, mely a társunk személyiségébõl sugárzik,jó tudni, hogy azért az a nap még létezik, ha pillanatnyilagnem is látszik. A boldogságot ezért ne az otthonon kívül ke-resd. A frigyet szétválasztani csak végsõ esetben, közös aka-rattal szabad, magától felbomolhat, de széttépni tilos. Azember lehetõleg csak egyszer házasodjon, és jól. A további-akban már a házastárs érdeke, a gyermekek érdeke, a családérdeke és boldogsága kell legyen a fõ célunk, nem a sajá-tunk, õket kell szolgálnunk legjobb képességeink szerint. Ajó házasságban teljesedik ki a nõ és a férfi. Ostoba divat ko-runkban, hogy a nõ férfias akar lenni, ám emiatt nem tudjanõiességét kibontakoztatni, miközben a férfit is akadályozzaférfias tulajdonságai kiteljesítésében.

A családtól az ember szeretetet, megértést, segítõtársat,munkamegosztást, kellemes otthont, állandó nemi partnertés utódokat remél. Akit „magunkévá teszünk”, arról gondo-skodnunk is kell. De jobban boldogul az életben kettõ, mintegy: mert ha az egyik elesik, a másik fölemeli a társát.Hogyha bajok, megpróbáltatások érik, együtt szívósabbak:kettõs kötél nehezebben szakad. Ehhez azonban az kell,hogy a párok segítsék, és ne akadályozzák egymást. A családlegfõbb feladata ugyanis az, hogy elõsegítse mindenik tagjaszámára, hogy elérje azt a végsõ célt, amit Isten tûzött kieléje.

Örök erkölcsi törvény, hogy a szülõknek kötelességükgondoskodni gyermekeikrõl, a gyermekeknek pedig aszüleikrõl. Az ember nemcsak tartozik a családjához, hanemtartozik is neki. Így hát a családi közösség és a házasságintézménye, mint a családtagok közötti emberséges, erkölc-si kapcsolat sohasem szûnhet meg, sohasem lehet „túlhal-adott”, hanem örökre megmarad, mert a szeretet és a

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 37Mûhely

hozzátartozók iránti felelõsség vállalása a kultúra része,enélkül pedig nincsen civilizáció. Ami sohasem fog eltûnni,amíg az ember él a földön, vagy ha mégis eltûnik, az egysz-ersmind az emberiség pusztulását is maga után vonja.

Hagyományosan a nõtõl elvárták, hogy a család szerepel-jen értékrendjében az elsõ helyen, mert egyúttal ez volt afoglalkozása is: háziasszony. A lányok fõ életcélja az otthon-teremtés volt, a békés-boldog-biztos fészek megteremtése, aszeretet, a tisztesség és a tisztaság örökbecsû értékeinek vé-delme, mely nélkülözhetetlen kerete a legfõbb cél: az élettovábbvitelének. „Erre hívja el, és teszi alkalmassá a gyermek-áldás sejtelmes várakozása, az a szelíd áhítat, amellyel néki ké-szít elé mindent, amikor visszafojt egy-egy heves szót, és békü-lékenyen nyújt kezet, amikor irtózik hirtelenkedéseitõl ésháborgásaitól, hogy nehogy ezzel is egy cseppnyi balsorsotöntsön legkedvesebb kincsének életébe, mert azt akarja, hogyabból nõjön fel, ami benne a legjobb: lelke oltalmazó szerete-tébõl” (Nietzsche). A családtagok közötti munkamegosztásfüggõ viszonyba hozta õket egymástól, de együtt cselekvõké-pesebbek, s a nõ mint feleség és anya biztosította a családtöbbi tagja számára azt a hátteret, ahová a külsõ harcokután visszahúzódtak pihenni, és erõt gyûjteni. Ezugyanakkor azzal is jár, hogy akinek a család a foglalkozásas az otthon a munkahelye és ott érik a csapások, az nincshová fusson, hova meneküljön.

A mûszaki-tudományos fejlõdés (a bõséges árukínálat,félkész ételek, túlnyomásos fazék, mosógép, távbeszélõ,szolgáltatások, családtervezés stb.) napjainkban lehetõvéteszi a család hagyományos, nõi házimunkán alapuló for-májának megváltoztatását, mivel elegendõ idõt szabadítottfel a nõk munkavállalására. Ezzel viszont eltûnt a házi-asszonyi nemes hivatás, amely azonban nem volt sem acsaládban, sem a társadalomban kellõképpen megbecsülve;pedig a háziasszonyok szentek voltak, az élet forrásai ésmenedékei. Ám a nõk túlzott igénybevétele (hivatal és ház-tartás) tönkretette a családot: azóta nincs háttér se férjnek,se gyereknek, az otthon most már a nõket is csak annyibanérdekli, amennyiben benne az élet küzdelmeibõl megpihen-hetnek. Így hát két fáradt, hajszolt ember tér haza, és mind-kettõ azt várja a másiktól, amit az nem tud nyújtani; ezért asok válás, a sok egyke és elhanyagolt gyermek.

A családalapítás lényege, célja az új sarj, a jövõ ígérete: alegalább három, vagyis nekünk magyaroknak a minél többgyermek. Értük van minden, bennük újul meg a család és anemzet. Az élet folyamatába azonban az is beletartozik,hogy kisebb számban ugyan, de léteznek gyermektelenek,illetve egyedülállóak; ezek talán olyan feladatokmegoldására születtek, amit pont az tesz lehetõvé, hogy nemköti le õket a család, a gyermekek nevelése. Vagy ha nem, õkis jobban teszik, ha örökbe fogadnak legalább egy árvát. Azemberek, a természet, az élet szerelme a látszólagmagányost is az otthonosság érzésével ajándékozhatja meg,hiszen mindenki egy közösséghez, egy nemzethez, egy nagy-obb családhoz is tartozik.

A család – a szûkebb család, de a tágabban értelmezettcsalád is – hogyha felelõsségteljesen viszonyulunk hozzá,hozzájárul személyiségünk kiteljesítéséhez és életünketértékes tartalommal tölti meg.

Veér Gyõzõ, Szováta

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEMûhely

Tompa László

A vénülõSalamon királyszerelmes énekeibõlSzulámith, hajh, a te nagy ifjúságod,Mint rózsák szárnya pereg vén szívemre.Szemed kacagó fénye drága penge,Mellyel agyam bús rémeit levágod.

Napom helyett, mely már bukásnak indul,Hajad korongja ragyog, mint aranynap,Hogy sötétségben mostan se maradjak,Az ifjúság tûzfényes napjain túl.

Ha szólsz, csevegõ, friss habok locsolnak,A lélek tõlük testemben föléled,S vállam sem érzi batyuját a kornak.

Már csak körödben élet még az élet!Oh, szeress, ringass, karjaidban ápolj,S rejts el, védj meg a rám lesõ haláltól!

Kádár Géza: Ligetben

ÜzenetAzt hiszem, hogy minden velem egykorú, kegyelmi idejét

élõ ember többet jár a múltban, mint a jelenben, s a bizony-talan véget jelentõ jövendõre gondolni sem mer. Ezt pedigazzal leplezi, hogy amit biztosan nem tudunk, azzal nemérdemes foglalkozni. Tehát marad a jelen és a múlt. A jelen,mellyel már képtelenek vagyunk versenyt futni. A múlt az,ahova éjjel-nappal visszajárhatunk, mert ehhez nem kelleneka fájdalmas, visszeres lábak, s ami, azt hisszük, hogy a valósá-got adja. Azonban – mint az alábbiakból is kitûnik – egyesekszerint már az sem az, aminek hittük, hisszük. Valakik vagyinkább valamik ránk törtek, s azt akarják elhitetni, hogy amiteddig igaz valóságnak hittünk, az nem az, ami. Itt ugranak bea hõsi halottakkal való találkozások emlékei és üzenetei.

Bár már jócskán tarlóból fújt a szél, maga elõtt kergetve anyarat, s maga után lopva az õszt, olyan melegen sütött a nap,hogy kis híján még a levegõ is lángra lobbant. A szénacsinálásépp hogy befejezõdött, máris sarló alá érett a búza. Most márnemcsak egy-egy helyen lyukasztottak bele, hanem mindenoldalról „megtámadták” a búzahatárt. A kaszálással ellentét-ben, amikor csak harmatosan lehetett vágni a füvet, ezért márpirkadatkor el kellett indulni, most meg lehetett várni amarhacsorda kihajtását, mert nedvesen nem szabad kévébekötni a gabonát.

Reggel, megfelelõ idõben egyszerre lepték el az utat a sar-lós emberek. A sarlón kívül mindenkinél ott volt a jó hidegvízzel tele mázatlan korondi korsó. A föld végére érve elsõdolog volt ezt egy bütüjére ütött kéve árnyékába helyezni. Amázatlanság fontos, mert csak a csóré – meztelen – korsótudja kiizzadni magából azt a finom leheletnyi „harmatot”,amely elpárologva hûvösen tartja a vizet. Lényeges volt afolyadék-utánpótlás, mert a sarlóval való aratás sok izzadság-gal járó nehéz munka. Különösen, ha a „léhás” – gyenge –szalmájú szuláktól földre fektetett búzával kell megbirkózni.Nemcsak nehéz, de nagy elõvigyázatot is igényelt a sarlóvalvaló aratás, mert a sarló éles fogaival könnyen beleharapottaz azt forgató kezébe. Ezért a gyermek csak úgy tizenegy-tizenkét éves korára érett sarlóssá, s kezdte kóstolgatni, hogymilyen a marokhajtás, és milyen érzés, amikor egy rossz moz-dulat után megvágott ujjából kisercen a vér.

Azonban nem azért él bennem e nyaraknak az emléke,mert ekkor találkoztam elõször ezzel a véres valósággal,hanem mert valami nem várt, furcsa hírfoszlányokkal kezdettjátszadozni a tarlóvirágok közt bujdákoló szellõ. Ezek akezdetben hamiskásnak tûnõ hírfoszlányok napról napra sza-porodva egy idõ után úgy felerõsödtek, hogy nemcsak azaratást nehezítették, hanem még a jövendõ kenyerét is kezd-ték bizonytalanná tenni. Az embereket arra ösztökélték, hogya végére járjanak, s valódiságát kiderítsék. Akkor még senkisem gondolta, hogy a rádió, ez a faládikó jobban hazudik,mint a Gidó-dombon lakó Istáncsú Pista, a suszter, ezért min-denki ennek a „szájából” szerette volna megtudni az igazsá-got.

Ilyen beszélõ doboz azonban csak egyetlenegy volt afaluban, a segédjegyzõé, ezért bármilyen fáradtak is lehettekeste, ennek az ablaka alá mentek a nemcsak az igazságra,hanem reménységre is szomjas férfiak. Illetve valójában márcsak volt férfiak, akik már az elsõ világháború poklát is

megjárták. A másik részük még csak ezek után lesznek férfi-ak, mint magam is. A Donau adó – csak ez volt fogható – hon-védeink hõsies helytállásáról s a németek tervszerûvisszavonulásáról, a biztos gyõzelemrõl gyõzködött. Érdekes,hogy nem a vitatható igazság, hanem az utóbbi, a reménytkeltõ gyõzelem érdekelt. A remény utáni vágy hozta ideezeket a fáradt embereket. A remény, amely bármilyen kicsiis legyen, a legnagyobb reménytelenséget is képes legyõzni. Aremény, amely nélkül nincs élet. Ez a lét és nemlét közöttihatár. Az a fénysugár, amelybe kapaszkodva a legsötétebbszakadék fölött is átjuthat az ember. A remény, amelyneksokszor a valósághoz, az igazsághoz semmi köze és sokszornem más, mint az önvigasztalásunkra kitalált hazugság, mégismegtartó ereje van.

Ahogy most itt felidézem az immár közel hetven esztendõsmúltat, élõ valóságként jelennek meg a csak a holdtólmegvilágított, gondtól s munkától meggyötört arcok, ame-lyekben egy-egy jónak vélt hírfoszlány hatására sekélyebbéválnak az évtizedek ekéi által szántott árkok az arcokon, ésmegcsillannak a szemek. Elváláskor a kemény kézfogások, abütykös ujjak, s a kérges tenyerek találkozása között ott voltegy fikarcnyi remény, és ez már elég a holnapi küzdelemre.Minden mozogni tudó férfi itt volt, még Márton bácsi, a falukovácsa, a mindenkori szószóló sem hiányzott soha, pedig õ afalu végén reggeltõl estig verte a vasat. Itt volt, mert másnaperõsebbet, nagyobbat tudott ütni, s könnyebben megtörhettea vas akaratát, ha reménység keveredett a fújtató levegõjébe.

Most itt különlegesen egységes volt a mindig egységes falu,amelyet nem a rokoni, baráti szálak fûztek egybe, hanem akányádiság. Ez a különleges valami, amely bárhová kerüljönaz itt született s itt élt, azt mindig hazahúzza. Ezt nem lehetlevetni, megtagadni, ez a státus egy olyan öröklött kitüntetés,amelyre méltán büszke a Kányád-i, mert kányádinak lenninem akármi. Azt, hogy milyen erõs az a hírfonal, amelybõlegy fikarcnyi reményt eszkábált–toldozott össze a nép, nemtudom, de azt, hogy megtartó ereje volt, az biztos. S ki meremjelenteni, hogy a székely fennmaradásának egyik titka az atulajdonsága, hogy sokszor még a rosszat is a saját javáratudja magyarázni.

Elõbbi véleményem bizonyítására a sok este közül haddidézzek meg egy estét. Augusztus 20-án, Szent István kirá-lyunk napján lehetett, amikor a szarvas a patakba pisil, ezértebben a vízben fürödni már nem tanácsos. Ez a nyárvégi estesoha nem fakuló élõ emlék maradt meg bennem. Nem a kép-zelet szülte, hanem valódi sötét fellegek takarták el a holdats a csillagokat. Az ablakon át kiszûrõdõ petróleumlámpa vilá-ga annyira sem volt elég, hogy az arcok felismerhetõek legye-nek, így mintha személytelen imbolygó árnyak gyülekeztekvolna.

Kísérteties volt az az este. Mintha a rádió torkán megakadtvolna valami, olyan furcsának tûnt. Eddig is krákogó, recsegõhangjával a szavak közti hosszas szünetekkel közölte, hogyHorthy István kormányzóhelyettes hõsi halált halt. A hírolyan döbbenetet váltott ki, hogy a megdermedt emberek úgyálltak ott, mint temetõben a fejfák, amelyek némaságukkalbeszélnek. Pillanatra nemcsak a szájak, hanem még a szívekis megálltak talán. Mintha valaki vezényelte volna, olyan egy-szerre vették le a kalapjukat, s mint hóharmat ütötte virágok,olyan lehorgadt fejjel álltak. Az, hogy mennyi ideig tartott eza néma áhítat, nem tudom, de szinte hallani lehetett, ahogy a

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 39A múlt üzenete

kemény kézfogásokkor a kérges tenyerekben a fájdalom föl-jajdul.

Másnap estére, mint az elsõ sarlóvágáskor született szel-lõcske, amely eddig a tarló között bujdokált, most meg akar-ta volna mutatni, hogy már pajkos serdülõvé nõtte ki magát,a fancsikákra tépett sötét fellegeket úgy lesöpörte az égtengerérõl, hogy nem marad rajta más, csak egy fénylõ nagyhajó s körülötte sok-sok apró sziporkázó csónak. A Hadakútja olyan közelinek tûnt, hogyha teljes a csend, akkor talánmég Csaba királyfi és vitézei lovainak dobogását is meg lehe-tett volna hallani. A tegnapi csendet azonban mára olyan zsi-bongás váltotta fel, amikor nemhogy a csendet, még egymásszavát is csak értelmezni lehet. Erre pedig csak az volt képes,aki nem csupán résztvevõje volt annak, ami tegnap este tör-tént, hanem azt magáévá is tudta tenni.

Nekem, a közülük valónak nem volt nehéz a röpködõszavakat elkapni, s összepasszítani–párosítani, érthetõ mon-datokba alakítani. Ott ólálkodó hallgatózásom elsõ értel-mezése, hogy a hõsi halál nem közönséges halál, ami egyetjelent a múlandósággal. A hõsi halál egy olyan különlegesvalami, amelyben nincs elmúlás. A hõsi halottak úgy halnakmeg, hogy tovább élnek. Õket ezért nem is lehet elsiratni. Õkegy nemzet példaképei. A végtelen azon szimbólumai, ame-lyek szerint csak az a nép semmisül meg, vész el, amelyneknincsenek hõsei. Általuk vezet az út az örök fennmaradásfelé. Nos, most kezdtem megérteni a tegnapi színeváltozást, agörnyedõ derekak kiegyenesedését, a lehorgadt fejek dacbaemelkedését, a mellkasok gombot szakító kifeszülését s ahomályos szemek büszke elszántságot sugárzó csillogását.

Én, bár inkább voltam süldõ gyermek mint siheder, ezen ahirtelen „színváltozáson” mégsem lepõdtem meg, mert a népolyan, mint az a táj, az a föld, ahol él. Aki ezt látta, érezte avölgyek, a mély szurdokok sötét, nedves leheletét, a ködöt, aderet, amely úgy nehezedik s tapad rá mindenre, hogy azthihetné, nincs is erõ, amely e különleges, a bõr alá is behatolótapaszt föloldhatná. Aztán valahonnan támadt egy kis szel-lõcske, amely percek alatt a hegy csúcsára kergeti, ott éppencsak megcsóválja, megfutkározza magát, majd az elsõ nap-sugarakon, mint valami égi aranykötélen, pillanatok alatt a„mennybe” tornássza magát. Én már sokszor tapasztaltamennek hasonmását, a gondot s a bánatot, ahogy itt nem ritkavendéként úgy üli meg a lelkeket, hogy egy nem közülünkvaló alatta összerogyna, bizton megfulladna. Évezredeken átrajtunk kívül ezért nem tudott másfajta-féle náció itt meg-maradni, mert csak a székelynek adatott meg, hogy havalamitõl nem tud megszabadulni, akkor azt a saját hasznáratudja magyarázni.

Most is, ahogy ott ácsorgok, hallom, hogy valaki, mint apap szokott a templomban, olyan fennhangon kezd mag-yarázni. Az õt körülvevõk úgy elhallgatnak s úgy figyelnek,mintha a lutri várható nyerõszámát ismertetné. Egy kicsitközelebb húzódva hamar rájövök, hogy ez mindennél többet,vigasztalást s reménységet osztogat. Igaz, hogy a kor-mányzóhelyettes hõsi halála fölmérhetetlen fájdalom, devajon ez részünkre nem teszen-e, jelent-e többet annál, mintannyi „szobahõs”, a palotában le s föl lófráló – szaladgáló –,mert az õ tette azt példázza, hogy a hazaszeretet mindennélelõbbre való. Ha valaki, õ igazán megtehette volna, hogy nemenjen oda, ahol hízelgõ nõi tekintetek helyett a halálmeresztgeti a szemét. Nem tette, mert tudta, hogy hõsökre

nem az éjszakai csatangolásoknál, hanem az igazi csatábanvan szükség. Õ igazi hõs volt, mint az édesapja, aki sebesültenis irányította s gyõzelemre vezette a hajót. A vezetõk, ahogyjönnek, úgy mennek, de az ilyenek, az igazi hõsök örökremegmaradnak. Õk a mi példaképeink. Csak annak a népnekvan jövendõje, amelynek ilyen hõsei vannak. A mi történel-münk ilyenekkel van tele, eddig is, ezután is ezért tudtunk,tudunk itt megmaradni az idõk végezetéig.

A szónok befejezte, s csak azért nem tapsolták meg, mertahol a halált emlegetik, ott ennek nincs helye. Azonban,ahogy akkor ott figyeltem, az arcokon a ráncok úgy kisimul-tak, hogy a Hold s a csillagok fénye nem volt amiben megbo-torkázzon. A hazafelé induló már idõs, – a fiatalok a háború-ban voltak – férfiak olyan kemény, határozott lépésekkelmentek, mintha másnap a Don-kanyarban kellett volna lenni.Nem sokat kellett pajmolódjak – törjem magam –, hogy rájöj-jek, ezt ésszel felfogni nem lehet, mert ez nem az agy, hanema szívek dolga. Az ész, az értelem sok mindent kifundálhat –kitalálhat – s azt olyan különbözõ kitalációkba öltöztetheti,amelynek sokszor a valósághoz semmi köze. Az érzelemolyan, mint a nyers arany. Verhetik, kalapálhatják, mindigmegmarad aranynak, s bármilyen kevés legyen is keverékben,annak értéke tõle függ. Természetesen nem minden érzelemarany, de kettõ: a szerelem és a hazaszeretet vitathatatlanulaz. Mindkettõ még rombolásában is nemes. Ezek ott élnek alelkünk mélyén, és titkos irányítói az életünknek.

A számtalan név nélküli, egyszerûen csak hõs mellett ottvannak azok, kiknek nevét az évszázadok viharai sem tudtákfeledésbe sodorni. Õk az úgynevezett fétisek, földiistenekként az örök példaképek. Közöttük van, akinek vala-milyen emlékmû-szobor, tábla, festmény idézi a halhatatlan-ságát. Van, akinek csak a szívek, lelkek õrzik az emlékét.Sokaknak a nevük már olvashatatlanná kopott, csak a tetteik-ben élnek és munkálnak. Természetes, hogy a hõsök egynemzet hõsei. Vannak azonban olyan tettek, amelyek messzetúlterjednek az ország határain, s tettüket évszázadok falaivisszhangozzák. Valóban hangozzák. A tornyok hangjai azok,amelyeken át az Isten emlékeztet. Részünkre, magyarokrészére erõt ad, s gyõzelmet ígér mindennapi küzdelmeink-ben. Mert itt valóban küzdeni kell a mindennapi falatért, sharcolni fennmaradásunkért. Ebben az örökös bajvívásbannemhogy vickiózni – viccelõdni – még csak pajmolódni,hosszasan gondolkozni – sem lehet, mert egy pillanatnyi -nem félrefarolás csak félrepillantás, és nem mi áldozunk,hanem minket áldoznak föl. Ezeket írva a sok-sok emlékközül egy olyan dugogatja ki magasra a fejét, amely az elõb-biekkel teljesen egybevág. Nem egyetlen jelenet, hanemévtizedek mindennapos eseménye jelenik meg elõttem.

Nem is a tûzõ nap miatt volt forróbb az a nyár, mint azelõzõek, hanem azok miatt a fekete hírek miatt, amelyek var-jakként kezdték ellepni jövõnk horizontját. Nagyon kellemet-lenné, fülledtté vált a légkör. Csak kapkodva lehetett venni amegsûrûsödött levegõt. Édesapámnak, aki nemhogy a legyõ-zetést, a vereséget, még az ilyen irányú egyezkedést, alkudo-zást sem ismerte, akit sem a háborúban való sebesülés és fog-ság nem tudott megtörni, most mintha kissé gondterheltebblett volna. Én, suhanckorú gyermek, éppen csak észrevettem,mert egészen mással voltam elfoglalva. Én sem voltam más,jobb, mintha béka lett volna a hasamban – ahogy nálunkmondják az örökké éhes gyermekre –, úgy kuruttyolt, korgott,

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEA múlt üzenete

hogy még a jó fülû szomszédok is meghallhatták. Szememtöbbet volt a mellettünk kacskaringózó úton, mint az elõttemfekvõ búzán.

Szinte toporogva vártam, hogy rajta megjelenjenek a kan-táros-fazakas lányok, asszonyok, akik hozzák az ebédet. Máraz elsõ megjelenéskor megdobbant a szívem, de ahogy mindtöbben és többen jelentek meg, s tõlük tarkállott az út, a szí-vem már majdnem kiszökött örömében. Mint szimatot kapottkutya, úgy-úgy beleszippantottam a levegõbe. Az orromban,a torkomban éreztem annak a fuszulykás fazék tartalmánakaz illatát, amelyben nagy „túró” darabok hemperegnek.

Nincs a világon semminek olyan fenséges illata, mint an-nak a fuszulyka-bablevesnek, amelyet „túróval” fõznek. Nemhiába mondják, hogy a fuszulyka csak „túróval” igazi, már-mint azzal a túróval (csülökkel), amelyik élõ korában túrt.Ahogy teltek a percek, gyérült az asszonysereg, mert minden-ki igyekezett, hogy amire megkondul a harang, az ebéd ren-deltetési helyére érkezzen. Végre megkondult kicsi falumhófehér tornyának kisebbik harangja. Valahogy van, hogy edéli harangszó többet jelent itt, mint a nagyobbik harangnaka hangja, amelyik csak ünnepek és temetések alkalmával szólbele a létezésünkbe.

Édesapám ezt hallva mindig megemeli a kalapját. Azon-ban a déli harangszóra – mint ahogy most is – megáll, s a ne-héz évtizedek terhe alatt meggörnyedt derekát kiegyenesíti,úgy néz az égre, mintha látná azt, aki ott sorsunkat igazgatja.Egyenesen, õszinte s nem csalafinta, kicifrázott szavakkalmond hálát az eddigi segítségért. Nem térdre esve s hasoncsúszva kunyerál, kuncerál a további segedelemért, hanemõszinte, tiszta szívvel, szavakkal kéri, hogy továbbra is legyenvelünk. Nem az alamizsnát köszöni meg, s nem is azt kér. Õa küzdelmeihez kér segítséget s a munkája után áldást.Számomra mintaképpé vált édesapám nem mint gyáva,meghunyászkodó, esendõ ember állt a Teremtõ elõtt, hanemolyan teremtmény, aki méltó arra, hogy megteremtetett.Helyt álltunk, Uram. Ezt a földet, amelyet örök idõkre birto-kunkba adtál, Neked tetszetõs módon használtuk és védtük.Ha úgy kívántad, akkor akaratod szerint másoknak is segítet-tünk. S a közömbös, tátott szájú világ csodálatára ügyedetgyõzelemre vittük. A ki tudja, hány harc és gyõzelem egyikeaz a Nándorfehérvár, amelyért ötszázötvenöt éve délben aharangok megkondulnak. Ez az idegenek részére emlékezte-tõ, részünkre több: erõt, reményt adó égi sugallat. A déli ha-rangszó mindig ezeket a varázslatos pillanatokat idézi s vetetile fejünkrõl a kalapot. Mert a harangok hangjával nem csakaz emberek küldenek üzenetet az égbe, hanem lakója is: aMindenható a földre.

Nos, pont ezt a tudatot, reményt adó hitet akarják tõlünkmost elvitatni úgy, hogy aljas szándékukat tudományosnak ál-cázzák. Azt akarják elvitatni, hogy ötszázötvenöt év után õkjobban tudják, hogy mi, mikor és hogyan történt, mint arégiek. Ötszázötven esztendõ kellett elteljen, hogy ami akkortörtént, arra fény derüljön. Olyan sötétség borította az akkortörténteket, hogy rajtuk kívül ezt eddig senkinek sem sikerülteloszlatni. Mára születtek meg azok a tudósok, akiknek sik-erült „kideríteni”, hogy huszonnégy nappal a gyõzelem elõtthúzatta meg a pápa a harangokat. S ezek nem Hunyadi Jánosgyõzelmének örömét hirdették, hanem pont az ez irányú ké-tely, kétségbeesés szülte segítségkérést, könyörgést közve-títették az ég lakójának. Azok könyörgését, akik a harangszó

hallattára térdre esve kérik, hogy a kétszeres túlerõben levõtörök ellen segítse gyõzelemre vinni a Nándorfehérvár s akeresztény világ védelmezõit.

Naponta háromszori harangozás hívta a híveket, s kérte azEgek urát, de ezek még véletlenül sem estek egybe a déli idõ-szakkal. Tehát itt szerintük a lényeg a huszonnégy napi kö-nyörgés, s nem az ezt követõ világra szóló gyõzelme HunyadiJánosnak. A Hunyadi János által megszületett gyõzelemtehát a sikeres könyörgés eredménye, de akkor vajon hol ma-rad a hálaadás? Igaz, hogy a hála nem általános emberi tula-jdonság, de itt ennek elmaradása igencsak furcsa. S egyál-talán, mi történt a háromszori harangozással? Az elnémulás,elnémítás jelentené a hálaadást? Errõl nem szól a fáma.Állítólag a déli harangozást csak 1501-ben rendelte el a pápa.Az okát nem lehet tudni. Lehet, hogy a gyõzelem emlékére,de az is lehet, hogy csak azért, mert a nap fele elmúlt, vagyamit gyerekkoromban úgy vártam: hogy jelezze az ebédidõt.Ezek szerint balgaság minden, amit eddig hittünk, s a cél eztelhitetni. Az ezt akarók szerint a történelem zavaros, illetveazzá kell tenni. Szerintünk viszont a szándékuk világos: meg-ingatni a hitünket, elvenni a reménységet, s akkor a hitehagy-ott, reményvesztett népnek ácsolhatják a keresztet.

Aljas módszerük ismeretes. Kezdetben csak aprádonként– kis adagokban –, csak éppen péstelgetve – célozgatva, ke-rülgetve – mint a jó szándékú?! történészek, éppen csak be-kopogtatnak lelkünk, szívünk emlékeket õrzõ almáriumába.Késõbb kellõ fogadtatást sejtve, a megrepesztett ajtón át be isosonnak, s kezdik kétségbe vonni a benne levõ értékeket,mondván, hogy ezek nagy része hamis. Ezekkel nemhogykérkedni nem szabad, hanem mint kacatokat ki kell dobni. Smint hamis kincset õrzõknek, nincs amiért egyenes gerinccel,feltartott fejjel emlékezniük. Déli harangszó nem is volt, s haharangozás volt is, az nem akkor s azért volt, amiért apáinkleveszik a kalapjukat. A gyõzelem, melynek jelentõségét lehetszûkíteni – eltagadni még nem –, csak ötven évig tudtamegvédeni a keresztény országot. Azonban a hadvezérek sor-rendjével már lehet játszadozni.

A gyõzelem évfordulója alkalmával állított emlékmû a Ka-pisztrán-torony nevet viseli. Az avatáson talán még megem-lítik Hunyadi János nevét is, de meggyõzõdésem, hogy az idõ

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 41A múlt üzenete

P. Kováts Ferenc: Felsõbánya

múlásával ezt nem csak „elfelejtik”, hanem még a nándorfe-hérvári gyõzelmet is kétségbe fogják vonni. Úgy, mintDugovics Tituszét, aki szerintük csak kitaláció, egyáltalánnem is létezett. Népünk évezredeken át csupa békében élteaz életét. Nem volt szükség hõsökre, ezért nincsenek is.Letagadni, megtagadni mindent, ami nemzeti. Az egésztörténelmünk hamisítás, kitaláció. Népünk évezredeken átnem a történelemben, hanem afölött kóválygott, valahol azázsiai pusztákon. Itteni létünket sem a Mindenhatónak,hanem a környezõ népek nagylelkû adományának köszön-hetjük. Nemcsak a Földhöz, az Éghez sem volt semmiközünk. Az égbeszálló füstbõl jósoló táltosaink sem léteztek.Mint ahogy a reményt adó Napba öltözött Mária kultusza iscsak vallástörténeti hamisítvány.

Nem tudom, minek tudható be az a magatartás vagyvélemény, amely egyházi vezetõinket távol tartotta a verõceiösszetartozás templomának avatásán való részvételtõl.Azért, mert az üvegfreskók az õsi Mária-kultuszt jelenítikmeg? Miért a nagy tiltakozás azért, hogy a csángók hajnal-ban a hegyen imádkozva, a Napba öltözött Máriától kérikmegmaradásukhoz a segítséget? Minden szándék érthetõvéválik akkor, amikor – bizonyos megnyilatkozások szerint –sajnos Csíksomlyó elveszítette egyházi jellegét és a mag-yarság zarándokhelyévé vált. Az ezt hirdetõk vagy nemtudják, vagy szándékosan bizonyos érdekekért „elfelejtik”,hogy csak egyedin lehet az egyetemest szolgálni. Más szóval:a nemzeten át a nemzetköziséget. Kasztokon, érdekszövet-ségeken át csak érdekszövetségeket, de nem a nemzetet s azegész emberiséget.

Õk ne tudnák ezt? Nem hiszem. S nem tudom megérteni,miért akarják õsi gyökereinket elvágni. Sok „új nemzet”érdekeinek megfelelõen, kitaláció alapján ír történelmet. Afentiek a miénket, az igazit is letagadják. Hõsi halottainkszellemét akarják legyõzni? A szellem legyõzhetetlen! Hõsihalottaink nevében kiáltom világgá, hogy ki tudja hány ezeréven át a Mindenható az ázsiai pusztákról népünket nemszándék nélkül vezette ide, a Kárpát-medencébe. Népünk-nek hivatása van. S bármilyen érdekbõl törnek hõsi halot-tainkra, azokat legyõzni nem lehet. Általuk és általunknépünk örök életet nyer.

Dr. Toró Árpád

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEA múlt üzenete

Reményik Sánor

Még élekMég élek és még mindig dalolokDe már a szívemetKitépték keblembõl a viharok,S úgy zengetik: tõlem idegenül,Rajtam átDalolnak rég elhantolt istenek,S önnön beszédemre sem ismerek -És rajtam át a végzet teljesül.

Rajtam átNépek mennek az Ítélet eléS keresztül rajtam roppant folyamokHömpölyögnek a deltájuk felé.

Még élek és még mindig dalolok,De már a szívemetKitépték, elvitték a viharok,S nem magamé, - a viharé vagyok.

És még ha elcsitul a fergeteg:Ki tudja, döbbent ámulattal érzekSzívem helyén talánEgy sötét lyukat, véres ürességet.

Kit pengetett a szelíd esti szél,S borzongatott a hûvös alkonyat,Magától hogy adna az árva lantIlyen sikoltó, égõ hangokat?

A Idõ, ez az óriás legényTépdesi lantom, s lelkem húrjait,Övé a dal, övé a költemény.S félek, a dal, amit életre hív,Sötétebb, súlyosabb,Mint amit elbírhat a lant, a szív.

S félek, egyszer vasujjai alatt,Sikoltva, végsõt búg a gyönge hárfa -És elszakad.

Szántó András: Kis piac

Legyen a neve Bolyai Farkas(Adalékok egy iskola névadásához)

Azt hiszem, a címnek megfelelõen röviden így fogalmazhat-nánk meg a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetõinek vá-laszát arra a vitatott kérdésre, ami a Központi Bizottság megbí-zottaival 1956 õszén tartott gyûlésen merült fel. Ugyanis ekkorkerült sor az egykori marosvásárhelyi Református Kollégiumújabb átnevezésére. Újabbra, mert nyolc évvel ezelõtt, a kol-légium államosítása után már volt egy, amikor a „kommunistakeresztelésben” a 2. számú Fiúlíceum semmitmondó nevet ad-ták az iskolának, jelezvén, hogy nem Erdély jeles református ta-nodájáról, hanem a valamilyen számot viselõk egyikérõl van szóa sokból. Aztán gondoltak egy merészet és nagyot. Egy illegáliskommunistának, a “felszabadulás” után a központi pártvezetõ-ségben dolgozó Josif Ranghet elvtársnak a nevével ajándékoz-ták meg annak1952-ben bekövetkezett halálakor úgy az aradiszerszámgépgyárat, mint az egykori kollégiumot, azaz a 2. sz.Fiúliceumot. Hadd tudják meg a marosvásárhdelyi diákok,hogy egy ilyen nevû elvtárs is küzdött azért, hogy õk tanulhassa-nak Én ekkor éppen e neves iskola tanulója voltam, így jól em-lékszem, milyen döbbenten vettük tudomásul a tényt, de kimert volna akkor, az osztályharc teljében hangot adni en-nek.Lehet, hogy a kor szokása szerint még köszönõ távíratot isküldtünk a központi szeveknek! Igaz, hogy a tornaterembenzajló nagy kosárlabda meccseken még nyolc év eltelte után isazt ordítottuk torokszakadtából, hogy “hajrá kollégium”, hajrákollégium”, és a vasárnapi kimenõkön a fõtéri aszfaltot koptat-va úgy mutatkoztunk be a velünk együtt le s fel sétáló kislá-nyoknak, hogy “kollégisták” vagyunk.

Ezen osztályharcos idõk után változást csak a nagy diktátor,Sztálin elvtárs halála hozott 1953-ban. Alig húnyta le szemét a“nagy szemét” - ahogy egy –két évvel késõbb viccelõdni merteka bátrabbak, bár éltében “népek atyjának”kellett nevezni - , aSzovjetunnióból egy politikai enyhülés fuvallata indúlt el,amely aztán Magyarországon viharrá erõsödött és az ’56-osforradalomban csúcsosodott ki.

Nálunk nem következett be semmilyen politikai-ideológiaiolvadás, sõt az egyre inkább nacionalista irányba tolódottpártvezetés éppen ezekben az években „tisztította meg asorait” a nem megfelelõ elemektõl. Lábhoz tett fegyverrel fi-gyelte az eseményeket, de okos számítással szabadabb légkörtengedélyezett, sõt felszólította az embereket „a helyzetet job-bító, egészséges javaslatokra”. Ennek nyomán, elsõsorban a te-mesvári és a kolozsvári egyetemen, napvilágot láttak bizonyos„követelések”, melyeket késõbb kegyetlenül megtorolt a hata-lom. Ennek tárgyalásába nem megyek bele, csak azt mondomel, ami a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsõokta-tási Intézetben történt, amelynek ekkor már negyedéves hall-gatója voltam.

1956 októbere elsõ napjaiban az intézet ifjúsági szervezete újvezetõséget választott. A megváltozott politikai légkörbenmegengedték, hogy ne a hivatalból jelölt fiatalokat válasszukmeg, hanem azokat, akiket az ifjúság javasolt. Ekkor lettem énaz egyetemi IMSZ bizottság kultúrfelelõse.

Ennél fontosabb, hogy szabad folyást engedtek az általunklátott hibák felsorolásának, illetve az ott lévõ Valter elvtárs,megyei pártbizottsági tag még biztatott is.: „Csak bátran elvtár-sak, mondják el a sérelmeiket, tárják fel a hibákat.” Nos, többenel is mondtuk, amelyek részletezése nem tartozik ide, csak az,

hogy az akkor hatodéves, eminens tanuló, Toró Árpád kértszót, és már a megszólításnál a „kedves elvtársak” helyett„kedves barátaimat” mondott. Aztán elmondta, hogy õk mostvégeznek, és a búcsú alkalmával olyan feladatokra hívja fel afigyelmünket, amelyet õk kellett volna elvégezzenek, de akörülmények nem engedték. A mostani helyzetben talán sortlehet erre keríteni, és kéri az ott maradottakat, addig ne nyu-godjanak, amíg nem teszik vissza a vár oldalán lévõ talapzatraKõrösi Csoma Sándor szobrát, amíg a volt református kollégiumhomlokzatáról le nem veszik Ranghet József nevét, és helyére nemkerül fel a világszerte ismert Bolyai név. Arra is vigyázzatok –mondta –, hogy tegyétek rendbe a Bolyaiak gyommal benõtt sírját,hadd lássa a világ, hogy kik vagyunk és mit keresünk e földön.Végezetül arra kérlek titeket, hogy maradjon meg mindenki annak,aminek az anyja szülte: embernek s magyarnak. Az ott lévõelvtársak helyben megígérték, hogy mint minden más felvetettkérést, tanulmányozni fogják ezeket, és megoldást keresnek rájuk.

Néhány hét múlva – már a bukott magyar forradalom után– Fazekas János elvtárs jelenlétében, aki a Magyar AutonómTartományért felelt ebben az idõben, a pártszékházba meghív-ták az egyetemi tanár- és diák vezetõket, még egyszer elbeszél-getni velük. Az egész pártvezetõség ott volt, ezen kívül írók ésmás közéleti személyiségek. Bár látni lehetett már, hogy milyenirányba haladnak a dolgok, mi még egyszer megismételtükkéréseinket. Én, mint kultúrfelelõs, különösen sokat beszéltem,megismételve a Toró által mondottakat is. Egy hét múlva márnemcsak a vezetõségbõl, de az IMSZ-bõl is kipenderítettek,szerencse, hogy az egyetemrõl azért nem. (Vissza-visszatérõvolt a közel félévszázaddal késõbb kezembe kerülõ jegyzõ-könyvben a „revendikátiv (követelõzõ) minõsítés.) Erre csakkét év múlva, 1959-ben került sor, amikor „egyesítették azegyetemeket”, és az egyetem kórusában való részvételem miattmost már a nacionalizmus-sovinizmus vádját is rám tudtáksózni. Mondanom sem kell, hogy érdemtelenül!

A pártvezetés, hogy leszerelje 1956-ban a forrongó hangula-tot, a „tömegekkel való szoros kapcsolattartás” jegyében nagysajtóvisszhanggal járó engedményeket tett a diákoknak.Lényegesen javult a koszt, klubot, rádiót kaptunk, és kihasznál-va Bolyai Farkas halála százéves évfordulójának apropóját, mégakkor novemberben a Ranghet József hibridnevû iskolát BolyaiFarkas líceumnak nevezték át. Nem azért, mert az akkor mégdöntõ többségében magyar pártvezetõségben élt volna a mag-yar matematikus zseni iránti tisztelet, és azt sem hiszem, hogyaz iskola tanárai, diákjai merték volna ezt kérni, tudva, hogy amindenható Huszár Ilona uralja az iskola életét. Ha volt is ilyenkérés, akkor azt „felsõbb utasításra” tették, hogy az „alulróljövõ kezdeményezésnek” eleget tegyenek. Az ÁllamiLevéltárban lévõ pártgyûlési jegyzõkönyvekben bõségesenlehet e korra vonatkozó adatokat találni, amelyek alátá-masztják az általam mondottakat.

Mindez az iskola véndiákjainak ez évben tartandó világ-találkozójára való készülõdés kapcsán jutott újra eszembe, éselhatároztam, hogy mint kevésbé ismert adalékot közzéteszem.Hadd jusson némi elismerés a hál’ Istennek ma is élõ 83 évesToró Árpád udvarhelyi szülész-nõgyógyásznak is, aki e fel-szólalása miatt érdemdiplomája (summa cum laude) és kiválóképességei ellenére sem futhatott be nagyobb pályát, mint ami-lyen a székelyudvarhelyi szülészet- nõgyógyászat fõorvosi stal-luma. Oda is hosszú vargabetûkkel érkezett meg. De meg-maradt annak, amire a búcsúbeszédében minket is kért!

Dr. Nagy Lajos, 2012 augusztus havában

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 43A múlt üzenete

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

Vajon nem istenkísértés-e a múltat faggatni, fél emberöltõtávlatából?

Mit keresett a legendás szegedi klinikán egy Ady legsz-eretettebb városában, Bihar ország fõvárosában, Váradonnevelkedett? Erre leginkább a XX. század magyarokat sújtótörténelme adhatna választ.

Hol is kezdõdött minden?- talán akkor, amikor szeretettanyám könyvespolcáról leemeltem az „Aranykoporsót”. Acsodálatos lelkületû Móra városának varázsa már akkor arraa piedesztálra emelkedett bennem, amit a rákövetkezõ évek„a múltat végképp eltörölni” hamis igéinek özöne sem voltképes lerombolni.

A folytatás szinte rendeltetésszerûen alakult. A fel-darabolt Magyarország sebészeinek egy harmadik országbanvolt leginkább alkalmuk találkozni. Így történhetett meg,hogy a nagy romániai árvíz évében, 1970-ben, a prágaiNemzetközi Sebész Kongresszuson tartott elõadásom sorssz-erûen hozott össze minden idõk legkiválóbb magyar nyelõc-sõ-sebészével, Imre Józseffel. Az ezt követõ budapesti kon-gresszuson a minden érdemesre érzékeny Kulka Frigyes pro-fesszor fogadott barátságába. Két sorsfordító találkozás!Ilyen elõzmények után kereshettem fel Petri Gábor profess-zornak a már akkor európai mércével mérhetõ szegedisebészeti szentélyét. Az a felejthetetlen pillanat, az ott átéltszellemi kisugárzás, ma is magával ragad.

A váradi közkórház Erdély és Órománia-szerte ismertsebész fõorvosának, Krisár Zoltánnak tanítványaként, sik-eresen megvédett disszertációm alapján hiába avattak azorvostudományok doktorává 1973-ban Bukarestben, a mag-yar értelmiségre nehezedõ nyomás szülõföldem elhagyásárakényszerített. Professzor barátaim javaslatára így kerültem aszegedi klinikára 1978-ban. Örök hálával tartozom Petri pro-fesszornak, hogy befogadott klinikájára, ahol tanulva-tanítvamindazt átélhettem, amitõl a marosvásárhelyi Egyetemenörökre el lettem zárva.

Volt mit tanulni: Fráter Lóránd radiológiai elemzéseibõl, aProfesszor Úr vezette kunérok „forum romanorum”-ából,Varró professzor Belklinikájának és a Kör-intenzív kliniku-sainak, kutató elméinek gárdájától. Az évtized végére a zenit-jén már túljutott, de még akkor is 3 masszív pilléren nyugvóklinika poroszosan szigorú, ám annál hasznosabb rendjébebeilleszkedni, pályafutásomat újra kezdeni - mai szóhaszná-lattal – nagy kihívás volt. Akkor, olykor dermesztõen hatott.

A múltba visszatekintve, nemcsak a sorok írója, hanem aklinika derékhada is vizsgázott a Szent István-i intelmekbõl,a Trianon verte magyar érzület akkori állapotából, hiszen arendkívüli elõrelátással megáldott Klébelsberg Kunónakköszönhetõen a Klinika a kolozsvári Egyetem jogutódja volt.Stefan Zweig tollára illõ szituáció. Nos, a klinikák vezérkara,jelesre vizsgázott.

Még ma is érzem Németh András professzor felém áradószeretetét, Kovács Gábor, Varró Vince, Sonkodi Sándor, Ri-bári Ottó, Kovács László professzorok és a Professzor Úr fe-

leségének kedves közvetlenségét és mindazon klinikusokét,akikkel szegedi éveim alatt megismerkedtem, és akik közülsokan szeretetükbe fogadtak. Hiszen egy adott pillanatbanösszklinikai konzíliáriussá neveztek ki, s így a klinikák belsõélete nyitott könyvvé vált számomra.

Talán nem lesz érdektelen arról is beszámolni, hogy egykívülrõl (Közép-Európa Mayo Klinika volumenû sebészeté-rõl) jött független erdélyiben, ám a klinikák vitathatatlan el-sõbbrendûségének szellemében nevelkedettben milyen képalakult ki a szegedi Sebészeti Klinikáról. Ez Szegeden amérnöki precizitással tervezett mûtétek rendjében, miként-jében is beigazolódott. Másfelõl viszont világossá vált, hogyezek a szabályok az azonnali, elõre nem látható döntéseketkövetelõ akut sebészetet nem fedik le teljesen. Egy-két ku-darc kellett ahhoz, hogy ráébredjek: a Krisár Zoltán melletttanultak, mindenütt, Szegeden is érvényesek. Emlékszem,milyen kitartóan igyekeztem a Professzor Urat a pylorusplasztikák Váradon alkalmazott rejtélyeibe beavatni, viszontannál nagyobb egyetértésben idéztük fel Dutka Ákos akko-riban megjelent könyvét, A holnap városát, majd a klinikatörténetében elsõ, sürgõsségi Hartmann mûtétet is volt mer-szem elkövetni.Szellemi nagysá-gához méltóan,ezeket a szegedigyakorlatból „ki-lógó” mûtéteketPetri Gábor nembüntette, nemtiltotta meg.

Miért ne idéz-ném fel, hogyvért izzadtunk,amíg az elsõ sze-gedi coronaria by-pass-olt beteg masszív vérzését, gyomortamponádot okozó miniatûr akut stressz-fekélyét hajnalokhajnalán, a fornixban meg nem találtuk! Ritka pillanatként,a kétségbe vont megoldás mellett a sebészek egységesenkiálltak. Hála Istennek, a beteg teljesítve a kétes helyzetekrevonatkozó „Imre józsef-i kritériumot”, életben maradt. Az-tán egy „csendes” vasárnapi ügyeletbe robbant a 3 akut mû-tétet megkoronázó belklinikai, addig fel nem ismert, de ép-pen akkor spontán rupturát produkáló lép brucellosis.

A nõi klinikai nyitott hasi „expedícióim” (konziliáriusi fel-adatom részeként) során sem illett szégyent vallani. Meste-rem mellett elsajátított nõgyógyászati és urológiai ismeretekóvtak meg ettõl.

A klinikai lét különös színfoltjának tûnhet, hogy két ifjú,azóta híressé vált sebész kezének vezetése, elsõ gyomor-mûtétük során, szigorú szavak kíséretében, reám lett bízva.Való igaz, még ifjú kollégám, Nagy Attila sem tagadott megtõlem egy „Várad-like” egyrétegû, csomós Dixon mûtét utá-ni kézfogást.

A Világ így megyen” (Móra) „A legszentebb, legúribb vétek a vissza-vissza emlékezés” (Ady)

Egy Kõrös-melléki a Tisza-parti klinikánKiemelten orvos-olvasóinknak ajánlva (a szerk.)

Ha leereszkedsz a Pogány-havasról a vadregényes Gyime-sek völgyébe, a néha ritkás fenyveseken elmerengve, akaratla-nul is Sebõ Ödön fõhadnagy nehéz utóharcaira, szívszaggatóvisszavonulására gondolsz (Sebõ Ödön fõhadnagy, 1944 õszéna 32. hegyi határvadász zászlóalj tisztje visszaemlékezéseikönyv formában is megjelentek.).

A kõbõl és faszerkezetbõl épült laktanyák jól állják a múlóidõ semmivé porlasztó kísérleteinek szándékát, de ne fussunkolyan elõre Gyimesbükkig: a legkeletibb ezeréves határál-lomásig – ma múzeumként mûködik – hol Biliók Ágostonvasúttörténettel s magyar történettel vár! A gyimesbükkinéhai vámhivatal hatalmas épületénél is megállhatsz, tekinté-lyt parancsol akár a Tar-havas, és nem futott lefelé, mint a

Tatros; egyszerre lefényképezni sem elölrõl, sem srégen nemlehet, a lényeg mindig kimarad.

Úti célunk elején tartunk, most még csak Szépvíz közpon-tjában parkolunk le, aztán a Szent László szobra felé lép-kedünk; barna testvérek uralják a központot. „Bízd csak rám”,mondja Mózsi, hárman jönnek felénk. „Milyenek a jövõkilátá-saink?”- kérdezi tõlük, mielõtt még szóhoz juthatnának.„Rosszak, nincs munka”, mondja a barna, kövér testvér, aztánkedvesen szól asszonyának, hogy menjen el a bronzszobortól,hogy Szent Lászlóval tudjunk fényképezgetni. I. Apafi Mihályfejedelmünk az ezerhatszázas évek második felében amoldovai örményeket Szépvízre telepítette le, innen rajzattakszét, hogy aztán fontos gazdasági szerepet töltsenek be Erdély

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 45Értékeink

Miért idézem fel mindezeket az eseményeket? Nos azért,mert része volt az „élet így megyen” klinikai mindennap-jainak. A szegedi sebészeti mûhely, valójában Akadémiatisztító vizében sokan megmártóztak. Ennél is érdekesebbvolna kideríteni, miért nem jöttek sokkal többen? Voltakaztán akik Váradra, Krisár Zoltán fellegvárába is ellátogat-tak. A néhai pályatárshoz fûzõdõ barátságáról Belsey egyikvilághírû tanítványa, a lõveni Katolikus Egyetem professzo-ra, Toni Lerut 1995-ben az Imre József emlékülésen tetttanúságot. Felejthetetlen gesztus.

Szegedi éveim mindegyikére esett egy sebész kongresszus.Nem véletlenül, a budapesti maradt számomra a legem-lékezetesebb, ahol magyar viszonylatban elõször számolhat-tam be az egyrétegû tápcsatorna anastomosisok Váradongyakorolt, azóta univerzálisan elfogatott elõnyeirõl.

Pályafutásom következõ fordulópontját jelentette az akörülmény, hogy Petri professzor Úr engedélyével a Tokió-ban 1980-ban életre hívott Nyelõcsõ Betegségek NemzetköziTársasága (ISDE) elsõ kongresszusán egyedüli magyarként,a Klinika és a ‚Nagy Vörös Tábor” képviseletében vehettemrészt. Kongresszusi beszámolóm a Klinika életében ritkántapasztalható érdeklõdést váltott ki.

Az akkor kitaposott ösvény egyeseket a magasba lendített;másfelõl egyenes úton vezetett a Budapesten, 2008-ban ren-dezett XI. Nyelõcsõ Sebészeti Világkongresszushoz, jelezveImre József követõinek a Társaság életében betöltött szerepét.

A késõbbiekben az ISDE alapító tagságom perdöntõnekbizonyult. Hiszen amikor Imre József halála után a Szeged-rõl eltávozott Kulka Frigyes által a budai Korányi Intézetbenéletre hívott Mellkas Sebészeti Tanszéken az Õ biztatására1981-ben nyelõcsõ sebészettel kezdtem el foglalkozni, a sze-gedi gyakorlatot az ISDE kongresszusain azon melegébeneltanultakkal lehetett folyamatosan kibõvíteni. A modernnyelõcsõ sebészet nagy egyéniségei: Csendes, Akiyama, Pi-notti, Pearson, DeMeester, Skinner, Moreno-Gonzalez, Le-rut, Feketé, Nabeya, Ong, Henderson, Skinner, Hölscher,Udagawa, Peracchia, Bonavina, Ferguson, Gerzic, Siewertvoltak a tanítómesterek. Hogy közöttük voltak, akik barát-ságukra méltónak találtak, az a szerencsén is múlott, de fe-lejthetetlen ösztöndíjak és tanulmányutak formájában öltötttestet.

Aztán tovább lépve, mint a szegedi stílus képviselõje, aTanszék mûtéti rendjébe eredeti technikákat, módszereketvezettem be közleményeim tanúsága szerint, amelyek évtize-dekre meghatározták az ISDE, a Trilaterális MellkassebészTársaság, az O.E.S.O, GEEMO, Bronchológusok Világszö-vetsége, az Eurosurgery és az ESTS , a MST, MGT, MTT so-ron következõ kongresszusain tartott elõadásaim tárgyát.Másfelõl, a fenti eseményeknek a tükrében tetten érhetõ azis, miként sáfárkodtam a szegedi örökséggel. A magyar mell-kas-sebészet európai elismertségéért folytatott tevékenysé-gemet 2004-ben, Sauerbruch emlék plakettel jutalmazták.

Ha a Szegeden, második otthonomban töltött évtizedregondolok, óhatatlanul felsejlik elõttem Imre József puritántanyájának, kõbe vésett tanácsainak látványa és szövege, IliaMihály, az összmagyar irodalom élõ lexikonának arcvonásai,Annus József, a „Tiszatáj” fõszerkesztõjének jelleme, SzabóGy. László elegáns intellektusa, Halász Miklós telitalálathíradásai, a szobrász Kligl házaspárhoz, Gál Tiborékhozfûzõdõ és a Pap Ákossal kötött töretlen barátság, NagyFerenc szüleinek szeretete, az egyetemi teniszpálya szombatimeccsei, Pepó János örökös páros partnereként, a mártélyimûvésztelep, a Kisszínház elõadásai, a vásárhelyi Õszi Tárlathangulata, a Dóm tér és a Széchenyi téri mûterem-lakásunkáttört fényei.

Petri professzor egyik hagyatéka, a bélmozgatás zseniálismódszere nemcsak Váradon, majd a Korányi Szanatórium-ban vált be, hanem 2009-ben a freiburgi Egyetem egyiktranszplantált, szepszist szenvedett, majd bélhûdött betegeesetében is. Miért rejteném véka alá, hogy a közremûködõ,Szegeden született, éppen akkor ügyeletes orvos-leányomvolt? A visszaesés dacára, ez a beteg is, eleget téve az „ImreJózsef-i kritériumoknak”, gyógyultan hagyta el a freiburgiKlinikát.

Petri Gábor professzor „nagypályás játékosnak” született.A múló idõben visszatekintve, Õt leginkább egy jobb sorsúország akadémiája élén lehet elképzelni.

Mindez, akár csak a Sebészeti Klinika hajdan volt fényko-ra, már a múlté, örökre elsüllyedt. Ám ameddig lesz magyarorvoslás, a Klinika fénye ragyogni fog.

Kotsis Lajos egyetemi magántanár

Látogatóban Berszán Lajos„mindenki tanító bácsijánál” Gyimesfelsõlokon

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

történetében. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnakkét tábornokot adtak: Lázár Vilmost és Kiss Ernõt.

Lajos barátunk személygépkocsijában nem gyõzöm B.Mózes életbölcsességeit hallgatni, mintha nagyapámat hal-lanám, látnám, ugyanaz a termet, sasorr és a nagy bajusza alattmegkacagtat, 76 éves élettapasztalatával túlélni taníthat.Mondja, hogy nemrég magyarországi csoportot vezetett, egyszemrevaló asszony megkérdezte, hogy hány éves? „Nehezentudom megjegyezni, mert évente változik” - válaszolta.

Másik története (ezt már hallottam valakitõl). Megállítja akocsit, felkapaszkodik, mondja a kocsisnak:- Siessen! El kellérjem a székely gyorsat! -Mikor indul? -Mindent én semtudhatok! (1875-benSegesvár és Székelyudvarhelyközött épült szárnyvasútatnevezték székely-gyorsnak.)

Aztán a közelmúlttörténelmérõl, rosszembereirõl esett pár szó. Aztmondja, hogy „az ökröt orrbakell csapni!”

Szememmel a fenyvesekvilágát pásztáztam, jobbrafelbukkant egy kis templom,bekanyarodtunk, a kis utcán apatak mellett felmentünk, ésott teremtünk a gyimesfel-sõloki Árpád-házi SzentErzsébet Katolikus Líceumudvarán. Az embernek min-denféle vizuális élménye csa-tangol, bolyong szellemi sze-mei elõtt, mert már annyimindent látott, de belecsöp-penve a valóságba, egészenmás érzés fogadja, csapjaorrba!

Berszán atyát és az egészintézményt a múló idõsodrásában nagy élménylátni, beszélni vele (leszámít-va a bajokat, jól van, nemrégmûtötték - mondja), erdélyi szokás szerint „komolyan nézünka világba, anekdotákkal, viccekkel vidítjuk egymást. B. Mózsitanár kollegát „itt is hallgatva”, szinte azt kívánod, hogyjövõnk, sikereink valahogyan ilyen egyszerû és nagyszerûanekdota-igazságokban gördüljenek fel a csúcsokig – sosecsússzanak alá, csússzunk vissza – tele kacagással és vidámság-gal! Mózsi úgy mesél, mintha minden vele történt volna meg,de már az önteltségre is anekdotával reagál. Hány ezer évesbölcsességek lapulnak benne, bennünk? A székely „ezer-mesterséget” megélve-mûvelve a múltban, tengõdõjelenünkben hordozgatva, óva, ápolva, aztán öregen ismasírozva, megpróbálni tovább vinni a gyõzedelmes betel-jesülésig: az ismeretlen jövõ lábaihoz hullva!

Berszán atya kedvesen hívogat, hogy ezt is, azt is nézzükmeg, én már tévések és lelki emberek szemein át is láttammindent, annak ellenére, hogy fizikailag elõször vagyok jelen.Megyünk utána a másik épületbe. Belépve, megvillan az isko-lai elõtér, ahol fontos közölnivalókat szoktak a diákoknak

átadni... Megállt, a szemébe néztem, kérdeztem, amit amúgyis tudtam, választ se várva, hogy „nem volt könnyû Bukarest-ben ortodox testvéreinktõl magyar iskolát kérni?” Mosolyávalsugallta, hogy mindig a lélek erejérõl van szó. A falon lévõ,üveg alatti fotókat mutatja. „Ez az elsõ tanévben készült. Ez alány az elsõ tanévben szavalta el Vörösmarty Szózatát, maorvostanhallgató, odaadtam neki Sinkovits szavalásánakhangfelvételét, egy hétig tanulmányozta, jobban sikerült neki,mint a mûvész úrnak; szavalás közben ez a csángó lány fogta amagyar zászló sarkát: a végén megcsókolta a zászlót. Ez attólkezdve hagyomány lett tanévnyitók és évzárók alkalmával.”

A templom minden zuga kihasznált, az alagsorban ebédlõ,a két emelet karzatárólbefele nyíló bentlakásosszobák találhatók, emeleteságyakkal. Több mintnégyszáz diáknak kollégiumielhelyezést, étkezést biztosí-tanak. Az anyagiakrólbeszélve, szóba hozza – fáj-dalmát nem sikerül teljesenvéka alá rejteni –, hogy évny-itóként rengeteg szülõ meg-fordul itt nyugati kocsikkal,magánvagyonukat jócskángyarapították; sok van olyan,akinek még a nyolc általánosiskolája sincs meg, de ha azember 10 lejt kér valamire,duzzognak; annak kapcsánesett szó minderrõl, hogy atornaterem terve megvan,jóváhagyott, csak a pénzhiányzik hozzá. Megpendí-tettem, hogy az oktatási tár-cánál (Budapest, Szalayutca) a tavaly pont tornater-mek építésére is lehetettpályázni, kérése biztosanmeghallgatásra kerül, for-duljon bizalommal azoktatási államtitkárhoz.

Dedikált könyvet küldött neki, mondja.Én a Hol vannak a Kárpátok? címû könyvemet szeretném

dedikálni „mindenki tanító bácsijának”, mondom. „Majd avégén, ha bemegyünk, mert én is szeretnék egy könyvet adni.”,mondta.

Késõbb, a félbemaradt reggelijénél dedikáltam könyvemet„a Kárpátok lelkipásztorának” szóösszetétellel. Aztánmeglepõdve olvastam a gyimesfelsõloki Árpád-házi SzentErzsébet Líceum születési könyvébe beírt dedikációját:„Juhos-Kiss János Tanár úrnak tisztelettel és nagyrabecsülés-sel, Gyimesfelsõlok, 2012. aug. 4-én Berszán Lajos” Töltöttegy pohár pálinkát, paptársától vette, mondta. Fél pohárborával koccintott velem: „Igya csak meg, a léleknek nemtesz rosszat”. Igaza lett, jól megkente a torkomat és alelkemet.

2012. augusztus 7-én Juhos-Kiss János

(Folytatása következik.)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 47Értékeink

Az Úr csodásan mûködik, de útja rejtve van,- száll fel az ének2012 húsvét vasárnapján a máramarosszigeti református tem-plomból. A hívek abban a biztos tudatban zengik a zsoltárt, hogyimmár bizonyos, nem az Úr háta megett van helyük, hanemelõtte. Hiszen íme, rájuk tekintett, s megjutalmazta õket egycsodával: vissza, az õsi helyére hazatért, ami több évszázadon átaz övék volt, az a csodaszép úrasztali terítõ, melynek egyszer csaknyoma veszett a nagy világégetõ felfordulásban, elsodorta aháború, ki tudja, hol rejtezett hosszú évtizedeken át. De íme, mostitt van a régi helyére kiterítve, rabló katona nem dobtakótyavetyére, bomba se tépte össze arannyal hímzett selymét,nincs elzárva féltve õrzött magángyûjteményben, hanem itthonvan. Egy jótét lélek hazahozta a hívek örömére, miután kiderült,hova is tartozik ez a hajdan, szorgos kezek által hímzett csodaszépterítõ.

A kor, a hely, alkotó kezek

Az erdélyi és magyarországi textilmûvészet emlékei,szõnyegek, miseruhák, úrasztalterítõk, különbözõúrhímzések a reneszánsz és a kelet motívumkincsét õriztékmeg. De szép számmal kerültek a felföldi (ma Felvidék)szlovákok hazájából is Erdélybe vászonfélék, csipkék, szõtte-sek, fonalasmunkák. A felföldi tót „csipkárok” hímzéseket ishoztak Erdélybe, a tót csipkék fõleg az erdélyi unitárius egy-házak leltáraiból ismeretesek. Fennmaradt példáulSzentivánlaborfalván (korábban Laborfalva és Szentiván) azunitárius egyházközségnél felvett korabeli vizitációsjegyzõkönyv 1789-bõl, melyet az unitárius egyház leltárábanKelemen Lajos õrzött meg, s adott közre: „Egy Len Gyolcskét vége tot Csipkés és az Tsipkézésen Fellyül mind a két felölszéles retze belé kötve, a Közepe a Pulpitusra helyeztetésiért meglyukasztott kendõ. Széles len gyólts kendõ mind két vége Tottsipkés Pulpitusra való. Házi gyapot gyolts kendõ mellynekedgyik végin keskeny Tot tsipke és fellyebb mind a két végeinujnyi szelességü Tot kötés.” (A korabeli írásmód senkit nezavarjon, elõtte vagyunk még a nyelvújításnak, és hol vanmég az elsõ helyesírási szabályzat!) A tótok által készítettvert csipkedíszek az úrasztali terítõk ékességei voltak, aháromszéki Zabola református egyházközösségének terítõiközül is fennmaradt ilyen. Olyan terítõket is ismerünk,melyeken vászonnégyszögek sakktáblaszerû elrendezésbenváltakoznak áttört mintájú négyszögekkel, melyeket „tót”kötéssel fogtak egybe. Ilyen például az 1735-ben felvett viz-itációs leltári jegyzõkönyvben megemlített Árva BethlenKata által egyházának adományozott úrasztali terítõ, melyenhasonló elrendezésben váltakoznak a csipke-és vászonné-gyszögek. Hasonló az 1774-ben báró Wesselényi Kata, vagyKamarási Sára által a dési református egyháznak adomány-

ozott terítõ 1731-bõl, valamint a gróf Teleki Károly általadományozott terítõ 1756-ból. A hódoltság korában Európa-szerte kedveltté váltak, így a magyar és erdélyi nemességkörében is a török hímzések. A 16. század végétõl a fõúri ésnemesi családok leányainak kelengyéjében divatba jöttek atörök hímzéssel díszített kendõk, lepedõk, ingvállak,rokolyák. Ezeket legtöbbször török varróleányok vagy ass-zonyok, a „varróbulyák” készítették. Törökös mintákat azegyházi rendeltetésû hímzéseken is találunk.

A 15. századtól kezdve az egyházak kincstárai, a tem-plomok, majd a fõúri paloták is megteltek olasz brokátból,selymekbõl készült egyházi ruhákkal, de az olasz hímzésekfeltûntek a fõúri férfi és nõi ruhákon is. Az egyházi kincsek-bõl csak néhány maradt meg, fõleg az évszázadokon át jólõrzött szász erõdített templomokban. Ismeretes például,hogy a szebeni plébániatemplomban megõrzött aranybrokátornátus keresztjének alakját Botticcelli rajzai után hímezték.Elképzelhetõ, ha a szebeni templomba ilyen kincsek kerül-tek, milyenek lehettek például a gyulafehérvári vagy a vára-di székesegyházban. A kisebb templomok gazdagságára isjellemzõ, hogy a pókafalvi pálos kolostor felszerelését, egy-házi edényeket, ruhákat, terítõket 1496-ban 1500 aranyforin-tra becsülték.

A 16–17. századi erdélyi magyar hímzésstílus kialakulá-sában a keleti török hatás mellett a legerõsebb az olaszreneszánsz befolyása volt. A pókafalvi református egyházrégi hímzései között találjuk az egyik értékes darabot, me-lyen a következõ felirat betûzhetõ ki: „Tekintetes NemzetesBethlen Druzsina asszony adta ezt az abroszt”, a másik olda-lon: „ Pokafalvi Magyar Ecclesiának Anno 1681. Die 9 Febr.”Az egész terítõt köröskörül vörös aranyzsinórral szegték be,a betûk a terítõ két hosszoldalán vörössel szegett aranyskófi-um betûkkel hímzettek. Maga a minta szegfûágat mutat,selyemmel és aranyskófiummal hímezték. A szegfû mintáza-ta kettõs tagozású, perzsa területrõl kiinduló, török közvetí-téssel Erdélybe került motívum.

A hímzések motívumait ún. mintarajzok („példáknak”nevezték akkoriban) õrizték meg, néhány fennmaradt ezek-bõl. Például Bethlen Miklós erdélyi kancellár második fele-ségének, Rédei Juliának és leányának, Bethlen Ágnesnek atulajdonából maradtak fenn ilyen „példák”. Az erdélyi nagy-asszonyok ezeket a mintarajzokat kölcsönözgették egymás-nak, igen nagy becsben tartották, értéknek számítottak. „Bi-zony nagy drága marhánknál inkább bánnók, ha elveszne tõ-lünk ez a példa.”- írja a 16. század végén leányának BánffynéOrszágh Magdolna. A minták lerajzolására, kölcsönzéséreÁrva Bethlen Kata levelezésében is van utalás.

A kor divatja volt, hogy egyes hangsúlyos, díszítõjellegûrészleteket szívesen varrtak ki fémfonallal. A fémfonal régi

„Isten dicsõségéretsináltatta…”

A tárgyak „elsuttogják” alkotóik és használóik „életét”, ezért nem néma tanúk csupán!

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

neve skófium, hengeres vagy szögletes ezüst vagy aranyozottezüstdrót. A skófiumot külföldi kereskedõktõl szerezték be,csak a Rákócziak korában, a 17. században telepítettek beSárospatakra fémszálhúzó munkásokat. A drága skófiumotcsak mértékkel használták, szívesen keverték a szintén díszesselyemszállal is. A kétoldalas laposöltést, száröltést a fém-szálak rögzítésére használták. Egyes díszítményeknek csu-pán a körvonalát hímezték ki, hímzetlenül hagytak olykornagyobb felületeket. Szokás volt az adományozók nevét, cí-merét is megörökíteni, a címerek általában a terítõ közepérekerültek. Rédei Júliának tulajdonított hímzést õriz a tordaireformátus egyház egyik úrasztali terítõje. A terítõ közepé-ben találjuk a nevet és a dupla családi címert. (Tudvalevõ,hogy Rédei Júlia férje, Bethlen Miklós kancellár fõgondno-ka volt az ó-tordai egyházközségnek.) Ennek a terítõnek ahímzõmód technikája laposöltés. Kizárólag erdélyi sajátos-ság volt, hogy a szárak egymáshoz fûzik a virágbokrokat, acsigavonal ívére gyakran madarakat hímeztek. Ilyen mintájúúrasztali terítõket õriznek a gyulafehérvári, búzásbesenyõi,szilágyzoványi református templomok. Rédei Júlia mintaraj-zainak egyikén saját kezû írása is olvasható: „evel vartak azteleki sándor uram jegy kendõjét.” Ez nyilvánvalóan arra utal,hogy Teleki Sándor jegykendõjére a Rédei Júlia házában hí-mezték a mintát. Rédei Júlia másik kézírása a hímzés készí-tésmódjára utal: „ezekben legyenek nagy kockák, avagy csakúgy maradjanak.”(Mai olvasat) A „nagy kocka” az akkor szo-kásos négyszögekre bontott laposhímzés módra utal. Tudjuk,hogy akkoriban szokás volt a lakodalmi keszkenõk, asztalte-rítõk, ajándékkendõk hímzését az effélében járatos úrasszo-nyokra bízni, természetesen az õ varróasszonyaikra. Például1729-ben Teleki Józsefné Bethlen Kata készítteti el varróival(férfiak is dolgoztak az õ hímzõi között) Teleki Sándor kéré-sére a Judit leánya mennyegzõjére szükséges skófiumos megszínes selyemmel kivarrt keszkenõket. Errõl a megbízásrólolvashatunk Árva Bethlen Kata Önéletírásában. Bethlen Ka-ta (Aki magát késõbb nagy árvaságában Árva B. K-nak ne-vezte az írásaiban), unokahúga volt Bethlen Miklósnak, acsaládban tehát volt, akitõl a hímzések szeretetét, értõ mûve-lését megtanulja, õ maga nemcsak megrendelte a munkákathímzõasszonyaitól, hanem kiváló hímzõnõ is volt. A magakészítette hímzésekkel ajándékozott meg több erdélyi refor-mátus templomot. A két legszebb kézimunkája Fogarason, areformátus parókián található. (Ignácz Rózsa LevelekErdélybõl címû könyvében leírja fogarasi emlékeit:„Apám…elvitt a vár kicsi kápolnájába…megmutatta a boltíveserkélyt, a kézimunka sarkot, ahol „árva” Bethlen Kata arany-hímû Úrasztala-terítõket hímezgetett.”) A ma is tündöklõsárga selyemabroszt Bethlen Kata és második férjének,Teleki Józsefnek kivarrt címere díszíti, tarka tollú, széttártszárnyú angyal, körülötte fantasztikus virágok. A hagyományszerint ezt viselte Bethlen Kata az 1722-es esküvõjén, és csakkésõbb lett az ünnepi palástból úrasztali terítõ. A másik,hasonlóan díszes abrosz eredetileg „jegyszoknya” volt,melyet az eljegyzésén viselhetett. Bethlen Kata készítettolyan úrasztali terítõt is, melybe az evangélisták jelképeit hí-mezte a piros selyem recehálóba aranyfonallal.

Az úrasztali terítõk a 16. század közepétõl már gyönyör-ködtetõ, színpompás munkák voltak. Magyarország leg-régibb, évszámmal ellátott úrasztali terítõje 1548-ból való, aragályi eklézsia tulajdona volt, borvörös, kék, barna és

halványsárga színekben pompázott. (Ezidõtájt az úrihímzé-sek is követték a divatot, a szivárvány minden színében ra-gyogtak a viseletek, keszkenõk hímzései.) A reformáció haj-nalán készült terítõk reneszánsz vagy keleti ornamentikáthasználtak. Talán ezzel pótolták a protestáns templomokbólelmaradt látványos szakrális kellékeket, mert a legszebb díszaz úrasztali terítõ lett, rajta a klenódiumokkal, kannával, tá-nyérral, kehellyel, kendõkkel. Nagy értéket képviseltek aszorgos mûvészi kezek által készített hímzések, recemunkák,csipkék. Hímzésekkel díszítették az úrvacsorai kendõket, aszószék- és éneklõpultokat is. A vizitációs jegyzõkönyvek ál-talában felsorolják az értékes darabokat, így, ha a jegyzõ-könyvek megmaradtak, tudunk az idõközben eltûnt vagymegsemmisült tárgyakról is. A terítõk az Úr asztala méretei-tõl függtek, több szélbõl is szabhatták õket, a széleket dísz-varrással illesztették össze. Készítettek táblásan kialakítottfelületeket is, valamennyin megjelenik az adományozó vagykészíttetõ neve, az adományozás vagy készíttetés évszáma,de gyakran a rendeltetése is, miszerint az Úr asztalának a dí-szítésére szánták. A felirat a széleken látható, valamennyiazonos betûtípussal hímezve, összeolvasva a szavak egységesmondattá, valóságos üzenetté állnak össze. Különbség leg-fennebb a felhasznált alapanyag és fonal tekintetében van,megõriztek egyszerû vászonból és a legfinomabb selyembõlkészült terítõt is. A motívumok a századokra jellemzõ késõ-barokk és rokokó formakincsébe tartoznak, gyakran találko-zunk nem csak virágmintás, de figurális ábrázolásokkal is.Ezek a hímzések annak a kornak a jellemzõ darabjai, me-lyekben készültek, motívumrendszerük az adott század diva-tos ornamentikájának része. Különösen szép az Árva Beth-len Kata udvarában készült terítõ a 18. század derekán. Fe-lületén tizenhárom lila és aranybarna színû recekocka válta-kozik sakktáblaszerûen patyolatfehér négyszögekkel. Anégyzetekben található minták azonosak az olthévízi, gyula-fehérvári és debreceni úrasztali terítõk díszítményeivel. A te-rítõn középen Agnus Deit, Krisztust láthatjuk, a háló többikockájába az evangélistákat és nevüket hímezték. A tudatostervezés szembetûnõ, a középen található zászlós bárányt kö-rülvevõ négy kockában Máté, Márk, Lukács és János jelképeiláthatók. Mindenik alak feliratos szalagot tart, melyen sajátneve olvasható. A szegélycsipkét geometrikus elemek díszí-tik. A receháló alapja lilásvörös selyem, közepén aranybarnaés fehér. Az alakok térbeli elhelyezése szintén a gondos ter-vezést mutatja. A kétféle színû fonalak használata a késõ re-neszánsz szemléletességre való törekvését mutatja. A színesalapháló recézését már a 16. században is használták, elren-dezése, kompozíciója a 17. századi receabroszokra emlékez-tet, a recekockák alakokkal való kivarrása a reneszánsz koriItáliából terjedt el. Árva Bethlen Kata ezeket a hagyomá-nyokat folytatta a 18. század elsõ felében. Az õ munkálkod-ása a második férjével kötött házassága után, 1722 után kez-dõdött, majd férje halálát követõen, 1732-tõl teljesedett ki.

Erdélyben volt egy hagyományos egyházpolitika, a tehe-tõsebb rétegek mindig felvállalták a felekezetek támoga-tását. Ez nemcsak pénzbeli adományt jelentett, hanem bi-zonyos szertartási tárgyak adományozását, valamint a tem-plom fenntartását, javítását is. Egyházpártolási, adakozásitevékenységben élen jártak az úrasszonyok, Lórántffy Zsu-zsanna, Árva Bethlen Kata, báró Wesselényi Kata. 1713-bana háromszéki Zabola egyházközségi nyilvántartásába ado-

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 49Értékeink

mányként jegyezték fel: „Tekintetes nemzetes ifjabbik KunIstvánné asszonyom, tekintetes, nemzetes Rédei Mária ass-zony” a zabolai prédikáló székre és asztalra „istenes indulat-tyából” egy-egy darab posztót adományozott. A zabolaieklézsiába kerültek Árva Bethlen Kata adományai is, az1749-es zabolai vizitációs jegyzõkönyv megemlíti „…méltósá-gos néhai Sacri Romani Imperii comes Teleki Josef uram házastársa, méltóságos Bethlen Kata asszony õ nagysága conferáltecclesia számára egy abroszt kotzkáson seljemmel varrottat,melynek kotzkájának seljem táblájára a 4 Evangélistákczímerei reá varrottak, igen szép munka.” A fõnemesi asszonykorábban is adományozott már eklézsiájának, 1727-ben keltegyik rövid feljegyzése szerint: „Az Ekklesiában Isteni Tiszte-lethez meg kívántató Eszközöket szerzettem…” Önéletírásá-ban alig beszél hímzõ munkájáról még kevésbé adományai-ról, pedig Fogarason, majd Olthévízen, a kastélyában sokszép hímzés készült.

Árva Bethlen Kata zabolai kapcsolatai nem véletlenek.Nagybátyja, a memoáríró Bethlen Miklós, Erdély kancellár-ja. A kancellár elsõ felesége, a fiatalon elhunyt Kun IlonaBasa Tamás, zabolai fõnemes unokája volt. A zabolai MikesMihály felesége pedig a Bethlen családból származott. BasaTamás meg a Mikes családból házasodott. (Érdekességkéntmegemlítendõ, hogy a zabolai Mikesek katolikusok, a zágo-ni Mikesek, amely családból Mikes Kelemen származott,reformátusok voltak.) Basa Tamás adományaként került azabolai egyházközség birtokába az ún. Váradi biblia, aKároli Gáspár bibliájának módosított változata, melyet Vá-radon kezdett nyomtatni 1667-ben Szenczi Kertész Áb-rahám, majd a török támadás elõl menekülve Kolozsváronfejezett be. Zabola a 16. század második felében tért át areformátus hitre, a Brassóból érkezõ hittérítõk hamar meg-nyerték az új hitnek Sepsiszék és az Erdõvidék népét. A za-bolai gyülekezet birtokába értékes kegytárgyak kerültek, akönyvtáruk is gyarapodott, fõleg a Basa család jóvoltából.Egy 1694-es vizitációs jegyzõkönyvbe került be, hogy Rákó-czi György fejedelem is adott egy graduált (énekeskönyvet),majd 1752-ben ezt jegyezték fel: „Egy soltáros könyv in qua-

tro, méltóságos Toldi Ádámné ajándéka.”Egy feljegyzés azt ismegõrizte, hogy a 18. század második felében gróf TelekiKrisztina, Toldi Ádám özvegye és fia, Toldi Zsigmond készít-tette a zabolai templom új bútorzatát és festett mennyezetét.

Ki volt hát gróf Teleki Krisztina Toldi Ádámné, akinek ne-ve szerepel a Máramarosszigetre visszakerült úrasztali terí-tõn? Édesapja, Teleki József Teleki Mihálynak, Apafi Mihályerdélyi fejedelem tanácsosának a fia volt. Teleki Mihály(1634-1690) fõgenerális, Apafi udvarában tanácsúr, az or-szág Generálisa, õ volt a fejedelem legbefolyásosabb embe-re. A Széki Teleki családnak szerte a fejedelemségben voltakbirtokai: Pribékfalva, Kõvárvidék, Nagysomkút, Kõvár-hosszúfalu (Teleki Blanka utolsó otthona letartóztatásaelõtt), a Maros menti Gernyeszeg, Sáromberke stb. TelekiJózsef elsõ felesége a fiatalon meghalt Osdolai Kun Borbálavolt, két gyermekük, ifjú Teleki József és Teleki Krisztinahamar árván maradt. A néhai Kun Borbála az ozsdolai Kun

családból való volt, innen származottBethlen Miklós elsõ felesége, KunIlona is. Teleki József felesége halálaután újra megházasodott, feleségülvette a szintén korán megözvegyültBethlen Katát, aki az életét megörö-kítõ Önéletírásában elég részletesenbeszél a Teleki családról. Megtudjuk,hogy férje elárvult gyerekeit nem õknevelték, Krisztina és bátyja nemapjuk házában éltek, a Teleki rokonokvoltak a gyámjaik. Teleki József 1732-ben meghalt, leánya, Krisztina nemápolt jó kapcsolatokat mostohaanyjá-val, Bethlen Kata errõl gyakran pa-naszkodik Önéletírásában. TelekiKrisztina házastársa Nagyszalontaigróf Toldi Ádám volt

Toldi (helyenként Tholdi) György acsalád bólyai birtokát a nagyságosfejedelemtõl, Bethlen Gábortól kapta1629-ben. De voltak birtokaik a Me-

szes-hegység lábánál, Közép-Szolnok vármegye területéntöbb helyen is, övék volt a Zilahtól keletre elterülõ Szilágymegyei Romlott nevû település is, mely hajdan Hadadvárához tartozott. A Toldi család magát Toldi Miklós leszár-mazottjának tartotta. Mikor Bólyát 1629-ben megkapták, atelepülést református magyar kisnemesek, jobbágyok, evan-gélikus szászok, görög-katolikus román jobbágyok lakták.Tholdi Ádám igen ambiciózus, pozícióra vágyó fõúr volt,fennmaradt több beadványa a császári udvarhoz, melyekbentöbbek között azt kéri a császárnõtõl, hogy nevezze ki õt azerdélyi királyi tábla bírájává. A Nagy-Küküllõ vármegyébenlevõ Bólya elsõ tulajdonosa a 15. században a Bolyai családvolt, Bolyai Gáspár és felesége Bethlen Brigitta építették abólyai várkastélyt. Az uradalmat a sok tulajdonosváltás után1629-ben Tholdi György kapta meg (1645-ben halt meg, õlehetett a Tholdi Ádám nagyapja). Az évszázadok során aBolyaiak állandó pereket folytattak a Tholdiakkal. A Bolyaicsalád két legismertebb alakja Bolyai Farkas (1775-1856-,apja Bolyai Gáspár, anyja Pávai Vajna Krisztina) és fia, a vi-lághírû matematikus, Bolyai János volt. A 19. század végénBolyai Gáspár, Farkas második házasságából született fiá-

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

nak, Gergelynek a fia eladta a család maradék birtokát. Akastély ma igen elhanyagolt, romos, boltíves pincéje mégkörüljárható, ám a növényzet és a szemét lassan mindenbeborít, elmossa az emlékét a hajdan virágzó birtoknak, aTholdi család is régen kihalt. Fennmaradt Tholdi Ádámnyomtatott halotti búcsúztatója 1752-bõl: „Testére nézve por-rá lött, lelkére nézve pedig Istenéhez az egekbe vissza tért Ádám,néhai mélóságos Nagy Szalontai Tholdi Ádám úr az igaz ke-gyességnek, szelídségnek és alázatosságnak eleven tüköre, éskövetésre méltó ritka példája, kinek meghidegedett tetemei felettaz Istennek szent beszédeibõl egyben szedegettetett prédikációkés egy magyar oratió által utolsó tisztesség tétetett Bólyában1751. eszt. Mostan pedig azon halotti tanításokat kedves fér-jének örökké tartó emlékezetére világosságra botsátotta r. sz. b.gróf Széki Teleki Kristina, az idvezült urnak kesergõ özvegye.Kolosvárott, 1752. nyomt. S. Pataki Jósef által.”

Amikor a Máramarosszigetre visszakerült úrasztali terítõkészült, 1772-ben az özvegyen maradt Teleki Krisztina márelég idõs lehetett, hiszen 1722-ben, mikor megözvegyültédesapja, Teleki József feleségül vette Bethlen Katát,Krisztina már kislánykorban volt. Születési évét nem, csakhalálának esztendejét, 1777-et ismerjük.

Teleki Krisztina Tholdi Ádámné követte a tradíciót,adományozott egyházának. Az említett terítõ a következõfeliratot tartalmazza: „Isten ditsöseggere tsinaltatta Idõsb ToldiAdamne Teleki Krisztina A O 1772 Die 8 Jully Bolyaban” Ez amondat, a jövõnek nem tudatosan szánt üzenet a terítõ négyoldalán felbontásban aranyszállal hímezve látható. A hal-ványrózsaszín terítõ 20 négyzetre osztott alapterületbõl áll,szélén lilás-vöröses szegély fut végig, melyet ezüstzsinórkeretez. A terítõ közepén levõ kockában központi helyen azIsten Bárányát megjelenítõ Agnus Dei látható. Az ezüsttelhímzett fekete bárány bal mellsõ lábával keresztes, zászlósbotot tart, elõtte arany kehely, lába alatt indás szárú virág,melynek mintázata megegyezik a kis négyzetek körülivirágkoszorú négy sarkába hímzett tulipánhoz hasonló virág-gal. A bárány feje körül glória, körülötte bibliai felirat. Abelsõ négyzetekben négy, jobb lábát emelõ fekete selyemmelés ezüstszállal hímzett sas látható, melynek kitátott csõrébõlezüst nyelve lángcsóvaként lövell elõ: János, Jézus tanítványá-nak szimbóluma, Jézus men-nybemenetelének jelképe. Asasok lába alatti szalag feli-rata: „Szent János példája.”A nagy négyzet négy külsõsarkában négy arannyal hím-zett oroszlán látható, SzentMárk evangélista szimbó-luma, a szárnyas oroszlán afeltámadást jeleníti meg, Azoroszlánok feje fölött glória,kettõs ágú farkuk végén fekete bojt, lábaikat feliratos sza-lagon pihentetik „Sz. Mark Ev. példája” A középen is fellel-hetõ négyzetbe zárt csillag-virágot körülvevõ virágkoszorúzöld selyemmel és arannyal hímzett. Ezt a keretet tagolja atovábbi két evangélista ábrázolása, két emberalak és kétállatábrázolás. Az ember-angyal Máté evangélista haja szõke,a fürtök fekete kontúrral elválasztva, ruhája barna-sötétkékselyemhímzés, két szárnya aranyhímzéssel készült, kezében

aranyszélû szalag a nevével „Sz. Mate evang” Körülötte anégyzetben bibliai idézet Máté evangéliumból „…Es mikorJesus onnét elmene, láta egy embert ülni…” Szent Máté, akiJézus tanítványa volt, az emberré testesült angyal szim-bóluma. Jobb és baloldalon, a virágdíszes négyzetek közöttlátható a másik figurális ábrázolás, az ezüsttel hímzett feketepatájú tulok, a feje fölötti szalag felirata „Sz. Luk. Ev. péld.”Szent Lukács Krisztus áldozati példájának szimbóluma. Azevangélisták köré a János, Márk, Lukács és Máté könyvébõlvaló idézeteket hímezték, egyik-másik ma már nehezenolvasható. A korabeli úrasztalterítõk mintázata, mint márkorábban is láttuk, hasonló volt, a legtöbbnél a középrehelyezett Agnus Deit, a Krisztus szimbólumot az evangélistákjelképei veszik körül.

Az Árva Bethlen Kata terítõi közül fennmaradt darabok afent említett terítõvel sok hasonlóságot mutatnak, és ez nemvéletlen. Hiszen õ rokoni és erdélyi körökben a hímzésekkiváló ismerõjének számított, a selymeket, csipkéket, vász-nakat többnyire örmény kereskedõktõl szerezte be. Mintáités ügyes varróasszonyait szívesen kölcsönözte más nemesiudvarokba. Talán éppen az õ ügyes kezû varróasszonyai dol-goztak Bólyán is? Nem tudjuk. Ám azt igen, hogy fogarasi,késõbb olthévízi udvarából sok szép hímzett ékesség kerültki, melyek nem egy erdélyi protestáns templom díszei voltak.Ez a sokféle tehetséggel megáldott asszony az európai díszí-tõmûvészet ismerõje és alkalmazója volt egy olyan ország-ban, amely nem egyszer került a végveszély küszöbére, mely-ben nagyon nehéz volta már megteremtett értékeket meg isõrizni. Azt is csak sejtjük a családi kapcsolatokból, hogyTeleki Krisztina, bár édesapja második feleségével nem ápoltugyan jó kapcsolatot, de ismerhette mostohaanyja munkáit,láthatott belõlük nem egyet. Ízlését formálhatta, a mintak-incset megcsodálhatta maga is, és adományra szánt megren-deléseiben választását nem csupán a hagyomány befolyásol-ta. A fogarasi várnál kissé szerényebb bólyai kastélyban talánmegfordultak, dolgoztak a Bethlen Kata udvarában nevel-kedett, tanult hímzõlányok, asszonyok is. Azt tudjuk, hogy aMáramarosszigetre visszakerült úrasztali terítõt Bólyán hí-mezték, hogy Teleki Krisztina rendelte meg a munkát 1772-ben. Azt azonban egyelõre nem tudjuk, mikor és ki által ke-rült a terítõ Szigetre. Talán valamelyik Teleki-örökös jóvoltá-ból? A történelmi Máramaros megyében, Máramarosszigetszomszédságában több Teleki birtok is volt, Nagybányaközelében Kõvárhosszúfalu, mely Teleki Blankáé volt, vagyszintén a közeli Koltó, Teleki Sándor gróf birtoka. A terítõmintázatáról, idõtállónak szánt kikészítésébõl (béleltterítõrõl van szó, ezt még a 18. században asztalra való „duflaszõnyegnek” nevezték) felirataiból látható, hogy eredetilegis templomi használatra készült. Azonban nem tudjuk, hogykészíttetõje, Teleki Krisztina melyik protestáns templomnakszánta. Annyi bizonyos, hogy a 20. század elején felvett viz-itációs jegyzõkönyvben, 1912-ben mint a szigeti reformátuseklézsia tulajdonában levõ érték szerepelt.

Aztán 1944 õszén Máramarosszigetrõl elvitték, nyomaveszett.

Paks, 2012. június Serdült Benke Éva

(Folytatás a következõ számunkban)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 51Görbe tükör

Miután a bergengóciai öregember nagy kínnal-keservvelfelépítette félkacsalábon forgó vityillóját, háza körülkivirágzott az átkozott parlagfû is. Jószomszédja disznajá-nak taknya-nyála összefolyt, a környékbeli tehenek meg úgybõgtek tõle, hogy szemükbõl patakzott a könny. Rossz-akarói feljelentése folytán a bergengóciai önkormányzatelrettentõ példát statuálva félmillió rézpénzre bírságolta azöregembert.

Mivel hogy apelláta nem volt, az építõmesterek pedig azutolsó fillérig kizsebelték, naiv hittel úgy kalkulált az öregpozdorja, hogy majd a jóságos bankok kisegítik hitellel.

Elõször a kamatos bankokat hírbõl sem ismerõ RóbertBácsi Bankintézetébe totyogott, hogy jelzálogkölcsöntmarkoljon fel a szabálysértési bírság kiegyenlítésére. Azügyintézõ sandán nézett az öreg õsz hajára, és egyenesen aszívének szegezte a kérdést:

- Ugyan hány évesnek tetszik lenni, kérem?- Hetvenhét – felelte büszkén az öregember, és dicsekvõn

a mellkasára ütött -, de orvost még a közelemben sem lát-tam.

- Túl korosnak tetszik lenni, sajnos.- Hát bizony, így múlik az idõ. Aki fiatalon nem krepál be,

az egyszer megöregszik – filozofált az öregúr.- Hát igen, ez igaz – bólogatott a bankos ember -, de a

szabályok szerint hatvanöt év feletti egyénnek nemadhatunk semminemû kölcsönt. Ez a szigorú belsõ utasítás.

A naivan gondolkodó szegény öregember ezt a vadkapi-talista tézist nem értette. Dehiszen, ha a kölcsön vis-szafizetése elõtt hirtelen feldobná a talpát, ott marad nekikaz alulértékelt, betáblázott házingatlana és még a nevetõörökös keresztfia képérõl is lehervad a mosoly, amikorpotom pénzért elárverezteti azt a pénzintézet. Akkor háthol a rizikó? Mirõl beszélünk?

- Megmondom õszintén – világosította fel a hitelcsoport-vezetõ -, bankunk nem szívesen foglalkozna ilyesmivel. Aszívünk mélységesen fájna, ha erre sor kerülne. Mi azügyfeleinket szent embernek tartjuk. Dehogy mernénkholtában is megsérteni egy ilyen piszkos aktussal, mint azárverés.

A Rosta Bank patinás épületében az öregember mártanulsággal felvértezve lépett az illetékes ablakához.Rögvest a lényegre tért.

- Tessék mondani, a hatvanöt éven felüli koros ember márle van szarvasbõrrel takarva? – kérdezte a szemüveges csi-nos kisasszonyt.

- Miért tetszik ilyen csúnyán beszélni? – húzta fel aszemöldökét a hölgy.

- Hát csak azért kedves nagysága, mert már más hasonlóhelyen úgy értesültem, hogy hatvanöt év felett leírják magukaz ügyfelet. Egy fitying nem sok, de annyi kölcsönt semfolyósítanak az ilyen halandónak. Hol itt az esélyegyenlõség,asszonyom? Tudja azt a közmondást, hogy öregember nemvénember…?

Miután a kedves hölgy ártatlan bociszemekkel mustrálta

az öregurat, az botjának erõteljes koppantásával követelte,vezesse õt a fiókigazgató szeme elé.

- Ha tegyük fel, nem állampolgári kötelességem tel-jesítésére, azaz szabálysértési bírság kifizetése végett kel-lene a kölcsön, hanem multimilliárdos létemre márvány-köves kristálypalotám volna Budán a Rózsadombon, jachtotvásárolnék hetvenhét évesen, hogy ifjú mátkámmalkapuzárás elõtt még egyszer kései nászutat tegyek aKaribikon, kapnék jelzálogkölcsönt vagy sem? – kérdezte anagyfõnököt és száját tátva várta a választ.

A fiókigazgatót meglepte a szokatlan érdeklõdés.Zavarában krákogott kettõt-hármat, megnézte, hogy jólvan-e becsukva az ajtó, majd bizalmas hangját lehalkítva azöreg fülébe súgta:

- Akkor a helyzet egészen más lenne, de errõl jobb, hanem beszélünk, mert még a csillárnak is füle lehet…

Az öregembernek sírni való kedve volt. Igazságérzetétmélyen bántották ezek a szavak. Tehát e tények mégsemhazudnak. Ebben a rohadt, betyár világban kétféle mércév-el mérik az embert. Ha gondos, szeretõ felesége lenne, mosta vállára borulva pityeregné ki magát. De csak egy pulijavan, az meg olyan izgága, hogy nem tûri sokáig gazdája fejéta válla fölött.

Az ördögi kör tehát végleg bezárult. Kár továbbpróbálkoznia. Megélte, hogy vénülõ fejjel másodrendûállampolgárrá degradálódott. Életében elõször páni félelemfogta el. Rémálmaiban briganti kinézetû állami végrehajtókverték bilincse, és vigyori képû, kaján brókerek mértek hus-zonöt botütést a fenekére…

Egyik éjjel álmából felriadva eszeveszett gondolat szálltameg. Szekercét ragadott és sorjában betörte Róbert BácsiBankjának utcai ablakait.

Egy, az új kocsiját nulla fitying kölcsönnel használó dis-zkóbeli kába ficsúr, aki éppen százzal tekeredett fel a bankelõtti ecetfára, életének búcsúperceiben még hallani vélte azöregember fülrepesztõ káromkodását:

- Hogy az a kirekesztõ álnok Istenetek rogyassza rátok akékszínû eget!...

Pár nap múlva a Csigabiga Televizió arról adott hírt, hogyegy, az al-Kaidához közelálló bergengóci öngyilkosmerénylõ „Allah hatalmas, Allah rettenetes” felkiáltásokközepette saját fejével verte be Róbert Bácsi Bankjánakösszes ablakait. Mielõtt még a mindenre elszánt terroristaaz épületbe hatolt volna, a szemfüles õrzõ-védõ szervekártalmatlanná tették…

A hír csak annyiban sántított, hogy nem ezek a szervek,hanem a kihívott mentõk csavarták ki az õrjöngõ öregkezébõl a szekercét, majd a bolondokházába szállították,ahol a stressz okozta gutaütés végzett vele. A bergengóciaikormányt állandóan fricskázó ellenzéki lapok azt is tudnivélték, hogy a bûnbánatot gyakorló önkormányzat, továbbáRóbert Bácsi Pénzintézete, valamint a Rosta Bank idõsNefelejcs Eleket saját hõsi halottjának tekinti. Temetésérõlkésõbb - majd ha fagy - történik intézkedés

Z. Zwada András

Az öregember és a bankok

Gálfalvi Gábor

KEGYELEM-KENYÉREN (III. rész)

A tanítás mellett nagyon szerettem olvasni, sokszor még a szi-lenciumokból is elloptam e kedvtelésem kielégítéséért egy-egy órát. Késõbb az írásokkal, meg a verseléssel is próbálkoz-tam, melyekben inkább szomorú sorsom ellen lázadoztam.Keserû gyermekéveimen tûnõdve vetettem papírra az alábbiversemet:

Ki kegyelemkenyéren élte gyermekkorát,Kinek káromolták betevõ falatját,Ki ócska rongyokban tekergett az úton,Kire nem vigyáztak, hogy nehogy megfázzon,Ki kóbor kutyákkal volt csak barátságban,Kinek fekvõhelye mindig a konyhában,Ki rossz álom láttán nem volt kihez bújjon,Kit betegségében nem volt ki ápoljon,Ki más kezében látott vajasveknit,Kinek nem pakoltak soha tízórait,Ki disznók vedrébõl lopta uzsonnáját,Kit este nem vártak, ha kigyúltak a lámpák,Ki mindenkitõl félt, bizalmatlan volt,Kibe bárki könnyen belerúghatott,Ki nem tudja mi az: apa, édesanya,Kinek nem fogták meg a két kezét soha,Ki egyedül járta be az élet útjait,Azon ne csodálkozz, ha a múltján tûnõdik…

A székelykeresztúri tanítóképzõben töltött négy év egészéletünkre szóló egészséges, becsületes, az egyénért és a közös-ségért fáradhatatlanul tevékenykedõ életszemlélettel ruházottfel mindannyiunkat, akik az intézmény falai között sikeresenmegérhettük a ballagási ünnepségünket. Mert bizony idõköz-ben igen megcsappant, egyeseket a hanyagságuk, lustaságuk,másokat az akkoriban hevesen fellángoló osztályharc távolí-tott el az intézetbõl, mert akire rábizonyították a hatóságiközegek az osztályellenség-származást, annak az iskolából tá-voznia kellett. mint mondották, nem bízható rájuk a fel-növekvõ generációk kommunista szellemben való nevelése.

Nekünk, akiknek sikerült ottmaradnunk, jól felkészült,hivatásukat szeretõ szaktanárok tanították az egyes tantár-gyakat, ami rövidesen éreztette hatását az oktató-nevelõ mun-ka minõségi javulásában. A véletlennek köszönhetõen, vagy amegfelelõ csillagkép alatti születésem folytán, sikerült aszékelykeresztúri tanítóképzõ úgynevezett "aranykorában" vé-gezni e híres iskolában tanulmányaimat. Elsõéves korombanaz intézet igazgatója Kovács Ferenc úr volt, akit a másodévtõlBarabás Vilmos váltott fel, s az õ igazgatása alatt szûnt meg azintézet, fennállásának 85. évében, 1955 júniusában, a ballagásiünnepélyünk másnapján.

A matematikát Árkosi László és Nagy Vencel, a magyarnyelvet Dr. Kócziány László (a neves író, Nírõ József veje) ésBalázs László, a román nyelvet Farkas Margit, a pedagógia-lélektant Gálfalvi Sándor és Bertalan Lázár, a történelmet

Borbély István, a természettudományokat Török Kálmán, azenét Mátyás Ferenc és Péterffy István, a földrajzot Dr. Mol-nár István, a rajzot Haáz Sándor, a testnevelést LukácsAndrás, áldott emlékû tanáraink tanították. A gyakorló isko-lában a tulajdonképpeni tanítói szakma mûvészetét olyan ne-ves tanítók oltották belénk tanítási gyakorlataink alkalmával,mint Borbély Mózes, Szathmáry Ibolya, Farkas Rozália, PallaLõrincné és Dombi Jenõ.

Mivel legkedvencebb tantárgyam a magyar nyelv és iro-dalom volt, így nyilván legjobban Dr. Kócziány László óráitszerettem, aki a szocialista-realista irodalmat úgy oltotta be-lénk, hogy a párttörténeti könyvet feltûnõen az osztálynaplómellé fogta órára induláskor, csakhogy lapokra szedve a párt-történeti könyvbe rejtve sorra behozta magyarórákra Nyírõkönyveit, s azt részletenként felolvasta nekünk, másképp ab-ban az idõben nem juthattunk volna hozzá azokhoz a mû-vekhez. Így ismerkedtem meg diákkoromban a Zsibói bölény,az Úz Bence és más kitûnõ Nyírõ-mûvekkel.

Az elsõ év második félévében majd abbamaradt a tanulásilehetõségem, mely teljes egészében a tanár bátyám anyagi,igen sok esetben erkölcsi segítségén alapult. Ez akkor történt,amikor a tanulók közül választott igen komoly, jótanuló neve-lõnknek, Józsa Béninek bátyám elmondta a Szabad Európarádióban hallottakat, miszerint Luka Lászlót kizárták a polit-bûróból, s lehet, hogy börtön is vár rá, mert idõközben a szo-cialista rendszer árulójává vált. Ennek egyenes következmé-nyeként a másodévesek a Luka fényképét a sarokba dobták,amibõl óriási politikai botrányt keltettek. A képzõ dísztermé-ben tartott elítélõ gyûlésen a politikai hatalmat képviselõ mor-cos ábrázatú pártaktivista bátyámat jelölte meg elsõ számúbûnösnek. Most is látom szegény bátyám sápadt arcát, amintszédelegve kivonult a díszterembõl. Azon este a lakásárahivatott és közölte velem, õ valószínûleg rövidesen börtönbekerül, én meg haza kell menjek. Gondolatban már rendez-getni kezdtem otthoni életemet, melyre egyedüli megoldásnakcsak a Feri sógoromnál való szolgálást találtam, aki annak ide-jén megtanított kaszálni, aratáskor kötelet vetni, kévétkötözni, meg kalangyát rakni. Szerencsére pár nap múlva köz-zétették, hogy a Szabad Európa rádió igazat mondott, ígymaradt minden a régiben, bátyám tanárnak, én meg képzõsdiáknak.

A székelykeresztúri diákok kivételével mindannyian bent-lakók voltunk, ami azt jelentette, hogy megfelelõ fegyelme-zett, rendezett életmódot kellett kialakítani, aminek kiválómestere volt Gálfalvi Sándor bentlakás-igazgató, aki vállaltaaz állandó felügyeletünk biztosítása végett azt is, hogy csalá-dostól bent lakott az intézet egyik lakrészében.

Gálfalvi tanár úr honosította meg az alábbi napirendet:reggel fél 6-kor ébresztõ, hat óráig a hálószobák szellõztetéseés reggeli torna, 6.30-ig mosakodás, öltözködés, ágyvetés,háló- és öltözet-ellenõrzés, amit a nevelõk hajtottak végre,7.30-ig reggeli szilencium, 7.30-tól reggelizés, 8-tól délután 2-ig tanórák. Két órakor ebéd, utána délután 5-ig szabad tevé-kenység, de a hálóterembe bemenni ez alatt az idõ alatt tilosvolt, így hát az iskola sportpályáján sportoltunk, játszottunk, atanteremben olvastunk, sakkoztunk vagy hangszereken gya-koroltunk, de semmi esetre sem csavaroghattunk a városban,amit a mai diákok nehezen értenének meg. Csak az a diákléphetett ki a kapun, akinek a kimenõ noteszébe a kilépõ en-gedélyt aláírta a nevelõ meg a csoportvezetõ, de annak meg-

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

felelõ oka kellett legyen hétköznapokon, szombaton meg va-sárnap a megbüntetett tanulóknak nem adtak kilépõt. Este 7-tõl 8-ig vacsora, 8-9-ig esti szilencium, 9-kor esti jelentés, ami-kor a folyosókon osztályok meg csoportok szerint felsorakoz-tunk, s a nevelõ meg a bentlakás-igazgató jelenlétében a napiszolgálatos diák felolvasta a naplóba beírt napi jelentést. Ne-gyed tíztõl fél tízig esti mosakodás, lábmosás és villanyoltás.

Ez a napirend igen nagy szerepet játszott közösségi éle-tünkben, erkölcsi nevelésünkben és az iskolai magatartásfor-mák kialakításában. Tulajdonképpen a diákönkormányzat fõfóruma volt, bár akkor ezt a kifejezést még nem hangoztattáklépten-nyomon, mint most, de igen lényeges szerepet töltöttbe közösségi életünkben.

Kétségtelen, hogy mai diákszemmel nézve a fenti programtúl katonásnak tekinthetõ, de annak bevezetésénél és alka-lmazásánál figyelembe kellett venni, hogy kimondottanfiúiskoláról volt szó, ahol csak így lehetett megfelelõenegészséges életmódot kialakítani a jórészt serdülõ és ifjúkor-ban lévõ fiúknál. Bár egész iskolai életünk középpontjában atanulmányi munka, a tanítói hivatásra való felkészülés állt, aziskola programja teret biztosított az egyéni hajlamok, tehet-ségek kibontakoztatására is. Nagyon kedveltek voltak az egyesosztályok által bemutatott kultúrestek, az osztályok közöttisportvetélkedõk, de legkedveltebb szórakozásunknak a diák-bálok bizonyultak, amit a kornak megfelelõen "elvtársiastalálkozónak" kellett neveznünk. Ezen alkalmakra vagy aszékelyudvarhelyi leány-tanítóképzõ növendékeit, vagy aszékelykeresztúri vegyes gimnázium növendékeit hívtuk meg.A zenét természetesen mi, képzõs diákok szolgáltattuk. A miévfolyamunk zenekarának prímhegedûse Fülöp Mózes,másodhegedûsei Lõrincz Kálmán és László Miklós, FerencziErnõ zongorista, Kiss Károly tangóharmonikás, Szabó K.Attila klarinétos, jómagam meg nagybõgõs voltam. Igen ám,de itt is ugyanaz aggasztott, mint kisebb diákkoromban, vagyisnem volt megfelelõ felöltõm ahhoz, hogy egy ilyen rangosdiákbálon, hangszerem kíséretében a színpadra kiállvareprezentálhassak, ami nagyon elszomorított. Mert a képzõsdiákéveim alatt is magam kellett a ruházatom nagy részétbeszerezzem a nyári vakációban végzett munkám díjából, amifõleg az erdészet keretében végzett csemeteültetésbõl, cseme-tekapálásból meg napszámos munkákból állott, a szé-nakészítéstõl kezdve a lennyüvésig mindent végeztem.Csakhogy a kapott pénzbõl nem csak ruhát, de élelmet isvásároltunk, így hát a legolcsóbbikat, az úgynevezett tréningöltözetet vásároltam meg minden õsszel magamnak, s melléjeaz akkor divatban volt fehér tornacipõt, amit krétaporraltisztítottunk, azaz jól bevizezve vastagon bekentük krétával,azt a napon megszárítottuk, s olyan fehérré változott, mint apatyolat hó. A csárdást csak a lábunk odadobbantása nélkül,nagyon finoman járhattuk benne, egyébként úgy kezdettporozni, mint az országút szélfúváskor. Nahát, ebben azöltözetben óvakodtam a zenekarban a színpadra lépni, amitészrevett rajtam egyik jószívû barátom, osztálytársam, akiminden egyes nyilvános muzsikálásunk alkalmával felajánlot-ta nekem az õ egyetlen öltönyét, amihez már nyakkendõt isköthettem, s így nem éreztem zsenírozva magam, sõt úgydikheszkedtem benne, mintha nem a nagybõgõs, hanem azenekar prímása lettem volna. Hogy a figyelmet még jobbanmagamra vonjam, legtöbbször a nótát hangosan énekeltem is,s az ütemek végén megforgattam a nagybõgõt a kezemben,

mint Pista Julcsát tánc közben. A zenekari tagság azért is jóvolt, mert nem csak a képzõ által szervezett bálokon, de a gim-náziumban is igen sokszor megforgattak, sõt, egy alkalommala városi kultúrotthon bálján is muzsikáltunk, ami részünkre atöbbi társainkkal szemben nagyobb szabadságot jelentett.

Így teltek a hónapok, évek, míg végre elérkezett 1955 jú-niusa, az úgynevezett államvizsga idõszaka, melyet egy nagyonfélresikerült kicsengetési ünnepély elõzött meg. Szerencsét-lenségünkre, Kolozsvárról erre az alkalomra beígérkezettNagy István, munkás-író, ki arról akart tudósítást írni, hogynálunk már nem a hagyományos kispolgári kicsengetés dívik,hanem optimista módra, semmi búcsúzkodás nélkül, nagymunkalendülettel hagyjuk el a tanintézetet. A kicsengetésünk"fénypontja" a Nagy István szónoklata volt, amibõl már egyszót sem tudnék idézni, tele volt olyan szlogenekkel, minthaazt mondta volna nekünk: "elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd!"

Szerencsére a bankettet nem akkor tartottuk meg, hanemaz utolsó vizsga után, az intézet tornatermében. Életem egyiklegszebb pillanata volt 1955. június 30., amikor a banketten,melynek elsõ részén a szülõk is részt vehettek, Barabás Vilmosigazgató úr kezembe adta a tanítói oklevelet és a kinevezést,mely Kápolnásfaluba szólt. Szegény nagynéném rám borulvasírt örömében, hálálkodott az Istennek, hogy megérte ezt aboldog pillanatot: tanító lett az õ nevelt gyermeke, mert nemcsak annak tartott minket, hanem valójában azok is voltunk.Talán sokszor még egy édesanyán is túltett értünk való áldoza-thozatalában. A díszvacsora után a szülõk elvonultak a mihálószobáinkba, lepihentek, mi pedig roptuk a táncot kivilá-gos kivirradtig, de most már nem mint diákok, hanem mintokleveles tanítók. A bankettünkön a talpalávalót CsányiKároly és híres zenekara szolgáltatta, akiket mi, a képzõzenekarának tagjai többször is mentesítettünk a megfeszítettmunkától, elkértük tõlük a hangszereiket, hadd lássuk, hogytud muzsikálni most már nem egy diák, hanem egy tanítókbólálló zenekar. A bankettünkre általunk meginvitált lányokvéleménye szerint kifogástalan zenét szolgáltattunk.

Még ki sem pihenhettük a számunkra amúgy is szokatlan,reggelig tartó mulatság fáradalmait, máris felszólítottak, kuf-fereinkkel együtt hagyjuk el az épületet, mert még azon anapon megérkeznek az árva gyermekek. Ez a nap jelentettetulajdonképpen a Székelykeresztúri Tanítóképzõ megszûné-sének s egyben az árvaház megnyitásának napját. Fájó szívveltettünk eleget a felszólításnak, mert tudatában voltunk annak,hogy az akkor 85 éves múlttal rendelkezõ SzékelykeresztúriTanítóképzõ fennállása alatt kitûnõ munkát végzett, igen sok,hivatástudattal rendelkezõ tanítót bocsátott ki falai közül,akik szívvel-lélekkel szolgálták az oktató-nevelõ munkanemes ügyét. Sajnos, a sor velünk lezárult, mi voltunk az inté-zet utolsó végzõs diákjai, de soha, senki nem feledkezett megarról, hogy a Székelykeresztúri Tanítóképzõ piros színû egyen-sapkáját viselte büszkén, melynek homloki részén két búza-kalász közé a KTK betûk voltak hímezve, ami nyilván a Ke-resztúri Tanító Képzõ rövidítését jelentette.

Diplomával a zsebemben, nagy reményekkel de kétségekközt indultam el kinevezésem helye felé, Kápolnásfaluba, aholaddig életemben soha nem jártam, de hallottam róla, hogyigazi székely, becsületes, dolgos emberek lakják, akik BartisFerenc Törpefenyõihez hasonlítottak, mert gyökereik mélyreásták a Madarasi Hargita aljába.

(Következõ számunkban folytatjuk)

2012. szeptember

EKOSZ–EMTE 53Emlékek húrjain