Tévtanítok az első III.században

Gnoszticizmus• Az igazi kereszténység és a

gnoszticizmus kölcsönösen kizárják egymást. A gnoszticizmus alapelvei szöges ellentétben állnak azzal, hogy mit is jelent kereszténynek lenni. Éppen ezért, még ha a gnoszticizmus egyes formái kereszténynek állítják is magukat, valójában határozottan ellentétesek a kereszténységgel.

• A gnoszticizmus volt talán a legveszélyesebb eretnekség, amely az első három században az ősegyházat fenyegette. A többek között Platón hatását magán viselő gnoszticizmus két téves feltételezésen alapul.

• Az egyik az anyag és a szellem dualista kettéválasztása. A gnoszticizmus azt állítja, hogy az anyag lényegéből eredően rossz, míg a szellem jó. A gnosztikusok ezen előfeltevésből kifolyólag úgy gondolják, hogy mindannak, amit a testben cselekszünk, legyen szó akár a legsúlyosabb bűnről, semmi jelentősége, mert igazi élet csak a szellem birodalmában létezik.

• Másodszor, a gnosztikusok azt állítják, hogy magasabb rendű igazságnak vannak birtokában, amely csupán kevesek előtt ismert. A gnoszticizmus kifejezés a görög gnózis szóból ered, melynek jelentése: „ismerni”. A gnosztikusok állítólagos magasabb rendű tudásukat nem a Bibliából, hanem egyfajta misztikus, magasabb síkú megtapasztalás útján szerezték. A gnosztikusok kiváltságos rendként tekintenek magukra, akiket a magasabb rendű, mélyebb istenismeret emel minden más ember fölé.

Kereszténység kizárja a gnoszticizmust, mert:

• A megváltásról azt tanítja a gnoszticizmus, hogy üdvösséget az isteni ismeret megszerzése révén nyerhet az ember. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2:8-9)

• A kereszténység azt tanítja, hogy az Igazságnak csak egy forrása van, ez pedig a Biblia, az élő Isten ihletett és tökéletes Szava. A gnosztikusok ugyanakkor számos ősi eretnek iratot is használnak: az ún. gnosztikus evangéliumokat, hamisítványok gyűjteményét, amelyek állítólag „a Biblia elveszett könyvei”.

• Még az úgynevezett keresztény gnosztikusok is úgy idéznek a Bibliából, hogy átírják és saját filozófiájukhoz igazítják az egyes verseket vagy azok részeit, amit határozottan tilt a Szentírás. "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak." Jelenések 22,18-19

• Jézus Krisztus személye egy másik terület, ahol a kereszténység és a gnoszticizmus drasztikus különbséget mutat. A gnosztikusok úgy hiszik, hogy Jézus fizikai teste nem volt valóságos, hanem csak testnek „látszott”, és a Szelleme a bemerítkezésekor szállt rá, de a keresztre feszítés előtt elhagyta.(nem szenvedett) Jézus bibliai ábrázolása megerősíti, hogy Jézus egyszerre volt teljes mértékben ember és teljes mértékben Isten.

Markioniták

Markion: Kr. u. II. században egy püspök fiaként született. Gnosztikus kereszténnyé vált. 140-ben Rómába ment hirdetni igéit. Markion teljes egészében elvetette az ószövetséget, mert szerinte az ószövetség istene bosszúvágyó, kizárólag a zsidó néppel törődik s kész arra, hogy értük a többi népet elpusztítsa. Nézeteit a Római Egyház határozottan elutasította és 144-ben kiközösítették. A markioniták egyházi csoportjai egészen a IV. századig maradtak fenn.Gnosztikusok (gnózis = tudás): Azt vallják, hogy Isten megismerhető és az ószövetség pedig nem isten igéje. A gnosztikus tanoknak több féle irányzata jött létre(albigensek, katarok, bogumilok, manicheusok).

• Szerinte a héberek istene által teremtett anyagi világ hibás és csak a szenvedések helye, így teremtője is csupán egy kontárkodó, rosszindulatú ördög lehetett. Ennek megfelelően Jézus sem a zsidók által várt Messiás volt, hiszen az egy hódítónak és politikai vezetőnek kellett volna hogy legyen, hanem Ő egy, a Teremtőnél nagyobb isten küldöttje volt, akinek a szerepe ennek, a Héber Biblia istenétől különböző jellegű, a fény és a tiszta eszme transzcendens (~tapinthatatlan) istenének kinyilatkoztatása volt. Jézus istene indulatoktól és haragtól mentes, teljesen jóindulatú. Jézus küldetése tehát az volt, hogy a hívőket az Ószövetség véges, haragos teremtőistene elnyomásából kivezesse. Hitük szerint Krisztus nem volt igazából ember, és nem ténylegesen halt meg a keresztfán, hanem teste mintegy jelenésszerű, anyagtalan volt.

• Nem fogadják el az Ószövetséget: - Az a szellem mely népeket pusztít el, vagy, népek elpusztítását sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!

• - Az a szellem, amely gyermekeket pusztít el, vagy ezt sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!

• - Az a szellem, amely más népek oltárait pusztítja el, vagy ezt sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!

• - Az a szellem, amely egy népet (esetünkben éppen a zsidókat) a többi nép fölé helyezi, nem lehet Isten!

• Sőt Isten nevét ilyen sugallatok, parancsok szerzőjeként felhasználni - mint ahogy azt az Ószövetség teszi - a legistentelenebb dolog. Talán ezért is kellett Jézusnak Izraelben színre lépni. Mert ahol nagy a szükség, közel a segítség.

Montanisták• Eretnek felekezetek, mely alapítójától, Montanustól

nyerte nevét. Ez alig hogy a keresztény hitre tért, képzelgő természetétől és hirvágyától hajtatva, jósolni kezdett állítólagos látomásai alapján. Rögtön akadtak követői, különösen két nő: Prisca és Maximilla. Tanítását az ázsiai püspököt két zsinatban megvizsgálták és elvetették.Tanítása, melyet a II. sz. közepe felé kezdett terjeszteni, Frigiában bő talajra talált, a VI. sz. elején azonban már teljesen elenyészett.

• A montanisták tanítása a következő: 1. a világnak közeli végét hirdették- 2. szigorú életmód által, melyet Montanus előir, méltóképen kell készülni a világ végére; 3. az isteni szellem folyton elragadja őket és ennek segítségével jósolnak;(drog) 4. a hittételek változatlanok és javíthatatlanok. A keresztény erkölcsöket is rendkivül megszigorították, miáltal tulhajtásba estek. A második házasságot eltiltották, szigorubb és hosszabb bőjtöket rendeltek el, a nagy bűnösöket egyházukból örökre kizárták és a üldözések idején keresték szándékosan a vértanuságot. Mivel nem tudtak egyetérteni, mint a többi eretnekek, ők is több felekezetre szakadtak.

Manicheizmus• A manicheizmus, alapítójáról Maniról kapta a nevét. Mani 216 körül született Babilon

mellett, egy Maridu nevű faluban. Itt egy elkeszaiták nevű keresztény-zsidó szektában nevelkedett. Szigorú szertartások szerint éltek, mely ellen Mani fellázadt.Indiába ment, ahol nagy sikerrel népszerűsítette tanításait. Később visszatért hazájába. I Sápur ekkor kiadott egy menlevelet, mely felhatalmazta őt, hogy a perzsa birodalom egész területén szabadon hirdethesse tanait. 272 –ben újra üldözni kezdték, majd Hormuzd uralkodása alatt eretnekség vádjával letartoztatták, ezután pedig kivégezték.

• A manicheusok megrögzötten dualisták voltak. Úgy gondolták, hogy az idők kezdetétől, két Isten létezik, és örökké szemben állnak egymással. Az egyik a sötétség, a másik a fény istene. A fény birodalma volt a legfelsőbb. Alatta, a sötétség birodalmában a határtalan mélység terül el, melynek mélyén ott lapul a Sátán. Itt állandó a káosz,az örvénylés, akár egy zivatar közepén. Majd egyszer csak a Sátán felemelkedett az őskáoszból, meglátta a felső világ fényét, és gyűlölet ébredt benne. Visszatért a mélysége, és felkészítette seregeit:

• „Aztán újfent felfelé tört, behatolt a fény birodalmába, azzal a szándékkal, hogy szerencsétlenséget és pusztulást terjesszen el.”

• Mani tanítása szerint az emberi test a gonosz teremtménye, amibe bebörtönözték a Fény szikráját. A reinkarnáció mely örökre fogva tartja a lelket. Úgy gondolta, hogy az önmegtartóztatással, és az imádságokkal a lélek megszabadulhat, de addig sok reinkarnáción és fájdalmon kel átesnie.

• A mítosz szerint a Sátán démonai kíséretében, előrontott az őskáoszból, hogy megtámadja a Fényt. A Gonosz a füst, tűz, szél és víz erőit használta segítségül. Olyan erős volt a roham, hogy áttört a védelmen és elfoglalta a Fényt. A Fény Atyja ekkor megidézte az „Első Embert”, és felfegyverezte őt. Az erők összecsaptak, de a Sátán diadalmaskodott. Az Első Ember halálos öntudatlanságba hevert, a segítő erőket pedig elnyelték a sötétség erői. Ezután a Fény Atyja újabb erőket teremtett, köztük az „Élő Lelket”, melyet az iráni Mithra istennel azonosítottak, és a ”Nagy Építőmestert”. Ezek újjáélesztették, és kiszabadították az „Első Embert”, majd nekifogtak, hogy kiszabadítsák az „Élő Lelkeket” az anyag tüzes házából.

• Úgy gondolták, hogy az ördög ellentámadásának része volt, Ádám és Éva megteremtése is, mert az emberi faj butaságával tovább erősítették a „Fény börtönének falát”.

• „ A fény birodalma azonban üdvözítőt küldött Ádámhoz, aki tudatára ébredt a benne lévő Fénynek, a halhatatlan léleknek, és fellázadt a testét megformáló gonosz ellen.”

• Ezt az üdvözítőt a manicheusok Jézusnak „Tündöklőnek” nevezték. Később aztán megint érkeztek üdvözítők, ilyen volt: Buddha, Hermész,és Jézus Krisztus is. Manit a „Próféták Pecsétje”-ként említik. Ő az, aki elhozza a végső üzenetet, a végső megvilágosodást, a végső gnózist. Ezzel a Fény kiszabadul a sötétség börtönéből. Ez egy alkímiai természetű, hosszú, és bonyolult folyamat. Ekkor a Fény kiválik a sötétségből, és a lélek megtisztul. Ez akkor lesz, mikor ráébredünk, hogy az anyagi föld csak azért jött létre, hogy ennek a folyamatnak helyet biztosítson. Ekkor az „Élő Lélek” és „A Nagy Építőmester új birodalmat hoz létre, és helyét egy spirituális föld foglalja el.

• A manicheus egyház két fő részre oszlott. Voltak a hétköznapi hívek, akik házasodhattak, ihattak bort, ehettek húst, lehettek javaik. Ők voltak a Hallgatók. A másik csoportot a Kiválasztottaknak nevezték. Ők nem fogyaszthattak alkoholt, húst. Teljes cölibátusban, és szegénységben éltek. A kiválasztottaknak nehéz beavatáson kellett átesniük. Vándorló, nincstelen életet kellett élniük, ételt naponta csak egyszer ehettek. A Hallgatók kötelesek voltak gondoskodni róluk.

• A manicheusok is borzadtak az Ószövetségtől, és azt tartották, hogy Jehova a gonosz isten. Mani ezt mondta:

• „ A Sötétség Hercege beszélt Mózessel, a zsidókkal, és papjaikkal. Ezért a keresztények és a zsidók ugyanazt a hibát követik el, amikor ezt az Istent imádják. Ő ugyanis tévútra vezette őket a bujaságban, hiszen nem Ő volt az Igazság Istene”.