3

Tanulmányok az erdélyi MezôségrôlAz Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és a BBTE Magyar

Néprajz és Antropológia Tanszéke két alkalommal kezdeményezett konferenciát az erdélyi Mezôségen vég-zett kutatások eredményeinek számbavétele végett. Az ismételt felhívás mind a kutatók, mind az érdeklôdôkfigyelmét a régióra kívánta irányítani. Olyan kutatási eredményeket kívánt felszínre hozni, amelyek valami-lyen oknál fogva nem kerültek közönség elé, vagy pedig az olvasók számára nehezebben megközelíthetô he-lyen jelentek meg. Az elsô tanácskozásra 2006. október 20-22-én került sor, s az akkor elhangzott elôadások aMûvelôdés 2007-es évfolyamának 6–9-es összevont számában láttak napvilágot. A második konferencia2008. október 17-én zajlott le. A tanácskozás elôadásait ez alkalommal tesszük hozzáférhetôvé a tisztelt olva-sók számára. Reméljük, hogy az egymás mellé kerülô tanulmányok fokozni fogják a régió iránti érdeklôdést.

(K.V.)

Az Erdélyi-medence közepén fekvô, centrális el-helyezkedésû és kiterjedésû honi vidék, a Mezôségiránt nemcsak az általános érdeklôdés nôtt meg ör-vendetesen, hanem ezzel a földrajzi terrénummal ésaz ott élôkkel foglalkozó tudományos – néprajzi, tör-ténelmi, irodalom- és mûvészettörténeti – kutatásokés feldolgozások száma is. Ha erre a tájegységre gon-dolunk, már nem alapvetôen és szinte kizárólagosanErdély grenáriuma, vagyis gabonásháza jut csakeszünkbe, ahogyan dr. Kós Károly néprajztudós min-dig keserûen felemlegette, hanem abban a kontextus-ban, mint a magyar honfoglalásnak és államalapítás-nak a 10–11. század folyamán egyik legkorábban be-népesített területe. A mostani demográfiai adatok, arománság túlsúlyának ismeretében ez ma nehezenhihetô, pedig a népességi arányszám csak a 16–17.században billent meg, amikor az idôszak háborúi-ban a magyar lakosság erôteljesen megfogyatkozott.

A témánk szempontjából fontosnak gondolt me-zôségi tavaknak a megörökítésére, leírására, a múlt-ban játszott esetleges szerepére sokáig – ugyanúgy,ahogyan az egész tájegységre – nem gondolt senki.Érthetetlensége miatt egyenesen csodálnivaló, hogy a18. század végén és a 19. század elején még egymás-ba fonódó, összefüggô láncolatot képezô tótengermegörökítésére és vizsgálatára nem akadt érdeklôdôkutató, vagy – korabeli kifejezéssel – természetvizs-gáló. Az említett századvég és századelô emlékírásai-nak, naplóinak és úti feljegyzéseinek szerzôi érdek-lôdését nem keltették fel sem a táj, sem az ott láthatórégi mûemlékek vagy új épületek, így feljegyezni va-lójuk sem volt, amikor keresztülhaladtak vagy kocsi-káztak a terület hullámos dombjai miatt holt tenger-nek elnevezett sajátos téridomai között. Jellemzô pél-dája az érdektelenségnek Rettegi György (1718–1784)emlékiratának az 1769–1770. évi eseményeket tárgya-ló leírása, amelyben csupán egy kulináris élvezetkapcsán tesz említést a vidékrôl: „Désnél sok herin-geket fogtak, melyekbôl ô is ett. Nagy csuda, hogy le-hetett a tengerbôl ide származni.”

A tudatos néprajzi gyûjtômunka beindulásánakidôszakában, az etnográfia tudománnyá formálódá-

sának korában a legjelentôsebb kutató-tudós egyéni-ségek figyelmét a számunkra tudományos kincseketrejtô Mezôség sem kerülhette el. Elôttük még a termé-szettudományok mûvelôi jelentkeztek és számoltakbe eredményeikrôl. Az autodidakta francia nyelvmes-ter, Landoz János (1793–1866) és a polihisztor BrassaiSámuel (1800–1897) Kolozsvár környékérôl – a Széna-füveket megvizsgálva – írtak az erdélyi Mezôségre isjellemzô növényekrôl. Brassai Sámuel kolozsvári fel-sülésén okulva, itt már nem bízott a tiltó táblák visz-szatartó erejében, és tartott annyira az „orvbotaniku-soktól”, hogy a féltett ritka fajokat évente learatta, ne-hogy gyökerestôl kiássa valaki, ezáltal kipusztítvaélôhelyérôl. A további korabeli kiadványok közül azegyik a helyi viszonyokat jól ismerô, kalandos életû –1849 után amerikai aranybányász, de akkor még –Doboka megyei székbíró, majd fôbíró cegei gróf WassSamu természettudományi megfigyeléseit tartalmaz-ta, egy másik a Torockó vidék bányászatával is foglal-kozó geológus, Pávai Vajna Elek a hely földtani viszo-nyairól értekezett.

A tudományos élet fellendülésének idôszaka1859 után, az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapí-tásával következett el igazán. Az erdélyi természet-tudomány értékeinek megalapozói közé tartozikHerman Ottó polihisztori szintû munkálkodása,amelyben különös figyelmet szentelt az általános-ságban annyira elhanyagolt, mostohagyermekkéntkezelt tájegységnek: „a Mezôség természeti viszo-nyai kielégítik akár a legmagasabb követelést is,mely jelentékeny része Erdélynek, s melyet éppenezért és éppen oly joggal illet a szorosabb vizsgálat”– vallotta. Ottani kutatásai alapján sikerült meghatá-roznia 291 bogár-, 72 lepke-, 11 poloska- és 20 csiga-fajt. Az itt talált 70 pókfaj alapján állította össze aMagyarország pókfaunája címen kiadott, a témábanma is alapmunkának minôsíthetô háromkötetes mo-nográfiáját. Az ott élô állatvilág bemutatása után azélôhely, a tósorozat ismertetésére is sort kerített.

A 20. század elején a már hivatkozott SztripszkyHiador munkája mellett a Mezôség tavait geográfiainézôpontból Erôdi Kálmán ismertette, majd az ôsko-

A mezôségi tórendszer, mint az egykorihatárvédelmi rendszer, a gyepû része

4

ri régészettel is kacérkodó Orosz Endre a témánakszentelve több tanulmányt közölt az ErdélyrésziKárpát Egyesület folyóiratában, az Erdélyben.

A 19. századi nagy ipari forradalom lázában amindent a saját gazdasági érdekei szerint átformálnikívánó ember nemcsak a régi várfalaknak és tor-nyoknak esett mohón a csákányával, földéhsége azaddig érintetlen természetet sem kímélte. Ennek afolyamatnak esett áldozatul a mezôségi vízi renge-teg is, ahogyan Kôváry László 1840-ben megörökí-tette: „e tavak ellen irtóháborút indítottak. Lecsapo-lás néhány szekér szénáért” – közölte véleményétmegbotránkozva. Az idôszak természetbúvárai – ígyHerman Ottó is – csak a lecsapolás után megmaradtkéttucatnyi tó nyújtotta lehetôségek keretein belüldolgozhattak. (Zárójeles megjegyzésként, mi min-dent örökíthettek volna meg, ha az érintetlen tóvidé-ket kaphatták volna meg kutatási területül.) Az egy-kori Mezôség nemcsak folyóköz, hanem tóköz isvolt, innen származik Tóvidék elnevezése. A többszáz, összefüggô víztükör méltán kaphatta az „ezertó országa” jelzôs megnevezését. A megmaradt víz-felület a marosszéki Mezôség elragadtatott leírásárakésztette a Székelyföldnek már oly sok csodáját lá-tott, fáradhatatlan leíróját, Orbán Balázst is: „Aszabédi szûk völgybôl lelejtve, midôn a kicsinkeLekencéhez ér az utas, egyszerre váratlanul egy szépés meglepô látvány tárul fel; egy terjedelmes tó,mely a kitáguló hegyek között ragyogtatja eget s apartvidéket visszatükrözô hullámtömegét; szép, ter-jedelmes víztükör ez, a Mezôség ridegségének csillo-gó költészete, egyik szeme azon tóláncolatnak, melya Véccsel egy vonalba esô Komlódtól kiindulvaegész a Marosig nyúlik le.”

Erôdi Kálmán leírásának idején – a 20. század ele-jén – a nap fényétôl ragyogtatva, még lágyan hullá-mozhatott a Cegei-, Mezôzáhi-, Széki-, Madarasi-,Szentegyedi-, Mezôtóháti-, Sályi-, Katona-, Mezômé-nesi-, Bándi-, Báldi-, Mezôkapusi-tó szél borzolta fel-színe. Ilyen vagy ehhez hasonló, megkapó látvány-nyal találkozott az 1907. esztendô nyárutóján, au-gusztus vége felé Kelemen Lajos, Erdély iskolate-remtôvé, legendássá vált levéltárosa. Az ErdélyiNemzeti Múzeum Kézirattárából egzisztenciálisokok miatt távozni kényszerült lelkes fiatalemberéppen annak az évnek a májusában lett a kolozsváriunitárius kollégium történelem és földrajz tanára.Egész életét, érdeklôdését befolyásolta Orbán Balázshatkötetes Székelyföld leírása és Kôváry László Erdélyrégiségei címû munkájának a megismerése, elolvasá-sa. Az ô nyomdokukba lépve, példájukon felbuzdul-va, gyalogszerrel járta be Erdély feltáratlan mûemlé-keit, régiségeit rejtô falvait, hogy történelmüketmegismerje és néprajzi, valamint mûvészeti értékei-ket felfedezve rendre közreadja, megismertesse azo-kat. Így talált rá 1894-ben református kollégiumbeliosztálytársával, ifj. ribicei Nemes Ödönnel a Kis-Küküllô bal partján fekvô Ádámos unitárius temp-lomában a korabeli Magyarország legrégebbi évszá-mos (1526) mennyezetfestményére.

Kelemen Lajos a Mezôség története és mûemlékeifelé mindig különös érdeklôdéssel tekintett. Kiadat-lan naplójában 1895. október 13-án – 18 éves korában– nagy elszánással komoly fogadalmat tett: „Tisztá-ban vagyok életem céljával. Ha Isten megsegít, le-szek tanár, s megírom a Mezôség leírását…” Életsor-sa nem engedte meg, hogy beválthassa utóbbi foga-dalmát, de a Mezôséggel több tanulmányában is fog-

lalkozott. Mint lelkes természetjáró és a Mezôségegyik odaadó, lelkes tisztelôje, ô is megcsodálta azottani tavakat. A már hivatkozott naplójában rögzí-tette, hogy nemcsak a lenyûgözô látványban gyö-nyörködött, hanem addig más által meg nem fogal-mazott, észre nem vett megállapítást tett. (Heuréka –mondhatnók vele, ha ennek a szónak lenne székelymegfelelôje.) A reveláció erejével ható felfedezésétígy örökített meg naplójegyzetében: „Szeptember 1.este, 1907. Marosvásárhelyre augusztus 12-én, hét-fôn a gyorsvonattal indulva mentem s kedden azunitárius esperestôl a régi vizitácionális jegyzôköny-veket kikérvén jóformán egész hetemet ezek átolva-sásával és jegyezgetéssel töltöttem, hogy az ErdélyiHírlapnak a Csokfalváról és unitárius egyházárólígért tárcámat megírhassam. Közben alig tettem láto-gatást is, s csak azután járogattam el, hogy a cikk el-készült. […] Még egy utat meg kellett hogy tegyek.A Székelyek Történetének pályadíjalap bizottságajegyzôjének lévén kiszemelve, szerettem volna, ha aMezôség Korhányairól személyes meggyôzôdést te-szek. Vasárnap – 25-én – reggel 6-kor tehát gyalog el-indultam Szabédra s Szabadon, Csáváson és Felénát, fél tízre oda is érkeztem. Negyedórai pihenésután Barabási Pistával kimentünk a Korhányra.Nagy, magas, messzire látszó, kerek tetejû ésKölpény felé lesuvadt oldalú hegy. Szó sem lehet ró-la, hogy mesterséges temetôhalom lehetne. A tete-jérôl azt az érdekes megfigyelést tehettem, hogyamíg a Mezôség tórendszere megvolt, az addig amezôségi székelységnek nagyszerû természetes vé-delmet nyújtott. A kölpényi tó most is egész völgyetátfogva úgy csillogott fel, mint egy hatalmas szélesfolyó. A nádasok, mocsarak, tavak s túl a Maros-völgy berkei, a terjedelmes erdôségek valósággal fe-dezték a székelységet itt. A tavakon túl nincs isMarosszék székely faluiból Sámsondon és Lekencénkívül egy sem. Délután 4-kor visszaindulva a maga-san haladó országútról még sokszor el-elnéztem avidéket, s elgondolkoztam az öreg Barabási Istvánnyugalmazott járásbírónak azon a természetes, hal-lás után tett megfigyelésén, hogy a feleiek beszédje akunságihoz, a szabédiaké a jászokéhoz hasonlít. Kitudja, nincs-e valami egyszerû, de nagy történetiigazság kulcsa a természetes tapasztalati megfigye-lésben? Nyelvésznek kellene lenni hozzá! A felei ésszabédi temetkezés is merôben különbözô.”

1907-ben – hangsúlyozottan ismételve – 18 éveskorában tett, megfigyelésen és az összefüggések ke-resésén alapuló felfedezését közel 50 esztendô múl-va, 1955. június 8-án, azóta bizonyára sokadszor át-gondolva, nagyon részletesen megírta DomahidiSipos Zsigmond nyugalmazott magyar királyi rend-ôrtanácsosnak, 1938 és 1945 között Csepel rendôrka-pitányának.

„Én a gyepûkbôl csak az erdélyi gyepûk egy ré-szével foglalkoztam s azzal is szinte félszázad elôtt.Engem az ügy a székely település nézôpontjából ér-dekelt különösebben. Ekkor történt, hogy Maros-Torda megyében, Mezôszabédon egy barátomatmeglátogatva meg akartam közvetlen közelbôl látni,hogy milyen határrész ott a Korhány? […]

A hegytetôn megpihenve már visszakészülôd-tünk, mikor eszembe jutott, hogy a szomszéd Ménesfalu határában van az Ôrhegy. Megmutatták a Kor-hányról azt is. Alant egy mély völgy fenekérôl Köl-pény nehány háza látszott. Ezek végénél széles víztü-kör csillant föl a messziségbôl hozzánk. A vízszegény

5

Mezôségen szinte hihetetlennek láttam akkora vizet.De ekkor mint egy égi látomás suhant el lelki sze-

meim elôtt a táj térképe.Tudtam, hogy a kölpényi tó egyik láncszeme an-

nak a tósorozatnak, mely a középsôt a MezôségiM[aros]vásárhely-Tekei keskenyvágányú vasút épí-tésekor talált leletek bizonysága szerint már az ôs-korban is, kb. 20 km hosszúságban gátakkal elvá-lasztva csaknem egészen összefüggô – s széles víz-tükröt alkotott, egészen 1889-ig, mikor nagy részü-ket lecsapolták.

Emlékezetem végig vágtatott a tósorozaton. Azutolsó tó végénél ott van Mezôkapus. Mellette Ik-land s Zám, a határ- és vámhelyek. Fenn a tósor vé-géhez közel Körtekapu! Átvillámlott az agyamon,hogy ez a 2–300 méteres víztükrös völgy valaha ter-mészetes határul szolgálhatott, akárcsak Nyugat-Magyarországon a Hanság mocsara. Elmondtam ahegymászás eredményét barátomnak is.

Itthon aztán tovább folytattam a kutatást, a tósorészaki vége közelében ott van Erked, ami az ôrkemezôségi tájszólásos formája, a -d helynévképzôvel.Aztán fennebb ott van Kerlés, melynek semmi közenincs a középkori reáfogott ostoba Chyrieleissel, ha-nem ez is éppen úgy a ker(t), kerítés, határ, gyepûszármazéka, mint a gyepûvonal, csak a Maros felölirészén Kerelô, Kerelôsóspatak és Kerelôsz[en]tpál,melynek tôszomszédjában épen úgy ott van Buzás-besenyôben a besenyô ôrtelep, mint a gyepû északivégénél levô Besenyônél, melynek szász-német neveHeydendorf = pogányfalu, a pogány ôrbesenyôkegykori telepe.

Tisztán láttam, hogy engem itt a jószerencse egyegykori, ma már ismeretlenségbe süllyedt országha-tár, illetve gyepû fölfedezésével ajándékozott meg.”

Kelemen Lajos felfedezésének kontextusba helye-zése elôtt tisztázzuk a gyepû fogalmát.

Lakonikus meghatározással, a honfoglaló ma-gyarság határvidékének megerôsített védôrendszere,azaz gyepûrendszere. A 9–10. században ezek a gye-pûk akár több napi járóföldre kiterjedô, lakatlan terü-letek lehettek, amelyek a szállásokat védték. A gyepûszó eredetileg a gyepbôl származik, mely eredeti je-lentését tekintve mûveletlen, lakatlan területet jelen-tett. A mesterséges határvédô eszközök – mint a gát(clausura), vagy a torlasz (obstaculum) – az államala-pítás idejébôl ismertek. Hadászati fontossága abbanállt, hogy az elsô roham, a meglepetés veszélyét elhá-rította. A kettôs értelmû gyepû szó térelválasztó köztis jelentett, amit az egyes magyar törzsek településiterületei között is alkalmazták. A folyók alsó és felsôvízvidékei voltak a téli és nyári szálláshelyek, onnanvonultak tavasszal a nyári szállásra, majd ôsszel vis-sza. Ez volt a vízparti szállásváltó települési rend.Csíkszentmihályi Sándor Imre, a kolozsvári Genealó-giai Füzetek címû családtörténeti folyóirat egykoriszerkesztôje megpróbálta összegyûjteni az erdélyigyepûségeket, melyben fôleg Karácsonyi János el-képzeléseire támaszkodott. A keleti gyepûknek kétvonulatát írta le: Szinyérváralja – Veresmart – Oláh-gyûrûs (Gyéres), mely a Szamos és a Lápos völgyétzárta el, és Zsibó – Ôrmezô – Tihó vonalat, mely ameszesi kapu mellett haladt. Emlékôrzô elnevezés akét Gyepesér, az egyik Sárszegnél ömlik a Berettyó-ba, a másik Tenke és Erdôgyarak mellett folyik. AMaros völgyének Zámnál volt a kapuja, a Temes-völ-gyet Priszáka falunál rekesztették el.

Kelemen az idézett, domahidi Sipos Zsigmond-

hoz írt levelében még azt is megjegyezte, hogy „ezt afölfedezésemet érdemlegesen soha sem dolgoztamki.” Tógyepû elméletét részleteiben nem vetette pa-pírra ugyan, de ahogyan egy félmondatban célzottrá levelében: „Magam kétszer tettem érintô-említésta mezôségi tógyepûrôl s folytatásáról.”

Elôször 1928-ban, a Hirschler József kolozsváriprelátus-plébános alapította Mûvészeti Szalonbanközreadott A küküllôvári tatárfej címû írásában olvas-hatunk néhány mondatot keleti gyepûelméletérôl.Fontosnak tartotta kurzív szedéssel kiemelni, hogy a„gyepûhatárok pontos megállapításával ma is adós amagyar irodalom”. Egy monografikus igényû össze-foglaló munkájában a gyepûvonalakra való érin-tôleges utalásakor az említett 1928-as írásra hivatko-zott Biró Vencel. Kelemen Lajos 1942-ben, a téma tár-gyalásának jobban kedvezô idôpontban, Marosvásár-hely múltjából címen szülôvárosában tartott szabade-lôadásában részletesebben tudott foglalkozni a kér-déssel. Az elôadás késôbb a szerzô által alaposan át-dolgozott változatából érdemes egy kicsit hosszab-ban is idézni: „A Mezôség keleti felében, Marosvá-sárhelytôl nyugatra ôsidôk óta egy tósor húzódott;ennek nagyobb része csak az 1884-ben végzett lecsa-polásokkal szûnt meg. Ez az egykori tóláncolat a Te-ke közelébe esô Komlódtól és Nyulastól délnyugatiirányba húzódva helyenként 2–300 méter széles víz-tükreivel, nádasaival és ingoványaival mintegy húszkilométer hosszúságban természetes határul kínál-kozott, s a helynevekbôl következtetve huzamosab-ban ilyenül szolgált. Éppen úgy tó- és ingovány-gye-pû volt, mint Nyugat-Magyarországon Ausztria feléa hasonló természetû, de síkföldi Hanság. […] Mikorés meddig voltak ezek a gyepûk országhatárok, mamég ismeretlen, s azt csak leletek fogják eldönteni.Éppen így ismeretlen a határgyepûk megszûnésénekvagy további keletre tolásának ideje…”

Az erdélyi Mezôséget Anonymus szerint Töhö-töm (Tuhutum) vezér hódította meg, bevette Dobo-ka várát, majd a Meszes hegység Terbetéjén átkelve,kijutott ki a Tisza síkságához. A fegyveres középré-teg sírjaira alapozott, megbízhatónak nevezhetô ré-gészeti feltárások alapján megállapítható, hogy aMezôségen, a nagyobb medencéknél, a Maros-völ-gyének mindkét oldalán stratégiai megszállás követ-kezett be. A 10. század folyamán a tagolt védelmirendszert az Erdélyi-medence tartós megszállásaváltotta fel. Györffy György Kniezsa Istvánt alátá-masztva aláhúzza, hogy a 11. században az Erdélyi-medencének a középsô területe: a Szamos felsô víz-vidéke, a Maros középsô szakasza és a két Küküllôalsó szakaszának környéke volt megszállás alatt.Kniezsa István az igazolható gyepûnyomok közé so-rolta a Kolozsvártól délre, a Mezôségen találhatót is.A magyarság keleti határvonalát – nyomatékosítja –„bízvást helyezhetjük” a Mezôség és az erdôöv hatá-rára, Teke és Marosvásárhely tájékára. A földrajzikörülmények (erdô, ártér, láp, mocsár, a Mezôségnéla tavak) nemcsak határt szabtak, egyúttal meghatá-rozták a letelepedés irányát is. Az Árpád-kori Ma-gyarország egyik legtekintélyesebb szakértôje, Györ-ffy György szerint a Méhes és a Lekence folyók vízvá-lasztója tekinthetô a fô gyepûvonalnak. A keletre esôSajó-medence gyepûelve volt. Erdély túlnyomó részea 10. században még gyepû (indago) volt, a Nyugat-Erdélyben húzódó katonai ôrtelepektôl keleti irány-ban egészen a Kárpátokig. Az újabb kutatások fontos-nak tartották kihangsúlyozni, hogy a korabeli Ma-

6

gyarországon a gyepûhatárok és az országhatároknem voltak azonosak.

A Kelemen Lajos által leírt és a honfoglaló ma-gyarság védôrendszerének, a gyepûnek egyik része-ként értékelt mezôségi tórendszer nem az egyedülitermészetes földrajzi felület, amelyet védelmi eszkö-zül hasznosítottak. Az általa is megemlített Hansá-gon kívül hasonló feladatot látott el az egykori Gyôrvármegye „napnyugoti része, mely Mosonnal ésSopronnal határos”. Ez a kisalföldi Tóköz, amely„neveztetett az ô sok taváról, mocsaráról”, takácsiHorváth János – 1819 és 1826 között a réti gyülekezetevangélikus lelkésze – írásában örökítôdött át azutókorra. Ugyanilyen szerepe volt egy másik – szin-tén nem az erdélyi gyepûrendszerhez tartozó – vé-delmi céllal felhasznált hatalmas, 100–120 négyzetki-lométeres földrajzi területnek az észak-keleti Kárpá-tokat ôrzô kárpátaljai lápmezônek, az egykori Beregmegyei Szernye-mocsárnak. A mocsaras, vizenyôsterület még a 19. században is 150 ezer katasztrálisholdat foglalt magában. Az ingoványos vidék hely-ségnevei itt is árulkodóak, mint Gát, Makarja,Beregújfalu, Nagybereg, Makkosjánosi, Nagylucska.

A tógyepû-elméletet részben tartalmazó írástközreadó B. Nagy Margit mûvészettörténész Kele-men Lajos fôként szóban kifejtett elmélete valóság-tartalmának megítélésében nem tudott határozott ál-lásfoglalást tenni. Ezt a régészek elutasító magatartá-sára való hivatkozása miatt és a téma felvetôdésénekidôpontjában – az 1984. esztendô Romániájának is-meretében – érthetônek találhatjuk. Szomorúbb,hogy véleménynyilvánítása összegzô és lezáró mon-data tulajdonképpen ma is érvényesnek tekinthetô,melyet az azóta eltelt negyedszázad sem tudott meg-gyôzôen pontosítani: „Így ma még – nélkülözve azerre vonatkozó kutatásokat – nem tudjuk eldönteni,hogy a Kelemen Lajos elgondolása helyes volt-evagy sem.”

Az ötletgazda annak idején nem tudott – szó sze-rint – utánajárni elgondolása valóságtartalmának.Elôbb az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ün-neplésének titkári feladatai, majd házasságkötése –„akkor nem mehettem gyepûbarangolónak” – majda tudományos cél megvalósítása érdekében kért III.

osztályú vasúti szabadjegy-kérelmének elutasításavégletes cselekedetre ösztönözte: „maros-széki szé-kely módon intéztem el az ügyet… addigi gyûjtése-met, kevés jegyzetemet s vázlataimat a kályhába té-ve felgyújtottam égô áldozatul, s az ügyet levettemaz én életem napirendjérôl”. Késôbb felülkerekedettbenne a tudományos kutató, és másolatot készítetteredményeirôl.

Némi elôrelépést tapasztalhatunk az ügyben, bárnem a régészet, vagyis abból irányából, ahonnan azalátámasztást, a megerôsítést legjobban várhatnók.Kelemen Lajos gyepû-elméletét erôsítették meg dr.Kós Károly néprajztudósnak a mezôségi helységne-vek elemzésekor kapott eredményei. Véleménye sze-rint a kapus helységnevek – mint a Mezôkapus – azegykori gyepûvonal kijáratát ôrzik. Ehhez kapcso-lódnak a sajátos jelentést hordozó és különösebb ma-gyarázatra nem szoruló helységnevek is, mint a Ka-tona, az ôr (Mezô-, Al-, Felôr), a vár (Bálványos-váralja, Melegföldvár), az udvar (Sajóudvarhely,Udvarfalva). A vidéket meghódító és meglakó nem-zetségnevek is megôrzôdtek, mint pl. Aba, Ajton,Buza, Décse, Gyula, Kara, Kékes, Keszü, Kolozs,Koppánd, Korpád, Kölpény, Szovát, Zsombor). Vé-leménye megerôsíti Györffy György egyes helyne-vekre vonatkozó megállapítását: Ôrmezô az ispánalá tartozó ôrök tartózkodási helyére, Tötör a vármellett lakott ôrök telepére utalhat. Ôrre vonatkozó-an megjegyezte, hogy az egykori, Kolozsvárra veze-tô királyút Ôrnél átkelve a vízválasztón fordultTorda felé. Mezôkapussal foglalkozva megállapítot-ta, hogy a határvonal felette érte el a vízválasztót,amely Kolozs és Doboka vármegye területén a fôgyepûvonalat alkotta.

A Kelemen Lajos által felvetett kérdés megnyug-tató tisztázásának érdekében a régészeti, történelmiés nyelvészeti kutatások konszenzussal záródó vég-eredményében, vagy a kolozsvári levéltáros-törté-nész nagyméretû kopertájának elôkerülésben re-ménykedhetünk, amelynek tartalmáról annyi tudha-tó, hogy „a gyepûvonulatról egy térképvázlatot csi-náltam s reá írtam a borítékára, hogy halálom után25 évvel felbontható”.

SAS PÉTER

A Mezôségre más tájegységekhez képest késôn,csak a 19. században irányult rá a figyelem. Ezek ahíradások is leginkább az itt élô magyarok fogyatko-zását, pusztulását mutatták be. Ezen valamelyestváltoztattak a szépirodalmi alkotások, a néprajzi jel-legû munkák, mert e régió értékeire, archaikus jelle-gére hívták fel a figyelmet, és a táncházmozgalom el-terjedésével az itteni kulturális elemek szimbolikusértékûvé váltak. De igazán átfogó jellegû Mezôségleírás még mindig nem készült el. Ezt a hiányosságotpótolják az elmúlt évek munkái, kutatási eredmé-nyei. E hiány pótlására vállalkoztam én is a bálvá-nyosváraljai falukutatás anyagának felelevenítésé-vel, elemzésével.

Kutatásom tárgya az 1941–1943 között végzettbálványosváraljai falukutatás vallásnéprajzi anyagá-nak elemzése. Társadalomtudományi szempontból

ennek a Bálványosváralján végzett falukutatásnak amegszervezésében fontos szerepe volt annak, hogyaz erdélyi magyar értelmiségi réteg abban a korbanfokozottan érdeklôdött a népi társadalom iránt. A fa-lukutatás alapvetô célja egy átfogó szintézis, komp-lex falumonográfia elkészítése volt. A korabeli törté-nelmi, politikai változások azonban meggátolták atervezett munka véghezvitelét, ezért csak kisebbrészeredmények születtek a csoportos, jól elôkészí-tett és megszervezett alapkutatásból, amit komolyelméleti oktatás elôzött meg.

A közös munka során óriási anyag gyûlt össze,de ezek feldolgozása, a tervezett monográfia azon-ban nem készült el. Csak néhány tanulmány szüle-tett, ami a részeredményeket közölte.

Kutatásom célja ennek az elfelejtett anyagnak afelelevenítése, bemutatása, elemzése. Marosi Péter, a

A bálványosváraljai falukutatás

7

váraljai munkatábor egyik résztvevôje volt. 2003ôszén a Kriza János Néprajzi Társaság adattára ado-mányként a Bálványosváralján gyûjtött anyaggalbôvült. A három dobozon, ami több száz cédulát tar-talmaz, ez a felirat áll: a „Váraljaiak hite.” Ez azanyag már egy rendszerezés, részfeldolgozás ered-ménye. Nemcsak a Marosi Péter gyûjtését tartalmaz-za, hanem a társaiét is. Így a témában gyûjtött vallás-néprajzi adatok mind egy helyre kerültek már arendszerezés kezdeti fázisában. Az anyag továbbiosztályozására, differenciálására késôbb került sor.Az összegyûjtött anyag elemzése során azt tapasztal-tuk, hogy a váraljaiak hitéletének bemutatása mellettegy olyan kutatói koncepció is körvonalazódott,amiben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogyMarosi Péter akkor protestáns teológushallgató volt.Kiderül, hogy egy református teológus tudatábanhogyan különülnek el az általa hitnek és hiedelem-nek nevezett kategóriák.

Ezek tükrében szeretném megvizsgálni az össze-gyûlt anyagot az akkori vallási néprajz téziseinek afüggvényében. Komoly feladatra vállalkoztak az ak-kori kutatók, mert a vallási néprajz önálló tudo-mányként való definiálása még csak akkoriban voltkibontakozóban. Ennek bizonytalanságai, a tárgypontos megjelölése, a módszerek megválasztása, akutatói hipotézisek hiánya tükrözôdik is a vizsgáltanyagban.

BálványosváraljaBálványosváralja a történelmi Szolnok-Doboka

vármegye délkeleti részén fekvô falu, Déstôl 14 km-re a Bándó patak völgyében, a Mezôség határán. Désfelé a román többségû Szásznyíres határolja, az észa-ki részen a magyar lakosságú Magyardécse, keletena vegyes lakosságú Almásmálom, és a Bándó felsôfolyásánál a román Bátony és Csabaújfalu .

A település a Várhegy tövébe épült, ahol régentörténelmi jelentôségû vár állt. A falu tehát a Vár-hegy északi lejtôjén keletkezett, majd onnan késôbbhúzódott lennebb a Bándó völgyébe.

A várról már 1269-bôl van okleveles feljegyzés,1308-tól állandóan szerepel a feljegyzésekben, mivelez erôdítmény volt fontos szerepet töltött be a kör-nyék sóbányáinak védelmében. IV. Béla király indít-ványozta a kôvárak építését, megerôsítését. A Déskörnyéki sóbányák, és a Szamoson zajló sószállításvédelmében ennek a várnak kimagasló szerepe volt.

A vár magyar nevének változatai az ôsi bálvány-imádatra vezethetôek vissza: 1291-ben Balvanius,1308-ban Balvanus néven említik a dokumentumok.A vár az erdélyi vajdák tulajdonában volt. A hagyo-mány szerint ebbe a várba záratta be László vajda1307-ben Ottó bajor herceget, aki a szabadulása fejé-ben zálogba hagyta a szent koronát.

A várhoz hatalmas uradalom is tartozott: a 15.században 34 falu, melyeknek tulajdonjogáért erdé-lyi nemesi családok perlekedtek.

Bálványosvár Mátyás király uralkodásától kezd-ve a nagyváradi püspökök tulajdona: SzatmáriGyörgy, Perényi Ferenc, Csihák Imre, MacedóniaiLászló és Fráter György. Az utolsó gazdája Marti-nuzzi Fráter György váradi püspök volt, s az ô pa-rancsára bontatták le 1548 körül. A vár faragott kö-veit a közeli Szamosújvár építéséhez használták fel,a maradék építôanyagot pedig a falu lakói hordtákel. 1996-ban a református egyház márványtáblával

és emlékkopjafával jelölte meg a vár helyét. 2000 és2001 nyarán a cserkészek ásatásokat végeztek a Vár-hegyen, és megtalálták a várudvar kövezetét, né-hány falmaradványt, a torony pincéjét, cserépedény-törmelékeket és egy 1524-bôl való bronz váltópénzt(obulus) II. Lajos magyar király címerével és SzûzMáriának, a Magyarok Patrónájának képével.

A falu templomát a ciszterci szerzetesek az 1200-as évek végén Szûz Mária tiszteletére szentelték, és afalunak Máriafalva nevet adták. A helybéli közösségreformátus hitre csak Fráter György halála után tértát. I. Rákóczi György támogatásával épült a temp-lom gótikus tornya. Azóta többször javították, kibô-vítették. A régi mesterek munkáját ôrzi a faragottkörablak, az úgynevezett Katalin kerék (13. század),a diadalívet tartó két faragott kôoszlop, és a déli ka-puzat kôkerete. Az 1907-es bôvítést követôen, 1912.május 13-án, Fagyosszentekkor hatalmas szélviharsodorta le a templom fedélzetét, errôl a természeticsapásról a falu népe minden évben megemlékezik.

A falunak több mint 125 esztendeje mûködô álla-mi iskolája van. De feljegyzések szerint már a 14.század elején iskola mûködött a faluban, 1330-banegy János nevû pap egyházi dézsmát fizetett a pápá-nak, és a római katolikus parókia mellett egyházi is-kolát tartott fenn. Ez mûködött a reformáció erdélyielterjedéséig, 1643-ban már református iskola mûkö-dött a faluban. A 18. század végére a református is-kola a katolicizmus erôsödésével lehanyatlik. 1747-tôl újból katolikus iskola mûködik a faluban a neme-si családok jóvoltából, akik templomot, papi és kán-tori lakot, valamint iskolát építettek.

1875 szeptemberétôl állami elemi népiskola mû-ködik a faluban, ami a minôsítések alapján a várme-gyében a dési és a széki iskola után következett.

Napjainkban I–VIII. osztályos magyar nyelvû ál-talános iskola mûködik. Román tagozat csak I–IV.osztályban van, és az is összevont osztályokkal mû-ködik. A továbbtanulásra most már egyre nagyobbigény van, de a falu létszámához képest még mindigelenyészô az a réteg, amelyik középiskolai, fôiskolai,vagy egyetemi képzésben részesült.

Bálványosváralja vallási megosztottsága nagyonszínes: a református vallás mellett római katolikus,adventista (szombatos), ortodox és pünkösdista kö-zösségek is mûködnek. A különbözô felekezetek kö-zött általában egyetértés van, de a többségi vallás,vagyis a református, nem mindig tolerálja a mássá-got, fôleg az új szekták térhódítása ellen tiltakozik.Így volt ez az 1991 körül kialakult pünkösdista kö-zösséggel szemben is, akik a református egyházbólszakadtak ki, ennek kialakulása, mûködése lokálismítoszként él a faluban.

A település lakosságának nagy része földmûve-léssel, állattartással foglalkozik. A földrajzi, termé-szetrajzi viszonyok meghatározzák a gazdálkodásiformákat. Ma sem meglepô a tehenekkel szántó em-ber, vagy a kézzel való aratás, mert nagyon sokolyan földdarab van, ami a mezôgazdasági gépekkelmegközelíthetetlen. Ennek hatása van a termelé-kenységben is, mert sok esetben nem nyereséggel zá-rul a mezôgazdasági év, hanem vesztességgel. Deettôl függetlenül nagyon sokan ragaszkodnak a régigazdálkodási módokhoz, eszközökhöz törekedve azönellátó életforma magtartására. Ez elég nehéz fel-adat ebben a rohamosan modernizálódó, globalizá-lódó világban, a létfenntartás érdekében új életstra-

8

tégiák bevezetésére lesznek kénytelenek.A környezô városba, Désre járnak az ipari mun-

kások dolgozni, de az 1989-es változások után ott na-gyon sok állami munkahely megszûnt. Talán ez is azegyik oka annak, hogy nagyon sokan külföldön, Ma-gyarországon, Spanyolországban, Olaszországbanvállaltak munkát. A fiatalok nagy többsége is ven-dégmunkásként az anyaországban dolgozik: építke-zésben, különbözô mûhelyekben. Ez a külföldi mun-kavállalás a korábbi kapcsolatrendszereket megvál-toztatta: átrendezte a családok külsô és belsô kapcso-lathálóját, gyökeresen megváltoztatta mentalitásu-kat. Az ott szerzett tôkét itthon hasznosítják általá-ban a házépítés, átalakítások terén vagy luxuscikkekvásárlására költik. Arra is volt példa, hogy a vissza-tértek vállalkozásba kezdtek és hasznosították a kül-földön tanultakat, tapasztaltakat. Ennek eredménye-ként a faluban van mûködô pékség, több üzlet, ve-gyesbolt, és készülôben van egy tejfeldolgozó is.

A falukutatás és az erdélyi falukutató mozgalmak A 19–20. század fordulóján a népköltészet, a tár-

gyi kultúra iránti figyelem a közösségek irántiérdeklôdéssel bôvült, amelyekben ezek az alkotásoklétrejöhettek. Elkezdôdött a népi társadalom irántiérdeklôdés, ami külön kutatási területté vált. Egy kö-zösség igazi megismeréséhez elengedhetetlen min-den részterület ismerete, a legkisebb hiányzó ré-szecske is más képet tükrözhet a vizsgált csoportról,döntô lehet az egész rendszerre nézve. Különösenérvényes ez akkor, ha a vizsgálatok célja egy átfogó,szintézis jellegû munka, egy monográfia elkészítése.Ez nemcsak egy mai kutatási elvárás-rendszer, ha-nem ez évtizedekkel ezelôtt, elôdeinknél is érvényesvolt. Kiváló példákat találhatunk náluk.

A falukutatás a falu életmódját és kultúrájátkomplex módon tanulmányozó tudományos vizsgá-lat, amelybe beletartoznak a tudományos jellegû ku-tatómunkák, és a falu életének megismerésére irá-nyuló kevésbé tudományos törekvések meg leírásokis. Ez a kutatás végezhetô egyénileg vagy csoporto-san, szervezett formában. Ennek elôzményei vissza-nyúlnak a szülôföldet ismertetô mûvekhez, ezeketkövetik majd a tudományos igényû szakmunkák.Szabó T. Attila ezekrôl az eredményekrôl részletesenbeszámol A transylván magyar társadalomkutatás címûtanulmányában (Szabó T. A. 1938: 13–31). Ô a társa-dalomkutatás csíráit már az 1800-as évek elején meg-jelenô munkákban felleli, a vármegyék, községekismertetôiben, ahol inkább a helységek külsô törté-netével ismerkedhetünk meg, de vannak utalások akorabeli társadalmi viszonyokra is: Fodor Károly,Kôváry László, Téglási Ercsi László mûveiben legin-kább. Késôbb a Magyar Tudós Társaság kezdemé-nyezésére több olyan mû születik, amelyben földraj-zi, gazdasági, gazdálkodási, statisztikai, birtoklástör-téneti, vallási, közigazgatási viszonyairól szóló ada-tok látnak napvilágot, majd pedig a megjelenô mo-nográfiák teljesebbé teszik ezeket az adatokat, s mais leghozzáférhetôbb forrásként szolgálnak egy-egytájnak a megismeréséhez (Szabó T. A. 1938: 13–38).Erdélyben ezek közül legjelentôsebb Orbán Balázsmunkája: Székelyföld leírása. Ô leginkább a falvaktörténelmi, földrajzi leírásával foglalkozik, vagy pe-dig néprajzi szempontból fontos leírásokkal (OrbánB. 1868–1873). De munkásságának korszakalkotójelentôsége volt: nemcsak a Székelyföldet mutatta be

földrajzi, történelmi szempontból, hanem ráterelte afigyelmet egy eddig elhanyagolt társadalmi osztály-ra, a falusi népre, a parasztságra is. Európai viszony-latban Le Play munkásságát tekinthetjük egyik alap-munkának, aki a társadalomkutatás szempontjábólfontos leírásokat adott a vizsgált területekrôl. ô mára monografikus kutatás módszerét vezette be a tár-sadalmi jelenségek kutatásába. Gyûjtését a hatköte-tes Ouvriers Européens címû mûben olvashatjuk,amelyben utazásának köszönhetôen átfogó képetnyújt az európai munkásnépek életérôl, társadalmiszervezkedésérôl, társadalmi problémáiról, munka-szervezeteirôl.

E források mellett a magyarság hatalmas történe-ti múltjának köszönhetôen a kutató különbözô kul-túrtörténeti értékeket feltáró munkákra, emlékiratirodalomra (Bethlen Miklós, Kemény János, AporPéter, Árva Bethlen Kata, II. Rákóczi Ferenc) is tá-maszkodhat, amelyben a társadalomról, annakfelépítésérôl, mûködési mechanizmusairól vannakadatok.

Az elsô igazi társadalomkutató munkát Szabó T.Attila Braun Róbertnek tulajdonítja, aki a munkás-ság életét mutatja be alaposan hû képet mutatva azipari munkásságról. A falusi társadalomról pedig azelsô jelentôs munkát Barabás Endre végezte A falutársadalmi élete címû tanulmány írója (Barabás E.1914). Ezeket követik az 1930-as években a konkrétfalukutatási eredményeken alapuló munkák.

A falukutatásban a falu életének megismerése ésleírása gyakran összefonódott az ismeretterjesztésselés népmûveléssel. A társadalomkutatás mellett a tár-sadalomsegítés is motiválta a kutatókat. A tudomá-nyos munka sokszor összekapcsolódott a fizikai mun-kaszolgálattal is. Ez a kutatás nem elvont síkon tör-tént, íróasztal mellett, hanem a helyszínen kutatva, afalvak népének életével megismerkedve próbáltákmegragadni a társadalmi valóságot, gyakorlati ered-mények elérése érdekében (Venczel J. 1980: 62–63).

A társadalomkutatásban a falvak népének kuta-tása jelentôs szerepet játszott. Nemcsak hazánkban,hanem szerte a világban az 1900-as évek elején a fal-vak népének kutatására fokozott figyelmet szentel-tek. A finneknél, a németeknél, az amerikaiaknál ha-sonló folyamatok zajlottak. Mindez kapcsolatban álla nemzeti öntudatra ébredéssel is. E folyamatok le-zajlásában a fiataloknak jelentôs szerepük volt.Venczel József így ír errôl az erdélyi viszonyok kap-csán: „Az ifjúságot ugyanis a falu iránt megnyilvá-nuló, sokban lírai megérzése: a faluideológia ráéb-resztette arra, hogy 1. a magyar középosztály ma-gyar öntudata a népben van, 2. a faluban meglátottkultúrértékek hivatottak a magyar mûvelôdés újjáé-lesztésére, 3. a nép gazdasági érdekeinek védelme éstámogatása a magyar gazdasági érdekeinek védel-mét és támogatását jelenti. De a felismeréstôl látszó-lag függetlenül a fenti meggyôzôdést sürgette a ki-sebbségi életnek az a kikerülhetetlen társadalmiadottsága is, hogy a kisebbségi magyarság vérsze-gény középosztálya a föltétlen és biztos elszegénye-dés útján áll” (Venczel J. 1980: 61–62).

A magyar falukutatásokra hatással volt továbbáaz amerikai faluszociológia (rural sociology), a né-met szociológia és a román monografikus szocioló-gia. Ez utóbbinak a hatása igen jelentôs, mert hason-ló kontextus hívta életre azokat is. Fôleg erdélyi vi-szonylatban, ahol a földreformok alaposan megvál-

9

toztatták a parasztság életét. Az erdélyi magyarság-nak is több mint 70%-a (72-73%, l. Venczel 1980. 62.)falun lakott, vagyis e kutatott réteg által a társada-lom jelentôs része lefedett volt. Az elsô világháborúután kialakult helyzet szükségessé is tette ezeket avizsgálatokat. Az 1930-as népszámlálás adatai sze-rint az aktív lakosság 78,2 %-a a mezôgazdaságbandolgozott, ahol az új földreformoknak köszönhetôensokan földtelenné váltak, a parasztság helyzete elle-hetetlenedett (Balázs S. 1976:7). A falukutatások a re-ális helyzetek feltérképezésére törekedtek: a kijelölttársadalmi réteg, társadalmi valóság teljes megisme-résére. A kutatások monografikus igénnyel zajlottak.Az erdélyi kutatók közül Venczel József munkássá-gára volt a legnagyobb hatással ez a Gusti-féle mo-nografikus szociológia, aminek lényegét, eredmé-nyeit A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom cí-mû tanulmányban ismertette (Venczel J. 1935).

Erdélyben ezt a munkát kezdetben fôiskolás egyle-tek, szervezetek tették lehetôvé. 1930-ban jött létre azelsô olyan szervezet, amely kizárólagosan a falumun-ka érdekében alakult: Erdélyi Fiatalok Faluszemináriu-ma. Szervezett keretek között mûködött, kiadványa,Falufüzetei jelentek meg. Ezek közül megemlíthetnénkGyallay Papp Zsigmond: A nép és az intelligencia címû1931-ben megjelenô füzetét, amelyben a szerzô meg-újító szerepet szán a falu egészének a romániai ma-gyarság érdekében. Ezt követi Demeter Béla két ta-nulmánya: Hogyan tanulmányozzam a falu életét? 1931-ben, és Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok, 1932-ben.A csoport végül két részre szakadva folytatta a falu-munkát: egyik része radikalizálódott, cselekvô politi-kai szerepet vállalt a falvak segítése érdekében. ôkmegalapították a Falvak Népe címû lapot, míg az Erdé-lyi Fiatalok megmaradt csoportja, a Hitel-csoport to-vábbra is a falvak tanulmányozásában látták a társa-dalomsegítés lehetôségét, mert elôször ismerni kellazt a réteget ahhoz, hogy megfelelô módón nyújthas-sanak segítséget, megoldási lehetôségeket a felmerültproblémás helyzetben.

Ilyen körülmények között kezdôdtek el Erdély-ben az elsô falukutatások: a kolozsborsai, a bábonyiés a magyarlapádi munkatábor.

Az elsô Bánffy Ferenc jóvoltából jött létre, és ezmég inkább egyéni kutatáson alapszik. Ennek ered-ményeirôl az Erdélyi Fiatalok falufüzeteinek 3. és 4.száma tudósít (Demeter B. 1931, Mikó I. 1932). MikóImre Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés címû füzet-ben kilenc Kolozs megyei falu településtörténetét ésnépmozgalmait dolgozza fel.

A bábonyi munkatábor a kolozsvári ReformátusTeológia kezdeményezésére jött létre, és inkább fizi-kai munkavégzés történt. A tudományos vezetô Sza-bó T. Attila volt, aki beszámolót is készít errôl a tá-borról, ennek eredményeirôl (Szabó T. A. 1937:51–56, 1938:13–38, 1939a:35–62, 1939b:146–178), Kós Ba-lázzsal együtt (Kós B. 1936: 297–306).

A magyarlapádi munkatábort Bakk Péter szervez-te, aki a Bethlen Kollégium tanítóképzôjének tanára,és jól ismerte Gusti professzor munkásságát. ô is be-kapcsolódik Gusti professzor intézetének kutatásaibas a Sociologie Româneascã hasábjain pedig ismertettea magyar falukutatók könyveit. Magyarlapádon leg-inkább szociográfiai felmérô munkát végzett közép-iskolás diákokkal. Ez volt az elsô tábor „amely Gustiprofesszor tanításait felhasználva, szakszerû vezetés-sel, szakemberek bevonásával, az ifjúság kollektív

munkájával kísérelte meg a falu társadalmi és mûve-lôdési kérdéseinek felmérését” (Vita Zs. 1977: 128).Ennek a tábornak az eredményeirôl sem készült fel-dolgozás, anyagának pedig nyoma veszett.

A bálványosváraljai falukutató munkatáborA bálványosváraljai munkatábort a Kolozsvári

Magyar Diákok Szövetégének (KMDSZ) társadalom-tudományi és néprajzi munkaközössége szervezte.Ez a munkatábor volt a negyedik nagyszabású falu-kutató kísérlet Erdélyben a kolozsborsai, bábonyi ésmagyarlapádi falukutatás után.

A bálványosváraljai kutatás terve Daday Lóránd,Kovács Imre és Erdei Ferenc ösztönzésére már 1940-1941 telén megfogalmazódott, de a történelmi ese-mények (német–orosz háború kitörése) akadályoz-ták a tervek kivitelezését. Végül a tervezett táborramégis sor került. A diákok a terepre való kiszálláselôtt elôadássorozatokat hallgattak, amelyek elméle-ti felkészültséget biztosítottak a számukra. Tizen-négy elôadást hallgattak végig. A bevezetô elôadástVenczel József tartotta, aki a kutatás vezetôje volt. ôa társadalomvizsgálat alapelveit ismertette a diákok-kal, és a monográfia feladataira hívta fel a figyelmü-ket. Hantos Gyula a táj földrajzi tényezôit, Bálvá-nyosváralja történelmi fejôdését és a településtörté-net szempontjait Makkai László, a helynévgyûjtésmódszereit és összefüggéseit Szabó T. Attila, a nép-rajzi gyûjtés elveit és ágazatait Kovács László, a joginéphagyományok kérdését Bónis György, a fajbioló-giai kutatás lehetôségeit Csík Lajos, a népegészség-ügy megfigyelések alapkérdéseit Lôrincz Ferenc, anéptáplálkozásra vonatkozó kutatásanyag részleteitLudány György, a falunak mint közösségi életformá-nak a kialakulását Pálosy Ervin, a magyar közigaz-gatás formáit Martonyi János, a statisztika módsze-reit Schneller Károly ismertette. Ezeket az elôadá-sokat megbeszélések követték, módszertani kérdé-sek megbeszélése, úgynevezett „szellemi fegyverke-zés” (Molter P. 1942:3–4).

1941 nyarán 33 kolozsvári fôiskolai hallgató vettrészt ebben a munkatáborban (hét joghallgató, hétorvostanhallgató, hét közgazdász, hét tanárjelölt,négy teológus, egy mezôgazdász) Ez volt az elsô ésegyben a legnépesebb kiszállás. A falu iskolájánakkét nagy termében voltak elszállásolva, a diákok ottrendezkedtek az egyhónapos tábori életre. Az étke-zés is ott történt, egy öreg szakácsnô fôzött a diák-ságnak.

A fiatal nemzedék tudatában volt annak, hogy akorabeli társadalmi valóság ismerete nélkül lehetet-lenség a reájuk váró estleges falusi kihelyezés eseténa feladatokkal való megbirkózás, és a megfelelô szol-gálat elvégzése. Az 1930-as évek elején alakult megaz Erdélyi Fiatalok Faluszemináriuma, ami az elsôolyan ifjúsági keret, amely kizárólagosan a falumun-ka érdekében indul. A társadalomtudományi mun-kában fontos szerepet töltött be az 1930 és 1940 kö-zött mûködô Erdélyi Fiatalok címû folyóirat. Mindenév júniusában „falu-számai” jelentek meg, amelyeknagy hatással voltak a faluért lelkesedô fiatalokra.Ezek a fiatalok kapcsolatban álltak a Gusti-féle isko-lával is, így ismerhették a falukutatás és a falumunkaakkor korszerû módszereit, és azokat használhattáksaját kutatásaikhoz.

Ismerték a román monografikus szociológia ered-ményeit, a falumunka terén megvalósított gyakorlati

10

eredményeket (Rušet, Nerej, Fundul Moldovei,Drãguø stb.), és ezeket példának tekintve részben kö-vették is ôket.

A bálványosváraljai kutatás tudományos vezetô-je, Venczel József nagyon jól ismerte a Gusti-féle is-kola eredményeit, mert 1935-1936. tanév második fe-lét a bukaresti szociológiai intézetben töltötte. „1936-ban a jó szerencsével párosult szakirányú érdeklôdésengem is elvitt a Gusti-iskola központi mûhelyébe, atíz év páratlanul gazdag kutatása eredményeit ôrzôMonográfiai Archívum színhelyére, a professzorszociológiai, etikai és politikai szemináriumába – lát-ni és megérteni a konkrét munkában alkalmazotttársadalomismereti technikát és a valóság megköze-lítésében akkorra már kikísérletezett ténymegállapí-tó eljárások sokféle változatát... Így töltöttem az1935-1936. tanév második szemeszterét a bukarestiszociológiai intézetben, élvezve Gusti professzor jó-indulatú támogatását, Henri H. Stahl, Traian Her-šeni és O. Neamøu beavató irányítását, de mindenek-elôtt az archívummal folytatott néma, cédulázó pár-beszéd gyönyörûségét... Rövid pár hónap alatt lap-ról lapra nyomon követni hat monografikus mûrendszerezett dokumentációját, tények és folyamtokbizonyítékait, egymástól távol esô, különbözô felté-telek között alakuló falutársadalmak változóinak va-lósághû megfigyelésére kidolgozott eljárások ered-ményességét, a mûhelymunkát, amelybôl az eddigitanulmányok merítettek, s amelyek lehetôvé tettékaz olyan méretû reprezentatív összefoglalást, mintamilyen a Henri H. Stahl tollából és szerkesztésébenfrancia nyelven megjelent Nerej-monográfia (1939),amelyben – a szerzô-szerkesztô Gusti szavaival – a»társadalmi archeológia« mintáját adja” (Venczel J.1970: 821–825). Venczel ezeket a sorokat sok év táv-latából írta, de az idôbeli távolság nem akadályoztaabban, hogy ugyanolyan lelkesedéssel beszéljen abukaresti iskolában töltött idôrôl, mint amilyen szí-vesen vett részt azokban a kutatásokban. Nyomonkövethette a készülô monográfiák rendszerezettanyagát, dokumentációját, a feltáruló társadalmi va-lóságot. Saját kutatásra alapozva igazolódtak az ad-dig olvasott tanulmányok tudományos eredményei,mert nemcsak a végkövetkeztetésekkel ismerkedhe-tett meg, hanem azzal a megfigyelésen alapuló kuta-tási anyaggal, amelyeknek az elemzésébôl azok a ta-nulmányok születtek. Az ottani kutatási munkát, tu-dományos tevékenységet, eredményeket látva azongondolkodott, hogy a látottakat hogyan lehetne azerdélyi magyarság, a kolozsvári értelmiségi körébenhasznosítani, a sajátos, kisebbségi helyzetre alkal-mazhatóvá tenni. Ez a magatartás tudósi magatar-tást tükröz, amely az új ismeretet beépíti a meglévôtudásába, gondolati sémáiba, és mindig a sajátos,egyedi helyzetekben aktivizálva ezt a tudást alkal-mazhatóvá teszi.

Egyáltalán nem meglepô, hogy a bukaresti falu-kutató iskola befolyásolta Venczel József tudomá-nyos munkáját. A szakirodalom Venczelt DimitrieGusti legjobb magyar tanítványának tartja. De Ven-czel nem pusztán átvette a román monografikus is-kola eredményeit, hanem alkotó módon továbbgon-dolta annak eszmeiségét, módszereit, és az adott tör-ténelmi, politikai kontextushoz igazodva alkalmaztaa kisebbségi helyzethez.

Az elsô bálványosváraljai kiszállás a falumunkahármas egységébôl (falukutatás, munkaszolgálat, fa-

luvezetés) a falukutatást vállalta: próbafelvételt, amódszertan kialakítását, a szisztematikus anyag-gyûjtést. Az ezt megelôzô falumunkákban inkább amunkaszolgálat érvényesült, a falumunka háttérbeszorításával. A váraljai táborban részt vevô kutatóknem zárkóztak el a munkától sem, de csupán annyitvállaltak ebbôl, amennyit a bizalomfelkeltés feltétle-nül megkövetelt: segédkeztek a mezei munkáknál, ateológusok templomi szolgálatot végeztek, az orvos-tanhallgatók elsôsegélyt nyújtottak a rászorulóknak.Elsôdlegesen a társadalmi életmegnyilvánulások, je-lenségek tudományos megfigyelésére vállalkoztak.A javító, módosító beavatkozást már egy következôkutatás vállalta volna.

1941 telén már csak kisebb csoportok végezteknéprajzi és jogi szempontú kutatásokat, a következônyári terepmunka már el is maradt. 1943 tavaszán iscsak kilenc közgazdász gyûjtötte a családok mezôgaz-dasági üzemeinek adatait. Ebben az évben nyáron isegy hónapos táborozásra került sor. Ekkor tizenhétdiák vett részt a kutatásokban: közgazdászok, bölcsé-szek, vegyészek, jogászok, orvosok, teológusok. A cél-juk az volt, hogy pótolják a hiányzó adatokat.

MódszerekAz elsô kiszállás után körvonalazódott a társada-

lomkutatásnak az a vázlata, amit Venczel A falukuta-tás módszerének vázlata címû tanulmányban írt meg(Venczel J. 1941). A román szociológia iskolához ha-sonlóan ôk is a társadalom egészére koncentráltak:„a társadalom egészének megragadását tûztük ki cé-lul nem részletkérdések tisztázására, a priori tételekbizonyítására törekedtünk, hanem az adott társadal-mi egység, Bálványosváralja életmegnyilvánulásai-nak és társadalmi jelenségeinek a rögzítésére, még-pedig annak tudatában, hogy a társadalom életébennincs egyetlen jelenség, egyetlen életmegnyilvánulássem, amely elszigetelt, önállóan mûködô és önmagá-ban magyarázható volna (a szociológiai paraleliz-mus törvénye).” (Venczel J. 1980: 119). Ez az elméleta falut a társadalom egészében önállóan létezô egy-ségnek tekinti. E látásmód téves voltára azóta mártöbben felhívták a társadalomkutatók figyelmét (l.Gáll 1957. 7–17.)

A módszerben a szociológiai paralelizmus törvé-nye nem volt kielégítô, errôl számolnak be azok akutatók is akik részt vettek a bálványosváraljai falu-munkában: „a szociológiai paralelizmus Gusti kidol-gozta törvénye a bálványosváraljai kutatók tudatá-ban is téves konklúziókhoz vezethetett. Ez ugyanispárhuzamosságot jelentett egyrészt a természeti éstársadalmi jelenségek között párhuzamosságot, aminem jelent alárendeltséget: »egyik a másikra visszanem vezethetô, nincs okozati összefüggés közöttük«,»egymásnak kölcsönös és lényeges feltételeit« hor-dozzák magukban. Ez a szociológiai álláspont elsô-sorban az anyagi életviszonyok alapvetôen megha-tározó szerepének háttérbe szorítását jelenti” (ImrehI. 1967:1192).

A kutatásban komplex módszert alkalmaztak:felhasználták a néprajz, a szociológia, a statisztika ésmás társadalomtudomány módszereit. A különbözôrészterületek közötti összefüggések láttatására már agyûjtés ideje alatt odafigyeltek. „A bálványosváral-jaihoz hasonló népes munkaközösség tagjai nem me-rülhetnek el a nekik kiosztott vagy az általuk válasz-tott kérdéskör egyoldalú vizsgálatában, hanem ál-

11

landóan, lépésrôl lépésre ismerniök kell a kutatásegész anyagát, mert az együttes társadalomvizsgá-latban résztvevô nemcsak részletfeladatokat old meg– a vezetôre bízva az összefüggések szemmel tartá-sát, hanem mindig az egész feladatot tartja szemelôtt, még akkor is, amikor részletkérdések kibogo-zásán fáradozik. Minden egyes kutatónak tudniakell az általa vizsgált társadalmi jelenség szerepét azegész társdalom életében, és ismernie kell már agyûjtés közben azokat a tényezôket és jelenségeket,amelyek ezzel ok és okozati összefüggésben állnak(Venczel J. 1980:119).

A kutatásban nem használtak kérdôívet, mert elszerették volna kerülni az ezzel járó merevséget, ésegyoldalúságot. Ezt váltotta fel a kétnaponta tartottmegbeszélés és vita, amely elôsegítette a kutatás irá-nyítását, és lehetôvé tette a felgyûlt anyagban valótájékozódást. Így mindenki részt vett az anyagrende-zésben, a kérdéskörökre való felbontásban, egyösszefüggô szempontrendszer felállításában. Így aszétágazó munkakörök között állandóan láthattákaz összefüggéseket, ahogyan azok egymást szerve-sen kiegészítették, meg a kutatás természetes folya-matszerûségét, fejlôdésvonalát, ahogyan a részterü-letek összefüggô kérdéskörökké alakultak. A kuta-tók a helyszíni tapasztalatok után választották ki azta témakört, amiben gyûjteni kívántak. „Mikor indul-tunk, senki sem tudta bizonyosan, hogy milyenmunkaágban fog a terepen dolgozni, legfönnebbcsak annyit tudott, hogy majd képességei lesznekmértékadóak” (Molter P. 1942:9). Talán jogosantevôdik fel bennem az a kérdés, hogy lehet-e jó gyûj-tést végezni elôzetes alap tájékozódottság nélkül?Mai kutatói szemmel ezt problematikusnak látom, éssaját tapasztalataim azt mutatják, hogy még a kellôtájékozódás után is néha alapvetô fontosságú dolgokkerülik el a gyûjtôk figyelmét. Elônye talán abbanvan, hogy így nem egy létezô kategória, a priori té-tel, kutatói koncepció bebizonyítására kerestek pél-dát, hanem azok tényleg a gyûjtési szituációbankonkretizálódtak, a kutatott közösség valós jelensé-geire alapozva. A tábort megelôzte egy elôadássoro-zat, tanfolyam, de ez elégséges volt-e egy ilyen nagy-szabású kutatásban való aktív részvételhez? Ebben akutatásban nem gyakorlott falukutatók vettek részt,hanem ez a kutatás tette ôket falukutatókká.

Az anyag megfigyelés, interjú, beszélgetés és másmódszerek kombinálásával gyûlt össze. Minden ku-tató a maga tárgykörében beszélgetéseket folytatotta falusiakkal, és ezeket lejegyezte, de nemcsak a sajátkutatási témájához tartozó közléseket, hanem másszakokhoz tartozókat is. Ezért volt szükség arra,hogy minden kutató tisztában legyen a gyûjtés egé-szével, így az értékesnek tûnô közléseket más téma-körök kutatói számára lejegyezhették.

A végsô cél a falumonográfia elkészítése volt, azanyaggyûjtés ennek függvényében készült, minélteljesebb anyag összegyûjtésére törekedtek, de nem-csak ez volt az egyetlen cél. Venczel a falutábor idejealatt adott nyilatkozatában a tábor célját nemcsak azadatgyûjtésben jelölte meg, hanem a falumunka gya-korlati oktatásában való részesülésben is: „A végsôcél nemcsak az, hogy összegyûjtsük az anyagot. Hi-szen kevesen is vagyunk ehhez, hanem hogy gya-korlati oktatásban részesüljenek a résztvevôk. Közösszempontot érvényesítek: a problémák meglátását ésa kollektív módszerek elsajátítását.” (Szabó L. 1993:

214–215).Venczel módszertanilag új társadalomkutatási

módszert alkalmazott a meglévô ilyenfajta kutatásimódszerekre alapozva. A Rural Sociology módsz-ereitôl elzárkózik, mert annak elméleti alapvetése ami társadalmunktól eltérô társadalmakra érvényes.A Gusti-féle monografikus szociológia elveit viszontbeépíti a kutatásba, de azokat is továbbgondolja, és akisebbségi magyarság helyzetéhez alkalmazhatóváteszi. A falukutatás vázlatában három alapvetôszempont érvényesítésérôl számol be a kutatásban:

1. Elválasztotta az informatív és objektív anyag-gyûjtést, hogy az egyes társadalmi jelenségek funkci-óit megállapíthassák a nép szellemi életében.

2. Az anyaggyûjtésben és csoportosításokbannem ragaszkodott merev kategóriákhoz: a keretek éséletmûködések elválaszthatatlanok egymástól, min-den részletkérdés külön monografikus probléma,csak akkor érthetô, ha a vizsgált jelenséget ok és oko-zati körével együtt tanulmányozzák.

3. Az erdélyi társadalomkutatásoknak megfele-lôen a néprajzi gyûjtést tekintette elsôdlegesnek, mi-vel a néprajz adja a legfontosabb támpontokat a tár-sadalomkutatónak (Venczel J. 1980:121). A néprajzigyûjtés ugyancsak problematikus, mert a nem nép-rajzképzésben részesült kutatók nem biztos, hogyennek az elvárásnak eleget tudnak tenni. A kutatókjoghallgatók, teológusok, közgazdászok, orvostan-hallgatók, tanárjelöltek voltak. Néprajzi képzésbennem részesültek, így nem ismerhették kellôen a nép-rajz alapkategóriáit, módszertanát, kutatási eredmé-nyeit. Így azt hiszem, hogy ennek a szempontnak azérvényesítése nem valósulhatott meg kellôképpen.

A falut, a monográfia tárgyát a társadalombanönálló egészként képzelték el, ez a szemlélet atomi-zált társadalomszemlélethez vezetett volna (Gáll E.1939: 224). Ennek kikerüléséért a váraljai kutatásokalkalmával felvetôdött a tájkutatás gondolata is, amia falukutatást még teljesebbé tette volna. Egy ilyenkutatás viszont megkövetelte volna a problémakö-rök számának lecsökkentését, és csak a leglényege-sebbekre való koncentrálást (Imreh I. 1980:18).

EredményekAz elsô kiszállás után az összegyûlt anyagot ti-

zenkét fô csoportra osztották: I. Tájkeret: II. Élettani vonatkozások:III. Gazdasági kérdésekIV. Tárgyi hagyaték + szellemi hagyományV. NépnyelvVI. Tiszta szellemi hagyományVII. Népi lélektan (közvélemény és magatartás)VIII. A történeti emlékezés anyagaIX. Népi jog és politikaX. SzokásanyagXI. Az egyház és az iskola (vallásos életforma és

mûvelôdési helyzetkép)XII. A társadalmi élet alapjaiEzeket a fôbb csoportokat az összegyûlt anyag

mennyiségének, minôségének függvényében továb-bi alcsoportokra osztották. Ezekben megjelölték azegyes csoportok közötti összefüggéseket (Venczel J.1980: 121–136).

Az elsô kiszállás eredményeirôl Molter Péter szá-mol be a Falukutatás Bálványosváralján címû tanulmá-nyában: „A kutatás eredménye mintegy ötezer cédu-

12

la, az informatív gyûjtés anyaga, hét-nyolcezer nép-mozgalmi és családtörténeti cédula, térképek, fény-képfelvételek, néprajzi vázlatok és fonográfhengerek.Most a rendezés és feldolgozás a feladatunk. A cédu-lákat csoportosítani kell, a kérdésköröket elválasztani,az összefüggéseket megjelölni, s ami a legfontosabb:az anyagrevízió során a hiányokat számba venni, akétes anyagot elkülöníteni, s egyben az objektív gyûj-tést elôkészíteni”(Molter P. 1942: 12). Ez a rendszere-zés és a munka további folytatása csak részben való-sult meg. Venczel József tanulmánya: A falukutatásmódszerének vázlata mellett, ami a készülô monográfiaszerkezeti váza is, csak néhány beszámoló jelent meg:Marosi Péter tanulmánya (Molter P. 1942) és ImrehIstvánnak két beszámolója (Imreh I. 1943:1967). A to-vábbi feldolgozás még mindig várat magára. A har-madik falukutató munkának is ugyanaz lett a sorsa,mint az elôzô két-három próbálkozásnak, a felgyûjtöttanyag csak részben feldolgozott, az összegyûjtött cé-dulák érdembeli feldolgozása elmaradt.

A bálványosváraljai kutatás volt Venczelnek alegnagyobb monográfiai vállalkozása 1941 és 1943között, és számomra meglepô, hogy a módszertanivázlaton kívül ô maga semmit sem írt a kutatásról,az eredményekrôl, a felgyûjtött anyagról, pedig bi-zonyára ô ismerte azt a legjobban. A részterületekközötti összefüggéseket ô láthatta át a leginkább,mert a kutatás az ô irányításával folyt, az ô kutatóikoncepciója alapján. Ez a feldolgozás egy értékesmunkával gazdagította volna az erdélyi társadalom-kutatást.

Marosi Péter rendszerezése a váraljai anyagrólA Kriza János Néprajzi Társaság adattárába beér-

kezett anyag Marosi Péter rendszerezett anyagát tar-talmazza a bálványosváraljaiak hitérôl. A három do-bozon ez olvasandó: a váraljaik hite. De ezek az ada-tok nemcsak a Marosi Péter gyûjtését tartalmazzák,hanem az egész csoportnak a gyûjtését, akik 1941nyarán részt vettek a falutáborban. Azt az anyagotgyûjtötte össze Marosi, ami ehhez a témához kapcso-lódott. Venczel József vázlatából, és a beszámolókbólaz derül ki, hogy a csoportos megbeszéléseknek fon-tos szerepe volt a munka folyamatában és a kutatásirányításában. Ez tette talán lehetôvé ezt a rendsze-rezést is, mert így ebben a témában felgyûjtött val-lásnéprajzi adatok egy helyre kerültek már a rend-szerezés kezdeti fázisában. Az anyag további diffe-renciálására, a pontosabb osztályozásra a késôbbiek-ben kerülhetett sor.

Ez az anyag a váraljaiak hite mellett egy kutatóikoncepciót is tartalmaz, egy gondolkodásmódot,amiben visszatükrözôdnek a gyûjtô korának kutatá-si irányzatai, az uralkodó trendek, általánosan elfo-gadott nézetek, szocializációjának nyomai. MarosiPéter teológushallgató volt, protestáns teológiai di-ák, késôbb református lelkész Désen. Rendszerezésé-bôl kiderül az, hogy egy vallásos neveltetésben ré-szesült református ember tudatában hogyan külö-nülnek el az általa hitnek és a hiedelemnek nevezettkategóriák, mennyire tágak ezek a fogalmak az ak-kori gondolkodásban, mennyi mindent foglal magá-ba ez a témakör. Erre vonatkozóan az összegyûjtöttanyag mellett Marosi jegyzetfüzetében eligazítást ta-lálunk: a téma kijelölését, a gyûjtô feladatait, ennekindoklását, szempontrendszerét, és végül a felgyûltanyag felosztását.

„A hit Isten adománya. Hitet megkülönböztetjükhiedelemtôl. Egyszerû ember, falusi ember életébennem különül el a kettô” (Marosi Péter jegyzetfüzete.Kézirat). Ebbôl kiderül, hogy a kutató e kettôt elkü-löníti egymástól, de a falusi emberek életében ezekegyüttesét szétválaszthatatlannak tételezi, mertnincs éles határ a hit és a hiedelem között. Ezekegyüttese alakít ki egy koherens hitvilágot, ami szer-ves hozzátartozója az emberek életének, minden-napjaiknak. Tudományszemléleti megközelítés sze-rint a hiedelem olyan hamis állítás, amely létezônektekint egy nem létezô dolgot, tulajdonságot vagykapcsolatot, és nem létezônek a reális dolgot, tulaj-donságot, kapcsolatot. A tudásnak az igazolt része,ami a tudomány körébe tartozik és a személyesenmegtapasztalt, vagy átvett, de nem igazolt ismeret, ahiedelem az emberek tudatában, a gyakorlatbannem határolódik el egymástól, hanem ezek együtte-se teszi lehetôvé a világértelmezést (Fejôs Z.1881:88–118).

„Feladatunk: a váraljaiak hitét (hitét és hiedel-mét) együttesen leírni. A beszélgetések és a megfi-gyelések nyomán leírni a prédikált és tanított hit és ahagyományozott hiedelembôl kialakuló lelki képet”(Marosi Péter jegyzetfüzete. Kézirat). A cél a kettôegyüttesébôl kialakult lelki kép feltárása volt, a kettôegyüttesének hatása az emberek életére. A hagyomá-nyozódott hiedelmek, a tanított hit összekapcsolódikaz emberek tudatában, nem lehet szétválasztani.Ezek együttes vizsgálata talán ezért is tûnt indokolt-nak az akkori kutatóknak.

A kutatás módszerérôl is információkat kapunk:beszélgetések és megfigyelések nyomán készültek aleírások. A hosszasabb ottlét bizonyára lehetôvé tet-te, hogy a megfigyelés ne csak a felszíni adatokraalapozzon, hanem a mélyebb összefüggésekre is. Amonografikus kutatásnak a megfigyelés volt azegyik legfontosabb kutatási módszere. A román mo-nografikus szociológia empirizmusának is a megfi-gyelés, a közvetlen részvét volt a módszere. Eredmé-nyeik inkább azokra az adatokra alapoztak, amelyeka megfigyelésbôl származtak, habár erôs megszorí-tással elfogadták más módszerek, tudományágakeredményeit is. A falu integrális képének megraga-dása érdekében a szociológiai megfigyelés mindenválfaját bevonták a kutatásba.

Az indoklásból kiderül, hogy ez a gyûjtés többtudományágnak a kérdéseire próbál választ adni, in-terdiszciplináris jellegû: teológiai, néprajzi, társada-lomrajzi, társadalomtudományi.

„Miért: teológiának tudatos képet mutatni falu-ról, a néprajznak megmutatni a hiedelmet mint azegész élet részét, a társadalomrajznak és társadalom-tudománynak a vallásos és babonás falut mutatni”(Marosi Péter jegyzetfüzete. Kézirat).

A teológiának ez a kutatás tudatos képet akartmutatni a faluról. Ez a tudatosság esetleg abban nyil-vánulhat meg, hogy az adatközlésekbôl kiderülhet,hogy a hivatalos vallásosság tanainak továbbélésehogyan valósul meg az emberek életébe. Mennyireépülnek be a tudatukba, és mennyire válnak igazánmeggyôzôdéssé, személyes hitté a tanított, hallott ta-nok. Esetleges visszaigazolás is lehet a teológia szá-mára a vallásos életrôl, a hivatalos vallás szerepérôl,az emberek életében betöltött helyérôl. Rámutathatarra is, hogy a hivatalos vallás tanai hogyan valósul-nak meg a népi gyakorlatban, a parasztság hitében.

13

Ez milyen más tudásformákkal keveredik, és ezekegyüttese milyen összefüggô rendszert alkot, milyenvilágképet konstruál.

A néprajznak a hiedelmet mint az egész élet ré-szét kívánta megmutatni. A hiedelmet, ezt a múltbólszármazó örökséget, amit a tudomány évszázadoksorán nem számolt fel, az egész élet szerves részénektekinti. A hiedelmek sajátos képet alakítanak ki a vi-lágról, a közvetlen szerzett igazolatlan ismeret min-den ember életében egyedien realizálódik. Sajátosválaszokat adnak a mindennapokban feltevôdô ti-tokzatos kérdésekre, meg a számukra érthetetlendolgok megmagyarázására. Ezek a válaszok nem ha-tárolódnak el a személyesen szerzett igazolt isme-retektôl, a tudományosan igazolt eredményektôl, ha-nem ezek együttese alakítja ki, formálja a világképet.Így az is elég nehéz feladat lenne, hogy a hiedelmetszétválasszuk az adatközlések alapján a hivatalosvallás forgalmazta hittôl, mert ezek együttesen ha-tottak akkor is, amikor az adatközlések készültek, ésezek szétválasztása mesterkélt, merev kategóriákateredményezne. Marosi ezt a szétválaszthatatlansá-got csak a falusi emberek életére értette érvényesnek,és nem a kutatókra is, de vajon tényleg így van-e ez?Nem ugyanúgy érvényes ez a szétválaszthatatlansága kutatókra is? Véleményem szerint ezek a vonatko-zások ránk is ugyanúgy érvényesek, mint a falusiemberekre.

Marosi a rendszerezés során két szempont fon-tosságára hívja fel a figyelmünket: „Szempontok: Afalu élô közösség, jelenségei nem elkülönültek” (Ma-rosi Péter jegyzetfüzete. Kézirat).

Ezek a falukutatók elzárkóztak a szobatudós, akönyvtárba bezárkózó kutatási módoktól, az elvontsíkról a társadalmi valóság közvetlen megfigyelésérevállalkoztak. ôk aktívan részt vettek a falvak életé-ben, és ilyen módon a saját megfigyeléseikre alapoz-va vontak le következtetéseket a vizsgált közössé-gekrôl. Így láthatták, hogy egy élô közösség hogyanmûködik, hogyan telnek a hétköznapjaik, milyengazdálkodási módokat alkalmaznak, milyen világ-nézetet vallanak magukénak, milyen képet konstru-álnak meg magukról a kívülállók számára, ellenôriz-ni tudták, hogy az a kép mennyire reális, vagymennyire csak szerepjáték. Nemcsak jelen voltakazokban a közösségekben, hanem a falumunka so-rán sok esetben velük együtt dolgoztak. Nem egystatikus, kimerevített közösséget vizsgáltak, hanemegy élô faluközösséget, ami állandó változásban van.Ez meghatározta a kutatási módszereket, és a gyûj-tés milyenségét is, mert a társadalmi valóság részle-tekre kiterjedô tanulmányozása csak a monográfiaikutatás eszközeivel tûnt megvalósíthatónak.

A monografikus szociológia a társadalmi élet je-lenségeit nem elkülönülten vizsgálta, hanem egy-máshoz való viszonyukban. Ezek a jelenségek pár-huzamosan haladnak, a természeti és társadalmikerettényezôk, az alkotó és szabályozó társadalmi je-lenségek, a kerettényezôk és a társadalmi jelenségekközött kapcsolat van. A Gusti által szociológiai para-lelizmusnak nevezett törvény ezeket a munka-mezôket egységbe foglalta. „A társadalmi paraleliz-mus elve ugyanis azt a tételt állítja a társadalomtanés a társadalmi tudományok mûvelôi elé, hogy a tár-sadalom jelenségei és tényezôi nem vizsgálhatók el-szigetelten, hanem csak összefüggéseikben, mind-azon jelenségek és tényezôk figyelembevételével,

amelyeknek együtthatása (hatásbeli párhuzamossá-ga) szerepet játszik a szóban forgó társadalmi jelen-ség létrehívásában, illetôleg a vizsgált társadalmitényezô mûködésében.” (Venczel J. 1980:18). Marosiis a jelenségek közti kapcsolatra hívja fel a figyelmet,arra, hogy azok nem különülnek el egymástól, ha-nem az egymáshoz való viszonylatoknak a megraga-dása teszi lehetôvé a falu valóságos képének a kiala-kítását.

Marosi a váraljaiak hitérôl összegyûlt anyagot akövetkezôképpen rendszerezte, osztotta fel témakö-rökre.

„Felosztás:I. Születés: ember, II. KeresztségIII. Nevelés: ImádságIV. Iskola: Iskolázás, tudásV. KonfirmációVI. Templom: Biblia, Isten, Krisztus, Szentlélek

személye, imádságoskönyvVII. ÚrvacsoraVIII. Szerelem: táncIX. HázasságX. Egyháztag: gyülekezet, presbiter, lelkészXI. Család: imádság, ki vezeti a családot, munka,

pihenés, pénz, betegség, rokon, könyv, szokásXII. Község: ünnepkör, dalárda, szövetkezet, gaz-

dakör, község, orvos, jegyzô, megye, urak, földbir-tok, munka, barátság, maszkura

XIII. Nép: állam, népek, országok, törvény, háborúXIV. Világ: teremtés, gondviselés, kiválasztás, tu-

dás, lidércekXV. Jó és rossz: „régen”XVI. Válság: ítélet, Isten bíráskodásaXVII. Váltság: kegyelem, Krisztus mûve, hitXVIII. Halál: temetô, temetés, mi a halálXIX. A halál után: túlvilág, feltámadás, lélek hal-

hatatlansága” (Marosi Péter jegyzetfüzete. Kézirat).Marosi az anyagot tematikusan osztotta fel, és né-

hány esetben megjelölte egy-egy anyagrész ponto-sabb tartalmát is. A felosztásban végigvezeti az em-beri élet legfontosabb eseményeit: születés, házas-ság, halál, és az ehhez kapcsolódó egyházi rítust (pl.keresztség), vagy az ehhez kapcsolódó, ezt megelôzôvagy követô, érzéseket, gondolatokat (szerelem, ha-lál után). Külön tárgyalja a falu intézményeit, ezekösszessége alakítja ki azt az intézményrendszert, amia közösséget irányítja, és amelyekkel mindenki vala-milyen szinten kapcsolatban áll, mert azok irányítá-sa alatt él: család, iskola, templom, község, és az eh-hez kapcsolódó egyedi szerepvállalást: például egy-háztagság és az ezzel járó kötelezettségek. A vallásosneveltetésben, képzésben részesült kutató az egyhá-zi életre vonatkozó kérdésköröket nem hagyhatja fi-gyelmen kívül, fôleg akkor, ha az a célja, hogy e ku-tatás révén a teológiának tudatos képet mutasson afaluról. Az adatközlésekben is azok az adatok van-nak többségben, amelyek a vallásossággal, az egyhá-zi élettel valamilyen kapcsolatban állnak. De nem-csak a hivatalos vallás tanai köszöntenek visszaezekbôl az adatközlésekbôl, hanem a népi vallásos-sághoz tartozó elemek is. Az egyházi rítusok mellett:keresztség, konfirmálás, esketés, úrvacsora, temetés,számos adat van az intézményes kertrôl: a templom-ról, a vallási közösségbe való tartozásról, az egyház-tagságról, gyülekezetrôl, más vallási csoportokról,Bibliáról, Istenrôl, Szentlélekrôl. De nemcsak a társa-

14

dalmi valóság konkrétumairól kaphatunk informáci-ókat, hanem elvontabb, megfoghatatlan dolgokról is,mint amilyen a jó és a rossz fogalma, azzal a pontosí-tással, hogy milyen volt „régen” vagy a világról.

E felosztás egy komplex képet ígér az ezt tanulmá-nyozó kutatónak, egy átfogó képet a vizsgált társadal-mi egységrôl, társadalmi valóságról. Nagyon sokmindent megtudunk a vizsgált közösség hitérôl, hie-delmeirôl, de ezek mellett sok másról is, ami nem e té-makörhöz tartozik. Ezek inkább zavaróan hatnak azértelmezésben, nem igazán tudhatjuk, hogy ezek mi-ként kapcsolódhatnak ehhez a témakörhöz, mert nemlátszanak az összefüggések, annak ellenére, hogy amonografikus kutatás erre épít, erre a társadalmi je-lenségek között lévô kapcsolatra, összefüggésre.

Az egyes cédulák több csoportba is beletartoz-nak, ezeket az osztályozás során meg is jelölték: an-nak a csoportnak a száma is rákerült a cédulára,amelyikbe még beletartozik. Az adattárban az adat-közlések után lévô számok ezekre az összefüggések-re, más csoportba való tartozásra utalnak.

Egy mai kutató, aki más körülmények között szo-cializálódott, más politikai, gazdasági helyzetbennôtt fel egészen másképp láthatja ezeket a kérdése-ket. Bizonyára más kategóriákat állítana fel, más pa-raméterek mentén. A klasszifikáció esetleg differen-ciáltabb lenne, a témakörök pontosabban meghatá-rozottak.

E rendszerezést alapul véve vizsgáltam meg azt,hogy a bálványosváraljai vallási néprajzi adatok ho-gyan tükrözték a magyar vallási néprajz akkori hely-zetét. Megfigyeltem mit soroltak, illetve mit nem so-roltak ebbe a kategóriába, a határok átjárhatóságát ahiedelem, a mágia, és a vallás között. Ezek elkülönü-lését más néprajzi jelenségektôl, szokásoktól, a népiés a hivatalos vallásosság megnyilvánulását.

ÖsszegzésA falukutatás a társadalomkutatásban jelentôs

szerepet töltött be. Ezért szükséges e kutatások ered-ményeit számba venni, a múltat tükrözô írásokat új-ra és újra elôvenni, a feldolgozatlan gyûjtéseket ele-mezni, és a jelen társadalomkutatói számára elérhe-tôvé tenni.

Venczel József társadalomvizsgálata hagyománytteremtett a magyar társadalomkutatásban. A románmonografikus szociológia eredményeit felhasználva,vizsgálatait matematikai, statisztikai módszerekkel alehetô legnagyobb egzaktsággal végezte el. Módsze-reit az erdélyi magyarság helyzetének megfelelôendolgozta ki, alkalmazhatóvá téve a kisebbségi létfor-ma kereteihez. Ebbôl a válságos állapotból a ma-gyarság megerôsödésének esélyeit a falu népébenlátta, és ezért tartotta feltétlenül szükségesnek ezekismeretét. A társadalmi valóság egészének megraga-dása ezt a célt szolgálta. A falukutatás tudományosmódszerekkel és eszközökkel felmérhette a néphelyzetét, értékvilágát, hitvilágát, orientáltságát. Eztegészítette ki a falusi munkaszolgálat, ami az ifjúságkonkrét munkavállalásán alapult, a gyakorlati falusimunkaszolgálaton, ami egy új értelmiségi réteg ki-alakulását eredményezte volna, egy olyan értelmisé-gi rétegét, amely képes az új társadalmi, politikai,gazdasági helyzetben színvonalasan képviselni amagyarság érdekeit.

A bálványosváraljai munkatábor egy ilyen komp-lex kutatási kísérlet volt. A társadalmi valóság meg-

ismerésére a lelkes kutatók a teljesség igényévelgyûjtötték az adatokat. ôket ez a munkatábor tettefalukutatókká. A bálványosváraljai falukutatás elôremeghatározott célkitûzései, a monográfia megírásanem valósult meg, de ettôl függetlenül rengeteg érté-kes anyagot gyûjtöttek össze a kutatásbanrésztvevôk. A cédulák adatközléseit olvasva felele-venedett elôttem szülôfalumnak az akkori képe, azemberek hétköznapjai, a gondolkodásmódjuk, élet-felfogásuk, küzdelmük az értékek megmentéséért,az adott politikai, társadalmi helyzetekhez való al-kalmazkodásuk, hitük, ami mindebben segítetteôket. Az adatközlôk neve és címe alapján próbáltamazonosítani a családokat, megkeresni ezeknek utó-dait. Fôleg a saját rokonságom, elôdeim után kuta-kodtam. Sikerült is felfedeznem néhány ilyen adat-közlést, ami még személyesebbé tette a kapcsolatotezzel a régi kutatási anyaggal.

Marosi Péter ebbôl a kutatási anyagból a valláset-nológiai anyagot gyûjtötte össze, és ôrizte meg. Eztaz adattárat kapta meg a Kriza János Néprajzi Társa-ság. Köszönetet szeretnék mondani Marosi Pétercsaládjának, hogy ezt a gyûjtést a rendelkezésünkrebocsátották, és lehetôvé tették ezt a kutatást. Marosirendszerezése egy kezdeti feldolgozási stádiumbanlévô kutatási munka eredménye, de ennek anyagabetekintést nyújt egy közösség hitvilágába, szokásai-ba, életmódjába. A feldolgozás egy kutatói koncepci-ót tükröz, egy gondolkodásmódot, amiben MarosiPéter korának kutatási irányzatai nyomon követ-hetôek.

A kutatási tárgy pontos megjelölése, a hipotézi-sek és célkitûzések, a munkamódszer megjelöléseután röviden bemutattam a falukutatás kialakulásá-nak elôzményeit, elterjedését, és ennek erdélyi pél-dáit. Ezt követôen a bálványosváralaji munkatábort,ennek alkalmait, módszereit, eredményeit, olyanrészletességgel, hogy elegendô információnk legyena kutatási témám megértéséhez. Ezt követôen MolterPéter gyûjtését, rendszerezését ismertettem, aki aváraljai munkatábor egyik résztvevôje volt. Megfi-gyeléseire, gyûjtési módszerekre, koncepcióra tá-maszkodva jegyzetfüzetében elkezdte az anyagelemzését. Ennek anyagát vizsgálva állapítottammeg a váraljaiak hitérôl néhány konklúziót.

Az elemzésbôl kiderül, hogy a vizsgált közösségéletében a vallás fontos szerepet tölt be. A vallási ta-nok meghatározzák a gondolkodásmódjukat, erköl-csi értékrendjüket, szokásaikat, világértelmezésük-nek normarendszerét. Jelentôs társadalomszervezôerô, amely a társadalmi élet minden szintjén kifejtihatását. Ezért minden ilyen jellegû adat ennek mû-ködését, lokális szervezôdését tárja fel.

A magyar falukutatás nem mutathat fel olyan lát-ványos eredményeket, mint a román monografikusszociológia, de ezeket a hiányokat még pótolni lehet-ne legalább azzal, hogy a meglévô, összegyûjtöttanyagot feldolgozzuk, és a további társadalomkuta-tásokban hasznosíthatóvá tesszük. Ezzel tartozunkelôdeinknek, akik ezeket a kutatásokat végezték. Énis erre vállalkoztam az elfelejtett bálványosváraljaikutatás felelevenítésével, elemzésével.

E kutatási anyag elemzésével pótolni szeretném ahiányokat, ami e falukutatás anyagának feldolgozat-lanságából ered, és fel szeretném hívni a társadalom-kutatók figyelmét a benne rejlô értékekre, kincsre,ami parlagon hever.

15

IrodalomBALÁZS Sándor 1976 Dimitrie Gusti monografikus

szociológiája. In GUSTI, D. 1976. 5–66. BÁNYAI Imre 1936 A D. Gusti-féle román szociológiai

iskola. Korunk. 6. sz. 484–491.BARABÁS Endre 1914 A falu társadalmi élete. (Külö-

nös tekintettel az erdélyi falvakra.) M. Társ. Tud. Szemle.VII. 1914. 324–349. és 420–446.

BARTHA Elek 1998 Néphit és népi vallásosság. InVOIGT Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Bp. Osiris Ki-adó. 470–504.

DEMETER Béla 1931 A falu és a szellemi áramlatok.Erdélyi Fiatalok Falufüzetei. 3. Kolozsvár.

ERDEI Ferenc 1974 A magyar falu. Bp. Akadémiai Ki-adó.

FEJÔS Zoltán 1981 Mitikus lények Karancskeszi hiede-lemrendszerében. Elômunkálatok a Magyarság Néprajzához 9.Bp. 88–118.

GÁLL Ernô 1939 A romániai magyar társadalmi mun-kaszolgálat. Korunk. 4. sz.

1957 Társadalmi valóság és társadalomkutatás. Korunk.1. sz. 7–17.

GUSTI, Dimitrie 1976 A szociológiai monográfia. Bu-karest.

1934 Sociologia monograficã, Štiinøã a realitãøii sociale.In HERSENI, T. 1934

HERSENI, Traian: 1934 Teoria monografiei sociologice.Institulul Social Român. Biblioteca de Sociologie, Eticã šiPoliticã. Studii ši Contribuøii. 1-2.

IMREH István 1943 Közgazdászok Bálványosváralján.Március. 5. sz.

1967 A bálványosváraljai falukutatás. Korunk. 9. sz.1190–1197.

1980 Venczel József öröksége. In Venczel J. 1980: 5–25.KÁDÁR József 1900 Szolnok-Dobokavármegye Mo-

nográphiája. II. Dés.KÓS Balázs 1936 Egy falu mezôgazdaságának rajza.

Hitel. 4. sz. 297–306.LÜKÔ Gábor 1935 A román „monografisták” falukuta-

tó munkája. In BODOR Antal (szerk.): Honismeret Év-könyve. 117–124.

MIKÓ Imre 1932 Az erdélyi falu és a nemzetiségi kér-dés. Erdélyi Fiatalok Falu Füzetei. 4. Kolozsvár.

MOLTER (MAROSI) Péter 1942 Falukutatás Bálvá-nyosváralján. Klny a Hitel 3–4. számából. Kolozsvár.

é. n. Jegyzetfüzet. Kézirat. ORBÁN Balázs 1868–1873 A Székelyföld leírása törté-

nelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból.1–6. kötet. Bp.

POZSONY Ferenc 2001 Társadalomnéprajzi eredmé-nyek Erdélyben. In Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve9. Kolozsvár, 195–213.

STAHL, Henri H. 1935 Tehnica monografiei sociologie.Institulul Social Român. Biblioteca de Sociologie, Eticã šiPoliticã. Seria Studii ši Contribuøii. 1-2.

1981 Egy utópia idôszerûsége. Korunk. 7–8. sz. 584–585.SZABÓ Endre 1993 Kolozsvári diákok között – Bálvá-

nyosváralján. In Venczel József: A falumunka útján. Válo-gatott írások. Székelyudvarhely – Bp. 213–216.

SZABÓ T. Attila 1937 Az elsô munkatábor. Hitel. 51– 65.1938 A transylvan magyar társadalomkutatás. Hitel.

13–31. 1939a Bábony története és települése I-II. Erdélyi Múze-

um. 1. sz. 35–62., 3. sz. 146–178.1939b A bábonyi népnyelv igealakjai. Magyar Népnyelv.

Debrecen, 1939. 1. sz. 48–64.SZABÓ László 1990 Bevezetés a társadalomnéprajzba.

Debrecen.1993 Társadalomnéprajz. Debrecen.1996 Az erdélyi társadalmi kutatásokról. In Társada-

lom, etnikum, identitás. Debrecen, 17–34.VENCZEL József 1930 A magyar falu a XIX. századi

irodalmunkban. Erdélyi Helikon. 9. sz. 766–769.1935 A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom.

Erdélyi Tudományos Füzetek 78.1941 A falukutatás módszerének vázlata. Kézirat gya-

nánt. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1–26.1980 Az önismeret útján. Bukarest.VITA Zsigmond 1977 Gusti professzor magyar tanítvá-

nyai és az elsô erdélyi falukutató munkatáborok. Korunk.1–2. sz. 126–129.

FÜLÖP MÓNIKA

„Érdemes a megemlékezésmár csak azért is, mert nincsenmessze az az idô, amikor nemlesz többé zsuki vadász ezen a vi-lágon, nem fogja tudni senki sem,hogy volt egyszer Erdélyben egyvirágzó, vidám, testet-lelket erôsí-tô sportélet, egy egymást megbe-csülô, összetartó, vendégszeretô,egyéni helyi jelleggel megáldott,kedves úri társaság, mely öröm-mel fogadott tagjául minden mû-velt, becsületes szándékú em-bert.” (Gr. Markovits Manó: Em-lékezés Zsukra)

A zsuki ménes a 19. századvégétôl meghatározó szerepet ját-szott Erdély lovas- és vadász-sportjában. Alapítása WesselényiBéla nevéhez fûzôdik, aki 1890-tôlmindent megtett az erdélyi lóte-

nyésztés minôségének emeléséért,ennek megvalósítására pedigZsukra költöztette a híres zsibóiménesét minden év ôszén. Törek-véseit az Erdélyrészi Falka-Va-dász Társaság megalapításávalkoronázta meg. A Társaság azelsô világháborúig Erdély legfon-tosabb lovas versenyeit rendezte,amely bátran vetélkedhetett a gö-döllôi híres versenyekkel.

A zsibói ménes és tulajdonosaiA zsibói ménest Wesselényi

István (1708–1757) alapította, ôépíttette a zsibói nagy istállót.Ménese országszerte híres volt,1740-ben pedig Wesselényi Istvánúgy döntött, hogy átalakítja, mo-dernizálja ménesét, ezért spanyolmént hozatott Zsibóra. Fia, Mik-

lós (1750–1809), örökölte apja sze-retetét a lovak iránt, bár ô a kocsi-zást szerette nagyon, kora legki-válóbb kocsisaként tartották szá-mon, lovait képes volt hangjávalirányítani.

Fia, ifj. Wesselényi Miklós

Wesselényi Béla, méneseés a falkavadászatai

Wesselényi Béla

16

(1796–1850) – a reformkor kiemel-kedô alakja – belátta, hogy méne-se az 1820-as évekre elavult lett,így a lótenyésztés terén újításokatvezetett be. Angliából telivérmént hozatott (Cato nevû lovát),1828-ban eladta ménesének legna-gyobb részét, telivér, illetve na-gyobb részt angol vérû lovakat te-nyésztett. Az angol telivér kancátszékely ménnel párosította, az újfajta pedig kiváló kocsiló lett, éshamarosan elterjedt a haladó szel-lemû arisztokrácia körében, szépjövedelmet hozva a Wesselényicsaládnak. Wesselényi Miklós Al-Borak nevû lova 1827-ben meg-nyerte az elsô magyarországi ló-versenyt. Ménesének pompás lo-vai nem csak a csodálatot, hanemkomoly jövedelmet hoztak a báró-nak, Wesselényi-lovakat vásárol-tak maguknak a fiatal liberális or-szággyûlési képviselôk. Emellettszép jövedelmet hozott a hágatásis, amiért 3-10 aranyat fizettek.

Wesselényi belátta, hogy nemelég a lovakat elszórtan egy-egybirtokon tenyészteni, szükség vanegy összetett programra, amelymegszervezi a lótenyésztést és ke-reskedést úgy kormány-, mintegyleti szinten is. Egyes szemé-lyek dolga jó lovakat nevelni, s azegyesületek feladata az eredmé-nyesebb eladás biztosítása – val-lotta. Ezt a gondolatot fia, Wesse-lényi Béla vitte tovább közel hat-van évvel késôbb.

A forradalom, illetve az ezt kö-vetô idôszakban a lótenyésztés isháttérbe szorult. Bár az erdélyimágnások ôrizték méneseiket,ezek a ménesek helyi jellegûekvoltak. Wesselényi Béla – Miklós

fia – belátta, hogy az erdélyi lóte-nyésztést modernizálni kell, szük-ség van egy olyan egyletre, ahol akörnyékbeli lótenyésztôk talál-koznak, amely versenyeket, vadá-szatokat szervezhet. 1890-tôl cikk-sorozatban mutatta be törekvése-it, amelynek következtében meg-alakult az Erdélyrészi Falka-Va-dász Társaság.

Wesselényi Bélaés a zsuki ménes

Wesselényi Béla Zsibón szüle-tett 1847. május 11-én. Kiválómintagazda, Kolozsváron végeztea középiskolai, Berlinben pedig azegyetemi tanulmányait. Hazatér-ve gazdálkodott, híres sportem-berként, vadászként tartották szá-mon. A fôrendiház tagja volt, te-nyésztett lovai külföldi versenye-ken is futottak.

1890-ben megtette elsô lépéseitaz erdélyi lótenyésztés ügyénekfelvirágoztatása, kiemelése, a lo-vaglási kedv fejlesztése érdeké-ben. Hangsúlyozta, hogy szükségvan egy olyan helyre, ahol az ég-hajlat, a hômérsékletváltozásmegfelelô a ménes elhelyezésére,a lovak számára, illetve a verse-nyek megrendezésére széles lege-lô található. Agitált egy új egyle-tért, amely mindezt megoldhatná,a kormányhoz, a katonatisztek-hez, az arisztokratákhoz eljuttattaelképzeléseit. Nagy ötletét tettekkövették, hatalmas energiát fek-tette be, cselekedett, így 1890-benmegalakult a falka-vadász társa-ság, Wesselényi pedig Zsukonmegtalálta a tökéletes helyszínt azegylet számára.

Az új egylet két célt szolgált:

egyrészt lóversenyeket, másrésztfalkavadászatokat szervezett. Aversenyeken és a vadászatokonrészt vettek az állami mének is,ezeket mindennap meglovagol-ták, így nemsokára Zsukról kerül-tek ki a hadicélokra nevelt legki-válóbb lovak.

A báró Erdély legjobb lóisme-rôje volt, ismerte a lóállományo-kat, a tenyésztési viszonyokat,minden számottevô tenyésztônekvagy tulajdonosnak ismerte leg-fontosabb lovait, színét, nevét, fa-ját, életkorát, a vételárakat is pon-tosan. Sokszor a versenyre törté-nô hiányos nevezéseket kiegészí-tette a pontos adatokkal, anélkül,hogy utánanézett volna. Azt mon-dották róla, hogy sokkal többettud, mint amire egy átlagos em-ber képes.

Wesselényi Béla nyáron, a va-dászszezon kezdete elôtt 4-6 hét-tel Zsukra költözött a belovagoltménesével és falkájával, ahol1895-re egy 16 szobából álló gyö-nyörû vadászlakot építtetett. Abáró ilyenkor épített, rendezett,felügyelt, szervezett, megtett min-dent, hogy a szezon kezdetéreminden kész legyen. A szezon le-jártával a ménes és a falka vissza-költözött a báróval Zsibóra.

Lovak, versenyek,falkavadászatok

A vadászszezonban Zsukon ta-lálkozott Erdély úri társadalma. El-jöttek versenyezni, illetve vadásznia brassói, háromszéki, hunyadi,besztercei, szilágysági arisztokra-ták, katonatisztek, a lovaglást sze-retô polgárok, akik itt csatlakoztaka Kolozs vármegyeiekhez. A vadá-szatok mellett bálok sora fûszerez-te a szezon két hónapját, életre szó-ló barátságok, szerelmek szövôd-tek itt. Az egylet meghatározóalakja volt Bánffy György is, kineka szomszédos Bonchidán volt kas-télya és ménese.

Zsukon találkoztak évrôl évre aTeleki, Bánffy, Mikes, Wass, Béldi,Kemény, Bornemisza Zeyk stb.családok fiatalabb és idôsebb tag-jai, sôt, az egylet büszkélkedetthölgytagokkal is az arisztokráciakörébôl. Nem hiányzott a szezon-ban az eseményekrôl BéldiGyörgy cs. és kir. kamarás, ZeykJózsef honvédfôhadnagy, MikesZsigmond fôispán, huszárhad-nagy, Kemény Kálmán országgyû-lési képviselô. Mellettük itt va-dásztak és versenyeztek neves ka-tonatisztek, mint Urváry, Dedinsz-

Id. és ifj. Wesselényi Miklós

17

ky, Ékes Károly hadnagyok, Calmés Keszner fôhadnagyok, Merhálkapitány stb.

Az erdélyi arisztokraták méne-seinek legszebb lovai versenyezteka síkversenyeken. Bánffy János,Bethlen Károly huszárszázadosvagy Szentkereszty István saját lo-vaikat nyergelték és versenyeztek,Bornemisza Elemér, Bánffy Albertvagy Mikes Kelemen lovaival pe-dig neves lovasok indultak. A ver-senyek magas szintjét bizonyítja,hogy az egylet 1895-ben ún. „tota-lisateurt” hozatott, így a közönségelôtt volt mindig, hogy melyik lóramennyi volt a tét, érdekesebbé té-ve így a versenyt.

A zsuki szezon szeptember vé-gén kezdôdött, és általában Hu-bertusz napjáig, november 3-igtartott. A versenyekre Kolozsvár-ról különvonatok hozták az érdek-lôdôket, a zsuki vonatállomás pe-dig az istállókhoz is kellôen közelvolt, így a lovakat akár vonaton isszállíthatták Zsukra. Ebben azidôszakban a versenyek mellett –amikor csak az idô engedte – nagyméretû falkavadászatokat rendez-tek. A vadászat a környék közel30000 holdján zajlott 10 község ha-tárában, általában 25-30 vadászrészvételével, de volt alkalom,amikor akár 60-an is vadásztakvadnyúlra, rókára. A zsuki kopó-állomány kb. 30 kutya volt, ezeksebes és lassú falkára voltak oszt-va. A vadászatra gyakran verseny-lovakat nyargaltak fel, mert a lo-vak csoportban nyugodtak voltak,versenyek után pedig a falkábanvaló nyargalás nyugtatta a legva-dabb méneket is.

Az 1893-as szezonban 52 vadá-szatot rendeztek, amely során 46nyulat és 2 rókát ejtettek el. Ez azvadászat szempontjából nagyongyenge volt, mert egy általánosnyúlhiányt jegyeztek fel a vadá-szok. A gyenge vadászszezon el-lenére 1893 ôszén 33 tulajdonos104 lova vett részt versenyeken ésvadászatokon, közülük 14 angoltelivér, 77 angol félvér, de akadtarab és ír ló is. A lovak többsége,szám szerint 73, Erdélyben nevel-kedett. A legtöbb vadászaton Te-leki Ferenc Spitzbub nevû lovavett részt: 24 vadászaton, 78 kilo-gramm teher alatt mindig elsôsorban volt. Mellette WesselényiBéla lovaival vadásztak a legtöbb-ször: Alborak nevû lova 15, Helé-na 14, Melinda pedig 13 alkalom-mal vett részt vadászaton.

Ha egy lovas részt akart venni

egy vadászaton, akkor általábankét lovat bérelt: eggyel vadászottés egyet pihentetett; egy tapasz-talt falkavadász pedig akár négylovat is elôkészített. A vadászatfél 12-kor indult és általában félnégyig zajlott, utána mindenkihazalovagolta fáradt lovát a meg-felelô istállóba. Tea mellett meg-beszélték a részvevôk a nap ese-ményeit, majd este fél héttôl kö-vetkezett az ebéd.

A vadászok minden szezonbanmeglátogatták Wesselényi Bélátvadászkúriáján, legalább egyszerellovagoltak a szomszédos Bonchi-dára Bánffy György szerény házá-hoz (ahogy ô hívta kastélyát), ahola gróf pezsgôs ebéddel várta va-dásztársait. Gyakran ebédeltekvagy báloztak a vadászok Alsó-zsukon Teleki Gézánál, Felsôzsu-kon Petrichevich-Horváth Kál-mánnál, Válaszúton Bánffy Al-bertnél, Borsán Bánffy Ernônélvagy Szentbenedeken Kornis Ká-rolynál.

Wesselényi Béla halálaAz 1904-es szezon tragikus ki-

menetelû volt a Falka-vadász Tár-saság számára. Október folyamánWesselényi Béla gyengélkedett,gyomorrontással küszködött. Or-vosa sok pihenést és szigorú dié-tát írt elô, de a falkanagy nem tu-dott otthon ülni, és néhány napután már lóra ült. Egészségi álla-pota javult, majd a lóversenyenkét versenyszámban is gyôzött.Boldogan ajánlotta vadásztársai-nak, hogy a betegség ellen lórakell ülni. Ám nemsokára ismétgyöngélkedni kezdett, neje kéré-

sére pedig abbahagyta a lovag-lást. 1904. október 20-án, mikorfelesége Kolozsváron tartózko-dott gyermeküknél, a báró úgydöntött, hogy nem hiányozhat azaznapi vadászatról, ezért barátai-val vadászni indult.

A vadászat a Hubertusz laktólindult, Wesselényi vezette a csapa-tot a borsai hegy felé. Fáradtság-nak jele sem látszott a bárón, ámegy órával késôbb, mikor egy nyu-lat üldözött a hegytetôn, megino-gott a nyeregben és szívinfarktuskövetkeztében holtan rogyott le alováról. Hiába nyargalt BánffyGyörgy Bonchidára orvosért, hiá-ba próbálták újraéleszteni.

Az a megrázó jelenet, midôn atársaság 16 tagja a lóról leugrálva abáró holtteste körül csoportosult, sa legkínosabb feszültséggel lesve,ad-e életjelet szeretve tisztelt veze-tôjük, festô ecsetjére való. A ka-tasztrófa pillanatában még a falkais abbahagyta a futást. Az ebek fi-nom ösztöne hamarabb megállapí-totta a beállt katasztrófát, mint azemberek megfigyelése. A hû álla-tok a társaság között befurakod-tak, hogy a báró holttestéhez jut-hassanak. Kezét nyalták, s közbenfájdalmasan vonyítottak... Lova is,mely büszkén, magasan tartottfôvel hordozta urát a fényes va-dásztársaságok élén, most lehor-gasztott fejjel, szomorúan kísérteannak holttestét – számolt be a ko-lozsvári Ellenzék.

Wesselényi Béla temetési szer-tartását október 22-én az alsózsu-ki Hubertusz-lakban HerepeiGergely esperes végezte. Ide kü-lönvonat érkezett Kolozsvárról,

Wesselényi István és felesége

18

jelen volt a miniszterelnök felesé-ge, Kolozs vármegye és Kolozsvárvezetôi, a vadásztársaság tagjaiegész Magyarországról. A báróholttestét Zsukról vonattal a zsi-bói kastélyhoz szállították, a zsi-bói állomáson 15000 fôs tömegvárta a gyászmenetet, amelyet akastélyig ezer fogat kísért. Wesse-lényi Bélát itt helyezték örök nyu-galomra a családi sírboltban.

A Falkavadász Társaság az elsôvilágháborúig

Wesselényi Béla halála utánBánffy György irányította a társa-ságot, falkanagy Teleki Artúrvolt, a báró veje, aki a falkát, mint„gentleman-huntsman” szemé-lyesen vezette. Az társaság fénye-sebbnél fényesebb versenyeket,vadászatokat rendezett az elsô vi-lágháborúig, amikor e hagyo-

mány megszakadt. Az elsô világ-háború után a társaság megszûnt,bár 1940–43 között Bánffy Miklósés a környéki mágnások újraindí-tották még egyszer. Az épületeketfolyamatosan rombolták, ma márcsak a Hubertusz-lak romos épü-lete mutatja, hogy itt egy évszáza-da pompás sportélet zajlott.

KILLYÉNI ANDRÁS

Sütô András fogalmazta meg tömören a magyarértelmiségi köztudatban jól ismert település elhelyez-kedését. „A Mezôségnek hívott erdélyi dombvidékkellôs közepében, Kolozsvártól negyven, Marosvá-sárhelytôl hatvan kilométernyire, távol a vasúti ésszellemi közlekedés ütôereitôl, hajdani lápok, tavak,nádasok kiszikkadt völgyében. Makkai Sándor püs-pök úr néhány évtizede regényt írt rólunk vagy in-kább segélykiáltást, az volt a címe: Holt-tenger. Ha-sonlatos hozzá valóban a vidék domborzata. Valami-kor tenger volt itt, aztán elment valamerre, mi itt ma-radtunk, hasonlóképpen a vízi világból a természetsanyarú változásaiban az élelmes kétéltû békák is.”

Kemény Zsigmond (1814–1875), a lélektani rea-lizmus meghonosítója regényirodalmunkban, életealkonyán ebben a faluban élt, és itt is temették el. Sír-ja azonban nem vált az Erdély mûvelôdéstörténetiemlékhelyeit látogató turisták zarándokhelyévé. Fa-ragó József, kolozsvári folklorista 1940–1947 közöttvizsgálta meg a falu karácsonyi szokásait és táncéle-tét. Pusztakamarás azonban elsôsorban Sütô AndrásAnyám könnyû álmot ígér címû nagysikerû doku-mentum-regényével vált közismertté a magyar értel-miségiek körében.

Pusztakamarás Erdély vármegyei részén feküdt,éppen ezért a jobbágytelepüléssel kapcsolatos mara-kodás viszonylag korán, már a 13. században elkez-dôdött. Mátyás király idején Ungár János nyert itt bir-tokot, majd rendre a Lacfiak, a nagyváradi püspökségés végül a Kemény család kezébe került. Lakossága, atöbbi mezôségi településhez hasonlóan, jelentôsenpusztult a II. Rákóczi György 1657-es sikertelen len-gyelországi hadjáratát követô tatár-török dúlások ide-jén. Az akkor keletkezett demográfiai ûrt elsôsorbanrománság pótolta csendes betelepedésével. A falu re-formátus magyar lakossága, az egyházi források sze-rint, 1762-ben a mainak közel háromszorosa volt,majd utána fokozatosan lemorzsolódott. Ez a folya-mat csak az elsô világégés végén csendesült.

Az impériumváltás, a Trianonban megkötött bé-keszerzôdések eredményeképpen 1920-tól gyökere-sebb módosulást okozott a falu korábbi gazdasági éstársadalmi szerkezetében is. A bukaresti hatalom tu-datosan arra törekedett, hogy megtörje az erdélyi

arisztokrácia gazdasági erejét, ellehetetlenítse azt aréteget, mely korábban meghatározó szerepet ját-szott a szórványban élô magyarság politikai, társa-dalmi, kulturális, oktatási és egyházi életében, vala-mint érdekvédelmében is.

A település szerényebb rendû parasztcsaládjaiazonban másként, sajátosan élték meg a feudálisnagybirtok szétosztását. „Az elsô világháború utánirészleges földreform során a Kemény bárók 4135holdas birtokából kisajátítottak 2114 holdat. (Azelôttmindössze 106 holdnyi mûvelhetô terület volt a pa-rasztok tulajdonában.) Két évtized alatt a megma-radt uradalmi birtok a felére fogyott. Az osztásnálegy-két holdnyi szántó így is jutott valamennyiünk-nek. Került valami a lábunk alá, ahol a sarkunkatmegvessük.”

Sütô András a szülôfalujáról írott dokumentum-regényében jegyezte le, hogy a két világháború kö-zötti idôszakban, 1918–1938 között a helyi magyar-ság lélekszáma 329-rôl 300-ra fogyott, ugyanakkorösszesen 238 születést és 130 elhalálozást vezettek bea református egyházi anyakönyvekbe. „Más vallásravaló áttérés útján a gyülekezetbôl és egy füst alatt anyelvi közösségbôl kiváltak 25-en. Utóbbiak na-gyobbrészt nôk. Ezen nem kell csodálkoznunk. Azúrvacsora képletes táplálék, míg az áhított férfi kéz-zelfogható valóság. E régi egyházi följegyzést lapoz-va mégis úgy látom, az apadás fô oka a nagymérvûgyermekhalandóság. 1921-ben például a születésekszáma tíz, elhunyt ugyanannyi. 1927-ben, mikor ma-gam is a világra jöttem, születtünk összesen tízen,életben maradtunk négyen. Korosztályomnak hat-van százaléka az élet szokásos kerülôi nélkül azanyamellrôl fordult egyenest a sírba.”

A második világháború nagypolitikai eseményeia környék falvainak korábbi demográfiai és etnikaiszerkezetét is gyökeresen átrendezték. „1940-ben abécsi döntéssel az amúgy is laza közösség közel két-harmadára csökkent. A katonai kötelezettség – fôlega kaukázusi hideg – elôl menekülve, a magyarokészaki irányba, a románok délnek szökdöstek át azideiglenes határon. Családok, nemzetségek marad-tak a házban férfikéz nélkül. (...) Elvándorolt a ci-pész, a kerekes, a kovács, a szûcsmester – az egész

PUSZTAKAMARÁS Belsô-Mezôség, Kolozs megye

19

iparunk! – , továbbá hét nagybátyám, kilenc unoka-testvérem, öt nagynéném, el a tanító is családostul.”

Mivel a román kommunista hatalom, közvetlenüla második világháborút követô években, a hazai tár-sadalom erôszakos homogenizálására törekedett,1945–-1948 között megfosztotta az arisztokrata csalá-dok tagjait minden ingatlanjuktól, kiemelték udvar-házaikból vagy kastélyaikból, kényszerlakhelyekretelepítették, ahol embertelen körülmények között,nehéz fizikai munkára kötelezték ôket. Ez történtPusztakamaráson is, ahonnan csakhamar elûzték aKemény családot, mely korábban (éppen gazdaságisúlyának köszönhetôen) hatékonyan támogatni tud-ta a helybéli román többség gyûrûjében élô marok-nyi magyarság egyházi, oktatási, mûvelôdési életétés intézményeit. A románság ebben a mezôségi falu-ban is rendre átvette az adminisztratív, gazdasági,politikai és mûvelôdési élet vezetését a második vi-lágháborút követô évtizedekben.

Sütô András idézett kötetében arra is rámutatott,hogy a falu magyar népessége a második világhábo-rút követô években, egészen a mezôgazdaság erô-szakos átszervezéséig, csendesen emelkedett. „Ilyen-formán 1962-ig a lélekszám 420-ra szaporodott.Ebbôl néhány esztendô leforgása alatt újra eltávozott120 személy. Egy részét a nagyütemû iparosodásszívta fel – városi élet, alacsony házbérû állami össz-komfort. Az itthon maradottak 32 gyermeket járat-nak a négyosztályos magyar iskolába, 20-25-öt –helybeli továbbtanulás végett – a nyolcosztályos ro-mán iskola felsô tagozatába. A középiskolát végzet-tek közül egyetlen maradt itthon. A többi – féltucat-nyi – városon telepedett meg. Szerény igyekezettelpótoljuk ôket. Hét-nyolc gyermek születik évente.Mióta orvosunk van, szülôotthon és orvosság zsák-számra, a halál is ritkábban látogat. Évente kétszer-háromszor.”

Pusztakamarás etnikai összetétele, a hivatalosnépszámlálások adatai alapján, 1850–1992 között ígyváltozott:

A fenti táblázat adatai azt jelzik, hogy a magyar-ság száma a faluban 1850–1992 között gyökereseb-ben nem változott, de az együtt élô románság köz-ben már látványosabban (58,54%-ról 70,05%-ra) gya-rapodott. A cigányság száma pedig a 20. század má-sodik felében a helységben gyakorlatilag megkétsz-erezôdött. A kamarási magyar közösség lélekszámaa 20. század elsô felétôl fokozatosan emelkedett egé-szen a 60-as évek közepéig.

A fiatalok migrációja, elvándorlása végül is csakaz 1980-as években teljesedett ki, amikor a helybenélô magyarság száma hirtelen lecsökkent, csendesenelöregedett. Ez a folyamat azonban tovább folytató-dott az 1990-es években is, mivel 1992–2002 közötttovábbi 44 személlyel apadt a helyi református kö-zösség. A 2002-ben megszervezett hivatalos nép-

számlálás idején a faluban összesen 169 magyar élt.A református egyház adatai szerint 2008. január 1-jén már csak 152 magyar személy lakott a faluban.

Pusztakamarás magyarságának demográfiaiszerkezetét alapvetôen meghatározta az évente szü-letettek és elhalálozottak aránya (az év után az elsôszám a megkereszteltek, a második az elhunytak, aharmadik a kettô különbsége): 1884, 18, 12, 6; 1885,24, 13, 11; 1886, 23, 22, 1; 1887, 16, 16, 0; 1888, 22, 14,8; 1889, 23, 7, 16; 1890, 12, 10, 2; 1891, 18, 8, 10; 1892,16, 11, 5; 1893, 14, 7, 7; 1894, 46, 21, 25; 1895, 38, 20,18; 1896, 29, 16, 13; 1897, 40, 12, 28; 1898, 29, 10, 19;1899, 42, 13, 29; 1900, 40, 19, 21; 1901, 17, 15, 2; 1902,15, 11, 4; 1903, 24, 11, 13; 1904, 12, 5, 7; 1905, 17, 12, 5;1906, 14, 16, -2; 1907, 23, 5, 18; 1908, 19, 12, 7; 1909, 15,10, 5; 1910, 22, 14, 8; 1911, 13, 5, 8; 1912, 18, 11, 7;1913, 21, 8, 13; 1914, 15, 8, 7; 1915, 13, 11, 2; 1916, 14,13, 1; 1917, 9, 9, 0; 1918, 11, 18, -7; 1919, 19, 4, 15; 1920,12, 7, 5; 1921, 11, 10, 1; 1922, 17, 41, 13; 1923, 14, 9, 5;1924, 9, 4, 5; 1925, 13, 3, 10; 1926, 14, 5, 9; 1927, 15, 11,4; 1928, 13, 12, 1; 1929, 16, 6, 10; 1930, 15, 4, 11; 1931,15, 7, 8; 1932, 12, 9, 3; 1933, 12, 4, 8; 1934, 17, 10, 7;1935, 16, 11, 5; 1936, 17, 10, 7; 1937, 12, 7, 5; 1938, 15,11, 4; 1939, 8, 5, 3; 1940, 18, 6, 12; 1941, 18, 5, 13; 1942,12, 6, 6; 1943, 2, 5, -3; 1944, 12, 10, 2; 1945, 3, 11, -8;1946, 15, 10, 5; 1947, 9, 6, 3; 1948, 6, 9, -3; 1949, 11, 6, 5;1950, 6, 3, 3; 1951, 12, 2, 10; 1952, 11, 5, 6; 1953, 19, 4,15; 1954, 20, 7, 13; 1955, 12, 5, 7; 1956, 18, 4, 14; 1957,16, 1, 15; 1958, 16, 7, 9; 1959, 10, 1, 9; 1960, 11, 5, 6;1961, 13, 4, 9; 1962, 14, 2, 12; 1963, 2, 4, -2; 1964, 6, 1, 5;1965, 6, 3, 3; 1966, 12, 8, 4; 1967, 7, 1, 6; 1968, 9, 5, 4;1969, 14, 2, 12; 1970, 14, 5, 9; 1971, 7, 4, 3; 1972, 8, 4, 4;1973, 11, 2, 9; 1974, 15, 4, 11; 1975, 8, 0, 8; 1976, 6, 2, 4;1977, 12, 9, 3; 1978, 13, 5, 8; 1979, 11, 3, 8; 1980, 7, 7, 0;1981, 10, 4, 6; 1982, 3, 5, -2; 1983, 5, 3, 2; 1984, 4, 3, 1;1985, 5, 0, 5; 1986, 3, 0, 3; 1987, 1, 6, -5; 1988, 4, 8, -4;1989, 6, 10, -4; 1990, 4, 6, -2; 1991, 2, 1, 1; 1992, 2, 4, -2;1993, 2, 6, -4; 1994, 0, 5, -5; 1995, 4, 6, -2; 1996, 2, 6, -4;1997, 1, 6, -5; 1998, 1, 6, -5; 1999, 1, 0, 1; 2000, 2, 4, -2;2001, 3, 5, -2; 2002, 4, 6, -2; 2003, 3, 1, 2; 2004, 3, 3, 0;2005, 3, 6, -3; 2006, 7, 3, 4; 2007, 2, 7, -5; 2008, 1, 3, -2;összesen: 1.574, 967, 607.

A 20. század jelentôsebb korszakaira lebontvaösszesítjük a pusztakamarási keresztelések, elhalálo-zások és a kettô különbözetét tartalmazó éves adato-kat az 1884–2008 közötti idôszakból: 1884–1914, 695,374, 321; 1915–1939, 339, 241, 98; 1940–1944, 62, 32,30; 1945–1962, 222, 128, 94; 1963–1989, 209, 108, 101;1990–2008, 47, 84, -37; összesen : 1.574, 967, 607.

A fenti adatok azt jelzik, hogy a falu magyar la-kossága 1884–1914 között összesen 321 személlyelgyarapodott. A természetes szaporodás elsôsorban a19. század utolsó évtizedében volt látványosabb. Ezaz ígéretes folyamat azonban hirtelen megtorpant azelsô világháború idején, amikor csak 1918-ban közel20 házasság elôtt álló legény veszett oda a külön-bözô csatatereken. Az egyházi anyakönyvek a két vi-lágháború közötti korszakban, már minden évbenújból természetes demográfiai növekvést mutatnak.

Közvetlenül az 1940-es fordulatot követô évek-ben újból emelkedett a természetes szaporulat a tele-pülésben, azonban a második világháború kiteljese-dése idején már veszteség figyelhetô meg Pusztaka-maráson is. A világháború után, 1949–1962 közöttpedig újra látványos növekedés történt, amikor a he-

20

lyi magyar közösség összesen 94 személlyel gyara-podott. Az erôszakos kollektivizálást követô évektôlkezdôdôen a helyi lakosság száma fokozatosan csök-keni kezdett, s ez a tendencia még jobban kiteljese-dett 1982-tôl. A helybeli református egyház kereszte-lési és elhalálozási anyakönyvei szerint, az 1989-esromániai rendszerváltozást követô években, tehát1990–2008 között újabb 37 személlyel fogyott a helyireformátusok száma.

A település összlakosságának nemzedéki szerke-zete 1992-ben, a hivatalos népszámlálások alapján akövetkezô volt: 0–04 év, 108; 05–09, 106; 10–14, 117;15–19, 121; 20–24, 94; 25–29, 68; 30–34, 66; 35–39, 85;40–44, 78; 45–49, 76; 50–54, 94; 55–59, 92; 60–64, 100;65–69, 74; 70–74, 46; 75–79, 31; 80–84, 21; 85–, 8;összesen: 1.385.

A Pusztakamaráson élô magyarság nemzedéki ésnemi szerkezete, terepkutatásaink alapján, 2001-bena következôképpen alakult: 1–7 év, 3, 8, 11, 1,77%;8–16 , 8, 6, 14, 8,28%; 17–25, 11, 4, 15, 8,87%; 26–40,30, 24, 54, 31,95%; 41–60, 14, 13, 27, 15,97%; 61–, 22,26, 48, 28,40%; összesen: 88, 81, 169, 100%.

A magyar közösség soraiban, a település összla-kosságának nemzedéki szerkezetéhez viszonyítva,már nagyon kevés kisgyermeket, iskolást és párvá-lasztás elôtt álló fiatalt találtunk. Miközben a községösszlakosságának közel 40%-a (39,81%) 25 életévalatti volt, addig ez a fiatal nemzedék a magyar la-kosság körében még a 20%-ot (18,92%) sem érte el.Ugyanakkor a létszámában fokozatosan apadó ma-gyar közösség tagjainak közel egyharmada immárhatvan életéve fölött jár. Miközben a magyarság kö-zel 30%-a 60 év fölötti volt, a románságnak csak a20%-a. A református felekezetû, magyar anyanyelvûlakosság csendes elöregedése alapjaiban meghatá-rozza a településben élô etnikai kisközösség min-dennapi életét és jövôtávlatát is.

A lokális, a felekezeti és az etnikai endogámia/exogámia alakulása 1884–2000 között

A pusztakamarási magyar közösségben a 19-20.század fordulóján megkötött házasságok közel felelokális, felekezeti és etnikai szempontból már exo-gám volt. Ugyanez érvényesült a két világháborúközötti idôszakban is. Az exogám házasságok számaa második világháború utáni két évtizedben, rövidideig enyhén csökkent. Az 1962-es kollektivizálástkövetô évtizedekben azonban alapvetô gyakorlattávált a pusztakamarási fiatalok lokális mobilitása,ami csakhamar azt eredményezte, hogy a helybélireformátus egyháznál anyakönyvezett házasságoktöbb mint fele etnikai és felekezeti szempontból exo-gám volt. Az 1989-es romániai rendszerváltozás utá-ni évtizedben pedig a helyi református egyháználmegkötött házasságok kétharmada lokális, felekezeti

és etnikai szempontból szintén exogám volt.Ezek a tendenciák végül is gyökeresen átrendez-

ték nemcsak a falubéli magyar–román kapcsolat-rendszert, hanem a hajdani magyar családok belsônyelvhasználatát, rituális, egyházi, vallásos életét svégsô soron etnikai és nemzeti identitását is.

Az összevont I-IV. osztályban folyó magyar nyel-vû oktatás a helységben végül is 1999-ben szûntmeg. A 2007-2008-as iskolai tanévben összesen 6 ma-gyar anyanyelvû kisgyermek járt az I-VIII. osztályosromán tannyelvû iskolába. Napjainkban a település-ben csak egyetlen magyar jellegû intézmény, a refor-mátus egyház mûködik. A maroknyi pusztakamará-si református gyülekezet már csak a templomban ta-lálkozik magyar szövegekkel, prédikációval, éne-kekkel. Kihangsúlyozzuk, hogy a helybéliek is elsô-sorban a református lelkésztôl várják el a magyaridentitás reprezentációját, aki például magyar zász-lót helyezett el a parókia irodájában.

A családon, rokonságon, szomszédságon és a fa-luközösségen belüli kommunikáció nyelve a hétköz-napok és a vasárnapok idején már elsôsorban a ro-mán. Éppen ezért az anyanyelv egyre inkább vissza-szorul az intim szférába, az Istennel folytatott szak-rális kommunikációba. A mezôségi emberek, amoldvai csángókhoz hasonlóan a nyelvváltást nemélik meg tragédiaként, mivel a többségi csoport kód-ja és kultúrája voltaképp mindennapi életük realitá-sa, szerves része.

Érdekes tény, hogy az 1968 után kibontakozotttáncházmozgalom nem fedezte fel a faluban élô ma-gyarság sajátos hagyományos kultúráját. Éppenezért a Pusztakamaráson élôk hagyományos folklór-alkotásai (pl. szokásai, zenés- táncos hagyományai)nem reprezentálódtak, nem mediatizálódtak a kü-lönbözô fesztiválok, táncháztáborok, tévés mûsorokkeretében, de nem nyertek szimbolikus jelentéseketa helyi közösség ünnepeinek szerkezetében sem.Igaz, Pusztakamaráson viszonylag korán polgária-sult magyar családok éltek. Fiataljaik, elsôsorban az1962-es kollektivizálást követô idôszakban, már tu-datosan eltávolodtak a kibocsátó szülôfalu magyarnyelvû folklórjától, mivel urbánus közegbe és kultú-rába akartak beépülni. Mivel az iparosítást és az ur-banizációt kísérô munkamigrációba rendszerint ro-mán kapcsolataik, pályák segítségével kapcsolódtakbe, s román többségû közegben szocializálódtak,ezért napjainkban is elsôsorban a román nyelvû,igencsak népszerû populáris közkultúrával élnek ésszórakoznak. Ezek a folyamatok végül is azt ered-ményezték, hogy életükben a magyar nyelvû, tradi-cionális folklórnak immár kevés szerepe és jelen-tôsége van, az nem játszik különösebb szerepet semetnikai identitásuk szerkezetében, sem annak repre-zentációjában.

Az etnikailag vegyes családokban és a romántöbbség között élô pusztakamarási magyarok etnikaiidentitása napjainkban inkább búvópatakszerûenmûködik, semmiféle harsány reprezentáció nem do-minálja. Elsôsorban a csend meg a hallgatás jellemziintrovertált jellegû mezôségi kultúrájukat, érték-rendjüket és mentalitásukat.

POZSONY FERENC

21

A magyar népzenei hangfelvételek központigyûjteménye a Magyar Tudományos Akadémia Ze-netudományi Intézetében van. Itt ôrizzük az elmúlttöbb mint száz év népzenei hangfelvételeit, illetveazok másolatait. A gyûjteményünk összesen mint-egy 15-16 ezer óra népzenei, néprajzi hangfelvételttartalmaz.

Az analóg hangfelvételeket 1996-ban kezdtük di-gitalizálni. Jelenleg 10.222 óra digitalizált és CD má-solatban hozzáférhetô.

A Népzenei Archívum nem csak az intézeti mun-katársak hangfelvételeit tartalmazza, hanem helyiszakemberek és amatôrök gyûjtését is. Együttmûkö-dési szerzôdéseinknek köszönhetôen a szlovákiai ésvajdasági magyar népzenei gyûjtemények teljesanyagát átmásolhattuk, átmásolhatjuk magunknak,illetve ôk is megkapják a területükre vonatkozógyûjtések másolatait tôlünk.

A romániai magyarság között, így a Mezôségengyûjtött népzenei hangfelvételeinket is legnagyobbrészben magyarországi kutatók, amatôr táncházas fi-atalok és a hivatalos intézetektôl függetlenül mûkö-dô erdélyi magyarok készítették.

Intézetünk nem csak a népzenei hangfelvételeketôrzi, hanem a kottákat is. A hangfelvételekrôl a kuta-tók már a 20. század elejétôl kezdve leírták a szöve-geket és vele együtt lekottázták a dallamokat úgyne-vezett támlapokra. Minden dalt külön támlapra ír-tak, majd pedig zenei rendekbe sorolták egyenként.A támlapgyûjteményünk körülbelül 200-220 ezernépdal leírását tartalmazza.

A támlapgyûjtemény adatbázisa még nem teljes,jelenleg 169.167 rekord található benne.

A magyar népzenekutatás legnagyobb szabásúvállalkozása a magyar népdalok összkiadása. A nép-dalaink összkiadásában, a Magyar Népzene Tára so-rozat eddigi tíz kötetében 15.022 népdal jelent meg.

A teljes gyûjtemény rövid áttekintése után néz-zük meg, hogy egy mezôségi falu, Magyarszovátnépzenéjébôl mennyi adat található a Zenetudomá-nyi Intézetben.

A magyar népdalok egyetemes gyûjteményében– a Bartók Béla által kialakított zenei rendbe sorolt és1940-ben lezárt, úgynevezett Bartók Rendben – atöbb mint 13.000 dallamból egy sincs magyarszováti.

A népi gyerekjátékok adatbázisának 32.332 re-kordja közül is csak egyetlen magyarszováti adat van.

A népdalaink összkiadásában, a Magyar Népze-ne Tára sorozat eddigi tíz kötetében publikált 15.022népdal közül 54 magyarszováti adatot találhatunk.Az MNT szám után következik a szövegkezdet, utá-na, ha van, az adatközlô(k) neve.

MNT/V/153jB, Jaj, lelkem, lelkem, virágszálom,MNT/V/213jB, Jaj, mámikó, mámikó, MNT/VI/448, A pávánok három tolla aranyos, Dezsô György,MNT/VI/448j, A pávánok három tolla aranyos,Dezsô György, MNT/VI/451, Szárodj el, bokor,hegytetôn, szárodj el, kedves szeretôm, Bara ImrénéSzékely Rubinka, MNT/VI/451, Szárodj el, bokor,hegytetôn, szárodj el, kedves szeretôm, Bara Imréné

Székely Rubinka, MNT/VIII/0577, Ha felmejek arramagas nagy hegyre, Papp Erzsébet, MNT/VIII/0578, Ha felmegyek arr’ a magos nagy hegyre,zenekar+ének, asszony, férfi, MNT/VIII/0588/j091,Tóbiás Sári

MNT/IX/040, Vintila Márton, MNT/IX/040j,Vintila Márton, MNT/IX/064, Én is vótam, mikorvótam, Maneszes Mihályné Szabó Anna, MNT/IX/064j, Én is vótam, mikor vótam, Pap Erzsi,MNT/IX/065, Én is vótam, mikor vótam, ManeszesMárton és zenekara, MNT/IX/065j, Édesanyám isvolt nékem, Sós Gergelyné Csete Erzsi, MNT/IX/066, Csete Árpád, MNT/IX/074, Ha felmegyek aramagos, ara magos tetôre, Maneszes Márton és zene-kara, Sós Gergelyné Bihalyosné Csete Erzsébet,MNT/IX/074j, csoport, MNT/IX/074j, Gyerünk in-nen, mer nem kellünk, csoport, MNT/IX/074j, cso-port és zenekar

MNT/IX/075, Ha fölmegyek ara magos, ara ma-gos nagy hegyre, Dezsô György, Maneszes Anna,Pap János, Pap Annus, MNT/IX/076, De szeretnékaz erdôbe, az erdôbe fa lenni, Székely Árpádné NagyZsuzsánna, MNT/IX/078, Vintila Márton és zeneka-ra, MNT/IX/092, Csete Árpád, MNT/IX/095, Nin-csen rózsa, mert lehullott a földre, Vintila Márton,MNT/IX/103, Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,Kádár Erzsébet, MNT/IX/126j, Tóth Anna,MNT/IX/348j, Székely András, MNT/IX/453j, TóthAnna, MNT/IX/541, Mikor a lány a legénnyel eskü-szik, Dezsô Józsefné Gergely Erzsébet,

MNT/IX/541j, $, Huszár János, Botezán János,MNT/IX/589, Még az uton lefelé sem mehetek,Maneszes Árpádné Papp Annus, MNT/IX/590, Kékszivárvány koszoruzza az eget, Bara Imréné SzékelyRubinka, MNT/X/431, Ha én aztat tudtam volna,Nagyné Székely Erzsébet, MNT/X/432, Csete Ár-pád, MNT/X/433, Szôke vize zavaros a, szôke vizezavaros a Tiszának, Bara Imréné Székely Rubinka,MNT/X/434, Megvert engem a jó Isten, Tóth Mária,MNT/X/436, Csillagtalan setét éjjel, Maneszes LaliJózsefné Tóth Mária, MNT/X/436j, Csillagtalan se-tét éjjel, Maneszes Lali Józsefné Tóth Mária,MNT/X/436j, Csillagtalan setét éjjel, Maneszes LaliJózsefné Tóth Mária, MNT/X/436j, Csillagtalan se-tét éjjel, Maneszes Lali Józsefné Tóth Mária,MNT/X/437, Vintila Márton, MNT/X/437j, VintilaMárton, MNT/X/500A, Maneszes Márton és zene-kara, MNT/X/500B, Maneszes Márton és zenekara,MNT/X/503, Csete Árpád, MNT/X/503j, Csete Ár-pád, MNT/X/514, Vintila Márton, MNT/X/517,Huszár János és zenekara, MNT/X/517j, Huszár Já-nos és zenekara, MNT/X/517j, Huszár János és ze-nekara, MNT/X/517j, Huszár János és zenekara,MNT/X/519, Bujdosik az árva madár, Maneszes La-li Józsefné Tóth Mária, MNT/X/520, Én is vótam,mikor vótam, Papp Erzsébet.

Az új stílusú népdalok támlapgyûjteménye mint-egy 60.000 kottát tartalmaz 2.216 dallamtípusba so-rolva. Az új stílusú népdalok adatbázisa még nemteljes, jelenleg 45.186 rekordot tartalmaz. Ebbôl mag-

A Zenetudományi Intézetmagyarszováti népzene adatai

22

yarszováti adat 26 változat, mely 20 dallamtípusbatartozik. ()-ben ahol egynél több változat van: 3531-73, 3531-91Aa, 3635-38, 3635-79Aa (3), 3651-62b,3660-28, 3660-53B, 3661-28C (2), 3662-74B, 3665-07b,3665-22 (2), 3750-44A, 3765-77A, 3770-18E, 3838-29Bd (3), 3862-50a, 3865-39A,

3868-05, 3868-68Aa, 3965-37a.A támlapgyûjteményünk legnagyobb részét

jelentô – a bartóki A és C osztályt tartalmazó NagyRendben 91.649 népdal lejegyzése található. Errôl agyûjteményi egységrôl már teljes a földrajzi adatokatis tartalmazó adatbázis. Így megállapítható hogy eb-ben a Rendben 78 dallamtípusba sorolt 193 mag-yarszováti adat van, melyekbôl 151 hangfelvétel. Atöbbi Jagamas János és Kallós Zoltán helyszíni le-jegyzései és a publikációikban közölt kották. A tí-pusszámot követi a számból és betûbôl álló hangfel-vételszám, illetve a helyszíni lejegyzések leltári szá-ma, a puszta típusszám a publikációkban közölt kot-tákat jelzik.

01.003.0/53, 5220f2, 01.005.0/b3, 01.009.0/11,10699a, 01.009.0/11, 11054b2, 01.009.0/11, 4156c,

01.010. VII 42001, 01.011.0/1, 6162a, 02.007.0/5a,42386, 03.007.0/2, 5223c, 05.005.0/5, 7351k,05.006.0/4, 10061f, 05.006.0/4, 5221b1, 05.010.0/15,7352a, 05.010.0/15, 7352b, 06.022.0/0, 28407,07.005.0/0, 7357c, 07.011.0/0, 7240k, 07.011.0/0,7353b, 08.011.0/0, 10698e, 08.011.0/0, 4155g,08.011.0/0, 33579, 08.013.0/b3, 08.017.0/4, 7353c,08.026.0/6, 7352b, 08.029.0/2, 5222a, 10.024.0/0,10697e, 11.004.0/2, 11.004.0/2, 11.004.0/2, 10700a,11.004.0/2, 4696a, 11.004.0/2, 7241a, 11.007.0/1,11.007.0/1, 6701f, 11.007.0/1, 8745h, 11.008.0/1,11.008.0/1, 4696c, 11.008.0/1, 5221d1, 11.008.0/1,5221d2, 11.008.0/1, 7241b, 11.008.0/1, 8746d,11.008.0/1, 05749, 11.010.0/1, 10696e, 11.012.0/0,11.014.0/0, 10694c, 11.014.0/0, 4695d, 11.014.0/0,5220f, 11.014.0/0, 7239h, 11.014.0/0, 7240i,11.014.0/0, 7351e, 11.014.0/0, 7351f, 11.014.0/0,7352h, 11.014.0/0, 37060, 11.020.0/0, 36483,11.020.1/0, 10699g, 11.020.1/0, 11053d, 11.020.1/0,13059g, 11.020.1/0, 13562d1, 11.020.1/0, 14675e,11.020.1/0, 15108a2, 11.020.1/0, 15517b, 11.020.1/0,4155c, 11.020.1/0, 5220f2, 11.020.1/0, 7351k,11.037.0/0, 11.037.0/0, 11.037.0/0, 4155h, 11.037.0/0,4155i, 11.037.0/0, 4156a, 11.037.0/0, 4699e,11.037.0/0, 5223c, 11.037.0/0, 7240h, 11.037.0/0,7351h, 11.039.0/0, 10697d, 11.039.0/0, 10698h,11.039.0/0, 11053c, 11.039.0/0, 5221b2, 11.039.0/0,6166d, 11.039.0/0, 7239f, 11.039.0/0, 7352e,11.039.0/0, 7357e, 11.039.0/0, 37324, 11.042.0/1,10697c, 11.042.0/1, 10699d, 11.042.0/1, 4156g,11.042.0/1, 4696d, 11.042.0/1, 4698b, 11.042.0/1,7351b, 11.042.0/1, 37363, 11.047.0/2, 11.052.0/3,4156b, 11.052.0/3, 4695e, 11.052.0/3, 7240e,11.053.0/3, 7239g, 11.064.0/0, 37748, 11.066.0/1,4695b, 11.067.0/0, 7357d, 11.110.9/0, 7240f,11.112.1/4, 7358a, 11.112.2/0, 10699h, 11.112.2/0,10701h, 12.022.0/0, 13.001.0/10, 13.004.0/2, 11054c,17.018.0/2, 27519, 17.033.0/1, 10701f, 17.033.0/1,6170i1, 17.037.0/0, 10694a, 17.069.0/3, 18.021.0/0,6170l, 18.027.0/0, 6166a, 18.028.0/0, 18.028.0/0,15108a3, 18.028.0/0, 4155d, 18.028.0/0, 4155f,18.028.0/0, 6161d, 18.046.0/0, 7240a, 18.046.0/0,7351g, 18.134.0/0, 4156e, 18.143.0/0, 18.143.0/0,10061c, 18.143.0/0, 4696b, 18.143.0/0, 5223d,18.144.0/0, 18.144.0/0, 6166h, 18.155.0/1, 4695f,

18.164.0/2, 14132a, 18.164.0/2, 14132a, 18.166.0/0,18.170.0/0, 18.171.0/0, 18.171.0/0, 11054a,18.171.0/0, 12739d, 18.171.0/0, 4695c, 18.171.0/0,5220g, 18.171.0/0, 5220g1, 18.171.0/0, 6166h,18.171.0/0, 7239e2, 18.173.0/0, 18.173.0/0, 10061d,18.173.0/0, 6161a, 18.173.0/0, 6161b, 18.173.0/0,6161c, 18.176.0/0, 12739c, 18.179.0/0, 29310,18.181.0/0, 5224c, 18.186.0/0, 18.190.1/0, 18.191.0/0,MG4880_05, 18.191.0/0, 13046c, 18.191.0/0, 13046c,18.191.0/0, 13050d, 18.191.0/0, 13050d, 18.191.0/0,13060a, 18.191.0/0, 13060a, 18.191.0/0, 7357b,18.207.0/0, 29679, 18.207.0/0, 4155a, 18.207.0/0,4155b, 18.207.0/0, 5223b, 18.207.0/0, 7352g,18.208.0/0, 18.208.0/0, 18.208.0/0, 4156f, 18.208.0/0,7239a, 18.208.0/0, 7240j, 18.208.0/0, 7353a,18.247.0/0, 18.247.0/0, 10695e, 18.254.0/1, 4699d,18.254.0/1, 7353e, 18.274.0/1, 10694e, 18.277.0/0,6161e, 18.281.0/0, 05748, 18.281.0/0, 30922,18.281.0/0, 18.281.0/0, 10698i, 18.281.0/0, 4155e,18.281.0/0, 5222c1, 18.281.0/0, 6162b, 18.281.0/0,7239b, 18.281.0/0, 7351i, 18.281.0/0, 7351j,18.281.0/0, 7353g, 18.298.0/0, 7240b, 18.303.0/2,18.303.0/2, 4156d, 18.303.0/2, 8747a, 18.305.0/0,10697g, 18.324.0/2, 10697h, 18.448.0/7, 4696e,18.450.0/0, 10696a, 18.450.0/0, 7356a2, 18.548.0/0,7351c.

Összesítve megállapíthatjuk, hogy a ZTI népze-nei támlapgyûjteményeirôl készült adatbázisokbanszereplô mintegy 5000 dallamtípus csaknem 170.000támlapja közül 99 dallamtípus 220 változata mag-yarszováti. Az adatok közül 178 hangfelvétel, a többipedig helyszíni lejegyzés illetve publikáció.

Egy magyarszováti énekes – Kádár SándornéPapp Erzsébet – egyéniségvizsgálatát tartalmazódoktori disszertáció elômunkálatai során áttekintet-tem a Zenetudományi Intézetben található mag-yarszováti gyûjtéseket.

Elôször Jagamas János gyûjtött Kallós Zoltánnal1950-ben Magyarszováton. Az ötvenes években kü-lön-külön is gyûjtöttek ott. A gyûjtéseknél fonográf-felvételek és helyszíni lejegyzések készültek. Ahangfelvételekrôl nincs másolat a ZenetudományiIntézetben.

Kolozsvárott, a már 15 éve a városban élô, demagyarszováti születésû Bara Imréné SzékelyRubinkával készültek az elsô magnetofon-felvétele-ink 1961 októberében. Andrásfalvy Bertalan, KallósZoltán, Martin György és Pesovár Ferenc 13 gazda-gon díszített dalt rögzített.

Áttekintve a Zenetudományi Intézet hangarchí-vumában található magyarszováti hangfelvételeket46 gyûjtô felvételeit találtuk meg. (Andrásfalvy Ber-talan, Árendás Péter, Buzai József , Demény Piroska,Fekete Antal, Fülöp Hajnalka, Gulyás László,György Károly, Halmos Béla, Horsa István, HorsaPéter, Jagamas János, Jékely Gáspár, Juhász Zoltán,Havasréti Pál, Kallós Zoltán, Kelemen László, Kob-zos Kiss Tamás, Kovács Ilona, Kovács Zoltán, LányiGyörgy, Lehmann György, Lehmann Tamás, MartinGyörgy, Móser Zoltán, Magyar Televízió, NémethIstván, Ökrös Csaba, Paksa Katalin, Papp Imre, PálfyGyula, Pávai István, Pesovár Ferenc, Péterbence Ani-kó, Porteleki Zoltán, Schlotter Ferenc, Szitkai Zsolt,Sztanó Hédi, Teszáry Miklós, Tötszegi András, Vak-ler Anna, Vavrinecz András, Vikár László, VinczeZsuzsanna, Vizeli Balázs, Zsuráfszky Zoltán)

A gyûjtôk 66 gyûjtési alkalommal 70 magyar-

23

szováti adatközlôvel készítettek hangfelvételt (szüle-tési évével): Balázsné Csete Zsuzsa, 1931; BaraImréné Székely Rubinka, 1928; Bodor Jánosné SósJúlia, 1939; Botezán János brácsás, 1928; Csengeri Ár-pád prímás (Fejérd), 1948; Csengerien Andrei prí-más, 1939; Csete Árpád, 1945; Csete Dániel, 1930;Csete Istvánné Székely Anna, 1948; Csete Samu,1936; Csete Samuné Földvári Mária, 1938; Csete Sán-dorné Szabó Erzsébet, 1947; Dezsô Árpád, 1967;Dezsô Erzsébet, 1946; Dezsô György, 1930; DezsôJánosné Bodor Annus, 1935; Dezsô József, 1942;Dezsô Józsefné Dezsô Erzsébet, 1948; Dezsô JózsefnéGergely Erzsébet, 1948; Dezsô Kálmánné Kis Ilona,1940; Dezsô Miklósné Maneszes Anna, 1912; DezsôSándorné Maneszes Róza özv., 1907; Herceg Sándor,1931; Horváth István, 1964; Huszár János és zeneka-ra, 1902; Huszár Sándor brácsás, 1935; Huszár Sán-dor brácsás, 1915; Kádár Anna, 1932; Dezsô BalázsnéKádár Erzsébet , 1950; Kiss Erzsébet, 1932; KovácsnéBalázs Ilonka, ? ; Maneszes Láli János, 1939;Maneszes Láli Józsefné Tóth Mária, 1924; ManeszesLáli Sándor (182. ház), 1934; Maneszes Anna, ? ;Maneszes Árpád, ? ; Maneszes Árpádné Papp Anna,1930; Maneszes Attila, 1964; Maneszes István, 1966;Maneszes Júlia, 1946; Maneszes Márton Kántor,1938; Maneszes Mihályné Szabó Anna, 1928; MezeiBéla bôgôs, ? ; Nagy István, 1966; Nagy Sándor, ?;Nagyné Székely Erzsébet, 1926; Orbán Erzsébet (346.ház), 1910; Papp Erzsi, 1944; Kádár Sándorné PappErzsébet, 1925; Papp János, 1928; Sós GergelynéBihalyosné Csete Erzsébet, 1924; Szabó MiklósnéSzabó Róza, 1940; Székely András, 1930; SzékelyAndrásné Libuc Sós Erzsébet, 1933; Székely Árpád-né Nagy Zsuzsánna, 1925; Székely Bálint György, ?;Székely Domokosné Dezsô Erzsébet, 1944; SzékelyErzsébet (Kis utcai), 1933; Székely Lakó Györgyné, ?; Székely Lakó Györgyné nagyobbik lánya, ?; Szé-kely Lakó Györgyné kisebbik lánya, ?; Tóbiás Sári,1930; Tóth Anna, 1934; Tóth Mária, 1893; VintilaEndre bôgôs (Mocs), 1949; Vintila Márton prímásSzél Marci, 1901.

Összesen 782 énekes dallamváltozatról, 1545hangszeres dallamváltozatról és 65 szöveges gyûj-tésrôl készült hangfelvétel.

Az énekes felvételek szövegkezdeteit az alábbilista tartalmazza. Nem szerepelnek az egyházi éne-kek, a köszöntôk, táncszók és vôfélyversek kezdôso-rai, valamint a több versszakos énekek belsô vers-szakai.

A múlt nyáron nem volt esô; A pávának háromtolla aranyos; A pünkösdnek jeles napján; A régi ba-bámért mit nem cselekedném; A regruta búval éli vi-lágát; A rucának mitôl sáros a tolla; A szováti kertekalatt; A szováti templomtorony; A szováti tiszta bú-za; A szováti, a szováti bíró kapujába; A virágnakmegtiltani nem lehet; Ablakomba két kis csirke; Ad-dig iszok, míg egy ló lesz; Addig járjál rózsámsírva;Adjon Isten, édesanyám, jó estét; Ágas-bogas adiófa teteje; Ágas-bogas a diófa, ágas-bogas a diófateteje; Áll a hajó a tenger közepébe; Amerre én járok,még a fák is sírnak; Amíg hozzád jártam, babám,mindig álmos voltál; Árva madár mit keseregsz azágon; Asztalomon tinta, penna, papiros; Az én ba-bám fürjmadár; Az ostorom nyele piros, nem sárga;Azt gondolod míg a világ; Azt gondolod régi babám,megcsaltál; Azt gondolod, rózsám, bánom; Azt gon-dolom amíg élek; Azt gondoltam, még a világ; Bá-

nat, bánat, de nehéz vagy; Bazsa Mári libája; Beli bu-ba, beli buba; Betlehem kis falucskába; Bú ebédem,bú vacsorám; Bú életem, bánat napom; Bujdosik a ki-csi madár;

Bujdosik az árva madár; Búra, búra, búbánatra,születtem; Búza, búza, de szép tábla búza;

Cigány, cigány, mért vagy cigány; Csak, csak.csak az esik nékem keservesen; Csillagok, csillagok,szépen ragyogjatok; Csillagtalan setét éjjel; Csireg-csörög a vasajtó; Csordapásztorok; Csordapásztor-oknak; De szép csendes esô esik; De szeretnék abba ahatszázhatvanhat méteres pincébe lemenni; De sze-retnék az egen csillag lenni; De szeretnék az erdôbenfa lenni; De szeretnék az erdôben, az erdôben fa len-ni; De szeretnék de szeretnék falu végén lakni; Deszeretnék kinn a pusztán betyárgyerek lenni; Déltôlestig virágzik a piros rózsa; Diófából van a rózsám-nak ágya; Diófából van a, diófából van az édes-anyám ajtója; Dobos Gábor húszesztendôs korában;Duna mellett van egy falu, Rácegres; Édes kicsi kere-kem, fordulj egyet elôttem; Édesanyám gyengén ne-velt engemet; Édesanyám gyújts gyertyára; Édes-anyám ha meguntál tartani; Édesanyám ha megun-tál, ha meguntál tartani; Édesanyám is volt nékem;Édesanyám karján nevelt fel engem; Édesanyám ko-porsómba; Édesanyám lánya vagyok, sárgadinnye-hajból vagyok; Édesanyám megátkozott, mikor a vi-lágra hozott; Édesanyám rózsafája; Édesanyám sokszép szava; Édesanyám, adjon Isten jó estét; Édes-anyám, gondoltam én valamit; Édesanyám, gyújtsgyertyára; Édesanyám, hol van az az édes tej; Édes-apám, édesapám; Egyik árokból a másikba estem;Elé, elé, nem hátra; Életemben csak egyszer voltamboldog; Életemnek van egy sötét pontja; Elfogyott amákos tészta; Elmegyek az ácshoz, fejfát csináltatok;Én az éjjel nem aludtam egy órát; Én az úton lefelé semehetek; Én felköltem szép piros hajnalba; Én is vol-tam, mikor voltam; Engem anyám megátkozott;Erdô mellett masírozik egy cigánykaraván; Erdôk,mezôk, vad ligetek; Este van, este van, hatot üt azóra; Este, csütörtökön este; Ez a kislány alig tizenhatéves; Ez a vonat most van indulóban; Ez az utca bá-nat utca; Falu végén van egy malom; Fehér fuszuly-kavirág; Fehér galamb szállt a házra; Fekete földnyílj két felé; Felmegyek egy hegyre; Gyere babám kia hegyre; Ha benéznél ablakomon, ablakomon egyeste; Ha én aztat tudtam volna, ha én aztat tudtamvolna Istentôl; Ha felmegyek arra magos nagy hegy-re; Ha felmegyek arra magos, arra magos nagy hegy-re; Ha felmegyek arra magos, arra magos tetôre; Hakihajtom Virág ökröm Virág ökröm a rétre; Ha kime-gyek a szôlôbe; Ha kimegyek a szôlôbe, ha kimegyeka szôlôbe; Ha kimegyek a temetô, a temetô dombjá-ra; Ha kimegyek az utcára; Ha madár jön tôle kér-dem; Ha megindul az a gôzös; Ha meguntad, ró-zsám, velem életedet; Ha meguntál édesanyám; Ha-ragszom az olyan szóra, csuhajja; Harangoznak dél-re; Harmatos búzát arattam; Három csillag van azégen egy sorba; Három ucca, három angyal; Házamelôtt van egy magas jegenye; Házam elôtt, házamelôtt; Hazám, hazám; Hegyen állok, búsan nézek leróla; Hol jártál te barna kislány; Holló lovam; Húzdrá cigány, szívet rázó hangon szóljon a nótád; Húz-zad cigány hegedûd; Írtam én már a babámnak egyszerelmes nyolcoldalas levelet; Isten áldja meg édes-apám; Jaj de sokat áztam, fáztam, fáradtam; Jaj deszépen kifaragták azt a fát; Jaj Istenem, jaj, mit értem;

24

Jaj, de mélyen, jaj, de mélyen aluszol; Jaj, Istenem, devíg élet; Jaj, lelkem uram, lelkem uram; Járd ki lá-bam, járd ki most; Jó estét, jó estét; Jó gazdák megbo-csássatok; Kaputokba úgy elfogott valami; Kará-csony estéjén; Kávét ittam, megégette a számat; Kékibolya búra hajtja a fejét; Kék szivárvány koszorúzzaaz eget; Keljetek fel pásztorok, pásztorok; Kerek akáposzta; Keserû víz, nem hittem, hogy édes légy;Két fa között kisütött a holdvilág; Két út van elôttem,melyiken induljak; Kétkerekû bicikli; Ki nem akarbúval élni; Kicsi csillag, jaj de fényesen ragyogsz; Ki-csi tulok, nagy a járom; Kidôlt a fa mandulástól; Ki-hajtottam Virág ökröm a rétre; Kihalásztam édes-anyám selyem kendôjét; Kimegyek a hegyre; Kime-gyek a zöld erdôbe; Kimosom a zsebkendômet fe-hérre; Kint vagyok a temetôben pihenni; Kiskertem-ben egy eperfa, egy eperfa nem látszik; Lassan forogsej-haj, a gôzkocsi kereke; Le az úton, lefelé sem me-hetek; Le van a szívem láncolva, le van a szívem lán-colva; Le van az én fehér ingem vasalva; Magasan re-pül a daru, magasan repül a daru, szépen szól; Ma-gosan repül a daru, szépen szól; Már minálunk csé-pelik a zöld búzát; Már minálunk learatták az árpát;Még a világ világ lesz; Még az úton lefelé sem mehe-tek; Meg kell a búzának érni; Megérett a csongorádicseresznye; Megvert engem a jó Isten; Megyek azúton lefelé; Menjünk, menjünk, örvendezzünk; Me-nyecskének bekötik a haját; Mennybôl az angyal;Messze van a nyíregyházi kaszárnya; Messze,messze, Rodostóban; Mikor a lány a legénnyel eskü-szik; Mikor mentem én Szovátról kifelé; Mikor SzûzMária földön járt; Mind azt mondják, hogy szeretôtkeresek; Mind azt mondod régi babám, megcsaltál;Mondta nékem édesanyám, mondta nekem édes-anyám; Most jövök Gyuláról; Mostan kinyílt egyszép rózsavirág; Muzsikaszó hallatszik az erdôn;Nádfedeles a mi házunk, a mi házunk teteje; Ne bú-sulj rózsám; Ne nézz, rózsám, szennyes vagyok; Né-kem is volt édesanyám, de most nincs; Nekem is voltédesanyám, édesanyám, de már nincs; Nékem is voltédesanyám, hej de már nincs; Nékem is volt édes-anyám, hej, de még most nincs; Nem bánom én,apám, anyám tagadj meg; Nem fújnak most olyanszelek; Nem láthattam én olyan fát; Nem mindarany, nem mind ezüst mi fémlik; Nem úgy vanmost, mint volt régen; Nem vagyok, nem vagyok,nem vagyok hibás; Nézz ki, babám, ablakodon;Nincs édesebb a havasi dinnyénél; Nincsen kenyér,nincsen só; Nincsen rózsa, mert lehullott a földre;Nyílnak, nyílnak a mezei virágok; Nyisd ki, babám,az ajtót; Ó, ó, József, mit gondoltál; Odakint a zölderdôbe; Odafenn a hegytetôn; Olyan nincs, nem isvolt, nem is lesz a sifonérba; Öreg cigán, a szívemmár nagyon fáj; ôsszel érik babám a fekete szôlô; Pa-radicsom szegeletbe; Piros kancsó, piros bor; Régmegmondtam régi babám, régi babám ne szeress;Rég nem hallom Virág ökröm harangját; Rég nemhallom Virág ökröm, Virág ökröm harangját; Régibabám, azt gondoltad, megcsaltál; Régi babám, tör-jön ki a nyavalya; Rózsám, rózsám, rózsám, kedves;Sajó kutyám, jaj, de mélyen aluszol; Sajó kutyám, jaj,de mélyen, jaj, de mélyen aluszol; Sárga csikó, se-lyem nyereg; Sárga virág ha leszakisztanálak; Sárga-rigó madár fölszállott a fára; Sej, addig megyek, míga szememre látok; Sej, anyám, anyám, kedves édes-anyám; Sej, búra, búra, búbánatra születtem; Seprikaz erdei utat; Sír a kislány az ablakon; Sír az egyik

szemem, a másik könnyezik; Sír az egyik szemem,sírjon mind a kettô; Sír az út elôttem, bánkódik azösveny; Sírt az édesanyám, amikor én születtem; Sírtaz útnak a két széle; Sugár magas; Sûrû erdôk bokraiközt bolyongtam; Szalmazsúpos a mi házunk teteje;Szalmazsúpos a mi házunk, a mi házunk teteje; Szánt-ják az erdei utat; Száradj el bokor hegytetôn; Száraz abokor a tetôn; Szeben felôl jön a posta; Szép a feketebárány, ha nem tarka; Szépen szól a kolozsvári nagyharang; Szépen szólnak a mezei pacsirták; Szépen ve-ri az esô a virágot; Szerelem, szerelem; Szeress babámakárkit; Szeress babám, csak nézd meg kit; Szeress,rózsám, akárkit; Szivaroztam, elégettem a számat;Szôke víze zavaros a Tiszának; Szôke vize zavaros a,szôke vize zavaros a Tiszának; Szülôföldem szép ha-tára; Tavaszi szél meghajlítja az ágat; Tele van atemetô árka vízzel; Télen nagy a hó, nyáron nagy asár; Temetôbe van egy szomorúfûzfa; Tiltnak babám,tiltnak tôled; Tiszta búza, víg aratás; Tudod, rózsám,mit fogadtál; Túl a hegyen egy faluba; Túl a hegyenérik a zab; Túl a hegyen innen is; Túl a hegyen túl vi-lágon; Túl a Tiszán csikóslegény vagyok én; Túl a Ti-szán mandulafa virágzik; Túl a Tiszán van egy vályú;Turi vásár sátor nélkül; Udvaromon hármat fordult akocsi; Udvaromon két kiscsirke; Ugat a kutyám a tar-ka; Úgy elmegyek, meglássátok; Úgy elmegyek, tisem halltok felôlem; Úgy ki tudnám panaszolni ma-gamat; Úgy meg vagyok búval rakva; Ugye, babám,nem nagy átok; Úristennek szent fia; Vágják az erdeiutat; Valamikor réges-régen; Van két lovam, mind akettô sárga; Vedd fel Sári ködmönkédet; Végigme-gyek a szováti temetôn; Verd meg Isten azt a vermet;Verd meg, Isten, azt a jó édesanyát; Verik a feketekecskét; Zöld füre szokott a harmat leszállni; Zöldszalagos az én kötôm eleje.

Az áttekintés elsô tanulságaiA magyarszováti hangfelvételek áttekintésekor

kiderült, hogy a hangfelvételen rögzített dalok szá-ma körülbelül tízszerese a lejegyzett dalokénak. Ezaz arány igaz lehet több mezôségi falura is (mint pél-dául Magyarpalatka), és az ugyancsak sokak általgyûjtött Kalotaszegre, Gyimesre és Moldvára is. Te-hát nem szabad megelégedni csak a lekottázott éspublikált anyag ismeretével, sôt az eddig elkészültadatbázisok áttekintésével sem, hiszen a további ku-tatások csaknem 50 %-kal megnövelték a feldolgoz-ható adatok számát.

Magyarszovátról nem került jelentôs gyerekjáték-gyûjtés a Zenetudományi Intézetbe. (Pedig GazdaKlára esztelneki gyûjtése és az ebbôl készült könyveis bizonyítja, hogy Erdélyben is gyûjthetô nagyongazdag gyerekjáték anyag.) Tehát a teljes anyag átte-kintése lehetôséget ad az eddig elhanyagolt gyûjtésitémák és területek feltárására és a még ma is esetlegmegvalósítható hiánypótló gyûjtésekre.

Az amatôr gyûjtôk gyûjtései gyakran hiányos,pontatlan információkkal kerültek az Intézet Archí-vumába. Sok alkalommal hiányzik, vagy pontatlanpl. az elôadó születési éve, az asszonyok teljes neve.A különbözô gyûjtések összehasonlításával ezenadatok is pótolhatóak, kiegészíthetôk. Például: Lálinéni = Maneszes Mária = Tóth Maris = ManeszesLáli Józsefné Tóth Mária.

Az új szöveges gyûjtés alkalmával tisztázódhataz elôadók rokonsági kapcsolata, a felekezeti, a falu-részek, a nemek stb. közötti különbségek, így olyan

25

társadalmi kontextusba kerülhetnek a zenei gyûjté-sek, melyek az egyes dallam- és szövegtípusok elterje-désére, használatára, variálódására, a sajátos szovátielôadásmód kialakulására, hagyományozódására, ahangszeres és vokális zene összefüggéseire, a világi ésvallásos anyag kapcsolatára világíthatnak rá.

A Zenetudományi Intézetben a mezôségi magyarnépzene, népköltészet, néptánc, csujjogatások, vallá-sos néprajz, stb. szinte minden részterületéhez talá-lunk bôséges adatokat. Szükséges lenne azonban a

romániai és magyarországi archívumok, egységesadatbázisainak kialakítása a további kutatások,összegzések érdekében.

A kutatásokat megkönnyítik ingyenes internetesonline multimédiás adatbázisaink a www. zti.huhonlapon, melyet ezúttal is ajánlunk minden kutatószíves figyelmébe.

VAKLER ANNA – NÉMETH ISTVÁN

Az erdélyi Mezôség régies, középkori vonásokatis hordozó, rendkívül fejlett zenei- és tánckultúrájátalapvetôen a reneszánsz és barokk korszak öröksé-gei határozzák meg. A késôbbi, magyarországi nem-zeti romantika által táplált új stílus, a polgári hatá-sok és 20. század közepétôl megjelenô modern zene-és táncstílusok késôn jutnak el erre a területre, amelya 17. századtól infrastrukturális és gazdasági érte-lemben fokozatosan gyengül, társadalmilag és föld-rajzilag egyre inkább elszigetelôdik. A különbözô et-nikumok kultúrájának összefonódása, táncok éstáncdalok állandó cserélôdése a Mezôségen fokoztaa legmagasabbra Erdély tánc- és zenei kultúrájánakgazdagságát. A kulturális kölcsönhatásoknak kö-szönhetôen ezen a területen igazi zenei- és táncbelitöbbnyelvûség alakult ki, melynek történetét, etni-kus vonásait kevéssé ismerjük.

Írásom célja, hogy az európai tánctörténeti diva-tok hatására a néhány mezôségi falu tánckészletébenbekövetkezett változásokat bemutassa. Munkámatmegkönnyítik a magyar tánctípusok történetére, for-mai megjelenésére és strukturális jellemzôire vonat-kozó korábbi kutatások. Az 1900-as évek elsô harma-dában megjelenô polgári táncokkal és a késôbbitánc- és zenei divatokkal azonban nem, vagy csakérintôlegesen foglalkoztak a magyar néptáncku-tatók. Ezt a képet szeretném kiegészíteni az 1994 ótatartó terepmunkám során szerzett adatok segítségé-vel. Az alábbiakban megkísérlem a környék tánc-készletének egészen napjainkig tartó alakulását be-mutatni. Jórészt intencionális adatok alapján nyo-mon követhetôk az 1900-as évek eleji polgári táncdi-vatok, a két világháború között divatozó magyar né-pies mûzenei, valamint az 1950-es évektôl terjedôtánczenei hatások, és a 1970-es évek elejétôl megje-lenô beat, rock és a késôbbi diszkózenék illetve tán-cok hatásai.

A régió bemutatásaAz általam vizsgált falvak Martin György besoro-

lása szerint a Mezôség táncdialektus nyugati terüle-tén találhatók. Mivel ezt a régiót nyugatról még aKis-Szamos völgye, és az abba torkolló völgyek hatá-rolják (Ormáni-völgy, Borsa völgye, Iklódi-völgystb.), amelyek mezôségi jellegû tánckultúrája határo-zottan elüt a határos kalotaszegi és szilágysági fal-vak tánckultúrájától, ezért az általunk vizsgált terü-letet Belsô-Mezôségnek nevezem. Tereptapasztalata-

im alapján még ezt a területet is tovább lehet szûkíte-ni azokra a falvakra, ahol az 1960-as évek végéig, ahelyi fiatalság által rendszeresen megszervezett, hét-végi táncalkalmakat a magyarpalatkai cigányzené-szek muzsikálták ki. Legkésôbb az 1960-as évek vé-gén Szék kivételével minden mezôségi településenmegváltozott a hétvégi táncalkalmak jellege. Leg-több helyen a házaknál tartott tánc átkerült a kultúr-házba, ahol már nem élôzenére, hanem lemezjátszóáltal szolgáltatott zenére mulattak a fiatalok. Ezutánmár csak nagyobb ünnepekre és lakodalmakra fo-gadták meg a magyarpalatkai zenészeket. Ezek a fal-vak: Báré, Bélditanyák, Gyulatelke, Kisbogács, Kis-kályán, Kispulyon, Kolozskorpád, Kötelend, Légen,Magyarkályán, Magyarpalatka, Magyarpete, Ma-gyarszovát, Marokháza, Mezôgyéres, Mezôkeszû,Mezôszava, Mocs, Omboztelke, Vajdakamarás, Visa.A felsorolt települések mindegyike az egykori Ko-lozs megye területén fekszik. A távolabb esô falvak-ban sokkal ritkábban, egy-egy naptári ünnep, vagylakodalom alkalmával zenéltek a palatkai cigányze-nészek. A terület lakossága nagy részben román, ki-sebb részben magyar és cigány. A vizsgált területentalálható etnikumok arányai a saját becslésem sze-rint a következôk: a lakosság 75%-a román, 20%-amagyar, 5%-a cigány. Magyar többségû falvak: Ma-gyarszovát, Mezôkeszû, Vajdakamarás, Visa. Kispu-lyonban és Magyarpalatkán a magyarok és a romá-nok számaránya kb. 50-50%. Kiskályánban, Légen-ben, Magyarkályánban, Mezôgyéresen, Mezôszavánés Mocson elenyészôen kevés magyar lakik. A terep-munkám során elsôsorban ezekben a falvakban vé-geztem kutatásokat, de esetenként használok másmezôségi településre vonatkozó adatokat is.

A tánckészlet változásai a különbözô történetitáncdivatok során

Középkorban gyökerezô tánctípusokA régi stílusréteg táncai közül elsôként az ún.

fegyvertáncok, botolók, pásztortáncok csoportjábatartozókat tárgyalom. A botos táncokkal kapcsolatosadatokat térképre vetítve feltûnik, hogy az Erdéllyelhatáros Felsô-Tisza vidékén gyakori volt a táncosbothasználat, az erdélyi területeket vizsgálva azon-ban szinte csak a Maros–Küküllô vidéki románságkörébôl rendelkezünk hasonló adatokkal. Magyar ésa román kutatók által többször leírt közép-erdélyi

Tánctörténeti divatok hatásaa belsô-mezôségi települések tánckészletére

26

román botos táncok, a haidãu és de botã nem szerepel-nek a mezôségi táncdialektus jellemzésénél. Táncosbothasználatra vonatkozóan kevés ismerettel rendel-kezünk errôl a területrôl: Martin az alkalmi szertar-tásos táncok között említi a juhait keresô pásztor tör-ténetét, amiben egy széki adat szerint botforgatósmozzanat is elôfordul. Ismerjük továbbá a két bototösszecsattogtató lakodalmi kecsketáncot Székrôl, vala-mint a Mezôséghez közel esô Magyardécsérôl ésGyörgyfalváról. Az erdélyi Mezôségen végzettmélyfúrásszerû kutatásaim alapján azonban a táncosbothasználat gazdagabb formáira, a magyar etni-kummal is kapcsolatban lévô életére következtethe-tünk. A 2006-os budapesti Martin György konferen-cián elhangzott elôadásom lényege a következô volt:Mezôségen, szórványos adatok szerint Kalotasze-gen, valamint a gyimesi csángók körében is találha-tunk botos tánc használatára utaló nyomokat. Szé-ken a bothasználat egészen gazdag módjáról hallot-tam visszaemlékezéseket. Juhos Márton Andris csip-keszegi lakos emlékei szerint a csárdásban és a né-gyesben, valamint a legényesekben a nagyapja kor-osztálya még használta a botot. Több széki adatkö-zlô is beszámolt a botos tánc emlékérôl. A mezôségirománok között mintegy 20 faluban gyûjtött adatokazt mutatják, hogy az elsô világháború elôtt még ittis táncolták a maros-menti táncdialektusból ismert înbotã-t, annál azonban gazdagabb formában, nemcsak támaszkodásra használták a botot, de a Felsô-Tisza vidékérôl ismert változatokhoz hasonlóan for-gatták, letámasztva valamint földre fektetve keresz-tül is ugráltak felette. Néhány román adatközlô ezt amagyar etnikum által táncolt lassú magyarral illetveritka legényessel is összefüggésbe hozta. Szembetûnômég, hogy a botos táncokat mindegyik esetben cso-portosan, legkevesebb két-három férfi egyszerre járttáncaként írták le. A szólisztikus jellegû román ritkalegényest, az în ponturi-t a környékbeli zenész cigá-nyok în botã-nak is nevezik. Román adatközlôk sze-rint a két tánc kísérôzenéje ugyanaz, de a tánc botosformáját tartják régiesebbnek.

Szilágyságból és Kalotaszegrôl ismert szórvány-adatokat idesorakoztatva úgy vélem, hogy a fegy-vertánckultúra nyomait ôrzô botos táncok tekinteté-ben a Felsô-Tisza vidék és Maros–Küküllô vidék kö-zötti területet nem nevezhetjük fehér foltnak. A haj-dútáncok botos formáját itt is ismerték, az 1800-asévek második harmadában még a szórványba kerültmagyarok is táncolták. A közép-erdélyi magyar pa-rasztságra az elsô világháborúig vélhetôen nagy ha-tással voltak a szólisztikus-improvizációs jellegethirdetô újabb táncdivatok, amelyek kiszorították aközépkori eredetû fegyvertánc-maradványt. A ha-gyományokhoz jobban ragaszkodó románság a re-neszánsz legényeseket is sokáig csoportosan, egy-mással összehangolva járta, ôk a botos táncokat azelsô világháborúig, sôt elnevezésben napjainkig a sa-ját táncukként ôrizték meg. Ezzel kapcsolatban aBelsô-Mezôségen már csak szóbeli adatokra bukkan-tam. Az 1900-as évek legelején született kiváló tán-cos egyéniségek még bottal is táncolták a helybeli ro-mánság által românešte în ponturi-nak nevezett ritkaromán legényest. Az elnevezés ebben az esetben aromânešte cu botãra változik. Visszaemlékezések sze-rint a rövid, kb. 80 cm-es, gyakran sétapálcának ishasznált botra leginkább támaszkodtak, de a bot for-gatására, átugrására, hát mögötti és a láb alatti átvéte-lére is vannak adataink. Martin szerint a román botostáncok egyik legközelebbi rokona a mezôségi ritka le-

gényes, illetve lassú magyar, amit a vizsgált területen ishasználnak magyar tánc elnevezéssel. Az românešte înponturi-t, illetve botãt a román és a magyar adatközlôkegyértelmûen románnak, a magyar tánc fent említett,két különbözô fajtáját pedig egyértelmûen magyar-nak tartják. Ezekbôl az adatokból kiviláglik, hogy abot használata valamikor általános lehetett mindkétemlített etnikumnál, a legtovább, a két világháborúközötti idôszakig a románság ôrizte meg.

A középkor uralkodó táncformája, a körtáncokemlékét ôrzik a Kárpát-medencében a lánykörtáncok,melyeknek újabb és formailag fejlettebb rokonai ahangszeres kíséretû, kis körökben járt táncok. Ilyen amezôségi négyes, amit az általunk legkorábbinak is-mert, 1890-es, Székre vonatkozó leírás is említ: „Ün-nepekkor a fiatalok táncra gyûlnek össze valamely ecélra szolgáló fedett helyen: lábujjhegyen, könnye-dén és keccsel táncolnak körmagyart négyesben ösz-szefogózva, csárdást lassú és sebes taktusban.” A né-gyest Visában jórészt lányok táncolták, általában alassú és sûrû legényes táncokat kísérve, de elôfordult,hogy legényekkel vegyesen, önálló táncként is tán-colták. A vizsgált területünkön a régi stílus középko-ri rétegébôl származó leánykörtáncra vonatkozóankevés adatot ismerünk. A Kolozsváron szolgáló szé-ki lányok hétvégi kimenôjükön énekszóra járták anégyest, saját elnevezésükön a magyart. Mezôségen ti-pikusan magyar táncnak tartják a négyest, románanyagból ezt a táncot nem ismerjük. Egy marokháziidôs román férfi elmondása szerint, a magyar csend-ôrök az 1940-es években csak akkor engedtek romá-noknak táncmulatságot rendezni, ha ott négyest istáncoltak. Ezt sajátos, az énekes lánykörtáncokhozképest másodlagos formának tekinti Martin. AzótaSzékrôl és a szomszédos Visából elôkerült újabbadatok árnyalják a képet. Mindkét helyen elôfordult,hogy táncmulatság szüneteiben a lányok spontánulösszeálltak és énekre forogtak, sôt arra is van adat,hogy ének nélkül, csak a forgás élménye miatt tán-colták a négyest. Visában ritkábban az is elôfordult,hogy többen, akár hatan, nyolcan is összekapasz-kodtak és körtáncot jártak négyes, sôt csárdás zenéreis. A mezôségi négyes a második világháború utániévekben kopott ki a rendszeres használatból, a lako-dalmi rituális táncok közé tartozó párválasztós kör-tánchoz, a párnás tánchoz (periniøa) hasonlóan.

Reneszánsz és barokk eredetû tánctípusokA reneszánszban gyökerezô ugrós-legényes tánc-

típus több fajtáját is táncolták az érintett területen. Asûrû legényest a magyarok és a románok egyaránthasználták, a ritka legényest a magyarok és a romá-nok saját változatukban, magyar tánc, ritka magyar, il-letve românešte în ponturi elnevezéssel táncolták. Amagyar ritka legényes a második világháború környé-kén kerül ki az általánosan használt táncok sorából,a románoké késôbb, az ötvenes évek folyamán. A sû-rû legényes valamivel túléli a TSZ-szervezés idôsza-kát, az 1960-as évek közepétôl egyre inkább csak be-mutató funkcióban kerül elô.

A régi stílusú táncaink fontos csoportját jelentik apáros táncok. Mezôség valószerûtlenül lassú tempó-jú, aszimmetrikus lüktetésû páros tánca a magyarokáltal táncolt lassú- vagy cigánytánc, illetve a románokáltal táncolt de-a lungu vagy purtata, ami a rene-szánsz vonulós táncok kései rokona. Ez utóbbi táncújabb, forgós-forgatós jellegû változatának tûnik te-rületünkön a gazdag formakincsû, szintén lassú,aszimmetrikus joc românesc, vagy învîrtitã. A magya-

27

rok párkezdô lassútánca az ötvenes években kerül kiaz általános használatból, a kilencvenes évekre márleegyszerûsödött változatát a revival mozgalmaktartották életben. A románok lakodalmaiban mégma is elôfordulnak a fent említett táncok, a 60-70éves korosztály elôadásában.

A történeti forrásokban a 16. századtól nyomonkövethetô gyors, forgós-forgatós páros táncok közüla szökôst (bãtutã) és a sûrût (des) táncolják az általunkvizsgált területen. A csárdás mellett ezek a táncokazok, amelyeket a táncmulatságok nagyobb részé-ben táncoltak, és táncolnak ma is a lakodalmakban.Ezeket még a mai 30 év körüli korosztály is ismeri.

A vizsgált területen a forgós-forgatós táncokat amagyarok és a románok egyaránt rendkívül virtuózmódon, sok motívummal (nôk hát mögé eldobása,kar alatt kiforgatása, átvetôk, páros forgás, különtáncolás, csapásolások stb.) táncolják, míg a Mezôségperemterületein a magyarok és a románok kedvelttánctípusa formailag jól elkülöníthetô egymástól. Arománok az elôzôkben leírt módon táncolnak, míg amagyarok jórészt csak hosszú, zárt forgásra és a nôk,a férfi egyik oldaláról a másikra történô átvetéséreszorítkoznak. Kivétel ez alól Marosszék mezôségi te-rülete, ahol a magyarok forgós-forgatós táncának jel-lege a szomszédos székely területek felé mutat, míga románok a többi mezôségi területhez hasonlóantáncolnak. A székely-mezôségiek ezt egyébként ro-mános táncstílusnak tartják. Intencionális adatokbólegyértelmûnek tûnik, hogy az 1900-as évek elejénmég ezen a területen is hasonló, egyszerû módontáncoltak a magyarok. Kérdéses, hogy lehet-e a kü-lönbségnek etnikus jelleget tulajdonítani, vagy csakegy egykori társadalmi különállás kulturális jegyei-nek továbbélésével kell számolnunk. Mezôség pe-remvidékén találhatók egyedül városok, az infrast-ruktúra itt sokkal fejlettebb még ma is, mint a beljebbesô, egykori jobbágyfalvak által elfoglalt területeken.A nyugat-mezôségi peremterületen nagy tömegbentalálhatók kisnemesi falvak, ahol a magyarok páros-tánc-formakincse szintén különbözik a románokétól.Megjegyzendô továbbá, hogy a Belsô-Mezôségen atáncpárt kezdô lassú táncok tekintetében is az egyiklegfontosabb, etnikus jellegû különbség a forgatásokmegléte (románoknál), illetve relatív hiánya (magya-roknál).

Jelen pillanatban úgy tûnik, hogy a vizsgált terü-leten a túlsúlyban lévô románság sajátosan gazdagpáros táncformáját legkésôbb az elsô világháborúután átvette az elszigetelt magyar falvak lakossága,de a kérdés pontos megválaszolásához még további,elsôsorban történeti adatokra lenne szükségünk.

A mezôségi falvak tánckultúrájának intenzitásárajellemzô, hogy még az 1940-es években is beépülhe-tett egy keleti területekrôl érkezô régi stílusú tánc, azún. tîrnava vagy tîrnãveanã, amelyet Martin Györgymég gyors dûvôs, forgatós páros táncként ismertet.Jelentése kb. Küküllô menti, ami a jelenség terjedésé-nek irányát jelzi. A Maros–Küküllô vidékén, vala-mint Marosszéken gyakran korcsos névvel jelölik ahasonló zenére járt páros táncot. Valószínûleg ennekköszönhetô, hogy a magyarországi táncházasok kö-rében tévesen a korcsos elnevezés terjedt a fent leírtmezôségi tánccal kapcsolatban. A jelenség egyértel-mûen román közvetítéssel jut el a Kelet-Mezôség fal-vaiból a területünkre. Belsô-Mezôségre elôször atánc kísérôzenéje kerül be, amire a helyi forgós-for-gatós táncokat igyekeznek alkalmazni, ami a gyorstempó miatt rendkívül virtuózzá és látványossá vá-

lik. Az ötvenes években a kelet-mezôségi és a Ma-ros–Küküllô vidéki román férfitáncot (ponturi) átve-szik és táncolják erre a zenére a mezôségi románok,majd késôbb a magyarok is, szintén tîrnãveanã elne-vezéssel. Közép-Erdélyben gyakori, fôleg a régi stí-lusú táncok esetében, hogy ugyanarra a kísérôzenéreférfi, illetve páros táncot járnak. (pl. néhány nyugat-és belsô-mezôségi faluban a verbunk esetében) Mar-tin ezzel kapcsolatban komplex szociotípusú táncokkevert mûfajú, polimorf kategóriájáról beszél.

Néhány idôs adatközlô emlékei szerint a két vi-lágháború között az iskolákban oktatták a románnemzeti táncnak számító sîrbát, ami azonban nemkerült bele a belsô-mezôségi falvak organikusanhasznált tánckészletébe.

A nemzeti romantika tánctípusaiA 18. században kialakuló magyar nemzeti tánc-

típus a verbunkos. A verbunk terminust az általamvizsgált terepen mindenütt ismerik, több helyen asûrû legényes tánctípus helyi elnevezéseként használ-ják a románok és magyarok egyaránt, magára a ver-bunkos zenére viszont gyakran páros táncot járnak.Ahol a verbunkos zenére szóló férfitáncot járnak (pl.Széken), ott megállapítható, hogy a mezôségi ver-bunk tulajdonképpen lassú dûvôs kíséretû, verbun-kos zenére járt sûrû legényes, amikor is a nyolcadosmetrumú legényest ráhúzzák a negyedes metrumúverbunkos zenére. Érdekes viszont, hogy az erdélyiMezôség azon részén, ahol a sûrû legényest nem ver-bunknak hívják, ott a ritka legényessel együtt magyartáncnak nevezik (esetenként a sûrû illetve ritka jelzôthozzátéve).

A másik nemzeti tánctípusunkkal, a csárdássalkapcsolatban az erdélyi Mezôségen rendkívül ve-gyes képet találunk. A 19. század elsô harmadábankialakuló zenei- és tánctípus nyugati és keleti gyöke-reit jól ismerjük. A csárdás zenéje közismert, de magaa tánctípus nem válik uralkodóvá az erdélyi Mezôsé-gen, ahova vélhetôen csak az 1800-as évek végén ke-rül el. Alapvetô mozdulatát (kettôslépés) használjákugyan, de a csárdásként ismert tánc formakincsébenteljesen megegyezik a korábbi forgós-forgatós tánctí-pus helyi változataival (szökôs, sûrû csárdás). A 19.század közepén keletkezett új stílusú népdalokat arománság és magyarság egyaránt kedveli és hasz-nálja a csárdás zenében. Ezt a tánczenét a magyarok alegtöbb helyen csárdásnak, ritkábban cigánytáncnakhívják. A románok is használják mindkét elnevezést(ceardaš, øiganešte), de a csárdást, mint táncot magyar-nak tartják. A kérdést bonyolítja, hogy a korai csár-dás zenét ma már egyik etnikum sem tartja magyar-nak. A magyarok ilyenkor gyakran a román csárdás,vagy cigánycsárdás kifejezéseket használják. Újabbtánczene a magyar csárdás, amely kizárólag 20. száza-di magyar népies mûdalokat, nótákat tartalmaz.Ezek elterjedésében rendkívül nagy szerepet játszottaz iskola, a városban szolgáló fiatalság, a katonasá-got megjárt férfiak, valamint a falvakba ellátogatóvárosiak kulturális közvetítô szerepe. A magyar nó-tákra járt tánc formája is teljesen megegyezik az elô-zôkével, de a románok ezt egyértelmûen magyartáncnak tartják. Ugyanakkor több olyan román tánc-alkalmon részt vettem, gyakran egyetlen magyar-ként, ahol a zenészek csárdást muzsikálva, magyarnótákat is használtak. Meglepetésemre a román ven-dégek ezeket a dallamokat ismerték, sôt láthatóankedvelték is. Magyar lakodalmakban is hasonló je-lenségeket figyelhettem meg, román populáris zené-

28

vel kapcsolatban. Terepmunkám alatt többször ta-pasztaltam, hogy az interjúk során a magyarok és arománok egyaránt szívesen reprezentálják saját táncés zenei kultúrájukat, kiemelve, hogy a másik etni-kum táncait nem táncolják, tánczenéit nem használ-ják, a táncalkalmak során azonban ez a kép rendsze-resen hamisnak bizonyult.

A nemzeti romantika korában táncmesterek általösszeállított magyar kettôst az 1950-es években né-hány magyar származású tanító megismertette agyerekekkel (pl. Visában), de a helyiek tánckészleté-be ez a tánc nem került be.

A polgári kor tánctípusaiA polgári kor két jellemzô páros tánca a cseh ere-

detû polka, és a feltehetôen német eredetû sortánc, ahétlépés a 19. század második felében kerül be a me-zôségi falvak tánckészletébe, de Szék kivételévelszervesen nem épül be a táncrendbe. Az újabb tán-cok a folklorizáció kezdeti fokán megrekednek, nemszínezi át ôket az alapvetôen reneszánsz jellegû pa-raszti tánckultúra. Megmarad a zárt kör alakú térfor-ma és a motívumok egyöntetû sorrendje, csak né-hány kivételes tehetségû táncos esetében fordul elônéhány, improvizatív lábfigura és csapás. A szervesbeépülés kezdetleges fokát jelzik a terminológiai bi-zonytalanságok is. A hétlépés gyorsabb változatáraSzéken a legtöbben nem használnak erre külön ter-minust, néhányan bizonytalanul elôre névvel illetik.Visában ezt a táncot ugyanúgy sîrba’n valø(er)-nekhívják, mint a polkát. A polkát és a hétlépést az 1990-esévek elején a lakodalmakban elvétve még táncolta a60 év körüli korosztály, de virágkoruk a hatvanasévek elején megszûnt. A kézfogással, egymás mellettelhelyezkedve járt, egyöntetû, kötött szerkezetû pá-ros sortánc, a gólya a második világháború környé-kén kerül használatba, de rövid divata az 1950-esévek végére kifulladt. A magyar nyelvterületen máraz 18. század végén ismert keringôt, helyi elnevezés-sel német eredetû valcert (valø) környékünkön a kétvilágháború között már táncolják, sokszor sajátosbokázó motívumokkal díszítve. Ez az egyetlen tánc,amit máig minden korosztály táncol a Mezôségen la-kodalmakban és a ritkábban elôforduló bálokon.

A 20. század zenei és táncdivataiAz 1900-as évek elején Argentinából Európába

átkerülô tangó az 1950-es években jut el a belsô-me-zôségi falvakba, de nem válik általánosan használttánccá. A hetvenes-nyolcvanas években elvétve méghasználják lakodalmakban, ekkor a fiatalabb korosz-tály is megismeri, de a hétvégi táncmulatságaikonnem, vagy csak ritkán táncolja. Az angol foxtrott és aNew York-i eredetû twist kísérôzenéjének néhánydallama a nyolcvanas években bekerül a sûrû csárdáskísérôzenéjébe, de maga az elnevezés, illetve a táncszinte teljesen ismeretlen ezen a környéken. A 20.századi társastáncok Belsô-Mezôségre bekerült dal-lamait a tradicionális paraszti tánczenét zenélô ci-gányzenekarok beépítették a repertoárjukba. Ezekcsak olyan táncalkalmakon hangzottak fel, ahol vo-nósbanda szolgáltatta a zenét. A hatvanas évek kö-zepétôl azonban jelentôs változás indult be a kör-nyék falvainak kulturális életében. Az ötvenes évekvégére befejezett mezôgazdasági államosítás, vala-mint a közeli városok (elsôsorban Kolozsvár és Sza-mosújvár) iparosítása miatt jelentôs migráció indulmeg a falvakból a városok irányába. A hatvanasévek végén a belsô-mezôségi falvakba bevezették a

villanyt. A modernizáció következtében a falvak fo-kozatosan kinyíltak az ingázók, a beköltözött roko-nok és a média által közvetített tömegkultúra felé.Megjelent a rádió és a lemezjátszó (pikáp). A falvakekkor ismerkedtek meg a magyarországi nóta- éstáncdalénekesek zenéjével, amely azonban a tánc-kultúrára még nem gyakorolt jelentôs befolyást. Ahelybeliek a következô nevekre emlékeznek vissza:Aradszki László, Harangozó Teri, Koós János, Ko-vács Apollónia. A Magyarországról behozott bake-litlemezek mellett lassan megjelennek az erdélyi ki-adású táncházas lemezek, amelyeken a revival moz-galom egyik kedvence, a mezôségi zene is megszó-lal. A hétvégi táncalkalmak helyszíne átkerült a tán-cos házakból a kultúrházba, ahol pikápos mulatságokatrendeznek. A revival zenére járt tradicionális tánc,valamint a táncdalokra táncolt kötetlen páros, illetvekörtáncok párhuzamosan élnek ekkor még a fiataloktánckészletében, azonban a lakodalmakban és a bá-lokban szinte csak a tradicionális táncokat (a polgáritáncokat is beleértve) járják. Szintén Magyarország-ról importált beat zenét már a hetvenes évek elejétôlkezdve ismerték. Illés, Koncz Zsuzsa, Omega, illetvea külföldiek közül a Beatles zenéjét kedvelték ebbenaz idôszakban.

A nyolcvanas években megjelenô újabb technikaieszköz, a magnetofon (kazetofon) által közvetítettkönyû- és rockzenei stílus kezdi a helyi fiatalok zeneiízlését irányítani. A nyolcvanas évek divatos zeneka-rai: Dolly Roll, Neoton, R-Go, Edda, Piramis, a kül-földiek közül a Modern Talking. Ennek a folyamat-nak eredménye egy újabb táncforma: a párok márösszefogódzás nélkül teljesen szabadon mozognakegymással szemben, vagy laza körformákban he-lyezkednek el. A köztudatban ez a táncforma diszkó-táncként terjed el. Tapasztalatom szerint a tradicioná-lis paraszti tánckultúrában felnôtt emberek számáraa zene- és táncformáknak ilyen mértékû megváltozá-sa már érthetetlen és követhetetlen. A modern tánc-formákat általában a saját tánckultúrájukkal történôviszonyítás alapján nem is tartják táncnak: Lógnak, fi-tyegnek erre-arra. Ugrálnak, mint a majmok. Négertánc.Diszkó? Az is tánc? Álmomban keltenének fel akkor is el-járnám. Annak a diszkónak elmennék a temetésére. Ekkorkezd el fokozatosan kiszorulni a tradicionális zene éstánc a hétvégi táncrepertoárból. A román többségûfalvakban a populáris zenei és tánckultúra máskép-pen alakul ezekben az években. A nyugati eredetû,gyakran Magyarország érintésével Erdélybe kerülôbeat-, rock- és könnyûzenei divat nem hat olyan erôtel-jesen, mint a magyarok esetében. Náluk a román mé-diák által támogatott folklorizált, színpadon megje-lenô népzenei és néptáncstílus, valamint a magyarlakodalmas rockhoz hasonlító, könnyûzenei és bal-kánias népzenei elemeket ötvözô popular-stílus válikkedveltté. Ezekre a zenékre, a mezôségi román fia-talság az idôsebb generációktól örökölt tradicionálistáncformákat használja, gyakran stilizált, színpadiasstílusban. Ennek köszönhetô, hogy a mezôségi ro-mán falvak lakodalmaiban – ha városon rendezik ismeg – rendkívül közkedvelt a reneszánsz eredetû,forgós-forgatós táncforma. Ugyanakkor a nyolcva-nas évek végétôl a román fiatalok is a kultúrházak-ban, illetve a bárokban megrendezett diszkóban szó-rakoznak már, de az általuk kedvelt tánczene mégezekben az években is inkább folklór jellegû, mint amagyaroké. Szintén a nyolcvanas évek végén jelenikmeg az újabb szórakozási forma, a házibuli, ahol akilencvenes évek elejétôl uralkodóvá válik a kemény

29

rock zene. A magyar Beatrice, Pokolgép és Ossian,valamint a külföldi AC/DC, Iron Maiden és Metalli-ca zenekarokról van szó. A kommunista rezsim bu-kása után, a kilencvenes évek közepére a tömegkom-munikációs eszközök hatására a legújabb zenei éstáncdivatok már közvetlen úton jutnak el a Belsô-Mezôség falvaiba. Az amerikai rap és a house stílusokmellett felerôsödik a Balkán felôl érkezô népies ésmodern elemeket egyaránt magába foglaló populá-ris zenék és táncok hatása. A magyar könnyûzene –a Bikini és Republic – egyre kisebb mértékben képvi-selteti magát, a házibulikban, illetve a diszkókban a4/4-es house-zene mellett, egyre inkább a román et-nikus jellegû, páratlan lüktetésû mahala, illetve mane-le válik uralkodóvá. Tradicionális táncokat ma azegyre ritkábban megrendezett lakodalmakon, illetvea magyarországi és erdélyi táncházasok által, kívül-rôl megszervezett bálokon, táncgyûjtéseken táncol-nak.

Összefoglalás. A változást indukáló tényezôkrôlés a kulturális hatások irányáról

A belsô-mezôségi falvak zenei- és tánckultúrájá-ban történt legfontosabb változások azokban az idô-szakokban történnek, amelyekhez jelentôs történel-mi, politikai és társadalmi események köthetôk. Aközépkorban gyökerezô botos táncok divatja legké-sôbb az I. világháborúval megszûnik. Szintén ebbena korszakból származó körtáncok késôi maradvá-nya, a négyes a második világháború után kerül ki atánckészletbôl. A reneszánsz és a barokk improviza-tív jellegû szóló illetve páros táncai közül a legénye-sek a második világháború, illetve a TSZ szervezésután sorvadnak el fokozatosan. A magyarok párkez-dô, aszimmetrikus lüktetésû páros táncát, a másodikvilágháború után már ritkán használják, késôbbi to-vábbélését a táncházmozgalomnak köszönheti. A ro-mánok hasonló jellegû táncának vonulós sortánc vál-tozata a második világháború után tûnik el, a forgós-forgatós változata a TSZ szervezés után veszít ajelentôségébôl, majd a rendszerváltás után fokozato-

san kopik ki a használatából. A 18. századi nemzetiromantika korszakára jellemzô csárdás és verbunkosstílus eléri ugyan a Belsô-Mezôség területét, de nemváltoztatja meg gyökeresen a tánckultúrát. A verbunkcsak alkalmi táncként tartja magát néhány falubanaz 1960-as évek végéig, késôbb bemutató jelleget öltmagára, ma már szinte csak folklór bemutatókon jutszerephez. A csárdás és a magyar csárdás – bár a lako-dalmakban ma is táncolják – a TSZ szervezés utánfokozatosan veszít jelentôségébôl. A polgári táncoklegtöbbjét szintén a hatvanas évekig használják, je-lentôségük ezután fokozatosan csökken. Kivételt ké-pez ez alól a keringô, amely a lakodalmak szertartá-sos mozzanataként (menyasszonytánc) ma is jellemzô.A 20. század közepének könnyûzenei, beat-, és rockze-nei hatásai mind a mai napig hatnak, a lakodalmakmai közönsége (a harminc-negyven éves korosztály)ezen nôtt fel. A mai fiatalság tánckultúráját azonbanegyértelmûen, az 1989-es politikai és társadalmi vál-tozás után a területünkön folyamatosan erôsödô mo-dern amerikai zenei és táncstílusok jellemzik.

A vizsgált kulturális jelenségek irányát tekintveelmondhatjuk, hogy a 20. század végéig a különbözôtörténeti korszakok tánc- és zenei divatjai Nyugat-Európából kiindulva Magyarország érintésével jut-nak el Közép-Erdélybe, azon belül is az általunkvizsgált belsô-mezôségi területre. Ez a folyamat az1990-es években változik meg gyökeresen, amikor isa média által közvetített új, nyugati zenei- és táncstí-lusok már Magyarország közvetítô szerepe nélkülhatnak. Érdekes jelenség, a keletrôl érkezô a mahalaés manele-zenék, valamint a kapcsolódó törökös jelle-gû hastánc-formák egyre nagyobb térnyerése, ami avizsgált terület és feltehetôen egész Erdély populáriskultúrájának balkániasodását jelzi. A jelenkor tánc-és zenei kultúráját vizsgálva úgy tûnik, hogy a mé-dia által támogatott uniformizáló hatások eredmé-nyeként elhalványulnak a korábbi korszakok tánc-és zenei kultúrájára jellemzô nemi, etnikus és egyébtársadalmi különbségek.

VARGA SÁNDOR

Szabóné Tatár Erzsébet 1932. március 25-én szü-letett Szentmátéban, a volt Szolnok-Doboka várme-gye délkeleti határán, a mai Beszterce-Naszód me-gye déli részén, a Mezôségnek majdnem a peremén,földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó kö-zépkorú szülôk ötödik, legkisebb gyermekeként.1941-ben, az apa halála következtében megbomlott acsalád munkavégzési egyensúlya, és a legkisebbgyereknek is részt kellett vállalnia a mezei munká-ból. Gyerekkori vágya, a továbbtanulás a másodikvilágháború kitörése miatt beteljesületlen maradt. Aháborús években a beteges anyjának egyedüli táma-sza maradt, vállalva a megélhetést biztosító nôi ésférfimunkát egyaránt. Aztán én lettem a rudasló is mega hátasló is – jellemzi helyzetét.

Nôvére férjhez ment és elköltözött a háztól, na-gyobbik bátyja soha nem tért vissza a fogságból, kö-zépsô bátyja háborús bûnösség vádja alatt rótta leegy évtizednyi fegyházbüntetését, a kisebbik bátypedig a négy évi orosz fogságból alig szabadulva ka-tonaszökevényként hónapokig ült börtönben. A mi-nimális jövedelem megszerzése mellett az otthonma-

radt anya és lánya a kötelezô ruhanemû- és ételcso-magokat is elôteremtette a két elzárt báty számára.

Szabóné Tatár Erzsébet a szülôi házat csupán párhónapra hagyta el, mivel 1950-ben kényszer- és egy-ben érdekházasságot kötött egy testi fogyatékos agg-legénnyel. A sikertelen házasság törvényes felfüg-gesztése után beteljesedett a nôvére jóslata: a kiseb-bik leány maradt anyja gondozója a szülôi házban.1952-ben ismét férjhez ment. Második férjével ötgyereket neveltek fel. A család termôföldjeinek gon-dozása mellett az állami gazdaságban, illetve a kol-lektív gazdaságban dolgoztak, valamint a katolikustemplomnál vállaltak szolgálatot (harangozás). 1962-ben a családi telek körüli viták miatt a férj falujába(Buzába) költöztek, de egy év múlva ismét Szentmá-téban folytatták mindennapjaikat, az újonnan felépí-tett házban. A megfeszített munka (házépítés) követ-keztében Szabóné Tatár Erzsébet egészségi állapotamegromlott, a kórházakból hazakerülve sokszorcsak az ágyban kézimunkálhatott. A háztartásban, agyereknevelésben leélt évekre utalva fogalmaztameg állapotáról: viselem, mint a ruhát, a betegséget.

Szabóné Tatár Erzsébetálom- és látomástörténeteibôl

30

1997-ben elveszítette egyik leányát és férjét. Jelenlegfiával, kisebbik lányával és ennek gyermekével élegy háztartásban, de mindennapjait többi unokája ésdédunokája jelenléte teszi teljessé.

Szabóné Tatár Erzsébet életét nagymértékbenmeghatározta az isteni gondviselésbe vetett hite.Édesapja katolikus, édesanyja református vallásúvolt, és a helyi közösségben élô szokást követve fiai-kat a katolikusnak, lányaikat a reformátusnak nevel-ték. A felekezeti hovatartozás ellenére a család min-den tagja részt vett mindkét gyülekezet hitéletében,és alkalmazta az Istennel való kapcsolattartás leg-több módozatát (imádkozás, keresztvetés, rózsafü-zér-használat). Vallásos szemlélete erôteljesen tükrö-zôdik elbeszéléseiben, a hétköznapjairól szóló beszá-molóiban, élete fordulópontjait értelmezô és megö-rökítô narratíváiban.

Álmainak, látomásainak repertoárját 2002 ótatöbb beszélgetésünk alkalmával gyûjtöttem fel, leg-utóbb 2007 áprilisában. Néhány álmát és annak kon-textusát Szabóné önéletírásában, 1998-ban leírta. Azálmokhoz való viszonyulását élete kontextusában le-het vizsgálni. Az álom szerinte az isteni gondviselésjele, Isten megnyilatkozásának közege. Álomban Is-ten üzen az embernek, álmában az ember lelki szemeivellát, az üzenet képi formában való kinyilatkoztatásátviszont értelmezni nem tudja. Az élettörténet, mint atörténetek füzére megvilágítja azt a szociális és kog-nitív hátteret, amely biztosította, hogy Szabóné az ál-mot a transzcendenssel való kommunikáció egyikformájaként, az álomban látottakat pedig a valóbanmegtörtént események hiteles reprezentációjakéntértelmezze. Számos történet számol be arról, hogyszüleivel és a szomszédasszonyokkal való interakci-ója során hogyan tanulta meg szûk közösségének re-alitásait. Ahhoz, hogy Szabóné álmainak motívuma-it a narratíváiba átemelje, szükséges, hogy jelentésseltöltse fel azokat, és mint jelentéssel rendelkezôketforgalmazza a közössége is. Férje, valamint sógornô-je is rendelkeztek az álom és az álommotívumok ér-telmezési képességével. Édesanyjának egyik barát-nôje megfejtette egy, a kommunizmus huzamossá-gát elôrejelzô álmát. Ô leplezte le elôtte azt is, hogyhosszan tartó betegségének, gyengeségének az oko-zója a meghalt édesanyja képében hozzá járó ördög.Ugyancsak az ördög látogatta ôt a kórházban, feketemacska képében. Mindannyiszor imádsággal véde-kezett a gonosz ellen. Családtagjai, ismerôsei számá-ra is többször, több alakban jelent meg az ördög (fe-kete kiskutya, légej, szép kisasszonyok stb.), mind-annyian védôtechnikák alkalmazása révén maradtakbántatlanul (keresztvetés, nappali órára halasztottközlekedés, szaladás stb.)

Az álmok elmondásának jól meghatározott nor-mái vannak, amelyek betartása vagy megszegésemeghatározza az álmoknak a valóságban való kime-netelét. Reggeli arcmosás elôtt kiprovokálja az álomgyors beteljesülését, utána viszont nemcsak az álom-ban megjövendölt rossznak a késleltetését, hanemannak teljes elmaradását is biztosíthatja. Eszerint anem kívánt események, állapotok elôidézése vagykivédése az álmodó felelôsségén múlik. Környezeté-ben több családtag megálmodta életének egyes ese-ményét: édesapja megálmodta halálát, annak bekö-vetkezte elôtt egy évvel. Egyik bátyjának feleségemegálmodta gyereke halálának gyors eljövetelét.

Szabóné több alkalommal álmodta meg betegsé-geit, és több betegeskedése alatt álmodta meg fel-gyógyulását. Az álmában megjelenô örömhírt mon-

dók ôsz öregasszony, ôsz öregember, Jézus alakját öl-tötték magukra. Az említettek ugyanakkor ôt nevez-ték meg szenvedése kiváltójaként: nehézségei köze-pette halálát óhajtotta, ezért Isten megharagudott rá.Máskor ellenséges cselekvés áldozatává vált: álmá-ban megmutatkozott, amint a román harangozó csi-nálmányt készített neki. Ezt az információt megerô-sítette az encsi pap is, aki három misetartással járulthozzá Szabóné gyógyulásához, és biztatta ôt továbbiböjtölésre, mígnem végleg felgyógyult. Fiatalkorábanmegálmodta az egyik udvarlójától való elválás bekö-vetkeztét. Ugyancsak álmában mutatkozott meg má-sodik férjhezmenetelének megvalósulása – ezt jelezteneki a misetartás céljából felkeresett mocsi pap is. Sa-ját házasságán kívül legfiatalabb lánya és egyik uno-kája házasságának bekövetkeztét is megálmodta.

Életének egyik legfájdalmasabb élménye a haran-gozás tisztségétôl való megfosztása volt. Szüleivelegyütt 52 éven keresztül szolgáltak a római katoli-kus templom harangozóiként. A tisztségtôl valómegfosztást megelôzôen többször voltak a harango-zással kapcsolatos ijesztô álmai. Halott édesapjaszintén visszajárt a telekre, egyik fiát rendszeresenannak szálláshelyén, az istállóban gyötörte. A csalá-don kívül a szomszédok is evidenciaként kezelték azapa látogatását.

Szabóné életének színterei (ház, telek, kert, utca,híd, mezô) mellett saját rutincselekvéseire is ráismertálmában: jól ismert receptjei szerint ételt fôzöttmagának– ennek köszönhetôen a böjtnapot követôreggelen sem érzett éhséget. Kellemes emlékei az ön-kívületi állapotban átélt élményei: többször virágosmezôn járt, családtagjait, gyerekeit látta, és nagy bol-dogságot érzett. Szûz Mária álomban való megjele-nése pedig máig tartó örömet jelent számára.

Szabóné álmainak jelentését az éppen aktuálisesemények kontextusában fejti meg. Léteznek vi-szont olyan álommotívumok, amelyek állandó jelen-téssel bírnak számára, amelyek az álomjelenet egé-szébôl kiragadhatóak; így például a kukorica, szilva,paszuly, gyöngy egyaránt a könny metaforái, a szenta szenvedés, a templom a szomorúság jelképe, a vi-rág a meglepetés megfelelôje. A különféle színek isállandó jelentést hordoznak: a zöld a gyors beteljese-dés jele, a piros a remény, a fehér a meglepetés elô-hírnöke. Vallomásaiból az derül ki, hogy az álmokegy kódrendszert alkotnak. Azok, akik jelentôségettulajdonítanak nekik, és útbaigazítást, támogatástvárnak tôlük a mindennapok, de fôleg a krízisállapo-tok megéléséhez, lassan-lassan megfejtik, vagy leg-alábbis megsejtik jelentésüket.

TATÁR ERZSÉBET TÍMEA

[Meséljen az álmairól, Erzsi néni.] Hát, mesélhe-tek, me én annyit álmadak, szinte minden ijjel álma-dak. De az álmok mind igazak. Az ember amika ál-madik, akka a lelki szemeivel lát. Isten mindentmegjelent az embernek – álmába, de az ember nemtudja, mire vélje. Például én megálmadtam ezt anagy betegségemet is, megálmadtam. Mielôtt mostbeteg lettem volna álmodtam, ennek elôtte huszon-két évvel, és megálmodtam, hogy az életem teli leszszenvedéssel, kereszteket álmodtam, álmomba lát-tam. Fel vótak aggatva a kerítésre, a drótkerítésremind kicsi keresztek vótak felaggatva egy darabig, saztán egy nagy kereszt, vót egy nagy fakereszt, ami-lyen van minden román templomnál, katolikustemplomnál is vannak felállítva olyan keresztek, és

alatta vót egy kicsi kereszt, amit a romának szoktakvinni, síremlékül visznek, fejfának. Égy fekete ke-reszt, oda vót lapítva amellé a fakereszt mellé. On-nan arra egiszen az útig má a kerítés tiszta vót, demá kevés vót, kevés kerítés vót egészen az útig. Úgy-hogy nem sok lesz immá a végig, tiszta lesz az út, kilesz nyitva az utam.

Ennek elôtte, mika még ebbe a nagy betegsigbevótam, újra álmodtam, hogy – is most evvel a beteg-siggel is megálmodtam, habár nagy beteg vótam, le-mondatt az orvos is rólam, mindenki, lemondatt acsalád rólam, mindenki lemondatt, annyira vótam:öntudatlanul. És nem tudom, hogy hogy vótam.Nem tudam, elfelejtettem. Álmomba eljött egy öre-gasszany, azt mondta nekem, hogy: – Azér vagy be-teg, mert haragszik réád az Isten. Megharagudt réádmert mind kérted a halálodat. S ezér a Jóistenmegharagudt réád, mer neked nem szabad, hogymeghaljál még. Te nem halsz meg még, nem szabad.Többet ne kérd a halálodat! – S evvel az öregasszonyeltûnt s én megébredtem. Itt vagyak, átalmentemezen a nagy szenvedésen is, megmaradtam. Meghar-coltam a halállal. Erôsebb voltam a halálnál: kezetfogtam vele, de itthagyatt.

Ennekelôtte, ennekelôtte a betegség elôtt újra ebbea betegsigbe vótam, ebbe a végkimerültségbe, végki-gyengülésbe, hogy mondjam, azonos a vérrákkal.Akko is álmodtam, hogy nem fogok meghalni. Habárnagyon sokat is imádkozak, sokat is imádkoztam,mert csak az tart, az Isten kegyelme fenn most is,hogy bennem van még a lélek, hogy: még élek. Amégbírok szuszogni. De erôm az nincs. Nem tudok egyszalmaszálat keresztül tenni ezér a házér. Keresztbetegyek egy szalmaszálat, nem. Minden úgy marad,ahogy, ahogy hagyják, úgy kapják. Én nem bíram csi-nálni többet suhase, nekem meg volt mondva: hogy-ha még visszaver, most már harmadszor voltamvisszaverve ebbe a betegsigbe. Kétsze kiköptem a vé-remet, kétsze kaptam vért, perfúziókat, akko még fia-talabb vótam, de most má nem adtak semmit, mehetvenöt éves korba azt mondtam: – Minek kell ne-kem orvos, nekem fenn van az orvosam az égbe. Énbíztam, hogy meg fog gyógyítani, s vissza fog hozni,ha van napam az életre még, s kínlódni valóm, amitlekínlódjak. Na aztán ezt akaram elmondani, hogyennek elôtte miko még olyan nagy beteg vótam, vagyhuszonkét éve, akko is álmodtam, hogy: egy nagyhídan vótam, be vótam támaszkodva a híd karjába, seljütt égy öreg ember, fehér haja vót, fehér szakálla,tiszta fehér gyócsruhába vót. S azt mondta nekem: –Nagy beteg vagy, nagyon szenvedsz, de a te átkadathúzad. – Miért, mondam. Mit tudtam én cselekedni?– Nem cselekedtél, hanem ha valaki tégedet megbán-tott, olyan buta vótál, hogy magadat átkoztad. Min-dig azt mondtad, hogy bár az Isten venne ki közülek.Jóisten meghallgatta, és kivett közülek. Annyira,hogy mindegyik azt csinálja, amit akar! Te tehetetlenvagy, te semmit nem csinálhatsz.

Nekem még a vizet is a kanállal engedtik a szám-ba, nekem annyi erôm nem vót. És azt mondta azember, de nem vette: – Neked nem szabad meghal-jál. Elhaladtam újra. Iltem azóta má sok éve, ennekelôtte má vagy huszonvalahány, huszonhárom–hus-zonnégy éve.

Annak elôtte újra álmodtam, láttam álmomba azÚr Jézust, és láttam álmomba Szûzanyát. Akkor lelkiszemeimmel láttam akkor is. Álmodtam, hogy egyerdô alatt vótam, van nekünk egy fôdünk az erdôalatt, s ott vótam a férjemmel, s ott vótam a gyerme-

kikkel, még az unokáim is ott vótak, s minthaKolozsvárrul jütt vóna egy ágyugolyó az égen, olyantüzesen jütt az égen, s mintha küdtik vóna Besztercé-re azt az ágyúgolyót, s én niztem utána, de hallattam,hogy mika leesett, égy nagy-nagy hangot, mindamiko adacsapódik: supp! Na mondam a férjemnek: –Ez nem ment Besztercéig, ez ide esett le közelbevalahuva, lehet Lekencére. S hozam vissza a tekintete-met az égen, lássam, még jün vagy égy ágyúgolyó? Sakkor Mátyás király dombja felett, van nálunk égydomb, ahol megebédelt Mátyás király amikor járt er-refelé Máté felé, Szentmáté felé, itt megebédelt akatanáival, és ott szembe avval a dombbal látok azégen egy órát. Egy nagy órát. Pontosan hat óra vót.Na, akkor eltûnt mind a televízióban a filmek, hogytûnnek el, úgy eltûnt az óra, s megjelent egy fehér bá-rány. De csak a feje s a nyaka jelent meg, göndör-gön-dör szôre egisz a válláig. Csak a nyaka s a feje. Deolyan szép vót az a bárány! Hallgattam akkor is, nemmondtam semmit, de amikor az órát láttam, akkormondtam a férjemnek, ni, igen, akko mondtam, hogy:– Ni égy óra az égen Mátyás király dombja felett. Smiko megjelent a bárány, hallgattam. Eltûnt, s akkomegjelent az Úr Jézusnak az arca. Egisz a válláig. Lát-tam azt a nagy dicsôsséget, glóriát a feje felett, de énolyan szépet életembe nem láttam, mind amilyenszép vót az Úr Jézus arca álmomba. És olyan nagyszeretetet éreztem, hogy nincs kéz, azt nem lehet ki-mondani, se nem lehet leírni azt a nagy szeretetet,amit éreztem iránta. S akko eltûnt, s megjelent a Szûz-anya, Szûzmária. Neki is megvolt az a glória a feje fe-lett, s akkor elkiáltottam magamat: – Ni, Jézus Krisz-tus! – Hunn, te? – Ott né az órába – mondtam a fér-jemnek. S amikor megjelent Szûz Mária, akkor: – Ni,Szûz Mária is! Szûz Mária, Jézus Krisztus, várjatak!

Összefogtam a kezemet. –Várjatak! – úgy kiabál-tam –, jövek. Olyan nagy tövises borozdákan ugrot-tam le, mezítláb vótam, de nem szúrtak a tövisek,nem törôdtem. Azt a szeretetet nem tudtam, ha so-káig tartatt volna, lehet meghasadt volna a szívemvagy belebolondultam vóna, nem tudam mi lettvóna, me nem tartatt sokáig ez, csak pillanatig tar-tatt. És azt a szeretetet én a szívem mélyére zártam,mai napig érzem azt a szeretetet. Minden szülô, sze-reti a gyermek is az anyját, de aztán annak a szeretet-nek a századrisze nincsen meg a szülôbe mind amitén éreztem. Belé lehet halni abba a nagy szeretetbe,amit Jézus irántunk tanúsít és azért halt meg.

[És hogy ébredt meg akkor?] – És, hogy, hogy,hogy, szöktem keresztül a tüvises borozdákon, hogy„Várjatak, mer jüvek”, akko má ugrattam keresztül aférjemen le az ágybul, s a férjem megfogott: – Mit csi-nálsz?! Jaj, s ott még megdöbbentem, megijedtem, smondtam: – Jaj, milyen szipet álmodtam, ni mit ál-modtam! Há, én éreztem, úgy megnyílt a mellembe,valami úgy meg, mintha kétfelé nyílt volna valami, sa gyomramba éreztem egy olyan érzést, olyan külö-nös érzést mintha a szívem nyílt vóna kétfelé. Igaz,akko este olyan hitbül imádkoztam, hogy megsegí-tett a Jóisten, és Jézus velünk vót, me ki voltunk la-koltatva a házból, Buzába, más faluba, a férjem falu-jába, a szülôfalujába, s annét kellett visszajüjjünk az-tán megint, hagy harangazók vótunk, elvettik aharangazást ezek a romának, akik nem akartak áttér-ni az ortodox vallásra. És mivelhogy a méénk volt aházhely, visszahozott, törvényesen, visszahozatott anéptanács, hogy házat csináltunk oda. És hálát tud-tam adni Jézusnak, hogy velem vót.

32