Katona CsabaKádár alatt jobb volt? Egy köteta létezô szocializmus minden-napjairólValuch Tibor: Hétköznapi élet KádárJános korában (Mindennapi történelemsorozat, Budapest, Corvina, 2006.191 o.)

Általánosnak mondható jelenség, hogy egy-egy, bizonyos távlatból már meglehetôsenéles kontúrokkal körülhatárolható történetikorszak (mondhatni: rendszer) lezárulta utána következô évek/évtizedek historikusai el-ôszeretettel fordulnak a közelmúlt (félmúlt)felé. A két háború közötti Magyarországonígy vált különösen érdekessé a Monarchiaidôszaka, amit felerôsített Trianon traumája,1945 után pedig a Horthy-korszak. E folya-matba illeszkedik az, hogy az ország történe-tének második világháborút követô éveit,ezen belül különösen az 1956-tól a rendszer-váltásig tejredô idôszakot (közkeletû és ek-képp némileg elnagyolt nevén: aKádár-korszakot) széles körben övezi erôtel-jes érdeklôdés.

Amennyire természetesnek mondhatóazonban, hogy a történetírás mûvelôinek fi-gyelme jelentôs mértékben összpontosul egylezárt, közelmúltbeli korszakra, amely emlé-keiben, gesztusaiban, mentalitásában to-vábbra is óhatatlanul jelenünk része afféleemlékképként, olyannyira sajátos adalékkalbôvül e figyelem két további tényezô révén.Az egyik a politikai játszótér: az éles kontúr,amely e tekintetben elválasztja egymástól azelôzô és jelenlegi rendszert (diktatúrát és de-mokráciát), óhatatlanul rányomja bélyegétannak megítélésére, számos területen gátatvetve a tisztán történeti vizsgálatnak. Ennekjegyében született aztán több olyan, de iuretörténeti, de facto nagyon is politikai, de leg-alábbis politikai áthallásokkal teljes munka,amely nem történetiségében, hanem a politi-kához tapadó érvek mentén és/vagy azzalelegy indulatból közelítette meg a témát.

A másik sajátosság az ún. közvélemény(horribile dictu: gondolkodó közvélemény)egyedi színeket hordozó, nagyrészt kétségkí-vül nosztalgiával kevert érdeklôdése a KádárJános nevével fémjelzett korszak iránt. Ezrészben arra az elképzelésre épül, hogy most

majd kiderülhetnek a bukott diktatúra „nagytitkai”: az ez irányú figyelem azonban teljes-séggel mentes a nosztalgikus felhangoktól ésinkább az elôzô témához kötôdik, hiszen po-litikai/világnézeti elemekkel erôsen átszôtt.Sokaknak ellenben (az ún. „rendszerváltásveszteseinek”) immáron a régi szép idôk il-lúziója kezd mind határozottabb képet ölteni,hasonlóképp az elsô világháborút megelôzôún. boldog békeévek nosztalgiájához: elhal-ványulnak a (kései) kádári rendszer azon jel-lemzôi, amelyek miatt oly sokan vágytaknyugatra, ellenben jóval erôsebb színezetetkapnak azok, amelyek napjainkból hiányoz-nak: az (igaz, szûkre szabott kereteken belülérvényesülô) kiszámíthatóság, a közbizton-ság, a szociális háló stb., nem is szólva az ’50-es évek második felének durvamegtorlásairól.

Mindezek figyelembevételével és tekin-tettel arra, hogy a történetírásban is mind na-gyobb teret kap a hagyományos politika- éseseménytörténet rovására (mellett) a hétköz-napok történetisége, teljességgel indokolt Va-luch Tibor könyvének témaválasztása. AKádár-korszak hétköznapjainak feltárása atörténész régóta mûvelt kutatási területe,azaz nem arról van szó, hogy a divathullám-nak engedve kézbe vett egy kvázi eladhatótémát, hanem publikációk sora jelzi az etéren végzett munkáját. Többéves kutatáseredményét tarthatja tehát kezében az olvasó,ha Valuch Tibor munkáját leemeli a polcról.

Leemelnie pedig feltétlen érdemes annak,aki csak kicsit is nyitott a történelem iránt.Valuch könyvét logikus szerkezet, átgondoltfelépítés, a tárgyalt téma módszeres feltárása,közérthetô, sôt leleményes nyelvezet, karak-teres, de nem megfellebbezhetetlen véle-ményalkotás jellemzi. Nem ítéletet mond,hanem értékel. Erénye továbbá a könyvnek,hogy a cím nem ígér többet, mint amit nyújt:a cirka három évtized hétköznapjainak apróelemeit tárja fel bôséges és változatos forrás-anyag (reklámok, viccek, sajtó, falvédôk stb.)ismerete (ismertetése) révén, nem mellôzveazt sem, hogy betekintést nyújtson szükségszerint az 1956 elôtti idôkre, illetve a rend-szerváltásra is. Olyan, elsôre lényegtelennektetszô, valójában azonban nagyon is korjelzô,a mentalitást híven tükrözô dolgokkal kap-csolatosan, mint pl. az öltözködés, étkezés, alakáskultúra, a szórakozás alkalmai, sôt a ter-mészeti viszonyok(!) stb. Összesen 13 fejezet

110

A B a k o n L e s ô20

08/T

avas

zKatona Csaba: Kádár alatt jobb volt?

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 110

öleli fel a különbözô témákat, azokon belülpedig több témakör tagolja tovább a kötetet.Egy-egy része önállóan is élvezetes olvas-mány, de mint már említettem, a kötet logi-kus szerkezet mentén felépített kiérleltmunka, így egészében is élvezhetô.

Említést érdemel az is, hogy a szerzô nemmossa egybe a Kádár-korszak egyes szaka-szait. Maga a vizsgált idôszak eleve túl hosszúehhez a 20. század gyorsan változó, rohanóvilágában, másfelôl eleve hibás lenne az amegközelítés, ha pl. a Nagy Imre és társai ki-végzését követô konszolidáció idôszakátolyannak tekintenénk, mint a ’60-as évekrégi polgári lakásaiban dübörgô beatre hang-szerelt házibulik idôszakát, a ’70-es évek „la-zulását”, majd a ’80-as évek erjedését. S ezcsupán egy elnagyolt felosztás, Valuch Tibortermészetesen nem így, egyszerûen évtize-dekre szabott kronológia mentén árnyal, sôtegyéni periodizációja a bevett sémákat semköveti mindenben, amikor hét, évszámokhozkötôdô fordulópontot jelöl meg fordulópont-ként.

Ugyanez a tejességgel indokolt tagoltságragadható meg abban is, ahogy a Kádár-kor-szak társadalmát mutatja be. Nyilvánvalóugyan, ám mégis hangsúlyozandó, hogy másvolt az élet a vidék eldugott falvaiban vagy afôvárosban, ily módon tehát a Kádár-korszakszereplôi sem sablonos, egységes figurák, hi-szen a társadalom sosem volt uniformizált(bár akadtak a történelem során erre törekvôszándékok), az egyes rétegek számára mástadott a rendszer, más volt hangsúlyos nekik,így más „ikonokkal” kódolható számukra akorszak (illetve annak egy-egy szakasza).

Mint talán fentebb is kiviláglott, meggyô-zôdésem, hogy a recenzensnek nem az a fel-adata, hogy afféle tartalmi kivonatot írjonegy-egy munkáról (az rezümé lenne), hanemsokkal inkább az, hogy a kötetet egészébenértékelje, illetve megkísérelje bemutatni eré-nyeit és esetleges hiányosságait, továbbá le-hetôség szerint megpróbálja jelezni, hol vanaz adott mû helye a történetírás palettáján.Az alábbiakban ennek szellemében jeleznékpár olyan fôvonalat, amely megítélésem sze-rint markánsan jellemzi ezt a kiadványt.

Fontos kiemelni, hogy a szerzô elkerültea témát leginkább veszélyeztetô és a kom-mersz felé irányító csapdákat. Elôször is Va-luch nem politizál, nem visz túlzott érzelmielemeket munkájába, vagyis sine ira et stu-

dio történészként közelít az érzékeny témá-hoz. Történészként nyilván bizonyos mérté-kig homo politicus is, a korszak egy részétmaga is megélte, így nem csupán tudásbeli,de érzelmi emlékei is vannak, ennek azonbannincs, nem lehet köze a kötethez. Ez pedig,bár természetes kellene, hogy legyen, a gya-korlatban méltánylandó erény egy jelenkor-történettel (is) foglalkozó történész esetén.

Másodszor elkerüli a nosztalgiázás csábítólehetôségét. Pl. a Youtube révén az internet(sajátos ellentmondás: egy végtelenül mo-dern kommunikációs eszköz, aminek kont-rollálása — történelmietlen felvetés! — súlyosgondot okozott volna a Kádár-rendszer szá-mára) ontja a ’70-es, ’80-as évek reklámjait(Pécsi Kesztyû, Márka, Róna stb.), a nyáriBudapest nemzetközi attrakcióján, a Szige-ten, világsztárok ide vagy oda, rendre telt házelôtt léphetnek fel a Nosztalgiasátor elôadói,a különféle kereskedelmi csatornáknál kulcs-szó a retro. Kínálja hát magát, hogy ezt a di-vathullámot meglovagolva írjunk népszerûtörténelmet. Valuch azonban „csak” él, denem visszaél azzal az eszközzel, amely meg-adatik a közelmúlttal foglalkozó történész-nek: számos dolgot nem kell értelmeznie,kifejtenie olvasói egy része — konkrétan a 30-as és annál idôsebb korosztályok — számára,mint pl. egy kora újkort tárgyaló mû írójának(mert mi is az a Szepesi Kamara pl.?).

E ponton pedig feltétlen fel kell hívni a fi-gyelmet arra a kettôs fénytörésre, ami jósze-rivel minden, a közeli múlttal foglalkozószakmunka esetében jelen van: egy bizonyoskornál fiatalabb olvasó számára már legfel-jebb felmenôi elbeszélésébôl lehet ismerôs eza világ, közvetlen tapasztalata nincs. Kettôsolvasata van tehát a kötetnek, szükségszerûenés kikerülhetetlenül kétféle olvasót kell meg-szólítani, értelmezést nyújtani számára. Min-denesetre a humort sem nélkülözô, elevenszöveg azok számára is kellô betekintéstnyújt, akik érzelmileg nem érintettek/fogé-konyak személyes tapasztalatok híján. Csakegy-két példával (fejezetcímmel érzékeltetve)ezeket az apró nyelvi játékokat, amelyek kö-zött több olyan is akad, ami egy-egy sláger-bôl vett idézetet kölcsönöz: „Ha felépül végrea házunk...” (Építkezési kultúra); A bôségesínségtôl az ínséges bôségig (Vásárlási szoká-sok); „Nyolc óra szórakozás...” (Tömegkul-túra, sport, utazás).

Katona Csaba: Kádár alatt jobb volt?

111

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 111

A szerzô nem is takarékoskodik a „hívó-szavakkal”: márkanevek (S-modell, Trapperfarmer stb.) és fogalmak sora jelzi, hogy bát-ran nyúl ezekhez, megszólítva az olvasót ésafféle cinkos összekacsintással már pusztán eszavak révén megteremti azt a közös teret,ahol történész és a történész munkáját olvasótalálkozhat: legalábbis az az olvasó, aki márélt a tárgyalt idôszak egy részében. Velükmegvan a közös nevezô, ám — és ez a lényeg —Valuchnál ez, nagyon helyesen, nem cél,hanem eszköz. S innentôl szó sincs arról,hogy megpróbálná a nosztalgiát fokozni: ke-resi a magyarázatot arra, mibôl táplálkozik enosztalgia, de határozottan mutat rá, hogymiért indokolatlan ez valójában. A kötetet ol-vasva mindinkább erôsödik az érzés, hogybármennyire is jó visszagondolni a múltrendszer számos elemére, nem véletlen, hogytömegek szomjazták a ’80-as évek végén aváltozásokat, miért voltak egyre többen, akikakkor nem akarták azt, ami volt, hol volt lyu-kas a rendszer, hogyan nyílt fel mind többember szeme pl. a munkanélküliség, az alko-holizmus stb. tekintetében, dacára a rendszerpropagandájának. E fent említett tényezôk —sok más mellett — ugyanis nem léteztek hiva-talosan, a rendszernek pedig fontos elemevolt, hogy ha valamit úgymond „láthatat-lanná” tett, akkor az egyenlô legyen a gon-dolkodásban azzal, hogy az nincs is. A kádárimindennapok történte, a napról-napra tör-ténô kis kiegyezések (durvábban: megalku-vások) értelmezhetetlenek ennek ismeretnélkül: napjaink nosztalgiájának pedig éppennek háttérbe szorulása az alapja.

A harmadik csapda, amit Valuch ki tudottkerülni, a korszakra vonatkozó gazdag és két-ségkívül érzelmekre is ható (lásd sokadszorrais: nosztalgia) ható képanyag. Mindig olcsóés sikeres megoldás a sok képpel, minimálisszöveggel ellátott kötet, ami a vizuális infor-mációk révén azt az érzést kelti az olvasóban,hogy a valóban komoly ismeretet közvetít amunka adott témájáról, holott a képanyag na-gyon sokszor puszta díszítôelemmé silányul,elterelve a figyelmet a valódi kérdésekrôl. Va-luch kötete ennek éppen ellenpéldája: a bô-séges válogatás nem csupán illusztrál, de aszerencsés, sôt értô kézzel megejtett válogatásrévén maga a kép is forrásként „mûködik”,kiegészíti az írott információt, szerves része akötetnek, nem pedig díszes csomagolás.

Mindezen tényezôk együttesen teszik ér-tékessé Valuch kötetét. „...a mindennapoktörténelmének […] sokféle emlékezete volt,van, és sokféle illúzió kötôdik hozzá” — vetifel a bevezetôben a szerzô. E könyv ezekrôlmesél, illetve arról a világról, amelyekbôlezek sarjadtak. Nem kétséges; ahogy aKádár-korszak idôvel mind távolabbra kerüladott kor emberétôl, számos dolog átértéke-lôdik, különösen akkor, amikor majd olyantörténész nyúl a témához, akinek nincs sze-mélyes emléke róla és ama bizonyos, fent em-lített kettôs olvasat is egynemûvé hígul, merteltûnnek a korszakot személyes emlékként ishordozó olvasók. Ez azonban nem csorbítjaValuch munkájának értékét: aki ismerni sze-retné nem „csak” az ország, de (ha benne élt)személyes múltja egy fontos szeletét, az nemulassza el fellapozni a kötetet.

Marcsek GyörgyAz idegen csodálatos életeN. Kovács Tímea:Helyek, kultúrák,szövegek: a kulturális idegenség repre-zentációjáról Debrecen, Csokonai,2007. 172 o.

A debreceni Csokonai Kiadó és a MiskolciEgyetem Kulturális és Vizuális AntropológiaTanszékének együttmûködésébôl létrejöttAntropos sorozat második, Antropológia és iro-dalom címet viselô kötete (Szerk. BiczóGábor, Kiss Noémi. Debrecen: Csokonai,2003) a szerkesztôi elôszóban megfogalma-zottak szerint olyan elméleti alapvetéseknekés diszkusszióknak ad fórumot, melyek kiin-dulási pontja irodalom és antropológia kap-csolatának tisztázása, érvényesítése. A kötetszerzôi által szem elôtt tartott hipotézis sze-rint e két diszciplína olyan szellemtudomá-nyos modell alapja, amelyben szövegek éskultúra egymás megértését feltételezik, ésamelynek alapvetô felismerése az antropoló-giának a szövegre mint médiumra való utalt-sága. A kultúrakutatás ezeninterdiszciplináris vonulatába sorolható N.Kovács Tímea Helyek, kultúrák, szövegek: akulturális idegenség reprezentációjáról címû kö-tete, mely hatodikként jelent meg az Antro-pos sorozatban.

A kötet a szerzô 2002-ben megvédett dok-tori disszertációjának szerkesztett változata,

112

A B a k o n L e s ôKatona Csaba: Kádár alatt jobb volt?

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 112

legfôbb célkitûzése pedig, hogy bemutassa azidegenség különbözô reprezentációs formáiközötti reflexív viszonyt. Mindezt, ahogy akötet szerkezetét felvázoló bevezetô is vilá-gossá teszi, egy tudománytörténeti konst-rukció keretein belül kísérli meg. Azantropológia mint tudományos diszciplínakialakulását kronologikus rendben bemutatónarratíva a szöveg vezérfonala, ebbe szövôdikbele a másság (elsôsorban a kulturális ide-genség) reprezentációjának története, az ant-ropológia „áttekinthetetlenül összetett” (10.)történetének egyik olyan eleme, mely a tu-dományterületek közötti párbeszéd fô motí-vuma is egyben. A dolgozatirodalomtudományi relevanciáját elsôsorbane párbeszéd kialakulásának felvázolása, múlt-béli és aktuális problematikájának körvona-lazása jelentheti. A szerzô kultúra, szöveg ésinterpretáció összefüggéseire elsôdlegesennem az irodalmi érdeklôdés távlatából kér-dez rá, ám az általa hosszabb-rövidebbmódon elemzett, kultúrtörténetileg mérvadóbelátások hasznosíthatónak bizonyulhatnakirodalmi szövegek termékenyebb olvasásá-ban is.

A kötet három fô fejezete közül az elsô(„Helyek”: a kulturális antropológia diszkurzívhagyománya) bizonyul leginkább tudomány-történeti és legkevésbé interdiszciplináris vo-natkozásúnak. A szerzô itt azidegenség-diszkurzus európai hagyományá-nak kezdeteit vázolja fel, kiemelve tapasztalatés imagináció szerepének elemzését. A más-sággal (idegen kultúrákkal) való találkozáslegelsô, megrázó élményének elemzését a 13.században megkezdôdött földrajzi felfedezé-sek tapasztalataival kezdi, s Kolumbusz pél-dáján mutatja be, milyen erôteljesen ésalternatívát nem ismerôen ragaszkodtak azEurópából érkezôk (akiknek identitását —utazó, felfedezô, hódító — szintén a tudo-mánytörténet belátásai befolyásolták, hatá-rozták meg) a „saját” kategóriáinakalkalmazásához az akkor még eredendôen„idegen”-nel való találkozások során. Az ide-gen-saját dichotómia hamarosan a barbár-ci-vilizált ellentétpárrá alakult, ebben alegfontosabb szerepet az írás mint szimboli-kus uralmi technika játszotta. N. KovácsTímea Hayden White fejtegetését veszi ala-pul, amikor „írott” és „nem-írott” találkozá-sának szerepét fejti ki az európai identitásnaka „másik” rovására történô kialakításában. A

barbárt írástudatlansága határozta meg az eu-rópai szemében, amennyiben e hiányosságota saját történelemmel nem rendelkezés jele-ként értelmezve, az európai kultúra viszony-lataiban írták meg az „idegen” történetét. AzEurópában még Amerika „felfedezése” elôttkialakuló diszkurzus így kezdettôl a „saját”fogalmaival definiálta és a „saját” meghatá-rozására („az idegen minden, ami nem asaját”) használta fel a kulturálisan idegennekmutatkozó népeket. Az idegenekrôl írott szö-vegek befogadását elsôsorban hitelességükbizonyossága irányította, mely hitelességetnem feltétlenül az idegenekkel való tényle-ges találkozás alapozta meg, jó példa erreJohn Mandeville 1360-ban kiadott munkája(John Mandeville lovag utazásai a Szentföldre,Indiába és Kínába), mely egészen a 18. száza-dig autentikus beszámolónak számított,annak ellenére, hogy szerzôje sohasemhagyta el Európát. A tapasztalatot meghatá-rozó imagináció sokatmondó példáját mu-tatja be N. Kovács Tímea akkor, amikor idéziKolumbusz naplójának azon részleteit, ame-lyekben az utazó a Mandeville-nél olvashatótoposzokkal helyettesíti az ôslakosok szá-mára érthetetlen (az olvasmányélményekalapján mégis érteni vélt) gesztusait. Az ide-genség megtapasztalása és szöveggé formá-lása tehát egy meghatározott elvárás- ésszövegtérben zajlott. Ezek az elvárások a kul-túra fogalmának eszmetörténeti alakulásasorán változtak ugyan (a felvilágosodásegyenlôség-eszménye, darwinizmus, evolú-ció-tanok, pozitivizmus), ám sem az idegen-ség ábrázolásának módjában, sem azantropológia módszertanában nem volt szá-mottevô a változás a 20. század elsô évtize-déig. Az N. Kovács Tímea által felvázolttudománytörténeti narratívában a következômérföldkô Bronislaw Malinowski lengyelszármazású brit antropológus, akinek nevé-hez a résztvevô megfigyelés módszertana fûzô-dik. Malinowski módszertani újításai azidegenség reprezentációjának olyan új lehe-tôségét kísérelték meg, amelyben az objekti-vitás és a verifikálhatóság játszották a legfôbbszerepet. Tudományos modelljében a szub-jektív mozzanatok kiküszöbölése volt azegyik fô kritérium, mely biztosította a kul-túra mint objektív módon elemezhetô kuta-tási tárgy megformálását.

Annak ellenére, hogy Malinowski mód-szertanában döntôen a természettudomá-

Marcsek György Az idegen csodálatos élete

113

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 113

nyok felé orientálódott, kultúrafogalma egé-szen más elméleti hagyományokból gyökere-zett, s mint ilyen, állandóan újraértelmezésreszorult. Ennek köszönhetô, hogy a Mali-nowski nyomdokain haladó antropológianem volt képes kumulatív jellegû tudás ki-termelésére. E felismerés vezetett el az ant-ropológia humántudományi fordulatához,melynek kiemelkedô szereplôi Victor Turnerés Clifford Geertz voltak. Mindkettôjüket akultúra fogalmának átértelmezése vezette elaz antropológiai gondolkodás megújításához,nem társadalmi-kulturális törvényszerûsége-ket kutattak, hanem a társadalom tagjainakértelmezéseit faggatták. Az értelmezésselegyütt beszivárgó szubjektivitás pedig ettôl akorszaktól kezdve a tudományág önreflexivi-tásának kiváltója lett.

A kötet hosszan és érdekfeszítô módontárgyalja és értelmezi Turner és Geertz mun-kásságának releváns fejezeteit. Mindkét ant-ropológus dinamikus, állandóan változójelenségként értelmezte a kultúrát, ám Tur-ner a rítusokat, mint szimbolikus cselekvé-seket értelmezte a társadalom olvasatánakkulcsfontosságú elemeként. A viselkedés po-zitivista leírása helyébe a megfigyelhetô mö-götti élmény kidolgozását állította, melyélmény nem lehet lezárva egészen addig,amíg nincs kifejezve, illetve lezárva. A lezárásmódja pedig az elôadás, a performance, ígyTurner értelmezésében a kultúra csak el-ôadva, elôadásként létezik. A színház, mintreprezentációs forma megkísérli az írást, anyugati kultúra reprezentációs formáját fél-reállítani és nagyobb fokú közvetlenséget el-érni, látványként és élményként téveplasztikussá az idegenséget.

Clifford Geertz munkásságában a kultúradinamizmusa annak olvasható, interpretál-ható voltában van jelen. Schleiermacher,Dilthey és Ricoeur megfontolásai nyomán atársadalmi cselekvést is a cselekvôrôl leválószövegként értelmezi, mely interpretációtigényel. Ám az adott kultúra cselekvôi nemképesek megfelelôen értelmezni, sem teljesegészében átlátni ezt a jelentés-strukturát,sem pedig kilépni belôle, hiszen, Geertz ér-telmezésében, maguk is a kultúra termékei.Az antropológus az elsôdleges értelmezésekolvasójává, míg az antropológia szövegtudo-mánnyá alakul ebben az összefüggésben. Ge-ertz antropológusa tehát már nem adatokathalmozó természettudós, hanem hermene-

uta, aki saját kultúrája által való meghatáro-zottsága tudatában kísérli meg egy idegenkultúra képviselôinek olvasatát olvasni, egy-ben a sajátot elidegeníteni. Geertz antropo-lógusként tette fel a jól ismert hermeneutikaikérdést: hogyan gazdagítható az öntapaszta-lás a másság megtapasztalásán keresztül?

N. Kovács Tímea értelmezésén keresztülvilágossá válik, hogy már a Geertz és Turneráltal képviselt irányzatok is bebizonyították:a kulturális idegenség bemutatásának mód-jai nem nélkülözik a fiktív irodalmi formákeszközeit. A fikcionálás, a képzelet és a krea-tivitás még nagyobb szerepet kapott azokbanaz idôkben (1950-es évek), amikor a mégmegmaradt érintetlen területek és kultúrákután kutatók archiváló igyekezete minden-hol a nyugati civilizáció romboló hatásávalszembesült. A kötet harmadik, „Szövegek”: amegírt világ, azaz az antropológia antropológiájacímû fejezete az e korszakban kialakult gyar-matosítási gyakorlat és ennek az antropoló-giában lecsapódott következményeit, atudományágnak az írás, mint retorikai struk-túrákat felhasználó tevékenység felé fordulá-sát mutatja be, s így irodalomtudományiszempontból a legizgalmasabb résznek bizo-nyulhat. Az említett évtizedekre tehetô azelsô, fiktív mûveknek álcázott terepbeszá-molók megjelenése, melyek a kutatók és azidegenek között létrejövô interszubjektív vi-szonyok bemutatásával érdemelték ki tudo-mánytörténeti helyüket. A tudományágérdeklôdése tehát a tereptôl az írás felé, a le-jegyzettôl a lejegyzés módja felé mozdult el,azaz elkezdôdött az etnográfiai mûvek (amásság szöveggé alakításának) kritikai elem-zése. Ahogy arra N. Kovács Tímea emlékez-tet, az antropológia egész történetétlényegében a tapasztalat és a szöveg közöttimozgás kísér végig, bár e mozgás csak a 20.század végére válik igazán reflektálttá a tu-dományos gyakorlatban. A könyv így elvezetiolvasóját a „semleges etnográfiai tekintet”metaforikusságának leleplezéséhez, irodalomés antropológia kapcsolódásának igazolásá-hoz. N. Kovács a fentebb említett szerzôk el-méleti nyomdokain haladva mutatja be,hogyan nyeri el egy antropológiai leírás a hi-telesség és az objektivitás álcáját retorikaialakzatok segítségével (ez egyben a kötet leg-jobban sikerült elemzése is). N. KovácsTímea könyve inkább összegzô jellegû, és bársokszor kerülni látszik a kérdés- és problé-

114

A B a k o n L e s ôMarcsek György Az idegen csodálatos élete

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 114

mafelvetést, az általa felvázolt tudománytör-téneti perspektíva világos, érdekfeszítômódon hozza közelebb olvasóját a témához.A dolgozat ott ér véget, ahol az irodalommalfoglalkozni kívánó munkája elkezdôdik: „Azidegenrôl létrehozott szövegek, mint nyelvialkotások képesek az olvasás során új életrekelni. Azok a „csillogó tornyok”, amelyeketMead, Malinowski, vagy Geertz hoztak létre,azok a nagyhatású történetek, amelyek uta-zók és filozófusok tollából származnak, soha-sem fognak veszíteni erejükbôl, mert ez azerô elsôsorban nem a tényekbôl és bizonyíté-kokból táplálkozik, hanem abból, hogy egysajátos (nyelvi) világot tárnak elénk. E szö-vegek termékenysége a valós és az elképzelt,a látott és a megalkotott közötti kölcsönha-tásból ered, a világ és a szövegvilág diskre-panciájából, és ezeknek az (újra)olvasásoknyomán létrejövô eredeti összekapcsolódása-iból. Az idegen kultúrák leírásai ôrzik a „cso-dás történeteket.” (163).

Barna Zsuzsanna —Nedermann Katalin

Van emlék a halál után?Gabriel Garcia Marquez Száz év ma-gány címû mûve a nyíregyházi Mó-ricz Zsigmond Színház 2007/2008-asévadában, Telihay Péter rendezésé-ben

„Az élet nem az, amit az emberátélt, hanem az, amire visszaem-lékszik, és ahogy visszaemlékszikrá, amikor el akarja mesélni.”

Gabriel García Márquez

A kilencvenes években hazánkban rendezôkegy csoportja a társadalmi, politikai problé-mák helyett tisztán teátrális problémák meg-mutatását állítja a készülô elôadásokközéppontjába. A magyar színházi világnakezt a vonulatát új teatralitásnak vagy az új-fajta képiség színházának szokás nevezni.Ezen kevéssé homogén törekvésen belül négynagyobb irányzatot különíthetünk el. Azegyik irányzatot — amely a leginkább közeláll a realista színház világához — a diszhar-monikus szépségeszmény megfogalmazója-

ként aposztrofálhatjuk. Ennek jellemzôje,hogy a tulajdonképpeni realista játékstílust„plasztikusan kidolgozott látványvilágbaágyazzák, és így érik el az esztétizáltságnak ahagyományos színházban” (Kékesi KunÁrpád: A reprezentáció játékai. A kilencvenesévek magyar rendezôi színháza, Színház,1997, 7. sz., 22.) csak ritkán tapasztalhatófokát. A gyönyörûen megkomponált képekmagas fokú esztétikai élményt nyújtanak,ugyanakkor látható mûviségükkel le is leple-zik önmagukat. Felhívják a figyelmet a já-téktér és a játékstílus közötti diszharmóniára,így annak teátrális voltára is. Ezt az irányza-tot képviseli többek között Novák Eszter, Ba-gossy László és Talihay Péter is (lásd KékesiKun Árpád, i. m. 22-29.)

Ugyanakkor Telihay Péter újabb rendezé-seiben megfigyelhetô tendencia, hogy elôa-dásai mozgásvilágát, színészei játékstílusátegyre inkább elemeli a realista színházi jel-lemzôktôl, ezáltal közelítve azokat a látvány-világ stilizáltságához. Ezt bizonyítja a Száz évmagány nyitójelenete is. Egy nôt látunk aszínpad közepén, aki a múltjára emlékezik,mesél. Mozgása szimbolikus, ismétlôdô, nemfelel meg azoknak a sztereotípiáknak, ame-lyeket a mesélés aktusához kapcsolnánk. Azismétlôdô mozgássorok rendkívül dominán-sak. Jobb kezét elhúzza a szeme elôtt, majdegy kérdôjelet ír le vele, megpróbálja el-ôhívni az emlékeket. Ez a mozdulatsor folya-matosan ismétlôdik a darab során. Az anyakezdi az elôadást, ô hívja be a többi szereplôta játéktérbe, mindegyikôjüket ugyan azzal amozdulatsorral — a testére üt mindkét tenye-rével. Nemcsak a kezdet, hanem az egész el-ôadás is köré szervezôdik, ô idézi felszámunkra múltat, az ô szûrôjén keresztül is-merjük meg történetet, s éppen ezért ô a nar-rátor is, így válik a darab központiszereplôjévé. Marquez regényszövegében — azeurópai családregény hagyománytól eltérôen,ahol egyértelmûen patriarchális társadalmirend érvényesül — eleve az anya áll a család ésa közösség középpontjában.Ahogy a családota történet során teljes erejébôl tartja össze azanya, úgy tartja össze az egész elôadást Ur-sula, a vak, százhúsz éves asszony. Bal mell-kasán, a szíve fölött egy tetoválás található,stilizált Nap-kép, amely az elôadás soránszimbólumként kezd el mûködni. A tetoválásprimer jelentése szerint a skorpiócsípés hege,másodlagos szinten azonban elôhív rengeteg,

Barna Zsuzsanna — Nedermann Katalin: Van emlék a halál után?

115

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 115

a kultúrtörténetben a Naphoz kapcsolt jelen-téssíkot. Elsôsorban az idô múlásnak szim-bóluma, s ezt éppen az az asszony viselimagán, aki már szinte halhatatlannak minô-sül. Emellett a nap — és annak minimalizáltábrázolási módja a kör — már az ôskortólkezdve az istenekkel való kapcsolattartás jel-képeként jelentkezik. (Macondo lakosainakIstennel való szoros kapcsolatára több utalástis megfigyelhetünk a darabban. Ilyen az em-lékezés-jelentben mindenki szájából el-hangzó, tehát globálisan megôrzendô emlék:„Van Isten!”, és az elôadás zárlatában megje-lenô szentképek is.) Mindezek felett tekint-hetô egyfajta stilizált szemnek, amelyet a vaknô pontosan a szíve fölött visel. Látását érzé-seivel, megérzéseivel helyettesíti, ahogyanezt a szöveg szintjén is artikulálja. (A szív ésa szív általi „látás”, mint a dolgok helyesmegítélésének kulcsa hosszú kultúr -és iro-dalomtörténeti utalásrendszerbe illeszthetôbe.) Ezt erôsíti meg az a visszatérô mozdu-latsor is, amely során Ursula a földön ülveteljes felsô testével mozogva megpróbál el-húzódni, kikerülni olyan dolgok elôl, amiketcsak ô lát, mi nézôk, csak az asszony mozgá-sából következtethetünk létezésükre.

A kinezika stilizálása rendkívüli hang-súlyt kap az emberi kapcsolatok jelzésében is.Ilyen az a végtelenül egyszerû, mégis rendkí-vül jelentéses mozdulat, amely a halott JoseArcadio és élô felesége közötti viszonyt jelzi.A nô csak akkor hallja és látja halott férjét,ha fogja annak kezét. Mikor kezük összekul-csolódik képesek egymással kommunikálni.Viszont amikor a fizikai kapcsolat megsza-kad, a férfi szelleme megszûnik létezni Ur-susla számára. Hasonló stilizáció figyelhetômeg a szexuális aktusok interpretálásában is.A szerelmi aktus egyfajta ütlegeléssel, egy-más testének ütemes csapkodásával helyette-sítôdik. Ezen jelenetek nagyban építenek amozgássorhoz kapcsolódó hanghatások je-lentésalkotó erejére. A két ellentétes érzelem,a túlfûtött szeretet és a gyûlölet cselekvésbelireakciója, felcserélôdik egymással, ugyanak-kor dekódolásuk semmiféle nehézséget nemokoz a nézôk számára. Az elsô ilyen jelenetután, amikor az unokatestvérek közötti vér-fertôzô viszony beteljesül a színpad háromoldalán piros vásznak zuhannak le az égbôl.Megjelenésük bezárja az addig nyitott teret,mintegy elôre vetítve a család történetét. Ötember halálát szintén az égbôl lehulló vörös

szalagok jelzik. Ezek úgy esnek a játéktérbe,hogy egyik végük színpad fölött, középenrögzítve marad, másik végüket pedig az ál-dozatok egyenként a tér négy csücskében he-lyezik el. Az utolsó szalag az utolsó halotté,Ursuláé, amely a színpad közepén magasodikaz ég felé. Így válik az elôadás végére a játék-tér minden oldalról — a halállal — határolttá.

A díszlet több eleme multifunkcionálisanmûködik az elôadásban. A tér közepén fer-dén felfelé álló fémszerkezet egyszerre szol-gál a család otthonául, faként, ahová amegtébolyodott apát kikötözik és vasútvo-nalként, ami ezrével szállítja az idegeneket.Az égbôl érkezô színes törmelék szintén ren-geteg játékra ad lehetôséget. Elôször akkorborítja el a színpadot, amikor a családfô meg-alapítja Macondót, így elsôsorban térkijelölôszerepet kap. De ugyanez hullik az indián-nôre, amikor az álomkór rémes következmé-nyét meséli el a falu lakóinak, illetve ez azanyag szolgál majd a kór elleni védekezésülis, darabjai, mint egy-egy emlékfoszlány fog-nak megjelenni.

Az emlékezés, az emlékek elvesztésénekproblémája több ponton megjelenik az elôa-dás során. Egy gyilkosság emléke és az ehhezjáruló szellemkép elôl kezd el menekülni JoseArcadio egész családjával együtt. E tett nemszûnô emléke miatt kényszerül vándorlásra akolónia. Ugyanakkor az álomkór, mely be-tegség következtében az emlékek elvesztéselehetségessé válik, éppen annyira megrémítia szereplôket, mint annak tudata, hogy egygyilkosság ténye sosem törlôdik ki elménk-bôl. Macondo lakói elôször csak Visitaciontörténete alapján értesülnek a kór szörnyûkövetkezményeirôl, késôbb azonban saját bô-rükön is megtapasztalják azt. A betegségetRebeca hozza magával a városba. Az álom-kórban szenvedôk képtelenek emlékezni,ezért a közösség tagjai cetlikre írják fel leg-fontosabb emlékeiket, gondolataikat — ezeketa feljegyzéseket helyettesítik a földre hullottszínes törmelékdarabok. Ezek az emlék, azéletutakból önkényesen kiemelt részletekazonban rendkívül szubjektívek, nem feltét-lenül megbízhatóak. Elferdítik az eseménye-ket, s inkább egy-egy ember funkcióját,társadalmi helyzetét, beidegzôdött cselekvé-seit, mintsem múltját rögzíti. Ugyanakkor anézô a darab egész történetével mint emlék-kel találkozik, Ursula visszaemlékezésével.Mintha az asszony halála elôtt átadná ne-

116

A B a k o n L e s ôBarna Zsuzsanna — Nedermann Katalin: Van emlék a halál után?

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 116

künk történetét. Így felmerül a kérdés, vajona történet, amellyel megismerkedünk, az el-ôadás, amelyet látunk mennyire igaz és ob-jektív. Ennek a viszonylagosságnak az érzetéterôsíti bennünk, hogy a színészek életkoraegyáltalán nem releváns. A megszületô gyer-mekeket felnôtt színészek alakítják, a szerep-lôk csak verbális szinten utalnak arra, hogymegöregedtek, ennek látható jelei nincsenek,sem a mozgások, sem a mimika, sem pedig ajelmezek szintjén. Egyedül a halálba való át-lépést követi egyes szereplôknél valamilyenszemmel látható változás. Melchiades feketeruháját pirosra váltja, Visitacion arcáról elt-ûnik a szemét hangsúlyozó festés. Ez, a sze-met rendkívüli módon kiemelô festés párbaállítja az indiánnô és Ursula alakját. A törté-net szintjén Visitacion eleve mint Ursula he-lyettesítôje jelenik meg. Az asszonytávollétében ô vezeti a háztartás, szoptatja azújszülött gyermeket. Szimbolikus szintenpedig Visitacion hangsúlyozott festett szemekerül párhuzamba Ursula vakságával, min-tegy kiegészítve annak hiányosságát.

A külvilágtól elzárt közösség életét többízben megzavarják a városba érkezô idege-nek. Ilyenek a ’70-es, ’80-as évek divatjába öl-tözött turisták és a különbözô találmányokateladni kívánó vándorcigányok, akiknek ér-kezését minden alkalommal a tánckar egy-egy sehova sem illeszkedô produkciója elôzmeg. Ezek a táncjelenetek, mint elidegenítô-effektusok kizökkentik a nézôket addigi per-cepciójukból, megszakítják az elôadásmenetét, így éppen azt a hatást gyakorolják anézôkre, mint a macondóiakra az idegenek.Hasonló elidegenítô funkciót lát el a karzat-ról, a nézôk háta mögül elhangzó ítélet is,amely a közönséget esküdtszékké, így az el-ôadás részesévé teszi, ezáltal megváltoztatvaeddigi, pusztán szemlélô szerepüket.

Az elôadás tulajdonképpen nem más,mint az anyai emlékek elôtörése, burjánzása.Így a történetet nem közvetlenül, a szemünkelôtt lejátszódó, jelen idejû történések sora-ként ismerjük meg. Minden történés és cse-lekvés, ami a színpadon megelevenedik, amúltban egyszer már lejátszódott, a nézôk je-lenléte nélkül. Mi csak Ursula közvetítésével,szubjektív nézôpontból ismerhetjük meg akis falu és az ott élô család történetét. Az anyaelmeséli, átadja nekünk múltjának darabjait,hogy aztán ô maga is az örök múlt részesévé

váljon. A kérdés csak az, mennyire igaz az amúlt, amit megismerünk.

Papp Réka KingaImprovizáció: a vélelmezetlenkutatása — A beszéd, ha elvétiönnön tárgyát —(Oborni-Fuchs: Improvizáció: A vé-letlen / ismeretlen kutatása — MU Szín-ház, Budapest, 2007. december 21.)

Az elôadás a természettudományba beá-gyazott pozitivista empíria paródiája, ésannak grandiózus. Péter, az okos szemüveges,félôrült szövegeivel vezeti fel a mûsorszámot:bemutatja a szereplôket és elmeséli, mi fog itttörténni. Felhasználóbarát, iskolás tónusa,amivel a mappába rejtett szövegét felolvassa,mint egy megzakkant automata híváskezelô,darabokra töri a kutatás narrációját jellemzôfrázisokat.

A valódi mûsorszám ô maga, hiszen ôstrukturálja az egész elôadásidôt és -teret, ôaz, aki reflektál az elôtte álló helyzetre.Éppen ezért érdemes megnézni közelebbrôla mondanivalója egy szegmensét.

Mind az ô beszédébôl, mind a táncosokmegszólalásaiból, de a „történet lezárultát”követô, valamint az elôadás szerves részét ké-pezô, nézôknek feltett kérdésekbôl kivilág-lik, hogy a csapat szerint az improvizáció a„véletlen”, az „ismeretlen”. Ennek a foga-lomnak van valamiféle autenticitás-eleme:feltételezi, hogy volna valódi improvizáció,vagy még inkább tiszta improvizáció, és ez atisztaság a preformáltság mértékével fordí-tottan arányos volna, tehát minél kevésbéelôre kialakított, és minél kevésbé anticipál-ható az improvizáció, annál tisztább. To-vábbá, ahogyan az egyik táncos fogalmazott,az improvizációból ki lehet esni, abba bele kellhelyezkedni, hogy menjen.

Szóval az improvizáció valamiféle tudat-állapot volna, a tabula rasa misztériuma, aholaz ember, meditatív jelleggel megszabadul agondolataitól, a terveitôl, a struktúráitól, ésteszi, ami éppen az eszébe jut. Az automati-kus íráshoz hasonlóan, egy sajátos önkénte-lenségrôl van szó, egy tudattalanságról, atudat kiiktatásának kísérletérôl.

Ez a koncepció az, ami tovább indítottengem az improvizációról való gondolkodás-

Papp Réka Kinga: Improvizáció: a vélelmezetlen kutatása

117

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 117

ban. Megvallom, én soha nem improvizálokígy: performerként, énekesként az improvi-záció számomra egy adott talajról való elru-gaszkodást jelent, azaz belehelyezkedem egystruktúrába, és annak elemeit felhasználva,abból kiindulva kalandozok el, lépek átannak határain. Improvizációs sémák vannaka fejemben, például dallamsémák, amiketelô-elôhúzkodok, és azokat variálom. Denem állíthatnám, hogy szerintem meg ezvolna a valódi improvizáció. Azt azonban ál-lítom teljes bizonyossággal, hogy ez is az. Tel-jes értékkel méghozzá.

Mert az improvizáció, ezzel a konvencio-nalizált, ezoterikus fogalommal szembenpusztán rögtönzés. Nem tudatállapot, nemtransz, nincs neki adekvát módja. Egysze-rûen csak rögtönzés, azaz az adott helyzetreadott válasz, amit nem volt idô elôre kiter-velni. De ezen nincs mit misztifikálni: azötlet és a belôle születô tett egyidejûtlenségeegyszerû pszichotechnikai jelenség, hiszen aterv nem abban az idô-univerzumban szüle-tik, mint a cselekvés. A terv, készüljön bármégoly hosszú ideig is, természeténél fogvaködlik, amivel szemben ott áll a fizikai cse-lekvés, a szegmentálható, rögzített, materiá-lis idôben. A tett utóidejûsége, ez a távolságigen nehézkesen mérhetô, és ugyanilyennehéz volna megállapítani egy megbízhatóhatárértéket, ahonnan elválik egymástól az„elôre kitervelt” és „frissiben kiagyalt”.

Másik metszete ugyanennek a problémá-nak, hogy az improvizált cselekvés elemeimennyire elôre adottak. A modernitás új-donság-vágyáról van szó, az elôre haladás, anagyság és frisseség hajhászásáról. Itt a soha-még-elô-nem-állt, a soha-így-nem-mozzantiránti vágy hajtaná az improvizátorokat, hogytettük grandiózusságát ezzel állítsák elô.

A tetteik azonban csupa olyan elembôl áll-nak, amiken átsüt a mozgáskultúrájuk mili-ôje, világosan érzékelhetô, hogy azokattanulták, és a mozdulatok, a maguk mozdu-lat-voltában megismételhetôek, hiszen itt isismétlések.

Mégis, minden tettet áthat önnön egysze-risége, kizárólagos és illanó önazonossága. Azelôzô pillanat nem megismételhetô, mert márelmúlt. (A lenyomata megôrizhetô, az azon-ban már nem a tett maga, hanem dokumen-táció, ami megint csak egy másik minôség,saját integritással, ha tetszik, saját szellem-mel, kísértettel netán — in memoriam J. D.).

Ez az egyszeriség az, ami a kezeink, mé-rômûszereink között elillanó jelennek, a leg-pillanatnyibb egyidejûségnek jelentôségetadhat, és ezzel az improvizációban proble-matizálható motívumot képez.

A fentiek figyelembe vételével ugyanis ki-világlik, hogy az improvizáció nem az isme-retlen kutatása — az ismeretlent nem lehetkutatni, mert nem ismert, azaz nem tudható;az el nem mozdultmozdulat nem elbeszélhetô,mert nem létezett — és az improvizáció ilyenkutatása maga állítja elô a tárgyát. Nem az is-meretlen kutatása ez, hanem a még-nem-ismert kutatása, a még meg nem történtmegtörténtté tétele annak megtételével. Aho-gyan a legtöbb kutatás maga termeli a tár-gyát: a vizsgálat olyan formában állítja elô avizsgáltat, ahogyan az korábban nem létezett.

Ennek a gondolatkísérletnek is ez az ér-telme és a kifutása: a improvizáció fogalmát,amit a performansz tárgyal, emelem a sze-mem elé és elbeszélem, amit látok. Ezzelpedig átalakítom, újra létrehozom azt. Atáncelôadás végül beteljesíti célját: felszínrebukkan egy újdonság, amit egy kívülálló látmeg, artikulál és tesz ezzel explicitté.Poszt szkriptum: Az eredmény improviza-

tív öntörvényûségére példa az is, hogy sze-rettem volna törzsszövegben írni azimprovizatív diszkurzív volátról. Hogy azmindig egy adott helyzetre adott reakció, ru-galmas hozzáállást követel, amivel a cselekvôfelfogja önnön helyzetét és az abban elôállóváltozásokat. Ezt a princípiumot szerettemvolna ünnepelni ebben a szövegben, de az ön-magát író szöveg keresztülhúzta a számításai-mat, és engedtem neki. Nem erôltettem,hogy beleférjen az eredeti mondanivaló a szö-vegben, mert megtörte volna a logikáját.Hátra-hátrahajtottam a fejemet idônként,miközben megalkottam a szöveget mind-azokból a sokat forgatott és formált gondola-tokból, amikrôl többekkel is hosszasanbeszélgettem, és így, a nyakamat nyújtóztatvakerestem a gondolataim fonalát. Egészen át-alakult ettôl a távolsági busz túlfûtött belsôtere. Ez volt az a jelenség, az a speciális tu-datállapot, amirôl az egyik táncos beszélt —amibôl ki lehet esni. (Nekem is sikerült pár-szor.) Ez az átszellemülés azonban nem azo-nos az improvizációval — ez azimprovizációhoz, a tetthez (mert az improvi-záció bizony tett, ez alapvetô vonása) szüksé-ges töprengés; része a rögtönzésnek, de nem

118

A B a k o n L e s ôPapp Réka Kinga: Improvizáció: a vélelmezetlen kutatása

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 118

teljesen azonos vele. A rögtönzés (ez is kima-radt, ugye, a törzsszövegbôl,) helyzet, gondo-lat és tett összessége, ahogyan a mûvészeticselekvésnek is részét képezi a koncepció is.Elidegeníthetô belôle mûtárgy, koncepció, alétrehozás aktusa és még megannyi más, deazok nem azonosak a mûvészeti cselekvéssel,csak részeit képezik.

Antal Attila„A szorongást futja itt ki magá-ból az ember”Egészrész. Fiatal költôk antológiája. Jó-zsef Attila Kör — L’ HarmattanKiadó, Budapest, 2007. 183. o.

A JAK-füzetek sorozat múlt évben napvilá-got látott 150. kötete tizenhárom fiatal költôverseit kínálja Egészrész címmel. A szó értel-mezéséhez az antológiát kézbe vevô (poten-ciális) olvasó többféle segítséget is kap. Afedôlapon festett nôalakot láthat, testében(méhében?) felegyenesedô emberalakkal (feLugossy László munkája), a belsô borítóla-pok egyikén szakszerû meghatározását kapjaannak, mit ért a matematika tudományaegészrészen („Egy x valós szám egészrésze aza legnagyobb egész szám, amely nem na-gyobb x-nél.”), s ugyanitt egy Ady-idézetet istalál: „Homlokukon ábrája a Jövônek, / Sok-szor ôk maguk sem akarják / S mégis csakösszeverôdnek” (A Ma kiebrudaltjai).

Újat akarók csoportjára utal tehát elsôsor-ban a cím, olyan alkotókra azonban, kik nemaz „egész”-bôl (társadalom? mai magyar iro-dalom? költészet?) kivonulva kívánják célju-kat megvalósítani, hanem azon belül. Ez,persze, csak az egyik lehetséges jelentése a fe-dôlapon pirosan virító szónak. Ha az értel-mezés során a hangsúlyt máshová tesszük,vonatkozhat a cím arra is: e fiatal alkotókmûvei is részei (értékei) a magyar irodalom-nak, nem szolgálnak rá — Ady kifejezésévelélve — a kiebrudalásra. Ám célozhat a szó akötetnek a JAK-füzetek sorában elfoglalthelyére is akár, s egy kis fantáziával még jópár jelentést tulajdoníthat neki a könyvetkézbe vevô érdeklôdô.

A versgyûjtemény nem tagolódik ciklu-sokra, s a mûvek szerzôk szerint sem rende-zôdnek csokrokba, hanem (látszólaglegalábbis) rendezô elv nélkül követik egy-

mást. A versfolyam másodszori, harmadszoriáttekintését követôen aztán felsejlenek az ol-vasó elôtt bizonyos tematikai vonulatok. Azantológia elsô harmadában például mintha ahalálképzeteket, szorongásokat, elesettségér-zetet tárgyiasító szövegek dominálnának,aztán (a kötet közepe táján) megszaporodnakaz anya—gyermek viszonyt, a családi problé-mákat felvetô írások, késôbb filozofikusabb,majd tárgyiasabb versek következnek stb. Milehetett a szerkesztô célja e sajátos tálalással?Közösséggé kovácsolódott csoportként kí-vánta bemutatni a tizenhárom szerzôt? (Devajon tényleg elérték-e az alkotóközösséggészervezôdésnek azt a fokát, mely indokolttáteheti a bemutatkozás e módját?) Vagy csu-pán egyfajta egységesítô, az összbenyomásterôsíteni kívánó szándékról van szó? (Ámebben az esetben elônyös-e a szerzôk szá-mára, hogy saját világuk feloldódik egy al-kalmilag összeállt halmazban?)

A szerzôk többsége jelen van egy idejeverseivel különbözô budapesti és vidéki fó-rumokon. E szétszórt írásokra visszaemlé-kezve úgy vélheti az Egészrésztanulmányozója, hogy nem alaptalan a gya-núja az egynemûsítô szerkesztôi szándékkalkapcsolatban. Jó néhány alkotóra ugyanis —korábban napvilágot látott írásai tanúságaszerint — gazdagabb téma- és formavilág jel-lemzô, mint amilyet az antológiában szereplômûvei reprezentálnak. Itt mintha mindenki(vagy majdnem mindenki) a legszálkásabbstílusú, a legnyomasztóbb álmait, magánéletiproblémáit objektiváló mûveivel szerepelne.Megdöbbenteni, provokálni akar ennekrévén a kötet? Elképzelhetô.

A szerzôk többségének beszédmódjára azalulstilizáltság, töredezettség jellemzô (kivé-telek — más-más módon — : Antal Balázs, Du-najcsik Mátyás, Varga Zoltán Tamás), s amûvek többsége egyéni léthelyzeteket, szoci-ális és lélektani problémákat idéz. Közösség-ként legfeljebb a család és a baráti kör veszikörül a versek gondokkal küzdô alanyait (s acsalád nem is mindig támogató, erôsítô mi-nôségében). Kivételként itt is Antal Balázsemlíthetô, kinél felbukkannak a vidék ele-settjei is (Másfélmillió lépés Magyarországon),továbbá pl. Sopotnik Zoltán, kinek lírai hôse,miközben „a szorongást futja ki magából”egy lakótelepi tó körül, kapcsolatba kerül avárosrész lakóival (Futómûvész; Futókör).

E töredezett, szálkás versek realista-natu-

Antal Attila: „A szorongást futja itt ki magából az ember”

119

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 119

ralista részletekben gazdag leírásai néhol kaf-kai asszociációkat keltenek, máshol szociog-ráfiai látleletekhez válnak hasonlókká, s mintilyenek — talán az itt-ott tetten érhetô filmeslátásmód, vágástechnika révén is — sajátos„dokumentumfilmes” melankóliát közvetí-tenek, vagy épp az olasz újrealista filmek at-moszférájához hasonló légkört teremtenek.(Persze, csak a jobban sikerültek. A kiérlelt-ség, kiküzdöttség hiányát mutatók — ilyen isvan sok a gyûjteményben — erôtlenek ahhoz,hogy befogadójukat képzeleti úton egy másikmûvészet világába léptessék.)

A depoetizáltság, a köznapi vallomásosságegyénenként más-más változatban s külön-bözô egyéb beszédmódokkal keverten jelenikmeg az egyes alkotók mûveiben. KupcsikLidi tág horizontú költészete (Arany- és Bul-gakov-reminiszcenciák, folklór-elemek) pél-dául eredeti színfoltja a kötetnek. Különösenemlékezetesek lírai balladái s a szerelem cse-les, ördögi változatát felvillantó trükköm-trük-köm címû írása. Málik Roland József Attilá-sKészenlét és bibliás nyelvezetû Vörös címûopusai valamint hosszú, vallomásos, istenke-resô verse, az Alvajáró ugyancsak erôsítik azantológiát, ahogy Turányi TamásKaspar Ha-usere, Reggeli beszéde, Vöröseltolódása és So-potnik Zoltán „futóversei” is. KrusovszkyDénes írásai közül viszont csak a Például alábnyomok harmadik része tûnik ígéretesnek,míg Pollágh Pétertôl azÚjra új. A homályos-ság, csiszolatlanság jellemzi általában Mán-doki György írásait (bár vannakfelejthetetlen képei, pl.: „a vadmeggy vérha-bos virága”, „cigisdobozok kitépett nyelvébôlhajtogatott / halacskák a záróra sodrában”).Bajtai András szövegei mintha egy pszichoa-nalízis dokumentumai lennének, míg NemesZ. Márió inkább csak szürrealisztikus ötle-tekkel rukkol elô, s nem költeményekkel.(„Olyan akarok lenni, mint Anyegin küretután” —írja például a Puskin mellei címet vi-selô prózaverse végén. Mit lehet erre mon-dani?) A legmerészebb „verskísérleteket”mégis Csobánka Zsuzsa tudhatja a magáénak.Töredékes, befejezetlen mondatok, homályosvershelyzetek jellemzik az általa jegyzettverscsokrot. (A legjobb — mert értelmezhetô— írása a Vízivárosi tréfa.) Persze, lehet, sôtajánlatos is egy fiatal költônek kísérletezni anyelvvel, a képzetkapcsolásokkal, a szerkesz-téssel, ám félô: ha Csobánka Zsuzsa ilyen vi-gyázatlanul halad tovább e maga választotta

úton, igen kevés olvasó fog vele tartani.A gyûjtemény három legérettebb, poétikai

szempontból legfelkészültebb alkotója: AntalBalázs (ki csupán névrokona e sorok írójá-nak), Dunajcsik Mátyás és Varga ZoltánTamás. Jobb, sikerültebb mûveik — s nemcsupán a kötött ritmusúak, hanem a szabadversek is — mûegésszé kiteljesülô kompozí-ciók. Antal Balázs szívesen szembesít jelentés múltat szövegközi kapcsolatok teremtésé-vel. A várakozás címû versének tipikusan„mai” a szövege, ám a vershelyzet s egy-egyreminiszcenciaként felfogható részlet Goethehíres költeményére (A kedves közelléte) utalvissza, más írásai pedig (Földszagú; Óriás) azarchaikus képzetek s a gondolatritmus révéna népmesék és a Kalevala világát idézve szól-nak szorongásról, szenvedésrôl. DunajcsikMátyás a kötött s a szabadabb formákat egya-ránt fölényes biztonsággal kezelô költô, vi-lága tágas (japános asszociációk, ThomasMann-os vívódások), nyelve gazdag (olykorvaskos kifejezésekkel, szleng-elemekkel isél), mûvei a frissesség és könnyedség benyo-mását keltik (lásd pl. A nôlakás; Három tava-szi dal). Varga Zoltán Tamás alkotásaira is akimunkáltság, a letisztultság, a pontosság jel-lemzô. Üdék impresszionisztikus pillanatké-pei (egész éjszaka esett…; napok óta figyelem ahajnal változásait…), ám igazán erôs benyo-mást a kötet egyik kulcsversének számítómûve (mennyi mindent kell tenni…) gyakorolaz olvasóra. (Az otthonosság—otthontalanságtémáját ugyanis a könyv minden szerzôjeérinti így vagy úgy, mondhatnánk, ez agyûjtemény központi problémája, Varga Zol-tán Tamás verse pedig talán a legsikerültebbválasz e problémára.)

AzEgészrész szerzôi különbözô költôi kva-litást képviselnek, ám közös sajátosságuk —miként azt Bán Zoltán András a fülszöveg-ben megállapítja — a hazugságtól való irtózás,a törekvés az ôszinteségre. Igen, ez valóbanösszeköti s figyelemre méltókká teszi ôket.

Antal Balázs„Helyzetjelentés Keletrôl”Oláh András: Gyalogáldozat. KráterMûhely Egyesület, Pomáz, 2007. 79 o.

A Mátészalkán élô költô igényes kivetele-zésû, szép szedéstükrû, ráadásul éppen tize-dik kötetének borítóján szinte minden

120

A B a k o n L e s ôAntal Attila: „A szorongást futja itt ki magából az ember”

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 120

motívum azt sejteti, hogy talánnyal áll szem-ben a szemlélô, a kötet reménybeli olvasója.Koldus és kutya egymás mellett, elôbbi fejle-hajtva, kezei imádsághoz összetéve, a kutyaelnyúlva hever az oldalán, kopott pokrócon,amely a zilált hajú alak alá talán el sem ér.Mellettük az épület falán a fekete-fehér hir-detésrôl beesett arcú kisfiú néz ki a képrôl,mintha szembe épp, fölötte nagybetûkkel:GODOT. És bár tudható, Prágában készült afénykép, az ottani Godot Galériát hirdeti atabló, mégis az embernek a talány és a rejtélykörül forognak a gondolatai. A megoldás aGyalogáldozat huszadik oldalán található, aBócsi Krisztián fotói mellé ajánlott köznapiszentek c. versben — ha megoldás. Oláh And-rás kötetének mindenesetre gyakori szerep-lôje a koldus, mind szó szerinti, mindmetaforikus értelemben. Egy olyan versvilágki-bejáró figurája a csavargó és a nincstelen,a kitaszított és az elzavart, amely átgondoltstrukturáltságával és szigorúan megkonstru-ált beszédmódjával az értékváltás közötti át-meneti állapot köztes értéktelenségénekmegmerevedését mutatja fel. A „között”-ség,a még itt is, de már ott is, vagy még ponto-sabban a már itt sem, még ott sem, vagyis iga-zán sehol sem pillanatnyiból beláthatatlanidôhatárig való kiterjeszkedését kulturális ésközéleti, történelmi és hétköznapi, individu-ális és közösségi síkon egyaránt. Méghozzáúgy, hogy a versek hangvétele azt engedi sej-tetni: a beszélô bizonyos tekintetben magá-ból a megszólalásból is kiábrándult már —hiszen a koldus számára úgysincs megoldás,az elôbbi tételnél maradva — legtöbbször visz-szavonul alapvetô emberi relációi közé: min-den nagy válság, amely a versbentematizálódik — mert leginkább minden vers-ben valamilyen, leggyakrabban morális vál-ság artikulációja tapasztalható — egyre kisebbkörökben zár a lírai én köré.

Az ötvenhez közelítô alkotó szimpatikusvonásként „fiatal” szerzôkkel bástyázza körülmagát. Négy versciklusából hármat fiatal em-berek szövegével indít: László Noémi, OrbánJános Dénes és Kiss Judit Ágnes egy-egy sza-kaszával mottóként. Kettô közülük erdélyi,és az utolsó, Csoóri Sándortól való mottó iside kapcsolódik, hiszen az „Ôsz Erdélyben”c. versbôl van. A négy mottónak kiemeltszerzô négyféle habitusa ugyanakkor nincshatással a ciklusok szövegeire — vagy ha van,talán még leginkább a Csoóri Sándorénak. A

három fiatal szerzô közötti egyik legmarkán-sabb hasonlóság a nyelvi játékok eleven, ere-deti alkalmazásában ragadható meg, demindhármuknál másképpen: László Noémi-nél finoman, Orbán János Dénesnél bivalye-rôs harsánysággal, Kiss Judit Ágnesnél pediginkább ösztönösen, mint kimódoltan — nos,Oláh András ezeken a lapokon nem játszik.Nincs helye nyelvi bravúroknak és kísérle-tezgetésnek, verseszménye, bár érezhetôen aCsoóriéhoz áll legközelebb a fentebb jelzet-tek közül, a közéleti líra kilencvenes évekbelielnehezültsége Oláh versein csöppet semérezhetô. Témái állandóan aktuálisak, bárerôs a gyanúm, hogy nem mindenhonnanlátszódhatnak annak. Kötete legnagyobb ki-hívása, hogy a manapság domináns bölcseletijellegû, elvont játékosságot, értékrelevanciátfelmutató, vagy az utcanyelvet poétikai ka-rakterrel felruházó, a kortárs irodalmi véle-kedésben feltétlen elsôbbséget élvezôversnyelv alternatívájaként egy közéletibb ér-dekeltségû, mívesebb verseszmény megújítá-sát elôlegezheti, mely a megszólalásfontosságára az identitásváltás-identitásvesz-tés, elesettség témakörében nagy hangsúlytfektet és komoly téteket tart a tárgyban.

Oláh András értékmintái így lesznek egy-szerre megcsontosodottnak és állandóan ala-kulásban lévônek tûnôk. Ez a fajta határozottnyitottság, egy karakteres magatartás fino-man, de egyértelmûen jelzett vállalása a líraialaphang kimértségének origópontjaként té-telezhetô. Az Oláh András-vers mindig szólvalamiért, talán egy-két gyengébb pillanatá-ban valami ellen, de végig olyan lemondógesztusokkal tarkítva, amelyek a demagógialehetôségét eltávolítják a versbeszédtôl. Azegyszerre bölcseleti jellegû árnyaltság, és aközéleti érdekeltségû, konkrétan körvona-lazható tárgyias-irányultság egész köteten ki-tartott egyetlen hangja, ha olykor számvetô,ha olykor számonkérô is, leginkább jól be-mért vállalkozásként fogható fel: a szerzôtudja, mit és mennyit vállalhat ezen a nyel-ven, ebben a beszédmódban, és nem akar túl-lépni rajta.

Oláh alapvetôen kétféle forma menténszervezi szövegeit: a leggyakoribb megszóla-lásmód, a rímtelen, sokszor fragmentumsze-rûen rövid (szabad)vers mellett virtuózanmegkomponált szonettek viszik a prímet akötet darabjai között. Kitapintható a hol job-ban, hol kevésbé eltalált ritmusváltásokkal

Antal Balázs: „Helyzetjelentés Keletrôl”

121

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 121

elhelyezett darabok lüktetése: a mûtét után alegmegfelelôbb pillanatban bekövetkezô re-meklés, amelyben a kötet darabjaiban meg-jelenô nyers testiség is hangot kap. Ez a fajtaillúzió- és mindennemû pátosztól mentes áb-rázolás a szerelmi tematikájú, férfi-nô kap-csolatot taglaló verseket kegyetlen-profánnáteszi (szótlan szerelem, hullámverés, tied vagyok,mellôlünk elfogyott). Gyakori motívumforrás atörténelmi látásmód kiszélesítése, vagy a bib-likus-mitologikus tájékozódás. A személyekés események hívószavakként történô be-emelése gyakran arra mutat rá, hogy a vers-ben tematizált mai élethelyzet, mely akártragikus súlyúnak tûnhet, alapvetôen messzeesik attól, amit történelmünkben már nevez-hettünk annak. Máskor azonban enneképpen ellenkezô értelmezése nyer teret: ki-sebbnek tûnô, a tömegek szemszögébôl ér-dektelenek látszó eseményekben mutat rá atörténelmi tragédia szintjére (Üzenet Székely-földre). A Temetôôr vallomása, amely ciklussala kötet indul, bontja ki a csavargó-koldus te-matikát — a második, Zárójelben c. szakasz eztúgy viszi tovább, hogy az ô-bôl észrevétlenüla mi vagy az én válik alannyá. A harmadik,Akkor is fájnál c. ciklus a legszorosabban ér-tett szerelmesvers-ciklusa a kötetnek, míg azáróHelyzetjelentés Keletrôl a politikus, közé-leti-kollektív versek szakasza. Az egyén ele-settségétôl így jut el igen gazdag ívben aközösség elesettségének gondolatáig — hogymíg a csavargó anyagilag, egzisztenciálisanjutott feloldhatatlan válságba, addig a közös-ség válsága az írásom elején jelzett értékvál-ságban, identitásválságban ragadható meg.

A kötet legkockázatosabb pontja az utolsószakasz. A politikai költészet kilencvenesévektôl tapasztalható megfeneklésére, mely-nek mind poétikai, mind irodalomszemléleti,mind pedig külsô, „történelmi” tényezôi isvannak, az ebbe az irányba tájékozódó líri-kusok zömmel nem reagáltak, vagy ha igen,javarészt sértôdéssel. E gazdag hagyományravisszatekintô költészetnek jobbadán csak Er-délybôl vagy a Vajdaságból, vagyis minden-képpen nemzetiségi helyzetbôl érkezettérvényes folytatása — gondolva itt KirályLászló köteteire, vagy Kovács András Fe-rencre és Sziveri János fájdalmasan hamarmegszakadt költészetére, akik megint külön-bözôképpen jutnak el ugyanoda és szólalnakmeg ugyanarról. Ugyanakkor a kérdés ret-tentôen feszített — nagyon sok szerzô nem

fordul az újságírás, a publicisztika felé, visz-szautasítva a domináns irodalmi közbeszédajánlatát, hanem irodalmi kereteket keres amegszólalásnak továbbra is. A legproblémá-sabb ebben az, hogy ennek javarészt hetve-nes-nyolcvanas években megcsontosodottformát talál, mivel nincs más. Az a beszéd-mód pedig sokszor jogosan gyanúsítható aklasszikus három „T”-bôl az engedékenyebbkettôhöz (tûrt, támogatott) tartozni, vagyismeglehetôsen terhelt, ráadásul mind nyelvi-leg, mind formailag termékenyebb beszéd-módok jelentkeztek a kilencvenes évekmagyar költészetében, amelyekrôl a politikaipoétika nem hogy tudomást nem vesz, de sé-relmeinek legjelentôsebb okaként jelöli meg.A versekben tételezett közösségeszménypedig már felbomlott, hiszen ma már forma-ilag sem érdemes az egész közösség számáraérvényes politikai igazságról beszélni — míga diktatúra idôszakában egyrészt volt egypusztán csak formai-hatalmi „igazság” arendszert támogató versekben — hiszen egy apárt, másrészt pedig a másik, valóban min-denki—, de legalábbis nagyobb közösség szá-mára vállalható, egységes ellenzéki szellem,komolyabb s egyszersmind veszélyesebbigazság is jelen volt, Petri György vagy NagyGáspár verseiben például. Ennek veszélyes-sége megszûnt — ma már minden demokrati-kus gondolat félelem nélkül versbe írható,inkább közhelyes lesz a valami ellen szólóversekben a homályosság, a néven nem neve-zés eljárása — amikor minden nyilvánvaló.Azonban a demokratikus politizálás távlata-iban beláthatatlanok, a döntések jók-e vagyrosszak, vagy még inkább, pillanatnyi hasz-nuk azonnal látható, de hosszú távú kime-nete mindnek csak jól-rosszul jósolható —míg a diktatúrában minden döntés szükség-szerûen rossz, hiszen az egyének boldogásá-gának-boldogulásának fenntartásávalgyakorlatilag a diktatúra fenntartását, meg-hosszabbítását szolgálják. Így aztán a de-mokráciában politikai költészettelfoglalkozók nagyon komolyan kockára te-szik, hogy egyrészt hosszútávon igazolástnyerô eljárásokat, személyeket támadnakakár, így „hamisakká” válnak, másrészt azt is,hogy verseik olyan aspektusával szembesülolvasóik jó fele, amely javarészt költészetentúlinak tekinthetô, hogy ugyanis nem érte-nek vele egyet. Az általános morális problé-mák feloldására, a közjóra törekvôk

122

A B a k o n L e s ôAntal Balázs: „Helyzetjelentés Keletrôl”

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 122

különválnak, gyakran szembekerülnek egy-mással az ehhez vezetô út értelmezésében —akik a másik módszert tartják célravezetô-nek, elutasítják magukat a verseket. Min-dennek irodalmunkban az a szomorú éselhibázott következménye, hogy a legmar-kánsabb véleményformáló fórumok elevemásod-harmadvonalba szorítják azokat aszerzôket, akik a politikai költészetet mûve-lik — például azzal, hogy egyszerûen nemvesznek tudomást róluk. Pedig egy OláhAndrás súlyú szerzô, aki mondanivalójátszimpatikusan kevéssé ruházza fel támadójelleggel, máskülönben már hosszú tanulmá-nyok, illetve monográfia témája lehetne (nembeszélve az irodalmi díjakról!)

A Gyalogáldozattal kapcsolatban csupaolyan dolog jut eszembe, mint komolyság, el-hivatottság, felelôsség-tudat, határozott ér-tékrend, nyitottság, szimpátia.Meggondolkodtató azonban, hogy a karakte-res hangvétel vajon nem a verseszmény ka-rakterességének szól-e inkább, semmint azalkotónak? A markáns versnyelv olyan mér-tékben uralja a kötetegészt, a különbözô meg-szólalásokat, hogy a szerzô egyéni hangjaeltûnik mögötte — hiszen döntôen olyan ver-seszményrôl beszélhetünk a Gyalogáldozatkapcsán, amely javarészt közösségi-kollektívigényû, érdekeltségû, irányultságú verstípu-sokat mûködtetett, amelyben a szerzôi hangmaga is feloldódik. Amikor Oláh elmozdítja-továbbmozdítja ezt a formát, mert, ahogyfentebb jeleztem, ezzel kísérletezik, s érde-keltségi köreit az egyén köré zárja, akkor va-lami olyasmi kicsi, izgalmas, de mégisambivalens helyzet áll elô, hogy a beszédmódközösségi hangvétele a legszigorúbb magá-néleti helyzetet igyekszik artikulálni — és ittvalami hiány jelentkezését érzem. Talánebben a mozzanatban érhetô tetten az azegyetlen keskeny rés, amely a jó versek soro-zatát elválasztja a remekmûtôl a kötetegésztekintetében. Hiszen Oláh András nem ke-vesebb tétet tart, és nem is olyan nagyon kü-lönbözô módon, mint Kemény István utóbbiköteteiben, legmarkánsabban az élôbeszédben— de mindketten más-más perifériák, talánmegkockáztatnám, hogy ellentétes poétikaiperifériák felôl érkeztek el ugyanoda. AGya-logáldozat nagyon komoly költészeti teljesít-ménye így éri be a kortárs poétikaalakulásának fôsodrát, Oláh András kísérleteazonban ezzel remélhetôleg nem zárul le. Va-

lahogy van egy olyan, a centrumokból bizo-nyára gyanús feltételezésnek tûnô tapasztala-tom, hogy a politikai-közösségi-nemzetimegszólalást a földrajzi periférián születôköltészet tudja feleleveníteni — újratölteni iz-galmas feszültségekkel érvényessé téve. Erre,a fentebb említett erdélyi szerzôkön kívülszámomra Oláh András kötete is jó példa. Ígylesz a gyalog áldozata nem hiábavaló.

Nagy ZsukaBoldog, szomorú kötetKürti László: Alkalmi otthonokBudapest, Parnasszus Kiadó, 2007.68 o.

Kürti László elsô kötete 1999-ben Félszavakcímmel látott napvilágot még Kovács Lászlónéven, második kötete a névváltoztatás után,2003-ban jelent meg Akvárium címmel. HaKürti László harmadik, új kötetét a kezembeveszem, groteszk módon ötlik szembe a vi-zuális ötletgazdagság hiánya. Az esztétikai él-mény lehangoló. Barna tónusú borító,közepén egy lelakott emeletes háztömbötmutató fotó. A költészet becsempészte magátköznapjainkba, és közeli képeket, felvétele-ket készít, fotóz esendô életünkrôl. Nyo-masztó látvány. De hogyan is lehet felemelniazokat a küzdéseket, empíriákat, a szürkeszín minden spektrumában virító közönyö-ket, tényeket, amelyek fojtogatnak minketminden egyes nap? És fel kell tenni az unos-untalan újra felmerülô kérdést, vajon a maembere miért vesz le a polcról egy verseskö-tetet? Azért, hogy folyton és újra szembesül-jön azzal, milyen kilátástalan a helyzete? Haaz olvasó beletekint a kötetbe, vagy elolvassaazt, értelmezhetôvé válik a kötet külalakjá-nak taszító hatása, fôleg ha a könyv címét ishozzáolvassuk: Alkalmi otthonok.

Kürti frappánsan egy szókapcsolatba tö-möríti az életünkön átvonuló átmenetiséget,lelkünk összkomforttalanságát. Nincs, nemlehet egy biztos pont, egy biztos hely, egy biz-tos múlt, jelen, és biztos jövô. Mindenki,mint „Koldusok közt egyetlen hajléktalan”, úgyéli meg az emberi létezés örökös változásait.Hol a lakóhelyünk változik, hol a vágyainkés annak tárgyai és tájai, de van úgy, hogyegyszer csak felnövünk, és minden megvál-tozik körülöttünk… És mégis az életünk pri-

Nagy Zsuka: Boldog, szomorú kötet

123

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 123

vilégium, ahogy Kürti rövid versének címesugallja, privilégium a meg nem születôkmellett, a halottak és az apró örömök miatt.Mégis, kiváltságos dolog élni. „Nem alkudo-zom/ s nem remélek. / Élek figyelmesen. / Mocs-kos, zsíros ruhám, hajam. / Koldusok közt/egyetlen/hajléktalan.” (Privilégium)

A kötet címének elsô szava azonos alakúszó. Jelentheti azt a szóalak, (a már említettjelentésmezôben) hogy valami átmeneti, vál-tozékony, csak bizonyos idôközönként inter-pretálható, és jelentheti azt is, hogy ünnepi,ünnepélyes, kivételesen elônyös dologról vanszó. Ha a borító direkt módon rémisztô ha-tását nem feledtük, akkor tisztában vagyunkvele, hogy a költô semmi ünnepélyeset nemakar közölni velünk, inkább dokumentalistamódon jelentéseket küld köznapjainkról,saját köznapjairól. A cím és a borító kontex-tusában — a kötet egészén végigvonuló iróni-ával — a középkor világképe jut eszembe,miszerint ha az ember a földi életben nélkü-löz, akkor a túlvilágon gazdagság várja. Merthiszen ilyen betonvadonból kikerülni, vál-tani — amelyet a fotó mutat nekünk — elégutópisztikusnak tûnik. Így maradhatunk apiszkos, elhasznált, termeszvilágban gyártottnyolcadik emeleti álmoknál. Nincsenek tró-pusok, sem poétikai, sem földrajzi, sem uta-zási szempontból.

Ilyen Kürti harmadik kötete, realista pon-tosságú strófáiban, egyszerre van jelen agúny, az irónia, a nihil, a spleen, a játékosságés a megrázó, kemény, szókimondó, kevésköltôi képpel, sok alakzattal, vallomásokat,számadásokat, helyzetjelentéseket tartalmazósorokkal. Kürti különbözô lírai hangnemeita szabadversek mellett versszakokba szedettrímes sorokba formálja. Szereti az alakzato-kat, a rímeket (ezen belül leginkább a párosés a váltórímeket) az alliterációkat, a felsoro-lásokat, az ellentéteket, a költô jelzôket. Rit-kán használ költôi képeket.

A kötet elsô verse, a Költözködöm címûvers. A váltórímelésû öt, négy soros strófábólálló mû fölényeskedô gesztusával, a kiábrán-dultságot megfogalmazó szövegek közé tar-tozik. Tudatosan hanyag stílusú soraiból csakúgy dôl a közöny és a nihilizmus, a lelki koz-mopolitaság megannyi jellemzôje. „Akiengem útra indít / jobb ha utánam se néz / dol-gom helyén ami virít / nem rôköny és nem penész/ mert ma inkább/ nihilista / vágyaim közt kuta-tok/ oda gyûjtök minden kurvát / s jó szándékú

vén papot.” Mintha a vágáns költészet buk-kant volna fel ezekben a sorokban. Az átme-netiség fogalma itt egyértelmûen ironikusjelleget ölt.

A Költözködöm az egyetlen vers, amelynincs ciklusba sorolva. Kürti Alkalmi ottho-nok címû kötete három ciklust különít el. Azelsô ciklus, a Kék szirup címet kapta. A Köl-tözködöm címû versben szerepel ez a szókap-csolat., innen is lehet értelmezni. A költôkmár régen nem, prófétaként akarnak tetsze-legni, önmagukat is ironikusan szemlélik. Ezaz az irónia, gúny, mellyel a kötet írója is kap-csolódik a körülötte lévô tárgyakhoz, ideoló-giákhoz, ez az a stíluseszköz, és egybenegyfajta érzelem, amellyel értelmezi, ábrázo-lja és megéli a világot. Ezzel az iróniával jel-lemez minden elméletet, tézist, amelyekszétfolynak az idôben, de ragacsként, lemos-hatatlanul ott maradnak az ember dolgain, agondolkodó beleragad saját ideológiájába, ésmint légypapírból, nem tud kikecmeregnibelôle. „Léthez gyártott elméletek, / mint cukro-zott kék szirup, / vastollammal utolérek/ vad ör-dögöt, rossz fiút.” ( Ez a fajta gúny, irónia,játékosság jellemzi leginkábba mai fiatal ma-gyar irodalom egy széles rétegét is pl: KirályLevente, Hollósvölgyi Iván, Payer Imre, Ka-rafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes költészete.)A könyv másik két ciklusa a Kimûvelt halálés aHasználati utasítás. A különbözô blokkokcímei jól lefedik a kötet verseinek témáját, deaz egyes versek látványosan kilógnak ahárom szerkezeti egységbôl, diaszporikusankimutatnak más-más ciklusokba.

Az egyes egységekben szétszórva találha-tóak meg az elmúlással, a halállal, a kiszol-gáltatottsággal (kórházi élményekkel)kapcsolatos mûvek, amelyek logikailag aKimûvelt halál címû részbe sorolandók. (Haj-nali vendég, Lélekben-virágzó, Torzulat, Még egykérdés, Átváltozás stb.). Minden ciklusban ta-lálható használati utasítás a hét minden nap-jára, olyan értelemben is, hogy a költô aversével segíteni (használni) akar az életet el-viselni pici gúnnyal, fanyar humorral. Vagyúgy is értelmezhetôek az egyes ide illô alko-tások, mint leírások, naplószerûen, felsoro-lásszerûen megmutatják nekünk, hogyanzajlik egy nap. Mintha alkatrészeket sorolnafel egy útmutatóban a versek írója, minthaegy elektronikai mûszert raknánk össze,pedig egy létezô emberi problémát boncolga-tunk. Másszor pedig egy eszközhöz hasonlí-

124

A B a k o n L e s ôNagy Zsuka: Boldog, szomorú kötet

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 124

tanak az élô emberi kapcsolatok. (Bonthatókapcsolat, Komodor ’84 kontra notebokk, Fairplay, Használati útmutató). AKék szirup szim-bolikus, ironikus negédes ideológiáját repre-zentáló szövegek is mindhárom tagolásbanmegtalálhatóak. (Költözködöm, Freidrich gics-cse, legvalóbbvers stb.)

Kürti könyve tele van keserédes és letar-gikus sorokkal, még akkor is, ha a játékossága mondanivalók fontos eszköze, ott bújik arezignált lelkiállapot, a lemondó mélabú. Ésa sorok között, mögött és végén is bújócská-zik velünk az érzékenység és mélység, mely-tôl igazi lírikussá emelkedhet egy versíróember. Például az igazi lelkiismeret-furdalása test önzô, csak önmagáért való vágyai miatt.(„Van úgy, hogy a testem csak egy gyóntatófülke./ Vallani úgy szoktam benne szótlanul, Isten semképes hallani…Gyúrt izmaim sorsa magány,.. /Megriad harang ha / kondul, mindig. A lélek fur-dalja.”) A lélek és a test templomában, hol atestnek, hol a léleknek mondunk el egy imát,és igyekszünk mindkettônek a bôség kosará-val áldozni oltáraik elôtt. Leginkább Kürtirövid verseiben találhatunk ilyen pontosan,a léleknek egyértelmûen „megfogható” soro-kat. Ezek a rövid versek nagyon kifejezôk,néhány sorban érzékeltetik a lírai én otthon-talanságát. (Templom, Adóságom, Hajnali me-rengés, Séta, Mélypontok éjszakája, Négy sor,Négysoros, Kóbor állat, Tárd ki karmád stb.)

A lírai én az önámítás sorai helyett doku-mentálisan vetíti elénk az ’elkurvult minden-napok’ diafilmjeit. Hol, mint költô jelenikmeg munkanapjaiban: „Félálomban, félébren,versen nyammogok, trópusok és formák: alkalmiablakok, nem ajtók világok közt, reggelre kiderüla legszebb verssorról is, hogy félig sikerült.”Hol,mint átlagember vérzik el a létezés szürkeszínpadán: „Vagyok én is bûnös kincse istennek:fia. / Kocognak napjaim, hitem zörög, kolomp.…/alig izgat tévés, pap, miniszter gázsija. / Tud-tam, ha csaltam: sikerem az mind csak félsiker. /És szíve, vére kell legyen, ki szívbôl vérzik el”.És míg a Templom címû versben bántja fiatalizmos testének, és sérülékeny, tiszta lelkénekJanus-arca, most gúnyosan, fájdalmasan kiáltfel: „Üres a test, a lélek, jaj, visszaváltható”.Egyértelmûen és pajzánul (játékosan és iro-nizálva) csak a Ballada a szegény férfiakrólcímû versben billen át a mérleg a test, és azösztönök javára. A lírai én mint civil foglal-kozást ûzô ember is megszólal, például aHaj-nali vendég címû versben (mely megrázó

sorokat rejt a vers végén a rákban meghaltnagymamáról) máskor pedig mint kapcsolatikrízisben lévô férfi vall.(Mélypontok éjszakája,Szerelmi dilemma, Szivárgó, felett)

Ezeken az érzelmeken túl és mellett, aköltô mindent leltárba vesz, felsorol, leje-gyez, mintha egy vásárló lenne az ihletek ésmúzsák hipermarketjében, ahol egy cetlivela kezében járkál, melyre feljegyezte már al-kalmi otthonában, hogy mi is kell a verséhez.Tárgyak, névszók, leginkább fônevek min-denütt. Néhány versben gúnyos korfestés.(Anno egy pap, Használati útmutató, Futás ide-gen tollakkal, Most mondjam?, Dohányzásra ki-jelölt terület ).

A kötet több versének szervezô elve, azönön, saját életnek a leltár és a számadás as-pektusából való szemlélete, tele test-és lélek-jelentéssel. (Emlékeztetve Kosztolányi Dezsôtöbb versének hasonló megoldásaira.) „Manincs hiányom semmiben, esetlen féljózan va-gyok. / Úgy képzelem, lesz még ilyen, / hogy szesz,vagy fû, ártó zajok… Van kábeltévém, videóm, /farmer, ha kell szép öltönyöm is./ viselhetô napimelóm, / nincs, ki belém törölközik” Kosztolá-nyi Boldog, szomorú dal címû mûvének paraf-razált változatát olvashatjuk az utolsó kétstrófában. (Érdekes, hogy több fiatal alkotónyúlt hozzá ehhez a vershez, például LackfiJános Lavina-dal,Nagy Gábor Bosszús , közö-nyös dal. A különbség az, hogy Kürti versé-ben ’betétként’ szerepel az átirat.) Hasonlótémában és aspektusból íródott az Aki szabadcímû vers A lírai én a birtokvágy kontextu-sában szemléli a saját életét, általánosítván azegyes emberre is: „Szobámban , kényszeredettbörtönömben, / szálkás priccs helyett bôr barokkfotel,…Birtokolni autót, óceánt, eget. / hagyni,hogy a világ fösvényként halmoz tárgyat, tájakat,s mint eltûnt aranyát mondhatni grátisz, / halál-lal, mindez semmivé apad.”

Az otthon kellékei sok versben megtalál-hatók. Kürti számára nagyon fontos a ’szo-bányi táj’, a fotel, az ágy, az embermikrokörnyezetének kényelmi eszközei ’egyszéken, egy ágyon, egy asztalon, egy polcon’(Ratkó József Egy ágyon, egy kenyéren címûversének sorait csempészvén be a sorokba).Kürti költészetében számottevôen fontostehát, az otthon intim hangulata a maga fel-szereléseivel együtt, de mégis mindig vala-miféle nyugtalanság, valami ellentét,hiányérzet kúszik a strófák közé.Hónapok ótavárok/ egy széken, egy ágyon. / E kényes rabság

Nagy Zsuka: Boldog, szomorú kötet

125

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 125

mozdulatnyi szabadság…. A szoba körülöttem anyugalom, az otthon, / te úgy nevezed: / feslettkényszerzubbony.” A rabság-szabadság, a nyu-galom, otthon-feslett kényszerzubbony el-lentétes alakzatai szintén a Kosztolányirajellemzô elégedetlenséget fejezik ki.

A kötet több különleges és meghökkentôverset tartalmaz. A versek írója a maga puri-tánságában, tényközlô stílusában hátborzon-gató. Leginkább azért, mert, nem cicomáz,hanem az arcunkba vág, természetes prózai-sággal, katarzis, világfájdalom nélkül, bá-gyadt közönnyel, olyan játékosan, mintpéldául a Kemo-terapeuta címû versben,amelynek már a címe is játékosan kicsavart,ezért lesz olyan megdöbbentô és különös.Egy halálos betegségben szenvedô emberkórházi kezelését mutatja be, egyes szám, elsôszemélyben: Lila palack, / sárga palack, / kékpalack, /élet van ott/ amerre haladsz/ nedved acsôbe, / csöpög a csôbe, / egymagam én is, / egy-maga én is, / egymaga ô is./ Nyomás alatt/ sápadtaz arcom/ sápad az arcom / nem nagy ügy. Kari-kás szemem/ mert ez kell e harcra / így marad. /fekszem az ágyon, / ma nem kell épp hánynom.Nagy ûr.

Másik különös vers például a Fair playcímû. Kürti úgy beszél szerelme mellérôl azelsô sorokban, mint fizika órán egy testrôl,de a vers mégis tele van érzelemmel, nôje tes-tének szeretetével, pedig a nô egyik mellén„tizenkét centis heg”. („Szerettem: szebb voltnekem a másiktól / -nem mintha hiba lett volna ajobbal - / mégis alakja, tömege, / eredési és tapa-dási pontjai, / a közöttük lévô türemkedôn / ki-töltött maximális tenyér-felület…Csókolgattammagán-és közszemérmetlenül, / …mindig részre,arra a gyönyörû részre, hajlón.”) Kürti versei-nek jelentésmezôi nagyon szélesek, direktmódon kitágulnak, mint a pupillák, vagymint a háromdimenziós képek. Látszólag egyteljesen mindennapi cselekvésrôl, dologról ír,aminek egyáltalán semmi köze, ahhoz, amitvégül is üzen nekünk. Például az (Ahogy avizet törlöm fel…) címû alkotás egész egysze-rûen azt írja le, hogyan mossunk fel a padlót.Ebbe a monoton munkába csempészi bemondanivalóját, miszerint a napjaink olyansivárak, és kötelezô feladatokkal terheltek,mint egy felmosás, és olyan elhasznált a lel-künk és úgy fulladozik, mint egy felmosó-rongy mosóvízben. A kötet mottója is lehetnea Tapétázás címû vers idézete >>Bármely szóalkalmas a rögzítésre.<< Vagyis bármirôl

lehet verset írni, bármibôl lehet líra. (Ha aztmondom: falióra. / Vagy: fényes szög a falban./esetleg ingaszerelem. / Vagy: gyapjú finom, meleg.A lírai én azon töpreng, hogy kinek mit is je-lent ugyanaz a szó. Mit jelent egy juhásznak,két perc.” Több mint egy ibolyás pásztoróra?/Esetleg kevesebb, mint kimondani: / nádsíp” Ér-dekes, hogy a kötetben egyetlen egyszer emevers utolsó versszakában jelenik meg a kötetcíme, az alkalmi otthonok kifejezés. Mindezazt is jelentheti, hogy nem csak életünk át-meneti és változó, de a szavaink is, amelye-ket kimondunk, amelyeket használunk.

Kürti László kötete egyenetlen és a szé-les olvasóközönségnek kevésbé értelmezhetôverseket is tartalmaz. Vannak olyan versekamelyeket, csak olyan mûkedvelôk érthetnekés élvezhetnek igazán, akik a különbözô al-kalmi irodalmi projektekben vesznek részt ésismerik azok feladatait. (Passolini hetero té-velygései,Belcantora várva,Ki Ver izmon?,A tí-zéves Parnasszusra stb.) Ez természetesen nemnagy baj, de érzésen szerint sokkal jobb ver-sei is vannak a szerzônek ezeknél a „megcsi-nált” verseknél. Szerencsésebb lett volnakevesebb ilyen témájú verssel megtölteni aharmadik kötetét. De ugyanakkor a kötet televan igazi lírikust megismertetô versekkel,mint témában, mint mélységben, mint for-mában, mint játékosságban. A kötet értékeimellett egy igazi meglepetéssel is szolgál akiadó az olvasók számára. A könyv végénmegbúvó parányi papírtokban egy kis cédétalálható, mellyen Kürti László mellett, Ko-vácsné Kiss Csilla mondja a költô verseit.

Kürti László harmadik kötetével nagyonközel engedi magához az olvasót. Életének,mindennapjainak tárgyait, dilemmáit, a kö-rülötte lévô világról alkotott sajátos stílusbanolvasható vallomásait, véleményeit öntiversbe, teljes mértékben igazodván a mai fi-atal költészet azon alkotóihoz, akik a gúny, ésaz irónia stíluseszközeivel (érzékenységévelés játékosságával) dolgoznak. Kínosan közelhozza a szürke malmok kerekeivel való küz-delmeit, a „mindennapi túlélés lövészárkai-ban… a valóság berepedezett lencséjének hártyásidegein” kutatja „létünk szivárgó és feslett szí-neit, formáit, / szagtalan mindennapjait”.

Kürti Lászlónak immáron sikerült GacsajPesta földjérôl betörni a fôvárosba.

126

A B a k o n L e s ôNagy Zsuka: Boldog, szomorú kötet

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 126

Czomba MagdolnaRepülni jó!Dunajcsik Mátyás: Repülési kézi-könyv, József Attila Kör — L’ Har-mattan Kiadó, 2007. 200 o.(JAK-füzetek 149.)

„777 db mitológiai-, történelmi- és irodalmi uta-lás (vagy több, de efölött már belefáradtunk a szá-molásba)”

A fülszöveg szerint Dunajcsik Mátyás 1983-ban született Budapesten, a Horizont KutatóIntézet és a Telep Csoport tagja. Az olvasószerint pedig közülünk való, akik az iroda-lom szerelmesei lettek valamikor a kamasz-kor elején és ez a szenvedély csak egyremélyül az idô elôre haladtával.

A kötet mûfajilag sokszínû, találunkbenne költeményeket (óda, elégia, szonett) ésprózai szövegeket (esszé, novella) egyaránt.Hangvétele egyedi és egységes. Míg elsô ol-vasatra inkább a szórakoztató jellege a meg-ragadó és valami azt súgja legbelül, hogy nemmás ez, mint Karinthy stílusgyakorlatainak21. századi újragondolása; második olvasatramár az egyedisége a mérvadó.

A kötet szerkezetére nyugodtan használ-hatjuk az átgondolt jelzôt, mivel a szerzô ha-tározottan vezet minket ebben a„tükörlabirintusban” gondosan ügyelve aversek és a prózai szövegek arányaira a befo-gadás közben.

A kötet öt fejezetbôl áll; az elsô, Hogyanfejezheti be az ember az írást? Két prózai szö-veget tartalmaz, egy esszét és egy regénytöre-dék-stílusgyakorlatot Egy srác címmelEsterházy: Egy nô címû regényének távlatábapozícionálja elbeszélôjét, izgalmasan teret en-gedve a homoszexualitás nyelviségének.Ezen a ponton nem hagyhatjuk figyelmenkívül Nádas szövegeit sem, de azokkal ellen-tétben az antikvitás szerelmi szokásait nem azsidó-keresztény hagyományok magasabbrendûségének szellemében demoralizálja,hanem a kulturális-, vallási hagyományok ésaz ember véletlenszerû kapcsolatának han-goztatásával: „valami ostoba baleset történ-hetett az univerzum keletkezésekor,mondjuk felborult az asztal, amire a világ tér-képe volt lefektetve, rajta a születendô em-bereket jelzô bábukkal.” (p.125)Felszabadítja önmagát az erkölcsi normák ti-

pikusan keresztény-közép-európai meghatá-rozottságából.

A második fejezet, A kertépítés nehézségeicímmel tíz verset tartalmaz. Formailag és tar-talmilag nem titkoltan stílusgyakorlatok,mely megannyi fôhajtásként értelmezhetôirodalmunk kiválóságai elôtt, legyen az Ber-zsenyi, Ady, Babits, József Attila vagy Pi-linszky. Ez az a pont, ahol érdemesmegemlíteni a kötet címét (Repülési kézi-könyv), hiszen mi más lehetne egy ifjú íróiránymutatója, mint az irodalmi hagyomány?Az önmagát is keresô alkotó a Családi albumcímû versében szellemi apaként Proustot ésJózsef Attilát jelöli meg.

A kert szimbolikusan jelen van a kötetmás szövegeiben is, a soron következô rész:Arészeg hajó címû fejezet elsô három szövegé-ben, melyek a Pesti fészer, Barokk olvasóterem,Velencei fejezet címeket viselik. A kert motí-vuma mindannyiszor a „cseppben-a-tenger”jelentést adja vissza, miszerint a japán kert-építés alapelve, hogy a világot jelképezze,minden legyen jelen benne a világról, kicsi-ben. A gondolat bátran továbbvihetô, melyszerint, ha a világot kertté szelídítettük,akkor olyan otthonosan mozoghatunk a vi-lágban, mint a saját magunk által épített kert-ben. E gondolat helytállóságát pedig a prózaifejezetet kettészelô Rimbaud-fordítás magaés az azt követô prózai szövegek is alátá-masztják. Amennyiben a Részeg hajó a föld-részeket körülvevô óceánt érzi otthonának;A virrasztó naplójának Székelyudvarhelyreutazó diákja Erdélyt hódítja meg: „Ezt azutat már jól ismerem, a lábam alatt magátmegrajzolót, a kiszámíthatatlant, amikorminden egyes lépéssel, amit megteszek rajta,újabb darab földet hódíthatok el magamnaka tájból.” (p.117). Villamosbelsô a következônovella címe, melynek címadó helyszíne arideg, meghódíthatatlan, megszelídíthetetlenôskáosz, de mégis van remény a másik meg-ismerésére a lelki rokonság misztikus empá-tiájával. Az utolsó szöveg pedig A játszma,amelyben a férfi-nô lelkület különbségeibôlfakadó csatáról kapunk tudósítást egy ostáblamellôl. Mindhárom szöveg érdekessége, hogyaz elbeszélô, hol egy képzeletbeli szirten, holegy a város fölé magasodó bérház padlásáról,hol pedig egy hágóról tekint le a szövegekbenmegkonstruált világra evvel mintegy metafi-zikai távlatot adva sajátos kertészkedésének,miszerint: „Az ostábla vagy a másik ember

Czomba Magdolna: Repülni jó!

127

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 127

128

A B a k o n L e s ô

megismerése az istenek hatalmát kísérti, ésmint ilyen, egyike a legszebb emberi idôtöl-tésnek, bár veszélyessége magától értetôdô”(p.136). Így találkozik a kertész szimbólumaa romantikából jól ismert isten-alkotó értel-mezéssel, de az önmaga világában saját sza-bályai szerint tevékenykedômindenhatóságát, a posztmodern belátásávalironikus és öntükrözô alakzatok segítségévelrelativizálja.

A kötet negyedik fejezetének címe:Kettôs.Briliáns stílusgyakorlat elsôsorban AdyLéda-verseinek ihletettségével. A szonettek-ben (a férfihangra a petrarca-i, míg a nôihangra a shakespeare-i formát használja,annak tudatában, hogy Ady soha nem hasz-nálta ezt a formát) felelgetô páros HollóssyAdél és Avar Andor. A nevek megválasztásátilletôen szinte azonnal az egyik legjellem-zôbb költemény, a Héja-nász az avaron is-merhetô fel. A szövegek motivikusszervezôdését tekintve, mindent megtalá-lunk, ami a tökéletes illúziókeltéshez szüksé-ges, megvan a zongora, a bál, a bor, a tél, avér, az erôszakos szeretkezés, de ami talánmég érdekesebb, az utolsó két Avar Andor-szonett. A „Játszd újra!”- ismételed, minthaima lenne… kezdetû költeményben a szöve-gek által megkonstruált kettôs apropóján, azalkotó és a befogadó viszonyára irányítja fi-gyelmünket a lírai hang, míg a „Mint a ci-pôdre ragadt hó olvadáskor…” kezdetûszonett kapcsolatrendszerét a hagyomány, azalkotó és a befogadó „szerelmi háromszö-gévé” avanzsálja. Pusztán érdekességkéntmegemlítendô az alábbi sor: „hogy a szövegnem változtat dallamán”, mely többszörös és

áttételes leterheltsége révén nem csak KovácsAndrás Ferenc, de József Attila és AranyJános költészetét is játékba hozza, majd azon-nal ki is iktatja: „folyton körbevesz ez az is-merôsség, / mintha valaki lábnyomátkövetnéd”. A költemény maga, pedig azáltal,hogy a lehetô legjobban kitágítja utalásrend-szerét, majd erre reflektálva ki is oltja annakjelentôségét, értelmezhetô ars poeticaként.

Az ötödik, kötetzáró fejezet, illetve a kötetutolsó prózai szövege, A hiánycikkek boltja.Amelyben a fôhôs-elbeszélô mások vágyai-nak, kívánságainak kiszolgáltatott végrehaj-tója illetve elszenvedô alanya. Csak akönyvek/szövegek között érzi biztonságbanmagát. A nemi identitásában is összezava-rodó fiú csak akkor tér magához, amikormegtalálja a körülményeknek megfelelô, aszituációt értelmezô irodalmi sablont. JónásNóra lakásán a szerelmi lektûrök által valómeghatározottság idegen számára de amintegy kémregény hôseként identifikálja magát,ismét uralja a helyzetet. Persze ez után ismétegy dilemma következik, de máris jön a meg-felelô irodalmi-filozófiai segítség Kierkega-ard-tól. A gyakorlat és az elmélet játéka ez.Vagy a fikcióé és a valóságé, a választás lehe-tôsége a kezünkben van. Hiszen repülhetünkföldön (kerékpárral), vízen (hajóval), levegô-ben (madárként, Hermészként), mindegy afantáziánkon múlik, melynek tanítómestereaz irodalom, aki számtalan nôalakban veszkörül bennünket, tápláló anyaként, szenve-délyes szeretôként, állhatatos tanítóként akárcsak Kesztyûs Heléna a kötet elsô írásában,ahonnan ismét útra kelhetünk.

Czomba Magdolna: Repülni jó!

bakonleso:Layout 1 2008.04.16. 19:53 Page 128