1

2

Szkepszis

Õ Isteni KegyelmeA. C. BhaktivedantaSwami Prabhup§da

A Krisna-tudat NemzetköziSzervezetének alapító

§c§ryája

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami

Prabhup§da (1896–1977) a vai¢£avizmus õsi vallási

hagyományát ismertette meg a nyugati világgal, Krisna-

tudat néven. 1966-ban alapította meg a Krisna-tudat

Nemzetközi Szervezetét. Vezetésével a szervezet tíz év

alatt §ªramákkal, iskolákkal és farmközösségekkel

rendelkezõ, világméretû misszióvá vált. Írásai a védikus

filozófia, vallás, irodalom és kultúra igazi könyvtárát

alkotják.

Krisna-völgy templomának oltárán

magyar állampolgárok minden év elején lehetõségetkapnak arra, hogy adójuk kétszer 1%-ával valamely egyházilletve társadalmi szervezet javára rendelkezzenek.

Kérjük, amennyiben egyetért törekvéseinkkel, adója 1%-ánakfelajánlásával támogassa Ön is a Magyarországi Krisna-tuda-tú Hívõk Közösségének hitéletét és karitatív munkáját. Azegyház technikai száma: 0389

Köszönjük mindazok segítségét, akik a korábbi években Kö-zösségünk javára rendelkeztek.

Kérjük, ne feledkezzen el az alapítványok számára felajánlha-tó második 1%-ról sem! A Védikus Kultúráért Alapítványadószáma: 18018318-1-14

Köszönjük támogatását!

T e c h n i k a i s z á m u n k :T e c h n i k a i s z á m u n k :T e c h n i k a i s z á m u n k :T e c h n i k a i s z á m u n k :T e c h n i k a i s z á m u n k :

03890389038903890389

A

3

© 2001 Vissza Istenhez magazinMinden jog fenntartva.ISSN 1587-4362

A LAP MUNKATÁRSAI:Felelõs szerkesztõ: Manor§ma d§sa. Fõmunkatárs:Hem§¯g¦ dev¦ d§s¦. E szám szerkesztõje: ¾ªvara K¥¢£a d§sa.Szerzõk: Bhagavat-priya d§sa, Drutakarma d§sa, Farkas Ferenc,¾ªvara K¥¢£a d§sa, Sad§puta d§sa. Olvasószerkesztõ: Tóth Gábor.Mûvészeti tanácsadó: Magyar Zsuzsa. Nyomdai elõkészítés:Sundara-r¡pa d§sa.KIADJA: a Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közössége,8699 Somogyvámos, Fõ u. 38. Tel.: (85) 340-130, (30) 228-4400,e-mail: vim@pamho.net

Az igazság nyomában

A megismerés ösvényei 4

A kezdet kezdetén

A Nagy Blöff: az õsrobbanás 8

Minden Belõlem árad 11

Az élet csodái

Mese az õslevesrõl 14

Vérfagyasztó tökéletesség 17

A fajok származása

A kövületek Darwin ellen vallanak 20

Etológia és teológia 23

Devolúció 26

Én, a lélek

A tudat természete 28

A gének és a lélek 32

A lélek vándorol 34

Tudomány és erkölcs

Célok és utak 38

TartalomKedves Olvasó!

Az indiai védikus írásokbölcsessége képezte a világlegõsibb vallásos társadal-mának ideológiai alapját. Avédikus kultúra alapelvei –ha töredékesen is –, mind amai napig fennmaradtak, kü-lönösen India vallásos közös-ségei körében.

Amikor Sr¦la Prabhup§daa 60-as évek végén a védikuskultúra követeként szembe-sült az euro-amerikai világlakóinak értékrendjével éséletmódjával, arra a követ-keztetésre jutott, hogy a nyu-gati világ fogyasztói kultúrá-jának növekvõ mohóságát aze társadalmakban egyre erõ-södõ materialista világnézetokozza. Ennek egyik alapvetõtámaszát pedig abban látta,hogy a hivatalos tudománylegtöbb képviselõje abból afeltételezésbõl indul ki, hogy avilág eredete és minden egyesjelensége megmagyarázhatópusztán az anyag törvény-szerûségeivel.

¼r¦la Prabhup§da írásai-ban és elõadásaiban gyakrantette bírálatának tárgyává eföldhözragadt, következetlengondolkodásmódot, és enneknegatív következményeit. Avédikus bírálat jogosságát misem bizonyítja jobban, mintaz a tény, hogy a modern tu-domány szemléletmódját ille-tõ kritikai észrevételek egyszemernyit sem vesztettek ak-tualitásukból…

¾ªvara K¥¢£a d§sa

A SZANSZKRIT SZAVAK KIEJTÉSE:A szavakat egy meghatározott írásmód szerint írjuk át latin betûsformába, amely lehetõvé teszi az olvasó számára a szavak helyeskiejtését. § - mint az á az akác szóban (kétszer olyan hosszú,mint a rövid a); e - mint az é az élet szóban; ¦ - mint az í azígy szóban; ¥ - mint a ri a karika szóban; c - mint a cs a cserépszóban; ch, jh, dh - mint a cs és a h együtt, a dzs és a h együttvalamint a d és a h együtt. Tehát a K¥¢£a szót Krisnának, aCaitanya szót pedig Csaitanyjának ejtjük.

4

Szkepszis

orunk embere a tudásszerzés leg-biztosabb módszerének a tapasz-

talást tekinti, vagyis azt, hogy tudáshoz asaját érzékelése, illetve mások érzékta-pasztalatai révén jut. Végsõ soron a tudo-mányos ismeretszerzés is ugyanezen azelven mûködik. A tudomány az emberi-ségnek az a törekvése, melynek soránképzett szakemberek megbízható ismere-teket igyekeznek szerezni a világról, ame-lyeket aztán az emberi társadalom tudá-sának gyarapítása, illetve céljainak eléré-se érdekében próbálnak hasznosítani.

Tagadhatatlan, hogy az emberimegismerés messzire jutott a világ je-lenségeinek, energiáinak és törvénysze-rûségeinek feltérképezésében és leírásá-ban, illetve e tudásanyag felhasználásá-ban az élet különbözõ területein. Atudomány tevékenységének nyilvánvalóeredményei többek között az elektroni-kus eszközök, a számítástechnika, azautók, a nyomtatott könyvek, vagy azorvostudomány vívmányai.

Ahol megáll a tudomány

A világ eredetével, az élet végsõ kér-déseivel kapcsolatban azonban más ahelyzet: ezen a téren a tudomány kép-viselõi éppúgy sötétben tapogatóznak,

mint bármikor ezelõtt. Míg a tapasztal-ható világra jól alkalmazhatók a megis-merés hagyományos módszerei – amegfigyelés és a kísérletezés –, addig adolgok keletkezésére vonatkozólag ezeka módszerek nem állnak rendelkezé-sünkre. Nem tudjuk megnézni, hogyankeletkezett a világ, milyen volt és ho-gyan jelent meg a Földön az elsõ élõ-lény, s nem tudunk olyan kísérletet semvégrehajtani, amely bemutatná, hogyan„telítõdik meg” az anyag a tudat képes-ségével. Érzéki tapasztalás révén ezek-re a kérdésekre nem kaphatunk választ.

Az emberi kíváncsiság azonban

megállíthatatlan. Bár a módszereinknyilvánvalóan elégtelenek, a tudományaz iménti kérdésekre is igyekszik választkeresni – logikai, elméleti úton, az em-beri gondolkodás segítségével. A tudo-mány képviselõi azt feltételezik, hogyaz univerzum minden szegletébenugyanazok a törvényszerûségek mû-ködnek, amelyeket mi ismerünk, s hogyezek ugyanúgy mûködtek a múltban is,mint ma. A tudósok abban is remény-kednek, hogy egyszer majd képesek le-szünk az összes törvényt megismerni ésképletekbe foglalni. Mindez azonban

Az igazság nyomábanA Z I G A Z S Á G N Y O M Á B A N

A M E G I S M E R É S Ö S V É N Y E I

„Élt egyszer egy béka, aki egy kútban lakott. Amikor a ba-rátja beszámolt neki az Atlanti-óceánnál tett kirándulásá-ról, megkérdezte tõle:

– De mondd csak, voltaképpen mi az az Atlanti-óceán?– Egy hatalmas víztömeg – válaszolta a barátja.– Milyen hatalmas? Kétszer akkora, mint ez a kút?– Nem, még annál is sokkal, sokkal nagyobb – felelte a barát.– De mégis, mennyivel nagyobb? Talán tízszer akkora?

Így számolgatott a béka. De mi az esélyearra, hogy így valaha is valós képet tudjonalkotni a mérhetetlen óceánról?Képességeink, képzelõerõnk és tapasztalata-ink rendkívül korlátozottak.”(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da,beszélgetés, 1973. április 18.)

A megismerés ösvényei

Az emberiségben olthatatlan vágy él

a világ megismerésére, és arra, hogy

választ kapjon létezésének alapvetõ

kérdéseire. Honnan ered a világegye-

tem? Van-e célja az emberi létnek?

Honnan származnak az élõlények?

Kitüntetett szerepe van-e az embernek

az univerzumon belül, vagy csak „be-

szélõ majmok” vagyunk? Meghúzó-

dik-e valamiféle értelem a világ ke-

letkezése, illetve törvényei mögött,

vagy minden csupán a véletlen mûve?

Folytatódik-e létezésünk valamilyen

formában a halál után is?

K

Szkepszis

5

csupán feltételezés. Ugyanennyi erõvelabból az alapfeltevésbõl is kiindulhat-nánk, hogy a tér és az idõ más pontjainmásféle jellemzõk érvényesek, a kuta-tásra tett erõfeszítéseink pedig elégtele-nek ahhoz, hogy megértsük a világ mé-lyen rejlõ törvényszerûségeit, fõként pe-dig létezésének értelmét.

Az anyag és az élet eredetével kap-csolatos modern „tudományos” hipoté-ziseket pusztán a tudósok élénk képze-lõereje hozza létre – az igazolatlan állí-tásokat azonban gyakran tényeknekpróbálják beállítani. E megalapozatlankijelentéseket pedig a nagyközönség –jobb híján – készpénznek veszi. Valójá-ban azonban az ilyen kijelentések csakhangoztatóik tudatlanságáról árulkod-nak. Hogyan alakult ki a Világegyetem?„…Minden valószínûség szerint egyhatalmas robbanással…” Hogyan je-lent meg az élet? „Különleges véletlenek

Az emberi lét korlátai

Az indiai védikus írások több ezer évóta léteznek a földön. Közéjük tartozika négy Véda, valamint a puránák, azupanisadok, a Ved§nta-s¡tra, és sokmás kiegészítõ mû. A véda szanszkritszó, jelentése: „tudás”. A védikus írásokazt írják magukról, hogy egy tökéletes,felsõbbrendû forrásból származnak.Földöntúli eredetûek, lejegyzésük isteniinkarnációkhoz, illetve Isten által felha-talmazott emberekhez kötõdik. Ennekértelmében a szanszkrit nyelvû szentiratokat emberek millió fogadták – ésfogadják el ma is – megfellebbezhetet-len igazságként.

A védikus írásokban a tapasztalhatóvalóság törvényeinek, valamint a szá-munkra érzékelhetetlen szféráknak,például a világunkon túli jelenségekneka leírásai egyaránt megtalálhatók.

Felvetik és megválaszolják azt akérdést is, hogy miként juthat tudás-hoz az ember. Ennek elsõ módszere-ként a közvetlen érzékelést (pratyak¢a)nevezik meg. Ezt nem tartják igazán jómódszernek, mert az érzékeink tökélet-lenek. Ha sötétség borul a szobára, méga saját kezünket se látjuk. A napot aprókorongnak érzékeljük, pedig valójábanegy hatalmas égitest. Az érzékeink töké-letlenek, így nem reménykedhetünkbenne, hogy tökéletes tudáshoz jutha-tunk általuk. Emellett tévedésekre ishajlamosak vagyunk, sõt mások tudatosmegtévesztésére: csalásra is. Így akár asaját kútfõnkbõl, akár a más, hozzánkhasonló emberektõl származó „tudás”meglehetõsen megbízhatatlan és félre-vezetõ lehet.

Következtetéseink és elméleti fejte-getéseink szintén tökéletlen érzékta-pasztalatokon alapulnak, melyeketugyancsak tökéletlen értelmi képessé-geink segítségével próbálunk értelmez-ni. Így a logikán és következtetésen ala-puló tudás (anum§na) is meglehetõseningatag alapokon nyugszik.

A végsõ tudás elérésére vonatkozóilyetén próbálkozásaink egészen bizto-san kudarcra vannak ítélve. A hatalmasûr egy parányi bolygóján lakunk, és avalóság általunk belátható szelete igenkeskeny. Vajmi kevés remény van arra,hogy hiányos érzékelésünkkel és fejtöré-sünkkel életünk behatárolt idõtartamaalatt (vagy akár az emberiség fennma-radása során) megértjük a teljes való-ságot és a világ végsõ titkait.

„A béka mindig a saját kútja körülményeihez vi-szonyítva gondolkozik. Egyszerûen nem tud más-képp gondolkozni. Az óceán nagy, de az óceánméretét a saját nagyságához viszonyítva képzeliel. Isten is hatalmas, de mi relatív módon gon-dolkodunk Róla, a saját méreteinkbõl kiindulva. Vannak bizonyosrovarok, amelyek éjjel születnek, azután felnõnek, utódoknak ad-nak életet és meghalnak – egyetlen éjszaka alatt. Nem érik mega reggelt. Ostobaság, ha ebbõl bárki is arra a következtetésre jut,hogy a nappal nem is létezik.” (A. C. Bhaktivedanta SwamiPrabhup§da, beszélgetés, 1973. április 18.)

útján…” Mi a tudat forrása? „…A ku-tatóknak még nem sikerült feltárniuk atudat jellegzetes helyeit és mechaniz-musait, de feltételezik, hogy….” És ígytovább. „Lehet”-ek, „talán”-ok, elkép-zelt és feltételezett események – meg-alapozatlan és bizonytalan kijelentések.

A tudományos értekezések, magya-rázatok szerzõi mindenáron igyekeznekelkerülni az anyagon túli tényezõk – alélek, Isten – feltételezését. Ám könnyenlehet, hogy éppen ezzel a hozzáállássalzárják el magukat a valódi, teljes igaz-ság megismerésétõl.

Bármilyen okos emberek mûvelik is, azanyagi tudomány mindig tökéletlen marad.A tapasztalatszerzés és a spekulálás mód-szere nem képes elvezetni minket a tökéletesigazsághoz.

6

Szkepszis

(2) Az indiai szentírások egyértel-mûen azt írják magukról, hogy transz-cendens forrásból származnak, így té-vedhetetlenek. Kevés olyan írás létezik aFöldön, amely ilyen jellegû kijelentésttartalmazna, így már ezen az alapon isérdemes foglalkoznunk velük.

(3) A védikus írások egyetemes ér-vényûek: egészen a kezdetekig vissza-menõen szó esik bennük az egész embe-ri faj történelmérõl csakúgy, mint a vi-lág mindenütt érvényes fizikai, illetvefinomabb szintû törvényeirõl.

(4) A védikus irodalom mindenolyan témát érint, amely a mindennapiemberi élet szempontjából fontos. Van-nak részei, amelyek az orvoslással, csil-lagászattal, matematikával, logikával,nyelvtannal, törvénykezéssel stb. foglal-koznak. Más részei az élet végsõ céljá-ról, és annak elérési módjáról szóló filo-zófiai és vallási témákat tárgyalnak.

„A tudásszerzés felszálló folyamata soha nem leszsikeres, mert az érzékek által összegyûjtött infor-mációra épít, az érzékek pedig tökéletlenek. Miéppen ezért a leszálló folyamatot fogadjuk el.Istent nem lehet az induktív folyamat révén megismerni. Ezért isnevezik adhok¢ajának, ami azt jelenti: »aki közvetlen érzékelés út-ján megismerhetetlen«. A tudósok azt állítják, hogy nincs Isten, mertközvetlen érzékeléssel próbálják felfogni Õt. De Õ adhok¢aja! A tu-dósok azért nem tudnak semmit Istenrõl, mert nincsenek birtoká-ban a módszernek, amellyel megismerhetnék.”(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, beszélgetés, 1973. május 8.)

Tudás – felülrõl

Az emberi lényeknek ezt az iméntemlített, önerõre támaszkodó tudáske-resését §roha-panth§nak, azaz a tudás-szerzés alulról felfelé törekvõ folyama-tának nevezik, amely sohasem lehetmaradéktalanul sikeres. De létezik-eegyáltalán más módszer arra, hogy tu-dáshoz jussunk? A védikus írások sze-rint létezik.

Az avaroha-panth§ a tudás felülrõlalászálló útja. Ha a világnak szemé-lyes, intelligens eredete van, akkor aLegfelsõbb Lény korlátlan, tökéletes tu-dással rendelkezik, amit az emberi tár-sadalomnak is át tud adni. A tradicio-nális indiai felfogás szerint Isten avédikus írásokon keresztül juttatta elhozzánk, emberi lényekhez a legmaga-

sabb rendû tudást, amelyaz évezredek során külön-bözõ tanítványi láncolatok-nak köszönhetõen maradtfenn napjainkig. A hitelesmesterek, guruk, akik elsa-játították a védikus tudo-mányt, változatlanul adtákazt tovább tanítványaik-nak, majd azok a követke-zõ nemzedéknek, és így to-vább.

Az egyik legkiemelkedõbb tudásáta-dó tradíció a vai¢£ava tanítványi lánco-lat, amely közvetlenül Krisnától indul,és szent tanítók megszakítatlan kapcso-latrendszerébõl áll. Ha valódi, megbíz-ható tudásra vágyunk, akkor a védikusszentírások szerint magukhoz az írások-hoz, illetve az azokat tanító (és megfe-lelõen gyakorló) lelki tanítómesterekhezkell fordulnunk. Ezen a módon nemcsupán az anyagi tudás, hanem magaaz Abszolút Igazság is fokozatosan meg-nyilvánul majd elõttünk.

A védikus írások hitelessége

Persze minden józan emberben fel-vetõdik a kérdés: honnan tudhatjuk,hogy valóban megbízható források-e avédikus írások? A következõkben né-hány olyan szempontot sorolunk fel,amelyek valószínûsítik, hogy e szanszk-rit nyelvû iratok valóban nem emberieredetûek.

(1) Ha létezik isteni eredetû kinyi-latkoztatás a Földön, akkor elvárhat-juk, hogy ez az írás nagyon õsi legyen;(2) elvárhatjuk, hogy úgy mutassa besaját forrását, mint ami felette áll a vál-tozó emberi véleményeknek; (3) nemcsupán egy nemzethez vagy népcso-porthoz kell szólnia, hanem mindenki-hez; (4) egy valóban isteni kinyilatkoz-tatásnak a tudás minden olyan terü-letével foglalkoznia kell, amely azemberi létezés szempontjából fontos le-het; (5) le kell írnia, hogy milyenszisztéma biztosítja, hogy a benne fog-lalt tudás ne vesszen el, és ne változzonmeg a történelem során; (6) az írásokelõzõ korokban élt követõinek tapaszta-latai alá kell hogy támasszák az írásoktanításait; (7) a kinyilatkoztatott szö-vegnek olyan eljárásokról, a mindenna-pi élet során alkalmazható lelki gyakor-latokról is leírást kell adnia, amelyekkela tudásrendszer igazságai leellenõrizhe-tõk (mégpedig az alapján, hogy gya-korlásuk a kívánt eredményre vezet-e).

Vizsgáljuk meg a védikus írásokat afenti szempontok alapján.

(1) A védikus irodalom tagadhatat-lanul nagyon õsi, világunk egyik legré-gibb írásos hagyománya. Saját megha-tározása szerint nem a lejegyzésekor ke-letkezett, csupán írásban rögzíti amindig létezõ világtörvényeket (adharmát).

Az érzékeink tökéletlenek – a napot csak egyapró korongnak érzékeljük, pedig valójábanegy hatalmas égitest.

Az anyagon túli világról csak földön-túli forrásból szerezhetünk tudomást.

Szkepszis

6

7

¼r¦la Prabhup§da: Tegyük fel, hogy egy gyerek odamegya matematikatanárához, aki azt mondja neki: „Kettõ megkettõ az négy.” A gyerek nem matematikus, de ha elfogadjaa tanár tanítását, miszerint „kettõ meg kettõ az négy”, ésehhez tartja magát, akkor a tudása tökéletes lesz.Dr. Gregory Benford: De honnan tudhatja az ember, mi-kor tökéletes egy tanár? Ez nagyon nehéz kérdés.¼r¦la Prabhup§da: Nem, nem olyan nehéz. Az a tanár tö-kéletes, aki maga is egy tökéletes tanártól tanult. […] Vanegy tökéletes tanár: Krisna, akit minden tanár a tanáránakfogad el. Indiában a védikus civilizációt védikus tanítók ve-zették. Ezek a védikus tanítók a legfelsõbb tanítóként fogad-ják el Krisnát. Tõle tanulnak, és a Tõle kapott üzenetet ta-nítják. Ez a folyamat. […]Dr. Gregory Benford: De én úgy gondolom, hogy ha ta-nulmányozom a világot, ellenõrizni is tudom a következteté-seimet. Az ember tanulmányozza a világot, s ha úgy érzi,megértett egy fizikai folyamatot, kísérleteket végez, hogy le-

pedig – például az oktatás vagy a mé-dia közvetítésével – mindenki számta-lan információt fogad el, anélkül, hogyazokat külön ellenõrzésnek vetné alá.Ez szintén erõs hitet feltételez a „tudás”eme forrásaiban. Nyilvánvaló azonban,hogy minden emberi forrás – a legna-gyobb tudósokat is beleértve – tökélet-len, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy avilági tudomány állandóan változik.

A védikus kultúra követõi a kinyilat-koztatást tekintik a legfõbb tudásgyûj-teménynek. A kinyilatkoztatás nem vál-tozik, hiszen az örök, abszolút igazságottartalmazza. Mi erre a bizonyíték? – te-hetjük fel a kérdést. Ha azonban abbóla feltételezésbõl indulunk ki, hogy a ki-nyilatkoztatott tudás a legfelsõbb ren-dû, akkor nem logikus egy másik, eztigazoló forrást keresnünk, hiszen Istenmaga a legfõbb tekintély, és mindenmás kijelentés igazságát hozzá kell vi-szonyítani – nem pedig fordítva.

A védikus állítások igazságát nemlehet mikroszkópok és távcsövek segít-ségével igazolni. Ám mégsem teljesenigazolhatatlanok. A bizonyítás azonbanszemélyes szinten zajlik. A megfelelõéletmód követésével, a megfelelõ hozzá-állás és módszer gyakorlásának köszön-hetõen a tudás legfelsõbb személyiségefeltárja elõttünk Magát, és minden mástis, amit tudni érdemes. Yasmin vijñ§tesarvam eva° vijñ§ta° bhavati: „Havalaki ismeri az Abszolút Igazságot, ak-kor minden más ismertté válik elõtte.”

Felvetõdhet az a kérdés is, hogy mi-

ért éppen a védikus írások állításaibankellene megbíznunk, és nem valamelymás kultúrában fellelhetõ, szentnek te-kintett könyv véleményében. Válaszunka következõ. A védikus iratok alapvetõállításai nem sokban különböznek máscivilizációk szentírásainak véleményétõl.A tudás egyes területeire vonatkozóanazonban sokkal részletesebb információ-kat közölnek, mint a világ más szentkönyvei, s így jóformán egyetlen kérdéstsem hagynak megválaszolatlanul.

Természetesen mindenkinek jogá-ban áll, hogy maga döntse el, melyikettekinti a legmegbízhatóbb tudásforrás-nak az empirikus tudomány, a védikusírások, vagy valamely más vallás állítá-sai közül. Azonban bármelyiket vá-lasszuk is, a hit eleme minden esetbenjelen van.

Arra kérjük a Tisztelt Olvasót, hogyesetleges világnézeti elõítéleteit egy idõ-re félretéve, tekintsen most a világraegy más kultúra szemszögébõl, és gon-doljon bele: lehet, hogy nem mindenúgy van, ahogy eddig gondoltuk?

ellenõrizze az elképzeléseit. Végül megnézi, hogy a gyakorlat-ban is tudja-e alkalmazni az adott folyamatot.¼r¦la Prabhup§da: Ez ugyanúgy tudatlanság, mert a tu-dós nem tudja magáról, hogy tökéletlen.Dr. Gregory Benford: Ó, én tudom, hogy nem vagyok tö-kéletes.¼r¦la Prabhup§da: Akkor mi a haszna az ilyen kutatásnak?Ha tökéletlen, akkor az eredmény is tökéletlen lesz.Dr. Gregory Benford: Ez igaz.¼r¦la Prabhup§da: Igen. Tehát miért vesztegeti ezzel azidejét?Dr. Gregory Benford: Egyszerûen nem látom, hogy másmódja is lenne a tudásszerzésnek.¼r¦la Prabhup§da: Ezért kell felkeresnie egy megfelelõ ta-nárt, aki majd megmutatja önnek az utat. […] Ha szerencsés,és rábukkan egy ilyen tökéletes tanárra, akkor mindent megta-nulhat. Ha azonban az ember olyan tanártól kér útmutatást,aki ugyanolyan vak, mint õ, akkor semmit sem fog tanulni.

(5) A védikus tudás megõrzéséreszolgáló rendszer a már említett tanít-ványi láncolat. Ennek célja, hogy meg-õrizze és tisztán továbbítsa a soron kö-vetkezõ nemzedék számára a védikustudást.

(6) India történelmében számtalanpéldát találunk olyan vallásos emberek-re, szentekre, akik személyes, lelki ta-pasztalataik révén megerõsítették, hogya védikus írások minden kijelentése tö-kéletes.

(7) Az õsi indiai tudásrendszer nemcsupán vak hitet követel meg híveitõl.Olyan gyakorlati módszereket is ajánl,amelyek segítségével az ember fokozato-san megszabadulhat legyõzhetetlennektûnõ rossz tulajdonságaitól, például azagresszivitástól, a mohóságtól vagy azirigységtõl. A lelki fejlõdés magasabbszintjein pedig az ember képessé válikarra, hogy érzékelje saját lelki egyéniségét,az anyagon túli dimenziókat és a legfel-sõbb lényt. Ily módon az egyéni tapaszta-latok folyamatos visszajelzést biztosítanaka védikus út mûködõképességérõl.

Kinek higgyünk?

Ahhoz, hogy tudáshoz jussunk, min-denképpen hinnünk kell valakinek a

véleményében. A materia-lista szemléletû emberekszintén hisznek: bizalmu-kat különbözõ tudósok, fi-lozófusok állításaiba vetik.A mindennapi élet során

Akár avédikus, akára moderntudományállításaitválasztjuk,mindkettõhözhitre vanszükség.

7

8

Szkepszis

kozmológia az a tudomány-ág, amely a világegyetem

felépítésének, tulajdonságainakfelderítésével és leírásával foglal-kozik, a kozmogónia pedig a világkeletkezését és változásait kutat-ja. Napjainkban a kozmogóniávalfoglalkozó tudósok többsége az

õsrobbanás-elmélet valamely változatátvallja.

Hogyan is hangzik fõ vonalaiban emodernkori keletkezéselmélet? Kezdet-ben vala egy parányi, hihetetlenül forrógömb vagy pont, amit a fizikusok szin-guláris pontnak neveznek. Ezt a „kü-lönlegesen egyedi viselkedésû pontot”tekintik a nulladik idõpillanatban meg-induló robbanásszerû tágulás és lehûléskiindulópontjának. Meg kell jegyez-nünk: tényleg meglehetõsen „egyedi vi-selkedésre” vall egy pont részérõl, hogymindenféle látható indok és elõzetes fi-gyelmeztetés nélkül fogja magát, és Vi-lágegyetemmé válik. Ezen olykor még afizikusok is elgondolkoznak: „A fizikatudománya nem ismer más, ehhezhasonló, egyedi jelenséget. Ez is azoka annak, hogy még mindig nemtudjuk pontosan, mi is történhetett

az univerzum keletkezésének legelsõpillanataiban.” (Erich Überlacker:Otthonunk, a világegyetem. Tesloff ésBabilon, Budapest, 1997.)

Továbbra is kérdés marad tehát,hogy miként alakultak ki és honnanszármaznak a világegyetem kezdetikörülményei. Az õsrobbanás elméletetehát éppen a kezdetrõl nem árul elsemmit. De ne akadjunk fenn ilyen ap-

róságokon! A folyamat további részei-nek leírása szerint az õsrobbanást köve-tõen az univerzum néhány másodpercalatt állítólag száztrilliószor trilliószoro-sára növekedett. A becslések szerint akeletkezést követõ 10-43-adik másod-percben a hõmérséklet még rendkívülmagas, 1032oC volt, az univerzumocskamérete pedig nem haladta meg a 10-33

centimétert, vagyis még az elemi ré-

A kezdet kezdeténA K E Z D E T K E Z D E T É N

A NAGY BLÖFF: AZ ÕSROBBANÁS

A csillagos égbolt látványa õsidõk

óta filozofikus gondolatokra készteti

az embert. Vajon végtelen messzesé-

gekbe nyúlik a világegyetemünk, vagy

egy bizonyos ponton véget ér? Ho-

gyan keletkezett a világ? Bár majd-

hogynem lehetetlen emberi ésszel

végérvényes választ adni ezekre a

kérdésekre, a modern tudomány meg-

kísérelte, hogy megfejtse az univerzum

titkát. Úgy tûnik, sikertelenül.

A Nagy Blöff:

az õsrobbanásA

Szkepszis

8

9

szecskéknél is parányibb volt. De több-re vágyott. Tovább tágult, fúvódott éshûlt. Állítólag idõközben fokozatosankialakultak az elemi részecskék, azatommagok építõkövei, majd az egy-szerû atommagok (hidrogén, hélium). Afeltételezések szerint az atommagokelektronokat fogtak be, a világegyetempedig megtelt forró gázfelhõkkel. (Az el-képzelt forgatókönyv szerint ekkorramár háromszázezer év telt el a NagyBumm óta.) De e feltételezések szerinteme ködök sem érték be ennyivel: foko-zatosan hosszú, vékony sávokká formá-lódtak, majd buborékszerû anyagsûrû-södések alakultak ki, amelyek vidékénlétrejöttek a csillagok, bolygók, illetveezek halmazai, a galaxisok.

A „Big Bang” (Nagy Bumm) teóriamára a vezetõ elmélet rangjára emelke-dett, s a tudományos ismeretterjesztõkiadványokban, mûsorokban illetve atankönyvekben gyakran mint megkér-dõjelezhetetlen igazságot tárják a nagy-

közönség elé. De vajon minek is kö-szönheti a népszerûségét? Elsõsorbanvalószínûleg a jó reklámnak. Annyiszorhallottuk, olvastuk, láttuk, hogy végülelhittük. Másodsorban a bumm-elméletjól beleillik korunk alapvetõen ateista,materialista szemléletébe (nincs szük-ség hozzá semmiféle természetfölötti té-nyezõre), sokak számára ezért könnyenemészthetõnek tûnik.

nyosan bebizonyítani (…) a Big Bangelmélet ellen súlyos tudományos el-lenvetések hozhatók fel.” (Tóth Tibor:Tudomány, hit, világmagyarázat. Ma-gyar Tudomány, 1998/5.)

A Nagy Bummról szóló elképzeléspéldául az alábbi tudományos problé-mákkal küzd:

1. Ellentmond a termodinamikamásodik fõtételének. A tétel szerint azárt rendszerek az idõk során egyrerendezetlenebbé válnak, hacsak vala-milyen beavatkozás (energia-, informá-cióbevitel) segítségével a folyamatotnem állítjuk meg. Az õsrobbanás elmé-lete ennek éppen az ellenkezõjét állítja,nevezetesen azt, hogy a kozmoszbannövekedett a rend, mégpedig irányítottenergiabevitel nélkül.

2. Tudjuk, hogy a robbanások rom-bolóak, ennélfogva zûrzavarhoz vezet-nek. Miféle robbanás lenne képes ezzelellentétben folyamatosan növekvõ in-formációmennyiséget, rendezettséget éshasznos struktúrákat (csillagokat, boly-gókat) létrehozni?

3. Az információelmélet kimondja,hogy információ sohasem keletkezik vé-letlenül, hanem mindig kívülrõl veze-tik be egy adott rendszerbe. Az infor-máció létrehozása mindig intelligenciátfeltételez. A Big Bang gondolkodásmód

Bizonytalan és bizonyítatlan

Az elmélettel kapcsolatban azonbantöbbféle tudományos kétely is felmerül.Említsünk meg csupán néhányat ezekközül.

Az õsrobbanás feltételezett jelensége– a dolog természetébõl adódóan – nemmodellezhetõ, laboratóriumi körülmé-nyek között nem vizsgálható, s éppenezért nem is igazolható a tudomány ál-tal hagyományosan elfogadott módsze-rekkel. Az egyetlen lehetséges módszertehát az elméleti fejtegetés marad, ámez nagyon kevéssé megbízható. A leírásnem megfigyeléseken, hanem rendkívülbizonytalan és bizonyítatlan emberi fel-tételezéseken nyugszik.

Elgondolkodtató az is, hogy az uni-verzum fejlõdésének korai szakaszárólszóló leírásokban, még a tudományosigényû mûvekben is, lépten-nyomonfeltételes módú igealakokkal és bizony-talanságra valló kifejezésekkel találko-zunk. Egy népszerû ismeretterjesztõ ki-adványnak a „Mi történt az univerzumfejlõdésének kezdetén?” kérdésre adotttizennégy mondatos válaszában azalábbi kifejezések üthetik meg a sze-münket: „történhetett”, „kellett len-nie”, „a fizikusok feltételezése szerint”,„létezhetett”, „fejthette ki”, „valószínû-leg”, „tágulhatott”. Joggal feltételezhet-jük, hogy a többi mondat nem is annyi-ra a nagyobb bizonyosság, hanempusztán stilisztikai okok miatt tartal-maz néhány kijelentõ módú igét is.

A világegyetemünkben napjainkbanuralkodó feltételek, természeti törvé-nyek olyan hihetetlenül pontosan sza-bályozottak, hogy azok létrejöttét nehézlenne a véletlenek láncolatának tulajdo-nítani. Értelemszerûen vetõdik fel tehátegy tervezõ-teremtõ lehetõsége, amitazonban az elméleti szakemberek nagyrésze minden megfontolás nélkül, auto-matikusan és úgymond axiomatikusanelutasít. Ám az utóbbi idõben még a hi-vatalos tudomány berkeiben is komolyalternatívaként merül fel egy „Intelli-gens Tervezõ” lehetõsége. A MagyarTudományos Akadémia lapjában, a Ma-gyar Tudományban egy informatikus-mérnök arra hívta fel a figyelmet, hogy„a világ keletkezésére vonatkozó bár-milyen elméletet lehetetlen tudomá-

A fantáziadús elméleti fizikusok látványos,ám következetlen és ellenõrizhetetlen elképze-léseket gyártottak a világ keletkezésére vonat-kozóan. Hihetõ-e, hogy egyetlen pontocskasaját magától univerzumunk végtelenül rende-zett formáját öltötte magára?

A világegyetem törvényei a mikrovilágban éskozmikus szinten is olyan pontosan szabá-lyozottak, hogy nehéz lenne a vak véletlenhatásának tulajdonítani õket.

9

10

Szkepszis

„K¥¢£a irányítja a természetet, ahogyan egy mozdonyve-zetõ irányít egy vonatot. A mozdonyvezetõ irányítja amozdonyt, amely egy kocsit vontat, az a kocsi pedig egy

másikat húz, az megint egymásikat, s így az egész vonat mozgásba lendül.Hasonlóan, a teremtéssel K¥¢£a megadja az elsõlökést, azután pedig egymást követõ lökések segít-ségével létrejön és fennmarad az egész kozmikusmegnyilvánulás. Ezt a Bhagavad-g¦t§ is elma-gyarázza. May§dhyak¢e£a prak¥ti¤ s¡yate saca-

r§caram: »Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt mûködik, lét-rehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét.« (9.10)Sajnos a tudósok csak a közvetlen okot figyelik meg, a távoli okot nemtudják felfogni. K¥¢£át a Védák sarva-k§ra£a-k§ra£amként, minden ok oka-ként írják le. Ha valaki megérti minden ok okát, akkor mindent megért.Yasmin vijñ§te sarvam eva° vijñ§ta° bhavati: »Ha valaki ismeri az eredetiokot, akkor az alárendelt okokat is automatikusan megérti.« A tudósok azeredeti ok után kutatnak, ám amikor a Védák, a tökéletes tudomány köny-vei az Istenség Legfelsõbb Személyiségét nevezik meg az eredeti okként, atudósok nem fogadják el ezt. Ragaszkodnak részleges, tökéletlen tudásuk-hoz. Ez a betegségük.”(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, beszélgetés, 1973. április 28.)

szerint azonban a világban fellelhetõrendszerezettséghez, felmérhetetlen in-formációmennyiséghez – az élõlényekkialakulását is beleértve – nem kerültsor intelligencia bevonására.

Minden ok oka

Mindezek alapján a Nagy Bumm el-mélete korántsem olyan végérvényes ésmegingathatatlan, mint amilyennek a

kezdet nélküli oka – és ez az a momen-tum, ahol a tudomány prófétái ugyan-abban a bûnben találtatnak bûnösnek,amelynek elkövetésével a szenteket és amisztikusokat vádolják. Nevezetesen,hogy igazolhatatlan, természetfeletti ki-jelentéseket tesznek. A végtelenül sûrû,parányi anyagcsepp a tudomány Istene.Se nem bölcs, se nem szeretetteljes –sok áldást sem remélhetünk tõle –, demindenesetre „neki”, vagyis ennek tu-lajdonítják világunk „megteremtését”.

De vajon létrehozhatott volna egy(akármilyen sûrû és forró) parányianyagdarab egy olyan összetett és ren-dezett világot, mint amilyet magunkkörül látunk? Vegyünk egy egyszerûpéldát, mondjuk a saját lakóházunkat.Vajon minek köszönheti a létét? Elõszöris valakinek éreznie kellett, hogy szük-sége van egy házra. Ezután akarniakellett, hogy létrejöjjön az épület. Kö-vetkezõ lépésként gondolkodnia kellettarról, hogy miképpen valósulhatna megez az elképzelés. Majd megfelelõ tudás-ra volt szüksége a ház megtervezéséhezés felépítéséhez. Végül pedig, a gondo-lati síkon túllépve, valakinek cselekedniekellett: létre kellett hozni az épületet.

Ez a gondolatmenet minden kör-nyezetünkben lévõ objektumra alkal-mazható, amely emberi tevékenységnyomán született. De mi a helyzetazokkal a dolgokkal, amelyeket nem azember hozott létre: az élõlényekkel, atermészettel vagy akár a bennünket tá-gabb értelemben körülvevõ világgal?Tény, hogy ezeknek a felépítése és mû-ködése jóval összetettebb, mint az em-ber alkotta épületeké vagy gépeké,azonban nyilvánvalóan nem az emberiintelligencia alkotta õket. Akkor vajon kihozta létre? Kinek az érzéseirõl, akara-táról, gondolkodásáról, tudásáról éscselekvésérõl tanúskodnak a világösszetevõi?

tankönyvek és a tudományos ismeret-terjesztõ kiadványok beállítják: csupánegy általánosan uralkodó paradigma-rendszer, amelynek pillérei nem ténye-ken, kézzelfogható bizonyítékokon, ha-nem szószólóinak személyes meggyõzõ-désén, azaz hitén nyugszanak.

A materialista gondolkodók gyakranvetik a hívõk szemére, hogy világma-gyarázatukban a végsõ pont egy szemé-lyes ok, Isten, akinek az eredetérõl márnem tudnak számot adni. Õsrobbanás-elméletükkel azonban a tudósok ugyan-ebbe a problémába ütköznek, hiszenazt állítják, hogy az idõ és a tér létezé-sét megelõzõen már létezett valami –egy matematikailag leírhatatlan, végte-lenül kicsi és sûrû pont. Az õ verziójuk-ban tehát ez a pont volt minden ok

A monoteista vallások egyöntetûenazt állítják, hogy világunk forrásaés fenntartója egy korlátlan intelli-genciával rendelkezõ, lelki lény.

A természet rendkívül összetett folya-matokból, élõ és élettelen rendszerek-bõl tevõdik össze. Mindez azt sugall-ja, hogy a világegyetem hátterébenegy, az emberinél jóval fejlettebb érte-lem mûködik.

Szkepszis

11

löljáróban meg kell jegyeznünk,hogy a világ keletkezésére vonatko-

zó védikus leírások rendkívül nagy ter-jedelmûek, ezért nem vállalkozhatunkezek minden részletre kiterjedõ bemu-tatására. A védikus világképnek csupánazokat az alapvetõ tényezõit (szereplõités folyamatait) szeretnénk bemutatni,amelyek jelentõs szerepet játszanak akozmosz kialakításában.

Az idézetek alapján a következõegyszerû következtetéseket vonhatjuk lea védikus világképre vonatkozóan:

a) Egy monoteista, egyistenhívõ fel-fogásról van szó, amely a világot a Leg-felsõbb Lény tudatos tevékenységérevezeti vissza.

b) Szó esik az anyagi, illetve a lelkivilágról is, ami arra utal, hogy a Te-remtõ két különbözõ természetû világlétrehozásában is szerepet játszik.

c) A védikus felfogás a Legfelsõbbõlvaló kiáradásként, emanációként értel-mezi az anyagi világ teremtését.

d) Nem egyszeri teremtésrõl vanszó, hanem egymást követõ korszakok-ról, amelyekben a világ megteremtõdik,azután elpusztul, majd újra létrejön –vagyis a világkép ciklikus természetû.Az eseményeket a Legfelsõbb akaratamozgatja.

e) A leírás nem tekinti a teremtéstIsten elsõdleges és legfontosabb tevé-kenységének, hiszen ezzel csak valójá-nak parányi részenergiája foglalkozik.Az anyagi világ eszerint másodlagos Is-ten magasabb rendû, transzcendentálisvilágához képest.

A világ lépcsõzetes megjelenése

1. A védikus irodalom felfedi, hogylétezik egy lelki birodalom, amely mi-nõségében teljesen különbözik az álta-lunk ismert és lakott anyagi természet-tõl, s amely a létezõ valóságnak valójá-ban a nagyobbik hányadát alkotja. Etranszcendentális vagy lelki világ ma-gasabb rendû a mi világunknál, a létepedig örökkévaló:

A kezdet kezdeténA K E Z D E T K E Z D E T É N

M I N D E N B E L Õ L E M Á R A D

MindenBelõlem árad

A védikus teremtésmagyarázatAlábbi cikkünkben a védikus irodalom

õsi teremtéselméletét mutatjuk be, ami

nem valamiféle hajdanvolt mitológia,

hanem egy olyan átfogó leírás, amely

egy racionális, tudományos gondolko-

dású ember hitére és bizalmára is

jogot formálhat.

E

Bevezetésként álljon itt néhány, avilág eredetére vonatkozó tudnivalókattartalmazó idézet a Bhagavad-g¦t§ból,a „hindu Bibliából”. Nézzük meg, mitmond ¼r¦ K¥¢£a az anyagi világról, a te-remtésrõl:

Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világ-nak, minden Belõlem árad. (10.8)

Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyug-szik Bennem, ahogy a mindenhol fújó erõs szél nyugszik állandó-an az ûrben. Óh, Kunt¦ fia, a korszak végeztével minden anyagimegnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következõ

korszak hajnalán újra megteremtem õketenergiáim által. A teljes kozmikus világ Ne-kem van alárendelve. Akaratomból újra megújra magától megnyilvánul, s végül akara-tomból semmisül meg. (9.6–8)

Énem parányi töredékével áthatom és fenn-tartom ezt az egész univerzumot. (10.42)

12

Szkepszis

A lelki birodalom lényei és jelenségeiszámunkra láthatatlanok és érzékelhe-tetlenek, hiszen a téren és idõn túli világrészei; messze túl vannak az univerzu-munk határain.

Isten tehát nem csupán az anyagiuniverzum teremtõje – létezik egy saját,transzcendentális és változatos birodal-ma is, ahol különféle kedvteléseit végzi,saját örömére. Ez a felsõbbrendû világ– Isten, Krisna lakhelye – a tökéletes vi-lág. A Legfelsõbb Lény mindenkit von-zó, lelki formával rendelkezik. A min-denség legmagasabb szintjén megszám-lálhatatlan lélek társaságában él, akikminden önzõ érdektõl mentesen, oda-adással szolgálják Õt, az Úr pedig vi-szonzásul õket szolgálja. Így mind-annyian számtalanféle, az anyagi örö-möket messze felülmúló lelki gyönyörtélnek át.

2. Az anyagi világ – a lelkivel ellen-tétben – átmeneti, vagyis teremtés út-ján jön létre. Isten pusztán a vágyánakerejével indítja el az anyagi világ terem-tését, amit személyes kiterjedései ésenergiái hajtanak végre, miközben Õzavartalanul folytatja tevékenységeitlelki hajlékán. Ennek során elõször – aLegfelsõbb akaratának köszönhetõen –egy anyagi felhõ fedi el a lelki világ ra-gyogó egének egy részletét. Ezt a befe-dett területet m§y§nak nevezik. Ebbenaz anyagi energiában legelõször nincssemmilyen megnyilvánulás – sem erõk,sem részecskék. Az anyagi elemek egye-sített formában léteznek benne.

3. Isten személyes kiterjedéseit(akik szerepet játszanak a teremtés fo-lyamatában) egy hasonlat révén érthet-jük meg. Ahogy egy gyertya lángjávalszámos újabb gyertyát gyújthatunkmeg, amelyek tulajdonképpen ugyanar-ra lesznek képesek, mint az elsõ gyer-tya, ugyanígy a végtelen energiákkalrendelkezõ Úr is olyan személyek forrá-sa, akik majd minden tulajdonságuk-ban megegyeznek Vele.

Az anyagi teremtés érdekében az Úrkiterjeszti az egyik ilyen formáját(Mah§-Vi¢£ut), aki leheveredik azanyagi teremtés céljaira elkülönítettrész transzcendentális vizére (az Oko-zati-óceánra). A teremtéssel kapcsolatos

Ám létezik egymásik, megnyil-vánulatlan ter-mészet is, amelyehhez a meg-nyilvánult és

megnyilvánulatlan anyaghoz ké-pest örök és transzcendentális. Eza legfelsõbb világ, ami sohasemsemmisül meg, s még akkor ismegõrzi eredeti létét, amikor eb-ben a világban már minden meg-semmisült. (Bhagavad-g¦t§, 8.20)

további „teendõket” Õ végzi el. Mah§-Vi¢£u lélegzetével (amely testének pó-rusain árad ki) megszámlálhatatlanuniverzumot, gömb formájú világegye-temeket teremt. Az univerzumok kezde-ti formái tehát e hatalmas Vi¢£u-formapórusaiból áradnak ki, majd hatalmas,kozmikus méretû gömbbé növekedve azOkozati-óceán felszínén lebegnek. Lé-tük Mah§-Vi¢£u kilégzésének végéigtart, ami a mi érzékelésünk szempont-jából felfoghatatlanul hosszú, ám mégisvéges idõtartam.

4. A gömbformájú univerzumok ki-alakulása után kezdetét veszi a teremtésmásodik fontos szakasza. Eddig a pon-tig az események finom, számunkra ér-zékelhetetlen síkon zajlanak, vagyis azanyagi világ még megnyilvánulatlanformában létezik. A következõ szakasz-ban az univerzumokon belüli teremtésrekerül sor. E folyamat lebonyolítása ér-dekében Mah§-Vi¢£u önmagát megsok-szorozva behatol minden egyes általalétrehozott univerzumba.

A gömbszerkezetû univerzumokatfélig a Garbha-óceán tölti fel. A máso-dik Vi¢£u-forma erre a vízre heveredikle. Közvetlenül Tõle születik megBrahm§, az univerzum ura. A teremtéstovábbi lépcsõzetes folyamatában márövé a vezetõ szerep, õ teremti meg abolygókat, változatosságot hozva létreaz univerzumon belül. A védikus koz-mológia szerint a világ keletkezése és el-pusztulása ciklikus folyamat: mindenpusztulást újabb teremtés, és mindenteremtést újabb pusztulás követ, vége-láthatatlanul.

Véletlen vagy szükségszerû?

Egy megfontolásra érdemes kelet-kezéselméletnek rendelkeznie kell né-hány alapvetõ jellemzõvel. Nézzükmeg, milyen értékekkel rendelkezik avédikus felfogás ezen a téren.

A „véletlenre” való hivatkozás nemmagyarázat, csak a tudatlanságunkleplezése. A világ jól szervezett mû-ködése felsõbb irányítást feltételez.

Szkepszis

12

13

a) Egy komolyan vehetõ elméletnek egységes, logikus rendszerben, ellentmondásoktól mentesenkell bemutatnia a keletkezéssel kapcsolatos eseményeket.

Elsõ pillantásra a világ keletkezésérõl szóló modern elképzelés is következetesnek tûnik, ám a mélyrehatóbb vizsgálat számos ter-mészettudományos problémát vet fel. Ezenkívül logikai ellentmondások is felmerülnek, például: valamibõl keletkezett a világvagy a semmibõl? Ha valamibõl, akkor honnan volt az a valami? Ha pedig azt állítjuk, hogy a semmibõl, akkor ez súlyos logikaiellentmondáshoz vezet, hiszen a semmibõl nem keletkezhet valami (vagy ha igen, akkor az mégsem semmi volt).Igaz, a védikus verzió is tartalmaz néhány szokatlan elemet (ilyenek például az egymásból kiáradó teremtõ személyiségekrõl szó-ló leírások), de ha elfogadjuk a kiindulási alap transzcendenciáját és végtelenségét, úgy ezek is a helyükre kerülnek, s a védikusteremtéselméletbõl egy önmagában egységes és összefüggõ folyamat tárul elénk.

b) Egy következetes magyarázatnak ki kell küszöbölnie a történések leírásából a „véletlen” tényezõjét(mert az valójában arra utal, hogy semmit nem tudunk az okokról).

Ezen a téren a modern elméletek teljes kudarcot vallanak. A mai kozmogóniai leírásoknak az elsõ pillanattól kezdve kulcsfogal-ma a „véletlen”, amely minden egyes mozzanatnál kiemelkedõen fontos szerepet játszik. E fogalom használata tulajdonképpenannak a beismerése, hogy a modern tudomány sem a kezdeti, kiindulási okokról, sem a késõbbi események miértjérõl nem tudsemmit.Ezzel szemben a védikus keletkezéstörténet egyetlen momentumában sem bukkannak fel ismeretlen okok, vagy a véletlen.

c) Tartalmaznia kell a világ keletkezésének, létezésének, illetve esetlegespusztulásának idejére vonatkozó információkat.

Ezen a téren a tudomány változatos számításokkal él. A különféle módszerek segítségével megállapított eredmények újabb ésújabb heves vitákat szülnek. Ma a kutatók a világ keletkezésének idejét 15 milliárd évvel ezelõttre teszik (ami viszont egy beval-lottan hipotetikus számadat). Arra, hogy a világ fennállásának idõtartamát, esetleges pusztulásának idõpontját kiszámítsák, vég-képp nem vállalkoznak.A védikus leírások meglepõen konkrét számadatokkal szolgálnak. Közlik például, hogy jelenlegi univerzumunk létezésének teljesideje 311 billió 40 milliárd földi év. Ezen az idõtartamon belül idõciklusokat találunk, amelyek még kisebb ciklusokra oszthatók.Az univerzum létezése idejének több mint a fele már eltelt, s a világegyetem pusztulásáig még valamivel több, mint 150 billió évvan hátra.

d) Egy alapos elméletnek választ kell adnia arra a kérdésre, hogy mi álla világban mindenütt megfigyelhetõ tervezettség hátterében.

Miért pont olyan a világ, amilyen? Mi az oka a világban tapasztalható rendezett-ségnek és a fizikai törvényeknek? A mai kozmológia nem tud mit kezdeni az ilyenjellegû kérdésekkel.A védikus szentírások arról informálják olvasóikat, hogy a kozmosz azért mûködikrendezetten, mert a Legfelsõbb Rendezõ ilyennek tervezte meg. Korlátlan képessé-gei, intelligenciája és energiái lehetõvé teszik, hogy elképzelését tökéletesen meg isvalósítsa.

e) Egy mindenre kiterjedõ keletkezéselmélet megválaszolná azt a végsõkérdést is, hogy miért létezik a világ. Vajon szükségszerû alétezése? És ha igen, akkor mi, vagy ki hozta létre?

A mai tudomány válasza erre a vállvonogatás. Gyakran halljuk azt a kifogást is, hogy ez a kérdés nem tartozik a tudomány kom-petenciájába. Ez igaz is, de Isten tagadásával, azzal, hogy szerepét a nullára redukálták az ún. „õsrobbanás-elméletben”, a koz-mogónia mûvelõi mégiscsak állást foglaltak e kérdésben, s ezáltal megfosztották az emberi létet az anyagi világon túlmutató, fel-sõbbrendû rendeltetésétõl.A védikus irodalom félreérthetetlenül kijelenti, hogy az anyagi birodalom azért létezik, mert sok lélek Istentõl független létre vá-gyott, s a világ létrehozása e személyek látszólagos függetlenségének biztosítását szolgálja. Ugyanakkor e világ lehetõséget ad alelkeknek a spirituális fejlõdésre, illetve arra, hogy kikerüljenek az anyag bûvkörébõl, amennyiben hajlandók elfogadni az ehhezhozzásegítõ önmegvalósítási folyamatot.

Jacques Monod híres francia biológus így írt „a tudomány szemével” az emberi lét értelmérõl:„...Nincsen olyan terv, természetes erkölcs, természetes etika, természeti törvény, amelynek engedelmeskednünkkellene.” A véletlen termékeként kezelt embernek „el kell ismernie, hogy totálisan elhagyatott, és gyökeres ide-genségre van ítélve”, s értelem és cél nélkül „cigányként vándorol a világmindenség peremén”. (Zufall undNotwendigkeit, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1977.)

13

14

Szkepszis

Kedves gyerekek! Egyszer volt, holnem volt, az Üveghegyen is túl, amikormég a kurtafarkú malac sem túrt, voltegyszer egy Óperenciás õstenger. Az õs-tenger felett lengedezõ õslégkörbennem volt ám oxigén, csak hidrogén, nit-rogén, hidrogén-cianid, vízgõz, szén-monoxid, széndioxid, ammónia és ne-tán egy kis metán. Ugye elhiszitek?

El is létezgettek volna így ezek a gá-zok örökkön örökké, ha egyszer csakmeg nem jelenik az õsvillám. Ebbõl lettaztán a haddelhadd! Ez az õsvillámcsak úgy cikázott jobbra-balra, míg az-tán egyszer csak durr!… lecsapott!Csak úgy sistergett az õsóceán!

Az még csak hagyján, de a gázmole-kulák annyira megörültek ennek, hogyegyszerû szerves molekulákká álltakössze, és belepottyantak a vízbe. Denem elégedtek meg ennyivel, hanemolyan bonyolult vegyületekké álltakössze, mint a fehérjék, a nukleotid-láncok és a zsírok. (Persze, én is tudom,hogy ezek nagyon összetett anyagok, dehát tudjátok, a mesében minden meg-történhet. Ne zajongjatok!)

Na szóval, azután véletlenül olyannukleinsavak jöttek létre, amelyek el-kezdték lemásolni saját magukat. Ígyaztán létrejött az életke. (Tudjátok, amesében egy csizmával hét mérföldetlehet lépni, az asztal parancsszóra meg-terülhet, az élettelen anyag pedig ma-

ban, bonyolult mûszerekkel dolgozólegképzettebb tudósok sem képesekarra, hogy megismételjék ezt az állító-lag „véletlenül, magától bekövetkezett”eseményt. Sõt, az élet eredetére vonat-kozóan valójában még olyan épkézlábmagyarázat sem létezik, amely legalábbelméletileg eleget tenne a tudományos-ság követelményeinek.

Nézzünk meg néhány olyan tényt,amelyek határozottan megkérdõjelezik,hogy az élet valóban a fent leírt módonjelent volna meg.

Az élet csodáiA Z É L E T C S O D Á I

M E S E A Z Õ S L E V E S R Õ L

Mese

gától élõvé válhat.) Az önmá-soló vegyületekre hipp-hoppegy membrán került (tudjá-tok, ez olyasmi, mint a va-rázsköpönyeg), és így létre-jött az elsõ sejt. De aztán na-gyon elkezdtek ám az utódaifejlõdni! Egysejtûekbõl soksejtûek let-tek, aztán meg olyan növényvilág, ál-latvilág és embervilág kerekedett belõle,hogy csak na! Még Bergengóciából is acsudájára jártak.

Hát így jöttek létre az élõlények, ésboldogan éltek, míg ki nem haltak. Akinem hiszi, járjon utána.

Komolyra fordítva a szót

Valaki a szemünkre vethetné, hogynem illik gúnyt ûzni egy olyan komoly,tudományos elméletbõl, mint az õslevesteóriája. A valóság azonban az, hogyannak ellenére, hogy általában tudo-mányos köntösben adják elõ, valójábantényleg nem több egy hangzatos sztori-nál. Egyáltalán nincs rá gyakorlati bi-zonyíték, hogy az élõ szervezetek va-lóban így alakultak volna ki. Sõt, még amai drága biológiai laboratóriumok-

az õslevesrõl

„Omne vivumex vivo”

„Élõ csak élõbõlkeletkezhet”

(Louis Pasteur)

Szkepszis

TUDÓS: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-e,Egy szikra kell csak, és életre jõ? -

ÁDÁM: De azt a szikrát, azt honnan veszed?

(Madách Imre: Az ember tragédiája.Tizenkettedik szín.)

15

1. A feltételezések szerint az õslég-kör oxigénmentes, redukáló hatású volt.Ezzel szemben vannak olyan adatok,amelyek oxigéntartalmú légkör jelen-létét bizonyítják:

– 3,5 milliárd évesnél idõsebb kõze-tekben oxigéntermelõ lények nyomaitfedezték fel, és ugyanebbõl az idõszak-ból oxidált ásványi képzõdményekrebukkantak;

– A víz fotodisszociációja (fény ha-tására történõ bomlása) révén szinténjelen lett volna az oxigén.

A kutatók spekulációik során csupánazért részesítették mégiscsak elõnybenaz oxigénszegény légkört a teljesen oxi-génmentes légkörrel szemben, mert ezkedvezett az elképzeléseiknek. Azonbana légkör minimális oxigéntartalma iselegendõ lett volna ahhoz, hogy a kelet-kezett biológiai építõegységek elbomlá-sát idézze elõ. Ezáltal egyre titokzato-sabbá válik az élet „kialakulásának”kérdése.

2. Ha létezett volna õsleves, akkorjoggal várhatnánk, hogy a Földön leg-alább egy lelõhelyen szerves nitrogén-vegyületekben gazdag, kiterjedtüledéklerakódást találjunk, vagy, jelen-tõs geológiai átalakulása esetén, nagymennyiségû nitrogéntartalmú szénrebukkanjunk a prekambriumi idõszak-ból (590 millió évnél régebbrõl) szár-mazó üledékekben. Ezidáig azonbansenki sem talált ilyesmit.

3. Ha esetleg mégis létezett volnaõsleves, akkor abban a létfontosságúelõvegyületek csupán kicsiny egyensúlyikoncentrációt érhettek volna el. Ugyan-is a Nap ibolyántúli sugarainak hatá-sára a légkör legfontosabb egyszerûvegyületei (metán, formaldehid, szén-monoxid, ammónia, kénhidrogén, ami-nosavak) szétbomlottak volna, s kon-centrációjuk csökkent volna a légkör-ben. Az ibolyántúli sugárzás az õsóceánvizében is számos szerves vegyületet el-pusztított volna, mivel 10–20 m-igkönnyen áthatol a vízen.

Láthatjuk tehát, hogy a szóbajövõvegyületek koncentrációja mind a lég-körben, mind a vízben túl alacsonylett volna a „kémiai evolúció” elõre-haladásához. Ilyen feltételek mellett avegyületek nem válhattak volna egyrebonyolultabbá – egyre hasonlóbbá a

ma élõ összetett szervezetekhez –, ha-nem egyszerûen szétestek volna.

4. A másik nagy probléma, hogy azoka reakciók, amelyek a makromolekulákkialakulásához vezettek volna, állítólagmind az õslevesben játszódtak le. Ez aközeg viszont nem kedvezne az aminosa-vak és nukleotidok kialakulásának, mertezek a reakciók vízkilépéssel járó reakci-ók, amelyek nehezen mûködnek vizeskörnyezetben. Vagyis az élõ szervezetek-hez szükséges alapvetõ vegyületek nemlétezhettek volna egy idõben: a vegyüle-tek egy részének kialakulását segítõ felté-telek lehetetlenné tették volna más szük-séges összetevõk létrejöttét.

Ráadásul e reakciók lezajlása renge-teg energiát igényel – kérdés tehát, hogyhonnan vették volna a szükséges energi-át. Az a magyarázat, hogy az energia vil-lámlásokból származott, megbukott. Hi-szen a villámlás nagy energiát ad át rö-vid idõ alatt kis területen, ami éppenellentétes hatást váltana ki: elbontaná a

ményeképpen kell felépíteniük egy adottfehérjét, akkor ennek a valószínûsége1:20300. Ezután gondoljunk bele, hogyha a legegyszerûbb sejtekben is leg-alább 400 különbözõ fehérje van, akkormilyen elképesztõen kicsi ezek együttes,spontán kialakulásának esélye. A mate-matikában azt a valószínûséget, amelyaz 1:1050 nagyságrendnél kisebb, asoha meg nem történõ események közésorolják… Az evolucionista tudósokszerint mindez a véletlen mûve volt. A400 fehérje ilyen módon történõ kiala-kulásának valószínûsége azonban ki-sebb, mint annak a lehetõsége, hogyegy forgószél összerak az alkatrészeibõlegy Boeing 747-es repülõgépet. Nagy-jából egy ilyen repülõgép összetettségefelel meg egy sejt bonyolultságának.(Bár a repülõgép arra nem is képes,hogy lemásolja önmagát.)

6. Végezetül meg kell említeni azt is,hogy a sejtek nem csupán fehérjékbõl,

már meglévõ makromolekulákat. Azenergia ultraibolya-sugárzásból, vulka-nikus tevékenységbõl sem származha-tott, mert ezek is szétbontották volna aszükséges vegyületeket. De ha esetlegvalahonnan mégis származott volnaenergia, akkor is hiányzott volna az amechanizmus, amely az energiát a poli-merek szintézisére fordította volna.

5. Ezek után felvetõdik a valószínû-ség problémája. A legegyszerûbb ma élõsejtek a mikoplazmák, melyek csupasz,sejtfal nélküli sejtek, és 400 fehérjébõlállnak. Bonyolult fehérjemolekuláik át-lagosan 300 darab, meghatározott sor-rendben következõ aminosavból épül-nek fel. A fehérjéket pedig az élõvilág-ban húszféle aminosav alkotja. Ha aztfeltételezzük, hogy az õslevesben azaminosavaknak véletlen reakciók ered-

örökítõanyagból és az azt körülvevõsejthártyából állnak: bonyolult mole-kuláris gépezetek alkotják õket és rend-kívül összetett folyamatok zajlanakbennük. Erre jó példa a zsírsav-szinté-zis, a DNS lemásolása, a fehérjeszinté-

Még a legegyszerûbb egysejtûben zajló folya-matok is olyan bonyolultak, mint egy kisebbváros jól szervezett élete.

15

16

Szkepszis

„A világon csaknem mindenki abban a tévhitbenél, hogy az élet az anyagból születik. Nemhagyhatjuk, hogy ez az értelmetlen teória kihí-vás nélkül maradjon. Az élet nem az anyagbólszármazik. Az anyag származik az életbõl. Ez nem egy elmélet:ez tény. Mivel a tudomány egy helytelen teórián alapul, mindenszámítása és végkövetkeztetése rossz, az emberek pedig szenvednekemiatt. Amikor majd az összes hibás tudományos elméletet kijavít-ják, az emberek boldogok lesznek.” (A. C. Bhaktivedanta SwamiPrabhup§da. Beszélgetés, 1973. május 3.)

sára képes szervezetek nem a vízben,hanem szilárd felszínen jöttek létre. Eztaz elméletet nevezték el „õs-pizzának”,de bizonyítékainak száma éppúgy zéró,mint az õslevesé. Várható, hogy az evo-lucionista tudósok a jövõben továbbirecepteket fognak vegykonyhájukbankisütni: az õspudingét, az õssalátáét ésegyéb õs-zöldségekét. De egyben bizto-sak lehetünk: minden erõlködésük elle-nére sohasem fognak tudni életet fõzni.

Az élet keletkezésének magyarázatá-ra született elméletek végeredménybencsupán materialista elmék kétség-beesett próbálkozásai arra, hogy meg-próbálják tagadni, illetve elkerülni alegkézenfekvõbb lehetõséget: azt, hogyaz élet a maga összetettségében és vál-tozatosságában egy szuperintelligenstervezõ tevékenységének eredménye-képpen létezik a Földön.

A magunk részérõl azt javasoljuk,hogy a mai elképzelések elméleti ésgyakorlati hiányosságainak láttán ad-junk helyt azoknak a megközelítések-nek is, amelyek anyagon túli létezõketis feltételeznek. Az indiai védikus írásokálláspontja szerint az élõvilág legegy-szerûbb, egysejtû fajainak tervezését ésteremtését is egy világunkon túli Leg-felsõbb Lény (Isten) végezte el. Ezek atestformák viszonylag változatlan mó-don léteznek az idõk során, párhuza-mosan az összes többi élõlénnyel.

A különféle testtípusok azonban ön-magukban, pusztán anyagi formájuk-ban nem élõk, mivel élettelen anyagielemekbõl állnak. Egy magasabb rendûlelki szikra, az §tm§ mozgatja õket: lé-lek nélkül minden test csupán élettelenanyagok halmaza.

zis folyamata, a baktériumostor mûkö-dése, a fotoszintézis, és sok mindenmás. Ezeket a rendszereket az „egysze-rûsíthetetlen bonyolultság” jellemzi.Olyan összetett rendszerekrõl van tehátszó, amelyek egy bizonyos minimálisszámú, kölcsönösen egymásra ható al-kotórészt követelnek meg. Egyiket semlehet elvenni közülük a struktúra mû-ködésének leállása nélkül. Nem alakul-hattak ki az evolucionista elképzelésszerint – az egyes alkotóelemek vélet-lenszerû, lépésrõl lépésre történõ kom-binálódásával –, hiszen a „közbülsõ”állapotokban e rendszerek nem mûkö-dõképesek.

Van más magyarázat?

Az õsleves-elmélet alternatívájakéntaz utóbbi években felvetõdött az a gon-dolat, hogy az elsõ, önmaguk lemásolá-

„Amikor az élet földi eredetérõlvan szó, csupán két lehetõségkínálkozik: a teremtés vagy aspontán keletkezés (evolúció).Nincs harmadik út. A spontánkeletkezést (az õsnemzést) százévvel ezelõtt megcáfolták (Pas-teur), de ez csak egyetlen másvégkövetkeztetéshez vezet elbennünket: a természetfeletti te-remtéshez. Ezt filozófiai és sze-mélyes okokból nem tudjuk el-fogadni; ezért azt választjuk,hogy elhisszük a lehetetlent:azt, hogy az élet önmagától,véletlenül jött létre.” (GeorgeWald, Nobel-díjas angol bioké-mikus)

A sejt különbözõ részei egymás nél-kül mûködésképtelenek – feltehetõ-en tehát nem egymástól függetlenül,hanem egyszerre jelentek meg.

Szkepszis

16

17

Az élet csodáiA Z É L E T C S O D Á I

VÉRFAGYASZTÓ TÖKÉLETESSÉG

z élõ szervezetekben zajló bioké-miai folyamatok, amelyeket idõ-

közben megismert a tudomány, bonyo-lultságuknál fogva komoly kihívást je-lentenek az evolúcióelmélet hívei szá-mára. Ilyen csodálatos folyamat a vérmegalvadása is. A vér viselkedéseugyanis egészen sajátságos. Ha kilyu-kad egy folyadékot tartalmazó edény –mondjuk egy tejesdoboz vagy egy gáz-olajhordó –, akkor a tartalma elfolyik.Természetesen a kiürülés sebessége függpéldául a folyadék sûrûségétõl, a lyukméretétõl, vagy az edény nyomásától.Mesterséges beavatkozás nélkül azon-ban az edény kiürül. Ezzel ellentétben,ha valaki megvágja az ujját, a seb nor-mális esetben csak rövid ideig vérzik –addig, amíg a képzõdõ vérrög eltömia keletkezett rést. Ezt követõen a vér-rög megszilárdul, majd a seb fokozato-

san begyógyul. A véralvadás annyiratermészetesnek tûnik, hogy a legtöbbember el sem gondolkodik rajta.

Tudni kell azonban, hogy az emberiszervezet rendkívül összetett folyamatsegítségével akadályozza meg, hogy asérült éren keresztül nagyobb mennyi-

ségû vér folyjon el. A négy alapvetõfunkció (az erek összehúzódása, avérlemezkék összetömörülése, a véral-vadási rendszer és a fibrinolitikus rend-szer) együttes és összehangolt mûködé-se szükséges a sikeres védelemhez. Ezekközül írásunkban csupán a véralvadástvizsgáljuk.

Amikor a nyomás alatt álló keringé-si rendszer megsérül, a keletkezett réstazonnal el kell tömni, különben az élõ-lény elvérzik. A véralvadásnak tehát asérülés teljes hosszában, pár percenbelül, tökéletesen el kell tömítenie a ke-letkezett rést. (Ha a vérrög netán rossz-kor, vagy rossz helyen képzõdik, elzár-hatja a keringés útját, ami példáulszívrohamhoz vagy agytrombózishozvezethet.) Továbbá az alvadásnak a sebtömítését követõen meg kell állnia,különben az egész keringési rendszermegszilárdulna, ami az élõlény biztoshalálát jelentené. Láthatjuk tehát, hogya véralvadás csak szigorúan szabályo-zott módon játszódhat le: vérrög csakakkor és csak ott képzõdhet, amikor ésahol erre szükség van. Hogyan oldjameg a szervezetünk ezt az összetett fel-adatot?

Vérfagyasztótökéletesség

Charles Darwin, amikor a Galápagos-szigetek szikláin mász-va éppen a pintyeket figyelte, bizonyára lehorzsolta a térdét.Az apró seb azonban hamar begyógyult. Ha Darwin fel isfigyelt volna minderre, nem tudta volna elmagyarázni a vér-alvadás folyamatát. Ugyanis az élet alapköveit képezõ mole-kulák szerkezetének felfedezésére még a következõ századigvárni kellett.

A

17

18

Szkepszis

A vérrög

A biokémiai vizsgálatok azt bizo-nyítják, hogy az alvadás kémiai folya-mata mérhetetlenül összetett: számosfüggetlen fehérjemolekula kölcsönhatá-sának szövevényes rendszere. Ez arendszer bármelyik alkotóelem hiányá-ban vagy nem megfelelõ mûködése ese-tén összeomlana: a vér nem a kellõ pil-lanatban és nem a megfelelõ helyen al-vadna meg.

A véralvadás egyetlen lehetségesalapanyaga egy bizonyos fehérjekomp-lex, a fibrinogén, amely a vérplazma 2-3%-át alkotja. Egy elsütésre váró pisz-tolyhoz hasonlóan kering a vérben,csakúgy, mint a többi, a véralvadásbanszerepet játszó fehérje. Normál esetbena fibrinogén mindaddig oldott állapot-ban van a plazmában – ahogy az óceá-nok vizében a só –, amíg valahol sérü-lés nem keletkezik. Sérülés esetén egymásik fehérje (a thrombin) afibrinogénmolekulát alkotó három fe-hérjeláncból kettõrõl levág egy kis da-rabot. A csonka fehérje (amit ebben aformájában már fibrinnek neveznek) alevágott részek helyén „ragadós” felüle-tûvé válik, így nagyszámú fibrinösszetapadása válik lehetõvé. Azonbanláss csodát, mindez nem káoszt ered-ményez, hanem – a fibrinmolekulaalakjából adódóan – nagy kiterjedésû,

szabályos térhálóalakul ki. A hálólyukainak méretealkalmas arra, hogyvisszatartsa a vérsejtjeit, akár a fut-ball-labdát a háló.Így alakul ki a kez-deti rög. A térhálónagyszerûsége ab-ban rejlik, hogynagy felületet be-fed, pedig csak mi-nimális mennyiségûfehérjét tartalmaz.

Ha tömör rög jönne létre, akkor sokkaltöbb fehérjére és idõre lenne szükségugyanekkora felület eltömítéséhez.

A thrombin – amely a fibrinogénbõlhasítással fibrint hozott létre – a véral-vadás rendkívül szabályozottan zajlófolyamatának csupán utolsó lépéséthajtja végre. Ha a véralvadásban csakez a két fehérje játszana szerepet, a fo-lyamat ellenõrizhetetlenné válna. Athrombin gyorsan fibrinné alakítaná azösszes fibrinogént, így a keringési rend-szerben lévõ folyadék rövid idõ alattteljes egészében megalvadna. Ez azoka, hogy a thrombin aktivitását is sza-bályozni kell. Alapvetõ fontosságú te-hát, hogy thrombin csak sérülés követ-keztében képzõdjön – akkor viszontazonnal.

A kémiai riadólánc

Az enzimek olyan fehérjék, amelyekvalamely biokémiai reakció lezajlásátsegítik elõ. A test gyakran inaktív for-mában tárolja az enzimeket, késõbbifelhasználás céljára (ezek az említett„elsütésre váró fegyverek”). Az enzimekbevetésre váró, inaktív formáját általá-ban „proenzimeknek” nevezik. Amikoregy bizonyos enzim jelenléte szükséges-sé válik, a proenzim aktiválódik és en-zimmé alakul. Ahogy a fibrinogén–fib-rin átalakulásnál láttuk, a proenzimekgyakran a molekula kis részletének le-hasadásával válnak aktívvá. Ily módonnagy mennyiségû enzim tárolható inak-tív formában, majd amikor szükséges,rövid idõ alatt létrehozható a szükségesmennyiségû aktív enzim.

A szervezetben az enzimek aktivitá-sának hatását gyakran egymást követõreakciók sorozata (úgynevezett kasz-kád-rendszer) erõsíti. Az elsõ enzim hata másodikra, az a harmadikra, és ígytovább. Ha példának okáért a folyamatminden enzimmolekulája a következõ

enzim száz molekulájának képzõdésétsegíti elõ, akkor egy négylépcsõs folya-mat esetén a folyamat erõsítése máregymilliószoros. Ennek következménye,hogy a sorozat utolsó enzimjébõl na-gyon rövid idõ alatt hatalmas mennyi-ségû aktív forma keletkezik.

A véralvadás egyszerûsített mecha-nizmusát a mellékelt ábra szemlélteti. Afibrin (az utolsó láncszem) aktiválódásakét, egymással összekapcsolódó, többlépésbõl álló úton jöhet létre.

Nézzük elõbb az ún. intrinsic reak-ciósorozat útvonalát. A folyamatbanrészt vevõ különbözõ enzimeket a kuta-tók „faktoroknak” nevezték el, melye-ket más-más számmal láttak el. Hogymelyik faktor pontosan melyik fehérjétjelenti, az a táblázatból látható. Az en-zimek nem aktív állapotát a római szá-mok mutatják, aktív állapotukat pedigaz alsó indexbe tett kis a betû jelzi.

Ez a reakcióút úgy indul el, hogy avérben lévõ XII-es véralvadási faktor asérülés során képzõdött rendellenes fe-lülettel érintkezik (amellyel normál„üzemmenetben” nem találkozik), ésettõl aktívvá válik. A XII-es faktor akti-válja a XI-es faktort, ez pedig a IX-esfaktort kelti életre. A IX-es faktor pedig(a VIII-as faktor segít-ségével) mûködésbehozza a X-es faktort.

A másik (extrinsic)reakcióutat a szövetielemek sérülése váltjaki. A szövetek szétron-csolódott sejtjeibõl fel-szabaduló szöveti fak-torok (zsírszerû fehér-jemolekulák) váltják kia VII-es faktor aktivá-lódását, ami pedigszintén a X-es faktoraktiválódását segíti.

A X-es faktor aktiválódásánál talál-kozik a két reakcióút, és innentõl máregy úton haladnak tovább. Az aktiváló-dott X-es faktor az V-ös faktor segítségé-vel a prothrombint thrombinná alakítja,ami így aktívvá válik. Innentõl már is-merjük a történetet: a thrombin fibrinnéhasítja a fibrinogént, ez pedig térhálótképezve vérröggöt hoz létre. A kialakultvérrög megerõsítésében számos egyébenzim és molekula vesz részt.

rotkafse-InégonirbiF

rotkafse-IInibmorhtorP

rotkafsa-IIInitzsalpobmorhT

rotkafsö-VnireleckaorP

A véralvadás bonyolult biokémiai lánc-

reakció végeredménye. A kezdetek óta

tökéletesen, mai formájában kellett mû-

ködnie, másképp az élõlények a legki-

sebb sérülés esetén is elvéreztek volna.

Szkepszis

19

Fontos megemlíteni, hogy egyesfaktorok elõsegítik a folyamat korábbifaktorainak képzõdését is. A VIII-as fak-tor aktiválódását például, annak ellené-re, hogy két lépéssel utána következik,a thrombin katalizálja! Ezáltal a véral-vadás egy önmagát erõsítõ folyamattáválik.

A rendszer valójában még ennél issokkal bonyolultabb, ugyanis az egyesfaktorok aktiválódásához a láncban

Irodalom:

Behe, Michael J.: Darwin’s black box. Touchstone Book, New York,

1998.

Devlin, Thomas M.: Textbook of Biochemistry With Clinical

Correlations. New York, Chichester, Brisbane, Toronto, Singapore,

1992.

Metzler, David E.: Biochemistry – The Chemical Reactions of Living

Cells. Academic Press, New York, San Francisco, London, 1977.

Stryer, Lubert: Biochemistry. Freeman and Company, New York,

1995.

elõttük lévõ, már aktiválódott faktoronkívül általában más enzimekre és se-gédanyagokra is szükség van; példáultöbb lépéshez elengedhetetlenül szüksé-ges a K-vitamin és kalcium-ionok jelen-léte. Ráadásul a reakciók két leírt útvo-nala szorosan összekapcsolódik, és bo-nyolult módon szabályozzák egymásmûködését (ennek részletezésétõl mosteltekintünk).

Végezetül felmerül még egy problé-ma: ha a véralvadás egyszer beindul,nem szabad az egész vérrendszerre ki-terjednie, hanem szigorúan csakis asérült rész közvetlen környezetére kellszorítkoznia. Ezt a véralvadási rend-szerhez hasonlóan bonyolult, ellentéteshatású rendszer biztosítja, tökéletesenegyüttmûködve a véralvadás kaszkádrendszerével. Ha a két rendszer nemállna egymással tökéletes szinkronban,akkor vagy megalvadna a testben lévõösszes vér, vagy pedig az éppen megal-vadni készülõ vérrög még a seb gyó-gyulása elõtt feloldódna.

A rend és a rendezõ

Láthattuk, hogy a véralvadás két egy-mással szoros kölcsönhatásban lévõ lánc-reakció eredménye, melyet az egymássaltökéletesen összeillõ elemeken kívül szá-mos enzim és molekula mûködtet. Ha egypercig elgondolkodunk rajta, rájövünk,hogy erre a mechanizmusra pontosan rá-illik a „nem egyszerûsíthetõen bonyolult”kifejezés. Ugyanis az egymásra ható kom-ponensek közül bármelyiknek az eltávo-lítása az egész rendszer mûködésképte-lenségét, összeomlását eredményezné. Arendszer nem egyszerûsíthetõ, mert azösszes alkotóelem megfelelõ mûködéseszükséges ahhoz, hogy a vér a megfelelõhelyen és a szükséges pillanatban alvad-jon meg, de csak akkor, és csak ott.

Lehetetlen egy ilyen elképesztõenbonyolult rendszer véletlenszerû megje-lenése. További érdekesség, hogy a vér-alvadási rendszer néhány elemének amûködésbe lépéséhez a sorban jóvalutána következõ elem jelenléte szüksé-ges; ez utóbbiak kialakulása viszont aláncban elõttük álló elemektõl függ.Ebbõl kifolyólag logikailag elképzelhe-tetlen, hogy a véralvadási rendszer azidõk során, fokozatos módon, apró vál-tozások sorozataként alakult volna ki.Egy biztos: a tudomány jelenlegi állásaszerint nincs ember a Földön, aki megtudná magyarázni, hogya véralvadás rendszerehogyan tudott volna evo-lúciós úton kifejlõdni,mai formáját elérni.

Ha mindennapi éle-tünk során egy – össze-tettségét és strukturáltságát tekintve –nagyságrendekkel egyszerûbb rendszer-rel találjuk szembe magunkat (mintmondjuk a rákosrendezõi pályaudvarsín- és váltórendszere, vagy egy számí-tógép processzorának belsõ struktúrá-ja), akkor eszünkbe sem jut azt feltéte-lezni, hogy mindez pusztán a véletlenmûve lenne. Miért ne ismerhetnénk hátfel ebben a sokkal bonyolultabb rend-szerben egy intelligens tervezõ kezenyomát?

A véralvadás egyszerûsített

mechanizmusa

A véralvadás egyszerûsített

mechanizmusa

rotkafse-IIVnitrevnokorP

rotkafse-IX)ATP(rotkafCailífomeH

rotkafsa-IIIVrotkafailífomehitnA

rotkafse-IIXrotkafnnamegaH

rotkafse-XIrotkafBailífomeH)rotkafsamtsirhC(

rotkafsa-IIIX-ykaL(ólázilibatsnirbiF

)FSF(rotkaf)tnáróL

rotkafse-XrotkafrewoP-trautS

20

Szkepszis

A fajok származásaA F A J O K S Z Á R M A Z Á S AA KÖVÜLETEK DARWIN ELLEN VALLANAK

1979-ben egy észak-afrikai lelõhe-lyen, a tanzániai Laetolinál, vulkánikushamuüledékben 3,6 millió éves lábnyo-mokat fedeztek fel a kutatók. MaryLeakey és mások megállapították, hogya lábnyomok ugyanolyanok, mint amodern emberé. E tudósok számára ezcsupán azt jelentette, hogy az emberielõdöknek 3,6 millió évvel ezelõtt figye-lemreméltóan modern lábuk volt. Mástudósok, például R. H. Tuttle, a Chica-gói Egyetem fizikai antropológusa sze-rint viszont, ha az ismert Australopi-thecus-félék 3,6 millió éves lábcsont-

kövületeit megvizsgál-juk, azt látjuk, hogyfélreérthetetlenül ma-

jomszerû lábuk volt –ezért nem lehet együvé

sorolni õket a Laetolinál ta-lált lábnyomokkal. A Natural Historycímû folyóirat 1990 márciusi számábanmegjelent cikkében Tuttle elismerte,hogy „egyfajta rejtéllyel állunk szem-ben”. Ezért úgy tûnik, számításba ve-hetjük azt a lehetõséget – amit semTuttle, sem Leakey nem említett meg –,hogy anatómiailag fejlett emberi testtelrendelkezõ élõlények, amelyek az ana-tómiailag fejlett, modern emberi lábhozillenek, már 3,6 millió évvel ezelõtt iséltek Észak-Afrikában, s majomember-szerû teremtményekkel éltek egy idõ-ben. Bármilyen érdekes is ez a régészetieshetõség, az emberi evolúció jelenlegielméletei kizárják ezt a feltételezést.

1984 és 1992 között azonbanRichard Thompson és jómagam, kutatómunkatársunk, Stephen Bernath segít-ségével hatalmas mennyiségû olyan bi-zonyítékot gyûjtöttünk össze, melyekmegkérdõjelezik az emberi evolúció je-lenlegi elméleteit. E bizonyítékok közülnéhány – mint a laetoli lábnyomok is –

egészen újak, legtöbbjüket viszont a 19.században és a 20. század elején jelen-tették a tudósok.

Néhányan talán, anélkül, hogy akárcsak megnéznék e régebbi leletanyagot,azt feltételezik majd, hogy valami biz-tosan nincs rendben velük – más szóvala tudósoknak annak idején jó okuk voltarra, hogy félretegyék õket. Richard ésén alaposan megvizsgáltuk ezt a lehetõ-séget is, ám arra a megállapításra jutot-tunk, hogy minõségüket tekintve e vita-tott bizonyítékok nem jobbak vagyrosszabbak azoknál az állítólag vitatha-tatlan bizonyítékoknál, amelyekre álta-lában az emberi evolúcióról szóló jelen-legi nézetek alátámasztásaképpen hi-vatkoznak.

Az emberi faj rejtélyes eredete elsõrészében közelebbrõl megvizsgáljuk avitatott – az emberi evolúcióval kap-csolatos jelenlegi elméleteknek ellent-mondó – bizonyítékok hatalmas töme-gét. Részletesen beszámolunk arról, ho-gyan tussolták el, tették félre ésfelejtették el szisztematikusan az ilyenbizonyítékokat, annak ellenére, hogyazok minõségileg (és mennyiségileg)egyenlõ értékûek voltak azokkal a bizo-nyítékokkal, amelyek az emberi eredet-

A kövületekAz Amerikai Egyesült Államokban je-lent meg elõször Michael A. Cremoés Richard L. Thompson ForbiddenArcheology (Tiltott régészet) címûmûve, amely tudományos körökbennagy feltûnést keltett. A könyv azevolúció jelenlegi elméletének ellent-mondó leletek sokaságát ismerteti,amelyeket a tudomány évtizedeken átfigyelmen kívül hagyott, mivel azokellentmondanak az ember származá-sáról szóló evolucionista elméleteknek.A Tiltott régészet rövidített változata,Az emberi faj rejtélyes eredete címmel,magyarul is több kiadást megért. En-nek elõszavából közlünk részleteket.

Darwin ellen vallanak

Szkepszis

21

tel foglalkozó elfogadott nézeteket tá-mogatják. Amikor egy bizonyíték elnyo-másáról beszélünk, nem valamiféle tu-dományos összeesküvõk ördögi cselszö-vésére utalunk, mely a nyilvánosságbecsapására irányul, hanem a tudás-szûrés folytonosan mûködõ társadalmifolyamatára, amely egészen ártalmat-lannak tûnik, de szerteágazó, kumula-tív hatása van. A bizonyítékok bizonyoskategóriái egyszerûen eltûnnek szemelõl – véleményünk szerint igazságtala-nul.

Az adatok elhallgatásának ez a gya-korlata hosszú ideje folyik. 1880-ban J.D. Whitney, Kalifornia állami geológusahosszú jelentést adott közre kaliforniaiaranybányákban talált, fejlett kõeszkö-zökrõl. Az eszközöket, amelyek közöttlándzsahegyek, kõmozsarak és õrlõk

voltak, a bányaaknák mélyén találtákvastag és érintetlen lávarétegek alatt,olyan formációkban, amelyek kora 9milliótól 55 millió évig terjedt. W. H.Holmes, a Smithsoni Intézet tagja, akaliforniai leletek egyik leghangosabbkritikusa így írt: „Ha Dr. Whitney értet-te volna az emberi evolúció modernelméletét, valószínûleg meggondoltavolna, hogy nyilvánosságra hozza a kö-vetkeztetéseit [azt, hogy Észak-Ameri-kában nagyon õsi idõktõl fogva léteznekemberek], annak ellenére, hogy tekin-télyes mennyiségû bizonyítékkal kerültszembe.” Más szóval, ha a tények nemfelelnek meg az elõnyben részesített el-méletnek, akkor e tényeket – akár te-kintélyes mennyiségüket is – félre kelltenni.

Ez alátámasztja azt a nagyon lénye-

ges gondolatot, amelyet Az emberi fajrejtélyes eredetében szeretnénk hangsú-lyozni: a tudományos világban létezikegy tudásszûrõ, ami kirostálja a nemszívesen látott bizonyítékokat. A tudás-szûrés e folyamata egy jó évszázada ki-tûnõen mûködik, s a mai napig is tart.

A tudásszûrés általános folyamatánkívül a közvetlenebb elnyomás eseteireis van példa.

Az 1950-es évek elején Thomas E.Lee, a Kanadai Nemzeti Múzeum mun-katársa fejlett kõeszközöket talált asheguiandah-i jégkorszaki üledékekben,az északi Huron-tóban fekvõ Mani-toulin-szigeten. John Sanford geológus,a Wayne Állami Egyetem tanára vitábaszállt azzal a feltételezéssel, hogy a leg-idõsebb sheguiandah-i eszköz legalább65 000 vagy esetleg 125 000 éves. Azokszámára, akik az észak-amerikai õstör-ténelem elfogadott nézeteit vallják, ezeka korok elképzelhetetlenek. A feltétele-zések szerint az ember elõször 12 000évvel ezelõtt vándorolt át SzibériábólÉszak-Amerikába.

Thomas E. Lee így panaszkodott:„A hely felfedezõjét [Lee-t] köztisztvi-selõi állásából hosszas munkanélküli-ségbe üldözték; publikációit letiltották;bizonyítékait számos kiemelkedõ szerzõ

AZ EMBERI FAJ REJTÉLYES EREDETÉ-NEK BIZONYÍTÉKAI

Hagyományos forgatókönyv Elhallgatott bizonyítékok

Michael A. Cremo & Richard L. Thompson

A darwinizmus több mint szarvashiba.

Mamuthiba!

22

Szkepszis

¼r¦la Prabhup§da: Átkutattad az összes kõzet- és talajréteget az egészFöldön? Mindenütt végeztél ásatásokat?Tanítvány: Nem.¼r¦la Prabhup§da: Ezért az elsõ vádpontunk Darwin ellen a követke-zõ. Darwin azt állítja, hogy több millió évvel ezelõtt még nem léteztekemberi lények.. Ez nem tény. Látjuk, hogy az emberi lények jelenleg isegyütt léteznek más fajokkal. Ebbõl arra kellene következtetnünk, hogymindig is ez volt a helyzet: az emberi élet mindig jelen volt. Darwinnem tudja bebizonyítani, hogy több millió évvel ezelõtt ne lett volnaemberi élet. (…) Megvizsgálta vajon Darwin a bolygó összes kontinen-sét? Lement a tengerek legmélyére, és ott feltárta a Föld rétegeit? Nem.Tehát tökéletlen a tudása. Ez egy relatív világ, és itt mindenki csakrelatív tudás alapján alkot véleményt. Ezért kell egy olyan valakitõl tu-dást szereznünk, aki felette áll a relativitásnak.

elferdítve írta le…; tárgyak tonnáitsüllyesztették el a Kanadai NemzetiMúzeum tárolóiban; a múzeum igazga-tója, aki felvetette, hogy monográfiát íra helyszínrõl, szintén elveszítette az ál-lását, és kiközösítetté vált, mivel nemvolt hajlandó elbocsátani a felfedezõt azállásából; a presztízs és a hatalom hiva-talos pozícióit vetették be, hogy a hatsheguiandah-i példány, amely még nemvolt biztonságban, az ellenõrzésük alákerüljön; a lelõhely területén pedig tu-ristaközpontot létesítettek. … Shegui-andah kényszerû, kínos beismerését je-lentette volna annak, hogy az értelmi-

ségi elit nem tudmindent. Szinte min-den könyvet újra kel-lett volna írni ebben atémában. Ezért megkellett semmisíteni. Ésmeg is semmisítették.”

Az emberi faj rej-télyes eredete másodikrészében áttekintjükazokat az elfogadottbizonyítékokat, ame-lyeket általában azemberi evolúció jelen-

leg uralkodó elméletének alátámasztá-sára szoktak használni. Fõleg azAustralopithecus helyzetét vizsgáljukmeg. A legtöbb antropológus egyetértabban, hogy az Australopithecus em-berõs volt, majomszerû fejjel és ember-szerû testtel, és két lábon, ember mód-jára járt, emberi testtartással. Más tu-dósok azonban egy gyökeresen eltérõAustralopithecus-szemlélet mellett vo-nultatnak fel meggyõzõ érveket. E ku-tatók szerint az Australopithecus-félékerõsen majomszerûek voltak, részbenfák ágai közt lakó élõlények, akikneknem volt közvetlen kapcsolatuk az em-beri evolúciós láncolattal.

A második részben többek közöttarra is kitérünk, hogy primitív homini-dák és anatómiailag fejlett emberi lé-nyek esetleg nem csak a távoli múltbanléteztek egyidejûleg, hanem a jelenbenis. Az elmúlt században a tudósok olyanbizonyítékokat gyûjtöttek össze, ame-lyek arra utalnak, hogy emberszerû te-remtmények, amelyek emlékeztetnek aGigantopithecusra, az Australopithecus-ra, a Homo erectusra és a neander-völ-

gyi õsemberre, még mindig élnek a vi-lág egyes vadonjaiban. Észak-Ameriká-ban sasquatch-nak, Közép-Ázsiábanpedig almasznak hívják õket. Afriká-ban, Kínában, Délkelet-Ázsiában, Kö-zép-Amerikában és Dél-Amerikábanmás neveken ismertek. Néhány kutatóösszefoglaló elnevezésként a „vadem-ber” szót használja rájuk. Tudósok ésorvosok is jelentették, hogy láttak élõ,illetve halott vadembereket, valamintlábnyomokat. Sok ezer jelentést vettekmár jegyzékbe: vadembereket látottegyszerû emberek beszámolóit, továbbáa történelmi feljegyzésekben talált ha-sonló jelentéseket.

Richard Thompson és jómagam aBhaktivedanta Institute tagjai vagyunk,amely a Krisna-tudat Nemzetközi Szer-vezetének egy olyan ága, amely azt ta-nulmányozza, hogy milyen kapcsola-tok, összefüggések vannak a modern

tudományos világ és India védikus iro-dalmának világképe között. A védikusirodalomban az a felfogás tükrözõdik,hogy az emberi faj nagyon õsi. Módsze-res kutatómunkát végeztünk az emberõsiségével kapcsolatos tudományos iro-dalom területén, s a védikus világképetegy olyan elmélet formájában fejeztükki, mely szerint a különbözõ embersze-rû és majomszerû lények hosszú idõnkeresztül egymás mellett léteztek.

Az, hogy nézetünket a védikus iro-dalomból merítettük, nem csökkenthetie mû értékét. Az elméletválasztás szá-mos forrásból eredhet – meghatároz-hatja egy személyes inspiráció, egy elõ-zõ elképzelés, egy barát tanácsa, egyfilm stb. Ami igazán számít, az nem ateória forrása, hanem az, hogy magya-rázattal tud-e szolgálni megfigyelése-inkre.

Az emberi fajrejtélyes eredete„Cremo és Thompson megdöbbentõtámadást indított az ember eredeté-rõl alkotott képünk, valamint az ellena módszer ellen, ami kialakította ezta képet; nem csak a bizonyítékokatvonják kétségbe, hanem a tudomá-nyos eljárást is, amellyel ezeket keze-lik.” (Fortean Times)350 oldal, 1340 Ft

Megrendelhetõ:8699 Somogyvámos, Fõ u. 38. Tel.: (30) 228-4400 E-mail: lalkft@axelero.hu.A könyvet postai utánvéttel küldjük ki. Az ár a postaköltséget nem tartalmazza!Szkepszis

MICHAEL A. CREMO és

RICHARD L. THOMPSON

23

A fajok származásaA F A J O K S Z Á R M A Z Á S AE T O L Ó G I A É S T E O L Ó G I A

rdemes felidéznünk, hogy a darwi-ni fejlõdéselméletre alapozva mit is

tanítanak ma általában a különbözõ fa-jok tulajdonságainak és viselkedésének

kialakulásával kapcsolatban.A növények és az állatok

élettere és táplálékforrásai kor-látozottak, ezért versengés állfenn közöttük. A fajokon belülmindig létrejönnek olyan egye-dek, amelyek valamilyen tulaj-donság tekintetében kismér-tékben eltérnek a faj többi tag-jától. Ezen eltérések okai azegyedek tulajdonságait meg-határozó öröklési anyagban (a

DNS-ben) történõ véletlenszerû válto-zások (mutációk). Ha az így létrejött újtulajdonság az adott környezetben elõ-nyös, akkor az adott egyed és annakutódai elõnybe kerülnek fajtársaikkalszemben a létért való küzdelemben,míg a kevésbé elõnyös tulajdonságokbirtokosai háttérbe szorulnak, és foko-zatosan kipusztulnak. Erre használtaDarwin a „természetes kiválasztódás”kifejezést. A környezet esetleges válto-zásai újabb kiválogatódási folyamatotindítanak el, és megint az életre alkal-masabb egyedek maradnak fenn ésörökítik tovább tulajdonságaikat. E fel-tételezés szerint egy faj formája, mére-

Az etológia az állatok viselkedését

tanulmányozza, a teológia pedig az

Istenrõl szóló tudomány. A természet

IQ-ja címû könyv alábbi részlete arra

mutat rá, hogy az állatok ösztönei-

nek és viselkedésének figyelmes vizs-

gálata fontos következtetésekhez vezet,

melyek már a teológia területére ka-

lauzolnak el bennünket.

Etológiaés teológiaés teológia

Etológia

É

23

24

Szkepszis

te, viselkedése az idõk során teljesen át-alakulhat. (Meg kell azonban jegyez-nünk, hogy míg az élõlények korlátozottalkalmazkodási képessége egy ténylege-sen megfigyelt jelenség, a korlátlan át-alakulásra való képesség egy nagyonmerész, és teljességgel bizonyítatlan fel-tételezés.)

A mai hipotézisek szerint az állatokviselkedése is ilyen véletlenszerû válto-zások sorozataként alakult ki. Az aláb-biakban viszont annak leszünk tanúi,hogy a természetben fellelhetõ különösjelenségeket – például az ösztönök tit-kát – nem lehet ily módon megfejteni.

ríteni, vajon honnan származik e meg-döbbentõ példa. Létrehozhatták-e va-jon a természet vak folyamatai (véletle-nül bekövetkezett mutációk, illetve atermészetes kiválasztódás), vagy e kü-lönös kapcsolat szereplõi esetleg eleveegymásnak lettek rendelve?

Az állatoknak gyakran meggyûlik abajuk az élõsködõkkel. A hívatlan, álta-lában apró paraziták befurakodnak agazdaállat kültakarójába, szájába, bél-rendszerébe, de még a légzõrendszerébeis, nem kis kellemetlenséget okozva ez-zel „kenyéradójuknak”. Jól esik hát aszenvedõ félnek, ha néha jön valaki, ésmegszabadítja a nemkívánatos vendé-gektõl. Ha azonban az élõsködõk általmeggyötört állat egy hírhedt ragadozó,akkor ez a feladat korántsem olyan egy-szerû.

Tegyünk egy kirándulást a meséskorallszirtek elbûvölõ világába. A mély-ben él a hatalmas termetû szirtifûrészessügér (Epinephelus itajara),amelynek hossza elérheti a 2,4 métert,súlya pedig több mint 300 kg is lehet.Amikor elõúszik, riadalmat és rettegéstkelt a korallzátony állatai között. Deláss csodát, egy karcsú kis hal mégisbátran táncikál elõ rejtekébõl, fittyethányva a közeledõ halálra. Sõt mi több,lágy táncmozdulatokat lejtve még a sü-gér felé is úszik. Az éles fogakkal teli,hatalmas száj kitárul, és úgy tûnik,hogy már-már végleg elnyeli a vakme-rõ, ámde ostoba halacskát.

Ha tovább figyeljük a nyálkáshalakközé tartozó kis tisztogatóhalat(Labroides dimidiatus) – amely látszó-lag hamarosan örökre eltûnik a sügérgyomrában –, meglepõ eseményekneklehetünk szemtanúi. Ugyanis a fûré-szessügér hirtelen megáll, széttárja ko-poltyúlemezeit, és nagyra tátott szájá-val mozdulatlanul várakozni kezd. Ek-kor a kis tisztogatóhal – nem kisbátorságról téve tanúbizonyságot – be-úszik a sügér szájába, és elkezdi leha-rapdálni a sügér szájában megtelepe-dett élõsködõket, illetve eltávolítani agombás fertõzésekkel teli bõrrészeket! Avérszomjas ragadozó békésen tûri anéha fájdalommal is járó tisztogatásiakciót, és közben arra is vigyáz, nehogymegsértse a szorgoskodó kis halat. Miu-tán a tisztogatóhal elvégezte dolgát, di-adalittasan kiúszik a hatalmas szájból –jelezvén, hogy elkészült –, a sügér pedig

Dr. Singh: Amikor a tudósok megpróbálják megmagya-rázni, hogy miért van olyan sokféle élõlény, azt állítják,hogy az evolúció során bizonyos idõnként a sejtek génjei –amelyek általában tökéletesen reprodukálják magukat akövetkezõ generációba – a másolás során hibát követnekel. Bizonyos körülmények között ezek a hibák illetve mu-tációk megmaradtak, és a gének különbségei miatt létre-jöttek a különbözõ fajok.¼r¦la Prabhup§da: Ez a „hiba” azonban idõtlen idõk ótafennáll, hiszen mindig is létezett az élõlények összes válto-zata. Tehát a „hiba” örök. Ám amikor egy „hiba” állandó,akkor az nem hiba, hanem az intelligencia jele!Dr. Singh: De a tudósok azt állítják, hogy ha nem követ-keztek volna be mutációk, az egész univerzumban csakegyetlen faj létezne.¼r¦la Prabhup§da: Ez nem így van. Minden élõlénynekmás az elméje, és azért van ilyen sokféle létforma, hogyhelyet adjon a különbözõ mentalitásoknak. (…)Dr. Singh: De a tudomány bizonyítékokkal is szolgál arra,

hogy a különbözõ létformák hibák következtében kelet-keznek.¼r¦la Prabhup§da: Ez az õ hibájuk! A természet törvé-nyeiben nincsenek hibák. A vasúti kocsik között vannakelsõ-, másod- és harmadosztályú szakaszok. Ha harmad-osztályra veszünk jegyet, de tévedésbõl az elsõ osztályú ko-csiba ülünk, akkor nem fogják megengedni, hogy ott ma-radjunk. Az nem hiba, hogy vannak szakaszok; ez így vanmegszervezve. Az már viszont a mi hibánk, hogy rossz ko-csiba szállunk. Isten pontosan tudja, milyen hibákat köve-tünk el. Ezért az általunk elkövetett hibáknak megfelelõenkapunk egy bizonyos testet: „Ide, ide gyere! A test készenáll!” 8 400 000 életforma van, és a természet a testek kije-lölésekor matematikai pontossággal mûködik. Amikor akormány épít egy várost, még a befejezése elõtt épít egybörtönt is, mert tudja, hogy sok bûnözõ lesz majd, akiknekbörtönben a helyük. Ez nem a kormány hibája, hanem abûnözõké.. Mivel megszegték a törvényt, oda kell menniük.Ez az õ hibájuk. A természetben nincsenek hibák.

Élet-társak

Az eltérõ fajú élõlények olyan kap-csolatait, amelyek mindkét fél számáraelõnyösek, szimbiózisnak nevezik. A kö-vetkezõkben nagyítólencse alá veszünkegy ilyen esetet, és megpróbáljuk kide-

A ragadozó szája mások számára a

pusztulás, a tisztogatóhal számára

azonban ez a megélhetés. Honnan is-

merik egymás szándékait?

Szkepszis

24

25

dolkodásmód ezen a téren is keményakadályokba ütközik.

Tételezzük fel a modern hipotézisekalapján, hogy a tisztogatóhalak õsei méghagyományos úton szerezték be a táplá-lékukat, vagyis a tengerfenéken, illetve asziklákon lévõ apró élõlényeket felszede-getve tömték tele a gyomrukat. Ha pedigragadozó közeledett, akkor túlélési ösz-tönüktõl vezérelve gyorsan menekülõrefogták, és eltûntek rejtekükben. Elkép-zelhetõ volna, hogy egyszer csak gondol-tak egyet, és oly módon változtattákmeg táplálkozási szokásaikat, hogy azaddig halálos ellenséget jelentõ ragadozóállat felé közelítettek? Lehetséges lenne,hogy önként be akartak volna úszni asügérek szájába, hogy ott jóllakjanak aparaziták lecsipegetésével?

Ez több szempontból is teljességgelelképzelhetetlen. A ragadozókhoz való kö-zeledés csak hátrányos következmények-kel járt volna a kishalak számára, hiszena ragadozó állat a közelebb lévõ zsák-mányt sokkal könnyebben tudta volna el-kapni. Vagyis a bátor és kreatív újító,amely a rettegett állatokkal akart volnabarátkozni, gyorsan befejezte volna földi(azaz vízi) pályafutását, gátat vetve min-den ilyen irányú, további fejlõdésnek.

elégedetten távozik. Hálapénzt ugyannem ad, de életben hagyja aprócska jó-tevõjét, aki még jól is lakott a tisztoga-tás során. Annak ellenére, hogy a kistisztogatóhalak igen szorgosak (képesekhat óra alatt akár háromszáz vendégetis kiszolgálni), a kezelésre váró pácien-sek olykor hosszú sorokban várakoznak.

Azok a halak, amelyek normális kö-rülmények között a tisztogatóhalakkalazonos nagyságú halakat ejtenek zsák-mányul, békésen, az agresszió mindenjele nélkül állnak sorban, hogy megsza-baduljanak élõsködõiktõl. Mintha atisztogatóhal magánterületén valamikülönös fegyverszünet uralkodna…Egy kutató több száz ragadozó halgyomrát vizsgálta meg – ám egyetlen-egyben sem bukkant tisztogatóhalakmaradványaira.

Kölcsönösen elõnyös szerzõdés

A tisztogatóhalak és a ragadozókszimbiózisát szemlélve felmerül egy lé-nyeges kérdés. Vajon hogyan jöhetettlétre ez a meghökkentõ kapcsolat? A ki-sebbik résztvevõ védelemben részesül éselemózsiához jut a ragadozó hal segítsé-gével, amely viszont nemkívánatosélõsködõitõl szabadul meg. Kétségtelen,hogy mindketten jól járnak a másiknakköszönhetõen. Mégis, hogyan ütöttéknyélbe ezt az üzletet? Az evolúciós gon-

Képtelenség, hogy egy kis hal gátlá-sok nélkül megközelítsen egy ragado-zót, azzal a szándékkal, hogy táplálék-hoz jusson annak szájából, és eközben aragadozó épp akkor rájöjjön, hogy ez ahalacska „jót akar”, azaz meg fogja õtszabadítani az élõsködõktõl. A „nagyegymásra találásról” szóló efféle törté-netek mesekönyvekbe, nem pedig tudo-mányos irodalomba valók.

Viszonyok és szerepek

Biológiai ismereteink és a logikaalapján lehetetlen tehát elfogadni azegyüttélés fokozatos kialakulásáról szó-ló elméletet. Sokkal egyszerûbb azt fel-tételeznünk, hogy e „pár” tagjai együttjelentek meg, eleve egymásnak teremt-ve. Fajaik létezésük elsõ pillanatátólkezdve magukban hordozzák a szimbi-otikus kapcsolatban betöltött viselkedé-si mintákat. A tisztogatóhalak (beléjükplántált tudásuk révén) pontosan tud-ják, hogy nem kell tartaniuk a ragado-zóktól. A tisztogatást igénybe vevõ ra-gadozó fajok pedig fejükben azzal azinformációval születnek, hogy higiéniaiszolgálataikért cserébe bizonyos formá-jú illetve mintájú halakat kegyelembenkell részesíteniük.

E kapcsolat csak akkor mûködik,ha egyszerre mind a ragadozó hal,mind a tisztogatóhal tisztában van ren-deltetésével, és a szerepének megfelelõ-en vesz részt az élet nagy színjátéká-ban. Tehát joggal feltételezhetjük, hogya szimbiózisban élõ párok egy felsõbbintelligencia színdarabjának szereplõi,aki szerzõi utasításaiban pontosanmeghatározta a színészek állandó jel-lemvonásait és egymáshoz való viszo-nyát.

„A természet IQ-ja” címû könyv 2002 elsõnegyedévében jelenik meg, 160 oldalon, 200színes képpel illusztrálva.

A keménytáblás könyv bolti ára 4000 Ft lesz.Ha Ön elõzetesen megrendeli a kiadványt,akkor a megjelenés után utánvétellel meg-kapja a könyvet, mindössze 2900 Ft-os áron!

Ehhez nem kell mást tennie, mint hogy azalábbi címre küldött levelezõlapon, levélben,vagy faxon jelzi megrendelési szándékát:MKTHK-BHAKTI, Budapest Pf. 18. 1286.Tel./Fax: 212-6270.

A ragadozóhalak látványa menekü-

lésre készteti a kishalakat. Kivéve

a tisztogatóhalat…

Más nagyobb halak is igénybe ve-

szik a szájtisztító szolgáltatást,

például ez a papagájhal.

25

26

Szkepszis

zt a folyamatot, melynek során abiológiai testek megjelentek a vi-

lágban, talán az inverz evolúció vagy adevolúció kifejezéssel írhatjuk le legin-kább. Az elnevezés arra utal, hogy a fo-lyamat iránya éppen ellentétes azzal,amit a közismert darwini magyarázatállít. Darwin ugyanis úgy képzelte, hogya bonyolultabb élõlények az egyszerûb-bekbõl jönnek létre, hosszú évezredekváltozásai során. A védikus devolúciósszemlélet szerint mindez éppen fordítvazajlik: a világunkban található formáknáluknál bonyolultabb élõlények révén,egyszerûsödéssel jöttek létre.

A védikus felfogás alapvetõen teista,vagyis a világ és az élõlények eredete-ként egy személyes Istent fogad el. A„devolúciós” leszármazási sor elsõ elemeéppen ez a legfelsõbb lény. Természete-sen rögtön felmerülhet a kérdés, hogyhonnan származik Õ, az elsõ élõlény? Azindiai írások szerint – a korlátok közészorított emberi elme számára felfogha-tatlan módon – ez az eredeti lény örök-tõl fogva, mindentõl függetlenül létezik.Az az állítás, hogy egy lény örökkévaló,annak ellenére is igaz lehet, hogy jelenle-

gi helyzetünkben képtelenek vagyunkezt maradéktalanul megérteni. Az a fel-tételezés, hogy a világnak tudatos erede-te van, ráadásul következetesebbnek istûnik, mégpedig éppen amiatt, mivel ér-telmes választ ad a világunkban találha-tó hihetetlen rendezettségre és összhang-ra. Ha pedig a világ szuperintelligens,eredeti oka örökkévaló, azaz saját ma-gán kívül nincs más oka, akkor nyilván-való, hogy logikailag értelmetlen az ere-detét firtatnunk.

A védikus írásokon alapuló vai¢£avahit leszármazási elméletének kezdetipontján egy végtelen energiával, képes-ségekkel és lelki testtel rendelkezõ, sze-mélyes lény áll. Különféle tulajdonságai-ra utalva sokféle névvel illetik Õt az in-diai kultúrában (például: Parameªvara,a legfelsõbb irányító; K¥¢£a, a mindenkitvonzó; Bhagav§n, minden fenség birto-kosa). Ez a kiemelkedõ helyzetben lévõ,mindenek felett álló személy indítja el azanyagi világ kialakulásának folyamatát,létrehozva magából teljesértékû kiterje-dését, Mah§-Vi¢£ut. Vi¢£u önmagátmegsokszorozva minden egyes univer-zumban megjelenik. Saját vágyának kö-

szönhetõen, korlátlan energiái révén egyújabb lény születik belõle, akinek a fel-adata többek között az, hogy különbözõfajokkal népesítse be az univerzum boly-góit. Ezt a személyt, az univerzum „kivi-telezõjét” nevezik Brahm§nak, aki tulaj-donképpen egy „teremtett teremtõ”.Brahm§ dolga, hogy létrehozza az anya-gi világban található valamennyi fajt(összesen 8 400 000 létformát), és ezzellehetõséget adjon az elõzõ pusztuláskortest nélkülivé vált lelkeknek, hogy ismétanyagi testet öltsenek.

A fajok származásaA F A J O K S Z Á R M A Z Á S AD E V O L Ú C I Ó

India õsi bölcsessége szerint minden lé-lek egy tökéletes, anyagtalan, örökké lé-tezõ világból származik, amit helytelendöntése miatt hagyott el. Az Istenreiriggyé lett lélek az anyagból épült vi-lág élvezetére és irányítására törekszik.Az egymás után magára öltött testeklehetõséget adnak a számára, hogy alehetõ legváltozatosabb módon tapasztal-ja meg e világ örömeit és fájdalmait, ésaz emberi testet elérve arra is lehetõsé-get kapjon, hogy kilépjen az anyagfennhatósága alól.De ha nem evolúcióval, akkor hogyanjelentek meg az élet különbözõ formái,a lelkek jármûvei?

DevolúcióA

Az univerzum elsõ élõlénye a Vi¢£utól

született Brahm§, aki fokozatosan élõlé-

nyekkel népesíti be az univerzumot.Szkepszis

27

A Föld benépesülése

A lépcsõzetes leszármazási folyamatinnen tovább folytatódik. Brahm§rendkívül komplex tudással rendelke-zik; voltaképpen a tudatában hordozzaa világban lakó összes élõlénytípus„tervrajzát”. Ugyanakkor képes arra,hogy nem biológiai (tehát nem szexuá-lis) úton, mintegy a saját elméjébõl lét-rehozza a saját utódait.

Brahm§t és leszármazottait összefog-laló néven praj§patiknak, „õsnemzõk-nek” is szokták nevezni, arra utalva, hogynekik köszönhetõ az univerzum benépesí-tése. Brahm§ leszármazottai ugyancsakkülönleges, magasrendû képességekkelrendelkezõ lények, de nem állnak egyenlõszinten Brahm§val. (Az élõlények létreho-zásának folyamata tehát az egyszerûsödésfelé halad.) A praj§patik azzal a rendkí-vüli adottsággal rendelkeznek, hogy a sa-játjukétól eltérõ fajba tartozó élõlények-nek is életet tudnak adni.

Ez számunkra érthetetlennek tûn-het, hiszen a tapasztalataink szerintszaporodása során minden élõlény ma-gához hasonló élõlényeknek ad életet. Agénekrõl szóló mai tudásunknak kö-szönhetõen azonban tudjuk, hogy jó-részt a genetikai információ összetételehatározza meg az élõlények formáját. Agénmanipuláció eredményeképpen pe-dig azt is látjuk, hogy tudatos beavat-kozással ezek az információk módosít-hatók. A védikus leírások szerint univer-zumunkban olyan élõlények is élnek,amelyek adottságként hordozzák ma-gukban azt a képességet, hogy a magu-kétól elütõ fajok formáit hozzák létre.

A fajok alakjára és egyéb jellemzõirevonatkozó tervek eredendõen a legfel-sõbb lénytõl származnak, aki Brahm§truházta fel ezzel a tudással, aki pedigsaját gyermekeinek adta át ezt az isme-retet, illetve a fajok megjelenítésénekképességét. Így, a praj§patiknak kö-szönhetõen jelenik meg a 8 400 000 lét-forma a világegyetemben. Mindez azt isjelenti, hogy ezek az õsnemzõk a boly-gók közötti közlekedésre is képesek. AFöldön élõ fajok eszerint a kozmosz tá-voli részébõl érkezõ, magasabb rendûképességekkel rendelkezõ lények tevé-kenységének eredményeképpen jelentekmeg bolygónkon.

A védikus írások ciklikus idõszemlé-lete szerint az univerzum létrejötte éspusztulása újra és újra lejátszódik, sõt,meghatározott idõközönként, az uni-verzum fennállásának idõtartama alatt– különbözõ kozmikus katasztrófáknakköszönhetõen – a bolygók egy részéneknépessége is megsemmisül. A pusztulástkövetõen a bolygók élõlényekkel való„betelepítése” szintén a már ismertetettfolyamat szerint zajlik, erre azonbantöbb millió évenként kerül csupán sor.Egy adott idõszakban nincs jelen a Föl-dön mind a 8 400 000 faj, s a benépe-sítés és a pusztulás váltakozása miatt afauna és a flóra összetétele is szakaszosváltozást mutat. Ez arra a kérdésre ismagyarázattal szolgál, hogy vajon mi-ért látszik úgy az õslénytani kutatásokalapján, hogy hosszú földtörténeti idõ-szakonként megváltozik a növény- ésállatvilág összetétele.

„Igen, van egyfajta »evolúció«, de az összes különbözõ faj pár-huzamosan létezik. Létezik a hal, létezik az ember, létezika tigris – minden létezik. Ez éppen olyan, mint a különbözõfajta lakások Los Angelesben. Az ember kibérelhet egyet, még-hozzá egy olyat, amilyet a pénztárcája megenged, ettõl függetlenül azonbanmindegyik típusú lakás ugyanabban az idõben létezik. Az élõlény ehhezhasonlóan a karmája szerint kap lehetõséget arra, hogy kibérelje valamelyiktestformát.Mindeközben lejátszódik egyfajta evolúció is. A hal után a növényi élet alélek evolúciójának következõ szintje. A növényi formából aztán rovartestbeléphet az élõlény. A rovartest utáni következõ szint a madár, aztán a vad-állat, végül pedig az emberi létforma. Az emberi formából pedig, ha valakialkalmassá válik rá, még tovább lehet fejlõdni. Máskülönben újra be kelllépni a lélek evolúciójának körforgásába. Az emberi létforma ezért fontoselágazása az élõlény »evolúciós« fejlõdésének.” (Részlet A. C. BhaktivedantaSwami Prabhup§da és Dr. Gregory Benford fizikaprofesszor beszélgetésébõl.)

A DEVOLÚCIÓS FOLYAMATEGYSZERÛSÍTETT ÁBRÁZOLÁSA.

ELSÕDLEGES IRÁNYÍTÓ

MÁSODLAGOS IRÁNYÍTÓK

A KÜLÖNBÖZÕ FAJOK

27

28

Szkepszis

Én, a lélekÉ N , A L É L E KA T U D A T T E R M É S Z E T E

lenne, akkor hol a helye e tudatnak. Azagykutatók sokáig próbálták az agyvelõegy meghatározott részéhez, központjá-hoz kötni a tudatot, ez azonban nemjárt sikerrel. Csupán a különbözõ érzék-szervi tapasztalatok beérkezési területe-it tudták feltérképezni, de az, hogy mi-lyen módon válunk tudatossá ezekrõlaz ingerekrõl, továbbra is rejtély ma-radt. Egy amerikai neurológus így ír amegfelelõ magyarázat teljes hiányáról:

A tudat természete

vagy miért nem lehet tudatára ébresz-teni?

Napjaink tudományos gondolkodás-módja szerint a tudat pusztán a test, azagy terméke, gondolataink pedig csu-pán az agy sejtjeinek mûködési folya-matai. E szerint a megközelítés szerintnincs semmiféle elme vagy lélek, ami azanyagon túl létezne. Azonban mind amai napig nincs válasz arra a kérdésre,hogyha személyiségünk és önazonossá-gunk tudata pusztán anyagi eredetû

Miközben olvasunk, tudunk róla, hogy olvasunk. Nemcsak halljuk a hoz-zánk intézett kérdéseket és válaszolunk rájuk (ezt akár egy jól progra-mozott gép is meg tudja tenni), hanem tudatában is vagyunk annak,hogy hallunk (amire viszont egyetlen gép sem képes). Mindnyájan ta-pasztaljuk saját magunkon a tudat jelenségét. Gondolataink, érzéseink,vágyaink és emlékképeink vannak. Tudjuk, hogy vagyunk. Az öntudat azemberi lény egyik legcsodálatosabb és legrejtélyesebb képessége. Mivel atudat csak az egyén világában létezik, ezért empirikus és anilitikus ku-tatása egyaránt nehézségekbe ütközik. Mégis, mit tudhatunk errõl a leg-sajátosabb képességünkrõl? Képes-e, képes lehet-e valaha is a tudományarra, hogy feltárja a tudat forrását és mûködési mechanizmusát?

Tapogatózás a sötétben

Az élettelen tárgyak nem rendelkez-nek tudattal. Az élõlények azonban töb-bé-kevésbé tudatosak, hiszen életjelen-ségeket mutatnak, és tudatosan reagál-nak a körülményeik változásaira. Mibõlered ez a különbség? Mi az eltérés azélõ és az élettelen, a tudatos és a tudat-talan között? Miben különbözik egy élõember teste egy halottétól? A döntõmomentum az, hogy a halott testbenmár nincs tudat, az élõben viszont mégjelen van. Azonban a halott testben isott van minden vegyület, amely az élõtestet alkotja. Miért nem tudatos akkor,

„Ha az agykutatást vesszük,

szerintem a legsúlyosabb

problémával, a tudat kérdé-

sével állunk szemben… Nem

válthatunk paradigmát, mi-

vel nincs paradigmánk! Le-

het, hogy nem is lesz, mielõtt

a Föld lakhatatlanná válik,

úgy 1–5 milliárd év múlva.”

(Magyar Tudomány, 1998/7.)

Az orvostudomány mindeddig

sikertelenül próbálta megra-

gadni a tudat jelenségét.

Szkepszis

28

29

Nincs magyará-zat arra vonatkozó-lag sem, hogy egyál-talán miképpen vál-

hatna a tudatlan anyag önmagáróltudatos, gondolkodó lénnyé. Az uralko-dó tudományos szemlélet szerint min-den, ami az értelmünket jellemzi (bele-értve a tudatot is), végsõ soron csupánaz idegsejtek mûködési folyamataibóláll össze. Ám amikor egy illatozó sárgarózsára gondolunk, az valóban leírhatólenne egyszerûen úgy, hogy „most azA1632-es, majd az A3412-es neuronaktiválódik”, és így tovább…? Érzése-ink, tapasztalataink, emlékeink kizáró-lag vegyi reakciók lennének?

Napjainkban szaporodik azoknak azagykutatóknak a száma, akik a tudatjelensége és eredete mögött valamilyen,az agytól független dolgot sejtenek.Például Dr. Wilder Penfield kanadai se-bész négy évtizednyi agykutatás után

térbe szorult a materialista világszemlé-let erõsödése miatt. E szerint az értel-mezés szerint létezik egy anyag fölöttálló, érzékszerveink számára nem ta-pasztalható elme, ami a tudat, a gon-dolkodás és más mentális tevékenysé-gek elsõdleges színtere. A két nézet vitá-jának lényege az a rejtély, hogy azanyag (a molekulák) és az elektromos-ság (a kisülések) létrehozhatnak-e vala-mit, ami tudatában van önmagának,vagy pedig feltételeznünk kell egy fel-sõbbrendû tényezõt, ami valamiképpentudatossá teszi a testünket.

Az anyagon túli elmét feltételezõszemlélettel szemben leggyakrabban azaz érv merül fel, hogy az agy megválto-zásával az elme (a tudat) is változik.Például megfigyelték, hogy amikor azagy beszédközpontja valamilyen káro-sodást szenved, akkor az illetõ személyelveszíti a beszédképességét. A szerve-zetbe jutó különbözõ szerek pedig han-gulatváltozásokat és hallucinációkateredményezhetnek. Ebbõl sokan azt akövetkeztetést vonják le, hogy az elmeminden bizonnyal a fizikai agy terméke,máskülönben az agy nem befolyásol-hatná az elme állapotát.

Azonban az elme és az agy kapcso-latára egy másik, találóbb modellt isfelállíthatunk. A közöttük lévõ kölcsö-nös viszony annak eredményeképpen islétrejöhet, hogy a szellemi minõségûelme csak használja az agyat különféletevékenységek elvégzésére – egy számí-tógéppel dolgozó programozóhoz ha-sonlóan. Ezt a nézetet vallotta a máremlített Wilder Penfield: „Bizonyos ér-telemben az elme és annak mecha-nizmusa az, ami az agyat progra-mozza.” Az elme látszólag függõvé vál-hat az agytól, ahogy egy számítógépsegítségével leltározást végzõ üzletem-ber is függ a munkája során a számító-géptõl. A számítógép meghibásodásaesetén minden bizonnyal az üzletemberhatékonysága is csökkenne. Ha pedig acomputer memóriájának leltárjelenté-seket tartalmazó része teljesen kitörlõd-ne, az illetõ teljesen képtelenné válna araktárkészlet áttekintésére. Ha az agyegy ilyen számítógéphez hasonló esz-köz, akkor agykárosodás vagy az agymûködésében fellépõ zavar esetén jog-gal feltételezhetõ, hogy az elme mûkö-

arra a végsõ következtetésre jutott,hogy a neurológiai magyarázat nemelegendõ – az önvaló egészen más jelle-gû: „Kénytelen vagyok azt feltételez-ni, hogy létünket két alapelembõl ki-indulva kell megmagyarázni. ...Azagy egy számítógép, és olyan valamiprogramozza, ami rajta kívül van.”

Egy másik alternatíva

A tudatra vonatkozó biológiai ma-gyarázat mellett évezredek óta létezikegy másik szemléletmód is, amelyetsoha senki nem cáfolt meg, csupán hát-

dési kapacitása is csökken, illetve telje-sen megszûnik – annak ellenére, hogyaz elme egy teljesen különálló egység.

Tapasztalatok a testen kívül

A kétkedõk joggal vethetik fel a kér-dést, hogy vajon létezik-e bármiféle ta-pasztalati bizonyíték, ami a tudat „ter-mészetfelettiségét” támasztja alá. Azt kellmondanunk, hogy léteznek olyan jelen-ségek, amelyek a testtõl függetlenné válótudat létezését valószínûsítik. Például ahalálközeli élmények (HKÉ) léte mindigis sok fejtörést okozott a tudomány mû-velõinek. Ugyanis ez a „csoda” nem férbele a jelenségek hagyományos kategóri-áiba – túlmutat a mindennapok átlagostörténésein és törvényszerûségein. Azokszámára pedig, akik csak a puszta anyaglétezését ismerik el, teljességgel megma-gyarázhatatlan.

Ilyen HKÉ-rõl számolnak be sokan,akik – egy mûtét közben, vagy balese-tet szenvedve – a klinikai halál álla-potába kerülnek. A HKÉ-eket átéltemberek világszerte egybehangzóanszámolnak be a testenkívüliség tapasz-talatairól. Az illetõ egy külsõ pontbólpillantja meg azt a testet, amit addigsaját magának vélt, majd egy idõ utánvisszatér abba. Az egyik esetben példá-ul a mûtõasztalon fekvõ páciens a klini-kai halál állapotába került. Beszámoló-

Az agy egy számítógép, és olyan valami

programozza, ami rajta kívül van.

29

30

Szkepszis

ja szerint újjáélesztését a testén kívülrõl,a plafonnál lebegve nézte végig. A mû-tét után az orvosok kérdésére meg tud-ta mondani, milyen szám állt a mûtõ-lámpa tetején, ami pedig csak amennyezet felõl volt látható!

Dr. Michel Sebom, a georgiai Atlan-ta Emory University orvosi karánakkardiológus professzora Emlékezés ahalálra: egy orvos kutatásai címûkönyvében a HKÉ-ek dokumentált ese-teinek tucatjai szerepelnek. Sebomkönyvének magja egy részletes tanul-mány, amit szívinfarktuson átesett be-tegekrõl írt. A halálközeli élményeketátélt páciensek szinte mindannyian ál-talános vizuális jellemzést tudtak adnihalálközeli krízisükrõl, többen pedig azorvosok által készített feljegyzéseknekmegfelelõ részletességgel mesélték el azorvosi kezelést, noha a beavatkozásalatt öntudatlannak tûntek. Az egyikszemély beszámolója pedig „kivételespontossággal jellemezte a kardiopul-monális újjáélesztés kezdetét, techni-káját és folyamatát”. Az eredményekazt támasztják alá, hogy e betegek egytesten kívüli pontból letekintve való-ban látták saját testüket és az alkalma-zott kezelést.

Sebom így összegzi kutatásánakeredményeit: „A testen kívüliség felté-telezése tûnik a rendelkezésre állóadatok legjobb magyarázatának... Va-jon a fizikai agytól elvált tudat hor-dozhatja a lélek lényegét, amely pe-dig, a vallási alapelvek szerint, alétezést hordozza tovább a fizikai

test halála után? Meglátásom szerintez a halálközeli élmények nyománfelvetõdõ végsõ kérdés.”

A védikus tudatmagyarázat

Az anyagi objektumokon túli, nemmateriális felépítésû létezõk megisme-rése értelemszerûen nem lehetséges atudomány szokványos módszereivel:megfigyeléssel és kísérletezéssel. Lát-hattuk azonban, hogy a kutatások való-színûsítik egy ilyen testen túli tényezõlétezését.

Vessünk egy pillantást India õsiszent könyveire, a védikus írásokra. Anyugati emberiség általában pusztánhajdanvolt emberek bölcselkedéseinektekinti az olyan mûveket, mint példáula Bhagavad-g¦t§. Azonban még napja-

tet, a tudatot nem az anyagból eredez-teti, hanem egy – szanszkrit szóval§tm§nak nevezett, s találóbb magyarszó hiányában „lélek”-nek nevezhetõ –magasabb rendû energia jelenlétévelmagyarázza. Az §tm§ teszi élõvé és tu-datossá a testet, és ennek hiányában te-kintik a testet halottnak. Bár a lélektanfogalomkészletében a lélek kifejezés in-kább a pszichére, gondolataink, érzel-meink, személyiségjegyeink összességé-re vonatkozik, a szanszkrit §tm§ szó egytranszcendentális, azaz az anyag felettálló, spirituális részecskére utal – akimaga az élõlény. Ebben a felfogásban atest csupán az §tm§ külsõ, tudattalanöltözete, ami csupán akkor aktív, ami-kor az §tm§ energiája áthatja.

Mikroszkopikus szinten az anyagitest nem más, mint rengeteg, meghatá-rozott módon összekapcsolódó vegyület.

inkban is sok millió ember úgy tekint rá(s ha a történelmet nézzük, milliárdoktekintettek úgy rá), mint isteni kinyi-latkoztatásra, amelybõl végleges, töké-letes választ kaphatunk az emberi létetérintõ legmélyebb filozófiai kérdésekre.Bármiképp is gondolkodjunk errõl, nemlehet érdektelen a védikus szentírásokvéleménye egy olyan témában, amelymeghaladja megismerõképességünk ha-tárait.

A Bhagavad-g¦t§ filozófiája az éle-

Ha pedig kicsit nagyobb egységekösszességeként szemléljük, akkor csu-pán egy bõrzsák, amelyben csontok, iz-mok, zsír, vér, nyirok, belek és különfé-le szervek találhatók. Azonban sem akémiai vegyületek, sem a testszerveknem rendelkeznek a tudat képességével.A védikus tanítások szerint ez a lélek, azönvaló képessége. A testben lakozó élõ-lény úgy hatja át tudatával az egész tes-tet, ahogy a nap ragyogja be egymagá-ban az egész égboltot.

A halálközeli élmények arra utalnak,

hogy tudatunk és egyéniségünk független

a testünktõl. A lélek csak vendég néhány

évtizedig egy fizikai testben.

Az agy csupán sejtek bonyolult halmaza – mindez nem ad választ egyéniségünk mibenlété-

re. A védikus filozófia szerint a tudat a lélek jelenlétének tünete. A lélek kapcsolatban áll az

elmével, az elme az aggyal, amely pedig a testtel való kommunikációt teszi lehetõvé.

Szkepszis

30

31

A Bhagavad-g¦t§ ígyír a test és a lélek vi-szonyáról:

Látásmódok

Van-e valami értelme a tudat –mindennapi életünk szempontjából lát-szólag érdektelen, elvont – problémáintöprengeni? Igen, hisz valójában na-gyon sok gyakorlati, életünk minden te-rületére kiható következménye van an-nak, hogy miként gondolkodunk egyé-niségünk lényegérõl. A bizonyítatlanmaterialista feltételezések szerint csu-pán hatalmas molekuláris gépezetekvagyunk, tudatunk pedig csak véletlen-szerû mellékterméke az anyagi kölcsön-hatásoknak. A fogyasztói típusú mo-dern társadalom gyakorlatilag erre afeltevésre épül. Az élet célja eszerintnem több, mint az érzéki és szellemi él-vezetek kergetése – a soha el nem értboldogság reményében. Mindannyiantapasztaljuk, hogy ez az életfelfogás a

A fizikai test és a transzcendens lélekkettõsségén túl a védikus szemlélet szótejt még egy rétegrõl, ami köztes helyetfoglal el a két minõség között. Ez pediga finomfizikai test (ennek része azelme is), ami a gondolataink, a vágya-ink, az érzéseink, az értelmünk székhe-lye. A halálkor, illetve a halálközeli él-ményekkor ez a finomtest hordozza, il-letve juttatja el a lelket következõrendeltetési helyére. A védikus irodalomszerint tehát az ember e három ténye-zõ ideiglenes kapcsolata: (1) az örök-kévaló lélek, amely az élõlény valódi

azonossága; (2) a fi-nomfizikai test (elsõ-sorban ez felelõs men-tális tevékenységein-kért); és (3) a sejtjeinkáltal felépített, átmene-ti biológiai test.

Az elpusztíthatat-lan, mérhetetlenés örök élõlényanyagi teste min-denképpen meg-semmisül...Tudd meg, hogy

az, ami áthatja az egész testet, el-pusztíthatatlan! E halhatatlan lelketsenki sem képes megsemmisíteni.A lélek nem ismer sem születést, semhalált. Soha nem keletkezett, nemmost jön létre, és a jövõben sem fogmegszületni. Születetlen, örökkévaló,mindig létezõ és õsi, s ha a testetmeg is ölik, õ akkor sem pusztul el.(Bg. 2.17-18, 20)

társadalmi erkölcsök hanyatlásához, abûnözés és az erõszak erõsödéséhez ve-zet, és végsõ soron nem teszi elégedettéaz embereket.

Ha azonban az ember örök lelkilény, akkor másképp fest a kép. Avédikus felfogás szerint az egyszerûéletmód és a magas szintû gondolkodásbiztosítja az emberi élet valódi sikerét.Létezésünk célja pedig nem az, hogykorlátlanul növeljük anyagi szükségle-teinket, hanem az, hogy megtisztítsuka lelkünket – saját magunkat – aszennyezõdésektõl, például az irigység-re, a mohóságra és a dühre való haj-lamtól. Ennek köszönhetõen a lélek –jelenlegi teste elhagyása után – végér-vényesen visszanyerheti az anyag általbefedett eredeti tulajdonságait, és örök-re visszatérhet a Legfelsõbb Személyörömteli társaságába.

Dr. Singh: A tudósok problematikusnak tartják a lélek kutatását, mertnagyon nehéz meglátni a lelket. Azt mondják, kétséges a létezése.¼r¦la Prabhup§da: Hogyan is láthatnák? Túl kicsi ahhoz, hogy látnilehessen. Kinek van olyan látóképessége?Dr. Singh: Mégis látni szeretnék valahogy.¼r¦la Prabhup§da: Ha valakibe akár egy szemernyi erõs mérget is be-fecskendeznek, azonnal meghal. Senki sem látja a mérget, vagy azt, ho-gyan mûködik, mégis hat. Miért nem látják akkor a tudósok a lelket amûködésén keresztül? Ilyen esetekben a hatáson keresztül kell látnunk.A Védák azt mondják, hogy a léleknek nevezett parányi részecske miattmûködik az egész test. Ha megcsípem magam, azonnal érzem, mert azegész bõrfelületem tudatos. De amint a lélek elhagyta a testemet – amiakkor történik, amikor a testem meghal –, akkor foghatod a bõrt, meg-vághatod, feldarabolhatod, senki sem fog tiltakozni. (A. C. BhaktivedantaSwami Prabhup§da, beszélgetés, 1973. május 15.)

Ahogy a nap ra-

gyogja be az eget,

úgy sugározza be

a lélek a testet a

tudat sugaraival.

Tasi István

Ahol megáll a tudomány

Ki vagyok én? Mi történik a halál után?

Hogyan keletkezett a világ? Honnan szár-

maznak az élõlények? Milyen régi az em-

beri kultúra? Mi az élet végsõ célja? Ahol

megáll a tudomány, India bölcsessége ott is

választ kínál…

Megrendelhetõ: Lál Kiadó, 8699 Somogy-

vámos, Fõ u. 38. Tel.: (30) 228-4400, e-

mail: lal@axelero.hu

288 oldal, 1100 Ft 31

32

Szkepszis

Mielõtt belemélyednénk a témába,nézzük meg, mit is kell érteni aklónozás fogalma alatt. Klónnak azolyan utódszervezetet nevezzük (ez le-het akár egyetlen sejt is), ami genetikaiszempontból teljesen megegyezik azanyaszervezettel. Kialakulása soránnem történik olyan ivaros folyamat,amely a gének „átkeverésére” adna al-kalmat. Ilyen értelemben „klónok” tel-jesen természetes módon is létrejöhet-nek, például a sejtek ivartalan szaporo-dása során. Egy sejt osztódásakor akiindulási sejttel genetikailag teljesenazonos utódsejt, vagyis egy „klón” jönlétre. Következésképpen a tisztelt Olva-só összes testi sejtje is annak a sejtnek aklónja, amely a megtermékenyítéskor ahímivarsejt és a petesejt egyesülése kö-vetkeztében alakult ki.

A testi sejtek mindegyike rendelke-zik a szervezet felépítéséhez szükségesösszes információval, egy csodálatosszabályozó mechanizmusnak köszönhe-tõen azonban ennek az információ-mennyiségnek csak egy bizonyos részéthasználják. Így alakulnak ki az eltérõfelépítésû és mûködésû sejttípusok. Ab-

ban az esetben pedig, amikor a legelsõosztódások során bekövetkezõ rendelle-nesség miatt két külön szervezet indulfejlõdésnek, teljes szervezetékké alakulótermészetes klónok – vagyis egypetéjûikrek – jöhetnek létre.

Az alacsonyabb szervezõdési szintenálló szervezetek (például a baktériu-mok, az egysejtû növények, az állatok,a gombák) közül sok ivartalan útonszaporodik. Szaporodásukban csakidõnként jelenik meg az ivaros folya-mat, a gének „felfrissítése” érdekében.Ivartalan folyamat továbbá a növényekvegetatív szervekkel – gumókkal, in-dákkal, gyöktörzzsel – való szaporodá-sa, vagy egy medúza bimbózása is.Ezek az ivartalan szaporodási formákmind egy-egy természetes klón kiala-kulását eredményezik.

Én, a lélekÉ N , A L É L E KA G É N E K É S A L É L E K

A gének és a lélekAz emberi genom feltérképezése után a média figyelmének középpontjába,

napjaink tudományát illetõen, a klónozással kapcsolatos hírek kerültek.

A rengeteg belefektetett pénznek köszönhetõen a klónozást kutató tudósok

komoly eredményeket értek el az elmúlt évtizedben. A laikus számára úgy

tûnhet, a biológusok már-már mindenhatóvá váltak, és tetszésük szerint

állatokat, vagy akár embereket teremthetnek, végképp letaszítva trónjáról

a Teremtõt. Mire képes azonban a valóságban a tudomány, és mire nem?

Mi az, amit még képes létrehozni; átvette-e ebbéli képességével Isten sze-

repét? Meghazudtolta-e a biotechnológia fejlõdése az Istenrõl és a lélek-

rõl szóló õsi tanításokat?

„Klonológia”

Klónozásról tehát több szervezõdésiszinten beszélhetünk, s ez az ember ál-tal elõállított mesterséges klónokra isigaz. A klónozás tehátegy tág fogalom, amibebeletartozik egy mole-kula, egy sejt, egy szövetvagy egy szerv, illetveegy béka, egy emlõs ésaz ember esetleges le-másolása is.

A klónozás történetea sejtklónozással kezdõ-dött, ami a sejtek (sejt-kultúrák) laboratóriumitenyésztését jelenti. Ge-netikai szempontból az elõállított sejt-vonal összes sejtje megegyezik a kiindu-lási sejttel. A genetika fejlõdése soránezt követte a molekuláris klónozás.Ebben az esetben egy molekula szapo-rításáról van szó. Ilyen például az úgy-nevezett DNS-polimeráz láncreakció,melynek során a DNS-molekulákat avizsgálatokhoz szükséges mennyiségûreszaporítják fel.

Szkepszis

32

33

A közvélemény klónozás alatt álta-lában teljes (többsejtû) organizmusoklétrehozását érti. Ennek módszere azúgynevezett nukleáris transzfer (mag-anyag-átviteli) technológia. Ez az amódszer, amelynek segítségével Dollyt,a világhírûvé vált bárány-klónt is létre-hozták 1997-ben. Az eljárás lényegepontokba szedve a következõ:

1. Egy petesejtet megfosztanak sa-ját sejtmagjától, s ezáltal eltávolítjákbelõle a genetikai állományt, vagyis aDNS-molekulákat.

2. Az állat testének egyik sejtjébõlkiveszik a sejtmagot.

3. A testi sejt magját (vagy egy má-sik variáció esetében az egész testi sej-tet) a magjától megfosztott petesejtbeültetik be.

4. Az eljárás során – ma még nemtisztázott módon – a testi sejt magjánakgenetikai órája „lenullázódik”. Koráb-ban a felhasznált testi sejt (hámsejtstb.) mûködése során csak azokat a gé-neket használta, amelyek saját speciálisfeladatának ellátásához kellettek, bárgenetikai állománya az egész szervezet„tervrajzát” tartalmazta. Ez a differen-ciált testi sejt tehát már „szakosodott”volt egy adott feladatra. A petesejtbeátültetett DNS-állomány korábbi sze-lektív mûködése azonban megszûnik, sképessé válik egy teljes, új szervezetkifejlesztésére.

5. A DNS-állománnyal ilyen módonellátott petesejtet egy nõstény állat(„béranya”) méhébe ültetik, amely az-tán szerencsés esetben kihordja és meg-szüli az ebbõl kifejlõdõ magzatot.

Dollyt követõen több faj egyedeit si-került klónozni, beleértve a kihalás szé-lén álló európai muflont, amelynek ge-netikai anyagát egy házijuh petesejtjébejuttatták, és annak méhébe ültették be.

Dr. Singh: Néhány tudós azt reméli, hogy a jövõben majdgyerekeket tudnak lombikban létrehozni.¼r¦la Prabhup§da: Lombikban?Dr. Singh: Igen. Megpróbálják a hímivarsejtet és a nõi pe-tesejtet kombinálni egy biológiai laboratóriumban.¼r¦la Prabhup§da: Ha a kiindulási pontjuk egy eleve élõvalami, akkor mi a célja a lombiknak? Ez csak egy hely a mûvelet számára,ami eredetileg a nõi méh volt. Mi a tudósok érdeme, ha a természet lombik-jában ez már megtörtént? (Beszélgetés, 1973. április 19.)

Embergyártás?

Az ember klónozásával kapcsolatos je-lenlegi elképzelésekben is a fenti eljárásszerepel, amit például annak érdekébenalkalmaznának, hogy olyan házasoknakbiztosítsanak utódot, akiknek nem lehetgyermekük. Az így született gyermekekvalamelyik szülõjük tökéletes genetikaimásai lennének. A dolog azonban nemilyen egyszerû, ugyanis a kutatók számosproblémával találják szemben magukat –technológiai és etikai téren egyaránt.

Az állatokkal folytatott kísérletekigazolták, hogy a klónok esetében való-színûleg nagyobb a kóros sejtosztódás,a rák kockázata – ami akkor lép fel, haa sejtek elvesztik önpusztító képességü-ket, s vég nélküli osztódásba kezdenek.Ráadásul a klónállatok feltehetõen sok-kal rövidebb életûek lesznek, mint faj-társaik. Ez érthetõ, hiszen az embriókkifejlõdéséhez olyan testi sejtek mag-anyagát használták fel, amelyek elõzõ-leg már számtalan osztódáson estek át.

Továbbá a jelenlegi technológiák al-kalmazása állatok esetében csak 2%-baneredményes, vagyis a klónozással kap-csolatos jelenlegi viták szempontjábólalapvetõ fontosságú az a tény, hogy azállati embriók jelentõs része a magzatifejlõdés alatt vagy a születés után meg-hal, illetve súlyos fejlõdési rendellenes-ségekkel jön világra (az állatvédõk közülsokan emiatt is ellenzik a klónozási kí-sérleteket). Amíg állatkísérletekrõl van

szó, addig – még ha szörnyszülött ésnyomorék állatok születnek is – a közvé-lemény nagyobb része nem igazán tilta-kozik. Elgondolni is rossz azonban, mitörténne, ha az emberi klónozási kísérle-tek is hasonló (vagy még rosszabb) ha-tásfokkal mûködnének. Mi történne atorzszülött csecsemõkkel…?

Hány lélek van egy testben?

A védikus irodalom szerint az élõ-lény nem csupán egy anyagi test, ha-nem három különbözõ rétegbõl épül fel.A látható anyagi testet a periódusosrendszer elemei építik fel – ez a testünk,amit mindannyian láthatunk, amikortükörbe nézünk. Az érzékeinkkel márnem tapasztalható finom anyagi tes-tünket az elme, az intelligencia és a ha-mis ego (énérzet) alkotja. Ez borítja alelket, az élet igazi hordozóját – a való-di énünket. A lélek az énünk, az igazivalónk. A finomtest olyan, mint egy fel-hõ a lélek körül, a durva test pedig csakbonyolultan kapcsolódó, ám élettelenmolekulák sokasága.

Érdekes kérdés, hogy végsõ soronhány lélek van egy többsejtû állat tes-tében, amelyet – mondjuk az emlõsökesetében – sejtek milliárdjai építenekfel? A védikus látásmód szerint a testminden egyes sejtjében van egy lélek,ezek azonban a tudatosság meglehetõ-sen alacsony fokán állnak. E testi sejtek(„élõ téglák”) fölött azonban egy olyanlélek gyakorol hatalmat, aki a lélekván-dorlás folyamatában már magasabbszintre jutott. Ez az egyetlen – maga-sabb rendû tudattal rendelkezõ – lélekhasználja a sokmilliónyi sejtméretûtestbõl álló növényi, állati, vagy emberitestet. Õ uralkodik a többi, szinténegyéni lélekkel rendel-kezõ sejt fölött. Avédikus irodalom sze-

33

34

Szkepszis

klón magával hozná a sok-sok élet fo-lyamán módosult sajátságos elméjét,ezért érzelemvilága és egyénisége épp-úgy különbözne génapukájáétól (vagygénanyukájáétól), ahogy az egypetéjûikrek pszichéje is különbözik egymástól.

Mindebbõl az is következik, hogy aklónozással nem nevethetünk a halálarcába, testi örökkévalóságot létrehoz-va a magunk – vagy bárki más – szá-mára. A klónutód nem „folytatása”elõdjének, hanem egy önálló lelki egyé-niség, aki egyszerûen egy idõre valakimáséhoz hasonló testet kapott. A tudo-mány soha nem fogja tudni legyõzni a

Dr. Wolf-Rottkay: ¼r¦la Prabhup§da, a legnagyobb alázattal kérdem,mit mondanál akkor, ha, tegyük fel, a tudósoknak sikerülne élõ sejtetteremteniük?¼r¦la Prabhup§da: Mi lenne az érdemük? Csak azt utánoznák, amimár úgyis létezik a természetben. Az emberek nagyon szeretnek utánoz-ni. Ha egy mulatóban valaki egy kutyát utánoz, az emberek elmennek,és pénzt fizetnek, hogy megnézhessék. De amikor egy valódi kutyát lát-nak ugatni, ügyet sem vetnek rá. (…) A tudósok a természetet utánoz-va talán tudnak „teremteni”, de miért õket illetné ezért az érdem? Azérdem az eredeti teremtõt, Istent illeti. Ez a mi filozófiánk.(Beszélgetés, 1973. december 3.)

halált, a mulandóságot, mert ez vilá-gunk egyik teremtett, beépített jellem-zõje.

Fontos leszögeznünk azt is, hogy aklónozással a tudomány továbbra semhozott létre az anyagból életet, hiszencsak már élõ dolgokkal manipulál. Avédikus irodalom állításainak igazátlátszik igazolni, hogy a tudomány tö-rekvései továbbra sem tudják átlépni amulandó anyag és az örökkévaló lélekközött fennálló határvonalat – a tudo-mány továbbra sem képes arra, hogymegváltoztassa az élet és a halál öröktörvényszerûségeit.

rint a test halála akkor következik be,amikor ez az irányító lélek (finomfizikaiburkával együtt) elhagyja a durva tes-tet, és valahol egy új testet kap. Azuralkodó lélek távozásával a testi sejtekközötti koordináció megszûnik, a test„meghal”, pontosabban szólva irányí-tás nélkül marad.

A klón, aki különbözik

Szeretnénk felhívni a figyelmet egymásik izgalmas kérdésre is. Egy feltéte-lezett emberklón testileg (genetikailag)teljesen hasonlítana „génszülõjére”. Devajon érzelmileg és mentálisan is ez len-ne-e a helyzet, vagyis minden kérdés-ben ugyanúgy gondolkozna, és az érze-lemvilága is ugyanolyan lenne, mint az„elõdjének”? Védikus szemszögbõl néz-ve egészen biztosan nem. Nem csakazért, mert másféle társadalmi környe-zetben, eltérõ tapasztalatokat szerezvenõne fel. Hanem egyszerûen azért, mertabban a testben egy másik élõlény, egymásik lélek élne, aki teste létrehozásá-nak különleges laboratóriumi körülmé-nyei során lépett be új szervezetébe. A

Szkepszis

N e h a g y d , h o g y á t v e r j e n e k !

A z õ s r o b b a n á s – e g y N a g y B l ö f f .

A z õ s l e v e s – m e s e .

A z e v o l ú c i ó – h a z u g s á g .34

35

Én, a lélekÉ N , A L É L E KA L É L E K V Á N D O R O L

A lélek vándorolA lélek vándorol

A védikus filozófia következõ rend-kívül fontos állítása az, hogy min-

den élõlényben ugyanolyan minõségûtranszcendentális lélek lakik – legyen azakár a legegyszerûbb egysejtû, akár nö-vény, rovar, madár, emlõs vagy ember.Az élõlények között csupán a testük te-kintetében van különbség, amely kü-lönféle mértékben korlátozza az adotttestben lévõ lélek (§tm§) képességeit éstudatszintjét; a testekben lakó lelki lé-nyek azonban egyenrangúak. Az anyag-ba zuhant lelkeknek a különbözõ tes-tekhez fûzõdõ kapcsolatai ideiglenesek.Egy napon – a halál idején – mindenlélek elhagyja pillanatnyi testi lakhe-lyét, ami csak olyan a számára, mintegy néhány évre kivett albérlet.

Az elszakadás után

India bölcsessége szerint a lélek ahalál után egy újabb testbe kerül. Delétezhet-e bármiféle tapasztalat, amelyalátámasztja ezt az állítást? Igen, van-nak ezt valószínûsítõ megfigyelések. Azegyik ilyen – határozottan lélekvándor-lásra utaló – jelenség például az, hogyegyes gyermekek spontán módon képe-sek visszaemlékezni korábbi életükre. A

A védikus tanítások határozott kü-

lönbséget tesznek az anyagi és a lel-

ki valóság között, s a lelki létezõk

birodalmába sorolják az élõlényeket,

akik – amikor ebben a világban él-

nek – ideiglenes, anyagi formákat

kényszerülnek magukra ölteni.

35

36

Szkepszis

tudományos bizonyítékok erre vonatko-zó csoportja alátámasztja, hogy az „én”a fizikai testtõl független, tudatos léte-zõ, ami különféle testekbe költözhet.Számos olyan eset ismeretes, amikor fi-atal gyermekek részletekbe menõ leírástadtak egy elõzõ életbeli önmagukról, il-letve akkori életük eseményeirõl, embe-ri kapcsolatairól.

Egy ilyen híres eset egy bengáli vas-úti alkalmazott lányának, Suklának azesete. Amikor még egészen kicsi volt,egy kispárnát ringatott, ahogy egy cse-csemõt szokás, és Minunak szólította.Úgy viselkedett, mintha Minu a sajátlánya lenne, és Minu apját, illetve kétfivérét is emlegette. Sukla állítása sze-rint az illetõ család Bhatparában élt, ésarra kérte a szüleit, vigyék el oda. Suklaapja kinyomozta, hogy Bhatparában éltegy Mana nevû asszony, aki néhány év-vel azelõtt halt meg, s egy Minu nevûleánygyermeket hagyott hátra. Suklaapja meg volt róla gyõzõdve, hogy lá-nya elõzõ életében Mana volt. Ezt kö-vetõen Sukla egy harminc vadidegenemberbõl álló csoport tagjai közül ki isválasztotta Mana férjét, anyósát, sógo-rát, illetve saját egykori lányát, Minutis... Vagyis tévedhetetlenül felismertemindazokat, akik elõzõ életében a csa-ládtagjai voltak.

Az ilyen esetekre érthetõ módon so-kan nagy szkepticizmussal tekintenek.Mégis, komoly kutatók végeztek alaposvizsgálatokat a témában. Megemlítendõközülük Ian Carlson Stevenson, a Virgi-nia University pszichiátria karának

öregkorig, a halál pillanatában is egymásik testbe költözik. A józan embertazonban nem téveszti meg az efféle vál-tozás.” (Bhagavad-g¦t§ 2.13)

Az élet folyamán hatféle változásonmegy keresztül a test: megszületik, nö-vekszik, egy ideig fennmarad, utódokathoz létre, majd fokozatosan elsorvad, svégül elpusztul. A lelket azonban nemérik ilyen változások. Míg a saját tes-tünk eddigi életünk során teljesen meg-változott, addig mi magunk ugyanazoka személyek maradtunk. Hétévenként atestünk sejtjei kicserélõdnek, az öntu-datunk mégis megmarad – tisztábanvagyunk vele, hogy ugyanazok a sze-mélyek vagyunk, akik hét évvel ezelõttis voltunk. Ha azonban a testünk telje-sen megváltozott,akkor hogyan ma-radhattunk miugyanazok a vala-kik? A védikus iro-dalom válasza az,hogy ez azért vanígy, mert nem va-gyunk azonosak atestünkkel. A testcsak egy öltözet,egy ruha a valódiönvaló, a lélek kö-rül:

„Ahogy az em-ber leveti elnyûtt ruháit, s újakat öltmagára, úgy adja fel a lélek is az öregés hasznavehetetlen testeket, hogy úja-kat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-g¦t§ 2.22)

Tehát a test állandóan változik azéletünk során, és a halál azt jelenti,hogy a lélek ismét „burkolatot” cserél –de ezúttal öreg testét egy újra, egy ép-pen megfoganó testre cseréli. Ezt neve-zik lélekvándorlásnak. Miután elha-gyott egy elaggott emberi testet, a léleknem feltétlenül emberi testet kap: bár-milyen élõlény (növény és állat) alakjátmagára öltheti. Arról pedig, hogy mitõlfügg az, hogy milyen alakban születikújjá az illetõ, például a következõ versbeszél:

„Amilyen létállapotra emlékezik azember teste elhagyásakor, azt éri majdel kétségtelenül.” (Bhagavad-g¦t§ 8.6)

Vagyis amire a halála pillanatábangondol az ember, az határozza meg a

professzora. Stevenson behatóan tanul-mányozta a reinkarnációs emlékeket,kizárólag gyermekek emlékeire támasz-kodva, akiknek a felnõtteknél kevesebboka és lehetõsége van arra, hogy elmúltéletbeli emlékeket fabrikáljanak. Ste-venson számos esetben igazolni tudta agyerekek által adott részletes leírásokat,megbizonyosodva az általuk leírt helyekés emberek létezésérõl, azokat az el-hunytakat is beleértve, akiket elmúltéletekben élt ömagukként állítottak be.

1983-ig Stevenson 2500 reinkarná-ciós emléket jegyzett fel. Ezek közül881-et vizsgáltak ki, s az alany által le-írt elõzõ életbeli emlékek 546 esetbenigazolást nyertek. Vagyis a kivizsgáltesetek 62 százalékában az elmúlt éle-tekre vonatkozó vallomások megerõsí-tést nyertek. Ezek közül számos példaszerepel Stevenson négy kötetes össze-foglaló munkájában, amely a Reinkar-nációra utaló húsz eset címet viseli(Twenty Cases Suggestive of Reincar-nation. Richmond, William Byrd Press,1986.).

Az ehhez hasonló ellenõrzött megfi-gyelések alapján számtalan nyugati, tu-dományos beállítottságú ember is arraa következtetésre jutott, hogy az önvalótudata nem anyagi természetû: a halálután folytatja létét, sõt, egy újabbanyagi testbe költözik.

A védikus írások alélekvándorlásról

A reinkarnáció gondolatrendszere azõsi védikus írásokban olvasható a leg-részletesebben kifejtve. Bár ez a témáravonatkozó legõsibb leírás a világon, atanítások rendkívül részletesek, és sze-rencsére nem estek áldozatul a történe-lem viharainak sem. Az alábbiakban ki-ragadunk néhány – a témával kapcso-latos – idézetet a Bhagavad-g¦t§ból, smegkíséreljük ezek fényében bemutatnia reinkarnáció elméleti alapjait.

Meglepõ, de ugyanakkor elgondol-kodtató állítás, hogy a lélek már egyéleten belül is vándorol; a körülöttelévõ test ugyanis állandóan változik:

„Amint a megtestesült lélek állan-dóan vándorol ebben a testben agyermekkortól a serdülõkoron át az

A reinkarnációs emlékek alátámaszt-

ják a védikus írások állításait.

Szkepszis

37

további sorsát. A gondolataink azonbancsak olyan dolgok körül forognak majda halál idején, amilyenekre életünk so-rán is gondoltunk. Életünk folyamánvágyaink és tetteink egy bizonyos tu-datállapotot alakítanak ki bennünk, s etudat tisztaságának illetve szennyezett-ségének függvényében fogunk egyújabb testet kapni. Egy kegyetlen, vé-rengzõ ember például könnyûszerrelegy tigris testében találhatja magát,

ahol kiélheti ag-resszív hajlamait.

A lélek már sok-sok alacsonyabbszintû testen vándo-rolt keresztül, mie-lõtt emberi testbekerült volna. A fajo-kon keresztül, felfelétörténõ vándorlás az

anyagi világba beépített, mechanikusanmûködõ folyamat. Ennek értelmében alélek egykor egy nagyon alacsony szin-tû testben élt (mint amilyen például egyamõba teste), majd miután eltöltött egyéletet ezen a módon, felemelkedett egymagasabb lépcsõfokra (mondjuk egyelõkelõ papucsállatka lett belõle). Ez-után fokozatosan, lépésrõl lépésre fel-jebb került a „ranglétrán”, amelyneknyolcmillió lépcsõfoka után az emberitest következik. A védikus irodalompontosan, számszerûen meghatározza akülönbözõ testtípusok számát:

– 900 000 féle vízi élõlény ésegysejtû létezik;

– 2 000 000 fajta növény(„mozdulatlan élõlény”);

– 1 100 000 fajta rovar éscsúszómászó;

– 1 000 000 madárfaj;– 3 000 000 kétéltû-, hüllõ és

emlõsfaj, valamint– 400 000 féle emberi test van.

A parányi lelki élõlény egyenkéntlépdel felfelé e lépcsõkön, majd miutánelérte az emberi testet, tudata kinyílik.Ezen a szinten a lélek egy magasabbszintû tudatosságot él meg, mint koráb-bi életeiben, hiszen az emberi test éselme képességei lehetõvé teszik az el-vont, fogalmi gondolkodást, valamintaz öntudatot.

Az élõvilágon belül az ember rendel-

¦ªvara¤ sarva-bh¡t§n§° h¥d-deªe ´rjuna ti¢±hatibhr§mayan sarva-bh¡t§ni yantr§r¡¨h§ni m§yay§

Ó, Arjuna, a Legfelsõbb Úr mindenki szívében jelen van.Õ irányítja az élõlények vándorútját, akik az anyagi ener-gia szekerén ülnek. (Bhagavad-g¦t§, 18.61)

„Ebben a versben a yantra, vagyis a »gépezet« szó azt jelenti, hogy egy bi-zonyos életfajban, egy bizonyos testben utazunk, amely egy gépezethez, azanyagi természet által létrehozott gépezethez hasonlítható. Néha magasabbfajokba kerülünk, máskor alacsonyabbakba. De ha valaki a lelki tanítómesterés K¥¢£a kegyébõl megkapja az odaadó szolgálat magját, és ápolgatja azt,akkor megszabadul az ismétlõdõ születés és halál körforgásából. Az élete ak-kor sikeressé válik. Máskülönben fel-le, fel-le kell vándorolnia a különbözõlétformákban – hol fûszállá válik, hol oroszlánná, hol valami mássá.”(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, beszélgetés, 1973. május 13.)

„Egy vai¢£ava [Krisna-hívõ] csak azon töpreng, hogyanlehetnének boldogok az emberek. Tudja, hogy hiába várnakarra, ami sohasem fog elérkezni. Az emberek ötven-hatvanévig kutatnak az illuzórikus boldogság után, végül azon-

ban meg kell halniuk, anélkül, hogy befejezték volna a munkájukat, sanélkül, hogy tudnák, mi fog történni a halál után. Valójában az ál-latokéhoz hasonló helyzetben vannak, mert az állatok sem tudják, mifog velük történni a halál után. Az állatok nem ismerik az élet érté-két, és nem tudják azt sem, miért jöttek ide. M§y§ befolyása alatt egy-szerûen csak esznek, alszanak, párzanak, védelmezik magukat és meg-halnak. Ez minden... Ezért egy vai¢£avának az a dolga, hogy felvilá-gosítsa az embereket: Isten létezik, a szolgái vagyunk, és Õt szolgálva,az Iránta érzett szeretetünket növelve egy örökké boldog élet élvezeté-ben részesülhetünk.” (A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, beszél-getés, 1973. május 8.)

kezik a legna-gyobb szabad-sággal, szabadakarata mellettazonban felelõs-séggel is tartozikelkövetett tettei-ért. A karma tör-vénye szerint azember mindenegyes cselekedetevisszahatást vonmaga után,amely ellentétesirányú, de azonosmértékû az álta-lunk elkövetettcselekedetekkel.Ha valakivel jótteszünk, akkorebben vagy a következõ életünkben va-laki hasonló jót fog tenni velünk. Hapedig ártunk valakinek (beleértve azember alatti fajokat is), akkor a jövõbenugyanilyen szenvedések fognak velünkmegesni.

Az ember – illetve az éppen emberitestben élõ lélek – ugyanakkor arra islehetõséget kap, hogy igazi tudásra te-gyen szert. Elõször is kérdéseket kellmegfogalmaznia létezésének eredetét éscélját illetõen, majd energiáit arra kellfordítania, hogy választ találjon ezekre.Az emberi lénynek lehetõsége van arra,hogy a magasabb forrásból származóvédikus ismeretek segítségével választtaláljon a lét legfontosabb kérdéseire, séletének rendeltetését megértve kisza-baduljon a születés és halál körforgásá-ból.

38

Szkepszis

modern tudomány állításai az ok-tatás és az ismeretterjesztés csator-

náin keresztül az egész emberiség gon-dolkodásmódját befolyásolják. Azonbana világ, az élõlények vagy a tudat erede-tével kapcsolatos feltételezések valójábannem tudományosan bizonyított igazsá-gok, csupán igazolatlan hipotézisek. Ígygyakran megtörténik, hogy a tudományképviselõi tudományos köntösbe öltözte-tett világnézeti elõítéleteiket próbálják –észrevétlenül – elfogadtatni hallgatósá-gukkal.

Napjaink kutatóinak többsége amaterialista világnézet talaján áll. Eszemlélet azt feltételezi, hogy a világ-mindenség nem áll semmi másból, csakanyagból, amelyet mechanikus termé-szeti törvények mûködtetnek. E feltéte-lezés alapján olyan elméleteket gyárta-nak, amelyek az élõ és élettelen világkeletkezését is csupán az anyagnak és avak természeti folyamatoknak tulajdo-nítják. Ahogy azonban cikkeink soránrámutattunk, ezek a magyarázatokmég tudományos szempontból is súlyoshiányosságokkal küszködnek.

A bizonyítatlan elképzeléseket azon-ban (csupán a tudomány tekintélye mi-att) sokmillió ember készpénznek veszi,és akarva-akaratlanul saját világszem-léletének részévé teszi. Az õsrobbanásvagy az evolúció elmélete nem foglalko-zik Istennel, és tagadja a nem anyagitényezõk létezésének lehetõségét is –vagyis a világot pusztán tudattalan ve-gyi anyagokra redukálja. A materialistamegközelítés azt állítja, hogy az emberilény csupán öntudatára ébredt anyag,amely néhány évtizedig birtokolja a tu-

kedjen az anyagi világ nehézségein,visszatérjen a lelkek eredeti otthonába,és felújítsa elfelejtett kapcsolatát a min-denség eredetével, a Legfelsõbb Sze-méllyel. A lelki fejlõdés e folyamatátbhakti-yogának nevezik.

Ahhoz azonban, hogy a tudatunkfelemelkedhessen a legmagasabb szint-re, teljesülnie kell néhány elengedhetet-len feltételnek (ahogy egy tudományoskísérlet során is biztosítani kell, hogykülsõ, zavaró hatások ne ronthassák elaz eredményt). Vannak bizonyos tevé-kenységek, amelyek akadályozzák emagasabb tudatállapot elérését. Ilye-nek: a szerencsejátékok, a húsevés, anem gyermeknemzést szolgáló nemiélet, valamint a kábító- és mámorító-szerek fogyasztása. A bhakti-yoga gya-korlói ezért távol tartják magukat ezek-tõl a tettektõl.

Emellett a Legfelsõbbel való kap-csolat felébresztése érdekében a védikusírások a Hare K¥¢£a mantra ismétlésétjavasolják: Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a,K¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, Hare R§ma,Hare R§ma, R§ma R§ma, Hare Hare. Alelki hang transzcendentális energiája eltudja távolítani a lélekre rakódottanyagi fedõrétegeket. Ily módon feléb-reszti az önvaló eredeti lelki tudatát, ésfelszabadítja a karmikus visszahatásokalól, amelyek miatt a reinkarnáció kör-forgásába bonyolódott.

A lelki élet mûvelése látszólagos le-mondást igényel, ám cserébe belsõ, meg-ingathatatlan elégedettséget hoz az em-ber életébe – végül pedig eljuttatja erede-ti hazájába, az öröklét, a teljes tudás és atökéletes boldogság birodalmába.

Tudomány és erkölcsC É L O K É S U T A K

Célok

A dat képességét, majd tudatossága a testhalálával egyszer s mindenkorra meg-szûnik. Egy cél nélkül létrejött világ vé-letlenszerûen kialakult termékeikéntkezel minket, ahol az emberi létneknincs semmiféle magasabb rendû értel-me. Eszerint születésünknek, halálunk-nak végülis semmi oka, parányi éle-tünknek pedig semmi jelentõsége nincsa kozmosz végtelenjében.

Milyen világot eredményez ez azuralkodó materialista szemlélet? Akik-kel a „tudomány” elhitette, hogy csakfelsõbb akarat nélkül kialakult, átme-neti testek, azok (sovány vigaszként)kénytelenek elfogadni, hogy életük cél-ja csupán a testi kényelem megteremté-se és a testi élvezetek fokozása. Ez aszemléletmód pedig szükségszerûenhozza létre azt a világméretû, önpusztí-tó fogyasztói társadalmat, amely a kör-nyezetszennyezés, a stressz és a de-presszió, a burjánzó bûnözés, a drogok,valamint a „civilizáció egyéb áldásai”formájában termi meg keserû gyümöl-cseit.

Hazatérés

A védikus tudás forrásai ezzel szem-ben arról számolnak be, hogy mind-annyian örökkévaló, lelki lények va-gyunk, és hosszú évmilliók óta bolyon-gunk az anyagi létben, különféle fajoktestét öltve magunkra. A születés, a be-tegség, az öregség és a halál világábanazonban sohasem lehetünk igazán bol-dogok.

A lélek képes arra, hogy felülemel-

és utak

T U D O M Á N Y É S E R K Ö L C S

Szkepszis

38

39VENDÉGHÁZ(85) 340-170, (30) 855-6318(nyitva egész évben)

Az õsi indiai kultúra életre kel

Idegenvezetéssel megtekinthetõindiai szentély • mûvészeti stúdió

fazekasmûhely

Egyéb programjainkindiai ebéd • pantomim • színdarab • tánc

tradicionális zenei bemutató • indiai ajándékbolt

Filozófiai elõadáskarma • lélekvándorlás • jóga

építészet • szobrászat • festészetkonyhamûvészet • zene • filozófia • színmûvészet

FONYÓD

B A L A T O N

KAPOSVÁR

Balatonboglár7-es út

Lengyeltóti

Somogyvámos

Marcali

Somogyvár

MEGKÖZELÍTHETÕ

Buzsák

Krisna-völgyIndiai Kulturális Központ és Biofarm

N Y I T V A T A R T Á S : m i n d e n n a p 1 0 . 0 0 – 1 8 . 0 0 ó r á i g www.krisna-volgy.hu

Krisna-völgy,Indiai Kulturális Központés Biofarm8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.Telefon/Fax.: (85) 340-422krisna-volgy@pamho.net

A Vissza Istenhez magazin

a lélekhez szól

• mindig aktuális

• tudással teli

• öröm olvasniés ha Ön is úgy akarja

• házhoz jön

…mert megrendelhetõa következõ címen:

VIM Szerkesztõség,8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.Tel.: (85) 340-130, (30) 374-5195e-mail: vim@pamho.net

Öt szám elõfizetési díja 10%kedvezménnyel: 2500 Ft

Hare K¥¢£a Hare K¥¢£a

K¥¢£a K¥¢£a Hare Hare

Hare R§ma Hare R§ma

R§ma R§ma Hare Hare

K a p h a t ó a z ú j s á g á r u s o k n á l !

BUDAPEST

1028 Máriaremetei u. 77. Tel.: (1) 397-5219, 275-8140E-mail: budapest@pamho.net

Egyházi Adminisztrációs IrodaPostacím: 1286 Budapest Pf. 18.Tel./Fax.: (1) 212-6270, 212-2862

Govinda Vegetariánus Éttermeink:V. ker., Belgrád rkp. 18. Tel.: (1) 318-1144XVIII. ker., Vasút u. 48. Tel.: (1) 294-7805

KRISNA-VÖLGY

8699 Somogyvámos, Fõ u. 38. Tel./Fax: (85) 540-002,340-422, E-mail: krisna-volgy@pamho.net

A vidéki központokról az Egyházi Adminisztrációs Irodá-ban kaphat bõvebb információt.

Központok címei:

40

Szkepszis

A L§l Kiadó ajánlata

Kiadványaink megrendelhetõek az alábbi címen:1286 Budapest, Pf. 18. Tel.: (30) 250-8299, (30) 228-4400, e-mail: lal@pamho.netA könyveket postai utánvéttel küldjük ki. Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák!

Krishna Dharma: Rámájana

Lenyûgözõen izgalmas történet a jó és a gonosz harcáról, India idõtlen eposzai-

nak egyike. 524 oldal, 2500 Ft

Michael A. Cremo: Az emberi faj rejtélyes eredete

Egy megdöbbentõ könyv, amely megváltoztathatja az ember eredetérõl alkotott

képünket. 350 oldal, 1340 Ft

Krishna Dharma: Mahábhárata

A világirodalom leghosszabb eposza, amelyrõl ezt tartják: „Ami nem található meg

ebben a könyvben, azt hiába keresnénk bárhol a világon”. 380 oldal, 2300 Ft

Gauranga Das: Vasztu

A Vasztu a védikus építészet és térrendezés tudománya, amelyet bárki alkalmazhat

saját otthona kialakításában. 176 oldal, 1450 Ft

www.lal.hu

Pratibha Ray

Áldozatra születtemEgy királynõ naplója

MEGJELENT!

A Vissza Istenhez magazint és ¼r¦la Prabhup§da könyveit megrendelhetia következõ címen: 8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.Elõfizetõknek a magazint 10%-os kedvezménnyel küldjük ki.

A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van

A Bhagavad-g¦t§, amit India lelkibölcsességének tartanak, a rendkívülmély védikus tudomány alapmûve,amely az élet lényegét érintõ kérdések-kel – az ember alapvetõ természetével,az õt körülvevõ világgal, valamint Isten-hez fûzõdõ kapcsolatával – foglalkozik.976 oldal, kötve, színes illusztrációkkal

¼r¦mad-Bh§gavatam (1–10 Ének)

E tizennyolcezer versbõl álló monumentális alkotás, melyet„a védikus irodalom fája érett gyümölcsének” neveznek, a

védikus tudás legteljesebb és leghitelesebb magyarázata.kötetenként 800–1200 oldal, kötve, színes illusztrációkkal

Fogy ár: 550 FtGauranga Das: A védikus asztrológiakézikönyve

Az asztrológia rég elveszett titkai az õsi indiai mesterek

tanításai alapján. 285 oldal, 1980 Ft