Szentendrei Skanzen projekt 2017–2018.3. csoport: Horváth Réka, Szűcs Veronika, Kovács Dorina, Pető László

Öltözködés és higiénia szerepe a cselédség életében a XIX. és a XX. században.

„Általában véve a polgárosodás hozta magával a testápolás fontossá válását, amitermészetesen igen eltérő időben hatolt be a társadalom egyes csoportjainak az életébe.Önmagában a polgári cselédtartás is az egyik jele és indítéka a polgárság higiéniávalszembeni növekvő igényességének, hiszen éppen a cselédek feladata volt e higiénikuskörülmények megteremtése és fenntartása.”1

BevezetőÖltözködés és higiénia. Az életnek ezen két területe szoros összefüggésben áll egymással, szintemár elválaszthatatlanok egymástól. Nincs ez másként a cselédség világában sem, akik meghatározószereplői és szimbólumai voltak a XIX. és a XX. század társadalmi és kulturális életének.Csapatunk célja az, hogy bemutassa az öltözködés és a higiénia viszonyát a cselédek világában. Acselédség életében az öltözködési szokások és a higiénia nagyon fontos szerepet játszott, ezt fogjukbebizonyítani fényképek, rajzok és leírások segítségével.

1 GYÁNI Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest, 1983. 202.

HigiéniaA cselédekre jellemző volt, hogy még mielőtt Budapestre kerültek, a fővárosi szokásoktól teljeseneltérő tisztálkodási normák között éltek. Leginkább ennek tudható be, hogy nem ismerték és nem istudták használni a fürdőszobát. A fürdőszobák száma nem volt jelentős a nagyobb vidékivárosokban, a falvakban pedig szinte ismeretlen.2 Ez alól csak Budapest képez kivételt. Afővárosban a fürdőszobával rendelkező lakások száma lassan nő, majd az 1930-as évekre jelentősenmegugrik.3

A cselédség higiéniájára jellemző volt, hogy kevesebb mint tizedrészük egy hónapnál hosszabbidőközönként fürdött; egynegyede havonta egyszer; egyötödük kétszer; harmaduk pedig hetenteegyszer tisztálkodott. Ebből látszik, hogy a cselédek egy része rendszeresen, hetente-kéthetentetisztálkodott, a többiek viszont jóval ritkábban.4 A cselédek közel 70%-a fürdött a tisztaságifürdőkben. A maradék (20 000) a kiszolgált család fürdőszobájában fürödhetet. Érdekes tény, hogya cselédeknek nem volt megszabva, hogy pontosan mikor fürödjenek. Akkor fürödtek, amikortudtak, általában kora reggel vagy késő este.

A városi életmódban a fürdőszoba használatára meg kellett tanítani a cselédeket, ami nem voltegyszerű feladat. A cselédek munkaadói szorgalmazhatták a beosztottak gyakori tisztálkodását,amire többnyire a tisztasági fürdőkben kerülhetett sor. A lakás „tiszta” fürdőszobája a családnak voltfenntartva, abban a piszkos cselédnek nem volt helye. Fontos kiemelni, hogy a mosdás nem egyenlőa fürdéssel. A cselédek a falun tanult tisztálkodási szokásokat képviselték, amelyeknek célja a külsőelvárásokhoz való igazodás volt. A munkaadók felelősséggel tartóztak a higiénés szabályokbetartásáért, amit az illemszabály-gyűjtemények is fennen hangsúlyoztak.5 Ezek a tényezők sajátostisztálkodási rendszert eredményeztek, amely egyrészt a hozott, másrészt a tanult tudást ötvözte.

„Emlékszem, volt olyan cselédlány, aki nem akart a fürdőszobában fürdeni, nem is tudta,hogy hogyan kell. Csak a konyhában, lavórban. Anyám hiába mondta neki. A cselédeknálunk általában nagyon kikupálódtak, náluk nem volt divat mosakodni.”6

Jellemző volt, hogy a munkaadók mocskosnak és büdösnek titulálták a cselédeket, ami nem csoda,hiszen piszkos munkára fogadták fel őket. A házon belül a legpiszkosabb terekben dolgoztak és alegeldugottabb helyen laktak. A házon belül a legpiszkosabb hely a konyha és a mosókonyha volt,míg a legeldugottabb helynek a cselédszoba és a konyha számított. A cselédek csak a cselédlépcsőt

2 VISI LAKATOS Mária: Élet egy régi pécsi polgárcsaládban. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. 1992. 121–138. 3 VÍGH Annamária: Egy polgárlakás Budapesten. In: Tanulmányok Budapest múltjából. XVII. 1998. 77–85. 4 GYÁNI Gábor: i. m. 203. 5 Ilse Meister: Az Új Idők Illemkódexe szerk.: Herczeg Ferenc, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.–T., Budapest,

1930.6 CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 206. (CZINGEL SZILVIA saját gyűjtése. Máthé Júlia jómódú orvoscsaládban nevelkedett.)

használhatták, „mert a piszkos cseléd ne járjon az uraknak letakarított szép bársonyszőnyegen”.Demonstrálva az elkülönülést, a házon belül külön higiénés tereket alakítottak ki számukra, vagyahol erre nem volt mód, a higiénés szükségletek elvégzését a házon kívülre kényszerítették apolgárasszonyok.

A polgárság igényessége a higiéniával kapcsolatban a cselédekre is kiterjedt. Ez annyit jelentett,hogy a munkaadók kötelességként fogták fel a cselédek tisztaságra való nevelését. Ez több-kevesebb sikerrel járt. Előfordult, hogy maguk a háziasszonyok fürdették meg őket a kádban.

„A szakácsné, a szobalányok, a mindenesek elég büdösek, csámpásak voltak, zsírfoltosvolt a ruhájuk, nem igazán fürödtek azok.”7

„Fürdés előtt a fürdővízzel keresztet kell vetni, hogy a vízbe ne fúljunk bele. Én azthittem, hogy a kádban a víz is olyan mély. Nem nagyon szerettem a kádat, mindig féltem.Jobb volt a lavórban mosdani” – idézi az egykori cselédlány.”8

A cselédség higiéniai helyzetére jellemző az a kettősség, hogy míg a polgári családnak igénye voltarra, hogy a cseléd megtanuljon tisztálkodni a polgári értékrend szerint, addig a gyakorlatban éppena saját gazdái szabtak ennek gátat. Ilyen gát volt többek között a minimális tisztálkodási idő és atisztálkodáshoz szükséges alapvető eszközök hiánya. Mint említettük a cselédeknek nem kellettminden nap mosakodniuk, de előfordultak olyan napok, amikor kötelező volt nekik. Ilyen napok

7 Uő. 8 CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 207. (CZINGEL SZILVIA saját gyűjtése. Szabó

Mártonné Földesről érkezett cselédkedni Budapestre. Itt ment férjhez, és nem tért vissza falujába.)

voltak például a nagyobb ünnepek napjai, amikor mindig megmosakodtak. A nagypéntekimosdásnak és a karácsonynak kitüntetett szerepet tulajdonítottak városban és falun egyaránt.A cselédeknek a házi munka (vasalás, tésztagyúrás, főzés) előtt és (mosogatás, tűzrakás,zöldségpucolás) után kezet kellett mosniuk, s ez alól nem volt kivétel a WC használat sem. Ezkötelező volt, azonban előfordult (például tűzrakás) esetében, hogy csak a cseléd csak a kötényébetörölte meg a kezét. Összefoglalva tehát a cselédek mosdásra vonatkozó kötelességeit: kézmosásminden munka után, s ezenkívül: lábmosás hetenként, hetente körömvágás, fehérneműváltás,harisnyát hetente kétszer illett váltani.9 Sajnálatos módon a cselédek szexuális szempontból ki voltak szolgáltatva munkaadójuknak. Arra isvolt példa, hogy anyák csak azért vettek fel fiatal, szép és egészségesnek látszó cselédlányokat,hogy a fiúk inkább a vele szerezze meg az első tapasztalatait, mint egy mocskos utcalánnyal. Eztazzal indokolták meg, hogy az utcalányokról azt feltételezték, hogy mindenféle betegségetterjesztenek. A cselédekhez való ilyen irányú közeledést is megnehezíthette a cseléd nem megfelelőhigiéniai állapota.

„Olyan azonban, aki nekem is tetszett, csupán egy akadt köztük –talán cigánylány–,fekete, mint a szeder, égőszemű, tűzpiros, duzzadt szájú, de én csak néztem, nézegettem,amint fehér kötényben és szobalányruhában felszolgált, vagy reggel lomposan, de talánmég kívánatosabban takarított. Képzeletemben gyakran vele voltam, de a valóságbantőle is mindig visszariadtam. Ennek a visszariadásnak sok oka lehetett. Homályosfélelem attól, hogy mosdatlan, közelebbről talán rossz szagú is, a cselédszobától, amirőltudtam, hogy büdös, mert csak kis világítóaknára nyílt, nedves és sötét volt, meg hogymit mondjak neki, miről beszéljek vele.”10

Fontos megjegyezni, hogy a cselédek faluról felhozott ládáját (amelyben személyes holmik voltak),a legtöbb polgári házban nem engedték a szolgálat alatt használni, mivelhogy nem találták azt elégtisztának és higiénikusnak.

A korszakra jellemző, hogy az emberek igen sajátságosan gondolkodtak a higiéniáról, szerintük a„tisztaság” fogalma a „látható” részekre korlátozódik, úgymint a ruha és a lakókörnyezet. Ahigiénián belül a látszattisztaság fontossága vált dominánssá, a takarítás vagy a mosás irántitisztaság igénye egyenesen presztízskérdés lesz. Ez megnyilvánult az eszközkészlet mennyiségében,

9 Cselédújság, 1905. 10 GRANASZTÓI Pál: Ifjúkor a Belvárosban. Budapest, 1965. 162.

a mosogatásnál és a mosásnál vagy a tisztálkodásnál használatos tárgyak szétválasztásánál. A fürdésaktusát titkolózás övezte és a test tisztasága csak egyes testrészeknél vált fontossá, úgy mint afelsőtest és a fog, de ez is viszonylag szűk társadalmi körben. Jellemző volt az a gondolat, hogy atestet elválasszák felső (tiszta) és alsó (tisztátalan) részre.

„Jellemző volt az, hogy csak a fejtől derékig mosakodtunk meg, az alsó rész valahogy mindig kimaradt. Nem is tudom, hogy miért”

ÖltözködésA cselédek öltözködési szokásaira jellemző, hogy általában rosszabb minőségű, díszítetlenruhadarabokat hordtak. Próbálták a ruháikat divatossá tenni, azonban erre a pénzhiány miatt kevéslehetőségük adódott, új ruhákat nem voltak képesek venni, így a már meglévőket igyekeztekfolyamatosan javítani. A legjellemzőbb az volt, hogy az adott ruhadarabot addig hordták éshasználták ameddig csak lehetséges volt. A cselédség tagjai tehát úgy öltözködtek, hogy társadalmihátrányaikat kiegyenlítsék, vagy legalábbis csökkentsék. Ez azért volt számukra nagyon fontos,mert ezzel növelhették a házasodási esélyeiket, amivel képesek voltak kitörni a jelenlegihelyzetükből.

„Ahogyan a férfiak, a lányok is húzódtak fölfelé. Volt, ahol lenézés, maradiság, irigységmocskolta a tanyasi, falusi környezetből elvágyót. Nehéz pályaválasztás volt ez. Abbanaz ismert mondásban, hogy »Megjárta az mán Pestet is!« korántsem a kikupálódásrautalt a hangsúly, hanem arra, hogy a főváros maga az erkölcsi fertő. Persze vonzó volt ajobb fizetség, a pumpálós falikút, vagy a vezetékes víz a gémeskút, meg a kerekes kúthelyett, a söprött járda a sárban cuppogás helyett, vályogházban, sokadmagával egyszobában egy ágyban, kemencesutban szorongás helyett egy ágy a konyhában, sőt, különcselédszoba, ami a századforduló után épült családi házakban, bérházakban olyanfontos tartozéka volt a városi, főleg fővárosi lakásoknak, mint a fürdőszoba.”11

A cselédek gyakran kaptak pesti tartózkodásuk alatt ajándékba tisztálkodási szereket. Ezek közül alegjellemzőbb a szappan volt. Előfordult, hogy a cseléd a „szagos szappant” hazavitte, de ebben azesetben soha nem használták fel tisztálkodásra, hanem a ruhák közé tették.

11 NAGY VARGA Vera: Szolgálók a Fővárosban a Tápió vidékéről. Tápió-mente néprajza. Studia Comitatensia, 16. 1987. 707–736.

„A cselédek kimenőjükkor, ugyan ha nem is mindig mosakodtak meg, de tiszta ruhátigyekeztek venni, hogy jobban tessenek a katonatiszteknek, és ha esetleg „komolyabbdologra” kerül sor, ne legyenek büdösek és mocskosak. Ritkábban mosakodtak, mert hamosakodtak, akkor azt mondták, hogy kurválkodni megy.”12

A Pesten maradt cselédlányok életmódjukban erősen ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Erre jópélda a lakásbelső kialakítása, amely nagyon hasonlított a parasztszobára vagy konyhára, de a testiés lakás higiéniához való hozzáállásuk is a falusias világot idézte. A falusi viselet teljes elhagyásaavathatta csak őket „városi polgárokká”, de még ebben az esetben is csak a külsőségekbenutánozták a fővárosi asszonyokat.

12 CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 209. (CZINGEL SZILVIA saját gyűjtése. Nagy Tamásné közlése.)

Az alábbi leírás jó példa az fentiekben leírtakra. Ebben a részben egy Budapesten maradt cselédlányesetét ismerhetjük meg, aki nagyon jól írja le az életének a körülményeit, legyen szó öltözködésről,táplálkozásról vagy tisztálkodásról.

„Mindenes volt: mosott, főzött, takarított. Egy katonatisztnél szolgál először, aki teherbeejti. A falujába többet nem mehetett vissza. Mindenféle cédának elmondták. Acsaládommal 1922- ben találkozik. 2 szobás polgári lakásba mindenesnek érkezik.Szoptatós dajkája is lett édesanyámnak. Nagyon rosszul élte meg a megesést, haláláignem beszélt róla. Teljes kitaszításban élt. Később, amikor a Lujza utcában lettházmester, számára ez egy felemelkedés volt. Később is tartotta velünk a kapcsolatot,édesanyámat istápolta. Gyerekkel nem cselédkedhetett, ezért a gyerek visszakerültCirákra. Hormonzavaros volt, hamarabb meghalt. Anna nénit a családja mindigleszólta: Te pesti, nagyképű vagy, játszod az eszed. Sokáig teknőben mosott, aztánlavórban. Takarítási szokások: »ahol a papok táncoltak«, tehát a szőnyegnek mindigporszaga volt. Annyira megszerette anyámat, a gettóba nap mint nap bement. Anyámóvta őt, hogy ne jöjjön, de ő mindig hozott enni. A csendőr mondta is neki: Te büdöskurva, lehet, hogy te is zsidó vagy. Édesanyámék egyszer elhatározták, hogy férjhezadják. Hirdetést adtak fel. Jelentkezett is egy nyomdász. Anna néni nagyon büszke volt aférjére, aki cselédként kezelte őt. De az, hogy a férje nyomdász, számára ez is nagy szóvolt. Gyerekük nem lett. Amikor anyámat elvitték táborba és megszökött, Anna nénifogadta őt be, annyira szerette őt. Amikor férjhez ment a nyomdászhoz, elköltözötttőlünk, de naponta találkoztunk, később ő nevelt fel, mert az apám nem törődött velem.A Szobieczky (sic!) utcában lett házmester, számára ez nagy felemelkedési lehetőségvolt. Földszinten lakott 32 m2-en. WC, fürdőszoba nem volt. Szoba, konyha, előszoba,spejz. 57-ben hal meg a férje, én 54-ben születtem. Mindennap kiment a temetőbe a férjesírjához. Gyakran látogatta anyám Anna nénit. 1956. okt. 23-án is éppen hozzámentünk, aztán ott maradtunk 2 hónapig. Anna néni lakásának berendezése: polgárimódon berendezett, de falusiasan volt berendezésének. A szobában a bútorokelrendezése megfelelt egy parasztház szobájának berendezésével. Az ágyán magasdunyha, falilámpa, Szűz Mária képkerettel, éjjeli szekrény, hármas tükör, ovális asztal,fotel. A faliórát a férje vette, iránta való tiszteletből ott tartotta a falon. Volt egy hokedliés egy sámli is. 4 elemit végzett. Apámat elvitték Manthaunsenbe. Mikor visszakerültDunaújvárosban élt. Papírkereskedése volt. Anyámtól elvált. Anna nénivel ki nemállhatták egymást. Hivatalból utálta, nyers szájú volt. Államosításkor mégis ő mentettemeg apám vagyonát. Szegény szedett–vedett ruhákba járt. A Szobieszky u.-ban amosókonyha a pincében volt, a padláson teregettek. Egy könyvbe írták be, hogy ki mikormos, itt már volt hűtő is. 30-as évekből volt rádiója, a férje révén jutott hozzá.”13

13 CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 215–217. (CZINGEL SZILVIA saját gyűjtése. Adatközlő: Markovics Ferenc. (Eredeti helyesírással.)

,,Szüleim 60-ban elváltak, Anna néni igazságot tett az osztozkodáskor anyám javára.Anyám 1968-ig élt. Apám ekkor elvitt Dunaújvárosba, de onnan eljöttem és elmentemAnna nénihez Pestre. Sezlonyon aludtam. Mindig a legfinomabb falatokat nekem adta.Vasárnap rituálisan csirke volt. A Haller téri piacon vett mindig 1-2 csirkét. Szombatonlevágta őket a mosdóban, ott, ahol mosakodtunk. Falusiasan főzött, fafűtésű sparhelten.Volt egy barátnője, a Toncsi néni, aki egy zsidó néni volt. Neki volt tévéje. Mindig nálanézték többen is. A házban kialakultak gócpontok. Pl. szilveszterkor is együtt nézték atévét. Anyám temetésén Anna néni rosszul lett, annyira szerette őt. 1972-ben költöztemfel Anna nénihez. Kevés pénze volt, de pl. cipőt, kabátot vett nekem. Egyszer apámkiment Amerikába a rokonaihoz. Hozott nekem ruhákat. Anna néni nagydarab,nagyszájú volt. Amikor katona voltam küldött csomagot. Spórolós volt. A pesti macskanem jó egérfogó. Jellemző, hogy a családja a temetésére eljött, és mint a hiénák kaptákszét mindenét. Az utcában voltak barátai, járt is hozzájuk beszélgetni. A cselédekösszejártak »falusi pletykálkodásra«. Ha festetett, mindig alacsony sorból választottfestőt. Miska kancsó, csipkehorgolások, giccses porcelánok is voltak a házban. A padlótvikszelte lábra szerelhető kefével. A Kádárt szerette, nyilván a sorsa miatt. A szomszédnéni, aki egy másik társadalmi osztályba született, teljesen elfogadta. Amikor a tv-adásszünete volt, kártyapartit szerveztek. Toncsi nénivel együtt főztek. Anna néni a zsidóételeket tiszteletben tartotta, maceszgombócot nagyon jól tudott csinálni. Mi neológcsalád voltunk. Anna néni lenézte a falusiakat, maradinak tartotta őket. A szexualitásmindig téma volt nála. Rádiót mindig hallgatott: rá- diókabarét, déli harangszót. Toncsinénivel vidámparkba, füvészkertbe jártak. Az úttörővasúttal is ment. Ő több volt, mintegy rokon. Hideg, köves konyhában lecsutakolt. Hetente mosott hajat. Fogat nemmosott. A Szobieszky utcában paraszti életmódban éltek az emberek, tehenet, disznót,csirkéket is tartottak. A szennyesláda egyik felében fa volt, a másik felében a piszkosruha. 1 hónapig gyűjtötte. Egyedül mosott Flóra szappannal. Nem szerette a mosóport,abszolút megmaradt konzervatívnak. Ők direkt mondták, hogy fürödjünk meg. A cselédszobában volt egy asztal, egy ágy, szék. Hetente váltottunk háziruhát. Minden estefürödni kellett. A Toncsi néni minden héten egyszer megengedte, hogy megfürödjönnála, mert neki volt fürdőszobája. Toncsi néni szólt neki, hogy már meg kéne fürödni.Büdös volt, lavórban néha megmosakodott.”14

ÖsszegzésMagyarországon, különösképp Budapesten az 1920-as évektől vált dominánssá, elsősorban apolgári értékrendben, gondolkodásmódban a higiénia, ezen belül is a test tisztasága. Azonban ahigiéniával kapcsolatos elvárások másként jelentek meg a társadalom egyes rétegeiben; azalacsonyabb rétegek életében a napi tisztálkodás a kevésbé volt fontos tényező. Összefoglalvamegállapítható, hogy a XIX században és a XX. század első felében a „tisztaság–piszkosság”témája jól tükrözte a társadalmi megkülönböztetést. Ez jól látszik abban, hogy míg az „úri” jelző(bár csak egy nagyon szűk rétegre vonatkozott) jellemeztető volt a tisztasággal és a jól ápoltsággal,addig az emberek többsége megmaradt a „piszkos paraszt” jelzőnél. A testi higiénia fontossá vált,amit világosan mutat a fürdőszobák megjelenése és elterjedése. A fürdőszobák szerepe jelentős ahigiénés kultúra közvetítésében, elsősorban a cselédeken keresztül a falu felé, illetve a külvárosi, deparaszti sorban élő munkásréteg felé.

14 CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 215–217. (CZINGEL SZILVIA saját gyűjtése. Adatközlő: Markovics Ferenc. (Eredeti helyesírással.)

A cselédek élete az öltözködés és a higiénia szempontjából nézve felemás képet mutat. A testfelfedezése, a higiénia és a szépségápolás, valamint a modernizáció szorosan összefüggött azzal azéletmódváltással, amely a feudális jellegű háztartásvezetés fokozatos felbomlásához vezetett.

A kozmetikumok ismerős márkanevei (nívea, elida, kalodont, odol stb.) Már jelzik, hogy a napjainkszépségápolásának kezdete egybeesik a cselédek alkalmazásának elterjedésével. Úgy ismondhatjuk, hogy ekkor tették le azokat az alapokat amelyek kimondták, hogy, társadalmi elvárássáváljon a korábbi „háziszeres” igénytelenség helyett a tiszta, gondozott külső, valamint az erre szántidő „beépítése” a mindennapokba. A cselédség ,,fénykorára” tehető a drogériahálózat kiépítése és afodrászok, kozmetikusok, manikűrösök és pedikűrösök munkájának fellendülése is. A modernizációsem kerülhette el a mosást sem, méghozzá úgy, a korszak háziasszonyai hagyományőrzőknek

nevezhetők. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint a cseléd- és a mosónőtartás. A modernizációelsősorban azokra a nőkre volt nagy hatással, akik „cseléd nélküli” háztartásban éltek. A háztartásigépek világszerte a 19. Században indultak hódító útjukra, azonban Magyarországon ez csakkorlátozott mértékben, leginkább a polgári mentalitásra hatott. Az egyik legnehezebb munkát, amosást megkönnyítő mosógépek a második világháborút megelőzően elsősorbanstátusszimbólumként léteztek. A modern háziasszony legfőbb erényei közé tartozott a cseléd helyestisztaságra való tanítása is.A cselédek a XIX. és a XX. századi társadalom egyik fontos elemét képezték, akik szinte mindigjelenvoltak a háttérben, miközben a világuk folyamatosan változott. Öltözködés és higiéniatekintetében meglehetősen sajátságos helyzetben voltak, azonban kijelenthetjük, hogy mindenkörülmények között próbálták kihozni a legjobbat az adott helyzetből. Életük nem mindig voltirigylésre méltó, mégis figyelemre méltó tény, hogy olyan pozíciót töltöttek be a korabeli társadalmiés kulturális életben, ami lehetővé tette, hogy az életükön keresztül válik lehetővé, hogy jobbanmegismerjük egy letűnt korszak városi és falusi világát.

3. csoport

Témák: öltözködés, higiénia

Projekt feladatok elosztása: Képgyűjtés, képleírás – Horváth Réka, Szűcs Veronika Fotó scannelés, rajzolás – Kovács Dorina Leírások gyűjtése – Pető László

A projekt végterméke: fényképek összekapcsolása a leírásokkal képek/ rajzok bemutatása öltözködés rétegei, anyagok ismertetése

Felhasznált irodalomGYÁNI Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest, 1983. 202. VISI LAKATOS Mária: Élet egy régi pécsi polgárcsaládban. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. 1992. 121–138. VÍGH Annamária: Egy polgárlakás Budapesten. In: Tanulmányok Budapest múltjából. XVII. 1998. 77–85. Cselédújság, 1905. Tóth Eszter Zsófia: ,,Manci és Franciska – a cselédlányokból munkásasszony vagy rendőr lesz? A városi cselédek imázsai a szocialista időszakban”. In: Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. Szerk.: BÓDY Zsombor, HORVÁTH Sándor, VALUCH Tibor. Argumentum–Budapesti Történeti Múzeum–56-os Intézet, Budapest, 2010. 235–244.VÁGI Gábor: Cselédnek lenni. Valóság, 1981/2. 49–58. GRANASZTÓI Pál: Ifjúkor a Belvárosban. Budapest, 1965. 162 Franz BERTRICH: Die Kulturgeschichte des Waschen. Berlin, 1989, Franz BERGER S.– ChristianeHELLER: Von Der Waschfrau zum Fraulein vom Amt Frauenarbeit durch drei Jahrhunderte, 1997. Wien; Helen GRÜN: Wasche waschen. Volkskunde aus dem Lebenstraum der Donau. Wien, 1978; Margot SCHINDLER: Nagymosás. Az Osztrák Néprajzi Múzeum kiállítás anyaga. Budapest, 1983. KATONA Imre 1997. Magyar Néprajz VIII. Társadalom. 182. CZINGEL SZILVIA „Pest, feketére fest…” Múltunk 2014/1. 204–220. Ilse Meister: Az Új Idők Illemkódexe szerk.: Herczeg Ferenc, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.–T., Budapest, 1930.NAGY VARGA Vera: Szolgálók a Fővárosban a Tápió vidékéről. Tápió-mente néprajza. StudiaComitatensia, 16. 1987. 707–736.

Források:1. http://www.fortepan.hu/2. http://mindennapoktortenete.blog.hu/3. http://halcsontosfuzo.reblog.hu/eros-noi-kezek-cseledek-es-munkaslanyok4. http://www.szombat.org/tortenelem/megyek-pestre-cselednek-2