„Putypurutty, mit keressz, hat lo-vat, szekeret, szekerembe kereket, karincámba kenyeret, poharam-nak feneket, hadd ehessek, hadd ihassak eleget!” /népi mondóka/

HA NEM TUDOD, NÉZZ UTÁNA!

1. Melyik a hibás libás legenda?

a) Márton a püspökké választás elől bújt a libák óljába, akik elárulták őt gágogásukkal.

b) Márton kedvenc eledele volt a sült liba

c) Róma védői elaludtak és a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl őket a gallok közeled-tekor.

2. Mi a gyertyapecsenye?

a) Gyertyalángnál, nyárson sütött fűszeres hús.

b) Az a gyertya, amiért pecsenyét

adtak cserébe fi zetségképpen a gyer-tyamártónak.

c) Az a libasült, amivel a mester megvendégelte inasát Márton nap-ján, megpecsételve azt, hogy ettől fogva nappal is dolgozhat gyertya-fénynél.

3. Melyik ludat hívják banyalúd-nak?

a) Az öreg nénik kedvenc libáját

b) Amelyik a legszebb tojásokat toj-ja, a legjobbik tojó.

c) A vénkisasszonynak megmaradt asszony személyt. (korábban „falu-si libának hívták”)

A helyes megfejtők (családjukkal vagy osztályukkal) időpont egyez-tetés után részt vehetnek a Népraj-zi Látványtárban a Skanzen dió-héjban elnevezésű foglalkozáson. Beküldési határidő: december 7.

DIÁKDALOKRÓL - VÉN DIÁKOKNAK IS -

Mivel a népnyelv szerint Szent Már-ton az „újbor bírája”, óhatatlanul kapcsolatba kerülünk általa a diák-ság szokástörténetét és azon belül is a diákos ivó-céhelő mulatozáso-kat idéző diákdalokkal. A Magyar Gaudeámus régi magyar diákdal-gyűjtemény 1932-ben kiadott beve-zetéséből Bevilaqua Borsody Béla dr. tollából idézünk:

„A diákdal mindig egy-egy céhelős,…. Mulató-ivó szokás velejárója….. Sajnos, lelkes keleti magyarnak szü-letett, nyugati színekkel gazdago-dott magyarországi diákszokásaink hamarabb pusztultak el az új élet sivárságai között, mielőtt komoly és kritikai feldolgozójuk akadt vol-na. 1919. után Diákságunk nem-zeti irányban szervezkedni kezdett, sötétben tapogatódzva, idegenből értetlenül átvett szokásokat köntö-sözött magára, azonban ezzel talaj-talant, gyökértelent, felemásságot termett.” - A diákos mulatós együtt-létek neve Commercium, némete-sen Commers. A bor mellett mula-tozó diákok szerelmes dalokat, vitézi énekeket és virágénekeket fújtak.

„Ez a pohár bujdosik: Éljen a barátság!Kézről-kézre adatik: Éljen a barátság!Nosza pajtás adj innom! Éljen a barátság!Feljebb töltsed poharom! Éljen a barátság!Issza, issza, issza már kend is szamáááár!”

/A bujdosó pohár nótája – a 18. századból/

összeállította: Kustánné Hegyi Füstös Ilona

Rövid hírek

Gyereksarok - kisebbeknekJ Á T É K O S F E J T Ö R Ő K N E M C S A K G Y E R E K E K N E K

„Gazdasszony légy mindig ébren, hogy az étel oda ne égjen!” – hangzik a jól is-mert tanács, amit legtöbben a hímzett, konyhai falvédőkről ismerünk. Hogy mi-kor kellett erre ügyelnie egy tűzrőlpat-tant menyecskének, azt a szeptember 26-27-én összesereglett lelkes csapat meg is tapasztalta a Sütés-főzés kemencében tanfolyamunkon. Itt elsajátíthatták a ke-mence felfűtésének, a kalács, kenyér da-gasztásának, kelesztésének módját. A ta-valyi kemenceépítő tanfolyamról ketten is visszatértek, mert otthon az azóta fel-épített kemencéjükben hagyományos

módon szeretnének akár töltött káposztát is készíteni, amit a „Gyurka-műhelyünk” kemencéjében közösen megfőztek, majd jóízűen el is fogyasztottak. Az egymásra épülő tanfolyam-sorozathoz tartozott az eddig háromszor megtartott fazekas tan-folyam is, mely során saját cserépedényei-ket is megformázhatták a résztvevők.

A jövőben is kísérjék fi gyelemmel hon-lapunkat, ahol újabb tanfolyamainkra jelentkezve még több „régi” – de nem elavult- választ kaphatnak mai, élet-módjukat jó irányba terelő kérdéseikre.

A mezőgazdasági munkák lezárultával az asszonyok életét a társas munkák tették ki. Ezek közül is a legfontosabb a fonás. A fonóban Katalin napig éne-keltek, és táncoltak, adventtől karácso-nyig tartott a csendesebb időszak, far-sangkor pedig a különféle dramatikus játékok helyszínéül szolgált. A jelentős ünnepeken tilos volt fonni, így Borbála, Luca, illetve Karácsony két napján. No-vember és december hónapban számos, a női munkatilalomhoz kapcsolódó je-les nappal találkozhatunk. Ilyenkor al-kalma nyílt a leányoknak megjósol-ni, hogy melyik fi ú veszi feleségül őket. Így például András-napkor böjtöltek, három szem búzát, három korty víz-zel fogyasztottak. Azt tartották, hogy így éjszaka megálmodják, hogy ki lesz a férjük. Az adventi idő - mely András napját követő első vasárnappal kezdő-

dik - az elmélyülés, elcsendesedés és vá-rakozás időszaka, melyet a régiek böjt-tel töltöttek. Maga a szó advenio=jövök; adventus=Krisztus érkezését jelenti. Az adventhez szervesen kapcsolódik a haj-nali mise, amit angyali vagy aranyos mise elnevezéssel is illettek. Bizonyos területeken élt az a szokás, mely szerint az első hajnali mise alkalmával törté-nő harangozáskor az eladó sorban lévő lány kitépett egy kis darabot a harang köteléből, ez a pántlikájába tette, azért, hogy farsang alkalmával bővelkedjen a kérőkben.

A reformátusoknál hagyomány volt az adventi házikó készítése, melyet 24 ablakkal láttak el, ezek mindegyike egy kis bibliai idézetet rejtett. Ezt a szokást Manapság ebből a szokásból csupán az adventi naptár él tovább, itt az ablakok mögött édességet; csokit találunk.

A ház a kép fölnagyításával könnyen ké-szíthető. Az ablakokat úgy kell kivágni, hogy a szaggatott vonal mentén vala-mennyit meghajlítva ki lehessen nyitni. Ezeket végig kell számozni, majd átlát-szó papírra vékony fi lctollal a követke-ző bibliai mondatokat írjuk:

1. Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek.2. Eljön a Megváltó.3. Készítsétek az Úrnak útját.4. Szabadításodra várok, Uram.5. Áldott, aki jön.6. Vigasztaljátok a népemet.7. A szegényeknek örömöt mondok.8. Az elveszettet megkeresem.9. Csillag származik Jákobból.10. Népek jönnek világosságodhoz.11. Íme eljött a szabadulásod.12. Ő a mi békességünk.13. Kelj fel, világosodjál.

14. Eljött a világosságod.15. Közötted lakozom.16. Igaz és szabadító ő.17. Az uralom az ő vállán lesz.18. Hozsánna Dávid fi ának.19. Gyermek születik nékünk.20. Jön néked a te Királyod.21. Hívják nevét csodálatosnak.22. Meglátod, és ragyogsz az örömtől.23. Immánuel, velünk az Isten.24. Örülj nagyon, Sionnak leánya.

Az utolsó ajtó karácsony estéjét jelenti, ebbe a gyerekek jászolt is rajzolhatnak. Aztán a házikóba már csak egy gyertyát kell állítani, majd minden nap egy-egy ablakot kinyitni.

Forrás: Menjünk mi is Betlehembe. Háttér Lap- és Könyvkiadó. Bp. 1990.

Őszi-téli közösségi munkák, adventi előkészületek

AZ ADVENTI HÁZIKÓ ELKÉSZÍTÉSÉNEK MÓDJA

4 E Z + A Z

IMPRESSZUMSkanzen Hírlap – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja.Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgatóFőszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadóSzabadtéri Néprajzi Múzeum2001 Szentendre, Pf. 63.Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502Email: szerk@sznm.huwww.skanzen.hu

Készült: E-press Nyomda, Szeged

TÖRZSVÁSÁRLÓI PROGRAMA SKANZEN PÉKSÉGBEN

A Szent Márton Újborfesztivál és Libator társzervezője a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. A gasztronómiai programok támogatója a Magyar Lúdszövetség.

skanzen_hirlap_0906.indd 2skanzen_hirlap_0906.indd 2 10/28/2009 3:49:12 PM10/28/2009 3:49:12 PM

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványa 2009. NOVEMBER II. ÉVFOLYAM 6. SZÁM

Az UNESCO (az ENSZ Nevelés-ügyi, Tudományos és Kulturális szervezete) Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsá-ga 2009. szeptember 30-án Abu Dhabiban (Egyesült Arab Emirátu-sok) a mohácsi busójárást felvette „Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájá“-ra. A nemzetközi tanácskozáson a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igaz-gatóságának vezetője, dr. Csonka-Takács Eszter is a magyar delegáció tagja volt.

A 24 tagországból álló bizottsághoz összesen 111 szellemi örökségi elem jelölése érkezett be a világ minden tájáról. Az Emirátusokban rendezett 4. ülésen a Kormányközi Bizottság 76 társadalmi szokást, kifejezési for-mát, közösségi gyakorlatot, kézműves tudást és hagyományt talált alkalmas-nak, amely megfelelt a listára vétel kritériumainak.

A reprezentatív listára először 2008 őszén lehetett jelöléseket benyújtani azokból az UNESCO tagállamokból, amelyek csatlakoztak a szellemi kul-turális örökség megőrzéséért 2003-ban létrejött UNESCO egyezmény-hez, amelynek célja a helyi kulturális örökség megőrzése, a kulturális sok-színűség elismertetése, az uniformi-zálódó és globalizálódó világban a kis közösségek identitásának megerősíté-se, a nem tárgyiasult és gyakran ki-halással fenyegetett szellemi értékek jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelmének fontos-sága. Az egyezmény a szellemi örök-ségnek az oktatásba és a tudományos kutatásba történő beágyazása mellett az államok területén található örök-ség-elemek számbavételét és nyilván-tartását is ajánlja.

2009 áprilisától a Szabadtéri Nép-rajzi Múzeum égisze alatt a Szelle-mi Kulturális Örökség Igazgatósága gondozza a Nemzeti Jegyzéket, amely számon tartja és nyilvántartja, s nem

utolsó sorban nyilvánosan hozzáfér-hetővé teszi mindazon szellemi érté-keket, amelyeket a közösségek saját örökségükként tartanak számon és gyakorolják napjainkban is. A Nem-zeti Jegyzékre történő felvételre az adott közösség tehet javaslatot, az előírásoknak megfelelő jelölő nyom-tatvány és dokumentáció beküldésé-vel. A beérkezett jelölések felvételéről a Nemzeti Bizottság javaslata alapján a mindenkori oktatási és kulturális miniszter hoz döntést. A Nemzeti Jegyzéken szereplő szellemi örökség elemek közül választják ki azokat a jelöléseket, amelyeket Magyarország az UNESCO reprezentatív listájára évente egy alkalommal felterjeszthet.

A mohácsi busójárásA mohácsi busójárás farsang végi télűző maszkos, rituális, mai formá-jában karnevál jellegű felvonulás. A hat napon át tartó alakoskodó szokás tánccal, zenével kísért országos hírű népünnepéllyé fejlődött, amelyben a város lakossága, a busócsoportok,

valamint az őket kísérő zenészek és táncosok, továbbá a maszkokat, esz-közöket készítő kézművesek vesznek részt. A szokásfolyamatba az ilyen-kor ide látogató nagyszámú közön-séget is bevonják, akik így részévé

válnak a város több pontján zajló eseményeknek. A város önkormány-zata és a busócsoportok évről évre közösen szervezik meg a busójárást.

A hat napig tartó eseményeken túl a busócsoportok egész éven át aktív közösségként működnek. Ehhez hoz-zá tartozik a hagyományokon alapuló folyamatos készülődés, az eszközök, maszkok megtervezése és elkészítése, a busóruházat felújítása, az egyes cso-portok sajátos járműveinek megter-vezése, kialakítása, és a megjelenésük hitelességét szolgáló kutatómunka. A busójárás folyamatában egyformán szerepet kapnak a tervezett progra-mok (pl. busók gyülekezője, felvo-nulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, busóavatás, néptáncbemu-tatók, kézműves vásár) és a spontán akciók és megnyilvánulások (szaba-dos viselkedési formák, termékeny-ségvarázsló rítuselemek, ijesztgetés, játékosság, tánc). A kezdetekkor a mohácsi horvát nemzetiséghez kötő-dő hagyomány mára a város szimbó-lumává vált.

Dr. Csonka-Takács Eszterwww.szellemiorokseg.hu

UNESCO listán Magyarország felterjesztése

A Márton napi liba végtelen határaiBeszélgetés Bede Róbert konyhafőnökkel

S K A N Z E N H Í R E K

A TV Paprikáról eredő köz-kedveltséged egészen vicces formákat tud ölteni. Egy ci-gi az autópálya parkolójában, és máris bográcsos tanácsadás indul a szomszédokkal. Mitől ilyen népszerű egy tematikus kábelcsatorna?

A főzés mindig összehozza az embereket. Olyan ügy, amiben bármikor meg mernek szólíta-ni egy tévészereplőt. Ideális ta-lálkozás, hogy mi teljesen meg-közelíthető emberek vagyunk, a nézők pedig nagyon akarnak és tudnak főzni.

2004 novembere óta üzemel a csatorna, talán attól is olyan közkedvelt, hogy közvetlen, em-beri. Annyira jelen idejűen va-gyunk egyébként része a nézők életének, hogy bár sokszor megy olyan adás is a csatornán, amit két és fél évvel korábban vet-tünk fel, mindig úgy kérdezik: „amit tegnap délután főzött, an-nak a mákos süteménynek hogy van a receptje”.

Ez a médiaszakácsság milyen tulajdon-ságokat igényel? Mennyire média- az ember ilyenkor és mennyire -szakács?

Serényi Zsolt, Jenei Tamás, Magos Zol-tán és jómagam nem azért vagyunk a képernyőn, mert mi volnánk a legjobb szakácsok az országban. Jók vagyunk, de sokkal jobbak is dolgoznak a szak-mában. Kell azonban egyfajta exhibici-onizmus, beszédkészség, empátia ahhoz, hogy az ember élvezetesen közvetítse a főzés fogásait, és közben tényleg jó étele-

ket is csináljon. Mert a TV Paprikán kez-dettől fogva amit megfőzünk, az szerepel az adásban. Nincs kamu, háttérkony-ha, mellébeszélés. Ha becsúszik egy ba-ki, vállalni kell.

A célunk világos, szeretnénk még inkább megszerettetni az emberekkel a gasztro-nómiát, ötleteket, tippeket adni. Egyéb-ként a nézők érdeklődése engem is hajt előre, hogy minden technológiát, tren-det ismerni kell. Egyik nagy külföldi mé-diaszakács főztjét sem kóstoltam, csak a stílusa és személyisége miatt tudom pél-daként megnevezni nagy kedvencemet, Gordon Ramsay-t. Meg szegény Floydot,

aki igazán laza volt és önmagát adta. Ha nem tetszett neki az eredmény, kidobta és ivott egy korty bort, viszontlátásra a jövő héten.

Szakácspályádnak mik voltak a legfontosabb állomásai, amikor még nem ismertünk?

Első komoly feladatom a Ho-tel Buda Penta, későbbi nevén Mercure Budában talált. A 90-es évek közepétől részlegveze-tő voltam ott, még távol a kony-hafőnökségtől, de már rámbízták sokszáz fős nagy vacsorák le-vezénylését. Aztán a Centrál Kávéház konyhafőnöke let-tem, aztán újra egy szállodáé a Hunguest központban, és azután Dunakeszin a P’art Caféban. Az egyre komolyabb kihívások sorá-ban most a Pastrami étteremhez érkeztem, négyen TV Paprika szakácsok vezetjük a helyet 2009 januárja óta.

A Szárnyas fejvadászok forgatá-sán ismerkedtél össze Szőke Andrással, akivel máig sokszor tartotok látvány-főzéseket. Mitől működik a Szőke-Bede páros?

Hogy kinézetre, karakterre mennyire kü-lönböző emberek vagyunk, már az szó-rakoztató helyzeteket teremt. Mind-kettőnket úgynevezett nehéz embernek tartanak, az átlagosnál nagyobb empati-kus készséggel. Andrást főleg Szőke kapi-tányként, vicces fi guraként ismerik, ami nem feltétlenül helytálló. Komoly rende-ző ő komoly fi lmes múlttal, sok mindent letett már az asztalra. De minden pilla-

natában ott bújkál a váratlan lehetősége, ezért jó vele dolgozni, játszani.

Sok háziasszony fél belevágni a Már-ton napi liba elkészítésébe, attól tart-va, hogy az alapanyag nagyon más-képp viselkedik, mint a csirke. Milyen bátorító tanácsot adnál nekik?

A liba intenzívebb, karakteresebb húsú szárnyas, mint a csirke, töményebb, erő-teljesebb fűszerezést igényel. Nyúljunk bátran a friss zöldfűszerekhez, rozma-ringhoz, kakukkfűhöz, majorannához, babérlevélhez. Egyáltalán ne féljenek li-bát vásárolni, bátran kísérletezzenek ve-le. Lehet, hogy három óra kell neki, le-het, hogy egy és háromnegyed. Ki kell próbálni.

Mi a legmeglepőbb libás kaja, amit va-laha csináltál? Meddig lehet elmenni a libával?

Egy kedvenc sorozatom címével válaszol-nék: végtelen határok. Egy jó libapör-költnél vigyázni kell a zsírossággal, de nagyon ütős tud lenni. A kedvenc vadu-lásomat a Szárnyas fejvadászokban fel is vettük: céklát vágok vastag karikákra, ki-sütöm olivaolajban, majd mézet csöpög-tetek rá, amíg karamellizálódik. Ennek a tetejére teszek pirosra sütött libamáj sze-leteket, amit sütés közben balzsamecettel locsolgattam. Ropogós salátára is tehe-tünk friss libatöpörtyűt, tényleg végte-len…

Szoktál álmodban főzni? Enni?

Annyira sok a munka, hogy alig sike-rül valami szép nyugodt, kerek történe-tet összeálmodni. Nem emlékszem főzés-re, de nemrég tényleg ettem álmomban. Nem tudom már mit. Finom volt.

A múzeum gondozásában megjelent két ismeretterjesztő füzet egyikében számos hasznos tudnivaló található a komposz-tálással kapcsolatban, míg a másikban a mangalica sertés fajtörténetéről olvasha-tunk.

Jakab Lászlóné: Komposztálás régen és ma és Dr. Sári Zsolt: Szerencsemalac: A mangalica

A két új kiadvány megtalálható a múzeu-mi boltunk kínálatában.

A Skanzen Pékség révén egyre népszerűbb a Skanzen-ház Szentendre belvárosában a Bogdányi és a Malom utca sarkán. Ez a tény indította el a törzsvásárlói prog-ramot. Az 5.000,-Ft összértékű blokkok összegyűjtése esetén a vásárló megkapja a törzsvásárlói kártyát, ami minden további vásárlásnál 20%-os kedvezményre jogo-sítja fel.

A részletekről érdeklődjön üzletünkben.

November 2-től a www.skanzen.hu we-boldalon is elérhetők azok a receptek, amiket Márton Napi Libato(u)r kereté-ben meghirdetett receptverseny győztesei küldtek be. Az ország 17 pontjáról érkező írásokból október végén összeült szakava-tott zsűri választotta ki azt az öt legjobb-nak ítélt receptet, amit a Szent Márton Újborfesztivál és Libatoron meg is főznek a látogatóknak.

Mire jó a komposztálás és milyen tévhitek keringenek a manga licáról?

Törzsvásárlói program a Skanzen-házban

A legjobb libareceptek

Etnobotanikai gyűjtőút Erdélyben – 2. oldal

Részegh Botond kiállítása a Skanzen Galériában – 2. oldal

Élménybeszámoló egy múzeumi képzésről – 3. oldal

Adventi házikó a 4. oldalon

skanzen_hirlap_0906.indd 3skanzen_hirlap_0906.indd 3 10/28/2009 3:49:17 PM10/28/2009 3:49:17 PM

Etnobotanika Jakab JutkávalJakab Judit, a gondnoksági és szállí-tási osztály vezetője, aki egyben ker-tészmérnök, Erdélyben járt botanikus gyűjtőúton ez év augusztusában.

Ez a botanikus gyűjtőút nagyon izgal-masnak hangzik. Tárgygyűjtésről, épület-felmérésről még csak-csak lehet hallani, de evvel a szóval, hogy botanikus tanul-mányút, meglehetősen ritkán találkozik össze az ember.

Pontosan mit jelent, hogyan kell elkép-zelni egy kertészmérnök gyűjtőkörút-ját?

A megnevezése egészen pontosan nem botanikus, hanem etnobotanikai gyűjtő-út. Az etnobotanika a néprajztudomány-nak és a botanikának az a közös kutatási területe, amely a növényeknek az emberi kultúrában játszott szerepével, alkalma-zásuk módjaival, a hozzájuk fűződő kép-zetekkel, szokásokkal stb. foglalkozik. A tárgygyűjtéshez hasonlóan írásos anyagok, fotók felkutatása zajlik ilyenkor. A terület bejárása, kertek meglátogatása, személyes beszélgetések tulajdonosokkal, idősebb emberekkel a „növényi kultúráról”.

Mennyi ideig voltál oda és mi volt utad célja?

Pontosan nyolc napot voltam Erdélyben kollégáimmal. Az út célja a tervezett Erdély tájegységhez tartozó növényi ha-gyományok felkutatása volt, hogy anya-gokat találjunk a kertek majdani terve-zéséhez. A tájegység kutatását már régen elkezdték, de eddig még nem végeztek etnobotanikai kutatásokat a múzeum ré-széről. Balassa Ivántól Vass Erika vette át a tájegység felelősségi körét, és az ő széles-körű kutatói munkája mellett már nem volt ideje a növényekkel is foglalkozni. Így engem ért az a megtiszteltetés, hogy feltérképezhetem, majd pedig egy kidol-gozott koncepció alapján „beépíthetem” a tájegységbe a növényi ismereteket. Eriká-val már két éve terveztük, hogy én is csat-lakozok hozzájuk egy gyűjtőkörút során, és végül mostanra sikerült mindenkinek megfelelő időpontot találni.

Erdélynek melyik részén jártál? Mely településeket látogattad meg?

A kiindulási pont Alsócsernáton volt Kovászna megyében, a valamikori Há-romszék megye területén. Az ottani „mini” Skanzen nagyon lelkes vezetője, Haszman Pál volt segítségemre a munkában. Ebben a faluban a három itt található Damokos-kúria egyike jelenleg múzeum, és itt van

- az alapítóról elnevezett - Haszmann-gyűjtemény is. A kúria kertjében skanzen és szabadtéri mezőgazdasági gépészeti kiállítás látható. Az alapító Haszmann Pál fi ai és családjuk üzemelteti és fejlesz-ti tovább a gyűjteményt, a skanzent és a mellette működő diákszállót is.

Az első meglátogatott helység Futásfalva volt. Már a nevét is gyönyörűség hallani, annyira jellegzetesen erdélyi hangulata van. (A szóbeli hagyomány szerint Kun László magyar király a Hamar családot ide száműzte. Amikor harcai során erre

a vidékre került, egy életveszélyes hely-zetből, futása közben, éppen a Hamarok mentették meg. Így kapta a királytól do-nációban ezt a helyet a Hamar família, s nevét a király futásáról.) Érdekes az is, hogy az első írásbeli említése 1544-ben Fwtásfalwa néven történt. A walesi nyelv-ben is w–vel jelölik az u betűt, lehet, hogy Arany Jánosnak volt igaza és tényleg van bennünk valami közös?…

Egy kicsit olyan az egész környék, mint-ha visszatértem volna a gyerekkoromba, amikor éppen a Nagymamámnál nya-

raltam. Az utak tele vannak kordékkal, felszalagozott, vidám lovacskák húzzák a szekerekre rakott terményt, a földeken többnyire kézi betakarítás folyik, a házak elé kirakják a fölösleget, és aki arra jár, beszerezheti a kereskedelem közvetítése nélkül a télre valót.

Ezután Bikfalva következett, ami már egy sokkal igényesebb életmódot prezen-tált. Itt egy nagyon szép és viszonylag jó állapotban lévő kúriát néztem meg, amit a kollégák régebben felmértek, de kerté-szeti szempontból még nem vizsgálták. A jelenlegi tulajdonos édesapja telepítette a ház körül lévő gyümölcsöst a 30-as évek-

ben, és szerencsére még minden fa eredeti, nem cserélték ki újabb fajtákra. Mivel az édesapa mezőgazdasági végzettséggel rendelkezett és 12 hektáron gazdálkodott, ezért a szakirodalmat is gyűjtötte. Régi könyvtára a mai napig tele van értékes kertészeti és állattenyésztési könyvekkel. A Magyar Királyi Földművelésügyi Mi-nisztérium Gazdasági Szakkönyvei soro-zatát az 1930-tól adták ki, és úgy tűnik népszerű volt a gazdák körében, mert más házaknál is láttam ebből egyes példá-nyokat, de ilyen teljes gyűjteményt sehol máshol. Remélhetőleg sikerül megszerez-ni majd a múzeum számára is.

Következő állomásom Cófalva, ahol szin-tén egy kúriát látogattunk meg, és itt le-hetőségem nyílt interjút készíteni a volt tulajdonossal. Ma már egy kisebb ház-ban élnek, de a kertjük hatalmas és na-gyon szépen gondozott. Szerencsére igen jó memóriával rendelkezik az idős hölgy, így részletesen le tudta írni, hogy nézett ki a kúria kertje gyerekkorában. Ha házi-asszonyokkal beszélgetek, gyakran szóba kerül a kerti termékek feldolgozása is. Mindig van valami helyi specialitás, ami-nek leírom a receptjét, hátha fel tudjuk használni a programok során, vagy eset-leg a megnyitó ünnepségen. Itt az almá-ból készítenek egy italt, amit csügörnek

hívnak, ezt a gyümölcsöt egyébként igen sokféleképpen használják fel.

Gelence már egy nagyobb község, és az-zal büszkélkedhet, hogy temploma a Vi-lágörökség része, aminek falain a jó álla-potban megmaradt Szent László legenda freskói láthatók. Itt élnek a leszármazot-tai gyárfási Cseh Istvánnak. A családnak mintagazdasága 100 holdas volt, hozzá tartozott még 1000 hold erdő is.

Aztán következett Eszternek, ami olyan volt, mint amilyet álmaiban lát az ember. Kis patak a kert alatt, hatalmas fák a szé-pen rendben tartott gyümölcsösben, virá-gok, állatok és egy ott élő idősebb csángó magyar, akit végül nem mertem lefényké-pezni… Erről a helyről származó háznak a történetében szerepel az 1848-as sza-badságharc is, mert a pincéjében Szacsvay Jánost a honvédelmi kormány tüzér fő-hadnagya készítette a puskaport Gábor Áron ágyúi számára. 1859-ben a Gari-baldi szabadságmozgalmához csatlakozó magyar ifj akat is ő vezette át Esztelnekről a hegyeken át Szaláncfürdőre. A mostani tulajdonos sajnos már csak hétvégi háznak használja az épületet, Kézdivásárhelyen la-kik és ott van pékműhelye, ennek ellenére példásan gondoskodik a kertről és jól is-meri annak a fáit is. Az ő alkalmazásában dolgozik itt a már említett csángó magyar is. Végül Alsócsernátonban is megnéztem néhány kúriát, az egyik láttán ki is rajzo-lódott lelki szemeim előtt milyen lenne egy, a múzeumban felépítendő kúriához vezető út két oldala.

Miket hoztál haza: fotókat, növényle-írásokat, „hasznosítási” útmutatókat?

Csaknem 600 fotót készítettem, a ripor-tok többségét fel is vettem. Hoztam ma-gokat és néhány csoportos hagymát, ami-re már régen vadásztam, sikerült találnom néhány receptet és fajtaleírást is. Vannak régi szaklapjaim, amit az egyik helyen kaptam és remélem sikerül megszerezni azt a gazdasági könyvtárat is, amit emlí-tettem. És persze amit hazahoztam, azok közül a legjobb néhány olyan ember em-léke, akiket nagy élmény volt megismerni. Köztük is számomra a legcsodálatosabb Finta Etelka néni volt, aki életével sok fi a-talnak mutathat példát. Ezt nem csak én gondolom így, hiszen Húgom Zsuzsika címmel könyvet is írtak róla.

Egyébként egy kertész mennyire van jelen a tájegység telepítési tervének ké-szítésekor?

Valójában nem igazán, ez a tájegységért felelős muzeológus dolga, és nagy sze-rencsémnek tudhatom, ha ez olyan em-ber, aki szereti és értékeli a körülöttünk lévő természetet. Eddig az összes, ittlétem alatt épült tájegység esetében így volt. Az én feladatom először a gyűjtés, és amikor kész a telepítési terv, az újjáépítési javaslat, a hasznosítási terv és a berendezési terv a gyűjtött anyagot a megadott feltételekhez adaptálom.

A most épülő Észak-magyarországi falu tájegységhez hogy s miként dolgoztad ki a növénytelepítési tervet?

Jelenleg dolgozom az I-V-ös növényte-lepítési tervén, majd két Tudományos Tanácsülésen fogom bemutatni elképze-léseimet még idén ősszel. Amennyiben ezeket elfogadják és megtörténik az épü-letek műszaki átadása is, akkor még idén el tudjuk kezdeni a kivitelezést is.

2 A K T U Á L I S

Az újdonságokra szomjasan

Kultúra a KlubrádiónHallgasson bele!

Szent Márton Újborfesztivál

és Libator a Klubrádióval!Ajka 88.8 Balatonfüred 91.8Budapest 95.3 Debrecen 93.5 Esztergom 98.1 Gyöngyös 88.9

Kecskemét 97.7 Keszthely 92.2 Pápa 92.7 Tatabánya 96.7 Veszprém 90.6

”Megrajzolni egy sóhajtásnyi életet”

Részegh Botond kiállítása a Skanzen GalériábanAz éles ellentétek, az ördögök és angya-lok, a fény és árnyék, a mozgalmasság és mozdulatlanság: a valóságos és az azon túli világ kifejezése.

Szereti jelképekkel, szimbólumokkal megfogalmazni mondanivalóját. A fi atal művész kezei alól már huszonéves korá-ban nagyon karakteres grafi kák kerültek ki. Műveiben tetten érhető az intenzív szépségkeresés, hiszen számára a szépség nem csak külsőség, hanem bonyolult lé-lektartalom is, tehát szín, forma, külső-belső egység, harmónia.

Részegh Botond folyamatosan Bukarest, Csíkszereda és Budapest között utazik, kiállít, alkotókedve pedig kiapadhatat-

lan. Részegh Botond 1996-2001 között a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafi ka szakán végezte tanulmányait, 2004–től pedig a Magyar Képzőművésze-ti Egyetemen hallgatója. Számos illuszt-rációt készített könyvekhez, 2003-ban a budapesti könyvkiállításon, ezt követően a budavári Országos Széchényi Könyv-tárban könyvritkaságot tártak az érdeklő-dők elé; Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című versét, Részegh Botond illusztrációival kiegészítve. A fi atal kép-zőművésznek ez volt a második Kányádi-albuma. (Az első maga a diplomamun-káját képezte még 2001-ben.) A sikeres bemutató után egy újabb Kányádi-kötet készült, ezúttal rézkarcokkal illusztrálva.

Akik 2009. október 30. és december 13. között ellátogatnak a Skanzen Galériába, ebből a bonyolult, komplex látásmódból, művészetből kaphatnak egy-egy szeletet. A Mundus Imaginalis című kiállításban két sorozata jelenik meg A Játék a megfe-szített lélek tükrével, és a Játék a büntet-hetetlen fantázia bűnével, amely valójá-ban erotikus rajzok sorozata.

SKANZEN BORKLUBAz emberarcú bor – Borcseppek és kultúrmorzsák

„Minden ország bora olyan, mint maga az ország, minden kor bora olyan, mint maga a kor. A legjobb borok azonban mindig kiemelkednek környezetük-ből, mert akad, aki rájuk csodálkozzon. Egy kulturá-lis csúcs megismerése – legyen szó irodalomról, kép-zőművészetről, építészetről, vagy borról – egyben önmagunk megismerése is, vagyis több egy borsze-rető ítélkezésénél. Éppen ezért a legjobb borokat ke-ressük borklubunkban: a borászokat, mint alkotóju-kat, s magunkat, mint rajongójukat. E felfedezéshez hívjuk társul.”

Alkonyi László

A Skanzen Borklub évente 4-5 alkalom-mal szervez exkluzív borszakmai prog-ramokat a borkedvelő tagok részére a múzeumban. Az ismerkedés a neves bo-rászokkal és a legkiválóbb magyar borok-kal Alkonyi László, a Borbarát Magazin főszerkesztője vezetésével történik. A kí-sérő programok során a múzeum tudo-mányos titkára, dr. Sári Zsolt mesél a bor és a szőlő vonatkozásairól a Skanzen ki-állításaiban.

Regisztráció a Márton-napi fesztiválon, a sátor bejáratánál lévő pohárárusító stand-nál lehetséges, de e-mail-en is jelentkez-het – a név, postai és e-mail cím feltünte-tésével - az alábbi címen: galie@sznm.hu. A regisztrált tagokat e-mailben értesítjük a programokról.

További információ: galie@sznm.hu; 06 -26-502-514; www.skanzen.hu.

Tudjon meg többet a borokról a Skanzen pincéiben!

skanzen_hirlap_0906.indd 4skanzen_hirlap_0906.indd 4 10/28/2009 3:49:17 PM10/28/2009 3:49:17 PM

3Személyes hangú vallomás

a MOKK „Érted?! – Értem!? – Hogyan fogadjuk fogyatékos embertársainkat

múzeumainkban?” című továbbképzéséről

Ki a LegÖKOsabb?Környezettudatos gondolkodásra nevelő ÖKO Játszóház a Skanzenben

„Na, milyen volt a továbbképzés?” – kérdezték a kollégák a Skanzenben töltött időszak elteltével. „Igazi, szel-lemi, lelki feltöltődés…” – válaszol-tam, és tényleg így is éreztem. Szerin-tem mindannyian így voltunk ezzel, akik csak részt vettünk rajta.

A MOKK 2009. október 5-8. között szervezte meg az „Érted?! – Értem!?” – Hogyan fogadjuk fogyatékos embertár-sainkat múzeumainkban?” című tovább-képzését, melyen 10 múzeumi szakember vett részt az ország különböző gyűjtemé-nyeiből. Ennek ellenére gyorsan össze-csiszolódtunk. Köszönhető ez a tréning módszereinek és a csapat összetételének is. Aki arra adja a fejét, hogy fogyatékkal élőkkel foglalkozzon, tele van empátiá-val, jóindulattal, szeretettel. E nélkül ezt senki nem vállalná. Egyikünk sem vég-zett gyógypedagógia szakon, mégis bele mertünk vágni, mert adni szeretnénk tu-dást, élményt nekik is. Az előadások helyszínéül szolgáló új igazgatási épület, a demonstrációs hely-színnek is kitűnő tájegységrészek miliője, hangulata kizökkentett a hétköznapok világából, és követendő mintaként tűnt fel a szemünkben.A program létrejöttén munkálkodó kollégák személyében (Bokros Anita,

Csesznák Éva, Káldy Mária, Kustánné Hegyi Füstös Ilona) rokonlelkekre talál-tunk.A kurzus sikere, az iránta megnyilvánu-ló érdeklődés is bizonyítja, hogy a múze-umpedagógián belül is vannak még ki-dolgozatlan irányok. Talán az egyetemi szintű képzés nyithatna a téma felé, hogy ne csak autodidakta módon vagy egy-egy rövid továbbképzés témája legyen a fogyatékkal élők múzeumpedagógiai módszertana.Csak egy dolgot sajnáltunk, hogy túlsá-gosan feszített volt a tempó. A sok prog-ram, a rövid szünetek nem tették lehető-vé, hogy többet lássunk az oly annyira vonzó környezetből.A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Mú-zeumban működő Múzeumi és Okta-tási Képzési Központban 2009-2013 között megrendezésre kerülő „Múzeu-mok Mindenkinek Program – Múzeu-mok oktatási és képzési szerepének erő-sítése – Központi módszertani fejlesztés” című kiemelt európai uniós projektjének keretében megvalósuló szakmai tovább-képzések fontos állomását jelentik a XXI. század magyar múzeumainak korszerű, látogatóbarát intézménnyé válásában. Köszönet érte!

Lengyelné Kurucz Katalin

Tudta-e Ön, hogy a fonó nemcsak a kender feldolgozásának a helyszíne volt, de az egyik legjobb alkalom az ismerkedésre, a párválasztásra? Ma már szinte elképzelhetetlen a fi atalok számára, hogy hogyan is folyt maga a fonás, hogyan alakult a szösz fonal-lá munkálása. Pedig ez rendkívül fon-tos tevékenység volt, hiszen a lányok a maguk készítette fonalat szőtték meg a szövőszéken, és így biztosították a házasság időpontjára a stafírungjuk-hoz elengedhetetlen lakástextileket és viseleti darabokat.

A 2010 júniusában megnyíló Észak-ma-gyarországi falu tájegység palóc hadas telkén a karancskeszi lakóház egy, a 19-20. század fordulójára, Karancskeszire jellemző lakásbelsőt mutat be. Ennek a háznak a tisztaszobájában egy fonót kel-tünk életre. Nemcsak az enteriőr mesél erről a szokásról, hanem különböző in-teraktív eszközök segítségével a fonás egész folyamata megérthetővé válik.

De mit is tudunk a tulajdonos családról, a házról és a fonó szokásának helyi ha-gyományairól?

A család

A hatgyermekes család 10 holdon gaz-dálkodott. A szülők – Klement János és Romhányi Veron – 1896-ban, a hon-foglalás ezeréves évfordulójának évében építtették a házat. Legfi atalabb gyerme-kük, Mihály örökölte meg az épületet, majd az ő leszármazottai döntöttek úgy, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak adják a házat. A századfordulón két ge-neráció lakott az épületben, ami nyolc embert jelentett. Hogy hogyan fértek el? Erre a kérdésre csak a lakóház alapraj-

zának és használatának ismeretében tu-dunk választ adni.

A lakóház építész szemmel

A cseréppel fedett, tornácos lakóház fa-vázas szerkezetű épület zsilipelt deszka- és vályogkitöltéssel. Ez a falszerkezet a történeti Nógrád megye déli részén volt elterjedt, a szükséges alapanyagot a kör-nyező tölgyerdők biztosították. A lakó-ház első ház – pitvar – füstöskonyha – hátsó ház alaprajzzal épült fel, ebben az időben már nem a kamra a harmadik he-lyiség, hanem egy nagyobb méretű szo-ba. Ez azonban a századfordulón még mindig fűtetlen volt, itt aludtak a csa-lád nőtagjai. Bár elfértek volna itt a férfi -ak is, ők általában, régi szokás szerint az istállóban aludtak.

Másik érdekessége a háznak a szobai táb-lás kemence. A konyhából fűthető szög-letes kemencét leggyakrabban zöld színű cseréptáblákkal burkolták, benne kenye-ret sütöttek, és főztek is. A kemence szája előtti padkát főzésre használták.

A berendezés

Az elsőházat tisztaszobaként használta a család, ide tették a legújabb bútorokat, illetve azokat a darabokat is, amelyeket az eladósorban lévő lánygyermek kelen-gyéjébe szántak. A legkiemelkedőbbek

az áttört díszítésű padok, amelyek Eu-rópa-szerte páratlan díszítőmód bizo-nyítékai. A padokból több látható az el-ső szobában, hiszen a lány éppen fonóba hívta a barátnőit, így szükség van minél több ülőhelyre, hogy mindenki elférjen. A sokszor festéssel is kiemelt, változatos motívumokat (magyar címer, huszárok, erdő, vadászat, növények) felvonultató padokból kisebb kamarakiállítást rende-zünk a ház istállójában.

A hátsóház két érdekes bútordarabja a geometrikus motívumokkal díszített ácsolt láda és az ágyszékláb. Ez utóbbi tulajdonképpen két bakra fektetett desz-kákból áll, erre helyezték el a gyönyörű, házi szőttes ágyneműt.

A fonó

„A fonóban voltam az esteÉdesanyám azt is kilesteMindig azt veti a szememreKivel beszélgettem az este.”

A fonó olyan munkaszokás, amelynek során az általában korcsoport szerint összegyűlő lányok, asszonyok a kender-szöszt fonallá fonják. Az őszi betakarí-tástól a farsang végéig tartó téli estéken a lányok nemcsak keményen dolgoz-tak, de táncoltak, szórakoztak, énekel-tek és mesét is mondtak egymásnak. A fonót Szent Mihály napja körül kezdték, de Luca napján és két karácsony (kará-

csony és vízkereszt) között sohasem fon-tak. Egy-egy alkalommal általában 4-6 fő gyűlt össze, a munka akár éjfélig is eltartott. A lányok nem a vagyoni hely-zetük alapján gyűltek össze, hanem a szomszédság és a kialakult barátságok határozták meg a csoportokat. A fi atal lányok már 13 éves korban elkezdtek fonni, a 17-18 éveseknek azonban már külön fonója volt.

A fonóba gyalog mentek földúton, a gu-zsalyt pedig a kezükben vitték. A guzsa-lyon fontak, a talpon ültek, a talpat szék-re tették. A guzsaly szárának a tetején volt a madzag vagy a nemzetiszín pánt-lika, amivel felfogatták a gongyolát, va-gyis a kendert. Volt, akinek festett szá-rú volt a guzsalya, volt, akinek gazdagon faragott, ezeket ügyesebb faragók készí-tettek.

Mákos kukoricát, görhét, sült krump-lit, sült tököt ettek, általában egy tálból. A kukoricagörhe úgy készült, hogy tejjel vagy vízzel leforrózták a kukoricalisztet, majd cukrot és szódabikarbónát adtak hozzá, libazsírral zsírozott tepsibe tet-ték, bevagdosták, és megsütötték. Esté-re kukoricát főztek, amit mákkal, cukor-ral megszórtak, és azzal vendégeltek meg

mindenkit, aki részt vett a fonásban. Né-hol szárított gyümölcsöt aszaltak, és az-zal kínálták a betérőket. Ez azért is volt hasznos, mert nyálképző volt, a nyálítók evésekor termelődött nyálat a sodráshoz tudták felhasználni.

A legények is szerepet kaptak a fonó-ban. Ők feleltek a zenéért, mindig hoz-tak harmonikát, citerát, így előfordult, hogy éjszaka 2 óráig is együtt maradtak a fi atalok. A fi úk tudták, hol mikor van a fonó, mentek a lányok után, és vicce-lődtek velük. Elcsenték a lányok orsóját, amit csak csókkal lehetett visszaváltani. A visszautasított csókot úgy bosszulták meg a legények, hogy az ellopott orsóról a fonalat az utcai kapufélfákra kötözték.

A múzeumi ház fonójában az esti hangu-latot nemcsak a guzsalyak és orsók soka-sága idézi fel, hanem eredeti nógrádi du-da- és furulyazene, mese is megszólal az enteriőrben. A látogatók megtapinthat-ják a különböző szöszminőségeket, és tá-jékozódhatnak a fonás menetéről is.

Várjuk Önt is szeretettel a karancskeszi fonóban!

Batári Zsuzsanna

A környezet valódi védelméhez, ter-mészeti erőforrásaink előrelátó be-osztásához felelősségteljes, tudatos gondolkodásra van szükség. Bármi-lyen változást elérni szokásainkban, váltani jól berögződött szemléletün-kön csak a környezethez való megvál-tozott hozzáállásunkkal lehet. Legna-gyobb esélye erre a most felnövekedő, fogékony és nyitott generációnak van, a mi felelősségünk pedig a megfelelő tudás és az újra felismert környezettu-datos gondolkodásmód átadása, meg-tanítása. Ennek leghatékonyabb mód-szere a játékos tanulás.

Így született meg a Ki a legÖKOsabb?- ÖKO Játszóház, mely sokrétű képessé-geket igénylő programjával szólítja meg a környezettudatossá és aktív cselekvővé nevelni kívánt célközönségét. A játékok nem csak oktató, de egyben kulcskom-

petenciákat és általános képességeket fejlesztő eszközök is: csapatmunkára, fi -nommotoros ügyességre, kombinációs logikára nevelnek.

ÖKO Játszóház idén, 2009-ben először kapott otthont a Skanzenben a Kisalföld tájegység Undi házának udvarán a Szom-bati Szöszmötölés prog-

ramjának részeként. Ebben az ideális és hiteles környezetben a gyerekek játszva sajátították el a szelektív hulladékgyűj-tés tematikájában az újrahasználás, újra-felhasználás, újrahasznosítás fogalmait.

Az így kialakított szabadtéri játszóház-ban környezettudományi szakos egye-temi hallgatók, azaz ÖKOboldok veze-tésével egyedi gyártású ÖKO játékokkal játszottak látogatók.

A legnagyobb sikert a Super SelAction játék aratta, ahol egy mágnes segítségé-vel kellett a hulladékot anyagfajta sze-rint szétválogatni a szelektív szigeteken található szemétgyűjtők színeinek kódo-lása szerinti sarkokba. A feladatot az ne-hezíti, hogy 4 ember összehangolt mun-kája szükséges a szemetek felemeléséhez és célba juttatásához.

A Játszóház Pünkösdkor ÖKO kézmű-ves foglalkozásokkal egészült ki, ahol megmutattuk, hogy nem minden sze-mét, ami annak látszik! Háztartási hul-ladékokból készítettünk ismét hasznos tárgyakat, mint pl. a tejesdobozból dísz-doboz lett, vagy billentyűzet-zippzár huzogató.

A Szarvas élni akar! – környezetóvó bá-bos, élő zenés előadás, ekkor került elő-ször bemutatásra, s azóta is az ország számos városában adják elő a darabot a legkisebbtől a legnagyobb korosztályú nézőkig. A Szarvas, mint a Természet jelképe és a Hulladék- bábok, az ember által okozott rombolás kontrasztját mu-tatják be. Irodalmi idézeteken és népdal-okon keresztül beszélgetnek az előadók környezetünkről és a minket körülvevő világról, valamint ahhoz való helyes vi-szonyulásunkról.

Koltay EszterA Skanzen környezet-

pedagógiai tanácsadója www.okojatek.hu

T U D Á S T Á R

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Karancskeszi – Fonó az új tájegységben

skanzen_hirlap_0906.indd 5skanzen_hirlap_0906.indd 5 10/28/2009 3:49:19 PM10/28/2009 3:49:19 PM