Fáysta Í rók, Riporterek Közös Alkotásai (Alapítva: 1986.)

2012. február XVII. évfolyam 114. szám A szalagavató bálról az előző számban már beszámoltunk. Az alábbi két köszöntő az ünnepségen hangzott el, szövegük a karácsonyi szám megjelenése után érkezett, ezért most közöljük.

Szalagavató 2011. Kedves Szülők és Vendégek! Kedves végzős Diákok!

Most elsősorban Hozzátok szólok! Kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön! Sok szerencsét kívánok Nektek az életben, kívánok Nektek szerencsét akkor is, amikor barátokat kerestek, mert nincs nagyobb öröm, mint az, ha minket szerető emberekre találunk. Kívánom, hogy értékeljék a szorgalmatokat és igyekezeteiteket. És ha még nincs is belőle elég itt, az iskolában, annál jobban kívánom, hogy legyen! A későbbiekben pedig kívánom, hogy a munkáitok örömet és elégedettséget adjon Nektek!

William Blake soraival búcsúzom: „Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent.”

Csókásné Gémesi Ildikó, a szalagavató rendezőtanára

F i r k a 114. szám 2012. január – február 2. oldal

A végzősök búcsúztatója 2011. november 24-én, a szalagavatón:

Kedves Tanáraink, Rokonok, Barátok és végzős Diáktársaim! Van egy vicc, aminek az a csattanója, hogy „pillanatnyilag jó ötletnek tűnt”. Na, valahogy én is így vagyok ezzel a beszéddel. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt elvállalni, megtiszteltetésként ért a felkérés. Aztán később már annyira nem is… Inkább egy kihívás lett, aminek egyébként szívesen álltam elébe. Benne van az emberben, hogy újat, frappánsat szeretne mondani, aztán ezekből az erőlködésekből lesznek a legsablonosabb mondatok. Bár miért is ne lennék sablonos? Hiszen ugyanaz történik, mint minden évben. Egy évfolyam lassan kirepül a sárga iskolafalak közül, előtte még kap egy szalagot, táncol, majd szépen leérettségizik. Egyébként érdekes párhuzamot látok a sárgaház és az iskola között… De azért minden szalagavató előtt szurkolunk, főleg a több éve itt tanító tanárok, hogy kicsit más legyen, mint az előző ünnepségek. Szinte hallom, hogy könyörögnek, hogy például ne csendüljön fel Ákos Ilyenek voltunk című száma, vagy hogy egyik beszédben se említsék a „nagybetűs életet”. Annyiban azért más ez az év, hogy a búcsúzók mi vagyunk. Még emlékszem az első napokra… itt nincs egy lány se?! Gyorsan felmerült ez a kérdés mindenkiben, de hamar bele kellett törődnünk, hiszen jöttek az egyéb problémák, pl.: a tanulás. Az első két hét az ismerkedéssel telt, azután nagyjából mindenki megtalálta azt a pár embert az osztályban, akivel azóta is szívesen beszélget – természetesen csak a szünetekben, órákon semmiképp. Az itt eltöltött több mint 4 év alatt nagyon sok jó élménnyel, emlékkel gazdagodtunk, amit nagy részben a szüleink, családtagjaink, barátaink támogatásának is köszönhetünk. Azonban sok köszönet jár a minket tanító tanároknak is, akik türelmesen álltak hozzánk, még akkor is, ha éppen lázadó énünket mutattuk meg nekik. Ők voltak azok, akik terelgettek minket, nem hagytak teljesen ellustulni. Ezeken kívül még nagyon sok örömet is okoztak nekünk. Szívesen emlékszem vissza a különböző versenyekre, egy-egy lazább órára, az iskolai előadásokra és próbákra, az elnapolt dolgozatokra. Hadd köszönjem meg ezúton is az osztályfőnökeinknek – és az ősi Mezopotámia sörfőzőinek – a 13.e osztály nevében is a felejthetetlen tanulmányi kirándulásokat. Az iskola falai között is, sőt gyakran az órákon is történtek olyan dolgok, amelyek ha csak egy pillanatra is, de jó kedvvel töltöttek el bennünket. Ilyenek voltak a tanáraink feledhetetlen mondatai, amikre még a padon fekvő, fáradt diákok is felkapták a fejüket. Ezekből idéznék párat: „Már ezerszer elmondtam, hogy mindent csak egyszer mondok el!” „Na, mondjad Paula, mit szeretnél?”

F i r k a 114. szám 2012. január – február 3. oldal „Bezavarlak a pofonfa alá, aztán jól megrázom!” „IV. Károly megfázott tüdőgyulladásban.” „Kibokamodott a ficám!” „Látom, értesz hozzá, kapsz most egy egyest!” „Benájkizzuk.” Remélem, jó emlékeket sikerült diáktársaimban felébresztenem, és ezzel is vidámabban indulunk neki az előttünk álló néhány nehéz hónapnak. Végül egy Madách Imre-idézettel szeretnék búcsúzni: „Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni – ez az élet.” További kellemes estét és jó szórakozást kívánok!

Kiss Ferenc Zsolt 13.e

3. Tudományos Diákköri Konferencia A Dél-Budai TISZK január 26-án tartotta iskolánkban a harmadik Tudományos Diákköri Konferenciát, amelyen a DB-TISZK öt iskolájának 13 diákja tartott tudományos előadást a legkülönfélébb

témákban. Így többek között szó volt elektronikáról, gépjárműtechnikáról, a szecesszióról mint művészeti ágról, csillagászatról, harckocsikról, építészet-történelmi, atomfizikai, településtörténeti témákról. A zsűriben öt tanár ült: egy az Övegesből, egy a Kossuthból, egy a Budaiból, egy a Mechatronikából és természetesen szintén egy a Fáyból, azaz

mind az 5 iskolát képviselt egy-egy pedagógus.

Kb. 4 órás volt a rendezvény, végig színvonalas előadásokat hallgathatott a közönség. Bátran merem állítani, hogy mindenki megérdemelte volna a jutalmat a teljesítményéért, és tényleg nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek, mikor meg kellett tudnia nevezni azokat, akik az első, a második, harmadik helyen végeznek, illetve az esetlegesen kiosztandó különdíjakat kapják majd. Végül is négy első helyezett lett (ez is jelzi, hogy a zsűri milyen nehezen hozta meg a döntését a rendelkezésére álló 10–15 percben) és két különdíjas. A zsűri elnöke megpróbálta záróbeszédében hangsúlyozni, hogy bár csak hatan

F i r k a 114. szám 2012. január – február 4. oldal kaptak jutalmat a munkájukért, és minden más versenyző csak emléklapot, valójában mindenkinek komoly esélye volt a nyerésre, ki ezért, ki azért.

A Fáy három versenyzője: Erdélyi István (12.e), Vastag László (12.b) és Göntér Ábel (11.e) itt, az újságban is szóbeli dicséretben részesülnek. Gratulálunk előadásaitokhoz, reméljük, hogy a lelkesedésetek nem hagy alább, és ha nem is a már elkezdett kutatási témában, de más területen akár tovább folytatjátok az elmélyült ismeretszerzést. A 3. TDK eredménye a következőképpen alakult:

Első helyezést nyert Balog Ádám a Mechatronika SZKI-ból (DDS függvénygenerátor, avagy villamos jelek előállítása korszerű eszközökkel c. előadásáért), Erdélyi István a Fáy SZKI-ból (Német harckocsik a II. világháborúban c. előadásáért), Juhász Ádám a Budai SZKI-ból (A világítótornyok c. előadásáért) és Kocsis Zoltán a Budai SZKI-ból (A 3 G-s telefon c. bemutatójáért). Különdíjjal jutalmazták Szikora Pál (Öveges) (Beloiannisz – a görög falu) és Szűcs Gergely (Kossuth) előadását (Nukleáris háborúk). Emléklapot kapott: a Fáyból Göntér Ábel (Dugattyús motorok alternatívái) és Vastag László (Az atomerőművek működési elve), a Budaiból Soós Orsolya, Gál Anna és Sárai-Szabó Eszter (A szecesszió), az Övegesből Veres Botond (Az íjászat), a Mechatronikából Printz Dávid (The Coca-Cola Company: a kóla története. Érdekességek a kóláról kezdetektől napjainkig), Szement Dániel és Laktis Balázs (A repülésről), valamint a Kossuthból Kovács László (A Nap).

Dr. Hegedűs Andrea

Erdélyi István (12.e) előadása a 3. TDK-n (utólagosan visszatekintve a január 26-i power pointos prezentációra)

Német harckocsik a II. világháborúban Az előadás első néhány diáján a harckocsik főbb részeit lehetett látni, amellyel bemutattam azokat az elemeket, melyek nélkülözhetetlenek egy ideális harci járműhöz, mint például a löveg, a páncéltest, a torony vagy a lánctalp. A meghajtás és az erőátviteli rendszer bonyolultsága és kifinomultsága sokszor hátrányára vált a német tankoknak. A futómű kialakítása rendkívül fontos a terepjáró képességeket tekintve. A harckocsik fejlesztése során eljutottak az összekapcsolt görgővel

F i r k a 114. szám 2012. január – február 5. oldal rendelkezőktől a független rugózásúakig, amelyek már jobban elnyelték a talajegyenetlenségeket. Végül a löveggel zárult a főbb alkatrészek bemutatása. Szó volt még az árokáthidalási, a lépcsőmászó és a gázlóképességekről is. A tanktípusok bemutatását egy I. világháborús tankkal, az A7V-tel kezdtem, mely kezdetlegességével nagyon jól szemléltette a kiindulást. Az A7V még nem nevezhető harckocsinak, inkább egy lánctalpakon guruló páncélozott traktornak, amely löveggel igen, de terepjáró képességekkel nem rendelkezett, csak igen minimális

szinten. Az előadás gerincéhez érve elsőként a Panzer I-es könnyű harckocsit láthatta a közönség. Mivel korai fejlesztés, páncélzata vékony, harcászati értéke kicsi. Ikergéppuskája miatt inkább egy mozgó, páncélozott géppuskaállás volt, mintsem tank. Páncélzata gyakorlatilag a kézifegyverek ellen készült, akár egy páncéltörő puskával is ki lehetett iktatni.

Szükségmegoldás volt, amellyel a Pz III és a Pz IV gyártási nehézségei által keletkezett lyukakat tömték be. Vékony páncélzatából eredően 5300 kg-os súlya és ikergéppuskái miatt leginkább kiképzési és helyőrségi feladatokra volt alkalmas, bár fejlett kommunikációs rendszere miatt eleinte kötelékeinek hatékony tagja volt. A villámháborús eredmények ennek a következményei, mert megfelelően tudtak kommunikálni egymás közt a parancsnokok. A Panzer II-es már rendelkezett löveggel, és az előzőhöz képest sokkal tekintélyesebb páncélzattal, ezáltal súlyosabb, de még mindig a könnyű kategóriába tartozott 10 tonnájával. 3 fős személyzetével és lövegével jóval eredményesebbnek bizonyult, mint az előző típus. A háború kezdetén hasznos volt, bár ezt is csak foltozónak szánták a közepes harckocsik helyett. Minden hadszíntéren lehetett vele találkozni az előző okokból kifolyólag. Ezt is, mint az összes többi típust, idővel próbálták a követelményekhez igazítani. Növelték a páncélzatukat, erősebb motort raktak beléjük, de általában ennek a hatótávolság, a terepjáró képesség és az erőátviteli rendszer látta a kárát, ami a nehéz harckocsiknál rengeteg gondot okozott, sőt ezt jelölhetjük meg legfőbb hibaként. A veszteségek nagy százalékában a nehéz páncélosok a nyomatékváltómű meghibásodása miatt vesztek el, nem pedig találat miatt. A Panzer 38(t) nem német, hanem cseh. Az előadás címével ellentétben azért

mutattam be, mert a háború korai szakaszaiban a németek Csehország bekebelezésével egy, az akkori viszonyokhoz képest rendkívül jó tankhoz jutottak hozzá, ami vetekedett az övéikkel a könnyű harckocsik terén. A cseh tankok jellegzetessége a hátrafele lejtő lánctalp és a szegecselt(!) páncélzat.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 6. oldal A Panzer III volt az a jármű, amelyet elsőként akartak bevetni a háborúban, de a gyártási lehetőségek korlátozottsága miatt eleinte kis számban vettek részt a harcokban. Alapjellemzőit a háború során javították, így minden hadszíntéren alkalmazták egész idő

alatt. Kezdetben rövid csövű löveggel gyártották, majd váltottak hosszú csövűre, ami jobb karakterisztikával rendelkezett. Nagyobb lett a torkolati sebesség, ezáltal jobb lett az átütőképesség. Ezeken, majd a későbbi tankokon is helyeztek el a páncéltest oldalára függesztve köténylemezeket, amiknek az volt a feladatuk – kialakításuk révén –, hogy a lánctalpakat védjék a nem robbanó töltetű lövedékektől, melyek csupán mozgásában akarták megbénítani a járművet. Kezelőszemélyzete 5 fős, mely ideális létszám, így a szövetséges tankokhoz képest jóval gyorsabban tudtak tölteni, tüzelni. A toronyban 3 ember ült: egy töltő, egy irányzó és a parancsnok. A kezdeti súlya 22 t, páncélzata 30 mm-ről később 80 mm-ig növekedett, ami megfelelőnek bizonyult a harcokban. A Panzer IV-es a németek leguniverzálisabb tankja volt. Ebből a típusból alakították ki a legtöbb speciális változatot: légvédelmi, lángszórós, műszaki mentő, hídépítő stb. Kezdetben szintén rövid csövű, 75 mm-es löveggel gyártották, ami már tekintélyesnek számított, majd később ezt is hosszú csövűre cserélték, páncélzatát, motorját is növelték. Szinte nincs olyan mozzanat, amelyben nem vett volna részt az állomány gerince.

A Panzer V a nehéz kategóriába tartozott, ami már logisztikai kérdéseket is felvetett: elbírja-e egy híd? Nem volt mindegy, hogy kb. 1 millió német birodalmi márka mire fordítódik. 45 tonnájával, vastag, döntött páncélzatával, nagy motorjával (700 LE) és ágyújával a terepakadályokon kívül szinte mindenen

felülkerekedett. Több száz literes tüzelőanyag-tartálya ellenére hatótávolsága terepen 89 km (!). A végjátékban ez rendkívül nagy problémát okozott. A döntött páncélzatot a németek egy az egyben az orosz T-34 alapján kreálták. Rájöttek, hogy a lövedékek erről a felületről lepattannak, így vékonyabb is elég, mégis 100 mm-es volt a torony elején. Majdnem 9 m-es hosszúságába lövege is beletartozott, amelyet alá kellett támasztani a hosszabb utaknál, különben károsodott volna. Ez a típus is későinek

bizonyult a háború menetének megváltoztatásához. Készült belőle vadászváltozat, amely torony nélkül könnyebb, mozgékonyabb, nagyobb hatótávolságú volt. Általában lesből támadtak vele, egyedüli hiányossága a forgatható lövegtorony, mely az előbbi előnyöket eredményezte. A Panzer VI 56 tonnájával egy robosztus

F i r k a 114. szám 2012. január – február 7. oldal acélkolosszus. A „harckocsiászok” nagy része is ezzel a típussal ért el eredményeket. Szintén készült vadászváltozat, amely az előbbiekben felsorolt előnyökkel rendelkezett, csak nagyobb kivitelben. Nagy súlya miatt hatótávolsága mindössze 68 km terepen, ezért itt nem is nagyon vetették be, mert gyakran meghibásodott az erőátviteli rendszer, ráadásul egymást sem vontathatták. A veszteségek nagy százalékát ez okozta, amit a szövetségesek gyakran el is könyveltek saját sikernek. A kötelező procedúra a hátrahagyáskor a megsemmisítés volt, amit a vontatás mellőzése miatt sokszor kénytelenek voltak megtenni, így szinte több Panzer VI-t semmisítettek meg maguk a németek, mint az ellenségeik.

A Panzer VI B, a Királytigris a német technika akkori csúcspontja. A VI-ostól örökölt, 88 mm-es lövege nem ismert lehetetlent. Ezt a löveget egyébként légvédelmi ágyúból fejlesztették ki, amit egyszer tankok ellen fordítottak, és akkor rájöttek, hogy azok ellen is jó. Az ágyúkat úgy

alakították ki, hogy az orosz lőszer is jó legyen bele. Vízálló borítású, mert nem volt híd, ami elbírta volna 70 (!) tonnáját, folyómedrekben kelt át, a szigetelés miatt sok ki is gyulladt közülük. Súlya érthető, hiszen páncélzata a legvastagabb helyen elérte a 180 mm-t, amelyet nem nagyon ütött át lövedék. Az első 50 db-ot Porsche toronnyal gyártották, majd váltottak, mert előállítása nehézkes, költséges, időigényes volt. A német nehéztankokat gyakran hólyagosra lőtték, mert páncélukon lőszerrel lyukat ütni igazán nem lehetett. Általában sorokban vonultak, falanxhoz hasonlíthatóan ők alkották a páncélos ékeket. Lövegükkel eredményesek voltak mindenhol, de csak sík terepen tudtak mozgékonyak lenni. Amennyiben a fejlesztések előbb történtek volna, és szántak volna időt az erőátviteli rendszer üzembiztossá alakítására, akkor gyakorlatilag elpusztíthatatlant alkottak volna. A mai harckocsik ágyúi jóval nagyobbak, hatékonyabb irányzással rendelkeznek, motorjuk erősebb, akár mindenevők is lehetnek, páncélzatuk jóval fejlettebb, gumírozott lánctalpaiknak köszönhetően képesek akár 100 km/h sebességgel száguldani a csatatéren. Idővel az ember egyre tovább tökéletesíti eszközeit, bármire is használja azokat.

Göntér Ábel (11.e) előadása a 3. TDK-n Január 26-án került megrendezésre a TDK, amin a „Kísérleti motorok a járműiparban” c. előadással indultam. Az alábbi írás az előadás alapján készült, bár rövidebb és módosított tartalommal. 1. Wankel motor Története:

A bolygódugattyús motor alapelve a 16. században született. Az idő folyamán többen építettek ilyen motorokat, ezek gőzzel működtek, de a nem megfelelő tömítés miatt jelentős veszteségek léptek fel, s ezért a motor nem tudott versenyezni az alternáló mozgást végző dugattyús gőzgépekkel. A 20. század

F i r k a 114. szám 2012. január – február 8. oldal első éveiben nem volt megoldás a tömítésre, az égéstér kialakítására, megfelelő hűtési, kenési feltételekre stb. Felix Wankel készítette el az első, valóban használható, belső égésű, bolygódugattyús motort 1954-ben. Ez a szerkezet rövid életű volt, s átalakították a mai napig is megtartott bolygódugattyús szerkezetté. Közútra először 1964-ben került a bolygódugattyús motor egy NSU spider gépkocsiba építve. Működése:

A tárcsa forgó-mozgást végez maga körül, s eközben bolyong is a motor belső terében. A tárcsa belsőfogazású fo-gas korongja ál-landó kapcso-latban van a motor

tengelyével, s forgása közben azt tekeri. A közel háromszög alakú dugattyú három élével érintkezik a henger falával, s forgása közben az élével határolt területek térfogata megváltozik. A dugattyú a szívás, sűrítés, munkavégzés, kipufogás alatt csak egyszer fordul körbe, ám ez alatt a motor tengelye háromszor. Előnyök: kisebb tömeg, kisebb helyszükséglet, dinamikusabb a dugattyús motorokhoz képest, járása kiegyenlítettebb, kisebb zajszint nagyobb fordulatnál is.

Hátrányok: magas tüzelőanyag-fogyasztás, nagy olajfogyasztás, magas károsanyag-kibocsátás, költséges javítás. Wankel motorral készült autók:

Kezdetben az NSU készített ilyen autókat, pl.: ro80, később azonban már ők sem foglalkoztak vele. A Mazda, mint megannyi más autógyár, megvette a licencet az NSU-tól. Külön kutatóközpontot hoztak létre a motor tökéletesítésére. Hosszabb távon csak a

Mazda foly-tatta a gyártást és a fej-lesztést. Az évek alatt sokat fejlesz-tett motort sok

járművükbe beleszerelték, pl.: rx8, rx7 stb. A Mazda sajnos 2011-ben leállította a Wankel motor fejlesztését, gazdasági okok mellett a magas károsanyag-kibocsátásra és a nagy olajfogyasztásra hivatkozva. A pénzt inkább az új skyactive hajtáslánc fejlesztésére fordítják. 2. Gépjármű-gázturbinák Gázturbinát már mindenki látott (a repülőgépek szárnya alatt). A gázturbina hőerőgép, mint a benzin- vagy dízelmotor, de különbözik tőle a

F i r k a 114. szám 2012. január – február 9. oldal tüzelőanyag energiájának haszno-sításában. Felépítés: kompresszor, égéstér, turbina. Működési elv:

A korszerű gázturbinában az égés folyamatos, a nyomás állandó. A beszívott levegőt a kompresszor sűríti és nyomja be az égéstérbe. Ide fecskendezik be a tüzelőanyagot. Az égéstérből nagy sebességgel kiáramló gázok a turbinakerék ferdén elhelyezett ívelt lapátjaiba ütköznek, és azokat forgatják. A kompresszor a hajtást a turbinalapátoktól kapja, s gépjárművekben csak kéttengelyes gázturbinát használnak, azaz az egyik turbinalapát csak a kompresszort forgatja, s a többi turbinával hajtják a gépkocsi kerekeit. Előnyök: egyenletes járás: kevés alkatrész, s azok is forgó mozgást végeznek; kevés súrlódó alkatrész: sem a kompresszor, sem a turbina lapátjai nem érnek hozzá a falakhoz; kis súly és kis helyszükséglet: ez az oka annak, hogy a repülésben kiszorította a dugattyús motorokat; gyújtóberendezésre csak indításnál van szükség: ezáltal sokkal üzembiztosabb; egyszerűbb tüzelőanyaggal is használható (pl.: kerozin); kedvező, fokozat nélküli gyorsulás; egyszerű sebességváltó, pl. 2

előre-, 1 hátramenet, egyszerűbb karbantartás. Hátrányok: rosszabb hatásfok, különösen részterhelésnél; különleges, drága anyagok használata a nagy fordulat és hőmérséklet miatt; zajos üzem, nagy sebességgel távozó égéstermékek.

Gázturbinás gépjárművek:

Az 50–60-as években nagyon sok autógyártó kísérletezett vele, ám az olajválság végképp eltemette

a terveket.

Napjainkban leginkább repülőgépek erőforrásaiként találkozhatunk gázturbinákkal, ám az amerikai hadsereg harckocsik motorjaként is használja őket. Ennek legfőbb oka az olcsóbb üzemanyag. A leghíresebb ilyen harckocsi az Abrams-tank, amelyben egy 1500 Le-s gázturbina teljesít szolgálatot. Bármilyen hihetetlen, a gázturbina a legnagyobb teljesítményű tűzoltó-berendezés. A Szovjetunióban merült fel először az igény egy nagy teljesítményű oltóberendezés használatára, mert az olajkúttüzek oltásához nem elég egy szimpla sugárcső. A megoldás egy Zil-platóra szerelt turbina lett. Az elgondolás bevált – a kilépő gázok nagy sebessége

F i r k a 114. szám 2012. január – február 10. oldal miatt „arrébb tolja” a lángoszlopot, emellett a kiáramló gázokba nagy mennyiségű vizet fecskendeznek, mely elpárologva hőt von el többek között a kút fémalkatrészeitől is, s így az nem tud

újra begyulladni. A világon többször használtak ilyen oltóberendezéseket, pl.: a kuvaiti olajkutak eloltását is ilyen oltóberendezésekkel végezték.

Tanítási gyakorlatom a Fáyban Kedves Fáysták! Ormos Szilágyi Szilvia vagyok, a Károli Gáspár Református Egyetem végzős hallgatója. A 2011–2012-es tanév őszi félévében az iskolában végeztem a képzést lezáró tanítási gyakorlatomat. Az előző hallgatókkal ellentétben az új tanárképzési rendszer bevezetése miatt sokkal több időt tölthettem tanítással. Szeptember végétől decemberig taníthattam a Fáyban. Amikor először jöttem az iskolába, nem tudtam elképzelni, hogy nőként hogyan fognak egy fiúiskola tanulói elfogadni. Korábban a Lónyay Református Gimnáziumban és Nagykőrösön, az Arany János Református Gimnáziumban tanítottam, ahol vegyes osztályok voltak. Így, a gyakorlat végeztével elmondhatom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól éreztem magam, életre szóló tapasztalatokat szereztem. Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem – ha csak 15 óra erejéig is – a 11.c osztállyal. Remélem, hogy a Rákóczi-szabadságharc számukra is örök emlék marad ☺. A másik osztály, akiket taníthattam, a 12.e, Zántó Edina tanárnő osztálya. Náluk mind a két tárgyamat, a magyart és a történelmet is taníthattam. Szeretném nekik megköszönni a türelmet és a bíztató tekinteteket, hisz’ én is tanultam, velük együtt. Kívánom, hogy mindannyiuknak sikerüljön érvényesülni ebben az „érdekes” világban. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni a rengeteg segítséget és útmutatást Zántó Edina tanárnőnek. Búcsúzóul fogadják tőlem az egyik kedvenc József Attila-idézetemet: „Légy a fűszálon a kicsi él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”

Ormos Szilágyi Szilvia

Kazinczy-verseny a Fáyban Február 7-én rendezte a humán munkaközösség iskolánkban a Kazinczy-versenyt. Annak ellenére, hogy rendkívül hideg volt (bár ez relatív, 20–30 évvel ezelőtt télen az ilyen időjárás nem számított annak), viszonylag szép számmal, 12-en vettek részt a versenyen: a 9. és 10. évfolyamból hárman, a többi 9

versenyző pedig a 11. és 12. évfolyamokból, valamint a 13.e-ből. A zsűriben ugyanazok a tanárok ültek, akik már évek óta megtisztelik a rendezvényt a jelenlétükkel: Csókásné Gémesi Ildikó (a verseny szervezője), dr. Zántó Edina igazgatóhelyettes, Hegedűs Judit, Kaszás Judit magyartanárnők és jómagam, a könyvtáros.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 11. oldal A verseny két fordulóból állt. Az első részben mindenki a szabadon választott szövegét olvasta fel. Hallhattunk népszerű és kevésbé ismert szerzőktől is szövegeket (Kosztolányitól, Babitstól, Kós Károlytól, Németh Lászlótól, Illés Endrétől, Farkas Ferenctől, Fischer Sándortól, Adytól, Szabó T. Attilától). Mivel elég erős volt a színvonal, a résztvevők fele továbbjutott a következő fordulóba. A második fordulóban

kötelező szövegként Márai Füveskönyvének Az olvasásról című fejezetét olvasták fel a fiúk. A két legjobban teljesítő és így a fővárosi fordulóba továbbjutó tanuló Pehl Tibor (12.e) és Solymosi Roland (11.e) volt. Gratulálunk a győzteseknek, és köszönjük minden résztvevőnek ezt a kellemes délutáni élményt.

Dr. Hegedűs Andrea

Eszközök működtetése számítógéppel és mikrokontrollerrel 2. rész: A programozás alapjai

A cél ugyanaz, mint a cikk 1. részében: annak a megmutatása, hogy milyen egyszerű módon milyen látványos dolgokat lehet csinálni. Másként megfogalmazva: a mikrokontroller-programozáshoz vezető út eleje nem is olyan nehéz, viszont a műszaki szakemberjelölteknek legalább az alapfogalmakat illik ismerni.

Programnyelvek A számítógép processzora csak 0-t és 1-et ismer. Így – azaz gépi kódban – írni programot elég nehéz lenne. Az assembly programnyelvben emlékeztető szótagok helyettesítik az utasításkódot. Gyors és tártakarékos programok írhatók vele, de ez a nyelv még mindig a számítógép működéséhez igazodik, nem az ember gondolkodásmódjához, tehát meg kell szokni. A magas szintű nyelvek logikája már az ember gondolkodásmódját követi. Sokféle programnyelv van, mert a különböző feladatokhoz más-más utasításkészlet szükséges. A BASIC nyelv kezdők általános célú programozási nyelve. A vonat irányításához ezt használtuk. A microBasic a mikrokontrollerek programozásához való utasításkészletet tartalmaz. Bármely nyelven írott programból – a forrásprogramból – gépi kódot kell előállítani a mikroprocesszor számára. Erre szolgálnak az értelmező és a fordító programok.

Programszerkezetek 3 alapvető programszerkezet van: szekvencia, elágazás, ciklus. A szekvencia tevékenységek egymás utáni végrehajtása. Ezen nem sok magyaráznivaló van. Az elágazás arra ad lehetőséget, hogy ha egy feltétel teljesül, akkor a program egy bizonyos tevékenységet végezzen, de ha nem, akkor másikat. Ennek programozására leginkább az IF utasítás használható.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 12. oldal IF feltétel THEN utasítás(csoport)1 ELSE utasítás(csoport)2 END IF Ha a feltétel teljesül, akkor a THEN utáni utasítások hajtódnak végre, ha nem, akkor az ELSE után állók. A ciklus: arra szolgál, hogy addig ismétlődjön egy utasítás(csoport) végrehajtása, amíg egy feltétel fennáll. Erre a feladatra is több utasítás létezik. Az egyik ciklusutasítás a DO…LOOP. (Több változata van, de most nem megyünk a részletekbe.) DO WHILE feltétel utasítás(csoport) LOOP Hajtsd végre az utasításcsoportot, amíg a feltétel igaz. A másik ciklusutasítás a FOR…NEXT. FOR ciklusváltozó=kezdőérték TO végérték STEP lépésköz utasítás(csoport) NEXT ciklusváltozó Ezt akkor használjuk, ha előre tudjuk, hogy hányszor kell a ciklust végrehajtani. A ciklusváltozó felveszi a kezdőértéket. Az utasításcsoport végrehajtása után a ciklusváltozóhoz hozzáadódik a lépésköz. Ha a ciklusváltozó még nem lépte túl a végértéket, újra végrehajtódik a ciklusmag. Az alábbi példában nem tipikus módon használjuk. Nincs ciklusmag, csak a ciklusszámláló pörög. Amíg pörög, addig telik az idő Ily módon várakozásra használjuk. for t=0 to 1000000 A t ciklusváltozó 0-tól 1000000-ig egyesével változik. next t 1000001-szer állítódik be a ciklusváltozó, ez időbe telik.

Az eszköz

A printerport programozása

A printerportra adatot kiküldeni az OUT cím, érték utasítással lehet. A portról beolvasni adatot a változó=INP(cím) utasítással tudunk. Emlékeztetőül: a kimeneti port címe 888, a bemeneti porté 889. Legyen az első programunk csak annyi, hogy elindítjuk a vonatot, majd egy idő múlva megállítjuk.

Sín táplálás 888 port 0.

A jelű fénykapu 889 port 6. bit

B jelű fénykapu 889 port 7. bit

A jelű lámpa 888 port 1. bit

B jelű lámpa 888 port 2. bit

F i r k a 114. szám 2012. január – február 13. oldal out 888,1 Bekapcsoljuk a sínt. for t=0 to 1000000 Ez az üres ciklus várakoztatására szolgál. next t A várakozás alatt megy a vonat. out 888,0 Kikapcsoljuk a sínt. A következő program olvassa be a fénykapuk állapotát, és írja ki a beolvasott értéket a képernyőre! ujra: Címke a sor megjelölésére. x=inp(889) A 889 portról beolvasott érték az x változóba kerül. print x Az x változó értékének kiíratása a képernyőre. goto ujra Ugorj az újra címkére, azaz újra hajtódjon végre a

program. Ha egyik fénykapu sincs takarva, 223 értéket olvasunk be. (Hogy miért ennyit, azt most nem részletezem.) Amikor az A jelű fénykaput takarjuk, 159 értéket, amikor a B jelűt, akkor 95 értéket olvasunk be a portról. A Toyota-napi előadáson futó program – amíg gyülekezett a hallgatóság – a következő volt: elindítjuk a vonatot, az A jelű állomásnál (fénykapunál) megáll, és világít az A jelű lámpa, majd egy kis várakozás után elalszik a lámpa, és továbbmegy a vonat. A B jelű állomásra érve megáll a vonat, és világít a B lámpa, várakozás után elalszik a lámpa, és továbbmegy a vonat. Ez a folyamat ismétlődik. ujra: Címke a sor megjelölésére. out 888,1 Elindul a vonat. a_allomas: if inp(889)<>159 then Ha az A fénykapu még nem sötét (nem ért oda a vonat), goto a_allomas figyelje tovább a fénykaput, ugorjon az a_allomas

címkére. end if out 888,2 Ha odaért a vonat, állítsa meg és gyújtsa ki az A lámpát. for t=0 to 1000000 Várakozás. next t out 888,1 Oltsa el a lámpát, és menjen a vonat. b_allomas: if inp(889)<>95 then Ha a B fénykapu még nem sötét, goto b_allomas figyelje tovább a fénykaput, ugorjon a b_allomas

címkére. end if out 888,4 Állítsa meg a vonatot, és gyújtsa ki a B lámpát. for t=0 to 1000000 Várakozás. next t goto ujra Ismétlés.

A cikksorozat 3. részében a mikrokontroller lesz a téma. Derecskey Tibor műszaki tanár

F i r k a 114. szám 2012. január – február 14. oldal

Adam almái dán-német vígjáték Online megnézhető: http://mkh.valosag.net/index.php/koezzetevk/igazsag-kutatasa/625-adam-almai

A vidéki lelkész nyája új báránnyal szaporodik. A parókiára érkezik háromhavi közmunkára a neonáci Adam. Feladata az lenne, hogy gondozza a kertben álló almafát, majd – maga által kitűzött célként – a terméséből süssön lepényt. Minden összeesküszik ellene. Varjak, férgek, villámok teszik tönkre a fát, s még a konyhai sütő is leég. A bibliai Jób történetét látjuk megelevenedni a lelkész, Ivan sorsában, aki az Úr és a gonosz szerződésének áldozata, már gyermekként is kénytelen elviselni hitet próbáló csapásokat. Lelki terhei és az agyában növekvő tumor miatt lényegében teljesen skizofrén. Maga által alkotott, képzelt világban él, ahol küldetésének tekinti a rábízottak megtérítését, a gonosz elleni harcot. Bár az Úr győzelmébe vetett hite megingathatatlan, nem képes érzékelni a valóságot, így társai – a kleptomán Gunnar, a félresiklott hajdani teniszígéret, aki bánatában hústoronnyá zabálta, alkoholizálta magát; valamint a benzinkutakat fosztogató pakisztáni bevándorló, Khalid éjszakánként tovább rabol – nem kerülnek közelebb Istenhez. Kezdetben Adam nézetei sem változnak – erőszakos, nem törődik Ivan igyekezetével, csak a folyton leeső Hitler-képet akasztja vissza a feszület helyére. Nem figyel fel az Ivantól kapott Bibliára sem, amely – nyilvánvaló üzenetként – mindig Jób könyvénél nyílik ki. Aztán a groteszk, néha morbid humortól sem mentes események hatására Adam lassan Ivan nézetei ellen fordul, nem a gonoszt hibáztatja, hanem Istent nevezi meg bűnösnek. A helyzet látszólag rosszabbodik, ám többszöri csavaros fordulat után Adam a jó oldal felé indul, lassan megtér. A lepény – bár pogácsányi – végre megszületik. A rendező az idilli környezetbe helyezett peremfigurák sorsának alakulásán keresztül mutatja be: az ember megváltozhat, hite szilárdulhat. A remek humorral fűszerezett, valójában nem vallásos témájú film hollywoodi elemek nélkül is jó szórakozást biztosít, és ami sokkal fontosabb: továbbgondolkodásra sarkall. Vajon a gonosz vagy a jó győzedelmeskedik az emberi lélek felett? Mindenki megtalálhatja a saját válaszát….

Kovácsházi Zoltán műszaki tanár

F i r k a 114. szám 2012. január – február 15. oldal

Könyvajánló (híján) Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogathatnánk a jobbnál jobb, könyvet ajánló cikkek közül. Mi is lehet ennek az oka, nem igazán tudjuk. Talán azért nem írtok könyvajánlókat, mert egyrészt nem olvastok már annyi regényt, mint amennyit mi olvastunk anno középiskolásként, másrészt, ha olvastok is, talán nem szeretnétek róla írni, nem akarjátok gondolataitokat, véleményeteket megosztani iskolatársaitokkal nyilvánosan. A tanárok még csak-csak ajánlanának, de amit mi, tanárok ajánlunk, nem biztos, hogy nektek tetszik. Ti tudjátok, mi az, ami a Ti korotoknak, ízléseteknek megfelelő. De nemcsak regényről, hanem akár szakkönyvről is írhatnátok, erre szeretnélek Titeket bíztatni. Mostanság olvastam, hogy a világ idén „ünnepli” Karl May halálának 100. évfordulóját. Félő, hogy ennek a nagyhírű, anno rendkívül népszerű írónak a neve már nem mond nektek semmit. Ne hagyjuk elfeledni őt és a műveit! Bár, bevallom, én őt eddig még nem olvastam (mikor passzolt volna a koromhoz, lányként, természetesen, inkább az ún. csíkos és pöttyös könyveket faltam, de tényleg faltam, ha tehettem, reggeltől estig olvastam), mégis bátran merem ajánlani nektek Karl May ún. indiános könyveit még így, személyes élmények híján is. Emlékszem ugyanis, hogy fiú osztálytársaim mindig dicsérték a műveit.

Világhírű könyveinek főhősei, a „barbár” indiánok szerethető, pozitív figurák (Winnetou, Medveölő), a fehérek pedig általában ellenszenves szereplők. Az írónak sok-sok rajongója lett szerte a világban, annak ellenére, hogy a nyugati western-világ atmoszféráját saját tapasztalataira nem alapozhatta, mivel soha nem járt messzebb, mint New York állam. A vadnyugati világ közvetlen ismeretének hiányát élénk képzelőerejével és széles körű tájékozottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti írások tanulmányozásával pótolta. Az iskolai könyvtárban is található Karl May-könyv. Nektek való, ajánlom őket, ha egy jó kalandregényre vágytok.

Dr. Hegedűs Andrea könyvtáros

F i r k a 114. szám 2012. január – február 16. oldal

Kár volt hazudni Szeretem a régi filmeket. Egy barátom adta kölcsön a Kár volt hazudni című, fekete-fehér, feliratos, 1937-es, amerikai vígjátékot DVD-n. Sohasem hallottam erről a műről, ami Arthur Richman színdarabjából készült. Hat Oscar-díjra jelölték, és (utánanéztem) végül a legjobb rendezés (Leo McCarey) díját nyerte el. Bevallom férfiasan, hogy a szereplők sem voltak számomra ismertek, nem tudom másnak az alábbi nevek: Irene Dunne, Ralph Bellamy, Alexander D'Arcy és Cecil Cunningham mondanak-e valamit, de nekem semmit. Ezek után kicsit felcsigázva, félszemet leküzdve, nagy izgalommal ültem le a tévé elé.

A két főszereplő feleség és férj, New York felső tízezréből. Úgy látszik, hogy elég boldogok és mindemellett még kissé szabadszelleműek is. A férj egy utazásról tér haza, de a feleségét nem találja otthon, aki majd egy jóképű zenetanár kíséretében érkezik meg. A nő is rájön, hogy a férje nem is volt Floridában. Aztán egyszer csak elkezdenek kételkedni egymás hűségében, lehet, hogy nem is alaptalanul. A tamáskodás végül bizalmatlansághoz és persze természetesen

váláshoz vezet. Azonban még mielőtt kimondanák válásukat, mindketten el is jegyeznek egy-egy valakit: a volt feleség egy unalmas oklahomai olajbárót, aki piszok gazdag (viszont az édesanyjával utazik mindenhová), a volt férj pedig egy pályakezdőt, aki azonban nagyon nagy vagyon örököse. Mindketten elhatározzák, hogy keresztbe tesznek a másik újraházasodási szándékainak. A férfi a felesége gyámsága alatt maradó kutyájuk láthatási jogát használja föl a terveihez, míg a nő férje nővérét alakítja annak leendő arája házában, fergeteges sikerrel, botrányt botrányra halmozva. Összességében és az értékelésbe beleszámítva azt is, hogy egy 1937-es filmről van szó, kellemesen csalódtam. Jó kis limonádé volt!

Zsil

Rákóczi György (12.e): Anconai szerelmesek Február 12-én vasárnap este a Tivoli Színházban jártunk osztályfőnökünkkel és osztályunk döntő többségével (illetve a 11. b, 11.e osztály diákjainak egy részével). A színház kicsit szűkös, de elegáns volt. A darabot, ami

F i r k a 114. szám 2012. január – február 17. oldal egyébként vígjáték, Magyar Attila rendezte, aki egy bank reklámjából lehetett többeknek ismerős. A főszerepet is ő játszotta, mellette még nyolc remek színész szórakoztatta a nézőket, többek között magyar vígjátékok alakjai (pl.: Pikali Gerda). Az olasz kisváros hangulatát remekül visszaadta a darab, a hangos, de korántsem indulatos beszélgetések, az olasz énekek, a díszlet mind élethűek voltak. Az 1970-es években játszódó történet szereplői jellegzetes vígjátéki alakok: korosodó amoroso; dadogó lány és fiú; könnyűvérű szobalány; magányos panziósnő; csélcsap, leendő restorante tulajdonos; tűzrőlpattant, magyar lány; elkeseredett, szerelmes ifjú. Remek alakítást láthattunk, hiszen a színészek esetenként improvizálni is kénytelenek voltak, de természetesen ez sem jelentett gondot. A szerelmi szálak kissé nehézkesen, de végül összefonódtak, mindenki megtalálta a párját, kiderültek a rokoni kapcsolatok, és így a háromórás előadás boldog véget ért.

Az 1920–30-as évek hangulatában Egy régi színdarab margójára

A darab múltjáról (nagyon röviden) A régi nyár című operettet 1928-ban, az Óbudai Színkörben mutatták be itthon, Honthy Hanna főszereplésével. A darab eredetileg Fedák Sárinak készült, Lajtai és Békeffi neki írták a vígjátékot, ám Honthy Hanna „olcsóbbnak" bizonyult, és végül ő kapott lehetőséget, ráadásul Turay Ida – aki egyébként Békeffi István felesége volt – szintén feltűnt az előadásban. http://szinhaz.hu/operett/41941-operett-premier-a-csiky-gergely-szinhazban

A Munkásotthon színházterméről, ahol láttam Az 1920-ban épült Munkásotthon főépületének 1962–68 közti átépítése során a színházterem sokat veszített eredeti szépségéből. Szakszerűtlenül újították fel a díszítéseket, aranyozásokat, festéseket, lambériával borították be a terem nagy részét. Az alapítvány kezdeményezésére pályázati pénzek bevonásával 2000-ben elkezdődött, és nyolc ütemben elkészült

szecessziós építészetünk e kiváló emlékének szakszerű helyreállítása.

A neves szakemberek által végzett felújítás keretében megújult a vasbeton dongaboltozat kazettás mennyezete és Maróti Géza két, egyenként 12×2 méteres pannója, az erkély. A lambéria eltávolítását követően restaurálták a feltárt falszakaszokat, az 1968-ban épült proszcénium elbontását követően pedig egy új, a terem díszítésébe harmonikusan illeszkedő keretezés épült – áll a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal indoklásában. http://csepel.info/?p=4889

F i r k a 114. szám 2012. január – február 18. oldal Az előadásról Elöljáróban: nem óhajtom elmesélni az egész történetet, akit érdekel, nézze meg. Az élete teljében levő primadonna (Mária) intézetben nevelkedő, serdülő lánya (Zsuzsi) váratlanul hazatér, s szeretne találkozni a szerelemmel. Közben hívatlanul feltűnik Mária régi nagy szerelme (János, a báró) és fia, a huszonéves Miklóska/Miklós. A történet a szerelem körül bonyolódik. Persze, innentől kezdve már meggondolatlanság lenne folytatnom a történetet. A századforduló után íródott mű tele van korabeli slágerekkel, s van egy rész, amikor a már kissé unalmassá váló Legyen a Horváth-kertben című dalt háromféle stílusban adja elő Mária, naivaként, a végzet asszonyaként és dívaként.

A darabot a Pesti Fiatalok Színháza amatőr színjátszóinak premier előadásában tekintettem meg Csepelen a Munkásotthonban. A fiatalok lelkesedése, önzetlen előadásmódja feledtette hibáikat. Gratulálok hozzá! Szerepeltek: Mária a híres színésznő – Barta Yvette; Zsuzsi a leánya – Szalavári Adrienn; Báró Jankovits János – Vass Tamás; Miklóska/Miklós, a fia – Labos János; Trafina, Mária szegény rokona – Szilvássy János; Mimóza, öltöztetőnő – Kovács Anna; Főúr – Solti János; a revüszínház görljei – Bardocz Imola és Antal Katalin; Cukrász – Varga Luca; Kisasszony – Szekszárdi Tímea; Szobalány – Németh Georgina. Rendezte: Gonzálen Ákos Márk.

Zsil

Disznótorban voltam Budapesten

Gondolom, elég meglepően hangzik, hogy a fővárosban disznótor van, de így igaz. 2012. február 18-án a Csepeli Ifjúsági Tábor területén farsangi hangulat és disznótor várt minden betérőt. A Bus-Hús Kft. böllérei pörzsölték, bontották,

aprították, dolgozták fel a kb. 160 kilós sertést. Meg

lehetett tekinteni, hogyan kockázzák a zsírszalonnát, hogyan csontozzák ki a combból a kolbásznak valót, és hogyan abálják a belsőségekből a hurka alapanyagait. Eközben a kicsikre is gondoltak a szervezők: a Vaga Banda komédiásainak és gólyalábasainak népi ihletésű előadása zajlott a kosárlabda pályán, melynek végén elégették a telet

F i r k a 114. szám 2012. január – február 19. oldal elűző, szalmából készült, Farsang Rozália névre hallgató bábujukat. Volt még kézműves-foglalkozás: gyurmázás, farsangi álarckészítés, arcfestés. A gyerekeknek forró tea, a szülőknek a belépő mellé adott tikettel pálinka vagy forralt bor dukált. Délidőben frissen főtt orjaleves, sültflekken, toroskáposzta, kolbász, hurka és farsangi fánk illata lengte be a tábort, melyből jól be is lehetett ebédelni. Közben cigányzene, magyar nóta, bordalok és slágerek adtak zenei aláfestést és hangulatot, olyannyira, hogy olyanok is voltak, akik táncra perdültek. Kóstolni lehetett szelőmájast, tüzes kolbászt, disznósajtot. Távozáskor, szintén szelvény ellenében, „vásárfia töpörtyűt” kaptunk. Ezen a gyönyörű, napfényes szombaton kár lett volna kihagyni ezt a programot. fotók: Csepel.hu

Zsil

Standard vagy sztenderd? Rapper vagy repper? Hogyan írjam? És hogyan ne? 10 jövevényszó (vagy meghonosodni látszó idegen szó) a fonetikus átírás határáról. Egyszer bekéredzkedek az Akadémiára. Tényleg látni szeretném, hogyan zajlik egy ülés abban a bizottságban, amely a magyar helyesírás kérdéseiről dönt (a bizottság neve egyébként így hangzik: A „Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Helyesírási Bizottsága”). Hogyan folyhat vajon a vita a nagytudású, tiszteletre méltó akadémikusok között arról, leírjuk-e fonetikusan végre a rapper helyett a reppert, a wellnessezés helyett a velnesszezést? Az Akadémiának ugyanis nincs könnyű dolga. A magyar helyesírás egyik legfontosabb alapelve a kiejtés szerinti írásmód, ezt azonban a rengeteg külföldi hatás igencsak próbára teszi, ráadásul minden szó esete más és más. Hol tart a szó meghonosodása? (A szoftver például

már nyugodtan tekinthető jövevényszónak, ma már nem kell software-nak írni.) Melyik írott alak esik legközelebb a kiejtett szóhoz? És ha több változat is él a nyelvben, melyiket írjuk át fonetikusan, melyik lesz a helyes? (A grépfrút vagy a grépfruit?) Aztán ott vannak a magyarban szokatlan – vagy régebben szokatlan – betűkapcsolatok. Az u betű az angol nyelvben legtöbb esetben -jú hangsort jelöl. És bár Magyarországon is ezrek kérnek esténként barbekjú szószt a gyorséttermi menüjük mellé, a szó fonetikus átírása barbecue-ról legalábbis fura. (Ugyanezért írjuk komputernek azt, amit egyébként kompjúternek ejtünk, bár ez a szó szerencsére kezd erősen háttérbe szorulni a számítógép mögött.) Bár nekem ebben a témában a duty free a kedvencem. Megérjük egyszer, hogy a kifejezés magyar szóvá válik, és „djutifrí” vagy „gyutifrí” alakban bekerül a helyesírási szótárakba? (A repülőterek

F i r k a 114. szám 2012. január – február 20. oldal vámmentes övezetéről van szó egyébként.) És mi van, ha egy szó fonetikai írásmódja hangulati többlettel bír az eredetihez képest, sőt mást is jelent? Legyen ettől magyar szó a háváj? (Hülyén nézne ki, ha valaki úgy lelkendezne a saját jódolgáról egy levélben, hogy Hawaii-nak írja…) Aztán ott van az attachment – etecsment szembenállás. Jó esély van rá, hogy a szó örökre idegen szó marad (maradjon is!), hiszen helyette ott van a csatolmány. A szélszes (amit igazából szélzesnek kéne átírni az angol kiejtésből kiindulva) azonban – a hozzáragadt -es képzővel együtt – évek óta folytatja diadalútját. Sajnos. Pedig olyan szuper lenne helyette az értékesítő! Persze fontosabbnak látszik valaki, ha saleses – ??? –, mint ha egyszerű „értékesítő”. A kezdő példákra visszatérve: ha a sztenderd magyar szó lehet, akkor bizony a velnessz is joggal követeli magának az egyenjogúságot, hiszen ismerjük és használjuk régóta. A repper ugyan rétegnyelvi kifejezés, de mi a helyzet a

rockzenével? Az utóbbi esetében úgy látszik, tartja magát a hagyományos angol írásmód. Nekem se jönne a klaviatúrámra, hogy rokzenész… Igazság nincs, hiszen az Akadémia döntései olykor érezhetően szembenállnak a beszélt nyelv megoldásával (vagyis hiába áll valami a szótárban, ha az emberek nem úgy használják). Egy dolog biztos: jogunkban áll bizonytalannak lenni, mivel a kiejtés szerinti írásmód meggyökerezése hosszú folyamat, és az átmenet idején törvényszerű az ingadozás. (Illetve törvényszerű az is, hogy a kiejtés szerinti írásképet először idegennek tartjuk és tiltakozunk ellene, ha viszont sokszor látjuk újszerűen leírva az adott szót, a fonetikus átírás lassan elveszíti idegenszerűségét.) Ettől függetlenül nem lennék mostanában akadémikus. Ez a veszély szerencsére nem is fenyeget.

Szerző: Baróthy Zoltán forrás: http://www.hir24.hu/nyelv/2011/11/06/standard-

vagy-sztenderd-rapper-vagy-repper-[ez-a-beszed]/

Így ejtjük, úgy mondjuk Öt olyan szó következik, amelyek helyesírása nem követi a legtöbbünk által használt kiejtést. Itt van rögtön a bura. Nem tudom, találkoztam-e már valakivel, aki rövid u-val ejtette, helyette a „búra” ejtés az elterjedt. Az ingadozást (vagyis inkább azt, hogy az akadémiai helyesírás olykor milyen nehézkes a teljesen egyértelmű gyakorlathoz való igazodásban) jól jelzi, hogy amíg Sylvia Plath Az üvegbura című regénye a könyv 2010-es újrakiadásában is rövid u-val jelent meg, addig Stephen King bestsellere, A Búra alatt 2011-ben már hosszúval. A presztízst ellenben mindenki rövid i-vel ejti, holott az elvileg hosszú. A presztízs francia eredetű szó, amelyben az utolsó szótag a hangsúlyos, erre utal a szó helyesírása is. Sokak szerint a hosszú í-s ejtés magyarul nevetségesen hangzik…

F i r k a 114. szám 2012. január – február 21. oldal Ezzel szemben a szerviz i-je a szabály szerint rövid. Gyanús, hogy hiperkorrekcióval (vagyis túlhelyesbítéssel) van dolgunk itt, és egyik leggyakoribb szavunk, a víz hosszú í-jének emléke kísért a szerviz/szervíz második szótagjában. „Immunis vagyok a hülyeségeidre!”, kiált fel mérgesen, ingerülten egy valóságshow-szereplő a televízióban. Most ne arról beszéljünk, hogy mégsem lehet teljesen immúnis, akit így kihoztak a sodrából, hanem arról, hogy a meg nem nevezett szereplő rövid u-val ejtette a szót – ahogy sokan mások. (Az immúnis jelentése: védett valamivel – például betegséggel, méreganyaggal - szemben; ellenálló). A helyzetet nehezíti, hogy az immunrendszer, az immunbetegség u-ja viszont rövid. Itt igazodjon el az ember… És végül az autogram, amit sokan mondanak hosszú m-mel a végén. Csakhogy az autogramnak semmi köze a gramm mértékegységhez (ami tényleg hosszú m). Az analógiával (hasonlósággal) azonban nincs mit tenni… (Annak, akit sikerült összezavarnom: a tárgyalt szavak szabály szerinti írásmódját vastag betűvel emeltem ki…)

Szerző: Baróthy Zoltán http://www.hir24.hu/nyelv/2012/01/13/igy-ejtjuk-ugy-mondjuk-[ez-a-beszed]/

Egy kis illemtan 2. Legutóbbi, karácsonyi Firkánkban a kulturált kinézetről ígértem egy cikket. Nehéz erről írni, mert talán egyetérthetünk abban, hogy elég relatív, kinek mi tetszik. Érdemes mérlegelnünk az illető anyagi helyzetét is, mikor véleményt nyilvánítunk arról, hogy eléggé jól van-e felöltözve. Komolyabb szakmai hozzáértés nélkül az a saját véleményem, hogy a klasszikus viseletek szinte mindig beválnak. Ne törekedjünk az extrém öltözködésre, mert – hacsaknem elmehetnénk akár manökennek, és néhány trendi divattervező hóbortos ruháit bátran bemutathatnánk a színpadon – könnyen nevetség tárgya lehetünk, és nem a kellő hatást érjük el kinézetünkkel. Talán teljesen egy véleményen vagyok a kedves olvasókkal azzal kapcsolatban is, hogy léteznek olyan népszerű, mégis szinte ízléstelennek minősülő öltözetek (pl. az ún. deszkás nadrág, illetve az a női trikó, ami alól a melltartó más színű vállpántja már-már kihívóan kilátszik), amik biztosan nem tartoznak a jól öltözöttség kategóriájába. Vagyis hiába sokak által kedvelt egy ruhadarab, attól még nem biztos, hogy jólöltözöttséget sugall a viselőjéről. A jólöltözöttséget erősen befolyásolja az alkalom, a történelmi korszak is. Mást illik felvenni egy sporteseményhez, és mást az operába. A mély dekoltázs régebben, a 18. században elfogadott viselet volt szerte Európában, a férfiak parókában jártak, és az emberek nem is fürödtek minden nap. Ma már az ilyen embereket (illetve öltözködésüket) ízléstelennek, nevetségesnek, ápolatlannak találnánk. A korral is változik, kinek mi az ízléses, divatos ruházat. A kamaszlányok színes tornacipőkben, és nyáron is feszes, hosszú farmernadrágokban tetszelegnek, de passzolna ez egy 50-eshez? Aligha.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 22. oldal Remélhetőleg mindenki próbáljon tisztán és rendezetten megjelenni egy közösségben. Ez az, ami elvárható, és nem is kellene tovább ragoznunk a témát. Vagy mégis? Mit szólnak erről az illemtankönyvek? Mi is az, hogy jólöltözöttség, jólápoltság? „Testünk ápolása elsősorban egészségügyi követelmény, de aki ez ellen vét, a jó modor ellen is vét. A haj ápolása nagyon fontos, a zsíros, fésületlen, lenőtt, korpás haj visszataszító látvány. Nem lehet egyértelműen, mindenki számára határozottan megmondani, hogy milyen sűrűn kell hajat mosni, hiszen ez nagyon egyéni, függ a haj minőségétől is. Általában legalább hetenként egyszer szükséges a fejmosás. A töredezett haj kellemetlen látványt nyújt, ezért a hajvégeket időnként le kell vágni. A férfiak lehetőleg minden nap borotválkozzanak, főként reggel, de ha este társaságba mennek, akkor is elvárható, hogy frissen borotváltak legyenek. A borotválkozás utáni arcszesz vagy kölni használata szintén általános szokássá vált. A női kozmetikában évente változik a divat, de a lényeg, ami természetesen a férfiakra is vonatkozik: ne próbáljunk korunknál lényegesen fiatalabbnak látszani, mert könnyen nevetség tárgyává válhatunk. A jólápoltsághoz a fogápolás is hozzátartozik: nemcsak a napi 2–3, lehetőleg étkezések utáni fogmosás, hanem a fogorvos évi két alkalommal történő látogatása is. Legyen a körömápolás a mindennapi tisztálkodás része. De nemcsak a kézkörmök, hanem a lábkörmök ápolása is nagyon fontos. A parfümök, kölnik használatával legyünk óvatosak. A különböző kozmetikumok illatösszhangjára is legyünk tekintettel. A kozmetika magánügy, nyilvánosan, társaságban ne szépítkezzünk. Arcfestést, fésülködést, dezodorhasználatot a fürdőszobában végezzük. A szépítkezés mellett szintén nagyon fontos a testedzés! Ne hagyjuk ki, nap mint nap próbáljuk végezni, mert az egészséges életben mindenképpen fontos szerepe van. Az öltözködésre mindig szenteljünk elegendő időt. Ne az indulás előtti pár percünkben, hanem előre döntsük el, hogy mit fogunk majd felvenni. Az ízléses öltözködést nem elsősorban a gazdag ruhatár szabja meg, hanem inkább a türelem és a gyakorlat az alapfeltétel. Érdemes az egyes ruhadarabok összhangját kipróbálni a tükör előtt is. Ne csak akkor fordítsunk gondot öltözetünkre, amikor kimegyünk az utcára, társaságba, hanem otthoni viseletünk is legyen tiszta és ápolt. Ruhatárunk minden darabját próbáljuk meg alakunkhoz, korunkhoz illően kiválasztani. A divat folyton változik, de bárhogy is alakul az éppen aktuális divat, örök szabály, hogy nagy mintás ruhadarabok csak a magas emberek számára előnyösek. Alacsony, telt emberek hosszanti csíkozású ruhát válasszanak, mert ez nyújtja az alakot, a keresztben csíkos előnytelen számukra.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 23. oldal Akinek kevés ruhára telik, kerülje a kirívó színű és fazonú ruhákat. Kedvezőbb számukra, ha több sima fekete vagy sötétkék ruhát tartanak, mert több alkalommal felvehetik. Az öltözködés után győződjünk meg kinézetünkről tükör előtt is. Esküvőn lehetőleg sötét ruhát viseljünk, ha az ünnepelt közeli rokonságához tartozunk. Szintén sötét ruhát illik felvenni temetéskor, de fekete ruhát csak gyászoló családtagok viseljenek. Moziban nem kell ünnepi viselet, de színházban, operában, hangversenyen illik megtisztelni alkalmi ruházatunkkal a szereplőket, a helyszínt. Bár nem a ruha teszi az embert, megjelenésünk, öltözetünk befolyásolja a rólunk kialakult képet, és ezt különösen fontos akkor figyelembe vennünk, amikor másokat képviselünk: partin, hivatalos alkalmakkor, sőt amikor külföldön vagyunk, mert külföldön hazánk képviselői vagyunk. Munkahelyre egyszerű, kényelmes ruhát illik felvenni, kivéve azokat az eseteket, amikor a munkakör megköveteli, hogy munkaruhában, uniformisban jelenjünk meg, illetve bizonyos helyeken, alkalmakkor (bankban, tárgyalásoknál) öltöny, kosztüm, de legalábbis ing és szövetnadrág, illetve klasszikus szabású sötét szoknya és blúz az elvárt viselet. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hogy kirándulásoknál, városnézéseknél a sportos ruházat a célszerű. Színházba, operába, fogadásra, hangversenyre, táncestre, különleges alkalmakra alkalmi viseletet illik hordani. A frakk kiment a divatból, de a szmoking ismét kezd divatossá válni bizonyos estélyeken. A láthatatlan ruhadarabok (fehérneműk) legalább olyan fontos részei a ruházatnak, mint a felsőruhák, ezért azok kiválasztására is nagy gondot fordítsunk. Törekedjünk nedvszívó pamut vagy egyéb természetes anyagból készült fehérneműre, ez inkább egészségügyi kérdés, mint illemtani. A női öltözködésre vonatkozó szabályokat fel sem lehet sorolni, mert meghaladja ennek tárgyalása a kereteinket. A női divat ugyanis rendkívül gyorsan változik. A legeslegfontosabb és legáltalánosabb szabály, hogy gyűrött, rendetlen ruha, a felfeslett varrás nagyon rosszul mutat, nem illik, kerülendő! Az életkor és a pénztárca is befolyásolja az öltözködést. Örök tanács, hogy mind a nők, mind a férfiak tanulmányozzák a divatot, és ha tehetik, alkalmazkodjanak változásaikhoz, de csak annyiban, amennyiben az illik nekik. (Forrásként vettem: Köves J. Julianna: Illik tudni. A kulturált viselkedés szabályai. K.u.K. Kiadó 1997)

Dr. Hegedűs Andrea

F i r k a 114. szám 2012. január – február 24. oldal

Egy karrier rövid története

A Fáyból indult, a Széchenyi István Műszaki Főiskola üzemmérnöki diplomájával 1975-től 1983-ig a Volán Elektronika Vállalatnál dolgozott, majd a Compack főosztályvezetője lett. 1991-ben az Egyesült Államokban pénzügyi szakirányú MBA-diplomát szerzett, ezután IFC, a Világbank leányvállalatának igazgatója. 1999-ben Az év üzletasszonyának választották. 2002-től 2006-ig az Ernst & Young regionális vezérigazgató-helyettese és magyarországi vezérigazgatója. 2007 januárjától a Magyar Köztársaság Londonba akkreditált nagykövete volt.

Jelenleg Londonban az Ernst & Young globális partnere, egy száznegyvenezer embert foglalkoztató vállalat felső vezetője.

http://www.lafemme.hu/befolyasos_nok/czako_borbala

Toyota-nap A 2011-es Autótechnika 11–12-es számában cikk jelent meg iskolánk Toyota-napjáról. Ebből derül ki, hogy a Csörgő Zsolt vevőszolgálati vezető által átadott, a világon egyedüli Toyota Prius hibridautó hajtóegységmetszetét, mely a cég idei ajándéka volt az iskola részére, Szalai László és Bükkfejes György készítették a Toyotától kapott fődarabból. Megtudhatjuk azt is, hogy a rendezvényen megkapták az iskolától a cégek „Az év szakképzési támogatója” elismerő oklevelet.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 25. oldal Továbbá beszámol a cikk a nap programjairól: Kovács Zoltán tanár úr (előadása címe: Változtatható szelepvezérlés a Toyota motoroknál) és Derecskey Tibor tanár úr (előadásának címe: Eszközök működtetése számítógéppel és mikrokontrollerrel) bemutató tanításáról, valamint Tóth László tanár úr előadásáról, amely a Japánban töltött 16 hónap szakmai és magánélményeiről szólt. A cikk a tantestület közreműködésével készült, ebédnek feltálalt ínyencségek méltatásával zárult.

Volvo S40 A Volvo gyár a 90-es évek közepén véget akart vetni szögletes formáinak, azzal a szándékkal, hogy nőjön a gépkocsik eladása. 96-ban piacra dobta az S40/V40 típusú, középkategóriás autóit. Ebből a szériából egy 13 éves példány került a kezeim közé. A kasztni formavilága nem túl kirívó, mégis elegáns és sportos, uniszex autó. A beltér hagy némi kívánnivalót maga után. 185 centis magasságomhoz elég szűkös a tér, főleg behuppanásnál, első alkalommal be is vágtam a fejem... Ha sikerül megküzdeni az elég alacsonyan lévő üléssel, rögtön helyén érezzük magunkat. A félbőrülés kényelmesen tart, a kezelőszervek könnyen elérhetők. Egyedül, amit hiányoltam benne, a könyöktámasz. Eredetileg lehetett benne, csak az előző tulajok közül valakinek annyira megtetszhetett, hogy nem adta tovább az autóval. A műszerfal-világítás jól megszokott, átlagos zöld színű maradt. Ez jól illik az autó konzervatív kinézetéhez. Nincs vele baj, legalább nem süti ki az ember szemét, tartós éjszakai vezetésnél sem, mint például az új Swiftek szemműtétre alkalmas fehér háttérvilágítása. Az oszlopok szövet, a műszerfal és az ajtókárpitok puha tapintást biztosító bevonatot kaptak. Az utastérben elhelyezni kívánt apróságainknak bőven akad hely, igaz,

nem nagy tárolórészek, de sok van belőle. Az automata klíma megállja a helyét, a nyári hőségben is kellemesen hűt, nem csinál jégvermet az autóból. A gyári, 2 DIN-es CD-lejátszó könnyen kezelhető, de menet közben ugrál, ezzel élvezhetetlen minőséget szolgáltat. Hátul nagyságrendekkel rosszabb a helyzet, a lábtérre szinte egyáltalán nem gondoltak a konstruktőrök. Öt személynek egyenesen borzasztó lehet, itt sok időt nem is töltöttem. Az ülés háttámlája ropog, minden apró megmozdulásnál gerincbe vág. Azonban a hátul utazóknak egy kis örömöt szolgáltathat a kényelmes magasságig lehajtható könyöktámasz. Véleményem szerint inkább ezt hanyagolhatták volna a tervezők a kényelmesebb ülések kialakítása érdekében. Okulva a tapasztalt hibákból, a faceliftes változatban ezt javították is.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 26. oldal Az autó „szívét” tekintve a motor nyers adatai: 4 henger, 1855 cm3, turbós, benzines, 200 LE, 300 Nm, 5 sebességes manuális váltóval párosítva. Induláskor, ha nem bömböltetjük a gyári 8 hangszórót, ami mellesleg nagyon kulturált hangokat képes kifacsarni magából, rögtön feltűnik, hogy a váltó igen zajos váltásnál. Ettől függetlenül pontos, nem egy leveskavaróval keresgetjük a gangokat. A motor nagyon dinamikusan mozgatja a gépet, és nem is kívánja, hogy kitapossuk a lelkét. Ötödikben 40-nel el lehet döcögni minden gond nélkül, de itt elég gyámoltalan. Hirtelen gázadásnál a turbólyuk iszonyatosan nagy, nem egy Subarut hajtunk. A váltókar előtt találunk egy DSA feliratú gombot, ami hosszas nyomva tartás után kikapcsolja a menetstabilizátort. Innentől lehet döngetni vele, már amennyit enged az első kerékhajtás. Nyomatékcsúcsát középtartomány előtt leadja, de benzines létét megcáfolni nem lehet. Meg kell adni neki a fordulatot, 3000-től már mutogatja a foga fehérét, és 4000-től félig versenyautóban érezzük magunkat. Persze utcai keretek között, de hatezres fordulat után minden erő kivész belőle. A végsebessége valahol 240 körül van. Egy monoton, autópályás közlekedésnél a zúgás, ami a motortér felől jön, arra késztet, hogy feljebb váltsunk, csak hogy ötödiktől nincs tovább. Ez zavaró tud lenni, de meg lehet szokni. Sokan panaszkodnak a fékekre, ennek alapját én is tapasztaltam alanyunknál. 150 felett életveszélyes a fékhatás. A futóművet a svéd gárda kissé túlméretezte, de nem is a „kiváló” magyar utakkal számoltak, az

egyszer biztos. Lengéscsillapításról ne is beszéljünk, örüljünk, ha telipakolva 1 centit megül az autó fara. Apropó, csomagtér. Ha nem nagy csomagjaink vannak, akkor tökéletesen pakolható, külön biztonsági öv, hálók segítik a rögzítést, de a kis nyílása miatt ne ezzel akarjuk levinni a rotakapát hétvégén a telekre. Erre ott van a kombiváltozat. Másfél tonnás dög létére a kanyarokban gyönyörűen fekszik, amíg nincs keresztben az úton akár csak egy barázda is, mert az azonnal megdobja az autót. A kormánymozdulatokra hamar reagál, nem sokat gondolkodik, mi tévő is legyen. A gyári 205/50-16-os topánkák elég virslik, ettől szerintem nagyobbat is elvisel. Fogyasztását a jobb lábunk nagymértékben befolyásolhatja. Városon kívül maximum 8–8.5 liter 150–160 km/h-s átlagsebességnél, amit városban nem nehéz 13 (!) liter fölé tornázni. A piacon szép számmal találhatunk turbós változatokkal is. Az áruk fél millió környékéről indul. Ha valaki ilyen típus vásárlásán töri a fejét, érdemes utánanézni alaposan az olcsóbb daraboknak, mert elég szervizigényesek, és hamar gajra lehet őket vágni. Az alkatrészeket nem aranyárban mérik, megfizethető, kivétel ez alól a turbója. Átírási költségei tavalyhoz képest kétszeresére emelkedtek, kb. 150 ezer Ft, ezt mindenképpen érdemes belekalkulálni a vételárba. Összességében egy kulturált autóról beszélhetünk, ha a pénztárcánk is állja a sarat …

Írta: Keresztes N. Tibor 12.e

F i r k a 114. szám 2012. január – február 27. oldal

A mai nap a palacsintáé

Az angolszász országokban húshagyókedden (idén 2012. február 21.) hagyományosan a palacsintát ünneplik. Húshagyókedden még szabad. Hogy mégis miért palacsinta és miért pont húshagyókedden? Mert a hagyomány szerint a 40 napos böjt előtt ez az utolsó olyan alkalom, amikor az emberek a böjt alatt tiltott ételeket – például a zsírt vagy a tojást – még felhasználhatják. Nagy-Britanniában azért, mert

ezekből a hozzávalókból főleg palacsintát készítenek, ezt a napot az édesség ünneplésével töltik. Hagyományosan ilyenkor rendezik meg a legkülönfélébb – palacsintákkal kapcsolatos – versenyeket: a palacsintaevő, a -feldobó és a –tekerő versenyt is, melyek célja, hogy megdöntsék az előző évben beállított világrekordokat. Nem mellesleg 1994-ben ezen a napon készült a világ legnagyobb palacsintája is: a Rochdale-ben kisütött édesség átmérője 15 méter, a súlya 3 tonna volt, és megközelítőleg 2 millió kalóriát tartalmazott. Habár a palacsintát itthon szeretjük igazi hungarikumként kezelni, az igazság az, hogy palacsintát a világ többi táján is készítenek: igaz, egyáltalán nem úgy, mint nálunk. Nagy-Britanniában a palacsintáról szóló első írásos emlékek 1439-ből származnak, és megemlítik, hogy a tökéletes édesség tésztájába sört is illik keverni. Másféle palacsintát sütnek Franciaországban. A crepe névre hallgató édesség tésztájába a vaj, a cukor és a citromlé mellé likőrt is kevernek. Az oroszoknál a palacsinta egészen pici, általában sós, az igazi ínyencek pedig kaviárral, tejföllel és krémes sajttal töltik. Az amerikai palacsinta mind közül a legvastagabb: elsősorban reggelire készül, és juharsziruppal öntik le. Palacsintafutás Angliában a palacsinta naphoz (vagyis a Pancake Day-hez) kapcsolódik egy sajátos verseny is: a hagyomány szerint a „futás” gyökerei 1444-ig nyúlnak vissza, Olney-ba, ahol egy szétszórt háziasszony kis híján lemaradt a miséről, úgy belefeledkezett a palacsintasütésbe. Csak a harangszó juttatta eszébe, ekkor aztán futni kezdett, hogy odaérjen, méghozzá a sütővel a kezében. Ennek emlékére rendeznek országszerte futóversenyeket.

forrás: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2012/02/21/a-mai-nap-a-palacsintae/

F i r k a 114. szám 2012. január – február 28. oldal Minden évben tartunk a Fáyban sportnapot. Ez idén április 25-én lesz, ezen a napon a diákok részt vehetnek az elsősorban osztályok közötti zajló sportversenyeken. Többféle sportágban lehet majd megmérkőzni egymással. Az egyik sportág lesz a sakkverseny. A sakkversenynek a sportnapot megelőzően vannak ún. előfordulói, azaz április 25-én, a sportnapon már csak a két fáysta diák fog játszani, akik korábban a döntőbe bejutottak. Az elődöntők a könyvtárban

zajlanak, aki szeretne sakkozni, sakkversenyen részt venni, jelentkezzen a könyvtárban, itt mindent megbeszélünk az elődöntő(k) részleteiről. Köszönettel:

Dr. Hegedűs Andrea könyvtáros kép:http://browse.deviantart.com/?q=chess&order=9&offset=528#/d3350mm

A leleményes Hugo Cabret Egy Oscar-díj margójára

Hugo Cabret a forgalmas párizsi vonatállomáson él, teljes titokban. Az árva kisfiú az épület rejtett járataiból felügyeli a pályaudvar óráinak működését. Ám amikor a sorsa, akárcsak az általa javítgatott fogaskerekek, összekapcsolódik egy könyvmoly kislány és a pályaudvar mogorva játékboltosának történetével, élete és legféltettebb titka is végzetes veszélybe kerül. Egy különös rajz, egy féltve őrzött jegyzetfüzet, egy ellopott kulcs, egy mechanikus ember és Hugo apjának rejtett üzenete szövevényes, megható és lenyűgöző kalandba sodorja mindhármukat. Brian Selznick könyve 284 eredeti rajzával, valamint a képregények és filmek keverékét idéző formájával újraértelmezi a regény műfaját, és egy teljesen

új, eddig ismeretlen olvasási élménnyel lepi meg a csodálatos történetek kedvelőit. Brian Selznick 1966-ban született az amerikai New Jersey-ben. Első saját könyve, „A leleményes Hugo Cabret” megjelenése előtt többszörösen díjnyertes gyerekkönyv-illusztrátorként volt ismert hazájában. A könyv születéséről a következőket nyilatkozta: „Jónéhány évvel ezelőtt olvastam Gaby Wood »Edison estéje: a mechanikus élet kutatásának varázslatos története« című könyvét. Igaz történet volt egy felhúzható figurákból álló gyűjteményről, melyet egy párizsi múzeumnak adományozott a tulajdonosa. A gyűjtemény a múzeum

F i r k a 114. szám 2012. január – február 29. oldal beázott padlásán hevert évtizedeken keresztül, amíg végül ki kellett dobni az egészet. Én pedig elképzeltem egy kisfiút, aki megtalálja ezeket a törött, rozsdás szerkezeteket – így született meg Hugo és az ő története.” A regényből 2011-ben Martin Scorsese készített háromdimenziós, egész estés filmet Jude Law, Ben Kingsley és Sacha Baron Cohen főszereplésével, mely 2012-ben 5 Oscar-díjat zsebelhetett be.

Zsil

☺ Humor ☺ Humor ☺ Humor ☺ Humor ☺

Miért nem sikerült a randi?

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet... A vegyész: Hiányzott a kémia... A focista: Nem passzoltunk egymáshoz... A hegesztő: Nem volt meg a szikra... A kórboncnok: Élőben egészen más... A matematikus: Nem jött be a számításom... Az ügyvéd: Nem az esetem... A táncos: Valahogy nem fogott meg... A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten... A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem... A rádióamatőr: Nem voltunk egy hullámhosszon... A programozó: Hiányzott a kompatibilitás köztünk... A horgász: Több kifogásom is volt ellene... A vadász: Kiderült, hogy eléggé mellélőttem vele...

A legénylakás az a hely, ahol a szobanövények már mind kiszáradtak, de a hűtőben már csírázik valami. Vajon lehet-e méretre csináltatni a kényszerzubbonyt? Ha döntened kell, az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz. Ha a fekete doboz olyan anyagból van, ami mindent kibír, akkor miért nem csinálják abból az egész repülőt? Kicsi a bors, de vannak barátai... Minél öregebb a nagypapa, annál jobb tanuló volt. A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas. A tanga az a ruhadarab, ami sehol sem kezdődik, aztán hirtelen abba is marad. A suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta. Az irónia nem más, mint a szellemes emberek gorombáskodása. Plátói szerelem = kívülről nyalogatni a lekváros üveget... A nő olyan, mint az olimpiai érem. Harcolnod kell érte, aztán egy életen át lóg a nyakadon.

F i r k a 114. szám 2012. január – február 30. oldal Az alkohol öl, butít, és savakkal aldehideket képez. Móricz Zsigmond később megnősül, és elveszi feleségét. Te is mosolyognál, ha tudnád, amit Mona Lisa is tudott. Inkább csináld holnap! Ma már eleget hibáztál! Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy az ő helyében hazudnánk. Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el! Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva a világ tengerpartjain tartok. Én nem szeretem az uborkát, és nagyon örülök, hogy nem szeretem, mert ha szeretném, akkor meg kéne ennem, pedig nem szeretem. Gondosan moss kezet, ki tudja, hol volt előtte a szappan! Ha valaha is úgy érezted, hogy számít, amit mondasz, próbálj más kutyájának parancsolni.

Menjünk sétát kutyáltatni! Mi se megyünk bátorságba szomszédért... Ahány ház, annyi baj legyen! Ha te mondod, és úgy van, akkor valószínű. A szó elszáll, az írás olvashatatlan. Az se normális, aki taxival megy autósmoziba. Az ország déli és délutáni részén havazik. Rengeteg hátránya mellett van egy csomó rossz tulajdonsága is. Az egér nem más, mint az elefánt japán változata. A válások legfőbb oka a házasság. Fatal error!... Mit akar a fatálammal??? Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól, aki akarja. Én már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban. Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

�-zta Ödön

Hírek Hírek Hírek Hírek Hírek Hírek

Szomorú hírt kell közölnünk.

78 éves korában elhunyt Pénzes János érdemes tanár.

Végső búcsúján az iskola képviselői is részt vettek.

Nyugodjék békében!

F i r k a 114. szám 2012. január – február 31. oldal Kedves Olvasóink! Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy március közepéig még lehetőség van az iskolánk számára biztosított, kedvezményes, 2012-es autótechnika-előfizetés pótlólagos megrendelésére. Az autós élet legkiemelkedőbb és legszínvonalasabb havi magazinjának fél-, illetve éves előfizetése esetén a piaci ár feléért lehet hozzájutni a laphoz: 2250 Ft féléves előfizetés esetén, amely 6 darab újságot tartalmaz, vagy 4500 Ft éves előfizetésnél (12 db újság). Ez az ár tartalmaz továbbá egy e-mail jogosultságot, amelynek @ előtti része az előfizető neve, az utáni része pedig az „autotechnika.hu” tag (pl. név: Példa János, e-mail: pelda.janos@autotechnika.hu), valamint egy személyre szabott logint az autotechnika.hu oldalhoz, aminek használatával az összes eddig megjelent (archív) szám olvasható, így számos érdekes, hasznos szakmai publikáció is elérhető. Előfizetni Németh Imre Dávid 12.e osztályos tanulónál (29-es tanterem) lehet.

Németh Imre Dávid 12.e

Kedves Olvasóink! A könyvtáros figyelmetekbe ajánlja a titkárság melletti tárlót, mert az ott bemutatott kiállítási anyagokból sok új, érdekes ismeretre tehettek szert. Ha valakinek bemutatásra szánt gyűjteménye van, szóljon, és sort kerítünk rá, hogy azt kitegyük a tárlóba néhány napra, hétre.

Januári–februári kiállításaink az alábbiak voltak: −újévi köszöntő, vízkereszt, háromkirályok −90 éve született Nemes Nagy Ágnes −farsang, karnevál, farsangi fánk, busójárás −képeslap-kiállítás reneszánsz festők műveiből

TISZK csillag születik 2012. február 24-én, pénteken került megrendezésre az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola ebédlőjében a „TISZK csillag születik” tehetségkutató verseny. Ebben az évben a rendezők három kategóriában hirdettek versenyt, úgymint: próza, zene és egyéb. Iskolánkból utóbbi kategóriára nem volt jelentkező. Prózában Pehl Tibor 12.e osztályos tanuló indult (felkészítő tanára dr. Zántó Edina), aki Reményik Sándor Templom és iskola c. versét szavalta el. A zene kategóriában Papp Balázs 12.b osztályos tanuló indult, gitáron játszott. Színvonalas műsor állt össze, melyet Köpf Károlyné, az Öveges Középiskola igazgatóhelyettese szervezett. A zsűri a TISZK iskoláinak egy-egy képviselőjéből

F i r k a 114. szám 2012. január – február 32. oldal állt, Fábry Béla TISZK projektkoordinátor elnökletével. A műsort Gosztonyi Gábor tanár úr (Öveges Szakközépiskola) vezette. Az első műsorszám versenyen kívül Ayala műsorszáma volt (Mikroszkóp Színpad, a valaha volt Uborka szereplője). Ezután következtek a versenyzők... Három-három produkció képezett egy-egy blokkot, ezek között műsoron kívül a házi selejtezőn eredményesen szereplők előadása tette még színesebbé az estet. A zsűri – aki (nem csak szóvirágként) nehéz helyzetben volt, még kategóriákon belül sem volt egyszerű a rangsorolás – döntését követően eredményhirdetéssel és díjkiosztóval ért véget az est. Pehl Tibor megosztott harmadik, Papp Balázs pedig harmadik helyezést ért el. Gratulálunk!

Dorozsmai Károly igazgatóhelyettes

Papp Balázs 12.b Pehl Tibor 12.e

Az újság eredeti címe: Fáy Irka – Az iskola weboldala: http://www.fay-bp.sulinet.hu/ 1095 Budapest, Mester utca 60–62. � 215-3177

Fax: 476-0901, OM azonosító: 035379 Az iskola e-mail címe: fay@fay-bp.sulinet.hu

Felelős kiadó: Pletser József igazgató Felelős szerkesztők: Dr. Hegedűs Andrea – Zsilka István

Diákszerkesztő: Németh Imre Dávid 12.e A 114. szám (2012. január – február) elkészítésében közreműködtek:

Csókásné Gémesi Ildikó, Derecskey Tibor, Dorozsmai Károly, Erdélyi István 12.e, Göntér Ábel 11.e, Keresztes N. Tibor 12.e,

Kiss Ferenc Zsolt 13.e, Kovácsházi Zoltán, Ormos Szilágyi Szilvia, Rákóczy György 12.e