Kedves ‘Jézus Szolgálatára Felövezettek’!

Áldott és ihletett készülést, igehirdetést-igehallgatást!(Sajnos időnként előfordul, hogy a kiemelésszíneket elfelejtem kigyilkolni a szövegből. Ezt a vírust, aki esetleg bajlódik vele, de nem

ért eléggé hozzá, leírom, miként hatástalaníthatja. A legelső lépés, hogy ki kell jelölni az egész dokumentumot, majd törölni kell a kiemelés színeket a karakterformázásból. Az eredeti változat LibreOffice-szal készül ODT formátumban, ebben a Szerkesztés menü Mindent kijelöl pontját klikkentve kell a Formátum menü Karakter pontját kiválasztva a Háttér fület megnyitni, és itt a színtábla fölötti Nincs kitöltés lehetőségre klikkentve varázsütésszerűen eltűnnek az ottfelejtett ‘olvasásgátló szemkáprázatok’. Aki M$ Worddel merészel dolgozni és a DOC változatot használja ;-), az is hasonló műveleteket kell végezzen a teljes doksi kijelölésével, majd a karakterformázásban a kiemelés semmissé-átlátszóvá tételével... Az újabb verziókban történtek változások a korábbiakhoz képest, ezért akinek ilyen van, akkor se lepődjön meg, ha a Formátum menü Karakter pontja helyett a következő helyen találja a fertőtlenítő-sterilizáló készüléket: Formátum menü Szegély és mintázat pontja, majd a Mintázat fül Kitöltés részben kell a Nincs-et választani. [Ami van, azt viszont nem lehet választani, csak a nincset! ;-)])

Ige-Archívum:1

A kommentárok, igehirdetés-kötetek előtt álljon itt egy(-két) régebbi igehirdetés:Bénye, 1997. december 31., Óév

Kezdőének: 449Liturgia: 1Főének: 174Záróének: Himn.

Lekció: 2Tim 4,(1-)5-8.

Virrasztás vagy dorbézolás? Lk 12,35-40.

Szilveszteri gondolatokKülönleges alkalmak az egyházi évben: aki nem rendszeres templomjáró, az is érzékeli. Visszatekintünk: Mi történt az elmúlt 365 nap alatt? Vannak, akik elmentek, vannak, akik jöttek (egyházból, egyház hoz — halál-születés). Kinek a helye marad ezután üres? Kinek a helyére ül más? A visszapillantás egyúttal a mulandóság felé is tereli figyelmünket. Vannak, akik hirtelen távoztak — ezért hangzik Jézus figyelmeztetése: nem tudjuk a pillanatot, legyünk mindig felkészültek! — A felkészületlenség fájdalmasabbá teszi az elválást.

Mindenfelé leltároznak — és szívedben? Hited készleteit nem méred fel?Sokféle ó- és újévi gondolat foroghat fejünkben… Már csak … perc/másodperc

az évből, … nap/perc/másodperc az évszázadból-évezredből… Mire számítsunk?!Ez az este nemcsak az év, de a világ utolsó napját is elénk állítja. Ilyenkor

fogékonyabb szívünk az ítélet megérzésére, meghallására? Jézus mindig úgy közelíti meg e kérdést, hogy magunkra kell alkalmaznunk, nem a másikra! Nem siratjuk az elmúltat, az elmúlt évet sem — legfeljebb bűneinket sirathatjuk…

VirrasztásSokan ébren maradnak ma éjjel — csak nem mindegy, miért…

Riadó honvédségnél: nem arra biztat Jézus, hogy testileg aludjunk pizsama helyett ruhában, de arra igen, hogy lelkileg! Ezt jelenti a felövezettség: azonnal útra kész. A lámpa is: akkor bonyodalmasabb volt meggyújtani, így az ellenség 1 Talán érdemes megjegyezni, hogy gyakran próbálom a készülést azzal gyorsítani, hogy idézeteket emelek be, akár

hosszabbakat is egy az egyben. Ezekre még inkább igaz, hogy igehirdetés során kifejtve, vagy akár jócskán tömörítve, de ezeket ‘élőben és aktuálisan’ átfogalmazva mondom el. Már csak azért is, mert a megfogalmazás pontos formája nem is feltétlen illeszkedik a teljes prédikációba. (Régebben sok időm ment rá, hogy inkább teljesen átfogalmaztam-implementáltam az idézeteket, de egyre növekvő időhiányomban muszáj volt változtatni.) Utóbbi időben az ilyen esetekben üres bekezdések alkalmazásával próbáltam érzékeltetni magamnak is, hogy számítógépesen nincsenek ‘fésületlenek’ az idézetek, csak szóban történt meg az összerendezés...

érkezésekor már késő öltözködni, gyújtogatni… Mindig készen kell állni, mert az Úr érkezésekor (csendesen és váratlanul!) már nem lesz idő!

Ne csak most vessünk számot, évente egy-egy ritka alkalommal! Élj úgy a jelenben, hogy később megbánás nélkül gondolhass vissza a múltra! Második vagy harmadik őrváltás: se túl korán, se túl későn ne számíts rá!

Készen!A keresztyén nem élhet felelőtlenül, mintha nem lenne számadás.

Öv, lámpás: keleti szokás szerint. Lámpa — mert sötétben jön vissza; valóban nagy a sötétség… Felövezve  állandó szolgálatban! Nem tétlen várakozás, mert mindent készen kell tartani az érkezéshez — az ételt melegen, bár ez épp nem menyegzőről jövet érdekes, de pl. a lakást fűtve…

Rádióban műsor a lelki-segélyszolgálatról: embereket kérdeztek, szükségesnek tartják-e? Volt, aki szerint fontos, mert legalább valaki meghallgatja őket. Másnak nem feltétlenül szükséges, mert mindenkinek magának kell megoldania lelki problémáit. Volt, aki lekicsinylően, gúnyosan kacagott a telefonba: Hölgyem, én többszörös milliomos vagyok, nekem nincsenek lelki problémáim!!! (És lelke sincs?!) Van, akit a gazdagság tántorít el, van, akit a szegénység. Van, akit fixa ideái (tegnapi vita SCHUBERTtel), van, akit a keresztyének gyarlósága, bűnei. Mindenki talál elegendő kifogást, amiért megsértődhessen, amiért ne higgyen Istenben. Pedig Jézus mindig úgy közelíti meg e kérdést, hogy magunkra kell alkalmaznunk, nem a másikra! Téged mi akadályozott a virrasztásban?

A tolvajAz új év ‘betörését’ tudjuk előre, mikor lesz — a tolvajét nem. Jézus természetesen nem tolvajnak nevezi magát, hanem a váratlanságra hívja fel a figyelmet. Óévkor sem hátra tekintgetünk, hanem előre! A keresztyénség nem a múltban, tündérmeséken él, hanem a jövőben, pontosabban az örökkévalóságban!

Nem tudni, mikor jön a tolvaj: betörés REZESSYÉKnél…Tolvajként jön: nem azt kéri, amit felajánlsz, hanem mindent elvesz! Egész

életedet kéri!

A jutalomNem fenyegeti az ellenszegülőket, hanem egyszerűen annyit mond: boldogok azok a szolgák! De azért benne van a fenyegetés is…

Éjjel: szokás szerint alszunk. Lehet-e boldognak nevezni a szolgát, akinek ébren kell maradnia? Igen! Mert a hazatérő szolgál nekik! Ez ugyan elképzelhetetlen, reménységünk mégis ez Jézussal kapcsolatban — ahogyan a tanítványok lábával tette, amikor megmosta… A java még hátra van! A visszatérő Úr fog szolgálni!

Mit várunk? — Csak az Ő visszajövetelét váróknak nem kell csalódniuk!αμην Ámen אמן

Imádkozzunk!Visszatérő Urunk! Áldunk, hogy ilyenkor év végén számadásra késztetsz és arra ösztönzöl, hogy a boltokhoz hasonlóan leltárt készítsünk életünkről, tetteinkről, hitünk lelki készleteiről. Segíts, hogy éberek maradjunk, míg el nem jön az utolsó pillanat, hogy virrasztva találjon érkezésed, és részesülhessünk mennyei szolgálatodból, részünk lehessen az üdvösségben!

αμην Ámen אמן

Ipolyvece, 2007. december 31., Óév

Kezdőének: 174Főének: 175Záróének: 349

Lekció: Zsolt 121.

Felszolgáló Úr Lk 12,35-40.

Virrasztó szolgákMa éjszaka aktuális a példázat a virrasztó szolgákról. Hiszen rengetegen maradnak fenn akár egész éjjel is. Na és mi van azokkal, akik otthon maradnak és várják haza a mulatozókat? Akár gondolhatunk valódi szolgákra, akár pusztán családtagokra. Mondjuk egy aggódó édesanyára, aki hazavárja cseperedő fiát, aki netán épp első alkalommal ment el iskolatársakkal, barátokkal szilveszterezni. Egyrészt maga is nézheti pl. a TV-műsort, másrészt aggódik, és ezért sem tud aludni, hanem várja gyermeke érkeztét.

Sokan ébren maradnak ma éjjel — csak nem mindegy, miért… (Bénye, 1997. december 31., Óév)

A virrasztó szolga nem szilveszteri bulit jelent: nem dorbézolásban, eszem-iszomban kell várni sem az Urat, sem az új esztendőt!

Különleges alkalmak az egyházi évben: aki nem rendszeres templomjáró, az is érzékeli. Visszatekintünk: Mi történt az elmúlt 365 nap alatt? Vannak, akik elmentek, vannak, akik jöttek (egyházból, egyház hoz — halál-születés). Kinek a helye marad ezután üres? Kinek a helyére ül más? A visszapillantás egyúttal a mulandóság felé is tereli figyelmünket. Vannak, akik hirtelen távoztak — ezért hangzik Jézus figyelmeztetése: nem tudjuk a pillanatot, legyünk mindig felkészültek! — A felkészületlenség fájdalmasabbá teszi az elválást.

Mindenfelé leltároznak — és szívedben? Hited készleteit nem méred fel?Sokféle ó- és újévi gondolat foroghat fejünkben… Már csak … perc/másodperc

az évből, … nap/perc/másodperc az évszázadból-évezredből… Mire számítsunk?!Ez az este nemcsak az év, de a világ utolsó napját is elénk állítja. Ilyenkor

fogékonyabb szívünk az ítélet megérzésére, meghallására? Jézus mindig úgy közelíti meg e kérdést, hogy magunkra kell alkalmaznunk, nem a másikra! Nem siratjuk az elmúltat, az elmúlt évet sem — legfeljebb bűneinket sirathatjuk… (Bénye, 1997. december 31., Óév)

Igaza van reformátorunknak, amikor azt mondja, hogy Jézus e mostani intése „lesújt és vezeklésre kényszerít. Mert egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Úr napját. Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek, — ezért aztán félünk a haláltól. … Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” (LUTHER: Jer, örvendjünk keresztyének!)

Arra tanít tehát idén év végén Urunk, hogy az évváltás nem arra való, hogy örömmel lerázzuk magunkról a távozóban levő esztendőt, hanem hogy bűnbánatot gyakoroljunk. Hiszen a bűnbocsánat elnyerése híján a 2007-ben elkövetett vétkeink tovább kísérnek 2008-ba is! Bizalommal akkor tekinthetünk az új év és Urunk érkezésére, ha derekunkat felövezzük, lámpásunkat meggyújtjuk ― a bűnbánat révén lehet miénk az ilyen felkészültség!

ŐrváltásokHa manapság már nem is az őrváltások jelzik számunkra az idő múlását, mondjuk egy jó kis kakukkos órát elképzelhetünk helyette, vagy akár egy karórát, amelyik óránként egyet csippant. Tudjuk jól, milyen lassan tud vánszorogni az idő abban az esetben, ha már tűkön ülve várjuk türelmetlenül, hogy egy adott időpont eljöjjön végre! Bizonyára volt már életünkben bőven olyan eset, amikor átéltük ezt ― így könnyen elképzelhetjük a szolgák helyzetét is, akik várják visszatérő urukat, és ezért ébren kell

maradniuk, feszült készenlétben.Fiam a minap pl. nagyon várta az esti mese idejét, már ebédtől folyton kérdezgette, mikor lesz már.

Miután megmutattam neki, az óra mutatója meddig kell eljusson arra az időre, felmászott a heverőre, és onnan leste a faliórát. Előbb négykézláb, majd hason feküdve. Legközelebb már azt vettem észre, hogy elaludt. Így hidalta át a 1½-2 óra időt, és aztán már csak a mese alatt ébredt fel. Így végül hirtelen jött el az idő. Nos, egy gyermeknél ez az elalvás természetes, ám Urunk nem így kívánja megkönnyíteni számunkra az érkezésére várást!

Azért figyelmeztet, hogy nem tudni, melyik őrváltáskor érkezik, de készültségben kell lenni. Az őrség említése megidézheti a hadsereg képét is, bennem is feleleveníti honvédségi időket:

Riadó honvédségnél: nem arra biztat Jézus, hogy testileg aludjunk pizsama helyett ruhában (ahogyan tették sokan, mert tudni lehetett, mikor lesz riadó az éjszaka), de arra igen, hogy lelkileg! Ezt jelenti a felövezettség: azonnal útra kész. A lámpa is: akkor bonyodalmasabb volt meggyújtani, így az ellenség érkezésekor már késő öltözködni, gyújtogatni… Mindig készen kell állni, mert az Úr érkezésekor (csendesen és váratlanul!) már nem lesz idő!

Ne csak most vessünk számot, évente egy-egy ritka alkalommal! Élj úgy a jelenben, hogy később megbánás nélkül gondolhass vissza a múltra! Második vagy harmadik őrváltás: se túl korán, se túl későn ne számíts rá! (Bénye, 1997. december 31., Óév)

Egyedül az állandó készenlét segíthet, különben „A végóra váratlansága félelmetes. Jézus nyomatékkal ismétli: az Ő visszajövetele nem számítható ki. Mindig volt törekvés arra, hogy valamiképpen bebiztosítsa magát az ember a hirtelen és végleges változásokkal szemben; ez azonban sohasem sikerült.” (id. MAGASSY SÁNDOR: Perikópák)

Emberfia-betörésAz újév beköszöntét árgus szemekkel figyelhetjük, részt vehetünk a visszaszámlálásban. Várakozni azonban akkor a legnehezebb, ha még azt sem tudjuk pontosan, meddig kell várjunk. Bizonytalan az érkezés, ezért sosem tudhatjuk, mikor köszön ránk Urunk. Éppen ezért egy drasztikus képpel fejezi ki érkezését ― amelyet mi magunk talán még gondolatban sem mernénk használni Rá. Mégis, a betörő váratlansága pontosan kifejezi azt, hogy a világ végén visszatérő Úr nem úgy érkezik el, mint Szilveszter éjszakáján az Újév. A betörő meglepetésével jön, de kitörő örömmel fogadják övéi, akiknek majd felszolgál. Fel van-e övezve derekunk, meggyújtottuk-e mécsesünk, hogy nekünk is szolgáljon?

A keresztyén nem élhet felelőtlenül, mintha nem lenne számadás.Öv, lámpás: keleti szokás szerint. Lámpa — mert sötétben jön vissza; valóban

nagy a sötétség… Felövezve  állandó szolgálatban! Nem tétlen várakozás, mert mindent készen kell tartani az érkezéshez — az ételt melegen, bár ez épp nem menyegzőről jövet érdekes, de pl. a lakást fűtve…

Rádióban műsor a lelki-segélyszolgálatról: embereket kérdeztek, szükségesnek tartják-e? Volt, aki szerint fontos, mert legalább valaki meghallgatja őket. Másnak nem feltétlenül szükséges, mert mindenkinek magának kell megoldania lelki problémáit. Volt, aki lekicsinylően, gúnyosan kacagott a telefonba: Hölgyem, én többszörös milliomos vagyok, nekem nincsenek lelki problémáim!!! (És lelke sincs?!) Van, akit a gazdagság tántorít el, van, akit a szegénység. Van, akit fixa ideái (tegnapi vita SCHUBERTtel), van, akit a keresztyének gyarlósága, bűnei. Mindenki talál elegendő kifogást, amiért megsértődhessen, amiért ne higgyen Istenben. Pedig Jézus mindig úgy közelíti meg e kérdést, hogy magunkra kell alkalmaznunk, nem a másikra! Téged mi akadályozott a virrasztásban? (Bénye, 1997. december 31., Óév)

Ne kifogásokat keress, ne felmentésért kutass, hanem virrassz!Az új év ‘betörését’ tudjuk előre, mikor lesz — a tolvajét nem. Jézus

természetesen nem tolvajnak nevezi magát, hanem a váratlanságra hívja fel a figyelmet. Óévkor sem hátra tekintgetünk, hanem előre! A keresztyénség nem a múltban, tündérmeséken él, hanem a jövőben, pontosabban az örökkévalóságban!

Nem tudni, mikor jön a tolvaj: betörés REZESSYÉKnél…

Tolvajként jön: nem azt kéri, amit felajánlsz, hanem mindent elvesz! Egész életedet kéri! (Bénye, 1997. december 31., Óév)

„Nem elég ugyanis tudomásul venni azt, amit Jézus mond. Szava nyomán el is kell indulni és ki kell lépni az élet küzdőterére. Nem egyszerűen azért, mert nélküle hoppon maradunk, hanem azért, mert a végső napra csak így lehet felkészülnünk.” (id. MAGASSY SÁNDOR: Perikópák)

A szolgálat UraTalán felolvasáskor fel sem tűnt annyira, de észrevettük-e, milyen döbbenetes a példázat zárszava?!

Hozzászoktunk, hogy úgy tekintsünk Krisztus igaz követőire, mint az Ő szolgáira ― hiszen Pál is így nevezi meg magát: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Kor 4,1) Ilyen megjelölésekre tekintve furcsán cseng most fülünkbe, hogy Krisztus maga tárja úgy Önmagát elénk, mint Aki nekünk szolgál. Hát ez nem képtelenség?!?

Mégsem kell ódzkodnunk az ilyen megfogalmazástól, hiszen Jézus maga is úgy jelölte meg világba jöttének célját, hogy „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45.) „Jézus szívesen használ képtelen képeket példázataiban; olyanokat, melyeket nem találhatott ki és foghatott rá az őskeresztyén gyülekezet. … a hazatérő Úr szolgálni fog az asztalhoz ültetett szolgáknak, olyan irreális képlet, melynek szerzője csakis Jézus lehet.” (id. MAGASSY SÁNDOR: Perikópák)

A példázat eme pontján kisugárzik az, hogy Jézus nem általában beszél visszatérő Úrról ― hiszen akkor ilyen felszolgálásról szó sem lehetne ―, hanem kizárólag Önmagáról szól, Aki mindenható Úrként sem tartja rangján alulinak, hogy asztalához ültessen minket és felszolgáljon nekünk a mennyei lakomán, az üdvösség asztalánál. „A szerepeknek ez a megfordulása lényeges, és aláhúzza Isten abszolút ingyenes kegyelmét.” (Jeromos Bibliakommentár)

De nem mindenkinek ígér ilyesmit! Csak a virrasztóknak!Éjjel: szokás szerint alszunk. Lehet-e boldognak nevezni a szolgát, akinek ébren

kell maradnia? Igen! Mert a hazatérő szolgál nekik! Ez ugyan elképzelhetetlen, reménységünk mégis ez Jézussal kapcsolatban — ahogyan a tanítványok lábával tette, amikor megmosta… A java még hátra van! A visszatérő Úr fog szolgálni! (Bénye, 1997. december 31., Óév)

Az Úr érkezésének várakozásában álló szolgák valóban boldogok lehetnek ― nemcsak az idei évet elhagyva és belépve az újba lehet boldog esztendejük, hanem mindenekelőtt a mennyben ígér boldogságot Urunk a hű szolgáknak. Legyünk hát felövezett derekúak és égő lámpásunkra vigyázók ― ma éjjel is, és életünk minden napján! Mert hát végül is „Mikor jön Jézus? Erre nem az a jó felelet, hogy „ezt nem lehet tudni”, hanem az, hogy „dolgaim végzése közben jön”. Ezért minden dolgom közben Őreá kell figyelni.” (id. MAGASSY SÁNDOR: Perikópák)

Boldog új esztendőt szokás kívánni ilyenkor, az év fordulóján. Én mégsem teszem. Nemcsak azért, mert nem az év lehet boldog, csupán Te leszel boldog vagy boldogtalan az évben, hanem leginkább azért, mert sokkal inkább boldog derékfelkötést, boldog lámpagyújtást, boldog virrasztást, azaz boldog készenlétet kívánok ― és végül boldog felszolgálást az Úrtól!

αμην Ámen אמן

Imádkozzunk!Visszatérő Urunk! Áldunk, hogy ilyenkor év végén számadásra késztetsz és arra ösztönzöl, hogy a boltokhoz hasonlóan leltárt készítsünk életünkről, tetteinkről, hitünk lelki készleteiről. Segíts, hogy éberek maradjunk, míg el nem jön az utolsó pillanat, hogy virrasztva találjon érkezésed, és részesülhessünk mennyei szolgálatodból, részünk lehessen az üdvösségben! (Bénye, 1997. december 31., Óév)

αμην Ámen אמן

Kommentárok:2

2 A színes jelölések értelme: piros: az általam fontosabbnak tartott gondolatok; kék: a számomra kétséges, de legalábbis bizonytalan, megalapozatlannak tűnő gondolat; zöld: az általam egyértelműen tévesnek tartott gondolat; bíbor: átmeneti eset a piros és kék között, ha a kétségesség csak részleges vagy feltételes; (világos) türkiz: átmenet a kék és zöld között,

[Senki ne csodálkozzon, ha idő szűke miatt nem sikerül minden anyagot feldolgoznom. A fellelhető magokat elvetem {a könyveket beszkennelem}, rábocsátom a korai és kései eső {szöveg-felismertetés és korrektúrázása} áldását is, de előfordulhat, hogy a kapálásra, gyomlálásra, permetezésre {átnézésre, javításra, szín-kiemelésre} már nem marad idő. Ez esetben az ilyen rész konkollyal együtt nő {‘fésületlenül’ olvasható}. A jobb minőségű és héber/görög karaktereket nem tartalmazó szövegek még így is jól olvashatók, így aki akar, csemegézhet belőle is, csak el ne rontsa a gyomrát az éretlen fügével! ; -) ― Annak érdekében, hogy könnyen felismerhetők legyenek a gyomos területek, az ilyen részek bekezdéseinek sárga háttérszínt adok. (Azért, mert nem biztos, hogy lineárisan dolgozom fel az anyagokat, és ha valakinek úgy tetszik, így könnyen kiválaszthatja csak a megművelt területeket is…)]

(Káldi Biblia jegyzetei. BibliaTéka CD-ROM. Arcanum Digitéka Kft.):

Lk 12,35Legyetek Uratok elfogadására (36. v.) mindenkor készek és éberek (Máté 24,42. s

követk.). Az Úr itt a keletiek szokására czéloz, melynélfogva bő ruhájokat munkánál és útrakeléskor felövezték, hogy az akadályukra ne legyen. A szolgálat azon kötelességi kör, mely mindenkinek kimutattatik; az éberség ama folytonos készségre vonatkozik, melylyel az Urat a halálórán vagy itéletkor kell fogadni.

Lk 12,36ünnepélyes menetben a menyasszonynyal együtt. A menyekzői szertartásokról lásd Máté

25,1. s követk.

Lk 12,36Máté 25. r. az éber szűzekről szól, s azok alatt különösen a tökéletesek értetnek, kik

magokat kiválólag és teljesen az Istennek szentelik; itt szolgák használtatnak a példabeszédben, s ezek által különösen ama tanítványok jelöltetnek, kik tevékeny munkásságra vannak hivatva.

Lk 12,37hogy nekik szolgálhasson. Lásd a 19-ik jegyz.

Lk 12,37Vendégségeknél a ház ura körűljárta a vendégeket, hogy lássa, nincs-e valamiben

hiányuk, mit ha észrevett, maga szolgált a vendégeknek. A mennyei vendégségnél az Úr maga fog felszolgálni hív szolgáinak, azaz, önmagát fogja nekik adni, s ezek el fognak árasztatni az ő teljességétől, mint a zsoltáros mondja (35,9.), itattatni az ő gyönyörűségének patakjából, és eltelni az ő házának bőségéből.

Lk 12,38Vesd össze: Máté 24,43. s követk.

(Jubileumi kommentár. BibliaTéka CD-ROM. Arcanum Digitéka Kft.):

„Luk. 12,35–48. Éberség és hűség a várakozásban (Mt 24:43–51).Egyre inkább a jövőre irányítja Jézus övéi figyelmét, így kerül középpontba

visszajövetelének és a reá való várakozásnak a kérdése. A két első kép az állandó készenlét parancsát adja eléjük. Ha a keleti ember munkára, harcra vagy útra készült, hosszú felsőruháját övvel rövidebbre fogta, hogy akadálytalanul mozoghasson. Ha éjjel is készenlétben kellett állnia, lámpását égve tartotta, hogy ne akkor kelljen még gyújtogatnia, amikor sürgősen

ha a kétségesség igen erős, netán a téves gondolat határát súrolja (előfordulhat nagy néha, hogy egy kék típusú jelölést a kontextus értelmében tartok kifogásolhatónak-kérdésesnek, és ilyenkor ‘belső megjegyzésként’ a világos bíbor jelzi mintegy azt a kontextust, amely helyére teheti a kérdést); ha esetleg valamit kiemelésre érdemesnek, de azért mégse annyira fontosnak tartok, akkor még előfordulhat a narancs használata is a piros helyett (mintegy kiegészítőként, érdekességként), valamint bevezettem a vöröset is arra, hogy aki csak a lényegesebb piros kiemelést szeretné olvasni, az ezeket átugorhassa (aki viszont több időt is tud az átolvasásra szánni, annak talán hasznos ez a jelölés is); végül szürke: a számomra homályos részek, amelyeknél nem világos, mire is gondol a szerző. (Itt örömmel veszem, ha valaki legalább utólag meg tudja magyarázni, mit is jelenthetnek a leírtak, mire is gondolhatott az író!)

szükség lehet rá. — A menyegző képe, amelyen egyre inkább átüt maga a valóság, világosan a parousia-ra utal: erre kell szüntelenül készen állnia Krisztus követői seregének. Mert az ő visszajövetele kiszámíthatatlan: ezt a tulajdonságát fejti ki két újabb kép, amelyek rendkívüliségükkel hívják fel magukra figyelmünket, mint Jézus példázatai igen gyakran. Az első az urára hűségesen és szüntelenül várakozó szolga példázata: itt említett jutalma a hétköznapi életben elképzelhetetlen, itt a valóság maga tetszik át a kép anyagán. Hasonlóan a tolvajról szóló példázatban is: nincsen olyan tolvaj, aki előre jelezné betörése időpontját. De a mondanivaló éppen így válik súlyossá, mert éppen ennyire elképzelhetetlen az is, hogy bárki, akár maga Jézus is bejelenthetné: mikor jön vissza az idők végén mennyei dicsőségében a földre. — {

} Péter kérdése vezeti be az utolsó példázatot: Jézus nem mondja ki, de a képpel érthetővé teszi, hogy ami az előzőkben mindenkinek szólt, azt most különös hangsúllyal az apostolokra, és ezzel együtt minden idők egyházi vezetőire alkalmazva ismétli meg. Ismét rabszolgáról beszél, de ennek kiemelt munkaköre van a háztartásban: ő gondoskodik a ház valamennyi rabszolgájának eltartásáról (doulos — oikonomos). A hű szolga most jutalmul a gazda egész vagyona fölött rendelkező teljhatalmú tiszttartóvá válik. A példázat folytatása arról szól, hogy az ilyen „gondnoki” beosztással vissza is lehet élni, és az ítélet, amely az ilyen magatartást követi, megsemmisítő. Krisztus egyháza vezetőinek szól az intelem: a rájuk bízott szolgálatot, az ezzel járó lehetőségeket és befolyást a gondoskodásukra bízottak javára használják-e fel vagy önző érdekeik, emberi szenvedélyeik és alantas hajlamaik érvényesítésére. A vezetők ítélete mindig súlyosabb, a vétek büntetése nem marad el, legfeljebb mérséklődik annak esetében, aki nem tudatosan és kiszámítottan, hanem belátás hiányában követte el.

(Szegedi Bibliakommentár ― Újszövetség. Korda-Bencés [A Collegeville-i biblia kommentár eredeti szövege magyar fordításban. Sorozatszerkesztő: BENYIK GYÖRGY; Web-változatot készítette: KÜSMŐDI ATTILA.] http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/szbibkom):

12,35–48 A Mester visszatérését várva.Isten országa, a tolvaj és a kincs említése arra készteti Lukácsot, hogy elmondja Jézus

néhány mondását az Emberfia eljöveteléről, ami a világ végekor (parúzia), és az utolsó ítéletkor fog bekövetkezni. A hit próbájának központi eleme az Úr visszatérésére való állandó készenlét. Jézus többféleképpen hangsúlyozza, hogy a visszatérés ideje meglepetés lesz (17,20; Mk 13,33). Jézus eljövetelét a menyegzőről visszatérő Úr érkezéséhez hasonlítja, amikor az eljövetel biztos, de az időpont nem, és a tolvaj eljöveteléhez, amikor még az eljövetel sem biztos. Ezeket a mondásokat Lukács az eljövetel késését átélő ősegyház helyzetének megfelelően alakította át, különös tekintettel a közösség vezetőire vonatkozó utasításokra (41–48. vers). De a beszéd alapját Jézus hiteles mondásai alkotják; például, egy tanítvány sem hasonlította volna össze az Emberfiát egy tolvajjal (39–40. vers).

Az öv felkötése az Egyiptomból való kivonulásra történő előkészületeket idézi (Kiv 12,11). A zsidó népnek azonnal készen kellett állniuk az indulásra, amikor az Úr hívja őket. Jézus tanítványainak is készen kell állniuk, hogy a Mesternek “rögtön ajtót nyissanak”. {

} A Péter kérdésére (41. vers) adott válasz a beszélgetést különösen a keresztény vezetők felé tereli. Megbízatásuk gondos teljesítésének említése előrevetíti a minákról szóló példabeszédet (19,11.27). A rész befejező versében a kötelezettségek és adományok szétosztásáról szóló mondás nyilvánvalóan vonatkozik a hatalmon lévőkre, de tágabb értelemben mindazoknak szól, akik lelki vagy földi javakban részesültek.

(id. MAGASSY SÁNDOR: Perikópák. Magánkiadás):

{Közzétéve id. MAGASSY SÁNDORNÉ hozzájárulásával.A szerzői jog tulajdonosainak közleménye:

„A közölt anyag szerzői joga id. Magassy Sándor örököseinek tulajdona.A szöveg szabadon felhasználható igehirdetési előkészületekhez.

Publikációkban csak a forrás megjelölésével idézhető.Tilos az anyag másolása, sokszorosítása, továbbadása.”}

ÓÉV ESTE(Szilveszter)

ÉLETEM IDEJE ISTEN KEZÉBEN VAN

MÚLIK A KEGYELEM IDEJE

Lk 12,35-40A kiszámíthatatlan végóra

A perikóparendekből hiányzik ez a nap; még úgy sem említik, mint a „Circumcisio” (Jézus „névadása”, illetve Újév napja) előestéjét, vigíliáját. JL sem említi művében, hogy kik és mikor állapították meg az Óegyházi rend e napra szolgáló evangéliumát és epistoláját. „Tulajdonképpen nem ünnep… Mégis, mint a polgári év végének, nagy a jelentősége. Az egyház felelőssége, hogy jól felhasználja ezt az alkalmat és a karácsonyi evangélium fényével vessen világosságot a mulandóság útjára, és Isten üdvözítő kegyelmének Krisztusban lett megjelenését hangsúlyozva, Benne az Örökkévalót, a Változatlant megmutatva hálaadásra és bűnbánatra hívjon” (Jánossy L.: Az egyházi év útmutatása, LP 43/587.). A kissé bonyolult fogalmazás ellenére megállapítható, hogy Szilveszter estéje ellentmondásos ünnep: egyrészt világi jellege van és tartalmában a vidám évbúcsúztatók sorába tartozik, másrészt „egyházi ünneppé” válva igen gyakran a komor elszámoltatás üzenetét szólaltatja meg. Az evangélium ― melynek kiválasztási körülményeit nem ismerem ― inkább „ádventi”, semmint „karácsonyi” jellegű, mivel benne a paruzia kiszámíthatatlansága fejeződik ki.

+

(1) Textusunkról a PK-kommentár (vö. Prőhle K.: Lukács evangéliuma, 215-216.) lényegében csak azt mondja, hogy Jézus kortársai számára a bekövetkező végítélet kiszámíthatósága volt a fontos, ezért kérdezgették mindegyre, hogy mikor jön el a Messiás országlása. Ugyanez a gond szorongatta az őskeresztyénséget is, mivel Jézus szavait úgy értették, hogy „hamar itt lesz a Messiás visszatérésének ideje”. Lukács közléséből azonban kiderül, hogy Jézus kijelentésének egészen más az értelme: az Úr visszatérése kiszámíthatatlan, s ezért az cselekszik helyesen, aki várja Őt és egész életét a „készenléti állapot” határozza meg. Kérdés, hogy nem az őskeresztyénség adja-e Jézus szájába ezeket a szavakat ― veti fel a problémát PK. Válasza helyes és meggyőző. Jézus szívesen használ képtelen képeket példázataiban; olyanokat, melyeket nem találhatott ki és foghatott rá az őskeresztyén gyülekezet. Kontextusunkban az a mozzanat, mely szerint a hazatérő Úr szolgálni fog az asztalhoz ültetett szolgáknak, olyan irreális képlet, melynek szerzője csakis Jézus lehet. PK fejtegetéséből mindenekelőtt azt lehet hasznosítanunk, hogy a szilveszteri kavargásban, a legváltozatosabb érzések és hangulatok sodrásában maga Jézus szólít meg különös igéjével. Mondanivalója egyszerű és könnyen érthető. Különössége abban van, hogy amit mond, merő képtelenségnek látszik. Ezzel a nehézséggel kell megküzdenünk.

(2) Jézus intő szavainak négyes tagolódása van: (a) a végső idő biztos bekövetkezését hirdeti, ami a maga korában nem volt különös hír, ma azonban ― az immanens eszkatológia, vagyis a végső boldog időknek e világban való megjelenése tanításának időszakában ― fontossá válik ez a szempont; (b) a kiszámíthatatlanságra figyelmeztet; (c) s ezzel szoros összefüggésben az állandó várakozás, a „készenléti állapot” lelki felöltözésére, életünkbe beépítésére késztet; és végül (d) ez a készenlét boldogsággal ajándékoz meg. Az utolsó pontban jelenik meg a példázat irreális mozzanata: aligha képzelhető el ugyanis, hogy az Úr szolgáljon a szolgáknak. Jézus ezzel a kirívóan képtelen kitétellel ad rendkívüli nyomatékot annak, hogy a várakozásnak van értelme. Nem csupán azért, mert így a meglepetések elkerülhetőek, hanem azért, mert a boldog reménység erősít meg és tesz valóban hűségessé. A szeretet nagyobb erő, mint a félelem.

+

„HOGYHA JÖN A VÉGÓRA, MELLÉNK ÁLLJON,

HAZATÉRÉSRE KÉSZEN TALÁLJON!”

(ÉK 232,1)

Témánk tulajdonképpen egy csodálatosan szép pünkösdi Luther-énekből vett idézet, melyben a hívő a Szentlélek Úristenhez szóló imádság keretében könyörög azért, hogy az elkövetkező végóra ne találjon

felkészületlenül és magányosan. Igénk pedig a szilveszteri kavargásban és hangzavarban Jézus szavát hozza közel, mellyel mellénk lép és kegyelmesen megszólít. E kettő együttesen formálja az igehirdetés mondanivalóját.

1. Végóránk biztosan eljön!

(a) Az ismétlődő, s naptári rendbe szorított szilveszterek már önmagukban véve is zsongító hatásúak: azt a tévhitet erősítik bennünk, hogy ez az ismétlődés ― ha nem is végtelen persze! ― de azért eltart még egy darabig. Első mondanivalója az Jézusnak hozzánk, hogy a végóra valamilyen formában és valamikor biztosan elérkezik hozzánk.

(b) Itt lehet elmondanunk az esztendő kiemelkedő jelentőségű eseményeit, illetve azokat a gondolatokat, melyek az esztendő veszteségeihez tartoznak.

2. Nem lehet kiszámítani végóránk érkezését!

(a) A végóra váratlansága félelmetes. Jézus nyomatékkal ismétli: az Ő visszajövetele nem számítható ki. Mindig volt törekvés arra, hogy valamiképpen bebiztosítsa magát az ember a hirtelen és végleges változásokkal szemben; ez azonban sohasem sikerült.

(b) Az elfutó esztendők ― alighanem kivétel nélkül ― szolgáltatnak még kis gyülekezetekben is olyan példákat, melyek a kiszámíthatatlanság mellett a váratlanság, a fel nem készülés tragikumával szembesítenek. Igénk ezen a ponton válik egészen személyessé és szorongatóvá.

(c) Szükségessé válhat a prédikációban külön kitérni a váratlanság és a kiszámíthatatlanság közötti különbségre. Nem az ― adott esetben ― a baj, hogy nem vagyunk elég éberek, hanem az, hogy azt gondoljuk: a végső óra eljöttét előre meg lehet ismerni. Tulajdonképpen hasonló ez a nyomorúságunk azzal a téveszmével, mely az ú.n. „asztrológiával”, horoszkópok gyártásával véli elérni a biztos jövőbe tekintést.

3. Egyetlen megoldásunk a „deréköv” és az „égő lámpa”!

(a) Jézus megszólító igéje a talán dús szilveszteri programba hasít bele és kínál kiutat az útvesztőből. Két régies képpel él: a deréköv arra való, hogy a ruhát felkötve munkába és harcba tudjunk lépni. Nem elég ugyanis tudomásul venni azt, amit Jézus mond. Szava nyomán el is kell indulni és ki kell lépni az élet küzdőterére. Nem egyszerűen azért, mert nélküle hoppon maradunk, hanem azért, mert a végső napra csak így lehet felkészülnünk.

(b) A „készenléti állapotban éléshez” egy példa: A II. világháborúban ― amikor Sopron is az amerikai támadások fókuszába került ― néhány „készenléti táskát, bőröndöt csomagolt össze Édesanyánk, melyeket aztán a légiriadók alkalmával mindig levittünk az óvóhelyre. Jó hasznát láttuk ennek 1944. december 6-án, amikor az első nagy bombatámadás során a LIDO (Liceumi Diákotthon) közvetlen közelébe esett 11 bomba és 3 légiakna ― (egyenként 2,5 mázsás volt mindegyik!) ― következtében hajléktalanokká váltunk, a legszükségesebb holminkat meg tudtuk őrizni és magunkkal tudtuk vinni későbbi ideiglenes otthonunkba.

(c) Bizonyos, hogy jó templomban zárni az óévet. Biztosan jó, ha bűnbánattal és reménységgel állunk meg Isten színe előtt. Biztosan jó, ha emlékezésünk, örömünk és gyászunk Isten igéjének fényébe kerül. Bizonyos, hogy ige és imádság együttesen helyes számvetéshez juttat és megajándékoz az előretekintés biztonságával.

4. Az állhatatos reménység boldog meglepetésben teljesedik ki!

(a) Bár Jézus előre bejelenti, mégis meglepetés éri a hívő embert ama végső napon, mivel „a szolgáinak szolgáló ÚR” képe egy a mi világunkban teljesen kizárt helyzetet vetít elénk. A kép azonban éppen ebben a különösségében válik beszédessé: arról tanúskodik, hogy a szolgák nem azért boldogok, mert a számvetéskor megállták helyüket, hanem azért, mert elképzelhetetlenül gazdag ajándékot kaptak.

(b) Az általában dúsan terített szilveszteri asztal kulináris örömeit felülmúlja a mennyei lakoma terített asztala, melyet reménységünk fogódzójának szán a velünk szóba ereszkedő ÚR. Valami olyan szép van hátra még, amiért érdemes e földön vállalni nehézségeket, érdemes küzdeni a győzelemért, és érdemes átrendezni életünk értékrendjét. S mindez nem csupán a végső időkre tekintettel szükséges,

hanem a remélt új esztendő szempontjából sem lényegtelen. Ámen.

+

A LP 29/409 (Horváth Sándor, Csabdi) alapigéje a 12,35-38, és a kissé különös „APOSTOLI INTÉS TANÉV ELEJÉN” címmel látja el prédikációját. A tanévkezdést, iskolai munkát, tanítást és tanulást, esetleg hitoktatást és konfirmációt meg sem említi a továbbiakban. Általánosságban szól (1) a keresztyén ember jóra törekvésének fontosságáról, valamint (2) az elszámoltatásra tekintő vigyázásról. Így juthatunk el a boldog véghez.

A 31/322 (Szabó István, Kemenesmagasi) alapigéje a 12,33-40, és a Szentháromság utáni 14. vasárnapra szól. Bizonyára szabadon választott textus lehet, mivel egyik rendelkezésemre álló perikóparendben sem akadtam nyomára. Témája ― „MENNYEI KINCSEKRE TEGYÜK FEL BOLDOGSÁGUNKAT” ― sem ad magyarázatot a textusválasztásra. Hosszadalmasan ecseteli a földi kincsek utáni vágyakozás veszedelmes voltát, majd rátér a mennyei kincsek körvonalazására. Fárasztóan részletező, voltaképpen kitérőket jelentő elbeszélések felhasználásával az alábbi főgondolatokat tárja a hallgatók elé:(1) Világi javainkat tekintsük eszközöknek, s ne azokban való bővölködést tekintsük életünk céljának; (2) Szívünket adjuk Jézusnak, vagyis azt, amit a világ is kér tőlünk, Jézussal osszuk meg.

A 41/601 (Egyed Aladár, Szeged) alapigéje a 12,35-43, és az egyházi év utolsó vasárnapjára ― akkor a Szentháromság utáni 24. vasárnapra ― dolgozza fel a LP olvasói számára. Mondanivalóját ― melynek a „VÁRAKOZÓ ÉLET” címet adja ― azzal kezdi, hogy szól a széles körű emberi várakozásokról. A várakozás Isten nevelő iskolája, mert engedelmességre késztet. Ugyanakkor kegyelmi idő is, amit okosan kell felhasználnunk. Három kérdése van: (1) Kit várjunk? Jézust, akinek visszajövetele azonban előttünk ismeretlen időpontban történik majd meg. (2) Hogyan várjuk az Urat? Aktív módon (felövezett derék, meggyújtott lámpa). (3) Hogyan jön el az Úr? Váratlanul, mint a tolvaj, illetve néha zörgetve is és arra várva, hogy megnyissuk előtte szívünk ajtaját. ― Meditációját ezzel a személyes kérdéssel zárja: „Ha az Úr most vonna ítéletre, mit mondana nekem: Máté 25,21 vagy Máté 25,30?”

A 48/408 (Pécsi munkaközösség ― tagjai: Geyer Zoltán, Káldy Zoltán, Szabó Gyula; vezette és a kéziratot összeállította: Dr. Nagy Gyula) ugyancsak az egyházi év utolsó, ekkor a Szentháromság utáni 26. vasárnapra készíti el meditációját a 12,35-43 alapján. Igemagyarázatának érdekessége, hogy a tolvaj érkezését nem „váratlanságként”, hanem „alkalmatlankodásként” értelmezi; ez az újítása azonban nem meggyőző. A mai mondanivalót az alábbi pontokba foglalja: (1) Korunk paruziátlan keresztyénsége hallja ezt az igét, s ez ítéletet jelent számára. (2) De ítéletet jelent az ige a rajongó paruziavárók számára is. (3) A helyes várakozást az jelenti, ha egész életünk Krisztus visszajövetelének tudatában rendeződik be. (4) Krisztus visszajövetelének van dialektikája: egyszerre a legidőszerűbb és a legidőszerűtlenebb. (5) Az ítéletben való megtartatásunk alapja nem a mi cselekedeteinkben, hanem az Ő szolgálatában adatik meg számunkra.

Az 53/178 (Szerkesztőség) alapigéje a 12,31-37, és Pünkösd 2. ünnepének evangéliumaként van kijelölve. Címe: „A LÉLEK GYÜMÖLCSE” . Vázlatpontjai érdekesek, de nem a textust fejtik ki: (1) A Lélek az embert Isten országának elszánt keresőjévé teszi; (2) A Lélek eljuttat a félelem nélküli életre; (3) A Lélek közösségbe állít; (4) A Lélek érzékennyé tesz a más bajai iránt; (5) A Lélek állandó készültségben tart.

A 61/246 (Sárkány Tibor) alapigéje a 12,31-37, az alkalom pedig ismét Pünkösd 2. ünnepe. Igen részletes igemagyarázata nagyrészt textusunkon kívül eső kérdéseket tárgyal, s nem tartalmaz új elemeket. Meditációjának témája: „SZÜKSÉGÜNK VAN SZENTLÉLEKRE!” (1) Mert Ő segít minket Isten országának szüntelen keresésében; (2) Mert Ő vezeti a „kicsiny nyájat” Pásztora megismerésében; (3) Mert Ő nyitja meg szemünket, kezünket, szívünket az emberek felé; (4) Mert Ő tisztítja meg szívünket a bálványoktól; (5) Mert Ő késztet bennünket visszajövő Urunk éber várására.

A 64/681 (Várady Lajos) meditációja az első abban a sorban, melyet Agendánk kijelöl Óegyházi evangéliumként Óév estéjére. VL érdekes megoldást alkalmaz: néhány igehirdető, illetve exegéta gondolatait közli csupán, saját mondanivalója, vázlata, témája nincs. Rengstorf felhívja a figyelmet arra, hogy igénk nem „valaminek”, hanem „Valakinek” az eljöveteléről szól. Luther azt hangsúlyozza, hogy az ember mindig valamilyen földi dolgon csüng szívével, s ezért bálványimádó. Arra kell törekednie, hogy

várakozása Isten, és Krisztusa felé irányuljon. Hauck azt hangsúlyozza, hogy a vigyázás hűséget jelent. Talán a legérdekesebb Grundmann nézete, mely szerint ez szakasz az 5,13-21 folytatása. Ott a halál által meglepett gazdagról van szó, itt a tanítványokat uruk lepi meg.

A 73/397 (Garami Lajos) az átlagosnál jobb előkészületét arra a tételre építi fel, mely szerint „ISTENÜNK AZ ÉV UTOLSÓ NAPJÁN A VILÁG UTOLSÓ NAPJÁRA EMLÉKEZTET MINKET”. (1) Igénk feltárja előttünk krisztushitünk legboldogabb részletét, mely Urunk visszajövetelének várásában nyilvánul meg; (2) Urunk helyes várása csak a szolgálat életformájába való beleállás lehet; (3) A visszavárás azt is jelenti, hogy az elszámoltatásra fel kell készülnünk.

A 73/699 (Reuss András) textusértése korrekt, de nem tartalmaz új elemeket. Jó a témája és dispozíciója. Téma: „HOGYAN ÉLJÜNK AZ ELMÚLÓ IDŐBEN?” Dispozíció: (1) Helyes időtöltéssel; (2) Józan számadással; (3) Reményteli várakozással. ― A feldolgozásban megszólal az evangélium (3), szembesülünk bűneinkkel (2) és számba vesszük teljesítményeinket, feladatainkat (1). RA megjegyzi, hogy az igeszakasz etikai mondanivalója általánosságban marad, az igehirdető azonban megteheti, hogy konkretizál.

A 81/697 (Bárány Gyula) meditációjának az „ÖRVENDEZŐ VÁRAKOZÁS” címet adja. Feldolgozásának lényegében nincs új eleme: (1) Mit vár a tanítvány, a keresztyén ember általában is és óév este is? Előre tekintünk a végső órára, és visszatekintünk az esztendő jó és rossz eseményeire. Kiemelten kerül szóba a halállal való találkozás. (2) Hogyan várja Urát a Jézus Krisztus visszajövetelére készülő tanítvány, illetve keresztyén ember? Éberen, hűséggel, szorgos munkálkodással.

A 85/734 (Széll Bulcsú) az „ALHATUNK-E NYUGODTAN, VAGY VAN MÉG FELADATUNK?” kérdésben összegezi az ige szilveszteri mondanivalóját. A számvetés fontosságát hangsúlyozza. Prédikációjának hitébresztő jellege határozza meg a részleteket is: (1) Mitől kell megszabadulnod, hogy várhasd az Urat? Az evilági célok hajszolásától. A földi javak csak eszközök az Úr kezében, s adományaként a keresztyén ember életében is. (2) Hogyan várhatod helyesen az Urat? Úgy, ha állandó készenlétben élsz és várod az Ő vezetését. (3) Mikor kell ajtót nyitni az Úr előtt? Akkor, amikor zörget. Mégpedig azonnal. (4) Felül lehet-e bírálni az Úr útjait? A szolgáló Jézus cselekedete nem érthető, de el kell fogadni. (5) Mikor jön Jézus? Erre nem az a jó felelet, hogy „ezt nem lehet tudni”, hanem az, hogy „dolgaim végzése közben jön”. Ezért minden dolgom közben Őreá kell figyelni. (6) Mi kell a visszatérő Jézusnak? Előtte nem egyes cselekedetekkel kell elszámolni, hanem az egész élettel, ezzel az elmúló esztendővel is. Az a boldog szolga, aki kegyelmet talál Őelőtte. ― A feldolgozás érdekessége, hogy tulajdonképpen versről versre haladva, homliliaként szólaltatja meg a textust, illetve a 12,34-40 szakaszt, ugyanakkor témás igehirdetéssé válik a meditáció a kérdésfeltevés logikájára tekintettel.

A 89/647 (Bencze Imre) meditációjának talán ezt a címet lehetne adni: AZ ÉV MEGY ― AZ ÚR JÖN! Szavaival (1) vigyázásra int, (2) számadásra hív évünk, életünk dolgait illetően, és (3) megajándékoz kegyelmével. Szolgál az Övéinek, mint karácsonyi gyermek és mint golgotai áldozat. Így közelít most is hozzánk, így fogad most is közösségébe. „A visszatérő Úrral való közösség ― írja BI ― meg nem érdemelt ajándék. Így nézz vissza az elmúlt évre: meg nem érdemelt ajándék volt ez is. Benne is Jézus szolgált neked! Boldog, szép esztendőt kívánsz most magadnak és másoknak. De nem az esztendő ― te leszel boldog, mert a készen lévő szolgáknak Urunk szolgál örömest. Így hát az új évben is Jézust várjad!”

(A Biblia ismerete kommentársorozat. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány):

d. Intés a vigyázásra (12:35-48)(Mt 24: 45-51)

Ebben a szakaszban Jézus két példázatot mondott el (35-40. v. és 42-48. v.), amiket Péter kérdése kapcsolt össze (41. v.). A második példázat kibővíti és megmagyarázza az elsőt.

12:35-40. Jézus azt tanította, hogy a tanítványok legyenek készen, mert az Emberfia akkor jön el, amikor nem gondolják. A példázat bemutat egy olyan helyzetet, amikor sok szolga

várja ura visszatérését a menyegzőről. Fontos volt, hogy állandóan éberek legyenek, hogy az úr bármikor bejöhessen a házba, amikor hazaérkezik. Ha virrasztanak (37. v.) és vigyáznak, akkor uruk felszolgál nekik. A második őrváltás ideje este 9-től éjfélig tartott, a harmadik őrváltásé pedig éjféltől hajnali háromig. A tolvajról szóló megjegyzés (39. v.) lényege ugyanaz — a tanítványoknak „készen” kell lenniük, mert váratlanul „jön az Emberfia”.

12:41. Péter kérdése köti össze a két példázatot. Péter tudni akarta, meddig terjed az első példázat jelentése. Csak a tanítványoknak szól, vagy mindenkinek?

12:42-48. Jézus nem válaszol közvetlenül Péter kérdésére. Helyette ezek az igeversek arra utalnak’ hogy elsősorban a nemzet akkori vezetőiről beszél. Az lett volna a vallási vezetők feladata, hogy irányítsák a népet, míg Isten el nem hozza az ő országát. De kudarcot vallottak ebben a feladatban; nem várták az Isten országa jövetelét. A kiszabott büntetésből következően (46-47. v.) nem lehet, hogy Jézus azokról a hívőkről beszélt, akik nem várják őt. Úgy tűnik, hogy a nemzet vezetőire utal, akik jelen lesznek az Emberfia eljövetelekor. A hűtlenekre (47. v.) szigorúbb ítélet vár, mint azokra, akik bár gonoszak, de nem ismerték uruk akaratát (48a. v.). A hitetleneknek, akik sokat ismernek az Isten kijelentéséből, választ kell adniuk, hogy miért nem fogadták el ezt a kijelentést.

(WILLIAM MACDONALD: Ó/Újszövetségi kommentár. Evangéliumi Kiadó):

D) Példázat az éber szolgáról (12,35-40)

12,35 A tanítványoknak nemcsak bízniuk kellett az Úrban szükségeiket illetően; hanem az Úr második eljövetelének folyamatos várásában kellett élniük. Legyenek derekaik felövezve és lámpásaik meggyújtva. A keleti országokban övet viseltek a derékon, hogy feltartsa a hosszú, leomló öltözéket, ha valakinek gyorsan kellett járnia vagy futnia. A felövezett derék valamilyen küldetésre céloz, amelyet végre kell hajtani, az égő lámpa pedig a fenntartandó bizonyságtételt jelképezi.

12,36 A tanítványoknak pillanatról pillanatra az Úr visszatértének a várásában kellett élniük, mintha olyan ember lenne, aki menyegzőről jön meg. Kelly így magyarázza:

Menteseknek kellett lenniük minden földi akadálytól, hogy abban a pillanatban, amikor az Úr a példázatnak megfelelően kopogtat, azonnal ajtót nyithassanak neki, figyelmetlenség vagy készülődés nélkül. Szívük Urukra vár; szeretik, várják Őt, kopogtat, és azonnal ajtót nyitnak neki.3

A menyegzőről megjövő ember történetének részleteit nem szükséges erőltetetten, a prófétai jövővel kapcsolatosan magyarázni. Nem kívánjuk azonosítani itt a menyegzőt a Bárány menyegzői vacsorájával, vagy az ember visszatérését az elragadtatással. Az Úr története arra szolgált, hogy egy egyszerű igazságot megtanítson, ez pedig az, hogy várnunk kell a visszatérését. A történetnek nem volt célja meghatározni az eljövetelekor esedékes események sorrendjét.

12,37 Amikor az ember megjön a menyegzőről, szolgái már türelmetlenül várják, készen arra, hogy parancsát teljesítsék. Neki annyira tetszik ezek várakozó magatartása, hogy megcserélik a szerepeket. Felövezi magát szolgai köténnyel, asztalhoz ülteti őket, és felszolgál nekik az étkezésnél. Ez rendkívül megindító elgondolás, hogy Ő, aki egyszer már eljött ebbe a világba rabszolgai formában, újra kegyelmesen leereszkedik, hogy ismét szolgáljon népének azok mennyei otthonában. Az istenfélő német bibliakutató, Bengel úgy tekintette a 37. verset, mint Isten Igéjének legnagyobb ígéretét.

12,38 Az éjszakai második őrváltás este kilenc órától éjfélig tartott. A harmadik, éjféltől reggel három óráig. Az nem számít, melyik őrváltásnál jött meg a ház Ura, szolgáinak várniuk kellett rá.

12,39-40 Az Úr változtat a képen, egy olyan háznak a gazdájára utalva, amelybe be akarnak törni egy váratlan pillanatban. A tolvaj jövetele teljesen meglepetésszerű. Ha a ház ura tudná az idejét, nem engedné, hogy házába törjön. A tanulság az, hogy Krisztus eljövetelének időpontja bizonytalan; senki sem tudja a napot vagy órát, amelyben meg fog jelenni. Amikor eljön, azok a hívők, akik a földön gyűjtöttek kincseket, mindent el fognak veszíteni, mert ahogyan valaki mondta: „Egy keresztyén vagy elhagyja gazdagságát, vagy

3 Kelly, Luke, 214. old.

utána megy.” Ha igazán várunk Jézus Krisztus visszajövetelére, el fogjuk adni mindenünket, amink csak van, mert a mennyben gyűjtünk kincseket, ahol a tolvaj nem érheti el.

(ARNO C. GAEBELEIN: Ó/Újszövetségi kommentár. Evangéliumi Kiadó):

12. FEJEZET

1. Óvás a képmutatástól (1-3)2. Bátorítások (4-14)3. Óvás a kapzsiságtól (15-21)4. Óvás az aggodalmaskodástól (22-31)5. A tanítványok vigasza és reménye (32-40)6. A sáfárról szóló példázat (41-48)7. Isten szándéka, és az ebből származó meghasonlás (49-53)8. Az idők jelei (54-57)9. Izráel bukása (58-59)

1-31. versek. A többi evangéliumból hiányzik csaknem az egész tizenkettedik fejezet. Talán a legnagyobb sokaságot látjuk itt, amely valaha összegyűlt, hogy az Urat hallgassa. Először csak tanítványaihoz beszél, és óvja őket a farizeusok kovászától. De a figyelmeztetést mindazoknak szánta, akik hallgatták Őt. Beszél egy eljövendő napról, amikor a rejtett dolgok lelepleződnek. Azután bátorítja barátait: „ne féljetek!”. Milyen sokatmondóak ezek a szavak, ha ilyen ajkakról hangzanak el! A fejezet egész első fele a figyelmeztetésekre és bátorításokra van szánva, azok számára, akik az Ő barátai, és hallgatnak a figyelmeztetésre.

32-48. versek. Az Úr saját visszajöveteléről beszél. A kicsiny nyájat biztosította a királyság felől. Minden más kétséges, bizonytalan, és elmúlik. Ő újra eljön, és visszatérése meghozza a jutalmat barátainak, akik engedelmeskednek Igéjének. Nekik várniuk kell rá. „A menyegzőről” kifejezést helyesebb „a menyegző miatt”-tal fordítani. A menyegző, a lakodalom nem előzi meg az Ő visszatérését, hanem követi azt. „Felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” Ez egy minden képzeletet felülmúló kijelentés. Micsoda kiszolgálás lesz az, amikor az Ő hűséges népe vele lesz! A rómaiak négy őrváltásra osztották az éjszakát. Az Úr a második és a harmadik őrváltásról beszél, de a negyediket nem említi. A Mt 14-ben azonban azt olvassuk, hogy küszködő híveihez a negyedik őrváltáskor érkezett (25. vers).

„Semmit nem mond a negyedikről, egyszerűen azért, hogy a tanítványoknak ettől fogva figyelembe kelljen venniük, hogy semmi esetre sem kell olyan későre várniuk az Ő visszatérését, amennyire csak lehet; éppen úgy, ahogy nem említi az elsőt sem, mert az gyengítené az éber szolgák teljes kiábrázolását. A parúzia (második eljövetel) nem érkezik el olyan hamar, mint ahogyan a türelmetlenség, sem olyan sokára, ahogyan a gondatlanság feltételezi, hanem az éjszaka kellős közepén, amikor nagy a kísértés az elalvásra, ezért tehát még erőteljesebben kell küzdeni. Lehet, hogy még tovább késik, mint ahogy a szolgák gondolják, azonban, tegyük fel, hogy nem következik be még a harmadikig sem, vagy éppen a második éjszakai őrváltáskor fog eljönni, aki állhatatosan és hűségesen kitart az őrhelyén, az semmiképpen nem veszíti el jutalmát” (Van Oostersee).

Biztosítja őket, hogy: „abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok”. {} A sáfárról szóló példázat szorosan kapcsolódik mindehhez. Csak Lukácsnál található meg ez a büntetésre

vonatkozó komoly kijelentés (47-48. versek). A fenyítés összhangban van az Úr akaratának ismeretével. Az, hogy Izráel elutasította Őt, eredményezte a világ számára mindazt, amikről ezek után beszél.

(Jeromos Bibliakommentár. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat):

136 35-48. Ezek a „szolga”-példázatok ekkléziológiai értelmezést kapnak Lukácsnál: a közösség tisztségviselőinek hűségesnek kell lenniük, és nem szabad belső problémákat okozniuk az Egyház számára. Lukács értelmezésének egyik kulcsa az, hogy a gör. dulos „szolga, rabszolga”, amely a 37.43.45.46 és 47. versekben fordul elő, olyasvalakit jelent, aki szolgálatot tesz a keresztény közösségnek (ld. Róm 1,1; 1Kor 7,2; Gal 1,10; vö. Csel 4,9; 16,17). Egy másik kulcs az a tény, hogy az oikonomos, „sáfár” az evangéliumok közül csak

Lukácsnál fordul elő (12,42; ld. 16,1.3.8) és olyasvalakit jelent, aki szolgálatot tesz a keresztény közösségnek (1Kor 4,1-2; Tit 1,7; 1Pét 4,10). 37. felszolgál nekik: A szerepeknek ez a megfordulása lényeges, és aláhúzza Isten abszolút ingyenes kegyelmét. Az a szolga, aki hűséges a beteljesedésnek a parúzia előtti időszakában, részt vesz majd az eszkatologikus lakomán. Ezzel szemben a 17,7-10 a szolga felelősségét hangsúlyozza. Ld. még, hogyan ábrázolja Lukács Jézust, mint szolgát a 22,4-27-ben és mint szenvedő Szolgát a 23,6-25-ben. {

} 41. Péter: ő a szószóló, amikor az Egyház tisztségviselői kerülnek szóba (→ 70). 42. élelmüket: Valószínűleg többről van itt szó, mint pusztán ennivalóról. Talán a közös étkezésekre történik utalás? Vagy az eucharisztiára? 45. enni, inni és részegeskedni: A 19. vers visszhangja szólal meg: a gyülekezeti tisztségviselő átvette a „bolond” néhány jellemvonását. 47-49. Kemény a büntetése a hűtlen és hanyag egyházi tisztségviselőnek.

(Biblia — Magyarázó jegyzetekkel. Magyar Bibliatársulat, Kálvin Kiadó):

A tanítványnak állandóan készen kell lennie az Isten uralmának kezdetére, és erre a napra „könnyű batyuval” kell várakoznia (felövezve; vö. 2Móz 12,11 és a 2Kir 9,1 magyarázatával). ― Isten országának végső eljövetele magával hozza Jézus végső kinyilatkoztatását önmagáról, mint →Úrról. A tanítványok helyzetét összehasonlítva látjuk itt azokkal a szolgákéval, akik uruk visszatértét várják egy esti ünnepi lakomáról (menyegző, a 14,8-ban lakodalom, a Mk 13,34-36-ban hasonló helyzetről olvasunk). A harmadik őrváltás (→éjjeli őrségváltás) a legutolsó (vö. 2Móz 14,24; a római számolás alapján ez már a negyedik: Mk 6,48; 13,35). Ki kell tartani. Az ébren maradt szolgák meg fogják tapasztalni uruk gondoskodását (37. v.), ami mindent felülmúl, amit egy szolga urától elvárhat, mégis közel áll ahhoz, amit Jézus cselekedett itt a földön tanítványaival (vö. 22,27; Jn 13,1-5). ― A 39k. v.-hez ld. a Mt 24,43k magyarázatát.

(SZABÓ ANDOR: Lábam előtt mécses a Te igéd. Kálvin Kiadó):

ÉBER VÁRAKOZÁS

Lukács 12,35‒40

Jézus tanításában két felövezésről esik szó. Egyik az, hogy övéinek fel kell övezniük derekukat, a másik pedig az, amikor a ház ura hazatér, várakozó szolgáit azzal ajándékozza meg, hogy asztalhoz ültetve őket és magát körülövezve felszolgál nekik. A keresztyén várakozást nem szabad mindenestől a végidőkre, mint végső célra összpontosítani. Jézusnak vannak közbeeső megérkezései is, amikor gyülekezete előtt még mindig az aláhajló és asztaloknál szolgáló személye áll az előtérben, jóllehet már ott ül az Atya jobbján. Még a Jel 3,20-nak is van ilyen értelme: Ott áll az ajtó előtt és zörget, s aki megnyitja az ajtót, azzal együtt vacsorál. Valószínű, hogy a gyülekezet használatában nyert ilyen színezetet a jézusi intés, amikor azt tapasztalták, hogy az első, sőt a második nemzedék is kihal, akik még szemtanúi voltak Jézusnak. Az őrváltások száma is rugalmasan értelmezendő: A második őrváltás éjfél előtt volt (10 óra), a harmadik pedig utána (2 óra; mindkettő a mi időbeosztásunk szerint).

Az időpont kiszámíthatatlansága szervesen tartozik Jézus tanításához. Erről beszél a meghökkentő „tolvaj” hasonlat, akinek behatolását a házba nem lehet előre kiszámítani. Sőt még az is ott van a sorok között, hogy gondolnak majd ilyen, meg másmilyen időpontokra, de az Emberfia akkor fog megérkezni, amikor éppen nem gondolják. Végül is nagy evangélium van abban, hogy számolva Jézus időközi megérkezésével, a halálra sem úgy gondolunk, hogy elragad valami félelmetes hatalom, hanem abban az órában az Emberfia jön el értünk. A Jn 14,3 pontosan erről beszél: Eljön övéiért és magához veszi őket, hogy ott legyenek, ahol ő van. De időközi eljöveteleihez számítandók a gyülekezet úrvacsorai közösségei is, melyek folytatásai annak, amikor a feltámadott Jézus együtt evett tanítványaival (24,30.41kk).

A ház ura menyegzőről érkezik. Ez még nem a végidők messiási lakomája, hanem a menny kiábrázolása, melyben a megdicsőült Fiú már részes, de igazi otthona — meglepő

módon — még övéi között van, ahol őt hazavárják, avagy nem várják. A szolgák boldogsága a felszerelt és éber várakozásban van, s abban az örömben, hogy létük nem üres, s nem céltalan, nem is csalóka ábránd, hanem beteljesedések láncolata. A keresztyén élet várakozások és beteljesedések lüktetésében halad végső célja felé.

Legyen tehát felövezett a derekunk. Az ókori ruhákat nem lehetett munkában, harcban viselni öv vagy derékon körülkötött kötő nélkül, s nem láttak olykor még nappal sem a félhomályos házakban meggyújtott lámpás nélkül. Égjen szövétnekünk, a hit várakozó ébersége. A ház urát váró virrasztás nem kínos kötelesség, hanem szükséges és valóságos keresztyén életforma. A látszólagos késedelem nem csüggeszt el, hanem még feszültebbé teszi a ház ura érkezésére várók boldogságát.

(VICTOR JÁNOS: Csendes percek. Református Sajtóosztály):

VÁRNI AZ URAT

Luk. 12: 35-40

Állandó készenlétre serkenti Jézus az Ő híveit. Úgy éljenek, mint akik mindig „várják az ő urukat”. Tudta: sok kísértés környékezi majd meg őket akkor, amikor test szerint nem lesz már közöttük. Csak az tarthatja meg őket, ha a magukra maradt szolgák módjára visszavárják Őt, mint gazdájukat. Akkor is érezzék magukon tekintetét, ha láthatóan nincs velük. S ha majd visszatér, fogadják Őt felkészülten! (35-36.)

Nagy öröm ígéretével serkenti Jézus erre a készenlétre híveit: „Boldogok azok a szolgák”, akiket megérkező uruk hűségesnek talál! Az Ő hívei olyan jutalomra számíthatnak, amilyenben földi urak nem is szokták részesíteni szolgáikat: Ő maga készít dús vendégséget a reá mindig várakozóknak! Örvendve nézhetnek hát elébe visszajövetelének. El sem gondolható örömök napja virrad fel azzal reájuk! (37-38.)

De komoly intéssel is serkenti Jézus híveit az éber készenlétre. Akit váratlanul ér az Ő visszajövetele, annak nem örömöt, hanem kárvallást hoz. Mint a házra váratlanul reátörő rabló, úgy fosztja ki javaiból. Odavész minden, aminek élvezete közben Őróla megfeledkeztek hívei! Ez ellen a veszedelem ellen csak az óvhatja meg őket, ha arra gondolnak: bármely pillanatban megjelenhetik az ő Uruk! (39-40.)

(J. N. DARBY: A Biblia könyveinek áttekintése. Evangéliumi Kiadó):

A szív hozzáállása az Úrra való várakozás

Nagyon fontos felhívnunk az olvasó figyelmét arra a tényre, hogy az Úrnak itt nem az a célja, hogy a keresztyének — bármilyen világosan is — lássák az Úr eljövetelét a világkorszak végén, hanem az, hogy várják Őt, teljes mértékben megvallva Krisztust, miközben szívükben szellemi rend uralkodik. Az ilyeneket az Úr leülteti mint vendégeket — de örökre így — Atyja házában, ahová bevitte őket, és maga fogja szeretetben kiszolgáltatni az áldást. Ez a szeretet az áldást tízezerszer értékesebbé teszi majd, hiszen az Úr kezéből kapják mindezt. A szeretet szolgálni szeret, az önzés pedig azt szereti, ha kiszolgálják. Az Úr azonban nem azért jött, hogy neki szolgáljanak. Ő ezt a szeretetet soha nem adja föl.

Semmi sem lehet gyönyörűbb, mint a 35. és 37. versben kifejezett kegyelem.4

Figyeljük meg azt is, hogy az Úr szolga volt idelent. A Jn 13 szerint a mennybe menve is szolgálni fog, Közbenjáró lesz, és megmossa lábunkat. Ebben a helyzetben áldásunkat szolgálja a mennyben. A 2Móz 21 szerint azt a szolgát, aki teljesítette szolgálatát, de nem akart felszabadulni, elvitték a bírákhoz (Károli), és az ajtóhoz szegezték őt egy árral, amely átfúrta a

4 Itt azoknak a mennyei osztályrészét látjuk, akik az Úr távollétében várakoznak Urukra. Ez a valódi tanítvány jelleme mennyei szempontból, míg a szolgálat jelenti földi helyét.

fülét az örökös szolgaság jeleként. Jézus földi életének végén tökéletesen elvégezte szolgálatát, melyet Atyjának teljesített. A 40. zsoltár szerint „átdöfték füleit” (vagyis a test felkészült, az engedelmesség helyzetében van; vö. Fil 2). Ez a testet öltés. Szolgálata földi Emberként leélt életével befejeződött, de Ő túlságosan szeretett bennünket ahhoz, hogy feladja ezt — szolgaként túlságosan szerette ehhez Atyját. Halálakor a 2Móz 21 szerint fülét átfúrták, és örökre szolga lett — örökre Ember —, hogy most megmossa lábunkat; később pedig a mennyben, amikor magához vesz minket a jelenleg tárgyalt szakasz szerint. Milyen dicsőséges képe ez Krisztus szeretetének!

(PAT és DAVID ALEXANDER [szerk.]: Kézikönyv a Bibliához. Scolar Kiadó):

12-13,9 Figyelmeztetés és bátorításEgy tanítványoknak szóló figyelmeztetés — „a mást mondani és mást cselekedni”

veszélyeiről (12,1) — vezet az eljövendő ítéletről szóló tanításhoz és ahhoz, hogy miként kell befolyásolnia az életet itt és most. A fölkészültség és a helyes fontossági sorrend nélkülözhetetlenek. E szakasz nagy része párhuzamban áll Mátéval.

12,1-12: lásd Mt 10,26-tól. Jézus szándéka nem a rémisztgetés, hanem a bátorítás (6-7). Van azonban egy helyes „félelem” az Istentől, amely szilárdan megtartja az embereket más félelmekkel szemben (8-9).

12,13-21: csak Lukács rögzíti a gazdag, ámde ostoba ember történetét, aki csak gyűjtötte és gyűjtötte vagyonát, ahelyett, hogy az Istenben, vagyis a hitben gazdagodott volna.

12,22-34: lásd Mt 6,19-34.12,35-48: lásd Mt 24,45-51.13,1-9: római egységek mészároltak le néhány galileai zarándokot pészah idején a templomban. Az

emberek föltételezték, hogy a két szerencsétlenség áldozatainak kivételesen gonosznak kellett lenniük, de ez nem volt igaz. Az egész nemzet megérett az ítéletre, és egyformán szörnyű véget ér, ha elszalasztja a mostani lehetőséget a szív megváltoztatására.► Ezrek (12,1) Nem pontos létszám: egy nagyon nagy tömeg.► 12,10 Ez a káromlás egy egész lelkület: az, amely képes Jézus jó tetteit a gonosznak tulajdonítani (11,15).► 12,35 „Álljatok készen”; a mozgás szabadsága érdekében a hosszú köntöst egy övvel fölhúzták.► 12,49-50 Az evangéliumi jó hír futótűzként terjed végig a világon. Előbb azonban Jézusnak a szenvedés mélységeibe kell alászállnia.► 12,54-56 Vö. Mt 16,2-3.

(CHUCK SMITH: A Biblia lépésről lépésre. Az Ószövetség és az Újszövetség tanításai MP3-as CD-n. The Word for Today):

Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”„Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket,

kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.A „felövezett derék” egy olyan kifejezés, amely az akkori kultúra sajátossága volt. A férfiak

hosszú köpenyeket viseltek, és ezekben igen körülményes volt dolgozni vagy futni. Ezért aztán, amikor a férfi dolgozni indult, akkor övet kötött a dereka köré, és így a köpeny a térdéig ért ahelyett, hogy bokáig lógott volna, és az öv lehetővé tette, hogy dolgozzon vagy fusson.

Jézus arra figyelmezteti őket, hogy készüljenek fel a szolgálatra.

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza urukItt következik az az életfilózófia, amely Isten minden gyermekére vonatkozik. Egy ember

életfilozófiája nagyon fontos, mert ez határozza meg a hozzáállását és a cselekedeteit. Az emberek különböző beszédfordulatokkal szokták kifejezni életfilozófiájukat: az életet egy utazáshoz, versenyhez, háborúhoz, vagy éppen egy nagy ünnepséghez hasonlítják.

Jézus azt mondta, hogy az életetek olyan legyen, mint egy szolgáé, aki az urát várja, aki bármely pillanatban, bejelentés nélkül, megérkezhet. Várakozással kell élnünk az életünket, tekintettel arra, hogy az Úr bármely pillanatban itt lehet. Ha ezt tesszük, akkor ez látható nyomot fog hagyni a hozzáállásodon és a tetteiden, főleg a világi dolgokkal kapcsolatban.

Mi a hozzáállásom az anyagi dolgokkal kapcsolatban? Mi történik, ha ma éjjel eljön az Úr, akkor milyen értéket fognak ezek az anyagi tulajdonok képviselni számomra? Ha az Uram még ma eljön értem, akkor mindezek a dolgok amelyekért annyit aggódtam, amelyekre annyi időt áldoztam, mit fognak akkor érni?

A legmegfelelőbb életfilozófia, hogy úgy éljek, mint az urát váró szolga. Akkor nem kell aggódnom az anyagiakkal kapcsolatos helytelen hozzáállásom miatt, mert önkéntelenül is megfelelő hozzáállásom lesz. Nem fog érdekelni az anyagi dolgok utáni hajsza, mert megértem, hogy ez nem fontos. Az Istennel való kapcsolatom a legfontosabb, és amikor az Uram megjelenik, akkor készen akarok állni az azonnali ajtónyitásra.

Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.

Ne legyen elvégzetlen munkátok az Úr érkezésekor. „Uram, várnál itt néhány órát, amíg befejezek néhány dolgot?” Azt pedig tudjuk, hogy Urunk bármely pillanatban itt lehet.

Az összes, ettől különböző életfilozófiában a cél a legfontosabb. Könnyen láthatjuk, hogy ezeket a célokat mikor fogják elérni. „Az élet egy verseny: ha versenyt futsz, akkor tudod, hogy hol a cél, tudod, hogy mennyi van még hátra a célszalagig.” Vagy: „Az élet tanulás: tudod, hogy még mennyi tárgyból kell levizsgáznod, hogy megkapd az okleveled.”

De én nem tudom, hogy mikor fog az Úr eljönni, és nem tudom, hogy hol a vége. Megtörténhet bármely pillanatban, megtörténhet mielőtt ma este lefeküdnénk, vagy mielőtt holnap reggel felkelnénk. Az Úr azt szeretné, hogy állandó várakozásban, állandó készenléti állapotban élj. Ez minden tettednek sürgető motívumot kölcsönöz, hisz lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy az adott dolgot megtedd ― az utolsó alkalom, hogy Jézus Krisztus szeretetét megosszam, hogy az Urat szolgáljam, hogy a mennyekben halmozzak fel kincseket… Ez az életfilozófia az életem tisztaságára is nagy hatással van, mert „most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”

Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.

A számomra nehezen elképzelhető, nehezen felfogható, hogy az Úr milyen hatalmas ajándékokat fog adni azoknak a hűséges szolgáinak, akiknek derekuk fel van övezve, és akik állandóan készen állnak az Úr eljövetelére. Ez lesz a Bárány dicsőséges menyegzője, ahol az Úr maga fog nekünk felszolgálni!

És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.

Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”

Hányan feltételezzük azt, hogy az Úr a következő órában fog eljönni? Őszintén szólva, szerintem egyikünk sem gondol erre igazán. De vigyázzatok, „legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

(ERICH FASCHER―JOACHIM ROHDE―CHRISTIAN WOLFF: Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament. Evangelische Verlagsanstalt Berlin):

264 A. Der erste Abschnitt des Zuges Jesu nach Jerusalem. 9,51-13 35

e) Wachsamkeit angesichts des kommenden Herrn12,35-40; Matth. 24,43.44(35) Eure Lenden sollen umgürtet sein und eure Fackeln brennen. (36) Und ihr sollt

Menschen gleichen, die ihren Herrn erwarten, wenn er zurückkommt vom Hochzeitsmahl, um ihm, wenn er kommt und klopft, sofort zu öffnen. (37) Selig sind jene Knechte, die der Herr bei seinem Kommen wachend findet. Amen, ich sage euch: Er wird sich umgürten und sie zu Tisch liegen lassen und hinzutreten und ihnen aufwarten. (38) Und wenn er in der zweiten und wenn er in der dritten Nachtwache kommt und sie so findet, selig sind jene! (39) Das wisset aber: Wenn der Hausherr wüßte, zu welcher Stunde der Dieb kommt, er würde nicht sein Haus untergraben lassen. (40) Seid auch ihr bereit, denn ihr wißt nicht, zu welcher Stunde der Menschensohn kommt.

Die Auslegung der Grundstelle V. 13-21 setzt sich fort; dem vom Tode überraschten Reichen wird der auf seinen Herrn wartende Jünger gegenübergestellt.

Sein Herz hängt nicht am Besitz, sondern am Herrn. Lukas übernimmt eine Zusammenfassung einzelner Worte, die im wesentlichen aus SLk — V. 35-38 —

stammen und neben 33 f. dort dem Gleichnis vom törichten Reichen positive Weisungen an die Jünger gegenübergestellt haben. Dabei ist zu fragen, ob das Kommen des erwarteten Herrn sein Kommen zur Parusie oder im Gegensatz zu V. 20 sein Kommen in die Todesstunde des Jüngers meint, also eine in der gleichen Weise wie Joh. 14,2f. gewandelte Parusievorstellung enthält. Die Formung der Worte ist durch das Ausbleiben der Parusie bestimmt. Ihre früheste Form dürfte Mark. 13,33-37 vorliegen; Matthäus, hat sie ausgeführt 24,43-51 wesentlich aus Q übernommen, was Lukas mit den aus SLk stammenden V. 35-38 verbindet. Doch weist die Fassung aus SLk Eigenheiten auf, die urtümlich sind. Lukas fügt die Überlieferung von SLk und Q unter dem Stichwort des zurückkehrenden Herrn zusammen und schafft drei Stücke (35-38.39 u. 40.41-48), die ihrerseits verschiedene Gesichtspunkte enthalten. Sie zeugen von dem Mühen der führenden Männer der Christenheit am Ausgang der apostolischen Zeit um die Fragen, die durch die ausbleibende Parusie entstanden sind; sie setzen „an die Stelle der zeitlichen Naherwartung die Stetsorientierung am Ende."1 Die neue Einheit ist ebenfalls dreiteilig : 35 f. ; 37 f. ; 39 f.

35 Männern, die zum Aufbruch mitten in der Nacht bereit sind, sollen die Jünger gleichen. Das lange Gewand, das der Orientale trägt, soll aufgerafft sein und durch einen Gürtel festgehalten werden, damit der Aufbruch zur Wanderung (vgl. Exod. 12,11) oder zu Arbeit und Kampf (Eph. 6,14; Jes. 59,17) jederzeit vollzogen werden kann. Oder soll das Gewand mit einer Schürze angetan

sein, um den heimkehrenden Herrn sofort bedienen zu können? Auch die Lampen sollen brennen, denn es geht in die Nacht; bzw. — in der Nacht kommt der Herr zurück, und am Tor muß er mit der Lampe empfangen werden, damit man

ihn erkennt und er den Eingang findet. 36 Die Mahnung setzt sich in einem Gleichnis fort, das vielleicht auf die metaphorische Aufforderung von V. 35

1 So Hauck, r. Aufl. dieses Kommentars, S. 173.9. Die Stellung der Jüngergemeinde in der Welt. 12,1-53 265bereits einwirkte. Menschen, die auf ihren Herrn warten, sollen die Jünger gleichen. Sein

Aufbruch von der Hochzeit ist seine Rückkehr zu ihnen (CcvcOu'isiv). Beim Hochzeitsmahl ist kaum an die messianische Hochzeit gedacht, sondern es ist Bild im Zusammenhang mit einem abwesenden und erwarteten Hausherrn. Vielleicht hat aber Lukas damit die Vorstellung verbunden : Im Himmel ist das Hochzeitsmahl im Gange, und der Herr kommt von ihm zu seinen Knechten zurück. Das Bild des kommenden und anklopfenden Herrn ist auch durch Offenb. 3,2o für das urchristliche Denken als vertraut erwiesen. 37 Der Aufforderung zur Bereitschaft folgt die chiastisch gebaute Seligpreisung der Bereiten. Ihre Begründung ist eingeschlossen von dem doppelten gaxexptot am Anfang und Ende. Den Herrn erwarten heißt wach sein bei seinem Kommen (vgl. Mark. 13,33), weil „Schlafen” Aufhebung der Gemeinschaft ist. Mit den Wachenden aber nimmt der kommende Herr die Gemeinschaft auf. Das wird in einem bei Lukas seltenen Amen-Wort gesagt, das die Begründung des Makarismus enthält. Allen üblichen Brauch umstoßend macht sich der heimkehrende Herr zum Diener seiner

Knechte und bereitet ihnen das Festmahl. Das ist nicht aus einem karnevalistischen Saturnalienbrauch herzuleiten, wo einen ganzen Tag die Sklaven von ihren Herren bedient wurden, sondern aus der geschichtlichen Wirklichkeit Jesu, der im Kreise seiner Jünger wie ein Aufwartender ist und nicht kam, um sich bedienen zu lassen, sondern seinem Haus das Mahl zu bereiten und aufzuwarten (vgl. Luk. 22,27; Mark. 10,45 ; Joh. 13,1 bis 1) ; was sie von ihm erfahren haben, das haben die Jünger auch vom kommenden Herrn zu erwarten (vgl. auch Offenb. 3,20). 38 Die Stunde, zu der der Herr kommt, ist ungewiß (vgl. Mark. 13,35) ; es kann vor oder nach Mitternacht (zweite oder dritte Nachtwache) sein; jederzeit müssen die Jünger zum Empfang bereit sein ; und die es sind, denen gilt noch einmal das Selig. Während der nicht bereite Reiche vom Todesengel in den Hades eingefordert wurde, kommt zum bereiten Jünger sein Herr. 39 Auf das Stichwort das Wachens und Kommens hin ist ein weiteres Bildwort angefügt. Der Herr eines Hauses rechnet mit einem Einbruch, der in der Weise zu erwarten ist, daß der Lehmboden, auf dem das Haus steht, von außen her aufgegraben und ein Gang ins Haus geschaffen wird. Da er die Stunde des Einbruchs nicht weiß, muß er stets wachsam sein. Das Bildwort vom unvorhersehbaren Kommen des Diebes hat für die urchristliche Erwartung starke Bedeutung bekommen (vgl. 1. Thess. 5,2; 2. Petr. 3,10; Offenb. 3,3). 4o Diesem Hausherrn gleichen die Jünger, die nicht wissen, wann die Stunde für das Kommen des Menschensohns schlägt.2

2 Die Lake-Gruppe (l {l}) hat diesen Vers nicht. Auch Blaß streicht ihn in seinem Text.

(PRŐHLE KÁROLY: Lukács Evangéliuma. Evangélikus Sajtóosztály):

c) A TANÍTVÁNY REMÉNYSÉGE

12,35―59.

(35) „Legyenek derekaitok felövezve és lámpásaitok meg gyújtva, (36) ti pedig hasonlók azokhoz az emberekhez, akik várják urukat, mikor jön meg a mennyegzőről, hogy amikor megjön, és bekopogtat, azonnal ajtót nyissanak neki. (37) Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Mondom nektek, hogy felövezi magát, és asztalhoz ülteti őket, odamegy és felszolgál nekik. (38) És ha a második vagy a harmadik őrség idején jön meg, és így találja őket, boldogok azok! (39) Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a betörő, nem engedné betörni házába. (40) Ti is legyetek készenlétben, mert amelyikről nem gondoljátok, abban az órában jön az Emberfia.

(41) …

Készenlétben

35―40. Jézus az előzőkben már szólt a tanítványok reménységéről, mert ez döntően meghatározza az anyagi javakhoz való viszonyukat. Az egyház története mutatja, hogy a keresztyénség egyik buktatója volt a keresztyén reménység hamis értelmezése. Már az őskeresztyénség vívódik ezzel a kérdéssel, sőt maga Jézus is szembeszáll kortársainak és környezetének téves reménységeivel. A nagy kérdés az volt, hogy mikor jön el az Isten országa és az Emberfia teljes dicsőségben. Jézus elutasít minden számítást, és azt mondja, hogy akkor jön, amikor nem gondolják. Ennek a teljes bizonytalanságnak logikus következménye az, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus ezt hasonlatok sorozatával világítja meg. A keleti ember hosszú ruháját feltűrte, és övvel kötötte fel, hogy ne akadályozza a munkában vagy a harcban. Az öv felkötése és a lámpa meggyújtása a készenlétet jelenti. A menyegzőből visszatérő úr példázatát többkevesebb eltéréssel a többi evangéliumokban is megtaláljuk (Mt 24,43. 44; Mk 13,33―37). Lukács szövegében az az érdekes, hogy a példázat képanyagán átüt az alkalmazása Jézusra, és ezért valószínűtlen vonások vegyülnek bele. Az úr a menyegzői lakomáról bizonytalan időben érkezik meg, de boldogok a szolgák, ha ébren találja őket, és

azonnal ajtót nyitnak. Írásmagyarázók gondoltak arra, hogy Lukács elképzelése szerint a menyegzői lakoma — ez volt az üdvösség képe — már folyamatban van a mennyben, és Jézus onnan tér vissza. De valószínűbb, hogy csak azért van szó menyegzői lakomáról, mert ennek vége bizonytalan szokott lenni, tehát az úr visszajövetele nem számítható ki. Az ajtón kopogtató Úr képe kedveltté lett a keresztyénségben (Jel. 3,20). A példázat befejezése eltér az élet valóságától. Elképzelhetetlen az, hogy a ház ura szolgál fel az asztalnál saját szolgáinak. Jézust azonban tanítványai úgy ismerték, mint aki szolgál (22,27; Mk 10,45; Jn 13,4―11). Dicsőséges visszatérését is csak úgy tudják elképzelni, hogy akkor is ő szolgál gyülekezetének. A betörő hasonlata különösen értékes az őskeresztyén várakozás története szempontjából. Ma nagyon sok újszövetségi kutató vallja azt az elméletet, hogy Jézus egész közeli időre várta, és jelentette be az utolsó idők eljövetelét. Ezért az egész őskeresztyénség azzal a problémával küzdött, hogy Jézus eljövetele késett, sőt elmaradt, és ezért csalódtak reménységükben. Lassanként tértek át annak hangsúlyozására, hogy Jézus jövetelének ideje bizonytalan. Míg Lukács feloldotta a problémát azzal a történetszemlélettel, hogy Jézus megjelenése nem volt az utolsó idők kezdete, hanem a történelem közepe, és visszatéréséig közbeékelődik az egyház korszaka. A betörő hasonlatának helyes értékelése azonban módosítja ezt a képet. Ez is arról szól, hogy Jézus visszatérésének ideje teljességgel kiszámíthatatlan. De elképzelhetetlen, hogy az őskeresztyén gyülekezet találta ki Jézusra ezt a hasonlatot. Botránkoztatónak érezték, s ha lehet kikerülték az ilyen hasonlatokat, ahogyan Lukács is a rabló képe helyébe a harcos képét tette (11,21k, Mt 12,29). Jézusra pedig jellemző az ilyen megütközést keltő feltűnő hasonlatok használata. Ebből pedig az következik, hogy már Jézus is bizonytalannak mondta visszatérésének idejét. Az őskeresztyénség problémáit pedig az okozta, hogy egyes csoportjai különböző hatások alá kerülve nem tudták ezt a vonalat tartani. De idővel egyre világosabbá vált, hogy ez az eredeti és helyes reménység. Ebből pedig az következik, amit Jézus befejezésül újra hangsúlyoz: az állandó készenlét.

(ORTENSIO DA SPINETOLI: Lukács a szegények evangéliuma. Agapé vagy http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/lukacs vagy http://www.gfhf.hu/konyvtar/filestore/downloads/konyvtar/lukacs):

Az emberfia eljövetele (12, 35-48)

35. «Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.36. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik

várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.

37. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.

38. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

39. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön házába.

40. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az emberfia, amikor nem is gondoljátok!»

41. Péter ekkor megkérdezte: «Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?»

42. Az úr így válaszolt: «Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja gabonaadagjukat?

43. Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!

44. Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.45. Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én

uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni;

46. azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja.

47. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap.

48. Aki ellenben nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon».

A «tanítványok oktatása» új témával, az «emberfia eljövetelével» folytatódik.5 A földi javak múlékonyságára és bizonytalanságára vonatkozó megfontolások (22-30. v.) Isten országára és az égi kincsekre irányították a figyelmet (31-33. v.). A beszéd ezen a vonalon halad tovább. A keresztény nem feledkezhet meg a világról, amelyben lakik, és a földről, amelyen él, jóllehet hivatása a transzcendens világra szól. Különleges feladata abban áll, hogy jelezze az emberi lét eszkatologikus, azaz világfeletti dimenzióját. A szöveg kulcsát a 40. vers tartalmazza, amely mintegy választóvonalat alkot ama két rész között, amelyből összetevődik: készen kell állni az emberfia váratlan és meglepetésszerű eljövetelére. A Dán 7, 13-14 eredetijében az emberfia a dicsőséges és hatalmas messiás, aki arra hivatott, hogy osztozzék az «Öregkorú» hatalmában és uralmában. Az evangéliumi hagyományban az emberfia kifejezés a feltámadt Krisztus jelölésére szolgál, aki fokozatosan jut majd érvényre a történelemben. A nemzedék, amely Krisztust meghalni látta a kereszten és az éppen üldözött és szétszórt keresztények türelmetlenül várják már ezt a «második» eljövetelt. A jelszó vagy mottó, amely harcukban erőt ad nekik, a maranatha: az úr eljön.6

E meghirdetésnek, amely azzal a kitüntetett krisztológiai tartalommal rendelkezik, hogy Jézus győzedelmeskedik ellenségei felett, a jelenlegi prédikáció bírói értelmezést adott: az emberfia eljön, hogy ellenőrizze alárendeltjei viselkedését. Gondolhatunk a részleges ítéletre vagy a végítéletre, a szerző azonban valószínűleg mindkettőtől eltekint. Az «emberfia barátként vagy bíróként való eljövetelét» úgy tárja a hívők elé, mint valamiféle szilárd vonatkoztatási pontot, hogy ébren tartsa felelősségüket és az ország iránti odaadottságukat. Jézus meghalt, felment a mennybe, ugyanakkor azonban övéivel is van. Még ha ezek nem is látják őt, megjutalmazza jócselekedeteiket és bünteti hanyagságukat. Az emberfia a keresztény közösség feje és láthatatlan vezére. Senki sem tudja, hogy mikor szakítja fel a fátylat, s mutatja meg magát nyíltan, de mindenki tudja, hogy jelen van, és mindenkitől a legteljesebb együttműködést várja. «Megjelenésének» vagy megnyilvánulásának bizonytalansága alkotja az alapot vagy sarkpontot, amelyre az egész érvelés épül. Ha az evangélista a hívők kötelességtudatának megőrzése érdekében arra kényszerül, hogy valamiféle kellemetlen és meglepetésszerű találkozást, valamint fenyegetéseket helyezzen kilátásba, ebből az következik, hogy Lukács közössége elveszítette már eredeti lelkesedését és lendületét. A szerző az úrról és a szolgákról (35-38. v.), valamint az úrról és a tolvajról (39. v.) szóló példázattal világítja meg mondanivalóját. A szolgák és a házigazda tevékenységére mindkét esetben a visszatérés, illetve a váratlan megjelenés bizonytalansága hat serkentőleg.

Az első példázat olyan urat mutat be, aki valamiféle menyegzői meghívás kapcsán eltávozik otthonról (36. v.). Az ünnepség több napig tartott, így az úr távolmaradása is hosszan elhúzódhatott. Ilyen körülmények között az alárendeltek és a ház felelős vezetőinek hűsége és igyekezete mindenképpen próbára tétetett. Az evangélista mielőtt elmondaná a példabeszédet, máris rátér ennek alkalmazására (36. v.). Arra buzdítja a híveket, hogy olyan felelősségteljes és virrasztó magatartást tanúsítsanak, mint amilyet a szolgáknak kellene tanúsítaniuk uruk távollétében. A virrasztás jelképe és jele az égő lámpás, jóllehet Lukács ezt nem említi (vö. Mt 25, 1-13). Az aludni szándékozó ember eloltja a lámpást, aki ellenben ébren akarja várni az úr hívását, égő lámpásnál marad. Az úr ugyanis éjszaka, sőt a korai órákban, a második vagy a

5 Vö. J. Jeremias, Le parabole, i.m., 61. o.; E. Lövestam, Spiritual Wakefulness in New Testament, Lund, 1963., 78-107. o. («The Parable of the Waiting Servant»); G. Schneider, Parusiegleichnisse im Lukasevangelium, Stuttgart, 1975.

6 Vö. 1 Kor 16,22; Jel 22,20.

harmadik őrváltáskor is megérkezhet.7 A szolgának bizonyítani kell, hogy ilyen szokatlan órákban is tud várni. Az áldozat nagynak látszhat, de a viszonzás is ilyen lesz. Az iránta tanúsított hűségtől meghatódott úr megfelelő és várakozásukat felülmúló jutalomban részesíti szolgáit. Nem törődvén a szokásokkal és saját méltóságával, a számára terített asztalhoz ülteti szolgáit, kötényt ölt magára, és kiszolgálja őket. Az úrból szolga lesz, a szolga pedig asztaltárssá, az úr barátjává válik (37. v.).

A virrasztás szükséges voltát a tolvajról szóló példázat (39. v.) és az ezt követő buzdítás erősíti meg. Olyan éberséggel kell várakozni, mint amely a tolvajlás megelőzéséhez szükséges. A tolvaj ugyanis sosem küld előzetes figyelmeztetőt (39. v.). A tanítás ezután kilép a példabeszéd kereteiből (40. v.): az úr, aki abban az órában megérkezik, az «emberfia»; a szolgák a keresztények («ti»), akik számára felidéződött, hogy hivatásuk milyen kötelezettséggel jár.

Péter kérdése (41. v.) lehetővé teszi az újabb példabeszédet, illetve az előbbi elbeszélés folytatását (42-48. v.). Még mindig szolgákról van szó, de ezúttal úgy látszik, éber szolgákról, akik azt a feladatot kapták, hogy a feltehetően ugyancsak menyegzőre távozott úr távollétében vezessék és igazgassák a házat. A «nekünk mondod vagy «mindenkinek?» kérdés megerősíti, hogy a címzettek megváltoztak. Ha Jézus nem is válaszol erre egyértelműen, annak az embernek (oikonomosz) teendőiről beszél, akit az úr a ház és a szolgasereg (therapeia) fölé rendelt, azaz nem általánosságban szolgákról van szó, hanem olyasvalakiről, akinek felelőssége van a háznép irányításában. Úgy látszik tehát, hogy a példabeszéd csak egyeseknek szól, s nem a tömegnek vagy megkülönböztetés nélkül minden tanítványnak. Itt is körvonalazódik a hűséges (pisztosz) és okos (phronimosz) szolgálat lehetősége (42-44. v.), és ugyanígy a felelőtlen és zsarnok magatartásé is (45-48. v.). Miként az úr távollétében a szolgák megkockáztathatták, hogy elalszanak, a sáfár is megteheti, hogy elhanyagolja feladatait, és azt is, hogy visszaél hivatalával, amely alapján gondoskodnia kellene a szolgasereg megfelelő ellátásáról. A sáfár nem a ház ura, neki a kapott parancsokat kell végrehajtania, amelyek ebben az esetben arra vonatkoznak, hogy igazságosan ossza ki az élelmet megfelelő időben (42. v.). A sáfártól azt kívánják, hogy hűséges legyen ‒ mondja Pál (1 Kor 4,2).

A hűséges sáfárt ugyanolyan jutalom illeti, mint a virrasztó szolgákat: a teljesített feladat feletti öröm (37. és 43. v.) és az úr jóindulata. A buzgó sáfár magasabb hivatalt kap, sőt az úr egész vagyonának felelősévé válik (43-44. v.). Ilyen nagylelkű urat, aki saját helyére ülteti háznépét, hogy személyesen szolgáljon nekik, és aki arra hívja ügyintézőit, hogy osztozzanak az ő teljes felelősségében, nem egykönnyen találhatunk a mindennapok történéseiben. A jó sáfár személye még erősebb körvonalakat kap, midőn szembehelyeződik annak a kollégájának alakjával, aki megfeledkezett kötelességeiről (45. v.). Ha az úr (küriosz) menyegzős lakomára utazott, visszatérésének időpontja mindig bizonytalan. Ennek a körülménynek állandóan éberen kellene tartania a szolgákat, akiknek azonban lehetőségük van arra is, hogy helytelen és hamis magatartást tanúsítsanak. A hatalommal való visszaélés olyan kísértés, amelybe mindenki belekerül, aki úgy véli, hogy megfellebbezhetetlen tekintély birtokában van. E visszaélés általában az alárendeltekkel szembeni vad agresszivitásban, a dőzsölésben, a tivornyázásban stb. mutatkozik meg. Az úr váratlan visszaérkezésekor azonban elkerülhetetlen a büntetés (46. v.). A visszaélővel szemben a szemet-szemért törvényt alkalmazzák: visszaélt hivatalával, ezért elveszik tőle. Míg a hűséges szolga magasabb megbízatást kapott, a sáfár még azt is elveszíti, amije van: kidobják, s ráadásul a hűtlen (apisztón) szolgákkal együtt büntetőhelyre űzik, azaz börtönbe vetik.

A példázat lehetőséget nyújt annak a témának elmélyítésre, hogy a szolga-sáfárok mennyiben felelősek, s hogy milyen bánásmódot érdemelnek (47-48. v.). A szerző először annak esetét veszi szemügyre, aki tudatában volt az úr döntéseinek, de nem valósította meg ezeket, s még csak kísérletet sem tett végrehajtásukra. Ez megkapja a hanyagságának megfelelő büntetést, azaz megfelelő jutalom helyett a sok verést (47. v.). A második, aki azért viselkedett helytelenül, mert nem ismerte az úr akaratát, ugyancsak büntetést kap, de kisebbet, mert menti őt az a körülmény, hogy nem volt pontosan tudatában kötelességeinek. A befejező állítás (48b v.) a mínákról (19, 11-28) és a talentumokról (Mt 25, 14-30) szóló példabeszédet elővételezi. A kötelességek a kapott feladatokkal állnak arányban, s ehhez hasonlóan viszonyul a visszafizetés is a kapott jótéteményekhez és megbízatásokhoz. Az úr távollétében a «szolgáknak» nem szabad aludniuk vagy lustálkodniuk. Különleges feladatokat kaptak, és ezeket végre kell hajtaniuk.

A példabeszédben szereplő «úr» az «emberfiát» jeleníti meg, aki eljön, hogy ellenőrizze alárendeltjeit. Péter nem véletlenül szólítja Jézust úrnak (41. v.). Ő az emberfia, egyben az úr, aki egybehívja az egyszerű hívőket és a közösség felelőseit, hogy szigorúan elszámoltassa őket cselekedeteikről. Az úr eljövetelére történő utalás lényeges elem az evangéliumban, mint ahogy az egyedi és a közösségi történelemben is lényeges az eszkatologikus feszültség. A keresztény ember élete az úr várása. Senki sem ismeri őt annyira jól, hogy ne kelljen még rá várnia. Jézus eljött, az emberek látták és hallották őt; ennek ellenére megújítja a következő «látogatására» vonatkozó ígéretét. A hívő az, aki tud várni és valóban várja őt: olyan ember, aki nem fárad el és nem válik figyelmetlenné, ha ő késlekedik, és nem veszíti el a találkozásba vetett hitét. Valójában keveset tud arról, akit vár, hiszen sosem látta őt, és nincsenek szavatolt biztosítékai érkezéséről. Ennek ellenére bizonyos abban, hogy amikor megérkezik,

7 Az Újszövetség szerzői által is átvett római szokás alapján az evangélisták az éjszakát négy időszakra (vigíliára vagy őrváltásra) osztják: 18-21. óráig (I. őrváltás), 21-24. óráig (II. őrváltás), éjféltől 3-ig (III. őrváltás) és 3-6-ig (IV. őrváltás). Vö. Mk 13,35 (ahol mind a négy említést kap); Lk 6,48; Mt 14,25 (a IV.); a jelenlegi szöveg a II.-ról és III.-ról beszél.

üdvözíti őt. Az ilyen ígéret mindig valamiféle kockázattal jár: hiszen ténylegesen, «látható» módon sosem jön el, a hívő azonban ennek ellenére sem hagy fel a várakozással.

Az evangélista mindenkihez szól, de különösen a közösség vezetőihez. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, a feszültség vagy «éberség» már megfogyatkozott az egyházban. Az égi javak iránti vágyak meggyengültek (32-34. v.), és az úr várása is alábbhagyott. A lelkek már nem fordulnak feléje olyan lelkesen és örömmel. Úgy gondolják, hogy az úr késlekedik. Ezért visszatérnek a földi javakhoz, szórakoznak, ünnepségeket rendeznek, isznak és esznek, mintha mást már nem várhatnának.

Az evangélista legfontosabb pasztorális célkitűzése az, hogy újraélessze a hitet olvasóiban. Ezt azzal kívánja elérni, hogy emlékezteti őket a boldogságot, örömet és nem várt jutalmakat hozó Krisztussal történő «közeli» találkozásukra, arra, hogy ők Isten gyermekei (32. v.) s ugyanakkor Krisztusnak asztaltársai (38. v.), végül arra, hogy az égi ország várományosai és teljes jogú birtokosai (44. v.). A keresztény hivatás a maga teljességében kerül itt bemutatásra.

A példabeszédben szólásnak mindig vannak korlátai és fogyatékosságai. Jézus emberfiaként, illetve olyan úrként jelenik meg, aki előtte leboruló alattvalóknak tekinti a hívőket. Ezt a képet azonban nem szabad szó szerint vennünk. A keresztény igehirdetés a történelemből merít (példabeszéd), de nem másolja ezt. Az úrnak a beosztottjaival szembeni magatartása a megvilágítást szolgálja, de nem azonosítható Jézusnak a tanítványaival szembeni viselkedésével. Neki ugyanis nincsenek szolgái és altisztjei, hanem csak asztaltársai és munkatársai. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a róla megfeledkező embert az a veszély fenyegeti, hogy olyan szerencsétlennek és büntetettnek fogja magát érezni, mint a szolga, aki nem engedelmeskedett ura parancsának.

Lukács fenyegetésekhez is folyamodik, hogy a keresztényeket felrázza ernyedtségükből: az emberfia barátból ellenséggé válik, Istenből, az atyából pedig bíró lesz. A záradék (48. v.) szigorú figyelmeztetés a közösség tagjai számára, de főként azok számára, akik vezető helyet foglalnak el, akiknek felelősségük és megbízatásuk van. A büntetésre utalás, amellyel a szöveg befejeződik (47. v.), és amely mindig teret kapott az egyházban, feltehetően inkább a szónoki eszközökhöz tartozik, és nem a hiteles evangéliumi üzenethez. Jézus csak azért jön, hogy üdvözítsen és vigasztaljon, s nem azért, hogy újabb szenvedésekkel sújtsa a megkínzott és összezavarodott embert.

Az eszkatologikus feszültség fontos, de nem boríthatja feledésbe az evilági elkötelezettséget. Lukács erről a mínákról szóló példabeszédben tesz majd említést (19, 11-28), mint ahogy korábban is megemlékezett a szegényeknek (6,20), az elnyomottaknak és a betegeknek (4, 18-22) szóló boldogító üzenetről. Mindig fennáll a veszélye annak, hogy a példabeszéd egyoldalúvá válik, ha az ember nem tartja ugyanakkor szeme előtt az evangéliumi üzenet egészét is.

Az Úr várása olyan várakozás, amelynek az a rendeltetése, hogy minden más értéknél nagyobb örömmel töltse be a lelkeket. A keresztény ember égő lámpás (35. v.). A mások útjának megvilágítása mindig nehéz feladat, de ez az, ami életének értelmet ad, és ebben áll küldetése.

(DAVID GOODING: Az evangélium Lukács szerint. Evangéliumi Kiadó):

II. Áldások az igaz szolgákon (12,22-48). A bolond gazdálkodó példázata a sokasághoz szólt, de tanítványaihoz is volt szava. Így most Krisztus kitágítja az „Isten szerinti gazdagság” területét a tanítványok érdekében. Itt az első lecke azzal kapcsolatos, hogy szívünkre a kincs vonzást gyakorol: „ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is” (12,34). Gyűjts kincset a földön, és az elkerülhetetlenül a föld irányába fogja húzni szívedet. Gyűjts a mennyben, és az vonzani fogja szívedet céljaiddal, ambícióiddal és vágyaiddal együtt a menny irányába. A menny aligha realitás olyan ember számára, aki nem kész készpénzt invesztálni rá és érdekeire; de annak megtételével, a menny mind reálisabbá válik annak, aki így jár el.

Ahhoz, hogy így fektessünk be a mennyben szükségünk van rá, hogy mentesek legyünk az aggódástól (lásd: 12,22) és félelemtől (lásd: 12,32). Ha aggódunk amiatt, hogy ha nem gondoskodunk róla, nem lesz elegendő élelmünk és ruházatunk, megtörténhetik, hogy az élelem és ruházat biztosítása életünk fő elfoglaltságává lesz, és elhanyagoljuk, vagy éppen teljesen kizárjuk életünkből az ennél sokkal fontosabb dolgokat. Létfontosságú tehát, hogy a táplálékot és ruházatot helyes megvilágításban lássuk. Mindkettő szükséges életünk fenntartásához. De az élet fő célja nem pusztán az életben maradáshoz szükséges táplálék. Testünket sem csupán azért kaptuk, hogy időnket és energiánkat annak felruházására fordítsuk (lásd: 12,22-23). A test és az élet azért adatott, hogy kereshessük Isten országát, igazságát, akaratát. „Keressétek, — mondja Krisztus — az Ő országát” (12,31), így visszaidézi és megerősíti a 11,2-ben olvasott figyelmeztetését, hogy első kérésünk az imában Isten országának eljövetele legyen. Vagyis, amit az élet elsősorban jelent: keresni Isten uralmát és annak kibontakozását saját életünkben, itt és most. Keresni ennek az uralomnak a kialakulását mások életében. Küzdeni, imádkozni és munkálkodni, hogy Isten országa világméretű megvalósulása megtörténjen Krisztus visszajövetelekor. Krisztus pedig biztosít bennünket, hogy ha lemondunk arról, hogy világi emberek módjára éljünk, akik a táplálkozást és ruházkodást elsődleges céljukká teszik az életben, és ehelyett legfőbb célkitűzésünkké Isten országát tesszük, akkor Isten, a mi Atyánk, aki tudja, hogy szükségünk van táplálékra és ruházatra, gondoskodni fog róla, hogy megkapjuk ezeket (lásd: 12,30-31).

Nézzétek meg a hollókat, mondja Krisztus. Nem vetnek, nem is aratnak, nem is tárolják az élelmiszert. Azt gondolhatná tehát valaki, hogy ebben a versengésre késztető világban nem fognak megélni. De igen. Isten eltartja őket (lásd: 12,24).

Számtalan magyarázat illik ide. Krisztus nem mondja, hogy a madaraknak nem kell dolgozniuk, hogy megkapják táplálékukat. A madaraknak nagyon keményen meg kell dolgozniuk azért. Másodszor, Krisztus nem azt mondja, hogy mivel a hollók nem vetnek, vagy aratnak, vagy nem tárolnak élelmiszert télire, ezért nekünk sem kell. Isten eltartja őket éppen azért, mert nem adatott meg nekik az a képesség, hogy ezeket megtegyék. A mókusnak Isten azt az ösztönt adta, hogy tárolja az élelmiszert (természetesen nem a következő húsz esztendőre, mint a bolond gazdálkodó!); ez Isten útja a mókus eltartására, és ha a mókus nem használja ezt a képességét, nem fogja őt csodaszerűen eltartani. Mi összehasonlíthatatlanul nagyobb, Istentől kapott képességekkel rendelkezünk, mint akár a hollók, akár a mókusok. Általában így tart el Isten bennünket. Harmadszor, Krisztus nem áll olyan távol a valóságtól, hogy ne venné észre, a madarak áldozatul esnek öregségnek, betegségnek, ellenségnek, éhségnek: a Máté 10,29 idézi őt, hogy azt mondja, hogy egyetlen veréb sem esik le Atyátok tudta nélkül. Nem is utal arra, hogy hívő ember nem hal meg éhség, vagy hideg miatt. Amit Krisztus mond, az az, hogy ameddig Isten számára szükséges, hogy ebben a világban hagyjon bennünket, hogy megtanuljuk uralma gyakorlatát és elveit, munkálkodjunk annak terjesztésében és imádkozzunk eljöveteléért, addig Isten kezességet vállal azért, hogy biztosítva lesz számunkra az élethez szükséges táplálék és ruházat. Amikor Isten bölcsességéből életpályánk végére ér, aggodalmaskodásunkkal nem tudjuk életkorunkat semmivel sem megnyújtani: annak elmúltával pedig egyáltalán nem lesz szükségünk táplálékra és ruházatra. Miért aggodalmaskodunk tehát a legnagyobb dolog miatt, amikor a legcsekélyebbet sem tudjuk megtenni? (lásd: 12,25).

Egy gyakorlati példával mutassuk be, hogyan jelentkezik ez a mindennapi életben. Megvesztegetés és korrupció nyilvánvalóan Isten országa elveivel ellentétes. Egy keresztyén üzletember, akit elbocsátanak a cégtől, ha nem járul hozzá gyakorlati megvesztegetéshez, el kell hogy fogadja az elbocsátást, és sok áldozatot kell hoznia Isten országa igazságáért. De Isten biztosítani fog számára elegendő élelmiszert és ruházatot, hogy engedelmeskedhessék Isten uralmának a világi dolgokra nézve. Másrészt tételezzük fel, hogy nem mer Istenben bízni, és részt vesz a megvesztegetésben azért, hogy megtarthassa munkaviszonyát és biztosítsa a táplálékot, és ruházatot maga és családja számára. Krisztus rendelése szerint el fogja veszíteni az élet igazi célját, mert a szükséges táplálékot és ruházatot az első helyre tette.

Mi tehát sokkal többet érünk, mint a madarak (lásd: 12,24). A 12,6-7-ben Krisztus majdnem ugyanezekkel a szavakkal erősítette a tanítványokat az üldöztetéssel szemben. Most, a 12,24-ben Krisztus újra felhasználja azokat, erősítésül a tanítványoknak, hogy ellenálljanak a mindennapi üzleti világban jelentkező kísértésnek. Bizonyos országokban a keresztyének üldöztetéssel néznek szembe, más országokban nem. Lehet, hogy a mindennapi üzleti élet kísértéseinek néha nehezebb ellenállni, mint a nyílt üldözésnek.

Már beszélt Krisztus a táplálkozásról (lásd: 12,24): most a ruházkodásról beszél (lásd: 12,27-28). Ebben az összefüggésben nem a madarakkal, hanem a virágokkal tanít, mivel most nem a nagyobb értékünk a kérdés, hanem a nagyobb maradandóságunk. A virágok nagyon rövid ideig élnek, és Isten mégis nagy figyelmet fordít felékesítésükre. A virágok olyan rövid életűek, hogy úgy gondolhatnánk, nem érdemes sokat törődni velük. De Isten nem így gondolja. Vajon nem fog-e Isten ruházatunkra és öltözködésünkre gondot viselni (mikor Salamonéval vagy a liliomokkal hasonlítja össze, arra utal, hogy nemcsak a célszerű szürkeség szintjén), amikor mi sokkal hosszabb ideig élünk?

A 12,22-31 tehát a táplálék és ruházat megszerzésének kérdésével foglalkozott. A 12,32-34 azt a kérdést veti fel, hogy mit kell tennünk az élet javaival, amit már megszereztünk: „Adjátok el vagyonotokat és adjátok alamizsnául” (12,33). Hogy ezt a parancsot igazi megvilágításban lássuk, figyelmet kell fordítanunk az összefüggésekre. Krisztus nem úgy érti, hogy nem lehet a keresztyénnek semmilyen saját tulajdona. Márta nem vétkezett azzal, hogy háza volt (lásd még: Csel 5,3-4), amelyben maga Krisztus is örömmel megpihent. Nem is azt mondja Krisztus, hogy rossz dolog, ha egy keresztyén kinccsel rendelkezik. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Arra utal, hogy olyan maradandó legyen a kincsünk, amennyire csak lehetséges. Ez viszont azt jelenti, hogy helyezzük azt át, amennyire csak lehet, a mennyekbe, ahol biztonságban van, nem vész el, nem értéktelenedik el, nem rabolják el és nem romlik meg. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyire csak tehetjük, áldozzuk azt oda (valamilyen fajta) szegénység enyhítésére.

A Krisztusnak való engedelmességnek e téren nagy akadálya a félelem (lásd: 12,32). Csekély tulajdonjogunk olyan fontosnak és értékesnek tűnik számunkra, hogy félünk a javaink odaadásából adódó veszteségtől. Hogy ezt ellensúlyozza, javainkat Krisztus igazi megvilágításba helyezi: „Ne félj kicsiny nyáj, mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja az országot!” Figyeljük meg a múlt időt! Úgy látta jónak, úgy döntött. Valóban, az örökséget most visszavonhatatlan szövetségkötéssel megerősítette és biztosította (lásd: Gal 3,15-29). Egy örökkévaló királyság örökösei miért félnének odaadni néhány ideiglenes vagyontárgyat? Valójában, hogyan nem félünk olyan sokat magunknak megtartani, elmulasztva az örökkévaló kincsre való beváltásukat (lásd: 12,33). Kérjük Istent, hogy ne essünk a 11,39-41 farizeusainak hibájába, akik külsőképpen és szertartásosan vallásosak voltak, de a gyakorlatban fösvények és kapzsik.

Most pedig, a 12,35-48-ban Krisztus egy másik szempontot tárgyal, amely az anyagi javakat helyes megvilágításba helyezi a tanítvány számára: az Úr második eljöveteléről szól. A tanítás kettős. Először: (lásd: 12,35-40), nem engedhetjük meg, hogy az anyagi javak iránti vonzalmunk miatt felkészületlenné váljunk az Úr eljövetelére. {

} Másodszor: (lásd: 12,41-48) amikor Ő eljön, minden szolgája beszámol neki arról, hogy mit tett anyagi javaival, valamint a rábízott ajándékkal és megbízatással.

Először is tehát, nem tudhatjuk Krisztus második eljövetelének idejét; de akárhogy is legyen, elvárja, hogy szolgálatra készen találjon bennünket. Ez az elvárása érthető. Hogy

példázatainak és hasonlatainak nyelvezetét vegyük kölcsön: ha azt várjuk, hogy Isten kész legyen válaszolni nekünk, amikor ajtaján kopogtatunk (lásd: 11,9), ugyanígy késznek és felkészültnek kell lennünk arra, hogy bármit megtegyünk, amit Krisztus akar, amikor ő jön és kopogtat a mi ajtónkon (lásd: 12,36). Az anyagi javak egyik veszélye az, hogy azok annyira lefoglalnak, hogy megfeledkezünk az Úrról, kevés időt hagyunk a vele való szellemi közösségre, vagy az Ő szolgálatára. Ebben az esetben, ha hirtelen jön el, hogyan tételezhetjük fel, hogy azonnal készen talál majd bennünket arra, hogy megajándékozzon bensőséges és személyes közösségének azzal a mértékével, amelyet a hűséges szolgáknak megígért (lásd: 12,37)? Ráadásul a mindennapi élet a maga gyakorlati munkájával, a táplálék és ruházat — ahogyan az előbb láttuk — olyan területet jelent, ahol megtanulhatjuk gyakorlatban megvalósítani Isten országának uralmát. Ha a világi emberekhez hasonlóan (lásd: 12,30) életünket egyszerűen arra használtuk, hogy kincseket gyűjtsünk magunknak a földön, ha a 11,48 farizeusaihoz hasonlóan kevés kísérletet tettünk arra, hogy Isten szeretetét és igazságát gyakorlatban valósítsuk meg a mindennapi életben, hogyan tételezhetjük fel, hogy amikor az Úr eljön, hirtelen készen találjuk majd magunkat arra, hogy vele uralkodjunk (lásd: 2Tim 2,12), az ő országában mint közigazgatási vezetők gyakoroljuk és érvényre juttassuk a szeretetet és jogosságot?

A második lecke egy sáfár példáján keresztül tanít bennünket, akire egy nagy háztartásban azért bízták rá urának javait, hogy annak távollétében szolgatársainak javára használja fel azokat. Hogy helyesen értsük meg és alkalmazzuk a hasonlatot, először is fel kell tennünk azt a kérdést, amelyet az első tanítás ébresztett Péter gondolataiban: ‘Uram, nekünk mondod ezt a példázatot (vagyis a Te igazi, megtért, hívő tanítványaidnak), vagy mindenkinek (beleértve a meg nem tért, nem keresztyén embereket)?’ (12,41). A válasz, amit az Újszövetség többi része ad erre a kérdésre, bizonyára az, hogy míg Krisztus igazi tanítványai speciális szellemi ajándékok sáfárai (lásd: 1Kor 4,1-5; Tit 1,7; 1Pt 4,10-11), ha az anyagi javakról és természeti ajándékokról van szó, nincs ember, aki ezeknek a dolgoknak abszolút tulajdonosa lehetne: minden ember csak sáfár. Semmit sem hoztunk erre a világra a bolond gazdálkodóhoz hasonlóan (lásd: 12,20), amikor mennünk kell, semmit sem vihetünk el, a javakat és természeti ajándékokat ideiglenesen bízta Isten az emberekre, azért, hogy felhasználják azokat embertársaik javára.

A Krisztusban igazán hívő ember megmutatja, hogy ő ebben az értelemben is hűséges sáfár, és amikor Krisztus visszatér, jutalmat nyer az erre az életre tartozó dolgokban való hűségéért, és elképzelhetetlenül nagyobb megbízatásokat kap majd. (lásd: 12,42-44). Ha viszont egy ember hűtlen sáfárként cselekszik és vétkezik a rábízottakban, anyagi javait és természeti adottságait arra használja, hogy önmagának kedvezzen, becsapja embertársait, elnyomja a szegényeket, vagy üldözi Isten igazi szolgáit a farizeusokhoz és törvénytudókhoz hasonlóan, akik a 11,47-51-ben szerepelnek, akkor a sáfárságban való hűtlensége hitetlennek mutatja őt. Amikor Krisztus visszajön, kijelenti, hogy ez az ember hitetlen és ennek megfelelően bánik majd vele (lásd: 12,45-46). 8

Igaz, vannak a hűségnek és hűtlenségnek fokozatai, és a hívők legjobbjai őszintén vállalhatják, hogy ők haszontalan szolgák (lásd: 17,10). De a 12,45-46-ban Urunk egy szélsőséges és világos esetet ír le. Lehet egy embernek akármilyen hivatása: ha folyamatosan és következetesen keresztyénhez nem illő utat követ, nem igazi hívő (lásd: Ef 5,5; 1Jn 3,10), és Krisztus második eljövetelekor le fogja leplezni. Ezért tehát tegyük bizonyossá, hogy az Úr eljövetelekor méltók leszünk a Krisztus valódi szolgáit megillető áldásra, (lásd: 12,37-38), és jutalmára (lásd: 12,44).

Annak a büntetésnek az említése, amelyben a hitetlennek lesz része a második eljövetelkor, Urunk ítéletének két alapelvére utal. Az első az, hogy minél jobban ismerte valaki az Úr akaratát, annál súlyosabb lesz a büntetése annak, aki nem eszerint cselekedett (lásd: 12,47-48). Másodszor, minél többet bíztak valakire, annál nagyobb lesz a felelőssége (lásd: 12,48).

Igehirdetések:

(LUTHER: Jer, örvendjünk keresztyének! Evangélikus Sajtóosztály):

Ádvent második hete

Szombat.

8  A görög szó, az apistos egyaránt jelenthet ‘hűtlent’, vagy ‘hitetlent’. Ellentéte, pistos a 12,42 analógiájára helyesen van inkább ‘hűnek’, mint ‘hívőnek’ fordítva. De a 12,46-ban, ahol a hasonlat alkalmazása lép előtérbe, az apistos bizonyosan ‘hitetlent’ jelent, ahogyan mindenütt máshol az Újszövetségben. (A magyar Biblia csak Károli fordításában használja a ‘hitetlen’ szót — Ford.)

Készüljetek!

Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva.Lukács 12, 35.

Aki útra készül, nem ölthet hosszú-bő ruhát, hanem testhezálló öltözetre van szüksége. Így értendő a Krisztus szava: Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, — szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. A halál ugyan biztosan rátok nyit majd, de órája ismeretlen. Azért hát csak várni, várni azt az órát! Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. E tanítás azonban lesújt és vezeklésre kényszerít. Mert egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Úr napját. Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek, — ezért aztán félünk a haláltól.

Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez: javunkra írja. Ha azonban elbizakodunk, akkor ne számítsunk kegyelmére, sőt rovásunkra írja. Mert a gyarlóságot még csak tűrheti az Isten, de a gonosz semmibe-vevést nem szenvedheti. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.

Vigyázzatok, azt kiáltjákAz őrállók s zengjen imádság.Sion, közelg a nagy király!Éjfél immáron az óra,Ajkuk megnyilik égi szóra:Szüzek serege készen állj!Nosza ébredjetek,Jön vőlegényetek,Lámpásfokkal készüljetek,Örüljetek, — eleibe siessetek!

(SZALAY SZILÁRD: Vörösberényi ígehirdetések sorozat Lukács evangéliumáról, 1-2., 4., 6., 8-10. kötetek. Vörösberényi Református Egyházközség):

LEGYENEK A TI DEREKAITOK FEL ÖVEZVE!"Imádkozzunk!Visszatérő Urunk, szeretnénk a te boldog szolgáid lenni. Látjuk, hogy olyan sokszor nem

vagyunk azok. Annyi minden jellemez bennünket, ami nem a boldogságra utal. Annyi türelmetlenség van bennünk, annyira reményvesztettekké tudunk lenni, s olyan kilátástalannak tűnik a helyzetünk és a világ helyzete. Sokszor nem

értünk semmit a te terveidből. Valljuk, hogy sok nap telik el a mi életünkből, amely fölé nem ír-hatnánk oda azt, hogy boldogok voltunk. Kérünk, taníts minket ezen az órán. Taníts meg arra, hogy' mit vegyünk komolyan annak érdeké-ben, hogy a te boldog népeddé lehessünk. Kérünk, hogy Ígéd által emelj most magadhoz minket, vezéreld a mi gondolatainkat. Add, hogy el-változzon a mi lelkünk és a mi elménk a te akaratod szerint. Jézus Krisztus, szeretnénk neked előre mindenben igazat adni. Tudjuk, hogy így értjük meg teljesen a te rendeléseidet, s a mi rendelt utunkat. Kérünk, add ehhez a Szentlelked megvilágosító és megszentelő erejét. Ha lenne köztünk valaki, aki nem ezért a Lélekért jött ide, ő érette külön könyörgünk Urunk, őt is áldd meg. Kérünk, Lelked által cselekedd, hogy amíg te eljössz, mi mint a te néped, úgy tudjunk megjelenni ennek a világnak a számára, mint akikben belőled jelenik meg valami. Valami felülről jövő, valami hiteles. Munkáld ezt Szent-lelkeddel bennünk, kérünk. Ámen!

„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az

olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. Es ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őr-váltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! — Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogv az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia."

(Lukács 12.35-40) Ünneplő Gyülekezet. Kedves Testvérek!Egy hitben járó édesapa egyszer elkezdte kérdezgetni kamaszodó fiát, hogy mi lesz

veled? "Hát – válaszolta a gyerek –, úgy gondolom. hogy felvételizek az egyetemre.” – ,.Aztán'?” – kérdezte az apa. "Aztán szorgalmasan tanulok. és majd elvégzem.” — „Azután?” — ,.Azután egy szakmailag elismert ügyvéd mellé mennék el gyakornoknak, hogy tapasztalatokat szerezzek.” „Aztán?” – kérdezte az édesapa. – ,.Aztán

önállósítanám magam és egy ügyvédi irodát nyitnék.” – „Aztán?” – kérdezte az apa. – „Ha már van biztos egzisztenciám, akkor megnősülök, és én is, mint más, majd gyermeket nevelek.” – „Aztán?” – kérdezte az apa. – „Aztán nyugdíjba megyek.” – „Aztán?” – kérdezte nyomatékosabban az apa, mert szerette a gyermekét. – „Aztán – válaszolt egy kis habozással a gyermek –, meghalok.” – „Aztán?” – kérdezte az apa, s erre a végső kérdésre nem kapott választ.

Úgy látszik, ez a gyermek sok mindenre gondolt, de nem gondolt mindenre. A legutolsó „aztán?”-ra, arra nem gondolt. Eltervezte ő az életét egy darabig, de nem gondolta egészen végig. Az apja pedig szerette annyira, hogy meg-próbálta egészen végiggondoltatni vele, úgy egészen végig a dolgokat. Mert azt végig kell gondolni. Ritkaság az ilyen apa.

Bizony, ritkaság az ilyen ember, mert a mai ember felületes lett. Úgy félig-meddig gondolja át a dolgokat, de nem szokta végig gondol-ni. A legutolsó kérdésig nem jut el. Hadd kérdezzem meg Testvér, te végig gondoltad-e? Úgy egészen végig gondoltad-e az életedet, vagy csak egy darabig? S a mi gyermekeink? Miközben az iskolákban azzal kérkednek, hogy nevelik az ifjúságot, végig gondoltatják-e velük a dolgokat? A legutolsó „aztán?” kérdést felteszik-e? Én azt hiszem, hogy nem. Csak egy darabig gondolkodnak. – Mi szülők, keresztyén szülők, mi pedig elnézzük ezt? Életüket végiggondoló gyermekeink vannak, vagy csak olyan félig gondolók? Ez a világ tele van félig-gondolkodó emberekkel. Ez még hagyján. Ám ha az egyház is tele van félig-gondolkodó emberrel, akkor az már nagyon nagy baj.

Miért mondottam el mindezt? Mert a mi Urunk Jézus Krisztus ebben az olvasott példázatban, amely az urukat váró szolgákról szól, e szolgák alakján keresztül felszólít minket. Arra szólít fel minket, hogy végiggondoljuk az életünket. Ne hessegessük el magunktól a jövőt, gondoljunk előre egészen az O visszatéréséig. Addig nézzünk előre, addig meg ne álljunk. Mert Jézus megmondja a „legutolsó ,.Aztán?” kérdésre is a választ. Csak 0 mondja meg. hogy aztán mi lesz. Azt mondja itt a példázatban, hogy a visszatérő Úr leülteti a hűségesen váró szolgákat, és maga szolgál nékik. Tehát a keresztyén ember, ha Bibliát olvas, a legvégső kérdésekre is tud válaszolni. Ha bennünket bárki

megkérdez, hogy „és aztán mi lesz?” – mi tudunk válaszolni. Aztán lesz az örökélet, az örök boldogság az Úrral. Jézus el eddig tanít minket, és előbb meg sem áll az Úr. Mert a mi Urunk is végiggondolja a dolgokat, és azt akarja, hogy az ő népe is végiggondolja Ő vele.

Ma ennek a világnak az esze valahogy addig gondolkodik, mint ahogyan a népmesében. Az hogyan zárul? ,.Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Kész. Aztán? – Feltesszük-e ezt a kérdést? Sokan ezt a kérdést egész életükben fel sem teszik. Tele van a világ olyan emberrel, Vörösberényben is, aki még erre életében nem gondolt. Aztán ha valaki mégis felteszi nekik, vannak, akik elütik valami viccel. hogy ,.olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna”, vagy egy ,,majd meglátjuk”-kal. Pedig választ, tanácsot Jézuson kívül erre a kérdésre senki nem ad. Ez a végső kérdés, amelyben minden eldől. Hogyan mondja a közmondás? Minden jó, ha a vége jó. Ha a vége rossz, minden rossz. Mily vakok az emberek, ha nem törődnek a véggel!

Mi azonban törődjünk vele és kezdjünk neki ennek a példázatnak. Jézus ebben a példázatban több dolgot is elrendel, hogy nekünk legvégül jól menjen a sorunk. Le kell ezt szögeznünk az elején: Mindezt az Úr a mi érdekünkben mondja, és nekünk mondja! Azt is

megüzente Jézus nagyon világosan, hogy akik ezeket a dogokat nem teszik meg, azoknak nem lesz jó soruk. Nagy bánatban lesznek odaát. Tehát Ő világosan szólt. Mi az első Jézusi parancs? Mondjuk úgy, hogy ádventi parancs. Azt mondja az Ige: „Legyenek a ti derekaitok felövezve. ” – A keleti ember egy hosszú lenge ruhában járt. Ma is abban jár, lehet látni a tévében. Abban a melegben ilyen lenge ruha kell. Két esetben övezi magát fel a keleti ember. Ez egyenlő azzal, hogy körülköti magát egy övvel, és ruhája lengő szárát fel-hajtja és beletűri. Két esetben teszi ezt. Ha útra készül, vagy ha dolgozik. Vegyük ezt a két esetet sorra. Mert mi az Íge parancsa? "Legyenek a ti derekaitok felövezve!''

Nézzük tehát először az útra készülés ígei üzenetét. Mert a parancs mögött ez rejlik. Mit ír erről maga a Biblia? Megnéztem azt az Ígét. Mózes második könyve 12. része, annak 11. ver-se ír az útrakész állapotról. Ez a rész az Egyiptomi rabszolgaságból való kimenekedését írja le a zsidóknak. Isten elrendeli, mit kell tennie a népnek. elrendeli a páska lakomát, amikor az

84egyiptomi rabszolgaságból megszabadulnak a zsidók. Mit rendel ott az Úr? Hogyan

fogyasszák el a páskát? Így mondja az Ige a megnevezett helyen: „És ily módon egyétek a páska bárányt: derekaitok felövezve, saruitok lábaitokon, vándorbotjaitok kezetekben.” Tehát világos az útra-kész állapot. S mi történik ott is? Ugyanaz, mint a Jézus példázatában. Az éjszaka kellős közepén meg is szabadulnak és aztán ki is jönnek Egyiptom rabságából. A felövezett derekú ember tehát ilyen útra kész.

Mondd csak Testvér, kész vagy-e az útra? Arra az útra, amin Isten parancsára előbb-utóbb el kell indulnod. Érdekes, ha csak Veszprémbe bemegy valaki busszal – ez egy parányi út. Hol van az a végső úthoz, a túlvilágra vezető úthoz képest Veszprém? Itt van a közelben. Veszprémbe bemegy valaki, megtesz minden előkészületet, ami kell. Bérletét magához veszi, ha van. Mindenképpen a pénztárcát, kimenő ruhát vesz magára, cipőt, ha kell kabátot. Megtervezi az útját, mit fogok ott elintézni, mit találok ott. Pedig ez csak egy rövid út. Döbbenetes Testvérek, hogy arra a hosszú, arra a hatalmas útra, ami a mennyei trónus elé visz, oda teljes készilletlenséggel mennek az emberek. Emberek milliói teljesen készületlenül mennek el erről a földről. Teljesen készületlenek. Ha el tudunk képzelni egy ilyen mennyei bérlet nélküli társaságot mezítláb, meztelenül, ruha nélkül, totális tanácstalanságban – ha el tudunk képzelni egy ilyen se-reget, akkor az ítélet trónja elé járuló sok-sok millió embert képzeltük el. Mennek csak úgy, bele a vakvilágba. Teljes készületlenséggel, Ige ismeret nélkül, minden nélkül. Azt sem tudja, mi vár rá ott? Igy távoznak a halálos ágyról most, kétezer tájékán. Még belegondolni is borzalmas, nem?! Ekkora útra, teljesen készületlenül.

A Szentírás tanítása szerint a mi Urunk visszatérésekor még rosszabb lesz a helyzet. Ezen a téren nagyon rossz lesz a helyzet. Az Ó eljövetelekor szinte teljes lesz a készületlenség. Maga Jézus teszi fel így a kérdést: "Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? ” S ha ez kérdése az Úrnak, akkor bizonyára alig lesznek hitben járó, rá figyelő, készenlétben élő emberek. Csak páran lesznek útra készek, azaz felövezett derekúak. Pedig parancs.

Sokan annyira értetlenek, mikor úgy képzelik, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a világ egy-re keresztyénibb lesz, aztán amikor már majdmindenki hisz, akkor eljön Jézus. Én nem tudom, honnan veszik ezt? Mert a Bibliából nem. A Biblia, ha figyelmesen elolvassuk, nem ezt tanítja. A Biblia azt tanítja, hogy a világ egyre pogányabb lesz. Végül az Antikrisztus vezetésével egy' nyílt Isten-ellenes lázadásba tör ki ez a világ. és akkor jön el az Úr. A Szentírás ezt tanítja. Ha erre nézünk, akkor látjuk, hogy rendelt úton jár a világ, úgy, ahogy a Szentírás megírta. Persze, ha a mi váradalmainkat akarjuk ráerőltetni, akkor az nem fog menni.

Egyszerűen fogalmazva: Jézus nem azért nem jött még el, mert a világ nem eléggé keresztyén. Jézus azért nem jött még el, mert a világ még nem elég pogány! Figyeljünk csak a példázatra. Hányan várják a hazatérő Urat ebben a példázatban? Tömegek? Nem. Néhány szolga. Az a kisebbség, amiről már itt heteken keresztül szó van. Az Urat csak az ő szolgái várják. Egyetlen egy házban van világos, ahol várják az Urat. S a házon kívül? Ha Jézus példázatát komolyan vesszük, mi van a házon kívül? Tapint-ható sötét. Teljes sötétség. Ődakint a világban sötét van, az emberek alszanak. Az az egy ház, ahol világos van, ahol várják az Urat, Testvérek, az az Egyház. Hol van tehát Egyház? Hol van Gyülekezet? Ahol templom van?

Vagy ahol pap van? Vagy ahol éneklik a Zsoltárokat? Nem, nem és nem! Egyház ott van, ahol az Urat várják! Ahol készek elé menni, ha hívja őket. Készek elé menni, mert fel van övezve a derekuk. Ha betoppan az Úr, azonnal készek neki szolgál-ni. A világ egyébként sötét lesz.

Erre tart ez a világ? Bizony erre. Elég egy röpke pillantást vetni a vallási helyzetre. Menynyire sötétedik ez a világ. Az ígei, a reformátori theológiát, az Íge világosságát félreteszik, és hatalmas egyházak próbálnak meg szövetkezni világméretekben Jézus Krisztus nélkül. Kérem. ez jelzi a világ sötétségét. A buddhizmus világ-szinten szövetségre lép az iszlámmal. és mindezt a katolicizmus szervezi. A buddhizmus a nirvánát, a megsemmisülést tanítja. az iszlám egy kába-követ imád, a katolicizmus Jézus Krisztus helyett szenteket imád. Ezek egyesülnek, tessenek belegondolni, abból milyen sötét lesz?! Jelenleg megjelent egy enciklika ..Harmadik év-ezredre várva”, ez a címe, magyarul mondom. ez tartalmazza ezt a programot. Kérem, a világ nagyon sötét lesz. Hogy ígei gyülekezet hol marad meg? Csak pár helyen világít valami. Úgy lesz, ahogy Jézus mondta. Kérem, ez meglesz! Az

85ökumenizmusnak van jövője. Sötét jövője. Annak meg kell lenni, én azt nagyon jól tudom.Másodszor a felövezett derék azt is jelenti, hogy valaki tettre kész, vagy munkában van. A

keleti lebegő ruhában csak úgy lehetett dolgozni, ha valaki körülkötötte, és az alját felfogva az öv-be tűrte és úgy nekigyürkőzött. „Legyenek a ti derekaitok felövezve!” Ez tehát parancs. Ezt Jézus megparancsolja. Nem kéri, hogy legyek szívesek..., meg ha ráértek, ha ti is úgy gondol-játok. „ Legyenek a ti derekaitok felövezve!” Parancs. Ez felhívás a konkrét munkára. Abban a házban ugyanis, ahol Jézust várják, Jézus házában rengeteg a tennivaló. Tehát övezd fel magad, hogy tudd tenni a dolgokat. Mit? Amit Jézus elrendelt.

Sajnos, ezen a téren sok a lógós ruha és lógós ember. Magukat keresztyénnek valló emberek tömegei, még egy szalmaszálat nem tettek keresztbe az Úrért! Vannak, akik felövezik a derekukat és szolgálnak, de ezeknek is egy része nem az Úr szerint, hanem a maga esze szerint. Úgy hívjuk ezt, hogy engedetlenül tevékeny. Tesznek ők össze-vissza mindent. Mit is ír az Ige? „Legyenek a ti derekaitok felövezve, szövétnekeitek meggyújtva! – a szövétnek mutatja az utat – Ti pedig hasonlatosak az olyan emberhez, akik az Ő urukat várják.” Akkor tehát ezek a szolgák az Úr házában vannak, tehát az Úrra nézve kellene tevékenykedni. Mert Jézus házában nem azt teszek, amit én akarok, hanem amit Ő elrendelt!

„Na de Tiszteletes úr, hát honnan tudjam, hogy mit tegyek?” Testvérek, nagyon egyszerű. Amit elrendelt az Íge, az eleve nem kérdés, azt meg kell tenni. Azt ne kérdezgessük, úgyis tudjuk. Ha pedig valamiben bizonytalan vagy Test-vérem, akkor tedd fel a kérdést: Mit tenne a helyedben Jézus? Tedd fel ezt a kérdést magadnak. Megtenne-e valamit, vagy nem tenné meg azt? Mit tenne Jézus most? — S megkapod a választ. Mondjuk, mit tenne Jézus egy olyan félrenevelt gyerekkel vagy unokával, aki azt sem tudja, hogy merre van és mi az a Biblia? Az ölébe venné Jézus, és a tévét nézné vele? Vagy leülne vele és Ígét olvasna neki? Ezt el kell tudni dönteni. Mit tenne Jézus a te helyedben? Vagy gyülekezeti szinten. Tényleg. engem régóta szorongat egy kérdés. Mit tenne Jézus most, itt ebben a gyülekezetben? Árusítana Jézus bort? Tekintet-tel arra, hogy az alkoholizmus országos problé-ma és családok mennek tönkre. Kénezne hordót? Főzne cefrét? Vagy vasárnap menne mindenféle családi összejövetelre, vagy dolgozni? Nem lehetne Jézust sem rávenni arra, hogy presbiteri bibliaórára járjon? Hogy részt vegyen minden gyülekezeti alkalmon? Mit tenne Jézus. ha most itt lenne?

Mindebből megértjük, hogy a derekaink felövezése, a munkának való nekigyürkőzés mellé miért kell odaírni az Igében, hogy "szövétnekeitek meggyújtva'”. Miért? Mert a szövétnek az Íge szövétneke. Az Ige megvilágosít a tekintetben is, hogy mit tenne most Jézus. Azt csak az Íge mondja meg, semmi más. Megvilágosít a tekintetben, hogy mit tegyek, és mit ne tegyek. Aki ígei szövétnek nélkül dolgozik, az lehet nagyon tevékeny, nagyon szorgalmas. nagyon buzgó, de hasonlatos ahhoz az emberhez. aki vaksötétben dolgozik. Aztán az mit csinál a sötétben, mit tud az csinálni egy háztartásban? Nem látja, amit tesz, nem ég a szövétnek. Azt sem tudja, jó vagy rossz, amit művel.

Testvérek, egyszer visszajön az Úr, világot gyújt, és az ilyeneknek megmutatja: „Nézd

meg, mit tettél egész életedben! Itt vannak a romok!” — Miért lett ez ilyen? Mert szövétnek nélkül, ígei világosság nélkül a sötétben valaki nagyon buzgón tevékenykedett. Meg nem állt. Dolgozott. Attól kapott infarktust. Aztán mit művelt? Azt majd az Íge világosságában meg fogja látni. Testvérek, Íge nélkül nem csoda, hogy úgy nézünk ki, ahogy. Egyházunk olyan, amilyen. Ígei világosság nélkül nem is lehet más.

Miért hangsúlyozzuk mi az Íge ismerését? Hogy okosabbak legyünk? Nem. Nem nekem kell itt okosnak lenni. Itt van az Úr. O tanít az Ígében arra. hogy el tudjuk dönteni, hogy Jézus mit tenne az én helyemben. és mit nem tenne.

„Legyenek a ti derekaitok felövezve, szövétneke-itek meggyújtva!” — Ez az Íge tanít először az útrakészségről, másodszor a konkrét,

precízen végzett munkáról, az Ige szerint végzett munkáról. Az Íge szövétnekének égnie kell.Végezetül tegyük fel a kérdést: Meddig lesz ez így? Meddig kell még várni. elnézni a külső

sötétet? Meddig kell még az lsten Egyházában harcolni a sötétség ellen, és a szövétneket gondoznunk? Mikor jön v égre vissza az Úr? Van-e a példázatban valamiféle utalás arra. hogy mikor jön Jézus? Egyáltalán, nem késett el? El-jön egyáltalán? Hogyan lesz ez? — Az első uta-

86lást az égő szövétnekből is kikövetkeztethetjük, hogy éjszaka fog jönni az Úr. Azaz, amikor

az egész földön sötétség lesz. Nagyon nagy sötétség. Egy éjszaka azonban hosszú. Mikor jön? Kora este, hajnalban? Mikor jön? Nem lehetne pontosabban meghatározni? Jézus ad erre né-hány támpontot. Egyszer ott van a tolvajok órája. Nagyon pontos támpont. Azt tudjuk, hogy az valóban az éjszaka kellős közepe. Az nem este kilenc, az nem is hajnal, az valamikor éjfél tájban van.

Olvastam az Igében egy másik támpontot is. Azt mondja az Úr: „És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg és Úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!” Tehát a második és a harmadik őrváltásról beszél itt Jézus. Utána néztem ezeknek az őr-váltási időknek, mik ezek, hátha közelebb visz a kérdéshez. Azt írja egy bibliatudós, hogy Izráelben három részre osztották az éjszakát, de Jézus idejében – római mintára – négy részre oszlott az éjszakai őrség. Őrizték a templomot, meg sok mindent. Ezek állandó idők voltak. Az első őrség felállt hattól kilencig. Este kilenckor volt az első őrváltás. A második őrség tartott kilenctől éjfélig. Éjfélkor volt a második őrváltás. Aztán éjféltől háromig volt a harmadik őrség, háromkor a harmadik őrváltás. S háromtól hatig, miközben már hajnalodott akkor volt az utolsó, a negyedik őrváltásnyi idő.

Talán megfigyeltük, hogy Jézus melyik őrváltási időket említi? A másodikat és a harmadikat. S melyiket nem említi? Nem említi az el-sőt és a negyediket. Azaz, hogy így értsük, Jézus azt mondja, ha megjön éjfélkor – második őr-váltási idő –, vagy éjjel háromkor – harmadik őrváltási idő, akkor ébren találja-e a szolgákat? Mi ez az éjfél és ez az éjjel három? Amikor a legsötétebb az éjszaka. Amiről eddig itt szó volt. A tolvajok órája. Amikor mindenki alszik, ami-kor csak a betörő jön egy házhoz. Mert ugyan vizitbe éjjel háromkor senki nem megy. Nem is illik. Jézus nem említi tehát az első őrváltásnyi időt. ami még kora este. Világosan üzeni ezzel az Ige, hogy Jézus nem jön vissza nagyon hamar, nagyon korán. Még az első, második, harmadik évszázadban. Nem jön vissza. Nem jön túl ha-mar. S mit mond még? El ne keseredj azért Testvér, mert nem jön túl későn sem. Nem fog elkésni az Úr. Mikor jön? Amikor a sötétség tapintható, a tolvajok óráján.

Felfigyeltünk-e Istennek a hasonlatára? Milyen különös hasonlat ez? Ki merné az érkező Urat a tolvajhoz, a betörőhöz hasonlítani? Jézus ahhoz hasonlítja magát. Ezt a bizarr képet alkalmazza magára. Miért? Azért, hogy nagyon a szívünkre helyezze, bizony, a betörők órájában. amikor senki nem várja, egyszer csak itt lesz. A Jelenések könyvén keresztül üzeni: „Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz... ” (Jelenések 16,16) „Hogyha tehát nem vigyázol, el-megyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, nyely órában megyek hozzád.” (Jelenések 3,3) – Testvérek, Jézus úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. A világ e felé a sötétség felé halad. Ezt látva senki ne tántorogjon. Ez meg van írva, ennek meg kell lennie. A kérdés az: Hány gyülekezet áll meg a szövétnek mellett? Hány' rohan ki az éjszakában? Talál-e még a visszatérő Jézus hitet?

Vegyük tehát az Ige ádventi üzenetét. Újra olvasom, és talán most már még teljesebben értjük: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az

olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy fel-övezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! – Ezt pedig jegyezzétek meg, ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek. mert amely órában nem gondolnátok, abban jó' el az embernek Fia.”

,,Akinek van füle ahallásra, hallja mit üzen a Lélek a gyülekezetnek! ” Ámen!

Imádkozzunk!Urunk, itt és most megerősödött bennünk az elhatározás. Szeretnénk a mi derekainkat fel-

övezni. Köszönjük a szép bíztatást. Kérünk. útrakész lelkületet adj nékünk. Tőled kérünk mindent, és ha bárhol, bárhova hívsz bennünket. ha haza hívsz bennünket, készek legyünk bármikor úgy indulni, mint a szolga az Úr parancsára. Sok tennivaló közepette megvalljuk te néked. hogy olyan sokszor henyélünk. Bocsásd meg. hogy olyan sokszor engedetlenül tevékenykedünk. Bocsásd meg, ha sok mindent tettünk, amiben

87nem voltál ott te. Nem volt mögötte a te parancsod. Valljuk, hogy mindezek fénylő bűnök.

Bocsásd meg, ha az Íge számunkra olyan sokszor nem üzen. Valljuk, hogy sötét ez a világ. körülöttünk is sokszor napokig sötét. Könyörgünk, hogy világíthassunk. Azt a kis részét, ahová te állítottál minket. hadd világosítsuk. Hadd gyúljon ki a te Ígéd fénye körülöttünk. Ámen!

(JOÓ SÁNDOR: Mindenkor örüljetek. Ajtony Artúr):

11LEGYETEK KÉSZEK…

Lekció: Malakiás 4.Alapige:"Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az

olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövez-vén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. Es ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia."

Lukács 12,35-40Ezen a harmadik ádventi vasárnapon arról az ádventi időszakról szeretnék beszélni,

amelyben a Krisztus gyülekezete tudatosan és az egész világ nem tudatosan közel 2000 esztendő óta ténylegesem n benne él ! Az ádvent szót ugyanis három-féle értelemben lehet venni: ádventi idő volt az ótestamentum ideje, a megígért Megváltó elérkezésének, megszületésének a várása… Azután az is ádventi várakozás, amikor készülődik egy-egy emberi lélek, hogy Krisztust akarja befogadni magába, amikor várja a Krisztusban hozzá lehajló Istent, az Úr újabb és bővebb ajándékait… Es ádventi váradalomban él Jézus mennybemenetele óta az egész keresztyénség, mert a nagy ígéret beteljesedését, Ura visszajövetelét várja.

Az első, az ótestamentum ádventje már beteljesedett, Akit vártak, eljött, mert Jézus Krisztus megszületett. A második, az egyes hívő lélek ádventje rögtön valóra válik, amint kitárul a szív az Úr Jézus előtt, Jézus Krisztus kész megszületni benne is. A harmadik, az egyház ádventje, a tulajdonképpeni ádvent, a visszatérő Jézus Krisztus várása, mert még mindig tart az az állapot, amelyben Jézus Krisztus szavai szerint az Ő követői "hasonlók az olyan

emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki”.

Ez a harmadik értelemben vett ádvent részesül a történelmi egyházakban a legkevesebb figyelemben, ez a legelhanyagoltabb, pedig a legfőbb váradalma a keresztyén hitünknek. Nem csoda, ha bizonyos szekták azután éppen Jézus Krisztus visszajövetelének a gondolatát ragadták ki a Bibliából és ezt tették minden érdeklődésük középpontjába. Hiszen a szekta mindig egy olyan bibliai igazságnak az eltúlzása, amit a történelmi egyházak elhanyagoltak. Az a híradása a Bibliának, hogy az Úr Jézus dicsőségesen és hatalmasan visszatér még egyszer a földre, nem-csak egy esetleg el is hanyagolható tétele a keresztyén hitnek, hanem a csúcsa, a kiteljesedése. Az egész keresztyén élet erre a dicsőséges, nagyszerű jövendőre van beirányozva, betájolva, a keresztyén élet lényege az, hogy Jézus Krisztus vissza-térését váró és arra készülő élet. Nem lehet hát azt mondani, hogy ezzel az igazán fantasztikus hittétellel a modern korban ne foglalkozzunk, hiszen akkor a Bibliának a legnagyobb részét kellene kihagynunk. Jézus Krisztus legtöbb tanítása erre a nagy jövendőre utal, az Úr nagy és félelmetes napjának az eljöveteléről szól. Jézus Krisztus mennybemenetele után a legelső percekben az ámuló tanítványok-hoz a legelső kijelentése Istennek az volt, hogy ugyanúgy jön is majd el Jézus

12Krisztus a mennyből, amiként látták őt felmenni a mennybe. Az apostolok legfőbb tanítása,

az egész Biblia legtöbb kijelentése és legnagyobb ígérete erre az időre szól, Jézus Krisztus visszajövetele idejére. Az Ujtestamentum 280 fejezetében majdnem háromszázszor fordul elő az Ur Jézus visszajövetelének az ígérete, az arra való fölkészülés sürgetése… Akkor, Jézus Krisztus visszajövetelekor támadnak fel a halottak, akkor történik meg a nagy ítélet elevenek és holtak felett, akkor teljesedik be az, amiért már 2000 esztendeje könyörög a keresztyénség így: "Jöjjön el a te országod”. Akkor, Jézus Krisztus visszajövetelének a dicsőségében lesz vége a Sátán, a bűn, a halál uralmának; akkor, Jézus Krisztus visszajövetelének a nagy örömmámorában töröltetik el minden könny és szenvedés a világból; akkor, Jézus Krisztus visszajövetelének a fényében kezdődik el ama, az Ur Jézus által is említett "nagy vacsorának” az ünnepsége.

Akkor, Jézus Krisztus visszajövetelének a nagy diadalában fejeződik be az egész megváltás műve, akkor, Jézus Krisztus visszajövetelének a boldogságában teljesedik be mindaz a szép, jó, igaz, tiszta boldogság, amit addig hittünk és reménylettünk. Nos, tehát egy ilyen boldog ádventi váradalomban és készülődésben é1 Jézus Krisztus egyháza ma.

Talán még pontosabban határozzuk meg a helyzetünket, ha ezzel a látszólagos ellentmondással fejezzük ki: Jézus Krisztus jelenlétében és mégis az ő eljövetelének a várásában élünk. A szokásos hasonlat szerint: a döntő csatát már megnyerte az Ur ott a Golgotán, meg a húsvéti feltámadásban, de a háború még tart tovább a végső győzelemig. Az, ami már megtörtént nagypénteken és húsvétkor, jelenti a bizonyos garanciát arra, ami még történni fog, hogy visszajön leszámolni és újjáteremteni.

Isten a nagy áldozatokkal elkezdett megváltói munkáját nem hagyja befejezetlenül. Mi tehát egy nagy kezdet és egy nagy befejezés közötti feszültségben élünk ma. Az az idő, amiben most vagyunk, egy nagy tegnap és egy nagy holnap között feszül. Egy felséges tegnap van mögöttünk és egy dicsőséges holnap előttünk. Mögöttünk a Golgota és a nyitott sír tegnapja és előttünk Jézus Krisztus visszajövetelének a holnapja.

Tudjátok, milyen más megvilágításban látszanak így a dolgok és események?! Milyen jó tudni azt, hogy még ugyan tart az éjszaka, de ez a sötétség már nem a halál reménytelen éjszakája, amiben mindennek vége, hanem olyan éjszaka, amelyik a közelgő nappal felé tart, az örökkévalóság állandó boldog nappala felé. Milyen jó tud-ni, hogy ez a földgolyó, a rajta kavargó történelmi válságokkal, földrengésekkel, apró örömökkel és nagy tragédiákkal nem úgy zuhan a világűrben a semmibe, mint egy égő repülőgép a végtelen mélységbe, hanem akarata ellenére is mintegy zarándok-úton halad valahová, mégpedig tovább előre az Úr nagy napja felé.

Tudjátok, hogy milyen jó, nem úgy látni az életünket, ahogy a múltkor mondta valaki, hogy az ember dolgozik, eszik, iszik, alszik, azután megint dolgozik, eszik, iszik, alszik, azután

megint kezdődik előlről az egész körforgás, míg végül egy-szer már nem dolgozik, nem eszik, nem iszik és nem alszik, hanem megszűnik.

Nem, nem ilyen sivár, nem ilyen értelmetlen körforgás az élet, azok a példázatbeli szolgák, akik az ő urukat várják, nemcsak úgy takarítgatnak végnélkül, szakadásig, nemcsak robotolnak, melóznak, vegetálnak cél és értelem nélkül, hanem készülnek valamire, várnak valakit, valakinek a megbízásából és kedvére végzik a munkájukat, valakinek a méltó fogadására dolgoznak. Az ad célt és értelmet minden munkájuk-nak, egész létüknek, hogy az ő Urukat várják… Nem a semmibe élünk bele és dol-

13gozunk, hanem egy boldog jövendőbe, és ennek az eljövendő dicsőségnek a fényétől

világosodik meg már a jelenünk is.Azok a szolgák, akik az ő Urukat várják, minden dolgukat reménységgel végezhetik. Es ez

az, ez ma a legnagyobb dolog a világon. Rengetegen vannak, akik már minden reményüket elvesztették e világra nézve. Sok a csüggedt, szomorú ember, mert még mindig sok a hátrafelé néző, múltba merengő ember. Helyesen állapította meg valaki: a múltba-nézés menthetetlenül bizonyos elavuláshoz vezet. Nos, aki az Úr Jézust várja, az szükségképpen haladó, modern gondolkozású ember kell, hogy legyen, mert a jövőbe néz, a jövőt építi, a jövőért munkálkodó ember.

Milyen nagyszerű lenne, ha a világ fiai fölfigyelnének rátok, mint olyan emberekre, akik tudtok igazán örülni, mert dacára mindennek, ami van és történik oly-kor, van reménységetek. Valóban: próbáljuk beleélni magunkat ebbe a váradalomba, egészen bizonyos, hogy a nagy boldog jövendő előrevetítődő fényében más-ként fogjuk látni az életet, több derűvel, több bizalommal, nagyobb türelemmel, békességgel, több reménységgel! Es nagyobb felelősséggel!

A Jézus Krisztusban hívő ember nem is lehet más, csak Jézus Krisztust vissza-váró ember. Ha nem az, meg is látszik rajta! A szomorúságán, az erőtlenségén, a levertségén, a csüggedésén! A Biblia legutolsó szavai is erre buzdítanak, a várásra! Jézus Krisztus legutolsó szava, amit a Biblia utolsó oldalán üzen e földön lakó híveihez, ez a nagy bíztatás: "Bizony hamar eljövök!” Es a gyülekezet utolsó imádsága is ez: "Bizony jövel Úram Jézus!” Az első keresztyének, amikor utcán, piacon találkoztak, így köszöntötték egymást: Maran atha! Azaz: Az Úr jön! Az egész keresztyénség egy nagy várakozás állapotában levő mozgalom.

Persze várakozni is helyesen kell! Mert lehet rosszul is csinálni! Egyszer meglátogattam valakit, aki már három éve ágyban fekvő beteg volt. – Mit csinált ez alatt az idő alatt? – kérdeztem tőle. – Semmit, várom, míg meggyógyulok – mondta az illető. – Akkor három drága esztendőt elvesztett az életéből – válaszoltam neki, mert ez az idő nem arra való volt, hogy csak kivárja, míg elmúlik, hanem arra, hogy meg-tanuljon sok olyan dolgot, amire máskor nem jut idő, talán türelmet, vagy hálát, vagy alázatot, vagy bűnbocsánatot, vagy a mellette szenvedő embereken segítő készséget, vagy az elmélyedt imádkozást, – szóval valami jót és hasznosat. Es akkor a szenvedést is könnyebb elviselni, mert nemcsak várja-várja az ember, míg egyszer elmúlik, hanem van értelme, a rá fordított idő nem elvesztegetett idő. Ölyan volt ennek a betegnek a magatartása, aki csak várta, hogy elmúljon a betegsége, mintha egy tanuló három évig ugyanabban az osztályban ülne, nem tanul meg semmit, csak vár-ja, hogy az óráknak vége legyen.

Atyámfiai, talán azért utal bennünket az Isten mindig újra osztályismétlésre, mert mi is mindig csak vártuk, csak vártuk, hogy múljék az idő, és nem tanultuk meg azt, amit kellett volna.

Kétféle várás van hát: az egyik, amelyik úgy irányul a jövőbe, hogy közben elmulasztja a jelent, ez nem a keresztyén ádventi váradalom, a másik pedig, amelyik éppen a jövőre való tekintettel használja jól ki, tudatosan a jelent. Ilyen a keresztyén ádventi váradalom. Tehát nem tétlen és terméketlen, hanem nagyon is tevékeny és termékeny idő lehet a várakozás ideje. Nagy különbség, hogy három órán át például csak várok egy vonatra, vagy tudom, hogy a vonat indulásáig még van három órám, drága időm, amit kihasználhatok még… Igy van ez a Krisztus-várással is. A felolvasott Ige is éppen nem csendes és tétlen várásról beszél, hanem lázas tevékenységgel

14eltöltött várakozásról, olyan szolgákról, akik az ő Urukat felövezett derékkal, serény

munkával, teljes készültségben várják. Uruk elment, megmondta, hogy visszajön, de azt nem, hogy mikor. Viszont addigra sok mindent el kell végezni. Az egész háznak készen kell lenni, hogy ha megjő, ne találjon rendetlenséget.

Nekünk is van egy ilyen Urunk, Aki amikor elment, megmondta, hogy visszajön majd, csak azt nem, hogy mikor. Viszont egészen határozott utasításokat hagyott mindarra, amit addig el kell végezniök az Övéinek. Sokszor úgy elgondolom magamban: Mi lenne, ha most harsanna föl a jeladás: Ímhol jő a Vőlegény! Vajon milyen állapotban találna? Nem jönnél-e velem együtt te is zavarba? Úgy találna-e, ahogyan meghagyta: Felövezett derékkal, meggyújtott szövétnekkel, mint aki éppen foglalatos abban a munkában, amit ránkbízott?! Vagy egyáltalán: Komolyan hiszszük-e mi még, hogy Jézus egyáltalán visszajön?! Én nem tudnám elmondani, mi-ként történik ez majd, de mindenesetre annak a sokféle leírásnak, amit a Bibliában erre nézve találunk, a lényege az, hogy lesz még egyszer ennek a világnak és benne mindnyájunknak nagy találkozása Jézussal, egy nagy számadás, elszámolás, vizsga. Erről éppen olyan tényként beszél a Szentírásban Isten, mint az Úr Jézus haláláról és feltámadásáról. Nos, hát várjuk-e, készülünk-e reá, készen vagyunk-e?!

Hadd mondjak csak néhány konkrétumot a helyes készülés, várás mikéntjére. Először is vizsgáld meg magadban, de nagyon komolyan, hogy annak a visszatérendő Úrnak a szolgálatában állsz-e egyáltalán? Tehát, hogy hozzátartozója vagy-e, vagy ellensége? Hiszen csak azok tudják várni őt örömmel, akik már találkoztak vele a Golgotánál, akik már térdeltek a keresztjénél, akik már megnyerték a bocsánatát. Így tartozol-e te is az ő házanépéhez?! Először ezt tisztázzad, efelől juss bizonyosságra. Azután nagyon gondosan ügyelj a tisztaságra, ne tűrj meg semmi szemetet, jó alaposan végezd el naponként a külső és belső takarítás munkáját. Minden bűnt, amit találsz magadban, hordj oda, ahová való: a Golgotára, így számolj föl magadban minden rendetlenséget, fölfordulást, mint egy lakásban, ahová valaki nagyon kedves személyt vár. De még ez sem minden. Azt is vizsgáld meg magadban: igazán azt csinálod-e, amivel az Úr Jézus bízott meg, mert sokan vagyunk hajlandók végez-ni Isten dolgát, ügyét, de nem Isten akaratát! "Legyetek készen mindenkor!” mondja Jézus az ő szolgáinak. Nos, olyan mértékben vagyok készen, amilyen mértékben uralkodik Jézus Krisztus az akaratom, a tetteim fölött! Amikor azt tudod mondani: Uram, a Te szavadra megteszem ezt vagy azt, akkor vagy a helyes ádventi váradalomban. Minden, amit Jézus Krisztusnak engedelmeskedve teszel, tehát minden, amit igazán szeretetből csinálsz, készíti az Úr visszajövetelét, hozzátesz valamit a jövendő szépségéhez, beleépül abba, ami örökké megmarad.

Érzitek-e mekkora aktivitásra ösztönözne, ha igazán Jézus Krisztust váró keresztyének lennénk'? Ha komolyan vennénk, amit az Úr Jézus mondott: "Amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Embernek Fia” Ó, hogy fölserkennénk, fölbuzdulnánk, takarítanánk, sietnénk megbocsátani, bocsánatot kérni, elkészülni, míg időnk van. Lehet, hogy az Úr hamarabb kihív valakit a munkából, mint ahogyan visszajön. Készülni és elkészülni ama nagy napra akkor is csak addig lehet, amíg tart a földi lét ideje. Ezért nincs is sürgetőbb szava Jézus Krisztusnak hozzánk ma, mint az, hogy "Legyetek készek mindenkor!"

Ámen 1959. december 13. Ádvent.

(ORDASS LAJOS: Útravaló az év mindennapjára. Harmat―Ordass Lajos Baráti Kör):

Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál.Lukács 12,37 Uram!Boldog ember, akinek a lelkében szavad visszhangra talál. Sok ilyen boldog ember él.

Találkoztam velük, akik jöveteledet várják. Nem a lármás piacon. Nem is más hangoskodók között. Nem nagybetűs újsághirdetésben és nem a divatos szépirodalomban. De föltűnő nagy számban láttam mégis őket. Volt idő, amikor táborukat magam sem gondoltam ennyire népesnek. Betegszobákban, csöndes lelkipásztori beszélgetésekben ismerkedtem meg velük. Nemcsak a külső életkörülmények súlya alatt roskadozók, vagy az öregek között találtam meg

őket, bár — igaz — közöttük legsűrűbben. Égő lelkű embert a jó körülmények között élők és a fiatalok között is szép számmal leltem.

Uram!Ezek az emberek boldogoknak vallották magukat. Boldogak, mert tudják, kit várnak. Már a

várakozás is belső örömmel tölti el őket. Pedig Te az igazi boldogságot csak akkorra ígéred nekik, amikor várakozásuk beteljesedik.

A rád várakozás mély örömét én is megköszönöm neked. És ami ennél több: a teljesedés bizonyosságának boldog hitét.

Szentháromság utáni 26. hét, szerda 404

(TURÓCZY ZOLTÁN: Posztillás könyv. Evangélikus Teológiai Akadémia):

A lélek gyümölcse

Lukács 12,31-37Pünkösd II. napja1953. május 25.

Tavasszal a fákon nagy levélváltás történik. A száraz leveleket, amiket nem sodort le az őszi nagy lombhullás. amikkel hiába birkózott a téli szél, amik még tavaszféllel is ott éktelenkedtek az éledni kezdő fán, letolja az új levél. Lehull a zörgő száraz, halott levél, s kihajt az üde zöld új levél.

Így van az ember életében is: mikor beköszönt a Lélek nagy tavasza. Amikkel hiába birkóztunk addig, amikkel szemben erőtlennek bizonyult minden egyhangú akarati erőfeszítésünk, szépen, csendben, hangtalanul letolja az új élet, a Szent Lélek által fakasztott új élet. Ez a Szentlélek gyümölcse.

Ezt a nagy változást tárja elénk a mai ige is. Ebben a nagy változásban.

1. Nincs többé aggodalom, de van Isten Országának kereséseAz aggodalom rettentő hatalom. Nincs hatalma fölötte sem az emberi értelemnek, sem az emberi akaratnak.

Belátja az ember, hogy értelmetlen balgatagság minden aggodalmaskodás: senkinek sem lett még több kenyere, melegebb ruhája, több tüzelője, nagyobb egészsége az aggodalmaskodás által. Az aggodalmaskodás nem termelő, hanem fogyasztó erő. Mégis tovább aggodalmaskodik. Belátja az ember, hogy az aggodalmaskodás tönkre teszi az életét. Megrontja az örömeit. A ma fénylő napsugarát eltakarja a holnap sötét felhőivel. Nappalát hajszás robottá teszi, éjjel pedig vele hál, s ráül a mellére, mint valami lidérc. Szabadulni szeretne tőle. Elhatározza, hogy nem fog többé aggodalmaskodni, mégis tovább aggodalmaskodik. Belátja az ember, hogy az aggodalmaskodás bűn. Bizalmatlanság azzal a gondviselő Istennel szemben, aki eddig is mindig Atyánknak mutatta magát, s aki nem szolgáltatott okot arra, hogy bizalmatlanok legyünk vele szemben. Talán még azt is belátja, hogy épp ezért minden aggodalmaskodás istensértés. Küzd is ellene, de az aggodalmaskodás erősebb, mint az ellene küzdő ember. Lehet, hogy ijedten veszi észre, mint megy tönkre lelki élete is az aggodalmaskodás fojtó ködében. Előtérbe nyomul a föld, s elhalványodik a menny. Hangszórót kap a test követelése, s csendes panasszá tompul a lélek sóvárgása. Egy pillanatra talán még arra is rádöbben, amit Pál mond Fil. 3,18-19-ben: Krisztus keresztjének ellenségei, kik mindig csak a földiekkel törődnek. Meg-meghőköl egy-egy pillanatra, de azután tovább aggodalmaskodik.

Mikor valakiben, elkövetkezik a Lélek tavasza, mikor elkezd benne dolgozni a Szentlélek, egyszerre megtörik az aggodalmaskodás varázshatalma. A mai ige előtti részben is sokat beszél Jézus az aggodalmaskodásról, de a mai ige első versében már csak így szól: ‘Csak keressétek Isten országát és ezek mind megadatnak néktek.’ A Szentlélek eltolta az aggodalmaskodást a földiekért az első helyről, s előhívta a zugolyából az utolsó helyről az isten országát. Ez lett most a fő, s az aggodalmaskodás a földiekért leszorult az utolsó helyre. Váltás történt. Eddig a boldogságot kereste, most az üdvösséget. Eddig az Isten ajándékai után sóvárgott, most az Isten maga kell neki Persze nem jelenti ez, hogy tétlenül, tátott szájjal a sültgalamb repülését várja. Földi kötelességeiben ezután is ugyanolyan pontos, de nem ül már rajta az aggodalom sötét árnya. Földi dolgait rábízta arra, aki a kereszten és a bűnbocsánatban Atyjának bizonyította meg magát.

Végbement-e már rajtad és benned ez a nagy váltás? Hányadik helyen áll nálad az Isten országa? Az első helyen. vagy az utolsón?

2. Ahol a Szentlélek elkezd gyümölcsöt teremni, ott nincs többé félelem, de van élő reménység.

A Szentlelket még nem nyert emberre nemcsak az aggodalmaskodás jellemző, hanem a félelem is. Az aggodalmaskodás is tulajdonképpen a félelem egyik formája. Az aggodalmaskodás félelem a jövőtől.

Maga a pünkösdi történet is igazolja ezt. A pünkösd előtti tanítványcsapat telve van félelemmel, pünkösdkor a leggyávábból. Péterből lesz a legbátrabb kiállású bizonyságtevő.

A Szentlélek nélküli embernek ez a félelme kisebbrendűségi érzéséből fakad. Kicsinynek érzi magát a körülötte levő világgal szemben. Kicsinynek az Isten előtt is. Fél a nagy, hatalmas, szent Istentől. Ez nem gyermeki félelem. Ez a bűnös, bujkáló ember félelme a számonkérő bírótól. Ez a félelem szólal meg az Édenben elrejtőző Ádám ajkán is, mikor így szólt: ‘Szavadat hallám, megfélemlém és elrejtezém’ (I.Móz 3,10). Mivel fél az Istentől, azért fél mindenki és minden mástól is. A félelem levegőjében él. Ez a félelem rabságban tartja (Zsid 2.15). Ott is fél, ahol nincs ok félelemre. Ez ellen sincs az ember kezében orvosság. A sötét szobától félő gyermek, az elalvás előtt minden szögletet s az ágy alját is kikutató embernek ezerszer be lehet bizonyítani, hogy nincs semmi oka a télelemre, mégis mindig szorongani fog s mégis az fog az eszében járni, hogy hátha most mégis van ok a félelemre.

Ezen a félelmen is csak a Szentlélek segíthet. A Szentlélek által merjük kiáltani Isten felé: Abbá, azaz atyám! (Róm 8,15). Ez nem jelenti azt, hogy a Szentlelket nyert ember nem érzi magát kicsinynek Isten előtt. Az ilyen ember érzi csak igazán nagynak Istent és igazán kicsinynek önmagát, de nincs már benne az alacsonyabbrendűség félelemérzése. Nem fél az Istentől, hiszen Krisztusban kiengesztelődött vele az Isten, hanem féli az Istent, ahogyan a gyermek felnéz az apjára, tiszteli őt, hódol előtte. Nem a maga erőtelenségével és a világ hatalmával számol, hanem az Isten erejével, aki ezt üzeni neki: ‘Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!’ Kicsiny a maga szemében, a világ szemében is, de tudja, hogy a nyáj egy kedves báránykája a jó Pásztor szemében, s ez eltölti őt élő reménységgel.

Végbement-e már rajtad és benned ez a nagy változás? A Lélek gyümölcseként eltűnt-e belőled a félelem s elfoglalhatta-e helyét az élő reménység?

Jézus így folytatja a beszédét. Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát… a ti szívetek is.’ (33-34 v.) Ez azt mutatja, hogy:

3. Ahol a. Szentlélek elkezd valakiben gyümölcsöt teremni, ott nincs többé kapzsiság, de van szeretet.A Szentlelket még nem nyert emberre nemcsak az aggodalmaskodás és a félelem jellemző, hanem a

vagyongyűjtő szenvedély is. Természetes következménye ez a jövőtől félő aggodalmaskodásnak. Mivel fél attól, hogy mit fog enni, ha esetleg nem lesz jó termés, halmozza kamrájában az ennivalót. Mivel szorongatja szívét az aggodalom, hogy mi lesz vele, ha meg öregszik, vagy megbetegszik s nem fog tudni már dolgozni, tőkét gyűjtöget pénzben, földben, házban. Előbb csak a holnapját akarja biztosítani a vagyongyűjtéssel, de azután nem tud megállani. Erőt vesz rajta a gyűjtőszenvedély, s rabjává teszi. A szíve is a kincsgyűjtéssel lesz tele, s nem jut benne hely a felebarát nyomorúságának.

Vannak idők, amikor Isten igen kemény leckét ad az embernek arról hogy a földi vagyon mennyire bizonytalan, mennyire nem lehet ráépítene a jövendőt. Amikor nem elég a tanítás, a saját bőrünkön szemlélteti a Mammon csalárd és mulandó voltát. A pénz elolvad, a föld, a ház elúszik, akármilyen görcsösen fogja is a kapzsiság befelé görbülő keze. Mire épít akkor az, aki ezekbe vetette minden reményét.

Ahová azonban belép a Szentlélek, ott egyszerre döntő változás történik ezen a vonalon is. Lehullanak a Mammon bilincsei az ember szívéről. Meg tud válni a vagyonától, ha úgy hozza a sorsa, vagy így kívánja a felebarát nyomorúsága. Szabaddá lesz. A felolvasott igében is ezt akarja Jézus. Nem az a célja ezzel a felszólítással: ‘Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát’, hogy alamizsnából élő koldusok társadalmává tegye az emberiséget hanem az, hogy ne legyenek a Mammon rabjai, az alamizsnálkodásnál ne azt nézzék, mi marad nekem, hanem azt, hogy mire van szüksége a felebarátomnak, a többit pedig tudják rábízni az Atyára, akinek gondja van az Ő gyermekeire. Ez is egy kézzelfogható, s látható gyümölcse a Szentléleknek.

Végbement-e már rajtad és benned ez a nagy változás? A Lélek gyümölcseként eltűnt-e belőled a kapzsiság, s elfoglalhatta-e helyét a felebaráti szeretet?

A mai ige utolsó versei így szólnak: ‘Legyenek a ti derekaitok felövezve… szolgál lakik.’ (35-37.v.) Ez azt mutatja, hogy:

4. Ahol a Szentlélek elkezd valakiben gyümölcsöt teremni, ott. nincs többé lelki alvás, de van készenlét..

A Szentlelket még nem nyert embert a csak a földiekkel való törődés, a holnap gondja, a jövő biztosításáért folytatott kapzsi vagyongyűjtés lassan magányos álomba ringatja. Nem keresi már Isten országát, nem várja vissza a mennyből Urát. A visszajövetel elhúzódása csak megerősíti abban a meggyőződésében, hogy ejh, ráérünk arra még! Csoda-e, hogy azután a balga szűzek sorsára jut, amikor egyszer váratlanul mégis megérkezik a ház ura!

Ahová azonban belép a Szentlélek, ott egyszerre felébred az utolsó idők iránti érdeklődés. Ott olyan lesz a keresztyén, mint az urát készenlétben váró szolga, aki feltűrte hosszú felső ruháját, derekán övvel megerősítve, hogy ha megérkezik a gazda, azonnal elébe siethessen és szolgálatára állhasson, s ne akadályozza őt ebben a felső ruhája…, aki mikor beáll az est, nem szunyókál el csendesen a padkán, hanem szövétneket gyújt, hogy ne kelljen majd a világosság

gyújtásával sem időt veszítenie.Végbement-e már rajtad és benned ez a nagy változás? Felébresztett-e már a Szentlélek,

s készenlétben várod-e Uradat.Akiben mindez végbement, az megéli a legnagyobb változást. Ő akar szolgálni Istennek, s

íme Ura szolgál neki. Minő csoda! Szolgává lesz az Úr és Úrrá a szolga! Ezt szeretné veled is megcsinálni a Szentlélek Úristen. Ámen.

 

Minden jog fenn nem tartva! E dokumentum a Tommy(©A)®ight szabályai alá esik. Eszerint jelen dokumentumot vagy annak részeit szigorúan nem tilos reprodukálni, sőt, reprodukálandó. Szigorúan nem tilos különféle adatrögzítő rendszerben tárolni, sőt, tárolandó; szigorúan nem tilos bármilyen formában vagy eszközzel (szóbeli és írásbeli, elektronikus és mágneses, mechanikus és gravitációs, optikai és akusztikus, audiovizuális és multimédiás, telekommunikációs és metakommunikációs, pszichikus és pneumatikus, organikus és gépi, szomatikus és ‘szark[aszt]ikus’, vagy tetszőleges más módon) ingyenesen tovább adni, sőt, továbbadandó.

A Tommy(©a)®ight szabályainak bibliai alapjai között található pl.: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” (Mt 10,8.) ― „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” (Rm 3,24.) ― „Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem a Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal.” (1Kor 9,18.) ― „És ezt mondta nekem: »Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. …«” (Jel 21,6.)

Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv:

                       \\\\\\/////                       /  _   _  \                      (| (.) (.) |) ___________________.oOOo__( )__oOOo.___________________|                                                       ||                                                       ||         Tommyca - Szakács Tamás  lelkész, mVD         ||        (Nógrád Megyei Evangélikus Egyházmegye)        ||                 az A-T&T páros tagja                  ||    tommyca@freemail.hu,  Tamas.Szakacs@lutheran.hu    ||                     (30) 426-5583                     ||              2170 Aszód, Malom köz. 16.              ||                                                       ||                                                       ||___________________.oooO_______________________________|                    (   )        Oooo.                     \ (         (   )                      \_)         ) /                                 (_/