Dsida Jenő

Összetartás, szeretet

Dús sirámú rengetegben felzokog a torz halál, bűnös arcú esti fantom pusztulásról prédikál. Régi nyájunk szertezüllött, földjeinken dúlt rögök, s körbe lengőn, kárörvendőn kacagnak az ördögök.

Ők pusztítnak, ők csinálták, szavuk átkot, bajt hozott, gyűlölködést, szertehúzást s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén pattannak a bűncsírák a jószándékok elhalódnak mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten meghalt értük hajdanán, mégse tudnak könyörülni önmaguk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak, irigységtől mind beteg. Hahotáznak őszi szörnyek s haldoklik a rengeteg. Jaj ne halljam, jaj ne lássam, hullj le, hullj le drága mély édes álom, elfelejtő – könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom elűzi a rosszakat. Hólepte láthatáron közeleg egy kis csapat,

tűzzel, hittel, lobogóval olyan mint a régi nyáj. Fejük felett angyal szárnyal és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet homlokukra ránevet, s énekelnek, zengedeznek sose hallott éneket:

"Amikor már álmot látunk, mikor minden elveszett egy remény van, egy igazság, összetartás, szeretet?

Kéz a kézben, új utakra Két szemünkbe szél havas duzzadó erőnk felujjong s int felénk az új tavasz."

Hull az álom, jő az álom, elűzi a rosszakat: hóbelepte láthatáron lépeget a kis csapat.

Szent zenéjű rengetegben elnémul a torz halál s bűnös arcú esti fantom már hiába prédikál. (1926)

A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, II. évfolyam, 7. (14) szám Bécs, 2007 október

A tartalomból:

HATALOVICS ÉVA

Nyelvünk követei (2.-3. oldal)

MEGHÍVÓ: Vendégeink

Dr. Mózes Huba, Dr. Kabán Annamária

2007.11.04-én, 17,30 (3. oldal)

BESZÉLGETÉS

Deák Ferenc vajdasági íróval

(4.-5. oldal) BOGDÁN LÁSZLÓ

Az ördög nevetése (6. oldal)

BAJOR ANDOR

Ima az üldözőkért (6. oldal) ID. ORBÁN ISTVÁN Antaeus nyomában (7. -8. oldal)

MEGHÍVÓ: Egyed Ákos történész 2007.11.15-én, 19,00

(8. oldal)

GYERMEKEK OLDALA

Magyar mondókák (9. oldal)

BÉCSI POSTABÁCSI

Pölitikeli körrekt (9. oldal)

FIGYELŐ

előzetes, kiállítások (10. oldal)

2. II./7. 2007 október

Hatalovics Éva

Nyelvünk követei Dr. Kabán Annamária és dr. Mózes Huba

Dr. Kabán Annamária és dr. Mózes Huba legújabb könyveit mutatták be a közelmúltban Miskolcon (...). Dr. Mózes Huba 1993-tól tanít a Miskolci Egyetem Összehasonlító Irodalomtörténeti, majd Közép-Európa Irodalma és Kultúrája Tanszékén. Kandidátus. Publikációinak száma több mint háromszáz, ebből 31 kötet, közülük több két-, illetve háromnyelvű. Kutatási területei: a verstan, irodalom- és sajtótörténet. Dr. Kabán Annamária szintén 1993-tól tanít a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén. Kandidátus. Értekezését a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Kiadója jelentette meg. Fő kutatási területei: a szövegtan, stilisztika és lexikográfia. Publikációinak száma száz körüli. A rendezvény alkalmával beszélgettünk a szerzőkkel. Megtudtuk, hogy 1993 előtt a kolozsvári egyetem, majd a román akadémia Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének voltak mindketten tudományos főmunkatársai, és emellett tanítottak is. Dr. Mózes Huba a román akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények című magyar nyelvű folyóirata vezetőtanácsának volt tagja (…). Közel huszonöt éven át kutatta az erdélyi magyar irodalom és sajtó történetét, de emellett kiemelten és szívesen foglalkozott verstani kérdésekkel is. Tanulmányait rendszeresen közölte az említett folyóirat hasábjain, illetőleg kötetekben. Íme, kötetei közül néhány: "Majd a szabadság békessége is eljön…", Portrévázlat József Attiláról, Kolozsvár, 1970, Sajtó, kritika, irodalom, Bukarest, 1983, Az egészet akartam, Szabédi Lászlóról és életművéről, Kolozsvár, 1984, Forrása rég fakadt…, Tanulmányok, dokumentumok, Bukarest, 1985. 1990-től, amikor megnyíltak a határok, hosszabb időt töltött Budapesten, ahol meghívták a Magyar Tudományos Akadémia Verstani Munka-bizottságába. 1994-ben a Balassi Könyvkiadónál jelent meg A fejedelemasszony portréjához című tanulmánykötete, majd 1997-ben ugyanennél a kiadónál a Kötött formájú költemények antológiája című könyve, amelyet minden magyar szakos jól ismer (…). 2001-ben Miskolcon látott napvilágot újabb kötete, Verstörténeti kérdések címmel. Dr. Kabán Annamária kandidátusi értekezését a magyar tudományos nyelv és stílus kialakulásáról írta. Az a kérdés foglalkoztatta: miként vált

alkalmassá nyelvünk a tudományok művelésére, hiszen tudjuk, hogy sokáig a latin töltötte be nálunk is a tudományos nyelv szerepét. Két nagyszótár munkálataiban is részt vett mint szerkesztő munkatárs, 2004-ben pedig egy háromnyelvű szótára jelent meg. 1994-től bekapcsolódott az ELTE Stíluskutató csoportjának munkálataiba. Több kötetet adtak már ki kutatásaikból, és a tanárnőnek egy sorozat részeként önálló tanulmánya is megjelent A sorismétlés mint versszövegszervező alakzat címmel, a Nemzeti Tankönyvkiadónál, 2002-ben. Dr. Kabán Annamária és dr. Mózes Huba közösösen kutatják Dsida Jenő neves erdélyi költő hagyatékát. Több mindent sikerült már közölniük. 2001-ben a Tinta Könyvkiadónál jelent meg egy gyűjtelékes kötetük, amely a kolozsvári Dsida-hagyatékban meglévő anyagokat tesz hozzáférhetővé, első ízben teljes szöveghűséggel. Kérdésemre, hogy tehát nem szakadtak el a kolozsvári tudományos élettől, egyszerre válaszolják, hogy nem is lehet, hiszen a tudományos élet határokat nem ismer. Most is gyakran járnak kolozsvári könyvtárakba búvárkodni, és mindketten fontosnak tartják szülővárosuk tudományos életének a támogatását is. Az elmúlt évben például két konferencián is szerepeltek. Az egyiket a kolozsvári egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke szervezte Apáczai Magyar Encyclopaediája megjelenésének 350. évfordulója alkalmával, valamint a Protestáns Teológián, ahol a tanár úr Édesapjának, a teológia egykori tanárának születése 100 éves évfordulóján rendeztek tanácskozást. Mindketten hangsúlyozzák, hogy nagyon fontosnak tartják a tudományos kongresszusokon, konferenciákon való szereplést, hiszen amint mondják, itt nyílik lehetőség arra, hogy kutatásaikról beszámoljanak, illetve mások kutatásait megismerhessék. Mindketten részt vettek hazai konferenciákon és kongresszusokon (Budapesten, Szegeden, Miskolcon stb.), de külföldieken is. Párizsban, a Nemzetközi Nyelvészeti Kongresszuson mindketten francia nyelven adtak elő, a svédországi Göteborgban angol nyelvű előadással szerepeltek, és kétszer vettek részt az ötévenként sorra kerülő Translation and Meaning című konferencián Maastrichtban. Szép és felemelő emlékeket őriznek az 1996-os (folytatása a 3-ik oldalon)

II./7. 2007 október 3.

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság következő estjére

"Vers és lélek - száz éve született Dsida Jenő".

Meghívottaink: dr. Mózes Huba, irodalomtörténész, és dr. Kabán Annamária nyelvész, a Miskolci Egyetem docensei

2007. november 4-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

Az előadás helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

(folytatás a 2-ik oldalról) Hungarológiai Kongresszusról, amelyet Rómában és Nápolyban rendeztek meg, és amelynek résztvevőit II. János Pál pápa is fogadta nyári rezidenciáján. Tudományos tanácskozást nemzetközi részvétellel ők maguk is szerveztek: Kolozsváron Oláh Miklós emlékével, Miskolcon pedig a próza intertextualitásának, illetve a funkcionális mondatperspektívának és a szövegalkotási stratégiának a kérdéseivel foglalkozó konferenciát. Újabb kutatásaik a magyar nyelv szabad szórendűségéből fakadó szövegalkotási és a magyar szótagok prozódiai sajátságaiból adódó verselési

lehetőségekre irányulnak. Ezekből a vizsgá-lódásokból nyújtanak ízelítőt legújabb köteteik is, amelyekben a magyar verses megnyilatkozások példátlan sokszínűségét igyekeznek megvilágítani. Mózes tanár úr félig komolyan, félig tréfásan jegyzi meg: ha a nagy indoeurópai nyelvek beszélői a magyar szövegalkotási és verselési lehetőségekről tudomást szereznének, fiaik és leányaik tömegesen érkeznének Magyarországra, hogy a költészet titkaival a mi nyelvünkön ismerkedjenek (…) (A riport eredetileg a MERt, a Miskolci Egyetem közéleti és kulturális lapjának 2005. május 25-i számában jelent meg)

A szerzők újabb kiadványai: Kabán Annamária: Szövegek színeváltozása. Szórend és értékszerkezet. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2005. Kabán Annamária: Komplex alakzat és intertextualitás. (Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. (Az alakzatok világa, 17.) Kabán Annamária: Lét és nyelv. Tanulmányok a nyelvtudomány és nyelvhasználat történetéből. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006. Mózes Huba: Amit az ember álmodni tud. Jegyzetek erdélyiségről, irodalomról. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006. Mózes Huba: Repülőhíd a sínek felett. Barangolás irodalmi téridőben. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006. Mózes Huba: A kötöttség körei. Állandóság és változás egyidejűsége a versben. Koinónia, Kolozsvár, 2006. Kabán Annamária − Mózes Huba: Vers és lélek. Dsida Jenő és költészete. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007.

4. II./7. 2007 október

Farkas Zsuzsa

"A ködhívők seregébe tartozom" Beszélgetés Deák Ferenc vajdasági íróval

Még felsorolni is nehéz, mi mindent csinált, milyen fontos művelődési és egyéb feladatköröket látott el a vajdasági irodalom egyik

legmarkánsabb, legkarizmatikusabb

egyénisége - akit a többi között a jugoszláviai magyar

drámaírás megújítójaként tartanak számon az irodalomtörténészek -, Deák Ferenc, s hogy mi mindent alkotott, a verses- és prózakötetektől kezdve a hangjátékokon, tévédrámákon, filmforgatókönyveken át a színpadi művekig. S hogy nem "középiskolás fokon", arról nemcsak rangos hazai és anyaországi irodalmi díjak, kitüntetések, elismerések sokasága, hanem irigylésre méltóan nagy közönségsiker is tanúskodik. A legutolsó ebben a sorban a tavaly megjelent, három drámát (Határtalanul, Fojtás, Perlekedők) tartalmazó TÖRTénELEM című drámakötetéért a napokban kapott Híd-díja. Ennek kapcsán beszélgettünk el a ma is örvendetesen termékeny szépíróval és közíróval. - Köteted mottója egy Camus-idézet: "Azok viszik előre a történelmet, akik kellő időben fel is tudnak lázadni ellene." Ez a mondat, gondolom, egész irodalmi, főként drámai opusod megértésének kulcsa lehet... Tenálad mindig "vérre ment a játék", amikor a legnehezebb volt is, mindig húsba vágó, aktuális témákról beszéltél, bátran, szókimondóan, a színpad pszichológiai eszközeivel. Milyen út vezetett el eddig? - A Magyarittabétől északra lévő nagyréti tanyán nevelkedtem fel, a gyermekkori nagy magány - amely bizonyos értelemben máig tart - előbb csak ébresztgette, majd állandóan fokozta bennem a körülöttem mozgó világ iránti kíváncsiságomat. Az önmagamtól önmagamhoz vezető menekülés körkörös útját ki kellett töltenem olyan tartalommal, amely akár aprócska, útközben megfigyelt, felfedezett részletekkel is, de gazdagítja életemet. Ide tartozik négy csoda is, amelyek alapjában véve még zsenge koromban

ómenszerűen meghatározták sorsomat. Az első a muzsika volt. Egy távoli tanyáról apám névnapjára hegedűjével mindig beköszöntött egy Vencel nevű muzsikus, akinek játékát általában ágyban fekve, betegen hallgattam végtelen áhítattal, amíg magával nem vitt a színes hangokkal díszített álom. A második az agyagból megformált lovacskák, szekerek, emberek, madarak, cséplők társasága, amelyeket kincsekként rejtegettem, de végül megszáradtak, széthullottak. A harmadik apai nagybátyám mozijában hengerelt le négy-öt évesen. A negyedik első elemista koromban járta át egész lényemet, amikor a diákok előtt játszott főpróbán Fekete János vendéglőjében felállított aprócska színpadon megláttam Petőfit, ahogy keményen szembeszáll a bírákkal. Majd algimnazista koromban következett Nagybecskereken a Madách, Szabadkán a Népszínház (akkor még megvolt az operája is!). Végül Újvidéken állt meg a "vonat”-om: itt kezdődött és tartott több mint 45 évig a nagy rádöbbenések időszaka. Az alkotás örömével egybeötvözött felismerések és - eleinte - számtalan kihívással, lehetőséggel, eséllyel felpergetett életem lassan úgy változott, hogy a harsány összhangot egyszerre a döbbenetes széthangzás zavarta, majd zúzta szét véglegesen. A valamikori tanyai kíváncsi gyermek egyszerre sokkal több álnokságot, alattomosságot, kegyetlenséget, embertelenséget észlelt, tudatosított magában, mint amennyit fel tudott volna dolgozni egy újabb nekifutásban. Ekkor tettem le annyi év után a hegedűt, hagytam kiszáradni a megformálatlan agyagot - kitűnő tanáraim, Baranyi Károly és Baranyiné Markov Zlata őszinte bánatára -, ekkor fordultam véglegesen az írott szó felé. A továbbra is túlontúl kíváncsi gyerek nagy előkészületek után felvonásonként megírta az Áfonyákot. Egy, a velejéig romlott társadalmi közösséget akartam benne megnevezni igencsak óvatosan, drámamodell szempontjából versbe, poétikába rejtett parabolában. De a politika ideológiai silbakolói felfedezték a szerző csapdáját, és a szereplőimet - az előadás előtt - nem vörös, hanem barna csuhába öltöztették. Így már nem rólunk, a mi rendszerünkről szólt a dráma. Ezzel az "átverés”-sel együtt lett első nagy drámaírói sikerem és életem kivételesen nagy szégyene is az Áfonyák. Ezzel a keserűséggel és a tudattal, hogy

II./7. 2007 október 5.

rátapintottam az igazságra, és hogy igazamat nem hagyom cserben, megírtam a Légszomjat. A könyv alakban már elkészült művet zúzdába küldték, a drámát csendben betiltották, számomra meg kezdődött az újvidéki belügyi szervekkel napokig tartó "vöröspecsenyézés”. - Melyik az a vezérfonál, ami a díjnyertes könyved három drámáját összefűzi? - Amint a cím is utal rá, bár bizonyos személyek szerint ebben a törött formában már mások is használták, de ez számomra lényegtelen, a TÖRTénELEM három darabját egy olyan tragikus társadalmi-politikai ficam vonja egymás mellé, amely engem szakadatlanul arra kényszerít, hogy a kapott, nem a teremtett történelemmel máig tartson a vöröspecsenyézés. A picsipacsi, ahogy szívesebben olvasnánk. A Határtalanulban egy túl hosszan tartó mákonyos időt volt szándékomban kiborítani egyébként is csikorgó, veszélyesen félrejáró tengelyéből. Érdekes, hogy kritikai elemzésekor két jelzőre figyeltem fel: az egyik méltatás vezércikkszerűnek tartja, a másik szerint riportszerűen vezetem fel a történéseket. Mind a két észrevétel helyénvaló, hisz az adott időszak a családba is beivódott, a média által évtizedeken át árasztott, idővel igaznak vélt hazugság dől rá a családra, barátságra, városra, világra. A dráma lassan pusztuló anyagát nem volt szándékomban a saját romjaiból kiemelni és a szabályszerűen pontosító dramaturgia irodalmi szempontokból is cizellált (szépítő) eszközeivel újrahasznosítani. Ezért neveztem romdrámának, illetve drámaromnak. A Fojtás sem sorolható be a műfaj már jól ismert kategóriáiba, mert a történelem itt meg grimaszolt. Az 56-os magyar forradalom és szabadságharc jugoszláviai vonatkozásai - bármennyire szeretnék is oly sokan szépíteni - számomra egy történelmi groteszk játék volt és maradt. Elegendő csupán néhány apró, nagyon is közismert részletet megemlíteni ennek igazolására. Október 29-én Tito levélben üdvözli Nagy Imrét és az új vezetést, de már nagyban szállítják a magyar nagyüzemek munkásainak az önigazgatásról szóló propagandaanyagot. November másodikán már Brionin tárgyal Hruscsovval a forradalom mielőbbi vérbefojtásáról. A tragédia beindul, érkeznek a magyarországi menekültek, de Tito egész november végéig nem tartja magát a világszervezet menekültjogi követelményeihez, hanem a szerencsétlenek egy részét, miután "átszűrték" őket, visszaszolgáltatja a túloldalon erőre kapott vérebeknek. De itthon is áll a bál: a Goli otok kolonca egyre vészesebben húzza a politikai elit nyakát (Goli otok: "csupasz sziget", a rajta álló

börtönben raboskodtak a Tito rezsim politikai foglyai - szerk. megj.). Majd november 11-én bekövetkezik Tito nagy, pulai nyilvános tisztálkodása betetézve ezzel minden eddigi grimaszolását, amit csak megfenekelt a tény, hogy Nagy Imre bajtársaival és a családtagokkal még 4-én reggel bevonult a jugoszláv követségre. A Perlekedők voltaképpen egy monodráma, amelynek előkészítésén és megírásán kerek tíz éven át munkálkodtam. A haldokló turini remete, Kossuth, az ájulat pereméről megidézi a már rég halott két politikai ellenfelét: Deákot és Széchenyit, hogy leszámoljon velük. Három szertefutó, a politika által meghatározott szerencsétlen sors külön-külön felmutatott a hozadékkal, de a végezetük - szinte a politikai inverziók törvénye szerint vált szégyenletessé. Tehát ebből a drámából olvasható ki a Hódi-féle lexikonból rólam idézett félmondat igazi üzenete is: "...politikai tevékenységét a kínos tapasztalatok után megtagadta". - "Deáknak szinte ars poeticájává vált az Áfonyákból kiemelkedő mondata: a valóság és a semmi közé szorultunk, s innen nincs se út, se irány" - írja Franyó Zsuzsanna egy rólad szóló, a könyv borítóján kiemelt méltatásában. Ennyire sötét lenne a helyzet? S hogyan lehet itt mégis megmaradni? - Valóban, a megmaradás a legnagyobb kérdés. Állandóan a szépen összefogó, tehetséges, okos, talpraesett fiataljainkat figyelem: tőlük várom a választ. Nagyon fáj, ha időnként azt hallom, olvasom: nincs jövőképük. Ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, nem volna szabad axiómákba kérni rá a választ. Végtére is: ők az én megmaradt időm reményt adó gyámpillérei. Mert amint anno data az Áfonyákhoz, a Légszomjhoz szükségeltetett egy kísérletező kedvű és kockáztatni is merő Virág Mihály - az egész együttessel, vagy a Határtalanulhoz egy olyan remek tehetség, egy ragyogó elme, mint Muci Draškić, ismét egy kiváló színészi csapattal, úgy a mi gyorsan felfiatalodó színházaink is meglelik a saját szerzőiket, megteremtik a remek előadásokat, a kor parancsára működő teátrumot. Hogy ez a szakma mennyi önfeláldozással, keserűséggel, megaláztatással jár, azt majd útközben tapasztalják meg. Én a magam magányos dűlőjét végigjártam, végleg odatartozom a ködhívők seregéhez, tovább hiszek a talpra állásban - megannyi cserbenhagyott gázolás sajgó emléke után is. - Úgy legyen! Köszönjük az interjút, további jó munkát, sok sikert!

(szabadkai Hét Nap, 2007. október 3)

6. II./7. 2007 október

Bogdán László

Az ördög nevetése 80 éve született Bajor Andor

Egyik emlékezetes találkozá-som Bajor Andorral egy éjszaka történik meg, miközben mind-annyian történünk: nagy közös bandázás van kialakulóban, sűrű borospohár-emelgetésekkel és tósztokkal egybekötve, Bajor egyik, azóta szintén az elágazó ösvények kertjébe költöző nemzedéktársát, Panek Zoltánt idézve, a vidámság lobogóit lobogtatjuk akkor is, noha még nem tudjuk, mivégre vagyunk a világon, ha már otthon nem lehetünk benne. Az éjszakai beszélgetés a mámor előidézte felejtés mély kútjába hull, de hogy vége lesz, onnan tudni, hogy másnap is van nap, ismételten elsüllyed a Nautilus, a palesztin terroristák Párizsban robbantgatnak, míg a kurdok dacosan húzódnak vissza komor hegyeikbe, a vörös brigá-dok csak úgy, passzióból nem adnak hírt magukról, ismeretlen tettesek viszont eltérítenek egy Boeinget… És közvetlen közelünkben, egy szobor előtt bomba robban, amely ugyan nem tesz nagyobb kárt a Mihai Viteazult és a körötte álló hős székelyeit ábrázoló szoborban, meghal viszont egy ártatlan kisgyermek,

megkezdődik a nyomozás, noha bizonyos, már akkori feltétele-zések szerint pontosan azok nyomoznak maguk után (?), akik az egészet előidézték. S tény, hogy a kiváló Bajor - aki szeptember 30-án lett volna nyolcvanéves – végérvényesen akkor költözött át, számomra legalábbis, az élő legendák birodalmába, hogy az ördög és a jó Isten között lebegjen hamisítatlan romániai magyar Arlequinként, hogy puszta, azóta már tényleg imaginárius létével figyelmeztessen feladatainkra, hiszen ahogy egyik igyekvő, azóta szintén a másvilágra távozó nemzedéktársának, Huszár Sándornak egy villódzó interjúban megvallotta (nem, nem az interjú kitételei váltanak színt állandóan, hanem az ezt olvasó beavatottak arca): "…az

emberek tudják, hogy mi az igazság, sokkal többen tudják, mint ahányan mondják". De azt is (a hatvanas évek vége felé!), hogy "…a szellem nem tűri a jó előre elkészített tyúkketrecet, amibe aztán beleköltöztetjük, hogy tojjon. Egyébként a sötét tyúkketrecben lévő tyúk sem örömében tojik."

Bajor Andorra egyik utolsó írásával emlékezünk

Bajor Andor

Ima az üldözőkért

Az üldözők nem ismernek nyugalmat az éjt nappallá a nappalt éjjé változtatják és keresik az üldözötteket akik agyafúrt leleménnyel elrejtőznek a házakban az üzemekben ágy alá ki tudja megmondani nincsenek-e a ruhásszekrényben felakasztva avagy az óriás-szupercentrál-market-áruház lábbeliosztályán ahol egyforma dobozokban elfuserált félcipőknek tettetik magukat...

és egyik olyan mint a másik a nyelvük néma nem vall egymás ellen az üldözők napestig fáradnak míg a sok üldözött akár a nyúl beleolvad az elszürkült világba betonfalakba lelkes hamuszínbe az üldözők meg mellettük loholnak vért izzadnak de úgysem látják őket még akkor sem ha eme gyanús lények a lakásukból előmerészkednek elvegyülnek a gyanútlan tömegben azt figyelik titokban az üldözők megvannak-e még mind az üldözöttek nem húztak vajon álruhát magukra és hátha beköltöztek árulónak szabotőrnek vagy tán Miki Egérnek hogy ne lehessen őket észrevenni és mint Doktor Frankenstein a mozirém feltűnés nélkül járnak most az utcán bár fejük belekábult az üldözők tudván tudják gyanús az emberarc viszont a szörnyarc rég nem feltűnő az üldözöttek népsége is fásult már nem becsülik üldözőiket holott azok csak őmiattuk élnek

imát kell értük inkább mondani segítsd Uram tovább az üldözőket ne loholjanak inuk szakadtáig ne izzadjanak vért guvadt szemük ne járjon körbe mint a bolond birka Uram segítsd tovább az üldözőket csillapítsd meg iszonyú szívüket hogy felfoghassák az igazság lelkét a lelket amely eleven parázs add kezükre eleven parazsadat segítsd az üldözőket is pihenni.

Nagy Imre: Bajor Andor (1972)

II./7. 2007 október 7.

id. Orbán István

Antaeus nyomában

A görög mitológia legyőzhetetlen erejű óriása, Antaios (vagy ismertebb nevén Antaeus), a tenger-isten Poseidonnak és Geának, a föld isten-nőjének fia, legendás erejét anyja, a föld érintéséből vette; ha ellenfele földre teperte, onnan új erőt merítvén kerekedett felül és maradt minden harcban győztes. - Antaeus nyomá-ban indultam a nyáron barátaim meghívására Er-délybe, megkeresni, ad-e vajon nekem is új erőt a Haza földje? Az erdélyi fővonalon Brassóig sorra ismertem rá ismét a tájakra, vizekre, vasútállomásokra, ahol bár nagy időközökben, de életem majd minden fázisában jártam, kisfiú-ként, gimnazistaként, majd már felnőttként is többször, még hivatalos, hol magyar, hol osztrák, hol új-európai küldetésben is. Megrendítő élmény volt; nem mertem hinni, hogy erre még egyszer sor kerülhet. - Utazásom célja ezúttal a nyájas Erdővidék volt, vagyis Kovászna megye, a régi Háromszék észak-nyugati sarka, ahol összeér a Homoród vidékével (ma Hargita megye) és a Barcasággal. Az Erdővidék-régió székhelyén, Baróton, az új Múzeum falán, ismerős név ötlik szemember: Kászoni Gáspár, e folyóirat szerkesztőjének nagyapja (1896-1989) emlék-plakettje látható ott. A jeles helytörténet-kutató vetette meg a magángyűjteményével az első baróti közgyűjtemény alapját, mely viszontagságos körutakkal végül a 2006. november 17-én megnyílt Erdővidék Múzeuma időközben megnőtt állományának fő része. A múzeum egyik terme is Kászoni Gáspár nevét viseli. Barót és az Erdővidék mint tájegység volt színhelye az augusztus 17. és 20. között lezajlott első Háromszéki Világtalálkozónak is. Az első napon születési helyüket keresték fel a

hazaérkezettek, a másodikon a kistérségek mutatkoztak be mai képükben, a harmadik napra a régiók gondoskodtak méltó programról, s végül az utolsó nap Sepsiszent-györgyön, a megyeszékhely-en volt a tulajdonképpeni világtalálkozó. Háromszék hívó szavára több tízezer, onnan messzi földre elszármazott honfi, talán először jött haza. Régi játszótársak, iskolatársak, pályatársak, cimborák, haj-dani szerelmesek találtak egymásra - megható, felejt-hetetlen jelenetekről számol-nak be a részvevők. A találkozó visszhangját mi sem jellemzi jobban, mint ez a szikraként kipattant ötlet: meg kell ismételni! - Antaeus példáján a haza-látogatottaknak is, az otthon-maradottaknak is új erőt, új reményt adott a találkozás

Háromszék földjén. De be kell számolnom még egy - nemcsak a résztvevők számára jelentős - kezdeményezésről is. Még a Világtalálkozó előtt, augusztus 10. és 12. között rendezték meg Kisbaconban az első Erdővidéki Alkotótábort, kezdő és már gyakorló képzőművészek számára, "Identitás jegyében" címszó alatt, Albert Egon grafikusművész és Antal Izabella tanárnő irányításával. Az összesen mintegy 60 résztvevő, Erdély minden tájáról, helyben készült munkákkal, előadások meghallgatásával, vitákkal, vidám légkörben, de komoly szándékkal és igyekezettel tanúsította, hogy van alkotó és alkotni akaró művészi utánpótlás ezen a megtépázott tájon, a Kárpát-medence szélén. - A népesség fogy - a tehetség és az akarat nem, ha megleli és megtartja identitását. A görög mitológia Antaeusát, az óriást, végül is Herakles győzte le: nem teperte le, hanem a levegőbe emelte. Nem érintkezett a földdel, melyből ereje származott. - Vigyázzunk, hogy bennünket ne érjen ilyen sors....

(Folytatása a 9-ik oldalon)

Szerzőnk a Kászoni Gáspár emlékplakett alatt, Baróton

8. II./7. 2007 október

(Folytatás a 8-oldalról): Szerzőnk, id. Orbán István, 1922-ben, Aradon született, de saját bevallása szerint Erdélyben különösképp Marosvásárhelyen érzi otthon magát, abban a városban, ahol fiatalsága néhány kimagasló évét élte. Kutatásai azonban azt

mutatják, hogy családja eredetileg valahonnan a Homoród tájékáról származik. Ma Bécsben él és az itteni magyar művelődési élet egyik legközismertebb és elismertebb személyisége. Szerkesztőségünk ezúton kívánja megköszönni a folyóiratunk számára (is) kifejtett kiváló munkásságát.

Irodalmi Nobel-díj 2007

A Svéd Akadémia Doris Lessing brit írónőnek ítélte oda az idei irodalmi Nobel-díjat. Az 1.1 millió euró értékű pénzjutalommal járó díjat a 88. életévét e hónap 22-én betöltő, az elnyomott népek és nemzetiségek felkarolójaként is ismert írónő kapta. A perzsiai születésű, Rhodesiában nevelkedett brit alkotó a tizenegyedik nő, akit az 1901 óta évente odaítélt irodalmi Nobel-díjjal ismertek el. A Svéd Akadémia szerint Lessing "az a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki műveiben kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt, az emberiséget a primitívebb életformához visszakényszerítő globális katasztrófa látomása pedig különösen foglalkoztatja". Az 1949 óta Londonban élő Lessing realista stílusban, éles társadalombírálattal és a rasszista, kolonialista megnyilvánulásokat elítélve írta meg rövid történeteit, regényeit – ezt mutatja a félig önéletrajzi ihletésű Az erőszak gyermekei (The Children of Violence) című, első regényciklusa is. Magyar nyelven több regénye is megjelent, például Az ötödik gyermek, az Énekel a fű, Az arany jegyzetfüzet, valamint Eldorádó címmel kisregények is napvilágot láttak. Lessingben, mint sok más nyugati kommunista értelmiségiben – noha hamar elkötelezte magát a brit kommunista pártnak, és kedvelte a szovjet népet – súlyos politikai és érzelmi törést okozott, amikor a magyar szabadságharcot 1956-ban leverték, ezért nyílt levelet írt a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának, Borisz Polevojnak 1956. november 7-én a magyar forradalom ügyéről. Moszkvában persze ennek nem volt eredménye, így a szovjet beavatkozás hatására az alkotó ki is lépett a kommunista pártból. A Nobel-díjakat december 10-én adják át: ezen a napon halt meg 1896-ban az alapító, Alfred Nobel mérnök és üzletember. Az irodalmi Nobelt tavaly Orhan Pamuk török író kapta.

M E G H Í V Ó

Egyed Ákos (Kolozsvár) történész, a MTA külső tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnökének előadására:

SZÉCHENYI és ERDÉLY

Az Európa-Club rendezvénye közösen

a Bornemisza Péter Társasággal

2007. november 15-én, csütörtökön, 19:00 órakor Az előadás helyszíne:

Pazmaneum - Bécs 9., Boltzmanngasse 14

II./7. 2007 október 9.

Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala ---- Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala ---- Gyermekek oldalaGyermekek oldalaGyermekek oldalaGyermekek oldala

MAGYAR MONDÓKÁK

Hétfőn hentereg, Kedden kecmereg, Szerdán szendereg, Csütörtökön csak csücsül, Pénteken párnára dűl, Szombaton szundít szorgosan, Vasárnap horkol hangosan.

* Egy, - ösvényt küld a hegy. Kettő, - nyerget küld a felhő. Három, - lendülsz fecskeszárnyon. Négy, - szelek útján mégy. Öt, - kaput nyit a köd. Hat, - bebocsát a nap. Hét, - fényből sző mesét. Nyolc, - visszalovagolsz. Kilenc, - ide sietsz. Tíz, - viszel engem is.

* Egyedem-begyedem tengertánc, Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, Csak egy falat kenyeret!

* Esik az eső, süt a nap, Paprikajancsi mosogat. Hát az öreg mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál!

Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender. Fölmászott egy fára, leesett a sárba. Két kutya húzta, a harmadik meg nyúzta. Mari néni siratta, Laci bácsi kacagta.

* Egyszer volt egy kemence, Belebújt a kis Bence. Kormos volt a kemence, Fekete lett kis Bence. Odament a mamája, Nem ismert a fiára. Becsukta a kemencét, Jól megszidta kis Bencét.

* Csiteri, csütöri csütörtök, dinnyét lopott az ördög. Bugyogójába eldugta, nem fért be a pokolba. Öreg pásztor elfogta, móresre tanította.

* Hull a hó, hull a hó, hinti-hinti Hóapó. Hali-hali-halihó, hűha, hűha, hull a hó!

Pölitikeli körrekt Már az iskolában tanultuk, a népköltészetben az a szép, hogy mivel a versek-dalok szájról szájra terjednek, a különböző változataik mindig magukon viselik keltezésük földrajzi, történelmi és kulturális jegyeit. Legutóbb internetes vadászutamon jutott ez ismét eszembe, melynek során magyar mondókák után kutattam. Az én gyerekkoromban ugyanis - Erdélyben és a múlt század derekán - az egyik fenti mondóka még így szólt: "Esik eső, csepereg/paprikajancsi kesereg" (egyesek szerint: "tekereg"). Vegyük észre, mennyivel pozitívabb a színezete a mai, 21. századi, internetes változatnak ("süt a nap"), arról nem is szólva, hogy paprikajancsi sem "kesereg" vagy "tekereg", hanem politikailag sokkal korrektebb módon aktív szerepet vállal a háztartási munkamegosztásban. De még feltűnőbb a különbség kis Bence esetében, akit az én gyerekkoromban még "jól megvert" a mamája... Persze, az egészben az a szép, hogy a szájról-szájra terjedés logikáját követve, mi magunk is azt a változatot taníthatjuk meg gyerekünknek-unokánknak, amely személyes ízlésünknek, kulturális hátterünknek a leginkább megfelel.

Bécsi Postásbácsi

10. II./7. 2007 október

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜ ELŐZETES

A Bornemisza Péter Társaság decemberi előadása: Ádvent a könyvtárban. Közreműködik: Sebő Ferenc és együttese. Sebő Ferenc népihangszeres, énekes, zeneszerző, a legendás Sebő együttes alapítója, a budapesti Hagyományok Háza szakmai igazgatója. Az előadás színhelye: Bécs 6., Capistrangasse 2/15. FIGYELEM! Megváltozott időpont: december 9.-én, a hónap második vasárnapján, 18:00 órakor

KIÁLLÍTÁSOK

Vaszary János fantasztikusan gazdag, stílusában rendkívül változatos festői munkásságát, virtuóz mesterségbeli tudását a legnagyobbak között említi a magyarországi művészet-történetírás. A közel 350 alkotást bemutató, reprezentatív válogatás gazdag áttekintést nyújt a művész sokoldalú tevékenységéről. A hazai és külföldi magán- és közgyűjteményekből válogatott festmények, grafikák és iparművészeti tárgyak arról tanúskodnak, hogy munkássága során mindvégig megújulásra készen, a modern irányzatok befogadására nyitottan, fiatalos szellemben dolgozott. Vaszary János nagyszabású kiállítása 2007. október 18–án nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában és 2008. február 25-ig tekinthető meg.

Der Späte Tizian und die Sinnlichkeit der Malerei (A késői Tizian és a festészet érzékisége)

A bécsi Kunsthistorisches Museum-ban október 17-étől látható ez a kiállítás, melynek középpontjában Tizian érett korszakának alkotásai állanak, mely élete utolsó 25 évét öleli fel. A kiállításon 60 festményt láthatunk, ezek közül 30 képet társ- múzeumoktól kölcsönöztek. A kiállítás Velence termékeny kulturális életét illusztrálja a 16 század harmadik negyedében, így Tizian mellett kortársait (többek között Schiavonet, Tintorettot és Jacopo Bassanot), de a kór megrendelőit, gyűjtőit is megismerhetjük.

Ú J K É P E K

Október 30-án, este 6 órakor Budapesten, a Fészek Galériában (Fészek Művészklub, Budapest, VII. kerület, Kertész utca 36.) fotókiállítás nyílik Haris László legújabb alkotásaiból. Haris László 2006 októberében volt a Bornemisza Péter társaság vendége, amikor az 1956-os magyar forradalom 50-ik évfordulója alkalmából láthattuk az általa 14 éves korában, a forradalom napjaiban, a pesti utcán készített fotóit és megismerhettük a képek kalandos történetét is. A mostani kiállításon az általa „léptékváltó absztrakt”-nak nevezett sorozathoz tartozó 9 nagyméretű fotó lesz majd látható, az idei év terméséből. A kiállítás 2007 november 23-ig tekinthető meg. www.feszek-klub.hu

Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/5877712. Fax: +43/5877714 E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW

Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt

Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at