Kígyó az arconSpartacusról a leghosszabban két szer -ző ír, Plutarkhosz és Appianosz. Mind-ketten közel kétszáz évvel a felkelésután éltek. Abban egyetértenek, hogySpartacus trák származású volt, a mai -doszok törzséből, de Appianosz szerintbesorozták a római hadseregbe, ahon-nan megszökött. Miután elfogták, elad-ták rabszolgának, és kiképzett katona-ként Lentulus Batiatus capuai gladiátor-iskolájába került. Plutarkhosz szerintSpartacus kiválóan beszélt görögül, ér-telmes és művelt embernek számított,aki elvett feleségül egy trák jósnőt. Ami-kor az elfogott szökevényt Rómába vit-ték a rabszolgavásárra, azt álmodta,hogy egy kígyó tekergőzött az arcára.Felesége úgy értelmezte az álmot, hogya kígyó nagy és félelmetes hatalmat jö-vendöl Spartacus számára, de elkerül-hetetlen szerencsétlenséget is.

Spartacus római katonai szolgálatá-nak hagyománya meglehetősen bizony-talan. Lehet, hogy a rómaiak azért állí-tották ezt róla, mert egy trák rabszolganem verhetett meg több római hadse-reget is, ha azonban ők képezték ki aharcra, még a többszöri vereség is elvi-selhetőbbnek tűnt számukra. Sparta-cus neve feltűnő hasonlóságot mutatSzpartokoszéval, aki a Kr. e. 5. századvégén trák királyságot hozott létre aKrím-félsziget déli csúcsán. Nem keve-sebb, mint öt Szpartokosz váltotta egy-mást a trónon, amíg országuk belenem olvadt a pontoszi királyságba.Egyes feltevések szerint Spartacus va-lamilyen rokonságban állhatott a királyicsaláddal, de valószínűbb, hogy egysze-rűen egy jól csengő trák nevet kapotta szüleitől, amely a trák királyokra em-lékeztetett mindenkit, aki csak hallotta.

Lázadás a gLadiátor -isKoLábanA capuai amfiteátrum egyike a legko-rábbi kőből épült itáliai arénáknak,amelyek a gladiátorviadalok és az állat-hajszák (venatiók) színhelyéül szolgál-tak. A ma is álló épület közelében lehe-tett Lentulus Batiatus gladiátoriskolája(ludus gladiatorius), ahol gall és trákgladiátorokat neveltek a küzdelemre.Az iskola igen jelentős lehetett, mivellegalább kétszáz harcossal rendelke-zett, de Batiatus a szokásosnál is szigo-rúbb őrizet alatt tartotta harcosait.

Az elkeseredett gladiátorok el akar-tak szökni a ludusból, de valaki elárultaőket. 73 őszén azonban hetvennyolcharcosnak mégis sikerült kereket olda-nia, igaz, számukat Cicero alig több,

A római hagyomány a Sparta-cus vezette rabszolgafelkeléstmeglehetősen jelentéktelenepizódnak tekintette aköztársaság történeté-ben. Karl Marx helyez -te a lázadó rabszolga-vezért az osztályharcostörténelemszemléletkitüntetett pontjára,és az 1919. januári, el-bukott berlini Sparta-cus-felkelés tettealakját széles körbenismertté.

A mai Spartacus-képet alapvetően

meghatározzaHoward Fast

regénye, a be-lőle készültfilm és Ha-

csaturján balettje.

Célunk, hogybemutassuk,

milyen hitelesinformációkkal

rendelkezünkSpartacusról.

NÉMETH GYÖRGY

Spartacus

mint harmincra teszi. A szökésheznem vihették magukkal fegyvereiket,ezért először is betörtek egy konyhába,ahol nyársakat, bárdokat és késeketzsákmányoltak. A szerencse hamaro-san melléjük pártolt. Az úton lesbenállva megrohantak egy szekeret, amelyéppen gladiátorfegyvereket szállítottegyik városból a másikba.

A római hatóságok eleinte nem vet-ték komolyan néhány rabszolga szöké-sét, és Capuából küldtek utánuk egy ki-sebb csapatot. A profi harcosok szétker-gették az óvatlan katonákat, és elszed-ték fegyvereiket. Boldogan cserélték lea gladiátorfegyverzetet katonaira, mi -vel az előzőt megalázónak és szabademberhez méltatlannak találták. Spar-tacusék elfoglaltak egy hegynyerget,amelyre csak egyetlen, meredek út ve-zetett, és onnan indítottak zsákmány-szerző portyákat, mivel élelemre ésújabb fegyverekre volt szükségük.

A lázadókhoz egyre több pásztor éscsikós csatlakozott, akik többnyireszintén rabszolgák voltak, de a vadál-latok és a rablók ellen fel voltak fegy-

verezve. Spartacus maga mellé állítottaalvezérként két gladiátortársát, a gallKrixoszt és Oinomaoszt. Ekkor márRómából küldtek ellenük egy csapatotGaius Claudius Glaber propraetor veze-tésével. Csakhogy ez a háromezer főssereg sem professzionális katonákbólállt, mivel a politikusok nem fogták fel,milyen veszedelem fenyegeti Itáliát.Glaber lezárta a hegyre vezető utat, éscsapdába ejtette a lázadókat. Azt hitte,könnyedén kiéheztetheti őket.

A meredek sziklákról valóban nemlehetett volna egykönnyen lemászni,ha nem nőtte volna be sűrűn a vad-szőlő, amelynek indáiból kötélhágcsó-kat lehetett fonni. Ezek segítségévelaztán a gladiátorok baj nélkül leeresz-kedhettek a veszedelmes lejtőn. Egytársuk utolsónak maradva utánuk ha-jigálta a fegyvereiket, s végül maga isép bőrrel le tudott ereszkedni. Glabe-rék a meglehetősen zajos műveletbőlsemmit sem hallottak, és annyira meg-lepte őket a hátukba támadó sereg,hogy táborukat odahagyva fejvesztvemenekültek el. Spartacusék újabb fegy-

vereket és katonai felszerelést zsákmá-nyoltak. A meredek hegyet Appianosza Vezúvval azonosítja, de ezt valójábansemmi sem támasztja alá.

spartacus hadseregePublius Varinius praetor már komo-lyabb haderővel érkezett a lázadókellen. Ők azonban először alvezérének,Furiusnak mintegy kétezer katonájátszórták szét, aztán pedig Varinius vezér-társát, Cossiniust győzték le, akit mene-külés közben öltek meg. A sikereken fel-buzdulva már nemcsak rabszolgák,hanem szegény szabadok, köztük kato-naviselt férfiak is csatlakoztak a lázadók-hoz. Az ókori forrásokban hihetetlenszámokat találunk a sereg létszámáról:hetven-, száz-, sőt százhúszezres hadse-regről olvashatunk. Az ókori történet -írók azonban előszeretettel túlozták elaz ellenfelek létszámát. Ha vereségetszenvedtek tőlük, azt a támadók ki-egyenlíthetetlen erőfölényével indokol-hatták, ha pedig legyőzték őket, ezzellehetett igazolni, hogy mennyire fölötteálltak a népes, de hitvány ellenségnek.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 37

A legalábbis több tízezres tömegetvalahogyan fel kellett fegyverezni. A vá-rosok nem támogatták a lázadókat,mivel saját rabszolgáik lázadásától tar-tottak, így arra nem lehetett számítani,hogy hivatalos forrásból kellő mennyi-ségű és minőségű fegyverhez juthat-nak. A zsákmányolt fegyvereken kívülsaját maguk állították elő pajzsaikat,többnyire vesszőből, fából és marha-bőrből. A megszerzett fémeszközökkarddá és dárdaheggyé alakultak a lá-zadók kovácsainak műhelyeiben.

Spartacus elfogta a legyőzött prae-tor, Varinius lovát is. Ekkor elhatározta,hogy lovasságot szervez seregéhez. Alegelőkről elhajtott lovakra olyan láza-dókat ültetett, akik tudtak lovagolni. Afegyvereken kívül tetemes mennyiségűélelmiszerre is szükségük volt, ezértvégigrabolták egész Campaniát, a véd-hetetlen villákon és falvakon kívül többvárost is lerohantak és kifosztottak,köztük Nolát, Nuceriát, Thuriit és Me-tapontiont. Ekkoriban történt, hogyegy előkelő származású fogoly asz-szonyt többen is megbecstelenítettek,ő pedig szégyenében öngyilkosságotkövetett el. Spartacus elrendelte, hogyaz asszony emlékére rendezzenek gla-diátorviadalt, amelyen a római foglyokküzdöttek egymással, és a korábbi gla-diátorok voltak a nézők.

Az ilyen történetekkel azonban nemárt óvatosnak lennünk. Az, hogy a gla-diátorok nézik, hogyan küzdenek azarénában egykori gazdáik, mellbevágószimbóluma a fordított világnak, amitegy rabszolgafelkelés képvisel. Túlságo-san is alkalmas e történet a szerzőmondanivalójának képszerű megjelení-tésére ahhoz, hogy igazságtartalmánakméricskélését fontosabbnak tartottavolna bemutatásánál.

a consuLoK eLLenA 72. évre már a római senatus és aconsulok is megértették, mekkora ve-szélyt jelent a lázadók több tízezres se-rege, amely úgy vonul fel s alá Itáliában,mint egykor Hannibál. Mindkét con-sult Spartacus ellen küldték, hogyfojtsa el a lázadást, mielőtt az itáliai vá-rosok átállnának az ellenséghez. LuciusGellius Publicola consul ütközött megKrixosz mintegy harmincezres, elbi -zakodott seregével, s rettenetes vérfür-dőt rendezett, maga Krixosz is elesett.A másik consul, Gnaeus Cornelius Len-tulus kevésbé volt szerencsés. Ő a fő -sereggel került szembe, s olyan súlyosvereséget szenvedett, hogy elvesztettekatonai táborát minden felszerelésévelegyütt. Spartacus kegyetlen bosszútállt az elfogott rómaiakon. Krixosz ha-lotti máglyája körül háromszáz rómaifogolynak kellett gladiátorként meg-küzdenie, de végül egyikük sem hagy-hatta el élve a viadal helyszínét. Elkép-zelhető, hogy a megbecstelenített asz-szony emlékére rendezett gladiátorjá-ték forrása valójában ez a történet volt?

Spartacus ekkor észak felé, az Alpokirányába vonult. Feltehetőleg vissza

akarta juttatni a lázadó gladiáto-rokat saját hazájukba, Galliábaés Trákiába. Caius Cassius Lon-ginus, Gallia proconsula ugyanútját állta Mutinánál, Spartacus

azonban őt is legyőzte. Szabaddávált az út Gallia felé. A lázadósereg mégsem hagyta el Itáliát.Ennek az lehetett az oka, hogy

haderejének nagyobb része ekkormár nem keltákból és trákokból,

hanem fellázadt itáliaiakból állt,akik nem akarták elhagyni hazá-

jukat. Ekkor délnek fordultak,befészkelték magukat Thurioi -ba, és minden addiginál jobban

felfegyverkeztek, kihasználva a városnyújtotta lehetőségeket. Azzal megsem próbálkoztak, hogy a hatalmas vá-rosfalakkal védett Rómát megtámad-ják: erre annak idején még Hannibálsem mert vállalkozni.

crassus győzeLmeA senatus azonban ekkor már nem bí-zott a consulokban. Legtapasztaltabbhadvezérei, Pompeius és Lucullus Itá-lián kívül harcoltak, ezért a dúsgazdagMarcus Licinius Crassust bízta meg ahadjárat vezetésével. Crassus arra vá-gyott, hogy bizonyítsa hadvezéri képes-ségeit, ezért ajánlotta fel a senatusnak,hogy akár saját költségén is hadseregetszervez a lázadók ellen. Végül mégis hi-vatalos felhatalmazással indult a had-járatra. Mummiust két legióval előre-küldte, hogy bekeríthessék a felkelőket,ő azonban a parancsra fittyet hányvacsatát kezdeményezett és súlyos vere-séget szenvedett. Crassus ekkor a meg-futamodó, leggyávább ötszáz katonájátmegtizedeltette, amivel elérte, hogytőle jobban féltek, mint az ellenségtől.

Spartacus ekkor Bruttiumba vonultvissza, és megpróbált onnan átkelniSzicíliába. Ha az ottani rabszolgákkalegyesülhetett volna, talán hosszabbideig ellenállhattak volna Rómának.Crassus ekkor fallal és árokkal vágta elSpartacusék útját, hogy így ejtse őketcsapdába Bruttiumban. A Messinai-szo-roson végül nem tudtak átkelni a hajó-záshoz mit sem értő felkelők, ezért egyhóvihart kihasználva áttörtek a sáncon.A rebellis rabszolgák közül a germánokmár nem akartak Spartacusnak enge-delmeskedni, ám a Castus és Gannicusvezette, harmincötezer fős sereg el-pusztult, a vezérek is holtan maradtaka csatatéren. Spartacusnak már csakmintegy hatvanezer harcosa maradt,bár lehet, hogy ez a szám is némileg el-túlzott. 71-ben a megmaradt főseregCrassus legióira támadt. Spartacus ér-tesült róla, hogy Pompeius partra szálltItáliában, és ő is a lázadók ellen vonulharcedzett seregével. Spartacus felké-szült a végső összecsapásra. Állítólag le-döfte a lovát, és azt mondta: „Ha győ-zünk, lesz elég lovunk, ha vereséget szen-vedünk, erre sem lesz szükségünk.”

Spartacus gyalogosan küzdött azelső sorokban, és személyesen Cras-sust kereste a csatában. Két centuriótis levágott, míg végül sebesülten össze-rogyott. Holttestét Crassus hiába keres-tette, sohasem találta meg. A lázadókegy része a hegyekbe menekült, aholmég évekig rablókként húzták megmagukat. Crassus hatezer felkelőt a viaAppia mentén keresztre feszíttetett, ésa holttesteket később sem volt szabadlevenni és eltemetni: csontjaik figyel-meztetésül szolgáltak a rabszolgáknak,mire számíthatnak, ha fellázadnakuraik ellen.

38 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Bronzból készült római gladiátorsisak42£∞∞§£ ™42£∞∞§ £ ™