X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m 2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11

A CÍMLAPON: Znamenák István (Ványa bácsi) és Kaszás Ágnes a kaposvári Csehov-elôadásban

Révész Róbert felvétele

I N T E R J Ú

■ Koren Zsolt: SE HÚS, SE HAL ÁLLAPOT 2Beszélgetés Szinetár Miklóssal

■ Koren Zsolt: EZ NEM AZ ÉN VILÁGOM 5Interjú Vidnyánszky Attilával

O P E R A

■ Molnár Szabolcs: SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS 11Richard Wagner: Lohengrin

■ Márok Tamás: FELÚJÍTÁS ÉS FELÜLVIZSGÁLAT 14Gioacchino Rossini: Sevilla, se borbély

K R I T I K A I T Ü K Ö R

■ Urbán Balázs: ISTEN NÉLKÜL 16Háy János: A Senák

■ Perényi Balázs: SZALMABÁBOK LÁZADÁSA 18Csehov: Ványa bácsi

■ Tarján Tamás: A HALÁL RINGLISPÍLJE 22Georg Büchner: Woyzeck

■ Zappe László: A TÚL LELKIISMERETES RENDEZÔ 24Kiss Csaba: A dög

■ Sándor L. István: EGY MÍTOSZ MEGVALÓSULÁSAI 26Három nôvér-elôadások

■ Stuber Andrea: A VÁGY ITT AZ ÚR 30Ábrahám Pál: Bál a Savoyban

■ Tegyi Enikô: A BÚSKÉPÛ FÉNYTÖRÉSBEN 32Cervantes–Kovács Ildikó: Don Quijote és…

■ Szántó Judit: FILIGRÁNMUNKA 33Marguerite Duras: Oroszlánszáj

■ Csáki Judit: VÉGÁLLOMÁS 35Tennessee Williams: A vágy villamosa

■ Kovács Dezsô: HUSZÁROK AZ ALULJÁRÓBAN 37Kacsóh Pongrác–Heltai Jenô: János vitéz

M Û H E L Y

■ Forgách András: UDVARHELYI VÁSOTT KÖLYKÖK 39

V I L Á G S Z Í N H Á Z

■ Karsai György: OTHELLO ANALÍZISBEN, ROMEO A KONYHÁBAN 41Két elôadás Lille-ben

T Á N C

■ Halász Tamás: KÜLSZÍN ÉS BELBECS 43Cantique No. 1.; Chorale

■ Kutszegi Csaba: CSUPOR TEJ ÉS POHÁR BOR 45Derengô; Muszáj Herkulás

■ Tóth Ágnes Veronika: TÁRSAS TÁNCOK 47Bál, avagy a táncos mulatság

D R Á M A M E L L É K L E TGyôrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba: A DANAIDÁK

XXXVII. évfolyam 7. szám ■ 2004. július

Fôszerkesztô: KOLTAI TAMÁSA szerkesztôség: CSÁKI JUDIT ■ CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztôségi

titkár) ■ KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô) ■ KUTSZEGI CSABA (tánc)■ SEBÔK MAGDA (olvasószerkesztô) ■ SZÁNTÓ JUDIT

Szerkesztôség: 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2. Telefon/fax: 214–3770; 214–5937; e-mail: szinhaz.folyoirat@axelero.hu

Kiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.Telefon: 214–3770; 214–5937; www.lap.szinhaz.hu.

Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk.Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág.

Elôfizethetô közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és

a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII., Orczy tér 1. Tel.: 06 1/477–6300; postacím: Bp., 1900).

További információ: 06 80/444–444; hirlapelofizetes@posta.huPénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799

Elôfizetés egy évre: 3000 Ft – Egy példány ára: 292 Ft

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla StudioNyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram,

a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatásával készül.

Megjelenik havonta.XXXVII. évfolyam

HU–ISSN 0039–8136

János vitéz

Bál a Savoyban

Kal

lus

Gyö

rgy

felv

étel

eS

chill

er K

ata

felv

étel

eS

chill

er K

ata

felv

étel

e

A M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A

A Senák

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

I N T E R J Ú

– Fôigazgató úr, kissé bizonytalannak tûnt az interjút illetôen, aztmondta, most financiális egyeztetések vannak folyamatban a MagyarÁllami Operaházban. Mifélék?

– Egyrészt ôsszel nem lesz operapremierünk, mert a különfélemegszorítások, elvonások és egyebek következtében elhagytam aXerxészt, amit Kovalik Balázs rendezett volna. Másfelôl egyelôresemmi fedezete sincs a béremelésnek. Miközben igyekszem csök-kenteni a költségeket, az Operaháznak igen jelentôs, több mintszáznegyvenmillió forintos hiánnyal kell megküzdenie az idén.

– Állandó levelezésben van a minisztériummal?– Az idén igen. Korábban ez nem volt jellemzô, de ez az év ro-

hamosan vetett fel új és új problémákat. Mindez az Opera eseté-ben azért súlyosabb, mint más színházaknál, mert nagyon hosszúidôre kell elôre látnunk és dolgoznunk. Tele vagyunk elkötelezett-ségekkel: nekem, de még inkább az utódomnak már most kellenetudnia, hogy 2006-ban mivel gazdálkodhat a színház. Enélkülegyszerûen nem lehet elôre szerzôdni. Ha valamilyen elvonástfebruárban közölnek velem, azt abban az évben már nem tudompótolni.

– Most mégis erre kényszerül?– Volt, amit már decemberben közöltek, volt, amit februárban.

Az energiaárak drasztikus emelkedését például áprilisban tudtammeg. Ez nekem sok. Úgy szoktam mondani, az opera királyi mû-faj, mert mindig is a királyok fizették – sehol a világon nem tartjael önmagát. Elhatározás kérdése, hogy az Opera mennyi támoga-tást kapjon. Ez a legnagyobb problémám az egész rendszerrel: semaz állam, sem a fôváros nem viselkedik tulajdonosként.

– Mit vár pontosan?– Tegyük fel, hogy van egy kávéházam, tehát én vagyok a tulaj-

donos. Mikor megnyitom az üzletet, közlöm a vezetôvel, hogy ez akávéház vagy reggel tíztôl éjfélig legyen nyitva, vagy huszonnégyórát, vagy csak minden második kedden, délután kettôtôl. Ez másés más költséggel jár. Aztán eldöntöm, hogy elôfizetéses menütárulok-e, vagy rendkívül drága tengeri fogásokat. Világos elhatáro-zás, tulajdonosi döntés kérdése. Az is, hogy olyan operát akar-e atulajdonos, amely – mint jelenleg – szeptembertôl júliusig játsszaa repertoárján lévô ötvenkét darabot, egy évben háromszázötven-két alkalommal a két színházépületben. De elôírhat olyat is, mint,mondjuk, a milánói Scala, amely mindössze nyolcvanöt opera-elôadást tart évente. Az egyik ennyibe, a másik annyiba kerül.A tulajdonosi hozzáállást eleve jellemzik a nevetséges igazgatóipályázatkiírások, amelyek szintén nem tartalmaznak pontos elvá-rásokat. A magas mûvészi színvonal és a jártasság elôírása nemelég. Az igazi megrendelô kimondja, hogy egy évben háromszázelôadást kíván vagy hatvanat, és ehhez rendelkezésre bocsát négy-százmillió forintot vagy húsz forintot.

– Gondolja, hogy a „megrendelést” tûrné a színházi szakma?– Nem hiszem. Annak idején sokan fölháborodtak, amikor

Görgey Gábor kultuszminiszter pályázat nélkül nevezte ki HusztiPétert a Nemzeti Színház élére. Pedig ez a vezetés méltóságának,tulajdonosi tudatának része: „Kérem, én vagyok a tulajdonos, ígydöntöttem, pont.” A helyzet e tekintetben a fôvárosnál a legréme-sebb, ahol a kulturális bizottság határoz. Ez egy anonim társaság,

még csak felelôsségre sem vonható a döntéseiért, mert közösen fe-lelôs. Egyedül senki. Az elôzô rendszerben, annak is a korábbi sza-kaszában, erôs kultúrpolitikai nyomás alatt éltünk, minden elôvolt írva, még az elôadásszám is. Örültünk, ha valami apróságbabeleszólhattunk. Mindennek a visszahatásaként a hatalom mostfél megnyilvánulni, mert azt hiszi, hogy túlzó módon vindikálnamagának különbözô jogokat.

– Lehet, hogy minden finanszírozási probléma ugyanitt gyökerezik?– A homályosan megfogalmazott célokból sok gond és finan-

ciális nehézség következik. Ennek ellenére mindig el szoktammondani egy gimnáziumi osztálytársam történetét. Nagy színház-barát, olyannyira, hogy fölvételizett a színmûvészeti fôiskolára,két évig járt a színész szakra, de 1956-ban otthagyta, és elmentAusztráliába, ahol igen jó módban, egy hûtôszekrénygyár felsôvezetôjeként vonult nyugdíjba. Azóta járja a világot, Európa nagy-városaiban tölti a szabad idejét, és minden ôsszel hazajön két hó-napra. Budapesten minden áldott estéjét színházban tölti, és min-dig elmondja, hogy olyan színes és jó színházi élet, mint Pesten, avilágon sehol sincs. Ez is a történet része.

– Ha nincs tulajdonosi megrendelés, akkor milyen alapon van éppenháromszázötvenkét elôadás az Operaházban és az Erkelben?

– Mindenekelôtt meghatározó a bérleti rendszer és annak si-kere. Emellett az is szorít, hogy egy nagy társulat sok mûvészétszeretnénk foglalkoztatni – minél több az elôadás, annál több alehetôség erre. Másrészt igen nagy dolog, hogy novemberben ésdecemberben, tehát két hónap alatt a két színházban százhétezernézô fordult meg. Ahogy a Háryban mondják, ez még Nagyabony-nak is valami. Annál furcsább, hogy hol hozzánk vágnak egynagyobb összeget, hol apránként visszaveszik. Lehet persze arrahivatkozni, hogy ha például Helsinkinek csak egy operája van, ak-kor mi itt, Közép-Európában mire föl rázzuk a rongyot.

– Rázzuk?– Olykor úgy tûnhet, de természetesen nem.– Akkor tûnhet úgy, amikor négymilliárd forinttal megemelik a ház

támogatását?– Egy összegben, de szörnyû szöveg kíséretében emelték meg a

költségvetést. Azt mondták, azért adnak több pénzt, hogy a ma-gyar opera az európai élvonalba kerüljön. Ez hülyeség: mindig isott volt, és most is ott van. Ráadásul egy egyszeri döntéssel ki le-het bújni minden további felelôsség alól. Egyszer egy építészmondta, hogy Magyarországon nem ismerik azt az alapvetô euró-pai magatartást, hogy ha egy ház hétfôn felépül, akkor kedden márel kell kezdeni tatarozni. Nálunk az átadással minden el van in-tézve. Pedig egy év múlva a ház elkezd rohadni, és rohad, rohad,rohad. Ezzel nem törôdni: igazi keleti mentalitás. A négymilliár-dos emelés majdnem három éve történt, és azonnal szét lett oszt-va – jórészt a közalkalmazottak bérét emelték meg belôle. Ez a ha-zai viszonyoknak megfelelô tisztes megélhetést biztosít, ellentét-ben azzal az elképesztô és megalázó nyomorhelyzettel, amelyben amagyar színészek élnek. Az egyszeri juttatás rohamszerûen pó-tolta harminc év lemaradását, tudniillik három évtizeden át nemvolt bérfejlesztés. Azóta pedig nem történik más, csak a koptatás.

– Ez milyen állapotokat teremtett?

22 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

Se hús, se hal állapot■ B E S Z É L G E T É S S Z I N E T Á R M I K L Ó S S A L ■

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

I N T E R J Ú

– Amikor elmentem innen, a Magyar Állami Operaházban azátlagfizetés alacsonyabb volt a magyarországi átlagnál. Az én fize-tésem kevesebb volt, mint a Nemzeti Filharmonikusoknál egyzenekari tag bére. Ilyen a világon nincs. Az utolsó hónapokbanakadt olyan Bánk bán-elôadás, amikor egyszerre tizenhat mûszakidolgozó jelentett beteget, mert azért a pénzért egyszerûen nemjöttek be. Kellékes nem volt. A balett-táncos fiatalok a hónap vé-gén már ebédre kértek kölcsön. A hozzánk vágott pénz ezt korri-gálta, és fölhozta a béreket, no nem az európai, hanem a tisztesmagyar színvonalra.

– Vajon minden szempontból ésszerû döntés volt ez?– Ha tôlem függ a pénz szétosztása, az Opera csak hárommilli-

árdot kapott volna, ami a korábbi-akhoz képest szintén jelentôs segít-ség. A többivel a vidéki társulato-kat, az országos operaéletet lehetettvolna fejleszteni. Kár, hogy ez el-maradt, mert ha lennének vidékioperatársulatok, megalapozottab-ban történhetne az értô közönségnevelése, és intenzívebb kulturálisélet alakulhatna ki.

– Komoly bázisként lehetne tekin-teni a halódó vidéki operajátszásra?

– Persze, hiszen ha valaki per-manens kómában van, és csak két-havonta ébresztik fel egy napra, ak-kor lehet, hogy hülyeségeket beszél,lehet, hogy nagyon okosokat mond,de utána visszahanyatlik. Németor-szágban attól virágzik az operakul-túra, hogy százhárom színházbanmûvelik a mûfajt. Ennek nyilván avárosállamok óta van tradíciója.Ideális állapotnak azt gondolnám –és ez nem túlzó igény –, ha öt nagy-színházban: Szegeden, Pécsett,Gyôrben, Miskolcon és Debrecen-ben önálló operatársulat lenne,amelyek évente ötven-hatvan elô-adást tartanak. Ezt elbírná a városés a közönség is. A közönség nemszûkülhet le egy speciális budapestikasztra vagy táborra. Másrészt lényegesen több tehetségünk vanannál, ahány mûvészt a Magyar Állami Operaház foglalkoztatnitud. Azok, akik sokéves munkával, áldozatokkal kerülnek a pá-lyára, vidéken megfelelô feladatokhoz jutnának.

– Erre irányuló próbálkozás volt Szolnokon a Székely fonó kopro-dukciós bemutatása?

– Igen, mi fizettük az énekeseket, a többi költséget pedig a szol-noki színház vállalta. Óriási sikert aratott az elôadás. Jövôreugyanilyen formában készül majd a Bohémélet. Nagyon boldoggátett a kezdeményezés sikere: az a tény, hogy Kodály Székely fonóját2004-ben zsúfolt házakkal játsszák az Alföldön. De aztán ránéz-tem a jegyre; rá volt írva, hogy négyszáz forint. Innentôl kezdvenem érvényes az egész. Ez komolytalan ár.

– Volt egy külsô próbálkozás Gödöllôn is, a kastélyszínházban.– A gödöllôi teremnek speciális adottságai vannak. Minden év-

ben bemutathattunk volna ott egy barokk operát, ami hiánycikk.De kuriózumot pénz nélkül nem lehet elôállítani. A gödöllôi kas-télyszínház lehetett volna a kamaraszínházunk, de az elvonásokmiatt nem tudunk vállalni semmilyen, Operán kívüli feladatot.

– Egy jól mûködô vidéki opera miben különbözik a budapestitôl?– A vidéki közönség konzervatívabb, ezért kevesebbet lehet

kísérletezni. Az Andrássy úton megsaccolhatom, hogy az évi há-romszázötvenkét elôadásból hányszor nem számíthatok nagy

érdeklôdésre. Ezáltal támogatom a kortárs mûvészetet, amitugyan nem fognak sokan látogatni, mégis megjelenik. Ezt egy hat-van estén játszó vidéki opera nem engedheti meg magának.

– Az Operaház társulata elfogadja a kísérletezô, avantgárd kezdemé-nyezéseket?

– Ha a modernebb elôadásokban jól szólítják meg a mûvésze-ket, szívesen vesznek részt bennük. Szerencsére kikopóban van aza generáció, amelynek nehézségeket okoz a betanulás vagy a stí-lus. A fiatalok jobban alkalmazkodnak. De hogy valami modernvagy klasszikus, az ma már nem létezô kategória. Kérdés, hogyazoknak, akik csinálják, van-e a mondanivalójuk, és azt el tudják-ejuttatni hozzánk. A XX–XXI. századi zene nehezebben jut el a

magyar közönséghez. Ebben aszobában, ahol ülünk, annak ide-jén közölték a zenekar tagjai grófBánffy Miklóssal, nagy elôdöm-mel: ôk nem azért jártak a Zene-akadémiára, hogy olyan szemetetjátsszanak, mint A fából faragottkirályfi. Külön pénzt kértek, és aszínház hét karmestere közülegyik sem vállalta a mû vezénylé-sét. Bánffy ezért hozott olasz kar-mestert. Bartók mûve ma már szin-te operettszerûen közérthetô.

– Mennyire fiatalos ma az Operatársulata?

– Nagyon. Két fiatal generációvan jelen egyszerre az Operaház-ban: egy a színpadon, egy a nézô-téren. Nem mondhatnám, hogy aház publikuma elöregszik.

– A rendezôk is mintha „fiatalod-nának” az utóbbi szezonokban.

– Ez az élet rendje. Mindig fel-háborít, amikor azt mondják, vár-ni kellene még. Más kérdés, hogya fiatalok futtatása nem járhategyütt az öregek kiirtásával. Ré-mes az a színház, ahol bebetono-zott, öreg csatalovak ülnek egyéleten át ugyanazon a helyen, deaz is borzasztó, ahol mindig bejön

egy fiatal, és abban a pillanatban már le is löktek egy öreget a Tai-getoszról. Megfelelô arányt kell tartani. Át kell adni a stafétabotot,de futás közben.

– Milyen az Operaházban a repertoárfeladatokat ellátó énekesekaránya? Egyszer azt mondta, hét kifogástalan Toscája van, miközben aszínház négy Tosca-elôadást játszik szezononként.

– Ez szomorú pálya, mert két olyan mutató határozza meg,amely nem függ össze. Az egyik a tehetség és a teljesítmény, a má-sik a kereslet és a kínálat. Ezek sokszor köszönô viszonyban sin-csenek egymással. Ha valamilyen hangfajból hiány van, akkorközepes képességekkel is rengeteg fellépéshez lehet jutni. Amelyterületen viszont nagy a kínálat, ott briliáns adottságokkal semkönnyû labdába rúgni.

– Mi lenne a helyes arány?– Olyan nincs. Sokféle megoldás lehetséges. Visszakanyaro-

dom a kályhához: el kell dönteni, ki mit akar. Egy nagyvonalú kor-mány nyugodtan megkockáztathatná, hogy nemzeti kincsnek te-kinti az Operaházat, amelynek ráadásul nagy a nézôtábora. A kincs-tár kibírná, hogy eltartja azokat az énekeseket is, akik keveset éne-kelnek, mert nem jut nekik elég szerep. Magyarországon egy napalatt jóval több pénzt lopnak el, mint amennyibe az operaéneke-sek eltartása kerül. De azt is mondhatja az állam, hogy a gazdasá-gosság alapján áll, és aki nem dolgozik, ne is egyék. Akkor ezt kell

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33

konzekvensen keresztülvinni. Egyedül ez ase hús, se hal állapot nem vezet sehova. Le-het, hogy meg kell szüntetni a közalkalma-zotti jogviszonyt, és részvénytársasággákell alakítani az Operát, ahogyan Bécsbenmûködik. Bár ott azt mondják, nem váltbe. Mindenesetre ez is egy út. Sok út van.Az viszont nem út, ahová csupa félmegol-dás fut össze.

– Ha két éve az összes pénzt a bérekre fordí-tották, tulajdonképpen mennyiben bôvültek amûvészi lehetôségek?

– Azóta sincs szinte semmi mozgáste-rem. Lekötötték a közalkalmazottak bérét,miközben bizonyos tényezôket – idôzítettbombákat – figyelmen kívül hagytak. AzErkel Színház például rémes állapotbanvan. Az Opera NDK-s hidraulikájárólugyanezt lehet elmondani. Minden estekérdés, felmegy-e a függöny. Erre semmipénz sem jutott. Az üzemház mûhelyeibenaz év hat hónapjában elviselhetetlen a me-leg, a másik fél évben pedig fáznak a dolgo-zók. Vacak, korszerûtlen az épület. Elme-gyek a Nemzetibe, és csurog a nyálam,hogy milyen egy új színház. Még az Ope-rettben is. Itt közben minden lepusztult.

– Az elmúlt hónapokban többször meglebeg-tette, hogy feláll, ha további elvonások lesznek.

– El vagyok rá szánva. Ha nem kapokgaranciát, hogy a leépülési folyamat meg-áll, távozom. Szeretném hangsúlyozni,nem elkeseredésbôl vagy zsarolásból. Egy-szerûen nem erre vállalkoztam. Visszajöve-telem elôtt kialakult egy szörnyû helyzet:az Opera betegségeit rosszul, piszkos kés-sel operálták. Visszahívtak, és normális ál-lapotba hoztam a beteget. Büszkén állítha-tom, hogy két változatos szezont sikerültlétrehoznunk. Vállalom a vitákat kiváltó

Lohengrint. A Jenufa reveláció, a Britten-bemutató nem kevésbé. Mondhatnám aDon Giovannit és a Mayerlinget is. Jók amutatóink, az Erkel Színház a szokásos ja-nuári visszaeséskor például hetvenhét szá-zalékos nézettséget produkált, az Operapedig kilencvennyolc százalékosat. Azt hi-szem, elvégeztem a dolgomat.

– Úgy vállalta el az igazgatást, hogy a ren-des átmenet – és a színház – érdekében a cik-lus második felében már együtt dolgozik azutódaival. Most felkérte vezetô rendezônekVidnyánszky Attilát. A Jenufával indult azutánpótlás?

– Többeket szeretnék idehozni, akik azopera ügyét ügyként tudják továbbvinni.Biztos vagyok abban, hogy ha maradok is,legkésôbb 2006-ban tisztességesen át fo-gom adni a házat. Van egy bizonyos határaannak az idônek, amit az ember egy helyeneltölthet. A privát kapcsolatokban semszabad megvárnia, amíg megunják. Aztfogom tanácsolni az utódaimnak, hogyszánjanak nyolc-tíz évet az Operaházmûködésének kikerülhetetlen megrefor-málására.

– A megszorítások állítólag egész Európánvégigsöpörnek...

– Ez sanyarú sors. Olvasom, hogy adrezdai színháztól nemrég egymillió eurótvontak el. A világhírû Thielemann Berlin-ben most mondott le hasonló okok miatt.Bizonyos reakció mindenütt jelentkezik,ugyanis az operaházak és a sztárénekesekaz utolsó negyven évben hihetetlenül el-pofátlanodtak, mérhetetlen anyagi javakatzsaroltak ki maguknak a társadalomtól,ez üt ma vissza Nyugaton. De nálunk más ahelyzet. Még egyszer hangsúlyozom: a Ma-gyar Állami Operaházban csupán hazai

mércével tisztességesek a jövedelmek. A bu-dapesti színházak többségében viszontkomolytalan, megalázó pénzt vesznek fel amûvészek. És a nézôk is botrányosan, ko-molytalanul keveset fizetnek a jegyekért.

– Mi lenne a normális?– Az már a magas politikával függ össze.

Segíthetne például a könyvkiadáshoz ha-sonló megoldás. Anno elkezdték a köny-veket az értékükön árulni. Fél évig senkisem vette ôket, ma pedig a könyv az egyiklegnagyobb üzlet, legalábbis a kulturálisszférában.

– Egy ilyen megoldás milyen következmé-nyekkel járna?

– Elôször biztosan erôs visszaeséssel.Én máris sokat emeltem a jegyek árán, de astratégiámhoz az is hozzátartozik, hogy azoperához kötôdô nézôk – a bérletesek és aharmadik emeleti közönség – helyárai mi-nél kevésbé dráguljanak. A japán turista vi-szont ne kapja meg a bécsi ár töredékéért anapi jegyeket. Semmi értelme sem lenne.

– Félô, hogy ezt a prózai színházak nem te-hetik meg.

– A kultúra helyzete és szerepe orszá-gonként más. Magyarországon máig kinem hevert sokk, hogy a mûvészetek ren-geteget veszítettek fontosságukból. Egykorlátozott nyilvánosságú társadalomban,mint amilyen a miénk volt, a kultúra sze-repe felértékelôdik. Ennek vége, és a követ-kezménye az lett, hogy a kultúra mint ke-nyérkereseti lehetôség radikálisan lecsú-szott a ranglétrán. Színészetbôl, írásból,színházból itt ma nem lehet megélni, hol-ott ezek nem is olyan régen privilegizáltfoglalkozások voltak.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: KOREN ZSOLT

44 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

A p o r t r é k a t S c h i l l e r K a t a k é s z í t e t t e

– Rövid idô alatt három magyarországi városképviselôi is komolyan fontolgatták, hogy önlehetne a helyi színház direktora vagy mûvé-szeti vezetôje. Szinte már felkérésnek nevezhetômegkeresésektôl lépett vissza mindhárom eset-ben. Beszélik, nem a politikusok miatt… Tulaj-donképpen mit adott fel, és milyen áron?

– Hadd kezdjem azzal, miért gondol-kodtam el egyáltalán az ajánlatokon. Iga-zán erôteljes indíttatás, hogy tíz éve dolgo-zunk Beregszászon, és szinte semmit nemváltozott a helyzetünk anyagi szempont-ból. Nagyon nehéz tíz éve úgy színházatcsinálni, hogy az ember nem tud egyetlen

évadot sem megtervezni. Minden bizony-talan, soha nem tudjuk, lesz-e a színészek-nek elég pénzük ennivalóra, nemhogy fej-lesztésre vagy díszletre. Az ember egy idôután belefárad – mondom ezt úgy, hogymost megszületett a döntés: a társulatunkhazamegy. Többször nekifutottam azelôzô és a mostani kormány idejében is:kértem, segítsenek. Az eredmény: minden-ki mélységesen együtt érez és egyetért ve-lünk, csak éppen nem tud vagy nem akarsegíteni. Jóindulatú ember vagyok; azelôbbit akarom elhinni.

– Csak hogy tisztán lássunk: mennyi pénz-rôl van szó?

– Egyáltalán nem sokról. Ötvenmillióforintból jutna három-négy bemutatóra,és egy picit javíthatnánk a körülményein-ken. Mindegy. A társulat kemény magjamellett mára komoly teljesítményeket mu-tat fel nem egy színészem a „kvázi” máso-dik vonalból. Az utóbbi két-három pro-dukcióban már határozottan megjelent azúj generáció is. Nincs mit takargatnom:szerettem volna a Beregszászi Illyés GyulaMagyar Nemzeti Színház társulatát meg-menteni.

– Önmagát is?– Én elvagyok, bár nem nekem való az

állandó vendégrendezés. Temérdek szere-tettel várnak mindenütt, mégis idegen he-lyen vagyok, idegen emberek között.Mindenhol el kell fogadnom a helyi játék-szabályokat, hangulatokat, stílust, és az ál-landó alkalmazkodás felemészt. Minde-közben a rendezôt erôsen szorító körülmé-nyek között kell létrehozni egy-egy elô-adást. Másfelôl Budapesten legalább hét-nyolc darab megy egyszerre az én rendezé-semben – mindre nem lehet a késôbbiek-ben odafigyelni, tehát az elôadások egy idôután mégiscsak meghalnak. Ez nem az énvilágom. Az 1994-es beregszászi Godot-ravárva ma is él, decemberben ezzel vettünkrészt a novoszibirszki fesztiválon, és azegyik legjobb produkciónak minôsítette azottani kritika. Az elôadás lélegzik, fejlôdikés szépen mozog – egy furcsa élôlény aszínházunkban, amelyet ápolgatnunk kell,mindig nekidurálva magunkat, hogy újraés újra felfrissítsük gondolatainkat. Meg-gyôzôdésem, hogy a társulatunk érték, éshasonlóan gondolkodó emberekbôl áll;együtt alkotnak valami egészen különlegesarcot ennek a régiónak a színjátszásában.Nem égtünk ki, sôt, rengeteg ötletünk van,éppen ezért szerettem volna javítani a hely-zetünkön. Végül is a sors döntött helyettem.

– Ezután jött a telefon az Operaházból, hogyodamenne-e vezetô rendezônek. Milyen problé-mákat vetett fel Szinetár Miklós megkeresése?

– Két dolgon kellett e felkérés kapcsánújra elgondolkodnom: egyrészt van egy na-gyon határozott családi gondhalmaz, aminem oldódott meg azóta sem, hogy Nyír-

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 55

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Ez nem az énvilágom

■ I N T E R J Ú V I D N Y Á N S Z K Y A T T I L Á V A L ■

egyházára nemet mondtam. Másrészt azoperaházi feladatokat Beregszásszal össze-egyeztetni nagyon nehéz. Szinetár határo-zottan kijelentette: ha elvállalom a fôren-dezést, akkor mást nem csinálhatok.Bôven elég feladat két ember számára is,mert itt is hatalmas változásokra van szük-ség. A bôségesnek hitt operai támogatásegyáltalán nem bôséges – iszonyú mennyi-ségû kényszerítôelem között kell lavírozni.Másfelôl míg a vidéki színházakba behoz-hattam volna egy-egy elôadást a beregszá-szi repertoárból, az Operaházban ezt igennehéz elképzelni. Még közös produkcióerejéig is, bár van rá ötletem. Új élet vár,ami gyönyörûséges lesz, érzem, mert ez aszínház a legkevésbé kiaknázott lehetôsé-gek tárháza. Ha igazán erôteljes színészijelenlét párosul az énekteljesítmény mellé– gyakran van az Operában ilyen –, min-dent felülmúló hatás jöhet létre. Ezért na-gyon komolyan gondolkodom arról, hogyszeptembertôl megpróbálok eleget tenni afelkérésnek.

– Ez azt is jelenti, hogy Beregszásszal meg-szûnik a kapcsolata?

– Az ottani társulat biztosan nem fogörülni ennek. Viszont szeretnek engem, ésmegértik, hogy ezt a lehetôséget nem hagy-hatom ki. Ismerik a zenés színház irántivonzalmamat is. Nem tudnak igazán állástfoglalni, de tökéletesen tisztában vannakvele, hogy milyen nehéz helyzetben van aberegszászi színház, és ezen tíz éve képte-lenek vagyunk változtatni. Tudják, hogytalán túl nagy áldozat lenne most nemetmondanom, miközben én nem is tekinte-ném annak, hiszen igazán ott érzemmagam otthon. Nekem is van sorsom,ahogyan például Trill Zsoltnak is ki kellettpróbálnia magát. Beregszász a szívemcsücske marad. A nyári szünetekben min-dig összehozunk majd egy-egy új produk-ciót közösen. Amikor tehetem, minden-képpen odafigyelek majd rájuk, és igyek-szem olyan embereket odaszervezni, akiknem engedik szétesni a társulatot.

– Újra felvetôdött a társulat megszûnése?– Ezt nem hagyhatom, túl sok energiát

fektettünk bele ehhez. Ôszre tervezünkegy komoly segélyakciót a beregszásziszínház javára azért, hogy be tudjuk fejeznia félig kész épületet, és a társulatot életbentudjuk tartani. Arról is meg vagyok gyô-zôdve egyébként, hogy Budapestrôl sokkaltöbbet tudok segíteni a színháznak, mintotthonról. Most például ötven leselejtezettlámpát kaptunk az Operától – ez nekünkkincs. De kettônél több elôadást így semtudunk egy szezonban összehozni. Ebbôlegyet én rendezek majd, a másikat valakimásnak kell. Azonkívül még egy rendezéstvállalok az Operában, és ennyi. Ez ideálisfelállás, ebben reménykedem, és szerintemmûködni fog.

– A három vidéki város közül Kaposvárrólkeresték meg elôször. Egymás mellett vagy egy-másba olvadva képzelte el a két társulatot?

– Igazán az együttes vonzott, hiszenrengeteg színház van Magyarországon, defeltûnôen kevés társulat. Társulatot létre-hozni nagyon sok munkát, szakértelmet ésfigyelmet igényel, ezért kár lett volna szét-bombázni a kaposvári csapatot, amely vi-tathatatlanul az egyik legerôsebb és leg-jobb. Ugyanakkor Kaposvár szimbólum is:a magyar színházi szakmát uralók egyikfellegvára. Nem biztos, hogy nekem kellfelvállalnom egy ilyen erôdítmény felrob-bantását. Nem is tettem volna. Még csakvegyíteni sem akartam a két színház színé-szeit. Úgy képzeltem, hogy velem jön atársulatom, és bérletbe viszek a meglévô ti-zennégybôl két beregszászi elôadást, ami-vel – szerintem – mindenki jól járt volna.Különben is ez a helyes út, mert az a hihe-tetlen pazarlás, ami a magyarországi szín-házakban – a pénzügyi szûkölködés elle-nére – folyik, csakis a színházak szorosegyüttmûködésével, repertoárcserével szün-tethetô meg. Az elsô évek alatt pedig kide-rült volna, hogyan tudna közösen dol-gozni a két együttes: finom elszeparáltság-ban, egymás mellett létezik tovább, vagyegymást gazdagítva összeforr a két más-ként gondolkodó, másként játszó társaság.Tisztában vagyok az elképzelésem naivitá-sával, mégis hittem benne. Ha a kaposváritársulat mellém állt volna, nem számítanaa manipulált sajtó és kritika véleménye, arengeteg szakmaiatlanul szervezett feszti-vál, érdemtelenül odaítélt fesztiváldíj, semaz igazságtalanul elmaradt támogatás. A be-regszászi csapat teljesítményét visszaiga-zolja a nemzetközi szakma is. Aki csak amagyar színházhoz tartozik, az egy szeren-csétlen és egészségtelen létezési formátkénytelen elfogadni és túlélni. Nem nevez-hetô bizalommal, netán szeretettel teli kö-zegnek, amelyben pillanatok alatt megfoj-tanak, letaposnak, elpusztítanak, ha nemállsz be a brancsba. Én büszke vagyokarra, hogy nem köteleztem el magam se-hová, nem tettem semmi olyasmit, ami mi-att tíz év múlva szégyellni kellene magam.Az érvényesülés, karrier, megfelelô hátszélnem olyan célok, amelyekért feladnám azelveimet. Még ha így sokkal nehezebb is,még ha emiatt nagyon sokan szívesen ezerdarabra szednének. Mint ahogyan megis próbálták. A mindenkori társulat tá-mogatását élvezve persze nem foglalkoz-tam volna a pályázatok körüli riogatások-kal sem.

– Ki riogatta?– Sokan, és mindegyik színházzal kap-

csolatban. Hihetetlen megfélemlítési tech-nikákat alkalmaztak, ezek értékes, érdekestapasztalatok. Lehet, hogy egyszer majdbeszélek róla vagy megírom. Ez viszont

nem az a helyzet, nem az az alkalom, ésfôként nem az az idô. Most kár lenne min-den szóért. Amikor nem minket választot-tak a Nemzeti Színház pályázói közül, azanyám azt mondta: fiam, az Isten jobbanvigyáz rád, mint te magadra. Most is azÚristen döntött helyettem. Visszanézve ahárom színház körüli hercehurcára, kicsitmég groteszk is a történet. Néha képtelenvagyok komolyan venni ezt a közeget: kétévig azért büntetett az uralkodó szakmaielit, mert velük szemben meg mertem pá-lyázni a Nemzeti Színházat. Nevetséges.

– Mibôl következtetett erre?– Kisvárdán például két éve demonstra-

tívan nem adnak díjat olyan elôadásokért,amelyeket külföldi fesztiválokon a legjob-bak közé soroltak. Pécsre sem elég jó aformanyelvünk, miközben Anatolij Vaszil-jev bármelyik produkciónkat tárt karokkalvárja a színházában. Az idén némi áttöréstérzékelek: a Roberto Zucco bekerült a pécsifesztiválra. Nagyon örülök, mégis keserû aszájam íze, mert A szarvassá változott fiúcsak az egyéb programok között kapott he-lyet – pedig én minden csiszolatlanságamellett sokkal izgalmasabb, bátrabb ésezért jobb elôadásnak tartom. Ha a szakmakomolyan gondolná, hogy meg kéne moz-dítani ezt az igencsak megkövesedett szín-házi felépítményt, sokkal jobban kellenetámogatnia a kísérletezést, az új forma-nyelvet felmutató produkciókat. Akineknincs lehetôsége másutt, külföldön vissza-jelzést vagy megerôsítést kapni, annak ir-tózatosan nehéz itt. Amikor még komo-lyan gondolkodtam Kaposvárról, azt ter-veztem, rögtön, mielôtt itthon megfojta-nak, külföldre viszem az új produkciókat,hogy onnan jöjjön a biztatás. Például amagyarnál lényegesen komolyabb oroszszínházi élettôl, ahol a beregszászi társu-latnak egyébként is elôkelô helye van.Büszke vagyok arra, hogy mindenféle inf-rastrukturális háttér és kultúrpolitikaitámogatás nélkül szinte egész Európát be-utaztuk elôadásainkkal.

– Miért nem lett végül színházigazgatóegyik városban sem?

– Hasonlít mind a három ügy, ugyan-akkor más is. Kaposvárott elsôsorban azokmiatt a visszajelzések miatt nem lettemigazgató, amelyek szerint a társulat nemtámogatott egyértelmûen. Társulattalszemben nem lehet színházat csinálni –Beregszászon azért tudok, mert feltételnélkül bíznak bennem. Ha az adott társu-lat nem gondolja azt, hogy változásra, újgondolatokra és formákra van szükség,amelyekre egy másmilyen színházi mûkö-dést alapíthatnánk, akkor ott ténylegnincs az embernek keresnivalója. Éreztemaz ellenállásnak azt a fokát, amivel nemszabad szembemenni.

– Pusztán a konfliktusok miatt?

66 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

– Az igazgatóváltás rengeteg konfliktus-helyzetet hordoz magában, ezeket vállal-tam volna. Fel lehet mérni, mennyi a nor-mális. Ám Kaposvárott úgy éreztem, nincsértelme belefogni sem: az egy nagyon hatá-rozott gondolkodásmód köré épülô szín-ház. Túl sok mindenrôl gondolkodunkmásként, és ezt csak tetézte a mestersége-sen gerjesztett ellenséges hangulat. Mosttegyük félre azt, hogy a kaposvári elôadá-sok tetszenek-e nekem vagy sem. Sokkalfontosabb, hogy minden egyes elôadásbólkiderül, lejön a színpadról: ott van egy csa-pat, s ez minden színház legnagyobb ér-téke. Többet ér hat épületnél és a legmaga-sabb támogatásnál is. Ugyanakkor, ha atársulat úgy akarja, a világ legjobb rende-zôjét és direktorát is meg tudja buktatni.

– Úgy hírlik, a társulatnak volt saját jelöltje,akit a tulajdonos önkormányzat nem akart ki-nevezni – erre a panelre több példát is isme-rünk a közelmúltból, más magyarországi szín-házakból.

– Nem akarok olyan dolgokat kimon-dani, amelyekrôl mindenki mindent tud aszakmában. Ez egy ismert helyzet, Kapos-vártól háromszáz kilométerre is tökélete-sen átlátják vidéki segédszínészek, hogy

milyen a hangulat Kaposvár körül. A nagy-közönségnek azonban fölösleges errôltudnia.

– Ez a magyar színházi élet egyik sajátos-sága?

– Gondolom, valamennyire mindenüttígy van ez, de Magyarországon különös-képpen. Nem elég, hogy szûk, ráadásuliszonyatosan átpolitizált az egész szakma.A mai magyar kulturális élet kiváló terepmaffiák kiépüléséhez és háborúzásához.Az alapfelállás: elôször is mindenképpenbesorolnak. Nem tudsz úgy levegôt venni,hogy valaki ne mondja meg, hogyan veszedazt a levegôt. Rögtön tanácsokat és bélye-get kapsz, ha pedig mindezek ellenéreegyik oldalra sem állsz, hogy finomanmondjam, igencsak megnehezíted a hely-zeted. Nem túl régen Koltai Tamás ugyan-ebben a lapban megjelentetett egy óriásicikket Kaposvárról, remekül értékelt bennemindent, csak pont a lényegrôl nem írtsemmit. Azért, mert nem hajlandó róla ír-ni? Vagy azért, mert nem mer? Ki tudja?Hangsúlyozom, nemcsak Kaposvárról vanszó, hanem az egész magyar színházról. Ésennyi bôven elég ahhoz, hogy megint utál-kozzanak körülöttem.

– Szerintem sokan kíváncsiak lennének azön példáira.

– Sokkal nyíltabban szeretnék beszélni,de áll mögöttem tizennyolc ember, és akinem volt Beregszászon, el sem tudja kép-zelni, mibôl csinálnak ott színházat. Havalaki panaszkodik, mindig azt mondom,szívesen cserélek vele, akár csak egy hó-napra. De még egy hétre sem jött el Bereg-szászba senki. Egyébként pedig egysze-rûen nem lenne értelme egyértelmûbbenfogalmaznom, mert a szakma nem haj-landó bevallani önmagának sem, hogy a je-lenlegi állapotokon azonnal változtatnikell. Ami most van, nem egészséges: ilyenmennyiségû termelés mellett ilyen ala-csony minôségû eredmény tanúskodik va-lamirôl. A színházi szakma nem látja, hogyebbôl elôbb-utóbb baj lesz, egyszer majd apolitika vagy a gazdaság megtorolja ezt.Addig bárki bármit mondhat – hiábavaló.Az igazgatók egyelôre ellenérdekeltek, hi-szen a színház vezetése valamilyen formá-ban hasznot húz minden bemutatóból.Nézzük végig bármelyik vidéki színház re-pertoárját: ki fog derülni, ha mûvész a ve-zetô, akkor vagy dramaturgként, vagy pla-káttervezôként, vagy zenei szerkesztôkéntbenne van a produkcióban. Ez a dolog ki-sebbik része, a nagyobb falat az, hogy ösz-szevissza hívogatják egymást, mondjuk, aszomszéd igazgatót fôszerepre. Ennél isbonyolultabb, ami a háttérben, a gazdaságifronton történik. Különbözô cégek gyárt-ják a díszleteket, adják-veszik-bérlik a jel-mezeket, utána értékesítik a nyersanyagot– hihetetlen panamák vannak. A szemem-be mondták, hogy magam sem tudok majdmásként tenni. Azt hiszem, bebizonyítot-tam volna az ellenkezôjét.

– Erre lett volna lehetôség Debrecenben ésNyíregyházán is. Ott is a társulat ijesztette el?

– A politikusok ezekben a színházakbanis friss szelet akartak, hogy kissé felkava-rodjék a levegô. Ezért teljes mûvészi sza-badságot ajánlottak. Másként bele semtudnék menni, csak ha az ember egyedüldönt, és egyedül viseli a felelôsséget a dön-téseiért. Ahol nincs igazi társulat, vagyolyan gyenge lábakon áll, mint példáulDebrecenben, ott valószínûleg kevésbé ér-dekelne a társulat véleménye a leendô igaz-gatóról. Debrecenben hiába akarta a városvezetése, hogy vegyek részt a színház éle-tében, ha bizonyos lépéseket nem mertmegtenni. A mai napig szeretnék, hogy va-lamilyen formában kötôdjem ahhoz aszínházhoz, ugyanakkor a mostani igaz-gató státusát nem tudták vagy nem akartákmegváltoztatni. A hatalmi viszonyokatnem tisztázták volna, márpedig mûvésziszempontból maximum egyeztetni tudok,esetleg kompromisszumokat kötni, de alá-rendelôdni semmiképpen sem. Nem hi-szek a triumvirátusokban, és nem tudtam

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 77

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

elképzelni azt sem, hogy Csutka Istvánnalegyeztessek. Kettônk színházról alkotottelképzelései túl messze állnak egymástól –ilyen egyszerû a dolog. Gyötrelmes döntésvolt ez is, nem szélhámoskodtam egyik vá-rosban sem. Az elmúlt év három iszonyta-tóan nehéz dilemmáról szólt, és míg Deb-recenben helyettem döntöttek, Nyíregy-háza igazán megviselt.

– Ha ilyen rossz a véleménye a debrecenitársulatról, mi vonzotta oda szakmai szem-pontból?

– Elárulom: ott mûködik operatagozat,s ez vonzó számomra, nem csak mostaná-ban. Éppen túl vagyok a Jenufa rendezéséna Magyar Állami Operaházban, eközben rákellett jönnöm, mennyire közel áll hozzámez a mûfaj. Különben is a nagy szintézisrôlálmodom, amihez Debrecenben hátszeletjelenthetett volna a Csokonai Színházstruktúrája és az erôteljes politikai akarat,ami vonzott. Mindig ellenszélben csinál-tam ugyanis színházat – nyilván bennemvan a hiba, soha nem tudtam megfelelôenkommunikálni a hatalommal. Felcsillantaz esélye, hogy valami izgalmasat és érde-keset hozhatunk létre. De elúszott. Voltegy nagyon tanulságos és hasznos beszél-getésünk Csutka Istvánnal, amibôl arra akövetkeztetésre jutottam, hogy köztünknem lehetnek kapcsolódási pontok.

– Mégis Nyíregyháza viselte meg a legjob-ban…

– Ez volt a legszimpatikusabb, részintazért, mert közel van Beregszászhoz, amiideális felállás. A családi életem szétszakí-tottsága tovább már nem tartható, és eztszintén megoldódni láttam Nyíregyházánkeresztül. A társulat is nagyon fiatal, teleambiciózus srácokkal. Tóth Jánossal ésCsoma Judittal terveztünk közös pályáza-tot: a feladatokból mindenki egy olyanszegmenst szakított volna ki magának,amellyel kiegészíthetjük egymást. Nemkellett volna reprezentálnom, gazdaságiproblémákkal foglalkoznom. A város is tá-mogatott, a színház is tetszik – éppen tíznappal a pályázat elôtt szólt közbe az éle-tem másik része, ami mindeddig háttérbevolt szorítva. Helyesen döntöttem. Bereg-szász az egyetlen hely, ahol egyesíteni tu-dom a családomat.

– Mindezek ellenére elképzelhetônek tartja,hogy mégis létezik valahol Magyarországonegy olyan társulat, amellyel jól megférne a be-regszászi együttes, és nem két szeparált csoportmûködne egy színházon belül?

– Nem hiszem, hogy ennek akár mini-mális realitása is lenne. Bár a magyaror-szági közönség nagyon szeret minket.Nem véletlenül tudunk harminc-negyventelt házas elôadást játszani itt évente.Többre is lenne igény, csak nemet mon-dok, mert szétesne az egész konstrukció.Valamiért kellünk, és ezért nagy-nagy alá-zattal gondolunk az itteni közönségre. Jó

ez így nekünk. A sorsunkról a politikusok-nak kellene dönteniük.

– Melyik ország politikusaira gondol most?– Nem a kárpátaljai néptömegek vonul-

tak fel fennhangon követelni, hogy akar-nak egy színházat, és én sem kértem, hogyszervezzünk társulatot. A politika hoztalétre a beregszászi színházat, 1989-benegyszerre kerestek meg ukrán és magyarpolitikusok. Ez fôleg az ukrán kisebbség-politika demonstrációja volt, magyar rész-rôl pedig lehetôséget láttak arra, hogy in-tézményesüljön a kárpátaljai magyarság.Akkor úgy gondolták, ki kell használni azalkalmat. Ezért mondom, hogy most is apolitikának kell döntést hoznia, mert a je-lenlegi állapotok már elviselhetetlenek.Ukrajna képtelen fenntartani ezt a színhá-zat. A tavalyi költségvetésünk három és félmillió forintnak megfelelô hrivnya voltegész évre, míg az idén csak 2,4 milliónyi.Megnézem azt az embert a világon, akiennyi pénzbôl mûködtetni tud egy színhá-zat. Hiába kapunk Magyarországról vala-mennyi támogatást, ha soha nem tudha-tom, pontosan mikor és mennyit kapunk.A tavalyi pénzeket most utalták át – ilyenkésôn még soha. Tehát egyrészt nem tu-dunk tervezni vele, másrészt a magyaror-szági segítségekkel együtt is megfoghatat-lanul kicsi ez az összeg. Az pedig, hogy si-kerül-e megegyezni Gyulával, Kapolccsal,Zsámbékkal, olyan, mint a lutri. Kelleneegy alaptámogatás, ezt sulykolom, ezértkönyörgök. Vagy mondassék ki, hogy nemkell a beregszászi színház.

– Erre nem mondja azt a hatalom, hogy lám,hiába sírtok, valahogy mégis megy a szekér?

– Valószínûleg ez is benne van. Mártöbbször eljátszottuk, hogy megszûnünk,elkezdtük zsarolni a politikusokat: háromhónapon belül feloszlunk. Ma úgy gondo-lom, hogy akkor is méltatlan volt hozzánk,és most is az lenne ez a játék. Bár ôszinteelkeseredettség és kétségbeesés szültedöntéseinket. A megszûnés gondolatanapi téma, de ha megtörténik, most márcsendben fog végbemenni. Így is össze-vissza van a társulat, a hangulat közel semolyan, mint öt évvel ezelôtt. Az elmúlt kétévnek ez a szomorú összegzése. Az a fajtaszínházcsinálás, ami az itteni repertoár-színházakban kényszerbôl folyik, tulaj-donképpen az életképtelen struktúra fenn-tartása miatt önmagában hordozza a halá-lát. Úgy lehetetlen az egész, ahogyan van.Én boldogan újrakezdeném az egészet Be-regszászban. Tíz éve hiszek benne, ennyiidô elég bizonyíték arra: valóban komo-lyan gondolom. Viszont támogatás nélkül,ilyen körülmények között tovább nemmegy. Úgy gondolom, a mindenkori kul-túrpolitika szégyene lesz, ha ez a színházmegszûnik.

– Mintha nem lenne egyértelmû, mi is azideális megoldás: áttelepülni egy önkormány-zati fenntartású magyarországi színházbavagy állandó, kiszámítható támogatást kapnia magyar minisztériumtól, amit Beregszász-ban használhatna fel a társulat…

– Nem kell minket áthozni. A beregszá-szi színháznak Beregszászban kell mû-

88 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

A p o r t r é k a t K o n c z Z s u z s a k é s z í t e t t e

ködnie, nem mentegetve beültetni vala-hova idegen elemként. Így is, úgy is ván-dorcirkusz a miénk – ez izgalmas, sajátoséletmód. Kilométerben is nagyon jó az évesteljesítményünk. Egyébként is rendkívüléletképes a társulat: az idén tizenhatbólnyolc színésznek gyermeke született. Ötlány egyszerre szül a színházban – nem tu-dom, mi lesz a repertoárral, mindenesetrepéldátlan a magyar színháztörténetben,hogy a társulat fele babázik. Jövôre leszigazán zseniális: úgy megyünk turnézni,hogy nyolc egyéves gyerek utazik velünk abuszban. Azon gondolkozom, hogy tud-nám ezt valahogy beleépíteni egy elôadás-ba. Kihagyhatatlan poén…

– És még egy társulat.– Helyesebben: egy új társulat. Remek

gyermekstúdiónk van, ahonnan egy-kétgyereket minden évben Budapestre vagyKijevbe küldök tanulni. Eddig még azösszes hazajött.

– Mi lehet ennek a magyarázata?– Idegen számunkra ez a világ, minden-

ben az eszeveszett ámokfutást érzem. Márcsak apró szigeteket lehet létrehozni. Havalaki mást akar, mint alárendelni magátaz általánosan elfogadott ôrületnek, nívót-lanságnak, jobban teszi, ha elszigetelimagát. Beregszászban még elhitethetjükmagunkkal azt, hogy ott más elvek érvé-nyesülnek. Sokkal kevésbé mûvi, jóval iga-zabb lét. A külföldi, így a magyarországifelkérések is a felszínen tartanak, de ebbenaz értelemben a felszín fogalma nagyon ál-ságos. A munkák minôsége és az érték-rend, amely ezen munkákat megítéli, meg-kérdôjelezhetô. Mint ahogy azok a szemé-lyek is, akik ítélkeznek és döntenek. Eznem olyan világ, ahol törvényszerûen érté-kek születnek, hanem olyan, ahol törvény-szerûen szar születik, és törvényszerûenértéktelenedik el minden. Álságos, hazugvilág, és azt hiszem, nem csak én nem talá-lom a helyemet benne. Itt rengeteg tehet-séges ember vajúdik, és fásul bele a kapko-dásba, olyannyira, hogy egy idô után márnem is tud a tehetségével mit kezdeni. El-hittük, és bizonyos fokig most is el akarjukmagunkkal hitetni, hogy Beregszászbankicsit kívül állunk mindezen. Mindig azzalkezdem a történetünket, hogy a színésze-inknek még mindig nyolcezer forint körülvan a fizetésük, amit legalább három hónapkéséssel kapnak kézhez, az összes többipénz esetleges. Egyébként pedig nincs ren-des fûtés, kiszolgálószemélyzet, nincseneköltözôk, tisztességes mellékhelyiségek sem.Ha mindezek ellenére eljön hozzánk va-laki, akár öt perc alatt képes átitatódni atársulaton belüli sajátos atmoszférával. El-jött hozzánk Hobo, és nálunk ragadt. Fo-lyamatosan játszunk Gáspár Sándorral,Eperjes Károllyal. Törôcsik Mari még sohanem mondott nekünk nemet. Úgy tûnik,van valami varázsa a mi kis létünknek,

nyomorunknak. Ezért jönnek vissza a fé-szekbe, akik onnan kirepültek. És minden-kire igényt is tartok.

– Ezek szerint visszarepül ön is?– Most arra kell összpontosítanunk, mi-

ként tudjuk Beregszászt valamilyen formá-ban újraszülni. Én is megnyugodnék, hasikerülne valamit elérnünk. A következôévadra sokkal kevesebbet vállaltam Ma-gyarországon, Trill Zsolti is hazajön, nemhosszabbította meg a szerzôdését az ÚjSzínházzal. Úgy döntött, elég volt a kalan-dozásokból. Megpróbálunk megint társu-latban gondolkozni, együtt lenni, háthatudunk még újat mondani egymásnak és aközönségnek. Nagyon vágyom rá, hogy be-zárkózzunk megint, és az itteni zsongó, aszó nagyon ritkán jó értelmében furcsa, si-keréhes, gyári színházi létbôl visszacsöp-penjünk a beregszászi hétköznapokba.Akkor talán meg tudjuk magunkat ôrizni.Kazimir búcsúzott a fôiskolán így tôlem:meg kell hogy ôrizze magát és a társulatát– jobb idôkre.

– Még mindig olyan helyzetben van, hogy fe-lülemelkedve mosolyoghatna mindezen, nem?

– Nagyon nehéz, mert ez a szûk szakmaeszméletlenül kirekesztô, és ezt úgy mon-dom, hogy folyamatosan van munkám. Eztényleg nagy dolog – állandóan jönnek afelkérések, csak elutasítok, blöffölök meglebegtetek, mint az összes foglalkoztatottrendezô kollégám. Azon kapom magam,hogy én is a részesévé válok ennek a rend-nek, ahhoz, hogy dolgozhassak, el kell fo-gadnom a körülmények diktálta szabályo-kat. Kiszolgálom azt a struktúrát, amelyenmeggyôzôdésem szerint változtatni kell.

– Úgy látja, a szakma hajlandó lenne erre?– Az a kérdés: le tudnak-e ülni az igazga-

tók és az érdekképviseletek kigondolni, ho-gyan lehetne a meglévô forrásokat éssze-rûbben felhasználni, értékcentrikusabbmûködést kialakítani, például kitalálni,mit kell azért tenni, hogy kevésbé legyenekagyonhajszolva a színészek. Elcsigázottmûvészek szolgáltatják ki magukat ugyanisteljesen egészségtelen módon egy emberte-len bemutatókényszernek. Azt is ki kellenetalálni, hogy mindeközben miként lehetmegôrizni a közönséget, ám nem olyaneszközökkel, amelyekkel önmagunkatmúljuk alul elôadásunk minôségét illetôen.Vasziljevvel igen sokat beszélgettünk a kö-zönség színházban betöltött szerepérôl is.Én azt gondolom, oda kell figyelni a né-zôkre, mert Magyarországon nem mûköd-het a Vasziljev színházában alkalmazottelv: nem lehet idônként kitárni elôttük akapukat, majd bezárni a beengedettek mö-gött azzal, hogy vendégként viselkedjenek,húzzák meg magukat, és legyenek megtisz-telve, hogy bent lehetnek. Viszont a ma-napság jellemzô közönségfüggés, rettegés,remegés a politikusoknak megfelelô nézô-számért az egész helyzetet abszurddá teszi.

Talán a legnagyobb hiba a friss gondolatokhihetetlenül merev elutasítása. A magyarszínházi élet két egymástól majdhogynemfüggetlen részre szakadt. Van egyrészt a re-pertoárszínházak merev felépítménye, ésezek mellett – néha ellenében – a struktú-rán kívül mûködô színházak csoportja,amelyek jóllehet sokkal gondolatgazdagab-bak és izgalmasabbak, mégis aránytalanulkevés támogatásban részesülnek. Másholjóval nagyobb az átjárás – ennek a mecha-nizmusait kellene kitalálni: hogyan lehetneaz aránytalan pénzelosztást kicsit értelme-sebbé tenni; hogyan lehetne frissen rea-gálva karon fogni, megtámogatni az új al-kotókat, a régiektôl pedig bátran megvonnia támogatást, ha a mûvészi színvonalukzuhan. Persze tudom, hogy a színházcsi-nálás különösen szubjektív dolog: köny-nyen el lehet dönteni bárkirôl, hogy meny-nyire tehetséges, hogy éppen jó vagy rosszformában van-e. A kritika sem segít: gyak-ran kiszolgál, alul- vagy fölülértékel, ahangsúlyok eltolódnak, és rögtön meg-változik a lényeg. Miközben minden min-dennel összefügg: komoly pénzekrôl,pályázatokról, megjelenésekrôl, külföldifellépésekrôl, utazásokról van szó. Min-denképpen strukturális átalakításokatkellene végrehajtani Magyarországon,fontos azonban, hogy a szakmának és nema politikának – annak ehhez semmi köze.

– Vannak konkrét ötletei a színházi rend-szerváltáshoz?

– A struktúra önmagát nem fogja meg-újítani, mert a struktúra haszonélvezôinem akarnak változást. Ha a gazdaságihelyzet szorításában mégis változtatásrakényszerülnek, akkor a kevesebb pénz mégtovább rontja majd a minôséget – ez amegérzésem. A színvonal tovább esik, ésmég inkább kiszolgálja majd a legbutábbközízlést. Recept nincs, de egy karizmati-kusabb kultúrpolitika több pénzt hagynaszabadon az izgalmas kezdeményezésekszámára. Ugyanakkor azt is muszáj hang-súlyozni, hogy az esztelen pazarlás ellenéreis bûntény a színházaktól pénzt elvonni.Nincs olyan érve a politikának, amely iga-zolná, hogy egyre kevesebbet szán a kultú-rára. Nem biztos egyébként, hogy az éndolgom lenne errôl nyilatkozni, és vala-mennyire mindenkinek magát kell megvál-tania, de az a véleményem, ha nem lép aszakma, és megmarad ez a sunyi, más ká-rára és a maga javára lobbizó magatartása,akkor a fejünkre fog zuhanni ez az egészósdi, korhadt felépítmény.

– Mindenki féltve ôrzi a benne megszerzettpozícióját…

– Ez nagyon természetes, mélyrôl faka-dó, ösztönös megnyilvánulás. Aki pozíció-ban van, védi a helyzetét és a struktúrát.

– És aki pozícióba kerül, nem lázad tovább.– Ha távolabbra tekintünk, és kicsikét

kilépünk egyéni önzésünkbôl, átlátjuk

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 99

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

a színházi élet egészét. Ha egyáltalán komolyan gondoljuk azt, amiért a színház van,akkor változtatni kell.

– Mit gondol, ha most helyzetbe hozta volna valamelyik vidéki képviselô-testület, mennyi idôelteltével tudott volna kilátni az új feladatokból és a szakma egészérôl vitázni más direktorokkal?

– Egy-két év alatt jelentôs reformokat tudtam volna véghezvinni bármelyik színház-ban, ez egészen biztos. Nagyon határozott elképzelésem van arról, hogy mit kell vagy le-het legalábbis megpróbálni. Arról, hogyan lehet a lényegre koncentrálni és az elpazaroltenergiákat értelmesen kihasználni. Bár alapvetôen vidéki ember vagyok, az Új Színháznális megpróbáltam javaslatokat tenni. Megértettem és elfogadtam a biztoshoz való ragasz-kodást, valamint azokat az aggodalmakat, amelyeket az ötleteim kiváltottak, de így énnem tudok részese lenni ennek a rendszernek. Hosszú ideig vajúdtunk, toporogtam az ÚjSzínház küszöbén, és folyamatosan próbáltam sugallni egy bizonyos irányt, ami felé moz-dulni kellene. Még egyszer mondom, el tudom fogadni, hogy felelôsségteljesen nem koc-káztat a színház mostani vezetése. Nyilvánvaló, magam is hordozok magamban valami-féle rizikót, de mivel a változások felé nem mozdul a színház, én a meglévô dolgokkal nemtudok azonosulni.

– Pontosan mi ez a kockázat?– Az az átalakítás, amit javasoltam, lehet, hogy elôször a nézôszám csökkenésével

járna. Az is lehet, hogy a társulat tagjai nagyon nehezen tudnának beilleszkedni az igenhosszú átmeneti idôszakba, és arra is van esély, hogy sokan nem tudnák vállalni azt a fajtazártabb, társulatcentrikusabb színházi létet, amely helyhez köti ôket. Ez nyilvánvalóannem menne zökkenômentesen, de végig kellene csinálni ahhoz, hogy eredményeket le-hessen elérni. Ez teljesen más, mint amit ma elvárnak egy magyar színháztól. A siker –meg lehet ôrülni ettôl a fogalomtól. Senki nem folyamatokban, mûvészi elvekben gondol-kodik, hanem az adott pillanatban próbál kaszálni, ez viszont halálos. Manapság nemépítenek társulatot az igazgatók, a repertoárt sem az határozza meg, hogy a darab hogyanilleszkedik az összes többihez, esetleg hogyan tud kibomlani egy-egy színész. Nincsenekesztétikai kapaszkodók – a magyarországi színházak túlnyomó többségének nincsenfilozófiája. Anélkül pedig egyszerûen lehetetlen. Csináljatok jó elôadást – ez az összesgondolat, amibe mint vezérfonalba kapaszkodhat a legtöbb magyar társulat.

– Tegyük fel, hogy hajlandóak leülni a direktorok, és elszánják magukat. Mi lenne az elsô lé-pés, az elengedhetetlen, alapvetô változás ön szerint?

– Azt hiszem, a mostani katyvasz helyett még határozottabban szét kellene szakadniuka színházaknak, és bizonyos elvek alapján csoportokba tagozódniuk. Ez talán rákénysze-rítené ôket, hogy megfogalmazzák magukat. Ennek kapcsán kellene a finanszírozást ismegváltoztatni, egy értékközpontú elvrendszer alapján. Lehetetlen állapot, hogy mûvészikockázatot nem vállaló színházak hatalmas összegeket kapjanak, amikor évrôl évreminôsíthetetlen elôadások halmazát hozzák létre, és ezzel züllesztik a nézôk színházi kul-túráját. Még vannak gondolkodni próbáló mûhelyek – azokat kell támogatni. Én szegényszínházat vezetek, és ezen a jogon felháborítónak tartom azt a pazarlást, ami Magyaror-szágon a garantált támogatás miatt folyik. De mielôtt a politika elkezd nyirbálni – szerin-tem már elkezdett –, a szakmának kellene egy értékrendet felállítania. Tudom, hogy ez ne-héz feladat, és kicsit naiv elképzelés, de ha nem így lesz, nem fogunk egyrôl a kettôre jutni.

– Nem túl szubjektív mûfaj a színház ehhez?– De az, egy bizonyos határig. Mégis ha azt kérnénk például a kritikusoktól, hogy jelöl-

jék meg a legjobb tíz színésznôt vagy rendezôt, nem okozna különösebb gondot – eltéréslegfeljebb a sorrendben lenne. Mindenféle szelek fújnak elölrôl és hátulról, jobbról és bal-ról, mégis a sok száz elôadás közül, mondjuk, huszonöt megneveztetik. Nem jó arányokezek, hiszen a mi felelôsségünk az is, hogy a nem kiemelt elôadások milyen szintûek. Aho-gyan az is, hogy a médiában hogyan jelenik meg a színmûvészet, mert ami színészetkéntpéldául a televíziókban folyik, az sajnos minôsíthetetlen. A szakmának sikítoznia kellene,és védekezési mechanizmusokat kialakítania, hogy ne nevezhesse magát akárki színésznek.Az ukrán televízióban például nem ilyen katasztrofális a helyzet: nincs ennyi „színész”.

– És mit szorgalmazna? Valamifajta kamarát?– Legalábbis olyan védôhálót, ami egy bizonyos minôségi szintet garantál, mégsem

zárja ki az új tehetségeket. A dilettánsoktól viszont megvéd. A rendezôk egyébként ha-sonló problémákkal küszködnek. Ugyanakkor van néhány – talán joggal – felkapott ren-dezô, aki ha hagyja magát, három év alatt kifacsarják – egy életre. Ez a személyes dilem-mám is. Banálisan egyszerû dolgokról beszélek végig. A fentiekkel tulajdonképpen min-denki tisztában van, tudom, most mégis sokan legyintenek. Túl sok ebben a szakmábana fásult, hit nélküli és cinikus ember, akiket irritál, ha valaki tenni akar valamit. Ha valakimég mindig hisz a színház küldetésében, abban, hogy a legnemesebb dolgok közvetítôjeés menedékhelye legyen. Ahol esetleg a nézô is átmentheti magát egy jobb világba.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: KOREN ZSOLT

11 00 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

I N T E R J Ú

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

atharina Wagner Lohengrin-rendezése alaposan feltüzelte az Erkel Színház publikumát(fôleg a premieren). A tiltakozás és a bravózás egyformán lelkes és ôszinte volt. Erre mond-

ják: a rendezô megosztotta a közönséget. A vita – mely persze csak képzeletben jöhetne létre a kéttábor között – minden bizonnyal lényegtelen, mellékes körülményekrôl szólna, és ha valamit Ka-tharina Wagner szemére lehet vetni, az éppen az, hogy rendezôi ügyetlensége ezekre a mellékes kö-rülményekre fokuszálja a befogadást. Úgy vélem, hogy ez a rendezôi ügyetlenség ebben az esetbena Wagner dédunoka életkorával járó „kötelezô” sutaság, és nem a tehetség hiányáról árulkodik.Katharina Wagner 1978-ban született, a berlini fal lebontásakor tizenegy éves volt. Így érthetô,hogy fél Európa összeomlása számára ugyanolyan történelmi távolságra van, mint az 1849-esdrezdai forradalom, melyben a dédapa „figyelemre méltó konspiratív tevékenységet fejtett ki”.

Errôl a Lohengrin-rendezésrôl – tapasztalatom szerint – nemcsak a jegyet váltó né-zôknek van véleményük, azok is beszélnek róla, akik nem látták. Ez a figyelem elsôsorbanaz elôadás külsôségeinek szól, a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóját megidézô pártál-lami kulisszáknak és szürke egyenkosztümöknek, öltönyöknek (díszlet és jelmez: Alexan-der Dodge). A hattyún érkezô romantikus hôsbôl hatalomvágyó médiapolitikus lett, leta-gadott múltjában szeplôként díszeleg egy epizód: egykor kokainbáró vagy éppen titkos-ügynök volt. Az opera központi problémája a hatalom megszerzése és megtartása, a tör-ténet a rendszerváltás illúziótlanul – helyenként kifejezetten cinikusan és kiábrándultan– elmesélt krónikájára fûzôdik fel. Ez az olvasat tolakszik újra és újra elôtérbe, erre segítrá a dramaturg, Robert Sollich mondvacsinált történelmi értekezése, mely arra hivatott,hogy Wagner politikai aktivitását hozza kapcsolatba az éppen formálódó Lohengrinnel. Eza tanulmány olvasható a Lohengrin mûsorfüzetében. Tudjuk, hogy az élet és a mû egymás-hoz kapcsolhatósága még az olyan Wagner-operák esetében sem mûködik olajozottan,mint a Trisztán és Izolda. Ugyanis, mint mindig, még e kézenfekvônek tetszô esetben isakad néhány óvatosságra intô, okvetetlenkedô filológus. Számomra a Lohengrinnek, min-den dramaturgi igyekezet ellenére, továbbra is sokkal tágasabb a magánéleti, mint a poli-tikai, azaz közösségi perspektívája. Úgy gondolom, hogy Katharina Wagner rendezésé-ben ez a magánéleti perspektíva jelen van, sôt: e vonatkozásban kevesebb a zavaró hiba,

az idegesítô és értelmetlen színpadi geg.Ám elôbb – a recenzens krónikás szere-

pébôl is adódóan – érdemes végigfutni arendezés politikai-történelmi keretein.Madarász Henrik német király Brabanttartományba érkezik, hogy a magyarok el-leni (a történet a X. században játszódik)háborújához szövetségeseket toborozzon.Beszédet intéz a brabanti nemesekhez. Azegész jelenet oly egyértelmûen a rendi or-szággyûlés mintájára épül fel, hogy még azÚj operakalauzt jegyzô Gál György Sán-dornak is ez jut eszébe: „ma így monda-nók: ez az országgyûlés elsô vitapontja.”Ezután jönne a második, a Brabanti Elzaellen benyújtott vád. Rendi körülményekközött érthetô lenne, hogy a parlamentrögtönítélô bírósággá alakul, a szocialistajogrendben viszont már nehezen. Ekkorjön a felismerés, hogy nem parlamentbenvagyunk, hanem pártértekezleten, fegyelmitárgyaláson. Igen, de akkor mit keres a kar-zaton a nép? Nyilvánosak voltak a pártérte-kezletek? Higgadtan konstatáljuk, hogy apolitikai szatíraként induló Lohengrin máraz elsô percektôl kezdve akadozik, pontat-lan. Pedig egy szatírának pontosnak kelllennie. Nem gondolom, hogy KatharinaWagner ennyire tájékozatlan lenne (báréletkora alapján akár joga is lehetne rá),valószínûbb, hogy ilyen mélységben nem isérdekli a létezô szocializmus. Késôbb Lo-hengrin megérkezése forradalmi esemé-nyeket asszociál, parlamenti puccsot lá-tunk, szeretnénk azt hinni, hogy ez nemitt, hanem valahol Örményországban tör-ténik. De a háttérben – a helyszín pontosí-tása végett – vetített képeken Prága, Berlinés Budapest tûnik fel. Majd látjuk a ko-rábbi szimbólumok (Lenin mellszobra) el-kacatosodását, végül az új szimbólumok(lyukas zászló) és az emblematikus képek(falbontás, Nagy Imre újratemetése) deval-válódását. Igen. A ledöntött Lenin-szobor-nak és az asztalterítônek használt 56-oszászlónak hasonló az élete, a sorsa. Ez so-kak érzékenységét sérti a nézôtéren, ígyújabb gát épül a rendezôi koncepció elfoga-dásának útjába. Az elsô felinduláson túl-jutva persze belátható: ez bizony így pon-tos. Felháborodni az Erkel Színház Dodge

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11 11

O P E R A

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

M o l n á r S z a b o l c s

Szárnypróbálgatás■ R I C H A R D W A G N E R : L O H E N G R I N ■

Elza: Sümegi Eszter

K

vázlatfüzetébe illô falai között 2004-benmár komikus. Az istenadta nép pedigolyan, mint amilyennek Tarkovszkij mu-tatta a Borisz Godunovban. Ez is sokakatbánt, és emiatt nem veszik észre, hogyWagner legtöbb kórust számláló operájá-ban Katharina Wagner milyen természete-sen kezeli a színpadi tömeget.

Telramund és Lohengrin párbaja ezúttaldemokratikus választás. Nem túl erôstranszformáció, de arra jó, hogy a késôbbivád (Lohengrint varázslat segítette, azazcsalt) a megváltoztatott kontextusban iszökkenômentesen értelmezhetô legyen.Hogy miféle titokra derül fény, az megintcsak a politikai környezet természetes kö-vetkezménye. Nem kell hozzá különöseb-ben erôs dramaturgiai beavatkozás, hogy amesszirôl jött ember politikai becsvágyátegy, a múltban elkövetett botlás torpedózzameg. Egyébként az elmúlt évtizedben lát-tunk már Dél-Afrikából visszatérô királyt,amerikai milliomost vagy bokszolót – úgy-hogy a Lohengrin-figura aktualitása nemlehet kétséges. Fura mód sokan nem értet-ték, hogy Madarász Henriket miért nemsodorja el a népharag, hogyan menti átmagát a harmadik felvonásba. Azt sem ér-tették, miért változik meg a fizimiskája.Mintha nem olvastak volna eleget sebészi(és politikai) fazonigazításról, csodás meg-fiatalodásról, elképesztô pálfordulásokróla napihírek között.

Ugyancsak kézenfekvô Ortrud régi iste-neket megidézô bosszúvágya is – könnyenel tudjuk ôt helyezni a mai politikai palet-tán: ô a visszarendezôdés pártján áll, ô akriptokommunista vagy a szittyamagyar,esetleg a kettô együtt. Hogy most látjuk ezta figurát valóban formátumosnak (MartonÉva zseniális ebben a szerepben), az a mipolitikai (vak)szerencsénk. (Tegnap mégprimadonna ült a parlament titkosszolgá-lati bizottságában.)

A legnagyobb felzúdulást a halottnakhitt Gottfried herceg hajléktalanként valóreinkarnálódása váltotta ki, pontosabbanaz, hogy mostantól ô a mi vezérünk. Perszemegérdemeljük, ha a Borisz Godunovot(és az utolsó felvonás Bolondját) öncsalómódon még mindig egzotikus mesekéntnézzük.

A politikai pamfletté egyszerûsített Lo-hengrinnel annak ellenére nincs semmi baj,hogy történelmietlen, ostobán pimasz be-szédmódja miatt gyakran ugyanolyan po-pulista és demagóg, mint a gúny tárgyávátett politikai közszereplô. E koncepció leg-nagyobb hibája inkább az, hogy nem en-ged teret a színháznak. Brechti vezércikkmarad, ami még akkor is untat, ha tudom,hogy lehet ezt valamennyire jól is csinálni.A politikai olvasat azért is nyom el mindenmás értelmezést, mert Katharina Wagnerés a dramaturg fegyelmezetlenül nyúlnak akonstruált játékszituációhoz. Minden zic-

cert, minden csavarási lehetôséget, minden idézôjelet gyermeki lelkesedéssel használnakki. Nem elégednek meg finom utalásokkal, a szöveg és a látvány radikális szétválasztásáratörekednek. És itt már sokan nem hajlandóak követni ôket, pedig a rendezôi koncepció ittválik izgalmassá.

Nem az az igazán érdekes ugyanis, hogy Lohengrin hattyúja menetrend szerint közle-kedô utasszállító repülôgép, hogy az esküvôi koszorúslányok revütáncosnôk, vagy a Grál-lovagok maffiózók, hanem hogy Lohengrin üdvözlôszavait („Üdv, Henrik, dicsô nevedsose múljon el a földrôl”) a királyi pártjelkép – ebben az esetben egy vörös gerberát látunkHenrik gomblyukában – letépése és megtaposása kíséri. A fontos az, hogy Lohengrin azelsô felvonásban elhangzó szerelmi vallomása („Elza, szeretlek”) közben nem néz Elzára,hanem két fiatal lánnyal szemez. Egyszerûen szólva szavai és cselekedetei nincsenekszinkronban. Ennek két magyarázata van: 1. Lohengrin hazudik, politikai ambíciójánakrendeli alá szerelmét is, helyesebben: a szerelem – illetve a házasság – csak eszköz számá-ra. 2. Személyét szándékosan ködben tartja, mitizálja, a valóságosnál titokzatosabb sze-mélyiségnek tünteti föl magát, olyan embernek, akinek igazi titkai vannak. Tipikus férfi-magatartás, jellegzetes (kamaszos) párkapcsolati stratégia. Leleplezôdésekor már-már ko-mikus a „nem is tudod, mekkorát hibázol” kezdetû istenhozzád. Ezt a második magyará-zatot támasztja alá a harmadik felvonás szerelmi kettôse. A titkot rejtô diplomatatáskáról(melybôl késôbb a múltra vonatkozó leleplezô fotók is elôkerülnek) kiderül, hogy igen-csak furcsa dolgokat rejt. Papírkoronát, játék jogart. Amikor Lohengrin elôveszi és felpró-bálja ôket, azt hihetnénk, ez pusztán rendezôi utalás arra, hogy csak a hatalom érdekli.A feltételezés csal, hiszen Lohengrin ekkor már nyeregben van (esküvô után vagyunk).Elza nem azt vágja a lovag fejéhez, hogy lám-lám, ôt csak a trón érdekli, hanem azt, hogyvisszavágyódik oda, ahonnan jött. A szerelmi kettôsben éppen ez a fordulópont, ettôlkezdve uralkodik el Elzán az Ortrud által beléplántált kétely. E legsûrûbb dramaturgiaipillanatban a látvány, a szöveg, a zene és a színészi játék teljes összhangban jeleníti meg,hogy a politika csak keretezi a drámai szituációt, de nem tárgya annak.

Elza a szerelmi kettôsben tisztán lát. Ez a tisztánlátás jellemzi – paradox módon – máraz elsô felvonás álomelbeszélésében is. Elza nem képzelgô fiatal lány (egy korábbanvisszautasított házassági ajánlatról és a kórus által sejtetett szeretôrôl is szó esik), nincse-nek romantikus vágyai, nincsenek illúziói, az álomelbeszélés képtelensége a reálisan elér-hetô boldogság lehetetlenségérôl szól. Lohengrin vágybeteljesítô módon éppen úgy érke-zik meg, ahogy azt Elza elmondja. Az idegen lovag Katharina Wagner koncepciójábancsodát mímel, elbúcsúzik nem látható hattyújától, ellöki a parttól a nem létezô csónakot.(Késôbb azt is látjuk, hogy Lohengrin számára a hattyú pusztán egy kenyérgalacsinokkalédesgetett balatoni jószág.) Elza az elsô felvonásban elhiszi Lohengrin „hazugságait” (kine hinné el?), de az esküvôt már nem, Lohengrin távozását pedig meglehetôsen egyked-vûen fogadja. Tragédiája nem túl mély, egy pillanatnyi öncsalás rövid életû utórezgésétlátjuk a harmadik felvonásban. Feltehetjük a kérdést, hogy érdemes-e ebbôl a „nem túlmély” tragédiából operát írni. Elképzelhetô, hogy a XIX. század negyvenes éveiben nem,

11 22 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

O P E R A

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Telramund: Perencz Béla

de mielôtt a premieren tiltakozó wagneriánusok fellélegeznének, arra a kérdésre, hogy aXXI. század elején érdemes-e egy ilyen dimenziójú probléma köré színházat kreálni, aztkell válaszolnunk: nincs helyette más.

A fentiekbôl az is következik, hogy Elza élethelyzete Lohengrin nélkül is ábrázolható ésmegérthetô. A lovagot zárójelbe lehet tenni. Az elôadás nagy alakításai ebbôl a helyzetbôltáplálkoznak. Mindenekelôtt Sümegi Eszteré (Elza). Egy önmagát még csak félig eltemetônôt jelenít meg, aki nem túl nagy elánnal kapaszkodik bele egy (valószínûleg) utolsó le-hetôségbe. Az ô Elzája illúziótlanul szemléli a közéletet, a premieren még Henrik arcábaköpött, egy héttel késôbb (a rendezônô távollétében) már csak elnézett a király feje felett.Ízlés és értelem sugárzott ebbôl a színészi fegyelmezetlenségbôl. Sümegi Elzája közönsége-sen igazgatja melleit, torz grimasszal teszi tönkre az esküvôi fotót. Öniróniával és keserû-séggel hordja elnyûtt pulóverét, nem akar sem fiatalabbnak, sem szebbnek, sem kívánato-sabbnak látszani. Az alakítás hitelét csodálatos vokális teljesítménye alapozza meg. Annakellenére mondom ezt, hogy a zenei megvalósítás perfektsége hozza felszínre leginkábbKatharina Wagner rendezésének koherenciazavarait. Erre késôbb még visszatérek.

Kiss B. Attila (Lohengrin) ezerarcú, éppen ezért tulajdonságok nélküli embert állítelénk. Az ô Lohengrinjét azért lehet zárójelbe tenni, mert csak maszkjai vannak, húsa,csontja, lelke nincs. Éneke is csak maszk, igaz: százszor jobban sikerült, mint a táskábólelôkerülô királyi maskara. Utóbbi csak piaci gagyi, elôbbi valódi mestermunka.

A két fôszereplô mellett jók a többiek is. Marton Éva tökéletesen „hozza” a figurát.Nagy mûvésznô, aki ugyanolyan intenzitással képviseli a rendezô koncepcióját, mint a sa-játját, sôt képes e kettôt harmonikus egységként elénk állítani. Játékában semmi sem utalarra, mit gondol magánemberként errôl a Lohengrin-értelmezésrôl. A premieren vokálisteljesítménye megnyugtató volt, egy héttel késôbb helyenként prózai színésznôvé alakultát, de nekem ez is, az is a nagyság megkérdôjelezhetetlen bizonyítéka.

A további szerepekben Fried Péter (Henrik), Cserhalmi Ferenc (Hirdetô), Perencz Béla(Telramund) gondoskodtak arról, hogy az elôadás csukott szemmel is élvezetet nyújtson.

(A másik szereposztást nem láttam.) JurijSzimonov pálcája alatt az operaházi zene-kar pedig messze távolodott önnön hét-köznapiságától.

Talán nem véletlen, hogy KatharinaWagner elsô rendezése után (A bolygó hol-landi, Würzburg, 2002) éppen a Lohengrin-hez fordult. Ahogy a Hollandiban, itt is aférfi mítoszát rombolta, a történetet ugyan-úgy átemelte a mába, a férfi titkát pedig abûnnel azonosította, s mivel még nincs ki-finomult eszköze a bûn színpadi ábrázolá-sára, mindkét esetben kriminalizálta acímszereplôket.

Szinte bizonyos, hogy a Lohengrin zené-jét a Nibelung-tetralógia zenedramaturgiá-jának tudatában hallgatjuk. Jó elôadásban,mint amilyen ez a budapesti, világosan ki-rajzolódik ez a dramaturgia. Wagner ze-néje „sajnos” túl egyértelmû. Nem hagykétséget afelôl, hogy a Grál létezik (nyi-tány), jól azonosítható a tiltás zenei képe,az ártatlansághoz, az odaadáshoz, a szere-lemhez társított zene pedig nemigen adlehetôséget e fogalmak kiforgatására. Wag-ner zenei jelrendszere a Lohengrinben – eb-ben valószínûleg kezdetlegesebb, mint aRing – kevésbé összetett, elsôsorban a szö-veg és a szituáció kontúrjainak megvastagí-tására szolgál. Sümegi Eszterrel kapcsolat-ban utaltam már arra, hogy az elôadászenei színvonalának emelkedésével párhu-zamosan felerôsödnek Katharina Wagnerrendezésének hibái (koherenciazavarok).Míg meggyôzôen bizonyította, hogy szem-be lehet fordítani a látvány silányságát aszöveg emelkedettségével, hogy a megidé-zett tárgyi csodavilágot transzformálnilehet a hétköznapiságba, hogy a figuráknyelven kívüli kommunikációja cáfolhatjaa szöveg jelentését, addig szinte semmitsem tudott kezdeni a zenével. Rosszindu-latú nézôben még az is felmerülhetett,hogy Katharina Wagner errôl a fogyatékos-ságáról akarta elterelni a figyelmet a szín-padképpel, a színészvezetéssel, a vetítések-kel, a némajátékokkal. Kevésbé rosszindu-latúan annyit állapíthatunk meg, hogyKatharina Wagner rendezése nem muziká-lis. Ez olyan nagy hiba, amelyhez képestminden értéke és melléfogása eltörpül.

RICHARD WAGNER: LOHENGRIN (Erkel Színház)

DRAMATURG: Robert Sollich. DÍSZLET, JELMEZ:Alexander Dodge. KARIGAZGATÓ: Szabó SiposMáté. KARMESTER: Jurij Szimonov. RENDEZÔ:Katharina Wagner.SZEREPLÔK: Fried Péter/Jekl László, MolnárAndrás/Kiss B. Attila, Sümegi Eszter, Cser-halmi Ferenc/Dobos Sándor, PerenczBéla/Sárkány Kázmér, Marton Éva/TemesiMária, Szûcs Árpád, Kiss Péter, Németh Gá-bor, Asztalos Bence.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11 33

O P E R A

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Lohengrin (Kiss B. Attila) sajtótájékoztatója

Me

zey

Bé

la f

elv

éte

lei

evilla, se borbély” – írja Kovalik Balázsmegkapó ôszinteséggel Rossini-rendezése

fölé. Semmi megszokott vidámságra ne szá-míts, óh, nézô!

A vígopera kétarcú mûfaj. Egyrészt igenerôsek a hagyományai, egy sor poént ôriz aszínházi emlékezet, amelyeket szinte kötelezôelsütni. Másfelôl az opera buffa – ellentétbena seriával – legtöbbször kortárs témát dolgo-zott föl, alkalmat adva rá, hogy a nézôk sajátmagukon nevessenek. Fontos különbség volt eza komoly zenedrámai alkotásokhoz képest,ahol csak régi korok embereinek balsorsán voltildomos bánkódni. Ezért a vígopera-elôadásokvitathatatlanul mindig többet engedhettek megmaguknak. „Ott van a házam, a Postabankmellett”, dalolta Figaro az elôzô szegedi Se-villaiban, melyet az illetô pénzintézet támoga-tott – s mindenki jót derült rajta.

1998-ban a Sevilla, se borbély gyökeresen új szemléletû, radikális elôadás volt. De nemám holmi modernkedô, extravagáns, polgárpukkasztó rendezés, hanem az operajátszásalapjaira rákérdezô, a hagyománytól mérföldre elrugaszkodó alkotás. A Szegedi NemzetiSzínház 2004 tavaszán fölújította a produkciót. A repríz revideálásra is alkalmas: a kö-zönség, a kritika és maga a rendezô is lehetôséget kap, hogy hat év elôtti gondolatait ésítéleteit fölülvizsgálja. Kezdjük talán a rendezôvel. Kovalik azt nyilatkozta, hogy ma mármásképp látja a darabot, nem ilyen „legoszerûen” rendezné meg. De aztán éppen ilyenlegoszerûen újította föl. Mást nemigen tehetett, hisz’ a régi díszletben-jelmezben, rész-ben a régi szereplôkkel, korlátozott próbaidôvel nincs lehetôség egy nagy újraszabásra.Maradt hát a régi.

Most, nyolc év után a Sevilla ugyanolyan radikálisnak tûnik. De kevésbé sikerültnek.Pedig a közönség pompásan mulat. Nem is csoda, mivel az elôadás szervezôereje a geg.

A rendezô minden szituációra kitalál valami poént, trouvaille-t, ötletet. Ahogy idáig értema beszámolóban, el is bizonytalanodtam: pár nap múltán alig néhány geget tudok föl-idézni – pedig akkor este nagyokat nevettem rajtuk. Próbáljunk mégis erôszakot tenni acsalfa emlékezeten!

A karmester a színpadról érkezik kanárisárga szmokingban, kezében fölmosóvödörrel,s egy létrán mászik le az árokba. A vödröt egyszer ki is ejti az elsô sor lába elé, a publikumjókat kuncog, bár hogy min, azt nem tudja pontosan. A produkció dirigense, Molnár

11 44 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

O P E R A

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

M á r o k T a m á s

Felújítás és felülvizsgálat■ G I O A C C H I N O R O S S I N I : S E V I L L A , S E B O R B É L Y ■

Rezsnyák Róbert (Figaro), Altorjai Tamás (Bartolo), Gábor Géza (Basilio), Szerekován János (Almaviva) és Simon Krisztina (Rosina)

„S

László nagyon élvezi a játékot. Kovalik már a nyitány alatt határozottan kijelöli az elôadásstílusát. Fekete-fehér némafilmet látunk, egy lány fölébred, és elindul valahová. Egy bér-ház gangján lépked, majd az utcán. Kedélytelen belsô udvaron egy fiú kerékpározik körbe-körbe. Majd ugyanezek a képsorok ismétlôdnek, az el sem kezdôdött sztori újra beindul,de ezúttal sem ér el sehová. Történet nincs, csak ismétlôdés, körforma, tempó. Azonosít-ható eseménysort nem ad, sôt el is veszi a kedvünket attól, hogy effélét próbáljunk fölfe-dezni. A nyitó jelenet árnyjátékban játszódik: finom átmenet a film és az élô színpadközött. Fiorillo és a zenészek árnyéka a perspektíva változásaival óriásira nô, majd picirezsugorodik.

Benedek Maritól nem túl meglepô dolog, hogy egy-egy élénk, idônként harsány színneldefiniálja az egyes figurákat. Rosina sárga, Almaviva a nyitó és a zárójelenetben piszkos-fehér, közte olyan, akivé válni akar, Basilio kék, Berta sötétlila, Bartolo szürke. Figarórabarna bôrnadrágot, mellényt, s hozzá rikító sárga inget ad.

Rosina égig érô hajkoronával lép színre bemutatkozó kavatinájában. Szendrényi Évaszínpadán villa nincs, a játéktér fô eleme egy tûzpiros, gurítható lépcsôtömb. Ebben a je-lenetben a rivaldával párhuzamosan áll, a tetején jelenik meg a lány. Pontosabban a lánylába. Elôször csak a cipellôi, harangszerû ruhája válnak láthatóvá, s amint lefelé lépdel,úgy tûnik elô az alak, az arc, majd a konty alja. S amint halad az ária és az énekesnô,lépésrôl lépésre derül csak ki, hogy a hajkorona nem akar véget érni, a nevetés is hullá-mokban szalad végig a nézôseregen. Annak ellenére, hogy Simon Krisztinára nem si-kerül megnyugtatón rögzíteni a parókát, s két kezével aggodalmasan szorítja magára avendéghajat.

Ismeretlen hódolójának a lány kb. 2 x 2 méteres fali vászonra ír szerelmes levelet, amelyaztán olyan nehéz és esetlen, hogy késôbb mindenkihez hozzá lehet vágni. Ambrogióból,Bartolo szolgájából Kovalik néma szerepet csinál, és egy balettos fiúval játszatja. Nem so-rolom: van egy sor ötlet, kitûnô, mulatságos – ám semmi értelme. Szakszerûbben fogal-mazva: semmi köze a szituációhoz és a figurához. A sziporkák elvakítják a nézôt, aki anagy fényességtôl már nem is látja az alakokat és a helyzeteket. Mindez olyan szellemes,hogy gyakran semmi szükség a zenére. Pedig a stílus a partitúra lényegébôl fakad: az ôrülttempójú hadarásból, az esztelen ismételgetésekbôl.

Mintha nagyszabású kísérlet zajlana a szemünk elôtt: mire megy a vígopera, ha meg-szüntetjük a jellemeket, sôt a szituációt, és elvonjuk a figyelmet a muzsikáról?

Erre a kérdésre az elôadásból kétfajta válasz olvasható ki. Ha valaki úgy érvel, hogy agegeken a nézôk nevetnek, a rendezô nem fogy ki az ötletekbôl, s egy vígopera esetébenmégiscsak fontos dolog a mulatság, akkor ezzel nehéz vitatkozni. Másfelôl viszont magaKovalik bizonyítja elôadásának más mozzanataival, hogy kísérlete kudarcot vallott. Lehetépp komikusnak tartani, hogy Almavivát és az ôrséget az elsô felvonás végén egyszerûepernek öltöztetik, csak értelme nincsen. Annak azonban nagyon konkrét jellemzôerejevan, hogy Don Basiliónak földig érô, hatalmas kezei vannak. Igaz, a protézis Busa Tamás-tól a most hallott hatalmas hangú Gábor Gézáig az összes általam valaha látott Basiliót

zavarta. Ügyesen kacagtat Rosina égig érôkontya – ám mennyivel életszerûbb, hogya híres vihar ezúttal azt jelenti, hogy a re-ménytelenségbe zuhanó lány lezuhanyo-zik, s a megszöktetésére érkezô Almavivátés Figarót nem holmi elômenyasszonyidíszben, hanem fehér fürdôköpenyben fo-gadja. Milyen pregnánsan következik azelôzményekbôl, milyen pengeélességgelvágja körül a kiábrándult lány portréját! Dea legelementárisabb példa a házvezetônô,Berta áriája, az opera gyárilag legunalma-sabb, legjellegtelenebb száma. A sötétbe öl-tözött matróna kiéletlen vágyait ezúttal azelájult Bartolo doktor fölött énekli. A szólóközepén aztán váratlanul letépi magáról aruháját, s alóla szögekkel kivert feketebôrszerkó villan elô, kerül hozzá korbácsis, s a második strófában hamisítatlanszadomazo-számot látunk. Ami egy em-berbôl látszik, és ami ténylegesen lakikbenne. A nagy színházi pillanat létrejötté-ben persze nem kis része van a kitûnôVajda Julinak, de egy biztos: ezeket az ötle-teket nem lehet elfelejteni!

Kovalik Balázsnak erôs hajlama vanarra, hogy ne fogadja el az operaszerzôk ál-tal kitett hangsúlyokat, hogy a darabokmás részeit emelje ki, mint amelyeket akomponista csúcspontnak szánt. Ez a kisBerta-ária ennek a törekvésnek a konzseni-ális megnyilvánulása, minden általam lá-tott Sevilla-elôadás bombasikere. Sôt, igazicsúcspontja: hisz’ a nagy ötlet nem a figu-rától és a helyzettôl függetlenül, avagy ve-lük szemben jön létre, hanem épp a figuralegbelsôbb lényét fejti ki, viszi végletig.

Egy kísérletben a negatív eredmény iseredmény, mondják a természettudósok.Kovalik Balázs nagyszabású, bátor kísérle-tet hajtott végre. Teljesítménye hat évvelezelôtt még merészebbnek, még fonto-sabbnak tûnt, s ettôl jobbnak is. Ma is le-nyûgöz fergeteges tempója, kifogyhatatlanleleménye. Ám újranézve a Sevillát, ma úgytûnik, az eredmény inkább negatív. Bizo-nyítja, hogy a sziporkázó gegek halmozásá-nál sokkal izgalmasabbak azok az ötletek,melyek az anyagból erednek. Azokra a ne-vetés is mindig sokkal mélyebbrôl, aszívbôl jön.

ROSSINI: SEVILLA, SE BORBÉLY(Szegedi Nemzeti Színház)

JELMEZ: Benedek Mari. DÍSZLET: SzendrényiÉva. KARMESTER: Molnár László. RENDEZTE:Kovalik Balázs.SZEREPLÔK: Szerekován János, Simon Krisz-tina, Vághelyi Gábor, Altorjai Tamás, GáborGéza, Vajda Juli, Kelemen Zoltán, Tóth Péter,Mezei Lajos.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11 55

O P E R A

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Vághelyi Gábor (Figaro) és Simon Krisztina (Rosina)

Ve

réb

Sim

on

fe

lvé

tele

i

A Senák a hatvanas években, az erôszakos téeszesítések idejénjátszódik. Két agitátor kevés eredménnyel próbálja rávenni a Pestmegyei falucska lakóit arra, hogy lépjenek be a szervezôdô téeszbe.A parasztok ugyanis olyan buták, hogy nem értik, mért jó nekik az,amit az elvtársak akarnak, s úgy tûnik, még a verés sem vezet ered-ményre. A kocsmában hozzájuk csapódik egy részeges, beszámít-hatatlannak tûnô, ám agyafúrt helybeli, Senák, aki némi ellenszol-gáltatásért cserébe segíteni tud nekik. Elmagyarázza: fölöslegesmindenkit megkeresni, azt kell megtörni, aki számít – a többimajd önként követi annak példáját. S aki leginkább számít, az Rák

Jani, a fiatal parasztgazda, aki boldogan próbál élni feleségével,gyûlölt anyósával és néhány hónapos gyermekével. Janinak eszeágában sincs belépni a téeszbe; nem a földjét félti, hanem két gyö-nyörû lovát, melyeknek nyergében majd kisfiát szeretné látni. Se-nák azonban aljas, ám eredményes tervet eszel ki Jani lebírására: azagitátorokkal egész éjszaka verdesik az ablakot, s mivel a csecsemônem bírja a megpróbáltatást, Jani aláírja a papírt. Senák számításabeválik: a többiek követik Jani példáját, ô pedig portás lehet a té-eszben. Eltelik hat év, Janiék gyermeke lassan cseperedik, a szülôknagyjából megbékéltek már a történtekkel, csak azt nehéz elmagya-

11 66 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

U r b á n B a l á z s

Isten nélkül■ H Á Y J Á N O S : A S E N Á K ■

áy János drámaírói debütálása a közelmúlt legfontosabb színházi-irodalmi eseményei közé tartozott. Nem pusztán azért, mert egy jelenté-keny alkotó írta meg elsô drámáját, mely rögtön jelentôs szakmai sikert aratott, hanem azért is, mert A Gézagyerekkel új hang, sôt aligha-

nem új nyelv jelent meg a kortárs magyar drámában. A szerzô a banálisat az emelkedettel, a mindennapit az ontologikussal, a földhözragadtat aszimbolikussal, a komikumot a tragikummal vegyítette, szinte észrevétlenül emelve el a reálszituációkat, s telítve lírával a felületes olvasásra (hal-lásra) köznapinak ható, valójában a köznapit kifordító, sajátosan redukált párbeszédeket. A félkegyelmû vidéki fiú története valóban „istendrá-mává” vált; a szövegnek minden didaxis, írói modor nélkül teremtôdött mitikus mélyrétege. A banális szituációk, a pazar humorral átitatott jelene-tek, a felfénylô sorstöredékek mind ezt szolgálták. Majd elkészült A Herner Ferike faterja s most A Senák is, s az újabb drámák ugyanezen a nyel-ven szólaltak meg. Háy drámaírói erényei mit sem változtak, humora, lírája sem kopott, csak mintha az „istendráma” hátrált volna ki a történetbôl.

Újvári Zoltán (Szódás Karesz) és Spindler Béla (Senák)

H

rázni néha a kisfiúnak, vannak-e lovaik vagy sem. Senákot kiteszika portáról, ahol részegen mindig kavarodást okozott, kocsis lesz, sô kapja meg Jani egykori lovait. Ám az állatokkal meggyûlik a baja;még hat év után sem a téesz, hanem Janiék háza felé akarnak ka-nyarodni. Senák – aki azt veszi a fejébe, hogy a lovakat Jani irányít-ja – erre csak egy orvosságot ismer: a verést. Janiék döbbenten,tehetetlenül nézik, amint rendszeresen veri az állatokat, s egy alka-lommal Jani nem bírja tovább. Közbelép, dulakodni kezd a kocsis-sal, s a megvadult lovak halálra tapossák Senákot.

Háy ezúttal is érzékletesen, lírát, drámát, humort pontosan ada-golva jeleníti meg a hétköznapi szituációkat – miközben természe-tesen ezúttal sem realista drámát ír. De a banalitások kifordítása,a nyelvi redukció ezúttal kevésbé sikeresnek, illetve helyenként né-mileg öncélúnak érzôdik. Nem a szimbolikus sík a gyenge; Háyezúttal is megtalálja a lírával telíthetô, átvitt értelmû kulcsmozza-natokat (a lovak hangsúlyozott jelentôsége a földdel szemben, agyerek felültetése a lóra, a családmítoszok történeti környezetbeültetése stb.). Ám mindez nem szervül oly magától értetôdôen areálszituációkkal, mint korábban. Valószínûleg azért, mert a reál-szituációkból hiányzik az a formátum, melybôl a mitikus allúzióépítkezhetne. Kicsit leegyszerûsített megfogalmazásban: hiábaérezhetô Senák árulásának súlya, ha maga a cselekedet szintesemmi (a „zörgetéses megoldás” a kevés gógyival megáldott agitá-toroknak is eszébe juthatna), nem könnyen asszociálunk júdásiárulásra, melyet a mû végén majd megérdemelt istenítélet büntet.A második részben ráadásul Háy igyekszik Senák alakját többdi-menzióssá mélyíteni: a részeges árulót egyre inkább kisiklott életû,szerencsétlen embernek látjuk, amivel végképp a reálszituációkhozköti a figurát. De Jani alakját is túlontúl megterhelik a családi élet-képek, különösen a Mamával folytatott örökös civódások, melyekvészesen közel állnak a kabaré ízû anyósviccekhez. Ahhoz, hogyA Gézagyerek címszereplôjéhez hasonló metafizikai jelentést kap-jon, valószínûleg többet kellene jelentenie a realisztikus síkon is(ki kellene derülnie, miért ô az, aki számít, miért ôt kell megtörni,miért válik ki környezetébôl). Így aztán marad a virtuózan meg-konstruált nyelv és az az érezhetô alkotói törekvés, mely ennekjelentést próbál adni. S elôáll a furcsa helyzet, hogy a mû mitikus-szürreális drámaként értelmezhetô, ám inkább realisztikus törté-

netként élvezhetô. Ezen az elôadás elvben ronthat és javíthat is –javíthat, ha talál olyan pontokat, mellyekkel a mitikus-szimbolikusjelentést erôsítve élesebben emelheti el a szöveget, s ronthat, ha apoénokra rájátszva csak a reálszituációkat bontja ki.

A Nemzeti Színház Balikó Tamás rendezte bemutatója a drámátérzô-értô, lelkiismeretes munkával készült elôadásnak tûnik, ámlegalább annyit ront, mint amennyit javít a szövegen. Balikó ré-szint igyekszik alaposan, aprólékosan kidolgozni a realisztikusszituációkat, másrészt próbálja mélyíteni a mû szimbolikus réte-geit. Ám az elôbbi törekvést jóval több, az utóbbit jóval kevesebbsiker koronázza. A dráma bemutatása jó néhány látszólag techni-kai jellegû kérdést vet fel, melyek megválaszolása interpretációkérdése is. Ezek közül talán a legfontosabb a lovak megjelenítése.Bár „igazi” lovakat felléptetve valószínûleg nemigen fogják elját-szani a darabot, a színészek által megjelenített lovak sokfélék le-hetnek: hasonlíthatnak az igaziakra, lehetnek hangsúlyozottanemberiek, s maradhatnak jelzésszerûek is. A Barna Lajos és BarnaBéla által megjelenített lovaknak leginkább a szomorú, beszédestekintetük s az azt keretezô tar koponyájuk emlékezetes. Valóbanhihetô róluk, hogy az istenítélet mindent értô, mindennel tisztá-ban lévô eszközei; ám a lovaknak e szimbolikus megjelenítése éle-sen elválik az elôadás egészétôl. Nem mintha a rendezés nem élnemás szimbolikus jelentésû eszközzel, ám ezek vagy teljesen jel-zésszerûek maradnak (mint a végig látható, gyakorlati funkciótnem nyerô fakereszt), vagy teljesen külsôségesnek tûnnek (mintaz utolsó jelenetben rendezôileg gerjesztett, a színészi hangokat iselnyomó vihar), vagy más értelmezést is kaphatnak a játékban. Ezutóbbira példa Horesnyi Balázs jelentékeny vizuális erôvel bíródíszlete. Ennek alapötlete erôsen hasonlít A Gézagyereket Debre-cenben színre vivô Pinczés István által választott megoldáshoz,kivitelezése viszont lényegesen eltér attól. A félkör alakban elhe-lyezkedô egyes színhelyek az ôket takaró függönyrész felhúzásávalválnak láthatóvá (s természetesen mindig csak az látható, ahol acselekmény folyik). Ám a színhelyek nem üresek, nem kopárak –de nincsenek is realisztikusan berendezve. A hagyományos búto-rok, tárgyak ugyanis egyfajta torzított perspektívából (dôlve, fer-dítve, elnyújtva stb.) láthatóak. A látványos ötlet akár a bizonyta-lan, szétfolyó, zavaros világ vizuális megérzékítése is lehetne,

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11 77X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

László Zsolt (Rák Jani) és a két ló (Barna Lajos, Barna Béla)

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

mivel azonban ezt sem Pilinyi Márta korrektül hagyományos ru-hái, sem a reálszituációkhoz kötôdô színészi játék nem támogatja,a befogadó hajlamos inkább a darab helyenként groteszkbe hajlóhumorának képi kivetítéseként értelmezni.

Balikó rendezésének fontos erénye a reálszituációk átgondolt ki-dolgozása. A színészi játék pillanatokra sem enged a kétesebb po-énlehetôségeknek, a színészek nem „ziccerszerepeket” játszanak,hanem figurákat építenek. Újvári Zoltán dörzsölt kocsmárost ját-szik, aki hol szolgálatkészen fontoskodik, hol szolgálatkészen hall-gat, s legfontosabbnak minden bizonnyal azt tartja, hogy fogyjonaz ital. Szarvas József a ravaszkodó szomszéd kevéssé megírt sze-repében próbálja éreztetni, hogy Lecki Géza távolról sem olyan os-toba, mint amilyennek mutatja magát. A két agitátor közül OroszRóbert szokott, de itt és most helyénvaló színészi eszközeivel re-ménytelenül elbutult, alkohol után kapkodó félnótásnak mutatjaGabit, Vida Péter a szokott hangsúlyokat hátrahagyva, eredeti szí-nekkel játssza a társánál képzettebb, több gógyival bíró, agresszívPalit, akire még nagy karrier várhat a pártban. Molnár Piroska erôtés hitelt ad a Mama alakjának, sokat javítva a megírt figurán.Hangját soha nem emeli fel, de pontosan tudja, mikor, hogyan ésmivel szúrhat még egyet vejébe, s a Mariskával közös jelenetekbenafelôl sem hagy kétséget, hogy mindez nem véletlen, hanem tuda-tos stratégia része; leánya vélt érdekében teszi pokollá a családéletét. Mariska kevésbé hálás szerepében Varga Mária leginkább aférj iránti szeretet és a család iránti kötelesség közötti ôrlôdésthangsúlyozza. Szeretné másnak, többnek látni férjét; a Senákkalvaló konfliktust szinte kiprovokálja, hogy azután kétségbeesvepróbálja – mindhiába – visszatartani Janit.

Senák figuráját számtalan színbôl formálja erôteljessé SpindlerBéla: a nagyszájú kérkedô, az italért az anyját is eladó senkiházivonásai éppúgy megvannak benne, mint az üveges tekintetû alko-holistáé, a tönkrement életû, szerencsétlen emberé. Szánni, kine-vetni, gyûlölni egyaránt lehet. Ám semmilyen színészi-rendezôitörekvés nem érzôdik a mitikus háttér megteremtésére, az árulásszimbolikus súlyának érzékeltetésére. Senák nem több annál,aminek tûnik, alakja éppúgy a reálszituációkhoz tapad, mint amellékszereplôké – így az istenítélet végképp súlytalanná válik.

László Zsolt alakításának jelentôségét éppen az adja, hogy megtudja teremteni a szerep mögött a hátteret is. László alkata (éppenazáltal, hogy élesen eltér a tipizált karaktertôl) érthetôbbé, elfo-gadhatóbbá teszi azt, hogy Jani kitûnik környezetébôl. S a színésznagyon pontosan szabja magára a szerepet. Csak látszatra ô az úra háznál; anyósával soha nem pöröl, még legdurvább szavait is azasztal másik szélére kihúzódva, inkább feleségének, mint a rette-gett Mamának mondja. S ôszinte szeretet csillan szemében, ami-kor Mariskához vagy a gyerekéhez beszél. Ez a Rák Jani nem hôs,nem is akar annak látszani, csupán érzékeny, boldogságot keresôember. Ez a szerepértelmezés és színészi teljesítmény közelebbvisz a darab kevésbé sikeresen megírt szimbolikus-mitikus rétegé-nek megértéséhez és elfogadásához, de egymagában nem tudjahangsúlyossá tenni. Így aztán az alkotók ama törekvése, hogy va-lóban istendrámát hozzanak létre a szövegbôl, nem járhat teljessikerrel. Ám az igyekezet komolysága éppúgy érzôdik, mint aho-gyan a bemutató szakmai kvalitásai is méltányolhatóak. S mindezegyüttesen még a vállalkozás buktatóival, kudarcaival együtt isszememben A Senákot a Nemzeti Színház „magyar évadának” hanem is a legsikerültebb, de legfontosabb elôadásává avatja.

HÁY JÁNOS: A SENÁK (Nemzeti Színház)

DÍSZLET: Horesnyi Balázs. JELMEZ: Pilinyi Márta. ZENE: Némedi Árpád.ASSZISZTENS: Herpai Rita. RENDEZÔ: Balikó Tamás.SZEREPLÔK: László Zsolt, Varga Mária, Molnár Piroska, Spindler Béla,Mezô Dániel/Penke Bence, Szarvas József, Újvári Zoltán, Orosz Ró-bert, Vida Péter, Barna Lajos, Barna Béla.

ilágos ruhás kócfigurák a kaposvári Ványa bácsi szereplôi.Elôkelô és elkényeztetett gyerekek játékszerei lehetnek, hiszen csip-

kés-fodros, nyakkendôs, mellényes, díszes ruhácskájuk makulátlanultiszta, anyaga finom, szabása elegáns (jelmez: Bánki Róza). A színészekúgy mozognak, mint a bábok, karót nyelten merevek és szögletesek.Egyik-másik viszont nyeklik-nyaklik, lendül és perdül, mint egy szalma-báb. Beszédtempójuk lassú és gépies, ritmusa monoton. Intonációjukélettelen, hangjuk színtelen. Igen ám, de egy-egy mondatra akaratlanulfelcsattannak, hangjuk az indulattól megvastagodik, vagy az érzelemtôlellágyul. Hirtelen – szinte öntudatlan – mozdulatot tesznek, maszk-szerû arcfestékükön átsugárzik az érzelem. Elárulják, hogy mégiscsakszínészek: emberbôl vannak. A virtuóz mutatvány varázsa egyszer csakelillan. Széttöri a legyûrhetetlen késztetés, hogy azonosuljanak szerepük-kel, ledobják maszkjukat, és élni kezdjék a figurák életét.

Sokáig keresi az ember a kitörések jelentését. Kinek, mikor ésmiért szabad „életre kelni”? Már az is elbizonytalaníthat, hogynagyon úgy tûnik, mintha a létezés különös lajtorjáján, ami ababaságtól egészen az emberi egzisztenciáig magasodik (vagyvezet lefelé), más-más fokon helyezkednének el a bizarr figurák.Ványa bácsi frenetikus szomorú bohóc, nagy hasú vásári bábmas-kara. Znamenák István alakítása bravúros, szétvetett lábbal, elôre-nyomott csípôvel és imbolygó felsôtesttel rója végtelen útját. Megnem áll a színpadon. Ványa babában felhúzták a rugót, ami csakaz elôadás végén kezd lassanként lejárni. Ványa masina beáll felál-lított bôröndbôl kialakított írópultja mögé, és rutinos mozdulattaltologatja fagolyócskáit méretes orosz számológépén. Nemcsakszomorú, de okos bohóc is Ványa. Tudja, hogy nevetséges, de ját-szik szüntelen, még ha szíve beleszakad is. „Bohócot csinál magá-ból.” Szonya is baba marad mindvégig. Varga Zsuzsa kedves éssuta „csúnya” babát formál meg mesteri módon. Arcára bús kíván-csiságot, csodálkozó figyelmet festett sorsa. Határtalan kétségbe-esésében nyújtott lábbal, beomló vállakkal a földön ücsörög:sarokba hajították, hogy ott porosodjon. Az öreg dajkát hajtó szer-kezetben mintha megkoptak volna a fogaskerekek. Marina szag-gatott mozdulatokkal köt, fonalat gombolyít, na és persze teávalkínál boldog-boldogtalant (leginkább boldogtalant), amikor amechanikai program a tea-akcióhoz ér. Lázár Kati nagyvonalúantechnikás alakítása az órajátékok allegorikus figuráinak kizök-kenthetetlen gépiességét idézi. Tyelegin világgá indult madár-ijesztô. Remek Hunyadkürti György mélabúsan gitározó kócba-bája. Megindítóan lehetetlen maskara, vélhetôen egy nincstelenkisgyerek kopottas játékszere lehet.

Asztrov – Tóth Géza – ellenben nem baba. Inkább egy agyon-sminkelt korosodó piperkôc. Fehér ábrázatán kör alakú pír hiva-tott igazolni, hogy még él (lehet az is, hogy iszákosságának árul-kodó jele a piros pötty). Egyre természetesebben, egyre lazábbanviselkedik, végül már-már könnyed. Talán a vodka éleszti fel? Ré-szegségében teljesen emberi, akár átsétálhatna egy realista Cse-hov-elôadásba, csak a jelmeze, maszkja venné ki furcsán magát.Talán a vágy készteti eleven aktivitásra: enerváltan udvarolni kezd,hogy megszerezze Jelena Andrejevnát? Nem hiszem. Tóth Gézalassan elengedi vontatott beszédû, kábult Asztrov doktorát, akiteleve hasonlíthatatlanul kevesebb kedvvel formált meg, mint játé-kostársai a maguk figuráját. Alkatától idegen az elidegenítô mo-dor? Nem „bábozódik” be ismét, amikor az elôadás végén vissza-zuhan apátiájába, csak elfárad és lelassul. Sajnos az alakítás isveszít erejébôl, ahogy elmarad a színészi energiákat koreografáltakciókba préselô forma. Vojnyickaja: Csonka Ibolya. A professzortbálványozó özvegy megsárgult brosúrákból akarja kiolvasni a mo-dern kor üzenetét. Húsz éve aktuális tudós irodalom tanulmányo-zásával, a tegnap divatos „problémák” boncolgatásával szeretnékitölteni magányát. Családjától félrevonul, és magába zárkózva ol-vas mozdulatlan. Nem lapoz… Mint egy panoptikumszobor – amûvelt idôs asszony viaszbábja. Kovács Zsolt színészetében eleve

11 88 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

V

van valami arisztokratikus távolságtartás, ehhez képest alig emeliel Szerebrjakovot. Az Einstein-frizurájú áltudós rendkívül feszte-len és valóságos a többiekhez képest. Afféle szórakozott pro-fesszor, bolondos különc, de okvetlenül az emberi nembôl való.A groteszk karneválban egyszerûen jellegtelennek tetszik Szerebr-jakov. Ez nem a rendezôi olvasat része, egyszerû stiláris kérdés. Az„unalmas” embernek nevezett Ványa bohóc összehasonlíthatatla-nul fajsúlyosabb valaki (valami), mint az intellektuális egoizmusöregedô ripacsa. Végül Jelena Andrejevna provokatívan szép és fi-atal baba. Mozdulatai lusták és finomkodóak. Ô a babaszoba iri-gyelt porcelánkedvence: hosszú hajú, sudár, durcás királylány.Bartsch Kata Jelenája veszélyes teremtés: szörnyeteg lapul a bûbá-

jos pofi mögött. Arca eltorzul – mint aki zombivá készül változnihirtelen –, mikor Asztrov ragadozónak nevezi.

Bábszerûek a szabadságuktól megfosztott, döntéshelyzetbenem kerülô nyomorultak (Dada, Tyelegin, Ványa és Szonya)? Azáldozatok kiszolgáltatott bábok? Játékszerek, akik másokért létez-nek? Eszerint az önzés teszi emberré (emberivé) Szerebrjakovot,Jelenát és Asztrovot. Az egoizmus az emberlét nembeli lényege.

Tetszetôs magyarázat, de valószínûleg hamis. Túlhajtott olvasatszületik, ha az alakítások különnemûségének túlzott jelentést tu-lajdonítunk. Számos esetleges érzelmi kitörés – színészi akció –tanúi lehetünk; ezeket nem tudjuk jelentéses gesztusként értel-mezni, inkább stiláris elcsúszásnak tûnnek. Ahogy viszont Ványabácsi szenvedélyesebbé és féktelenebbé válik, Znamenák Istvánalakítása úgy lesz egyre koncentráltabb és kidolgozottabb. Egyrekényszeresebben komédiázik, és egyre magasztosabban szenved.Varga Zsuzsa szája mind lejjebb görbül: igazi síró babává alakul,ahogy Szonya félszegen bevallja szerelmét – kiadja magát –, majda visszautasítás miatt kétségbeesik. Mélyebb érzelmek, hevesebbfelindultság – még artikuláltabb, még elemeltebb fogalmazás.

Kettejük nagyszerû alakítása ellentétes irányba tart azok játékáhozképest, akiknek markáns megnyilvánulásait feloldja a felfokozottérzelem, a fûtött indulat. Vannak, akiknek egyénisége kitölti a szi-gorú formát, másoknál az emberi vonások áttûnnek a maszkon.Az akaratlan színészi játékok mégis megfeleltethetôk a Csehov-hôsôk kitörési kísérleteinek. Kár, hogy ez nem az elôadásba kom-ponált rafinált effektus. Elemi erejû, dús jelentésû teátrális hatássá

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 11 99

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

P e r é n y i B a l á z s

Szalmabábok lázadása■ C S E H O V : V Á N Y A B Á C S I ■

Csonka Ibolya (Vojnyickaja), Znamenák István (Ványa bácsi) és Bartsch Kata (Jelena)

válna a báb mögé rejtezés és az onnan elôlépés kiszámított válta-kozása. Egyszerre lenne virtuóz színészet és filozofikus mélységetfelmutató forma.

A „baba”-metafora így sem olyan hamar kiismerhetô rendezôilelemény, mint gondolnánk. Teátrális hatása kimeríthetetlen, abenne rejlô formateremtô lehetôség lenyûgözô. Hiába közhelya kijelentés, hogy ezek az emberek az elmúlás – vágyaik, szeszélyesérzelmeik – tehetetlen „bábjai”, ha ennyire érzékletesen jelenikmeg színpadon. A Ványa bácsi alakjai szánalomra méltó játéksze-rek, akiket úgy gyászolunk, mint kiskorunkban a szemétre vetetthasználati tárgyakat, melyeket érzô lénynek tartott a gyermeki lé-lek. Vajon meghatározza-e az elôadás, hogy kik a játékosok, kik ababák tulajdonosai, kik játsszák velük ezt a gonosz játékot? Ter-mészetesen nem.

Távol-keleti asszociációt indító, fekete öltözékbe bújtatott, szen-vedély nélküli lények bonyolítják le az eseményeket. Ôk rendeznekát. Szenvtelenül rakosgatják a székeket, hogy ráültessék a babákat.Helyenként hosszú pálcákkal ösztökélik az ember bábokat, haazok nehézkesen mozdulnak. Rendkívül artisztikus látvány, denem sikerült megfejtenem, hogy miért éppen akkor teszik, amikor,és miért nem teszik máskor. Asztrov és Jelena szerelmi kettôsébena két színész háta mögé lépve óriásbábként mozgatják a rajongómaskarákat. Fiatal lány szinkronizálja a férfit, ifjú ember az asz-szonyt. A legfûtöttebben erotikus jelenet a leginkább elidegenített,legáttételesebb színjáték. Mikor a legelragadtatottabbak, akkor alegtehetetlenebbek a babák. Oldalt fekete frakkos játékmester közlia szerzô instrukcióit. Tóth Ildikó tárgyilagos hangon, határozot-tan és részvétlenül utasítja a rongybabákat, akik nemegyszer szem-beszegülnének könyörtelen irányítójukkal. Engedetlenek, de má-sodik felszólításra végrehajtják a nemszeretem parancsokat. Nemlehet csodálni, hogy huzakodnak: Csehov zseniális utasításai kö-nyörtelenül leleplezik hazugságaikat, vagy alig elviselhetô kínoshelyzetbe hozzák ôket. Szonya és Jelena vetélytársak, eszük ágában

sincs megölelni egymást, rájuk kell ripakodni, amíg végre megte-szik. Senkinek sem akaródzik végigjátszani a történetet, de nemszabadulhatnak. Mindegyikük determinált.

Jeles András babái nagyon emlékeztetnek korábbi filmjei,elôadásai – Az ember tragédiája, illetve a Csokonai-életjáték – gye-rekszereplôire vagy A revizort „eljátszó” hajléktalanokra. Esetlen-ségük az ember végtelen kiszolgáltatottságát, sutaságuk az emberilét törékenységét példázza. A gyermekek, koldusok, babák általkeltett távolság fájdalmasan éles kontúrral rajzolja ki a szenvedésmegannyi alakzatát. „Laboratóriumi színház”: tudatosítja anézôkkel, hogy kívül állnak az üvegketrecen, tehetetlen megfi-gyelôk. Nézhetik csak, ahogy gonosz gyerekek csúf játékot játsza-nak a szerencsétlen bábokkal. Képtelenség belefeledkezni a já-tékba. A részvét illúziója nem tompítja Jeles (Csehov, Madách,Gogol) példázatának kegyetlen igazságát. Azonosulás, együttér-zés, megindultság befogadói aktusa nem enyhítheti a kellemetlenérzést. (Jelentôs különbség azonban, hogy míg a gyerekek, hajlék-talanok önmagukban hordozták sebezhetôségüket, a színészekmaguk döntenek arról, hogy megfosztják magukat biztonságotadó kifejezôeszközeiktôl, és „unalmon túli” lassúsággal, „érzel-mek nélkül” fogalmaznak – és van, aki visszatáncol.)

Az eltartott játékmód kiszabadítja Csehov abszurditásigszélsôséges humorát. Rácsodálkozunk egy-egy ezerszer hallottmondatra: kafkai paradoxonokat, becketti életérzést, ionescóinonszenszeket fedezünk fel Csehovnál. Soha nem késztettek el-gondolkodni azon, mit keres az orosz tajgán éldegélô Vojnyicevdolgozószobájában egy Afrika(!)-térkép. Pedig feltehetô, hogynem véletlenül említik a szereplôk kétszer is a bizarr jelenséget.Jeles rendezésében ez bombasztikus vicc. Az erôsen húzott szö-vegbôl megtartották a leggroteszkebb sorokat. Bizarr humor jel-lemzi a színre állítást is: tele van szellemes és mély értelmû szceni-kai „poénnal”. Vojnyicev úgy üldözi pisztolyával Szerebrjakovot,mint felbôszült (felszarvazott) férj egy némafilmben. Pisztolya

22 00 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Bartsch Kata, Znamenák István, Gothár Márton és Kaszás Ágnes

halkan pukkan, mint a klasszikus bohóctréfában. Klasszikus szür-realisták humorát idézi a tárgyak, kellékek sajátos antropomorfi-zálódása. A játék kezdetén „fejünk felett elrepül egy – lehet, hogynem nikkel – szamovár”: a nézôtér feletti drótpályán átlebeg amegelevenedett „oroszos” jelkép, hogy egy üres páholy bársony-függönye mögött a semmibe vesszen. Társa zsúrkocsin gurul behangtalan, szinte besettenkedik a színre.

Dermesztôen hideg, taszítóan gyönyörûséges az elôadás képivilága. A díszlet Perovics Zoltán munkája. Hátul nyitódó-záruló„szélesvászonra” világvége utáni kihalt táj homokképét vetítik. Pi-linszky kihalt tartományai jelennek meg, a kopár hegyeket, kiszá-radt tavakat a mindent elfedô, élettelen homokszemek rajzolják ki.A zenekari árkot fekete gumiszônyeg fedi, amelyet néhány centi-méteres víz borít. Halott tó. Kínálja magát, hogy valaki belegázol-jon, arcát mossa. Hogy is ne! Szétáznának, tönkremennének ababák! Irritáló önfegyelemmel a vizesárok mögött maradnak anyomorultak. Távol tôlünk. Az éjfekete színpadon külön-külön vi-lágítják meg az alakokat, mintha babakiállításon lennénk. A hidegpontfények, utcák (oldalsó világítások), ellenfények élesen kieme-lik a világos ruhába bújtatott figurákat, kihasítják ôket a feketéllôháttérbôl. Látszat csupán, hogy ezek a lények egymáshoz beszél-nek, kapcsolatot teremtenek. Mindenki a saját síkjában létezik,nincs közös terük. Egyedül vannak. A Ványa bácsi címû világvégidemonstrációban szemünk láttára villámlik, ha a legfôbb mozgató– az elbeszélô – bekonferálja a tüneményt (egyik segédje szerpen-tint hajít a levegôbe, ami cikázva hullik alá). Ha a mindenhatónarrátor esôt zúdít a birtokra, másik segédje gabonaszemeket szórcintányérra, és már kopognak is az esôcseppek a nem létezô háztetején. Különb mágia is van. Három bambuszbot végét egy po-hárban összefogva, a pohár talpára tálcát állítanak: asztalt terem-tenek szinte a semmibôl, amirôl sajtot tömhet magába a leg-bensôségesebb érzéseirôl valló Szonya baba. Áll a lábán a légiesinstrumentum! A statika csodája: egymásnak feszülô erôk tüné-keny egyensúlya. A rideg szépségû látványvilághoz illeszkedik

Melis László zenéje. A jobb oldali proszcéniumpáholynál harmo-nikás férfi ül nekünk háttal. Tört futamok, sóhajtó dallamok,disszonáns hangzatok festik alá a tragikomikus babamanézs élet-veszélyes lélektani mutatványait.

Végül elnéptelenedik a Vojnyicev-birtok. Elégedetlenül dohogvaelutazik Szerebrjakov professzor, mert nem adták el lánya öröksé-gét, nem élheti fel gyermeke jövôjét. Boldogtalanul követi fiatal fe-lesége, mert nem teljesült be szerelme Asztrovval. Kiténfereg azéber alvásig eltompult Asztrov doktor, mert megszokta, hogy télrebezárkózik otthonába. Ványa és Szonya maradnak, és nekikezde-nek utolsó nagy életprogramjuknak – belefognak, hogy zokszónélkül megöregedjenek. Mindenki áldozat. Érdekes emberke trap-pol a színre. Köpcös, pufók úttörô, arcán debilitásig bárgyú arcki-fejezés. Szélesen vigyorog, kismagnóján érzelmes amerikai slágerthallgat. Ô nem zavartatja magát, vágyait nem feszélyezi a jó modor:menten feltûri nadrágszárát, és begyalogol a vízbe. Lehet, hogy ôaz ezüstre festett testû, méteres óriáskoronájú, maszk mögé rej-tezô ijesztô alak, aki az elôadás kezdetén tömjént lóbálva terpesz-kedett a színpad közepén? Az ô kerek pocakja zihált félelmesen?(Az emelkedô-süllyedô hasat a hangtalan fújtató harmonikaszinkronizálta.) Valószínû, hiszen kezében megint ott a füstölô.Ki lehet ô? Az orosz történelem bárgyú óriáscsecsemôje, aki a cárivilágtól a kommunizmus végtelen évtizedein át a jelenkor rettene-tes mutáns kapitalizmusáig elszórakozik az ember babákkal? Haigen, nem lehet könnyû babának lenni ebben a végeláthatatlangyerekszobában.

ANTON PAVLOVICS CSEHOV: VÁNYA BÁCSI (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)

ZENE: Melis László. DÍSZLET: Perovics Zoltán. JELMEZ: Bánki Róza. REN-DEZÔ: Jeles András.SZEREPLÔK: Kovács Zsolt, Bartsch Kata, Varga Zsuzsa, Csonka Ibolya,Znamenák István, Tóth Géza, Hunyadkürti György, Lázár Kati.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 22 11

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Lázár Kati (Marina) és Tóth Géza (Asztrov) R é v é s z R ó b e r t f e l v é t e l e i

iasztó és kísérteties hangok kiadá-sára képes az a doboz-tér, mely a

nézôteret is magában foglalja a felsô sorokközé vetett díszletelem segítségével (a cím-szereplô néha elüldögél ennek a kapufélé-nek a tövében, és az alant történôket szem-léli – ha szorongásoktól és vízióktól égôszeme lát egyáltalán valamit). Nyikorog-va döngenek az értelmetlen falmászást(a „munkát”) szolgáló, hevenyészettenrögzített létrák, kattogva ugatnak a buzgólátszattevékenységek szerszámai, sípszóhasítja a levegôt, kerekek keltenek zajt,megijeszt a dübörgô mikrofonhang. Nemgyógyír a fülnek, ha idônként a zeneanyagtalan fekete selyme romantikus fosz-lányokkal terül a kivilágítottan is éjszakaifényekben tartott, fémes-ezüstös kicsinyí-tett csarnokra. Friss szín, életerô szinteegyáltalán nincs. A domináns bakacsinok,a hidegen szikrázó fehérek közé egy-egyrôt, egy-egy hullaszín csempészi be magát.A fakó színek valóságos tartályai – sokáigoldalra sorakoztatva is – az elôadás mate-riális, egyben (átvitten) elvi centrumai.A latin feliratokkal ellátott üveghengerekegyikében több liter kókusztejre emlékez-tetô emberi spermium sûrûsödik, a másik-ban vizelet sárgállik, a harmadik egy kisdézsányi emberi vért fogad be. Az asszony-gyilkosságát követôen az áruló szerszámotelrejteni igyekvô Woyzeck csuklóig-könyé-kig kotorászik azokban a cseppfolyós, át-látszatlan végtermékekben, amelyeket –akárcsak a könnyet, az érzelmek nedvét –az ábrázolt falanszterszerû világ tudomá-nyossága kíméletet és kivételt nem ismerveszív le az egyedektôl az üdvözítônek hirde-tett szakmai program nevében.

Mindez nem egyszerûen a rendezô, Sop-sits Árpád (valamint a fordító-dramaturgRácz Erzsébet) átstrukturáló munkájánakeredménye. A fiziológiás nyomok és kész-tetések Georg Büchner variánsokban, tö-redékekben ránk maradt, bizonyára nemvéglegesített szövegû színmûvében is sze-repelnek. Említik például a musculus const-

22 22 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

T a r j á n T a m á s

A halál ringlispílje■ G E O R G B Ü C H N E R : W O Y Z E C K ■

Varga Zoltán (Woyzeck) és Kocsó Gábor (Orvos)

R

rictor vesicae-t, a húgyhólyag záróizmát. Elôfordul a ricinus szó, közönséges kullancs(Ixodes ricinus) utalással is; az igényesebb kiadások az eredetileg történeti személy (1824-ben kivégzett szeretôgyilkos katona) Woyzeck nevéhez hozzákapcsolják a németül kul-lancs értelmû Zecke szót. A darab eleve éppen eléggé naturalisztikus, természetesen a ro-mantika folyton változni kész határai és felcsigázott képzetei között. E vonásokat máramár átbocsátotta magán a szürrealizmus esztétikája, a technicizáltság szakbarbár gyakor-lata, az absztrakció megannyi, fokozó változata. Az a koncentrátum, melyet a rendezéselôállít, radikalizálja a szöveg mérgeit, hatóanyagait, ám semmi fogékonyságot nem mu-tat az irónia iránt, holott egy vödörnyi ondó, mellette a tízezer kémcsôre elegendô vizelet(milyen sok egyik is, másik is!), továbbá a félhektónyi vér (milyen kevés!) legalább annyi-ra nevetséges, mint amennyire félelmetes (e három tégely ugyanis nem függetleníthetimagát a jelenkori képi újságírás, egyes irodalmi, filmes és színházi törekvések, általábanaz elmosódó tabuk és az áthágott tûréshatárok tapasztalataitól és kontextusaitól).

A Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójának elôadása határozottan kézben tar-tott, drasztikus alkotói produktum, de nincs benne újdonság, árnyalat. A kézenfekvôt, avárhatót választja mindig – egy olyan tartományban, ahová eljutni: rendezôi, színészi bá-torság; ahol választani és prezentálni: felelôsség. Jelen idôben – sôt kissé „féljövôben” –elevenedik meg a tantörténet. Az Orvos és a Kapitány markában vergôdô – vagyis a tu-dástól és a hatalomtól: e kettô fonákjától uralt – Woyzeck nem ok nélküli féltékenységé-ben (voltaképp a tízparancsolati igazságokat féltve, de a „ne ölj!”-t megszegve) kést mártszeretôjébe, gyermekének anyjába, Marie-ba. Ezzel az érthetô, ám menthetetlen tettel atávoli-közeli felbujtón, az ôrült Orvos és a mozgásképtelenül vegetáló Kapitány reprezen-tálta társadalmon – vagy világrendszeren – is bosszút áll, s persze bomlottságában józanönmagát ugyancsak kiírja-kiirtja a mindenségbôl. Varga Zoltán a nap nap után pofonver-tek megbénult arcával jár-kel; enyhén ferdített fejû Woyzeckje a messziségben keresi anem létezô fogódzót. Ez a kétséges célú el nem fordult tekintet képes a közönség elé izzí-tani a fôalak intenzív bensô kozmoszát, az egyes ember kaotikus lelki világegyetemét,mely a legprimitívebb és a legzseniálisabb kreatúrát is megválaszolatlan és megválaszol-hatatlan kérdések tömkelegével gyötri. Varga ugyan szerepátvétellel (Bertók Lajos kivá-lása miatt) jutott a figurához – ez a sajnálatos tény az interpretáció egészének leegysze-rûsítéseit, sietôsségét, elnagyoltságait is részben magyarázhatja –, de amit az EricssonWoyzeckje így intellektualitásban vesztett, azt a megjelölt hétköznapi ember elementaritá-sában visszanyerte. Más dilemma, hogy a késelô katona érzékenységén és darabosságánis lehetne még dolgozni.

Sopsits rendezését fôleg az az ovális plató forgatja, melyet látványtervezôként magagondolt el, s a díszletet létrehozó Horgas Péter teremtett meg. Ehhez a rácsozott tálcá-hoz képest a középpontba (mint tudjuk: építészeti kényszerûségbôl is) állított oszlop, alétrák és egyebek – noha fokaival, léceivel vagy köteleivel-huzalaival mindegyik asszociál-tat a fogolylétre – mellékesek. Az elliptikus díszletelem, midôn kézzel vagy lábbal meg-

hajtják, körben forog, a körmozgás harmó-niája helyett viszont szabálytalanabb ciká-zás érzetét kelti. Szeretkezésimitációkor apárzómozdulatok lendítik elôre, máskorkülsô kezek segítenek be, esetleg ringlispíl-ként ôrül meg a „propeller” horizontálisa.Valahogy így csavarodhat be a robottá alá-zott tenyészpáciens, az orvostudománynaka hadsereg igájába is befogott gépi alanya,szegény Woyzeck. A sebes körmozgás ésnéhány más, a „körhintából” „kiolvasha-tó” tartalom egybeeséssel vagy ellentéte-zéssel vall rá a szereplôk értelmi és lelkitempójára, állapotára. Az Orvosra, akieszeveszett szédületben centrifugálja-cent-ripetálja démoni hamis tanait, XX. századiterrorok teoretizáló gonosztevôinek szlo-genjeire rímelô igéit – Kocsó Gábor liláraerezett-sebesített kopasz koponyája, a vil-logó szem feletti, deresre festett szemöl-döke hû kifejezôje annak az ijesztô kong-lomerátumnak, amit a színész a fekete ru-házatba zárt test szavaival is ördögienmegidéz –, és a Kapitányra – kár, hogy atolószékbe gyökerezett alaknak Törköly Le-vente csupán a héját hagyta meg, a rázkódóváz szélsôségeirôl nem sokat közöl kámpi-csorodottságában.

A körforgás a monotónia megjelenése is.Marie-t játszva Parti Nóra fel-felcsattan asorsa ellen, és kurvaságának igazmondásirohamaiban mégis az alig bizakodó csön-dességet, a világ szótagoló befogadásátválasztja. Ez az ô színe; a megfelelô szín(a bibliai részlet iskolás olvasásához ha-sonlóan fûzte fel a szerepet). Ismétlések-bôl, megerôsítésekbôl táplálkozik atársnôjére féltékeny Kätheként SzôlôskeiTímea szegényességig takarékos szerepfor-

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 22 33X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Parti Nóra (Marie) és Varga Zoltán

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

málása is. Sopsits igencsak visszafogta az erotikát, egy-két meg-bontott ruhadarabon kívül – a jelmezkép egyöntetûségére, unifor-mizáltságára eredményesen törekvô Federits Zsófia tervei – nemengedte feltárulni a testi valót. Valószínûleg mindent igyekezettelpucolni a Woyzeck mint filozófiai dráma, létösszegzô színmû út-jából. Ezt sejteti az elôadás címváltozata, A létezô cím is. A kifeje-zés a textusban közvetlenül a kísérleti állattá idomított, hosszúideje csak borsón tartott Woyzeckre vonatkozik. Közvetve az ígyvagy úgy meg- s lealázott létezôk mindegyikére, sôt akár valaminem létezôre (nemlétezôre, nem-Létezôre) is vonatkozhat. Igazibölcseleti dimenziói azonban nincsenek az estének, ezért azerôszakkal, a nihillel, a transzcendencia hiányával, az eszményekmeggyalázásával összefüggô sugalmazásaira nem nagyon lehet rá-érteni például Az ember tragédiája falanszterjelenetét vagy mást.Van viszont egy kortárs irodalmi párhuzam, amely ihletôkéntSopsits számára is megszólalhatott: Hajnóczy Péter novelliszti-kája. A drámaíróként keveset, bár nem partikulárisat alkotó Haj-nóczy szövegeinek modalitása, szókincse, nem egy fordulatamintha átépült volna az elôadás szellemiségébe, nyilván transzpo-nálva. Ilyen lehet a véradó-, véradás-motívum. A Kapitány rosszul-léteikor Woyzeck egy mûanyag csövön rögvest a saját vérét csepeg-teti felettese ereibe, s másféle elsôsegély, életmentés is kötelessége.A rendezésnek ezek az impulzív képei akkor ésszerûek, ha az egyikmestersége szerint borbélynak is nevezett Woyzeckben nem a Ka-pitány kirendelt borotválóját látjuk, hanem – a szó régebbi értel-

me alapján – a felcsert. Nem egészen világos azonban, hogy a cím-szereplô – komájával, a lemondóan szeppent Dolmány AttilaAndreasával együtt – miért tesz-vesz szerelôként. (Nem szeren-csés, hogy így kimozdul – a militáns jelentéskörön kívülre – a bor-bély és a kísérleti nyúl státusából.)

Hayth Zoltán (A Férfi) erôfitogtató, hamar ütô, tetovált macsó.Marie csábítója, a muszklijával, hímségével kérkedô vadbarom(a Tudós és a Katona jobbkeze) fennhéjázásával egyedül csal kibelôlünk félmosolyt. A karakter megvan, a helye kevésbé. SopsitsWoyzeckjének mottója – „Minden ember szakadék, ha belenézel,beleszédülsz!” – egyetlen szerep és szereplô esetében sem ásta va-lóban mélyre magát. Csak – csak? – odáig, ahol a léttel szembeniküzdelmében szükségképp vereséget szenvedô létezô, feje alatt aBüchner által oly remegtetôen említett faforgáccsal, koporsójábanoszlani kezd.

GEORG BÜCHNER: WOYZECK(Budapesti Kamaraszínház, Ericsson Stúdió)

FORDÍTÓ ÉS DRAMATURG: Rácz Erzsébet. DÍSZLET: Horgas Péter. JELMEZ:Federits Zsófia. ZENE – Dolmány Attilával –, LÁTVÁNYTERV ÉS RENDEZÉS:Sopsits Árpád.SZEREPLÔK: Varga Zoltán m. v., Parti Nóra, Törköly Levente, KocsóGábor m. v., Dolmány Attila/Balogh Rodrigó, Szôlôskei Tímea, HaythZoltán.

szerzô a mûsorfüzetben eljátszik a cím lehetséges jelentéseivel,vonatkozásaival. Hogy az eredetileg állati tetemet jelölô szó mi-

képpen válthatott át a „csábos fiatal lány” jelentésre, azt most hagyjuk.(S fôképp kár volna idekeverni, hogy napjainkra miképpen vált a dögöskifejezetten pozitív tartalmú jelzôvé.) A lényeg az, hogy a darab sze-replôire mindkét értelmében alkalmazható. Elsô renden nyilván a kö-zépkorú házaspár békés egymás mellett élését, a jól bejáratott házasságnyugalmát-unalmát földúló Lilikére vonatkozhat a szó átvitt értelme.A feleségre, aki mégiscsak önhibáján kívüli áldozata a történetnek –már amennyire persze bármi is történhet az emberrel önhibáján kívül –,érzésem szerint nemigen alkalmazható e negatív minôsítés. Amennyirelehetséges, igazán belátóan fogadja a házasságukba sorscsapásként be-tolakodó harmadikat. A szó eredeti jelentéséhez közelebb álló értelem-ben viszont a darab valamennyi fontosabb szereplôjét tekinthetjük dög-nek – nem a viselkedésük, jellemük, hanem élethelyzetük okán. Csôdbenvannak, nincs semmi reményük arra, hogy valamilyen értelmes, tartal-mas, igényeiknek megfelelô életformára vergôdjenek.

Ez a csôdhelyzet azonban korántsem egyforma mértékû. A hul-laszag leginkább Gézán, a férjen érzôdik, akinek belsô válságátcsak kirobbantja, tudatosítja, manifesztálja Lilike felbukkanása.Éppen ezért fölösleges is feltenni a nyilvánvalóan kínálkozó kér-dést, vajon miért éppen ezt a jelentéktelen, összeomlóban lévô,öregedô férfit szúrta ki magának a Duna-parton unatkozó vidékilány, akinek amúgy van egy gazdag öreg pártfogója. Bizonyáraakad olyan középkorú színész, aki meg tudná jeleníteni azt a sze-xuális vonzerôt, ami az egyetlen értelmes magyarázat lehetne alány viselkedésére, ennek azonban tulajdonképpen nincs igazi

jelentôsége. A lány döntése éppoly irreális dramaturgiai kiinduló-pont, mint, mondjuk, Lear királyé. Ezzel kezdôdik a végzetes ese-ménysor – és kész. A nézô nem tehet mást, mint hogy elfogadjaa kész helyzetet – feltéve persze, hogy a további események eztigazolják.

Márpedig a fejlemények megfelelnek egy félig naturalisztikus,félig abszurd darab követelményeinek. Gézának agyára megy aszerelem meg az életközépi válság: vidéki tanyát vásárol az asz-szony megtakarított pénzén, ahol ôstermelôként kívánja leélni to-vábbi napjait Lilikével és születendô gyermekükkel. Lilike azon-ban inkább a biztos jólétet választja, a gazdag öreg pártfogót, mégha Ausztráliáig kell is utaznia utána. A bohókás és fanyar humor-ral elôadott történet végül groteszk tragédiába fordul: a gyermeké-ért reménytelen küzdelmet folytató Géza egy képtelen, burleszkbeillô huzakodás közben véletlenül maga fojtja meg a csecsemôt.

A két évvel ezelôtti POSZT-on, a Nyílt Fórum felolvasószínhá-zában már láthattam a darabot. Ott bohózatnak játszották, a szö-vegbôl elsôdlegesen adódó poénokat emelték ki, a publikum dôlt aröhögéstôl. A végén persze a tragikus poén nagyot csattant, mint-egy visszájára fordítva az egész addigi mulatságot.

A darab színházi bemutatóját most Pinczés István rendezteKecskeméten. Két éve aznap este, amelynek délutánján A dögöt fel-olvasták, hatalmas sikert aratott Pécsett A Gézagyerekkel. A két mûdramaturgiai alapstruktúrája, hatásmechanizmusa is azonos. HáyJános „istendrámája” is a triviális-naturalisztikus-humoros életáb-rázolást emeli át fokozatosan, de igazán csak a darab végén, a csat-tanóban észlelhetôen egy másik, emelkedett, szimbolikus, filozofi-kus síkra. Itt is, ott is egy kesernyés bohózat fordul át tragédiába.

22 44 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Z a p p e L á s z l ó

A túl lelkiismeretes rendezô■ K I S S C S A B A : A D Ö G ■

A

Pinczés István talán ezért is próbálkozik ismét A Gézagyereknélalkalmazott hármas osztású díszlettel, amely egy istendráma ese-tében magától értetôdô módon idézte föl a templomi oltárképektriptichonját. Kiss Csaba darabja azonban mélyebb értelmez-hetôsége ellenére sem istendráma – mint ahogy különben Háykésôbbi darabjai sem azok, bár szerzôjük így nevezi ôket. A dögegyszerû emberi tragikomédia. Így a Minorics Krisztián tervezteháromrészes díszlet sem oltárt, hanem inkább egy diavetítôt juttateszünkbe. Az oldalsó szárnyak csak ritkán játszanak, inkább a kö-vetkezô kép elôkészítésére szolgálnak, amely aztán az automatavetítôkre jellemzô csattogás közepette becsúszik középre, majd ajelenet végeztével kihúzzák. A díszleten alul-fölül még perforációkis erôsítik a filmes képzetet. A naturális valószerûségtôl való elru-gaszkodást jelzik a szinte függôlegesre fölállított ágyak, egyálta-lán, a minimális számú, jelzésszerû berendezési tárgy. HuszthyEdit jelmezeivel, ahol lehet, karikíroz.

A színészi játékot alighanem túl lelkiismeretesen gondolta végigés szervezte meg a rendezô. Mintha túl sok mögöttes tartalmat,mélyebb értelmet, lélektani igazságot próbálna fölfedezni ott is,ahol a primer, a szöveghez evidensen simuló színészi eszközöknemcsak hatásosabbak lennének, de jobban illenének a darab hu-morához is. Olykor a mélyebben elemzett igazság keresése fölös-leges súlyként nehezedik az elôadásra, oktalanul akadályozza akönnyed-fürge pörgést. Horányi László szemre idôsebbnek látszik

a férj szerepénél, s fôképp a válság, a mániákus életcélkeresés, afájdalmas csalódottság jeleneteit oldja meg erôteljesen. TörekyZsuzsa a lázongó, de alapjában beletörôdésre, a legkellemetlenebbhelyzetek elfogadására is hajló asszony figurájában gondosan ki-egyensúlyozza a komikumot és a paradox életbölcsességet.Horváth Erika Lilikéje elvbôl, élettapasztalatból eredôen „dögös”és rámenôs, de igazából az igali nyomorúság sem izgatja föl túlsá-gosan, a fürdôtakarítói jelmezben hat igazán természetesnek. Jab-lonkay Mária mint Öreganya kedélyesen kommentálja a sorsot,Vitéz László vén pénzeszsákja is egykedvûen veszi tudomásul azélet mulandóságát, a testi bajok szaporodását. Fazakas Géza bizo-nyára valóban mulatságos produkcióját a bemutatón szétröhögtéka nézôtérre beszabadult kollégák, így az igazi nézôkhöz aránylagkevés jutott el belôle. Leginkább pedig Kiss Jenô van elemében:egy fôképp saját magának ripacskodó vén nôgyógyászt alakít.

KISS CSABA: A DÖG (Katona József Színház, Kecskemét – Esztergomi Várszínház)

DÍSZLET: Minorics Krisztián. JELMEZ: Huszthy Edit. JÁTÉKTÉR, LÁTVÁNY-TERV, RENDEZÔ: Pinczés István.SZEREPLÔK: Horányi László, Töreky Zsuzsa, Horváth Erika, VitézLászló, Fazakas Géza, Kiss Jenô, Jablonkay Mária, Széplaky Géza,Reiter Zoltán, Pál Attila.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 22 55X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Jablonkay Mária (Öreganya), Horányi László (Géza) és Horváth Erika (Lilike)

Wa

lte

r P

éte

r fe

lvé

tele

Továbbra is különleges helyet foglal el tehát a magyar színját-szásban a Három nôvér. A mítosz egyik forrása nyilvánvalóanAscher Tamás 1985-ös rendezése, amely egyfajta etalon. A KatonaJózsef Színház akkori legjobb erôivel készített elôadás nagy szériátért meg, nemzetközi sikert is aratott, nemcsak a rendezô életmû-vében, hanem a nyolcvanas évek magyar színjátszásában is repre-zentatív alkotásnak számít.

Mítoszokkal nehéz versenyre kelni. Bizonyára ezért nem szüle-tett az elmúlt húsz évben Budapesten igazán emlékezetes Háromnôvér. De vidékrôl több produkció is említhetô: például VerebesIstván 1994-es nyíregyházi elôadása, mely groteszk szemléletûCsehov-sorozatának egyik emlékezetes darabja volt (kár, hogy en-

nek a produkciónak lemásolásával próbálkozott a rendezô 2002-ben a Radnóti Színházban), vagy Telihay Péter 1998-as szegedi, arealizmustól eltávolodó, expresszívebb rendezése.

Mivel a Csehov-darabok a magyar színházi repertoár egyikalappillérét alkotják, nincs szükség különösebb indokra ahhoz,hogy valamely színház a Három nôvért mûsorra tûzze. (A vidékibemutatók ráadásul speciális funkciót teljesítenek: a helyi kö-zönséghez próbálják közelíteni az élô színházi mítoszt.) De né-hány feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy sikeres lehessen avállalkozás: leginkább annak, hogy egységes erôket felvonulta-tó társulat álljon rendelkezésre, ahol a nyolc-kilenc egyenran-gú fôszerep megfelelôen kiosztható. És természetesen szükség

22 66 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

S á n d o r L . I s t v á n

Egy mítosz megvalósulásai■ H Á R O M N Ô V É R - E L Ô A D Á S O K ■

bemutatók mennyiségét tekintve kijelenthetjük, hogy Három nôvér-évad volt az idén. A Bárka Színház még mûsoron tartotta az elôzôszezonban bemutatott elôadását. A zsámbéki nyári évad reprezentatív eseményeként megrendezett Csehov-fesztiválon két Három nôvért is

láthattunk: a sepsiszentgyörgyi román színház vendégjátéka mellett a beregszásziak bemutatóját, Vidnyánszky Attila szuverén szemléletû ren-dezését. Két vidéki színház is mûsorára tûzte a darabot, a pécsiek februárban, az egriek áprilisban tartották bemutatójukat. (A két elôadást össze-kapcsolja, hogy Morcsányi Géza új fordításában játszották a mûvet.) Ráadásul az egriek fesztivált szerveztek a bemutató köré: az április végirendezvényen két külföldi társulat és egy határon túli színészhallgatókat is szerepeltetô magyar mozgásszínház játszotta el a maga Három nôvér-változatát. (A fesztivált szakmai konferencia egészítette ki. Ennek sikerét – mivel a program szervezôje voltam – nem tisztem megítélni. A konferen-cia-elôadások, kerekasztal-beszélgetések anyagából az Ellenfény ôsszel különszámot jelentet meg.)

Borisz Jaksov (Rode), Horváth Sándor, Fillár István (Versinyin), Simon Andrea (Olga), Németh János (Kuligin), Mészáros Sára (Mása), Széll Horváth Lajos (Szoljonij) és Bánky Gábor (Csebutikin) a pécsi elôadásban

A

van olyan rendezôre is, akinek új mondanivalója van a darabról.Pécsett évek óta változatlan a társulat magja. Egységesen telje-

sítô csapat, amelynek nincsenek „sztárjai”. A színház vezetésevalószínûleg az összmunka sikerében bízhatott, amikor mûsorratûzte a darabot. Egerben viszont egy újonnan formálódó együttestalálkozott a mûvel. Nyilván a máshol már nevet szerzett színé-szek, a fôiskolát frissen elvégzett fiatalok, illetve a régebben Eger-ben dolgozó társulati tagok munkájának összehangolását is cé-lozta a Három nôvér színrevitele, amely a formálódó új együtteserejének próbatétele. Ehhez neves külföldi vendégrendezôt hívtakRadoslav Milenkovic személyében. Pécsett a társulat vezetô ren-dezôje, Hargitai Iván irányította a munkát.

Bizonyára Pécsett és Egerben is úgy gondolták, hogy egy új for-dítás sokat segítene a darab új színeinek elôhívásában. Kosztolá-nyi fordítása maga is a színházi mítosz része, bár részben okolha-tó azért, hogy a magyar Három nôvér-elôadások a bennük megfo-galmazódó korszerû élettapasztalatok ellenére kissé a költôiségirányába stilizálódnak. Morcsányi Géza új fordítása hangsúlyozot-tan mai köznyelvet használ, a szöveg költôisége is a köznapiságszintjén marad, s nem emelôdik lírává, így még nyilvánvalóbbáválnak a dialógusok abszurditásai. Ugyanakkor a metaforák pon-tosításával Morcsányi sokat segít a darab értelmezésében. Koszto-lányinál például ezt mondja a moszkvai emlékeit felidézô Versi-nyin: „Útközben van egy komor híd, és a híd alatt zúg a víz. Ha azember egyedül bandukol itt, elszomorodik.” Az új fordítás vi-szont egyértelmûbben fogalmaz: „A magányos embernek elszo-rul tôle a szíve.” Más példák is ugyanezt erôsítik meg: a darabbaneredendôen magányos emberek szerepelnek, akikben a történetvégére még kínzóbbá válik ez az érzés. A magányosság mint meg-határozó emberi alapállapot mindkét rendezésben hangsúlyosanjelenik meg.

A pécsi elôadást nézve sokszor volt az az érzésem, hogy mono-lógokat hallgatok. Még a párbeszédes részek is gyakran szétváltakkülönálló szólamokra. Ennek valószínûleg két oka lehet. Úgy ér-zem, hogy egyrészt a próbafolyamatban nagyobb hangsúly kerültaz egyéni szerepformálásokra, mint az összmunka kidolgozására.(Pedig Csehov utánozhatatlan polifóniája csak az együttes játék-ban valósítható meg.) Másrészt a pécsi elôadás tere is inkább elvá-lasztja egymástól a szereplôket, s alig teszi lehetôvé a találkozásokhelyzetének megszületését.

Horesnyi Balázs díszlete (amelyet a Kamaraszínházban két ol-dalról vesznek közre a nézôk) Prozorovék szalonját ábrázolja.Meghatározó eleme a díszes kôkorláttal körbevett lépcsô, amely amélybe vezet. (Prozorovék, ahogy erre a szöveg is utal, az emeletenlaknak, a földszinti részt pedig Csebutikin bérli.) A lépcsôsor tel-jes egészében elfoglalja a játéktér középsô negyedét, körülötte csakszûk sávokban folyhat a játék, így gyakran elôfordul, hogy az ígylétrejövô távolságból beszélnek egymáshoz a szereplôk. Ráadásula színpad berendezése is tovább szûkíti a teret. A lépcsôkorlátegyik hosszanti tengelye mellett helyezkedik el a nagy ebédlôasz-tal, amely mindvégig a színpadon marad. A másik oldalon pamla-gok, székek kis szigetei láthatók, amelyek azonban mégsem vál-hatnak az intimitás pillanatainak helyszíneivé, hisz’ nem engedikigazán közel magukhoz a nézôket. (A túloldali nézôtértôl túlmessze vannak, a szereplôk egy része valamelyik oldalnak min-denképpen hátat fordít.)

Csehov színleírásaival ellentétben Hargitai egyetlen térben ját-szatja az elôadást. Ez több problémát is felvet. Egyrészt átértel-mezôdnek a harmadik felvonás vallomáshelyzetei, ha nem intimtérben (a lányok közös hálószobájában) hangzanak el, hanem aszalonban. Mit keresnek itt hálóruhákban a nôvérek? Ha kijöttekis a szalonba, a tûzvész ellenére bizonyára magukra vettek valamit.A negyedik felvonásra is változatlan helyszín azt sem teszi érzékel-hetôvé, hogy Natasa teljesen kiszorította Prozorovékat a házuk-ból, talpalatnyi helyet sem hagyott nekik.

A lépcsôsorra merôleges két pasztellszínû oldalfalat hatalmasméretû ablakok és ajtók tagolják (az utóbbiakhoz újabb lépcsôkvezetnek fel). Ennek az elrajzoltságnak (a túlméretezett épületbenkialakuló groteszk állapotnak) azonban nyoma sincs az elôadásjátékstílusában, ez ugyanis alapvetôen lélektani megközelítésretámaszkodik, s a szereplôk érzelmi folyamatait, hangulati álla-potait hangsúlyozza. Csak egy-két rendezôi effekt igyekszikszimbolikussá tenni a jelenetek reális tartalmait. Ilyen például azelôadást indító vonatzakatolás zaja, amelyre a negyedik felvonás-ban a lépcsôkorláton fekvô játék vonat utal vissza; végül Natasasodorja le, végérvényessé téve, hogy a nôvérek elvágyódása el-lenére egyikük sem fog már Moszkvába utazni. Vagy ilyen azasztalon megpörgetett búgócsiga sípoló hangja, amely a sors-szerûség feszélyezô fenyegetéseként többször is felhangzik a je-lenetekben.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 22 77X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Simon Andrea, Mészáros Sára és Sztankay Orsolya (Irina)

Tó

th L

ás

zló

fe

lvé

tele

i

Feltûnôen fiatal a pécsi szereposztás. Még az öregembernek be-állított Csebutikin (Bánky Gábor) is legfeljebb ötvenévesnek lát-szik. Húszas éveikben járnak a nôvérek. Sztankay Orsolya Irinájátígy valóban a kamasz lányok érzelmi hullámzása jellemzi. De Mé-száros Sára Másája sem érett, a házasság kiábrándító tapasztala-tain megedzôdött asszony. Simon Andrea Olgája még fiatalabb-nak is látszik darabbeli koránál, csak a tekintetében bujkáló szo-morúság utal a vénkisasszonysors kilátástalanságára. Oly korbanjárnak még a lányok, amikor könnyen jön a sírás és a nevetés.Ezért válik az elôadás egyik legszebb pillanatává a negyedik felvo-násnak az a jelenete, amikor a búcsúzás fájdalmában egymásnaktámaszt nyújtó, egy kupacban sírdogáló nôvérek együtt kezdeneknevetni az iskolában elkobzott álszakállt magára öltô Kuligin (Né-meth János) tréfáján. Sírással küszködô mosoly ez, a fájdalombabármely pillanatban visszahulló nevetés. Kár, hogy ilyen összetetthangulatokat teremtô helyzet viszonylag kevés van az elôadásban.

Fillár István higgadt Versinyinje a búcsúzás pillanatában is nyu-godtnak látszik, így valójában csak Mása összeomlása plasztikus,az kevésbé, hogy mit veszít a férfi. Nehéz belelátni Vidákovics Szlá-ven Tuzenbachjába is, sem a viszonzatlan szerelemhez való tragi-kus ragaszkodása, sem a halálba indultában is kávét rendelô komi-kus gesztusa nem válik nyilvánvalóvá. Urbán Tibor boldogtalan-ságra predesztinált Andrejének esélye sincs álmai megvalósulására:professzor éppúgy nem lehet belôle sosem, mint elégedett férj.

Végiggondolt darabértelmezés, korrekt színészi munka jellemzia pécsi elôadást, amely azonban egyik összetevôjében sem olyankarakteres, hogy versenyre kelhetne a Három nôvér-legendákkal.Hasonlóképp hiányérzetet kelt az egri bemutató, de itt épp ellen-kezô elôjelû a csalódás: a különleges pillanatokat, sajátos ízûegyéni megoldásokat tartalmazó rendezés nem kerekedett részle-teiben is pontosan kidolgozott, karakteres elôadássá.

Egerben szintén a díszlet az egyik meghatározó hatáselem.A színpad teljes magasságát betöltô boltíves ajtón a teraszra látni.Az elsô felvonásban verôfény árad be innen, a másodikban a hó-esést figyelhetjük. (A harmadik felvonás szûkebb terének kisebbablakán az esô csorog alá.) Különféle játékok kapcsolódnak ehhezaz embertelenül magas ajtóhoz. Az elôadás folyamán egyre nyil-vánvalóbbá válik, hogy csak Natasa bánik könnyedén vele. Versi-

nyin például majdnem kiszorul a hatalmas ajtó miatt Prozorovékéletébôl. A többiek ugyanis eléje mennek, hogy fogadják, de ô a te-rasz felôl érkezik, és sehogy sem tud bejutni a szobába. Furcsál-kodva les be az üres házba, majdnem dolgavégezetlenül távozik.

Az egri elôadásnak csak az elsô két felvonása zajlik ugyanabbana térben, a harmadik a díszlet variációjával kialakított intimebbközegbe kerül. Igazi meglepetés a negyedik felvonásra várja a há-rom szünettel elôadott produkció nézôit: eltûnnek a reális helyszí-neket jelzô színes tapétás falak, illetve nyílászárók. A lecsupaszí-tott, körfüggönyökkel határolt színpad kerti tavat ábrázol, amelyetkülönbözô irányú vékony fapallók tagolnak. A hullámzó-fodro-zódó víz a világos háttérfüggönyön tükrözôdik. Jobboldalt lépcsôvezet a házba, de emelvényként is használják a szerkezetet, pél-dául akkor, amikor a búcsúfotó készül a szétszéledô társaságról.Esztétikailag is szép, játéklehetôségeiben is izgalmas ez a tér. Csu-pán az okoz problémát, hogy gyökeresen más szemléletû szcenikaigondolkodásra utal, mint amelyet a korábbi felvonásokban lát-tunk. Másrészt a váltást nem készíti elô, nem indokolja semmi,sem a színpadi fogalmazásmód, sem a színészi játék átalakulása.

Az elôadást Milenkovic markáns rendezôi ötletei és következe-tes alakformálások jellemzik, mégis nehéz meghatározni a játék-stílust. Az emlékezetes ötletek egyértelmûen a groteszk irányábamutatnak. Sok ilyen pillanat van: például ahogy az elsô felvonás-ban az ostoba paradoxonát bizonygató Szoljonij ölében marad egyhatalmas utazóláda, sokáig üldögél vele, láthatóan nem tud szaba-dulni az egyre komikusabb helyzetbôl. Vagy ilyen a harmadik fel-vonás terében álló szekrénnyel való játékok sorozata: elôbb Kuli-gin bújik bele zavarában, majd kissé félrehúzva intim sarok kelet-kezik mögötte, ahol Versinyin már akkor megjelenik, amikor atöbbiek még nem tudnak róla, így Mása többször összeölelkezhetvele, miközben a minderrôl mit sem sejtô Kuligin zavartalanulszónokol a szoba másik felében. Hasonlóan groteszk pillanatokatteremtenek a negyedik felvonás „vízben tocsogó” ötletei is, Andrejszerencsétlenkedése a babakocsival, vagy Mása és Versinyin bú-csúzkodása, amely fájdalmas összeölelkezésbôl a vízben való tehe-tetlen vergôdéssé alakul.

Ilyen elrajzoltság a színészi játékban is érzékelhetô, de inkábbcsak a játékötletekhez kapcsolódóan, s nem az alakításoknak for-

22 88 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Jelenet az egri Három nôvérbôl

mát szabó stíluselemként. Az embernek az a benyomása, minthanem lett volna elég idô a rendezôi és a színészi gondolkodásmódteljes összehangolására. Az alakításokból az derül ki, hogy a színé-szek hittek a szerb vendégmûvésszel való közös munkában, látha-tóan megérintette ôket a nálunk szokatlan színházi gondolkodás-mód, de a rendezô nem formálta meg elég markánsan az elôadásminden egyes jelenetét, így sokszor nem teremtett biztos támpon-tot munkájukhoz. A kevésbé pontosan körvonalazott részletekbena játszók valószínûleg iskolázottságukra, korábbi tapasztalataikra,rutinjukra hagyatkoztak, így néhányan visszafordultak a hagyo-mányosabb lélektani építkezéshez, mások pedig a groteszk színe-ket igyekeztek tovább fokozni. Valószínûleg ebbôl fakad azelôadás kevert – egyes alakításokon belül is keveredô – játékstí-lusa. Mindez azért jelent problémát, mert az eltérô színészi köze-lítésmódok hiányérzetet keltenek egymás összefüggésében: az el-rajzolt karakterekbôl azért hiányoljuk a lélektani motivációt, mertmás alakítások éppen ezt teszik láthatóvá, azokban azonbandisszonáns hatást keltenek a furcsa gesztusok, amelyek egy bizar-rabb jelzésekre épülô elôadásban fel sem tûnnének.

Furcsálkodunk például Kovács Patrícia Natasájának szemmellátható részegségén a negyedik felvonásában. Azért érezzük eztkissé erôltetett rendezôi ötletnek, mert a színésznô korábban fi-nomabb színekkel igyekezett jelezni egy ember fokozatos mérték-vesztését. Természetesnek hat viszont, hogy Bozó Andrea Másájamár az elsô felvonás elején égnek vetett lábakkal fekszik a pamla-gon, hisz’ ez a jelzés kulcsot ad egy nyughatatlan, érzelmileg is iz-gága személyiséghez, aki ha teheti, provokálja a világot; ha kell,azzal, hogy beleszeret az elsô arra tévedô ütegparancsnokba, hakell, azzal, hogy a szerelmérôl a testvéreinek tett vallomása elôttlehúzza a bugyiját. Nádasy Erika Olgájához viszont nem kapcso-lódnak ilyen markáns jelzések, az alakításban egyre inkább csak amások boldogságában reménykedô sors borús színei rakódnakegymásra. Jordán Adél Irinája hirtelen hangulatváltásokból épít-kezik: az eksztázis vágyából és a csalódások kényszerébôl.

Markáns figuraként lép elénk Széles László Versinyinje: kisséelveszetten téblábol a világban, de amikor a figyelem középpont-jába kerül, szeretne jó benyomást kelteni, sokszor bizonyára lódítis, ártatlanul szélhámoskodik, máskor meg az üres fecsegést stili-zálja filozófiává. Végeredményben azonban kiismerhetetlen ma-

rad a figura, nem tudni, mennyi mélységet rejtenek maszkjai. An-ger Zsolt esetlen Andreje egyre komikusabbnak hat, miközben ôéli át a legszívszorítóbban azt a társas magányt, azt a családi-sze-relmi kapcsolatokban felerôsödô kilátástalanságot, amely a többiszereplôt is jellemzi. Emlékezetes Csendes László Csebutikinje,aki bölcs iróniáját kényszerû cinizmussal vegyítve szemléli ön-maga és környezete komikus kiúttalanságát.

Részértékekben gazdag elôadás született Egerben, amely szá-mos biztató jelét mutatja egy erôs társulat kialakulásának. Miköz-ben az is ambiciózus törekvéseket jelez, hogy az egri színházveze-tés tematikus fesztivált szervezett a bemutató köré.

A külföldi vendégjátékok közül a brnói jellegtelen elôadás volt.Annál emlékezetesebbé vált viszont a nyitrai színház eredeti meg-oldásokban gazdag, különös világot teremtô produkciója, amelynem hagyományos színházi környezetben játszódik. (Az eredeti-leg múzeumban zajló elôadást ezúttal a városházán mutatták be.)Az alapötlet szerint az özvegyen maradt Natasa kalauzol bennün-ket az egykori, kiállítótermekké alakított Prozorov-házban. A be-vezetés így eltávolítja a nézôket a hagyományos színházi elvárá-soktól, a múltidézô múzeumi túra eleve asszociatívabb fogalma-zásmódot enged meg. Ezért hatnak természetesnek a rendezésgroteszk ötletei. Például az, hogy az elsô felvonásban magunk isIrina születésnapi névnapjára csöppenünk (bennünket is megkí-nálnak pogácsával és pezsgôvel), ahol természetesen folynak át adialógusok különféle dalokba, a társaság tagjainak közös éneklé-sébe. Az sem meglepô, hogy itt három öreg Anfisza van, akiket abelépô Versinyin elôször összetéveszt a Prozorov lányokkal. Ígymúlna az idô? – kérdezzük a parancsnokkal együtt, hisz’ a befe-jezô részben ennek a komikus játékötletnek valódi mélységeitámadnak: a három Anfisza a Prozorov lányok öregkori alteregó-jaként jelenik meg a színen, az élet tragikus idôtörvényeire figyel-meztetve. Amikor Irina az Andrejtôl kapott képkerettel dicsekszik,mindenki elôveszi a maga hasonlóképp szerzett rámáját. De ami-kor Kuligin újra ugyanazt a könyvet akarja a sógornôjének ajándé-kozni, amit már húsvétkor is megkapott, a többiek felmutatjákpiros borítójú ajándék könyveiket, és valamennyien Versinyin ke-zébe nyomják.

A második részben nemcsak a tér változik, hanem némileg a já-tékstílus is, kevesebb a humoros ötlet, több az asszociatív színpadi

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 22 99

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Nagy András (Tuzenbach) és Jordán Adél (Irina) az egri elôadásban

Gá

l G

áb

or

felv

éte

lei

kép. Erôs hatásokban gazdag elôadás a nyitrai, de mégsem épülegységes folyamattá. Ehhez túlságosan eklektikus megoldásokatválaszt a rendezô. Az erôs részletek idônként kioltják egymást,máskor meg hatásvadásznak tûnik egy-egy teátrális megoldás; azegységesnek elgondolt elôadásban betöltött funkciója nem iga-zolja vissza szerepeltetését.

Láthattuk az egri fesztiválon a Három nôvér mozgásszínházi fel-dolgozását is Szép fehérség címmel. A Panboro Színház elôadása(mely harmadéves kolozsvári színinövendékek közremûködésévelkészült) nem akarta elmesélni a darab történetét. Inkább csak a fi-gurákat kölcsönözte belôle, különféle helyzeteit nagyította ki. Sza-badon kezelt variációkat mutatott be azokra a viszonyokra,amelyekbôl a mû bonyolult kapcsolathálózata szövôdik. Sok min-dent plasztikussá tett így, amit a darab verbális rétege eltakar. Pél-dául a kilátástalan reményeket keltô háromszöghelyzeteket, a bol-dogság páros küzdelmekbe, magányos vergôdésekbe burkolózóáhítását. Azt, hogy ami megtörténik bennünk, arról a csend töb-bet mond el a legôszintébb vallomásnál. Nagy bátorságra vall,hogy az elôadás szinte végig néma csendben zajlik, csak egy-kétpillanatban szólal meg zenei effekt.

Az elôadás rendezôje, Uray Péter merészen továbblépett mind-azon, amit pályáján eddig csinált. Most nem a nagy biztonsággalkezelt tánctechnikákra építette produkcióját (amit remek pedagó-gusként diákszínjátszókkal éppoly könnyedén sajátíttatott el,mint színinövendékekkel). A Szép fehérségben a lecsupaszítottgesztusok kifejezôerejét kereste, a végsô egyszerûség sokértelmû-ségét kutatta. Azért szakadt el merészen a történettôl, mert a leg-súlyosabb emberi pillanatok valószínûleg csak a lecsupaszított lé-tezésben alkothatók meg. Amikor újra kell teremteni a mozdula-tokat, újra kell formálni a szavakat. Ezért olyan szépek azok a rész-letek, amelyekben a szereplôk alig artikulált hangokon, egy éppmost születô nyelven kezdenek beszélni. Ez már nem a Háromnôvér világa, inkább az, ami az elevenen élô színházi mítosz ihle-tésére újjászületik belôle.

CSEHOV: HÁROM NÔVÉR (Pécsi Nemzeti Színház)

FORDÍTOTTA: Morcsányi Géza. JELMEZ: Kovalcsik Anikó. DÍSZLET: Hores-nyi Balázs. DRAMATURG: Duró Gyôzô. ZENE: Weber Kristóf. RENDEZÔ:Hargitai Iván.SZEREPLÔK: Urbán Tibor, Simon Andrea, Mészáros Sára, Sztankay Or-solya, Németh János, Bánky Gábor, Széll Horváth Lajos, VidákovicsSzláven, Herczeg Adrienne, Fillár István, Bódis Irén, Kovács Dénes,Domonyai András, Borisz Jaksov.

CSEHOV: HÁROM NÔVÉR (Gárdonyi Géza Színház, Eger)

FORDÍTOTTA: Morcsányi Géza. DÍSZLET: Juraj Fabry. JELMEZ: Szûcs Edit.DRAMATURG: Spiró György. ZENE: Márkos Albert. MOZGÁS: AndrásiImre. FÉNYTECHNIKA: Bányai Tamás. RENDEZÔ: Radoslav Milenkovic.SZEREPLÔK: Anger Zsolt, Kovács Patrícia, Nádasy Erika, Bozó Andrea,Jordán Adél, Venczel Valentin, Széles László, Nagy András, KaszásGergô, Csendes László, Mészáros Máté, Vajda Milán, Sata Árpád,Bessenyei Zsófia.

SZÉP FEHÉRSÉG (Panboro Színház, KolozsváriBabes–Bolyai Egyetem Színmûvészeti Tanszéke)

Csehov Három nôvérének mozgásszínházi újragondolásaTÉR: Uray Péter. JELMEZ: Motyka Brigitte, Raluca Bumbac. DRAMATUR-GIAI MUNKATÁRS: Sebestyén Rita. RENDEZÔ: Uray Péter.SZEREPLÔK: Dávid Attila Péter, Skovrán Tünde, Víg Ágnes, Györgyja-kab Enikô, Both Eszter, Szekrényes László, Sinkó Ferenc, Nagy At-tila, Fehérvári Péter.

ég öt perce sem ül az ember a Bál a Savoyban elôadásán,máris látja, hogy egy csillogó tehetségû, fantáziadús, lelemé-

nyes, szertelen és ambiciózus rendezôvel van dolga, aki el akar térni ahazai operettjátszás standardjától. Az idô múlásával még sok mindentgondol ugyanaz az ember – mert változatos, fordulatos kalandtúra ezaz este –, de a fenti alapérzése mindvégig megmarad. Az elsô percekbenegyébként az Adriai-tenger elevenedik meg a színen, méghozzá belülrôl.Nagy, színes halak úszkálnak és képeznek kórust a Velence-számhoz, akét nászutas fôszereplô pedig búvárfelszerelésben lebeg színre, kezébenbedekkerrel. A mellbevágóan jó kezdés mindjárt egy kellemetlen megle-petéssel is szolgál: az énekeseket alig hallani, egyetlen szavukat sem ér-teni, így módfelett indokoltnak látszik az az amúgy szokatlan eljárás,hogy a továbbiakban kihangosítják ôket.

Eszenyi Enikô látványos, erotikus és problematikus produkcióthozott létre Ábrahám Pál mûvébôl a Budapesti Operettszínház-ban. Elsô lépésként mindenestül újrafordíttatta (németbôl) a da-rabot Toepler Zoltánnal, illetve a dalszövegeket Zöldi Gergellyel.Ennek következtében a szöveg – a nota benékkel együtt – mai lett.Vagyis nyelvezetében és bemondásaiban az elôadás korához il-leszkedik, ami rendjén is van. Amikor 1965-ben mutatta be azOperettszínház a darabot, akkor Tyereskova emlegetése volt poén,2004-ben pedig a lebukott brókeré meg Hakan Süküré (tekintet-tel a Musztafa képviselte török vonalra). Az új dalszövegek ahhoza rendezôi elképzeléshez látszanak igazodni, amely szerint a darabfiatal, egészséges emberekrôl szól, akiknek zúg a vérük, dolgoznaka hormonjaik, és virul a libidójuk. Például a Toujours l’amour címûszámban az „egy hölgy és egy úr”, illetve „a szívem kigyúl” szöveghelyett a címbéli megállapítás szerepel, ami sokkal markánsabb ki-jelölése a tárgynak. Tangolita mûvésznô szintén célratörôbben fo-galmaz, mint korábban, amikor azt énekli: „ha forró éjjel az ágyad,hûtsd le a vágyad ma velem.” A bájosan ódivatú „kicsike, vigyáz-zon, egyszer nagymama lesz...” és „legyen esze, mérsékelje magát,ez a buta vérmérséklet megárt” típusú dalos intések pedig valósá-gos verbális kicsapongássá váltak: „amikor este végre szabad acsók....” és: „ilyenkor felcsillan a remény, remélem, épp ma lesz azenyém.” (Hanem hogy karnevál helyett miért jobb azt énekelni,hogy kenguru, arra nincs tippem.)

A színrevitelnek két sarkalatos pontja van. Az egyik a vizualitás.Pintér Réka díszletei és Benedek Mari jelmezei a hatvanas évek di-vatos színeit, formáit, mintáit, fényeit és fazonjait idézik igen mu-tatósan. A másik a színházi gondolkodás. Az a fajta teatrealitás –ezt a szót most találtam ki, és alighanem a színházszerûség és azéletszerûség vegyítését értem rajta –, amelynek jegyében a rendezôa színpadi helyzetekben az igazságokat, a hiteles emberi megnyil-vánulásokat keresi, és igyekszik ábrázoltatni a szereplôkkel. Ve-gyük például azt az egyszerû darabindító helyzetet, hogy az ifjúházasok egy év nászút után hazaérkeznek Nizzába, s ez alkalom-ból egész kis csapat várja ôket az otthonukban. (A vendégek dolga,

33 00 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

S t u b e r A n d r e a

A vágy itt az úr

■ Á B R A H Á M P Á L : B Á L A S A V O Y B A N ■

M

hogy közöljék velünk az alapvetô információkat a fôhôsökrôl, dekarénekelni-valójuk is akad.) Esetünkben ez a jelenet úgy fest,hogy zömmel nôk tömörülnek a színen. Azért jöttek, hogy kíván-csian szemügyre vegyék egyrészt a fiatal párt, másrészt a szerelmifészket. Irigyek és pletykaéhesek. Az érkezô nászutasok meg a po-kolba kívánnák az összes betolakodót, mivel nagyon tudnánakmit csinálni kettesben. Ebbôl – valamint számos más, hasonlóanátgondolt szituációból – rengeteg poén fakad, de ezeket a közön-ség vagy nem érti, vagy ha mégis, akkor nem nevet rajtuk, mivel el-ütnek attól, amit a hagyományos operettek viccesként szoktakeladni. A nézôk zöme feltehetôleg nem mulatságosnak, hanemkülönösnek – ha ugyan nem egyenesen szentségtörônek – véli,hogy a bonviván alsónadrágra vetkezik a szerelmes duett alatt, sugyancsak felhevült kedvesét jégkockával hûti. Vagy hogy egyszenvedélyes kettôsben Madeleine szólamának magasabb hang-jait láthatólag az váltja ki, hogy ilyenkor a férfi épp a nô melléttapogatja. Vagy hogy a szubrett és a táncoskomikus a fürdôszobá-ban, zuhanyfüggöny- és WC-használattal adja elô az egyetlenfergeteges táncszámot.

Azon az elôadáson, amelyet láttam, az elsô órában érezhetôenlepattant a játék a publikumról. Nyilván minden este újraindul aküzdelem, és csak teljes közvélemény-kutatási adatfelvétel útjánlehetne megállapítani, hogy végül is a közönség milyen aránybannyeli le, illetve köpi ki azt, amit az Operettszínházban letessékel-nek a torkán.

A rendezô egyébként nemcsak a nézôk elvárásaival megy impo-zánsan szembe, hanem némiképp talán a színészekéivel is. Azlegalábbis jól látszik, hogy Nyári Zoltán (Arisztid), KékkovácsMara (Madeleine) vagy Kalocsai Zsuzsa (Tangolita) inkábbéneklésre van trenírozva, mint jellemábrázolásra. Hangi adottsá-gaik felhasználásán túl legfeljebb némi illúziókeltô pózolásra,egy-egy klisészerû bonvivános, primadonnás avagy dívás meg-mozdulásra vállalkoznak. Színészi segítsége elég sokára érkezikEszenyinek, de azért mégiscsak befut: Siménfalvy Ágota mintDaisy. Siménfalvy hangja prózában is élvezhetô, sôt kellemes, rá-adásul ô némán is úgy viselkedik, akár egy színész: arcjátékai,gesztusai vannak, amelyekkel hôsnôje gondolatait, érzéseit, álla-potát képes kifejezni. Más eset Kiss Zoltán, aki többé-kevésbékihasználja a Musztafa szerepébôl adódó igen hálás komikusi le-

hetôségeket, és külön kategória a Celestint játszó Peller Károly,aki egészen fiatalnak látszó ember létére gyakorlottan leszállítjaés ügyesen kicsomagolja a teljes poénkészletet, amelyet elôdei abéna balek szerepkörében az elmúlt száz év alatt leltárba szedtekés elraktároztak.

Az Eszenyi Enikô rendezte Bál a Savoyban egyébként néha kife-jezetten személyesnek tûnik – például amikor Daisy a férfiak és anôk által elérhetô sikereket hasonlítja össze, de feltehetôleg azsem egészen véletlen, hogy Arisztidet Milán Füst aláírású kamutávirattal hívják randevúra –, ám ezt nem kívánnám találgatnivagy taglalni, hiszen az esetleges magánéleti vonatkozásokhoz avilágon semmi közöm. Általánosabb érvényre lép viszont a pro-dukció akkor, amikor hirtelen elszántan és keserûen nôpárti lesz.Tüntetôleg, a szó elég szoros értelmében. Amikor Madeleine rá-jön, hogy férje körmönfont hazudozás után légyottra indul a Sa-voyba (ebbe a vulgárisan elegáns, kétes – vagy inkább nagyon iskétségtelen – lebujba), azon nyomban bosszút esküszik. Ekkorvalóságos szolidaritási tüntetés fejlôdik a színen: a lányok HajráMadeleine! és Szemet szemért! táblákkal böködnek az égbe.

Végezetül Madeleine bosszúja csattanós ugyan, és némiképpmeg is gyötri talán a léha férjet, de azért nem mondhatnánk ahepiendet különösebben dicsôségesnek. A történet lezárása a ka-cagós finálé, a Röhögô-kettôs, amelyben mindenki boldoganhahotázik, énekel, táncol, fireg-forog mindenkivel, csak Made-leine marad egyedül, térdre rogyva, zokogva, mint azt konstatál-hatjuk, amikor lassan ráereszkedik a függöny. Ha az idôtényezôtis figyelembe vesszük, végül úgyis a nô a vesztes – sugallja a befe-jezés szomorúan, de nem alaptalanul.

ÁBRAHÁM PÁL: BÁL A SAVOYBAN (Budapesti Operettszínház)

ÍRTA: Fritz Löhner-Deda és Alfred Grünwald. FORDÍTOTTA: Toepler Zol-tán. A DALSZÖVEGEKET FORDÍTOTTA: Zöldi Gergely. DRAMATURG: BöhmGyörgy. DÍSZLET: Pintér Réka. JELMEZ: Benedek Mari. KOREOGRÁFUS:Lôcsei Jenô. VEZÉNYEL: Silló István, Kollár Imre.SZEREPLÔK: Kékkovács Mara/Dénes Judit, Nyári Zoltán/HomonnayZsolt, Siménfalvy Ágota/Auksz Éva, Kiss Zoltán/Weil Róbert, KalocsaiZsuzsa, Peller Károly/Oláh Tibor, Bács Ferenc.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33 11X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Siménfalvy Ágota (Daisy Parker) és Kiss Zoltán (Musztafa)

Ka

llu

s G

yö

rgy

fe

lvé

tele

zéles e világot próbálja beszuszakolni a Budapest Bábszínház jóórás Don Quijote-elôadása a Játszó-tér kamaraszínpadára, az

emberi világ természetét igyekszik kisszínpadi etûdben felmutatni – há-rom szereplôvel. Sokat markol. Segítenek azonban a bábok és a mester-ségbeli tudás: ilyen-olyan méretû, más-más stílusú, különbözô techni-kákkal mozgatott figurák lepik el a deszkákat a három szál színésztársaságában, bábok és emberek változatos együttesébôl sajátos ízek,különös dimenziók, meglepô jelentések születnek – jópofa, gondolkod-tató sokaság támad a színpadon.

Az alapkérdés: mi a sorsa, a helye egy fogékony és érzékeny em-bernek a brutális, kegyetlen, kommercializálódott világ ismert ál-lapotai közepette, és a válasz nem vidám. Kovács Ildikó rendezésekissé közhelyszerû mai miliôbôl indít: melósok szállingóznakmunka után az öltözôbe. Van, ki pornóképekkel telezsúfolt szek-rénye elôtt szambázik – a Tárnok Marica formálta korpulens, ke-délyes karakter termetét meghazudtoló puha mozgással. Van, akivedeli a szeszt, fémdobozok zörögnek a szekrényében, inkább akeményebb technót kedveli – a Csák Zsolt játszotta szárazabb,szikárabb kolléga. S van, aki félrehúzódik, leül és olvas. Könyvetolvas, Cervantes regényét – a melegbarna, sebezhetô tekintetûKálid Artúr által megjelenített csupa lélek figura. Pajzsot rejteget aszekrényében – ô lesz nyilván Don Quijote.

És valóban, durva társai enigmatikus tekintettel bajszocskás-szakállas maszkot adnak rá, hozzák a „lovát”, Rosinantét – kezde-tét veszi a Don Quijote-játék. Az alpári környezet a sárba akarjarángatni a jobbra vágyót, Don Quijotét csinál a kilógóból, vagyis arenitens megtörésének szimbolikus története következik. Valamiilyesfajta utalásnak vagyunk tanúi – a keret és a betét közötti át-menet, kapcsolat dramaturgiailag elnagyolt. Lepereg aztán né-hány ismerôs epizód a regénybôl: birkanyájjal folytatott csata,rabok kiszabadítása, Dulcinea-jelenet stb. Ezek során Don Qui-jote kudarcot kudarcra halmoz, szégyent vall. Szembesül a világ-gal, szembesül önmagával, meghasonlik. Melóstársai elégetik aCervantes-könyvet. A Zalán Tibor által írt epilógus tükrében afôhôs szomorú, tudatosan tervezett öngyilkosságra készül, mikornekiindul a fenyegetô árnyékot vetô hatalmas szélmalomnak.

A regény ezer részletébôl, a szereplôk hadából Don Quijote és amindenkori ellenséget megtestesítô két személy maradt a szintepuszta színpadon. Sancho szerény jelzés csupán: kicsinyke báb-ként üldögél a nyeregkápán, szerepe gyakorlatilag nincs. A megje-lenített néhány epizód laza, pikareszk sora nem teremt s nem pó-tol dramaturgiát, esetleges történéssor csupán, mely hamar végetér – kor- és jellemrajzhoz, létfilozófiához vagy valamelyest is kielé-gítô színpadi viszonyrendszer kialakításához szûkös adottságokezek. Ha az elôadás kurta egyórás vázlatban a világ természetét kí-vánja modellálni, ráadásul tematikai teljességre tör, jön persze amozivászon, melyet a rendezés gyors felvillanások erejéig megszórrendesen pornójelenettel és háborúval, éhezô etióp gyerekekkel ésreklámfilmkockákkal, hogy aztán Don Quijote hisztérikusan pró-bálja levakarni az ingére vetülô képeket, ugye, mindhiába. A globa-lizáció is megkapja a magáét, becsúszik egy-két „irány Európa”típusú, semmiképp nem finom kiszólás. Ezekért kár.

A „hiánygazdálkodás” során elveszett tartalmakból sok min-dent pótol azonban az alkalmazott bábtechnika. Játszik a megje-lenô bábok mérete, anyaga, mozgatási technikája, stílusa – mel-lettük új és új fénytörésben, dimenzióban tûnik föl a fôalak s magaaz ábrázolt jelenség. Idônként maszatos a jelentés: Kálid Artúr

33 22 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

T e g y i E n i k ô

A búsképû fénytörésben■ C E R V A N T E S – K O V Á C S I L D I K Ó : D O N Q U I J O T E É S … ■

Kálid Artúr Don Quijote szerepében

Izs

ák

Éva

fe

lvé

tele

S

elôbb melóst, aztán megelevenedô bábot alakít, szögletes, nagyo-kat döccenô járással melegíti be tagjait mint Don Quijote – látvá-nyos, technikás, a kerethez képest viszont végképp nehezen értel-mezhetô mozzanat. A falvédôkre dolgozott birkák sem sikerültektúl jól. A színpad végre életre kel, amikor a börtönôr és az életnagy-ságú rab mellett felbukkannak az orgonasípszerûen pálcán lógázó,egyre növekvô méretû „rabok”. Többértelmû meglepetés, hogy éppa legkisebb hálátlan az, aki virtuóz gyorsasággal torkon ragadja,majd megöli a megdöbbent, nemes tartású, szálfamagas DonQuijotét. Megkettôzôdik a már eddig is „színház a színházban”világ, amikor madzagon rángatott minibábok elôadják Dulcinea,Don Quijote és Sancho történetét. A pálcikákról mozgatott Dulci-nea-báb, ahogy eltörpül a mellette drabális óriásnak tûnô DonQuijote tenyerében, aprócska méretével, rebbenékeny mozgásával„eljátssza” a kapcsolat irreális légiességét, elvont éteriségét. Máriskövetkezik az ellenpont, az ember nagyságú óriásnô, aki ráborul ariadt, megalázott Don Quijotére, s brutális fizikalitással magáéváteszi a mellette szinte eltörpülô lovagot: élveteg-groteszk tangójuk,

a bábu anyagából kidudorodó, kibuggyanó „hús” maga a kiábrán-dító, nyomasztó, földhözragasztó testiség. A mindkét ellenségetmagába építô, csupa hideg felületbe burkolt emeletes „tükörlovag”nyomasztó, letaglózó jelenség, szinte tapintható, ahogy a fôhôsvisszapattan róla, s önmagával szembesülve szellemileg is vereségetszenved. Elôkészíti a talajt az árnyjátékkal megjelenített, fatális ki-menetelû végsô szélmalomharchoz. Zökkenôkkel, megtorpanások-kal, de befutja a kirajzolt ívet a gondolat, fájdalmasan felfénylik azeszmény, a végére hatni kezd az elôadás.

CERVANTES–KOVÁCS ILDIKÓ: DON QUIJOTE ÉS… (Budapest Bábszínház)

A színpadi változatot Cervantes mûvének felhasználásával KovácsIldikó írta.ZENE: Gyöngyösi Levente. TERVEZÔ: Dan Fráticiu m. v. RENDEZÔ: Ko-vács Ildikó m. v.SZEREPLÔK: Kálid Artúr m. v., Tárnok Marica m. v., Csák Zsolt.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33 33

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

ám, érdemes a kitaposott ösvények helyett (mellett) vi-szonylag kevéssé ismert területeken kutatni. Most például

kiderült, hogy a francia új regény erôs másodvonulatához tartozóés a színpad iránt nagy affinitással bíró Marguerite Duras élet-mûvében akadhatnak hálás, rendezôk és színészek számára érde-kes perspektívákat kínáló mûvek, amelyek a tohonyán konzerva-tív közönség tapintatos továbbképzésére is alkalmasak.

Duras félelmetes mennyiségû – állítólag hetvenhárom opusbólálló – életmûvén belül impozáns a színpadra szántak száma. Jel-lemzô vonás, hogy ezen belül néhány témát többször is feldolgo-zott. Regény (Gát a Csendes-óceán ellen) és két adaptáció (egy ha-soncímû és egy Eden Cinema elnevezésû) ihletôjévé vált az az ifjú-kori élménykomplexuma, amely annak idején a legkönnyebbennyert Magyarországon polgárjogot, mivel minden erôfeszítésnélkül át lehetett operálni antiimperialista propagandadarabbá(ez a mûvelet 1960-ban ment végbe, a Vígszínház egy Ódry szín-padi produkciójában, Bulla Elma, Pálos György és Tábori Nórafôszereplésével). Amilyen kitartóan foglalkoztatta a szerzôt a ko-kinkínai családi dráma, annyira rögeszméjévé vált egy 1954-benténylegesen megesett fait divers, egy visszavonult vasutasházaspárgyilkossági drámája is. Ebbôl elôször lett színdarab, Seine és Oisemegye viaduktjai címen, késôbb dialógusregény, és 1960-ban mu-tatták be az új drámai változatot. E két utóbbi reinkarnáció címeegyaránt L’Amante anglaise (Az angol szeretô), és ehhez találtmeglehetôs egyenértékût a magyar fordító Farkas Márta, amikorOroszlánszájként adatta ki a regényváltozatot: ahogy tudniillik aL’Amante anglaise ejthetô la menthe anglaise-nek (angol menta, tehátnövény), úgy torzítja a hôsnô, Claire Lannes magyar megfelelôjeaz oroszlánszájat (mint növényt) orosz lányszájjá. (Akinek nemtetszik, találjon ki jobbat. A fordító mindenesetre megérdemelné,hogy a színlap, szórólap, mûsorújság stb. megemlítse alkotó köz-remûködését. A lezserség igazi neve itt: neveletlenség.) Mindezenverziók kapcsán annyit mindenképpen érdemes megemlíteni,

hogy a Seine és Oise megye viaduktjaiban a gyilkosságot – akár azéletben – egy nyugdíjas korú vasutasházaspár követi el, a regény-ben és a második drámai változatban a házaspár közép-, vagyisdrámai szempontból potens korúvá ifjodik, és a tettes az asszonyegymaga lesz.

A drámai kérdés ezek után az, hogy mi tette gyilkossá, egészpontosan nála jó pár évvel fiatalabb süketnéma unokahúga, a ná-luk házvezetônôként mûködô Marie-Thérèse Bousquet gyilko-sává Claire Lannes, született Bousquet-t. E bûntett motívumaitszálazza szét a dráma, anélkül, hogy egyértelmû, megnyugtatóválaszt találna. A véres tett egy meddô, értelmetlen, céltalan életmindennapjainak számos tényezôjében gyökerezik, ám egy totá-lisan sérült lélek kellett hozzá, hogy mindezeket a komponenseketegy gyilkosság összetevôivé olvassza. Ez a kettôs folyamat teszi kia regény és a második drámai változat cselekményét, ha ezzel aszóval egyáltalán illethetünk egy oidipuszian statikus, kizárólag amúlt tisztázásának szentelt, a regényben önálló fejezetekre ta-golt, a drámában polifon kompozícióvá összetevôdô dialógus-szövedéket. A regényben a kérdezô (kezdetben egy detektív, ké-sôbb egy meghatározatlan, pszichológusi-pszichiáteri alkatúérdeklôdô) és a kérdezett három önálló részben áll szemben egy-mással: külön vall a házaspár törzspresszójának, a Baltónak tu-lajdonosa, Robert Lamy, külön a férj, Pierre Lannes és külön Claire,a feleség. A drámai feldolgozás érdekes fikción alapul: a kérdezô– akit valószínûleg a színház alakított, Marguerite névvel felcím-kézve, az írónô alteregójává – egyazon drámai térben faggatja,rövid vágásokkal, hol a férjet, hol a feleséget, akik természetesen(?) nem látják és nem hallják egymást, idônként mégis reagálnaka másik vallomására, hiszen végzetes intimitásuk következtébenfogékonyak egymás hullámaira, más szóval kevés titkuk van egy-más számára.

A kétórás, szünet nélkül prezentált mû tehát génjeinél fogvastatikus, amivel látszólag beleilleszkedik jó néhány legfrissebb

S z á n t ó J u d i t

Filigránmunka■ M A R G U E R I T E D U R A S : O R O S Z L Á N S Z Á J ■

L

elôadás divatképzôn egy helyhez szege-zett, ülô, esetleg fekvô dramaturgiájába.Ez azonban ne tévesszen meg senkit: jelenesetben a statikusság a dráma lényegébôladódik, és a figurákat tekintélyes feszült-ségpotenciállal ruházza fel. Divathóbortutánzásának tûnik viszont Claire-nek azutolsó percekben történô levetkôztetése; aszimbolika a felszínen szájbarágós, mé-lyebbrôl nézve azonban még hamis is (te-hát nem a szerep, hanem a színésznô„ügyének” tûnik), hiszen Claire Lannesigazából nem meztelenítette le beteg lelkét(nem kapta meg, úgymond, a „jó kérdést”,amelyet hiányol, és amelyre esetleg meg-nyílna), és a színpadi idô lejárta után isôrzi titkát.

(És ha már itt tartunk: nem lanné, az égszerelmére, hanem lann. Keményen, ko-pogósan, mint Napóleon hasonnevû mar-sallja.)

A játéktér, amelyet szintén a rendezôGalgóczy Judit tervezett, teljesen egysé-ges: a színpadot betöltô fehér-fekete csi-gavonal, melynek fehér részeit murva töltiki; a kevés és ezért kétszeresen hatásoszajeffektus egyike, amikor Claire – KovátsAdél – olyan erôvel forgatja meg székét,hogy a fehér murva szétfröcsköl. A ren-dezô és a két színész közös érdeme, hogy astatikus pozitúrában a mimikának és agesztusoknak – leheletnyitôl a széles ívû-ekig – jelentékeny feszültségük van, és ezmég akkor is kitart, amikor a nézô – kielôbb, ki késôbb – ráérez, hogy a titokhozitt bizony nem kap kulcsot (például nemfog kiderülni, hogy Claire-nek viszonyavolt Alfonsóval, az olasz favágóval, semaz, hogy Pierre megcsalta volna feleségét asüketnéma unokahúggal). A kulcs a kétszemélyiségben van: a frusztrált, férje általmagára hagyott, vegetatív életre kénysze-rült Claire tompa bosszúvágyában, a sze-relmét egyre ridegebben magába fojtó, ru-tinból zsarnokoskodó Pierre lélek nélküliférfiallûrjeiben. Bennük és a múló évekkönyörtelen, idegôrlô egyhangúságában,amelynek taposómalmából Claire-nekegyszer csak ki kell törnie.

A dialógusok finom mélylélektani filig-ránmunkája a rendezô részérôl voltakép-pen „csak” gondos elemzést és ennek fel-fedezéseit transzponáló utasításokat igé-nyel, a többi a két színészen múlik. Durasfiguráinak szerencséjük van Kováts Adél-lal és Lengyel Ferenccel, mert rendkívülárnyalt, meggyôzô és ugyanakkor „le-vegôs”, több párhuzamos értelmezési le-hetôséget nyitva hagyó, titokképes alakí-tást nyújtanak. (Molnár Erikának viszontnem volt szerencséje szerepével, amelyneknincs autonóm léte, csak funkciója: a kér-dések tagolt, értelmes elôadása. Komolyanmondom, el tudom képzelni az elôadástúgy is, hogy harmadik pólusán géphang,

mégpedig – egyértelmûbb semlegességénél fogva – férfihang mûködjön.) EmlékezetesekKováts Adél hosszú, konok, befelé révedô hallgatásai és ifjú lány korába visszakapasz-kodó édes-ártatlan nevetései, melyek azonban végül torz fintorban fagynak az arcára.Lengyel Ferenc pedig a megírt figurán még túl is mutat: szemérmes és álarcvesztését méginkább szégyellô férfisebzettséget mutat, mint akin egy életre szóló szerelmi csalódáshagyta rajta nyomait. Szívszorító, amikor a dráma végén artikulálhatatlan fájdalmábanoldalra billen, és a levegôbe kap. Kováts Adéltól pedig megtudhatjuk, mennyire remény-telen volt valóban ez a szerelem; ô teljesen hideg Pierre iránt, és semmi kétség: amikorgyilkolnia már muszáj volt, éppúgy férjét is megölhette volna. Hiszen Marie-Thérèse-nek csak egy bûne volt: túl nagy darab volt a házhoz mérve.

Nem történt a Thália Színház Új Stúdiójában semmi földrengetô, nem revelálódottsorozatjátszást követelô új szerzô, sem paradigmaként említhetô színpadi stílus. Egy-szerûen egy tiszta élménynek voltunk tanúi: adekvát megszólalást kapott egy finom ésérzékeny színpadi játék.

MARGUERITE DURAS: OROSZLÁNSZÁJ (Thália Színház, Új Stúdió)

JELMEZ: Tomka Zsóka. ASSZISZTENS: Paróczay Balázs. RENDEZÉS-JÁTÉKTÉR: Galgóczy Judit.SZEREPLÔK: Kováts Adél, Lengyel Ferenc, Molnár Erika.

33 44 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Kováts Adél (Claire) és Molnár Erika (Marguerite Duras)

Sza

bó

Gá

bo

r fe

lvé

tele

a egyetlen (bár összetett) szóval kellene jellemezni a soproni Petôfi Színházat, azt monda-nám: közönségbarát. Elsôsorban abban az értelemben, hogy túlnyomórészt közismert,

másutt már sikert aratott darabokat tûz mûsorra, másodsorban közismert, másutt már sikertaratott színészeket léptet föl a nyugati határszélen az igazgató, Szilágyi Tibor. Túl azon, hogy aközönség mindkettôért hálás, azaz jelenlétével tüntet a színházban, a vendégrendezôknek és ven-dégszínészeknek – illetve a fôvárosból szerzôdtetett népszerû mûvészeknek – köszönhetôen hanem is társulat-, de repertoár- és színházépítés mindenképpen folyik itt. (Jövôre például bemutat-nak egy operettet, Offenbach Orfeusz az alvilágban címû mûvét – a Pesti Magyar Színházzalközösen –, Tennessee Williamstôl a Macska a forró bádogtetôn-t, a Charlie nénjét, AnouilhBecket vagy Isten becsülete címû drámáját, egy Neil Simon-opust, a stúdióban pedig egy SzépErnô-mûvet [pontosabban kettôt: a Kávécsarnokot és a Májust], valamint Aldo Nicolai Hár-man a padon címû darabját. Mondom: közönségbarát repertoár.)

Szilágyi nem becsüli alá a publikumot: a kifejezetten szórakoztató elôadások is igényeskiállításban, tisztes rendezésben és minimum korrekt színészi munkával készülnek. Tánezért van, hogy a színházat elsôsorban nívós szórakozásra „használó” közönséget nem ret-

tenti el egy-egy más típusú próbálkozás, újmagyar darab ôsbemutatója sem, így aztánnéhány év alatt mód és lehetôség nyílik ta-lán valamiféle ilyen irányú mûhely kiépíté-sére is.

■

Tennessee Williamsnek A vágy villamosacímû mûve igazi „örök darab”; valószínû-leg nem annyira immanens értékei, inkábbhálás szerepei miatt. Blanche DuBois pe-dig kifejezetten színészi mítosz: bár nehéz,de mindig jó eljátszani. A megírása óta el-telt évtizedek úgy általában nem használ-tak a darabnak, a rendkívül fölgyorsult kö-zelmúlt és jelen pedig mintha kifejezettentehertétele volna. Nemcsak azért, mert az„amerikai álom” réges-rég tovatûnt, ésnem képes manapság drámai erôvel hatni,hanem mert Williams darabjának inten-zív költôisége bizony leginkább melodrá-mává egyszerûsödött az eltelt idô alatt.

Szóval Rudolf Péternek nem volt köny-nyû dolga. A melodramatikus intonáció el-kerülésére nyílnak mindenféle színháziutak – a rendezôk legtöbbször a sprôd rea-lizmust szokták választani, ritkábban aszínpadi absztrakciót. Mindkettônek ko-moly következményei vannak. Mindazon-által mindkét stílusban születtek már a ma-guk nemében jó elôadások – és nyilvánszámos más interpretáció lehetséges, mintalább is olvasható. Elképzelhetô egy ke-mény, realista koncepció, amely már a da-rab kezdetétôl leszámol minden lírával; eb-ben a fölfogásban Blanche elsôsorban isnotórius hazudozó, másodsorban idegbe-teg. Drámai igazság szolgáltatható viszonta lengyel származású Stanleynek, aki durvaés közönséges ugyan, de legalább a földönjár, és az élet legszentebbnek tartott értéke-inek – család, gyerek – két lábon járó hir-detôoszlopa. Rudolf Pétert ez a fajta értel-mezés csöppet sem érdekli, és gondosanvigyáz arra, hogy sehol ne lopóddzék beleaz elôadásba.

Kínálkozik az absztrakció is. E nembenmajdnem mindenki szimbólum volna:csupa súlyosan terhelt fogalom mászkálnaa színpadon. Lehet ezzel is mit kezdeni,legalábbis elvben, de Williams darabjánaklegföljebb a figurái bírnának el ekkora sú-lyokat, a cselekménye aligha. A soproniszínháznak az elôadáshoz készült szóró-lapja egyébként ilyen elgondolást sugall:„Blanche és Stanley személyében a kiszí-nezett álomvilág és a prózai valóság csapössze a szûk New Orleans-i lakásban. Vagyha úgy tetszik, a fellengzôs hazugság és aföldhözragadt igazság.”

Rudolf Péter nem így gondolta. Az elô-adáshoz Menczel Róbert tervei alapján

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33 55

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

C s á k i J u d i t

Végállomás■ T E N N E S S E E W I L L I A M S : A V Á G Y V I L L A M O S A ■

H

Németh Borbála (Stella) és Selmeczi Roland (Stanley)

nagyszabású díszlet készült: a színpadon átlóban sínpár fut végig, ennek két oldalán van-nak a fizikailag ilyenformán csöppet sem szûkös kis lakás különféle terei, baloldalt akonyha-nappali, amely egyben Blanche hálóhelye (egy karosszékbôl ággyá nyitható szel-lemes szerkezettel), jobb oldalon, kissé hátrébb Stelláék hálószobája, mögötte a sokat em-legetett fürdôszoba. A színpadot vertikálisan hatalmas vastraverz-építmény hálózza be;az egyik emelvény például a szomszéd házaspár, Eunice és Steve lakóhelye. Míg a föld-szinti terekben voltaképpen igazi bútorok vannak, amelyek plasztikusan érzékeltetik azúgynevezett tisztes szegénységet, odafönt egyetlen asztal és szék található, s a legvalósá-gosabb tárgy egy spagettikészítô masina. Ez a tekerôs szerkezet kétségkívül kap némiszimbolikus jelentôséget, már pusztán azáltal is, hogy Eunice monoton tekerésébôl kö-vetkeztethet a közönség életük, mindennapjaik lényegére. Rudolf erre a jelentésre azelôadás legvégén még rá is erôsít: amikor mindennek vége, épp a spagettigép tekerésejelzi, hogy semminek sincsen vége…

A hatalmas építmény végsô soron mégiscsak intim terekbôl áll – az egészet ritkán lát-juk „munkában”. De az elején például igen: a síneken ugyan nem a Vágy nevû villamoscsikorog be a színre, hanem Blanche botladozik be jókora bôröndjével, fehér ruhában,nagy kalapban. Nagy-Kálózy Eszter ebben a környezetben maga a megtestesült anakro-nizmus – és ezzel máris elôttünk az alapkonfliktus: ez a nô nem való ide. Bárhogy igyek-szik is, tehetnénk hozzá mindjárt. Merthogy igyekszik: Nagy-Kálózy számtalan finomgesztusa mutatja ezt az erôlködést; nemcsak azért, mert tartozni szeretne valahová,hanem mert az anakronizmust szeretné leplezni.

Rudolf Péter rendezésének centruma természetszerûleg a Williams-dráma fôszereplôje,de az már nem ilyen magától értetôdô, hogy értelmezésének középpontja is ô. Mégpedignem a valahai birtok, a „fehér liget” úrnôje, hanem a lecsúszott, az iskolából „bûnös”viszonya miatt kirúgott tanárnô, aki labilis idegzetét itallal próbálja kordában tartani, ésmiután eljutott a mélypontra – a kisvárosi bordélyba –, még egy utolsó próbálkozásrafutja erejébôl a húgánál. Mind a rendezésbôl, mind Nagy-Kálózy árnyalatgazdag, érzé-keny szerepformálásából kiderül, hogy ennek az utolsó próbálkozásnak a kelléktára a haj-dani birtok, a ködbe veszô, rózsaszínû múltról szóló révedezések és a tovatûnt álmok.Mindez a húgával, Stellával való kapcsolatteremtés eszköze, az a bizonyos közös nevezô,melytôl mindketten jó messzire sodródtak, ráadásul két, szinte ellentétes irányba.

Mivel ilyenformán Blanche figurája markánsan van körvonalazva – okos és érzékenyasszony, akinek múltját csupa rossz döntés és balszerencse kíséri –, rendezôileg semmiszükség arra, hogy Stanley és Stella közös világa bármilyen formában ellenpontot képez-zen Blanche-sal szemben. Elég a különbözés: ez a maga módján szeretettel és törôdésselbélelt durva egyszerûség, valamint a belátható és szûkös – igazi perspektívát nélkülözô –élettér Blanche számára elég gyorsan kiismerhetô. Stanley faragatlan fickó, akinek –megjósolható – a gyereke is faragatlan fickó lesz, és éppúgy a munkahely–lakás–kocsma(tekepálya) háromszögében éli majd az életét, mint a szülei. Selmeczi Roland alakításábanmindvégig jelen van az az indulat, amelyet a Blanche-féle anakronizmus kelt benne, bármegfogalmazni aligha tudná, ezért folyamodik a kézzelfoghatóbb, alantasabb nyomozópraktikákhoz – és ez az indulat tör ki belôle akkor, amikor durván a magáévá teszi ezt anem odaillô nôt, azaz az általa ismert egyetlen módon kerül fölénybe vele szemben.

De igazi párharc nincs Rudolf rendezésében. Nemcsak azért, mert a Stanley igazságáta papírforma szerint erôsítô Stella Németh Borbála játékában kissé túlságosan pasztell,és elsôsorban visszhangként mûködik hol a férje, hol a nôvére mögött, hanem mert itt tu-

lajdonképpen Blanche drámáját látjuk,amelyben mindenki mellékszereplô a vég-sô fölismeréshez vezetô úton.

Mitch is az. Noha Incze József kiválópartnere Nagy-Kálózynak például abban akét jelenetben, amikor – mintegy egymásrafelelve – megtörténik a hódítás-vallomás,majd a leleplezés; ráadásul egész figurájá-ban pontosan jelzi a Stanley-féle élet egyszelídebb változatát, amely mégsem alter-natíva Blanche számára.

Ugyanilyen rémisztô az a bebetonozottérzelmi érdesség, indulatos, mégis kie-gyensúlyozott összetartozás, amely Euniceés Steve házasságát jellemzi. Kovács Nóraés Bregyán Péter mintegy árnyékpárjátjátssza Stellának és Stanleynek, és ennek isaz a funkciója, mint majdnem mindennekRudolf rendezésében: hogy minden oldal-ról falat húzzon Blanche köré. Nincs kiút.

Nagy-Kálózy Eszter alakításának pontosívében ez az összes tapasztalás szépen egy-másra rétegzôdik. Amikor látszólag ideg-beteg aktivitással próbálja szétdúlni húgaházasságát vagy túlzó mórikálással becser-készni Mitchet, voltaképpen csak azt pró-bálgatja, van-e még legalább egyetlen, utol-só lehetôsége. Amikor tettetett jókedvvelleül a születésnapjára rendezett sivár kiscsaládi vacsorához, már közel van a felis-meréshez: nincs ilyen lehetôség.

Rudolf Péter rendezésének – és Nagy-Kálózy játékának – az utolsó jelenet acsúcspontja. Amikor az asszony készsége-sen együttmûködve ismét betelepszik afürdôkádba – amely ezúttal hangos zaka-tolással elôregördül a síneken –, szôlôtszemezgetve várja, hogy elvigyék, és köz-ben egyik visszatérô fantazmagóriájátjátssza engedelmesen. Pontosan tudja, mivan, és azt is, hogy mi lesz: a semmi lesz.Stella a kád mögött áll Blanche bôröndjé-vel, Stanley a kártyát pörgeti. Blanche tá-vozásával fölborul mögötte a világ: elindula forgó, kibillen helyérôl a hálószoba, csakEunice spagettiszabdaló masinájának nye-kergése jelzi, hogy az élet nem áll meg.

Rudolf Péternek végeredményben sike-rült olyan ösvényt találnia a Williams-darab szokásos értelmezései között, ame-lyet végigjárva az ember úgy érzi: megintmegtudott valamit.

TENNESSEE WILLIAMS: A VÁGY VILLAMOSA (soproni Petôfi Színház)

FORDÍTOTTA: Czímer József. DÍSZLET: MenczelRóbert. JELMEZ: Kárpáti Enikô. ZENEI SZER-KESZTÔ: Vasvári Pál. DRAMATURG: HársingHilda. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Simon And-rea. RENDEZTE: Rudolf Péter.SZEREPLÔK: Nagy-Kálózy Eszter, NémethBorbála, Selmeczi Roland, Incze József, Ko-vács Nóra, Bregyán Péter, Petôcz András,Horváth Eszter, Tándor Lajos, Ozsgyáni Mi-hály.

33 66 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Plu

zsik

Ta

má

s f

elv

éte

lei

Németh Borbála és Nagy-Kálózy Eszter (Blanche)

lôször csak a rideg aluljáró telefonfül- kéinek plexifalai látszanak piros telefo-

nokkal. Aztán a fülkékben fekete kabátos ala-kok elevenednek meg, egyikük (Börcsök Enikôjátssza, ô lesz a gonosz Mostoha) elôlép, né-mán körülnéz az üres színpadon, sietôsen tá-vozik. Hamar benépesül a szín, a sötét árnyakkitódulnak, Börcsök fekete zongorát tol be, leütegy billentyût a klaviatúrán, a csoportozatösszehúzódik, újabb hang következik, most amásik oldalra iramlanak a játékosok, végül se-besen bekocsizik görgôs zongoraszékén DarvasFerenc elmaradhatatlan gyolcsfehér ingben, fe-kete vászonnadrágban, tornacipôben eljátszikegy ismerôs futamot a zongorán, és SarádiZsolt elénekelheti a János vitéz gyerekkorunkóta ismerôs, Kacsóh Pongrác komponálta,Heltai Jenô írta dalait.

Forgács Péter ironikus ezredvégi fantá-ziát kreált a nemzeti klasszikussá lett zenésdarabból. Olyan az elôadás, mint valamipattanásos, mutáló hangú kamasz soroza-tos csínytevése. Ironikus blôdli bájos zeneifutamokkal, operettfantázia cukormázön-tet nélkül, elidegenítô játék, amelyben a

tündérmese, a fantasztikum könnyedén emelôdik át a rideg ezredelô steril miliôjébe. Fü-zér Anni didergetôs, üres színpadképét és pompázatos jelmezeit nézve egyre az járt azeszemben, hogy ilyen huzatos, neonvilágításos, nagyvárosi aluljáróba helyezve eljátsz-ható lenne-e az egész drámairodalom, Szophoklésztôl napjainkig. Vajon mennyire húz-ható rá az egyendizájn némely, masszív színháztörténeti kánont megtestesítô darabra?

A János vitézre, amelyhez elég erôteljes színháztörténeti konvenciók társulnak, vajmikörülményesen. Vegyük mindjárt az elsô jelenetsort: az aluljáró telefonfülkéibôl kitódulósötétszürke ballonkabátos árnyalakok, amint Kukorica Jancsi rázendít nevezetes nótá-jára, összekuporodva földre görnyednek, kabátjukat fejükre húzzák, ezzel át kellene ved-leniük birkanyájjá. Ám az átváltozás elég sutára sikeredik, a sötét, csúszó-mászó-vonszo-lódó ruhacsomók sokféle asszociációra csábítanak, a stilizáció célt téveszt, irónia helyettgroteszk képvilágot hoz létre. A záró képsorban, mikor János vitéz már tündérországbanbolyongva keresi-kutatja az ô hôn szeretett szôke Iluskáját, megint csak az aluljáró tele-fonfülkéibôl lépnek elô a tündérleányok, egyrészes, fehér ruhában, kalappal, retiküllel, akései hatvanas évek fílingjében.

Forgács rendezésében végig némi koncepcionális bizonytalanság érzôdik: nem tudjuk,honnan hová akar eljutni, miféle játékstílust próbál megvalósítani az elôadás. Odáig mégérteni vélem a koncepciót, hogy elveti a dicsô nemzeti, népmesei múltat megidézô-elsi-rató, árvalányhajas, melodramatikus, népies daljáték romantikus érzelgôsségét, ám nemegészen világos, mit akar kínálni helyette: operettparódiát, ironikus népszínmûátiratot,játékos-frivol „huszerettet” vagy valami mást.

Az épp százéves, legendás és viharos múltú, kultikus nemzeti daljáték, a János vitéz per-sze igen sokféle olvasatot elbír, a Kacsóh Pongrác szerzette népies mûdalok, amelyekhezHeltai Jenô írt fülbemászó versikéket az egykori, 1904-es király színházi bemutatóra, hatisztességesen eléneklik ôket, képesek átlendíteni a darabot bármilyen extravagáns vagyposztmodern értelmezésen. Az Egy rózsaszál szebben beszél kezdetû dalocska mögé gyarló

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33 77

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Szamosi Zsófia (Francia királylány), Fesztbaum Béla (Francia király) és Csõre Gábor (Bagó)

K o v á c s D e z s ô

Huszárok az aluljáróban■ K A C S Ó H P O N G R Á C – H E L T A I J E N Ô : J Á N O S V I T É Z ■

E

nézôi emlékezetünk akkor is odavetíti anéhaiak zengô orgánumának felhabzó-túl-csorduló népi romantikáját, ha története-sen egész más kontextusban szólal meg adal. Forgács elôadásában szerencsére azénekesi produkciókkal egyáltalán nincsbaj, a szereplôk többsége könnyedén stöbbnyire tisztán énekli a darab dalbeté-teit. Különösen a János vitézt adó markánsés szenvedélyes Sarádi Zsolt s a Francia ki-rálylányt eleganciával, derûvel, humorralés érzékeny átéléssel megformáló SzamosiZsófia. Sarádi Kukorica Jancsija az urbá-nus környezetben magát feltaláló, népbôljött legény, aki nem ijed meg saját árnyéká-tól, hanem birokra kél az elemi erôkkel, agonosz Mostohával, a török basával s Tün-dérország rejtelmeivel. Figurájában vannémi naiv báj, álmélkodó, rácsodálkozólelkesültség, de vadóc kamaszindulat és ve-hemens férfierô is. Az Iluskát játszó PéterKata jóval pasztellesebb, fátyolosabb éshaloványabb az elôadásban: inkább el-szenvedôje, mintsem alakítója az esemé-nyeknek, epekedô, hûséges szerelmes, deinkább tudjuk, mintsem átéljük olthatat-lan vonzalmát az ô Jancsija iránt.

A legmozgalmasabb és leginkább színé-szi élettel teli jelenetsorok a Francia királyudvarában esnek meg az egyébként igenhullámzó színvonalú elôadásban. A színé-szi játék összhangzata, a frivol irónia,amely Forgács elôadásának erôteljesebbjeleneteit jellemzi, itt mutatkozik meg leg-inkább, elsôsorban a Francia királylány spapája, a Francia király ironikus-játékosepizódjaiban. Szamosi Zsófia királylányá-nak egyenesen a fekete zongorából kellelôbújnia. Humoros, bájos, pajkosan évô-

dô királykisasszonya nemes tartású, méltósággal teli, tekintélyt parancsoló, de érzô szívûleányzó, aki fájdalmasan tapasztalja meg, hogy vadonatúj szerelme, az idegen földrôl ide-tévedt nyalka magyar huszár végül is mást szeret, és a legrafináltabb csábítás ellenére ishû marad Iluskájához. Szamosi eszményi királylánya epekedô, áhítatos szerelmes, mégisfegyelmezett: bár igazi drámát él át, hûvös eleganciával veszi tudomásul, hogy kikosaraz-ták, s neki mindössze a darabos udvaronc, Bartolo marad. Fesztbaum Béla Francia király-ként nyakig gombolt hosszú császárkabátban üldögél, s igen rezignáltan szemléli mace-rás hivatalát, amitôl mielôbb szabadulni szeretne. Hamar át is ruházza az uralkodói jogo-kat a törökverô János vitézre, s boldogan vedlik át nadrágos „civillé”. Fesztbaum átalaku-lása igen mulatságos epizódja az elôadásnak, elôbb megalkuszik Kukorica Jancsival, hogymit is kíván valójában – a másfél szoba-konyha kispolgári függetlenségét el nem cserélnéa királyi udvar minden kincséért. Csôre Gábor hûséges és rámenôs Bagója mindig azok-ban a pillanatokban keveredik elô, mikor Kukorica Jancsi hûsége már-már meginogni lát-szik. Közös és hosszadalmas vándorlásaik során végül elegük lesz egymásból: a barátiodaadásból is megárt a sok. A szereplôk galériájában Börcsök Enikô Mostohája az egyikleggazdagabb, legárnyaltabb alak: kéjsóvár, féltékeny asszony és vérmes hárpia, pengeélesakaratú, kimért nôszemély, mégis tele van empátiával, szikár gyöngédséggel, kíváncsiság-gal, emberséggel. Börcsök elrajzoltan kópés török harcosként is feltûnik rövid idôre, ko-médiázó kedve, virgonc humora remek clown-figurában csillog elô.

A színpadon helyet foglaló s a zongoránál zsonglôrködô Darvas Ferenc dinamikus,pergô és vérbôn humoros muzsikával teremti meg a produkció zenei hátterét, egyúttalazt is illusztrálva, hogy az elôadás ide-oda csúszkál az értelmezések, stílusok, világké-pek között.

Felemás, zeneileg igényes, ám koncepcionálisan bizonytalan és nézôt próbáló lett az újJános vitéz. Voltak, akik nemzetgyalázást emlegetve indulatosan távoztak a szünetben –lemaradva a pompás „francia-jelenetekrôl”. Ám bármiféle ideologikus interpretációhamar szertefoszlik, ha az elôadás – mint most a Pesti Színházé – erôtlen.

KACSÓH PONGRÁC–HELTAI JENÔ: JÁNOS VITÉZ (Pesti Színház)

Az elôadás szövegét Petôfi Sándor János vitéz címû költeménye, Bakonyi Károly János vitézcímû librettója, Szigeti József A vén bakancsos és fia, a huszár, Garay János Az obsitos és másdrámarészletek felhasználásával Forgács Péter és Faragó Zsuzsa írta. A ZONGORÁNÁL: DarvasFerenc. DÍSZLET-JELMEZ: Füzér Anni. ZENEI SZERKESZTÔ: Darvas Ferenc. MOZGÁS: GyöngyösiTamás. ZENEI MUNKATÁRSAK: Bagó Gizella és Komlósi Zsuzsa. RENDEZÔ: Forgács Péter.SZEREPLÔK: Sarádi Zsolt, Péter Kata, Börcsök Enikô, Csôre Gábor, Fesztbaum Béla, SzamosiZsófia, Halász G. Péter, valamint Balogh Anna, Csonka Szilvia, Fila Balázs, Gidró Katalin, Ho-lecskó Orsolya, Lajos András, Nádasi Veronika, Ömböli Pál, Papp Dániel, Peller Andrea, SzegôAdrienn, Szôcs Artur, Zöld Csaba egyetemi hallgatók.

33 88 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Sarádi Zsolt mint Kukorica Jancsi

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház ebben az évad-ban bemutatta a Vásott kölyköket (amit eredetileg a szol-

noki Szigligeti Színház számára írtam Cocteau regényébôl. Csakazért vállalkozom a tudósító szerepére, mert arrafelé ritkán járitteni kritikus, s ha jár is, nem biztos, hogy ír arról, amit látott).Tomcsa Sándort, az Udvarhelyen született és meghalt írót(1897–1963), aki Erdélyben novelláiról, karcolatairól, jeleneteirôl,paródiáiról, karikatúráiról és jó néhány színdarabjáról, bohózatá-ról, tréfás jeleneteirôl híres, Magyarországon alig ismerik. Én ismost hallottam róla elôször, Embergyûjtemény címû könyvét azótafel-fellapozgatom, világa Karinthyt és Gábor Andort idézi. A szín-ház a Küküllô-parti Sztálin-barokk kultúrházban található (görögtemplom és gyár keveréke, oldalában kocsma, elôtte estelente ron-gyos, mezítlábas, vásott cigánykölykök rohangálnak, koldulnak, sa jegyszedô nénik türelmesen terelgetik ôket ki az elôcsarnokból,ahova be-betörnek), s ha az ember délután lép be az elôcsarnokba,amelynek magas falait fafaragások, színes népi motívumok, tán-coló alakok, tipikus székely figurák díszítik, az egyik magas ajtómögül férfikórus hangja zeng ki, míg felkaptat a lépcsôn (a fala-kon székelyudvarhelyi kórusok bekeretezett csoportképei sorakoz-nak). A színház titkársága, ahogy illik, egy teljesen üres termen, avolt könyvtáron át közelíthetô meg az elsô emeleten – a könyvtárnemrég költözött ki a helyi mûvelôdési házból, s a színház is csaktavaly vált függetlenné, mind ez idáig (hat évig) betagolódott akultúrház szervezetébe, ami fôleg a finanszírozás és a hosszú távúmûvészeti tervezés területén okozott nehézségeket. A lépcsô utánegy hosszú folyosón át (falain nagy magyar költôk, drámaírók észeneszerzôk nagyméretû szénportréi láthatók), és legvégül a szûkhátsó lépcsôkön újra leereszkedve lehet megközelíteni a Stúdió-színházat.

Amikor megérkezésünk után (Horváth Károllyal, a darab kiválózeneszerzôjével utaztam, Segesvárig vonattal, majd onnan családiDaciával, Petôfi halálának mezején is túl, a világ kátyúval legin-kább megvert útjain Udvarhelyig) folyosókon és lépcsôkön keresz-tül eljutottunk a parányi öltözôkkel szemben található stúdió-térbe, hogy megtekintsük a fôpróbát, még nem sejtettem, hogy ajobb felôl sötéten tátongó, hûvös üresség valójában a nagyszínpadnézôtere. A rendes nézônek nem kell ekkora kerülôt tennie, mivelô a nézôtéren át érkezik (nagyszínházi és stúdiószínházi elôadásegyszerre soha sincs: nemcsak a helyszín azonos, de mindket-tôhöz majdnem a teljes társulat kell), lépcsôn fölmegy a színpadraés be a rögtönzött takarások, paravánok mögé. A szükség hozza,mégis milyen jó dolog, ha ilyesfajta idézôjelek közé kerül a szín-ház. A nagyszínpad nézôtere a régi hodály kultúrházakét idézi,néptáncra kiválóan alkalmas, színházra kevésbé, de sajnos egy-elôre nem sikerült az átalakítás szükségességérôl meggyôzni azönkormányzatot – igaz, irtózatos pénzekbe kerülne. Amikor anézô fellép a színpadra a Vásott kölykök elôadásán (ahol harmincötszámozott szék van), hirtelen vakítóan fehér, több helyen járások-

kal áttört, erôsen perspektivikus, szinte háromszög alakú, egy ha-talmas kulcslyukban végzôdô díszlettel (és lejtôs színpaddal)szemben találja magát.

Nyers és közvetítetlen közelségben zajlik minden, a világításalig változik, leginkább cirkuszi, s ez a játékstílust is alapvetôenmeghatározza. Elsôsorban nem a lelki rezdülések, a bonyolult vi-szonylatok ábrázolása, hanem a nyelvi és fizikai erô számít, a ref-lexek gyorsasága, már az elején rögtön valamilyen cirkuszi-metafi-zikai síkon bonyolódik a dráma, nem épül fel komótosan, nem jutel sehová, stílusát tekintve szinte a végponton kezdi. Komoly te-herpróbája ez egy olyan szövegnek, amely a természetes és termé-szetellenes (a normális és a deviáns, az eksztázisig fokozódó ba-rátság, a homoerotika és a vérfertôzés határát súroló testvérszere-lem) találkozási pontján játszódik, és mint szervesen összefüggôegészet, mindkét szférát ábrázolni próbálja, miközben erôsen él anyelvi játékok lehetôségével, ugyanakkor szürreális (bár alapjábanvéve lineáris) az idôkezelése, és eléggé mozaikos a szerkezete. Kér-dés, hogy mekkora további bomlasztást és/vagy dekonstrukcióttûr el egy ilyen – kulturálisan is eléggé definiált (franciás) – szín-darab. Az efféle vad stiláris attakokat csak egy esetben bírja ki – ezaz egyik nagy tanulsága az udvarhelyi elôadásnak –: ha a játék mö-götti mítosz (ezúttal a Cocteau által teremtett testvérmítosz) érin-tetlen marad. Akár akarta a rendezô, akár sem, a négy fô figura(Agathe, Gérard, Paul és Elisabeth) között – bármennyire izom-ból készülnek is olykor a jelenetek – létrejön a cinkosságnak, aszeretetnek, a kiszolgáltatottságnak, a féltékenységnek az az örökközege, ami a cocteau-i alkímia egyik legfontosabb eleme. Ennekaz egyik oka, hogy a parányi társulatban jól sakkozták ki a szere-peket. Vagy jól választottak a társulathoz darabot. A fôiskolárólfrissen kikerült Ráduly Csaba – Paul szerepében – elôször csakhisztérikus, betegágyán fetrengô, önmagával elfoglalt, meghatá-rozhatatlan korú tüdôbeteg fiú, de azután a szerep ambivalenciá-ja, szenvedélye magával ragadja, és a végén valódi tragikus szerel-messé magasztosul a szemünk elôtt: egyszerre csodabogár és hôs,igaz, rengeteget kiabál, és kissé monotonon. Fincziski Annamáriamint Elisabeth, Paul nôvére egyrészt elképesztô koncentrációvalbalettozza végig a darabot, miközben nem kevés dolga van – amiRáduly Csaba rutinjából hiányzik, köré teremti a családi atmosz-férát, az otthonosságot –, és kettôsükbôl, bár olykor egymás mel-lett játszanak, kicsiholódik a testvérszerelem szikrája, mígnemszámos mellékösvényen ugyan, de megérkeznek a tragikus végki-fejlethez. Szabó Jenô Gérard-ja bájos, naiv, Buster Keaton-i: egy-szerre burleszk és gyöngéd. Nincs igazándiból – rendezôileg – ki-dolgozva Gérard kettôs viszonya a testvérpárhoz, de Szabó Jenôjelenlétével, fizikai készségeivel áthidalja a hiányzó pillanatokat,és olyan részletekbôl, amelyek nem is tudatosulnak az emberben,

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 33 99

M Û H E L Y

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

F o r g á c h A n d r á s

Udvarhelyi Vásott kölykök*

* Forgách András Vásott kölykök címû darabja megjelent a SZÍNHÁZ 2002. febru-ári számának drámamellékletében.

A

egyszer csak ott van elôttünk Gérard, a segítôkész barát, akit csap-dába csaltak. Az Agathe-ot játszó Szalma Hajnalka nem akármi-lyen tehetség (az udvarhelyi Sirályban nyújtott alakításáért az idénelnyerte a legfontosabb román színházi díjat), bátor, érzéki, ösz-tönös, nyílt. Dargelos-t is ô játssza, valamint a hölgyet a vonaton,és amikor mint hotelboy lép fel Paul ámuló szeme elôtt, koraéret-ten romlott kamasz fiú is tud lenni. A színészek rengeteg olyanfeladatot kapnak, amellyel a rendezô megakadályozza, hogy köz-vetlenül azonosulni tudjanak a játszott figurával, ez nem afféle re-alista színjátszás, gyakran egészen mást mondanak, mint amitcsinálnak, de Szalma Hajnalkának nem esik nehezére végig azelôadásban megôrizni a személyiség romlatlan egységét. Nincskönnyû dolga a Michaelt játszó Szûcs Gellértnek, aki szinte csakegy-két magánszámban lép fel, és a gyakran felbukkanó SzászKrisztának, aki az anyát és az ápolónôt játssza: hirtelen, szinte asemmibôl kell figurát teremteniük.

A huszonhat éves, a fôiskolán nemrég végzett és ma már Romá-nia számos színházában dolgozó Szabó K. István1 rendezte elô-adásban erôteljes szimbolikus (és allegorikus) gesztusok kerülneka természetes viszonylatok helyére, valamint a romániai színját-szás mai nyelvének megfelelôen külön ehhez az elôadáshoz forga-tott filmbetétek is láthatók. A jelmezek is erôteljesen stilizáltak,leginkább a mamát és Mariette-et, az ápolónôt játszó Szász Krisz-táé, aki a fején valamilyen gömböt visel, és úgy tûnik, a világmin-denséget vagy a nagybetûs Halált jeleníti meg, olykor Cocteau-ver-seket is szaval. Elisabeth sokat piruettezô prímabalerina, Paulmellkasát hosszú, letekeredô kötés borítja, idônként egy üveg-gömbbôl tejet isznak vagy itatnak egymással (tej, fehér fásli, a ba-lerina fehér ruhája – mindez a fehérség, ez a vákuum-szín észre-vétlenül jelenteni kezd valamit, valamilyen negatív erôteret te-remt, ehhez képest a többi szereplô feltûnôen színes, zöld, barnavagy lilapöttyös ruhában bukkan elô, úgynevezett„korhû” jel-mezeket visel, egy képzeletbeli operettbôl inkább, mint a múltszázad húszas éveibôl). A játékteret az elôadás során olykor egyközépen összehúzódó, csíkokból álló fehér függöny választjaketté, kicsinyíti le, s ez a függöny vetítôvászonná alakul, idônkénta Hargitán frissiben készült rövid felvételeket vetítenek rá: a vakítóhóban ló vontatta kocsin maszkos zenészek utaznak, az elôadássorán pedig a szereplôket ábrázoló fényképek hívódnak elô (Paul

fényképezô szenvedélyének illusztrációjaként; sajnos a színészcsak beszél errôl a szenvedélyérôl, így a felvételeknek inkább csakesztétikai, mint drámai jelentôségük van) három ablakszerû be-mélyedésben.

A harsány szcenikai ötlet, a fehéren világító falak természetesenmegszabják a cirkuszi világítást, nincs intimitás, alig vannak ár-nyalatok: a tér egyszerre jeleníti meg a leselkedést és az exhibici-onista kitárulkozást, s az elôadás inkább harsány, mint intim, in-kább eklektikus, mint klasszikusan letisztult. Szabó K. István ren-dezése mégsem csupán a romániai színház játékstílusának merevalkalmazása egy francia regény magyar adaptációjának felhaszná-lásával, sokkal inkább keresés, nyitás, kísérletezés: az esztétikairadikalizmus és a színészi intenzitás gyakran meggyôzô összekap-csolása. Szabó K. erôssége nem annyira a folyamatok felépítése: ôintenzív pillanatfelvételeket készít, a színészeket ezekre készíti fel,vagy belöki ôket egy váratlan helyzetbe, vagy nehéz fizikai feladvá-nyokat kell megoldaniuk a szemünk elôtt, vagy olyan cselekedete-ket végrehajtaniuk, amelyek értelme – még ha kéznél van is a meg-fejtés – nem közvetlenül adott, sem a számukra, sem a nézô szá-mára: mintha olyan vallás szertartásait hajtanák végre, amelynekszabályai még csak most vannak kialakulóban. A fiatal rendezôszínházi fejtöréseibe nemcsak a színészeket, de a nézôket is be-avatja, nem fél a színház sebezhetô oldalát is feltárni. A Vásottkölykök bátor és tisztességes vállalkozás Székelyudvarhelyen.

1 Mroãek: Strip-tease – Stúdió Színház, Marosvásárhely – Cassandra Stúdió, Bu-karest,Shakespeare: Macbeth (Exercitiul Macbeth) – Stúdió Színház, Marosvásárhely

(1999),Caragiale: Megtorlás – Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely (1999), Mroãek: Ház a határon – Andrei Muresanu Színház, Sepsiszentgyörgy (2000), Molière: Don Juan – Egervár Nyári Várszínház (2000), Stefan Caraman: M. M. couture à porter – Andrei Muresanu Színház, Sepsiszent-györgy (2001),Genet: Cselédek – Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely (2001),Siposhegyi Péter: Díszpolgárok – Toma Caragiu Színház , Ploiesti (2002), Stanislaw Wyspiañski: Menyegzô – Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely(2003),Misima: De Sade márkiné – Maria Filotti Színház, Braila (2003),Forgách András: Vásott kölykök – Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely(2004).

44 00 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Szabó Jenô, Fincziski Andrea és Szalma Hajnalka

Ba

lázs

Att

ila

fe

lvé

tele

z persze várható volt, valahogy benne volt a levegôben, hogyha már egyszer Lille erre az évre Európa kulturális fôvárosa

címet kapott, akkor elôbb-utóbb színházaiban is fog valami olyatmutatni a világnak, amire az ínyencek is csak csettinthetnek.Amúgy nem mondhatni, hogy az erre irányuló igyekezet különö-sebben feltûnô lenne: a Théâtre du Nord (a város reprezentatívkôszínháza) befogadószínházként is az elmúlt évekhez hasonlóan

állította össze mûsorát, Rabelais, Csehov, Molière, Shakespeare ésMarguerite Yourcenar mûveibôl, így ez az évad nagyjában-egészé-ben belesimulni látszik a színház korábbi – egyáltalán nem rossz– átlagába. A város másik vezetô színháza, a Rose des Vents is be-fogadószínház (természetesen, hiszen melyik város engedhetimeg magának Franciaországban azt a luxust, hogy állandó társu-lattal tartson fenn színházakat?), mûsorán év közben elsôsorbankísérletezô prózai és táncszínházi produkciók szerepelnek kül-földrôl és Franciaországból egyaránt (tôlünk legutóbb Frenák Páljárt itt társulatával, és szerepelt nagy sikerrel), majd az immár ha-gyományosnak tekinthetô nemzetközi fesztivál két hetében (má-jus 3–19.) külföldi és hazai produkciók váltják egymást, sok kísérôprogrammal (találkozók, viták) kiegészítve. És akkor nem említet-tük még a lille-i Operát, amelyet teljesen felújítva az évad elejénnyitottak meg újra, s amelynek színvonaláról sokat elmond, hogyaki figyelemmel kíséri az erre szakosodott tévécsatorna mûsorát,az pontosan „képben van”, tudja, mit játszanak Lille-ben.

A Théâtre du Nord Shakespeare-sorozattal vállal részt a kultu-rális fôváros címét ünneplô megnyilatkozásokból. Az évad soráneddig már volt egy harmatgyenge Titus Andronicus, egy felejthetôJulius Caesar, egy közepes II. Richárd, legutóbb pedig egy majdnemnézhetetlen Antonius és Kleopatra. Semmi kétség, ideje volt javítaniaz összképen.

A Cheek by Jowlt 1981-ben alapította Declan Donnellan, s aszínház azóta a szigetország egyik legsikeresebb, nem utolsósor-ban pedig „legexportképesebb”, világhírre szert tett együttesévénôtte ki magát. Shakespeare-repertoárjuk mellett – amely az1982-es Othellótól az 1998-ban bemutatott Sok hûhó semmiért-igterjed – játszottak-játszanak Csehovot, Szophoklészt, Corneille-t(1998 nyarán az Avignoni Fesztiválon bemutatott Cidjük a reve-láció erejével hatott, és körbejárták vele a fél világot Párizstól NewYorkig, Rómától Londonig). Az Othello immáron másodszor sze-repel Donnellan rendezôi repertoárján, s mint azt nyilatkozatai-ban elmondja, ennek egyetlen oka az, hogy 2002-ben találkozottazzal a színésszel, nevezetesen Nonso Anozie-vel, akiben megta-lálta álmai Othellóját, azt a jelenséget és egyéniséget, akinek egy-szerûen muszáj eljátszania a tragikus sorsú mórt. Nonso Anoziefekete bôrû, majd’ két méter magas férfi, testsúlya elsô ránézésremegközelíti a száznegyven kilót. Mindehhez nagyszerû színész,aki Donnellan színpadán egyszerre érzékelteti egy soha be nemfogadott idegen kisebbrendûségi érzésekbôl táplálkozó, olykorgyermeki elesettségét, másszor tehetetlen dühét és a pszichopatamacsó visszataszító, zsarnoki megnyilvánulásait.

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 44 11

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

K a r s a i G y ö r g y

Othello analízisben, Romeo a konyhában

■ K É T E L Ô A D Á S L I L L E - B E N ■

Nonso Anozie (Othello) és Caroline Martine (Desdemona)a Cheek by Jowl elôadásában

Pid

z/T

hé

atr

e d

u N

ord

fe

lvé

tele

ˇ

E

A színpad teljesen csupasz, hátul hatalmas bejárat (kijárat?),benne baljóslatún kongó, tapintható-fenyegetô sötétség, igazi fe-kete lyuk tátong, ami lehet a halál, a végtelen üresség, de perszeegyszerûen az estébe burkolózó Velence is. Innen érkezik boldogpárként Desdemona (Caroline Martine) és Othello csakúgy, mintJago (Johnny Phillips remek alakítása) és Cassio (Ryan Kiggell), sez a semmibôl-halálból érkezés akkor nyeri el jelentôségét, amikora záróképben a holttestekkel borított színpad egyetlen változatlanpontja marad ez a hirtelen mindent és mindenkit elnyelni hivatottüresség. Öt, szôttessel letakart, ágynak vagy ülôalkalmatosságnakegyaránt használható doboz (?), koporsó (?), asztal (?) a díszlet,ezek között járkálnak, surrannak, botladoznak a szereplôk. Oly-kor lerántják egyikrôl-másikról a nehéz szôttest, s ekkor riasztókopárságában elénk tárul, ami addig titok volt: egy szennyestartó,egy kopott asztal vagy egy utcai pad (díszlet és jelmez: Nick Orme-rod). Donnellan sokat, majdhogynem mindent a Jago–Othello-kapcsolatra épít, ez a viszony a legkidolgozottabb. Jago itt azértgyûlöli Othellót, mert más: más a bôre színe – fekete versus fe-hér –, más testének felépítése – monumentális test versus cingársatnyaság –, másként beszélnek és másként közelednek hozzá azemberek – tisztelet és szeretet-szerelem versus lenézés. Ebben azértelmezésben Jago bosszújának célpontja nem, illetve nemcsakOthello, hanem minden és mindenki. Desdemona felhasznál-ható, a butaságig naiv eszköz, akinek egyetlen önálló döntésesincs, minden pillanatát a két férfi, Othello és Jago határozza meg.Jago mindenkit kihasznál és becsap, de Donnellan nem keres köz-vetlen okot pusztító ámokfutásának megmagyarázására: élnekköztünk ilyen emberek, mondja, akik sötét vágyaik kielégítésébenteljesítik ki személyiségüket. Tehetségük abban áll, hogy egy jópszichiáter éleslátásával és emberismeretével felvértezve elemzikelpusztításra kiválasztott ellenfelüket, és annak gondolkodását,lelkét és érzelmeit alakítják át céljaiknak megfelelôen. OthellónakJago, e képzett, kegyetlen pszichiáter kezei között esélye sincs atúlélésre. A Jagók kortalanok és rendszerfüggetlenek: belesimul-nak környezetükbe, miközben ördögien kifinomult intelligenciá-val kezükben tartják az események irányítását. Nem hajtja ôkethatalomvágy vagy bosszú, egyszerûen csak ilyenek. Éppen ezértvédekezni ellenük lehetetlen. Jago halála ebben az értelmezésbennem elbukás, hanem a jól végzett munka utáni „megérdemelt pi-henés”: dolgát elvégezte, mûve – a pusztítás – befejezôdött.

■

A litvánok a Romeo és Júliával jöttek az idén emlékezetes sikereikszínhelyére, a Rose des Vents színházba. Elôadásuk az AvignoniFesztivál, a Hebbel Színház (Berlin) és a New Haven-i Arts andIdeas Alapítvány koprodukciójában készült. Tavaly ugyanitt aLángarccal hódítottak (megérdemelten), elôtte a Szentivánéji álom– a beszámolók szerint – szintén jó elôadás volt. Oskaras Korsu-novas évek óta járja a világot színházával, feszített tempóban kö-vetik egymást a vilniusi bemutatók és a hónapokig tartó külfölditurnék. Talán a vándorlét is okolható amiatt, hogy ez a Romeo ésJúlia kifejezetten fáradt, egyetlen ötletre épülô elôadás lett – azegész történet két, egymásnak fordított, tükörkép-konyhában ját-szódik. A konyhák látványnak szórakoztatóak. Ami csak lehet egykonyhában, az itt mind megtalálható: edények, evôeszközök, tá-nyérok, poharak, gyúródeszkák, sütôk, habverôk stb., stb. Jól isindul az elôadás, némajátékban a két ellenséges család tagjai tész-tát gyúrnak (talán kenyérdagasztás közben vagyunk), s innen ki-található, mi mindent formáznak ügyes kezekkel a másik családbosszantására, a maguk szórakoztatására. A fegyverként is hasz-nálható tésztakardtól az arcra kenhetô lepényig és ostorig széles askála, s természetesen nem hiányozhatnak az obszcén figuráksem, a közönség – az általam látott elôadáson elsôsorban gimna-zisták – nagy örömére. A gond ezzel a színpadképpel csak az, hogyhamar ráun a nézô, a sok asztaltól, pulttól, konyhafelszereléstôl

alig lehet rajta mozogni, és igen gyorsan elfogynak a konyha = vi-lág alapképlethez köthetô színpadi hatások is. Amikor már ashakespeare-i történetet kellene eljátszani (hiába, a szöveg köte-lez!), kibuknak a hibák: nincs átfogó gondolat, nincs konfliktus-értelmezés, jellemábrázolás. A színészek fölmondják Shakes-peare-t, becsületszóra el kell hinnünk mindent, mert ebben a kétkonyhában nincsenek szituációk, csak indulatok és kavargás (vagy– ha már – kavarás a szó minden értelmében). Sokáig töpreng-tem, mi a baj Romeo és Júlia szerelmével ebben az elôadásban,mert hogy valami mindvégig és egyre inkább zavart, az nem kétsé-ges. Ôszintén szólva félve írom le, mire jutottam: Romeót nemlehet szerelmi drámába sodorni ennyire csúnyuska Júliával, mintaki itt színpadra lép. A tévedések elkerülése végett természetesenlehet értelmezési koncepció, hogy ne legyenek szépek a szerelme-sek, hiszen tudom, fontosabb a belsô érték, az érzelem sugárzásaátragyog az elônytelen külsôn, a szerelmesek külön világában kitudja, mi számít szépnek stb. De Korsunovasnál nem errôl vanszó. Adott egy kifejezetten szépfiú Romeo (vetkôzésekor volt issóhajtozás a nézôtéren!), partnereként pedig egy minden porciká-jában – hogy is mondjam – elônytelen megjelenésû leány. Ha mégokos vagy kedves, vagy bájos, vagy akármilyen lenne, találhatnánkmagyarázatot (lásd fentebb) Romeo szenvedélyére, de nem, ez acsitrinek maszkírozott, túlkoros vénleány(ka) egész egyszerûenantipatikus, riasztóan üresfejû jelenség. Hogy minderrôl nem aszínésznô tehet, bizonyítja, hogy ugyanô remek volt a tavalyiLángarcban mint gyilkossá váló, vérfertôzô húg. Próbáltam kita-lálni, mire ez a taszító külsô, de nincs mentség: elôadás és nézôegyaránt fatális szereposztási tévedés áldozata. A Shakespeare-szöveg sem tudta elfogadhatóvá, hihetôvé festeni azt, amit a ren-dezés, a színészvezetés elrontott.

44 22 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Oskaras Korsunovas Színházának Romeo és Júliája

Dm

itri

j M

atv

eje

v fe

lvé

tele

udapesti vendégjátékuk elsô estje után fogadást adott a Marie Chouinard Társulat tiszteletére a Trafó és a kanadai nagykövet-

ség. Néhányan a helyszín, a próbaterem elôtti folyosón álldogáltunk, mi-kor a zuhanyozástól csapzott hajú táncosok kijöttek az öltözôbôl.„Ja, persze, a próbaterembe kell menni” – mondta az egyik érkezô, majdotthonosan, a járást láthatóan jól ismerve beterelgette két társát, akik atársulattal most jártak elôször Pesten. A Marie Chouinard Társulat vi-lághírû, az észak-amerikai kontinens egyik legjelentôsebb együttese. Tán-cosai hazajárnak Budapestre. Néhány év leforgása alatt a fôvárosi kö-zönség láthatta tôlük Chouinard tizenegy szólójának gyûjteményeselôadását (Les Solos, 1978–1998 között készültek), majd a Tavaszi ál-dozatot (1993), a Világsikolyt (2000), a 24 Chopin-prelûdöt(1999), ezúttal pedig a tavaly elkészült, Cantique No. 1. (Hálaadóének 1.) címû táncfilmet és a szintén vadonatúj Chorale-t, e tíz táncosrakomponált, különleges elôadást. A táncos-koreográfus 1990 óta készítetttizenegy mûvébôl hatot már Magyarországon is bemutatott.

A negyedszázada alkotó Marie Chouinard mûveit különös, ku-tató szellemiség jellemzi: azokkal az emberi lét, mozdulat, viselke-dés határait fedezi fel és járja be. Zsigeri mélységeinket kutatja.Darabjai egyszerre bizarr és frivol, dermesztô és pajzán fantáziák,sokféleségükben mégis rendkívül egységesek. Ahogyan ô dolgo-zik, úgy nem koreografál senki más. Emelkedett esztétikája za-varba hoz, szapora szívverést okoz. Táncosai antropomorf és zoo-morf határán álló, sci-fik, cyberpunk fantáziák világából szalasz-tott alakok, akik körül folyamatosan szikrázik a levegô. Chouinardnem egyszerûen táncot, hanem állapotot alkot. Mesebeli kegyet-lenség, különös, az antikvitás mûvészetére kikacsintó testformá-zás jellemzi munkáit. A koreográfus sokféle anyaghoz nyúl: a tánc-mûvészet örök mítoszát, a Tavaszi áldozatot készíti el a maga olva-satában (rövid szóló erejéig az Egy faun délutánja is alkotásra ins-pirálja), Chopin hangjegyeit teszi testek által láthatóvá, máskor alegbizarrabb zörejeket választja alkotása hangzásalapjának. Tava-szi áldozata elsô negyedórájában Sztravinszkij zenéjének nyomasincs: egy papírlapon szaladó ceruza heves futamait – „grafit-neszt” – halljuk csupán. Egyik szólójának táncosnôje (Kis tánc,cím nélkül – Petite danse sans nom, 1980) bádogvödörrel egyik, po-hár vízzel a másik kezében, bô hálóingben lép a színpadra. Megállközépen terpeszben a vödör fölött. Felhajtja a pohár vizet. Bele-vizel a vödörbe. Kimegy. 24 Chopin-prelûdje extravagáns és nagy-stílûen elegáns. S.T.A.B. címû szólójában (1986) az elôadó moz-dulatait a lábaira szerelt súlyos fémcsizma lassítja kínzóan. A Vi-lágsikoly táncosai viszont mintha legyôzték volna a gravitációt.A negyvenkilenc esztendôs Chouinard 2003-ban leforgatta életeelsô táncfilmjét, a Cantique No. 1.-et, majd, még ugyanebben az év-ben a Cantique No. 2.-t (mindkét filmnek azonosak az elôadói, ésvoltaképp két változatnak tekinthetôk: a Budapesten bemutatott,egyes számú öt perccel rövidebb, mint a másik). A tizenöt perces

alkotás – az ide is elhozott egyes – egyik szereplôje, a társulat ve-zetô táncosnôje, Carol Prieur teljesítményével elnyerte a legjobbalakítás díját a XII. Torontói Filmfesztiválon.

A Trafó színháztermének háttérfüggönyére vetített film elsô pil-lanataiban hatalmas feketeséget látni, melybôl csak két – akárfilmhibának, karcszerû sérülésnek is vélhetô – apró, fehér pöttyvilágít elô. A foltocskák növekedni látszanak, míg egyszerre fel-fogja a szem, hogy amit lát, két közelítô emberi alak. A meztelennô és férfi a képmezô két sarkából úszik, sodródik az elôtérbe. Pil-lanatra meg-megállnak, aztán már csak a két arcot látjuk profilból.Carol Prieur és Benoît Lachambre, Chouinard táncosai a további-akban csak vállmagasságig látszanak, játszanak.

A Cantique-ban nincs tánc; olyan anyagból készült, melybôlChouinard színpadi munkáihoz is bôséggel adagol: jelenlét, gesz-tusjáték, mimikai vadulás, különös, színészi virtuskodás keveré-kébôl áll össze a páros játéka. Chouinard-nál amúgy is alapvetôenhiányoznak az egyértelmû, szigorú határok közt tartott funkciók.Maga a társulatvezetô nem csupán rendezôként, koreográfusként,de gyakorta fotósként, jelmez-, tér- és fénytervezôként is közre-mûködik elôadásaiban. A szerepek összemosódnak elôadói eseté-ben is. Prieur és Lachambre például színésznek is kiváló.

A játék során két ember különös incselkedését láthatjuk: amalackodóan pajzán – Chouinard-tól szokatlanul vicces –, meg-hökkentô rövidfilm címében merész módon a hitre, vallásraasszociáltat. A Cantique ugyanis nemcsak hálaadó éneket, de val-lásos himnuszt is jelent (vö. Le Cantique des Cantiques: ÉnekekÉneke – annak szövegétôl viszont közismerten nem áll távol azemelkedett érzékiség). A film két szereplôje csábítja, hívogatja egy-mást. Kéjesen morognak, ajkukat a másik felé csücsörítik. Egymásfelé nyújtogatják, tekergetik – meglepôen hosszúnak ható – nyel-vüket. Chouinard-nál ez a nyelvjáték különösen nagy szerepetkap. Nem csupán az est másik darabjának, a Chorale-nak, hanemkorábbi munkáinak is visszatérô eleme a vadul, néha kéjesen,néha ijesztôen nyújtogatott nyelv – akárcsak számos más, külö-nös mimikai eszköz és a jógára emlékeztetô légzésjáték. Ez egyér-

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 44 33

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

H a l á s z T a m á s

Külszín és belbecs

■ C A N T I Q U E N O . 1 . ; C H O R A L E ■

Chorale (Marie Chouinard Társulat)

Ma

rie

Ch

ou

ina

rd f

elv

éte

le

B

telmûen arra a tényre utal, hogy a koreográfusnô húszas–harmin-cas éveiben hosszú idôt töltött a Távol-Keleten, Nepálban, Indiá-ban, Japánban és Balin, többek közt a hagyományos helyi színháziés tánckultúra tanulmányozása céljából.

Ezúttal színészeinek mimikájával, hangjával játszik. A két ha-talmas arc egy idô után szinte tájképpé változik, vonásaik önállóéletre kelnek. Ahogy múlnak a percek, egyre több kis effekt, vágásimanipuláció bukkan fel a filmben. Apró mozdulatok, neszek,morgások ismétlôdnek, úgy, mint amikor elakad a lejátszó lézerolvasófej a CD-lemezen. A kép is fellazul, el-elmosódik. Egyikmozdulat rakódik a másikra, fázispillanatok rétegzôdnek egy-másra. Az arcvonások megolvadnak, folyékonnyá válnak, mintFrancis Bacon festményein. És még mindig nem látunk mást,mint a két profilt. A fejek hol kedvesek, mulatságosak, hol ijesz-tôen állatiassá, hideggé válnak. És ott a rejtély: mi történik a mély-ben? Lent, a testekben, a testek közt? A játék aztán véget ér. A kétalak szembefordul velünk, majd elkezd visszahátrálni a fekete-ségbe. A nô egy pillanatra lemarad. Néhány vad táncmozdulattalbúcsúzik. Mint aki kommentál, kiszól a filmbôl. Aztán mindket-ten tûhegynyi pöttyé zsugorodnak ismét.

A Chorale (franciául kórust, -e nélkül viszont vallásos karéneketjelent, görögül a khorea jelentése tánc, lásd elôtagként: koreográ-fia; a két tô etimológiailag azonos) talán a leghosszabb Chouinard-alkotás, melyet valaha láttam. A társulat tíz táncosa szerepelbenne. A darab nehezen, nézôt próbálóan indul. Nyúlós. Aztánszívet gyönyörködtetôen beindul, kibomlik a pompája. A koreog-ráfia elôadóinak arca elôtt apró mikroportok: a darab szinte teljeszenei anyagát élô egyenesben ôk maguk szolgáltatják. A játékosokkülleme alapján azonnal, teljes biztonsággal felismerjük: Choui-nard-elôadáson ülünk – ehhez meg se kell mozdulniuk. A nagy-szerû jelmezeket az a Liz Vandal (a színlapon általában már csakmint „Vandal” szerepel) tervezte, aki a korábbi, nálunk is bemuta-tott Chouinard-munkák közül a Világsikoly jelmez-, smink- ésfénytervezôje, a 24 Chopin-etûdnek pedig jelmeztervezôje volt.A nagyszerû tervezônô gyakorlatilag a kanadai és egyesült álla-mokbeli modern tánc teljes élmezônyével dolgozott már: mi, ma-gyar nézôk A gardéniák illata címû koreográfiában, José Navasmegrázó alkotásában, a Trafóban is megcsodálhattuk munkáit.Vandal különös, egyszerre utópisztikus és keleties világa remekülilleszkedik Chouinard mozgástudatához. A Chorale táncosnôinegyforma, fekete Kleopátra-paróka, a férfiak haja pár milliméte-resre nyírva. Mindannyiuk arcfestése erôs, azonos rajzolatú. A sze-met kiemelô fekete kontúr egyeseken vastag keretû szemüvegnek,másokon olyan „rosszfiú-szemkötônek” tûnik, amilyeneket abankrablók viselnek amerikai western-képregényekben. A kevesettakaró jelmezek feketék és rózsaszínûek. Az utóbbi szín a testre si-muló alap, az elôbbi pántokban, tüllsávokban, szalagokban, kacérmelltartópántokban van jelen. Vandal jelmezei önmagukban isgyönyörûek. Carol Prieur, a vezetô táncosnô felsôtestén összesenhárom, derékszíjkeskeny pánt szalad. Egy-egy sáv mindösszemellbimbóit takarja, a harmadik e kettôt köti össze. Hasonló„darabokat” viseltek a táncosnôk a Világsikoly címû alkotásban:ebben mindössze egy, a két mellbimbó közt húzódó fekete ragasz-tószalag volt a melltartójuk.

A játék elején táncosnôk finom, éteri kettôsét látjuk. Egyikük aföldre kuporodik, másikuk egy magas, görgôs állványra szerelt ref-lektort hoz be: megvilágítja vele a tér üres közepét, aztán fölülrôl atársát, aki felülve, hosszan, panaszosan vonítani kezd. Mint ku-tya a holdra. Nem kérdés, hogy ismét az emberi lélek ösztönös,animális mélységeibe kirándulunk Chouinard-ral. A játék aka-dozva indul, mintha a „versenyzô” húzná az idôt, a tûrôképessé-günkkel kísérletezne. Aztán beindul a gépezet: kibontakozik hangés mozdulat azonos (szó)tôrôl kiinduló architektúrája. A choraleszó emlegetett „-e” betûje mintha feleslegessé válna: nemcsak kó-rust, hanem egyfajta – a Tavaszi áldozat mentén fogant – dalrítust,

mozdulati és énekes kórusszertartást látunk. Egy sosem volt civi-lizációét. A cselekvések, képek során – mint a koreográfus majd-nem minden munkájában – be-bevillannak Chouinard világuta-zásának állomásai, emlékezetének, mûveltségének mozaikdarab-jai. A mozdulatok közt könnyûszerrel felismerhetôek egyes görögvázaképek és szobrok, óegyiptomi falfestmények, indonéz sziget-világbeli isten- és démonidolok formái, gesztusai, továbbá,komplex rendszerbe beledolgozott, belefoglalt elemekként, indiaitemplomi táncok – így a kathak –, bali és jávai szertartástáncok, akeleti küzdôsportok gesztusai, nepáli jelmezes templomi szertar-tások isten-játékosainak mozgása. A különös pózba tekert kézfe-jek és ujjak, a széles, már-már fenyegetô mosoly, a kikerekített, he-vesen mozgó szemek, a kifordított, toppantva lépô lábfej, az írás-jellé tekeredô végtagok suhanó árnyakként jelennek meg, tûnnekfel újra meg újra a koreográfiában. Chouinard azonban nem idéz-get öncélúan, nem cicomáz, nem ékeskedik a manapság oly szíve-sen használt orientális tollakkal. Ezek a sajátos motívumok egykikristályosodott rendszer adaptált, sajáttá tett, újraértelmezettalkotóelemei. Megváltozott szerepükben, eredeti ôsi kontextusuk-ból kiragadottan, egyedi szerkezetté állnak össze, egy mai, szemé-lyes koncepció elemeiként.

A táncosok nesz- és hangkórusa is nagyszerû: Chouinard meg-lepôen feleltetgeti egymásra a hangot és a mozdulatot: a kettô holmegerôsíti egymást, együtt jár, hol ellenpontoz, hol kontrasztotalkot. Chi Long, a törékenynek ható, kelet-ázsiai táncosnô torká-ból operaáriák szilánkjai törnek elô. Máskor ipari zajokat hallunka színpadról. A bejátszásokkal tarkított zene újabb és újabb pont-jain ráeszmélünk: amit éppen hallunk, az bizony emberi hang.A Chorale néhol meglepôen játékos, van, hogy egy-egy jeleneten –ez Chouinard-tól szokatlan – nagyokat lehet nevetni. Egy tán-cosnô vadul, nagyokat visongva, boldog szeretettel csókolgatjatársnôjét. Szó sincs érzékiségrôl: olyan puszik ezek, amilyeneket ajó hír hozója vagy a zseniális ötlet kieszelôje kap a hálás jelen-lévôktôl. Egy másik jelenetben „Narkisszosz” áll a színpad köze-pén. A kidolgozott testû táncos úgy néz ki, mint egy antik görögküroszszobor. Egy társnôje ront rá. Vadul csókolgatni kezdi. Na-gyokat cuppannak ajkai a nyakon, a karon, a lábon, a lábfejeken.Heves transzában felcsimpaszkodik a férfira. Elborult szenve-déllyel, mégis végtelenül komikusan cuppogja végig a testét. A férfitökéletesen mozdulatlan. Üres – voltaképpen ostoba, értetlen –tekintettel mered maga elé. Eleinte harsányan röhögünk. Aztánhirtelen elôtör a ráismerés keserûsége. Olyasmire érzünk rá itt,amire ennek a látszólag pajkos, voltaképpen azonban – a zsigeriállapot bemutatásán túl – a ma egyre drámaibb elidegenedettsé-gét, szeretetlenségét érzékeltetô munkának számos további pont-ján is. A Chorale egyfajta gúnyrajz. Heves érzelmeket, felfokozottindulatokat mutat. A zsigerek ôserejét és zsákutcáját. A trónfosz-tott, napjainkból antibakteriális szerekkel eltávolított ösztönt.Emberi érzelmek azonban alig akadnak benne. Állatiasak és „em-beren túliak” annál inkább. A hisztérikus puszigép és a már-vánnyá dermedt idol kettôse drámai szimbóluma a napjaink „légyönmagad” típusú reklámszlogenjeivel serkentett érzelmi pusztu-lásának. A viszonzatlan szerelmek, a versenyfutás, a megöregedninem tudás, a magány, az elsivárosodás, a narcisztikus külcsínver-seny, a szeretôsdi, a másikban való elmélyülés képtelensége jelle-mezte, „dekorálta” kor brutális gúnyrajzát kapjuk a nyakunkba.Chouinard kortárs dionüszoszi táncjátéka, egyszerre rideg és ér-zéki szertartása idôben és térben egyaránt távoli hivatkozási pon-tokból komponált, szinte mûfajteremtô erejû alkotás. Szellemes,vérbô, lendületes munka, mely roppant elôadói sokoldalúságot éskoncentrációt követel meg. A rendkívüli dinamizmus, a sodrás, atûz, a tarkaság mögött azonban szomorú, nyugodt bölcsességrejtôzik, amelyre az elôadás vásznának egy-egy ritkábban szôttpontján szinte tûélesen ráláthatunk. Ettôl a rejtelmességtôl lesz aChorale igazán kiemelkedô alkotás.

44 44 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

uhász Zsolt alkotásai mintapéldái a különbözô mûvészeti ágak ésstílusok táncszínházi egységének. Az eredetileg szobrászként végzett

táncos-koreográfus már a kilencvenes években készített korai mûveibenis a hagyományápolás mellett a néptáncmûvészet új útjait kereste. Ma,a Duna Táncmûhely vezetô koreográfusaként leginkább kísérletezôtáncszínházi elôadásokat alkot. A Derengôben és a Muszáj Herkules-ben nemcsak megemlíthetô elôzetes elvi elhatározásként jelenik meg atársmûvészetek egysége, hanem a különbözô mûfajokba sorolható alko-tórészekbôl – tudatos szerkesztés révén – magától értetôdô természetes-séggel épül fel a színházi elôadás egésze; ezáltal valójában tetten érhetôvéés élvezhetôvé válik az összmûvészeti hatás.

Mindkét egyfelvonásost vers ihlette, és magas színvonalonelôadott élô színpadi zene kíséri. A koreográfiákban dramatizáltcselekmény követhetô, amely egyik esetben sem tánccal és pan-tomimmal hagyományosan elmesélt, hanem drámai pillanatokbólés lírai hangulatokból korszerûen szervezôdô képekkel van meg-fogalmazva. Az est javára válik, hogy a két teljesen önálló darabstílusa, táncnyelve, felfogása, sôt még tematikája is összecseng.A Derengôben a nôi archetípus, az „ôsanya” boldog-szomorú hét-köznapi asszonysorsa, a Muszáj Herkulesben pedig a férfi archetí-pus, a félistenként nemes célért küzdô, sikerre, uralkodásra törek-vô, de korának elôrehaladtával már csak az erejének látszatátfenntartani képes egykori „nagypályás játékos” férfigondja eleve-nedik meg.

A Derengôben egy nap eseményei játszódnak le. A szereplôk ésa történések életszerûek, és ugyanakkor szimbolikusak is. Az egynap – a kezdetével és a végével – a Maros Anna alakította asszonyteljes életszakaszát jelképezi. Az ihletô forrás József Attila Derengôrózsa címû szimbolista verse, amelyben a lélek „ködében” álló ró-zsa – egyebek mellett – az ifjúkor óta ôrizgetett titkos vágyak me-taforája. Melyek ezek a titkos vágyak? Ahány ember, annyi vágy.A Derengô asszonyának titkos vágya (már) nem egyéb, mint jóérzéssel megpihenni végre, hazaérkezô urával nyugovóra térni,annak tudatában, hogy „aznap” mindent sikerült elrendezni.A nyugovóra térés egyben önmagára találás is, hiszen a hat leánytnevelô szegény asszonynak mindig is önmagára jutott a legkeve-sebb ideje.

Az elôadás elején a hat lány még alszik, az anyjuk már talpon,emlékezve-tépelôdve, ébren ôrzi álmukat. Aztán „indul” a nap, ve-le a kötelességek sora. Az ébredô lányok virgonckodnak, majdegyenként a tûzhelyhez vonulnak a csupor tejért. Az asszony fá-radtan kiszolgál. Olyan, mintha a Schubert zenéjére, RobertNorth által koreografált A halál és a lányka címû balett haldoklófiatal lányának nagymama korú magyar reinkarnációja volna. Te-szi a dolgát, de mintha sejtené, hogy közel „a nap vége”. Talán mártudja is, de nem ellenkezik, beletörôdött. Sôt, egyre inkább vágyikrá. Az ébredés és a hajnal a remény és az újrakezdés (vagy folyta-tás) örömének impresszióját kelti. A lányok elhúzzák a színpadonhátul álló paraván függönyét. A függönyökön addig a négytagúnôi vonószenekar sziluettje sejlett át. A már látható zenészek ké-sôbb felállnak, s muzsikálás közben bekapcsolódnak a színpadiakciókba. Az anya is részt vesz a lányok játékos táncában. Késôbb

konfliktusok alakulnak ki, de ennek ellenére az asszony büszke te-remtményeire. Fájdalmas rezignációjába akkor zuhan vissza, ami-kor egy kérô árnyalakja tûnik fel a paraván függönyén. A kiválasz-tott lányt testvérei mosdatják, öltöztetik. Az élet törvényszerû ese-

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 44 55

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

K u t s z e g i C s a b a

Csupor tej és pohár bor■ D E R E N G Õ ; M U S Z Á J H E R K U L E S ■

Maros Anna és Bednai Nikolett a Derengôben

J

ményei elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Nemsokára újabb vendég jelentkezik. Már azérkezése is különös, titokzatos. Mintha egyedül az asszony tudná, hogy kicsoda. A lányoknem is nagyon törôdnek vele. Az asszony öltözködik, készülôdik. Rituálisan megmossa avendég lábát, aki aztán a hátára veszi, és elviszi. Nem lehet biztosan tudni, hogy ki a ven-dégként tisztelt, ismerôsnek tetszô idegen. De nem nehéz tippelni rá: öregasszony ura(vagy kérôje) ki lehet más, mint a halál?

Juhász Zsolt nem szentimentális történetet írt a táncszínpadra, hanem a József Attila-vers mellett a népköltészet tiszta forrásából is merítve valódi líraisággal hat az érzelmekre.A Derengô cselekményszerkezete kitûnôen sûrített, balladai és modern színházszerû egy-szerre. Az elôadásban a zene, a történet és az ügyesen használt szimbolikus jelentéstar-talmú díszletelemek mellett természetesen a táncé a fôszerep. Juhász a néptáncelemeketmagabiztosan, de kellô visszafogottsággal házasítja össze a kortárs színpadi mozdula-tokkal. Mindez kevés lenne hiteles elôadómûvészi tolmácsolás nélkül. A Derengôn belülebben sincs hiány. Maros Anna alakítása kiemelkedô: megfáradt, törékeny, de szenve-délyre és dinamizmusra is képes, szeretetre méltó ôsz hajú asszonyt formál.

A Muszáj Herkules alaphelyzete szintén lírai, de a történések megjelenítése több drá-mát, agresszivitást és groteszket tartalmaz. Ellentétben a Derengôvel, az ihletô vershez(Ady Endre: A muszáj-Herkules) nem hangulatilag, hanem gondolatilag-tartalmilag viszo-nyul. „Dôltömre Tökmag Jankók lesnek: / Úgy szeretnék gyáván kihúnyni / S meg kellmaradnom Herkulesnek.” Már a vers elsô szakaszában frappánsan tisztázódik az alap-konfliktus. A harmadik versszak tovább árnyalja a képet: a „híg fejû” törpék silányságakényszeríti további harcra a megfáradt titánt. A bús magyar történelem örök alapképleteolvasható a versszak három sorában: „De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek / S nekihajtanakönvesztükre / Mindig új hitnek, dalnak, tûznek.” Juhász Zsolt nyilatkozata szerint tánc-

játékának alapkérdése, hogy létezhetnek-ema Herkulesek. Nyilvánvaló, hogy már csakazért sem, mert a mában a herkulesség fo-galma ugyanúgy devalválódott, mint a sza-vak értéke. Az idézett harmadik versszak-ban elmondottakat manapság leginkábbvisszavonulni nem akaró politikusok vagya hatalomról lemondani nem tudó diktá-torok hangoztatnák. Nem kicsinyíti avátesz költô jelentôségét (és nem is gúnyol-ja a jelenséget) az a tény, hogy az utolsóversszakot a jelenre értelmezve kifejezet-ten ijesztô olvasni: „Sok senki, gnóm,nyavalyás, talmi, / Jó lesz egy kis hódolás éscsönd: / Így nem fogok sohse meghalni.”

Ady Endre Herkules-problematikáját amában felvetni annál sokkal bonyolultabbgondolati mûvelet, semhogy táncjátékkeretében lehessen kimerítô választ adnivagy megoldást találni rá. A Muszáj Her-kules emiatt még nem válik gyengén sike-rült kompozícióvá, de kétségtelen, hogy ér-zelmileg-gondolatilag közel sem olyan egy-séges és összeszedett, mint a Derengô.Zenei, képi és táncos megjelenítése viszontízléses, kidolgozott, míves munka eredmé-nye, és koreografikus (valamint zenei)anyagerôssége miatt igen hatásos. Aho-gyan a mai „híg fejû” törpéket ábrázolja,abban van egy adag (tulajdonképpen ked-ves) naivitás, ami a komoly válaszkereséshangulatát szerencsére nem a nevetséges,hanem a groteszk irányába billenti el. Azutódlásra vágyó új Herkules (Ignéczi Ger-gô) fekvôtámaszokat nyomó mai izompa-csirta, akit az elôadás elején a kávéházakAdy Endréjére emlékeztetô Mucsi János sé-tabotjával amúgy „magyarurasan” meg-fenyít. A fiatalemberben iszonyatos indu-latok feszülnek. Az összecsapás tétje aszínpad elején fekhelyet nyújtva elterülôoroszlánbôr (amely a görög mitológiábóltudhatóan a herkulesség jelképe) és a hoz-zá tartozó nô, aki a késôbbiekben csábí-tóan le is dôl a kiterített vadállatbundára.Juhász kitûnôen mozgatja a tánckart a hát-térben. A táncosok kortalan, valamelyest aXX. század elsô évtizedeinek divatjárautaló öltözetükben beleillenek a kávéházimiliôbe, de táncukkal elvontan, hangulati-lag is illusztrálják a fôszereplôk közöttialapkonfliktus drámaiságát. Juhász Zsoltegyik legnagyobb alkotói erénye, hogy jóérzékkel, ügyes egymásba csúsztatással ke-zeli a konkrét és az elvont viszonyát. A nép-tánc alapelemeit átértelmezô mozgásnyelvis itt, a zaklatott, „modernizált” páros tán-cokban, valamint a férfiak agresszív pár-harcaiban és virtustáncaiban mûködik alegjobban.

Mucsi-Herkules az erô látszatát végigfenntartva vívódik magában. Elfogyasztja(utolsó) vacsoráját, aztán menni készül, demégsem megy. Többször összetûzésbe ke-

44 66 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Mucsi János, Bednai Nikolett és Ignéczi Gergô a Muszáj Herkulesben

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

i

ányféle módon lehet közelíteni a tánc-hoz? Mire valók a mozdulatok? A kö-

zelmúltban Bozsik Yvette három egymástólradikálisan eltérô választ fogalmazott meghárom darabjában. Sejthetjük persze, hogy akoreográfus – bár könnyedén felvillantjaezeket az új stílusjátékokat – egyik mellé semteszi le kizárólagosan a voksát, hanem csu-pán könnyedén kísérletezik a kifejezési for-mákkal.

Talán az önismeret fejlesztésére való atánc, annak bemutatására, hogy milyenekvagyunk igazán a maszkjaink mögött?A társas kapcsolataink valódi természeté-nek szimbolikus kifejezésére? A koreográ-fus a Csoportterápiát erre az önismereti,kommunikációs és csapatépítô tréninge-ket idézô felfogásra építette fel, bepillan-tást engedve a társulat táncosainak privátszférájába is: elvékonyítva a próba és azelôadás, a magánember és az elôadómû-vész közötti szigorú határvonalat.

A Táncterápia egészen más szemléletetsugall. Mintha a koreográfus a test lehet-séges határait feszegetné. Mire képes azemberi test? Mennyire ügyes, erôs, hajlé-kony? A skála egy artistától a testi fogya-tékkal élô szereplôkig ível (a táncosoknakbe kell érniük a valahol a skála közepén el-foglalt helyükkel). És hogy Bozsik Yvettevajon egyenrangú szereplôkként dolgozik-ea darabjaiban rendre felbukkanó civilek-kel, vagy csupán használja a testüket a ha-tás kedvéért – ez egyelôre nyitott kérdés.Amennyiben ez utóbbiról lenne szó, akkoregyre inkább a „különös” testek kiállításakövetkezik majd ezek után. De ha nem,

akkor a sokféleség megmutatását célzó törekvések hozzájárulhatnak a táncszínpadokon (és nemcsak ott) a testek demokráciájához, az önreprezentáció alanyi jogának felismertetéséhez.

A Bál, avagy a táncos mulatság megint új koreográfusi nézôpontot tükröz, az alkotó a társastáncok standard formavilágát variálja szellemes, groteszk, egyéni megoldásokkal. Táncosai, akik

2 0 0 4 . J Ú L I U S ■ 44 77

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

T ó t h Á g n e s V e r o n i k a

Társas táncok■ B Á L , A V A G Y A T Á N C O S M U L A T S Á G ■

veredik a trónkövetelôvel, de kitér a nyílt küzdelem elôl. Boros-pohárral a kezében elôrejön az oroszlánbôrhöz, de nem issza megutolsó pohár borát, hanem kiönti az oroszlánfej elé. Búcsú ésáldozat. Késôbb leül a színpad elején, és magába roskadtan továbbbúcsúzkodik hajdani ereje jelképétôl. Végül lefekszik a bôrre.Mozdulatlan, de nem tudható biztosan, él-e, vagy meghalt. Azutóbbi a valószínûbb. Mucsi János a figurát szimpatikus visszafo-gottsággal, méltóságteljes szuggesztivitással formálja meg. Ala-kítása sokat megmutat az elhivatott, küzdô férfi archetípusából.

Miközben a múlt idôk Herkulese elöl vívódik, az önjelölt utódharcol, összecsap, és készül a hatalomátvételre. Ennek egyik kor-szerû módszertani szegmense az izomfejlesztés kondigéppel.Ignéczi Gergô a színpad hátsó sarkában többször is használatbaveszi a jókora testépítô eszközt, demonstrálva, hogy nagy terveivégrehajtásához nem a léleképítést tartja fontosnak. A gyors ered-mény szempontjából nem is döntött rosszul, hiszen az elôbb mégvita tárgyát képezô nô elhagyja a rogyadozó lelkû öreg Herkulest,és az ifjúhoz pártol. A kondigép szerepeltetése merész ötlet, és amegvalósítás szellemesen sikerült. Az ütemesen lezuhanó függôsúly a kicsit dzsesszes hangzású igényes világzenéhez döngi a tak-tust, ezáltal be tud illeszkedni az összképbe, és fokozni képes atáncok dinamizmusát.

Az elôadás vége felé nagy változás, a hatalomváltás (vagy az újidôk lelki rendszerváltásának) elôszele érzôdik. A férfiak gurulóbôröndöket húznak be, amelyekbôl ócska rongykacatokat dobál-nak a színpadra. Az elöl lefekvô Herkules mögött néhány pillanat-ra elcsendesül a színpad. A nôk sarkantyúkat szednek elô, és aférfiak csizmájára szerelik. Az utolsó nagy össztáncban a férfiak amozgásukkal sarkantyús kakasok benyomását keltik, a nôk mel-lettük kapirgálnak. A hatalomra vágyó hátul elszántan gyúrja ma-gát. Lassan eljön az ô ideje, és király, király lesz. Hol? A Herkulesnélküli szép új világ nagy szemétdombján.

DERENGÔ; MUSZÁJ HERKULES (BM Duna Mûvészegyüttes–Nemzeti Táncszínház)

ZENESZERZÔ: (Derengô) Kiss Ferenc, (Muszáj Herkules) Kiss Ferenc,Szokolay Balázs, Korom Attila és Küttel Dávid. DÍSZLET-JELMEZ: TúriErzsébet. FÉNY: Kovács „Jackie” József. KOREOGRÁFUS-RENDEZÔ:Juhász Zsolt.SZEREPLÔK: (Derengô) Maros Anna és a tánckar, (Muszáj Herkules)Mucsi János, Ignéczi Gergô és a tánckar.

H

Jelenet az elôadásból

Du

sa

Gá

bo

r fe

lvé

tele

a Csoportterápiában köznapi halandóként, a Táncterápiában ügyes testgépezetként tûn-tek fel, most elsôsorban komikus színészek.

Bozsik változata – eltérôen ihletôjétôl, Ettore Scola azonos címû filmjétôl és az abbólkészült vígszínházi elôadástól – nélkülöz bármiféle szubjektív történelemszemléletet.Ez azért meglepô, mert a koreográfus nem nevezhetô éppen apolitikusnak, a Kabaré, azÁllatfarm vagy a János vitéz kifejezetten az ellenkezôjérôl tanúskodnak. Most viszontvégigutazunk ugyan a XX. századon, de inkább a slágerek, a divat, a népszerû tánclépé-sek, mint a politika hullámhosszán. Bozsik Yvette számára ez esetben a filmbeli keretválik a legfontosabbá, nevezzük akár bálnak, bulinak, vagy ami talán a koreográfiáhozleginkább illik: groteszk tornatermi táncmulatságnak.

A koreográfus, mint azt már többször is bebizonyította, nagyon jó érzékkel nyúl a tö-megkultúrához, szellemesen használja fel, és élvezettel építi be darabjaiba. Sôt, ez eset-ben a banalitás, a giccs, az egynapos trendek, az olcsó, mégis mindenki által dudorászottdallamok, a járványszerûen terjedô frizuraôrületek nem csupán atmoszféráját, hanemszerves részét alkotják a koreográfiának. A politikai szálat kihagyva ugyanis a „készenkapott” mozgásanyag, a társas táncok lépéskombinációi és a táncestek sajátosan avítt,mégis örök rituáléja kerül a középpontba.

A Táncterápiának az absztrakt tánc felé hajló eltolódása után ez a darab ismét hangsú-lyosan teátrális jellegû, a társulat táncosai jól ismert, jellegzetes figurák bôrébe bújnak:van köztük balek és szívtipró, végzet asszonya és szürke kis veréb. A hangulat táncisko-lát idéz: a díszlet egyszerû, csupán egy lépcsôs emelvény a háttérben, és rengeteg színes,kék, sárga, zöld, piros szék. A nôk és a férfiak külön kupacban érkeznek, élénk, harsányruhák és kiegészítôk kavarognak a hatvanas–hetvenes évekbôl, csillogó zöld ing ésbabydoll-szerû nejloncsoda, szôke és fekete tupírozott parókák, op-art és neccharisnya,hátsó zsebbôl ráadásként kikandikáló mûanyag fésû.

Szellemes, ahogy az egyes mozdulatokat áthatják az egyéni manírok, ahogy egy-egystandard tánclépés jellegzetessé válik. Ugyanaz a mozgássor teljesen átlényegül, ha kétkülönbözô pár táncolja: a vastag keretes szemüveg mögé bújtatott esetlen stréber éskedvesen kacsázó hölgyeménye boldog révületben esik egymás nyakába, míg más, felka-pottabb hímecskék és partnereik kegyetlen közönnyel zavarják le a számot. Jó társulat-vezetôként Bozsik testhezálló, játékos szerepeket válogat táncosainak. A koreográfiarafinériája, könnyed bája onnan adódik, hogy rengeteg variáció, árnyalat társulhategyazon formához, sôt, akár a civil mozgássorok (például cigarettázás) is tánccá szerve-zôdhetnek.

A csiricsáré seregbôl ketten kilógnak, egy melankolikus, eltévedt primadonna és egytakarító külsejû, alacsony férfi. Ôk azok, akik inkább régi, levitézlett gazdái, mintsemvendégei a táncteremnek. A divattal a múlt iránti nosztalgia, a banalitással a tragikum,az adott korszak jellegzetességeivel az idôtlenség áll szemben. A férfi és a nô egy régi korott maradt ôrzôi, akik számára még minden tánclépés vérre és nem málnaszörpre megy.

A Bálban Bozsik Yvette nem vállal és nem teljesít többet, mint a nézôk szórakoztatá-sát, megnevettetését. Egy kellemes hangulatú este, ennyi, és nem több. Unalom, feszen-gés nélkül. Ha valaki kevesli, csinálja utána.

BÁL, AVAGY A TÁNCOS MULATSÁG (Nemzeti Táncszínház)

DÍSZLET, FÉNY: Petô József. JELMEZ: Bozóki Mara. KOREOGRÁFUSASSZISZTENS: Blaskó Borbála.TÁRSASTÁNC-KONZULTÁNS: Cortes Sebastian. KOREOGRÁFUS: Bozsik Yvette.SZEREPLÔK: Zarnóczay Gizella, Blaskó Borbála, Fülöp Tímea, Halász Anna, Krausz Aliz, Lisz-tóczki Hajnalka, Sándor Éva, Gantner István, Cortes Sebastian, Gombai Szabolcs, Kalmár At-tila, Tokai Tibor, Vati Tamás, Vislóczky Szabolcs.

44 88 ■ 2 0 0 4 . J Ú L I U S

T Á N C

X X X V I I . é v f o l y a m 7 . s z á m

Szeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni, egy viszonylag szûk, ám ran-gos szellemi kör tagjai között. Szerzôink, akikkel a lap olvasása révén megismer-kedhet, a kortárs irodalom, publicisztika és grafika élvonalbeli képviselôi.

Pénteken keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elô az ÉS-re!Elôfizetési díj egy évre: 11 300 Ft, fél évre: 6300 Ft, negyedévre: 3366 Ft

Megrendelem az ÉS-t ......................................................................................................pld.-ban

...................................................................................................................................idôtartamra.

Kérem, küldjenek részemre elôfizetési csekket.

Név:………………................................................................................................................……

Cím:……………................................................................................................................………

A megrendelôszelvényt kitöltve küldje vissza címünkre: 1089 Budapest, Rezsô tér 15. Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241

Summary

The issue opens with two interviews, bothconcerned with the Hungarian State OperaHouse. Zsolt Koren first talked to Miklós Szi-netár, general manager of the house, aboutthe present state of the institution and thenmet Attila Vidnyánszky, Mr. Szinetár’s can-didate for the position of arts director, whomhe questioned on his plans and his concep-tion of music theatre.

Reviews on two new operatic productionsfollow. Szabolcs Molnár saw Wagner’s Lohen-grin at the Erkel Theatre, as directed by thecomposer’ great-granddaughter KatharinaWagner, while Tamás Márok was present atthe Szeged revival of Rossini’s The Barber ofSevilla.

Critics of recent straight play or operettaproductions are Balázs Urbán, Balázs Peré-nyi, Tamás Tarján, László Zappe, István Sán-dor L., Andrea Stuber, Enikô Tegyi, JuditSzántó, Judit Csáki and Dezsô Kovács, con-cerned this time with János Háy’s The ManSenák (National Theatre), Tchekhov’s UncleVania (Kaposvár), Georg Büchner’s Woyzeck(Budapest Chamber Theatre), Csaba Kiss’sThe Bitch (Kecskemét), three productions ofTchekhov’s Three Sisters (Pécs, Eger and an ex-perimental production by theatre students ofthe University Babes-Bolyai at Kolozsvár,Rumania), Pál Ábrahám’s A Ball at the Savoy(Operetta Theatre), Cervantes’s Don Quijoteand..., adapted by Ildikó Kovács (BudapestPuppet Theatre), Marguerite Duras’sL’Amante anglaise (Studio of the Thália Theat-re), Tennessee Williams’s A Streetcar NamedDesire (Sopron) and a modernized version ofPongrác Kacsóh’s and Jenô Heltai’s classicmusical drama, John the Brave (Pest Theatre).

Author András Forgách was present at therehearsals and the performance of one of hisadaptations, Jean Cocteau’s Les Enfants terrib-les at the Tomcsa Sándor Theatre, Székelyud-varhely (Rumania). In his contribution hedescribes the experience.

Three of our collaborators offer their im-pressions on modern dance programs. TamásHalász saw Cantique No.1 and Chorale, bothby Canada’s Marie Chouinard Company,Csaba Kutszegi examines two choreographiesby Zsolt Juhász at the Duna Arts Ensemble,and Ágnes Veronika Tóth analyzes The Ball, anew production of the Yvette Bozsik Com-pany.

In Lille, this year’s cultural capital of Euro-pe, György Karsai saw and now introduces forthe reader two plays by William Shakespeare:Cheek by Jowl’s Othello as well as Romeo and Ju-liet performed by the company of OskarasKorsunovas (Lithuania).

July’s playtext, The Danaids, is by Zsolt Gyô-rei and Csaba Schlathlovszky.