í ő t . p r # R o h á l y

« B K O . A p p o i j y l A . U . 2 7 .

1941. június 1. XIII. évfolyam 10—11. szám

A M A G Y A R G Ö R Ö G - K A T O L I K U S O K O R S Z Á G O S S Z Ö V E T S É G É N E K H I V A T A L O S K Ö Z L Ö N Y E

FŐSZERKESZTŐ:

DÁVIDHÁZI MEDVIGY ISTVÁN I FELELŐS SZERKESZTŐ:

DR. G R Ó H ISTVÁN

A twz, Az erdélyi magyar görögkatolikusság Prometheus — a pogány mese

szerint — az égből lopta. A keresztény tanítás szerint

— mint minden — az Úristen ajándéka.

Sugarával világít; a sötétben tévelygőnek utat niutat. • ¿iév^ej. ;ít; a fagyőslwctó dermedt tagjaiba új életet önt.

A kohó kemencéjében ércet olvaszt.

Elválasztja az aranyat a sa-laktól.

De ha felszáll a veres kakas a ház tetejére, pusztít minden eléghetőt.

Ezt a rejtelmes-sejtelmes tűz-lángot választotta eszközül a Szentlélek Úristen, hogy másod-szor megjelenjék az emberek között.

Tökéletes jelkép. Hiszen a Szentlélek Úristen

megvilágítja a hitetlenség s a kételkedés sötét útjain tévelygők lelkét.

Szeretetének hevével izzóvá teszi a gyűlöletbe dermedt lel-keket.

Megolvasztja a szeretetlenség-nek a szivekre fagyott jégkérgét.

Elválasztja egymástól a jót és a rosszat; az igazat és a hamisat; a szépet és a rútat; azt ami az örök életre vezet s azt ami a kárhozatba taszít.

A hazugságra és ámításra égető tüzet lehel az Igazság Lelke.

A gonoszságra pedig lesújt mennydörgő villámával.

A feltámadás után az 50-ik napon lángnyelvek alakjában leszállott a Szentlélek az apos-tolokra.

Tűzbe merítette s fénybe borí-totta lelküket.

„S e melegtől lett tavasz a földön".

Alázatos lélekkel leborulva kérjük a Szentlelket, hogy pün-kösd ünnepén a mi lelkünket is gyullassza lángra szereteté-nek melegével, hogy mindent az ő akarata szerint cseleked-jünk. (Py)

Az erdélyi magyar görögkatoli-kusság most éli löi ténelmének sors-forduló pillanatát. Időszerű dolog les? tehát, ha meövizsöálíuk a öö* kath. magyaiság, elsősorban az er-délyi magyar görögkatolikusság tör-ténelmi szeiepét és hivatását.

Nagyon sokan vannak, akik a magyar görögkatolikusság szerepét erdélyi vonatkozásban egészen egy-szerűen intézik el. Megállapítják, hogy az erdélyi magyar görögkato-likusok elmagyarosodott románok. Ebből a megállapításból a román közfelfogás azt a következtetést vonja le, hogy vissza kell őket ro-mánosítani, a felületes magyar köz-felfogás pedig azt okoskodja ki, hogy tovább kell őket vezetni az elmagyarosodás. útján s arra kell őket rásegíteni, hogy „román" hi-tüket is levetkőzzék s teljesen be-olvadjanak a magyarságba.

Ezzel a közkeletű felfogással szemben három tényre kell rámu-tatnunk.

Először is: a görögkatolikus val-lás egyáltalán nem román vallás. Igaz ugyan, hogy másfélmillió ro-mán vallja magát görögkatolikus-nak. Ez a körülmény azonban épen úgy nem teszi „románná" a gör. kath. vallást, rnint ahogy az ola-szok, a hollandusok, vagy a své-dek sokkal nagyobb tömege sem teszi olasszá, hollandussá, vagy svéddé a róm. kath., a kálvinista, vagy a lutheránus vallást. Hiszen a románoknak csak kis része gör. kath. vallású, s a görögkatolikusok-nak csak kis része román.

Másodszor: a magyar görögkato-líkusok erdélyi vonatkozásban sem mondhatók elmagyarosodott romá-noknak, Hiszen a magyarság és a görög szertartású kereszténység kap-csolata másfélezer éves! Másfélezer év óta vannak görög szertartású magyarok s a mi őseink a görög szertartást követték akkor, amikor még ezen a földön híre sem volt a románságnak.

tragédiája Harmadszor; a román hegyi pász-

toroknak Erdélybe való beköltözé-sétől kezdve a legutóbbi időkig - sm a románok ma (ivarosodtak el, hanem ellenkezőleg: u magyaron románosodtak el hatalmas töme-gekben!

*

Első állításunk magátólértetődő; második állításunk kétségbevonha-tatlan történelmi igazság. Harmadik állításunkat kissé alaposabban kell kifejtenünk. Az erdélyi magyarság elrománosodásának problémáját csu-pán görögkatolikus vonatkozásban kívánjuk itt röviden áttekinteni, vagyis azzal a ténnyel szándéko-zunk szembenézni, hogy az erdélyi görögkatolikus magyarság körében milyen arányú volt az elrománo-sítás.

Röviden így felelhetnénk: kétség-beejtő arányú!

Ennek az állításnak ilusztrálása-képen három dologra szeretnénk rámutatni.

Az első, megfontolásra érdemes dolog az, hogy a magyar görögka-tolikusság tömegeinek elrománosí-tása már a román hegyi pásztorok Erdélybe való beköltözésének első időszakában megindult. Olyan nem-zetek felett álló tekintély tesz errő! bizonyságot, akinek tanuságíételét semmiféle elfogultság kétségbe nem vonhatja. IX. Gergely pápa 1234, november 14-én Béla királyhoz in-tézett levelében beszél az „oláhok-ról" (Walathi), akik görög keleti vallású püspököktől függenek (a quibusdam pseudoepiscopis Grae-corum ritum tenentibus universa recipiunt ecclesiastica) s elmondja, hogy a közöttük élő magyarok kö-zül sokan átmennek hozzájuk (non-nulli , . , Ungari. . , transeunt ad eosdem). A következőkben világo-san kifejti, hogy itt nem csupán a görög keleti vallásra való átlépés-ről van szó (ezek a magyarok u. i. a görög keletiek szertartása szerint veszik fel a szentségeket, in dero-

gationem non modicam fidei chris-tianae), hanem a felekezeti csatla-kozáson túl a román népiségbe való beolvc/?issal állunk szemben. Jt-zeket a magyaronai u. T. iSsVooi-gely pápa az oláhokkal egy néppé váltaknak nevezi; „Ungar i . , , po-pulus unus facti cum eisdem Wa-lathis". (Ez a nagyfontosságú do-kumentum a román Hurmuzaki Eudoxius „Documente privítoare la istoria Romanilor" c. oklevélgyűj-teményében (I. 130.) olvasható. Nincs róla tudomásom, hogy nemzetiségi problémáink kutatói valaha is fel-használták volna.)

Természetes dolog, hogy ha en-nek az elrománosításnak a magyar-ság oly nagy tömege vált áldoza-tává, hogy arra az Apostoli Szent-szék is felfigyelt s azzal kapcsola-tosan fontos rendelkezések kiadá-sára kényszerült, ez az elrománo-sítás elsősorban a gör, kath. ma-gyarok soraiból szedte áldozatait, akik ugyanazt a görög szertartást követték, mint a görög keleti ro-mánok. Elősegítette a görög kath. magyaroknak ezt az elrománosítá-sát az a tény, hogy a nyugati orien-tációjú magvar politika semmit sem törődött a gör, kath. magyarok egy-házi kormányzatának rendezetlen-ségével. Imre királyunk tett csupán kísérletet arra, hogy III. Ince pápát a gör. kath. magyarok részére püs-pökség felállítására bírja, azonban ez a kísérlet is eiedménytelen ma-radt. A magyar görögkatolikusság saját főpásztora nélkül szabad pré-dájává vált vagy az ellatinosodás-nak, vagy az elnemzetietlenítésnek. Egy részük latin szertartású kato-likussá lett, más részük pedig — erősen ragaszkodván ősi szertartá-sához — az elrománosodás áldó- . zata lett. És csupán kisebb része maradt meg magyarsága és ősi szer-tartása mellett.

Ezzel kezdődött el a magyar gö-rögkatolikusság tragédiájának első felvonása.

2 Görögkatolikus Szemle 1941. június 1

A magyar görögkatolikusság ro-vására történt elrománosításnak meg-döbbentő arányait mutatja az a má-sik tény is, hogy a ma már telje-sen román szellemi irányítás és egy-házkormányzat alá került erdélyi gör. kath. egyházban valamikor egészen kiváló szerepet játszott a magyar elem. Bármennyire is hihe-tetlenül hangzik, meg kell állapíta-nunk, hogy amikor még Magyaror-szágon a latin volt a hivatalos nyelv, amikor az összes magyaror-szági egyházmegyék főpásztorai la-tin nyelven leveleztek, s az összes magyarországi zsinatok határozatait latin nyelven fogalmazták meg, ugyanakkor a legrégibb (1568. évi) „román" zsinat határozatait csak György érsek magyar nyelven írott íőpásztori leveléből ismerjük. (Ol-vasható ugyancsak a román Hur-muzaki oklevélgyűjteményében: XV. 1. 627). Az 1569. október 16 án tartott második „tornán" zsinat ha-tározatainak eredetije ugyancsak ékes magyar nyelven olvasható ugyancsak Hurmuzaki gyűjteményé ben (XV. 1. 638.) Természetesen mindkettő mellett olvasható a ro-mán fordítás is, viszont kétségte-len, hogy mindkét esetben a ma-gyar nyelvű szöveg az eredeti.

*

„Harmadik tényként hivatkozom a nagyváradi „román" egyházmegye általam ismert legrégibb schematiz-musára,az 1837. évi papi névtárra, melyből a magyar görögka'tolikus-ság rovására történt elrománosítás-nak a legutóbbi időkig állandóan növekvő arányai bontakoznak ki. Ez a névtár 264 pap és papnöven-dék nevét tartalmazza. A 264 név-

nek több mint fele (138) kitünőbb-nél-kitünőbb magyar név (Aáron, Ábrahámi, Antal, Bélteki, Bilkey, Buda, Csighy, Cdnka, Dállyay Papp, Erdélyi, Fábián, Farkas, Fe-jér, Fodor, Gáborffy, Gergely, Gö rög, Hosszú, Illyés, Karátsonyi, Kardos, Kerekes, Keresztelky, Ko-váts, Kőváry, Krasznay, Madarászy, Magyar, Markos, Mátyás, Molnár, Nagy, Nemes, Oláh, Orosz, Paál, Pallady, Papfalvay, Papfy, Papp, Pataky, Radnóthy, Rácz, Rezey, Simon, Sutba, Szabó, Szády, Szé-kely, Szentkirályi, Szilágyi, Szőts, Talpasy, Tólh, Vajda, Véghső, Vi-téz, Vulkán, Bónyi, Bisztrai, Boznn-tay, V.ezendy, Katóka, Kába, Kiss, Kolosy, Puskás, Szeremy, Szüts). A többi 126 papnak neve nagyobb részben román, kisebb részben szláv és germán. Vagyis 1837 ben a nagyváradi „román" egyházme-gyében még sokkal több papnak volt magyar, mint amennyinek ro-mán neve. Ma már — mint jól tud-juk — egészen más a helyzet.

»

Azt hiszem, hogy ez a röpke pillantás az egymástól független és időrendben is távoleső (XIII,, XVI. és XIX- századbeli), de mégis egy kétszázéves folyamat szerves egé-szébe tartozó három megdöbbentő tényre önmagától is eleget beszél,

*

Feleljünk most arra a kérdésre, hogy mi volt az oka és mi tette lehetővé ennek az elképesztő arányú elrománosításnak megtörténtét.

Az első ok egészen természetes dolog volt, egy történelmi törvény-szerűség. Ha magasabb és alacso-nyabb kultúrájú nép él egymással

elkeveredve, akkor a magasabb kul-túrájú szükségképen beolvad az alacsonyabb kultúrájú népbe. Első hallásra ez érthetetlennek látszik. Pedig ha jobban megfigyeljük a dolgot, magátólértetődő lesz. A kö-zös területen való élés szükségessé eszi az egymással való érintkezést. Ennek feltétele a közös nyelv. Ám-de az alacsonyabb kultúrájú ember nem képes megtanulni a másik nyelvét. Egyrészt azért mert ő ala-csonyabb intelligenciájú, tehát az idegen nyelv megtanulására ke-vésbbé alkalmas, másrészt azért, mert a magasabb kultúrájú ember nyelve természetszerűleg gazdagabb, több szóval rendelkezik, tehát an-nak megtanulása különben is nehe-zebb. A magasabb kultúrájú ember viszont épen nagyobb intelligenciája révén sokkal könnyebben, mond-hatnánk játszva megtanulja a vele élő alacsonyabb kultúrájú nép nyel-vét, annál is inkább, mert hiszen az alacsonyabb kultúrájú nép nyelve egyszerűbb, kisebb szókincscsel ren-delkezik, csak a legszükségesebb fogalmak kifejezésére szorítkozik. Ha viszont megtanulta annak nyel-vét,már el is indult a beolvadásútján.

így érthetjük meg, hogy az erdélyi magyarságnak hatalmas tömegei ro mánosodtak el, a történelmi szük-ségszerűség alapján.

A második ok annál érthetetle-nebb és megdöbbentőbb.

A magyarság részben súlyos mu-lasztásokkal, részben pozitív tény-kedésekkel elősegítette hatalma ma-gyar tömegeknek elrománosodását

Súlyos vád! De sorsdöntő idők-ben a nemzet lelkiismerete elé kell

vinni az ilyen kérdéseket. Az első mulasztást akkor kö-

vette el a magyarság, amikor meg-engedte a románság és magyarság elkeveredését és semmit sem tett a bekövetkezendő elnemzetietlenítés elhárítására. Az egész erdélyi ma-gyarságot sújtotta ez a mulasztás. A második mulasztás a görögkato-likus magyarságot sújtotta. A nyu-gati orientáció érdekében — mi-ként már ramutattunk — elhanya-golta a magyar politika a gör. kath. magyarságot. Királyaink dús java-dalmakkal latin szertartású püspök-ségeket alapítottak s ugyanakkor a görögkatolikus magyarságot főpász-tor nélkül hagyták.

Egyházi részről sem részesültek támogatásban. Konstantinápoly nem törődött velük, hiszen a görög szer-tartású magyarság sohasem csatla-kozott a schizmához. Róma sem tö-rődött vele, mert mégiscsak gya-nakvással nézte őket. Egyházkor-mányzat, főpásztor nélkül pedig be kellett következnie szétszóródásuk-nak s ennek következményeképea tekintélyes részük elrománosodá-sának.

*

Tragikus mulasztás! Még borzasztóbb dolog azon-

ban, hogy az elrománosítást jó ma-gyar emberek, kiváló hazafiak po-zitív tevékenységgel is előmozdí-tották, kimondhatatlan károkat okozván vele a magyarságnak.

Nem voltak ők hazaárulók. Sőt jószándékú, igaz magyar emberek voltak, Ki merné pl. kétségbe-vonni az erdélyi fejedelmek egész sorának, János Zsigmondnak, Beth-len Gábornak, a két Rákóczi

—Szxitrriúri riport jutott az eszembe: „Felejteni pa-raTirrsszSTírffeTrt~tmm-

A vonat már a szatmárnémeti váltókon robog. Öreg szomszédom-nak az arca tűzben- ég. A bevonu-lásról beszél.

— Hát aztán, mi volta legszebb? — teszem fel a kérdést.

Sóhajtásnyit gondolkozik. Érzem, eszébe jutnak a nótás, virágos ka-tonák, a diadalmasan dagadó piros-fehér-zöld lobogók, siró-nevető em-berek: ismerősök és ismeretlenek, akik egymás nyakába borulnak,

Megszólal végre csendesen: — Gyönyörűségesen nagyon szép

volt minden. De mégis csak az volt a legszebb, amikor bementünk a templomba, oszt' a mi főurunk húsz esztendő után először énekelte el az oltár előtt, azon a szép zengő hangján: „Dicsőség néked Krisztus Istenünk, ki felderítetted nekünk a világosságot." Még a templomablak is belerezdült, úgy szakadt ki a torkunkból az ének. „Dicsőség a magasságban I s t ennek . . . " Jaj, de akkor oszt' olyan nagy szégyen ért bennünket, amilyen még soha. Be-bicsaklott az ének. Nehogy azt tes-sék gondolni, hogy azért történt, mert elfelejtettük volna a magyar énekeket, dehogy is felejtettük. Ha-nem egyszerre csak látjuk, hogy a kántor úr szeméből folyik a könny, oszt' nem bír énekelni, hát oszt' olyan nagy sírhatnék jött mindnyá-junkra, hogy mi se bírtuk tovább-vinni az énekszót. Akkor éreztük igazán, hogy felszabadultunk, ami-kor a magyar ének szólalt meg a templomban. Hát ez volt a legszebb. *

Kilépünk az állomásról. Szemben keskenyvágányú sín. Erdőd felé

vezet. A sínen gyufásdoboznyi sze-mélykocsik. Megállok, nézegetem a liliputi vonatot. Mosolygó kalauz-féle lép hozzám.

— Ezt nem tudták elvinni. — Mit? — kérdem én. — A szerelvényeket. De szeret-

ték volna. Az utolsó napokban ide-hozták a sok üres kocsit, minden-félével megrakodtak; úgy szándé-koztak itthagyni a puszta síneket. Pedig hát valamikor ők nem úgy kapták a magyaroktól. így oszt1 az emberek . . .-n (itt egy grékus több-ségű falut nevez meg) az utolsó éjszaka felszedték a síneket nagy darabon. Juj, hogy mérgelődtek a románok, de egyebet nem tehettek. A szerelvények mindenestül itt ma-radtak.

*

Templomban vagyok. Ügy hi-szem, nem lényeges, hogy kicsi-e vagy nagy az a templom. Nem lé-nyeges, úgy hiszem, az sem, hogy hol van. Mondjuk: valahol Szatmár-ban.

A harangozó boldogan magyaráz. No persze, csak úgy suttogva, ahogy a szent hely áhítatos csendje meg-engedi.

— Tessék jól megnézni ezt a templomot, mert húsz éven át eb-ben a templomban a nép nem éne-kelt máskép soha, csak mindig ma-gyarul. Rángatták, hurcolták is ele-get érte a mi drága főurunkat, neki oszt' később muszáj volt ószlávul mondani, de mi mindig csak ma-gyarul feleltünk rá . . .

Tudom, hogy nem illett, ami ak-kor történt. Templomban voltam, nekem mégis világias, profán nóta

Hát, hogy a magyar énekeket nem felejtették el errefelé, arról volt al-kalmam meggyőződni. Énekes mi-sét hallgattam. Akármelyik nyiri egyházunknak díszére válnék az a szép ének, amit ott hallottam. A húsz évi tilalom tanította meg a népet . . .

Az oltár sarkán templomi utasí-tás. Tépett, rongyos, olajfoltos, mégis szeretném megcsókolni, hiszen is-merősöm. Az Űr 1919. évében nyom-tatták ki Miklósy István megyés-püspök úr rendeletére Nyíregyhá-zán, Jóba Elek könyvnyomdájában. Azóta egyformán nagy kincse tem-plomnak, papnak, népnek. A mar-góra szinte már nem fér az évről évre beírt — váltoiásokra vonat-kozó — bejegyzések halmaza . . . Pedig hát volt itt új directorium minden évben, finom csontpapirra nyomva. Ott hever mind felvágat-lanul egy szekrény alján. Mégis csak az elrongyolódott régi naptár kellett, mintha egy titkos régi re-ménység valóraválásának szimbó-luma lett volna, huszonkét éven át megsárgult, gyűrött lapjaival . . .

Pappal találkozom. Arcára súlyos barázdákat fésült az elmúlt idők mostohasága, de a szemében töret-len erő és keménység tüze ég. Egy szittyába oltott apostol. A húsz év sikeres átvészelése csak ilyen ke-zek alatt történhetett meg. Szinte elolvadok az ölelésében, amikor megtudja, hogy „ideát"-ról jöttem. Minden kedves neki, ami a mienk. Érdeklődik életünkről, szinte látom rajta, hogy szent irígykedés tölti el

irányunkban. Nincs szívem kiáb-rándítani, hogy nem annyira a Tá-bor hegyén, de inkább az Olaj-fákén van bizony a mí hazánk is.

Magukról fcsak ennyit mondott: „Hasonlítunk Szent Pálhoz, mi itteni grékus papok, — ha nem is a szent-ségben, de a szenvedésekben."

— Tetszik látni: itt volt a határ. Mink oszt', hogy beljebb laktunk, hát „románok" voltunk . . . Latrok voltak azok, egyenesen latrok! Nem azt nézték, hogy ki mit érez, ha-nem vallás szerint mondták ki a szentenciát a hazafiságrul is . . .

Nagybaj uszú, szatmárkörnyékí öreg testvér! Bocsáss meg, hogy akkor, ott a vonatban, hogy egy-más mellett üldögéltünk, nem mond-tam meg neked, amit gondoltam. Nem akaitaiak keseríteni. Olyan boldogan nézegettél kifelé az abla-kon, arra a földre, amelyik húsz év után újra magyar, nem akartam kedvedet venni. Nem voltam hoz-zád őszinte, nem súgtam meg ne-ked: a testvér a testvérnek az én fájó t i tkomat . . . Vallás szerint ítél-tek meg odaát? Nem mondtam meg neked, hogy bizony meg szokott történni az ilyesmi néha ideát is . . .

*

Megint vonaton ülök, de most már hazafelé robognak alattam a kerekek. Harmadik osztály. A há-tam mögött élénk beszélgetéssel van 4—5 atyafi. Kettő kurátor, vagy valami efféle, a többi idegen falubeli lehet. A beszéd kezd ér-dekés lenni. A kezemben újság, de a szemem nem látja a betűket. He-gyezem a fülemet és hallgatom a szófoszlányokat. Nagy panasszal van a kurátor, elégedetlenek a pap-juk miatt. A templomi perselyeket

1941. június 1 Görögkatolikus Szemle 3

Györgynek, Apaffi Mihálynak ha-zafíasságát, akik pedig megterem-tői leitek a román nyelv liturgi-kus használatának elrendelésén, román nyomda felállításán, egész sor román könyv kiadásán ke-resztül a román nyelvű kultúrá-nak s ennek közvetítésével a ro-mán faji öntudat kifejlődésének 1567. nov. 11-én fejedelmi edik-tum, rendeli el, hogy a világi ha-tóságok bűnvádi eljárást indítsa-nak azok ellen a görög szertar-tású papok ellen, akik nem román nyelven merik az istentiszteleteket vegezni. Az 1569. nov. 30 án ki-adott fejedelmi rendelet ugyan-csak kemény büntetést ró mind-azokra a görög szertartású pa-pokra, akik a templomi szertartá-sok végzésénél más nyelvet me-részelnek használni, mint a ro-mánt. Mindkét rendeletet János Zsigmond fejedelem kálvinista ud-vari papjainak tanácsára adta ki,

Rákóczi György 1643-ban ugyan-csak kecjény rendeletben tiltja meg (Geleji Katona István taná-csára) a görög hitű papoknak, hogy a románon kivül más litur-gikus nyelvet használjanak.

A rendeletek kiadásával pár-húzamosan román nyomdák ala-pításával és román könyvek ki-adásával segítik elő a román kul-túra kialakulását. A kálvinista er-délyi fejedelmekkel versenyeztek ebben a szász lutheránusok. Sze-benben 1544 ben megjelenik az első román katekizmus, 1559-ben a brassói biró román könyvnyom-dát állít fel, mely 1561-ben ki-adja a román nyelvű evangéliu-mus könyvet, Kálvinista magyar

urak és lutheránus szász polgárok gazdag adományai segítségével egy-más után jelennek meg a román nyelvű könyvek. Forró Miklós nevű kálvinista magyar úr költ-ségén jelennek meg 1564-ben az evangéliumok, 1563 ban az apos-tolok cselekedetei, 1570-ben pe dig a zsoltárok. A lutheránus Hir-scher Lukács költségén a kom-mentárokkal ellátott evangélium kerül kiadásra, A kálvinista Geszti Ferenc dévai főkapitány költségén 1581-82-ben jelenik meg a híres román Szentírás-fordítás, a „Pa-lía" Tordasi Mihály (!)' kálvinista oláh püspök fordításában. Szekfű Gyula megállapítása szerint: „A Palia megjelenése korszakot alkot az oláh művelődés történetében." Bethlen Gábor ugyancsak oláh biblia fordításon dolgoztat, Rákóczi György pedig oláh könyvnyom-dát alapít Gyulafehérvárott. Ugyanő csak azzal a feltétellel nevezi ki a görög keleti püspököket, hogy oláh nyelven prédikáljanak s oláh nyelven végezzék és végeztessék az összes istentiszteleteket és szer-tartásokat. Apaffi Mihály elköte lezi a görög keleti püspököt, hogy iskolákat tartson s azokban min-denki oláh nyelven részesüljön az írás és olvasás tudományában, s a haladottabbak latin nyelvre is ta-níttassanak, — a magyar nyelvet azonban nem is említi. (Szekfű Gyula: Magyar Történet, III. (Bp. 1935.) 490—91.)

Hogy az erdélyi fejedelmeknek a román nyelv liturgikus haszná latát előíró rendelkezéseinek je-lentőségét megértsük, két körül-ményt kell figyelembe vennünk:

Az egyik az a tény, hogy miköz-ben az erdélyi fejedelmek min-dent elkövettek a román nyelv li-turgikus használata érdakében, ad-dig Moldvában szigorúan tiltották ugyanazt s csak 200 év múlva tértek át a román liturgikus nyelv használatára. A másik megfonto-lásra érdemes körülmény, hogy ugyanezek az erdélyi fejedelmek soha egyetlen halvány kísérletet sem tettek a görög egyház kere-tében a magvar nyelv liturgikus használata érdekében.

*

Folytathatnánk az elrománosítás érdekében magyar részről történt öntudatlan, de annál veszedelme-sebb cselekmények felsorolását. De nem tesszük. Ez is keserűséggel kell hogy eltöltse minden igaz ma-gyar ember szívét.

Inkább két kérdést teszünk fel azzal szemben: Mi lehetett az oka, — s mi lett a következménye feje-delmeink elhatározásainak.

Az ok félreérthetetlen: a morbus Hungarícus. A magyar közéletnek az az időnként fellobbanó ször-nyű betegsége, hogy egyesek fele-kezeti szempontok szerint nézik a magyar sors-kérdéseket is. Nem vitás a pragmatikus történetírás előtt, hogy erdélyi fejedelmeink a román nyelv liturgikus használa-tának elrendelésével a protestan-tizmust akarták terjeszteni. Nem csináltak ebből titkot ők maguk sem, S ez megmagyarázza, hogy miért nem szorgalmazták a gör. kat. egyházban a magyar nyelv li-turgikus használatát. Egyszerűen azért, mert jól tudták, hogy a gör. kat. magyarokat épen az fo(?ja a

magyar nyelven imádkozó és éne-kelő protestáns egyházakba von-zani, ha saját templomukban nem énekelhetnek és imádkozhatnak magyarul. A románokat viszont azzal vélték megnyerhetni a pro-testántizmusnak, hogy az ószláv helyett élő nemzeti nyelvük litur-gikus használatával ajándékozták meg őket,

S mi volt a következmény? A gör. kat. magvarság sorait sikerült is megbontani! A magyar nyelv templomi használata utáni vágy sok gör. kat. magyart vezetett a protestantizmus karjaiba. A ro-mánság tömegeiből azonban csak csekély töredékeket sikerült meg-nyerni — nem a magyarság — hanem az oláh nyelvű protestan-tizmus részére.

Volt azonban egy másik, sokkal jelentősebb következmény is, ami-re fejedelmeink bizonyára nem gondoltak: a román nyelv liturgi-kus használatának biztosításával ők lettek a román nyelvű kultúra, s ezen keresztül a román faji ón-tudat megteremtői. Közismert tény, hogy a román kultúra s a román faji öntudat szülőföldje Erdély volt.

Fejedelmeink tehát a protestan-tizmus terjesztésének előmozdítása érdekében öntudatlanul is megte-remtői lettek a román kultúranak és faji öntudatnak. Ugyanakkor vi-szont nemcsak hogy szervezetle-nül és vedtelenül hagyták az er-délyi gör. kat. magyarsagot, hanem egyenesen rákényszerítették őket a román liturgikus nyelv használa-tára.

Aggódó.

ürítették ki, akkor különböztek össze. Szépen megolvasták a pénzt, aztán a pap, az előírásnak megfe-lelő en a szokott helyre akarta be-Küldeni. (Ügy látszik náluk a per-setypénzt, vagy annak egy részét be kell küldeni valahová. A vonat erősen zakatol, nem ertem hová, csak lehet, hogy sejtem.) A kurá-torok kijelentették, hogy már ők nem engedik odaküldeni. A pap igyekszik meggyőzni őket, hiába. A dolog jegyzőkönyvbe kerül, a jegyzőkönyv illetékes helyre. A pénz azonban ma is a kúrátornál van egy zacskóban, aki a faluné-pével (és talán a pappal is!?) várj a, hogy talán majd elküldheti egyszer oda, ahova szeretné.

Egy ideig csak a kerekek zö-rögnek, azután az idegen falubeliek lassú hümmögéssel adnak kifeje-zést a kurátorok eljárása feletti helyeslésüknek . . .

Késő este érkeztem haza. Fáradt vagyok, de azért előveszem mág a regi schematizmust. Jóleső érzés, hogy sok falu neve, ami eddig csak hóit betű volt számomra, ma élő ismerősom.

A schematizmussal a kezemben alszom el és olyan furcsát álmo-dom, nem is tudom, hogy leír-jam-e?

Leírom! Azt álmodtam, hogy a schema-

tizmus énekelni kezdte a nagy do-ológiat és úgy hallatszott, mintha nem is a könyv, de sok, sok, nép-pel tele templom énekelné. És úgy hallatszott, mintha az ének egyszer csak könnyes, boldog sírásba csuk-o t t Volna e l . . .

Bihari Bertalan.

Nagy Szent Bazil és a magyar humanisták Nagy Szent Bazílnak a pogány

klasszikus irodalom remekeinek olvasásáról megírott műve vezet el bennünket a Mátyás király ko-rában csodás szépségében kibon-takozó humanista műveltség vilá-gába.

A kisázsiai tudós főpapnak töb-bi munkái sem voltak is-neretlenek a magyarországi humanisták előtt. Vitéz Jánosról pl. tudjuk, hogy szívesen foglalkozott Nagy Szent Bazil műveivel. Trapezunti György neki ajánlotta egyik Szent Bazil-fordítását. Mátyás király híres könyvtárában, a korvinák között foglalt helyet Nagy Szent Bazilnak ragyogó logikával megírt híres dog-matikus • mujikája: Contra Euno-mium de divinitald Fílü et Spiri-tus Sancti (most a bécsi National-bibliothek őrzi); továbbá homiiiái-nak Keleten és Nyugaton egyaránt legnagyobb becsben tartott gyön-gyei, a „Homiliae ín Hexaheme-ron" (ma ugyancsak a bécsi Na-tionalbibliothek kincse); valamint a Szentháromság titkait fürkésző műve: De Sancto Spiritu; végül levelei (Epistolae).

Mindazonáltal a „De legendis poeticis" címen idézni szokott műve volt Nagy Szent Bazil és a XV. századbeli magyar humanis-táink szellemi kapcsolatának leg ékesebben szóló tanúbizonysága. Ez a mű Leonardus Aretinus la-tin fordításában Mátyás király hí-res könyvtárának is egyik leg-gyakrabban olvasott műve volt, — s egyben a magyarországi könyv-nyomtatás két legősibb terméké-nek egyike.

Karai László óbudai prépost s királyi alkancellár 1470-ben Má-

tyás király megbízásából követ-ségbe ment a pápához. Rómában megtekintette a Sweinheym Kon-rád és Pannartz Arnold mesterek könyvnyomdáját s a nyomda egyik német munkását, Hess Andrást Magyarországra hívta, Budán lete-lepítette és. részére saját költsé-gén könyvnyomdát állított fel. Sok európai országot megelőzve ez volt az első magyarországi könyv-nyomda.

Ennek a Hess (esetleg Huss) Andrásnak nyomdájában jelent meg az ú. n. „ Budai Krónika", valamint Nagy Szent Bazilnak a pogány klasszikus irodalom reme-keinek olvasásáról írott műve.

Hogy a kettő közül melyik volt a régibb, melyik jelent meg ko-rábban, az iránt megoszlik a ku-tatók vélemenye. Vannak akik ezt, mások amazt tartják a leg-első magyarországi nyomtatvány-nak, Budik pl. „Vorschule für bibliographisches Geschäftsleben" c. munkájában (München, 1848.) a Nagy Szent Bazil munkáját tar-talmazó könyvet tartja a régebbi-nek. A kérdés eldöntése nem re ánk tartozik. Elég ha csunán any-nyit mondunk, hogy a Magyaror-szágon megjelent két legrégibb nyomtatott könyv egyike Nagy Szent Bazil szóbanforgó műve. Egyetlan példánya ismeretes csu-pán, azt is a bécsi Ndiiónalbiblio-thek őrzi.

Mindössze 20 negyedrétű levélre terjed csupán, címlapja nincs, ha-nem egyenesen Leonardus Areti-nus előszavával kezdődik ekként: .Leonsrdi Are tini i n opuscu I u m mag-ni Bdsilií de legedis poeticis Prae-fatio incipit felíciter". A 15. levél

előlapján van a kolofon: „Sic ti-nis libelli Basilii e. || per A : H: Bude". (Az A. H. betűk Andreas Hess nevét jelzik.)

Ugyané levél hátlapján ú jabb mű következik: „Apologia Soc-ratis".

Ha mármost felvetjük a kér-dést, hogy miért epén Nagy Szent Bazil s neki is épen ez a műve részesült a magyarság géniusza részérői abban a nem Kicsiny

megtiszteltetesben, hogy saját nem-zetünk krónikájává! együtt a leg-első magyarorszagi nyomtatvany legyen, — nagyon egyszerű tesz a válasz s a mű tartalmi ismerteté' sével már meg is adtuk ezt a vá-laszt-

A magyarországi humanisták leg-nagyobb resze az egyháziak (fo-papok és közrenden levő papok) sorából került ki. Amikor ezek az egyházi férfiak szakítottak azzal a főként Nagy Szent Gergely ál-tal sürgetett s a ciunyi reform so-rán megvalósított kozepKon iello-gassal, mely a Szentírás továbbá a szeutatyak és a nagy kozepKori theológusok műveinek, olvasását engedte meg, — s a humanista műveltség szolgátataba szegődve elővettek a kolostori könyviaiak legelhogyatotlabb poicain porosodó műveit a pogány klasszinus írók-nak, akkor ezt az elhatározást, az eiódeik felfogasavai való szaKitast, ezt a rendkívül nagyfuntossagú szellemi forradalmat valamivel meg kellett índokoiniotv, mások es sa-jatmaguk élőit meg keltett magya-razniok.

Ezt a szerepet töltötte be Nagy Szent Bazil targvalt műve a kül-földön is, Magyarorszagon is.

A IV. szazadbeli Nagy Szent Bazil műve volt az a híd, mely a

i Görögkatolikus Szemle 1941. június 1

középkor s a reneszánsz szaka-dékát áthidalta; a középkori Nagy Szent EW.il müve volt az a fáklya, mely a XV. század emberét a po-gány ókor szellemi kincseinek bi-rodalmába elvezette; a kisázsiai Nagy Szent Bazil műve nyitott utat Budavára felé Homerosnak és Horatiusnak.

Görög hercegnő volt-e Szent Imre felesége?

Szent Imre herceg legendája s az idevonatkozó történeti adatok egy-hangúan elmondják, hogy Szent Imre herceg megházasodott, felesé-gével együtt azonban haláláig szűzi állapotban élt.

Nem mondják meg azonban ezek a történelmi dokumentumok, hogy névszerint ki volt Szent' Imre her-cetf felesége.

Szent Imre legendája mindössze annyit mond, hogy királyi vérből származott (orta de regali prosa-pia).

Három későbbi forrás közelebbit is mond Szent Imre herceg jegye-séről, — ezek az állítások azonban ellentmondásban vannak egymással.

János gercsei főesperes krónikája egyesek szerint Nagy Lajos király idejében készült,mások szerint XVIII, századi koholmány. Eszerint Kre-zimir horvát királynak a leánya volt Szent Imre felesége. Azonban eltekintve a krónika eredetét elta-karó homálytól, olyan súlyos ellent-mondásokat találunk a krónikában — épen Szt. Imre házasságával kap-csolatban, — hogy ezt az állítást el kell vetnünk,

A lysagorai évkönyvek a XIII. század utolsó negyedében keletkez-tek. Eszerint Szt. Imre felesége II. Miciszláv lengyel fejedelem leánya lett volna. Azonban ezek az év-könyvek sem fogadhatók el alapul a szóbanforgó kérdés eldöntésénél, mert adatai nagyon megbízhatatla-nok, egész sereg valótlan adatot tartalmaz; I. és II. Miciszlávot ösz-szetéveszti, Szt. István feleségéről, b. Gizelláról azt állítja, hogy Bur-gundia fejedelmének, Szt. Zsigmond-nak mostoha leánya stb. Talán ösz-szetéveszti Szt. Imrét I. Bélával, aki valóban II. Miciszláv leányát vette feleségül,

A harmadik forrás szerint, Bol-dog Margitnak életrajza szerint (me-lyet Ráskai Lea 1510. éviké/iratá-ból ismerünk) Szt. Imre herceg fe lesége a görög császár leánya volt. Ennek az életrajznak eredetije való-színűleg a XIII. század végén ke letkezett.

Az életrajz vonatkozó része a következőket mondja:

„Es meg gondolya vala zenth Imreh herchegnek es ev eletyt es ev zentseges zvezesseget, kynek my-koron volna nemesseges iegese gevrek chazsrnak leyanya" (Nyelv-emléktár VIII. 16.)

A három adat közül ez az utóbbi látszik a legvalószínűbbnek.

T A L L Ó Z Á S A Magyar Szemle folyó évi má-

jusi számában „Piurimus" álnév alatt „A keleti ortodoxia Magyar-országon" címmel igen érdekes ta-nulmány jelent meg. Bár a szerző álnév alá rejtőzött, értekezésének súlyt és jelentőséget ad az a tény, hogy egyik legnagyobb tekintélyű

folyóiratunkban jelent meg, mely különösképen a történeti kritikára helyez nagy súlyt.

A bennünket közelebbről érdeklő részt az alábbiakban idézzük r

„A magyarság egy része a gö-rög ritusban ismerte meg a ke-reszténységet, Gyula vezér is Bi-záncból hozott püspököt a Maros vidékére, Ajtony pedig Marosvá-rott görög szerzeteseket telepített le. Tehát Géza fejedelem uralkodá-sának kezdetén a magyarság előtt ismertebb lehetett a görög ritus, mint a latin szertartás.

A római egyházhoz való csatla-kozás azonban nem jelentette Ma-gyarországon a keleti ritus meg-szűnését. Azok a magyarok, akik addig oda tartoztak, megmaradtak továbbra is hitükben és talán en-nek a hagyománya a nép között ma is szokásos óhitű elnevezés. Mindenesetre keleti egyházi befo-lyásról, óhitű magyarok létezéséről tanúskodik számos bolgár-szláv egy-házi műveltség szavunk. Az óhitű magyarság idővel mind szorosabb kapcsolatba került a beszivárgó ortodox hitű oláhsággal, valamint a kárpátaljai ruténekkel, kikkel kö-zös egyházfője volt. Már Kun László alatt nyoma van, hogy oláh pópák óhitű magyarokat csábítanak át egyházukba.

A protestantizmus természetesen megkísérelte az ortodox egyház meghódítását is. A magyar és szász protestánsok oláh nyomda felállítá-sával, a lutheri káté és a szentírás oláh nyelvre fordításával véltek eredményes propagandát kifejteni. I. Rákóczi György azzal erősítette meg az oláh püspököt, hogy köte-les az oláh nyelvű liturgiát beve-zetni a görög és ószláv helyébe. A regáti oláhok csak kétszáz év-vel később, Cuza fejedelem paran-csából jutottak el nemzeti nyelvük használatához.

A régi ónitű magyarság, mely-nek nyomait a Szerémségben, a Szörényi bánságban, a Tisza-Maros szögében, Békésben, Biharban, Hajdú, Szilágy, Szabolcs megyék-ben, egész Erdélyben és Székelyföl-dön találjuk meg, nagyon megfo-gyatkozott és nagy része gazdátla-nul sodródott a rutén és román görögkatolikus egyházba."

Kalot Március hó 17—18-án Hejőkeresz-

turban Rojkovich Sándor parochus rendezte meg a KALOT pártolótag-képző tanfolyamát 27 haligatóval. Hejőkereszturból 13, Sajószögedről 5, Felsőzsolczáról 4, Sajópetriből 3, Sajópálfalváról 2 hallgató vett részt.

A megjelentek soraiban ott volt: Szmandray János c. esperes, sajó-szögedi parochus, Dr. Bodnár Béla felsőzsolcai parochus, espereske-rületi KALOT igazgató, Bodnár György községi főjegyző, Imrich István sajószögedi kántortanító és Juhász István ny. igazgató-tanító.

Az ünnepélyes könyörgő szent-mise együttes meghallgatása után a pompás „Legényotthon" magyaros díszítésű termében Rojkovich Sán-dor parochus mondott „Istenho-zottat" a megjelenteknek. A meg-nyitó beszéd után Papp Arzén hejő-kereszturi kántortanító, az esperes-kerületi KALOT titkár az egyesü-leti élet gyakorlati előnyeit fejte-gette.

Az előadások megtartására az egyházmegyei igazgatóság Dobi Ist-

ván szőnyi kisgazdát, hivatásszer-vezeti titkárt kérte fel, kinek ala-pos felkészültségéről tanúskodó előadásai a hallgatóság lelkében mély hatást keltettek.

A tanfolyam hangulatába nagy-szerűen illeszkedett be a helybeli KALOT mintagyülése, melynek számait Papp Arzén kántortanító írta.

Dr. Bodnár Béla parochus, espe-reskerületi KALOT-igazgató záró-beszédében az elhintett mag ered-ményes szárbaszökkenését kívánta és a kerület mindenegyes tagjától megértő, alapos munkát kért a KALOT és a Hivatásszervezet esz-méinek gyakorlati megvalósításához. A hejőkereszturi tanfolyamról adott beszámolónk nem volna teljes, ha ki nem emelnénk a hejőkereszturi hivők vendégszeretetét, mellyel a kerület egyházközségeiből kiküldött egyháztagokat körülvették.

Bodrogolasziban március hó 20— 21 én 40 hallgatóval Dr. Szász László helybeli parochus, esperes-kerületi KALOT-igazgató rendezte meg nagy alapossággal a KALOT pártolótagképző tanfolyamát. A tan-folyam értékét tagadhatatlanul nagy-ban emelte az a körülmény, hogy az esperesí kerület csaki^em min-den egyházközsége küldött hallga-tót. Bodrogolasziból 28, Bodrog, zsadányból 4, Sárospatakról 4-Zemplénből 3, Bodrogkisfaludból 2, Mezőzomborból 2, Vajdácskáról 2, Borsiból 1, Tolcsváról 1, Tokajból 1 felnőtt férfi vett részt.

A tanfolyamon megjelent: Pintér Andor sárospataki esperes, Keresz-tes Ádám komlóskai parochus.

Dr. Szász László parochus, espe-reskerületi KALOT-igazgató meg-nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy ha valamikor szükség volt felvilá-gosító munkára, akkor a mai idők-ben szükség van. Ezt a célt szol-gálja a pártolótagképző tanfolyam is. A KALOT nem kötelez senkit sem belépésre, mindenkinek magá-nak kell meggyőződni bizonyos alapvető igazságokról, melyek nél-kül sem az egyéni, sem a köz-életben nem lehet eligazodni.

Az előadásokat Papp Béla egy-házmegyei KALOT titkár tartotta. Előadásainak vezérgondolata, hogy a KALOT és a Hivatásszervezet a falu népének felemeléséért küzd, hagyományosan krisztusi és hagyo-mányosan nemzeti alapon. Keresz-tes Ádám komlóskai parochus közbeiktatott előadásában feltárta a hallgatóság előtt, hogy a tíz pa-rancsolat nem csupán a másik életre' való.t hanem a földi életre is, mert Kriszus törvénye az élet törvénye is. Érdekes felemlíteni, hogy a tan-folyam hatása alatt Soltész András földmíves, végardóí lakos az első tanfolyamos nap éjszakáján Szé-chenyi és a hivatásszervezet címen előadást készített, melyet másnap a hallgatóság nagy tetszése mellett felolvasott.

A tanfolyam iránt meleg érdek-lődést tanúsított a bodrogkereszturi herceg Lónyay-uradalom főinté-zője, Rubert József és Kovács An-dor községi főjegyző.

Pintér Ándor kerületi esperes zárta be a tanfolyamot, beszédében hangsúlyozta, hogy a KALOT és a Hívatásszei vezeti mozgalom lényege az erkölcsi törvény, mert erkölcs nélkül épen úgy nem lehet meg-élni, mint kenyér és munka nél-kül. Ha azt akarjuk, hogy a körü-löttünk lévő világ krisztusibb le-gyen, akkor először önmagunkon kezdjük az átalakulást!

A mindenképen jól sikerült tan-folyam a bodrogolaszi hivek ma-gyaros vendégszeretetét is dicséri.

Kalász Minden leányifjúsági vezetőnek,

nevelőnek nagy gondot, fejtörést okoz a reábizottak helyes irányjtása és az életre való előkészítése. Kü-lönösen nehéz a falu egyszerű leányifjúságának az erkölcsös tisz-ta életről, a házasság szentségéről, a gyermekáldásról olyan hangnem-ben beszélni, hogy azt megértsék, komolyságát felfogják és ennek á beszédtárgvnak szükségességét be-lássák. A Kalász-központ e téren is sietve nyújt segítő kezet és ki-adott egy könyvet, mely nemcsak a vezetőknek, de a lányoknak i s tanácsadója, irányítója lehet. „Üze-net" a címe a bájos rajzokkal dí-szített könyvnek, mely kedves, szí-nes történetekben mondja el mind-azt a sok problémát, ami leányain-kat foglalkoztatja. Kézzelfoghatóan mutatja meg, melyik tettünknek mi lesz a következménye s az elbe-szélések folyamán megtanulhatiák a leányok, hogy a különböző helyzetekben hogyan kell helyesen viselkedni. Kiváló segítsége lesz ez a könyv a leánykörök vezetőinek. Hiszen sokszor nem merik, vagy nem tudják elmondani szerető fi-gyelmeztetésüket egy-egy leány-nak, a könyv pedig érdekesen,, szinte magátólértetődően magya-rázza meg nekik az élet nagy tör-vényeit. Ne hiányozzék egy leány-kör könyvtárából sem. Megrendel-hető: Kalász Központ, Budapest, XII., Pagony-u. 8. Bolti ára 2'10 P, leány köröknek 160 P.

K R Ó N 1 K A Halá lozás . Özv. Nóvák Sán-

dorné sz. Tavaszy Margit nagy-asszony életének 80. évében az Ürban elhunyt. Dr. Gorondy Nó-vák Andor miniszteri osztályfőnök édesanyját gyászolja az elhunytban,

Dr. Dudás Miklós megyés-püspök úr Őnagyméltósága a sze-gedi róm. kath. papnevelőintézet meghívására résztvesz a pünkösd második napján tartandó Keleti Napon s annak keretében püspöki misét pontifikál s előadást tart. (Ezzel kapcsolatban itt jegyezzük meg, hogy június 2—3. napjain Őexcellenciája nem tart fogadást.}

Bányay J e n ő nagyprépost, pá-pai prelátus betegségéből felgyó-gyulva ismét átvette a püspöki ál-talános helynöki teendők ellátását.

Dr. J u h á s z István kúriai bíró a budai egyházközség tanácsának tagjává neveztetett ki.

Dr- Sz tankay Andor budai lelkész püspöki tanácsossá nevez-tetett ki. A kitüntetéshez őszinte örömmel gratulálunk.

Cselényi István tanulmány-végzett papnövendék, lapunk mun-katársa, május 8-án Nyíregyházán szenteltetett áldozópappá. Áz új-donszentelt áldozópap május hó 11-én a nyíregyházai templomban mutatta be első szentmise-áldozatát.

ELŐFIZETÉSI DIJ: Egy évre P 5.—. Fé lévre P 2.50. Negyedévre P 1.5C.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Kender-utca 89. szám.

Kiadja a MAGOSz. Á kiadásért felelős: Dr. Gróh István.

Szalay-nyomda, Budapest, Kender-u. 39