Iá X I I 3 1 Ngo a r S i m o n M s z l c u r ^ j

Kriuzttaa krfc 30

Budapes t , 1932, n o v e m b e r 6 IV . év fo l yam . 20. s z á m .

A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZüVETSEGENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

Szerkesziës iég és k i a d óh i v a t a l :

B u d a p e s t , V i l i . , S z i g e t v á r i u. 6/a, L 9,

Postal karékpéusitári csekkszámla M A G O S z : 44 .980.

M e g j e S e m i k k é i h e t e n k í n t .

Főszerkeszift: GEOH ISTVÁN

FeleSös szerkesztő : M I R Ü L I C H K Á R O L Y

Előüzctésá árak:

Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre Í 6 P

MAGOSz tagjainak egé^z évre 5 P,

Egyes szám ára 20 fillér, Amerikában 40 fillér.

napban. Az évnek az a napja, amikor a (emelők

suttogó csöndjét fölveri a túlélő emlékezők halk nesze, félhangon való emlékezése, néha ínég visszafojtott sírása is. Az a nap, amikor a temetők mozgalmasabbak a legélénkebb ut-cánál is; amikor virágősei dők kelnek úlra a sít halmok felé, míriádnyi apró fény csillan föl a ketesztek, fejfák tövében, Az a nap, ame-lyen — legalább egyszer egy évben — min denkínek eszébe jut minden kedves aic, mely (öl hosszabb vagy rövidebb élete folyamán már meg kellett válnia: szülők, rokonok, barátok. Arcképcsarnok, amely, hajh, az évek múlásá-val mind nagyobb és nagyobb leszen.. .

Emlékezzünk meg — egyszer egj; évben legalább és egy pár ólombetűvel legalább — a mi halotlainkról is. Mi, a könnyen felejtő, kegyeleiben gyönge túlélők.

Nem sokan vannak talán, de a mi kicsiny s/ámunkhoz arányítva, mégis elég számosan. Első sorban mindnyájunk édes Anyja, akinek halála tizennégy évvel ezelőtt éppen ezen a napon következett be, bizony bevallhatjuk, bűnbánattal vetve mellünket: mindnyájunk hi-bájából. Erős a hitünk: nem ötölne; nem is hosszú időre. Ám, ha reményünk törhetetlen is, hogy nemsokára ismét elevenen dobogó szívére szoríthatja gyermekeit mind, akik ma szerteszakadva vezekelnek a közös hibáért, ne feledjünk el számot is vetni magunkkal: megtettünk-e mindent, ami emberi gyöngesé günktől tellett, hogy tetszhalála mielőbb véget éljen az örömteljes Magyar Feltámadással?

Emlékezzünk meg az ifjúról, aki egy élet reményeit, eljöhető hosszú évek féifias mun-kájának minden ragyogó lehetőségeit áldozta föl éppen ezért az édes Anyáért. Éppen olyan nehéz korszakban, mint ez a mostani is, vagy még inkább, mint aminő a tizennégy év előtti volt. Amikor a rövidlátó gyeimeki ész ugyan-csak föllázadt az édes Anya ellen, okozván Neki is, magának is özönnyi szenvedést. Em-lékezzünk meg róla ma, amikor, nyolcvannégy év után, még mindig oláhnak tudja nem egy méltatlan utód, aki töt (éneimet ir. Emlékez-zünk meg róla és tegyünk bizonyságot, hogy Fejér Pál magyar volt, — noha görög-katoli-kus.

Ha ugyan nem éppen azért! A kis csoportról, akiket ugyanaz a balkáni

gyűlölködés, ugyanaz a vak hatalomvágy pusz-tított el tizennyolc évvel ezelőtt, mint amely a Vlegyásza ormain dühöngött. A két katoli-kus szertartás testvéri egységét hirdeti a vér, melyet a magyarságáért vértanú halált halt há-rom ártatlan ontott. Erre emlékezzünk, ha ne-tán nehéz megpróbáltatások ideje jönne re-ánk, akár mint katolikusokra, akár mint ma-gyarokra.

A féi fiú ól, akinek ma köszönhetjük, hogy magyar j>öiögkatolikusoknak nevezhetjük ma-gunkat. Az egy embertől, aki egymaga tudott megmozgatni egy oiszágoí igázunk érdekében; aki nem ismert melléktekinteteket, nem íá radtságot, nem áldoz ttot, ha a nagy célról volt szó, melynek szolgálatába szegődött.

Méltatlan utódok, járuljunk — hamut hintve fejünkre — hamar elfeledett sí lakukhoz, gyúj-tani régi, de ragyogásában nem csökkent fé-nyüknél új szövétneket!

Árak és árviszonyok.

Egy kis összeállítást olvastam a napokban, kimondottan keresztény katolikus sajtószervben összeállítási, amely szűkszavúságában is ékesen beszél.

„A kisgazda, — úgymond a közlemény, — tudóit venni egy pár csizmát a vásáron há-boiú előtt 62 kg. búzáért, ma kell hozzá 250 kg. Egy öltözet fétfiruha Í25 kg. búzába ke-rült, ma 454 kg. ba. Egy földművesasszonynak egy ruhára való anyag 10 kg. búzába került, ma 30 kg,- ba. 100 kg. petróleum került 167 kg. búzába, ma 296 kg.-ba. Egy darab príma angol férfiing 37 kg. búzába kerüli, ma 256 kg.-ba. Egy pár mérték után készült cipő 125 kg. búzába került, ma 636 ba, 100 kg. rúdvas 104 kg. búzába került, ma 345 kg.-ba, 100 kg. búza ellenértékéül lehetett utazni II. osztályon Budapesttől Zágrábig, ma csak Komáromig. 100 aranykorona évi rendes, normális kamatszol-gáltatásért 25 kg. búza kellett, ma 100 pengő után kell majdnem 100 kg. Egy hízott sertés-ért lehetett venni 265 darab kapát, ma 178 at. Egy tehén árából lehetett venni majdnem 8 rend férfiruhát, ma majd egy tehén egész ára kell egy ruháért. Nagyon indokolt tehát a régi akció, amely az iparcikkek árát is a mezőgaz-dasági termények árszínvonalára akarja leszál-lítani."

A végkövetkeztetés, melyet az utolsó mon-dat magában foglal, nagyon megokolt. Alig van követelés ennél jogosultabb lenne. Hisz éve-ken át hallottuk, — azokon az éveken át, mi kor a mezőgazdasági termelés alatta maradt a fogyasztásnak s ezért terményeinek ára szintén indokolatlanul magas volt, — hogy az ipaicik-kek ára nem csökkenhet addig, mig a mező-gazdasági termények ára magasan áll. „Olcsó kenyér jelenti az olcsó iparcikket!" — hallot-tuk minden oldalról az evangeliumi igazságot.

Ez az igazság már akkor is hazugság volt, amikor hirdették; hazug volta azonban ké-zenfekvő lett azóta, hogy az olcsó, sőt potom búza már évek óta megvolna, de az olcsó iparcikk országa csak nem akar eljönni. Sőt ellenkezőleg: mig a búza olcsóbb lelt, az ipar-cikkek ára valami csodálatosan makacs követ-

kezetességei kapaszkodik még egyre maga-sabbra. Ami pedig a legfeltűnőbb: az olcsó búzából egyáltalán nem hajlandó olcsó kenyér sülni. Amihez, az ipar hozzányúl, -legyen az az ipar akár mezőgazdasági, akár más természetű, az nem hajlandó csak felh'lé mozdulni.

A végkövetkeztetés tehát nagyon jogosult. Csakhogy köztudomásúlag ez még távolról sem elég ahoz, hogy megszülje a kívánatos ered-ményt is. Oka pedig ennek nagyon sok vau és nem is mind gazdasági, hanem nagyon sok erkölcsi is.

Azaz, nogy a legsúlyosabb, a vóliaképeni ok csak egy: a mezőgazdasági termelők és más oldalról a fogyasztás szervezetlensége. Hanem aztán ez az ok egész, sorozat apró eie-dőre bomlik szét és ezek nagyon különböző természetűek.' Mindjárt a legfontosabb közü-lük- már erkölcsi természetű: hogy az embe-rek társadalmában a kisebbséget mindig köny-nyebb megszervezni, mint a többséget. Ugyan-olyan természetű a másik: hogy az. emberi társadalomban a szervezett kisebbségnek na-gyobb a súlya, mint a szervezetlen többségé. Ehez járul a gazdasági igazság, hogy a szerve-zetien eladó mindig olcsóbban kénytelen eladni, mindig drágábban szállít és kevésbbé gazdasá-gosan termel, mint a szervezeit.

Az apró cérnas/.álak egybefolyva aztán ki-adnak egy olyan kötelet, amelynek fojtogalá-sát mindnyájan a saját nyakunkon érezzük. Különösen, ha segítségére jönnek még olyan járulékos gazdasági okok is, mint aminő a pénz-forgalom túlcsökkentett: volta, amely nálunk fejenkint alig teszi felét annak az összegnek, mint amenyi más államokban. Hiszen legutóbb rámutattak, hogy az országban forgalomban levő pénzmennyiség nem volna elégséges ahoz, hogy az adóhátralékot ki lehessen vele fizetni. Mi maradna akkor az egyes erszényekben a máról holnapra való megélhetésre? Másik já-rulékos ok a tisztviselői fizelések mértéken túli leszállítása, amelyre vonatkozólag szintén ké-szült egy kis kimutatás, csak kis körre: a pos-tásokra vonatkoztatva. Ez évenkínt ötvenezer ruhával, százezer pár cipővel tüntet föl keve-sebbet, vagyis csak ennél az aránylag kis cso-portnál és csak ennél a két tételnél milliókra menő forgalmat és százezrekre menő haszon-veszteséget. Amely, hiányozván a szabók és cipészek erszényéből, képtelenné teszi őket is a fogyasztásra és a kiadások mellőzésére, tehát a fogyasztás elkerülésére kényszerít.

Egy jelentős részén ezeknek az okoknak alulról nem lehet segíteni, csak felülről: az ál-lamhatalom útján. De a legfőbb okon lehelne segíteni egészen lent, az apró érdekellek kö-zött is: a szervezkedés, bármily kezdetlegesen alakuljon is ki, bármilyen szűk körre szorít-kozzék is, már nem jelentéktelen javulást je-lent. Amellett hatása is elég gyorsan jelentke-

2 G Ö R Ö G - K A T O L I K U S S Z E M L E 1932. n o v e m b e r 6 .

zik is. A módja pedig régóta ismert és — kíil-földö n legalább — régóta kipróbált: a szövet-kezés.

Amellett még egy másik körülménynek is meg volna a maga szintén nem kicsinylendő súly Az az öltö/.el férfiruha, amelyet régen 125, ní;i 454 kiló búza árán lehetett megvenni, olyan vásári vacak, amely egy esztendőnél töb-bet alig bir ki. Minden évben meg kell tehát venni, minden évben ki kell érte adni a 454 Jig. búzát és a gazdája mégis majdnem min-dig kopottan, ha nem rongyosan jár, mert az év másik felében bizony alig lehet már azt a ruhái másnak nevezni. Régen egy szűr, egy suba egy életre szólt majdnem és kopottan is külömbül mulatott, mint a mai úrhatnám bri csesszek.

Itt nagy b tj az, hogy a szövés fonás, a len, a kender nagyon kezd minálunk kimenni a di vatból. Hajdan még úri házaknál, papjaink, tanítóink lakjaiban is kattogott telente a szö-vőszék, pergett az orsó s — tessék csak visz-szaemlékezni — hányunk édes apái jártak ott hon legalább abban a házi szőttesben, amit anyáink keze szőtt font a hosszú téli estéken. A házi használatra való fehérnemű: törülközők, konyharuhák, de még bizony az ágynemű ja-varésze is viszont csaknem mind ebből teli Iti — s mégis különben festettek benne, mint most, az erdélyiesen mondva hamartartó vá-sáii, rosszul szabott rongyban, amely úgy áll rajtuk, mintha villával hányták volna rájuk.

Eidélyt emlegetem. Bizony ott is úgy áll a dolog, sőt még ugy bbul, mert nálunk legalább nem megy kis/ámílottan egy nemzet bőrére a dolog, mint olt a magyarságéra. De olt a szé kely makacsság hamar kifogott az oláhon. A már-már használatból kimenő kallók újra vá-nyoljált az abaposztót harisnyának, ahogy az ottani fehér vagy szürke nadrágot nevezik, -- zekének, ujjasnak, szűrnek, erdélyi nevén: condiának — és mháért nem ad ki pénzt a székely, sem a maga, sem a felesége részére. Ha csak csizmáért nem.

Te án ezt nálunk is meg lehetne próbálni. Talán — amellett a veszendő szép népvisele lei« megmentését is munkálnák, melyek láttára pedig Szent Istvánkor véresre I ¡psolta lenye-1 ét a Népszínházban a Gyöngyös bokréta uri nézőközönsége, megéltethetnék falvaink veze tői a néppel, hogy az „uri" ruha még nem íe-

szi az urat, h meni a másra nem szorulás in-

T Á R C A

Anyám arcképe. Ébenhaját a gond ezüstre szőtte, Koromszinű dús kontya megapadt, Hónyakát a gyász hajtotta előre S mély árkot ásott bús szeme alatt.

Szemöldei fáradtan futnak össze, Nem oly merészen büszke homlokán, Melynek merengő, drága márvány lapját Redők vonták be sűrűn, mostohán.

Szája szelíden, hervadtan mosolyog, Mint lankadt szirom őszi kert gyepén Szemében annyi jóság és lemondás, Annyi szenvedés és annyi remény.

Két keze ódon, fekete ruháján Ölébe hullva hallgatag, pihen És dolgos, áldott, ráncos tenyerébe Irgalmas szivét hordja szelíden.

Boksay Mária.

Magyar szemmel. Lengyel földön, 1932. nyarán.

Przemysl-ben, ebben a szomoiúan dicsőséges emlékű katonavárosban minden lépten-nyomon magyarokra, magyarul tudókra akadtam. A fő-utcán egy papirkereskedésben öreg úriasszony számlázza képeskártyáimat s kellemesen el-diskurál velem magyarul Budapestről és Ma-gyarországról, ahová minden évben ellátogat ittmaradt rokonságát meg-megörvendeztetni. Az „ Európa" - ven dégl ő egyik pincére, meg a

kább. Talán ebben a két irányban: szövetke-zés megtere intése, a veszendőnek indult nép-viselet megbecsülése érdekében sokat tehetné-nek értelmiségünk tagjai. Ha megpróbálnák megérlelni, hogy a „paraszt" viselet nem szé-gyenleni való viselet. Hiszen Ferenc József elég nagy úr voll, de amikor nem kellett csá-szárt játszania, ugyanazt a kopott bőr téid-nadrágot, ugyanazt a durva zöld poszlózekét hordta, amit akármelyik alpesi paraszt. És, akit abban a kitüntetésben részesített, hogy meg-hívta magához vadászni, annak is olyan ruhába kelleti bújnia, akárki fia volt légyen is.

Amellelt pedig nagyban segítenének a falu anyagi gondjait is megkönnyíteni.

S. Sz.

M i i l t é s j e l e n , Foglalkoznak lapunkkal, a Szemlével, hogy

ilyennek meg olyannak kellene lennie, akkor lenne kedves az olvasók előtt.

Lássunk tisztán, mi ez a lap, miből tevő-dik össze, miféle munkát végez a szerkesz-tősége. Mint főszerkesztő, vallomásokkal tar-tozom: nem vagyunk igazában hírlapírók, összeállítói, pallérjai vagyunk annak a maté-riának, amit a grékus társadalom szállít szá-munkra. Ez a társadalom a mi munkatár-sunk, a gondolkodók, a terveigetők, az ide-alisták társadalma. Kapunk ékesen megmun-kált faragott köveket, párkányokat, oszlopo-kat, csak egymáshoz kell illeszteni őket, bi-zonyos vezérelv szerint és áll az elmélkedők nemes építménye. Meg kapunk olykor híre-ket, színes szőtteseit társadalmunk egyre munkáló szövőszékének és megépítjük abból is a mi sátrainkat, szellős, tarka építményeit a mi közéletünknek.

De aki nem munkál vélünk, nem vés, nem verejtékezik, az ne kívánjon jobbat annál, amit adunk; aki nem tartja, gyarapítja hí-rekkel rovaturkat, az ne keveseije azt, amit hozunk, mert ez a lap magának a mi kö-zönségünknek produktuma, szerkesztője az a nagy összesség, amelyik görögkatolikusnak nevezi magát.

Lehetne kesernyésebben is tárgyalni a dol-got: a lap olyan, amilyent a mi társadal-munk érdemel, hisz ő maga az, a maga tel-jes szegénységében, és mégis jobbik fele a

„főúi" szintén örvendeznek, mikor megtud-ják, hogy magyar vagyok. Lehetetlenül nagy adagokkal traktálnak s előszedik a háborús időkből örökölt magyar tudásukat. Különben a nagy ostromok idején magyarvilág uralko-dott Przemsylben s — amint Blech barátom itt elbeszéli — nagyon sokan tanultak akkor a civilek közül is magyarul. Már itt megemlí tem, hogy nagyon sok lengyellel találkoztam Lengyelország többi városaiban is, akiket a háború alatt magyarokkal hozott össze a sors és ezek mind tudják és hangoztatják most is, hogy milyen vitéz katona volt a magyar a nagy háború harcterein. Találkoztam itt egy fiatalemberrel, aki Magyarországon szüle telt, magyar volt az anyanyelve, de ma már csak néhány szóra terjed magyar szókincse. Rövid pár év múlva azt is elfelejti. Mikor visz-szautaztamban ismét útbaejtettem Przemysl vá-rosát, az eszperantisták klubjában véletlenül egy lengyel kadétlal találkoztam össze Ez a szüleivel Lengyelországba települt fiatalember még egészen folyékonyan beszél magyarul, de kiejtésén már erősen érzik az a 6—8 év, ami-óta állandóan lengyel környezetben élve, nem használhatja á magyar nyelvet.

Krakowban, a lengyelek gyönyörű, patinás metropolisában épen a Főtéren bámultam az ősrégi Szűz Mária-templom csodaszép tornyait s hallgattam a toronyőrök történelmi eredetű órajelző harsonázását, amikor nagy csapat sok-féle egyenruhás fiatalember húz el mellettem. A nemzetközi vízicserkész-tábor néhány csa-patának tagjai voltak, akik a lengyel tenger-partról most érkeztek Krakowba. A sötétkék tényérsapkások franciák, a nagykarimások olá-hok, a fehérsapkások magyar vízicserkészek voltak. Legtöbbje végzett, doktorált fiú. Azon melegében megtudtam, hogy ugyanabban az

lelkének: azok munkájának eredménye, ak ik hisznek jövőjében és dolgoznak teljes hittel, ingyen, meggyőződésből, olyan ügyért, ami-ért nem adódik egy jó szó.

* Az ifjúságban hiszünk makacsul, a mi if-

júságunkban. Ha megszületett a katolikusok Prohászka Ottokárja, a reformátusok Ravasz Lászlója, a mi nagyságunk se késhet soká. Bizonyára él már, töpreng, gyűjti a tudást, készül hivatására. Mert a mi földünk sem kevésbbé termő, mint azoké és a lélek ve-téséből nekünk sem jutott kevesebb, mint nékik,

De egyre van szüksége az ifjú embernek, hogy boldoguljon: szeretetre. Szeretet nélkül hiába minden, keseredetté, dacossá válik a tehetség, elfonnyad benne az akarás és nem jut lánghoz az isteni szikra, Keressük ifjú-ságunkban azokat, akikre egykor büszkék lehetünk, gyámolítsuk az előretörőket és megtettük javarészét annak, amire kötelez az öregség.

Mussolini kifakadása a „kártékony öregek" ellen talán csak a politikában jogosult, de ott sem egészen. Nem, az öregség természe-tes feladata az ifjúság megsegítése. Mig apró a gyermek, térdünkre ültetjük, lovagoltatjuk által a Meseországon s ha cseperedik, növek-szik, lovat adunk ugyancsak alája, hogy át-vágtasson a legrejtelmesebb, legmesésebb or-szágon, az Élet en.

Ha a Szemle csak egy ifjú embernek adott hangot, gyarapította önérzetét, szilárdította az elhatározását, már nagy dolgot cselekedett. Mert én hiszek benne, hogy előlép soraink-ból az Istenáldotta ifjú, akit várunk, paró-kiák, tanítói lakok szülöttje, a választott, a nagy eljövendő, aki arra rendeltetett, hogy el töltse a szíveket új reménységgel.

Gróh István.

Ne k ü l d j ü n k a M A G O S z n a k , a S zem-

l é n e k nsagáncí í tnekre p é n z t ! Ne hasz-

n á l j u n k erre u t a l v á n y t ! A z z ava r t okoz-

h a t és d r á g a . H a s z n á l j u n k „ c s e k k -

l a poka t ' ' .

44.980 laptmk postatakarékpénztár! csekkszámlája.

ámulatosan modern, kényelmes és fányes „ki-rándulók szállójában" aludtam az első éjszaka, ahol ők is be vannak kvártélyozva. Délben azlán velük ebédeltem (érdekes nemzetközi társaságban) s délulán együtt rándultunk ki a felejthetetlenül szép, világhírű wieliczkai só-bányákba, ahol vagy 150 méter mélyen a föld s/íne alatt az egyik nagyteremben magyar nó-ták mellett magyar táncot mutattak be a sok idegen nagy gyönyörűségére.

Hogy Krakkóban aránylag sok magyart ta-lálhatni a lakosság közölt is, annak természe-tes magyarázata az évszázadokon át viiágzott kulturális kapcsolatok intenzitásában is rejlik, melynek legelső munkálója és centruma épen Krakkó városa volt. Ez a szellemi összekötte-tés ma sem vesztett elevenségéből, hála az itt működő Magyarbarátok Egyesülete lelkes mun-kájának, mely fenntartja és továbbfejleszteni törekszik a két rokonsorsú nép hagyományos jóviszonyát. Ebben Dombrowski professzor úr vezeti a lengyel ifjúságot és az intelli-genciát. ^

Közbevetőleg meg kell említenem, hogy egyik programmszerű városjárásom alkalmával a zöldségpiacon Miskolc környékéről odaSzi-várgott kertészekkel találkoztam és beszéltem, akik itt próbálnak a megnehezedett időkben boldogulást találni. A krakkóiak magyarázata szerint ezek a magyar telepesek a lengyelek bolgárkertészei.

Fel sem tudnám sorolni, hogy Krakkóban hányszor nyilt alkalmam magyarul beszélni, magyarokkal találkozni. Elég, ha megemlítem még, hogy egyik ottani barátomnak a felesége szepesi magyar asszony s azt, hogy megérke-zésem utáni este órákhosszat magyarul politi-zálhattam a Kawarna Centralna terraszán, a híres Iígetöv tőszomszédságában.

1932. november 6. G Ö R Ö G - K A T O L I K U S S Z E M L E 3

Mozaik (megszál l t ierü le i í lapokból) .

A vöröskereszt központi igazgatóságának

íprágai üléséről és dr. Uhlmann beszámolójá-

ról a Karpatorusky Golos írja: Dr. Uhlmann,

-a vöröskereszt kárpátaljai igazgatója feltűnő

•objektivitással ismertette Kárpátalja inai nyo-

morgó helyzetét, nem titkolta el kritikáját

Kárpátalja mai kormányzatának s kiemelte a

kormányzat munkásságának elégtelenségét, kü-

lönösen szociális é * gazdasági vonatkozások-

ban. Az a fekete zab lepény, mely a háború

-alatt és után került ,be a Verchovína házaiba,

mely szimbóluma életének és nyomorának,

még ma is megvan, tizennégy évvel a prevrat

után! Nem lettek a tizenhároméves kormány-

zat alatt és által eliminálva azok a nyomorú-

ságok, melyek ellen a magyar uralom és Egán

teljhatalmú megbízott 35 éven át határozottan

és eredményesen küzdött. A magyar kormány

a nyomoigó földművelő népnek már 1904 ben

igen minimális bér mellett földbérletet biztosi

tott, melyet a Schönborn uradalomtól vett. A

•csehszlovák földbirtokreform egész Kárpátalja

-területén csak 9216 személynek jnttatott föl-

det 36.800 kat. hold területben, azaz az egész

Kárpátalja területén csak kétszer adott több

íöldet, mint amennyit Egán adott bérletként a

mai Káipátalja csak két járásának. Emellett a

-Csehszlovák földi eform kárpátaljai fenti végre-

hajtásából a földművelő parasztságnak mind-

össze 27.000 holdat adott, a többit „maradék-

birtokosok" kapták. A magyarok a nép (házi)

apaira, annak támogatására egy év alatt többet

költött, mint a mostani kormányzat ti/. év alatt.

A verchovinai vetések egy részét régen is el-

pusztították a vadak, de Schönborn a paraszt-

ság e kárát meg:éiítette. A mai, idegentőkéjű,

roppant hatalmú Latorica r. t. a földbérlettel

való uzsoráskodáson kívül semmi egyebet nem

ad a falunak. Ha a nyomorgó ruszin régen a

Schönborn uradalom erdeiből lopott valamit,

megbüntették ugyan, de a büntetés mérvének

megállapításánál tekintetbe vették a p uaszt

szoiult, nyomorgó helyzetét, Ma a Lalorica r. t.

alkalmazottai még a rőzseszedést i»s büntetik.

Nem lehet csodálkozni, hogy a Latoiíca r, I.

nak már négy eidészeti alkalmazottját ölték

meg.

A nyomor a nép testén szemmel látható.

A Vercliovinán a gyermekek testsúlya átlago-

san 9 és fél kilogrammal kevesebb, mint a

normális gyermeki testsúly. A statisztika e vo-

natkozásban egyenesen szörnyű. Van falu, ahol

már 66 százalék a degenerált lakók arány-

száma, A költségvetésben ugyan 3 millió ko-

rona van felvéve az egészségügyi célokra, kü-

lönösen építkezésekre, de a mai napig mégis

Cíak három kis házikó építtetett az orvosok

részére, egyenkint 2400 korona értékben. Nagy

rombolást végez az alkoholizmus. Összehason-

lítva a háború előtti állapotot a maival, ma

kétszerannyi az alkoholt árúsító koncesszió,

mint volt. Arról, hogy tulajdonképpen mennyi

korcsma van a Vercliovinán, senki sem tud,

pedig a parlamentben számtalanszor szóvátet-

tek már ezt.

Prágai Magyar Hirlap: „A Romániából ren-

delt tavaszi vetőmagot a spekulánsok addig

tartották vissza a határállomásokon, amig a

tavaszi vetés ideje elmúlt és így a vámmentes

búzaszállítmány kereskedelmi spekulációk tár-

gya lett. Ebből a nagy szállítmányból az éhező

ruszin népnek segélyként egy szem se jutott,

hanem azt Magyarországon át Bécsbe továb-

bították. Beszkid dr. referens a hegyvidék ru-

szin népét meglátogatta, a nyomor és éhség

arányairól megdöbbentő képet festett és hiva-

talos jelentésében azt kérte, hogy a kormány

a legsürgősebb segélyként 480 vagon kukorica

behozatalára a.Jjon engedélyt, melyet ő majd

a legínségesebb vidékeken fog kiosztani az

éhező nép között. Igen ám, de még Beszkid

dr. főtanácsosnál is befolyásosabb, addig azon-

ban ismeretlen személyek ki tudták vinni,

hogy a kormány a kukorica beszerzését sem

Beszkid főtanácsosra, sem az országos kép-

viselőtestület által megválasztott és kiküldött

inségbizottságra nem bízta, hanem egy keres-

kedelmi csoportnak adta át. Ennek a titokza-

tos kereskedelmi csoportnak elképzelhetetlen

befolyása lehet odafönn Prágában. Ez abból is

lapasztalható, hogy a Beszkid által javasolt 480

vagon vámmentes tengeri behozatali joga he-

lyett 650 vagon vámmentes tengerire kapott

behozatali engedélyt. Ennek a horribilis meny-

nyiségű tengerinek a sorsa azonban szintén

ismeretlen."

Az Oslakó: „Kárpátalja ruszínsága nagy

többségének képviselete Munkácson „nemzet-

védelmi kongresszus"-1 tartott, A kongresszust

a legnagyobb kárpátorosz kultúregyesület: a

Duchnovics Társaság, a Kárpáloiosz Tanító

Kiakkó, mint annyi más dél-lengyel város,

különösen tele van magyar vonatkozású emlé-

kekkel. Amikor a Jagelló könyvtár kapualjában

a hites krakkói egyetem régi ír.agyar hallgatói-

nak fehér márványtábláját olvastam, amikor a

patinás Wawel vár székesegyházának hajójában

'elnézegettem a tragikus várnai halottnak II.

Ulászlónak, vagy a lengyelek rajongott király-

nőjének, a magyar Hedvignek a szárkofágját,

vagy amikor rámborult a szentélyből nyíló

Báthory kápolna áhítatos csendje s az árnyé-

kos kápolna színes üvegablakáról jóságosan

rámtekintett Szent István magyar király fen-

köl t alakja, nemes arca és amikor a katedrá-

lis pincéinek királysírjai közt megálltam a len-

rgyelek talán legnagyobb királyának, a magyar

Báthory Istvánnak porladó csontjait magába

záró komor, nagy koporsó előtt, úgy éreztem,

fiogy nem is idegenben járok, hogy otthon va-

gyok én is ennek a testvéri népnek a szívében.

Nincsen olyan lengyel város, sőt talán vala-

mire való falu sem, ahol ne találna az ember

Báthoryról, vagy Hedvigről nevezett utcát, te-

ret, intézetet, egyesületet. A múzeumokban

bőséges anyag vonatkozik Lengyelhon ama

fénykorára, amikor a magyar Báthory ült a

lengyelek trónján.

Csensztochowában, a lengyelek európai hirű

kegyhelyén szintén csupa magyar emlék, ami

a katolikus lengyelak nemzeti kincsét, a csoda-

tevő Isttenanya kegyképét körülveszi. A Jasna

Góra szerzetesei a magyar alapítású Pálosok

rendjéhez tartoznak, A rendkívül érdekes kegy-

hely templomcsarnokai (gyóntatócsarnokok, át-

járópitvarok) tele vannak magyar tárgyú fest-

ményekkel, feliratokkal, emlékfreskókkal. Sőt a

magyar fejedelmek és királyok arcképeinek

„tablója" és Martinuzzi Fráter György életére

és hálára vonatkozó néhány részben restaurált

nagyon régi fieskó is a kolostor ilynemű ér-

tékei közé tartozik.

Warsóban, a milliós lengyel fővárosban is

tele vannak a múzeumok, királyi paloták ma-

gyarvonatkozású kincsekkel és emlékekkel.

Napok hosszat elkalandozhat, el jegyezgethet,

el búvárkodhat itt az erre vetődött magyar.

Sok magyar él Warsóban is. Az előkelő zene-

karok jelesebb tagjai közt is nem egy magyar

található. Van aztán bőven a teljesen lengyellé

alakult magyarokból is. Például: Warsó főut-

cájának, az Ulica Marszalszkovskának egyik

keleti ágában egy Szalay nevü fényképész cég-

jelzésére bukkantam. Sajnos, Szalay úrral már

nem tudtam magyarul beszélni, mert ő már itt

született s .csak apjától örökölt neve maradt

forma szerint magyarnak, mert lengyel kiejtés

szerint ő már Salé-nak mondja magát.

Bialístokban, amikor a városháza tornyából

ismét a földre értem kísérőimmel, az előcsar-

nokban nagy csapat kíváncsi várt rám. (Az

ujságokkól értesültek, hogy magyar látogatója

van ennek a messzi észak-lengyel városnak, az

eszperantó szülővárosának.) És előáll a cso-

portból egy robusztos, erős férfi s rámköszön

magyarul. Mikor felocsúdtam a meglepetésből,

rögtön kifaggattam az élettörténetét. így tud-

tam meg, hogy ez az én bíalistoki „magyarom"

a világháborúban, mint orosz katona a ma-

gyarok fogságába esett s mint hadifogoly vé-

gigbéreskedle az egész Nagy-Magyarországot.

Járt Debrecenben, Kassán, Nagyszöllősön, Pes-

ten és még sok más helyen. Olyan jól beszélt

akkor magyarul, mint akármelyik hajdú le-

gény, Most, 13 évvel hazaszabadulása után

már nehezen megy a beszélgetés. Pár év

múlva teljesen elfelejti a magyar szót. Sok is-

merősének üzent velem. Ki tudja, hány él (és

hol) azok közü l? Mátyás József.

egyesület és a kárpátorosz nyelvi irányzatot

támogató pártok szervezeteiből alakult „nem-

zetvédel.ni bizottság" hivta össze s 297 kár-

pátorosz falu, 322 kárpátorosz Duchnovics

olvasókör képviseltette magát a kongresszuson

többszáz delegátussal. Az ott elhangzott fel-

szólalásokból néhány részletet a következők-

ben idézünk:

Vaszilenkó előadó: „Gazdaságilag tönkre-

mentünk, most nyelvünket is meg akarják sem-

misíteni, A gazság és disznóság legmagasabb

foka az, ami itt történt, A magyar uralom

ezer év alatt nem avatkozott nyelvi ügyeinkbe.

Most, mikor autonómiánk volna, nyelvünket

meg akarják ölni, Soh'se tudtuk, hogy ukrá-

nok vagyunk, most ránk akarják fogni. Hogy

milyenek az approbált ukrán könyvek, arra

bizonyíték, hogy van Volosinnak egy kétszer

approbált ukrán tankönyve, mely a cseheket

finneknek, mongoloknak mondja. Rongyos

nadrágban jöttek ide az ukránok, meggaida-

godtak, villájuk van, már az egyházat is ukrá-

nosítják s vallásunkat is nevetségessé teszik a

nép előtt komikus, kificamított nyelvükkel.

Felmutat egy 1900 ból, 1870-ből való könyvet:

íme, a magyarok, a magyar miniszter már

száz évvel ezelőtt approbálták a népünk nyel-

vén kiadott ruszin könyvet (tomboló taps), csak

most nem approbálják a mi nyelvünkön írt

könyveket, A magyar uralom alatt például

Csircsén volt ruszin iskola, most nincs. A z

ukrajnizmus nyílt irredenta és nemcsak tűrik,

hanem támogatják is. Ukrajna, ukrán nép

nincs, nem is volt, de az irredentáját en-

gedik Berlinből dirigálni és terjeszteni,

Mocsornák hucui földműves; Kár volt ha-

zánkba beengedni az ukránokat. Mint koldu-

sok jöttek, egy darab kenyeret kértek, mert

éhesek voltak s most elveszik nyelvünket. J ó l

mondja a közmondás; engedd a disznót az

asztal alá, felugrik rá, Kárpátalját, a hivatalo-

kat meg kell tisztítani az ukránoktól. Mindenki

ott él, ha becsületes, ahol született, csak a

gazember szalad el hazulról. Miért hagyták el

hazájukat a galícíaiak?!"

Marinecz eperjesi földműves delegátus: „1918

előtt itt nem volt ukránizmus, A múltban bé-

ke volt és áldásos munka folyt a falvakban,

most a fiú az apa ellen fegyvert, fejszét ragad,

ezt eredményezte az ukránizálás. Az Isten

sokféle nációt teremtett: franciát, oroszt, né-

metet, magyart, csehet, csak ukránt nem. A z

ukránokat Berlin és nem az Isten teremtette,"

(Berlinben székel az ukrán emigrációs komité.

Szerk )

A „Kassai Lapok"-ból: Néhány nappal ez-

előtt Prágából egy miniszteri tanácsos vezeté-

sével nyolcvan tagú végrehajtó különítmény

érkezett Kassára és úgy itt, mint a többi fel-

vidéki városokban és falvakban megkezdték

az adóbehajtási munkájukat. Sorra látogatták

mindazoknak a lakását, akik adóhátralékban

vannak és felszólították őket, az azonnali adó-

fizetésre. Ak i fizetni nem tudott, annak lakás-

berendezését, minden ingó vagyonát, még ak-

kor is, ha előzőleg lefoglalva nem volt, azon-

nal felpakolták a kapu előtt várakozó társze-

kerekre vagy teherautókra és beszállították a

pénzügyigazgatóság vagy adóhivatal udvarára.

Az elvitt lakásberendezéseket tiz nap alatt le-

het visszaváltani tulajdonosaiknak, az adóhát-

ralék, a súlyos végrehajtási költségek és a ka-

matok lefizetése ellenében. Mérséklést vagy

engedményt senki nem kap.

A kassai adófizető polgárok küldöttségileg

keresték fel azt a prágai pénzügyminiszteri ta-

nácsost, aki a nyolcvantagú különítményt a

Felvidékre vezette és kérni, tiltakozni próbál-

tak, engedményeket kértek, Prága kiküldötte

azonban a legridegebben elutasította a küldött-

ség minden kérését és lakonikusan megjegyezte:

— Maguk ne is panaszkodjanak, hiszen itt

még a Felvidéken nagyon jól megy a soruk.

Ez után a biztató kijelentés után elképzel-

hető, hogy milyen viszonyok közé került a

cseh állam, amelynek gazdasági és pénzügyi

szilárdságát olyan állhatatosan hangoztatta

mindmáig a prágai kormány. A küszöbön álló

pénzügyi összeomlós biztos jele az is, hogy

Uzdral miniszterelnök „egészségi okokból" be-

jelentette lemondását és visszavonul. (A be-

vallott cseh deficit kilenc milliárd! Szerk,)

A kárpátaljai autonom földműves-szövetség

4 G Ö R Ö G - K A T O L I K U S S Z E M L E 1932. november 6

hivatalos lapjának, a Ruskij Vistnik-nek leg-utóbbi, október 28. a előtti számának első ol dala gyászkeretben jeleni meg. A lap a gyász kereten belül közli a st. germaini békeszerző-désnek és a csehszlovák alkotmánytörvénynek azon részeit, melyek Pocik. Rus autonómiájára vonatkoznak, az autonomiát megállapítják és azt garantálják. Ez idézetekhez a lap hozzá-fűzi, hogy a ruszinság és Pocik. Rus ma nem tud ünnepelni, mert nincs miért ünnepelnie, hiszen a részéie megállapított és garantált aulonomia nincs megvalósítva, nincs életbe-léptetve. Remélhető azonban, hogy Podk. Rus rövidesen birtokában lesz jogainak s akkor majd oka lesz ünnepelni és örvendezni. A lap e száma, gyászkereles cikke igen nagy feÜű nést keltett s a cseh pártok már is erősen tá-madják a lapot és páttját. (Az Oslakó.)

Végül még egy csillogó kis kocka, hogy tel-jes legyen a mozaik kép:

Munkácson 64 osztályteremmel van keve-sebb, mint kellene. Két magyar osztály tanu-lói napok óla az esőben állanak az udvaron, hiába rendelkezgel a miniszter táviratilag . . .

. . . A Verchovinán ellenben rablóbandák garázdálkodnak . . .

. . . Alsóapsa oláh lakossága agyon akarta verni az adóvégrehajtót. A csendőrség soilü-zel adott. Eredmény: egy (beismeri) halott, t5 {bevallolt) sebesült . . .

Hogy is mondja Hamlet? „. . . Valami bomlik Csechiában!"

E G Y H Á Z I É L E T M t t c s o n y b a n szeptembor 10 tői 14-ig nép-

miss/ió volt, amely iránt óriási érdeklődés nyil-vánult meg. A népmissziót P. Legeza Tivadar és Sándor Joz.ifát mári.¡pécsi atyák vezetlék, segíllt'lve a kerület világi papságától. A nép mis.vzió soián 1200 an áldozlak. A befejezésen Papp Arial érsek nevében Szemán István dr. pápai prelátus érseki vikárius vett részt. A népmisszió előkészítése és rendezése Vaskó-vics Antal pápai kamarás, főesperes érdeme.

A m u n k á c s i lelkészi állás betöltésével kap-csolatban kapjuk a következő sorokat: „A Szemle legutóbbi számában a munkácsi pa-rochia betöltésére vonatkozó közlemény kellő megvilágosítására a legilletékesebb helyről nyer-tem azon értesítést, hogy Lese-isin Gyösgy újonnan kinevezett parochus és beregi főespe-res ünnepélyes beiktatása minden incidens né! kül fényesen sikerült. A beiktatást oklóber hó 23-án maga Szlojka Sándor püspök végezle teljes papi segédlettel és a püspöki énekkar közreműködésével, mely után 65 terííékű ban-kett volt.

Lescsisin György munkácsi kineveztelésének terve nem mai keletű; azt a közérdek kívánta.

S ha voltak is olyanok, akik más egyéni óhajtottak, ez ma nem újság. Hiszen sok eset-ben nem veszik figyelembe a kellő gyakorlat és kiforrottság lényeges szükségét különösen egy nagy és sokoldalú egyház vezetésénél; e tulajdonságok megszerzéséhez nem elegendő a theologiai ludás, ezek csak évek hosszú során szorgalmas gyakorlattal szerezhetők meg. Les-csisin kineveztetése nem munkácsi, hanem an-nál nagyobb: görögkatolikus és ruszinszkói ér-dek. Azonnal a politikai változások után az ő feladata volt a Hangya és Hitelszövetkezet, a ruszinszkói gázdasági (szőlő, bor, stb.) ügyek rendezése az őslakosság érdekének megóvása mellett. Majd a ruthén (cirillika) nyelvű és hit-vallásos iskolák megmaradásának biztosítására. Sokat fáradt az e. m, ájtatos alapok, püspöki javadalom, papi- és özvegyi uyugdíjak, kong-nia rendezése, párbér és napszám állami meg-váltása érdekében. És, hogy ezek ma közmeg-elégedésre rendezve vannak, ez igen nagy rész-ben az ő széleskörű tudása, nagy gyakorlati ér-deke, teljes függetlenségének megőrzése mellett tanúsított magatartásának köszönhető. Hittestvéri szeretettel Buj, 1932. okt. 27. Baulovics Gyula tb. esperes." A levél írója iránti nagyrabecsü-lésből közöljük e sorokat, mert egyébként tár-gyi okunk nem volna rá, A munkácsi főespe-resség ügye nem olyan kérdés, melynek az egyház egyetemére nézve volna jelentősége, így csak azért foglatkoztunk vele, mert tudo-

másunk szerint a görögkalolikusok mai gene-rációja és megdönthetetlen reményünk szeiint semmi eljövendő generációja — nem les/ ké-pes Munkácsot és Ungvárt és Husztot és Szi-getet és a többit másként képzelni el, mint úgy, bogy azok hazájának in|egráns részét ké-pezik. Nekünk már az csak megmarad meg-szállolt területnek, esetleg Anionom — ma a cseh államban „autonom" — Rulhén Területnek; semmi egyébnek nem vagyunk hajlandók el-ismerni. Épen ezen felfogásunk folytán nem hallgathattuk el a dolgot, de nem is foglal-kozhatunk vele éidemileg. Szoiííkozlunk tehát a megtörtént lények egyszerű felsorolására úgy, amint azt a megszállott teiületi sajtónak mindazon szerveiben találtuk, amelyek olvasó-ikra nézve érdekesnek Ítélték azokat fölsorolni. Nem mentünk bele annak kutatásába, érde-mes-e vagy sem az állásra a kinevezeti, annál kevésbbé, mert meg voilunk róla győződve, hogy érdemtelen szóba sem jöhetett volna; mindössze csak annyit jegyeztünk meg, hogy az uj főesperes nehéz helyzetet lalál maga előtt és nagyfokú lapintatra lesz szüksége. Viszont örömmel és megnyugvással adunk hitt arról, hogy a beiktatás minden incidens nélkül ment végbe, mert bizony a hírek szerint ettől is le-heteti volna tartani. Megnyugvással, mert eb-ben bizonyítékát látjuk annak, hogy minden illetékesben megvan a tapintat abban lók-ban, amelyben a nehéz helyzet azt megkívánja. Ez ügyben egyébként a „Kárpáti Magyar Gazda" a következőket közli: Amikor a munkácsi gö-rögkatolikus patochiára Lescsisin főespeiest nevezlék ki, ez a kinevezés az egyházközség-nél nagy ellenkezést váltóit ki, olyannyira, hogy az egész egyháztanács lemondott tisztsé-géről. Az elkeseredés olyan nagyfokú volt, hogy Szlojka püspök közbelépésre határozta el magát és a beiktatási személyesen végezte. Szlojka püspök azzal csendesítette le a há-borgó lelkeket, hogy a görögkatolikus hívek-hez magyarul szólva ezeket mondotta: „Az uj főesperest nem azért küldíem ide, hogy po-litikai vagy nyelvi harcok exponense legyen, hogy politizáljon, vagy a nyelvi harcban ve-gyen részt, hanem azért, hogy az evangéliu-mot hiidesse, hogy az egyház érdekeinek biz-tosítója legyen, mint személyem munkácsi képviselője, Emellett pedig ínég azért is küld-tem őt ide, hogy híveinek kulturális, szociális emelését munkálja, hogy egyházunk minden nemzetiségű gyermekének szolgálfiára legyen." A püspök magyar és megértő beszéde vissz-hangra talált és most Lescsisinen van a sor, hogy beváltsa püspökének szavait.

M I I E K

N a p t á r u n k szétküldése folyamaiban van s a legtöbb helyre lapunkkal egyidjűleg való-színűleg meg is érkezett már. Csomagban — a főtisztelendő lelkész urak cimére, amennyiben pedig nem az ő címükre, úgy a zárjelben meg-nevezett hittestvéreink cítnére — küldöttük meg mindazon tagtársaink példányait, akik a mult évben tagdíjukat befizették. Kérjük tehát tag-társainkat, hogy a nekik szánt naptár-példá-nyokat az 1933. évi tagdíj lefizetése ellenében átvenni szíveskedjenek. Az alábbi felsorolásban föl nem vett helyeken lakó tagtársainknak köz-vetlenül küldjük meg, nevükre címezve egyen-kint a naptárakat, mellékelve a tagdíj (2 P és a portó 12 f., összesen tehát 2'12 P) bekül-désére szolgáló postatakarék-befizetési lapokat is. Amennyiben a címzettek három évi tagsági kötelezettsége lejárt és továbbra a MAGOSz tagjai nem óhajtanának lenni, a naptárt viszont meg kívánják tartani, úgy 82 fillér küldendő be. Csomagok mentek a következő helyekre: Abaujszántó, Abod, Beregdarócz, Bököny, Biri, Bodrogkeresztur, Buj, Boldogkőváralja, Bod-rogolaszi, Dámóc, Debrecen, Fábiánháza, Fel-sőzsolcza, Gadna, Garadna, Görömböly, Haj-dudorog, Hajdúböszörmény, Homrogd, Kótaj, Kék (ifj. Kótis Mihály), Kecskemét (Leviczky Oreszt), Kisvárda, Kenézlő, Kotnlóska, Levelek, Máriapócs, Mátészalka, Miskolc, Mikóháza, Makó, Nagyléta, Nyírtass (Gebri János), Nyír-egyháza, Nyiradony, Nyírpazony, Nyírcsászári, Nyirbakta, Nyirgyulaj, Nyirparasznya, Oros, Opályi, Piricse, Révaranyos, Sátoraljaújhely

(Ladányi László), Sajóvámos (Tímaffy Miklós), Sz.eged (Kovács Lajos), Szabolcsveiesmart (Ko-csis András), Szerencs. S/ikszó (Somossi Fe-renc), Tornyospálc/.a (Ruszbák Imre), Tokaj,« Tiszabüd, Vencseliő, Vérles, Végurdó és Nyir-bátoiba. Amennyiben a főt. lelkész urak mást bíztak volna meg a naptárak szétosztásával pl. helyi csoporlok pénztárnokait stb., ugy ter-mészetesen ezekhez kell a példányokért for-dulni. Budapesti tagtársainknak közvetlenül küld-jük meg a nekik járó példányokat.

A Szen t-Mik l ó s T á r s a s á g november havi: vacsoráját a Szent István vendéglő különtermé-ben november 5 én, szombaton este 8 órai kezdettel tartja meg s azon hitleslvéreinket családjukkal és vendégeikkel együtt szívesen, látja. Autóbusz- és villamosmegálló: Krisztina-tér. A szokásos lieti összejövetelek szombaton-kint ugyanott este 6 órakor,

I f j . F edo r G y u l a szabósegéd hiltestvéi ünk, aki jelenleg álandó alkalmazás nélkül van, el-vállal mindennemű szakmájába vágó munkát. Értesítéseket szerkesztőségünkbe kér.

L a p z á r t a : november 12.

O r s z á g * dolgaíf v i l á g s o r j a .

Romániában újból Mániu Gyula alakított kormányt. — Rászakadt a ház Svájcban Szankt-Margaretenben ötven emberre. Tízen-egyet hoitan szedtek ki a romok alól, a többiek közül egy sem maradt sebesülés nélkül. — Tintatarióual hajigálóztak a szo-cialista képviselők az osztrák országgyűlésen. — A Népszavát nyolc napra betiltották iz-gató cikkei miatt. — Tizenegy millióval töb-bért vásároltunk az utolsó háromnegyed év-ben a külföldtől, mint amennyit mi ad tunk el neki. — Lemondott a cseh kormány; va-lószínűleg hivatalnokokból fog új kormány alakulni. A helyzetet megnehezíti, hogy az állam háztartásában nagy hiányok muíatkoz-nak, az adójövedelmek nem elégségesek a kiadások fedezésére. — Gömbös Gyula mi-miniszterelnök felszólítást intézett a munka-adókhoz, hogy még áldozatok árán ís minél több embert foglalkoztassanak. — Bukarest-ben összejöttek a Balkán-államok képviselői tanácskozásra, de eredménytelenül oszlottak szét, mert Bulgária kiküldöttei elhagyták a tanácskozást, mikor a többi államok képvi-selői nem voltak hajlandók a bulgár kisebb-ségek panaszaival foglalkozni. — Vagy köd volt a mult héten Budapesten és környékén, melynek halálos áldozata is volt. Egy teher-autó vezetője a nagy ködben az árokba for-dult kocsijával és életveszélyes sebeket ha-pott, mig a kocsin volt napszámos azonnal meghalt. — Megáldotta a fővárosi autókat a Városligetben a hercegprímás. Hétszáz autó jelent meg az ünnepélyes szertartásnál.

Nagyon kér j ük o lvasó inkat , hogy m indennemű

pénzkü ldeményt k i z á r ó l a g 44.980. sz. postata-

ka rékpénz t á r ! bef izetési l apon kü ld jenek m i nd

a MAGOSz , m i nd a Szemle s z ámá ra .

G b e r h a u e r A • u t ó d a Magyarorszg l eg rég i bb mise-ruhák , egyhz í szerek , z ász l ók ,

oltárépítö és iemplom-berendező vá l l a la ta

B U D A P E S T , IV. , VÁCI-UTCA 41. SZ.

Alapítási év: 1863. Telefon: Aut. 833—44.

Felonok, Flascsenícák, kelyhek sib. nagy vá lasztékban .

Vállalom mennyezetes oltárok, íkonosztázok stb. építését és javítását.

Kívánatra képes árjegyzékemet díjmentesen küldöm.

Ki?dja a MAGOSz .

A kiadásért felelős: Dr. Sz tankay István.

Petőfi könyvnyomda, Kiskőrös.

Tulajdonos: Szalay Sándor.