Az erdei ragadozó újra felordított, és Adon futásnak eredt, folyton emlékeztetve magát,hogy nem szabad minden lépésnél segítségért kiáltania. Végül kitárulkozott előtte atisztás, de egy hatalmas, fekete alak sétált fel-alá, elzárva az útját.Adon megtorpant.Egy párduc volt az, és a lába előtt egy őz hevert, csaknem a felismerhetetlenségig

szétmarcangolva. Milyen természetes, gondolta a pap. És én még azt hittem, valamirémisztő troll az.A párduc ide-oda lengette a fejét, mintha szédülne. Adon néma fohászt intézett

Szúnához, hogy a fenevad elégedjen meg az eddig szerzett zsákmánnyal, mielőttazonban megtehette volna az első lépést hátrafelé, a ragadozó testén remegés futottvégig. Hátravetette a fejét, és Adon egy pillantást vethetett zölden ragyogó szemébe,ahogy a bestia felüvöltött fájdalmában, és egy emberi kéz robbant elő a torkából.Adon elejtette a kalapácsát. Lehullott, és tompa koppanással ért földet. A rettenetes

lény nem neszelt föl rá. Egy második vérmocskos kéz nyúlt ki a bestia oldalából, majd amellkasa émelyítő zajjal szétrobbant, és Kelemvor feje jelent meg a nyílásban. A fenevadegyik lába felhasadt, és egy halovány, összeaszott emberi láb bukkant elő a foszló húsalól, akkora talán, mint egy kisgyermeké. A láb addig növekedett, amíg el nem érte egyfelnőtt férfi végtagjának méretét, eltorzult lábfeje kiegyenesedett, a csontok ropogvaugrottak a helyükre benne.Egy második láb jelent meg, amin az egész folyamat megismétlődött, és a dolog, amely

valahogyan Kelemvor volt, lassan levedlette magáról a vadállat irháját. A harcoskimerülten felnyögött, ahogy a földre hanyatlott; csupasz, sima testét már kezdte benőnia burjánzó, fekete szőrzet.Adon azon kapta magát, hogy lehajol elejtett kalapácsáért. Borzongva előrelépett, és

megközelítette a harcost.

Richard Awlinson - ÁrnyasvölgyRichard Awlinson

ÁRNYASVÖLGYAz Avatár-trilógia első részeKulturális & Kereskedelmi

Szolgáltató kftBUDAPEST 1995

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Richard Awlinson

ShadowdalePublished by TSR, inc.

Trademark and text copyright © 1989 by TSR, inc.Used under authorization

FORGOTTEN REALMS is a registered trademark owned by TSR, inc.The TSR logo is a trademark owned by TSR, inc.

Fordította Kornya Zsolt és Hoppán EszterMinden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek reprodukálásának

jogát!All rights reserved!

A címlapon Jeff Easley festménye.Tipográfia: Marjai Csaba

Műszaki szerkesztés: Zölley ImreHungarian translation © 1995 TSR, inc.

Hungarian edition © 1995 TSR, inc.ISBN 963 8540 62 I

A kötet kizárólagos terjesztője a TóthÁgas Könyvterjesztő Kft.1047 Budapest, Perényi Zsigmond u. 15.

Kiadja a Neotek Kft. Felelős kiadó: A Neotek Kft. ügyvezető igazgatója.Felelős szerkesztő: Héjjas Miklós. Korrektor: Bóday Tamás.

Szedés, tördelés: Neotek Kft. A nyomdai munkálatokat az EgyetemiNyomda Kft. végezte.

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 95.3646Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató.

Terjedelem: 20 ívKészült Budapesten az 1995. évben.

Kedvességükért és támogatásukértajánlom ezt a könyvet

Annának, Franknek, Patricia-nak,Gregorynek, Laurának, Marie-nek,

Millie-nek, Billnek, Christie-nek, Martinnak,Michele-nek, Tomnak, Lee-nek,

Joannek, Allisonnak, Larrynek, Jimnek ésMarynek.

PrológusHelm, az Álomtalan Szemű, az Őrzők és Strázsák Istene éberen állt, és istentársait

figyelte. A gyülekezet teljes volt. Minden isten, félisten és őselem megjelent. Azisteneknek otthont adó roppant körcsarnok falai régóta semmivé enyésztek, az ablakokazonban megmaradtak az üres levegőben lebegve, és Helm egy romlásba hanyatlóuniverzumra tekintett ki rajtuk keresztül. A körcsarnok - számtalan befejezetlen oltárával- a rákként terjedő bomlás középpontjában emelkedett; egy szigeten építették, amelyépp elég nagy volt hozzá, hogy befogadja az istenek gyülekezőhelyét.A romlás tengere fölött töredezett, szürke kövek lebegtek, messzire ívelő ösvényt

alkotva; hogy hová vezet, nem tudták még az istenek sem. A körcsarnokból ez azegyetlen út vezetett kifelé, ám egyik isten sem volt elég ostoba hozzá, hogy megtegye azelső lépést a rücskös köveken; attól féltek, az ösvényen valami ennél is borzalmasabbhelyre jutnának.Az égbolt a sziget körül ébenszín csillagokkal pettyezett fehér vászonlepel volt.

Fénycsíkok lángoltak fel az elefántcsont kárpiton, olyan vakító ragyogással, hogy még azistenek sem bírtak sokáig rájuk tekinteni. A csíkokból lassan fehéren izzó rúnákbontakoztak ki, és Helm megborzongott, mikor kibetűzte őket.Minden, ami valaha volt, véget ért. Minden, amit tudtunk, minden, amiben hittünk,

hazugság. Az istenek korának bealkonyult.Aztán a rúnák eltűntek. Helm fejében megfordult a gondolat, nem valamelyik

ideparancsolt isten küldte-e a rejtélyes üzenetet, hogy ráijesszen a többiekre, de hamarelvetette az ötletet. Tudta, hogy a rúnákat nagyobb hatalom rótta az égboltozatra, mintamekkorával a körülötte tolongó istenek bármelyike is bír.Helm szótlanul hallgatta a mennydörgés tompa moraját, ahogy fekete villámlással

erezett, sziklaszürke felhőmamutok kezdtek gomolyogni odafönt, és a körcsarnokárnyékba borult. A fellegek homályba vonták a patyolatfehér eget, a körcsarnokból kifelévezető kövek pedig sorra elmorzsálódtak, és beleporlottak a bomlás végtelen tengerébe.Helmet rendelték ide elsőnek. Az egyik pillanatban még a szentélyében volt, és azon

töprengett, hogyan is okozhatott csalódást Lord Aónak, aki megtette őt kiválasztottstrázsájának. A következőben szálegyedül állt a körcsarnokban. Hamarosan feltünedeztekistentársai is. Az istenek kissé kábának tűntek, elgyöngítette őket a hirtelen utazás erre ahelyre, amely a világ minden ismert és ismeretlen szegletétől távol esett.A parancsoló szót hozó hírnök mindig azt az arcot és formát öltötte, amitől a kiszemelt

isten legjobban rettegett. Mystrának, a mágia istennőjének határtalan mágikus káoszképében nyilvánult meg. A gyönyörűséges Tűzhajú Szúna, a szépség és a szerelemistennője előtt sorvadásig sovány, rákos daganatoktól gyötört roncsként jelent meg,amely harsány szóval siratta nyomorú sorsát, miközben szembesítette Szúnát az övével.Bánnak, a Fekete Nagyúrnak a hírnök a tiszta szeretet és a tökéletes megértés alakjátöltötte magára, s márványfehér fénye megperzselte az isten esszenciáját, miközbenelragadta őt a birodalmából.Helmnek csak kissé kellett oldalt tekintenie, hogy meglássa Bán nagyurat, Lady Mystrát

és Lord Myrkult; heves vitába bonyolódtak éppen, amelynek tetőfokán Mystra sértetten

elviharzott, hogy hozzáillőbb társaságot keressen. A másik irányba nézve Helm Llirát, azörömistennőt pillantotta meg, akinek az arcán most gondterhelt kifejezés ült; oda semfigyelve tördelte a kezét, aztán rajtakapta magát, és iszonyodva meredt az ujjaira.Mellette Ilmater állt, a szenvedés istene; ő nem tudta visszafojtani folyamatos nevetését,ahogy könnyed, légies léptekkel körbetáncolt a láthatatlan falú körcsarnokban, sokat tudómegjegyzéseket suhogva társai fülébe, bár senki sem hallgatott rá.Miközben Helm az istenek arcát tanulmányozta, kisebb csődület támadt körülötte

azokból a társaiból, akiket nem viselt meg ennyire a körcsarnokba szólító, váratlanparancsszó. Az őrzők és strázsák istene megpróbálta elereszteni a füle mellettrimánkodásukat, könyörgésüket; minden méltóságukból kivetkeztek, szánalmasannyöszörögve ostromolták őt információkért.- Elpusztult az otthonom! Romba dőlt a szentélyem a Síkokon! - hajtogatták egymás

után a panaszaikat, Helm azonban nem figyelt a szavukra.- Ao parancsolt ide minket. Idővel minden kiderül majd - mondogatta nekik, ám egy idő

után belefáradt a szüntelen önismétlésbe, és elhessegette magától az istenek kicsinycsoportját. Eljött a változások ideje, efelől nem lehet kétség, vonta le a következtetéstHelm, miközben halhatatlan urának, Aónak az akaratát fontolgatta.Ao akarata olyan erős volt, hogy az idők kezdetén kiemelkedett a Káosz örvénylő

ködéből, és nekilátott megteremteni az egyensúlyt a Káosz és a Rend egymássalvetélkedő erői között. Ebből az egyensúlyból fakadt az élet; előbb az isteneket teremtettemeg a mennyben, majd a halandókat a Birodalmakban. Ao, az Alkotó és a Formát Adó,Helmet választotta jobbkezének. És Helm tudta, hogy az istenek Ao hatalmából kerültekerre a helyre, ahol a téboly és a zűrzavar uralkodik.Miközben Helm szótlanul, gondolataiba merülve állt, Talos, a viharisten előrerontott.- Azt mondom, elég a fortélyos fondorlatokból! Ha az urunknak valami nyomja a szívét,

akkor nyilvánuljon meg előttünk, hadd töltse el a bölcsessége megtört szívünket és üreselménket!Talos annyi megvetést sűrített a "bölcsessége" szóba, amennyit csak tudott, de nem

sikerült meggyőznie a többieket. Ugyanúgy látszott rajta a félelem, mint a társain.Talos kihívását nem fogadták el, és akik a viharisten közelében álltak, most sietve

eltávolodtak tőle. A Talos kitörését követő néma csend bármely magasztos szózatnálékesebben beszélt; Ao ítéletének véglegessége és megmásíthatatlansága sugárzottbelőle. Ekkor értették meg az istenek, hogy a sorsuk - bármi légyen is - már jóval agyülekezet összehívása előtt megpecsételődött. A rettenetes csend betöltötte az egészkörcsarnokot, de nem kellett sokáig várni, hogy szilánkokra hulljon.Egyensúly őrizői, hozzátok intézem most a szavaimat!Ao hangja volt az, és ebből a hangból egy olyan mérhetetlen hatalmú lény akarata

sütött, hogy az istenek mind térdre roskadtak a hallatán. Egyedül Bán nagyúrnak sikerültfélig álló helyzetben maradnia.Nemes örökség volt az osztályrészetek! Hatalmatokban állt, hogy elhárítsátok a szörnyű

veszedelmet, amely a Rend és a Káosz közötti egyensúly megbomlásából fakad, és timégis éretlen gyermekek módjára viselkedtetek, a szánalmas tolvajlás eszközéhezfolyamodtatok, a hatalom szagától megittasultan...

Bánnak hirtelen eszébe jutott, hogy a lény, aki hajdan életre hívta az isteneket, háthaazért kürtölte most össze a teremtményeit, hogy hibáiból okulva, tiszta lappal mindentújrakezdjen.Lehet, hogy a jövő pusztulást tartogat a számodra, Bán - jelentette ki Ao, mintha csak a

Fekete Nagyúr fennhangon mondta volna ki a gondolatait. De ne keseregj emiatt, mertkönnyen előfordulhat, hogy a végső elmúlást könyörületes sorsnak fogod találni ahhozképest, ami vár rád - és mind a többi istenre, akik méltatlannak bizonyultak abizalmamra.Helm volt az, aki ekkor előrelépett.- Lord Ao, a táblák őrzése az én feladatom volt. Sújtson hát engem a...Hallgass, Helm, ha nem akarsz osztozni te is a többiek végzetében!Helm megfordult, és szembenézett az istenek gyülekezetével.- Legalább tudjátok meg, hogy mi a bűnötök! A Sors Tábláit ellopták.

Vakító fénysugár lövellt elő a sötétségből, és magába zárta az őrzők és strázsákistenét. Fehér lángfodrok béklyózták le Helm csuklóját és bokáját, s egyszerre csakmérhetetlen magasságba emelkedett - a többi isten, aki nyöszörögve figyelte azeseményeket, alig látta már. Helm, akit még soha semmilyen hatalom nem döntött le alábáról, tehetetlenül, a fogát csikorgatva meredt a sűrű foltban gomolygó sötétségbe,amely feketébb volt mindennél, amit valaha látott; mert ez a sötétség élt, és pusztítóindulat fortyogott benne - a mindenek fölött való Ao rettenetes haragja.Szóval inkább a társaid pártját fogod, mint jog szerinti uradét, jó Helm?- Igen! - szűrte az isten összeszorított fogain keresztül. Helmet hirtelen alávetették;

zuhanása túl sebes és túl brutális volt, semhogy a többi isten pillantása nyomon tudtavolna követni. A becsapódás erejétől összetört, tetőtől talpig vérrel borított Helm kínlódvaigyekezett felállni, hogy újra szembenézzen urával, ám a feladat meghaladta aképességeit. A társai nem siettek a segítségére, és kerülték kérő-könyörgő tekintetét,mikor arcra bukott a körcsarnok kövezett padlatán.A rendszertelen időközönként fel-felvillanó fénypászmák fekete energianyalábokat

rajzoltak ki az égbolton, melyek egyre közelebb vonaglottak az istenekhez.Véget ért az az idő, amikor kristálytornyaitokban ülve úgy szemlélhettétek a

Birodalmakat, mintha egyedül a ti mulatságotokra teremtettem volna őket!- Száműzetés - mormolta Bán elakadó lélegzettel.- Igen - mondta Lord Myrkul, a holtak istene, s még az ő élettelen szívébe is valami

fagyos hideg lopózott.Véget ért az az idő, amikor megtehettétek, hogy ne törődjetek azzal a szent céllal,

amiért életre hívtalak titeket! Most szembesültök a hibáitokkal és örök időkig emlékeznifogtok rájuk. Vétkeztetek uratok ellen; készüljetek hát a büntetésre!Bán érezte a sötétség tekergőző csápjainak közeledését.- A tolvaj! - kiáltotta Mystra. - Kiderítjük a tolvaj kilétét, és visszaadjuk neked a

táblákat!Tyr, az igazság istene könyörgőn emelte karját az ég felé.- Hadd ne bűnhődjünk mindnyájan egyetlen testvérünk ostobaságáért, Lord Ao!A sötétség ostorcsapásként vágott végig Tyr arcán, s az isten üvöltve tántorodott hátra,

kezét használhatatlanná vált szemére szorítva.Semmivel sem törődtök, csak a saját irhátok mentésével!Az istenek hallgattak, és a sötét csápok bekígyóztak a soraikba, majd közelebb

lökdöstek őket egymáshoz, mintha mindannyiukat együvé akarnák terelni, hogy annálkézenfekvőbb célpontot nyújtsanak Ao haragjának. Az istenek fel-felkiáltottak - egyesekfélelmükben, mások haragjukban. Nem voltak hozzászokva az ilyen bánásmódhoz.Gyávák. A táblák ellopása volt az utolsó sértés. Vissza fogjátok szolgáltatni őket. Előbb

azonban megadjátok nekem az árat, ami az ezredévekig tartó csalódásért jár.Bán szembeszegült az energiacsóvákkal, és a sötétség tekergőző csápjai hirtelen

vakítóan kék, hideg lángokban törtek ki, rettenetesen megperzselve őt. Félrekaptatekintetét a szemsajdító fényről, és a szeme sarkából megpillantotta Mystrát, aki szinténdacolni próbált Ao hatalmával, s arcán halovány mosoly ült. Aztán a csápok megragadtákBánt, s világa parttalan, mindent elemésztő fájdalommá vált, amilyet csak egy istenképes elképzelni és elviselni.Az örökkévalóságig nyúló kínzattatás után valamennyi istent körbeszőtték a sötét

energiakígyók, és szorosan egymás mellé húzták őket. Csak ekkor érezték úgy, hogyismét tudnak mozogni és gondolkodni.No meg persze félni. A félelem egyetlen percre sem hagyta magukra őket.Végül Lord Talosnak sikerült megszólalnia. A hangja halk volt és rekedt, a szavak ijedt

nyögésekben szakadtak fel az ajkáról.- Vége? Ennyi lett volna az egész?Hirtelen a körcsarnok mintha eltűnt volna, és az egymáshoz béklyózott istenek mind

azzal a valamivel néztek farkasszemet, amitől leginkább rettegtek - a káosszal, afájdalommal, a szeretettel, az élettel, a tudatlansággal. És mindegyik isten ott láttamellette a saját pusztulását is.Ez még csak ízelítő volt a haragomból. Most igyátok ki fenékig egy igazi isten dühének

lángoló serlegét!És ekkor egy olyan hangot hallottak, amit még soha.Az istenek felsikoltottak.Mystra küszködve igyekezett megtartani az önuralomnak legalább némi szikráját maga

fölött, ahogy magába szippantotta valami fantasztikus örvény, amely a valóság mindentörvényével dacolt. Kimondhatatlan kínokat szenvedett, miközben isteni mivoltátleszaggatták róla. Ám a mágia istennője nem egyedül gyötrődött. Helm kivételévelminden istenséget kitaszítottak a menny honából.Egy idő után Mystra a Birodalmakban tért magához. Riadtan látta, hogy a

legcsupaszabb, őseredeti formáját viseli. Egész teste alig volt több egy kékesfehéren izzófényfelhőnél.- Avatárt fogsz választani magadnak! - visszhangzott az elméjében Ao dühös szózata. -

Beköltözöl egy halandó testbe, és emberként élsz a teremtett világban. Akkor talán majdmegbecsülöd, amit korábban magától értetődőnek tekintettél.Aztán magára maradt.A bukott istennő némán lebegett néhány pillanatig, gondolatai Lord Ao szavain jártak.

Ha avatárt kell választania - azaz megszállnia egy hús-vér testet -, akkor Ao valóban

eltökélte magát, hogy száműzi a Síkokról az isteneket. Noha Mystra gyanította, hogy Aomeg fogja büntetni a szolgáit engedetlenségükért - és fel is készült az eseményre;hatalmának egy szilánkját elrejtette a Birodalmakban -, az istennő egyszerűen képtelenvolt felfogni a helyzetében beállt változást, gyönyörűséges mennyei palotájánakelvesztését.Mystra körülnézett, és amennyire csak formátlan alakjától telt, megborzongott. Halandó

szemmel nézve a környező vidék igencsak barátságosnak tűnt: lágyan hullámzó dombokvették körül a mágia istennőjét, s a nyugati láthatárt egy ősrégi, roskatag várkastélyuralta. Igen, a legtöbb közönséges ember békésnek és nyugalmasnak találná a tájat,gondolta Mystra, ám az ő otthonához képest undok és visszatetsző látványt nyújtott.Mystra palotája a Nirvánán, a végsőkig vitt Rend létsíkján emelkedett. Tökéletesen

szabályozott, végtelen térség volt ez, ahol a fény és a sötétség, a hideg és a melegideális arányokban volt jelen. A Birodalmak kaotikus vidékével ellentétben a Nirvánafelépítése egy hatalmas óraműhöz hasonlított, a különféle szerkezeti elemek gondosankiporciózva, aprólékos rendben kapcsolódtak egymáshoz. Minden ilyen szerkezeti elemegy-egy törvényes istennek szolgált otthonául; ők voltak a létsík lakói. Persze Mystra asaját birodalmát tartotta a legszebbnek egész Nirvánán, sőt ami azt illeti, az összesSíkokon.A mágia istennője egy pillanatig a romba dőlt kastélyt tanulmányozta, majd csöndesen

elátkozta Aót. Ez a szánalmas rom még újkorában is legfeljebb falfülke lehetett volna azén otthonomban, gondolta Mystra, s lelki szeme előtt kéretlenül felmerült csodálatos,csillámló palotájának képe. A birodalmát alkotó gigászi kastély színtiszta mágikusenergiából épült, amit közvetlenül a Faerunt körülvevő mágia szövedékéből vont ki. Apalota - mint a Nirvánán minden - tökéletesen megtervezett volt, és örökkévaló. Mindentorony pontosan ugyanolyan magas volt, az ablaknyílások méretei is egyeztek. Még afalakat alkotó mágiatéglák is hajszálra egyeztek. És Mystra palotájának középpontjábankapott helyet a könyvtár, amely tartalmazott minden varázskönyvet és mágikustekercset, amit valaha megírtak a halandó világban, meg jónéhány olyat is, amely mégcsak később fog megszületni.Mystra az égboltot árnyékba vonó, sötét viharfellegekre emelte a tekintetét.- Vissza fogom szerezni az otthonomat, Ao - mondta halkan. - Méghozzá rövidesen.Ahogy a mágia istennője a zordan toronyló fellegeket nézte, a pillantása valami

csillogón akadt meg a levegőben. Mikor megpróbált a látszatra a felhők magasábólalálövellő fénycsíkra összpontosítani, megszédült. Még mindig kába vagyok Aotámadásától, gondolta, és újra megpróbálta kivenni, mi lehet az a csillogó fonál, amely aromba dőlt kastély közelében összeköti az eget a földdel. Látása pillanatok alatt kitisztult,és azonnal felismerte az előtte vibráló képet.Egy Mennyei Lépcső.A lépcső, amely folyamatosan változtatta az alakját, miközben Mystra figyelte,

megszokott útvonala volt a Síkokon emelkedő otthonuk és a Birodalmak között közlekedőisteneknek. Noha Mystra ritkán használta a Faerunba nyúló hidakat, tudta, hogy sok vanbelőlük szerte a Birodalmakban, és égi csomópontokba vezetnek. Ezekből acsomópontokból valamennyi isten otthonába el lehetett jutni.

Mialatt a továbbra is zavaros szemű Mystra tanulmányozta, a lépcső fából ácsoltalkalmatosságból csodaszép, hosszú márványspirállá változott. Aztán az istennő hirtelenrádöbbent, miért ilyen nehéz a Mennyei Lépcsőt fókuszban tartani: csak az istenségekvagy a kiváltképp nagy hatalommal rendelkező halandók számára volt látható. Őrápillanatnyilag egyik meghatározás sem illett.A felismerés cselekvésre sarkallta a bukott istennőt, és nekilátott, hogy visszaszerezze

azt a hatalomszilánkot, amit az egyik hűséges hívénél rejtett el a Birodalmakban, mielőttAo hívó szózata elérte volna. Mystra varázslatra készült, hogy megállapítsa, merre esikinnen a titkos rejtekhelye. A mágia istennője még ködfelhő alakban is könnyedénelvégezte a varázslathoz szükséges bonyolult mozdulatokat, és kimondta a bűvös igéket.Mikor azonban befejezte, nem történt semmi.- Nem! - kiáltotta Mystra, és a hangja hosszan visszhangzott a dombok között. - A

művészetemtől nem foszthatsz meg, Ao, azt nem fogom tűrni!Az istennő megint megpróbálkozott a varázslattal. Zöld energiaoszlop csapott fel a

földből, sistergő barázdát húzva Mystra mellé siklott, és magába burkolta. Az istennőfelsikoltott, ahogy az energia lecsapott anyagtalan formájára. Zöld energiasugarakszikráztak a kékesfehér ködfelhőben, amely a mágia istennője volt, és Mystra üvöltöttfájdalmában. Tekintete néhány pillanatra megpihent a sugárzó Mennyei Lépcső körülkavargó fekete fellegeken, aztán elvesztette az eszméletét.A lépcső tetején, a Síkok csomópontjában Lord Helm, az őrök és strázsák istene

szótlanul figyelte, amint Mystra kis híján elpusztítja magát félresikerült varázslatával.Helm véres és törődött volt Ao haragjától, ám a többi istentől eltérően ő megtartotta aztaz alakját, amit a Síkokon általában viselt: hatalmas, páncélos harcos volt, acélkesztyűjetenyerére nyitott szemet festettek.Helm szeme tiszta volt, de szomorúság tükröződött benne, mikor megfordult, és

felnézett a feje fölött lüktető, fekete felhőre.- És az én büntetésemmel mi lesz, Lord Ao?

Egy pillanatra csend volt. Mikor Ao megszólalt, Helm lassan bólintott. A válasz, amit akérdésére kapott, nem érte váratlanul.

1.Ébredések

Zhentilvár szűk utcáit valósággal elöntötte a hosszú évek óta megélt legnagyobbzáporeső, Trannus Kialton azonban nem törődött vele. Az ő álmát semmi nem tudtamegzavarni. A kicsiny, bérelt szobában, amit a csodaszép, de magányos AngeliqueCantarannal, a város leggazdagabb fűszerkereskedőjének a feleségével osztott meg,észrevétlen nyikorogtak az ablaktáblák az elemek kívülről nekik feszülő haragja alatt.Csupán egy hűs fuvallat ébresztette föl majdnem, amely hirtelen, minden látható forrásnélkül támadt a félhomályban, és az is csak akkor, amikor átlebegett a szobán azalvóhoz, és eltűnt a résnyire nyitott ajkak között.Mennydörgés dördült, és Trannus egy sötét-komor helyről álmodott, ahol csak a

haldoklók sikolyai hoztak valami melegséget az odavalósi úr szívébe, aki homályosárnyalakként ült egy drágakődíszes koponyákból rakott trónuson. A koponyákszemgödréből tűzvörös gőzpászmák szállingóztak; az ékköves csontállkapcsokhangtalanul nyíltak-csukódtak, mintha még most is sikoltani akarnának, pedigszenvedéseik régóta véget értek már.A trónon ülő alak túl nagynak tűnt ahhoz, hogy közönséges halandó lehessen,

körvonalaiban mégis emberre emlékeztetett. Ami ruhát viselt, mind fekete volt, azegyhangúságot csak néhány vörös csík törte meg itt-ott. A teremtmény jobb kezéndrágakövekkel kirakott páncélkesztyűt viselt, melyen élénk színű, soha le nem moshatóvér csillogott.A helyiségben, ahol a trónus állt, kékes ködpára lebegett. Sem a falak nem látszottak,

sem a padló vagy a mennyezet, mégis valami nyomasztó légkör uralkodott benne, melypuszta súlyával összeroppantott volna bárki szerencsétlent, aki ebbe a pokoli terembekerül, mielőtt élete utolsó percei leperegnének, és megpillanthatná a trónuson ülő,félelmetes szörnyeteg igazi arcát.Ám a rettenetes lény most megelégedett azzal, hogy egyedül üldögélt, és egy

aranykehelybe meredt, amely ellenségei könnyeivel volt tele. Ennek az iszonyatoshelynek az ura, Bán isten, hirtelen felnézett az álmodóra, és köszöntésre emelte serlegét.Trannus riadtan, levegő után kapkodva ébredt. Mintha annyira belemerült volna az

álmába, hogy lélegezni is elfelejtett. Ez őrültség, gondolta; és mégis, keze-lába teljesenelgémberedett, úgyhogy föl kellett kelnie az ágyból, s egy helyben toporogva csapkodottmaga körül a karjával, hogy zsibongó tagjaiba visszatérjen az érzés. Hirtelen kedvetámadt rá, hogy felöltözzön, és hamarosan a testén érezte a bőrruha hűs érintését.Angelique megmozdult, és mosolyogva utána nyúlt.- Trannus! - sóhajtotta; nem érte be hálótársul azzal a tünékeny melegséggel, amit a

férfi teste hagyott maga után a selyemlepedőkön. Feltámaszkodott, és kisimította a hajáta homlokából. - Fel vagy öltözve! - mondta, mint aki egyszerre próbálja meggyőzni magáterről az érthetetlen tényről, és ugyanakkor okát találni.- Mennem kell - szólt a férfi egyszerűen, bár fogalma sem volt, hová. Sürgetős szükségét

érezte, hogy megszabaduljon az épület szabta korlátok közül.

- Siess vissza! - felelte Angelique, és belemerült a pehely-puha takarók kényelmesölelésébe; ábrándos arckifejezéséből biztos meggyőződés sugárzott, hogy a társavisszatér majd. Trannus ránézett, és hirtelen biztosan tudta, hogy soha többé nem fogjalátni. Mikor elment, becsukta maga után az ajtót.Odakint bőrig áztatta a szakadó zivatar, s a villámcsapások visszfénye megvilágította

előtte a város utcáit. Úgy tűnt, egyedül van, ám ő okosabb volt annál, hogy higgyen alátszatnak. Zhentilvár utcái sohasem voltak igazán kihaltak, legfeljebb ilyen benyomástkeltettek, ügyes-könnyed kecsességgel, amire csak a tolvajok és rablók taníthatták megőket. Zhentilvárban az árnyékok éltek és lélegeztek, és szörnyetegek rikoltoztak élesfejhangon sötét búvóhelyeikről. Trannust furcsamód nem zaklatta senki; áteresztették aveszélyes labirintuson, mintha valami olyan hírnök csinált volna utat neki, akinek senkisem merészelt ellenszegülni.Útközben Trannusnak folyton az álom járt az eszében. Elképzelte, hogy az utcák az

ellenségei vérétől-vöröslenek, s a zuhogó eső úgy simogatja őt, mintha özvegyeikpatakzó könnye lenne. Egy eget-földet reszkettető villámcsapás megrendített egyközelben húzódó falszakaszt, törmelék záporozott körülötte. A pap csak ment tovább,nem törődött semmivel, csak a csábító szirénhanggal, amely erőt adott fáradt lábának,céltudatot kába agyának, vágyat kiégett szívének. Trannus csak azon csodálkozott, miértéppen ő, a rettenetes Bán nagyúr hitvány és csekélyke szolgája, részesült ebben az áldottkegyben, különleges látomásban.Bán temploma emelkedett előtte, és Trannus, a látványtól lenyűgözve, megtorpant egy

pillanatra. A sötét templom körvonalai élesen kirajzolódtak az éjszakai égre, impozánstornyai fekete, fűrészfogas pengék gyanánt meredeztek, mintha a gyanútlan ellenfélfelnyársalására készülődnének. A templom még akkor is fekete maradt, mikor a villámokegy-egy szempillantásnyi időre éles fénybe borították a várost; gránithomlokzatátegyetlen apró repedés sem csúfította el. A szóbeszéd szerint a templomot Acheronban,Bán nagyúr sötét dimenziójában építették, aztán kőről kőre hozták át Zhentilvárba; ahabarcs, ami összetartja, a vér és a szenvedés folyója.Trannus meglepetten látta, hogy a templomot nem őrzi senki. Aztán meghallotta a

strázsa részeg nevetését; valahonnan az árnyékból sodorta felé a szél, női kacagássalegyütt. A hang elvakult haraggal töltötte el, amely a vihar őrjöngését visszhangozta.Trannus fölnézett, és az esőfüggönyön keresztül látta, hogy az égen duzzadó felhők

száguldanak, egészen hihetetlen irányokban, olykor egymással ellentétesen. Hirtelen azégbolt felrobbant, s a roppant, fehér fellegek szétnyíltak, hogy utat engedjenek egyfekete villámcsapásnak. Lángolt a menny, a csillagok sorra kihunytak. Hatalmastűzgömbök záporoztak az égből; az egyik mintha errefelé tartott volna, s ahogyfeltartóztathatatlanul közeledvén egyre ijesztőbb méreteket öltött, Trannus hirtelenrádöbbent, hogy a templomot vette célba.Figyelmeztető kiáltásra nem maradt ideje; a tűzgömb telibe találta a sötét templomot.

Trannus földbe gyökerezett lábbal nézte, ahogy a gránittornyok rőtessárgán felizzanak,majd olvadt salakká roskadnak össze. Törmelékdarabok záporoztak körülötte, ám ősértetlen maradt. Elhűlten figyelte, ahogy a falak beomlanak, és a sötét templom vörösenfelizzik; mintha a hajdanvolt áldozatok vére és szenvedése anyagi formát öltve,

bugyborogva öntötte volna el az épületet, ahogy a téglák, a fém és az üveg másodpercekleforgása alatt vörhenyesen parázsló hamuvá és salakká olvadtak össze.A végén csupán egy lángoló romhalmaz magasodott a templom helyén. Trannus

megindult a füstölgő romok felé, és felmerült benne a gondolat, nem álmodik-e mégmindig. A lába alatt izzó eleven parázs nem égette meg, és a körülötte dühöngő tüzeksisteregve kihunytak, amint a közelükbe ért, szabad utat engedve neki a katasztrófaközéppontja felé. Miután elhaladt, a lángok újra felcsaptak mögötte, és folytattáktáncukat.A kormosan meredező falcsonkokból Trannus tudta, hogy közel jár urának trónterméhez,

és mikor megpillantotta, amit keresett, szótlanul megtorpant. Bán fekete trónusasértetlen maradt. Puha, fehér ködpászmák úsztak a levegőben Trannus felé, ésfantomformák fonódtak szelíden a csuklója köré; szelíden, erőszak nélkül vezették előre,amíg közvetlenül a trónszék előtt nem találta magát. A trónuson csak egy óriás tudottvolna kényelmesen elhelyezkedni, oldalt mellette azonban egy kisebb mása állt, ez máremberi méretekre tervezve.A drágaköves páncélkesztyű Trannus álmából a kisebbik trónszéken nyugodott.Trannus elmosolyodott, s a szívébe öröm költözött, a lelke végre felszabadult. Ez lesz a

sorsa. Ő fog uralkodni a sötétség birodalmában. A hatalomról szőtt álmai elnyertékjutalmukat.Kötelességtudóan felemelte a páncélkesztyűt, és érezte a testében cikázó energiákat.

Az egyik drágakő hirtelen vérvörös szemmé változott, amely lobbanva kinyílt, éspillantása nyomon követte a pap minden mozdulatát, ámbár a boldogságban úszóTrannus nem vette észre, hogy betolakodó figyeli külön kis szertartását.Ezüst és aranyszínű fényáramok vibráltak a páncélkesztyű körül, amikor Trannus

óvatosan felhúzta, és maró fájdalom hasított a karjába, ahogy valami gonosz tűzmegrontotta a vérét. Sötétség borult a pap vadul lüktető szívére; vére folyékony jéggédermedt, mely elöntötte az agyát, és minden nyomát kimosta belőle hajdaniszemélyiségének.- Nagyuram! - nyögte még Trannus elhalóan, mielőtt a lelke fehér ködgomoly

formájában elhagyta volna a testét.A Fekete Nagyúr körülnézett a silány halandószemekkel, és hirtelen gyöngeség fogta el.

Megkapaszkodott a fekete trónszék karfájában; elméje, amely egyik pillanatról a másikraszánalmas, emberi korlátok közé szoríttatott, kábán próbálta felfogni és megérteni azavatárba költözéssel járó változásokat. Többé nem látott át a halandók elé vont fátylon;nem érzékelte, mikor vesznek búcsút az élettől a hívei, és nem tudta befolyásolni halálukkörülményeit sem. Nem látott át a hazugságokon és a csalfa káprázatokon; nem tudott azemberek lelke mélyére tekinteni, és kifürkészni a tudat legalsó régióiban megbúvóigazságot. És azt a képességét is elvesztette, hogy egyszerre kísérjen figyelemmelcsaknem végtelen számú eseményt, tökéletes összhangban tudomásul véve őket, majdreagálva rájuk, miközben az elméjét egészen más gondolatok foglalkoztatják.- Mit tettél, Ao? - kiáltotta Bán, és érezte, hogy a trónus karfájának puha köve

szétmorzsolódik ráfonódó ujjai alatt. Küszködve próbált féket vetni haragjának.Hamarosan megérkeznek a többiek, a hívek százai, akiket álmukban meglátogatott, és

felkészülten kell fogadnia őket.A viszály istene helyet foglalt a kisebbik fekete trónuson, s közben igyekezett ügyet sem

vetni a másikra, amit hajdan neki készítettek. A híveim rám néznek, és csak az emberiformámat fogják látni, gondolta; azt hiszik majd, egy társuk megtébolyodott, ésmindenféle őrültséget fecseg össze, hogy az istene kiválasztotta magának, és megszálltaa testét. Meg fogják ölni, előbb azonban megkínozzák, hogy kiszedjék belőle, mifélehatalom tette a földdel egyenlővé a templomukat.A Fekete Nagyúr tudta, hogy ha le akarja nyűgözni a híveit, többnek kell látszania

egyszerű halandónál. Felidézte azt az arcot, amit az álomban adott magának, ésnekilátott, hogy húsba mintázza. Mivel folyamatos kapcsolatban állt a híveivel, Bán tudta,hogy valahol a templom alatt van egy kincseskamra; maga elé képzelt hát egy jadediadémot, és elsuttogott egy varázsigét, amellyel várakozó kezébe teleportálta. Néhánypillanattal később, immár a diadémmal felszerelkezve, hozzákezdett egy alakváltóvarázshoz; mozdulatai kecsesek és tökéletesek voltak, ahogy azt a varázslatmegkövetelte.A szemekkel kezdte: lángba borította őket az emberi koponyában. Az avatár szemét

körülvevő bőr nem viselte volna el az emésztő hőséget, így hát Bán megváltoztatta:fekete lett és barázdált, mintha megperzselődött volna, hosszanti repedések tátongtakrajta az üszkös mély rétegek fölött. A koponyából hegyes tüskék sarjadtak, melyekátütötték a kormosra szikkadt bőrt, az arc pedig az elképzelhető legbestiálisabb formátöltötte, amely még úgy-ahogy megmaradt az emberi határok között.Bán keze rettenetes karommá torzult, amely ugyanolyan könnyedén szaggatta szét a

húst és a csontot, mint az acélt. A kesztyű viselése fájdalmassá vált, de Bán tudta, hogynincs más választása, ha le akarja nyűgözni a híveit. És már hallotta is papjainak,mágusainak és katonáinak közelgő lépteit, amint utat keresnek maguknak a füstölgősalakhalmok között a romba dőlt trónteremhez.Bán érezte, hogy valami nincs rendjén a varázslattal. Biztos volt benne, hogy hibátlanul

végezte el, ám a benne lüktető energiák, amelyek előidézték a kívánt változásokat, egyrejobban felgyülemlettek, és nem foszlottak semmivé, hiába parancsolt rájuk szigorúszóval. A levegő mintha megkövesedett volna körülötte; ha ez így megy tovább,hamarosan ki fogja szorítani belőle az életet. Egy pillanatra mélységesen emberi félelemfogta el, és megpróbált véget vetni a varázslatnak. Nem sikerült, a mágia önállósítottamagát; mire felocsúdott, új alakját fekete bőrlebernyegek borították, és félig alvadtvérben úszott.Mivel már semmi esélyt nem látott rá, hogy a makrancos varázslat fölé kerekedjék, a

Fekete Nagyúr kettétörte a jade diadémot, hogy visszacsinálja az egészet. Mostelméletileg vissza kellett volna nyernie az emberi alakját, azonban nem így történt; amágia hatása maradandónak bizonyult, és Bán nagyúr továbbra is szörnyformát viselt.Nem volt ideje elgondolkodni a varázslat különös viselkedésén. A romok között

felbukkantak az első hívek; fegyveresen jöttek, és el voltak szánva rá, hogy elpusztítsák asötét templom megszentségtelenítőjét. A Fekete Nagyúr lehetőséget sem adott nekik,hogy megszólaljanak; felállt a trónszékről és rájuk dörrent.- Térdelj le urad előtt! - mondta Bán, egyszerűen, és a szent páncélkesztyűt avatárja

félelmetesen ocsmány feje fölé emelte. A papok azonnal felismerték az ereklyét, ésengedelmeskedtek neki, arcukon döbbent kifejezéssel. A romba dőlt trónterembe tódulótöbbi hívő habozás nélkül követte példájukat.Bán nagyúr híveinek holtra rémült arcába nézett, és visszatartotta a keble mélyén

dühöngő kacajt.Éjfél lehunyta a szemét, és érezte, ahogy elömlik rajta a reggeli napfény, s a meleg

sugarak szelíden körbecirógatják az arcát. Az ilyen egyszerű pillanatokban az életnyugodtabbik feléről őrzött emlékek a varázslónő fölé kerekedtek benne, s a nemrég átéltviszontagságok áldásos feledésbe merültek. Éjfél közel huszonöt nyár óta járta aBirodalmakat, és úgy hitte, semmi olyasmit nem tartogathatnak már, ami meglephetnéőt. Eddigi élményeiből persze igazán tanulhatott volna, gondolta fáradtan, különösenmivel jelenlegi helyzete enyhén szólva szokatlannak volt mondható.Idegen ágyban ébredt, egy olyan helyen, amelyre egyáltalán nem emlékezett. Ha

kinézett az ablakon, kicsiny tisztást látott, amely mögött a sűrű erdő fala emelkedett.Bárhol is van, nem érte el a célját: Arabel fallal körülvett városát Észak-Cormyrban.A ruhái, a fegyverei és a könyvei takaros halmokba rendezve várták az ízlésesen

berendezett szoba túloldalán, egy szép faragásokkal díszített öltözőasztalkán; Éjfélnek azaz érzése támadt, hogy aki elhelyezte őket, azzal a szándékkal tette, hogy a varázslónőébredése után azonnal meggyőződhessen róla, nem hiányzik semmije. Még a tőrei is aligkarnyújtásnyi távolságra estek tőle. És ami még furcsább, Éjfél egy csodaszép, finomselyemből szőtt hálóinget viselt, amelynek színe az első téli zúzmarára hasonlított;hófehér volt, egy árnyalatnyi világoskékkel.A fiatal nő azonnal megvizsgálta a könyveit, és megkönnyebbülten látta, hogy nem

esett bajuk. Aztán az ablakhoz ment, és kinyitotta, friss levegőt eresztve a szobába. Eznem ment könnyen, az ablak makacskodott, mintha évekig csukva állt volna. Maga ahelyiség azonban makulátlanul tiszta volt, szemlátomást nemrégiben takarították.Az ablaktól elfordulva Éjfél pillantása egy aranykeretes tükrön akadt meg, és a látvány,

amely a foncsorozott üvegből szembenézett vele, megdöbbentő volt.Éjfél derékig érő haját féltő gonddal megmosták és kifésülték. Az arca üdén piroslott,

akár egy hamvas hajadoné; a szín persze mesterséges volt, de nagyon is előnyös. Az ajkaszokatlanul élénkpirosnak tűnt, és valaki egy árnyalatnyi halványzöld festéket vitt föl aszemhéjára. Még sudár testének körvonalai is ellágyultak kissé, pedig máskülönben izmosnő volt, gondosan edzette magát.A verítékben úszó, kiéhezett kalandorhoz képest, aki tegnap éjjel még a rettenetes

ítéletidővel küszködött, útban Arabel felé, a tükörből visszanéző asszony szinteistennőnek tűnt, aki természetfölötti vonzerővel csavarja el hódolóinak fejét.Éjfél a nyakához nyúlt, és kitapintotta a hálóing alatt az amulett hideg acélját.Levette a hálóinget, és közelebb lépett a tükörhöz, hogy alaposabban szemügyre vegye

az amulettet. Kékesfehér csillagot formázott; a szétágazó energia apró villámocskákbanvibrált a felszínén. És amikor Éjfél megfordította az amulettet, hogy a hátoldalát isszemügyre vegye, enyhe fájdalom nyilallt a bőrébe a nyakán.Az amulett lánca hozzánőtt a bőréhez.Minden összpontosítókészségére szüksége volt, hogy egy egyszerű mágiát érzékelő

varázslatot bocsásson a csillagra, ám a varázslat megrendítő eredménnyel járt. Vakítófénykéve csapott fel az amulettből, az egész szobát bevilágítva. Ebben az egyszerűékszerben akkora hatalom lappangott, hogy Éjfél szédülten térdre roskadt; és a helyiséglassan forogni kezdett körülötte.A varázslónő az ágy felé fordult, és sikerült visszajutnia a tollpuha derékaljra, mielőtt

összeesett volna. Ujjai görcsösen markolták a takaró szélét; a szemét csukva tartotta,amíg a szédülésroham el nem múlt, aztán a hátára fordult, és ismét körülnézett aszobában. Gondolatai visszatévedtek a legutóbbi hónap eseményeire.Éjfél alig három hete csatlakozott Tengerörökében a Hiúz Társasághoz, amely Knorrel

Talbot parancsnoksága alatt állt. Talbot értesült egy ősöreg sárkány haláláról, valahol aWyvernvíz mentén. A kivénhedt szörnyeteggel végző bátor hősök ugyan nem tudtak róla,de ez a sárkány nem sokkal azelőtt az Anauroch-sivatagban megtámadott egydiplomáciai küldöttséget.Az egyetlen túlélő elbeszéléséből kiderült, hogy a sárkány szőröstül-bőröstül lenyelte az

úton lévő diplomatákat, és fölfalta a mesés kincseket is, amiket Cormyr királyánakszántak. Talbot föl akarta kutatni a sárkány maradványait, és megszerezni néhányvarázserővel lepecsételt tarsolyt, amit a szörnyeteg lenyelt. Mocskos munka volt, azkétségtelen, egyúttal azonban roppant kifizetődő.A küldetés sikerrel járt, és a tarsolyok kinyitásának feladata Éjfélre hárult. Több mint fél

napjába került, míg óvatosan feloldotta az ismeretlen mágusok által ráütött többrétegűvarázspecséteket. Amikor végül az összes mágikus csapdát eltávolította, az egésztársaságot letörte a hír, hogy Talbot szerint a tarsolyok semmi mást nem tartalmaznak,csak szövetségi és kereskedelmi szerződések iratait.Éjfél a társasággal maradt, mert Talbot az egyik korábbi bevetésen szerzett aranyból

kifizette a részüket. Ám Talbot igazi terveiről csak este értesült.Nemrég váltotta le az őrségről Goulart, egy tagbaszakadt, szófukar férfi, és már azon

volt, hogy mély álomba merüljön, amikor harsány hangok lármájára riadt föl. A kiabálásszinte azonnal elhalt, Éjfél pedig alvást színlelve felkészült rá, hogy megvédje magát. Egyidő után a beszélgetés újrakezdődött, most már csendesebben, és Éjfél ezúttal felismerteTalbot hangját. Egy távolbahalló varázs segítségével kihallgatta a társalgást, ésmegtudta, hogy a küldetésük egyáltalán nem járt kudarccal.A megszerzett tekercsek több thayi Vörös varázsló nevét tartalmazták. Az iratokban

szereplő információkat különféle kémek gyűjtötték Azoun királynak, biztosítékul afélelmetes keleti birodalom egyre nyomasztóbb fenyegetése ellen. Az ismeretükben olyancsapást lehetne mérni a Vörös Varázslókra, amit azok aligha hevernének ki egyhamar.A csapatba Éjfélt toborozták be utoljára, jó okkal. A társaság igazi varázstudói Parys és

Bartholeme Guin voltak, a két ikertestvér. Ők azonban nem voltak hajlandók próbát tennia tarsolyok kinyitásával, mert féltek a nagy erejű mágiától, amellyel a messzibirodalomban lepecsételték őket. Kényszerítették Talbotot, hogy erre a feladatra béreljenegy másik varázslót, és úgy tervezték, hogy miután elvégezte a munkáját, megölik atársaság legújabb tagját.Talbot azonban el akarta mondani Éjfélnek az igazat, és lehetőséget adni neki, hogy

csatlakozzon hozzájuk, amíg megkeresik a Vörös Varázslók ellenségeit, és jó pénzért

eladják a tekercseket annak a félnek, aki a legtöbbet ígéri értük. Mialatt a többiekvitatkoztak, Éjfél a mágiája segítségével ellopta az iratokat, és megszökött.A táborból Éjfél észak felé tartott Calanter Útján, bár a lova furcsa viselkedése

aggasztotta kissé. Az állatot sosem zavarta, ha éjszaka kellett utazniuk; vérvörös sörényemég a kora hajnal legsötétebb óráiban is büszkén lobogott a szélben. Aznap azonban a lónem volt hajlandó megszaporázni a lépteit, és lassú, kimért ügetésben haladt a látszatrakihalt országúton, amely Arabel fallal körülvett városához és az áhított menedékhezvezetett.- Ma el kell érnünk a várost! - suttogta a fülébe Éjfél mézédes hangon, miután

mindennel megpróbálkozott már, hogy gyorsabb menetre ösztökélje a lovat, dühöngött,üvöltözött, rugdosta és sarkantyúzta. Egy idő után Éjfél aggódni kezdett, hogy a többiekutolérhetik. A nyílt, sík terepen azonban senkit sem látott, és az országút mellett nemnőtt erdő, amelynek takarásában lest vethettek volna neki.Éjfél kitapogatta a lopott iratokat az úti köpenyében. Talbot és az emberei ezeket

akarják. Bár nem olvasta el a tekercseket, tisztában volt vele, milyen hatalom rejlikbennük: messzi birodalmakat rendíthetnek meg alapjaikban.Éjfél lova felágaskodott, de a varázslónő nem látott semmit, ami okot adhatott volna

neki a riadalomra. Aztán észrevette a csillagokat. Jónéhány kihunyt közülük, majd sűrűntömött csoportokban jelentek meg ismét. Amint Éjfél védekező mozdulattal felemelte akarját, hirtelen megjelentek a szelek szárnyán lovagló Guin testvérek, és elölről-hátulrólközrefogták. Éjfél jobb és baloldalán pedig a sötétség kiokádta magából a támadásrainduló Talbotot meg a többi emberét.Éjfél derekasan harcolt, ám a túlerő ellen nem volt esélye. A többiek csak azért nem

ölték meg tüstént, mert nála voltak az iratok. Mikor aztán kiütötték a nyeregből, ÉjfélMystra istennőhöz fohászkodott segítségért.Megmentelek, leányom, szólalt meg egy hang Éjfél tudatában. De csak akkor, ha

megőrzöd nekem szent bizalmamat.- Igen, Mystra! - sikoltotta Éjfél. - Mindent megteszek, amit csak kérsz!A sötétségből hirtelen hatalmas, kékesfehér fénygömb robbant elő, hihetetlen

sebességgel száguldva. Telibe találta Éjfélt és az ellenfeleit, vakító lángokba borítva őket.Éjfél úgy érezte, mintha darabokra szaggatnák a lelkét; biztos volt benne, hogy meg foghalni. Aztán összezárult körülötte az éjszaka.Mikor Éjfél felébredt, az országút feketére perzselődött előtte, és az egész Hiúz

Társaság holtan hevert körülötte. Az iratoknak nyoma veszett, akárcsak a lovának. ÉsÉjfél napbarnított nyakában egy csodaszép, kékesfehér amulett lógott.Mystra bizalma.A kábult varázslónő gyalogszerrel folytatta útját. Csak homályosan érzékelte a körülötte

dühöngő rettenetes vihart. Bár éjszaka volt, az előtte kígyózó országút nappali fénybenúszott, és ő addig gyalogolt rajta Arabel felé, amíg össze nem esett a kimerültségtől.Attól kezdve, hogy összerogyott az úton, egészen addig, míg felébredt az ismeretlen

szobában, Éjfél semmire sem emlékezett. Önkéntelen mozdulattal megsimogatta azamulettet, aztán nekilátott, hogy felöltözzön. A csillag nyilván arra való, hogyemlékeztesse őt a szívességre, amit Mystra tett neki, gondolta Éjfél. De miért forrt össze

a bőrével?Éjfél a fejét csóválta.- Azt hiszem, erre a kérdésre nem kapok választ egyhamar - mondta a varázslónő

gondterhelten. Abban viszont biztos volt, hogy idővel mindenre fény derül. Az már máslapra tartozik, hogy az a bizonyos válasz tetszeni fog-e neki.Éjfél szerette volna minél előbb megtudni, hová került, így hát gyorsan befejezte a

holmijai összeszedését. Mikor a csomagja fölé hajolva éppen a váltás ruháit próbáltabegyömöszölni a varázskönyvei mellé, enyhe léghuzat figyelmeztette rá, hogy többé nincsegyedül az idegen hálószobában; a következő pillanatban érezte, hogy egy kéz érinti mega hátát.- Asszonyom... - mondta egy lágy hang, és Éjfél sarkon fordult, hogy szembenézzen a

látogatójával. Egy fehér-ciklámenszínű ruhába öltözött kislány állt előtte; finom szirmúrózsabimbóra emlékeztetett, amely bármelyik percben virágba szökkenhet. Arcát válligérő haj keretezte, csinos kis arcán egy rémült kisgyermek kifejezése ült.- Asszonyom... - kezdte újra a kislány. - Jól érzed magad?- Igen, nagyszerűen. Csúnya vihar volt az éjszaka - mondta Éjfél; megpróbálta kedves

szavakkal megnyugtatni az ijedt gyermeket.- Vihar? - kérdezte a kislány, s a hangja suttogássá halkult.- Igen - mondta Éjfél. - Arra csak emlékszel, milyen ítéletidő volt az éjjel? - Éjfél hangja

szigorú volt. Nem akarta felszítani a gyermekben a félelem tüzét, de ahhoz sem voltsemmi kedve, hogy tudatlanságot színlelve csúfot űzzenek belőle.A kislány mély lélegzetet vett.- Nem volt itt semmiféle vihar.Éjfél a kislányra nézett, és döbbenten látta a szemén, hogy igazat beszél. A varázslónő

az ablakra pillantott, és lehajtotta a fejét; derékig érő, hollófekete haja előrehullott,eltakarva az arcát.- Miféle hely ez? - kérdezte végül Éjfél.- Az otthonunk. Apámmal kettesben élünk itt, asszonyom, és te a vendégünk vagy.Éjfél felsóhajtott. Legalább úgy tűnik, nem forog veszélyben.- Én Éjfél vagyok, Mélységvölgyből. Mikor fölébredtem, úgy voltam öltözve, mint valami

nemeshölgy, pedig csak egyszerű utazó vagyok, és fogalmam sincs, hogyan kerültem ide- mondta Éjfél. - Mi a neved?- Annalee - szólalt meg egy hang Éjfél mögött. A kislány megborzongott, és kihúzta

magát, ahol egy magas, inas férfi állt, ritkuló, barna hajfürtökkel és durva szálú,torzonborz szakállal. Barna tunikát viselt, vastag bőrövvel. Gallérja fodrait és szélesenredőzött kézelőjét aranyhímzés díszítette.Annalee elsuhant Éjfél mellett, és távozott a szobából, csupán valami egzotikus parfüm

halovány illatát hagyva maga után.- Talán lenne olyan kedves, és közölné velem, hogy miféle hely ez, és hogy kerültem

ide. Semmi másra nem emlékszem, csak arra a félelmetes égiháborúra tegnap éjjel -mondta Éjfél.A férfi szeme tágra nyílt, kezét az ajkához kapta, nem tudta palástolni megdöbbenését.- Ó, milyen rendkívüli! - mondta, miközben letelepedett az ágy szélére. - Önt hogy

hívják, gyönyörű utazó?Éjfél hirtelen szerette volna, ha kiismerné magát az etikettben, és tudná, hogyan kell

kecsesen fogadni egy effajta bókot. Mivel nem volt járatos az udvari tudományokban,zavartan félrenézett, és a padlót tanulmányozta, miközben kötelességtudóan beszámoltróla, mi a neve és honnan származik.- És az ön neve? - kérdezte Éjfél.Az imént érzett gyöngeség kezdett visszatérni, úgyhogy kénytelen volt leülni az ágy

szélére.- Brehnan Müller. Özvegyember vagyok, mint bizonyára sejtette. A lányommal kettesben

élünk ezen a kis tanyán, itt az erdőben, Calantar Útjától nyugatra - Brehnan szomorúszemekkel nézett körül a szobában. - A feleségem beteg lett. Itt, a vendégszobábanápoltuk, amíg meg nem halt. Majdnem tíz éve ön volt az első, aki ebben az ágybanfeküdt.- Hogy kerültem ide?- Először is: hogy érzi magát?- Fáradtan. Kimerülten. Szinte... kábán.Brehnan bólintott.- Azt mondja, hogy tegnap éjszaka vihar volt?- Igen.- Rettenetes vihar rázta meg a Tartományokat - mondta Brehnan. - Meteorok hasították

az eget, és szerte a Birodalmakban romba döntötték a templomokat. Erről tudott?Éjfél a fejét rázta.- A viharról igen, de arról nem, hogy milyen rombolást végzett.A varázslónő érezte, hogy az arcán megfeszül a bőr. Megint az ablak felé nézett.

Hirtelen élesen fókuszba állt előtte az összkép.- De a talaj száraz. Viharnak semmi nyoma.- A vihar két héttel ezelőtt volt, Éjfél. Annalee legkedvesebb lova megriadt a villámoktól,

és kitört a karámból. Az erdőszélen túl értem utol a lovat, az országút közelében, és otttaláltam meg önt: a testéből olyan fényes ragyogás áradt, hogy csaknem elvakultam tőle.A keze azt az amulettet markolta, a nyakában. Még miután idehoztam, akkor is aligtudtam lefeszegetni róla az ujjait. És az amulettet nem tudtam levenni.- Először aggódtam, hogy ez az ágy, amin most ülünk, lesz az ön végső nyugvóhelye, de

aztán az ereje fokozatosan visszatért, és éreztem, ahogy a gyógyulás folyamata naprólnapra halad előre. Most már jól van.- Miért segített nekem? - kérdezte Éjfél szórakozottan. A gyöngeség kezdett elmúlni, de

továbbra is szédült.- Tymorának, a szerencse istennőjének papja vagyok. Sok csodát láttam már.

Olyanokat, mint ami bizonnyal önnel is megesett, szép hölgy.Éjfél oldalt fordult, hogy a papra nézzen; egyáltalán nem volt felkészülve következő

szavaira, és még kevésbé arra a hévre, ahogyan előadta őket.- Az istenek járják a Birodalmakat, kedves Éjfél! Magát Tymorát minden délebéd és

vacsoraidő között látni lehet a mesés Arabelben. Persze ezért a kiváltságért tisztesadomány jár az egyháznak. De hát nem ér meg egy istenség látványa néhány hitvány

aranyat? És ugyebár a templomát is újjá kell építeni...- Hogyne - mondta Éjfél. - Az istenek... meg az arany... meg a két eltűnt hét...Hirtelen valami hang hallatszott az ablak felől. Éjfél kipillantott rajta, és látta, ahogy

Annalee egy lovat vezet a tisztásra. A ló az ablakra nézett, és Éjfél felcsuklott. Annaleekedvencének két feje volt.- Persze, mióta az istenek a Birodalmakba jöttek, egy s más megváltozott - mondta

Brehnan. Aztán megrovó hangnemre váltott. - Ugye mióta magához tért, nem próbáltmeg varázsolni, kedvesem?- Miért?- Nos, a mágia... hogy úgy mondjam, bizonytalanná vált, mióta az istenek a

Birodalmakba jöttek. Jobban teszi, ha nem folyamodik varázslathoz, hacsak az élete nemfügg tőle.Éjfél hallotta, hogy Annalee más-más néven szólítja a ló két fejét, és hajszál híján

felnevetett. A szoba most már vadul forgott körülötte, és azt is tudta, miért - az iméntivarázslat miatt. Megpróbált felállni, de visszarogyott az ágyra. Brehnan ijedten Éjfél nevétkiáltotta, és megpróbálta megfogni a karját.- Várjon! Még nincs elég jól ahhoz, hogy bárhová elmenjen! Azonkívül az utak sem

biztonságosak.Éjfél azonban már talpra küzdötte magát, és az ajtó felé tartott.- Ne haragudjon! El kell jutnom Arabelbe - mondta a varázslónő, miközben kisietett a

szobából. - Ott talán valaki meg tudja mondani nekem, mi történt Faerunnal az elmúlt párnap során!Brehnan az országút felé lépkedő Éjfélt figyelte, és szomorúan csóválta a fejét.- Nem, asszonyom, nem hiszem, hogy bárki - talán magát Elminstert, a nagy bölcset

kivéve - meg tudná magyarázni, hogy mi történt a Birodalmakkal az utóbbi időben.

2.Az idézés

Kelemvor Arabel utcáit járta, és azon tűnődött, hogy a roppant falakat, melyek az időrőlidőre bekövetkező külső támadások ellen védték a várost, valahogy mindenhonnan látnilehetett. Bár sohasem vallotta volna be magának, a falak látványa idegessé tette; egyigazi harcos nem annyira a biztonság kecsegtető ígéretét látja bennük, mint inkább aketrecrácsokat.Ahogy a délebéd ideje közeledett, fülét betöltötte a kereskedőváros mindennapjainak

tarka zsivaja, és Kelemvor azoknak a járókelőknek az arcát tanulmányozta, akik mellettelhaladt. Az utóbbi napokban ezek az emberek kemény viszontagságokat vészeltek át,ám a túlélés nem elég, ha egy népnek a lelkét zúzzák össze.Kelemvor verekedés lármáját hallotta, bár magát a dulakodást nem látta. Csak a

kiabálás hallatszott, meg a páncélingekre zuhogó csapások csörömpölése - elég gyakoriesemény volt az ilyesmi manapság. Még az is megeshetett, hogy az egész zűrzavarvalami gondosan előkészített kelepce volt csupán, hogy eltereljék egy magányos utazófigyelmét, akinek aztán betörik a fejét, és elragadják tőle az erszényét.Manapság az ilyesmi is mindennaposnak számított.A lárma elcsendesedett; valószínűleg az okozói is, de azok örökre. Kelemvor körülnézett

az utcán, és látta, hogy senki sem törődik a verekedéssel. Valószínűleg ő volt azegyetlen, aki felfigyelt rá. Ez azt jelentette, hogy a zaj bármerről jöhetett. Kelemvorérzékszervei hihetetlenül élesek voltak, és ez nem mindig szolgált a javára.Mindenesetre ez a rablótámadás - ha ugyan az volt - egyáltalán nem számított

szokatlan eseménynek. Kelemvor bizonyos értelemben megkönnyebbült tőle, hogy averekedés egyszerű, közönséges kakaskodás volt csupán, mert manapság kevés olyandolog történt Arabelben - akárcsak szerte a Birodalmakban -, amit mindennaposnaklehetett volna nevezni. Minden szokatlan volt, és még a mágia is megbízhatatlanná váltaz Érkezések Napja óta. Kelemvornak eszébe jutottak azok a változások aBirodalmakban, amiket a tulajdon szemével látott az elmúlt két hétben.Aznap éjszaka, amikor az istenek alászálltak a Birodalmakba, Kelemvor egyik közeli

bajtársa sebesülten feküdt a szállásán, egy portyázó goblinbandával való összecsapásután. A katona - és a pap, aki el akarta látni a sebeit - mindketten odavesztek asemmiből belobbanó tűzgolyó lángjai között, amely akkor jelent meg, amikor a papmegpróbálta alkalmazni gyógyító mágiáját. Kelemvor és a többi szemtanú egészenmegdöbbent; sohasem láttak még ilyen bizarr eseményt. Néhány nap múlva, amikorTymora romba dőlt templomának túlélői újjászervezték magukat, magának az istennőneka vezetése alatt, az egyház hivatalosan elhárította magáról a felelősséget a pap tetteiért,és eretneknek bélyegezte meg, aki a fejére idézte az istenek haragját.Ez azonban csupán az első volt a sok különleges esemény közül, amik az

elkövetkezendő hetekben Arabelre zúdultak.A helyi mészáros egy napon sikoltozva rohant ki az üzletéből; a jégen tartott fél marhák

hirtelen megelevenedtek, és bosszúra éhesen fordultak gyilkosuk ellen.Kelemvor maga is jelen volt, amikor egy mágus megpróbálkozott egy közönséges

levitációs varázslattal, és elveszítette fölötte az uralmát. Nem tudta megállítani azemelkedését, és a harcos tanúja volt, amint az üvöltöző varázsló egyre zsugorodó alakjaeltűnik a fellegek között. A mágust soha többé nem látták.Több mint egy héttel ezelőtt Kelemvor és az őrgárda két másik tagja azt a megbízást

kapta, hogy próbáljanak meg kiszabadítani egy mágust, aki egy ragyogó fénygömbötvarázsolt maga köré, és odabent rekedt. Hogy a gömböt szándékosan vagy tévedésbőlidézte fel, azt senki sem tudta. Az esemény a Fekete Álarchoz címzett fogadó előtttörtént, és az őrgárdának az volt a feladata, hogy hátrébb szorítsák a szájtáti tömeget,amely hüledezve bámulta, ahogy két másik varázsló megpróbál segíteni a testvérükön. Agömb felszíne áthatolhatatlan maradt, egészen egy héttel későbbig, amikor is a csapdábaesett mágus szomjan halt.Kelemvor savanyú képet vágott, mikor eszébe jutott, hogy a Fekete Álarc forgalma

minden csúcsot megdöntött azon a héten. És abból, amit a védelmet keresve mindenfelőla fallal körülvett városba áramló utazóktól hallott, Kelemvor azt a következtetést vontale, hogy az összes Tartományban - nemcsak Arabelben - elszabadult a káosz. Másfeléterelte hát a gondolatait, s az ittre és a mostra összpontosította figyelmét.A harcos jobb válla sajgott, s a sebre kent balzsamok és gyógykenőcsök ellenére a

fájdalom napok óta nem enyhült. Más körülmények között néhány egyszerűgyógyítóvarázs megszüntette volna, de a látottak után Kelemvor nem bízott semmifélemágiában. Ám a mágia általános kiszámíthatatlansága dacára számos pap, próféta ésbölcs egy új kornak, a csodák időszakának az eljövetelét hirdette. Nem egy önjelöltpróféta mászott hirtelen elő a jól megérdemelt névtelenség lavinája alól, s valamennyienazt állították magukról, hogy személyes kapcsolatban állnak a Birodalmakat járóistenekkel.Egy különösképp buzgó vénember megesküdött rá, hogy Oghma, a tudományok és

találmányok istene, Csinoskának, a macskájának az alakját öltötte magára, és eget-földetrengető kérdésekről társalog vele.És bár az öregnek senki sem hitt, azt mindenki tudomásul vette, hogy az asszony, aki a

Tymora arabeli templomának romjait emésztő lángok közül sétált elő, valóban maga azistennő, emberi formában. Az asszony a lángok között állva megmutatta a hatalmát,amikor egyetlen futó pillanatra egyesítette több száz hívének elméjét, s olyanlátványokba engedett nekik betekintést, amik csak egy igazi istennő előtt tárulhatnak fel.Kelemvor megfizette a kért összeget, hogy egy pillantást vethessen az istennő arcára,

és nem látott rajta semmi különöset. Mivel nem volt Tymora híve, nem pocsékolta arra azidejét, hogy megkérje az istennőt, gyógyítsa be a sebeit. Meglehetősen biztos volt benne,hogy további adakozásba került volna.Azonkívül a fájdalom nem engedte, hogy Kelemvor elfelejtse: Lovaghídi Ronglath inkább

a büszkeségét sebezte meg, mint a testét, amikor megsuhintotta szöges buzogányával.Magasan fönn, a központi őrtorony gyilokjáróján párbajoztak, ahol Ronglath őrhelye volt.Harc közben Kelemvor átbukott a városfalon, és lezuhant a biztos halálba.De nem halt meg. Kelemvor még csak nem is sérült meg súlyosabban a zuhanástól.A harcos egy pillanatra megszakította tűnődését, és szemügyre vette a tükörképét

Gelzudunth - egy kétes hírnévnek örvendő kereskedő - házának kirakatában. Kelemvor a

képmása mögé nézett, a kirakatba tett holmik különös választékára. Az a hír járta, hogyGelzudunth csak színleg foglalkozik míves ötvösmunkák, megrendelésre készítettfegyverek és elfeledett tudományokról szóló, ritka könyvek adásvételével; valójábanhamisított menlevelekkel és okmányokkal üzletel, továbbá információkat árul a posztokkihelyezéséről meg az őrgárda városbeli tevékenységéről. A gárda névtelen ügynökeiszámtalanszor próbálták meg rajtakapni a ravasz Gelzudunthot ezeken a tiltottpraktikákon, mindhiába.Mielőtt Kelemvor elfordult volna a kirakattól, a pillantása ismét megakadt a saját

tükörképén. A harcos szemügyre vette az arcát: a szúrós tekintetű, szinte foszforeszkálószempár mélyen ült a sötétbarnára sült arcban, a hangsúlyos szemöldök, az egyenes orrés a szegletes áll között. Az arcát kusza, ébenfekete hajsörény keretezte, amelybe csaknéhány szürke tincs vegyült, jelezve, hogy több mint harminc éve járja már aBirodalmakat. Ahol csupasz bőrét nem takarta ruha, látni lehetett, hogy a mellét meg akarját sűrű, fekete szőrzet borítja. Sodronyinget és bőrnadrágot viselt, meg egyfeleakkora kardot, mint ő maga, hüvelyben a hátára szíjazva.- Hahó, gárdista!Kelemvor megfordult, és végigmérte a kölyöknyi kislányt, aki odakiáltott neki. Nem

lehetett több tizenöt esztendősnél, s finom metszésű vonásain ugyancsak megszenvedtéka gondokat és viszontagságokat, amiken az utóbbi időkben áteshetett. A haja szőke volt,és rövidre nyírva, fiús stílusban viselte; a fürtök verítéktől csatakosan tapadtak afejbőréhez. A lány öltözéke valamivel több volt egy gyűjteményre való szakadt rongynál,és könnyen koldusnak nézhette volna bárki. A lány gyengének látszott, noha bátranmosolygott, és megpróbált olyan magabiztossággal mozogni, amit egész külseje,megjelenésé meghazudtolt.- Mi dolgod van velem, gyermek? - kérdezte Kelemvor.- A nevem Holdéneklő Caitlan - mondta a lány, s a hangja kissé megcsuklott. - Hosszú

utat tettem meg, hogy találkozzam veled.- Folytasd!- Szükségem van egy kardforgatóra - mondta a lány. - Roppant fontos küldetésben

járok.- És jutalom is lesz a fáradozásaimért? - kérdezte Kelemvor.- Nagy jutalom - ígérte Caitlan.A harcos képe elborult. A lány úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban éhen halhat.

Az Éhes Vándorhoz címzett fogadó alig egy saroknyira esett, így hát Kelemvor vállonragadta a lányt, és húzni kezdte maga után a fogadó felé.- Hová megyünk? : kérdezte Caitlan.- Valami eledel kell a gyomrodba, nem? Biztosan tudod, hogy Zehla az Éhes Vándorban

mindig segít a szükséget szenvedőkön - Kelemvor megállt, s az aggodalom felhője suhantát kemény vonásain. Mikor újra megszólalt, szavai kimértek voltak, a hangja hűvös ésrecsegő. - Ugye ezt nélkülem is tudtad volna?- Hát persze - mondta a lány. Kelemvor nem mozdult. Az aggodalma nem szűnt. - Nincs

szükségem rád, hogy ezt tudjam. Nem teszel nekem szívességet.- Rendben - mondta a férfi, és folytatták útjukat a fogadó felé.

Caitlan hagyta magát vezetni; nem értette az imént lezajló különös változást.- Gondterheltnek látszol.- Nehéz időket élünk - felelte Kelemvor kurtán.- Talán ha elmondanád...Ám ekkor már az Éhes Vándor előtt álltak, és Kelemvor betuszkolta a lányt. Ez a

napszak csendesnek számított, kevés vendég tért be délebédre. Akik elég ostobák voltakhozzá, hogy megbámulják Kelemvort meg a lányt, olyan pillantást kaptak jutalmul, amitőlmegfagyott az ereikben a vér, és sietve elfordították a tekintetüket.- Egy kicsit fiatalka hozzád, Kel - mondta egy ismerős hang. - De feltételezem, hogy

tisztességes szándékaid vannak.Ha ez a megjegyzés bárki másnak a szájából szól, vérontás következett volna, mivel

azonban a feléjük közeledő idős asszonyság mondta, keskeny mosoly ült ki Kelemvorajkára.- Attól tartok, a kis fruska bármelyik pillanatban összeeshet.Az asszonyság - Zehla - megérintette Kelemvor vállát, és a lányra nézett.- Tényleg vézna szegényke - mondta. - De tudok neki adni valamit, amitől majd egy kis

hús nő ezekre a madárcsontokra. Egy perc, és mindennel elkészülök.Holdéneklő Caitlan figyelte, ahogy az öregasszony elmegy, aztán megint Kelemvorra

nézett. A harcos a jelek szerint megint gondterhelt tűnődésbe merült. Caitlan tudta,nagyon fontos, hogy jól válassza meg a bajnokát, így hát a zsebébe nyúlt, és előhúzottegy vérvörös drágakövet, amit erre az alkalomra tartogatott. A drágakövet a tenyeréberejtette, ahogy kinyújtotta a karját, és megfogta Kelemvor kezét. Skarlátvörös fénylobbant, és Caitlan érezte, ahogy a drágakő a húsába vág, ugyanabban a pillanatban,amikor felkarcolja vele a harcos bőrét.Kelemvor felpattant az asztal mellől, és elhátrált a lánytól. A kardja kiröppent a

hüvelyéből, és a feje fölé emelkedett, amikor hátulról felharsant Zehla hangja.- Kelemvor, fékezd magad! A lány nem akar bántani! - Az öregasszony néhány asztallal

odébb állt, kezében a Caitlannak szánt étellel.- A múltad nyitott könyv számomra - mondta Caitlan halkan, és Kelemvor lenézett a

lányra; a szavai kizökkentették dührohamából. Caitlan nyitott tenyerében tartotta avörösen izzó drágakövet, és úgy beszélt, mint egy megszállott. Kelemvor leeresztette akardját. - Küldetésben jártál, s a várakozással és csalárdsággal teli nappalok és éjszakáka végtelenbe nyúltak. Myrmeen Lhal, Arabel úrnője attól félt, hogy áruló lapul avárosában. Azt a megbízatást adta Evon Stralanának, a védelmi miniszternek, hogytoborozzon zsoldosokat, akik majd beférkőznek a város őrgárdájába, és megpróbáljáklerántani a leplet az árulóról.Zehla lerakta a tálcát Caitlan elé, ám a lány rá sem nézett az ennivalóra. Mintha a

szavak, amiket kimondott, elemésztették volna a hangját.- Miféle boszorkányság ez? - fordult Kelemvor Zehlához.- Nem tudom - mondta az öregasszony.- Akkor miért állítottál meg? - kérdezte Kelemvor, aki még mindig aggódott a lány miatt,

hátha veszedelmesnek bizonyul.Zehla szemöldöke ráncokat vetett.

- Ha elfelejtetted volna, az én fogadómban még sohasem öntözte vér a padlót. És nemis fogja, amíg én élek. Azonkívül ez csak egy gyerek.Kelemvor elkomorodott, és némán hallgatott, amikor Caitlan újra megszólalt.- A védelmi miniszter téged keresett meg, és egy Cyric nevű embert. Nemrégiben

érkeztetek a városba; egyedül ti ketten éltetek túl egy kudarcba fúlt vállalkozást, a TélGyűrűje néven ismert ereklye visszaszerzésére. Sokan attól tartottak, az áruló azoknak azerőknek a szolgálatában áll, amelyek a kereskedőutak ellen intézett támadásokkal Arabelgazdasági összeomlására törnek, és minden eszközzel vitatják Arabel státusát, mint aBirodalmak egyik legfontosabb városáét.- Cyricnek és még valakinek a segítségével megtaláltad az árulót, de sikerült

elmenekülnie, és a városban eluralkodott a félelem meg a bizonytalanság. Ezért magadatokolod. Most gárdistaként robotolsz, és bár nagy tehetséged van a kalandozáshoz,hagyod parlagon heverni.A drágakő izzása abbamaradt, és most már egyszerű kavicsnak tűnt csupán. Caitlan

zihálni kezdett.Kelemvornak eszébe jutott a jégszörny, amelyik a Tél Gyűrűjét őrizte. Tétlenül nézte,

amikor a szörnyeteg szó szerint megfagyasztotta társainak ereiben a vért, s ordításukhirtelen elnémult, ahogy a jég eltömte a torkukat. A haláluk időt nyert Kelemvornak ésCyricnek a menekülésre. Kelemvor volt az, aki elsőnek értesült a gyűrűről, és ő szerveztemeg a társaságot az ereklye visszaszerzésére, bár a vezetői posztot másnak engedte át.- A kalandozáshoz való tehetségem - mondta Kelemvor megvetéssel. - Emberek haltak

meg az én úgynevezett tehetségem miatt. Jó emberek.- Mindennap halnak meg emberek, Kelemvor. Nem jobb arannyal teli erszénnyel

meghalni - vagy legalábbis efelé haladva?Kelemvor hátradőlt a székében.- Varázsló vagy? Ezért tudod kifürkészni a legtitkosabb gondolataimat?Caitlan a fejét rázta.- Nem vagyok varázsló. Ezt a követ... ezt a drágakövet ajándékba kaptam. Nem volt

semmilyen más mágiám, és most elhasználtam ezt is. Elnézést kérek azért, amitcsináltam, de tudnom kellett, hogy tisztességes ember vagy-e.A harcos eltette a kardját, és helyet foglalt.- Kihűl az ebéded - mondta.Caitlan ügyet sem vetett az ennivalóra, bár látszott rajta, hogy nagyon éhes.- Azért vagyok itt, hogy ajánlatot tegyek neked, Kelemvor. Ajánlatot kalandra és

veszedelemre, minden képzeletet fölülmúló kincsekre, és izgalomra, amire hosszú hetekóta áhítozol már. Szeretnéd meghallgatni a javaslatomat?- Mi mást tudsz még rólam? - kérdezte Kelemvor. - Mi mindent árult el a drágaköved?- Mi mást kellene tudnom még? - kérdezett vissza Caitlan.- Nem válaszoltál a kérdésemre.- Te sem az enyémre.Kelemvor elmosolyodott.- Beszélj nekem a küldetésről!Adon minden félelem nélkül mosolygott, pedig négy fegyveres őr zárta közre, és kísérte

őt az arabeli fellegvár folyosóin. Elhaladtak mindazon látványosságok mellett, amikkelAdon a fellegvárban tett legutóbbi látogatása során megismerkedett - voltak itt zsivajosembertömeggel zsúfolt csarnokok, és színes-mintás üvegablakok, melyek megszűrték azarcát melegítő kinti fényt. A fellegvár pompája kiáltó ellentétben állt a nyomorral, amitAdon a város utcáin látott. A pap megsimította az arcát, mintha attól tartana, hogy a sokmocsok, amire gondolt, valahogy rátapadhatna, és beszennyezhetné ragyogó külsejét.Tűzhajú Szúna, az istennő, akinek fiatal élete legnagyobb részén keresztül hűséges

papja volt, születésekor áldását adta rá; sokan úgy vélték, Adonnak van a legsimább ésleghibátlanabb bőre a Birodalmakban. Időről időre persze hiúsággal vádolták meg, őazonban egy vállrándítással napirendre tért az ilyen rosszindulatú áskálódások felett. Akiknem Szúnát imádják, azoktól nem várható el, hogy megértsék; ő nemcsak rendszereshálaadó imákkal és adományokkal tartozik az úrnőjének, hanem köteles gondját viselni apáratlan ajándéknak is, amit az istennőtől kapott.Tartozott ezzel Szúna nevének és jó hírének, és soha nem engedte, hogy a vonásain

egyetlen foltnyi hiba essék. Mivel ez mindeddig sikerült neki, biztosan tudta, hogy azistennő valóban áldását adta rá.Most, hogy az istenek alászálltak a Birodalmakba, Adon úgy érezte, csak idő kérdése,

hogy találkozzon Szúnával. Ha értesült volna a hollétéről, már úton is lenne, hogymegkeresse, így azonban Arabelben találta meg a legmegfelelőbb helyet a várakozásra;a fallal körülvett városba szakadatlanul áramlottak a szapora nyelvvel és szomjastorokkal megáldott kereskedők, valamelyik előbb-utóbb hírt fog hozni az úrnőjéről.Persze Szúna templomában támadt némi feszültség. Két pap megkérdőjelezhető

körülmények között elhagyta az egyházat. Másokat az aggasztott, hogy Szúna elhagytaőket - erre a következtetésre abból jutottak, hogy az istennőhöz intézett imáikmegválaszolatlanok maradtak. Persze az Érkezések Napja óta csak Tymora híveineksikerült papi mágiát űzniük, ezt pedig a közvélemény testet öltött istennőjükközelségének tudta be. És úgy tűnt, ha egy pap egy mérföldnél távolabb kerül azistenétől, a varázslatai nem működnek.A gyógyitalok és a gyógyító mágiával felruházott varázstárgyak ára természetesen az

egekbe szökkent, bár ezek is megbízhatatlanok voltak. A helybéli alkimisták kénytelenekvoltak fegyveres őröket fogadni, személyük és árukészletük védelmére.Adon másoknál jobban alkalmazkodott a Birodalmakban dúló káoszhoz. Tudta, hogy az

istenekkel kapcsolatos dolgok mindig jó okkal történnek. Az igazi hívő elegendőtürelemmel és józan ésszel van megáldva, hogy kivárja a megvilágosodás idejét, nemszabad féktelenül szabadjára engednie a fantáziáját. Adon hite rendíthetetlen volt, ésezért most jutalom vár rá. Az, hogy a gyönyörű Myrmeen Lhal, Arabel úrnője magáhozhívatta, ékes bizonyíték volt kiválasztottságára.Az élet szép.A kis csoport végighaladt egy folyosón, amit Adon nem ismert; egy tükör előtt

megpróbált megállni, ám az őrök tovább noszogatták. Kicsit bosszúsanengedelmeskedett.Az egyik kísérője nő volt, sötét bőrrel és koromfekete szemekkel. Adonnak tetszett,

hogy itt nőket is bevesznek a katonák közé, minden előítélet nélkül. "A legnagyobb

egyenlőséget és törvénytiszteletet olyan városban keresd, ahol egy nő uralkodik" - ígyszolt a mottója. Rámosolygott szép kísérőjére, és tudta, hogy bölcs döntést hozott,amikor Arabelt választotta új otthonának.- Miféle megtiszteltetésben lesz részem, amiért segítettem leleplezni Ronglathot, az

álnok árulót? Ne féljetek, ha megmondjátok, egy szót sem fogok szólni róla, és tökéletesmeglepetést színlelek. De ezt a feszültséget alig bírom elviselni.Az egyik őr elhúzta a képét, más választ azonban Adon nem kapott. A papot ugyancsak

szűkmarkúan jutalmazták a város érdekében végzett fáradozásaiért, és kérvényt nyújtottbe ez ügyben a védelmi miniszternek. Most Myrmeen Lhal személyesen avatkozott közbe,és Adon sejtette, miért.Adon annyi szerepet játszott az összeesküvés leleplezésében, hogy elcsábította az egyik

gyanúba vett áruló szeretőjét, egy asszonyt, akiről úgy hírlett, beszélni szokott álmában.Adon mintaszerűen teljesítette a feladatát, de a jutalma csak annyi volt, hogy két hetettölthetett a savanyú képű, goromba gárdisták között, és szemmel tarthatott két zsoldost,akiket a védelmi miniszter fogadott fel a Ronglath-ügyben.Az árulóval való összecsapás, amikor végül sor került rá, rövidnek és kiábrándítóan

lezáratlannak bizonyult. Lovaghídi Ronglath elmenekült, bár maga Adon fedezte föl azösszeesküvő titkos tanácskozószobáját és személyes naplóját. A napló olyan adatokattartalmazott, amiket nem lehetett másként értelmezni, mint az összeesküvők Arabel ellentervezett támadásának kulcsinformációinak.Adon elhessegette az emlékképeket, és ismét a jelennek szentelte a figyelmét. Lefelé

haladtak, egyre mélyebben, az erődnek egy mocskos, poros traktusa felé, amelyről Adonhallott már ugyan, de még sosem járt itt személyesen.- Biztosak vagytok benne, hogy az úrasszonyunk itt szándékozik találkozni velem, és

nem esetleg a fejedelmi magánlakosztályban?Az őrök némák maradtak.A fény hirtelen ritka portékává vált, és a pap iszkoló patkányok zaját hallotta,

valahonnan a csarnok túlsó végéről. A hátuk mögül tompa, fémes zengés visszhangzottvégig a folyosókon, mintha roppant kapuszárnyak csukódnának be. A visszhang fülsiketítővolt a csarnok mély csendjében.Az őrök égő fáklyákat vettek ki a falikarokból, és a fáklyák hátrafelé sodródó melegében

Adon kezdte magát kényelmetlenül érezni.Most már semmi más nem hallatszott, csak a menetelő katonák lépteinek csattogása. És

bár az előtte haladó őr széles válla eltakarta Adon elől a látványt, hogy merre tartanak,meglehetősen biztos elképzelése volt az úti céljukról.A vártömlöcbe! - kiáltotta Adon saját agyának viszonylagos biztonságában. Ezek a

barmok a vártömlöcbe vezetnek engem!Aztán Adon megérezte magán az őrök kezét, és mielőtt megmozdulhatott volna, valaki

előrelökte. Karcsú, de izmos teste hemperedve tompította az esés lendületét, ahogyelpattanó rugóként, harci pózban kiegyenesedett - még épp idejében, hogy meghalljamaga mögött a becsapódó acélajtó döndülését. Az önvédelem dolgában vett leckék,amiket Adon kalandos élete során kénytelen-kelletlen elsajátított, most kapóra jöttekvolna, ha korábban felismeri a helyzetet.

Elátkozta magát, amiért a kapuban minden tiltakozás nélkül átadta harci kalapácsát, éselátkozta a saját hiúságát, amiért elködösítette a gondolatait. Ezek a bitangok Ronglathcimborái! A pap biztos volt benne, hogy a társai, Kelemvor és Cyric, hamarosancsatlakozni fognak hozzá.Bolondok voltunk, gondolta Adon. Hogy is hihettük, hogy ilyen könnyedén, egyetlen

ember elkergetésével, elejét vehetjük a veszedelemnek?A helyiség, ahol találta magát, sötét volt. Adon leporolta drága öltözékét. Kedvenc

selyemruháját viselte, és volt nála egy aranyhímes zsebkendő is - arra az esetre, ha azúrnő elérzékenyülne, amikor elfogadja az ajánlatát, és vállalja a fejedelmi ágyasszerepét. A csizmája csak úgy ragyogott, még a legapróbb fénysziporka és megcsillantrajta, pedig idefelé jövet porban és mocsokban kellett gázolnia.- Bolond vagyok - mondta Adon a sötétségnek.- Én is úgy hallottam - felelt neki a háta mögül egy női hang. - De hát mindannyiunknak

megvan a magunk gyöngéje.Aztán Adon meghallotta az egymásnak csattanó acél és kovakő zaját, és egy fáklya

gyulladt ki mögötte, megvilágítva a hordozóját, egy csodaszép, sötét hajú nőt.Myrmeen Lhalt.A lángok visszatükröződtek az asszony szemében, és a tűzsziporkák mintha táncra

perdültek volna benne, hibátlan szépségét ünnepelve. Sötét köpenyt viselt, derékbanszétválasztva, és Adon megbabonázva meredt a sodronying alatt kirajzolódó telt kebelre.Adon kitárt karral lépett előre szerelme, a büszke harcosnő felé, akiben megvolt az

elszántság és a bölcsesség, hogy egy egész fejedelemséget kormányozzon.Az élet a szebbnél is szebb.- Maradj, ahol vagy, hacsak nem akarsz nyársra húzott kandisznóként távozni innen!Adon megtorpant.- Asszonyom, én...- Tedd meg nekem azt a szívességet - mondta Myrmeen dühösen -, hogy vagy "igen,

asszonyom"-mal, vagy "nem, asszonyom"-mal válaszolsz!Arabel úrnője előrelépett, és a pap érezte, hogy egy penge hideg hegye feszül a

gyomrának.- Igen, asszonyom - mondta Adon, aztán csend támadt. Myrmeen hátralépett, és

szemügyre vette a pap arcát.- Jóképű vagy - mondta, bár az igazat megvallva túlzott egy kicsit. A pap ajka egy

vonalnyival szélesebb, az orra egy árnyalattal nagyobb volt a kelleténél, és az állkapcsa istúl szegletes volt, hogy különösebben vonzónak lehessen nevezni. A szemekből olyanangyali ártatlanság sugárzott, hogy az már önmagában is kételyeket ébresztett; látszott,hogy pajkos, könnyelmű lélek lakozik mögöttük, amely folyton csak a kalandot keresi,mind az istennője, mind pedig - ha a pletykáknak hinni lehet - Arabel számos szép hölgyeszolgálatában.Adon engedélyezett magának egy mosolyt, ami gyorsan lehervadt az ábrázatáról,

amikor újra megérezte magán a kés hegyét, ezúttal valamivel lejjebb.- Egy szép arc, amely egészséges, munkára fogható testtel párosul...Munkára fogható? - csodálkozott el Adon.

- És akkorára duzzadt öntudattal, mint az egész fejedelemségem!Adon hátrahőkölt, amikor Myrmeen rákiáltott, a fáklyáját veszedelmesen közel lengetve

az arcához. A pap érezte, hogy a homlokán veríték gyöngyözik.- Tán nem így van?A pap nagyot nyelt.- De igen, asszonyom.- És tán nem te voltál az, aki tegnap egész éjjel azzal hencegett, hogy még ebben a

hónapban az ágyamba fog kerülni?Adon hallgatott.- Nem számít. Tudom, hogy így volt. Na ide figyelj, te ostoba férfi! Hogy hol és mikor

választok magamnak szeretőt, az az én dolgom, és egyedül az enyém! Így volt ez mindig,és így lesz ezután is!Adon azon tűnődött, megpörkölődött-e vajon a szemöldöke.- Hajnalcsillagból hírt kaptam rólad Télszemű Tessaril úrnőtől, mielőtt engedélyeztem

volna neked, hogy letelepedj Arabelben. Még hasznosnak is ítéltem a képességeidet azinformációszerzés területén. Érted a módját, hogyan kell beférkőzni a privátcselszövésekbe, és ezt be is bizonyítottad már.A pap Télszemű Tessaril tejfehér vállára gondolt, puha, illatosított nyakára, és felkészült

a halálra.- Ha azonban mocskos képzelgéseiddel az arabeli Myrmeen felé fordulsz, azért csak

egyfajta büntetés járhat!Adon lehunyta a szemét, és felkészült a legrosszabbra.- A száműzetés - mondta az asszony. - Holnap délebédre eltűnsz a városomból. Ne

kényszeríts rá, hogy utánad küldjem a gárdistáimat. Az ő szelíd cirógatásaikat nemköszönnéd meg.Adon kinyitotta a szemét, még épp idejében, hogy megpillantsa Myrmeen Lhal hátát,

ahogy a gőgös, fensőbbséges megvetés legsikerültebb pózában, amit a pap valaha látott,kisétál a cellából. Egészen lenyűgözte a kecses mozdulat, amelynek láttán két őrmellészegődött, a másik kettő pedig megindult Adon felé. A pap nagyra értékelteMyrmeen elszántságát, bölcsességét, no meg a könyörületet, amellyel megengedte neki,hogy eltisztuljon a fallal körülvett városból, és nem parancsolta meg a csatlósainak, hogyitt helyben vágják el a torkát.Mikor azonban a két őr a közelébe ért, és egyre mélyebbre hajtották a cellába, ahelyett

hogy kikísérték volna a bejáraton, nagyrabecsülése kissé halványodni kezdett. Tudta,hogy bármit terveznek vele, nem állhat ellen. Ha sikerülne legyűrnie ezt a két őrt atömlöcben, nem sok esélye volna rá, hogy eljut a városkapuig, az országútról nem isbeszélve. És ha mégis, akkor szökevény lenne, nem száműzött, folt esne a becsületén,talán még az egyház is kitagadná.- Az arcomat ne üssétek! - kiáltotta, mire az őrökből kirobbant a nevetés.- Erre tessék! - mondta az egyikük, miközben megragadta Adon karját, és kirángatta a

cellából.Cyric fáradt lélekkel igyekezett vissza a Fekete Farkashoz címzett fogadóban bérelt

szobájába. Bár régóta megfogadta, hogy a tolvajkodás időszaka véget ért, mégis

továbbra is úgy gondolkozott, mozgott és cselekedett, mint egy vérbeli tolvaj. Csak a harchevében, amikor minden összpontosítókészségére szüksége volt, hogy életben maradjon,volt képes ellenállni korábbi élete csábításának.Cyric még most, sötétedéskor is a félhomályos hátsó lépcsőn közelítette meg a szobáját,

és csak egy igazán éles fül neszelt volna fel a rövidre nyírt hajó, karcsú emberárnyéklépteire, aki kecsesen haladt az emeleti lépcsőforduló felé.A legutóbbi napok eseményei lehangolóak voltak. Azért jött Arabelbe, hogy újrakezdje

az életét, a Lovaghídi Ronglath ellen szóló bizonyítékok megszerzéséhez mégis be kellettvetnie tolvaj képességeit. Most azzal teltek a napjai, hogy végezte a gárdisták unalmasmunkáját; az egyhangú robot ugyancsak soványka, nyomasztó jutalom volt afáradozásaiért. Evon Stralana csak a felét fizette ki az eredetileg megígért pénznek, mivelRonglathnak sikerült elmenekülnie.Stralana azért fordult Cyrichez és Kelemvorhoz, mert. kívülállók voltak, nemrég érkeztek

a városba, és az árulók valószínűleg nem ismerték őket. Bár Cyric igazából nem akartbeállni az Arabeli őrgárdába, Stralana ezt szabta feltételül. Stralana ragaszkodott az aláírtszerződés hitelességéhez, hogy Cyric bármikor bebizonyíthassa magáról, valóbangárdista, és elaltassa ezzel az összeesküvő gyanúját, aki a feltételezések szerint beépültaz őrgárdába. Csakhogy a szerződésről, amit Cyric a fedése kedvéért írt alá, kiderült,hogy érvényes hatállyal bír. És amikor bekövetkezett a válság, Stralana a szerződéserejével bilincselte a városhoz Cyricet. Arabelnek most minden egyes gárdistára szükségevolt.A város védművei közül nem egy mágikus alapozású volt, és megbízhatatlanná vált; a

város olyan messzire ment, hogy még civileket is besorozott gárdaszolgálatra. Cyricszilárdan hitte, hogy egy jó csatabárd, egy éles kés, kardforgató karjának ereje, józanesze és különleges képességei minden bajból kihúzzák. Az utóbbi hetekben alaposanmegapadt azoknak a száma, akik csakis és kizárólag a mágia hatalmára támaszkodtak.Cyricre az "istenek" jelenléte is nyomasztóan hatott a Birodalmakban. Kelemvor

biztatására, aki társa volt a szerencsétlen Ronglath-féle fiaskóban, Cyric felkeresteTymora romba dőlt templomát, és kifizette a szabott díjat, hogy néhány pillanatraélvezhesse Arabel újonnan beiktatott helyi istenségének társaságát. Bár Cyricmegfogadta, hogy igyekszik majd nyílt, optimista szemmel tekinteni erre az eseményre,az "istennő" keresztüllátott rajta.- Te nem hiszel bennem - mondta Tymora, s hangja mentes volt minden érzelemtől.- Én az érzékek adta bizonyítékokban hiszek - felelte Cyric őszintén. - Ha valóban

istennő vagy, mi szükséged lenne az én aranyaimra?Az istennő fensőbbséges pillantást vetett rá, aztán elfordította a tekintetét, és felemelte

gondosan manikűrözött kezét, annak jeléül, hogy a kihallgatás véget ért. Cyric kifelémenet kilopta a pénzt Tymora három papjának a zsebéből, és aznap délután odaadta azegészet egy szegénymenhelynek.Cyricet leginkább az zavarta, hogy jelek százai utaltak rá; valami nincs rendben a

Birodalmakkal. És Cyricnek alaposan kijutott a furcsa eseményekből az Érkezések Napjaóta.Egy éjszaka például a Szelíd Mosolyhoz címzett lakomacsarnokba hívatták, ahol meg

kellett védenie Lathander egyik papját, aki úton volt hazafelé Tantrasba. A pap teljesenártatlan módon varázslattal próbálkozott, hogy megtisztítsa az avas szalonnaszeletet,amit tévedésből feltálaltak neki, és bár a varázslatnak nem volt semmi hatása, a többivacsoravendég között tömeghisztéria tört ki; attól féltek, hogy a pap valahogymindannyiuk ételét megmérgezte az "áldatlan mágiájával".Egy délután a szabadtéri piacon két mágus vitába bonyolódott, amely hamarosan nyílt

összetűzéssé fajult, és mindketten szabadjára engedték a mágiájukat. A két küzdőfélarcára kiülő döbbenetből ítélve a varázslataik nem egészen úgy működtek, ahogyanszerették volna - az egyik mágust valami láthatatlan szörnyeteg ragadta el, a másik pedigtehetetlenül figyelte, ahogy valami pókhálószerű szövedék hullik az egekből a piactérrevastag rétegben. A szívós, ragadós szálak mindent és mindenkit maguk alá temettek. Apiactéren szinte minden áru tönkrement, és mivel a pókháló veszedelmesen gyúlékonyvolt, Cyric és a többi gárdista csaknem két teljes napot töltött azzal, hogy szétvagdalják aszokatlanul erős nyálkaszálakat, és kiszabadítsák a csapdába esett ártatlanokat.Cyric kizökkent a merengéséből, mikor befordult a folyosóra. Egy fiatal pár nézett föl rá

riadtan; nesztelen lépteinek hála, alaposan meglepte őket. Idegesen próbálták elfordítania kulcsot a szobájuk zárjában. Cyric elhaladt mellettük, és a fiatalemberben felismerte azegyik gárdista fiát, aki végeérhetetlenül panaszkodott, micsoda szörnyűségeket kellátélnie a háládatlan kölyök miatt. A társaságában lévő fiatal lány valószínűleg az a"ringyó" lehetett, akivel az apja megtiltotta, hogy még egyszer találkozzon.Cyric úgy tett, mintha nem ismerte volna fel őket, bár megérezte a bőrén a

fiatalemberből feléje áradó félelem hullámait. Cyric irigyelte őket, amiért ilyen erősenkötődnek egymáshoz. Az ő életében már jó ideje semmi nem kavarta fel az érzelmeket,sem egyik, sem másik irányban.Ugyan már, ember! - gondolta Cyric. Te választottad magadnak ezt az életet.Vagy a sors választott ki rá téged, tette hozzá sietve.A szobájába úgy lépett be, hogy vállal belökte az ajtót, amely körbelendült, és

nekicsattant a falnak. Valaki a szomszédból átdörömbölt a lárma miatt.Az ajtó mögött tehát senki nem lapul, különben alaposan megbánta volna, gondolta

Cyric, miközben gyorsan a szobában termett. Az ajtót ugyanazzal a mozdulattal rúgta bemaga mögött, amellyel az ágyára hemperedett, és fölkészült rá, hogy kivont karddal akezében fogadja az orvtámadókat, akik esetleg a mennyezetre tapadva készülnek rávetnimagukat.De nem volt ott senki.Legördült az ágyáról, és berúgta a szekrény ajtaját, minden pillanatban várva a

meglepett kiáltást, amikor a ruhák között lapuló gyilkos észreveszi, hogy Cyric átszerelteaz ajtót, és az most befelé nyílik.Még mindig nem volt ott senki.Cyric fontolóra vette, hogy vissza kellene szerelnie a szekrényajtót, és úgy döntött, hogy

várhat vacsora utánig. Ellenőrizte a fegyvereket, amiket a szekrény különböző sötétzugaiban rejtett el; senki nem nyúlt a hajítóbárdjához, a tőreihez, az íjához, a tegzéhezés a fénytörő köpenyéhez. Megnézte az ablakkeretre tapasztott hajszálat, és látta, hogynem mozdították el. Végül elérkezettnek látta az időt, hogy lazítson kissé.

Aztán Cyric észrevette a nagyjából embernagyságú alakot, amely minden átmenetnélkül bukkant fel az ablaküveg túloldalán. Az ablak berobbant a szobába, Cyric pedighátravetette magát, hogy elkerülje a helyiségbe záporozó borotvaéles üvegszilánkokat.Mielőtt az utolsó szilánk földet ért volna, Cyric hallotta, hogy támadója beugrik a

szobába. Elméjében megképzett ellenfelének látványa, ahogy órákon át várakoziktürelmesen a Cyricé fölött lévő szobában, és a zörejekre fülel, hogy mikor tér vissza akiugrott tolvaj. Cyric elátkozta magát, amiért rutinszerűen viselkedett; nyilvánvaló volt,hogy az orvtámadó napok óta figyeli.Ahogy Cyric talpon termett, jobb felől könnyed léghuzat figyelmeztette a veszélyre.

Balra mozdult, csak hajszál híján kerülve el a hátának tartó kés hegyét. Cyric anélkül,hogy megfordult volna, könyökkel képen vágta a támadóját, majd átvetette magát az ágyfölött a szoba szemközti sarkába. Hemperedett egyet, és talpra állt; a kard már ottvillogott a kezében, amikor a betört ablak felé nézve fölegyenesedett.A szobában nem volt senki. A szilánkokban lógó ablakkeret mögött Cyric észrevette a

kötelet, amit a támadója használt. Ide-oda lengett, mint valami ingaszár, hol belendült ahelyiségbe, hol újra ki, az utca fölé. Az ember azonban, aki használta, nem látszott sehol.Megint csak a léghuzat figyelmeztette Cyricet, és gyorsan félremozdult. Egy tőr jelent

meg mellette a falban.Láthatatlanság, nyugtázta Cyric higgadtan. De valami nem volt rendjén. A

láthatatlanság csak addig véd, amíg az ember nem támad. Ebben az esetben viszont azellenfele akkor vált láthatatlanná, amikor támadott.Cyric tudta, nagyon kevés esélye van rá, hogy élve megússza. Mégis széles vigyor terült

szét az arcán, amely az utóbbi időkben a mosolyt is alig ismerte.A tolvaj sebesen mozgott, körbehasogatva maga körül a pengéjével a levegőt; minden

rendszer nélkül váltogatta az irányt, de egyelőre nem talált el semmit. Szabad kezévelCyric különféle apróbb tárgyakat ragadott fel, és széthajigálta őket a szobában, amerreéppen eszébe jutott; arra várt, hogy valamelyik eltalálja a láthatatlan orgyilkost.A takarószegély könnyedén meggyűrődött, és egy fonalvég emelkedett belőle a

levegőbe; látszólag nem kapcsolódott semmihez, valójában azonban az orvtámadóruhájába akadhatott bele. Cyric hátat fordított az ellenfelének, és elindult a másikirányba, aztán hirtelen leguggolt.Az orvtámadó magasra célzott a döfésével; Cyric gyorsan fölfelé kapott, és érezte, hogy

az ujjai összezárulnak egy férfikaron. Fölállt, és könnyedén átdobta ellenfelét a vállán;hallotta, hogy egy kés szánkázik végig a padlón, aztán látta is, amint megjelenik.Cyric az orvtámadó láthatatlan torkára térdelt, és nekiszegezte a kardját.- Mutasd meg magad! - parancsolta Cyric.- Várnom kell - mondta egy fojtott hang.- Mire?- A varázslatra, hogy elmúljon. Beletelik egy kis időbe, miután abbahagytam a

támadást. Tudod, manapság minden furán működik egy kicsit, aminek valami köze van amágiához. Ha egyáltalán működik.Cyric elkomorodott. A hang fojtott volt ugyan és rekedt, mégis ismerősen csengett.Néhány perc múlva a varázslat szertefoszlott, és az orvtámadó láthatóvá vált. Az arcát

valami szövet takarta, amit mintha beleszőtt acélszálakkal erősítettek volna meg, éshasonlóképpen alakították át bőrruhája legnagyobb részét. Ezenkívül csak egyetlenfeltűnő ismertetőjele volt; a kék drágakő az ujján viselt gyűrűben. Cyric szabad kezévelletépte a férfi arcáról a szövetvédőt.- Marek - mondta Cyric suttogva. - Ennyi év után...Cyric az idős férfi szemébe nézett, és Marek nevetni kezdett, szívből jövő, kedélyes

hahotával.- Mindig rossz modorú tanítvány voltál, Cyric. Még az oktatóddal szemben is.Cyric ujjai megszorultak a torkán, és Marek a mennyezetre emelte a tekintetét.- Fiatal bolond! - mondta rekedten. - Ha valóban a véredre szomjaznék, már napokkal

ezelőtt utolsót lélegeztél volna. Csak arról akartam megbizonyosodni, hogy még nemfelejtetted el, amire tanítottalak, hogy méltó vagy a figyelmemre - Marek elfintorodott. -Egy vénember ostobasága, ha úgy akarod. Akár meg is ölhettél volna.- Miért higgyek a szavadnak, hazugságok hercege?Marek ingerülten tüsszentett egyet.- Higgy, amit akarsz! A tolvajcéh azt kívánja, hogy térj vissza oda, ahová tartozol, a

saját fajtád közé.Cyric megpróbálta leplezni reakcióját, de nem tudta visszafogni az ajkát fodrozó

mosolyt, amely azonnal elárulta őt Mareknek.- Szóval neked is ez járt a fejedben - mondta Marek elégedetten. - Figyeltelek téged, jó

Cyric. Kutyához méltó életet élsz.- De legalább élet - mondta Cyric.- Egy olyannak, mint te vagy, nem az. Megmutattuk neked az utat, és soha nem hitt

magasságokba emelkedtél rajta.Cyric mosolya kiszélesedett.- Ha egyszer belekezdtél a hazudozásba, mintha egy gát szakadna át, ugye?

Meglehetősen jó tolvaj voltam. Nemigen hiszem, hogy sokan észrevették volna atávollétemet. Csak a te büszkeségedet bántotta nagyon. Lefogadom, hogy a céh semmitnem tud erről a kis látogatásról.Marek grimaszt vágott.- Meddig tart még ez a komédia?- Az attól függ - mondta Cyric, és egykori mestere torkának feszítette a pengét.Marek lenézett a késre.- Szóval megölsz?- Micsoda? - vigyorgott Cyric. - Hogy egy magadfajtára vesztegessem a pengém élét?

Nem, azt hiszem, Arabel nagy hasznát veszi még a képességeidnek. Még az is meglehet,hogy előléptetést kapok, amiért betoboroztalak.- Le foglak leplezni!- Addigra eltűnök innen - mondta Cyric. - És senki nem hisz majd neked, vagy ha igen,

akkor sem fognak kerestetni. A mi fajtánkra ritkán van igény, miután a titkainkkitudódtak.- Jönnek majd mások - mondta Marek. - Adj el bátran rabszolgasorba; jönnek majd

mások.

- Szóval azt szeretnéd, ha megölnélek?- Igen.- Egy okkal több, hogy ne tegyem - mondta Cyric. Felállt, és elhátrált Marektól; a

játszma véget ért.- Túl jól kitanítottalak - mondta Marek, majd kiegyenesedett, és farkasszemet nézett

volt tanítványával. - A céh igenis visszavenne, Cyric. Még akkor is, ha eszedbe sem jutott,hogy elvedd a gyűrűmet. - Marek kacsintott egyet. - Egy varázslótól loptam, egy halommás holmival együtt, amikről fogalmam sincs, hogy mire valók.Kopogtak az ajtón.- Igen? - kiáltotta Cyric, egy szívdobbanásnyi időre levéve a tekintetét Marekről. Cyric

üvegcsikorgást hallott. Mire visszanézett, Mareknek nyoma sem volt. Cyric az ablaknáltermett, és meglátta Mareket odalent az utcán. Az idős férfi kihívóan meredt rá, szintefelszólította Cyricet, hogy kövesse.A kopogás az ajtón megismétlődött.- Kelemvor és Adon urak hívatják, hogy találkozzon velük az Arabel Büszkesége

fogadóban, amilyen hamar csak lehet.- És a maga neve?- Tensyl Durmond, Iardon kengyelfutóitól.- Várjon egy pillanatot, jó Tensyl, és kap tőlem egy aranyat!- Csatlakozz hozzánk! - kiáltotta Marek az utcáról. - Különben egyik pillanatról a másikra

romba fog dőlni a kicsinyes életed a naphosszat robotolók között! Zsarolni is kész vagyok,hogy megkapjam, ami kell nekem, Cyric. Ezt ne feledd!- Nem felejtem - mondta Cyric halkan, aztán hátat fordított az ablaknak, és az ajtóhoz

lépett. - Én sohasem felejtek...Cyric kinyitotta az ajtót a kengyelfutónak, ügyet sem vetve a Tensyl arcára kiülő

döbbenetre, amikor meglátta a betört ablakot és az imént lezajlott összecsapás többiárulkodó nyomát a kis szobában.

3.Összetartó vonalak

Éjfél feje hamar kitisztult, miután elhagyta a tanyát, és sikerült eljutnia Arabelbe azegyik kis kereskedőkaravánhoz csatlakozva, amely mindennapos látvány volt a városbavezető utakon, még válságos időszakokban is. Mindenesetre akikkel találkozott, azokközül egyetlen utazó sem tudott neki semmi újat mondani az utóbbi két héteseményeiről, bár mindenkinek megvoltak a maga hátborzongató történetei azirányíthatatlanná vált mágiáról meg a természetben tapasztalható nyugtalanságról.Miután a karaván elérte a várost, Éjfél nekilátott, hogy saját válaszokat keressen.Az egész napot Arabel utcáin töltötte, s közben megpróbált megbizonyosodni Brehnan

beszámolójáról a Birodalmakat járó istenekkel és a mágia különös állapotávalkapcsolatban. Éjfél tudta, hogy annyi időt fordíthat a válaszok kutatására, amennyit csakakar, mivel még mindig nála volt az a tömött erszény, amit a Hiúz Társasággalkalandozva szerzett. Ha mértéket tart, az arany legalább három hétig elég lesz.Éjfél már a keresés elején megtalálta a Hölgy Házát, Tymora templomát, és kifizette a

belépti díjat, hogy megtekinthesse az istennő arcát. Mikor a pillantása találkozottTymoráéval, valami különös érzés moccant meg Éjfél lelke mélyén, és azonnal, mindenkétséget kizáróan tudta, hogy ez az asszony valóban maga a testet öltött istennő. Furcsa,megmagyarázhatatlan vonzalom vibrált közöttük, mintha valami ősi szinten mindkettenegy hatalmas horderejű titok vagy igazság letéteményesei volnának, bár Éjfélnek fogalmasem volt róla, mi lehet az. Ám az élmény legzavaróbb része az a pillantás volt, amit azistennő vetett Éjfélre, nem sokkal azelőtt, hogy a varázslónő távozott volna.Félelem sugárzott belőle.Éjfél kisietett a templomból, és a nap hátralévő részét a város földerítésével töltötte.

Nem talált olyan templomot, amelyik Mystrának lett volna szentelve, és amikor végülbemerészkedett egy helyi italmérésbe, a mágia istennőjének hollétét firtató kérdéseitüres tekintettel, vállvonogatva fogadták. Úgy tűnt, hogy nem minden isten tartottszínpadias belépőt az Érkezések Napján, bár Tymora kétségtelenül ezek közé tartozott.Sőt, egyes istenek még egyáltalán nem bukkantak fel.Céltalan vándorútja során Éjfél végül eljutott az Arabel Büszkesége fogadóba, nagyjából

vacsoraidőben. A küszöbön megállt, és szemügyre vett egy hatalmas, fekete hollót,amely keselyűként körözött az épület fölött a félhomályban. Aztán elkapta a pillantásátaz állatról, és belépett. Egy hátsó asztalt választott magának, majd kiadós estebédetrendelt magának, s hozzá egy korsóval a kedvenc söréből.Egy idő után, kis csapat kalandozó vonta magára a figyelmét; noha a tágas ivó

túloldalán ültek, és társalgásuk csak egy volt a sok közül a rohamos gyorsasággalmegtelő fogadóban, Éjfél szeme újra meg újra visszatévedt a tagbaszakadt harcosra éstársaira. Végül fölállt az asztalától, és átsétált a terem túloldalára, ahol jobban hallotta,miről beszélgetnek.- A falak élnek és lélegeznek - mondta Holdéneklő Caitlan. - A szólás úgy tartja,

egyetlen falnak sincsen igazán füle. Nos, ezeknek igen!- Ezt azért mondod, hogy kedvet csinálj nekünk? - kérdezte Adon.

Kelemvor hátradőlt, felhajtotta a sörét, és böfögött egyet. Adon rámeredt. Az ArabelBüszkesége drága hely volt, és egy ilyen fogadóban az embertől elvárják, hogyviselkedjék. Néha látogatóban lévő nemes urak is megszálltak itt, ha nem volt számukrahely a palotában, a kalmárok és kereskedők közül pedig csak a legvagyonosabbakengedhették meg maguknak a fogadó árait.A Ronglath-féle összeesküvés leleplezéséért Kelemvor, Cyric és Adon többek között azt a

kiváltságot kapta, hogy bármikor felkereshetik a fogadót, és ingyen ehetnek-ihatnakkedvük szerint. Bár külön-külön el-ellátogattak már ide, ez volt az első alkalom, hogymindhárman egyszerre keresték föl az Arabel Büszkeségét.Miközben a kalandozók a lócákon üldögélve hallgatták Caitlan történetét, Adon

észrevette, hogy egy csinos kis felszolgálólány feléje pillant, és rámosolyog. A lányvalahonnan ismerősnek tűnt, de a pap nem tudta hová tenni.- Az lehetetlen, hogy egy várkastély eleven legyen - jegyezte meg Cyric.- Pedig ez az! A falak összecsukódnak körülötted. A folyosók átrendezik magukat a

hátad mögött, és olyan kiismerhetetlen útvesztőt alkotnak, amelyben addig bolyonghatsz,míg éhen nem halsz. Maga a por is meg tud ölni - képes rá, hogy éles tőrökké álljonössze, amelyek átjárják a szívedet, vagy ádáz harcossá, aki nem ismer sem fáradtságot,sem kimerültséget.Igen, akkor te hogyan menekültél el onnan, kicsim? - tűnődött magában Cyric, s

árnyékban meghúzódó arcán mosoly játszott. A hátát a falnak vetve ült - ezt a leckét iskeserves módon tanulta meg tolvajéletében, és elég célirányosnak ítélte az alkalmazását,hiszen alig egy órája vívta meg furcsa párviadalját Marekkel.Cyric számára nyilvánvaló volt, hogy Caitlan nem mond el nekik mindent, s a tolvaj már

csak ezért is csendben maradt, egyre szélesedő mosolyát kesztyűs keze mögé rejtve.- Meséld el még egyszer, mi okom lenne rá, hogy kockáztassam az életemet és a testi

épségemet érted meg ezért a kölyöknyi lányért, aki vagyonokat ígér nekünk, és közbenrongyokban jár! - fordult Adon Kelemvorhoz.Cyric figyelmét nem kerülte el, hogy a pap ideges - annyira ideges, hogy mindig

összerezzent, valahányszor kinyílt a fogadó ajtaja, hogy bebocsásson egy újonnanérkezőt. A pap azóta furcsán viselkedett, hogy Kelemvor hívására megérkezett az ArabelBüszkeségébe, és most olyan hangulatban volt, hogy nem is illett emberi társaságba.Cyric ezt igen nyugtalanítónak találta.- Vársz valakit? - kérdezte Cyric a nyugtalan paptól. Adon csak elfintorodott.- Kockázat persze van - mondta végül Kelemvor. - De mi más az élet, mint kockázatok

sorozata? Nem tudom, hogy a ti nevetekben beszélhetek-e, de én el nem viselnék mégegy napot ezek közé az őrjítő falak közé zárva.- És az úrnőm örök időkre fogoly marad azon a szentségtelen helyen, hacsak ti hárman

meg nem mentitek! - Ahogy beszélt, Caitlan egyre sápadtabb lett, a homlokán aprócseppekben kiütött a veríték.Adon félrenézett, és látta, hogy a felszolgálólány, aki az előbb rámosolygott, közeledik

hozzájuk. Nagyon csinos volt, lángvörös hajjal, ami a papot magára Szúnáraemlékeztette. Egy italokkal megrakott tálca volt a kezében, és megállt vele a szomszédasztalnál.

A papnak hirtelen eszébe jutott, hogy két nappal ezelőtt találkozott vele a Teliholdhozcímzett fogadóban, és elbeszélgettek - ott a lány is vendég volt. Adon kedvelte atársaságot abban a fogadóban, a lány fizetése pedig túlságosan kevés volt ahhoz, hogy afényűző Arabel Büszkeségébe járjon szórakozni.- Adon - mondta a lány, és tetőtől talpig végigmérte. A pap nem emlékezett a nevére.- Kedvesem?A következő pillanatban a padlón találta magát; akkora ütést kapott a fejére a tálcával,

hogy a füle még egyre csengett tőle.- Csodás tanácsot adtál nekem, te nyavalyás! Hogy követeljek tisztességesebb fizetést!

Hogy emberhez méltóan bánjanak velem, ne úgy, mint egy közönségesfelszolgálólánnyal, akit kedvükre ölelgethetnek és tapogathatnak a drága gúnyájú,dúsgazdag részegek!Adon megpróbálta kirázni a kábaságot sajgó fejéből, de nem sikerült neki. Igen, mintha

valóban valami ilyesmit mondott volna...- Nem sikerült a beszélgetés? - kérdezte a pap csendesen.A szolgálólány reszketett dühében.- Elvesztettem a helyemet a sorban, és nem lehet belőlem a ház következő

gazdasszonya, a fogadós felesége. Egy fényűző életet dobtam oda miattad!Ledobta a tálcát, és Adon ezúttal vigyázott rá, hogy félrehúzódjon előle. A szolgálólány

elviharzott, és Adon a többiekre nézett.- Mikor indulunk? - kérdezte a pap, és elfogadta Cyric segítőkészen kinyújtott kezét.- Együtt vagyunk hát - mondta Cyric, és már nem bajlódott vele, hogy palástolja

mosolyát.- Tudom, hogy mindannyian szeretnénk mielőbb távozni innen, és vágyunk a kalandra,

de nem vághatunk neki hebehurgya módon - mondta Kelemvor. - Bár a mágiamegbízhatatlanná vált, erre az útra magunkkal kellene vinnünk egy mágust is.Cyric arca elborult.- Igen, azt hiszem, igazad van. De kit?Egy pillanatnyi szünet után Adon szólalt meg.- Esetleg Lord Aldophust? Nagy tekintélyű bölcs, és közeli barátja Azoun királynak.- A rendkívüli események megszaporodása mindig annak az előjele, hogy hamarosan

elszabadul a pokol - jegyezte meg Cyric halkan, egy Aldophus által megalkotott mondástidézve, amely az utóbbi hetek eseményeinek fényében újabb, a bölcs eredeti szándékánálsokkal sötétebb jelentéstartalommal telítődött.- Aldophus az elmélet embere, nem a gyakorlaté. - Minden fej a kalandozók előtt álló,

sötét hajú nő felé fordult. - Erősen kétlem, hogy az alapfémek meg az egyszerű földtulajdonságainak elmélyült tanulmányozása sok segítséget jelentene ott, ahová tikészültök.Kelemvor kivillantotta a fogsorát.- Te persze jobban megfelelnél, ugye?Az asszony felvonta a szemöldökét, Kelemvor pedig az arcát tanulmányozta. Fekete

szeme sötét volt és kifürkészhetetlen, skarlátszín sziporkák táncoltak benne. A bőreerősen napbarnított volt, ami arra utalt, hogy valahonnan délről származhatott. Telt,

vérpiros ajka volt, amit hűvös mosoly játszott körül; vonzó arcát hollófekete haj kereteztehosszú fonatokban.Nő létére nagy termetű volt, még Kelemvornál is magasabb, és bő köpenyt viselt, ami

épphogy látni engedte a nyakában lógó gyönyörű, kékesfehér amulettet. A ruhájasötétlila, és két vaskos, bőrszíjjal összekötött könyv volt a vállára vetve.Ez férfimunka, gondolta Kelemvor, ő meg beleártja magát. Már nyitotta a száját, hogy

megmondja neki, de rémült kiáltás lett belőle: a korsója hirtelen kettéhasadt, és egykékesfehér lángokból álló, embernagyságú sárkány jelent meg a helyén, harsánybömböléssel, ami a fogadó összes vendégének figyelmét magára vonta. A sárkányeltátotta a pofáját, és kivillantak a fogai, melyek olyan éleseknek látszottak, mintmegannyi tőr. Aztán a szörnyeteg felágaskodott, és előrerontott - Kelemvor biztosravette, hogy az ő fejét akarja leharapni, örökre magvát szakasztva ezzel az Oroszlánölőkcsaládjának.A sárkány pokoli fürgesége és ádáz haragja miatt Kelemvor nem tudta idejében

előkapni a kardját, és a szörny könnyedén, pillanatok alatt megölhette volna a harcost.Ám a kékesfehér lény hirtelen megtorpant, retteneteset böffentett, és nyomtalanul eltűnt.Kelemvor széke darabokban hevert a padlón az ülepe alatt, ő pedig szétvetett lábbal ült

a földön, a kardját maga elé tartva; a szíve vadul dobogott, pillantása ide-oda járt. Azasszony elvigyorodott, és ásított egyet. Kelemvor élesen nézett rá.- Hogy jobban megfelelnék-e? - mondta a varázslónő, a harcos iménti megjegyzését

visszhangozva. - Azt hiszem, igen. - Aztán odahúzott magának egy széket. - Éjfél vagyok,Mélységvölgyből.A kardok visszatértek a hüvelyükbe, a csatabárdok a derékövekre, a nyílvesszőket

leemelték a számszeríjakról, és a fogadóban ismét helyreállt a megszokott rend.- Egy egyszerű illuzionista! Nekünk mágusra van szükségünk, nem illuzionistára! -

Kelemvornak azonban torkán akadt a rekedt nevetés, amikor pillantása az asztallapratévedt, ahol a lángoló sárkány feltűnt; a vaskos tölgy széles foltban feketére perzselődött.Megdöbbentő, hogy valaki ennyire ura legyen a mágiának, különösen akkor, ha nő az

illető, gondolta Kelemvor. Talán véletlen.Kelemvor a kardjára támaszkodva felállt. Mielőtt eszébe juthatott volna, hogy

visszacsúsztassa a kardját a hüvelyébe, egy túlságosan is ismerős hang harsant fel.- Nem! Bizonyára megcsal a szemem! Az nem lehet, hogy a Hatalmas Kelemvor

megtiszteli ezt a nyomorúságos fogadót becses jelenlétével!Kelemvor kiegyenesedett, a kardot maga elé tartva, és pillantásával megkereste a

tömegben Thurbrand, a teli torokból nevető zsoldos alakját. Kelemvor látta, hogy nincsegyedül. Két négyszögletes asztalt kellett összetolni, hogy Thurbrand társasága elférjenmellettük. Hat férfi volt vele és három nő; egészséges adag képzelőerő nélkül egyiküketsem lehetett volna összetéveszteni az Arabel Büszkesége törzsvendégeivel. A férfiak mindcsatákban edzett veteránoknak tűntek, bár elég fiatalok voltak valamennyien. Az egyikük,egy albínó, a tőre után nyúlt. Thurbrand intett az albínónak, hogy maradjon nyugton. Egyrövidre nyírt, barna hajú lány, aki az asztal túlsó végén ült, félrehúzódva a többiektől,gyanakodva szemlélte Kelemvort.Kelemvor Thurbrand túlságosan is ismerős, smaragdzöld szemébe nézett, s ugyanolyan

csalfának és delejesnek találta, mint azelőtt annyiszor. Kelemvor elfintorodott.- És én még azt hittem, itt ólban tartják a kutyákat - köpött ki Kelemvor. - A pecérnek

büntetés járna.Thurbrand megcsóválta a fejét, és elmosolyodott, ahogy végignézett a társain. A

pillantás, amit sorra rájuk vetett, egyértelművé tette, hogy bármi történjék is, nemavatkozhatnak bele az események menetébe.- Kelemvor! - mondta, mintha a név puszta kiejtése is a nehezére esne. - Az istenek

nem lehetnek ennyire kegyetlenek!Kelemvor a szomszédos asztaloknál ülő bámészkodókra meredt, amíg azok zavartan

félre nem kapták a tekintetüket.- Öregszel - mondta Kelemvor, ezúttal jóval halkabban. Thurbrand nemrég töltötte be a

harmincat, alig volt idősebb magánál Kelemvornál, a kor mégis rajtahagyta már bélyegéta harcoson. Thurbrand hosszú, aranyszőke haja ritkulni kezdett, és szokatlanul hosszúramegnövesztette, hogy eltakarjon vele egy egyre szélesedő tar foltot a feje búbján.Thurbrand nyilván nagyon kényes volt erre, mert folyton hátrasimította a haját, és azujjaival igazgatta, hogy minél jobban leplezze kezdődő kopaszságát.Mióta Kelemvor utoljára látta, Thurbrand homlokán és a szeme körül ráncok mélyedtek

a bőrbe, és a testtartása még így, ülő helyzetben is inkább elhízott üzletemberre vallott,mint arra az acélos izmú, ruganyos testű harcosra, akivel Kelemvor a hajdanvolt évekbenközösen vett részt néhány vad kalandban, mielőtt valami ostoba vita miatt - amelynek atárgyát mindketten rég elfeledték már - el nem váltak az útjaik. Mindenesetre Thurbrandképe még mindig vörösre cserzett volt a túl sok napsütéstől, s a karján ugyanolyanduzzadón feszültek az izmok, mint Kelemvorén.- Öreg? Hogy a kővidéki Thurbrand öreg lenne? Nézz néha a saját tükrödbe is, te két

lábon járó roncs! És senki nem mondta még neked, hogy civilizált ember csak akkor rántfegyvert, ha van mire használnia?- Sajnálnám azt az ostobát, aki akár téged, akár engem civilizált embernek tartana -

mondta Kelemvor, és elrakta a kardját.- Kel! - mondta Thurbrand. - Tartsd a szád, különben még leleplezel. Én törzsvendég

vagyok ebben a fogadóban. Köztiszteletnek örvendő fegyverkereskedő vagyok és haéppen arról van szó, nem csak adom-veszem őket, hanem a forgatásukhoz is értek. És hamár itt tartunk, volna számodra némi munkám...- Elég! - mondta Kelemvor.Thurbrand megjátszott kétségbeeséssel csóválta a fejét.- Rendben, rendben. Legalább tudod, hol keress, ha mégis szükséged volna rám.- Nem tudom, mert a tarkómon nincs szemem - mondta Kelemvor, és hátat fordított

Thurbrandnak.Kelemvorra vadonatúj szék várt az asztal mellett, és a szeme sarkából megpillantott egy

felszolgálófiút, aki a réginek a törött darabjaival a hóna alatt iszkolt a konyha felé. Éjfélmagabiztos pózban ült Cyric és Adon között. Caitlan hallgatott; tekintete megbabonázvapihent a varázslónő amulettjén, amit Éjfél most a köpenyén kívül viselt. A lány úgy nézettki, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat. Az arca halottsápadt volt, a keze reszketett.- Az útvonal kiválasztásáról beszéltünk, meg arról, hogy mennyi részesedés jár a

zsákmányból egy olyan tapasztalt mágusnak, mint én - mondta Éjfél magabiztosan, ésKelemvor érezte, hogy minden szál szőr égnek mered a testén. - Az ajánlatom akövetkező...- Tűnj innen! - mondta Kelemvor egyszerűen.- Szükségetek van rám - mondta Éjfél hitetlenkedve, miközben vonakodva felállt az

asztal mellől.- Igen - vágta rá Kelemvor. - Legalább annyira, mint egy késre a hátamban. Takarodj!Caitlan hirtelen felállt, s az ajka némán mozgott, mintha kiáltani készülne. A torkához

kapott, és végigzuhant az asztalon.Kelemvor lenézett a lányra, s tekintetébe kiült a rémület.- A fizetségem - suttogta. Mikor felpillantott, látta, hogy a többiek tőle várják, hogy

megmondja nekik, mi a teendő. - Adon! - szólt Kelemvor élesen. - Mit álldogálsz itt, mintegy fabábu? Pap vagy. Nézd meg, mi baja a gyereknek, és gyógyítsd meg!Adon a fejét rázta, és kifelé fordított tenyérrel fölemelte a kezét.- Nem tehetem. Mióta az istenek alászálltak a Birodalmakba, a varázslataink csak akkor

működnek, ha a közelükben vagyunk. Ezt biztosan tudod.Kelemvor undorodva elkáromkodta magát, mikor látta, hogy Caitlant a hideg rázza,

pedig az ivóban kellemes meleg volt.- Akkor szerezz egy pokrócot, vagy valamit, amivel betakarhatjuk!Éjfél előrelépett.- Itt az én köpenyem - mondta, és a csat felé nyúlt a nyakán.Kelemvor szúrósan pillantott rá.- Neked semmi közöd ehhez.Egy felszolgálólány tűnt fel, egy tartalék abrosszal a kezében.- Hallottam, miről van szó - mondta, és segített Kelemvornak betekerni az abroszba a

lányt, aztán hátralépett, mikor a harcos egy mozdulattal a karjába emelte az eszméletlenCaitlant.Kelemvor a társai arcába nézett.- Menjetek a varázslónővel, vagy gyertek velem - mondta egyszerűen.Adon és Cyric egymásra néztek, aztán Kelemvorra. Éjfélt egyetlen pillantásra sem

méltatták.- Ahogy óhajtjátok - mondta a varázslónő hűvösen. Kelemvor és a társai elhaladtak

mellette, és ő figyelte, ahogy Adon kinyitja a többieknek az ajtót, majd maga is távozik.Éjfél sarkon fordult, és majdnem nekiment egy felszolgálólánynak, aki vézna volt, és

bizonytalanul mosolygott. A lány idegesen babrálta a köténye szélét.- Mi az? - csattant fel Éjfél.- A számlája, asszonyom.Éjfél az asztalára nézett, amin rég kihűlt az eredetileg rendelt vacsorája. Nem számított.

Amúgy sem volt már étvágya hozzá. Éjfél követte a lányt a sankhoz, és fizetett afogadósnak.- Van szabad szobájuk? - kérdezte Éjfél. A fogadós átnyújtotta Éjfélnek az aprót.- Sajnos nincs, asszonyom. Telt ház van. Talán próbálkozzon a Skarlát Lándzsában, itt

van nem messze...

Éjfél meghallgatta a férfi útmutatását, aztán adott neki egy aranyat a fáradozásáért.Mielőtt a fogadós hangot adhatott volna meglepetésének a fényűző borravaló miatt, Éjfélmár félúton járt az ajtó felé.Mikor Éjfél kilépett a fogadó ajtaján a csípős-hűvös éjszakai levegőbe, egy sötét alak

emelkedett föl egy félreeső, a kiszolgálók által szándékosan elhanyagolt asztal mellől.Arabelben kevés dolog volt, amit nem lehetett egy marék aranyért megvásárolni - és ajog, hogy az ember háborítatlanul üldögéljen egy rosszul megvilágított sarokasztalnál,nem tartozott ezek közé. Az idegen szemének fekete verme mintha lángra lobbant volnaa kalandozók látványától. Szélesen elvigyorodott, aztán egybeolvadt az árnyékokkal, éseltűnt, mielőtt bárki felfigyelt volna rá, hogy egyáltalán megérkezett.Kelemvor keresztbe vetette maga előtt Caitlan ernyedt testét a nyeregben, ahogy

lovagolva nekivágott az éjszakának, Cyrickel és Adonnal szorosan a nyomában.Hamarosan megérkeztek az Éhes Vándorhoz címzett fogadó elé, és Cyric segítettKelemvornak leereszteni a lányt Adon várakozóan kinyújtott karjaiba. A harcos leugrotthátasáról, és a fogadó ajtajához rohant, annyi időt sem vesztegetve, hogy kikösse alovát.- Menjünk utána? - kérdezte Adon.- Adjunk neki pár percet - felelte Cyric, és Kelemvor hamarosan előbukkant a fogadóból,

utasításokat osztogatva, hogy vigyék hátra a lányt.A hátsó bejáratnál egy öregasszony várta őket, aki egy lámpást tartott a kezében, és

hevesen integetett nekik, hogy jöjjenek be. Kelemvor mintha kissé megszeppent volna azidős nő jelenlétében.- Zehla, ez itt Cyric, a gárdistatársam, ő pedig Szúna szolgája, Adon. - mondta

Kelemvor.Az öregasszony a fejét rázta.- Később majd lesz idő az udvariaskodásra. Kövessetek!Néhány perc múlva Zehla mellett álltak egy szobában, amely szemlátomást vészhelyzet

esetére volt fenntartva, és a lázasan vergődő Holdéneklő Caitlant figyelték. Ahogy a lányhomlokán nagy cseppekben kiütött a veríték, Zehla letörölgette az arcát egy nedvestörülközővel.- Rosszul van, Kel, talán haldoklik - mondta Zehla; aszott vonásai és az arcát barázdáló

ráncok mindenkit meggyőztek róla, hogy avatott szaktekintély a fájdalom és a szenvedésterén.Kelemvor észrevette, hogy Caitlan magához tért, és mondani akar valamit. Lehajolt

hozzá, hogy jobban hallja a szavait.- Mentsétek meg! - A lány hangja gyönge volt és erőtlen. - Mentsétek meg az úrnőmet!- Pihenj! - mondta Kelemvor egyszerűen, és hátrasimította a lány haját a szeméből.

Ekkor Caitlan hirtelen olyan lázas erővel ragadta meg vaskos csuklóját, hogy a harcosarcán megrándult egy izom.- Ő meggyógyíthat téged! - mondta Caitlan, aztán a teste ismét elernyedt, és

visszahanyatlott az ágyra.- Zehla! - kiáltott Kelemvor, de az öregasszony már mellette volt. Kelemvor a többiekre

nézett. Ha hallották is, amit a lány mondott, nem adták jelét. A titka biztonságban van.

- Él - jelentette ki Zehla. - Egyelőre.Az öregasszony Cyrichez és Adonhoz fordult, s megkérte őket, hagyják el a szobát, hogy

négyszemközt beszélhessen Kelemvorral. Mindketten Kelemvorra néztek, hogy egyetért-e, ő azonban gondterhelt gondolatokba merülve meredt a lányra. Cyric és Adon továbbifelszólítás nélkül távoztak, és Zehla becsukta mögöttük az ajtót.- A fizetségem - mondta Kelemvor, és a lány felé intett. - Ha meghal, nem kapom meg a

fizetségemet.Zehla odalépett hozzá.- És csak ez aggaszt?Kelemvor elkapta a pillantását a lányról, és hátat fordított az öregasszonynak.- A gazdagságot nemcsak aranyban mérik, jó Kel. Vannak emberek, akik csupán azért

segítenek másoknak, mert örömüket lelik benne, és jólesik nekik a tudat, hogy javítottakegy kicsit ezen a világon. A zsoldosok hozzájuk képest rengetegen vannak, ésszánalmasan olcsók. Jól tennéd, ha néha elgondolkoznál ezen!- Azt hiszed, hogy nem tudom? Mindennap gondolok erre! De ne feledd, én nem vagyok

csodálkozó szemű ifjú, és kölyök sem, akit kioktathatsz. Nincs más választásom,követnem kell az utat, amit a sors jelölt ki számomra.Zehla odalépett hozzá, és megérintette a karját.- De miért, Kel? Nem akarod elmondani nekem, hogy miért?Kelemvor válla megroskadt, ahogy az ereiben fortyogó harag hirtelen elpárolgott belőle.- Nem.Zehla megcsóválta a fejét, és ellépett a harcos mellett. Aztán félrehúzott egy széket, és

kiemelt egy padlódeszkát, amely simán és nesztelenül mozdult ki a helyéből, s az alattarejlő üregben egy kis szelence vált láthatóvá. Zehla kivette a szelencét, aztán az ágyratámaszkodva, nagy nehezen talpra állt.- Segíts! - mondta Zehla, miközben letette a szelencét Caitlan mellé. Kelemvor

habozott. Zehla arckifejezése fagyossá vált. - Gyere, meg kell mentenünk abefektetésedet!Kelemvor előrelépett, és Zehlát figyelte, aki kinyitotta a szelencét. Tarka színű üvegcsék

voltak benne.- Gyógyitalok - mondta Kelemvor.- Persze. Ezért hoztad ide, és nem valamelyik templomba, ugye?- Igen - mondta Kelemvor. - A papi mágiában nem lehet megbízni. A fogadóban

gondolkodás nélkül azt mondtam Adonnak, hogy gyógyítsa meg, mintha még azÉrkezések Napja előtt lennénk. Persze nem tudta megtenni. Attól félek, Tymora híveielutasítanák, mivel nem tartozik közéjük, vagy azzal ráznának le minket, hogy menjünkvissza holnap. És lehet, hogy addigra meghal.- Ha ezt megitatjuk vele, abba ugyanúgy belehalhat, mintha magára hagynánk - mondta

Zehla, miközben a magasba emelte az egyik üvegcsét. - Minden mágia bizonytalan.Kelemvor felsóhajtott, és lenézett Caitlanra, akit még mindig rázott a hideg.- De nemigen van más választásunk, ugye?Zehla kihúzta a dugaszt az üvegcséből, és felemelte a lány fejét. Kelemvor segített neki,

és együttes erővel megitatták a folyadékot az eszméletlen lánnyal.

- Szóval a gyógyitalok miatt jöttél hozzám.- Tudtam, hogy ha nincs is gyógyitalod, azt tudni fogod, hol lehet szerezni - mondta

Kelemvor. - Ha muszáj, hát a feketepiacon. Nagy a kereslet manapság utánuk. - Azüvegcse kiürült, és Kelemvor óvatosan visszaeresztette Caitlan fejét a vánkosokra. - Mostmi lesz?- Most várni fogunk - mondta Zehla. - Ha ugyan meg nem mérgeztük véletlenségből,

virradat előtt aligha számíthatunk bármi változásra.- Ha a gyógyital működik, elég erős lesz, hogy velünk lovagoljon? - kérdezte Kelemvor

aggodalmasan.- Élni fog - mondta Zehla. - A többit majd meglátjuk.Kelemvor az erszénye után nyúlt, Zehla azonban megfogta a csuklóját.- Veled ellentétben, Kel, nekem nincs szükségem más jutalomra, mint a tudatra, hogy

talán megmentettem egy életet - Zehla a nyitott szelencére bökött; legalább féltucatüvegcse csillogott benne érintetlenül. - Rakd el őket! - mondta, és elhagyta a szobát.Kelemvor hosszú percekig állt szótlanul, hol a lányt nézve, hol az üvegcséket. Zehla

szavai súlyos teherként nehezedtek rá. Mikor a harcos végül kilépett Caitlan szobájából,Adon és Cyric már vártak rá.Zehla már közölte velük, hogy Caitlan állapota javult, és szerették volna megbeszélni,

mi legyen a következő lépésük. Kelemvornak azonban nem volt hangulata a társalgáshoz.Szótlanul kiviharzott a fogadóból; a társai követték. Már lovon ültek, és jó messze jártakaz Éhes Vándortól, amikor megszólalt; akkor viszont egy sor olyan utasítást adott ki, amikalaposan meglepték Cyricet, és elaltatták kissé a kiugrott tolvaj korábbi kétségeitKelemvor képességeit illetően.- Említettél egy fiút, Cyric. Akit a fogadóban láttál, azzal a lánnyal, akinek az apja

gárdista. Látogasd meg a fiút, és beszéld rá, hogy holnap délben, amikor az apja azészaki kapunál ad szolgálatot, terelje el valahogy a figyelmét. Ha vonakodna, fenyegesdmeg, hogy elárulod az apjának a titkos találkáit. És mondd meg neki, hogy akkor is tartsaa száját, miután mi eltűntünk, mert vannak barátaid a városban, akik a távollétedben isle tudják leplezni. Ezt éjszaka rendezd el, aztán pihenj egy kicsit, és csomagold össze aholmidat. Virradatkor találkozunk az Éhes Vándorban.- Adon, neked egy Gelzudunth nevű embert kell megkeresned. Majd elmagyarázom, hol

találod. Cyricnek meg nekem hamis iratokra van szükségünk, amik kiállnak egy alaposabbvizsgálatot. Az a hájas vén keselyű mestere a papírok hamisításának. Egy menlevélre isszükségünk lesz. - Kelemvor egy erszény aranyat hajított oda Adonnak. - Ez bőven fedezia költségeket. A te ártatlan képeddel nem jelenthet gondot a vén disznó meggyőzése. Hamégsem hajlana a szavadra, gyere a szobámba az Éhes Vándorban! Ha nem leszek ott,várj meg, én majd visszamegyek veled. Amúgyis rendeznem kell egy tartozást azzal afickóval.Adon zavartnak tűnt.- Egyikőtök sem a barakkban lakik, a többi gárdistával?Kelemvor Cyricre nézett.- Ez is része a jutalomnak, ami az áruló leleplezéséért járt - mondta Cyric. - Örömmel

vettük ezt a kis függetlenséget.

Adon arca elborult.- Hamis iratok? Ez aligha jogszerű.Kelemvor megrántotta a kantárszárat, és hirtelen megállította a lovát.

Vasvillatekintettel meredt Adonra.- Gyógyítani nem tudsz. Varázsolni sem. A harcban nagyjából megfelelsz. Mindezt

összevetve talán nem kérek túl sokat tőled, ha téged küldelek hamis papírokért.Adon lehajtotta a fejét, meghallgatta Kelemvor útmutatását, aztán ellovagolt

Gelzudunth háza felé.- Te mit fogsz csinálni? - kérdezte Cyric.Kelemvor hajszál híján felnevetett.- Keresek egy tapasztalt varázslót, aki férfi.A harcos ellovagolt az éjszakába, magára hagyva Cyricet, hogy elvégezze a saját

feladatát, és eltöprengjen a saját kérdésein.Arabel utcái kihaltak voltak, és Éjfélnek eszébe jutott, hátha kijárási tilalom van

érvényben. Azon az útvonalon indult el, amit a felszolgálólány magyarázott el neki azArabel Büszkeségében, és hamarosan eltévedt. Éjfél tudta, hogy jobb is ez így, legalábblesz ideje lecsillapodni, mire idegen társaságba keveredne a Skarlát Lándzsában.Éjfél megérintette az amulettet - Mystra bizalmát -, és közben a kék lángokból álló

sárkányra gondolt, amit az Arabel Büszkeségében idézett meg. Egy egyszerű levitációsvarázslattal akarta lenyűgözni Kelemvort, ám a varázslat valahogy megváltozott. És bárÉjfél külsőre teljesen nyugodt maradt, mintha eredetileg is egy miniatűr sárkánytszándékozott volna megidézni, valójában rettenetesen megrémült.A varázslónő még egyszer megérintette az amulettet. Talán emiatt történt az egész. De

az is meglehet, hogy csak a mágia megbízhatatlan természete okozta a sárkányfelbukkanását.Mivel nem tudta eldönteni, hogy miért sikerült félre a varázslata, Éjfél ismét a Skarlát

Lándzsához címzett fogadó felkutatásának szentelte minden figyelmét.Aztán az előtte lévő utcán Éjfél egy lovat pillantott meg, és egy férfihang kiáltott oda

neki. Thurbrand volt az, a zsoldos, aki kötekedett Kelemvorral a fogadóban.- Szép virágszál!- Éjfél a nevem - mondta a varázslónő, és a közeledő Thurbrandot nézte. Senki más

nem volt az utcán. A hízelgő megszólítás némi derűt ébresztett Éjfélben, bár a jobbiktermészete arra intette, hogy óvakodjon a mosolyogva feléje tartó férfitől. - Nem vagyok"szép virágszál".- Akkor nincs igazság a földön - mondta Thurbrand, s zöld szemében megcsillant a kerek

telihold fénye.- Mit akarsz tőlem, Sárkányszemű?- Ó, látom, hogy Kelemvor barátom keresetlen szavai nem igazán estek jól neked -

mondta Thurbrand szelíden. - Általában mindenkire ilyen hatással van, akik szeretnénekösszebarátkozni vele. Tudod, Éjfél úrasszony, ő sokat szenvedett, és ezt a szenvedéstigyekszik továbbadni a környezetében lévőknek.- Csak Éjfél, úrasszony nélkül - mondta a varázslónő. Hirtelen megborzongott, és

szorosabbra húzta a vállán a köpenyét.

Thurbrand elmosolyodott, és a helyére igazított egy szőke fürtöt a feje búbján, hogyeltakarjon egy kopaszodó foltot.- Gyere velem! Kellemes pihenőhelyet ajánlok éjszakára, és olyan társaságot, amelyik

jobban megbecsüli a csinos és tehetséges vendéget. - Thurbrand sarkon fordult, ésmegindult a lova felé. - Talán üzletről is beszélhetünk.Vagy Éjfélt csalta meg a szeme, vagy a ló, ami felé Thurbrand tartott, volt ugyanaz a

vérvörös sörényű csődör, amitől olyan viszontagságos körülmények között vált meg, nemmessze Arabel városától. Éjfél dobogó szívvel nézte, ahogy Thurbrand megáll, éshátrapillant rá a válla fölött. Éjfél mosolyogva odasétált a férfi mellé, s közben egy tervkezdett körvonalazódni az agyában. Talán Thurbrand segíthet Éjfélnek, hogy bebizonyítsaannak a Kelemvor nevű beképzelt fajankónak, ő nem olyan nő, akivel tréfálni lehet.Persze magának Thurbrandnak egyáltalán nem tetszett volna, ha tudja, milyen iránytvettek a varázslónő gondolatai.- Pontosabban szólva arról a feladatról van szó, amire annak az ostoba Kelemvornak

nem volt elég esze, hogy felfogadjon. Sok mindent szeretnék tudni.Éjfél elkomorodott, és feledésvarázst bocsátott Thurbrandra. Halvány, kékesfehér fény

villant a zsoldos tarkóján, és Thurbrand bosszúsan hajtotta félre a fejét, vaskos kezével anyakszirtjét masszírozva.- Rohadt szúnyogok! - mondta élesen. - Miről is beszélgettünk?- Nem emlékszem rá.- Fura - mondta Thurbrand, miközben felült az ébenfekete csődörre, aztán Éjfélre nézett,

aki kinyújtotta a karját. Éjfél a magasba ugrott, a csizmája eltalálta a harcos kezét, s kishíján letaszította őt a lóról, ahogy ő maga kényelmesen a nyeregbe zöttyent mögötte.- Fura? - kérdezte.- Én sem emlékszem rá - vont vállat Thurbrand. - Gondolom, nem volt lényeges.- Igen - mondta Éjfél, és a csizmája sarkával szelíden megbökte a ló oldalát. Aztán

megkapaszkodott a zsoldos derekában, mikor az állat mozgásba lendült, magávalragadva két lovasát az éjszakába. - Azt hiszem, igazad van. Szép a lovad.- A múlt héten vettem. Kicsit rakoncátlan, de rettenthetetlen a harcban.Éjfél elmosolyodott, és megveregette az állat oldalát.- A gazdájára üt, igaz?Thurbrand felnevetett, és kesztyűs kezét Éjfél csupasz térdére tette, aztán gyorsan

visszahúzta, mert a ló hirtelen vágtában tört ki, és ha nem akarta kockáztatni, hogylezuhanjon róla, a kantárszárat kellett fognia.Éjfél azon tűnődött, ismer-e olyan varázslatot, amivel rábírhatná ezt a tuskót, hogy ne

matasson a mancsával, és éjszaka a saját vánkosán hajtsa álomra a fejét. Igazábólpersze nem számított. Ha Éjfél nem kívánja egy férfi társaságában tölteni a mai estét, ésa mágiája cserbenhagyja, még mindig ott van a tőre.A tőr mindig működik.Éjfél csendesen elmosolyodott, és lazított kissé. Kelemvor nem fogja elutasítani, ha

majd látja, hogy mit művelt Thurbranddal.Kelemvor dühösen és fáradtan tért meg eredménytelen útjáról. Adont érthetetlen

módon a padlón szundikálva találta, és fölébresztette annyi időre, hogy

megbizonyosodjon róla, minden a terv szerint ment, Gelzudunth ellátta őket hamisiratokkal. Miután Kelemvor eltette a papírokat, Adon visszamászott gyűrött pokrócokbólvetett derékaljára a padlón, és nyomban álomba merült.A harcos szerette volna tudni, hogy zajlott a küldetés, és ami még fontosabb, hogy miért

nem töltötte Adon a templomában az éjszakát, de egészen megkönnyebbült, amikorAdon nem ajánlkozott, hogy elmeséli, mi történt vele. Élénken élt az emlékezetében egyőrségben töltött éjszaka képe, amikor a pap végeérhetetlenül zengte istennője - és amiazt illeti, a saját - dicséretét. Ez az élmény elegendő volt hozzá, hogy Kelemvor alegegyszerűbb ügyben se kérjen magyarázatot Adontól; előbb-utóbb úgyis Szúnamagasztalására fordítaná a társalgás menetét.Órákkal később, mikor Kelemvor már az igazak álmát aludta, Adon fölébredt, és rájött,

hogy nem tud újra elaludni. A pap attól félt, szerény kis szállásán Szúna templomábanegy szakasz fegyveres őr várja, hogy visszakísérjék őt a vartömlöcbe, ezért aznap éjjel aközelébe sem ment a templomnak. Adon hálás volt Kelemvornak, amiért megengedteneki, hogy bevackolja magát hozzá éjszakára, de régóta megtanulta már, hogy nemlenne bölcs dolog az érzéseinek hangot is adni a harcos előtt. Majd valami más módonfogja leróni az adósságát.Persze Adon tisztában volt vele, hogy túlzásba viszi az óvatosságot. Elvégre Myrmeen

másnap délig adott neki időt, hogy elhagyja Arabelt. De ha az úrnő hangulatamegváltozik, Adon könnyűszerrel egy orgyilkos kardjának hegyesebbik végén találhatjamagát. Az incidens az Arabel Büszkeségében a felszolgálólánnyal csak elővigyázatosabbátette.Így hát Adon felöltözött a félhomályban, s közben igyekezett tudomást sem venni a

szobában uralkodó állapotokról. A pap mindig makulátlanul tisztán tartotta a szállását;Kelemvoré ezzel szemben úgy nézett ki, mintha egy kisebbfajta természeti csapás vonultvolna rajta keresztül, fegyvereket, térképeket, szennyes ruhát és félig megevettvacsoramaradékokat hagyva szerteszét. A szoba állapotából ítélve Kelemvor fővesztésterhe mellett kitiltotta belőle a takarítószemélyzetet.Adon ráébredt, hogy legalább a holmija visszaszerzésével meg kell próbálkoznia, ezért

elhagyta a fogadót, és a félreeső utcákon idegesen elsietett Szúna templomához.Őrségnek nyomát sem látta körülötte, így hát beóvakodott, és megkérte az egyikpaptársát, hogy hozzon le neki ezt-azt a szállásáról. A másik pap elmorzsolt ugyan abajsza alatt néhány nem túl hízelgő megjegyzést, leginkább arra vonatkozólag, hogymajd szépen beveri Adon vastag koponyáját a cséphadarójával, amiért képes volthajnalok hajnalán fölverni őt a legszebb álmából. Mikor azonban Adon az értésére adta,hogy ezúttal végérvényesen távozni szándékozik, a pap túláradó lelkesedéssel látottmunkához.Miután a társa visszatért a szállásáról, Adon a biztonság kedvéért ellenőrizte, hogy

becsomagolta-e a harci kalapácsát, mert a leírásból ítélve, amit a lány arról avárkastélyról adott, úgy érezte, szüksége lesz rá. Aztán Adon visszatért az ÉhesVándorhoz címzett fogadóba, csinált egy kis helyet a holmijának, és mély álomba merült.Mikor a hajnal pírja rózsaszínre festette a látóhatárt, Cyric ébresztette föl a két alvót

azzal, hogy ő is simán elvégezte a feladatát. Kelemvor azonnal felöltözött, és elindult

ellenőrizni Caitlan hogylétét. Kellemes meglepetés érte, amikor az ágyában ülve találta alányt; éppen a reggelijét fogyasztotta, amit Zehla hozott be neki nemrég.- Kelemvor! - kiáltotta Caitlan, amikor meglátta a harcost. - Mikor indulunk?Zehla figyelmeztető pillantást vetett Kelemvorra.- Mihelyt képes leszel rá. És...- Éjfél veled van? Rengeteg kérdésem lenne hozzá - mondta Caitlan. - Hát nem

csodálatos nő? Olyan gyönyörű, és intelligens, és tehetséges...- Ő nem jön velünk - mondta Kelemvor, és azonnal észrevette, milyen lehangoló

hatással van ez a bejelentés Caitlanra. A lány a szeme láttára sápadt falfehérre.- Velünk kell jönnie! - mondta Caitlan.- Vannak más varázslók is...- Ez az én küldetésem! - mondta Caitlan, s most először mutatkozott meg igazán fiatal

kora. - Vagy hozod Éjfélt is, vagy nem jössz te sem.Kelemvor megdörzsölte a homlokát.- Te ezt nem érted! Zehla, magyarázd meg neki, hogy egy nő nem alkalmas ilyen

feladatra!Zehla felállt az ágytól, és összefonta a karját a mellén.- Miért, egy gyermek igen?Kelemvor rájött, hogy alulmaradt, és sóhajtva beadta a derekát. Tegnap éjjel hiába

keresett másik varázslót. Az a néhány mágus, aki érdeklődött a kaland iránt, mind igenlelkes volt ugyan, de nem túl tapasztalt. Az egyikük még a saját házát is a fejéregyújtotta, hogy a hozzáértését bizonyítsa.- Azt hiszem, megpróbálhatom felkutatni - mondta Kelemvor. - De Arabel nagy város.

Lehet, hogy több idő kellene hozzá, mint ami nekünk van.Caitlan félrenézett.- Akkor várni fogunk.- És mi lesz az úrnőddel? - kérdezte Kelemvor gyanakodva, s szavai megint csak letörték

kissé a lányt.- Nem várunk sokáig - mondta Caitlan halkan.Zehla kituszkolta Kelemvort a kicsiny szobából, és csatlakozott hozzá a folyosón.- Észrevettem, hogy a gyógyitalok hiánytalanul megvannak - mondta Zehla.- Sok mindennek neveztek már - felelte Kelemvor -, de tolvajnak még soha. Van valami

elképzelésed, hogy mi okozhatta a rosszullétét?- A kimerültség, a megpróbáltatások... Gyönge szervezete van, hamar megbetegszik.

Úgy tűnik, elég régóta járta már a várost, hogy bajnokot keressen magának.Adon és Cyric épp idejében léptek a folyosóra, hogy meghallják ezt a megjegyzést, és

azonnal csatlakoztak a beszélgetéshez.- Ez igazán hízelgő - mondta Adon sugárzó arccal. - Biztos valami különlegeset látott

benned, Kelemvor.- Szerintem inkább kétségbeesett volt. Egyszerűen Kelemvor volt az első olyan valószínű

jelölt, aki szóba állt vele.Kelemvor arcán megrándult egy izom. Vajon mi mást mondott még a lány Zehlának?

Elárulta a titkát?

- Dolgunk van - mondta Kelemvor, és intett Cyricnek meg Adonnak, hogy kövessék.Észrevétlenül megszökni a városból nem volt könnyű feladat. Vacsoraidő után

Kelemvornak is, Cyricnek is szolgálatot kellene adnia. Cyric talán elég ügyes volt hozzá,hogy elosonjon az akadékoskodó őrök mellett, vagy leereszkedjen a megmászhatatlanvárosfalon, de egy tagbaszakadt harcos egy beteg kisgyerekkel, egy papi ficsúrral megegy ki tudja, honnan szalasztott varázslónővel a nyakában aligha tudta volna követni.- Cyric, vásárolj ruhákat, meg amire még úgy véled, hogy szükségünk lehet az

álcázáshoz! Adon, próbáld meg előkeríteni Éjfélt. Kénytelenek leszünk... beérni vele. Énitt leszek, befejezem a csomagolást, és kidolgozom a terveket - mondta Kelemvor, aminta három kalandozó kijutott a szabadba.Egy óra múlva, mikor Kelemvor kilépett a szobájából, majdnem nekiment Zehla két

emberének, akik hatalmas adag ennivalót cipeltek. Az udvaron Cyric és Adon csomagoltaa készleteket, meglepő serénységgel.Adon elvigyorodott, és az árnyékos istálló felé bökött az állával, ahonnan Éjfél bukkant

elő, egy csodálatos, hollófekete csődört vezetve kantárszáron, amelynek nyakán szintelángolt a tűzvörös sörény. Kelemvor válla megroskadt a vereség súlya alatt; Caitlanarcának emléke és a félelem az ígért jutalom elvesztésétől féket vetett csípős nyelvére.- Szoktál hazárdjátékot űzni, Kel? - kérdezte Éjfél incselkedő hangon.- Úgy tűnik, most muszáj - morogta kedvetlenül a férfi.Éjfél kinyújtotta a kezét. Hosszú, bozontos hajloboncot tartott benne; úgy festett, mint

valami megtépázott feltörlőrongy.- Ezt Thurbrand barátod küldi - mondta Éjfél.Kelemvor rájött, hogy a kusza gubanc valójában emberi haj; valószínűleg az összes, ami

Thurbrand fején megmaradt.- Csak nem...?- De, elég ingerült a fickó.Kelemvor akarata ellenére elvigyorodott.- Hazárdjátékot említettél?Éjfél bólintott.- Tekintsd ezt a kezdő tétnek, amivel beszállok a játszmádba.Ezúttal Kelemvor felnevetett, szívből jövő, harsogó hahotával, amely csak akkor maradt

abba, amikor felfigyelt a Cyric lova mellett felhalmozott csomagokból kikandikálóálruhákra. Megnézte a csomagokat: parókákat, meglepően élethű álarcokat és kéttoprongyos koldusgúnyát talált bennük.Caitlan bukkant fel mögöttük, egészségesnek és erősnek látszott. Úgy üdvözölte Éjfélt,

mintha az asszony segélykérő fohászaira érkezett volna válaszul, aztán a kis társaságmögé nézett, mintha Arabel falain túlra tekintene, s arckifejezése ismét komolyra váltott.- Mennünk kell - mondta Caitlan. - Nincs sok időnk.Éjfél Kelemvorra nézett.- Segíthetek Adonnak a készletekkel, ha gondolod.Kelemvor bólintott, és felkapta az álruhájukat tartalmazó csomagokat. Cyric követte őt a

fogadóba.- Mi is a neve annak a helynek, ahová megyünk? - kérdezte Éjfél.

- Kilgrave kastély - válaszolta Adon.Éjfél vállat vont, és lekanyarította a köpenyét, hogy szabadabban mozoghasson.

Kékesfehér amulettje megcsillant a napfényben, ahogy a köpenyt a lova hátára terítette.Az istálló félhomályában egy magányos árnyék vált ki a sötétségből, holló alakját

öltötte, aztán kiröppent az istállóból, és elhúzott a kalandozók feje fölött, olyan sebesen,amire egyetlen teremtett lény sem lett volna képes.

4.A Természet Megőrül

Bán nem tétlenkedett a két hét alatt, amely az Érkezések Napja óta eltelt - a híveinevezték el így azt a sorsdöntő éjszakát, amikor alászállt hozzájuk az egekből. Szinteszakadatlan tevékenységre volt szüksége, hogy elterelje a figyelmét szánalmasanhalandó állapotáról, és a néhány alkalommal, amikor engedélyezte magának, hogy befeléfordítsa a figyelmét, és megvizsgálja a törékeny halandó csigaházat, amelybe kényszerbőlkellett beköltöznie, a Fekete Nagyúr valósággal beleveszett az összetett gépezet végtelenfinomságaiba, amely mozgást és hangot biztosított neki.Micsoda csodákat és gyönyörűségeket talált az agykérget körülvevő, szubmikroszkópikus

Birodalmakban! És amikor öntudatát a test végtelen véráramának egyetlen aprócskasejtjébe sűrített, és hagyta, hogy maga a szervezet szabja meg kutatóútja irányát, Bánolyan elragadtatást érzett, amely hajdanvolt isteni mivoltával vetekedett.Ekkor értette meg a csapda működését, és kényszerítette magát, hogy visszavonuljon.

Barikádokat helyezett el a test agyában, amelyben kényszerűségből lakott, és kiélesítetteaz érzékeit, hogy kifelé, mindig csak kifelé fordítsa őket, és soha többé ne essenprédájául a halandó héjába zárt veszedelmeknek. Bán isten volt; a csodákat azelőttmindig unalmasaknak és fárasztóaknak találta. Most azonban a Síkok csodái el voltakzárva előle, és a pillanatnyi feladatára kellett összpontosítania, hogy egy szép naponmajd visszahódítsa a mennyeket, és istenhez méltó módon elégítse ki a csodák éstünemények iránti vágyát.Bán első Zhentilvárban töltött napjai során a város halandó urai térdre hullottak előtte,

és minden hatalmukat Bán rendelkezésére bocsátották. Bán örült, hogy a hatalomátvételvértelenül zajlott; ármányos tervei fogaskerekeinek olajozására annyi emberikenőanyagra volt szüksége, amennyire csak rátehette karmos mancsát.Kezdetét vette a Fekete Nagyúr templomának újjáépítése; a törmeléket hamarosan

eltakarították, és hevenyészett falak emelkedtek ki a romok közül, hogy elrejtsék a Bánáltal időről időre összehívott titkos tanácskozásokat. Noha Lord Chess, aki érezte, hogyveszélyben forog a pozíciója, mint Zhentilvár névleges uráé, azonnal fölajánlotta Bánnak,hogy rendelkezésére bocsátja önmagát és a palota egész személyzetét, Bán inkábbfekete trónusa mellett maradt. Azonkívül egyáltalán nem érdekelte a város mindennaposműködtetésének unalmas feladata, amíg a lakosok kitartanak a hűségén, és bármelyikpillanatban készek feláldozni érte magukat.A Birodalmakban töltött harmadik éjszakáján Bán álmodott, és álmában Mystrát látta,

amint az iszonyat arcába mosolyog, és kineveti Aót, miközben a sors keze lesújt azistenekre. Bán, a lidércnyomások ura, most maga is áldozatul esett egynek. Elátkozta atestét, amiért fogékonnyá teszi erre az újfajta gyengeségre. Mindenesetre a rémálomnakértelme volt, és Bán ismét eltűnődött rajta, mit jelenthetett Mystra rejtélyes búcsúja aSíkoktól.Így hát Bán úgy döntött, hogy megkeresi Mystrát, és kideríti, miért fogadta olyan

nyugodtan Ao haragját.Öt nappal az Érkezések Napja után Feketetövis Tempus, egy nagyhatalmú és befolyásos

mágus megérkezett Zhentilvárba Mystra hollétének hírével. Bán lepecsételte amagánlakosztályába vezető ajtókat, és a Kilgrave kastélyba teleportálta magát ésTempust. Mystrára a kastély előtt bukkantak rá, teljesen gyönge volt és tehetetlen valamisokktól vagy támadástól. Talán valami varázslattal próbálkozott, és félresikerült neki,gondolta Bán, és nagyot nevetett a sors iróniáján.Ahogy a Fekete Nagyúr fölébe magasodott, Mystra hirtelen rádöbbent a jelenlétére, és

kibocsátotta magából hatalmának egy aprócska szilánkját - egy módosítottbűbájvarázslatot, amit kiszemelt avatárjának tartogatott. A varázslat egy kékesfehérsólyom alakját öltötte, az éjszakai égre szárnyalt, és elmenekült. Bán utasította Tempust,hogy kövesse a mágikus teremtményt. A varázsló nagy, fekete hollóvá változott, amely asólyom után röpült, de Arabelben nyomát vesztette.Mikor Bán elvarázsolt lángokból kovácsolt, misztikus béklyókkal bebörtönözte az

istennőt a Kilgrave kastély tömlöcébe, érezte, hogy roppant energiahullám söpör végig ahelyiségen. A csupasz sziklába vágott tömlöc megrendült, ahogy Mystra öntudatra tért, ésnekifeszült a kötelékeinek.Ekkor Bán egy rémséges iszonyatot idézett meg, hogy gyöngén és befolyásolhatóan

tartsa Mystrát.Jöjj, szörnyeteg, én hívlak erre a létsíkra, ahogy a híveim is oly sokszor megtették már!Bán valami morgást hallott elméje legmélyén, ahogy a lény válaszolt neki.Jövök.Először kavargó, vörös köd képében jelent meg, amely örvényként kavarogva csapott a

magasba, és ezernyi reszkető, torz kezet sarjasztott magából, amelyek éhesenrángatóztak a levegőben az istennő előtt. Hirtelen ugyanannyi halványsárga szem nyílt kirajta, és céltalanul lebegtek a háborgó ködben; szellemalakokként cikáztak át egymáson,ahogy ide-oda szökkentek, mert mindegyik minél előnyösebb helyzetből akartaszemügyre venni a zsákmányt. Végül tucatnyi hasadék nyílt a ködben, s tátongó szájakjelentek meg bennük, melyek sötét dimenziók végtelen sorozatára nyíltak. A szájaksebesen nyíltak és csukódtak, s valami alvilági sikoly tört fel belőlük, ami csakis valamihihetetlen, soha nem csillapodó éhségből fakadhatott.Mystra felismerte a szörnyet: egy hakeashar volt az, egy másik létsíkról való

teremtmény, amely hihetetlen étvággyal falta a mágiát. Bán kétségkívül alkut kötöttvele: a segítségért cserébe, amit az anyagi síkra való átjutásért kapott, a szörny valamiolyasmit fog adni a Fekete Nagyúrnak, amit az mindenek fölött becsül - hatalmat. Mert ahakeashar képes volt kibocsátani magából az elemésztett mágia egy részét, és Bánnaktervei véghezviteléhez szüksége lesz erre a nyers energiára.Mystra a lehetőségeit mérlegelte. Ha Bán elég ostoba volt hozzá, hogy alkut kössön

ezzel a szörnyeteggel, jól ismerve megbízhatatlan természetét, akkor bizonyára megvana módja, hogy ezt a hibát a maga javára használja ki.- Sok mindenről kell beszélnünk - mondta Bán. A hakeashar ott lebegett mögötte.- Miért börtönöztél be? - kérdezte Mystra.- Örömmel leveszem rólad ezeket a béklyókat, amint végighallgatsz... és persze

beleegyezel, hogy segítesz a tervem kivitelezésében.- Folytasd!

- Szövetséget akarok létrehozni az istenek között - mondta Bán. - Esküdj hűséget nekemés az ügyemnek, istennő, és szabadon engedlek.Mystra a hakeashar jelenléte ellenére sem tudta visszafojtani a nevetését.- Őrült vagy - mondta.- Nem - felelte Bán. - Csak praktikus. - A szörnyeteghez fordult. - A tiéd - mondta Bán

nyugodtan. - De ne feledd az egyezségünket!Hát persze.Szemek százai fordultak Bánról az istennő felé, és Mystra ezúttal nem tudta

visszatartani a sikolyait.Amikor vége volt, a groteszk lény kuncogva nekilátott, hogy tátongó szájaival felfalja a

saját sárgán parázsló szemeit, alváshoz készülődve a lakoma után. Mystra meglepettentapasztalta, hogy életben van. A fájdalom még köd formájában is iszonytató volt.Bán rettenetes átkokat szórt a szörnyeteg fejére, amíg az kinyitotta néhány szemét, és

kékesfehér tűzfelhőt böfögött fel magából, amely tetőtől talpig beburkolta a FeketeNagyurat. Pár perc múlva Bán szó szerint sugárzott az elorzott hatalomtól.- Elég! - kiáltotta Bán, és a kékesfehér tüzek kihunytak.- Te voltál az, ugye? - kérdezte Mystra, miközben erőtlenül cibálta a kötelékeit. - Te

loptad el a Sors Tábláit. Kezdettől fogva gyanakodtam rád.- Én vettem el őket - mondta Bán, miközben az ocsmány teremtmény, amit az anyagi

létsíkra idézett, utolsó szemeit is lenyelve, mély, csöndes álomba merült. - Lord Myrkullalegyütt.- Ao még megfizetteti ezt veled! - vágta rá az istennő, és Bán érezte, hogy a tőle

elszipolyozott mágiának egy része fölgerjed benne, csak arra várva, hogy szabadjáraengedjék.- Aónak nincs hatalma fölöttem! - mondta a Fekete Nagyúr, s harsogó nevetése

betöltötte a helyiséget.Aznap éjszaka óta Bán rendszeresen kiszipolyoztatta Mystrából a hakeasharral az

energiát, amely folyamatosan megújulni látszott, mint a vérsejtek az emberiszervezetben, legalább egy tucatszor. Bán minden alkalommal megkapta az elorzottenergia egy részét, a szörnyeteggel kötött megállapodás értelmében.Valahányszor részesült a lopott hatalomban, Bán sétára indult Új Acheron - az egykori

Kilgrave kastély - folyosóin; az igazi temploma után vágyakozott, és szerette volna, havele van valaki, akivel megoszthatja a diadalérzetét. Feketetövis szinte folyamatosantávol volt, vagy az ügyek menetét felügyelte Zhentilvárban, vagy pedig annak a mágiánakkutatta a nyomát, amit Mystra bocsátott ki magából a foglyul ejtése előtt. Az a maroknyiember, akiket Feketetövis besorozott, hogy gondoskodjanak Bán halandó szükségleteiről,csupa nyomorúságos példánya volt a fajának, és Bánt egyikük sem érdekeltekülönösebben.Ma Bán nagyúr a Kilgrave kastély alatt rejtőző, masszív vártömlöcben tartózkodott: Lord

Myrkullal társalgott, hevenyészve készített fürkésző tavának rezzenetlen vizét bámulva. Ahelyiség - sőt, a kastély - nagy részét átalakították, hogy jobban megfeleljen Bánigényeinek, és a Kilgrave kastély jónéhány változáson esett át, mióta a volt isten úgydöntött, hogy itt rendezi be a főhadiszállását. A Fekete Nagyúr megpróbált mágikus úton

átformálni néhány termet és csarnokot, hogy jobban hasonlítsanak a SzenvedésTemplomára Acheronban, erőfeszítései azonban legtöbbször kudarcot vallottak. A mágiamegbízhatatlan természete még egy isten számára is lehetetlenné tette, hogy amegfelelő módon használja varázslatait, és amikor mágiához folyamodott, Bán úgy éreztemagát, mint valami piktor, aki béna kézzel próbál festeni. Bán talán még szórakoztatónakis találta volna a kastély alakját, ha nem emlékezteti minduntalan a veszteségére, ígyazonban vajmi kevés örömöt nyújtott a bukott istennek.- Mit akarsz elérni azzal, hogy elszívod Mystra energiáit? - kérdezte Myrkul türelmetlenül.

- A halandó formád egyszerre csak bizonyos mennyiségű energiát tud befogadni, és akelyhet folyton újra kell tölteni.- Nem érted, miről van szó - mondta Bán. - Mi ketten szövetségre léptünk egymással,

amikor közös erővel elvettük a táblákat.- Ideiglenes szövetségre - felelte Myrkul. - Ami nem igazán bizonyult sikeresnek. Nézd,

mivé lettünk! Istennél kevesebbek vagyunk, embernél többek. Mi helyünk van nekünk aBirodalmakban, Bán nagyúr?Bán Myrkul avatárjának sorvadásig sovány, szinte csontvázszerű arcába nézett, aztán

eszébe jutott saját ocsmány külseje, és megborzongott.- A születési jogunkat nem vesztettük el - mondta Bán. - Istenek vagyunk, bármilyen

csapásokat mér ránk Ao. - Bán megrázta a fejét, aztán megdermedt, amikor rájött,mennyire emberi mozdulat volt ez. - Gondolj csak vissza rá, Myrkul, hogy miért vettük el atáblákat!Myrkul megvakarta csontos arcát, és Bán hajszál híján felkacagott. A látvány, hogy a

rettegett halálistent valami olyan közönséges dolog kínozza, mint az emberi viszketés,annyira szánalmas volt, hogy szinte már mókásnak találta. A viszály istene felsóhajtott agondolatra, és tovább beszélt.- Azért loptuk el a táblákat, mert azt hittük, hogy Ao belőlük meríti az erejét, és a táblák

nélkül Ao kevésbé lenne hajlamos rá, hogy beleüsse az orrát a dolgainkba.- Hittük mi - mondta Myrkul keserűen. - Bolondok voltunk.- Igazunk volt! - kiáltotta Bán. - Gondolkodj csak egy pillanatra! Miért nem vette vissza

Ao a táblákat erővel?Myrkul leeresztette az oldala mellé csontos karjait.- Ezen már én is eltűnődtem.- Azt hiszem, azért, mert Ao képtelen rá! - mondta Bán. - Talán nincs elég hatalma

hozzá. Lehet, hogy az urunk ezért száműzött minket a Síkokról! A tervünk sikerült, és Aoattól tartott, hogy az istenek összefognak ellene, és letaszítják a trónusáról. Ezért szórtszerteszét minket a Birodalmakban; így sebezhetővé váltunk, félünk, és gyanakszunkegymásra.- Értem - mondta Myrkul. - De ez csak a te elméleted.- Amit tények támasztanak alá - mondta Bán. - Már be is szereztem a játszmához az

első sakkfigurát, ha ugyan illik rá ez a kifejezés.- Mystrát?- Ha sikerül kisajátítanunk a hatalmát, minden mágiát mi fogunk uralni a

Birodalmakban! - nevetett Bán. Persze hazudott. Ha az istennőnek ekkora hatalma lenne,

soha nem tudta volna ilyen könnyedén foglyul ejteni.- Feltételezem, hogy azokat az isteneket, akik nem hajlandók csatlakozni a tervünkhöz,

szolgasorba taszítjuk vagy elpusztítjuk - mondta Myrkul gyanakodva. - És ehhez Mystrahatalmát akarod felhasználni.- Természetesen - mondta Bán. - De mi ketten már szövetségesek vagyunk. Mi értelme

ilyesmiről beszélni?- Valóban - mondta Myrkul.- Azonkívül azt hiszem, megvan a módja, hogy kiszabaduljunk ebből az áldatlan

állapotból - mondta Bán. - Csak a kulcsát Mystra elrejtette valahol a Birodalmakban.Myrkul bólintott.- Mi a terved, hogyan járjunk el?- Ezt később majd megbeszéljük - mondta Bán. - Egyelőre más, sürgetősebb teendők

foglalkoztatnak.Myrkul lehajtotta a fejét, s az alakja eltűnt a víz színéről. Bán igazából túl korán vette fel

a kapcsolatot Myrkullal; még nem döntötte el, mi legyen a következő lépése.Bán hirtelen sarkon fordult, ahogy egy fekete holló röppent be a tömlöcbe szédítő

sebességgel, aztán átváltozott a szolgájává, Feketetövissé.- Bán nagyúr, sok jelentenivalóm van. Azt hiszem, megtaláltam azt az embert

Arabelben, aki Mystra ajándékát hordja magánál. Kékesfehér, csillag alakú amulettképében viseli.Bán elmosolyodott. Az amulett, ahogy Feketetövis leírta, ugyanolyan volt, mint amilyet

Mystra viselt a Síkokon.- És ami még jobb - folytatta Feketetövis -, a varázslónő, aki az amulettet viseli, errefelé

tart.A társaság nem egyszerre hagyta el Arabelt. Először Adon távozott a városból, egyedül.

Félóra múlva Éjfél és Caitlan is követte. Végül déltájt Kelemvor és Cyric is átjutott akapun, öreg koldusasszonynak öltözve, minden incidens nélkül. A városfalaktól nagyjábólfélóra lovaglásnyira találkoztak, ahogy Kelemvor tervezte. A harcos ragaszkodott hozzá,hogy elássák az álruhát, amit Cyrickel viseltek. Tulajdonképpen el akarta égetni őket, deaggódott, hátha az arabeli őrtornyokból észreveszik a füstöt.Csaknem egy óra telt már el azóta, hogy Arabel nyomasztó falai belevesztek mögöttük a

messzeségbe; előbb apró kis koszfolttá zsugorodtak a látóhatáron, majd végleg eltűntek.Semmit nem láttak maguk körül, csak a jól kitaposott országút húzódott előttük, kelet ésnyugat felé pedig végtelenbe nyúló síkföldek terjeszkedtek. Északon, a távolban a Gnoll-hágó hegyei derengtek.Kelemvor Cyric mellé lovagolt, és a hátára csapott. Cyric a lova nyakára hanyatlott az

ütés erejétől, és ingerülten pillantott a másik férfire.- Ez az igazi élet, ugye, Cyric?Együgyű örömök együgyű elméknek, gondolta Cyric, de csak egy vigyorral meg egy

egészséges "igen!"-nel válaszolt. Kelemvor hamarosan továbbhaladt, Cyric pedigellenőrizte a pányvát, amivel a teherhordó lovak voltak kikötve a hátasa mögé, ésmindent rendben lévőnek talált.Egy idő után Cyric más, kellemesebb irányba terelte kósza gondolatait, és Éjfél selymes

bőrű combját kezdte tanulmányozni, ahogy a lova oldalához simul, nem sokkal előtte.Olykor sikerült egy futó pillantást vetnie csodaszép arcvonásaira, amint elgyötört fintorbahúzódnak. Adon a varázslónő mellett lovagolt, és szakadatlan, idegesítő folyambanzáporoztatta rá a túlzóbbnál túlzóbb bókokat.Cyric eltűnődött rajta, mit akarhat a pap; talán elcsábítani Éjfélt mézédes szavaival?

Nem tűnt valószínűnek. Inkább úgy látszott, hogy Adon jobban kedveli a kihalt vidékcsendjénél a megszakítás nélküli társalgás duruzsolását, még akkor is, ha történetesenegyedül ő beszél. Talán Adon nem akar magára maradni a saját kellemetlengondolataival, morfondírozott Cyric.Elöl Éjfél egy örökkévalóságnak tűnő idő után ugyanerre a következtetésre jutott.

Sejtette, hogy Adon gondterhelt, de elég nehezére esett együttérezni vele, mivel a férfinem volt hajlandó elárulni neki, mi aggasztja. És ami még rosszabb, ezt az időt arrakellett volna kihasználnia, hogy összegyűjtse az energiát, és meditációba merüljön,kéretlen útitársa azonban egy pillanatra sem hagyott békét neki.Éjfél a türelme végére érve megpróbált kifejezést adni óhajának, hogy szeretne magára

maradni. A finom célzások nem váltak be, így hát kénytelen volt közvetlenebb módoneljárni.- Eredj innen, Adon! Hagyj már nyugton!Ám még ez a sértő hangú eltanácsolás sem mentette meg Éjfélt Adon szakadatlan

bókáradatától.- Valóságos istennő! - kiáltotta Adon.- Ha gondolod, hogy kilyukasztott tüdővel is tovább tudod zengeni a dicséretemet,

folytasd csak nyugodtan!- És milyen szemérmes!Éjfél az ég felé fordította tekintetét.- Mystra, segíts!- A te közelséged hevéhez képest a legforróbb lángok dühöngése is hajnali szellőnek

tűnik....A varázslónő végül hátranézett, és odaszólt Kelemvornak.- Megölhetem ezt az embert?Kelemvor a fejét rázta; jót szórakozott a látványon. Caitlan odalovagolt mellé. Úgy tűnt,

a lány semmi mulatságosat nem talál a társaságot megosztó feszültségben; éppellenkezőleg, idegesítette a dolog.- Ne aggódj! - mondta neki Kelemvor. - Bízz bennem!Caitlan lassan bólintott, de képtelen volt levenni a tekintetét a sötét hajú varázslónőről

meg a papról.- Micsoda tüzes vérmérséklet, egy lángoló szívhez illő!- Mindjárt a te bizonyos testrészeid fognak lángolni, ha nem hagyod abba rögtön! -

kiáltotta Éjfél.És így ment ez tovább, amíg a levegő kihűlt körülöttük, és viharfellegek kezdtek

gyülekezni a fejük fölött. Hirtelen az égbolt rettenetes dördüléssel kettéhasadt, és a nyárizivatar meleg esővel zuhintotta nyakon a hősöket.Adon tovább duruzsolt, csak időnként tartott szünetet, hogy kiköpje a szájából az

esővizet, ám a vihar robajlása eltompította a hangját, míg a szavai érthetetlenmormolásba fúltak az eső csörgedezése alatt.Éjfél hátravetette a fejét. Az eső szelíd simogatása segített megnyugtatni a varázslónő

dúlt idegeit, és ahogy a vihar egyre hevesebb lett, Éjfél lehunyta a szemét, és teljesenátadta magát a szakadatlan zápor által keltett megnyugtató érzésnek. Mosolygott, éselképzelte, hogy erős, kemény kezek masszírozzák a halántékát, a nyakát, a vállát.Kelemvor kezére gondolt; elég erősnek tűnt hozzá, hogy fákat csavarjon ki gyökerestül,ugyanakkor könnyedén és szelíden is tudott mozdulni, hogy letörölje egy kisgyermekkönnyeit. Éjfél lova felágaskodott, és a varázslónő hirtelen kizökkent álmodozásából.- Hátraküldtem Adont, hátha meg tudja téríteni Cyricet Szúna hitére - mondta Kelemvor

szélesen mosolyogva, bár szemlátomást bosszantotta a szakadó záporeső. Hosszú, feketehaja a koponyájához tapadt, és az itt-ott belevegyülő szürke csíkoktól úgy nézett ki,mintha egy rémületében szörnyethalt szirti borz lenyúzott irháját hordaná a fején. Éjfélkötelességének érezte, hogy ezt közölje is vele, mire Kelemvor lehajtotta a fejét,elmorzsolt a bajsza alatt valami szitkot, aztán megpróbált nem törődni az esővel, ahogyfolytatta.- Még nem beszéltük meg... - Itt szünetet tartott, és kiköpött egy adag esővizet. - Nem

beszéltük meg, hogyan osztozzunk a feladatokon.Éjfél bólintott.- Mivel te vagy a nő, te fogsz főzni, és te viseled gondját a holminknak.Éjfél lován ijedt remegés futott végig, ahogy a varázslónő az oldalának feszített izmos

combját, s ujjaival keményen a sörényébe markolt.- Mivel én vagyok a nő? - mondta Éjfél, és gyorsan visszanyelte az aznap reggel

áttanulmányozott varázslatot, amelynek segítségével méltóbb alakba tudta volnaváltoztatni ezt a mellette lovagló, beképzelt szamarat. Aztán eszébe jutott a legutóbbialkalom, amikor egy egész csapatnak ő készítette el a vacsoráját. Szerencséjükre apapjuk éppen böjtölt; valamennyi gyógyító varázslatára szüksége volt, hogy talpra állítsaa gyomorrontással kínlódó áldozatokat.- Caitlan majd segít neked. A férfimunkát elosztjuk magunk között.Éjfél elfintorodott, az égnek fordította a szemét, és szinte kiköpte a választ.- Jó!- Nagyszerű! - mondta Kelemvor, és rácsapott Éjfél lova farára. Az állat kissé

hátrafordította a fejét, és ügyet sem vetett az ütésre, amitől pedig riadtan vágtatvakellett volna megugrania. Éjfél ujjai elernyedtek a ló sörényében, és hálásanmegsimogatták a nyakát.Kelemvor visszafordult, hogy szót váltson a többiekkel is, és Éjfélnek ugyancsak meg

kellett erőltetnie magát, ha vissza akart emlékezni rá, miért is érezte annyira fontosnak,hogy ezekkel az emberekkel tartson.Az ujjai önkéntelenül az amulettre tévedtek, és még akkor is a kékesfehér csillagot

simogatta, amikor fölfigyelt rá, milyen különös hatással van a záporeső a környezősíkságra.Egyes földfoltok sárosra áztak, mások megkeményedtek, mint a szikla. Itt-ott kisebb

hasadékok nyíltak a talajban. Máshol vastag, zöld fűszőnyeg sarjadt hihetetlen iramban, a

különös esőtől táplálva.A nyirkos föld hirtelen feketévé és töredezetté vált, s rég kiszáradt fatörzsek indultak

növekedésnek; megperzselt ágaik az ég felé nyúltak, mintha ennek az őrületnek azelindítójához könyörögnének, hogy hagyja abba azonnal.A reszkető gallyakon vastagon tekergőző férgek sereglettek össze, ocsmányul

felpuffadtak, aztán kipukkantak, és vérvörös almákká változtak. A gyümölcsök héján kicsi,fekete bogarak araszoltak, majd váratlanul apró, fekete szemekké alakultak át, melyekvadul pislogtak a zuhogó esőben.Csodaszép facsemeték sarjadtak a földből fejjel lefelé; hihetetlen módon a

legvékonyabb, törékeny felső ágak tartották az egész törzs súlyát, ahogy kiemelkedett atalajból. A fákat húsos, élénkzöld levelek díszítették, meg félig áttetsző, rózsaszín-aranygyümölcsök. Legfelül a fák borostyánszínű gyökérkoronát növesztettek, amely magasan alevegőbe nyúlt, és összefonódott a szomszédos növények gyökérszövedékével. Végülmég a korhadó fák ágai is a levegőbe emelkedtek, és csatlakoztak a kusza szövevényhez,a feketére perzselt nyúlványok elvegyültek a borostyánszínűek között.Ahol alig pár perce még csak a kopár síkság terült el, most buja erdő nőtt ki a földből,

amely csodákat és rejtélyeket tartogatott az utazók számára. Az országút fölöttboltozatos lugast formázott a megpörkölődött faágak és borostyánszín gyökérszálakhálózata, amely minden pillanattal egyre sűrűbb és összetettebb lett, míg az - immáronvörösen fénylő - égbolt csak foltokban látszott mögötte, és a hősökre hulló esőcseppeketis alaposan megszűrte.Az újonnan támadott erdőben még az úton sem volt könnyű továbbhaladni. És a fák

hamarosan magát az utat is benőtték, úgy, hogy a hősök kénytelenek voltak leszállni anyeregből, és a lovakat kantárszáron vezetve, gyalog botladozni előre a faágakzűrzavaros rengetegében,- Az az érzésem, hogy végérvényesen eltévedtünk - motyogta Cyric, amint félrehúzott

maga elől egy indákból szövődött függönyleplet, és kilépett egy kis tisztásra.- Az lehetetlen! - mondta Kelemvor mogorván. - Csak egy út van, az pedig a Kilgrave

kastélyba vezet, meg a mögöttes vidékekre.- De meglehet, Kel, hogy arról az útról már régen letértünk. Ki mondhatja meg? - Éjfél

megállt, hogy átsegítse a lovát egy keresztben fekvő faág fölött, aztán kivezette atisztásra.- Talán órák óta körbe-körbe járunk! - nyöszörgött Adon.Az erdő, amely egészen mostanáig csendes volt, hirtelen rikoltva életre kelt. Rovarok

zümmögtek titkos, csak a beavatottak számára érthető nyelvükön. Szárnyaik zizegéseösszevegyült az újonnan kialakult lábak kaparászásával, ahogy kitörtek nyálkásbábjukból, és megtették első, tapogatózó lépéseiket.A hősök azonban semmit sem láttak az erdőben meggyűlő sötétségben. És a

lombkoronában nyíló réseken át Éjfél látta, hogy a vérvörös égbolt feketére vált. Az esőelállt, legalábbis egyelőre.A teherhordó lovakat tartó pányva megfeszült, ahogy a riadt állatok szabadulni

igyekeztek, elhúzódva Cyrictől és ijedt hátasától. Aztán a kötél elszakadt, és az állatokrémülten elmenekültek a társaságtól, vissza az erdőbe. Cyric elkáromkodta magát, és

már indult is volna, hogy kövesse a legközelebbi lovat.- Hagyd őket! - figyelmeztette Kelemvor. A titokzatos lárma egyre hangosabb lett, és

Cyric csatlakozott a többiekhez a tisztáson. Ahogy a hősök éberen figyeltek, az erdőelsötétedett, és a mozgást jelző zörejek a fák között mind közelebb motoszkáltakhozzájuk.Hirtelen felharsant valahol az erdőben a menekülő teherhordó lovak rémült nyerítése.

Kelemvor kihúzta a kardját, és Éjfél mellé lépett.- Régi lesvető csel - mondta. Körülöttük egyre hangosabb lett a lárma, míg folyamatos

zsongássá nem vált. - A harcosok nemzedékről nemzedékre adják tovább egymásnak...Cyric megtalálta a lova hátára szíjazott egyik vászonzsákban a fénytörő köpenyét, és

gyorsan a vállára vetette. Az alakja egy pillanatra elmosódott, majd tucatnyi fantom Cyrictűnt fel körülötte - egyesek előtte, mások mögötte, még olyan is akadt, aki kicsitmásképpen mozgott. Végül szinte lehetetlen volt megállapítani, melyik közülük az igaziCyric. Mindenesetre mindegyikük meglepődött a köpeny hatásán; meglepődött, ésszemlátomást örült neki.Kelemvort is megdöbbentette a varázsköpeny hatása.- Cyric! Mi folyik itt?- Nem tudom! A köpeny még sose csinált ilyet!A fák között most fényfoltok jelentek meg, ezüst és borostyánszín villanások, hol a

közelben, hol az erdő mélyén. Ahogy a fények nagyobbak lettek, a zörejek pedighangosabbak, Éjfél gyanítani kezdte, mik lehetnek igazából.Bámuló szempárok.Csattogó fogak.Remegés futott végig az indákon és gyökereken a hősök feje fölött. A föld a talpuk alatt

mintha vérezni kezdett volna, s Adon látta, hogy a talajon nyíló sebekből hatalmasfolyamokban tűzhangyák özönlenek. Felkiáltott, mikor véletlenül rálépett egy frissenkiemelkedő bolyra, és a hangyaraj felszaladt a lábán. Csapkodni kezdte a rovarokat;eleve puffadt testük nyálkásan szétpukkant az ütései alatt.Cyric közelében kettéhasadt egy fa, és egy fehér pofájú, hátborzongató szörny nyálkától

ázva botladozó, csupasz testét okádta ki magából, melyet fekete, lüktető erek szőttek be,amik folyamatosan vonaglottak és újrarendeződtek a testén. A lény tagjai előre-hátrahajlottak, s a levegőt az eleven húst szétrepesztve kettétörő csontok émelyítő recsegésetöltötte be, ahogy a hatalmas, megfeketedett fák törzséből tucatnyi hasonló ocsmányságbukkant elő.- Eresszétek el a lovakat! - kiáltotta Kelemvor, és a hősök elengedték az állatok

kantárszárát. Mivel azonban a hátasok jól voltak idomítva, és hozzászoktak már aveszélyhez, nem kószáltak messzire a tisztástól.A Cyric előtt álló szörny felnevetett, ahogy két borostyánszín szeme visszasüppedt az

üregébe, majd újra előbukkant a nyelve hegyén. Aztán lenyelte őket, és ezúttal a mellesápadt bőréből sarjadtak ki újra. A lény kitépte a saját karját, hogy fegyvernek használja,előrelépett, és megrohanta Cyricet; a testetlen kar karomszerű ujjai lázas hévvelgörbültek össze.Cyricnek csak annyi ideje volt, hogy észrevegye, a lény megcsonkított válla egyáltalán

nem vérzik, aztán a letépett kar eltalálta az egyik fantommását. A tolvaj megpördült, éskézibárdjával vagdalni kezdte a szörnyet.Kelemvor Éjfél, Caitlan és Adon mellett állt; együtt figyelték, amint a fehér bőrű lény

megtámadja Cyricet. Aztán a harcos mély morgást hallott, és amikor sarkon fordult, kétsárga bundás kutyát pillantott meg, mindegyiket három fejjel és nyolc póklábbal, amelyekhátulról próbálták becserkészni őket. A kutyák különváltak, és támadópozícióbahelyezkedtek.- Adon! Éjfél! Vessük egymásnak a hátunkat! Meg kell védenünk Caitlant! - A pap és a

varázslónő azonnal reagált az utasításra, s háromszög alakzatot alkottak Kelemvorral,Caitlannal a közepén. - Caitlan, kuporodj le, öleld át a térded, és hajtsd le a fejedet!Próbálj nem felnézni, hacsak nem muszáj. És ha mi elesünk, nyomban eredj futásnak!Caitlan tétovázás nélkül engedelmeskedett. Így a földön kuporogva, ha elnézett

Kelemvor csizmaszára mellett, újabb kutyákat pillantott meg az erdőben - egyesek a kistisztáson kívül várakoztak, mások a fehér bőrű szörnyeket támadták. Az egyik pókkutya atalajhoz lapulva száguldott előre, és úgy tűnt, egyenesen Caitlant vette célba. A lánygörcsösen becsukta a szemét, a fejét lehajtotta, és néma segélykérő fohászt küldött azúrnőjéhez.Éjfél fölkészült rá, hogy mágiával keljen a védelmükre, és közben imádkozott, nehogy

félresikerüljön. A varázslövedékek valószínűleg nem állítanák meg a bestiákat,hatalmasabb varázslattal - mondjuk egy tűzgömbbel - pedig azért nem mert próbálkozni,mert ha visszafelé sül el, az egész társaságot elpusztíthatná vele. Így hát csak egydekabotot - egy energiarudat - akart felidézni, egy korhadt, lehullott ágat használva avarázslat fókuszául.Éjfél épp akkor fejezte be a varázslatot, amikor az első kutya rávetette magát.Semmi sem történt.Éjfélt egy pillanatra megcsapta a szörny középső fejének bűzhödt lehelete, és egyszerre

három villogó fogakkal ékes pofa nyílt ki mohón, hogy a húsába marjon. Aztán Adonnekiugrott a kutyának, és magával sodorta, mielőtt Éjfélnek baja eshetett volna. Adon ésa pókkutya külön-külön értek földet, a kutya egy sáros gödörben; a lábai vadulkaparásztak a levegőben, ahogy megpróbált visszafordulni a hátáról.Adon fölnézett, és elordította magát.- Éjfél, Caitlan, mozogjatok!A második kutya Kelemvornak ugrott. A harcos lehajolt, és kibelezte a nyüszítő állatot,

ahogy elhúzott fölötte a levegőben. Éjfél megragadta Caitlant, és elrántotta az útból,mikor Kelemvort feldöntötte a kutya holtsúlya, és döngve zuhant arra a helyre, aholmásodpercekkel ezelőtt még a lány kuporgott.Kelemvor felállt, és kirántotta kardját a szörny teteméből. Látta, hogy a másik pókkutya

fuldoklik a sárveremben. A harcos lehajolt a bestiához, és keresztüldöfte, véget vetveszenvedésének és az általa jelentett veszedelemnek. A szörny fölnyüszített még, mielőttkiadta volna a páráját, aztán elmerült a sárban.További pókkutyák ólálkodtak a tisztás körül. Kerülték a gyors halált, ami a

falkavezéreikre várt Kelemvor kardja hegyén, és inkább a halott fák törzsébőlelőbukkanó, fehér bőrű szörnyeket támadták meg.

- Gyorsan, Adon! Segíts Cyricnek! - harsogta Kelemvor, mikor egy másik emberszerűlény is közelebb lépett, hogy a tolvajra támadjon.Éjfél felszisszent.- Ha van valami sötét trükköd, amit bevethetsz, azt hiszem, Kel, legfőbb ideje!- Sose kérj olyat, amivel nem tudnál megbirkózni! - mordult föl a harcos, aztán megrázta

a fejét, és kihúzta magát. Három fehér bőrű szörnynek sikerült elkerülnie a kutyákat, ésmost feléjük tartottak. Caitlan Kelemvor és Éjfél közé állt. Kelemvor tudta, legfeljebbabban reménykedhetnek, hogy minél tovább távol tartják a szörnyeket a lánytól.Néhány méterrel arrébb Adon belegázolt a levágva vonagló végtagok tengerébe,

amelyek halomba gyűlve vették körül a harmadik fehér pofájú undoksággal harcolóCyricet. A szörny észrevette Adont, letépte a saját fejét, és a fiatal pap felé hajította. Afej kivicsorította roppant agyarait, és elrepült a félrelépő Adon mellett, aki meglendítetteharci kalapácsát, a testetlen, karmos kezű kart véve célba, amely Cyric torkánakkiszakítására készülődött.A kéz szétrobbant a kalapács ütése alatt, és Adon hirtelen sarkon fordult; őrült zihálást

hallott hátulról, s nyakszirtjét valami sötét és gonosz forróság csapta meg. A letépett fejlebegett a pap mellett a levegőben, vigyorában tűhegyes fogak villogtak.- Ezek nem emberek - kiáltotta Cyric. - Még csak nem is élnek, legalábbis a mi

fogalmaink szerint. Valamiféle növények, csak éppen emberi külsejük van.Az Adon mellett lebegő fej különös, kuncogásra emlékeztető hangot adott ki magából.Adon kissé hátralépett, egyetlen pillanatra sem véve le tekintetét a fejről, és fölemelte

kalapácsát. A fej hirtelen a pap felé lendült, ő azonban teljes erőből állkapcsonsuhintotta, mielőtt esélye lett volna, hogy beleharapjon. A fej hangosan nyöszörögve,vadul pörögve a földre hullott.Pár pillanattal azután, hogy elbánt a fejjel, Adon látta, hogy a három humanoid, aki elég

bátor volt Kelemvor megtámadásához, most remegő, vértelen kocsonyacafatokraszabdalva hever a földön. Ám egy újabb csapat szörny tartott Kelemvor és Éjfél felé, smögöttük legalább egy tucat további ocsmányság bukkant elő az erdőből, borotvaéleskarmaik rángatózva hasogatták a levegőt.Éjfél a háta mögé rendelte társait, miközben megpróbálta abba a tökéletes nyugalmi

állapotba hozni magát, ami mindenféle varázslás előfeltétele. Ingadozni kezdett előre-hátra, s kántálása túlszárnyalta a közeledő szörnyek zagyva vihogását. Hirtelen vakítófény villant, s a varázslónő kezéből kékesfehér lövedékek lövelltek elő, sorra eltalálva azösszes előtte lévő lényt. A mágia áradata végeérhetetlennek tűnt, és még Éjfél ésmegrémült kissé, amikor látta, milyen hatása van a varázslatának. A mágikusfénysugarak tőrként járták át a szörnyeket, akik hirtelen megtorpantak, és felhagytak atámadással.Aztán a hátborzongató lények céltalanul vándorolni kezdtek. Az égre néztek, majd

egymásra, végül sorra elhanyatlottak, s testükből elszállt az összetartó erő, ahogy emberimivoltuk illúziója lefoszlott róluk, és feltárult valódi természetük. Gyökerek sarjadtak atetemükből, belefúrták magukat a földbe, és pár pillanat múlva a szörnyekből nemmaradt semmi, csak a talajt elborító fekete-fehér indák kusza szövevénye.Éjfél lenézett az amulettre, és látta, hogy apró energiahullámok vibrálnak végig a

felületén, majd elenyésznek. Úgy érezte magát, mint akit kiszipolyoztak.Most, hogy a könnyű zsákmány elpusztult, a pókkutyák előmerészkedtek az erdő

mélyéről, és a hősök felé nyomultak. Többen voltak, mint Kelemvor hitte; legalább húszbestia lépett ki a tisztásra.Hirtelen Éjfél szeme valami fantasztikus jelenségen akadt meg, egy sebességtől

elmosódott higanycsíkon, melynek mérete és alakja nagyjából egy lóra és lovasáraemlékeztetett. Aztán a villámlovas elérte őket, és hihetetlen gyorsasággal körözni kezdetta társaság körül. Éjfél úgy érezte, mintha egy forgószél középpontjában állna. Pillantásahirtelen megakadt egy szőke villanáson, és rájött, hogy a lovas Adon. De vajon hogycsinálja ezt?Éjfél hamarosan felhagyott a töprengéssel, mert látta, hogy Adon, aki eleven védőfalat

szőtt a kalandozók köré, hirtelen kipörög körpályájáról, és elhúz a pókkutyák irányába.Valósággal letiporta a bestiákat, harci kalapácsa úgy aratott a felkészületlen hordában,akár kasza a gabonatáblán, és a kutyák másodperceken belül visszavonultak az erdőmélyére.Ám - noha a veszedelem véget ért - Adon meg a lova továbbra is lélegzetelállító

sebességgel mozogtak, míg el nem nyelte őket az erdő. Nyilvánvaló volt, hogy bármifélemágiához is folyamodott a pap, elveszítette fölötte az uralmát.- Mystrára, egyszer még ez az ember lesz a halálom! - mondta Éjfél, és a pap után

rohant, bár csaknem elképzelhetetlennek tűnt, hogy sikerül utolérnie.Jéghideg eső kezdett hullani, és átszivárgott a fejtetőre állított fák gyökérkoronáján.

Éjfél megborzongott, ahogy az apró cseppek a bőrére hullottak. Föltámadt a szél, ésellene feszült, mintha vissza akarná tartani.A dobogó szívű, szédülő Adon kétségbeesetten kapaszkodott a gyeplőbe, és rádöbbent,

hogy még lélegezni is elfelejtett, nem is beszélve arról, hogy nem sokáig tud mármegmaradni a száguldó jószág hátán. Megitatta az állatot a gyorsító varázsitalával, azegyetlen holmijával, amit eltitkolt, mikor Kelemvor gondosan számvetést készítettmindenki felszereléséről. Adon tudta, hogy ilyen dolgokban nem szabadna füllentenie, deazzal is tisztában volt, hogy a varázsital Szúna istennő ajándéka, és az ő bölcsességefogja vezérelni a kezét, ha majd rákényszerül az alkalmazására.Mikor azonban a csapatba gyűlő pókkutyák támadásra készülődtek, és Adon még mindig

nem kapott jelet az istennőjétől, pánikba esett, és a saját kezébe vette a dolgokirányítását. Megitatott egy keveset a varázsitalból a lovával, neki magának azonban csaknéhány csepp jutott, mert az állat máris mozgásba lendült. Aztán a kicsiny üvegcsekirepült a kezéből, ahogy lélegzetvisszafojtva kapaszkodott a kantárszárba.Most, ahogy a ló szédítő iramú száguldása kiszorította a tüdejéből a levegőt, és lassan

az ájulás környékezte, Adonnak víziója támadt - egy csodaszép asszony arcát látta, melya rohanás örvényében körülötte kavargó fény és színfoltokból állt össze. A nő kezekinyúlt, és rásimult az arcára, majd lassan jobbra-balra fordította, mintha teljesmértékben ki akarná gyönyörködni magát a Szúna által ráruházott, csodálatosadományban.- Nagy baja nem esett - mondta Éjfél.Adon pislogott egyet, és a száguldás illúziója elenyészett.

- Azt hittem, Szúna vagy - nyögte.- Kicsit lükének tűnik - jegyezte meg Kelemvor.- Aha - mondta Cyric. - És ebben mi az újdonság?A világ hirtelen fókuszba állt Adon körül, és azon kapta magát, hogy társai fölébe hajló

arcába bámul. Mintha egy erdőben lettek volna, bár Adon biztos volt benne, hogy akastélyhoz vezető út végig sík vidéken halad. Skarlátvörös fény szűrődött át a fák ágainfölöttük, bár volt bennük valami, ami igencsak furcsának tűnt.- Éjfél, te... te megmentetted az életem! - mondta Adon, s az arca mosolyra derült.- Leestél a lovadról - vont vállat Éjfél. Adon nyerge és holmijai szerteszét szóródva

hevertek mellette az úton. Éjfél rájött, hogy a pap a nyeregbe kapaszkodhatott, és ahevederszíjak szakadtak el a ló nyaktörő iramának megterhelése alatt.Rémület fogta el a papot.- Az arcom! Csak nem...?- Ép és makulátlan - mondta Cyric fáradtan. - Mint mindig. Most magyarázd meg nekünk

szépen, hogy mi történt!- Magam sem értem... - felete Adon, és megpróbált minél ártatlanabb képet vágni.- Úgy lovagoltál, mintha a szelek szárnyán szállnál, Adon. Inkább valami örvénynek

látszottatok, mint lónak és lovasának - mondta Kelemvor. - Azt hittem, cserbenhagyott amágiád.- Én nem egészen így fogalmaznék - mondta Adon.- Nem érdekel, hogy fogalmaznál. Mit titkoltál el előlünk?Éjfél előrelépett, és talpra segítette a papot.- Ne légy ostoba, Kelemvor! - mondta. - Nyilvánvaló, hogy nem tudja megmagyarázni,

mi történt vele, éppoly kevéssé, mint ahogy egyikünk sem tudja megmagyarázni aBirodalmakat fertőző tébolyt, mióta az istenek alászálltak az egekből.Kelemvor a fejét csóválta.- Indulhatunk?Adon hálásan bólintott, és mindenki visszatért a lovához, kivéve Éjfélt.- Ez hiba volt, Adon - mondta Éjfél fojtott hangon. A pap már szólásra nyitotta a száját,

Éjfél azonban a szavába vágott. - Kellett egy kis idő, míg megértettem. Varázsitalaidvannak, ugye?Adon lehajtotta a fejét.- Csak egy. És azt is elhasználtam már.Éjfél homloka elborult.- Egyéb meglepetések?Adon mintha kissé megriadt volna.- Nem, Éjfél! Magára Szúnára esküszöm!- Ha mágiát űzöl, az sebesebben röpíthet téged Szúna kebelére, mint szeretnéd, Adon.

Ami azt illeti, mindnyájunkat megölhettél volna.Éjfél bólintott.- Kérlek, ne mondd el Kelemvornak, hogy mit csináltam! Elevenen megnyúzna érte! -

suttogta Adon.Éjfél elmosolyodott.

- Az nagy bűn lenne - mondta, és elsétált a pap mellől.- Bizony ám! - tette hozzá tettetett kivagyisággal Adon. Lehajolt, és nekilátott, hogy

összeszedje a holmiját.- Gyere! - mondta Caitlan a papnak. - Azonnal indulnunk kell a kastélyba!- De hisz fogalmunk sincs, hogy hol vagyunk! - kiáltotta Adon.Aztán, mintegy a pap kifakadására válaszul, a fák zsugorodni és töppedni kezdtek. Az út

másodperceken belül újra tiszta volt, és az eső elállt.- Szúnának legyen hála! - mondta a pap, és rohant, hogy csatlakozzon a többiekhez.Mivel hátasának nyoma veszett, Adon kénytelen volt Kelemvorral lovagolni. Eredetileg

Éjfélhez szeretett volna csatlakozni, hogy folytathassák az aznap délután kezdettbeszélgetésüket, Éjfél szeme azonban résnyire szűkült, úgyhogy Adon elvetette azötletet. Helyette Caitlan lovagolt a varázslónővel. Mivel mindkét teherhordó állatodaveszett, a társaság kénytelen volt maradék készleteit a megmaradt lovakra átrakni.Éjfél kötőféken vezette a lovát, amelynek a nyergében Caitlan ült, míg legalább egy

mérföldre eltávolodtak az összecsapás színhelyétől. A nemrég még viruló erdőt márjavában emésztette a rothadás. Éjfél gyanította, hogy másnap reggelre semmi semmarad az erdőből, csak a por meg a kiszáradt föld, amit jövetben láttak.A hősök letáboroztak a csillagfényben, elfogyasztották azt a kevés útravalót, amibe nem

fészkelték bele magukat a hangyák, vagy nem vesztették el a szentségtelen légiókkalvívott csatában, aztán lepihentek az éjszakai égbolt alatt. Holnap folytatni fogják az utat.Senki sem szavazott ellene.A visszafordulás gondolatát ugyan nem vetette föl, mégis egyértelmű volt, hogy Cyricet

aggasztják leginkább a különös események, amelyek egész nap gyötörték őket. A tolvajazonban nem tárgyalta meg a többiekkel az összecsapást, hanem a takaróiba bugyoláltamagát, és vacsora után nyomban álomba merült.Mielőtt megpróbált volna elaludni, Kelemvor Caitlant figyelte, aki egymagában üldögélt,

és a látóhatárt kémlelte. A lány nagyon keveset beszélt az erdőben történt támadás óta,és a harcos eltűnődött, milyen gondolatok rajzhatnak vajon rejtélyes arckifejezésemögött. Caitlan időnként semmivel sem látszott többnek egy ijedt kisgyereknél; máskorazonban intelligenciája és elszántsága csatákban keményre edzett tábornokérahasonlított. Az ellentmondás megdöbbentő volt.Maga Kelemvor mindig elhárította magáról a parancsnoklás terhét. Kényelmetlenül

érezte magát, ha önmagán kívül bárki másért felelősséggel tartozott. Akkor viszont miértfogadta el ezt a küldetést, hiszen senki nem vonta kétségbe, hogy ő lesz a kis csapatvezetője. Kelemvor azt bizonygatta magának, hogy az unalom meg a fásultságösztönözte rá, hogy elfogadja a feladatot, és elhagyja Arabelt. Szüksége volt akalandokra. Szüksége volt arra, hogy maga mögött hagyja a város rendezett, civilizáltéletét. De más oka is volt, mikor úgy döntött, hogy végigcsinálja a dolgot.Ő meg tud gyógyítani téged, Kelemvor.A harcos tudta, hogy mindig jobb a remény árnyékába kapaszkodni, mint elfogadni a

keserű igazságot, és kétségbeesésbe hanyatlani. Csak remélni merte, hogy Caitlan igazatmondott neki.Kelemvor gondolatai ebben az irányban haladtak tovább, amíg mély álomba merült, és

a vadászatról álmodott.Mikor mindenki nyugovóra tért, Éjfél vállalta magára az első őrséget; érzékei túl éberek,

túl elevenek voltak hozzá, hogy lepihenjen, vagy akár egyszerűen csak lazítson.Ahogy az éjszaka neszeit hallgatva üldögélt, a varázslónak Kelemvor megváltozott

viselkedése járt a fejében a harc óta. Vacsoránál a harcos ragaszkodott, hogy mindenkisegítsen elkészíteni az ételt. Miután ettek, kijelentette, hogy mindenkinek részt kellvennie a hulladék elásásában, nehogy a nyakukra vonzzák a dögevőket. Egészen másembernek tűnt, mint akivel Éjfél az arabeli fogadóban találkozott.

Talán a harcos végre rájött, hogy Éjfél valóban értékes tagja a társaságnak, ésszégyenkezett a saját tévedése miatt, amiért csak az utolsó pillanatban fogadta be, ésezt később is folyamatosan hangsúlyozta neki, elég rosszízű módon. Azonkívül volt valamiközös benne meg Éjfélben - az a vad beütés, ami alkalmassá tette őket a vándorok éskalandozók életére, ám szinte semmi másra.Éjfél a következő négy órát azzal töltötte, hogy a harcos iránt táplált, szárba szökkenő

érzelmeivel birkózott, meg a bőréhez nőtt amulettel kapcsolatos kérdésekkel. Gondolataikörbe-körbe keringtek órákon át, míg meg nem érkezett Adon, és le nem váltotta azőrségből.A pap figyelte Éjfélt, ahogy szinte azonnal mély álomba merül, és kissé irigyelte. És

mégis, a ma este átélt rémségek és iszonyatok, az áporodott levegő, a halott vidéknek azorrát megtámadó bűze ellenére tudta, hogy a helyzet lehetne rosszabb is. Legalábbszabad volt, és kemény szívű bajtársak társaságában lovagolt. Nem kellett folytonrettegnie a bebörtönöztetés veszélyétől, vagy a megaláztatástól, amely akkor érte volna,ha Myrmeen Lhal közvetlenül a feletteseihez fordul Szúna templomában.Nem, szabad volt, és így sokkal jobban érezte magát.Másrészt viszont egy-két selyemvánkost azért elviselt volna még.Myrmeen Lhal hálószobája fényűző módon volt berendezve, a kupolás mennyezet

koncentrikus szintek spiráljában emelkedett a középponti zárókő felé. A helyiséget egyhatalmas, kerek ágy uralta, legalább tizenkét láb átmérőjű, amely piros selyemleplekkelés tucatnyi puha, arannyal kihímzett vánkossal volt díszítve. Mindenfelé műalkotásoksorakoztak; egyesek lenyűgözőek, mások egyszerűen csodálatosak.A legszebb műremeket, magát Myrmeent azonban csak éjfekete függönyleplek

takarásában lehetett látni, amiket a város legnevesebb illuzionistái töltöttek föl nap mintnap mágiával, és lehetővé tették számára, hogy gondolatainak futó összpontosításávalkitekintsen bármelyik távoli, egzotikus kikötőre.Myrmeen kiemelkedett hatalmas fürdőmedencéjéből, amit a legfinomabb

elefántcsontból faragtak ki számára a messzi Shou Lungból idelátogató mesteremberek,és folyamatosan körbeáramoltatott forró víz tartotta melegen. Bőrét egzotikus balzsamokés elvarázsolt illatszerek tették alkalmassá olyan tüzes örömökre, amelyek alegtapasztaltabb szeretők gyönyörteli cirógatását is meghaladták. Nem sok kedve voltvéget vetni fényűző lustálkodásának az elvarázsolt fürdőben, de tisztában volt vele, hogynem engedheti meg magának az elalvást - hacsak nem akar holnap olyan levertenébredni, hogy legalább egy hétig el kell napolnia minden kötelességét, amíg újrakitisztulnak a gondolatai.

Myrmeen egy áttetsző, azúrkék színű köntöst vett a kezébe, amelynek fodrai között aprófénysziporkák csillogtak. Mikor belebújt, a köntös megszárította víz áztatta bőrét, és azelképzelhető legméltóságteljesebb frizurába tornyozta dús haját.A köntöst egy nagyhatalmú - és szerelmes lelkű - mágustól kapta ajándékba, aki tavaly

látogatott a városába. És bár az udvari varázslók többször is ellenőrizték a bűbájosköntöst, Myrmeen folyton aggódott, hogy a mágia kiszámíthatatlansága veszedelmesséteszi a viselését, és szigorúan megfogadta, hogy többször nem fogja fölvenni. Persze márcsaknem egy hete fogadkozott egyfolytában.Ha ez a köntös egyszer megöl, gondolta Myrmeen, a temetésemet intéző papoknak

legalább nem kell az öltöztetésemmel bajlódniuk.Hirtelen eszébe jutott a Szúna-hitű Adon, és ellenállhatatlan nevetőgörcs rázta meg. A

szegény ficsúrnak most valószínűleg reszket a lába ina, és a legborzalmasabb helyekenhúzza meg magát, az életét féltve. Persze igazából nem forgott veszélyben, Myrmeenazonban képtelen volt elszalasztani az alkalmat, hogy a helyére tegye kissé a hiú papot;ami azt illeti, annak idején nagy tréfacsinálónak számított, most azonban igazán ritkánadódott lehetősége, hogy bizonyságot adjon e téren a képességeiről. Sóhajtott egyet, ésvégignyújtózott az ágyon.Éppen csengetni akart az apródnak, amikor észrevett valami furcsát; arany ivókelyhéről

hiányoztak a rubinberakások. Myrmeen, akinek harcos ösztöneit eltompították azuralkodás könnyű évei, fölállt az ágyról, de túl későn vette észre a feléje szökkenő, sötétruhás férfialakot, aki karon ragadta, és visszalökte a nyoszolyára, kiszorítva tüdejéből alevegőt. Érezte magán a támadó súlyát, ahogy az ágyra szorította, és egy kéz simult aszájára.A férfi arcát és testét különös védőöltözék borította, ami leginkább acélszálakkal átszőtt

bőrruhának látszott. Az arcán úgy voltak elrendezve a bőrcsíkok, hogy szabadon hagyjáka szemét, az orrlyukát és a száját.- Maradj nyugton, asszony! Nem akarlak bántani - mondta a férfi mély torokhangon.

Myrmeen csak annál elszántabban küszködött alatta. - Az összeesküvésről hoztam hírtneked.Myrmeen felhagyott a hasztalan igyekezettel, és érezte, hogy támadója szorítása kissé

meglazul.- Hogy jutottál be ide? - motyogta a férfi markába.- Mindannyiunknak megvannak a magunk titkai - felelte a betolakodó. - És egyikünk sem

szereti feltárni őket.- Az... az összeesküvést említetted - mondta Myrmeen, s dús keble zihálva emelkedett-

süllyedt a színlelt félelemtől. Elgondolkodott rajta, ne fakadjon-e sírva, de túlszínpadiasnak találta az ötletet.- Lovaghídi Ronglath továbbra is tevékenykedik.Myrmeen szeme résnyire szűkült.- De ezt persze már tudtad. Ami talán újdonság a számodra, az az, hogy Evon Stralan

ügynökei közül hárman kiszöktek a városból. Kelemvor, Adon és Cyric, a kiugrott tolvajálruhában távoztak délben, két idegen társaságában. Tán nem ők hárman voltak azok,akik miatt Ronglath megszökhetett? Gondolkodj el ezen, asszony! Ennyit akartam

mondani.Mikor Marek kiegyenesedett, Myrmeen oldalt hemperedett, mintha kipirult arcához

akarná kapni a kezét, helyette azonban keményen megragadta az ágy szélét, és pároslábbal gyomron rúgta a támadót. A fájdalomüvöltésből és az azt kísérő reccsenésből úgysejtette, hogy a bordáit találhatta el.- Az istenekre! - kiáltotta a tolvaj, amikor Myrmeen egy lendületes csapást irányzott

feléje tenyéréllel, amely csak hajszál híján kerülte el a torkát. Fölismerte a technikát, éscsuklón ragadta a nőt, a hibájára azonban csak akkor döbbent rá, amikor Myrmeenkeményen bokán rúgta, újabb fájdalomkiáltást fakasztva az ajkáról. Marek elengedte azasszony karját, mielőtt megcsavarhatta volna. Myrmeen egész idő alatt kiabált, úgyhogyMareket egyáltalán nem lepte meg, mikor a hálóterem ajtaja kicsapódott, és egy szakaszgárdista rontott be rajta.Marek először arra gondolt, hogy rátámad a gárdistákra, vagy futni próbál. Mikor

azonban eszébe jutott, milyen könnyű lesz neki megszökni Arabel szánalmasanmegtervezett tömlöcéből, fölemelte a kezét, és megadta magát.- Szedjetek ki pár választ ebből a kutyából! - mondta Myrmeen, ügyet sem vetve a

pillantásokra, melyekkel a gárdisták csaknem teljesen meztelen testét mustrálgatták.- Mi van, süketek vagytok? Mozogjatok már!Megállította az egyik férfit.- És szóljatok a védelmi miniszternek, hogy azonnal látni kívánom a tanácsteremben! -

Lenézett tépett köntösére. - Illetve, mihelyt megfelelő öltözéket kapok magamra.- Mondtam, hogy semmi okod panaszkodni az őrszolgálat miatt - mondta az egyik

gárdista a társának, miközben kivonszolták Mareket.Myrmeen megvárta, míg újra magára marad a hálótermében, csak akkor mosolyodott el

szélesen a zsivány gárdista szavain. A mosoly azonban ugyanolyan hirtelen lehervadt azarcáról, ahogyan jött, amikor eszébe jutott a három ember, aki talán elárulta őt, és azokaz intézkedések, amiket haladéktalanul foganatosítania kell, hogy kiderítse az igazságot.Félóra múlva Myrmeen a tanácsteremben közölte a betolakodó által hozott híreket Evon

Stralanával, egy vékony, sápadt, sötét hajú férfivel.- Akkor attól tartok, az a féreg Gelzudunth igazat beszélt - mondta Stralana.- Egész idő alatt tudtál róla? - kiáltott föl Myrmeen.- Ma reggel az egyik emberünknek sikerült bizonyítékot szereznie, aminek az alapján

letartóztathattuk Gelzudunthot, a hamisítót.- Folytasd!Stralana mély lélegzetet vett.- Tegnap este Adon fölkereste Gelzudunthot, és hamis iratokat vásárolt tőle két

embernek, akik a leírás alapján gyanúsan hasonlítanak Kelemvorra és Cyricre. Egy hamismenlevelet is vett. Gelzudunth azonnal rájött, miről van szó, és olyan szívélyesen bántvele, amennyire csak kitelt tőle. Mikor először vallattuk ki Gelzudunthot, célozgatott rá,hogy le tudna leplezni néhány korrupt gárdistát. Gelzudunth úgy érezte, ezzel azinformációval szabadságot alkudhat ki magának, vagy legalábbis enyhíthet a büntetésén.Pár órával ezelőtt aztán megtört a disznó, és mindent kivallott.Myrmeen az egyetlen gyertyaszál magányos lángjára meredt, amely közte és Stralana

között lobogott. Mikor fölemelte a tekintetét, csak úgy sütött belőle a hallottak fölöttérzett harag.- Tudni akarom, kik őrizték a kaput, amikor Kelemvor meg a többiek elhagyták Arabelt!

Hozassák ide és kérdezzék ki őket! A büntetésükkel majd akkor foglalkozunk, ha kiderül,melyik kapun át távoztak.Stralana bólintott.- Igenis, úrnőm.Myrmeen keze ökölbe szorult, a bütykei kifehéredtek. Kényszerítette az izmait, hogy

ellazuljanak, és megszólalt.- Utána gondunk lesz Kelemvorra meg a bandájára is.

5.A Kolonád

Cyric, aki az utolsó őrséget vállalta magára, a kora hajnali égbolt gyönyörűpasztellrózsaszínjét nézte. Halvány okkersárga sávok lobbantották lángra a látóhatár föléemelkedő hófehér felhőket. A tolvaj azonban hamarosan fölfigyelt rá, hogy bő veríték öntiel a nyakszirtjét. Sarkon fordult, és döbbenten meredt a második napfelkeltére, amelyminden aprócska részletében híven utánozta az elsőt.Északon és délen újabb napok kapaszkodtak fel az égboltozatra, szemmel is követhető

sebességgel. Akár illúziók voltak, akár nem, a hatásuk igencsak nyomasztónak bizonyult.A vakítóan lángoló korongokból sugárzó, tikkasztó hőség kiszárította és megrepedeztettea kisebb sárfoltokat az országút mentén, és maga a föld is gőzölögni kezdett, émelyítőbűzt árasztva. Cyric gyorsan fölébresztette a többieket, mielőtt a rettenetes hőségteljesen kifejthette volna ijesztő hatását.Kelemvor, még mindig kábán a nyomorúságos éjszakai álomtól, meg akarta keresni

egyetlen sátrukat, aztán elkáromkodta magát, mert eszébe jutott, hogy odaveszett,amikor a szörnyek megölték a teherhordó állatokat. Utasította a többieket, hogy szedjékössze a pokrócokat, és amennyire csak lehet, takarják be magukat, mert a hősöketkörülvevő lapály vajmi kevés menedéket nyújtott a gyilkos napsütés elől.- Éjfél! - kiáltotta Kelemvor. - Ha tudsz még segíteni nekünk néhány csodaszámba menő

varázslattal, most itt az ideje!Éjfél nem törődött a Kelemvor hangjában vibráló csúfondáros éllel.- Terelj össze mindenkit! - szólt Éjfél. - A lovakat is. Aztán hordjátok össze egy helyre az

összes vizünket!Éjfél parancsainak azonnal engedelmeskedtek, és sűrű köd kezdett gomolyogni a

levegőben, ahogy a varázslónő egy kisebb varázstrükkel nyirkosabbá tette a környéket.Egy második varázstrükk lehűtötte az ivóvizüket, nehogy elpárologjon a hőségben. Atakarók sötétbe borították a kalandozókat, és segítettek elviselni a napokból áradó,félelmetes forróságot. Éjfél hálás volt a sorsnak, hogy nem sikerültek félre a varázslatai.Látta, hogy az amulett felszínén apró villámok cikáznak, és egy pillanatra megborzongott,a kelő napok gyilkos hősége ellenére.A takaró alatt a sötétségben Adonnak eszébe jutott egy egyszerű varázslat, amely

segítene neki, hogy sérülések nélkül átvészelje a rettenetes forróságot. Azt kívánta,bárcsak imádkozhatna érte, de tudta, hogy hiába tenné. Az őrsége előtt és után buzgónimádkozott Szúnához, és megpróbálkozott néhány varázslattal; erőfeszítései kudarcbafúltak, mint az Érkezések Napja óta mindig.Éjfél még a köpenye szövetén keresztül is látta a napokat. Lenyűgözve figyelte, ahogy

szédítő fényárrá olvadnak össze közvetlenül felettük. Aztán egyesültek, és a hőségcsaknem azonnal elviselhető szintre csökkent. A válságnak a jelek szerint vége volt.A forróság azonban nem maradt hatás nélkül a kalandozókra, és miközben induláshoz

készülődtek, vita tört ki közöttük, hogy melyik nap volt az igazi, és melyik iránybautazzanak tovább. Végül Cyric tévedhetetlen ösztöneire bízták magukat, és az utazásismét többé-kevésbé mindennapos hangulatba zökkent.

Egy idő után a síkság kelet felé szelíd, zöldellő domboknak adta át a helyét, és a messzitávolban felderengtek a Gnoll-szoros méltóságteljes hegyormai. A hősök letértek azországútról, és kellemes meglepetés érte őket, amikor egy ősi oszlopcsarnok - egykolonád - romjaira bukkantak. Középen egy kis medence víztükre csillogott sziporkázva anapsütésben. Adon ellenőrizte a vizet, és kijelentette róla, hogy tiszta és friss. Szomjasanittak, és megtöltötték a kulacsaikat.A fürdés ötlete nagyjából akkortájt jutott a verítékben úszó kalandozók eszébe, amikor

Adon, elég szemérmetlenül, vetkőzni kezdett.- Adon! - kiáltotta Kelemvor, és a pap fél lábon állva mozdulatlanná dermedt, kezével a

csizmaszárát markolva. - Nők és gyerekek vannak velünk!Adon leeresztette a lábát, és hasra esett.- Ó. Bocsánat.Éjfél a fejét csóválta. Az ötlet, hogy megfürödjenek és felfrissítsék magukat utazásuk

befejező szakasza előtt, igencsak csábítónak tűnt, de akadt épp elég egyéb dolguk is.- Ha ti hárman fürödni akartok, átmegyünk Caitlannal a tó túloldalára, és megvárunk

titeket, hátat fordítva - mondta a varázslónő.- Jó. Ha ti következtek, majd mi is ezt csináljuk - mondta Kelemvor, aki már le is vette

az ingét.- Igen, csak ti a dombhát mögött lesztek, mikor mi bemegyünk a vízbe. - Éjfél kézen

fogta Caitlant, és elvezette.Mikor Éjfél és Caitlan elérték a kolonád túlsó végét, Adon meztelenre vetkőzött, és

takaros halomban összehajtogatta a ruháit, mielőtt nekifutásból fejest ugrott volna akristálytiszta vízbe. Úgy fröcskölt és pancsikált, mint egy fékeveszett kisgyerek, ésKelemvor harsányan felkacagott.- Nagyszerű, kölyök!Aztán ő is nekivetkezett a fürdőzéshez. Még Cyric is megmártózott a medencében, bár ő

sokkal méltóságteljesebben viselkedett a többiekhez képest.Éjfélt meglepte Caitlan hallgatása, miközben arra vártak, hogy a férfiak befejezzék a

fürdést. Szeretett beszélgetni a lánnyal, ám ő most némaságba burkolózott, s még akkoris szótlanul bámulta a látóhatárt, amikor néhány szelíd szóval megpróbálta társalgásrabírni.- Éjfél!Éjfél nem fordult hátra, úgy válaszolt.- Igen, Kelemvor?- Valamit el kell mondanom neked.Éjfél elkomorodott, mert kihallotta Kelemvor hangjából a játékos kajánságot.- Várhat még.- Lehet, hogy addig elfelejtem - kiáltotta oda neki Kelemvor. - Ne aggódj, mind benn

vagyunk a vízben.Éjfél válla megereszkedett, és Caitlanra nézett.- Várj meg itt! - mondta neki. Caitlan bólintott.Éjfél fölállt, és Kelemvort a medence feléje eső szélén találta. Adon és Cyric a túlsó

végében maradtak.

Kiderült, hogy Éjfél alkalmankénti képzelődései Kelemvor pőre testéről nem is járnakolyan messze a valóságtól. Kelemvor víztől csillogó, izmos fizikumának láttánönkéntelenül borzongás futott rajta végig. Nem emlékezett rá, mikor érintették utoljárailyen kezek. Kelemvor azzal zökkentette ki Éjfélt a merengéséből, hogy lefröcskölte egy jóadag vízzel, amikor közelebb úszott hozzá, játékosan incselkedve vele, hogy csatlakozzonő is a mulatsághoz.- Szeretnéd, ugye? - kérdezte Éjfél, összefonva a karját a mellén.- Igen - mondta Kelemvor, s szemében pajkos, kisfiús szikra csillant.- Éppen ezért marad a ruhám a helyén, amíg a ti bandátok szépen át nem sétál majd

azon a dombgerincen - mondta a varázslónő, miközben belerúgott a tó vizébe, és jóllefröcskölte vele a harcos jóképű arcát. Kelemvor a bokája után kapott, elvétette,előrebukott, és nagy csattanással beleverte a fejét a medence kőperemébe. A harcosmegpördült, és merülni kezdett lefelé; vér színezte pirosra körülötte a vizet.- Kel! - kiáltotta Éjfél. Hirtelen örvény támadt a medencében; egy kavargó, fröcsögő

vízből álló kéz kiemelte belőle Kelemvort, és elhelyezte egy kis márványpadon. Adonodarohant hozzá. Éjfél sietve hozta a ruhájukat, és Kelemvor mozgolódni kezdett.- Minden rendben lesz - mondta Adon, miután megvizsgálta a sebet. - De azt javaslom,

ne mozgassuk egy darabig.- Ostoba voltál! - rótta meg Éjfél Kelemvort, ő azonban csak vigyorgott, és a fejét rázta.

Éjfél egy pokrócot terített a harcosra, és visszament beszélgetni Cyrickel, aki azóta márteljesen felöltözött.- Megérte volna - mondta a harcos. Aztán aggodalom redőzte a vonásait. - Hiszen téged

ráz a hideg!Éjfél valóban megállíthatatlanul borzongott. Nem próbálkozott varázslattal, hogy

megmentse Kelemvort, mégis biztos volt benne, hogy valahogyan ő húzta ki szorulthelyzetéből a harcost. Talán az amulett miatt van, gondolta a varázslónő, miközbenhevesen csapkodott maga körül a karjával, hogy elállítsa a hidegrázást. Még az is lehet,hogy felrobban itt nekem.Aztán Éjfél felkiáltott, mikor egy második vízgejzír csapott fel a medencéből, és

sziporkázó oszlopba burkolta őt. A mágus döbbenten látta, hogy az amulettet kivéveminden ruhadarabja lehámlik róla, az ő egyetlen mozdulata nélkül, és a kellemesenbizsergető vízsugarak tisztára mossák a testét, miközben a levegőben táncoló öltözékeugyanilyen kezelésben részesül. A többiek nagyon keveset láttak abból, ami a vízoszlopbelsejében történt, és amikor véget ért, a medence mohón visszaszippantotta magába avizet, Éjfél pedig tetőtől talpig felöltözve, ragyogó tisztán állt előttük.A borzongása abbamaradt, de Éjfélt ismét elfogta a bizonytalanság. Nos, gondolta

végül, akár az amulett művelte ezt vele, akár valami lappangó energia magában avízben, nyilvánvalónak tűnt, hogy senki nem űzött vele ártó szándékú mágiát.- Aranyos trükk - mondta Cyric, és rámosolygott a varázslónőre. - De kicsit meglep, hogy

mindazok után, amit láttunk, ilyen könnyedén dobálózol a varázslataiddal.- Reggel óta nem varázsoltam - mondta a varázslónő. - Fogalmam sincs, mi okozta ezt.

Amennyit tudunk, akár Caitlan is lehetett.Éjfél visszanézett arra a pontra, ahol a lányt hagyta, és érezte, hogy egy pillanatra

felcsap benne a pánik, mikor látta, hogy a pad üres. Mielőtt egyetlen szót szólhatottvolna, hátulról lefröcskölték, és sarkon fordulva Éjfél látta, hogy Caitlan kihasználta asziporkázó vizű medence megüresedését.Kelemvor sérülése miatt a hősök úgy döntöttek, hogy a kolonádnál táboroznak le, aztán

másnap reggel folytatják útjukat a kastély felé. Cyric a délután nagy részét a táborukatkörülvevő oszlopok és szobrok tanulmányozásával töltötte.Az oszlopok vaskosak voltak, a felületük sima; legalább tizenkét lábnyira emelkedtek a

talajtól, és csodaszép boltozatok íveltek közöttük, kővé dermedt szivárványok gyanánt.Ezek a faragott kőívek kovácsolták eggyé az egész kolonádot.Néhány oszlop összetört, csonka végük szilánkosra hasadt. A tönkrement oszlopfők felől

kiindulva repedések sűrű hálója szőtte be a törzseket, a feltartóztathatatlan romláskönyörtelenségével, tövükben pedig roppant, lehasadozott szilánkok ékelődtek mélyen atalajba. Számos boltív teljesen hiányzott, megszakítva a kolonád egykoron tökéletesszimmetriáját, s ez véletlenszerű, rendezetlen ritmust vitt az oszlopok váltakozásába.Cyricet leginkább a szobrok érdekelték, bár szinte mindegyiket törések és repedések

csúfították el, és soknak hiányzott a feje. Akadtak köztük férfiak és nők egyaránt, demindannyian tökéletes példányai voltak fajtájuknak. A tolvaj órákig álldogált, az egyikszobrot bámulva; ez két fej nélküli szeretőt ábrázolt, akik hátat fordítottak a kolonádnak,s kezük kőbe mintázott mozdulataival fejezték ki azokat az érzelmeket, amiket hiányzóarcukkal nem tudtak.Ahogy sötétedni kezdett, a medencéből erős ragyogás áradt, mintha világító foszfor

borítaná a fenekét, bár amikor alaposabban szemügyre vették, kiderült róla, hogy nemígy van. A vízből áradó kékesfehér fény derengve táncolt az utazók vonásain, miközbenlazítottak egy kicsit, és olykor el-elbeszélgettek valami közös témáról.Cyric balsorsra jutott kalandozókról mesélt történeteket, akik Myth Drannor legendás

romjai között keresték a jószerencséjüket, nem törődve a hősök figyelmeztetéseivel, akikezt a legendás helyet őrzik. Minden elbeszélése azzal végződött, hogy a kalandozókmeghaltak, vagy nyomtalanul eltűntek. Éjfél játékosan megrótta a férfit, amiért ilyennyomasztó mesékkel traktálja őket.- Azonkívül honnan tudod, mi történt azokkal a szerencsétlenekkel a romok között, ha

nem voltál velük, és nem jutottál ki valahogy onnan ép bőrrel? - kérdezte Éjfél.Cyric a víztükröt bámulta, és nem felelt. Éjfél úgy döntött, nem erőlteti a dolgot.Adon nekilátott, hogy előszámlálja nekik Szúna erényeit, és Kelemvor azzal állította le a

papot, hogy az álmokra és beteljesülésükre terelte a társalgás menetét.- Nem akarok nyomasztó dolgokra célozgatni - mondta Kelemvor, visszadobva Éjfélnek a

saját szavait -, de Cyric történetei valamennyiünk számára tanulságosak. Túl gyakranláttam olyan embereket, akik eltévedtek a vágyálmaikat hajszolva. Aztán egy szép naponkörülnéztek, és rádöbbentek, mennyi örömről és szépségről maradtak le, mert annyirabelemerültek abba, hogy egyről a kettőre jussanak, és vagyonos embert csináljanakmagukból.- Ez elég riasztó - mondta Éjfél. - Én valóban ismertem ilyen embereket. És te?- Pár futó ismerőst - mondta Kelemvor.- Nem értem, mi köze ennek a témának hozzánk - mondta Adon mogorván.

- Nagyon is sok - felelte Kelemvor, miközben a víztükör andalító ringatózását figyelte. -Mi van, ha holnap meghalunk?Caitlan elsápadt; sejtette, hová akar kilyukadni Kelemvor.- Ahogyan Aldophus mondta, "a rendkívüli események elszaporodása mindig annak az

előjele, hogy hamarosan elszabadul a pokol". Jusson eszetekbe, min mentünk keresztültegnap! Megéri bármi a kockázatot, hogy újra ilyen rémálomba illő szörnyekkel kelljenszembenéznünk? Én megesküdtem, hogy kitartok. De kész vagyok bármelyikőtöketfeloldozni a fogadalmatok alól - mondta Kelemvor, miközben a vizet nézte.Adon felállt.- Meg vagyok sértve. Természetesen továbbmegyek. Bármit higgyetek is rólam, nem

vagyok gyáva.- Senki sem állította, hogy az vagy, Adon. Ha ez a gondolat egyáltalán megfordult volna

a fejemben, nem kértelek volna meg rá, hogy tarts velem. - Kelemvor elfordult, ésszembenézett a többiekkel.Éjfél látta, hogy Caitlan reszket, és a varázslónő a lány vállára terítette a köpenyét.- Én legalább annyira tartozom a fogadalmammal Caitlannak, mint neked, Kel - mondta

Éjfél, és átölelte az ijedt gyermeket. - Folytatni fogom. Nem lett volna szabadkételkedned bennem.Cyric kihátrált az árnyékokba, minél messzebb a medence kékesfehér derengésétől.

Tökéletesen értette, milyen játékot űz Kelemvor; azzal a módszerrel próbálja felszítani akis társaság eltökéltségét és szilárd támogatását, hogy kétségbe vonja őket. Cyricszámára azonban Kelemvor csak ugyanazoknak az aggodalmaknak adott hangot, melyekazóta kínozták, hogy belevágott ebbe a küldetésbe.Kisétálhatnék ebből az egészből, gondolta Cyric, és senki sem mozdulna, hogy az

utamat állja.- Cyric? - kiáltotta Kelemvor. - Hol van Cyric?- Itt vagyok - felelte Cyric, alaposan meglepve magamagát azzal, hogy visszaballagott a

többiekhez, és helyet foglalt közöttük. - Mintha valami zajt hallottam volna.Kelemvor gyanakodva nézett körül.- De tévedtem - tette hozzá a tolvaj, és letérdelt Caitlan elé, akihez alig szólt egy szót

az egész utazás folyamán. - Az én szavam nem sokat ér, Caitlan, de újra megígéremneked, hogy ki fogjuk szabadítani az úrnődet abból a kastélyból.Cyric Kelemvorra nézett.- Vannak, akik úgy vélik, hogy az egész életünk eleve elrendeltetett, hogy nem sok

befolyással bírunk rá, és akár el is fogadhatjuk megadóan a végzet által reánk róttterheket. Éreztél már valaha így?- Én ugyan nem - mondta Kelemvor. - Az én sorsomat csakis én irányítom, senki más.Cyric kinyújtotta a karját, és megszorította a harcos kezét.- Végre van hát valami, amiben egyetértünk - mondta Cyric, és elmosolyodott, bár a

lelke mélyén tudta, hogy hazudik.Valahol a közelben kell lenniük, gondolta Bán. Addig kavarta a fürkésző tavacska vizét,

hogy még a karja is belefáradt. Megkönnyebbülés fogta el, amikor egy kép kezdett alakotölteni benne. De valami folyton zavarta a próbálkozásait, hogy kikémlelje Mystra önjelölt

megmentőit. Mikor a tavacska vize végre kisimult, a kép akkor is ködös és elmosódottvolt benne.Bán szemügyre vette azoknak embereknek a szinte rezzenetlen képmását, akik Mystra

megmentésére sietnek ide. Leginkább a nő érdekelte, ő azonban az oldalára fordulvaaludt, úgyhogy nem látta az amulettet a nyakában. Tanulmányozni kezdte a többieket, éshirtelen harsogó nevetés robbant elő a halandó testbe költözött istenségből. Bán nagyonis emberi hangszálai recsegve tiltakoztak a túlzásba vitt megterhelés ellen, és Bánbömbölő kacaja rekedt károgássá silányult.Bán Mystra előtt állt, aki felriadt a Fekete Nagyúr kegyetlen hahotájára.- Ezeket küldöd ellenem? - kérdezte Bán, a fürkésző medencéjére mutatva. - Még annál

is gyatrábbnak tűnnek, mint amit Feketetövis mesélt róluk.Mystra nem szólt semmit.- Azt hittem, a megmentőid legalább arra jók lesznek, hogy kicsit elszórakozzam velük.

De ezzel a néggyel?Mystra visszafogta magát, hogy ne reagáljon, bár hirtelen halvány reménysugár csillant

a lelkében. Csak négyet lát? - gondolta. Akkor a hívó szózat célba ért.Mikor Bán elfogta Mystrát, az istennő hatalmának egy töredékrészét arra használta fel,

hogy kibocsásson magából egy módosított bűbájvarázslatot, egy mágikus sólyomformájában. A potenciális avatár, akit a sólyomnak meg kellett keresnie, fiatal lesz, deelképesztő lehetőségek feszülnek benne - egy képzetlen, ám hatalmasnak ígérkezővarázsló. Mikor megtalálta Caitlant, azonnal létrejött a kapcsolat Mystra és a lány között,és az istennő abban a pillanatban utasította szolgálóját, hogy keresse meg Éjfélt és azamulettet, és gyűjtsön maga köré olyan bajnokokat, akik méltók az ügyéhez.Mystra néhány varázslatot is adott a sólyomnak, hogy átruházza arra, akit majd

avatárnak szemel ki. Az egyik egy olyan varázslat volt, amelynek segítségével olvasnitudott mások gondolataiban, hogy jól megválogathassa, kit választ a bajnokának. Amásodik a mágikus fürkészés ellen védte. Mystra érezte, hogy a harmadik és utolsóvarázslatot még nem hozták működésbe. Esszenciája mélyén könnyed bizsergés jelezteaz első két varázslat aktivizálódását, amikor felhasználták őket; a harmadikról még nemkapott ilyen jelet. Egyelőre.A Fekete Nagyúr vonásaira kiült a megvetés, ahogy újra megszólalt.- Legalább volt elég eszük, hogy a gyereket ne hozzák magukkal. Az ő halálával semmit

nem érnék, legfeljebb te szenvednél tőle még jobban. És én valóban nem akarok nekedfájdalmat okozni, drága Mystra. Hacsak persze nem hagysz más választást.Mystra a Bán nagyúr foglyaként töltött időszakban megtanulta, mi az a türelem, és most

minden erejét megfeszítve gyakorolta frissen szerzett tudományát, bár legszívesebbenkiáltva mondott volna köszönetet, amiért a terve egészen eddig bevált. Caitlan védve voltBán fürkésző varázslatai elől; a Fekete Nagyúr nem tudta, hogy ő is a társasággal tart.- Még egyszer felajánlom a könyörületemet. Fogadj hűséget az ügyemnek! Segíts

nekem egyesíteni az isteneket Lord Ao ellen, hogy visszafoglalhassuk a mennyeket! Hamegteszed, mindent megbocsátok. Ha viszont nem fogadod el a felkínált lehetőséget,esküszöm, hogy a kárhozott lelkek minden kínját zúdítom ezekre az emberekre, akik azértjöttek ide, hogy kiszabadítsanak téged a markomból!

Valami nesz hallatszott mögöttük.- Bán nagyúr!Bán sarkon fordult, hogy üdvözölje Feketetövis Tempust. A varázslónak sápadt, szinte

csontfehér bőre volt, hosszú, szurokfekete hajjal, amit lófarokba kötve viselt. Fekete,acélból kovácsolt mellvértet viselt, a közepén egyetlen, ökölnyi nagyságú, vérvörösdrágakővel. Ráadásul valahogy anyagtalannak tűnt, mint valami kísértet.- Sürgős ügyek igénylik a figyelmedet Zhentilvárban - mondta Feketetövis. - Megtalálták

Lovaghídi Ronglathot.- Lovaghídi Ronglathot? - visszhangzotta Bán a fejét rázva.- Az Arabel elleni összeesküvés. Ő volt az ügynökünk.Bán mély lélegzetet vett.- Aki kudarcot vallott.- Lord Chess most azonnal ki akarja végeztetni - mondta Feketetövis. - Pedig eddig

sohasem hibázott, és ezúttal csaknem lehetetlen feladat elé állították.Bán összecsapta karmos kezét.- Ez személyes ügy neked, ugye?Feketetövis lehajtotta a fejét.- Lovaghídi Ronglath gyermekkori jóbarátom. A halála értelmetlen pocsékolás lenne.Bán felsóhajtott.- Megbeszéljük a dolgot. Te fogod átadni az ítéletemet Chessnek. Senki sem meri majd

kétségbe vonni.Mystra végignézte Bán és csatlósa beszélgetését. A viszály istenének figyelmét most az

az ügy kötötte le, amely oly súlyos teherként nehezedett Feketetövis vállára, és Mystrahálás volt, amiért egy időre megszabadult szüntelen zaklatásától.Legalább van esélyem a menekülésre, gondolta Mystra. Hogy a kiszemelt avatárom

valóban megtalálja azt az embert, aki a bizalmamat őrzi, az több, mint amit remélnimertem. Még egy ilyen lehetőségem nem lesz. És aztán leleplezem Lord Ao előtt atolvajokat, és visszatérek az otthonomba!Nem volt azonban ideje, hogy kiélvezze a nagy pillanat örömét. Csak cselekedni volt

ideje. Így, megbilincselve Mystra tudta, hogy nem szabadulhat a béklyóiból. Ám ezek abéklyók - és a hakeashar figyelme - nem tudták teljesen megakadályozni abban, hogyapránként összegyűjtsön egy kisebb varázslatra elegendő energiát.Mystra összpontosított, és hirtelen megérezte, hogy kapcsolatban van Caitlannal.Gyere azonnal! - adta ki Mystra az utasítást, szavai mennykőként robajlottak a lány

koponyájában. Használd föl az utolsó varázslatot, amivel felruháztalak, és gyere azonnal!Ne várd be a többieket! Nemsokára itt lesznek ők is.A kapcsolat hirtelen megszakadt, és Mystra meghallotta Bán közeledő lépteit.

Feketetövis eltűnt. Bán megállt az istennő előtt.- Megváltoztattad az elhatározásodat? - kérdezte Bán. - Csatlakozol végre hozzám?Mystra hallgatott. Bán felsóhajtott.- Igazán kár, hogy nemsokára halott leszel. Hányszor tudod még vajon elviselni a

hakeashart? Elképzelhetetlen kínjaid lehetnek, amikor erőszakot tesz az esszenciádon.Mystra nem mozdult.

- Veled vagy nélküled, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy megdöntsem Aót,Mystra. Az lenne a legbölcsebb, ha átállnál hozzám, mielőtt kénytelen lennélek megölni.Mikor a mágia istennője továbbra sem válaszolt neki, Bán elfordult tőle, és a fürkésző

tavacskához sétált, hogy újra tanulmányozni kezdje a kastélya előtt táborozó, hívatlanvendégeket.Gyere azonnal, parancsolta Mystra, és Caitlan engedelmeskedett. Noha az istennő azt az

utasítást adta, hogy hagyja itt újdonsült barátait, Caitlan erős kísértést érzett, hogyfelébressze Éjfélt vagy Kelemvort, és beszámoljon nekik Mystra hívásáról. Hogy közöljevelük, nincs több vesztegetni való idő; késlekedés nélkül indulniuk kell a kastélyba.Mystra parancsát azonban betű szerint kellett követnie, így hát Caitlan halkan elsuttogta

a varázsigéket, és az éjszakai égboltra emelkedett. Cyric még csak nem is hallotta, hogymegmozdult volna. És bár Caitlant valósággal lenyűgözte az élmény, hogy szabadonszárnyalhat a levegőben, egy pillanatig sem felejtette el, milyen komoly oka van ennek arepülésnek.Az istennőnek szüksége van rá.Mystra nemcsak a hívó szót sugározta át Caitlan tudatába, hanem egy sor bonyolult

képet is, s ezeknek a képeknek a valóságos megfelelői után tájékozódva a lányhamarosan megérkezett a Kilgrave kastélyhoz, és észrevétlenül be is jutott. Caitlanérezte, hogy ezen a helyen valami gonosz métely ütött tanyát, bár a poros folyosók,amiken végighaladt, elég ártalmatlannak tűntek. A lány végül megtalálta a helyiséget,ahol meglátta a mágia istennőjének különös, izzó ködalakját.Mystra a legkevésbé sem látszott emberi lénynek. Az istennőt furcsa, gonosz fénnyel

lüktető láncokkal a tömlöc falához béklyózták, és úgy lebegett Caitlannal szemben aszobában, mint valami kísértet.Egy iszonyúan torz testű férfi is tartózkodott a teremben. A helyiség közepén állt, és egy

díszesen faragott medencébe bámult, melyben sötét, fekete víz hullámzott. Caitlan látta,hogy a vonásai részben emberiek, részben állatiak, részben démoniak. A torz férfi hirtelensarkon fordult, és a lány felé pillantott, ő azonban rejtve maradt az árnyékok között. Úgytűnt, mintha fölneszelt volna rá, mikor Caitlan belopózott a tömlöcbe, vagy valamiképpenmegsejtette volna a jelenlétét.A sötét ember Mystrához fordult, és elmosolyodott.- Bárcsak most mindjárt fölkelne a nap, és azok a szánalmas halandók eljönnének, hogy

elszórakoztassanak.- Igen, azt hiszem, jól el fognak szórakozni veled, Bán - mondta Mystra.Caitlan kis híján felcsuklott. Szóval ez a torz férfi Bán nagyúr, a viszály istene! Biztos

avatárba költözött, mint Tymora Arabelben.Caitlan ekkor döbbent rá, mit várnak el tőle, és örvendezett sorsa alakulásának

ismeretében. Előtte Bán ordítozni kezdett az istennővel, egyik mocskos sértést a másikután vágva a fejéhez, és arra buzdította a fogoly istennőt, hogy segítsen neki valami őrültterv kivitelezésében, ami az ő beteges agyában fogant meg. Mystra nem válaszolt, ésCaitlant elfogta a félelem, hogy az istennő esszenciája apadófélben van, talán meg ishalhat hamarosan. Aztán elhessegette magától az ilyen gondolatokat, és arra várt, hogyBán elég hosszú ideig elforduljon a rabjától, hogy a lány odaszaladhasson a mágia

istennőjéhez.Akkor majd Mystrán lesz az örvendezés sora.

6.Új Acheron

Mikor a hősök megmászták az utolsó dombhátat, és letekintettek abba a völgybe, ahol aKilgrave kastély emelkedett, látták, milyen szánalmas állapotban van a várkastély.Kelemvor szíve összeszorult, ahogy a romok felé lovagoltak.- Hacsak el nem kapta valami szörnyeteg, vagy el nem nyelte a föld, Caitlannak itt kell

lennie valahol - mondta a harcos. - De még mindig nem értem, miért szökött meg tőlünk.Cyric felsóhajtott.- Legalább egy tucatszor mondtam már neked, ma reggel, Kel; én nem hiszem, hogy

megszökött volna. Caitlan még aludt, amikor rám került az őrség sora, és nem hallottamtávozni őt.- Ez még nem magyarázza meg, hová tűnt - mondta Éjfél, s a hangján érezni lehetett,

mennyire aggódik a lányért. - Mint ahogy azt sem, hogyan jutott ki a táborból, anélkülhogy bárki meghallotta volna.- Amennyi furcsaság történik velünk - mondta Adon -, én már azon sem lepődnék meg,

ha kiderülne róla, hogy valóban a föld nyelte el.Kelemvor megfeszült. Ha a lány halott, vagy csak egyszerűen nyoma veszett, soha nem

fogja megkapni a jutalmát. Az izmai megremegtek.- Szállj le a lovamról, Adon! Most azonnal!- De... de...Mikor Kelemvor meg sem fordult, hogy leálljon vitatkozni vele, Adon rájött, hogy jobban

teszi, ha gyalogszerrel járja végig a Kilgrave kastélyig hátralévő utat. Egyébként semszeretett egy lovon ülni a harcossal; a társa túlságosan izzadt.Kelemvor ismét a kastélynak szentelte minden figyelmét. Vitathatatlan volt, hogy a

Kilgrave kastély hajdan lenyűgöző épület lehetett. A kastély alaprajza csalókán egyszerűvolt, ami annál félelmetesebbé tette a helyet. A vár tökéletes négyzetet alkotott, négysarkán egy-egy hatalmas, hengeres toronnyal. Az ablaktalan tornyokat roppant falakkötötték össze, és a hősök felé néző oldalon masszív obeliszk állt ki a falból - nyilván ezlehetett a bejárat. Az egész építmény valahogy halomba hordott csontokra emlékeztetett,amiket kint hagynak száradni a napon.Mikor a hősök közelebb értek, látták, hogy a kastély kétemeletes, és régóta kiszáradt

vizesárok veszi körül. Bármiféle csúszómászó ocsmányságoknak adott hajdan otthont ezaz árok, hogy elriasszák a tolvajokat és orgyilkosokat, az idő csak eltorzultcsontszilánkokat hagyott belőlük, melyek a zsíros, fekete talajból meredtek elő, és kiválókapaszkodóul szolgáltak Cyricnek, mikor leereszkedett az ívesen hajló felületű hasadékba.- Próbálj meg felmászni a kapuhoz! - kiáltotta oda Kelemvor Cyricnek, mikor a tolvaj

elérte a kiszáradt várárok fenekét, és nekilátott fölkapaszkodni a kastélyhoz.- Ugyan már, miért ne mondaná ki, ami amúgy is nyilvánvaló? - mormolta Cyric a bajsza

alatt. - Ilyen a mi Kelemvorunk.A felvonóhíd félig leeresztett állásba merevedett, és a gépezetet működtető roppant

vasláncok egészen összerozsdálltak, úgyhogy meg sem csikordultak, amikor Cyrickimászott az árokból a láncok tövébe, és megragadta őket, kapaszkodónak használva a

hatalmas szemeket. Cyric aztán magasabbra kapaszkodott, egy töredezett kőpárkányra,és végigoldalazott rajta a félig leeresztett felvonóhíd széléig. Itt Cyric becsusszant afalfelület meg a híd közé, és tizenöt lábnyit ugrott, hogy a várudvarra érkezzen. Párpillanattal később kényszerítette a régi gépezetet a felvonóhíd leeresztésére.Kelemvor, Éjfél és Adon kikötötték a lovakat a felvonóhíd előtt álló őroszlopokhoz, és

csak a fegyverüket meg néhány fáklyát vittek magukkal, mikor a híd nyikorogva földet értelőttük.- Ennyit a nesztelenségről meg a lopakodásról - sóhajtott föl Éjfél. - Talán egyszerűbb

lenne, ha itt várnánk meg, amíg a házigazdák elénk jönnek, hogy üdvözöljenek minket.Adon szórakoztatónak találta a varázslónő megjegyzéseit. Kelemvor viszont cseppet

sem.- Legyünk túl rajta! - morogta a harcos, miközben nekivágott a hídnak. - Még mindig

reménykedhetünk némi jutalomban, ha megtaláljuk Caitlant vagy az úrnőjét.Cyric kivont karddal állt a kapuban, felkészülve rá, hogy valami ocsmány strázsa rohanja

meg a hősöket, amint belépnek a Kilgrave kastélyba, de semmiféle szörnyeteg nemütötte fel előtte rút fejét. Sőt, a felvonóhíd lármás leeresztése mintha az égvilágonsenkinek nem keltette volna föl a figyelmét.- Ez nagyon különös - mondta a tolvaj, mikor a hősök csatlakoztak hozzá. - Talán rossz

várromban járunk.Kelemvor elkomorodott, és a kis társaság élén csörtetett be a kastély első, hatalmas

helyiségébe. A falak között sűrű félhomály uralkodott, még a hősök kezében égő, zsírosfüstöt okádó fáklyák ellenére is. Hamarosan egyértelművé vált azonban, hogy a tágaselőcsarnok teljesen üres, és a kalandozók megindultak egy folyosón, amely a kapuvalszemközti teremből nyílt.Cyric sorra belenézett a sok kisebb szobába, amik mellett elhaladtak, ahogy egyre

mélyebbre hatoltak a Kilgrave kastélyba. Mindegyik nagyon hasonlított a többire - a falmellett egy asztal törött maradványai, a közelben egy hajdan fényűző karosszékbehasadozott támlája, esetleg valami állat rothadó döge, amelyik valahogy betévedt ideés éhen veszett, vagy megbetegedett, mielőtt halálát lelte volna valami sarokban. Másszobák teljesen kihaltak voltak.Magukat a folyosókat tizenhat lábnyi térközönként aranyfüsttel koszorúzott, elefántcsont

oszlopok szegélyezték. Az aranyfüstöt nagyrészt lekaparták róluk. A csarnokok padlójáttakaró szőnyegek félig elrohadtak a beszivárgó nedvességtől, noha mintájuk és szövetükalapján - amely még a rájuk rakódott koszréteg alatt is kivehető volt - valahamegfizethetetlen remekművek lehettek. A mennyezet boltíves volt, és a színes berakásokbonyolult mintázatában a legtöbb helyen foghíjak mutatkoztak. Az a néhány kép, amelykivehető maradt, furcsa, kaotikus kavalkádot ábrázolt, roppant titánok csaptak összerajtuk arctalan királyokkal, akik összeenyvezett koponyákból rakott trónusokon ültek.Egyetlen freskónak sem választották témájául az örömöt vagy a szelídséget.Miután legalább egy órája vándoroltak fel-alá a kastélyban, és semmi olyasmit nem

találtak, ami a legcsekélyebb mértékben igazolta volna a lány által előadott vadtörténeteket, Cyric hangot adott a kételynek, mely valamennyiükben ott motoszkált már.- Arany - mondta gúnyosan, s szavai zűrzavaros visszhangokat vertek a kihalt, homályos

folyosókon.- Igen - mondta Kelemvor; nem akarta, hogy emlékeztessék a dologra. Hirtelen

reszketés rázta meg a testét, és a harcos emlékeztette magát, hogy a küldetésük mégnem ért véget. Elképzelhető, hogy mégis megkapják a jutalmukat.- Minden képzeletet fölülmúló kincsek, hihetetlen kalandok - mondta Cyric, az ujjperceit

tördelve, hogy elűzze magától a nyomasztó unalmat.- Sajog minden tagom - mondta Adon halkan.- De legalább még a helyükön vannak - emlékeztette őt Kelemvor, és a pap elhallgatott.- Talán valóban vannak itt kincsek - mondta végül Cyric. - Legalább annyi, hogy

kárpótoljon minket a fáradozásainkért.- Nem gondolod, hogy ezt a helyet már jópárszor tisztára söpörték? - Éjfél

körbelendítette a fáklyáját. - Láttál eddig bármi értékeset?- Egyelőre nem - felelte a tolvaj. - De még nem jutottunk túl messzire.Adon nem volt meggyőződve.- Ha Caitlan úrnőjét tényleg itt tartották fogva az elrablói, akár emberek voltak, akár

sem, legalább annyi időt illik itt töltenünk, hogy megkeressük a holttestét és illendőtemetésben részesítsük. Talán Caitlan is itt van valahol, és éppen ezen buzgólkodik.- Akkor a legjobb lesz, ha különválunk, úgy nagyobb területet tudunk bejárni. Adon, te

Éjféllel a földszinti termeket nézed át! Én fölmegyek Cyrickel az emeletre - mondta végülKel. - Nekem muszáj valami fizetséget kapnom ezért az útért, és nem megyek el innen,amíg nem találunk valami értékeset.Mikor rábukkantak egy lépcsőházra, Kelemvor és Cyric elindultak földeríteni az

emeleteket, hátha megtalálják Caitlant - vagy legalább valami elrejtett kincset az erődötegykoron építtető gazdag család fejedelmi hálótermében elfalazva.Adon Éjféllel a kastély alsó szintjeit vizsgálta át. Leereszkedtek egy csigalépcsőn; a

levegő kihűlt körülöttük, ahogy egyre mélyebbre hatoltak a föld alá. Mikor eljutottak azutolsó fordulóba, és beléptek a kis előszobába a csigalépcső tövében, Adon ijedtenfelkiáltott. Egy kovácsoltvas rostély zuhant le mellette, felnyársalva és a földhöz szegezvebő ruhaujját, miközben kétoldalt két másik rostély is lecsapott, azzal fenyegetve, hogyvéget vetnek a pap életének.A pap letépte a ruhaujját, és félreugrott, mielőtt a rostélyok lezuhantak volna, de látta,

hogy el van vágva Éjféltől. Adon tönkretett öltözékére pillantott, de alig egy másodperciggyászolta, aztán indult segíteni Éjfélnek, aki a rácsok szilárdságát próbálgatta a barikádtúlsó felén.- Kel! - ordította Adon. - Cyric!Éjfél tudta, hogy a pap kiáltásait nem fogják meghallani - legalábbis a barátaik

semmiképp. Elfordult a rácsoktól, és döbbenten látta, hogy egy nehéz faajtó zárja elmögötte az utat, legalább háromszor akkora, mint ő maga. Percekkel ezelőtt az ajtó mégnem volt itt. Aztán valami kaparászást hallott az ajtón, és mintha valaki felsírt volnamögötte.- Caitlan! - kiáltotta a varázslónő. - Caitlan, te vagy az?Éjfél az ajtóhoz szorította a fülét, hátha úgy jobban hallja a kiabálást. Ekkor az ajtó

kitárult; egy hosszú, üres csarnokra nyílt. A sírás abbamaradt. Éjfél megrázta a fejét.

- Adon, te várj meg itt; megnézem, hová vezet!Mikor azonban sarkon fordult, nyomát sem látta a papnak.Kelemvor és Cyric ugyanolyan mocskosnak és tönkrementnek találta a kastély emeletét,

mint a földszintjét. Egyedül az ablakok teljes hiánya tűnt különösnek. Miótafelkapaszkodtak a legfelső emeltre, egyetlen nyílással sem találkoztak, és minden szoba,amit átvizsgáltak, hasonlított az előzőkhöz; vagy üres volt, vagy törött bútordarabok éselrongyolódott szőnyegek borították a padlóját. Egy alkalommal rábukkantak egyhatalmas ládára, amelyre rározsdállt a fedél. Kelemvor kardot rántott, és leverte róla azárat. Ketten egyszerre feszítették föl a fedelet, aztán hátrahőköltek, mikor megcsapta azorrukat a talált "kincs" émelyítő szaga. A ládában egy hadseregre való patkánydögrohadt. A levegővel való hírtelen érintkezés pillanatok alatt szétbomlasztotta atetemeket, és undorító péppé olvadtak széjjel, amely nyálkásan lecsöpögött szilánkokrahasadó csontvázukról.Mikor Cyric és Kelemvor visszatértek a folyosóra, a harcos érezte, hogy az izmai

görcsösen összerándulnak, és egész testébe fájdalom nyilallt.- Itt nincs semmi! - kiáltotta. A harcos elejtette a fáklyáját, és a tenyerébe temette az

arcát. - Eredj innen, Cyric! Hagyj magamra!- Miket beszélsz?- A lány egész idő alatt hazudott. Csak a lovamat hagyd itt; szedd össze a többieket, és

tűnj el innét!- Ezt nem gondolhatod komolyan! - mondta Cyric.Kelemvor hátat fordított a tolvajnak.- Ezen a helyen nem vár ránk jutalom! Nincs itt semmi! Lemondok a küldetésről.Cyric valami furcsát érzett a talpa alatt. Lenézett, és látta, hogy az elrongyolódott

szőnyeg nekilátott újjászőni magát alatta, ragyogó mintái úgy terjedtek végig mindkétirányban a csarnokon, akár a futótűz. A megifjodott szőnyeg mintha gyökeret eresztettvolna a padlóba, aztán fölfelé sarjadt, és beborította a mennyezetet.A folyosó rázkódni kezdett, mintha földrengés szaggatná az anyakőzetet a kastély alatt.

Faldarabok hasadtak le, s zuhantak Kelemvorra meg Cyricre, ám vértezetük megvédteőket az ütésektől, az arcukat pedig a karjukkal védték, amennyire kitelt tőlük. Aztán aszőnyeg rájuk támadott, mintha valami gigászi, rettenetes erejű kéz lapulna alatta, amelykesztyűként magára húzta. Nyilvánvaló volt, hogy a szőnyeg megpróbálja körülcsavarni ahősöket, és kiszorítani belőlük az életet.Cyric éles fájdalmat érzett, mikor a szőnyegkezek hátulról megragadták, és félő volt,

hogy ízekre tépik. Gyorsan vagdalni kezdte a szőnyeget a kardjával.- A fenébe, Kel, csinálj valamit!A harcos azonban mozdulatlanná dermedve állt, kezét még mindig az arca előtt tartotta.- Caitlan hazudott - mondta Kelemvor, sápadtan és reszketve. - Nincs jutalom...A harcos iszonyatosat sikoltott. Aztán kioldott egy csatot a válla körül, és hagyta, hogy a

mellvértje lehulljon róla. Az alatta viselt sodronying szétszakadt, és Cyric egy pillanatralátni vélte, hogy Kelemvor egyik bordája kirobban a mellkasából. Aztán Kelemvorbelebotlott az egyik szakadásba, amit Cyric kardja hasított a szőnyegen, és tántorogvamegindult a lépcsőház felé, miközben a hús mintha lefoszlott volna a koponyájáról, s

valami más bukkant elő alóla, aminek szurokfekete szőrzete és zölden parázsló szemevolt.A Fekete Nagyúr érezte, hogy mosoly fut át az arcán. Azt remélte, hogy próbára teheti

az amulett hatalmát, és fölmérheti magának Mystra önjelölt megmentőit. Várakozásaibannem kellett csalatkoznia. A csapat minden egyes tagja beleesett a maga különcsapdájába, ahol Bán tanulmányozhatta őket, és rájuk bocsáthatta sötét mágiáját,darabokra szaggatva közben a lelküket.Mystra tovább küszködött misztikus kötelékeivel; az amulett közelsége egészen

megvadította.- Nemsokára itt lesz - mondta Bán, ahogy az istennő felé fordult. - Nemsokára az enyém

lesz!A viszály istene hátravetette a fejét, és felkacagott. Mystra vonaglása abbamaradt, és

hirtelen csatlakozott Bán tébolyult hahotájához.- Megőrültél? - kérdezte a Fekete Nagyúr, ahogy felhagyott a nevetéssel, és közelebb

lépett a fogoly istennőhöz. - A "megmentőid" még azt sem tudják, hogy egyáltalán miértvannak itt! Fogalmuk sincs, miféle erőkkel kell szembeszállniuk, és nem fűzi őket hűséghozzád. Csupán az aranyra vágynak.Mystra csak mosolygott, kékesfehér lángfodrok cikáztak az esszenciájában.- Másra is - mondta, aztán elhallgatott.Bán alig egy lábnyira állt a mágia istennőjétől, és folyton változó alakját figyelte.- A hakeashar majd elveszi a jókedvedet - mondta az isten, ám attól tartott, hogy

Mystra eltitkol előtte valamit; talán van még egy rejtett ütőkártyája.A fürkésző tavacska felszíne bugyborogni kezdett, magára vonva Bán figyelmét.A Fekete Nagyúr beletekintett a medencébe, s eltorzult arcára kegyetlen mosoly ült ki.- Ezek az önjelölt megmentők legalább némi jutalmat érdemelnek a fáradozásukért,

nem gondolod? - Bán megpróbált varázslatot bocsátani a fürkésző tavacska vizére.Kezéből lángoló fénycsóvák lövelltek, és hat izzó fénysugár röpködött össze-vissza a

helyiségben. A viszály istene felkiáltott, amikor a varázslövedékek eltalálták.- A mágia megbízhatatlanná vált, mióta elhagytuk a mennyeket - morogta a Fekete

Nagyúr, a karját dörzsölgetve, ahol a lövedékek eltalálták. - Csatlakozz hozzám, Mystra,és akkor újra kiszámíthatóvá tehetjük.A mágia istennője hallgatott.- Nem baj - mondta Bán, és újrakezdte a varázsigéket. - Ránk, istenekre sokkal kevésbé

hat ez a mágikus káosz, mint a te halandó híveidre. Előbb-utóbb sikerülni fog.Bán megint bevetette a varázslatot, és ezúttal működött. A víz felforrósodott, lobogni

kezdett, aztán gőzzé vált, és valami szikrázóan tiszta folyadék képében csapódott le. Avíz által visszatükrözött jelenetek drámaian megváltoztak, és Bán érdeklődve figyelte,hogyan lép a terve a következő szakaszába. A serlegét a vízbe merítette, és megtöltötte.- Aranyért és kincsekért jöttek ide? Nagyszerű, akkor kapják meg az aranyukat és a

kincseiket! Hadd legyen az övék, amire a szívük vágyott, még akkor is, ha elpusztítjaőket!A bestia, aki Kelemvor volt, éles érzékszerveire hagyatkozva bandukolt a csodaszép

erdőben. Fölismerte a frissen hullott harmat szagát, s a nyirkos föld a mancsai alatt

puhának és élettől nyüzsgőnek tűnt. A felülről áradó napfény gyönyörűséges volt;fölmelegítette és kényelembe ringatta a vadállatot, amely megállt, hogy lenyaljon amancsáról egy csepp őzvért, majd folytatta útját.A kertben álló fák csúcsa az égboltozatot érintette, s borostyánszínű levelekkel borított

ágaik szelíden ringatóztak a szélben, amely végigsimította az állat puha szőrzetét, hogyegész testén kellemes bizsergés futott végig.Valami mégsem volt rendjén.A párduc egy tisztáshoz ért. Olyan tárgyak kerültek a látóterébe, melyeket korlátolt

tudata képtelen volt értelmezni. Ezek a tárgyak nem a földből nőttek ki, és nem az égbőlhullottak alá. Emberek helyezték ide őket, és a bestiát alacsony intelligenciája dacáraérdekelte volna, hogy mivégre tették.Hirtelen fájdalom hasított az állat koponyájába, és hirtelen nehezére esett mozogni,

megtartani az egyensúlyát. A párduc kivicsorította a fogát, és hátravetette a fejét, ahogybelülről valami marni kezdte a zsigereit. Aztán a bestia elnyújtott, szörnyű üvöltésthallatott, ahogy a mellkasa felduzzadt és szétrepedt. Végül a feje kettéhasadt, és afoszlányokra szaggatott irha alól egy vastag, izmos férfikar nyúlt elő.Kelemvor sorra próbálta minden porcikáját, mielőtt kísérletet tett volna a talpra állásra.

A párduc húsa még mindig cafatokban tapadt a bőrére, s ő dühödten tépkedte le magárólezeket a gyűlölt emlékeztetőket, melyek a családja által örökül hagyott átkot juttatták azeszébe. Csupasz bőre egyelőre sima volt és szőrtelen, bár tudta jól, hogy csak percekkérdése, és kiütköznek rajta azok a drótszálú szőrpamacsok, amik egyébként borítaniszokták; úgy sarjadnak majd végig a testén, mintha önálló akaratuk volna.Most valószínűleg az váltotta ki az átalakulást, hogy úgy döntött, abbahagyja a

küldetést, gondolta Kelemvor. Ha nem kap jutalmat, a semmiért kelt útra Caitlannal, asemmiért tette kockára az életét. Az átok ezt nem helyeselte, és a párduc volt abüntetése.A tisztáson Kelemvor megtalálta az öltözékét meg a kardját. A ruhája vértől volt

csatakos, és ahogy az átázott bőr meztelen mellkasához tapadt, legszívesebben újraleszaggatta volna magáról, de tudta, hogy ostobaság lenne.Nem emlékezett, hogy mikor került erre a helyre, amely úgy tűnt, valahol a Kilgrave

kastély közelében lehet. A kert kicsit az észak-cormyri lapályokra emlékeztette. Sőt,inkább valami romantikus lovagregény helyszínére hasonlított, ahol hős bajnokok törnekkopját egymással a becsületért, és a győzelem mindig a szerelemé lesz.Kelemvor tudta, hogy mosolyog, és visszatértek régóta elfojtott emlékei. Az emlékek

alakot öltöttek előtte, ahogy halványkék és pasztellrózsaszín árnyalatú márványpódiumokjelentek meg a levegőben, s a tiltott tudás hatalmas könyvtára rendezte el magát rajtuk.Kelemvort gyermekkorában az Oroszlánvárban nem engedték be a könyvesházba, csaklegalább egy felnőtt kíséretében, és akkor is kizárólag katonai értekezéseket vagytörténelmi szövegeket olvashatott. A meséket, kalandokat és románcokat a legmagasabbpolcon tartották, ahol csak az apja érhette el őket.Visszatekintve Kelemvor azon tűnődött, hogyan lehetséges, hogy egyáltalán ott voltak.

Talán az apja, ez a sziklakemény, mogorva férfi, titokban beleszeretett ezekbe a kedves-szelíd mesékbe? Kelemvor nem hitte, hogy így volt. Nem, a könyvek bizonyára Kelemvor

édesanyjáé voltak, aki meghalt, amikor életet adott neki.A gyakori alkalmakkor, amikor Kelemvor ellenszegült az apja parancsának, és éjnek

évadján belopózott a könyvesházba, majd egymásra tornyozta a székeket és azasztalokat, hogy hozzáférhessen a csodálatos könyvekhez, mindig annyi port talált rajtuk,hogy egy idő után meggyőződésévévé vált; a könyvek az ő saját kincsei, még az apjasem veheti el őket tőlük, bármilyen kegyetlenül viselkedik is. A könyvekben hősieskalandokat, lovagi költeményeket talált, meg meséket mindenféle távoli és csodálatostájról, amit egy szép napon majd szeretett volna felkeresni.Mikor az apja megölése után az erdőben bujkált, Kelemvor ezekből a mesékből merített

erőt - és reményt. Eljön az idő, amikor ő is hős lesz, nem pedig fenevad, aki felfalja sajátrokonait.És most egy könyvtár támadt a semmiből a harcos körül, a vaskos polcok tele voltak

azoknak a hősöknek a csodálatos viselt dolgaival, akiknek nevéből és kalandjaiból régótalegendák lettek. Néhány könyv kiröppent az erdőben formálódó, kör alakú arénából, éskinyílt Kelemvor előtt, hogy bemutassa neki titkos vágyálmait.Döbbenten látta, hogy a bátorságról és hősiességről szóló regékben időről időre az ő

neve is előfordul. De a mesékben leírt események valójában nem történtek meg vele. Eztalán valami jövendölés lehet, gondolta Kelemvor, mikor egy olyan elbeszélés jelent megelőtte, amelyben megmentette a Birodalmakat. Nem, sóhajtott magában, nincs az amagas jutalom, ami felérne az átok terhével. És ha nem fizetnek ki maradéktalanulvalami olyan munkáért, amely nem az én legjobb érdekeimet szolgálja, nyombanátváltozok fenevaddá.Kelemvor annyira belemerült az előtte lebegő könyvekben olvasható szavakba, és az

Oroszlánölők családján ülő átokról való tűnődésbe, hogy észre sem vette, milyenváltozások mentek végbe a környezetében, amíg egy ismerős hang oda nem kiáltott neki.- Kelemvor!Fölnézett, és látta, hogy az erdő helyét egy csodálatos csarnok vette át. A könyvek

eltűntek, a csarnokban férfiak és nők százai tartózkodtak. Teljesen mozdulatlanul álltakmagas platformokon és piedesztálokon. Öltözékükből és testtartásukból ítélve Kelemvorbiztosra vette, hogy valamennyien harcosok. Mindegyikük egy-egy fényoszlop belsejébenállt, bár a fénynek nem volt forrása, és a fejük fölött beleolvadt a sötétségbe.- Kelemvor! Ide, fiam! - kiáltotta ugyanaz az ismerős hang.A harcos sarkon fordult, és szemtől szembe találta magát egy idősebb férfivel, akinek

alkata és testfelépítése az övére emlékeztetett; Oroszlánölő Burne volt az, a bácsikája.Az öreg is egy platformon állt, fénysugarakban fürödve.- Ez nem lehetséges! Te...- Halott vagyok? - nevetett Burne. - Talán. De azok, akikre emlékeznek a történelem

évkönyveiben, sohasem halnak meg igazán. Helyette idekerülnek, a hősök csarnokába,ahol letekinthetnek szeretteikre, és megvárhatják, míg azok csatlakoznak hozzájuk.Kelemvor elhátrált a barátjától.- Én nem vagyok hős, bácsikám. Iszonyatos dolgokat műveltem.- Tényleg? - mondta Burne, és felvonta fél szemöldökét. Széles taglejtéssel kivonta a

kardját, és belehasított vele a levegőbe. Fénysugár fúrta át a sötétséget, és megvilágított

egy üres emelvényt. - Eljött a te időd, Kelemvor! Foglald el helyedet a hősök között, ésminden megvilágosodik előtted!Kelemvor kardot rántott.- Ez hazugság! Áltatás! Hogy tudsz elárulni, éppen te, annyi ember közül? Te voltál az,

aki megmentettél engem gyerekkoromban!- Megint megmenthetlek - mondta Burne. - Hallgasd csak!- Kel! - kiáltotta egy hang. Kelemvor sarkon fordult, és a számára fenntartott emelvény

mellett egy rőtszakállú férfi állt, a harcoskirályoknak kijáró fényűző öltözékben.- Torum Garr! - mondta Kelemvor. - De hiszen...- Szeretnélek megjutalmazni a tisztaságodért és a bátorságodért, Kelemvor! Ha nem

küzdöttél volna mellettem a sötét elfekkel vívott háború utolsó csatájában, meghaltamvolna. Te azonban velem harcoltál, bár semmi fizetséget nem tudtam adni érte,legfeljebb a köszönetemet. Ahogy gyakran mások védelmére keltél, és nem kértél értecserébe semmit, igazi hős módjára viselkedtél!Kelemvor körül forgott a világ. Az ujjai megszorultak a kardmarkolaton. Az ő emlékeiben

úgy élt az esemény, hogy Kelemvor hátat fordított Torum Garrnak, és a száműzött királyelesett a csatában.- Kelemvor, neked köszönhetem, hogy visszakaptam a királyságomat. Mikor azonban -

fiaim nem lévén - felajánlottam, hogy megteszlek örökösömnek, elhárítottad amegtiszteltetést. Most már látom, hogy helyesen, becsülettel viselkedtél. Bátorságodpéldául szolgált másoknak, és kalandjaidnak hála, élő legenda lett belőled. Fogadd hát elvégre a jutalmadat, és csatlakozz hozzánk az örökkévalóság végezetéig!Egy másik férfi bukkant fel, aki nagyjából egyidős lehetett Kelemvorral. Szilaj,

ébenfekete haja volt, s jóképű arcán még szilajabb kifejezés ült.- Vance - mondta Kelemvor hűvös, távolságtartó hangon.A másik férfi lelépett piedesztáljáról, és átkarolta Kelemvort, kényszerítve rá a harcost,

hogy leeressze, a kardját. Vance hátralépett, és szemügyre vette Kelemvort.- Hogy mennek a dolgaid, gyermekkori jóbarátom! Azért jöttem, hogy lerójam előtted a

tiszteletemet.Kelemvornak soha nem jutott eszébe, hogy elgondolkodjon rajta, hogy nézhetett volna

ki Vance ilyen idősen. Tíz esztendeje történt már, hogy orgyilkosok támadtak rá,Kelemvor pedig kénytelen volt elereszteni a füle mellett segélykérő kiáltásait; az átokdiktálta neki ezt a lépést, amely kezdettől fogva életének megkeserítője volt.- Megmentetted az életemet, pedig nem sok időt töltöttünk együtt. Mindig is téged

tartottalak a legjobb és legbizalmasabb barátomnak. A menyegzőnkre is eljöttél, és ezalkalommal nemcsak az én életemet mentetted meg, hanem a feleségemét és meg nemszületett gyermekünkét is. Együtt derítettük ki annak a kilétét, aki ártani akart nekem, ésvéget vetettünk a veszedelemnek. Hadd tisztelegjek előtted, drága öreg barátom!- Ez nem lehet igaz - mondta Kelemvor. - Vance meghalt.- Itt életben van - mondta Oroszlánölő Burne, és Kelemvor látogatói utat nyitottak, hogy

az idősebb férfi az unokaöccse elé állhasson. - Meríts nyugalmat és biztonságot ebből alátványból! Foglald el méltó helyedet a csarnokban, és semmire nem fogsz emlékeznitöbbé korábbi életedből! A szellemek, amelyek folyton kísértenek, megnyugvást nyernek

végre, s te egy egész örökkévalóságot töltesz majd itt, újra és újra átélve hőstetteidet.Mit szólsz hozzá, Kelemvor?- Bácsikám... - mondta Kelemvor, miközben a magasba emelte a kardját. A keze

reszketett. - Évekig álmodtam arról a napról, amikor minden, amit ígértél, valóra válhat,de az álmok ideje lejárt!- Inkább így szeretnéd látni a valóságot? Íme hát! - mondta Burne.Hirtelen a Kelemvor hősies életét tárgyaló kötet tűnt föl a bácsikája kezében. Az oldalak

maguktól kezdtek lapozódni, előbb csak lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogy a történetkibontakozott rajtuk. Kelemvor rádöbbent, hogy mialatt figyeli, a könyv újraírja magát.Kelemvor hőstetteinek meséi eltűntek, helyüket a múltjából vett igaz történetek foglaltákel.- Az álmaid valóra válhatnak, Kel! Válassz gyorsan, mielőtt átírják az utolsó történetet

is, és örökre elszalasztod az alkalmat, hogy igazi hős legyen belőled!Kelemvor végignézte, hogyan alakul át a történet, amelyben megmenti Vancet az

orgyilkosoktól. Fojtott sikolyt hallott, és még épp idejében pillantott föl, hogy lássaVancet elhalványulni, majd eltűnni a csarnokból. A könyvben foglaltak valósággá váltak,és az esélye, hogy kijavítsa az általa elkövetett hibákat, a szeme láttára foszlottsemmivé.Torum Garr megragadta a karját.- Válassz hamar, Kelemvor! Ne hagyd, hogy újra meghaljak!Kelemvor habozott, és a Torum Garról szóló fejezet újraírta magát. A sötét elfek ismét

megölték a rőtszakállú királyt. Kelemvor már nem volt mellette, hogy megvédelmezze.Torum Garr eltűnt Kelemvor elől.- Még nincs túl késő - mondta Oroszlánölő Burn. - Még nincs túl késő, hogy

megváltoztasd, ami az emlékeidben él. - Az idős férfi a fogát csikorgattakétségbeesésében. Farkasszemet nézett az unokaöccsével. - Emlékszel, mi történtvelünk, Kelemvor! Ne hagyd, hogy újra így alakuljon! Ne fordulj el, ne engedj másodszoris meghalni!Kelemvor görcsösen behunyta a szemét, és kardjával az aranykötéses könyv felé vágott.

A könyv gerince széthasadt, és ragyogó füstpára gomolygott elő belőle. A csarnokbantartózkodó összes hős beleveszett a vöröslő ködfelhőkbe. Aztán maga a csarnok ishomályosodni kezdett a széleken, és eltűnt az is. Néhány pillanat múlva már csak egy-kétkáprázatfoszlány lebegett a levegőben, majd azok is semmivé enyésztek.Kelemvor egy romos könyvtárban találta magát, a kastély első emeletén. A lábánál egy

szúette, összetépett kötet hevert, gyermekeknek való tündérmesékkel. Kelemvorfélrerúgta a könyvet az útjából, ahogy az ajtóhoz ugrott.A csarnokban a harcos egy férfi szétmarcangolt holttestére bukkant - valószínűleg ez

volt álmában az őz. Kelemvor nem vette észre, hogy a halott Bánnak, a viszály istenéneka szent jelképét viseli a nyakában, mikor rohanva megindult a lépcsőn a Kilgrave kastélysötéten ásító, alsóbb szintjei felé.Éjfél végtelenbe nyúló, sötét folyosókon haladt. Adon eltűnt, ő pedig nem emlékezett rá,

hogy került ezekbe a félhomályos csarnokokba. A látómezeje szélén mintha folytonmozgott volna valami, ő azonban előreszegezte tekintetét, és nem törődött a

nyugtalanító körülményekkel. Olyasmiket is hallott, amik akár emberi hangok is lehettekvolna - kétségbeesett, iszonyodó sikolyok valahonnan messziről. Ügyet sem vetett ezekresem. Csak az volt a szándékuk, hogy félrevezessék, nehogy célba jusson. Ezt pedig nemhagyhatta.A varázslónő megállt egy vakítóan kivilágított bolthajtás előtt. Mély lélegzetet vett,

aztán előrelépett a fényárba, amely elborította az érzékeit, és hirtelen egy acélkeménymarok ragadta meg a karját.- Késtél! - csattant fel egy öregasszony. Éjfél hunyorgott, és éles kontúrokkal kitisztultak

előtte a ragyogó folyosó körvonalai, amelyen az idősebb nő riasztó gyorsasággal vezettevégig. Éjfél egy roppant tükörcsarnokot látott. Minden tükör egy-egy mívesen áttört árkádalatt kapott helyet, s élénkpiros bőrrel húzott, díszesen faragott padok álltak előttük. Azárkádok két oldalán kandeláberek magasodtak, s a boltíves mennyezetről több százabroncscsillár lógott. Gyertyák ezrei égtek a folyosón, és Éjfél hátrahőkölt, amikormegpillantotta a saját tükörképét.- A szertartás már megkezdődött! - sziszegte az öregasszony a fejét csóválva.Éjfél csodaszép ruhát viselt, szikrázó gyémántokkal és rubinokkal díszítve, kezét és

csukóját fenségesen ragyogó drágakövekből összeállított ékszerek ékesítették. A hajátmagasra tornyozták, királynői frizuráját drágaköves korona tartotta a helyén.Az amulett eltűnt.Erre a felfedezésre gyöngeség költözött a tagjaiba, és az öregasszony leültette Éjfélt az

egyik fényűző padra.- Na, na, kedvesem, ez igazán nem alkalmas idő rá, hogy pillangók repkedjenek a

gyomrodban! Nagy megtiszteltetésben lesz ma részed! Sunlar nagyon csalódott lesz, hasokáig váratod.Sunlar? - gondolta Éjfél. A mélységvölgyi mesterem?Éjfél érezte, hogy minden vér a lábába száll, amikor megpróbált felállni. Aztán a világ

kandeláberek és égő gyertyák őrjítő kavalkádjává változott, míg hirtelen minden ahelyére nem zökkent, és Éjfél rá nem ébredt, hogy valami trónszékben ül, egy gyönyörűtemplomban. Köpenyes férfiak és nők tömege tolongott előtte, s a kupolás terem pazarcsillogásához képest a tükörfolyosó ízlésesen megoldott aláfestésnek tűnt csupán.Sunlar egy kis csapatra való növendék kíséretében lépett be a templomba. Ő volt Mystra

főpapja Mélységvölgyben, és mikor Éjfél fiatalabb volt, személyesen is nagy gondotfordított a nevelésére és az oktatására, bár sosem magyarázta meg, miért.Sunlar jóképű, izmos férfi volt, mikor Éjfél utoljára látta, és ahogy átvágott a

tróntermen, Éjfél látta, hogy még mindig ugyanúgy néz ki, ahogyan emlékezett rá. Aszeme kísérteties kékesfehér színű volt, a haja dús aranybarna; gondosan bodorítotthullámokba fésülte, s két göndör fürt egész a szemöldökéig bukott alá, keretbe foglalvaszoborszép arcvonásait. De díszruhát viselt, amiben Éjfél még sosem látta; az effajtafényűzés arra az esetre volt fenntartva, ha fejedelmi családok sarjai látogattakMélységvölgybe.Egy maroknyi férfi és nő vette körül Éjfélt. Mindannyian Mystra kékesfehér

csillagszimbólumát viselték, és gondosan elfordították a pillantásukat, ha Éjfélmegpróbált a szemükbe nézni, mintha nem éreznék rá méltónak magukat, hogy

ráemeljék a tekintetüket. Éjfélt nyugtalanította a viselkedésük, és már nyitotta is aszáját, hogy rákérdezzen, amikor Sunlar odaért hozzá.- Éjfél úrasszony - szólt Sunlar. - Ez a gyülekezet a te tiszteletedre jött itt össze. Minden

jelenlévőnek érdeke, hogy hallja a szavaidat, és tanúja legyen a döntésednek.- A... a döntésemnek? - kérdezte Éjfél, kissé zavartan.Sunlar gondterheltnek látszott. Noha Éjfélt és a szertartást szemlátomást kiemelt

tisztelet illette meg, mégis suttogás moraja futott végig a termen. Sunlar fölemelte akarját, mire azonnal csend lett.- Helyénvaló, hogy Éjfél még egyszer, hivatalosan is értesüljön róla, mit kínáltunk föl

neki - mondta Sunlar, ahogy a templomban összegyűlt hívek százai felé fordult.Sunlar megint Éjfélre nézett.- A Titkok Úrnője régóta nem részesített már senkit ebben a megtiszteltetésben -

mondta, és a karját nyújtotta Éjfélnek. A varázslónő felállt a trónszékről, és elfogadta. Afények hirtelen kihunytak a teremben, és egy hatalmas, kékesfehér csillag jelent meg afejük fölött; kisebb csillagsziporkák keringtek körülötte szakadatlan folyamban. A hívektorkából döbbent sóhaj szakadt fel, mikor látták, hogy a tündöklő csillag lapos, mintvalami pénzérme. Aztán a csillag felszíne felragyogott és megváltozott, egy másikdimenzióba nyíló kapuvá alakult. A túlsó tartományból vakító fény áradt, és Éjfél nagyonkeveset látott belőle, mi várhat rá a kapu mögött.Éjfél lesütötte a szemét.- A Magiszter hatalma?Sunlar elmosolyodott.- Igen, Éjfél úrasszony, a Magiszter hatalma!A ragyogó kapunyílás vadul forgott, mint egy élére állítva megpörgetett pénzdarab.- Lady Mystra, a mágia istennője arra a kegyre érdemesített, hogy téged szemelt ki

bajnokának mindenki más fölött a Birodalmakban - te leszel az új Magiszter! - mondtaSunlar.Közvetlenül a forgó-pörgő portál alatt álltak. Éjfél fölemelte a karját, és érezte, ahogy a

kapu körül rajzó, apró csillagok végigbizsergetik a bőrét. A különös, de egyáltalán nemkellemetlen élmény mosolyt fakasztott az ajkán. Szemügyre vette a templombanösszegyűlt emberek arcát. Kedves, szerető kifejezéssel néztek rá mindannyian, és feszült,várakozásteljes érzés sugárzott belőlük. Több tanulótársát is felismerte közöttük, még aMélységvölgyben töltött idejéből.Éjfél fölnézett a kapu vakító fényözönébe.- Ezt nem gondolhatod komolyan!Sunlar intett a karjával, és a portál leereszkedett eléjük. Éjfélnek mintha gyökeret

eresztett volna a lába.- Gyere! Meglátogatjuk Mystra birodalmát, a világot körülvevő, mágikus szövedéket. Ez

talán segíteni fog neked a döntésben.A kapu elnyelte Sunlart és Éjfélt, s a varázslónő bizarr, kékesfehér fényalakzatok

világában találta magát, amelyek előtte villóztak, s folyamatosan változó mintázatukmár-már valami bonyolult, ősi, mindenki által elfeledett nyelvnek tűnt. Vakító villanáslobbant, és éjfél látta, hogy a levegőbe emelkedik. Áthaladtak Sunlarral a templom falán,

aztán a levegőbe emelkedtek, a felhők magasába és azon is túl, míg Faerun csak lomhánforgó porszemnek látszott alattuk. Éjfél egy percre a bolygót tanulmányozta, aztánmegérezte, hogy valaki van a háta mögött. Sarkon fordult, és egy hihetetlenenergiamátrix, egy gyönyörű energiaörvény előtt találta magát, amely az egészvilágegyetemet beszőtte, s olyan tűzzel lüktetett, amelyhez hasonlót Éjfél még sohasemlátott.- Részévé válhatsz te is - mondta Sunlar.Éjfél kinyújtotta a karját a bonyolult szövedék felé, de megtorpant, amikor meglátta a

saját kezét. A húsa áttetszővé vált, és a teste által szabott határok között fantasztikusszínek vibráltak, mintha az előtte fortyogó, nyers mágikus energiát tükrözték volna vissza.- Ez hatalom - mondta Sunlar. - Hatalom, amivel világokat lehet alkotni, meggyógyítani

a betegeket, elpusztítani a gonoszt. Hatalom, amivel szolgálni lehet Mystrát, ahogyan őjónak látja.Éjfél le volt nyűgözve.- Karnyújtásnyira van tőled csupán - mondta Sunlar. - És a te felelősséged lesz helyesen

bánni vele, Éjfél. Senki más nem lehet Faerunon Lady Mystra bajnoka. Senki más, csakte.A hollóhajú varázslónő egy pillanatra hallgatott, aztán csöndesen azt mondta:- De mit kíván Mystra cserébe ezért a kegyért?- Természetesen rendíthetetlen hűséget. És életed hátralévő részét annak kell

szentelned, hogy Mystra ügyéért küzdesz szerte a Birodalmakban.- Akkor az istennő mindent akar. Nem lesz saját életem.Sunlar elmosolyodott.- Ez csekélyke ár azért, hogy Lady Mystra leghatalmasabb képviselője lehess a világon.Sunlar az aprócska bolygóra nézett, messze alattuk, és szélesre tárta a karját.- Mindez a tiéd lesz, Éjfél úrasszony. Az egész világot a te gondjaidra bízzák. És nélküled

bizonyosan elpusztulna.Az univerzum szövedéke bomladozni kezdett. Roppant mintázatok feslettek szét Éjfél

szeme láttára, s a hasadékokban látni lehetett a templomot, Mystra híveivel. Sikoltoztak,Mystra nevét kiáltották, hogy mentse meg őket. A Magisztert kérték, hogy gyógyítsa mega Birodalmakat.- Gyorsan kell választanod! - mondta Sunlar.A lyukak az univerzumban egyre szélesedtek. Egyes pontokon Éjfél már egyáltalán nem

látta a szövedéket.- Te vagy az egyetlen, aki megmentheti a Birodalmakat, Éjfél úrasszony, de itt és most

kell döntened!Éjfél lélegzete zihálni kezdett. A szövedék mintha csábító szavakkal hívta volna. Már

kinyitotta a száját, szóláshoz készülődve, hogy elfogadja a rárótt felelősséget, amikor egyhalk, de távoli hang ütötte meg a fülét; a templomban összegyűlt hívek közül szólt.- Éjfél! - kiáltotta az ismerős hang. - Szükségem van rád, hogy megmentsük Cyricet és

Adont!- Kel! - kiáltotta Éjfél. - Sunlar, segítenem kell neki!- Ne törődj a kicsinyes gondjaival! - mondta Sunlar. - Ha segítesz a Birodalmakon, az ő

problémái is megoldódnak.- Várj, Sunlar, én nem hagyhatok oda egyik pillanatról a másikra mindent, ami az életet

jelenti számomra; nem feledkezhetek meg azokról, akik fontosak nekem! Több időre vanszükségem!- Az idő az egyetlen, amid nincs - mondta Sunlar halkan.Az örökkévalóság szertefoszlott. A szövedék eltűnt. Csak a templom maradt. Éjfél

lenézett a kezére, és látta, hogy megint húsból-vérből van. Könnyek csípték a szemét, éshajszál híján felnevetett.Mystra egyik híve előrelépett. Egy férfi volt az, és Éjfél megismerte az arcát.Kelemvor.A harcos kinyújtotta a kezét.- Gyere vissza! - mondta. - A többieknek szüksége van rád. Nekem is szükségem van

rád.Sunlar vállon ragadta a varázslónőt, és maga felé fordította.- Ne hallgass rá! Kötelezettséggel tartozol az istennődnek! Kötelezettséggel tartozol a

Birodalmaknak!- Nem! - sikoltotta Éjfél, ahogy kitépte magát Sunlar markából. Mystra hívei mozdulat

közben megdermedtek, és Kelemvor állt előtte, immár harci öltözékben.- Szégyent hoztál magadra és az istennődre! - mondta Sunlar, s arca beleveszett az

árnyékokba, amelyek függönylepelként borultak a trónteremre, elsötétítve a káprázatot.Aztán eltűnt. Pillanatok múlva már csak szétszórt illúziófoszlányok maradtak a helyén, ésÉjfél látta, hogy Kelemvor négykézláb mászik feléje egy hatalmas helyiség padlóján,amely valaha tán fogadóterem lehetett. A sarokban egy hatalmas szék hevert felborítva;némiképpen hasonlított arra a trónusra, amelyikre a templomban ültették. A dohszagúterem kupolás volt, ugyanúgy, mint az illúzióban.Éjfél lenézett, és látta, hogy a bőréhez nőtt amulett továbbra is ott van a nyakában.- Mi folyik itt? Az egyik pillanatban még egy ajtóval bajlódom, aztán a világ fölött

lebegek, most meg egy romba dőlt trónteremben vagyok.Aztán Éjfél észrevette, hogy Kelemvor mintha rosszul lenne. Odaszaladt hozzá, mikor

összeesett, de látta, hogy sem az arcán, sem a testén nem sebesült meg. A harcosrólazonban ennek ellenére szakadt a víz, és halálosan rémültnek tűnt.- Ajánlj nekem valamit cserébe! - förmedt Éjfélre mély, fenyegetően morgó hangon, és

kivicsorította a fogát.- Micsoda? Miről beszélsz?Kelemvor arca görcsbe rándult, és a bordái mintha maguktól mozogtak volna. Éjfél kissé

riadtan nézte.- Valami jutalmat! - hörögte a harcos, és a bőre sötétedni kezdett. - Amiért

kiszabadítottalak a káprázat bilincséből, és folytattam a küldetést! Mi Cyrickel lemondtunkróla... - Megborzongott, és elfordult Éjféltől. - Siess!- Egy csókot - mondta az asszony halkan. - Egy csók lesz a jutalmad az ajkamról.Kelemvor zihálva végignyúlt a padlón. Mikor nagy nehezen feltápászkodott, a bőre újból

normális színezetű volt.- Mi volt ez az egész? - kérdezte Éjfél.

Kelemvor a fejét rázta.- Meg kell találnunk a többieket!- De én...- Innen nem jutunk ki élve nélkülük - rikoltotta Kelemvor. - A saját érdekünkben meg

kell keresnünk őket!Éjfél nem mozdult.- Különváltunk egymástól - mondta Kelemvor. - A kastély más-más részeibe kerültünk.

Én a könyvtárban tértem magamhoz, az emeleten. A hangokat követtem, amígmegtaláltalak.- A hangokat? Szóval láttál és hallottál mindent...- Nagyon keveset. Csak a te hangodat, és az után tájékozódtam, amíg rád nem

akadtam. De később majd több időnk lesz megbeszélni. Most segíts nekem megkeresni atöbbieket!Éjfél követte a harcost a félhomályos folyosókon.Mikor Kelemvor elmenekült a szőnyegbe vágott hasítékon át, a vastag szövet

összezárult Cyric körül, és addig zsugorodott, amíg körülbelül egy nagyobbfajta ládávallett azonos méretű. A tolvaj megpróbálta kihasítani kardjával a szőnyeget, de nem értvele semmit; valahányszor lesújtott a csapdára, a penge mindig egyszerűen lepattantróla. A szőnyeg tovább zsugorodott, míg Cyric a végén úgy érezte, teljesen rásimul atestére, és olyan erővel szorította, hogy elájult. Mikor magához tért, Zhentilvár egyiksötét sikátorában találta magát, és egy őr rugdosta fel álmából, ahogy azgyermekkorában rendszeresen megesett vele.- Mozogj! - mondta az egyik Fekete Őr. - Különben ma legfeljebb acéllal tömheted meg

a beled.Cyric elhárította a rázáporozó csapásokat, és talpra kászálódott.- Büdös csavargók - mondta az őr, és a földre köpött Cyric mellett. A tolvaj előrelendült,

hogy megtámadja a férfit, de valami kinyúlt utána a háta mögött sötétlő árnyékokból.Egy kéz Cyric szájára simult, egy másik lefogta a karját. Küzdött a kíméletlen kezek ellen,de semmit sem tehetett. Bevonszolták az oldalsikátorba, miközben az őr csak nézte, ésnevetett.- Csillapodj, fiú! - mondta egy nagyon is ismerős hang. Cyric figyelte, ahogy az őr a

sikátor végébe sétál, és kifordul az utcára, majd eltűnik a látómezejéből.A tolvaj engedte ellazulni a testét, és a tagjait tartó acélos markok elernyedtek. Cyric

sarkon fordult, és szembenézett az árnyékokkal. Mire a szeme hozzászokott asötétséghez, már tisztában volt vele, kik az előtte álló emberek.Az egyiket Quicksal néven ismerték: gonosz kis tolvaj volt, aki nagy örömét lelte

áldozatai legyilkolásában. Quicksal pont úgy viselte hosszú, aranyszőke haját, ahogyanCyric emlékezett rá; mosatlan fürtökben lógott a vállára, és mindenféle színűfestékmaradékok keveredtek bele, mert gyakran szokta álcázni magát. Álszakállak,műráncok, furcsa tájszólások, különös személyiségvonások - mindez beletartozott abba azegyre gyarapodó repertoárba, amelynek segítségével Quicksal emlékezetesebbnélemlékezetesebb karaktereket produkált a memóriájukat fitogtatni kívánó szemtanúkszámára. Az arca keskeny volt és sólyomszerű, az ujjai pedig rendkívül hosszúak. Quicksal

furcsa módon még mindig tizenéves korúnak tűnt, pedig Cyric tudta róla, hogy legalábbhuszonöt tavaszt látott.A másik férfi Marek volt, és amikor Cyric szemügyre vette tanítómestere arcát, nem azt

a koros, ráncoktól barázdált ábrázatot látta, amit a múltkor este, amikor Marekmegtámadta őt a fogadóban. Ez a Marek fiatalabbnak tűnt, és a dús, göndör hajszurokfekete volt a fején, nem pedig mákosszürke, amilyennek lennie kellett volna. Abőrén csak most kezdtek kiütközni a később mélyre húzódó ráncok. Szúrós, kék szemébenmég nem enyészett el a hajdanvolt tűz, és a férfi megtermett testén nyoma sem látszotta majdani megereszkedett izmoknak. Ez az az ember volt, aki Cyricet kitanította, akinekaz irányítása alatt habozás nélkül lopott, rabolt, és követett el immár elgondolhatatlangaztetteket. Cyric árva gyerek volt, és sok tekintetben Marek számított az apjának.- Gyere velünk! - szólt Marek, és Cyric engedelmeskedett, hagyta magát egy sor

ajtónyíláson keresztül egy fogadó konyhájába vezetni, amit Cyric nem ismert. Úgy tűnt,Cyricnek most mindig mások mondják meg, hogy mit csináljon, és amikor a kivilágítottcsarnokba értek, Cyric meglátta a saját képmását egy közeli tükörben. Több mint tíz évtűnt el az arcáról - a szarkalábaknak a szeme körül nyoma veszett, a bőre pedigruganyosabbnak tetszett, mintha nem cserzette volna keményre az idő múlása meg azátélt viszontagságok.- Most valószínűleg azon tűnődsz, hogy miért vagyunk itt - mondta Marek a groteszkül

kövér szakácsnak, aki egy függöny mellett állt a konyha másik végében.- Nem, dehogy, egyáltalán nem - mondta a kövér férfi, s pufók képére széles mosoly ült

ki. A függönyre mutatott, és azt mondta: - A nő idebent van.Marek karon ragadta Cyricet, és a függönyhöz vezette.- Nézd! - mondta Marek, és résnyire széthúzta a függönyt. - Itt van a következő

áldozatunk, akin megválthatod az utadat a szabadságba, Cyric!Cyric kinézett. Ebből a szögből csak néhány asztal volt látható az ivóban, és azok közül

is csak az egyiknél ültek. A vendég csinos, középkorú nő volt, drága selymeket viselt, s azövéről duzzadásig tömött erszény lógott; levest kanalazgatott a tányérjából, amit azimént hozott neki egy vonzó felszolgálólány. Megállította a lányt.- Ez a leves nem forró! - rikoltotta a nő olyan éles hangon, hogy Cyricnek még a foga is

belesajdult. - Én azt kértem, hogy tűzforrón hozzák ki a levesemet, nem pedig egyszerűenmelegen!- De asszonyom...A nő megragadta a felszolgálólány karját.- Nézd csak meg! - kiáltotta a nő, és csuklóig belenyomta a lány kezét a gőzölgő

levesbe. A lány visszafojtott egy sikolyt, és sikerült anélkül kiszabadítania a kezét, hogy atál tartalmát a középkorú nő ölébe borítsa. A lány kezén a bőr égővörösre színeződött. Aleves tűzforró volt.- Ha nem feleltek meg az igényeimnek, máshol fogom rendezni a dolgaimat! - mondta a

nő. A szemét forgatta. - Szeretném tudni, mi tartja vissza az unokaöcsémet. Úgy voltmegbeszélve, hogy itt találkozunk. - Elkomorodott, és a levesre mutatott. - Ezt viddinnen, és olyat hozz nekem, amit kértem!A felszolgálólány elvette a tálat, könnyedén meghajolt, és megfordult, hogy

visszasiessen a konyhába; Cyricnek vissza kellett húzódnia, nehogy észrevegyék.- Csigavér! - mondta Marek Cyric háta mögött, és a függöny szétnyílt, bebocsátva a

lányt. Az Marekre nézett, és a tálcát Cyric várakozóan kinyújtott kezébe lökte. Aztánszorosan átölelte Mareket, és szenvedélyesen szájon csókolta. Majd visszahúzódott,felkapott a mosogató széléről egy nedves rongyot, és a keze köré csavarta.- Szeretném, ha ezúttal nem kellene megvárnom az osztozkodást - mondta.Quicksal előhúzta a pengéjét a hüvelyéből, aztán visszalökte, élesen csikorgó zajt

csapva vele, mire a felszolgálólány elmosolyodott.- Megígérem, hogy a jótevőnknek nem sokat kell várnia.- Én is azon leszek - ígérte Cyric; alaposan meglepte, milyen érzések támadtak benne.A felszolgálólány Marekre kacsintott.- Tudod, hol találsz meg ma este. Ünnepelni fogunk. Visszavette a tálcát Cyrictől, és egy

hatalmas, gőzölgő leveses üsthöz ment a konyhában, amelyből újabb adagot mert ki.Aztán lehajította a nedves rongyot, és sietett vissza az ivóba a tűzforró levessel.- Maradj itt! - mondta Marek, és követte a lányt. Cyric elhúzta a függönyt, és figyelte,

hogy Marek beszél a nőhöz. Cyric visszaejtette a függönyszárnyat, amikor Quicksalmegrántotta a ruhaujját.- Ideje menni - mondta Quicksal, és pár perc múlva ismét a sikátor sötétjében

gubbasztottak, a fogadó mögött. Az ajtó kinyílt, és Marek kituszkolta az asszonyt asikátorba. A nő zavartan körülnézett; látszott rajta, hogy teljesen elvesztette atájékozódóképességét.- Nem értem - mondta az idős asszony. - Azt mondtad, hogy az unokaöcsémet

megtámadták ebben a sikátorban, hogy baja esett, és nem szabad megmozdítani...Aztán megcsillant a szemében a megértés fénye, amikor Quicksal előlépett az

árnyékból.- Te nem vagy a nagynéném - mondta Quicksal. - De a pénzedet azért elvesszük.Az asszony sikoltani próbált, Quicksal azonban nekilökte a falnak, és a szájára

tapasztotta a kezét. Előhúzta a kését, és a torkának szegezte.- Tartsd a szád, nénikém! Nem szeretném, ha most azonnal kéne megöljelek. Azonkívül

ez Zhentilvar. Ha a kiáltozásod ide is csal valakit, legfeljebb a részét fogja követelni azsákmányból.Marek megragadta a nő erszényét, és átfürkészte. Aztán elgyötört kifejezéssel bólintott.- Ez sajnos nem elég - mondta Marek, és intett Cyricnek, hogy jöjjön előrébb. Quicksal

elhátrált a nőtől, de a pengéjét továbbra is feléje fordította.- Nincs több! - kiáltotta az asszony. - Kegyelmezzetek!- Más körülmények között engednék a kérésednek - mondta Marek szomorúan, és

lehajtotta a fejét. - De nem gördíthetek akadályokat a fiatalok szórakozása elé.Cyric elővonta kését. Quicksal a fiú mellére tette a kezét, és gúnyosan elhúzta a képét.- Képtelen leszel rá, hogy megöld, Cyric. És akkor örökre Marek nyakán fogsz ragadni,

tanítványnak. - A szőke tolvaj visszalépett az asszony mellé. - Ezzel az erővelengedhetnéd azt is, hogy én öljem meg, Marek!- Állj félre! - vetette oda Cyric, és Quicksal szembefordult vele.A nő szemében könnyek csillogtak.

- Segíts! - zokogta reszkető kézzel.- Nohát, micsoda dilemma! - mondta Marek. - Ki ontsa ki ennek az ártatlannak a vérét?Cyric éles mozdulattal odafordult hozzá.- Ebben a világban nem léteznek ártatlanok!Marek fölvonta fél szemöldökét.- De miféle bűnt követett el ez a nő?- Bántotta a lányt!Marek vállat vont.- Igen? Azt én is megtettem már nemegyszer. Sohasem panaszkodott miatta - nevetett

Marek. - Azt hiszem, Quicksalnak kellene megölnie a nőt. Elvégre, Cyric, te soha nemadtad semmi tanújelét, hogy készen állnál a függetlenségre, és lehet, hogy a tolvajcéhnem adná beleegyezését.- Hazudsz! - kiáltotta Cyric. Cyric úgy látta, ahogy Quicksal közeledik a nőhöz, minden

lépésével egyre távolabb kerül tőle a függetlenedés lehetősége.- Egy pillanat! - mondta Marek; odaintett Quicksalnak, majd Cyrichez fordult. -

Rászolgált vajon a halálra ez a nő, csak azért, hogy te megszerezd a szabadságodat?- Ismerem! Ez egy... - Cyric a fejét rázta. - Ő az orcátlanság és a hiúság egy

személyben. A privilégiumok és az előítélet. Sosem törődik a szükséget látókkal, éstétlenül végignézné, ahogy meghalunk, egy ujját sem mozdítaná, hogy segítsen nekünk.Gőgös és kegyetlen, hacsak nem az ő feje forog kockán. Akkor aztán kegyelemért,megbocsátásért rimánkodik; ismerem a fajtáját. Benne testesül meg minden, amitmegvetek.- És nincsenek olyan tulajdonságai, amik enyhítő körülményként jöhetnének

számításba? Nem képes szeretetre, kedvességre? Nem fordulhat elő, hogy változtat amódszerein? - kérdezte Marek.- Nem - mondta Cyric.- Nyomós egy érv - mondta Marek. - De az én elhatározásomat nem ingatta meg.

Quicksal, öld meg!A nő felnyögött, és futni próbált, Quicksal azonban gyorsabb volt nála. Két lépést sem

tehetett meg, mikor a szőke tolvaj utolérte, és hátulról elvágta a torkát. Az asszonyösszerogyott a sikátorban. Quicksal elmosolyodott.- Talán majd legközelebb, Cyric.Cyric Quicksal szemébe nézett, és az az érzése támadt, mintha a téboly sötéten tátongó

kútjaiba tekintene.- Rászolgálok a szabadságra! - morogta Cyric, és előrántotta a kését.- Akkor bizonyítsd be nekem! - mondta Marek. - Mutasd meg, mit érsz, és talán a

függetlenségeddel jutalmazlak érte. Ha akarod, garantálom neked a biztonságos távozásta városból, és ráveszem a tolvajcéhet, hogy fogadjon be teljes jogú tagként. Az életed asajátod lesz, azt csinálsz vele, amit akarsz!Cyric testén borzongás futott végig.- Minden, amiről álmodtam - mondta merengve.- De csak te válthatod valóra azokat az álmokat - mondta Marek. - Most légy jó fiú, és

öld meg nekem Quicksalt!

Cyric hátranézett Quicksalra, és látta, hogy a szőke tolvaj egy kardot tart a kezében,ami pár perccel ezelőtt még nem volt nála. Cyric vetélytársa azonban nem támadásrakészült, hanem védekező pózban állt, és nagyon rémültnek tűnt.- Tedd el a késedet! - mondta Quicksal olyan hangon, ami nem volt az övé. - Hát nem

ismersz föl?Cyric nem hátrált meg.- De, nagyon is! És ne próbálj azzal megzavarni, hogy elváltoztatod a hangodat!

Ismerem az összes trükködet.Quicksal a fejét ingatta.- Ez nem valóság!Cyric tudta, hogy fel tudná ismerni, kinek a hangján beszél Quicksal, de most nem volt

szabad erre összpontosítania. A szőke tolvaj hátrált egy lépést.- Ez illúzió, Cyric. Nem tudom, hogy mit hiszel, kit látsz magad előtt, de én vagyok az,

Kelemvor!Cyric megpróbálta a helyére tenni a nevet meg a hangot, de még mindig nehezére esett

a gondolkozás.- Le kell gyűrnöd! - mondta Quicksal.- Igaza van, Cyric - mondta halkan Marek. - Meg kell birkóznod vele.Ám hirtelen Marek hangja is másképpen csengett. Mintha egy nő beszélt volna. Cyric

nem mozdult.- Valami nincs rendjén itt, Marek. Nem tudom, miféle játékot űzöl velem, de őszintén

szólva nem is érdekel. Elvárom tőled, hogy tartsd a szavad! - És ezzel Cyric Quicksal felészökkent.Quicksal félrelépett Cyric első szúrása elől, és azzal lepte meg Cyricet, hogy gyorsan

hátrált néhány lépést, és újra védekező pozíciót vett föl. Ez egyáltalán nem Quicksalstílusa, gondolta Cyric.- Azonnal hagyd abba! - mondta Quiksal, és védte Cyric következő döfését. Cyric tovább

mozdult a hárítás lendületével, és könyökkel Quicksal arcába vágott. Ugyanakkor átdobtaa pengéjét az egyik kezéből a másikba, és csuklón ragadta Quicksalt. Aztán Cyricbeleverte a szőke tolvaj fejét a falba, és kicsavarta a kezéből a kardot.- A te halálod nekem életet jelent! - kiáltotta Cyric, és magasra emelte kését, hogy

megölje a szőke tolvajt.- Ne, Cyric, a barátodat ölöd meg! - sikoltotta Marek, és Cyric ugyanabban a pillanatban

ismerte föl Éjfél hangját, amikor a tőre lesújtott ellenfele vállára. Az áldozata nemQuicksal volt, hanem Kelemvor.Cyric az utolsó pillanatban visszafogta a késszúrást, amennyire tudta. A tőr Kelemvor

vállába mélyedt.Kelemvor ellökte magától, és Cyric elterült a padlón; a kés vádlóan állt ki áldozata

vállából. A harcos felkapta a kardját a földről, és megindult a tolvaj felé.- Bocsáss meg! - suttogta Cyric, mikor Kelemvor a magasba emelte a kardját.- Kel, ne! - kiáltotta Éjfél. - Már látja, hogy mi vagyunk azok!A harcos mozdulatlanná dermedt, majd lassan leeresztette fegyverét. Cyric elhátrált

tőle, és látta, hogy Marek helyén most Éjfél áll. Aztán Kelemvor a varázslónő mellé

lépett; sebesült vállából vér szivárgott. A harcos arca falfehérre sápadt.A sikátor elhalványult, és semmivé enyészett, de az asszony holtteste, akit Quicksal ölt

meg, és akit Cyric is habozás nélkül meggyilkolt volna, ha lehetősége adódik rá, továbbrais arcra bukva hevert a porban. Alatta egyre szélesedett az élénkpiros vértócsa. Cyricaddig bámulta a nőt, amíg az is szertefoszlott.- Mit lát? - suttogta Kelemvor. - Nincs ott semmi!Éjfél a fejét rázta.- Ne haragudj, Kel! Azt hittem rólad, valaki más vagy - mondta Cyric, ahogy a harcoshoz

lépett.Kelemvor kihúzta a vállából a tőrt, az arca összerándult a hihetetlen fájdalomtól. Cyric

lába elé dobta a fegyvert, aztán Éjfél segített neki bekötözni sebesült vállát.- Meg kell találnunk Adont! - mondta Kelemvor. - Már csak ő hiányzik.- Sejtem, hogy őt miféle kísértéssel környékezték meg - mondta Éjfél, amint végzett

Kelemvor sebének bekötözésével, és a hősök rohanva megindultak a lépcső felé.Adon elfordult a rácsoktól, amelyek elválasztották őt Éjféltől, és lesétált egy darabon a

csarnokba, épp csak addig, hogy lássa, nincs-e valami kerülőút, amin csatlakozhatna avarázslónőhöz a vasrostély túloldalán. Most azon kapta magát, hogy a lélegzetelállítóangyönyörű, csillagos égboltot bámulja.És milyen furcsán vannak elrendezve a csillagok, gondolta Adon, miközben az éjszakai

égboltot nézte. Mintha mozgásban lennének.És a csillagok valóban mozogtak, olyan sebességgel száguldottak az égen, hogy

némelyik csak elmosódott fénycsíknak látszott. Adon lehunyta a szemét, ám a csillagokvele maradtak, tovább kergetőztek csukott szemhéja alatt a sötétben.Adon hosszú ideig meredt a csillagokra. Mikor végül körülnézett, egy remekmívű

rózsaágyon találta magát, s az érzékeit elárasztó illatok édesek és szelídek voltak, bár aszíve sebesebben vert tőlük, a feje pedig elbágyadt. A rózsaszirmok olyan könnyedénsimítottak végig az ujjain, hogy önkéntelenül elmosolyodott finom érintésükre. AztánAdon hirtelen rádöbbent, hogy egyáltalán nem a csillagok mozogtak, hanem ő.Kinyitotta a szemét, és kipislantott a virágágya szélén túlra, ahol legalább egy tucatnyit

pillantott meg a leggyönyörűbb teremtett lények közül, akiket valaha látott. A hajukszinte lángolt, a testük pedig a legapróbb, legjelentéktelenebb részletig tökéletes volt.Adon lélegzetelállító ágya az ő önként felkínált vállukon nyugodott.Ezeknek a lényeknek a jelenléte annyira megnyugtatta Adont, hogy a szempillája sem

rebbent, amikor tűzfal csapott fel körülötte. A látása kicsit elhomályosult, és minthamindennek, amire ránézett, borostyánszín derengés lengte volna körbe a kontúrjait, desemmi hőséget nem tapasztalt, amikor a lángok a vörös rózsákról a fehérekreszökkentek, fekete orchideákká változtatták át őket, és végül átterjedtek a pap bőrére.Nem érzett fájdalmat, amikor a tűz elborította, még csak kellemetlen sem volt. Lelkét aszeretet és a meleg jóérzés ragyogó izzása járta át, és ekkor végre rádöbbent, hogyminden bizonnyal meghalt, már jóval ezelőtt.Bármennyire erőltette az agyát, nem tudott visszaemlékezni rá, hogy mi történt vele,

miután elszakadt Éjféltől a Kilgrave kastély alatt húzódó folyosókon. Mindenesetre atemetési máglyáján ébredt, és most a túlvilági jutalom felé lépkednek vele a gyönyörű

urnahordozók.De hogy haltam meg? - tűnődött Adon, és hordozóinak dallamos, lágy hangja betöltötte

körülötte a szikrákat szóró levegőt.- Sosem szoktak emlékezni - mondták. - A fájdalom pillanatát valaki más szenvedi el,

hogy téged megkíméljünk tőle.- Valaki más?- Egy olyan, mint akivé mi váltunk. A mi létezésünk értelme a szenvedés

megkönnyítése. Mi éljük át a halálodat, hogy újjászülethess Szúna királyságában.Ragyogó kristálytornyok hasítottak az éjszakába, és Adon az előtte emelkedő

templomra összpontosította a figyelmét. Az egész látóhatáron végignyúló templom falaitlélegzetelállítóan gyönyörűséges kristályfaragások díszítették, ám a végtelen palotábanegyetlen egy szabványos mintázat sem volt, amely unalmassá vagy önismétlővé tettevolna. Úgy tűnt, mintha Szúna minden híve, aki ezen a helyen tért végső nyugalomra,hozzájárult volna saját elképzeléseivel az örökkévalóságnak szóló kötelmekhez éslátszatokhoz. Ez az elvárások zagyva vegyülékét eredményezte, ám valami vezérlő kézmind összefogta a különböző képmásokat, és rendezett egésszé egységesített őket,senkinek nem okozva csalódást, és egy olyan csodálatos helyet hozva létre, amit mégAdon legmerészebb álmai sem tudtak meghaladni.Már maga a bejárat is nagyobb volt minden templomnál, amit Adon valaha látott, és

ami mögötte terült el, az egy külön világ volt. Hordozói olyan vidékeken szállították át,ahol hívek százai fürödtek és úszkáltak a saját örömkönnyeikből összegyűlő tavakban, ésa sziklák, amiken fekve élvezték Szúna feléjük áradó szeretetének napmelegét, hajdan akétség málhakövei voltak, amelyek leterhelték a lelküket, és megakadályozták azistennőjükkel való egyesülésüket. Az élet rettenetes terhétől megkönnyebbülve mostteljesen a rend, a szépség és a szeretet fenntartásának szentelhették magukat, Szúnafeltétlen imádatával.Adon és a hordozói számos ilyen tájon haladtak át, mindegyik új látvány még jobban

lenyűgözte Adont, mint az előző, és Adont egészen meglepte, mennyi varázslatoselragadtatást képes gyors egymásutánban befogadni, míg végül a hordozói eltűntek, őpedig egy kovácsoltvas kapu előtt találta magát, amin futó ragyogás vibrált végig, majdsziporkázó vízeséssé változott. Átlépett rajta.A túloldalon egy nagyon kicsi helyiség várt rá, legalábbis mindazon csodákhoz képest,

amiknek Adon pár perccel ezelőtt a tanúja volt. Ennek a szobának azonban nem voltakfalai; hatalmas, tűzforró lángok csapkodtak az égre körülötte. Puha, hullámzófüggönyleplek védték a pap szemét a dühöngő lángoktól, és alkották a teremhatárvonalait, amely a szépség örök tüzének a szívében emelkedett.- Egy italt?Adon sarkon fordult, és maga Tűzhajú Szúna, a szépség istennője állt előtte. Mindkét

tündöklő kezében egy-egy pazar, karmazsinvörös nektárral teli serleget tartott. AhogyAdon átvette tőle az egyik kelyhet, látta, hogy az ő bőre is ugyanolyan borostyánszínűfénnyel kezd ragyogni, mint a Szúnáé.- Istennő - mondta Adon, és térdre hullott előtte, egyetlen kortyot sem löttyintve ki

közben a kezében tartott italból.

Szúna felnevetett, kinyújtotta erős kezét, és talpra segítette hívét. Mikor megérintette,Adon úgy érezte, mintha megfagyott volna a tüdejében a levegő; olyan mámorítóhatalom áramlott a tagjaiban, ahogy ott állt az istennő előtt, amilyenről soha még csaknem is álmodott.Lélegzet neszezett a torkában. Szóval még élek, gondolta Adon, és szívből örvendezett

ennek a tudatnak.Szúna mintha olvasott volna a gondolataiban.- Nem haltál meg, buta fiú. Még nem. A legalapvetőbb okból hozattalak ide; szerelmes

vagyok beléd. Összes híveim közül te vagy az, akire mindenek fölött vágyom.Adonnak elakadt a szava, így hát az ajkához emelte a kelyhet, és érezte, ahogy az édes

nektár szerteárad a testében.- Istennő, én biztosan nem vagyok méltó rá, hogy...Szúna elmosolyodott, és levetkőzött előtte; levetette tűzvörös selyemköntösét, hagyta,

hogy a padlóra hulljon és eltűnjön. Adon lenézett, és gomolygó fellegeket pillantott mega lába alatt.- Én vagyok a szépség - mondta Szúna. - Érints meg!Adon megindult előre, mintha álmodna.- Az igazság szépség, a szépség igazság. Ölelj át, és választ kapsz minden

kimondatlanul maradt kérdésedre.Adon valahonnan egy figyelmeztető kiáltást hallott, de nem törődött vele. Semmi sem

lehetett fontosabb ennél a pillanatnál. Karjába zárta az istennőt, és rátapasztotta ajkátaz övére.A csók véget nem érőnek tűnt. Mielőtt azonban Adon kinyitotta volna a szemét, már

érezte, hogy Szúna átalakul a karjaiban. Puha ajka vaddá, követelőzővé vált. Hosszúranyúló állkapcsai között mintha élesre köszörült fémélek sora csattogott volna, hogyleszaggassa a pap arcáról a bőrt. Az ujjai bősz kígyókká változtak, melyek a húsábamélyedtek, és félő volt, hogy ízekre tépik.- Szúna! - kiáltotta Adon.A szörnyeteg felkacagott, ahogy ujjainak kígyózó csápjai Adon torkára fonódtak.- Nem vagy méltó az istennődhöz! - mondta. - Vétkeztél ellene, és most ütött a büntetés

órája!A Kilgrave kastély nyitott, központi udvarán Éjfél, Kelemvor és Cyric tehetetlenül

figyelték, ahogy a pap iszonyodva, falfehéren térdre roskad valami előtt, amit rajta kívülsenki nem láthatott.- Bocsáss meg, istennő! - zokogta Adon. - Bármit megteszek, hogy elnyerjem a

bocsánatodat! Bármit!- Gyorsan oda kell jutnunk hozzá - mondta Éjfél.- Sehová sem mentek! - robajlott föl egy mennydörgésszerű hang; ekhói betöltötték az

egész várudvart. - Nem csináltok semmit, legfeljebb meghaltok Bán kezétől!Hirtelen illúziók záporoztak a hősökre. Kelemvor gyermekkori mesekönyveinek világába

került; egy epikus szerelmi történetben találta magát, mint idegen herceg, akit egygyönyörű, ám szívtelen hercegnőhöz akarnak hozzáadni, ő azonban inkább odahagyja azegész királyságát, és megszökik egy szép parasztlánnyal. Éjfél nagyhatalmú királynőnek

látta magát, aki megmenti országát a szegénységtől és az ínségtől. Cyric szeme előttugyanakkor egy szabad és független élet képei rajzottak, miközben rengeteg aranyat éspárjanincs ereklyéket kínálgattak neki. Ám a hősiesség, a hatalom és a szabadságábrándképei nem vettek erőt rajtuk. A hősök egy emberként rontottak ki a kastélyudvarára.A kihívások gyorsabban követték egymást, mint ahogy a hősök futottak: Éjfél előtt

Sunlar jelent meg, és varázspárbajra hívta ki. Az egész osztály felsorakozott az oktatómögött, valamennyien égtek a vágytól, hogy próbára tegyék a képességeiket hajdanitársuk ellenében. Cyric azzal a jéglénnyel nézett farkasszemet, amelyik a Tél Gyűrűjétőrizte. Tehetetlenül nézte, ahogy a szörnyeteg kinyújtja utána a mancsát. Kelemvor ahóhérokkal találta szemben magát, akik kioltották a nagyapja életét, most azonban értejöttek. Végignézett magán, és döbbenten látta, hogy öreg és fáradt. Hiába próbáltgyógyírt találni az átokra, hogy kikúrálja sorvadt lelkét, minden kísérlete kudarcot vallott.A hősök azonban még így is tovább nyomultak az udvar közepe felé, hogy Adon mellé

álljanak.A továbbra is térdelő Adon tágra nyílt szemmel nézte, ahogy a paradicsom széttépi és

szétszaggatja magát. A démonszörny, aki az istennőjének álcázta magát, eltűnt mellőle,de Szúna királysága megváltozott. A fő hangsúly immár a halálra és az itt élőkmegbüntetésére helyeződött át, ahogy csuklyás alakok hajtották rabigába és gyötörtékkínpadokon Szúna híveit.- Ez mind hazugság! - kiáltotta torka szakadtából Éjfél, amint Adonhoz ért.A pap elkerekedett szemmel sarkon fordult, és valaki mást látott maga mellett, aki úgy

hasonlított Éjfélre, mint egyik tojás a másikra - de a Szúna-hívek kínzóinak csuklyáspalástját viselte.- De... de olyan csodálatos volt - dadogta Adon; dühös volt Éjfélre a szavai miatt.- Nézz körül! - mondta Éjfél. - Ez a valóság!Adon körülnézett, és Szúna istennőt pillantotta meg, egy roppant kőtömbhöz béklyózva.

A csuklyás alakok éppen egy folyamba eresztették alá a kőtömböt, amely Szúnakövetőinek vérétől vöröslött.És mindegyik csuklyás alak ugyanolyan amulettet viselt, mint Éjfél.- Az amulett! - kiáltotta Szúna. - Az a hatalmuk forrása! Vedd el, és szabad leszek!Éjfél vállon ragadta Adont.- Nem! - rikoltotta Adon, és mielőtt Kelemvor vagy Cyric reagálhatott volna, a pap olyan

vadul rontott Éjfélnek, amire az nem számított. Adon ujjai összezárultak Éjfél tőrén, éskirántotta az öve mellől. Éjfél ágyékon rúgta a papot, aki hátrazuhant, a tőrt még mindigmakacsul szorongatva. Éles reccsenés hallatszott, ahogy Adon feje nekicsapódott akőnek. Aztán a pap mozdulatlanul fekve maradt, egészen elkábult az ütés erejétől.Éjfél belekezdett a mozdulatokba és bűvigékbe, melyeknek segítségével útjára

bocsáthatott egy olyan varázslatot, ami esetleg megszüntetheti a mágikus támadást.Miközben azért imádkozott, nehogy a varázslat félresikerüljön, apró energiavillámokvibráltak végig az amulettjén. Vakító, kékesfehér fény villant, ahogy Éjfél varázslatárahihetetlen erejű mágikus örvény borította el az egész várudvart.Bán üvöltve ugrott hátra, ahogy a fürkésző tavacska vize lobogva forrongó vérré

változott, majd gejzírként felcsapott, amint a medence szétrobbant. A varázslatok,amelyeket Bán arra használt, hogy a Síkokon emelt otthona hasonmására formálja avárromot, szerte a Kilgrave kastélyban szilánkjaikra hullottak Éjfél mágiája alatt.Bán temploma, Új Acheron, összeomlott. Az általa nyitott fantasztikus kapuk bezárultak.

A termek és folyosók, melyek részleteikben oly agyafúrt módon emlékeztettek Bán régitemplomára a Síkokon, elvesztették törékeny kapcsolatukat a valósággal, éselhamvadtak.Néhány percbe telt csupán, és a dombháton nem maradt semmi más, csak a halandó

kezek által emelt kastély maradványai. Bán zokogva előrehanyatlott, és tudatának egyrésze elcsodálkozott ennek az újfajta érzésnek a felfedezésén, amit az emberek rövidéletüknek szinte minden napjában újra és újra átélnek.A veszteség érzése volt ez.Új Acheron megsemmisült.Mikor végül sarkon fordult, és megidézte a hakeashart, hogy erőt gyűjtsön Mystra

önjelölt megmentőinek az elpusztításához, a Fekete Nagyúr döbbenten látta, hogy azistennőt fogva tartó mágikus béklyók üresek.Mystra megszökött.

7.Mystra

Éjfél térdre hullva igyekezett magához térni a varázslás okozta sokkból, amikor Adonfelbukkant mellette. A Kilgrave kastély udvarán nyoma sem látszott, miféle rettenetesösszecsapás zajlott le itt nemrég.- Eltűnt - mondta Adon. - Szúna királysága eltűnt, mintha soha nem is létezett volna.Éjfél fölnézett rá. Mikor végre megszólalt, megnyugtató, halk hangon tette.- Biztos vagyok benne, hogy valahol létezik, Adon. Ha eljön az időd, majd odatalálsz.Adon bólintott, aztán Cyrickel ketten talpra segítették Éjfélt. Néhány lépéssel odébb

Kelemvor kétszer elköhögte magát, és lassan a hátára fordult.- Mi történt? - kérdezte Kelemvor, sebesült vállát markolva.- Valaki játékot űzött az elménkkel - mondta Éjfél. - Megkísérelt az ellenőrzése alá vonni

és egymásnak uszítani minket. Én egy közönséges ellenvarázzsal próbálkoztam, és...- Te okoztad azt a robbanást? - kérdezte Kelemvor, és hirtelen felült.- Nem lenne szabad mozognod - mondta Adon, és megpróbálta visszafektetni a férfit a

földre, de hiába.- A fenébe is, Adon! A kolonádnál egy teljes napot veszítettünk, mert nekem feküdnöm

kellett. Hagyj békén; rendbe jövök, ne félj ?- Engedd el, Adon! - mondta Éjfél, és a harcosra mosolygott. - Igen, Kel, én okoztam a

robbanást - vagy legalábbis a mágiám. Abból, ami velünk történt, arra a következtetésrejutottam, hogy valaki nagy erejű illúziót bocsátott ránk. Megpróbáltam semlegesíteni, dea varázslat valamiféle visszacsapáshoz vezetett. Úgy tűnik, hogy megállította azellenségünket, bárki volt is.- Bán hangja - mondta Cyric nevetve. - Valószínűleg csak valami őrült, aki istennek

képzeli magát.- Akkor javaslom, hogy keressük meg! - mondta Kelemvor, miközben körülnézett. - Csak

ő lehet az, aki fogva tartja Caitlan úrnőjét.- Azt hittem, már feladtad az utána való kutatást - mondta Cyric.Kelemvor elmosolyodott, és Éjfélre nézett.- Jól hitted. De azt hiszem, hogy a jutalom, amit a küldetés befejezéséért fogok kapni,

megér minden fáradozást. - A harcos a véres rongyokra pillantott a vállán, és megfordulta fejében, hogy képes lesz-e fél kézzel forgatni a kardot. A jobb kezét úgy-ahogy ökölbetudta szorítani, bár miközben próbát tett vele, csillagok ugráltak a szeme előtt.Cyric csak a fejét csóválta, ahogy a várudvar bejáratához ment, és kinézett a csarnokba.

Mozgásnak semmi jele nem volt. A folyosók nagyjából ugyanúgy festettek, mint amikorCyric először vizsgálta át a kastélyt.- Keressük meg Caitlan úrnőjét, és meneküljünk, amíg tudunk! - mondta Cyric, mikor

visszasietett az udvarra. Kelemvor helyeslőn bólintott, és a kalandozók csakhamar acsarnokban voltak.- Most mi legyen? - kérdezte Kelemvor. - Kutassuk át megint a kastélyt emeletről

emeletre?Éjfél sarkon fordult, és mozdulatlanná dermedt; az álla leesett.

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - mondta Cyric. - Nézd!Kelemvor hátrapillantott a válla fölött, és látta, hogy valami borzalmas, vérvörös massza

gomolyog feléjük a folyosón - a hakeashar. A szörnyeteg formáját alkotó ködbenKelemvor mohón nyúlkáló, tízujjú kezek százait látta, amint vakon kapálóznak alevegőben. Testetlen, sárga szemek váltak ki a ködből, éhes-mohón tanulmányozva azútjukba került prédát.Kelemvor válla megroskadt.- Mára elegem volt ebből - mondta, miközben ép kezével elővonta a kardját. A

mozdulatai nem voltak túl kecsesek, de remélte, hogy a fenyegető póz talán elriasztja aközeledő szörnyet.A teremtmény hátborzongató üvöltést hallatott, amitől hasogató fájdalom állt a hősök

koponyájába. A szörnyeteg hatalmas, tátongó szájakat növesztett, amik mintha egyreszélesedtek volna, ahogy közeledett. Cyric megragadta Éjfél karját, és végigrohantak acsarnokon, minél távolabb a hakeashartól.- Nem tudnál megbirkózni legalább még ezzel az eggyel? - kérdezte könyörgő hangon

Adon, miközben lépésről lépésre hátrált, majd futásnak eredt.A szörnyeteg megint felbömbölt.- Inkább nem - mondta Kelemvor, és ő is szaladni kezdett; az örvénylő köd a sarkát

harapdálta, ahogy megpróbálta beérni a többieket.A hősök egy kis időre jócskán elébe vágtak a ködlénynek, de csakhamar kifáradtak. Mire

elérték az udvartól kétszáz méterre lévő őrtornyot, a hakeashar már közvetlenül anyomukban járt. A toronyban a kastély emeletére vezető lépcsők tele voltak törmelékkel,úgyhogy a hősök inkább lefelé menekültek tovább, Adonnal az élen. A földalatti folyosóksötétjében a hakeashar vérvörös fénycsóvának tűnt, ahogy elhagyta a tornyot.Éjfél ugyanabban a pillanatban vette észre, hogy a folyosó végét, amin haladtak,

eltorlaszolja az omladék, amikor a hakeashar utolérte a kalandozókat. Sarkon fordult,hogy farkasszemet nézzen a szörnyeteggel, és odakiáltott a többieknek, hogy lépjenekfélre az útból. Már megkezdte a varázslást, amikor a különös lény betöltötte a folyosót, ésvadul pislogó szemekkel megtorpant: Kelemvor éppen ráemelte a kardját, Cyric pedigmagára kapta fénytörő köpenyét.Hirtelen heves széllökés söpört végig a folyosón, amely Éjfél ujjaiból süvített elő. A szél

belehasított a szörnybe, és egy pillanatra visszatartotta. A szél hirtelen elült.A hakeashar lassan megindult előre, az Éjfél amulettjéből sugárzó, hihetetlen energia

vonta magára minden figyelmét.Cyric előrelépett; fénytörő köpenye tucatnyi fantomképmást varázsolt köré. A hakeashar

számtalan szeme a köpeny által teremtett képmásokat figyelte, s közben vadul cikáztakide-oda, hogy minden lehetséges nézőpontból szemügyre vegyék az illúziót.- Azonkívül, hogy sikerült megzavarnunk ezt az izét, egyáltalán mit értünk el? - suttogta

Kelemvor Éjfélnek.A varázslónő ugyanabban a pillanatban lépett félre a harcos mellől, amikor a szörny

meglódult előre, és megragadta Cyric köpenyét. A fantomképmások eltűntek, ahogy ahakeashar felfalta a köpenyt.Egy tucatnyi új szem és száj nyílott a ködben, ahogy a szörny szemlátomást nagyobbra

nőtt.- Mire vársz? - kérdezte Kelemvor. - Varázsolj már!A hakeashar kuncogott; elméjét elárasztották a mágia istennője kiszipolyozásának

emlékképei.Éjfél megtorpant, és szembefordult a harcossal.- Kel!A hakeashar közelebb lebegett.- Vagdald darabokra! - mondta Éjfél.A hakeashar agya több száz példányban regisztrálta a szőrös emberi kar

előrelendülését, markában a karddal. A szörnyet különös kíváncsiságérzet fogta el. Aszájai közül ötöt az ember fölé irányított; az állkapcsok összecsattantak, ám legnagyobbmeglepetésére hiába erőlködött, semmi táplálékhoz nem jutott. Az ember elnevettemagát, és a szörny szúró fájdalmat érzett, mikor a kard hatalmas csapása egyszerre hatszemének oltotta ki a világát.A hakeashar üvöltése végigvisszhangzott a Kilgrave kastélyon, miközben a Fekete

Nagyúr tönkrement fürkésző medencéjének romjai előtt térdelt. A szörnyet Bán idéztemeg, és szabadjára engedte a várban, hátha megtalálja Mystrát.Egy kavics pottyant a vízbe Bán orra előtt, és a bukott isten felnézett.Az ajtóban egy fiatal lány állt, akit még sosem látott. Fülig érő mosollyal meredt a

Fekete Nagyúrra. A kezében egy maroknyi kavicsot tartott, amit az omladozó falbólszedett össze maga mellett.- Hát nem kellemes látni, ahogy a saját hatalmad ellened fordul? - mondta egyszerűen,

és a hangja ijesztően ismerősnek tűnt.- Mystra! - kiáltotta Bán, és meglódul a testet öltött istennő felé. Mystra a Fekete

Nagyúrhoz vágta a maréknyi kavicsot, s a hangja felcsapott, ahogy varázsolni kezdett. Akövek röptükben átalakultak, kékesfehér energialövedékekké változtak, melyek átfúrták aFekete Nagyúr testét, úgyhogy nagy döndüléssel hátrazuhant a padlóra.Újabb ordítás harsant a csarnok irányából, most sokkal hangosabb, mint az előző.

Mystra megborzongott, ahogy meghallotta a hakeashar hangját; Bán pedig arra használtaföl figyelmének pillanatnyi elterelődését, hogy maga is varázslatba fogjon. Letépett egyrubint a páncélkesztyűjéről. Aztán a drágakő eltűnt, és vérvörös fénysugár lövellt a mágiaistennője felé.Bán felcsuklott, amikor Mystra minden káros mellékhatás nélkül magába szippantotta

Nezram Rubinsugarát, ezt a varázslatot, amelynek elméletben külön kellett volnaválasztania az istennőt az avatárjától. Aztán Bán megborzongott, ahogy egy vörösfénysugár villant vissza feléje, és átjárta a mellkasát. A sugár úgy feszült a levegőbenMystra és Bán között, mint valami kötél.- Ostobaság volt tőled egy ilyen bonyolult varázslattal próbálkozni - mondta Mystra. -

Lám, a mágikus káosz hatása végre téged is utolért!Ezzel Mystra mindkét kezével megragadta a fénysugarat.Bán iszonyatos görcsöt érzett valahol belül. A vörös sugár ragyogón felizzott, és a

Fekete Nagyúr testéből lüktető energiahullám áradt Mystra felé. A varázslat félresikerült,és lehetővé tette Mystra számára, hogy kiszipolyozza belőle az energiát.

Bán küszködve igyekezett eszméletén maradni, ahogy a sugárból karmazsinvöröskötelékek sarjadtak, körülvették, és a bőrét rángatták, mintha le akarnák hántani a hústa csontjairól. Érezte, hogy a bordái elroppannak, sorra egymás után, ahogy a támadásereje hirtelen ellenkező irányba fordult, és félővé vált, hogy kiszorítja belőle az életet.Mystra eleresztette a fénysugarat, és az visszacsapódott Bán felé.A Fekete Nagyúr mellkasa felhasadt; kékesfehér tűzáradat robbant ki belőle, és

elborította Mystrát, aki tárt karokkal várt a mágia örvényére, és magába fogadta. Alángok színe megváltozott, előbb ragyogó borostyán árnyalatúak lettek, majd izzó-fénylővörösek; Bán érezte, hogy a Mystrától elorzott hatalom utolsó szemernyi darabja iselhagyja, és most már saját erőtartalékai indulnak apadásnak.- Bebörtönözted a mágia istennőjét, te ostoba! Most mindent visszafizetsz, amit velem

műveltél!Bán felkiáltott, ahogy egyre több energia távozott belőle.- Mystra! Én...- Haldoklasz? - kérdezte az istennő. - Igen, úgy látszik. Add át az üdvözletemet Lord

Myrkulnak. Azt hiszem, te leszel az első isten a védencei között. Illetve dehogyis; hiszente már nem vagy isten, ugye, Bán?Bán könyörgő mozdulattal a magasba emelte karját.- Rendben, Bán, adok neked egy esélyt, hogy megmenekülhess! Mondd meg, hol

rejtettétek el a Sors Tábláit, és megkegyelmezek!- Magadnak akarod őket? - nyögött fel Bán, ahogy újabb adag energia hagyta el a

testét.- Nem - mondta Mystra. - Visszaadom a táblákat Lord Aónak, és véget vetek ennek az

általatok okozott őrületnek.Valami megmozdult a folyosón; Mystra odafordult, és Kelemvort meg a társait

pillantotta meg az ajtóban állva.Hirtelen körkörös, fekete örvény jelent meg a Fekete Nagyúr előtt, és Feketetövis

Tempus kilépett a mágiájával létrehozott térhasadékból. Megragadta sebesült ura testét,és visszavonszolta magával az örvénybe. Mire Mystra megmozdulhatott volna, hogylesújtson a Fekete Nagyúrra és szolgájára, mindketten eltűntek. Ahogy az örvényösszezárult körülöttük, Mystra varázslata megszakadt, és a kaotikus energiarobbanás afalhoz vágta az istennőt. Amikor fölnézett, Kelemvor állt előtte.A harcos kicsit sápadtnak látszott.- Tudtam, hogy kemény fából faragtak, kicsim, de ezúttal még engem is sikerült

meglepned.Mystra elmosolyodott, ahogy megérezte magában az energia vadul lüktető áramát.- Caitlan! - szólalt meg Éjfél. - Minden rendben?A varázslónő az avatár fölé hajolt, és a nyakában hordott amulett megcsillant a fényben.- Az amulett! Add ide! - kiáltotta az avatár.Éjfél hátrahőkölt.- Caitlan?Mystra ismét Éjfélre nézett, és észrevette, hogy az amulett hozzánőtt a varázslónő

bőréhez, hogy védje magát - nehogy elvegyék tőle, ha alszik vagy sebesült.

- Ki kell vinnünk innen a gyermeket - mondta Éjfél.- Várj egy percet! - mondta Cyric. - Tudni szeretném, hogy jutott ki a táborból az este,

és miért szökött meg.- Kérlek! - mondta Adon hűvösen. - Egyelőre a szegény lány úrnője miatt kellene

aggódnunk.Hirtelen harag parázslott föl az istennőben.- Én Mystra vagyok, a mágia istennője! A szörnyeteg, akivel harcoltam, Bán volt, a

viszály istene. Most pedig add ide nekem azt az amulettet! Az enyém!Éjfél és Adon döbbenten meredt az avatárra. Kelemvor elkomorodott. Cyric gyanakodva

nézegette Mystrát. Kelemvor összefonta a karját a mellén.- Talán az összecsapás megzavarta a fiatal agyát.- Mi eggyé váltunk Holdéneklő Caitlannal - mondta Mystra hidegen. - Idehívtam őt, és

eggyé olvasztottam a lelkünket; csak így menekülhettünk meg Bán nagyúr elől.Segítettétek Caitlant az útján, így hát kiérdemeltétek a hálánkat.- És annál egy picikét többet is - mondta Kelemvor.- Le fogjuk róni a tartozásunkat - mondta Mystra, és Kelemvornak eszébe jutottak

Caitlan szavai, amiket a betegágyán fekve intézett hozzá.Ő meg tud gyógyítani téged.Mystra Éjfélhez fordult.- Calanter Útján alkut kötöttél velem. Megmentettem az életed, pedig nem kevesen

szomjaztak akkor a véredre. Te cserébe megígérted, hogy biztonságban megőrzöd abizalmamat. Nagyszerűen végezted a dolgod. - Mystra kinyújtotta a kezét. - De most márideje, hogy visszakapjam azt a bizalmat!Éjfél lenézett a kebelére, és döbbenten látta, hogy az amulett lánca különvált a bőrétől.

Levette az amulettet a nyakából, és átadta a lánynak, akit azon nyomban vakító,kékesfehér lángok táncoltak körül.Az istennő hátravetett fejjel élvezte az abszolút elragadtatás pillanatát, ahogy a Síkokon

forgatott hatalmának egy része visszaáradt a testébe. Akárcsak az Érkezések Napja előtt,Mystra puszta akarata ismét elegendő volt hozzá, hogy mágiát hozzon létre vele, és bártovábbra is sokkal gyengébb volt, mint mielőtt Ao kitaszította a mennyekből, Mystra újrakapcsolatba került a Faerunt körülvevő mágia szövedékével. Az érzés csodálatos volt.- Tűnjünk el innen minél messzebb! - fordult Mystra a megmentőihez. - Utána mindent

elmondok nektek, amit tudni akartok!Néhány perc múlva a hősök megérezték az arcukon a napfény melegét, ahogy a

Kilgrave kastély kapuja felé tartottak, és mikor elhagyták a sötét romokat, teljesenelvakulva pislogtak egy pillanatig. Ólomnehéz lábakkal hagyták el a kastélyt, lassú éskimért léptekkel, mintha kihívást intéznének a kastélyhoz, próbálja csak meg az útjukatállni egy utolsó őrült zárótűzzel. Az azonban zord és élettelen maradt.Mystra az égboltra nézett. Látta a sziporkázó Mennyei Lépcsőt, amint az ég magasában

belevész a felhők közé, s külseje folyamatosan változik. Az istennőnek időnként az abizonytalan benyomása támadt, mintha a lépcső legtetején egy alak állna, ám akövetkező pillanatban már el is tűnt, képe alig szemrebbenésnyi idő múlva szertefoszlott.A kalandozók követték Mystrát, aki céltudatosan menetelt előre egy pont felé, amely

alig ötszáz lábnyira esett a kastély főbejáratától. Útközben heves vita tört ki közöttük.- Elvesztettétek az eszeteket? - kiabálta Kelemvor.- Én hiszek neki - mondta Éjfél.- Igen, te hiszel neki. De mivel tudja bizonyítani ez a te "istennőd" a vadabbnál vadabb

állításait?Mystra megparancsolta a társaságnak, hogy várjanak rá, miközben ő a lépcső felé

fordult. Kelemvor előrerontott, és a jutalmul ígért kincsekről kezdett üvöltözni; az istennőszeme kékesfehér tűzzel izzott, ahogy a férfit nézte.- Elnyertétek egy istennő háláját - mondta Mystra hűvösen. - Mi egyebet kívánhattok

még?Kelemvornak eszébe jutott a találkozása Tymora istennővel, miután befizette a díjat,

hogy megtekinthesse az arcát.- Én megelégednék egy kiadós ebéddel, egy öltözet ruhával, meg annyi pénzzel is, amin

saját királyságot vásárolhatok magamnak! - kiáltotta Kelemvor. - És a karomat isszeretném újra használni!Mystra hirtelen félrehajtotta a fejét.- Ez minden? Azt hittem, azt akarjátok, hogy csináljak istenségeket belőletek.Cyric szeme résnyire szűkült.- Miért, lehetséges volna?Mystra elmosolyodott, és ragyogó tűzgolyók lövelltek a kezéből. Kelemvor hajszál híján

felsikoltott, amikor az első tűzgolyó tetőtől talpig beburkolta, és hirtelen olyan erősnek ésteherbírónak érezte magát, mint már napok óta soha. A lángok kihunytak, s Kelemvorfölemelte a karját, hitetlenkedve meredve a meggyógyult végtagra.A második tűzgolyó a földbe csapódott, két gyönyörű hátasállatott varázsolva elő az

elveszettek pótlására, meg két teherhordó lovat, amik alaposan fel voltak málházvakészletekkel, és egy kisebbfajta vagyonnal aranyból és drágakövekből. Aztán az istennősarkon fordult, és a lépcsőhöz sétált. Nyitott tenyérrel széttárta a karját, és lehajtotta afejét, mintha meditálna.Kelemvor Éjfél mellé állt, és hamarosan újból fellángolt közöttük a vita. Cyric figyelte

őket, de nem avatkozott közbe, Adon pedig némán bámulta az istennőt maga előtt.- Az kétségtelen, hogy nagy hatalmú; még az is meglehet, hogy igazat beszél, amikor

azt állítja, hogy eggyé olvadt az úrnőjével - mondta Kelemvor.- Akkor miért nem vagy hajlandó hinni a saját szemednek? Hát semmire nem becsülöd

Mystra hálaadományait? - kérdezte Éjfél.- Megdolgoztunk értük - mondta Kelemvor, és egy jókora szelet gyömbérkenyeret tolt a

szájába. - De egy nagy hatalmú mágus, például az árnyasvölgyi Elminster, könnyűszerrelmeg tudná csinálni ugyanezeket a trükköket. Láttam már egy ilyen "istent", és cseppetsem vagyok benne biztos, hogy nem nagy hatalmú holdkórosok-e egytől egyig!Mystra fölnézett Elminster említésére, és mosoly futott át az arcán, mintha egy

pillanatra jót mulatott volna valami magántermészetű emléken, aztán folytatta azelőkészületeket.- Ezért hát istenkáromlón viselkedsz a jelenlétükben! - kiabálta Éjfél.- Ami szívemen, a számon.

- Én hiszek neki! - harsogta Éjfél, és Kelemvor páncélozott mellkasára bökött. - Ha nincsMystra, talán soha többé nem tudtad volna használni a karodat!Kelemvor megrendültnek tűnt. Eszébe jutott az apja, aki a sebesülései miatt vonult

vissza a kalandozástól, naphosszat az Oroszlánölők várának folyosóit látta, és valóságospokollá tette a fiatal Kelemvor életét.- Igazad van - mondta Kelemvor. - Hálásnak kellene lennem. De... hogy Caitlan, egy

istennő? Be kell vallanod, ez azért próbára teszi az ember képzelőerejét.Éjfél hátranézett a válla fölött Mystrára. Az istennő annak a lánynak az alakját viselte,

akivel együtt utaztak egész a tegnapi napig, és egyáltalán nem volt bámulatra késztetőlátvány.- Igen - mondta Éjfél. - De én tudom, hogy igazat mond.Senki nem figyelt föl Adonra, aki Éjfél és Kelemvor mögött állva hallgatta a szavaikat,

majd elfordult.Egy istennel küzdöttünk meg, gondolta. És most egy másikat szolgálunk, bár a többiek

még nem fogadták el teljesen. Ahogy eltöltötte őt a megvilágosodás, Adon azontöprengett, miért nem jár együtt izgalommal és áhítattal. Ezek azok az istenek voltak,akik a mennyekből alászállva, személyesen járták a Birodalmakat!Adon a porban térdelő, vézna lánygyermekre nézett, és kissé kényelmetlenül érezte

magát a látványtól. Aztán eszébe jutott a kurta pillantás, amit arra az ocsmányságravetett, akit Mystra Bánként, a Fekete Nagyúrként azonosított.Ezek lennének maguk az istenek?A várakozó kalandozókkal szemben Mystra kiegyenesedett. A lépcső előtt állt, és

fölkészült rá, hogy fölhágjon rajta. Halvány mosoly fodrozta az avatárja arcát, és mélyenátérezte ennek a pillanatnak a fontosságát, ahogy a megmentőihez fordult.- Előttetek, emberi érzékeitek számára láthatatlanul, egy Mennyei Lépcső emelkedik -

mondta Mystra. - A lépcső lehetővé teszi az utazást az istenek és az emberek birodalmaközött. Veszélyes vállalkozásra készülök. Ha sikerül, ti négyen lesztek a szemtanúim,amint visszatérek a Síkokra. Ha elbukom, legalább egyikőtöknek tovább kell adnia aszózatomat a világnak. Ez szent feladat, amellyel csak olyasvalakit bízhatok meg, akineka hite megingathatatlan.Éjfél előrelépett.- Bármit! - szólt Éjfél. - Csak mondd meg, hogy mit kell tennem!Kelemvor a fejét ingatta, Éjfél mellé állt, és hozzá intézte a szavait.- Hát nem tettünk már így is eleget? Az életünket kockáztattuk, hogy megmentsük az

istennődet. Addig hagyjuk abba, amíg lehet! Egy egész világ várja, hogy felfedezzükmagunknak, és a jutalmunk elköltésének ezerféle módja van. Távoznunk kellene.- Én maradok - mondta Éjfél.Adon előrelépett.- Én Éjféllel tartok.Kelemvor Cyricre nézett, aki csupán vállat vont.- A kíváncsiságtól egyelőre gyökeret eresztett a lábam - mondta Cyric kissé csúfondáros

hangon.Kelemvor föladta.

- Mi mondanivalód van, istennő?- A Birodalmakban káosz uralkodik - jelentette ki Mystra.- Ennyit mi is tudunk.- Kel! - mondta Éjfél.- De azt ugye nem, hogy miért? - mondta Mystra szigorúan.Kelemvor hallgatott.Mystra folytatta.- Létezik egy hatalom, amelyik még az istenekénél is nagyobb. Ez az erő, amelyről az

embereknek nem szabadna tudniuk, kitaszította az isteneket a mennyekből. Lord Helm,az őrök és strázsák istene, őrzi a Síkokra nyíló kaput, így mindannyian a Birodalmakbanrekedtünk. Amíg itt vagyunk, emberi testekbe, avatárokba kell költöznünk, különben nemsokkal lennénk többek kóbor szellemeknél.- Kettőnk bűneiért fizetünk valamennyien. Bán nagyúr és Lord Myrkul ellopták a Sors

Tábláit. A táblák közül legalább egyet itt a Birodalmakban rejtettek el, bár hogy egészpontosan hol, azt nem tudom. Azt a kötelességet rótták ránk, hogy keressük meg ezeketa táblákat, és juttassuk vissza őket a mennyekbe, ahová valók.Cyric kissé zavartnak látszott.- De nálad semmiféle tábla nincsen - mondta. - Mit szándékozol tenni?- Elárulom, hogy kik voltak a tolvajok, és cserébe büntetlenséget alkuszom ki azoknak

az isteneknek, akik ártatlanok ebben a bűnben - mondta Mystra.Kelemvor összefont a karját a mellkasán, és nevetve a lova oldalának támaszkodott.- Ez abszurd. Most találta ki ezt az egész zagyva mesét.Mystra szavai hirtelen a harcos agyának meghitt magányában szólaltak meg.Meg tudtalak volna gyógyítani, mondta. Mivel nem hiszel bennem, nem teszem.Kelemvornak torkán akadt a nevetés, és falfehérre sápadt.- Istennő! Csatlakozni szeretnék hozzád! - mondta Éjfél, és Kelemvor riadtan nézett a

varázslónőre.Mystra gondosan mérlegelte az ajánlatot. Hogy egy ember olyan látványoknak legyen

tanúja, amiket csak egy isten foghat föl igazán? A nő megtébolyodna. Caitlan elméjétmegvédi majd ő, Éjfél védelmére azonban semmit sem tehetne.- Ahová most megyek, oda csak istenek követhetnek - mondta Mystra. Az amulettben

elrejtett hatalom, és az elorzott energia, amit Mystra Bántól vett vissza, hirtelenörvényleni kezdett benne, mintha türelmetlenül várná, mikor szabadulhat végre el. AztánMystra megérezte, hogy lelke mélyén a mágia kútfeje minden pillanatban túlcsordulhat.Egy másodpercre tisztán emberi pánik fogta el az istennőt, ahogy elvesztette az irányításta benne fortyogó energiaáramok fölött. A szelíden ringó fű sisteregni kezdett; kékesfehérlángok futottak végig minden egyes fűszálon.Cyric kellemes meleget érzett a talpa alatt. A levegőben kékesfehér szikrák röpködtek,

és a légáramlatok láthatóvá váltak: vastag, foszforeszkáló fénysávokra emlékeztettek,amiket valami őrült zseni festett szenvedélyes ecsetvonásokkal a levegő szövedékére,sziszegve körülnyaldosták Mystra alakját, majd semmivé enyésztek.Egy kurta pillanatra a lépcső láthatóvá vált Éjfél számára, és azonnal látta rajta, hogy

csak névleg lépcső. Finom, fehér kezek végtelen sora futott az egek felé, tenyérrel fölfelé

fordítva; egyesek magukban álltak, mások különös csoportozatokban, minthaegybeforrott volna a húsuk. Szabálytalan ütemben emelkedtek-süllyedtek, s acélos ujjaikfolyamatosan rángatóztak; mohón várták már következő vendégüket. A csoportozatokbagyűlő kezekhez kristályos csontok hálózata tartozott. A testetlen kezek csonkolt végétfurcsa módon sohasem lehetett látni. Lágyan kavargó ködök szivárogtak egyikcsoportozattól a másikig.Aztán a lépcső eltűnt, és Éjfél ismét Mystrának szentelte minden figyelmét.Caitlan alakja elmosódottabbá vált, körvonalain csillogás vibrált végig, és a hősök

látták, hogy a gyermek átalakul azzá a nővé, akivé a sors akaratából hosszú évek múlvakellett volna válnia. A teste igéző volt és csodálatos, az arca finom és érzéki, a szemeazonban nagyon vénnek tűnt, mintha ezredévnyi gond lappangana a tekintete mélyén,amelynek terhét vonakodik másokkal megosztani.Az istennő megrendülten elfordult a hősöktől, és megindult az útján. Mintha a levegőben

sétált volna; és ahová letette a lábát, onnan apró, kékesfehér villámok záporoztak.Mystra minden pillanatban másmilyennek látta a lépcsőt és a Síkokra nyíló kaput. Az

egyik percben még csodálatos, felhőkből kifaragott katedrálist látott, amelyhez széles,gazdagon díszített lépcsősor vezet. A másikban már úgy tűnt, mintha a kaput körülvevőterületet roppant, eleven rúnák alkotnák, amelyek kifürkészhetetlen táncokat lejtverendezik át újra meg újra önmagukat, s közben a mágia művészetének olyan titkait fedikföl, amiket Mystra régóta hiába próbált kideríteni, egészen mostanáig.Csak maga a kapu maradt változatlan: hatalmas, szárnyas acélajtó volt, és óriási öklöt

formázott, Helm szent szimbólumát.Félúton a lépcsősoron a felhők szétnyíltak, és az őrök és strázsák istene jelent meg

Mystra előtt.- Üdvözletem, Lord Helm! - mondta Mystra szívélyesen.Helm egyszerűen figyelte Mystrát.- Fordulj vissza, istennő! Ez az út nem neked való.- Vissza fogok térni az otthonomba! - mondta Mystra; dühítette a mennyei strázsa

viselkedése.- Magaddal hoztad a Sors Tábláit?Mystra elmosolyodott.- Hírt hozok róluk. Tudom, hogy ki lopta el őket, és miért.- Ez nem elég. Vissza kell fordulnod. A Síkok többé nem a mi birodalmunk.Mystra zavartnak tűnt.- De Lord Aónak tudnia kell ezt az információt!Helm rendíthetetlen maradt.- Akkor mondd el nekem, én majd továbbadom!- Személyesen kell megvinnem neki a hírt.- Azt nem engedhetem - mondta Helm. - Fordulj vissza, mielőtt késő lenne!Mystra tovább kapaszkodott a Mennyei Lépcsőn, s a mágia őserői szorosabbra gyűltek

Faerun körül, ahogy néma paranccsal utasítást adott nekik, hogy készüljenek föl hívószavára.- Nem akarlak bántani, jó Helm. Állj félre!

- Az a kötelességem, hogy megállítsalak - mondta Helm. - Egyszer már előfordult, hogyhanyag voltam, és nem teljesítettem a kötelességemet. Soha többé nem fog.Helm megindult lefelé.- Állj félre! - mondta Mystra, s hangja mennydörgésként robajlott.Helm nem mozdult.- Ne kényszeríts rá, hogy ártsak neked, Mystra! Én még mindig isten vagyok. Te nem.Mystra megdermedt.- Azt mondod, nem vagyok isten? Bebizonyítom neked, hogy tévedsz!Helm lesütötte a szemét, majd ellenfelére emelte tekintetét.- Legyen hát!Mystra minden energiáját szabadjára engedte, ami azalatt az idő alatt gyülemlett föl

benne, amíg az őrök és strázsák istenéhez közeledett. Beleborzongott a hatalomba,ahogy fölkészült első varázslatára.Odalent, a földön Éjfél ámulattal nézte, ahogy az istenek közelebb lépnek egymáshoz.

Helm kinyújtotta a karját, Mystra pedig tűzsugarakat lövellt felé. Helm visszahőkölt amágiától, és összeszorította a fogát, ahogy az apró, fehér lángnyelvek megperzselték abőrét. A mennyei strázsa egy ökölcsapást irányzott Mystra felé, az istennő pedighátralépett az ütés elől, közben hajszál híján lezuhanva a lépcsőről.Helm tovább nyomult előre. Semmilyen fegyvere nem volt, ám az ökléből lángok

csaptak föl, ahogy az istennő felé lépett. Mystra ösztönösen tudta, hogy kerülnie kell apáncélozott kezek érintését. Elhátrált, és őserejű mágia hasogatta a levegőt a mennyeistrázsa körül. Mystra megpróbálta megidézni Bigby Csontrepesztő Kezét, ám a varázslatfélresikerült, és megszámlálhatatlan borotvaéles karom süvített Helm irányába. Amennyei strázsa a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül lesöpörte őket magáról.Helm keze ívesen meglendült, és Mystra érezte, amint iszonyú fájdalom hasít lénye

legbelső magvába, ahogy a mennyei strázsa ujjai felszakították a mellkasát. Vérpermetszökött a levegőbe, karmazsinvörösre festve a mágia apró, sistergő sziporkáit, és kioltvaőket.Mystra érezte, hogy az ereiben megfagy a vér, amint Helm vállon ragadta. Megtorlásul a

mágia istennője egy olyan varázslattal próbálkozott, amely Helm lelkét vette ostrom alá,a saját félelmeit fordította ellene, és arra kényszerítette a mennyei strázsát, hogy aziszonyattól reszketve kétrét görnyedjen ellenfele előtt. Helm azonban összeszorította afogát, és újra lesújtott, ügyet sem vetve Mystra támadására. A mennyei strázsa legfőbbfélelme az volt, hogy kudarcot vall Ao színe előtt. Mivel ezzel egyszer már szembe kellettnéznie, nem maradt semmi, ami megrémíthette volna.Mystra abban a pillanatban döbbent rá, hogy veszített, amikor Helm keze végigszántott

a hasfalán, széles hasítékot tépve a húsába, amelyből sűrű vér és kékesfehér lángnyelvekáradata tört elő. Aztán az istennő hűs léghuzatot érzett a nyakán, ahogy Helm újabbcsapása csupán néhány hüvelykkel vétette el a torkát.Cyric szótlanul állt, és figyelte, ahogy az istenek megpróbálják megölni egymást;

egészen lenyűgözte a látvány. Hirtelen izgatottság fogta el, valahányszor Helmneksikerült bevinnie egy ütést. Mikor az istenek vére aláhullott rá az egekből,megmagyarázhatatlan elragadtatottságot érzett.

Mystra elkerülte Helm következő csapását, és egy bonyolult megkötő varázslattaltámadott; tündöklő bilincsek formálódtak az őserejű mágiából, és béklyóba verték amennyei strázsát. Helm minden erőfeszítés nélkül leszaggatta őket magáról, de Mystrakihasználta figyelmének pillanatnyi elterelődését, és botladozva elrohant a mennyeistrázsa mellett. Nagyon nehezére esett összpontosítania, hiszen a teste hihetetlenkínokat élt át, mégis foggal-körömmel feljebb kapaszkodott a lépcsőn, s agyában tompakábultság áradt szét, ahogy megpillantotta a kaput, s a Síkok világa a maga fenségesmivoltában kitárulkozott előtte. Az istennő a rendelkezésére álló rövid idő alatt egy futópillantást vethetett otthonának szépségére és tökéletességére a Nirvánán.Mindez az enyém volt, gondolta Mystra. Elérte a lépcső tetejét; a térde reszketett. Aztán

a mágia istennője a kapu után nyúlt, és egy kéz ragadta meg a karját, majdmegpördítette. Helm szeméből szomorúság sugárzott.- Ég veled, istennő! - mondta Helm.Aztán egyetlen ütéssel széthasította a mellkasát.Éjfél meredten bámult az égre, és azon tűnődött, hogy meg fog-e tébolyodni. Kelemvor

mellette állt, és kurta utasításokat osztogatott Adonnak, hogy segítsen Cyricnek alovakkal és a készletekkel.Éjfél végignézte, ahogy Helm egy pillanatra elkábult, és Mystrának sikerült túljutnia

rajta. Az istennő széttárta karját, s a misztikus mágianyalábok káosza és a ködös formák,amikké a levegő elemei összeolvadtak, hirtelen egy roppant öklöt formázó kaputengedtek látni. Aztán Helm utolérte Mystrát, és megfordította, hogy a mágia istennőjeszembenézhessen haragjával.- Ne! - kiáltotta Éjfél, s Kelemvor és Adon még épp idejében pillantottak föl az égre,

hogy lássák, amint Helm keze átjárja Mystra testét.Mystra hátravetette a fejét hihetetlen kínszenvedésében, ahogy az esszenciája kiszökött

az avatárjából, s törékeny emberi teste szétrobbant. Éjfél érezte, hogy emésztő hőhullámsöpör végig rajta, mintha egy perzselő, láthatatlan energiafal közeledne feléjük. Akékesfehér tüzek, amelyek szelíd mágiájukkal lángra lobbantották a fűszálakat, mostfekete lángokká változtak, melyek megpörkölték a földet, és örökre terméktelenné vált,repedezett sávokat hagytak maguk után. A pusztulás azon a ponton kezdődött, amelyközvetlenül az istennő alá esett, majd szétágazott minden irányban.Éjfél megpróbált fölidézni egy erőtérfalat a társai védelmére. Fénycsíkok kavarogtak a

kalandozók csapata körül, és pillanatokon belül egy szivárványgömb vette körül őket. Avédelmező gömb falát alkotó színörvények dacára a kalandozóknak sikerült néhánypillantást vetniük a körülöttük dühöngő káoszra.A látóhatár elködösült, az ég és a föld eggyé vált, ahogy roppant, éjsötét oszlopok

formálódtak a levegőből, és eresztettek gyökeret a földben széles körívben a kalandozókés a Mennyei Lépcső körül, a kolonádhoz hasonlatosan, ahol a tegnapi éjszakát töltötték.A felhők elfeketedtek, ahogy az oszlopok a magasba emelkedtek, hogy találkozzanakvelük, és a fekete felhőkből csodálatos pillangósugarak áradtak, puha pasztellszínekben.A sugarak ide-oda lendültek, felperzselve a talaj felszínét, és akkora repedéseket hasítvaaz anyaföldbe, hogy minden további nélkül el tudtak volna nyelni egy felnőtt férfiembert.Lángoló vérfolyamok töltötték meg a talajban nyíló hasadékokat, és a lobogva forrongó

vérfolyamokból áradó hőség iszonyatos volt. A fénysugarak szilánkokra zúzták a feketeoszlopokat, és roppant törmelékdarabok zuhantak a földre, ahogy a sugarak elvesztettékformájukat, és villogó lidércfodrok gyanánt hasogatták tovább a levegőt, mindentelpusztítva, amihez csak hozzáértek.A Kilgrave kastély nem állta ki a mágikus ostromot, falai kirobbantak, akár a töredezett

kréta. A sarkokon álló masszív tornyok összeroskadtak, és a közöttük feszülő falaktörmelékké hullottak szét.A mennyek magasában Helm állt a tomboló káosz kellős közepén, testének körvonalai

élesen kirajzolódtak a mögötte lángoló napkorong vakító fényében. Éjfél látta, hogy Helmmég egyszer lesújt a karjával, kettéhasítva egy kavargó fénygomolyt, amely előttelebegett a levegőben.Ez lett volna Mystra esszenciája? - tűnődött Éjfél.A Helm kezéből áradó kékesfehér tüzek bonyolult mintázattá álltak össze, amely

hasonlított Éjfél látomásához, mikor az illúzióban megmutatták neki a mágikusszövedéket. Aztán egy vakító fénysugár lövellt elő a szövedék középpontjából, és áthatolta védelmező gömbön, ahol Éjfél és a társai kuporogtak. Érzékletei hófehér hátterébenÉjfél valami még ragyogóbb fényt látott, amely női alak képében mozgott feléje.- Istennő! - kiáltotta.Tévedtem. Amit én megkíséreltem, azt más istenek is megpróbálhatják... Talán a

Birodalmak is belepusztulnának. Van még egy Mennyei Lépcső Árnyasvölgyben. Ha Bánéletben maradt, megpróbálja majd az uralma alá vonni. Oda kell mennetek,figyelmeztetni Elminstert. Aztán keressétek meg a Sors Tábláit, és vessetek véget ennekaz őrületnek!Hirtelen egy tárgy zuhant le az égből, és áthatolt a védelmező gömbön. Éjfél kinyújtotta

a kezét, és az amulett pontosan nyitott tenyerébe hullott. Aztán a szövedékből áradó fényátjárni látszott a varázslónőt, mintha a kékesfehér amulett vonzotta volna. Éjfél testébenminden idegszál tiltakozott, ahogy fehéren izzó lángok áramlottak az ereiben, és azistennő utolsó szavai beleégtek az agyába.Vidd el az amulettet Elminsternek... Elminster segíteni fog!- Segíts! - kiáltotta Éjfél. - Segíts, hogy megtehessem!A Sors Tábláinak képe beleégett Éjfél emlékezetébe. Az agyagból megformált, ősrégi

táblák alig két láb magasak voltak, elég kicsik, hogy bárki magánál tarthassa őket, skönnyen leplezhesse a fürkész tekintetek elől. Rúnákat véstek beléjük, felsorolvavalamennyi isten nevét és kötelességeit. Mindegyik rúna kékesfehér tűzzel izzott.A táblák képe eltűnt, ahogy a fénysugár visszahúzódott a szövedékbe, magával víve

Mystra derengő alakját.- Istennő! - suttogta Éjfél. - Ne hagyj el engem!Nem jött válasz, de a szivárványgömb felszínén keresztül Éjfél látta elenyészni a

mágikus szövedéket. Aztán a káosz megszűnt tombolni körülöttük, és a hősökmegpillantották Helmet, amint megáll a kapu előtt, karba fonja a kezét majd eltűnik.Olyan volt, mintha soha nem is lett volna ott.

8.Nem Mindig Ember

Feketetövis Tempus tartotta rendben Bán új zhentilvári templomának főtermét,valahányszor a Fekete Nagyúr távol volt. Feketetövis felelt a sötét templom mindennaposműködéséért, és személyesen felügyelte a második, kisebb terem építését a templomhátsó traktusában. Miután a munkások végeztek a feladatukkal, a mágus megölette őket.- Senkinek sem szabad tudnia róla - mondta Bán, és Feketetövis az életét is habozás

nélkül feláldozta volna, hogy megvédje Bán "meditációs termének" titkát. A valóságbanmocskos egy hely volt, ám a célnak tökéletesen megfelelt.Bán vigyázott, hogy bizonyos dolgokat titokban tartson a hívei elől; a Fekete Nagyúr

attól félt, ha kitudódnak emberi korlátai - például az, hogy neki is szüksége van alvásra éstáplálékra -, kevésbé buzgón fogják imádni őt, és nem lesznek készek feltétel nélkülföláldozni magukat az ügyéért, így hát Bán Feketetövissel hozatta magának az italt és azennivalót egy titkos alagúton, és valahányszor a Fekete Nagyúrnak le kellett feküdniealudni, a teremben lévő kis ágyon tette, szolgája pedig híven strázsálta az álmát.A szoba sarkában ősrégi szövegek tornyosultak; Bán szinte minden éber percét ezeknek

a betűzgetésével töltötte. Egy közeli asztalkán tucatnyi éles, apró késpenge hevert, amikleginkább szobrászszerszámokra hasonlítottak. Bán ezeket arra használta, hogyrettenetes kísérleteket végezzen velük egy maroknyi híve eleven testén; néha órákigmeredt a nyomukban fakadó vérpatakokra, és figyelmesen hallgatta a gyöngébb kísérletialanyok torkából kiszakadó, elkínzott nyögéseket. Feketetövis tudta, hogy ezek atanulmányok nagyon fontosak az ura számára, arról viszont fogalma sem volt, hogymiért. Csakhogy Bán az istene volt, és Feketetövis elég okos volt hozzá, hogy nekérdőjelezze meg egy isten indítékait. Bán később belefáradt a kísérletezgetésbe, mertnem járt olyan eredménnyel, mint remélte. A késpengék azonban ott maradtak azasztalkán, zord emlékeztetőül, hogy még nem találta meg a választ az őt foglalkoztatókérdésekre.Amikor Bán a Kilgrave kastélyban tartózkodott, a helyiség üres volt, most azonban

kavargó örvény jelent meg benne, és a Fekete Nagyúr a kemény padlóra hanyatlott atérben nyíló hasadékból; zihálva kapkodta a levegőt, a szeméből könnyek csorogtak.Megpróbált felidézni magában valami egyszerű, alapvető varázslatot, hogy összetörtalakját a padlóról a nem messze álló ágy feszes derékaljára levitálja, erőfeszítéseiazonban hiábavalónak bizonyultak. Aztán Feketetövis lépett elő az örvényből, ésodavonszolta Bánt az ágyhoz. A varázsló nyögve felemelte az avatárt, és végigfektette azágyon.- Tessék, uram! Most pihenj! Meg fogsz gyógyulni.Bánt kényelembe ringatta hűséges csatlósának hangja.Feketetövis megmentette őt. Látta, hogy Bán legyöngült állapotban van, közel jár a

halálhoz, és mégis eljött érte. A Fekete Nagyúr számára értelmetlennek tűnt acselekedete. Fordított helyzetben ő inkább hagyta volna elpusztulni a szolgáját, minthogy kockára tegye érte a saját életét.Talán a lekötelezettemnek tartja magát, amiért életben hagytam a barátját, Ronglathot,

gondolta Bán. Valószínűleg ezért tett ilyen nagy szolgálatot nekem. Most viszont, hogyúgy érzi, lerótta az adósságát, valószínűleg ügyelnem kell a hátamra, valahányszorkettesben maradok vele.Bán látta, hogy a vére tócsába gyűlik a padlón; karmazsinvörös volt, borostyánszín

csíkokkal. Bár az egyik tüdeje megsérült, és nem lett volna szabad beszélnie, az istenfelnyögött, ahogy kinyújtotta a kezét, és megérintette a skarlátpiros tócsát.- A vérem! - kiáltotta Bán. - A vérem!- Minden rendben lesz, uram - mondta Feketetövis. - A papjaidat fel tudod ruházni

gyógyító varázserővel. Használd hát a mágiádat, és gyógyítsd meg magadat!Bán megfogadta Feketetövis tanácsát, de tudta, hogy a gyógyulási folyamat lassú lesz

és fájdalmas. Megpróbálta azzal elterelni a figyelmét a kellemetlen érzésről, hogy aKilgrave kastélyból való megmenekülésének részleteire összpontosított. Feketetövismágiája elég erős volt, hogy a mágus eljusson vele a kastélyba, majd elteleportáljaonnan Bánt és saját magát. De a tömlöcéből csak a kolonádig sikerült eljutniuk, a kastélyközelében.Bán végignézte, ahogy Mystra visszaveszi az amulettet a fekete hajú varázslónőtől.

Aztán néhány perccel később a mágia istennője párbajra hívta Helmet; mindkét isten aMennyei Lépcsőn állt.A Sors Táblái! Helm a táblákat akarta!Bán iszonyodva figyelte, ahogy Helm elpusztítja a mágia istennőjét. Tanúja volt annak,

ahogy Mystra esszenciájának utolsó maradéka megközelíti a varázslónőt, és hallotta azisten intő szózatát, amikor visszaadta az amulettet a fekete hajú asszonynak. Hihetetlenvarázserők szabadultak el Helm Mystrával vívott viadala folyamán, és Bán ezeket hívtasegítségül, hogy befejezze, amit Feketetövis elkezdett; visszateleportálta magukatZhentilvárba.Bán felnevetett, mikor arra gondolt, hogy az Árnyasvölgyben lévő lépcsőt sosem foglalta

volna bele a terveibe, ha Mystra utolsó szózata fel nem hívja rá a figyelmét. Ha azistennő szótlanul elfogadja a sorsát, sohasem került volna sor azokra az eseményekre,amiknek a bekövetkezésétől annyira tartott. Így hát, miközben Bán az ágyán fekveigyekezett fölépülni a szörnyű sérülésekből, amiket Mystrának köszönhetett, szövögetnikezdte a terveit, míg végül mély, gyógyító transzba zuhant.Az égbolt sötét levendulaszínű volt, kék és arany csíkokkal. A felhők továbbra is feketék

maradtak, visszatükrözték az alattuk húzódó felperzselt, halott földet, a hatalmasoszlopokból pedig göcsörtös fák lettek, melyeknek tekervényes kőágai mérföldekrebehálózták az egész tájat. A földkéreg egyes helyeken sima volt és csúszós, akár az üveg,másutt mély hasadékok tátongtak benne, vagy törmelék borította. A vörös folyamoklehűltek, és befagytak. Már nem zuhogott jégeső odafentről.Mikor Éjfél visszavonta a varázslatát, a kalandozókat és hátasaikat beburkoló

szivárványgömb falai eltűntek. Mikor megérintette az ismét a nyakában lógó, kékesfehér,csillag alakú amulettet, Éjfél úgy találta, hogy már nyoma sincs a tárgyban annak ahatalomnak, amely azelőtt lappangott benne. Immár csupán a különös, apokaliptikustalálkozás mementója volt Éjfél és az istennője között.Éjfél fölkapaszkodott a lovára, és szemügyre vette a tönkretett tájat maga körül.

- Mystra arra kért, hogy menjek Árnyasvölgybe, és vegyem fel a kapcsolatotElminsterrel, a bölccsel. Egyikőtöktől sem várom el, hogy elkísérjen, de ha bárki velemakar tartani, azonnal indulunk.Kelemvor a földre dobta azt a zsák aranyat, amit éppen a nyeregkápájára akart

akasztani.- Micsoda? - kiáltotta. - És mikor mondta ezt neked az istennőd? Mi egy szót sem

hallottunk belőle!- Legkevésbé tőled várom el, hogy megérts, Kel, de mennem kell. - Éjfél Adonhoz

fordult. - Jössz?A pap a varázslónőről Kelemvorra, majd Cyricre nézett, de senki sem szólt egy szót sem.

Adon felült a lovára, és Éjfél mellé poroszkált vele.- Valóban áldás ülhet rajtad, ha ilyen feladatot kaptál. Köszönöm, amiért megkértél,

hogy segítsek neked. Természetesen veled tartok.Cyric fölnevetett, amikor befejezte a társaság készleteinek az összecsomagolását, és

megragadta a teherhordó lovak pányváját.- Itt nekem már nem sok minden maradt. Akár veletek is mehetek. Jössz, Kel?Kelemvor a lova mellett állt, az álla leesett döbbenetében.- Mindannyian egy lázálmot kergettek - mondta. - Borzalmas hibát követtek el!- Gyere utánunk, ha akarsz! - mondta Éjfél, aztán hátat fordított Kelemvornak, és

ellovagolt, Adonnal és Cyrickel szorosan a nyomában.Az út nyaktörő volt és egyenetlen, s a három kalandozó még alig került valamivel

közelebb a messzi távolban húzódó hegyvonulathoz, amikor meghallották maguk mögöttKelemvor lova patadobogásának összetéveszthetetlen zaját. A hang egyre erősödött, svégül a harcos utolérte Éjfélt. Senki nem szólalt meg, legalább egy mérföldig.- Még a zsákmányt sem osztottuk fel - mondta nagy sokára Kelemvor.- Úgy van - mondta Éjfél, s az arcán halovány mosoly játszott. - Ha jól tudom, az adósod

vagyok.- Igen - mondta Kelemvor, emlékeztetve ezzel a varázslónőt arra, amit a kastélyban

ígért neki. - Az adósom.Ahogy tovább haladtak a Mystra megsemmisülése nyomán keletkezett lidércnyomásos

tájon, a hősök látták, hogy a pusztulás egyre nagyobb méreteket ölt. Az országutakeltűntek, s hatalmas kráterek tátongtak előttük, csordultig tele füstölgő, feketekátránnyal; egyes pontokon kénytelenek voltak visszafordulni, és nagy ívű kerülőkettenni. Sötétedésre azonban megjelentek a látóhatáron a hegyek, és a kalandozókközvetlenül a Gnoll-szoros előtt ütöttek tábort.Egy árukkal megrakott málhás szekerekből álló kereskedőkaraván bukkant fel az úton,

közvetlenül a hősök táborhelye alatt. A karavánt fegyveresek őrizték, és amikor Adonelőugrott a fedezékből, hogy megpróbálja figyelmeztetni az utazókat, milyenszörnyűséges terep vár rájuk, nyílzápor üdvözölte. A pap hasra vágta magát.A karaván elhaladt, és hamarosan eltűnt a látóterükből. Mikor Adon visszatért a táborba,

pattogó tűz fogadta; Éjfél éppen valami olyasmiből akart vacsorát készíteni, ami húsnaklátszott, de iszonyatos bűzt árasztott magából. Eléggé belemerült a feladatba, időnkéntutasította Kelemvort, hogy fordítsa meg a nyárson piruló húsdarabot, ő pedig közben

zöldségeket szeletelt hozzá a tőrével.A vacsora nem igazán sikerült, és már úgy tűnt, hogy a társaságnak aznap éjjel korgó

gyomorral kell nyugovóra térnie, amikor Cyric egy kis erszényt vett elő, amit Mystraajándékai között talált, és intett a többieknek, hogy maradjanak csendben. Aztán azsákba nyúlt, és több vekni gyömbérkenyeret, hatalmas adag szárított húst, telisöröskancsókat, jókora sajtkorongokat és még sok minden mást vett elő belőle. Azerszény mégis üresnek látszott, még akkor is, amikor kivették belőle az ennivalót.- Soha többé nem fogunk éhezni-szomjazni! - mondta Kelemvor, és jóízűen meghúzta az

elébe tett mézsört.Később, miután megették a zsákból előkerült estebédet, Kelemvor valami szorítást

érzett a gyomorszája táján. Az étel rettenetes volt, és a harcosban komolyan fölmerült akérdés, mennyire bölcs dolog mágikus forrásból eredő élelmiszert enni, amíg a titkosművészetek ennyire megbízhatatlanok. A hősök további társalgás nélkül fejezték be avacsorát, de az arcukra kiülő kifejezés minden szónoki beszédnél ékesebben fejezte ki agondolataikat. Aztán Éjfél törte meg a táborban uralkodó csendet, és szívből kívánta,hogy Adon gyógyító varázslatai minél hamarabb visszatérjenek; azokkal talán meg tudnányugtatni háborgó gyomrukat. A megjegyzést mind Kelemvor, mind Cyric lelkesenhelyeselte.Mikor befejezték az estebédet, Kelemvor és Adon nekiláttak megvizsgálni a Mystrától

kapott ajándékokat, a táborhely túloldalán pedig Éjfél segített eltakarítani Cyricnek avacsora maradékait.- Végig velem fogsz tartani az úton, egészen Árnyasvölgyig? - kérdezte a varázslónő

Cyirctől, miközben összegyűjtötték a hulladékot.Cyric habozott.- Van útravalónk, kellő számú egészséges lovunk, és annyi aranyunk, amiből életünk

végéig kényelmesen elélhetünk - mondta Éjfél. - Miért ne jönnél velem?Cyric szemlátomást nehezen talált szavakat.- Én Zhentilvárban születtem, és amikor odahagytam, megesküdtem rá, hogy soha

többé nem fogok visszatérni. Árnyasvölgy pedig túl közel esik hozzá, legalábbis az énszám íze szerint. - Szünetet tartott, és a varázslónőre nézett.- Mindenesetre úgy látszik, hogy az utam arrafelé vezet, bármennyire is szeretném,

hogy másként legyen.- Nem kívánom tőled, hogy olyasmit cselekedj a kedvemért, amit máskülönben nem

tennél meg - mondta Éjfél. - A döntés joga a tiéd.Cyric mély lélegzetet vett.- Akkor veled megyek. Talán Árnyasvölgyben veszek majd egy csónakot, és egy ideig az

Ashaba folyón fogok hajókázni. Azt hiszem, békés időtöltés lesz.Éjfél elmosolyodott, és rábólintott.- Kiérdemelted a lehetőséget, hogy megpihenhess, Cyric. És kiérdemelted a hálámat is.A varázslónő emelt hangokat hallott a táborhely túloldaláról, ahol Kelemvor és Adon

Mystra ajándékait vették számba. Adon megígérte, hogy vigyáz az osztozkodástisztességére; Kelemvor harsány nevetéssel és erőteljes hátba veregetéssel fogadta apap megjegyzését.

Éjfél és Cyric tovább beszélgettek a távoli tájakról, kicserélték az ismereteiket aszokásokat, szertartásokat, nyelveket illetően. Megtárgyalták régi kalandjaikat is, bárerről a témáról Éjfél többet beszélt, mint Cyric.- Mystra - mondta végül a tolvaj. - Az istennőd...Éjfél tisztára törölte a tőrét, és visszacsúsztatta a tokjába.- Mi van vele?Cyricet mintha meglepte volna Éjfél válasza.- Ő halott, ugye?- Talán - mondta Éjfél. Egy pillanatra elgondolkodott a dolgon, aztán visszament a

sekély gödörhöz, amit Cyric segítségével ásott, hogy eltüntesse a vacsora után maradthulladékokat. - Nem vagyok gyermek, mint szegény Adon. Szomorúsággal tölt el Mystraelmúlása, de vannak más istenek is, akikhez hódolattal fordulhatunk, ha úgy hozná aszükség.- Előttem nem kell titkolóznod...Éjfél kiegyenesedett.- Fejezd be ezt a munkát! - mondta a varázslónő; a gödör felé intett, aztán elsietett.

Cyric egy darabig egyre távolodó hátát figyelte, aztán nekilátott a szemét eltemetésének.Eszébe jutott az a pillanat, amikor fölnézett a háborúzó istenekre, és a gyerekes öröm,ami akkor töltötte el, mikor kiontott vérük aláhullott a földre. Cyric elszégyellte magát,amiért így reagált Mystra halálára; elhessegette a zavaró gondolatokat, és a táborhelyrendbetételére összpontosított.Lent az ösvényen, távol Cyrictől és a tábortűztől, Éjfél váratlanul valami hideget érzett a

szívében, aminek semmi köze nem volt a ritkás hegyi levegőhöz. Nincs értelme gyászolniCaitlan és Mystra távozását, gondolta Éjfél. Némán elátkozta Cyricet, amiértmegemlítette neki az istennővel történteket, aztán szemrehányást tett érte magának.Amennyire meg tudta ítélni, a férfiben nem volt rosszindulat, csak egy viszontagságosélet emléke, ami képtelenné tette őt a kommunikáció mindenféle formájára, a szavakprecíz tudományát kivéve.Kelemvor másrészt pont az ellentéte volt Cyricnek ebben a tekintetben. Az ő

cselekedetei és kimondatlan nyilatkozatai felizgatták Éjfélt. A mindenkit őrületbe kergetőtuskó álcáját csak akkor öltötte magára, ha megpróbálta elrejteni érzelmeit a rosszhelyen és rossz időben jelentkező, értelmetlen zsörtölődés mögé, s éppen ezzel árulta el,hogy mekkora erőtartalékokkal rendelkezik. Talán közös jövő áll előttük.Ezt csak az idő fogja megmondani.Odament Kelemvorhoz és Adonhoz, akik még mindig veszekedtek.- Egyenlően osztozunk! - vicsorogta Kelemvor.- De hát ez egyenlő! Te, én, Éjfél, Cyric és Szúna, aki nélkül...- Ne kezdd már megint ezt a locsogást Szúnáról!- De hát...- Négyfelé - mondta Éjfél hűvösen, és mindkét férfi megfordult. - A te részeddel azt

teszel, amit akarsz, Adon. Ha úgy látod jónak, odaadományozhatod az egyházadnak.Adon válla megroskadt.- Nem a kapzsiság vezérelt...

Kelemvoron úgy látszott, mintha kedve lenne kétségbe vonni ezt az állítást.- Talán egy kis pihenésre lenne szükséged - mondta Éjfél, és a fiatal pap bólintott.- Igen, talán így van.Adon elsétált, s fáklyája imbolygó fénye kirajzolta az útját a tábortűzhöz. Adon

megbotlott egy kőben, kiegyenesedett, magában még motyogott valamit Szúnáról, aztáneltűnt.- Hogy érzed magad? - kérdezte Éjfél. - Élvezetedet lelted a női főztöm gyönyöreiben?- Beszélhetek őszintén? - kérdezte Kelemvor.Éjfél elmosolyodott.- Inkább ne!- Ebben az esetben úgy érzem magam, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne

királyságokat kihasítani ezekből a sziklákból.A varázslónő bólintott.- Ezzel így vagyok én is. - Az előttük tornyosuló kincsek felé intett. - Ne folytassuk?- De. Ha ilyesmire kerül a sor, mindig öröm egy éles elmével és higgadt fővel közösen

dolgozni.Éjfél rámeredt, a férfi azonban nem vette le tekintetét a kincsekről. Az arany nagy

halomban hevert előttük, egy hatalmas fatörzs göcsörtös tuskóján. Voltak még rubinok,drágaköves ékszerek, és egy különös, semmihez sem hasonlító tárgy; Éjfél lehajolt, hogymegvizsgálja. Felkiáltott örömében, fölemelte a varázseszközt, és Kelemvorra vigyorgott.- Az az érzésem, ezt tényleg ötfelé kell majd osztanunk!Kelemvor hátrahökkent.- Mit akarsz ezzel mondani?- Ez egy Myth Drannor-i hárfa. Elminsterről ismeretes, hogy gyűjti őket. Ha semmi más

nem válik be, ezért cserébe talán megvásárolhatunk tőle egy kihallgatást.Kelemvor belegondolt a dologba.- De mennyit ér?Éjfél nem hagyta letörni a hangulatát.- Azt nem tudhatjuk, amíg valaki árajánlatot nem tesz rá, nemdebár?- Ó. Igen, ez tagadhatatlan.- Mindegyik hárfáról úgy hírlik, hogy mágikus tulajdonságokkal rendelkeznek - mondta

Éjfél, miközben szemügyre vette a tárgyat. A hárfa elég ódonnak látszott, bár hajdantündöklő szépségű zeneszerszám lehetett. A finom mívű arany és elefántcsont berakásokegy ihletett mester gondos kezét dicsérték, és a sötétvörös fa úgy tükrözte vissza afáklyalángokat, mintha még mindig rajta csillogna a hajdani fényezés. Éjfélmegpendítette a húrokat; nem értett az ilyesmihez, és a felcsendülő hang visszhangzódallamok különös, disszonáns egymásutánja volt, amely egyre erősödött, és Kelemvorpáncélja hirtelen rázkódni kezdett tőle, mintha valami láthatatlan erő támadná.- ÉJ...Hirtelen minden apró csat és kapocs, ami helyén tartotta a vértezetet, kattanva

szétnyílt, és Kelemvor páncélja a földre hullott.- ...FÉL!A harcos ott ült egyetlen szál sodronytunikában, a páncélzata rendezetlen kupacokban

hevert körülötte. Éjfél álla leesett, az ajkai hangtalanul mozogtak, aztán valóságosnevetőgörcsöt kapott.- Idenézz! - komorodott el Kelemvor.- Kérlek! - mondta Éjfél, nem túl bátorítóan.- Nem úgy gondoltam... - A harcos lepillantott a vértezetére, és felsóhajtott.Éjfél felült, és mély lélegzetet vett.- Ez nem lehet más, csak Methild hárfája. Amennyire emlékszem, szétválaszt minden

pókhálót, megnyit minden zárat, felold minden köteléket... ilyesmi.- Azt látom - mondta Kelemvor, és enyhe bosszúsága eltűnt, átadta a helyét Éjfél

ragályos vigyorgásának. - Talán ideje lenne, hogy megkapjam a jutalmamat, amirőlbeszéltünk. Mit szólsz hozzá?Éjfél fölállt, és hátrálni kezdett.- Inkább ne! - mondta, és a szíve hirtelen úgy vert, mint valami riadt kismadáré.

Éjfél sarkon fordult. Hallotta, hogy Kelemvor felállt, és megérezte a kezének érintéséta vállán. A varázslónő az ajkába harapott, és az előttük lángoló fáklyára meredt. A férfimásik keze szelíden átölelte a derekát, és ő megremegett, a saját kebelében gyúlóvággyal küzdve.- Csak egy csókról volt szó - mondta Kelemvor. - Egyetlen csókról. Ugyan mi ártalom

származhatna abból?A varázslónő hátrahajolt Kelemvor karjaiba. A harcos félresimította a haját a nyakából,

és gyöngéd csókot lehelt bizsergő bőrére; közben szorosabbra fonta ölelését a derekakörül. Éjfél keze rátévedt az övére.- Megígérted, hogy elmondod nekem... - kezdte akadozva.- Mit?- A kastélyban... rosszul lettél. Megeskettettél rá, hogy valami jutalmat adok neked,

amiért folytatod a küldetést. Semmi értelme nem volt.- Volt értelme - mondta Kelemvor; elengedte a nőt, és hátrébb lépett. - De bizonyos

dolgoknak titokban kell maradniuk.Éjfél sarkon fordult.- Miért? Legalább ezt áruld el nekem!Kelemvor visszahátrált az árnyékok közé.- Talán föl kellene oldozzalak a fogadalmad alól. A következményeket csak én fogom

megszenvedni. Neked nem kell aggódnod miatta. Talán így lenne...Éjfél nem tudta, hogy csak a félhomály űz-e tréfát vele, vagy Kelemvor bőre valóban

sötétebbre vált, és hullámzani kezd a sodronying alatt.- ...a legjobb - mondta a harcos mély torokhangon.Kelemvor egész testében reszketni kezdett, és úgy tűnt, mindjárt kétrét görnyed

fájdalmában.- Nem!Éjfél odarohant hozzá, kezét kétoldalt az arcára helyezte, és rátapasztotta az ajkát az

övére. A férfi szemöldöke bozontosabbnak látszott, a haja kuszának és sötétnek, szúróstekintetű, zöld szeme smaragdlángként parázslott. Miközben csókolóztak, a testeelernyedt, és hátrahúzódott, mintha szólni kívánna.

A varázslónő az arcát tanulmányozta. Ugyanolyan volt, ahogy mindig is emlékezett rá.- Most ne beszélj! - mondta neki. - Nincs szükség szavakra..Megint megcsókolta, és ezúttal a harcos vette át az irányítást a csók fölött, vasmarokkal

szorítva magához a nőt.Sem Kelemvor, sem Éjfél nem vette észre, de Cyric közelített feléjük nesztelenül.

Figyelte, ahogy újra csókolóznak, és Kelemvor a levegőbe emeli a varázslónőt. Éjfél aharcos nyaka köré fonta a karját, ahogy a férfi gyöngéden leeresztette őt az aranyakbólvetett derékaljra. A varázslónő felnevetett, és nekilátott, hogy kioldja a ruháján acsatokat.Cyric lehajtott fejjel elsietett, s a harag lassú dagályba gyúlt a kebelében, ahogy a

szeretkező pár csengő kacaja elkísérte az útján, és gúnyt űzött belőle még akkor is, mikorelérte a tábortüzet, és aludni küldte Adont.- Én majd őrködöm - mondta Cyric, és a lángokba bámult.Az őrségváltás után Cyric lefeküdt, hogy pihenjen egy keveset, de azt álmodta, hogy

megint Zhentilvár hátsó sikátoraiban kóborol. Ezúttal csak kisgyerek volt, és egy arctalanpár vezette végig az utcákon, ajánlatokat kérve a járókelőktől; rabszolgának akartákeladni Cyricet, ha valaki elegendő pénzt kínál érte.Cyric felriadt, és megpróbált visszaemlékezni az álmára, de nem tudott. Néhány percig

éberen feküdt, és arra gondolt, hogy volt idő, amikor egyedül az álmok nyújtottak nekilehetőséget a menekülésre. De ez régen volt már, és most egyelőre biztonságban van.Átfordult hát az oldalára, és mély, pihentető álomba merült.Adon idegesen sétált fel-alá, szeretett volna már kijutni ebből a néptelen pusztaságból.

Éjfél azt tanácsolta, használja ki az idejét, és küldjön hálaadó imákat Szúnának. A paptágra nyílt szemmel megállt; "hát persze!" - motyogta, és keresett egy helyet, ahol egykis szentélyt hevenyészhetett magának. Éjfél és Kelemvor nem beszélgettek. Átkaroltákegymást, hátukat egy nagy, fekete sziklának vetették, és a tábortűz lángjait nézték, amitők szítottak fel újra. Éjfél a harcoshoz simult, és megcsókolta. A gesztus kényelmetlennekés idegenszerűnek tűnt, pedig alig egy órával ezelőtt még tökéletesen helyénvalónaklátszott volna.A hősök a pirkadat első fényében felébresztették Cyricet, és elvezették a lovaikat a

hegyoromtól. Délre sikerült egészséges iramot elérniük, bár a reggeli étkezésük - amit azerszényből vettek elő - keserű utóízt és háborgó gyomrot hagyott maga után.Az út itt-ott károsodásokat szenvedett, és az egyik lávaveremből, ami mellett a

kalandozók elhaladtak, hatalmas ezüsthalak ugrottak elő, élesen csattogó fogakkal.Időnként a nap mintha rossz helyen lett volna, és a hősök már attól tartottak, hogymegint körbe-körbejárnak, de csak mentek tovább, és egy idő után az égbolt ismétfelöltötte a megszokott képét.Miközben a torz vidéken vándoroltak, a kalandozók sok furcsa dologgal találkoztak. A

Mystra és Helm párviadalja során elszabadult bizarr energiák békapofákat faragtaknéhány hatalmas sziklára, és ezek a rút ábrázatok felváltva szidalmazták és dicsérték azutazókat, majd trágár vicceket meséltek nekik, amiken nevettek ugyan, de nemlassítottak miattuk.Valamivel odébb az úton a jelek szerint háborúság tört ki az egymással szemközt álló

dombok között; sziklák és kődarabok röpködtek ide-oda, eget-földet rengető robajjalcsattanva a földnek. Ahogy az utazók közeledtek, a csata elcsendesedett, majd újulterővel lángolt fel megint a távozásukat követően. Ahogy a társaság egyre távolodottMystra halálának helyszínétől, a különös események egyre jobban megritkultak, és ahősök végre lazíthattak egy kicsit.Megálltak, és éjszakára egy hatalmas hegyorom tövében elterülő tisztáson ütöttek

tábort, amit mintha nem érintett volna a Mystra halála által támasztott káosz. Cyricegészen megdöbbent, mikor üresen találta az erszényt, amely önmagát töltötte felmindig étellel-itallal. Mikor belenyúlt, valami hideget és nyirkosat érzett, amelyvégignyalta a kézfejét, úgyhogy sietve visszahúzta a karját, és elhajította az erszényt.Kénytelenek voltak beérni a kevéske megmaradt útravalójukkal, ám a hősök meg voltak

győződve róla, hogy ez is kitart, amíg célba nem érnek. Mikor azonban Éjfél és Cyricelkészítette a vacsorát, a hús romlottnak tűnt, a kenyér megpenészedett, és agyümölcsök szétrohadtak. Azért megették, amit tudtak, és alaposan leöblítettékmézsörrel az ízét. De mintha az ital is zamatát vesztette volna, nem annyira édesnektárra emlékeztetett immár, mint inkább poshadt, keserű vízre.Cyric szokatlanul szófukar volt. Csak akkor szólt bele a társalgásba, ha olyan téma

merült fel, ami különösképp érdekelte, ilyenkor viszont mindig erőszakosan védelmezte asaját álláspontját. Aztán Cyric teljesen váratlanul elhallgatott, mintha gondolataibamerülve meditálna, és vakon bámulta a tábortűz lángjait, miközben az éjszaka sötét leplebeburkolta a fáradt utazókat.Aznap este Éjfél odament Kelemvorhoz, ő pedig egyetlen szó nélkül a karjába zárta. A

varázslónő utána hosszan figyelte őt alvás közben, felizgatta testének csendes ritmusa.Éjfél elmosolyodott; mikor átölelték egymást, olyan erő és hevesség lüktetett amozdulataiban, olyan csodálatos szenvedély, hogy elcsodálkozott rajta, miért iskételkedett egyáltalán az iránta táplált érzelmeiben. Döbbenten tudta meg, hogyKelemvor sohasem volt nős; egyike volt ez annak a kevés tényszerű adatnak a férfiéletéből, amit sikerült kihúznia belőle, ahogy egymás mellett feküdtek, röviddel azelőtt,hogy a harcost elnyomta volna az álom.Éjfél csendben felöltözött, és odament Adonhoz, aki magára vállalta az első őrséget. A

pap egy kis tükröt tartott csupasz talpával, és ajkát beharapva igyekezett a megfelelőszögbe állítani, miközben Cyric egyik tőrével a borostát kaparta le az arcáról. Aztán ahaját vette gondjaiba, addig rendezgette egy ezüstfésűvel, amíg csöndesen el nemszámolt magában százig. Éjfél leváltotta az őrségről; a pap óvatosan végigheveredett aderékalján, aztán mély álomba merült, ajkán elégedett mosollyal. Az őrsége alatt Éjfélegyszer hallotta, amint Adon azt suttogja:- Nem, kedvesem, nem vagyok meglepve. - Aztán elcsendesedett a hangja.Mikor Éjfél megpróbálta fölébreszteni Kelemvort, hogy vegye át a helyét az őrségben, a

harcos játékosan meglegyintette, és megpróbálta maga mellé húzni az ágyba.- Inkább a kötelességed járjon a fejedben! - mondta neki.Kelemvor felállt, és kinyújtózkodott. Megfordult, elvigyorodott, aztán gyorsan elsietett,

mielőtt még valami olyasmit találna mondani, amelynek hallatán Éjfél ott helybenmegkövezné őt.

Nem sokkal virradat előtt Kelemvor megéhezett. A teherhordó lovakat a közelbenpányvázták ki, és ő úgy döntött, nem várja meg a reggelit. Elhagyta a tábortüzet, és alovakhoz meg a készletekhez ment. Még a kora hajnali szürkületben is látta, hogy a lovakmegdöglöttek. A teherhordó állatok mögött az oldalán fekve reszketett az a két hátas,amit Mystra adományozott Cyricnek és Adonnak.Kelemvor odakiáltott a többieknek, akik pillanatokon belül mellette termettek. Cyric egy

fáklyát is hozott, amit a tábortűz lángjáról gyújtott meg. Semmi okát nem találták, miértdöglöttek meg az állatok. A lovakon egyetlen karcolás sem esett, és nyomokat semtaláltak a közelben, amik kóbor ragadozókra vagy a társaság soraiban megbúvó árulórautaltak volna.Mikor ellenőrizték a készleteiket, a hősök kénytelenek voltak megállapítani, hogy

minden élelmiszerük visszavonhatatlanul megromlott. A húson zöld színű, rákos kinövéseksarjadtak. Furcsa, fekete rovarok másztak elő a gyümölcsök héja alól. A kenyeret vastagrétegben penész borította. A sör egyszerűen elpárolgott. Csak az a víz maradt friss ésélvezhető, amit nem sokkal a Kilgrave kastély előtt, a kolonádnál gyűjtöttek a tömlőikbe.Kelemvor átvizsgálta az aranyat és a kincseket tartalmazó zsákokat, és fölkiáltott,

amikor nem talált semmi egyebet, csak sárga és szürke hamut. A Myth Drannor-i hárfaszétrohadt, és amikor Éjfél megpróbálta felemelni, két darabra hullott. A varázslónő találtegy erszényt, amiben azelőtt gyémántok voltak. Most csak port talált bennük. Félretettevarázskomponensnek.- Nem - mondta Kelemvor halkan, és elhátrált Éjfél csitítólag kinyújtott karjától, mikor a

varázslónő megpróbálta megnyugtatni. A harcos borzadva meredt Éjfélre. - Most semminknincs, csak a nyomorult küldetésed!- Kel, ne csináld...- Ennyi fáradtság, semmiért! - rikoltotta a férfi, amint hátat fordított a varázslónőnek.Adon előrelépett.- Mit fogunk enni?Kelemvor hátranézett rá a válla fölött. A szeme és a fogsora szokatlan fénnyel villogott,

mintha elnyelték és visszatükrözték volna a kelő nap első sugarait. A bőre sötétebbneklátszott.- Majd találok valamit - mondta Kelemvor. - Gondoskodni fogok mindnyájunk számára

ennivalóról.Cyric felajánlotta a segítségét, Kelemvor azonban intett neki, hogy ne kövesse,

miközben elrohant a hegyek felé.- Legalább az íjat vidd magaddal! - kiáltotta Cyric, Kelemvor azonban ügyet sem vetett

rá, és sötét folttá vált az árnyékos vízmosások között.- Az istenek adták, az istenek elvették - mondta Adon filozofikusan, és vállat vont.Cyric kurtán, keserűen fölnevetett.- A te isteneid mind...Éjfél fölemelte a kezét, és Cyric nem fejezte be, amit mondani akart.- Vegyétek le a lovakról, amire úgy gondoljátok, hogy szükségünk lehet - mondta a

varázslónő. - Aztán megpróbáljuk kényelembe helyezni őket, amennyire csak tudjuk,amíg ki nem szenvednek.

- Semmit sem tehetünk? - kérdezte Adon, megsajnálva a szenvedő állatokat.- Egyvalamit még igen - mondta Cyric, és kivonta a kését.Éjfél reszelősen felsóhajtott, és bólintott. Cyric felajánlotta, hogy megvárja, amíg Éjfél

és Adon látótávolságon kívülre sétálnak, de mindketten ragaszkodtak hozzá, hogymaradni fognak, és mennyire tőlük telik, megpróbálják megnyugtatni a haldoklóállatokat, amíg Cyric véget nem vet a szenvedéseiknek.Órák teltek el, és Kelemvor még mindig nem tért vissza. Végül Adon önként

felajánlkozott, hogy megkeresi a harcost.Adon mély árnyékokat talált, és apró, láthatatlan lényeket, amelyek különös hangokat

adtak ki. A papnak eszébe jutott, hogy Kelemvor talán megsebesült, de még az ismeglehet, hogy magukra hagyta őket. A harcos magával vitte volna a lovát, emlékeztettemagát Adon, bár a gondolat nem sok könnyebbséget jelentett, miközben a pap hagyta,hogy elnyelje őt a sötétség.Valami eliszkolt a csizmája mellett, és Adont kellemes meglepetés érte, amikor egy

puha, ruganyos, szürke mókust pillantott meg. A állatka megállt, fölnézett rá, aztánelszaladt, mikor a pap leguggolt, hogy sötétkék szemébe tekintsen. Sűrű erdőben törtutat magának, óvatosan hajlítgatva a faágakat, nehogy visszacsapódva felkarcolják azarcát. Ahogy magasabbra kapaszkodott a hegyoldalban, Adon tisztán kivehető csapásttalált maga előtt.Kelemvor errefelé jött.Adon éppen gratulált magának, amiért megtalálta a csapást, mikor hajszál híján

felbukott Kelemvor mellvértjében. A páncélt vastag kéregben alvadt vér borította. Adonóvatosan leoldotta az övéről a harci kalapácsát.Valamivel feljebb a csapáson a pap megtalálta Kelemvor vértezetének többi darabját,

ugyanolyan véresen, ahogyan a mellvértet. Eszébe jutottak Kelemvor harci képességei,és eltűnődött rajta, miféle bestia lehetett az, amelyik ilyen könnyedén leterítette. Valamimozgott a fák között. Adon éppen csak egy pillantást tudott vetni a fekete bundára és akivillanó fogakra, aztán gyorsan visszanyelt egy segélykiáltást, nehogy elárulja avadállatnak, hogy merre van. A pap teljesen mozdulatlan maradt néhány percig, majdbömbölést hallott a háta mögül.Adon nem fecsérelte az idejét arra, hogy hátranézzen, miközben futásnak eredt, a törött

ágvégek és a felforgatott földgöröngyök nyomát követve, és nem vizsgálódott elegendőideig ahhoz, hogy észrevegye: a páncéltól elvezető nyomok emberi lábnyomokkéntkezdődtek, majd később átváltoztak valami nagytestű ragadozó mancsainaklenyomatává.A pap nem tudta, mióta rohant már, mikor a lendület átsodorta a faágak sűrű

szövedékén, a föld eltűnt kalimpáló lába alól, és ő alábucskázott a mélységbe. Egypillanat múlva hangos csobbanás hallatszott, ahogy a teste vízbe zuhant.Adon a felszínre emelkedett, kirázta a sárt a hajából, és szemrevételezte a környezetét.

Mocsár? - gondolta. Itt? Ez őrület?Őrület vagy sem, a tény az maradt, hogy a vizet taposó Adon egy csodálatos, kísérteties

vidék mocsaras partján találta magát, amit kékesfehér derengés világított meg. Anapfényt megszűrték a sudár, fekete ciprusokról lógó spanyolmoha elegáns fátylai; a

szellemderengésben tisztán látszott, milyen finom és bonyolult mintázatokká szövődnekössze a levegőben. A moha mintha erőlködve nyújtózott volna lefelé, és néhány kószaszál itt-ott szelíden megérintette a mocsár felszínét. Hatalmas lótuszkelyhek úsztak Adonfelé, és amikor kimászott a partra, egy csodálatos, narancssárga-ezüst szárnyú pillangó aszeme láttára bújt elő a bábjából. Egy magányos héja kapta fel a fejét, és figyelte egydarabig a közelgő Adont, aztán elmenekült, apró, csobogó neszeket csapva, ahogy akarmai felszántották a víz felszínét.Adon kiemelkedett az ingoványból; utálkozva nézte, mennyi undok mocsok tapad drága

öltözékére. Hirtelen mozdulatlanná dermedt, ahogy mély hangú bömbölést hallott,mintha valami bestia csörtetne feléje a rengetegben. A lárma azonban ugyanolyanhirtelen abbamaradt, mint ahogy kezdődött, és Adon hiába nézett körül búvóhely után. Aközelben élénksárga és vörös levélcsomók díszlettek a nyurga, szürke fákon, de nem sokfedezéket kínáltak a papnak, amint lassan megindult fölfelé a hegyoldalban, az aprótisztás irányába, ahonnan lezuhant.Mászás közben Adon megtalálta a harci kalapácsát, ott, ahová akkor esett, mikor a

zuhanás lendülete kiugrasztotta a markából. Jó, gondolta. Legalább harcolva fogokmeghalni.Akárcsak Kelemvor.Az erdei ragadozó újra felordított, és Adon futásnak eredt, folyton emlékeztetve magát,

hogy nem szabad minden lépésnél segítségért kiáltania. Végül kitárulkozott előtte atisztás, de egy hatalmas, fekete alak sétált fel-alá, elzárva az útját.Adon megtorpant.Egy párduc volt az, és a lába előtt egy őz hevert, csaknem a felismerhetetlenségig

szétmarcangolva. Milyen természetes, gondolta a pap. És én még azt hittem, valamirémisztő troll az.A párduc ide-oda lengette a fejét, mintha szédülne. Adon néma fohászt intézett

Szúnához, hogy a fenevad elégedjen meg az eddig szerzett zsákmánnyal, mielőttazonban megtehette volna az első lépést hátrafelé, a ragadozó testén remegés futottvégig. Hátravetette a fejét, és Adon egy pillantást vethetett zölden ragyogó szemébe,ahogy a bestia felüvöltött fájdalmában, és egy emberi kéz robbant elő a torkából.Adon elejtette a kalapácsát. Lehullott, és tompa koppanással ért földet. A rettenetes

lény nem neszelt föl rá. Egy második vérmocskos kéz nyúlt ki a bestia oldalából, majd amellkasa émelyítő zajjal szétrobbant, és Kelemvor feje jelent meg a nyílásban. A fenevadegyik lába felhasadt, és egy halovány, összeaszott emberi láb bukkant elő a foszló húsalól, akkora talán, mint egy kisgyermeké. A láb addig növekedett, amíg el nem érte egyfelnőtt férfi végtagjának méretét, eltorzult lábfeje kiegyenesedett, a csontok ropogvaugrottak a helyükre benne.Egy második láb jelent meg, amin az egész folyamat megismétlődött, és a dolog, amely

valahogyan Kelemvor volt, lassan levedlette magáról a vadállat irháját. A harcoskimerülten felnyögött, ahogy a földre hanyatlott; csupasz, sima testét már kezdte benőnia burjánzó, fekete szőrzet.Adon azon kapta magát, hogy lehajol elejtett kalapácsáért. Borzongva előrelépett, és

megközelítette a harcost.

- Kelemvor? - mondta, ám a harcos tágra nyílva bámuló szeme nem látott semmit.Kelemvor lélegzete akadozott, a bőre alatt lomha áramlatok vonaglottak, ahogy avéredények fala felrepedt, és a test a megfelelő korúra öregedett.- Kelemvor - mondta Adon még egyszer, és gyorsan megáldotta a férfit, aztán átvágott

a tisztáson, és nem nézett hátra közben. Különösebb nehézség nélkül ráakadt a csapásra,és máris lefelé haladt a fák sűrűjében, amíg elérte a táborhelyüket. Éjfél és Cyric várt rá.- Megtaláltad? - kérdezte Éjfél.Adon a fejét rázta.- De a helyetekben nem aggódnék miatta - mondta. - A dombhát mögött lévő völgyben

bőségesen van zsákmány is, magány is. Biztos vagyok benne, hogy mindkettőtmegtalálta. Nemsokára itt lesz.Adon beszámolt nekik a különös mocsárról, amit a természet a dombgerincen túl

alakított ki, és hamarosan megcsapta a fülüket a zaj, ahogy egy ember kínlódva vonszoljamagát feléjük a bozótosban. Éjfél és Cyric a dombok tövében találkoztak Kelemvorral. Apáncélját borító vér úgy nézett ki, mintha a vállára vetett őz véres teteméből folyt volnará. Cyric segített a harcosnak lecipelni a frissen elejtett zsákmányt. Megnyúzták azállatot, majd feldarabolták, és megsütötték egy kis tábortűz fölött.Adon a harcost figyelte, aki úgy tett, mintha nem törődne semmivel, csak az előtte lévő

hússzelettel. Kelemvor egyszerre csak szúrósan felpillantott, és elkapta a pap tekintetét.- Mi az? Elfelejtetted megáldani az ételt? - kérdezte Kelemvor keserűen.- Nem - mondta Adon. - Csak... - és meglengette a kezét a levegőben - ...elmerültem a

gondolataimban.Kelemvor bólintott, és ismét az ennivalónak szentelte minden figyelmét. Miután

befejezték az étkezést, Adon és Cyric nekiláttak, hogy amennyi húst csak lehet,megmentsenek az őz teteméről, és vászoncsíkokba csavarva eltették vacsorára.- Beszélnem kell veled - mondta Kelemvor. Éjfél bólintott, és követte a férfit, ki az

országútra. Éjfél már megsejtette Kelemvor szándékát, ezért csöppet sem volt meglepve,mikor előhozakodott a kérésével. - Ha nincs jutalom, nem mehetek veletek.Éjfélen egyértelműen látszott a csalódottság.- Kel, ennek semmi értelme! Előbb-utóbb el kell árulnod nekem, hogy mi ez az egész!Kelemvor hallgatott.Éjfél felsóhajtott.- Ezúttal mivel kötelezzelek le, Kel? Ígérjek neked még többet ugyanabból?Kelemvor lehajtotta a fejét.- Minden alkalommal más fizetséget kell kapnom.- Mi mást adhatnék még neked? - Éjfél megsimogatta a harcos arcát.Kelemvor durván megragadta Éjfél csuklóját, és elrántotta az arcától, ahogy

kibontakozott a nő öleléséből.- Nem az számít, amire vágyok, hanem az, amit önként kész vagy ideadni. A jutalom

csak olyasmi lehet, ami drága a számodra, de megéri, amin keresztül kell mennem, hogykiérdemeljem.Éjfél alig bírta visszafojtani a haragját.- Amit mi egymás iránt érzünk, az drága számomra.

Kelemvor lassan bólintott, ahogy szembefordult vele.- Igen. Számomra is.Éjfél előrelépett, aztán megállt, mielőtt elég közel került volna a harcoshoz, hogy

megérintse.- Kérlek, mondd, hogy tévedek! Hogy tudok neked segíteni...- Rajtam senki sem segíthet!Éjfél Kelemvorra nézett. Ugyanazt az erőszakos elszántságot látta a tekintetében, amit

a Kilgrave kastélyban is.- Feltételeim vannak - mondta Éjfél.- Nevezd meg őket!- Velünk lovagolsz. Megvédsz engem, Cyricet és Adont minden támadástól. Segítesz

elkészíteni az ételt, és rendbe tenni utána a tábort. Semmilyen információt nem titkolsz elelőlünk, ami lényeges lehet a biztonságunk és a testi épségünk szempontjából, mégakkor sem, ha csak a te különvéleményedről van szó. - Éjfél mély lélegzetet vett. - Ésengedelmeskedni fogsz minden parancsnak, amit én adok neked.- A fizetségem? - kérdezte Kelemvor.- Az igazi nevem. Miután beszéltünk Árnyasvölgyben Elminsterrel, el fogom árulni neked

az igazi nevemet.Kelemvor bólintott.- Az elegendő lesz.A kalandozók megszakítás nélkül utaztak a nap hátralévő részében, és visszatértek a

korábban már bevált módszerhez: ketten ültek egy lovon. Aznap éjjel, miután tábortvertek és megvacsoráztak, Éjfél nem ment oda Kelemvorhoz. Ehelyett leült Cyric mellé,és társaságul szolgált neki, míg a tolvaj őrködött. Azokról a vidékekről beszéltek, aholmegfordultak kalandos életük során, de egyikük sem mondta el a másiknak, hogy mit iscsinált azokon az idegen tájakon.Éjfél azonban csakhamar elfáradt, magára hagyta Cyricet, és mély, pihentető álomba

merült, amely szilánkokra hullott, amikor felbukkant előtte egy rettenetes, feketefenevad, zölden izzó szemekkel és nyáladzó agyarakkal teli pofával. Riadtan ébredt, ésegy pillanatra azt hitte, apró, kékesfehér lángokat lát az amulett felszínén táncolni. De ezlehetetlen volt. Mystra hatalma visszatért az istennőhöz, az istennő pedig elpusztult.A varázslónő valami mozgást hallott, és a kése után nyúlt. Kelemvor állt előtte.- A te őrséged következik - mondta, és eltűnt az éjszakában.Miközben Éjfél a tűz mellett üldögélt, a sötétséget fürkészte, hátha megpillantja valahol

Kelemvort, de semmit sem látott. Pár lábnyira tőle Cyric nyugtalanul hánykolódottálmában, valami személyes lidércnyomás gyötörte.Adon rájött, hogy egyáltalán nem képes aludni. Zavarta a titok, amire merő

véletlenségből jött rá. Úgy tűnt, Kelemvor nem emlékszik, hogy Adon is jelen volt, amikorvisszaváltozott párducból emberré. Vagy csak úgy tett, mintha nem emlékezne? Adonkétségbeesetten szerette volna megosztani valakivel, amit látott, de mint pap,becsületbeli kötelességének érezte, hogy ne háborgassa a harcos magánügyeit.Egyértelműnek tűnt, hogy nem leplezheti le Kelemvor titkát, amíg a harcos meg nemosztja a bajtársaival, vagy fertőzése miatt veszedelmessé nem válik a kis társaságra

nézve.Adon az éjszakába meredt, és imádkozott, hogy döntése helyesnek bizonyuljon.Feketetövis Tempus fáklyát gyújtott, mielőtt belépett volna az alagútba, aztán nyögve a

hátára emelte a vásárolt készleteket. Az alagutat szakértő módon építették meg. A falakés a mennyezet tökéletesen henger alakú volt, a padlót pedig hosszú, két láb szélesdeszkaszálak alkották. A falakat kifényesítették, aztán lelakkozták egy olyan anyaggal,ami megszáradva a márványra emlékeztetett. Feketetövis még mindig sajnálta, hogymeg kellett ölnie az építészeket, aztán kitalálni egy mesét, hogy balesetben pusztultak el.Eltűnődött rajta, hogy hisz-e neki bárki is.A fenti helyiségben Bán összefüggéstelenül üvöltözött valami nyelven, amit Feketetövis

nem ismert. A mágus közönyösen hallgatta a zagyva ordítozást, miközben óvatosanmegmászta a lépcsőket, szigorúan tartva magát ahhoz a rutinhoz, amit Bán nagyúr az ősegítségével hozott létre a nemkívánatos behatolók ellen; jobb láb az első lépcsőfokra,bal a harmadikra. Jobb láb csatlakozik a balhoz a harmadik fokon. Bal láb eggyel feljebb,jobb láb kettővel, aztán még egyszer az egész visszafelé, és újra elindulni fölfelé egymásik minta szerint. A Bán által megszerkesztett csapdák mindenkit ízekre szaggattakvolna, aki eltér ettől a sorrendtől.Feketetövis fél lábon imbolyogva igyekezett egyensúlyban tartani a csomaghalmokat.

Megragadta a falból kiálló kart, hátrarántotta három kattanásnyira, aztán előretoltakilenccel, majd visszahúzta kettővel. A fal semmivé foszlott előtte, és Feketetövisbelépett Bán titkos szobájába.A mágus elfordította a fejét, amikor meglátta a tarajos szélű, fekete forradásokat Bán

bőrén, és a véres habot a szája szélén. A Fekete Nagyúr mellett egy újabb lyuk tátongotta falban, és Feketetövis látta, hogy az egyik láncot kitépték a falból. Az ágy régótaszilánkokra tört már, a derékaljból csak szerteszaggatott csíkok maradtak. Bánfelüvöltött, s a teste görcsösen összerándult, ahogy a rohama egyre súlyosabb lett.Feketetövis éppen egy új ürügyön törte a fejét, amivel megmagyarázhatná a Fekete

Nagyúr hosszúra nyúló távollétét, amikor a szörnyű hangok hirtelen abbamaradtak a hátamögött. Megfordult, és látta, hogy Bán teljesen nyugodtan fekszik. Ahogy a varázslóközelebb lépett az istenéhez, már attól tartott, hogy Bán szíve megszűnt dobogni. Aszobát a halál illata lengte be.- Bán nagyúr! - kiáltotta Feketetövis, és Bán szeme hirtelen kinyílt. Egy karmos kéz

kapott Feketetövis torka után, a mágus azonban egy gyors szökkenéssel kitért a csapásútjából, és sikerült megmenekülnie. Bán lassan felült- Mióta? - kérdezte Bán egyszerűen.- Örömmel látom, hogy jobban érzed magad - Feketetövis térdre hullott.Bán kitépte a falból a másik láncbéklyót is, és leszaggatta a bilincseket a bokájáról meg

a csuklójáról.- Kérdeztem valamit.Feketetövis mindent elmondott Bánnak a Kilgrave kastélyból történt menekülésük óta

eltelt sötét időkről. A Fekete Nagyúr a padlón ült, hátát a falnak vetve hallgatta abeszámolót, és időnként bólintott.- Látom, hogy a sebeim begyógyultak - mondta Bán.

Feketetövis túláradó lelkesedéssel elmosolyodott.- Legalábbis a testemen lévő sebek. A büszkeségem más lapra tartozik.Feketetövis arcáról lehervadt a mosoly.- Igen. A nyomorúságos, emberi büszkeségem... - Bán maga elé emelte a karmait. - De

én nem vagyok ember - mondta, és Feketetövisre nézett. - Isten vagyok.Feketetövis lassan bólintott.- Most segíts felöltözni! - mondta Bán, és Feketetövis már rohant is hozzá. Miközben Bán

fekete páncéljával küszködtek, az isten a hívei viselt dolgairól érdeklődött, meg arról,hogy halad a temploma fölépítése.- Az emberek, akik azért jöttek a Kilgrave kastélyba, hogy megmentsék Mystrát -

mondta végül Bán. - Mi lett velük?Feketetövis a fejét rázta.- Nem tudom, nagyúr.Bán páncélkesztyűjén kinyílt az egyik rubinvörös szem, és a Fekete Nagyúr elfintorodott.

Emlékek rajzottak a sötét isten agyában Mystra utolsó perceiről, és a figyelmeztetésről,amit a hollóhajú varázslónőhöz intézett.- Meg fogjuk találni őket - mondta. - Árnyasvölgybe tartanak, hogy segítséget kérjenek

Elminstertől, a mágustól.- Azt kívánod, hogy tartóztassuk fel őket? - kérdezte Feketetövis.Bán meglepetten fölpillantott.- Azt kívánom, hogy öljétek meg őket - Bán figyelme ismét a kesztyűre terelődött. -

Aztán azt akarom, hogy hozzátok ide nekem az amulettet az asszony nyakából. Mosttávozz! Majd szólítalak, ha készen állok.A varázsló bólintott, és elhagyta a szobát.A Fekete Nagyúr a falnak hanyatlott; egész testében rázta a reszketés. Nagyon gyenge

volt. Illetve a teste gyöngült le, javította ki magát Bán. Bán, az isten halhatatlan volt, ésfölötte állt az ilyen kicsinyes gondoknak, pillanatnyi helyzete dacára. Bán kiélvezte elsőigazán tiszta pillanatait a gyógyító álomból való ébredése óta, aztán az előtte állólehetőségeket mérlegelte.Helm azt kérdezte Mystrától, hogy nála vannak-e a Sors Táblái. Amikor a táblák helyett

a tolvajok kilétének fölfedését ígérte a visszatérésért cserébe, Helm elpusztította. Bánnagyúr Lord Myrkullal közös titka továbbra is biztonságban volt.- Szóval mégsem vagy mindentudó, Lord Ao - suttogta Bán. - A táblák elvesztése

legyöngített, ahogy Myrkullal sejtettük.Bán rájött, hogy fennhangon mondta ki ezeket a szavakat egy üres szobában, és valami

hideget érzett esszenciája legmélyén. Az avatárjában még mindig maradt egy kevéshajdani emberi mivoltából, amitől előbb-utóbb meg kell szabadulnia, de erre idővelmegtalálja majd a megoldást. Legalább a hatalom utáni vágya nem volt szigorúan vettemberi érzelem. A küldetés a táblák ellopásával kezdődött, és csak akkor fog véget érni,ha meggyilkolja magát Lord Aót.De volt még néhány akadály, amit Bánnak félre kellett állítania az útjából, mielőtt

learathatná a végső diadalt.- Elminster - mondta Bán halkan. - Talán találkoznunk kellene.

A hajnal legsötétebb órájában Bán hívei gyülekezete elé állt. Csak a legmagasabbrangúak voltak jelen, akik a legféltettebb előjogokban részesültek. Bán a trónjárólintézett szózatot a híveihez. Minden jelenlévőnek összekötötte az elméjét, hogy veleegyütt éljék át hihetetlen hatalomról és dicsőségről szóló lázálmát. Bán egyetlen szótsem ejtett ki a száján, mégis valósággal őrjöngésbe korbácsolta az embereket.Fzoul Chembrylnek volt a legharsányabb hangja, és ő érvelt a leghevesebb

szenvedéllyel Bán ügye mellett. Bár a viszály istene tudta, hogy Fzoul a múltban márnemegyszer szembeszegült az akaratával, egyre inkább becsülte a jóképű, rőtvörös hajúpapot, aki teljes mellszélességgel kiállt annak az elképzelésnek az érdekében, hogyoszlassák föl a zhentarimokat - akiknek Fzoul a második számú vezetője volt -, ésszervezzék újjá az egész Fekete Hálózatot, szigorúan Bán személyes irányítása alatt.Fzoul természetesen azt szerette volna, ha őt helyezik az újonnan létrehozandó szervezetélére, de a döntés joga egyedül Bánt illeti meg, kiáltotta Fzoul, és Bán bölcsességeminden vitán felül áll.A Fekete Nagyúr elmosolyodott. Semmi sem motiválja olyan jól az embereket, mint egy

tüzes kis háború. Árnyasvölgy ellen masíroznak, és Bán személyesen fogja hadba vezetnicsapatait. Aztán a harc hevében Bán eltűnik egy kis időre, és leszámol azzal a bajkeverőElminsterrel. Addig is orgyilkosokat küldenek Mystra varázslónője ellen, hogy útját állják,mielőtt átadhatná az amulettet Árnyasvölgyben Elminsternek. Egy másik csoportnak azlesz a feladata, hogy lekösse Myth Drannor Lovagjait, akik sohasem tudnak nyugtonmaradni. Bán, terveivel elégedetten, visszatért titkos szobájába a templom hátsótraktusában.Aznap éjjel a viszály istene nem álmodott, és ez így volt jó.

9.A Rajtaütés

Valahányszor a kopasz férfi aludni próbált, álmában mindig ugyanaz a döbbeneteslidércnyomás tért vissza újra meg újra. Szinte abban a pillanatban felébredt belőle, ahogykezdetét vette, ám aztán iszonyodva látta, hogy az álmában csupán a valóság tükröződik;lidércnyomása csak annak a rettenetes pusztításnak volt az emléke, amely a csapata elétárult, miközben megtették az utat Arabel városától addig a helyig, ahol hajdan aKilgrave kastély állt.És a kopasz férfi valamiféleképpen tudta, hogy most annak a helynek a közelében

táboroznak, amely a középpontja lehetett a nemrégiben lezajló természetfölötti viharnak.A szörnyű katasztrófa mellékhatásai csaknem Arabelig terjedtek, aztán fokozatosanabbamaradtak. A fallal körülvett város lakói megkönnyebbülten vették tudomásul, hogy avárosukat megkímélte ez az elemi erejű csapás, bár csak az őrtoronyból kellettkitekinteniük, hogy lássák a riasztóan megváltozott tájat, és rádöbbenjenek, milyen közelkerült a város a pusztuláshoz.Tymora istennőre rettenetes görcsök törtek rá aznap, amikor északon az ég megtelt

azokkal a furcsa fényekkel. Aztán az istennő mély sokkba zuhant, amelyből még akkorsem tért magához, amikor a kopasz férfi és az emberei - a Kelő Nap Társasága -elindultak a fallal körülvett városból, hogy nyomára bukkanjanak Kelemvornak éscinkosainak. Tymora követői egymást váltva virrasztottak mellette, az istennő azonbancsak ült mozdulatlanul a trónusán, nem válaszolt a szavaikra, és valami olyasmit bámultmeredten, ami kívül esett az emberi érzékek korlátozott hatáskörén.A kopasz férfi elhessegette magától az emlékeket és a rémálmokat, s ismét aludni

próbált. Virradatkor elindul az embereivel a folttalan, érintetlen szépségnek e szigetéről,amelyre teljesen véletlenül bukkantak rá; szemet gyönyörködtető kolonád volt, hajdan azistenek tiszteletére emelt szentély. A csodálatos medence hűs, sziporkázó vizefelfrissítette az embereit, de nem tudta kimosni agyukból a félelmetes pusztulás képeit,amelynek idefelé jövet tanúi voltak.Bár nem volt a híve, a kopsz férfi kurta fohászt rebegett Sharhoz, a feledés

istenasszonyához. Épp amikor úgy tűnt, hogy imája végre meghallgatásra talált, sikolyharsant az éjszakában. A kopasz férfi azonnal cselekedett.- Ide! - kiáltotta az egyik embere, és egy szőke harcosra mutatott, akit valaki a

nyakánál fogva fölemelt a földről. A támadó bőre krétafehér volt, s a holdvilág földöntúlifénybe vonta fej nélküli alakját.- A szobrok! - kiáltotta egy másik férfi. - Életre keltek!A kopasz férfi kavicsok csikorgását hallotta a háta mögül, s sarkon fordulva egy

szerelmespárral találta szembe magát; még mindig átkarolva tartották egymást, a fiúkőkarja hozzá volt forrva a lány hátához. A szoborszerelmesek egy emberként lendültekelőre, olyan hihetetlen sebességgel, amire a kopasz férfi nem volt felkészülve.Sikolyok harsantak az éjszakában.A Gnoll- szoros hegyei még látszottak Kelemvorék háta mögött, ők azonban nem igen

pillantottak hátra. Pedig ha megtették volna, láthatták volna az ég lágy kékje előtt

ragyogó hegycsúcsokat, mintha az egész hegység csupán illúzió volna.Egyhangúlag döntöttek úgy, hogy az északi utat választják Tilverton felé ahelyett, hogy

megkockáztatnák a nyílt terepet. Még Kelemvor sem kifogásolta a terv megváltoztatását,pedig nagyon igyekezett Árnyasvölgybe, hogy minél hamarabb túlessen a feladatateljesítésén. Ha a málháslovak nem döglöttek volna meg és az ennivaló meg a készleteknem lettek volna porrá, talán vitatkozott volna, de mostanra világossá vált, hogy meg kellállniuk és új készleteket kell beszerezniük, mielőtt folytatják útjukat az Árnyszakadékonát Árnyasvölgy felé.Kelemvor és Adon az út legnagyobb részében továbbra is egyetlen lovon osztozott,

csakúgy, mint Éjfél és Cyric. A készletek elvesztése mellett ez zavarta legjobban azutasokat, s hamarosan lovak, lovasok kedélye egyaránt hanyatlani kezdett.Hosszú nap állt már mögöttük az alattomos Kővidék sápadt szürke síkján, amikor

utazókat pillantottak meg mintegy negyedmérföldnyire az úttól. A terep előszörhívogatóan laposnak és biztonságosnak tűnt a hepehupás, kanyargós úthoz képest, deamikor közelebb értek, látták, hogy a vidék tele van gondosan álcázott szirtekkel ésszakadékokkal.Az utazók láthatóan letérhettek az útról, hogy rövidítsenek, de megakadtak egy

szakadéknál. Szekerük felborult, és maga alá temette a lovakat. Testek hevertek a szürkeföldön a szekér mögött, és a kalandozók fülét női zokogás ütötte meg. Adon nem hagytanyugton Kelemvort, aki elfordult a látványtól.- Nem tehetünk semmit. A tilvertoni hatóságok majd küldenek valakit - mondta

Kelemvor.- Nem hagyhatjuk csak így itt őket - vitatkozott Éjfél, akit igencsak megbotránkoztatott

Kelemvor szívtelen hozzáállása.Kelemvor megrázta a fejét.- Én bizony képes lennék rá.- Ez meglep - felelte Éjfél. - És valahogy mégsem lep meg. Nálad mindenért fizetni kell,

Kel?Kelemvor szótlanul meredt a sötét hajú mágusra.- Nem fordíthatunk nekik hátat - mondta Adon vadul. - Lehet, hogy vannak köztük

sebesültek, akik papi segítségnyújtásra szorulnak.- Ugyan mi hasznukra lehetnél? - szólt közbe élesen Cyric. - Hisz még gyógyítani sem

tudsz.Adon a földet nézte.- Tudok róla.Éjfél Kelemvorhoz fordult.- Te mit mondasz, Kel?Kelemvor tekintete jéghideg volt.- Itt nincs mit mondani. Ha ilyen ostobaságokkal akartok szórakozni, megtehetitek, de

nélkülem! - Éjfélre pillantott. - Hacsak, természetesen, meg nem parancsolod nekem,hogy én is menjek.Éjfél elfordította a tekintetét a harcosról, és Cyricre nézett, akivel a lovon osztozott. A

tolvaj bólintott, mire elindultak a lóval a szerencsétlenül járt utazók felé.

Adon könyörgése süket fülekre talált, mígnem Kelemvor végül mégis leszállt anyeregből, és intett a papnak.- Menj, ha nagyon akarsz - mondta. - Én itt megvárlak.Adon a dühös harcosra tekintett; a szemében sajnálat és zavar látszott.- Azt mondtam, menj! - ordította Kelemvor, és rácsapott a ló farára, mire a hátas rémült

vágtába kezdett Éjfélék után.Éjfél lova hamar a helyszínre ért, a zokogó asszony azonban mintha észre sem vette

volna a közeledőket. Amikor Cyric és Éjfél közelebb értek, látták, hogy az asszonyvilágoskék szoknyáját borító vér már ocsmányul megbarnult. A nő csupasz lábszáraitsötétre égette a nap, a kezei pedig keménynek és kérgesnek tűntek, miközben egy fekvőférfi testét dédelgette. Szőke haja az arcába lógott. Magához szorította a férfit, ésgyengéden ringatta.- Megsebesültél? - kérdezte Éjfél, mikor leszállt a nyeregből, és elindult a nő felé. Csak

most látta, hogy a szerencsétlen teremtés fiatalabb, mint amilyennek eddig hitte. Ami aztilleti, így közelről még szinte az ujján csillogó jegygyűrűhöz is túl fiatalnak tűnt.A férfin szűk bőrnadrág volt, a csizmája sarka szinte a talpig elvásott. Világoskék, fodros

ingén barnásvörös folt éktelenkedett. Éjfél semmiféle fegyvert nem látott a közelében.- Fordulj meg! - kiáltotta a tolvaj, és hirtelen hat férfi robbant ki a szürke homokból

körülöttük. A "halott" elvigyorodott, futó csókot lehelt a felesége arcára, aztán felkaptaegyenes kardját, ami eddig a homokba temetve hevert mellette. Az asszony két tőrtrántott elő a lába alól. Kecsesen talpra ugrott, aztán kissé meggörnyedve, egyre szűkülőívben körözni kezdett a többiekkel együtt a zsákmány körül.Kelemvor az út mellett álldogálva, átkozódva nézte, ahogy a csapda beindul. Éjfél

feltételei szerint meg kell védelmeznem őket, jutott eszébe, és rohanvást társai feléindult. De alig röppent ki a kardja a hüvelyéből, valami elzúgott a harcos füle mellett.Hideg fuvallat érződött. Kelemvor egy acélhegyű nyílvesszőt látott a homokba fúródni.A háta mögül kiáltásokat hallott. A dühös hangokon túl a felajzott majd elengedett

íjhúrok halk neszére koncentrált. Megfordult és térdre vetette magát. Villogó karddalvágott szét két nyílvesszőt a háromból.Kelemvor három íjásszal állt szemben, akik az út másik oldalán bukkantak elő a homok

mocskából. A háta mögött acélon csattanó acél hangja csendült, és Kelemvor tudta, hogyÉjfél, Cyric és Adon is az életükért küzdenek.- Semmi sincs nálunk! - kiáltotta oda Kelemvor az íjászoknak, akik ismét rálőttek.

Elvetődött. Amikor az egyik vessző épp csak egy hajszálnyira húzott el az arca fölött, aharcos ráébredt helyzetének reménytelenségére. Bármerre fordult, a három íjász egyikebiztosan követni tudta a mozdulatát. Páncélja nem sok védelmet jelentett a hosszúíjakellen, fedetlen feje pedig olyan kedvező célpontot jelentett, amit az íjászok is hamarészrevettek.A három fickó lassan átaraszolt az úton. Új, közelebbi pozícióban vetették meg a

lábukat. Új taktikával próbálkoztak; lépcsőzetes támadással. Kelemvor egy pillanat alattállandó nyílzuhatag közepében találta magát; mikor a harmadik íjász lőtt, az első márújra célzott.A köves, homokos pusztán a felborult kocsi körül elkeseredett küzdelem bontakozott ki.

Éjfél észrevett egy Cyric hátára szegeződő számszeríjat. Első gondolata az volt, hogy egyvarázslattal menti meg a tolvajt, azonban erre nem volt ideje, és azt sem tudhatta, hogysikerül-e. Lekuporodott, és egyik tőrét a támadó torka felé hajította. Az acél számszeríj-lövedék ártalmatlanul röppent el Cyric feje fölött.Cyric észre sem vette a merényletet, harcolt tovább az útonállók vezére ellen. Fejszéje

meglehetősen nehézkes védelmezőnek bizonyult ellenfele egyenes kardjával szemben,így a tolvaj megpróbálta közelebb csalni magához a gazembert, hogy lefegyverezhesse. Akardos ember azonban nem dőlt be a cselnek, és pengéje alig néhány ujjnyira süvített elCyric torkától. A tolvaj elhajolt, és elsőként ő sebezte meg ellenfelét; fejszéje mélyenbelevágott az útonálló lábába, kis híján leszelve a lábát. A bandita elesett, de kardjávalmég egyet döfött Cyric felé, a tolvaj azonban elkerülte a szúrást, és teljes erejébőllesújtott a fejszével. A bandita végleg elcsendesedett, amikor a fejsze átvágta a torkát.Cyric felemelte véres fegyverét, de ekkor éles, szúró fájdalom hasított belé; a bandita

"feleség" egyik tőre talált célba.Az Éjfélék körül keletkezett kör szélén éppen Adont cibálták le Kelemvor hátasáról.

Meglazultak a szíjak, amelyek kalapácsát tartották a derekán, s a fegyver a földre hullott,majd Adon maga is követte. Mikor a kalapácsáért nyúlt, koszos csizma indult meg a kezefelé. Adon megragadta a csizmát, és erélyesen megrántotta. A csizma tulajdonosa aföldre nyekkent, így Adon fejbe tudta kólintani a kalapáccsal. Aztán Adon előreszökkent.Éppen csak elkerült egy tőrszúrást, ami könnyen megszabadíthatta volna csodálatos,szépen fésült haja jókora részétől, a fejbőrével együtt. De ezt a támadót is lecsapta.Mozgást hallott maga mögött. Mikor hátrafordult, egy koszlott fickót látott, aki

előreszegezett rövidkarddal vágtatott feléje. De mielőtt még a pap bármit is tehetettvolna, egy másik bandita rohant bele az előbbibe, és a földre döntötte. Adon felpillantott,és Éjfélt látta birkózni egy zömök martalóccal. A fickó gyomron rúgta Éjfélt, ésösszekulcsolt, acélkesztyűs kezeit a feje fölé emelve készült szétlapítani a varázslónőkoponyáját.Adonnak eszébe jutott a rengeteg tanulás. Futásnak eredt, és úgy hátba vágta a zömök

kis banditát, hogy annak egyszeriben ízzé-porrá zúzódott a gerince. A gazember tágranyílt szemmel hátraesett; Adon ellépett az útjából. Felsegítette Éjfélt. A nő hitetlenkedvemeredt rá.- Szúna követőinek képesnek kell lenniük arra, hogy megóvják azokat az ajándékokat,

amiket istennőjük oly nagylelkűen osztogat! - mondta Adon mosolyogva.Éjfél kis híján elkacagta magát, aztán félresöpörte a papot az útból, és végrehajtott egy

varázslatot, amitől egy másik támadó megtorpant, és elejtette fegyvereit. A bandita úgyreszketett, mintha valami szörnyűség növekedne benne, aztán kifordultak a szemei,megsötétedett a bőre; kővé vált. Egyetlen könnycsepp csordult ki a szeméből.Éjfél megdermedt. Szinte gyerek volt még, akire lecsapott; tizenöt nyarat ha

megérhetett. A varázslónő csak egy pajzsot akart létrehozni, hogy hárítsa a csapást,amire a fiú készült. Hogyan eshetett meg, hogy mégis kővé változtatta?A szobor szétrobbant. Sötét kőszilánkok repültek a szélrózsa minden irányába.Cyric, aki volt annyira közel, hogy hallja a robbanást, kitért a vad tekintetű lány elől, aki

újra és újra feléje döfött. A tolvaj érezte, hogy meleg vér csöpög a lábára az oldalán

keletkezett sebből, és amikor megmozdult, a fájdalom még rosszabb lett. Belebotlott akardos ember holttestébe. A fodros kék ing immár karmazsinvörösben ázott. A lányvágásai egyre közelebb jártak a mellkasához, így Cyricnek lépnie kellett; megragadta alány csuklóját az egyik kezével, a torkát pedig a másikkal.Még gyerek, gondolta a tolvaj. A lány szabad keze Cyric védtelen arcába kapott, az éles

körmök végigszántották a bőrét. Cyric csavarni kezdte a tőrt szorító kezet, amíg csontokroppanása nem hallatszott. Aztán eltolta magától a lányt, és lenyomta őt a keményföldre. A lány koponyája magas hangú reccsenéssel koppant a talajra, és a szemehirtelen megüvegesedett, mintha minden harci kedv elszállt volna belőle. Keskeny vércsíkbuggyant ki a szája sarkán, és folyni kezdett lefelé a nyakán, amíg el nem ért a melléig.Meghalt.Cyric bensőjében valami sötét és rettenetes örvendezett ezen, a lelke világosabb része

azonban ellökte magától ezt a gondolatot.Cyric neszt hallott a háta mögül, és megpördült. A sebébe hirtelen belenyilallt a

fájdalom, és a földre bukott, a lány holttestére. Bár mozogni nem tudott, azt látta, hogyÉjfél és Adon szembeszáll az útónállóbanda megmaradt két tagjával.A két maradék támadó együttes életkora is kevesebb volt negyven nyárnál, így nem volt

meglepő, hogy sarkon fordultak és átrohantak a felborult szekér másik oldalára.Parancsokat vakkantottak vélhetőleg sebesült lovaiknak, hogy álljanak fel, miközbenlesöprögették a gondosan rászórt földet a fekvő állatok oldaláról.Cyric látta, hogy Éjfél végigfürkészi a környéket, és a tekintete hirtelen megakad őrajta.

A tolvaj nyújtogatni kezdte a kezét, amikor Adonék odaértek hozzá. Egy pillanat múlvamár Éjfél arcába nézhetett. A feje a varázslónő ölében volt, és Éjfél gyengéden simogatnikezdte a mellkasát. A tolvaj feje megkönnyebbülten hanyatlott hátra, miközben Éjfél ahalántékát masszírozta. Aztán a nő arckifejezése hirtelen megváltozott.- Kel - mondta halkan, és Cyric látta, hogy az út felé néz. Arrafelé fordította a fejét, és ő

is észrevette, hogy Kelemvort egy kisebbfajta íjászcsapat szorongatja. Éjfél odaszóltAdonnak, aki átvette Cyricet, míg a varázslónő felállt és rohanvást az út felé indult.- Éjfél, várj! - kiáltott utána Adon. - Csak megöleted magad!Éjfél tétovázni kezdett. Tudta, hogy Adonnak igaza van. Kelemvor túl messze van. Még

ha mellette lenne, akkor is hatástalanok lennének a tőrei a nyilakkal szemben. Csakmágiával mentheti meg a harcost. Arra a gyerekre gondolt, akit akaratlanul pusztított el.A szétrobbanó test képe ott izzott az agyában.Amikor Mystra ajándékai porrá mállottak, Éjfél magához vett egy gyémánttal teli

erszényt, melynek tartalma szintén elporlott. Miközben az erőfal-varázslat szavaitmormolta, Éjfél belenyúlt az erszénybe, és az ujjai közé vett egy csipetnyi gyémántport. Amegfelelő pillanatban elhintette a port, mire vakító kékesfehér villanás keletkezett. Éjfélis leesett a lábáról, amikor bonyolult fényalakzat kezdett kialakulni azon a helyen, aholállt. Úgy érezte, mintha a lelke egy része szakadna ki belőle. Amikor a fényminta eltűnt,az útra pillantott.A fal nem jelent meg.Éjfél csalódottan vetette hátra a fejét. Már éppen ordított volna egyet dühében, amikor

valami felbukkant az égen.

Roppant hasadék keletkezett a levegőben, kavargó tömeg, mely a szivárvány mindenszínében játszott. A rés egy élére állított, égre hajított érme alakjában jelent meg, ésahogy növekedett, lassan eltakarta a napot.Az útnál Kelemvor tartotta a pozícióját, ahogy az íjászok közeledtek. Lüktetve zúgott a

füle, de úgy gondolta, hogy ez csak a sebek miatt van. Két vessző már eltalálta, Kelemvorazonban mit sem törődött a fájdalommal, amit a jobb lábikrájában és a bal karjábanérzett.Az íjászok egyre közeledtek, hogy végezzenek a harcossal, de egyszer csak

megtorpantak.Kelemvor arra gondolt, hogy talán végre kifogytak a nyílvesszőből. Hátráltak, és az égre

mutogattak. Két íjász épp akkor dobta el fegyverét, amikor Kelemvor észrevette, hogymintha mélyülne az árnyéka. Aztán hatalmas, sötét fátyol hullt a földre. Az íjászok valamiKelemvor számára ismeretlen nyelven felordítottak, és hanyatt-homlok futásnak eredtekArabel felé.Kelemvor föltekintett. Egyszerre elfeledkezett mindenről, még az íjászokról is. A

hasadék egyre nagyobb lett, és Kelemvor hátrahőkölt, amikor egy hihetetlenül hatalmasszemnek látszó valami pillantott ki az égi résen, majd eltűnt.Kelemvor megfordult és végignézett a csatamezőn. Elég nehéz volt kivennie a társai

alakját, mert a sötétség eluralkodott az egész környéken, annyit azonban látott, hogy atöbbiek még talpon vannak. És mintha vinnének valakit.Adont, gondolta Kelemvor. Ezek a tolvajok meggyilkolták a szegény, védtelen Adont!A vérveszteség és a fájdalom dacára Kelemvor rohanvást igyekezett a kis csapat felé.A mező másik végén Cyric is látta a szemet. A feje hátranyaklott, ahogy Éjfél és Adon a

felfordult kocsi viszonylagos biztonsága felé cipelte, majd lerakta őt.Megremegett a föld.- Ne hagyjatok itt - mondta Cyric.Éjfél zavarodottan nézett le rá. Megsimogatta a tolvaj arcát.- Nem fogunk - mondta röviden.Aztán éppen még mielőtt Cyric elveszítette volna az eszméletét, egy alakot látott

közeledni az úton a por és homokforgószeleken túl.Éjfél rohanni kezdett a harcos felé, aki a homokban küszködött, és a nő segítségével

elérte a felborult szekeret. Aztán a kocsi egy jókora darabját leszakította a szél. Atölgydeszkák félelmetesen megnyikordultak, aztán szétrepedtek és elszálltak.- El kell mennünk innen - ordította a harcos, de még a saját hangját is alig hallotta a

szél süvöltésében.- Cyric megsebesült. Nem hagyhatjuk itt - kiáltotta vissza Éjfél.- Cyric! - rikoltotta Kelemvor meglepetten, miközben hatalmas porfal indult meg feléje.

Elfordulta széltől. - Lehet mozgatni?- Nem! - ordította Éjfél. - Adon ellátja, amennyire tudja.Halk szisszenés hallatszott, és a föld hirtelen elpárolgott mellettük. A levegő apró fehér

csillagocskákkal szikrázott, és egy embernyi nagyságú lyuk hasadt elő, épp amikor Éjfélújabb varázslatra emelte a kezét.Egy öregember lépett elő a kapuból, bal kezében nagy bottal. Az arca ráncos volt, mégis

valami olyan élességet tükrözött, ami jócskán elárulta, mennyire dühös. Hófehér szakállaa mellét verdeste. Nagy kalapot és egyszerű szürke köpenyt viselt. Éjfélre nézett.- Miért idéztél meg? - kérdezte.Éjfélnek elkerekedett a szeme.- Én ugyan nem idéztem meg senkit!Az öreg felnézett az egyre növekvő égi hasadékra. Különös fények kezdtek játszani a

nyílásban. Összeszűkülő szemmel mutatott oda.- Ez a te műved?- Én nem akartam...Az öregember leintette, megcsóválta a fejét, és elfordult Éjféltől.- Tudd meg, hogy ennél sokkal egyszerűbb módszerekkel is felhívhatod magadra a

figyelmemet. Például eljöhettél volna Árnyasvölgybe.- Elminster! - kiáltott fel Éjfél, és a szelek hirtelen elvágták az öreg bölcstől. A por

kitisztult, és a varázslónő mozgást látott Elminster felől. A szürke köd eloszlott, ésláthatóvá váltak a látszólag kétségbeesett kézmozdulatok, miközben a bölcs jellegzeteshangja olyan magasságokba csapott, hogy a szelet is túlsüvítette. Aztán a köd ismétbeburkolta Elminstert. Majd egy darabon szétfoszlott, és a bölcs ott állt Éjfél előtt.- Tudod, mi volt ez? - kérdezte Elminster nagyon is érzékelhető türelmetlenséggel, és az

égen növekvő hasadékra mutatott. Választ azonban nem várt. - Ez GeryonHalálvarázsának közvetlen hatása. Az ilyesfajta varázslatokat kereken tiltják, bár nehézmegbüntetni a tilalom megszegőit, hisz általában már halottak, mire a varázs eléri ezt afázist - Elminster kifújta a levegőt. - Arról nem is beszélve, hogy Geryon már amúgy isvagy ötven nyár óta halott.Az ég egyre erősebben dübörgött.- Meg tudod állítani? - ordította Kelemvor.- Hát persze hogy meg tudom! - kiáltotta a vén bölcs. - Elvégre Elminster vagyok, vagy

nem? - Visszanézett Éjfélre. - Le van írva valahol ez a varázslat?- Nem - felelte Éjfél.- És valami más módon nem tudod felidézni?Éjfél megrázta a fejét.- Nem - mondta. - Véletlenül csináltam.- Nos, jól van - felelte Elminster. - Vedd úgy, mintha figyelmeztettelek volna. Ez a fajta

varázslat nagyon veszedelmes.A rés mintha ereszkedni kezdett volna. Elminster feltekintett, és kicsit távolabb ment

Éjféléktől, hogy jobban koncentrálhasson az égi lyukra.A harcos és a varázslónő meredt szemmel, némán bámulták.A hatalmas mágus öreg kezei meglepő gyorsasággal mozogtak, a hangja mélyen,

rezegve zengett. Szikrázó energiamező vette körül, valami csillagfolyam, amiszéthasította a szürke szelek fátylát. Veríték ütközött ki Elminster homlokán varázslásközben, aztán apró, izzó szemekből álló háló kezdett kialakulni az ujjai közti térben.Mielőtt kiteljesedett volna, a háló besüppedt, és egy ezüstös, forgó korong jelent meg alevegőben.Elminster kimondott valami parancsszót, mire a pörgő korong elindult fölfelé, és

növekedni kezdett. Vakító villanással szétesett, és az égi hasadék lassan lebillent. A résúgy ereszkedett lefelé, mint egy elvágott kötelű szélsárkány. Lustán lebegett le a földre,miközben a szelek ide-oda hintáztatták.- Istennő! - sikoltotta Éjfél, amikor a rés beterítette az egész területet, és megfosztotta

Éjfélt minden érzékelésétől. Amikor a látása és minden érzéke visszatért, rájött, hogymég most is ugyanazon a helyen áll, csakhogy már éjszaka van.Elminster mélyet sóhajtott.A hasadék eltűnt. Fény csak az Elminster mögött irizáló kékesfehér kapuból jött. A

mágus Éjfélre nézett.- Nem maradt belőle semmi - mondta ünnepélyesen.Éjfél helyeslően rázta a fejét. Nyögés ütötte meg a fülét, és Kelemvort pillantotta meg,

aki a fejét fogta, úgy üldögélt a földön.Elminster belépett a kapuba, mire Éjfél teli torokból utána kiáltott. A bölcs kidugta a

fejét az izzó résen.- Mi az?- Mystra istennő - mondta Éjfél. - Elminster szomorú pillantást vetett rá. - Az istennő

halott - fejezte be Éjfél.Elminster lecsüggesztette a fejét.- Én is így hallottam - Azzal visszalépett a kapun, és a nyílás kavargó lángnyelv esővé

oszlott.Éjfél ott maradt a sötétben.- De hát üzenete volt - mondta magányosan, döbbenten. - Üzenete, a te számodra. -

Előrelépett oda, ahol a kapu volt az előbb.- Elminster! - kiáltotta. Kétségbeesett hívása azonban válasz nélkül maradt.Éjfél és Kelemvor fáklyát gyújtottak, hogy kissé eloszlassák a szurokfekete éjszakát, úgy

indultak Adonék keresésére. Kétszer is elmentek dél felé, az úthoz, mert a csillagokfélrevezették őket, kiáltozásuk is eredménytelen maradt. Végül azonban rábukkantak atársaikra.Adon háttal volt nekik, úgyhogy meg is ugrott, amikor Éjfél megérintette a vállát. Adon

szinte sikoltva üdvözölte őket. Amikor Éjfél Cyric állapotáról érdeklődött, a papmeglepetten meredt rá. Ahogy a nő folytatta a mondókáját, Adon arcára egyre inkábbkiült a pánik.Pillanatok alatt kiderült, hogy Adon megsüketült. A legtöbb arra irányuló kísérlete, hogy

leolvassa a szavakat barátai szájáról, kudarcba fulladt. Ez még inkább fokozta a paprémületét, Éjfélnek azonban sikerült lenyugtatnia Adont azzal, hogy a kezébe vette a paptenyerét, és abba rajzolgatta a mutatóujjával betűnként a szavait.Éjfél könnyen kikövetkeztette, hogy a rés összeomlása okozta valamiképpen Adon

süketségét. A pap ottmaradt egyedül a vihar közepén, mindössze a szétesőfélben lévőszekér menedékében, Éjfél viszont Elminster mellett volt, aki nyilván valahogy védve volta vihar hatásai ellen.Amikor Éjfél megvizsgálta Cyricet, úgy találta, hogy bár a tolvaj légzése egyenletes,

képtelenség felébreszteni. Mivel Éjfélnek nem volt módja arra, hogy feltárja az útonállópengéje által okozott sérülés teljes hatását, bekötözte a sebet és reménykedett.

Míg Éjfél Adonnal és Cyrickel foglalkozott, Kelemvor lovakat indult keresni, akár asajátjaikat, akár a banditákét, amik túlélték a homokvihart. Életben találta Éjfél lovát ésaz egyik útonállóét. Visszavitte őket Adonékhoz. A pap anélkül is tudta, mit kell tennie azállatokkal, hogy Kelemvornak el kellett volna mutogatnia neki.Miközben Adon a fáklyafénynél ápolta a lovakat, Kelemvor és Éjfél leült a sötétbe Cyric

mellé.- Meg kell fizetned a tartozásodat - mondta Kelemvor.Éjfél a harcos felé fordult.- Micsoda? Még sok van hátra Árnyasvölgyig.- Nem ebben állapodtunk meg - folytatta Kelemvor nyugodtan. - Úgy volt, hogy addig

kísérlek, amíg nem beszélsz Árnyasvölgyi Elminsterrel. Ez pedig már megtörtént.- De hát ide sem hallgatott! - kiáltott fel a varázslónő.- Engem ez nem érdekel - mondta Kelemvor nyersen. - Minden adósságot meg kell

fizetni!- Nos jól van - mondta Éjfél. - A... valódi nevem...Kelemvor várt.- A valódi nevem Ariel Manx.Köhögés hallatszott, mire Éjfélék hátrafordultak. Adon segített Cyricnek felemelni a

fejét.- Cyric! - lépett a tolvaj mellé Éjfél.Cyric felordított, amikor megpróbált felülni, lassacskán azonban ellazult a teste, amikor

Éjfél gyengéden visszafektette a földre. Kelemvor csak figyelt, és éles nyugtalanság martbele.- Hogyan fogjuk vinni, Kel? Komoly a sebe - szólt a varázslónő.Kelemvor elfordult.- Én nem gondoltam arra, hogy...- Csak nem akarod itt hagyni...- Hát persze hogy nem! - felelte Kelemvor. - De...- Újabb jutalom kell? - kérdezte Éjfél. - Mindaz, amin együtt mentünk keresztül, semmit

sem számít neked? Foglalkozol te valamelyikünkkel is, vagy csak a fizetség érdekel?Kelemvor semmit sem szólt.- Szükségem van a segítségedre ahhoz, hogy elvigyem Cyricet Tilvertonba, és

gondoskodjak arról, hogy tovább tudjon lovagolni Árnyasvölgyig. Ezután tőlem aztcsinálsz, amit akarsz. - Éjfél elővette azt a pénzzel teli erszényt, amit a Hiúz Társasággalkeresett. - Neked adom érte minden aranyam, ami még megmaradt.Kelemvor csak pillanatok múlva emelte fel a fejét.- Csinálhatunk egy fakeretet a szekér roncsaiból, és rácsavarhatjuk a sátorvásznunkat. A

kocsi kerekei épek, úgyhogy azokon húzhatjuk magunk után Cyricet a hordágyon.Éjfél átnyújtotta a pénzeszacskót Kelemvornak.- Vedd el most. Biztosra szeretném venni, hogy betartod az ígéretedet.Kelemvor eltette az aranyakat, és keresgélni kezdett a szanaszét heverő fadarabok

között. Hamarosan talált egy épen maradt lámpást. A lámpás fényénél belenézett Éjfélarcába, és észrevette a varázslónő szeméből pergő könnyeket.

Zhentilvárban egy bűnözőt hurcoltak végig az utcákon összekötözött kézzel-lábbal. Ateste neki-neki ütődött a fáklyafényes utcák kövezetének, a sikolyait mindenki jólhallhatta. A megtört testet Bán lábai elé helyezték, és a Fekete nagyúr meglepve látta,hogy a nyomorult még mindig kapaszkodik az életébe, még ha csak egy hajszálon is.Az embert Thurbalnak hívták, és az árnyasvölgyi hadsereg és őrség kapitánya volt.

Valahogy sikerült észrevétlenül bejutnia a városba, és álnév alatt megpróbált beférkőznia Sötét Hálóba. Fzoul azonnal felfigyelt rá, és bár azt tanácsolta Bánnak, hogy lássák el afickót hamis hírekkel, és eresszék vissza Árnyasvölgybe, az isten nem tudta ilyen félvállrólvenni a támadást.Thurbalt vég nélküli vallatásoknak vetették alá, és ő azt állította, hogy semmit sem tud

Bán terveiről. A Fekete Nagyúr nem óhajtott kockázatot vállalni, ezért elrendelte, hogy azemberei vonszolják végig a kémet az utcákon, aztán vigyék vissza a templombakivégezni. Futárok vitték a meghívást Bán köreinek, így a kivégzés végül teltházaseseménnyé vált.Amikor elérkezett az ítéletvégrehajtás ideje, Bán leszállt a trónjáról, és odaállt Thurbal

fölé, aztán kínozni próbálta a lábainál heverő korosodó, félholt harcost. A férfi tekinteteéles és éber volt, és Bán gyanította, hogy ez még akkor is így lesz, amikor a kém márátkerült Lord Myrkul birodalmába.A trónterem tömve volt hivatalos emberekkel és a feleségeikkel. Áldomást ittak sötét

urukra, és a nevét kántálták, amikor a nagyúr karmos ujjai Thurbal felé nyúltak. Demielőtt még egyetlen körömhegye is elérte volna Thurbal szemét, kékesfehér villanáskövetkezett, és a félholt katona eltűnt. Bán egy pillanatra döbbent mozdulatlanságbadermedt. Valaki elteleportálta Thurbalt, feltehetőleg valami biztonságos helyre.A kántálás abbamaradt.Bán a talpnyalói szemét nézte. Meglepetést és zavart látott bennük. Eddig a pillanatig

Bán híveinek hűsége rendíthetetlen volt. Bán nem akarta, hogy azt higgyék, ilyenkönnyen szembe lehet szegülni az akaratával.- És most már csak emlék marad - egyenesedett fel, és begyakorolt kecsességgel

kinyújtóztatta karmait. - Elküldtem a bűnöst Myrkul birodalmába, ahol örökké tartószenvedéssel fizet meg vétkeiért.A kántálás ismét elkezdődött. A Fekete Nagyúr megkönnyebbülten látta, hogy

elfogadták a hazugságot. Mégis egész este zavarta, hogy elragadták tőle a diadalt.Órákkal később Bán már egyedül elmélkedett a teremben.- Elminster - mondta fennhangon. - Csak te merészelhettél belenyúlni a terveimbe. - Egy

mozdulattal összeroppantotta a kezében tartott kupát. - Hamarosan te leszel Thurbalhelyén, és kínjaid legendásak lesznek egész birodalmamban! Nem csak hogy megöllek,de miután biztosítom a Mennyei Lépcsőt, drága Árnyasvölgyedet is füstölgő gödörréváltoztatom! Erre megesküszöm!A Fekete Nagyúr érezte, hogy a kifröccsent bor a lábára folyik. A kupára meredt, és

ráordított, de az edény nem nyerte vissza eredeti alakját. Áthajította a termen, ésFeketetövisért kiáltott, hogy hozzon neki másikat.- Nagyuram - hajtott fejet Feketetövis.- A bérgyilkosok?

- Elindultak, Bán nagyúr. Már csak a híreket kell várnunk a sikerükről.Bán bólintott, és némán meredt a semmibe. Feketetövis nem mozdult, hisz még nem

bocsátották el. Bán és szolgája vagy harminc percig maradtak így, amikorra is Feketetövislába elzsibbadt, és önkéntelenül megmoccant. Bán lassan felnézett.- Feketetövis - mondta, mintha már el is felejtette volna, hogy a másik jelen van. -

Lovaghídi Ronglath.- Igen, nagyuram?- Azt akarom, hogy Lovaghídi vezesse az egyik csapatot a Holló-fellegvárból Árnyasvölgy

ellen. Neki sok van a rovásán, és talán olyasmire is hajlandó, méghozzá habozás nélkül,amit mások nem tennének meg - mondta Bán.- Felmerülhet némi ellenérzés a csapatai részéről, Bán nagyúr. Úgy tekintenek rá, mint

aki cserbenhagyta a várost...- Engem viszont nem hagyott cserben! - szólt Bán. - Legalábbis eddig. Menj a dolgodra,

és ne kérdezősködj többet.Feketetövis leszegte a tekintetét.- Személyesen továbbítsd a parancsaimat ebben az ügyben - folytatta Bán. - Mivel úgyis

ott leszel, ellenőrizd a csapatok készültségét és a zsoldosok felbérlését.- Hogyan utazzak, Bán nagyúr?- Használd a küldött-varázslatot, te ostoba. Hisz épp ezért tanítottam meg neked.Feketetövis várt.- Elmehetsz - mondta Bán.Feketetövis összeráncolta a homlokát, miközben széttárta a kezét és elmondta a

küldött-varázslatot. A mágus tudta, hogy a Birodalmakban tapasztalható mágia-ingadozásmiatt csak idő kérdése, hogy a varázslat ne sikerüljön. Előfordulhat, hogy holló-alakbanmarad, vagy éppenséggel valami még sokkal rosszabbá változik. De most, alighogybefejezte a varázslatot, hatalmas holló lett belőle, ami a fal felé repült, aztán eltűnt. Avarázslat ezúttal a terv szerint működött.Bán egyedül maradt a teremben, és úgy találta, hogy igencsak van min gondolkoznia.Lovaghídi Ronglath a padlóba szúrta kardját, aztán féltérdre ereszkedett előtte.

Lehajtotta a fejét, és két kézre fogta a kard markolatát, magánlakosztályt kapott a Holló-fellegvárban, a mostani zsúfoltság ellenére. Amikor evett, senki mással nem kellettmegosztani asztalát. Amikor karddal vagy buzogánnyal gyakorolt, csak az oktatója voltvele. Legtöbbször teljesen egyedül volt.Lovaghídi éppen csak negyven telet hagyott maga mögött. Rövidre nyírt őszülő haja,

azúrkék szeme és napégette bőre volt. Vonásai erősek és határozottak. Majdnem hatlábnyi magas volt, és felettébb impozáns termetű.Egész életében Zhentilvárat szolgálta, most azonban szégyenbe került, és ha

Feketetövis Tempus nem lép közbe, bizony önkezével vetett volna véget az életének.Feketetövis jóakaratú barátsága és hűsége sokkalta súlyosabb büntetésre kárhoztatta

Lovaghídit, mint amit a halál jelentett volna. Lovaghídi azonban elhessegette magátólezeket a gondolatokat.Mások ellen kellett fordítania a gyűlöletét. Például ott volt Sememmon varázsló, aki

"kiválasztottnak" nevezte Lovaghídit, és kinevette a kémet. Ugratta a többiek előtt,

ahányszor csak lehetett. Lovaghídi tudta, hogy a varázsló irigyli azt a kapcsolatot, ami őtFeketetövisen keresztül Bánhoz fűzi. Ha a varázsló tudta volna, hogy Lovaghídi mennyirevágyik arra, hogy saját maga vágja el ezt a szálat, nyilván jót nevet a dolog iróniáján.Aztán ott volt az az ember, aki teljes mértékben felelős volt mindazért, amivel

Lovaghídinak most szembe kellett néznie: Oroszlánölő Kelemvor.Ha a harcos nem avatkozik be, Lovaghídit nem leplezték volna le, és sosem került volna

sor azokra a kínzásokra, amiket elszenvedett. Ha nincs Kelemvor, akkor sikerült volna azArabel városának meggyalázására kiötlött terv.Lovaghídi erősen szorította a kardja markolatát, amíg el nem fehéredtek az ujjai. Aztán

hirtelen hátravetette a fejét, és akkorát ordított dühében, hogy belezendültek az erődfalai. Ez az ordítás volt az első hang, amit Lovaghídi kiadott azóta, hogy a Fellegvárbakerült.Senki sem kopogtatott be az ajtaján, hogy megnézze, nincs-e baja. Senki sem érkezett

futva, mint akkor, ha egy tisztviselő kiáltott.Az ordítás visszhangja lassan elhalt, és Lovaghídi zajt hallott maga mögött.- Ronglath - mondta Feketetövis Tempus. - Bán nagyúrtól hozok üzenetet.Lovaghídi felállt, és kirántotta a kardot a padlóból. Szótlanul hallgatta végig

Feketetövist.- Jöjj velem, és tegyük meg együtt a bejelentést! - mondta Feketetövis. Észre sem vette

a gyermekkori barátja szemében izzó gyűlöletet. - A fellegvárból elmasírozol Teshwaveromjaihoz, ahol zsoldosok várják, hogy csatlakozhassanak a csapatainkhoz. A seregVoonlarnál fog gyülekezni, ott várja a támadásra szólító jelet. Természetesen máscsapatokat is küldünk más irányokba, de ezzel neked nem kell törődni.Lovaghídi érezte, hogy remeg a keze. A kard még nem talált vissza a hüvelyébe.- Kelemvor - szólalt meg Lovaghídi a hangját próbálgatva. Eltette a kardját, és követte a

küldöttet, ki az ajtón.Feketetövis hátrafordult.- Mit mondtál?Lovaghídi megköszörülte a torkát.- Van egy kis törleszteni valóm - mondta. - Remélem, lesz rá alkalmam.Feketetövis bólintott, és a gyűlésterembe vezette a kémet, ahol máris gyülekezett a

sokaság. Lovaghídi végignézett az arcok tengerén, és szívében felszikrázott a remény.Ebben a harcban visszaszerezhetem a becsületemet, gondolta Lovaghídi. És akkor

bosszút állok.

10.Tilverton

Kelemvor sokáig dolgozott az éjszakában, amíg elkészítette Cyric hordkocsiját. És bárneki is fájdalmai voltak, mit sem törődött a sebeivel. Sérülései nem voltak olyan súlyosak,hogy hátráltassák a munkában, és szeretett volna már hajnalban továbbindulniTilvertonba. Amikor már biztos volt benne, hogy az összetákolt kocsi kielégítően működnifog, Kelemvor leroskadt melléje, és mély álomba merült. Éjfél Cyric mellett ült ésőrködött, amíg Kelemvorék aludtak.- Velem maradtál - szólt Cyric. - Nem hittem volna.- Miért gondoltad, hogy elhagynálak? - kérdezte Éjfél őszinte együttérzéssel.Cyric csak egy kis idő múlva szólalt meg, mintha keresgélné a szavakat, és egyenként

rendezné őket a helyes sorrendbe.- Te vagy az első, aki nem hagyott el - mondta végül. - Akár így, akár úgy. Pedig én erre

számítottam.- Ezt nem tudom elhinni - mondta Éjfél. - A családod...- Nincsen családom - felelte Cyric.- Senkid sem él? - kérdezte gyengéden Éjfél.- Senkim a világon - mondta Cyric olyan keserűséggel, ami még Éjfélt is meglepte. -

Zhentilvárban árvultam el, még kisgyermekként. Rabszolgakereskedők szedtek föl azutcáról. Egy gazdag sembiai család vásárolt meg és nevelt a sajátjaként tíz éves koromig.Aztán egy éjszaka hallottam, hogy veszekednek, ahogy azt a szülők oly sokszor teszik. Demost nem egymással volt bajuk, hanem velem, az én szégyenemmel.- Az egyik szomszédunk megtudta rólam az igazat, és a "szüleim" szégyellték magukat

sötét titkuk miatt. Eléjük álltam, és azzal fenyegetőztem, hogy elhagyom őket, ha ilyenkellemetlenséget jelentek nekik - Cyric szemei összeszűkültek, és szája gonosz mosolyrahúzódott. - Nem tartottak vissza. Hosszú utat tettem meg vissza Zhentilvárba. Nemegyszer majdnem meghaltam. De sokat tanultam.Éjfél kisimította a haját Cyric homlokából.- Ne haragudj. Ha nem akarod, ne beszélj többet róla.- De akarom! - mondta vadul Cyric. - Megtanultam, hogy mindent meg kell tenni az

életben maradásért, még ha ez azt is jelenti, hogy el kell vennünk, ami a másé. Tehátvisszaérkeztem Zhentilvár fekete gödrébe, és megpróbáltam megtudni valamit amúltamról. De persze semmit sem találtam. Tolvaj lett belőlem, és ténykedésemmelhamarosan magamra vontam a Tolvajcéh figyelmét. Marek, a vezér, maga mellé vett, éskitanított a szakma fortélyaira. Én pedig gyorsan tanultam.- Sokáig mindent megtettem, amit Marek mondott. Igyekeztem a kedvére tenni annak a

fekete szívű gazembernek. Sok évbe telt, amíg rádöbbentem, hogy egyre többe kerül, hameg akarom tőle kapni azt a vágyva vágyott, apró, helyeslő biccentést.- Aztán, amikor tizenhat éves lettem, és Marek figyelme egy új tanonc felé fordult, aki

ugyanannyi idős volt, mint én akkor, amikor beszervezett, rájöttem, hogy ismétkihasználtak, és el akartam menni. Amikor a tervem kiderült, a Céh vérdíjat tűzött ki afejemre. Senki sem segített volna megszökni Zhentilvárból. Azt hiszem, nem voltam

meglepve; azoknak az embereknek, akiket szövetségeseimnek tartottam, többé nem voltrám szükségük. Nem is tudtam volna kijutni a városból, ha nem tudok így bánni apengével. Már akkor is eléggé ügyes voltam. Az utcák vérben úsztak azon az éjszakán,amikor elmentem.Éjfél lehajtotta a fejét.- És aztán mi történt?- Nyolc évig vándoroltam, és éltem az egyetlen szenvedélynek, ami kisfiú korom óta

fűtött: az utazásnak. De bárhová mentem, ugyanolyanok voltak az emberek. A nyomor ésaz igazságtalanság épp olyan gyakori volt, mint a fényűzés és pompa. Reménykedtembenne, hogy valahol bajtársiasságot és egyenlőséget lelek; ehelyett kicsinyességet éskizsákmányolást találtam. Valamiért azt hittem, hogy magam mögött hagyhatomifjúkorom árulásait, és találok egy olyan helyet, ahol a becsületesség és a tisztességuralkodik, de ilyen hely nem létezik. Sehol ebben az életben.Éjfél lecsüggesztette a fejét.- Sajnálom, hogy így fáj.Cyric vállat vont.- Az élet fájdalom. Én már belenyugodtam ebbe. De ne sajnálj engem csak azért, mert

tisztábban látok, mint te. Hamarosan te is ráébredsz az igazságra.- Nincs igazad. Csak arról van szó, hogy még sok mindent nem láttál, Cyric. Túl sokszor

elcsalták tőled azokat az örömöket, amiket az élet kínál.- Csakugyan? - mondta a tolvaj. - A szerelemre és a nevetésre gondolsz? Talán egy jó

asszonyra? - nevetett Cyric. - A szerelem is hazugság.Éjfél hátravetette a haját.- Ezt meg miért mondod?- Huszonnégy éves voltam, amikor rájöttem, hogy az életemnek nincs célja, nincs

értelme. Visszatértem Zhentilvárba, és ezúttal némi sikert könyvelhettem el a múltamkutatásában. Megtudtam, hogy az anyám fiatal volt, és őrülten szerelmes egy zhentilitisztbe. Amikor teherbe esett, a tiszt elkergette, és azt állította, hogy a gyermek nem azövé. A lány a szegények és otthontalanok közé került, akik gondját viselték, amíg megnem születtem. Ekkor az apám visszatért, őt megölte, engem pedig jó pénzért eladott.Mesébe illő szép szerelem, ugye?Éjfél szótlanul ült, és a tűzbe bámult.- Hallottam a történetnek más változatait is, de szerintem ez az igaz. Egy koldusasszony

mondta el nekem mindezt, aki azt állította, hogy az anyám barátnője volt. Azt azonbannem tudta megmondani, hogy mi volt a nemzőm neve, és azt sem, hogy mi lett vele.Szégyen és gyalázat. Lesz egy kis beszédem a fickóval, mielőtt elvágom a torkát.- Marek és a céh aztán felajánlotta, hogy visszavesz, de én nem fogadtam el az

ajánlatot. Nem nyugodtak bele az elutasításba, így ismét menekülnöm kellett. De amikorelmentem Zhentilvárból, mégis úgy éreztem, mintha a múltamat hagynám magammögött. Megpróbáltam újrakezdeni harcosként. A múltam azonban mindig utolér és űztovább. Azt reméltem, hogy Mystra jutalmával messzire eljuthatok, talán még a sivatagontúlra is. Hogy hova, azt pontosan nem tudom - csak valahova, ahol nyugalmat találhatok.Éjfél mélyet sóhajtott.

Cyris nevetett.- Most már tudjuk egymás titkait. Többé nem kell félned.- Nem tudom, miről beszélsz - mondta Éjfél, hogy leplezze aggodalmát. - Miféle titkomat

ismered te?- Csak egyet, Ariel - felelte Cyric.- Hallottad a valódi nevemet...- Én nem akartam kifürkészni - mondta a tolvaj. - Ha el tudnám felejteni, biztosan

megtenném, bár csodálatos egy név - nyelt egyet Cyric. - Senki élő nem tudja mindazt,amit most elmondtam neked. Ha el akarnál pusztítani, nem tehetnék semmit. Elég, haelmondod a céhnek, hol vagyok, és máris végem.Éjfél megsimogatta a tolvaj arcát.- Eszem ágában sincs - felelte. - Barátok közt minden titok biztonságban van.Cyric lehajtotta a fejét.- Hát barátok vagyunk?Éjfél bólintott.- Milyen érdekes - tűnődött Cyric. - Barátok...Ezután még sokáig beszélgettek, és bár közben Adonra került az őrködés sora, Éjfél nem

ébresztette fel.Reggelre, miután Kelemvor felváltotta Éjfélt az őrségben, és Cyric is alhatott, a tolvaj

sebeinek fájdalmai alábbhagytak annyira, hogy fel tudjon ülni. Cyricnek még arra is voltereje, hogy együtt egyen a többiekkel, bár csupán néhány darab édes kenyerük volt már.Reggeli után Cyric megkérte Éjfélt, hogy hozza oda az íját, és tanítani kezdte a

varázslónőt a fegyver megfelelő használatára. Éjfél célba vett egy nagy madarat, ami areggeli eleje óta felettük körözött. Cyric ösztönei és Éjfél ereje együtt leterítették amadarat. Adon felkutatta és visszahozta a zsákmányt, amit azon nyomban meg issütöttek.Az éjszakai pihenés után Adon hallása némileg javult. A gyógyulás első jele az volt,

hogy a papnak már nem volt szüksége Kelemvor páncélos könyökének enyhe taszajtásáraahhoz, hogy rájöjjön, ordít a harcos a fülébe ahelyett, hogy normális hangon szólna.Márpedig a hallás hiánya nem akadályozta meg Adont abban, hogy beszéljen. Mostazonban igyekezett meghallani magát, amikor kimondta szóvirágait, mintha nem mernémegkockáztatni a teljes kárhozatot, ami bizonyára elérné, ha jelentős kinyilatkozásaiSzúna helyes ösvényéről nem a megfelelő magassággal és erővel hangzanának el.Miután bekebelezték a madársültet, összepakoltak és felültek a két megmaradt lóra.

Kelemvor ismét Adon társaságát kényszerült élvezni, míg a rögtönzött szekérkét Éjfél lovahúzta.Az út meglepően kényelmesnek bizonyult a sebesült tolvaj számára. A szekér alig

rázkódott, amíg aztán délelőtt az egyik kerék kőre futott, széttört, és nem lehetettmegjavítani. Kelemvor kénytelen volt kiszedni Cyricet, a roncsot pedig az út mellé tolni. Atolvaj lóháton folytatta az utat.Mire megpillantották Tilverton kapuit, viharfelhők gyülekeztek már a láthatáron. Ettől

kezdve végig ott lógott a fejük fölött a zivatar fenyegetése. Acélszürke ég sötétlett abaljós fekete felhők mögött. Apró villámok látszottak a távolban egész délelőtt, a messzi

vihar dübörgése pedig végigsöpört a síkon.Néhány óra múlva elérték Tilverton városát. Azonnal megállította őket egy csoport fehér

tunikás férfi, akik a Bíbor Sárkány jelét viselték. A férfiak fáradtnak, mégis ébernektűntek, és igencsak piszkosak voltak. Hat számszeríj meredt az utasokra, még mielőtt acormyri őrjárat vezetője a menlevelüket kérte volna. Kelemvor megtalálta azt a hamismenlevelet, amit Adon vett még Arabelben, és átnyújtotta a kapitánynak. Azőrjáratvezető megvizsgálta az okmányt, visszaadta, és intett, hogy mehetnek.Ellovagoltak az őrök mellett, és további incidensek nélkül bementek a városba.Fáradtan és kedélytelenül érkeztek Tilvertonba. A nap delelőn állt, a gyomruk pedig úgy

morgott, mint a bezárt vadállat. Cyricet kimerítette az út, így amikor megálltak egyfogadó előtt, a tolvaj sietett lekászálódni Éjfél lováról. Sikeresen lejutott a földre, deaztán nyögve dőlt neki a vörös sörényű állat oldalának. Járási próbálkozásai sem voltaksokkal sikeresebbek; mindössze két lépésnyire bírt eltávolodni a lótól.Éjfél is leszállt a hátasról, és a nyakába vette a tolvaj egyik karját. Magasabb volt, mint

a vékony, sötét hajú Cyric, ezért kissé össze kellett görnyednie, hogy betámogassa atolvajt a fogadóba. Kelemvor és Adon utánuk érkezett. A pap, akinek mostanra teljesenmegjavult a hallása, azonnal Éjfél segítségére sietett, a harcos pedig a fogadó mögöttikőistállóba vezette a lovakat.Az ajtó fölötti cégér szerint a fogadót az Emelt Kancsóhoz címezték. Míg Éjfélék a kilincs

után tapogatóztak, egy fiatalembert vettek észre, aki az ajtó mellett ücsörgött ahomályban.- Segítenél? - mondta neki Éjfél, miközben a rogyadozó tolvajjal küszködött.A siheder csak bámult tovább maga elé, és ügyet sem vetett a varázslónő felszólítására.Aztán mocskos barna eső zúdult a városra. Éjfél az ajtóval babrált, és Adon segítségével

nagy nehezen sikerült bevonszolnia Cyricet. Miután berúgta maga mögött az ajtót, Éjfélegy székbe támogatta a tolvajt. Először azt hitte, hogy a fogadó üres, de aztán táncolófényt látott és hangokat hallott az egyik étkezőből. Kiáltott egyet, de nem kapott választ.- A pokolba - sziszegte. - Adon, te maradj itt Cyrickel - Azzal elment megkeresni a

fogadóst.Amikor belépett a közös helyiségbe, meglehetős sokadalmat talált. Mindenfelé emberek

üldögéltek. Némelyikük katonának látszott, a Bíbor Sárkány jelét viselték. Egy pársebesült volt ugyan, de be voltak kötözve. Mások egyszerű polgárnak tűntek. Mindenkimogorva és zárkózott volt.- Hol a fogadós és a segédje? - fordult Éjfél a legközelebbi katonához.- Gondolom, elment imádkozni - felelte amaz. - Most van az ideje.- Annak mindig ideje van - szólalt meg egy másik ember.- Nem értem - mondta Éjfél. - Hát senki sincs itt, hogy vigyázzon a fogadóra?A katona vállat vont.- Talán van egy-két vendég odafenn. Nem tudom. - Éjfél elfordult, de a katona tovább

beszélt. - Csak vedd el, ami kell. Senki sem fogja számon kérni.Éjfél kiment a közös helyiségből, és a fejét csóválta. Visszatért az előtérbe, ahol Adon

várt Cyrickel.- Hol van Kel? - kérdezte. Adon vállat vont és visszanézett az ajtóra, majd tanácstalanul

felemelte a kezét.Éjfél szitkozódva rohant ki a fogadóból. Észrevette Kelemvor hátát az utca túlsó

végében, és utánakiáltott.- Hová mész? Még tartozol nekem!A harcos megállt, és leszegte a fejét. Csak azzal tartozom neked, hogy eltűnjek az

életedből, gondolta. Túl sok titok van közöttünk, túl sok kérdés, amire nem szeretnélválaszt kapni.Éjfélnek azonban nem mondott el ebből semmit. Inkább visszaordított:- Meg lesz fizetve a tartozás! - És folytatta az útját.Éjfél remegve állt, aztán visszament a fogadóba, és leült Cyric mellé.- Talán egy kis időre van szüksége - mondta Adon, kissé hangosabban a kelleténél.- Ott van neki egy egész élet - mondta Éjfél, de zord tekintete azonnal semmivé lett,

amikor az ajtó kitárult. A varázslónő felállt. Egy több mint ötven telet látott ősz ember álltaz ajtóban, és hideg tekintettel mérte végig az utasokat. Bement mellettük egy kiselőszobába, és eltűnt. Ügyet sem vetett Éjfélre, hiába próbálta a varázslónő magáravonni a figyelmét. Amikor kijött a szobából - valami állott szesztől bűzölögve -, meglepvelátta, hogy az utazók még mindig ott vannak.- Mit akartok? - szólalt meg nagy sokára.- Ételt, szállást, és talán némi tudakozódást...Az öreg legyintett.- Az első kettőt elvehetitek. Senki sem fog megakadályozni benneteket. A tudás

azonban pénzbe kerül.Éjfél arra gondolt, hogy az öreg tán bolond.- Nincs pénzünk rá, hogy fizessünk a szállásért, de talán védelmet nyújthatunk azok

ellen, akik ki akarnak rabolni...- Kirabolni, engem? - kérdezte riadtan az öreg. - Félreértettél. - Közelebb hajolt, mire

Éjfél visszahőkölt az arcába csapó olcsó szeszszagtól. - Nem lehet kirabolni azt, akit márnem érdekel, amije van. Vigyétek csak el, ami kell! - Visszament az előszobába. - Engemmár nem érdekel - kiáltott vissza a sötét helyiségből.Éjfél a többiekre pillantott, aztán legyőzötten támaszkodott a falnak.- Talán össze kéne szedni a dolgainkat - mondta végül. - Lehet, hogy egy ideig itt

leszünk.Becipelték a holmijukat az első üres szobába, aztán Adon fogta a kulcsokat, amik a pult

mögött lógtak abban a helyiségben, ahol a fogadós feküdt holtrészegen. Az a szoba, amitelfoglaltak, meglehetősen kellemes, kétágyas hely volt. Adon lerakta a csomagját azegyik ágyra, és kezdett átöltözni, csöppet sem zavartatva magát a varázslónőjelenlététől.Kint még mindig esett, a szobában sötét volt, ezért Éjfél meggyújtott egy kicsiny

lámpást az ágy mellett. Adon megvizsgálta Cyricet, aztán elindult felfedezni a várost.Éjfél segített Cyricnek levetkőzni. Amikor a tolvaj elpirult, a varázslónő nevetett.- Ne aggódj - mondta. - Tökéletes amatőr vagyok.Cyric összerezzent.- Nagyon jól csinálod - húzta magára nyakig a takarót.

- Én majd a földön alszom - mondta végül Éjfél. - Jót tesz a hátamnak. Vigyázz, hogymindig be legyél takarózva, ne érjen a hideg.Cyric a homlokát ráncolta.- Már túl öreg vagyok ahhoz, hogy anyáskodjanak felettem. Inkább magaddal törődj, ne

velem...Éjfél egy kézmozdulattal elhallgattatta.- Jól kell tartanunk téged - mondta lágyan. - Erőt kell gyűjtened az útra.Cyric zavartnak tűnt.- Miféle útra?- Hogy megkeresd azt a jobb helyet - felelte a varázslónő. - Nem kell tovább jönnöd

velem. Tilverton és Árnyasvölgy között már tiszta az út. Egyedül is meg tudom tenni.Cyric megrázta a fejét, és próbált felülni. Éjfél szelíden visszanyomta az ágyra.- Nem kell... - mondta Cyric - nem kell egyedül menned.- De Cyric, nem kérhetem tőled, hogy velem tarts. Neked pihenned kell, gyógyulnod...De Cyric már elhatározta magát.- Kell hogy legyen itt gyógyital. Orvosság, kenőcs. Úgy tűnik, itt minden csak arra vár,

hogy elvegyék. Keress valamit, amitől meggyógyulok, és én melletted leszek, amíg csakszükséged van rám.- Úgysem hagynálak el, amíg nem vagy jól - mondta Éjfél.- Sürgős a küldetésed. Nem várhatsz.- Tudom - felelte a varázslónő. - De akkor is maradok. Elvégre a barátom vagy.Cyric nagyon hosszú idő óta először elmosolyodott.Kelemvor egyedül rótta az utcákat. A vihar épp a feje fölött lógott, és most már

narancsszín esőcseppek záporában kereste a kovácsműhelyt. Végül meg is találta. Akovács nagy munkában volt műhelye védelmében. Kelemvor is ide húzódott be, amikor azeső erősödött.A kovács testes, Kelemvorhoz hasonló alkatú férfi volt. Göndör fekete haja volt, a karján

horzsolások és égésnyomok tarkállottak. Föl sem tekintett munkájából a harcosérkeztére. A fényes patkók, amiket a közelben álldogáló lónak csinált, már majdnemelkészültek. Megfordult, hogy kipróbálja azt a párat, amit félretett hűlni.- Csak egy pillanatra zavarnálak - mondta Kelemvor.A kovács ügyet sem vetett a harcosra, csak a munkájára koncentrált. Kelemvor zajosan

megköszörülte a torkát, de ezzel sem ment semmire. Viszont fáradt volt, fázott, és nemvolt abban a hangulatban, hogy megsértsék.Lehámozta magáról a páncéljának azt a darabját, ahol a nyíl eltalálta. Odadobta a

fémlapokat a kovácsnak; a mester kezéből kiesetek a vörösen izzó szerszámok. A kovácslehajolt értük, mielőtt a padlón heverő szalma tüzet foghatott volna, és megvizsgálta apáncéllemezt. Aztán felnézett, és megpillantotta a harcos sérült karját. Az útonállók nyilainem egy helyen beletörtek a sebbe.- Ezt meg tudom javítani - mondta a kovács közönyösen. - De a sebeddel nem tudok mit

kezdeni.- Vannak gyógyítók Tilvertonban? - kérdezte Kelemvor. - Láttam egy templomtornyot a

háztetők fölött lejjebb az utcán.

A kovács elfordult.- Gond temploma.- Akkor hát Gond templomát láttam. Biztosan vannak ott papok, akik meg tudnák...- Vedd le az egész páncélod, csak úgy tudok dolgozni - szakította félbe a kovács. - Aztán

mehetsz a templomba. Én csak fémet gyógyítok.Kelemvor odaadta a páncélját a kovácsnak, és felöltött valami ruhát, amit a csapat

csomagjából vett magához. A kovács némán dolgozott, és a füle botját sem mozgatta aharcos kérdéseire, akár ordítva, akár udvariasan tette fel őket. Amikor végzett a páncélkikalapálásával, nem fogadott el fizetséget.- Ez kötelességem Gond felé - mondta, amikor Kelemvor kiment.Kelemvor gyorsan megtalálta Gond templomát, még az esőben is. Néha elhaladt egy-

egy helybéli mellett, akik az utcán mentek vagy a boltok előtt hevertek a járdán, azemberek azonban közönyösen, üres tekintettel néztek keresztül rajta, mintha valamiolyat látnának, amit ő nem. Ezenkívül annyi kovácsműhelyt látott egy halomban,amennyit sehol másutt, bár a helyiségek általában elhagyatottak voltak.Amikor odaért a templomhoz, látta, hogy a bejárat alakja hatalmas üllőt formáz. Az

épület maga is erőteljes formákból tevődött össze, szinte eltörpültek mellette a környezőkunyhók és műhelyek. A templomban tüzek lobogtak, és bentről állandó, áhítatoskántálás hallatszott.Amikor Kelemvor belépett Gond templomába, elképesztették a főhajó hatalmas méretei.

Ha a főpapoknak voltak itt valahol szobái, azok csakis a föld alatt lehettek, mert aföldszint teljes alapterületét a nagycsarnok foglalta el.Hívek vettek körül egy csuklyás főpapot, aki egy nagy kőüllőn állt. Óriás kőkezek voltak

láthatók az oltár mindkét oldalán; az egyik roppant kalapácsot tartott. A csuklyás alakkörül négy gyertya égett.A mennyezetig nyúló támpillérek kard alakban voltak kivésve, az ablakokat pedig

egymásba fonódó kalapácsok motívumai keretezték. A főpap szavait nem nagyon lehetettérteni, mert a gyülekezet kiáltozásában csak néhány kulcsmondat hallatszott, de azértvilágos volt, hogy a főpap istenét dicséri, és ugyanakkor Tilverton köznépét ostorozza.- Az istenek itt járnak a Birodalmakban! - kiáltotta egy ember Kelemvor mellett. - Miért

hagyott el bennünket Gond isten?A férfi szavait azonban elnyelte a kiáltások és kántálások végtelen folyama. Kelemvor

becslése szerint a kisváros szinte teljes lakossága ide zsúfolódott be, bár időnként egy-egy hívő ki is ment.- Várjatok! - rikoltotta a főpap, amikor az emberek indulni akartak. - Gond nagyúr nem

hagyott el minket. Rám ruházta a gyógyítás ajándékát, hogy egészségben tartsam híveit,amíg meg nem érkezik! - Ettől nem sokan inogtak meg, egy páran mégis maradtak.A tilvertoniak beszédét hallgatva Kelemvor megtudta, hogy kizárólag Gond, a kovács- és

kézművesisten imádatának szentelték magukat. Amikor a Birodalmakban járó istenektörténetei elértek a városba, az emberek elkezdtek készülni istenük érkezésére.Készenlétben álltak, és várták a jelet, várták a szót.De hiába vártak. Gond Lantanban bukkant fel, és semmiféle kísérletet nem tett arra,

hogy kapcsolatba lépjen elkötelezett tilvertoni híveivel. Amikor egy kis városi küldöttség

elment Lantanba és kihallgatást kért az istentől, visszautasításban részesült. Mikortovább makacskodtak, kettejüket levágták, a többieknek pedig menekülniük kellett.Amikor ennek a híre eljutott a városi néphez, a lelkesedés igencsak megcsappant. Mostmár szinte minden éber órájukat a templomban töltötték, hogy megpróbáljanakkapcsolatot teremteni istenükkel, és hogy megcáfolják azt, amit a szívük mélyén márbiztosan tudtak.Azt, hogy Gond nem törődik Tilvertonnal.Kelemvor már éppen menni akart, amikor észrevette a terem végében az ezüstös hajú

embert. Egy alacsony, sötét hajú lány állt mellette, akinek földöntúli szépségű arcára kiülta feszült figyelem. Rajta kívül senki más nem figyelt az emberre, aki viszont elfordult alánytól anélkül, hogy tudomásul venné a jelenlétét. A lány utánaszaladt, amikor a férfiKelemvorhoz lépett, és halovány mosollyal a harcos szemébe pillantott. Az ezüsthajú férfiszeme acélkék volt, de apró piros pontok irizáltak benne. A bőre sápadt volt, és finomezüst szőrszálak nőttek az arcán, a karján.- Testvér - mondta a férfi egyszerűen, aztán elment. Kelemvor utánuk eredt, de mire

kiért az utcára, már sehol sem látta őket.Egy darabig állt a zöldesbíbor záporban, ami éppen Tilvertonra hullott, aztán visszament

a templomba. Ahogy ott állt a terem hátuljában, egy fiatal nő, egy papnő keltette fel afigyelmét. A papnő szemében lankadatlan hit tüze lobogott, akár az eget is lángragyújthatta volna. Gyönyörű volt, és a derekán bőrövvel összefogott fehér köpenyt viselt. Aköpeny anyagába finom minták voltak beleszőve, a vállát pedig acéllapok borították. Afinom selymek és a rideg fém együttese valahogy még erőteljesebbé tették amegjelenését.A harcos áttört a tömegen, és hamarosan szóba elegyedett a papnővel, akit Filannának

hívtak.- Szállásra van szükségem - mondta Kelemvor.- És még annál is többre - felelte a papnő. - Már ahogy a sebeidet elnézem - Filanna

megfordult, és intett Kelemvornak, hogy kövesse. - Érzem, hogy az elmúlt néhány napbansokat szenvedtél. - Választ nem várt.Filanna egy kis lépcsőhöz vezette, ami egy zsúfolt kis kamrába vitt le. Itt vártak, amíg a

főpap, befejezvén a város ingadozó hitének ostorozását, megérkezett. Filanna becsuktaés bereteszelte utána az ajtót.- Senkinek sem beszélhetsz arról, aminek most a tanúja leszel - mondta Filanna,

miközben lefektette Kelemvort a helyiség egyetlen ágyára.- Rull vagyok, Gond papja - mondta a pap. A hangja élesen csikorgott a hosszas

prédikáció után. - Te a Csodahozó híve vagy?Mielőtt még Kelemvor felelhetett volna, Filanna a harcos szája elé tette a kezét, és azt

mondta:- Ebben a bajban nem számít, hogy Gond nagyúr híve-e. A segítségünkre van szüksége,

nem tagadhatjuk meg tőle.Rull a homlokát ráncolta, aztán bólintott. Lehunyta a szemét, és leakasztott a nyakából

egy hatalmas, láncon lógó vörös kristályt. Meglengette a harcos fölött.- Csoda, hogy egyáltalán talpon vagy és tiszta a fejed. Egy gyengébb ember belehalt

volna a sérüléseidbe - mondta Rull, amikor megvizsgálta Kelemvort. A harcos a kristálytnézte, és különös, izzó tüzet látott a belsejében.- Kelemvor büszke - mondta Filanna. - Jajszó nélkül tűri sebeit.- Ez nem teljesen igaz - morogta Kelemvor, amikor a pap munkához látott.Filanna aggódni látszott, mialatt Rull végrehajtotta a szertartást, a pap gyógyítói

szakértelme azonban világosan látszott abból, ahogy ügyes ujjai táncoltak a levegőben. Asebeket körülvevő fekete duzzanatokban lassan megindult a vérkeringés. A pap márizzadt, és a hangja könyörgően szállt Gond felé. Filanna aggodalmasan pillantgatott azajtó felé, mert tartott tőle, hogy valaki beront, és megzavarja a papot.A bennszakadt nyílhegyek feljöttek Kelemvor bőrének felszínére, és Rull Filanna

segítségével kihúzta őket. Kelemvor átkozta magát, amiért nyög fájdalmában.Aztán vége is volt. Rull elernyedt, mintha minden erő kiszállt volna belőle, Kelemvor

pedig elterült a priccsen. A sebei kitisztultak, és a láza is lejjebb ment.- Rull hite erős, ezért ajándékot kapott az istenektől - mondta Filanna. - A te hitednek is

erősnek kell lennie, hogy túléld ezeket a sebeket.Kelemvor bólintott. Látta, hogy a kristályban izzó tűz már csak pislákol.- Lehet, hogy ostoba vagy és makacs, de erős is - jegyezte meg Filanna.Kelemvor elnevette magát.- Szerencséd, hogy ki vagyok nyúlva, asszony.Filanna elmosolyodott, és elfordította a tekintetét.- Talán.Bár Filanna is, Rull is érdeklődött, hogy mit keres Kelemvor Tilvertonban, és miben hisz,

a harcos nem sokat árult el magáról. Amikor azonban a fizetséget hozta szóba, Rull szónélkül elment.- Nem akartam megbántani - mondta Kelemvor. - A legtöbb helyen ez így szokás...- Minket nem érdekelnek az anyagiak - felelte a papnő. - Ami pedig a szállásodat illeti...Kelemvor körülnézett az apró, ablaktalan cellában.- Irtózom a zárt helyektől.Filanna elmosolyodott.- A Felemelt Kancsóban talán akad még szabad hely.Kelemvor nyelt egyet.- Attól a bizonyos fogadótól is... irtózom.Filanna összefonta a karját maga előtt.- Akkor kénytelen leszel nálam lakni.Hangos reccsenés hallatszott, és dühös hangok szűrődtek be a lépcső felől. Kelemvor

felült, és a kardjáért nyúlt. Filanna azonban a vállára tette a kezét, és a fejét rázta.- A csodahozó templomában erre nincs szükség. Feküdj vissza és pihenj, amíg vissza

nem jövök.- Várj! - kiáltotta Kelemvor.Filanna megfordult.- Ha Rull végzett, kérlek, szólj neki, hogy jöjjön vissza - mondta a harcos. - Szeretnék

bocsánatot kérni tőle.- A következő mise végén ide fogom hozni - ígérte a papnő.

- Egyedül jöjjön - mondta Kelemvor. - Négyszemközt szeretnék beszélni vele.Filanna kissé megdöbbent.- Ahogy kívánod - felelte, és kisietett.Kelemvor egy óra hosszáig pihent, és egyre nehezebben viselte a szűk cellát, ahogy

jobban kezdte érezni magát. Gond templomának hívei meglehetősen zajosak voltak, így aharcos jobb híján a kiáltozás hallgatásával szórakoztatta magát, ami keveredett Rullprédikációjával.- Tilverton el fog pusztulni! - ordított fel valaki.- Mindnyájunknak Arabelbe vagy Hajnalcsillagba kell mennünk - tódította egy másik.- Igen! Gond nem törődik velünk, Azoun pedig előbb védi meg Cormyrt, mint minket!Rull hangja a tömeg zúgása fölé emelkedett. Újabb tirádába kezdett azok ellen, akik

feladták a Csodahozóba vetett hitüket.- Tilverton valóban átok alá kerül, ha feladjuk a reményt! Gond nagyúr gyógyító varázst

adott nekem, vagy nem? - kiáltotta a pap, és még jónéhány percig túlkiabálta asokaságot. Aztán a szertartás véget ért, és Kelemvor lépteket hallott a lépcső felől.Megmarkolta a kardját.De mindjárt le is tette, mert Rull lépett be, szemmel láthatóan kimerülve az ordító

szópárbajtól.- Látni kívántál - roskadt le a földre a pap.Kelemvor fel sem ült a priccsen, úgy fordult a főpap felé. Felsóhajtott.- Nagyon hálás vagyok azért, amit velem tettél.Rull elmosolyodott.- Filannának igaza volt. Valóban nem számít, hogy Gond híve vagy-e. Papi

kötelességem, hogy a tőle kapott varázslattal mindenkit meggyógyítsak, akinek szükségevan a segítségemre.- Tilverton derék népe pedig, úgy látszik, nagyon is rá van szorulva a segítségedre -

vélte Kelemvor.- Igen - felelte Rull. - Kezdik elveszteni a hitüket Gond nagyúrban. Én vagyok az

egyetlen, aki visszatérítheti őket a gyülekezetébe.- És ha kudarcot vallasz?- Akkor a város elpusztul - felelte a pap. - De ez nem fog bekövetkezni. Majd csak

hallgatnak rám.- Biztosan - mondta Kelemvor. - De ha az emberek tudnák, hogy Gond téged is

elhagyott, és hogy a gyógyító erődet csak a kövedből meríted, akkor még ennyire semhallgatnának rád. Mindnyájan elfordulnának Gond nagyúrtól.A főpap felállt.- A gyógyító mágia az enyém. A Csodahozó ajándéka, amellyel megmutatja Tilverton

igaz népének, hogy figyel rájuk. Én...- Meg fogod tenni, amit kérek tőled, Rull - morogta Kelemvor. - Vagy felfedem titkodat

Tilverton népe előtt. Még ha tévedek, akkor is hinni fognak nekem.Rull lecsüggesztette a fejét.- Mit akarsz tőlem?Kelemvor felült.

- Azt akarom, hogy segíts valakin, aki még nálam is betegebb. Ígéretet tettem rá, hogymegóvom, és én tartom magam ehhez.- Gondolom, nem a Csodahozó követője - mondta Rull. - De hát ez úgysem számít, nem

igaz?Kelemvor röviden leírta Cyric külsejét, és elküldte Rullt a Felemelt Kancsóba. Alig ment

el a főpap, amikor Filanna lépett be. - Azért jöttem, hogy éjszakai szállásodra vezesselek,bátor harcos - mondta, azzal megfogta Kelemvor kezét, és kivitte a szobából.Adon az utcákat járta, és keresett valakit, akivel beszélhetne. A vihar alábbhagyott, és

neki eszébe sem jutott, hogy nincs biztonságban egyedül este az utcán, hogykirabolhatják vagy megölhetik. Még azután is folytatta magányos kóborlását, hogynemrégiben történt véres gyilkosságokról szerzett tudomást. Fontos dolga volt.Mikor a pap a város gondjairól érdeklődött, a fogadó előtt heverő sihederhez hasonlóan

apatikus válaszokat kapott. A tilvertoniak vakok voltak mindenre a saját belsőszenvedésükön kívül.Az istenek imádatának az lenne a célja, hogy felemelje a lelket, gondolta Adon menet

közben. Az áhítat egy pap számára minden másnál magasabb hivatás. Ez az áhítat mégisa fájdalom és keserűség forrásává vált, amiből Tilverton lakói szabadon ihattak, deörömük és józan eszük elvesztésével fizettek érte.Miközben Adon Tilverton utcáit járta, eszébe jutottak a Kilgrave kastély sötét kamráiban

elhangzott szavak.A z igazság a szépség, a szépség az igazság. Ölelj meg, s minden kimondatlan

kérdésedre megkapod a választ.Adon tudta, hogy az igazságban szépség van, ezért is imádta a szépség istennőjét. Így

hát az egész éjszakát azzal töltötte, hogy megpróbálja visszahozni az igazság fényét aszerencsétlen emberi roncsokba. Már majdnem hajnalodott, amikor egy asszony úgytekintett föl rá, hogy a szemében halvány szikra csillogott, és Adon szíve reménnyel teltmeg.- Jóasszony, az istenek nem hagytak el minket. Most minden eddiginél nagyobb

szükségük van a támogatásunkra, a hitünkre, a szeretetünkre. A mi kezünkben rejlik azigazság és a szépség aranykora, amikor az istenek ismét kegyükbe vesznek minket. Most,ebben a sötét időben, amikor hitünk próbára tétetik, nem lankadhatunk. Vigaszt kelltalálnunk hitünkben, és tovább kell élnünk az életünket. Mert ezzel többet adunk azistenünknek, mint a legerősebb imával!- Szúna még nem keresett meg engem, én mégsem adtam fel a reményt arra, hogy egy

nap még találkozzam vele - mondta a pap az asszonynak. Amikor megfogta a nő vállát,nagy kísértést érzett arra, hogy megrázza, csak hogy lássa, így jobban megérti-e.Az öregasszony könnyben úszó szemmel nézett fel a papra. Adon örült, hogy szavai

meghatották a nőt; mintha megértette volna.Aztán a nő megszólalt.- Úgy beszélsz, mintha önmagadat próbálnád meggyőzni - mondta keserűen. - Menj el.

Itt nincs szükség rád. - Azzal elfordult a fiatal paptól, eltakarta az arcát, és tovább feküdtzokogva az utcán.Adon arcán egy könnycsepp csordult le, ahogy eltűnt a sötétben.

Kelemvor felébredt, és látta, hogy Filanna nincs ott. A papnő ágyfele jéghideg volt.Kelemvor a gyengéd csókokra és az erőt adó ölelésekre gondolt, de aztán hamarosanmegfelhőztek a gondolatai, és mindig ugyanaz járt a fejében.Éjfél.Ariel.Már megadta a lánynak a tartozását, de elfeledni őt nem tudta.Kelemvor tudta, hogy Rull már valószínűleg megtalálta Cyricet, és remélte, hogy a tolvaj

tovább tud lovagolni Éjféllel, még ha ő, Kelemvor nem is lesz velük.Zaj hallatszott kintről, a folyosóról. Kelemvor magára kapta páncélruháját, előhúzta a

kardját, és felkelt a papnő illatos nyoszolyájáról. Filanna a felső szinten hozta be aszobájába, a bátyja boltja fölött, egy kanyargó hátsó lépcsőn. Egyetlen szó sem hangzottel közöttük; nem volt rá szükség. Az ilyen találkozásoknak megvan a maguk rejtettnyelve, Kelemvor pedig tudta, hogy reggel elhagyja Tilvertont, és soha többet eszébesem fog jutni a nő.Abban is meglehetősen biztos volt, hogy szenvedélyes éjszakájukkal is ugyanez lesz a

helyzet.Kelemvor kinyitotta a hálószoba ajtaját, aztán vissza is húzódott, amikor Filannát látta a

folyosó végén állni. A hatalmas ablak nyitva volt, és a lány meztelen alakja holdfénybenfürdött, ahogy kitárt karral táncolt a hűs éjszakai szélben a simogató függönyök között.A harcos már éppen be akarta csukni az ajtót, hogy visszafeküdjön, amikor férfihangot

hallott a folyosóról, valami furcsa nyelven dalolt éneket. Kilépett a folyosóra, ésmegtorpant. A templombeli ezüst embert pillantotta meg Filanna mellett.Azt az embert, aki "testvér"-nek nevezte, aztán eltűnt.Filanna lebegő kecsességgel táncolt. A szeme nyitva volt, de mintha egyáltalán nem is

látta volna a közeledő Kelemvort. Az ezüsthajú ember tovább énekelt neki, de tekintetemár a harcosra szegeződött. Az acélkék szemek még a sötétben is ragyogtak, és a férfikörvonala élesen kirajzolódott a holdfény előtt.Amikor a harcos odaért, a férfi abbahagyta a dalt.- Vidd - mondta - nem akartam semmi rosszat.- Ki vagy? - kérdezte Kelemvor.- Sok néven ismernek. Mit akarsz, ki legyek?- Ez csak egy egyszerű kérdés volt - vakkantotta a harcos.- Amire nincs egyszerű válasz - sóhajtott az ember. - Hívhatsz Torrencenek. Ez a név is

van olyan jó, mint bármelyik másik.- Mit keresel itt? - markolta meg a kardját Kelemvor, mert valami sötét és nehéz kezdte

szorítani a gyomrát.- Szerettelek volna kicsalni, hogy te is csatlakozz a lakomámhoz. Gyere. Nézd.Kelemvor az ablaknál állt, és kinézett az utcára. A lány, aki az ezüst emberrel volt a

templomban, most ott hevert a lenti sikátorban, tépett ruhában, bár úgy tűnt, nemsebesült meg.Mégis.Torrence megremegett, és finom fehér szőrei megvastagodtak. A ruhái lehámlottak róla,

gerince recsegve nyúlni kezdett. Az arca állatiassá vált, az állkapcsa meghosszabbodott,

és elégedett torokhangon felmordult. Az egész teste átalakult. Előre-hátra hajlítgatta avégtagjait, csak úgy ropogtak a csontjai, hatalmas agyarak villantak nyitott pofájában.Ujjai tűhegyes karmokban végződtek.- Vérsakál - lehelte döbbenten Kelemvor.Filanna felébredt. Zavartan nézett Kelemvorra. Nem látta az ablak mellett álló

szörnyeteget. Kelemvor visszanézett Torrencere.- Gyere, testvérem. Osztozom veled.Kelemvor küzdött a belsejében feltámadó dagály ellen. Filanna észrevette a vérsakált,

és Kelemvor mellé ugrott.- Gond kegyelmezzen nekünk! - sikoltotta.- Igen, hozd közelebb - mondta Torrence. - Mindketten jóllakhatunk belőle.- Tűnj el! - kiáltotta Kelemvor. A szemközti falnak lökte a papnőt, és kardot rántott. A

rettegés, ami Filanna szemében tükröződött, több volt annál, mint amit el tudott viselni. -Most! - ordította, amikor érezte, hogy az ismerős kín megragadja a lelkét.Megmenti Filannát a vérsakáltól, de semmit sem nyer a hősi cselekedettel.- Tévedtem. Nem vagy az én fajtám. Te el vagy átkozva - Torrence Filannára pillantott,

aztán vissza Kelemvorra. - Nem mentheted meg őt, átkozott. Az életével fog fizetni acsalásodért!Kelemvor lassan megfordult. A bőre elsötétült, és göndör fekete szőrszálak ütköztek ki

rajta. Eldobta a kardját és levetette a páncélját. A karja még mindig a feje fölött volt,amikor a húsa kirobbant, és a benne rejtőző hatalmas vadállat rávetette magát avérsakálra, és kilökte az ablakon. Az ezüstszőrű lény felhördült, amikor összecsaptak alevegőben, aztán lepuffantak a földre.Hajnalodott, és Adon döbbenten hallotta a halálsikolyokat.Növekvő aggodalommal közeledett a hangok forrása felé; a rikoltások egyáltalán nem

voltak emberiek. Látta, hogy több helybélit is odacsődített a zaj, mintha a hangokszétszakították volna a rájuk tapadó tespedtség függönyét, és visszaadták volna azelméjük tisztaságát. Az emberek meredten bámulták az eleven lidércnyomást.A bámészkodók a sikátor mindkét végét elállták, így Adon épp csak egy-egy pillantást

vethetett az eseményekre - fehér villanás; egy hatalmas fekete alak ugrik, aztánvisszahúzódik, és nem emberien elbődül. Két alak fogódzott össze valami különöshaláltáncban.Adon átnyomakodott a nézők között. Egyik küzdő fél sem volt ember, bár az egyik

csökevényes hátsó lábaira emelkedve állt. Az arca egy sakálé volt, de acélszürkeszemében emberi értelem csillogott. Látta az erősödő napfényben összeverődött tömegriadalmát. Puha, összetapadt szőr borította, és több sebből vérzett.A másik bestia túlságosan is ismerős volt Adonnak: a karcsú, hajlékony, izmos test; az

átható zöld szemek, és az a mozdulat, ahogy becserkészte áldozatát. Mindez azonnaleszébe juttatta Adonnak azt a hihetetlen jelenetet, amit nem is olyan régen a hegyekbenlátott a Gnoll-szoroson túl.Ez a lény Kelemvor.A párbajozó szörnyek lábánál ott hevert a díj, amiért küzdöttek; egy sötét hajú lány, aki

tépett ruhában, mozdulatlanul feküdt a földön. Adon látta, hogy még lélegzik, és a

szempillája is megrebben néha.A párduc hátsó lábaira egyenesedett, úgy szállt szembe a vérsakállal. Aztán szétváltak,

és meg-megcsúsztak a vérben, ami az utcát borította. A vörös folyadék az eszméletlenlány arcára is ráfröccsent.Adon az emberek felé fordult:- Le kell győznünk a sakált, és meg kell mentenünk a lányt!De az emberek csak bámultak.- Biztosan van nálatok valami fegyver, bármi!Adon átkozta magát, hogy nem hozta el harci kalapácsát, aztán a két szörny felé lépett.

A bestiák hirtelen megtorpantak és rámeredtek. Aztán a Kelemvor-párduc suhintott egyeta sakál felé, és a viadal folytatódott. Adon visszahátrált, át a közönyös tömegen, amilanyha érdeklődéssel figyelte a párbajt, aztán futásnak eredt.Miközben a Felemelt Kancsó felé rohant, két nevet kiáltozott.

11.Az Árnyszakadék

- Megtámadták? - kérdezte Éjfél. - Valami vadállat?- Igen! Egy ezüstszőrű sakál, ami úgy jár, mint egy ember! - kiabálta a fiatal pap.- És az emberek csak nézik?- Láthattad már, milyenek. Sietnünk kell. Kelemvor maga is vadállat.- Hogy micsoda Kelemvor? - kiáltotta Éjfél.Adon beszámolójának nem sok értelme volt sem Éjfél, sem Cyric számára. A pap

rémülete elmosta minden leírókészségét, így csak lidérces töredékek voltak érthetőek azegész történetből, amikor a pap megpróbálta elmesélni, mit látott.Mindnyájan lerohantak a lépcsőn, ki a fogadóból. Cyric, akinél furcsa, de sikeres

látogatást tett Rull, Gond papja, karddal elvágta a lovaik pányváját, és már vágtattak is;Cyric Kelemvor lován, Adon pedig Éjféllel. Nem volt nagy szükség a pap útmutatására.Úgy tűnt, hogy Tilverton egész lakosságát felverte a csata. Férfiak, nők és gyerekeksereglettek össze a sikátorban.Éjfél Adon gondjaira bízta a lovakat, Cyric pedig fogta az íját meg egy jó adag

nyílvesszőt. Áttörtek a tömegen, egyszerűen félrelökdösték az embereket. Mielőtt alegelöl álló öreg házaspárt is arrébb taszajtották volna, Cyric lenézett a földre, ésterjengő vértócsát látott. Aztán feltekintett, és döbbenten látta az eléje táruló hihetetlenjelenetet.A vérsakál kibelezve hevert a sikátor közepén. Rángatózott és görcsösen ragaszkodott

az életéhez, de a halál már nyilvánvaló közelségben volt hozzá. Egy hatalmas feketepárduc járkált mellette puhán föl-alá, és néha megállt, hogy nyalintson egyet a kifolytvérből. A lány is ott volt, akit Adon megpróbált leírni nekik; csurom véresen. A fal mellettkuporgott, zokogva húzta fel a térdeit, úgy nézte a sebesült párducot, ami egyre szűkülőkörben közeledett áldozata felé.Cyric felajzotta íját. Nem is hallotta Éjfél kiáltását. Amikor Cyric hátrahúzta az ideget,

mintha minden hang egyszerre megszűnt volna; a tolvaj csak a nyílvessző halk súrlódásáthallotta a húron. Egy kis húzódást érzett frissen meggyógyított hátában, ahogy célzott.A párduc megtorpant, és egyenesen Cyricre nézett. Tökéletes zöld szemének

pillantására a tolvaj karja kissé elernyedt. A vadállat felmordult, és erre Cyric meghallottaa tömeg hangját is; őt ünnepelték, és biztatták, hogy tegye meg, amit ők nem tudnak.Éjfél nem mert lépni, mert félt, hogy Cyric meglepetésében kilövi a nyilat. Abban a

pillanatban tudta az igazságot, ahogy a tekintete összekapcsolódott a párducéval. Adonbukkant fel, aztán tovább oldalazott a fal mentén a lány felé, és kivonszolta a tömegközé. A párduc ügyet sem vetett a papra.Meg akarom érteni. Nézz rám, a pokolba is, gondolta Éjfél. De a bestia csak leendő

gyilkosát méregette.A vérsakál eközben feltűnés nélkül kilehelte a lelkét.A párduc hirtelen elfordította a szemét és megremegett, mintha Cyric nyila máris célba

talált volna. Fájdalmasan felhördült. Aztán az oldalára dőlt. A bordái szétfeszültek, ahogyegy ember karja és feje nőtt ki belőle. Néhány pillanat múlva már csak néhány szőrcsomó

maradt a párducból, de az is gyorsan eltűnt.Kelemvor hevert ott a sikátorban, meztelenül és véresen. Fekete haja az arcába hullott,

ahogy megpróbált felállni, de aztán nyögve elterült a hasán.- Öljétek meg! - rikoltotta valaki. Kelemvor feltekintett a fájdalom felhőjén keresztül, és

Filannát, a megmentett papnőt látta maga fölött állni. A nő vörös haja mintha tűzkéntlobogott volna a napfényben. - Öljétek meg!Kelemvor felnézett a papnő arcába, és csak gyűlöletet látott rajta.Igen, gondolta. Öljetek meg.Néhány helybéli előrébb merészkedett, Filanna kiáltásán felbátorodva. Az egyik talált

egy téglát, ami a dulakodásban törött le az egyik házról, és a feje fölé emelte.Cyric felajzott íjjal szökkent előre.- Megálljatok! - kiáltotta. Az emberek megtorpantak. - Ki akar elsőnek meghalni?Filanna nem ijedt meg.- Öljétek meg! - sikoltotta.Adon felállt a sebesült lány mellől.- Nem ez az ember tizedelte a népeteket! Ez a lány már halott volna - megölte volna az

a förtelem - ha ez az ember nincs!Éjfél Filanna mellé lépett.- A papnak igaza van. Hagyd békén. Épp eleget szenvedett - Aztán a varázslónő egy kis

szünetet tartott. - Amellett annak, aki bántani akarja, először velünk gyűlik meg a baja.Most pedig menjen mindenki haza!Az emberek tétováztak.- Menjetek! - rikoltotta Éjfél, mire a csőcselék eldobálta a téglákat, megfordult, és

elment. Kelemvor azonban még így is maga előtt látta az arcukat, a feneketlen irtózást.Filanna a harcost figyelte, ahogy egyre szürkül a haja, és az apró ráncok visszatérnek az

arcára.- Tisztátalan vagy - mondta, és a gyűlölet úgy sugárzott belőle, mint a fény a déli

napból. - El vagy átkozva. Menj el Tilvertonból. A jelenléted bomlasztó és nemkívánatositt.Azzal a papnő megfordult, és odament a rémült lányhoz, a "lakomához", amire Torrence

úgy vágyott.- Menj a cimborádhoz - mondta Adonnak, és felemelte a lánykát. - Te sem kellesz itt.Kelemvor egy villanásnyira látta a lány arcát, amikor Filanna elvonszolta. Némi

megértést remélt találni a kis teremtés szemében, de csak félelmet látott. Megint a földrehanyatlott, az arca alig néhány ujjnyira volt az általa kiontott vér tócsájától. Lehunyta aszemét, úgy várta, hogy az utolsó bámészkodó is elmenjen.- Jól van? - kérdezte Cyric.Kelemvor össze volt zavarodva. Az emberi csizmák zaja egyre hangosabb lett.- Nem tudom - mondta Éjfél, és letérdelt a harcos mellé, hogy megérintse a hátát. - Kel!Kelemvor szorosan behunyta a szemét. Nem tudta volna elviselni ugyanazt az undort és

gyűlöletet a barátai szemében, mint amit a köznépnél látott.- Kel, nézz rám! - mondta Éjfél szilárdan. - Az adósom vagy, amiért megmentettelek.

Nézz rám!

Kelemvor egy takarót látott kibontakozni a levegőben, és aztán már magán is érezte.Felnézett, és Adon arcát pillantotta meg. A pap elrendezgette a pokrócot a harcos hátán.Kelemvor összefogta magán a takarót, és félig-meddig felült. Éjfél és Cyric ott voltak

mellette. A szemükben aggodalom látszott. Semmi más.- A... páncélom odafent van.- Majd én elhozom - ajánlkozott Cyric. Lassan ment fölfelé; az oldala még mindig fájt,

olyan sokáig tartotta felajzva az íjat.Kelemvor Éjfél arcát fürkészte.- Hát téged... nem taszít vissza az, amit láttál?Éjfél megérintette a harcos arcát.- Miért nem mondtad el nekünk?- Sosem mondtam el senkinek.Cyric visszatért Kelemvor felszerelésével. Lerakta a harcos mellé, aztán intett Adonnak.- Őrködünk, amíg rendbe szeded magad. Hosszú út áll előttünk, és jobb, ha úgy vágunk

neki, hogy a nap a fejünk fölött van, nem pedig a hátunk mögött.Adon a sikátor túlsó végén állt őrt, Cyric pedig visszament arra, amerről jöttek, és a

lovak mellé állt. Kelemvor lehajtotta a fejét, Éjfél pedig beletúrt a férfi hajába.- Ariel - szólt halkan a harcos.- Itt vagyok - felelte Éjfél, és szorosan ölelte Kelemvort, amíg az beszélt. Most, hogy

már belekezdett a mesébe, Kelemvor rájött, hogy nem állhat meg addig, amíg meg nemad Éjfélnek mindent, amivel bizalomban tartozik.Az Oroszlánölőkön ülő átok nemzedékek során át öröklődött Kelemvor családjában.

Oroszlánölő Kyle volt az első és egyetlen, aki tettei miatt jogosan szolgált rá az átokra.Mindazok, akik utána következtek, a megromlott vérrel kapták, nem a saját hibájukból.Kyle vérbeli zsoldosként volt közismert; nála minden szolgálatnak megvolt az ára, ésirgalmatlanul be is hajtotta a járandóságát, akár gyászoló özvegyektől is, ha éppen nálukvolt az az arany, ami megillette.Egyszer egy nagy csatába került, amikor választania kellett; vagy egy sebesült

varázslónőt védelmez, vagy tovább vágja magát az ellenség sorain keresztül az erőd felé,hogy elsőként tehesse rá a kezét az ottani kincsekre.Kyle segítségével a varázslónő össze tudta volna szedni magát, a zsoldos azonban

tudta, hogy ő ellenezné a fosztogatást, és semmi haszon nem származna amegmentéséből, így hagyta, hogy az ellenség kezétől haljon meg. De mielőtt meghalt, avarázslónő mágiájának utolsó villanásával megátkozta Kylet, arra kárhoztatva őt, hogyvalódi természetéhez inkább illő alakban hajszolja tovább a gazdagságot.Amikor Kyle elérte az erődöt és el akarta venni a részét, hirtelen erőtlennek érezte

magát. Elvonszolta magát egy félreeső szobába, ahol szinte teljesen értelem nélküli,vicsorgó párduccá változott. A vadállat ösztönösen tudta, hogy el kell menekülnie azerődből. Már fél napja menekült, és egy utazót is megölt, amikor Kyle nagy fájdalmasanvisszaváltozott emberré.Oroszlánölő Kyle egész további életében nyögte a varázslónő átkát; valahányszor

bármiféle jutalomért próbált cselekedni, átváltozott. És bár az átok súlya alatt csakönzetlen, hősies cselekedeteket hajthatott végre büntetlenül, megesküdött, hogy sosem

adja a fejét ilyen dolgokra. Kénytelen volt visszavonulni a zsoldosélettől, amitmindenekfölött szeretett, és az előző kalandokban szerzett pénzből élt. Amikor elfogyottaz aranya, és egyetlen lehetősége az volt, hogy a felesége családjánakkegyelemkenyerén éljen, inkább önként véget vetett a saját életének, minthogy megéljea szegénység gyalázatát vagy jó tetteket hajtson végre.Mielőtt Kyle meghalt, szerencsétlenségére gyermeket nemzett. Furcsa módon azonban,

amikor az átok hatása végül megmutatkozott Kyle fiában, a hatása megfordult. Kyle fia asaját életének védelmezésén kívül semmit sem tehetett jutalom nélkül. Ha megtettvalamit, és nem kapta meg a jutalmát, vagy éppen jótékony cselekedetre vetemedett,azonnal párduccá változott, és ki kellett oltania egy életet.Egy vándormágusnak támadt az az elmélete, hogy az eredeti átok a gonoszság és

mohóság megbüntetését szolgálta, és mivel a csecsemők ártatlanokként születnek avilágra, az átok nem talált semmi megbüntetni valót, így megváltozott, és azártatlanságot, a jót kezdte büntetni Kyle fiában.A varázslónő átka elferdült, és zsoldosok hosszú sora jött a világra, akiknek története

épp oly véres és gátlástalan volt, mint Oroszlánölő Kyleé. Lukyan, Kyle unokája volt az,aki felfedezett egy lappangó veszedelmet az apjában, amikor az öreg kezdett szenilisséválni; az agg zsoldos elfelejtette, hogy jutalmat ajánlottak fel neki, de még azt is, hogykifizették. Emiatt szíre-szóra vadállattá változott, és veszélyt jelentett az egészkörnyezetére. Az Oroszlánölők családjában minden gyermek felelős volt azért, hogymegölje apját, ha az eléri az ötven nyarat.A család számos nemzedéken át fennmaradt, az apák rituális meggyilkolása azonban

nem vált mindig szükségessé; az átok nem sújtott minden generációt. Kelemvor apja ésnagybátyja példának okáért mentes volt az átok hatása alól. Úgy élhettek, ahogy nekiktetszett. Oroszlánölő Kendrel fiai azonban - Kelemvort is beleértve - már korántsemvoltak olyan szerencsések, mint az apjuk.Kelemvor hetedízigleni leszármazottja volt Kylenek, és egész életében próbált

megszabadulni az átoktól. Kegyes, hősi, jótékony tetteket akart végrehajtani. De az évekcsak múltak, és nem volt remény a gyógyulásra. Csak a zsoldosi pálya szolgálattal ésfizetséggel teli útja állt előtte.Kelemvor itt fejezte be a mesét, és várta Éjfél válaszát. A varázslónő gyengéden

simogatta a harcost, úgy felelt.- Találni fogunk valami módot, hogy meggyógyítsunk - mondta.Kelemvor a nő szemébe nézett. Szánalmat és együttérzést látott.- Velem jössz Árnyasvölgybe? - kérdezte Éjfél, és Kelemvor arcát simogatta. - Busás

jutalmat ajánlok.A harcos képtelen volt elfordítani a tekintetét.- Tudnom kell, mi az a jutalom.- A szerelmem.Kelemvor megérintette Éjfél kezét.- Akkor veled megyek - mondta, és magához húzta Éjfélt.Amikor Kelemvor és társai visszamentek a Felemelt Kancsóba, Cyric többször is megállt,

hogy készleteket gyűjtsön az árnyasvölgyi útra. Talált pihent lovakat Adonnak és

magának, meg húst és kenyeret a csapatnak. Amikor elértek a fogadóba, Éjfél ésKelemvor bementek, hogy összeszedjék a holmijaikat. Cyris és Adon kint vártak, a bejáratközelében.A réveteg siheder észrevétlenül ült az ajtó melletti homályban. Cyric és Adon feszengve

hallgatott. Cyric egy lovascsapatot látott közeledni a főutcán a templom felől. Deszkareccsent, és Cyric még épp időben fordult hátra, hogy lássa a sihedert felállni Adonmögött, késsel a kezében. Amikor a pap fordulni kezdett, Cyric már ugrott is, a pengeazonban túl gyors volt. Vér fröccsent a falra; a kés Adon arcába vágott.Cyric egyik kezével visszahúzta az ájult papot, de a siheder újra lecsapni készült. A

tolvaj szabad kezében megvillant a tőr, és már szúrt is; beledöfött a támadóba.- Gond dicsőségére halok meg - lehelte a siheder, és a székébe rogyott.Kelemvorék jelentek meg az ajtóban.- Fogjátok - tolta Adont Éjfélék felé. A pap arca tiszta vér volt. Éjfél és Kelemvor

megfogták az ájult papot, Cyric pedig a lovakhoz rohant.A siheder a gyomrát markolva görnyedt kétrét a székében.- Filanna figyelmeztetett minket - mutatott Kelemvorra. - Ő megmondta, hogy Gond

nagyúr egy szörnyeteget küldött közénk, hogy próbára tegyen minket. Ha megöljük,méltónak bizonyulhatunk Gond nagyúr, a Csodahozó jelenlétére...Ezzel leesett a székről, térdre rogyott, háta a falat súrolta.Cyric az útra nézett. A templom felől érkező lovasok erősen közeledtek.- Azonnal indulnunk kell - mondta, és elfordította lovát Gond templomától az északra,

Árnyasvölgy felé vezető útra.Kelemvor a kétségbeesés szülte gyorsasággal vetette a vállára Adont, és mászott a

nyeregbe. Éjfél felnyalábolta a pap holmiját, és a lovához rohant. A városi népség már asarkukban volt, amikor elindultak a Kővidéken átvezető úton.Sokáig vágtattak az éjszakában; üldözőik nem tágítottak mögülük. Kelemvor terve

egyszerű volt; a lovasok nincsenek felkészülve egy hosszan tartó útra, tehát egy idő utánmeg kell állniuk és vissza kell fordulniuk. Egyszerűen kitartás kérdése volt, hogy lerázzákőket.Már hajnal volt, és a tilvertoni lovasok kezdtek lemaradozni, amikor az utasok egy kis

tavacskára bukkantak az Árnyszakadék hegyeihez közel. A vizet fák vették körül, mintfáradt őrszemek, akik már alig várják, hogy lehajolva felfrissítsék magukat a szikrázóvízben. Kelemvor tudta, hogy nem engedhetik meg maguknak a megállást, mégismajdnem elcsábította a hideg víz kísértése. Mikor ellovagoltak a tó mellett, abbanreménykedett, hogy az üldözők akaratereje gyengébb lesz.Néhány perc múlva az üldözöttek felujjongtak: Filanna és Gond hívei megálltak a víznél.

És bár nem sok előnyük volt a tilvertoniak előtt, meg fáradtak is voltak, csak mentektovább, amíg a nap delelőre nem ért. Addigra már vagy két órája nyomát sem látták azüldözőknek. Egy kicsit megálltak enni és inni, alvásról azonban szó sem lehetett.Miközben Cyric és Kelemvor ettek és ellátták a lovakat, Éjfél megvizsgálta Adont, és

bekötötte a sebét. A pap jócskán vesztett vért a hajsza alatt, és még mindig eszméletlenvolt, a varázslónő azonban úgy vélte, hogy ki fogja húzni az árnyasvölgyi Csavartoronyig.De mire elindultak, és Adont Kelemvor lovára kötözték, Éjfél már arra gondolt, hogy a

pap talán jobban jár, ha egyáltalán fel sem ébred.A nap fogyott, és ők egyre közelebb jutottak az Árnyszakadékhoz. A magasan járó nap

fényénél a szakadék acélszürke oldalait adó roppant gránittömbök szinte kísértetiesnektűntek. A két oldal közti völgy fényben fürdött, és az utasok eltűnődtek azon, hogy a helyvajon miért kapta sötét nevét. De ahogy érlelődött a délután, és közelebb jutottak ahegyekhez, hamar rájöttek, hogy a hasadék neve nagyon is találó.Ahogy a nap nyugat felé kúszott, sötét fátyol borult az útra, mert az Árnyszakadék

masszív csúcsai már minden fordulónál eltakarták a napot. Még le sem ment a nap, és őkmáris úgy érezték, mintha hideg légtakaró alatt haladnának, pedig a hasadéktól délre anap még javában, forrón sütötte a Kővidéket és a nyugatra a Sivatagszáj Hegységet.Mégis mentek tovább, amíg az est előtti félhomály le nem szállt a Kővidékre, és a föld el

nem kezdett furcsa hangokat adni. Kelemvor először nem törődött a neszekkel, úgygondolta, hogy föld alatti kőcsuszamlásokról van szó, vagy a föld mozog a legutóbbi záporután. De aztán megmozdultak a hegyek az Árnyszakadék körül.Éjfél először azt gondolta, hogy a kialvatlanság miatt hallucinál, de aztán tisztán látta,

hogy a nyugat felőli gerinc lassan szembefordul vele. Keleten nagy kőtömbök zuhogtak lea szirtekről, és törték szét vagy tépték ki gyökerestől a fákat.A föld megremegett az utasok alatt. A lovak megijedtek. A hangzavar hamarosan

fülsüketítő lett, és a kőtömbök egyre közelebb jöttek, letarolva az út melletti fákat. AzÁrnyszakadékon átvezető út rohamosan szűkült, északkelet felé pedig új hegyek nőttek kia földből.- Át kell jutnunk - ordította Kelemvor, és megsarkantyúzta a lovát. - Gyerünk!Ahogy vágtatni kezdett az összezáródó úton, a nyomában Cyrickel és Éjféllel, világossá

vált, hogy mind a két hegyvonulat mozog, és közeledik egymáshoz. Szikla és kőtörmelékzáporozott körülöttük, fák dőltek ki és porfelhők keltek a kibontakozó káoszban.Hamarosan már nem láttak néhány lábnyinál messzebbre, mégis teljes sebességgelkellett tovább rohanniuk. Hiába fenyegette őket az a veszély, hogy eltalálja őket egyleguruló szikla, nem lassíthattak óvatosságból, ha nem akarták, hogy az összetartóhegyek szétzúzzák őket.Miközben a hulló törmelék közt vágtattak, a káosz megint lecsapott. Elsőnek Éjfél lova

érezte meg, és hirtelen visszahőkölt, hiába ösztökélte a varázslónő. Hirtelen égettborostyánszín felhők borították el őket. Be kellett fogniuk az orrukat és a szájukat, hogybe ne lélegezzék az undok gázt, amiből a felhők voltak. Amikor már muszáj voltlélegezniük, a beszívott levegő szörnyen égette a tüdejüket. Bármerre fordultak, a köd ottvolt.A lovaknak is nehezükre esett a légzés, de zihálva, fújtatva mentek tovább. A sűrű, fojtó

levegőben a lovasok alig látták, merre mennek. Szerencsére amikor a ködök leszálltak, ahegyek mozgása mintha meglassúdott volna.Cyric tudta, hogy csodával határos módon vannak még mindig életben. Ha a hegyek

újra megindulnak, rég eltemeti őket a kő, mielőtt kijuthatnak a szakadékból.- Jobb lesz, ha egy percre megállunk - köhécselt Éjfél. - Hogy megnézzük, jó felé

megyünk-e.- Bizony - zihálta Kelemvor. - Úgy tűnik, pillanatnyilag biztonságban vagyunk.

Megálltak, és egy kis időre elengedték a lovakat. Valami jelet kerestek a ködben, amialapján megtalálhatják az északi irányt. De a gáz túl sűrű volt, és már sötétedett is, ígykénytelenek voltak Cyric megérzéseire bízni magukat.- Szerintem jó felé megyünk - mondta a tolvaj, mire mindnyájan a nyeregbe cihelődtek.

- Nincs más választásunk, mint menni tovább a szerintünk helyes úton a szakadékon át.Éjfél felnevetett.- Ez már egyszer bevált Arabel mellett, abban a furcsa erdőben.Miközben Cyric és Kelemvor a lovukat nógatták, Éjfél hirtelen felsikoltott. Egy nagy,

puffadt testű, vörösen izzó szemű patkány ugrott rá a ködből. A varázslónő lecsapott azalkarnyi hosszú lényre; a patkány bántóan felvisított, a földre huppant és eliszkolt.Kelemvor lova felágaskodott, és kis híján levetette magáról Adont.- Mögém! - sikította Éjfél. Hirtelen kékesfehér pajzs fogta körül őket, távol tartva a

hatalmas patkányokat.Kelemvor megpróbálta megnyugtatni a lovát a pajzs mögött.- Nem gondolod, hogy egy kicsit kockázatos volt most varázsolni? Már úgy értem, hogy

akár rohamozó elefántokká is változtathattad volna a patkányokat.- Ha annyira zavar a dolog, Kel, ő akár meg is szüntetheti azt a pajzsot - mutatott rá

Cyric.A harcos erre nem mondott semmit, Éjfél ellenben elmosolyodott, de nem fordult a

társai felé. Inkább arra koncentrált, hogy fenntartsa a pajzsot, amiről egymás utánpattantak le a patkányok.Cyric a rohanó rágcsálókat nézte.- Mintha nem is minket akarnának megtámadni - mondta. - Talán menekülnek valami

elől, vagy a földrengés szétrombolta a fészküket.Amikor az utolsó patkány is elsurrant, a pajzs széthullt, mint a kalapáccsal bevert tükör.

A szilánkok azonnal elenyésztek.- Szerintem indulnunk kéne - mondta Kelemvor, és nekilódultak a kidőlt fák és a kövek

között.Órákig mentek még aznap éjjel, a köd azonban egy szemernyit sem ritkult. Kelemvornak

egyre fokozódó rossz érzés támadt a gyomrában, nyilvánvalóan a mérges levegőtől.Gyengének és fáradtnak érezte magát, és úgy érezte, menten rosszul lesz, de ezsohasem következett be. A kövek néha mintha megmozdultak volna előttük, Kelemvorazonban már annyira hozzászokott a hangokhoz, hogy fel sem tűnt neki a közeledőhegyek zaja.Aztán végül mégis oszladozni kezdett a köd, és az utasok is jobb kedvre derültek, ahogy

könnyebben kezdtek lélegezni. Az út is könnyebb lett. Miután több mint egy mérföldön átvezették lovaikat a kövek közt, a remegő földön, most ismét felülhettek az állatok hátára.Adont átrakták Éjfél lovára, Kelemvor pedig előrerúgtatott felderíteni.A köd hamarosan eltűnt előle, és ismét tiszta, friss levegőt szívhatott. Ennyire északra a

hegyek már nem hánytak törmeléket az útra, és úgy tűnt, túl vannak a veszélyen. De aza rész is megváltozott, ami valaha az Árnyszakadék északi része volt. Furcsa volt most, ésgyönyörű.Az út fehéren derengett néhány mérföldön keresztül. Aztán eltűnt egy csodás

hegyvonulat csipkés lábai közt, ami mintha teljes egészében üvegből lett volna.Cyric és Éjfél felzárkózott Kelemvor mellé, aki a különös északkeleti hegyekre meredt.- Hol vagyunk? - kérdezte Cyric, amikor leszállt a lováról. - Nem tudok róla, hogy a

Birodalmakban bárhol is lenne üveghegy.- Azt hiszem, új - felelte Kelemvor. - Jó felé jöttünk. Északra vagyunk az

Árnyszakadéktól. Nézd csak - mutatott nyugat felé. - Az ott a Sivatagszáj Hegység,közvetlenül előttünk pedig a Pókjárta Rengeteg van.- Akkor csapdába kerültünk - mondta Éjfél, és lecsüggesztette a fejét. - Nem tudunk

átkelni azon a hegységen, pedig épp az utunkba áll.Egy időre elcsendesedtek.- Akkor az erdőn keresztül kell mennünk - mondta végül Cyric. - Arra biztosan nem

mehetünk vissza, amerről jöttünk. Tehát ez az egyetlen lehetőségünk, hacsak persze Éjfélnem repít minket át a hegyek fölött a seprűnyelén.- Még ha lenne neki, akkor sem működne rendesen - vélte Kelemvor, és megindult az

erdő felé.Mikor közelebb értek, valami mozdult a fák között. Olyan ló nagyságú lehetett,

nyolclábú, jeges kék szemű.Amíg Éjfél és Kelemvor az izzó szemeket bámulták, Cyric visszafordult, hogy még egy

utolsó pillantást vessen az Árnyszakadékra. Egy csapat lovas bukkant ki a ködfelhőből.- A tilvertoni lovasok! - kiáltott fel. Cyric megfordította a lovát és elővette az íját.Kelemvor is kardot rántott, és odaügetett Cyric mellé. Éjfél menekülési utat keresett. Az

árnyak az erdőben gyorsabban kezdtek mozogni; strázsáltak a Pókjárta Rengeteg szélén.Éjfél leszállt a lóról, és szembefordult a lovasokkal. Bármilyen kimerült is volt, előhúzta

tőrét, és felkészült a harcra. Az út földöntúli izzása megvilágította a terepet, így tisztánlátták a közeledőket. Éjfél még az élen haladó kopasz embert is felismerte.Sárkányszemű.- Thurbrand - mondta Kelemvor és Éjfél egyszerre, tátott szájjal.A kopasz megállt és leszállt a lóról.- Üdv - mondta Kelemvornak és Cyricnek, aztán Éjfélhez fordult: - Hát megint

találkoztunk, szép virágszál!- Hogyan jutottál át az Árnyszakadékon? - kérdezte Kelemvor, miközben eltette a

kardját.- Úgy, ahogy ti. Láttam én már ennél rosszabbat is -mondta Thurbrand. - Különben is

már alig mozogtak a hegyek, mire mi odaértünk. Nem volt olyan borzasztó. - Thurbrandegyik embere zajosan megköszörülte a torkát. - Na igen, azért egy embert elvesztettünk -tette hozzá a kopasz. - Agyonnyomta egy kő.- És a tilvertoniak? - aggodalmaskodott Éjfél. - Akik üldöztek minket?- Egy kicsit győzködni kellett őket, amíg visszafordultak. Közben elvesztettük két

emberünket, ők viszont vagy egy tucatot a magukéból - felelte Thurbrand. - Ezmeggyőzte őket.Cyric a fejét csóválta. Az ostobák. Meghalnak egy istenért, aki le se pöki őket.- Jut eszembe - folytatta Thurbrand. - Útközben megtudtuk, hogy egy csapat bérgyilkos

indult el Zhentilvárból, hogy titeket eltegyen láb alól. Bán elitcsapata, szinte születéstől

fogva kiképzést kapnak.Cyric élesen szívta be a levegőt.- Csontfehér páncélt viselnek, és a bőrük fakó. Bán szimbóluma van feketével az arcukra

festve. - A tolvaj megborzongott. - Kis híján eladtak közéjük, amikor gyerek voltam. Haránk találnak, hamarosan hullák leszünk.- Akkor mi legyen? - kérdezte Éjfél.Thurbrand szemügyre vette a társaságot.- Sebesültek vagytok. Először is őt kell ellátni. És gondolom már jó ideje nem nagyon

ettetek meg aludtatok.- De mi lesz a bérgyilkosokkal? - kérdezte Kelemvor, aggodalmas pillantásokat vetve a

szakadék felé.- Akár be is várhatjuk őket - mondta Thurbrand, miközben megfordult, és jelzett az

embereinek, hogy jöjjenek közelebb. - Semmi értelme elfutni, ha tényleg olyan jól vannakkiképezve. A legjobb, ha itt helyben megvívunk velük, a saját feltételeink szerint.Éjfél megfogta a kopasz ember karját.- Miért jöttél utánunk? - Thurbrand elfordult, de nem mondott semmit. - Miért vagy itt? -

kérdezte Éjfél csendesen.- Az embereim ellátják a papot, aztán majd beszélünk - felelte Thurbrand.- A mindenit! - kiáltott fel Kelemvor. - Mit akarsz velünk? - Thurbrand emberei mind egy

szálig kardot rántottak.Thurbrand a homlokát ráncolta.- Elfelejtettem volna mondani? Mindnyájatokat kihallgatásra várnak Arabelben. A vád:

árulás. Hivatalos értelemben le vagytok tartóztatva.A kopasz ember intett az embereinek, hogy rakják el a fegyvereiket, aztán elsétált.Bán egyedül volt a trónteremben Feketetövissel, aki a hatalmas ajtó mellett állt.

Borostyánszín köd terjengett a terem közepén, és egy hatalmas, foltos koponya lebegettbenne.- Kíváncsivá tettél, Myrkul - járkált fel-alá a Fekete Nagyúr. - Mint arra oly kedvtelve

emlékeztettél, legutóbbi együttműködésünk nem volt az a kirobbanó siker. Mégis,Mystrával folytatott csatám után, amikor a segítségedet kértem, te csak nevettél. Énviszont a másik oldalról elég udvarias vagyok ahhoz, hogy az éjszaka közepén isválaszoljak a hívásodra.- Ugyan mit jelent az idő neked vagy nekem? - mondta Myrkul. - Hajlandó lennél

meghallgatni az ajánlatomat?- Igen, igen. Mondd csak! - kiáltotta Bán türelmetlenül, ökölbe szoruló kézzel.Myrkul megköszörülte a torkát.- Azt hiszem, újra szövetkeznünk kéne. Az istenek összehozására vonatkozó tervednek

van egy olyan előnye, amit csak most tudok teljes mértékben értékelni.- És mi az? - kérdezte Bán fáradtan. A trónjához vonszolta magát és leroskadt, majd

nagyot ásított. A borostyán felhő követte. - Te is úgy belefáradtál abba, hogy a húsgyűlölt rabságában létezz, mint én?- Ez is egy dolog - mondta Myrkul. - Én azt is tudom, hol lehet megtalálni egy másik

Mennyei Lépcsőt. Hisz szükséged van erre, hogy hozzáférj más síkokhoz, nemde?

- Folytasd - dobolt az ujjaival Bán a trón karfáján.- Meséltél arról a tervedről, hogy lerohanod a Völgyet. Tudtad, hogy az egyik lépcső

éppen Lathander temploma mellett van, Árnyasvölgyben?- Igen, Myrkul, tudtam erről a lépcsőről - felelte Bán. - De azért nagyra értékelem az

erőfeszítéseidet.A Fekete Nagyúr elmosolyodott. Bár Myrkul hírei a lépcső jelenlétéről nem mentek

újdonságszámba Bánnak, a pontos városbeli helye azonban igen. Persze Bánnak sohameg sem fordult a fejében, hogy rádöbbentse a Csontok Urát, valami fontos dolgot árultel.A rémkoponya lehunyta szemét.- Hogyan köszörülhetném ki a szövetségünkön esett csorbát, Bán? Szeretnék neked

mindenben segíteni.Bán felhúzta a szemöldökét, és felállt.- Ha még mindig nem vagy hajlandó közvetlenül részt venni a harcban, akkor ugyan

miféle segítség lehetnél?- Még mindig van valamelyes hatalmam a holtak fölött. Ki tudom szívni egy ember

lelkének erejét, amikor meghal.Bán közelebb lépett a lebegő koponyához.- És át tudod rám ruházni ezt a képességet?A koponya lassan bólintott.Bán átgondolta a dolgot. Végül megszólalt.- Feltételeim a következők. Te összegyűjtöd mindazoknak a lelkét, akik odavesznek a

csatában, és átáramoltatod belém az energiájukat.- És aztán? - kérdezte Myrkul.- Aztán készen állsz arra, hogy csatlakozz hozzám a Síkok támadásában. Ha eljön az idő,

hogy felmenjek a lépcsőn, akkor te is mellettem leszel. Túlélő követőimet elküldjük, hogytámadják meg az Őrzők és Strázsák istenét. Ha Helm levágja az embereket, azzal csak azén erőmet táplálja, gyengíti önmagát, és sietteti a saját pusztulását.A ködben úszó koponyán semmiféle érzelem nem látszott. Végül Myrkul bólintott.- Jól van. Együtt visszavesszük a Síkokat, és aztán talán megszerezhetjük a hatalmas Ao

trónját is.Bán felemelte az öklét.- Nem talán, Myrkul. Biztosan elpusztítjuk Lord Aót!Ekkor a borostyán köd eloszlott, és Myrkul eltűnt. Bán a koponya hűlt helyére lépett.- Ami pedig téged illet, Myrkul, csak addig leszünk szövetségesek, amíg nekem úgy jó. -

Bán nevetett. Azok a ceremóniák, amelyeket Myrkulnak végre kell majd hajtania, hogyfelruházza Bánt a kért képességgel, ki fogják meríteni a Csontok Urát és annak legtöbbfőpapját is. Ha eljön az idő, hogy felmenjenek a lépcsőn, Myrkul már csak Bán erejérehagyatkozhat majd. Nem fog számítani az árulásra, amit Bán kitervelt.- Feketetövis! - szólt Bán. - Készítsd a termeimet.A küldött elsietett a Fekete Nagyúr mellett.- Azt hiszem, ma éjjel egészen jó álmom lesz.

12.A Pókjárta Rengeteg

- Ha lennél olyan szíves elvenni a lábadat az arcomtól - mondta Thurbrand, és a kardjaután nyúlt.Reggeli-idő előtt jártak, és a kopasz ember arra ébredt rövid szendergéséből, hogy a

hátát rugdossák. Aztán Kelemvor csizmáját pillantotta meg a feje fölött.- Árulók? Mi ez az egész, hogy mi, akik a Birodalmakat járjuk, árulók lennénk? - ordította

Kelemvor.- Áruló gyanúsítottak - felelte Thurbrand. - De most már vidd el a lábad, mielőtt bokából

levágom!Kelemvor kissé visszahúzódott. Thurbrand fölkelt, és nyögve, nagy csontropogtatással

egyenesítette ki a vállát meg a hátát. Az utazók és Thurbrand csapata a PókjártaRengeteg szélénél vert tábort.- Hogy vannak a társaid, Kel? - kérdezte Thurbrand, és valami ennivaló után nézett.- Élnek.Thurbrand bólintott.- És Éjfél? Ő jól van? Egy nagyobb adósságról lenne szó...Kelemvor kardja már elő is került.- Vedd úgy, mintha soha nem is lett volna.Thurbrand a homlokát ráncolta.- Én csak a hajamat akarom visszakapni.Kelemvor körülnézett. Az előrántott kard jellegzetes surrogására legalább hatan

felfigyeltek, és most ott álltak ugrásra készen, vezérük parancsát várva.- Ó - mondta Kelemvor, és eltette a kardját. - Hát csak ennyiről van szó?Thurbrand megvakarta tar koponyáját.- Nekem ez is épp elég - mondta. - Bár a szeretőimnek, úgy látom, tetszik.Kelemvor elnevette magát, és leült a táplálkozó Thurbrand mellé. Cyric, aki felébredt a

szóváltásra, odament hozzájuk. Lassan járt, és napfényben fürdő karján jól látszottak azÁrnyszakadékban szerzett csúnya horzsolások.- Úgy nézel ki... - kezdte Kelemvor, amikor meglátta a tolvajt.- Ne is mondd - felelte Cyric, és magához vett egy tányér ennivalót. - Ha te úgy néznél

ki, vagy úgy éreznéd magad, ahogy én, halott lennél.- De te nem vagy az - mondta ábrándosan Kelemvor.- Nem vagyok biztos benne - túrt bele Cyric összeragadt hajába. - Éjfél? Adon?- Adon még mindig nincs magánál - mondta Kelemvor.- Szóval akkor még nem is tudja - szólt Cyric halkan, és sokatmondóan elhúzta a kezét

az arca előtt.Kelemvor megrázta a fejét.Cyric bólintott, aztán megfordult, és odakiáltott valamit Thurbrand egyik emberének. A

fickó kérdően Thurbrandra nézett, aki lassan lehunyta a szemét, és bólintott. A katonahozott egy korsó meleg sört Cyricnek, aki egyetlen gyors húzással magába döntötte azitalt, aztán visszaadta a korsót.

- Így már jobb - fordult Cyric Thurbrandhoz. - Mi ez a dolog az árulással?Thurbrand előadta Myrmeen Lhal csatájának történetét a támadóval, aki Mikelnek

mondta magát. Cyric felkacagott.- Marek sosem volt képes épkézláb álneveket kitalálni - mondta.A kopasz ember a homlokát ráncolta, és folytatta a történetet. Mesélt nekik arról,

hogyan találkozott Lhallal és Evon Stralanával, meg a csapatról, amit a kérésükreösszeállított.- Természetesen ragaszkodtam hozzá, hogy én magam vezessem őket - mondta

Thurbrand. - Régóta köztudott volt, hogy a Lovaghídi-összeesküvés forrása Zhentilvárbanvolt. Amikor tudomást szereztünk róla, hogy a zhentili bérgyilkosok csapata utánatokindult, úgyszólván nyilvánvaló lett az ártatlanságotok.- Hát voltak kételyeid? - kérdezte Kelemvor.- Hamis iratokat és menlevelet vettetek, aztán álruhában hagytátok el a várost, felrúgva

a szerződéseteket, hogy véditek és őrzitek Arabelt. Aztán ez a Mikel - vagy Marek - aztmondta, hogy benne vagytok az összeesküvésben. Azt hiszem, ti is látjátok, milyennyilvánvaló következtetések adódnak ebből - vigyorgott Thurbrand. - Persze én egyszemernyit sem kételkedtem bennetek.- Akkor miért nem fordultok vissza és mentek Arabelbe? - kérdezte Cyric.Thurbrand összehúzta a szemöldökét.- Amikor megtudtuk, mi készül ellenetek, az egyetlen igazságos döntés csak az lehetett,

hogy átvágunk az Árnyszakadékon, és korábbi szövetségeseink segítségére sietünk.Kelemvor a szemét forgatta.- Ugyan már! - mondta Cyric. - Biztosan akartok valamit.- Hát, ha már így szóba hoztad - felelte Thurbrand. - Amellett, hogy vissza szeretném

kapni a hajamat, lenne egy kis munka Arabelben, amihez elkelne néhány jó ember...- Nekünk Árnyasvölgyben van dolgunk - mondta Kelemvor.- És utána?- Amerre a szél visz - szólt Cyric.Thurbrand nevetett.- Mifelénk jó kis szelek szoktak fújni, ezzel talán lehet kezdeni valamit.- Majd meglátjuk, mit szól hozzá Éjfél - mondta Kelemvor halkan.Cyricék a harcosra meredtek, aztán elnevették magukat, amikor Kelemvor felállt, és

újabb adag ennivalóért ment. Nem vette észre, hogy Adon már ébren van.A pap Myrmeen Lhal nevének hangjára ébredt, pedig a tábor másik végében mondták

ki.- Szúnára, megfőlök! - mondta fennhangon. Csak akkor jött rá, hogy nincs egyedül,

amikor lánykacagást hallott.Egy alig tizenhat nyáridős lány ült mellette, és diszkréten szürcsögve fogyasztotta az

ölében tartott nagy tál zabkásalevest. Adon hamarosan megtudta, hogy Gillian a neve. Alánynak barna dróthaja és kemény, száraz, napszítta bőre volt. A szemei mélykékek, avonásai pedig mindennapiak, de minden vonzerő nélkül valók.- Ó - mondta a lány. - Hát felébredtél! - Letette a tányért, aztán megint felemelte, és

Adon felé nyújtotta. - Kérsz?

Adon megdörgölte a homlokát, és egyszeriben eszébe jutott a tilvertoni sihedertámadása. Tudta, hogy megszúrták tőrrel, aztán elájult. Most mégis kipihentnek, és csakegy kissé gyengének érezte magát.- Tudtam, hogy Szúna megvéd - mondta elégedetten. A lány rámeredt.- Most kérsz levest, vagy nem?- Kérek! - felelte Adon, és minden Myrmeen Lhal iránti aggodalmát elmosta az éhség.

De mikor felült, éles szúrást és égést érzett a bal arcában. Valami meleg és nedvescsúszott le az arcáról. Furcsa, gondolta Adon. Ilyen kora reggel nem szokott meleg lenni.Furcsa, hogy így izzadok. Aztán a lányra nézett.Gillian összesunyt vállal, felhúzott térdekkel ült, és nem nézett Adonra.- Mi a baj? - kérdezte a pap.- Hozom a gyógyítót - állt fel Gillian.Adon megtapogatta az arcát. A veríték még több volt.- Én is gyógyító vagyok. Szúna papja. Lázam van?Gillian visszasandított a papra, aztán gyorsan elfordult.- Kérlek, mi a baj? - kérdezte Adon, és a lány felé nyújtotta a kezét. Ekkor látta meg,

hogy tiszta vér. Nem veríték volt az, amit az arcáról törölgetett.Adon lélegzése lelassult, és úgy érezte, mintha hatalmas súly nehezedne a mellkasára.

A bőre meghidegedett. A feje kóvályogni kezdett.- Add azt a tányért - mondta a lánynak.Gillian odahívott valakit. Éjfél látta, hogy Adon magához tért; talpra ugrott.- Add ide! - kiáltotta Adon, és kitépte a lány kezéből a tálat, hogy a leves a földre

ömlött. Remegő kézzel kezdte fényesíteni a fémtányért az inge ujjával, aztán felemelte,és belenézett a hajlott tükörbe.- Nem.Gillian már nem volt ott. Gyors léptek hallatszottak. Éjfél meg egy Tymora szimbólumát

viselő pap jelent meg.- Ez nem lehet - mondta Adon.Tymora papjának fülig ért a szája, úgy vigyorgott. Örült, hogy a fiatal Szúna-pap káros

következmények nélkül ébredt fel álmából. Amikor azonban meglátta Adon arcát, amosoly villámgyorsan lehervadt az arcáról.- Szúna, kérlek... - motyogta Adon.A gyógyító arcizmai megfeszültek. Hirtelen mindent megértett.- Mi megtettük, amit lehetett - mondta sötéten.Éjfél Adon vállára tette a kezét, és Cyricék felé nézett, akik a tábor másik végében

ültek.Adon egy szót sem szólt. Csak bámulta a tükörképét.- Túl messze vagyunk Arabeltől és Tymora istennőtől ahhoz, hogy a gyógyító mágia

működjön - folytatta a pap. - Nem voltak gyógyitalok. Kénytelenek voltunk azokra akenőcsökre és természetes szerekre hagyatkozni, amiket össze tudtam állítani. A fémtálszéle görbülni kezdett Adon szorításában.- Az a fontos, hogy élsz, és a saját hited talán elsegít odáig, ameddig mi nem tudtunk

eljuttatni.

A fém megcsavarodott.- Hadd vizsgáljalak meg. Megint vérzel. Elszakítottad a varratot.Éjfél kivette a tálat Adon kezéből.- Sajnálom - suttogta.A gyógyító lehajolt, és letörölte a vért Adon arcáról. A baj nem volt olyan komoly, mint

ahogy tartott tőle. Csak néhány varrat szakadt fel. Amikor a sebre nézett, arra gondolt,hogy bár egy városban lettek volna, amikor rátalált a Szúna-papra. Ott legalább tisztábbmunkát végezhetett volna a varrással a megfelelő eszközökkel.Adon ujjai végigtapogatták a sötétedő heget, a bal szemétől a járomcsontján keresztül

egészen végig az arcán. A vágás egészen az állkapcsa aljáig tartott.Délelőtt az utazók tábort bontottak. Cyric vitába keveredett Brionnal, egy fiatal tolvajjal

Thurbrand csapatából.- Már hogyne érteném, hogy miről beszélsz! - ordította Cyric az albínónak. - De hogyan

tagadhatod azt, amit a saját érzékeid bizonyítanak?- Magának Tymora istennőnek az arcát láttam - mondta Brion. - Nekem ennél több

bizonyíték nem kell. Az istenek most a Birodalmakban járnak, hogy ők maguk terjesszékszent igéjüket.- Ja. Fizess és menj fel - felelte Cyric. - Az istennőd legközelebb talán jövendőt fog

mondani.- Én csak azt mondom...- Tökfilkó! Ezt már hallottam! - kiabálta Cyric.- A hozzájárulás mindig szükséges...- Már úgy érted, szükséges rossz? - Cyric megcsóválta a fejét, és elfordult Briontól.- Nagyon magányos lehetsz így, hogy nem hiszel semmiben, csak magadban - szólt

Brion. - Engem teljes emberré tesz a hitem.Cyric már reszketett a dühtől, de aztán úrrá lett az érzelmein. Tudta, hogy Brion nem

szándékosan provokálta őt, de hát úgy tűnt, ma bal lábbal kelt. Talán a szomorúságtette, ami Adon sebe miatt lebegett az egész tábor felett, de legszívesebben megintberohant volna a hegyek közé, dobjon csak a sors bármilyen szörnyűséget az útjába. Méga Pókjárta Rengeteg is vonzotta némileg, bár Cyric tudta, hogy ott csak a halál várná.Távoli hang morajlott fel, és megremegett a föld a kalandozók lába alatt. Cyric hatalmas

kristályszilánkokat látott lecsúszni az üveggerincek oldalán, melyek nemrég emelkedtek kiaz út mellett.- Kegyes Tymora - mondta Brion, amikor a roppant üvegtömbök széttörtek, és

szivárványos, visszavert fénnyel árasztották el a környéket.Aztán egyszer csak egy kisebb fa méretű csillogó fekete csúcs lövellt ki a földből Cyric

mellett. A tolvaj elesett, de gyorsan fel is állt, és megfogta a lova kantárját. A síkon végighasonlóan éles fekete csúcsok nyomultak elő a földből tucatnyi láb magasan.- Ideje indulni - mondta Kelemvor Thurbrandnak, és rohanvást a lovaik felé indultak. -

Úgy tűnik, végül mégis az erdőn fogunk keresztülmenni.Thurbrand végigvágtatott a csapaton, és sürgette az embereket az erdő felé. De mielőtt

még elindulhattak volna, két embert és három lovat felnyársaltak a fekete dárdák. Azéletben maradottak berohantak a Pókjárta Rengeteg homályába. A dárdák tovább nőttek

a mezőn, és hatalmas üveglavinák zúdultak le a hegyekből északkeleten.Az erdő mellett Éjfél észrevette, hogy Adon hiányzik. Mikor fürkészni kezdte a síkságot

az erdő széléről, észrevette a pap lovát lovas nélkül bóklászni a dárdák között. Éjfél azelkóborolt állat felé rohant, és a mező közepén el is érte.Egy alak jött lassan a porfelhőben a ló felé.- Adon, te vagy az? - kérdezte Éjfél.A pap lassan felült a lovára, és kényelmes tempóban kezdte kivezetni az állatot a

gyilkos mezőről. Visszafogta a kitörni készülő állatot, és ha hallotta is vagy látta is Éjfélt,nem törődött vele. De amikor Adon akkor sem reagált, amikor alig néhány lábnyira tőlenőtt ki egy dárda a földből, Éjfél odament a pap mellé, és teljes erőből a ló faráracsapott. Az állat nekilódult az erdő, a viszonylagos biztonság felé. Adon se fel nemkiáltott, se meg nem rezzent, amikor a ló vágtába csapott. Egyszerűen csak megmarkoltaa ló sörényét, erősen szorította az oldalát a lábával, és kapaszkodott.Kelemvor az erdő szélén várt. Thurbrand emberei már javarészt bent voltak. Nyomát

sem látták az előző este észlelt lényeknek.- Talán nappal alusznak - mondta Kelemvor. A szétzúzódó üveg és a feltörő föld zaja

némileg csitult, néha azonban még most is hallottak nagyobb reccsenéseket, amikor aroppant üvegtáblák lecsúsztak a hegyről.- Ha nappal alszanak - jegyezte meg Éjfél - akkor jobb lesz, ha estére már

Árnyasvölgyben leszünk.Kelemvor, Cyric és a Hajnal Társasága egyetértően morgott. Adon némán belovagolt a

rengetegbe.Egész nap az erdőt járták, minden hangra összerezzenve, a kardot készen tartva. Adon

Kelemvor és Éjfél előtt haladt, Cyric pedig Brionnal ment együtt, akinek az egyik dárdaleszúrta a lovát. Ahogy egyre beljebb jutottak a rengetegbe, a növényzet egyre sűrűbb ésáthatolhatatlanabb lett, és Thurbrand nemsokára jelt adott, hogy mindenki szálljon le anyeregből. Onnantól vezetni kellett a lovakat.Adon ügyet sem vetett a jelzésre, mire Kelemvor odarohant hozzá.- Most a szemed világát vesztetted el, Adon? - Amikor a pap a füle botját sem mozgatta,

és tovább ösztökélte lovát a sűrűn keresztül, a harcos megfogta Adon karját, hogymagára vonja a figyelmét. Adon lenézett Kelemvorra, bólintott, és leszállt a lóról.- Ezen a helyen halál van - mondta Adon élettelen hangon. - Kriptába jöttünk.- Nem ez lenne az első eset - vélte Kelemvor, és visszament Éjfélhez.Cyric előrébb járt Brionnal. Bár a fiatal tolvaj hol szórakoztatta, hol bosszantotta, Cyric

valami olyan ártatlanságot érzett Brionban, ami frissítőleg hatott rá. Brion nyilvánvalóannem kalandozott régóta, de tőrvívó ügyessége vetekedett Cyricével.Reggeli után Brion kihívta Cyricet egy kis tőrharc-erőpróbára, és Cyric kis híján

alulmaradt az albínóval szemben. A párbaj után egy kis trükköt mutattak be együtt hattőrrel, amiket a barátaiktól kértek kölcsön. Vakító sebességgel dobálták egymásnak apengéket. Cyric minden tőrét megfogta Brioné, és amit Brion dobott el, azt Cyricé vertevissza a levegőben.De bármilyen jó tőrforgató volt is az albínó, egyáltalán nem volt olyan vérszomjas és

őrült, mint a legtöbb kalandozó. Pedig Brion társai - még a lány is, aki Adon mellett ült -

szívesen szívesen öltek. Cyric látta a szemükön.És azt is látta, hogy egy kézen meg lehetne számolni azokat az eseteket, amikor Brion

vért ontott, meg azt is, hogy az albínó mindig nehéz lélekkel oltott ki életet.Az erdő csalókán szép volt, legalábbis eleinte. A fák sűrűek és egészségesek voltak, tele

zöld levéllel. A nap bekandikált a lombkorona nyílásain, és meleg fénysávok ragyogtak ittis, ott is, megsimogatva az elhaladó emberek arcát.Aztán amikor göcsörtös gyökerek vastag erdején kellett keresztülvágniuk, Kelemvor

recsegő ágak neszét hallotta. Élesen hátrafordult, és mutogatni kezdett Zelanznak ésWelchnek, a két hátvéd-zsoldosnak, de amazok nem hallottak semmit. Kelemvorrameredtek, és a vállukat vonogatták. Kelemvor semmilyen mozgást nem látott magukkörül, így hát visszafordult és ment tovább.De aztán újra és újra hallatszottak a neszek, és végül az egész csapat kezdett felfigyelni

rájuk. Előkerültek a fegyverek, de senki sem látott póklényeket a fák közt. Thurbrand elölóvatosan kereste a járható ösvényt. Egy fa után hirtelen megtorpant, és megfeszülttesttel várta a támadást.Egy csontfehér páncélt viselő alak állt Thurbranddal szemben. Hosszú, kötélszerű

szálakkal egy fához volt ragasztva. A sisakja nem volt rajta, arca sápadt bőrén pedig ottvirított Bán fekete szimbóluma. A bérgyilkos kivont karddal meredt Thurbrandra, a szemecsodálkozó maszkba fagyott.Néhány yarddal tovább Thurbrand még öt másik elit-gyilkost is felfedezett egy nagy

tisztáson a fákhoz erősítve.- Halottak - mondta Thurbrand. - És ami megölte őket, itt van a közelben.Egy ideig szótlanul álltak, amíg Kelemvor és Thurbrand megvizsgálták a hatalmas hálót,

amivel a gyilkosok körbe voltak szőve. A csapat többi része Adon kivételével közelebbgyűlt, és a fákat figyelte. A Szúna-pap viszont csak állt a lova mellett, és bámult fel asötét lombokra, melyek eltakarták a napot.Ahogy ott álltak és füleltek, észrevették, hogy egyáltalán semmilyen hang nem jön az

erdőből. A levelek nem susognak a szélben. Nem ciripel bogár. Minden teljesen némavolt.Gillian egyetlen szó nélkül Tymora papjának kezébe nyomta a lova kantárját, és

majomügyességgel felmászott az egyik fára. Hangtalanul kúszott fel a legmagasabb ágig,aztán gyakorlott tekintettel végignézett a fákon. Öt percen át szökellt ágról ágra, ésmindenféle szögből szemügyre vette a terepet, csak aztán jelzett, hogy tiszta a levegő.Intett Thurbrandnak, hogy menjen közelebb, mielőtt még leugrott volna a fáról.- Ezeket az ágakat még a legerősebb szél sem tudja megmozgatni. Ez a hely halott, és

ebben az állapotban dermedt meg - Összedörzsölte az ujjait, érzékeltetve a furcsafelületet. - Valami vékony réteg fed be mindent. Ezért van a csend.Thurbrand bólintott, és a kezét nyújtotta, hogy lesegítse a lányt. Gillian azonban

átugrott fölötte, és kecsesen érkezett a talajra. De alighogy a lába a földet érintette éppegy sugaras gyökérminta közepén, hangos, cuppanó hang hallatszott, és a föld kissébesüppedt. Mielőtt a lány akár csak egy figyelmeztető szót is szólhatott volna, a gyökerekvad földzuhatag kíséretében felcsapódtak a talajról.Összesen nyolc kar kapott fel Gillian után, mind hosszú, inas, szurokfekete.

Mindegyiknek négy ízülete volt, és kardszerű csúcsban végződtek. A lény hasa, amire alány ráugrott, szintén kiemelkedett a földből, és kibillentette Gilliant az egyensúlyából,mielőtt elugorhatott volna. Aztán a szörny feje is megjelent, és Gillian meglátta az izzóvörös szemeket, meg a négy csáprágót.A hatalmas pók karjai behajlottak, és nyolc különböző irányból döftek a lányba. Aztán a

pók megfordult, és az erdő életre kelt. Mindenütt megjelentek a göcsörtös gyökerek. Egymásik ember is az egyik pók hasán állt, és ő is a lány sorsára jutott.Cyric és Brion egymásnak vetették a hátukat, és tőrt rántottak. Az egyik pók rátámadt

Cyric lovára, és csáprágójának mérgével megbénította. Aztán elengedte az állatot, ésvárta, hogy a méreg kifejtse a teljes hatását, mielőtt a hálójához vonszolja a lovat. Cyricátkozódott, mert rádöbbent, hogy a készletük java - a fejszéivel együtt - ott van a lovon,de nem volt kedve a ruháik megmentésével próbálkozni a pók ellenében, ami a döglődőló mellet strázsált.A pókok mindenütt ott voltak, és még a legkisebb is kutyanagyságú lehetett. Cyric

farkasszemet nézett az egyik közeledő rémmel. A pók lábai halványzöldek voltak, a testepedig fekete, az oldalán nagy narancsszín pöttyökkel. A roppant rovar ragadozó pillantásamosolyt csalt Cyric arcára, amikor belevágta a tőrt az egyik pillátlan pókszembe.A tőr célba talált, és el is nyelte a pók szemének reszkető, kocsonyás anyaga. A szem

besüppedt, de a pók csak jött tovább.- Szentséges istenek! - kiáltott fel Cyric, és elkapott egy alacsony ágat. A hatalmas pók

előreszökkent, és belekapott a levegőbe ott, ahol az előbb még a tolvaj állt. Miközbenegyre magasabbra kúszott a fatörzsön, Cyric velőtrázó ordítást hallott, és lenézett.A sebesült pók átdöfte Brion oldalát az egyik lábával; a tőrök mit sem számítottak a

rémség ellenében. Aztán a pók felemelte egy másik lábát is, hogy ismét beleszúrjonáldozatába. Brion hátracsukló fejjel küszködött, és felnézett Cyricre.Cyric látta, hogy Brion szája mozog; segítségért könyörög.Cyric tétovázott, és az esélyeit mérlegelte. Tudta, hogy Brion máris haldoklik a

pókméregtől. Nem sokat tehet érte azon kívül, hogy ő is meghal mellette.A pók lecsapott a másik lábával. Az élet kihunyt Brion szeméből.A tisztás másik végén Éjfél három pókot látott rohamozni. Kelemvor, Zelanz és Welch

ott álltak mellette, Adon pedig mozdulatlanul a hátuk mögött. Láthatólag nem is volttudatában a rájuk zúduló veszedelemnek.Két pók nagy volt és kövér, fekete-vörös testtel és karmazsin lábakkal. A harmadik

viszont teljesen fekete volt, vékony, éles lábakkal; ez mozgékonyabb volt, mint a másikkettő. A fák közti szűk hely őt egyáltalán nem akadályozta; ha kellett, oldalra fordulva, afák törzsére mászva törtetett áldozatai felé.Rávetette magát Éjfélékre, de Kelemvor egyetlen suhintással levágta három lábát. A

harcos újra és újra lecsapott, belehasítva a pók testébe. Aztán Kelemvor megfordult, mirea pók már rajta is volt, a hátsó lábaira emelkedve. Kelemvor beledöfött a rém védtelenpotrohába, és felhasította. A pók kicsapott a harcos felé az egyik lábával, mire Kelemvorelszállt. A kardja kihúzódott a pókból, úgy repült neki egy fának.Éjfél látta, hogy a másik két szörny is közeledik. Amikor a tőreire pillantott, rádöbbent,

hogy semmi hasznukat nem veszi az óriáspókok ellen, így megpróbálta az emlékezetébe

idézni a dekastrófa varázslatot. Megragadta egy közeli fa ágát, és elmormolta amegfelelő szavakat. Hirtelen kékesfehéren izzó anyag jelent meg a kezében. Mikorrátámadt a pókra, Éjfél döbbenten látta, hogy az anyag kezd kasza-formát ölteni.Belevágott vele az egyik pókba, a másik azonban a könnyebb zsákmány felé indult.Rávetette magát Zelanzra és Welchre, akik váll váll mellett küzdöttek. Hamar levágták,

de hiába, mert újabb pókok közeledtek. Egy tejesfehér csepp, ami lehullt mellettük,figyelmeztette őket, hogy az egyik pók hálót sző a fejük fölött. Zelanz felpillantott, éséppen látta a hatalmas testet rájuk ereszkedni.A tisztás szélén Tymora papja haladt előre. Elérte egy fa oldalát, és látta, hogy

Thurbrand élethalálharcot vív a pókkal, amelyik megölte Gilliant. Még egyet lépett előre,és szemtől szembe került Bohaimmal, a fiatal suzaill varázslóval. Hátrébb botladozott,hogy utat adjon Bohaimnak, a mágus mellkasából azonban egy pókláb tört elő. A varázslófelsikoltott, amikor a pók felrántotta őt a levegőbe, és éhes csáprágói elé fogta.A Hajnal Társasága a halál küszöbén áll, gondolta Tymora papja. Halk roppanást hallott

a háta mögül. Felemelte buzogányát, és szembefordult a bíbor-fehér pókkal. Az egyikpókláb hihetetlen gyorsasággal döfte át a papot, aki némán Tymorához fohászkodott,aztán elsötétült előtte a világ.Nem messze a paptól Thurbrand kardja villogott, és Gillian pókjának feje be volt

hasítva, így a méreg sugárban ömlött belőle. Öt újabb pók szemelte ki a kopasz embert.Kissé távolabb előtte a Hajnal Társaságának két másik tagja küzdött az életéért.Thurbrand odarohant hozzájuk, nyomában a pókfalkával.Fent a fán Cyric lenyűgözve figyelte, ahogy a pókok mászkálnak körülötte az ágakon, és

ravaszul mesterkednek. Tudta, hogy a látványt undorítónak vagy dühítőnek kéne éreznie;a pókok munkálkodásának egyetlen célja az volt, hogy csapdába ejtsék és megöljék őt abarátaival együtt. A várakozó végzetnek ez a finom mintája mégis csodálatba ejtetteCyricet. Annyi egyszerűség és rend volt ebben a tervben.Hangot hallott maga mögül, mire elugrott a fáról. A csáprágók üresen csattantak össze

a hűlt helyén. A föld csak úgy rohant felé zuhantában. Megfordult a levegőben, és a földreérkezve bukfenccel enyhítette a becsapódás erejét.Már hallotta a föld alól előtörő pók jellegzetes cuppanását, pedig a hegyes lábak még fel

sem emelkedtek.Ötven yarddal arrébb Kelemvor éppen feltápászkodott. A pókok hangjai elárasztották az

érzékeit. A póklábak ropogtak, a megkövült fák kissé megmozdultak a súlyuk alatt. Aszörnyetegek körülvették Kelemvort, de nem siettek rátámadni. Aztán egy hatalmas fehérpók indult el feléje nagyon-nagyon lassan, és minden másik pók utat nyitott neki.Kelemvor még soha nem látott ekkora pókot.Kis kör alakult Kelemvor körül, hogy a fehér póknak legyen helye manőverezni. A harcos

felpillantott, és seregnyi pókot látott gyülekezni a fákon. Nem volt menekülés; a többiekvalószínűleg már meghaltak. Ekkor a hatalmas pók előrelendült, és Kelemvor levágta azegyik lábát, miközben a másik pókláb az arca mellett suhintott el. Aztán egy harmadik lábindult el, és feltépte a páncélt Kelemvor mellkasán.A harcos iszonyú élességgel látta, ahogy a negyedik láb feléje lendül. Egy pillanat múlva

belefúródik a mellkasába, és aztán a pók csáprágói közé veszi az ő rángatózó testét.

Ebben a pillanatban vakító kékesfehér fájdalom lövellt át a harcos fején.Amikor Cyric leugrott a fáról, és Kelemvor vívni kezdett a fehér pókkal, Éjfél egy

vérvörös pók ellen indult, a háta mögött Adonnal, aki meg sem próbálta védeni magát.Éjfél elrohant a kapkodó lábak között, és varázskaszájával a pók szemébe vágott.Amikor a vérvörös pók már a földön rángatózott, Éjfél körülnézett, és látta, hogy Cyric

is, Kelemvor is nagy bajban vannak. Hirtelen fehér, tejszerű anyag csöppent a csizmájára.Mikor felnézett, egy ráereszkedő pók sárga hasát látta. A póklábak mohón kaszáltak alevegőben.Éjfél elmormolt egy varázslatot, hogy pajzsot vonjon a pók elé. Amikor befejezte a

kántálást, az amulettje hirtelen felszikrázott az energiától. Energianyalábok csaptak ki acsillagból, és megérintették Adont, Kelemvort, Cyricet és a Hajnal Társaságának hárommegmaradt tagját.Épp amikor a fehér pók lecsapott Kelemvorra, épp amikor Cyric beleesett a csapdába,

épp amikor Adon tétlenül nézte, ahogy egy szürke pók közelít felé, mindnyájan eltűntek.Éjfél úgy érezte, mintha kitépnék a levegőt a tüdejéből. Egy pillanatra kékesfehér

villanás vakította el, aztán amikor kitisztult a látása, egy hosszú úton találta magát.Hirtelen arra gondolt, hogy megtébolyodott, de aztán rájött, hogy kiteleportált azerdőből.Kelemvor a lába előtt hevert a földön, és a fejét fogta.- Mit műveltél? - nyöszörögte, aztán megpróbált felállni, de nem ment neki. Végignézett

magán, és látta, hogy a mellsebe egy kicsit még mindig vérzik. - Nem mintha nagyonizgatna, mi volt.Cyric és Thurbrand felsegítették a harcost.- Igen. Bármit is csináltál, az életünket köszönhetjük neked - mondta a kopasz ember. -

És ezzel kétségkívül leróttad a tartozásodat, szép virágszál.Éjfél szólásra nyitotta a száját, de nem jutott eszébe semmi okos. Csak nézett nagy

szemekkel.- Gillian, Brion, mind meghaltak - jegyezte meg a Hajnal Társaságának egyik

megmaradt tagja, miközben segített a társa kötözésében.- Sajnálom - mondta végül Éjfél. - De fogalmam sincs, hogyan hoztalak benneteket ide,

már ha egyáltalán én voltam az.- De vajon hol van az az itt? - pillantott körül Cyric.Adon, aki néhány lépéssel odább állt, és az északi utat figyelte, most visszafordult, és

csendesen azt mondta.- Félnapi lovaglásra Árnyasvölgytől.Bán tróntermének ajtaja kivágódott, és Feketetövis Tempus sietett be ura hívására. Bán

a trónja szélét szorongatta, karmai a karfát kaparászták.- Csukd be az ajtót - mondta Bán hidegen és kimérten. Bár Bán elég nagy mozgásteret

engedett a szolgájának, Feketetövisbe most mégis belesajdult a félelem.- Látni kívántál, Bán nagyúr? - kérdezte Feketetövis színlelt nyugalommal.A Fekete Nagyúr felállt trónjáról, és közelebb intette a mágust. A bukott isten karmai

megvillantak a küldött szemei előtt. Feketetövis védekező mozdulatot tett, amikor aViszály Istene durván vállon ragadta.

- Eljött az idő - mondta Bán.Feketetövisnek kihagyott a szívverése, amikor látta, hogy a Bán ajkai valami olyasmire

húzódnak, amit csak mosolynak lehetett nevezni. Rettenetes látvány volt.- Itt a pillanat, hogy egyesítsük az isteneket - rikoltotta a Fekete Nagyúr. - Azt akarom,

hogy vigyél el egy üzenetet Loviatárnak, a Fájdalom Istennőjének. Azt hiszem, Vízmélyénvan. Mondd meg neki, hogy látni kívánom, méghozzá azonnal.Feketetövis teste megfeszült. A karmok szorítása megerősödött, amikor Bán érzékelte a

változást Feketetövis viselkedésében.- Valami gondod van a paranccsal? - hörögte a Viszály Istene.- Vízmélye félúton van a Birodalmak másik vége felé, Bán nagyúr. Mire visszaérek, már

a Völgy elleni támadásod is csak történelem lesz.A Fekete Nagyúr mosolya lehervadt.- Igen, ha úgy utazol, ahogy egy közönséges ember - mondta Bán. - De az én

varázslatommal néhány nap alatt Vízmélyére érhetsz.Feketetövis lesütötte a szemét, a Fekete Nagyúr pedig elengedte.- És mi van, ha az istennő nem lesz hajlandó velem jönni vissza Zhentilvárba?Bán hátat fordított, és összefonta a karját.- Bízom benne, hogy te majd ráveszed. Ennyi.- De...- Azt mondtam, ennyi! - ordította Bán, és villogó szemmel pördült vissza.Feketetövis egy lépést hátrált.A Fekete Nagyúr szemei lángba borultak, ahogy haragja növekedett.- Csalódást okozol nekem - mondta Bán, de a hangja inkább undort, mint haragot

sugallt. - Tedd, amit mondtam, és visszanyered kegyeimet.Feketetövis meghajolt ura előtt, és elmormolta az első imát, amit életében tanult - Bán

imáját. Aztán felállt, felemelte a karját, és belekezdett a küldött-varázslatba. Maga eléképzelte úti célját, még fiatal éveiből, amikor egyszer már járt Vízmélyén. Aztán remegnikezdett a teste, és kezdte felölteni a holló alakját. De valami elromlott. A húsamindenfelé kitüremkedett, miközben kezdett hollófekete lenni. A ruhái lehasadoztak róla.Feketetövis felsikoltott, és istene felé nyújtotta eltorzult kezét.- Segíts! - Csak ennyit tudott mondani, mielőtt fekete szilánkokká robbant. Ott, ahol az

előbb még Feketetövis állt, most egy kis fekete drágakő hevert a földön, a mellvértjemellett.Bán döbbenten meredt a látványra.- A varázslat - mondta színtelenül, és magánlakosztálya ajtaja felé botorkált a

homályban.A terembe rontó őrök nem látták árnyékban álló istenüket. Lenéztek Feketetövis

Tempus maradványaira, és a fejüket csóválták.- Gondoltam, hogy előbb-utóbb így lesz - mondta az egyik.- Ja - szólt a másik. - Minden ostoba tudja, milyen bizonytalan a mágia mostanában.Bán előrontott, és megölte mind a két őrt, mielőtt azok egyáltalán tudatára ébredtek

volna, hogy ő ott van. Aztán megfordult, és levetette véres páncélját. Felült a trónjára, ésmeredten bámulta Feketetövis horpadt mellvértjét.

Nem fogok gyászolni, határozta el hidegen. Feketetövis csak egy ember volt. Egygyalog. Az elvesztése sajnálatos ugyan, de pótolható.Aztán Bánnak eszébe jutottak a vég nélküli beszélgetések Feketetövissel. Felrémlettek

benne azok a különös érzések, amelyek akkor ébredtek benne, amikor rájött, hogyFeketetövis megmentette őt, és segített neki talpra állni.A Fekete Nagyúr a kezére nézett, és látta, hogy remeg. És ekkor a Viszály Istene

hosszan, gyászosan feljajdult. Bán templomában az emberek befogták a fülüket, ésbeleremegtek a Fekete Nagyúr fájdalmának hangjába.Aztán a Viszály Istene letekintett könnyein keresztül, és megpillantott valakit a trónja

előtt.- Feketetövis? - kérdezte reszelős, rekedt hangon.- Nem, Bán nagyúr.Bán megtörölte a szemét, és megnézte az előtte álló vörös hajú férfit.- Fzoul - mondta. - Minden rendben.- Nagyuram, halottak vesznek körül a templomodban...Bán felemelte karmait.A rőthajú lecsüggesztette a fejét.- Igenis, nagyuram. - Aztán felszedte istenének szétszóródott páncélját, és felsegítette

urát.- Minden készenlétben áll - folytatta Fzoul, amikor a Fekete Nagyúr már ismét véres

páncéljában volt. Mikor kezdünk készülődni a csatára?A Fekete Nagyúr szeme lobot vetett, és Fzoul elhátrált a dühödt istenségtől. Aztán Bán

szája ismét félelmes grimaszra húzódott. A Viszály Istenének most már a foga mögött istűz parázslott, amikor összeszűkülő szemmel mondta:- Most.

13.Árnyasvölgy

Már elmúlt az estebéd ideje, de ők csak mentek tovább, hogy még az éjszaka vége előttelérjenek Árnyasvölgybe. A varázslat, ami kirántotta őket a Pókjárta Rengeteg biztosvégzetéből, majdnem két nappal előrevitte őket útjukon.Éjfél, Kelemvor és Thurbrand együtt mentek, mögöttük Cyric, és a két életben maradt

Hajnal Társaság-tag, Isaac és Vogt. Adon egyedül lépdelt, és arra gondolt, hogy mindenelveszett.- Bátran haltak meg - mondta Kelemvor Thurbrandnak.- Sovány vigasz - felelte Thurbrand, és a Kelemvorral együtt végigélt legutóbbi kaland

jutott az eszébe. A dolog évekkel ezelőtt történt, az eredmény azonban nagyjábólugyanez volt; Thurbrand és Kelemvor életben maradtak. Mindenki más elpusztult.Cyric zavarodottan, nyúzottan menetelt. Mintha megint ugyanazzal a nagy igazsággal

kellett volna szembenéznie, és ez a tudat elgyengítette; remegett. Amikor beszélt, halkanszólt, majdhogynem reszketegül.Adon viszont egyáltalán nem beszélt. Semmi dolga nem volt, csak ment, semmivel nem

tudta megtölteni a fejét, csak saját rossz gondolataival. Szakadatlan félelmében lassanleépült, és fehér arcú, reszkető árnya lett csupán régi önmagának.De nem mindegyik utas volt komor és gyászos, ahogy Árnyasvölgy felé meneteltek. Éjfél

és Kelemvor úgy viselkedtek, mint akik már túl vannak a legrosszabbon. Nevetgéltek,civakodtak, ahogy az út elején. De valahányszor mosolyogtak vagy kacagtak, az egyikútitárs biztosan rosszalló pillantást vetett rájuk, mintha temetési szertartást zavarnánakmeg jókedvükkel.Lassacskán azonban mindnyájan megnyugodtak az úton. Jó volt nézni a zöld hegyeket,

és a gazdag, puha földet. Még a levegő is édes volt, a vad szelek pedig, amelyek aKővidék óta kínozták őket, simogatóan lenge fuvallatokká szelídültek. Mintha biztattákvolna az embereket a menedék felé vezető úton.Már nagyon későre járt, amikor elértek az Ashabán átívelő hídhoz, ami Árnyasvölgybe

vezetett. Az aprócska, szikrázó fényekről, amiket messziről láttak, kiderült, hogy a hídtúlsó végénél rakott tüzek. Számszeríjas, ezüstpáncélos őrszemek jártak fel-alá a hídon,vagy melengették elgémberedett kezüket a tüzeknél.Kelemvor és Éjfél Thurbrand mellé léptek, ahogy a hídhoz közeledtek. De mikor a

folyóhoz értek, valami mozdult a bozótban. Éjfélék megfordultak és a fegyverükhözkaptak, de aztán mozdulatlanná dermedtek, amikor meglátták a híd két oldaláról rájukszegeződő hat számszeríjat. A lövedékek acélhegye csillogott a holdfényben.Thurbrand a homlokát ráncolta.- Azt hiszem, itt meg kell állnunk, és előadnunk jövetelünk célját. - Odafordult az egyik

őrhöz, aki előmászott az aljnövényzetből. - Nem igaz?- Jó kezdés - mondta az egyik katona.- Én arabeli Thurbrand vagyok, a hajnal Társaságának vezetője. Azért jöttünk, hogy

bizonyos nagyon fontos ügyekben kihallgatást kérjünk Mourngrymtől.Az őrök idegesen mocorogni kezdtek, és suttogtak egymás közt.

- Miféle ügyekről van szó? - kérdezte az egyik.Éjfél arca vörösre váltott. Közelebb lépett az őrhöz.- Olyan ügyekről, amelyek közvetlenül a Birodalmak biztonságát érintik! - kiáltotta. - Ez

nem elég fontos?- Ez mind nagyon szép így elmondva, de be is tudjátok bizonyítani? - Az őr Thurbrandhoz

lépett, és kinyújtotta a kezét. - A menleveled?- Tessék - mondta Thurbrand, és egy összegöngyölt papírtekercset nyomott az őr

kezébe. - Myrmeen Lhal állította ki.A strázsa szemügyre vette az okmányt.- Nagy veszteségeket szenvedtünk a Pókjárta Rengetegben - folytatta Thurbrand.- Ezek itt a túlélők? Mi a nevük? - érdeklődött az őr.Thurbrand a csapat két maradéka felé fordult.- Vogt és Isaac.- És a többiek? - faggatózott az őr.Thurbrand Éjfél felé fordult.- Ő Gillian. A többiek Bohaim, Zelanz és Welch.Az őrszem visszaadta a tekercset Thurbrandnak.- Jól van, átmehettek - jelentette ki, aztán hátralépett. Az őrök ismét az árnyak közé

olvadtak.Éjfélék vigyázva átkeltek a hídon, aztán amikor a túlsó partra értek, Thurbrand

Kelemvorra pillantott.- Máris érdekesnek tűnik a hely - mondta.Egy őrjáratozó fegyveres csapat állt meg a kalandozók mellett, és a kérdések meg a

papírmutogatás megismétlődtek. Ezúttal a katonák "felajánlották", hogy elkísérik azutasokat a Csavartoronyba, hiába kiabált Éjfél Elminsterről.- Ez a protokoll - suttogta Cyrie. - Gondolj arra, amikor legutóbb találkoztunk a

mágussal. Hát nem könnyebb, ha a helyi nagyúr kijelöli neked az utat?Éjfél nem válaszolt.Ahogy közeledtek a Csavartoronyhoz, Cyric észrevette, hogy az út menti műhelyek és

házak kihaltnak tűnnek. A távolban azonban fények pislákoltak, és néhány utcávalmesszebbről valamilyen ténykedés zajai hallatszottak. Egy szalmabálákkal megrakottszekér haladt át az úton. Egy másik, élő állatokat szállító kocsi követte. Mindkét járművetkatonák kísérték.- Ilyen késő éjszaka szállítják az állatokat - mondta Cyric Éjfélnek. - Nyilván háborúra

készülnek. Attól tartok, hogy megkésve hozod Mystra figyelmeztetését Bán terveivelkapcsolatban.Amikor közelebb értek a Csavartoronyhoz, látták, hogy a négyszögletes, zömök épület

falain fáklyasorok világítanak. A fáklyák azonban furcsán voltak elhelyezve, és követték atorony furcsa kanyarulatait, úgy íveltek fel az építmény egyik oldalán, hogy eltűnjenek amásik oldalon, de aztán még magasabban újra felbukkanjanak, és így tovább, amíg belenem olvadtak fönt a ködös homályba, amin még az általában fényesen sütő hold semtudott áthatolni.A torony bejáratánál további őrök álltak. Váltottak néhány szót Éjfélék kíséretével, aztán

az egyik őr - nyílván a kapitány - hosszú, hangos füttyjelet adott le. Miközben várták,hogy a kapitány hívójelének valami hatása legyen, Adon megfordult és elindult vissza azutcán. Egy őr sietve útját állta, és visszaterelte a többiekhez. Adon mogorvánengedelmeskedett.Egy udvarmesteri öltözékű fiatalember bukkant fel az ajtóban. Alig látott az

álmosságtól, mégis a tőle telhető legudvariasabban hallgatta az őrt, ásításait pediglehetőleg a ruhaujja mögé rejtette.Az udvarmester bevezette őket egy hosszú folyosóra, és hamarosan egy súlyos faajtó

előtt álltak, amelynek három különálló zárszerkezete volt. Cyric tanulmányozni kezdte azárakat, Kelemvor pedig türelmetlenül felmordult. Végül az ajtó kitárult, és a magas,vékony, barna hajú, szakáll-bajuszos udvarmester feléjük fordult.- Mourngrym nagyúr itt fogad benneteket - mondta egyszerűen. Kelemvor belesett a

gyéren világított helyiségbe. Ahogy tartott tőle, a szoba valami cellaféle volt, pusztapadlóval, a falon láncokkal. Résnyire szűkült a szeme, és az udvarmesterhez fordult.- Mi Mourngrym nagyúrral akarunk találkozni, nem Árnyasvölgy patkányaival. Ha ma

éjszaka nem tud fogadni minket, majd visszajövünk reggel.Az udvarmester meg se rezzent.- Kérlek, várakozzatok odabent - mondta.Éjfél megelőzte Kelemvort, és belépett a helyiségbe. Ahogy átlépte a küszöböt, az

árnyak fodrot vetettek, és Éjfél eltűnt.- Nem! - ordított fel Kelemvor, és a varázslónő után vetődött, csak hogy a Csavartorony

tróntermében találja magát.A teremben fáklyák égtek, és Éjfél látta, hogy a falakat mesteri stukkók díszítik, melyek

csatajeleneteket ábrázoltak, vagy azok előtt tisztelegtek, akik életüket adták a völgyért.Vörös bársonyfüggönyök takarták az egyetlen csupasz falat. Előttük két feketemárványtrónus állt a bejárattal szemben. A terem elég nagy volt különféle követekfogadásához, de korántsem volt olyan hatalmas és túldíszített, mint az arabeli palota.A terem túlsó végében egy idősebb férfi állt, akinek fizikuma meghazudtolta

előrehaladott korát. Alkata hasonló volt Kelemvoréhoz, arcának mély árkai azonbanmutatták, hogy legalább húsz évvel idősebb a harcosnál. Csillogó ezüstpáncélt viselt, azoldalán ékköves kard függött. Felpillantott a hatalmas tervezőasztaltól, melyen térképekhevertek, és meleg mosollyal üdvözölte a belépőket.A terem külső fala felől zaj hallatszott, puffanás, majd káromkodás.- Ha mondom, hogy elmozdították azt a nyüves ajtót! - Kopogások következtek, aztán

egy kéz bukkant ki a látszólag tömör falból, az ujjak bizonytalanul tapogatóztak. Előtűntegy arc is, de visszahúzódott. - Hajnalban azonnal menjen egy hírnök Elminsterhez. Nemmaradok a mágiája fogságában! - Csend. - Nem, nem csak szeszélyeskedek! - Sóhaj. -Igen, Shaerl. Mindjárt felkelek, nejemasszony.Egy alak bukkant elő a falból, épp akkor, amikor a többiek is csatlakoztak Kelemvorhoz

és Éjfélhez, két őrrel együtt. Az alak megfordult, vendégeire nézett és megdermedt.Rendkívül jóképű volt, sűrű fekete hajú, mély azúrkék tekintetű, szögletes állú férfi.Öltözéke világosan jelezte, milyen későre jár. Háziköpenye látni engedte csupasz karját,szőrös lábszárát, idegesen rángatózó lábujjait. Vastag, erős karjai voltak, kidolgozott

izmai. Jobb felkarján karmazsin szalagsávot viselt. Az öreg harcosra meredt, aki csak avállát vonogatta.- Nem vártam látogatókat - mondta a fekete hajú férfi, aztán kihúzta magát,

megköszörülte a torkát, és felvillantott egy óriási mosolyt. Odament a vendégekhez. -Mourngrym vagyok, az itteni nagyúr. Miben segíthetek?Kelemvor már éppen szólni akart, de egy őr fenyegetően feltartott fejszével feléje

hajolt. Mourngrym megvakarta az arcát, és intett a látogatóknak, hogy még egy pillanatigvárjanak, aztán félrevonta az őrt.- Jó Yarbro - mondta Mourngrym. - Emlékszel legutóbbi beszélgetésünkre a túlbuzgó

viselkedéssel kapcsolatban?Yarbro nyelt egyet.- De nagyuram, ezeknek a szemük sem áll jól. Nincs aranyuk, nincs poggyászuk,

egyszerűen besétálnak a városba, és csak egy menetlevéllel tudják igazolni magukat, amiszinte biztosan lopott!- És terád hogy találtak az embereim Myth Drannor határában két téllel ezelőtt?- Az más volt - dörmögte Yarbro.Mourngrym felsóhajtott.- Erről majd még beszélünk.Yarbro bólintott, aztán kifelé indult a másik őrrel együtt. Kelemvor megkönnyebbülten

látta ezt. Nehéz lett volna elmagyarázni, miért mondtak az őröknek más nevet, vagypedig tartaniuk kellett volna az álcát, hogy ne keltsenek gyanút.Az idős harcos odaállt Mourngrym oldalára. Kelemvor és az öreg futólag összenéztek,

amikor Yarbro elviharzott. Mind a ketten elmosolyodtak.- Ez itt Sólyomvéd Mayheir, a csapatok helyettes kapitánya.Thurbrand összerezzent.- Helyettes kapitánya? Mi történt az igazi kapitánnyal?- Erről inkább nem beszélnék, amíg meg nem tudom jöveteletek célját - fordult el

Mourngrym. - Mi történt a többi társatokkal?Adon kivételével mindenki egyszerre kezdett el beszélni, és hirtelenjében hat változata

is elhangzott annak, amit átéltek. Mourngrym fáradtan megdörzsölte a szemeit, ésSólyomvédre pillantott.- Elég legyen! - ordította Sólyomvéd, mire csend lett a teremben.- Te ott - mondta Mourngrym a mogorva, sebhelyes arcú embernek. - A te mesédet

akarom hallani.Adon előrelépett, és elmondott mindent, amit tudott a Birodalmakat pusztító

eseményekről, a lehető legkevesebb szóban. Mourngrym a homlokát ráncolvatámaszkodott a trónjának.

- Talán észrevettetek néhány óvintézkedést, amit elrendeltem itt - mondta Mourngrym.- Félő, hogy Árnyasvölgy napokon belül ostrom alá kerül - Thurbrandra nézett. - Hogykorábbi kérdésedre válaszoljak, a régi kapitány belopózott Zhentilvárba, és kis híjánbelehalt abba, hogy híreket szerezzen. Most a szobájában van, és sebesülésébőllábadozik. Sólyomvéd reggeli után elvezeti a küldöttségeteket Elminsterhez. Ma éjszakáraaz én vendégeim vagytok - ásította Mourngrym. - És most ha megbocsátotok, nem csak

miattatok keltem fel rég vágyott álmomból. Holnap reggel majd még beszélünk.Minden kalandozó saját szobát kapott, ahol gőzölgő fürdő és puha ágy várta őket. Éjfél

kiment egy kis friss levegőt szívni, aztán visszament a szobájába, hogy a varázslataittanulmányozza. De amikor kinyitotta az ajtót, halk csobbanás ütötte meg a fülét. Valakimár volt a szobában, és azt várta, hogy ő visszatérjen.Belökte az ajtót, és hirtelen bevilágított lámpásával a hálószobába. Meglepett kiáltás

hallatszott, és a lámpa egy nagydarab férfire vetette világát, aki épp kiugrott a kádból.Odarohant a fegyvereihez és a ruháihoz, amiket egy halomba rakott le.- Az istenekre - morogta Kelemvor, amikor látta, ki jött. - Éjfél.Kelemvor megrázta magát, mint egy macska, aztán felkapott egy törölközőt. Óvatosan

megszárogatta a mellkasát, ahol a pók vágta seb már gyógyulni kezdett, de mégérzékeny volt. Éjfél egy kis asztalra helyezte a lámpást az ággyal szemben. Kitárta akarját.- Gyere ide, Kel. Segítek.Még a homályban is jól látta Kelemvor vigyorát.A Csavartorony többi szobájában nem telt ilyen békésen az éjszaka. Cyricet Brion

halálának lidércnyomásos képei üldözték, amiket újra és újra látnia kellett álmában. Néhafelordított, és izzadva felriadt. De valahányszor újra elaludt, a rémképek visszatértek.Egy másik szobában Adon állt az ablaknál, és bámulta Árnyasvölgy háztetőit. Mindenfelé

templomtornyok látszottak, bár Adon nem tudta, mely isteneké. Másnap reggel, amikor aNina nevű szolgálólány kopogtatott az ajtaján, még mindig ott állt az ablaknál. A lánybelépett, és letette a ruhákat, amiket Adon tisztításra adott oda a személyzetnek.- A reggeli hamarosan kezdődik, jó uram - mondta szolgáló.Adon ügyet sem vetett rá. A lány megérintette a vállát, mire Adon gyilkos csapásra

emelt kézzel pördült meg. Amikor azonban látta, hogy csak egy szolgálóval áll szemben,leeresztette a kezét, és némán állt. Nina a pap arcába nézett, aztán tapintatosanelfordult.Adon szerencsétlen szívének ez a gesztus jobban fájt bármilyen ütésnél.- Hagyj magamra - mondta a lánynak, aztán készülődni kezdett a reggelihez.Kelemvor Adon ajtajával szemben állt a folyosón, amikor Nina kiment. Hallotta, ahogy a

pap elküldi a lányt, és megcsóválta a fejét. Adon még sokáig nem fogja kiheverni lelkilegazt a forradást, gondolta, aztán bekopogtatott Thurbrandhoz.- Nemsokára reggeli - mondta, amikor Thurbrand végre ajtót nyitott.- Már tudok róla - felelte a kopasz. - Most már akár el is mehetsz.Kelemvor benyomakodott az ajtón.- Beszélnünk kell... rólad és az embereidről.- Az emberek meghalnak - mondta Thurbrand, és leült az ágyra. - Ilyen a hadiszerencse.

- Átrúgta a kardját a szobán, és felnézett Kelemvorra. - Én elmegyek, Kel. Vogt és Isaacis velem jönnek.- Jól van. Erre számítottam.Thurbrand végigsimított tar koponyáján.- Visszamegyek Arabelbe és elmondom Myrmeen Lhalnak, amit láttam. Biztos vagyok

benne, hogy el fogja ejteni a vádakat.

- Vádakat? Én azt hittem, hogy csak kihallgatásra várnak minket.Thurbrand vállat vont.- Nem akartalak megijeszteni benneteket - felelte. - Talán jobb lenne, ha azt mondanám

neki, hogy meghaltatok. Mit szólnál ehhez?- Tedd, amit jónak látsz. De én most nem erről akarok veled beszélni - Kelemvor

Thurbrand kardjára pillantott, ami most a sarokban hevert. - Te magadat hibáztatodazért, ami a Pókjárta Rengetegben történt.- Ez már nem számít, Kel. Vége. Az egész csapatom vére a kezemen szárad. Hogy is

moshatnád le néhány vigasztaló szóval? - Thurbrand felállt, odament a sarokba, ésfelvette a kardját. - Ezzel az erővel a saját kezemmel is megölhettem volna őket -Tessék-lássék megsuhogtatta a pengét a levegőben, mintha a gondolatait akarnáelhessegetni. - Amellett - folytatta csendesen - nem csak az ő haláluk terheli alelkiismeretemet. Ezt te is tudod.Kelemvor nem felelt.Thurbrand arca eltorzult.- Még mindig látom azoknak az arcát, akik helyettem haltak meg - illetve helyettünk,

évekkel ezelőtt. Én még mindig hallom a sikolyukat. - Thurbrand elhallgatott, és felnézettKelemvorra. - És te?- Néha én is - felelte Kelemvor. - Mi úgy döntöttünk, hogy életben maradunk, Thurbrand,

és ezzel a döntéssel nehéz együtt élni. De annak, ami a barátainkkal történt, semmi közea Hajnal Társaságához. A csapatnak nem volt más választása, mint utánunk jönni azerdőbe. Ha ottmaradnak a mezőn, mind egy szálig meghalnak, és még csak védekeznisem tudnak.Thurbrand hátat fordított Kelemvornak.- Miért foglalkozol ennyit ezzel?Kelemvor nekitámaszkodott az ajtónak, és felsóhajtott.- Volt egy lány - körülbelül annyi idős, mint Gillian lehetett - aki velünk együtt vágott

neki az útnak. Caitlan volt a neve.Thurbrand Kelemvorra nézett, a harcos azonban a semmibe meredt; újraélte Caitlan

halálát.- Mindenáron velünk akart jönni, és meghalt, pedig nekem kellett volna megvédenem.- És úgy érzed, hogy te vagy a hibás - fejezte be Thurbrand.Kelemvor mélyet sóhajtott.- Én csak arra gondoltam, hogy talán szeretnél beszélgetni a Társaságról.- Gillian - szólt Thurbrand. - Nagyon fiatal volt kalandozónak, nem igaz?Kelemvor a fejét rázta.- Láttam én már nála fiatalabbakat is.Thurbrand lehunyta a szemét.- Tele volt lelkesedéssel. Az ő fiatalsága... visszahozott egy kicsit a saját ifjúságomból.

Akartam, nem is, inkább szükségem volt rá, hogy mellettem legyen. Biztos voltam benne,hogy meg tudom védeni.Hosszas hallgatás telepedett rájuk. Mind a ketten a társakra gondoltak, az évek óta és a

néhány napja halottakra.

- Ő döntött úgy, hogy veletek megy - mondta aztán Kelemvor, és kifelé indult.- Én pedig úgy döntök, hogy elmegyek Árnyasvölgyből, mielőtt én is itt hagyom a fogam

- mondta Thurbrand halkan. - Délre már messze járok.Kelemvor szó nélkül kiment.Sólyomvéd mosolygott, és hitetlenkedve rázta a fejét.- Hogy érted azt, hogy ez nem alkalmas idő? Nem azért hoztam el ezeket az embereket

Elminster tornyához, hogy aztán elzavarják őket.- Sajnálom, hogy fáradtál, de gyertek vissza később. Elminster épp egy kísérletet hajt

végre. Tudod, hogy könnyen megharagszik, ha ilyenkor zavarják. Azt tanácsolom, hogymenjetek, hacsak nem akartok bögöllyé változni vagy valami hasonlóan kellemetlensorsra jutni.Lhaeo megpróbálta becsukni az ajtót, de valami akadályozta. Sólyomvéd feljajdult,

amikor az ajtó nagyobb erővel kezdte szorítani a lábát, mint amit Elminster deákja kitudott volna fejteni. Ez is a bölcs bűbája, gondolta, és egy kicsit visszább nyomta az ajtót.- Nézz ide - mondta Sólyomvéd, amikor Kelemvor odalépett mellé, és ő is tolni kezdte az

ajtót. - Nekem van egy boldogtalan uram. És ha nekem boldogtalan uram van, akkorneked is boldogtalan urad van. És ha nekünk boldogtalan urunk van, akkor...Az ajtó hirtelen kitárult, és Lhaeo ellépett az útból. Sólyomvéd és Kelemvor egy

kupacban zuhantak a deák lába elé.- Ó, ereszd be őket, különben előröl kezdi azt rémes mondókát! - kiáltott ki egy ismerős

hang.Éjfél áhítatba esett a bölcs hangjától. A lépcsőn nyikorgó léptek egyre közeledtek. Aztán

egy ősszakállú bölcs állt meg a lépcső alján, és vette szemügyre Éjfélt. A szeme körüliráncok megkettőződtek, miközben hunyorgott, mintha nem hinne az érzékeinek.- Micsoda? Megint te vagy? Utoljára a Kővidéken láttalak! - mondta Elminster. -

Mourngrym üzent, hogy valaki meg fog látogatni egy fontos üzenettel. Talán rólad lenneszó?Cyric felsegítette Kelemvort. Adon hátramaradt és figyelt.Éjfél nem hagyta, hogy a düh elvegye a jobbik eszét.- Mystra, a Varázslás Istennőjének utolsó szavait hozom, és bizalma zálogát. Azt

mondta, hogy ezt is adjam át neked az üzenetével együtt.Elminster összevonta a szemöldökét.- Miért nem szóltál, amikor először találkoztunk?- Én próbáltam! - felelte Éjfél.- Nyilván nem próbáltad eléggé - fordult vissza a lépcső felé Elminster, és intett Éjfélnek,

hogy kövesse. - Nem gondolod, hogy Lhaeoval kellene hagyni a kíséretedet, amíg átadodazt az életbevágóan fontos üzenetet?Éjfél nagy levegőt vett.- Nem. Ők is látták azt, amit én, sőt, többet is.A bölcs félrebillentett fejjel megindult a lépcsőn.- Hát jól van. De ha bármihez is hozzányúlnak, magukra vessenek.- Vannak itt veszedelmes dolgok? - kérdezte Éjfél felfelé menet.- Igen - nézett vissza Elminster a válla fölött. - De mind közül én vagyok a

legveszedelmesebb.Ezzel Árnyasvölgy bölcse előrefordult, és a továbbiakban nem szólt semmit, amíg

mindnyájan fel nem értek a szobájába.Éjfél biztos volt benne, hogy valami a fejére esik, ha akár csak még egy további lépést is

megkockáztat a bölcs szentélyének belseje felé. Éppen szemben egy ablak volt, és anapsugarak megcsillantak a levegőben szállongó porszemeken. A bölcs szerényhajlékában pergamenek, tekercsek, ősi szövegek és varázsos tárgyak hevertekmindenfelé.- Most pedig - szólt Elminster - meséld el részletesen a találkozásodat Mystrával. Aztán

mondd el a pontos üzenetet, szóról szóra.Éjfél beszámolt arról, amit látott, onnan kezdve, amikor a halál kerülgette az arabeli

úton, és Mystra megmentette őt, végezve az istennő látszólagos pusztulásával Helm kezeáltal.- Add ide az amulettet - mondta Elminster.Éjfél áthúzta a fején a láncot, és odaadta a bölcsnek. Elminster egy csodálatos,

borostyánfényben izzó gömb fölött húzta el az amulettet, és várt egy pillanatig. Mikorsemmi sem történt, egy kicsit közelebb vitte a láncot, és az amulettet egészenhozzáérintette a gömb felszínéhez, miközben olyan messzire tartotta el magától,amennyire csak lehetett. A gömb úgy volt elkészítve, hogy széttörjön, ha valami nagyerejű tárgy kerül a közelébe, de semmi sem történt, amikor az amulett hozzáért.Elminster összeszűkülő szemmel tekintett fel.- Ez semmit sem ér - ejtette a padlóra az amulettet. - Nincs benne mágia - Elminster

belerúgott a láncba. Az amulett nagy porfelhő közepette a sarokba repült. - Rád áldoztamaz időmet és a türelmemet - folytatta a bölcs. - Pedig mind a kettő drága, főleg ezekbena nehéz időkben.- De hát abban az amulettben erős mágia van! - mondta Éjfél. - Láttam. Mindnyájan

láttuk!Ekkor Cyricből és Kelemvorból ömleni kezdett a szó. Elminster fáradtan nézett

Sólyomvédre.- Végeztem - mondta végül Elminster. - Most elmehettek, de ne feledjétek, hogy a

Völgyek irányítása olyanok kezében van, akiknek több eszük van annál, mintsem hogymesékkel és kitalációkkal pazarolják a védők idejét.Éjfél döbbenten, lesújtva meredt a bölcsre.- Gyere - mondta Kelemvor. - Megtettünk mindent itt, amit tudtunk.- Bizony - mondta Elminster. - Távozzatok!Az amulett hirtelen kilőtt a sarokból, és függve maradt a levegőben a vén bölcs mellett.

Elminster ismét Éjfélre nézett. A varázslónőn jéghideg pánik lett úrrá.- Mágiád aprócska trükkjei nem érdekelnek - mondta Elminster halk, kimért hangon. -

Sőt, mostanság még veszedelmesek is.Az amulett pörögni kezdett a levegőben. Éles fényszilánkok játszottak a felületén, és

kékesfehér fénygubó kezdett szövődni a bölcs köré. A gubó belsejében valamiborostyánszín forgószélszerűség támadt. Aztán néhány pillanat múlva a gubó egyfüstpamaccsal eloszlott, és a sárga fénynyalábok is eltűntek.

- Talán mégis folytathatjuk a beszélgetést - mondta Elminster Éjfélnek, és lekapta azamulettet a levegőből.Sólyomvéd előrelépett.- Egy szóra csak, nagy bölcs - mondta tiszteletteljesen.- Rögtön eszembe jut, vagy találgassak? - morogta a bölcs. Sólyomvéd felnézett a

mennyezetre. - Mi? Nem látod, hogy dolgom van?Sólyomvéd vigyázzba vágta magát.- Elminster, Mourngrym nagyúr szeretne veled egy-két szót váltani a Csavartorony

védelméről.- Most azonnal? - kérdezte Elminster. - Hol van? Vezesd be.Sólyomvéd arcizmai vészesen megremegtek.- Nincs itt.- De ez nem probléma, ugye?Sólyomvéd arca lassan vörösödni kezdett.- Azért küldött, hogy elvigyelek hozzá, jó uram.- Hogy elvigyél? Mint egy kutyát? És én még ennyit segítettem neki!- Kiforgatod a szavaimat, jó Elminster!A bölcs egy darabig gondolkodott.- Jól van. De ma nem mehetek el innen. Olyan elemek vannak munkában, amiket

gondos megfigyelés alatt kell tartanom. - Elminster intett Sólyomvédnek. - Gyereközelebb - mondta. - Üzenetem van az urunk számára.Sólyomvédnek rángott a szája széle.- Ugye nem a bőrömbe akarod beletetoválni?- Dehogy - felelte Elminster.- És nem változtatsz valami földöntúli bestiává, és raksz a szelek hátára, hogy addig

ismételgessem az üzeneted, amíg végül el nem visznek Mourngrym nagyúr színe elé?Elminster megdörzsölte a halántékát, és szitkozódott.- Ugyan miért van ilyen hírem? - bosszankodott.Sólyomvéd már éppen válaszolni akart, de a bölcs csendre intette. Elminster mélyen

belenézett Sólyomvéd szemébe.- Mondd meg neki, hogy buzgón dolgozom a birodalma védelmén. Azok az őrzők, akiket

a Csavartoronyba helyeztem, az ő javát szolgálják, és ilyennek is kell elfogadnia őket.Sólyomvéd izzadt a páncélja alatt.- Ennyi az egész?Elminster bólintott.- Ti hárman, lépjetek elő.Kelemvor, Cyric és Adon óvatosan átvágtak a szobán.- Mindnyájan tanúi voltatok egy olyan látványnak, amiben nagyon keveseknek lesz

valaha is része. Hol álltok, ha a Völgyek védelméről van szó?A trió némán állt. Kelemvor Éjfélre nézett, de a varázslónő kerülte a tekintetét.- Megsüketültetek? A völggyel vagytok, vagy sem?Adon előlépett.- Én szívesen harcolok - mondta.

Elminster érdeklődve vette szemügyre a fiatal papot.- És te?Kelemvor Éjfélre nézett. A nő tekintetéből látta, hogy Éjfélnek nem áll szándékában

elmenni, bár már teljesítette az istennő akaratát. Kelemvor feldühödött. Ő nem akartmaradni, de képtelen volt itt hagyni Éjfélt.- Eljöttünk idáig. Bán mindnyájunkat megpróbált elpusztítani. Harcolok, ha van valami

előnyöm belőle - mondta végül.- Megkapod a jutalmad - mondta Elminster hidegen.Cyric szívét hideg kéz szorította össze; a helyiségben uralkodó csend már-már eposzi

méreteket öltött. Éjfél rápillantott. Volt valami a varázslónő szemében. Cyric Tilvertonragondolt, arra, hogy milyen közel kerültek egymáshoz az út alatt.- Én is harcolok - jelentette ki. Éjfél elfordította a tekintetét. - Úgysincs jobb dolgom.Elminster Cyricre meredt, aztán elfordult.- Mindnyájan szemtől szembe álltatok az istenekkel, és túléltétek. Saját szemetekkel

láttátok a gyengeségeiket és az erejüket. Ez nagyon fontos lesz ebben a harcban.Azoknak, akik küzdenek, tudniuk kell, hogy az ellenséget le lehet győzni, hogy még azistenek is meghalhatnak.Adon megrezzent.Elminster most már halkan beszélt.- Tudjátok, vannak még az embernél vagy istennél is nagyobb erők, ahogy vannak

világok bennünk és kívülünk is...Sólyomvéd, Kelemvor és Cyric nem sokkal delelő után mentek el Elminstertől. Adon is

velük akart menni, de még Kelemvor is úgy találta, hogy a pap nincs harcképesállapotban. Cyricet szórakoztatta Adon vérszomja, de derültségét megtartotta magának.Tudta, hogy a papra nem lehetne számítani egy olyan harcban, ami most előttük áll.Adon egyre kevesebbet törődött a saját életben maradásával, és ő lett volna az utolsó,akit bármilyen épeszű katona hátvédjének akar.Félúton a Csavartorony felé Cyric elkezdett azon gondolkodni, hogy végül is miért

vállalta a város védelmét. Semmi sem várta itt, talán csak a gyors halál. Ha pedig ezkellett volna neki, már könnyebben is megtalálhatta volna. Elég lenne egy éjszakai sétaZhentilvár utcáin, és már kész is. Talán inkább a bátorságát akarta próbára tenni az istenellen, aki egyszer már megpróbálta elpusztítani.Mi négyen szembeszálltunk egy istennel, és túléltük - még Mystra segítsége nélkül is,

gondolta Cyric. Mi lenne, ha le is tudnánk győzni egy istent! Neveinket dalnokok fogjákmegénekelni balladáikban, évszázadokon át.Elminster szavai még akkor is kísértették Cyricet, amikor odaértek a Csavartoronyhoz,

és Mourngrym nagyúr megjelenését várták. Most, hogy az istenek távol voltak a Síkoktól,a mágia és a fizika törvényei pusztulásnak indultak. Az összes Birodalmakelpusztulhatnak. És akkor mi kelne ki a hamuból?, gondolta Cyric. És kik lennének annaka sötét jövőnek az istenei?Mourngrym végre megérkezett, és Sólyomvéd elmondta Elminster üzenetét. Kelemvor

és Cyric felajánlották a segítségüket, és estére megtudták, hol lesz a helyük a harcban.Kelemvor Sólyomvéddel és Mourngrym főerőivel a keleti határra megy, ahonnan Bán

támadása várható. Cyricet az Ashaba hídjának védelmére osztották be, és arra, hogysegítse a folyón át Ködvölgybe menekülőket. Az íjászok már kezdték elfoglalni állásaikata Voonlar és Árnyasvölgy közti erdőkben, és csapdákat is állítottak fel Bán csapatainak.És bár Mourngrym úgy vélte, hogy a lehető leghatékonyabb módon szervezte meg

csapatait a zhentili túlerő ellen, mégis aggódott Elminster működése miatt.- Szerintem Elminster még mindig azt hiszi, hogy az igazi csata Lathander templománál

lesz - kesergett Mourngrym. - Pedig a határokon van szükség a segítségére! Tymorára,valahogy józan észre kéne téríteni!- Attól tartok, mi lennénk az elsők, akiknek ez sikerülne - jegyezte meg széles vigyorral

Sólyomvéd.Mourngrym elnevette magát.- Talán igazad van. Elminster régóta védi a Völgyeket. De ha csak egy kicsit is

belelátnék az esze járásába, mielőtt ő maga magyarázza el...Kelemvor és Sólyomvéd is harsány kacajra fakadt a nagyúr megjegyzésén. Cyric csak a

fejét csóválta. De legalább Kelemvor már nem búskomor. Amióta Sólyomvéddel járkált, aharcos szinte kellemes társaságnak számított.Cyric azonban nem volt olyan tréfás hangulatban, mint a harcosok, inkább ki is ment a

trónteremből. A Csavartorony folyosóin lázas ténykedés folyt. A tolvaj visszament aszobájába, hogy előkészüljön a vacsorára.Miután átöltözött, kifelé indult. De amikor az ajtó felé lépett, a csizmája sarka

megcsúszott egy fényes folton a fapadlón. Miután sikerült talpon maradnia, lenézett.Vajon az egyik "szolgálólánynak" nevezett trampli öntött ki valamit, és lusta voltfeltörölni?, tűnődött Cyric. A szoba kellős közepén ugyanis vérre emlékeztető tócsadíszelgett.Cyric remegő kézzel érintette meg a foltot. Belemártotta az ujját a folyadékba, aztán a

nyelvéhez érintette, hogy megkóstolja.Valami mintha felrobbant volna a fejében, és Cyric érezte, hogy a teste a szemközti

falnak repül, aztán az ágyra esik. Alig-alig volt tudatában a kárnak, amit a falban és sajátmagában okozott, de érzékei látványok és hangok elképesztő forgatagában úsztak.Csak azt tudta biztosan, hogy valaki bejön a szobába, és bezárja maga mögött az ajtót.És mielőtt elvesztette volna az eszméletét, Cyric még hallotta, hogy az illető nevet.Aztán arra eszmélt fel, hogy furcsa ízű a szája, mintha keserű mandulát evett volna.

Kiszáradt a torka, és veríték csorgott a szemébe. Hallotta a saját lélegzetvételét;rendszertelen, reszelős zaj. Úgy érezte magát, mintha megnyúzták volna. Aztán hirtelenvisszatért a látása és a hallása is, és az ágyán találta magát. Egy őszeshajú ember ült azágy szélén, elfordulva Cyrictől.- Most még ne mozogj - mondta a férfi. - Alapos megrázkódtatás ért.Cyric beszélni próbált, de száraz volt a torka, így a szavai fájdalmas köhögésbe

fulladtak.- Feküdj vissza - mondta a férfi. Cyric úgy érezte, mintha valami visszanyomná az ágyra.

- Sok mindent meg kell beszélnünk. Te még suttogni is alig tudsz, de ne aggódj. Elég élesa hallásom.- Marek - hörögte Cyric. A hangot nem lehetett nem felismerni. - Ez nem lehet! Téged

letartóztattak Arabelben.Marek szembefordult Cyrickel. Vállat vont.- Megszöktem. Hallottál te már olyan börtönről, ahol én megmaradtam?- Mit keresel itt? - kérdezte Cyric, ügyet sem vetve a hencegésre.- Nos... - mondta Marek, és felállt az ágyról. - Éppen Zhentilvárba tartottam, visszafelé.

Elfáradtam az úton. A papírjaim - azok a papírok, amikkel Arabelbe is bementem - egykatonától származtak, Hillsfar mellől. Hivatásos zsoldos volt. Senkinek sem fog hiányozni.- Azt mondtam, hogy visszafelé tartok, hogy csatlakozzam a harchoz Hillsfar és

Zhentilvár között, amiről azt feltételeztem, hogy az árnyasvölgyiek méltányolni fogják.Biztos voltam benne, hogy jó az álcám. Nem tudtam, hogy Árnyasvölgy maga is háborúrakészül Zhentilvárral, és az őrök azt követelték, hogy az itteni hadseregbe álljak be!- És mi lett azzal a rengeteg varázstárggyal, amivel Arabelben hencegtél? Azokkal nem

tudtad volna félrevezetni az őrséget? - kérdezte Cyric.- Kénytelen voltam majdnem mindet Arabelben hagyni - mondta Marek. - Azt hiszed,

hogy meg akarlak támadni? Ne légy ostoba. Beszélgetni jöttem.- Hogy jutottál be a Toronyba?- Besétáltam a bejáraton. Ne feledd, most már én is az őrség tagja vagyok.- De honnan tudtad, hogy itt vagyok?- Nem tudtam. Véletlen szerencse volt, ahogy az egész élet is. Mikor az őrök arról

győzködtek, hogy ha belépek a seregükbe - még ha nem is ez volt az eredeti tervem - aznekem is jó lesz, beszéltek egy kis kalandozócsapatról, ami a völgybe érkezett, ésmagában a Csavartoronyban kaptak szállást, amiért segítenek a városnak. Meglepőmódon a csapat egy része nagyon hasonlított arra a bandára, akikkel elhagytad Arabelt.Ezek után már nem volt nehéz rád találni.- Apropó, elnézést kérek a folyadék miatt, ami így kiütött. Egy varázstárgyat azért

sikerült megmentenem - ezt a medált - mondta Marek, és előszedett egy szétnyitott,tömör arany medált. Egy cseppnyi vérre emlékeztető vörös folyadék hullt a padlórasziszegve.- Már korábban megmutatták nekem a szobádat, és mondták, hogy várjak rád egy kicsit.

Amikor nem jöttél, eluntam magam. Észrevettem, hogy a medál zárja nagyon laza.Amikor megvizsgáltam, eltört, és a folyadék kiömlött. Ekkor jöttél be te. Ami azt illeti,először nem is voltam biztos benne, hogy te vagy az, ezért elbújtam, te megmegkóstoltad, és most itt vagy.- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Cyric. - Feladsz, mint Arabelben?- Dehogy - felelte Marek. - Ha megtenném, ugyan mi tartana vissza, hogy te is feladj

engem? Épp ezért jöttem. Csak azt szeretném, ha hallgatnál a csata utánig.- Miért?- A csata közben megszököm. Átállok. Visszamegyek Zhentilbe a győztesekkel.- A győztesekkel - ismételte Cyric színtelenül.Marek nevetett.- Nézz körül, Cyric. Van fogalmad arról, hány embert gyűjtött össze Zhentil? Az

előkészületek és az erdő nyújtotta előnyök ellenére Árnyasvölgynek nincs esélye. Halenne egy kis eszed, te is a nyomdokaimba lépnél.

- Ezt már egyszer mondtad - felelte Cyric.- Én a menekülést kínálom neked - mondta Marek. - Azt a lehetőséget, hogy visszatérj

abba az életbe, amire születtél.- Nem - szólt Cyric. - Sosem megyek vissza.Marek szomorúan megcsóválta a fejét.- Akkor itt fogsz meghalni a csatamezőn. És miért? Talán a te harcod ez? Mi érdeked van

neked az egészben?- Valami olyasmi, amit te úgysem értesz - mondta Cyric. - A becsületem.Marek képtelen volt visszatartani a nevetését.- Becsület? Miféle becsület van egy névtelen, arctalan, csatamezőn oszladozó hullában?

Megbolondultál, amióta otthagytad a céhet. Szinte már szégyellem, hogy valaha isfiamként gondoltam rád!Cyris elfehéredett.- Ezt hogy érted?- Ahogy mondtam! Nem másképp. Kisfiúként fogadtalak be. Felneveltelek. Mindent

tőlem tanultál, amit tudsz - vicsorgott Marek. - Ennek nincs értelme. Túl öreg vagy márahhoz, hogy megváltozz. Mint ahogy én is. - Marek távozni készült. - Igazad volt, Cyric.- Miben?- Amikor Arabelben azt mondtad, hogy a saját fejem után megyek. Igazad volt. A Céh

cseppet sem törődik azzal, hogy te visszajössz vagy sem. Csak én vártalak vissza. Ők márazt is rég elfelejtették volna, hogy egyáltalán létezel, ha én nem erősködök, hogyszerezzünk téged vissza.- És most?- Most már engem sem érdekel - felelte Marek. - Semmit sem jelentesz nekem, nem

számít, hogyan végződik ez a csata, soha többé nem akarlak látni. A te életed a tiéd.Csinálj, amit akarsz.Cyric nem felelt.- Az ital elszédít. Némi önkívületet és lázat is okozhat. - Marek Cyric mellé tette a

medált az ágyra. - Nem szeretném, ha reggel hagymázos álomként hessegetnéd el ezt abeszélgetést.Marek keze az ajtógombra kulcsolódott, amikor mozgást hallott az ágy felől.- Feküdj vissza, Cyric. Megerőlteted magad - mondta, amikor Cyric tőre a hátába állt.Marek összerogyott, nemsokára Mourngrym és Sólyomvéd jelentek meg, néhány őrrel.- Kém - recsegte Cyric. - Meg akart mérgezni... aztán visszajött, hogy kifaggasson az

ellenméregért cserébe. De én megöltem, és elvettem tőle.Mourngrym bólintott.- Úgy látom, máris jól szolgálsz engem.A holttestet elvitték, és Cyric visszamászott az ágyba. Egy ideig még ott ingadozott a

méreg okozta látomások mezsgyéjén. Mintha megrekedt volna az álom és az ébrenlétközött, és víziók futottak át rajta.Gyerek volt Zhentilvár utcáján, és egyedül menekült a szülei elől, akik el akarták adni őt

rabszolgának, hogy kifizethessék az adósságaikat. Aztán ott állt Marek előtt aTolvajcéhben, és ítéletet mondtak felette, a rongyos, véres fiú fölött, akit az utcán

találtak, aki rabolt, hogy megéljen; ítéletük a Céh részévé tette.Persze Marek elfordult tőle, amikor Cyricnek a legnagyobb szüksége lett volna rá -

amikor a Céh halálra ítélte, és menekülnie kellett Zhentilvárból.Elfordulni.Mindig csak elfordulni.Teltek az órák, és Cyric fölkelt. A vörös fátyol felhúzódott a szeme elől. A vére

lecsillapodott, a légzése egyenletessé vált. Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy ébrenmaradjon, így lerogyott az ágyra, és átadta magát a mély, álomtalan alvás ölelésének.- Szabad vagyok - suttogta bele a sötétségbe. - Szabad...Adon éjszaka hagyta el Elminster lakhelyét, ugyanakkor, mint amikor Lhaeo, a deák. Az

öregen látszott, hogy aggódik Lhaeóért, amikor elküldte őt, hogy lépjen kapcsolatba MythDrannor Lovagjaival. A mágikus kommunikáció csatornája elzáródott kelet felé, ígyElminster védelmeivel felszerelve a deáknak magának kellett lóháton elvinnie az üzeneteta Lovagoknak.- A viszontlátásra - mondta Elminster, és nézte, ahogy deákja ellovagol.Adon viszont úgy ment el, hogy egy búcsúszót vagy mozdulatot sem kapott az öreg

bölcstől. Már félúton járt, amikor Éjfél utolérte, és a kezébe nyomott egy kis zsákocskaaranyat.- Ez minek? - kérdezte Adon.Éjfél elmosolyodott.- Finom selymeid tönkrementek az úton - mondta. - Vegyél újakat.A pap hideg ujjait rákulcsolta az erszényre, és próbálta megmelengetni az élettelen

kezet. Adon számára fájdalmasan nyilvánvaló volt az a lélegzet visszafojtott izgalom,amit Éjfél egész nap érzett. Amellett, hogy a varázslónő megpróbált választ találni azokraa rejtélyekre, amik egész úton kínozták, Elminster megengedte Éjfélnek, hogy résztvegyen néhány kisebb idézővarázslatban. Persze Éjfél jobbára ki volt rekesztve Elminsteraznap esti szertartásaiból.A sötétség már elnyelte Adont, amikor Éjfél utánakiáltott, hogy jöjjön vissza másnap

reggel. Adon majdnem elnevette magát. Bedugták egy apró szobácskába, és egyik ősikötetet a másik után nyomták a kezébe, hogy keressen bennük valami utalást azamulettre, amit Éjfél kapott. Ez az istennő ajándéka, ellenkezett Adon. A képzeletetüzéből kovácsolódott. Nem létezett azelőtt, hogy az istennő megteremtette!- És ha mégis? - mondta Elminster csillogó szemmel.Adon azonban nem volt vak. A könyvekben, amiket kapott, voltak történetek olyan

papokról, akik elvesztették hitüket, aztán újra visszanyerték.Ők ezt sosem fogják megérteni, gondolta Adon. Megtapogatta az arcán húzódó

forradást, és éjszaka újraélte az utazást, és kereste azt a pontot, ahol annyiramegbántotta volna istennőjét, hogy az a legnagyobb szükségben elhagyja őt.Mire észrevette, hol van, már maga is elcsodálkozott rajta, milyen messzire jutott. Jóval

túljárt a Csavartornyon, és az Ókoponya fogadó cégére volt a feje fölött. Még mindig akezében szorongatta az Éjféltől kapott erszényt, de most zsebre tette, mielőtt belépett akétemeletes épületbe.Az ivó zsúfolt és füstös volt. Adon tartott tőle, hogy táncoló, vigadó emberekbe botlik

majd, de aztán megkönnyebbülten látta, hogy Árnyasvölgy népét épp annyira lefoglaljáka gondolatok, mint őt. A fogadó legtöbb vendége zsoldos és katona volt, akik az időtmúlatni jöttek ide a csata előtt. Adon egy fiatal párt is észrevett, akik az ivó túlvégébenálltak, és valami magántermészetű tréfán nevetgéltek.Adon félkézzel a pultra könyökölt, a másik tenyerébe az állát támasztotta, hogy takarja

a sebet.- Milyen szeszekkel akarsz megbirkózni?Adon fölnézett, és egy ötvenes évei közepén járó asszonyt pillantott meg, akinek

kellemesen ragyogott az arca. A nő a pult mögött állt, és türelmesen várta a papválaszát. Amikor csak sebesült, halódó villanást kapott válaszul a valaha tüzesszemekből, elmosolyodott és eltűnt a pult mögött. Amikor visszatért, gyöngyöző, sűrű,ibolyakék sört hozott. Piros és sárga jégdarabok úszkáltak az italban, de nem voltakhajlandóak a felszínre emelkedni.- Kóstold meg ezt! A ház különlegessége.Adon felemelte a poharat, és édes illat csapott az orrába. Megszimatolta a sört, az

asszony pedig biztatóan integetett neki. Adon kortyintott egyet, és úgy érezte, minthaminden csepp vére jéggé fagyna. A bőre megfeszült a csontjain, és égető tűz kezdtebelerágni magát a mellébe. Remegő kézzel próbálta letenni a poharat, a nő pedigvigyorogva segített neki a komoly feladatban.Adon nehezen lélegzett. Szédelegve kérdezte.- Szúna nevére, mi van ebben?Az asszony vállat vont.- Egy kis ez, egy kis az. És sok amaz.Adon a mellkasát dörgölte, és próbált lélegzethez jutni.- Ezüstsörényű Jhaele vagyok - mondta a nő. - És te...Adon halk szisszenést hallott a pult felől. Az egyik jégdarab feloldódott, és sárga szálak

kezdtek úszkálni a folyadékban.- Adon, Szúna papja - hallotta a saját hangját Adon, de mire kimondta, már

legszívesebben visszaszívta volna.- Csúnya a sebed, Adon. Tymora templomában vannak nagy erejű gyógyítók akik talán

tudnának segíteni neked. Egész sereg gyógyitaluk van. Voltál már náluk?Adon a fejét rázta.- Hogy szerezted? Véletlenül, vagy szándékosan?Adon húsa bizseregni kezdett.- Szándékosan?- Sok harcos szeret ilyen forradást hordani bátorsága vagy hűséges szolgálata jeleként -

mondta a nő tiszta, csillogó szemmel. Komolyan gondolta minden egyes szavát.- Na igen - mondta a pap keserűen. - Valami ilyesmiről van szó.Felkapta a poharat, és megint húzott belőle. Ezúttal enyhén elzsibbadt a feje, és zúgni

kezdett a füle. Aztán ez is elmúlt.- Áldomást! - rikkantotta valaki. A hang veszedelmesen közel volt. Adon megfordult, és

egy vadidegent látott magasra emelt kupával. Az idegennek dús, szálas sörénye volt, ésharcedzett veteránnak látszott. Hatalmas kezével megveregette Adon vállát.

- Áldomást egy harcosra, aki szembeszállt a gonosz erőivel, és legyőzte őket a Völgyekszolgálatában!Adon próbált közbeszólni, de a helyiségben tartózkodók egy emberként kiáltottak fel,

úgy üdvözölték őt. Később többen is odamentek hozzá, hogy vállon veregessék. Senkitsem riasztott vissza az arcán virító sebhely. Csatákról kezdtek el beszélgetni, és Adonfurcsamód kezdte otthon érezni magát. Úgy egy óra múltán megmozdult a mellette állószék, és egy gyönyörű, vörös hajú felszolgálólány ült le mellé.- Kérlek - csüggesztette le a fejét Adon. - Szeretnék egyedül lenni. - De amikor

felnézett, a lány még mindig ott volt. - Mi az? - kérdezte, amikor látta, hogy a lány aforradást nézi. Elfordult, és a kezével eltakarta az arcát.- Nagyon szép. Nem kell elrejtened előlem - mondta a szolgáló.Adon körülnézett, hogy vajon kihez beszél a lány, de aztán látta, hogy őt nézi.Adon önkéntelenül visszabámult. A lány haja sűrű és dús volt, vállig érő fürtjei szépen

keretezték arca lágy körvonalait. Átható, mégis szelíd kék szeme volt, elegánsan csiszoltarcán pedig csibészes mosoly ült. Egyszerű ruhát viselt, mégis fesztelen fenségességgelviselkedett.- Mit akarsz? - kérdezte Adon halkan.A lány szeme felcsillant.- Táncolni.- De hát itt nincs zene - rázta a fejét Adon.A lány vállat vont, és széttárta a kezét.Adon elfordult, és újonnan felfedezett italába bámult. A lány maga mellé ejtette a kezét,

és közelebb ült Adonhoz. Végül Adon mégis ránézett.- De neved csak van? - szólt a lány.Adon elsötétülő arccal fordult felé.- Semmi keresnivalód itt. Menj a dolgodra, és hagyj magamra.- Hogy magadban szenvedj? - kérdezte a lány. - Hogy elmerülj az önsajnálatban? Ez

nem hőshöz illő.Adon majdnem megfúlt.- Hát annak hiszel? - kérdezte ocsmány vicsorgassál.- Nekem Renée a nevem - nyújtotta kezét a lány.Adon igyekezett szilárdan tartani magát, amikor kezet fogtak.- Én Adon vagyok - mondta. - Szúna papja. És minden vagyok, csak hős nem.- Ezt hadd döntsem el én, drága - mondta a lány, és úgy simogatta meg Adon arcát,

mintha a forradás ott sem lenne. A keze lejjebb vándorolt a pap nyakára, mellére,karjára, végül megfogta Adon kezét, és megkérte, hogy mesélje el a történetét.Adon vonakodva, érzelemmentesen elmondta útját Arabeltől idáig, az isteni titkokat

persze elhallgatva. Ezeken magában rágódott.- Mégiscsak hős vagy - mondta a lány, és szájon csókolta Adont. - Mindenkinek

tudomást kéne szereznie arról, hogy ilyen hittel szálltál szembe a megpróbáltatásokkal,és ebből kell erőt merítenie.Egy harcos felkacagott, és Adon biztos volt benne, hogy tréfa tárgya. Elhúzódott a

lánytól, és néhány aranyat vetett a pultra.

- Nem azért jöttem ide, hogy kigúnyoljanak - mondta haragosan.- Én nem...De Adon már ott sem volt, törtetett kifelé a kalandozók és katonák között, akik

megtöltötték a fogadót. Kiért az utcára, és majdnem egy háztömbnyit barangolt még,mielőtt egy kis üzlet falának dőlt volna. Az ajtón kis fémtáblácskára vésett név díszelgett,és Adon a holdfénynél megpillantotta magát a kicsiny tükörben. Egy pillanatig a sebszinte jelentéktelennek látszott, de amikor felemelte a kezét, a tükörképe eltorzult, és azarca megnyúlt, amitől a forradás még a valóságosnál is csúnyábbnak látszott. Adonelfordult, és szitkozódott, amiért fáradt szemei megtréfálták.Miközben tovább rótta az utcákat, Adon a lányra gondolt, Renée-re, a tűzszín

hajkoronára, ami olyannyira emlékeztette Szúnára. Gyalázatosan bánt vele. Bocsánatotkell kérnie. Mikor visszaindult a fogadóba, egy őrjárat megállította, de aztán útjáraengedte.- Emlékszem a forradására - jegyezte meg az egyik.Adon lehangolódott. Megérkezett az Ókoponyához, és egy kis téblábolás után leült az

ivóban arra a székre, amire először. Magához intette Ezüstsörényű Jhaelét, és elmesélteesetét a Renée nevű vörös hajú szolgálólánnyal. Jhaele némán a terem egyik sötét sarkafelé bökött a fejével.Renée valóban ott ült, egy másik férfi mellett. Ugyanazokat a kedveskedő mozdulatokat

tette, mint Adon mellett. Felnézett, látta, hogy Adon meredten bámulja, aztán elfordítottaa tekintetét.- Biztos aranyat szimatolt benned - mondta Jhaele, és Adon hirtelen rádöbbent, mi lehet

Renée valódi szerepe a kocsmában. Egy perc múlva már megint az utcán volt, és majd'szétvetette a düh. A távolban egy templom tornyait pillantotta meg, és arrafelé indult.Ismét elhaladt a már jól ismert őrjárat mellett.A templom gyógyítói, gondolta. Az ő írjaik talán elég erősek lesznek ahhoz, hogy

eltüntessék a forradást.Tymora árnyasvölgyi temploma egészen más volt, mint az arabeli. Adon hatalmas

oszlopok közt haladt végig, melyek tetején kicsiny őrtüzek égtek. A templom hatalmaskétszárnyú kapuját senki sem őrizte, és egy nagy, fényes gong állt előtte. Adon akapuhoz lépett, amikor egy hang csendült fel mögüle a sötétben.- Hé, te ott!Adon megfordult, és ismét az őrjáratot látta.- Valami baj van - kiáltotta Adon. - A templom néma, és sehol sincs az őr.A lovasok leszálltak a nyeregből. Négyen voltak, és páncéljuk csillogása el volt

homályosítva, hogy jobban álcázza őket az éjszakában.- Félre - mondta egy zömök férfi, és eltolta Adont. Kitárta az ajtószárnyakat, aztán

elfordította a fejét a kiáradó hullabűztől.Adon egy szakadt selyemzsebkendőt szorított az arca elé, amikor belépett a templomba

az egyik katonával. Aztán szemügyre vették a véres helyszínt.Majdnem egy tucat ember volt a templomban, és mindnyájukat véres kegyetlenséggel

gyilkolták meg. A főoltárt feldöntötték, a falakra pedig Bán szimbólumát festették ameggyilkolt papok vérével. A szagból és a még égő tűzfalakból Adon úgy sejtette, hogy a

mészárlás alig egy órája történhetett.Legalább gyerekek nem voltak itt, gondolta Adon hálásan. Az őr, aki bejött Adonnal,

rosszul lett, és térdre rogyott. Amikor felállt, azt látta, hogy a fiatal pap a padsorok köztjárkál, aztán odamegy az oltárhoz. Adon megfogta a kifacsart helyzetben hagyotthalottakat, és szépen a padlóra fektette őket. Aztán letépte az oltár mögöttiselyemfüggönyt, és amennyire tudta, letakarta a holttesteket. Az őr remegő térdekkellépett oda hozzá. Kintről mozgás hallatszott, aztán döbbent kiáltások, amikor a többi őr ismeglátta a szörnyűséget.- Lehetnek még ott is - mutatott Adon a templom szívébe vezető lépcsőre.- Élők? - kérdezte az őr.A pap nem szólt semmit. Valahogy érezte, mi vár rájuk. Az viszont biztos volt, hogy a

jóféle gyógyitalokból, amikről annyit hallott, egyet sem fog találni.Adon akkor is a templomban maradt, amikor a többiek már nem bírták elviselni a bűzt.

Próbált imát mondani a holtakért, de a szavak nem jöttek a szájára.Kelemvor elfordult az ablaktól. Megnézte Éjfél szobáját, és látta, hogy a lány még nem

jött vissza Elminstertől. Visszament a saját szobájába, de nem tudott aludni. Egy ideigeljátszott a gondolattal, hogy ellovagol Elminster tornyához, és kérdőre vonja Éjfélt, deaztán letett a tervéről.Aztán amikor megint kinézett az ablakon, látta, hogy jön a varázslónő. Kelemvor

figyelte, hogyan halad át az őrök között és lép be a Csavartoronyba. Aztán hamarosankopogást hallott az ajtaján. Kelemvor leült az ágya szélére, és megdörzsölte az arcát.- Kel?- Itt vagyok - felelte a harcos. - Gyere be.Éjfél bement, és becsukta az ajtót.- Gyújthatok lámpát?- Elfelejted, ki vagyok - szólt Kelemvor. - Előttem holdfényben is olyan világos az arcod,

mint fényes délben.- Semmit sem felejtettem el - felelte a lány.Éjfél hosszú, lobogó köpenyt viselt, ami méltó pótlása volt annak, amit elveszített. Az

amulett felszínén apró lángok ugráltak. Kelemvor meglepve látta, hogy éjfél visszakaptaa láncot, de nem kérdezősködött.Éjfél levetette a köpenyt, és megállt a harcos előtt.- Azt hiszem, beszélnünk kéne.Kelemvor lassan bólintott.- Igen. Miről.Éjfél megsimította hosszú haját.- Ha fáradt vagy...Kelemvor felállt.- Fáradt vagyok, Ariel.- Ne nevezz így.Kelemvor megrezzent.- Éjfél - sóhajtotta. - Én azt hittem, hogy együtt fogunk innen elmenni. Átadod Mystra

üzenetét, aztán egyszer s mindenkorra magunk mögött hagyjuk ezt az ügyet, és

szabadok leszünk!Éjfél gonoszul felkacagott.- Szabadok? Ugyan mit tudunk mi a szabadságról, Kel? Neked az egész életedet egy

átok uralja, ami ellen semmit sem tehetsz, engem pedig bolonddá tesznek az istenek! -Elfordult, és egy szekrénynek támaszkodott. - Nem léphetek csak úgy ki ebből, Kel.Felelősségem van.Kelemvor előrelépett, és maga felé fordította Éjfél arcát.- Ki felé? A katonák felé, akik arcul köpnének még akkor is, amikor értük halsz meg?- A Birodalmak felé, Kelemvor! A Birodalmak felé vagyok felelős.Kelemvor eleresztette.- Akkor, úgy látszik, nincs sok megbeszélnivalónk.Éjfél felvette a köpenyét.- Ugye nem csak az az átok teszi, igaz? Mindennek és mindenkinek megvan a maga ára.

Én nem tudom elviselni a feltételeidet, Kel. Én nem adhatom oda magam valakinek, ha őnem hajlandó megtenni ugyanezt nekem.- Miről beszélsz? Elmenekültem innen? Elhagytalak téged? Holnap elkezdünk felkészülni

a harcra. Jó esély van rá, hogy a csata végéig nem látlak majd. Már ha túléljük.Egy időre csend lett.- Ugye legszívesebben elmennél? - kérdezte Éjfél. - Ha hajlandó lennék veled menni,

már most indulnál.- Igen.Éjfél súlyosan fújta ki a levegőt.- Akkor igazam volt. Nincs miről beszélnünk.Az ajtó felé indult, de Kelemvor utánakiáltott.- A jutalmam - szólt. - Elminster jutalmat ígért, de nem mondta meg, mi lesz az.Éjfél szája megremegett a sötétben.- Beszéltem neki az átokról, Kel. Szerinte meg lehet szüntetni.- Az átok... - mondta révetegen Kelemvor. - Akkor hát jól tettem, hogy maradtam.Éjfélnek az arcába hullott a haja.- Úgyis megcsinálta volna, a mindenségit. - Kinyitotta az ajtót.- Éjfél! - kiáltotta Kelemvor.- Tessék.- Még mindig szeretsz - mondta Kelemvor. - Tudnám, ha nem így lenne. Ez a jutalmam

azért, hogy ilyen messzire eljöttem veled, emlékszel?Éjfél megmerevedett.- Igen - mondta halkan. - Ez minden?- Ez minden, ami számít.Éjfél becsukta maga mögött az ajtót, és otthagyta Kelemvort a sötétben.

14.Hadipletykák

Mourngrym hajnal előtt szerzett tudomást a Tymora-templom elleni aljas támadásról.Hívatta Elminstert, és a templom kapujánál találkoztak. Adon még mindig ott volt, amikora bölcs megérkezett.A bárdnő, Ezüstkéz Storm is hamarosan megjelent. A Hárfások jelét viselte; ezüst hold

és ezüst hárfa királykék háttér előtt. Az éjszakai szelek belekaptak vad ezüst hajába, ésmagasra felfújták a levegőbe, amitől inkább nézett ki bosszúálló jelenésnek, mint emberiasszonynak. Páncélja a Völgyek ezüstjéből volt. Egyetlen üdvözlő szó nélkül lépett el uraés a bölcs mellett.Mourngrym nem próbálta útját állni. Inkább utánament a megszentségtelenített

templomba. Tisztelgő csendben vették szemügyre a pusztítást. Azonnal feltűnt nekik Bánszimbóluma, amit vérrel mázoltak az áldozatok testére. Később, amikor Storm beszélt azőrökkel, akik felfedezték a mészárlást, Adon azzal az elmélettel állt elő, hogy agyógyitalokért történt a támadás, de az árnyasvölgyi hívekre gyakorolt nyomasztó hatástsem lehet kihagyni a számításból. Ezüstkéz Storm gyanakvóan végigmérte a papot, ahogyminden más kívülállót is megnézett volna egy ilyen tragédia után.- Becsületes munkában vérezte össze a kezét. Ő fektette le a halottakat - mondta

Elminster. - Nincs benne gonoszság. Ártatlan.Storm Mourngrymhez fordult, és csak úgy sistergett benne a düh a támadás miatt.- A Hárfások veled tartanak, nagyuram, hogy megbosszuljuk ezt az aljas tettet!Azzal elment; mert gyásza már-már áthatolt acél kemény álarcán. Mourngrym emberei

nekiláttak a holtak azonosításának és eltemetésének. Az öreg bölcs ott állt a völgy uramellett, és fojtott hangon suttogott neki.- Bán a Viszály Istene. Nem meglepő, hogy el akarja vonni a figyelmünket, és lesújt a

szívünkre, hogy gyászunkban sebezhetőbbek legyünk a támadás előtt - mondta Elminster.- Nem engedhetjük, hogy aljas terve sikerüljön.Mourngrym reszketett a dühtől.- Nem fogjuk engedni - mondta.Órákkal később, amikor már visszatért a Csavartoronyba, Mourngrym ott állt barátja és

szövetségese, Thurbal mellett, aki mély, gyógyító álmát aludta. Thurbal nem beszéltazóta, amióta Elminster mágiája visszahozta Zhentilvárból, és figyelmeztetteMourngrymet a Völgyek ellen készülő támadásról.- Micsoda szörnyűségeket láttam, Thurbal. Hívő emberek, akiket úgy vágtak le, mint

valami kutyákat. Harag lángol a szívemben, barátom. Félő, hogy elégeti a józan észtörékeny kereteit - Mourngrym leszegte a fejét. - A vérüket akarom. Bosszút.Az ilyen haragtól olyan leszel, mint a veszett kutya. Nem tudsz győzni, és könnyű

legyőzni téged. Ezt mondta régen Thurbal. Csillapítsd le szíved tüzét, és vezessen a hűvösész a bosszú csarnokaiba.Mourngrym a hajnal első fényéig állt őrt Thurbal mellett. Aztán Sólyomvéd elhívta a

parancsnoki terembe.A munka részleteit a kora reggeli órákban tervezték meg, és Kelemvor elképedve látta,

hogy mennyi előrehaladás történt az elmúlt néhány nap alatt. Sólyomvéd mellett volt,amikor az öreg harcos összeszedte azt a több száz katonát, aki vállalkozott Árnyasvölgyvédelmére. Sokan a Gnoll-szoros és az Árnyszakadék lidércnyomásos vidékén keresztüljöttek vissza. Tudták, mi vár a Völgyekre, ha nem tudják visszaverni Bán seregeit.Felhangzott az egység kiáltása, és Kelemvor azon kapta magát, hogy őt is magávalragadja a lendület, és ökle a levegőbe lendül a többi katonáéval együtt. Aztán jött akellemetlen munka, de senki sem zúgolódott. Kalmárok és építők gürcöltek a katonákmellett, és dél felé kezdett formát ölteni a Krag Tó környéki védelmi vonal a Voonlar felévezető úton. A Krag kastély romjainak törmeléke érkezett szekérrakományszám avölgytől északkeletre lévő főúthoz. Itt aztán nagy erődöket építettek belőle.A dolgozók körül a földön és a fákon az íjászok készülődtek az út védelmére és az

északkelet felől várható zhentili csapat fogadására. A harcig akár még napok is lehettekhátra, de az íjászok is tudták, hogy készülniük kell.Miután elkészültek, türelmesen várakoztak. Az ég tiszta kéken ragyogott, alig volt felhő.

A fák elevenen zsongtak körülöttük, és hangjukat csak az érthette igazán, aki órákattöltött köztük favágással, lándzsahegyezéssel, gödörásással és álcázással. Az erdeiemberek éppen ezt tették: csapdákat állítottak és búvóhelyeket alakítottak ki.De az íjászok sem voltak egyedül a feladatukkal. A városból érkezett munkacsoportok

segítették őket, néhány várostervező vezetésével, akik Suzailból érkeztek. A tervezőképpen rokonlátogatóban voltak Árnyasvölgyben, amikor megérkezett a küszöbön állóinvázió híre. Segítettek elhelyezni azokat az akadályokat, amiket a völgyiek Bánseregeinek útjába akartak rakni, és részletes térképeket készítettek az erdő menekülésiútvonalairól. A térképeket természetesen mindenki a fejébe véste, az eredetiket pedigelégették, még mielőtt Bán seregei megérkeznek.A munka feszített tempóban folyt egész délelőtt, de a nap előrehaladtával, ahogy a

városhoz egyre közelebb értek az építéssel, kénytelenek voltak egyre több emberthátrahagyni őrnek a csapdák kezelésére és felügyeletére. Az új csapdák építése mindenegyes ember elvesztésével lassabban ment. De még az erdőben hagyott völgybeliek ishasznosnak bizonyultak. Főleg az íjászok használták ki az időt arra, hogy megismerjék azerdőnek azt a kis darabját, amit meg kell védeniük.Ezek az íjászok - az elsők, akik majd harcba bocsátkoznak az ellenséggel - órákig

tanulmányozták az erdő neszeit, és igyekeztek ráhangolódni a természet finomrezdüléseire, hisz minden rendellenes zajt vagy hangot azonnal észre kellett venniük.Keveset beszéltek, ehelyett kézjeleket gyakoroltak, amivel majd tudatják az ellenségközeledtét, ha a támadás nappal történik. Arra az esetre, ha a támadók éjjel érkeznek,jeladólámpásokat és más eszközöket tartottak készenlétben.Most már nem volt más dolguk, mint figyelni a természet nagyszerűségét, és várni.Türelemmel.A nap előrehaladtával Kelemvort elküldték a kovácsokhoz, akik egész nap pajzsokat,

tőröket, páncélokat kalapáltak azoknak, akik majd puszta kézzel és elszántsággalharcolnak csupán. Két segéd közreműködésével Kelemvor ellenőrizte a fegyverek kocsirarakását. Aztán az íj készítőket és a fafaragókat nézte meg, akik buzgón gyártották azíjakat és nyilakat a lövészek számára.

Az Ókoponya Fogadó előtti útkereszteződésben más előkészületek folytak. EzüstsörényűJhaele gazdaságában, és szemben, kissé keletebbre, Sulcar Reedo birtokán hordozhatószalmafalak készültek a zhentili íjászok nyilai ellen, ha elérnék a várost. A KalmárWeregrund raktárát kiürítették. Itt elrejtőzhetett egy kisebb csapat, hogymeglepetésszerűen rátámadjon a zhentiliekre a keresztútnál.Mourngrym maga választotta ki azokat az őrszemeket, akik majd jelzőtüzeket raknak a

Kobzoshegyen és az Ókoponyánál, hogy tudassák az ellen érkezését. Erre a feladatracsak családtalan embereket lehetett kijelölni, akiket nem sirat majd árva, özvegy. Mielőtta nagyúr kiküldte őket őrhelyükre, ellenőrizte, hogy megfelelően vannak-e beöltözve ésfelszerelkezve a hosszúnak ígérkező várakozáshoz.A készletek kiosztása már reggel megkezdődött, de végeérhetetlen feladatnak tűnt.

Ezüstsörényű Jhaele és munkásai fáradhatatlanul adogatták a hús, kenyér és vízadagokata csapatoknak. Sátrakat és hálózsákokat is gyűjtöttek, ezeket azonban csak szórványosantudták elosztani.A város másik oldalán Cyric megérkezett az Ashaba hídjához, és szinte azonnal feltűnt

neki az "emberei" rosszkedve. Először is egyik sem önként ajánlkozott erre a posztra;mindegyik az első sorokban szerette volna megélni a csata dicsőségét ahelyett, hogy afélreeső hidat védje, amit csak a másodlagos erők fognak támadni nyugatról. Másodszor -és inkább ez volt a baj - nem szívesen fogadtak el parancsot egy kívülállótól. Ellenérzésüknem volt egyoldalú, mert Cyric épp úgy utálta, hogy olyanoknak kell parancsokatosztogatnia, akik szerinte modortalan, hangoskodó idióták.De mielőtt Cyric akár csak gondolhatott is volna a csapatai megszervezésére, először

egy nagy csomó menekültet kellett elrendeznie.A menekültek a folyónál gyülekeztek. A hajók, amiknek Ködvölgybe kellett volna

szállítaniuk őket, még nem érkeztek meg. Cyric egy maroknyi katonának megparancsolta,hogy gondoskodjanak az öregekről és a gyerekekről, aztán megpróbálta megszervezni arészleteket. Néha elsétált a családok mellett, és megdöbbentette őt az az erő, ami azemberek szeméből áradt.Idióták, gondolta Cyric. Hát nem értik, hogy talán sosem térhetnek vissza az

otthonukba? A tolvaj kénytelen volt eljátszani a gondolattal, amit Marek ültetett el afejében; hogy megforduljon, és az ellenség oldalára álljon, ha már csak a halál vár rá.Végül is mivel tartozik ezeknek az embereknek? Ha Éjfél nem volna, már rég itt se lenne.A menekültek zöme gyerek volt, vagy olyan, aki kora vagy betegsége miatt alkalmatlan

volt a harcra. Álltak és nézték, ahogy a katonák árkokat ásnak a híd mindkét oldalán.Tudták, hogy ezek az emberek valószínűleg meg fognak halni az ő elhagyott otthonaikvédelmében, de azt is tudták, hogy gyáva megfutamodás gyorsabban megölné akatonákat, mint bármilyen zhentili kard vagy nyíl.A katonák azonban egy idő után lassabban kezdtek ásni. Fennhangon panaszkodtak, és

kritizálták azt a sötét hajú férfit, aki közöttük járkált, és egyre fogyatkozó önuralommalparancsokat osztogatott.Aztán egy tucatnyi ember egyszer csak eldobta az ásót, és kimászott a félig kiásott

árokból. A vezetőjük, egy Forester nevű óriás Cyricért kiáltott, aki épp a katonákkalegyütt ásott a híd másik végén.

- Elég ebből! - ordította Forester izzadtan, csapzott hajjal.- Testvéreink készen állnak arra, hogy az életüket adják a keleti határnál a völgy

védelmében! Azt mondom, csatlakozzunk hozzájuk! Hányan tartanak velem?A katonák nagy része a hídnak azon az oldalán eldobta az ásót, és felállt a csapzott

harcos mögé. Némelyik katona Cyric oldalán is átkiáltott, hogy megy, és ők is eldobták azásókat.Cyric megszorította az ásója nyelét, és a fogát csikorgatta.- A pokolba! - sziszegte, és amikor felegyenesedett, látta, hogy minden menekült őrá

mered. A tekintete összekapcsolódott egy fiatal anyáéval, aki alig harminc lépésnyire álltCyrictől, és nem a gyermeke, hanem a saját maga miatti aggodalom látszott rajta.Cyricnek a saját szülei jutottak eszébe, akik elhagyták őt. Elfordította a tekintetét, és

kimászott a gödörből. Forester és társai már jöttek át a hídon, fegyverrel a kézben, deCyric elállta az útjukat. Bár legszívesebben hagyta volna őket a halálukba rohanni, nemengedhette, hogy vezéri mivoltán csorba essék.- Félre! - ordította Forester. - Különben úgy kerülsz a vízbe, hogy nem lesz alattad hajó!- Menjetek vissza dolgozni - mondta Cyric hidegen. - Mourngrym nagyúr parancsa, hogy

biztosítsuk ezt a hidat.Forester felnevetett.- Ugyan mitől? A lemenő naptól? A hátunkba fújó széltől? A harc keleten lesz. Állj odébb.Forester már egész közel volt, Cyric mégsem mozdult.- Gyáva vagy - szólt Cyric.Forester megtorpant.- Bátor szavak egy hullától - emelte fel a kardját. A penge fenyegetően csillant meg a

napfényben, Cyric mégsem mozdult, és fegyvert sem rántott.Cyric szája elkeskenyedett. A menekültekre mutatott.- Nézz csak oda.A menekültek nyomorultul kuporogtak az Ashaba partján. Mindnyájuk szemében ott

csillogott a félelem.- Dicsőséget akarsz? Fel akarod áldozni magad? Jól van. De az ő életük árán?Forester pengéje megremegett. Mormogás kezdődött.- Ha elmentek, ki védi meg őket? Tőrvölgyben már ott vannak Bán emberei! Ha ez a

csapat széthullik, akkor ezek a szerencsétlenek Árnyasvölggyel együtt az ellenség kezérekerülnek! - Cyric hátat fordított Foresternek. - Ha mellettem álltok, Árnyasvölgy mellettálltok! Mi a döntésetek?Senki sem szólt. Cyric már várta, mikor döfi le az óriás.- Árnyasvölgyért! - hallatszott egy hang.- Árnyasvölgyért! - kiáltották többen is. Aztán harsány, dühös hangok visszhangozták

tovább a szót. Még a menekültek is csatlakoztak a kórushoz.- Árnyasvölgyért! - kiáltott egy hang közvetlenül Cyric mögött. Mikor hátrafordult, a

tolvaj azt látta, hogy Forester karddal a kézben a többiekkel együtt kiabál.- Jól van - mondta Cyric, és mindenki elhallgatott. - Előre Árnyasvölgyért. Folytassuk a

munkát!A katonák megkettőzött erőfeszítéssel dolgoztak, és a távolban Cyric megpillantotta az

első hajókat, amelyek biztonságba szállítják a menekülteket.- Árnyasvölgyért! - mondta egy asszony Cyricnek, ahogy a hajók felé indult. Csillogott a

szeme, és könnyek csorogtak az arcán. Cyric bólintott, pedig csak megvetést érzett ezekiránt az akaratgyenge birkák iránt, akik inkább istenhitük vagy hazájuk mögé bújtakahelyett, hogy szembenéztek volna az élettel. Cyric visszamászott a gödrébe. Nem volttöbb türelme álmodozókra és gyávákra.Meggyőzte a többieket, hogy a hátramaradás a helyes. Most már csak saját magát

kellett meggyőznie.Miközben Cyric hajóra rakta a menekülteket, és elindította őket az Ashabán, Adon

Elminster tornyában tartózkodott. Miután reggel visszatértek Tymora templomából,Elminster munkába fogta Adont az előtérben, ahol általában Lhaeo tartózkodott.- Keress meg minden utalást az alábbi nevekre - mondta Elminster. - Aztán nézd és

tanuld meg az általuk életükben készített varázslatokat. Mind benne van ezekben akötetekben. Készíts listát róluk, hogy aztán majd megint megtaláljuk.- De hisz a saját varázslataim sem sikerülnek - mondta Adon. - Nem tudom...- Én sem, de mivel a Birodalmak sorsa tőlünk függ, itt az ideje, hogy megtudjuk,

nemde? - Aztán a bölcs elment, és a pap beletemetkezett a vaskos fóliánsokba, amígÉjfél meg nem érkezett és el nem indultak a templomba.Mire Adon, Éjfél és Elminster odaért Lathander templomához, bíbor derengés kúszott az

esti égre; estebédre járt. A bölcs, a pap és a varázslónő szinte teljesen üres városonvágott át, bár hallották Cyricék ásómunkájának zajait nyugatról és az erődépítés hangjaitkeletről.Mikor az épülethez értek, Adonék látták, hogy Lathander templomát főnixmadár

formájúra építette, hatalmas kiterjesztett szárnyakkal a kapu két oldalán. A szárnyakmeghajlottak és tornyokat képeztek. Az épület közepén hatalmas kétszárnyú kapu álltőrizetlenül. Elminster türelmetlenül bekopogtatott. Három szinttel feljebb kinyílt egyablak, és egy hullámos hajú, jóképű férfi hajolt ki.- Elminster! - mondta áhítatosan.- Igyekezz már, nyisd ki ezt a kaput!Az ablak becsapódott, és Elminster visszalépett a súlyos ajtótól. Éjfél tovább faggatta őt

a templomról, meg Adon és a saját szerepéről a csatában.- Csak gondoljatok arra, amit tőlem tanultatok, és tegyétek, amit mondok! - mondta

Elminster elkínzottan.- Úgy bánsz velünk, mint a gyerekekkel! - bosszankodott Éjfél. - Azok után, amit

végigcsináltunk, talán alkalmasak vagyunk komolyabb magyarázatra is!Elminster felsóhajtott.- Nem bánjátok, ha egy öreg ember pihenteti fáradt csontjait, amíg faggatjátok?A bölcs leült. Éjfél már a Sors Tábláiról szóló szózata felénél tartott, amikor észrevette,

hogy az öreg a levegőben ül, és szikrázik körülötte a levegő.Éjfél elhallgatott.- Egy Mennyei Lépcső - lehelte.- Igen. Olyan, mint az, amin a te Mystra úrnőd akarta visszaszerezni a Síkokat.Éjfél rémülten hátrált el.

- Bán...- Nem a völgy kell neki - mondta Elminster -, hanem a Síkok.- De Helm meg akarja állítani, talán még el is pusztítja.- Árnyasvölgyből pedig füstölgő gödör lesz, örök időkre a térkép fekete foltja.Adon végigsimított az arcán.- Mint Kilgrave kastély. De hát mit tehetnénk?Elminster megveregette maga mellett a levegőt.- Hát elpusztítjuk a Mennyei Lépcsőt, természetesen! - Éjfél felé nyújtotta a kezét. -

Segíts fel!Éjfél talpra támogatta a bölcset.- Hogyan pusztíthatnánk mi el azt, amit az istenek készítettek?- Talán épp ti fogjátok megmondani nekem - mondta Elminster. A templom kapuja

kitárult, és a szőke, jóvágású pap állt előttük. Élénkvörös, aranycsíkokkal szegélyezettköpönyeget viselt.- Elminster! - mondta. - Elfeledkeztem az időről. Már hogyne vártalak volna! - Rhaymon,

a pap beljebb invitálta a bölcset. - Körülvezessem a segédeidet, mielőtt elmegyek?- Szükségtelen - felelte Elminster.Rhaymon már az ajtónál volt, amikor Adon megállította.- Nem értem - szólt Adon. - Hová mész el?- A társaimhoz és az itteni hívekhez - mondta Rhymon. - Az utolsó szál emberig segíteni

fogjuk Árnyasvölgy katonáit, és készek vagyunk az életünket adni a Völgyek védelmében.Adon megragadta a pap kezét.- Fizettessétek meg velük, amit Tymora híveivel tettek.Rhaymon bólintott, és már ment is.- Kerüljünk beljebb - mondta Éjfél, szelíden megérintette Adon karját, aztán becsukta

maguk mögött a templom kapuját.Éjszaka volt, és Lovaghídi Ronglathot emlékek rohanták meg. A katona csak Voonlarba

érkezése után értesült Feketetövis Tempus haláláról. Sememmon varázsló nevetvemesélte el Lovaghídinak a küldött balsorsát.- Ne aggódj - mondta Sememmon. - Hamarosan vele lehetsz. Te fogod vezetni az első

csapatot a völgybeliek ellen.Lovaghídi semmit sem mondott erre.A Hollófellegvártól Teshwave-ig tartó út igencsak viszontagságos volt. A parancsnoksága

alatt álló katonák nyíltan lázadoztak és ellenségeskedtek. A zsoldosok, akik Teshwaveromjainál csatlakoztak hozzájuk, semmit sem tudtak Lovaghídi arabeli kudarcáról. Őketcsak a pénz érdekelte, amit akkor kapnak meg, ha idejében jelentkeznek a csapatuknál.Lovaghídi alig néhány napot töltött Voonlarban, és máris megérkezett Bán parancsa,hogy gyűjtse össze az embereit és induljon.Társzekereiket nem érte támadás sem az út első, sem a második napján, és ez

különösen felébresztette Lovaghídi gyanúját. Árnyasvölgy védői vagy nem vették észreBán ötezer fős csapatának gyenge pontját, vagy nincs elég emberük ahhoz, hogy akárcsak meg is kíséreljék az élelmiszerutánpótlás akadályozását. Minden tíz mérföldnyiútnyeréshez majdnem ötven embert kellett hátrahagyni, hogy védjék az utat a támadók

ellen. Bár Bán nem helyeselte volna ezt, Lovaghídi mégsem akarta védtelenül hagyni ahátukat, még ha ez a csapata negyedét lefoglalta is.Lovaghídi akkor is meglepődött, amikor a sereg elérte a völgytől északkeletre fekvő

erdőt. Arra számított, hogy a fák már lángokban fognak állni. Úgy tűnt, hogy Árnyasvölgynépe egyáltalán nem szándékozik békésen meghalni. Harcolni akarnak.Mikor leszállt az éjszaka, Lovaghídi az erdő szélén akart volna táborozni, Bán nagyúr

parancsai azonban épp az ellenkezőjét diktálták. Be kell menniük az erdőbe az éj leplealatt, így valószínűleg meglepetést okoznak, ha egyáltalán találnak valami ellenállást.Fáklyát pedig nem gyújthatnak.Bán varázslói szigorú parancsot kaptak, hogy semmilyen körülmények közt ne

használjanak mágiát, mivel a varázslatok újabban instabilak, és könnyen visszaüthetnek.Ez azt jelentette, hogy nem lehetett varázslattal javítani a sűrűben csörtető katonákéjszakai látását.Mikor Lovaghídi bevezette ijedt embereit az erdőbe, világossá vált előtte, hogy nem áll

egyedül a véleményével Bán stratégiáját illetően. A legidősebb és legtapasztaltabbember, Mordant DeCruew ott lovagolt Lovaghídi mellett, Leetymmel és Rusch-sal együtt.- Ez kész öngyilkosság - jegyezte meg Leetym.A többi tiszt legnagyobb elképedésére Lovaghídi bólintott. Rusch felemelte a kardját.- Urunk és istenünk adott parancsolatot nekünk.- És tett róla, hogy ne tudjuk betartani - vitázott Leetym. - Úgy megyünk, mint marhák a

vágóhídra. Én azok közé tartozom, akik látták istenünket embermódra enni és inni.Templomőrként láttam őt nyafogni, mint egy elkényeztetett gyereket. Kezdettől fogvahazudott nekünk!- De ma győzni fogunk! - rázta meg a fegyverét Rusch.- Vigyázz a kardoddal - mondta Mordant. - Ellenségeink nem számítanak rá, hogy hajnal

előtt lépünk. Nem fognak minket Árnyasvölgybe várni holnap délutánig. Meglepjük őket.- Mordantnak igaza van - mondta Lovaghídi. - Nem egymással kell vitatkoznunk. Az igazi

harc előttünk van. Ha halál vár ránk, fogadjuk férfiként, ne szűkölő állat módjára. Ha eztnem tudjátok elfogadni, én magam váglak le titeket!A katonák némán lovagoltak tovább a fák közt.Connel Greylore hallotta meg elsőként az ellenség közeledtét az árnyasvölgyi íjászok

közül, de nem volt biztos benne, hogy nem csal a füle. Egy fa tetején ült, onnan figyelt.Ötszáz yardnyira mögötte egy másik íjász ült ugyanígy. Ez a sor folytatódott egészen KragTóig. Mindegyik őrszem olyan helyet választott, ahonnan jól rálátott a városhoz közelebbiszomszédjára. Így anélkül tudtak jelezni a következő őrnek, hogy elárulták volna magukataz ellenség előtt.De a hangok újra hallatszottak. Ezúttal egy jól hallható fájdalmas kiáltás is felcsendült.Connel olyan gyorsan kapta fel a lámpáját, hogy az kicsúszott izzadt kezeiből. Majdnem

le is esett az ágról, amikor utánakapott. Dobogó szívvel fogta a hideg fémet, ésnyugalmat erőltetett magára.Előrenézett. Most már látta is a zhentilieket, akik az utat keresztező ágrengeteggel

küszködtek. A fák úgy voltak megcsinálva, hogy háromfelé dőljenek, így a támadókbelesétálhattak vagy bele is lovagolhattak a csapdába. De még ha az erdőn keresztül

próbáltak is volna menni, megkerülve az ágrengeteget, az oldalsó fák akkor is ilyeneklettek volna mellettük.Connel leadta a jelet. Egy válaszvillanásból tudta, hogy az üzenetét megkapták.

Lemászott a fáról és gyorsan felébresztette a három másik íjászt, akik zajtalanulelfoglalták helyüket az úthoz közelebb eső fáknál. Az ágakat szabdaló, kúszó-mászó,törtető emberek zaja felverte az éjszaka csendjét, és elnyomta azokat a neszeket, amiketaz íjászok esetleg kelthettek.Valaki úgy küldte ide ezeket, ahogy a marhákat szokás a vágóhídra, gondolta Connel.

Aztán kiadta a parancsot a lövésre.A bosszankodó, dühös morgás hirtelen halálsikolyokba csapott át, amikor nyílvesszők

röppentek elő a fák közül, és belefúródtak Bán embereibe. Újabb íjászok is érkeztek, ésideiglenes állásokba helyezkedtek az út menti fák közt.Néhány zhentili áttört az akadályon; voltak, akik társuk holttestét használták pajzsként

a nyílzápor ellen. Átkozódva siettek előre, és nem vették észre a hatalmas fanyársakat -amelyek mellmagasságban voltak elhelyezve az úton -, amíg beléjük nem futottak.Connel és az első íjászcsapat kezdett visszavonulni. Afelé a biztonságos erdei út felé

indultak, amin átjutnak a következő védelmi vonal mögé, ami gondosan álcázottgödrökből állt. A lyukak három lábnyi mélyek voltak, és hegyes karó állt ki az aljukból.A második íjászcsapat az első mögött haladt, készen arra, hogy hátrább vonuljanak a

város felé. Connel Greylore hálát adott az isteneknek, hogy egyetlen íjászt sem öltek mega zhentiliek. Nem hallotta, ahogy az íjhúrok megfeszülnek mögöttük, az út másik oldalán,és a zhentili íjászok nyílzáport zúdítanak az ágak közé. Hirtelen száznyi nyílvessző zúgottát a levegőn. Majdnem mindegyik fába talált, megakadt az ágak közt vagy ártalmatlanulaz útra hullt.Connel Greylore meg sem érezte a nyílvesszőt, ami a hátába fúródott, és átszúrta a

szívét. Azonnal meghalt.Bán emberei órákig küzdöttek a sötétben, ahogy átverekedték magukat az út ezernyi

csapdáján. Valahányszor találtak egy látszólag biztonságos szakaszt, Bán ragaszkodotthozzá, hogy a csapatai rendezzék soraikat. A gyalogosok menjenek elöl, és maradjanakhátra, ha csapdát találnak. Persze a szerencsétlenek egymás után haltak meg, mert ahátrébb jövők belenyomták őket a karókba vagy vermekbe.Bán el volt ragadtatva. Minden egyes halállal nőtt az ereje, ahogy Myrkul megígérte. A

Fekete Nagyúr teste körül vörös aura izzott, a felszívott lélekenergiák látható bizonyítéka.És az izzás egyre erősödött, ahogy egyre több ember - zhentili is, völgyi is - halt meg. AFekete Nagyúr alig tudta féken tartani ujjongását.Mindazonáltal dühöt tettetett csapatai ügyetlensége miatt, amiért még ilyen egyszerű

védelmen sem tudnak átjutni, pedig szándékosan küldte őket a halálba.- Egyetlen porszem sem lehet ebben a templomban úgy, hogy mi ne tudjunk róla! -

mondta Elminster. Félig-meddig komolyan is gondolta a dolgot, bár persze tudta, hogylehetetlent kér. - Minden személyes természetű tárgyat el kell távolítani ebből acsarnokból. Nem lehet tudni, mi lehet hasznára az ellenségnek.A Tymora templomában látott borzalmak után Adon nem szívesen vett részt Elminster

munkájában a Lathander-templomban. Végül kénytelen volt pusztán a legegyszerűbb

fogalmakban tekinteni a templomot. Tégla és malter, kő és acél, üveg és viasz. Ha ezekaz elemek másképp lennének egymáshoz illesztve, most egy istállóban vagy fogadóbanállna.Ha Szúna temploma lenne, tűnődött Adon, vajon akkor is ilyen hideg és számító lennék?

Megérintette a forradását.Nem tudta a választ.Így hát nekifogott a számára kijelölt feladatoknak. A láthatatlan lépcsőre néző ablakok

nyitva voltak, a spalettájuk leszedve. Az összes többi irányba tekintő ablak be voltszögezve. Ahogy Adon a templomban járkált, rengeteg apró dolgot vett észre, amik aszobákban maradtak. Ez a vad hit és szeretet helye volt, ahol emberek sírtak és nevettekaz élet örömein és kínjain.Az egyik ágy nem volt bevetve. Adon otthagyta a munkáját, és elkezdett beágyazni,

mielőtt eljutott volna a tudatáig, mit csinál. Aztán hirtelen elhátrált az ágytól, mintha apap, aki benne fekhetett még reggel, hatalmával elérhetné és elpusztíthatná őt.Mikor hátralépett, fekete, bőrkötéses naplót fedezett fel az egyik párna alatt. A

könyvecske nyitva, lapjával lefelé feküdt. Adon megfordította, és elolvasta az utolsóbejegyzést:Ma meghaltam, hogy megmentsem Árnyasvölgyet. Holnap pedig újjászületek Lathander

birodalmában.A napló kiesett a kezéből. Kirohant a szobából. Az ablak, amit be kellett volna

szögeznie, nyitva maradt, függönye lágyan lengedezett a szélben, ami úgy simogatta atemplomot, mintha eleven lenne.A pap visszament a nagyterembe, és Éjfél döbbenten látta sápadt, nyúzott arcát. Éjfél

tudta, hogy Adon nagy erőfeszítéssel tartja magát elhatározásához, még a gyász és zavaridején is, de nem tudott segíteni rajta.És saját magán sem.De amikor a varázslónő a közelgő harcra gondolt, önkéntelenül eszébe jutott Kelemvor.

És bár bánta már, hogy olyan nyers volt a harcoshoz utolsó beszélgetésükkor, tudta, hogyKelemvor átlát rajta. Bármit mond is, szereti a harcost. Talán, gondolta Éjfél, ő is szeret.Éjfél már régen rájött Kelemvor gyenge pontjára; a harcos pózolása csak arra kell, hogy

elterelje a figyelmet sötét titkáról, az átokról. Sokkal értelmesebb és jó lelkűbb annál,mint amit valaha is hajlandó lenne beismerni. És ez reménnyel töltötte el Éjfélt.Talán, gondolta.Adon kiabálása zökkentette ki a gondolataiból. A pap az ősz bölcs mellett állt, és

ugyanazt ismételgette, de Elminster ügyet sem vetett rá.- Kész van! - rikoltotta a pap.Árnyasvölgy bölcse lapozott egyet a kezében tartott könyvben.- Kész van! - ordította megint Adon. Elminster végre felpillantott, bólintott, motyogott

valamit, aztán visszatemetkezett a könyvbe. Óvatosan fordította a lapokat, hogy neporladjanak szét és ne fosszák őt meg egyetlen morzsányi titkos tudástól sem, ami talánépp megfordíthatja a csata állását.Adon elvonult egy sarokba duzzogni.Éjfél az öreget figyelte, és önkéntelenül babrálni kezdte az amulettet. A templom

nagytermét kitakarították, a padokat a falakhoz húzták. A varázslónő már rég felhagyottazzal, hogy megpróbálja megérteni az öreg észjárását. Majd minden ki fog derülni, ígérteElminster. Éjfél nem tehetett mást, mint hogy bízik az aszott bölcs szavában.- Használni akarod az amulettet most, jó Elminster? - kérdezte Éjfél, és odament az

öreghez.Elminster arcán hirtelen fél tucat új ránc jelent meg. A szakálla mintha kissé felhúzódott

volna.- Azt a kacatot? Mire mennék vele? Tartsd meg. Talán hoz neked egy garast a tantrasi

vásáron.Éjfél beharapta a száját.- Akkor mire kellek itt?Elminster vállat vont.- Erősíted a helyet.Éjfél a fejét rázta.- De hogy? Te nem...Elminster odahajolt hozzá és a fülébe súgta:- Nem emlékszel Csia, a Sötétség Őre rítusára?- Elki, Apenimon, az erődet kérem...Elminster elvigyorodott. - Lukyan Lutherum álomlándzsája?Éjfél érezte, hogy remeg a szája. Tökéletesen idézte a misztikus szavakat, Elminster

mégis elhallgattatta.- Olvass most énnekem, Knotum szent írásaiból, Seif, Seker...Hirtelen vakító villanás lobbant fel a csarnokban. Aztán gyönyörű, bonyolult kékesfehér

fényminta rohant végig a falakon, a padlón és a mennyezeten. Kitört a félig nyitott ajtón,ami az előcsarnokba vezetett. A templom egy pillanat alatt földöntúli izzásba borult.Aztán a szép minta a falakba szívódott és eltűnt.Éjfél döbbenten bámult.- Ugye nem is volt olyan nehéz? - mondta Elminster, és elfordult.- Várj! - kiáltotta Éjfél. - Hogyan emlékezhetek olyasmire, amit sosem tanultam?Elminster felemelte a kezét.- Sehogy. Ideje felkészülni a végső szertartásra. Menj és szedd rendbe magad.Amikor Éjfél elment, Elminsteren hirtelen felindulás lett úrrá. Az Érkezések napja óta

készült erre a pillanatra. Látása elárulta neki, hogy két szövetségest fog kapni ebben aharcban, a bajnokok kiléte azonban először meglepte. Hirtelenjében azt hitte, hogymegtébolyodott.Persze nem érhetett volna meg több mint ötszáz telet a Birodalmakban, ha bolond lett

volna, bár ezt sokan állították. Most mégis nemsokára a tulajdon létét is egytapasztalatlan varázsló meg egy pap kezébe helyezi, akinek megingott hite az istenekbenés önmagában, talán a templom védőinek bukását hozza majd.Éjfél meglehetősen pontosan azonosította saját szerepét az istenek gyalogaként, és

Elminster érezte, hogy a varázslónőt kíváncsivá teszi ez a figyelem, mintha azt hinné,hogy valamiféle célra választották ki. Minő hiúság, gondolta Elminster. Hacsak nincs

valóban így. Sosem lehet tudni.Nagyon vágyott Sylune segítségére - aki megérezte, hogy el kell hagynia a

Birodalmakat, mielőtt ilyen szörnyű állapotok lesznek - vagy akár Simbuléra, aki nemfelelt semmiféle kapcsolatteremtési kísérletre.- Készen állunk, Elminster - mondta Éjfél.A bölcs szembefordult a pappal és a varázslóval. A templom főkapuja nyitva állt, készen

arra, hogy kibocsássa a hamarosan mindnyájukat elárasztó energiákat.- Talán igen - felelte Elminster, és Éjfél arcát fürkészte. A varázslónőn nyoma sem

látszott kételynek; csakis a Birodalmak biztonsága járt a fejében. Elminster tudta, hogynincs más választása; bíznia kell a nőben. - Mielőtt elkezdjük, valamit tudnotok kell.Mystra beszélt nektek a Sors Tábláiról, de azt nem mondta, hol lehet megtalálni őket.Éjfélnek kezdett derengeni valami.- Te mégis megtalálhatod. Azokkal a varázslatokkal, amiket segítettem neked

megtanulni, meglelheted az erős mágia-források helyét a Birodalmakban...- Az egyik tábla Tantrasban van, bár a pontos helyét nem tudom - folytatta Elminster. -

A másikat nem találom. Bár, ha lenne időm, biztosan ráakadnék.- Most pedig kezdjük - szólt Elminster. - Ez a szertartás több óráig is eltart...A jelzőtüzek fellobbantak. Bán seregei betörtek a keleti erdők védelmébe. Órák kérdése

volt, hogy elérjék Karg Tavat.Már majdnem hajnalodott, és a többiekhez hasonlóan Kelemvor is aludt, amikor az őrök

meglátták a tüzeket. A vészkürtök recsegésére azonban egyszeriben felébredtek.- Ezek az őrültek egész éjszaka lovagolhattak - rázta ki a szeméből az álmot Sólyomvéd.- Ugyan már - mondta Kelemvor. Nem volt hajlandó elhinni, hogy bármelyik parancsnok

is ilyen ostobaságra vetemedhetne.- De - felelte Sólyomvéd. - Elvégre zhentiliekkel állunk szemben. - Elmosolyodott, és

megveregette Kelemvor hátát.A Krag Tó melletti védvonalak előkészítésével töltött napok alatt Kelemvor és

Sólyomvéd szinte elválaszthatatlanokká váltak. Hasonló háttérrel rendelkeztek, ésSólyomvéd még ismert is történeteket az Oroszlánölő Varról és Kelemvor apjánakfénykorából, még jóval azelőttről, hogy az öreg a gyermek Kelemvor által megismertlelketlen szörnyeteggé sorvadt volna. Sólyomvéd hallott Oroszlánölő Burneről, Kelemvorszeretett nagybátyjáról is.Mégsem a múlt tudata kötötte igazán össze őket. Mindketten ugyanúgy érdeklődtek a

vívás iránt, és éjszakánként barátságos párbajokat vívtak, hogy formában tartsákmagukat. Sólyomvéd sok embernek bemutatta Kelemvort, és hamarosan mind úgybeszélgettek, mintha réges-régi barátok lennének. Sólyomvéd sokszor átruháztahatalmának egy részét Kelemvorra, az emberek pedig habozás nélkül követték afiatalabbik harcos parancsait.Sőt, mivel Sólyomvédnek Mourngrym nagyúr mellett volt a helye a harcban, Kelemvor

kapta meg az egész Krag tavi parancsnokságot. Sólyomvéd emberei szó nélkül fogadták aparancsnokváltást, sőt, örültek, hogy maguk előtt tudhatják Kelemvort a csatában.A Kelemvor parancsnoksága alatt álló létesítmény nagyon figyelemre méltó volt ahhoz

képest, hogy milyen kevés idejük volt a felépítésére. A völgyből keletre vezető utat

teljesen eltorlaszolták a tó nyugati oldala mellett. Miután az utolsó rakomány követ éstörmeléket is kiszórták, magukat a szekereket is felborították, hogy elzárják a utat. Fákatvágtak ki és fektettek keresztbe az úton a barikád előtt. Ezenfelül íjászok sorakoztak felaz útakadálytól északra.Az utolsó zseniális taktikai szikra a suzaili várostervezőktől jött, és a tótól nyugatra, az

út mentén álló fákra vonatkozott. Bár Kelemvor úgy látta, hogy a tervezők nemkimondottan hadi emberek - satnya termetűek voltak, kifinomultak, és nem értetteksemmilyen fegyverhez - azt el kellett ismerni, hogy a csapdájuk briliáns. Még Elminstert ismegfogta annyira a terv eredetisége, hogy segítsen a megvalósításban. Kelemvor máralig várta, mikor futnak bele a zhentiliek.A várakozáson kívül azonban semmit sem tehetett. Egyre több harcos mozdult a kürt

hívó szavára. Talán utoljára indultak el az otthonukból, hogy beálljanak a sorokba. Deamikor megérkeztek, ott kellett ülniük a barikádok mögött, idegességükben a kardjukatpiszkálva vagy íjhúrjukat pengetve.Majd' negyed óráig senki sem szólalt meg. Sokuknak alaposan meg kellett küzdeniük a

félelemmel. Bátrak voltak, de meghalni egyikük sem akart, Bán seregét pedig tízezresnagyságúra becsülték. Bár egyes becslések ezt a számot a felére vették.A katonák feszülten várták, hogy a csatazaj közelebb húzódjon, amikor Sólyomvéd

felpattant és elkiáltotta magát.- Reggeli, emberek! - A szavai éles pengeként vágták el az ideges csendet, és mindenkit

kizökkentettek a komor gondolatokból. Még Kelemvor is meg volt lepve, amikorSólyomvéd dobolni kezdett fémcsajkáján. - Legyen átkozott Bán! - ordította az öreg. - Hamár meg kell halnom ma, legalább ne legyen üres a gyomrom!Az emberek is ilyesmiket kezdtek el mondogatni, és az, ami pillanatokkal ezelőtt még

szentségtörésnek tűnt volna, most teljesen lefoglalta az egész csapat figyelmét.Csak egyvalaki nem követte Sólyomvéd példáját. Nagyon sovány, furcsán csillogó szemű

ember volt. Leült Kelemvor és Sólyomvéd mellé, akik enni kezdtek. Mawsernek hívták.Árnyasvölgy védőinek egy önkéntesre volt szükségük, aki végrehajtja az utolsó trükköt,

mielőtt szemtől szembe kezdenek verekedni Bán katonáival. A sovány férfi, Tymoraelkötelezett híve azonnal rácsapott a lehetőségre, hiába jelentette ez a feladat szinte abiztos halált. Mawser hitte, hogy istennője megoltalmazza, és elegendő szerencsévelruházza fel őt ahhoz, hogy ép bőrrel megússza.Mawser a tó melletti nyugati tisztásra pillantott, és elvigyorodott.- Nem értem Bán stratégiáját - vallotta be Sólyomvéd. - Hagyott nekünk egy teljes

éjszaka pihenőt, meg egy jó kis reggelit. Ugyanakkor az övéi egész éjszaka hajtottákmagukat. Mire ideérnek, éhesek és fáradtak lesznek.Kelemvor megcsóválta a fejét.- Bár itt lenne Éjfél - mondta, és a tóra mutatott. - Az ő varázstudása bugyborékoló

savvá tudná változtatni a vizet. Biztos vagyok benne. Akkor pedig már elég lenne csakvisszaszorítani a zhentilieket, és biztos volna a győzelem.Sólyomvéd elmosolyodott.- Ha már itt tartunk, Kel, én arra gondoltam, hogy kironthatnál a barikád mögül, és

egymagad elűzhetnéd Bán egész seregét. Mi akár haza is mehetnénk.

A katonák befalták a sietősen készített ételt, hálát adtak az istenüknek, aztán továbbvárták Bán erőit. Sólyomvéd körbejárt közöttük, búcsúzkodott tőlük, és győzelmet kívántnekik.Kelemvor Éjfélre gondolt. Az első reakciója a varázslónőre annak idején a düh volt. Ott

volt egy nő, aki a férfiak játékában próbál nevet szerezni magának, de a szabály szerintiáldozatokra nem hajlandó. Kelemvor találkozott már harcosnőkkel. Azok elnyomták anőiességüket, és elfojtott, férfias módon viselkedtek, hogy hasonuljanak. Általábanmeglehetősen hangosak és meglehetősen unalmasak voltak. Éjfél ellenben elvárta, hogyannak fogadják el, ami - nőnek.És Kelemvornak még a maga fenntartásaival is észre kellett vennie, hogy a nő

megérdemli a tiszteletet harcosként. Az út során újra és újra bizonyságát adta annak,hogy rátermett és megbízható. És talán nem kell feladnia női mivoltát, hogy elérje acéljait, gondolta Kelemvor. Vonzó és erős; a nagylelkűsége, melegsége és humora pedigegyenesen ellenállhatatlanná teszi.Kelemvor azon tűnődött, hogy ha mindketten túlélik a csatát, vajon megváltoznak-e

kettejük közt a dolgok, vagy mindig lesz valami ürügy arra, hogy ne lehessenek együtt?Kelemvor kiáltást hallott, és még idejében pillantott hátra ahhoz, hogy lássa Mawsert a

harcállása felé rohanni. Kelemvor elmosolyodott, amikor elképzelte, mit láthatnak azészakkeletről közeledő zhentiliek - ahogy az előző néhány mérföldjükön, itt is fákszegélyezik majd az út jobb oldalát - kivéve a Krag kastély felé kiágazó ösvénynél. A fákmég eltartanak egy darabig, aztán az erdő városba torkollik. A zhentiliek balján a tó kísériaz utat egy darabig. Száz yardnyira a tó után, szintén a bal oldalon, meg fognak látnivalamit, ami tisztásnak tűnik. Közvetlenül a tó előtt hatalmas barikád van, az utolsónagyobb akadály az úton Árnyasvölgy előtt.Legalábbis így fog tűnni.Kelemvor alig tudta visszafogni izgatottságát, amikor az első zhentili felbukkant az úton.

15.A csata

Mikor a zhentili megközelítette a tó melletti barikádot, Bán íjászai előrejöttek. Mielőtt acsapat akár csak meg is próbálhatott volna átkelni a tíz láb magas, húsz láb széles kő-föld-törmelék falon, meg a felfordított szekereken, ki kellett volna szedni a völgybélieketa fák közül, ahonnan egész úton zaklatták a zhentilieket. Kelemvor azonban beljebbállította az embereit az erdőbe, hogy a zhentili íjászok ne tudjanak hatékonyan küzdeniellenük. Csak akkor akart teljes támadást elrendelni, amikor a zhentiliek elkezdenekátmászni az akadályon, és a soraik szétzilálódnak. Egyelőre meg kellett elégedni azzal,hogy a tó másik oldaláról lődözzék nyilakkal Bán embereit.Bán, aki hátul lovagolt, rettentő haragra gerjedt, amikor a csapat megtorpant a fal előtt.- Miért nem megyünk át egyszerűen azon a nyomorult kőrakáson? - rikoltotta, amikor

egy fiatal tiszt beszámolt a helyzetről. - Azt akarom, hogy a seregem egy órán belülÁrnyasvölgyben legyen, úgyhogy törjétek át vagy másszátok meg!A tiszt remegve mondta:- De Bán nagyúr, a völgyiek csak arra várnak, hogy nekimenjünk a barikádnak, és akkor

azonnal támadnak. Könnyű célpontot nyújtanánk, ha átmásznánk a falon.- Akkor miért nem kerüljük meg? - kérdezte egy másik tiszt.A Fekete Nagyúr összevonta a szemöldökét.- Ha megkerüljük, szét kell szóródnunk, hogy át tudjunk menni az erdőn. Így

veszítenénk előnyünkből a völgybéliekkel szemben.Az első vonaltól jött fiatal tiszt hebegve mondta:- Rengeteg embert vesztenénk...- Elég! - ordított fel Bán, és meglendítette kesztyűs kezét. A csapás lerepítette a tisztet

a lováról. Miközben a fiatalember nehézkesen feltápászkodott, Bán gonosz mosollyalfigyelte. - Én az istened vagyok. Az én szavam törvény. Most azonnal átmegyünk azon abarikádon - erővel.A tiszt visszaszállt a lovára.- Igen, Bán nagyúr.- És te fogod vezetni az első csoportot a falra - tette hozzá a Fekete Nagyúr. - Most

pedig elmehetsz.A tiszt megfordult, és megindult vissza a barikádhoz. A falnál az íjászok szorgalmasan

lődözték az erdőt, a völgybeliek azonban nem mutatkoztak.- Egy munkaosztagra van szükségem, hogy szétszedjük az egyik társzekeret, és rámpát

csináljunk, hogy át tudjunk menni ezen az átkozott falon - kiáltotta a fiatal tiszt, amikorvisszaért az élre.Harminc perc elteltével a zhentiliek készen álltak a barikád megrohamozására. Bán

mohón várta, hogy emberei rárontsanak a falra, és a halálok sora folytatódjon. Márisszáznyi lélek ereje keringett az ereiben Myrkul jóvoltából, de a Viszály Istene még többetakart. Akkora erőre vágyott, hogy saját kezével zúzza szét Árnyasvölgyet, úgy, ahogy arégi szép időkben tehette volna, mielőtt Ao haragja megfosztotta isteni mivoltától. Megakarta ölni a bölcset, Elminstert, aki agyafúrt volt, és a békéért, az igazságért harcolt.

De Bán leginkább a Síkokat akarta.A Fekete Nagyúr hallotta katonái ordítását, ahogy a fal legyőzésére készültek, és

végigborzongott a gerince. Mindjárt, gondolta Bán. Mindjárt olyan erős leszek megint,mint egy isten.Kelemvor elöl látta, hogy a zhentiliek mindjárt átjönnek, ezért készültséget rendelt. Ha

minden Sólyomvéd tervei szerint megy, akkor a völgybeli íjászok annyit lelőnek a falramászók közül, amennyit csak lehet. A lenyilazottak holttestei aztán akadályozni fogják ahátrébb jövőket, akik így még könnyebb célponttá válnak az íjászok számára.Akik pedig átjutnak, azokkal elbánik Kelemvor és csapata. A harcos kis csoportokba

osztotta a katonákat, hogy amikor már Bán egyre több embere szivárog át a barikádon, avölgybeliek kis egységekben húzódhassanak vissza az erdő felé a városhoz.Ha a zhentiliek átjutnak, és megindulnak Árnyasvölgy felé, Kelemvor jelezhet a

gyalogosoknak és a lovasságnak, akik már várják, hogy az ellenség útját állják. Aharcosnak nem voltak illúziói afelől, hogy a völgybeliek milyen sokáig tarthatják vissza azhentilieket, hisz amazok legalább háromszoros túlerőben vannak, de azt tudta, hogyjelentősen csökkenthetik ezt a kedvezőtlen arányt, még az előtt is, hogy Mawser beindítjaa csapdát a tisztáson.Alig száz yardnyira a fiatal zhentili tiszt felült a lovára, és felvezette csapatát a

barikádra. Sűrű nyílzápor zúdult rájuk az út északi oldala felől, a fák közül, és megölték alegtöbb katonát, mielőtt akár három lépést is tehettek volna a falon. A tiszt azonbanmegúszta mindössze egy vesszővel a lábában és még eggyel a lova oldalában.De amikor a lova lába földet ért a fal völgy felőli oldalán, egy csapat védő pillanatok

alatt leszámolt vele. A fiatalember úgy halt meg, hogy utolsó szavaival Bán ostobaságátés önhittségét átkozta.A barikád csatája már majdnem egy órája tartott, mire a zhentilieknek sikerült elég

embert átvinniük a másik oldalra ahhoz, hogy vissza tudják szorítani a völgybelieket.Kelemvor visszavonulást rendelt el, mire az íjászok és katonák átrohantak az erdőn avégleges helyük felé, a tó tisztásától nyugatra.Ekkorra már maga Bán is a barikádra került. Amikor látta a hátráló völgyieket és a falat

borító száznyi holttestet, elmosolyodott. A győzelem az övé volt; érezte az elorzott erőbizsergését avatárjának törékeny porhüvelyében.A Fekete Nagyúr a katonáihoz fordult:- Átjutottunk az akadályokon, amiket ellenségeink állítottak. Túl vagyunk a

legrosszabbon. Most egy időre el kell hagyjalak benneteket, hogy átmenjek a másikfrontra. Sememmon varázsló vezet tovább benneteket Árnyasvölgybe. Az istenetek szavaez.Csillámló légörvény borította el a Viszály Urát, és Bán eltűnt.Kelemvor, aki biztonságban rejtőzött a tisztástól nyugatra a fák közt, alig hitt a

szemének. Csak nézte, ahogy Bán csapata egyenesen belesétál a csapdába. Amikor akatonák feltorlódtak a tisztás előtt, a harcos jelt adott, és Mawser beindította a csapdát.Majdnem ötven fa jelent meg hirtelen a tisztáson a tó mellett. Aztán mindegyik dőlni

kezdett az útra és a zhentiliekre.A várostervezők rámutattak arra a tényre, hogy a legjobb csapda az, amit nem lehet

látni, csak amikor már késő, így Mourngrym egy csapattal bevágatta a tótól nyugatra esőfákat, hogy könnyedén az útra lehessen borítani őket. Aztán a fákat erős kötelekkelösszekötötték, hogy ha egy fát megbillentenek, akkor az egész folyamat elinduljon.A legnehezebb dolog az volt, hogy rávegyék Elminstert a segítségre. A völgy ura

könyörgött a bölcsnek, hogy bocsásson egyetlen varázslatot, egy láthatatlansági varázsta fákra, hogy Bán csapatai ne lássák. Az öreg nem örült neki, hogy elrángatják akísérleteitől, de miután elmagyarázták neki a tervet, beadta a derekát.- Remélem, hogy az egyik fa majd jól fejbe kólintja Bán avatárját - mondta Elminster.

Végrehajtotta a varázslatot, és visszatért a munkájához.De miután a csapdát előkészítették, valakinek elég bátornak - vagy elég ostobának, ez

nézőpont kérdése - kellett lennie ahhoz, hogy azt az első fát megmozdítsa anélkül, hogyelárulná a csapda helyét. Bár a feladat egyenlő volt az öngyilkossággal, valaki mégisvállalkozott rá.Mawser.Amikor Kelemvor megadta a jelet, a Szerencse Istennőjének buzgó híve leugrott az

úthoz legközelebbi fáról. Mawsert elrejtette a láthatatlanságvarázs, amíg a fa tetején ült,egy rövid kötéllel a törzshöz erősítve. És amikor leugrott, a súlya elindította az első fát.De ugyanakkor láthatóvá is vált, amikor a láthatatlansági varázs semlegesült amiatt,mert a fák immár támadófegyverekké váltak.Miközben Mawser a zhentiliek felé zuhant, ötven dőlő fával a háta mögött, a Szerencse

Istennőjéhez fohászkodott oltalomért, hogy valamiképpen túlélje a csapdát.Kelemvor nem látta a Mawser torkát átfúró zhentil nyilat. A vékony kis ember már halott

volt, mielőtt földet ért.A csapda azonban bevált. A fák rázuhantak a zhentili seregre, és legalább az

egyharmadát megölték vagy megsebesítették. Kelemvor elkiáltotta magát, és avölgybeliek utánaeredtek. Bár a tervet gondosan dolgozták ki, senki sem lehetett biztosbenne, hogy működni fog. De most, amikor a völgybeliek látták Bán embereit fejvesztvefutkározni a zuhanó fák között, kénytelenek voltak hinni a saját szemüknek.A szerencse velünk van ma reggel, gondolta Kelemvor, amikor kitört rejtekhelyéről és

jelt adott a támadás következő fázisára.Sólyomvéd egy íjászcsapatot állított a dőlő fák mögötti erdőbe, és azok az íjászok is

idejöttek, akik esetleg visszavonultak kelet felől, a voonlari útról. Most, hogy a csapdaműködésbe lépett, az íjászok elkezdtek lőni a kidőlt fák felé. Mindenre, ami mozgott.Több száz olyan zhentili katona volt, aki a fák elől megmenekült, de az íjászok megölték.Mégis, az íjászok erőfeszítései és a roppant fák zuhataga ellenére Bán csapatatovábbnyomult.A csapdától nyugatra lévő rejtekhelyéről Kelemvor megpillantotta a zhentilieket. Még ki

sem másztak a fák alól, már kúsztak tovább előre. A lovasság hiába maradt meg,használhatatlanná vált. Kelemvor gyalogosai az erdő szélénél várakoztak. A harcosremélte, hogy még ha a zhentili sereg nem is vész oda a csapdákon, a többrétegűvédekezés legalább lelassítja a Viszály Istenének csapatát.Ha Bán serege átjut a csapdán, Kelemvor emberei előrontanak és támadnak. Aztán, ha

rosszul alakulnak a dolgok, visszahúzódnak, és az íjászok fedezik őket. Ha viszont jól

mennek a dolgok, a zhentiliek talán visszakényszerülnek a kidőlt fák falához, ahol a völgyiíjászok könnyen megtizedelhetik őket. Ha Bán emberei elég ostobák lesznek ahhoz, hogybemenjenek az erdőbe az íjászok után, akkor elsöprik őket Kelemvor csapatai, akik sokkalhatékonyabban tudnak harcolni a fák közt, mint a zhentiliek.Kelemvor azonban nem vette számításba Sememmon varázslót. Thurbal jelentése

alapján Mourngrym úgy tudta, hogy Bán megtiltotta a mágia használatát, mivel azmegbízhatatlan és bizonytalan lenne egy ilyen fontos összecsapásban. Alig néhányvarázsló tarthatott egyáltalán a csapatokkal, a harcba engedett kevés nagy erejűmágusból pedig Sememmonhoz hasonlóan tisztet csináltak.Sememmon most az út legkeletibb részén volt. Az egyik fa épp a feje fölött lebegett,

mintha erőfal állította volna meg. A fa felső része, ami túlnyúlt a mágus védőterén, aföldre hullt: a törzs eltörött. Ekkor a varázsló kisétált a fa alól, és hagyta megszűnni avarázslatot, mire a fa hangos reccsenéssel lezuhant. Sememmon megfordult, ésodakiáltott az embereinek.- Mágiát kell használnunk, ha át akarunk jutni ezen a csapdán, különben mind egy szálig

levágnak minket - rikoltotta. - A pokolba Bánnal! - Ezzel gyors mormolásba fogott, éslétrehozott egy újabb varázslatot.Tíz tömör tűzgömb perzselt utat az összeakadt fákon keresztül Sememmon előtt,

elpusztítva a törzsek alatt rekedt zhentili katonákat, lángra lobbantva az ágakat.- Nem! - sipította a varázsló. - Én nem ezt a varázslatot akartam! - Ismét próbálkozott.

A föld kissé megremegni látszott, mintha földrengés jött volna. Rémült ordításokhallatszottak a varázslót körülvevő katonák közül.- Mindnyájunkat megölsz, te őrölt! - kiáltotta valaki. Sememmon felismerte a hangot, a

nagy zaj ellenére.- Lovaghídi - mondta elképedve. -Te túlélted a...De mielőtt még befejezhette volna a mondatot, Lovaghídi rásújtott a kardja lapjával.

Mikor Sememmon lehanyatlott, a földrengés megszűnt.- Előre Bánért! - rikkantotta Lovaghídi. - Előre a dicsőségért!Bán íjászai égő vesszőket röpítettek a fák közé, ahol a völgyi íjászok rejtőztek. Néhány

völgybéli meghalt, de a többieknek sikerült az előre megszervezett visszavonulás.Kelemvor egy pillanatra pánikba esett, amikor a keletkező erdőtüzet látta. Ha a lángokszétterjednek, hatalmas erdőrészek gyulladnak fel. És ha az erdő ég, csak idő kérdése,hogy a város földjei is fellobbanjanak, és egész Árnyasvölgy elpusztuljon.Egy Drizhal nevű ifjú hadnagy - alig húsz telet ért fiú - állt Kelemvor mellett, hasonló

aggodalommal. Idegesen túrt szalmasárga hajába, miközben a harcost hallgatta.- Bár lenne velünk egy varázsló - mondta Kelemvor. - Most már értem Mourngrym

csalódottságát, amiért Elminster nem elöl harcol. Mi itt állunk a tűzben, a vén ármányospedig a saját "varázsvédelmét" csinálgatja valahol.- Ez nem igazság - mondta rekedten Drizhal.Kelemvor ránézett.- Félsz?Drizhal nem szólt semmit; az arca mindent elárult.- Helyes! - mondta Kelemvor. - A félelem éberré tesz. Csak ne hagyd, hogy az utadba

álljon.A fiú bólintott, és mintha máris csillapodott volna a rettegése.A szétdúlt úton Lovaghídi vezetni kezdte a zhentilieket a füstölgő fatörzsek között. Mikor

a katonák elmentek mellette, Sememmon inogva talpra állt, és újabb varázslattalpróbálkozott. A varázsló közelében állók a lehető legmesszebbre húzódtak, tartva amágia kiszámíthatatlan hatásától.Izzó vörös energianyaláb csapott ki a varázsló kezéből, aztán térült el, amikor az egyik

völgybeli íjász vállon találta a mágust. Sememmon elesett, az energiasugarak pedigátcsaptak Lovaghídi feje felett, és ösvényt vágtak a fákba Kelemvorék mellett. A varázslófelordított, amikor néhány katona megfogta, és biztonságos helyre vonszolta.Lovaghídi látta, hogy völgybeliek szaladnak szét Sememmon sugártalálatának helyén,

és támadást indított, amíg az ellenség még zavarodott volt. Ha Bán serege ki is fáradt azéjszakai meneteléstől ellenséges területen, a csapdák kerülgetésétől, ez nem nagyonlátszott meg rajtuk, ahogy Kelemvor emberei felé rontottak. A zhentiliek minthaújjászülettek volna. Vissza akarták adni annak a sok kínlódásnak egy részét, amibenVoonlar óta részük volt.Az erdő nyugati szélénél Kelemvor gyorsan összeszedte támadóosztagainak vezetőit.

Drizhal Kelemvor mellett maradt.- Nincs esély arra, hogy az erdőbe csaljuk őket - mondta Kelemvor. - Nem tehetünk

mást, minthogy szemtől szembe állunk velük, és megpróbáljuk megakadályozni, hogy túlgyorsan törjenek át Árnyasvölgybe. Többsoros védelmet fogunk alkalmazni, hogylelassítsuk őket.A vezetők a katonáikhoz siettek, és beszámoltak nekik a tervről, miközben Kelemvor azt

figyelte, hogyan bukkan fel Bán csapata a nyílásban, amit a varázsló vágott a kidőlt fákonát.Az utolsó menekült is lehajózott az Ashabán, és egyetlen katona sem hagyta el a hidat,

hogy átmenjen a keleti frontra. Cyric mégis óránként körbejárta a hidat, hogy ellenőrizzea védelmet, és éberen tartsa az embereket.Éppen Forester oldalán volt, Árnyasvölggyel szemközt, amikor meghallotta a nyugati

csata zajait. A másik oldalon a katonák hangosan beszélgettek. Cyric Foresterhez fordult:- Tartsátok a pozíciótokat. Én szólok a többieknek, hogy nyughassanak.Cyric felment a hídra. Még a hídfőnél volt, amikor meghallotta a zajt a nyugati út felől -

a vágtató lovak dübörgését. Visszamászott az árokba, és jelt adott a másik oldaliaknak.Aztán felhúzta hosszúíját.- Dicső halált kívántál, most megkaphatod! - suttogta Cyric, és Forester vigyorogva

rántott kardot. Aztán a tolvaj a többiekhez fordult: - Kövessétek a tervet. Várjátok meg,amíg az utolsó is a hídra lép, aztán a jelemre induljatok.Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a zhentiliek megérkeztek. Aztán mégis meghallották a

hídon átkelő lovasok dobogását, és Cyric két tucat páncélos harcost látott, akik idegesennézegettek a hátuk mögé. Mivel az úton nem látszott több katona, Cyric jelt adott atámadásra.A zhentilieknek nem volt esélyük. Cyric íja kettőt terített le közülük, aztán egy seregnyi

völgybéli termett a hídon. Forester ujjongva aprította a zhentilieket, és amikor az

utolsónak is vége volt, Cyric hallotta, hogy az emberek felkiáltanak:- Árnyasvölgyért!A nyugati partról zaj hallatszott, és Cyric megfordulva lovasokat látott kirontani a fák

közül a távolban. Egy gyönyörű paripán ülő vörös hajú férfi vezette csapatát a híd felé.Cyric látta, hogy legalább kétszázan vannak.- Tovább! - ordította Fzoul, és a támadók megközelítették a hidat.Ahogy Cyric rohant, az Ashaba híd keleti végét nemhogy közeledni, de egyenesen

távolodni látta. A híd alig ezer lábnyi hosszú volt, a tolvaj mégis úgy érezte, minthamérföldeket kéne lefutnia egy egész sereggel a sarkában. Forester és még néhány emberis ott rohant Cyric mellett.A keleti part már előttük volt, amikor hallották, hogy Bán emberei a hídra dobbannak.

Cyric látta, hogy egy zhentili sem áll meg a nyugati parton, tehát az emberek, akik a hídtalapzatánál rejtőztek, épp a zhentiliek alatt, biztonságban vannak. Minden a terv szerinthaladt. És ez megijesztette Cyricet. Soha semmi nem szokott pontosan úgy menni, ahogyeltervezték.- Gondolod, hogy beválik? - lihegte Forester, amikor átértek.Honnan a pokolból tudjam?, mondta volna a legszívesebben Cyric, de ehelyett így szólt:- Hát persze - és kiugrott a partra.Arra számított, hogy azonnal nyilat kap a hátába, ahogy lelép a hídról. Hirtelen nedves

talajt érzett a lába alatt, és rájött, hogy sikerült neki. Forester és a többiek is vele voltakmég mindig.- És most jön a neheze - lehelte Cyric.Szembefordult a a vágtató hordával. Fémcsigák sokatmondó nyikorgása hallatszott a híd

alól.- Legalább kétszázan vannak a hídon. És majdnem mind lovasok - suttogta Forester.További hangok is hallatszottak. Az emberek nyögve tolták el a rejtekhelyüket fedő

köveket a pilléreknél. Cyric reménykedett benne, hogy a vízbe hulló kövek csobbanásanem fogja riasztani a zhentilieket.- Már túl vannak a felén! - kiáltotta valaki.- Rajta, Cyric! - sziszegte Forester.- Vissza! - ordította Cyric teli tüdőből. Aztán Foresterrel együtt futásnak eredt, mintha

maga Bán lenne a nyomukban, aztán szétváltak, úgy rohantak tovább a Csavartoronyfelé, hogy ne nyújtsanak könnyű célpontot.- Most már bármelyik pillanatban elkezdődhet - suttogta Cyric.De semmi sem történt.Forester megtorpant. Cyric nemkülönben.- Nem hallottak meg téged - kiáltott fel Forester.- Hallaniuk kellett! - vakkantotta Cyric.Mindketten visszafordultak a híd felé. A sereg derékhada már közeledett a keleti

parthoz, sőt, néhány lovas már át is jutott. Cyricék visszarohantak.- Vissza! - ordították. Továbbra sem történt semmi.Cyric átkozta magát. Ha nem hallgatott volna a suzaliiakra, ez nem történhetett volna

meg. Ő megbízhatóbb csapdákat akart, de amazok nem hallgattak rá.

- Vissza! - kiáltotta harmadszor is.A híd alattiak vagy csak most hallották meg, vagy már elunták a várakozást, és a saját

kezükbe vették az irányítást. De bármi is volt az ok, a lényeg az volt, hogy elkezdtékkihúzni azokat a laposra vésett rönköket, amiket a támasztókövek helyére tettek. Aztánköteleken kilendültek a híd alól, és súlyuk megadta a szükséges lökést ahhoz, hogy ameggyengült hídközép leomoljon. Aztán az egész híd megremegett, és a többi rész isberogyott. A zhentiliek meglepetten ordítottak fel, amikor a híd semmivé lett, és a vadulörvénylő Ashaba vészesen közeledni kezdett hozzájuk.Még Fzoult is megdöbbentette a szilárdnak tűnő híd katasztrófája. A vörös hajú vezér,

aki már átért a túlpartra, hátrafordult a nyeregben, és csak bámult. A hídból egy pillanatmúlva semmi sem maradt. Fzoulnak alig húsz embere ért át épségben. A nyugati partonsokan próbálták visszafogni a lovaikat, hogy le ne essenek a híd helyén tátongó űrbe. Asereg mintegy háromnegyede az Ashabába zuhant és megfulladt nehéz páncéljában.A Csavartoronyban alig húsz íjász volt, a Fzoul mellett gyülekező katonák azonban ezt

nem tudhatták. Még amikor a nyilak röpködni kezdtek, és pusztítani kezdték az elölállókat, akkor sem jöttek rá, hogy tulajdonképpen milyen kevés ember okozza ezt apusztítást. Csak a fájdalom és a rémület kiáltásai hallatszottak, amikor Fzoul lecsúszott anyeregből, és a földre vetette magát, hogy kicsit jobban fedezve legyen. Az embereiegymás után haltak meg körülötte. Némelyik katona hátrálni kezdett, és a folyóba esett.Fzoul rádöbbent, hogy a katonák és a lovak hullái eltorlaszolják a híd szélét, ezértmozgásuk lelassul, és egyenként le lehet szedni őket a toronyból. A zhentiliek már akkorelvesztették a csatát, amikor még nem is csaptak össze a völgybeliekkel szemtől szembe.Fzoul négykézláb kúszott visszafelé halott és haldokló emberei között, és kezdte

lehámozni magáról a páncélját.Azok a völgyiek, akik összerogyasztották a hidat, kimásztak a nyugati parton, és

rátámadtak a megmaradt zhentiliekre. A tolvaj egy pillanatra sem vette le a szemét avörös hajú vezérről, aki kúszva, páncélját levetve próbált elmenekülni a híd romjaitól.Nyilvánvalóan arra készült, hogy gyáván a folyóba vesse magát.Cyric felajzott egy vesszőt. Amikor a parancsnok felállt, hogy a vízbe ugorjon a híd

széléről, a tolvaj felkiáltott:- Vöröshajú!Fzoul egy pillanatra Cyric felé kapta a tekintetét, aztán ugrani akart. Cyric ebben a

pillanatban lőtte ki tévedhetetlen pontossággal az egy szál nyilat. A vessző a zuhanóFzoul oldalába fúródott.Bán embereinek pusztítása még folytatódott, de a nyugati fronton a csata gyakorlatilag

már véget ért. Cyric összeszedte az emberek zömét, és a keleti front felé indult. Deamikor a város közepéhez értek, csatazajt hallottak - fémcsattogást, parancsolóordításokat. Cyricék nekirontottak a legközelebbi zhentili csapatnak. Miután végeztekvelük, Cyric megkérdezte az egyik parancsnoktól, hogy mi történt.- A zhentek északról is jöttek. Épp ahogy gondoltuk. Egy kicsit lelassítottuk őket a

csapdákkal, amiket a földeken raktunk ki, de mégis eljutottak idáig.Aztán újabb zhentili csapat támad Cyricékre, és folytatódott a küzdelem.Az árnyasvölgyi keresztutak vad csatájában keveseknek tűnt fel, hogy egy zhentili

lovascsapat otthagyja a harcot, és elindul a keleti úton.Kelemvor tudta, hogy elképesztő túlerővel állnak szemben. Mégis habozás nélkül adta ki

az előrenyomulási parancsot. Mint az egész hadmozdulat parancsnokának, Kelemvornak aharmadik védelmi vonalban volt a helye. Az első vonalban előretörőknek kellett alegnagyobb veszteségekre számítaniuk, mégsem akadt olyan katona, aki ne vállalta volnaönként ezt a feladatot. Megkímélték Kelemvort attól a gondtól, hogy neki kelljenkiválogatnia azokat, akik a halálukba rohannak.Bán katonái hatosával bukkantak elő a Sememmon által kiperzselt nyílásból. A lovaik

zöme ottveszett, úgyhogy jobbára gyalogosan voltak.- Miért nem vetjük be a lovasságunkat? - kérdezte Drizhal. - Úgy talán vissza tudnánk

szorítani őket.- A lovasokra majd később lesz szükség - mondta Kelemvor. - Az ő gyorsaságuk fogja

lehetővé tenni, hogy minden túlélő hátrahúzódhasson és újra csapatokbarendeződhessen, mielőtt Bánék odaérnek. - A harcos elfordult, és elindította agyalogosokat, hogy vágják le Bán embereit, amikor azok előjönnek a fák közti keskenynyílásból.A völgyiek némi sikert könyvelhettek el a zhentili roham megakasztásában; nemsokára

mégis visszavetette őket a továbbnyomuló zhentiliek puszta számbeli fölénye. Az íjászokfedezték az első csapat visszavonulót, akik csatlakoztak Kelemvorékhoz. Ugyanekkor egymásik völgybéli csapat indult meg előre.- Bárki is a parancsnokuk, jól csinálja - jegyezte meg Kelemvor. - Egyáltalán nem jött

zavarba a taktikámtól.- Mintha ismerne - szólt Drizhal.Kelemvor megrázta a fejét.- Inkább csak tudja, mire számítson.Bishop, az első csapat parancsnoka odament Kelemvorhoz. Egy kicsivel idősebb volt a

harcosnál, piszkosszőke hajú, fehér bőrű.- Kétségbeesett emberek módjára harcolnak. Ha szent hadjáratról lenne szó, ahogy te

mondtad, nem így lenne. Ezek most inkább a puszta életükért küzdenek - mondta Bishop.- Már nem is szeretnének annyira hősi halált halni.- De mégis jönnek - felelte Kelemvor. - Gondolod, hogy ki tudnánk kényszeríteni egy

visszavonulást?Bishop a fejét rázta.- Az elöl haladókat valami eszelős vezeti, de félnek, és legszívesebben

visszafordulnának. Akik hátul vannak, azok bosszút akarnak, és nyomulnak előre.Legalábbis az ordításokból ezt szűrtem le. Nem lennék meglepve, ha jó páranmegszöknének az erdőben.Hirtelen kiáltások harsantak fel Kelemvor csapatainak hátulja felől. A harcos megfordult,

és egy csapatot látott közeledni nyugat felől, Bán seregének színeiben.- Ezek meg honnan kerültek ide? - kérdezte Bishop.- Az északi útról - felelte Kelemvor növekvő riadalommal. - Úgy látszik, egy csapat átjött

az északi úton. Ez azt jelenti, hogy Sólyomvédet és Mourngrymet már elérte a támadás,és ezek itt előlük vonultak vissza.

- De az is lehet, hogy a nagyúr már halott - szólt Bishop csendesen.- Ilyesmi eszedbe se jusson - ordította Kelemvor, miközben a zhentiliek elé küldött egy

csapatot, nehogy zavart okozzanak a hátvédben. De már késő volt; a lovasok bevágtattaka völgyiek sorai közé.- Kelemvor! - kiáltotta Drizhal. - Újabb Bán-katonák törnek át keletről!- Szembe kell szállni velük, hogy itt tartsuk és minél jobban megtizedeljük őket, amíg

megjön a segítség - mondta Kelemvor.- És mi van az ingovánnyal? Nem csalhatnánk be oda őket? - kérdezte Drizhal.- Erről már most letehetsz - mosolyodott el Kelemvor halványan. - Eléggé megismertem

a völgyieket ahhoz, hogy tudjam, ők sosem vonulnak vissza senki elől...főleg nem azhentiliektől.Drizhal csak nézte, hogy özönlenek ki Bán katonái a nyíláson.- Készüljön a lovasság! - kiáltotta Kelemvor kivont karddal. - Az utolsó emberig harcolni

fogunk!Hamarosan Kelemvor minden gondosan kidolgozott haditerve összeomlott; a

völgybeliek kaotikus közelharcba bonyolódtak a zhentiliekkel. Kelemvor tudta, hogyreménytelen túlerő alá kerülnek, ha Bán seregének egész súlya rájuk nehezedik. Tudta,hogy az egyetlen valamirevaló reményük a rendezett visszavonulás a megmaradt kisebbkőbarikádokon keresztül Árnyasvölgy felé. De ahogy a stratégiai helyzet romlani kezdett,Kelemvor látta, hogy Árnyasvölgy védői szíves-örömest vívnak meg szemtől szembe azhentiliekkel.Látta, ahogy egy tucatnyi ember, aki eddig mellette állt, beleveti magát a tusakodásba,

aztán elhullik a gonosz isten sötét serege előtt. De amikor ő maga is szembekerült egyellenséges katonával, nem sok örömét lelte ellenfele halálában. Ő nem ugyanazértharcolt, mint a völgybéliek; Kelemvor csupán késleltette kissé Árnyasvölgy immáronelkerülhetetlennek tűnő végzetét. Aztán Drizhal elesett egy ellenséges katona kezétől, ésKelemvor szembefordult a fiú gyilkosával.A zhentili katona meglendítette buzogányát, Kelemvor pedig elhúzódott a csapás elől,

aztán vakon suhintott egyet a kardjával, és undorral látta, hogy csak a zhentili lovátsikerült átszúrnia. A sebesült állat felágaskodott, mire lovasa fegyverrel a kézben a földrenyekkent.Kelemvor odament hozzá, és szinte megdermedt, amikor a férfi megfordult, és ő

meglátta az arcát.Lovaghídi Ronglath volt az, Arabel árulója.Az ellenfél pillanatnyi meglepetését kihasználva Lovaghídi ismét meglendítette a

buzogányt. A súlyos fegyver megvágta Kelemvor lábát, és feldöntötte a harcost.Lovaghídi a szabad kezével kardot rántott, felállt, úgy nézte, ahogy Kelemvor félig felül,aztán a harcos bordája felé vágott a karddal, és ismét meglengette a buzogányt.Kelemvor, miközben hátrarándult a vágás elől, felemelte a kardját, úgy hárította el anyaka felé sújtó buzogány csapását.Aztán már talpon is volt, és a két harcos lassan körözni kezdett egymás körül.- Nem! - kiáltott fel egyszer csak Lovaghídi.Kelemvor lebukott, és a lovas kardja éppen a feje fölött süvített el. Bal felé szökkent,

aztán a kardja gombjával keményen rácsapott a lovas kezére. A zhentili kezében hangosreccsenéssel eltört valami, és elejtette a kardját.Mielőtt Kelemvor bármit is tehetett volna, Lovaghídi megint rárontott, és a feje felé

sújtott.- Az én kezemtől fog meghalni! - sziszegte a kém, és felemelte buzogányát.Kelemvor nekirohant a zhentilinek, és beledöfött az áruló oldalába, miközben a

buzogány megindult feléje. Kelemvor elkerülte a csapást, és páncélkesztyűjével állonvágta Lovaghídit. A zhentili hátrabukfencezett.Egy pillanatra védtelen maradt, mire Kelemvor rá is támadt, és lefogta, hogy a zhentili

ne tudja használni a fegyvereit. A földre hemperedtek, és Lovaghídi mellbe rúgtaKelemvort.- Elvetted tőlem az életem! - rikoltotta Lovaghídi. - Mindent, ami számított nekem,

miattad vesztettem el!Lovaghídi a feje fölé emelte a kardját, de ezzel védtelenül maradt a mellkasa, és

Kelemvor már át is döfte Lovaghídi mellvértjét, mielőtt az áruló bevégezhette volnavégső csapását. Lovaghídi arca nem simult ki még halálában sem; a gyűlölet és fájdalomörök álarcába merevedett.Kelemvor kirántotta a kardját Lovaghídi melléből, és fémes csillanást látott; egy zhentili

tőr tartott felé. A harcos kardja megvillant, és a tőr csörömpölve a földre hullt. Még egyvillanás, és a zhentili is elhullott.- Ez a baj ezekkel a sakálokkal - szólt egy ismerős hang. - Sosincsenek egyedül.Kelemvor odafordult. Bishop volt az, az első csapat parancsnoka.- Mögötted! - kiáltotta Bishop, mire Kelemvor megpördült, és újabb zhentili katonát tett

ártalmatlanná.Két lovas közelített kivont karddal. Bishop lerántotta az egyiket, úgy döfte le, Kelemvor

pedig a másikat intézte el. Aztán gyalogosok jöttek, és a két harcos addig vagdalkozott,amíg már térdig nem álltak a hullákban és haldoklókban. Villogtak a kardok, a sötétkatonák végtelen menete pedig tovább zúdult a völgybeliekre.Mikor Kelemvor a nyugati útra pillantott, elállt a szívverése. Bán csapata átvágta magát

az embereken meg a barikádokon, és Árnyasvölgy felé tartott.Bán hatalma minden egyes halállal nőtt, és látását lassan borostyán fátyolba vonta az

erő. Érezte, hogy törékeny halandó teste felhólyagzik a lopott energiától, de még ez akellemetlenség is örömére szolgált.Nem volt nehéz elteleportálnia a barikádról. A völgy szélén találta magát, és gyorsan

láthatatlanságot varázsolt magára, aztán a lelkek energiájának segítségével a levegőbeemelkedett.Egy kis csapat zhentili azt a feladatot kapta, hogy az északi úton menjenek be

Árnyasvölgybe, és bocsátkozzanak harcba a keresztutaknál álló katonákkal. Bánfelételezte, hogy a védők ott alakítják ki utolsó állásaikat. Alig ötszázan voltak ebben acsapatban, és várható volt, hogy sokat megállít közülük az a védelem, ami az úton és aföldeken lesz.A keresztutak felé repülve Bán örömmel látta, hogy néhány száz embere mégis csak

eljutott idáig északról, bár úgy tűnt, hogy számítottak rájuk. Bán leereszkedett a harc

közepébe, de továbbra is láthatatlan maradt. A távolból már látta a Mennyei Lépcsőt, amiellenállhatatlanul vonzotta magához, és ami majd hazaviszi. Az alakját állandóanváltoztató lépcső mellett ott látta Lathander templomát. Egy harcos feltűnően hiányzottaz egész csatából, és Bán hirtelen rájött, hogy hol van ellenlábasa nyilvánvalórejtekhelye.- Elminster - kacagott fel Bán. - Ennél többet vártam tőled.Egy kardos ember közeledett.Mourngrym.Milyen szép is lenne az övszíjára fűzni Árnyasvölgy urának fejét, úgy üdvözölni a gyűlölt

bölcset. Bán megszüntette a láthatatlanságát, és nevetett, amikor Mourngrym éppenelőtte torpant meg döbbenten. Bán szétzúzta karmaival Mourngrym lesújtó kardját, aztánzsákmánya után nyúlt.Hirtelen egy másik ember bukkant elő, és elrántotta Mourngrymet a Fekete Nagyúr

kezétől. Bán feltépte a mellkasát.- Sólyomvéd! - kiáltotta Mourngrym, amikor az öreg lehanyatlott.Bán éppen le akart sújtani a mozdulatlanná meredt uralkodóra, amikor szemébe ötlött a

Mennyei Lépcső.A lépcső, ami hirtelen kékesfehér lidérctűzbe borult.Bán egycsapásra elfeledkezett az emberekről, és a holtak erejével a levegőbe

emelkedett. Megközelítette Lathander templomát. A főnix alakú épületből kékesfehértűzhullámok csaptak ki, melyek úgy rohantak rá a lépcsőre, mint egy sárkány tüzeslehelete. A lépcső ropogott a mágikus lángokban, és Bán borzadva nézte, hogyan olvad aváltozó forma olyan forró remegésbe, amit avatárjának szeme már nem bír el.A Fekete Nagyúr teste borostyánsárga derengésbe borult, ahogy a lelkek szakadatlan

folyama áthullámzott rajta, és olyan erővel ruházta fel, amit csak egy futó pillanatraélvezhetett még a Kilgrave kastély pincéiben. Számtalan varázslat és az anyagi kellékeknélküli varázslás tudata söpört át a Fekete nagyúron. Majdnem isten lett megint.Elpusztíthatom ezt a helyet, gondolta Bán. Eltörölhetem a föld színéről, és megölhetek

mindenkit, aki szembe mer fordulni velem.Visszanézett a Mennyei Lépcsőre, és olyan közel repült hozzá, amennyire csak mert,

aztán lebegve figyelte, hogyan olvad el a Síkokra visszavezető útja. Semmit sem tehetetta lépcső pusztulása ellen; meghiúsultak a Síkok megszerzésére vonatkozó tervei.Elminster vette a bátorságot, hogy dacoljon a Fekete Nagyúrral, de most megfizet érte.Bán leereszkedett a templomhoz, és szemügyre vette. Ott nem mert bemenni, ahol a

misztikus tüzek kijöttek. Ez egészen biztosan elpusztította volna avatárját. Amikorvégignézte az ajtókat és ablakokat, látta, hogy valamiféle varázslattal vannakmegerősítve. Ha megtöri a mágikus védelmet, Elminster nyilván azonnal tudomást szereza jelenlétéről.Aztán megpillantott egy őrizetlenül hagyott ablakot, és óvatosan emelkedni kezdett felé.

Azt várta, hogy Elminstert fogja megpillantani, ha benéz, de senkit sem látott. Bánbántatlanul áthaladt az ablakon kiáradó fénynyalábon, és Lathander egyik főpapjánakszobájában találta magát. A lábainál egy könyv hevert, melynek fedelére a "Hit Naplója"cím volt hímezve. A Fekete Nagyúr lehajolt, és felvette a bőrrel fedett kötetet.

Mikor elolvasta az utolsó oldalt, kacajra fakadt. Csak akkor dobta el a könyvet és hagytaabba a nevetést, amikor hangokat hallott közvetlenül maga alatt. Bán végrehajtott együvegesítő varázslatot, és átnézett a padlón, ami elválasztotta a bölcstől.Látta, hogy Elminster varázsol. A bölcs kimerültnek látszott, mintha egész éjszaka erre a

varázslatra készült volna. Gomolygó köd támadt mindenfelé. A varázslónő és a pap is ittvoltak, akik annak idején keresztülhúzták Bán terveit a Kilgrave kastélyban. Abból atényből, hogy a bérgyilkosai nem jelentkeztek, már valamelyest felkészült erre, éstulajdonképpen örült is az események ilyetén fordulatának. A Fekete Nagyúrnak semmisem volt édesebb, mint tulajdon kezével elvenni ellenségei életét.A pap buzgón lapozgatott régi könyvekben, és kikereste a varázslatokat, amiket a

varázslónő aztán megtanult. Elminster néha odaszólt a nőnek, aki elkántálta az éppenmegtanult varázslatot.És amikor a varázsló elmondta a bűvszavakat, azok működtek, még anyagi

komponensek nélkül is! Bán a nőre meredt, aztán a csillag-amulettre, Mystra jelére.Valahányszor a nő végigmondott egy varázslatot, kis energiaszálak futottak végig azamuletten, aztán elenyésztek.Biztosan Mystra erejének egy része van abban az amulettben, gondolta Bán. Meg kell

szereznem Helm és Ao ellen.Bán úgy gondolta, hogy legjobb lesz meglepetésszerűen rajtaütni a bölcsön, de egy

olyan varázslat sem jutott eszébe, amivel elérhette volna célját. Bán nem volt hajlandófeladni; hasra feküdt a padlón, és lopott erejével elkezdte anyagtalanná változtatni atestét. Aztán lassan belesüllyedt a padlóba, amíg arca ki nem bukkant egy kissé a másikoldalon, aztán addig lebegett a mennyezet síkjában, amíg el nem érte az Elminsterhezlegközelebb eső falat. Ekkor a Fekete Nagyúr lesiklott a falon. Egy pillanatra sem vette lea szemét áldozatáról. Aztán amikor már csak alig hat lépésnyire állt Elminster mögött,ellökte magát a faltól, és kimeresztett karmokkal a bölcsre vetette magát.Mire a varázslónő észrevette Bán jelenlétét, a Fekete Nagyúr karmai már csak néhány

ujjnyira voltak Elminster torkától.A bölcs teljesen elmerült az éppen végrehajtott varázslat külön világában. Érezte az

általa elszabadított hatalmas erőket kiáramlani a Faerun körüli mágikus szövedékből, ésamikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a padló egy darabja eltűnt, épp ahogy tervezte.Varázslata egy rést nyitott fel - egy rést, amit gomolygó köd vett körül, egy olyan erőtőlizzva, amit még csak egyszer idézett meg ezelőtt, fiatalkorában. Akkor, alig száznegyvenévesen, halhatatlannak hitte magát. Most ahogy a hasadékba tekintett, egy kicsitmegriasztották azok az erők, amiket a Birodalmakba hozott a Fekete Nagyúr ellen.Éjfél kiáltása zökkentette ki a varázslásból. Felnézett a válla fölött, és a Viszály

Istenének lángoló szemeit pillantotta meg, ahogy Bán karmai közeledtek felé. Elminsterkimondott egy nagy hatalmú igét, és Bánt valami hihetetlen erő lökte hátra. A FeketeNagyúr nekivágódott a falnak, amiből előjött.Iszonytató csikorgás hallatszott a padló réséből, és visszafordulva Elminster látta, hogy

megidéző varázslata félresiklott, amíg ő Bánnal foglalkozott. Az örökkévalóság szemehelyett valami egészen ismeretlen dolog jött, és ez nagyon megrémítette.

- Éjfél! - kiáltotta Elminster. - Meg kell próbálkoznod a visszatartó varázslattal! - Nem

volt ideje a válaszra várni. Bán ismét rárontott a vén bölcsre. Elminster vakító kékesfehérvillanást lövellt ki, ami szinte teljesen gúzsba kötötte Bánt. A Fekete Nagyúr elbődült, ésmegpróbálta kivágni magát a bűvös kötelékből.Elminster hátrahőkölt, amikor perzselő borostyánszín láng mart belé. Szembeszállt a

varázzsal, de érezte, hogy a sötét isten ereje egyre nő. Bán egymás után szórta avarázslatokat. A bölcs nem engedhette meg magának ezt a fényűzést. Őt minden kísérletegyre jobban legyengítette, amíg a Viszály Istene végül elkezdte a hasadékködgomolyaga felé szorítani.Bán kihasználta fölényét, és bevetette azokat az erőket is, amiket Helm ellen

tartogatott. Kimondhatatlan energiák hullámzottak át a sötét istenen, és rettentőfájdalom hasított belé, ahogy halandó avatárja próbálta megtartani formáját, ésfókuszálta a hatalmas erőket. Bán azt akarta, hogy a megidézett először a bölcset faljafel, aztán az őrzők és strázsák istenét, és végül magát Aót. Bán emlékeztette magát,hogy Myrkullal majd elküldje hálás köszönetét a bölcsnek a holtak birodalmába.Hirtelen olyan kékesfehér villámlás vágott keresztül Bánon, amihez foghatót még

sohasem látott. Hátrarepült. Mikor felnézett, a sötét hajú varázslónőt látta a terem másikvégében. Egy újabb varázslatra készült mozgó ujjakkal.Bán felkacagott.- Lehet, hogy nálad van Mystra erejének egy része, de istennő nem vagy! - Ezzel a

Viszály Istene egy energiasugárral leverte a lábáról Éjfélt. Bán felállt, hogy megölje avarázslót. Aztán iszonyatos dübörgést hallott a hasadékból, és tudta, hogy amit Elminstermegidézett, megérkezett.Mikor a hasadék felé fordult, kis híján megállt avatár-szíve.- Mystra - mondta lassan.Pedig az előtte álló lány nem sokban hasonlított az éteri istennőhöz, akit Bán bezárt és

megkínzott Kilgrave kastélyban. Ennek a teremtménynek sem az emberek, sem azistenek világában nem volt helye. Mystra már nem a Síkok hús-vér istennője volt. Elemiesszenciává változott, a világot körülvevő mágiaszövedék fantasztikus csodavilágánakrésze. Csak mágikus elementálnak lehetett nevezni.Most már csak a legnagyobb erőfeszítéssel volt képes racionális gondolatokra; Mystra

alig volt tudatánál, és erőtlen ahhoz, hogy cselekedjen. Csak Elminster idézésénekerejével tudott újra alakot ölteni és megjelenni, hogy újra szembeszálljon Bán nagyúrral.Hatalmas elemi mágianyalábok csaptak ki Mystra szeméből, és rohantak körbe a

termen. Magányos, valószínűtlen kéz nőtt ki az ektoplazmikus testből, és Mystra Bán felényúlt.Adon a testével védte Éjfélt, amikor az energianyalábok elszabadultak, megperzselve a

falakat és Elminster könyveit. Aztán Éjfél megmozdult, és iszonyodva nézett fel Mystrára.- Istennő - Csak ennyit tudott kinyögni.Ekkor Elminster újabb varázslatot lövellt Bánra, de csak zöld tojások kezdtek záporozni a

kezéből a sötét isten felé. Elminster szitkozódott, és újabb kántálásba kezdett. Bánelfordult Mystrától, és egyetlen sárga fénynyalábot lőtt ki. Mielőtt a sugár elérte volnaElminstert, a bölcs pajzsot állított az útjába, de még így is ordítva a hasadékba zuhant.Mystra kezéből vakító fénynyaláb csapott ki a Viszály Istenére.

Bán térdre esett, amikor elorzott hatalmának ereje visszaütött rá, és törékeny emberiavatárja lassan széthasadt. Hús, vér és csont olvadt össze gőzölgő masszává, ami mostmár távolról sem emlékeztetett emberre.- Nem...egyedül...halok... meg! - sziszegte Bán, és a véres avatár kúszni kezdett előre.

Mikor meglátta a varázslónőt és a papot, kinyújtotta a kezét. Éjfél az amulettet fogta,mintha megint a Fekete Nagyúrra akarna támadni. Aztán a medál lepattant a nyakáról, ésBánhoz repült. Az isten nevetve szorította a markába.- Megint az enyém a hatalmad, Mystra - bugyborékolta a Viszály Istene hólyagos

ajkakkal.Éjfél hallotta Mystra recsegő, eszelős hangját a fejében, amikor felállt és megindult a

Fekete Nagyúr felé. Sújts le rá, mondta a hang. Használd az erőt, amit tőlem kaptál.Éjfélből kékesfehér villám csapott ki, amikor befejezte a varázslatot. A sugár eltalálta

Bánt, és közelebb lökte Mystrához. A Fekete Nagyúr egy pillanatig zavartan Éjfélremeredt.- De hát nálam van a...Ekkor a Viszály Istene felsikoltott. Mystra elborította. Tessék, Bán nagyúr, mondta

Mystra, miközben rátapadt. Itt van minden erő, amit akartál. Kékesfehér robbanás villantfel, és Bán avatárja szétfröccsent. Mystra alaktalan teste egy pillanatra megmerevedett,amikor az avatár meghalt; felszívta a robbanás energiáját. Aztán ő is eltűnt egy vakítófehér fénykitörésben.- Istennő! - kiáltotta Éjfél, de alighogy kimondta a szót, már tudta, hogy Mystra halott.

Aztán eszébe jutott, hogy Elminster beleesett a hasadékba. Mikor felpillantott, Adon ottállt a rés szélén, és a gomolygó ködbe bámult, a kezét előrenyújtva, mintha benyúlnavalakiért a homályba.- Elminster - mondta lassan Éjfél.Aztán mozgást látott a hasadékban. A köd egy futó pillanatra eloszlott, és Éjfél

megpillantotta az öreg bölcset, aki elkeseredett küzdelmet vívott azért, hogy lezárja ahasadékot, amit megnyitott.Éjfél odarohant Adon mellé. A pap maga elé tartotta a karjait, mintha varázsolna.- Kérlek, Szúna - mondta lágyan, és könnyek csordultak lefelé az arcán.Elminster, úgy tűnt, nem látja a hasadék szélén álló Adonékat. Túlságosan lefoglalták a

bonyolult kézmozdulatok és a hosszas kántálás. Aztán a bölcs felordított, és sötét bíborfény csapott ki a résből. Éjfél varázsolni akart, de amikor fölemelte a kezét, villanás jött,Elminster és a hasadék pedig eltűntek. A templom rengeni kezdett, és Éjfél térdre esett.Adon feltámogatta, és magával vonszolta. A varázsló érezte arcán a napfényt és a

langyos levegőt, amikor áthaladtak a folyosó vakító kékesfehér villódzásán. Amikorkiértek, Éjfél felnézett az égre, és elállt a lélegzete, amikor megpillantotta a MennyeiLépcsőt borító lángokat. Egy pillanatra láthatóvá váltak magának a lépcsőnek amegperzselt, fekete darabjai, a különféle alakok pedig szédítő képek forgatagáváolvadtak össze. Helyenként észrevette a milliárdnyi kezet, amit már egyszer látott; akezek remegve markolászták a levegőt. Aztán a lépcső eltűnt, és csak a lángokat látta.Éjfél és Adon elvágódtak, mögöttük pedig fülszaggató robajjal szétrobbantak a templom

falai; a szárnytornyok a földre omlottak.

Egész Árnyasvölgy beleremegett Lathander templomának pusztulásába.A robbanástól keletre, a Krag tó mellett egy pillanatra abbamaradt a harc, és a küzdők

döbbent csendben bámultak fel az égre. A tüzek mintha lefolytak volna a magasból, hogyelárasszák Lathander templomának környékét.Kelemvor rémülten nézte a lángokat. Első gondolata az volt, hogy otthagy csapot-papot,

és Éjfélhez vágtat, de tudta, hogy Elminster biztos életben van. A bölcs legendás erejű, ésjobban meg tudja védeni Éjfélt, mint egy harcos. Amellett nem hagyhatta az embereitsem vezér nélkül. Éjfélnek a saját kezében volt a sorsa, épp ahogy mindig is akarta.A robbanás miatti szünet csak néhány pillanatig tartott, aztán folytatódott a harc. Bán

csapatai nyilvánvalóan kimerültek voltak, és kulcsvezetőik elvesztésével fegyelmezetlencsürhévé váltak. Csak az életükért harcoltak. Bán nem jött vissza, Sememmon sebesültöntudatlanságban hevert, Lovaghídi halott volt. De a legfontosabb az volt, hogy a védőknem hátráltak meg a Bán ingadozó, de még mindig nagyszámú serege elől.Bishop parancsnok odaállt Kelemvor mellé.- Mindenfelől jönnek - zihálta. - Az istenekre, ez sihederek játéka!- De szomorú és keserves játék - mondta Kelemvor, miközben lassan törtek előre a

pusztulásban. Mindenfelé holttestek hevertek. A halottak száma máris ezrekre rúgott, aharc pedig minden eddiginél elkeseredettebben dúlt. Kelemvor hallotta, hogy az egyikzhentili Bánért kiált. Azt a választ kapta, hogy a nagyúr elmenekült.- Hallottad ezt? - mondta Kelemvor, de Bishop egy kardforgató harcosnővel volt

elfoglalva, aki fáradhatatlanul hárította a férfi minden csapását.Mielőtt Kelemvor Bishop segítségére siethetett volna, egy zhentili lovas rontott rá

karddal. Kelemvor lerántotta a katonát a lóról, és ledöfte. Aztán felmászott az ébenfeketehátasra, és lenyújtotta a kezét Bishopnak, aki éppen végzett a nővel. A parancsnokmegragadta a segítő kezet, de aztán feljajdult, mert nyílvessző fúródott a lábába.Roskadozni kezdett, de Kelemvor elkapta és felrángatta a nyeregbe.Újabb nyíl süvített el mellettük. Kelemvor megsarkantyúzta a lovát. Találtak egy kis

völgyi csapatot, akik az életükért küzdöttek a zhentiliek gyűrűjében. Kelemvor közéjükrúgtatott.Belemerültek a sötét páncélok tengerébe, pengéjük széles rendet vágott a zhentiliek

közt. De még az ő erőfeszítésük sem volt elég az esélyek kiegyenlítéséhez. Lerángattákőket a ló két oldalára, és lábon kellett tovább harcolniuk. Aztán nyugati irányból eszelőskántálás hallatszott, és újabb csapat fekete páncélos lovag vetette magát a küzdelembe.Ők azonban nem zhentiliek voltak; sisakjukon fehér ló képe ékeskedett.Ködvölgy Lovasai.Kelemvor vad ordítást eresztett meg, és ledöfte az előtte álló zhentilit. A Lovasok a

Völgyek legjobbjai voltak a maguk fegyvernemében. Bár csak húszan voltak,egymagukban mind felértek öt zhentilivel.Egy másik völgybeli is felujjongott, és nyugat felé mutatott.- Odanézzetek!Kelemvor újabb katonákat pillantott meg, akik csakis Myth Drannor lovagjai lehettek.

Mögöttük Árnyasvölgy védőinek derékhada haladt, Mourngrym nagyúr vezetésével.Egy óra elteltével Bán csapata hátrálni kezdett. A ködvölgyi lovasok és Myth Drannor

Lovagjainak látványa hamar megtörte a legtöbb zhentili elszántságát. Akik át tudtak törnia kőbarikádokon, azokat majdnem mind megölték a város védői. A hídnál őrködőkleszámoltak Fzoullal. Az északról támadó zhentili lovasokat megölték vagyvisszavonulásra kényszerítették. Már a keleti zhentili erők is menekülőre fogták.Az Árnyasvölgy előtti barikádoknál Kelemvorék összetalálkoztak Mourngrymmel és az

egyik Lovaggal.- Meghátrálnak! - kiáltotta Mourngrym. - Győztünk!Kelemvor azonban nem hitte ezt el ilyen könnyen. Sok zhentili maradt, és harcolt az

utolsó leheletéig. A harcok átterjedtek az erdőkre is, ahol máris kis tüzek égtek,erdőgyulladással fenyegetve. Árnyasvölgy annyi embert vesztett, hogy még egy kisebberdőtűzzel sem tudott volna elbánni.Kelemvor végignézett a csatamezőn, de egyik barátját sem látta.- Mourngrym nagyúr, hol van Cyric és Sólyomvéd?Mourngrym arcáról lehervadt a diadalmas mosoly.- A keresztutaknál vannak - mondta halkan. - Cyric egy-két karcolástól eltekintve jól van.

Sólyomvéd viszont...Kelemvor belenézett Árnyasvölgy urának szemébe.- Bán tette - mondta Mourngrym. - El akart kapni, és Sólyomvéd mentett meg.Kelemvor elfordult, és vágtában indult a keresztutakhoz. Elcsattogott Cyricék mellett,

akik az erdőbe indultak a visszavonuló zhentiliek után, de meg sem hallotta Cyric üdvözlőkiáltásait.Mikor elérte Árnyasvölgy közepét, látta, hogy a halottakat eltalicskázzák, a sebesülteket

ellátják. Szinte rögtön észrevette Sólyomvédet, aki a többi tiszt mellé volt lefektetve.Kelemvor odament az öreg harcoshoz. Sólyomvéd még élt, de látszott rajta, hogy aligha

éri meg a másnapot. Bán karmai mélyen belevájtak a mellébe; csoda volt, egyáltalánidáig elélt. Kelemvor megfogta Sólyomvéd kezét, és a szemébe nézett.- Meg fognak fizetni ezért - morogta Kelemvor. - Levadászom és megölöm mindet!Sólyomvéd megszorította Kelemvor karját, gyengén elmosolyodott, és megrázta a fejét.- Ne légy színpadias - mondta. - Ez az élet... túl rövid.- Ez nem igazság - mondta Kelemvor.Sólyomvéd felköhögött, és a teste görcsbe rándult.- Gyere közelebb - hörögte. - Mondani akarok valamit. - A hangja suttogássá halkult. -

Nagyon fontos - mondta.Kelemvor odahajolt, és Sólyomvéd mondott neki valamit.Egy viccet.Kelemvor érezte, hogy remeg az alsó ajka, végül elnevette magát. Sólyomvéd elűzte a

halállal és vérrel kapcsolatos gondolatokat Kelemvorból, mert eszébe juttatott valamit,amit kis híján elvesztett.A reményt.Az árnyasvölgyi csata véget ért. Bán erői visszavonultak az erdőbe, de sokan tűzhalált

találtak a remélt menekülés helyett. A lángok egyre terjedtek, a kimerült völgybéliekazonban nem sokat tudtak tenni, hogy megfékezzék őket.Sharantyr, egy vándornő, aki Myth Drannor lovagjaihoz tartozott, odalovagolt Lathander

templomához Ezüstkezű Stormmal, hogy kivizsgálja a robbanás és a tűz körülményeit, éshogy megnézze Elminstert meg a két idegent, akik vele voltak.A templomhoz közeledve Éjfélt és Adont látták kitámolyogni. Aztán tűzgolyó robbant ki a

romokból. Sharantyrnak le kellett ugrania a nyeregből, és lerántania Stormot, aki kis híjánbelement a tüzes pokolba.- Elminster - kiáltotta Storm, és a romokra meredt. Kékesfehér energiaburok keletkezett

a pap és a varázsló körül, és a Lovagok látták, hogyan omlik porrá egy faldarab, ami apajzsnak ütközik. Amikor a föld megállapodott, és a templomból már csak romokmaradtak, a Lovagok odarohantak az idegenekhez, akik sértetlenül feküdtek a pusztulásszomszédságában.Miután látták, hogy az idegenek élnek, Storm berohant a templomba. Az égő romok közt

haladva Storm eltolt egy ledőlt oszlopot az útból, és belépett a valamikori főhajóba.Érezte, hogy gyorsabban kezd verni a szíve, amikor körülnézett, hogy valamiből lássa,Elminster él. A terem túlvégében megtalálta az ősi varázskönyvek foszlányait, és a bölcsköpenyéből is lelt darabokat.Vér és csontmassza tapadt a még álló falakra.Storm némán felsikoltott. Iszonyú haragra gerjedt, és kirohant a lángoló templomból,

hogy az idegenek szeme közé nézzen.Mikor kiért, látta, hogy Sharantyr beszélget a pappal és a varázslónővel. A vándor épp a

nőt akarta kikérdezni, amikor Storm karddal a kézben ott termett mellettük.- Elminster - mondta halkan, gyűlölettel teli hangon. - Elminster meghalt. Meggyilkolták.Storm előrevetette magát, és Sharantyrnak kellett visszafognia meg lefegyvereznie.

Aztán roppant árny haladt el a templom felett, és a levegő megritkult, kihűlt. Atökéletesen kék ég pillanatok alatt elszürkült, és viharfelhők gyülekeztek az izzó MennyeiLépcsőnél. Hatalmas szem bukkant elő a felhőörvényből, kipislantott egy könnycseppet,aztán eltűnt. A cseppből természetellenes zivatar lett, ami lezúdulva eláztatta az egészvölgyet. Kékesfehér füstpamacsok szálltak a lépcsőből, ahogy kihunytak a pusztítólángok, és távol a templomtól, Krag tavának erdejében is elaludtak a tüzek az esőtől.Ezüstkezű Storm mintha lecsillapodott volna az esőtől, de aztán jobban megnézte a

fiatal pap forradásos arcát.- Ő volt...ő volt Tymora templomában is - suttogta. - Ő volt ott azonnal a gyilkosságok

után!Sharantyr előlépett, és ezúttal ő rántott kardot.- Sharantyr vagyok, Myth Drannor Lovagja - mondta. - Ünnepélyes kötelességem, hogy

mindkettőtöket letartóztassalak Elminster, a Bölcs meggyilkolása miatt...

VÉGE