2. évf. 5. szám - Október Regionálisan megjelenő egyetemi központú havilap Ingyenes

A tartalomból:

Társadalomkritika, politika, zene, közélet, irodalom, ajánlók,

művészet, tudomány, információ, és még sok más...

Impresszum:

megjelenés ideje: 2008. 10. 15.példányszám: 5000 db

info@presstige.skwww.presstige.sk

CZÍMER GÁBOR

A felvidéki magyar amatőr színjátszó közösség színe-java ezen a nyáron a Duna melletti Karván találkozhatott. Az immár hagyományosnak tekinthető tábor résztvevői egy bő héten keresztül a legszélesebb értelemben vett játékot állították középpontba.

A szlovákiai magyarság mel-lett még Magyarország, va-lamint a környező közép-eu-rópai államok is valamilyen módon képviseltették magukat.A tábor komoly program men-tén szervezte a résztvevők tevé-kenységét. A fiatalok szakmai irányítás mellet kisebb csopor-tokban gyakoroltak. A különféle kommunikációs játékokon belül a táborlakókkal mozgás- és be-szédtanárok, valamint a színházi szakma más területeinek szak-emberei foglalkoztak. Az utol-só nap pedig minden csoport egy darabot állított színpadra.

Persze egy ilyen hét adhat friss ismerősöket és újratalálkozáso-kat, izgalmat és pihenést, jóked-vet, de néha egy-egy komolyabb pillanatot is. Valóban, Janus ar-cának sötétebb fele is megmu-tatkozott. A tábor öregjei, azaz a felnőtt törzstáborozók előadásá-ban Büchner: Woiczek c. darabját láthatta a közönség. Ez a produk-ció különös figyelmet érdemel, hiszen az amatőr színpadoktól egy eléggé szokatlan rendezés addig csupaszította a darabot, ameddig csak lehetett (egyesek szerint még tovább). A minimális szöveg, a mozgások kompozíció-jának, és magának a színészi játék megvalósulásának adta át a teret.

folytatás a 4. oldalon

Nyitrára látogattak az államfőkSzeptember 13-án Sólyom László magyarországi, és Ivan Gašparovič szlovák államfő találkozott Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetem rektorátusának konferenciater-mében.

BOKORA ÁKOS

A találkozó célja a hallgatók-kal való kommunikáció létrejötte és különböző iskolaügyi kérdések megvitatása, ill. egyeztetése volt. A meghívottak közt voltak a Közép-európai Tanulmányok Ka-rának munkatársai a PRESStige riporterei, és további hallgatók. Valószínűleg adminisztrációs hiba miatt a JUGYIK elnöknőjét nem engedték be a konferenciára.

A délután 3-ra hirdetett kez-dés sajnos egy órával eltolódott, így a meghívott vendégeknek vajmi kevés idejük maradt a ké-nyes kérdések megvitatására. Az idő rövidségét még inkább

fokozta a szinkrontolmácsolás, valamint Gašparovič elnök úr vélhetően tudatos időhúzása, amit több magas pozícióban levő meghívott is megerősített. Hosz-szas magyarázatokban ecsetelte autóversenyző mivoltját, vala-mint unokáinak életét, és ezen belül minimális szinten válaszolt objektíven a feltett kérdésekre. Sólyom Lászlót a nemrégiben

készített szociológiai felmérés érdekelte, ami szerint a szlovák fiatalok többsége a magyarokat tartja az ország legnagyobb el-lenségének. A kérdésre adott vá-laszok és részigazságok azonban nyitottan hagyták a témakört. A hallgatókat javarészt a magyarországi támogatá-sok érdekelték, valamint az, hogy az anyaország mennyi-re fogadja el, illetve ismeri a határon túl élő magyarságot. Gašparovič elnök úr az ele-jén leszögezte: „Hülye az, aki felrója két magyarnak, hogy egymás közt anyanyelvükön be-szélnek.” Ennek ellenére mégis akadt egy szlovák lokálpatrióta hölgy, aki a hivatalokban való kötelező szlovák konverzáció szorgalmazásáért szólalt fel.

A találkozó befejeztével Só-lyom László a rektor kíséret-ében ellátogatott a Zobor alatti KETK épületébe is, ahol rövid időt töltött még a riporterekkel is.

FOTÓ: PRESSTIGE - KOLLÁR RÓBERT

JUHOS MELINDA

A Diákhálózatnak a korábbi évekhez hasonlóan idén is több szakmai programja esett a nyári, iskolamentes hónapokra. Min-denképpen említést érdemel a szakmai gyakorlatok. A műszaki tudományokat hallgató diákok idén is a Paksi Atomerőműben, a Dunaferrnél és az Ovitnál tölt-hettek egy-egy hetes gyakorla-tot. Már hagyománynak számít, hogy a szervezet az újságírás iránt érdeklődőkre is gondol évente a gyakorlatok szervezésé-nél. Tizenkét, többségében Ma-gyarországon tanuló szlovákiai egyetemista jelentkezett az Új Szó, Vasárnap, Pátria rádió és a Diákhálózat által meghirdetett gyakorlatra. Többen közülük a gyakorlatuk befejezése után is kapcsolatban maradtak a médi-ummal, és jelennek meg írásaik, tehát külső munkatársak lettek. Július végén került megren-dezésre a nagy hagyománynak örvendő Diáktábor. Külön kö-szönet Lendvorsky Krisztinának a megvalósításba fektetett mun-kájáért. A tábor alternatívát jelent a számos nyári program mellett, hiszen az táborozókat családias hangulat és baráti társaság várja. Júniusban sikeresen lezártuk a DiNaMit, „Diákok na mit csinál-junk?” elnevezésű program első évfolyamát. A program egyik fő célja a szlovákiai magyar közép-iskolákon fellendíteni a diákön-kormányzatok munkáját. A nagy érdeklődés és az elért eredmények hatására szeptemberben újra meg-indult a képzéssorozat. Október 10-én már a második hétvégi kép-zést kezdte el az a 21 középisko-lás, akik bejutottak a programba.

folytatás a 4. oldalon

––––––––––––Gašparovič elnök úr hosszas magya-

rázatokban ecsetel-te autóversenyző

mivoltját, valamint unokáinak életét,

és ezen belül mini-mális szinten vála-szolt objektíven a feltett kérdésekre

–––––––––––––––––––––––––––

Pillanatkép az államfők találkozójáról. Képriport a www.presstige.sk honlapon.

Tiszteltetem a Nagyérdeműt!

A hosszúra nyúlt nyári szünet után ismét itt van a PRESStige következő száma. Amint azt ész-revehettétek, a nyár alatt eléggé lusták voltunk, ez meglátszott a weben… De higgyétek el, alig látszottunk ki a munkából, motorhitel, felnihitel, meg vol-tunk egy napig a One festen is. Nem szándékozom az idei akadémiai év első számát erőlte-tett vérkomolyságúra szabni (leg-alábbis az előszó-részét nem), így engedtessék meg nekem egy kis maszek-történet, ami bármelyi-künkkel megeshetett volna, sőt, egészen bizonyos vagyok ben-ne, hogy meg is esett. Archaikus címen akár „Általános história az nyitrai káoszról” is lehetne… Történt egy gyönyörűszép szombati napon, hogy Czimi és

jómagam hajnal hasadtával be-vetődtünk az autóba, és elballag-tunk Dunaszerdahelyről Nyitrára, azért, hogy megigyunk két ká-vét… Mert intézni nem tudtunk semmit. Bizonyos kompetens személy (nevét fedje jótékony homály) tudatta velünk ugyanis, hogy ekkor lesz a beiratkozás. Megérkeztünk a Zobor alatti épü-letbe, ahol sötét kihaltság fogadott minket. Itt tudtuk meg, hogy a be-iratkozás elmarad, jöjjünk vissza két nap múlva. Örültünk a potya-útnak. Elment az egész napunk, pedig bizonyára lett volna jobb dolgunk is. Két napjára rá ismét visszatértünk a tett színhelyére. Tömve volt a tanulmányi osz-tály, a nénik pedig hűen tartották magukat a nyitvatartáshoz, így esélyük sem volt az emberkék-nek bejutni. Kicsit hasonlított a dolog a szituációra, mikor az

ember rendszámért, vagy jogo-sítványért sorakozik hajnal fél négytől a rendőrségen. Hősiesen kiálltuk a sorunkat, és mikor azt hittük, hogy bejutunk, kiderült, hogy kérvényeinkhez kell még egy vastag paksamétányi űrlap, megfelelően kitöltve. Kezünkbe nyomták, és sorsunkra hagytak minket. A zúgó tömeg szétszéledt okmányokat töltögetni. Közben

Czimi a túlontúl is működő AIS rendszerét intézte, egy csomó kre-ditjét nem írták be, anélkül pedig ugye nem léphet tovább – tudat-ták velünk a második sorban állás után… Tiszta szerencse, hogy Sz. tanár úr segített rajtunk, egy jed-notás dezertünkbe került, meg pár Hiszekegybe. Ez után harmadszor is sorakozás a tanulmányira. Nagy sokára, cirka 5 óra után sikerült beiratkoznunk. Kávé, cigaretta.

Na, de nem is szaporítom tovább a szót, még gyorsan üd-vözlök minden elsőst (szegény-kék), meg természetesen minden ismerőst (mert már nagyon hiá-nyoztak), meg dobok pár puszit a csajoknak (mert megérdemlik).Jó olvasást! (Mert olvasni öröm…)

Bokora Ákosfőszerkesztő

TaLpra madjar

A minap lelkes, de a nemzet sorsa és a magyar őstörténeti kutatások egyhelyben topogása miatt őszintén aggódó emberek megrendezték a II. Kurultajt (tör-zsi találkozót), ahol keblükre ölel-hették kazakisztáni madjar (ejtsd: magy’iar) testvéreinket. Mind-erről a lapok és különböző rá-dióállomások is tudósítottak, sőt a Duna Televízió egy 40 perces dokumentumfilmben szívmelen-gető képeket vetített a nagy egy-másraborulásról. A vendéglátók valamennyien jeles szakemberek. Ők azok, akik már az anyatejjel magukba szívták a posztulátumot, hogy a finnugrászok mitugrászok, és hogy Budenz József Hunfalvy-val csak egy csatát nyert az ugor-török háborúban a 19. század nyolcvanas éveiben, de most eljött az ellentámadás és a végső leszá-molás ideje. Mennyire igaza volt már Orczy Lőrinc generális uram-nak is, amidőn egy versében meg-üzente a csillagász Sajnovicsnak, hogy a messzi Lappföldön élő hal-zsíros atyafiságához akár vissza is mehet, de ne mérgezze tovább itt a levegőt badar elképzeléseivel. Szegény Vámbéry Ármin! Éveken át szinte egyedül védte a török-magyar rokonság elmé-letének sáncait, majd a túlerővel szemben kapitulált, sőt A ma-gyarság bölcsőjénél c. poszthu-musz munkájában már a finnu-gor rokonság tényét elfogadva vette számba a magyar nyelvben hemzsegő türk-török eredetű jö-vevényszavakat. És most tessék, majd száz évvel halála után jön a felmentő sereg, amely igazsá-got szolgáltat neki. Ehhez persze nem elegendő a puszta nyelvész-kedés, modern fegyvereket is be kell vetni. Már javában zajlanak a genetikai elemzések, és csak idő kérdése, hogy a magyar ős-történet végre fellélegezzen és világgá kiálthassa: „Heuréka!”

folytatás a 13. oldalon

Különvélemény

Előszó: paraINEsIs az olvasóhoz

Nem áll az élet a Dh-ban

––––––––––––A Diákhálózat informál

––––––––––––

Színjátszó-tábor volt Karván

––––––––––––Beszámolunk––––––––––––

Munkatársakat keresünk!

Tudósítókat,Grafikusokat,

Nyelvi korrektorokat,Web szerkesztőket

Légy tagja egy határtalan

társaságnak!

Jelentkezni és érdeklődni az

info@presstige.sk e-mail címen lehet.

www.presstige.sk

hírek2. oldal www.presstige.sk

Nyitra. a Konstantin Filozófus Egyetem idén is megtartotta a hagyományos akadémiai évnyitó ünnepségét. a főépület dísztermében idén nem volt nyomorgás, ugyanis a diákság elenyésző számban képvisel-tette magát az előző évekhez viszonyítva.

LACZKÓ SÁNDOR

Hétfőn, szeptember 22-én, 10:00 órai kezdettel és negyed órás csúszással indult a rendezvény. Az ünnepélyes megnyitón sor került Komzsík Attila, a Közép-európai Tanulmányok Karának (KETK) újonnan megválasztott dékán-jánk inaugurálására, valamint a rektori díjak kiosztásá-ra is a publikációs és egyéb tevékenységekért.

Balla István, a KETK akadé-miai szenátusának elnöke hiva-talosan is bejelentette a február 14-i titkos szavazás eredményét. Libor Vozár, az egyetem rek-tora a szenátus döntése alapján nevezte ki Komzsík Attilát a KETK új dékánjának, aki áp-rilis 1-től tölti be új funkcióját. Vozár az egyetemi hagyomá-nyokhoz és szokásokhoz hűen hajtotta végre az inaugurációt.

„Az ötvenedik jubileumi akadémiai évünk kezdődik el”, mondta beszédében a rektor úr. „Az előző akadémiai évben 13 750 hallgató folytatott nálunk tanulmányokat, ez Szlovákia ha-todik legnagyobb egyetemének pozíciójára sorol minket”. Az egyetemen jelenleg 18 egyszakos tanári tanulmányi program van akkreditálva, a többi tanári prog-

ramban 27 tantárgy kombinációi közül választhatnak a hallgatók. Az akkreditált tanulmányi progra-mok 101 tudományos- és szaktan-tárgyat is kínálnak az első és má-sodik fokozatra jelentkezőknek.

Libor Vozár továbbá hang-súlyozta a tudomány, kutatás és publikációs tevékenységek fon-tosságát, valamint szerepét. Szót

ejtett a diákok elszállásolásának problémáiról és a kollégiumok alacsony kapacitásáról is. Továb-bá említést tett az egyetemen zaj-ló komplex akkreditációról: „Úgy gondolom, hogy a KFE esetében nincs ok, ami miatt kétségbe le-hetne vonni az egyetem helyze-tét”. Beszédjének végén üdvözölte azt a 3500 új hallgatót, akik most kezdik meg a tanulmányaikat.

Hagyományos évnyitó, elenyésző tömeg

FOTÓ: PRESSTIGE - KOLLÁR RÓBERT

Tudja Ön, hol van a gyermeke?A fenti kérdést sok mai szülőnek tehetnének fel. A gyermekek ve-szélyeztetettségére figyelmeztető kampány indul az idén ősszel Szlovákiában. Mindenekelőtt a baj megelőzése lesz az, amire a szülők figyelmét fel szeretné kelteni az óriásplakátokon és a mé-diákban is megjelenő üzenet. Az akciót az Európai Parlament kép-viselőasszonya, Anna Záborská (KDH) szervezi, aki a kampány fokozatos kiterjesztését szeretné a visegrádi országok területére.

(czg)

Új hidak a Nyitra folyónA nyitrai önkormányzat már hosszabb ideje tervezi két új híd épí-tését. Az eredeti terv szerint már az idén megkezdődött volna a kivitelezés. A városi közlekedésnek égető szüksége van az átke-lőpontokra, hiszen jelenleg csak két híd vehető igénybe, egyik a Trieda A. Hlinku, másik a Mostná utakat vezeti át a folyó felett. A napi rendszerességgel kialakuló, dugókat eredményező állapot tarthatatlan. Az új hidak egyike a város elején, Dolné Krškanyban főleg a teherforgalom számára épülne, mely így nem kényszerül-ne a város központján keresztül átmenni. A másik inkább a város élhetőségét javítaná, mivel a jelenleg gyaloghíd helyén (Wilsono-vo nábrežie) kötné össze a város két felét a forgalom számára is. Az építkezés előreláthatóan 300 millió koronába (9,96 millió euró) kerül majd.

(czg) Idén 1400 turista járt NyitránLegalábbis ennyien látogatták meg a város információs irodáját. Leg-többen Csehországból érkeztek, de voltak vendégek a világ számos más országából, köztük magyarok, vagy kínaiak, de koreaiak is. A város látványosságai mellett főleg a kulturális események és a kialítá-sok vonzzák a városba az embereket. A legnagyobb látogatottságnak a ciril-metódi ünnepségek örvendtek, de sokan érkeztek a Divadelná Nitra, vagy az Agrokomplex miatt. Az üdülni vágyók a Zobori felvo-nót hiányolták a legjobban, amely már idestova15 éve nem működik.

(czg)

Egy év után feltételes 3-18 hónapMég 2007 októberében történt, hogy a nyitrai Staré Divad-lo szórakozóhely előtt fiatalok egy csoportja ok nélkül rá-támadt néhány diákra. Egy évvel az incidens után a bíró-ság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélheti a támadókat. A gyanúsítottak között van Róbert B. akit a Malina Hedvig üggyel kapcsolatban is kihallgattak. A most 18 éves fiatalember számlá-jára egy 2005-be elkövetett rendzavarás mellett lopás és zsarolás is írható (2007 májusából). Börtön helyett máig szabadlábon van.

(czg)

Nyitrai fehér éjszakaA múzeumok, a galéria valamint a zsinagóga szeptember 27-én éjfélig várták a látogatókat. A Divadelná Nitra fesztivál kísé-rőprogramjaként minden éven emberek százait vonzza az ut-cákra vagy az említett intézményekbe. Megnyitásképpen lam-pionos felvonulást szerveztek a városon keresztül a vár alá. Az érdeklődők rengeteg program közül válogathattak, így például volt szabadtéri színház kicsiknek és nagyoknak, koncertek, fel-olvasóestek, reneszánsz és barokk zene, valamint planetárium.A rengeteg helyszín, melyek közé egy teherautó és egy városi busz is tartozott, valódi intellektuális élményforgatagot teremtett Nyit-ra belvárosában. A kortárs művészetek is helyet kaptak az est fo-lyamán, mint például egy videoprojekció-performance, a Mehr Licht, amely a galéria „Bunker” nevű termében kapott helyet. De látható volt még DJ-set, koncertek, és színházi happening is. A belváros utcáin pedig fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítette a SPACE polgári társulás.

(czg)

Rövid hírek

Hirdetés

A 2008/2009-es akadémi-ai évtől megszűnik az index és a kreditlap használata a nyitrai KFE-n. A rendeletről június 2-án döntött a Rektori Kollégium.

A tanulmányi eredmények új-fajta evidálása az összes évfolya-mot érinti. Az eddig megszokott ”indexkönyveket” az akadémiai információs rendszer (AIS) vált-ja fel. A kreditlap használata vi-szont gyakorlatilag nem szűnik meg, csupán felváltja az AIS-ből

kinyomtatható formanyomtat-vány (výkaz), melyet minden hallgató október 15-ig köteles hi-telesíteni a tanulmányi osztályon.

A vizsgáztató tanár az AIS-be és a formanyomtatványba írja majd be az eredményeket. A vizsgaidőszak végén minden hallgató köteles leadni a nyom-tatványt a tanulmányi osztályon.

laczkó sándor

Nincs többé index a KFE-en a címben jelzett rendezvény,

immár hagyományosan nagy népszerűségnek örvend az UKF és az spU diákjai körében.

Mivel szeptember 30-án este az időjárás nem mutatott biztató je-leket, a szervezőség úgy döntött, hogy a buli a beltérben fog folyta-tódni. A koncertek alatt és közben is különböző vetélkedőkkel várták a fiatalokat, úgy mint pl. műanyag poharak gyűjtése. A díjakat az UKF rektora, Libor Vozár adta át. A diákotthon temében meg-tartott koncertek élvezheztőségét

csupán a zárt térben uralkodó nagy meleg árnyékolta be némileg. A résztvevők túlnyomó többsége vi-szont nagyon jól szórakozott, ami az előadók és a közönség szó sze-rinti testközelségének is betudható. Elsőként a Zhluk, majd a Ala-lya nevű formáció perdítette tánc-ra a közönséget, majd pedig az est fő előadója, a Chiki liki tu-a hozta extázisba a hallgatóságot a színpadi produkciójával. A pub-likum a zenekar ismert számait együtt énekelte a zenészekkel.

Czímer Gábor

Októberfeszt a Zoboron

Támogatónk:

2008. október - Hírek 3. oldal

Szeptember 13-án Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnökök látogatták meg a nyitrai KFE-et. a találkozóról Kom-zsík attilát a Közép-európai Tanulmányok Karának dé-kánját kérdeztük.

- hogyan jött ennek a találkozónak az ötlete?- A kar vezetése nagyon fontosnak tartja, hogy a nyitrai magyar nyelvű felsőoktatás bekerüljön a magyarországi köztudatba. Ennek egyik eszköze, hogy egyetemün-ket, karunkat látogatásukkal megtisztelik magas rangú közéleti személyiségek. Ez volt ennek a találkozónak a fő motivációja.

- Milyen egyeztetések előzték meg?- Az elnök urak egyetemünkre a rek-tor úr meghívására érkeztek. Miután elfogadták a meghívást, a program egyeztetése következett, melynek egy része a köztársasági elnöki hivatalo-kon keresztül történt, de magyar oldal-ról a Magyar Köztársaság Szlovákiai

Nagykövetsége volt a közvetlen partner.

- Mit tett a kar, hogy sólyom lászló elnök úr ellátogasson hozzánk?- A meghívó elküldése után természete-sen megragadtunk minden lehetőséget, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr döntése számunkra kedvező legyen.

- Milyen elvárásokat támasztott a kar és milyeneket az egyetem ezzel a találkozóval kapcsolatban?- Minden egyetem és kar számá-ra nagyon fontos, ha ilyen jeles köz-életi személyiségek tesznek ott lá-togatást. Célunk az volt, hogy Sólyom Lászlót és Ivan Gašparovič köz-társasági elnök urakat is tájékoztassuk az itt folyó munkáról, a nyitrai magyar nyel-vű felsőoktatás múltjáról, jelenéről és ter-mészetesen a jövőbeli elképzeléseinkről. Más szemszögből nézve bíztunk abban, hogy ez a látogatás új lendületet adhat inf-rastruktúra-fejlesztési törekvéseinknek.Az egyetem elvárásairól a rek-tor urat kellene megkérdezni.

- sólyom elnök úr milyen szándékkal jött?- Az elnök úr nevében nem nyilatkoz-hatok, de amennyire én tudom, elnök úr elsősorban a nyitrai magyar fel-sőoktatás valós helyzetével szeretett volna megismerkedni, meghallgatni, hogyan élik meg és értékelik helyzetü-ket a nyitrai magyar diákok és tanárok.

- Gasparovič elnök úr milyen szándék-kal jött?-A két köztársasági elnök már két ízben látogatott meg együtt felsőoktatási in-tézményt. Ezt a látogatást ennek foly-tatásaként kezelte Gašparovič elnök úr. - mi a véleménye a beszélgetés során felmerülő témákról és a résztvevők (főleg az elnökök) véleményéről?- Úgy gondolom a beszélgetés az ép-pen aktuális belpolitikai helyzet tük-rében egy kicsit általánosabb síkra terelődött és nem csak a felsőoktatás-ról folyt az eszmecsere. A felmerülő

kérdések is ezt tükrözték. Diákjaink felszólalásai dicséretet érdemelnek.Sólyom László elnök úr teljesen nyíltan beszélgetett, Gašparovič elnök úr pedig képviselte a hivatalos szlovák álláspontot. - Mit jelent ez az esemény a kar életében?- Mint már említettem egy ilyen ese-mény nagyon fontos minden intézmény életében. Karunk számos tévé- és rádió-adásban, újságok hasábjain jelen volt úgy szlovák mind magyar oldalon. Ezáltal karunkról tudomást szerezhettek olyan emberek, intézményvezetők, közéleti személyiségek, akik még nem hallottak rólunk. Ez a későbbi együttműködések kialakításában nagy szerepet játszhat.

- Ön hogyan ítéli meg a találkozót? Mennyire tartja sikeresnek? Mit szeretett volna esetleg még ebből a találkozóból kihozni?- Már az is hatalmas siker, hogy az el-nök urak ellátogattak egyetemünkre, Sólyom László elnök úr pedig még

karunk épületét is megnézte és fel-ajánlotta segítségét. Megtisztelő volt az a nyitottság elnök úr részéről, mely kézzelfogható volt látogatása során.

- várható-e belátható időn belül, hogy újra meglátogatja intézményünket egy ilyen magas rangú személyiség?- Az ilyen látogatások ritkák egy in-tézmény életében, éppen ezért olyan értékesek. Sólyom László elnök úr je-lezte, hogy szívesen beszélgetne hos-szasabban is hallgatóinkkal, egy másik alkalommal. Ki tudja, talán sikerül...

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak min-den diáknak, aki részt vett a találkozón. Külön köszönet illeti a zoboralji magyar népi kultúrát megelevenítő Tóth lányok-nak és mindazoknak, akik a találkozón felszólaltak. Hozzászólásaikból, őszinte véleményeikből kicsengett, hogy a nyitrai magyar nyelvű felsőoktatásnak van jövője.

Czímer Gábor

Komzsík Attila: Tájékoztattuk az elnököket az itt folyó munkáról és a nyitrai magyar felsőoktatás múltjáról

Exkurzió Budapest 2008.09.1-4.

CZÍMER GÁBOR

Fizikusaink egy kísérleti atom-reaktorba pillanthattak bele. Az idén szeptemberben megvalósult exkurzió keretén belül a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem harmadéves hallgatói Budapest-re látogathattak el. A fiatal pe-dagógusok négy napos szakmai kirándulás során bővíthették is-mereteiket. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) laboratóriuma-iban érdekes kísérletek és igazán különleges eszközök várták őket.

Kevesen tudják, hogy a ma-gyar főváros szívében évtizedek óta működő atomreaktor szolgál-ja az egyetemet, pontosabban an-nak hallgatóit. A nem mindennapi „tanberendezés” pontosan ugyan olyan felépítéssel rendelkezik, mint a nagy testvérei Mohin vagy Pakson, csupán méreteiben kü-lönbözik tőlük. BME Nukleáris Technikai Intézetében működő tanreaktor villamos energiát nem termel, főleg inkább kísérleti-, valamint oktatási célokat szolgál.

Így például különböző méretű tárgyat sugároznak be azzal a cél-lal, hogy nagy pontossággal meg-

állapítsák az összetételüket. A berendezések megtekintése során egyetemünk hallgatói szó szerint bepillanthattak a reaktor szívé-be, vagyis az urán-fűtőelemekre (U235 , U233). A moderátor sze-repét betöltő tiszta H2O felszíne ugyanis szabad, így a reaktor tete-jéről egy öt méteres vízoszlopon keresztül egyenesen az aktív zó-nába lehet látni. A létesítmény el-hagyásakor mindenki újra átesett a kötelező biztonsági ellenőrzése-ken, majd pedig az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Általános Fi-zika tanszékének demonstrációs laboratóriuma várta őket, ahol is a modern fizika oktatása, valamint a kutatás eszközei testközelből váltak megtapasztalhatóvá. Az érdekes és látványos kísérletek-ből sok ötlet meríthető a min-dennapi fizikaoktatás számára.Korunk nagy problémája az emberiség egyre növekvő ener-giaszükségletének fedezése.

Hallgatóink az elektromos- és a termodinamikai jelenségekben rejtett formában lévő munkavégző képesség szemléltetésre alkalmas eszközökkel ismerkedhettek meg.

A látványos és érdekes kísérletek egyikében egy üzemanyagcellá-val működő játékautó is előkerült.

A szakmai kirándulás kö-vetkező állomása az áramlás-kutató laboratórium volt. A fo-lyadékok viselkedését kutató labor látványos kísérletsorozat-tal várta a fizikus hallgatókat. A város által nyújtott számta-lan kulturális lehetőség közül a fizikához közel álló tematikájú múzeum meglátogatása sem ma-radhatott ki, így a tudomány és a technika történetével a budapesti Közlekedési Múzeum tárlatán keresztül kerülhettek közelebbi kapcsolatba a hallgatók. Külön figyelmet érdemel az a kiállítás, mely a repülés fontosabb mér-földköveit vonultatja fel a vi-torlázó gépektől egészen Farkas Bertalan űrkapszulájáig. Szeren-csére a kellemes időjárás kedve-zett a városnézésnek is. Ahogy az már így iskolai kiránduláso-kon lenni szokott, esténként a város felfedezésére vállalkoztak a fiatalok. Sorra meglátogatták Budapest nevezetességeit, mint a várat, vagy a belvárost a Lánc-híddal. Vakációról lévén szó, egy kis ejtőzés a Városligetben és végül a Tropikárium meglá-togatása is belefért a programba.

Egy ilyen alkalom sajnos csak ritkán adódik az egyetemi évek alatt, de annál többre becsülendő.

Atomenergia az oktatásban

www.voxjuventae

.sk

hirdetés

2008. október - Hírek4. oldal

FELHÍVÁS - KOMMUNIKÁCIÓS GYAKORLATOK!!!

Kedves nyitrai egyetemisták! Ha már elegetek van a tanulással teli napokból és az egyhangú hétköznapok minennapjaiból, s ha egy kis kikapcsolódásra vágytok, vagy éppen csak kiengednétek a bennetek felgyülemlett energiát, látogassatok el hozzánk, ked-denként a Magyar kollégium (Fraňa Mojtu 10) imatermébe, ahol este 20:00 - 22:00 óráig ‘kommunikációs gyakorlatokat’ tartunk. A mozgáskészséget, be-szédfejlesztést szeretnénk javítani különböző játékok, nyelvtörők segítségével. Ezek gyakor-lásával könnyebben megismerhetsz másokat, de önmagad felfedezésében is utat mutathatnak.

”az ember csak játék közben mutatkozik meg igazán.” (Fridrich Schiller)

szeretettel vár: Erika és Teó

Nyitra. 2008. szeptember 16-án, kedden az UKF aulájában zaj-lott az az ünnepi estély, melynek apropója a Humán Tantárgyak Karának megalapításának 15. évfordulója, valamint az UKF Fi-lozófiai Karává történt elnevezé-sének 10. évfordulója volt. Ebből az alkalomból került megrende-zésre Ján Figel védnöksége mel-lett egy nemzetközi konferencia (Európske kontexty interkulturál-nej komunikácie), aki az európai komisszió tagjaként a fiatalság továbbképzéséért, szakmai felké-szültségért és kulturális fejlődé-séért is felel. A konferencia témái közé tartozott többek között az identitás és diverzitás a nyelv és

irodalom aspektusából, interkul-turális párbeszéd a történelem során és napjainkban, Szlovákia multikulturális kontextusban stb. „Legnagyobb haladásnak az utóbbi 10 évben, amit sikerült ab-szolválnunk, az a pedagógusok, ill. diákok számának stabilizálása“ mondta a FF dékánasszonya prof. PaeDr. Zdenka Gadušová, CSc. „Ebben az évben a mi karunk-ra jelentkezett a legtöbb hallgató egész Szlovákiában. Örvendetes hír az is, hogy kb. a négyszeresére emelkedett a docensek, valamint professzorok száma is karunkon, amire ebben az akkreditációs év-ben szükségünk is volt. Előadóter-meink szempontjából is sokat ja-

vultunk, bár még mindig akadnak épületek, melyek gyenge oldalun-kat erősítik tanáraink és diákjaink számát tekintve. Örülünk, hogy az SD Nyitrában helyet kaptak az újságírói, ill. politológia ka-rok, továbbá bízunk benne, hogy a szociológia-tanszék számára is helyet tudunk majd biztosítani.

Megduplázódtak a doktorandu-si képzéseink is, melyekből 1998-ban hatot tartottunk nyilván, nap-jainkban pedig 13 áll a jelentkezők rendelkezésére. Úgy gondolom, a fejlődés jó úton halad, továb-bi feladatunk ennek folytatása.“

Számel petra

Ünnepelt a KFE bölcsészkara

Fotó: ukF - jana krajčovičová

Nem áll az élet a Diákhálózatbanfolytatás az 1. oldalról

Szeptember elején megrende-zésre került a 2. pozsonyi Cipő-fűző - non-formális csoportveze-tő képzés. Olyan fiatalok vettek részt a képzésen, akik szeretnek játékos pedagógiai módszerek megismerésével fejlődni, illetve motivációt éreznek arra, hogy e módszerek felhasználásával segítsék a 14-18 évesek szemé-lyiség- és közösségfejlesztését. A képzés kétszintű volt és máris van kézzelfogható eredménye. A programot a szegedi Nagyító Alapítványtól érkező két tréner tartotta, akik már több éves kép-zői tapasztalattal rendelkeznek.

Szeptember végén munkának lá-tott az Alma Mater szerkesztősé-ge is. Az első számot november elején tervezi kiadni a szervezet. A napokban kerül sor a szer-vezet Hallgatói Parlamenti (HP) ülésére, amelyen minden tag-szervezet képviselteteti magát. Ezen a találkozón megvitatás-ra kerülnek a tagszervezetek és az ernyőszervezet programjai, költségvetése. A mostani őszi HP mellett Műhelytáborra is sor kerül, ahol a hallgatók külön-böző képzéseken vesznek részt. A Diákhálózat elnöksége az ősz folyamán új szervezeti stra-tégiát dolgozott ki, amelynek

köszönhetően új, működőképes struktúrát nyert. Az őszi időszak-hoz tartozik a pályázás is, de ezt elmondhatjuk a nyárról is, ugyan-is nyáron is több helyen próbál-tunk anyagi forrásokat szerezni.

Bízunk abban, hogy projekt-jeink pozitív elbírálásban ré-szesülnek, és zökkenőmentesen tudjuk életre hívni megtervezett programjainkat, többek között a tájékoztató körutat, amely az ősz folyamán a legjelentősebb-nek számít. Ezen belül a végzős középiskolásokat tájékoztatjuk a felsőoktatási lehetőségekről, nem utolsó sorban próbáljuk megta-lálni a szervezetek utánpótlását.

folytatás az 1. oldalról

A darab minden rétegében megnyilvánuló abszurd eszközök egy olyan utazásra ragadtak ma-gukkal, amely során néha megfa-gyott az emberben a vér. Valóban átélhető volt Woiczek tragédiája, mely őbenne, a tudatában történt.Ezen kívül még a Godspell c. darabot is láthatta a nagyérde-mű. Az üde előadás emészthető játékossággal tálalt egy kellően

komoly témát, Krisztus passióját.A mai színház már nem köthető a hagyományos felálláshoz, amely-ben a szereplők helye a színpa-don, a nézőké pedig a széksorok-ban van. Ezt tükrözte Solténszky Tibor rendezése, ahol a történést a közönség matracokon körbe-ülve szemlélhette, egy kiürített edzőteremben. A Pentheszílea és a Mara halála egy térben játszó-dott, párhuzamosan, egyszerre... a közönség nem kis ámulatára.

A tábori előadások sorát a fiata-labb generáció vidám produkció-ja zárta. A szereplők álmai alapján készült improvizációkból összeál-lított darab a játékos humorral de-rítette jobb kedvre a közönséget.

A könnyed szórakozás jegyében záruló előadássorozat után parti, jókedv és felhőtlen szórakozás. A táborban látottak alapján állítha-tom, hogy az amatőr színjátszás mindenképpen figyelmet érdemel.

Amatőr színjátszótábor Karván

a vox Juventae polgári társu-lás idén társszervezője volt a Strassburgi Európa parlamenti látogatásnak, amely Bauer Edit és Duka zólyomi Árpád meghívására történt.

CZIBULA ÁDÁM

A „Szülőföld és jövőkép” pá-lyázatának legsikeresebb pályá-zói 3 napos jutalomkiránduláson vehettek részt a Strassburgi Eu-rópa Parlamentben. A pályázat témáiból bőven volt választék: 7 különböző témakörből és az Eu-rópai Uniós témákkal is foglal-kozhattak. A diákokon és a Vox Juventae társuláson kívül a komá-romi Selye János Egyetem okta-tói is tagjai voltak a csoportnak.

Érdemes tudni, hogy az EP egyik hónapban Brüsszelben ülé-sezik, míg a következő hónapban már Stassburgban. A PRESStige egyetemi lap kiváltságos hely-zetben volt, ugyanis meghívást kapott a társulástól, így mi is részt vehettünk ezen a látogatá-son, hogy tudósíthassunk róla. Az út elején megtudtuk, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy későbbi időpontban legyen a látogatás, ugyanis az EP épületét renovál-ják, mivel a plenáris ülésteremben a plafon leszakadt, így gyakor-latilag a látogatásunk alatt egész város, de főként az EP teljesen ki-halt volt. Persze ennek is megvolt a maga varázsa. Belegondolni is szörnyű volt abba, mi van itt ha nyüzsög az élet. Annyira gyönyö-rű, történelmi városról van szó, hogy valószínúleg esélytelenek lettünk volna egy nyugis város-nézést tartani. Így most szinte mindenre volt idő, nem kellett tolongani, ha egy nevezetességet szerettünk volna megnézni, ami-ből ugyebár volt több tucat. Na de ne rohanjunk annyira elébe a tör-ténetnek. Szóval a hírt tudomásul véve megkezdtük a csaknem 12 órás utunkat eme gyönyörű város felé. Az út kicsit hosszúnak tűnt, de legalább volt idő ismerked-ni. Király Zsolt, a Vox Juventae által kiírt pályázat koordináto-ra egyből kiszúrt engem, pedig előtte még sosem beszéltünk…micsoda véletlenek vannak...

Utána megismerhettem a többi tagját is a társulásnak. Meg kell hagyni, jó fej tagok tevékeny-kednek benne. Lassacskán azért eltelt az a 14 óra és megérkeztünk a szálláshelyünkre Offenburgba, ahol egy puccos hotelban kap-tunk szállást. Az arcokon látszott, hogy mindenki elégedett és bedől az ágyába aludni, kipihenni az út okozta fáradalmakat. Másnap reggeli után pedig elindultunk Koenigsburgba, ahol egy klasszi-kus német-francia stílusban épült kastélyt, illetve várat tekinthet-tünk meg. Következő állomásunk

Obernai volt, ami már Franciaor-szágban található. Ez a település egy tipikus turista csalogató hely. A sétáló utca épületei kivétel nél-kül a régi kor szerinti stílusban álltak az út mentén, ezzel repítve át minket a század elejei korba. Teljesen sikerült átélnünk annak a kornak a szellemiségét. Itt egy kicsit elidőztünk, mivel az egyik étteremben kaptunk ebédet, amit klasszikus francia stílusban (azaz szépen lassan) szolgáltak fel. Nem is lett volna ezzel baj, ha az ember nem éhesen ül be, mert akkor minden perc örökkévaló-ságnak tűnik és minden másod-perc is számít. Ebéd után pedig kaptunk egy kis időt, hogy egyéni szervezésben elinduljunk egy kis városnézésre, amit mondanom sem kell, mindenki ki is használt. Következő, s egyben utolsó hét-fői állomásunk Strassburg volt. Amint megérkeztünk, azonnal magával ragadott minket a város.

Meglepve és érdeklődve ta-pasztaltuk, hogy a történelmi belváros vízre épült, szóval még egy kis Velence feelinget is átél-hettünk ott. Amikor a csoprtveze-tők látták, hogy megfogott minket ez a látvány, bejelentették, hogy másnapi programjaink közt sze-repel a sétahajókázás a történel-mi belváros körül. Órákig, késő éjszakáig elidőztünk a városban és még ígysem tudtunk eléggé betelni vele. Csupa kellemes él-mény, gyönyörű látvány mind éjjel, mind nappal. Bár meg kell, hogy jegyezzem, kellemetlen él-ményben is volt részünk, amire valóban nem számítottunk és mai napig nem is értem. Gondotunk egyet a nagy hidegben, hogy be-ülünk egy teára vagy forró cso-kira, kinéztünk egy szimpatikus helyet, majd miután beléptünk, odajött hozzánk a pincér, hogy mit szeretnénk. Közöltük vele szándékunkat, erre mondta, hogy sajnos nem mehetünk be, mivel csak akkor maradhatunk, ha enni is fogunk. A többiek arcát végig-nézve, ők sem számítottak erre a fordulatra, így kicsit megsértődve és értetlenül egy másik hely ke-resésére indultunk. Szerencsére rövid időn belül találtunk is egy

megfelelőt. Este 10 óra körül pedig elindultunk a szálláshely-re busszal. Mivel későn értünk vissza a szállásra, így a szálloda nyújtotta lehetőségeket nem is tudtunk igazából kihasználni, de ennek ellenére is gyorsan és kel-lemesen telt az utolsó szállodai éjszakánk, amit ismét egy hosszú nap követett Strassburgban. A sé-tahajókázás nagyon jól sikerült, valóban óriási élmény volt és élvezhető, majd miután megér-deztünk az Európai Parlament épületéhez, lehorgonyoztunk. Az épület főbejáratához baktattunk, fotózkodtunk, majd elindultunk az egyik melléképület irányába, ahol kaptuk az ebédet. Miután mindenki jóllakott, körbenéztünk picit, majd megérkeztek meghí-vóink, Bauer Edit és Duka Zólyo-mi Árpád. Bevonultunk velük egy kisebb tárgyalóterembe, ahol me-séltek a jelenlegi helyzetről, majd ezt követte egy kvíz, amelyen úgy tűnt, meglepően jól szerepeltünk.

A jó válaszokat kisebb EP-s ajándékokkal jutalmazták. A kvíz után kezdődött egy kötetlen beszélgetés, ahol szabadon kér-dezhettünk tőlük. A beszélgetés kellemes légkörben zajlott és ezt támassza alá, hogy rettenetesen gyorsan telt az ott eltöltött idő. Megtudtuk például, hogy mi is az a Lisszaboni szerződés és miért lett volna fontos minden tagállam-nak elfogadnia. Fény derült arra is, hogy azért nehéz jelenleg az Európai Parlementben bármilyen jelentős, érdembeli döntést hoz-ni, mivel az alapdokumentumban az áll, hogy csak konszenzussal hozhatnak döntést, ami egyre több tagállam esetében egyre le-hetetlenebb feladat. Ilyen és eh-hez hasonló okosságokat tudtunk meg. Az utolsó programpont pe-dig az EP épülete melletti Orange-rie parkban volt, ahol rengeteg látnivaló fogadott bennünket.

Pálmafák, vízesések, gyönyö-rű tereprendezés, kisebb állatkert nyújtottak számunkra egy utolsó kikapcsolódási lehetőséget a ha-zaút előtt. Majd este 7 óra körül elindultunk hazafelé és újra átvé-szeltük a nagyjából 12 órás utat.

Látogatás az Európai Parlamentbe

a szerző Felvétele

2008. október - Hírek 5. oldal

Július 20-tól új tiszteletes, Ficzere Tamás lelkész kezdte meg a munkáját a nyitrai református hitközségben, s egyúttal átvette Kosár Károly egykori tiszteletestől a Šedivý lászló szakkollégium vezetését és ügyeinek irányítását, mely a Nyitrán tanuló magyar diákok egyik központja.

NAGY GÁBOR

- Köszönöm, hogy eleget tett a prEsstige felkérésének, és hogy szakít egy kis időt ránk. a beszélgetés apropója, hogy most került ide hozzánk, s szeretnénk Önt bemutatni a nyitrai diákoknak és olvasó-inknak. Kérem, meséljen a származásáról, hol történtek az első szárnypróbálgatásai, hova járt iskolába?- Keletről, egy Kassa mellé-ki kis faluból, Abaújszináról származom, mely 20 km-re van Kassától, ott nőttem fel szüleimmel és húgommal.

- a falusi környezet milyen hatással volt Önre?- Alapjában véve falusi ember vagyok. Mindig is kötődtem a falusi élethez, kerthez. Termé-szetesen ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a várost, csak fa-lun élni, falun lenni az más…

- az életpályája. honnan indult, milyen állomásokkal, és hogy jutott eddig?- Általános iskolába a szülőfa-lumba jártam, akkor még volt összevont magyar osztály. Dacá-ra annak, hogy csak 3km-re van a szlovák-magyar határtól, ma már nincs magyar nyelvű oktatás.

- milyen a faluban a szlová-kok, ill. a magyarok aránya? Ugyanis említette, hogy akkor még volt magyar tannyelvű oktatás.

- Hát, most az arány 14/86 % a szlovákok javára, persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak ma-gyarul, az emberek 70-80% beszé-li a magyart. Sajnos jött egy olyan tendencia, hogy a magyar gyere-keket szlovák iskolába kezdték el járatni, mert azt hitték, hogy job-ban érvényesülnek, s így lassan kezdett elszlovákosodni a falu.

- visszatérve az életútjához… Abaújszínáról merre vitte a sors?- Az általános iskolai tanulmá-nyaim után Kassán lettem az ottani Magyar Tannyelvű Kö-zépfokú Ipariskola tanulója és ott is érettségiztem. Akkor még, amikor középiskolába felvéte-liztem, úgy gondoltam, hogy jobb szakmát tanulni, és akkor azzal az ember jobban tud ér-vényesülni. Nem gondoltam arra, hogy egyetemre fogok menni, s hogy továbbtanulok.

- az ipari iskola inkább reál beállítottságot követel, ezzel szemben a teológia, a hit egy

teljesen más dimenzió, hogy jött ez a váltás?- Hát, azért a kettő nem zárja ki egymást. Több lelkész kollegám van, akik szintén kassai iparisták voltak. Annak idején nekünk is volt történelmünk, fizika, mate-matika meg nyelvoktatás, s csak harmadikban jöttek a szaktan-tárgyak. Aztán a szaktantárgyak már nem érdekeltek annyira. Har-madikban jött egy újfajta indítta-tás, nem utolsó sorban az akkori lelkészünknek, Édes Árpádnak köszönhetően. Belecsöppent a gyülekezetünkbe, és nagyon fi-atalos, agilis lendülettel kezdett bele a munkába. Elkezdett bib-liaórákat tartani, énekkart szer-vezni. Ő volt az, aki elindított ezen az úton, hogy ne csak azért járjak templomba, mert muszáj, hanem azért is, mert érdekel.

- akkor Édes Árpádot a mentorának tekinthetjük, vagy annak tekinti?- Az ő segítségével indított el Isten ezen az úton, persze ezzel

nem azt akarom mondani, hogy ha nincs Édes Árpád, akkor én nem vagyok lelkész, de ő volt, az, akivel elkezdtünk együtt dol-gozni. S akkor jött az az elgon-dolás, hogy lelkész akarok lenni, s elkezdtem tudatosan készülni erre a hivatásra. Géresi Róbert lelkészünk kezdett felkészíteni a felvételire. 1996-ban felvételt nyertem Prágába, a Károly Egye-tem Protestáns Teológiai karára.

- hogy emlékszik vissza a diákéveire?- Szép évek voltak, nagyon sze-rettem és szeretem a teológiát, Prága is nagyon tetszett. 2003-ban államvizsgáztam, közben ösztön-díjjal Németországban is voltam, Dortmundban. Majd a magiszteri cím megszerzése után maradtam Prágában, doktoranduszképzé-sen. Posztgraduális tanulmánya-im alatt két évet ismét Németor-szágban, Heidelbergben tanultam.

- a heidelbergben eltöltött két év, s a Dortmundban eltöltött

két szemeszter milyen hatással volt az ön világképére, gondol-kodására?- Már Prágában több lehetősége volt az embernek, hogy minden irányzatot megismerjen a teológi-án belül. Szóval eleve Prága egy nagy látókört biztosít az ember számára, Németország azon fe-lül is sokkal nyitottabb. Az em-ber újabb dolgokkal ismerkedhet meg, s ami még fontosabb, segít abban, hogy az ember elfogadja a másikat olyannak, amilyen, s nem csak demagóg módon kimondja, hogy egyedül a kereszténység az ami, igaz vallás, igaz út Isten-hez. Megtanít ismerni a zsidó és iszlám gondolkodásmódot. Kön-nyen lehet, hogy minden mono-teista vallás egy Istenhez közelít, csak más úton (Hans Küng katoli-kus teológus volt az, aki elsőként fogalmazta meg ezeket a gondo-latokat, és sok mindenben egyet tudok vele érteni). Ott kezdődik a másik elfogadása, hogy leülök a zsidóval, leülök a mohame-dánnal és beszélgetek vele, s így derül ki, hogy mi az, ami közös, és amiben meg tudunk egyezni, és mik azok a témák, melyek-ben nem tudunk egyetérteni.

- hol kezdte lelkészi tevékeny-ségét?- 2003-ban végeztem Prágában. Utána nagyon sokat gondolkod-tam azon, hogy tanítsak, de még-is úgy döntöttem, hogy lelkész leszek. Az egyház kihelyezett az alistáli gyülekezetbe, ahol se-gédlelkészi tisztségben voltam.

- Mennyi időt töltött alistálon, és milyen kapcsolatban volt a gyülekezettel?- Több mint másfél évet töltöttem Alistálon, pontosabban 21 hó-napot. Könnyen beilleszkedtem és nagyon jól éreztem magam a körükben. Sokat dolgoztunk együtt, bibliaórák, énekkar, s el-mondhatom, hogy nagyon szo-ros kapcsolat alakult ki köztem

és a gyülekezet között. 2008 jú-liusában helyeztek át Nyitrára.

- Nyitra, új gyülekezet, új kihívások...- Abszolút! Tudtam, hogy a nyitrai gyülekezet különleges, s amellett még itt a kollégium, de próbálok megbirkózni a felada-tokkal. A kollégium most nagyon sok időmet leköti, de emellett megpróbálom a gyülekezeti éle-tet is élénkíteni bibliaórákkal, és ápolni a kapcsolatokat a hívekkel.

- ha jól tudom, az istentisztele-ten kívül másra is kihasználják az imatermet.- Így van! Az istentiszteletek mel-lett, melyek vasárnap 9:30-tól vannak, szerdánként 18:45 órai kezdettel tartunk bibliaórákat, felekezettől függetlenül, min-denkit szeretettel várunk, ezek nem kötött órák, hanem szaba-dabbak, bármilyen témáról le-het beszélni, vagy ha valakinek bárminemű kérdése van a val-lásról, teológiáról, az nyugodtan jöjjön és kérdezzen, még ha ba-nálisnak is hiszi. Németország-ban megtanultam, hogy nincs buta kérdés csak buta válasz!

- Most a héten felkeresték diákok, hogy rendezhetnének-e kommunikációs gyakorlatot az imateremben, mi vezette arra, hogy igent mondjon?- Az ember ott segít, ahol tud, persze ez nem azt jelenti, hogy bármilyen csoportnak kiadnám. Arra gondolok, hogy aki ide eljön kommunikációs gyakorlatra, s jól érzi magát, lehet, hogy eljön bib-liaórára is, mert nem lehet tudni, hogy egy pár jó szó mit indít el egy másik emberben. Ezeket az al-kalmakat jó lehetőségnek tartom, hogy közelebb kerüljünk a fiata-lokhoz. Ha az ember jó dolgot te-het, segíthet, akkor miért ne tenné!

- Köszönöm a beszélgetést. To-vábbi jó munkát kívánunk!

Ficzere Tamás: Az ember ott segít, ahol tud

FOTÓ: PRESSTIGE - KOLLÁR RÓBERT

Az iskolakezdéskor fotókiállítás nyílt Ľubo Balko (UKF) és Varga Gábor (PRESStige) képeiből. A kiállítás ötletét az adta, hogy be kellene mutatni a diákéletet a diákoknak. A kiállítás célja megmutatni az elsősöknek, hogy az egyetemi élet nem csak a tanulásról szól. Az idősebb diákok találkozhatnak ismerős helyzetekkel, de újdonságokkal is. A fotósok megpróbáltak egy minnél átfogóbb látványt adni arról, amiről a diákok élete szól. Ebbe beletartoznak a bulikon kívül a sport és kulturális események, bulik, zabálások, piálások és természete-sen a „gombás” ételek is. A kiállítás sikerét mutatja, hogy már a folytatását tervezik az SPU keretein belül is.

Fotókiállítás a diákéletről

Fotó: presstige - varga gábor

Immár 27. alkalommal került megrendezésre a gímesi műve-lődési tábor, melyet a Nyitrán működő Juhász Gyula Ifjúsági Klub rendezett. Művelődési tábor, mégis a köztudatban úgy él, mint „gólyatábor”. a szervezők próbálják ezeket a sztereotípiákat megszüntetni és nagyobb közönséget próbáltak bevonni a tábor látogatásába. Elsősorban felsőbb évfolyamos diákokat szeretnének aktivi-zálni.

NAGY GÁBOR

A rendezvénysorozat szept-ember 5-től került megrendezés-re. A táborlakók száma változó volt, mert folyamatosan jöttek és mentek emberek, de a főképp elsősökből álló keménymag az körülbelül harminc főre volt te-hető, és persze a stáb tagjai, ami még plusz húsz főt jelentett.

Az első nap az ismerkedés jegyében telt, a kezdetben ki-mért és távolságtartó hangu-latot Zsapka Attila és Emmer

Péter gitárkoncertje oldotta.

Szombaton vette kezdetét az igazi táborélet, amikoris össze-ültek a különböző szekciók, hol mindenki kedve szerint válogat-hatott a következő foglalkozások közül: gyöngyfűzés, karikatúra-rajzolás, batikolás, kommuniká-ciós gyakorlatok, üvegfestés és még sok más érdekes művészet a kézművességen belül. Sajnos a délutánra tervezett előadás, me-lyet Vujity Tvrtko tartott volna, elmaradt. Volt helyette túra a gí-mesi várromhoz Fazekas Erikkel. Az estét a RAF II koncertje zárta.

A harmadik napon, vasárnap, az előző napi koncertet kipihenve a táborban látogatását tette a Bás-tya Íjász Klub, kik egy rögtönzött bemutató keretein belül beve-zették az érdeklődőket az íjászat szépségeibe, sőt a bevállalósab-bak ki is próbálhatták az íjakat. Délután H. Nagy Péter irodalmár, a Szőrös Kő főszerkesztőjének előadását hallgathatta a tisztelt publikum. Az eszmefuttatás az irodalom egyik periféria-műfaját

helyezte boncasztalra, a vám-pírizmust, illetve a vámpíriro-dalmat. Az estét filmvetítéssel és hangulatfokozó társasjátékkal búcsúztatták a táborlakók, ki-ki saját ízlése és belátása szerint.

S lám a hétfővel elérkezett a tábor utolsó napja is. Délelőtt a szokásosnak mondható kézmű-ves foglalkozásokkal kezdődött. Délután látogatást tett a kemping-ben Komzsík Attila, a Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja, ill. Pšenák Ilona, a kar dékánhelyettese, kik egy kötetlen beszélgetésre invitálták a hallga-tókat. Az este a Carpedante kon-certjével ért véget, mely méltó befejezése volt a négynapos 27. gímesi művelődési tábornak.

Szeptember 9-én reggel az öt-venfős gyülekezet tábort bontott és mindenki ment a maga útjára. A szervezők reményei szerint min-denki jól érezte magát ez alatt a pár nap alatt, és remélhetőleg jobbnál jobb élményekkel gazdagodtak.

Képriport a presstige.sk-n.

Pillanatképek a gímesi művelődési táborból

az utóbbi időkben a világban már nagy port kavart kiállítás végre május 24-én Magyaror-szágra is eljutott. New York-i, londoni, washingtoni, Mexico City-i, amszterdami és prágai sikere után érkezett Budapest-re.

SZÁMEL PETRA

Eddig már több mint hétmillió látogatót ejtett ámulatba, vagy ép-penséggel keltett bennük visszás érzéseket, ugyanis ez a hihetetlen anatómiai tárlat valódi, preparált emberi testeket vonultat fel. „Dr. Ray Glover, a kiállítás orvosi-igazgatója Günther von Hagens német orvos módszereit fejlesz-tette tovább. Ő azzal az eljárással kísérletezett, hogy kiszivattyúzta a tetemekből a zsírt és a vizet, hogy azokat egyfajta plasztikus anyaggal helyettesítse. Glover po-limeres tartósítást alkalmaz, mely ugyanezen az elven működik.” Természetesen felmerül a kér-dés, hogy miért éppen valódi emberi testeken kell mindezt vé-gezni, emberjogi aktivisták pedig kegyeleti okokra hivatkoznak. A

holttesteket egyébként Kína aján-lotta fel 5 évre kutatási célokra.

Nos, a dolog morális megítélése mindenkinél saját mércéje szerint történik, annyi bizonyos, hogy az ember kíváncsisága és tudás utáni vágya a történelem során mindig felülkerekedett erkölcsi értéke-in. A tárlat célja pedig az, hogy szembeállítsa az embert az em-berrel, és ezen a sokkoló módon

hívja fel a figyelmét az egészséges életmód fontosságára. Ízelítőnek talán ennyi is elég, akinek sikerült felkelteni a kíváncsiságát, az de-cember 31-ig még ellátogathat a budapesti VAM Design Centerbe.

cím: VAM Design Cen-ter, Király utca 26./1061, Budapest, MagyarországMinden nap. 10:00 - 20:00 hely-színi jegypénztárak: 9:30 – 19:00

Art regnum6. oldal www.presstige.sk

szeptember 12. és 14. között került megrendezésre immár 5. éve a CoMICs salón, a képregények, animek, játékok és a japán kultúra fesztiválja, valamint a sci-fi, a fantasy és a horror fesztiváljának 21. éva-da, az IstroCoN 2008 (www.istrocon.sk).

KISS PÉTER

Mindkét fesztivál egy időben, a pozsonyi Dom Odborov-ban zaj-lott. A három nap alatt a két fesz-tiválra 8095-en voltak kíváncsiak (vagyis biztosan még többen is, csak ők nem jöttek el), ami szép eredmény a tavalyi 6048 látoga-tóval szemben. A fesztiválok fő célja a sci-fi, fantasy, horror, kép-regény, anime, larp (live action role playing – vagyis élő szerep-lős szerepjáték) és a videojátékok világának bemutatása, népszerű-sítése volt. A cél elérésére bevetett „eszközök“ pedig: képkiállítások, többféle rajzverseny, cosplay (anime- vagy más képzeletbeli hősöknek beöltözött emberek vil-longása – kizárólag amatőr szin-ten) és karaoke verseny, írás- és rajz-workshopok, videoprojekci-ók, játékbemutatók (X-Box 360, PS3, PSP, PC), előadások minden el- és szinte már el nem képzel-hető témára, országos videojá-ték-bajnokságok (Soul Calibur 4, MotorStorm 2 stb.) , kipróbálható kártya- és asztali játékok és min-den más, ami egy geek (kocka – ha tudni akarod mi az a geek vagy kocka, olvasd el az MMOR-PG-król szóló cikket is) szemé-nek és szájának ingere. Papíron geek-mennyországnak hangzik, de vajon kiállta-e a pudingpróbát?

Egyik szintén kocka barátom-

mal a szombati napot válasz-tottuk látogatásunk időpontjául. Mindketten tapasztalt és minden hájjal megkent geekek vagyunk, legalábbis azt hittük, míg meg nem érkeztünk Trnavské mýto-ra (itt található a már fentebb említett Dom Odborov). Beval-lom, elég alacsony elvárásokkal vágtunk neki utunknak, mivel az egész ugye kis hazánkban szerveződik és korántsem vol-tunk biztosak benne, hogy egy IstroCon elkápráztatja az E3-ról vagy a BlizzCon-ról készült vi-deókhoz szokott szemünk. Szóval megérkeztünk Trnavské mýto-ra és máris egy vidám „trekkie“ (StarTrek rajongók) csapatba üt-köztünk, akik a sorozatból jól is-mert kezeslábasban és kitűzőben rótták a várost. „Jól kezdődik!“ – néztünk egyetértően egymásra és meggyorsítottuk lépteink. A Dom Odborov az egyik legundorítóbb épület Pozsonyban. Leginkább egy nagy rakás betonra emlékez-tet, amibe mindenféle termeknek csúfolt vájatokat vágtak. Szocreál építészet a javából. A pozsonyiak csak atombunkernek, mélyreha-tóbb történelmi műveltséggel ren-delkező sorstársaik pedig Flaktü-rmnek hívják. A legjobb hely egy posztszocialista országban meg-rendezendő geek-fesztiválra. Már a főajtón belépve mellbe vágott minket a belépőjegy-árusítás kez-detleges megoldása, amely kez-detlegesség az egész fesztiválra jellemző volt. Egy egyszerű fehér asztal, néhány pironkodó kiscsaj, vasdoboz kassza, rendezetlen sorok – éppen, mint egy falusi bálon. A másik asztalon tornyo-suló ingyen plakátok és újságok sora azonban letörölte a fintorgást arcunkról (büszke Red Alert 3 poszter tulajdonosok lettünk) és

mosolyogva ballagtunk az első emeletre, ahol a társasjátékok, a képkiállítás, a teázó, a mozi és né-hány árus kapott helyett. Az elő-készített asztalokon szenvedélyes kártya- meg asztali-játék csaták folytak (mi csak a Magic the Gat-hering-et ismertük fel), mellettük pedig Warhammer 40.000 figurák mini-kiállítása foglalt helyet, sti-lizált csatajelenet formájában. A lenyűgöző képkiállítás és a teázó megcsodálása után egy mellékfo-lyosón keresztül a sci-fi pavilont kerestük, amikor feltűntek az első cosplayesek - két csaj mesterien kivitelezett Final Fantasy cuccok-ban. Annyira jól néztek ki, hogy míg fel nem tűntek a cosplay-ver-seny színpadán , azt hittük, fize-tett modellekről van szó. Közben kiderült, a sci-fi „pavilon“ egy nagyobb szoba, ahol előadások zajlanak. Éppen a Warhammer 40.000 világában fellelhető fegy-verekről volt szó. Amikor a hu-szonvalahány éves srác a warp-pókok teleport technológiájának hátulütőiről kezdett beszélni, tisz-telettudóan elhagytuk a termet.

Felbaktattunk a közeli lépcső-kön és miután a harmadik zsúfo-lásig megtelt terembe próbáltunk sikertelenül bejutni, behúzott fa-rokkal sompolyogtunk végig a fo-lyosón. Így értünk a második eme-leti főterembe, ahol is katartikus élményben volt részünk: elénk tá-rultak a videojáték-prezentációk: HD TV-kre kötött Playstation 3-ak, PSP-k és X-box 360-ok (sta-tion-ök) várták az érdeklődőket. Az érdeklődők meg azt várták, hogy sorra kerüljenek, mert bár tekintélyes mennyiségű hardware állt a nagyérdemű rendelkezésé-re, minden képernyőre legalább tíz bámészkodó jutott. Nekünk is

csak többszörös próbálkozásra si-került egy Gears of War meccset játszanunk. A station-ök koroná-zatlan királya a 122 cm-es átmé-rőjű HD TV-n futó Soul Calibur 4 volt, amire reménytelenül hosszú sorban kellett várakozni. Mi meg sem próbáltuk, a látvány a game-padek nélkül is lenyűgöző volt.

Ekkor már nem érdekelt az el-avult helyszín, a fullasztó meleg, a látszólagos rendszertelenség, a túl sok ember. A fesztivál magá-val ragadott minket, teljesen elva-rázsolt és szinte minden új dolgot ujjongó örömmel fogadtunk. Ott-hon éreztük magunkat. A falakon kívüli világ megszűnt számunkra létezni. Az a világ, ahol minket, geekeket elítélnek. Az emberek felvállalhatták érdeklődési kö-rük, beszélgethettek fantasyről, sci-firől, kedvenc animejükről és senki sem nézett rájuk furcsán. A cosplayeseket pedig megcso-dálták, fényképezték, megtap-

solták. Nehéz megértenie ezt az érzést egy nem „szakavatottnak“.

A zsúfolásig megtelt nézőtér előtt zajló karaoke verseny, ahol gyönyörű részleteket halhattunk a japán zenekultúrából bájos lányok előadásában és kevésbé gyönyö-rű, viszont annál szórakoztatóbb főcímdalokat „bátor“ srácoktól, hatásos színfoltja volt a fesztivá-loknak, ahogy a cosplay verseny is, amelyet a nézők szavazati döntöttek el. Külön kiemelném a műsorvezetőket, akik a kínos és előre megírt humor helyett rög-tönzött és szellemes beszólások-kal lendítették tovább a műsor-számokat. Legjobban a közönség hozzáállása tetszett – talán még életemben nem láttam ilyen ba-rátságos „nézőteret“. Mindenkit megtapsoltak, ujjongtak, de hát ez érthető, hiszen bárki is szere-pelt, kocka volt – egy közülünk.A legmeglepőbb számunkra az volt, hogy szinte minden máso-

dik fesztivál-látogató lány volt, ahogy a cosplayesek döntő több-sége is. Bizony alig győztük kap-kodni a fejünk a sok nyuszifüles, miniszoknyás csaj után. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy talán már nincs messze a kor, amelyben mondjuk a World of Warcrafttal lehet majd csajozni...

A fesztiválon látszott, hogy a szervezők az „ügy“ iránti szere-tetből és elkötelezettségből, s nem a haszon miatt dolgoztak. Bárho-vá mentünk, a határtalan lelkese-dés mindenhol felülkerekedett a helyszínen és a korlátolt anyagi lehetőségeken. A program is ki-válóan lett összeállítva, hiszen mindenki megtalálhatta az őt ér-deklő dolgokat, vagy új érdeklő-dési köröket szerezhetett (például mi is rákattantunk a cosplayre).Az Istrocon egyszerűen a geek mennyország szlo-vákiai kihelyezettsége. Jövőre is ott leszünk!

FOTÓ: ISTROcOn.SK

IstroCon 2008

BODIES – The ExhibitionKomáromi Jókai színház

2008/2009

háry János/daljáték Kodály Zoltán – Paulini Béla- Harsányi Zsolt Rendezte: Pille Tamás Premier: 2008.10.08

szomorú vasárnapMüller Péter- Seress Rezső Renedezte: Lévai Adina Premier: 2008.11.28

Jeles napokAgócs Gergely Rendezte: Agócs Gergely Premier: 2008.12.12

antigoné/dráma Szophoklész Rendezte: Czajlik József Premier: 2009.1.09

Mandragóra/komédiaNiccolo Machiavelli Rendezte: Lévai Adina Premier: 2009.03.06

Énekes madár/székely népze-nés játék Tamási Áron

Rendezte: Vidnyánszy Attila Premier: 2009.04.24

primadonnák/bohózat Ken Ludwig Rendezte: Méhes László Premier: 2009.06.18

daB- divadlo andreja Bagara Nitra

repertoár:

všetko za národ - Božena Slančíková - Timrava / Ondrej Šulaj Modrá ruža - Pavol Braxatoris - Gejza Dusík piargy - Roman Polák Matka - Július Barč-Ivan

statky zmätky - Jozef Gregor Tajovský veveričky - Ján Uličiansky heda Gablerová - Henrik Ibsen portia Coughlanová - Marina Carr Divotvorný hrniec - E. Harburg – F. Saidy – B. Lane agáta hľadá prácu - Dana Lukasińska Tvar vecí - Neil LaBute Testorterón - Andrzej Saramo-novicz adam Šangala - Jozef Paštéka - Vašo Patejdl - Kamil Peteraj

További információk a www.dab.sk valamint a www.jokai.sk oldalakon.

Színházajánló

2008. október - Art Regnum 7. oldal

a helyszín Gúta, pontosabban a város melletti erdős termé-szetvédelmi terület, ahol idén negyedik alkalommal került megrendezésre a hanna-hanna fesztivál.

ANDA JUDIT

Mint megtudtam, Hanna a het-tita hagyomány szerint egyfajta ősanya, a természet istennője, így aztán nem meglepő, hogy a szervezők évről-évre igyekeznek hangsúlyt fektetni a környezetvé-delemre. Például kedvezményes áron juthat be az, aki kerékpárral érkezik, vagy hiányoznak a más fesztiválokról jól ismert mobil zuhanyzók és műanyag vécék, ezeket közös erővel építik a ren-dezők és résztvevők. A meghirde-tett saját pohár akció – miszerint mindenki egy otthonról hozott po-harat használ, és ebbe veszi a sört, kofolát – jó ötlet, de inkább csak szerény ajánlásnak tűnt a fesztivál minden szegletében fellelhető, el-dobott műanyag poharak láttán.

A közhangulatból és a reg-geli takarítóbrigád jelenlétéből kiindulva viszont elmondható, hogy a Hanna-Hanna igenis egy szinte szemétmentes rendez-vény – és ritkaság az ilyen. Mint ahogy egyedülálló az is, hogy nincsenek biztonságiak, hogy itt nem zúdul ránk semmilyen rek-lámáradat, a zenekarok pedig csak útiköltség fejében vállalják a fellépést. A rendezvény arcu-latához hozzátartozik a művé-szet pártolása és bemutatása is, legyen szó festészetről, szobrá-szatról, irodalomról vagy táncról.

A hangulat családias – ahogy azt többen megállapították. Ez betudható a helyszín legfeljebb ezer fős befogadóképességének is, de nagyban hozzájárul a jelen-lévők jókedve és közvetlensége is. Az emberek mosolyognak, köszönnek egymásnak, és ha kell, segítenek. Annak ellenére, hogy kis, csak pár száz résztve-vős fesztiválról van szó, mégis nemzetközinek tekinthető, hiszen néhány napig együtt él itt magyar, szlovák, német, osztrák, horvát, lengyel, angol, ír, francia, izrae-li, brazil, orosz, kanadai és svéd. A kérdésre, hogy hol hallottak a Hannáról, legtöbben azt felelik, hogy az interneten akadtak a rek-lámra, vagy pedig Budapesten ta-

lálkoztak a plakátokkal, és onnan érkeztek Gútára. Hamar feltűnik az is, hogy a jelenlevő magyarok közt több a budapesti mint a szlo-vákiai. Hogy a felhívás nagyobb-e ott, vagy pedig az érdeklődés kisebb nálunk, nem tudni, min-denesetre tényként könyvelhetjük el, hogy míg a magyarországiak közül többeket a reklám von-zott ide, addig az itteniek inkább barátok csalogatására jöttek. A külföldiek ittlétét megkönnyíti, hogy forinttal ill. euróval is lehet fizetni, valamint hogy minden fontosabb eseményt bemonda-nak angolul vagy franciául is.

A programot egyfajta egészsé-ges fejetlenség hatja át, viszont mindig tudomást lehet szerezni ar-ról, hogy hol mi lesz. Délelőttön-ként kézműveskedőkbe, kőfara-gókba, üvegfestőkbe, rajzolókba, agyagozókba és korongozókba, zsonglőrjátékokkal próbálkozók-ba botlunk, délutánonként pedig kezdetüket veszik a hajnalig tar-tó koncertek. Naponta van mód jógázásra, táncmeditációra, mas-százsra, fürdésre a közeli tóban, csónakázásra a folyón, megte-kinthetjük a vízimalmot, felmász-hatunk a nádfedeles ház padlására egy diavetítésre vagy párnákon és matracokon ülve nézhetjük a tánc performance-okat (na de miért performance az előadás?). Érez-hető, hogy itt minden a fesztivá-lozókért van, bárki rögtönözhet kis előadást, bolhapiacon árul-hatja az általa készített tárgyakat, kifüggesztheti képeit, verseit, csoda hát, ha többekből hanna-függőséget vált ki ez a pár nap?

Termésetesen a zenei program is sokrétű. Teljes harmóniában váltja egymást a rap, hip-hop,

rock, folk, reggae, ska, alternatív, indie és trance. A fesztivált a helyi McLaren, valamint Attilah és Ya-kuza rap koncertje nyitotta meg, azt est leginkább várt és a közön-séget leginkább magukkal ragadó előadói pedig a Butik és Jóvilág-van zenekarok voltak. A követ-kező napokban tiszteletét tette nálunk a francia-magyar Myster Möbius, a Chuck Norris Action Squad, a Psycho Mutants, a vis-szatérőknek számító Hangmás és Riddim Colony vagy a Csür-rentő, akik a fergeteges előadás után az esőben táncolás élményé-vel gazdagították a jelenlevőket, a sort pedig a Csókolom zárta. Nagy népszerűségnek örvendett az árnyékos Chil-lout és teasátor a maga mat-racaival és függőágyaival, te-áival és zsíros kenyereivel, és a minden végén, gyomban balra található Diszkó jurta. Hangulat- és kapcsolatterem-tő a szinte mindig égő tábortűz, ami kétségkívül formálja a kö-zösséget, tökéletes helyszín az esti sörözésekhez és a sült sza-lonna vacsorák elkészítéséhez. Jobban belegondolva nem is értem más fesztiválokon miért nincs ilyen. Talán mert azok nem a közösségformálásról szólnak.

A Hanna-Hanna augusztus 20-án kezdődött, 16-tól 20-ig pedig építő- és alkotótáborozás előzte meg. A program hivatalosan 24-én zárult, de többen maradtak még, mondván segítenek a tábor-bontásban és szeretnék még kiél-vezni a hely varázsát is. A többiek pedig egy évre elhagyták Gútát, vagy ahogy a fesztivál hangu-latát teljesen befogadó kisfiú mondta: most elrepülünk hazáig!

Hanna-Hanna a csodavilág

FOTÓ: PRESSTIGE - anda judIT

Martin McDonagh neve csak az igazán nagy filmrajongók-nak csenghet ismerösen. Eddig a six shooter című rövidfilm-mel nyerte el a nagyérdemű tetszését, sikere egészen az oscar-díj elnyerésében csúcso-sodott ki.

LÉNÁRTH RITA

A Bruggében című film a rende-ző első nagy játékfilmje, aki meg-nézi, nem csalódik. A sikert a fia-tal rendező nem bízta a véletlenre, vállalkozásához olyan izgalmas és tehetséges színészeket szer-ződtetett mint Colin Farell, Bren-dan Gleeson és Ralph Fiennes.

Egészen különös atmoszfé-rát sikerült teremtenie. Meste-rien keverednek a tündérmese figurái a rideg valósággal. Kissé misztikus az összhatás, de an-nál reálisabb a lélekábrázolás.

Amolyan a „fiús filmek“ kategoriájába sorolható, tele pisztolyokkal, káromkodással, kis komikummal. Amikor az előre kiszámítható fordulatok

bekövetkeznek,mindig történik valami „váratlan“, ami csak még izgalmassá teszi az összhatást. Ez az a film, amihez kötelező a hatalmas popcorn, és egy szén-hidráttal teli Coca-Cola. Tehát fiúk, lányok elő a DVD-vel!

A helyszín Brugge, Belgium egyik szép, történelmi városa. Hogy mi az, ami egy igazán nagy-városi embert Bruggébe vezet? A kultúra. És mi az, ami két bérgyil-kost Bruggébe vezet? A munka. A két bérgyilkos hősünk jelleme tel-jesen eltérő. Ray ( Colin Farell), a törzsgyökeres dublini, szarfé-szeknek nevezi Bruggét. Ami le-köti, a pia, pénz és nők. Ken, az idősödő kultúraszerető jelleme és hivatása valahogy ellentétbe ütközik. Őt valójában lenyűgözi a város varázsa, a régi épületek. Szabadidejében nem csajozik, hanem könyvet olvas. A filmben felbukkannak olyan fura embe-rek, mint a rasszista amerikai tör-pe, aki a prostik és a drog rabja. Egy bájos lány, aki drogdíler és turistarabló. A bonyodalom ott kezdődik, amikor Ray, a főnök utasítása alapján megöl egy pa-

pot. Egy eltévedt golyó azonban egy kisfiút is eltalál, és ez a bér-gyilkosok elveibe nem fér bele. Ekkor bukkan elő a titokzatos, már már charlie angyalai- szerű főnök, Harry ( Ralph Fiennes). Az angol, változatosnak nem jel-lemezhető káromkodás fenegye-reke utasítja Kent, hogy meg kell ölnie Rayt, mert egy kisfiú megö-lése megbocsájthatatlan bűn. Ken és Ray között, mégha leplezik is, erős az érzelmi szál, mint egy apa-fiú kapcsolatként jellemezhe-tő. Ken tudja, Ray képes megvál-tozni, megpróbálja megmenteni, ez pedig az életébe kerül. Harry pedig mint a becsületbeli ügyek nagyharcosa a városba utazik, és ekkor történik a film végkifejlete. Nem egy happy end, de nem is kellenek a krokodillkönnyek sem. Egyfajta elgondolkodtató percek következnek, miközben számom-ra világossá vált, hogy a bérgyil-kosok világa egy szabályokhoz kötött világ. Az, akiben még él a kisgyermeki báj, és nem az elhi-vatottsághoz kötelező fanatikum, annak a szakmában nincs esélye , de talán a túléléshez igen. A kulcs-szó a talán, mert ez sem biztos.

Filmajánló: Bruggében (2008)

A SZMAZE hírei - www.zene.ska Devil street 13 őszi/téli me-

netrendje

2008. október 17. – Poprád, Rock Fabric2008. október 25. – Beszterce-bánya, Klub 77 with The Creep-show (CAN)2008. október 31. – Cseklész2008. november 8. – Bős, Ven-del Pub

2008. november 12. – Nyitra, Stará Pekáreň, 18:00

2008. november 15. – Csalló-közcsütörtök, kultúrház2008. november 21. – Budapest (H), Amigo Rockabilly Club2008. december 12. – Felsővíz-köz (Svidník), Holičstvo

2008. december 13. – Eperjes, Bunker2008. december 19. – Somorja, Piton bár (VIP)

2008. december 21. – Breznóbá-nya (Brezno), Bombura

2008. december 22. – Puhó (Púchov), XXL

2008. december 23. – Privigye (Prievidza), Diwadlo

2009. január 17. – Fertő-szentmiklós (H), Szerdahelyi vendéglő

A fellépések a nyitrai állomás kivételével 20:00 órától kezdőd-

nek.

* * *

10 éves az Expired passport

Az Expired Passport zenekar sze-retettel meghív minden kedves érdeklődőt a 10 éves jubileumi koncertjére, amelyet a Kupido Polgári Társulás és a SZMAZE segítségével 2008. november 10-én, hétfőn, 16 óra 30 per-ces kezdettel rendez a pozsonyi A4-es teremben (SNP tér 12).

Az est vendégei: Saróka Liliá-

na, Szabó Dávid (Manó Band, Party Lounge) és a magyar-országi MontaCarlo zenekar.

Újra startol a Felvidéki Blues

projekt

2008. október 25-én újra útnak indul a Felvidéki Blues Projekt a Révkomáromi Magyar Házból. Mindenkit szeretettel várunk a nyitóestre, melyet a Ranks zene-kar indít, majd a Csukamájolaj és a História folytat, végül pe-dig a Hats Off (H) zenekar zár.

Belépő: 70 korona

* * *

stúdióban a Groove Machine

A Groove Machine zenekar első stúdiófelvételeit készíti a soproni MD stúdióban. Az 5 számos EP várhatóan az év végén lát nap-világot.

(lager)

2008. október - Art Regnum8. oldal

8. alkalommal kerül megren-dezésre zselízen a Keep It Cool multikulturális fesztivál a Blue art polgári Társulás szerve-zésében.

A rendezvény célja a kulturális értékek közvetítése a fiatalok felé. A fő programban négy ze-nekar mutatkozik be a közönség-nek. A magyarországi unoYme-dio a Másfél zenekar új projektje, melyben drum’n’bass, jungle és dub alapokra épülő zenét játsza-nak élőben, MC Zeek kíséretében.A fesztivál történetében idén először a hip-hop is teret kap. A franciaországi La Conspira-tion csapatból érkezik a feszti-válra Trinita-t és Monsieur 21.A hazai alternatív zenei életet a pozsonyi Lavagance zenekar képviseli, amely 2006-ban az év legjobb alternatív lemeze díját nyerte el. Miles című számukra készített videoklipet az MTV ze-necsatorna napirenden játszotta.A Keep It Cool fesztivál min-

den éven igyekszik teret adni az amatőr zenekaroknak is. Idén a zselízi mr mirror kap le-hetőséget a bemutatkozásra.A rendezvény kísérőprogramjai közt megtalálható lesz a festmény-kiállítás, a graffiti, a performance és az Azyl portálal együttműködve az 1 és 5 perces kisfilmek vetítése.A fesztivál 2008. október 25-én, 18:00 órai kezdettel kerül meg-rendezésre a zselízi moziban. A belépődíj ára elővételben 100,- Sk (3,32 €) a helyszínen 150,- Sk (4,98 €). Az elővétel 2008. október 23-ig (csütörtökig) tart.

Elővételi helyek:Zselíz: Művelődési Otthon (H-Pé 08:00-16:00), Delfin Papírüzlet (H-Pé: 08:00-16:30, So: 08:00-12:30)Párkány: Green PubLéva: Music Center, Slád-kovič utca 2, Junior épü-lete, (H-Pé: 11:00-17:00)

A rendezvény hivatalos webolda-la: www.keepitcool.sk

Keep It Cool – a zene, a kultúra és a film fesztiválja

a Divadelná Nitra elnevezésű fesztivált az egyik legjelentő-sebb hazai (nem állami jellegű) színházi események között tartják immár számon.

Minden évben szeptemberben kerül megrendezésre, de előké-születei egész évben tartanak. A színházi zsánerek széles reperto-árját felvonultatórendezvény már külföldön is egyre nagyobb vissz-hangot kelt. A klasszikus darabok mellett teret enged a fiatal tehet-ségeknek, ill. nem hagyományos, kontroverz műveknek is. Nem csupán színház terén jelentős ez az esemény, hanem a kultúra és művészetek szinte minden terüle-téről ízelítőt kaphatunk, ha elláto-gatunk rá. Természetesen azért a főszerepet a hazai, valamint kül-földi színházak játsszák, valamint

a már hagyománynak számító színvonalas DOSKY díjak kiosz-tása. A célközönség a fiatal gene-ráció, akik a legnagyobb érdeklő-dést mutatják a rendezvény iránt.

Művészberkeken belül pedig a kritikusok, publicisták, rendezők stb. Ez a lehetőség fesztiválja is, ugyanis lehetőséget kapnak itt a még ismeretlen, felfedezésre váró tehetségek is. Egyes külföl-di színházak, művészek számára a Divadelná Nitra az egyetlen fórum, ahol Szlovákiában meg-mutathatják magukat. Az utóbbi két évben olyan komoly feszti-válok közé küzdötte fel magát, mint pl. a Dialog Wroclavban, BITEF Belgrádban vagy a Kuns-ten Festival des Arts Brüsszelben.

Számel petra

Színházi Nyitra + képriport a divatbemutatóról

A h ó n a p k é p e

,,Ha a nők depressziósak, esznek vagy elmennek vásárolni. Ha a férfiak depressziósak, megtámadnak egy másik országot.’’ - Elaine Boosler

ivan sebeš Felvétle

plichta péter Felvételei

VénAwww.presstige.sk 9. oldal

Dunaszerdahely. Csütörtökön két kötet bemutatásával vette kezdetét a vI. Nemzetközi vámbéry Konferencia, mely-nek védnöke pálinkás József, a Magyar Tudományos akadé-mia elnöke volt.

NAGY ERIKA

A Lilium Aurum Könyvki-adó gondozásában jelent meg Vámbéry Ármin, a magyar ori-entalisztika különleges tehetségű tudósának szellemét felélesztő A becsvágy igézetében című kötet.

A turkológus munkásságának szerteágazó volta miatt rendkívül heterogén témákat ölel fel, és a tavalyi konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza. Dobro-vits Mihály turkológus, a Vám-béry Kutató Tanács tudományos titkára vállalta magára a könyv összeállítását, és Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója mutatta be. Meggyőződése, hogy siker-könyv kerül mindazok kezébe, akik az érintett témában mozog-nak, és szeretik Vámbéryt. A be-mutató végén megemlékeztek a közelmúltban, súlyos betegség-ben elhunyt T. Nyíri Máriáról, aki Cemel Sahirnak a magyar ope-retthez fűződő viszonyát tárta ta-valy a konferencia résztvevői elé.

A magyarság bölcsőjénél – A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése című könyv a Lilium

Aurum Könyvkiadó nyolcadik kötete, mely a Vámbéry-Könyvek sorozatban jelent meg. Az újbóli kiadást, melyet egy magyar-török összehasonlító szótár zár, Felföl-di Szabolcs, a Szegedi Egyetem Ókortörténeti Tanszékének tanár-segédje, és Keller László orienta-lista, turkológus, a szöveg gondo-zója méltatta, aki elmondta, hogy az előkészítő munka során Vám-béry eredeti szövegét a lehető legkevesebb módosítás érte, és a szerző eredeti átírásai sem változ-tak. „Vámbéry az akkor még gye-rekcipőben járó turkológia korlá-tait világosan látta, ugyanakkor ezek a korlátok nem intették óva-tosságra egy-egy általános vagy konkrét megállapítása kapcsán.

Miközben pedig Vámbéry tu-dós megállapításai ma már nem

állják ki az idő próbáját, a problé-mafelvetései ma is visszaköszön-nek a magyarság legkorábbi tör-

ténetével foglalkozó munkában.“ – olvasható Keller utószavában.Az est házigazdája Simon

Szabolcs, a Vámbéry Pol-gári Társulás alelnöke volt.A kívánt világosság címen pénte-ken került sor arra, hogy hatodjá-ra találkozzanak egymással azok a magyar kutatók, akik a kelet-kutatással foglalkoznak, ugyanis Vámbéry szülővárosa az elmúlt esztendőkben az orientaliszti-ka és turkológia fontos szellemi műhelyévé vált. A neves vendé-geket Pázmány Péter, Dunaszer-dahely város polgármestere és Hodossy Gyula, a Vámbéry Pol-gári Társulás igazgatója köszön-tötte a városháza dísztermében.

Az első napon tizenöt színvo-nalas előadás hangzott el, töb-bek között szó esett Törökország energiapolitikájáról és a magyar őshazakutatásról. Bemutatásra került Tahir-i Üngürüs című török

krónika, a Nagy Szulejmán szi-getvári hadjáratához kapcsolódó levelek a bécsi Staatsarchivban, Jeruzsálem, a szent város sze-repe a palesztin radikális moz-galmak képi világában. Szó volt arról, hogy kell-e választanunk a német orientalista Goldziher Ignác, és mestere, Vámbéry kö-zött, akinek atyáskodását a ta-nítvány nem nézte jó szemmel.A korábban meghirdetett „A jövő keletkutatói Vámbéry nyomá-ban“ című középiskolai pályá-zat kiértékelésére is sor került, melynek nyertese Gálffy Balázs, a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium harmadéves diákja lett, aki dolgozatának a Kurdok – A világ legnagyobb or-szág nélküli nemzete címet adta.A konferencia utolsó napján a tíz előadó között volt Hazai György akadémikus, a Vámbéry Polgári Társulás elnöke is, akit a tavalyi évben hagyományt teremtve, első-ként jutalmazták Vámbéry-díjjal, Lipcsey György, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásával. A 2008-as év Vámbéry-díját Vásá-ry István turkológus, történész, a Vámbéry Polgári Társulás Kuta-tó Tanácsának elnöke kapta, aki egyéb elkötelezettsége miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen.

A konferencia közönsége ígé-retet kapott, hogy ezekből az előadásokból hamarosan egy újabb kötet születik, s ez az új könyv is méltón fogja szolgál-ni Vámbéry Ármin emlékét.

A kimeríthetetlen Vámbéry

a szerző Felvételei

Életének 64. évében, 2008. október 4-én elhunyt Csiki László erdélyi születésű író, költő, műfordító. Csiki László már az előző héten sem érez-te jól magát, ezért új, Ajakír című regényének bemutatóján sem tudott már részt venni.A József Attila-díjas alkotó halála után egy nappal lett volna 64 éves. Csiki László 1944. október 5-én született Sepsiszentgyör-gyön. Többek között a Kellékek, az Elhallgatások és A keresztelő című verseskötetek szerzője-ként vált ismertté. 1968 és 1971 között a sepsiszentgyörgyi Me-gyei Tükör című hetilapnál ri-porterkedett, 1971-től 1980-ig a Kriterion Könyvkiadó szerkesz-tőjeként dolgozott Bukarestben, majd Kolozsvárott, 1980 és 1982

között pedig az Utunk című iro-dalmi hetilap rovatvezetője volt. 1984 óta élt Magyarorszá-gon, ahol 1989-ig a Magve-tő Könyvkiadónál dolgozott, mint szerkesztő. 1989 és 1991 között a Magyar Napló versro-vatvezetője, 1991-től szabad-foglalkozású író, majd a Buda-pest Filmstúdió dramaturgja. Több színművét, rádiójáté-kát mutatták be, rendszere-sen közölt műkritikákat is. Számtalan díjjal jutalmazták.

Krascsenits György

Elhunyt Csiki László író, költőMinden áron meg kell menteni

hitler életét – ez az alapja s. l. Cornelius novellájának, amely a Katedrális őrzői című sci-fi antológiában található. Nem kevésbé meghökkentő azonban a többi novella alapötlete sem: egy budapesti múzeumban a jövő század elején felborul a tér-idő, vagy, hogy a mindenre elszánt főhős a 30. században másodmagával vissza akar verni egy 192 milliós inváziós űrhadsereget.

VARGA GÁBOR

A legújabb Mysterious Uni-verse novelláskötetről van szó, amely október elején jelent meg a Tuan kiadó gondozásában. A Katedrális Őrzői egy olyan an-tológia, amely a sci-fi és a spa-ce-fantasy határán egyensúlyoz: egyaránt van benne fejlett szuper-technika, időutazás és misztikum.

A Mysterious Universe soro-zat azonban már csak ilyen: a harmadik évezred történéseit és a galaxis meghódítását tárja föl lépésről lépésre, a földi energiaháborúk korától kezdve a Tej-útrendszer betelepítéséig. Az út korántsem egyenes: előbb földi oligarchák építgetik hatalmukat, majd jön egy mindennél hatal-

masabb faj és létrehozza a maga birodalmát az emberek felett.

A Démoncsászár megbuktatása után aztán az emberiség tényleg

kirajzik a mindenségbe, számos fajt és szupercivilizációt felfedez, és rá kell jöjjön, hogy a múltjá-ban egy hatalmas titok rejtőzik.A sorozat sikere 2000-ben in-dult, amikor Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) és Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) össze-fogtak és lefektették alapjait. Azóta számos szerző csatla-kozott hozzájuk, többek között a József Attila-díjas Böszörmé-nyi Gyula, illetve az Európai SF Társaság Encouragement-díjával kitüntetettek közül Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod) és F. Tóth Benedek. Az írók nem félnek a merész témáktól: a magyar szent korona épp úgy megjelenik a könyvekben, mint a piramisok rejtélye, Arthur király udvara, Hitler vagy a római pápák sora.

A sorozat főszereplőiből azó-ta legendás figurák lettek: Brett Shaw vagy York Ketchikan a har-madik évezred igazi kalandorai.

A Katedrális Őrzői ezen a történelmen ível át, ám a novel-lák önmagukban is élvezhetők, nem kell hozzá a világ ismerete.

Hat szerző három kisregénye és három novellája található a kötetben, amely az utóbbi idők legjobb magyar sci-fi antológiája.

Időutazók előre

pArnAsszus10 oldal www.presstige.sk

amikor a bioetikus leszállt a nőről, már éjjel fél három le-

hetett. szvetlána pillanatokon belül édes álomba szenderült.

Egyébként olyan gyűrött volt, mint alatta a lepedő, elég volt csak rápil-

lantani, s bárki megállapíthatta, hogy mozgalmas napja lehetett szegényké-

nek. Károly, a bioetikus is azt tapasztal-ta, hogy ez a mai tyúk egy csöppet fáradt,

pedig ezerötszázért az ember azért nem csak egy kis cirógatásra vágyik ugyebár. De sebaj,

üsse kavics, gondolta magában, és a libazöld pa-plan után nyúlt, hogy betakarhassa vele a szelíden

szuszogó ukrán származású hivatásos művésznőt. Tekintete hirtelen megtapadt a lány arcán, s elmo-

solyodott, ahogy szvetlána iskolakék szemfestéke mo-noklivá fejlődött az együttlét pár órácskája alatt.

Nem fogalmazta meg magában Károly, de tudatosí-totta, hogy valamit érez iránta, amit mások esetében még

nem tapasztalt. Ez lenne hát a szerelem? – villant át agyán pár másodperces romantikus merengés kíséretében. Nem, nem

szerelmet érzett, hanem valami összetett etikai kategóriát. a mérleg egyik serpenyőjét talán a szánalom, a megértés, az empátia foglalta

el, a másikban meg a csodálat, egyes pillanatok élvezete és a vágy kapott helyet. Egyre szimpati-kusabbá, egyre erotikusabbá vált Károly szemében a lány elcsigázottsága, de nem nyúlt hozzá, hagyta őt tovább az álmok mezején, hadd pihenje csak ki magát. ő ellenben feltápászkodott és az ágy szélére ült. Ismét merengett egy kis ideig, nem gyújtott rá, ahogy ez ilyenkor a fi lmekben szokás, hanem kezével megkapaszkodott az ágyban, fejét sebesen hátrahajította, s így, felülről nézte egy darabig szvetlánát. Egyáltalán nem volt fáradt. Kis kora óta volt egy szokása, amit nagyon szeretett. az „s“ hangot mondo-gatta szép csendesen, hosszan elnyújtva, de nem ám csak úgy egyszerűen, hanem úgy, mintha sejpítene és fütyülne is egyszerre. Nagyon tisztán emlékezett arra a napra, mikor nagyanyja kezébe vette pár hónapos unokatestvérét, és ugyanezzel a nyugtató susogással próbálta álomba ringatni. Károly akkor öt-hat éves lehetett, és olyan nyugodtság fogta el, amilyen azóta talán sohasem. a narancssárga rolettán átszűrődő késődélutáni nyári napsugár és az „s“ hang lágy ismételgetése egész eddigi életét végigkísérte. Innen maradt a „kedvenc“ szokás, ő csak így nevezte. Elég volt csak susognia pár percig, és szívét bold-ogság meg nyugalom árasztotta el.

a bioetikus ábrándozásainak az utcáról beszűrődött gépkocsizaj vetett véget. az autó refl ektorfénye párhuzamos sávokat festett a sötét szoba mennyezetére. a csíkok eltolódtak, majd elnyelődtek Károly szeme előtt, aki közben felállt, kinyitotta az ablakot, és olyan gondosan kezdte kémlelni az eget, mint augusztusi meteorzápor idején az amatőr csillagász. Miután ezt megunta, felöltözött, és magára hagyta szvetlánát a hotelszobában. Kint feloldotta a riasztást az opel astrán, beszállt, elindult. Össze-vissza tekergett a belvárosban, céltalanul koptatta a gumikat. akárhogy is szerette volna, nem tudta magának megmagyarázni viselkedését, miért furikázik éjjel három és négy között értelmetlenül a sötét utcák ren-getegén. És egyáltalán, miért tördeli a kezét mostanában, miért babrálja állandóan hüvelykujjával az orra peremét, miért szeleteli a kenyeret olyan furcsa módon? a legapróbb, számára megfejthetetlen dol-gok készítették ki a legjobban, ezek tűntek neki a legabszurdabbaknak, tönkretették az életét, s menekül-ései során egyre csak gyülemlettek benne ezek az iciri-piciri rémképek.– ssssss, ssssss! – ezzel egy ideig megoldódottnak tűnt minden. szvetlána álma kellemesen hűsített: márványragadozók ragadták ki a kerti törpét az erdei fenyő mellől, hogy segítségével eltorlaszolhassák a pokolba vezető utat. Jégcsapok lógtak mindenhon-nan, jelezve, ez nem lehet a sátán birodalma. szvetlána álmában nagyonis tudta, hogy álmodik, és en-nek tudatában teljesen elégedettnek érezte magát. szinte irányította álmát, nagyjából előre meg tudta határozni, hogy mit ábrázol a következő kép. Átlagban minden nyolcadik álma lehetett olyan, melyet befolyásolni tudott. Igen, elégedett volt, s egyes momentumokban úgy érezte, hogy nemcsak azonosulni tud Istennel, hanem Isten ő maga. Egyszerre vette kezdetét a hotelszoba ablakpárkányán és az opel motorházán a súlyos esőcseppek pontozása, mely észrevétlenül heves sziporkázássá fajult. lent a portás unott sóhajtással vette tudo-másul a történteket, megfosztotta szalvétaburkától vajas-kolbászos kifl ijét, és beleharapott. váratlanul édesanyja jutott eszébe, aki varrónő volt, és igen pechesen került át a túlvilágra: szerencsétlen módon beszippantotta a szájában felejtett tűt. amikor felszedtem ezt a nőt, nem hittem volna, hogy majd ekkora befolyással lesz rám – meren-gett magában ismételten Károly. azzal viszont egyáltalán nem foglalkozott, hogy miért van szüksége egy bioetikusnak szajhákra. a magánélete és a szakmája közti fal vastagságáról regényt lehetne írni. Érdekes téma... Egy éles kanyar után Károly egy mellékutcában találta magát, leparkolt a járdaszélen, simított egyet az orrán, és a volánra borult. Fejében gondolatok próbálták megformálni ellentétjeiket, s ez tö-bbnyire sikerült is nekik, csukott szeme előtt fekete alapon színes geometriai alakzatok küzdöttek meg egymással. Ez most fantázia vagy csak véletlen? Csudajó az álom és az ébrenlét határán tanyázni – fo-galmazódott meg benne spontán módon. Ásított egyet, kinyújtózott, megdörzsölte szemét, majd elindult vissza a szálló irányába. Öt perccel hat óra után megérkezett. Felosont a második emeletre, és nagyon halkan benyitott a szobába. Jól sejtette, szvetlána még mindig aludt. Károly még egyszer, utoljára rátekintett, s az éjjelisze-krényen heverő ezres és ötszázas bankó mellé egy újabb ötszázast biggyesztett. amilyen csendesen jött, úgy távozott. ők ketten többet már sohasem találkoztak.

lacza Gergely

Ukrajna diadala

Koháry attila írásai:

FürdésFekszem s merengek. Minden cseppel messzebb jutok a materiális, kéz-

zel fogható dolgoktól. Már egész tisztán látom a párhuzamos világot. halvány és érinthetetlen, pontos mása a miénknek és mégsem... ahogy a viz teljesen megnyugszik szinte megáll a szivem verni. Még néhány perc

és bekövetkezik. Kikapcsol minden és ketten maradunk. Már látom. Nézem azt az ocsmány, visszataszitó tekintetet. Nem mozdul, a szeme sem rebben, csak engem néz a forró viztől vérvörös arccal. Meg-kérdezném mit akar, de felesleges, úgysem válaszolna. sohasem válaszol.

Csak jön és néz és nevet és -MIT aKarsz?!!- a pillanatban ahogy a szavak elhagyják az ajkamat elkapja a karom és belém mar. Iszonyúan fáj, de meg sem mukkanok. Csendben szenvedek, mert valahol máshol

ez sokkal nagyobb fájdalom. lassan engedi el, semleges tekintettel. a sebekből kibuggyanó vér súlyos nehezékként csattan a nyugodt viz felszi-nén és lassú porfelhőként oldódik fel. Még mindig farkasszemet nézünk,

de az ő arca a becsapódás pillanatában furcsamód megremeg. a vér apró patakokban csorog le a karomon... de nem tud érdekelni. Most nem!

az egész olyan rohadt idegesitő.-Miért gyűlölsz ennyire? Épp itt lenne az ideje, hogy már egy picit megtanulj szeretni!- Mennyivel könnyebb

lenne, ha jobban szeretne... csak egy picit is. Csak annyi kellene... a szája sarkán ekkor megjelenik egy gúnyos kis mosoly. Megszólal. Csak ritkán

mond valamit. az ajkai viszont olyankor sem mozdulnak, mint ahogy most sem. Csak dülled. a fejemben hallom a hangját. Kéri menjek vele. Miért is tenném... –Gyűlöllek!!!-. Ekkor egy erős és gyors mozdulattal a nyakamnak esik és betuszkol a viz alá. látom, ahogy az apró hullámok

összecsapnak a fejem felett. Elfog a rettegés, de nem próbálok ellenállni. Nem akarok. Úgy döntöttem, hagyom, hogy az események magukkal ragadjanak. Elegem van az állandó menekülésből. Ki akarok szállni

ebböl az ördögi körforgásból! hallom az órám kattogását de egyre las-suló tendenciája megnyugtat... Már nem akarok kiúszni... a szomorú csend átölel, meztelen teste hozzám simul és nem neged. órám pedig egyre csak lassul... KaT-KaTT, KaT-KaTT... KaT-KaTT... a csend csókol, a nyugalom nyújtja két kezét –Üdvözlöm Önt a birodalmam-ban...-. órám kattog... KaTT... katt... ka... a plafon elhomályosodik,

szivem elnehezedik. Én pedig... –Önző vagyok?-.

pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó,

pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó…… ……..háromnapi pörgés után

Miki szokásához híven a kanapé mellett ébredt összeszart nadrágban. a lakás üres volt. a zenét a Massive attack szolgáltatta, igy a teremben az

Inertia Creeps kábitó dallama csónakázott. lábra állt, letörölte a szája szélére száradt nyálat, felemelte

a földön heverő fecskendőt, felhúzta a következő pár napra valót és királyok módjára belőtte magát

a világ legsötétebb zugába. holttestére visszaérkező lakótársai bukkantak rá egy hét elteltével……. ……………………pornó, pornó, pornó, pornó,

pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó, pornó,

pornó, pornó, pornó, pornó, pornó…

pornpornóó

2008. október - Parnasszus 11. oldal

pornpornóó

a szivárvány színei

Éppen előbújtak a nap első sugarai, amikor a fi ú kilépett a lépcsőház ajtaján és elin-dult a járdán. Még nem tudta, hogy merre is megy, egyre csak azon járt az esze, hogy most mennyire boldog és mennyire szerencsésnek mondhatja magát. szinte sugárzott az örömtől és alig várta, hogy megoszthassa a legjobb barátaival az elmúlt éjszaka él-ményeit. Úgy érezte, hogy repülni tudna a boldogságtól, hogy ez volt élete legeslegjobb éjszakája és olyan nincs, hogy ezt bármilyen más éjszaka felülmúlja.

ahogy sétált, észre sem vette, hogy milyen hűvös van még így hajnaltájt. Nem fázott, sőt, egyáltalán nem is gondolt arra, hogy milyen idő van. Minden megszűnt körülötte létezni és nem is jelenhetett meg más a szeme előtt csak az az isteni barnaszemű lány, akivel az egész éjszakát együtt töltötte. szerelmes lett egyetlen pil-lantásra és nem tudta kiverni a fejéből. lassan gyülekeztek a piacon az emberek, az árusok kirakodtak az árujukkal és a fi ú arra gondolt, hogy vesz a lánynak egy szép csokor virágot. El is indult a piac irányába és azon gondolkodott, hogy vajon milyen virágot is szeret szíve választottja. lehet, hogy nem is szereti a virágokat? – futott át hirtelen az agyán a gondolat, de abban a pillanatban el is vetette. méghogy egy ilyen gyönyörű és kedves teremtés ne szeresse a mindenféle színben pompázó és illatos csokrokat, szinte lehetetlen. annyira illik az egyéniségéhez, hogy az már szinte nem is igaz. Nem volt a fi únál olyan nagyon sok pénz, de úgy határozott, hogy azt mindet, ami van, azt virágokra fogja költeni, majd fogja magát és elindul, hogy felébressze a kedvesét, betakargassa az illatos és színes növények egész hadával.

oda is állt egy nagyon kedvesnek tűnő idős néni standja elé és a virágokat nézegette. Észre sem vette, hogy a néni már többször is megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, de ő nem reagált rá, így hát az asszonyság kénytelen volt odamenni hozzá és a karját megragadva újra feltenni a kérdést. a fi ú olyannyira megrémült az érintéstől, hogy majdhogynem elordította magát a nagy riadalomban. Fel sem tűnt neki, hogy a gondolatai még mindig a lányon jártak és nem tudott tőlük szabadulni egyetlen pil-lanatra sem. a képe ott lebegett a szeme előtt teljes életnagyságban. amikor a néni ismét megkérdezte tőle, hogy végülis mit szeretne, csak akkor jutott eszébe, hogy mit is keres a virágok között. Közölte a barátságos idős hölggyel, hogy mennyi pénze van és hogy minden egyes fi llérért virágot szeretne venni valakinek, akit nagyon szeret. a hölgy gondolkodott egy picit majd elkezdett járni a keze és egy olyan hatalmas és gyönyörű színekben pompázó csokrot nyomott a fi ú kezébe, hogy annak még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. El is indult, hogy minél hamarabb boldoggá tegye a nőt, akiről érezte, hogy ő lesz élete nagy szerelme és mellette fogja leélni az egész éle-tét. Már a piac kijáratánál volt, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy elfelejtett fi zetni. vissza is fordult és látta, hogy a néni mosolyogva néz rá a standjától. Gyors léptekkel visszament hozzá és nem győzött bocsánatot kérni azért, hogy olyan hirtelen távozott és szabadkozott, hogy nem akart ő lopni, de hát az egy olyan dolog, hogy... és mondta volna tovább, de ekkor a néni csak ennyit szólt mosolyogva: - Tudom fi am, a szerelem elveszi az ember eszét! a fi ú nem is tudta, hogy erre most válaszolnia kell e vagy csak bólogatni, de csak annyit tett, hogy elmosolyogta magát, majd megköszönte a csokrot és elindult a kijárat felé.

a léptei egyre csak gyorsultak és a torkában dobogott a szíve. Egyre csak azon gondolkodott, hogy mennyire fog örülni szíve hölgye ennek a hatalmas csokor-nak, majd a nyakába ugrik és soha nem engedi őt el.

a lány arra ébredt, hogy a nap sugarai kellemesen cirógatják a bőrét és édes illatú langyos szellő bújik be a nyitott ablakon. hatalmasat nyújtózott, majd lerúgta magáról a takarót és beviharzott a fürdőszobába. Eszméletlenül boldognak érezte magát és szinte repülni lett volna kedve a gyönyörtől ami átjárta az egész testét. Gyor-san megmosakodott, fogat mosott és zenét kapcsolt. végigtáncolt a lakáson többször is és egyre csak mosolygott, sőt néha még hangosan fel is kacagott. Nem nagyon értette, hogy mi van vele, csak annyit tudott, hogy ilyet még soha életében nem tapasztalt. Mintha minden szép lenne és színes. Minden illatos és szemet gyönyörködtető. vizet tett a tűzhelyre, hogy teát főzzön magának. Nem volt éhes, bár tudta, hogy valamit en-nie kéne, hogy legyen valami a gyomrában. Körülnézett a konyhában és még mindig táncolva és mosolyogva konstatálta, hogy nincs otthon egy szem kifl i, vagy kenyér sem. Nagy szerencséjére nem lakott messze az üzlettől így hát úgy döntött, hogy páratlan jó kedvét másoknak is látniuk kell. Beszökdécselt a szobájába és ledobálta magáról az alvóruháját, majd megállt a szekrény előtt és hosszú percek után eldöntve, hogy mit is vegyen magára, szivárványszínekbe öltözött. hóna alá csapta a táskáját, beledobta a pénztárcát, majd cipőt húzott és nekiindult a napsütésnek. a lépcsőkön szökdécselve egyre csak az járt a fejében, hogy ez volt élete legszebb éjszakája és semmi nincs ami a boldogságának az útjába állhatna.

végre kilépett a lépcsőház ajtaján és elindult az élelmiszerüzlet felé. ahogy szedte a lábait, hirtelen észrevette, hogy vágott virágokon lépdel és arra gondolt, hogy ki lehetett az az eszelős aki egy hatalmas csokor virágot szétdobál a járdán. De mindez nem nagyon érdekelte, mert eszméletlenül boldog volt és sugárzott az örömtől, így hát szökkenő mozdulatokkal haladt az üzlet felé. a kóbor macskák minden mozdulatát megfeszülve fi gyelték.

angyal Sándorpirkadat rovinjbana nyugalom,sótól dús levegőbenreped,állnak a nőka szélben, a porban,a parton,viszi a szoknyájuk vonalát a szél,halakat visz a vízillata van a napnakés illata van mindenárnyéknak, körülrajzoltalaknak- legyen az akár tárgy,akár ember -itt a szentlélek is halkabban lépa kövek között

a levél-pucér fák ágai úgy markolásszák az eget,mintha dús keble lenne,mintha tüdőartériáklennének a feketetöredezett ágak

arrébb jönnek a felhők, mondogatok magamban egy verset,tenger mellett nem lehet szerelmesnek lenni,mondogatom magamban, mint egy verset- valami szikla, valami búés balkániistennyila -fütyül a parton a szél

a férfi ak nadrágja is lobog, sorban, egymás mellé állnak,kihúzzák vállukat,szélnek feszítik mellkasukat,mindjárt feljöna tejfelszín nap

február van.te undorodsz a halcsontoktól,nekem kis híjánráfagy az arcomraa feleslegesen rákentnaptej

MoCorGÁsalvó arcodra teszem tenyerem.Fintorogsz.Álmodban négylábú székek vagyunk,asztal körül ácsorgunk.Te nem tudsz megbocsátaniaz asztalosnak, így billegsz,rajtam ülőpárna van.ha rádülnek, arról álmodsz,hogy fa lehettél volna, gesztenye.Én, mint másik szék, tűzifaszeretnék lenni, megvisel ezaz álló unalom.mérges is vagy rám, hogyégni akarok.

porCUKorÉs ahogy a nénik,

úgy görbül az összes szombat délután.a karod köré tekeredik,

lehunyja szemét, mosolyog,mert tudja, hogy hamarosan

úgyis megreped,a városra ráfolyik az este,

és te tudni fogod,hogy múlik a szombatod,

s lobogva jön pökhendi vasárnapod.

a porcukros szél a hajam alá bújik,a blúzom alá,

pont nálam akar elrejtőzni,mintha nem üvegből lenne a testem,mintha gondolataim nem lennénekmind-mind zöldes-fehér üvegből.

És ha mosolygok a szélben,az mindig annyi port hint mosolyomra,

hogy az rajtam a séta lágy megjegyzése lesz,és ha ujjadat fi noman végighúzod lelkemen,

rádkenődik az a fi nom porréteg,amit egy séta hagyott rajtam,

s ami még ropog a fogaim alatt.

Terék anna versei

albert Tímea

versei

Miféle vagy. . . ?

Mondd!Miféle érzés vagy te, hogy folyton csak bán-tasz?Mosolygós arcok, kétszínű lelkek –Jól tudod, ez nem az én világom!mindhiába.szívem a végzet örök völgye.jól tudod.hát akkor miért sértesz?hisz nem értesz!Mondd! Miért sebzel?lelked éltetője tán nem a tűz?Mondd! Miért nem küzdesz?Nem. Te nem szeretsz.Mondd hát! Miért nem elégszel meg a pillanat mámorával?Nem elég, hogy pillantásod éget?Nem. Te csak állsz és üresen bámulod:a ködfelhős „semmit”.arcod, mint a megfagyott jégcsap.Mondd!lelkedben sosem nyílik örök tavasz??

háborog a tenger

Ne fogyatkozzál.Ember!Te nem érdemledE tenger fájdalmat,Szánalmat,S mivel sorsvárattat:Nem kell!

Ne fogyatkozzál…Ember!Te nem tudod,hogy igaz szemmelÍtél a tenger,Ezernyi fájdalmat,rágalmat,s mire ő nemMéltat:Nem kell!

háborog a tenger.Ember!megfáradt szem-mel,Ezernyi sebbel,húzd föl vitorlád, megannyi tornyát,Minden célodnak, vágyadnak,S mivel Könny nem vigasz:rejtsd el! !Ne szomorkodjál.Ember!hisz háboroga tenger.Szíved mélyén,Kit valaha is véltélőrültenszeretni: ma talán jobb leszFeledni!

különVélemény12. oldal www.presstige.sk

Kocka (kiejtése: /kocka/) avagy geek (kiejtése: /gi:k/) - a túlzot-tan intellektuális beállítottságú emberre használt korábban pejoratív (informális, azaz bizalmas nyelvben használatos; szleng) szó, különösen ha ez az érdeklődés egy szűk területre irányul. a modern korban előszeretettel használják a műszaki területeken jártas em-berre. Általánosságban olyan személy, akinek az érdeklődése egy bizonyos témára fókuszá-lódik. a “geek”-ké nyilvání-tást indokolhatja a témához kapcsolódó rajongásának a mértéke, intenzitása, vagy akár az érdeklődése tárgya is. Ez a definíció eléggé tág, ezért meg-különböztethetünk matemati-kai, zenei, színházi, nyelvi, kép-regény, rajzfilm, manga, anime „gamer” (game, mint játék, gamer – játékos, akár virtuális, akár fizikai értelemben), és akár Wikipedia „kockákat” is. (forrás: Wikipedia)

KISS PÉTER

Kocka vagyok, voltam és le-szek. Az egész valamikor 6 éves koromban kezdödött, amikor elöször jöttek a helyi búcsúba vi-deojátékok. Azt hiszem mindenki emlékszik a kopott „maringot-kára“, amiben a játéktörténelem igazi gyönygyszemei (Mortal Kombat, Sonic the Hedgehog) bújtak meg, ormótlanul nagy já-tékgépek formájában. Az elsö elkölött zseton után tudtam: ez bizony szerelem elsö látásra.

Pár évvel késöbb megkaptam az elsö „nintendóm“ (akkoriban minden ilyen gépet így hívtak, bár köze nem volt az eredeti japán csodához). Valamikor ‘97-ben pedig az elsö számítógépem, ami-kor is vérbeli kockává érettem.

2005-ben aztán az egész koc-ka-karrierem új fordulatot vett. Beléptem az MMORPG-k (Mas-sively Multiplayer Online Role-Playing Game) átkozott világába: elkezdtem World of Warcraftozni. Az MMORPG-k rohamosan

növekvő nészerűségnek örvende-nek, a belölük származó bevétel több, mint 1 billió dollárra rúgott a nyugati világban 2006-ban. A World of Warcraft (WoW) a játéktörténelem egyik legsike-resebb játéka és a legsikeresebb MMORPG (be is került a Gui-ness Világrekordok Könyvébe). Egy 2008 áprilisában készült becslés szerint az MMORPG játékosok 62%-a WoW játékos. Tényleg ennyire jó ez a játék?

A lehetö legegyszerübben fo-galmazva: igen. Elég elkezdeni és többé nem enged. Mindegy hány éves vagy, mindegy mennyit ke-resel, mindegy, lány vagy–e vagy fiú, hallgathatsz technót vagy heavy metalt, mindegy, hogy családod van–e vagy egyedül élsz (éppen mert kocka vagy), a WoW nem enged. Ha pedig nem a WoW, akkor MMORPG-k hosszú sora les rád álnokul és csak egy login-ra vár, hogy végleg behá-lózzon. Légy bármilyen igényes, legyenek bármennyire szokatlan elvárásaid, biztosan megtalalá-lod a „kereszted“. De mi is az az

MMORPG? A Wikipedia szerint az MMORPG a számítógépes szerepjátékok olyan zsánere, amelyben nagyszámú játékos ké-pes egymással kapcsolatot terem-teni egy virtuális világban. Mint minden RPG-ben (RPG – Role Playing Game vagyis szerepjá-ték), az MMORPG-kben is egy fiktív karakter bőrébe bújhatunk, de az egyjátékos (singleplayer) RPG-ktől eltérően itt egyszerre több játékos játszik egy állandó világban. (Az állandó világon egy olyan virtuális világot ér-tünk, amely akkor is létezik és mükodik, amikor már a felhasz-náló kilépett belöle. Magyarán éppen olyan, mint a valódi világ – az sem áll meg ha elalszunk.) A játékosok különböző fajokból, kasztokból (harcos, varázsló stb.) válogathatnak, kiválaszthatják arcukat, frizurájukat stb. A karak-ter megalkotása után pedig vígan vethetik magukat az adott virtuá-lis világ sűrűjébe. A játék során a játékosok karakterei erősödnek, új felszerelést szereznek, klánokba vagy céhekbe tömörülnek és nem utolsó sorban halomra gyilkolják

egymást (persze csak virtuálisan – bár Oroszországban előfordult egy borzasztó eset : Egy Lineage 2 klántalalálkozón egy középkorú férfi halálra vert egy fiatal srácot, akit azelőtt csak a játékon keresz-tül ismert és akkor találkozott vele először életében, a játékban léte-ző nézeteltéréseik miatt...) Dió-héjban ennyi az MMORPG. Nem hangzik túl vonzóan? Nem tudnál „rászokni”? Próbálj ki egyet…

Az MMORPG célja, mint min-den más játéké, a szórakozás és a legtöbb MMORPG bizony el-képesztően teljesít ezen a téren. Kocka berkekben nem ritkaság, ha valaki 8 órát játszik naponta. Virtuális portyáink során pedig szinte minden nap találkozunk olyan emberrel, aki 16, 24 vagy akár 36 órán keresztül is képes egyfolytában játszani. Ezek nem rekordkísérletek, ezek átlag em-berek teljesítményei, amiket nem motivált semmi más, csakis a játék egyedül. Az MMORPG-k tehát időigényesek tudnak lenni. Egy másik árnyoldaluk az ano-nimitás. Egy, a valódi életben

teljesen normális átlagos ember, a játékon belül pszichopata tö-meggyilkossá, notorikus sértege-tővé, közönséges tolvajjá vagy egyszerűen csak seggfejjé válhat. Előjönnek énjének olyan oldalai, amelyeket a valódi életben létező társadalmi megszorítások elfojta-nak. Idevág egy Penny Arcade-os karikatúra-felirat, miszerint egy átlagos, normális ember + Unreal Tournament 2004 + anonimitás = káromkodó, sértegető szociopata. Harmadik nagy hátrányuk, hogy kimeríthetetlen beszédtémának bizonyulnak, akárcsak a csajok vagy az autók. Ha egy kocka tár-saságba megy és van ott még egy kocka, bizony nehész lesz nekik bármi másról beszélni, mint sze-retett játékukról. Az sem akadály, ha nem ugyanabban az MMOR-PG-ben „nyomják” – a „melyik a jobb és miért” viták végtelenek, amiket a nem kocka közönség nem igazán díjaz. Összegezzük tehát: ha MMORPG-zel keve-sebbet mozogsz, így elhízol, ke-vesebbet jársz emberek közé, így kiszorulsz a baráti körödből, ke-vesebbet tanulsz, tehát hülyülsz, mert állandóan játszol, ha vala-mi mást kell csinálnod amikor játszani szeretnél zsörtölődsz (Kocka-Hulk effektus), keveseb-bet alszol, így egész nap fáradt vagy, kevesebbet/egyáltalán nem is élsz nemi életet, mert a barát-nőd megutál/nincs barátnőd mert sokat játszol…a hátrányok sora szinte végtelen, hogy lerövidít-sem: sokat játszol, így kevesebb időd marad élni. Jogos tehát az MMORPG-ket érő kritika, misze-rint károsak? A süti a hibás azért, mert kövér vagyok? Nem és nem, hiszen a gyilkost szokás kivé-gezni, nem a pisztolyt. Az ember káros önmagára, mert bár tudja hol a határ, mégsem szabja meg.

A játék nagyon jó, de saját hi-bámból vagyok kocka. Én döntök úgy, hogy alvás/tanulás/bulizás/szex/extrém esetekben wc-zés he-lyett a játékot választom. Ahogy az MMORPG-k káros hatásai, úgy azok sikerének oka is az emberi jellemben keresendő. Alapvetően versengő és harácso-

ló lények vagyunk. Felemelő ér-zés számunkra „jobbnak” lenni. Ezen tulajdonságainknak játékon belül szabad teret engedhetünk. Legyőzhetjük mások karak-tereit, szebb és jobb felszerelést szerezhetünk, bandákba vergőd-ve fosztogathatunk, bosszút áll-hatunk, magánháborúkat vagy klánháborúkat vívhatunk. Soha-sem sportoló egyének különféle versenyeket nyerhetnek, hétköz-napi emberek ünnepelt hősökké válhtanak. A határesetek pedig: a való világban vézna kis ember-ke, akit iskolás évei alatt a pad alá rugdaltak, igazi nagymenő lehet, elég csak sokat játszania. Az ember, aki néha legsziveseb-ben pofán verné azokat, akik nem értenek vele egyet, a játékban ezt szabadon megteheti az anonimi-tás biztonságos leplébe burkolóz-va és még sorolhatnám. A játék is jó, de a benne rejlő torz szabad-ság még vonzóbb. Tudom, mert én is megjártam az MMORPG-k poklát. Amikor egész nap a játé-kon jár az eszed és már alig várod hogy hazaérj, a gép előtt kajálsz, alig tanulsz és mikor úgy érzed kezdesz belemelegedni zsörtö-lődve veszed tudomásul, hogy hajnali két óra van. Ez így megy egy darabig és te végig tudod, ez nem helyénvaló, de képtelen vagy tenni ellene. Túl gyenge vagy, ez az egész meg túl jó. Aztán tör-ténik valami, valamiről le kell mondanod ha továbbra is ennyit akarz játszani. Az a fordulópont. Akkor kell az életet és nem a játékot választani. Ha nem így teszel, minden nappal nehezebb és nehezebb lesz „leállni”, mert egyre jobban kicsúszol a valóság-ból. Bizony nem egy ember akad, akinek nem sok maradt az életé-ből és szinte csak a játéknak él…

Pedig érdemes megszabni a határt, hiszen egy egész világot kapsz ajándékba, amelyben pár órára megpihenhetsz a valóság fáradalmaitól, kikapcsolhatsz és páratlanul szórakozhatsz, mindezt barátaid körében. Egy MMORPG, ha nem engeded, hogy feleméssze életed, annak izgalmas kiegészíté-se lehet. Szóval nyomás játszani!;)

Játékosok, avagy egy kocka vallomása

Az nagy ország nagyszerűihez!

Ti, az nagy ország vezető sze-mélyei, könnybe lábadt szemmel küzdötök az nagy istenadta im-munitás ellen, ám megszavaztatni mégsem vagytok hajlandóak vala.

De figyelem! Azon széles len-cse, mely többet lát mint bárki ezen negyvenkilencezer négy-zetkilométer falain belül, tudni véli mindazon dolgokat, melyek miatt az elkövetkezendő kétszáz évünk az bölcs, s ominózus fo-lyamatra fog eltelni: a menta-litásunk (előbbre) fejlődésére.

Az szavazni járó hétköznapi polgár lassan azt a képzeletet szülheti az népszerű Prizön Bré-jk nézése közben, hogy azon

”Cég” melynek egzisztenciája csak fiktív s keze mindenhová elér, mégsem kitaláció, hanem az szociális républika gyökere.

A nemzeti jólkeresők egy havi fizetésüket sem hajlandóak meg-vonásra adni, inkább hamisított áláírásokat gyártva s az egyete-münkön működő monumentális akadémiai információs rend-szert megalázó egyszerűség-gel jelentkeznek fel a jelen-léti ívre. Az vulgarizmusok, melyek használata már divattá válik a politikai teátrumban, nem csak egy ember jövőjét rendelteti el...

A másik, ki csak nemzetét kép-viseltetni szeretné, az újabb nagy magyar s a pártja, ki funkciójába ültette, stratégiai terv nélkül rakja

jobbra s balra az emberit az gyö-nyörbe ejtő terepasztalán, s köz-ben ”optimista” létét bizonygatva másra szentségel, mert azon nagy fogalmakat nem támogatják, mint a mia. Az autó a nó meg a mia.

S az nagy bal kézből kapott, magát szociális istenként tisz-telve, ám önkritikával kevésbé rendelkező, a kilencvenkilenc százalékos politikai aroganciát sugárzó vezetőjével, se balra se nyugatra nem terelitek az kevés-bé ”multikultúr” szinekben utazó demokráciát. Helyette azonban a választási kampány ”burzsuj” támogatóinak anyagi támászát viszonozni kívánja s a szociális ügyekben igen csak helyt állva adja a lovat a párján belül zajló klienterizmus alá. Megcáfolni

senki ne merjék! Hatalma nagy, erkölcsössége specifikus. Itt ő az aki diktál, legalábbis szeret-né, ha az állam diktálna s tulaj-donába vehetne mindent. Nem lesz ez másként, se másképp.

A kép viszont csak akkor válik teljessé, ha ”igelit táskások” is be-csatlakoznak s kacsáikkal még az olvasott bulvárlapok hazugságai-kon is túltéve próbálják beadni a nagy mesét, mely magyarázatként szolgálna, ha az épp nem bűzlene.

Romlott konzerv nem romlik, tartja a bölcs mondás, nem is várhatunk többet ama ökölví-vóktól, kit csak a hatalomvágy éltet s az asztalra többé sem-mit sem képes letenni, csu-pán a korrupciós botrányokat.

Az véres interupciós botrány mellett bólogatók, kik pártjuk nevébe még a vallást is bele-foglalták, kőkeményen fenn tartva az nemes hat százalékos preferenciájukat biztosan pom-pás ünnepélyt rendeznek évnek évadján, hogy legalább média-sztárként (jobb esetben) heti egyszer, huszonnégy másod-percre időt kapnak a tömegek számára egyetlen információt nyújtó készülékben, az tévében.

S papíron kívül nem hagyhatom az leghangosabb kék pártot, ki-nek alelnöke lassan átveszi az fontos írányító pozícióját s, ahol a gyakori s a gyakorlati túlkapá-sok csak annyira elkerülhetőek, mint a gáz ár drágulása, eme kicsi ám annál aranyosabb rép-

ublikánkban. Magát alternatí-vaként kezelő, ám írányelveitől egyre inkább távolodó, ugyan azoknak az arcoknak a csoporto-sulása, talán már ráébredni vala, hogy az friss húsok bépülése nélkül sem új stratégiája, sem új szavazói nem lésznek az kis öt milliós pop-uláció közepette.

Necsodálkozzunk hát, hogy mily viszonyok uralkodnak. Mint, ahogy a többség sem teszi magasra a mércét, úgy az politikusok sem.

Mondom hát, ne csak ol-vass, gondolkodj is. Ugyanis az, mi nem érdekel s fontos-nak nem találod, még lehet az.

laczkó sándor

Az nagy dolgokról

2008. október - Különvélemény 13. oldal

Marek a mi Kazinczynk! – kiáltja örömmel a hetven százalék lojális szlovákiai magyar, miközben rendületle-nül dolgozik országa építésén ki Dublinban, ki New Yorkban, ki londonban, ki Budapesten, és ki pozsonyban. azt azonban még a gyerekek is tudják, hogy a Nagy Építkezést az alapis-kolákban kell kezdeni, hiszen stabil alapok nélkül a ház is összerogy.

LACZA GERGELY

A modern kor kihívás a szlová-kiai magyar világpolgár számára is, de vezérünk, Róbert és csapata irányításával ez sem lehetetlen. A tökéletesre reformált iskolaügy Nagy „Testvér(i)“ Képeskönyve által a szlovákiai magyar tanulók számára megjelentetett korszerű és EU-kompatibilis honismereti tanköny elődjénél is jobban el-mélyíti a magyar kisdiákokban az eurokonform szlovák öntudatot.

Hamarosan azonban a zseniális tantárgyintegrációnak köszönhe-tően nebulóink egy új, összevont tanegység keretében ismerkedhet-nek meg a legmodernebb pedagó-giai szemléletek egységesítésével készült, kiváló új tankönyvcsalás, akarom mondani tankönyvcsalád, a „Tartsd a szád és ámulj Szlo-vákián“ sorozatának négy kötete segítségével, az alapműveltséget

teljes mértékben lefedő tudás-anyaggal. Témakörök szerint tag-lalva, a tudományok, a nyelvek, a hagyományok, a művészet, és némi maradék is helyet kap a tan-könyvekben. Vegyünk egy példát:

Én, az állatok és a növények – séta az állat- és növénykert-

ben

Ebben a témakörben a biológia, a kommunikáció, az enviromenta-lisztika és a matematika is fontos szerephez jut. Idézet a könyből:

„...- Lenkával és Pavollal az ál-latkertben láttunk három med-veďovot meg levicét, szám szerint kettőt, a botanikus kertben viszont majd megütött a Kolá-rovo, mert kevés volt a hubi-ce, de hát le van rohovce...“

A szerző profi zmusára vall, hogy a szövegbe szinte észrevétlenül rejtette el a helységnevek szlovák megfelelőjét, és így a kiemelt szö-vegrészek az erőltetettség apró lát-szatát is mellőzve, harmonikusan és szinte pillanatok alatt épülnek be a kisdiák kifejezéstárába, miál-tal a megfelelő szóhasználat sem fog gondot okozni számára. Ez a tendencia bölcs módon az egész tankönyvet végigkíséri, a Város és falu témakörben pedig aztán kicsúcsosodik. Íme egy példa:

„...Nyár végén egy kis Tôňán

laktam a nagymamámnál, és amikor kihajoltam az ablakŠ-túrovón, láttam, hogy már beért a zlaté Klasy, és másnap talán már le is aratják ezt a rovinkát. Az utcánkba éppen most vezetik be a kanalizációt, ezért serényen dolgozott a lehnicekalapács, emiatt a kisJaníky alig tudnak közlekedni a járdán. Elhatároz-tam, hogy ha nagy leszek, akkor bányász leszek, mert így tudom legkeményebben építeni hazán-kat, és becs szó, hogy egyáltalán nem fogok Tomášovni, ha ke-zembe kell fognom a Čakany-t. Ugyan régóta azt hirdetik, hogy Nový Život vár ránk, bár ebben egy kicsit kételkedem, mert régi cimborám, Eliášovce már nem ott áll, pedig Illés barátom el sem költözött... ...Tegnap jártam egy

községben, nagyon Dlhá ves nad váhom volt... ...Anyukám azt ígérte, hogy jövőre már nem csak a mamámnál nyaralhatok, hanem Maďarskoba is elvisz, mely-nek Budapešť a fővárosa...“

Válaszul a magyar kormány ga-lád feltételezéseire: a tankönyből a magyar történelem sem maradt ki, sőt a történelmi személyiségek nevének korszerű helyesírásával is megismerkedhetnek a legki-sebbek! Olvassunk csak bele a séčéni és Košút témakörbe:

„...- Tudtad, hogy Košút ras-tice volt, de séčéni a leg-nagyobb? Vagyis valószí-nűleg legrastabb Ice...“

Az Ép testben ép lélek téma-

körben az enviromentális ne-velés kap nagy szerepet. Íme:

„- Ferko, azt tudtad, hogy ha almát eszel és nem mosol fogat, akkor a Jabloňov nad Turňou ma-rad?... …- A fi atal szervezet szá-mára nagyon fontos minden nap a reggeli Turňa nad Bodvou…“

Az Együnk fi nomat, de egészsé-gesen témakör a gasztronómia és a konyhaművészet rejtelmeibe kala-uzol el bennünket, persze az envi-romentális nevelés itt is jelen van:

„ - Tegnap elfogyasztottunk egy Tomášov kifl it, de csak egy Ne-ded Békéšká Čaba-i kolbászt és egy csipetnyi segedínsky paprikát ettünk hozzá, mert az nagyon nehéz étel. A Sarvašpör-költet nem kóstolhattuk meg, mert boros mártásban készült, vi-edenský szelet pedig nem volt... ...Egyébként rossz nézni, ahogy Vladimír Saliby a kenyeret...“.

Véleményem szerint ez a ki-tűnő tankönyv ékes bizonyítéka annak, hogy kisdiákjaink kor-szerű tudással felvértezve igazi kis europolgárokként csepered-hetnek fel, miközben magyar-ságukat nem feladva a szlovák identitás hordozói is lehetnek.

Csak így érhetjük el, hogy drága országunkban, a Slovenská repub-likában örökre Mierovo legyen.

Édes alternatív anyanyelvünk - Lojális recenzió egy (még) nem létező tankönyvcsaládról

1 - Medve2 - Léva, második jelentése: nőstényoroszlánok3 - Gúta4 - Gomba5 - (Nagy)szarva6 - Tany7 - Párkány8 - Nagymagyar régebbi neve9 - Csölle, második jelentése: sík vidék10 - Lég11 - Jányok12 - Fél13 - Csákány14 - Illésháza régi neve, erede-ti jelentése: új élet15 - Illésháza16 - (Vág)hosszúfalu17 - Magyarország18 - Budapest19 - Széchenyi20 - Kossuth21 - Nagymagyar22 - Szádalmás23 - Torna24 - Negyed25 - Békéscsaba26 - szegedi27 - Szarvas28 - bécsi29 - Szeli (Alsó- vagy Felső-szeli)30 - Szlovák Köztársaság31 - Béke

Magyarázat

TaLpra madjar

folytatás az 1. oldalról

Azaz „Huj, huj hajrá, annyi té-velygés és szenvedés után (lásd: Kőrösi Csoma, Jerney János, Vámbéry és a többiek) megleltük a magyarok őshazáját és vérroko-nait!” Persze azért marad némi elvarratlan szál. Hogy mást ne mondjak, a magyar-madjar ku-rultájon ügybuzgólkodó derék tudós férfi ak között voltak néhá-nyan, akik még nem is olyan ré-gen amellett kardoskodtak, hogy a magyarok legalább hatezer éve itt élnek a Kárpát-medencében

(sőt nem kizárt, hogy mi vagyunk a neandertáliak egyetlen leszár-mazottai...) De ez a dilemma vé-gülis legyen az ő problémájuk. Én inkább attól tartok, hogy a sumer-magyar és az etruszk-ma-gyar rokonság hirdetői is vérsze-met kapnak, előállnak egy újabb perdöntő bizonyítékkal és akkor a magyar-madjar testvériség-nek annyi. Tehát: Talpra madjar!

speculus

U.i.: De mit szólnak mindehhez a kipcsak-magyarok?

17:13 CETA Megtorló megfontoltan és körültekintően, szinte már gyanakodva száll le a buszról. Hát megérkezett végre. A rabló nomádok fellegvá-rában, Szlovákia fertőjében van: Komárom-ban. Lassan körbenézett – még nem sötétedett, az átrohanó arcokat nagyon jól ki lehetettt venne. Mindehonnan magyar szó hallatszott. A Megtorló gyomra egy stabil gombóccá ug-rott össze a zsigeri undortól. Ezek a kis pó-nilovas nyomorékok! De majd nemsokára...

17:44 CETMessze van még a naplemente. A busz-pályaudvartól nem messze található kis-kocsma lassan kezd megtelni. A magányos Megtorló csendben, mérgét magában tartva ücsörög az egyik sarokasztalnál. Hihetet-len, hogy alig tudta magát megértetni az édes szlovák nyelven. A kocsmárosnő nagy szemeket meresztett rá, mikor szlovákul kért kofolát. Vagy csak rosszul látta? Nem, most nem ihat. Tisztának kell maradnia. A feladat, a nagy, nemes feladat még mindig itt terpeszkedik előtte. Be kell felyezni, nem engedhet meg magának semmi lazaságot.

18:16 CETMég mindig a kocsmában ül. Gyerekkorá-ra emlékszik. A tátrai kis falu, ahol olyan gyönyörű volt az élet. Szép szlovák lányok szép szlovák nótákat énekeltek, szlovák ka-cagást hozott hátán a szél, a kis patakocs-ka is a gyönyörű nyelven csobogott. Aztán egyszer csak megérkeztek a magyarok. Be-félszkelték magukat az üdülőbe és minden megváltozott. Soha, semmit nem kértek szlovákul. Csak magyarul vagy angolul va-kogtak. Rettenetes volt hallgatni, ahogy nyo-morítják a nyelvet, az idilli világ hangjait...

A Megtorló felriadt mélázásá-

ból. Most itt van a kegyetlen ma-gyar valóságban. Valamit tennie kell.

19:18 CETLeszállt az este. Az utca tele van sok sok zsongó emberrel. Néha, elvétve szlovák szavakat is hall, de azok illanó tündér mód-jára belevesznek a magyar fertőbe. Olyan az egész, mint a lidércnyomás. A Meg-torló körül mindenhol kétnyelvű felira-tok, magyarszag. Lassan el kell indulnia.

22:13 CETAz elmúlt három óra maga volt a kín. Dél felől érezni lehet annak a civilizálatlan, no-mád országnak a lóillatát. A magasban mint-ha turulokat is látott volna körözni. Kétszer próbált meg útbaigazítást kérni, mindkétszer magyarul szóltak neki vissza. Ekkor be-húzta a farkát és továbbiszkolt. Most nem lehet velük összetűzésbe keveredni. Olyan jó volna megint a fűborítta lankákon han-cúrozni és kergetőzni Jankával. Óh Janka...

23:31 CETLassan itt a vége. A Megtorló szinte már feladja a keresést, mikor meglepetésében felkiált: a Szobor. Óh, az a gyűlölt szobor. A Megtorló csak a talapzaton álló katonát lát-ja egy szép fehér épület előtt... Igen, ez lesz az. Katonaszobor. Ez biztos a főtér, ez pedig biztos annak a Klapka tábornoknak a szob-ra lesz, akit annyira tisztelnek a magyarok. Ni, még zubbony is van rajta. Elölről nem lehet megközelíteni, ki van világítva, túl fel-tűnő lenne. Hátulról kell nekiállni. Igen, így. Ez lesz a legjobb. Ront egy kicsit a munka értékén, de ki bánja. A lényeg benne van.

23:40 CETVégre, mindenki eltűnt egyelőre. Az akció kezdetét veszi. Lassan lopakodva, az ár-

nyak hátán settenkedik a Megtorló a gyű-lölt szobor közelébe. Kezében festékszóró. Odaér a talapzathoz. A környéken minden elcsitul, szinte természetfeletti a csend. Munkához lát. Csak a festékszóró baljós sziszegése mar éles késként a komáromi fertő magyar csendjébe. Szép lassan kibon-takoznak a betűk és az ábra. Igen, ez töké-letes munka lesz. Édes masszává áll össze a diadal az októberi levegő fura illatában. Mintha megtisztult volna a világ. A magyar fertő megbosszultatott. A Megtorló győzött.

00:33 CETSokat, nagyon sokat futott. Nem kerget-te senki. Egyszerűen megmámorosodott a győzelem és az igazság ízétől. A feladat bevégeztetett, s nem látta meg, nem kap-ta el senki a magányos harcost. Rágyújt. A füst is édesen száll tüdejébe, jóelső meleg-séget árasztva szét bennsőjében. A vasútál-lomás peronján ül. Várja a hajnali vonatot. Győzelem. Ettől majd észbe kap a férgese...

07:25 CETA biciklijéről leszálló takarítónő az álomtól még szinte félvakon érkezik meg a Matica-ház elé. Vasparipáját, mely már hosszú éve-ket leszolgált a családban, a biciklitartóhoz láncolja, majd lassan körbenéz, szemügyre veszi az ébredező várost. Ott a bevásárlóköz-pont, a szomszéd alapiskolába is szállingóz-nak már a gyerekek. Ott meg a szobor... na nézd... nézd csak... Ez meg itten mi a búbá-nat... Az nemlehet... á, nem... mi van ide írva? Madari... nem nem. Ez valami rossz vicc...

A takarítónő leesett állal bámulja a Šte-fánik szobor talapzatán éktelenkedő horog-keresztet, és a feliratot: Maďari za Dunaj...

Finta Márk

O k t ó b e r i f i k c i ó :A M e g t o r l ó

Blogajánló: korkep.sk

Független publicisztikai blogportál

Bizonyára már sokan hal-lottunk róla, hogy Cseh és lengyelországban amerikai rakétavédelmi pajzsot óhajt építeni az Usa.

GYELNÍK TEODOR

Mi is a története a rakétavéde-lemnek (anti-ballistic missile - ABM)? A rakétavédelem a 20. század 60-as éveiben kapott nagy teret. Főleg az interkontinentális ballisztikus rakéták (az úgyneve-zett: ICBM) kivédésére lett volna alkalmas, így biztosíthatta volna a „tökéletes védelmet” és megnyit-hatta volna az utat a „bűn bün-tetlenségére”. A 60-as években óriási erővel nehezedett a katona-ipari komplexum a kormányra.

E nyomás hatására McNama-ra engedélyezte a Sentinel nevű rakétavédelmi pajzs megépítését. Viszont már ekkor látták, hogy a rakétavédelem rengeteg pénzt fog felemészteni és gazdaságilag nem lesz rentabilis. Ugyanis kiderült, hogy minden egyes dollárra, amit a Szovjetúnió az offenzív erejébe fektet, az USA-nak 3,20 dollárral kellett volna reagálni. McNamara azt várta a Sentineltől, hogy majd kielégíti a pajzs után áhítozókat, és nem kell további rengeteg pénzt pumpálni a fejlesztésekbe. Ám McNamara félreszámítot-ta magát, nemhogy kielégítette volna a pajzs után áhítozókat, hanem igazán csak aktivizálta őket. Úgy tekintettek a Sentinel-re, mint az első lépésre a „tökéle-tes védelemhez”. Viszont a másik oldalon McNamarának sikerült meggyőznie Johnson elnököt az ABM veszélyéről. Ezután Nixon

és Brezsnyev aláírták a SALT I szerződést, melynek az egyik al-szerződése a rakétavédelmi szer-ződés volt (ABM Treaty), mely korlátozta a védelmi pajzsokat mindkét oldalon. Ezzel a szerző-déssel egy ideig kordában tud-ták tartani az ABM-et. Radikális fordulat állt be a rakétavédelem terén, mikor Ronald Reagan meg-nyerte a választásokat. Reagan a katonai-ipari komplexum bábuja volt és bejelentette a stratégiai vé-delmi kezdeményezést (Strategic Defense Initiative - SDI), egy-szerűen nevezve a „csillaghábo-rús terveket”. Reagan lemondott arról, hogy a védtelenség bizton-ságot nyújt, elutasította a terror egyensúlyát és őrült nukleáris fegyverkezési versenybe kezdett, miközben mindenki tudta, hogy az SDI lehetetlen célt tűzött ki. Az SDI csak tovább rontotta a tö-rékeny stabilitást kelet és nyugat között. Szerencsére az orosz ol-dalon racionálisan gondolkodtak. Gorbacsov és Reagan között meg-született az INF szerződés, mely megfékezte az ABM rendszert.

Viszont az USA 1990-ben újjá-élesztette a programot. Ezek után két sikertelen kísérlet következett az ABM rendszerekkel. A kudarc és az erős ellenállás feladásra késztette Clintont. De Bushhal ismét változás történt. Elkezdőd-tek a tárgyalások Csehország-gal, Lengyelországgal és több más európai (EUs) országokkal egy európai pajzs kiépítéséről.

Miről is szól valójában a kö-zép-európai rakétapajzs? Erről csak elmélkedni tudunk, mert saj-nos a washingtoni állítások nem

biztos, hogy megfelelnek az iga-zságnak (gondoljunk csak Irakra – hol vannak azok a tömegpusz-tító fegyverek?) Az USA azzal ér-vel, hogy a rakétavédelemi pajzs nem Oroszország, hanem Irán és más, a terrorizmust támogató országok ellen épülne fel, mint

része a terrorizmus elleni harc-nak. (Csak megemlítem Noam Chomskyt, ki szerint soha sem-milyen terrorizmus elleni harc nem létezett, ez csak propagan-dafogás az elejétől.) Ha tényleg a terrorizmus elleni harc szolgála-tára szerelnék fel a pajzsot, akkor

épp az USA-nak kellene tudnia, hogy a terroristák mindig a leg-olcsóbb és a legkivitelezhetőbb támadást fogják végrehajtani. Vagyis egyszerűen „megkerülik“ a pajzsot és nem rakétával, ha-nem másképp támadják meg az USA-t. Így az őrült drága rend-szer feleslegesen lenne felépítve.

Továbbá a kérdés, miért éppen Közép-Európában szeretnék fel-szerelni a rakétavédelmi pajzsot? Elképzelhető az is, hogy az USA így akar éket verni az egyre erő-södő Európai Unióba, mert jól tudja, hogy a kül- és biztonságpo-litika az EU egyik legérzékenyebb pontja. Itt „ugranak” leghamarabb egymásnak a tagállamok. Például Csehország szinte semmilyen tár-gyalásokat nem folytatott a raké-tavédelmi pajzsról, még a szom-szédjaival sem, pedig ez nem csak cseh ügy. Ez egész Európa ügye, továbbá az egész világé.

Több szakértő szerint az USA már régóta megszegi a SALT I-es szerződést a nemzeti raké-tavédelmével. Valójában mit is várhatunk egy új ABM rendszer felépítésétől? Joggal tarthatunk attól, hogy egy új nukleáris fegy-verkezési verseny indulna el, melynek senki sem tudja a végét.

Ha Oroszország pozíciójából nézzük a kérdést, akkor totális ig-norációt látunk az USA felől. Az USA-t nem érdekli, figyelembe sem veszi Oroszország nemzet-biztonságát, ezt főleg két jelenség-ben láthatjuk. Az egyik a NATO lehetséges kiterjesztése egészen az orosz határig, mellyel „meg-alázzák” Oroszországot és a raké-

tavédelmet. Ne feledjük el, hogy Boris Jelcin 1992-ben egy olyan tervvel állt elő, miszerint közö-sen kellene kiépíteni egy globális rakétavédelmi rendszert, mely a véletlenül elinduló atomrakétákat állítaná meg, ezzel megelőzve egy lehetséges nukleáris kataklizmát.

E pajzs kiépítésére nem ke-rült sor. Viszont Oroszország már jelezte, hogy egyértelműen nem ért egyet egy ilyen pajzzsal közép-Európában, és érzékeltet-te, hogy ha az USA felépíti azt, akkor asszimetrikusan fog vála-szolni és esetleg visszaállíthatja a MIRV rendszert, mellyel nem jelent komoly gondot átütni egy ilyen védelmet. Nem szükséges sok fejtegetés, hogy valóban lás-suk, itt már megmozdult valami, már jelen van az „akció-reakció“ jelenség, mely domináns volt a hidegháború éveiben. Ha fi-gyelembe vesszük a nemzetközi kapcsolatok alakulását az utób-bi pár évben, ehhez még meg-említjük a SIPRI (Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) jelentéseit, melyek radikális fegy-verkezési növekedésről szólnak az egész világon, akkor joggal kezdhetünk el aggódni a jövő-ért, a világ jövője alakulásáért.

Mit is tehetünk mink ez el-len? Írd alá az internetes petí-ciót a közép-Európai pajzsról. A petíciót ezen az oldalon ta-lálod: www.nonviolence.cz

Segítsünk a cseheknek és egy-ben a világnak, hogy elkerüljünk egy új nukleáris fegyverkezési ver-senyt, mely valószínűleg az utolsó is lenne az emberi történelemben.

FOTÓ: uncORRELaTEd.cOm

2008. október - Különvélemény14. oldal

A szakadék felé közelítünk?!

az 1989 óta sütögetett baloldali tortából, úgy néz ki, hogy a jobboldal lakik jól?

RYŠAVÝ PÁL

A jobboldal közép-kelet Euró-pában egyre komolyabb hangot kér és kap is. A baloldal saját önleépítésével éri el, hogy a re-formjaiban csalódott szimpati-zánsok „térfelet” váltanak. Talán ez adja azt a látszatot, hogy a jobboldali populista pártok na-gyobb súlyt nyomnak a latban. Mélységében vizsgálva, Európa jobboldala hangos, de hangja a „hagyományos” politikát in-kább riasztja, mintsem vonzaná.

A ‘89-es váltás után szinte természetesnek tekinthető, hogy sok más politikai irányzat mel-lett a jobboldal is újra színrelép. Még az sem nevezhető megle-pőnek, hogy a „szolidabb” pár-tok mellett a szélsőségesebbek is ott csörtetnek, kampányolnak. A II. világháború után a jobb-oldal Csipkerózsika-álomba (de jórészt teljes száműzetésbe) kényszerült. A kommunizmus boldogtalan békeidejében inter-nacionálé harsogta túl a csende-sen morgott nemzeti indulókat.

Nyugaton is elhallgattak a jobboldalt támogatók, az USA-ban a vörös hisztéria tombolt, Európában meg leginkább a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) akci-óitól volt hangos a sajtó sokáig. Csak egy maroknyi ír és baszk

harcolt még nemzeti jogaiért. Európa fáradt és ideges, stresszes üzletemberre hasonlított, nem törődött az olyan egyre másra teret hódító mozgalmakkal, mint a Skinhead, és az olyan csopor-tosulásokkal, mint a Németor-szági NDP, pedig kellett volna.

Ami ‘89-után következett, ezért is lett politikai gátszakadás. Ezért nem meglepő, ha egyesek akár a 30-as évek kaszáskeresztes mozgalmát is visszasírják, mások pedig az egykori SA sturmok dör-gedelmes felvonulásit mímelik piros-fehér sávokba bugyolálva. Nem meglepő, hogy a jobboldal népszerű, sem az, hogy gyakor-latilag az USA Keleti partjától az Urálig húzódó sávban; nevezhet-nénk akár Észak-atlanti szférának is; kifejezetten aktív és népszerű. Teret kér és sok esetben kap is, mert valami nem jó, nem műkö-dik. Közép-kelet Európában a szociális hiányérzet és csalódott-ság a fejeket újra jobbra tekeri. A rendszerváltás nagy ígéretei nem úgy jöttek „le, ahogy azt propagál-

ták, az Európai unió támogatását a hétköznap, az utca embere nem érzi, holott lassan 20 éve folya-matosan átmeneti állapot van, de meddig? Így ezekre a problémák-ra könnyen rájátszhat a jobboldal, de ugyankor lokális térnyerése külpolitikai téren negatív hatást vált ki, jó példa erre Lengyelor-szág és Szlovákia esete is. Amíg Lengyelországban a jobboldal kormányalapítóként, addig Szlo-vákiában tevékeny kormánykoa-líciós partnerként lép fel. Ugyan-akkor a külföld elítéli, elutasítja, ettől frusztrált és makacs lesz.

Makacs és erőszakos, majd fe-nyegető és handabandázó (lásd: Slota), de minden esetben eltökélt és gyökere (alapja) olyan szél-sőséges mozgalmakra épít, amit a társadalom egyébként elutasít. A jobboldal sikere elsősorban a megfelelő (saját céljainak meg-felelő) társadalmi réteg és kor-osztály megfelelő megszólításá-ban keresendő. A rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás szülte bizonytalanság széles társadalmi

rétegeket érintett. A demokrati-zálódás nem hozta meg a várva-várt eredményt és a helyi politika is eltávolodott, és eltávolodik az egyszerű ember problémáitól.

Ezekre és a „nemzeti kártyára” játszva, ami a jobboldal legha-tásosabb fegyvere szocialista és liberális ellenfeleivel szemben, a jobbik jól halad. Ugyanakkor szemmel látható, hogy a nemzeti vonal olyan konfliktusokat is ma-gában hordoz, ami az előzőekben nem található. Például a nemze-tek hagyományos (?) szembenál-lása, ami populista, nacionalista bábáskodás alatt akár szervezett agresszióba is átcsaphat. Jó példa erre a szlovák-magyar kapcso-lat, ahol is szlovák jobboldal és a magyarországi jobboldal csap össze, miközben a tényleges érin-tettek (a „felvidéki” régió szlovák és magyar lakossága) meghall-gatásra sem találnak. Jellemző mindkét oldalról az uszítás, mu-togatás és visszamutogatás, köl-csönös vádaskodás, és a végén már senki sem tudja ki ütött

elsőnek. Az ilyen megmozdulá-sok visszamutatnak a jobboldal természetére és hiányosságaira.

Amíg a ‘30-as években közpon-tilag (a Német birodalom felől, irányítva és pénzelve) igyekeztek összeboronálni a jobboldali erő-ket, addig most mindenféle kap-csolat, kooperáció híján a jobbol-dali pártok és szervezetek, európai országaikban magukra maradnak. Erőre kapásuk csakis azért lehet-séges, mert az eddigi „balos siker-sorozat” megtorpanásával és az európai baloldal hitelvesztésével egyetemben (főleg a közép-kelet európai régióban) a demokráci-ában is csalódtak az emberek. A szavazásra jogosult polgárok egy-szerűen kivonulnak a politikából, mert úgy érzik: az nem őértük van. A baloldal csalódott válasz-tótábora hezitál, amíg a jobboldal sokkal fegyelmezettebb választó-tábora képes eredményeket elérni (jó példa erre Lengyelország).

Az idő függvényében megint csak jobboldal élvez előnyt a fe-

jek megnyerésének versenyében, mert a fiatalok megnyerése terén ő képes a leginkább aktivizálni ma-gát. Kihasználja a skinheadizmus és a jobbos szubkultúrák vonzá-sában leledző fiatalokat, majd pe-dig képes megfelelő tömegbázist kiépíteni belőlük. Jó példa erre a szlovákiai Slovenská pospolitosť, a magyarországi 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Lengyel Családok Ligája párt (utóbbi koalí-ciós tagja a lengyel kormánynak).

Mindezt egybevetve a törtető jobboldal az elkövetkező évek politikájának meghatározó jelen-sége lesz, ennek ellenére mégsem mondható, hogy tartani kéne tar-tós területnyeréstől. Elszigetelt-ségre hajlamos politikájukkal a jobboldali pártok az EU-s szin-ten jobban szervezett szocialista tömbbel menthetetlenül alulma-radnak. Létjogosultságukat rend-re maguk hazudtolják meg önnön maguk ellen. Viszont jelenlétük továbbra is zavaró tényező lesz addig, amíg nem lesznek képe-sek határokon átnyúló, össze-hangolt, építő politikára. Amíg olyan szervezettel vagy mozga-lomml lehet nevüket összekap-csolni, mint pl. a Vér és becsület. Végezetül: az EU jelenlegi ten-denciái a nemzeti alapon szerve-zett politika elutasítását mutatják, előtérbe inkább a közös szepa-ratizmustól mentes irányzatok kerülnek, mert az EU szellemi-sége és céljai ezt követelik meg.

Jobbik a jobbik? – (szélső)jobboldal közép-Európában

fotó: flickr.com, goodterrorist.blogspot.com

2008. október - Különvélemény 15. oldal

„Egy átlagos péntek délután volt, amikor megtakarítottam a jó öreg bringám, mert már egy ideje ott porosodott az udvar végén álló régi eszközök tárolására alkal-mas helyiségben. Egy évtizedek óta nem használt matrac és a két éve kimúlt Foltos nevű kutyánk pokróca között porosodott úgy két hónapig. Nem is tudom, miért nem használtam eddig, valahogy amíg esett az eső, nem volt ked-vem, aztán meg más elfoglalt-ságom akadt. Elindultam, a nap baljósan sütött. Ahogy bekanya-rodtam a Woolworths mögötti kis utcába, elém lépett egy három tagból álló társaság, rögtön lát-tam, hogy egy helyi banda tagjai. Elállták az utam, én lefékeztem. Nem szóltam inkább semmit, tudtam, hogy ha megszólalok, az ronthat a helyzeten. A banda-vezérnek megtetszett a kerékpá-rom, és felszólított, hogy adjam oda neki. Próbáltam valamit szólni, de mire ezt megtehettem volna, az egyik srác előrántotta a kést, a nyakamhoz szorította, és a tudtomra adta, ha nem vagyok hajlandó gyorsan cselekedni,és feleslegesen rabolom a drága idejüket tovább, azonnal elvág-ja a torkom. Így szó nélkül, ne-héz szívvel átadtam a kerékpá-rom, de tudtam, ha nem teszem, akár az életembe is kerülhet.“

Így nyilatkozik A.J., egy 17 éves fiú Beswickből (észak-Lon-don). Szomorú, ám az ilyen és ehhez hasonló esetek szinte na-ponta történnek a brit főváros, valamint Manchester egyes terü-letein. A Scotland Yard szerint a tinédzserek által elkövetett kése-lések, valamint a késsel történő bűncselekmények száma annyira elterjedőben van az Egyesült Ki-rályságban, hogy már a terroris-ta fenyegetéseknél is nagyobb gondot jelentenek. Hogy mi is áll ennek a hátterében? Számta-lan okot feltüntethetünk, ame-lyek közül a rohanó társadalom, a számítógépes játékok, vagy a szülők gondtalansága, illetve az akciófilmek hatása a legmegha-tározóbb. A médiában is nagy vihart kavart a néhány hónapja történt tinédzsergyilkosságok sorozata. Egy brit szappanope-ra szereplőjének öccsét szúrták halálra, miután heves szócsatába keveredett egy tizenévesekből álló társasággal. A készülő Harry Potter film egyik szereplőjét egy pub előtt késelték halálra, majd két francia diákot gyilkoltak meg.

Az angliai statisztikák rendkí-vüli eredményeket mutatnak. Egy 501, Groydon, Lambeth, Beth, Hackney és Southwark területén

élő, 13 és 18 év közötti fiata-lok körében elvégzett felmérés eredménye szerint a fiatalok 55 százaléka tart attól, hogy vala-milyen módon egy késsel elkö-vetett bűncselekmény részesévé válhat. A rendőrség intézkedései eddig eredménytelenek voltak, ezért a Scotland Yard főparancs-nok-helyettese a rendőrségen belül egy új, speciális egységet hozott létre a késsel elkövetett bűncselekmények felderítésére.

Egy másik, a Mirror általi fel-mérés is meglepő eredményeket mutat. 67 tinédzser közül 9 borot-vapengét birtokolt a beszélgetés közben, 11 birtokolt a közelmúlt-

ban, míg szinte az összes fiatal ismer olyan személyt, aki rend-szeresen birtokol borotvapengét, kést vagy bármilyen hasonló éles tárgyat. Öt fiatal beismerte, hogy már verekedésnél is alkal-mazta, négy elmondása szerint azóta hordozza, amióta őt késsel megtámadták. Néhányan köztük elmondták, hogy önvédelem cél-jából fegyvert is birtokoltak. Egy Birminghamben lakó tinédzser pontosan leírta, miként szúrt majdnem halálra valakit egy harc-ban. Egy 16 éves fiú a követke-zőket vallotta: „… a verekedések mindennaposak voltak a suliban a bandák között. Én is megszúr-tam valakit. Megütötte az arcom,

egy perc múlva megfordultam, és csak úgy hátba szúrtam.“

Egy másik 16 éves fiú a kö-vetkezőket nyilatkozta: „Mind-annyian hordozunk kést. Mert szükségünk van rá. A börtön nem ijeszt el minket. Majd ha az utca biztonságosabb lesz, ak-kor majd lehet, otthon hagyjuk.“

Őfelsége alattvalói okkal tart-hatnak tehát a bűncselekmények elszaporodásától. Sokan bíznak a rendőrségben, úgy gondolják, megfékezhetik a fiatalok újkori hóbortját, ám sokan borúsan lát-ják a helyzetet, szerintük egy új, speciális egység sem elég megfé-kezni a hullámot. Hiszen ha a ti-nik egymást, és más korosztályt is csak úgy unalomból késsel gyil-kolnak, ott már mást kell a hát-térben keresni, mint egy múlandó divathullámot. És valóban, talán egy speciális egység sem segíthet már az úgymond eltorzult társada-lom ellen, talán, sőt biztos, hogy a szülők szigora is kevés eltiltani a 15 éves gyereket a bandázástól. Felmerülhet a kérdés, akkor mi a megoldás? A kérdés megválaszo-lásánál szíves engedelmetekkel élnék a minden időkben aktuális közhelyszerű mondattal: ez egy nehéz kérdés, nagyon nehéz len-ne választ adni. Ám valóban így

is gondolom. A speciális egység létrehozásán kívül még egy in-tézkedés történt ez üggyel kap-csolatban, mégpedig jogi úton, egy új (számomra kissé „vicces“) törvény bevezetésével próbálják a késeléses hullám megfékezését. Az új törvény kimondja, hogy ha valaki kést akar birtokolni, egy megfelelő magyarázattal kell rendelkeznie. A törvény értel-mében 18 év alatti személy nem vásárolhat kést. Tehát ha a rend-őrség fülébe jut, hogy valaki nem megfelelő magyarázattal kést bir-tokol, joguk van a felkeresésére, márpedig ha jó a magyarázata, akkor rendben van. Például, ha egy fiatal halászni megy, és halá-szásra alkalmas kést birtokol, az rendben van. Tehát, hogy men-nyire áthághatatlan, vagy kikerül-hetetlen ez a törvény, mindenki döntse el saját belátása szerint.

Én kívánok a rendőrségnek, és ennek az új törvénynek sok sikert, és csak abban bízom, hogy ha ez az újkori divathóbort majd pár év múlva hajóra száll, és partot ér Európa más területein, legalább legyen egy példa, miszerint ige-nis megfékezhető, és nem kell halálra szúrt tizenévesekkel ta-lálkozni a sarki bolt bejáratánál.

Lénárth rita

A szigetországi késelős divathóbort

FOTÓ: FLIcKR.cOm

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Minek kell még történni Zo-boralján, hogy végre felébredjen a média és a közélet úgy Szlo-vákiában, mint Magyarorszá-gon és a Kárpát-medencében?!

Két hete a Duna TV-ben a mű-sorvezető azon kérdésére, hogy „az utolsó pillanatban vagyunk?” még azt feleltem, „remélem, hogy nem, nagyon rossz, kritikus a helyzet...”, de azóta történt egy s más, ezért sajnos azt kell mond-jam, sokkal súlyosabb a helyzet, mint hittem! A Kormorán koncer-tes tanévnyitót és a Himnuszt fi-gyelemfelkeltésnek szántuk, saj-nos én semmi elmozdulást nem észlelek, de ezen nem is csodál-kozom, hiszen „Felvidék legma-gyarabb magyarja” kiválasztottja-inak hatalma(skodása) ellen senki nem mer megszólalni Zoboralján!

Az említett TV-s beszélgetés-ben azt is mondtam, hogy hiba volt középiskolát alapítani, az elmúlt nyolc év „beíratási sike-rei” és a közhangulat alátámaszt-ják ezt az állításomat. Az egekig magasztalt Alsóbodoki Magán Szakközépiskola létezése - „az egyetlen magyar bástya Zoboral-ján”, melynek az alapítók szerint a szülőket kellene ösztönözni az alapiskolai beíratásoknál - egyál-talán nem növelte a beíratottak számát, sőt ellenkezőleg,... a leg-utóbbi alsóbodoki eseményekről inkább nem számolok be, nehogy még tovább rontsak a helyzeten.Az iskolaalapítók részére Zobor-alja megmentése csak díszes cso-magolás, a valós érdek nem más mint milliós vagyonszerzés, meleg parlamenti bársonyszék, s ha ez nincs, akkor megfelel Kárpát-me-dence szórványtanácsa, és ezért

az EGYESEK képesek feláldozni Nyitra vidékének magyarságát!Duray Miklós (és) kiválasztottjai a szakadék aljára juttatták Zobor-alját, ebbe a helyzetbe még 20 év múlva sem lett volna szabad ke-rülnünk, s ha nincs Duray és a két kiválasztott „iskolaalapító nem-zetmentő”, akkor nem is lennénk ilyen kilátástalan helyzetben!

Elherdáltak 15 évet, közössé-gépítés helyett közösségrombo-lás folyt, kategorizálás, lettek jó és rossz magyarok, egyesek és kettesek, győztesek és vesztesek, kiválasztottak és kirekesztettek! A győztesek számára politikailag nem megfelelő személyek kezde-ményezéseit meg kellett és meg kell akadályozni, ki kellett zár-ni ezeket a zoboralji közéletből, mivel veszélyeztették a kiválasz-tottakat egoista céljaik megvaló-sításában! Az iskolahálózatunk az összeomlás határán, ennek el-lenére Duray Miklós elsőszámú pártfogoltja Ladányi Lajos tavaly az Esterházy János emlékünnep-ségen beszédében azt merészelte mondani: „jó és helyes úton hala-dunk”! Aki ilyet kijelent az vagy meghibbant, vagy egyszerűen gazember, a magyarságra nézve egyik rosszabb, mint a másik! Ezt a hazugságot merte kimon-dani egy Igaz Magyar képmása előtt, magyarán szólva meggya-lázta Esterházy János emlékét!

Tisztelt Hölgyem/Uram!Gondolom betegség esetén egyi-künk sem a patológust vagy a temetkezési vállalkozót kere-si fel, hanem a körzeti orvost és a szakorvost, de Zoboralja nemzetmentői nem orvosok, hanem sírásók, ne engedjék, hogy ezek kezébe kerüljön még Kárpát-medence szórványa is!

A média másfél évtizede folya-matosan glorifikálja a Ladányi-Paulisz nemzetmentő párost, egyelőre nem hisznek, nem sza-bad hinniük nekem. Ezidáig egyetlen média nem hozta le a valóságot, senki nem merte leír-ni, hogy Zoboralja katasztrófális helyzetéért elsőszámú bűnösnek „Felvidék legmagyarabb ma-gyarját” neveztem meg, mert két parazitát ültetett Zoboralja trónjára, akiket másfél évtize-de védelmez és tanáccsal lát el.

„Oszd meg és uralkodj”, ezt teljes mértékben érvényesítették, olyan rombolást végeztek Zobor-alján, hogy Slota a hadseregével nem lenne képes ilyen pusztításra!

Tisztelt Hölgyem/Uram!Zoboralja végveszélyben, amíg ezt a tényt, az okokat és okozó-kat nem hozza nyilvánosságra a média, s ezt követően a közéleti vezetésben nem történnek ra-dikális változások, addig a sír-ásók tovább mélyítik a gödröt!

Ha Önök felelőséget éreznek a magyarok iránt, akkor így is cselekedjenek, tájékoztassák a nyilvánosságot Zoboralja va-lós helyzetéről, ez elindíthatja a zoboralji és szlovákiai közélet megtisztulását, ami elengedhetet-len a magyarság megmentésénél!

De ne csak az MKP ve-zetőktől tájékozódjanak, hanem tessék utánajárni!(Balkó Gábor e helyen interne-tes webcímeket sorol fel, ezeket megtalálja linkként a www.pres-stige.sk honlapon - a szerk.megj.)

Balkó GáborKolon, 2008. 09. 16.

www.zoboralja.sk

Nyílt levél a magyar médiának és közéletnek határon innen és túl Szingli – egyedülálló nő vagy

férfi, aki tudatosan úgy alakítja az életét, hogy huzamosan nem fér bele se társ, se család. Jellem-zöen városi, képzett, jó anyagi helyzetben lévő, fogyasztóorien-tált, húszas-harmincas-negyvenes éveikben járó emberek, akik csak alkalmi kapcsolatokat tartanak fenn. Ez az életvitel elsősorban az Amerikai Egyesült Államok-ban és nyugat-Európában vált egy réteg esetében mintaértékűvé. De ennek az életformának a jegyeit viselhetik olyanok is, akik éppen ellenkezőleg: anyagi, lakhatási, ismerkedési lehetőségek hiányá-ban nem tudnak tartós párkapcso-latot kialakítani, illetve családot alapítani. Esetükben tehát nem tudatos választásról, hanem a körülmények kényszerítő erejé-ről van szó. A 20. század máso-dik felében vált a single ‘egyes, egyetlen, egyedüli, egyszeri, egyszerű, szimpla, egyszemélyes, magában álló, szóló, egyedülálló, nőtlen, hajadon’ alapjelentésű an-gol szó ennek az életformának a megnevezésére szolgáló szakkife-jezéssé, s így kerülhetett át szing-li alakban a magyar nyelvbe is.Ezt írja az enciklopédia.

A téma viszont ennél jóval árnyaltabb. Nem szívesen, de valahogy mégiscsak kategorizál-ni kell az egyedül élő emberek csoportját. Úgy gondolom hogy a szingli szó hallatán legtöbben a nőkre gondolnak, ugyanis az ezen csoportba tartozó férfiakat vagy magányos farkasnak, vagy metroszexuálisnak vagy vagány-nak nevezzük leggyakrabban. A szingli nőket több alfaj-ba sorolhatja a szemlélődő: Vannak a kiskosztümös tör-tető karrieristák, akik a férfi szó hallatára hideglelést kapnak. Valahogy azonban mégsem tu-dom elítélni őket teljesen, mert meglehet hogy szegény hátte-

rű leányanyák gyermekei, akik többre akarják vinni, mint felme-nőjük, csak eltúlozzák a dolgot. A következő csoport a batikolt kinyúlt pulcsis művészlelkeké, akik több-kevesebb tehetség-gel is bírnak időnként. Ők azért egyedülállók mert senkit sem en-gednek a maguk kis világába, hi-szen senki sem értheti meg őket. Előfordulhat az is hogy észre sem veszik a másik nem közeledé-sét, annyira nem a földön járnak. Fellelhetőek az olyan nők is, akik nem feltétlenül előny-telen adottságaik miatt hanem belső rútságuk miatt űzik el a férfiakat maguktól. Itt egy kis-sé paradox a helyzet, ugyanis az ok-okozat megfordul. Nem azért savanyúak és arrogánsak mert magányosak, hanem azért magányosak, mert savanyúak. Vannak aztán olyan magányos nők, akik nem önhibájukból let-tek magányossá. Ezek nem is igazi szinglik. Ilyenek a megerő-szakoltak, az özvegyek stb. Rá-juk igazán nem mutogathatunk... Akik viszont a legidegesítőb-bek, azok a szingli aktivisták. Ál-talában klubokat alakítanak, amit mindenféle fedőnévvel látnak el, hogy a gyanútlan (kezdetben le-het, hogy kapcsolatban élő) nőket magukhoz édesgessék, majd tele-tömjék a fejüket a „valósítsd meg önmagad, a férfi csak elnyomna” szöveggel. Sok esetben befész-kelik magukat a legvásároltabb női magazinok szerkesztőségébe, és onnan fertőzik az olvasókat. A legszörnyűbb, ha a tévében is elhintik a szinglizmus mustár-magját, és többezreket fertőznek az elértéktelenedéssel. Mi meg csak hagyjuk eltűnni legfőbb érté-keinket, mint a család intézménye és hajlunk a befolyásolhatóságra, ami miatt egy felsőbb politika akár csak a bábokat, madzagon rángat minket. Meglehet, hogy észre sem vesszük, hogy éppen

ez a céljuk ezzel – kialakítani egy tökéletesen konzum társadalmat, ami mint a jó csőcselékhez illik, úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. A fogyasztói társadalom kön-nyen megeszi a „megmondom mire vágysz”, uniformizáló Bar-bie programot. A gyereknevelés a Mónika show-ban, vagy más gagyiban merül ki, és a mai fej-lődő szellem szinte már nem is képes önálló ítéletet hozni jó és rossz között. Így válnak a nők csajokká, a férfiak pedig pasik-ká. Az uborkasaláta az ubisali, a hálózsák meg a csicsizacsi lesz. A reklámkampányok sem lóg-nak ki a felsorolásból. Az egyik ilyen úgy állítja be a nőket, akik folyton hülye szappanoperá-kat néznek, minden nyílásukból gombás fertőzés virít, és mindezt egy olyan szókörnyezettel tetézi, amit fővárosi libák is csak kín-lódva produkálnak. „Jujjj! Mo-zog a csukló, mozog a csukló! Odass, de édi-bédi cukcsi pofcsi.” Kedves anyák, apák, peda-gógusok, vezetők, büfés nénik, portások, és minden tisztes fe-lelős polgár, ne hagyjátok fe-lelőtlenül annyiban a dolgot! Férfiak, most koncentráljatok, rajtatok áll vagy bukik az egész. Nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. A nőkre nem minden esetben vonatkozik a „madarat tolláról, embert farmernadrágjá-ról ismered meg” mondás. Elő-fordulhat, hogy a buszon álló hölgy kiskosztümben éppen egy állásinterjúról jön, de egy csa-ládról álmodik. A kinyúlt pulcsis nő a közértben pedig egy átla-gos közönséges nő nagytakarítás közben, akinek elfogyott a mosó-szere. Ha viszont mégis kiderül, hogy valamelyik szingli alkate-gória oszlopos tagja, nos akkor uraim, kezdetét veheti az átneve-lés. Legyetek türelmesek! Ha jól csináljátok, megéri a fáradságot!

Dobos Boglárka

Szinglivilág: A „csajok“

az év legnagyobb eseménye, a még az átlagosnál is foko-zottabb érdeklődéssel várt pekingi olimpiai már a múlté. Mindenki kíváncsi volt, mit is tudnak majd a kínaiak kihozni a nagy lehetőségből, s mint az utóbbi időben mindenben, itt sem okoztak csalódást. persze ez nem is volt várható, hiszen egy még mindig kommunista államnak sokat kell adni a lát-szatra. volt tehát minden, amit szem és száj megkívánhatott, óriásinál is óriásibb költség-vetésből, s az ember gyönyör-ködhetett, hogy milyen egy látszólag jól rendezett olimpia.

RAJKOVICS PÉTER

Mást gondolhattak viszont azok a börtönben ülő, vagy éppen kivégzésre váró politikai foglyok, meg a munkálatok során halál-ra dolgoztatott munkások, akik véréből az átlag nyugati ember élvezhette a nagy csodát. Persze eme speciális kétoldaliság mel-lett, amiről nem illett túl sokat írni, ismét a doppingügyek kerül-tek a vérre éhes média fókuszába.

Talán a kínaiaknak, meg a NOB „kiváló munkájának” köszönhető-en, most nem adódott annyi eset, mint négy éve Athénban, de azért így is volt miről beszélni. Egyér-telműnek tűnik ugyanis, hogy az egész olimpiai kezdeményezés sokkal inkább egy mamutvállalati „fogd be a pofádat vagy lenyom-lak” politikára kezd hasonlítani, mint valamilyen világbékéről, nemes küzdelmekről szóló törté-

netre. Ezalatt például azt értem, hogy aki esetleg kritikával illeti a NOB-ot, azt hamarosan eltávolít-ják a tűztől! Üzletről van ugyan-is szó, így nem lehetett kérdéses senki számára, hogy Kína torony-magasan nyeri az éremversenyt, s az USA most csak másodhegedűs lehet. A versenyeken így érvé-nyesült a nagyhatalmi pozíció, s nem kell mondanom, ennek sokszor a magyar vagy szlovák sportolók is áldozatául estek.

A dopping esetében az idén több szó esett arról, hogy vajon egyes szuperszonikus teljesítmé-nyeket hogyan lehet tisztán vég-hezvinni? Aztán az olimpia után a sajtó elkezdett újabb ügyekkel foglalkozni, amelyek már konk-rét vétségekkel kapcsolatosak, s amint tudjuk, most a magyar sport éppen a vétkezők miatt szerezhet előkelőbb pozíciókat (ugye négy évvel ezelőtt nem ez volt a helyzet, bár ki tudja, ak-kor több vétkező volt-e magyar színekben). Persze a két nagy párbeszédet inspiráló sportoló, az úszó Michael Phelps és a sprinter Usain Bolt. Világcsúcsok mind-kettőjük neve mellett, s aranyak garmadája a nyakukban. De va-jon lehetséges, hogy egy ember ennyivel jobb legyen társainál?

Ami Phelpset illeti, nagyon is szeretnénk, ha kicsit leállna már az aranygyártással, mert akkor Cseh Laci is végre lehetne aranyos fiú, de valószínűleg erre még várni kell. Ugyebár Ian Thorpe is egy-szer csak eltűnt az élről, s azóta is terjengnek róla különféle hírek,

hogy vajon miért is tette ezt, de ezt már döntse el mindenki maga. Hiszen tudjuk, nem mindig az a leginkább bűnös, aki lebukik, de mindenesetre a legügyesebbnek sem nevezhető, mivel akkor nem jöttek volna rá a turpisságára. Persze az amerikai úszó megállít-hatatlannak tűnik, s zabálja a mé-dia, a nézők, meg mindenki, tehát nem kell attól tartani, hogy kevés pénz volna a háta mögött, sőt! Az olimpiáig hat ötkarikás aranya volt, s ezért becslések szerint 5 millió szponzorpénzt kapott, de a jelenlegi összesen 14 aranya már akár 50 milliós bevételt is hozhat.

Ezekért az összegekért pedig már nem szabad szórakozni mindenfé-le szerekkel. Nyerni kell továbbra is, teljesíteni az elvárásokat, s ha beütne egy doppingbotrány, ak-kor majd csak a sportolón csattan az ostor. Emlékezzünk csak Ma-rion Jonesre, aki pillanatok alatt idolból egy mocskos csaló lett! Igen, sajnos erről szól ma a sport!

A futókat említve pedig jöjjön az olimpián három sprinterszám-ban világcsúcsot futó Bolt. Vele kapcsolatban aztán tényleg bein-dultak a találgatások, hiszen Carl Lewis szerint egy év alatt nem tud

valaki ennyit fejlődni, szóval biz-tosan nincs valami rendben. Hát igen, az amerikaiaknak dumálni-uk kell, mert ehhez mindig is ér-tettek, s Lewis valószínűleg még távolról sem látott meg nem enge-dett anyagokat a csapatában. Per-sze így megy ez a sportvilágban. Mutogatás, ki mit csinált, mert magyarázkodni kell a vesztesek-nek, és ugye a legjobb védekezés a támadás, szóval mocskoljuk csak be a másikat. Az viszont már két-séges, hogy a dopping mennyire mocskolja egyáltalán be a sportot? Valószínűleg a mindent legyő-ző pénz jóval veszélyesebb erő, s

a dopping hatalma is ezért növek-szik. Ugyanis csak a győzelemre szabad játszani, s ahhoz sokszor embertelen eredmények kellenek. Ebben a világban pedig a spor-tolók kis bábúkká válnak, akik majd viszik a balhét, ha eljön az idő. A médiának ugyanis bűnö-sök kellenek, még ha valójában az egész sportvilág is a tettes.

A tendenciák viszont megállít-hatatlanok, s azt ugye senki sem várja, hogy a dopping vagy a pénz eltűnne a sportból, így tehát kár volna valamilyen idealista ké-peket építenünk arról, milyen szé-pek a sportolóink teljesítményei. Kemény munka, s egyre több olyan szer, ami korántsem a spor-toló hosszú életét segíti, s a dop-ping kérdése valójában csak attól függ, a nemzetközi szervezetek mit tiltanak éppen be. Tulajdon-képpen teljesen feleslegessé válik a dopping tiltása, hiszen aki akar és megengedheti magának, az használ különböző „sikernövelő” anyagokat. Az illegalitásba való kényszerítés pedig így csak a ta-karószerek előállítását végző cso-portok hasznára hajtják a vizet.

Tudatosítanunk kell ugyanis, hogy itt már régen nem a verseny-zők egészségének védelméről van szó, hanem puszta marketingről, ugyanis elvekről kell kommuni-kálnia felénk akár egy politikai pártnak, mert ezt tartják a siker alapjának. A valóság viszont napjainkra olyan messze került az ideáloktól, hogy sajnos még a nagy fanatikus rajongóknak is el kell ismerniük: az üzlet az üzlet!

Doppingoljunk közösen!

Magával a celeb szóval, illetve annak a magyar nyelvben való használatával, ha jól emlék-szem idén találkoztam először, és azóta is csak ámulok és bámulok, mennyire beivódott már a hétköznapjainkba. a színészek, énekesek, modellek, stylistok, exvalóságshow-sze-replők – egyszóval mindenki, aki valamimódon kamera elé került már életében – egyik napról a másikra az udvarias, túlzásoktól mentes celebritás, rövidebben a celeb megneve-zésben részesült.

ANDA JUDIT

Elismerés és tisztelet jár a művészeknek vagy a sportolók-nak, de akadnak, akik nem sokat tettek le az asztalra, legfeljebb, hogy mindig önmagukat adták, – tudjuk ezt már a Big Brother óta – mégis az ő képeik tarkítják az újságok címlapjait, tőlük han-gos a tévé és a rádió, már-már úgy tűnik, hogy teljes győzelmet aratnak a média felett, sőt, beven-ni készülnek a könyvpiacot is a szigorúan őszinte és nyílt vallo-másokat tartalmazó könyveikkel.

Csak tudnám miért foglalkozik velük minden adó fő műsoridő-ben? Csak tudnám miért olvas mindenki pletykalapot a buszon, miért van szükségünk celebekre? – dohogok magamban, noha köz-tudott, hogy a hétköznapokba cir-kusz kell, annak pedig ma szerves részét képezik a sztárok, olyan személyek, akiket bálványozha-

tunk, figyelhetünk, kibeszélhet-jük őket, csámcsoghatunk a ma-gánéletükön vagy kinevethetjük ballépéseiket. Persze, hiszen min-dig könnyebb mást kibeszélni és más dolgaival foglalkozni, mint esetlegesen a saját problémáinkat bevallani egy beszélgetés során. Kényelmesebb gyorsan rövidke cikkeket elolvasni, mint hosszú olvasmányok szövegére koncent-rálni. Pontosan a mi lustaságunk-ra, igénytelenségünkre és pletyka-éhségünkre fókuszálnak a naponta vagy hetente megjelenő bulvárla-pok, amik az egyre népesedő ce-lebek táboráról tudósítanak nyúl-farknyi, tartalmatlan (néha hazug) cikkekkel és sok-sok képpel.

Celebeket kell csinálni, mert minél több a celeb, annál több cikket lehet írni, annál színesebb és eladhatóbb egy lap, ez pofon egyszerű. Az olvasót meg úgyis az érdekli majd, amit elé tesznek. Néha úgy érzem lenéznek engem a tévéműsorok és egyes lapok szerkesztői. Azt gondolják, hogy engem érdekel Győzike házas-élete vagy az, hogy Kiszel Tünde elégette a húst? Hírként tálalják, hol nyaralt Kinga a Barátok közt-ből, és ha én megjegyzem amit elmondtak, majd pedig megírom nekik sms-ben, nyerhetek? Má-sok ezt nem tartják degradálónak?

Félő, hogy amennyiben meg-kérdezném ezt egy médiában dol-gozótól, azt felelné, hogy nincs mit tenni, erre van igény, ezt nézik, ebben van a pénz. És tényleg. Más hiányában, jóformán a választás

lehetősége nélkül az emberek el-hiszik, hogy nekik tényleg ez kell.

Tehát kettőn áll a vásár, hiszen ha nem lenne igény a celebekre, akkor nagy valószínűséggel ce-lebek sem lennének, vagy leg-alábbis nem velük lennének tele a tévéműsorok és nem fogyná-nak jobban a pletykalapok mint

a szépirodalom. A mi hétköznap-jaink sem arról szólnának, hogy megvitassuk Kelemen Anna vagy Keleti Györgyi műmelle-e a na-gyobb. Bár valljuk be, ez túlsá-gosan irreálisan és utopisztikusan hat. Apropó szépirodalom, kora celebjeiről már Victor Hugo is kifejtette nézeteit eképpen: „Szo-morú társadalomban élünk. Sikert

minden áron: ezt a tanítást csö-pögteti belénk a ránk nehezedő romlottság. Mellesleg mondva, a siker eléggé förtelmes valami. Becsapja az embereket, mert kön-nyen összetéveszthető az érdem-mel. (...) Nem számítva néhány óriás kivételt, a század fénylő csillagait, a kortársi bámulat rö-vidlátásból ered. Színaranynak nézik az aranyozást. (...) A végte-len égbolt csillagait összetévesz-tik a csillagformájú nyomokkal, amelyeket a kacsák lába hagy a pocsolyák puha iszapjában.“

Kiből lehet celeb? Bárkiből, ez kulcsfontosságú része a do-lognak. Jó helyen kell lenni jó időben, de amennyiben nem rendelkezik valaki ének- vagy tánctehetséggel, színésznek sem az igazi, és még csak vicceset sem tud mondani, a másik végé-nél kell megfognia a történetet: valami olyanba kell fognia, ami-hez nem ért, esetleg nyilvánosan, meggondolás nélkül keményen beszólnia mindenkinek, aki már a celebek kasztját képezi. Akiről már írnak a lapok, annak elkez-dődött a karrierje, innentől kezd-ve az a cél, hogy megtartsa azt.

Sokan, miután befutottak, jo-gosultnak érzik magukat arra, hogy olyan helyekre törjenek be, ahova másoknak évekig tartó kemény munkával sikerül csak felküzdeniük magukat. Persze ne legyünk rosszmájúak, szép számmal vannak, akik népszerű-ségüket nemesebb célokra hasz-nálják fel: példát mutatnak ada-

kozásukkal, felhívják a figyelmet tömegeket érintő problémákra, vagy nevüket és arcukat adják jó-tékonysági kampányokhoz. Kár, hogy ők vannak kevesebben, és néha elképesztő, hogy a celebek jelentős hányada hiszi azt, hogy mindenhez ért. Könyvet adnak ki, tanácsaikkal látják el a nagy-érdeműt beszélgetős műsorok-ban és pletykalapok hasábjain, énekelgetnek, cédét jelentetnek meg, ruhakollekciót terveznek, parfümöt dobnak a piacra, ha pedig nem megy békés úton, hát botrányokat kavarnak, így tesz-nek valamit annak érdekében, hogy semmiképp se szoruljanak a magazinok ötödik oldalán túlra.

Divatbotránynak számít (bár igaz, inkább a külföldi hírességek körében) az elvonó például, aho-va drog-, gyógyszer- vagy alko-holfüggőség miatt kerülnek szép számban modellek, énekesek és színészek egyaránt. Történetük akár példaértékű is lehetne a ha-sonló gondokkal küzködő fiatal-ság számára, ha nem arról szá-molna be a bulvársajtó kis idővel később, hogy kedvenceink újra és újra elbuktak és visszaestek.

Idővel felmerül a kérdés, hogy hova vezet mindez? Meddig cel-eb a celeb, és mekkora lesz a kár, amit maguk mögött hagynak? Tekintve, hogy a jelenkor híres-ségei egy Mónika show-n felnőtt, plázában élő generáció példa-képei, nem sok jót várhatunk.

fotó: google.com

Celeb-gyár – hírességek futószalagon

2008. október - Különvélemény16. oldal

Legalébbis a 25 éves Iródi-át köszöntöm! Nem az intéz-ményt, a protokoll már le-zajlott. Titeket köszöntelek, háromszázvalahány egykor ma-gával ragadóan lelkes Iródiás! Is-ten éltessen, és lelkesítsen titeket még vagy ezer évig, legalábbis!Szerintetek Krúdy Gyula 1911-ben szólhatta ezt a kezet szorítani nem kívánó huszárszázadosnak?- Beperellek!S lehetett ez a tisztelet-len százados válasza?- Perelj be! Rá megy öt-ven éved, s minden vagyo-nod, mire a pert megnyered.Vagy inkább ekképpen folyt le a végső fokon esztétikai indíttatású konfliktus (tud-niillik Krúdynak nem tet-szett a tisztecske nyeglesége):- Ön, tiszturacs, megsér-tett engemet! Lássuk, vállal-ja-e az elégtételt, vagy bebi-zonyosodik, hogy végképp nincs kit tisztelnem Önben!- Sztojanovics Viktor huszár-százados, rendelkezésére!- Holnapután, - addigra re-mélem, kialussza mámorát -, nos, negyvennyolc óra múlva, vagyis hajnali négykor jelenjen meg segédeivel együtt Farkas-

réten, a Denevér utca közepén.- Kard vagy pisztoly?- Hogy kérdezhet ilyet egy úri-ember! Nem a Mississippi-nél vagyunk, hanem a Dunánál. A párbeszéd valahogy így foly-hatott le, hogy aztán Krúdy párbajban, a századoson se-bet ejtve vegyen elégtételt.Krúdy tehát karddal is kiválóan esztétizált. Ez bátorít arra, hogy a Párbajkódex paragrafusai értelmé-ben írjam ezt a levem. Korántsem az ünneprontás a szándékom, ha-nem a becsület megvédelmezése.

Ezért:Gratulálok a díj-botrány-hoz, a Talamon Alfonz díj Duba Gyulának ítéléséhez.Mi volnánk az együttgondolkodás iskolája? (Apropó együttgondol-kodás, az ún. „Iródia-kiáltvány” a tollamból származik, s most 25 év után azt kérem, ne használjá-tok, ne idézzétek, együttgondol-kodás nélkül semmi esetre se! Nem hiúságból kérem. Egyszerű-en méltatlanság okán: 25 év alatt nem tanultunk meg együttgon-dolkodni; ha tudnánk, ez a díj-botrány nem történt volna meg. )Duba Gyula személyével és élet-művével semmi bajom. Zsinór-

mértékként bár nem tekinthetünk rá, ám mint tehetséges, szorgos kismester kétségkívül beírta ma-gát az irodalomtörténetbe. Méltán illetik meg őt a legkülönfélébb díjak. Kívánom neki, kapja meg a lehető legmagasabb szlovák és magyar állami kitüntetéseket!Egy pillanatra képzeletben, – s itt most kérem, kedves Duba Gyu-la, ne hagyja el kiváló humora! – most én magam vagyok a Ta-lamon-díjazott Duba, csúcsDuba formában, ezért természete-sen lemondtam a díjról, lévén korrekt értékítéletem, mert ki-válóan tudom, mely fiatal kol-légám érdemli, kinek adjam tovább a széles Felvidéken.Botrány, természetellenes szel-lemi bűntény, hogy egy har-mincévesen elhunyt nonkon-formistáról elnevezett díjat egy hetvenéves konformista kapjon.Mert mi az alapképlet? Talamon egy betiltott mozgalom tagja volt, amely azért fertőzött, mint az influenza, mert alternatívát nyújtott a korabeli totalitárius rendszer Írószövetségébe tago-zódáshoz képest. Mely totalita-rizmus egyik legmegbízhatóbb embere éppen Duba Gyula elv-társ volt, aki bár személyesen is

eljött volt közénk, hogy tudassa, ő jót akar nekünk, de azért betil-tódtunk, mert azt a „jót”, amit ő és megbízható elvtársai akartak nekünk, azt mi nem kívántuk.Dubának Talamon díjat adni homlokegyenest ellentétes mind-azzal, amit egykor az Iródia jelen-tett. Egyet jelent ez nemcsak az Iródia, de Talamon Alfonz emlé-kének a megcsúfolásával is. Akik ismerték vagy akárcsak olvasták Fonzit, jól tudják, mikor adott volna Ő a régi szisztéma emberei közül bárkinek is irodalmi díjat: Soha! Legfeljebb poharazgatás közben egy barátságos kokit.Kedves héttagú választmány, aki-ken ez a díj-odaítélés végső fokon múlott! Ítéletetekkel a Szlovákiai Magyar Írók Társaságát a totali-tárius rendszer Írószövetségének közvetlen jogutódjává tettétek. Itt és most hiába a képmutatással párban járó önámítás, megszün-tettétek az erkölcsi alapot arra, hogy a civil Iródiát saját hagyo-mányotoknak tekintsétek, hacsak nem az Iródia szabadegyetemé-nek estébés fakultását akarjátok tovább éltetni. Hogy a SzMíT választmányában nem minden-ki volt Íródiás? De valahányan azért nem is voltak estébések.

Kedves választmány! Miért pampogok én bele a ti dolgai-tokba, amikor cirka bő tizenöt év – nektek elhallgatás, nekem viszolygás – után jelentem meg újra köztetek személyesen? Hír-lett köztetek, föladtam az írást, s éppen őrülök és halok megfele. Mivel telt nélkületek az elmúlt 15 évem? Ugyanúgy írtam és ol-vastam, olvastam, mint korábban, s figyeltem, figyeltem, figyeltem, meglehet hatékonyabban, mint akik anno hivatalból figyeltek.25 év nagy idő, sok mindenre alkalmas. 25 év során kiismer-tük egymást jobbára valahányan. Magam például ez alatt és ezen felül megismertem önmagam. Ti hogy vagytok ezzel a gnószisz autónnal? Mi ez a mondat szá-motokra? Egy poros műveltségi infó, vagy aktuális létparancs?Kedves felvidéki irodalom szer-vezeti működéséért felelősek – tisztelet a kivételnek! Ez az omi-nózus díj-odaítélés azt tükrözi, mintha számotokra sosem létezett volna Iródia. Elvégre az iroda-lom nem egy szellemi út, hanem karrierlehetőség. Szálljatok ma-gatokba, azután kérjetek bocsána-tot Talamon Alfonz szellemétől, mert bár a teste halott, a

szelleme él! Kedves háromszázvalahány Iródiás, azt hiszem valamennyi-ünk számára megnyugtató, hogy a 25 éves évfordulónkon az egy-kor karakán Tóth Laci igen óva-tos alázatosan bár, de mégiscsak, elmotyogta: kétséges ám az iro-dalmi kánont olykor csókossági hálózat szerint meghatározó „ka-nonokok” illetékessége a tény-leges halhatatlanság dolgában.Ezzel búcsúzom, mindenkit ölelek:

Krausz Tivadaru.i.:Az ejtett sebből kikövetkeztet-hető, mely vágást alkalmazta a párbaj során Krúdy a becstelen tiszten. Ó, boldog idők, mikor az erkölcstelenség még nem volt ki-fizetődő. Fejtegetem a modernkori lovagirodalomnak eme Krúdy-tit-kát, küzdelmük során, mint kere-kedett felül az író a professzioná-lis kardforgatón. A becsület, mint a szépség fundamentuma – ezt fejtegetem most, igaz huszárkard helyett katanával; ez által nyerem a ki-t, másként: táplálóm az idő. Kívánom, kedves ex-Iródiások, valahányunk ideje teljék alkotás-ban, valamint árnyalt megkülön-böztetni tudásban gyarapodva!

2008. október - Különvélemény 17. oldal

Levél az Iródiásokhoz és olvasóihoz

Széle barna és egyre szárad, közepe felé indulván sárga szín alkot vékony gyűrűt, mely fino-man vált egy belső, zöld foltba. Láttatni engedi önnön jövőjét: tél-be hajolván egyre inkább szárad majd a barna szél, egyre szűkül a sárga gyűrű, egyre fogy a zöld mező, mígnem elhal véglegesen. Ez a falevélsors, így természetes. Szeretek megfigyelni, és ez még, azt hiszem, soha nem vált hátrányomra; ilyen szépséggel haló levelet például még nem is láttam. A szem egy csoda dolog, főként, ha szép levelekkel talál-kozik, mert akkor képes egész napra jókedélyt varázsolni az embernek. Itt egy folyó pici fürge fodrokkal, ott egy érdekes felhő, amott egy hangulatos, dombolda-lon kanyargó utacska – mindez a nagyváros közepén, összezárva zajjal, zavarral, járdán csörgede-ző kutyapisivel, hajléktalanok-kal és fal nélküli, sokszor egész jól berendezett hálószobáikkal. Hétvégén felfigyeltem egy in-gyenes rendezvényre a Bakáts téren, Budapesten. Teljesen vé-letlenül, mert épp arra jártam és feltűnt a sok utcai árus, amolyan falusi búcsú hangulata volt az egésznek. Nagy nehezen megta-láltam a programot is, plakátma-gányban szellőztette magát egy félreeső helyen. A felismeréstől felragyogott a szemem: szom-baton Charlie koncert, vasárnap Benkó Dixieland Band. Ma meg Maróti Viki és a Nova Kultúr. Elmentünk a barátokkal; kicsit mesélek, milyen volt, végül is szeretek megfigyelni. Maróti Vi-kiről azt se tudtam, mi fán terem, pedig jól énekel. A stílus twistes-rock and rollos, bulizós, retro ha-tása van az egész produkciónak. A templom bejárata előtt állítot-ták fel a színpadot, ott zajlott a műsor. Nem mondhatnám, hogy sokan voltak, de aki ott volt, az táncikált, jól szórakozott, örven-dezve ismerte fel ifjúkora nagy slágereit a dalokban. A környék hajléktalanjai a színpad előtt tán-

coltak, rázták ki-ki a maga mód-ján, láthatóan nagy jókedvvel. Egy lányt láttam köztük, picike, vékonyka volt, mozgása, mint a karótnyelt emberé, fején meg egy baseballsapka és hihetetlen aranyosan tapsikolt, miközben mereven egyenes testtartásával egyszer jobbra, másszor balra lé-pegetett, „ritmusra“. A produkció végeztével (tíztől életbe lépett a csendrendelet) hátrasétáltunk a kajasátrakhoz. Itt láttuk meg a kürtőskalács-árust, kocsiján a „Trdelník“ felirattal. Mint ki-derült, párkányi a srác, nagyon megy a bolt, csinálja is szerte Eu-rópában, főleg Lengyelországban, és sokkal jobb az áruja, mint a pár méterrel arrábbi kürtőskalácsos-nak. Igen, meg is kóstoltatta ve-lünk a konkurens megégett árut, s minekutána honfiakra talált ben-nünk, utolsó – már kihűlt – küt-röskalácsát nekünk ajándékozta. A következő este tipikus októ-bereleji napot zárt, végig lógott az eső lába, a vár alatti járdákat vas-tagon borították a gubacsok és a levelek. Tudom, mert arra jártunk.

Megérkeztünk a térre, nagyon vártam a koncertet. Egek, Charlie a színpadon! Zene teli sodrással, bizsergéssel, egy színes, telített hangvilág. A zenéről nem könnyű beszélni, közhelyekbe bonyoló-dik az ember akarata ellenére, a megítélés pedig mindig szubjek-tív, neked tetszik, nekem talán nem, vagy nem úgy. Sokan vol-tak, érdekes és élvezetes koncert volt, irtó sötét felhők felettünk, jókedv a levegőben és... megint ott volt az aranyos lány és a többi tegnapi hajléktalan is. Mulattak. Én nem tudom, miért voltak olyan kevesen a vasárnapi kon-certen. Igaz, nem a Benkó Dixie-land játszott – végül is a Lucky Boys nevű formáció zenélt, ami-kor a térre érkeztünk. Maga a zene dixieland-jazz, jó kis zongo-raszólókkal, fúvósokkal, nagybő-gővel, igazán ízes koncertet adtak a magas fokon képzett zenészek, megint csak azt a nyüzsgős jó-kedvet árasztva a színpadról. A téren lézengtek az emberek, több-ségük ült a székeken, elöl csak mi álltunk és egy bácsika, idős,

vékony, lépegetett jobbra-balra, mosolyogva csillogtatta tánctudá-sát. Körülnéztem. Ó, te örök bal-ga ember! Százan és ezren ülnek meleg otthonokban vasárnapi sü-tit majszolva (sütött az asszony), fintorogva pocsék tévéműsoron, hangos szomszédokon, meleg sörön, a kényelem pici csorbá-in. Mivé kell, hogy legyél, hogy most itt állj a téren és tudd élvez-ni a zenét, hogy érdekeljen má-sok mutatványa? Hajléktalanná? Mit merek mondani?! Hiszen ez teljesen abszurd összefüggés! Az. Mégis azt gondolom, nem alaptalan. Mást jelent egy ilyen rendezvény az utca emberének, mást annak, akinek módjában áll megszerezni az összes Charlie lemezt és akkor csinál magának ünnepet, amikor akar. Mind-ez azért jutott eszembe, mert a megfigyeléseimnek csak úgy van értelme, ha az általuk megszer-zett információkat összerakom, összefüggésbe hozom és kiter-jesztem arra a világra, amelyből származnak. Szeretnék ugyanis megérteni dolgokat. Szeretném,

hogy Te is használd az eszed, ne légy információk passzív befoga-dója, legyen bátorságod megkér-dőjelezni azt, amit – isten tudja kik – tálcán eléd raknak, mert ezt a világot Te is formálod. Azt gondolod, hogy ezek nagy sza-vak? Ugyan miért? A helyzet az, hogy annyira nagy az információ-mennyiség, melyet az ember nap mint nap befogani kényszerül, hogy ebből az áradartból tényleg nehéz kiszűrni a lényeget, az ér-demlegeset és a hiteleset. Halom-számra jönnek velünk szembe a reklámok, nem is veszed észre, hogy mennyire tompítanak. Mind információt akar átadni, ha mást nem, legalább annyit, hogy a rek-lámozott dolog létezik. Az ember természetesen ki akar igazodni az őt körülvevő világban és mivel nem engedheti meg magának, hogy figyelme huzamosabb időre lankadjon, hát beengedi, ami ko-pogtat. Természetesen, kemény dolog szelektálni az információ-kat, ezért meg is értem, hogy az emberek sokszor nem is vállal-koznak rá. Mi igaz a hallottak-

ból, látottakból, és mi nem? Mit kezdjek velük, hová rakjam őket? Nem tudok belenyugodni, hogy belesüppedünk a középsze-rűségbe, hogy orrunknál fogva vezethetnek, hogy egyre tompul a józan ítélőképességünk, hogy nem értjük a közösségi élményt, hogy már kinevetjük azt, akinek hétköznapi szituációkban eszé-be jutnak olyan eszmék, mint az igazságosság, nemesség, hűség, szeretet, és emberi mivoltunkban süllyedünk, fakulunk. Nem az a baj, hogy megnézed a Győzikét, hanem az, ha nem tudod józanul elbírálni a látottakat. Néző vagy, akit a csatorna le akar kötni, ilyen vagy olyan érzéseket kiváltva akár szemtelenül olcsó, szánalmas és kicsinyes taktikákkal is. Inkább elmondhatnál a kisfiadnak egy mesét, meghallgathatnál egy jó zenét a kedveseddel, vitázhatnál a barátoddal, vagy épp figyelhetnéd, ahogy ősszel változnak a festék-anyagok a falevelekben, változik körülötted a természet, változol te is, mert a természet része vagy, még ha erről meg is feledkeztél. A megfigyelés nem kerül semmibe. Egyszerű dolgokból állnak össze a bonyolultabbak, ahogy eljutottam egy koncertél-ménytől égető kérdésekig, me-lyek egy egész populációt érin-tenek, egy rendszert, melynek mindannyian részesei vagyunk.

Egyébiránt a Lucky Boys koncert a maroknyi hallgatóság ellenére is sikert aratott a jelen-lévők körében, kár, hogy erre ők maguk is akkor jöttek rá, amikor a szaxofonos bejelentette, hogy a mai este végére értünk. Erre a mindaddig ücsörgő közönség táncra perdült, majd „vissza-visszá”-t kiabáltak, a szaxis pe-dig mosolyogva jegyezte meg, hogy úgy érzi magát, mint egy magyar válogatott focimeccsen: a fiúk mindig a kilencvenkette-dik percben kezdenek el hajtani.

Bogár Gabriella

Falevélsors

ILLuSzTRÁcIÓS FOTÓ: PRESSTIGE - KOLLÁR RÓBERT

ergo sum18. oldal www.presstige.sk

Gyakran gondolkodom el azon, mi valójában a termé-szettudomány, hol húzható meg valamiféle határ a már közhelynek számító ellentétpár, a „reál és humán” között. Nos, ez a kérdés olyan régi, mint maga a tudományos gondolko-dás. a megválaszolásra most nem vállalkoznék, inkább a hagyományos értelemben vett „reál” tudományok helyzetével foglalkoznék a következőkben.

CZÍMER GÁBOR

Tehát a fizika, kémia, biológia, együtt a matematikával (mely ugyan nem természet-, hanem a formális tudomány), képezi azt a csoportot, mely úgy az oktatásban, mint a szélesebb értelemben vett társadalomban egy problémakört képez. Az említett tudományágak objektív fejlődése mellett (az utóbbi évtizedekben mérföldeket ugrott előre pl. a biológia-gene-tika, fizika, stb.) paradox módon a társadalomban az emberek nem rendelkeznek az alapvető termé-szettudományos ismeretekkel sem. Így a legtöbben nem tudják értelmezni a kutatások eredmé-nyeit, nincsenek tudatában mit is jelent pl. a magnetorezonancia, ami pedig minden merevlemez működési alapelve. Ha talán túl speciálisnak, vagy „szakmainak” tűnik az iménti kérdés, feltehet-nék akár egy másikat is: milyen sebességgel esik le egy tárgy az 1,3 méter magas asztalról? Az emberek többsége nem tudja

megoldani a hasonló egyszerű-ségű feladatokat, így felmerül a kérdés, milyen világképpel is ren-delkezhetnek ők a természetről?

Ne gondoljunk egyből a né-pesség alacsonyabb iskolázta-tású, képzettségű részére, hi-szen vezetői funkciókban lévő humán diplomásokat éppúgy érinthet ezen széles probléma. A gyakorlati oldalról szem-lélődve szembeötlik az, hogy ha vajon döntést kell hozni egyolyan ügyben, mely természet-tudományos alapismereteket kíván, biztosan helyes döntés születik-e, ha az azt hozó sze-mély ismeretei e téren enyhe kifejezéssel élve hiányosak.Minden félreértést elkerülve nem a humán szakok ellen szeretnék lá-zítani, hiszen jól tudom, mennyire fontosak, csupán a természettu-dományok abszurd szituációjára szeretném felhívni a figyelmet. Néhány évtizeddel ezelőtt a hely-zet egész más arányt mutatott.

A reál tudományok sokkal népszerűbbek voltak az érdek-lődő fiatalok között (gondoljunk csak a magyar Nobel-díjasok seregére). Ellenben ma egyre háttérbe szorulnak, olyan sza-koknak engedve át a helyet, mint a nyelvek, szociológiai irá-nyú szakok, vagy az ökonómia.

Ezen jelenség okát keresve elsősorban az oktatást kell vizs-gálnunk. A társadalmi igényte-lenség a reál szakok iránt, illetve

az oktatást jellemző pillanatnyi helyzet, egy a „tyúk és a tojás” típusú problémák közül. Hiszen ha nincsen megfelelő oktatás, akkor igény, érdeklődés sincs, ha pedig nincs érdeklődés, oktató, szakember sincs. A természettu-dományok alap- és középiskolai oktatása eleve kevés óraszámban folyik, így nincs idő az absztrak-tabb gondolkodásmód és prob-lémamegoldás elsajátítására. A feladatok megoldása is gyakran csak mechanikus reprodukció.

Ma a fiatalok nagy része a felsőoktatásba bekerülve termé-szettudományi tanulmányait a középiskolai tananyag ismétlé-sével ill. kiegészítésével kezdi. A jelentkezők alacsony száma miatt fizikából, kémiából vagy hasonló szakokból nagyság-rendekkel kevesebben szerez-nek diplomát, mint a népszerű humán szakokból (nyelvek, irodalom, pszichológia, stb.).

Következésképpen a mun-kaerő-piaci viszonyok is egész másak. Míg sok humán szak vég-zősei számára a piac telített, vagy belátható időn belül (4-5 év) telí-tődni fog, addig a reál diplomával rendelkező szakemberekből igazi hiány van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. egy fizikatanári diploma egyben biztos álláslehe-tőséget, illetve álláslehetőségeket is jelent. Más, nem tanári, reál végzettségű szakemberek iránt is hatalmas igényt mutat mind a hazai, mind a külföldi piac.

A természet és amit tudunk róla

a hit, amelyet valószínűleg mindenki máshogy értékel, máshol, másban és más által találtatik meg. valaki hisz Istenben vagy bizonyos felsőbb erő(k)ben. valaki a Jóban, s annak minden formájában. valaki a ros-szban vagy a Gonoszban. valaki a pénz hatalmában, s más a szeretet ere-jében. valaki egyfajta autoritásban, s valaki önmagában. Miben hihetek én? Melyik az igazi hit?

RADI INGRID

Hiszek. S talán még soha semmi nem volt ennyire fontos számomra. Bár nem tudatosítom, de minden gondola-tom, sőt, vágyam – legyen az kimon-dott vagy titkolt – magában rejti ezt az érzést. Reménnyel tölt el, hogy lássam, létezik a más, s a jobb. Erővel ruház föl, hogy képes legyek elindulni, majd pedig minden egyes alkalommal feláll-ni, mikor megbotlottam, és tovább ha-ladni az úton. Kitartást, hogy soha ne adjam fel, mikor akadályokba ütközöm. Hiszek, mert hinni akarok. S talán még soha nem akartam ennyire semmit. Nem lehet valakit megtanítani, hogy higgyen; s nem lehet a hitet tanulni. A hit döntés kérdése. A saját döntésemé. Csupán egy kérdésre kell választ adnom: akarok-e hinni vagy sem? Igen, a hit akarat kér-dése. Akarom hinni, hogy az élet, amit élek, amit élnem kell, nem értelmetlen. Az életbe vetett hitről van itt szó. S ar-ról, hogy mindennek van értelme. Hogy itt vagyok, s hogy élek, az nem lehet értelmetlen. S ha még az is, nem érthe-tek vele egyet; hinni akarom, hogy van valami értelme. Kell, hogy legyen. S ha majd ez a hitem elhagy, akkor fog

körülöttem minden darabokra hullni. Így kell minden nap értelmet adnom minden szónak, amely elhagyja ajkamat, így kell jelentést adnom minden tettnek, melyeket elkövetek, vagy el fogok kö-vetni, vagy éppen az, hogy nem teszem meg őket. S ennek függvényében már teljesen mindegy, hogy miben vagy ki-ben hiszek. A lényegen nem változtat. Hinnem kell! S tudatosítanom kell, hogy csak rajtam múlik. Senki más nem adhat értelmet az én gondolataimnak vagy tet-teimnek. Ez mindenkinek saját feladata és felelőssége. S egyben nehéz teher. Néha olyan nehéz hinni. Amikor meg-bántottak, megaláztak, megloptak, mikor elveszítettél önmagadból egy darabot… már nem látod, nem tudod a dolgok ér-telmét keresni, sem látni. Nem érted, miért történt ez veled, s pont veled. Mi rosszat tettél pont te, amiért a Sors vagy Isten vagy az Élet így büntet? S mégis úgy érzed, hinned kell, hogy lehet más-hogy, másképp. Ezzel kialakítasz egy világot magad számára, melyben úgy gondolod, a dolgoknak van értelmük. S bár lehet, hogy ez csak a te világod, s te egyedül hiszel a létezésében, biztos va-gyok benne, hogy már most gazdagabb vagy, mint más, ki nem látja, mert nem is keresi a dolgok mélyebb értelmét. Mindannyian keresünk valamit. Egy-folytában és fáradhatatlanul. Rákény-szerít minket az élet. Az emberek, akik számunkra fontosak. S mi magunk. Miért? Minek? Hogy bebizonyítsuk, létünk nem hiábavaló? Hogy elegendő indokot leljünk földi életünk magya-rázatára? Hogy elmondhassuk, meg-érdemeljük az életet, amit kaptunk?Valaki megtalálja a szenvedélyes sze-relemben, valaki a harmonikus családi

életben, más a sikeres karrierben vagy hírnévben. Vannak, kik életük értelmét a másokért való önfeláldozásban és szen-vedésben lelik meg. S mások ennek ki-használásában. S vannak azok, kik egész életüket a parton töltik, s csak várnak. Várják, hogy történjen velük valami, ami által értelmet nyerhet addigi üres életük. Valami, ami majd megmutatja életük értel-mét. Várnak, amíg nem lesz egyszer késő.

Ide tartozik az, ki nem álmodik, nem remél, s nem hisz. Ő számára csak ez az anyagi világ létezik, csak itt képes, s hajlandó élni, vagyis jobban mondva lé-tezni. Hiszen máshol nem is tudna, szá-mára nem létezik más világ. Korlátozott. S szinte abszurd, mikor arra gondolok, hogy korlátait csakis önmaga szabja. A félelem által vezérelve. Fél a mástól, s az esetleges kudarctól. Fél, hogy csalódást okoz másnak, s főként önmagának. Fél, hogy be kell vallania magának, az addig nagy elővigyázatossággal felépített biz-tonságos és kényelmes élete csupán illú-zió. Ez nem az ő élete, amit élni szeretett volna, vagy szeretne. Csupán nem volt bátorsága máshogyan élni, mint ahogyan azt elvárták tőle. És nem volt hite, ami reményt, erőt és kitartást adhatott volna számára. De mikor minderre ráébred, döntenie kell. Csakis rajta múlik, hogy továbbra is hazugságban akar-e élni, vagy sem. Az olyan jellegű kifogások-nak, mint „Nem volt más választásom.” vagy „Én már csak ilyen vagyok.”, itt nincs semmi keresnivalójuk. Az em-bernek mindig van választása. Mindig van lehetősége, hogy jobbá tegye az életét, és ezzel együtt jobbá váljon ő is. Csakhogy a döntés felelősséget von maga után. S nem vagyunk mindannyi-

an képesek efféle felelősséggel együtt élni. Nem vagyunk képesek, vagy nem vagyunk hajlandóak, igazából? Az em-ber nem tud dönteni a lehetőségek közül. Fél, hogy az egyiket döntve, elveszítheti a másikat. Ezért a döntés jogát átruházza egy másik személyre, egy autoritásra. Így pedig bízik abban, hogy minden egyes hibája megbocsátást nyer. Hiszen nem ő döntött, ezért nem övé a felelősség sem, amit a következményekért márpedig vál-lalni kell. Ő nem bűnös – a társadalom a hibás. Ő nem rossz – a feltételek ke-gyetlenek. Ő nem egoista – ez csupán ter-mészetes önvédelem, valamint a tulajdon védelme. Ő csak vár és engedelmeskedik. Nem hall, mert nem akar hallani. Nem lát, mert nem akar látni. Nem ért, mert nem akarja érteni. Nem él, mert nem akar élni. Nem akar, mert nem akar akarni. Nem tudja, hogyan tovább. Ennek ellené-re megy és űz valamit. Vakon. Nem tud-ja, mit, miért és hogyan. Egyszerűen csak halad, mert érzi, hogy muszáj haladnia a többivel; lépést tartania, mert egy óvatlan mozdulat, és ha lemarad, kimarad – a já-tékból. És bár az az érzése, hogy ő nem ezt akarja. Ez nem ő. Olyan, mintha va-lamit „akarna”, ami nem belőle, általa és számára van. Nem az, aki, hanem olyan, amilyennek mások szerint lennie kell. És én még mindig hiszek. Pedig már feladnám, otthagynám, s elhagynám… mindazt, ami voltam, vagyok, s ami a részemmé vált. De megijedek. Magam-tól, s a gyávaságomtól. Hogy ilyen kön-nyen képes lennék (vagyok) mindent, amiért addig küzdöttem, harcoltam, s ami addig napjaimnak értelmet adott, ilyen könnyen eldobni. Minden nap az-zal a tudattal ébredtem, hogy tudtam, ma megint egy lépéssel közelebb kerülök a

célomhoz, vagyis azon leszek minden erőmmel. S nincs igazam, mikor azt mondom, hogy ezeken a reggeleken még a nap is szebben süt? Szinte azt érzem, hogy rám mosolyog. S bár néha a logika alaptörvényeivel szembeszállva haladok, nem hagyom, hogy elhagyjon a hitem. Hiszen a hitet nem kell érteni. A hitet érezni kell. Nem kell törekednünk, hogy megmagyarázzuk. Pedig mi emberek va-lóban fura lények vagyunk. Minden, ami az életünkben egy csöpp örömöt is okoz, vizsgálódásunk tárgyává válik. Próbá-lunk választ keresni arra a kérdésünkre, miért vagyok tőle (általa) boldog? Ízei-re szedjük, szétcincáljuk, magyarázato-kat konstruálunk, legyenek azok igazak vagy hamisak. A fő, hogy nyughatatlan kíváncsiságunkat kielégítsük. Ettől a pillanattól kezdve pedig már elveszítette mindazt, amiért fontos volt számunkra, s amiben örömünket leltük. Kiveszett belőle a báj. Elveszett a varázs. Megfej-tettük a megfejthetetlent. Mikor úgy kez-dődik a mondat: „A szerelem nem több”, mint bonyolult biokémiai reakciók egy-velege. Vagy „az ember nem más”, mint égési rendszer által hajtott biokémiai me-chanizmusok komplexe óriási raktározó rendszerekkel a kódolt információ szá-mára. Végeredményben pedig az életünk „nem más”, mint égési, oxidációs folya-mat. Totális redukcionizmus. Minden-re van válaszunk. S mi marad nekünk?

A hit megmagyarázhatatlan. Ettől az, ami. A megfoghatatlansága, érthe-tetlensége, s óriási ereje, ami zavarba hoz, s szinte megijeszt az érzés, hogy általa (s vele) olyan dolgokra vagyok képes, amiket soha nem reméltem, s nem hittem. S ez mégis én vagyok.

A hit

az európai csatlakozással kiszélesedő határok, azt hihet-nénk, korlátlan lehetőségek terét nyitják meg a kistérségek számára is. az információk áradatából válogatva azonban hamar rájövünk, hogy nagyon kevés szól rólunk, arról, ami számunkra fontos.

A hatalmas területeket felölelő tájékoztató- és kapcsolatteremtő lehetőségek mellett megdöbben-tően keveset tudunk saját térsé-günk mindennapjairól, gondjairól, az esetleg közösen megvalósít-ható tervekről. A kistérséget be-kebelezi a nagy Európáról szóló híranyag, ami az egyén szempont-jából nézve jó, de akinek szívügye a közvetlen környezete, annak minőségi léte, azt nem hagyhatja hidegen, hogy szinte semmit nem tudunk a szomszéd településről. Nincs módunkban felkutatni, vagy csak nagyon nehezen, azo-kat a szálakat, amelyek a jövőben összeköthetnének bennünket. A települések elszigetelődve, gyak-ran még saját nyilvánosságuktól is, oldják meg, ha tudják a felve-tődő problémákat. A kapcsolat-tartás személyekre korlátozódott, gyakran csupán polgármester – polgármester közötti. Több szem, többet lát! – vagyis lehet, hogy a saját problémamegoldó módsze-

rünknél létezik jobb is. Tanulni egymástól nem szégyen. Minden település, még a leggazdagabb is egymaga kevés ahhoz, hogy folyamatos legyen a fejlődése.

A fejlődéshez nem elég házakat építeni, az kell, hogy az ott lakók belülről tudjanak építkezni. Fon-tos, hogy helyünk és létjogosult-ságunk legyen Európában. Eh-hez pedig meg kell határoznunk

önmagunkat, fel kell tárnunk és össze kell fognunk értékeinket, és láttatni kell azokat! Európa mindnyájunk számára fogalom. Hol a helyünk benne és hogy helyünk kell legyen benne, azt magunknak kell bizonyítanunk!Ennek a felismerésnek hivatott eleget tenni a Régióportál. Azért indították útjára, hogy töltse ki az űrt. Ne csak tájékoztatásra szol-gáljon, legyen képlékeny, jól for-

málható kapcsolattartó közege a településeknek, mikrorégióknak. Ismerjük meg egymást, keressük meg az együttműködés lehetősé-geit, dolgozzuk ki együtt ennek mikéntjét, tanuljunk egymástól, hogy azután átütő erővel, értékein-ket felvonultatva, valós képet mu-tathassunk magunkról Európának.

A portál tehát megszólalási lehetőséget biztosít a települé-seknek, betekintést más település életébe, virtuális kapcsolatte-remtést. Regionális információs

rendszerként működik a közsé-gek vezetése, civil szervezetei, intézményei között. Általa képet kapunk a települések kulturális és sporttevékenységéről, terve-ikről, a turizmus lehetőségeiről, nevezetes eseményeiről. Feltárja a települések múltját, ráirányítja a figyelmet a régió nagy egyéni-ségeire, mint követendő példákra, de bemutatja a fiatal generáció tehetségeit is, legyen az kép-zőművész, író, fotós, sportoló stb. Publicitást biztosít a kultúra terjesztőinek, színházaknak, tár-

sulatoknak, íróknak, könyvter-jesztőknek, kiadóknak, de közsze-replőinknek, politikusainknak is. Oldalain helyet kapnak az MKP, az SZMPSZ, a romániai hírportál, a KAKUKK hírei. Megismertet pályázati lehetőségekkel, segít azok közös kidolgozásában. Segít abban, hogy együtt erősek, tájé-kozottak, naprakészek lehessünk.Nem titkolt cél, hogy feltérké-pezze a mikrorégiókban rejlő turizmus-lehetőségeket, és ahol nincs idegenforgalom, megkeres-se a módját annak felélesztésére. Hogy a turizmus mennyit lendít-het a település, de az egész régió fejlődésén, nem kell bizonygatni.

A Régióportál fenntartói a rendszerbe bekapcsolódó közsé-gek. Minden település érdeke, hogy éljen a lehetőséggel, mert minden település fontos láncsze-me az egésznek, a láncolatnak! Félő, hogy aki kimarad, lemarad!

(rp)

szepAréwww.presstige.sk 19. oldal

Talán 2004. május 28. Azért írom le, mert nincs ked-vem hangosan elmondani: elfo-gyott a dubai „Marboróm”. Ez nem ok, de egy elgondolás, miért írok inkább, mint hogy rágyújtsak.

Pasziánszoztunk épp, mikor beléptél a szobába. Borostás ar-cod eltakarta görcsös mosolyod, aminek amúgy sem hittem volna, ha őszintén, szőr nélkül teszed. Jópár napja nem fürödhettél, mert mikor utoljára láttalak, ugyan-ebben az ingben mostad le a ko-csilejáró előtti aszfaltot. Kezet fogtál illedelmesen alkalmi játék-társaimmal, leültél mellém, kér-dezted, kérek-e cigit. Mondom: nem, két hete nem dohányzom. Azért elfogadom. Most mi van? Semmi. Mondtam, úgysem érted. Nem is kérdeztél többet. Még jó, úgysem tudtam volna felelni.

Megfeneklett bennünk min-den. Te hónaljszagú voltál, én illetődött, hogy mitől, máig nem tudom. Tegnap is a megmaradt befőttet ettem, amit két hete bon-tottam fel, mikor a kanadai roko-naink jöttek látogatóba. Kaptam egy piros színű hajkefét, amit máig nem tudok használni, mert annyira bonyolult a fogása. Grá-tiszként egy óvszert vészhelyzet esetére, mondta kéjenc mosollyal Edvin, azt hiszem így hívják, so-sem bírtam megjegyezni a nevét. Ahogy felém hajolt, mellembe tolta otromba képét, végigmért, majd átnyújtotta kedves ajándé-

kát, szatyorra emlékeztető szájá-val lecsókolt. Agyamban átfutott, lehet, azt akarja, közösüljek vele. Ekkor megszólalt a jó ebédhez szól a nóta, és megnyugtattam magam, hogy valószínűleg nem.

Este, ahogy ígérted, jöttél is ér-tem. Karöltve mentünk végig a parkon, mint ifjú szerelmesek. Kár hogy tél volt, még véletlenül elhittük volna, hogy a szerelem első látásra örökké tart. Agyam, mint elkopott linóleum kattogott. Lépteidet figyeltem, ahogy lopva egymást követték. Aztán csönd lett. Azt hiszem, megálltál, vagy csak az alkohol elitta belőlem az érzékelést, már nem tudom. Gondolataim maratont futó bú-gócsigaként követték egymást, soha nem tudtam sorrendiséget felállítani közöttük. Plath jutott eszembe, ahogy magasztos önsaj-nálattal beszél mindig magáról. Kicsit magaménak éreztem. Köp-tem volna rá a világra. Fejemet raktam volna sütőbe, gyerekeim-től szelet vajas kenyérrel búcsúz-tam volna el. Újra nekilódultál vagy csak hangosabban katto-gott a sarkad. Éreztem, ahogy megszorítod kezem. Azt hiszem, pont az úton mentünk át. (...)

Aztán, mikor arcon köptél, hogy takarodjak az életedből, mert kurvára elmúlt minden, és nem szeretsz, és hagyjalak már békén, de azért néha jó, ha el-jössz, mert lesz kit megdugni, fogtam magam és hazamentem. Néhány órás alvás után, amikor

azt hittem, átaludtam a napot, azt mondtam, cseszek a fejedre, mert mást nem is tehettem volna. Azóta sem jelentkeztél. Nem is vártam. Haragudtam rád, de leg-alább megszabadítottál magadtól. Közös másfél év, te folyamato-san dugni, én beszélni akartam. Unalmas szeretkezéseink során sokszor figyeltem lihegő arcod, s azon gondolkoztam, mi a faszt csinálok melletted, alattad. Saj-náltalak otthagyni, annál mindig is fontosabbnak tartottalak. Nem tudom, mi lett velünk. Azért szerettelek, ha ez megvigasztal.

Jobban, mint valaha. Tegnap is hazudtam a nevedben. Néha élvezem is. Néha jó gyagya gye-reknek látni. Egyszer téged is. Nem mindig a nagyszájú fasza csávónak, válladon a tőlem kapott katonai táskáddal, hónod alatt raj-zaiddal. Te a 26. század pikasszó-ja, az izmoktól dagadó mindenki herkulese, az altruizmus megsze-mélyesítője, a mindentudás egye-teme. Ma éjjel is veled álmodtam. Hetek óta nem láttalak, lehet ezért volt. Fura voltál, nem értettelek. Mindenesetre bocsánatot kértél. Amikor történeteket találok ki ró-lad, utána mindig sajnállak. Néha el is sírom magam, de lehet, hogy csak önmagamat sajnálom. Fene tudja. Majd elgondolkozom rajta.

Épp arra gondolok, vajon ho-gyan csúfolnának, ha Csiklónak hívnának.

podhradská lea

Gondolatspirál-csúszda Folytatásos naplójegyzet egy alakulgató személyiség tollából a francia-svájci határ alatt

megépített nagy részecske-vadász, ami az utóbbi időben nemcsak a sorozatos meg-hibásodások miatt borzolja úgy a tudósemberek, mind az átlagemberek képzeletét talán megéri a pénzét, talán nem. Mindezt nem tisztem eldönte-ni, de arra talán elegendőnek bizonyul szerény személyem, hogy véleményemet kifejtsem az üggyel/tervvel kapcsolatban.

CSIBRÁNYI ZOLTÁN

A régi időktől fogva rengeteg ellentétes nézet és elmélet szü-letett már a Világegyetem kelet-kezésével kapcsolatban, éppúgy ahogy a benne, mármint valahol az Univerzumban élő egyéb lé-nyek létezéséről. Sok-sok filo-zófus, fizikus, csillagász és egy-szerű kutakodó magyarázta már a tulajdonképp megmagyaráz-hatatlant. Mondták már például, hogy a Világegyetem egyszer a gravitáció hatására összeroppan és újabb Nagy Bumm veszi majd kezdetét. Kérdem én, honnét tud-juk biztosan, hogy a mi általunk elfogadottnak vélt Big Bang ténylegesen az elő volt? Sehon-nét. Következőleg miért ne gon-dolhatnánk mi halandók azt, hogy lehetett, mi több volt már úgy-mond előttünk is egyszer „vége a világnak”. Elvégre ezt sem tudja senki megcáfolni. Honnan az elgondolás, hogy bármely (és akármiféle) vizsgálat bárminemű, akár elismert tudósok által kihir-detett eredményét – akár a Nagy Hadronütköztetőét – hitelesnek lehet majd tekinteni. Paradox, valóban kellemetlen ténykörül-mény ez a tudósoknak tudom, de… minthogy a Világegyetem születésének pillanata és rész-letei nem ismertek (elvégre, ha ismernénk, nem kellene kutatni) ebből kifolyólag kizárt, hogy va-laha is megismételjék, akár csak a közelébe jussanak a hajdankori állapotoknak. És még ha valami véletlen folytán (mert ez valóban csak véletlenül történhetne meg)

közelébe jutnának is a kezdeti állapotnak, akkor sem tudna róla senki, illetőleg nem vennék észre, pont azért, mert hisz senki nincs, aki minden kétséget kizáróan bi-zonyíthatná, hogy márpedig pont ez, vagy az a keresett állapot.

Attól tehát, hogy ha most ne-tán sikerülne is kimutatni (és nem bizonyítani) valamit, mondjuk valaminő új vagy újszerűnek ható „parányt”, még nem bizonyítaná, hogy nem egyébről lenne szó, mint óhajtott érzékcsalódás. Jól tudom, gépek rögzítenek majd mindent (már, ha egyszer valóban tökéletesen fog működni a rend-szer; apropó ki tudja, hogy mikor működik hibátlanul) de ne feled-jük, a gépek sem tévedhetetlenek, sőt. Ilyen icipici részleteknél, plá-ne, hogy lényegében muszáj új-sütetű eredményt produkálni (ha már egyszer ily rengeteg pénzt öl-tek bele egy kábel- és vascsőrend-szerbe, no és azt is bizonyítani illenék, hogy nem volt fölösleges munkások és kutatók százait/ez-reit pénzelni) könnyen előfordul-hat, hogy azt látják majd, amit látni szeretnének. Vagyis akár ott is látnak, láthatnak majd valamit, ahol az égvilágon semmi nincs.

Hogy van-e valamiféle élet a Földön kívül, biztosat talán sosem fogunk tudni, de véleményem sze-rint szinte bizonyos: nem vagyunk egyedül. Már az maga fura, hogy egyesek úgy vélik, a kizárólagos esélyt az életre, a mindenségben való létezésre csak mi kaptuk meg. Elméleteket gyártani, kuta-kodni persze lehet. Egyfelől re-mek szórakozás, másrészt viszont sajnos úgyszólván értelmetlen. Hogy miért is? Mire is mennénk egy esetleges nagyon távoli (mert közelünkben nincs élet, az már biztosnak tetszik), ergo elérhe-tetlen civilizáció üzenetével. Bár érdekes lehetőség a távoli élet meglelése, majd azt követően annak mind alaposabb meg- és kiismerése, de legalább magunk-nak ne hazudjunk. Mit érnénk azzal, ha biztosra tudnánk, tőlünk

sokmilliárdnyi kilométerre (ez esetben nem véletlenül nem fény-évet írtam, mert úgy gondolom érdemesebb helyi, nem mellesleg átlagemberi mércével felmérni) van „valaki”, akár egy hozzánk hasonlóan értelmesnek titulált ci-vilizáció? Igazában semmire nem mennénk egy ilyen megbizonyo-sodás hozta információval. Gon-doljunk csak bele, itt a Földön sem bírunk kiegyezni és megol-dást találni a boldog és kelleme-sen nyugodt, értelmes és takaré-kosan gyümölcsöző szimbiózisra.

A jelent látva és tapasztalva kétséges, hogy kezdeni tudnánk valami értelmeset a távoli társa-ink megléte felőli bizonysággal. És vajon mire menne, avagy megy egy távoli és feltételezett intelligens civilizáció a mi álta-lunk már korábban útnak indított üzenettel, amelyben egyébként magyar üdvözlet is elhangzik. Ha az ő értelmi szintjük, tech-nikai fejlettségük alattunk van, akkor nem fogják megérteni, mit akarunk mondani. Ha meg már fölébünk nőttek, üzenetünket ele-mezve talán azt kérdezik majd maguktól: ezek meg mit akarnak?

Egyébként meg leszögezhető, maga a természet – ha tetszik: az égiek – mit sem törődnek azzal, hogy az ember képes-e ezt-azt megmagyarázni. A természet, a Világegyetem eddig is ment a maga rendezte változatos és ka-landokkal teli útján, s eztán is így fog tenni. És, hogy a végére kicsit megkavarjam a lapokat, annyit mondanék, talán jobban is járunk, míg nem tudunk min-dent; a mindentudás megszerzése elvenné a kutakodási kedvet. Ku-takodni pedig jó… Ugyanakkor egy cseppet sem elhanyagolható annak a lehetősége, hogy mi-közben mi emberek azt hisszük, az anyag titkát kutatva és az űr lehallgatása során épp felfedez-tünk valamit, meglehet csupán-csak a Világegyetem sóhajt néha a sok értetlenkedő láttán. A lét, a nemlét, az anyag dilemmája ez…

AZ UNIVERZUM TITKAI

Bemutatjuk: regioportal.sk

Lapigazgató: Laczkó Sándor: alexander.laczko@presstige.sk, tel.: 0915 707 204 Főszerkesztő: Bokora Ákos: akos.bokora@presstige.sk, tel.: 0918 232 386 Főszerkesztő helyettes: Kollár Róbert: robert.kollar@presstige.sk, tel.: 0908 557 519 Felelős szerkesztő: Bokora Ákos Kiadó: Juhász Gyula Ifjúsági Klub, Fraňa Mojtu 10, 949 01 Nitra Tördelés: Laczkó Sándor, Bokora Ákos Nyomdai előkészületek: Laczkó Sándor Rovatszerkesztők: Bokora Ákos: Véna, Parnasszus - akos.bokora@presstige.sk; Czímer Gábor: T-Tudomány - gabor.czimer@presstige.sk; Dömény Andrea: Ergo Sum – andrea.domeny@presstige.sk; Finta Márk: Különvélemény - mark.finta@presstige.sk; Kiss Péter: Különvélemény - peter.kiss@presstige.sk; Lacza Gergely: Art Regnum, Szeparé - gergely.lacza@presstige.sk; Laczkó Sándor: Hírek - alexander.laczko@presstige.sk; Számel Petra: Art Regnum - petra.szamel@presstige.sk Munkatársak: Anda Judit, Anghely Nóra, Bíró Szabolcs, Bogár Gabriella, Dobos Boglárka, Dömény Andrea, Finta Márk, Gyelnik Teodor, Ivan-ics Zsuzsanna, Koczó Kata, Kollár Róbert, Lacza Tihamér, Lendvorsky Krisztina, Lénárth Rita, Nagy Gábor, Plichta Péter, Podhradská Lea, Polák Gábor, Szabó Réka, Számel Petra,

Tokár Géza, Varga Gábor Az igazgatótanács tagjai: Bokora Ákos, Finta Márk, Kollár Róbert, Laczkó Sándor, Lacza Gergely Fotósok: Ivan Sebeš, Dorota Čermánová, Horváth Iván, Varga Gábor, Kollár Róbert, Michal Andel, Peter Mikulášik, Lenka Lukačovičová Nyelvi korrektorok: Bokora Ákos, Lacza Gergely Nyomda: Petitpress a.s., Laza-retská 12, 811 08 Bratislava Regisztrációs szám: RP 346/2007 Szerkesztőség címe/adminisztráció: PRESStige, Fraňa Mojtu 10, 949 01 Nitra Egyéb elérhetőségek: www.presstige.sk, info@presstige.sk Webmester: Szép László A terjesztést biztosítja: A szerkesztőség, DÖK, a komáromi HÖK, valamint az egyetemi városok diákszervezetei Az újság védnöke: H. Nagy Péter, egyetemi tanár és publicista – h.nagy@presstige.sk Meg nem jelölt képek: google.com, sxc.hu Külön köszönet: Szüleinknek, a KETK Areá-lis kultúrák tanszékének A lapban lévő cikkek a PRESStige tulajdonát képezik, bárminemű publikálásuk csak a főszerkesztő vagy a lapigazgató írásos beleegyezésével lehetséges!

A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét!

IMprEsszUM

www.presstige.sk

info@presstige.sk

2008. október - Támogatóink20. oldal

Ministerstvo kultúry SR dňa 18. septembra 2008 vyhlásilo nový ter-mín uzávierky na prerozdeľovanie fi-nančných prostriedkov zo svojho grantového systému v programe č. 6 Kultúra národnostných menšín 2009.Projekty, ktoré sa doručia do 10. no-

vembra 2008 budú posúdené a sp-racované do konca februára 2009. Vyplnené žiadosti s prílohami v dvoch vyhotoveniach posielajte na adresu: Ministerstvo kultúry SR, Sekcia eko-nomiky, Odbor programovej podpory, Nám. SNP 33, 813 31 Bratislava 1 ale-

bo ich odovzdajte v podateľni MK SR.Obálku označte heslom: „KNM 2009 – podprogram ( číselné oz-načenie a názov podprogramu)“.

pozor! Každú žiadosť je nevyhnutné za-

registrovať elektronicky na: http://registerkultury.gov.sk/granty2009/. Podrobnejšie informácie je možné získať na internetovej adrese MK SR:

www.culture.gov.sk v časti Grantový systém 2009

Oznam MK SR