Társadalomföldrajz

(A szóbeli vizsga anyaga)

A vizsga anyaga továbbá az idegenforgalom c. előadás is.

Várható kérdések, tételek

Beugró (beugrató) kérdés: Mit tartok a kurzusban a legfontosabbnak, számomra mi volt az üzenete.

Fő kérdések (csak egyet kell húzni):

A politikai földrajz néhány alapfogalma (állam, nemzet, identitás, stb)Mi a határ? Hányféle határt ismerünkNihilizmus, determinizmus, posszibilizmus, mint földrajzi kategóriák, abszolút és relatív függésAz angolszász geopolitika sok névvelA német geopolitikaA japán geopolitika és kapcsolódása a "nyugati" áramlatokhozA hidegháború földrajza még több névvelA kettészakadt országok társadalomföldrajzaVálasztásföldrajzAz újonnan teremtett helyekA nem létező helyek társadalomföldrajza (egy szabadon választott sci-fi irodalom, vagy film alapján), ha valakinek nem tetszik, e helyett lehet újat húzniValamilyen tetszőlegesen választott magyar vonatkozású társadalomföldrajzi kérdés kifejtése (pl. településszerkezet, Teleki Pál, választás, vagy bármilyen saját ötlet)Az idegenforgalom, mint társadalmi, gazdasági és földrajzi konfliktus, probléma

Alapfogalmak, a politikai földrajz tudományokhoz való viszonya

Földrajz két nagy ágán belül (természetföldrajz és társadalomföldrajz) ez utóbbinak része a politikai földrajz.

Társtudományok, kapcsolódási pontokA politikai földrajz mind a földrajzi tudományok között, mind az azokhoz

kapcsolódó egyéb társadalomtudományok között jelent kapcsolódási pontokat. Ilyen társtudományok a politológia, a népességföldrajz és demográfia, a

településföldrajz és az urban studies, a területi tervezés, a szociológia, nyelvészet, vallástudomány, reginális gazdaságtan, közgazdaságtan, gazdaságföldrajz, pszichológia, viselkedésföldrajz, kultúrföldrajz antropológia, történeti szociológia, történelem, történetföldrajz, régészet.

Néhány alapfogalom:

NemzetEltérő a tudományágak szempontjai szerint. Egy fő tulajdonság a témával

kapcsolatban: a nemzetközi kapcsolatok egyik sarkalatos pontja, hogy a nemzethez tartozás kizárólagos is (ha eltekintünk a kettős identitású személyektől, akik száma ugyan nő, de nem meghatározó, pl. más nemzetiségű szülők gyermekei, kivándorlók, menekültek stb.), azaz nem csak összeköt embereket, csoportokat, de ellentétet, különbséget is jelent közöttük. Ez az elkülönülés leginkább nyelv, hagyományok, tradíciók, szokások, (pl. törvénykezés is, ha nem is írott, rögzített formában, de sajátos szokásokon alapulva), történelem (jeles személyiségek), kultúra, nevelés, lakhely és valamilyen szintű politikai érettség alapján történik. A csoport tagjainak szolidárisnak kell lenniük egymással, és igényük kell hogy legyen önálló, saját jövőre és kormányzásra. Ennek a csoportnak népesnek kell lennie. Esetenként speciális helyzetekben ezen tényezők valamelyikének hiányában is beszélhetünk egy nemzethez tartozásról. Pl. más nyelvet beszélők, egymástól akár kontinensnyi távolságokra lévők, sőt esetenként közös történelem évezredes hiánya esetén is lehetnek valakik egy nemzethez tartozók. Ugyanakkor néha ugyanazt a nyelvet beszélők más nemzetekhez tartozónak tartják magukat. Egy speciális eset, amikor egy nemzethez tartozók két szomszédos államban egymástól elzárva, ellenségesen élnek. Az lenne az ideális, ha az egy nemzethez tartozók homogén csoportban, közös területen élnének, s ezekhez az etnikailag homogén csoportokhoz igazodnának a határok, illetve az államok területeikkel. Ennek a fordítottja is igaz, határok közé "szorított" emberek lassan nemzetté formálódhatnak, ha korábban nem álltak a politikai szervezettség ilyen magas fokán (pl. afrikai volt gyarmatok, ahol törzsi keretekben éltek és élnek). Az egy nemzethez tartozás nem mindig jelent tehát feltétlen egy etnikumhoz tartozást (nem csak az afrikai országok). Az USA-ban pl. sok nemzetiségű ember él és az indián nemzetről sem szabad megfeledkeznünk, akiknek önálló, egységes nemzet tudatához éppen a fehér emberek hódítása járult hozzá. A volt afrikai rabszolgák és a latin-amerikai bevándorlók identitása is sok meglepetést tartogathat még. A történelem során valószínűleg sosem jött, illetve fog létrejönni olyan helyzet, amikor az egy nemzethez tartozók egy államban laknak, és más nemzetiségűek nem laknak ott, azaz "tiszta" nemzetállam soha nem fog kialakulni. Ehhez legközelebb a japánok álnak, azaz igen kevés nem japán él az országban, illetve kevés japán tartózkodik tartósan, vagy él külföldön. Ez magyarázható a szokásokkal, kultúrával, az ország sziget jellegével és azzal, hogy a XIX. század közepéig a külvilágtól szinte teljesen elzárva éltek.

kis színes:

Egyszer megkérdeztem egy izlandit, kik laknak Izlandon, mert felmerült, hogy Izlandon valószínűleg csak izlandiak élnek. A válasz meglepő volt. Mindenhonnan érkeznek emberek Izlandra. Laknak itt vietnámiak, jugoszlávok...

A kínaiak is számos nyelvet beszélnek, bár mindannyian kínainak tartják magukat (pl. mandarin, kantoni, tajvani. Tajvan pl. egy olyan kínai "melting pot" (olvasztótégely, amely kifejezést eredetileg az USA-ra szoktak használni), ahol mindhárom nyelvet beszélik, ezért a TV műsorokat kínai feliratokkal látják el, hogy mindig mindenki megértse azokat. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Kínában egyszerűsítették az írásjeleket, amit Tajvanon és a kínai kiáramlás más ázsiai területein nem követtek. Ezért pl. egy valamit magára adó szingapúri könyvkereskedő Harry Potter történeteit kétféle kínai írásmódban is tartja a polcokon...

Egy fura lehetőség, ha egy nemzetnek több állama is van. Az egymáshoz sokmindenben (nyelv, kultúra, vallás főbb tézisei), hasonlító arab népek számos országban élnek, s bár előfordult a történelem során, hogy többen politikai egység részesei voltak, akár idegen uralom alatt is (francia gyarmatként, vagy az oszmán birodalom részeként), vagy arab vezetéssel (Bagdadi kalifátus, Arab liga).

Mindenesetre a nemzeti csoportok lakhelyeit elválasztó határok bizonyultak a legstabilabbnak, ott, ahol ezek a csoportok elkülönülve éltek, és ott a leginstabilabb, legkritikusabb a helyzet, ahol a határ nem igazodik a nemzetiségi határokhoz, illetve ahol összekeveredve élnek (ellenséges, vagy valamiért nemrég ellenségessé vált) népcsoportok.

Az örmény-azerbajdzsáni konfliktus több évtizedes békesség után állítólag egy piaci összeszólalkozással vette kezdetét.

kis színes bevezetés végéreHollandia és Belgium érdekesen szemléltetik az itt tárgyalt fogalmakban rejlő

furcsaságokat: A belga nyelv ne létezik, Brüsszeltől északra flamandul, délre vallonul beszélnek. E két nyelv tulajdonképpen a két szomszéd (holland és francia) nép nyelvének egy-egy dialektusa. így a "belga" identitást, tudatot gyakran hasonló súllyal fedi el az egyik, vagy másik nyelvi csoporthoz tartozás. A kommunikáció és érintkezés limitált a két csoport között, a kétnyelvűség többletköltségeket eredményez (sajtó, TV csatornák, rádió kettőssége), sőt bizonyos helyzetekben veszélyforrássá is válhat. Történt már olyan vasúti baleset, amiért a kommunikáció zavara volt a felelős, s bizonyos egyéb helyzetekben is ronthatja a hatékonyságot a nyelvi zavar (pl. hadsereg, hajózás). Ugyanakkor beszélhetünk egy vallási választóvonalról is. Ez a határral párhuzamosan, de holland területen húzódik. Ettől délre (Belgiumban is) a katolikus vallás a meghatározó, míg északabbra a reformáció nyert teret. Ez a láthatatlan határvonal minden évben egyszer láthatóvá válik: farsang idején délen hatalmas mulatságokat rendeznek, sok településen vidámparkot állítanak fel (a leghíresebb ilyenkor a "Kernis" Tilburgban), míg északabbra nem ünneplik a farsangot.

A nyelv és a nemzet többféleképpen válhat el egymástól.Egy nemzet beszélhet több nyelvet is. Többféle kínai nyelv van. Indiában és egyes

fekete-afrikai államokban számtalan nyelvet használnak. Itt a nemzetté válást a hajdani egyszerre, egy állam általi gyarmatosítás, a gyarmati közigazgatás kialakulása segítette elő.

Egy nyelv "túlélhet" államokat, nemzeteket. A római latin és ógörög nyelvet már senki nem beszéli anyanyelvként, vagy általános (utcai) kommunikáció közben. Érdekes a héber nyelv, melyet sok évszázados tetszhalottságból ébresztettek fel Izrael állam megalakulásakor, hogy felváltsa a korábban általánosan beszélt jiddis nyelvet, illetve azon nemzetek nyelvét, ahol a zsidó népesség korábban élt és átvette a nyelv használatát a köznapi érintkezésekben. Ma szokatlan kulturális sokk figyelhető meg Izraelben. Tel Aviv repülőterén oroszul is ki van írva, hogy isten hozott. A hihetetlen számú volt

Szovjetunióból többnyire a jobb életkörülmények reményében beáramló zsidó miatt sok helyen már cirill betűkkel is írnak, illetve orosz nyelven is kommunikálnak, vannak orosz rádió és tévécsatornák, orosz párt, a bolti kirakatokban (marketing szerepe) oroszul vannak feltűntetve az információk. Még a korábban más tagköztársaságban élők is oroszul kommunikálnak. A frissen érkezetteknek sajátos kultúrájuk van, megőrizték szokásaikat, öltözködésük alapján azonnal felismerhetőek. Ugyanakkor egyfajta kasztosodás is megfigyelhető. Az új bevándorlók a máshol vendégmunkások által elvégzett munkákat kapják. Legtöbben mindentől távoli kibucokban a legmostohább körülmények között laknak (lakókocsi, sokágyas szállások, sátor) és a legnehezebb munkákat kapják (előnytelen időbeosztás, hajnali, éjszakai munkák, állatgondozás, nehéz fizikai munka). Ugyanakkor a hadseregben is számos veszélyes feladatot bíznak rájuk.

A nyelv az államtól elválva a nemzetközi kommunikáció eszközévé is válhat. A korábban említett ógörög és latin nyelv világvallások közvetítője lett, a latin a jog, az orvostudomány, a biológia (pl. fajok, rendszertani kategóriák elnevezése) tudományos kommunikációjában is szerepet kapott. Érdekesség, hogy a bolygókon található képződményeket is általában latin nevekkel jelölik (pl. kráterek). A latin nyelv a politikai életben egészen a XX. század elejéig jelen volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában pl. a Német-Római, közvetetten pedig a Római Császárság letéteményesének nevezte magát a Habsburg család. Az osztrák (és cseh) területen forgalomba lévő fémpénzeken egészen 1918-ig latin szöveg volt olvasható (Ferenc József Isten kegyelméből Ausztria császára, Horvát, Szlovén és Magyar országok Apostoli királya), míg a magyar területeken magyar feliratú fémpénzek voltak forgalomban. A papírpénzekre viszont egyik oldalon magyarul, másik oldalon németül kerültek a feliratok az egész birodalomban. A francia a diplomácia, az olasz a komolyzene, a komponálás és kottaírás nyelve lett. Angol a légi irányítás és a számítástechnika nyelve (a kínaiak, japánok és egyéb nem alfabetikus írásjeleket használó országok polgárai pl. szívesebben küldenek angol nyelvű e-maileket egymásnak, hiszen egy saját karakter alkotóelemekből történő "begépelése" igen hosszú folyamat, egy névtábla-gravírozó, vagy bélyegzőkészítő pedig esetenként fél óráig keres egy megfelelő írásjel sablont). Az angol vált a médiák és a nemzetközi kommunikáció legfontosabb nyelvévé (könnyűzene, irodalom, film, nemzetközi sajtó). A német és a francia a világ számos országában vált részben, vagy egészben a hadtudományok és a katonai szaknyelv alapjává (pl. eszközök, rangok, fegyvernemek nevei).

Érdekes próbálkozás volt az Eszperantó nyelv, mely a globalizáció előhírnökeként (akkoriban inkább az internacionalizmus kifejezést használták) egy sosem létezett, államhoz, néphez, nemzethez konkrétan nem köthető, ezért nacionalistának, kulturális gyarmatosításnak nem nevezhető módon kínált egyszerű, racionális nyelvtanon alapuló kommunikációs lehetőséget. A kísérlet nem hozott áttörő eredményeket, ma a leginkább az angol nyelv vált a nemzetközi általános és szakmai kommunikációk (és publikációk) nyelvévé.

Identitás:Nagyban a tér által meghatározott fogalom. A nemzethez hasonlóan az identitás is

kizárólagos (kivéve extrém eseteket), azaz a valahová tartozás egyben megkülönböztet másoktól. Az identitásnak számos dimenziója lehet: nemzeti, nemi, lakhely, vagy születési hely szerinti, lehet politikai elkötelezettség, értékek, eszmék, vallások tisztelete, bármilyen csoporthoz tartozás. Számtalan csoporthoz tartozhatunk életünk során: kisebbség, klub, vagy más szervezeti tagság, végzettségi, foglalkozási, kaszti, törzsi, regionális, korosztályi -gyakran a divatos szóhasználattal generációs- alapon. Ez utóbbi generációs összetartozás kapcsolódhat részvételhez valamilyen eseményben, osztozás valamilyen élményen,

életformán, életérzésen (fényes szelek nemzedéke, beat nemzedék, hippi nemzedék, nagy generáció, vietnámi, vagy éppen afganisztáni veteránok). Az identitás kizárólagossága egyben gyakran mások elutasítását is jelenti, melynek számtalan területi vonatkozása is lehet. Társadalmi csoportok elkülönülhetnek a térben (pl. szegregáció, hátrányos, szegény csoportok "beszorulhatnak" valahová), bizonyos helyeken csak gazdagabbak engedhetik meg maguknak az ingatlanszerzést, egy városi szórakozató negyedben (pl. Soho Londonban) főleg fiatalokkal találkozhatunk. A különféle nemi identitású csoportoknak is megvan a saját "terük". Budapesten a homoszexuális férfiak a Petőfi szobornál választanak párt maguknak, de minden nagyvárosban vannak homoszexuális, transzvesztita stb. szórakozóhelyek. A Soho-ban a magyar étterem területi elhelyezkedésére és még másra is következtethetünk pusztán a nevéből: The Gay Hussar. Ez az étterem remek példa az identitás számos dimenziójára (nemi, nemzeti és történeti periódushoz kapcsolódó). Sokan a "munkahely" szerint különülnek el (aranyművesek utcácskája, hivatali negyed, halászfalu, katonai bázis, egyetemi campus, bányászváros, piroslámpás negyed stb.). Az identitás is meghatározza a környezet külső képét, mely szignifikánsan eltérhet más környező helyek jellemzőitől. A párizsi Quartier Latin, a londoni Soho délig "alszik" és éjjel is sokáig nyitva tart, míg környező hivatali negyedekben a szokásos munkaidő után elnéptelenednek az utcák.

A politikai szervezetek és politikai támogatottság térbeli aspektusaival pedig külön fejezet foglalkozik (vagy itt, vagy a második részben).

A nemzeti identitást több országban kisebb csoporthoz tartozás írja felül. Találkozhatunk ezzel olyan kétnyelvű országokban, mint Kanada, ahol a közelmúltban már szavazást is tartottak a francia nyelvű Quebec elszakadásáról, mely azóta is a politikai élet egyik kérdése, Belgiumban, amiről már volt szó, illetve minden olyan országban, ahol kisebbségek élnek.

Kép a szingapuri többnyelvű táblával kis színes.

Ha két parasztember találkozik, akkor az első kérdés így hangzik: maga hova valósi. Azaz az identitást legjobban befolyásoló, egyben legjellemzőbb tényező az otthon, a származás helye. Egyben nagy valószínűséggel utal az illető helyzetére is (gazdasági helyzetére, a föld minősége és a jellemző termények alapján, esetleg a vallásra stb.).

Távolság:ami az előadáson elhangzott a távolságok fajtáiról: geometriai távolság, Manhattan

vagy Cityblock távolság, Csebisev féle távolságértelmezés, idő, mint távolságfogalom, időtérképek, költség, mint a távolság függvénye.

Állam: ki mit talál rá

Azért mindennek van határa. Határ és terület:

Az államoknak nemcsak alakja, mérete is jellemző ismérve. A világtörténelemben számos állam, gyarmatbirodalom hatalmas kiterjedést ért el (Római birodalom, Angol gyarmatbirodalom, cári Oroszország, majd a Szovjetunió), míg mások viszonylag változatlan méretben, stagnáló területtel bírtak, mint az un. miniállamok (pl. Vatikán, Monaco, Andorra, Liechtenstein, San Marino, Szingapúr).

Fontos jellemző lehet a határok tagoltsága, azaz a terület és a határok hosszának aránya.

A nemzetközi kapcsolatok alapvető tényezője, hogy minden létező állam politikailag ellenőrzi a Föld felületének bizonyos jól lehatárolható részét. Ennek határai az államhatárok. Az államhatár a nemzeti erő és függetlenség talán legérzékenyebb szimbóluma. Esetleges elmozdulása tükrözi a mindenkori erőviszonyokat, illetve az erők, az erőparitások dinamikáját szomszédsági, regionális és globális szinten is. A nemzetközi tárgyalások egyik legkényesebb része volt a történelem során a határokról való döntéshozatal. A határ és a terület, amit körülvesz elválaszthatatlanok. A határkonfliktusok ezért tulajdonképpen mindig és főként területi konfliktusok. Így a terület és határ tárgyalása elválaszthatatlan.

Típusai, osztályozási kategóriái

-A határok kialakulása, a területszerzés lehetséges módjai.Határ többféle módon alakulhatott ki a történelem során. A legegyszerűbb, kronológiailag legelső esetben egy közösség saját területét terjeszti ki

anélkül, hogy mások érdekeit sértené, hiszen az elfoglalt, felhasznált területen nem volt még más közigazgatás, uralom, sőt semmilyen emberi tevékenység sem (lásd az egyoldalú határokat). Az ilyen "senki földjét" a jog terra nullisnak, vagy res nullisnak nevezi. Ilyen terület elfoglalását a jog sohasem tiltotta, hiszen senki területét, érdekeit nem sértette. Mára az ilyen területek teljesen elfogytak.

A szabad területek elfogyása bizonyos régiókban már az ókorban oda vezetett, hogy területet (s ezzel új határt) csak szomszédok területének elvételével lehetett szerezni. A terület vagy katonai akciók, háborúk, vagy vétel, esetleg (kényszerű) adományozás, megállapodás, családi szálak szorosabbra fűzése során cserélt gazdát.

Két állam olyan területről is megállapodhat, amit még egyikük sem birtokol, de más államnak sem része. Ennek legjellemzőbb példája a gyarmatok és azok határainak kialakulása.

Ennek következménye a negyedik lehetőség. Határokat (és egyben területet is) ugyanis örökölni is lehet. A XIX. század elején a latin-amerikai államok a korábbi gyarmati adminisztrációs felosztás keretei között jöttek létre, megtartva azok területét és nevét. Ugyanígy az Afrikai Egységszervezet (Organisation of African Unity vagy OAU) szintén úgy döntött, hogy a függetlenné váló afrikai országok megtartják korábbi, gyarmati időkből származó határaikat, területüket és ilyen keretek között alakítanak ki új államokat. Ezekben az esetekben azonban érthető okokból a volt gyarmati sorsra emlékeztető országneveket sokszor megváltoztatták itt példák.

Új határok kialakulhatnak akkor is, ha egy állam megszállva tart más szuverén államokat, vagy azok egy bizonyos részét. Ilyenkor az állam nem rendelkezhet szabadon területe fölött. Ez ma törvénytelen. Egyes esetekben a megszállás (pl. legutóbb Irak "nemzetegyesítő" kísérlete Kuvait bekebelezésére) általános nemzetközi felháborodást vált ki. Ezt az eredeti állapot azonnali helyreállítására irányuló sikeres fegyveres beavatkozás követte. Más esetekben azonban akár évtizedes megszállásokat is "elnéz" a nemzetközi közösség. Erre példa Izrael, amely "biztonsági övezetet" formálva tart megszállás alatt számos szomszédos területet.

Sajátos és ritka eset, amikor nem üresen álló területeket hódítanak meg, vagy nem mások rovására bővítik, változtatják a területet. A határ és terület módosulhat természeti jelenségek nyomán (pl. vulkáni tevékenység során egy sziget területe megnő, vagy egy folyó medre megváltozik, deltavidéke feltöltődik). A ... afrikai folyó medre még a tenger alatt is hosszan kanyarog, arra utalva, hogy valaha még az is a felszín volt. De a földtörténeti korokhoz képest igen rövidnek számító utóbbi néhány ezer évben is

számos természetes felszíni területváltozás volt. Róma kikötője Ostia ma teljesen szárazföldön van, Capri szigetén pedig római sziklatermek a víz alatt, Cracatau szigete... stb.

A természet mellett az ember is változtatja a földfelszínt, ezzel a területeket és határokat. Hollandiában a középkor óta hódítanak el területeket a tengertől főleg földművelés céljára. De számos kis területű helyen követik a példát napjainkban. Speciális célokra, pl. repterek (Hong Kong, Tokió), kikötői létesítmények, katonai bázisok, megfigyelőpontok létesítése céljából töltenek fel területeket. Ide tartoznak a hatalmas fúrótornyok is.

-Egyoldalú, vagy kétoldalú határok.Két társadalmi csoport, vagy állam, nemzet, törzs elválasztója, vagy egy társadalmi

csoport és a tisztán természeti környezet határa, azaz a "falon" túl nem kezdődik egy másik állam, vagy valaki más birtoka, adminisztrációs területe, hanem a természetet találhatjuk ott, emberi tevékenységtől mentesen. Kezdetben a legtöbb határ ilyen volt, pl. a kezdeti emberi települések, majd a városállamok határai, nagy birodalmak határai, amin túl nem volt szervezett társadalom, vagy rivális állam. A terjeszkedésnek tehát nem voltak korlátozói rivális csoportok, a növekedés egyetlen korlátja az volt, hogy a viszonylag kis számú csoportoknak egyszerűen nem volt szüksége több területre, több megművelt földre, több épületre stb., vagy áthatolhatatlan természeti akadályba ütköztek (hegygerinc, tengerpart, folyó stb.). Míg a legtöbb határ társadalom és társadalom választóvonalaként értelmezhető, addig az egyoldalú határok egyik speciális esetében a társadalom a természettől próbálja meg elválasztani, megvédeni magát. A társadalomra ugyanis gyakran a természeti környezet is veszélyt jelentett és jelent. Az ember a civilizációk kezdete óta emel olyan határvonalakat, melyek megvédik a természettől. Ilyenek a gátak, melyek a víznek szabnak "határt", illetve az olyan építmények, melyek vadállatoktól védik meg az embert. Számos falat azért emeltek a települések köré, hogy bizonyos állatokat távol tartsanak. A történelmi példák mellett maiakat is találunk: Tajpej körül hatalmas falak állnak, hogy a várost több oldalról határoló folyók vizét tartsák távol a településtől, Szingapúrban pedig egészen a közelmúltig veszélyt jelentettek az emberevő tigrisek (érdekes, hogy a települést annak idején pont tigrisvadászok alapították). A természettől való elkülönülés, határhúzás a horizontális kiterjedés mellett gyakran vertikális elkülönülést is jelent: a cölöpökre emelt házak a vízszint ingadozásától, a ragadozóktól és kígyóktól, skorpióktól egyaránt védelmet jelentettek. Mária Terézia pedig baldachinos ágyának magas lábait tetette vizesedényekbe, hogy ne mászhassanak az ágyba poloskák és csótányok. A jelenlegi helyzet igen speciális, hiszen bármely szárazföldi határon túl egy újabb állam területe kezdődik, azaz a világ minden egyes pontja egy-egy államhoz van hozzárendelve, kivéve az Antarktiszt, melynek semlegességét nemzetközi szerződések biztosítják. A szabadon meghódítható területek tehát végérvényesen elfogytak.

-szárazföldi, vízi, légi határok.A legősibb határok a szárazföldön húzódók. A hajózás fejlődése azonban már igen

korán megkövetelte a tengeri területek felosztását, a saját és a nemzetközi vizek megkülönböztetését. Ide adatok, vagy ábra (exkluzív gazdasági zóna, kontinentális talapzat, stb.). A felségvizek meghatározását a hajózás mellett egyre nagyobb mértékben teszik szükségessé egyéb emberi tevékenységek. A halászat az egyik legproblémásabb területe a vizek hasznosításának. A halászat sokáig a korlátlan lehetőségek jelképének számított. Mára ez a megújuló erőforrás a világ tengereinek számos részén nem képes a

korábbi szinten reprodukálni önmagát a féktelen halászat miatt, ezért a világ nagy halásznemzetei egyre korszerűbb technikákat alkalmazva és egyre agresszívebb halászati politikával más országok vizein is garázdálkodnak, vagy előnytelen szerződéseket kényszerítve fejletlen országokra vizeik átengedéséről, (pl. Japán és néhány afrikai ország), vagy teljesen illegálisan. Egy másik lehetőség a tengerfenék kincseinek kiaknázása. Ez a korántsem új keletű tevékenység szintén megköveteli a határok pontos rögzítését, hiszen amíg egy halászhajó állandóan mozgásban van és könnyen elmenekülhet az idegen vizekről, addig egy több ezer tonnás fúrótorony rögzített helyen van.Ide Holland tengeri területek térképe a fúrótornyokkal.

A folyó, mint vízi határ szintén sokféleképen értelmezhető, számtalan speciális módon húzták meg a határokat. Néhány lehetséges alternatíva: az egész folyó valamelyik államé, extrém esetben (pl. háború, vagy közvetlenül utána) előfordulhat, hogy a folyót egy

harmadik állam, vagy nemzetközi erők ellenőrzik (pl. 1945-ben a Dunát a szovjet Dunai Flottilla ellenőrizte, de előtte az amerikai bombázók szórták tele víziaknákkal),

a folyó középvonala, a legmélyebb pontokat összekötő vonal, a sodorvonal, a hajózható rész, a hajózási útvonal közepe, vagy megkötés nélkül együtt használják és ellenőrzik.

Hogy a sok lehetőség közül a történelem során melyiket alkalmazták, az mindig függött a folyó földrajzi paramétereitől és a két szomszédos ország erőviszonyaitól. A folyó két partvonala ugyanis nem mindig szimmetrikus, előfordul főleg kanyargós medernél, eltérő domborzati viszonyoknál (egyik part síkság, a másik hegy), vagy sziklás partnál, hogy a hajózható rész nem középen van stb.

A határok legfrissebb formái a légi határok. Az első hőlégballon (1783) 25 perces felszállása Párizs mellett felvetette a problémát, hogy kit illet egy bizonyos föld feletti levegő. A légtér ekkor még szabadnak számított, elutasították azon földtulajdonosok igényeit, melyekben kárpótlást kértek a földjük felett áthaladó légballonok tulajdonosaitól.

A hőlégballon katonai alkalmazása már igen korán megkezdődött, elsősorban az ellenséges csapatmozgás megfigyelésével és a tüzérségi tűz korrigálásával (1794-től a franciák a napóleoni háborúk alatt), de mindez csak egyedi volt, a légi egységek alkalmazásáról még nem beszélhetünk. Az első bombázást 1848-49-ben az osztrákok hajtották végre Velence felett. 1859-ben a solferinoi csatában a franciák már a légi felderítés legújabb módját a légi fényképezést is alkalmazták. A fényképezés után a hírközlés volt a következő "légiesített" funkció. A francia-porosz háborúban a légballonok biztosították az összeköttetést a körülzárt Párizs és a távolabbi francia csapatok között. Bár a hőlégballonok és a gázzal töltött léghajók kora még korántsem áldozott le a huszadik század beköszöntekor, de szerepét fokozatosan átvette a repülőgép. Az első világháború alatt jutott el oda a repüléstechnika, hogy a repülőgép fontos haditechnikává vált, és lassan a hadsereg kiegészítőjéből önálló fegyvernemmé vált. A megfigyelés és a romantikus légi-párbajok mellett megjelentek a hatékony bombázók is. London egyik temzeparti szobrán a mai napig láthatóak a várost 1917-ben elsőként ért bombázás repeszei által ütött lyukak. A légtér akárcsak a talaj, és a benne lévő erőforrások, nyersanyagok, energiahordozók) az állam szuverén részét, tulajdonát képezték. A spanyol polgárháborúban (lásd Picasso Guernica c. festményét) és még inkább a második világháborúban a légi hadviselés a tényleges hadi célpontok (csapatok, bázisok, hadiüzemek, vasutak, kikötők, hadihajók) mellett megtorló, vagy a lélektani hadviselés kategóriáiba sorolható civil lakosság elleni bombázásokat is alkalmazott (pl. London, Drezda, Berlin, Tokio, Budapest, Rotterdam,

Hirosima). A vietnámi háború szörnyű bombázásaira már a hatvanas-hetvenes években került sor (pl. a mindent felperzselő, növényzetet is kipusztító napalmbomba). Mindezek az egyre fejlődő repüléshez kapcsolódó technikai forradalom mellett mentek végbe (anyahajók, sugárhajtóművek, légi csapatszállítás, légi fényképezés, hatótávolság folyamatos növelése, radar, rádiózás, rakéta, ember nélküli repülő szerkezetek, atombomba, földi irányítás, alumíniumipar). A második világháború után újabb jogi problémák merültek fel. Felmerült a kérdés, hogy milyen magasságig rendelkezhet az állam a légtérrel a saját területe felett. A problémára mindjobban ráirányították a figyelmet az űrkutatás legújabb eredményei, a szputnyikok, űrszondák, mesterséges holdak, melyek egy hatalmas verseny első lépései voltak az ötvenes évek végétől (lásd bővebben a ... oldalon). Egy másik esetet is meg kell említenünk, amikor 1960. május elsején tizenhárom mérföld magasságban észleltek a Szovjetunió felett egy amerikai kémrepülőgépet, amit le is lőttek. A technika tehát márt olyan fejlett volt, hogy szabad szemmel nem is látható magasságban is haladhattak katonai légi járművek idegen államok felett, s ezeket észlelni és semlegesíteni is tudták. A nyolcvanas években jelentek meg az ehhez hasonló ejtőernyős egységek, melyek a légkör legfelsőbb részéből indulva de csak igen alacsonyan ernyőt bontva gyakorlatilag észrevétlenül jutnak be más államok területére (un HA-LO, azaz high altitude, low open). Ezek esetenként más országok felett ugranak ki és siklással hatalmas távolságok megtétele után érhetnek földet egy másik országban, így észlelésük gyakorlatilag lehetetlen. Az elitalakulatoknak számító ejtőernyős egységeknek már a második világháborúban nagy szerep jutott, pl. Kréta elfoglalásával, ami az első sikeres, tömeges bevetésüket jelentette (németek). Szintén a technikai fejlődés tette lehetővé, hogy egy állam egy nem szomszédos ország ellen légi hadviselést folytasson, pl. rakétákat lőjön ki ami más (esetleg semleges) országok fölött is áthaladva éri el célját (lásd iraki rakéták izraeli célpontok ellen az Öböl háborúban, de már a második világháborúban bevetettek a németek nagy hatótávolságú, más országokban található földi célok elleni rakétákat, mint a V2). Ma az egész légkör az állam szuverén területe, de e fölött az űrben haladó járművek szabadok közlekedhetnek, bár ezek katonai, felderítő és kommunikációs jelentősége nem vitatott.

Mind a szárazföldi, mind légi, mind vízi területek esetében előfordulhat, hogy az állam nem érvényesítheti szuverén jogait, pl. nem hajózhat bizonyos vizeken, nem állomásoztathat katonákat meghatározott területeken, nem tarthat hadgyakorlatokat, illetve repülési tilalmat léptetnek életbe meghatározott területei felett. Különleges esetekben megtilthatják a reguláris hadsereg, flotta, vagy légierő egész működését (sőt még a civil repülést, a polgári légitársaságok üzemeltetését is), vagy korlátozhatják ezek létszámát, eszközállományát. Szintén korlátozhatják egyes országok áruforgalmát, megtilthatják bizonyos termékek be- és kivitelét. Ilyen korlátozásokat nemzetközi szervezetek, vagy más államok hozhatnak, általában ideiglenes jelleggel egy katonai konfliktusban legyőzött, vagy bűnösnek ítélt, vagy blokád alatt tartott állammal szemben.

A kisantant célja az első világháború után pl. a "bűnös" Magyarország nemzetközi kapcsolatainak és áruforgalmának maximális korlátozása volt. Németország ugyanekkor nem tarthatott fent hadsereget. Az öbölháború után korlátozták Irak olajexportját és repülési tilalmi zónát jelöltek ki területe fölött. A vámok kiszabása, kvóták megállapítása a külkereskedelem egyik legjelentősebb és legrégibb regulációs eszköze. Japán és az USA már több évtizede harcol egymással ezekkel a fegyverekkel. Bizonyos ellenségesnek tartott, vagy izolálni kívánt országokba pedig néha kimondottan tilos fejlett termékek, vagy fegyverek eljuttatása. Az USA pl. egy listát vezetett azokról az országokról, melyek "kommunista befolyás alatt állnak" és ide tilos volt magáncégeknek fejlett számítástechnikai eszközöket exportálni, amelyeket esetleg haditechnika vezérlésére, vagy más közvetlen, vagy közvetett katonai célra fel lehetett használni (un. COCOM-lista).

-mozgó, gyakran változó, vagy stabil, változatlan, tradicionális határEzen belül lehet a határ egy irányba mozgó, azaz egy állam folyamatosan fogy, kisebb lesz, vagy éppen terjeszkedik, vagy pulzáló, azaz hol növekszik, hol fogy az ország területe. A legtöbb állam határa nem változatlan a történelem során, hanem a mindenkori erőviszonyoknak megfelelően tolódik el.Ide a lengyel határmódosulások pl. 1914 v 1918-tól.-geometriai forma, az állam alakja alapján:Ide térképekpl. kompakt, kerekded állam, hosszúkás, elnyúlt, valamelyik dimenziója jelentősen felülmúlja a másikat (pl. Chile)

Több, nem összefüggő részből álló állam. Ha a határ mentén körbejárva, ugyanoda visszaérve nem jártuk körül az egész államot, akkor az állam több nem összefüggő területből tevődik össze. Egyik esete, ha az állam egyes részei között valamilyen felszíni víz (pl. tenger, tó, stb.) van, s az állam (esetleg egyes területei) szigeteken találhatók. Ekkor ugyan nagyobb költségekkel, de biztosítható a területek integritása, kapcsolata. Egy másik esetben az állam bármely pontjáról csak úgy lehet eljutni egy másik pontjára, hogy egy másik államot is érintünk, akkor... államról beszélhetünk. Ha az állam egyes területei elszigetelten, a fő államtesttől távol helyezkednek el, akkor ez instabilitást hordoz magában, néha aránytalanul magas terhet jelent megtartása, illetve integrálása az államba és a területet könnyen elvesztheti az állam, ugyanakkor ez a földrajzi helyzet más rivális államoknak is feltűnik, akik szintén előbb utóbb meg akarják szerezni a területet, vagy függetlenségi mozgalmak bontakozhatnak ki, amennyiben más nemzetiségűek laknak a távolabbi területeken és gazdaságilag már nem hasznos számukra a nagy központi területtel való egység. Ez az állapot a történelem során legtöbbször valóban instabilnak bizonyult és a terület esetleg többször is gazdát cserélt. Ilyen eset az India brit kivonulása után létrejött Kelet- és Nyugat-Pakisztán, mely hamarosan szétvált, illetve Kelet-Poroszország, mely a XIX.-XX. század során volt porosz (érdekes megemlíteni hogy Poroszország sem területileg egységes állam volt), német, szovjet (Kalinyingrádi terület) és orosz fennhatóság alatt, mindannyiszor az anyaország (illetve tagköztársaság) egyfajta külterületekén létezve, számtalan konfliktust eredményezve a szomszédos kompetítor államokkal. A nem összefüggő államrészek esetében megjegyezhető, hogy a távolság növekedésével szintén nő az instabilitás, az elvesztés veszélye, illetve a távoli terület ellátásának, védelmének, biztosítása hatalmas terheket jelenthet (főleg egy esteleges blokád, katonai konfliktus esetén). Pl. Franciaország "Tengeren Túli Megyéibe" belföldi díjszabással lehet küldeményeket feladni, vagy telefonálni a kontinensnyi távolságok ellenére.

Szintén nem összefüggő, de nem más államok, hanem a tenger szabdalta területek is alkothatnak egy államot. Számtalan, egymáshoz közeli apró szigetből áll pl. Indonézia, vagy a Fülöp szigetek, mely állam nevében is hordozza a több szigetből állás tényét. Ezt az esetet szegmentált államnak nevezzük.

Egy szintén ritka, a határok speciális fekvésével megfogható eset, ha egy országnak csak egy szomszédja van és az teljes határával érintkezik. Ez a perforált államban található, amiben más szuverén állam van, pl. Vatikán Olaszországban, Lesotho Dél-Afrikában stb. Ezek a belső államok általában a környező államhoz képest elhanyagolható méretűek, sem gazdasági, sem katonai veszélyt nem jelentenek, hiszen akkor a nagyobb ország már beolvasztotta volna őket magába. Megmaradásuk annak köszönhető, hogy a különállás a nagyobb érdekeit is szolgálja, a kicsi szerepe gyakran történelmi hagyományokra, (vallási, törzsi stb.) tradíciókra épül, az állam esetleg csak reprezentatív feladatokat tölt be, jelképes állami kereteket adva valaminek. Enklávé és exklávé. Az állam geometriai formája mellett beszélhetünk a határ geometriai formáiról is.

A határ vonala, kialakulásának logikája alapján háromféle alapesetet különíthetünk el. Beszélhetünk geomeriai, fiziográfiai és antropomorf határvonalról. A határ lehet szabályos vonal, mely esetenként a hosszúsági, vagy szélességi fokok

mentén halad. Ezek kijelölésénél nem vették figyelembe a domborzati viszonyokat, vagy az ott élő (ős)lakosság elhelyezkedését. Esetenként úgy állapodtak meg a (gyarmati) terület felosztásáról, hogy nem is jártak még ott előtte, illetve semmilyen jelentős stratégiai terület, erőforrás stb. létezéséről nem tudtak a felosztás időpontjában. Az ilyen geometriai határ leggyakoribb példái a sivatagos területek, vagy szintén átjárhatatlan őserdők, vagy lakatlan területek, ahol a terület viszonylag korlátlanul állt rendelkezésre és minimális értékkel bírt, esetleg az olyan területek voltak, ahol a XIX. század előtt nem létezett állam, s így nem lehetett az európai értelemben vett nemzeti, állami tradíciókat figyelembe venni. Később bebizonyosodhat, hogy az értéktelennek hitt területeken pl. a technika fejlődésével hasznossá váló erőforrások (olaj, földgáz, nemesfémek, stb.) vannak. Az egyenes, hosszúsági, vagy szélességi fokot követő határ nem annyira újkeletű, mint gondolnánk. A tordesillasi szerződéssel ...-ben már így osztották fel a még fel sem térképezett Dél-Amerikát. A vonalas határmeghúzás sokszor valamilyen fix pont, vagy földrajzi hely alapján történik. A hosszúsági, vagy szélességi fokok kerek értékek, illetve a vonalak valamilyen fix helyről indulnak ki. Gambiában pl. a vonalak a Gambia folyó közepén haladnak át.

Valamilyen természeti, domborzati képződmény is lehet határ, pl. hegygerinc, folyó, ami önmagában megnehezíti a határ átjárását, s ezzel viszonylag stabil határt eredményez, amely egyben igazodik a felszínhez is. Ezek a fiziográfiaia határok. Mindezek miatt ezen határok a történelem során igen sokáig fennmaradhatnak. Pl. Alpok, Pireneusok, Andok, Himalája határfunkciója. De a Kárpát-medence esetében is érvként szokták felhozni, hogy egységes földrajzi terület, egyben egységes vízgyűjtőterület is, ez is közrejátszott abban, hogy fennmaradhatott, mint határ olyan sokáig. Az ilyen határok hosszabb fennmaradásához az is hozzájárul, hogy a terület, amin áthaladnak nemcsak, hogy nehezen átjárható, de emberi tevékenységekre használhatatlan, nem alkalmas lakhelynek, termőterületnek, nincsenek gazdaságosan kiaknázható ásványkincsei ezért lakossága sem számottevő. Előfordul azonban, hogy államok ilyen területen sem tudnak megegyezni. India és Kína a világ legmagasabb hegyei közötti területeket vitat.

Más határok a domborzathoz nem, vagy kevésbé igazodó határvonalak, melyek főleg a lakosság nemzetiségi csoportjaihoz igazodnak. Az ilyen antropomorf határok kulturális, nyelvi, vallási, etnikai csoportok között húzódnak.

-Természetes és mesterséges határok.Bár egy hegygerinc, vagy sziget partvonala természetes határnak látszik egy

nyílegyenes vonal pedig egyértelműen mesterséges benyomást kelt, fontos tudnunk, hogy minden politikai, adminisztratív, közigazgatási és egyéb határ emberi alkotás, s így egyben mesterséges is.-Tengerhez való viszony alapján:

A litorális fekvés azt jelenti, hogy van tengerpartja az országnak. A legtöbb állam ebbe a kategóriába tartozik. A tengeri határok a történelemben fontos szerepet játszottak, az állam megfelelő gazdasági-technikai szintje mellett tökéletesen védhetőnek bizonyultak, stabilak voltak, s emellett gazdasági, politikai, katonai terjeszkedési lehetőséget is kínáltak. Fontos példája ennek a gyarmatosítás, ahol minden anyaország kedvező tengerparti adottságokkal (kikötésre alkalmas tengerpart részek és a határok túlnyomó részét kitevő partszakaszok) rendelkező, jelentős tengeri hatalom volt (Spanyolország, Portugália, Hollandia, Anglia). A gazdasági-katonai terjeszkedés jelenthette a vizek meghódítását (halászat, kereskedelem, kalózkodás), illetve azon túl szárazföldi gyarmatterületek

megszerzésének lehetőségét. A tengerparti fekvés tehát fejlett államok esetében előnyt jelentett, ugyanakkor pont ez vált kárára a gyengébb államoknak, illetve az állami szintű szervezkedésig el nem jutott csoportoknak, kultúráknak, törzseknek, mert a gyarmatosítás áldozatává váltak, rabszolga sorba kerültek, esetleg fizikailag meg is semmisültek.

Vannak olyan államok, melynek határát csak tenger alkotja, azaz az állam egy, vagy több szigeten helyezkedik el. Ilyen pl. Madagaszkár, Japán, Kuba, az ír sziget déli részének kiválásáig Nagy-Britannia, Sri Lanka, Ausztrália. Amennyiben a sziget fekvés az állam magas fejlettségi szintjével párosult, ez előnyöket jelentett (lásd az előzőket).

Olyan országok is léteznek, melyeknek nincs tengerpartja. Nevük az angolszász szakirodalomban land locked countries, azaz földdel körülzárt országok. Ilyen kevésbé előnyös fekvésű állam pl. a közép-európai államok, köztük hazánk, Mongólia és néhány afrikai, latin-amerikai ország. A tengerparttal nem rendelkező országok a modern világkereskedelembe, áruforgalomba, gyarmatszerzésbe nem tudtak intenzíven, sikeresen beavatkozni, bekapcsolódni, hatalmuk nem mutatott túl régiójukon (utoljára talán a Mongol birodalomnak sikerült ez, és a selyemútról sem szabad megfeledkeznünk). -elismert, vagy vitatott határ. térképek

A legtöbb államhatárt nemzetközi, multilateriális, vagy kétoldalú (bilateriális) szerződések garantálják. Számos ország azonban még nem tudott megegyezni a határok végleges vonaláról, esetleg még nem is kötöttek békeszerződést, csak fegyverszünetet, vagy a határ szinte átjárhatatlan, esetleg vitatott területeken halad. Egyes területeket megszállva tartanak, és itt sem érvényesül valamelyik állam szuverén joga területéhet. Ilyen, pl. Pakisztán és India akik Kasmír egy részén vitáznak, Izrael több szomszédos területet tart megszállva, stb.-a politikai határ átjárhatósága alapján is osztályozható.Számos átmenet létezik a teljesen zárt, illetve teljesen átjárható határ között. (ide ábra, téglalap átlóval).

A határok alapfilozófiájához hozzátartozik a korlátozás. Fő feladata, hogy az állam, annak uralkodói, vezetői és lakossága érdekeit védelmezze azzal, hogy a nem kívánt mozgást teljesen megakadályozza, vagy elfogadható szintre korlátozza. Ennek keretében elsődleges célja az idegen és ellenséges haderők távoltartása, ezzel az állam szuverenitásának védelme. Ezt szinte minden állam valamilyen önálló fegyveres erővel tette, illetve teszi. Határrendőrség, határőrség, határvadászok, kozákok, vámőrség, bevándorlási hivatal, stb.

Kis színes. A kozákok is határőrök voltak, akiket a terjeszkedő cári birodalom egyre távolabbi területeinek határai mentén telepítettek le. Az orosz, ukrán, illetve kaukázusi népekből nemzetiségi alapon szervezett egységek így néha több ezer kilométerre kerültek eredetei állomáshelyüktől. A mai napig vannak Szibériában olyan területek, ahol a többség ukránul beszél, mert onnan származó kozákok leszármazottai, akiket határvédelmi okokból telepítettek Szibéria déli határaira.

Az államnak meg kell akadályoznia továbbá a nem kívánt személyek (néhány példa a történelem során: menekültek, útonállók, csempészek, betegek, fertőzöttek, koldusok, kémek, diverzánsok, forradalmárok, más vallásúak, a rendszer ellen lázítók) és tárgyak (fegyverek, csempészáru, tiltott eszközök, alkohol, kábítószer, újabban veszélyes anyagok, hulladék, stb.), illetve tiltott szellemi termékek, (ideológiák, irodalom, vallás, politikai eszme, pornográfia, az elfogadott erkölcsre káros hatások stb.) beáramlását.Kis színes

Nagy-Britanniában pl. Őfelsége Vámőrségének főbb feladatai közt pl. felsorolták az obszcén irodalom kiszűrését.Kis színes

A személymozgás gyakran nemzetiségi alapon volt korlátozott. Sok állam faji alapon korlátozta a bevándorlást, vagy a határ átlépését. A második világháború alatt, pl. az ausztrál hatóságok nem engedték partra szállni a Japánok elleni segítségként érkező első amerikai egységeket, mert megdöbbenve tapasztalták, amire nem számítottak: az amerikai katonák között színesbőrűek is voltak. A határátlépésnél mind negatív, mind pozitív diszkriminációval találkozhatunk. Nemzeti hovatartozás alapján ad kedvezményeket a határ átlépésénél, illetve az országban tartózkodásnál, munkavállalásnál a magyar státusztörvény is.

Egyéb szervekkel együttműködve a határt őrző szervek ellenőrzik a legális személy és árumozgást, ami szintén limitált és dokumentumokhoz, illetve költségekhez kötött (pl. útlevél, vízum, költőpénz bemutatása, szállásfoglalás igazolás, visszaútra szóló jegy személyek esetében, mennyiségi limitek, minőségi követelmények, szabványok betartatása, vám megfizetése, áruk esetén). A határellenőrzésben fontos szerepe van az egészségügyi szerveknek, melyek a betegségek, járványok terjedését akadályozhatják meg (mintavétel élelmiszerekből, egészségügyi vizsgálatok, megfigyelés-karantén, oltás, fertőtlenítés, friss orvosi igazolások, pl. AIDS szűrés, oltási bizonyítványok, egyes élelmiszerek behozatalának tilalma, végső esetben teljes határzár). A beáramlás mellett ugyanolyan hangsúlyt kaphat a kiáramlás megakadályozása. Ez jelentheti pl. műkincsek, védett fajok, természeti értékek, valamilyen szűkös, vagy támogatott áron forgalmazott jószág, nemesfémek, esetleg valamilyen kzárólagos találmány, termék kivitelének korlátozását, de akár az állampolgárok (vagy azok bizonyos csoportjának) visszatartását is kivándorlástól, az ország elhagyásától, vagy ösztönözhet is rá. Külön kérdés a szakképzett munkaerő, az értelmiség elvándorlása, elcsábítása, (agyelszívás) ami gazdasági szempontok mellett politikai, nemzeti kérdéseket is felvet. Egy értelmiségétől megfosztott nemzet sebezhetőbb.

Németország felajánlotta a második világháború előtt az Egyesült Államoknak, hogy jutányos áron vásárolhat zsidó származású német állampolgárokat. Romániában pedig az oktatási költségek visszafizetésére kötelezték a kivándorolni szándékozókat.

A határok átjárhatósága dinamikusan változik, azaz nem állandó intenzitású. Egy háború, járvány idején megnehezíthetik az átjárást, az enyhülés, szomszédok jobb politikai kapcsolata gyengítheti a kötöttségeket. Azonban ha egy állam hosszabb időn át nem képes a határa védelmére, akkor egy idő után összeomlásához, eltűnéséhez, gazdasági, (vagy akár egészségi) gyengüléshez, vagy a politikai vezetés bukásához vezethet.

Egy határ elzáró, korlátozó funkciójának megerősödése idején, vagy még inkább egy teljesen új határ megjelenése esetén a terület elsorvadhat, centrum helyzetből perifériává válhat, elvesztheti vonzáskörzetét, közlekedési csomópont szerepét, infrastruktúráját, piacát, munkaerőpiacát, gazdasági erejét, imidzsét. Ez ugyanúgy érvényes volt a trianoni határok meghúzásakor a határ minden oldalán a határközeli települések esetén, mint pl. a két Korea közti demarkációs vonal meghúzásakor. Első esetben egy centrális infrastruktúra peremvidéke szakadt le, másodikban egy korábban észak-déli irányú vonalas hálózat szakadt ketté (hidakat zártak le, pusztítottak el, vasutakat szedtek fel, vezetékeket vágtak el az új határok).

Ha egy határ korlátozó funkciója enyhül, akkor ennek ellenkezője észlelhető, virágzó fellendülő gazdaság alakulhat ki (pl. kereskedelmi, pénzügyi funkciók).

Kis színes. Hong Kong gazdasága még a Kínához történt visszacsatolás után is megtartott különleges privilégiumok között nagyban Kína és Tajvan óriási volumenű de nem direkt kereskedelmére épül (egyfajta "Ázsiai Záhony Átrakókörzet") s ezzel a lezárt határ és a politikai szembenállás tényleges vámszedője.

Párkányban (Sturovó) a (németek által felrobbantott), majd kis túlzással német pénzből (Phare támogatás) újjáépített híd szimbolikus jelentésén túl gazdasági változásokat is hozott. A megnyitás óta ünnepnapokon a korábbi szocialista idők április 4, március 15 stb. ünnepeit idéző elképesztő tömegek indulnak útnak Magyarországról, hogy mindent felvásároljanak. 2001. október 23-án csak hosszas sorban állás után lehetett átjutni a határon. Délutánra szinte minden elfogyott, a legtöbb pénzváltó már korábban kimerült és az összes boltban kétségbeesve, vagy lelkesen áruért telefonáltak, mert a következő napokban kezdődött az éves vásár is. Ugyanúgy elfogyott az eladó bevallása szerint évek óta dédelgetett giccs goblein és a cérna, mint a parenyica, sör, sütemény, vagy az eladhatatlannak hitt 49-es bakancs. A városban megjelentek a jó üzletre mindig gyorsan "rámozduló" török, arab és kínai boltok, étkezdék, pénzváltók. Ötvenöt éves csipkerózsika álmából ébredt fel a városka.

Kis színes. Furcsa kihívás az EU, ahol közös határőrizetet vezettek be azonos sztandardizált

követelmények alapján (Schengeni Egyezmény) a belső határok fokozatos felszámolása mellett, illetve a FÁK, ahol helyenként ott állomásozó orosz határőrök, illetve hadsereg gondoskodik a határvédelemről.

A holland német határon egy sebességkorlátozó tábla jelzi az autópályán, hogy a határhoz érkezünk, azonban megállni nem kell. Ennek ellenére a külföldi rendszámú járműveket gyakran megállítják a határ közelében.

-A határ lehet elválasztó, vagy összekötő, illetve szintén ezek valamilyen arányú, dinamikusan változó arányú "elegye". Ez a nyitottsággal, átjárhatósággal áll egyenes arányban.-Politikai, vagy nem politikai. A politikai határok (pl. államhatár, megye, járás, provincia, tagállam, önkormányzat, katonai és választási körzetek) mellett számos egyéb funkcionális határral találkozhatunk mindennap. Ilyenek a posta, adózás, iskolák, kórházak, ellátási, szolgáltatási (víz, gáz, áram, kábel TV, telefon stb.), termelési, vagy éppen szúnyogírtási körzetek határai, egyházi, bírósági kerületek, tűzoltás, légiforgalom, körzetei, vagy közlekedési vállalatok, taxik viteldíj szerinti határai, zónái. Azaz minden egyes földrajzi pontra számtalan intézmény tart igényt, egy területre sokan készítenek tervet, sokan használják és szolgálják ki azt. Ezeket koordinálni és rögzíteni kell, hogy pl. azonos legyen a szolgáltatás minősége, vagy pl. egy balesetnél világos legyen, hogy melyik mentőállomás küld mentőt a területre. A területhasznosítást koordináltan, mindent mindennel összhangban végző önkormányzatot unigov-nak neveznek (universal government, univerzális kormányzás). Torontóban ez pl. 1954-ben valósult meg. A torontói rendőrség címerében is olvasható ez az évszám, ami nem azt jelenti, hogy 1954 előtt nem volt rendőrség a városban, hanem azt, hogy ezeket ekkor egységesítették, és működésüket egy központból koordinálják. Ettől kezdve egységesítették, pl. a különböző kerületek egyenruháját, járműparkját, szabályzataikat, a különböző felmerülő problémák súlyát, és a bevetendő egységek számát egy központban mérlegelik. Szintén a nem politikaiak, a vallási, kulturális határok.

-vonalszerű, azaz földrajzilag meghatározható a legtöbb határ (határvonal, határsáv), amely vizuálisan is megjelenített (határoszlop címerrel, vagy nemzeti színekkel, fal, szögesdrót, vizesárok, őrtornyok, lábnyomok figyelésére alkalmas homoksáv, aknamező, elektronikus és éjszakai infravörös figyelőrendszer), illetve a térképen is vonal jelzi (általában vastag piros, hogy a tiltó, korlátozó jellegre utaljon), de akár a hivatalos (állam) határ ellenére, vagy mellett lehet lassú, folyamatos átmenet is, mely során valamilyen arány, összetétel fokozatosan változik (pl. két népcsoport, vallás, építészeti stílus aránya). Fokozottan igaz ez olyan területeken, ahol a határ többször eltolódott a történelem során. De a határ jelentheti akár növényzet, éghajlat, domborzat fokozatos változását is (pl. hegyvidéken magassági övenként, vagy az egyenlítőtől való távolság alapján éghajlat övenként). A vonalszerű (tényleges fizikai vonal) és a fokozatos átmenettel megfogható határ (azaz hatátterület, felület) megkülönböztetésére az angol nyelv két eltérő szó használ (border és frontier).

Kis színesA holland-német határnál még átlépés előtt megfigyelhetjük, hogyan megy át a

felszíni környezet a Ruhr vidék német ipari tájból egy hollandiától semmiben nem különböző rurális környezetbe. Elfogynak a meddőhányók és feketeszén hegyek, a felszín sík lesz, egyre több lesz a farm, a kerékpár és kerékpárút, a fekete foltos tehén, a füves, zöld terület és a kis csatorna. Még az sem segít, ha az autók rendszámtáblája alapján szeretnénk tájékozódni, áthaladt-e már a határon a vonat: nagyjából ugyanannyi a német és a holland autó az utakon.Itt kell megemlíteni néhány további meg nem húzott, nem érvényes, vagy csak gondolati síkon megvonható határvonalat.

Eltűnt, már nem érvényes határoknak még mindig van nyoma a tájon.Egyes esetekben ez magát a funkcióját elvesztett határvonal fizikai meglétét jelenti.

Gondolhatunk itt az emberi teljesítőképesség egyik legnagyobb eredményére a Kínai Nagy Falra, mely még a világűrből is, látható. De a világ számtalan részén találkozhatunk hasonló, ha nem is ilyen régi védelmi rendszerekkel. Minden fal, ami nem fedett épület része, de gyakran maguk az épületek is bizonyos határ funkcióval bírtak a történelem során. Egy társadalmi-szociális határt jelentettek egy részről: kijelöltek és ma is kijelölnek valamiféle magántulajdont, valamilyen intim szférát. Ugyanakkor sokszor politikai határ funkciót is kaptak: erődök, várak, városfalak. Számos első és második világháborús hadszíntéren ma is ott állnak az egykori frontvonalak helyén a betonbunkerek gigantikus építményei (Maginot vonal, Normandia, Leningrád védelmi rendszere), vagy földbe vájt futó és lövészárkok. Franciaországban még ma is családok élnek abból, hogy az első világháborús állóháború helyszínein rézágyú és töltényhüvelyeket gyűjtenek, a hajdani szemetesgödrök tartalmát (bögrék, használati tárgyak, stb.) érékesítik. Budapest körül ma is kivehetőek a nem mezőgazdasági művelés alatt álló területeken (pl. erdők, dombos részek) 1944-ben három gyűrűben megépített védelmi rendszer, az Attila-vonal árokhálózatai. Számtalan XX. századi hadművelet helyén jelölik az egykori frontvonalakat ma sem felkutatott hatalmas aknamezők, melyek még ma is szedik ártatlan, sokszor gyermek áldozataikat. Számos ilyen eszközt kimondottan a gyermekek figyelmének felkeltésére alkalmas módon készítettek. A Szovjetunióban, pl. az afganisztáni háború évtizedében kimondottan színes, játéknak látszó aknákat is készítettek. További probléma, hogy ezek az aknamezők javarészt a világ legszegényebb országaiban találhatók (Kambodzsa, Afganisztán, Angola stb.) ahol se pénz, se helyi szakemberek, technika nem áll rendelkezésre. Az aknamezők tengeri változatai is megjelentek, már az első világháborúban. Számos tengeri, vízi blokádnak van még ma is nyoma (pl. Északi-

tengeren az első világháború óta úsznak aknák, a Duna Jugoszláv szakaszán az 1999-es bombázások óta vannak hídroncsok és aknák).

Máskor maga a táj, a civilizáció más egy már megszűnt határ két oldalán. Más a kultúra, a nyelv, vagy nyelvjárás, az öltözködés, az épületek. Hong Kong és Kína ma már gyakorlatilag egységes, mégis más pénzt használnak, és a levegőből az alapján lehet megállapítani, hogy melyik felett járunk, hogy melyik oldalon vezetnek az utakon.

Ugyanígy jelenthet nem meghúzott határt egy állam, szokás, vallás, öltözet, divat, stílus befolyási övezetének képzeletbeli megrajzolása. Nem konkrét vonal egy érdekszféra sem. Egyes államok hatalma ugyanis egész régiójukra, vagy még azon is túlra kihathat.

Határ a hatósugár is. Stratégiai, katonai szempontból fontos értelmezése a határnak, hogy egy rakéta meddig juthat el, egy légi bázisról milyen távolságra lehet bombázókat eljuttatni, egy tengerészeti támaszpontról milyen hamar lehet valahová eljutni stb. Ez a határfogalom a hatótávolság. Ennek növelése, flexibilissé változtatása, mint azt látni fogjuk a geopolitika és geostratégia egyik sarkalatos kérdése. A mobilitás, mozgékonyság, minél nagyobb hatótávolság ösztönzi leginkább a légi, tengeti és űrkutatásokat (gondoljunk csak a tengeralattjárók új rakétahordozó funkciójára, vagy az anyahajókra, melyek tulajdonképpen hordozható, bárhol bevethető kilövőállások és repülőterek.)

Egy speciális "hatósugár" a kommunikációs hálózatok elérhetősége. A XX. századi történelem során többször fontos szerepet kapott, hogy egy állam saját területén kívül is el tudott érni, megszólítani, a maga oldalára állítani, demoralizálni, aktivizálni, tájékoztatni formálni, stb. civil, vagy katonai tömegeket. Ismert lehetőségei a röpcédulaszórás, vagy hangszórós üzenés (főleg háborús időkben), illetve a rádió- vagy újabban TV és műholdas adásszórás egy ország határain túlra égy másik ország szuverén területére (Szabad Európa, Amerika Hangja, Londoni, vagy Moszkvai Rádió, vagy napjainkban Duna TV, CNN. A sugárzást gyakran zavarták, vagy tiltották a vételre alkalmas technika birtoklását. A szovjet csapatok, pl. az előrenyomulás során begyűjtötték a magán tulajdonú rádiókat. Ma mindez egyre jobban gazdasági, piacszerzési, vagy kulturális kérdés (MTV, reklámok, mobil telefonok lefedettségi térképei, melyek a főbb közlekedési útvonalakat és nagy településeket céloznak meg).

Egyes nemzeteknek sosem volt állama, így szuverén területe és határa sem, illetve hosszú időn át állam nélkül léteztek. Ma is számos nemzet van "várólistán", azaz vár arra, hogy államot alapíthasson. Ilyenek, pl. a kurdok, baszkok, katalánok, korzikaiak, csecsenek, palesztinok. Mivel azonban a szabadon elfoglalható, területek, a senki földje igen régen elfogyott, ez csak mások, más államok rovására történhetne, ezért mozgalmaik kemény ellenállásba ütköznek, de önmaguk is számos erőszakos eszközt alkalmaznak. Egyes népcsoportok még nem is jutottak el a nemzetté válás gondolatáig sem (afrikai törzsek). Egy másik érdekes és ritka példa, amikor egy nemzet korábbi lakhelyétől távol, más helyen hoz létre államot. Pl. az örmények a török mészárlás elől menekültek mostani államuk területére. De a magyarok is hosszú utat jártak be, míg a Kárpát-medencét választották hazájuknak.

Az államok méret és határoló országok száma alapján is elképesztő változatosságot mutatnak. A miniállamok, Vatikán, San Marino, Monaco, Andorra, Liechtenstein és néhány apró szigetország, mint ... Mauriciusz, jelentik az egyik végletet, a hajdani nagy gyarmatbirodalmak, a Szovjetunió, illetve mai Oroszország, Kanada, az Egyesült Államok, Kína, Brazília, Ausztrália, Kazahsztán, Argentína, India állnak a másik oldalon nagy területtel.

A térkép és a tér, mint a politikai földrajz eszköze, alapja és adathordozójaMaga a térkép az egyik legalapvetőbb politikai földrajzi eszköz. Míg a

természetföldrajzi térképek a természet lassú, apró változásai nyomán igen lassan,

évmilliókig tartó folyamatok során és kis mértékben változnak (kivétel néhány hirtelen változás, mint a vulkánkitörés, földcsuszamlás, árvizek és hasonló katasztrófák, illetve a meg nem újuló természeti erőforrások kiaknázása, fogyása, de ez utóbbi is emberi tevékenység eredménye), addig a politika térképek ugrásszerűen változnak. Az ember tehát a természetnél gyorsabban, radikálisabban alakítja földrajzi és társadalmi környezetét. A földfelszín, a domborzat, a természeti erőforrások, az épített környezet, a települések, a társadalom, a nemzetek, a gazdaság és az infrastruktúra és ezek elnevezése mind megjelennek a térképen. Térképen születnek a háborúk, a hadjáratok, a csaták, és térképen vázolódik fel a béke és számtalan egyéb politikai döntés. A térkép a katonai stratégia, a kémkedés, az információszerzés és elrejtés, álcázás legfontosabb eszközeinek egyike.

Politikai szándékot rejt szinte minden jel a térképen. Ha a más országban található településeket a hivatalos mellett más (esetleg korábban hivatalos) névvel is, vagy csak azzal tüntetnek fel, az ugyanúgy politikai szándékot, gondolatot takar, mint ha már, vagy még nem létező dolgot jelenítenek meg a térképen (pl. már nem érvényes határt, történelmi eseményeket, történelmi helyszíneket, elpusztult épületeket, településeket, jövőbeli terveket, projekteket). Alexandria megalapítása óta számtalan jelenleg és korábban használt földrajzi név politikai szándék, propaganda, vagy agymosás eredménye. Gondoljunk csak a XX. század során megannyiszor megváltoztatott terület-, település- és utcanevekre, köztéri szobrokra, intézménynevekre, vagy országnevekre, államformákra, címerekre, határokra. Politikai szándékot takar, hogy Crna Gorát, vagy Montenegrót, Belorussziát, vagy Fehéroroszországot használ-e a sajtó és a politikai kommunikáció.

A térkép maga is szimbólum, lehet nemzeti jelkép, akár címer része is, s az is politikai tartalommal bír, hogy a Szovjetunió címerében a Földgömb, a tajvani vasutak címerében pedig a mozdonyok elején egész Kína vasúti térképe szerepel(t). Egy ország, vagy birodalom mérete, kiterjedése magában is politikai üzenet. Ez fokozható az országok színének megválasztásával is. Egyes színek baráti országokra utalnak, egyes színek ügyesebben feledtetik az ellenséges, vagy rivális állam méreteit, egyes színek pedig kimondottan ellenérzéseket válthatnak ki, vagy sugallhatnak. Már maga az égtájak szerinti besorolás is utalhat fejlettségi szintre, politikai hovatartozásra. Ez különös hangsúlyt kapott a hidegháború alatt. A kelet-nyugat ellentétpár mellett megjelent az észak-dél által szimbolizált különbség is. Ezekről később bővebben lesz szó.

Politikai jelentése van annak is, hogy egyáltalán milyen térképek jelennek meg adott helyeken. Pl. az International Herald Tribune meteorológiai térképein Észak-Amerika, Európa (és a Mediterráneum), valamint Délkelet-Ázsia szerepel.

Magyarország jellemző példája lehet az égtájankénti besorolás lehetséges módjainak. Mi magyarok közép-európainak tartjuk magunkat. Ennek a természetföldrajzi igazolás mellett egyéb magyarázatai is vannak. A centrum gondolata egyben jelenti a központi szerepet, egyfajta kompország megközelítést. Ez a közvetítő szerepre utal a kelet és a nyugat között, aminek gazdasági jelentősége mellett az értékek, a szemléletmód ideális ötvözése is része, ami persze illúzió, és a rendszerváltás eufóliáján alapszik, akárcsak a kilencvenes évek elején használt szociális piacgazdaság szlogenje. Nyugaton, ha nem is földrajzilag, de keletnek tartják Magyarországot a mentális térben, ami főleg a hidegháború retorikáján és propagandáján alapszik és igen lassan változik. Déri János utolsó interjújában a tízmillió ázsiai országának nevezte hazánkat. Tőlünk keletre, pl. Romániában, FÁK államokban stb. és Ázsiában nyugatinak tartják, de a rendszerváltás előtt még egy prágainak, egy gdanskinak, vagy drezdainak is nyugatnak számítottunk. Ugyanígy lehetünk északiak, de a NATO a déli szárnyába sorolt bennünket, nápolyi parancsnokság alá, ami megint csak szimbolikus.

Híres politikusok, hadvezérek szívesen pózokoltak földgömbök, térképek előtt, s ki ne ismerné azokat a képeket, ahol a Führer gondterhelten egy térkép fölé hajolva elmélkedik a jövő hadmozdulatain.Csang Kai-sek földgömbbel kép.

A politika a tér minden részében jelen van. A térkép jelein túl ugyanúgy meghatározza a városképet, intézmények belsejét, az emberek öltözetét, a járműveket, mint a forgalmi pénzeket, bélyegeket stb. Egy új kutatási irány a politikai földrajzon belül a politikai vonatkozású emlékművek térbeli elhelyezkedését vizsgálja, pl., hogy egy-egy híres személyiség szobrának "hol jutott hely", milyen a lakosság általi fogadtatása, ismertsége, változott-e az emlékmű helye és miért, esetleg lebontották, megsemmisítették-e. Térségünkben ezekre számos példát találunk.

Kis színesKijevben az afganisztáni háború hősi halottjainak emlékműve és múzeuma

közvetlenül a nagy honvédő háború emlékműve és múzeuma mellett található, mintegy fiókintézményként. A helyszín sugallja, hogy valahol ugyanannak a történetnek két hasonló szintű és morálisan hasonló eseményéről van szó. A három katonát ábrázoló szoborcsoport körül közigazgatási egységenként írták fel a halottak neveit. A Kárpáton Túli Terület neve között van néhány szívet szorongató: Deák, stb. Azt, hogy ez a történet a mában és nem a múltban zajlott, illetve zajlik szintén számtalan szomorú jel igazolja: állandóan friss virágok. A legemberibb, leginkább mának szóló üzenetet a szoborcsoport lábánál láthatjuk: arra járó ismerősök, rokonok és ismeretlenek cukorkát, kekszet és cigarettákat tesznek le a katonák elé.

Londonban 1992-ben szobrot állítottak unveiling (Agnew 347) Sir Arthur Harrisnek és a második világháborúban hősi halált halt pilótáknak. A szobor felállítása ellen tiltakozott számos békeszervezet, Köln és Drezda polgármestere, II. Erzsébet királynő drezdai látogatását pedig tüntetők zavarták meg. Miért? Az Angliában csak "A Bombázó"-ként emlegetett Harris tervezte meg számos katonai, stratégiai cél nélküli német város hatalmas emberáldozatokat követelő szőnyegbombázását.

A politikai emlékművek, helynevek jelentősen kicserélődtek a rendszerváltás óta hazánkban (de Szentpéterváron meghagyták a Budapest utcát keresztező Kun Béla utcát). Az eltávolított szobrok legismertebbjei egy városszéli, megközelíthetetlen területre kerültek, turistaattrakció funkcióval. Mivel eredeti helyükről kényszerűen lettek eltávolítva, nagy sűrűségben vannak itt jelen egy nem túl biztató, fallal körülvett zárt, kietlen környezetben, amit valószínűleg sohasem fognak elhagyni, és ahol jövedelmet termelnek, ezért politikai földrajzi megközelítésben nyugodtan nevezhetjük a helyszínt, illetve az intézményt szoborkoncentrációs tábornak.

A budapesti Felvonulási téren állt hajdan egy templom. Később a lebontott templom helyére került egy politikai toborzóplakátról három dimenzióba formált 1919-es "fegyverbe" hívó vöröskatona. A rendszerváltás után a szobrot eltávolították és a templomra és még inkább az elnyomásra emlékeztető szintén gigantomán szöveget helyeztek el a talapzaton. A szöveget kiegészítő fakeresztet fiatalok fűrészelték le nemrég.

Ugyanígy érdekes vizsgálódási terep lehet annak felderítése, hogy mi lett a sorsa a "szocialista" testvérvárosi kapcsolatoknak, illetve manapság honnan választanak maguknak testvértelepülést a magyar városok, falvak.

Vizsgálni lehetne azt is, hogyan változott a rendszerváltás óta a vegyesházasságok aránya, illetve ezeken belül pl. hány magyar-üzbég, illetve magyar-amerikai házasság köttetett 2002-ben és húsz éve. Saját elméletem szerint a más nemzetiségű párkapcsolatokban leggyakrabban a nők "nyugatabbra", a férfiak "keletebbre" élő párt

választanak. Azaz pl. gyakoribb, hogy egy német férfi fülöp-szigeteki feleséget választ magának, de egy angol nő kevésbé preferál egy moldáv udvarlót.

A politika a térben a városok hangulatát a ruházattal is meghatározza. Gondoljunk csak arra, hogyan válhatott egy város, vagy egy egész ország jelképévé a Bobby, az angol rendőr, vagy a díszőrséget álló szőrmekucsmás gárdista a Buckingham palota előtt, hogyan hatott a városképre, hogy az NDK-ban járőrözött a világon az egy főre jutó legtöbb rendőr, s Malajziában minden állami hivatalt vállaló nőnek fejkendőt kell hordania. Egy a kilencvenes évek második felére jellemző tendencia szerint, pedig számtalan ország katonái már nem kimenő, vagy társasági ruhában (ami gyakorlatilag öltöny) jelennek meg a civil emberek között, illetve hivatalos rendezvényeken, hanem harci ruházatban. Ennek semmilyen katonai funkciója nincs, hiszen nem közvetlen harci helyszínen tartózkodnak, illetve semmilyen harci felszerelést nem visznek magukkal, csupán az erőfitogtatás és elrettentés, a pszichológiai sokkolás a szándék. Gondoljunk csak arra, hogy az Öböl háború, illetve az Afganisztáni akció alatt sivatagi, a Délszláv háború alatt pedig dzsungel mintázatú terepruhában jelentek meg az amerikai katonák a sajtótájékoztatókon, akár a Pentagon épületében is, illetve mennyire irritálta pl. a pécsieket és törte meg a városképet, hogy az eltávozáson lévő külföldi katonák mind harci terepruhában közlekedtek, szórakoztak, járőröztek a történelmi városközpontban. És ki ne hallott volna azokról az évekről, amit Magyarországon egyszerűen lódenkabátosnak tituláltak, s ahol az öltözet a politikai egysíkúság, szürkeség szinonimájaként jelent meg. A nyolcvanas években egy nem is olyan távoli helyen Ausztriában járó magyar énekkaros csoportról az osztrák falubeliek egyszerűen nem hitték el, hogy saját ruháikat viselik, s meg voltak győződve, hogy Magyarországon mindenki munkás egyenruhában jár, s a színes ruhákat a vörös kereszt, vagy valamilyen pártszervezet utalta ki az utazás időtartamára. Ezen mosolygunk, de Kínában ekkoriban mindenki ilyen munkásruhákban járt. A rendszerváltás nyomán eltűnt a különbségeket leplező iskolaköpeny is. Budapesten már nem találkozhatunk hatalmas masnis szovjet kisiskolás lányokkal, viszont megjelent a sárga amerikai School Bus. A rendszerváltás nyomán a fekete fehér lett és fordítva: az összes fogalmi fémpénz színét megváltoztatták. Az egyforintos fehérből sárga lett, a kettes sárgából fehér, és így tovább.

A két német állam egyesítésével új vasúti térképet tettek minden vasúti kocsi folyosójára. A térkép az egyesített vasúthálózat mellett már az új határokat mutatta. Egy kivétellel, a német-lengyel határt nem rajzolták külön be, csak a folyót, mely elválasztott a német és lengyel területeket. Esetleg a rajzolók úgy gondolták, erre a kis időre miért jelöljék be a határt, hátha hamarosan az is módosul.VonalzóKép a rendőrségről

A budapesti trolik útvonalainak számozása azért kezdődik hetvennel, mert Sztálin hetvenedik születésnapjára adták át a háborúban elpusztult, újjáépített trolihálózatot.

A színek használata gyakran utal két ország kapcsolatára. 1945 előtt a magyar iskolai térképeken egy Európai és egy Ázsiai Oroszországot tűntettek fel, eltérő színekkel jelölve őket, mintha különálló országok lennének. A szocialista Magyarországon a Szovjetuniót mindig kicsattanó, egészséges, ifjúságra és idealizmusra utaló rózsaszínnel jelölték, míg az USA a zöld, vagy lila színt kapta. De a "színpropaganda" nem új keletű. A XX. század elejének angol világtérképein a brit világbirodalom jelölésére szolgált a rózsaszín, míg a vetélytárs franciák és gyarmataik szisztematikusan és következetesen egy megvert emberre utaló lila foltokként díszelegtek a földgömbön, a hollandoknak pedig mindig a híg sárgás-barna ürülékre utaló szín jutott.További Német, USA színpéldák.

Nem véletlen, hogy pont Greenwichen, az akkori világ méretét és hatalmát tekintve leghatalmasabb városának obszervatóriumán megy át a nulladik hosszúsági fok, az USA-ban Mexikó legyőzése, Alaszka megvásárlása, és az addig perifériának számító nyugati területein (Kalifornia) kitört aranyláz után az 1850-es évek óta az amerikai kontinens van középen az amerikai keltezésű világtérképeken, s a függetlenné válás után egy darabig az USA-n átmenő nulladik hosszúsági fokot követeltek, Philadelphia, majd Washington (Fehérház, illetve Kongresszus) középponttal (Agnew, 1997, 101 o.). Alan K.Henrikson cikkében (Henrikson, 1980) megjegyzi, hogy mindez a Monroe doktrína szerves részeként az USA-t nyugatnak (és ezzel modernnek, centrumnak), míg a Washingtontól földrajzilag is javarészt keletre eső Latin-Amerikát perifériának, érdekszférának jelöli ki. Annak is politikai jelentése van, hogy az Ausztrálok fejjel lefelé, Ausztrália középpontú világtérképeket alkotnak s ezzel "kerekednek felül" teljesen periférikus helyzetükön.

A Téli palota egy részében katonai bíróság működik. Tábláján a rendszerváltás tudathasadásos felirata szerint a Szentpétervári, Leningrádi körzet, valamint a Leningrádi katonai körzet Katonai Bírósága, Szentpétervár. A város nevének visszaállítása után ugyanis a várost övező közigazgatási körzet megtartotta nevét, illetve a város, mint katonai körzet is a Leningrád nevet viseli. A város neve egyébként egy ideig Petrográd volt az első világháború kitörésétől Lenin haláláig, ugyanis a Sant Petersburg név német eredetű.

A csillagászat és űrkutatás is új fejezetet jelentett a névadásban. Az űrbe juttatott eszközök nevei (pl. Vosztok azaz kelet, Mír azaz világ, vagy béke, Apollo, Challanger, azaz kihívás) mind, mind a felbocsátó ország politikai értékrendszerét fejezi ki. Ugyanezt a politikai színezetet megfigyelhetjük a más bolygókon történt elnevezések esetében is. Pl. A Mars legnagyobb hegyét Olimposznak nevezik.

Földrajzi nihilizmus, vagy környezeti nihilizmusAz az irányzat, mely szerint az emberi civilizáció már annyira magabiztos és fejlett,

hogy teljesen függetleníteni tudja magát a környezetétől. Azaz bárhol bármit megvalósíthat. Ez majdnem igaz, de a gazdasági racionalitás határt szab az ember tevékenységének. Ilyen nagy átalakító, természeti tényezőket figyelmen kívül hagyó lépések voltak a folyók elterelése, a területszerzés a tengertől, csatornarendszerek kialakítása, a korábban mezőgazdaságilag nem művelt un. szűzföldek feltörése, az erdőirtások. De ide tartoznak az űrbeli kutatóbázisok, a tengerfenék és a sarkok meghódítása. Mindezek megvalósíthatóak, de gazdaságosságuk megkérdőjelezhető.

Kis színesEgyes sivatagi éghajlatú arab országokban szánkópályákat építettek, illetve kiváló

mezőgazdasági mintagazdaságokat hoztak létre. Mindez aránytalanul nagy költségek, beruházás mellett, amelyek soha nem fognak megtérülni. A Szovjetunióban számos környezet-átalakító terv valósult meg. A modernizálódás záloga a húszas évektől a számtalan vízierőmű volt. Moszkvát öt tengerrel kötötték össze csatornarendszerekkel.

A gazdasági mellett súlyos árat fizettek emberéletben és stratégiai kudarcokban azon hadvezérek és felfedezők is a történelem során, akik nem vették figyelembe egy adott terület domborzati és éghajlati viszonyait, vagy azok évszakonkénti, illetve az egyes területek közötti eltérését és nem látták el megfelelő felszereléssel az embereket, illetve nem alkalmaztak megfelelő technikát.

Földrajzi, vagy környezeti determinizmus

Az a feltételezés, mely szerint az ember és társadalom cselekvését, választási lehetőségét, és egyéb jellemzőit (pl. aktivitás, temperamentum, innovációs készség, demográfiai novekedés, politikai berendezkedés, külpolitika, agresszivitás stb.) korlátozzák, befolyásolják a környezet földrajzi jellemzői (főleg a domborzat, és a klíma). Az ókor óta megfigyelték, hogy egyes területek lakossága sokkmindenben eltér és ezt a környezet eltérésével magyarázták. Arisztotelész vetette fel először, hogy a hőmérséklet (méghozzá annak zónái!) befolyásolják az emberek gazdasági, politikai és kulturális viselkedését, aktivitását. Hippokratész, Montesquieu, egyes szociológiából is ismert geográfusok is hasonló álláspontot vallanak. Marcell Mauss az antropogeográfiát a területi tényezők kizárólagos következményének tartja (Claval, és Mauss 1904-1905, Esszé az Eszkimók szezonálisan eltérő társadalmi életéről). Ő pl. az eszkimók évszakonként eltérő társadalmi aktivitásának vizsgálatával bizonyította állítását.

A deterministák szerint a környezet a legfontosabb szempont, pl. a merkantilisták, fiziokraták az állam méretével állították párhuzamba annak erejét (adófizetők száma, megművelhető terület, besorozható katonák száma stb.). Ezen az alapon állnak a geopolitika képviselői is. A determinizmus nézete előbb alakult ki, mint a posszibilizmus, illetve e nihilizmus.

Földrajzi posszibilizmusAz az irányzat, amely elismeri a környezet szerepét, de nem hangsúlyozza túl azt,

nem teszi kizárólagosan magyarázó tényezővé a társadalmak, államok közötti eltérések vizsgálatakor. Pl. az éghajlat és a domborzat miatt jelentősen eltérhetnek a modern gazdaságban fontos szállítási és előállítási, kitermelési és kockázati költségek. A hőmérséklet más és más fűtési, egészségügyi költségeket eredményez, de ezek extrém lokációk kivételével, (pl. Déli Sark, Egyenlítő) nem korlátozzák az emberi tevékenységeket, nem elsődleges telepítési, vagy befolyásoló tényezők, a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai tényezőkkel együtt hatnak. Egy másik fontos gazdasági-társadalmi tényező, a földár, illetve az ingatlanpiac árai is már társadalmi folyamatok eredményei, azaz egyre kevésbé mutatnak kapcsolatot a föld termőképességével, inkább a társadalmi hasznosságtól, megítéléstől, nem elsősorban presztízstényezőktől függnek. Az ilyen helyeken tapasztalható szűkösség (pl. belvárosi luxuslakás, vagy üzlethelység) is emberi tevékenység, vagy spekuláció eredménye. Az ember tehát nem rabja a környezetnek, hanem egyensúlyra, harmóniára törekvő partnere. Ezt a nézetet több szempontból is igazolhatjuk: a történelem során a legkülönbözőbb földrajzi és klimatikus feltételek mellett jöttek létre nagy társadalmak, civilizációk, igazolja az a jelenség is, hogy pl. a nagy méretű államokban gyakran már több a szétvetést generáló erő, mint a méretből adódó előny. A természettől való függés mértéke, összetétele természetesen állandóan módosul. Két ellentétes folyamatot kell megemlíteni. Az abszolút függés folyamatosan csökken, azaz a természet egyre kevésbé akadályoz, veszélyeztet, korlátoz alapvető emberi tevékenységeket (már nem az éhhalál, vagy a fagyhalál, ivóvízhiány és pusztító járványok tizedelnek, bár ma is számtalan értelmetlen áldozata van a nélkülözésnek), de a relatív függés egyre nagyobb, egyre speciálisabb emberi igények merülnek fel, pl. korábban haszontalannak tartott, kis mennyiségben jelenlévő ásványokra van szükség az elektronikában.

Voluntarizmus

Geopolitika

Determinista, realista, konzervatív.

Definíciója, mely az eltérést is mutatja a politikai földrajzhoz képest:Politikai földrajz az államot, politikai intézményrendszert vizsgálja a tér

szempontjából, a geopolitika a teret vizsgálja az állam (vagy szövetségi rendszerek, politikai döntéshozók, politikai csoportok, pártok) szempontjából.

A politikai földrajz inkább nevezhető semleges, megfigyelő, leíró tudománynak, a geopolitika pedig inkább eszköz, a politikai döntéshozók terveit, érdekét szolgálja, az elemzéseknek valamilyen döntés, vagy térbeli viselkedésforma megalapozásában, előkészítésében van szerepe (pl. tárgyalások, háború megindítása stb.), ezért inkább alkalmazott tudomány. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a fejezetben elmített számtalan munka közül szinte egyik sem említi meg valamennyi tudóst és elméletét, illetve van, mely egy mondaton belül "intézi el" a nem szimpatikus gondolkodókat.

KialakulásTársadalmi, politikai, gazdasági folyamatok:-nacionalizmus, nemzetállamok kialakulása a XIX. század folyamán (Európában),-gyarmatosítás, birodalomépítés a világ többi részén,-a világgazdaság kialakulása, tömegtermelés,-az ezt szolgáló intézményrendszerek kiépítése az egész világon (kikötők, vasutak, posta és távírda, raktárak, katonai bázisok, új települések stb.)-modern haditechnika kialakulása, fegyverkezés, hatalmas szárazföldi és tengeri haderők megjelenése.

Mindezen folyamatok során egyes országok úgy érezték, hogy a versenyben (aminek mérőeszközei az ipari termelés, a haderő és a birtokolt terület voltak) lemaradtak, hátrányos helyzetbe kerültek, s ennek "ledolgozására" kerestek földrajzi alapokon nyugvó tudományos alapot (németek), mások a kialakult helyzet stratégiai elemzésére fókuszáltak (angolszász geopolitikusok).Földrajzi folyamatok:-a világ felfedezése, a fehér foltok eltűnése a földgömbről, a szárazföldek és tengerek szinte teljes körű megismerése, feltérképezése,-ezzel egyidejűleg a megismert területek gyarmatosítása, bekapcsolása a kereskedelembe, a helyi erőforrások kiaknázása, helyi termények, áruk megismerése és mihamarabbi bevonása a világkereskedelembe, ezzel a kereskedelmi, és később a gazdasági földrajz fejlődése.

Más tudományok, Evolucionizmus és a biológiaXIX. század sok vihart kavart gondolatköre volt az evolucionizmus. A fejlődést,

állandó változást, alkalmazkodást hirdető irányzat kezdetben, a természettudományokban vált népszerűvé (Darwin, biológia, fajok fejlődése, kialakulása, alkalmazkodás a környezethez és annak változásaihoz, állandó harc a fajok között). Később a fejlődés elmélete a társadalomtudományokba átültetve is sikert aratott. A szociálevolucionisták (pl. Morgan és Spencer) szerint az evolúció a társadalmi csoportokban is megfigyelhető, a társadalmak rangsorolhatóak fejlettségük, érettségük alapján. Ennek a fejlettségi foknak számos mérési módja lehetséges. Pl. gazdasági teljesítmény, jólét, munkamegosztás foka (Émile Dürkheim), a specializáció, a társadalom szervezettsége, mobilitás, reagálás a

kihívásokra, változásokra, innovációs készség, vagy éppen a nyelv, vagy a rokonsági fokok és azok elnevezésének bonyolultsága.A vizsgálat tárgya

Egy német biológus Moritz Wanger azt vallotta, hogy a tudományos vizsgálódás tárgya a biológiában nem az egyed, hanem azok valamilyen közössége, csoportja kell, hogy legyen. Ezek az egyed felett álló csoportok maguk is élőlényként viselkednek közösségben élő állatoknál, sőt növényeknél, vagy ezek társulásainál is. Ezeket a közösségeket szuperorganizmusoknak nevezte el (pl. egy csorda, madár- vagy halraj, hangyaboly, erdő, rét). Az élőlények három dimenzióban élnek, ezért a létezés legalapvetőbb feltétele a tér, a terület birtoklása. Ezek az élőlényekből álló csoportok állandó harcot folytatnak a szűkös területért (és az azon található életfeltételekért, mint élelem, ivóvíz, költőhely, stb.), és az erősebb, ügyesebb fajok kiszorítják a gyengébbeket, illetve a legkedvezőbb élőhelyekre a legerősebb, leghatékonyabban élő (pl. élelmet legjobban hasznosító, kooperáló egyedekből álló) fajok tesznek szert, így a többi állatfaj a gyengébb, sivárabb élőhelyekre, legelőterületekre, vizekre stb. szorul (kollektív élettér). A szuperorganizmusoknak tehát ugyanúgy részei, (katonái, dolgozói) az egyedek, mint ahogy maguk az egyedek is számtalan eltérő funkciójú szervből, azok pedig sejtekből állnak.

Kétségtelen, hogy a természet számtalan olyan példát nyújtott, ahol bizonyos fajok kipusztultak, mások viszont egyre nagyobb területeket hódítottak meg. Nem egy fajt maga az ember terjesztett el a világon, számtalan növény és háziállat, valamint hívatlan útitárs követte az embereket: csótányok, patkányok. Velencébe a kereskedő hajósok egy skorpiófajt hurcoltak be, ami meghonosodott. Hasonló módon fertőző betegségek is követik az ember útját. Amerika felfedezésével indult útra a nemi betegség (melyet minden országban valamilyen nem kedvelt ország nevével kereszteltek el, pl. Franciakór stb.). A mai kor kihívásai között szerepelnek az ebola, az AIDS és 2001 szeptembere óta reális veszélyként a vegyi és biológiai fegyverek és mesterségesen módosított, kifejlesztett, ellenállóvá tett kórokozók (pl. lépfene) által előidézett járványok.

Rudolf Kjellén a svéd Göteborgi Egyetem politikatudománnyal foglalkozó professzora 1917-ben megjelent munkájában azt mutatta ki, hogy maga a politikai állam is egy ilyen térben létező élőlény. A mű címe: Az állam, mint az élet egy formája ( ). Kjellén használta először a geopolitika kifejezést egy a svéd határokról 1899-ben megjelentetett cikkében, így az új tudomány atyjának tekinthető. Kjellén a biológiai modell mintájára az államot is, mint egy élőlényt írta le.

Az angolszász geopolitika 1945-igAz angolszász geopolitika sokban hasonlított a német tudományra (lásd később), melynek képviselői több gondolatot át is vettek, de súlypontjaiban eltért attól. A XIX. század végétől Angliában a főbb kérdések-a gyarmatbirodalom kiépítése, megtartása,-a tengerparti fekvés előnyeinek és hátrányainak vizsgálata,-a hajózás problémái (pl. kikötők, szénkészletek a világbirodalom minden részén, a szállítás, kereskedelem),-a haditengerészet és a szárazföldi haderők stratégiai összehasonlítása (légierő még nem volt ekkoriban), közlekedési útvonalak biztosítása.Az USA tudósainak főbb vizsgálódási területei:-a belső hatalmas terek,-hatalmas készletek hasznosítása. Megjelentek olyan új tudományok előfutárai, mint a több tudományt integráló tértudomány, vagy logisztika.

Az előzmények közül talán a legfontosabb az amerikai Alfred Thayer Mahan munkáinak a megemlítése. A katona-tudós családból származó (apja a West Polit katonai akadémián volt professzor) Mahan admirális 1890-ben jelentetett meg egy könyvet a Tengeri erők szerepe a történelemben 1660 és 1782 között címmel, s később 18 másik műve is megjelent a tengeri hatalommal, stratégiával és hadviseléssel kapcsolatban. Nagy államférfiak, hadvezérek, stratégák az ókortól "alkottak", azaz vezettek államot, hadjáratokat, és vagy önmaguk, de leginkább történetírók számoltak be stratégiai, hadi taktikáikról. Ilyen nagy vezető-szervezők voltak pl. Nagy Sándor, Napóleon, de Mahan könyve volt az első átfogó, modern tudományos munka. Bár megállapításait a főleg a Napóleoni kor tengeri ütközetei és stratégiája alapján vonta le, számos általa elsőként leírt összefüggése beigazolódott később a XX. század során is: A tengeri hatalom és kereskedelem nélkülözhetetlen egy nagyhatalom számára. Ehhez megfelelő kereskedelmi és hadiflottát kell építeni és fenntartani. Ezzel a saját

katonai és kereskedelmi érdekek védelme mellett az ellenfeleket is vissza lehet szorítani.

Egy vízen nagyhatalomra szert tevő állam térdre kényszeríthet nála szárazföldön erősebb államokat is. Pl. Nelson admirális angol flottájának hozzájárulása Napóleon végső vereségéhez, illetve 15 évvel munkája megjelenése után a látványos Orosz vereség Japánnal szemben 1905-ben.

Egy állam tengeri erejét hadi és kereskedelmi flottáinak méretén, kikötőinek, bázisainak jellemzőin, partjának hosszán és tagoltságán kívül számos tényező együttesen befolyásolja: az ország földrajzi helyzete, alakja. Számos a tengeri befolyást meghatározó társadalmi jellemzőre hívta fel a figyelmet: népessége, lakosainak karaktere, a kormányzás módja, iparának, kereskedelmének, piacainak mérete és fejlettsége. Ez utóbbiak segíthetnek blokádok idején is.

Elsők között emelte ki a politikai és katonai vezetés, irányítás, szervezés és a képzett emberállomány (tengerészek, katonák, mérnökök, stb.) együttes szerepét.

Elsőként karakterizálta az államokat és a föld felszínét stratégiai szempontok szerint: óceánok, tengerek összefüggő területe, Európa és Ázsia hajózó népei, az Orosz birodalom, mely hatalmas szárazföldi hatalom az Északi Sarktól az ázsiai sivatagokig, Kelet-Európától Japánig, szigetek, mint Jaspán, Anglia, USA, melyek Európától elkülönülten, önállóan cselekedhetnek.

Ez a felosztás nagyban hatott Mackinder későbbi világmodelljének kialakítására.A szerző az Egyesült Államokat ekkor még kontinentális államnak tartotta, melynek Alaszkán kívül minden pontja olcsón és gyorsan elérhető folyókon, illetve vasúton, erőforrásai az akkori technikai szint figyelembevételével kimeríthetetlenek, legvédtelenebb területének pedig a csendes óceáni partvidéket tartja, de ezt nem fenyegeti ellenség. Az USA csak a spanyol háború után kezdett expanzióba, és vált tengeri hatalommá, amikor világtörténelemben játszott addigi periférikus helyzetéhez képest földrajzilag még periférikusabb területekre tett szert (Fülöp szigetek, Karib térség, Kuba). Mahan gondolataira az Egyesült Államokon kívül is felfigyeltek. A XX. század elején a németek óriási flottaépítési versenybe kezdtek. Bár mindkét világháború döntő ütközetei szárazföldön zajlottak, a németek mind a flotta méretével, mind technikai újításaikkal bizonyították, mekkora szüksége van flottára egy hagyományosan kontinentális katonai hatalomnak is. Haushofer és német kollégái számos gondolatot átvettek tőle.

Az angolszász geopolitika legkimagaslóbb egyénisége Sir Halford Mackinder, eredetileg Oxfordban tanított, majd a London School of Economics Földrajz Tanszékének vezetője és rektora is volt. Két főbb gondolata a tengeri és szárazföldi haderők versenyét

elemzi a történelem során, illetve bár a többi geopolitikusnál is megjelenik, talán nála kap legnagyobb hangsúlyt a mobilitás kérdése.

Az Angol Királyi Földrajzi Társaságnál 1904-ben tartott előadásán arra a következtetésre jutott, hogy a történelem során mindig a gyorsabban mozgó haderőkkel rendelkező politikai-katonai erők (hordák, törzsek, városállamok, birodalmak stb.) ragadták magukhoz a hatalmat. Az ókortól 1492-ig a lovas (esetenként tevés) hadak voltak a legerősebbek és szinte legyőzhetetlenek. Ugyanakkor egész kontinenseket szeltek át a hordák igen gyorsan, tehát szinte bárhol, saját területeiktől távol is bevethetők voltak. Gondoljunk itt a kalandozó magyarokra, vagy az ázsiai lovasnépekre, de leginkább a tatárokra akik Mongóliától Európa közepéig jutottak el, mindenen átgázolva. Szerinte közvetve ezen barbár támadásoknak köszönhetően erősödött meg az un. nyugati civilizáció. 1492-től számíthatjuk a Kolumbiánus kort, amikor a szárazföldi haderők mobilitása, ereje és történeti jelentősége alulmaradt a tengeri hatalmakhoz képest, a hódítások áttevődtek a szárazföldről a tengerekre és a tengerparti területekre, ugyanakkor megindult a világ felfedezése és korábbi centrum-területek perifériává váltak és fordítva.

Mindez számos találmánynak volt köszönhető, tehát a haditechnika, a hadviselés fejlődése a tudományra is ösztönzően hatott. A tengeri haderő mobilabb, hatékonyabb volt, mint a szárazföldi lovas hadak. A helyzet újra fordult a XIX század közepén, amikor a vasutak kezdték behálózni a szárazföldeket és új, gyors, biztonságos szállítási lehetőséget kínáltak békés és katonai célokra egyaránt. Innen számítva tehát a tengeri és szárazföldi hadak méltó és nagyjából egyenrangú ellenfelei egymásnak.

A gondolat másik mobilitáshoz kapcsolódó része szerint nem mindegy, hogy hol, a Föld mely részén csapnak össze a szárazföldi és tengeri hatalmak. Ez alapján a világ három nagy részre osztható. A magterület (pivot area, heartland), nagyjából Oroszország. Erre a területre igaz, hogy senki nem tudta soha elfoglalni. Ez alapvetően szárazföldi terület, tengeri hatalom nem tudja itt megvetni a lábát. Ezt egy belső gyűrű övezi, mely magában foglalja az eurázsiai kontinens többi részét, mely tengerparttal is rendelkezik. Ez a terület a magterület felől és a tengerek felől is elfoglalható, befolyásolható. Ezen gyűrű nem foglalja magában Angliát, ami már a külső gyűrű része. A külső gyűrű Amerika, Afrika és Ausztráli kontinenseiből és Angliából áll. Ez a "világsziget" terület viszont tengeri hatalmak gyarmatosították, népesítették be és mindig is tengeri hatalmak uralma alatt fog maradni. India és Burma kivételével az angol gyarmatbirodalom is ebben a tengeri hatalmak uralta külső zónában alakult ki. Az ütközőzóna tehát a belső gyűrű, ahol összecsapnak a tengeri és szárazföldi hatalmak. A valóság tényleg azt mutatja, hogy itt zajlott a legtöbb háború, sőt ez a felosztás lett a hidegháború katonai stratégiájának nyugati alapja is, és a belső gyűrű országaival létrehozott szövetségi rendszerekkel próbálták meg elszigetelni a Szovjetuniót (lásd bővebben Spykman és a Hidegháború részeket). Mivel a szárazföldi magterület bevehetetlen volt, így ennek ura gyakorlatilag a világ ura is. A magterülethez (Oroszország) pedig a legrövidebb út Közép-Európán át vezet, azaz Mackinder (1943-ig többször pontosított) modellje szerint aki uralja Közép-Európát, az uralja a magterületet is, és így a szigeteket, partmenti országokat, azaz az egész világot is. (Érdekes elgondolkodni, hogy jelenleg ki a világ vezető hatalma és ki uralja térségünket). Próféciái között szerepelt egy nagyobb tengeri hatalomra szert tevő, így tényleg világhatalomra törő Orosz cári birodalom (1904-ben jelent meg munkája), s az a vízió, hogy vagy Kína, vagy Németország próbál majd betörni az orosz területekre. Ezért független nemzetállamokkal kell elszigetelni az orosz és német területeket. Ez a próféciája is megvalósult, hiszen a németek kétszer próbáltak betörni az orosz területekre fegyverrel, a korai fasiszta hatalom pedig mint szövetségesére tekintett a Szovjetunióra (számos második világháborús német és szovjet hadvezér azért vált sikeressé pl. Zsukov, mert a

másik ország katonai akadémiáin tanult és ismerte a későbbi ellenség gondolkodásmódját, stratégiáját).

Bár Mackinder száz éve vázolta fel gondolatait (és nem számolt a légi hadviselés lehetőségével), azok között sok a még ma is helytálló elemzés. Méginkább így volt ez a hidegháború során, ahol a két nagyhatalom a belső gyűrűben versengett.

Modelljében az talán a legjelentősebb újdonság, hogy a XX. század hajnalán a lassan egységessé váló világot egyesült, működő rendszerként próbálta jellemezni, ahol minden összefügg mindennel (Mahan is a tengeri fekvés alapján osztályozta az országokat, de még nem egy globális rendszerben). Ebben a zárt rendszerben minden változás kihat valami másra, s így alakul ki egy dinamikus egyensúly. Ezzel a globalizáció korai hírnökévé vált.

Mindazonáltal gondolatai akárcsak később német "kollégáinál" arra is szolgáltak, hogy földrajzi, morális, stratégiai és logikai alapot nyújtsanak a brit jelenlétre Ázsiában, hiszen ezzel csak a nagy szárazföldi hatalom, a cári Oroszország térnyerését fékezik Indiában (és a megjelenés évében 1904-ben bekebelezett Tibetben) és védik a demokráciát és modernizációt. Ugyancsak Oroszország megfékezése céljából 1902-ben Japánnal szövetkezett Anglia. Két héttel az után, hogy Mackinder a Királyi Földrajzi Társaság előtt arról beszélt, hogy a tengeri és szárazföldi hatalmak összecsapása várható mivel elfogytak a szabadon meghódítható területek és már csak egymás rovására lehet terjeszkedni megkezdődött az orosz-japán háború.

Fontos, hogy modelljét laikusok számára is érthetően fogalmazta meg, így hatással volt a politikai életre, egyéb gondolkodókra és a hétköznapi emberekre is. A gondolatok világos, tömegek számára is érthető megfogalmazásában rejlő előnyöket különösen a későbbi német geopolitika aknázta ki.

Térkép

Isaiah Bowmant (1878-1950), Haushofer amerikai kortársát a német geopolitika ellenpontjának szokták nevezni. 1917-től Wilson elnök megbízására az Amerikai Földrajzi Társaság (melynek 1915-től húsz évig elnöke volt) és egy New York-i egyetem 150 tudósával minden létező adatot összegyűjtöttek az európai kontinens etnikai szerkezetéről. Ezen információk birtokában különleges szakértőként tagja volta az amerikai delegációnak a Versailles-i béketárgyalásoknál, ahol (a három teherautónyi Európába szállított térképpel, statisztikával, diagrammal, leírással a "hóna alatt") aktívan részt vett Európa új határainak meghúzásában. A béketárgyalásokon részt vevő többi győztes állam földrajztudósait is érdemes megemlíteni: Franciaországot Emmanuel de Martonne, Nagy Britanniát Alan G. Ogilvie, Szerbiát Jovan Cvijic (lásd később), az Olasz Királyságot O. Martinelli képviselte. Bowman 1921-es munkájában Az új világ. Problémák a Politikai Földrajzban címmel Amerika megnövekedett szerepéről ír. Az amerikai geopolitika céljául a gazdasági hatalom megszerzését és a demokratikus értékek védelmét jelöli meg. Ebben a könyvében hívja fel a figyelmet arra, hogy a békék során olyan államok jöttek létre, melyek gazdaságilag nem életképesek és sok nemzetiségi kérdést sem sikerült megoldani. Mindez szerinte előbb-utóbb újabb konfliktusokat eredményez majd. Későbbi munkáiban rámutat, hogy az USA a korábbi adós szerepből 16 európai ország hitelezőjévé vált. Érzékelteti, hogy a világ poláris. Anglia szerepe csökken, s Németország pedig új veszélyforrás. Bár Amerikában szintén divat volt a harmincas években a geopolitika kifejezés használata, a német példa, ahogyan az "új tudomány" a náci állam érdekeinek, értékeinek rabszolgájává vált megdöbbentette, és kiábrándította Bowmant és amerikai kortársait. 1942-ben már a földrajz ellenpárjaként emlegeti a geopolitikát (Bowman, 1942). zanichelli 86 Bár a geopolitika realista irányzat Bowman idealizmusával kivételnek

számít ez alól. Abban azonban ő sem tér el más országbeli kollégáitól, hogy saját országa szemszögéből elemzi a világ kérdéseit.

Kis színesA béketárgyalások ünnepelt figurája volt a szerb Jovan Cvijic a belgrádi egyetem

földrajztanszékének vezető tudósa, aki a karsztok tanulmányozását cserélte fel etnikai térképészettel a huszadik század első éveiben, amivel az Angol Királyi Földrajzi Társaság Aranymedálját és számos nemzetközi díjat nyert el. Először az 1913-ban Szerbia által annektált macedón területek bolgárságát "tüntette el", akiket először szlávoknak, később görög hatás alá került macedo-szlávoknak, végül a szerbhorvát nyelvet dialektusban beszélőknek titulált leírásaiban és térképein. Etnikai térképei alapján a vitatott területet mind az 1919-es béketárgyaláson, mind a második világháborús rövid bolgár megszállás után a párizsi békék során Belgrádnak ítélték. (Taylor)

A német geopolitikaA német Friedrich Ratzel (1844-1904) az államot olyan élő szervezetnek tekintette,

mely a föld és a rajta élő emberek szimbolikus szövetsége. Ez a közösség (állam) maga is élőlényként viselkedik. Az erősebb állam bekebelezi a kisebbet, gyengébbet, vagy annak értékesebb területeit (melyek ugyanúgy erőforrások, mint egy vadászterület a rajta található élelemmel együtt egy állatfaj számára) megszerzi. Az államhatár így gyakran változhat, mindenkori elmozdulása az erőparitás természetes változásának következménye, két szomszédos állam erőviszonyának megváltozását mutatja, tükrözi az államok erejét. A végső cél egy minél nagyobb állam kiépítése, jól védhető természetes határokkal, hiszen a történelem során ezek bizonyultak a legtartósabbaknak. Ilyen határok a tengerpart, folyók, magas, átjárhatatlan hegységek, melyek mindegyike mintegy természetes védőgyűrű megakadályozza a katonai erők szabad, gyors mozgását (pl. Kárpátok, Alpok, Andok, Pireneusok, Himalája). A határmódosítás az erősebb javára történhet tárgyalásos úton, de végső esetben katonai erővel is. A növekvő államnak elsősorban hasznos területeket kell elfoglalnia, melyek lehetnek-mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas,-nyersanyagokat, energiahordozókat rejtő,-stratégia szempontból fontos (pl. útvonalak ellenőrzése, kikötők stb.)területek.

Már az ókori háborúk között is találunk nyersanyagokért folyó harcokat. Karthágó és Róma először Hispániai réz és vasbányák tulajdonlásán kapott össze, a mezőgazdasági területek birtoklásáért pedig az őskortól, tehát az államok kialakulása előtt is küzdöttek az emberek csoportjai (pl. törzsek, nemzetségek). A XX. századra pedig az erőforrásokért, energiáért és stratégiai területekért folytatott harcok voltak jellemzőek.

Az államnak a hasonló kultúrájú népek, csoportok egybefogása is célja, tehát a határoknak magukban kell foglalniuk az összes azonos kultúrájú embert (kulturprovinz). Ez alapot szolgáltathat a terjeszkedés igazságosságához.

Ugyancsak biológiai eredetű példával élve Ratzel azt tartotta, hogy az állam, mint minden más élőlény nem kortalan, hanem akárcsak az egyénnek vannak korszakai (születés, gyermekkor, ifjú és felnőtt kor, öregség és halál). Az államot jellemzik életkor szerinti állapotai. Ezt szintén mutatja az állam térbeli aktivitása és határmódosulásai. A fiatal állam növekszik, hódít gyengébb, "öregebb" szomszédaitól, míg a beteges, öreg, megújulni képtelen állam folyamatos területvesztései végén akár teljesen el is tűnhet. Mindez a darwini természetes szelekció elméletére rimmel.

Ezek a gondolatok igen népszerűvé váltak abban a Németországban, mely az 1871-es megalakulás, régóta várt egyesülés mámorában ifjú államnak érezte magát (Ratzel

kétszer is megsebesült a francia-porosz háborúban). Ráadásul a fiatal állam csapást mért az örök rivális franciákra, és szinte minden szomszédjától területeket hódított meg (Lotharingia a Franciáktól, Schleswig-Holstein Dániától), Ausztria felett is győzelmet aratott és készült saját hadiflottája és ezzel párhuzamosan gyarmatbirodalma kiépítésére. Ipari termelése és hatalmasra növelt méretű haditechnikájának modernsége pedig egyfajta küldetéstudattal vértezte fel a németeket. A geográfia mellett zoológiát és anatómiát is végzett Ratzel a Darwini alapokon vezette be a "biogeográfiát", amely a kor német birodalmi céljainak megfelelően a tengerentúli terjeszkedést (Weltpolitik) mint természetes biológiai folyamatot igazolta. A harc a térért megfigyelhető szerinte az élőlények között, de méginkább azok csoportjai között, amit ő aggregát-organizmusoknak nevezett (pl. egy erdő, egy csorda, falka, stb.). Vizsgálta a német kisebbség helyzetét Kelet- és Közép-Európában és Észak-Amerikában is. Vallotta, hogy ha egy nemzet nem talál helyet legális határain belül, akkor a népessége egyszerűen "túlfolyik" a határokon és elözönli más népek területeit is. Ez történt szerinte Észak-Amerikában, ahol az agresszív bevándorlók kiszorították az őslakosokat. De megfigyelhető volt ez a spanyol hódítások nyomán Latin-Amerikában, illetve számtalan más helyen, ahol a beáramló hódítók, pl. a kedvezőtlenebb hegyekbe, vagy őserdőkbe szorították az őslakosságot.

A gyarmatbirodalom megalapozását szolgáló földrajztudósok, utazók mintegy lajstromba vették a lehetséges területeket. Ferdinand Richthofen Kína, Theobald Fischer Marokkó és a környező arab országok, Karl Dove a búr háborúk, Alfred Philipson és Otto Maull Görögország és a gyengülő Ottomán Birodalom kutatásával, elemzésével foglalkozott. A leírások, elemzések fókuszában az állt, hogy miért lehet hasznos Németországnak ezen területek megszerzése. A különböző távoli országok tanulmányozásának részét képezte annak vizsgálata is, hogy Németország milyen eséllyel szállhat szembe az adott területért riválisaival, illetve kikre számíthat. Pl. Marokkó és a környező arab világ vizsgálata magában foglalta az ott már lábukat megvető franciák és angolok céljainak, érdekeinek, esélyeinek elemzését.

Mindezek mellett Közép- és Kelet-Európa is érdeklődésük középpontjába került, főként az itt szétszórtan élő, de kultúrájukat, nyelvüket, népművészetüket, hagyományaikat őrző német népcsoportok révén (pl. volgai németek, erdélyi szászok, lengyel területek, cseh-morva területen élő németek (1918 előtt még, mint az Orosz, illetve az Osztrák-Magyar Birodalom részei), illetve annak vizsgálata, hogy Ausztriát hogyan lehet bekebelezni. Ezekkel a nem teljesen önzetlen vizsgálatokkal alapozták meg a modern néprajzkutatást. Akaratlanul egy későbbi szövetségi rendszer körvonalait vázolta fel Ratzel, amikor azt hangsúlyozta, hogy több "fiatal" feltörekvő állam hasonló helyzetben van, hiszen a XIX század végén Németországhoz hasonlóan az Olasz Királyságnak és Japán Császárságnak sem voltak gyarmatai, rohamosan gyarapodó népességüket saját területről nem tudták ellátni élelemmel, munkával, lakhellyel és az ipar is szűkölködött energiaforrásokban, nyersanyagokban. Mindezek mellett a kivándorlás is közös gond volt, hiszen a népesség egy jelentős része nem talált megélhetési, fejlődési lehetőséget otthon, s a gyarmatokkal nem rendelkező anyaországból így kivándoroltak, főleg Észak-Amerikába. Ratzel vezette be a később nagy hangsúlyt kapott élettér elméletet. E szerint a fejlődő, magasabb kultúrával rendelkező államoknak joguk van területi igényeik kielégítésére. Az első világháború előtti a németeket tehát-a kis tér, kevés erőforrás, kevés termőföld szűkösségének felszámolása,-védhető határok elérése,-nemzetiségi kérdés, azaz hogyan lehet az új német államba integrálni a (még) más országokban élő németeket, illetve mi legyen a Németországban élő nem németekkel,-a túlnépesedés kérdései foglalkoztatták.

Mindezek a problémák sokkal markánsabban és radikálisabban tűntek fel az első világháború után egy csalódott revízióról álmodozó, megnyirbált Németországban.

A náci geopolitikaA századforduló egyik legkimagaslóbb földrajztudósa, Mackinder kortársa Kark

Haushofer volt (Mackinder 1861-1947, Haushofer 1869-1946). 1891-ben a Göteborgi Egyetemen Rudolf Kjellén közelében tanult politikatudományt, Mackindert pedig különösen a tengeri és szárazföldi hatalmak versengésének gondolatai miatt tisztelte. A katonai hivatást is vállaló tudós 1908 és 1910 között Japánban volt katonai attasé, ahol az ország helyzetének tanulmányozása mellett a legmagasabb politikai-katonai körökben terjesztette nézeteit. Lenyűgözte a japán katonai tradíció, Korea 1910-es annektálása, a könyörtelen szamuráj kultúrában, pedig egy vasakaratú vezető mítosza ragadta meg. Az első világháborúban tüzértábornokként vett részt, a keleti és nyugat fronton is harcolt, a vérfürdőt olyan felemelő élménynek tartotta, ami testvériességre, kötelességtudatra, önfeláldozásra nevel. 1919-ben leszerelt, A Japán Birodalom fejlődésének főbb földrajzi kontúrjai címmel megírta disszertációját és tanítani kezdett a Müncheni Egyetemen. 1921-ben megalakította a Müncheni Geopolitikai Intézetet, ahol a tudományos munka mellett elsődleges célként az első világháborúban elszenvedett vereség revízióját jelölte meg. A gyarmat nélküli, szűkös hazai területtel rendelkező német, olasz, japán közös geopolitikai helyzet igazolására bevezette az élettér nélküli népek fogalmát. Egyetértett a náci párt 1920-as programjával, hogy minden német egyesüljön egy Nagy Németországban, vizsgálják felül a Versaillesi békéket, szerezzenek területeket a gyarapodó német nép élelmezésére és letelepítésére. 1924-től kiadták a Zeitschrift für Geopolitik c. tudományos folyóiratot. (Egy tudomány létezésének alapfeltételei a vizsgálat tárgyának, módszerének meghatározása, a szervezeti, intézményi háttér, pl. intézetek, tanszékek, tudósok, kutatók, oktatók és a híradás, azaz a publikációk megjelenésének lehetősége). Az intézet vezetőjeként és korábbi politikai-katonai kapcsolatai révén az antidemokrata, antirepublikánus, antiszocialista neokonzervatív, Weimari köztársaságot, liberális és pacifista káoszt, szláv arroganciát, francia revansizmust, brit kapzsiságot megvető tudós napi kapcsolatban állt Rudolf Hessel, gyakran találkozott Ribbentroppal, Goebbelssel, Himlerrel és magával Hitlerrel is. Az amerikai konzul szerint Hess mellett a Mein Kampf legfontosabb ötletadója. A náci hatalomátvétel után, Hess felkérésére részt vett a Német Népi Tanácsadó Bizottságban, segített a birodalmi reformok kidolgozásában. A viszonylag titkos, félkatonai müncheni intézetben a legendák szerint ezer tudós, szakember és kém készítette elő a német revíziót, a második világháború hadjáratait katonai stratégia kidolgozásával, információgyűjtéssel és térképek készítésével. Az új, misztifikált tudományt Geheimwisselschaft-ként, azaz titkos tudományként, a csodafegyverek egyikeként is emlegették. A geopolitika a felsőbbrendű faj elméletéhez szorosan kapcsolódva a náci ideológia alappillérévé vált, tudományos igazolást adott a terjeszkedési tervekhez, hiszen egy magasabbrendűnek tartott faj jogosnak bizonyult a számára szükséges terület megszerzésére, életterének kiszélesítésére, más alacsonyabb rendű fajok kárára. Pl. ha a németek nagyobb termésátlagot biztosítanak fejlettebb mezőgazdasági művelésükkel, akkor a világ számára az a legüdvösebb, ha a világon a lehető legnagyobb területen dolgoznak szorgos német földművesek. Védhető, természetes határként pedig első terveikben az Urál látszott legkézenfekvőbbnek (vagy egy szövetséges, vagy egy elfoglalt Oroszországgal). Gondolatmenete szerint a németeknek, mint szomszédaikhoz képest felsőbbrendű, magasabb kultúrájú fajnak joga van területét bővíteni, s az általa ellenőrzés alá vont területeken a német fajt betelepíteni, a földet, mint mezőgazdasági területet, illetve természeti erőforrások hordozóját kihasználni (továbbá kiirtani az alsóbbrendű fajokat, azok kultúráját elpusztítani, műkincseit elrabolni, stb. és a

megfelelően kiterjesztett, eurázsiai magterületet uraló ország körül egy védőzónát felállítani, ami demilitarizált területekből, ütközőzónákból, vagy vazallus államokból létesülhet.Geopolitika definíciója

Haushofer főbb geopolitikai gondolatai

Lebensraum. Az élettér megszerzése joga és kötelessége az erősebb nemzeteknek, hogy földet és erőforrásokat biztosítson. A népesség államonként eltérő arányú növekedése a biztosíték arra, hogy a területek állandóan gazdát cserélnek a történelem során, és ezzel párhuzamosan változnak a nemzetközi erőviszonyok. A gyengébb rovására a területszerzés békés módon szerződésekkel, vagy "igazságos" háborúkkal történhet. A kifejezés szerepel a Geopolitikai folyóirat első 1924-es számában, HitlerMein Kampfjában és még gyakrabban a kiadatlan "Második Könyvben". A hadműveleteket, katonai terminológiát is sugalló kifejezés elképesztő népszerűségre tett szert, amikor Hans Grimm 1926-ban megjelent A tér nélküli nép című regényének alapfogalmaként százezrek ismerték meg.

Autarky önellátás. A nemzet önellátásának joga. A Német Birodalomnak joga van minden olyan terület meghódításához, ami hozzájárul gazdasági igényeinek kielégítéséhez. Sokban hozzájárult a fogalom kidolgozásához Haushofer és a Központi hatalmak keserű tapasztalata, hogy az első világháború alatt hiány és éhínség lépett fel, mert nem áll rendelkezésre elegendő élelem és nyersanyag, illetve az ezeket rejtő, adó terület. Mindez az élettér elmélettel és Mackinder Eurázsia gondolatával ötözve azt jelentette, hogy a németeknek joga van elfoglalni, vagy baráti szerződésekkel saját hasznukra hasznosítani a kontinentális Eurázsia kincseit, (Ukrajna és az európai orosz területek hatalmas szántóterületei, a Donyecki szénbányák, a kaukázusi, bakui olajmezők, uráli és szibériai ásványkincsek).

Pánrégiók. A világ tulajdonképpeni újrafelosztása. A feltörekvő hatalmak jogosultak a földrajzi közelségben lévő területek bekebelezésére, katonai, gazdasági uralására. Ez méginkább így van, ha a területen ugyanolyan, vagy hasonló nyelvű és kultúrájú népek élnek. Azaz pl. Németország jogosult a volt Hanza városok, a Balti államok, és minden olyan közép- és kelet-európai terület meghódítására, ahol (esetenként a középkor óta) német kisebbségek élnek, német eredetű kultúrát ápolnak. A világ 3 vagy 4 pán régióra osztható fel. Pán-Amerika az USA befolyása alatt, Pán-Ázsia Japán birtokaként. Ha a Szovjetunió szövetséges marad (ez 1931-ben a gondolat megjelenésekor még nem dőlt el), akkor Pán-Oroszország egyes ázsiai területeket átad japánnak, de kijáratra jogosult az India Óceánra India, Afganisztán bekebelezésével s ezzel a legerősebb szárazföldi hatalom mellett jelentős tengeri erőre is szert tesz. Ha ellenség lesz, akkor egy villámháború után Németországra száll mindez. Németország pedig jogos Pán-Európa és Pán-Afrika birtoklására (Mitteleuropa, Eurafrica). Már itt megjelenik a területek osztogatása, cseréje a majdani szövetségesek között.

Ide térkép.

Tengeri és szárazföldi erők harca. A németeknek "járó" Eurázsia és Eurafrika a legnépesebb, legnagyobb kiterjedésű, minden civilizációk kialakulásának központja, a "létezés gravitációs centruma", alapvetően szárazföldi hatalom, egyben a leginkább képes az előzőekben megfogalmazott önellátás feltételének megfelelni. Határain két tengeri hatalom található, az ellenséges brit és a baráti japán. Távolabb az USA és a

brittek dominálta Mackinder definiálta külső gyűrű. A magterület a japán tengeri hatalommal egyesülve szép lassan elfoglalja először a belső, majd a külső gyűrűt.

Határok. Állandó mozgásban vannak, törvénnyel, szerződéssel nem garantálhatók, csak erővel tarthatók meg, illetve mozdíthatók el. Dinamikájuk leginkább Európában figyelhető meg, ahol Római birodalom óta állandóan mozognak, mint a terjeszkedés politikai-katonai eszközei.

A tudományos munka mellett kiváló agitátornak és propagandistának és modern, reklámszakembernek is bizonyult. Szerkesztő volt a náci párt kiadójában, ahol összesen napi ötmillió példányban megjelenő különböző napilapokban százszámra írta a népszerűsítő cikkeket. Geopolitikai folyóirata pedig csúcspontján évi hétszázezer(!) példányban jelent meg. A német nép nagy edukátoraként számtalan beszédet mondott a párt, a hadsereg és a munkafront gyűlésein, beszéddel köszöntötte a Führert ötvenedik szülinapján, a rádióban is számtalanszor szerepelt, hárommillió család hallgatta rendszeres műsorait, elősegítette, hogy a popularizált geopolitika tudományos szlogenjei, vulgáris doktrínái és varázskifejezései (élettér, harc a területért és erőért, organikus határok, erősebbek uralma, állandó harc stb) eljussanak a széles tömegekhez. Egyik tanítványa volt Rudolf Hess, akit bujtatott is a sörpucss után egy darabig. Később gyakran látogatta Hesst és Hitlert a Landsbergi börtönben, ahol gondolatokkal és olvasmánnyal látta el őket. Az első világháború tüzértábornok veteránjaként később ő mutatta be Hitlert a katonai és Müncheni társasági elitnek és a svájci pénzügyi köröknek. Elnöke volt a Külföldi Németséget Megőrző Ligának, a Müncheni SS patrónusa, a tagja Jogi Akadémiának, a Német Akadémia elnöke 34-37 között, ahol a német történelem, nyelv és kultúrpolitika védelmezőjeként működött. Számos Hitlernek tulajdonított gondolatot, fogalmat ő írt le elsőként és adott a félművelt vezetők kezébe, pl. hostile vazallus államok, németek újratelepítése a Baltikumban, Eurázsia, Eurafrika és az óceánok, mint a német élettér részei, elősegítette a kilépést a Népszövetségből, a Rajnavidék remilitarizálását, a sorozás bevezetését és hadsereg felállítását, a titkos fegyverkísérleteket.

Konkrétan is formálta a német történelmet és külkapcsolatokat. Bensőséges, régi és kiterjedt japán kapcsolatai (a japán császári famíliával, a japán katonai attaséval és berlini japán követtel) nyomán indult meg a német-japán közeledés és ő hozta tető alá velük az Antikomintern paktumot. Szinte házigazdája volt a Müncheni konferenciának 1938-ban, ahol a döntéseket készítették elő fiával együtt. Hitt Mackinder gondolatában, hogy az eurázsiai szárazföldi magterületet uraló hatalom a világon a legerősebb, ezért kezdetben a Szovjet-Német-Japán szövetségtől várta a német érdekek kiszolgálását (a Hitler-Molotov paktum, 1939-ben az ő intellektuális munkája volt), az eurázsiai hatalom megszerzését és az angolszász-nyugati-zsidó-tengeri-stb. hatalom megfékezését. A gondolatmenet részévé vált Mackinder modellje, ahol a hagyományosan kontinentális Németország megszerzi a szárazföldi hatalmat, s így fordul szembe a rivális tengeri erőkkel. A második világháború során a gondolatmenet részeként az elfoglalt tengerpartokon tengeralattjáró-támaszpontok létesültek, hogy a tengeri hatalmat erősítsék (francia, dán, norvég kikötők). A Hitler mögött álló tudós annyira ismert volt, hogy egy amerikai napilap így adta hírül az 1939 szeptember elsején megindult német támadást Lengyelország ellen: "Haushofer háborúja megkezdődött".

A német 1945. előtti geopolitikát, a többi országban született, illetve az 1945 után művelt geopolitikától való megkülönböztetés végett gyakran más nyelveken is a németből átvett geopolitik-nak nevezik, míg a többi geopololitikát minden ország a saját nyelvén nevezi (pl. angolul geopolitics, olaszul geopolitica, magyarul, oroszul geopolitika stb.) Haushofer és intézete direkt és indirekt módon koordinálta, integrálta és racionalizálta az

egész összehasonlító földrajzot Hitler hadi- és propagandagépezetének, gondolataival kikövezte a második világháborúhoz vezető utat. Konkrét földrajzi "bevásárlólistákat" tett le a nácik asztalára, afrikai gyarmatokkal, "Togoland", Kamerun, megszállandó európai "bajkeverő" államokkal és válságterületekkel (Lengyelország, Cseh- és Morvaország, Elzász, Észak-Schleswig, Dél-Tirol, Szlovénia) és szövetségesekkel, baráti országokkal (Balti államok, Finnország, Horvátország, Szerbia, Magyarország, Szlovákia, Görögország, Belorusszia, Ukraina), német dominanciájú civilizációs unió tervével (Skandináv országok, Svájc, Dánia, Olaszország). A militarista katonai, tudományos, publicista és politikai tanácsadói karriert (tábornok, professzor, író és Hess hivatalos bizalmasa) befutott Haushofert talán Thomas Mann definiálta legtalálóbban: General Dr von Staat.

Karl Haushofer gondolataiért súlyos árat fizetett a világ, de önmaga is. Egyik fia Albrecht, aki geológus- és geomorfológusként szintén földrajztudós volt (és részt vett a Müncheni konferencián 1938-ban), később felismerte a náci eszmék pusztító következményeit, s egy Hitler ellen szervezett sikertelen 1944-es merénylete után a háború utolsó napjaiban kivégezték. Haushofer, aki fő patrónusa, Hess 1941-es Angliába távozása óta már amúgy is kegyvesztett volt, egy rövid időre a Dachaui koncentrációs táborba került, s felesége származása is újra téma lett a gestapónál. Haushoffert 1945-ben az amerikaiak eltiltották az egyetemi tanítástól, tiszteletbeli professzori címét visszavonták és könyvtárát elkobozták. A nézeteiben csalódott, múltját megtagadó, művének következményeit látó tudós-tábornok a Nürnbergi per számonkérése előtt (több ideológust felakasztottak a perben hozott ítélet után), feleségével együtt öngyilkos lett 1946-ban. Búcsúlevelében jeltelen sírért és elfelejtésért könyörgött.

A német geopolitika nyomdokaiban, vele szoros kapcsolatban alakult ki a japán geopolitika, mely szintén közrejátszott Japán szerepvállalásában a második világháborúban.

A japán geopolitika

ElőzményekJapán helyzete a XIX. század közepétől

A XIX. század első feléig Japánra a teljes politikai, gazdasági, kulturális elzárkózás volt jellemző. Azon kevesek, akik a nyitást szorgalmazták, pl. külföldön járt, vagy tanult tudósok, mint Choei Takano, a Hollandiában tanult orvos még 1850-ben is börtönben pusztultak el, vagy eltűntek.

A XIX. század közepén azonban Japánban is megkezdődött a modernizálódás, a kezdetben nem saját szándékból való csatlakozás a világpiachoz. (Meiji reformok, ágyunaszádpolitika).Mikor lett Tokió a főváros?

Japánban már ekkor alkalmazták az országukra az egész XX. században oly jellemző követő, másoló, külföldi eljárásokat, technikákat adoptáló stratégiát: néhány évvel azután, hogy az USA hadihajókkal (un fekete hajók) kényszerítette Japánt piacainak megnyitására 1853-ban egy Edo nevű halászfalucska partjainál (a mai Tokió metropoliszának öble), japán hadihajók jelentek meg Korea partjainál, és felkérték a koreaiakat, hogy nyissák meg piacaikat a japán termékek előtt (1875). Megkezdődött a japán terjeszkedés, melynek Korea mindig is fontos célpontja maradt, s amit később annektáltak. Közben megkezdődtek a Meiji reformok a politikai és gazdasági életben. A váltás az építészetben, városképben ugyanúgy változásokat jelentett, mint a szemléletmódban és gondolkozásban. Tokióban 1869-ben épült fel az első kőépület, a shogunok korábbi vadászkertjében, amit kimondottan azzal a céllal építettek, hogy külföldi

látogatókat fogadjanak és lássanak vendégül benne. Egyik első lakója éppen Grant tábornok volt, aki 1879-ben az USA elnökeként mai szemmel meglepően hosszú, két hónapos diplomáciai látogatást tett Japánban a nemzet díszvendégeként. Az első kőépület megjelenésének évében 1869-ben megalakult az első nyugati stílusú divat- és könyváruház, 1873-ban áttértek az ősi Holdnaptárról a Gergely naptárra (bár az éveket még ma is az uralkodók trónra lépésétől kezdve számítják, 2002-ben 14-et írtak azaz Hiro Hito császárt 14éve követte fia a trónon). Hamarosan megjelentek a vasútvonalak, először amerikai, angol, majd saját építésű gőzmozdonyokkal.

A külpolitikai terjeszkedés is tovább folytatódott. 1894-95-ben megtámadták Kínát, elfoglalták Tajvan szigetét (1895). Egy évtizeddel később 1904-05-ben megsemmisítő vereséget mértek a cári flottára (és elfoglalták azokat a Kuril-szigeteket, amit később a szovjetek foglaltak vissza 1945 végén és máig kényes pontja a japán-orosz külkapcsolatoknak). Ekkoriban már a polinéz szigetvilágban is gyarmatokat szereztek.

A terjeszkedés nem csak katonai módszerekkel folyt. Jelentős volt a lakosság kiáramlása, kivándorlása egész Ázsiába, a Csendes-óceán közelebbi és távolabbi részeire, sőt még az Egyesült Államokba is (az amerikai kontinens Csendes óceáni nyugati partvidéke, illetve a még közelebbi Hawaii szigeteire). A kereskedelem is terjeszkedett, jelentős volt az export, illetve sok környező országban (a kínaiakkal versengve) a japán bevándorlók ragadták magukhoz a gazdasági, kereskedelmi életben a vezető szerepet. A külpolitika is igen aktívan támogatta a kereskedelmi és a japán katonai-politikai érdekek érvényesítését.

A geopolitika megismeréseA geopolitikai gondolatkör megismerését segítette, hogy Karl Haushofer katonai

attasé volt az első világháború előtt Japánban, 1925-ben Rudolf Kjellén könyvét is bemutatták, s ugyanebben az évben jelent meg Haushofer munkája a Csendes-óceán geopolitikája címmel.

A húszas évekig liberális japán belpolitikában a harmincas évekre a konzervatív, imperialista, reakciós csoportok kerekedtek felül. Ezen csoportok elsődleges céljuknak tekintették egy ázsiai-csendes-óceáni birodalom létrehozását. 1931-ben ismét megtámadták Kínát, s ezzel megkezdődött az a mészárlás, ami tizenöt éven át, 1945-ig tartott Mandzsúriában. Miután a Népszövetség elmarasztalta ezért Japánt, egyszerűen kiléptek a nemzetközi szervezetből.

Míg a német geopolitikának egyedüli és mindenható fellegvára volt Haushofer müncheni Geopolitikai Intézete, addig Japánban számtalan helyen foglalkoztak az új tudománnyal. A Szapporói Agráregyetem az élelmezési, mezőgazdasági kérdésekre, a Tokiói és Kiotói Birodalmi Egyetemek Földrajz tanszékei általános politikai földrajzi problémákra, a szűkebb értelemben vett geopolitikai elméletekre, a Kiotói Katonai Akadémia pedig stratégiai kérdésekre fókuszált. Ezen intézmények és a Japán Geopolitikai Társaság (mely a Pearl Harbour elleni támadás előtt néhány nappal alakult meg) külön-külön is lefordította és kiadta a német szerzők munkáit, 2 folyóiratot jelentettek meg, és a középiskolai földrajztanárok folyamatos képzése mellett 1938-tól már az általános iskolai tananyag is foglalkozott geopolitikai kérdésekkel.

A japán geopolitika főbb irányai, céljai: a gazdasági előnyök kiaknázása a külkereskedelmen keresztül. az élelmiszertermelés növelése a megnövekedett lakosság számára a termésátlagok és a

rizstermelő területek növelésével. Ez a szigetországban a már évszázadok óta művelés alatt lévő megművelhető területek szűkössége, a kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyok miatt már nem volt megvalósítható.

az ipar megnövekedett nyersanyagigényeinek és energiafelhasználásának kiszolgálása, szintén külföldi kitermeléssel, stratégiai készletek biztosításával és birtoklásával.

az új világrend részeként egy új eurázsiai, s ezen belül egy új ázsiai rend kialakítása.

1940-ben kiadták a Japán Geopolitikai Kiáltványt, melyben kijelentették, hogy nem utánozzák a német geopolitikát, eltérnek továbbá mind a gyarmatosító angol, mind a régimódi kínai geopolitikától. Ekkor ünnepelték a japán geopolitika -szerintük- 2600-ik évfordulóját, amit 25 könyv és kiadvány köszöntött. A harmincas évek végétől megkezdődött a nyílt felkészülés a (világ)háborúra. Stratégiai szempontból elemezték a viharos történelemből ismert összes japán-kínai háború szárazföldi és tengeri hadmozdulatát, ütközetét. Haushofer személyes kapcsolataira építve kialakult az a nemzetközi szövetségi rendszer, ami a világháború során is fennmaradt. Földrajztudósok, geológusok, érc- és ásványkutatók, agrárszakértők, vasút- és útépítők, bányászati és egyéb szakemberek járták be, és térképezték fel az összes környező területet, Indokínát, Burmát, az indonéz szigetvilágot, Ausztráliát (és Afrika keleti partvidékét, valamint Szibériát) a vezérkar és magáncégek megbízásából. Ezek a tudósok a világháború első napjaitól követték a japán hódítókat és azonnal a japán érdekek szolgálatába állították az elfoglalt területek mezőgazdaságát, iparát, bányászatát, közlekedését, (és lakosságát) intézkedtek a szükséges modernizációról, felújításról. Megkezdődött a tényleges birodalomépítés.ide térkép a japán birodalom max. kiterjedéséről

Az 1945. júniusi, németek fölött aratott győzelmet köszöntő moszkvai díszszemlén a japán külképviselet tagjai még vendégként foglaltak helyet a Vörös téri dísztribünön, hiszen a Szovjetunióval még nem álltak hadban. De a végső összeomlás előtt már a szovjet hadüzenet sem késett sokáig. Nyomában hamarosan megkezdődtek a szovjet szárazföldi és tengeri hadműveletek, míg az USA ... nál és... mért csapást a japánokra és Okinava szigeténél egy hatalmas partraszállási hadművelet nyomán már japán területen jártak. A végső összeomlást azonban az atombombák ledobása gyorsította meg.

Az 1945. augusztusi kapituláció után megközelítőleg két hét kellett az amerikaiaknak, hogy csapataikkal megszállják a még mindig oly távoli Japán szigeteket. Ez alatt az idő alatt szinte minden tudományos és alkalmazott geopolitikai munkát megsemmisítettek a japánok, ami kevés fennmaradt, azt az amerikaiak titkosították. 1945 után a japán geopolitikának még a megemlítése is tabunak számított. 1952-ig katonai megszállás alatt maradt Japán és a tudomány és militarizmus egybefonódásáról kevés konkrét információval rendelkező amerikaiak megadott kvóták alapján bízták a tudományos intézményekre, hogy bizonyos százaléknyi tudós elbocsátásával váljanak meg a háborúban közreműködő kutatóktól, szakemberektől. Mint utóbb kiderült, a legnagyobb szakemberek természetesen a helyükön maradtak és hosszú évtizedeken át meghatározói voltak még a japán társadalomföldrajzi irányzatoknak, sőt komoly tisztségeket is kaptak. Találunk közöttük későbbi rektorokat, de a legérdekesebb talán a Nemzetközi Földrajzi Társaság 1957-es Japánban rendezett konferenciájának tudóslistája mutatkozik: az alelnök az egyik leghíresebb japán geopolitikus volt, és felszólaltak a konferencián a szingapúri támadás előkészítői, dél-ázsiai fémkutató mérnökök, katonai kormányzóságok földrajzi szakemberei, mandzsúriai vasútépítők és más gyarmati szakemberek.

De már valami teljesen más témával foglalkoztak: ismereteiket, hazafias érzelmüket és katonás fegyelmüket egy új szakföldrajz keretében kamatoztatták. Vezető tudósaivá váltak annak a japán gazdaságföldrajznak, mely nagyban járult hozzá Japán háború utáni felemelkedéséhez azzal, hogy segített a termelés korszerűsítésében, a külkereskedelem térhódításában, újabb exportterületek felderítésében, a helyi lehetőségekhez jobban alkalmazkodó, világsikert befutott kisebb alap-anyagigényű, nagy feldolgozottsági szintű termékeket előállító iparágak (autógyártás, optikai ipar, elektronika,

számítástechnika, telekommunikáció) elterjedésében, a kedvezőtlenebb tevékenységek külföldre telepítésében, röviden a gazdaságban rejlő adottságok maximális, gyakran agresszív kiaknázásában (lásd a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának felborulásáról folyó álladó vitákat az USA-val).

A világháború emléke ma is eleven. Oroszországgal máig sem írták alá a békeszerződést, a japán miniszterelnök pedig programja részének tekinti a Kurill szigetek feletti rendelkezés "helyreállítását". A háború megítélése is változóban van. 1945 előtt Nagy Kelet-Ázsiai Háborúnak nevezték, azóta hivatalosan Csendes-óceáni Háborúnak hívják. Ma a jobboldal következetesen ismét a korábbi elnevezést, míg a liberális és baloldali megnyilatkozások az utóbbit használják.

Ma Japán az egyetlen korábbi nagyhatalom, ahol a háború óta permanensen nincs reguláris hadsereg és sorozás (de van szárazföldi, légi és tengeri védelmi erő, ami a korábbi igen erős rendőrségből alakult ki).

A második világháborúhoz vezető német és japán tudományos elmélkedések után nem csoda, ha 1945 után senki nem akart geopolitikával foglalkozni, illetve olyan helyeken, olyan személyek folytatták a hasonló töltetű kutatást, melyek neve nem szalonképes rendszerekkel forrt egybe. 1945 után így virágzott a geopolitika Latin-Amerika katonai diktatúráiban (ahol számos német háborús bűnös talált menedéket). Népszerű volt a geopolitika többek között Brazíliában, Bolíviában, Argentínában illetve Chilében is. Augusto Pinochet tábornok katonai hatalomátvétele előtt fiatal katonatiszt korában geopolitikát oktatott a chilei katonai akadémián és műveiben olyan problémákkal foglalkozott, mint a semleges, lakatlan Antarktika jelentős részének bekebelezése Chile számára, hatalomátvétele után, pedig félre nem érthető módón a világháborús német egyenruha mintájára szabatta át az uniformisokat.

Néhány 1945 utáni, az egész világon elfogadottnak számító állásfoglalás a geopolitikával kapcsolatban: a földrajztudományok eltévedt gyermeke, bűnös kategória, intellektuális méreg, a náci ideológia alapja és a területi expanzió igazolója, ezzel tulajdonképpen a tolvaj magyarázkodása, az akadémiai földrajztudomány szégyene, reakciós, imperialista elitek szolgálója, totalitáriánus, szélsőséges áltudomány.

Számos más oka is van, hogy 1945 után a terjeszkedő célokat szolgáló geopolitika elvesztette jelentőségét. A területi terjeszkedés jelentősége csökkent, nem lehet elfogadtatni más országokkal. A területi terjeszkedés átadta a helyét a gazdasági expanziónak, azaz véres katonai

akciók helyett gazdasági eszközökkel is befolyásolni lehet egy országban végbemenő gazdasági-politikai folyamatokat. Ennek számtalan elegáns és kevésbé elegáns módja van: szerződések, tőkebefektetés, vállalat- (és piac)vásárlás, vállalatalapítás, szakemberek küldése, felkészítése, képzése, hitelnyújtás, technológia átadása, segélyek, kedvezmények, vagy éppen tiltások, gazdasági blokád, export- vagy importtilalom, büntetővámok, korlátozások.

A nemzetközi politikában legaktívabb államok politikai, gazdasági, katonai szervezetek tagjaiként már nem dönthetnek önálló katonai lépésekről.

A katonai lépésektől távol tartotta a legtöbb országot a világon felhalmozott hatalmas katonai erő (nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek), mely elrettentőleg hatott.

A határok egyre átjárhatóbbak, mind a személyek, mind a gazdaság számára, így a verseny inkább gazdasági, mint katonai.

A Helsinki konferencia (1975) záróokmánya a határok sérthetetlenségén alapul, ezzel a területi expanziók nemzetközi jogi alapja mindenkorra megszűnt.

Újabb tendencia, hogy a terjeszkedés nem csupán katonai, majd gazdasági eszközökkel folyt, illetve folyik. A legújabb területe a nyelv és a kultúra. Hódít a szó szoros

értelmében a zene, a filmipar, a divat, a tömegkultúra, a hajviselet, vagy éppen a gyorsétkezde, illetve a multikulturális konyhaművészet. Ezek is egyfajta befolyási övezet megteremtésének eszközei.

A világháború után keleten és nyugaton egyaránt eltávolodtak a geopolitikától, legalábbis formálisan, bár a korábbi gondolatok rányomták bélyegüket a hidegháború földrajzára 1945 után is.

A hidegháború geopolitikája, geostratégiája

1945-ben egy új korszak kezdődött. Úgy tűnt a világ legyőzte a gonosz birodalmát. Az eufólia azonban nem tartott soká. A győztesek új ellenségképet alakítottak ki. Ezután egy fél évszázadon át két világrendszer versenyének lehetett tanúja és szenvedő alanya a világ. Ugyanígy ameddig mindenki elítélte a "geopolitik", a német geopolitika eszmefuttatásait, addig mindkét szövetségi rendszer kidolgozta a saját, ideológiai, gazdasági rendszeréhez szorosan kötődő geopolitikai, geostratégiai koncepcióit. Ezt néha burkoltan, néha pedig kimondottan a geopolitikai tradíciókat hangsúlyozva tették.

Az amerikai geopolitika

Nicholas SpykmanAz 1944-es évben megjelent munkájában "A béke földrajzá"-ban az amerikai

vezetés saját geopolitikai céljait fogalmazta újra. Ez a megközelítés már egy új kor stratégiai céljait és új világrendet vetített előre. Spykman Mackinder globális világfelfogását vette át a hármas tagolással (eurázsiai magterület és az ezt övező gyűrű, valamint a "világszigetek": Anglia, az Amerikai, Afrikai és Ausztrál kontinens. Azonban, ameddig Mackinder a világ közepének az eurázsiai magterületet tartotta, addig a második világháború utolsó napjaiban már világosan látszott, hogy az Egyesült Államok megnövekedett szerepe egy új világpólus kialakulását eredményezi Észak-Amerikában. Ezért a világ szárazföldi magterülete mellett hasonló súllyal bírnak a "Világszigetek", illetve ezen belül az USA (lásd a térképet Mackindernél). Ezért az USA-nak a két hatalmi centrum közötti területre a belső gyűrűre, vagy ahogyan ő hívta a Rimlandra kell fókuszálnia. A politikailag kétpólusúvá vált világ tehát földrajzi értelemben is két ellenpólusra osztódott (Keleti és Nyugati blokk) és a nagy problémák a két pólus találkozási pontjainál, Eurázsia tengerparti területein és Közép-Európában jelentkeztek. Ezek az ütközőzónává váló területek gyakorlatilag azonosak Mackinder elméletének belső gyűrűjével.

Ezért mindent megtettek a nyugati vezetők, hogy az ütközőzónában a lehető legtöbb támogatót szerezzék. Az amerikaiak 1947-ben kidolgozott un. Marshall segéllyel 1952-ig elképesztő összegeket (17 milliárd dollárt, Painter, 127, Short, 39) pumpáltak Nyugat-Európa romokban heverő államaiba, hogy gyorsan és maradéktalanul helyreállítsák a háborús károkat, melyek a gazdaságban és az emberek tőkés világba vetett hitében keletkeztek. A gazdasági segítségnyújtás a hidegháború egyik legjellemzőbb fegyvere volt, kimondottan stratégiai, politikai célok és piacszerzés szolgálatában. Az ideológiai alapot mindehhez az ugyanebben az évben (1947) meghirdetett amerikai külpolitikai stratégia szolgáltatta. A Truman doktrína segítséget ígért minden szabad népnek, amely ellenáll a belső fegyveres csoportok, vagy külső erők nyomásának. A doktrína adta lehetőségekkel számos társadalmi problémával küzdő állam, diktatúra élt. Elég volt csupán a kommunista veszély emlegetése, máris jelentős segítségre számíthattak. Ugyanakkor a doktrína részévé vált a dominó elv, mely szintén erős fellépést követelt meg

minden olyan helyen ahol kommunista veszély fenyegette hatalmat, hiszen ha valahol megveti a lábát az új baloldali ideológia, akkor ott hamarosan a szomszédos országok is a befolyása alá kerülhetnek. A dominó elv számos politikai kurzus alatt kimutatható volt, de túlélte a hidegháborút is. Ma a terrorizmus elleni harc burkolt ideológiájaként él tovább. Kis színesDominók. Néhány a hidegháború alatt meghatározó konfliktus és azok lehetséges legrosszabb forgatókönyve az USA szemszögéből. 1946-47-ben a görög polgárháború, illetve annak kiterjedése török területekre, majd

egész Nyugat-Európára. 1948-ban Nyugat-Berlin "elestét" kellett mindenáron megakadályozni, hiszen a

következő lépés egész Németország, majd Európa elvesztése lett volna. A gondolat Kennedy idején újra reneszánszát élte (Ich bin ein Berliner) és a német kérdés a fal leomlásáig állandóan napirenden volt. Mindkét nagyhatalom, továbbá a britek és franciák is elképesztő mennyiségű haditechnikát és emberállományt tartottak készültségben német területeken.

Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek fő ideológiai és katonai harctere Délkelet-Ázsia volt. Dél-Korea, Dél-Vietnám és Tajvan elestétől rettegtek a Fehér Házban (Kinmen és Matsu néhány négyzetkilométeres szigeteinél pl. elképesztően véres harcokat folytattak a kommunista és nacionalista kínaiak 1958 augusztusában). Innen a kommunizmus az egész délkelet-ázsiai térségben szétterjedhetett volna (Malajzia, Indonézia, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa mind kapott a "fertőzésből"). Sőt innen a kommunizmus Johnson látomásaiban már Hawaii és a Nyugati part nagyvárosainak partjait ostromolta (a hippinemzedék, a beatnemzedék és a Keleti part kommunistaüldözése elől menekülő értelmiség fellegvára volt ekkoriban San Francisco.

Carter 1980-ban Afganisztán, majd az Irán felől várta az egész közel-kelet "elestét". Reagan egy Közép-Amerikában eluralkodó kommunista diktatúrából látta az USA-t

fenyegetettnek (Kuba, Nicaragua, Haiti, Salvador, Honduras). Ide Reagan mentális térképe.

Bush 1990-ben Kuvait iraki megszállásakor látta elérkezettnek az időt a gonosz megállítására.

2001-ben pedig a terroristák szintén ázsiai és talán afrikai bázisai ellen indult látványos fellépés. Ha Afganisztánban tálibok maradnak uralmon, hamarosan eleshet Pakisztán is, innen pedig Kasmír és India a következő lépés stb.

A XX. század korán bebizonyította, hogy a légierő milyen hatékonyan vethető be, milyen sokrétűen használható fel (pl. szárazföldi és tengeri célpontok bombázása, ellenséges repülők megsemmisítése, szállítás, felderítés). Az új haditechnikai eszköz a hidegháborúban már a geopolitikai gondolatok egyik alappillérévé vált.

De Seversky 1950-ben New Yorkban megjelent "A légierő a túlélés kulcsa" című munkája már tisztán a légierő geopostratégiai szerepére koncentrál. Műve e mellett a szó szoros értelmében új nézőpontot adott a geopolitikának. Földrajztudósok, kereskedők, stratégák, politikusok évezredek óta téglalap alakú térképekre vetítették le a Föld bizonyos részét. Régóta tudjuk, hogy a Föld gömb alakú, azonban a Föld egészének vizsgálatakor vagy két félkörben, vagy egy ovális vetületben ábrázolták a világot. De Seversky bolygónkat az Északi sark feletti perspektívából vizsgálta meg. Ennek korábban semmi értelme nem lett volna, hiszen ennek a területnek sohasem volt szerepe az emberiség intenzív életében, éghajlatuk miatt a sarkvidékek nem nagyon vonták magukra a figyelmet (néhány szociológiai, etnográfiai vagy természetföldrajzi vizsgálódástól, és a pólusok szimbolikus meghódításától eltekintve). De Seversky azonban felismerte, hogy a két

szuperhatalom sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt korábban gondolták. A Szovjetunió és az amerikai kontinens csupán néhány órányi repülőútra vannak egymástól az Északi sarkon keresztül repülve. Tehát már az ötvenes évek elején rendelkezésre álló (stratégiai) nehézbombázókkal mindkét nagyhatalom könnyen elérhette egymás stratégiailag fontos célpontjait (nagyvárosok, ipari, katonai és energetikai létesítmények, szállítási útvonalak, stb.). A felismerés elsősorban az amerikai közvéleményt döbbentette meg, miután a térképet több magazin is közölte. Később a nukleáris rakéták megjelenése és telepítése már tudatosan vette figyelembe ezt a korábban nem vizsgált földrajzi elhelyezkedést. A védtelenség érzete csak tovább fokozódott az USA-ban az első Szputnyik fellővése után (lásd az űrversenyről szóló fejezetet). A 70. szélességi kör mentén az USA és Kanada később létrehozta a Korai Érzékelő és Riasztó Rendszert (Detection Early Warning, DEW).

Az északi veszély egy másik formáját egy esetleges alaszkai invázió rémálma jelentette. A szovjet távol-kelet irányából érkező tengeri-szárazföldi hadműveletek valószínűségét számos körülmény növelte: az amerikai kontinenst meghódító első emberek is valószínűleg ezen az útvonalon

érkeztek a Bering szoroson keresztül, Alaszka valaha az Orosz birodalom területe volt, s a XIX. századig a Csendes óceán

partvonalán egészen San Franciscóig létesültek orosz kereskedelmi és halásztelepek, a szigorú ellenőrzés és katonai-határvédelmi jelenlét ellenére eszkimók gyakorlatilag

napjainkig szabadon járnak-kelnek a térségben.

Saoul Cohen (USA) a világon geostratégiai és geopolitikai régiókat különböztet meg, melyek azonos kultúrájú, gazdasági és politikai rendszerű államokból állnak. (Földrajz és politika egy megosztott világban, 1963). Geostartégiai szempontból Mackinder gondolatát követve egy tengerparti, hajózás- és kereskedelemfüggő világot és egy szárazföldi eurázsiai világot különböztet meg. Geopolitikai régiók ennél kisebb területek, melyekből több van. Több modellt is készített. Ezekben a geopolitikai régiók kultúra, politikai berendezkedés és gazdaság alapján együvé tartozó területek. Pl. Észak-Amerika, Nyugat-Európa, vagy a szocialista országok (Eurázsia). Ezeknek alárendelve ugyanilyen sorrendben Latin-Amerika, Afrika és Ázsia többi része. Mind a 6 régió viszonylag homogén. De vannak úgynevezett földrengési zónák, ahol keverednek a kultúrák, vallások, civilizációk, politikai és gazdasági rendszerek. Ilyen Közel-Kelet, illetve Délkelet-Ázsia. Ezek veszélyes területek, hiszen itt bármikor harc robbanhat ki a konfrontálódó ellentétek, különbözőségek miatt.

A világ felosztása újra megkezdődött. Most nem gyarmatokat, hanem szövetségeseket, piacokat, támaszpontokat kezdtek gyűjtögetni a szuperhatalmak. Első, második és harmadik világ: miénk, övék, senkié. Ezek lettek a geostratégia új kategóriái. Egy másik olvasatban ez így hangzott: ami senkié az megszerezhető, vagy legalábbis meg kell akadályozni, hogy az ellenfélé legyen.

Megkérdőjelezhető, hogy hol húzódtak az igazi határok. Ha a hidegháborút és a határokat említjük mindenki azonnal a Vasfüggönyre gondol. A hidegháború azonban rögzített más, fejlettségi szintek közötti, áttörhetetlenné tett határokat is. Ez világszinten vált jellemzővé.

A kelet-nyugat ellentét elnyomta az észak-dél legalább ennyire jelentős fejlettségi, életszínvonalbeli különbségeit. Számos dimenzióban vizsgálva az észak-dél, illetve kelet-nyugat különbségeket meg kell jegyeznünk, hogy a keleti és nyugati ember illetve társadalmak sokkal közelebb álltak egymáshoz, míg egy északi és déli között hatalmas

különbségek voltak. Itt gondolhatunk GDP mutatókra, iskolázottságra, várható élettartamra, csecsemőhalandóságra, urbanizálódottsági szintre, egészségügyi ellátásra, illetve hasonló objektív mutatókra, arányokra. De elég, ha csak arra gondolunk, hogy mind a keleti, mind a nyugati emberen volt ruha, ami nem mindig volt elmondható a harmadik világ kortárs lakosairól. Keleten és nyugaton -bármilyen meglepő- hasonlóbbak voltak az életkörülmények, főleg, ha egy olyan szélsőséges ellentétpárral hasonlítjuk össze, mint egy afrikai és egy európai ország. A hatvanas években keleten és nyugaton ugyanaz volt a divat, a női, férfi és tinédzser hajviselet és öltözet, ugyanúgy rajongtak a beatzenéért és a forradalmi eszmékért, még az autókat, hűtőgépeket és haditechnikát is hasonló dizájn-jegyek alapján készítették (másolták). A hidegháborúval valószínűleg az egész emberiség vesztett, de talán a legnagyobb vesztesei azok az országok (kontinensek) voltak, akik nem álltak közvetlenül a "frontvonalban" és így elestek a fejlett világ támogatásaitól, propagandamentes segítségétől. A hidegháború miatti készültség, a hatalmas tőke és emberállomány lekötése lassította a gazdasági fejlődést, ugyanakkor számos technikai találmány kidolgozását segítette elő. A nukleáris, biológiai, és vegyi (un ABC) fegyverek mellett a békés felhasználást is lehetővé tevő találmányok is születtek főleg a telekommunikáció, a számítástechnika, a közlekedés területén.

Tömbszinten a hidegháború a blokk-kohézió eszközeként is értelmezhető, hiszen az állandó fenyegetettségre hivatkozva mindkét szuperhatalom szabad kezet kapott saját portáján a rakoncátlankodók megfenyítésére, terrorizálására, leszámolásokra (pl. SZU Közép-Európában, USA Latin-Amerikában). A "helyzet fokozódásával" magyarázták az ellenzéki erők elhallgattatását, a nem mindig tiszta politikai eszköztár alkalmazását, a nem mindig teljesen szalonképes rendszerek és bábállamok támogatását, a hatalmas katonai kiadásokat, a kutatásokat, a hadkötelezettséget, keleten az életszínvonal stagnálását stb. Mindkét fél számára nyilvánvaló volt, hogy hol avatkozhat be és hol van az a határ, amin túl már a másik fél hatáskörébe, "belügyei közé" tartoznak a dolgok. Mindez kettős mérlegelést is jelentett. Ugyanazok a cselekedetek más és más megvilágítást kaptak annak függvényében, hogy hol és kik követték el őket. Ameddig az USA pl. állandóan napirenden tartja az emberi jogok és az ellenzék elnyomásának kérdését Kínában, addig hasonló brutalitás és jogsértések felett szemet huny Szaud Arábiában. Ez a megkülönböztetés a nyelvben is érzékelhető volt. Nyugaton a Varsói Szerződést paktumnak nevezték, keleten a hivatalos nyelv és sajtóhírek szerint a szövetséges államok honvédelmi miniszterei, nyugaton hadügyminiszterek irányították a tárcákat stb.

Elrettentés, fegyverkezés.1938-ban az USA-nak nem voltak szövetségesei, egyetlen katonája sem

tartózkodott külföldön. 1959-re 1400 külföldi bázisa volt (még szegény Elvisnek is le kellett húznia két évet Németországban karrierje csúcsán, békeidőben), 1989-ben pedig ötvennél több állammal kötött katonai szövetséget, 117 országban pedig összesen több, mint másfélmillió embert tartott fegyverben (Short, 40 old). Külön érdemes megemlíteni a három legnagyobb szövetségi szervezetet, amiben az USA részt vett. 1945-ben létrehozták a SEATO-t. Az Ausztráliát, Nagybritanniát, Franciaországot, Új-Zélandot, Pakisztánt a Fülöp-szigeteket az USA mellé (alá?) rendelő szervezet 1975-ig létezett. 1949-ben alakult a NATO amerikai, belga, brit, kanadai, dán, francia, holland, izlandi, luxemburgi, norvég, olasz, és portugál szövetségesekkel. A hidegháború alatt csatlakoztak még a törökök, a görögök és a nyugat-németek. A CENTO 1955-be jött létre amerikai, brit, iráni, pakisztáni és török tagokkal. A szövetségesek megválogatása nem a véletlenen múlt. A fejlett nyugati demokráciák mellett csak olyan államok jöhettek szóba, akik kedvező földrajzi helyzetüket hozták a konyhára, azaz a Szovjetunió vagy szövetségesei közelében voltak, segíthettek az elszigetelésben, illetve háború esetén területükön lehetett volna megállítani az előrenyomuló kommunistákat. Érdekes és veszélyes, hogy a szervezet bővítése során a

hidegháború elmúltával eddig "bevett" országok, illetve a belépni szándékozók továbbra is Oroszország körüli zónában vannak, ami egyértelműen a hidegháborús gondolkodás továbbélését jelenti.

Főbb kategóriák: elrettentés, azaz nukleáris fegyverkezés és fejlesztés, elszigetelés, azaz a szocialista országok elvágása a harmadik világtól, a terjeszkedés megakadályozása katonai-politikai szervezetekkel (NATO, SEATO, CENTO).Teniszlabda. A világ leginkább egy sajátos teniszlabdára, illetve annak egymást körülölelő két fél darabjára hasonlított, ahol az USA azt érezte, hogy a Szovjetunió körülöleli, a Szovjetunió pedig ugyanezt érezte az USA részéről.Kis színesMentális térképek

Az alapfogalmak tisztázásakor már láttuk, hányféle térkép van, hogyan jeleníthető meg a távolság, a költség, az idő a tér függvényében. Vannak azonban olyan térképek is ahol ezek a távolságok semmilyen arányt, szabályt nem követnek. Ezek az úgynevezett mentális térképek, melyek bennünk élnek. Ezek mutathatják az általunk ismert, vagy általunk használt teret, azt a részét a világnak, amit bejártunk, használtunk, illetve ezek közül azokat, ahol nagyobb rendszerességgel megfordulunk.

A szovjet geopolitika

Talán a legellentmondásosabb stratégiai rendszer a szovjet katonai stratégiához kapcsolódó. A dolog azzal indul, hogy nem volt hivatalos geopolitika, arra mindig csak a vezetők és fő ideológusok beszédeiből és a konkrét katonai lépésekből lehetett következtetni.

A geopolitika a Szovjet Katonai Enciklopédia (1976, második kötet, 521-22. o.), szerint az imperializmus korában széles körben elterjedt áltudományos, reakciós koncepció, mely a monopolista burzsoázia agresszív politikájának és hódító háborúinak teóriája. MacKinder gondolatainak szellemében került sor a szócikk szerint a "fiatal szovjet állam elleni imperialista külföldi katonai intervencióra". A geopolitika képviselőinek és elméleteinek részletes megemlítése mellett felvázolja az egységes nyugatnémet vezetésű Európa lehetséges rémét, mely Csehszlovákiát és Lengyelországot is fenyegeti a régi határok visszaállításával. Kiemeli a definíció, hogy szoros szálak fűzik az áltudományt olyan egyéb burzsoá tudománytalan metodológiákhoz, mint a szociológia, idealizmus, metafizika, és szemben áll az olyan konkrét tudományokkal, mint a földrajz, statisztika, demográfia és történettudomány. Hivatalos szovjet geopolitikáról tehát szó sem lehetett.

Mégis végigkíséri a területi gondolkodás, a tér politikai szempontok szerinti elemzése az egész szovjet történelmet. Az 1917-es forradalom után felmerült az első kérdés: a hatalom stabilizálása a külső és belső ellenségekkel szemben, valamint a forradalom lehetséges exportálása és világforradalommá változtatása. Ez utóbbit levették a napirendről.

Míg az USA összesen két "baráti" állammal határos s szárazföldön (Kanada, Mexikó), addig a Szovjetunió hosszú határa számtalan országgal kötötte össze és ezek között sok volt az ellenséges állam, illetve a nemzetközi kaztonai szervezetek (lásd a ... oldalon) a határai mentén található, vagy közeli (légibázisként használható) államokból jöttek létre. Ezért a bezártság, a veszélyeztetettség érzése rányomta bélyegét a szovjet katonai-politikai ideológiára. Ennek első lépése a második világháború elején a Balti államok és Lengyelország részleges bekebelezése volt. Ezzel egy ütközőzóna kialakítása volt a cél. Ugyanez vezérelte 1945 után a Szovjetuniót, amikor a nyugati határai mentén szövetséges baráti országokból igyekezett létrehozni egy biztonsági zónát.

A forradalom "exportjára" ezúttal is csak a világháború végéig elfoglalt területeken került sor (Kelet-Németországgal "nyugaton" és Észak Koreával és egy népi Kínával "keleten". A Szovjetunió gazdasági és katonai segítséget kínált a harmadik világ országainak, segítette a gyarmati felszabadulásért küzdő nemzeti mozgalmakat. mindeközben Hruscsov meghirdette a békés egymás mellett élés elvét, ami a két világrend tartós létezésével számolt.

A Brezsnyev-doktrína elismerte a szocialista országok egyedi, helyi viszonyokhoz és hagyományokhoz alkalmazkodó eltérő fejlődési útjait, de kemény fellépést helyezett kilátásba az "ellenforradalmi ideológiák" bármilyen importjával szemben, amely sérti a szocialista országok közösségének érdekeit. A doktrína legismertebb alkalmazása a "prágai tavasz" elleni fellépés volt, ahol öt szocialista ország néphadseregei együtt léptek fel az elhajlás megakadályozására, a csehszlovákiai és a világ dolgozóinak, valamint a szocializmus vívmányainak védelmében. A beavatkozás indokai között szerepelt, hogy a csehszlovák népet megóvták a neonáci német befolyástól, mely a következő lépésben már már Csehszlovákia szuverenitását is fenyegethette volna, valamint megakadályozták egy frankói, portugál, vagy görög polgárháború és mészárlás kialakulását (ne feledjük, hogy közben a vietnámi háború is folyt).

A földrajzi tényező Meg kell említenünk a szovjet, vagy szocialista katonai stratégia egy sajátos

aspektusát. Az 1917-es forradalomtól napjainkig (lásd napjainkban pl. a kurdok harcát) a forradalmi hadviselésnek egy sajátos válfaja alakult ki. Mindez nagyban alkalmazkodik a természetes környezet gyakran extrém adottságaihoz és a hadi cselekményekhez rendelkezésre álló minimális erőforrásokhoz. A katonai mozgást korlátozó, nehezen átjárható területeken (meredek lejtésű sziklás hegyek, áthatolhatatlan növényzet, mocsarak, utak nélküli területek, gyakran szélsőséges éghajlati és időjárási körülmények között) a kis csoportos, helyismereten és a helyi lakosság támogatásán alapuló szokatlan stratégiát követő irreguláris egységek hatásosan vették fel a küzdelmet az erőfölényben lévő jól felfegyverzett és ellátott modern ellenséges hadseregekkel. A stratégia a reguláris hadsereg egységeinek felderítésén, a meglepetésszerű támadásokon, a helyi adottságok maximális kihasználásán, az álcázás alkalmazásán, szabotázsakciókon és a kiszámíthatatlanságon, az ellenség állandó rettegésben tartásán, demoralizálásán alapult. Az irreguláris felkelők, gerillák, forradalmárok, felszabadítók mozgását, az akciók hatékonyságát elősegítette, hogy szinte csak könnyű kézifegyvereket használtak és használnak illetve a terepen gyalogosan, vagy szállításra alkalmas háziállatokkal (ló, öszvér, teve, stb.) ellenőrizhetetlenül haladtak autók számára járhatatlan terepen. Legjellemzőbb példái a tizenhetes forradalmat követő véres polgárháború, a második világháború partizánharcai a német megszállók ellen, a koreai, indokínai és vietnámi háború, a kubai forradalom, a latin-amerikai illetve minden harmadik világ béli gerillaháború és felszabadító mozgalom. A fanatizált, ideológiailag befolyásolt, küldetéstudattal rendelkező csoportokban az emberélet és önfeláldozás gyakran pótolta a haditechnika, az utánpótlás és a szállítás hiányosságait, valamint a kiképzés minimális szintjét is.

A szovjet geopolitika egy másik olvasatban viszont tagadhatatlanul a cári idők birodalomépítő tradícióinak következetes folytatása. A forradalmi harcmodor pl. már megfigyelhető volt a napóleoni hadjárat alatt is. Ugyanígy már ekkor használták a nagy honvédő háború kifejezést az egész nép felkelésére a betolakodók ellen.

Kettészakított országok

A hidegháború legjellemzőbb politikai földrajzi példái között szerepelnek a kettészakított országok.

A történelem során számtalan példát találunk arra, hogy országok, birodalmak kettészakadtak, illetve több részre hullottak szét. Gyakorlatilag minden nagyobb birodalom így járt (Római, Mongol, Török birodalmak, Osztrák-Magyar Monarchia, Szovjetunió), vagy így fog járni. Ugyanerre a sorsra jutottak a gyarmatbirodalmak is (Spanyol, Portugál, Holland, Francia, Angol gyarmatbirodalom). Gyakran megesett ugyanez kisebb országokkal is. A többségében írek lakta területek kiváltak Nagy Britanniából, Palesztina Izraeli és arab (palesztin) részre bomlott szét, az indiai szubkontinens megannyi részre hullott: Ceylon (Sri Lanka), Pakisztán, Kelet-Pakisztán (Banglades).

Ezek az esetek mind annak a következményei, hogy olyan részek tartoztak korábban egy erős, széthullást megakadályozni képes államhoz, melyek karakterisztikusan eltértek az ott lakó csoportok valamely tulajdonságát, jellemzőjét tekintve. Ez leggyakrabban azt jelentette, hogy több nemzet élt egy országon, vagy birodalmon belül és ezek az erős központi hatalom gyengülése, vagy teljes megszűnése után önállósodtak. Ritkább esetben a vallási különbség vetett szét államterületeket, és talán ott volt a szétszakadás a legindokoltabb (és legvéresebb), ahol mind a nemzethez, mind a valláshoz tartozás alapján eltért az ország lakossága.

A hidegháború alatt azonban ettől teljesen eltérő szétszakításokat eredményezett a szembenállás.

Korábban akár évszázadokon át sikeres politikai-gazdasági-kultúrális egységet képző területek, államokat vágott ketté az ideológiai alapú szembenállás.

Ilyen sorsra jutott hosszabb-rövidebb időre Vietnám, Korea, Jemen, Németország, Kína (és Tajvan). A kettészakadás földrajzi vonala semmivel sem volt igazolható, leginkább korábbi frontvonalak megmerevedése, egyfajta patthelyzet nyomán húzták meg a határokat.

A kettéválás folyamatának okait, illetve a területen elhelyezkedő ország jellemzőit tekintve ezért két csoportot kell megkülönböztetnünk.

Particionális államok:Ezek az államalakulatok bizonyos időre sikeres politikai-gazdasági egységként

foglaltak magukba teljesen elkülönülő területeket, melyeken más más nemzetiségű, vallású, kultúrájú és nyelvű emberek éltek. Ezen államok időzített bombaként hordozták magukban a szétrobbanás lehetőségét. Erre sor is került, amint -az államban maradás már nem volt vonzó a kisebbségeknek, egyre kevesebb előnye (pl. gazdasági jólét, fejlődési lehetőség, hatalmas belső piac) volt az államalakulatban élő népeknek (pl. gazdasági válság, háború miatt), ugyanakkor nőttek a hátrányok (pl. nyelvi, vallási etnikai korlátozások, részvételi kényszer olyan eseményekben, amit nem érez magának minden csoport (pl. háború, belső elnyomás).-az egyes területeken élő népek nemzeti tudata erősödött,-a központi hatalom valamilyen okból (pl. háború) meggyengült.

Bár a nemzetiségek külső támogatást is kaphattak, illetve a központi hatalom nemegyszer nemzetközi események miatt gyengült meg, a széthullásnak mégis elsősorban belső okai voltak. Az államot belső erők feszítették szét, amit az etnikai, vallási, nyelvi különbségek és ellentétek gerjesztettek. Ilyenek voltak a nagy birodalmak. Időben és térben legközelebb hozzánk az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szovjetunió említhető. Mindkettő számtalan nemzetnek adott otthont egy hosszabb történelmi korszakban, azonban a nemzetiségi különbségek mindkettőt szétvetették egy olyan időpontban, amikor a központi hatalom vészesen legyengült egy-egy nemzetközi versenyben (I világháború, illetve a hidegháború versenye). Következő tipikus csoportja a széthulló államoknak a

gyarmatbirodalmak részegységei. A legtöbb gyarmati területet úgy foglalta el egy állam, hogy a területi megosztás nem követett semmilyen helyi nemzetiségi határvonalat, illetve a gyarmatosítás időpontjában nem is nemzeti keretek között éltek az emberek (pl. törzsi társadalmak). Itt a gyarmati függőség megszűnése hozta elő a belső ellentéteket, ami szintén a mellett szólt, hogy a vallásilag-nemzetiségileg nem összetartozó területek szétváltak. Ez lett a sorsa pl. Angol-Egyiptomi Szudánnak, Indokinának (ami Vietnámra, Laoszra, Kambodzsára és Thaiföldre bomlott), Palesztinának, illetve az Indiai szubkontinensnek (ma Pakisztán, India, Banglades- a volt kelet-Pakisztán, Sri Lanka- a volt Ceylon). A gyarmati idők után vált ketté Ruand és Burundi (1974). És hasonló a helyzet Cipruson és Timorban. Ez utóbbi terület keleti felén pont a gyarmatosító Portugálok honosították meg az új vallást ami a szembenállás alapja lett. Fontos megjegyezni, hogy a hajdani particionális államok által valaha uralt területek a világ véres konfliktusainak adnak otthont még a mai napig is, illetve az "osztódás" gyakran több lépcsőben folytatódik (pl. Osztrák-Magyar Monarchia Dél-Tirol, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia, ami maga is három részből áll, Macedónia, Montenegró, Szerbia ez esetleg térképpel). A szétválás számtalan konfliktust oldhat meg, racionalizálódhat az államok belső berendezkedése, hatékonyabb, sikeresebb, egységesebb államok jöhetnek létre, a hatalmas már ellenségessé váló tömegek kiválása pedig erősítheti az állam homogenitását.

De a széthullás gyakran egyben újabb konfliktus melegágya is. A hosszabb ideje elválasztó határ néküli együttélő nemzetek ugyanis elképesztő módon keveredtek a térben, költözések, kitelepítések, munkavállalás és házasságok révén. Ezért az elszakadás során a határok meghúzása, a területfelosztás salamoni döntésnek bizonyul. Számtalan patthelyzet keletkezik, sok ember kell, hogy elmeneküljön korábbi otthonából hatalmas migráció során, a helyükön maradt kisebbségek jogai sérülhetnek, állandó zaklatásnak vannak kitéve és gyakran okolják őket a konfliktus kirobbantásával. A lakhelyüket elhagyni kényszerülő menekültek pedig az anyaországban állandóan nyomást gyakorolnak a döntéshozókra. Esetleg több generáció éli le életét elképesztő, embertelen körülmények között menekülttáborokban (pl. Palesztinok). Ezért a menekültek, illetve szélsőséges nacionalisták vagy állami intézményi keretek között próbálják megoldani a helyzetet, vagy saját szervezeteket alapítanak. Ezekben a szervezetekben (EMKE, Erdélyi Magyarok Katolikus Egyesülete budapesti székhellyel) számtalan módon fejezhetik ki érzelmeiket és politikai akaratukat a menekültek. A legbékésebb esetben hagyományőrzésre jönnek össze és hímeznek, dalokat énekelnek, táncolnak, főznek. A legszélsőségesebb csoportokban viszont fegyveres kiképzés, terrortámadások, átszivárgás és szabotázsakciók előkészítése, és propagandatevékenység folyik. Ezen tevékenységek vagy állami támogatással, vagy a nélkül zajlanak, de minden esetben a térség további destabilizálódásához, a két állam közötti bizalmatlanság fokozódásához vezetnek. A szétválás után még akár egy fél évszázaddal is sor kerülhet fegyveres incidensekre. Van, ahol még a legitim határok kijelölése sem történt meg. Számtalan helyen nem stabilak a határok, gyakoriak a határlezárások, terrorcselekmények, amelyeket a szomszédos államok a másik állam szervezett akciójának tartják. A barátságtalan (ellen)lépések között szerepelnek a hadgyakorlatok, csapatösszevonások, provokációk, incidensek, diplomáciai kapcsolat megszakítása. Mindez napjainkban igaz, pl. India és Pakisztán viszonyára, melyek a sűrűn lakott Kasmír felett 1947 óta több háborút kirobbantva eredménytelenül vitáznak.

A kivásással sok olyan nemzet alapíthatott saját államot, melyeknek korábban régóta nem volt, vagy soha sem volt állama. Számos olyan nemzet van azonban még, melyek erre várnak és időről időre hangjukat hallatják (pl. kurdok, baszkok, katalánok, latin-amerikai indián törzsek). Felszabadító, vagy függetlenségi harcuk gyakran

osztályharccal is párosul, bár ezt az összefüggést a sajtó elhallgatja: pl. Kurd Kommunista Párt, Zapata indiánok mozgalma Mexikóban).

Mint láthatjuk az egység ezekben a heterogén részekből álló államokban tehát csak időleges maradhatott.

Megosztott nemzetek:Ameddig a particionális államoknál az egység az átmeneti, addig a megosztott

nemzeteknél azt mutatja a történelem, hogy a kettészakítás az, ami nem tarthat örökké.

Esetleg táblázat a kettészakítottal területéről és népességéről a kettészakítás pillanatában és 1989-ben.

Etnikailag, gazdaságukat, kultúrájukat tekintve akár hosszú évszázadok óta együtt élő, szerves politikai egységet alkotó nemzetet vág ketté az ideológiai szembenállás (pl. Korea, Jemen).

A kettészakadás a nagyhatalmak versenyének eredménye, azaz külső erők választják szét a két országrészt. A legtöbb ilyen szétszakadás valamilyen fegyveres konfliktus lezárásaként jött létre (Németország, Vietnám, Kína-Tajvan, Korea). Ezekben az esetekben nem beszélhetünk nemzetiségi konfliktusról. A szembenállás oka kizárólag ideológiai ellentét. Földrajzi szempontból érdekes, hogy az ilyen kettészakadt országok határa egy patthelyzet egy kifulladt invázió, egy háború végén semmilyen racionalitást nem mutatva a frontvonalak mentén állandósult. A másik földrajzi jellemző, hogy megközelítőleg két azonos súlyú területre szakadtak az országok. Hiszen, ha az egyik szignifikánsan nagyobb súlyt képviselt volna, akkor a korábbi fegyveres konfliktus a jelentősen erősebb állam győzelmével ért volna véget, és nem maradhatott volna fent a gyengébb ellenfél.

Sajátosan különbözik ettől Kína (Kínai Népköztársaság) és Tajvan (Kínai Köztársaság) esete. Mivel nincs közös szárazföldi határuk, illetve a végső, mai helyzet kialakulásának pillanatában mindkettő mögött közvetlenül ott álltak korlátlan segítséget jelentve a szuperhatalmak (az utolsó pillanatban az USA flottája kétmillió Kuomin Tang párti nacionalista kínai átszállítását szervezte meg és bonyolította le a Tajvani szoroson keresztül), így a sokszorta nagyobb Kína a mindkét oldalon gyakori látványos hadgyakorlatok ellenére a mai napig sem próbálta meg a sziget elfoglalását. Fegyveres harc néhány szárazföldközeli kis sziget birtoklásáért 19--ban zajlott utoljára közöttük. A patthelyzet a mai napig tart és az óriási lélekszámbeli és területi különbségek ellenére ez maradt az utolsó hidegháborúban kettészakadt ország.

A kettészakadt országok társadalma, gazdasága és földrajzaJemen kivételével a szocialista rész mindig keletnek, vagy északnak hívták, a tőkés

részt pedig nyugatnak, vagy délnek. Ez is hozzájárult, hogy az égtájak a bevezetőben említett módon politikai jelentést kaptak. Már említettük, hogy a két ország megközelítőleg azonos méretű, illetve népességű. A vezetés szintje: Az ideológiai eltérés nyomán azonban teljesen ellentétes társadalmi, politikai és gazdasági életet éltek a két területen. Ezek jellemzőit mindenki ismeri. Az egyik rész szocialista (kommunista) a másik tőkés (többnyire demokratikus) mintát követte. Az ellentét következményeként nem volt kooperáció a két ország között, ami a hagyományos szerves gazdasági, kulturális, közlekedési stb. kapcsolatok teljes megszűnését jelentette. A gazdaság terheléséhez hozzájárult, hogy a szükségesnek vélt katonai kiadások sokkal magasabbak voltak, mint más államokban, főként az ellenség elrettentése céljából. Ezeket a katonai kiadásokat a

szövetséges nagyhatalmak gyakran átvállalták, illetve fegyverszállítmányokkal, katonai kontingensek ott állomásoztatásával, technológiák átadásával segítették a katonai erőket.

Az államok nagyban függtek a szuperhatalmaktól, illetve azok egymás közti kapcsolatától. Amikor a két nagyhatalom közeledett egymáshoz (enyhülés), akkor a megosztott országok is közeledtek egymáshoz, illetve mozgásterük növekedett. Ha a nagyhatalmak kapcsolatát valami beárnyékolta, akkor a kettészakadt országok is intenzívebb ellenségeskedésbe kezdtek. Az önállóság a gazdasági függetlenedés következménye is volt, illetve a nagyhatalmak segítségére szorulásakor az önállóság is csökkent (pl. a külpolitikában).

A kettészakított országok vezetési szintjét vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy sokszor a szövetséges nagyhatalmat is túllihegő ideológiai életet éltek, intenzívebb katonai és propaganda tevékenységet folytattak, nagy nyilvánosságot adtak az átszökéseknek, kémtevékenységek leleplezésének. Leginkább az NDK illetve Észak-Korea esetében volt ez így a keleti blokkban, de Dél-Korea esetében is gyakran még a saját lakosságnak sem tetsző katonai diktatúrák uralkodtak, illetve féktelenül korrupt volt a vezetés. Az NDK intenzív katonai tevékenységet folytatott a harmadik világ forradalmi országaiban és lehetséges forradalmi gócpontjaiban (fegyverexport, katonai tanácsadók küldése), Nyugat-Németország pedig a belépumpált Marshall segély indító lökése nyomán tényleg a fogyasztás és nyugat gazdasági, társadalmi jelképévé vált. Ez a nagyhatalmakon is túltevő "rájátszás" részben a függés miatt volt így, ezzel akarták feltétlen hűségüket bizonygatni, illetve saját társadalmuknak meg kellett mutatni, hogy mennyire következetesen térnek el a rivális szomszéd politikájától. Mindezt az a félelem is vezette, hogy a tömegek ráébrednek, hogy valójában csak egy Korea, Németország stb. létezik, s egy esetleges egyesülés során az egyik (katonai, politikai, gazdasági) vezetőgárdának, elitnek mindenképen el kell tűnnie. Ez párosult a hatalomhoz való személyes ragaszkodással és keleten a személyi kultusszal is. Tajvanon a Kuomin Tang csak 2000-ben adta át a hatalmat, a második demokratikus választás után az ország történetében. Az ellenzékiekkel szemben is keményebben léptek fel, főként az egyesülés réme miatt.

A vezetés egyik különös rémálma volt a nemzetközi szervezetekhez való tartozás esetleges megszűnésének lehetősége. Fizikai és ebből következően földrajzi tétel is, hogy egy helyen nem lehet két tárgy (ország), illetve egy tárgy (ország) nem lehet két helyen. Igaz volt ez az ENSZ tagság esetében, aminek leglátványosabb vesztese az egyik alapító, Tajvan, illetve, ahogy nevezik magukat, a Kínai Köztársaság. A jogi bizonytalansághoz hozzájárult a kölcsönös el nem ismerés, illetve az, hogy a szövetségi rendszerek csak a saját szövetségesüket ismerték el. Az NSZK-ban pl. felülvizsgálták a kapcsolatot minden olyan országgal, mely elismerte az NDK-t (Hallstein doktrína). A fizikai nonszensz kiküszöbölésére a vezetőgárdák állandóan megígérték programjaikban a két állam egyesítését, vagy katonai eszközökkel, vagy a gazdasági, erkölcsi fölény kiharcolásával.

A főbb jellemzői tehát a mindenkori kapcsolat dinamikájának a stabilitás, legitimáció és elismerés, illetve a nagyhatalmak kapcsolata egymással és szövetségeseikkel.

Dinamika

A kapcsolatok és a szétválás-egyesülés egy lehetséges forgatókönyveKezdeti helyzet: A kettéváláskor a két állam nem ismeri el egymást, az ideológiai

konfliktus mindent áthat, a megerősített és teljesen lezárt határokon gyakoriak a tényleges incidensek. A konfliktus militarizálódásának esélye nagy, a propaganda ellenséges.

Külső okok: A két állam a nagyhatalmak megszállási zónái, az ellentétel antagonisztikusak, a helyi rezsimek minden támogatást megkapnak a nagyhatalmaktól, amire szükségük is van.

Belső okok: két vezetőgárda kerül hatalomra a két országrészben (gyakran bábkormányok), legitimitásukat csak a mási elleni külső uszítással igazolhatják, így keresve a belső egységet. A két országrészben rekedt menekültek, rokonok is erőszakosan lépnek fel.

Középszint:Taktikailag, vagy formálisan elismerik egymást, tárgyalások, közvetítések

kezdődnek, az ideológiai konfrontáció jelentősége csökken, a határ zártsága csökken, megindul az eszmék, emberek és anyagok cseréje. Az ellenséges propaganda és katonai cselekmények szerepe csökken. Néhány jellemző esemény ebből az időszakból: kölcsönös vezetőlátogatások, nyilvánosan elhatárolódás a konfliktus fegyveres megoldásától, határok elismerése, megnyitása, könnyebb utazás, családegyesítések, közös belépés nemzetközi szervezetekbe.

Az szinten végbemenő folyamatok külső okai: csökken a nagyhatalmak rivalizálása, és nyomásgyakorlása, ugyanakkor már nincs szükség annyira látványosan a szövetséges nagyhatalom segélyeire, a nagyhatalmak is békítésre inthetnek, és szükségessé válik harmadik államokkal az együttműködés.

Belső okok: Az elismertség közös cél, az ellenséges propaganda helyett a saját eredmények reklámozására fordítanak nagyobb hangsúlyt, gazdaságilag függetlenednek a nagyhatalmaktól, a menekültek hazatérhetnek, vagy beépülnek az új környezetbe, a katonai helyett gazdasági versenybe kezdenek, és csökkentik az ezt gátló hatalmas haderőket.

A rapprochment, közeledésGazdasági együttműködés, közös vállalatok, politikai együttműködés, közös

külpolitika, határ jelentősége csökken, intenzív államközi kapcsolatok és külképviseletek.Külső okok: a hidegháború vége, nemzetközi stabilitás.Belső okok: új, fiatalabb, a harcokban részt nem vett vezetőgárda, népszerű a

megbékélés politikája.De ebben a stádiumban még számos érv szól az egyesülés ellen: 2 vezetőgárda van,

akik félnek a hatalomvesztéstől, 2 bürokratikus rendszer épült ki, ami nagyban az ellentéteken alapul, már teljesen eltérőek az értékrendek, erős az ideológiai ellentét, egyes osztályok, csoportok félnek az egyesüléstől, gazdasági lemaradástól, félelem a kontrol elvesztésétől, félelem pozíciók elvesztésétől (hadseregben, politikában, gazdaságban, tudományos életben), a két állam területén idegen csapatok állomásoznak, vagy a nagyhatalmak más politikai, katonai eszközökkel gyakorolnak nyomást.

EgyesülésA közös érdekeket maximálisam figyelembevevő egyesülés sehol nem valósult

meg. A győztes, vagy erősebb bekebelezte a gyengébbet. Fegyveres eszközökkel történt egyesítés megvalósult Vietnámban.

Az állampolgárok szintjeNehéz volt elfogadtatni néhány nonszenszt a lakossággal. Pl. hogy valaki valakinek

vér szerinti rokona, de más nép, vagy nemzet, vagy állam polgára. Konfliktust okozott a teljes lezárása a határoknak, illetve a limitált forgalom, az információ megszűrése és az ellenséges propaganda. A családok szétválasztása pedig szörnyű emberi tragédiákat okozott.

Táblázat

Államok nemzetileg szétválás átmenetiParticionális soknemzetiségű belső (nemzetiségi) okokból az egységMegosztott egy nemzet külső (ideológiai) okokból a szétválás

Ameddig a particionális államok szétszakadása folyamatosan zajlik a történelemben, addig a kettészakított homogén országok története a hidegháborúhoz kapcsolódik. A közös a kétféle szétszakadásban, hogy sokszor a katonai, rendfenntartó kiadások és az állandó feszültség, illetve a kooperáció megszűnése csökkentheti a gazdaság teljesítőképességét és az életszínvonalat.

Egy furcsa köztes helyzet Írország és Észak-Írország, ahol az ellentétek nem ideológiai, hanem vallási indíttatásúak, és a betelepített angol, Walesi és skótok, illetve az "őslakosok" között húzódnak. Ez az egyetlen hely, ahol a kettészakított ország két része között van különbség (a katolikus és protestáns vallásúak arányát, illetve a betelepültek számarányát tekintve). A megbékélés itt jutott a legmesszebbre. Közösen léptek be nemzetközi szervezetekbe (ENSZ, Európai Unió), közös külpolitikai álláspontokat fogadnak el, a határ gazdasági, védelmi szerepe teljesen elhanyagolható, szabad az anyag, és információáramlás és a személymozgás, számtalan módon kooperálnak. A szétválással tehát a nemzetközi konfliktust Írország exportálta, hátrahagyta Észak-Írországnak belső gondként, ahol viszont az újabb és újabb reményteljes békefolyamatok ellenére gyakran fellángolnak a harcok, illetve gyakoriak a demonstrációk, terrorakciók, és a társadalom két teljesen elkülönülő csoportra oszlik. Magas falak választják el egymástól földrajzilag a lakónegyedeket és a vallási intézményeket. Ezen határok megsértése (pl. felvonulásokkal a másik csoport területein keresztül) a legsúlyosabb vétkek közé tartoznak. A területi elzárkózás mellett két külön oktatási rendszer és naptár létezik más és más ünnepnapokkal, illetve munkahelyi elkülönülés van érvényben, ahol csal azonos vallásúakat alkalmaznak.

A nukleáris stratégiák földrajzi vonzata: a két szuperhatalom rájött, hogy megdöbbentően közel vannak egymáshoz, hiszen az Északi-Sark felöl bombázókkal, vagy rakétákkal igen gyorsan elérhetik egymást. Ezért mindkettő kialakította itt védelmi és támadó berendezéseit (radarhálózatok, repterek, bázisok, tengeralattjárók, illetve civil kutatásnak álcázott kísérletezések: jégtörők, kémrepülések, távközlőrendszerek, expedíciók, meteorológiai kutatások).

KozmopolitikaA két nagyhatalom versenye az összes olyan helyen folyt, ahová ember alkotta

eszközök csal eljuthattak. A technika fejlődésével a verseny talán leglátványosabban, a propagandák által legjobban hangsúlyozhatóan éppen a XX. század modernségét hirdető űrben zajlott. Ezt az űrversenyt talán legtalálóbban a geopolitika mintájára azzal analóg módon kozmopolitikának nevezhetnénk. Ennek főbb állomásait a londoni Science Museum kiállítása alapján tekintjük át. 1957 október negyedikén indult az űrkorszak, amikor az első Szputnyik útjára indult. 1958-ban megalakul a National Aeronautic and Space Administration, közismert rövidített nevén a NASA. 1959-ben a szovjet Lunyik 3 lefényképezi a Hold sosem látott másik felét. 1961 április 12-én Jurij Gagarin elsőként tölt 1 óra 48 percet a világűrben a Vosztok fedélzetén. Manapság sokmindent megkérdőjeleznek a hidegháború során propagandacéllal kiadott információk közül, pl. hogy Magyarországon később ért véget a háború. Itt is vannak kételyek, (pl. hogy a felszállásnál készített felvételeken nem, de a földet érés után látható az CCCP felirat a

szkafanderen és a sisakon) de minden bizonnyal ez volt az első eset, hogy ember járt a világűrben. A Vosztok 6 szállította az első nőt (Valentyina Tyereskova), a Voszhod 1 pedig már 3 emberrel indult útra. 1965-ben Alekszej Leonov megtette az első űrsétát. 1969. július 20-án az Apollon jutott először ember a Holdra (Armstrong). Szojuz, A Szaljut űrállomás 1971 és 1986 között működött, majd ebben az évben Jelent meg a Mir űrállomás. Az amerikaiak fejlesztették ki a teljes egészében visszatérő űrsiklőkat (Challenger, ...) amelyeket a Szovjetunió Burán néven másolt le. A verseny további állomásai a Marskutatás, az űr gazdasági és katonai hasznosítása műholdak segítségével (főként információtovábbítás, műsorszórás, összeköttetés és kémkedés), illetve az űrhadviselés, SDI, lézertechnológiák.

Poszthidegháborús geostratégiák

Extravertált és intravertált országok

A történelem során az államok belső helyzetük (lokális) stabilitásuk, katonai erejük és szomszédaikhoz viszonyított (regionális), valamint a globális erőviszonyok meghatározottsága alapján bizonyos helyzetekben védekezésre szorulnak, máskor pedig szomszédos, vagy éppen távoli országok területét fenyegetik.A befelé forduló országok saját belső problémáikra (morális, politikai válság, polgárháború, megosztottság, gazdasági válság, természeti csapás) fókuszálnak, s a legyengült állapotban a külső ellenséggel szemben is védtelenek. Más erősebb országok viszont éppen a területi expanzió, a terjeszkedés politikáját folytatják. A szerepek persze állandóan cserélődnek. USA és Oroszország, illetve Szovjetunió.

OlajháborúkHamarosan édesvíz háborúk?

Gepolitika vége

Modern és posztmodern politikai földrajz

Választásföldrajz

A választásföldrajz 1945 utáni diadalához sokkminden hozzájárult.A világ politikai életében egyre nagyobb szerepet kapott a demokratizálódás,

aminek talán legjellemzőbb, leglátványosabb eseményei a választások, ahol a képviseleti demokrácia játékszabályai szerint döntik el az állampolgárok, hogy kiket tüntetnek ki bizalmukkal (választás), illetve véleményt nyilvánítanak egyes kérdésekben (népszavazás, referendum). Ez a társadalom és a tudósok egyre nagyobb érdeklődését is felkeltette. Mindez párosult a módszertan lehetőségeinek bővülésével is, egyben annak jele, hogy az állampolgárok egyre inkább jogosultak országuk irányításába beleszólni.

Ameddig egy-egy választás eredményeinek összeszámlálása esetleg hetekig, vagy egy népszámlálás adatelemzése évekig tartott korábban, addig a számítástechnika és a számítógépek megjelenésével ez az idő estenként néhány órára csökkent a hatvanas-hetvenes évektől. Ez az úgynevezett kvantitatív forradalom lehetővé tette a gyors adatgyűjtést és feldolgozást, sőt esetenként még az eredmények előzetes megbízható becslésében sokat is segített.Tudományos előzmények.

André Siegfried 1913-ban vitte először térképre választások eredményét. A térképen való megjelenítés mellett a térbeli különbségeket, mint magyarázó tényezőt alkalmazta az eredmények közötti eltérések számbavételénél.

Carl Sauer 1918-ban vizsgálta a kongresszusi választások körzeteit. Kvantitatív módszerei a modern statisztikára épültek.

Kvantitatív forradalom, a számítástechnika és adatfeldolgozás felgyorsulása, megbízható eljárásokkal.

Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a geopolitikából ismert politikai szervezet és élőlény közötti párhuzam kétségtelenül alkalmazható a politikai pártok esetében is. Egy állam "életgörbéje" akár évezredekben, de legalábbis évszázadokban mérhető, viszont egy politikai párt akár egy-két választási ciklus alatt is felemelkedhet, és a legnagyobb támogatottságot élvezővé válhat, de csak azért, hogy utána ujra a mélybe hulljon népszerűsége és támogatottsága.

Kis színesA geográfiát napjainkban számtalan számítástechnikai eszköz, lehetőség, adatbázis

és program segíti: GIS Geographical Information System), internet. Ezek segítenek a friss információ megszerzésében, az adatfeldolgozásban, az eredmények térbeli megjelenítésében, a szemléltetésben, színessé, érthetővé, megfoghatóvá teszik a kutatások, felmérések eredményeit.

Azonban mindez veszélyeket is hordoz magában. Minden elmélyült tudás nélkül bárki készíthet színes grafikonokat, térképeket, alkalmazhat módszereket, amelyeket esetleg nem is ért, ugyanakkor egyik napról a másikra "szakérőjévé" válhat egy divatos témának, hogy aztán azt elfeledve valami mással foglalkozzon. Egy másik csapda az lehet, ha valaki igen komoly módszerek alkalmazásával, s ezek színvonalas reprezentálásával banális "eredményeket" produkál. Egy választásföldrajzi példa: hosszú elemzésekkel ki lehet mutatni, hogy egy indusztriális területen többen szoktak a baloldali pártokra szavazni. Ez azonban nem új tudományos eredmény.

A választásföldrajz története1812-ben Massachusetsben E. Gerry kormányzó furcsa alakú választási körzetek

kialakításán fáradozott. Célja az volt, hogy olyan területi egységek alakuljanak ki, melyek elősegítik az általa támogatott párt képviselőinek megválasztását. Mivel egyik-másik körzet leginkább egy szalamanderre hasonlított, így azt az eljárást az azóta is Gerrymanderingnek (Gerry+Salamander) nevezik. Ez az első ilyen fennmaradt eset, ám bizonyára korábban, illeteve később is számtalan módón próbálták meg a választási körzetek megváltoztatásával befolyásolni az eredményeket.

Ha pl. nem kötjük ki, hogy egy-egy körzetben (megközelítőleg) ugyanannyi szavazónak kell lennie, akkor belátható, hogy minden más változtatása nélkül csupán a választási körzetek határainak és számának változtatásával teljesen ellentétes eredményeket lehet elérni.

Ide rajz 3 téglalap ABC betűkkel.

Elérhető egyes csoportok szétszórása; egy körzetbe csoportosítása, s ezzel máshol kisebbségbe szorítása; maximalizálás, minimalizálás, nullifikálás stb.

Ennek elkerülése érdekében megkérhetnek nem politikusokat, hogy kijelöljék a körzeteket, vagy a pártok maguk is konszenzusra juthatnak a területekről, bár ezzel gyakorlatilag el is döntötték a választás eredményét, hiszen a nagyjából megbecsülhető végeredmény miatt csökken a bizonytalanság.. A főbb szabályok: azonos lélekszám, azaz

egy-egy választott ugyanannyi embert képviseljen, illetve a területek arányosan tartalmazzanak különböző területeket, és ne legyen extrém formájuk.ide térkép egy városról és körzetéről tortaként felszelve

A francia forradalomtól, illetve az amerikai függetlenségi nyilatkozattól kezdve mind nagyobb szerepe lett a képviseleti demokráciának, ami parlamenti választásokon és pártokon alapul. Az 1832-es reformok után Angliában más a középosztály is szavazhatott. A francia forradalom 1848-as második köztársasága alatt pedig egy rövid időre minden férfi szavazójogot kapott. Innen kezdve egyes baloldali, liberális pártok, illetve a nőmozgalmak célja az általános, mindkét nemre vonatkozó szavazójog biztosítása lett. Lassan kialakultak a játékszabályok és a politikai csoportok. A pártok általában a társadalmi konfliktusok, törésvonalak mentén, illetve a térbeliséghez kapcsolódó eltérések mentén alakultak ki. Segítette létrejöttüket a modernizáció, és annak két lehetséges útja a nemzetépítés és az iparosodás. Mindkettőnek szintén vannak térbeli vonzatai. Tehát mind a választási rendszer, maga az eljárás, mind a politikai szereplők identitása a térbeliségen alapul, befolyásolt a tér által.

A politikai csoportok, aktorok térbelisége.A XIX. századi modernizáció a fent említett két lehetséges út valamilyen arányú

elegyével indult útjára. Ennek megfelelően számtalan politikai érdek jelent meg. Az érdekek általában duális konfliktusban jelentkeztek, azaz ellentétpárok alakultak ki. Az ipari forradalom által szült ellentétpárok: mezőgazdaság-ipar, város-vidék, centrum-periféria, osztályellentétek, tőke-munka és annak városi, illetve vidéki megfelelői a gyártulajdonos-munkás, földbirtokos-agrárproletárok. A nemzetépítés konfliktusai: egyház-állam, vallásos-nem vallásos állampolgárok, többség és nyelvi, vallási, etnikai kisebbségek érdekellentétei. Az ezen konfliktusok által okozott törések más és más arányban jelentkeztek az országokban, egyes helyeken akár a politikai mező teljes kettészakadását eredményezték, azaz az országban két ellentétes politikai csoport, párt formálódott (angolszász országok). Ez leginkább vallási csoportok, vagy osztályok mentén történt. A kettészakadásnak lehet magyarázata az is, hogy a választási rendszer, illetve politikai-törvényi szabályozás megnehezíti újabb szereplők bejutását a politikai arénába.

A választók térbeli elhelyezkedése eltér, s ha nem is determinálja ezt a földrajzi környezet, de sokszor szignifikáns eltéréseket okoz. A lakosság összetétele területenként eltérhet pl. korcsoportok, foglalkozások, iskolázottság, etnikai csoportok, kultúra, nyelv, vallás, identitás, gazdasági helyzet és még számtalan jellemző szerint. Ez pedig kihat az adott területen a pártok támogatottságára. Ez az összetétel viszonylag stabil, azonban bizonyos helyzetekben hirtelen, drámai változások állhatnak be. Felborulhat a hagyományos életmód, vagy az értékek rendszere, megszűnhet egy területre jellemző foglalkozási ág (pl. összeomolhat egy iparág, a bányászat, halászat, megszűnhet az idegenforgalom). Ezek nyomán a politikai támogatottság is átalakulhat, gyakran radikalizálódva. Egy terület lakosságának összetételét ismerve modellezhető politikai viselkedése, azonban ez igen bonyolult, hiszen nem tudni pontosan, hogy pl. egy érettségizett, katolikus, középkorú, színesbőrű, munkanélküli férfi mi alapján dönt.

A pártok támogatottsága így természetesen eltér a terület jellemzői alapján. Ennek okai, hogy egyes területeken más a lakosság összetétele, s így más-más problémákra fogékonyak, más és más pártokat támogatnak eltérő arányban. Ezt ki is használják a pártok, és programjukban igyekeznek minél nagyobb tömegeket megnyerni. Vannak azonban olyan pártok, melyek csak egy- egy területre jellemző problémát vállalnak fel, s

kifejezetten egy szűkebb csoportot céloznak meg, akik fogékonyak a kérdés iránt. Ez gyakran jelent azt, hogy a pártok lakhely szerint szűkítik le a tevékenységüket regionális, nemzetiségi, kisebbségi, vallási, foglalkozási, vagy más csoportokra támaszkodva.

Ezért meg kell vizsgálni, hogy milyen térbeli aspektusok hatnak a választó döntésére.-Szomszéd, vagy barát effektus. Mind pártnál, de leginkább személynél a térben közelebbi helyeken jellemzően többen szavaznak a pártra, vagy személyre. Ez felülkerekedhet a politikai nézeteken is, hiszen a választó azt reméli, hogy jobban fogja egy közelebbi személy képviselni az érdekeit (lokális szinten: javulni fog az infrastruktúra, lesz világítás, járda stb., regionális szinten: több munkahelyet fog teremteni, fellendül a területen valami stb.), ezért a jelölt több szavazatra számíthat "otthonról".-A pártok maguk is választhatnak célterületet, ahol a számukra kedvezőbb összetételű lakosságban több szavazatra számíthatnak. Pl. helyi témákat karolnak fel.-Az információterjedésnek is vannak az általános (média, TV, rádió, sajtó, internet) mellett lokális csatornái, melyek döntően befolyásolhatnak (ismertség, előélet, szóbeszéd, személyes benyomás).-Szomszédsági effektus, vagy környezet hatása a viselkedésre. Egy bányavidéken lakó bányász egészen máshogy látja a világot, mint egy tengerparti üdülőterületen élő bányász.

A demokratikus államok mellett beszélhetünk olyan államokról is, ahol a választások rendszertelenül zajlanak. Ennek két szélsőséges formáját azok az államok alkotják, ahol a választott vezetés nem tudja kitölteni a rendelkezésre álló időt, illetve csak elvétve tartanak választásokat.

Az első csoportba tartozik néhány instabil "latin" ország, ahol a kormányok igen gyakran megbuknak, vagy lemondanak. Európában ilyen Olaszország, Latin-Amerikában pedig pl. Bolívia, ahol az elmúlt 200 évben több, mint 200 kormány volt hatalmon.

A rendszertelenség másik formája, amikor az alkotmány nem garantálja a rendszeres választásokat, hanem azok a hatalmon lévők kegyelméből, vagy külső nyomásra történnek. Ilyen esetekben nem lehet előre tudni, hogy mikor lesz a következő választás, így annak tétje is nagyobb, az emberekből nagyobb indulatokat vált ki az esemény, nem ritkák a véres megmozdulások. Ennek másik oka, hogy nem lehet előre tudni (vagy nagyon is lehet tudni), hogy mi lesz a vesztesek "büntetése". Azaz a veszteseket bántalmazzák, megkülönböztetik, perbe fogják, meglincselik, esetleg elfogyasztják. Talán első hallásra furcsa, de a magyar politikai élet is ebbe az irányba halad, mind az (ellen) propaganda, mind a vesztesek elleni fellépések tekintetében.

Az instabilitás nem csak irreguláris időbeliséget jelenthet. A harmadik világban a pártok támogatottsága drasztikusan változhat a térben is. A ghanai választásoknál, pl. ugyanaz a párt 4 egymást követő választáson mindig máshol kapott nagyobb támogatást. Ennek egyik oka, hogy a párt vezetését más területről származó törzsbeliek vették át, illetve változott a párt stratégiája, amivel a kikötőkhöz, illetve a kakaóbab-termesztéshez viszonyultak.

Ez már elvezet a harmadik világbeli választások instabilitásának következő formájához, amikor a párt programja váltakozik. Indiában a Kongresszus párt pl. 1885-ös megalakulásakor az angol jelenlétből hasznot húzó középosztály pártja volt. 1919-től a Liberális párt vette át ezt a hálásnak ígérkező szerepet, és ettől a Kongresszus párt a függetlenségek kitűző tömegpárttá vált. A függetlenség elnyerése után pedig jó ideig a hinduk arányaival korrelált a támogatottság a különböző területeken.

Negyedszerre pedig meg kell említenünk, hogy a választók nem lojálisak a periféria országaiban, azaz nem jellemző rájuk az, hogy valami nagyon kiábrándító esemény híján, egy életen át, vagy hosszabb ideig egy pártra szavaznak.

Léteznek és léteztek olyan államok is, ahol a választások szimbolikusak, az eredmények előre sejthetőek, illetve ahol egyáltalán nincsenek választások, egy párt van, vagy kiosztott szerepek szerint működnek a politikai erők, vagy katonai hatalom érvényesül.

Választásföldrajz definíciója:-Választási körzetek helyzetének, határainak elemzése,-Az eredmények térbeli elemzése,-kapcsolat kimutatása a választási eredmények és a választók területenként eltérően karakterisztikus társadalmi-gazdasági-politikai stb. helyzete között.-Újabban az eredmények becslése, előrejelzése, akár területi bontásban.

Más

Posztmodern Politikai földrajz

HelyteremtésA történelem során a társadalmak nemcsak a már létező emberi alkotások

átalakításával, átnevezésével hagytak politikai nyomot a környezetükben, hanem sokszor valami teljesen újat is alkottak.

Ez általában azt jelentette, hogy valamely általuk tisztelt kultúra jelképeit, építészeti stílusát alkalmazva hoztak létre valamit egy teljesen új környezetben.

Nagy Sándor útja során számtalan Alexandriát alapított, Róma épületein, kultúráján, vallási életén nehéz nem észrevenni a nem titkolt görög hatást. A világ meghódításával, az európai civilizáció Európán kívül is hasonló településeket alkotott. Latin-Amerika, Kuba számtalan épülete, erődje semmiben nem tér el a kor Spanyolországi barokk építészetétől. New Orleans, San Francisco és Bombay épületei is a XIX. századi Európát idézik, Kairó egyes negyedeiben a XIX. századi Párizsra ismerhetünk (a metró is teljesen francia beruházás volt, mi szintén hasonlít a párizsira), Szingapúrban egymáshoz igen közel indiai, kínai, arab (mohamedán), maláj és európai negyedeket találhatunk, az alapítókra utaló helynevekkel (Little India; Baghdad, Kandahar, Sultan, Arab street; China Town; Malay village; Holland village), de ez jellemző a világ számos multikultúrális nagyvárosára. A politika az új városok kialakításához vagy saját otthoni építészeti stílusát adta hozzá, vagy a betelepített, behurcolt máshonnan származó alattvalók kultúráját.

Sor került azonban teljes városok tervezett megépítésére is. Ameddig a kultúrák, civilizációk máshol ugyanazt próbálták meg létrehozni, addig a "zöldmezős beruházások" egy része a kivonulást, a szakítást jelentette. Annak szimbólumaiként épültek, hogy a vezetés lezárt egy politikai-történelmi korszakot, szakít a múlttal és valami teljesen újba, kezd, valami modern dolgot hoz létre. Tokió, Szentpétervár, Új-Delhi, Brazília, a párizsi De Fance negyed mind annak a jelképei, hogy a vezetés szakít a tradíciókkal, a kellemetlenné vált emlékekkel. Szentpétervár üzenete a nyugat és a tengerek felé nyitás, és a hagyományos orosz szokások felcserélése az európaisággal volt. Bár észak Velencéjének szokták nevezni, a félkörbe rendezett csatornarendszert Nagy Péter Amszterdam mintájára tervezte meg hollandiai tanulóéveinek tapasztalata alapján. Nem véletlen az sem, hogy a város középpontjában a tengeri hatalom jelképe, az Admiralitás, a hadiflotta parancsnoksága kapott helyet. Brazília ezzel ellenkezőleg a gyarmati és európai függés

szimbólumának tartott, katonai diktatúrákra is emlékeztető Rio kikötővárosból költöztette a fővárost a kontinens belsejébe. Róma EUR hivatali negyede olyan helyre épült, ahol sosem szónokolt a Duce, Párizs új negyede pedig szakítás De Gaulle kultuszával.

A nem létező helyek politikai-társadalmi földrajzaBármennyire is meglepő a politikai földrajz a képzeletbeli terek alakítójaként is

jelen van hétköznapjainkban. Ameddig a politikusoknak, uralkodóknak volt lehetőségük elképzelt világaik megalkotásához, addig az írók elképzelései csak könyvekben épültek fel, egyesek pedig a mozivásznakon tűntek fel.

A társadalom, vagy a politikai élet perifériájára szorultak és szélsőségesek politikai földrajza (pl. graffiti, lásd az órát), gerillák, kisebbségek, deviánsok (szubkultúrák, bűnözők, homoszexuálisok, kábítószerkereskedelem és fogyasztás földrajza), morális problémák, környezeti problémák, társadalmi problémák, menekültek, egészségföldrajz, stb. Bármilyen elhangzott, vagy szabadon választott és kidolgozott, esetleg aktualizált téma.

pl. Hogyan jutnak ez az afgán menekültek és a kábítószer egy alagi istállóba, gerilla és partizán hadviselés, vallási extremitások, globalizáció, a science fiction geopolitikája egy kiválasztott szépirodalmi mű alapján stb.

További kérdések, felvilágosítás: bekesi@foldr.bke.hu címen.