NYELV VILÁG

A BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM

IDEGEN NYELVI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZETÉNEK

SZAKMAI KIADVÁNYA

Ny V

21

2018

Szerkesztőbizottság

Barthalos Judit, Fűköh Borbála, Dr. Hegedüs Gyula, Hukné Dr. Kiss Szilvia,

Dr. Kéri András, Lehr Emma, Szendrői Ildikó

Főszerkesztő

Dr. Kéri András

Technikai szerkesztő

Deák Gabriella

Szerkesztőség címe:

1054 Budapest, Alkotmány u. 9-11.

ISSN 1786-0636

Felelős kiadó: Dr. Csillag Sára

Készült a BGE Külkereskedelmi Kar házi nyomdájában.

Formátum: A/4

Ívszám: A/5

Példányszám: 250

TARTALOM 5

NYELV VILÁG

MÉRÉS – TUDOMÁNY

Dr. Lukácsi Zoltán: Írásművek lista alapú értékelése – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (7. rész) 7

NYELVPEDAGÓGIA

Hukné Dr. Kiss Szilvia – Koltányiné Vadász Viktória: Projektmunka a motiváció és az értékelés tükrében 24

NYELVÉSZET Dr. Nick Chandler: Sequenced thinking 34

Dr. Török Judit: A reklám szemiotikája 36

Fodorné Bene Kata: Multilexikális egységek az olasz nyelvben 48

Hamsovszki Szvetlana: Приемы семантизации русской лексики при обучении

венгерских учащихся бизнес-русскому 51

CIVILIZÁCIÓ Dr. Drexler András – Dr. Kéri András: A Karib-tenger rejtett kincse az egykori Pinos,

ma Ifjúság-sziget 55

Karl Nikoletta: Bali, az Istenek szigete – A vulkánok és a turizmus láthatatlan

kapcsolata 81

Baloghné Dr. Petkevics Olga: Alba Ruthenia. Беларусь – Дабрарусь 84

Dr. Wallendums Tünde: A Monti családnév margójára: A Monti-k és Magyarország 87

Dr. Olasz György József: Modern idők krónikása 91

Dr. Bánhegyi Mátyás – Dr. Nagy Judit: Constructing a Cultural Reader 95

OLVASÓLÁMPA Federico Natale versei (Kéri András fordításai) 102

AKTUÁLIS Dr. Lukácsi Zoltán: Az ingyenes nyelvvizsga 104

KÖNYVISMERTETÉS

Dr. Bodolay László szerk.: Kultúra, migráció, kommunikáció (szerkesztői könyvajánló) 111

Klein Ágnes – Márkus Éva: Ungerndeutsche Kinderliteratur in Theorie und Praxis

(Hukné Dr. Kiss Szilvia) 113

Giovanni Cucci SJ: Virtuális paradicsom vagy pokol.com? – A digitális forradalom

veszélyei és esélyei (Dr. Kétyi András) 116

On-line: https://uni-bge.hu/kvik/Kutatasi-es-tudomanyos-

tevekenyseg/KVIK%20Kiadvanyok/Nyelvvilag/Kotetek

MÉRÉS – TUDOMÁNY 7

NYELV VILÁG

Írásművek lista alapú értékelése – avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (7. rész)

DR. LUKÁCSI ZOLTÁN

KVIK

Bevezetés A magas színvonalú nyelvvizsgáztatás feltétele, hogy a vizsgaközpontok hosszú távon is megbízhatóan mérő eszközöket állítsanak elő és a vizsgázók eredményének érvényes értelmezését adják. Hétköznapi nyelven fogalmazva ez az elvárás annyit jelent, hogy a vizsga a nyelvtudást méri és nem mást. Egy vizsga jóságmutatóit (Bachman & Palmer, 1996, 18. o.) biztosítani azonban korántsem könnyű, ami különösen igaz a szubjektív értékelésre. Az íráskészség – ahogyan azt Hamp-Lyons (2016, A1) megjegyzi – egy összetett, többdimenziós tevékenység, ezért annak igazságos értékelésekor a vizsgáztatók komoly kihívás előtt állnak. A nyelvtudás, a vizsgahelyzet és a kognitív folyamatok mellett az írásproduktumokhoz társított pontok az értékelés megannyi más aspektusát tükrözik (Shaw & Weir, 2007; Weir, 2005). Az értékelési validitás fogalmában keverten jelenik meg az értékelési kritériumrendszer, az értékelők személye, az értékelési folyamat, az értékelési körülmények, és ezek összefüggései a vizsgázókkal és az írásművel (Hamp-Lyons, 1990; McNamara, 1996; Shaw & Weir, 2007; Weir, 2005). Jelen tanulmány egy olyan kutatásról számol be, melyben megkíséreltünk egy lépést tenni az igazságos és következetes íráskészség értékelés felé. Az értékelési skálákról Az íráskészség mérésének tárgyalásakor a szakirodalom szinte kizárólag az értékelési skálákkal foglalkozik. Alderson, Clapham és Wall (1995) szerint az írásproduktumok minőségének megítéléséhez a vizsgáztatók holisztikus vagy analitikus értékelési skálát használnak. Bachman és Palmer (1996) az objektív értékelést a receptív nyelvi tevékenységekhez, a szubjektív értékelést pedig a hosszabb produktív megnyilvánulásokhoz rendeli. A performancia alapú nyelvi mérés egyetlen eszköze McNamara (1996, 9. o.) rendszerezésében is az értékelési skála. Az első és legfontosabb döntés a pontozással kapcsolatosan Weigle (2002) szerint annak eldöntése, hogy milyen típusú értékelési skálát kíván a nyelvvizsgarendszer alkalmazni. Míg az értékelési szempontrendszer és a skálák együttesen jelennek meg az értékelési érvényesség aspektusaiként, Weir (2005), majd később Shaw és Weir (2007) fokozatosan a skálák különféle típusainak tárgyalására szűkíti figyelmét, és a gépi értékelést is csak mint a jövő ígéretét említi. Ugyanakkor az értékelési skálák kizárólagos uralma mellett a szakirodalom egyetért a skála alapú értékelés következetlenségeiben rejlő veszélyekben is. A legvilágosabban megfogalmazott sávleírások, a professzionális értékelő képzések és újraképzések, valamint a végsőkig standardizált vizsgakörülmények mellett a pontérték továbbra is egy értékelő személyes ítéletének következménye marad (Pollitt & Murray, 1996). Az értékelést aláásó és makacsul jelen lévő értékelői zaj késztette McNamarát (2000, 37.o.) arra, hogy a témával foglalkozó fejezetének a „Gondok az értékelőkkel” címet adja. Hamp-Lyons (1990) egyenesen a szakértő kutatókat vádolja azzal, hogy túl sok figyelmet szentelnek a pontozás körülményeinek, miközben szerinte a következetlenségből fakadó variancia jelentős része az olvasótól eredeztethető. Valóban, a szakirodalom jelentős része tanácsokkal szolgál a hibás pontértékek utólagos korrigálására (Bonk & Oakey, 2003; Eckes, 2005; Lumley & McNamara, 1995; Trace, Meier, & Janssen, 2016; Weigle, 1998; Wigglesworth, 1993). Miután a véget nem érő értékelői továbbképzések is sikertelennek bizonyulnak a szigor és engedékenység kordában tartására, többek szerint a modellálhatatlan eltéréseket az élet természetes

8 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

részként el kell fogadnunk (Harsch & Rupp, 2011; Harsch & Martin, 2012; Kane, 2006; McNamara, 1996; Weigle, 2002). Régtől ismert probléma, hogy az értékelési skálák szövegezése homályos, elvont és relativisztikus (Alderson, 1991, 2007; Alderson, Clapham, & Wall, 1995; Brindley, 1998; Mickan, 2003; Upshur & Turner, 1995; Weigle, 2002). A világos sávleírások hiánya gyakran állítja az értékelőket megoldhatatlan feladat elé (Fulcher, 1996; Fulcher, Davidson, & Kemp, 2011). Hasonlóképp nehéz az így született pontértékeket a vizsgázók és felhasználók felé hitelt érdemlően közvetíteni (East & Weigle, 2016). Számos kutató az empirikus alátámasztottság hiányában látja az értékelési skálákba kódolt hibát (Chalhoub-Deville, 1997; Fulcher, 1996; Harsch & Martin, 2012; Knoch, 2011; North, 1997). Egy ilyen népszerű kutatási téma az értékelési skálák azonos szélessége, ami ellentmond a második nyelv elsajátításával kapcsolatos ismereteinknek (Fulcher, 1996; Turner & Upshur, 2002). A nyelvi mérés helyi környezete, kontextusa két központi kérdést vet fel az értékelési skálákkal kapcsolatban. Egyrészt, hogy a vizsgarendszer értékelési eszközeinek kidolgozásakor és fejlesztésekor az értékelők véleményét és meglátásait milyen mértékben veszi figyelembe (Harsch & Martin, 2012). Másrészt, az értékelés mindig valamilyen jól meghatározott, lokális és sajátos célt szolgál (Broad, 2003; Harsch & Martin, 2012). Ez a megközelítés egy olyan beágyazottságot sugall, ami markánsan eltér a Közös Európai Referenciakeret (KER, Council of Europe, 2001) célzottan kontextusfüggetlen, általánosító és elvont sávleírásaitól (North, 2000). Annak ellenére, hogy a nyelvi mérésnek jellemzően a világban mindenhol több nyelvi szintet kell kezelnie (Eckes, 2005; Hamp-Lyons & Kroll, 1996; Knoch, 2009; Lumley, 2005; or Weigle, 1998, 2002), a helyi elvárás gyakorta azt követeli meg, hogy egy adott szint mérésére alkalmas eszközt fejlesszen ki a vizsgarendszer (Harsch & Rupp, 2011; Harsch & Martin, 2012). A KER (233. o.) javaslata értelmében értékelési skálát akkor célszerű használni, ha feladatunk „annak megítélése, hogy egy személy egy több szintből és sávból álló skálán egy bizonyos szinten vagy sávban található-e”, míg a listán alapuló értékelés célja „egy személy megítélése egy bizonyos szint vagy modul esetében megfelelőnek ítélt szempontokból álló lista alapján”. Az értékelési skálákon túl A méréstudomány számos alternatív javaslattal állt elő az értékelési skálák inherens hibáinak kiküszöbölésére és a validitás javítására. Fulcher, Davidson és Kemp (2011) egy ágrajzot dolgozott ki (Performance Decision Tree) válaszul az értékelési skálák hiányosságaira. Ez az eszköz bináris döntések meghozatalával gazdag leírást tud adni egy kommunikatív feladat elvégzéséről. Az egyes igen / nem ítéletek egymástól függetlenek és a beszédprodukció számos aspektusát járják körül. Szintén a tárgyilagosságra törekedve mások a listán alapuló értékelés irányába mozdultak. Struthers, Lapadat, és MacMillan (2013) a gyerekek írásproduktumaiban megjelenő kohézió mérésére alkalmas pipalistát dolgozott ki. Kim (2011) pedig egy 35 itemből álló listát hozott létre a tudományos angol íráskészség mérésére kifejezetten diagnosztikus célzattal. Az ágrajz és a lista alapú értékelés közös vonása, hogy (a) konkrét, finoman hangolt, és egy adott szintre kidolgozott itemeket tartalmaz, és (b) az értékelő eldöntendő kérdések sorának segítségével bizonyítékokat keres a nyelvi minőség megítélésére (Brindley, 2000). Amellett, hogy az íráskészség mérése során így az olvasó feladata lényegesen leegyszerűsödik, a bináris ítéletek erőssége a megfigyelések precizitása, ami természetszerűleg vezet a mérendő (konstruktum) fogalmi állandóságához (Dietrich, French, & Carlton, 1961). Az akkreditált nyelvvizsgáztatás környezete A magyarországi kontextus sajátos elvárásrendszerrel szembesíti az akkreditált vizsgáztatásban rész venni kívánó vizsgaközpontokat. Bárdos (2015) időrendi áttekintésében a helyi gyakorlatot három

MÉRÉS – TUDOMÁNY 9

NYELV VILÁG

részre osztja: (a) az állami nyelvvizsgáztatás korszakára 1967-1999 között; (b) a 1999-2004 közötti átmeneti időszakra; (c) és a nyelvvizsga liberalizációra 2004 után. A három korszakot sajátos politikai paradigmaváltások jellemzik, melyek a szakmaiságtól a piac- majd egyre inkább a profitorientáltság irányába mutatnak. A mintegy 135 000 fős éves vizsgázó populáción a cikk írásakor 23 vizsgaközpont osztozkodik; a vizsgáztatás 486 vizsgahelyen történik (NYAK, 2018). A magyarországi akkreditált nyelvvizsgáztatás a látszólagos sokszínűség ellenére ma is erősen centralizált (Bárdos, 2015, 210. o.). A 137 / 2008 (v. 16.) Kormányrendelet 2. § (6) szerint a nyelvvizsga a KER négy megjelölt szintjének egyikéhez illeszkedik. Több vizsgarendszer ezt az elvárást kielégítettnek látja azzal, hogy gyakran szó szerint a KER sávleírásaiból kölcsönöz. Az Euroexam vizsgarendszer jelenleg használt értékelési rendszere is ezt a gyakorlatot tükrözi. A teljes eszközrendszer közlésére jelen keretek között nincsen lehetőség, annak bemutatására a „Nyelvtani struktúrák szintje/terjedelme és helyessége” B2 szintű sávleírásait használom (Euroexam, 2016).

5 Nyelvtani struktúrák: a szintnek megfelelően komplexek, Helyesírás: nagyon jó Szórend: helyes Központozás: helyesen alkalmazva Hibák: kevés, de ezek nem gátolják a megértést.

4

3 Nyelvtani struktúrák: megfelelőek Helyesírás: megfelelő Szórend: többnyire helyes Központozás: többnyire helyesen alkalmazva Hibák: előfordulnak, de ezek nem gátolják a megértést.

2

1 Nyelvtani struktúrák: egyszerűek Helyesírás: nagyon gyenge Központozás: gyakran rossz Hibák: sok, köztük több olyan, amely gátolja a megértést

0 Kevés, vagy nagyon korlátozott nyoma a nyelvtani tudatosságnak, vagy nincs elegendő nyelvi produkció az értékeléshez (20 szó alatt)

Az értékelési skála legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a páros pontértékek definiálatlanok: az értékelő nem tudhatja, mire adjon 2, illetve 4 pontot. A 0 pont sajátos furcsasága, hogy hosszmetszetében összeköti a szinteket, hiszen ha nincsen elegendő nyelvi produktum, akkor ez nem egy adott szint jellemző vonása. Azt is megfigyelhetjük továbbá, hogy a sávokon belüli értékelési szempontok bizonyos következetlenséget mutatnak: A szórend nem jelenik meg az 1 pont leírásában. A korábban tárgyaltaknak megfelelően a 3 pont sávleírása közvetlenül hasonítható a KER grammatikai helyesség skálájához (137. o.). A skála egészét átjárja a szubjektivitás, ami a döntés szabadságának hamis illúzióját keltheti, valójában azonban inkább csak nehezíti és elhomályosítja az írásminőség megítélését. Példaként képzeljük magunkat annak a vizsgáztatónak a helyzetébe, akinek különbséget kellene tennie a helyes és a többnyire helyes szórend között úgy, hogy ezek közé esik még valami meghatározatlan. Ezen problémák fényében nem meglepő, hogy az értékelők bizonyos pontértékeket erősen preferálnak, míg másokat gyakorlatilag nem használnak. Ennek egyenes következménye a skála beszűkülése, a megfigyelt pontértékek korlátozott szórása, és az íráskészség eredmények gyenge összefüggése más vizsgarészekkel. Az íráskészség eredményeinek közép felé torlódására jó példa a 2016. májusi vizsgaidőszak (1. ábra).

10 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

1. ábra: Meghirdetett íráskészség eredmények 2016. májusban Ahogy az 1. ábrán látható, a pontértékek nagyon alacsony varianciát mutatnak. A vizsgázók kb. 60%-a 50 és 70 pont között végzett, míg alig 5%-uk kapott 40, vagy annál kevesebb, illetve 80, vagy annál több pontot. Ez a tendencia más vizsgarészeken nem jelentkezett. A pipalista fejlesztése A 2016 júniusában elkezdett kutatás elsődleges célja az volt, hogy egy olyan mérőeszközt alkossunk, amelyik alkalmas arra, hogy kiváltsa az aktuálisan használt íráskészség értékelési skálákat általános angolból B2 szinten. Az államilag elismert nyelvvizsgáztatási környezet és a piacorientáltság egyértelmű elvárása volt, hogy külön hangsúlyt helyezzünk az átláthatóság és az elszámoltathatóság értékeire amellett, hogy az értékelési validitást javítjuk (Weir, 2005, 22. o.). Ezek alapján a kutatási kérdés:

Alkalmas lehet-e egy empirikus adatokra építő, leíráson alapuló, eldöntendő itemekből álló pipalista arra, hogy olyan eredményekhez vezessen, amelyek kellő pontossággal tükrözik a vizsgázók eltérő íráskészség nyelvtudásszintjét általános angolból B2 szinten?

A kutatási kérdés megválaszolásának érdekében a fejlesztő csapat megvizsgálta, hogy

1. a helyi fejlesztésű pipalista itemei hogyan működnek klasszikus item- és tesztelemzésekben; 2. a pipalista itemei milyen illeszkedési mutatókkal rendelkeznek a modern tesztelméletet

alkalmazásakor; 3. milyen előnyökkel szolgálhat a pipalista használata az értékelési skálákhoz képest; 4. milyen mértékben képes a pipalista elkülöníteni a vizsgázói nyelvtudásszinteket ezzel

empirikusan támogatva az értékelési validitást.

MÉRÉS – TUDOMÁNY 11

NYELV VILÁG

Módszer Résztvevők Összesen 11 angol nyelvtanár vett részt a kutatási-fejlesztési munkában átlagosan 10 évet meghaladó nyelvi mérési tapasztalattal (M = 14,27; SD = 1,61 [év]). Közülük 6 a vizsgaközpont vezető értékelője volt, négyen részmunkaidőben szabadúszó értékelők, és a kutatást a Kutatás-Fejlesztés Osztály alkalmazott nyelvész vezetője irányította. A résztvevők jelentős eltéréseket mutattak nyelvtanítási tapasztalat terén (M = 25,00; SD = 12,94 [év]). Adatok A kutatásban a 2016. májusi éles vizsga feladatait és pontértékeit használtuk. Összesen 113 szöveget dolgoztunk fel négy adatfelvételi hullámban. Mivel abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy éles adatokkal dolgozhattunk, nem csak az íráskészség, hanem a teljes vizsgamátrix item szintű adatai rendelkezésünkre álltak. A kérdéses vizsgaidőszakban a vizsgázóknak 30 perc állt a rendelkezésükre, hogy egy emailt írjanak 100-120 szóban egy utazási ügynökségnek, melyben három irányított szempont alapján megfogalmazott kifogással éltek. Minden produktumot két értékelő értékelt 0-5 pontig terjedő skálákon (a) feladatteljesítés, (b) stílus, (c) koherencia, (d) kohézió, (e) nyelvtani struktúrák szintje/terjedelme és helyessége, és (f) szókincs szintje/terjedelme és helyessége szempontok szerint. A kutatásban csak az első értékelők pontértékeit használtuk. A kutatás szakaszai A kutatás három fő szakaszra osztható. Először a pipalista itemeit fejlesztettük ki. Második lépésben ezek előtesztelésre kerültek, a visszajelzések alapján javítottuk és szükség esetén kibővítettük őket. Végül a 36 itemből álló véglegesnek tekintett listát a vezető értékelők és szerződéses vizsgáztatók nagyobb mintán is kipróbálták (N = 78), hogy a gyakorlati alkalmazhatóság egyéb feltételeit is fel tudjuk mérni. Itemfejlesztés A kezdeti lépések során először az idevágó szakirodalmat vizsgáltuk át különös hangsúlyt fektetve a KER álláspontjára és tanácsaira, a helyi államilag akkreditált nyelvvizsgáztatást folytató vizsgaközpontok gyakorlatára, és a vizsgarendszer történeti tapasztalatára. Ezt követően a kutatás vezetője és két alkalmazott vizsgáztató maga is elvégezte a feladatot azzal a céllal, hogy nyilvánvalóan magas színvonalú dolgozatot írjanak, hogy fel tudjuk tárni, mi tesz egy produktumot sikeressé a tanárok szemében. A következőkben célzott mintavétellel két szintillesztett írásművet értékeltünk erősségek és gyengeségek tekintetében hangosan gondolkodva. A két eljárást kombinálva a szakirodalmi megalapozottság és a verbális protokoll során megjelenő meghatározó vonások egymást egészítették ki, illetve erősítették. A kutatás ezen szakaszában 35 eldöntendő kérdést gyűjtöttünk össze. Ezek 13 KER skálához kapcsolódtak: (a) a szó átvétele; (b) általános írásbeli interakció; (c) általános nyelvi készségek; (d) grammatikai helyesség; (e) helyesírási tudásszint; (f) koherencia és kohézió; (g) kreatív írás; (h) levelezés; (i) rugalmasság; (j) szociolingvisztikai megfelelés; (k) szókincs alkalmazása; (l) szókincs terjedelme; és (m) témakifejtés. A pipalista itemeinek szintvizsga jellegét az adta meg, hogy 30 esetben a kérdéseket a KER adott szintjének átfogalmazásával alkottuk meg. Ennek megfelelően az olyan összetett területek, mint a grammatikai helyesség több tételben jelentek meg. Másrészt bizonyos területeket, amilyen például a helyesírás vagy a témakifejtés, kevesebb itemben, vagy akár csak egyetlen kérdésben tárgyaltunk. A lista hosszúsága lehetőséget adott arra is, hogy magasabb szintű (B2+) leírásokat is beillesszünk azzal a céllal, hogy a nyelvvizsgázó külön erőfeszítését

12 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

jutalmazni tudjuk. A kutatás kezdeti szakaszában a fejlesztői értekezletek során javasoltaknak megfelelően az eldöntendő kérdéseket állításokká alakítottuk, mivel az értékelői visszajelzés szerint ezeket könnyebb használni. A próba A próba szakaszában két alkalommal vettünk fel adatokat. Először a pipalistát három értékelő használta 30 email értékelésére teljes elrendezésben. Ez annyit jelent, hogy ugyanazokat az írásproduktumokat pontozta mindegyik vizsgáztató úgy, hogy egymás ítéleteiről nem tudtak. Az írásművek kiválasztása nem arányos rétegzett random mintavétellel történt. Ebben a mintavételi eljárásban a randomicitás a véletlenszerűséget, a rétegzettség az alapsokaság szempontok – esetünkben az éles vizsgaeredmény – szerinti csoportokba sorolását, az arányosság hiánya pedig a csoportok populációs hányadának figyelmen kívül hagyását jelenti. A mintavételi eljárásban a cél az volt, hogy a minta hűen tükrözze a sokaság ismérveit azzal a megkötéssel, hogy a határértéken legyen a legmagabiztosabb a döntéshozatal. Az értékelők munkáját segítendő két dolgozatot felcímkéztünk aszerint, hogy a pipalistát hogyan kell használni annak érdekében, hogy a vizsgázói teljesítmény igazolja egy pont odaítélését vagy megtagadását. Továbbá egy 36. itemmel egészítettük ki a listát, miszerint az első vagy a célnyelvtől eltérő más idegen nyelvi áthallás hatással van-e az olvashatóságra. A próba második adatfelvételi hullámában három vezető értékelőt hívtunk meg, hogy a pipalistával kiértékelje ugyanezt a 30 írást, illetve, hogy benyomásainak rögzítésével segítsen a mérőeszköz fejlesztésében. Az első felmerülő probléma az volt, hogy a vizsgáztatók elzárkóztak a produktumok szavainak megszámlálásától még annak ellenére is, hogy ez egy fontos szempont volt a feladatleírásban. Mint rámutattak, a helyi vizsgáztatási szokás felülírja az értékelési skálákban foglaltakat. Ennek a jelenségnek a részletes tárgyalására most nem térek ki. A vizsgáztatókat zavaró másik probléma az volt, hogy érzésük szerint így egy dolgozat értékelése hosszabb időt vesz igénybe. Annak ellenére, hogy a mérőeszköz fejlesztésének ebben a szakaszában a statisztikai elemzés nem állt a kutatás középpontjában, bizonyos számszaki vizsgálatok arra utaltak, hogy a hat értékelésben a pipalista téziseinek világossága ellenére még mindig nem sikerült elérni a fogalomazonosságot. A megcélzott értékelési szempontok állandóságának elérése érdekében fogalomellenőrző kérdésekkel egészítettünk ki minden egyes itemet a további használat előtt. Hogy az olvasó világosan lássa egy tétel formálódását, a pipalista evolúcióját egy önkényesen kiválasztott itemen keresztül fogom bemutatni. A kutatás kezdeti szakaszában az értékelés során a „világos szövegszerkesztés” és a „szöveg bekezdésekbe rendezése” a jó minőségű, sikeres szövegek jellemző vonása volt. A hangosan gondolkodtatás során elhangzott egyik megjegyzés szerint: „Itt a vizsgázónak új bekezdést kellene nyitnia, ami nem történik meg”. Ezek a megjegyzések természetszerűleg vezettek a megfogalmazott itemhez: „A szöveg bekezdésekre tagolt, ahol egy bekezdés egy gondolatot fejt ki?” Később a kérdést állításként fogalmaztuk újra: „Mindegyik bekezdés egyetlen gondolat tartalmilag egységes tárgyalása”. Végül annak érdekében, hogy valamennyi értékelő azonosan értelmezze a mondatot, három fogalomellenőrző kérdést rendeltünk a tesztlépés mellé:

1. Követi a szöveg a szokásos bekezdésezést? 2. Mindegyik bekezdés egyetlen gondolatot fejt ki? 3. Mindegyik bekezdés hosszabb egyetlen mondatnál? Ha nem, elég összetett ahhoz, hogy egy

önálló bekezdést alkosson? A pont akkor ítélhető oda, ha a fogalomellenőrző kérdések mindegyikére igenlő választ ad az értékelő.

MÉRÉS – TUDOMÁNY 13

NYELV VILÁG

Az előtesztelés A kibővített mintával történő előtesztelésre további négy szabadúszó értékelőt és egy vezető vizsgáztatót hívtunk meg. Ezzel az öt fővel a korábbi három fős ítészi kör nyolcra bővült. Munkájukat (a) a pipalista helyes használatának két mintapéldánya, (b) a fogalomellenőrző kérdések és (c) értékelői képzés segítette. Az értékelőket két vizsgáztató csoportba soroltuk a vizsgarendszerhez fűződő munkaviszonyuk szerint: belsősökre és külsősökre. A vizsgáztatók 78 írásművet értékeltek nem teljes, de kapcsolt elrendezésben. A produktumokat ezúttal arányos rétegzett random mintavétellel választottuk ki. Minden egyes vizsgáztató 30 emailt értékelt, így 36 írásművet pontozott két értékelő és 42 írást látott négy olvasó. A Függelékben látható adatfelvételi terv lehetővé tette, hogy a csoportokat összehasonlítsuk egymással, illetve fel tudjuk mérni az értékelői szigort is. A pipalista használatával párhuzamosan a vizsgáztatók egy átfogó ítéletet is mondtak az írásokról. Az értékelő benyomások egy háromfokú skálát alkottak, ahol 1 = sikertelen, 2 = megfelelt, 3 = kimagasló. Az első látásra szűk hármas tagolás lehetővé tette, hogy nagy magabiztossággal különítsük el a siker árnyalatait (Linacre, 2014). A pipalista itemeinek működésekor figyelembe vettük ezeket az átfogó értékeket is csakúgy, mint az éles vizsgán szerzett eredményeket. A jó minőségű item-válaszok alapvető feltétele a következetes értékelés, amit a Klasszikus Tesztelmélet (KTE) és a Modern Tesztelmélet (IRT) módszer- és eszköztárával elemeztünk. A többször értékelt produktumok esetében egyetértési vizsgálatokat is végeztünk. Ezek mellett mind az itemek, mind az értékelők esetében vizsgáltuk az illeszkedést is. Eredmények Értékelői következetesség Az értékelői következetesség vizsgálatának első lépesében az éles vizsgán kapott pontokat a benyomás hármas skálájára helyeztük egyszerű pontátalakítással: 2. táblázat Nyers Pontszámról Átfogó Osztályozásra Történő Átalakítás

Nyers pontszám Átfogó osztályozás Pontérték jelentése

5 3 kiváló

4

3 2 megfelelt

2 1 sikertelen 1

0

A pontérték átalakításának logikája az értékelési skála eredeti elképzelését tükrözte, miszerint a 3 nyers pont jelöli a határoló pontértéket. Ennek megfelelően a 3 pont alatt minden tevékenység sikertelenül zárul, míg a magasabb pontérték jobb minőségű munkát jelent. Az átalakítás után az éles vizsga minősítését közvetlenül össze tudtuk hasonlítani a kutatásban szerzett benyomásokkal. Összehasonlító vizsgálataink szerint a két pontérték szoros pozitív összefüggést mutatott (0,576 - 0,700; p < 0,05), a teljes egyetértés pedig 50% és 66,67% között mozgott. A következetes értékelés megállapítása után minden értékelő esetében összevetettük az éles vizsgán meghirdetett pontértéket és a pipalistából származó összpontszámot a vizsgáztatói benyomásokkal.

14 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

3. táblázat A Benyomások és az Éles Vizsga, illetve a Pipalista Pontértékeinek Összefüggései

Értékelő Éles vizsga Pipalista

értékelő_01 0,575 0,810

értékelő_02 0,669 0,869

értékelő_03 0,681 0,783

értékelő_04 0,651 0,688

értékelő_05 0,744 0,881

értékelő_06 0,760 0,744

A 3. táblázatból látható, hogy az értékelők benyomásai mind az éles vizsga meghirdetett pontjaival, mind a pipalista pontjaival szoros pozitív összefüggésben voltak. Az értékelő_06 kivételével a benyomások mindig hasonlóbbak voltak a pipalista pontjaihoz, mint az éles pontértékekhez. A vizsgáztatók benyomásai és a lista pontjai közötti korreláció mértéke 0,688 és 0,881 (p < 0,05) között változott. Itemelemzés A pipalista itemeinek működésekor a fejlesztő csapat a tesztpontszámot és az item-válaszokat vizsgálta a KTE alkalmazásával az IBM SPSS 24 szoftverrel, valamit az IRT alkalmazásával a Facets programcsomaggal (Linacre, 2017). Egyszerű leíró statisztikát készítettünk a tesztpontszám megoszlásról és az átlagokról, az egyes tesztlépéseknél pedig a helyes válaszaránnyal jellemeztük a nehézséget, míg a minőséget pont-biszeriális korrelációval és az Ebel-féle D értékkel írtuk le. Miután KTE statisztikáiban a vizsgázó képességszintje és a pipalista sajátos vonásai keverten jelennek meg, a Facets használatával igyekeztünk populációfüggetlen item nehézségi értékek becsléséig eljutni. Ezeket a logitban kifejezett értékeket az érthetőség kedvéért átalakítottuk ún. igazságos pontértékekké, melyek a megfigyelt pontértékek skálájára vetített átlagos értékek. A tesztlépések illeszkedésére az infit négyzetátlag értékeket használtuk. A pipalista tesztpontszám értékei 1 és 36 között változtak. A leggyakoribb érték a 19 volt, a pontszámok számtani középértéke pedig 18,67 (SD = 9,26). Mindegyik item elfogadhatóan erős item-teszt korrelációval rendelkezett (r > 0,20), ugyanakkor az Ebel-féle D érték négy esetben elmaradt az elvárttól (D < 0,30). Három item extrém nehézségi értéket mutatott. A mintában szereplő vizsgázók számára két tesztlépés volt túlságosan könnyű (p > 0,90) és egy túlságosan nehéz (p < 0,10). Ennek ellenére, mivel mindegyik tétel item-teszt korrelációja kielégítően magas volt, a három kérdéses nehézségű itemet sem töröltük a későbbi használatból. Az itemek hasznosságának felmérésére a Facets illeszkedési statisztikáit használtuk. Wright és Linacre (1994) és később Linacre (2002) azt javasolja, hogy olyan tesztlépéseket szabad megtartani és az értékelésben figyelembe venni, melyek infit értéke 0,50 és 1,50 közé esik. Az ettől eltérő mutatóval rendelkező itemek eltorzíthatják és alááshatják a mérést. Egy ennél árnyaltabb szabályrendszer szerint a nagy téttel rendelkező feleletválasztós tesztlépések esetében a 0,80 és 1,20 küszöbszinteket kell figyelembe venni (Wright & Linacre, 1994). Kutatásunkban egy kivétellel mindegyik pipalista elem hasznosan segítette az értékelést. Így a tézist, miszerint „A szöveg hossza megfelel a feladatban előírtnak” ki kellett zárnunk az elemzésből kiemelt jelentősége ellenére. Végül 35 itemet tudtunk a pipalistában tartani. A hasznos tesztlépések mutatóit a 4. táblázat tartalmazza.

MÉRÉS – TUDOMÁNY 15

NYELV VILÁG

4. táblázat A Pipalista 35 Tesztlépésének Item Szintű Statisztikai Mutatói

Tesztlépés p-értéka rb Dc Igazságos pontértékd Nehézsége Infitf

item_01 0,94 0,29 0,18 0,98 -3,45 1,00

item_02 0,33 0,24 0,27 0,26 1,31 1,50

item_04 0,27 0,55 0,62 0,20 1,68 0,90

item_05 0,45 0,64 0,75 0,43 0,56 0,90

item_06 0,61 0,76 0,90 0,67 -0,42 0,70

item_07 0,66 0,57 0,70 0,73 -0,74 1,00

item_08 0,52 0,79 0,98 0,54 0,11 0,70

item_09 0,58 0,75 0,92 0,63 -0,27 0,70

item_10 0,41 0,70 0,88 0,38 0,79 0,80

item_11 0,40 0,45 0,57 0,36 0,86 1,20

item_12 0,48 0,64 0,80 0,47 0,38 0,90

item_13 0,50 0,63 0,87 0,52 0,21 1,00

item_14 0,75 0,31 0,35 0,84 -1,39 1,40

item_15 0,91 0,34 0,25 0,96 -2,88 1,00

item_16 0,46 0,60 0,77 0,46 0,46 1,00

item_17 0,41 0,61 0,77 0,38 0,76 0,90

item_18 0,20 0,41 0,43 0,13 2,19 1,30

item_19 0,38 0,54 0,70 0,33 0,97 1,10

item_20 0,79 0,50 0,50 0,88 -1,68 1,00

item_21 0,52 0,59 0,77 0,54 0,13 1,00

item_22 0,62 0,65 0,77 0,68 -0,47 0,90

item_23 0,08 0,38 0,25 0,04 3,52 1,00

item_24 0,61 0,56 0,70 0,67 -0,42 1,10

item_25 0,76 0,47 0,52 0,85 -1,46 1,10

item_26 0,74 0,59 0,65 0,83 -1,30 0,90

item_27 0,66 0,66 0,83 0,73 -0,74 0,90

item_28 0,61 0,69 0,88 0,67 -0,45 0,80

item_29 0,65 0,62 0,70 0,72 -0,68 1,00

item_30 0,58 0,62 0,80 0,63 -0,27 1,00

item_31 0,30 0,51 0,63 0,24 1,45 1,20

item_32 0,38 0,58 0,82 0,33 0,99 1,00

item_33 0,43 0,64 0,85 0,41 0,63 0,90

item_34 0,52 0,65 0,90 0,54 0,11 1,00

item_35 0,64 0,67 0,80 0,71 -0,60 0,90

item_36 0,52 0,49 0,60 0,54 0,13 1,20 a helyes válaszarány b pont-biszeriális korreláció c Ebel-féle D d a megfigyelt pontértékek skálájára vetített átlagos érték e populációfüggetlen item nehézség mutató f információ súlyozott illeszkedés A 4. táblázatban látható, hogy az itemek helyes válaszaránya 0,94 és 0,08 között változott (M = 0,53; SD = 0,18). Az értékelői szigort figyelembe vevő igazságos pontérték a megfigyelt működés

16 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

terjedelmét 0,86-ről 0,94-re emelte 0,98 és 0,04 szélső értékekkel (M = 0,55, SD = 0,23). A megfigyelt és az igazságos pontértékek korrelációja közel tökéletes volt (r = 0,993, p < 0,001). A populációfüggetlen nehézség becslésekor az átlagot 0 értéken rögzítettük. A belsős és külsős értékelői csoportok összehasonlítása bizonyos eltérésekre hívta fel a figyelmet. Jelesül, az alkalmazásban álló vizsgáztatók számára nehézséget okozott a 2. item megítélése: „A szöveg megfelel az email formai elvárásainak”, valamit a 36. item elbírálása: „Az első vagy a célnyelvtől eltérő más idegen nyelvi áthallás nincs hatással az olvashatóságra”. Ezzel szemben a szerződéses vizsgáztatók számára ezek az itemek is világosak és átláthatóak voltak, ennek megfelelően jó illeszkedésmutatókkal rendelkeztek. Az eltérések ellenére a becsült nehézség értékek erős pozitív összefüggést mutattak a két értékelői csoportban (r = 0,858, p < 0,001). A pipalista használatának fontos eredménye, hogy a becsült vizsgázói képességszint terjedelme jelentősen megnőtt. Az eredetileg logitban kifejezett íráskészség értékeket igazságos pontértékekké alakítva lehetőség nyílt annak összehasonlítására, hogy a pipalista használata és az éles vizsgaeredmények hogyan függenek össze. Az éles vizsga átlaga (M = 55,89; SD = 23,09) megnyugtatóan közel állt a pipalista eredmény átlagához (M = 54,28; SD = 27,76). Ennek jelentősége kettős. Egyrészt hasonlóságot tükröz, hiszen a cél nem az volt, hogy a vizsga szigorúbb vagy engedékenyebb legyen. Másrészt, a pipalista lehetővé teszi azoknak a vizsgázóknak az elkülönítését, akiket korábban – hibásan – az értékelési skála alapján egy csoportba soroltak. Megbízhatóság A 35 itemből álló pipalista belső következetessége α = 0,94 (SEM = 2,26) volt. A négy értékelő által együttesen értékel vizsgadolgozatok alapján számított értékelők közötti megbízhatóság αK = 0,632 és 0,804 (p < 0,05) között mozgott. Ezt az értéket a viszonylag kis mintát és a szokásos kettős értékelést figyelembe véve kellően magasnak ítéltük. Ugyanakkor összehasonlító elemzéseink arra utaltak, hogy a pipalista ítéleteit az értékelői szigor jelentősen torzítja (F (3, 30) = 8,377; p = 0,000; η2 = 0,456). Bonferroni korrekcióval végzett sorozatos páros összehasonlítások világossá tették, hogy az egyik külsős vizsgáztató a többiekhez képes túlzóan engedékeny volt. Ezzel együtt, mindegyik értékelő illeszkedési mutatója elfogadható volt (1,2 > infit > 0,7). Faktoranalízist végeztünk annak megállapítására, hogy a pipalistát empirikus alapon két azonos hosszúságú részre lehet-e bontani. A 3. item kizárása után végzett főtengelymódszer egyetlen látens vonást talált, így ez a vizsgálat inkább a lista koherenciáját erősítette, semmint a megosztás logikáját tárta fel. Érvényesség Mivel a kutatás végső célja annak megállapítása volt, hogy a pipalista ki tudja-e váltani az éles vizsgán használt értékelési skálákat anélkül, hogy a sikerességi besorolást jelentősen megváltoztatná, egy sor összehasonlító elemzést végeztünk az éles vizsgaeredmények és a pipalista összpontszámai között. A vizsgálatban előre rögzített mérce az volt, hogy (a) erős pozitív korrelációt mutassanak az adatok; (b) a sikerességi besorolás magas egyetértést mutasson; és (c) ne legyen különbség a sikerességi besorolásokban általánosságban. A pipalista érvényességét alátámasztja, hogy a korrelációs vizsgálatainkban a pipalista értékek jobb összefüggést mutattak az értékelők benyomásaival, mint a skálahasználatból származó éles pontértékek. A pipalista igazságos pontértékei erős pozitív korrelációt mutattak a meghirdetett íráskészség eredményekkel (rs = 0,882 [0,802; 0,927], p = 0,001). A két adatsor nem mutatott jelentős különbséget (z = -0,621, p = 0,535). A sikerességi besorolás 89,70%-ban volt azonos úgy,

MÉRÉS – TUDOMÁNY 17

NYELV VILÁG

hogy a lista alapú értékelés 2,60%-ban adott hamis pozitív és 7,76%-ban hamis negatív eredményt az éles pontokhoz képest. A sikerességi besorolások szoros összefüggést mutattak (χ2 (1) = 49,610; p < 0,000). A pontértékek hasonlósága az érvényesség szükséges, de nem elégséges feltétele volt. Ezen túlmenően, a szintnek megfelelő KER sávleírásokhoz horgonyzott konstruktum elemek erősítették a pipalista validitását. A lista és a skála alapú értékelés közös vonása volt, hogy mindkettő a KER deskriptorain alapult. Tárgyalás A pipalista fejlesztési projekt mögött három fő ok húzódott. Elsősorban az, hogy a vizsgarendszer történetében soha nem sikerült a skála használatából olyan pontértékekhez jutni, amit a nyelvi mérés eszköztárával fel lehetett volna dolgozni az elemi aritmetikán túl. A hazai akkreditációs hivatali elvárásoknak ez megfelel, azonban szakmai igényességgel nem tartható. Az összetettebb pszichometriai vizsgálatokkor kivétel nélkül azt találtuk, hogy egymásnak ellentmondó tartalmú pontértékeket kellett egybeolvasztani ahhoz, hogy a számításokban tovább léphessünk. Ez azonban lehetetlenné tette volna az eredmények értelmezését és így a validitás alapjait ingatta volna meg. Másodszor, az íráskészség vizsgarész tesztpontszámai nagyon kis varianciát mutattak, szűk korlátok között mozogtak, ami nem jellemezte a többi mérési egységet. Nem arról volt tehát szó, hogy a vizsgázók így írnak, hanem sokkal inkább arról, hogy a vizsgázókat így értékelik. Harmadszor, egy korábbi helyi kutatás (Lukácsi, 2016) arra utalt, hogy a vizsgáztatók között nincsen egyetértés a sávleírások értelmezésében, ezért a konstruktum fogalmainak tisztázására van szükség, hogy a sajátos és nem kívánt vizsgáztatói magatartás hatását csökkenteni lehessen. Norman Verhelst szakmai tanácsait követve a fejlesztő csapat 2016 júniusában kezdett el dolgozni a pipalistán. Ez az összetett feladat magában foglalta a szakirodalom áttekintését, a KER alapos tanulmányozását, a helyi mérési környezet feltérképezését és a vizsgarendszer hagyományainak elemzését, valamint egy összetett adatgyűjtést annak érdekében, hogy a kutatás empirikus alapokon nyugodjon és ne csupán elképzelések halmazára építsünk. A komplex folyamat eredménye lett a 35 dichotóm itemből álló, bináris döntéseket tartalmazó pipalista, az ezt kiegészítő fogalomellenőrző kérdéscsoport, és a helyes gyakorlatot demonstráló minta használat. (A lista közlésére itt nincs mód). Annak ellenére, hogy egy itemet végül törölnünk kellett gyakorlati alapon, a konstruktumot így is sikerült részletesen körülírnunk 14 nyelvi cselekvéssel és stratégiával, melyek között helyet adtunk a feladat teljesítésének is. Az egyes építőelemek nem azonos hangsúllyal szerepelnek a listán: Egyes aspektusokat több, másokat kevesebb item képvisel. A kezdetektől törekedtünk arra, hogy a tételek a lehető legegyértelműbbek legyenek és mindig olyan jelenséget írjanak le, amelyek közvetlenül megfigyelhetőek a vizsgázói produktumokban. A döntések tárgyilagosságának záloga, hogy az értékelő akkor adhat pontot, ha a vonást meg is találja az írásműben, nem pedig feltételezi annak meglétét. A pipalista megfelel a szakirodalom elvárásainak a megbízhatóság tekintetében (Nunnally & Bernstein, 1994) és egyben kimeríti a magyar akkreditációs követelményeket (Bárdos, 2007). Az is megállapítást nyert, hogy egyetlen látens dimenzió húzódik meg a lista mögött, az íráskészségé, így a lista felosztását empirikusan indokolni nem lehet, bár azt egyéb szempontok szükségessé tehetik. Mivel sem a vizsgáztatók visszajelzései, sem a számszaki elemzések nem ingatták meg a lista teljességét – egészségét –, kimondhatjuk, hogy egy kellően részletes mégis a gyakorlatban alkalmazható mérőeszközt sikerült fejlesztenünk.

18 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

Minden tárgyilagosságot erősítő próbálkozásunk ellenére az értékelői következetlenség zavaró jelensége továbbra is velünk él. Amikor a vizsgáztatókat korábban értékelt dolgozatok ismételt elbírálására kértük, a sikeres / megfelelt / kiváló csoportosítás csak szerény egyetértést mutatott. Miután esetünkben államilag akkreditált vizsgáztatásról van szó, tehát a vizsga komoly téttel bír, a minősítő ítéleteknek megingathatatlanoknak kellene lenniük. Másrészről könnyen előfordulhat az is, hogy nem az újraértékelés, hanem az éles vizsga minősítései hordoztak magukban hibát. A lista alapú értékelés elvitathatatlan előnye, hogy nem a vizsgáztató szubjektív döntése, hanem az írásmű határozza meg az eredményt. Az értékelők közötti egyetértést a pipalista esetünkben is erősítette, egyben korlátozta a modellálatlan értékelői magatartást is. Mivel a vizsgáztató mint zaj kizárását így sem tudtuk elérni, helytállónak találjuk Brindley (1991) megállapítását, miszerint a „profi vizsgáztató” fogalom nehezen definiálható. A használatban lévő értékelési skálákhoz képest a pipalista jelentős mértékben megemelte a pontérték varianciát. Mivel a magyarországi akkreditált nyelvvizsgáztatásban elvárás a kompenzációs és a konjunktív eredményszámítási módszerek sajátos elegyítése, ebben a környezetben kiemelten fontos, hogy a határértéktől távol eső – magas és alacsony – pontszámok is hűen tükrözzék a vizsgázók képességszintjét. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy az íráskészség vizsgarészen a jelölt megfelelt-e, hanem arról, hogy emellett és ezzel együtt az írásbeli részvizsgán, illetve a teljes vizsgán sikeres volt-e. A lista alapú értékelést bizonyítottan hatékonyabbnak találtuk a teljesítési minimum szintjén. Az érvényesség bizonyításának utolsó lépéseként ebben a projektben azt vizsgáltuk meg, a pipalista pontértékei hogyan viszonyultak a vizsgázók más vizsgarészen elért eredményéhez. A lista igazságos pontértékei és a vizsgarészek meghirdetett eredményei között minden esetben erős pozitív korrelációt találtunk 0,605 ≤ r ≤ 0,679 (p < 0,001) értékekkel. A lista igazságos pontértékei az éles íráskészség eredményekénél jobb összefüggést mutattak a végeredménnyel (r = 0,871, p < 0,001) és a sikerességi besorolással is (r = 0,808, p < 0,001). Ezek alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy a pipalista sikeresen állíthatja vissza az íráskészség prediktív validitását is. A kutatás korlátai Kutatásunk két felismert korláttal rendelkezett az átláthatóság, következetesség, részletes leírás, empirikus megalapozottság és objektivitás értékei mellett. Elsősorban a kezdetektől világos volt a számunkra, hogy kifejezetten és kizárólag a B2 szintű általános angol nyelvű vizsga kötelező email feladatának értékelési rendszerén dolgozunk. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal számos listaelem más feladattípusokra is alkalmazható lehet, egy szakmai igényességgel bíró kutatásnak ezeket is újra kell értékelnie. Másodsorban azt is látnunk kell, hogy a lista alapú értékelés természetétől fogva egy adott szintre alkalmazható. Ezzel szemben ma hazánkban csak olyan vizsgarendszert akkreditál az Oktatási Hivatal, amelyik legalább három szinten mér. Következésként a magyar környezetben minden szintre külön eszközt kell kidolgozni. Következtetések és javaslatok Korlátai ellenére a kutatás nyilvánvaló bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a nem kívánt vizsgáztatói magatartást lehetséges az értékelés helyes gyakorlata felé terelni. Látható, hogy a produktív nyelvi tevékenységeket is lehetséges objektív eszközökkel értékelni úgy, hogy a pontok a ténylegesen megfigyelhető nyelvi jelenségeket tükrözzék. Egy ilyen típusú analitikus értékelés további előnyökkel rendelkezik. Amellett, hogy diagnosztikus visszajelzést tud adni a vizsgázónak a vizsga megtekintésekor (Alderson, 2005), hatékony segítségére lehet az íráskészség oktatásának, segítheti az önálló tanulást és a nyelvtanulói autonómiát (Nation, 2009), valamint az érvényesség alappilléreként emeli a teljes vizsga validitását.

MÉRÉS – TUDOMÁNY 19

NYELV VILÁG

Természetesen további kutatások szükségesek annak feltárására, hogy milyen eltéréseket mutat a skála és a lista alapú értékelés az idegen nyelvi mérésben. Az itt közzétett mérőeszköz fejlesztési projekt érdeme, hogy a tudásszintet mérő szintvizsgák céljaira alkalmazható pipalistát állított elő a KER javaslatait követve. Felhasznált irodalom Alderson, J. C. (1991). Bands and scores. In: J. C. Alderson & B. North (Eds.), Language testing in

the 1990s (pp. 71–86). London: Macmillan. Alderson, J. C. (2005). Diagnosing foreign language proficiency: The interface between learning and assessment.

London: Continuum. Alderson, J. C. (2007). The CEFR and the need for more research. The Modern Language Journal,

91(4), 659–663. doi: 10.1111/j.1540-4781.2007.00627_4.x Alderson, J. C., Clapham, C., & Wall, D. (1995). Language test construction and evaluation. Cambridge:

Cambridge University Press. Bachman, L. F., & Palmer, A. S. (1996). Language testing in practice: Designing and developing useful

language tests. Oxford: Oxford University Press. Bárdos, J. (2015). Quality assurance in accrediting foreign language examinations in Hungary. In

D. Holló & K. Károly (Eds.), Inspirations in foreign language teaching (pp. 207-220). Harlow: Pearson.

Bárdos, J. (Ed.). (2007). Akkreditációs kézikönyv [Accreditation manual]. Budapest: OH-NYAK. Bonk, W., & Oakey, G. (2003). A many-facet Rasch analysis of the second language group oral

discussion task. Language Testing, 20(1), 89–110. doi: 10.1191/0265532203lt245oa Brindley, G. (1991). Defining language ability: The criteria for criteria. In S. Anivan (Ed.), Current

developments in language testing. Singapore: SEAMEO Regional Language Centre. Brindley, G. (1998). Describing language development? Rating scales and SLA. In: L. F. Bachman

& A. D. Cohen (Eds.), Interfaces between second language acquisition and language testing research (pp. 112-140). Cambridge: Cambridge University Press.

Brindley, G. (2000). Task difficulty and task generalizability in competency-based writing assessment. In G. Brindley (Ed.), Studies in immigrant English language assessment (Vol. 1, pp.125–157). Sydney, Australia: National Centre for English Language Teaching and Research, Macquarie University.

Broad, B. (2003). What we really value: Beyond rubrics in teaching and assessing writing. Logan, UT: Utah State Press.

Chalhoub-Deville, M. (1997). Theoretical models, assessment frameworks and test construction. Language Testing, 14(1), 3–22. doi: 10.1177/026553229701400102

Council of Europe. (2001). Common European framework of reference for languages: Learning, teaching, assessment. Cambridge: Cambridge University Press.

Dietrich, P. B., French, J. W., & Carlton, S. T. (1961). Factors in judgements of writing ability (Research Bulletin RB-61-15). Princeton, NJ: Educational Testing Service.

East, M., & Weigle, S. C. (2016). Innovation in rubric use: Exploring different dimensions [Editorial]. Assessing Writing, 30, 1-2. doi: 10.1016/j.asw.2016.09.001

Eckes, T. (2005). Examining rater effects in TestDaF writing and speaking performance assessments: A many-facet Rasch analysis. Language Assessment Quarterly: An International Journal, 2(3), 197–221. doi: 10.1207/s15434311laq0203_2

Euroexam. (2016). Euro detailed specifications. Budapest: Euroexam. Fulcher, G. (1996). Does thick description lead to smart tests? A data-based approach to rating

scale construction. Language Testing, 13(2), 208-238. doi: 10.1177/026553229601300205

20 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

Fulcher, G., Davidson, F., & Kemp, J. (2011). Effective rating scale development for speaking tests: Performance decision trees. Language Testing, 28(1), 5-29. doi: 10.1177/0265532209359514

Hamp-Lyons, L. (1990). Second language writing: Assessment issues. In B. Kroll (Ed.), Second language writing: Research insights from the classroom. New York, NY: Cambridge University Press.

Hamp-Lyons, L. (2016). Farewell to holistic scoring? [Editorial]. Assessing Writing, 27, A1-A2. doi: 10.1016/j.asw.2015.12.002

Hamp-Lyons, L., & Kroll, B. (1996). Issues in ESL writing assessment: An overview. College ESL, 6(1), 52-72.

Harsch, C. & Martin, G. (2012). Adapting CEF-descriptors for rating purposes: Validation by a combined rater training and scale revision approach. Assessing Writing, 17, 228-250. doi: 10.1016/j.asw.2012.06.003

Harsch, C. & Rupp, A. A. (2011). Designing and scaling level-specific writing tasks in alignment with the CEFR: A test-centered approach. Language Assessment Quarterly, 8(1), 1-33. doi: 10.1080/15434303.2010.535575

Kane, M. (2006). Validation. In R. Brennan (Ed.), Educational measurement (4th ed., pp. 17-64). Westport, CT: American Council on Education / Praeger.

Kim, Y-H. (2011). Diagnosing EAP writing ability using the Reduced Reparametrized Unified Model. Language Testing, 28(4), 509-541. doi: 10.1177/0265532211400860

Knoch, U. (2009). Diagnostic assessment of writing: The development and validation of a rating scale. Frankfurt: Peter Lang.

Knoch, U. (2011). Rating scales for diagnostic assessment of writing: What should they look like and where should the criteria come from? Assessing Writing, 16, 81-96. doi: 10.1016/j.asw.2011.02.003

Linacre (2002). What do infit and outfit, mean-square and standardized mean? Rasch Measurement Transactions, 16(2), 878.

Linacre, J. M. (2014). The sin of false precision: Too many rating-scale categories. Rasch Measurement Transactions, 28(2), 1463.

Linacre, J. M. (2017). Facets computer program for many-facet Rasch measurement (Version 3.80.0). Beaverton, Oregon: Winsteps.com

Lukácsi, Z. (2016). Cohesion and writing quality. Saarbrücken: GlobeEdit. Lumley, T. (2005). Assessing second language writing. The rater’s perspective. Frankfurt: Peter Lang. Lumley, T., & McNamara, T. F. (1995). Rater characteristics and rater bias: Implications for

training. Language Testing, 12(1), 54–71. doi: 10.1177/026553229501200104 McNamara, T. F. (1996). Measuring second language performance. New York, NY: Longman. McNamara, T. F. (2000). Language testing. Oxford: Oxford University Press. Mickan, P. (2003). “What’s your score?” An investigation into language descriptors for rating written

performance. Canberra: IELTS Australia. Nation, I. S. P. (2009). Teaching ESL / EFL reading and writing. New York, NY: Routledge. North, B. (1997). The development of a common framework scale or descriptors of language

proficiency based on a theory of measurement. In A. Huhta, V. Kohonen, L. Kurki-Suonio, & S. Luoma (Eds.), Current developments and alternatives in language assessment (pp. 423–447). Jyväskylä: University of Jyväskylä.

North, B. (2000). The development of a common framework scale of language proficiency. New York, NY: Peter Lang.

Nunnally, J. C., & Bernstein, I. H. (1994). Psychometric threory (3rd ed.). New York, NY: McGraw-Hill.

NYAK, OH. (2017). Nyelvvizsga statisztikák [Data file]. Retrieved September 1, 2017 from http://www.nyak.hu/doc/statisztika.asp?strId=_491

MÉRÉS – TUDOMÁNY 21

NYELV VILÁG

Pollitt, A., & Murray, N. (1996). What raters really pay attention to. In M. Milanovic & N. Saville (Eds.), Language testing 3: Performance testing, cognition and assessment (pp. 74-91). Cambridge: Cambridge University Press.

Shaw, S. D., & Weir, C. J. (2007). Examining writing: Research and practice in assessing second language writing (Studies in Language Testing 26). Cambridge: Cambridge University Press.

Struthers, L., Lapadat, J. C., & MacMillan, P. D. (2013). Assessing cohesion in children’s writing: Development of a checklist. Assessing Writing, 18, 187-201. doi: 10.1016/j.asw.2013.05.001

Trace, J., Meier, V., & Janssen, G. (2016). “I can see that”: Developing shared rubric category interpretations through score negotiation. Assessing Writing, 30, 32-43. doi: 10.1016/j.asw.2016.08.001

Turner, C. E., & Upshur, J. A. (2002). Rating scales derived from student samples: Effects of the scale maker and the student sample on scale content and student scores. TESOL Quarterly, 36(1), 49–70. doi: 10.2307/3588360

Upshur, J. A., & Turner, C. E. (1995). Constructing rating scales for second language tests. ELT Journal, 49(1), 3–12. doi: 10.1093/elt/49.1.3

Weigle, S. C. (1998). Using FACETS to model rater training effects. Language Testing, 15(2), 263–287. doi: 10.1177/026553229801500205

Weigle, S. C. (2002). Assessing writing. Cambridge: Cambridge University Press. Weir, C. J. (2005). Language testing and validation: An evidence-based approach. Basingstoke: Palgrave

Macmillan. Wigglesworth, G. (1993). Exploring bias analysis as a tool for improving rater consistency in

assessing oral interaction. Language Testing, 10(3), 305–319. doi: 10.1177/026553229301000306 Wright, B., & Linacre, J. M. (1994). Reasonable mean-square fit values. Rasch Measurement

Transactions, 8(3), 370.

Függelék Adatfelvételi terv

Vizsgázók 1. kötet 2. kötet 3. kötet 4. kötet

vizsgázó_01

vizsgázó_02

vizsgázó_03

vizsgázó_04

vizsgázó_05

vizsgázó_06

vizsgázó_07

vizsgázó_08

vizsgázó_09

vizsgázó_10

vizsgázó_11

vizsgázó_12

vizsgázó_13

vizsgázó_14

vizsgázó_15

vizsgázó_16

vizsgázó_17

vizsgázó_18

vizsgázó_19

22 MÉRÉS – TUDOMÁNY

NYELV VILÁG

vizsgázó_20

vizsgázó_21

vizsgázó_22

vizsgázó_23

vizsgázó_24

vizsgázó_25

vizsgázó_26

vizsgázó_27

vizsgázó_28

vizsgázó_29

vizsgázó_30

vizsgázó_31

vizsgázó_32

vizsgázó_33

vizsgázó_34

vizsgázó_35

vizsgázó_36

vizsgázó_37

vizsgázó_38

vizsgázó_39

vizsgázó_40

vizsgázó_41

vizsgázó_42

vizsgázó_43

vizsgázó_44

vizsgázó_45

vizsgázó_46

vizsgázó_47

vizsgázó_48

vizsgázó_49

vizsgázó_50

vizsgázó_51

vizsgázó_52

vizsgázó_53

vizsgázó_54

vizsgázó_55

vizsgázó_56

vizsgázó_57

vizsgázó_58

vizsgázó_59

vizsgázó_60

vizsgázó_61

vizsgázó_62

vizsgázó_63

vizsgázó_64

vizsgázó_65

MÉRÉS – TUDOMÁNY 23

NYELV VILÁG

vizsgázó_66

vizsgázó_67

vizsgázó_68

vizsgázó_69

vizsgázó_70

vizsgázó_71

vizsgázó_72

vizsgázó_73

vizsgázó_74

vizsgázó_75

vizsgázó_76

vizsgázó_77

vizsgázó_78

Megjegyzés: Az árnyékolt cellák olyan produktumokat jelölnek, amelyeket két belsős és két külsős vizsgáztató értékelt.

24 NYELVPEDAGÓGIA

NYELV VILÁG

Projektmunka a motiváció és az értékelés tükrében A BGE KKK-n német szaknyelvoktatásban részt vevő két hallgatói

csoportban végzett összehasonlító kutatás

HUKNÉ DR. KISS SZILVIA – KOLTÁNYINÉ VADÁSZ VIKTÓRIA KKK

Bevezetés A BGE KKK Német Tanszéki Osztályán 2014/2015-ben vált szükségessé egy új és innovatív tananyag létrehozása, mivel az addig használt és preferált tananyagunk1 kezdte aktualitását veszíteni. 2016-ra világossá vált, hogy az új tananyag nem képzelhető el egy oktatási szemléletmódbeli váltás nélkül, hiszen a munka világa új kihívások elé állítja hallgatóinkat és ezáltal az oktatókat és tananyagkészítőket is. A munkaadók körében végzett felmérések azt mutatják, hogy a leendő munkavállalók az idegen nyelv ismerete mellett az együttműködést segítő képességeknek (ún. soft skills) is birtokában kell, hogy legyenek. Több országos, illetve európai kutatás készült az elmúlt évtizedben, melyek célja a különböző munkakörökben igényelt kompetenciák vizsgálata volt. A több európai egyetem közreműködésével lezajlott Tuning-projekt eredményei szerint a munkaadók számára az együttműködési készségek, a hallgatók számára viszont az önálló, pontos munkavégzésre való készségek fontosabbak.2 Az 2010-ben folytatott átfogó DPR-kutatás rámutatott arra, hogy a frissdiplomások és a munkáltatók is fontosabbnak tartják az önálló munkavégzésre való képességet, mint a csapatmunkára való képességet.3 Ezt erősíti az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének 2011-ben megismételt kutatása is.4 Hasonló témájú az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdaságtudományi Karán kiadott Tóthné Téglás Tünde, valamint dr. Hlédik Erika által 2014-ben befejezett vizsgálat is5, melyben a diplomás pályakezdőkkel szemben a versenyszférában támasztott kompetencia-elvárásokat térképezték fel. Az MKIK és a Tóthné/Hédlik-féle vizsgálatok eredményeit vetette össze Szakács Édua a közszférában fellelhető, az elvárt kompetenciákra irányuló adatokkal.6 Szakács Édua kutatása szerint a verseny és a közszféra egyaránt elvárja az alábbi kompetenciákat: etikus és megbízható magatartást, az együttműködési készséget, a szakmai ismeretek alkalmazását, a motiváltságot, a terhelhetőséget és a precizitást. Viszont a magánszektor ezeknél fontosabbnak tartja a kezdeményezőkészséget, az innovációt, az önfejlesztés igényét és képességét, valamint az önállóságot, míg csak a közszférában jelennek meg olyan kompetenciák, mint a szabálytudat, fegyelmezettség, lojalitás.7 A magánszféra elvárásait tekintve azonban minden bizonnyal az egyik legfrissebb, a világszerte már húsz éve, Magyarországon pedig hatodik alkalommal elkészült vezérigazgatók körében elvégzett vállalati felmérés, amelyet a PwC (PricewaterhouseCoopers Kft.) és magyarországi szakmai partnere a MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége) készített.8 A felmérés fókuszában az állt, hogy az első számú döntéshozók hogyan látják vállalatuk, iparáguk, illetve az

1 BGF szerzői munkaközössége (2010): Német üzleti nyelv, Perfekt, Budapest. 2 Kiss, P (2010:111-123) 3 Kiss (2010:111-123) 4 Várhalmi (2012) 5 Tóthné Téglás, T.-Hlédik, E. (2014): Mit várnak el a nagyvállalatok a pályakezdőktől? 6 A közszférában nem készült eddig az elvárt kompetenciákra vonatkozó átfogó vizsgálat. Szakács (2015:88) 7 Szakács (2015:91) 8 https://www.pwc.com/hu/hu/ceo/2017.html

NYELVPEDAGÓGIA 25

NYELV VILÁG

általános üzleti közeg helyzetét és jövőjét.9 A munkavállalókra vonatkozó kérdésekből kiderül, hogy bár a vezérigazgatók számolnak a közeli jövőben a költségcsökkentés szükségességével, ezt nem a dolgozói létszám csökkentésével akarják elérni. Sőt világszerte és Magyarországon is a vállalatok több mint a fele készült 2017-ben cége létszámát növelni.10 A felmérés kimutatta, hogy 2016 és 2017 között (tehát csupán egy év alatt) világszerte 5, Magyarországon 7 százalékkal nőtt azon vállalatvezetők aránya, akik tartanak a szakemberhiánytól. Véleményünk szerint ezért is igen fontos az oktatásnak, benne a felsőoktatásnak erre a piaci igényre reagálni. A vállalatvezetők véleménye szerint világszerte és Magyarországon is a legfontosabb munkavállalói tulajdonságok a szakmai tudáson felül a következőek: együttműködés és problémamegoldás 92-92%, alkalmazkodókészség 83%, kreativitás és innováció 74%, érzelmi intelligencia 69%.11 Összevetve a fent említett eredményekkel elmondható, hogy az innováció és az együttműködés továbbra is fontos helyet foglalnak el. Összességében ezek azok a kompetencia-elvárások, amelyekre a felsőoktatásnak is fel kell készülnie és hallgatókat is fel kell készítenie. A tananyag- és projektfeladatfejlesztés A 2016/17-es tanévben tanszéki osztályunkon, önkéntes alapon, szerveződött egy hét főből álló fejlesztői csapat, amelynek tagjai Dr. Török Judit, Dr. Fodor Sándorné, Hukné Dr. Kiss Szilvia, Dr. Kétyi András, Koltányiné Vadász Viktória, Kósik Ferenc és Ugrai Zsuzsanna. A fejlesztői csapat feladatául nemcsak az új tananyag kidolgozását, hanem ennek a tananyaghoz kötődő német nyelvű projektfeladat-gyűjteménynek kidolgozását és kipróbálását is kitűzte céljául. A feladatfejlesztéssel párhuzamosan elindult egy átfogó akciókutatás is, amelynek koncepcióját a kutatócsoport tagjai már két tudományos konferencián is bemutatták, és az első eredmények is publikálásra kerültek.12 A tananyag és a projektfeladatok érdemi kipróbálása 2017/18 őszi szemeszterében kezdődött el a felsőoktatásba belépő minden elsős, illetve a tanárok önkéntes kezdeményezése alapján egyes felsőbb éves csoportokban, és még most is folyik. A kutatás Tanulmányunkban a fent említett kutatás első félévének részeredményeihez kapcsolódóan szeretnénk bemutatni egy első éves és egy végzős csoport eredményeinek összehasonlítását. A csoportok motiváltságát kérdőívvel mértük. A projektfeladatok részeként pedig a hallgatók egy projektnaplót vezettek. Tanulmányunkban a motivációs kérdőívek és a naplók elemzésének eredményeit mutatjuk be. A vizsgált hallgatói csoport jellemzői: Az elsős, a felsőoktatásba épp belépő csoport 17 főből áll (9 fiú, 8 lány), a harmadikos, utolsó éves hallgatók csoportja 15 főből (4 fiú és 11 lány). Általánosan jellemző, hogy a hallgatók nyelvi szintje megfelel a B2-nek, a harmadéves csoportban 5 fő ennél magasabb nyelvi szintet képvisel (4 C1, illetve 1 fő anyanyelvi szint). Szintén jellemző, hogy a harmadéves hallgatók közül többen már dolgoznak tanulmányaik mellett, illetve ketten közülük a BGE duális oktatásában vesznek részt, ahol szintén alkalmuk van betekintést nyerni a munka világába.

9 A felmérésben 7 iparágból világszerte 1379, Magyarországon 186 vezérigazgató vett részt. https://www.pwc.com/hu/hu/ceo/2017.html 10 Világszerte: 52%, Magyarországon 51%. https://www.pwc.com/hu/hu/ceo/2017.html 7. old. 11 Hasonlóak az arányok a világszerte végzett felmérésben is: együttműködés és problémamegoldás, alkalmazkodókészség 96-96-96%, kreativitás és innováció 92%, érzelmi intelligencia 87%. 12 Kétyi-Kósik 2017, Ugrai-Török 2017 valamint Kétyi-Török 2018.

26 NYELVPEDAGÓGIA

NYELV VILÁG

Jelen kutatásunk elsősorban a hallgatók motiváltságát és projektértékelését, benne saját önálló és csoportban elfoglalt helyüket vizsgálta. Kíváncsiak voltunk, hogy van-e markáns különbség az oktatásba belépők és a munka világában már résztvevő vagy hamarosan belépő hallgatók motiváltsága, illetve projektfeladatok iránti nyitottsága között. A motiváltságot a félév elején (így a projektfeladatok előtt) kitöltött (magyar nyelvű) motivációs kérdőív segítségével mértük, a projektfeladatok iránti hajlandóságot pedig a projektnaplók végén a csoporttagok által közösen kitöltött német nyelvű projektnaplók eredményt értékelő, összefoglaló részének (u.n. Ergebnisprotokoll) kvalitatív elemzésével végeztük el. Az általunk vizsgált időszakban (2017/18-as tanév I. szemeszter) a két csoport összesen öt (elsősök 3, harmadévesek 2), különböző projekten dolgozott, amelyek közül négyhez (mindegyik csoportban 2-2) tartozott projektnapló. Egy projekten általában két-három hétig dolgoztak. A projekteket egy prezentáció, illetve a kimeneti termék (output) bemutatása, valamint a projektnapló leadása zárta. A motivációs kutatás eredményei Mi kell egy idegen nyelv eredményes elsajátításához? Minden bizonnyal elengedhetetlen a „jó nyelvtanár – megfelelő tanulási lehetőségek – nyelvtehetség – sikeres nyelvtanulási stratégiák” kombinációja. De még ezek megléte esetén is biztos, hogy az idegennyelv-tanulás egy hosszú és fáradságos feladat, ami akkor vezethet csak sikere, ha a nyelvtanuló motivált. Mivel tehát a motiváció az egyik legmérvadóbb előrejelzője a nyelvtanulás sikerének, ezért került a nyelvtanulás és nyelvoktatás kutatásának központjába sok év óta. Mi a kutatás során eltértünk a Dörnyei és Clement13 által meghatározott faktorok elemzésétől (integrativitás, instrumentalitás, közvetlen kapcsolat anyanyelvi beszélőkkel, kulturális érdeklődés, az anyanyelvi közösség vitalitása) és a következő kérdésekre kerestük a választ:

1. Mit tartanak a hallgatók a nyelvtanulás legfőbb előnyeinek? (6 állítás) 2. Milyen tapasztalataik vannak a hallgatóknak általában a nyelvtanulás folyamatáról? (3 állítás) 3. Hogyan viszonyulnak a hallgatók a tanári, ill. tanulói visszajelzésekhez? (7 állítás) 4. Hogyan hatnak a hallgatókra a külső motivációs tényezők? (5 állítás) 5. Hajlandóak-e a hallgatók kellő időt fordítani a nyelvtanulásra? (3 állítás) 6. Milyen a hallgatók együttműködési hajlandósága a nyelvórákon? (4 állítás)

A kérdőív, melynek kitöltésére 2017 szeptemberében került sor, 28 Likert-skálás (5 pontos) változót tartalmazott. A gazdasági végzettséggel betöltendő pozíciókhoz köthető kompetenciaelvárások között a „legalább egy idegen nyelv magas szintű ismerete” előkelő helyet foglal el a kompetenciák között.14 Ezt alátámasztja kutatásunk is, hiszen valamennyien egyetértettek abban, hogy a nyelvtanulás segíti a karrierjüket (átlag az elsős csoportnál 4,82, a harmadévesnél 4,86), illetve, hogy a német nyelvtudásukat karrierjük során fel is tudják majd használni (átlag az elsős csoportnál 4,65 a harmadévesnél 4,57). A vizsgált csoportok tagjai a nyelvtanulást nem kizárólag a karrier szempontjából tartják fontosnak, hanem az egyetemi tanulmányaikkal (4,53, illetve 4,50), magánéletükkel (4,24, illetve, 4,57) és utazásaikkal (4,82, illetve 5,0) kapcsolatban is. Ennek a kategóriának az utolsó állításával („Az üzleti életben a német nyelv ismerete nem olyan fontos, mint az angolé”) az elsősök 29,4%-a teljes mértékben egyetértett, míg a végzősöknél ez a szám csupán 7,1%, tehát a munka világához közeledve hallgatóink felismerték a német nyelv fontosságát a munkaerő-piacon.

13 Dörnyei-Clement (2006:399-432) 14 Tóthné-Hlédik (2014:387-408)

NYELVPEDAGÓGIA 27

NYELV VILÁG

A kérdőív második, a tanulás folyamatát vizsgáló részénél is láttunk eltérést a két csoport között: bár mindkét csoportnak ugyanannyira jelent kihívást a nyelvtanulás (4,00), a végzősök a nyelvtanulás folyamatát kevésbé érzik kreatívnak (4,35, illetve 3,5) és kevésbé jelent ez örömet számukra (4,14, illetve 3,71). A tanári és tanulói visszajelzésekkel kapcsolatban érdekes különbséget vehetünk észre: az elsősök is igénylik, hogy a tanár jelezze hibáikat (4,18), a végzősöknél ez a szám jelentősen magasabb (4,64). A csoporttársaiktól jövő kritikát hasonló módon, bár kissé kevésbé igénylik (3,71, illetve 3,86). Az elsős hallgatók jobban vágynak mind a tanár elismerésére, dicséretére, mint a végzősök (4,71, illetve 4,36) mind pedig a csoporttársak elismerésére (4,41, illetve 3,86). Ha a csoportok egyes kérdésekre adott válaszukat hasonlítjuk össze, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a végzős hallgatókat jobban érdeklik a tanár részéről érkező kritikai megjegyzések, mint a dicséretek. Az elsősöknél ez éppen fordítva van. Mindkét csoportnak jobban számít a tanár oldaláról kapott értékelés, mint a társaktól jövők. A visszajelzés valamennyi megkérdezett hallgató számára fontos: szeretik tudni, hogy mennyit haladtak a tanulási folyamatban, mik az erősségeik és gyengeségeik.

Ha a 4. blokkban szereplő kérdésekre kapott válaszokat tekintjük, kiolvasható, hogy a külső motivációs tényezők mindegyike jobban hat az elsősökre, mint a végzősökre. Mindkét csoportban a jó jegy és a tanár motiválja a hallgatókat leginkább, a szabályok, keretek legkevésbé.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Sze

rete

m, h

a a

tan

áro

mm

egm

on

dja

, ha

vala

mit

ro

sszu

lcs

inál

ok.

Sze

rete

m, h

a a

cso

po

rttá

rsai

mfi

gye

lmez

tetn

ek,

ha

vala

mit

ross

zul c

sin

álo

k.

Sze

rete

m, h

a a

tan

ár m

egd

icsé

r,h

a va

lam

it jó

l csi

nál

ok.

Sze

rete

m, h

a a

cso

po

rttá

rsai

mel

ism

erik

, ha

vala

mit

jól c

sin

álo

k.

Sze

rete

m t

ud

ni,

ho

gy m

en

nyi

th

alad

tam

a t

anu

lás

sorá

n.

Sze

rete

m t

ud

ni,

ho

gy m

ik a

zer

őss

ége

im.

Sze

rete

m t

ud

ni,

ho

gy m

ik a

gyen

gesé

geim

.

4,18

3,71

4,714,41 4,59 4,65

4,06

4,64

3,86

4,36

3,86

4,64 4,71 4,64

Elsős csoport

Harmadéves csoport

28 NYELVPEDAGÓGIA

NYELV VILÁG

Érdekes ellentmondás, hogy míg mindkét csoport több időt szeretne nyelvtanulással foglalkozni (4,29), jóval kevesebben állítják, hogy a nyelvórákon kívül is foglalkoznának ezzel (3,94, illetve 3,57) és az sem jellemző (különösképpen a végzősökre), hogy akkor is foglalkoznának nyelvtanulással, ha éppen máshoz volna kedvük (3,65, illetve 2,93) A kérdőív együttműködési hajlandóságot vizsgáló kérdéseire kapott válaszok alapján megállapítható, hogy bár valamennyivel szívesebben tanulnak nyelvet a hallgatók csoportban, mint egyedül („Jobban szeretek csoportban nyelvet tanulni, mint egyedül” – elsős csoport 3,76, illetve harmad éves csoport 3,71), a csoportos oktatás keretein belül sem ellenzik a páros vagy csoportos feladatokat („Szeretem a páros vagy csoportos feladatokat a nyelvórákon” – elsős csoport 3,82, illetve harmad éves csoport 3,14), nem kedvelik, ha a tanár mondja meg, kivel kell dolgozniuk („Szeretem, ha a tanár mondja meg, kivel kell együtt dolgoznom” – elsős csoport 3,06, illetve harmad éves csoport 2,43). Bár azt feltételezhetjük, hogy a végzősök, számos csoportos feladaton túl, szívesebben dolgoznak csoportban, és a nyelvi csoporton belül az együttműködés gördülékenyebben megy, mint az elsősöknél, kutatásunk a fentieket látva erre rácáfolt. Míg az elsősök 17% hárítja el a munkacsoportokban a vezető szerepet („A csoportban én szeretek lenni a vezető”), a végzősöknél ez a szám is jelentős, 35,7%.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00 4,414,06

3,533,76

4,534,21

3,643,29

3,50

4,29

Elsős csoport

Harmadéves csoport

NYELVPEDAGÓGIA 29

NYELV VILÁG

A motivációs kérdőívek összehasonlító elemzését összegezve megállapíthatjuk, hogy a végzősök jobban felismerik a német nyelv fontosságát karrierjük szempontjából, a nyelvtanulás folyamatát viszont kevésbé tartják kreatív, örömet okozó folyamatnak, mint az elsősök. Utóbbiak számára sokkal fontosabbak a visszajelzések, mind a tanár, mind a csoporttársak részéről. A harmadévesek legfeljebb a tanártól származó kritikát tartják jelentősnek, a külső motivációs tényezők is kevésbé hatnak rájuk, mint elsős társaikra. A végzősök kevésbé kedvelik a csoportos feladatokat, a vezető szerepet pedig kevésbé szívesen vállalják magukra, mint a másik csoport tagjai. A projektnaplók tartalomelemzésének eredményei A projektnaplókat a kvalitatív tartalomelemzés módszertanát (Krippendorf 1996) alapul véve vizsgáltuk. A két évfolyamon összesen négy projektnaplóval kísért projekten dolgoztak a hallgatók, projektenként 5-5 három-négy fős csoportban. A minta tehát mintegy 20 projektértékelésből áll. A projektértékelésnél az elvárás az volt, hogy a projekt végén, a projektnapló részeként a kiscsoportok (teamek) alkossanak 80-100 szóban német nyelven értékelést az éppen lezajlott projektről. Tartalmi megkötés vagy iránymutatás nem volt. A projektnaplók értékelésénél15 a következőkre voltunk kíváncsiak:

1. Milyen tartalomelemeket jelenítenek meg a hallgatók a projektek rövid összefoglalásában? 2. Értékelik-e az épp lezárt projektet, és ha igen, hogyan? 3. Milyen tapasztalatokkal és tudással gazdagodtak a projektmunka során? 4. Hogyan értékelték a hallgatók a kiscsoportban végzett munkát?

Az első, ami az elemzés kezdetekor feltűnt, hogy a hallgatók egy projektnapló kivételével jóval túllépték az előírt 80-100 szavas keretet. Az átlag az elsős csoportok két projektje esetében 529,

15 A továbbiakban a projektnaplókból idézett részek eredeti formájukban, korrektúra nélkül jelennek meg. A magyar fordítás Hukné Dr. Kiss Szilviától származik.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

Jobban szeretekcsoportban

nyelvet tanulni,mint egyedül.

Szeretem apáros vagycsoportos

feladatokat anyelvórákon.

Szeretem, ha atanár mondjameg, kivel kell

együttdolgoznom.

A csoportbanén szeretek

lenni a vezető.

3,76 3,82

3,06

3,713,71

3,14

2,43

2,86

Elsős csoport

Harmadéves csoport

30 NYELVPEDAGÓGIA

NYELV VILÁG

illetve 469 szó; a harmadévesek két projektjénél pedig 451, illetve 516 szó volt. Az egyetlen kivételt az egyik harmadéves csoport projektnaplója képezi, amely 116 szóból16 áll. Az ebben rejlő információtartalom azonban olyan kevés, hogy meggondolásra méltónak tartjuk és kutatócsoportunk felé is javasolni fogjuk a terjedelmi korlát felemelését. A vizsgálat során az elsős hallgatók naplóiban a következő nyolc, jól elkülöníthető tartalomelem jelent meg. Az x-tengely a projektnaplók számát mutatja, amelyekben az adott tartalomelem megjelent. Tartalomelemek az elsős hallgatók projektnaplóiban

Az elemzés során látható, hogy az elsős csoportok mindegyike kitért az épp befejezett projekt megítélésre. A hallgatók kivétel nélkül pozitívan értékelték azt. (Jó volt a projektmunka, izgalmas projektmunka, a projekt tetszett nekünk.)17 Szinte mindegyik csoport kiemelte a saját kiscsoportjában végbement sikeres együttműködést is. Mivel a kiscsoportok véletlenszerűen szerveződtek, többen megemlítették, hogy jó volt a csapattagokat közelebbről megismerni. (Jó csoport/csapat lettünk. Ebben a két hétben egy aktív, hatékony és lendületes csoport lettünk. Jó volt a feladat, mert így jobban megismertük egymást.)18 A projektnaplók tartalomelemzése során az derült ki, hogy a leghangsúlyosabb tartalmi elem a projektmunka lefolyásával kapcsolatos, vagyis a hallgatók szívesen elemezték a projektmunka elvégzése során alkalmazott munkamódszereket (Sokat beszélgettünk egymással, általában a facebook-on.), a csoportjukon belüli feladatmegosztást, a projektfeladat elvégzése során (Az interjú során az ügyvezető igazgatónak kevés ideje volt.), illetve annak bemutatása során felmerült nehézségeket (Nem volt sok időnk, mert a zh héten kellett (megcsinálni) a feladatot.)19 A hallgatói csoportok közül csak hárman említették a

16 „Es war eine kreative Aufgabe. In diesem Aufgaben mussten wir als ein Team arbeiten. Wir konnten alles miteinander diskutieren und helfen.“ Ez egy kreatív feladat volt. Ebben a feladatban teamként kellett együtt dolgoznunk. Mindent meg tudtunk egymással beszélni és tudtunk egymásnak segíteni. 17 „gutes Projekt”; „spannendes Projekt”; „das Projekt gefiel uns” 18 „Wir sind eine gute Gruppe geworden.” „Aber in diesen 2 Wochen wurden wir zu einer aktiven, wirksamen und schwungvollen Gruppe.” „Diese Aufgabe war sehr gut […], weil so einander besser kennenlernten.” 19 „Wir sprachten miteinander vielmals, im Allgemeinem in Facebook.” „Am Interview den Chef hatte wenig Zeit.” „Wir hatten nicht so viel Zeit und mussten es in den Klausurwoche (machen).”

0 2 4 6 8 10 12

Pozitív tapasztalatok a projektmunka során

Nehézségek az eredemények megjelenítésénél

Munkamegosztás a kiscsoporton belül

Nehézségek a projektfeladattal kapcsolatban

A projektfeladat által megszerzett tudás

Az alkalmazott munkamódszerek

A kiscsoportok együttműködése

A projekt megítélése

NYELVPEDAGÓGIA 31

NYELV VILÁG

projektmunka kivitelezése során szerzett konkrét pozitív tapasztalatokat (Amikor végre személyesen is találkoztunk (az ügyvezető igazgatóval HKSz.), nagyon segítőkész és nyitott volt).20 Tanárként és a projektfeladatok egyik kidolgozóiként különösen fontos volt számunkra az a visszajelzés, amit a hallgatók a projektmunka során megszerzett tudásról adtak. A vizsgált projektnaplók több mint felében találunk erre utalást. A hallgatók kiemelték, hogy az adott szakmai témában (vállalat) szélesebb körű ismeretekre tettek szert és a jövőben nagyobb önbizalommal nyilvánulnak meg ebben a témában. Emellett még a megszerzett szakmai szókincset is kiemelték.21 A vizsgálat során a harmadéves hallgatók naplóiban a következő hét, jól elkülöníthető tartalomelemet találtuk. Tartalomelemek a harmadévesek projektnaplóiban

A végzős hallgatók projektnaplóinak tartalomelemzésekor az első szembetűnő tény az volt, hogy ők, szemben az elsős hallgatókkal, sokkal kritikusabban álltak a projektfeladatokhoz, és nem ódzkodtak nemtetszésüknek hangot adni. A harmadéveseknél szintén első helyen szerepel a projekt megítélése, ennek kapcsán kilenc projektnaplóban nyilvánítottak véleményt. Ezek közül hét volt egyértelműen pozitív (kreatív feladat, tanulságos feladat, mindannyiunknak tetszett a feladat); egy tartózkodó (A projektfeladat nem volt egyszerű.) és egy pedig unalmasnak találta a feladatot.22 Utóbbi csapat véleménye indoklásaként azt adta meg, hogy tanulmányaik során már többször találkoztak ilyen jellegű feladattal (kérdőívkészítés). A végzősök is nagy számban emelték ki a sikeres együttműködést a kiscsoportokon belül, de míg az elsősök egymás megismerését tartották a legfontosabbnak, a végzősök a csapatmunka fontosságát emelték ki. A csoporton belüli munkamegosztás mindkét évfolyamon hasonló súllyal szerepelt.

20 „Aber wenn wir endlich persönlich sprechen könnten, er war sehr hilfbereit und aufgeschlossen.” 21 „Wir haben die Situation eines Unternehmens näher kennengelenrt, während wir auch unsere Fachwortschatz ein

bisschen erweitert haben.” „Ich denke dass wir mit diesem Projekt unsere Sprachkenntnisse verbessert haben.” „In

der Zukunft können wir selbstsicherer über die Unternehmen sprechen.” 22 „Es war eine kreative Aufgabe.“ „Wir sind mit unserem Projekt sehr zufrieden.“ „Dieses Projekt hat für alle von uns gefallen.“ „Das Projekt war nicht einfach.“ „Diese Aufgabe war langweilig.“

0 2 4 6 8 10

A projektfeladat hasznossága az egyénszámára

Munkamegosztás a csoporton belül

Az eredmények megjelenítése és adokumentáció

A projektfeladattal kapcsolatos tapasztalatok

A projektfeladat alapját képező ötlet

A kiscsoport együttműködése

A projekt megítélése

32 NYELVPEDAGÓGIA

NYELV VILÁG

Csak a végzősöknél szerepel a projektfeladat alapját képező ötlet mint tartalomelem. A hallgatók több naplóban is kitérnek rá, hogy kinek vagy minek köszönhető a később megvalósított ötletük.23 Ez minden bizonnyal azért is kapott ekkora hangsúlyt, mert mindkét projektfeladatuk nagyfokú kreativitást igényelt, ahol a jó kiinduló ötlet fél siker. Szembetűnő különbség a két évfolyam projektnaplói között, hogy míg az elsősök a projektfeladatokkal és az eredményeik megjelenítésével (output) kapcsolatban is elsősorban a nehézségeket említették, addig a harmadéves hallgatók mindkét esetben többször hangsúlyozták, hogy nem volt probléma a megvalósításnál. Ha mégis, az inkább az időhiányra volt visszavezethető. Végezetül még érdemes megemlíteni, hogy a harmadéveseknél nem szerepel a megszerzett tudás, inkább a feladat hasznossága az egyén számára. (Nemcsak a kreativitásunkat tudtuk használni, de gyakorolhattuk a nyelvet is. Gyakorolhattuk a diagramm bemutatást és a kérdőívkészítést, ami majd a szakdolgozatkor jól jön.)24 Összességében elmondható, hogy mindkét csoport sikeresnek értékelte a projektmunkát. Az értékelés során a hallgatók még a csapatmunka jelentőségét emelték ki elsősorban. Míg az elsősök azt tekintették pozitívnak, hogy magabiztosabbak lettek az adott témában és megismerték csoporttársaikat, a végzősök inkább a feladatok kreativitását értékelték pozitívan. Mindkét csoport tagjainak döntő többsége hasznosnak vélné, ha más órákon is kapnának hasonló feladatot. Kutatócsoportunk a 2016/17. tanév második félévében folytatta a megkezdett munkát. További csoportokat vonunk be a projektfeladatok kipróbálásába és a kutatásba is. A motivációs kérdőívet a hat alapkérdés megtartásával több kérdéssel bővítettük, hogy még részletesebb képet kaphassunk hallgatóink motiválásának lehetőségeiről. A projektnaplók kitöltése pedig, esetleg a terjedelmi korlát növelésével, továbbra is része marad a projektfeladatoknak. Felhasznált irodalom Dörnyei, Z. - Clément, R. (2001): Motivational characteristics of learning different target languages:

Results of a nationwide survey. In: Z. Dörnyei és R. Schmidt (szerk.): Motivation and second lnaguage acquisition (Technical Report # 23, pp. 399–432). University of Hawai'i, Second Language Teaching & Curriculum Center, Honolulu

Kiss, P. (2010): Diplomás kompetenciaigény és munkával való elégedettség, In Garai O. – Horváth T. – Kiss L. – Szép L. – Veroszta Zs. (szerk.): Diplomás Pályakövetés IV. Frissdiplomások 2010, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Budapest, 111-123. o.

Kósik, F.– Kétyi, A. (2017): A projektalapú nyelvtanulás bevezetése a német üzleti szaknyelvi képzésbe. In: Bodáné Kendrovics Rita (szerk.): Hazai és külföldi modellek a projektoktatásban : Nemzetközi Tudományos Konferencia tanulmánykötete. Budapest/ Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar. pp. 91-102.

Krippendorff, K. (1996): A tartalomelemzés módszertanának alapjai, Balassi Kiadó, Budapest 1996

23 „Wir hatten Glück mit der klassen Idee von K. Alle von uns waren sehr daran interessiert.“ (Szerencsénk volt K. ötletével. Mindenkit érdekelt.)„Unsere Idee stammt aus deutsche GreenGo Autocharter.“ (Az ötletünk a német GrennGo Autotöltőből ered.) „N. hat das Gespräch von jungen Leute an der Straßenbahn gehört. Die haben über das Sparen und über etwas ähnliches wie unser Projekt gesprochen.“ (N. fiatalok beszélgetésére lett figyelmes a villamoson. A megtakarításról beszéltek, és valami hasonlóról, mint a projektünk.) 24 „Wir konnten nicht nur unsere Kreativität benutzen, sondern auch die Sprache üben.“ „… wir ein bisschen die

Diagrammbeschreibungen üben konnten, und auch den Fragebogen. Das können wir bei dem Thesisarbeit benutzen.”

NYELVPEDAGÓGIA 33

NYELV VILÁG

Tóthné Téglás, T., - Hlédik, E. (2014): Mit várnak el a nagyvállalatok a pályakezdőktől? In: Nagy Imre Zoltán (szerk.) Vállalkozásfejlesztés a XXI. században: IV. tanulmánykötet. 451.p. Budapest Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, pp. 387-408.

Török, J. – Ugrai, Zs. (2017): A BGE KKK Német Tanszéki Osztály műhelymunkája a projektalapú nyelvoktatásról. Budapesti Gazdasági Egyetem. https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwinqr7214DZAhWCZVAKHbuzBoEQFggnMAA&url=https%3A%2F%2Funi-bge.hu%2FGKZ%2Ftartalmak%2Fdoku-hir%2F2017-05-19_nyelvi_konferencia_programfuzet.pdf&usg=AOvVaw1t2INfEfwCgIj5MaLfwe-l (Letöltés ideje: 2018.02.22.)

Török, J. – Kétyi, A. (2018): ProjekTúra: a projektalapú nyelvtanulás német szaknyelvi csoportokkal. (Megjelenés alatt.)

Várhalmi, Z. (2012): Diplomás pályakezdők a versenyszektorban – 2011, MKIK GVI. Budapest Diplomás pályakezdők a versenyszektorban. Gazdasági- és Vállalkozáselemző Intézet kutatásának

záró tanulmánya, 2011. http://gvi.hu/kutatasaink/diplomasok (Letöltés ideje: 2018. 03. 05.) http://docplayer.hu/13795968-Az-egyeni-es-a-szocialis-kompetenciak-szerepe-a-

karrierinditasban-avagy-a-sikeres-palyakezdok-titka-a-kozszferaban-es-a-maganszektorban.html (Letöltés ideje: 2018. 02. 23.)

https://www.pwc.com/hu/hu/ceo/2017.html (Letöltés ideje: 2018. 02. 22.)

34 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

Sequenced thinking

DR. NICK CHANDLER PSZK

The Brits are well known for enjoying a good natter about the weather. We can take minutes, hours, even days, discussing the difference between whether it’s just a shower, drizzling or raining cats and dogs. In fact, there are a huge range of expressions Brits have to describe rain. It may not be as many as the fifty Eskimo words for snow, but here’s a sample of how rain can be described: raining sideways; deluge; downpour; sun shower; trying to rain; torrents; cloudburst; waterspout; pitter-patter; pelting it; the heavens have opened; nice weather for ducks; teeming down; bucketing down; spitting; drizzle; tipping down; raining cats and dogs… and so on. Each of these may be used in different contexts; but there is also a certain order to them – it starts with trying to rain which develops into a pitter-patter; from spitting the wind picks up and before you know it the heavens have opened, and it is raining sideways. The order is also important with phrases about the weather. As a child memorizing “Red sky at night, shepherd’s delight. Red sky in the morning, shepherd’s warning” seemed important. No-one wants to be laughed at for the hinting that a red sky in the morning is good for shepherds, even if you have never met a shepherd or even tested whether the colour of the sky is any indication of the weather. In fact, this phrase dates back to Biblical times, to be precise, the book of Matthew. The saying helped the shepherds prepare for the next day’s weather. It’s more than just a saying – a red sky for sunset means high pressure is moving in from the west and this means that the next day is likely to be dry and warm(ish). The order of things seems particularly important for the weather and there are many more1: when halo rings Moon or Sun, rain’s approaching on the run; when the wind is out of the East, tis never good for man nor beast; and Mackerel sky and mare’s tails2 make tall ships carry low sails. However, there’s a hitch. The order of things is not a global phenomenon. The saying about ‘red sky at night’ mainly works in the UK when the weather systems come from the west. Elsewhere it may be less reliable. Weather systems may also have a hand in the Anglo-German difference on the order of things for another bit of folklore, as well. The English say: “The oak before the ash and we’ll surely have a splash; the ash before the oak and we’ll surely have a soak”. This refers to which of the two types of trees has leaves first, e.g. if the oak has leaves first then the summer will be a wet one. However, in Germany they say: “Grünt die Eiche vor der Esche; gibt’s das Jahr ‘ne große Wäsche; grünt die Esche vor der Eiche; gibt’s das Jahr ‘ne große Bleiche”, which is roughly translated to: ‘Oak before the ash and we’ll be washed; ash before the oak and we’ll be bleached’. This leads to the question as to what other expressions may be country or region specific. When it comes to mixing drinks, it seems most countries have the same ideas. Some Brits would say ‘Beer before wine and you’ll feel fine; wine before beer and you’ll feel queer’. The Hungarians say ‘Sörre bor mindenkor, de borra sör meggyötör’, the Germans say, ‘Bier auf Wein, das lass sein – Wein auf Bier, das rat’ ich dir’, and the Dutch say, ‘Bier op wijn geeft venijn – Wijn op bier geeft plezier’. The order of mixing seems somewhat irrelevant when we consider the old saying: ‘Grape or grain, but never the twain’. However, the English saying comes from how the poor drank beer and the rich tended to drink wine in earlier times. Thus, if you first drank beer and later wine you were doing well in life as you had progressed from poor to rich. If you went from wine to beer, you were

1 Source: https://www.metoffice.gov.uk/learning/learn-about-the-weather/how-weather-works/red-sky-at-night 2 “Mackerel sky and mare’s tails” refers to the shape of clouds in the sky

NYELVÉSZET 35

NYELV VILÁG

going from rich to poor. Perhaps, the continental saying is more pragmatic about actually mixing beer and wine. If phrases and expressions are generally similar as they are based on what works or doesn’t work, then what about activities? Take the game of ‘Rock, paper, scissors’. The logic is there. The rules make some kind of sense, so does this mean that the items in the game are universal? The Japanese have quite a few variations in themselves:

1. stone, scissors, paper 2. stone, scissors, wrapping 3. snake, frog, slug 4. warrior, tiger, warrior’s mother 5. the chief of a village, tiger, mother of the chief of a village 6. fire, snake, water

Whilst Indonesians may decide who goes first with elephant, human being, ant, and Japan has a huge range of variations, most countries do seem to agree, including Canada, China, Germany, Korea, Tonga, USA, Russia, France, Malaysia, Fiji, Cambodia and Mongolia3. Myanmar’s version as ‘general, gun, and raising hands’ does raise the question of whether the gun wins every time, but overall, it seems there are more similarities than differences in the order of things on a global level. So where does all this lead us? The order of things is important to us, even if regions and countries conflict with one another. It’s a part of the culture and a part of how we see the world, as well as what we expect from it. Certain elements seem to be indivisible such as a red sky and the weather or grapes and grains. The sequence helps us put things together as a constructive mechanism, to find structure when thoughts can so easily be lost from distraction:

I felt a Cleaving in my Mind As if my Brain had split

I tried to match it – Seam by Seam But could not make it fit.

The thought behind, I strove to join

Unto the thought before But Sequence ravelled out of Sound

Like Balls - upon a Floor4.

3 http://www.netlaputa.ne.jp/~tokyo3/e/janken_e.html 4 Dickinson, Emily. The Complete Poems of Emily Dickinson. Boston: Little, Brown, 1924; Available at: Bartleby.com, 2000.

36 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

A reklám szemiotikája

DR. TÖRÖK JUDIT KKK

Bevezetés

A szemiotika (jeltan, jeltudomány) kétezer éves előzményekkel rendelkező tudomány, amely azonban csak a 20. század közepén, a strukturalizmus áramában vált világszerte elismert tudománnyá. Elsősorban a nyelvtudománnyal áll szoros kapcsolatban, de ma már interdiszciplináris tudományterületként tartjuk számon. A 20. századi ember mindennapjaiba bevonult a szemiotikai kultúra, hiszen jelek között él, egyre több jelet kell megfejtenie, elraktároznia, alkalmaznia, sőt magának is kell egyéni és társadalmi méretben is felhasználható jeleket alkotnia. A 17. század végén John Locke vezette be a szemiotika fogalmát az angol filozófiai értekezés fő sodrába, és külön tudományágnak nyilvánította a jelek tanát. A fogalom a 19. században jelenik meg újra Charles Sanders Peirce-nél, de a valódi térnyerése az 1960-as évekre datálható. Magyarországon a Lock-Peirce-Morris-hagyománnyal párhozamosan létezik a saussure-i hagyomány is. Ennek forrása eredetileg a görög orvostudomány (a jelek, mint orvosi tünetek tana, úgynevezett „tünettan”), illetve Ferdinand de Saussure öröksége. A jeltan néhány fontos, Magyarországon is művelt területe: antropo-, bio-, építészet-, etno-, film-, irodalom-, mitológiai, narratív, nyelv-, társadalmi, vizuális, zooszemiotika stb. Magyarországon a szemiotika legjelesebb képviselői: Horányi Özséb, Petőfi S. János, Szépe György, Voigt Vilmos. Jelen tanulmány a szemiotikát mint általános jelelméletet, a jelek, jelrendszerek összehasonlító tanulmányozásával foglalkozó tudományágat mutatja be. A reklámokat s a reklámokban használt jelek szerepét, jelentéseit vizsgálja, a teljesség igénye nélkül. Vizsgálatom tárgyát azok a reklámok képezik, melyeket a média mind Németországban, mind Magyarországon közzétesz, vagy közzétett. A fő kérdés, hogy a reklámok jelrendszerében felfedezhetők-e különbségek, vagy a globalizáció hatására a cégeknek egységes kommunikációval megoldható-e a határokon átnyúló termékértékesítés.

A reklámokról általában Amikor egy kacsa tojást tojik, szépen csendben marad. Amikor pedig egy tyúk tojik, akkor az elkezd hangosan kotkodácsolni. A végeredmény: a tyúktojás iránt sokkal nagyobb a kereslet, mint a kacsatojás iránt. Tehát ha valaki keresletet akar a portékája iránt, annak kotkodácsolni kell. Ha valaki nem reklámoz, az olyan, mintha megállítaná az óráját, hogy ne múljon az idő (Ogilvy 2006). A reklámok mindig és mindenhol jelen vannak, észrevehetően vagy észrevétlenül formálják tudatunkat, eltántorítanak vagy vásárlásra ösztönöznek, vonzanak vagy taszítanak. A reklámnak értékesítést növelő hatása van, mert vásárlásra ösztönöz, ezáltal munkahelyet teremt, tehát hatása népgazdasági jelentőségű. A reklám a kultúra része: fontos szerepet játszik a szocializációban, társadalmi értékeket közvetít, ezzel mintegy tükröt tart elénk. Normákat, magatartásmintákat közvetít. Különösen a fiatalabb korosztályokra gyakorol nagy befolyást, de formáló hatással van a társadalom egészére. A különböző médiumokban megjelenő reklámok elsődleges célja a befolyásolás, az adott termék megvásárlására való ösztönzés. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény meghatározása alapján „a reklám olyan – műsorszámnak minősülő – közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely

NYELVÉSZET 37

NYELV VILÁG

valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog – ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket –, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul” (www.reklamjog.hu). A reklámok és hirdetések a cél eléréséhez komplett eszköztárral rendelkeznek, amelyek felhasználásával a reklámszakemberek a fogyasztókat képesek befolyásolni. Különbséget kell tenni jó reklám és hatékony reklám között. A jó reklám tetszik, élvezi a néző, a hatékony reklám pedig az eladást növeli. Nem ritka, hogy a kettő nem esik egybe. Jó példa erre a BMB Focus által végzett kutatás: megkérdezték a tv-nézőket, hogy tetszik nekik a Tix televíziós reklámja. A megkérdezett nézők igen nagy hányada ellenszenvét fejezte ki a spottal szemben, alig közepes produkciónak és fantáziátlannak nevezték. Ennek ellenére a Tix ennek a tv-s reklámkampánynak köszönhetően 30%-kal növelte eladását. Tehát: nem jó, de hatásos. Nem tetszik, de vásárlásra ösztönöz. Ennek oka egyszerű: az a célcsoport, melyhez szól, a racionális érveket keresi. Raymond Rubicam viszont, akinek nevéhez a Young&Rubicam ügynökség fűződik, azt mondja: az a jó reklám, amely nemcsak meglódítja a forgalmat, de amelyre a közönség is, a hirdető cég is hosszú időn át emlékszik, mint remekmívű alkotásra (Ogilvy 2001:196). Szakértők szerint két nagy irányzat és egyben iskola is él a nyugati reklámvilágban: az angolszász és a német. Az angolszász iskola humoros, a reklámanyag történetre épül. Ezzel ellentétben a német reklám a „beszélő fejek” reklámja (talking heads), amikor a háziasszony mosószert reklámoz, és közben beszél, azaz folyamatos információkkal szolgál a termékről, hatásfokról, és természetesen az árról is beszél. Mindeközben a vizualitás eszközét is beveti: felmutatja a piszkos ruhát és a természetesen patyolattiszta eredményt. A TNS-Emnid kommunikációs ügynökség felmérése szerint a németeknek sokkal jobban tetszik a humoros reklám, de mégis a talking heads a hatékonyabb. A nézőknek folyamatos információkra van szükségük, ezért a reklámok mindent racionális érvekkel, bizonyítékokkal támasztanak alá. Magyarországon is a német típusú reklám van túlsúlyban. A magyar átlagfogyasztó ugyanis tudatos vásárló, és a reklámban elhangzó érvek (termékjellemzők, de főleg ár-teljesítmény viszony) alapján hozza meg vásárlási döntését. Globalizáció és globális reklám A nemzetközi piacok összeolvadása, a termelés és értékesítés globalizációja a kommunikáció globalizációját is eredményezi. Globális stratégia követésénél a marketing tevékenységek az országhatárokon túl, a világpiacokon egységesen zajlanak, és az adott országok specifikus tulajdonságai túlnyomórészt figyelmen kívül maradnak. A reklám, a reklámozás esetében figyelembe kell venni a helyi kultúrát, hiszen a kommunikáció, jelen esetben a reklámüzenetek percepciója erősen kultúrafüggő. A reklámot, mint kommunikációs folyamatot verbális és nonverbális szempontból a kulturális dimenziókhoz kell igazítani: a reklám üzenetének célba érése miatt fontos, hogy azt milyen formában juttatjuk el a fogyasztóhoz. Különböző kultúrákban a standardizált reklám aligha üdvözítő. A fő kérdés tehát: globális vagy adaptált legyen a kommunikációs stratégia? Előbbiek esetében a költséghatékonyság a kulcsszó, utóbbiak azonban nem tartják elegendőnek pusztán a költséghatékonyság szempontját, hanem tekintetbe veszik a kulturális hatékonyságot (Vágási 1999). Azt keresik tehát, hogyan lehet egyszerre megoldani a marketing globális jellegét, s ugyanakkor a kommunikációs tevékenységet a helyi feltételekre adaptálni. A globális falu fogalmát leginkább kultúrák mozaikjaként, s nem egyetlen homogén faluként képzelik. Figyelembe kell venni tehát az adott társadalomban

- a társadalmi intézményeket,

38 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

- az oktatás-nevelés rendszerét, - a politikai struktúrát, - a vallásokat, hiedelmeket, - a világnézetet, - a színeket, szimbólumokat, jeleket (ide vonatkozik a testbeszéd is), - és a nyelvet, mint a kultúrák legfőbb jelrendszerét.

Társadalom-szemiotika: férfiak, nők, gyerekek. Társadalmi értékek. Férfi és nő A szociálpszichológia a szerep kifejezéssel írja le az emberek közt létesülő formális viszonyokat. Mindennapos szerepvállalással könnyebb eligazodni a társadalomban, különböző élethelyzetekre a társadalom kész cselekvésmintákat gyárt és kínál. A szociális normák elsajátítása és alkalmazása terén fontos szükségletek elégülnek ki, s ugyanezen szükségletekre reflektál a reklám, szimbolikus formában. A célcsoportra való hatás érdekében a reklámnak képviselnie kell e csoport viselkedésformáit, támogatnia értékeit. A reklám társadalmilag hasonló helyzetű egyénekből álló csoportoknál szélesebb rétegekhez kíván szólni, s ehhez olyan közös nevezőjű modellt kell kitalálnia, mely a közösség tagjai számára elfogadható. Így talál rá a sztereotípiákra. A sztereotípiák, melyek bővebb elemzését jelen tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, nem tudományos általánosítások. Ezek a gondolkodási sémák, sztenderek egy kultúrában nemzedékről nemzedékre adódnak át. Milyen a magyar férfi (ha van ilyen egyáltalán)? Erős, komoly, sokat dolgozik, van egzisztenciája, önálló, ő tartja el a családot, a nő támasza, sőt: ura. A fiatalabb viszont szereti a társasági életet, s imád sörözni. A németeknél a férfi izmos, sportos, virtuóz a konyhában, egészségesen él, de ő is szeret sörözni. Ugyanakkor meglepő módon a férfiakat szexuális lényként is ábrázolják a reklámok. A nő Németországban emancipált, egyenjogú, szép, okos. Magyarországon szintén a szépséget, ugyanakkor a gondoskodást testesíti meg, jól ápolt, segíti férjét, jó háziasszony és remek anya. A Magyarországon bemutatott, csak nőknek szóló reklámok leginkább két területhez kapcsolódnak:

- házimunka és család, - szépség- és egészségápolás, egészség.

Az utóbbi évtizedben feltűnt a menedzsernő. A mosópor-reklámokban a magabiztos menedzsernőt teszi még magabiztossá vakítóan fehér blúza, amitől még főnökével szemben is sokkal magabiztosabb lesz. Másik eltérés a hagyományos női sztereotípiáktól: a házibuli-jelenet, melyet először a Dreher sörgyár alkalmazott először, majd a Borsodi, illetve a Heineken is készíttetett hasonló spotot. A Heineken reklámot Németországban és Magyarországon ugyanolyan formában sugározzák. Nálunk a férfiaknak szóló reklámokból nem rajzolódik ki ilyen határozott sematikus kép, mint a nők esetében. Öt domináns terület van:

- telefon, - autó, - sör, - újság, - egészségápolás.

NYELVÉSZET 39

NYELV VILÁG

Németországban a reklámokat illetően kontraverz viták dúlnak. Ott is érvényes, hogy a hatáspotenciálja nagy, és párhuzamot vonnak a fennálló társadalmi viszonyokkal, a reklám itt is a társadalom tükre. A hirdetők következetesen megjelentetik elképzeléseiket a fennálló társadalmi viszonyokról, ezzel a reklám társadalmi-gondolkodási mintát és viszonyokat is reprezentál. A nők megjelenése a német reklámokban igen sokrétű: a tűzhely őrzője, a karrierista nő és a Power Frau. A nők szexuális tárgyként való megjelenítése volt a 70-es évek óta a jellemző a Németországban sugárzott reklámokban, de ez az utóbbi évek során erősen visszaszorult. Létezik egy munkacsoport Berlinben, amely olyan reklámok betiltásán fáradozott, melyek a nőket úgy ábrázolják, mint akik kifejezett örömüket lelik a házimunkában, kihívóan vannak felöltözve, naivak, illetve valamiféle gyengeséget mutatnak.1 A felmérések szerint a nőket szerepeltető reklámok témájukat, illetve a nő szerepét tekintve a következő sorrendet mutatják:

- háziasszony és anya, - szabad nő, - individualista és önmegvalósító, - az új nő.

Hasonlóan Magyarországhoz, a nő a Németországban látható reklámokon is elsősorban háziasszony és anya. Mosóport és tisztítószert reklámoz, pelenkáz és főz – még ha Knorr zacskós levest is. Ugyanakkor jelen van a szabad, független, önmegvalósító nő, aki individualista is egyben: „Mert megérdemlem…” (L’Oréal, Magyarországon is adaptált reklám). Németországban az önálló, független nő nagyobb szerepet kap, mint Magyarországon. Van azonban egy kettősség a Németországban látható reklámokban: léteznek kifejezetten a női nemet diszkrimináló plakát-reklámok és olyanok is, amelyek a férfiakat degradálják:

„Majdnem olyan szép, mint egy nő. Csak pontosan működik.” (IWC órareklám.) „Mint az Oktoberfesten. Fölül majdnem minden kiesik.” (Lucky Strike reklám.)

Amelyek pedig a férfiakat alacsonyítják le: „Itt mindent megfogdoshatsz, anélkül, hogy kapnál egyet.” (Media Markt).

Gyerekek a reklámokban Gyerekeket szerepeltetni egy reklámban mindig hálás feladat. A gyerekekre sosem haragszunk, nem érezzük úgy, hogy ránk akarnak tukmálni valamit, ha gyermekeknek szóló termékek reklámját látjuk. Ők mindig a jót jelképezik, a tisztaságot, hibáikat megbocsájtjuk, mert tetteiket nem rosszindulatból követik el. Őket mindig támogatjuk, mindig jót akarunk nekik, hiszen ők őszinték. Gyerekek által könnyebb olyasmit reklámozni, ami feltételezhetően másképp ellenérzéseket kelthetne. Hatásosabb, mert az érzelmekre hat, nem a racionalitásra. A gyerekek imádják a reklámokat, mint minden képi élményt, hiszen színesek, egyszerűek. A marketingesek pedig a gyerekeket, mert uralkodnak szüleik pénztárcája felett. Ám a reklámozók sajnos mind Magyarországon, mind Németországban gyakran élnek olyan eszközökkel, melyek erőteljesen félrevezetik a gyerekeket, mert eltúlozzák a termékek tulajdonságait és képességeit. Nincs olyan ország (így sem Németország, sem Magyarország), mely a gyermekreklámokat tekintve 100%-ig etikus lenne. Bár a reklámtörvény kimondja, hogy gyermekekhez szóló reklámban nem lehet közvetlen vásárlásra ösztönző felszólítást alkalmazni, mégis sok a csapda, a rejtett lázítás. A nagy játékgyárak reklámjaikban (pl. Matel) a játékokat valóságtól elrugaszkodott helyzetekben mutatják be, félrevezetve ezzel a kis fogyasztókat.

1 Ld. http://www.zeit.de/zeit-magazin/2015/18/harald-martenstein-frauenbilder-werbung

40 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

A gyerekszereplők hangtónusa általában magas, mimikájuk élénk, gesztusaik hevesek: a verbális információt testbeszéddel támasztják alá. A proxemikával is „bőkezűen” bánnak, a teret kitöltik és mozgásuk dinamikus. A gyerekek számára a tv-reklámok előnye a vizualitásból ered: a reklámok színesek, esztétikusak, dinamikusak. A gyerekek egyik kedvenc műsora a reklám. Mivel a szülők időhiányban szenvednek, a gyermekekben szociális kötődések nem alakulnak ki. Ezt a reklám kihasználja: biztonságot és hovatartozást sugall. A gyerekek esetében is léteznek sztereotípiák: ők mindig mosolygósak, vidámak, egészségesek. Csak olyan termékeket reklámoznak, amitől nőnek és egészségesek lesznek: Danone joghurt, Kinder-tejszelet, Nesquick vagy Nutella, a termékek ártalmas hatásainak bemutatása nélkül. A köztudottan káros anyagokat tartalmazó Haribótól boldogok lesznek, a G. I. Joe-katonáktól hősök, a Barbie-tól „csajosak”. Gyermekeink kivétel nélkül imádnivalók, még ha olyan pajkosságot találnak is ki, mint az ismert Vanish-reklámban, hogy sárral-fűvel-paradicsommal koszolják össze a ruhájukat, hogy így állítsák minél nagyobb kihívás elé anyut. (Aki persze mosolyogva veszi kézbe a szennyes ruhát és pillanatok alatt tisztává varázsolja, ugyanolyan széles, boldog mosollyal az arcán, hisz a gyermekekre nem haragszunk!) A Kinder Pingui-reklámban a nagyi invitálását, hogy már ideje bemenni, nem is hallják meg a gyerekek. Majd jön anyuka, és lekezelő mosollyal az arcán kioktatja a nagyit, hogy kell az aprónépet becsalogatni. A gyermekeket felvonultató, illetve gyermekeknek szóló reklámokban mindent szabad, amit egyébként nem, minden egészséges, ami egészségtelen, minden könnyű, egyszerű, nagyszerű és vidám. Ezek a reklámok Németországban és Magyarországon meglehetősen egységes képet mutatnak, a globális vállalatok termékeit globális reklámokkal hirdetik. Nonverbális elemek a kommunikációban Vizualitás „Minden emberben él az igény az illúziók iránt, amelyek áthatják tapasztalatainkat”- vallotta a 20. század átlagemberéről Daniel J. Boorstin (Boorstin 1992). Ezeket az illúziókat mi magunk teremtjük, miközben olyan képzeletbeli világot hozunk létre, amiben minden vágyunk teljesül, amelyben mindent megtapasztalhatunk, ahol bárhová eljuthatunk. Az illúzióteremtés világszerte üzletággá vált, méghozzá az egyik legnélkülözhetetlenebb és leginkább tiszteletreméltó üzletté. Ez az üzlet viszont nemcsak a reklámot, az imázsteremtést foglalja magában, hanem az összes olyan tevékenységi formát, ami informál, műveltebbé tesz, szórakoztat minket. Boorstin pszeudoeseménynek nevezi ezt a virtuális valóságot, a teret, ahol minden eszközt bevetünk egymás elcsábítására, egymás figyelmének felkeltésére.2 Szerinte mindez egy, a XX. században végbemenő, úgynevezett grafikai forradalom vívmánya, amelyben az írott könyv szerepét a képi kommunikáció vette át (Róka 2003: 62-96). A reklám nem verbális elemei túlsúlyban vannak a verbális elemekkel szemben, hiszen az információáradat miatt a reklámüzenetet tanácsos inkább képi úton továbbítani. Vannak azonban vizuális csapdák, ugyanis téves azt feltételezni, hogy a képek interkulturálisak, és mindenki mindenhol egyformán megérti őket. A képek kiválasztására maximális gondot kell fordítani, ismerni kell az adott kultúra képi asszociációit, képi sablonjait. Ha tehát egy nemzetközi kampányhoz a képeket más országok értelmezési sémáit nem ismerve választjuk ki, a pozicionálás sikere elmarad.

2 Ld.: https://www.britannica.com/biography/Daniel-J-Boorstin#ref791745

NYELVÉSZET 41

NYELV VILÁG

Különböző kultúrák különböző szimbólumokat, képeket, színeket használnak, melyek más kultúrákban egyáltalán nem, vagy másképp értelmezhetők. A színek szerepe A globalizáció hatására a világ minden táján könnyen elérhető áruk mozgását jobban segíti elő, ha valamilyen érzékszervre ható megjelöléssel találkozik a fogyasztó, mivel semmilyen „előképzettségre” (pl. nyelvi tudásra) nincs szüksége, hiszen az érzékelés folyamatában őriz meg emlékezetében pl. egy színt. A színeknek pszichológiai hatása van, s jelentőségük többszörösen bizonyított tény. A színek manipulálhatnak, befolyásolhatnak, hangulatot fejeznek ki, figyelmet keltenek és érzéseket fejeznek ki. Minden színnek megvan a jelentése és a szerepe. A különböző színek használata kortól és nemtől is függ és országok jelképei, a vallási szokások és rítusok velejárói. A színek gazdag jelentésrétegeik révén lehetővé teszik, hogy érzelmeinket, gondolatainkat kifinomultan fejezzük ki, sőt, alkalmasak az érzelmi-pszichikai hatáskeltésre, befolyásolásra is. Piros: figyelemfelhívó, a vágyat és erőt jelképezi, figyelmeztet, dühöt és haragot fejez ki, vásárlásösztönző, étvágygerjesztő. Szívdobogást és vérnyomás növekedést okoz. Kínában szerencsét hoz és ünnepet jelent, Indiában az ártatlanság jele (ezért gyakran szerepel esküvői ruhákon). Rózsaszín: általában nyugalmat sugároz. Nemi identifikációs szerepe is van: általában a nőiséggel azonosítják. Fehér: Többnyire az ártatlanság jele, míg Ázsiában a gyász és a halál színe. A fehér ezen kívül a béke, a születés színe, alázatot, precizitást jelöl, jelenti a fiatalságot, az egyszerűséget, a kékkel kevert árnyalata jelentheti azonban hidegséget is. Kék: a víz, a tenger és az ég színe. Nyugalmat és tisztaságot sugalmaz; jelenti a harmóniát, az egységet és a biztonságot. A vizeskék jelentheti ezen kívül a hidegséget (a túl erős kék depresszív hatású is lehet) és állítólag elősegíti a produktivitást. Kínában a halhatatlanság jele, a Közel-Keleten biztonságot sugalmaz, a nyugati világban pedig hitelességet. Zöld: a természet és növények színe, az egészség, a fiatalság, az újjászületés jelképe. Sok esetben a féltékenységhez is asszociálják. Relaxál, felfrissít és megnyugtat. Narancssárga: Energiát fejez ki, a melegség és a lelkesedés jele. Fekete: a szexualitás, gazdagság és a formalitás jele, az elegancia, a titokzatosság és stílus jelképe. Hatalmat, autoritást is jelent, gyakran jelképezik az ördögöt, a gonoszt vele. Félelmet válthat ki, alávetést is jelent (apácák és papok ruhájának színe). Nem utolsósorban a halál, a gyász és a lelkiismeret-furdalás színe. Vörös: a szerelem, szenvedély, ugyanakkor a nemesség, a gazdagság, királyi családok színe, de közben a kegyetlenség, az arrogancia jele is. A vallásban a spiritualitás színe is, ezen kívül a luxus és a bölcsesség jele is. Barna: a megbízhatóság, egyben a föld színe. Világos színben a szomorúságot is jelképezheti. Szürke: konzervatív szín és ugyanakkor a hagyomány színe. Egyben az intelligencia és a komolyság színe is. A német író és költő, természettudós, Johann Wolfgang Goethe az elsők között foglalkozott a színek lélekre gyakorolt hatásával, a színeket hangulatok, érzések szerint csoportosította. A sárgát, a narancsot és a vöröset például olyan színeknek tartotta, amelyek tevékennyé, élénkké, törekvővé hangolnak, a kék és a lila árnyalatai pedig nyugtalan, lágy és vágyakozó érzéseket ébresztenek. Századunkban Max Lüscher svájci pszichiáter helyezte igazán tudományos alapokra a színek vizsgálatát, ő elsősorban azzal foglalkozott, hogy a színek kedvelése vagy elutasítása milyen

42 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

összefüggésekre világít rá egyes személyiségtípusokkal kapcsolatban (Náthon 2009, Dichter 1974, Földi 1974) szerint a következőkre kell tekintettel lenni a színek reklámokban való felhasználása során:

- A szín befolyásolja a hangulatot. - A szín élénkít és ingerel. - A szín azonosulásra és emocionális együttműködésre indíthat. - A szín a felkínált készítménnyel kapcsolatban közvetlen asszociációkat kelthet. - A szín könnyebben érzékelhető, mint a forma. - A szín közvetlenül hatol a tudatunkba. - A színek keltette benyomás tartós.

A színek rendkívül erős érzelmi töltettel rendelkeznek, vonzhatnak, vagy éppen taszíthatnak, a reklámokban is. Így a színpszichológia igen korán a reklámkutatók, marketingszakemberek tudományos vizsgálódásainak fókuszába került, a színek pedig a fogyasztók kegyeiért folytatott harc egyre fontosabb fegyvereivé válnak. A színválasztás nemcsak egy reklám tetszési indexét befolyásolja, hanem bizonyos termékek piaci fogadtatására is jelentős hatást gyakorol. A reklámszakmában ma is sokat emlegetik Henry Ford híres mondását, miszerint: „Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, feltéve, ha az fekete.” A hasonló profilú gyártók gyakran hasonló színeket használnak: a kerti szerszámokat forgalmazók, értékesítők a zöld színt részesítik előnyben, a legtöbb utazási iroda a sárgával vagy a tengerkékkel dolgozik, amennyiben tengerparti nyaralást reklámoz, vagy a kékkel és a zölddel, ha a hegyekbe csábítják a fogyasztót. Az ásványvíz-forgalmazók gyakran szintén a kéket, valamint a pasztellszíneket helyezik előtérbe. Az elmúlt évtizedekben, elsősorban az Egyesült Államokban számos cég igyekezett egy-egy szín monopóliumát megszerezni. Ilyen a Heinz ketchup, élénk piros színével. Szintén a piros szín áll Svájc marketingjének középpontjában, amely, ahol csak teheti, reklámjain a piros és fehér színt, az ország nemzeti színeit használja. A zöldet a Benetton-cég, a pink színt a Telekom sajátította ki: szinte minden megjelenésében tetten érhető. Fontos lépés volt a bajorországi Weihenstephan cég (tejtermékeket gyártó vállalat, a Müller felvásárolta) termékeinek újrapozícionálása során, hogy a csomagolás színei a tartomány két nemzeti színe, a kék és a fehér lettek. Ezzel a lépéssel a cég erős kötődést alakított ki a regionális fogyasztókban, illetve a feltűnő eszközökkel elhatárolta magát a konkurenciától. A Weihenstephan ezekkel a színekkel jelent meg mind elektronikus, mind nyomtatott reklámjaiban. Tekintsünk át néhányat a Németországban sugározott reklámok közül! Christina Aguilera parfümjének reklámjában a fehér, a vörös és a fekete szín tűnik fel, a tisztaság, valamint a szenvedély és a szexualitás jelképeként. Philips borotvareklám: az elegáns férfinak szól, fekete-fehér színek dominálnak. Magyarországon is hasonló a Philips-szpot színvilága, ugyanazt az üzenetet ugyanazzal az eszközzel közvetíti, bár a történet más. Homan saláta-reklám: piros háttér, piros ruhás női szereplő, aki szenvedélyesen szereti a salátát. Az Alpecin Liquid egy hajregenerálódást segítő gyógyhatású termék. Itt a történet egy laboratóriumban játszódik, ahol minden csupa fehér, ami a tisztaság és egészség szimbóluma. A Saint Albray sajt reklámjában, mely egy hagyományos, régi termék, egyértelműen feltűnnek az úgynevezett fáradt színek: a meleg-barna, a szürkés-fehér, az óarany, s a matt bordó. Ugyanezen színekkel készült a visszatérő Pur zenekar reklámfilmje: szintén a barna szín árnyalatai dominálnak, a hagyomány színeiként. A Vitaspur nevű vitaminkészítmény reklámja elsősorban fáradékony, idősödő nőknek szól, és a rózsaszínt használja, mely a női egészség, valamint a nyugalom színe.

NYELVÉSZET 43

NYELV VILÁG

A Tresor egy francia parfüm, a francia érzésvilágot sugározza, a spot már-már emlékeztet egy művészfilmre: fekete-fehér, majd a film végén hirtelen feltűnik a ragyogó borostyánszínű parfüm. Művészetet, franciás eleganciát, francia életérzést sugároz. Az Almjoghurt a közeledő télhez nyújt egy kis melegséget: a szereplők barna, meleg színárnyalatokban vannak felöltözve, a kék háttér, a „harapnivalóan friss levegő” pedig a frissességet szimbolizálja. A háttér itt is kék, mint ahogy ezt számos reklámfilmben megfigyelhetjük: a kék a nyugalom, egység, harmónia, tisztaság, biztonság, de ami a reklámok legfőbb célja: a hitelesség színe. Minden televízióadó természetesen reklámozza saját magát is: fehér háttér tarka képekkel: színes műsor! Egy másik ilyen spot, mely a színek kavalkádját használja: az Action Mensch nevű program reklámja. Itt a színek az emberek sokféleségét szimbolizálják. A harmadik pedig, a Spee color (Henkel) nevű termék reklámja, szintén telt színekkel operál, a szivárvány összes színét felvonultatja, a termékelőnyt hangsúlyozza: „élénk, tartós színek…”. Érdekes megfigyelni a hasonlóságot e reklámfilm és a Magyarországon látható Tomi mosóporreklám között: ugyanaz a hangulat, a színvilág, még a ravaszságot szimbolizáló róka is szerepel mindkét reklámban. Ám míg a Tomi-reklámban két nő a főszereplő, akik tanácsot adnak egymásnak, addig a Spee-color spotban az egyikük egy férfi! A két társadalom nemi sztereotípiái különbözőek. Mindkét esetben a Henkel a megrendelő. A Magyarországon is bemutatásra kerülő reklámfilmek közül néhány. Normaflor: a kék szín dominál, ami a termék csomagolásának színe, egyidejűleg itt is hangsúlyozza a biztonságot és a megbízhatóságot. A Duck tisztítószer: fehér – kék: friss, tiszta, szinte érződik a tisztaság illata. A Dreher sör csomagolása zöld, ennek megfelelően a spotban szinte csak a zöld szín fordul elő, annak minden árnyalatával, még a tenger is zöld. A fekete ruhák mosására szolgáló Perwoll reklámjában kék háttér előtt fekete ruhába öltözött, fekete hajú férfiak szerepelnek, és a mosószer által biztosított mélyfekete szín egyben a szexualitás színe is. Az Algoflex lázcsillapító reklámjában az ellentétes színek dominálnak, a vacogást a hideg fehér: a jég színe szimbolizálja, kontrasztként a vörös szerepel, a lázmérő higanyszála kék helyett piros, és a fájdalmat is a végtagokra erősített béklyók jelzik. A háttér itt is kék. A hagyomány az újraélesztett, vagy újra bevezetésre kerülő termékek esetében jelenik meg a reklámokban, elsősorban élelmiszereknél, mint például a Chio sült burgonya reklámjában. A főszereplő idős férfi barna öltözetben, barna bútorok közt beszél a hagyomány fontosságáról. A fekete-fehér, illetve szürke színek használata az elegáns művészfilmektől eltérő kontextusban is megszokott: az új, a friss, a jó, a modern ellentéteként jelenik meg a reklámfilmekben. Leginkább mosogató- és tisztítószerek reklámjában találkozni ezzel a megoldással, amikor a spot ellentétpárra épül. A régi, rossz minőségű termék mellé a kopott, fáradt szürkeség társul, míg az újat a ragyogó színek szimbolizálják. Megfigyelhető tehát, hogy a német reklámokban gyakrabban szerepel a hagyomány mint motívum (a németek hagyománytisztelők), ennek megfelelően az erre vonatkozó színvilág is tipikusabb az ő reklámjaikban. Gyakrabban fordul elő a kék és a zöld a természet színeiként. Verbális kommunikáció – a reklámszlogen feladata A reklámszlogen feladata, hogy a terméket eladja, tehát akkor jó, ha hatékony. A szlogen nem más, mint a reklámüzenet egy mondatban történő „belesűrítése”, azoknak az indokoknak, érveknek, magának a termékelőnynek a megfogalmazása, amiért a fogyasztónak érdemes a terméket megvennie. A szlogen a márkanévhez kötődik és a kettő a márkakommunikáció szöveges alapeleme. A márkanévvel indul a kommunikáció és a szlogennel végződik. A szlogen a márka

44 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

kommunikációjának kötelező része - egyúttal alapja és tetőpontja. Alapja, mert a kommunikáció csak akkor lehet hatékony, ha a képi és szöveges reklámelemek a szlogenre, azaz a márkaüzenetre épülnek. Tetőpontja, mert a reklám záró eleme a szlogen, mely összefoglalja a márkaüzenetet. A szlogen a reklám „esszenciája”. Egyrészt röviden összefoglalja, könnyen emészthetővé teszi a hirdető üzenetét. Másrészt a termék bevezető reklámozásának időszakában segít abban, hogy a hirdetés a rövid távú memóriából átkerüljön a hosszú távú memóriába, tehát a szlogen jó előhívási támpont, segítségével újra és újra felidézhető a reklám, illetve az általa kódolt üzenet a hosszú távú memóriából (Kiss 2005). Mint fentebb már említettük, a németek alacsony kontextusúak, és igen zavaróan hat a fogyasztóra, ha a reklám nem tartalmaz elég információt. Észérvekre van szükségük, a szlogennek tartalmazni kell a termékelőnyt, a reklámszövegnek pedig meglehetősen sok információval kell szolgálnia. A német reklámok olyan üzeneteket is verbalizálnak, amelyek magasabb kontextusú országokban képi szimbólumok, vagy a csend útján jutnak el a fogyasztóhoz. A jó reklámszlogen tehát hangulatos, fülbemászó, könnyen megjegyezhető, és feltétlenül kifejezi a reklámüzenetet. A legkedveltebb német szlogenek között volt Németországban (és Magyarországon is jelen van):

- Activia: „Belső egyensúly napról napra.” „Wohlfühlen kommt von Innen”, amit 2016-ban leváltott a „Live inSynch”.

- Blend-a-med régebbi szlogene: „Ép fogak és hosszan tartó, friss lehelet”, „Die gibt der Zahnarzt Ihren Kindern”.

- Coca Cola: „A te életed, a te zenéd”, „Mach mal Pause.” „Trink Coca Cola.” (1955-ből) - Kinder csokoládé: „Harapj bele a tejbe!”, „Für die Extraportion Milch”, amit leváltott 2012-

ben a „Kinderschokolade ist so voll Milch, dass man sie schmecken, sehen und sogar hören kann” sokkal hosszabb és bonyolultabb mottó.

A magyar (tehát hazai készítésű, nem adaptált) reklámok közül több olyat ismerünk, amely hosszas kálváriát járt meg, mire a kreatívok megtalálták a végleges, megfelelő változatot (pl.: Biopon), s vannak olyanok, amelyek elnyerték a közönség citromdíját. Ezeknél a reklámoknál a szlogen semmitmondó volt, például a „több” határozószót sok ilyen reklámban lehetett látni. Bravo Girl: „Több, mint barátnő”, Budapest taxi: „Több, mint taxi”. Felix: „Finomabb, mint gondolná.”, Coop: „Több, mint gondolná.” Real: „Gondolkodjon reálisan!” Real: „Ha jót akar magának!” (Utóbbiakat leváltotta a némileg ötletesebb Coop: „A jó szomszéd”, illetve Real: „Legközelebb is”.) Ezek a szlogenek nem tartalmaztak konkrét üzenetet, ráadásul utóbbiak némi negatív felhangot ütöttek meg a fogyasztóval szemben, s ezt erélyes, kissé udvariatlan felszólító módban tették. Mára ezek a szlogenek megváltoztak, a kreatívoknak követniük kellett a fogyasztók igényét. Az igénytelen, semmitmondó szlogenek ugyanis degradálják a célcsoportot. „A nyelvhasználat meghatározza, hogyan észlelik a beszélők a valóságot (Sapir - Whorf hipotézis), és miként gondolkodnak róla” (Terestyéni 2006:97). Ebből a tézisből világosan következik, hogy ugyanaz a szöveg, különböző nyelvekre lefordítva más-más asszociációkat idéz elő, ezáltal más üzenetet hordoz. Nem ritkán előfordul, hogy az a reklám, ami nemzeti terepen sikereket könyvelhet el, azt külföldön a befogadók agresszívnak, szeméremsértőnek vélik, esetleg értetlenséget, érdektelenséget vált ki. A kérdés tehát az, hogy a szlogent, azaz a reklám verbális elemét az otthon már jól bevált marketingkoncepció szerint tegyük közzé, vagy más stratégiai elemek kellenek. Ha változatlan csomagolás és márkanév mellett változatlanul hagyjuk a képi megjelenítést és reklámszöveget, ez az összes célpiacon egységes fellépést biztosít és költséghatékony – csak a fordításért kell fizetni. Tisztában kell lenni azonban a reklámszövegek buktatóival.

NYELVÉSZET 45

NYELV VILÁG

A fő probléma az, hogy egy fogalomnak nem csupán egy kontextustól és szituációtól független jelentése van, hanem szubjektív és emocionális jelentés-összetevőkkel is bír. Ez utóbbi általában egy nyelvi közösségre vonatkozik, s általában elvész a fordítás során: egy más kultúra résztvevői más szubjektív jelentésre asszociálnak. Ha a fogalom jelenéstartalma elvész, a címzett félreérti az üzenetet, vagy közömbös marad. Két célravezető megoldás kínálkozik: olyan, kompetens fordítót kell megbízni, aki nem csak az adott nyelvvel, hanem a kultúrával, a társadalmi tényezőkkel, tradíciókkal, tabukkal, nonverbális kommunikációval is tisztában van. Mivel a fordító általában nem marketing szakember, így közölni kell vele az összes termékinformációt, illetve a célközönség ismérveit. A másik megoldás, ha a vállalat nem fordíttatja le a szlogent, hanem új ötletre építve új szöveget használ, így ahhoz az előnyhöz jut, hogy az adott kultúrára szabott reklám jobban felkelti a címzettek figyelmét, és meggyőzőbben, hatékonyabban készteti őket vásárlásra. Kultúránként különböznek az érvek is, amelyekkel a marketingszakemberek a vásárlás helyességéről próbálnak meggyőzni. Ha egy kultúrában a biztonság fontos érték, egy autóreklámban a jármű biztonságosságát hangoztatja a szlogen, máshol pedig lehet akár az olcsó ár, vagy a kocsi, mint státusszimbólum a középpontban. Az angol nyelv térnyerését a német reklámnyelvben adatok is bizonyítják: egy, a 90-es évek elején összeállított korpusz 600 szlogenjéből 119 angol nyelvű, vagy tartalmaz angol elemeket, s ez a szám a 90-es évek végére már megháromszorozódott. Néhány szlogen mindkét országban angol nyelven jelent-jelenik meg (Bajkó, 1999). Néhány példa (a teljesség igénye nélkül): A következő termékreklámok Magyarországon és Németországban is ugyanazt az angol szlogent használják:

Lufthansa: Nonstop you. Benetton: United colours of Benetton. Nike: Just do it! Coca Cola: Taste the feeling. Bosch: Ideas that work, ám ezt a szlogent mára leváltotta a „Technik fürs Leben”, ami Magyarországon ma „Életre tervezve”. Nestle: Good food, good life. Ugyanígy megtörtént a magyarra fordítás ebben az esetben: Jó étellel teljes az élet. A Citibank esetében: Citi never sleeps. - A Citi sohasem alszik. Nescafe: It all starts with a Nescafe. – A Nescafe összeköt.

Talán egyetlenegy olyan szlogennel találkozhatunk, amelyik német nyelven jelenik meg nálunk is: Gösser: Gut. Besser. Gösser. Ennek oka, hogy ez a sörmárka úgyszólván az osztrák sörfőző-művészet védjegye, másrészt pedig maga a szlogen egy szójáték: a Gösser márkanév a „legjobb” szuperlatívuszt helyettesíti. A következő csoportban (német és magyar szlogen), bár a két szlogen morfológiailag, szintaktikailag, és (szinte) lexikailag is különböző, adott a német és a magyar üzenet ekvivalenciája. Ezek a reklámok emocionális alapon közelítik meg a fogyasztókat, mindkét kultúrában az érzést közvetítik. Példa erre az Ajax reklám: Der weiße Wirbelwind. - Tisztaság. Ahogy én szeretem. A feljebb említett különbözőségek ellenére mindkét üzenet központjában a tisztaság fogalma áll.

46 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

Danone: Mit Danone jeden Tag ein Lächeln. - Könnyű és finom. Ami finom, az egészséges. A Knorr alapgondolata a Kulináris élvezetek színessége, gazdagsága, de ezek más formában jutnak kifejezésre: Was darf’s heute sein? – Finom ízek jó szívvel. A negyedik csoportot azok a tv-reklámok képezik, amelynek szlogenje tükörfordítása a németnek. Ugyanaz az üzenet, ugyanaz a forma, és a stílus, tehát a szlogenmorfológiailag, szintaktikailag és lexikailag is azonos. Például:

Whiskas: Katzen würden Whiskas kaufen! – A macskák Whiskast vennének Perwoll: Ist es neu? – Nein, mit Perwoll gewaschen! – Új? – Nem, Perwollal mosva! Calgon: -Waschmaschinen leben länger mit Calgon! – Calgonnal a mosógép is tovább él! L’Oréal: L’Oréal, weil ich es mir wert bin! – L’Oréal, mert megérdemlem! Toffifee: Es steckt viel Spaß in Toffifee! - Leld kedved benne Toffifee! Milka: Trau dich zart zu sein. – A Milka gyengédséget közvetít. Dr. Oetker: Man nehme Dr. Oetker. – A minőség a legjobb recept! Media Markt: Ich bin doch nicht blöd! – Mert hülye, azért nem vagyok! Red Bull: Red Bull verleiht Flüüügel. – A Red Bull szárnyakat ad! Dove: Hallo Schönheit! – Helló, szépség!

Ezen szlogenek esetében a fordítás probléma nélkül megoldható volt, a magyar szlogen nem lett idegenszerű, az üzenet pedig egyáltalán nem sérült, a magyar fogyasztók számára mind nyelvileg jól értelmezhetők, mind pedig a kommunikációs szándékot sikerül közvetíteniük. Ezek a szlogenek rövidek, egyszerűek, puszta információközlést szolgálnak, nem szójátékra, idiómára épülnek, a tükörfordítás helytálló. Mindkét nyelvben ugyanazt közvetítik: puszta termékinformációt, vagy életérzést. Összegzés A reklám tehát verbális és nonverbális jelek sokasága, egyfajta jelrendszer. A jelek többségét a különböző kultúrákban különbözőképpen értelmezzük. A reklám csak akkor ér célba igazán, ha a kódot a címzett probléma nélkül értelmezheti, az üzenetküldő kommunikációs szándékának megfelelően, tehát nem keletkezik kommunikációs zavar. Közös kódrendszer hiányában elengedhetetlen a címzett alapos ismerete ahhoz, hogy az üzenet ne sérüljön. A reklámokban a verbális és nonverbális kódok együttesen alkotják az üzenetet, mely a komponensek, az egyes jelek szineréziseként jön létre, azaz az együttes hatás jóval több a reklám elemeinek külön-külön kifejtett hatásánál. Ez fordítva is igaz: ha valamelyik elem nem adekvát, az a többi hatását is megsemmisíti. Felhasznált irodalom Bajkó István (1999): Vergleichende stilistische Analyse der Sprache zweier Slogankorpora. Lingua 1. pp. 45-

74. Boorstin, D. J. (1992): The Image. A guide to pseudo events in America. Derjanecz Ágnes (2004): A nyelv szerepe a több kultúrát átfogó reklámozásban. Marketing &

Management. Falkné Bánó Klára (2008): Kultúraközi kommunikáció. Perfekt. Fazekas Ildikó-Harsányi Dávid (2000): Marketing kommunikáció. Budapest. Dichter, E. (1974): A dolgok rejtett rendje. In: Dr. Földi Katalin: Reklámpszichológia.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 199-225. Hidasi Judit (2008): Interkulturális kommunikáció. Scolar Kiadó. Horányi Ö.-Szépe Gy. (2005) : A jel tudománya-szemiotika. General Press. Kiss Mariann (2005): Alapmarketing. Aula Kiadó.

NYELVÉSZET 47

NYELV VILÁG

Lüscher Max (1987): Lüscher Colour Test. Pan Books, Ltd, Cavaye Place. London. Náthon Natalie (2009): Az új típusú védjegyek az Európai Unióban. A Belső Piaci Harmonizációs

Hivatal (OHIM), valamint az Európai Közösségek Bíróságának és Elsőfokú Bíróságának joggyakorlata. PhD Értekezés. Pécs.

Ogilvy, D. (2006): Ogilvy a reklámról. Park Kiadó. Róka Jolán (1977): Szemiotika és kultúra. Helikon 14: 454-7. Samu Judit (2003): Fogyasztói és reklámozási szokások Magyarországon és Németországban.

Diplomamunka. BGF KKFK 2003 Terestyéni Tamás (2006): Kommunikációelmélet. Typotex. Vágási Margit (2001): Jelek és jelrendszerek (kézirat), In: H. Varga Gyula (szerk.). A nyelv világa.

Diamond Kiadó, 81–102. Voigt Vilmos – Balázs Géza (2003): A kezdetektől a máig - A modern magyar szemiotika olvasókönyve.

Magyar Szemiotikai Társaság. www.bmb.hu www.gfk.de www.horizont.de www.reklamjog.hu www.reklamszlogen.hu https://prezi.com/avzx0slrn071/frauen-und-mannerbilder-in-der-werbung/ www.szemiotika.hu

48 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

Multilexikális egységek az olasz nyelvben

FODORNÉ BENE KATA KKK

A köznyelvre és a szakmai nyelvhasználatra (Fóris 2005: 59, Heltai 2014:101) egyaránt jellemző a többszavas kifejezések gyakori használata. Ezek a multilexikális egységek az olasz nyelvben (pl. scala a chiocciola ’csigalépcső’, numero verde ’zöld szám’, applicare misure ’intézkedést foganatosít’, anno fiscale ’pénzügyi év’) szerkezetük alapján a szintagmákhoz hasonlóak, azonban a disztribúciós kritériumok és az alkotóelemeik közti kohézió alapján az egyszerű szavakkal egyenértékűek. Polirematiche1 kifejezések A többszavas szerkezeteket a vonatkozó olasz nyelvű szakirodalom tárgyalja a kollokációk kapcsán (vö: Konecny), ugyanakkor ezeket a több tagból álló, összetett lexémákat pl. macchina da scrivere ’írógép’, buco nero ’fekete lyuk’, carta di credito ’hitelkártya’, anima gemella ’rokonlélek’, terzo mondo ’harmadik világ’, dare una mano ’segíteni’, a buon mercato ’olcsón’, acqua e sapone ’természetes, kozmetikumokat nem használó’, per lo più ’többnyire, legtöbbször’, mamma mia ’jaj! Uramisten!’, dare retta ’meghallgat, odafigyel’, tirare le cuoia ’meghal, elpatkol’, vedere rosso ’dühtől elvakult’ stb. számos szerző a kollokációktól elkülönítve, a komplex lexémák (lessemi complessi) (Casadei 2003) vagy az ún. polirematiche szavak/ kifejezések (parole/espressioni polirematiche)2 kategóriájaként említi (Voghera 2004, Squillante 2016). Az polirematica elnevezést Tullio de Mauro (1999) használta először a GRADIT3-hoz írt bevezető tanulmányában.

Polirematica vagy kollokáció? A komplex lexémákat vagy másnéven polirematiche kifejezéseket elkülöníteni a szintén több szóból álló kollokációktól igen bonyolult feladat. Rendszerint a polirematiche kifejezésekre szemantikailag jellemző a kompozicionalitás hiánya (Casadei 2003: 127), hiszen gyakran átvitt értelmű a jelentésük, pl. patata bollente ’nehéz ügy’ (szó szerinti jelentése ’forró krumpli’), vedere rosso ’feldühödni’ (szó szerint ’pirosat látni’). Ez a metaforikus jelentés viszont hiányzik a szaknyelvi kifejezéseknél, amelyek szintén a komplex lexémákhoz tartoznak: pl. prodotto interno lordo ’bruttó nemzeti termék’, nicchia di mercato ’piaci rés’ és számos általános köznyelvi kifejezésnél is, pl. sedia a rotelle ’kerekesszék’ vagy giacca a vento ’széldzseki’. Egyértelmű tehát, hogy nem leheséges pusztán szemantikai kritériumok alapján megkülönböztetni a kollokációkat a polirematiche kifejezésektől. A kollokációk és a polirematiche közti különbség inkább az utóbbiakra jellemző erős szintagmatikai és paradigmatikai kohézióban rejlik (Masini 2011). A polirematiche kifejezések alkotóelemeit ugyanis nem lehet szinonímával helyettesíteni (giacca a vento, *giubbotto a vento ’széldzseki’), ragozásukon módosítani (carta da parati, *carta da parato ’tapéta’) vagy más szavakat a szerkezet tagjai közé beszúrni (casa editrice famosa, *casa famosa editrice ’híres kiadó’). Ezen kívül nem lehet a polirematiche alkotóelemeinek sorrendjét megváltoztatni (gioco di carte ’kártyajáték’, *è di carte quel gioco) és nem lehet pronominalizálni az egyes részeit (dare una mano ’segíteni’ *che cosa hai dato? una mano).

1 A polirematico melléknév jelentése a görög eredetű poli- (’sok’) és rema (’szó’) alapján: ’több szóból álló’ 2 A cikkben szinonímaként használom a polirematiche, polirematiche szavak/kifejezések, multilexikális egységek és komplex lexémák elnevezéseket. 3 GRADIT=Grande dizionario italiano dell’uso

NYELVÉSZET 49

NYELV VILÁG

Megkülönböztető tulajdonság lehet továbbá, hogy a kollokációk kevésbé lexikalizálódnak, azaz a szerkezetüket érinthetik szintaktikai típusú változtatások, míg a komplex lexémák esetében ilyen szerkezeti módosítások nem realizálódnak. A bandire un concorso ’pályázatot kiír’ kifejezés ily módon a kollokációk közé sorolható, mivel a concorso bázis az adott jelentés kifejezésére választja ki a bandire igei kollokátort, amely nem helyettesíthető más, hasonló jelentésű igével (tehát paradigmatikailag nem változtatható), azonban a szerkezet szintaktikailag módosítható: passzivizálható (è stato bandito un concorso) ’ki lett írva egy pályázat’; be lehet ékelni egyéb szavakat a szerkezet tagjai közé (hanno bandito molti concorsi ’sok pályázatot írtak ki’); lehet pronominalizálni egyes részeit (che cosa hanno bandito? un concorso) stb.

Eltérő intenzitású kohézió A polirematiche és a kollokációk tulajdonságait vizsgálja Squillante (2016) is, aki a több szóból álló kifejezéseket (espressioni di più parole) két, jól elkülöníthető csoportra osztja, melyeket a többszavas kifejezések kontinuumának két végén helyez el. A megkülönböztetés alapja az alkotóelemek között létrejövő kohézió intenzitásának mértéke. Squillante (2016: 10) szerint az olyan példában, mint fai da te ’csináld magad, barkácsolás’ jóval nagyobb mértékű kohézió tapasztalható a kifejezést alkotó szavak között, mint pl. a sfatare un mito ’megcáfol egy mítoszt’ vagy a capelli castani ’gesztenyebarna haj’ pédák esetén; utóbbi kifejezéseknél a szavak együtt előfordulása csupán preferenciális, míg az első példánál kötelező jelleggel bír. A Squillante (2016: 10-11) által elkülönített két kategória egyike az ún. polirematiche (pl. fai da te ’barkácsolás’), tehát azok a többszavas kifejezések, amelyek esetében egy meghatározott jelentés kifejezéshez, az adott szavaknak szükségszerűen össze kell kapcsolódnia. A másik csoportba a kollokációk (pl. sfatare un mito ’megcáfol, ledönt egy mítoszt’) tartoznak, amelyek a használat során jelentős mértékben rögzültek, de nem csupán egyetlen lehetséges formában megjelenő szókapcsolatok: esetükben az alkotóelemek összekapcsolódása csupán preferenciális, nem kötelező (vö: distruggere un mito ’lerombol/ledönt egy mítoszt’, sfatare una leggenda ’megcáfol egy legendát’.

Polirematiche: szavak vagy szintagmák? Ezek a szerkezetek, jóllehet több elemből állnak, tulajdonságaik alapján mégis inkább az egyszerű szavakhoz hasonlatosak és nem a szintaktikai szerkezetekhez. A polirematiche szókombinációkra nem alkalmazható több, a szintagmákra alkalmazható szintaktikai szabály (l. fent). Néhány polirematiche egybe is írható, pl: per lo meno → perlomeno ’legalábbis’, pesce palla → pescepalla ’gömbhal’; ez a tulajdonságuk is arra utal, hogy inkább a szavakkal mutatnak rokon viselkedést és nem a szintagmákkal. Ha ezeknek a kifejezéseknek a szemantikáját tanulmányozzuk, rögtön feltűnik, hogy soknak közülük nem lehet megfejteni a jelentését az alkotóelemekből, tehát jelentésük nem kompozicionális. Ennek oka lehet akár egy metaforizációs folyamat, pl. tirare le cuoia ’meghal’, akár egy speciálisabb jelentés kialakulása tetto apribile ’felnyitható tető, azaz napfénytető autón’. Szintén az egyszerű szavakkal rokonítja a többszavas kifejezéseket az a tulajdonságuk, mely szerint az összes nyelvtani kategóriára találunk példát közöttük ( Casadei 2003: 125): főnevek scala mobile ’mozgólépcső’, patata bollente ’kényes, nehéz ügy’, macchina da scrivere ’írógép’; igék fare il punto ’meghatároz, összegez, egyértelművé tesz’, dare retta ’hallgatni vkire’, tirare le cuoia ’meghalni’, vedere rosso ’dühtől elvakultnak lenni’; melléknevek a buon mercato ’olcsó’, alla mano ’kedves, segítőkész’, mordi e fuggi ’futólagos’; határozószók a bruciapelo ’váratlanul’, mano a mano ’apránként, szép sorjában’; prepozíciók a causa di ’miatt’, di fronte a ’előtt’; indulatszók per carità, ’az ég szerelmére!’, mamma mia ’Jaj!, Uramisten!’.

50 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

A sokféle példa alapján megállapítható, hogy a polirematiche, azaz a komplex lexémák létrejötte tulajdonképpen a szókincsbővítési folyamatok egyik lehetséges típusa, hasonlatos az összetett szavak, a képzett szavak létrejöttéhez. Erre utal az a tény is, hogy rengeteg a többszavas kifejezés a szaknyelvi terminológiában, előfordulnak olyan tudományágak, amelyek szókincsében gyakorlatilag több a polirematiche, mint az egyszerű szó (a GRADIT fizikából 1642 egyszerű szót tartalmaz, miközben 2468 polirematiche szót, pl. campo di forza ’erőtér’, gabbia di Faraday ’Faraday-kalitka’ (Casadei 2003: 126). Konklúzió Összegzésként megállapítható, hogy a polirematiche kategóriába sorolt példák igen sokszínű, heterogén csoportot alkotnak, éppen ezért nehezen megkülönböztethetőek az összetett szavaktól (pesce palla, pescepalla ’gömbhal’), a kollokációktól (bandire un concorso ’pályázatot kiírni’) vagy egyéb lexikálisan rögzült, konvencionális szerkezettől (lasso di tempo ’időtartam’, tragica scomparsa ’tragikus halál’, distinti saluti ’megkülönböztetett üdvözlettel’) és a metaforikus szerkezetektől (essere un leone ’oroszlánnak, azaz bátornak lenni’). A polirematiche kifejezések fontos jellemzője ugyanakkor, hogy minden esetben besorolhatóak egy adott szófajba. Jellemző szemantikai tulajdonságuk, elsősorban az átvitt értelmű példák esetén, a jelentés kompozicionalitásának hiánya, pl. patata bollente ’kínos, nehéz ügy’, vedere rosso ’dühtől elvakultnak lenni’, luna di miele ’nászút’. A legtöbb konkrét értelmű szaknyelvi, és számos köznyelvi komplex lexéma jelentése teljes mértékben kompozicionális, mégis ide lehet sorolni őket, mivel egy speciális referens pontos megnevezésére szolgálnak (morbo di Alzheimer ’Alzheimer-kór’, prodotto interno lordo ’bruttó hazai termék’, macchina da scrivere ’írógép’, sedia a rotelle ’kerekesszék’). Felhasznált irodalom Casadei Federica (2003): Lessico e semantica. Carocci editore, Roma. De Mauro Tullio (1999): Introduzione. In: GRADIT – Grande dizionario italiano dell’uso vol. 1. UTET,

Torino. Fóris Ágota (2005): Hat terminológiai lecke, Lexikográfia és terminológia kézikönyvek 1. Lexikográfia

Kiadó, Pécs. Heltai Pál (2014): Mitől fordítás a fordítás? Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. Konecny Christine: La nostra concezione di collocazione, In: http://www.kollokation.at/it/ilprogetto/la-

nostra-concezione-di-collocazione/ (Letöltés ideje: 2018. 01. 18) Masini Francesca (2011): Polirematiche, parole. In: Enciclopedia dell'Italiano. Istituto

dell'Enciclopedia Italiana G. Treccani, Roma. 1109-1112. Squillante Luigi (2016): Polirematiche e collocazioni dell’italiano. Universitätsverlag Hildesheim,

Hildesheim. Voghera Miriam (2004): Polirematiche. In: La formazione delle parole in italiano. Szerk: Grossmann

Maria, Rainer Franz. Niemeyer, Tübingen. 56-69.

NYELVÉSZET 51

NYELV VILÁG

Приемы семантизации русской лексики при обучении венгерских учащихся бизнес-русскому

HAMSOVSZKI SZVETLANA

KKK В высших учебных заведениях Венгрии учебными программами предусматривается ограниченное количество учебных часов для изучения иностранных языков, а связанный с этим недостаток практики вызывает у студентов значительные трудности при изучении русского языка. В сложившихся условиях преподавателю иностранного языка следует максимально учитывать процессы развития языка и свой педагогический опыт с целью оптимизации процесса обучения и формирования у студентов тех умений и навыков, которые могут быть реализованы не только на занятиях, но и в ситуациях делового общения. Процесс глобализации, расширение международных контактов и ряд других факторов способствуют значительному увеличению количества заимствований в русском языке. Это в значительной степени касается и терминологии языка делового общения в сфере экономики, маркетинга, финансов и других отраслей бизнеса. Так, например, слово бизнес уже прочно закрепилось в русском языке, более того, стало производным: кинобизнес, шоу-бизнес, бизнес-план, бизнес-леди, бизнес-центр, бизнес-тренинг, бизнес-логика и пр. Постепенно складывается ситуация, когда вместо исконно русских слов всё чаще употребляются слова иноязычного происхождения. Например, дедлайн вместо крайний срок, гаджет вместо планшет(ный компьютер), секьюрити вместо служба безопасности. Прочно вошли в обиход слова тест-драйв, кофе-брейк, бизнес-ланч, прайс-лист, директ-мейл. Вместо слова посредник в деловой речи всё чаще используется слово дилер. Дилер – это лицо (фирма), осуществляющее биржевое или торговое посредничество за свой счёт и от своего имени. Широко употребляется слово акцепт – согласие на предложение вступить в сделку, заключить договор на условиях, указанных в предложении. К терминам делового общения относится и заимствованное слово дистрибьютор – фирма, осуществляющая сбыт на основе оптовых закупок у крупных промышленных фирм-производителей готовой продукции. Заимствование слов – естественный и необходимый процесс развития любого языка. Их наличие в русском языке в определённой степени способствует оптимизации обучения русскому языку как иностранному венгерских студентов, уже владеющих английским языком, так как терминология языка делового общения строится на словах, заимствованных в большей степени из английского языка. Более того, многие из них прочно закрепились и в венгерском языке. Процесс глобализации приводит к тому, что в разных языках возникают похожие слова. Например: аудит, брокер, тренинг, контакт. Обратим внимание на некоторые приёмы семантизации новой лексики, способствующие эффективному усвоению общеупотребительных терминов. Уже на этапе предъявления новой лексики следует помнить, что различные лексические группы требуют разных приёмов работы и разных действий со стороны преподавателя и обучаемых. И в случае предъявления лексики специальности следует постоянно придерживаться основных методических принципов – адекватности, целесообразности и опоры на родной язык или язык-посредник. Остановимся на основных приёмах семантизации, являющихся оптимальными в нашем случае. Как уже подчёркивалось выше, в нашем распоряжении обычно мало учебных часов и студенты не владеют русским языком на уровне, достаточном для понимания толкования на русском языке.

52 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

Приведём пример, когда семантизация слова с помощью толкования является совершенно неоправданной: бизнес-план – это план, программа осуществления бизнес-операции, действий фирмы, содержащая сведения о фирме, рынках сбыта, маркетинге, организации операций и их эффективности. Венгерским учащимся в этом случае достаточно знать значение слова план, так как значение слова бизнес известно всем. Или директ-мейл – вид рекламы: прямая адресная рассылка рекламных материалов потенциальным покупателям, клиентам, заказчикам по почте. Владеющие английским языком знакомы с таким выражением и могут догадаться, что это означает без дополнительного толкования. С целью оптимизации учебного процесса эффективными представляются следующие приёмы: перевод на венгерский язык, подбор синонимов или антонимов, дефиниции, словообразовательный анализ и семантизирующий контекст. Кратко остановимся на некоторых из них. При изучении делового языка эффективно использование перевода. Например, с помощью перевода на венгерский язык целесообразно семантизировать такие слова, как сбыт, доход, реализация, прибыль и т.п., а также такие словосочетания, как внешнеэкономиеская деятельность, внутренний валовой продукт, охрана окружающей среды. Такой приём значительно экономит учебное время. Особого внимания требует семантизация слов, имеющих фонетическое сходство, но значение которых в венгерском и русском языках совпадает лишь частично. Например, слово виза в русском языке означает не только vízum, но и подпись руководителя, должностного лица, означающая согласие с содержанием документа. Или созвучное венгерскому слову русское протокол (protokoll – jegyzőkönyv) – документ, содержащий последовательную, адекватную запись хода обсуждения вопросов и принятия решений на собраниях, совещаниях, конференциях и заседаниях коллегиальных органов. В венгерской аудитории следует особое внимание обращать и на слова, имеющие некоторое фонетическое сходство и которые можно с уверенностью отнести к категории «ложные друзья переводчика». Примером может служить слово дата. Если предложить учащимся догадаться о значении этого слова, в большинстве случаев получим ответ adat. Это объясняется тем, что владеющие английским языком в первую очередь вспоминают похожее по звучанию слово. На русском языке значение этого слова можно объяснить следующим образом: это важнейший реквизит письма, а датой письма является дата его подписания. По-венгерски это означает dátum. Семантизация с помощью синонимов эффективна только в случае, если у студентов достаточно большой словарный запас или в качестве синонима выступает всем хорошо известное слово. Например: бизнесмен – предприниматель, договор – контракт, продажа – сбыт, фундамент – база. В своей практике преподаватели очень часто используют перевод на родной язык или язык-посредник, что весьма оправданно, однако следует помнить и о том, что семантизация с помощью синонимов способствует расширению словарного запаса учащихся. Использование антонимов для объяснения новых слов также имеет смысл только в том случае, если учащимися накоплен определенный словарный запас и приводимый для объяснения значения слова антоним всем известен: продавать – покупать, продажа – покупка, доходы – расходы, дорогой – дешёвый и пр. Как известно, семантизирующим может быть и удачно подобранный контекст. Иногда для понимания учащимися значения слова достаточно минимального контекста –

NYELVÉSZET 53

NYELV VILÁG

словосочетания или предложения. Ярким примером может служить следующее толкование слова контрагент. Контрагенты – лица, вступающие в договорные отношения и сотрудничающие в процессе выполнения договора: продавец – покупатель, кредитор –заёмщик, комиссионер – комитент, арендатор – арендодатель. Как видим, в одном предложении встречается сразу несколько ключевых слов делового языка, представленных в виде антонимических рядов, что способствует быстрому пониманию значения предъявляемых слов. Данное предложение можно использовать и в качестве дефиниции – приёма, применяемого для семантизации слов, обозначающих понятия языка специальности. Практика показывает, что словообразовательный анализ способствует интенсификации и оптимизации учебного процесса. Учащиеся часто не знают производных слов (с префиксом, суффиксом и пр.), хотя исходные или однокоренные им известны. В этом случае достаточно объяснить значение, к примеру, префикса без-, чтобы учащиеся поняли значение таких слов, как безопасный, безаварийный, безработный, безналичный, безлимитный. В некоторых случаях можно продемонстрировать однокоренные слова: эффект – эффективность – эффективный; тест – тестировать – тестирование; груз – грузчик – погрузка –разгрузка. Поняв значение префикса или суффикса того или иного слова, учащиеся способны не только узнавать, но и моделировать аналогичные слова, что способствует пополнению их словарного состава. Однако во избежание ошибок процесс моделирования, особенно на начальном этапе, следует осуществлять под руководством преподавателя или самостоятельно на заранее строго отобранном и сгруппированном лексическом материале. Например, при отсутствии контроля студенты в качестве антонима к слову доходы (bevétel) подбирают слово отходы (hulladék) по аналогии с глагольными приставками от- и до-, имеющими антонимичные значения. Способствуют пониманию новой лексики в деловой речи следующие приемы объяснения: предъявление широко употребительных терминов иностранного происхождения в одной группе (спонсор, сайт, рейтинг, бэкофис, кэшбэк, прайс-лист, тест-драйв, сервис, клиент, структура, маркетинг, хостинг, реклама, дедлайн и др.); включение в объяснение сложных слов, имеющих фонетическое сходство со словами английского или родного языка, образованные путём сложения двух основ, в которых один корень знаком учащимся (техцентр, автосалон, агробизнес, артбизнес). При отборе и группировании учебного материала также следует прогнозировать и учитывать ошибки, связанные не только с семантическим сходством, но фонетико-графическими несоответствиями в родном и русском языках, например, слова лицензия и ревизия в венгерском и русском языках. С целью предупреждения или исправления ошибок студентов можно группировать слова по следующим критериям:

1) Имеют некоторое фонетическое сходство, но вызывают орфографические трудности, связанные с употреблением звуков sz, s и z в заимствованных словах венгерского и русского языков: спекуляция – spekuláció, стандарт – standart, структура – struktúra, но санкция – szankció, сегмент – szegmens, консенсус – konszenzus.

2) Фонетическое сходство со словом венгерского языка отсутствует, а значения всех элементов сложных слов полностью совпадают в русском и венгерском языках: сухопутные (перевозки) – szárazföldi (szállítás), внешнеторговый (оборот) – külkereskedelmi (forgalom).

3) Заимствованные слова в русском языке, а в венгерском используется исконное слово: дедлайн – határidő, процент – százalék, авиа – légi.

54 NYELVÉSZET

NYELV VILÁG

4) Совпадает фонетический образ слова и семантика, но разное количество букв или звуков: реклама – reklám, программа – program, колл центр – call center, менеджер – menedzser, сервис – szervíz.

5) Фонетическое написание слов: альтернатива – alternatíva, аналогия – analógia, динамика – dinamika, иерархия – hierarchia, категория – kategória.

6) Слова имеют фонетическое сходство, но семантика не совпадает: характер –karakter, декларация – deklaráció.

7) «Ложные друзья переводчика»: магазин – bolt (nem magazin), груз – rakomány, súly (nem grúz férfi), билет – jegy (nem biléta).

Студенты записывают предъявляемую лексику в словарные тетради. Важно, чтобы слова не записывались просто сразу после их появления на занятии или в алфавитном порядке, а группировались по тем или иным критериям: фонетическому сходству или различию в венгерском и русском языках, по темам, синонимическим или антонимическим рядам, словообразовательным типам и пр. Такие приемы семантизации лексики на занятиях по деловому русскому языку способствуют интенсификации и оптимизации обучения венгерских студентов языку специальности, мотивируют их к изучению русского языка и создают атмосферу творчества. Felhasznált irodalom: Азимов Э. Г., Щукин А. Н. Новый словарь методических терминов и понятий (теория и

практика обучения языкам). Москва, 2009. 448 с. Большой толковый словарь русских существительных: Идеографическое описание.

Синонимы. Антонимы / Под ред. проф. Л. Г. Бабенко. Москва, АСТ-ПРЕСС КНИГА, 2005. 864 с.

Методика обучения русскому языку как иностранному: учебное пособие для вузов. Под ред. проф. И. П. Лысаковой. – Москва, Русский язык. Курсы 2016. 320 с., С. 207-213.

CIVILIZÁCIÓ 55

NYELV VILÁG

A Karib-tenger rejtett kincse az egykori Pinos, ma Ifjúság-sziget

DR. DREXLER ANDRÁS* – DR. KÉRI ANDRÁS A Karib-tenger égszínkék vízében fürdik talán a térség legismeretlenebb szigete, a bennszülöttek legendája szerint Hispaniola unokája, Kuba levált gyermeke. Mitől van az, hogy a Nagy-Antillák ötödik legnagyobb kiterjedésű tagja az ismeretlenség homályába vész, pedig még Robert Louis Stevenson híres, 1883-ban írt Kincses szigetét1 is itt vélik felfedezni. A karibi szigetvilág legkevesebbet említett, méltatlanul elhanyagolt tagjáról van szó, melyet turista alig keres fel. Különös ez azért is, mert parányi rokonai is jelentős idegenforgalmi célponttá váltak. Az indiánok legendája szerint2 a Nap, a Hold és a csillagok a Hispaniola szigetén lévő Jobobaba barlangjaiból jöttek elő. Az egyikben Maniatibel isten lakott örök sötétségben, mígnem egy napon kinézett a bejáratán, és felfedezte a fényt. Azonnal beleszeretett. Nem tudjuk hogyan, de magáévá tette, és tőle született meg leánya, Kuba. Amikor e szűz már szépséges hajadonná vált, az istenek buja vágyukkal üldözni kezdték, de a fény lányát nem lehetett testi kapcsolattal beszennyezni. Miközben menekült előlük Turey (taínok számára az Ég) végtelenében, hogy üldözői karjaiba ne essék, felhasította a felhőket és a tengerbe vetette magát. Ott aludt el lágyan ringatózva a hullámok hátán. Könnyeiből fakadtak a folyók, kebleiből lettek a hegyek, dús hajából az erdők, szempillájából a pálmák, és isteni eredetéből a legszebb és legjobb földek, ahol örökké ragyogott a nap és virágzott a mező. Így született meg Kuba, melynek testéből levált gyermeke lett a sziget. Egy sziget, amely sohasem merült feledésbe, mert igazán ismertté sem tudott válni, pedig fában, édesvízben, növény- és állatvilágában gazdag utánpótlást nyújtott évszázadokon át az itt kikötő hajóknak. Nehezen érthető, hogy kiváló adottságai és nagy kiterjedése ellenére miért nem lett a tengeri hatalmak igazi célpontja. Talán, mert mindenkinek jó volt, hogy a Karib-tenger bejáratához közel egy utánpótlást biztosító állomás legyen, s amely elég nagy volt ahhoz, hogy egyszerre több nemzet hajóit is kiszolgálja, itt pihenjék ki csatározásaikat, ide menekítsék a rablott kincseiket, itt javítsák meg hajóikat. Ebből a szempontból évszázadokon át ideális helynek bizonyult. Mostoha sorsú sziget azért is, mert bár többen foglalkoztak vele, átfogó mű ezideig még nem született róla. A kettős sziget két külön világ Kuba második legnagyobb szigete, korábbi, ismertebb nevén Pinos3, ma Ifjúság-sziget, 2200 km², közel akkora, mint a mi Komárom-Esztergom megyénk (2264 km²), de nem önálló közigazgatási egység, hanem „municipio especial”, azaz különleges körzet. Gyéren lakott (85 000 fő, 2015). Székhelye, egyben egyetlen kikötője és jelentősebb városa Nueva Gerona (47 000 fő, 2014) a Las Casas folyó nyugati partján, a folyó torkolatától 6 km-re fekszik. Itt koncentrálódik Pinos iparának 80%-a. A sziget a Canarreos szigetcsoport fő tagja Kuba délnyugati karibi partjától szakadt le, s tőle 47 km-re a Batabanó-öbölben fekszik, melyet évszázadokon át a földrajzi elszigeteltség és elhagyatottság

*Karunk egykori hallgatója 2013 és 2018 között hazánk kubai nagykövete. Lektorálta: Dr. Carlos de la Torre 1 Stevenson könyvében a Kincses-sziget méretei – É-D 14,4 km, K-Ny 9,6 km – nem egyeznek Pinoséval. 2 José Güell y Renté: Leyendas Americanas (Madrid, 1856) – Kuba születésének különös legendája 3 Ettől kezdve végig a századokon átívelő ismertebb, történelmi nevén nevezzük, mert a szakirodalomban is így találjuk, és amelyben élesen elválik az 1978-tól új nevével kezdődő időszaktól.

56 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

jellemzett. A fő összeköttetést a 60 km-re fekvő Batabanó kikötője jelenti. Közös szárazföldi padkán fekszenek, melyet sekély, 6-12 m mély tenger borít. Valószínűleg a jégkorszakok után még összefügghetett, legalábbis ezt igazolja a növényzet. Az Antillák világának hatodik legnagyobb szigete, melyet a Kis-Antillák közül csak Trinidad múl felül. A sziget három jól elkülönülő természeti övezetből áll. A nagyobb (1312 km², 59,64%) északi része jura időszaki vulkanikus és átalakult kőzetekből létrejött kör alakú dombság tanúhegyekkel. Az ősi letarolt tönköt egy kelet-nyugati irányú, keskeny, természetes határ, egy süllyedékzóna (38 km², 8,36%), a Lanier (vagy Siguanea) mocsárvidék választja el a déli résztől (812 km², 32,0 %), az alacsony fekvésű karsztos síkságtól. Az a feltételezés, hogy Pinos két sziget, melyet egy központi csatorna választ el, több helyen is megjelenik a XVIII. és XIX. században. A délen élők, ha a sziget északi részére kívánnak menni, azt mondják, „megyek a szigetre”. Észak alacsony, agyagpalás térszín, melyből kiemelkednek az endemikus trópusi fenyvesekkel (Pinus tropicalis) borított márványdombok. Legmagasabb pontja a Sierra de La Cañada, 303 m. A márványvidék alatt kiterjedt talajvízréteg található. Felszíne 130-150 m magas sík vagy hullámos vidék, melyet a keleti és nyugati parti sávban még félig lombhullató trópusi erdő borít. Ezek fogják közre az egykori fenyvesekkel borított térszínt. A Las Casas folyó a párhuzamosan futó két szigethegység, a trópusi és karib fenyvesekkel fedett Sierra de Casas (262 m) és a Sierra de Caballos (295 m) közötti széles és mély völgyet foglalja el, s ennek köszönheti, hogy hajózható. Bejáratánál 6 m mély és 130 m széles, ami egy kis szigethez képest meglepően bővizű. Ez egy ría, azaz tenger által elöntött fjordszerű folyóvölgy. Északon mangrovés partvidék szegélyezi. A sziget e nagyobbik része a júra időszakban alakult ki. A süllyedékzóna egy 37 km hosszú, erdővel borított holocén mocsárvilág, Kuba harmadik legfontosabb vizes élőhelye. Keleten a San Juan-, nyugaton a Siguanea-öböl között húzódik, melyet középen az egyetlen átjáró, egy mészkőhíd, a Cayo Piedra (vagy La Pasadita) oszt két részre, és egyben összeköti a Lanier mocsáron át az északi magasföldet és a déli síkvidéket. Vegetációja a cuabilla (Suriana maritima). A Sesuvium microphyllum borítja be szőnyegként a köves, sziklás felszínt. A seboruco (karrmező) része a fosszilis (megkövült) madrepóra, a zátonyépítő korall és a tengervíz párolgásából származó kőzet, az evaporit. Ahogy átkelünk rajta, mintha egy más szigetre érkeznénk. Nyoma sincs többé a vulkáni kőzeteken és kvarchomokon élő fenyveseknek és a pocakos pálmás szavannának. A déli övezet miocén kori karsztos mészkősíkság, ahol magas, örökzöld erdők váltják fel a tájat, itt-ott alacsony bozótossal, kis foltokban megjelenő száraz és félig lombhullató erdőkkel, medence nagyságú sziklás karsztlagúnákkal. A mészkőtábla peremén a tenger abráziója, hullámverése alakította ki a barlangok sokaságát. A síkság legmagasabb pontja sem éri el a 4 métert. A tengeri teraszok víz alatti karsztforrásokban gazdagok. Északnyugaton a Piedras és Flamenco fokok között a parti síkság 5 km szélességet is elér. A sziget északdéli kiterjedése 55, a kelet-nyugati 67 km. Az átlaghőmérséklet 25-26°C, a csapadék a partvidéken 1100-1200 mm, a magasabban fekvő vidékeken 1400 mm, néhol akár az 1800 mm-t is elérheti. A hurrikánok többször is szinte elnéptelenítették az idők során.

1. Észak, a „Sziget” Azon kevés karibi szigethez tartozik, melyen sem a felfedezők, sem az itt megpihenő hajósok, kalózok, hódító spanyolok, de még az első telepesek sem említenek bennszülötteket. A szinte láthatatlan szigetlakók gyorsan elhagyták Pinost, amikor megjelentek az európaiak.

CIVILIZÁCIÓ 57

NYELV VILÁG

Magáról a szigetről is kevés írott emlék született, azok is elég későn. Amit az európaiak ránk hagytak, az mind itt, az északi szigetrészen játszódott le. Az az elhagyatottság, ami a XIX. századig jellemezte, mind népességszámában, mind Kuba életében tetten érhető, s napjainkra is kihat. Ezért van az, hogy kimaradt a nagy történelmi eseményekből, és az ország gazdasági életében is alig volt – és van ma is – jelen. A XV. század: Kolumbusz felfedezi Pinost A ciboneyek a mezolitikum, a középső kőkorszak (átmeneti kor a vadászó-gyűjtögető és a letelepedett életmód között), a kő- és kagylókultúra népe, az egyetlen bennszülött népcsoport, amely Pinost lakta. I.e. 3000 körül érkezhettek délről. A sziget 32 helyszínén találták meg nyomaikat. A Kuba szigetén élő földművelő taínoktól kapták nevüket, amely – Fernando Ortiz szerint – valószínűleg a ciba (kő) és az eyeri (ember) végződésből ered, ezért ciboney jelentése „ember, aki a sziklákon, sziklás partvidéken él” (Ortiz 1943: 68 és Suárez 2001: 333). Elsőként Las Casas használta ezt az elnevezést. Nincsenek róluk krónikásoktól származó leírások, dokumentumok, mert elszigetelten éltek az arawakok uralta szigetvilágban. Csak régészeti feltárásokból vannak ismereteink e népcsoportról. Ma sem tudjuk biztosan, hogy az indiánok hogyan nevezték hazájukat. Ahány térképész és történész, annyi név bukkan fel (Camarcó, Guanaja, Guanara, Siguanea, Ahao, Reylla, ez utóbbi Pareto 1455-ös térképén tűnik fel 37 évvel Kolumbusz első útja előtt). Felfedezője, Kolumbusz második útján (1494. június 13.) San Juan Evangelistára keresztelte el. Három hajóval (Cardera, San Juan, Niña) érkezett a szigethez, s 12 nappal később, június 25-én már el is hagyta. Az itt töltött napokat fia és életrajzírója, Hernando Colón örökítette meg. A XVI. század: az ezernevű sziget Kolumbusz negyedik útján (1502. július 30.) újra ellátogatott ide, s nevezte el tévedésből Guanaja (Fenyők) szigetének (a Hondurasi-öbölben lévő párja alapján). Így lett egyszerre kettő is belőle. A „hogy is nevezzük sziget” kálváriája évszázadokon át tartott. 1524-ben Kuba meghódítója és kormányzója, Diego Velázquez sem emlékszik a sziget Evangelista nevére és azt javasolja, hogy legyen Santiago, mely még 1515-ből származik. (De 1525-ben már a bennszülöttek által használt Ahao néven említi.) Lehet, hogy a katolikus királyok az előbbit nem fogadták el, és így lett San Pablo Maggiolo (1527), majd San Pauli Sebastián Münster 1538-as híres Amerika térképén (A. N. Jiménez 1976: 52). Diego Rivera 1529-es térképén elsőként már Isla de Pinos, azaz Fenyők-szigete olvasható, melyet csak 1830-ban kapott vissza a tengerészek kezdeményezésére4. Ennek ellenére Humboldt Ensayo político sobre la isla de Cuba című könyvében5 (1840) Santa María néven szerepel, akárcsak Mercator atlaszában (Atlas Sive Cosmograficae, 1595). És még ki tudja, hány neve volt6. A spanyol hódítás után a sziget elnéptelenedett. Az indiánok más vidékekre menekültek, s évszázadokon át a senki földje volt. A spanyolok számára – az általuk uralt kiterjedt területekhez képest – jelentéktelen volt, az európai hódítóknak (angolok, franciák, portugálok, hollandok) pedig

4 A tengerészek nevezték el kiterjedt endemikus fenyveseiről: a tűnyalábos, hosszútűs, háromtűs (pino macho, Pinus caribaea) és a kéttűs (pino hembra, pino blanco, Pinus Tropicalis) fenyőiről. Az előbbi csak e szigeten él, keményebb és nehezebb, a papírgyártás alapanyaga. Közeli rokona az utóbbi puhább és simább fa, melyből vasúti talpfa, tárnabejárat, fűrészáru, cellulóz, fenyőgyanta, terpentin készült. Ez a 25 m magasra is megnövő fa Pinoson kívül még Pinar del Río tartományban is megtalálható. 5 Nueva Edición, París, 1840. 6 Isla de las Cotorras, Kalózok-szigete, Gillaume le Testu térképén (1555) Isle de Pin jelenik meg. Ez egyben az első térkép, ahol a Karib-tengert Mer de Lentille, azaz lencse néven nevezik, majd lett belőle Antillák - Antilia hatására. 1594-ben Teodoro de Bry már Insula Pinnorum, azaz Fenyők-szigeteként említi. Több térképen is látható Kolumbusz útja előtt a két sziget (Kuba és Pinos): Beccario (1435), Rosello (1468) és Benincasa (1482).

58 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

kiváló búvóhely, hajóiknak kikötőhely Amerika „bejáratánál”, Európa, valamint Közép- és Dél-Amerika között. Volt itt minden, amivel készleteiket feltölthették, csak szigetlakó alig, akik többnyire a kalózok és a kikötő hajók ellátói is voltak. Az elhagyatottság tette lehetővé, hogy értékes erdeinek kiirtásán túl sok kárt nem tett benne az emberi beavatkozás, és ez még napjainkra is többnyire igaz. A sziget betelepítésére irányuló kísérletek sorra csődöt mondtak. Kuba mostohagyermekén néhány spanyol telepes szarvasmarha-tenyésztéssel kezdett el foglalkozni, miközben az elhagyatott sziget a kalózok, csempészek, rabszolga-kereskedők menedékévé vált. Elsőként Jean Francois La Roque (1543) neve maradt fenn. John Hawkins corsario7 és rabszolga-kereskedő többször is kifosztással fenyegette a szigetet, miközben lakóival kereskedett (pl. hús, bőr, rabszolga). 1565-ben kötött ki Pinoson, hogy vizet és élelmet vegyen fel Angliába tartó útjára. A beszámolók szerint „mély nyomot” hagyott az itt élőkben. Az andalúz Diego Pérez volt az első ismert csempész Spanyol-Amerika történetében. Pinos partjainál ügyködött a század 40-es és 50-es éveiben. 1576–ban II. Fülöp spanyol király nemesfák iránti érdeklődése váltotta ki a sziget első feltárását. Az Escorial építéséhez Havannából indultak a keményfával megrakott hajók: pl. ébenfa (Maba crassinerus), cédrus (Cedrela mexicana), mahagóni (Caoba mahagoni, caoba de Honduras, Swietenia macrophylla és a caoba antillana, Swietenia mahagoni), endemikus zapote-féle (ácana, Manilkara albescens), karibi hibiszkuszfa (majagua azul, Hibiscus elatus), hárslevelű hibiszkusz (hembra, H. tiliaceus), guajakfa (pockfa, guayacán, Guaiacum officinale), nehézszagú masztixfa (jocuma, caguaní, lechero, Mastichodendron foetidissimun), kubai tamarind (sabicú, jigüe, zapatero, Lysiloma latisiliquum). A sziget első tulajdonosa Gerónimo de Rojas y Avellaneda volt (1576. január 4.), akit 1583-ban La Española (ma Hispaniola) elöljárójává, főurává nevezték ki, ezért eladta összes kubai birtokát, köztük a szigetet is 1590. augusztus 10-én testvérének Hernán Manrique de Rojasnak8 és Francisco de Montayonak. Azonban egyik sem törődött vele, bár Hernán fia, Francisco építette fel az első kápolnát. A XVII. század: a kalózvilág kiépülése Az új század azzal indult, hogy a holland flotta itt készült fel (1600) La Española megtámadására. A térség iránti érdeklődésüket jól jelzi, hogy az ugyancsak holland Pata de Palo (a Falábú) 1603-ban Diego Grillo (El Mulato Dieguillo), a leghíresebb kubai kalóz szolgálatában kezdte pályafutását, tanulóéveit. A századelőn a spanyol flotta Van Caerden holland corsarioval ütközött meg. Fajardo admirális könnyű győzelmet arathatott volna a szigeten menedékre lelők felett, de egy portugál révkalauz árulásával, akinek földijei ugyancsak Pinosra vetették szemeiket, a Jardinillos de la Reina szigetcsoportban zátonyra vezette hajóit. 1612-ben Bartolomé Portugués is itt lelt menedékre, akinek hajóit ezúttal a spanyol flotta süllyesztette el. Az 1620-as évek végén II. Fülöp Don Hernando de Pedroso családjának ajándékozta a szigetet, melyet dokumentum tanúsít. A családfő később gyermekei között osztotta fel birtokát: a sziget déli része9 Fernando Duarte, az északi Nicolas Duarte y Pedroso része lett, akire – testvére halálával – az egész sziget rá szállt. Végrendeletében hét gyermekére hagyta a 7 birtokra (hato) felosztott szigetet. Többnyire szökött rabszolgák, karibi kalózok voltak a sziget lakói, de néhány kubai már gazdálkodott. Húst, halat, teknőst szállítottak Kubába, vagy az éppen arra tévedt kalózokkal üzleteltek. (A szarvast a XVII. században hozták be, valószínűleg a jobb húsutánpótlás

7„Tengeri katonák” voltak, akik saját hazájuk szolgálatában álltak. Rabszolga-kereskedelmet folytattak engedéllyel. 8 Hivatalosan feleségül vett egy indián lányt, majd Jamaica kormányzója lett. 9 Valójában az északi szigetrész déli felére utal.

CIVILIZÁCIÓ 59

NYELV VILÁG

biztosítására.) San Cristóbal de La Habana korai időszakában a vallási ünnepek bikaviadalaira ők vitték a feláldozandó állatokat. Pinos nemzetközi – portugál, holland, francia, angol – kalózfészekké és a néhány spanyol telepes együttélésének különös formációjává vált. Henry Morgan itt javította meg hajóit Havanna megtámadása előtt (1668). A francia Pierre Franquesnay (1678), majd 1700 körül az angol Charles Gant menedéke lett. Mindketten hosszabb időt töltöttek Pinoson és mindketten itt is haltak meg, de nem tudni, hogy hova tűnt10 a nagy kincs, amit a Karib térségben társaikkal együtt raboltak össze. Nem véletlen, hogy Pinos ekkortól lett a Kincses-sziget. 1686-ban a holland Lorenzo de Graff, talán zsákmányát féltve, Pinosról támadta meg a Kubát fenyegető hatalmakat. Három gályája kubai és floridai katonákkal ostromolta meg az angolokat Port Royal és Charleston kikötőiben. A kalóztörténelemben Pinost csak Tortuga szigete múlja felül a Karib térségben. Távol Kuba erődítményeitől, de közel a nemzetközi hajózási útvonalakhoz. William Dampier kalóz és tudós – akit társai a Nagy Filibuszternek11 és a Tengerek Királyának hívtak, – egyik követője az az Alexander Selkirk volt, a Cinque Ports nevű hajó kapitánya, akiről Defoe Robinson Crusoe alakját formálta. Dampier írta le elsők között Pinos alapvető földrajzi jellemzőit és természeti régióit. Henry Morgan alatt szolgált és hajózott Alexandre Olívier Esquemeling holland kalóz (1666-1672), orvos, sebész, aki több könyvet is írt, köztük Kubáról is. Ő is Pinos lakói és a kalózok, a bukanerók12 és a csempészek közti jó kapcsolatokról értekezett. A XVIII. század: az első telepesek megjelenése A szigeten a gazdasági tevékenység az állattenyésztéssel kezdődött a XVI. században és a húst egészen a XIX. sz. kezdetéig a kalózoknak adták el. A korsáriók, az illegális húskereskedők olcsóbban hozták termékeiket, mint ami Spanyolországból érkezett. A XVIII. sz. első évtizedei a mezőgazdaság kezdete. A fenyők gyantájának kinyerésével kezdődött. (Ma már csak gyér fenyvesek emlékeztetnek az egykori nagy kiterjedésű tűlevelű erdőkre.) 1728-ban létrejöttek az első települések. Ilyen volt Santa Fé, az azonos nevű, hajózható folyó partján, majd rögtön utána San Juan. A régi haciendákon szarvasmarha és egyéb állatok legeltetése folyt. 1746-tól szárított húst és élő szarvasmarhát szállítottak a kubai kikötőbe, Batabanóba, és onnan lábon Havannába, melynek ellátásában fontos szerepet játszott a pinosi hús. Miután friss húsból hiány volt, napon szárítottal pótolták. Ezekre alakultak ki a „hússzárítók”, a tasajería-k.13 1760-ban Nicolás Duarte hét kör alakú haciendára (hato) osztotta fel a sziget északi részét, amit hét gyermekére hagyott 11 rabszolgájával együtt. Ez oszlott további darabokra a család növekedésével haciendas hijas y nietas, azaz gyerekek és unokák földbirtokaira. Pinoson az első, kisebb gazdaságokban, a corralokban sertést – és egyéb állatokat – neveltek, míg a nagyobb hatokban szarvasmarhát tartottak. Ez utóbbiak 2 mérföld sugarú kör alakú területek voltak, melynek a közepe a karám közepén álló oszlop, a bramadero volt. Valójában egy sokszögű, 72 oldalú területet határoltak el ily módon. A corral központjaként a sertésól ajtaja szolgált. Általában vízforrás közelében helyezkedett el. Ez is csak elvileg volt kör alakú. Ezek váltották fel a régi haciendákat a bevándorlást segítendő. De az hatok és corralok a családok szaporodásával további darabokra hullottak, melyeket sitio-nak és hija-nak neveztek (Domingo 1977: 76).

10 A történészek szerint nincs „elásott kincs”, vagy ha igen, nagyon jól elrejtették, mert eddig nem találtak egyet sem a legendákból. 11 A többnyire spanyolokat fosztogató igazi kalózok, a filibuszterek voltak, akik a nevüket a kis holland hajóról, a filibotsról kapták. Nem volt hazájuk, de rabszolgájuk sem. A zsákmánnyal kereskedtek. 12 A vadászok és a szarvasmarha-tenyésztők a hús elkészítési módjáról a „viande boucanné” elnevezést kapták, ami a bucanero szóban vált nemzetközivé. A boucan karibi francia, azaz kreol szóból ered. Eredetileg franciául boucaner. Ők sokáig nem háborúztak, bőrrel és főképp szárított hússal kereskedtek. A XVII-XVIII. századokban főleg az Antillák kikötőit fosztogatták. 13 Historia de la Nación Cubana, p. 200.

60 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

A XVIII. század elején a kalózok világa leáldozott. 1737 előtt a jamaicai angolok már felismerték a sziget előnyeit, s hajóikkal partjaihoz jöttek halászni. Néhány ágyút és egyéb fegyvereket is hoztak magukkal, hogy útközben kalózkodjanak is. Ha fogyóban volt az élelmük, Pinos bármelyik folyóján felhajózhattak, mivel torkolataik jól hajózható tölcsértorkolatok. Szarvasmarhát raboltak, s elmentek az első birtokig, hogy kifosszák. Tudták, hogy sehol sem ütköznek ellenállásba. Ez a típusú vállalkozás századokon át működött bármely nemzet zászlója alatt is. Az elhagyatott szigeten néhányan még le is telepedtek. Pinos valódi éden volt a kalandra vágyók, a szerencselovagok számára. Még a rabszolgákat is magukkal vitték, ha tehették. 1762-ig igen gyéren lakták. 1775-ben rendezték az első népszámlálást, amelyen 78 lakost számláltak össze. A spanyol korona koncesszióba adott földekkel (merced14) ösztönözte a betelepülést, hogy a lakatlan vidékeken állattenyésztésbe kezdjenek. Dionisio Franco nevéhez fűződik Pinos első részletes földrajzi leírása15. Lima alkirályának titkára 1792. március 6. és április 15. között 40 napot töltött itt. Cartagenából jött Batabanó felé, amikor angol kalózok elfogták hajóját és őt Pinoson kirakták. Megjegyzi, hogy se templom, se pap nem volt a szigeten, és lakói csak saját üzleteikkel foglalkoztak. A spanyolokat csak háborús helyzetben érdekelte a sziget. Konfliktus idején a fenyvesekből gyantát vontak ki, hogy eladják a királynak. 1797-ben a spanyol kormány több kutatót is küld a szigetre, hogy feltárják használható kincseit. Köztük volt Juan de Tirry y Lacy a királyi flotta fregatt kapitánya, aki hajóépítésre alkalmas fát keresett, s bőven talált is, miközben ő is feltérképezte Pinost. A XIX. század: a koronagyarmat fellendülése Pinos 1800-tól a deportáltak szigete lett. Miután 1803-ban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok illegálisnak minősítette a nemzetközi rabszolga-kereskedelmet, a szigetet átmeneti állomásként használták a feketékkel kereskedők. 1808 körül a spanyol hatalom és közigazgatás átmenetileg megszűnt Pinoson, melynek okán megindult érte a versengés. Mind Nagy-Británnia, mind az Egyesült Államok érdeklődést mutatott iránta. 1809-ben a Santa Fé folyó partján már létezett egy rövid életű, azonos nevű birtok (hato), melyet az első letelepedett ismert kalóz, a francia Jean Latrobe létesített. Innen fosztogatta Kuba partvidékét és támadta meg a spanyol hajókat. Azonban az ibériaiak elfogására indultak, akik elől a Siguanea-öbölbe menekült, és állítólag ott ásta el a rablott kincseket. Ezt feltételezik, mert amikor a jamaicai angol flotta fogságába esett 1810-ben, semmit sem találtak nála. Még ugyanebben az évben a britek által birtokolt szigeten felakasztották. 1822-ben, miután brit hajók Pinos partjainál felszámoltak egy kalóztanyát, Nagy-Británnia azzal állt elő, hogy adják át nekik a szigetet. Bár a spanyolok védtelenek voltak, José Rivas Pepe el Mallorquín, egy félelmetes helyi kalóz a védelmükre kelt a korona és a helyiek támogatásával, és megszerezte az uralmat az egész sziget felett. A Santa Fé folyó mellékfolyójának, a Mal Paísnak a torkolatánál talált jó búvóhelyet. Egy időben a havannai Andrés Gonzálezzel, a sziget jó ismerőjével Kuba déli partvidékének kereskedelmét tartották ellenőrzésük alatt. Még a rabszolga-kereskedelmet is akadályozták. Pepe és 40 embere süllyesztette el a brit flotta zászlóshajóját a Júcaro16 folyó deltájában. A britek – ekkor már a spanyolok érdekeit is zavaró gyarmati hatóságokkal együttműködve – egy év múlva torolták meg sérelmeiket és halálosan megsebesítették Pepét. Bázisát elfoglalták és vele is végeztek (1823). Andrés González el tudott menekülni, és Pinos déli, erdős vidékén bujkált.

14 Kör – valójában sokszög - alakú földterület, melyet a XVI-XVIII. századok között adományoztak. 15 Conocimientos que adquirió en la Isla de Pinos don Dionisio Franco…en su mansión de ella desde 6 de marzo hasta 15 de abril de 1792…címen jelent meg könyve. 16 Nevét a szigeten élő fáról (júcaro negro, Bucida buceras) kapta.

CIVILIZÁCIÓ 61

NYELV VILÁG

1824-ben James Monroe amerikai elnök azt javasolta, hogy vessenek véget a kalózkodásnak a Karib térségben, mert nem akart veszélyes versenytársakat. Ekkor kezdődött a kalózvilág közös felszámolása. Hosszú időn keresztül, a XIX. sz. közepéig Pinos és szigetvilága az illegális rabszolga-kereskedelem színtere volt. 1826-ig az Afrikából behozott rabszolgákat itt hizlalták fel, mielőtt New Orleans piacára vitték Őket. A spanyolok – érzékelve az ugrásra készen álló angolokat – végre komolyan vették a fenyegetést. 1826. decemberében Pinos északkeleti részén az egyedülálló hegy, a Pico de la Daguilla csúcsán különös ceremónia zajlott. A francia orvos, Joseph Labadie és a spanyol parancsnok Don Clemente Delgado y España aláírtak egy dokumentumot a sziget hivatalos topográfiai térképének elkészítéséről, melyet üvegbe zárt dokumentum őriz. Talán ezzel vette kezdetét Pinos fejlődése. 1826-ra elkészült a deportáltaknak szánt börtön, 1827-re a katonai kórház, amely csak 1848-ig működött. Hetente egy gőzhajó kötötte össze Pinost és Kuba szigetét, Batabanót, de e fellendülés csak a déli mocsárvidékig terjedt. Ez volt a „sziget”. A déli, földrajzilag elzárt övezetben 1828-ban is az volt, mint ami az előző évszázadban. Az itt letelepedett kajmán-szigetekiek már hosszú idő óta folytatták illegális tevékenységüket: halásztak, teknősre vadásztak, csempészkedtek. 1828. augusztus 1-jén VII. Ferdinánd spanyol király harmadik feleségének emlékére a szigetet és az itt létrehozandó övezetet Colonia de la Reina Amaliára (Amália királynő gyarmata: 153 km², É-D 8,5 km) keresztelte. A hivatalos kolonizáció 1830. december 17-én kezdődött Nueva Gerona település alapításával, hogy megerősítsék és benépesítsék, valamint a kalózkodást végleg felszámolják. Andrés González egykori kalóz és családja, valamint leszármazottai az első lakói között voltak. A település Kuba kormányzója, Dionisio Vives tiszteletére kapta nevét, aki a katalóniai Gerona városának védelmét irányította a franciák ellen vívott Függetlenségi Háborúban. 1831-ben Alejo Helvecio Laniert, a lovasság francia származású tisztjét kérték fel, hogy térképezze fel az újonnan létrehozott Colonia és Pinos területét, melyet Geografía de la Isla de Pinos című 1836-ban megjelent könyvében örökített meg. Ekkoriban Nueva Geronában 36 magánház (összesen 51 épület) volt, egy laktanya, fogház, kórház, kovács- és asztalosműhely, patika, pékség, 3 vegyesbolt, 3 műhely. A város lakóinak száma 171, míg a második legnépesebb településé, Santa Féé 23 fő volt. Az egész szigetet 427-en lakták: 256 fehér, 29 rab, 31 szabad mulatt, 44 szabad fekete, 67 néger rabszolga (A. N. Jiménez 1976: 327.) 1835-ben Joaquín de Miranda y Madariaga számol be a Colonia állapotáról: 29 hacienda (birtok), 480 lakos (378 helyi lakos, 7 funkcionárius, 95 fegyenc). Reina Amalia stagnálásáról ír: az édesvíz hiánya akadályozza a mezőgazdaság fejlesztését, az élelmiszertermesztés igen alacsony szinten van, és a spanyol kormány a támogatásra tett ígéreteit nem tartja be. 1834-ben egy francia kémikus és geológus, M. Chueaux azért jött a szigetre, mert azt hallotta, hogy itt arany van. Monte Caballosban azonban márványt talált és felhagyott az aranykereséssel. Engedélyt kért, hogy bányát nyithasson a Brazo Fuerte patak partján, ahol házat is épített magának. Egy napon, amikor kertjét művelte, arany tartalmú kvarcot talált. Havannába ment, hogy a lelőhelyet ott regisztráltassa, de már nem tudott visszatérni, mert ott sárgalázban életét vesztette. Birtokát 1844-ben Kuba kormányzója Leopoldo O’Donnell vette meg, aki geronai rabokat dolgoztatott a márványfejtésen. 1838-ban I. Leopold belga király színesítette a sziget történetét, mivel meg akarta vásárolni a spanyoloktól, hogy országa karibi piacává változtassa, és ipari, kereskedelmi terjeszkedésének központja legyen a térségben. Belgium is meg akarta vetni a lábát a Karib térségben, mint

62 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

gyarmatosító hatalom17. Katonai ereje nem volt hozzá, ezért ezt vásárlással kívánta megoldani. Próbálkozása 1840-ig tartott. Mivel kudarcot vallott, Kongóra vetette szemét. A sziget első vasútja Tejar del Protectoradotól a geronai kikötőig vezetett. Alig volt hosszabb 2 km-nél az ökrök vontatta szerelvény. Téglát és tetőcserepet szállított a cserépgyárból. 1841-re felépült az első korház, 1842-re az egész földterület már 27 részre volt felosztva, s lassan ez tovább aprózódott. 1846-ra már 29 hato és 2 corral szolgált állattenyésztésre. Az 1316 lakos (876 fehér, 327 szabad színesbőrű, 113 rabszolga) 36 birtokot, 7 méhészetet, 2 téglagyárat és 1 szeszfőzdét működtetett. Az állatállományt – a fő exportcikket jelentő szarvasmarha és sertés mellett – ló, szamár, juh és kecske gazdagította. A művelés alatt álló földeken rizs, jukka, banán, kukorica, dohány, valamint zöldség- és gyümölcsfélék domináltak, melyekhez – többek között – hamarosan kávé, bab és burgonya is csatlakozott. A székhelyt jelentő Nueva Geronában 2 általános iskola – egy leány- és egy fiúiskola – működött. 912 lakosából 670 fehér, 203 szabad színesbőrű és 39 rabszolga volt. A kínálat egyre színesedett: 1 ruha-, 2 dohány- és 8 vegyesbolt, 3 pékség, 2 kávézó, 1 cipész- és 1 szabó jelezte növekvő szerepét. 1850. szeptember 15-től az El Cubano nevű gőzhajó kötötte össze Kuba szigetével. A sziget népszerűvé vált, és egyre többen láttak benne fantáziát, hogy itt kezdjenek vállalkozásaikba. 1860-ra már nem volt elég munkáskéz. A sziget fejlesztésére létrejött társaság (Sociedad para el Desarrollo de la Isla) megalakulásával 48 kínait hoztak Pinosra (1862) és nyolc éves szerződést kötöttek velük, hogy csempét gyártsanak. (1899-re belőlük mindössze kettőt regisztráltak.) Három téglagyárat is alapítottak a helyi kiváló minőségű és bőséges agyagra. A fenyvesekből kinyert gyanta desztillálásával pedig terpentint állítottak elő. 1862-ben már 60 méhészet, 4 téglagyár, 43 mezőgazdasági és 29 állattenyésztő birtok, 1 szeszfőzde, 2 márványbánya, 1 casabería (kukoricalepény-készítő, casabe, taíno szó) működött. Mezőgazdaság ugyan alig volt, de dohányt már termesztettek. 1861-65 között, az amerikai polgárháború idején, amikor Kuba semmit sem tudott importálni északról, a sziget látta el Havannát csempével és élelmiszerrel. A polgárháború után a pinosi csempegyár is bezárt. Cukornádültetvénnyel és -feldolgozóval is kísérleteztek, de ez nem vált be. Helyette a fakitermelés és -feldolgozás bővült. A század közepére, a székhelytől 16 km-re, Santa Fé lett a leghíresebb gyógyfürdőhely Kubában. 1828 és 1848 között a gyógyulni vágyók száma annyira megnövekedett, hogy napi 3 real adót róttak ki minden betegre. Ennek hatására kezdte el Dr. Ramón Piña y Pezuela a település gyógyvizeit tanulmányozni (1849). 1857-re Santa Fé egészségügyi központtá vált, mivel José Luz Hernández orvos a településhez közeli birtokán, Cayo Boniton mezőgazdasági és egészségügyi kísérleteket végzett. Elbűvölte, hogy a szigeten ismeretlen volt a kolera, a malária, a sárgaláz, és úgy gondolta, ez a tiszta levegőnek köszönhető. A Pinosra küldött (1855) 400 spanyol katona közül egy sem betegedett meg, miközben Kuba szigetén betegségek tizedelték soraikat. A betegeknek (pl. tuberkulózis, daganatok, máj és bőrgyógyászati problémák) puhahús diétát ajánlottak, melyhez ideális volt a legnagyobb itt élő kígyó, az endemikus kubai karcsúboa (majá de Santa María, Epicrates angulifer) különleges húsa, és hogy naponta igyák a település forrásvizeit. Sorra nyíltak a szállodák (pl. Hotel Caballo, 1828, Hotel Santa Rita és Santa Fé, 1860). Felipe Poy Kuba híres botanikusa is a sziget feltárásán fáradozott. Pinos növény- és állatvilágát kategorizálta és forrásvizeit is leírta. 1866-ban az amerikai Samuel Hazard meg volt győződve a gyógyvizek csodálatos hatásáról és Santa Fé szerény Santa Rita nevű szállodájában szállt meg. Cuba with Pen and Pencil című írásában örökítette meg csodálatos gyógyulását. Hörghurutjából tíz nap alatt kigyógyult anélkül, hogy le kellett volna mondania a dohányzás élvezetéről. Más látogatók

17 N. Laude (1939): Boletín Real Colonial Belga: Negociaciones relativas a la compra a España de la Isla de Pinos en 1838-1839.

CIVILIZÁCIÓ 63

NYELV VILÁG

annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a kénes gyógyvizek hatásosabbak, mint Carlsbad és Saratoga Spring forrásai. A század végefelé a klíma és Pinos gyógyvizei egyre több gyógyulni vágyót vonzott a szigetre, mivel Kuba környékén nincs még egy ilyen egészséges hely a térségben. Még Európából is vonzott látogatókat. A történelem különös fintora, hogy a kubaiak felkelésével kitört Tízéves Háború (1868–78) alatt, a spanyol Weyler tábornok kért engedélyt, hogy Santa Fé El Respiro nevű forrás ásványvizével is kúrálhassa magát, s mely ettől kezdve viseli nevét. A század közepén Antonio Ribot y Fontsere „Escenas de mi vida. Bailes en la Isla de Pinos” című írásában számolt be a helyi mulatságokról. Ő maga hozta be a német valcert (ma keringő) és az angol sortáncot (contradanza). Addig csak a spanyol kopogós táncot, a zapateadot, és egy másik régi spanyol táncot, a fandangot (ma andaluz néptánc) ropták. Ünnepnapokon két részre oszlott a lakosság: a fehérek az egyik francia tulajdonában lévő élelmiszerbolt hátsó részében táncoltak, és a zenekar güiroval18 és hegedűvel szórakoztatta a résztvevőket. A színesbőrűek (mulattok, feketék és zámbók) Nueva Gerona peremén egy szerény házban mulattak a güiro szolgálta zenére. A zapateadót és a fandangót táncolták. Még az a dal is fennmaradt, amely az akkori társadalomról alkot némi képet.

„A mulattok jukkát esznek, a kreolok meg casabét19. A spanyolok fehér kenyeret, míg jamszgyökeret20 a szegény feketék.”

José María Sardá y Gironella katonatiszt és katalán mérnök megvásárolta Brazo Fuertét és a Colombo-öböl kikötőjét. Felfüggesztette a márványkitermelést, és helyette téglagyárat és csempegyárat épített, valamint egy tímárműhelyt létesített. 50 rabszolgával és 20 deportálttal dolgoztatott. 1869-ben felépítette El Abra nevű fincaját21. Kuba kormányzójának barátjaként mentette meg az ország későbbi nemzeti hősét, José Martít, aki 17 évesen vasra verve a Castillo de La Cabaña erődben raboskodott, s akit 6 év kényszermunkára ítéltve a havannai San Lázaro kőbányában dolgoztattak. Abban a kőbányában, melyet koncesszióban ugyancsak a katalán működtetett. Martí apjának is barátja volt a befolyásos földbirtokos, így közbenjárásával elérte, hogy a spanyol hatóságok börtön helyett száműzzék az El Abra-i birtokára, ahol házába fogadta (1870). Amint Martíval odaértek, levette róla láncait. Feleségével együtt fiukként bántak vele azalatt a két hónap alatt, amíg náluk tartózkodott. Martí egyetlen kötelessége az volt, hogy mint rab, minden vasárnap megjelenjen a hatóság előtt a város főterén. 1871 januárjában azt is megengedték neki, hogy visszatérjen Havannába, és cserében Spanyolországba száműzzék, amit ugyancsak apja járt ki neki. A hazafiak, a politikai foglyok deportálása – és a lázadások, felkelések – miatt a filozófus és tanár José de la Cruz y Caballero (1800-1862) Kuba Szibériájának nevezte el Pinost Aforismos című munkájában. 1842-61 és 1863-73 között nem volt tanár a szigeten, de iskola sem. A gazdaságra sem volt jó hatással a feszült helyzet. Szénégetéssel, dohánytermesztéssel, néhány tímárműhely működtetésével színesítették a nehéz helyzetbe került helyi gazdaságot. Valójában 1898-ig alig beszélhetünk a sziget iparosításáról. A márványkitermelés volt az egyetlen jelentősebb gazdasági tevékenység, de a magas kitermelési költségek miatt sokáig inkább Európából importálták azt. Eközben a sziget márványát ballasztként használták az Európába tartó hajókban, s a fehér, fekete és rózsaszín változatát, kiváló minősége révén, carrarai márványként adták el a távoli piacon.

18 tökfából (Crescentia cujete) készült hangszer: pl. rumbatök 19 casabe: jukkából készült lepény, az indiánok kenyere 20 Dioscorea spp. 21 finca: közepes vagy nagy kubai gazdaság (granja)

64 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Érdekes magyar vonatkozású tény, hogy „Miksa császár a XIX. sz. második felében éppen Ferenc Józseftől, császári bátyjától kért magyar telepeseket a sziget benépesítésére. A magyar kormányzat ezt kiváló alkalomnak tartotta, hogy egy sereg vándorcigánytól megszabaduljon. Küldtek is néhány karavánra valót a nagyidai féléből. Ennek köszönhető, hogy a kubai nyelvjárásban az húngaro szó nem magyart, hanem sátoros cigányt jelentett.” (Borhidi 1974: 176) Közülük bizonyára néhányan Pinoson kötöttek ki. Nagyon jót tett a szigetnek Robert Louis Stevenson (1850-1894) skót író A Kincses sziget című könyve, amely egy képzeletbeli helyet ír le, s ez nagyon hasonlít Pinos déli részére, így nevét is „felvette”. Az elrejtett kincs vonzotta az amerikai látogatókat. Alakja, térképe, növényzete, domborzata és a helynevek alapján reális lehetőség volt e mese terjesztésére. Az író könyve 1782-es évről szól, de ő maga sohasem járt a karibi világban. Mások leírását használta fel regényéhez (1883). A könyvben szereplő és Pinos térképe között egyetlen egybeesést sem lehet felfedezni. Mivel Szamoán halt meg, valószínűleg ott kell keresni az igazi helyszínt. 1886 a rabszolgaság eltörlésének éve, de Pinoson ekkor már kevés rabszolga volt. Szerepüket a politikai elítélték vették át. 1896. július 26-án, a második függetlenségi háború kirobbanása után másfél évvel, felkelés tört ki Pinoson is egy 17 éves lány, Evangelina Cosío Cisneros vezetésével, aki a deportáltak és a helyiek azaz majases (így hívták a spanyolok a hazafiakat) élére állt. A lány apja, az ugyancsak politikai deportált José Agustín Cosío y Serrano volt (1895), az, aki Kuba függetlenségi harcaiban vett részt, majd két lányával száműzték Pinosra. A felkelés elbukott, Evangelinát és apját, 21 társával együtt, rabláncon Havannába szállították. A lázadó fiatalt 24 évre ítélték és a madridi női börtönbe vitték volna, de az USA hadba lépett Kuba oldalán Spanyolország ellen. Az ébredező jenki imperializmusnak jól jött a férfinak öltöztetett lány kimenekítése. Az amerikaiak 1895 és 1898 között több mint 1 millió dollárt költöttek el a New York Journal aktív közreműködésével, hogy kiprovokálják a spanyolok elleni háborút (McManus 2005: 21). Haart, az amerikai kommunikáció agytrösztje szervezte meg – és használta fel Evangelinát – saját és az Egyesült Államok érdekében. Evangelina 1897. október 13-án ért New Yorkba és 92 éves korában halt meg Havannában 1970. május 19-én. 1898. augusztus 1-je az amerikai hadiflotta blokádjának kezdete Pinos körül. A spanyol hajók ágyúzása után partra is szálltak. Az 1898-as párizsi szerződés vetett véget a spanyol-amerikai háborúnak, amelyben az ibériaiak elvesztették két utolsó latin-amerikai gyarmatukat, Kubát és Puerto Ricot. John R. Brooke tábornok elfoglalta Kubát, majd feladatát teljesítve a hadsereg kivonult, és a sziget függetlenné vált, de a hírhedt Platt-cikkely elfogadtatásával az Egyesült Államoknak sikerült szuverenitását korlátoznia. Pinos sorsa másként alakult. 1899 februárjában Brooke tábornok Fitzhugh Lee-t küldte oda, hogy ellenőrzés alatt tartsa a szigetet. Segédjévé nevezte ki Carlos Carbonellt, egy befolyásos kubait, aki korábban Evangelina szökését készítette elő. A békeszerződés értelmében Pinos 1925-ig az USA fennhatósága alá került. Puerto Ricohoz és a Fülöp-szigetekhez hasonlóan erre a spanyol birtokra is szemet vetett az Egyesült Államok, de a kubai társadalom mozgósításával az anexionista törekvést sikerült megakadályozni. 1925-ben az amerikai szenátus ratifikálni kényszerült a Latin-Amerikában és Kubában terjedő tiltakozás miatt a Hay-Quesada szerződést, amely elismerte a szigetország jogát Pinos felett.

CIVILIZÁCIÓ 65

NYELV VILÁG

Népességadatok a XVIII-XIX. században

Év Fő Ebből fehér Ebből szabad

színesbőrű

Ebből rabszolga

Megjegyzés

1774 78 első népszámlálás

1792 104

1797 76 Juan de Tirry

1819

197 132 36 29 resúmen estadístico

1827 199 130 30 39

1831 427 256 31 mulatt 44 fekete

67 + 29 rab A. Núñez Jiménez

1835 480 378 helyi lakos

7 tisztviselő

95 fegyenc

J. de Miranda y Madariaga

1840 621 361 157 103 népszámlálás

1846 1316 876 327 113

1858 1219 Jacobo de la Pezuela

1861 2067 1366 221 + 48 kínai

480

1866 2007

1875 1515* + 884 politikai deportált

1887 2040 népszámlálás

1899 3199 2480 kubai 198 külföldi

267 fekete 252 mesztic

(mulatt) 2 kínai

népszámlálás

* katonákkal és a spanyol hatósággal Saját összeállítás Megjegyzés:

- Ezek csak hozzávetőleges adatok, mert 1. a sziget déli részén, az állandóan változó létszámban, zömükben háborítatlanul, de illegálisan élők minden népszámlálásból kimaradtak; 2. a sziget nehezen megközelíthető, eldugott részein meghúzódó kalózok, csempészek stb. száma is állandóan változott, s ők sem szerepelnek egyetlen felmérésben sem; 3. de a „távolságtartó” helyi lakosok közül is sokan kimaradtak. - 1492 előtti Kuba bennszülött lakosságát kb. 300 ezerre becsülik, melyből a kisebbséget alkotó ciboneyek számát Pinos szigetén 3 ezerre teszik. Ez azt is jelenti, hogy egészen a XIX. század végéig várni kellett arra, hogy a sziget népessége ezt az értéket meghaladja.

A XX. század: Az amerikai megszállástól a kubai forradalom győzelméig Az 1901-es népszámlálás szerint 2999 szigetlakó élt Pinoson, többségük külföldi. Ekkor még nem volt középiskola, a boltok spanyolok (vagyis gallegók, mert minden spanyolt így illettek), kínaiak és amerikaiak kezén voltak. A külföldiek legnépesebb csoportját a japánok alkották, s csak utánuk következtek az amerikaiak (bár így hívták az angolokat is). De voltak magyarok, lengyelek,

66 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

németek, jamaicaiak, kajmán-szigetekiek és egy perui család is. Ettől kezdve az Alkotmány szerint Pinos Kuba része. Még a XIX. század utolsó éveiben Joseph Duarte eladta Santa Bárbara-i hatoját az amerikaiaknak, akik 1902-re el is foglalták és építkezésekbe kezdtek. Többnyire földművelők és állattenyésztők voltak, s arra számítottak, a sziget végleg amerikai kézbe kerül. A megszállás következtében 1903-ban kb. 500 honfitársuk telepedett le, és alapítottak újabb telepeket (pl. Santa Bárbara de las Nuevas, Los Indios, San Pedro, Bibijagua, Los Almácigos). Egy évvel később A. E. Willis megalapította a sziget annektálását sürgető képviselők csoportját, mert az amerikai kormányt ekkor még stratégiailag nem érdekelte Pinos. Ez vezetett odáig, hogy 1905-ben több mint száz amerikai telepes gyűlt össze Nueva Geronában a Hotel Pearcy előtt, hogy kinyílvánítsák Kubától való elszakadásukat, és függetlenségi nyilatkozatot adjanak ki. Megalapították a Pinos-szigeti Bankot az infrastruktúra fejlesztésére (pl. út, telegráf, cégek és társaságok létesítése). Példájukat követve 12 amerikai nő létrehozta a Hibiscus Irodalmi Clubot. 1907-ben a 438 amerikai saját temetőt alapított, s ők alkották a helyi lakosság közel 14, a fehér népesség 59%-át. Az északi szomszéd jelenléte egészen a huszadik század végéig tartott. John és Hermine Koenig német származású amerikaiak 1909-ben telepedtek le, és utolsó sarjuk – egyben utolsó amerikaiként – 1995-ben hunyt el a szigeten. Bár a sziget jogilag Kubához tartozott, és ezt az amerikaiak is elismerték, a szigetlakó északiak abban bíztak, hogy végül mégis saját birtokuk lesz. Ezért születtek sorra az amerikai telepek: McKinley, Columbia, Wesport, San Francisco, vagy megtartották régi nevüket: Santa Fé, Las Piedras, Santa Rosalía, La Cañada. Az amerikaiak jamaikaiakkal és kajmán-szigetekiekkel dolgoztattak, mert angolul beszéltek. Nueva Geronában a Club Americanonak több mint száz tagja volt és 15 autó közlekedett a sziget útjain. Templomok születtek: az episzkopális, metodista, presbiteriánus felekezetek részére. Amerikai iskola működött amerikai tanárokkal. 1910-ben a Los Indios folyó torkolatánál, a Siguanea-öbölnél kikötő építésébe kezdtek, hogy a mezőgazdaság terményeit az USA-ba szállíthassák, de sohasem fejezték be. Még ebben az évben indul el keskenynyomtávú vasút San Pedrotól, az azonos nevű folyó torkolatáig (4-5 km). Fát, szenet és gyümölcsöt (pl. ananászt), de főként grapefruitot szállított. Ez utóbbi a világ legédesebb és legtöbb lét tartalmazó változata, melyet az 1970-es és 80-as években mi is élvezhettünk Magyarországon, a hazai boltokban is árulták. Dohánytermesztéssel és szivarkészítéssel csak rövid ideig próbálkoztak, a kísérletek kudarcot vallottak. 1913-ban már 1600 amerikai élt a szigeten, közel annyian, ahány helyi lakos volt. 1915-re 4851 amerikai tulajdonosnak már 10 ezer birtoka (granja) volt, azaz a sziget hasznosítható területeinek 90%-át elfoglalták (kb. 363 000 acre22 művelhető terület és erdő). Jéggyár, áramfejlesztő jelezte a századelőn a sziget eddig soha nem látott fejlődését. Ekkor terjedtek el az angol táncok is: a sucu sucu, a vals és a polka. A sucu sucut a kajmán-szigetekiek hozták be, de a kubaiak nem tudtak „rendes” nevet adni neki, így maradt az eredeti. A déli parton, ahol letelepedtek, minden ház fából épült, így amikor a fatáblákon táncolták, ezt a hangot hallották. Pinosi változata a XIX. században kezdett el kifejlődni a son hatására, melyet matrózok hoztak át Kelet-Kubából. A szigetlakók alakították ki, s lett Pinos tradicionális ritmusa, tánca és zenéjének neve, a családi ünnepek része. 1920 és 1940 között érte el népszerűségének tetőfokát Már nincs köze a Kajmán-szigetekhez – mondja Mongo Rives, a Tumbita Criolla kvintett alapítója, aki régi hangszerekkel (harmonika, bongó dob, gitár, marimba, maracas, hegedű, tres, machete, lant) idézi fel az egyes korok zenéjét:

Nem akarok grépfrútot, cotorra23 csipkedi, nem akarok narancsot, sijú24 csipkedi, egészséges lányt akarok, ki pinosi,

22 Angol területmérték, 1 acre=0,7 kat. hold 23 endemikus énekesmadár a kubai amazon papagáj (cotorra cubana, Amazona Leucocephala palmarum) 24 üregi bagoly (sijú de sabana, Speotyto cunicularia)

CIVILIZÁCIÓ 67

NYELV VILÁG

olyan pinosit, amilyen te vagy, amilyen te vagy, amilyen te vagy.

1920-ra Santa Bárbara de las Nuevas lett a sziget harmadik legnépesebb városa és legkozmopolitább települése: 403 lakosából 203 amerikai, 70 kajmán-szigeteki, 28 jamaicai, 17 japán, 8 kínai, 25 német, 11 angol, 3-3 magyar, kanadai, lengyel és hondurasi, 2-2 ír és lett, 1-1 svéd, orosz, holland és portugál volt a spanyolok mellett. A település a sziget északnyugati részén, a hajózható Río Cristal partján, 20 km-re Nueva Geronatól, a Sabana Grande övezetben fekszik, amely 1800-tól hagyományos szarvasmarha- és sertéstenyésztő vidék. Metodista (1913), majd katolikus templom (1924), iskola épült a szálloda és egy kis repülőtér mellett, mellyel gyors fejlődésnek indult a település. A közelében lévő San Rosario Springs gyógyvizét termálfürdő nyitásával hasznosították. A közeli tengerparton, Buenavistanál kikötőt építettek, hogy a régió termékeit az Egyesült Államokba exportálják. Citrusültetvényeiken fejlett technológiával amerikai exportra termeltek, a kaolint pedig a kerámiaipar hasznosította. Az I. világháború után lengyel, orosz és ukrán telepesekkel tovább bővült a nemzetek száma. Kiépült a telefonhálózat (1922), és az amerikaiak reménykedtek, hogy végleg a kezükbe hull a sziget. 1924-ben az anexionista szervezkedés szószólója, a spanyol-amerikai háború veteránja, E. de Laureal Slevin volt, de az erre adott válasz, a sziget védelmében, a Columna por la Defensa de la Isla de Pinos megalakulása volt Nueva Gerona La Favorita nevű szállodájában. 1925. március 13-án a Hay-Quesada Szerződés ratifikálásával elismerték a kubai fennhatóságot, az amerikai megszállás megszűnt, melynek következtében számos amerikai hazatért. Ezt tetézte az 1926-ban a szigetre lecsapó, pusztító erejű hurrikán, majd a világgazdasági válság, amely az amerikaiak exodusát váltotta ki. Kivándorlásuk után jamaikaiakat és kajmán-szigetekieket fogadtak be, többnyire halászokat, szénégetőket és favágókat. Az évtized elején ugyan sok japán is hazatért, de 1924-26 között többen a szigeten kötöttek ki, s lett Kuba japán „központja”. Santa Bárbara a krízis következtében (1929-1933) szinte elnéptelenedett. A maradók a 30-as években zömében grapefruitot és narancsot termesztettek az amerikai piacra. Pinos gazdasága hosszabb depressziós időszakba süllyedt, ennek ellenére 1919 és 1932 között lakossága megkétszereződött (9450 fő). 1926-ig a szokásos elhagyatottság uralta a szigetet. 1925-ben Gerardo Machado elnök elhatározta, hogy Nueva Geronától 5 km-re, a Sierra de Caballos tetejére építi fel az eredetileg 2500 fő befogadására alkalmas mintafegyházat, a Presidio Modelot. Mintájául az Illionis Állambeli Juliette nevű intézmény szolgált. 1928-ban nyitották meg, de csak 1931-re fejezték be. Ehhez építették ki a keskeny nyomtávú, gőzmozdony húzta vasutat, amely 1926 és 1946 között működött. Egyik ága a börtön kőbányájától, ahol márványt termeltek ki, La Piedrától Playa de Columpo (ma Playa Paraíso) kikötőjéig tartott, másik ága a Ciénaga de La Yana mocsárvidékéig ment, ahova a rabokat vitték kényszermunkára. Hossza 3,8 km volt. A II. világháború során német és japán foglyokat zártak ide. Ennek köszönheti, hogy később, a Machado diktatúra idején, e börtönben elkövetett gyilkosságok miatt, Pablo de la Torriente Brau fiatal író és forradalmár az 500 gyilkosság szigetének nevezte el e fegyházról szóló könyvében. A Batista-diktatúra alatt főleg politikai foglyokat hoztak ide, köztük Fidel Castrot is. 1967-ben számolták fel, s 1973-tól e történelmi emlékhely múzeumként működik. A turizmus is fellendült. 1902-ben egy chicagói házaspár telepedett le itt, és a világ minden tájáról fákat és növényeket hozatott. A feleség, Helen Rodman természettudós, a férje, Harry Sanford Jones biológus volt. A 20-as évekre amerikai együttműködéssel létrehozták a Jungla de Jones (Jones Dzsungele) nevű botanikus kertet, mely kísérleti telepként is szolgált bizonyos növények, magvak trópusi körülményekhez való alkalmazkodásának vizsgálatához. Ez lett Kuba második botanikus kertje kolibrikkel és az endemikus kubai énekesmadárral, az amazon papagájjal (Amazona leucocephala). 1939-ben Helen megözvegyült és egy majá de Santa María (endemikus kubai kígyó)

68 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

társaságában a miszticizmus felé fordult, amely a hely hírét tovább erősítette. 1960-ban halt meg, és a birtokra 38 éves teljes elhagyatottság várt. Az erdő is haldokolni kezdett. A legenda szerint sok helyi lakos és az elhunyt nő lelke is a pusztuló erdőben bolyongott. Ezzel is el akarták ijeszteni azokat, akik fákat, növényeket kivágni jöttek ide. 1998-ban kezdtek a kert rehabilitációjához. Ma különleges növényeivel a Botanikus Kertek Nemzeti Hálózatának része. A kalózok rejtett kincse, az elsüllyedt hajók is vonzották a túlnyomórészt amerikai turistákat. Különösen télen jöttek, hogy termálvízzel gyógyíttassák magukat. Az első település és templom a XVIII. sz. végén a mai Santa Fétől 6 km-re épült. Ennek lakói alapították magát a várost (1809) a gyógyvizek közelében, és ez lett 1946-ra a sziget leglátogatottabb része. 1942 októberében tartották meg az I. Országos Földrajzi Kongresszust, ahol Dr. Eduardo F. Lens y de Vera hívta fel a figyelmet az utóbbi években Pinosra bevándorolt japánokra. A II. világháború kirobbanása után a „külföldi ellenséget” börtönbe vetették, birtokaikat pedig elvették. Ez érintette az összes japánt (350 fő) a Pearl Harbourt ért támadás után, a németek 70%-át (50 fő) és az olaszok felét (25 fő). A japán hatóságok élelmet és ruhát küldtek honfitársaiknak a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével, de soha semmi sem érkezett meg hozzájuk. 1945. december 20-án engedték őket szabadon, de az egyedülállók birtokait a kubai hatóságok nem adták vissza (McManus 2005: 102). 1945-ben a kubaiak felszámolták a Santa Fé mellett működtetett amerikai zeppelin bázist is, majd repülőtérré alakították át. Pinos éppen hogy csak kiheverte a pusztító hatású 1926-os hurrikánt, amikor 1944-ben egy ugyanolyan erejű csapott le rá. Mindez tükröződik a sziget szerény gazdasági életében és a népesség igen lassú növekedésében. Az 1950-es években orvosi kísérletek céljából majomkolóniát telepítettek a partközeli Morrillo del Diablo márvány sziklaszirtre, amely nagyon rétegzett mogoteként emelkedik ki a tengerből. 1900 és 1958 között két magán középiskola működött, de minden amerikai településnek saját angol nyelvű iskolája volt, melyeket 1935 és 1943 között saját maguk finanszíroztak. Az 1953-ban működő 5 intézményben 50 tanító dolgozott. 1926-ban alapították Nueva Geronában az American Central Schoolt, ahol a tanulók 66%-a volt fehér amerikai, s itt is angolul folyt az oktatás. 1956-ban a száz tanulóból 47 pinos szigeti kubai, 25-25 amerikai és japán, 2 kínai és 1 magyar volt (McManus 2005: 92). 1955-ben Batista a szigetet és a hozzá tartozó Canarreos szigetcsoportot különleges szabadkereskedelmi övezetnek (zona franca especial) hirdette ki. A kormány által működtetett Társadalmi-Gazdasági Fejlesztési Bank és az amerikai magántőke bevonásával nagy területeket jelöltek ki a turizmus, az állattenyésztés, az ipar és a településfejlesztés számára. A New York-i maffiával a háta mögött az El Gulf Caribbean Tourist Circuit több luxusszálloda építését tervezte. Ekkor épült az első és egyben utolsó szálloda-kaszinó komplexum, a Hotel Colony jachtkikötővel, magánrepülők fogadására alkalmas kis repülőtérrel, melyet 1958. december 31-én avattak fel. Arthur V. Davis, az Alumunium Corporation of America elnöke az elsők között fektetett be a turizmusba és az ingatlanokba. Megszerezte a feketehomokú Bibijaguát és a sziget déli részét. Kezében volt az Aerovías Q légitársaság 51%-a is, amely személy- és teherforgalmat bonyolított le Nueva Gerona és az Egyesült Államok között (1958). A sziget északi részén a legnagyobb földbirtokos Gregorio Hernández (Goyo) volt. Pinoson az infrastruktúra látványos fejlődésnek indult: épültek utak, vízművek, csatorna, híd a Las Casas folyón, bikaviadalok és kutyaversenyek számára létesítmények, stb. A sziget lassan – az adómentességnek köszönhetően – a termékek beáramlásának kapuja lett Havanna felé, a kábítószerrel egyetemben. Mindezek ellenére az áruk nagy része így is csempészúton jutott el a fővárosba. A szabadkereskedelmi övezet előnyeit

CIVILIZÁCIÓ 69

NYELV VILÁG

kihasználva az amerikaiak jelentős része visszatért Pinosra. Mindezek ellenére 1958-ban mindössze 600 hektár földet műveltek meg.

Népességadatok (1900-1958)

Év Fő Ebből fehér Amerikai Megjegyzés

1901 2999 népszámlálás

1907 3276 751, melyből 438

1913 1600

1919 4228, melyből 386

1943 9812

1953 10 105

Saját összeállítás A XX. század: A kubai forradalom győzelmétől, 1959-től napjainkig Pinos életében az igazi változás a forradalom győzelme után következett be, a mezőgazdaság fellendülésével. Egészen idáig a kiterjedt latifundiumok földje volt. A forradalom szinte mindent megváltoztatott. 1959. június 7-én Fidel Castro, miután helikopterrel bejárta az egész szigetet, Nueva Geronában beszélt fejlesztési terveiről. A turizmus fellendítésére szállodaépítési programot hirdetett közvetlen floridai légiösszeköttetéssel, és az úthálózat kiépítését ösztönözte. Az agráriumban a hús- és tejtermelő szarvasmarha tenyésztést, a helyi ellátást és a grapefruit exportot, az ipar területén pedig a helyi nyersanyagok feldolgozását tűzte ki célul: a kaolint a kerámiaiparban (csempe), a márványt az építőiparban. Mindehhez megszüntette a szabadkereskedelmi övezetet, a latifundiumokat 8 állami gazdaságra (granja) osztotta fel, amelyek a XVIII. századi eredeti 7 hacienda (földbirtok) területét fedték le. A XX. század elején létrejött citrusültetvényeket jelentősen kibővítette. 1960-ban létrejött az első szarvasmarha telep az országban a helyi cebu és a Holstein fajták keresztezéséből. Korlátozták a kis magánbirtokok (granják) méretét. A japánok voltak a legproduktívabbak, akik az addigi családi szövetkezeteikben folytathatták munkájukat egészen a második agrárreformig. Ennek életbe lépésével ugyanakkor már csak 5 caballería25 föld lehetett magántulajdonban, ezért fel kellett hagyniuk hagyományos gazdálkodásukkal, hogy földjeiket megmentsék az államosítástól. Az állam a magánvállalkozásokat elvette (pl. bolt, kisüzem), és csak kevesen kaptak ezért kárpótlást. Eközben Pinos látványosan fejlődött: lakások, iskolák épültek, kiépült a közlekedési hálózat és a rendszeres összeköttetés Havannával. A fejlesztésekhez azonban nem volt elegendő munkaerő. Kezdetben 45 napra diákok és munkások is jöttek Kuba minden részéből, katonák vettek részt az erdőtelepítésekben, akik 700 ezer eukaliptuszt ültettek el. 1961 áprilisában Castro kinyilvánította a kubai forradalom szocialista jellegét, s ettől kezdve a floridai turisták helyett kőolaj jött a Szovjetunióból. Másnap megkezdődött a Playa Girón-i amerikai partraszállás a Disznó-öbölben, amely végül az invázorok vereségével végződött. Az amerikai kormánnyal való ellentétek kiéleződése felborította a pinosi fejlesztési tervek jelentős részét. Az 1962 októberében kirobbanó rakétaválság részese volt Pinos is. A sziget délnyugati részén repülőteret, tőle délre Siguanea vidékére rakétakilövő bázist telepítettek a szovjetek. A kistermelők, zömük kajmán-szigeteki, marginalizálódtak és 1965-ben sokan egy hajókaravánnal hazatértek26. A mezőgazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen volt víztározók építése. 1967-ben nyitották meg az elsőt, a Vietnam Heroico (Hősi Vietnám) elnevezésűt (42,55 millió m³ víz) a citrusültetvények öntözésére (96 ezer acre27).

25 Területmérték: Spanyolországban 3863, Kubában 1343, Puerto Ricoban 7858 ár 26 Matanzas Camarioca nevű öblében szálltak hajóra. 27 Angol területmérték: 0,7 kat. hold

70 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Az építkezéseken segítő fiatalok kérése volt, hogy a sziget neve legyen Ifjúság-sziget. Castro ekkor egy listát adott át nekik, amelyen az szerepelt, hogy ehhez előbb mit kell teljesíteniük (McManus 2005: 108). Fidel mert nagyot álmodni. Még ugyanebben az évben összegyűlt a Kubai Tudományos Akadémia tudósaival, hogy megvitassa velük a Batabanó – Isla de Pinos közötti viadukt építésének tervét, amelyből végül nem lett semmi. 1969-re alaposan megváltoztak a birtokviszonyok. Mindössze 260 kisparaszti gazdaság maradt átlagosan 2 caballería (2686 ár) földdel. Ők azok, akik 1959 előtt saját földjeiket művelték. 1970-re, kevesebb, mint egy évtized alatt, a lakosság háromszorosára nőtt, 10 ezerről 30 ezerre, de még ez is kevés volt arra, hogy a nagyszabású gazdasagi terveket megvalósíthassák. 1971-ben létrejött az első vidéki középiskola, melyet még több is követett, kiegészülve az egyetemi felkészítőkkel. A cél az volt, hogy a tanulás mellett a mezőgazdasági munkákba is besegítsenek a fiatalok. 1977-re már 26 középiskola és 3 egyetemi előkészítő létesült, és megjelentek az első külföldi diákok is, angolaiak és mozambikiak. 1978-ban, a havannai XI. Világifjúsági Találkozón jött el az a pillanat, amikor Pinost átkeresztelték Ifjúság-szigetre, s ezzel Castro beváltotta korábbi ígéretét. Az oktatási intézmények száma az 1980-as évek közepe táján érte el csúcspontját (45 középiskola, 8 egyetemi előkészítő és szakiskola), amikor már számos fejlődő országból jöttek diákok tanulni. Ez a program 1997-ben ért véget. A szigetről eltávoztak a fiatalok és ezzel valójában a neve is okafogyottá vált. Vissza lehetne adni eredeti nevét, amely legalább múltjára, Pinosra, a Fenyők-szigetére emlékeztetne. Lakóit eddig is – és napjainkban is – pinoszinak, azaz pineronak hívják. A fiatalok távozását – akik a mezőgazdasági munkákból is kivették részüket – az agrárszektor is megsínylette. A citrusfélék közül leginkább a grapefruit volt jellemző a szigeten, melyből az amerikaiak ültették az első 600 hektárt 1900-ban. Három év kell, míg termővé válik a grapefruit, és 40 éven át termést hoz. 1960 és 1980 között 45 e hektárt ültettek, és ennek leszüreletéséhez igen nagyszámú munkáskézre volt szükség (pl. 1987-ben 150 000 t citrusféléből 120 000 t grapefruit volt). 1993-ban olyan nagy volt a termés, hogy háziipari feldolgozásra is szükség volt (pl. édességet - dulces de toronja - készítettek belőle), de egyben ez volt az utolsó nagy citrustermés is a 90-es években. Mindehhez – és a mezőgazdaság egyéb ágaihoz – a víztározók hálózatának kiépítésére volt szükség a vízhiányos szigeten. A megépített 14 tározó 170 millió m³ víz befogadására volt képes. Az 1993-as citrus boom egybeesett az ún. Különleges Időszakkal (Período Especial). Az így elnevezett gazdasági válság idején nem volt növényvédőszer, műtrágya, stb. A takarmányhiány miatt az állatállomány lelegelte a növényzetettet, és az állatlopások is elszaporodtak, valamint az illegális vágásokkal a feketepiac is teret nyert. 1992-re, a szocialista tábor összeomlásával komoly ellátási gondok keletkeztek. Mivel Kubában nem termesztettek búzát, ezért szójaliszttel kellett helyettesíteniük azt. Az olaj- és a gázellátás is akadozott. Sok fát kivágtak, hogy szenet égessenek, amit néhol még iskolákban is használtak. Az élelmiszer és a tüzelőanyag beszerzése vált a fő problémává. 1995-96-ban a sziget legsúlyosabb válságát élte át. 1997-re a grapefruit termés 14 ezer tonnára esett vissza, miközben ekkor takarították be az első dohánytermést. Érdekes tény, hogy az annyira Kubához kapcsolódó mezőgazdasági termények, mint a cukornád, a kávé és a rizs nincs jelen a szigeten, ezek termesztésének nincsenek meg itt a természeti feltételei. A sziget földje számos ásványkincset rejt. A bányászat a XIX. században kezdődött: wolframot a Sierra de la Siguanea, limonitot, rezet és antimónt Coriolano bányája rejt, de ezek kitermelése nem gazdaságos. A Mina de Oro (Aranybánya) és Los Indios között – az Indios folyó torkolatánál – rövid ideig kisvasút is működött. A kezdetleges módszerekkel dolgozó aranyásók néhány hónapi munka után megbetegedtek a magas arzéntartalmú ivóvíztől és felhagytak a munkával. 1964-ben Kuba ipari minisztere, Che Guevara nyitotta meg a helyi kaolin-feldolgozó üzemet, melyet 1978-ban modernizáltak, és kapacitását megháromszorozták (30 000 tonna/év). Elsősorban háztartási edények gyártásához használták, de ipari kerámia, kozmetikai cikkek, gyógyszerek és papíripari termékek előállítására is szolgált. 1979-ben kezdte el működését a kerámiagyár, mellyel az 1920-30-

CIVILIZÁCIÓ 71

NYELV VILÁG

as években Harriet Wheeler már kísérletezett. A legértékesebb nyersanyag az ország egyik legrégibb geológiai képződménye, a márvány (fehér, fekete, rózsaszín) és a pala. Nyugaton a Sierra de Casas28, keleten a Sierra de los Caballos márványvonulata húzódik, s a két szigethegy közötti völgyben fekszik Nueva Gerona. Az előbbiben található La Vigía márványtömbjeit külszíni fejtéssel termelik ki. A dombvonulat alatt pedig szerteágazó barlangrendszer húzódik. A legnagyobb a Cueva del Agua, kiterjedt tavakkal. Itt rózsaszín márványt fejtenek. Ugyancsak itt található El Abra, amely 1980. január 19. óta nemzeti emlékhely. Itt raboskodott 67 napig José Martí 17 évesen, 1870. október 13-tól december 18-ig. 1999-ben La Fé is visszakapta eredeti nevét (Santa Fé, 15.600 lakos, 2014), ahogy 1968-ban La Demajagua (5887 lakos, 2014) lett Santa Bárbarából. Santa Rita termálforrásait pedig újranyitották. La Demajagua „Fiestas Pineras” néven folytatta elődjének, „Grapefruit Fesztiválnak” elnevezett karneválját, melyen a helyi specialitás, a guachi, a grapefruitpálinka a sláger.

Népességadatok (1959-től)

Év Fő Év Fő

1970 30.013 2010 86.242

1977 49 051 2011 86.420

1978 60.289 2012 84 263

1981 58 058 2014 84.893

1995 72 000 2015 85.000

1998 májusában Nueva Geronától 30 km-re délnyugatra, Los Indios körül, a szárazság miatt tűz ütött ki az erdőben, amely gyorsan terjedt az ezer hektáros természetvédelmi terület, a kubai amazon papagáj és a kubai daru (grulla de arena, Grus canadensis nesiotes) lakóhelye felé. Az erdőt az 1960-as években ültetett örökzöld eukaliptusz erdősáv védi, s fenyvesek és pocakos pálma választják el a daru lakóhelyétől, a szavannától. A tüzet sikerült megfékezni, így mindkét, kihalás előtti állapotban lévő madár megmenekült. Csak itt és Ny-Kubában él a pocakos pálma (palma barrigona, Colpothrinax wrightii), legközelebbi rokonai pedig a csendes-óceáni szigetvilágban. A 20-25 m magasra megnövő törzse 4-6 m magasságban 2-3 m hosszan hirtelen kihasasodik, majd újra elkeskenyedve a csúcson legyező alakú levelekből álló, kis csokrot visel. A pocak belül üreges és sokféle célra hasznosítható. Készült belőle csónak, teknő, hordó, karosszék. Ma már védett fa. De itt él a tölcsérfülű denevér (murciélago mariposa, Natalus lepidus), a kubai kaméleon (chipojo de Santa Isabel, Anolis porcatus) és egykoron itt élt a kubai aratinga papagáj (catey, periquito, Aratinga euops) énekesmadár is, melyet százával exportáltak, amíg ki nem halt. Pinos atipikus sziget a karibi világban a turizmus tekintetében, amely szinte meg sem tudott telepedni rajta. Valójában ez az „eredeti” karibi sziget, és nem a turisták által meghódítottak. Nem szerepel a karibi prospektusokban, de a kubai kínálatban is alig. Infrastrukturális hiányosságok láncolata gátolja a fejlődését: nehezen megközelíthető, nincsenek megfelelő szálláshelyek, nem épült ki a minimális infrastruktúra sem ezen iparág fejlődéséhez, és ettől válik igazán vonzóvá. Ennek ellenére a kalandra vágyó egyéni turisták a déli településeken is találnak szerény szállást. 1999 óta, az ökoturizmus szabályait figyelembe véve, üdülőhajók látogatnak el Havannából a sziget páratlan szépségű La Siguanea öblébe, a Punta Francés Tengeri Nemzeti Parkba. A korallvilág védelme érdekében a hajók a nyílt tengeren állnak meg és a látogatók kis csónakokon érkeznek a

28 Nevét Bartolomé de las Casas spanyol misszionáriusról kapta, aki latin-amerikai püspök, dominikánus szerzetes, az indiánok védelmezője volt (Sevilla, 1484 – 1566, Madrid). Részt vett – többek között – Kuba meghódításában is.

72 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

partra, hogy megtekintsék e búvárparadicsom mélységeit. A híres, 1958 végén megnyitott Hotel Colony, a Punta Francés-félsziget déli oldalán elterülő és látogatható korallmező központja. Ez a Playa de Rojas29, az 1970-es évektől Nemzetközi Búvár Központ. Ezt tekintik a világ 4. legjobb merülési helyének. Egyetlen búvárterületen itt található a legtöbb merülési pont, összesen 56. A hajóroncsok kedvelői Bajo de Zambo övezetben több mint 70 elsüllyedt hajót találhatnak. Napjainkban a Hotel Colony csak árnyéka egykori önmagának, ahova Fidel Castro nemzetközi golfpályát és olimpiai uszodát tervezett a forradalom győzelme után (1960). Sőt, úgy gondolták, hogy Kuba és Pinos között ideális útvonal lehetne egy jövőbeli országút építéséhez a Cayos de San Felipe és a Los Indios szigetvilág30 között, mivel a legnagyobb mélység is mindössze 1,8 m, ami a legalacsonyabb tengerszint a Batabanó-öbölben. A tőle északkeletre elterülő sötét talajú síkságot vastartalmú apró kőzet (limonit) borít. Vegetációja gyér, alacsony fenyők nőnek rajta, annak a maradványa, amit az elmúlt évszázadokban hajóépítéshez és kátrány kinyeréséhez használtak fel. Ma már csak a dombhátakon találunk gyönyörű fenyveseiből. A szigetlakók különleges, közkedvelt fürdőhelye a Playa Bibijagua31, melyet amfiboltörmelékes fekete homok borít32, amely a fekete márvány tenger okozta eróziójának terméke, a márvány és a metamorf pala dezintegrációjának következménye. Indián eredetű nevét a csak itt honos nagy, sötétbarna, endemikus, kellemetlen csípésű levélvágó hangyáról kapta (Atta insularis).

2. A kettős osztatú Dél A sziget területének kb. 40%-a kimaradt – vagy csak nyomokban jelenik meg – a „történelemből”. Keskeny mocsárvidék vágja ketté teljes szélességében a szigetet, melyet egy széles, erdővel fedett karsztvidék követ. Peremét keskeny homokos parti sáv zárja le. A déli rész mindössze három településének összesen sincs ezer lakója. A népességeloszlás a két szigetrész között igen szélsőséges arányt mutat: északon él a lakosság 99,6%-a, míg délre mindössze 0,4% jut. E sajátos szigetképződmény mégis e déli övezet bennszülött lakóinak, a páratlan barlangrajzok készítőinek, a ciboneyeknek köszönheti világhírét. Ezek, egy kivétellel, mind ebben a régióban találhatók. A mocsárvilág Lakatlan vidék, ahol a Cayo Piedra átjáró köti össze a „Szigetet” a déli partvidéki övezettel. A kiemelten védett terület 2002 óta nemzeti park, Parque Nacional Marino de Punta, amely az egész déli övezetre kiterjed. Az ország harmadik vizes élőhelye Ramsar33 terület, melyet gazdag élővilága tesz páratlanná. Bozótos-cserjés terület örökzöld és félig lombhullató erdőkkel, partvidékén mangrovékkal. Kuba szimbóluma a négy métert is elérő rombifer vagy kubai krokodil (Crocodilus rhombifer) az 1950-es években tűnt el a Lanier mocsárból. A Zapata-félszigetről telepítették be újra. Először egy Pinos melletti rezervátumban nevelték fel a kicsiket, majd szállították át őket 7 éves korukban egykori

29 Nevét onnan kapta, hogy a XVI. sz-ban Don Jerónimo de Rojas y Avellaneda birtoka volt. 30 Cayería de Los Indios – San Felipe az Ensenada de la Siguanea bejáratától (20 km széles, 22 km hosszú) nagy ívet ír le az Ensenada de Cortésig, s Kuba DNY-i partjainál ér véget (összesen 54 cayos). 31Atta insularis Güerin nevű hangyaféle – a szigetország legnagyobb és legjelentősebb levélvágó hangyája, amely akár egy méter magas „földvárat”, bolyt épít. Éjjel aktív és jelentős mennyiségű táplálékot halmoz fel. Nagy kárt okoz a mezőgazdaságban. Szorgossága és nagyfokú aktivitása miatt az ilyen tulajdonságokkal bíró személyek megnevezésére is használják. 32 Itt a fekete színét a nehézfém szemcséknek köszönheti: ezek a rutil, a disztén és a turmalin. A karibi világot egzotikus, sokszínű homokpartok teszik igen változatossá: pl. Kourou (Francia Guayana) zöldszínű homokos partját a vulkanikus eredetű féldrágakőnek, az olivinnek köszönheti; Harbour-sziget (Bahamák) 5 km hosszú Pink Sand Beach-ének rózsaszín színét vörös korallok és kagylók parányi maradványai alkotják, melyeket a hullámok vetettek partra. 33 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos nemzetközi szerződést, amely 1975-ben lépett életbe. A vizimadarak tartózkodási helye. Az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény.

CIVILIZÁCIÓ 73

NYELV VILÁG

lakhelyükre. A két kubai krokodilfaj közül ennek a bőre az értékesebb. A másik az amerikai krokodil (Crocodilus acutus), melynek tenyésztését 1990-ben kezdték és évente száz példányt engedtek szabadon. Azt tervezték, ha számuk eléri a 10 ezres állományt, bőrüket hasznosítani fogják, de ebből sem lett semmi. A mocsárvilágban él fő zsákmányállatuk, a tarponhal. Bőre olyan ellenálló és erős, hogy a taíno indiánok ebből készítették lábbelijüket. A pápaszemes kajmánt (Cayman crocodilus fuscus) Kolumbiából hozták be 1965-ben. Itt él az édesvízi őshal a dínók korából, az endemikus kubai kajmánhal (manjuarí, Atractosteus tristoechus), a karibi manátusz (manatí, Trichechus manatus), valamint a legkisebb és a „legkubaibb” édesvizí teknős (jicotea, Pseudemys decussata) teknős. A mocsárvilág közepén találjuk a sziget legnagyobb tavát, Cayo Redondot (0,83 km²). Cayo Potreron teknősfarm működik megmentésükért: négy teknősféle él errefelé – a kéregteknős (laúd, tinglado, Dermochelys coriacea) a legnagyobb, 300-700 kg, az álcserepesteknős (caguama, tortuga boba, Caretta caretta), (90-160 kg), az 1 méteres közönséges levesteknős (jaco, tortuga verde vagy franca, Chelonia mydas) és a közönséges cserepesteknős (carey, Erethmochelis imbricata), az egyik legkisebb, alig 90 cm. Itt rakják le tojásaikat védett körülmények között. Dél-Pinos tipikus és értékes fái között találunk két fehér mangrovét is: ez a yana (Conocarpus erectus) és a patabán (Laguncularia racemosa). Ez utóbbi a mocsárvilág 12-15 m magasra megnövő fája. Rögtön a sós övezetben (patabanal) a mangrove övezet (vörös mangrove, Rhizophora mangle) után találjuk. Ebből lett pl. tűzifa, szén, kerítés, karó, tartógerenda, dohányszárító rúd. Kérge akár 15% tannint is tartalmaz, ezért kivonatát italként is fogyasztották. A boróka (sabina de costa, Juniperus lucayana) a fenyőfélékhez tartozik, 10-12 m magasra is megnő. Levelei gyógyhatásúak, hajtásaiból hashajtó teák készültek. Fájából ceruza, ecset, bútor és művészi alkotások készültek. A karsztvidék A sziget többi részétől elzárt világ vízi úton, vagy a mocsárvilág közepén lévő átkelőn közelíthető meg. Ez a szinte lakatlan vidék alig vett részt a felfedezés utáni történelemben. A déli partvidék 81 km-es szakaszán mindössze három településen élnek szigetlakók. Itt telepedtek le a kajmán-szigetekiek, a brit és jamaicai rabszolgák leszármazottai, valamint a mulattok. A Jackson család (Moddril Jackson halász) a 300 km-re lévő Nagy-Kajmánról (Grand Cayman) jött elsőként a XIX. században, s alapította meg Jacksonvillet, amely ma már a Cocodrilo nevet viseli. Az öregek ma is régi nevén említik, angolul beszélnek kajmán-szigeteki kiejtéssel. Az alapítókat követték a Kis-Kajmánról (Little Cayman) érkezők és a jamaikaiak, akik Siguanea öblében teknősre vadásztak, melyet Jamaicában értékesítettek. Halásztak, vadásztak, szénégetéssel és fakitermeléssel, valamint kalózkodással foglalkoztak. Némi mezőgazdasági tevékenységet is folytattak a nem ideális talajviszonyokon. Ők honosították meg a Tahitiről származó kenyérfát (Artocarpus), kókuszligeteket ültettek. Protestáns lakóihoz 1907-ben amerikai misszionárius is érkezett. A lutheránus fatemplom iskolaként is szolgált, amely a sziget déli felének egyetlen oktatási intézménye volt, s ahol 1959-ig angolul folyt az oktatás. 1926-ban egy óriási pusztítást végző hurrikán miatt sokan visszamentek hazájukba. Ötven éven át elzárva éltek a sziget északi felétől, majd utat vágtak a mocsárvilágon át. Nueva Geronától ez a legtávolabb fekvő (100 km) jelentősebb település, melyet ma már autóbusz járat köt össze. Itt él e karsztvidéken a palo de caja (Allophyllus cominia) gyógynövény, melynek kivonata csökkenti a cukorszintet, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású. Kubában a diabéteszben szenvedők természetes növényi gyógyszerként használják. A meredek parton színesre festett (pl. rózsaszín, zöld, fehér) házakat találunk. 1950-ben 94 lakosából 74 – Caleta Grandén 34 – volt kajmán-szigeteki. Az 1970-es években 300 lakosra bővült a kubai bevándorlókkal. 1997-ben Cocodrilon (350 lakos, 2014) a 70 háztartás ellátására a gáztűzhelyekhez gáztartályokat helyeztek el, és felszerelték az első napelemeket. Caleta Grande mindössze 2 km-re északnyugatra fekszik „dél székhelyétől”, egy félhold alakú, barlangokkal tarkított 1 km széles öbölben, ahol ugyancsak teknősnevelde működik.

74 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Carapachibeynél 1944-ben régészeti lelőhelyet fedeztek fel. A barlang bejárata egy dolina. Világítótornya – 90 km-re Nueva Geronától – Latin-Amerikában a legmagasabb, több mint 60 m. Többször átépítették, mert a hurrikánok rendszeresen megrongálják. A déli övezet egy nagy mészkőtábla karsztos képződményekkel (pl. dolinákkal, karszt tavakkal) meredek partján nagy beszakadt barlangok húzódnak. A sziklás talajon valaha gyönyörű mahagónierdők díszlettek, de ezeket részben a rablógazdálkodás, részben a katasztrofális erdőtűzek, vagy az állattartók keltette lángok nagy területeken kipusztították. Ami maradt, azzal a szénégetők végeztek. Helyükön egyrészt karszterdők keletkeztek, másrészt legeltetés révén pálmás-füves szavannákká alakultak. Itt él a masztixfa (Mastichodendron foetidissimum), amelynek kemény, nehéz fája és sárgaszínű, drogtartalmú tejnedve egyaránt értékes. E vidék nem alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. Az erdők mélyén kék vizű karsztlagúnák bújnak meg tündérrózsákkal, s partjuk körül derespálmákkal. De az övezet része Punta del Este csodálatos homokos partjának kezdete nyugat felé, ahol a guanopálmák dominálnak. Kuba egyik legszebb strandja 3 km hosszú, amely Punta Seboruco Altonál ér véget. Csupán a jejenek, azaz a muslica szúnyogok keserítik meg az idelátogatókat. Csípésük fájdalmasabb, mint a szúnyogoké és égetően viszkető duzzanatokat okoznak. A karsztvidék növény- és állatvilágának számtalan endemikus tagjával találkozhatunk itt. Ilyen az ikákó vagy pálmaszilva (Chrysobalanus icaco), a kubai amazon papagáj (cotorra), a méh- vagy dongókolibri (zunzun, Mellisuga helenae), a világ legkisebb madara (2 dkg), a patkányvakond (almiquí, Solenodon cubanus), az énekesmadár, a kubai ara (guacamayo, Ara tricolor), sigua vagy cigua (burgao, Cittarium pica), a zátonyhoz tapadó kagyló, az indiánok kedvelt eledele, gyöngyház kagylója pedig éke, a kubai kúszópatkány (jutía conga, Capromys pilorides), az indiánok bőréért és húsáért vadászták háziasított néma kutyáikkal, a kubai énekesmadár, a fekete csiröge (totí, Dives atroviolaceus), a kubai vagy csipkésfarkú trogon (tocororo, Priotelus temnurus), az ország nemzeti madara, vagy a kubai orrszarvú leguán vagy iguana (Cyclura nubila), amely 1,85 méteresre is megnő. 1989-ben Antonio Núñez Jiménez Pinos körüli megfigyeléseket végzett és meghívott kutatóhajójára. A sziget déli partjai előtt láthattuk a ceibadalt, a part menti vizekben növő Thalassia testudinum Kőnig füvet, melynek szárított leveleit a földművesek trágyaként hasznosították. Punta del Estenél jókor jártunk, mert egy különös tünemény részesei lehettünk. „Tejben” hajóztunk. A La mar blanca, a „fehér tenger” jelenség egy fehér síkság, melyből pici vulkánként 30 cm magas kúpocskák ezrei emelkedne ki, melyeket tengeri férgek és a tengeriuborkák alakítanak ki. Egyesek szerint ezt a fehérséget a csonthal (macabí, Albula vulpes), a lane snapper nevű hal (biajaiba, Lutjanus sinagris) vagy a manatík34 okozzák, miközben eleséget keresve az agyagos aljzatot felbolygatják. De az erős hullámzás és/vagy tengeráramlatok is kiválthatják. A homokos aljzatról a por tejszínű oszlopokat alkotva kezd el felemelkedni és fehérre festik a tenger világoskék színét. A jelenség további tanulmányozásra szorul, hogy pontos eredetére fény derüljön. Hasonló különlegességet egy korábbi út során láttunk, a szigetcsoport második legnagyobb tagján, 135 km-re keletre, – az ország egyik exkluzív idegenforgalmi központjánál – Cayo Largo del Surnál. Igaz, ezt nem állatok okozzák. A mészkő szigetet az árapályöv felső részén ún. peritidális üledék fedi, oolitos fehér homokkal. Eddig csak négy övezetet ismerünk a Földön, ahol ilyen alakult ki. Ciboney barlangrajzok – Az indiánok Sixtusi kápolnája A ciboneyeknek35 köszönhető a sziget hírneve. Többnyire a barlangokban gazdag déli övezetben éltek; a 11 rajzokkal díszített lakóhelyük közül 10 ebben a déli övezetben található. Közülük is Punta del Este 1-es számú barlangja a leghíresebb. A tenger hullámai vájták a 4-5 m magas parti mészkőteraszba. Számos néven illették: Indiánok barlangja (Cueva de los Indios), Templom

34 Húsa az indiánok egyik legkedveltebbje volt, akik a manatík kedvenc tápláléka, a ceibadalok sekély vízében vadásztak rájuk. 35 A Kubai Tudományos Akadémia ezt az írásmódot preferálja, de a siboney is elfogadott.

CIVILIZÁCIÓ 75

NYELV VILÁG

barlang (Cueva del Templo), a Füst barlangja (Cueva del Humo), mivel boltozatát vastag korom borította. Az első utalást rá Charles Berchón francia geográfus A través de Cuba (Kubán át, 1903) című könyvében találjuk, akinek maga az itt hajótörést szenvedett Freeman P. Lane mesélte el. 1922-ben valójában Fernando Ortiz etnológus fedezte és tárta fel, s aki az első régészeti expedíció során a Karibi Barlangművészet Sixtusi Kápolnájaként (La Capilla Sixtina del Arte Rupestre Caribeño) nevezte el. Ma nemzeti emlékhely. A boltozatán lévő ábrákat csillagtérképként írja le, melyet fekete és vörös koncentrikus körök (összesen 56) és görbe vonalak alkotnak. 28 vörös és 28 fekete kör váltogatja egymást, melybe nyílforma hatol be. 1932. június 16-án megjelent Diario de la Marina „En la Isla del Tesoro” (A Kincses szigeten) című cikkében Dr. Salvador Massip meséli el a Dr. Topsius néven ismert német utazó kalandjait, akiről a neves kubai geográfus, Antonio Núñez Jiménez36 ezt írja: több hetet töltött a szigeten, s egy helyi lakos vitte el a barlangokhoz, akik onnan termelték ki a denevérguanót. Dr. Topsius március 21-én meggyőződhetett arról, hogy a barlang tetején lévő lukon áthatoló napsugár egy földön lévő kerek kő közepét világította meg a tavaszi napéjegyenlőség idején (A. Núñez Jiménez, 1984: 410). 1937-ben Ch. Ageton a „Guano de murciélago en Cuba” (Denevérguanó Kubában) című cikkében 4 térképet közöl a térség barlangjairól, köztük az 1-es számúét is, melyet Cueva de Isla néven említ, Isla nevű lakójáról, aki családjával élt itt. Ezek az első térképek, és ők az első lakói, akikről tudunk. A favágó, fakereskedő, szénégető családfő, Antonio Isla 1937-től közel negyed századon át lakta. Halála után jelentős összegről szóló csekket találtak nála, ami arra utal, hogy valójában csempészetből élt. Még 1937 decemberében a Havannai Egyetem kutatói keresték fel, és összesen 102 rajzot fedeztek fel és azonosítottak: zoomorf arcokat, egy feltekeredett kígyót, egy keresztet és egy fallosz ábráját, amely a koncentrikus körökbe hatol be. Herrera Fritot (1938) is csak 102 rajzot tudott leírni, de ettől kezdve beszélhetünk barlangrajzokról készült kubai tanulmányokról. Fernando Ortiz (1943) számára mágikus, szertartási templom csillagászati és kozmogóniai tartalommal. Szerinte a köröknek kronológiai és számszimbolikai szerepük volt, nap- vagy inkább holdnaptár funkcióval. Antonio Núñez Jiménez 1947-ben inkább vallási, totemszerű, stilizált állatábrázolást lát a rajzokban. Abban többnyire megegyeznek a kutatók, hogy a rajzoknak csillagászati szerepük van, s nyíl mutat a barlang bejáratánál keletre, így a Nap születése látható az 56 körös rajzon. Azaz, többek között, a napkelte megfigyelésére szolgált. Ramírez Correa (1959) történész holdfázisokat vél felfedezni, de a vallási szerepet elutasította és a kontinensről érkezők egyszerű hajózási térképének nevezte, akik véletlenül jutottak el ide. 1966-tól kezdve a Kubai Tudományos Akadémia több expedíciót is szervez a barlangokhoz. A térséget kutató 1967-es expedíció bukkant újabb lakóira. Egy különös család foglalta el, akiknek gyermekei vakok és süketnémák voltak. A sziget székhelyétől, Nueva Geronatól 60 km-re lévő barlangrajzokat restaurálták (1967-1969), hogy tüzetesebben lehessen megvizsgálni. 1971. február 24-én kis kutatóközpontot nyitottak meg itt napenergiával működő sótalanítóval, és a trópusi hurrikánok vizsgálatához alkalmazott meteorológiai állomással. Az 1972-es feltáráson temetkezésre utaló nyomok kerültek elő. Az idők során a barlangot kifosztották, talajrétegeit teljesen tönkretették, ezért már csak emberi ujjpereceket találtak. Innen került elő kagylóból készült kés, palakőből lett mozsár, a fekete szín előállításához használatos edény, melyben szenet vagy mangánt zúztak össze, olajjal keverték, hogy festék legyen belőle. Núñez Jiménez elfogadta Ortiz „csillagászati obszervatóriumként” megjelölt hipotézisét, és a barlang tüzetes vizsgálatakor a Nap útját követte a helyszínen a napfordulók és a napéjegyenlőségek időszakában, és megörökítette a napsugarak által megvilágított ábrákat. A legnagyobb és legfontosabb Punta del Este-i 1-es számú barlang 200 m-re van a tengerparttól, bejárata kb. 3 m magas, 9 m széles, tetőzetén lévő 7 „tetőablakon” hatol be a fény. Természetes csillagászati megfigyelőhely. Minden hajnalban napsugarak hatolnak be a barlangba a nyári napforduló idején, és a bejáraton át beáramló fény mindig más és más rajzokat világít meg.

36 Antonio Núñez Jiménez geográfus (Alquízar, 1923 – 1998, Havanna) a Kubai Tudományos Akadémia alapítója (1960) és 1972-ig elnöke. 1978 és 1989 között kulturális miniszterhelyettes. 1994-ben Kuba 4. felfedezője címet kapta, mert számtalan intézményt és tudományos társaságot alapított, miközben Kuba feltárásán dolgozott.

76 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Éjszakánként követni lehet a csillagos éj változásait. Az indián eszközök zöme (tányérok, kanalak, edények, kalapács) óriás szárnyascsigából (Strombus gigas) készültek (Núñez Jiménez 1975: 390). 1981. január 18-án maga Núñez Jiménez kulturális miniszterhelyettes nyilvánította Nemzeti Emlékhellyé. A barlang tetejét falfestmények borítják, többnyire középen és a bal oldalon. Vannak egyszerűek: körívek, koncentrikus körök, spirálforma rajzok, félkörök és összetett rajzok, melyek igazi festészeti csodák a ciboney indiánoktól. A koncentrikus körök holdfázisok (és évszakok is) lehetnek. A központi rajz vagy motívum (1. ábra) a legteljesebb, ovális alakú, átmérője 1,54 m, melyben kisebb rajzok találhatók. A 28 vörös és 28 fekete köre (28 nappal és 28 éjjel) Ortiz szerint a holdhónapot ábrázolja (amely valójában kb. 29,5 nap; a maják 29 és 30 nappal számoltak). A kezdetleges kultúrákban általános volt a 28 napos rendszer, a Naphoz vagy Holdhoz, vagy mindkettőhöz kötött rítusok. Erre rajzolták rá a vörös nyílforma alakot (65 cm), amely a barlang bejáratához, Keletre 90°-ot mutat, mintha a születő napot ábrázolná a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején. Megvilágította a központi motívumot, amikor még a bejáratot le nem zárták. Ez még 1922-ben látható volt a felkelő napsugarak horizonton való megjelenésekor. A február 20-ai első napsugár egyenesen a vörös nyílra esik. Csillagtérkép lenne? A koncentrikus körök lehetnek csillagszimbólumok, vagy csillagászati kronológia. A baloldali rajz 13 fekete kör = 1 év, ami 13 holdhónappal lehet is, a 4 vörös kör a nap útja, napéjegyenlőségek és napfordulók, a feketék pedig a holdpálya fázisai. A kariboknál (és valószínűleg az arawakoknál is) a Májusi Kereszt a nyári esők hírnöke lehetett. Két égi személyiségük volt: Saviazú, aki a nagy esőt hozta, és Achinaon, aki kis esőt hozott és nagy szelet. Azt gondolják, hogy az első cemí (isten) az esős évszaké volt, amely a tavaszi napéjegyenlőség után érkezett, a második a hurrikánszerű szeleké, melyek az őszi napéjegyenlőség idején bukkant fel. Vagyis a tetőzet egy csillagászati térkép. Az éves naptár kronológikus szimbólumai a napforduló rítusával voltak kapcsolatban, amikor is minden évben megszületett az új Nap. De azt sem szabad kizárni, hogy a barlangi rítusok a Holdhoz kötődtek és nem a Naphoz, vagy éppen alkalmanként egyikhez is és a másikhoz is. A nagy ábra háromszöge vörös, mintha tűz vagy fény lenne. A kezdetleges kultúrákban a vörös a Holdat képviseli (hold rítus), ami a menstruáció vagy a vér szimbóluma, mivel azt hitték, hogy a menstruációt a Hold hatása kelti. Bizonyos törzseknél a Hold volt a fő isten. „A Hold hatalmasabb, mint a Nap, mert a Hold éjjel és nappal is dolgozik, míg a Nap csak nappal, sőt olykor még el is fedi a Napot (napfogyatkozás), míg ez utóbbi sohasem tud ilyet tenni” (Ortiz 2008: 76). Cueva del Templo, vagyis szentély is lehet, ahol a Napot és a Holdat tisztelték. A barlang tetőzetének letisztítása után 213 rajzot számláltak össze, amely mára 216-ra nőtt37. Ezekből csak a fontosabbakat soroljuk fel. Láthatunk fekete kígyóformát (2. ábra), egy 44 cm hosszú fekete keresztet, amely az égtájakat jelöli kisebb eltéréssel: É 119°, D 191°, K 105°, Ny 285°, és a majáknál a Vénuszt szimbolizálja (3. ábra), szabálytalan formájú 1,82 m magas, 1,25 m széles nagy 8-as számot (4. ábra), a barlang mélyén két sorozat fekete koncentrikus kört, melyből az egyik egy fekete-vörös rajzra esik, a tavaszi napéjegyenlőség első napsugara (6. ábra). Itt találjuk az egyik legnagyobb ábrát, melyet legalább 10 vörös, 1,2 m átmérőjű kör alkot (8. ábra). A három fő részből álló alakzat egyike egy sematikus figura, amely egy lehajoló négylábút (néma kutyát?) ábrázol, melynek fejét ovális rajz sejtet. Ez lehetett a Kolumbusz által említett néma kutya, „a kutya, mely sohasem ugat” (9. ábra). A 45-ös és a 47-es ábrák a központi motívum ovális alakjaihoz hasonlítanak. Az 57. ábra 3 koncentrikus körének közepén vörös színű trapezoid forma látható, azon kevés rajz egyike, amely nem kör alakú. A 68. ábra talán a legkülönösebb. Szemüveghez hasonlót viselő arcot láthatunk. Sajnálatos módon a rajzokat algák és mohák támadták meg, és az emberi településektől távol eső barlang a vandalizmus áldozata is. Punta del Este 2-es számú barlangját 1944-ben fedezték fel 163 m-re az 1-es barlangtól. Bejárata 13 m széles és 1,43 m magas. Egyetlen 8x22 m-es teremből áll, tetején „tetőablakkal”. Az 1946-os expedíció 10 vörös és fekete rajzot, koncentrikus köröket talált, továbbá másodlagos temetkezés

37 Guarch, 1987: összesen 141 ábrát említ – 103 kör alakút és 38 egyebet

CIVILIZÁCIÓ 77

NYELV VILÁG

nyomaként elhunyt személy utólag vörösre festett csontjait: homlokcsonttöredéket és állkapocsdarabot. A 3. ábra egy 15 cm magas, vörös stilizált emberi alak lehet, melynek feje Keletre, lábai Nyugatra mutatnak; közel hozzá ott a párja, amely vörös antropomorf alakhoz hasonlít (4. ábra). Újdonság a kettős vonalú háromszög (5. ábra) is. Nagy talány a nagyon vékony fekete vonalakkal ábrázolt alakzat, amely a holdfázisokhoz hasonlít, vagy egy teknősbékához, vagy egy hátára fordított caguamára (10. ábra). Punta del Este 3-as számú barlangját 1946-ban fedezték fel 150 m-re a 2-es barlangtól. Közel 40 m széles a 4-es osztatú (2x8 m és 2x5 m hosszú) képződmény bejárata, 11 rajzzal. A legkülönösebb a stilizált vörös emberi alak. Punta del Este három antropomorf rajzának mindegyike vörös. Itt is találtak temetkezésre utaló nyomokat. Punta del Este 4-es számú barlangját 1967-ben fedezték fel. Egyetlen ábrája egy vörös keresztforma. A kettős barlangnak egyetlen, 25 m széles bejárata van, déli ága 15 m, északi 20 m hosszú. Öt személy – két gyerek, 3 felnőtt – vegyes temetkezési helyének maradványait találták meg (1972), melyből az egyik csontváz igen jó állapotban maradt, mellette csiszolt kő és kagyló. A feltárt csontokon vörös festéknyomok láthatók. I. sz. 850 körüliek lehetnek. Orosz kutatók radiokarbon vizsgálatai alapján a legidősebb leletek i.e. 1100-ból származnak. Az eltérés ±130 év lehet mindkét irányban (Tabío 1988: 87). Cueva de Lázaro az 5-ös számú Punta del Este-i barlang, melyet egyik 1944-es írásában Núñez Jiménez is megemlít. 14 m hosszú, bejárata 7 m széles. Egyetlen ábrája egy vörös kör. Gyűjtögető-vadászó nép lakta e vidéket, és e korszakot Kagyló kornak (Edad de Caracol) nevezték el. A barlangok előterében, a tengerparton egyetlen kőeszköz találtak csak: egy földpátból készült mozsártörőt, melyen vörös festéknyomok láthatók. Ez is azt bizonyítja, hogy kinyerték és megőrölték a vasoxidot, amelyből vörös festéket készítettek. A Cueva de la Gacha és a Cueva del Taller (Műhely barlang) Fernando Ortiz 1942-es felfedezései. Ez utóbbiban számos kő és kagyló használati eszközt, átfúrt, változatos méretű és alakú követ talált. E lyukas kövekről nem tudni pontosan, mire használták őket, de lehettek hálónehezékek (cibucanes) is. Olyan, mintha az indiánok „iparos műhelye” lett volna. A Cueva de la Gacha arról híres, hogy csak ebben az egyben nincs rajz. Ez is, mint az előző, Punta del Este tengerpartján, a Cayo de las Jutías-szal szemben található. A barlang bejárata délkeletre néz, 5 m széles és 3 m magas. Tetején hét „tetőablakon” hatol be a Nap fénye. A legnagyobb nyílás kb. 1 m átmérőjű. Mesterségesnek tűnnek, de valójában természetes képződmények. Alul és felül azonos méretűek, ahogy a kb. 2 m vastag tetőt átszelik. A nagy tetőablak gyakorlatilag a barlang közepén van. Egy másik kisebb a nagy lyuk és a bejárat között található. A többi négy a nyugati oldal üregeivel szemben van. A barlang hátsó galériája sötét, oda nem jut el a fény. Lehettek kémények is, de semmi nyoma a füstnek. A guanót a talajról lefejtették. Punta del Este olyan lehetett, mint Carapachibey38. Kalózok, csempészek, denevérguanó- és fakitermelők, szénégetők, halászok és kincskeresők látogatta hely. Az indiánok temetkezésre is használták. A barlang közelében olyan növények voltak, mint az orleánfa (bija orellana, anoto, achiote, urunci, Bixa orellana), melyet testfestéshez és egyéb színezéshez használtak. A vörös színt adó termésének magját pálmaolajjal keverték. Erre szolgált továbbá az higuereta vagy palma christi és a dzsenipa (jagua, Genipa americana) is. A rostokat karibi hibiszkuszfából, agávéból (magüey, Agave americana) nyerték. Kagylóból kés, dárdahegy, fejsze, véső, reszelő készült. Edényeik kagylóból, a tökfa terméséből (güira, Crescentia cujete), guajakfából (guayacán, Guaiacum officinale) lettek, s bennük tárolták például festékeiket. A Cueva de Finlay Caleta Grande öblében (Ensenada de Caleta Grande) a sziget délnyugati részén, Punta del Estétől 65 km-re Nyugatra található. A. Núñez Jiménez fedezte fel 1950. január 13-án, aki a híres kubai tudósról, Carlos J. Finlayről nevezte el, aki megtalálta a sárgaláz terjesztőjét. A barlang bejárata 15 m széles és 3,5 m magas. Belsejében 14 fekete-vörös rajz, koncentrikus körök

38 Neve az –ey végződés miatt indián eredetű lehet, mint ciboney, Camagüey, carey, de lehet a kajmán-szigetekiek miatt is, pl. Carapachi Bay, ami angolul ugyancsak bey-nek ejtendő. Ők lakták a partvidéket Jacksonville alapítása (1901) előtt.

78 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

láthatók. Ettől 20 m-re található a Solapa No.2-es barlang fekete koncentrikus köreivel, míg párja, alig 10 m-re a Solapa No.3-as két vörös koncentrikus körrel. A Puerto Francés-i Solapa No.1. Punta del Estétől 76 km-re Nyugatra és Cueva de Finlaytól 10 km-re északnyugatra található a sziget déli partján. Manuel Rivero de la Calle professzor fedezte fel 1961-ben. Egy alsó, tengerszint alatti és egy felső, tengerszint feletti része van: egy solapa és egy barlang rajzokkal. Ez utóbbi 3 m széles és 1,75 magas, bejárata 2 m-re van a tengerszint felett. A kettős barlangot a tenger hullámzásának abráziója alakította ki. Tetőzetén 5 vörös koncentrikus kör látható. Puerto Francés-öbölének bejárata több mint 1300 m széles, és 1 km a legbelső pontjáig. A Cueva de los Alemanes (Németek barlangja) ugyancsak Puerto Francés öblében alakult ki. A. Núñez Jiménez fedezte fel 1969-ben, német tudósokkal együtt, miközben a térséget tanulmányozták. Az eseményt a nevében is megörökítették. Egyetlen rajza négy fekete koncentrikus körből áll. A La Cueva del Indio (Indián barlang) a sziget északi részén, a Sierra de Casas keleti oldalában található. Három rajza koncentrikus körök, az egyikben két bagolyarchoz hasonló ábrával. A márványhegy érdekessége, hogy ezek a körök a déli partvidéken kívül is megjelennek. A barlang 1911 óta ismert és emberi maradványokat is találtak benne. Az egyetlen, amely nem a tengerparton található (4 km-re van attól), és amely a sziget északi felén rajzokat tartalmaz. Korukat kb. 1200 évesre becsülik. A sziget barlangrajzai szimbólumaival, technikájával nagyon hasonlítanak más karibi szigetek – pl. Saint Vincent, Haiti, Puerto Rico – alkotásaihoz. A ciboneyek a gyűjtögető-halászó-vadászó kultúra emberei. Az északi részen élő kőemberek a sziget kedvezőbb adottságait kihasználva a fejlettebb kőkultúra képviselői. A déliek lehetőségei jóval korlátozottabbak voltak. Leginkább a tenger adta lehetőségeket aknázták ki, melyhez főként a Strombus costatus és az óriás szárnyaskagyló (Strombus gigas) szolgáltak.

A sziget híres barlangjai

Sorszám Barlang neve Helye Ábrák száma és színe (V–

vörös, F–fekete)

Földművelő-fazekas kultúra előtti állapot (+)

1 1-es számú Punta del Este 216 – V és F +

2 2-es számú Punta del Este 10 – V és F +

3 3-as számú Punta del Este 11 – V +

4 4-es számú Punta del Este 1 – V +

5 Cueva de Lázaro Punta del Este 1 – V +

6 Cueva del Taller Punta del Este ? ?

7 Cueva de la Gacha Punta del Este nincs rajz ?

8 Solapa 1. Puerto Francés 5 – V –

9 Cueva de los Alemanes

Puerto Francés 1 – F –

10 Solapa 2. Caleta Grande ? – F –

11 Solapa 3. Caleta Grande 2 – V –

12 Cueva de Finley Caleta Grande 14 – V és F –

13 Cueva del Indio Sierra de Casas 3 – F + Az egyetlen, amely nem a déli övezetben van.

kb. 264-270

Saját összeállítás

CIVILIZÁCIÓ 79

NYELV VILÁG

Kuba eddig ismert 304 barlangjában láthatunk indián alkotásokat. Az elsőt 1839-ben Camagüey, az utolsót 2017-ben Granma tartományban találták. Felhasznált irodalom Abya Yala, una visión indígena (2011): Ciencias Sociales – Prensa Latina, La Habana, p. 238. Árboles maderables de Cuba (1970): Instituto del Libro, La Habana, p. 239. Atlas de Cuba (1978), Instituto Cubano de Geodesia y Cartografía, La Habana Atlas Demográfico Nacional (1985), Comité Estatal de Estadísticas, Instituto Cubano de

Geodesia y Cartografía, La Habana Buide, Mario (1985): Reptiles de Cuba, Ed. Gente Nueva, La Habana, p. 90. Cuba – La isla inmune al tiempo, Altaïr no. 26 – 2003/Nov-Dic Dr. Borhidi Attila (1974): Kubában térképeztünk, Gondolat, Budapest, p. 245. Dacal Moura, Ramón – Rivero de la Calle, Manuel (1984): Arqueología aborigen de Cuba,

Gente Nueva, La Habana, p. 174. Guarch, José M. (1987): Arqueología de Cuba – Métodos y Sistemas, Ed. de Ciencias Sociales,

La Habana, p. 103. Guerra y Sánchez, Ramiro – Pérez Cabrera, José M. – Remos, Juan J. – Santovenia, Emeterio

S. (1952): Historia de la nación cubana, Ed. Historia de la Nación Cubana S.A., La Habana, Tomo I-II.

Guerra Márquez, Hilda Rosa (2017): Paraísos en la costa, Excelencias Turísticas del Caribe y Las Américas, no. 149. pp. 40-41.

Kéri András (1980): Az Ifjúság szigete, Természet Világa, 11. sz. Kéri András (2001): Gyógyító növények Amerikából, ANNO Kiadó, Budapest, p. 200. Kéri András (2003): Indiánok Világa I. – Az Azték naptár – Az Antillák népe, ANNO Kiadó,

Budapest, p. 216. Mateo Domingo, Alfredo (1977): Historia de la división político-administrativa (1607-1976),

Ed. Arte y Literatura, La Habana, p. 135. Mota, Francisco (1984): Piratas en el Caribe, Colección Nuestros Países, Casa de las

Américas, p. 430. McManus, Jane (2005): La isla cubana de ensueño – Voces de la Isla de Pinos y de la

Juventud, Ed. La Memoria, Centro Cultural Pablo de la Torriente Brau, La Habana, p. 191. Núñez Jiménez, Antonio (1961): Geografía de Cuba, Ed. Lex, p. 624, 2da edición Núñez Jiménez, Antonio (1966): Kuba földrajza, Gondolat, Budapest, p. 222. Núñez Jiménez, Antonio (1970): Atlas Nacional de Cuba, Academia de Ciencias de Cuba-

Academia de Ciencias de la URSS, La Habana Núñez Jiménez, Antonio (1975): Cuba: dibujos rupestres, Ed. de Ciencias Sociales, La Habana,

p. 507. Núñez Jiménez, Antonio (1976): Isla de Pinos, Ed. Arte y Literatura, La Habana, p. 598. Núñez Jiménez, Antonio (1982): El Archipiélago, Cuba: la naturaleza y el hombre, Ed. de

Letras Cubanas, La Habana, p. 691. Núñez Jiménez, Antonio (1983): El Archipiélago de los Canarreos, Instituto Nacional de

Turismo de Cuba, La Habana, p. 173. Núñez Jiménez, Antonio (1984): Bojeo, Cuba: la naturaleza y el hombre, Ed. de Letras

Cubanas, La Habana, p. 690. Ortega Sastriques, F. – Izquierdo Díaz, G. – Jaimez Salgado, E. – López Almirall, A. (2012):

Condiciones ecológicas de los más tempranos pobladores del archipiélago cubano, Gabinete de Arqueología, no. 9. pp. 75-94.

Ortiz, Fernando (1943): Las cuatro culturas indias del Caribe, La Habana, 1943, p. 189. Ortiz, Fernando (1974): Nuevo Catauro de cubanismos, Ed. Ciencias Sociales, La Habana, p. 526.

80 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Ortiz, Fernando (2008): La Cueva del Templo – Isla de Pinos, Los descubrimientos arqueológicos, Fundación Fernando Ortiz – Instituto Cubano de Antropología, La Habana, p. 142.

Pino Chen, C. García del (2014): Observaciones astronómican en la cueva no. 1 de Punta del Este, Gabinete de Arqueología, n. 10. pp. 118-119.

Rassi, Reynold (1981): Cuba – Nueva división político-administrativa, Ed. ORBE, La Habana, p. 160. Rivero de la Calle, Manuel (1966): Las culturas aborígenes de Cuba, Ed. Universitaria, La

Habana, p. 194. Saldaña, Excilia (1979): De la Isla del Tesoro a la Isla de la Juventud, Ed. Gente Nueva, La

Habana, p. 111. Suárez, Ottón A. (2001): El día y la noche del taíno – Las culturas aborígenes antillanas, Ed.

Gente Nueva, La Habana, 374. Tabío, Ernesto E. (1988): Introducción a la arqueología de las Antillas, Ed. de Ciencias

Sociales, La Habana, 1988. p. 176. Thomas, Hugh (2013): Cuba, la lucha por la libertad, Vintage Español, Nueva York, p. 1283. http://www.juventudrebelde.cu/dudas-idioma/?key=a http://www.isladelajuventud-cuba.com/geografia.html

CIVILIZÁCIÓ 81

NYELV VILÁG

Bali, az Istenek szigete – A vulkánok és a turizmus láthatatlan kapcsolata

KARL NIKOLETTA KVIK

1963-at írtunk. Váratlanul kitört az Agung vulkán Bali szigetén. Siva több mint 1500 halálos áldozatot követelt. A Ring of Fire, a Tűzgyűrű kb. 40 000 km hosszúságú patkó alakú terület a Csendes-óceánban, ahol több száz működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el. Balin három működő vulkán van, az Agung (Gunung Agung, azaz a „nagy hegy”) a Batur és a Bratan. A vulkánok szentek a szigeten, mert a rizsteraszokat (is) éltető víz a vulkáni tavakban gyűlik össze, onnan árad forrásokon és patakokon keresztül a földekre. Nincs szükség víztárolásra. Ezért a balinéz világszemléletben szent az, ami fent van, vagy a hegy felőli oldalon. 1963-ban Bali nem volt a felhőtlen boldogság szigete. 16 évvel azelőtt vívták ki a függetlenséget, de Indonézia komoly gazdasági problémákkal küzdött, és nőtt a politikai bizonytalanság is. Az előző évben patkányok hada tizedelte a rizstermést, az isteneket megsértették, ezért haragosak voltak, az emberek újabb szerencsétlenségtől féltek. Sukarno, az első miniszterelnök (akinek édesanyja balinéz volt) a turizmus fejlesztésében látta a felemelkedés lehetőségét, Thaiföld példáját szem előtt tartva. Úgy döntött, hogy legfőbb turisztikai vonzerőként Bali spirituális és művészeti értékeit helyezi a középpontba. Meghívta a Pacific Asia Travel Association képviselőit, hogy gyűlésüket tartsák Balin. Mindez véletlenül egybeesett egy nagyon fontos ünnepségsorozattal. A balinéz holdnaptár szerint százévente egyszer ünneplik az Eka Dasa Rudra-t az Agungon lévő anyatemplomnál, mely ceremónia alatt szimbolikusan megtisztul az univerzum. A tisztító rituálé célja, hogy egyensúlyba kerüljön a jó és a rossz. A ceremónia 11 hétig tart, 30 különböző szertartással. Imádkoznak, énekelnek, táncolnak, bikát és más állatokat áldoznak. Az ünnepségre nagyon sokan jöttek a sziget többi részéből is. A vulkán pedig ébredezni kezdett. A balinézek úgy tartják, hogy lent a mélyben él egy hatalmas teknős, amelyen két kígyó tekereg. Ezeken a kígyókon nyugszik Bali szigete. Ha felborul az egyensúly, megmozdul a teknős, és kitör a vulkán. Az előző kitörés több mint 120 évvel azelőtt volt, már senkinek nem voltak róla emlékei. A balinézek a hegy morgását az istenek haragjának vélték, tudták, hogy nem helyesen cselekedtek. Többen kérték, halasszák el a gyűlést, de leszavazták őket. Nemsokára füst és hamu sötétítette az eget, a vulkán kitört, köveket és forró lávát lövellve. Egyértelmű volt, hogy Sukarno tervét nem támogatják az istenek. Két év múlva lemondatták tisztségéről a miniszterelnököt. Indonézia a legnagyobb muszlim közösség a világon, de Bali szigetének 90%-a hindu. Hitük alapja a hinduizmus, mely szelíden keveredik az animizmussal, a szellemek és az ősök tiszteletével és a buddhizmussal. A balinézek sokat mosolyognak, soha nem sietnek sehová, bár az idegenforgalomban dolgozók megtanultak pontosak lenni. A balinézek életében nem válik külön a mindennapok és a spiritualitás, a hit megélése. E kettő egy. Életüket ceremóniák és rítusok hálózzák. Felajánlásaikat áthatja a szépségre való törekvés, az isteneknek szépséggel áldoznak: illatos és színes gyümölcsökkel és virágokkal, füstölőkkel, tánccal. Nagy jelentőséggel bírnak a szent helyek, mint a Pura Besakih, az anyatemplom, és a sziget legfőbb hindu templomvárosa, mely az Agung-hegy (3142 m) oldalában áll 950 méter magasságban. Vélhetően a 8. században alapították, 200 épületből áll. A legszentebb épület a központban álló Pura Panataran Agung Besakih, ahol a hindu Szentháromságot (Trimurti) – Brahma, Siva, Visnu –

82 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

tisztelik. Egy évben egyszer, teliholdkor ünnepelni gyűlnek össze a balinézek az anyatemplomnál, mikor az uralkodók (raják-rádzsák) eljönnek, hogy tisztelegjenek az őseik előtt. A Gunung Agung az istenek lakóhelye, az univerzum és a sziget központja. 1963-ban a pusztító és teremtő Siva megkímélte a Besakih anyatemplomot, az épületek érintetlenek maradtak, a forró láva kikerülte őket. 1979-ben újra megtartották az Eka Dasa Rudra ceremóniát, ezúttal vulkánkitörés nélkül. Sokan úgy tartják, az istenek tudták, hogy Balin a turizmus anyagi jólétet, de lelki hanyatlást okoz. Kinyilvánították nemtetszésüket, de az emberek figyelmen kívül hagyták akaratukat. A 70-es években az elemzők az jósolták a turizmusba befektetőknek, hogy a balinéz vallásra, mint turistacsalogatóra körülbelül még tíz évig számíthatnak, aztán szép lassan elkopik, eltűnik. A turizmus megrágja és kiköpi. A jóslat szerencsére nem vált be. Bizonyos rítusokat, ceremóniákat a turisták is élvezhetnek, a vallás mégsem vált kiüresedett turisztikai árucikké. A 2002-es terrortámadás előtt Balira évente 5 millió turista látogatott, mely a 190 halálos áldozatot követelő robbantások után drasztikusan visszaesett. Manapság a 4 millió lakosú szigetet évente ugyanannyi turista látogatja. Bali kedvelt idegenforgalmi célpont, hisz a kellemesen meleg idő egész évben lehetőséget ad a nyaralásra, fürdőzésre. A sziget csábítóan zöld, évente háromszor aratják a rizst, minden évszakban érik valamilyen gyümölcs, a banánnak legalább 200 fajtája terem a szigeten, a balinézek mosolygósak, kedvesek. Balin gyakorlatilag nincs bűnözés. A lakosok nagy része a mezőgazdaságból élt, de a turisztikai beruházások sok területet igényeltek és igényelnek. A lakosok eladták földjeiket, melyekre hotelek, szállások épültek. Nagy kérdés, hogy vajon a lelkes turisták tönkre teszik-e a szigetet mind szellemileg, mind környezetileg. Az idelátogatók elképesztő mennyiségű szemetet termelnek. A helyiek kultúrájában nincs benne a szelektív hulladékgyűjtés (ami valljuk be, még olyan országokban is nehezen megy, ahol már éveket invesztáltak a környezeti nevelésbe, és milliókat a technológiába). Ha itt leejtünk egy magot, kis túlzással az másnapra kihajt. A helyieknek eszükbe sem jut, hogy ne dobják el a banánhéjat, mint ezelőtt bármikor, mert az úgyis magától elbomlik. Teljes értelmetlenség lenne szemeteszsákba gyűjteni. Ugyanúgy eldobják azonban a műanyagpoharat és a nejlonszatyrot is, akkor is, ha az talán csak 500-600 év múlva bomlik le. Bali komoly gondokkal küzd a hulladékfeldolgozás területén. Nincs szervezett szemételszállítás. Van olyan falu, ahol a helyiek létesítettek egy komposztálótelepet, ahol 100 ember naponta 60 tonna hulladékot dolgoz fel, és az eladott komposztból finanszírozzák a költségeket. Ezen akciók többsége még csupán egyéni kezdeményezés, nincs átfogó koncepció. A turisták keleti kényelmet szeretnének nyugati módra. Paradicsomi állapotokat, gyarmati bőséggel és kiszolgálással. Milyen irányba haladnak majd a beruházások? Egyre több bevásárlóközpont, gyorsétterem, cinema city lesz? A helyiek levetik majd tradicionális öltözéküket, a szárongot, és trendi nyugati ruhákba bújnak, miközben chipset majszolnak? Vajon Bali a mennyiségi vagy a minőségi turizmus irányába tolódik majd? Sokan arról panaszkodnak, hogy a helyiek sétáló pénzautomatáknak tartják a turistákat, kiknek el nem apadó áradata szennyezi a szigetet, nemcsak a hátrahagyott szeméthegyekkel, hanem a fogyasztói társadalom megveszem-eldobom mantrájával is. Talán így lehet átformálni egy egész sziget szellemiségét.

CIVILIZÁCIÓ 83

NYELV VILÁG

Az ideérkező turisták felháborodottan követelik a tiszta környezetet a szigeten, panaszkodnak az utcán lassan rothadó műanyag csomagolóanyagokra, és egyéb kétes eredetű szemétre, de fel sem merül bennük, hogy ők is a probléma okozói. Indonézia a világ második legnagyobb műanyaghulladék-termelője, amely az óceánokat szennyezi. Körülbelül 10 millió nejlonzacskót fogyasztanak az emberek naponta! Mindenhol ingyen adják: a bevásárlásnál, a piacon, a warungokban (kis éttermekben). Használati élettartamuk nagyon rövid, gyorsan egy szemétgyűjtőben végzik valamelyik strandon. Megoldásokra van szükség, és azonnali cselekvésre. Két német és két indonéz ötletéből és összefogásából jött létre a MOPF (Making Oceans Plastic Free) nevű kezdeményezés: az újrahasználható bevásárlótáska, a neve Tasini (két indonéz szó, a tas és az ini), mely annyit jelent: ez a táska. A táskát össze lehet hajtogatni, népszerűségét a dizájntól remélik. A táskák teknős, rák, polip, cápaformákra hajtogathatók. Vízállók és kulcscsomóra is erősíthetők. A vizsgálatok szerint egyetlenegy Tasini évente 400 nejlonzacskót tud kiváltani. A MOPF nevű kezdeményezés együttműködik a Bali szigetén létrejött ifjúsági projekttel, melynek neve Bye-bye plastic bag. Egy balinéz testvérpár, Melati és Isabel Wijsen hozták létre 2013-ban, és 2017 november 17-én Bambi-díjat kaptak Berlinben a „Föld” kategóriában. A strandokon nagy takarítási akciókat szerveznek, és azt szeretnék elérni, hogy Balin betiltsák a nejlonszatyrok használatát. 2014-ben indítottak egy olyan projektet, melyben egy Pererenan nevű faluban minden szombaton papír és textilből készült táskákat osztanak az üzletekben és a warungokban. Nagyon fontos számukra az emberek tájékoztatása és felvilágosítása. Valószínűleg nem lenne jó, ha a turizmus eltűnne a szigetről, hiszen a turisták és a kereskedők pénzt és munkát hoznak Balira. Viszont szemléletváltásra és gyakorlati megoldásokra nagy szükség lenne. Nemcsak a helyiek, hanem az idelátogatók részéről is. 2017 novemberében kitört az Agung vulkán Bali szigetén. A vulkáni hamu négy kilométer magasban szóródott szét. Hetekkel előtte több, mint 40 000 embert telepítettek ki a vulkán 10 kilométeres körzetéből. Lezárták a repülőteret, sok turista ott rekedt. Siva ezúttal nem követelt halálos áldozatokat, ám sok ember aggódik a megélhetése miatt, mert a turisták félnek a szigetre jönni, félnek a vulkántól. A balinézek pedig próbálják kifürkészni az istenek szándékát. Felhasznált irodalom Sebestyén Anikó: Kakasvér és virágszirom Egy év BALI szigetén. Szkarabeusz kiadó, Budapest, 2012. https://scroll.in/article/859829/tourists-are-stuck-at-the-airport-but-the-erupting-mt-agung-is-worrying-the-balinese-in-bigger-ways https://graememacrae.wordpress.com/ http://www.unitec.ac.nz/epress/wp-content/uploads/2013/01/Cool-New-Asia-final.pdf#page=110 https://manioka13blog.wordpress.com/2017/12/02/a-vulkan-ereje/ http://www.sunda-spirit.com/bali-mensch-kultur/bali-zeremonien/eka-dasa-rudra/ http://utikritika.hu/bali/balirol http://www.indonesienmagazin.de/index.php/wissen/208-eine-initiative-gegen-die-marine-plastikverschmutzung http://www.indonesienmagazin.de/index.php/start/category-news-1/220-umweltprojekt-der-balinesischen-schwestern-melati-und-isabel-wijsen-erhaelt-medienpreis-bambi

84 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Alba Ruthenia Беларусь – Дабрарусь

BALOGHNÉ DR. PETKEVICS OLGA KVIK

Алесь Белы і белая пляма адносна назвы Белая Русь

Што ведае свет пра гісторыю і сучаснасць краіны Беларусь і пра людзей, якія называюць сябе беларусамі? Беларусь – белая пляма на карце Еўропы, Беларусь дасёння акаляе таямнічасць. Афіцыйная назва сучаснай дзяржавы – Рэспубліка Беларусь. Чаму Беларусь? Чаму Белая Русь? Існуе шмат версій паходжання гэтай назвы, якія працягваюць множыцца. У коле даследнікаў няма згоды не толькі наконт походжання назвы Беларусь, але і наконт дакладнага вызначэння межаў тэрыторый, да якіх гэта назва адносілася ў розныя гістарычныя эпохі. Спектр атрымваецца даволі шырокі. Спашлемся на “Хроніку Белай Русі” Алеся Белага (якое супадзенне!) і прывядзём самыя, на наш погляд, цікавыя прыклады з тлумачэннем паходжання слова Беларусь. Прапануем пералік версій этымалогіі назвы Беларусь, далёка невычарпальны:

- белы колер адзення, антрапалагічны тып насельніцтва з белымі валасамі; - белыя, вольныя, незалежныя ў XIII ст. ні ад Літвы, ні ад татараў землі ўсходняй

Беларусі; - акцэнт на цюркскае паходжанне эпітэта “белы” ў значэнні “вялікі, магутны,

незалежны”, звязаны з Маскоўскай дзяржавай; - белыя, вольныя, незалежныя плямёны (куманы, скіфы, сарматы), якія нібыта жылі на

землях сучаснай Беларусі; - белая, ахрышчаная раней ўсходняя частка сённяшняй Беларусі; - белая, праваслаўная частка зямлі, звязана са стратай чысціні праваслаўя Кіевам пасля

захопу яго Андрэем Багалюбскім у 1169 г.; - белая, паганская зямля, звязана з імем Белабога, якому нібыта пакланяліся балцкія і

славянскія плямёны; - белая – з пункту гледжання цюркаў – заходняя частка Русі; - белая як заходняя, ад сімволікі колераў: Белая – заходняя частка Русі, Чорная –

паўночная, Чырвоная – паўднёвая; - белая ад назвы гарадоў Бельск, Беласток і г. д.; - Белая Русь як паўпераклад на славянскую мову старажытнай назвы “белая вада”; - Белая Русь – Полацкае княства ці ўвогуле дзяржава Рурыка. (БЕЛЫ 2000: 7-9).

Як бачым, тлумачэнні даволі супярэчлівыя: вольнасць і незалежнасць, праваслаўе, паганства, гарады, вада. Адно выключае другое. Супадзенне толькі ў адным: бясспрэчна перавага пазітыўных эпітэтаў. Застаецца толькі выбраць, каму якое тлумачэнне здаецца найбольш прыдатным. Цытуем урывак з кнігі для чытання “Мая Радзіма – Беларусь”, дзе школьнікам прапануецца запомніць наступнае: “Чаму наша краіна называецца Беларуссю?

CIVILIZÁCIÓ 85

NYELV VILÁG

Ёсць розныя легенды. У адной з іх гаворыцца, што на нашай зямлі даўным-даўно жылі белыя людзі. Яны насілі белае саматканае адзенне, мелі светла-русыя валасы, белы колер скуры. Вось і называлі іх беларусамі, а із зямлю – Беларуссю. Другая версія – гістарычная. Калі на старажытныя славянскія землі напалі татара-манголы, то шмат бяды нарабілі. Мноства гарадоў захапілі. А беларусы адбіліся, засталіся “белымі”, “чыстымі ад ворагаў”. Вось ад таго – Белая Русь, Беларусь.” (ТРАФІМАВА, ТРАФІМАЎ 2015: 5). Белы бусел – сімвал Беларусі Узняўся над лесам світанак крылаты, І зорка ўпала, як кропля з вясла... Там кружыцца бусел над роднаю хатай, Чакае матуля мая... (НЯКЛЯЕЎ 2010: 163) Зварот да легендаў мае вельмі важнае значэнне для кожнай нацыі, яны заўсёды абвеяны славай і выклікаюць захапленне падзеямі мінулага. Нацыянальныя сімвалы найчасцей асноўваюцца на легендах. Многія беларусы звязваюць назву сваёй радзімы з птушкай буслам. Як яны лічаць, бусел таксама белы і чысты, як сама краіна. Белы бусел з’яўляецца сімвалам Беларусі, а менавіта – паводле белага, чырвонага і чорнага колераў яго апярэння – жывым носьбітам нацыянальнай беларускай сімволікі колераў. Беларусь так і клічуць краінай буслоў або краінай пад белымі крыламі. Бусел карыстаецца асобай павагай у беларускага насельніцтва. Амаль на кожным хлеве ці хаце раней яму будавалі буслянкі, бо лічылі ахоўнікам жытла ад Перуна і ўзорам суладнага сямейнага жыцця. Вядома, існуюць легенды пра бусла. Адзін шырока распаўсюджаны легендарны сюжэт апавядае аб паходжанні бусла ад чалавека. Адпаведна яму, вандраваў калісьці па белым свеце Бог і заблукаў у прыгожую Беларусь, дзе адно было кепска: развялося шмат усялякіх паўзучых гадаў. Узяў Бог вялізную торбу і сабраў туды рознае плюгаўства. Але цяжка было яму старэнькаму аднаму яе несці, таму і паклікаў на дапамогу маладога хлопца, які сена касіў на лузе, ды загадаў яму не развязваць торбы па дарозе. Цікаўнаму дзяцюку закарцела зірнуць, што там у торбе. Як толькі ён развязаў яе, гады зноў распаўзліся па ўсёй зямлі. Выправіў Бог дзецюка збіраць выпушчанае плюгаўства. Толькі дзяцюк злавіў першую жабу, як ператварыўся ў бусла. З таго часу і дыбае бусел, нібы касец, па лугах і балотах. Босы, з чырвонымі нагамі, у белай кашулі і з чорнаю торбаю за спіной. Потым Бог злітасцівіўся і дазволіў жыць буслу з бусліхай і буслянятамі ў вёсцы, сярод людзей, каб не забыліся, што вядуць свой пачатак ад чалавечага роду. І людзі таксама помняць пра гэта і не крыўдзяць буслоў, а шануюць іх, як родных братоў. (ЗЕЛЯНКОВА 2001: 170-171) Белы снежань Ад легендаў да народных павер’яў і прымет ці наадварот толькі адзін крок. Беларуская мова захавала шмат элементаў архаічнасці. Заслугоўваюць увагі назвы месяцаў у сучаснай беларускай мове, паходжанне якіх адлюстравана ў народных прыкметах:

- Студзень – паходзіць ад слова сцюдзёны, самая халодная пара года. - Люты – месяц моцных і злосных марозаў. - Сакавік – паходзіць ад слова сок, які пачынае цячы з дрэў.

86 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

- Красавік – у гэтым месяцы з’яўляюцца першыя краскі-кветкі. - Травень – у гэтым месяцы пачынае расці трава. - Чэрвень – тлумачыцца з’яўленнем чарвякоў, а таксама чырвоным колерам. - Ліпень – паходзіць ад слова ліпа, якая цвіце менавіта ў гэтую пару. - Жнівень – пара жніва. - Верасень – ад слова верас, які менавіта ў гэты час пачынае красаваць. - Кастрычнік – ад слова кастрыца, якая адпадае, калі чэшуць лён. - Лістапад – канец ападання лісця з дрэў. - Снежань – ад слова снег.

Беларусь – Дабрарусь Спадзяёмся, што гэты невялікі артыкул даў магчымасць крышку зазірнуць у свет беларусаў і што паважаны чытач цяпер трошкі лепш ўяўляе сабе Беларусь і беларускую мову. У той жа час зразумела, што Беларусь і далей застаецца краінай мала вядомай і таму загадкавай, нават для саміх беларусаў, як бы абсурдна гэта ні гучала. Менавіта таму асабліва важнае значэнне набываюць думкі іншаземца, які выказваецца пра Беларусь. Тадэвуш Канвіцкі, выдатны польскі пісьменнік і кінематаграфіст, у якога – падкрэсліваем –не было беларускіх каранёў, у сваёй кнізе “Каляндар і пясочны гадзіннік” у 1976 годзе прапанаваў называць Беларусь Дабраруссю. Ён нарадзіўся ў 1926 годзе на польска-беларускім памежжы ў Новай Вілейцы (цяперашняя Літва) ў польскай сям’і, але беларускі краявід і меладычная беларуская мова запалі яму ў душу на ўсё жыццё. На працягу ўсяго жыцця ён – паляк – перажываў за Беларусь. Цытуем яго у перакладзе: “Беларусь, Беларусь. Чаму ты завешся Беларуссю, калі не маеш ў сабе гэтай белі, калі беллю тваёй ёсць рыжыя іржышчыны восенню, калі беллю тваёй ёсць сувоі шэрага палатна, распасцертыя на сонцы, калі беллю тваёй ёсць гарачы пот стомленых людзей. Ты павінна б была называцца Дабраруссю, Добрай Зямлёй Добрых Людзей. (...) Не ўрэзалася ты ў памяць людзкую, Беларусь. Не адбірала ты ў іншых волі, не рабавала чужой зямлі, не губіла людзей дзеля спрэчак за межы. Ты мела павагу да чужакоў і гасцінны каравай, аддавала рабаўнікам апошнюю карову і апошні акраец хлеба са знакам крыжа. Аддавала гаротным сцякаючае крывёй сэрца і сваё беднае нярадаснае жыццё. Таму мала хто памятае пра цябе. (...) Беларусь, Беларусь шэразялёная, з агромністым небам над бялявай галавой... Ты занадта добрая, занадта лагодная, занадта высакародная для нашых часоў”. (Konwicki 1976: 30-32) Сярод усіх існуючых вызначэнняў гэта здаецца самым трапным, бо дакладна адлюстроўвае сутнасць беларусаў, іх гасціннасць, талерантнасць, спагадлівасць. Felhasznált irodalom БЕЛЫ, Алесь (2000): Хроніка Белай Русі. Нарыс гісторыі адной геаграфічнай назвы. Энцыклапедыкс, Мінск. ЗЕЛЯНКОВА М. А. (2001): Белая Русь. Легенды, паданні. Юнацтва, Мінск. НЯКЛЯЕЎ Уладзімір (2010): Выбраныя творы. Кнігазбор, Мінск. ТРАФІМАВА Г. У., ТРАФІМАЎ С. А. (2015): Мая Радзіма – Беларусь. Кніга для чытання 4 клас. Аверсэв, Мінск. KONWICKI, Tadeusz (1976): Kalendarz i klepsydra. Czytelnik, Warszawa

CIVILIZÁCIÓ 87

NYELV VILÁG

A Monti családnév margójára: A Monti-k és Magyarország

DR. WALLENDUMS TÜNDE KKK

A Monti családnév bizonyára sokak számára ismerősnek hangzik. Nem véletlenül. A 60 milliós1 Olaszországban a Monti a 60. leggyakoribb2 – valójában egy közepesen gyakori – családnév, mely elsősorban észak- és közép-Itáliában jellemző. Napjainkban mintegy 27000 ember viseli Olaszországban a Monti családnevet.3 A Monti úgynevezett poligenetikus családnév, vagyis kialakulása nem vezethető vissza egyetlen forrásra, térben és időben egymással párhuzamosan több helyen is kialakulhatott és megállapodhatott. Eredete minden bizonnyal a “magaslat, kiszögellés” jelentésű latin mons, montis szavakhoz köthető. Jelentése egyben magyarázatot nyújthat földrajzi eredetére is, feltételezhetően a hegy-, ill. domb-vidékről származó, ill. oda tartozó családokat illették – a ragadványnevek kialakulásának korától kezdve – ezzel a megkülönböztető elnevezéssel. A Monti családnév (és változatai) tehát Olaszország-szerte megtalálhatók, legnagyobb mértékben azonban Lombardia, Emília, Toscana e Piemont tartományokban fordul elő. Változatai közül a Montanari inkább északon (döntően Emiliában), a Montanaro pedig inkább délen, Puglia tartományban jellemző. Az olasz „hegy” főnév egyes számú alakját őrző névváltozat (Monte) szintén Itália-szerte megtalálható, de különösen jellemző Palermo, Salerno, Bari, Caserta és Foggia vidékén. További kicsinyítő képzős változatai, mint pl. a Montanelli és Montigiani ugyanakkor elsősorban Toscanában honosok. Melléknév-képzővel ellátott alakváltozata, a Montale szintén közép-Itália északi részén található meg legnagyobb számban.4 Az említett alakok és változataik Magyarországon sem ismeretlenek: termék- vagy márkanévként pl. Barilla Ragù Montanaro (gombás-szalonnás szósz), Del Monte Foods Company (a világ egyik legnagyobb – amerikai – gyümölcs- és zöldségfeldolgozó vállalata), esetleg földrajzi névként, mint pl. Castel del Monte (II. Frigyes német-római császár híres, 8 szögletű, Unesco világörökségi listán is jegyzett vára kapcsán) találkozhatunk velük. A monte főnév különböző képzőkkel ellátott alakjai híres emberek nevében is visszaköszönnek, gondoljunk pl. Eugenio éra (Nobel-díjas olasz költő), vagy Indro Montanellire (író, újságíró, történész, 1956-ban a Corriere della Sera magyarországi tudósítója), de a sort még folytathatnánk. Hegyre épült várának nevét viselte pl. a modenai születésű császári hadvezér és hadtudós Raimondo Montecuccoli gróf (1609-1680) is, akit Magyarországon leginkább az 1664-es szentgotthárdi csata kapcsán szoktak a történelemkönyvek megemlíteni. Maradjunk azonban az egyszerű Monti családnév krónikájánál. A cikk írásának pillanatában – 2018 januárjában – a Wikipedián közel száz (pontosan 87) Monti családnevet viselő személy hosszabb-rövidebb életrajza olvasható. A legtöbben közülük művészek (énekesek, festők, írók, költők, színészek, zeneszerzők), közel harmaduk sportoló (elsősorban focista, edző vagy bíró) a többiek

1 www.tuttitalia.it/statistiche/cittadini-stranieri-2017/ 2 www.cognomix.it/mappe-dei-cognomi-italiani/MONTI 3 Enzo Caffarelli: Dimmi come ti chiami e ti diró perché. Storie di nomi e di cognomi. Editori Laterza. Edizione digitale: giugno 2014. 4 www.cognomix.it/mappe-dei-cognomi-italiani/MONTI

88 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

pedig további presztízs szakmákban – mint ügyvéd, vállalkozó, mérnök, jogász, orvos, katonatiszt stb. – tevékenykednek/tek. Ezen híres Monti-k között két olyan személy is van (egy déli és egy északi-itáliai származású), akinek tevékenysége az olasz-magyar kapcsolatok szempontjából is érdekes. Az idén mindkettőjük születésének kerek évfordulója van. Vittorio Monti 150, Alessandro Monti pedig 200 évvel ezelőtt született. Mielőtt róluk szólnánk, érdemes megemlíteni egy kortárs Montit is. Bizonyára sokan emlékeznek még Mario Montira, arra az észak-itáliai (varesei) születésű közgazdász-politikusra és monetáris politikai szakértőre, aki 2011. november 13. és 2012. december 21. között Olaszország miniszterelnöki tisztét is betöltötte. Ma is hallhatunk róla a hírekben, napjainkban az EU költségvetési munkacsoportjának vezetője, egyidejűleg a híres milanói magánegyetem, az Università Bocconi elnöke. Ez utóbbit – az olasz nyelvet tanuló közgazdászhallgatókon kívül – talán nem mindenki ismeri, a Monti-csárdás viszont generációk óta a köztudatban is jelen lévő fogalom. A zeneszerző – Vittorio Monti A Monti-csárdás szerzője Vittorio Monti, a zenetörténet immár szinte feledésbe merült alakja. Életéről a zenei enciklopédiák is csak ritkán és szűkszavúan emlékeznek meg. Leginkább karmesterként, hegedűművészként és mandolin-zenészként, valamint mandolinra szakosodott szerzőként, továbbá egy mandolin módszertani útmutató írójaként tartják számon5. Biztosan tudjuk róla, hogy 1868-ban született, s szülővárosa Nápoly, a mandolin hazája. A csepp alakú hangszer - mintegy 100 évvel korábban – éppen innen indult világhódító útjára. A latin népek hasonló, pengetős hangszerei között ma is a nápolyinak nevezett mandolin a legelterjedtebb (egyben a legkisebb) mandolin6. Vittorio Monti tehát a neves nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban tanult hegedülni, majd 30 évesen Franciaországba került, a párizsi Orchestre Lamoureux szalonzenekar vezetője lett. Zeneszerzőként több balettet és operettet is jegyzett, de leghíresebb – nevét hallhatatlanná tevő, 1904-ben született műve – az eredetileg mandolinra vagy hegedűre és zongorára komponált – Csárdás. Milyen érdekes, hogy a par excellence magyar néptánc legismertebb dallamának szerzője nápolyi, s neve fennmaradását éppen a magyar táncnak köszönheti! A szakirodalom nem említi, hogy Montinak – a népzenei motívumok korban szokásos és divatos felhasználásának gyakorlatán túl, mint pl. Liszt Ferenc, J. Brahms, ifj. J. Strauss, P. I. Csajkovszkij és mások művei – bármi kötődése lett volna Magyarországhoz. A korabeli magyar sajtóban – legalábbis az interneten elérhető digitalizált források és a hungaricana.hu adatbázis alapján – sincs nyoma magyarországi utazásának vagy koncertjének. A magyar csárdással összeforrott nevét azonban világszerte ismerik. A közismertté lett dallam kottája legelőször Párizsban jelent meg nyomtatásban, a Ricordi Kiadó gondozásában. Az eredeti kiadás egy példányát a római Santa Cecilia Konzervatórium könyvtárában őrzik. A későbbiekben az itáliai Ricordi-kiadó megjelentette a mű zongorára

5 https://albertorivablog.wordpress.com/2014/04/22/il-mandolino-un-camaleonte-che-ama-viaggiare-intervista-con-avi-avital/ 6 Kovács (1976:14)

CIVILIZÁCIÓ 89

NYELV VILÁG

átdolgozott változatát is, melyből egy példány a Milánóhoz közeli Crema város zeneiskolájának - Biblioteca del Civico Istituto musicale L. Folcioni - könyvtárában tekinthető meg.7 A Monti-csárdás keletkezése kapcsán felmerült, hogy „az 1900. április 14-én megnyílt párizsi világkiállításon szerzett élmények, benyomások szolgálhattak az inspiráció alapjául.” A haladás tematikája jegyében megrendezett Világkiállításon ugyanis többek között Nagydíjat kapott Strelisky Sándor 3x1,5 méter nagyságú, eredetileg az 1896-os Millenniumra készült, csárdás tánc-jelenetet bemutató fényképe is. A korban divatos – úgynevezett composite típusú, több felvétel összemásolásával készített – fényképen 100 személy, köztük a kor jelentős színészei, mint pl. Blaha Lujza láthatók. Az alkotás címe egyszerűen „A csárdás” volt. Rakos Miklós feltételezi, hogy a monumentális fénykép mellett valamilyen zenei esemény is állhatott a Monti-csárdás megszületésének hátterében, s az bizonyára valamiképpen kapcsolódott Juliette Dantin (korabeli fiatal, francia hegedűvirtuóz) személyéhez, hiszen a mű ajánlása neki szól.8 A zeneszerző Vittorio Montiról tehát keveset tudunk, de valószínűsíthető, hogy szimpatizált – az 1900-as párizsi világkiállításon mintegy 3000 kiállítóval jelen lévő – magyarokkal. Névrokonát, a tőle mintegy 50 évvel korábban született Alessandro Monti azonban a rokonszenven túlmenően minden bizonnyal stratégiai és reálpolitikai megfontolások is motiválták a Magyarországra történő utazásban és itt-tartózkodásban. A hazafi – Alessandro Monti Alessandro Monti jól ismert, sokat emlegetett alakja az olasz-magyar kapcsolatok történetének. A nevét és a Nemzeti Múzeum kertjében álló, 1931-ben felavatott, az olasz-magyar bajtársiasság és barátság jelképének tekintett mellszobrát olykor politikai kampánycélokra is felhasználták.9 Az 1818-ban született Monti rövid élete során számos gyökeres fordulatot megélt. Az elsőt éppen 1848 márciusában. A bécsi katonai akadémián végzett báró előtt ugyanis ígéretes katonai karrier állt volna az osztrák császári hadseregben, ám a milánói (és a pesti) forradalom kitörése után lemondott tisztségeiről, s a Habsburgok ellen harcolók oldalára állt. A piemonti kormány megbízásából 1848 végén Kossuthhoz indult tárgyalni, de nem sikerült időben eljutnia Magyarországra. A szárd-piemonti hadsereg Radetzky császári tábornagy csapataival szembeni novarai vereségét (1849. március 23.) követően visszahívták, ám a magyarországi események kedvező alakulása (elsősorban az 1848. áprilisi függetlenségi nyilatkozat) láttán – kétségtelenül némileg önhatalmúlag – úgy gondolta, hogy hazájának nagyobb szolgálatot tesz, ha továbbra is Kossuth mellett marad. Bekapcsolódott tehát a magyarországi olasz légió megszervezésébe, majd 1849 májusától, mint a magyar katonai vezetés által kinevezett ezredes irányította az itáliai származású gyalogos és lovas katonákból, dezertőrökből és lombard, valamint venetói önkéntesekből álló, mintegy 1200 fős csapatát. Részt vett a törökkanizsai ütközetben, ahol súlyos veszteséget szenvedtek a Szeged felé tartó osztrák csapatoktól, majd a visszavonuló magyar csapatok hátvédjeként harcolt. A fegyverletétel hírére aztán megmaradt embereivel átlépte a határt és oszmán területre menekült. Török segítséggel visszatért Cagliari városába, ahol feloszlatta légióját.10 Csalódottan kellett megtapasztalnia, hogy erőfeszítéseit Itáliában egyáltalán nem értékelték, magyarországi szerepvállalását engedetlenségnek tekintették. Ezredesi rangját nem ismerték el, sőt korábbi alezredesi tisztségétől is megfosztották. 1850-ben aztán távozott a hadseregből. Nem érte meg az egységes Olasz Királyság kikiáltását, 1854 májusában tífuszban meghalt.11

7 Rakos (2006:30) 8 Rakos (2006:30) 9 https://24.hu/kultura/2018/01/06/kozel-kilencven-eve-all-mar-a-fovaros-kozepen-mussolini-ajandeka/ 10 Pete (1999) 11 www.treccani.it/enciclopedia/alessandro-monti _(Dizionario-Biografico)/

90 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Az említett budapesti múzeum-kerti szobor mellett Debrecenben utcanév (Monti Ezredes utca), Szegeden (Szőreg városrészben) pedig a Monti Sándor Park őrzi emlékét. Felhasznált irodalom Caffarelli, Enzo: Dimmi come ti chiami e ti diró perché. Storie di nomi e di cognomi. Editori Laterza. Edizione

digitale: giugno 2014. (Letöltés ideje: 2018. 01.13) Kovács, Emil (1976): Pengetős hangszerek. Magánkiadvány. http://mek.oszk.hu/06900/06990/#

(Letöltés ideje: 2018. 01.13) Pete, László (1999): Monti ezredes és az olasz légió a magyar szabadságharcban. Debrecen, Debrecen

University Press. Rakos, Miklós (2006): „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország...”

– Zenei gyökereink kései hajtásai. Zenekar, XIII. évfolyam 4. szám. 27-31. Riva, Alberto (2014): «Il mandolino? Un camaleonte che ama viaggiare». Intervista con Avi

Avital. Seguire i pappagalli: https://albertorivablog.wordpress.com/2014/04/22/il-mandolino-un-camaleonte-che-ama-viaggiare-intervista-con-avi-avital/ (Letöltés ideje: 2018. 01.13)

Vince, Miklós (2018): Közel kilencven éve áll már a főváros közepén Mussolini ajándéka. https://24.hu/kultura/2018/01/06/kozel-kilencven-eve-all-mar-a-fovaros-kozepen-mussolini-ajandeka/ (Letöltés ideje: 2018. 01.13)

www.cognomix.it/mappe-dei-cognomi-italiani/MONTI (Letöltés ideje: 2018. 01.13) www.treccani.it/enciclopedia/alessandro-monti_(Dizionario-Biografico)/ (Letöltés ideje: 2018. 01.13) www.tuttitalia.it/statistiche/cittadini-stranieri-2017/ (Letöltés ideje: 2018. 01.13)

CIVILIZÁCIÓ 91

NYELV VILÁG

Modern idők krónikása

DR. OLASZ GYÖRGY JÓZSEF KVIK

Minden kor embere sajátos színben látja az előző korok történéseit. A jelenkorban élők többnyire saját világuk forma- és értékrendszerén átszűrve gondolnak a hajdan volt időkre. Ha viszont azt is szeretnék tudni, hogyan gondolkodtak az akkoriak, van mire támaszkodjanak. Minden időben éltek krónikások, saját koruk tanúi, akik száraz, csak a tényekre szorítkozó, vagy éppen csapongó, irodalmi eszközöket is felvonultató stílusban igyekszenek úgy láttatni hétköznapjaikat vagy ünnepeiket, esetleg tragédiáikat, ahogy ők maguk is látták a maguk idejében. E sokszínű műfaj egyik jeles képviselője volt Léon-Paul Fargue, a 20. század első felének viszonylag kevéssé ismert francia tollforgatója, aki 1876. március 3-án született, Párizsban. Költőként kezdte pályáját, első kötete Tankréd címmel jelent meg 1995-ben, tizenkilenc éves korában. Családja csalódott volt, arra számítottak, hogy az École Normale Supérieure-ön végez majd, és feltehetőleg az oktatásban helyezkedik el. Apja, aki csak későn ismerte el saját fiának, jó hírű mérnök, anyja egyszerű varrónő volt. Korábban ugyanis a Rollin líceumba járt, ahol tanárai között tudhatta a szimbolista költő Stéphane Mallarmét1. Innen előkészítőre került a IV. Henrik líceumba, a drámaíró Alfred Jarry-val2, az Übü király alkotójával egyidőben. Henri Bergson3 óráit is látogatta, de hamar kiderült, hogy inkább a művészetek vonzzák, festett, zongorázott. Eljárt Mallarmé keddi összejöveteleire, találkozott költőkkel, Paul Valéry-val4, Paul Claudellel5, az író André Gide-del6 valamint a zeneszerző Claude Debussy-vel7 és később Maurice Ravellel8, aki később egy versét meg is zenésítette. De Eric Satie9 is komponált zenét a verseihez. Az utókor mégsem csupán költőként ismeri. Publicisztikájában tudatosan vállalja fel a valamilyen formában régóta létező műfajt, a modern idők krónikása lesz. Költőként is a szabad versek

1 Francia szimbolista költő (1842-1898). Erős szálakkal kötődik az impresszionistákhoz, de formarendszere összetettebb, elvontabb. Egy faun délutánja című költeményét az impresszionista Claude Debussy zenésíti meg. Portréja pedig Édouard Manet alkotása (1876). 2 Francia költő, író, drámaíró (1873-1907). Fő művét, a kicsinyes és kegyetlen Übü király alakját 15 évesen alkotja meg. Bemutatója megbotránkoztatja a közönség egy részét. Fiatalon hal meg, TBC következtében kialakuló agyhártyagyulladásban. Utolsó kívánsága egy fogpiszkáló volt. Jeltelen, elhanyagolt sírban fekszik a Párizs melletti Bagneux temetőjében, a 23/5/5-ös parcellában. 3 Francia filozófus (1859-1941). Négy főműve az Idő és szabadság (Essai sur les données immédiates de la conscience)(1889), Anyag és emlékezet (1896), Teremtő fejlődés (1907) és Az erkölcs és a vallás két forrása (1932). 1900-ban jelentette meg A nevetés (Le Rire: essaie sur la signification du comique) című tanulmányát. Nevéhez kötődik az objektív és szubjektív idő fogalmának megkülönböztetése. 4 Paul Valéry (1871-1945) korzikai és genovai származású, szimbolista indíttatású francia költő, leghíresebb verse a Tengerparti temető. De 21 évesen, 1892 október negyedikéről 5-ére virradó éjjelen bekövetkezett meghasonlása következtében örökre felhagyott a versírással. Magyarországon is járt, a Népszövetség megbízásából tagja volt a lengyel-magyar barátságot ápoló Magyar Mickiewicz Társaságnak. 5 Francia drámaíró, költő, esszéíró és diplomata (1868-1955), a francia akadémia tagja. Nővére a tragikus sorsú szobrász, Camille Claudel, a szobrászóriás Auguste Rodin (1840-1917) munkatársa, szeretője és múzsája, akit 1913-ban elmegyógyintézetbe zárnak. 1943-ban hal meg, 78 évesen. 6 Nobel-díjas francia egzisztencialista író (1869-1951). Főbb művei: A Vatikán titka (Les Caves du Vatican) (1914), Pásztorének (Symphonie pastorale) (1919), A pénzhamisítók (1925). Nevéhez köthető az egzisztencialista irodalom egyik alapfogalma, az action gratuite, vagyis a motiválatlan (minden okot nélkülöző) cselekvés. 7 Francia impresszionista zeneszerző (1862-1918). Legismertebb művei: Egy faun délutánja (1892-94), A tenger (1903-05), operája a Maeterlinck librettójára írt Péléas és Mélisande. 8 Francia zeneszerző (1875-1937). Legismertebb műve a Boleró (1928). 9 Teljes nevén Éric-Alfred-Leslie Satie (1866-1925), francia szimbolista zeneszerző és zongorista. Talán legismertebb darabja a Gymnopédie.

92 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

vonzották, sosem állt távol tőle a próza. Ez utóbbit viszont lírai képekkel itatja át. Szerelmes sorokat ír Párizsról, amelyek esszévé dagadnak. Gondolatai csaponganak, és mégis hívebb képet kapunk így az általa megjelenített tényekről, mintha az egyszerű tudomány nyelvén beszélne róluk. Magyarországon is ismerték a nevét a két háború között, például a budapesti Eötvös Kollégiumban tanító François Gachot10 szentelt neki egy rövid cikket a Nyugat hasábjain11. Ebben így jellemzi Fargue stílusát: „Amikor Fargue-ot olvassuk, a legmindennapibb dolgok kozmikus mélységben tünnek fel. Leggyakoribb vízióiban minden vibrál és kering, mint a spermatozoidák vagy a csillagok, amit a mondatok egybefűzésének sajátos rendjével is érzékeltet.” A költő, író és krónikás pályafutása sajnos tragikus hirtelenséggel ér véget. 1943-ban éppen Pablo Picassoval ebédel, amikor egyik pillanatról a másikra lebénul. Négy évet él még bénán egy lakásban a boulevard Montparnasse legelején álló házban, 1947. november 24-ig. Következő írásában éppen arról a krónikási hivatásról beszél, amelynek maga is kiválóan művelője. Szubjektív leírása révén látjuk, hogyan alakult a krónika műfaja, stílusa és változtak a krónikások a történelem évezredei során.

Léon-Paul Fargue: Megfakult írások12

A krónikában lennie kell valamiféle filozófiának. Sőt, a krónika legyen egyfajta filozófia. Nem úgy, ahogyan azt Homais-nél, a patikusnál látjuk, amikor Charles Bovary-val vagy Bournisien plébánossal beszélget13, hanem inkább ahogyan azt a Montmartre és főképp az egykori Chat Noir14 dalnokai élik meg, akiknek énekében úgy jelenik meg a krónika, mint a katonákéban a szerelem és a nosztalgia.

Egész fiatalon találkoztam a krónika megtestesülésével. Volt ugyanis egy nagybátyám, aki az íróasztala alatt néhány számomra valószerűtlen könyvet rejtegetett, olyan volt ez, mint egy kis pince, benne a Monsieur de Bougrelon15, Marmontel16 memoárja, XVIII. századi névtelen szerzők művei, Dulaure17 Párizsa, amely egy vitatható mű, és nem nagyon tudom, miért, de A történelem maskarádéja is Pierre Vérontól18, a híres fenegyerektől, akinek ott volt a spiritusz minden rezdülésében. Márpedig mit olvastam egy nap ez utóbbi kötetben, amelyet gondosan elcsentem a bácsi arzenáljából: Rúth, a moábita asszony, aki, midőn megözvegyült, követte anyósát, Naómit Betlehembe, böngészni kezdett Boáz mezején, aki módos gazda volt, és Naómi tanácsát követve sikerült férjhez mennie!... Hm! – kiáltott fel szerzőnk. Íme, egy mező, ahol nem volt járda!... És hogyan kezelte ugyanez a Pierre Véron Pegazust, a pompás paripát, akit mondhatni meglovagolnak a költők:

10 Francia író és pedagógus (1901-1986), 1924-től negyedszázadot élt Magyarországon tanárként, a francia kulturális intézet igazgatójaként, majd a nagykövetség kulturális attaséjaként. 11 1930/9. szám, Irodalmi figyelő, Francia irodalom 12 Fordította és jegyzetekkel ellátta a cikkíró. A fordítás a Fargue (1996) 20-23. oldalán megjelent Déjeuners de soleil címet viselő tárca. Az anyanyelvi olvasók közül is kevesen tudják, hogy a cím eredetileg ezt jelenti: napszítta abrosz, de elvonatabb jelentése: megsárgult lapok. A szerző híres volt a szójátékok iránt érzett szenvedélyéről is. Ezért egy másik kötete a Dîners de lune címmel jelet meg, ami az előző kifejezés delexikalizált változatának ellentéte, vagyis nem „Ebéd a napon”, a napsütésben, hanem „Vacsora a holdfényben”. A fordítók nagy örömére. 13 Homais úr, a fiktív Yonville városának patikusa, Charles Bovary és Bournisien plébános Gustave Flaubert 1856-ban megjelent Bovary-né című regényének alakjai. 14 A Fekete Macskához címzett kabarét Párizsban 1881. november 18-án nyitotta meg Rodolphe Salis (1851-1897) limonádéárus. Az alapító halála után nem sokkal be is zárt. 15 Jean Lorrain 1897-ben megjelent regénye. 16 Jean-François Marmontel (1723-1799) enciklopédista, történész, mesélő, regényíró, grammatikus, költő és filozófus. 17 Jacques-Antoine Dulaure (1755-1835) archeológus és történész. 1829-ben jelenik meg fent idézett műve Párizs fizikai, polgári és erkölcsi története a történelem kezdetétől napjainkig címen. 18 Újságíró (1831-1900).

CIVILIZÁCIÓ 93

NYELV VILÁG

Hidd bár, hogy mindig együtt él Pegazussal a szárnyalás, A költő szárnyra lopva kél, S a sorsa gyakran verslopás.

Ez ugyanaz a Pierre Véron, aki az ifjabb Pliniust Monsieur de Sévignének19 titulálta. Ilyen a

krónikás esze járása. Felesleges kitérnem rá, hogy az irodalomtörténet meg sem említi Véront, és még kevésbé Aurélien Schollt20, mert a valódi krónikások szerencsétlensége, hogy együtt halnak meg jóízű adomázásukkal, ezzel a kérészéletű és kifinomult művészettel, ahol annyi finomság keveredik annyiféle stílussal.

A jó írók nagyrésze kiváló krónikás volt, főképp a historikusok és a regényírók. Krónikák voltak a Perzsa levelek21 és Balzac22 néhány meséje. Krónikák Saint-Beuve23 tudós szövegei és Jules Lemaître24 kritikái. De visszább lépve a történelemben olyan írófejedelmekkel találkozunk, mint Arisztophanész, Arisztotelész, Aranyszájú Szent János25, akinek Az Antiokheiai városát sújtó földrengés után című műve egyedülálló tudósítás. Ilyen Platón, Seneca és Julius Caesar is26, a nagy zsurnaliszták legnagyobbika, a par excellence külön tudósító.

A krónika ekkor mégsem találta még meg a helyét. Ahogyan a festészet is, sóvárog a nagy témák után, ott egyensúlyoz valahol a prédikációk és a nagy eszmefuttatások között a közismereti könyvesboltokban. Az első franciákat, akik belekóstoltak ebbe az ínyenc tárgyba, úgy tűnik, rabul ejtette egyfajta misztikus és képmutató költőiség, amely engem nagyon megragad műveikben: Jean de Meung27, Maillard prédikációi, Christine de Pisan, Henri Baude, a XIV. és XV. század nagy szónokai. Végül említtessék meg a Falusi beszélgetések Noël du Fail-tól, Brantôme, a Pléiade28 köre és minden olyan krónika, amely még ma is oly híven tükrözi ad olyan nagyurak könyvtárát, mint Ernoul és Bernard le Trésorier, a négy első Valois, Gilles le Muisit, a tournai-i Szent Márton monostor apátja29, és még oly sokan mások, akik lassanként rávezették a XIX. és XX. század könnyed vagy komoly íróit olyan témák körüljárására, amelyek ideálisak, eredetiek, csodálatra

19 Sévigné márkinő, születési nevén Marie de Rabutin-Chantal (1626-1696), híres levélíró. Az ifjabb Plinius körülbelül Kr.u. 61 és 113 között élt a Római Birodalomban. Mivel korán elárvult, az idősebb Plinius néven ismert nagybátyja nevelte. Az ifjabb Pliniust levelei, nagybátyját különböző tárgyú tudományos írásai és visszaemlékezései révén ismeri az utókor. 20 Újságíró, drámaszerző, krónikás és regényíró (1833-1902). 21 Montesquieu, francia felvilágosodás kori politológus, szociológus, filozófus és író (1689-1755) 1721-ben, Amszterdamban megjelent műve. A szerző teljes neve: Charles Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója. 22 Honoré de Balzac (1799-1850) regényíró, drámaíró, irodalmi és műkritikus, esszéíró, újságíró és nyomdász. Több mint 90 regényt és novellát írt. 23 Charles-Augustin Saint-Beuve (1804-1896) irodalomkritikus és író. 24 François Élie Jules Lemaître (1853-1914) író és színikritikus. 25 Arisztophanész (Kr.e. 445-385) görög komédiaszerző, Arisztotelész (Kr.e. 384-322) filozófus, Aranyszájú Szent János (Kr.u. 344-407) egyházatya, eljutott a konstantinápolyi érseki székig. 26 Platón (Kr.e. 428-348) athéni filozófus, Lucius Annaeus Seneca (Kr.e. 4 - Kr.u.65) római sztoikus bölcselő, drámaíró és államférfi, Caius Julius Caesar (Kr.e. 100-44) római hadvezér, államférfi és író. 27 Jean de Meung (1240-1305) költő, a Guillaume de Lorris által kezdett Rózsa regénye folytatásának a szerzője, Jean Maillard párizsi városvezető az 1358-as felkelés idején, aki a trónörököst, a későbbi Valois V. Károlyt támogatja a lázadó Étienne Marcellel, a párizsi kereskedők elöljárójával szemben, Christine de Pisan (1364-1430) itáliai származású francia filozófus és költőnő, Henri Baude (1415-1490 után) költő. 28 Noël du Fail, La Hérissay ura (1520-1591) jogász, bíró és író, fent idézett 1547-ben megjelent művének teljes címe: Leon Ladulfi champagne-i prókátor falusi beszélgetései, a Brantôme néven ismert Pierre de Bourdelle (1534-1614), a brantôme-i apátság kommendációs apátja és Saint-Crépi de Richemont ura, katona és író volt, a Pléiade hét francia költőt tömörítő társaság, az 1550-es évek közepétől 1570-ig, legismertebb tagjai Pierre de Ronsard (1524-1585) és Joachim Du Bellay (1522-1560), nevét a Plejádok, Fiastyúk vagy Hetes, tudományosan Messier45 nevű, a Bika csillagzatban található nyílthalmazról kapta, amelyből a legtöbb ember szabad szemmel csak hét csillagot lát. 29 Ernoul XII. századvégi krónikás, aki megírja a Jeruzsálemi Királyság összeomlását, Bernard le Trésorier a corbie-i Szent Péter apátság kincstárnoka volt 1231 tájékán, valamint a keresztes háborúk krónikása, a négy első Valois király VI. Fülöp (ur. 1328-1350), II. Jó János (ur. 1350-1364), V. Bölcs Károly (ur. 1364-1380) és VI. Őrült Károly (ur. 1380-1422), Gilles Le Muisit (1272-1353) bencés szerzetes, krónikaíró és költő.

94 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

méltóan haszontalanok, ugyanakkor épp olyan elengedhetetlenül fontosak, mint egy női ruha, egy női szív, szükség van rájuk, mint a szerelemre. Itt valódi, tehetséges emberek között folyó ütközet rajzolódik ki emlékezetem boltívei alatt. Banville-től Schollig és Maurice Donnay-ig, Henry Bauërtől Armand Silvestre-ig, Mendès-től Henry Fouquier-ig, Jean Lorrain-től Duvernois-ig, Albert Flament-tól La Fouchardière-ig30…

… Született egy törvény; az Általános Pályázat filozófiai díját megkapta egy öszvérhajcsár fia; a pénz bénultan vonszolta magát; az ember több mint ünnepélyesen kezdett öltözni, hogy részt vehessen nyilvános főpróbákon; Longchamp éjszakai lámpafénynél nézhette versengő lovait; valamely mélyérzésű akadémikus elmerengett a nép nyomorán; a nők azt játszották, hogy utánozzák a férfiakat, és ez előtt tisztelgő kormányrendeleteket követeltek. Vajon ezek a tények elég meggyőzőek voltak-e önmagukban? Nem. Szükség volt melléjük fordulatokban gazdag kommentárra, egy kis szellemességre, a szertartásosság kritikájára, leheletnyi kifigurázásra, lelkesedéstől mentes helyeslésre, egy kis mázra, mondanák a festők, kis fűszerre, valami semmiségre, amitől akik leírják, kegyelmi állapotba kerülnek, és ami gondolkodásra készteti azokat az olvasókat, akik e nélkül sosem gondolkodtak volna el… Adjunk hát a krónikának egy vélhetően pozitív meghatározást: az a művészet, amellyel felébreszthetjük a komor és szigorú újságolvasó intellektusát.

Felhasznált irodalom Beucler, André (1947): Dimanche avec Léon-Paul Fargue, Paris, Le Point du Jour Beucler, André (1952): Vingt ans avec Léon-Paul Fargue, Genève, Milieu du monde Chonez, Claudine (1950): Léon-Paul Fargue, Paris, Seghers Fargue, Léon-Paul (1971): Épaisseur suivi de Volturne, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (1996): Déjeuners de soleil, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (1997): Dîners de Lune, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (1998): Refuges, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (1999a): Méandres, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (1999b): Etc…, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (2007a): Le Piéton de Paris suivi de D’après Paris, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (2007b): Banalité, Paris, Gallimard Fargue, Léon-Paul (2018): Mon quartier et autres lieux parisiens, Paris, Gallimard Gachot, François (1930): Léon-Paul Fargue. Nyugat 1930/9 http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm Goujon, Jean-Paul (1997): Léon-Paul Fargue, poète et piéton de Paris, Gallimard Thomas, Henri (1992): À la rencontre de Léon-Paul Fargue, Montpellier, Fata Morgana Walter, Jean-Claude (1973): Léon-Paul Fargue ou l'homme en proie à la ville, Paris, Gallimard

30 Théodore de Banville (1823-1891) költő, drámaíró, színikritikus, nevezték a „boldogság költőjének” is, Victor Hugo, Baudelaire és Théophile Gautier barátja, ő fedezte fel Arthur Rimbaud tehetségét, Maurice Donnay (1859-1945), drámaszerző és költő, sanzonokat is szerzett a Chat Noir számára, Adolphe François Henri Bauër (1851-1915), aki nevét Henry formában használta, író, vitázó, kritikus és újságíró, Alexandre Dumas természetes gyermeke, támogatja Zolát a Dreyfus-perben is, és pozitívan ír Alfred Jarry Ubu királyáról (1896) is; Armand vagy Paul-Armad Sylvestre (1837-1901) regényíró, költő, mesélő, librettista és műkritikus, szintén támogatja Jarry-t, Catulle Mendès (1841-1909) író és költő, feleségül veszi Gautier lányát, de az nem kedveli őt, zsidó származása miatt, viszont Nietzsche Mendès-nek ajánlotta Dionüszoszhoz írott ditirambusait, lányait lefestette Renoir, egyiket Henri Barbusse író vette feleségül, Jean François Henry Fouquier (1838-1901) újságíró, író, drámaíró és politikus, Paul Alexandre Martin Duval (1855-1906) Jean Lorrain írói álnéven parnasszista író, a már említett Monsieur Bougrelon szerzője, Clément Aimé Jean Duvernois (1836-1879) újságíró és politikus, Albert Flament (1877-1956) kritikus, újságíró, regényíró és utazó, Georges Alphonse de La Fouchardière (1874-1946) újságíró, egy írását Jean Renoir és Fritz Lang filmre vitte.

CIVILIZÁCIÓ 95

NYELV VILÁG

Constructing a Cultural Reader

DR. BÁNHEGYI MÁTYÁS – DR. NAGY JUDIT PSZK – Károli Gáspár Református Egyetem

Introduction Due to the internationalisation of Hungarian institutions of tertiary education, intercultural communication and intercultural cooperation between Hungarian and international students are becoming everyday reality in the classrooms of all Hungarian universities. So that students from different cultural backgrounds can successfully and fruitfully work together, it is necessary to provide them with some cultural sensitisation. Since students mostly use English as a foreign language as a means of communication in these classrooms, this sensitisation must also take place through English-language activities. In this educational context, this study describes the preparation of an English-language cultural reader with a view to providing an example of a culture-themed book developed for the purpose of cultural sensitisation and, in addition, this paper also briefly discusses the methodological considerations associated with the development of the teaching materials featured in the book. In the context of producing a cultural reader to facilitate cultural dialogue between Hungarian students and students of other nationalities, the Canadian-German-Hungarian Cultural Reader Project was initiated as a pilot project aiming to bridge the gap between difficult-to-grasp and hard-to-present cultural information and its simple, easy-to-understand classroom presentation. Based on Kramsch’s notion that “culture and language are inseparable and constitute one single universe” (1991: 217), the English language Reader wishes to show that even subtle cultural topics can be addressed in classrooms of less advanced language proficiency. Furthermore, the project also intends to reveal how the purpose of cultural sensitisation can be linked with complex foreign policy and cultural policy priorities and in what way this combined goal can be realised with the help of challenging and inviting classroom activities enabling students to have access to these otherwise demanding topics. All this is done through English language use, since, according to Damen (2003), language is both the means of communication and the mediator of cultural codes and rules. In addition, the project demonstrates that ideally designed activities will serve the purpose of teaching both language and culture. To successfully design activities, Gochenour and Janeway’s (1993) model of culture learning was also observed, which advocates the gradual involvement of students starting from observation of culture moving towards genuine communication about culture. The tricultural Reader was realised with the help of an Understanding Canada Program of the Department of Foreign Affairs and International Trade of the Government of Canada, and targets upper primary and secondary school (grades 7 to 12) and university audiences and their teachers. The editors include Judit Nagy (PhD) (Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary), Mátyás Bánhegyi (PhD) (Budapest Business School University of Applied Sciences), Dóra Bernhardt (MA, ThM) (Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary) and Albert Rau (MA) (Erzb. St. Ursula-Gymnasium, Brühl, Germany and University of Cologne). In fact, the Reader is mainly based on the contribution of teacher trainees and students of Canadian Studies attending Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary and the University of Cologne. The volume is made complete with a Teacher's Notes containing hints and tips, keys, sources, background information and websites to consult.

96 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

The present study first discusses the project, its theoretical background, and the project activities leading up to the preparation and compilation of the Canadian-German-Hungarian Cultural Reader. Then the paper introduces the Reader and the accompanying Teacher’s Notes in more detail. Next, it is revealed how and for what purposes the Reader can be ideally used, and finally, an insight is provided into the dissemination of the project results, the Reader and the Teacher’s Notes. Project activities leading up to the publication of the Reader and the Teacher’s Notes Apart from the fact that it is taken for granted that modern language teaching, in Byram and Morgan’s (1994) and Hinkel’s (2000) notion, is culture-based in its approach, it is indispensable for people in multicultural environments to learn about cultural diversity and to be able to manage such diversity during their studies, in their life and work. With this in mind, the Reader facilitates the formation of what Gay (2002) terms cultural responsiveness. This is even more so as teaching and learning culture aim at developing a mindset in learners that empowers them to understand their own and others’ cultures, and for this, the communicative approach of language teaching provides ample space and learning opportunities, Lange (2003) claims. Numerous English as a foreign language publications include cultures in their syllabi, nonetheless, before the publication of the Reader there was no Canada, Germany or Hungary related publication with a contrastive cultural approach that would facilitate cultural sensitisation and feature very up-to-date topics reflecting prominent Canadian foreign policy themes directed at upper primary, secondary and bachelor-level university audiences. The Reader intends to fill this gap by offering complex topics in an easy-to-process manner of presentation. Based on Brown’s approach (2007) that culture is in fact a way of life presentable to students, for the compilation of the Canadian-German-Hungarian Cultural Reader, the following project activities were carried out: a) identification of the priority topics issued by the International Council for Canadian Studies (ICCS); b) generating student involvement and participation; c) compilation and selection of raw materials for the Reader provided by the students; and d) editing the materials and preparing the Teacher’s Notes. The ICCS Understanding Canada Program priority topics selected for the project and focalised in the book are: managing diversity; democracy, law and human rights; economic development and competitiveness; peace and security; and the environment. These topics were chosen as they lend themselves to cultural comparison between the three cultures and were envisaged to increase students’ civic participation and cultural tolerance over time as well as to engage students’ interest. Generating student involvement and participation was a crucial step in the project since it was assumed that teacher trainees have a closer insight into what topics and issues seem to be intriguing for the target group. At the same time, young Canadianists’ contribution to the Reader was equally essential as they already possess the relevant factual knowledge for the Canadian content included in the publication. The compilation and selection of student-provided raw materials for the Reader were the most painstaking job as the materials finally included in the Reader had to be culturally acceptable, informative and motivating for all the cultures addressed in the book (primarily Canada, Germany and Hungary). The Reader was finalised through the editing phase and the Teacher’s Notes was prepared parallel to the Reader, based on the categories present in the Oxford Resource Books series.

CIVILIZÁCIÓ 97

NYELV VILÁG

The Reader and the Teacher’s Notes The Reader and the Teacher’s Notes were written with the latest methodological developments in mind. The presented units are communicative, content-based and intercultural in their approach and are predominantly characterised by the presence of tasks facilitating cooperative and peer learning. The 28 units in the Reader are communicative as they create situations where the exchange of relevant information comes as a natural process and where students can only cope with the tasks successfully if they communicate their own ideas in a meaningful way. The units are also content-based as each unit is organised around one unifying (sometimes quite complex) theme, which is further elaborated on through the teaching and practice of relevant vocabulary and grammar. The topics contained in the 28 units and the five unifying themes are shown below (Figure 1).

Managing Diversity 1. National Symbols 2. Famous people 3. Holidays and Festivals 4. Education 5. Music 6. Sports Democracy, Law and Human Rights 7. Human rights 8. Minorities 9. Religion 10. Famous Historical Figures Economic Development and Competitiveness 11. Inventions 12. Brands 13. A Sweet Tooth 14. World Famous Companies 15. Tourist Attractions 16. Wellness Spas 17. Television

Peace and Security 18. The ‘56ers 19. Engagement in Afghanistan 20. Terrorism 21. Disaster Response: Aid for Haiti The Environment 22. Famous Natural Parks 23. Wildlife Conservation 24. Endangered Species 25. Global Warming 26. Ecotourism 27. Landscape Painting 28. Environmental Art

Figure 1: Table of contents: themes and topics

In addition, the Reader can be considered intercultural since it strongly builds on culturally familiarising students with their own and the target cultures through cultural contents and comparison extending to Moran’s (2001) cultural products, practices and perspectives. This approach is illustrated in Figure 2, which shows how the topic of holidays and festivals is contextualised in the Reader.

98 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Figure 2: Unit 3: Holidays and Festivals, p. 11

Finally, we shall note that the pedagogical approach taken in the Reader, cooperative and peer learning activities are ensured primarily through the incorporation of pair and group work tasks. The task types of the activities included in the Reader were also devised with the above methodological and pedagogical objectives in mind and thus include: gap-filling, true or false statements, matching and pairing activities, multiple choice, ranking, skimming, scanning, searching for specific information in written texts, oral discussions, finding similarities and differences, tasks requesting students’ own intellectual contribution and activities requiring creative language use.

CIVILIZÁCIÓ 99

NYELV VILÁG

Emphasis is laid on presenting new and complicated knowledge contents through easy topics that are familiar to students. An example of this is presenting the complex topic of charity through the activities of well-established musicians. As an illustration, see Figure 3.

Figure 3: The example of famous stars’ engagement in good causes, Unit 5: Music, p. 15

To facilitate the use of the publication, a Teacher’s Notes is available with the Reader. In fact, the Teacher’s Notes is the teacher’s companion to the Reader, and mirrors it in the sense that it is also broken down into 28 sections corresponding to the 28 Reader units. Each section contains the detailed description of the activities in the given unit, a key to the activities as well as further teaching ideas. The detailed description of the activities extends to the following information. Level: it is the level of language proficiency that is required for students to successfully complete the tasks. The level is given in the conventional system of level of proficiency (ranging from beginner to proficiency level) as well as in the Common European Framework of Reference for Languages (ranging from A1 to C2). Time: it is the intended and approximate duration of the activity and is given in minutes. Skills: it provides information on what language skills are practised during the activities in the given unit. Activity: it provides a concise description of the activities in a unit. Preparation: it informs the teacher about any preparation (photocopying, etc. and looking up information) necessary prior to using the activities in class. Procedure: it describes the different stages of each activity and their interrelatedness within the unit containing them.

100 CIVILIZÁCIÓ

NYELV VILÁG

Extension/variation: it explains and describes easy-to-realise alternatives and/or possible further activities connected to the original activity. To lessen the teacher’s workload, a key contains the right (or suggested) solutions to go with the activities of each unit. Additionally, further teaching ideas are provided under the following headings: Sources: it provides details about the texts and illustrations used in the Reader. Further information: it provides further information and readings related to the topics of the units and/or the ideas under the Extension/variation heading. This section directs teachers primarily to web-based links or occasionally provide further texts for reading printed in the Teacher’s Notes. Using the Reader In addition to general cultural sensitisation, the Reader can be used both for language and culture teaching purposes. These uses will be described in more detail below. In fact, the publication has several diverse uses and the non-exclusive description below presents only some of them. The Reader makes an ideal supplement to general-purpose English and business English language courses at various levels of language proficiency. Since most of the activities are open-ended, they can be solved at the learners’ own language level, which makes the Reader an ideal supplement to courses of actually all levels. Intensive language programs and language camps can also benefit from using the Reader as the topics addressed are the most typical topics language learners need practice in. As for cultural sensitisation as well as teaching and learning about culture, the Reader is an ideal resource for making cultural comparisons between the three cultures discussed. In addition, German and Hungarian heritage classes in Canada as well as English-speaking foreigners visiting Germany and Hungary or residing in these countries can greatly benefit from the Reader as it addresses very current issues that one is likely to be exposed to in their communication with natives. The Reader is also ideal for teaching English-speaking audiences about Germany and Hungary and thus serves the purpose of bringing about cultural understanding and combat stereotypical or judgemental thinking. Dissemination The dissemination of the project results was carried out through the printed Reader, online access to the project materials, teacher training sessions, conference presentations and the incorporation of the project materials into training programmes. 400 copies of the Reader were printed and distributed free of charge to libraries, teacher training institutions, teacher in-house training institutions as well as practising teachers and students in Canada, Germany and Hungary. Alternatively, both the Reader and the Teacher’s Notes are downloadable from the website of the Virtual Sources Site of the Association for Canadian Studies in the German-speaking Countries (GKS): www.education-canada.de. To facilitate a better use of the Reader, teacher training sessions were organised both in Hungary and in Germany in 2011, including the teacher training session entitled “Introducing the Canadian-German-Hungarian Cultural Reader”, organised jointly by Károli University and the Budapest-based National Library of Foreign Literature, and in-house teacher training sessions at Károli University. In Germany, a teacher training session for secondary school teachers entitled “Kanada als Unterrichtsthema im Englischunterricht der Sekundarstufe II” was held on February 10th, 2011.

CIVILIZÁCIÓ 101

NYELV VILÁG

Several conference presentations in Germany and Hungary focused on introducing the Reader to diverse audiences. Following the kick-off year, several other teacher training sessions and conference presentations, including workshops in Hungary, Germany and Croatia, were given to disseminate the project results. Last but not least, the Reader has been incorporated in a number of training programmes and it has become a mentor teacher training program component at Károli University and a focus of further special teacher training events. To our knowledge, the Reader has been used in several secondary schools as in-class (supplementary) material and also as a resource for thematic school days and school contests. Summary On the one hand, the Reader can serve as an example as far as the topics included and the ways of their presentation are concerned: taking the Reader as a starting point, readers with similar topics can be designed focusing on other cultures, and languages other than English can also be used either in the Reader, as working language among students or for the presentation of materials. On the other hand, the description of both the activities leading up to the preparation of the Reader and its actual preparation can likewise benefit other teachers: by reviewing these activities, teachers can develop their own readers specifically tailoring the incorporated materials for the needs and language levels of their own groups. Hopefully, it has been shown that the Reader is a truly valuable teaching resource pack for any teacher and student interested in learning about cultures in general and wishing to get acquainted with cultural diversity in Canada, Germany and Hungary through English as a foreign language. References Brown, M. R. (2007): Educating all students: Creating culturally responsive teachers, classrooms, and

schools. Intervention in School and Clinic. 43 (1). 57–62. Byram, M. and Morgan, C. et al. (1994): Teaching and Learning Language and Culture. Multilingual Matters,

Clevedon. Damen, L. (2003): Closing the Language and Culture Gap: An Intercultural-Communication Perspective.

In: Culture as the Core-Perspectives on Culture in Second Language Learning. Eds.: Lange, D. and Paige, R. M. Information Age Publishing, Greenwich, CT.

Gay, G. (2002): Preparing for culturally responsive teaching. Journal of Teacher Education. 53 (2). 106–116. Gochenour, T. and Janeway, A. (1993): Seven Concepts in Cross-Cultural Interaction: A Training Design.

In: Beyond Experience. Ed.: Gochenour, T. Intercultural Press, Yarmouth. Hinkel, E. (2000): Culture in Second Language Teaching and Learning. Cambridge University Press, London. Kramsch, C. (1991): Culture in language learning: A view from the states. In: Foreign language research in cross-

cultural perspective. Eds.: de Boot, K., Ginsberg, R. B. and Kramsch, C. John Benjamin, London. 217–240. Lange, D. (2003): Implications of Theory and Research for the Development of Principles for Teaching and

Learning Culture in Second Language Classrooms. In: Culture as the Core-Perspectives on Culture in Second Language Learning. Eds.: Lange, D. and Paige, R. M. Information Age Publishing, Greenwich, CT. 271–336.

Moran, P. R. (2001): Teaching Culture: Perspectives in Practise. Heinle and Heinle, Boston.

102 OLVASÓLÁMPA

NYELV VILÁG

Federico Natale (Buenos Aires, 1987)1

Szabadon? Madár vagyok Szabadon szárnyalok. Nincs célom, Nincs kiindulási pontom; Nyugodtan szállok, De szárnyaim súlyosak. Emlékeid megérkeztek És rám telepedtek. Szárnyaim mily nehezek! Darabokra tört a szívem, Könnyeim a testemre hullanak. Szárnyaim mily súlyosak! Szavaid húsomba vágnak, Vérzek és elvérzek, Már repülni sem tudok, már nem. Elviselni nem tudom. Emlékeid távozását kibírni nem fogom.

Vigyél magaddal Ha egyszer véletlenül Rám találnál utadon, Ne térj ki előlem, Ne hátrálj meg, Ne fordulj el, Ne lassíts le, Ne lépj át felettem, Ne fordíts hátat, Csak vigyél magaddal.

1 Federico Natale: Mis lágrimas y el sol, Editorial De Los Cuatro Vientos, Buenos Aires, 2007

OLVASÓLÁMPA 103

NYELV VILÁG

Szép vagy

Egyetlen csillagot, egyetlen hópelyhet Hozzád hasonlítani sem lehet. Egyetlen rózsa, egyetlen esőcsepp Szépségeddel nem vetekedhet. Sem a Nap, sem egy tündér Árnyékot rád nem vethet. Még egy hercegnő, Még a tündöklő szivárvány teljes fényével Sem vetekedhet szépségeddel. Te más vagy, Te több vagy. Te különleges vagy. Egyszerűen szép vagy.

Csend Ha darabokra törik a szívem, Ha Isten veled-del búcsúzik a lelkem, Ha kisírt lesz a szemem, Szavaim majd mindent elrejtenek.

Kéri András fordításai KVIK

104 AKTUÁLIS

NYELV VILÁG

Az ingyenes nyelvvizsga

DR. LUKÁCSI ZOLTÁN KVIK

Bevezetés A Világgazdaság Online 2018. január 3-án arról számolt be, hogy az Oktatási Hivatal statisztikái szerint tízéves mélyponton van a nyelvvizsgázók száma az országban (Koncsek, 2018). Ennek bizonyítására a cikkíró segítségül hívja a 2008, 2012, 2014, 2016 és 2017 éves vizsgázószámokat, melyekből világosan látható, hogy elsősorban a B2 szint népszerűsége csökkent radikálisan. A cikk ezzel a jelenséggel társítja azt a kormányzati döntést, miszerint az állam 2018-tól éves szinten „3 milliárd forintot különít el a fiatalok első sikeres nyelvvizsgájának ingyenessé tételére” (Koncsek, 2018). A nyelvvizsgázók számának csökkenése időről-időre felkapott téma a különböző hírportálokon, korábban Garami (2014) jelezte, hogy 2010 óta fogyatkoznak a jelentkezők. Érdekes ugyanakkor, hogy egyetlen publicista sem tárgyalja a nyelvtanárok és alkalmazott nyelvészek körében egyöntetűen elfogadott nézetet, miszerint a köz- és felsőoktatásban a nyelvi és szaknyelvi órákat nemhogy megszüntetni nem szabad, de az óraszámok csökkentése is egyértelműen káros, sőt fontos lenne idegen nyelven szaktárgyakat tanulni (Nikolov, 2011). Ebben a cikkben arra teszek kísérletet, hogy átfogó képet adjak a vizsgázószámok valós alakulásáról és annak lehetséges okairól. Az ingyenes nyelvvizsga Az ingyenes nyelvvizsga gondolata nem új a magyar oktatáspolitikában. A Magyar Bálint vezette liberális oktatási tárca komoly érdemei között szerepelt, csakúgy, mint a számítógépes vizsga, a pedagógusok jelentős béremelése, és az érettségi reformja (Lukács, 2005). Visszatekintve látjuk, hogy az akkor sikerként értékelt projektek egytől egyig elbuktak. Az ingyenes nyelvvizsga ötlete korábban az ország igazságossá tételét szolgálta volna, napjainkban pedig úgy tűnik, a nyelvtanulás ösztönzésének sajátos motorja kíván lenni. Kérdés marad ugyanakkor, hogy amennyiben a nyelvtanulást kívánja erősíteni a kormány, miért nem magába a nyelvtanulásba fektet évről évre több milliárd forintot? A jelenleg használt ingyenes nyelvvizsga címke egy lényegesen árnyaltabb képet takar. A Magyar Államkincstár (2018) online felületének tájékoztatása szerint az első sikeres komplex nyelvvizsga ára kerül visszafizetésre legfeljebb 34.500 Ft értékben akkor, ha törvényben meghatározott nyelvekből:

(a) legalább B2 szintű államilag akkreditált nyelvvizsgát, (b) vagy jogszabály szerint ezzel egyenértékű emelt szintű érettségi vizsgát; (c) vagy jogszabály szerint egyesíthető írásbeli és szóbeli részvizsgát; (d) vagy jogszabály szerint honosítható nyelvvizsgát szerez (e) a 35. életévét még be nem töltött vizsgázó; valamint (f) a vizsgázó az igénylést a bizonyítvány kiállításának napjától számított egy éven belül

benyújtja a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál az e célra rendszeresített formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon a nyelvvizsga díjának megfizetését igazoló, a vizsgázó nevét is tartalmazó számlák másolatával együtt.

Tovább bonyolítja a helyzetet a vizsgázó állampolgársága, a személyazonosság igazolása, részvizsgák esetében a vizsga megszerzése, illetve a bizonyítványok kiállításának időpontjai, és egy sereg egyéb szempont.

AKTUÁLIS 105

NYELV VILÁG

Az országos vizsgázószámok alakulása A bejelentés furcsa ellenhatása az Oktatási Hivatal szerint az a jelenség, hogy a vizsgázók kivárnak, nem jelentkeznek be nyelvvizsgára mindaddig, amíg nem biztosak abban, hogy a dokumentum árát visszakapják. Részben ezzel magyarázzák ugyanis a vizsgázószámok látszólagos csökkenését. A felvetés lényegi része, hogy ténylegesen hogyan alakulnak a vizsgázói létszámok. Tekintsük tehát át az akkreditált nyelvvizsgázók éves populációs adatait 2013. és 2017. között (1. táblázat). 1. táblázat Az Akkreditált Nyelvvizsgázók Száma 2013. és 2017. Között

szint 2013 2014 2015 2016 2017

B1 9.711 8.034 6.303 6.277 6.166

B2 104.849 101.040 113.580 112.528 94.980

C1 13.265 13.810 15.064 15.671 15.568

összesen 127.825 122.885 134.966 134.520 116.759

Az 1. táblázat az elmúlt öt év akkreditált vizsgázói létszámait foglalja össze a cikk írásának pillanatában. Ennek jelentősége, hogy a szabályozás 60 napos határidővel kötelezi a vizsgaközpontokat az adatok véglegesítésére, tehát a 2017. év létszámai kis mértékben emelkedhetnek a fentiekhez képest. Fontos ez azért is, mert az Oktatási Hivatal Koncsek (2018) által közzétett álláspontja egy ennél is korábbi és ennek megfelelően alacsonyabb számot tartalmaz: 107.000 főt. A figyelmes olvasó azt is észrevehette, hogy a három megjelölt szint összege nem feltétlenül azonos a teljes populációval. Az 1. táblázat nem tartalmazza a hazai környezet számára láthatólag nehezen értelmezhető A2 szint adatait. A statisztika szerint az éves létszám valóban 2017-ben volt a legalacsonyabb. Annak tudatában, hogy a nyelvvizsga a 14-19 évesek között a legnépszerűbb termék, az adatok értő elemzésekor figyelembe kell vennünk a legalapvetőbb demográfiai mutatókat is. Ezek szerint 1991-ben volt magasabb az élveszületések száma a korábbi éveknél, és 1999-ben született a legkevesebb gyerek a 2010-et megelőző időszakban. A két adatsort egymás mellé téve világosan látszik, hogy a nyelvvizsgák népszerűségének csökkenése legalábbis részben biztosan magyarázható a népesség alakulásával. A táblázat azt is világosan láttatja, hogy az elmúlt időszak legnépesebb populációi a diplomamentős években vizsgáztak. A diplomamentő program részletes bemutatására kevesen tettek tudományosan megalapozott kísérletet. Egy empirikus adatokon alapuló elemzés szerint (Lukácsi, 2017) a hárommilliárdos projekt csak minden harmadik diplomáját nyelvvizsga hiányában átvenni nem jogosult jelentkezőt tudta okmányához segíteni. Az 1. táblázat szintenkénti bontása is a diplomamentő hatását érezteti. A felsőoktatási tanulmányok szempontjából jelentőséggel nem bíró B1 szint népszerűsége folyamatosan csökken, míg a C1, de különösen a B2 szint jelentkezőinek száma a program két évében kulminált. A képet tovább árnyalja a vizsgázók életkor szerinti létszámának alakulása a fenti időszakban (2. táblázat).

106 AKTUÁLIS

NYELV VILÁG

2. táblázat Az Akkreditált Nyelvvizsgázók Korosztályos Megoszlása 2013. és 2017. Között

korosztályok 2013 2014 2015 2016 2017

14-19 47.044 46.055 49.015 51.689 46.410

20-24 38.481 35.840 36.149 36.303 31.936

25-29 20.302 19.651 22.746 20.881 17.585

30-34 9.129 8.519 11.389 10.070 7.657

35-39 6.961 6.650 8.137 7.460 5.655

40-44 3.587 3.699 4.953 5.183 4.380

45-49 1.334 1.403 1.722 1.948 1.891

50-54 559 617 537 637 798

55-59 359 357 234 261 309

60- 68 92 83 87 137

egyéb 1 2 1 1 1

összesen 127.825 122.885 134.966 134.520 116.746

A 2. táblázat adatai korosztályos bontásban tükrözik a fent körvonalazott tendenciát. A 2013. és 2014. év létszámainak átlagát viszonyítási alapul véve azt tapasztaljuk, hogy 2015. és 2016. jellemzően népszerűség növekedést mutatott az 55 év alattiak körében, ami a 40-54 évesek között 2017-ben is megmaradt. Sajátos kivétel a 20-24 év közöttiek köre, azonban ennek oka elsősorban a magas 2013. évi adatokban keresendő. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a diplomamentő programban részt vevő egyik nagy vizsgarendszer statisztikái szerint a legfiatalabb támogatott jelölt 17 éves volt (Lukácsi, 2017). Mivel a többszöri ellenőrzés sem tudott kódolási hibát azonosítani és egy ilyen életkorú vizsgázónak nyilvánvalóan nincs át nem vehető diplomája, a vizsgázót jelentkeztető képző intézményhez fordultunk segítségért. Megkeresésünkkor azt a választ kaptuk, hogy a vizsgázó fiatal kora ellenére felvételt nyert a programba, mert a csoport létszáma csak vele együtt érte el a minimálisan szükségeset. Ilyen értelemben nincsen pontos információ arról, hogy a 20 év alattiak milyen arányban vettek részt a diplomamentőben. Abban azonban a kimutatások alapján biztosak lehetünk, hogy a 2015. és 2016. vizsgaév létszámát a diplomamentő program inflálta ilyen magasra. Ezek az évek tehát nem szolgálhatnak biztos összehasonlítási alapul a populációs létszámok tendenciáinak megítélésére. Az adatok sokkal inkább arra utalhatnak, hogy a diplomamentős évek magas létszámában annak volt része, hogy a programban részt vevők korábbra hozták a nyelvvizsgájukat, illetve egyáltalán jelentkeztek arra. Az elemzés alapjául szolgáló adatok nem tartalmazzák az ingyenes nyelvvizsga programban egyébként megjelenő nem akkreditált nyelvvizsgákat, a honosításokat, és a teljes információs homályba rejtett idegen nyelvi érettségit sem. Csak kérdéseket tehetünk fel tehát azzal kapcsolatban, hogy az akkreditált nyelvvizsgák esetleges és inkább vélelmezett mint valós népszerűtlensége mögött nem a külföldi szintező nyelvvizsgák (például IELTS, TOEFL) és a honosítások számának emelkedése, vagy az axiomatikusan nyelvvizsgával egyenértékűnek nyilvánított emelt szintű érettségi népszerűsége áll-e. A vizsgázók létszámának alakulása egy vizsgaközpontban Vizsgáljuk meg egy konkrét vizsgaközponton keresztül, hogyan alakultak a vizsgázói létszámok az elmúlt öt évben! A hazai akkreditált nyelvvizsgáztatás vizsgált időszakában ugyanaz az öt vizsgaközpont mérte fel a legtöbb vizsgázó nyelvtudását. Az 1. ábrán ezeket számokkal jelölöm:

AKTUÁLIS 107

NYELV VILÁG

Az 1. a 2017. évi adatok alapján legnépszerűbb vizsgaközpont, a 2. a második legnépszerűbb és így tovább.

1. ábra A legnépszerűbb vizsgaközpontoknál nyelvvizsgázók számának alakulása 2013-2017. Az 1. ábrán látható, hogy a legtöbb vizsgázót kezelő vizsgaközpontok mindegyikénél csökkent a jelentkezők száma 2017-ben a diplomamentős évekhez képest. Az ötéves ciklus első két évének átlagához képest viszont az 1., a 3. és az 5. vizsgaközpont is növekedni tudott 2017-ben. A vizsgált periódusban a 3. vizsgaközpont növekedett a legdinamikusabban: 2015-ben és 2016-ban csaknem 50%-os növekményt tudott felmutatni. A vizsgaközpont belső nyilvántartása szerint 41% magyarázható igazoltan diplomamentős jelentkezővel. A 3. vizsgaközpont létszámgyarapodása mögött az eddig tárgyaltakon kívül jelen lehet a City & Guilds szakképző központ magyar működésének megszűnése is. A Magyarországon nyelvvizsgáztatási tevékenységet folytató szolgáltató nem felelt meg a biztonságos angol nyelvvizsgáztatás követelményeinek 2015 télutón (Parr, 2015), a helyét és szerepét átvenni kívánó Language Cert vizsgarendszerről viszont keveset hallani. A mennyiség minősége A diplomamentős vizsgázók markánsan eltérő populációs vonásai könnyen tetten érhetők az éves vizsgaeredmény átlagban és a megfelelési arányban. Amennyiben egyszerűen a létszámok emelkedtek volna 2015-ben és 2016-ban, akkor az eredmények átlagban nem változtak volna. Ugyanakkor ennek az ellentételezése is igaz. Ha a vizsgázók száma a megjelölt két évben azért emelkedett, mert egy sajátos nyelvtudású vizsgázói csoporttal bővült a populáció, akkor a mutatók változására kell számítanunk. Elsőként tekintsük át az eredmény átlagokat a 3. vizsgaközpont angol nyelvű B2 szintű vizsgázói csoportjain (2. ábra).

108 AKTUÁLIS

NYELV VILÁG

2. ábra A 3. vizsgaközpont évenkénti végeredmény átlagai. A 2. ábrán a 2013. és 2017. közötti végeredmény átlagok és az ezekhez társított hibahatárok láthatók. A fekete vízszintes vonal az ötéves átlagot jelzi. A két diplomamentős év lényegesen alacsonyabb átlagot hozott a korábbiaknál, ami arra utal, hogy a megcélzott vizsgázók kevésbé jól beszéltek angolul. Mivel éves szinten a populációt általában képező, rendes vizsgázókhoz képest a diplomamentősök aránya nem volt kiugróan magas, ezek képességszintje sokkal rosszabb kellett hogy legyen, ha kimutatható befolyással tudott lenni a populációra. A végeredmény átlagoknál lényegesen megbízhatóbb képet formázhatunk a megfelelési arány alapján. Ennek oka az, hogy a magyar akkreditált nyelvvizsgáztatás csak arra tesz kísérletet, hogy a vizsgázókról sikerességi ítéletet mondjon. Aki sikeres, az kaphat nyelvvizsga bizonyítványt, aki pedig sikertelen, az nem kaphat. Hogy valaki milyen mértékben sikeres vagy sikertelen, az nem képezi a vizsgáztatás tárgyát. Következésként a végeredmény átlagok sem adják vissza igazán pontosan, ki mennyire beszéli az adott idegen nyelvet. A 3. ábra a 3. vizsgaközpont angol nyelvű B2 szintű vizsgázói csoportjainak megfelelési arányait mutatja.

AKTUÁLIS 109

NYELV VILÁG

3. ábra A 3. vizsgaközpont évenkénti megfelelési arányai. A 3. ábrán a sikeresség radikális zuhanása nyilvánvaló. A diplomamentős vizsgázók zömét bonyolító két év az ötéves átlag alatt van a hibahatárt figyelembe véve is, míg minden más vizsgaidőszak felette helyezkedik el. Az elemzést kizárólag a diplomamentősökre szűkítve azt találjuk, hogy 2015-ben 34%, 2016-ban pedig 25% felelt meg angol B2 szinten. Ez ellentétben áll Soós (2015) és Tarnai (2015) véleményével, és Cseresnyés Péter államtitkár úr hivatalos válaszával is (2017). Ahhoz, hogy a diplomamentő program sikerességét vizsgáló kérdésre adott államtitkári válaszban megjelölt 6.363 sikeres nyelvvizsga megvalósulhasson, a 3. vizsgaközponton kívüli másik két vizsgarendszerben 81%-ot meghaladó megfelelési aránnyal kellett dolgozni. A vizsgarendszerek közötti ilyen hatalmas eltérés nehezen elképzelhető még akkor is, ha eddig minden kutatás egyértelműen az akkreditált nyelvvizsgák közötti eltéréseket tárta fel (Kiszely & Szabó, 2011; Lukácsi, Kiszely, & Szabó, 2015; Szabó & Kiszely, 2010). Összegzés Az adatok elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy a vizsgázói létszámok 2017-ben megfigyelhető látszólagos csökkenése mögött valóságos trend nem mutatható ki. A jelentkezésekkel önmagában nem igazolható az, hogy a középiskolások kivárnának azért, hogy csak akkor fizessenek be, amikor ezt az összeget az állam garantáltan visszatéríti. Az oktatáspolitikai tényezőkkel is kibővített látómezőben sokkal inkább az a kép rajzolódik ki, hogy az állami kezdeményezések rétegzetten célozták és célozzák meg a népességet. 2007-ben az elbocsátott köztisztviselők kaphattak akkor fejenként 350.000 forintos nyelvi képzési támogatást, amennyiben nem állami fenntartású nyelviskolában tanultak és vállalták, hogy egyszer nyelvvizsgára jelentkeznek. A diplomamentő program azokat a 30-45 év közötti egyetemet végzett felnőtteket küldte a magán nyelvoktatásba, majd nyelvvizsgázni, akik a nyelvtudást igazoló okirat hiányában nem vehették át felsőfokú oklevelüket. Az ingyenes nyelvvizsga pedig a 35 év alattiak számára jelenthet anyagi kompenzációt. A programok az évenként kb. 3 milliárdos költségvetésüktől eltekintve hasonlítanak abban is, hogy (a) az állami köz- és felsőoktatás kontrollált nyelvoktatási munkája helyett a magáncégek akkreditált,

110 AKTUÁLIS

NYELV VILÁG

de szövevényes és meglehetősen átláthatatlan tevékenységét segítik; (b) a nyelvtanulás és –tudás helyett egyre nyíltabban a nyelvvizsga bizonyítvány megszerzését helyezik a középpontba; és (c) rendkívül alacsony hatékonysággal működnek. A létszámok látványos befolyásolása viszonylag könnyen megvalósítható. Az államilag akkreditált nyelvvizsgáztatás nívóján azonban csak akkor lehet javítani, ha a nyelvtudás társadalmi értéke és megbecsültsége nő, és a hatékony nyelvtanulás az oktatási rendszer erre a célra létrehozott osztályain a szakma javaslataival összhangban folyhat. Felhasznált irodalom Cseresnyés, P. (2017, Július 11). [Válasz a K/16254. számú írásbeli kérdésre: „Hány beragadt

diplomát szabadítottak ki a kormány intézkedéseinek köszönhetően és milyen további lépések várhatóak a nyelvvizsgahiányában ki nem adott diplomák ügyében?”]. Országgyűlés Hivatala (NGM/22059/2017), Budapest.

Kiszely, Z. & Szabó, G. (2011). Gazdasági nyelvvizsgarendszerek összehasonlítása. http://nyak.oh.gov.hu/doc/kutat_gazdvr.asp

Koncsek, R. (2018, Január 3). Tízéves mélyponton a nyelvvizsgázók száma. Világgazdaság. https://www.vg.hu/gazdasag/tizeves-melyponton-nyelvvizsgazok-szama-2-731581/

Lukács, Cs. (2005, Május 13). Érettségi magyar módra. Magyar Nemzet. https://mno.hu/migr_1834/erettsegi-magyar-modra-574830

Lukácsi, Z. (2017). The language instruction scheme for graduates with a withheld degree. In S. L. Krevelj és R. Geld (Szerk.). UZRT 2016: Empirical studies in Applied Linguistics (pp. 43-51). Zagreb: FF press.

Lukácsi, Z., Kiszely, Z., & Szabó, G. (2015). Nyelvvizsgarendszerek összehasonlító elemzése a vizsgázói teljesítmények alapján (TÁMOP-3.1.8-09/1-2010-0004). http://nyak.oh.gov.hu/doc/kutatas.pdf

Magyar Államkincstár. (2018). Az első sikeres nyelvvizsga és az első emelt szintű idegen nyelvből tett érettségi vizsga díjához nyújtott támogatás. https://folyositas.tcs.allamkincstar.gov.hu/t%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%B3k/23-az-els%C5%91-sikeres-nyelvvizsga-%C3%A9s-az-els%C5%91-emelt-szint%C5%B1-idegen-nyelvb%C5%91l-tett-%C3%A9retts%C3%A9gi-vizsga-d%C3%ADj%C3%A1hoz-ny%C3%BAjtott-t%C3%A1mogat%C3%A1s.html

Nikolov, M. (2011). Az idegen nyelv tanulása és a nyelvtudás. Magyar Tudomány, 2011(9), 1048-1057.

Parr, C. (2015. február). Language test providers announced after scandal. The Times: Higher Education. https://www.timeshighereducation.com/news/language-test-providers-announced-after-scandal/2018784.article

Soós, A. (2015. november). A diplomamentő programról. Előadás a Nyelvvizsgaközpontok Konzultációján, Budapest.

Szabó, G., & Kiszely, Z. (2010). Államilag elismert nyelvvizsgarendszerek, illetve az emelt szintű érettségi összevetése próbavizsgázói teljesítmények tükrében német és angol nyelvből. Modern Nyelvoktatás, 16(4), 19-38.

Tarnai, R. (2015, December 11). Sikeres volt a diplomamentő program. Pest Megyei Kormányhivatal. http://www.kormanyhivatal.hu/hu/pest/hirek/sikeres-volt-a-diplomamento-program

KÖNYVISMERTETÉS 111

NYELV VILÁG

Dr. Bodolay László szerk.: Kultúra, migráció, kommunikáció (Szerkesztői könyvajánló)

Több mint három évtizede jelentetjük meg a különböző kultúrák kommunikációjával foglalkozó kötetünket, most tít év elteltével készítettük el a különböző kultúrák legfontosabb hasonlóságaival, illetve különbségeivel foglalkozó tanulmánygyűjteményünket. A világ közben sokat változott, különösen a műszaki fejlődés vált rettentő gyorssá, a technikai fejlődés révén a világ legtávolabbi országai is egyre többet tudnak egymásról, egyre több kapcsolat alakul ki mind reálisan, mind a virtuális térben, ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbak a globalizációval együtt járó problémák is. A világ elmaradottabb országainak lakói is szeretnének olyan életszínvonalon élni, mint a fejlettebb régiók állampolgárai, de ez mindinkább csak egy szűk kisebbség „kiváltsága” lesz, ráadásul egyre jobban szűkül a jólétet birtoklók, viszont egyre jobban nő a szegény vagy szegényebbé válók száma. A különbségek növekedéséhez járulnak hozzá a háborúk is, amelyek változatlanul tizedelik az egyre inkább túlnépesedő lakosságot földünkön, és tömegeket kényszerítenek a menekülésre a bizonytalanságból a feltételezett biztonságosabb régiókba. Ez természetesen a kultúrák további keveredését eredményezi, azt gondolnánk, hogy egyre nehezebb lesz egy-egy konkrét kultúra leírása, mégis az látható, és ez persze köztudott tény is, hogy a kultúrák nagyon lassan változnak. Hiába tehát a keveredés, mégis leírhatóak olyan tipikus jellemzők, amelyek inkább az adott kultúra, illetve ország sajátjai, mint a másiké. Természetesen lehetetlen minden kultúráról és országról külön tanulmányt írni, amúgy is inkább a kultúrkörökhöz tartozó országok lakóinak jellemzőit lehet egymástól különválasztani, tehát sok átfedés található. Az egymástól nagyon távol fekvő kultúrák esetében meglehetősen könnyen tudunk feltűnő különbségekről beszámolni, az egymáshoz közelebb lévők esetében e feladat sokkal nehezebb. A Kultúra, migráció, kommunikáció című, a Saldo Kiadónál megjelent kötetünkben azok az országok kaptak elsősorban helyet, amelyeknek nyelvét a BGE KKK tanítja, illetve azokat a kultúrákat (és az azokhoz kapcsolódó) országokat vettük fel, amelyekbe hallgatóink vélhetően most vagy később kiutaznak, legyen az szakmai vagy turisztikai országlátogatás. A kiválasztási szempontok között szerepelt az is, hogy a BGE KKK interkulturális kommunikációval foglalkozó oktatói minél nagyobb számban vegyenek részt a könyv megírásában. Az oktatókon kívül volt diplomaták, interkulturalitással foglalkozó szakemberek, a kommunikáció szakértőinek más intézményben oktató képviselői, tolmácsok, fordítók, valamint nagykövetek vettek részt a munkában. Könyvünkben több alfejezet mentén ábrázoljuk a lényeges jellemzőket, amelyek a következők:

1. Általános társadalmi-gazdasági mutatók, adatok 2. A kommunikációs szokásokat befolyásoló társadalmi tényezők 3. A migrációra adott társadalmi válaszok az adott kultúrában 4. Sztereotípiák az adott kultúrával kapcsolatban 5. A kommunikációs csatornák 6. A nem verbális kommunikáció jellemzői az adott területen 7. A verbális kommunikáció jellemzői, ezen belül pedig a telefonálási, levelezési, e-mail-

írásbeli szokások, a tárgyalási stílus mikéntje, az étkezéssel és látogatással kapcsolatos legfontosabb jellemzők, a beszédtémák, a viccfogékonyság, a tabuk mibenléte.

8. Do’s and dont’s az adott kultúrában. Jelenlegi kötetünkbe új kategóriaként került be az adott kultúra a migrációs válságra adott válasza, ezzel eddigi kiadványainkban nem foglalkoztunk, mert nem volt ennyire akut kérdés, mint ma. A

112 KÖNYVISMERTETÉS

NYELV VILÁG

migrációval kapcsolatos problémák főleg Európára koncentrálódnak, de a világ más tájain is érdekes jelenség a honnan-hová vándorlás, ennek miértjei, és különösen a befogadásban érintett kultúrák meglehetősen eltérő reakciói, amelyek pontosan leképezik az adott társadalom kulturális jellemzőit is. Így újabb plusz-információval szolgálnak az illető kultúrával kapcsolatban. A különböző kultúrák keveredése az utóbbi évtizedben ugyan már hétköznapi valósággá vált, de a tömeges el- és bevándorlás az utóbbi két évben ért el kritikus fokozatot. Milyen válaszokat adnak a taglalt kultúrák erre az új folyamatra, milyen szinten hatja át az adott társadalom hétköznapjait, mennyiben befolyásolja a felvevő kultúrát és annak kommunikációs jellemzőit? Többek között erre is kerestük a válaszokat, ugyanakkor viszont a kultúrák nehezen és lassan változó érték- és szokásrendje miatt továbbra is fontos maradt, hogy az olvasó ismerje egy-egy kultúra, kultúrkör, ezeken belüli országok klasszikus „jellemzőit” is, amelyekről eddigi kiadásainkban is értekeztünk.

17 tanulmányt foglaltunk egy csokorba, a következő országokról olvashat az érdeklődő közönség:

a) Amerikai Egyesült Államok (Falkné dr. Bánó Kára) b) Arab országok (Németh Pál) c) Ausztria (Csörgő Zoltán) d) Franciaország (dr. Völgyes Gyöngyvér) e) Hollandia (dr. Csejtei István) f) Írország (dr. Joó Marianna) g) Japán (dr. Hidasi Judit) h) Kína (Mohr Richárd) i) Korea (Dél-Korea és Észak-Korea) (Osváth Gábor) j) Nagy-Britannia (dr. Zsubrinszky Zsuzsanna) k) Németország (dr. Bodolay László) l) Olaszország (dr. Válóczi Marianna) m) Oroszország (dr. Bakonyi István és dr. Nanovszky György) n) Portugália (Győri Sándor) o) Spanyolország (dr. Faludy Kinga) p) Svájc (dr. Ódor László) q) Svédország (dr. Annus Ildikó)

Különös öröm számomra, hogy könyvünk bevezetőjét Dr. Csepeli György szociálpszichológus, a globalizáció, a nemzeti identitás és a migráció összefüggéseit kutató professzor írta. Nagyon remélem, hogy könyvünket haszonnal forgatják majd az interkulturális kommunikáció iránt érdeklődő tanulók és oktatók, a külföldön dolgozó vagy külföldre készülő olvasók, üzletemberek, turisták, politikusok, diplomaták és mindazok az érdeklődő könyvbarátok, akik jobban szeretnék érteni a kultúrák közti hasonlóságokat, illetve különbségeket, és szeretnének jobban eligazodni az inter- és az intrakulturalitás, valamint a multikulturalizmus egyre izgalmasabb „dzsungelében”.

Dr. Bodolay László KKK

KÖNYVISMERTETÉS 113

NYELV VILÁG

Klein Ágnes és Márkus Éva szerk.: Ungarndeutsche Kinderliteratur in Theorie und Praxis (Magyarországi német gyermekirodalom

elméletben és gyakorlatban)

A magyarországi német nyelvjárások, nyelvjáráskutatás és oktatás iránt érdeklődők minden bizonnyal érdeklődve veszik kezükbe vagy lapozzák át az elektronikus úton is elérhető didaktizált példákkal kiegészített kézikönyvet, amely 2017 májusában került publikálásra. A borítóján gyermekrajzokkal díszített kötet bevallott célja, hogy az elméleti háttér mellett gyakorlati segítséget nyújtson és bátorítson a nemzetiségi irodalmi szövegek felhasználására a kisgyermekek (óvodás, illetve kisiskolás korosztály) oktatásában. A szerzői kollektíva figyelemre méltó, hiszen több intézmény1 neves oktatói mellett, szerepet kaptak gyakorló pedagógusok2 és végzős hallgatók3 is. Az egyik szerkesztő Dr. habil. Klein Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának egyetemi docense, intézetigazgató. Szakterülete az alkalmazott nyelvészet, nyelvpedagógia. A másik Dr. habil. Márkus Éva, egyetemi docens, tanszékvezető, 2017 novembere óta az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának dékánja. Szakterülete a magyarországi német nyelvjárások, ezen belül a Budai-hegység falvainak német nyelvjárása és Nagybörzsöny. A kötet négy részre tagolódik: I. Bevezető tanulmányok, II. Gyakorlati ötletek a tanításhoz/didaktizált példák, III. Interjú, IV. Hallgatói tanulmányok. A kötetet ezen felül még kiegészíti egy DVD, amelyen magyarországi német gyermekjátékok hallhatóak Mirk Júlia Pilisvörösváron és környékén végzett gyűjtéséből. A Bevezető tanulmányok részben három szerző, Klein Ágnes, Juhász Márta és Radvai Teréz, adnak egy elméleti áttekintést a magyarországi német gyermekirodalomról, illetve a magyarországi német nyelvjárásban írt gyermekirodalomról, amelynek létjogosultságát és hasznosságát az oktatásban különösen fontosnak tartják. Klein Ágnes kiemeli a gyermekirodalom megkülönböztetett szerepét, hiszen nem elég a művet „a gyerekeknek írni, kell, hogy az a gyerekek számára interpretálható is legyen.”4 Emiatt fontos az, hogy bizonyos elemek, mint a humor, a jó és a rossz megkülönböztetése, a pozitív végkifejlet helyet kapjanak a gyerekek számára írt irodalmi művekben. A szerzők nem kerülik meg azt a kényes kérdést sem, hogy vajon szükséges-e egyáltalán a magyarországi német nemzetiségi gyermekirodalom alkalmazása az oktatásban, hiszen számtalan anyaországi, autentikus (gyermek)irodalmi mű áll a kisgyermekeket tanítók rendelkezésére. Klein Ágnes válasza egyértelmű igen, hiszen amellett, hogy a magyarországi németség történelmi helyzetéből, speciális nyelvi fejlődéséből adódóan a magyarországi német gyermekirodalom nemcsak sajátos nyelvezettel (magyar nyelvből átvett nyelvi elemek, szókincs) bír, de a magyarországi párhuzamok megjelenítésével megkönnyíti a kötődést a nyelvjáráshoz és nem elhanyagolható módon a haza iránti elkötelezettséget is segíti. Juhász Márta tanulmányában sorra veszi azon érveket, amelyek mellette, illetve ellene szólnak a német nyelvjárásban írt szövegek oktatásban való felhasználásának. Juhász Márta kihangsúlyozza,

1 ELTE: Baloghné Dr. Nagy Gizella, Dr. Márkus Éva, Dr. Müller Márta, Radvai Teréz, PPKE: Dr. Juhász Márta, PTE: Dr. Klein Ágnes 2 Balázs-Lukács Katalin Pilisvörösvár, Hazenfratz Kinga Biatorbágy, Leinwetter Magdolna Rajka 3 Leidinger Judit, Mirk Júlia 4 …denn es reicht nicht ein Werk an die Kinder zu schreiben, es muss auch für die Kinder interpretierbar sein.” Klien, Á. (2017): Ungarndeutsche Kinderliteratur durch Autoren und Werke. 10.

114 KÖNYVISMERTETÉS

NYELV VILÁG

hogy mivel a nyelvvesztés a magyarországi német nemzetiséget sem kerüli el, különösen nagy szerep hárul az oktatási intézményekre abban, hogy a család helyett továbbadják, illetve megőrizzék a nyelvjárásban írt szövegeket. A nyelvjárásban írt szövegek alkalmazása a kisgyermekeknél megkönnyítheti egy későbbi idegen nyelv tanulását is, hiszen ők már fogékonyak lesznek egy új nyelvre. Radvai Teréz beszédes című tanulmányából5 pedig megtudhatjuk, milyen szorosan összefügg e korosztály nyelvi fejlődésében a mozgás és a nyelvi fejlődés. A mozgás segítségével sokkal könnyebben rögzülnek egyes nyelvi elemek. A második, egyben legterjedelmesebb részben gyakorló pedagógusok és neves egyetemi oktatók világítják meg gyakorlati példákkal, hogy hogyan lehet beépíteni a nyelvjárásban írt irodalmi szövegeket az oktatásba. Balázs-Lukács Katalin és Müller Márta tanulmányában a nyelvjárásban írt irodalmi szövegek alkalmazásának hasznosságára világítanak rá, majd egy Franz Zeltner által helyi nyelvjárásban írt vers feldolgozását is bemutatják. A már az első fejezetben is szereplő Juhász Márta ezúttal konkrét módszertani példákkal mutatja be, hogyan lehet egy nyelvjárásban írt mesét ennek a korosztálynak feldolgozni. A szerző a bemutatott példákkal szeretne a gyerekeknek kedvet csinálni az ilyen szövegekkel való foglalkozáshoz. Hiszen a nyelvjárás, különösen a kisebbségeknél, nem elsősorban a kommunikáció eszköze, hanem a kisebbségi kultúrával való azonosulásé. A kötetet szerkesztőként is jegyző Márkus Éva kiemeli, hogy a magyar kerettanterv is előírja a nemzetiségi iskolák számára, hogy az oktatás során vegyék figyelembe az adott nemzetiség nyelvjárását is. Erre a német népismeret és a német nyelv és irodalom tantárgyak keretében kerülhet sor. Ahhoz, hogy a tanítók ennek eleget tudjanak tenni, Márkus Éva gyakorlati ajánlásokat és javaslatokat tesz. Tanulmánya második felében a Piroschka (Piroska) című, magyarországi német nyelvjárásban írt mese feldolgozásához nyújt módszertani segítséget és konkrét feladatmintákat is. A kortárs német nemzetiségi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja Joseph Michelis, akinek gyermekek számára írt verses- és meséskönyve a Zauberhut már a sokadik kiadást éri meg. Az ő szövegeinek a nyelvi fejlesztésben való alkalmazását mutatja be Leinwetter Magdolna, aki maga is gyakorló pedagógus. A fejezetet egy az előbbiektől kissé eltérő témájú tanulmány zárja. Hazenfratz Kinga a nyelvjárásban gyerekdalok alkalmazását mutatja be az általános iskola alsó tagozatos tanulói körében. A harmadik fejezet (Interjú) egy interjút tartalmaz a fent említett Joseph Michelis-szel, aki életéről és munkásságáról nyilatkozik az őt kérdező Baloghné Nagy Gizellának. Innovatív fejezete a könyvnek a negyedik (Hallgatói tanulmányok), amelyben helyet adtak két végzős hallgató szakdolgozatának is. Leidinger Judit a magyarországi német irodalom korszakos alakjának, Koch Valériának szövegeivel foglalkozik. Koch Valéria a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének (VUdAK) alapító tagja. A szerző óravázlatokkal és feladatokkal alátámasztva ábrázolja a szövegek órai feldolgozását. A másik hallgató, Mirk Júlia saját (részben nyelvjárásban fennmaradt) mondóka és gyermekjáték gyűjteményét mutatja be, amelyet Pilisvörösváron és környékén gyűjtött. Az ő gyűjtése került a kötet mellékleteként DVD formájában kiadásra.

5 Bewegte Kinderliteratur mit ungarndeutschen Spielliedern und Spielreimen bewegt jelentése: mozgalmas, mozgó

KÖNYVISMERTETÉS 115

NYELV VILÁG

A kötet végén megtalálható a kötet szerzőinek rövid bemutatása is. A könyv a nyomtatott forma mellett elérhető az alábbi internetes oldalon is: http://udpi.hu/hu/ungarndeutsche-kinderliteratur-in-theorie-und-praxis-pdf/file, így a fent említett didaktizált szövegek, feladatlapok azonnal bevethetőek a német nemzetiségi oktatásban is.

Hukné Dr. Kiss Szilvia KKK

116 KÖNYVISMERTETÉS

NYELV VILÁG

Uralni vagy szolgálni? – A digitális világ veszélyei és esélyei. Giovanni Cucci SJ: Virtuális paradicsom vagy pokol.com? – A digitális

forradalom veszélyei és esélyei Igen időszerű Giovanni Cuccinak, a jezsuita szerzetes és pszichológus szerzőnek a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent „Virtuális paradicsom vagy pokol.com? – A digitális forradalom veszélyei és esélyei” című könyve1, mivel a közösségi média mindennapjaink szerves részévé vált, ugyanakkor a vele együtt jelentkező veszélyekkel, valamint az arra adható válaszokkal már kevésbé vagyunk tisztában. A könyv egyik legfőbb erénye, hogy az érdeklődők és érintettek számára nemcsak pontos diagnózist állít fel, hanem megoldási javaslatokat tesz, ami különösen az aggódó szülőknek és pedagógusoknak lehet igen hasznos. Teszi mindezt 121 oldalon, 122 hivatkozással, tudományos igényű alapossággal, ugyanakkor végig olvasmányosan. A könyv hét részből áll, a bevezetés és az összegzés között öt számozott fejezet található. A szerző a bevezetésben a függőség fogalmát járja körül, és állítja, hogy nem annyira rossz dolog függőnek lenni, hiszen minden élőlény eredendően függő (egészséges függőség), vagyis nem elégséges önmaga számára. A beteges függőség azonban önmagába zárja a személyt, saját egója lesz mindennek a középpontja, visszahúzódik a világból és a többiek köréből, végül pedig elpusztítja magát. Mindezt számos példával illusztrálja, és kitér a valós és virtuális világ közötti párhuzamosságra. Eszerint azok esnek könnyebben a világháló csapdájába, akik az offline életben materiális függőségi problémákat mutatnak, kapcsolati nehézségekkel küzdenek vagy kedélyzavaroktól szenvednek, ráadásul minél jobban menekülnek előle, annál inkább hatalmukba keríti őket. A szakirodalom ezt az „elvárásból eredő megerősítésnek” nevezi, amelynek a lényege, hogy az ember egyre több időt, forrást és energiát szentel az adott magatartásformának, mígnem elpusztítja magát. Kérdés, hogy ez újfajta függőség-e, aminek a leküzdéséhez másfajta odafigyelésre van szükség. Az első fejezet az újdonság kihívásaival foglalkozik, amely a civilizációs folyamatban egy visszatérő, ősi és mindig időszerű nehézség: emberibbé vagy embertelenebbé tesz bennünket a technológia? Ennek megválaszolása nehezen eldönthető, és ezt talán Nietzsche példája szemlélteti a legjobban. Amikor Nietzsche írásait írógépen kezdte el írni, egyik barátja megjegyezte neki, hogy bár a szöveg jobban olvasható, azonban a stílus többé nem ugyanaz, a gép valamiképp átalakította a szöveget, az tömörebb és erőteljesebb lett, mintha a „vas” ereje megjelent volna az írásaiban. Ha egy ilyen egyszerű eszköz, mint az írógép ilyen változtatásra volt képes Nietzsche szövegeiben, akkor a világháló, amin életünk egy igen jelentős részét töltjük, vajon milyen változásokat eredményez? A második fejezet a digitális világ disszonáns megítélését mutatja be, melynek kapcsán beszélhetünk virtuális paradicsomról, hiszen a böngészés révén hatalmas mennyiségű információ birtokába juthatunk, ugyanakkor pokolról is, hiszen az agy elkezdi megkövetelni, hogy az internet egyre gyorsabb ütemben lássa el információval, és miután minél többet kap belőle, egyre éhesebbé válik, így kialakítva a permanens vágyat az állandó kapcsolódásra. Ráadásul az agy a rendelkezésre álló bőséges adatok miatt kezdi elveszíteni a figyelem, a reflexió és az összpontosítás képességét. Az információs túlterhelés és az ettől való függés mellet a másik veszély az internet anonim jellege miatt kialakuló internetes erőszak. Ennek fő okai a névtelenség és a láthatatlanság, amelyek magukkal hozzák a mindenhatóság érzetének növekedését, valamint a weben mondott és posztolt

1 Giovanni Cucci SJ (2016): Virtuális paradicsom vagy pokol.com? – A digitális forradalom veszélyei és esélyei. Jezsuita Kiadó, Budapest.

KÖNYVISMERTETÉS 117

NYELV VILÁG

dolgok tudatosságának a csökkenését. Ráadásul ezek a megnyilvánulások örökre elérhetőek maradnak a digitális memóriában, így ez a veszély gyakorlatilag örök fenyegetettséget jelent. A harmadik fejezet az internetes kapcsolatokat járja körül. Egy adott társadalmi környezetben a tartósnak nevezhető kapcsolatok maximális száma 150 körül mozog (Dunbar-szám), és vizsgálatok szerint a virtuális közösségekben fenntartott stabil kapcsolatok száma is száz és kétszáz közé tehető. Látszólag tehát az online világ tükörszerűen viszonyul az offline-hoz, ám nem azonos vele. Egyik különbség a testiség sajátos jellemzőinek hiánya, igaz már megjelentek olyan gépek, amelyekkel az ember érzelmi viszonyt képes kialakítani. Másik különbség az online világra jellemző, úgynevezett „gyenge kötés”, amely esetében személyek olyan csoportjáról van szó, akik nem látogatják egymást, nem is ismerik alaposan egymást, mégis jelentősen képesek gazdagítani az ismeretekre irányuló lehetőségeket, bevezetve a másikat egy addig még ismeretlen világba. Ezen túlmenően a névtelenségnek köszönhetően olyan dolgokat is megosztanak egymással, amit egy közvetlen találkozás során nem, mivel úgy érzik, hogy az online világban nem ítélik meg őket. A negyedik fejezet azt tárgyalja, hogy hogyan éljük meg a világhálót úgy, hogy közben ne váljunk annak szolgáivá. A megfelelő gyógymódhoz nem primitív géppusztításon keresztül vezet az út, és nem feltétlenül szükségesek új paraméterek, hiszen a múltban is gyakran a régi jó megoldások adtak választ a korábbiakhoz hasonló problémákra, s ez valószínűleg a digitális korban is így lesz. Minden cselekvés, ahogyan minden cselekvésmentesség is, felerősít némi képességet, méghozzá a többi kárára. A weboldalak böngészésével töltött idő kiszorítja könyvolvasásra fordított órák számát, így a régi szellemi funkciókat és tevékenységeket támogató idegpályák is meggyengülnek, és kezdenek széthullani. Az agy más, fontosabb munkára fogja a használaton kívüli idegsejteket. Tudományos vizsgálatokkal is bizonyították, hogy a tapasztalt internetezőknél ugyanazok az agyi régiók aktívak, mint a könyvet olvasóknál. A legtöbb probléma a valós életből születik, és ha az jelen van az interneten, akkor az azért van, mert az elménkben is megtalálható. A fő probléma azonban az, hogy túl kevesen ismerik fel és adják át azokat a készségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy uraljuk a figyelmünket a választási lehetőségek milliárdjai közepette, amelyeket direkt arra terveztek, hogy a digitális világban elcsábítsanak bennünket. Az egyetlen valódi alternatíva az, ha felébredünk az automatikusan (mindless) élt életből, és ha megtanuljuk kritikus és tudatos módon (mindfulness) alkalmazni a web világát. Fontos továbbá, hogy figyeljünk oda a testünkre, iktassunk be rövid, rendszeres szüneteket a munka során, mivel a koncentráció hanyatlása nem a kevés figyelemből fakad, hanem a gondolatok fölötti kontroll hiányából, ez pedig a szünetekkel könnyen megelőzhető. A multitasking sem szerencsés, hiszen ennek során egy sor megszakított tevékenységet végzünk, a befejezetlen kezdeményezés azonban sokáig megmarad az ember emlékezetében, ami sok energiát elvon, és pszichés zaklatottságot okoz (Zeigarnik-hatás). Ezt a hatást alkalmazzák egyébként a filmsorozatok is, amikor az adott rész a legizgalmasabb jelenetnél ér véget, hogy a néző a kielégítetlen hiányérzetét csillapítandó biztosan megnézze a folytatást. A multitasking tehát pszichológiailag idegesítő, értelmi szempontból nagy az ára, gyakorlati szinten pedig nem gyümölcsöző, mivel soha nem vagyunk „jelen a jelen számára”. A belső nyugtalanság leküzdéséhez alapvetően fontos, hogy egyesítsük a kompetenciát és a tudatosságot. Tisztázni kell tehát, hogy mik számunkra legfontosabb dolgok, és ezek hogyan valósíthatók meg a szokásos tevékenységeink közben. Ha állandóan az internethez kapcsolódunk, az oda vezet, hogy mindig szétszórtak leszünk, vagyis nem tudjuk igazából mit is akarunk, keressük a kapcsolódási lehetőségeket, mert üresnek érezzük magunkat. Az online eltöltött idő meneküléssé válik önmagunk elől, pontosan azt az unalmat és csalódottságot növelve, amelyet el akartunk kerülni, amivel be is zárul a kör. A könyv leghasznosabb részében, az ötödik fejezetben a szerző néhány nevelési irányelvet ajánl a szellemi munkához. Először is legyünk tudatában, milyen figyelemelvonó tényezőkkel kell

118 KÖNYVISMERTETÉS

NYELV VILÁG

számolnunk, és ezeket tudatosan kerüljük el. Másodszor legyen egy módszerünk, egy konkrét tervünk a bejárandó útra és a köztes „lépcsőcskékre” vonatkozóan. Előre fektessük le a napirendünket, döntsük el mennyit szentelünk a feladatoknak, és határozzuk meg a helyes fontossági sorrendet. A szellemi munkához elengedhetetlen a testiség, hogy ismerjük saját bioritmusunkat, felismerjük a nap mely órái bizonyulnak termékenynek. Végül tudnunk kell, hogy mikor kell beiktatni szünetet a feltöltődésre és az örömszerzésre, hiszen az elmének is szüksége van pihenésre, nem lehet folyamatosan nyomás alatt tartani. Fontos, hogy az internet egyáltalán nem tekinthető szórakozásnak, mivel bár látszólag rekreációs tevékenységeket hordoz (zenehallgatás, filmnézés, olvasás), soha nem kelti azt a benyomást, hogy megszakíthatjuk azt és elszakadhatunk tőle, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy feltöltődjünk. A függők számára szintén ez a fajta tudatosság (mindfulness) lehet célravezető. Meg kell törni az automatizmusokat, vissza kell szerezni a döntésképességet, tisztázni kell az időhöz való viszonyunkat, és amennyiben szükséges, konkrét elszánással, időtervvel kell véget vetni az online kapcsolatnak. Szintén ebben a fejezetben olvasható a szerző nevelésre vonatkozó tanácsa, miszerint a tiltás nem célravezető, sokkal inkább olyan „nem”-ekből kell korlátokat állítani, amelyek segítenek az élet lehetőségeinek kibontakoztatásában. A könyvet záró összegzés filozofikusan felteszi a kérdést, hogy mi is az internet. Eszköz vagy közeg, esetleg maga az élet? Nyilván nem ez utóbbi, hiszen akkor, ha kijelentkeznénk, meghalnánk. Ehelyett inkább elvonási tünetek jelentkeznek, igaz a többi függőséghez képest enyhébbek. Meglepő módon azonban, amikor kikapcsolunk mindenféle elektronikus berendezést, az nem károkat okoz, hanem épp ellenkezőleg: a kedélyállapot és a kapcsolati képességek javulnak, megnő az alvás időtartama. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor megtanulunk elszakadni attól, ami lefoglal minket, hatékonyabbá válunk, ergo ha kijelentkezünk, felszabadulunk. Elengedhetetlen az önmagunkra figyelés, a célokra és másokra való nagyfokú összpontosítás, valamint a nevelői példa fontossága. A nevelőknek ugyanis – példaképükből kifolyólag – „önmaguk szűrőjévé” kell válniuk. Ezért szülőként és pedagógusként fontos, hogy odafigyeléssel és kompetenciával megteremtsük a párbeszéd és a bizalom légkörét. Ha beszélgetni tudunk gyermekeinkkel arról, amit megismernek, az mindkét fél számára segítség, mivel a gyermekek hamar meghaladják szüleik és nevelőik készségeit e témakörökben. Ám ha megismerték a bizalom és a szeretet légkörét, képesek lesznek a lehető legjobban kibontakoztatni képességeiket, és kihasználni a modern kor eszközeiben rejlő lehetőségeket.

Dr. Kétyi András KKK