4 ● 2011. július Martinus

Dr. Veres András megyéspüspök úr jú-

lius 30-án, 10 órakor mutatja be ezüst-

miséjét a Sarlós Boldogasszony Székes-

egyházban. A jubileum alkalmából az

elmúlt 25 év papi szolgálatáról kérdez-

tük a Főpásztort.

Ha papságának időszakát nézzük, két évet plé-bánián töltött, majd tanított, elöljáró, titkár volt,és tizenegy éve püspök. Melyik szakasz milyenörömöt adott Önnek? Hogyan élte meg az egyesváltozásokat? Hogyan telt az elmúlt 25 év?

Nagyon mozgalmasan. Életem legna-gyobb ajándékának tekintem, hogy pap le-hetek. A felkészülés – előjáróim akarataszerint – kicsit hosszúra sikeredett azáltal,hogy Eger, majd pedig Budapest után Ró-mába küldtek tanulni. Nagyon vágyódtammár a lelkipásztori munka után, amikornyolc év tanulás után végre papi munkátvégezhettem. A mezőkövesdi két év, aholminden lehetőségem meg volt arra, hogydolgozhassak, paptársaimnak és a segítőim-nek is köszönhetően nagyon sok örömötadott. Majd a papnevelés és a tanítás fela-data előbb Egerben, majd pedig Budapes-ten is, kezdetben nagy kihívást, később pe-dig sok-sok örömöt adott. Igyekeztem ka-matoztatni, amit Rómában tanulhattam, s alehető legtöbbet akartam átadni belőle akispapoknak és a világi hallgatóknak. Nyolc

év után váratlanul ért a kérés, hogy térjekvissza Rómába rektornak a Pápai MagyarIntézetbe. Azon túl, hogy nagyon megtisz-telő volt a feladat, s érdemtelennek is érez-tem magam erre, ki ne tért volna vissza szí-vesen a kereszténység fővárosába? De aMagyar Katolikus Püspöki Konferenciatagjainak kérésére két év után újra haza tér-tem. A Konferencia Titkárságának vezeté-sét bízták rám. Ha valamire nem, akkor erre

a feladatra biztosan nem készítettek fel ateológiai tanulmányaim során. Viszont ki-váló munkatársakat is kaptam, akikkel – bí-zom benne – sikerült jól megoldani anaponta jelentkező új feladatokat.

Erre az időre esik a püspökké szentelé-sem ideje is. 1999. november 5-én neveztekki egri segédpüspökké, s 2000. január 6-ánBoldog II. János Pál pápa szentelt püspök-ké. Bár igyekeztem a szükségnek megfele-lően és a tőlem telhető módon segíteni azEgri Főegyházmegyében is, de érthető mó-don munkám és időm döntő részét a titkárifeladatoknak kellett szentelnem. Nyolc évalatt nagyon sok olyan eseményben és tevé-kenységben kellett részt vállalnom, amelyek– remélem – jó eredményeket hoztak ma-gyar népünk és Egyházunk számára.

Immár öt éve pedig a Szombathelyi Egy-házmegye püspökeként igyekszem az itt élőemberek üdvösségének munkálója lenni. Ahuszonöt év mozgalmasságához még hoz-zá tartozik az a valamivel több, mint háromhónap is ebben az évben, amikor a szom-bathelyi feladataim mellett egyidejűleg aPécsi Egyházmegye apostoli kormányzójais voltam. Talán így tőmondatokban és rö-viden, de sikerült az elmúlt 25 év esemé-nyeit elmondanom.

Nem csak az elmúlt huszonöt évet, de azegyes változásokat is örömmel értem meg,mert bármilyen feladatot és megbízást kap-tam, ezeket úgy fogadtam, mint Isten aján-dékát, illetve szándékát. Ez adott mindigerőt, lelkesedést, hitet és elszántságot új fel-adataim ellátásához.

Hogyan élte meg a papságot a plébánián, titkár-ként, majd püspökként?

Már a papság utáni vágyamat is az Isten-nel való személyes kapcsolat keresése ve-zette, ezért papként még inkább töreked-tem ennek megélésére. Ez több-kevesebberedménnyel talán sikerült is. Papként, ta-nárként, titkárként és püspökként is sokfélekihívásnak kellett megfelelni, de elsősorbanmindig pap, imádkozó, az emberek üdvös-ségéért élő pap szerettem volna lenni. Per-sze ebben korlátaim, gyengeségeim és bű-neim akadályoztak, de Isten, aki ismeri, milakik az ember szívében, hiszem, hogymegbocsátja ezeket. Csak azt tudom mon-dani, amit Péter apostol mondott Jézusnak:Uram, tudod, hogy szeretlek (Jn 21,16).

Hogyan értékeli püspöki éveit?Nagy merészség lenne részemről önma-

gam munkáját értékelni. Erre nem is vállal-kozom. Ha kell, tegyék meg mások! De aztgondolom, hogy a huszonöt év is rövid időa mi munkánk eredményét vizsgálni, s rá-adásul nem is tudhatjuk, hogy a lelkekbenhogyan rezonált mindaz, amit mondtunk,vagy tettünk. Egyet tudok, mindig igyekez-tem a tőlem telhető legtöbbet és legjobbattenni. Így szeretnék élni ezután is!

Ki tud emelni olyan emlékeket, amelyekre külö-nösen is nagy szeretettel gondol?

Sokat, nagyon sokat ki tudnék emelni, dehogy azt mind fölemlegessem, ahhoz en-nek az interjúnak a kerete túl szűkös. Talánegyet közülük mégis megemlíthetek. Na-gyon szerettem hitoktatni és a gyerekekkelfoglalkozni. Első állomáshelyemen egy évután sikerült elérni, hogy beengedjenek aziskolába tanítani. Az egyik iskolába érkezverendszerint előfordult, hogy amikor gyalo-gosan érkeztem az iskola felé, a rám vára-kozó elsőáldozásra készülő gyermekek mármessziről észrevettek, – elkéredzkedve aszünetben felügyelő tanároktól – csoporto-san elém szaladtak köszönteni. Ezt az em-lékemet sem fogom soha elfelejteni. A ta-nárok többször meg is jegyezték: Andrásatya, ilyet még nem tapasztaltunk!

Milyen tervei vannak mostanság?Szeretném, ha a Család Éve sok lelki

hasznot hozna a mi egyházmegyénkben élőcsaládok számára is. Még sok esemény leszaz év folyamán, amelyek ezt a vágyott céltelérhetik. Ezek között az egyházmegyénk-ben működő papok szüleivel való találko-zás egyik kiemelt esemény lesz. Egyikelődöm, gróf Mikes János püspökké valókinevezésének van 100. évfordulója ebbenaz évben, erről is szeretnénk megemlé-kezni. Már az ez évi Szent Márton-ünnep-ségünk a 2016. évi nagy ünnepség előkészí-tésének a jegyében kerül megrendezésre.Ha a Szentatya nem hirdet jövőre tematikusévet – az mindig elsőbbséget élvez – akkora jövő esztendőt az új evangelizálás ügyé-nek szeretném szentelni.

Interjú Dr. Veres András megyéspüspökkelH. Pezenhófer Brigitta

04 - interju_Layout 1 2011.07.01. 13:25 Page 1