magyarország története - a hunyadiak kora

8/16/2019 Magyarország Története - a Hunyadiak Kora

1/105

7

A H U N Y A D I A K K O R A 1 4 3 7 - 1 4 9 0

Pálosfalvi Tamás

M A G Y A R O R S Z Á GT Ö R T É N E T E


2/105


3/105

P Á L O S F A L V I T A M Á S

A Hunyadiak kora14371490

Főszerkesztő Romsics Ignác

K O S S U T H K I A D Ó


4/105

Írta: Pálosfalvi Tamás

Főszerkesztő: Romsics Ignác

Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes RitaKépszerkesztő: Demeter Zsuzsanna

A térképeket készítette: Nagy BélaTervezte: Badics IlonaKiadói programvezető: Szuba JolantaKiadói programkoordinátor: Winter Angéla

Közreműködő intézmények:

Budapesti Történeti Mú zeum, Magyar Nemzeti Múzeum,Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár,amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Civertan, Cultiris, ELTE Egyetemi Könyvtár (Budapest),Érseki Simor Könyvtár (Esztergom), Főszékesegyházi Kincstár (Esztergom),Her mán Ott ó Múzeum, Keresztény Múzeum (Esztergom),Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém), Magyar Képek Archívum,Magyar Nemzeti Galéria, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet,Szépművészeti Múzeum, Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár

Fotók: Bagosi Zoltán, Bakos Ágnes, Bakos Margit, Búzás Gergely, Dab asi And rás ,Hapák József, Jaksity László, Józsa Dénes, Kocsis András Sándor, László János,Makky György, Mud rák Attila, Rafael Csaba, Soós Ferenc, tS zab óky Zsolt,Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence

Külföldi intézmények: Albertina (Bécs), Bibliotheca Nazio nale (Velence),Kunsthistorisches Museum (Bécs), österreichische Nationalbib liothek (Bécs),Zentralbibliothek (Zürich)

ISBN 9789630956857

Minden jog fenntartva

© Kossuth Kiadó 2009© Pálosfalvi Tamás 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándora Kossuth Kiadó zRt. elnökvezérigazgatója

A kia dó az 1795ben ala pít ott Magyar Könyvkiad ókés Könyvterjesztők Egyesülésének a tagjaMűszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres IldikóKorrektor Török MáriaKépkidolgozás GMN Repró Stúdió

A n yomta tás és a köt és a deb rec eni nyomd ászattöbb mint négy évszázados hagyományait őrző

Alföldi Nyomda zRt. mun kájaFelelős vezető György Géza vezérigazgató

www.kossu th.hu / email: [email protected]

http://www.kossuth.hu/mailto:[email protected]:[email protected]://www.kossuth.hu/


5/105

Tartalom

A RENDI MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSE

Hab sbu rg Albert • 8

Egy ország két király • 12

Hunyadi János, a kormányzó • 27

V. László személyes ur alkodása • 38

MÁTYÁS URALKODÁSÁNAK ELSŐ SZAKASZA (14581471)

Út a kor onázási g • 48

A reform ok • 57

Az első hód ításo k belső válságok • 61

Mát yás hadserege • 66

MÁTYÁS URALKODÁSÁNAK MÁSODIK SZAKASZA (14721490)

A kormányzat • 72

Nyu gat i terjeszkedés: az osztrák hábo rú k • 77

Mátyás és az os zm ánok • 83

A magá nyos király • 90

Mátyás és a ku lt úr a • 96

Ajánlott irodalom • 104


6/105


7/105

A rendi Magyarország születése

Habsburg Albert • 8

Egy ország-két király • 12

Hunyadi János, a kormányzó • 27

V. László személyes uralkodása • 38


8/105

Habsburg Albert

Zsigmond császárt és királyt ugyanaz

az átok sújtotta, amely a legrá-

termettebb magyar uralkodókat

köztük I. Lajost és Hunyadi Mátyást

szinte menetrendszerűen utolérte: nem

született törvényes fiú utóda. Első házassá-

ga Máriával terméketlen maradt, másodikfeleségétől, Borbálától pedig, akivel sokkal

harmonikusabb volt a kapcsolata, csupán

egyetlen lánya, Erzsébet született (1409).

Elképzelhető, hogy Borbálánál, talán a szü-

lés következtében, vagy más okból, med-

dőség alakult ki, mert más, esetleg fiatalon

elhalt gyermekekről nincs tudomásunk.

Mindenesetre Zsigmond 1421től, amikor

Erzsébet lányát feleségül adta Habsburg

Alb ert os zt rá k he rc eg he z, az ut ób bi t te ki n-

tette örökösének valamennyi országában,

és utódlásának előkészítése érdekében min-

dent meg is tett.

Alb ert a Ha bs bu rgo k úg yn evez ett Al-

be rt ág áb ól sz ár ma zo tt . Jó llehe t a családkét tagja már ült a Szent Római Birodalom

trónján, és 1364 óta érvényben volt a Lu-

xemburgHabsburgszerződés IV. Ká-

roly császár és Habsburg Rudolf ekkor

állapodott meg a két dinasztia kölcsö-

nös örökösödéséről, amennyiben valame-

lyik kihalna , a herceg születésekor (1397.

augusztus 10.) semmi nem utalt arra, hogy

Borbála királyné és Erzsébetmegérkezése a konstanzl

zsina tra. Illusz tráci ó UlrichRichental krónikájából


9/105

egyszer majd ő követi Zsigmondot annakkirályságaiban. Ezt végső soron annak kö-

szönhette, hogy apja, IV. Albert, 1400 után,

amikor Luxemburgi Vencelt letették a né-

met trónról, Pfalzi Ruprechttel szemben

Ven cel tes tvérét, Zsig mo nd ma gy ar ki rál yt

támogatta. Cserében Zsigmond örökö s nél-

küli halála esetére utódjául jelölte IV. Al-

be rt et , aki az on ba n má r 1404be n me g-

halt. Zsigmond az apa iránti szimpátiáját

a fiúra is átörökítette, és segítséget nyúj-

tott az ifjú V. Albertnek ausztriai uralma

megszilárdításában. Ezek után már nem

volt me gl ep ő, ho gy vej éül is őt sz em el te ki,és 141lben eljegyezte vele alig kétéves leá-

nyát, Erzsébetet.

Albert he rc eg bő l hi án yz ot t Zs ig mo nd

személyiségének minden varázsa, viszont

rendelkezett olyan tulajdonságokkal, me-

lyekkel apósa nem: jó hadvezér volt, jö-

ved elmei ve l ok os an ga zd ál ko do tt , és szó t

értett a megerősödő rendekkel. Mindezek

alkalmassá tették az uralkodásra, noha tény,

hogy Ausztria, Magyarország és Csehor-

szág közös kormányzásának nem voltak

történelmi hagyományai. Albert ráadásul

Zsigmonddal ellentétben nem bírta semleendő cseh, sem magyar alattvalóinak

nyelvét, ami eleve megnehezítette szemé-

lyének elfogadtatását.

Zsigmond már 1421ben megerősítette

az 1364. évi LuxemburgHabsburg örö-

kösödési szerződést, és a választófeje-

delmeket idejekorán igyekezett veje meg-

válas ztása me ll et t el kö te le zn i. 1423ban

Al be rt re ru há zt a a mo rva őrgrófságot,

és ezzel a cseh husziták elleni küzdelem

terhét is. Albert volt az egyetlen katolikus

hadvezér, aki említésre méltó sikereket tu-

dott felmutatni az „eretnekek" ellen. Ma-

gyarországon, ahol a hatalma teljében lévő

Zsigmonddal egyébként sem mert senki

szembeszállni, nem okozott különösebb

gondot Albert elismertetése. Más kérdés,

hogy a mélyben már érlelődtek azok a fo-

lyamatok, amelyek 1438 után a rendi erők

győzelméhez és Zsigmond örökségének fel-

számolásához vezettek.

1437. decemberi halála idején Zsig-

mond vitán felül Európa legtekintélyesebb

uralkodója volt. Római császárként, né-

met, magyar és cseh királyként, kivételes

intellektusával, kiváló diplomáciai érzéké-

vel ki maga sl ot t a ko rt ár s ur al ko dó k kö zü l.

Tény azonban, hogy személyén és a körü-

lötte csoportosuló többnemzetiségű udva-

ri vezetőrétegen kívül semmi nem kötötteegymáshoz heterogén birodalmának alko-

tórészeit. Kétségtelen, hogy főleg a kancel-

lárok körül létrejött egy nem arisztokrata

származású értelmiségi réteg, amely már

gyökereire való tekintet nélkül igyekezett

érvényt szerezni az uralkodó akaratának.

Utolsó éveiben Pozsony intenzív fejleszté-

sével Zsigmond valamiféle közös „fővá-

Habsburg Albert képmásaa Thuróczykrónikából,1488


10/105

rost" is megpróbált adni birodalmának.

Ennél tovább azonban nem jutott Zsig-mond „központosítása". Az a tényező,

amely közel száz esztendővel később lét-

rehozta a Habsburgok középeurópai bi-rodalmát, egyelőre csak Magyarországot

fenyegette. Ausztria, Németország és Cseh-

ország még nem érzékelte közvetlenül az

oszmán törökök terjeszkedésében rejlő ha-

lálos veszedelmet, s így nem értékelte az

összefogásban rejlő erőt sem. A társadal-

mi és gazdasági viszonyok pedig oly mér-

tékben eltértek egymástól, hogy egyéb

kényszerítő körülmény híján nem indo-

kolták a politikai egyesülést.

Zsigmond tekintélyének jele, hogy mind-

ezek ellenére Albertet valamennyi orszá-

gában utódjává választották. A magyarországnagyok 1437. december 18án vá-

lasztották királyuknak, és 1438. január el-

sején koronázták magyar királlyá Székesfe-

hérváron. 1437. december 27én a cseh

rendek egy része is uralkodójának ismerte

el az osztrák herceget, a következő év már-

cius 18án pedig Zsigmond szándékának

megfelelően német királlyá választották.

Albe rtből, bá r ti sz tá ba n vo lt a ne hé zs ég ek -

kel, nem hiányzott a tetterő, és hosszú tá-

vo n ta lá n ké pe s le tt vo ln a a Zs ig mo nd i

életmű folytatására. Elvégre Zsigmond lé-

nyegesen nehezebb körülmények közepet-te került trónra Magyarországon, végül

mégis legkeletibb országára támaszkodva

vál t eur óp ai te ki nt él yű ura lk od óvá .

Alber t ut ód lá sa azon ba n cs ak lá ts zó -

lag volt problémamentes. Magyarországon

a Zsigmond által felemelt új arisztokrácia

olyan választási feltételeket kényszerített az

új uralkodóra, amelyek már önmagukban

a Zsigmondi hatalomgyakorlás tagadását

je le nt et té k. Ko rl át oz tá k re nd el ke zé si jo gá t

mind a királyi jövedelmek felhasználását,

min d a kormány zat összetételét illetően, és

ezzel drasztikusan szűkítették politikai

mozgásterét. Ráadásul párthívei jutalma-

zására kénytelen volt feláldozni a királyi

va gy on Zs igm on d által me gk ím él t ma ra -

dékát. Azok a bárók, akik Zsigmondtól

csak méltóságot kaptak, hozzáillő birtokol

nem, most az új királlyal kárpótoltatták

magukat. Ilyen helyzetbe persze Zsigmond

is került, de neki egyszerre mindig csak egy

A Habsburgok

Az eredetileg a mai Svájc területén és a Rajna felső folyása mentén

birtokos Habsburgok I. Rudolf személyében léptek a világtörténet

színpadára, akit 1273ban két hatalmas jelölttel: III. Fülöp francia és

II. Ottokár cseh királlyal szemben választottak német királlyá. Rudolf

szerezte meg családja számára az osztrák és stájer hercegséget,

amelyekhez a következő évszázadban járult még Karintia, Krajna,

Tirol és több más kisebb birtok. Rudolf fia és unokája ugyancsak

a birodalom trónjára emelkedett, ezután azonban évszázados szünet

következett. Elvben az újonnan szerzett birtokok a család minden

tagját közösen illették, egészen addig, amíg II. Albert fiai 1379ben

megosztoztak rajtuk. Ettől kezdve a III. Alberttől leszármazott úgy-nevezett Albertág birtokolta Alsó és FelsőAusztriát, a III. Lipóttól

leszármazó Lipótág pedig a későbbi BelsőAusztriát, vagyis

Stájerországot, Karintiát, Krajnát és Tirolt. A viszony így sem volt

harmonikus, mert ha bármelyik ágban kiskorú volt az uralkodó,

általában a másik ág rangidős tagja gyakorolta felette a gyámságot,

ami gyakran okozott ko n f l i k t u s t . Így lett gyámja a Lipótágból szár-

mazó Frigyes Albert utószülött fiának, Lászlónak. Albert halála után

a választófejedelmek Frigyest választották német királlyá, és ettől

kezdve az ő leszármazottai ültek a birodalom trónján.

Királyfeja budavári

szoborleletből,

14101420

között


11/105

problémát kellett, ha kompromisszumok

árán is, megoldania. Albertre ezzel szem-

be n má si k ki rá ly sá gá ba n rög tö n po lg ár há -

bor ú vá rt , hi sz en a cseh ren dek má si k ré sze

1438 márciusában Ulászló lengyel király

öccsét, Kázmér herceget választotta cseh

királlyá. Mi töb b, az oszm áno k új erőre ka-

pott birodalma immár komolyan fenye-

gette Magyarország területi integritását,

és néhány évvel később egyenesen Nán-

dorfehérvár elfoglalásával próbálkozott.

Ebben a helyzetben Albert versenyt fu-

tott az idővel. Bár hosszú tépelődés után,

1438. április 29én elfogadta a választást,

arra nem is gondolhatott, hogy Németor-

szágba utazzon megkoronáztatni magát,

így haláláig választott ró mai király marad t.

Június 29én Prágában cseh királlyá koro-

názták, de az őt elismerő cseh rendek ép-

pen olyan kemény feltételekhez kötötték

megkoronázását, mint magyar társaik. Al-

ber t Pr ág áb ól ma gy ar se gé dc sa pa to kk al

megerősítve indult a Kázmér vezette cseh

lengyel sereg ellen. Miután katonai és dip-

lomáciai eszközökkel sikerült megszilárdí-

tania helyzetét Csehországban, Sziléziába

ment tovább, ahol a Kázmérral folytatott

tárgyalások és egy betegség miatt egészen

1439 márciusáig időzött.

Alber t er ed en dő en Né me to rs zá gb a szán-

dékozott menni, májusban mégis kényte-

len volt több mint egy év után visszatér-

ni Magyarországra. 1438 augusztusában

ugyanis az addig biztonságban élő Erdélyt

súlyos oszmán betörés érte, és a következő

évre újabb támadás volt várható. 1439 má-

ju sá ba n Al bert Bu dá n országgy űlést ta r-

tott, és a köznemességnek tett engedmé-

nyek árán sikerült némiképp kiterjesztenie

királyi hatalmát. Ezután életében először és

utoljára az oszmánok ellen vonult, akik ép-

pen a szerb despota székhelyét, Szendrőt

ostromolták. A hadjárat kudarcba fulladt,

a szultán a tétlenül várakozó magyar sereg

szeme láttára foglalta el a Magyarország

vé de lm e sz em po nt já bó l is fo nt os vá ra t.

A ku da rc bó l okulva Alb ert mé g a tá bo rb an

kötelezte magát, hogy a következő évben

a rendkívüli adóból felállítandó zsoldosse-

reg élén vonul az oszmánok ellen, de a terv

papíron maradt: a táborban kitört járvány-

nak Albert is áldozatául esett (1439. októ-

be r 27.) . A kirá ly tö rv én ye s fiú örök ös t

nem, csak két leánygyermeket és egy vá-

randós feleséget hagyott maga után. Ma-

gyar és Csehország alig két éven belül má-

sodszor maradt uralkodó nélkül.

Alber t király pecsé tje, 1439

Az interre gnum ide jén vertérme, 14391440


12/105

Halála előtt Albert király megpróbál-ta biztosítani, hogy ha feleségénekfiúgyermeke születne, annak nagy-

korúságáig országai: Magyarország, Cseh-ország és Ausztria közös irányítás alattmaradjanak. A terv nem gyökerezett évszá-

zados történelmi hagyományban, és egy-előre nélkülözte a politikai racionalitástis. A három ország érdekei nem indokoltá ka közös kormányzást, sőt élesen el is tér-tek egymástól. Az eleve valószínűtlen volt,hogy Albert esetlegesen meg születő fiátmegválasztják majd német királynak, Auszt-ria pedig önmagában nem sok segítséget

je lentet t az os zm án ok elle n. A pol gárhá- bo rú tó l súj tot t, vallásilag és pol iti kai lag ismegosztott Csehország szintén sokkal in-kább terhet jelentett volna Magyarországszámára. A közös kormányzásból eredőnehézségek már Albertet is erejének med-

dő elaprózására kényszerítették; e nehézsé-

gek pedig hatványozottan jelentkeztek vol-na egy gyermekkirály és egy nemzetközi

régenstanács esetében.

A mag yar pol iti kai elit tehá t mi nd en ké p-pen indokoltan járt el, amikor Albert te-

metése után az elhunyt király akaratávalszembeszegülve új uralkodó után nézett.

A megfelelő személy kivá lasztására az 1440

elején tartott budai gyűlésen került sor. A gyűlésen részt vet t kevés kivételle l az ösz-

szes méltóságviselő, számos főpap, a huza-

mosabb ideje Magyarországon élő Branko- vics György szer b de sp ota, va lami nt Cil lei

Ulrik gróf is mindazok tehát, akiknek az

adott pillanatban szavuk lehetett az új ural-kodó kiválasztásában. Ugyancsak Budán

tartózkodott ekkor Albert özvegye, Erzsé-

bet , ak inek egye lőre azt a szerepet szánták,hogy bárkit válasszanak is uralko dóna k, ah-

hoz menjen feleségül. Az özvegy királynélelkében azonban egészen más tervek érle-lődtek. Zsigmond egyetlen leánya már férje

koronázásakor azt szerette volna, ha őt is

a Szent Koronával koronázzák meg, és báre szándéka Rozgonyi Simon veszprémi püs-

pök ellenállásán zátonyra futott (a veszp-rémi püspököt illette ugyanis hagyomá-

nyosan a királyné koronázásának joga),

Erzsébet többször is a „királyság örökösé-nek" nevezte magát, nem is titkolva uralko-

dói ambícióit.

Egy jól értesült kortárs szerint a gyű-

lés résztvevői több fejedelmet számba vet-tek a trón lehetséges betöltőjeként, de csak

két jelöltet ismerünk név szerint. Az egyik,Brankovics Lázár szerb despota, az öreg

Brankovics György fia; az ő jelölése mögöttminden bizonnyal az apját és a sógorát,

Cillei Ulrikot kell keresnünk. A szerbma-

gyar perszonálunió ugyanúgy a török elleni

Egy ország két király

V. László koronázása

Az újszülött V. László fehérvári koronázása az egész magyar közép-

kor legjobban ismert koronázási szertartása, hála Erzsébet királyné

udvarhölgyének, a német Kottaner Ilonának, aki visszaemlékezésé-

ben részletesen leírta az eseményeket. A koronázás egyházi ese-

mény volt, kevés kivétellel minden aktusát egyháziak végezték.

A mise folyamán a kisfiút előbb megbérmálták, majd következett

a lovaggá ütés. Ezt az ifjú Újlaki Miklós végezte, Cillei Ulrik kardjával,

és olyan erővel mérte az ütéseket, hogy az aggódó anya kénytelen

volt magyarul rászólni. Ezután Szécsi Dénes esztergomi érsek fel-

kente a szent olajjal, majd a gyermek feje fölé tartotta a koronát. A koronázás után a gyermek nevében felolvasták a koronázási esküt,

amelyben a király ígéretet tesz alattvalói szabadságainak tiszteletére.

A koronázótemplomból Lászlót átvitték a Szent Pétertemplomba,

és jelképesen trónra ültették, ezzel jelezve, hogy a király megkezdte

uralkodását. Végül a kis királyt szállására vitték, miközben Cillei Ulrik

lóhátról tartotta feje fölé a Szent Koronát.


13/105

összefogást szolgálta volna, mint a végül

megvalósuló lengyelmagyar, de magyar

szempontból kevés haszonnal kecsegtetett.

III. Ulászló lengyel király megválasztásá-

nak ezzel szemben nemcsak a racionális

indítékai voltak meg, hanem a történelmi

előzményei is. Az I. Lajos kori rövid ma-

gyarlengyel perszonálunió egyik ország

emlékezetében sem hagyott maradandó

nyomot, pusztán mint precedens szolgál-

hatott. Sokkal fontosabb, hogy Ulászló

megválasztása egyszer már felmerült, köz-

vetlenül Zs ig mo nd halá la el őtt , mi nt a Habs-

burgutó dlá ssa l sz emb eni alt ern atí va. A len-gyel megoldás legfőbb szorgalmazója akkor

Borbála királyné volt, akit éppen ezért fo-

gatott el az öreg császár.

A len gyelma gyar pers zoná luni ót ugyan-

akkor hiba volna ideális megoldásnak te-

kinteni. Lengyelország, bár Európa egyik

legnagyobb országa, maga sem volt egysé-

ges, Litvánia pedig állandó figyelmet igé-

nyelt. Ott volt továbbá a Német Lovag-

rend, amelyet legutóbb éppen Habsburg

Alb ert mo zg ós ít ot t Len gyelo rszág ellen.

Mindez már előrevetítette annak árnyékát,

hogy Ulászló nem lesz képes két királysá-gának minden erejét a török elleni harcra

összpontosítani. Nem véletlen, hogy lengyel

tanácsosainak egy jelentős része kezdettől

ellenezte a magyar korona elfogadását, és az

otthoni problémák rendezését sürgette he-

lyette. Hamarosan kiderült, hogy nekik volt

igazuk: a királyválasztás eredménye az erők

egyesítése helyett évekig tartó polgárhábo-

rú lett.

A bu da i gyűl és résztv evői köv ete ket

küldtek Krakkóba, hogy Ulászlót felkérjék

a magyar trón elfoglalására. Az ifjú (1424

be n szü let ett ) lengyel király, ti sztáb an lévénaz imént említett nehézségekkel, csak hosz

szas töprengés után, 1440. március 8án

mondott igent a felkérésre. Ekkorra azon-

ban Mag yaror szá gon nagy ot fordul tak a d ol-

gok. Az özvegy Erzsébet előbb egyik ud-

varhölgyével ell opa tta Vis egr ádr ól a Szent

Koronát, majd február 21én éjjel Ko-

máromban egy fiúgyermeknek adott életet.

Ekkor haladéktalanul a Krakkóban tárgyaló

követek után küldött, ők azonban hallani

sem akartak szándékuk megváltoztatásáról.

Mi több, Magyarországra visszatérve kere-

ken közölték a királynéval, hogy újszülött

fiát, Lászlót semmiképpen nem ismerik el

királynak, mert az oszmán ok elleni harcba n

felnőtt uralkodóra van szükség. Erzsébet vi-

szont elszánta magát, hogy mindenképpen

saját gyermeke számára biztosítja a trónt.

Ulászló 1440. április 23án lépett csapa-

taival magyar földre, és csaknem egy hóna-

pig tartott, mire május 19én Pestre ért.

Erzsébetnek volt tehát ideje megszervezni

az újszülött László koronázását. A szertar-

tásra végül május 15én került sor, és az

mindenben megfelelt a koronázás íratlan

I. Ulászló képmásaa Thuróczykrónikából,1488


14/105

Királykoronázás.Miniatura Filipec János

szertartáskönyvéből,14811490

Szécsi Dénes bíboros,esztergomi érsek

sírköve az esztergomibazilika kriptájában

szabályainak: a székesfehérvári koronázótemplomban végezte Szécsi Dénes esz-

tergomi érsek, azzal a koronával, amelyet

a kortársak Szent Istvánnak tulajdonítottak.

A fejék ugy an ne m ker ült a csecsem ő király

fejére, csupán Cillei Ulrik gróf tartotta fölé,

de ez semmit nem vont le az aktus érvényé-

ből , így am ik or Ulász ló május 22én végr e

be vo nu lt Budár a, Ma gy ar or sz ág na k má r

volt törv ényesen me gk or on áz ot t ur al ko -

dója, V. László (14401457) személyében.

Erzsébet a kis Lászlóval Pozsonyban tá-

bo ro zo tt le, Ulászló pedig B ud án . It t g yül e-

keztek az országnagyok, valamint a me-gyék követei, akik június 29én ünnepélyes

hűségesküt tettek a lengyel királynak. Nem

lévén birtokukban az ellopott Szent Koro-

na, rendkívül fontos tettre szánták el ma-

gukat. Előbb érvénytelenítették V. László

koronázását, majd arra hivatkozva, hogy

a korona hatékonysága az országlakosok

jó váha gy ás ában rejlik , át ru há zt ák a Szent

Korona erejét a Szent István fehérvári

ereklyetartóján lévő diadémra, amelyet jú-

lius 17én ugyanazon Szécsi Dénes érsek

helyezett Ulászló fejére, aki két hónappal

korábban V. Lászlót koronázta. A koronát,

arra az esetre, ha az igazi nem kerülne meg

többé, Fehérváron helyezték el, hogy szük-

ség szerint ismét elő lehessen venni.

A má so di k ko ro ná zá s ny om án elk erül-

hetetlenné vált, hogy a fegyverek mondják

ki a döntő szót. Társadalmilag Ulászló bá-

zisa volt a szélesebb: őt támogatta a fő-

urak többsége, élükön az oszmánok elleni

harcokban aktív katonabárókkal, vala-mint a köznemesség tömegei; kivételt csak

azok képeztek, akik familiárisként elköte-

lezték magukat egyegy Lászlópárti főúr

mellett, vagy közvetlenül fenyegetve érez-

ték birtokaikat. Erzsébet mögé sorakozott

a királyi városok zömmel német nyelvű

polgársága, Cillei Ulrik gróf és Brankovics

György despota. Az elköteleződés azon


15/105

ba n tá vo lr ól se m vo lt ki zá ró la go s. A po li ti -

kai elit java része mindvégig az ország érde-

két szem előtt tartva a felek összebékítésén

dolgozott, és leginkább Erzsébet makacssá-

gán múlt, hogy törekvésük sikertelen ma-

radt. A királyné elhunyt férje rokonához, az

időközben német királlyá választott Habs-

bu rg Fri gyesh ez fo rd ul t tá mo gat ás ér t, aki -

nek saját javai mellett a Szent Koronát is el-

zálogosította.

A polgár háb orú tel jes in te nz it ás sa l csu-

pán néhány hónapig dühöngött, de mara-dandó következményekkel járt. Társadal-

milag annak volt a legnagyobb jelentősége,

hogy Erzsébet és Ulászló kölcsönösen el-

adományozták az ellenpárt híveinek ke-

zük ügyébe eső birtokait, amivel egyes csa-

ládoknak megalapozták, másoknak viszont

örökre tönkretették a szerencséjét. Az is

megtörtént, hogy tévedésből vagy egy rossz-

akaró buzgólkodásának köszönhetően,

kipróbált hűségű személyek birtokait ado-

mányozták el, és a hibát aztán a megado-

mányozott rovására kellett jóvátenni. Nem

vé le tlen, ho gy tö bb en ko ck áz at os ma nő ve-rezéssel mindkét oldalról igyekeztek bizto-

sítani magukat. Politikailag ekkor alapozta

meg tekintélyét az Erzsébetpárt két, nagy

jö vő re hi va to tt ha dv ez ére : Sz la vó ni áb an

a Cilleiek zsoldoskapitánya, Jan Vitovec,

ÉszakMagyarországon pedig az ugyan-

csak huszita gyökerekkel bíró Jan Jiskra.

Utóbbit Ulászló hívei még 1440 nyarán

foglyul ejtették, de balszerencséjükre elen-

gedték, és Erzsébet rábízta a hozzá hű

északkeletmagyarországi városok védel-

mét. Jiskra előbb szepesi és kassai kapitány

címmel, később egyszerűen mint „Lászlókirály magyarországi főkapitánya" hatal-

ma alá vonta Szepes és Sáros megyéket,

va la mi nt a fe ls őmagy aror szág i ki rá ly néi

b ir to ko ka t, kö ztü k az össze s bá ny av á-

rost a körmöci pénzverőkamarával együtt.

Jiskra nemcsak kitűnő katona, hanem el-

sőrangú szervező is volt, így az általa igaz-

gatott terület, bár határai folytonosan vál-

toztak, szinte önálló életet élt egészen

V. Lás zló tény le ges ural má nak ke zd et éi g.

Egyebütt azonban a harc hamarosanUlászló javára dőlt el. 1441 januárjábancsapatai Bátaszéknél legyőzték a délvidéki bá rók Ga ra i Lász ló és Kórógyi Já nos v ezett eseregét, majd tavasszal Ulászló személyesen

vezet te azt a ha dj árat ot , melynek során visz-szafoglalták Vitovec dunántúli hódításait.

A m agyar rendek oklevele I. Ulászló koronázásáról[1440. július 17.]

„[ .. .] nagyobb számban gyűltünk össze, mint korábban emberemlé-

kezet óta bármelyik király koronázása alkalmával, és sok napon át ta-

nácskoztunk azon okból, hogy az említett korona [ti. a Szent Korona]

a már ismert körülmények folytán nem volt elérhető; mégis segíteni

vágyván és akarván magunk és az ország nehéz helyzetén, amelynek

határait most is a betörő ellenségek, pogányok és mások fájdalmas

harapásai marcangolják, megfontolván mindenekelőtt, hogy a kirá-

lyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függ, ésa korona hatékonysága és ereje az ő jóváhagyásukban áll, eszünkbe

idézve továbbá, hogy a királyság nem nélkülözheti tovább egy ráter-

mett király gondoskodását, közös akarattal és szándékkal elhatároz-

tuk, eldöntöttük és elrendeltük, hogy a felséges

Ulászló király urat azzal a másik, aranyból

készült régi koronával kell megkoronázni,

amelyet eddig apostolunk és patrónu

sunk, a szentséges István király fejereklye-

tartóján őriztek nagy tisztelet-

tel; ezen koronázást pedig,

miután könyörgőn meg-

idéztük a szentlélek kegyel-

mét, és, amint hisszük, az őösztönzésére, megtartván és nyilvánosan

véghezvivén mindazon szertartásokat,

amelyek a koronázáshoz és annak haté-

konyságához és ünnepélyességéhez

hozzátartoznak, és feldíszítvén nevezett

király urunkat szentséges első királyunk

ékeivel és öltözékével, kezeibe adván

ugyanazon szent király kardját, jogarát,

[országjalmáját és apostoli keresztjét,

valamint az ellopott koronán kívül minden

ehhez szükséges dolgot, a mai napon

szerencsésen elvégeztük."

A koronázási eskü kereszt


16/105

Hunyadi János neve Zsigm ond király 143 5ös

adománylevelének részletén

A Huny adi ak csalá di fész ke,Vajdahunyadvár

Ápr ili sban a király szomb athel yi tá bo rá ba n

meghódoltak a Cillei grófok is. A januári

harcokban tűnt fel Hunyadi János szörényi

bá n, aki t a király erdélyi vajdán ak és te me

si ispánnak nevezett ki. Hunyadi azonnal

a rábízott tartományba ment, és áprilisra

ott is felszámolta az ellenállást; Ulászló hű-

ségére tért a korábbi vajda, Losonci Dezső

is. Ettől kezdve a Jiskra által kormányzott

terület, valamint néhány fontosabb Erzsé-

be tpá rt i vár os, mi nt Po zs on y és Gy őr , ki-

véte lével az egész or szág Ulá sz ló na k enge-

delmeskedett.

1441 derekán így végre mód nyílt arra,

hogy foglalkozzanak azzal a problémával,

amely Ulászló megválasztását eredetileg

indokolta; jelesül az oszmán fenyegetéssel.

A szul tá n ug ya ni s n e m ér te be 1439. évi

hódításaival. A következő esztendőben, ki-

használva a kettős királykoronázást követő


17/105

magyarországi zűrzavart, Murád szultán

személyesen vonult Nándorfehérvár ost-

romára. A jól felszerelt és megerősített vég-

vá rat ug ya n a Ta ll óc i fivér ek si ke re se n

megvédték, az ostr om mégis komol y fi-

gyelmeztetés volt a polgárháborúba merült

országnak. Ráadásul egy évvel később,

1441 nyarán az oszmánok ismét Szerbiába

törtek, és elfoglalták a gazdag ezüstbányái-

ról híres Nov obr do városát. 1442ben egy-

szerre érte támadás Erdélyt és Szlavóniát,

ekkor a boszniai Szrebernik várát foglalták

el az oszmánok. Az évről évre nagy erőkkelindított hadjáratok jelezték, hogy az osz-

mánmagyar szembenállás minőségileg más

szakaszba lépett.

Magyar oldalon a védelem szervezése

két egységre tagolódott. Horvátország és

Szlavónia Ulászló alatt is megmaradt

a még Zsigmond által kinevezett bánok,

Tallóci Matkó, Frank és Petkó, valamint

a legifjabb fivér, Jován vránai perjel kor-

mányzása alatt, a délkeleti határszakasz vi-

szont, a temesi ispánság, a Szörényi bánság

és az erdélyi vajdaság, kiegészülve a nán-dorfehérvári kapitánysággal, Hunyadi Já-

nos kezébe került. (Mindeme tisztségei-

be n hi va ta lo sa n Újlak i Mi kl ós volt a társa,

de ő sem ekkor, sem később nem foglalko-

zott személyesen a határvédelem ügyével.)

Hunyadi pályafutása korábbi szakaszában

több délvidéki úr szolgálatában is megfor-

dult, jól ismerte tehát a határvidéki hadvi-

selés körülményeit. Míg azonban a Tallóci

fivérek beérték az oszmán betörések lehe-

tőség szerinti kivédésével, Hunyadi kez-

dettől ellentámadásokkal próbálkozott, és

fokozatosan egy nagyobb szabású ellenof-

fenzíva tervét dolgozta ki.

1441 késő nyarán az oszmán fősereg tá-

voz ása ut án be tö rt Szerb iába, ah ol kisebb

török csapatokat szórt szét. 1442 tavaszán

egy török hadtest Mezid bég vezetésével

vá ra tl an ul Erdélyr e tör t, de a tá ma dá s h ír é-

re Nándorfehérvár alól sietve visszatérő

Hunyadi útját állta a zsákmánnyal meg-

rakva hátráló ellenségnek és súlyos veresé-

get mért rá. Ugyancsak komolyak voltak

azonban a magyar veszteségek, és holtanmaradt a csatatéren az erdélyi püspök is.Még ugyanezen év őszén a csorba kiköszörülésére érkező ruméliai beglerbéget (azeurópai török seregek vezérét) állította

Hunyadi János származása és ifjúsága

Magyarország kormányzójának, az oszmánok elleni harc hősének

nemcsak a származása, hanem még a születési ideje is máig el-

döntetlen viták tárgya. Ami utóbbit illeti, az 1395 és 1407 közötti

évek bármelyike szóba jöhet születésének éveként, de ennél ponto-

sabbat már soha nem fogunk tudni. Származásáról a legtöbb „plety-

kát" Mátyás udvari történetírója, Antonio Bonfini hagyta ránk, aki szá-

mos kortárs szóbeszédet feljegyzett. Ezek egyike az, hogy Hunyadi

János egyenesen Zsigmond király törvénytelen gyermeke lett volna.

A híresztelést egyes feltételezések szerint maga Mátyás is táplálta,

aki sok szempontból császári elődjét tekintette példaképének.Bonfini „hivatalos" verziójában a római Valerius nemzetségtől

származtatta Mátyást, apjának általa is említett román eredete

és a címerében szereplő holló alapján. Havasalföldi származásúnak

mondja Hunyadit a kortárs Turóczi János, és román eredetűnek

ismerték őt külföldön is. Román származását illetően ma már nincs

kétség, annál inkább abban, pontosan honnan került Magyarország-

ra, illetve Zsigmond udvarába. Román történészek általában úgy

vélik, hogy Hunyad megyei román kenéz családban született, a ma-

gyarok ellenben havasalföldi bojárszármazásúnak gondolják, aki

esetleg rokonságban állt valamelyik vajdai családdal is (erre utalna,

hogy egy ízben maga is használta a havasalföldi vajda címet).

Hunyadi apja, Vajk mint udvari lovag 1409ben kapta Zsigmondtól

az erdélyi Hunyadvár uradalmát, ahol később felépült a család ma islátható nagyszerű vára. Fia, János ifjúkorában a nevezetes Ozorai

Pipo, Lazarevics István szerb despota, majd Újlaki István macsói

bán kíséretében tanulta ki a katonai mesterséget. 1430 táján került

Zsigmond udvarába, és ebben az évben a király kíséretében hagyta

el Magyarországot. 1431 és 1433 között bizonytalan ideig Filippo

Maria Vísconti milánói herceg szolgálatában állt, majd az időközben

császárrá koronázott Zsigmonddal együtt tért vissza Magyarországra

1434 őszén. Ezután, úgy tűnik, Tallóci Frank mellé került a Szörényi

bánságba, és ekkor kezdte birtokai gyarapítását Komjáti mezőváros

zálogbavételével. Zsigmond halála előtt még megfordult Csehor-

szágban is, végül Albert uralkodása alatt került szörényi bánként

a bárók közé. Albert király 1439. szeptember 17i oklevelét 58 báró

és előkelő között még cím nélkül az 54. helyen, az V. László koroná-

zását érvénytelenítő 1440. június 29i oklevelet már báróként 55 főúrközött a 34. helyen erősítette meg az az ember, aki alig hat esztendő-

vel később Magyarország választott kormányzója lett.


18/105

Giuliano Cesarini bíboros, pápa i legá tus. F ame tsze tHartmann Schedel

Világkrónikájából, 7493

meg Hunyadi ezúttal társával, Újlaki Mik-

lóssal együtt Erdély és Havasalföld hatá-

rán. Decemberben pedig egy villámgyors

portya keretében Bulgáriába tört, ahol fel-

égette Vidin városát.

A vajda né mi ké pp vára tlan győzelm ei

új fejezetet nyitottak az oszmánellenes küz-

delem történetében. Az új szakasz kulcs-

figurája kétségkívül Hunyadi János volt.

Származásával, pályafutásának korábbi ál-

lomásaival kapcsolatban sok a homály,a legnagyobb rejtély mégis az, miképpen

került ez a máig ismeretlen származású

udvari lovag néhány esztendő leforgá-

sa alatt az ország kormányzójának

méltóságába. Üstökösszerű emel-

kedésében nyilván szerepet játszott,

hogy a köznemesség széles rétegei

nehezen viselték Zsigmond király

defenzív honvédelmi politikáját és

nyugati orientációját. Ők Hunyadi offen-

zív fellépésében visszatérést láttak I. Lajos

dicsőséges balkáni politikájához, és szíve-

sen sorakoztak zászlói alá. Hunyadi új tö-

rökpolitikája találkozott a vitatott legiti-

mitású Ulászló király céljaival. A mélyen

katolikus Ulászlótól alkatilag sem állt tá-

vol a ke re sz tes há bo rú es zm éj én ek fel-

élesztése, ráadásul a sikeres oszmáne llenes

harc bel és külpolitikai téren is segített

vo ln a me gs zi lá rd ít an i te ki nt él yé t. Vé gü lHunyadi malmára hajtotta a vizet a pápa-

ság politikája is, amely éppen ekkor tette

az utolsó kísérletet arra, hogy fegyverrel

kényszerítse ki a nyugati és a keleti egyház

újraegyesítését. E kísérlet ideológiai lelke

Giuliano Cesarini bíboros volt, aki Hunya-

diban vélte megtalálni a terv kivitelezésére

alkalmas, kellően ambiciózus vezért. Ce-

sarini 1442 tavaszán érkezett Magyaror-

A kö zépk ori Baba Vida erő d

Vidinben


19/105

szágra, azzal a nehéz feladattal, hogy Er-

zsébetet és Ulászlót kibékítve megteremtse

egy nagy oszmánellenes hadjárat előfel-

tételeit. A legátus helyzetét megkönnyí-

tette, hogy ekkorra Erzsébetnek elfogyott

a pénze, Ulászló seregei pedig előbb 1441

szeptemberében Jiskra ellen, majd a kö-

vetkező év elej én Po zs on y ost rom án ál is

kudarcot vallottak. Ráadásul Brankovics

György szerb despota, aki csak egy keresz-

tény koalíciótól remélhette országa vissza-

szerzését, ugyancsak Ulászlóhoz közeledett,akárcsak a Cillei grófok. Az oszmánellenes

keresztes hadjárat Róma által táplált esz-

méjével nyíltan senki sem mert szembehe-

lyezkedni, még Habsburg Frigyes sem, így

Erzsébet kül és belpolitikailag elszigete-

lődött. Cesarini legátusnak így is kitartó

munkával sikerült csak megállapodásra

kényszerítenie, amit végül 1442. december

13án kötöttek meg Győrben. Ennek értel-

mében Erzsébet megtarthatta az akkor

bi rt ok áb an lévő vá ra ka t és vá ro so ka t, és

egy külön közjegyzői oklevélben ünnepé-

lyesen fenntartotta fia jogát a magyartrónhoz. A királyné, aki örökölte apja ural-

kodói habitusát és ambícióját, nem tudta

V. László képmásaa Thuróczykrónikából,

1488

feldolgozni a számára kudarccal felérő

megállapodást, és december 17én várat-lanul elhunyt.

Az ors zág megosztott sága Erz séb et hal á-

lával sem szűnt meg. Az elárvult László

III. Frigyes bécsújhelyi udvarában nevelke-dett tovább, de Jiskra változatlanul az ő ne-

vében ko rm án yo zt a az északk eleti ország

A Hun yadi ak egysz erűsí tettleszármazási táblája


20/105

Az Oszm án Birod alom ,13001490

részt. Az oszmánellenes hadjárat útjából

azonban elhárultak az akadályok. 1443 ké-

ső telén vagy kora tavaszán Hunyadi egy

újabb támadó portyát vezetett, ezúttal

Szerbiába. Áprilisban a királyi tanács a két

erdélyi vajda, Hunyadi János és Újlaki

Miklós részvételével tartott ülést Budán,

ahol előbb jobbágytelkenként fél, majd

a készülő oszmán támadásról értesülve egy

aranyforint adót vetettek ki a hadjáratköltségeire. A befolyó adóból Hunyadi ha-

ladéktalanul megkezdte egy sereg felszere-

lését, amely a tervek szerint ősszel, az osz-

mán hadműveleti idény végeztével lépett

vo lna elle nséges földre.

A helyze t sok sz em po nt bó l ke dv ez őn ek

tűn t. Mur ád szultánnak nehézségei támad-

tak Anatóliában a Karamán Emírséggel,

ami azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy

a szultán kénytelen lesz megosztani az

erőit. Érdekelt volt a támadásban az or-

szágát vesztett szerb despota, Brankovics

György, valamint a Szerbia sorsán okkal

megrémült bosnyák és havasalföldi ural-

kodók. Cesarini bíboros közreműködé-

se nyomán sikerült fegyverszünetre bírni

a gyermek László legfőbb támogatóit, Fri-

gyes királyt és Jiskrát, így Ulászló távol-

létében nem kellett a polgárháború ki-újulásától tartani. Ennek ellenére Ulászló

je le nt ős er ők et ha gy ot t az or sz ág bi ztos ítá-

sára, amelyet távollétében úgynevezett vi-

káriusok kormányoztak Hédervári Lőrinc

nádor és a főkancellár, Rozgonyi Simon

egri püspök vezetésével.

Ak ad ta k azo nba n aggasz tó jel ek is. Ve-

lence ugyan küldött pénzt és hadfelszere-

lést is, de a legfontosabb dologban, a hadi


21/105

f lott a felszerelésében ne m tu dot t meg-

egyezni IV. Jenő pápával. Kevéssé támo-

gatták a hadjárat gondolatát a lengyel or-

szágnagyok. Jóllehet, mint szó volt róla,

Ulászló magyar királlyá választását első-

sorban éppen az indokolta, hogy a két or-

szág egyesült erővel vehesse föl a harcot az

oszmánokkal, a frontvonaltól távol élő len-

gyeleket a közös ha rc gond olat a éppoly ke-

véssé he ví te tt e, m i n t a sz av ak ba n ugy an el-

szánt, de gyakorlati segítségre egyáltalán

nem haj landó nyugateurópai udvarokat.Mindezek ellenére az a mintegy 25 000

30 000 főből, főleg magyarokból és lengye-

lekből, kisebb részben pedig szerbekből,

románokból, csehekből és bosnyákokból

álló sereg, amely 1443 októberében lépett

szerb földre, Nikápoly óta a legnagyobb

nemzetközi összefogás eredményeként állt

össze, és a továbbiakban is példa nélkül

maradt a középkori Magyarország bukásáig.

Mivel II. Murád szultán az oszmán se-

reg zömével KisÁzsiában volt lekötve,

a keresztény koalíciós seregnek csak a hát-

rahagyott helyőrségekkel és a határvidéki

bé ge k cs ap at ai va l ke ll et t szám ol nia. En -

nek megfelelően Nis városáig nem üt-

között komoly ellenállásba, utána viszonttöbb kisebb összecsapás után, valahol

Nis és Krusevac között a hadjárat egyetlen

nagyobb ütközetében Hunyadi megverte

a ruméliai beglerbég összevont csapatait.

A krus eva ci szerb kolo stor


22/105

Hunyadi János képmása

a Thuróczykrónikából,

1488

A keresztény sereg november 22én foglal-

ta el Pirotot, majd a hónap végén bevonult

Szófiába.

Bár Hunyadi a saját állítása szerint Szó-

fiából az Oszmán Birodalom akkori fővá-

rosa, Drinápoly ellen akart vonulni, erremár nem nyílt komoly esély. Időközben

ugyanis Murád szultán békét kötött Kis

Ázsiában , és csapataival ak ad ál y né lk ül

átkelt a tengerszorosokon. Nyílt csata vál-

lalása helyett megelégedett azzal, hogy le-

zárja és torlaszokkal megerősítse a Balkán-

hegység szorosait. A keresztények helyzetét

nehezítette, hogy az idő hidegre fordult,

a sereg ellátása egyre nehezebbé vált, rá-

adásul a táborban lópestis tört ki. Az elővé-

det vezető Hunyadi ennek ellenére decem-

be r 12én me gp ró bál t át tö rni az észa kabb-

ra fekvő Zlaticahágón, de kísérlete si-

kertelen maradt. Ulászló király december

közepén kiadta a visszavonulási parancsot.

A vissz afelé veze tő úton , ja nuá r 2án a ku-

novicai szorosban Hunyadi megfutamított

egy kisebb üldöző sereget, január végén pe-

dig a végkimerülés határán lévő sereg be-

vo nu lt Ná nd or fe hé rvá rr a.

A ho ss zú ha dj ár at je le nt ős ég ét n e m az

elfoglalt területek nagyságában vagy a le-győzött ellenséges seregek erejében kell

keresnünk. Sokkal inkább abban, hogy

megingatta az oszmánok legyőzhetetlen-

ségének mítoszát. A puszta tény, hogy egy

keresztény hadsereg mélyen behatolt az

Oszmán Birodalom területére, és onnan

nagyobb veszteségek nélkül, győzedelmesen

tért vissza, ismét megerősítette az európai

összefogás gondolatát. A veszéllyel maga

Murád szultán is tisztában volt, ezért a had-

já ra t utá n a di pl om ác ia eszközeiv el igy eke -

zett megakadályozni egy újabb keresztény

koalíció megalakulását. Fontos azonbanlátni, hogy amint korábban, úgy 1443ban

sem sikerült felmérni az Oszmán Biroda-

lom valódi erejét, és a látszólag könnyen

kivívott diadal olyan illúziókba ringatta

a magyar udvart és szövetségeseit, amelyek

néhány hónappal később katasztrófához

ve ze tt ek .

A sikeres ha dj ár at fő ny er te se H u n y a d i

mellett aki ezzel alapozta meg európai

hírnevét Ulászló király volt, akinek bel

és külpolitikai helyzete egy csapásra meg-

szilárdult. Ennek jeleként az 1444. áprilisi

buda i or sz ág gy űl és en egy so r fo nt os ha -tározattal próbálta megteremteni a haté-

kony királyi kormányzás előfeltételeit.

Mindenekelőtt kötelezte valamennyi jelen-

lévő főpapot, bárót és nemest, hogy távol-

lévő társaikkal egyetemben újítsák meg a ki-

rálynak tett hűségesküjüket. Egyszersmind

kilátásba helyezte, hogy akik pünkösd nap-

jái g vi ss za té rn ek a hű sé gé re , az ok vis sza -

kapják birtokaikat, azokét viszont, akik ki-

tartanak László mellett, eladományozzák.


23/105

Országgyűlési határozat szögezte le, hogy

a királynak korlátlan szabadságában áll fő-

tisztviselőit kinevezni és tetszése szerint

elbocsátani. Ugyancsak elrendelték a ki-

rályi jövedelmek visszavételét, a magán-

pénzverés megszüntetését, és egy sor in-

tézkedés volt hivatva garantálni a jogbiz-

tonság helyreállítását. Az országgyűlés után

újra kezdték munkájukat a csaknem négy

éve szünetelő központi bíróságok, és meg-

indult a politikai konszolidáció, amely el- vezethetett vo ln a az or sz ág hőn áh ít ot t

egységesüléséhez. Hogy nem így történt,

főképp a legátusnak és Hunyadinak volt

köszönhető.

A hoss zú ha dj ár at si ke ré n fel bu zdu lva

ugyanis Cesarini bíboros haladéktalanul

új, ezúttal dön tő hadjárat indítására akarta

rábeszélni Ulászlót. A sikerre éhes fiatal ki-

rály 1444 áprilisában, az országgyűlés alatt

esküvel ígérte a legátusnak, hogy még a nyá-

ron hadat vezet „a hiteden törökök kiirtá-

sára". Bár lengyel oldalról még a korábbi-

nál is jobban ellenezték az újabb támadást,egy nagyon fontos szempontból sikerült

előrelépni: megkezdődött egy közös velen-

cei, burgundi és pápai hajóhad felszerelé-

se, amely képes lett volna lezárni a ten-

gerszorosokat. Ugyancsak jó esély kí-

nálkozott Brankovics szerb despota,

a bizánci császár, valamint az albán

Kasztrióta György (Szkander bég)

csatlakozására. Egy ilyen széles kö-

rű balkáni koalíció olyan sok fronton

kötötte volna le az oszmán erőket, hogy

a birodalom valóban válságos helyzetbe

kerülhetett. Ezt azonban a szultán is tisztánlátta.

Ennek megfelelően kapcsolatba lépett

apósával, Brankovics Györggyel, és fel-

ajánlotta neki Szerbiát, amennyiben meg-

akadályozza a keresztény offenzívát. A des-

pota, aki jól ismerte Hunyadi hírvágyát,

hatalmas magyarországi birtokait kínál-

ta a vajdának közbenjárásáért cserében.

A tár gya lás ok, mel yeket egy szerb kö vet

folytatott Ulászló király nevében de nem

biztos, ho gy a tu dt áv al jú ni us kö ze pé n

eredmén yre vezettek. Mu rá d szultán vállal-

ta, hogy visszaadja Brankovicsnak Szerbiát,szabadon engedi a fiait, és még hadisarcot

is fizet a magyar királynak. A fegyverszünet

Nándorfehérvár (Belgrád)vára

I. Ulászló pénze


24/105

Kasztrióta György,a legendás Szkander bég.

Rézmetszet, 1600

nyolc nappal azután lépett volna érvénybe,

hogy Ulászló király esküvel megerősíti.

Murád annyira biztos volt az ajánlat elfo-

gadásában, hogy miután maga már július

12én letette az esküt, és útnak indította

követeit, csapataival átkelt Anatóliába.

Au gu sz tu sb an Ulás zló király má r a ha d-

ra kelt magyar sereg élén hallgatta meg az

oszmán ajánlatot szegedi táborában. Az

ajánlat annyira kedvező volt, hogy a ma-

gyar országnagyok az elfogadását javasol-

ták. Cesarini bíboros azonban, aki nem

vol t ha jl an dó elá llni te rv étől , ke re sz tü lh úz -

ta mind a magyar bárók, mind a szultán

számításait. Építve Hunyadi nagyravágyá-

sára, az elfoglalandó Bulgária királyságát

ígértette neki a királlyal, Ulászlóval pe-

dig megismételtette áprilisi esküjét, egyben

előre érvénytelenítve minden megkötendő

szerződést a szultánnal vagy annak köve-

teivel. A rosszhiszemű színjáték csúcs-

pontján, immár Váradon, Hunyadi János

a magyar király nevében letette az esküt

a békeszerződés pontjaira. Az oszmánok,

mit sem tudva Ulászló „preventív" esküjé-

ről, a kijelölt időn belül kiürítették Szend-

rőt és a többi várat, miközben keresztény

oldalon tovább folytak az előkészületek.

A „h it et le ne kn ek " te tt eskü me gs ze gé se

oszmán oldalon sem volt ismeretlen gya-

korlat. Később a magyarok nem ok nélkül

panaszkodtak arra, hogy „hivatalos" béke

idején az állandó török portyák miatt job- ba n pu sz tu lt az or sz ág , m i n t egy de kl ar ál t

háborúban. A katasztrófát 1444ben sem

a hamis eskü okozta, hanem az, hogy ma-

guk a tárgyalások szétzilálták az oly ígére-Velencei gályák. Városképrészlete, 1495


25/105

tesnek tűnő koalíciót. Az természetes,

hogy országának visszaszerzését követően

Brankovics despota megtagadta a hadjá-

ratban történő részvételt. Mi több, oszmán

retorzióktól tartva Kasztrióta György al-

bá n cs ap at ai t se m en ge dt e át a te rül et én .

A le gn ag yo bb prob lé mát mé gi s az je le nt et -

te, hogy az elbizonytalanodott velencei-

burgun di fl ot ta mi ndö ss ze ké tt uc at gályát

számlált, amelyekkel a két tengerszoros le-

zárása eleve reménytelen feladat volt. Mind-

ezek fényében nem túlzás azt mondani,

hogy az a mintegy 15 000, zömmel magyar

lovas, akikhez még néhány ezer románcsatlakozott útközben, a győzelem minden

reménye nélkül lépett oszmán területre

1444. szeptember végén.

A ha dj ár at si ke re eg yé bk én t is h áro m,

egymásból következő feltétel teljesülé-

sén alapult: a flotta lezárja a Boszporuszt

és a Hellészpontoszt (Dardanellákat), így

a szultán képtelen lesz ázsiai csapatait át-

szállítani Európába, végül a támadók ezt

kihasználva elfoglalják az Oszmán Biroda-

lom fővárosát. A katonai vereség politikai

válsághoz vez et, am i, ak ár cs ak T imu r Lenktámadása idején, megbénítja a birodalmat,

s közben újjá lehet szervezni a balkáni ke-

resztény államokat. A tervnek megfelelően

a csaknem kizárólag lovasokból álló sereg

a Duna mentén vonult Nikápoly irányá-

ban , ho gy a ho ss zú hegy i me ne te lé s ne hé z-

ségeit elkerülje, majd délnek fordulva gyors

menettel elfoglalja Drinápolyt. Űtközben

a minél gyorsabb előrenyomulás érdeké-

be n vá ro st rom ok ka l n em is ba jl ódta k.

Az es em én ye k eleint e igaz olt ák a ker esz -

tények várakozásait. Drinápolyban pánik

tört ki, a lakosság egy része menekült, s azidőközben trónra lépett ifjú II. Mehmed

kormányzatának vezetői egymással mara-

kodtak. E hírre Murád szultán ismét maga

vet te kez ébe a ha ta lm at , és ázsi ai csapa -

taival azonnal megindult a szorosok felé.

Tekintve, hogy a Hellészpontoszt tizenöt,

a Boszporuszt pedig mindössze hat szövet-

séges gálya őrizte úgy, hogy mindkét partot

az oszmán tüzérség ellenőrizte, esély sem

II. Mehmed török szultánképmása az úgynevezett

SzerájalbumtoóV,

75. századvége

vol t az átk elé s me ga ka dá ly oz ás ár a. A gá-

lyák navigálását az erős szél is nehezítette,

így nem meglepő, hogy Murád, egyes hírek

szerint bérelt genovai hajókon, könnyedénátszállította csapatait a szorosokon.

Ettől kezdve gyorsan peregtek az esemé-

nyek. A Drinápolyból Dobrudzsába veze-

tő főúton előrenyomuló oszmán hadsereg

Provadijánál a keresztények hátába került,

és elzárta a visszavonulás útját. Bár többen,

köztük Cesarini legátus, azt javasolták,

hogy szekérvárba zárkózva védekezzenek,

Hunyadi az egyetlen reális alternatíva, a tá-

madás mellett döntött. 1444. november

10én a várnai öbölben a túlerőben lévő

oszmánok súlyos vereséget mértek a ma-

gyar seregre. A több ezer névtelen áldozat

mellett holtan maradt a csatatéren a legá-

tus, Rozgonyi Simon kancellár és Bátori

István volt országbíró is. Mindez per-

sze keveset számított amellett, hogy életét

ves zt ett e ma ga a király , az alig hú sz es zt en -

dős Ulászló is. A hazafelé menekülő Hu-

nyadit a havasalföldi vajda foglyul ejtette,

de Hédervári nádor fenyegetésére hamaro-

san szabadon engedte.


26/105

A rendek Európában és Magyarországon

A k özé pko r tá rs adal ma ter üle ti, jo gi , fogla lko zás i és más

alapon egymástól elkülönült kisebbnagyobb embercso-

portok szövedéke volt. E csoportokat leggyakrabban a la-

tin ordo szóval jelölték, amelyet magyarul rendnek szok-

tunk fordítani. A középkor embere a társadalmat kizárólag

hierarchikusan tudta elképzelni, amelyen belül mindenki-

nek megvan a maga Istentől kijelölt helye. Az egyénekből

összeálló csoportok sajátos funkcióján alapult a társada-

lom organikus felfogása, amely utóbbit az emberi testhez,az egyes csoportokat pedig annak tagjaihoz hasonlította.

A kései köz épk or nép szerű nőír ója, Ch ris tine de Pisán

metaforájában (amelynek számtalan más változata Is is-

mert) például a fej jelképezi a királyt, a karok a nemessé-

get, a has és a lábak pedig a „köznépet". Egy másik kor-

társ író, Philippe de Meziéres finomabb osztályozást talált

ki, a mikor a n emesebb szervek mellett a hasat és a belső

szerveket a kincstárnak tartotta fenn, a combokat a gaz-

dag polgároknak és kereskedőknek feleltette meg, a láb-

szárakat az iparosoknak és a lábfejeket a parasztoknak.

Magyarországon fejlett politikai irodalom hiányában ha-

sonló metaforákat nem találunk, de gyakran használták

például az ország tagja (membrum regni) kifejezést egyes

személyekkel, társadalmi csoportokkal vagy városokkalkapcsolatban.

A köz épk or i rendek leg ala pve tőb b j ellemvonása az volt ,

hogy azonos jogállású személyeket foglaltak magukban,

és ebben a tág értelemben a legkülönbözőbb társadalmi

csoportokra alkalmazták az egyházi rendtől a parasztokig.

Am iko r a zon ban a kés ő köz épko ri rendekr ől beszé lünk,

elsősorban azokat értjük alatta, akik jogot formáltak arra,

hogy az országgyűléseken beleszóljanak az állam irányí-

tásába. Ez Európa legtöbb országában és Magyarorszá-

gon is a társadalom ősi hármas felosztásának első két

csoportját, az imádkozókat (oratores) és a harcolókat

(be llato res) , vagyis a klérust és a nemességet foglalta

magában. Csak a papság és a nemesség tartozott min-den megszorítás nélkül a politikai társadalomhoz, e két

rend tagjai rendelkeztek személyenként is a politikai cse-

lekvés jogával. A klérus sajátos szervezetéből és felada-

taiból adódóan mindig is a társadalom többi részétől elkü-

lönült rendként lépett fel, nemesi rendről azonban politikai

értelemben csak akkortól beszélhetünk, amióta a neme-

sek fejenként vagy követeik útján a rendszeresen tartott

országgyűléseken valóban részt vettek a törvények meg-

hozatalában, és nem csupán a királyi akarat passzív vég-

rehajtói voltak többé. A későbbi „harmadik rend" képvise-

letében alkalmanként azokat találjuk az országgyűlése-

ken, akik testületként ugyanolyan jogon birtokoltak,

mint a nemesek, vagyis a szabad királyi városokat.

A vár oso k köv ete it tö bb szö r is meg hí vtá k az or szá ggy ű-

lésekre, de, mivel érdekeik alapvetően eltértek a másik két

rend érdekeitől, a rendszeres megjelenésre nem töreked-

tek. Magyarországon a városok egyébként is gyengék

és szegények voltak nyugateurópai társaikhoz képest,

így az uralkodó sem tudta őket ellensúlyként használni

a nemességgel szemben, ezért nem is törekedett rá,

hogy bevonja őket az országgyűlés munkájába.

A magy ar rendi álla m tö bb oly an saj át os ság ot muta t,

amelyek világosan megkülönböztetik Európa más orszá-

gaitól. Az egyház ugyancsak szegény volt például Fran-

ciaországhoz vagy Itáliához képest, és a felső klérust óriá-

si szakadék választotta el az alsópapságtól. Az egyházi

rendet ezért az országgyűléseken a püspökök, valamint

néhány gazdagabb prépost és apát képviselte, akik

egyébként is tagjai voltak a királyi tanácsnak. Ők együtt

tárgyaltak a világi bárókkal, akik, akárcsak Angliában, sze-

mélyre szóló meghívót kaptak az országgyűlésekre. Mivela bárók többsége a nagybirtokosok közül került ki, illetve

a nem nagybirtokos bárók hivatalviselésük alatt általában

azzá váltak, a 15. század folyamán a jogilag egy és oszt-

hatatlan nemességen belül a „mágnások" rétege fokoza-

tosan elkülönült a köznemesség tömegeitől. Utóbbiakat

általában választott követek képviselték a gyűléseken,

alkalmanként azonban fejenként jelentek meg. A köz-

nemesség sem volt azonban egységes: a több száz job-

bágycsaláddal rendelkező gazdag birtokosokat valósá-

gos szakadék választotta el egytelkes társaiktól, akik

a nemesség túlnyomó többségét alkották. A „vitézlő"

(egr egiu s) tiszteleti címmel megkülönböztetett tehetős

nemesek bárói patrónusaik révén vagy saját jogon egyéb-

ként is utat találtak a királyhoz, és az országgyűléseken is

általában ők közvetítették szegényebb társaik óhajait.

A ha talm as gaz das ági és tár sad alm i kül önb ség ek

dacára a köznemesség testületileg szívósan védte leg-

szegényebb tagjaínak kiváltságait is a királyi hatalom

és a bárók támadásaival szemben, és így a legnyomorul-

tabb bocskoros atyafit is szinte átjárhatatlan fal válasz-

totta el a leggazdagabb mezővárosi jobbágytól.


27/105

Hunyadi János, a kormányzó

A ki rá ly , I. Ul ás zl ó ha lá la n y o m á n

ugyanaz a helyzet állt elő, mint 1440

februárjában: a törvényesen meg-

koronázott V. László ugyan már ötödik

évében járt, de ugyanúgy nem volt alkal-mas a személyes uralkodásra, mint ötödfél

évvel korábban. A tragédia és a felelős dön-

tés szükségessége viszont közelebb hozta

a korábbi politikai ellenfeleket. 1445 feb-

ruárjában Szécsi Dénes esztergomi érsek,

Hédervári Lőrinc nádor és a két erdélyi

va jd a, H u n y a d i Ján os és Új la ki Mi kl ós

együtt hirdettek országgyűlést április hó-

napra Pestre, hogy ott az előállt helyzetről

tanácskozzanak. Rozgonyi György ország-

bíró ek öz be n Ji sk rá va l tá rg ya lt , ho gy leg-

alább az országgyűlés összeüléséig elejét

vegy ék az el le ns ég es ke dé se k ki új ul ás án ak .

Az or sz ág gy űl és vé gü l 1445. má ju s ele -

jé n hozta me g h at ároz ata it . Min de nekel őt t

leszögezték, hogy ha Ulászló király május

30ig ne m tér vissza, vagy a Lengyelo rszág-

ba küldö tt kö ve te k n e m hozn ak bi zt os hí rt

életben maradásáról, akkor egyetemlege-

sen a néhai Albert király fiát, Lászlót isme-

rik el uralkodójuknak. De csak akkor, ha

Frigyes király a gyermeket és a Szent Koro-

nát is kiadja kezéből. Ha nem, megtagad-

já k az en ge de lm es sé ge t Lá sz ló na k, és a ki-

rályság „helyzetének és szükségletének

megfelelően" új király választásáról gon-doskodnak. Az előállt problémára valójá-

ban al ig ha vo lt me go ld ás . El őr e lá th a-

tó volt, hogy Frigyes nem fogja átengedni

a gyermeket, de ha megtenné is, az osztrá-

kok és a csehek ugyanolyan joggal követel-

nék maguknak, mint a magyarok. Másrészt

olyan uralkodójelölt sem mutatkozott, sem

be l, se m kü lf öl dö n, aki ké pe s és ha jl an dó

is volna a nemzet erőit egyesíteni és az osz-

mánok ellen fordítani. Nem is tudunk ró-

la, hogy bárki jelöltségét komolyan meg-

vi ta tt ák vo ln a.

Az or sz ág kor má n yzását, ak ár -

csak korábban a király távollétében,

vi ká riu so kr a bí zt ák , ak ik a le gf őb bméltóságviselők (nádor, országbí-

ró, erdélyi vajda) közül kerültek ki.

A ki rá ly bí ró i hat a lm át elv ile g az

ország közössége (universitas) gya

korolta. Az okleveleket a „főpapok,

bár ók , el ők el ők és nem ese k", ha gyom á-

nyos elnevezéssel az országos tanács nevé-

ben boc sá to ttá k ki , rá ju k „M agy ar or-

szág közösségének pecsétje" került. Ez ter-

mészetesen nem volt egyéb jogi fikciónál,

a pecsétet valójában Agmándi Péter váci

püspök őrizte, mint az országtanács kan-

cellárja. Az operatív kormányzati dönté-sek meghozatalában ugyanazok a főpapok

és főurak vettek részt, akik korábban

Ulászló tanácsát alkották, kiegészülve né-

hány ellenpárti társukkal. Az ilyen dön-

tésekre csupán az okleveleken szereplő

„a prelátusok és bárók tanácsából" jegyzet

utal, de hogy alkalmanként kiket kell mö-

götte látnunk, nem tudjuk. Az viszont biz-

tos, hogy bár az országos tanács saját állí-

tása szerint a „király hatalm át és hivatalá t"

gyakorolta, hosszú távon nem volt alkal-

mas arra, ho gy egy törvényes ur alko dó hiá-

nyát pótolja. A be ls ő ren d he ly re ál lí tá sá ra hé t ka pi -

tányt választottak, akik között négy régió-

ra osztották az országot. A kapitányoknak,

akik között Hunyadi és Újlaki, valamint

Rozgonyi György, Bebek Imre, Ország Mi-

hály és Szentmiklósi Pongrác mellett Jisk-

ra is helyet kapott, elsősorban az engedély

nélkül épített erősségek lerombolásánál

kellett közreműködniük, de általában egy-

fajta „karhatalomként" szolgáltak az igaz

"Magyarország közősségének pecs étje ", 144 5


28/105

Boltozati zárókőaz Újlaki család címerével,15. század második fele

ságszolgáltatás hatékonyabbá téte-

le érdekében. Egy oklevél szavai

szerint például Újlaki Miklósnak

mint kapitánynak a Duna másik

oldalán, vagyis a mai Dunántúlon

kellett „minden panaszosnak

igazságot szolgáltatnia". Mivel ke-

vés kivéte llel ma gu k is al ap os an

kivették a részüket a zavaros idők-

be n elk övete tt jo gt al an sá go kb ól ,

aligha gondolta bárki is komolyan,

hogy éppen a kapitányok fognak igazsá-

got szolgáltatni. A rendelkezés a tényleges

helyzetet tükröző szükségmegoldás volt,

és bár hivatalosan csak 1447ben szüntet-

ték meg, a gyakorlatban csupán néhány

hónapig működött.

A ma gy ar kö vete k 1445 sz ep te mb er éb en

érkeztek Bécsbe, hogy megismerjék Habs-

bu rg Fri gyes fel tét ele it. Újla ki Mi kl ós , aki

az újszülött Lászlót egykor Fehérvárott lo-

vaggá üt öt te , a lová ró l se m volt ha jl an dó

leszállni, hogy a királyt üdvözölje. Frigyes

úgy képzelte, hogy a gyermek László az is-

mételt koronázás után továbbra is az ő fel-

ügyelete alatt maradna, és a Szent Koro-

nával együtt Pozsonyba költözne, amelyet

a magyarok ebből a célból átadnak neki.

III. Frigyes és kísérete,1442. Illusztráció a Berni

Krónikából, 1470


29/105

A ma gy ar kö ve te k ezz el sz em ben az t ja-

vas ol ták, ho gy az új ab b (tö bbe k sz er in t

egyébként is fölösleges) koronázás Fehér-

vá ro n tö rt én je n, ami ut á n László viss za tér-

het Frigyeshez, a Szent Ko ron a viszont a ma-

gyar vikáriusok őrizetében maradna, mint-

egy megosztva a két fél között a főhatalom

két „alkotórészét". A tárgyalások Frigyes

konokságán zátonyra futottak, és nem lát-

szott, milyen szél lendíthetné őket tovább.

A vál asz ra n em ke llet t so ká ig vá rni .

1445 végére Magyarországon (Jiskra ter-ritóriumát nem számítva) három politikai

központ alakult ki, de csak kettő volt ké-

pes a gyakorlati cselekvésre. Az első, ame-

lyet a nádor, Hédervári Lőrinc vezetett, ko-

molyan véve a májusi határozatot, új király

vál asz tás a me llet t szállt síkra. Legfon to sabb

hívei Guti Ország Mihály és Szentmiklósi

Pongrác voltak, de egy rövid ideig csatla-

kozott hozzájuk Újlaki Miklós is. Amint

azonban kiderült, hogy nincs olyan jelölt,

aki mögött egyetemesen felsorakoznának,

Újlaki jó érzékkel vajdatársához, Hunyadi

Jánoshoz pártolt. Ők ketten titokban meg-állapodtak Frigyes királlyal, szabad kezet

kaptak Magyarországon, cserében lemond-

tak Lászlóról és a koronáról is. Hozzájuk

csatlakozott Brankovics György szerb des-

pota is, akivel Hunyadi rendezte 1444ben

megromlott viszonyát. A harmadik köz-

pont Szlavóniában jött létre: itt Tallóci

Matkó halála után Cillei Ulrik elfoglalta

a zágrábi püspökség és a vránai perjelség

vár ai t, és felvette a szl avón bá ni cí met.

Cillei, a gyermek László nagybátyja, vala-

mint Hunyadi nyíltan az ország feletti ura-

lomra törtek, ellentétük szükségszerűen ve-zetett nyílt összecsapáshoz.

Az, ho gy Ci lle i Ulr ik gróf mi nt a kir ály

legközelebbi rokona beleszólást igényelt az

ország irányításába, helyzetét és családja

évszázados hagyományait tekintve is ter-

mészetesnek mondható. Hunyadi János

vis zont rövid, de elképesz tően me re de k

pályát befutva vált Cillei méltó ellenfelévé.

Emelkedése két forrásból táplálkozott. Az

egyik az erdélyi vajdaság, amelyet Ulászló

királytól kapott. A vajda mindig is az or-

szág legfontosabb méltóságai közé tarto-

zott, nagy területen gyakorolt jelentős ka-tonai és bírói hatalmat. H unya di azonban

ezt a hatalmat kezdettől tovább bőví-

tette, mintegy a magáénak tekintette,és Ulászló halála után a királyi jog

további elemeivel (például az egy-

házi javadalmak betöltése) bő- ví te tt e. Vaj dai ha ta lm áho z já ru lt

a várnai csatavesztés ellenére is

a törökverő nimbusza, amely euró-

pai elismertséget biztosított számá-

ra, s ennek a magyar belpolitikában is

mindig hasznát látta. Annál is inkább,mert e hírnév erősítésén és terjesztésén egy

A pozso nyi Szen t Márto n- plébá niatem plom gótik usszentélye

Cillei Ulrik pecsétje. 1454


30/105

A Cilleiek Magyarországon

A stájero rszági Cillei csa lád a ma Szlo véniába n fekvő Celje (Cilii) vá-

rosáról nyerte nevét. 1341 ben Bajor Lajos császártól kapták a grófi

rangot, és már a század második felében közelebbi kapcsolatba ke-

rültek Magyarországgal. I. Hermán és a fivére, Ulrik részt vettek Nagy

Lajos király balkáni hadjárataiban, sőt Hermán gróf házassága révén

a magyar király sógora lett. A család nemzetközi tekintélyének jele,

hogy Ulrik fia, Vilmos III. Kázmér lengyel király egyik lányát vette

feleségül, és III. Ulászló második felesége (Anjou Hedvig halála után)

ugyancsak Cillei lány volt. Első magyarországi birtokaikat a NagyLajos halálát követő zivataros években szerezték, igazi hatalmukat

azonban II. Hermán gróf alapozta meg, akinek leányát, Borbálát

Luxemburgi Zsigmond vette feleségül. Zsigmondtól kapták a Várasd

megye nagyobbik részét magában foglaló Zagorjét, amely ugyancsak

bekerült grófi c ímükbe. Ortenburg grófság megszerzésével vált teljes-

sé a címük, és miután Zsigmond Cillei Frigyest és Ulrikot 1436ban bi-

rodalmi fejedelmekké tette (vagyis kivette őket közvetlen hűbéruraik,

a Habsburgok hatalma alól), Isten kegyelméből Cilii, Ortenburg és

Zagorje grófjainak címezték magukat. A család utolsó tagja, Ulrik ha-

talmas birtokaira és királyi rokonságára támaszkodva egyre nagyobb

szerepet játszott a magyar belpolitikában, szuverén uralkodóként

önálló külpolitikát folytatott. Halálával kihalt a Cillei család, birodalmi

birtokaira III. Frigyes tette rá a kezét, míg magyarországi uradalmai-

nak többségét egykori zsoldosvezére, Jan Vitovec szerezte meg.

Vitéz János arcképea Tribrachuskódexben

nagy jövő előtt álló humanista dolgozott,

jelesü l Vitéz Ján os, akinek a vajda maga

já rt a ki a vára di püs pök ség et . A had vez é-

ri hírnév és a vajdai hatalom kiegészültek

a Brankovics Györgytől megszerzett hatal-

mas birtokokkal, s együtt alapot biztosítot-

tak az ország kormányzásához, amire Hu-

nyadi kezdettől készült.

Hunyadi az 1446 márciusában Fehér

vá ro tt ta rt ot t ors zággyű lés ut án elő ször

fegyverrel próbált leszámolni Cilleivel. Név-

leg az országos tanács által meghatalma-

zott kapitányként járt el, de meg sem pró-

bá lk oz ot t Szlavón ia elfoglalásával. Seregét

a stájerországi Cilleibirtokok ellen vezet-

te, melyeket a már említett Jan Vitovec

védel mezet t. Mivel a cse h ka pi tá ny ki tért

a nyílt összecsapás elől, a hadjárat lényegé-

be n ki me rü lt a bi rt ok ok préd álás ában ,

amit aztán visszafelé a Muraköz feldúlá

sával f o l y t a t t a k . Így persze nem lehetett

Cilleit megtö rni, és H uny adi kénytelen

vol t er ed mé ny nél kül ha za té rn i. A hadra

kelt sereg arra viszont alkalmas volt, hogy

reá támaszkodva Hunyadi hivatalosan is

átvegye az ország fölötti hatalmat. Már

a hadjárat folyamán felvette a „magyar és

szlavón királyságok kapitánya és általános

helytartója" címet, majd a sereg élén vo-

nult Budára, ahol kész tények elé állította

az országgyűlésen megjelent rendeket.

A kész tén yek egy öt po nt bó l álló terv eze-

tet jelentettek, amelynek legfontosabb ele-

me kormány zó választását rendelte el. A to-

vábbi po nt ok elő írták a zavar os időkbe n

elfoglalt birtokok és egyházi javadalmak

vis szaadá sát , ut as ít ot tá k a főm élt óságokat

hivatalaik letételére, valamint elrendelték

a magánföldesúri ligák (politikai jellegű, de

magánjogi szövetségek) érvénytelenítését.

Az ors zág gyű lés részt vevői me ge sk üd te k

a fenti pontok megtartására, és ezzel jóvá is

hagyták Hunyadi előzetes forgatókönyvét.

1446. június 6án a rendek László király

kiskorúságának idejére kormányzóvá vá-

lasztották Hunyadi Jánost. Ő, bár magátméltatlannak ítélte a megtiszteltetésre, az

esküre hivatkozva nem tudott kitérni a vál-

laira helyezett súlyos teher alól. A jövőbeli

vit ák elk erü lés e ér de ké be n mi nd já rt meg is


31/105

határozták, mit tehet és mit nem a kor-

mányzó. Miután leszögezték, hogy királyi

hatalmat gyakorol, ezt a hatalmat három

fontos pontban korlátozták. Előírták, hogy

harminckét jobbágyteleknél nagyobb bir-

tokot nem adományozhat, az országlako-

sok, vagyis az országgyűlés tanácsa nélkül

nem gyakorolhat kegyelmet, végül a tanács,

vagy is a fő pa po k és bárók jó vá ha gy ás a nél-

kül nem adományozhat nagyobb egyházi

ja va da lm at (p üs pö ks ég et vag y ap át sá go t) .

Ezzel a királyi hatalom gyakorlásának leg-

fontosabb eszközeit vették el a kormányzó-

tól, és eleve behat árol ták mozgásterét . A ki-

rályi jövedelmek felhasználásáról ugyancsak

az országos tanácsnak kellett döntenie.

A kirá lyi bír ós ág ok hely et t egyfa jta re nd i

bí ró i ta ná cs ot ál lí to tt ak fel, me ly ne k a ko r-

mányzó vezetése alatt a nádor, az országbí-

ró, kétkét főpap és világi báró mellett hat

köznemes lett tagja. A bírósági nyolcado-

kon kívül viszont a négytagú kormányzói

tanácsnak (egy báró, egy főpap és két köz-

nemes) csupán panaszok meghallgatására

és kivizsgálására volt joga. A kormányzó

szabadon beléphetett valamennyi királyi és

királynéi városba és várba, de ezek egy je-

lentős része Jiskra kezén volt, az ő területére

pedig legfeljebb fegyverrel mehetett volna.

Szintén nem érvényesült a kormányzó ha-

talma Szlavóniában, ahol a két Cillei gyako-

rolta a báni jogokat.

A ko rmá ny zói ha ta lo m te rü leti és elvi

korlátai eleve lehetetlenné tették, hogy Hu-

nyadi maradéktalanul megfeleljen egyetlen

írásban rögzített kötelességének: az ország

vé de lm én ek . A le ggaz daga bb kir ály i vá ro -

sok és a bányavárosok többsége Jiskránakadózott, őt segítette kölcsönökkel, az adó-

behajt ás az or szág má s te rü le te in is ak ad o-

zott. A bárók jelentős része nem szimpati-

zált Hunyadival, vagy egyenesen féltékeny

vol t rá, és ezé rt nem igy ekezet t me gk ön ny í-

teni a kormányzás munkáját. Adományo-

zási jogkörének megkurtítása miatt a kor-

mányzó a köznemesség soraiból sem tudott

odaadó híveket toborozni magának egy

olyan korban, amikor a gyakran kockázatos

szolgálatokért azonnali jutalmat vár

tak. (Más kérdés, hogy a királyi

kegy gyakorlásának egyéb, a dek-

rétumban említés nélkül hagyott

eszközeivel, például a vásártar-

tási vagy pallosjog adományo-

zásával némileg tágítani tudta

mozgásterét.) Ráadásul Hunya-

di közismert hatalomvágya és

kompromisszumra való képtelen-

sége tovább nehezítette az együtt-

működést a régi bárói családok tagjai val, ak ik le is né zt ék a pa rv en ü ko rmá ny zó t.

Hunyadinak nem volt udvara, ezért az ud-

var i mé lt ós ág ok be sem voltak töltv e, egyet-

len kancelláriája a mindennapi ügyek inté-

zéséhez szükséges írásbeli adminisztrációt

intézte.

Hunyadi János kormányzói pecsé tje, 1449

Részlet Enea Silvio Piccolomini1446. március 6i leveléből

„Miután Miklós erdélyi vajda [ti. Újlaki] visszatért Magyarországra,

mindent elkövetett, hogy az országlakosok elszakadjanak Lászlótól,

de semmilyen módon nem ért célt. Ezért szövetségre lépett a másik

vajd ával , [Hunya di] Ján ossal, és megí gérték egym ásn ak, ho gy László

joga it megvédik, maj d t itokb an követek et kül dtek kirá lyun kho z

[Frigyeshez], aki megerősítette őket hivatalaikban, sőt felhatalmazta

őket, hogy a többi országlakost is visszavezessék László hűségére,

és ha kell, megerősítsék azokat méltóságaikban és hivatalaikban. Vé-

gül országgyűlést hirdettek Székesfehérvárra, ahol már sokan meg is

jelent ek, és várják a t öbb iek et. Lőrin c nádo r a zon ban , fol yta tva mes-

terkedéseit, miután rájött, hogy a lengyel színjátékból nem tud több

hasznot húzni ugyanis a lengyel király haláláról mindenki meg van

már győződve, mert a hazugság hamar lelepleződik a csalásnak

újabb módját eszelte ki. A nép körében ugyanis azt a híresztelést ter-

jesz ti, hogy már m eg is áll apo dot t B urgun dia herc egével arró l, hogy

az hajón elküldi a fiát Magyarországra. A megegyezést állítólag egy

bizonyos spanyol közvetítette, aki Fülöp hercegnek a szorosokba kül-

dött flottáját vezette, és Rómába menet járt Magyarországon. Senki

sincs már azonban, aki a nádornak hinne, és ennyi hazugság után

nem is érdemli meg, hogy higgyenek neki. Ráadásul mindenki tudja,

hogy Burgundia hercegének csupán egyetlen fia van, akit semmiképp

nem akar elveszíteni, mivel gazdag és hatalmas, és László királynak

vérr oko na, és senki sem hiszi , hogy a nemes fejedel emnek ártani

akarna; ml több, a herceg birtokai Magyarországtól távol fekszenek,

és semmilyen hasznára nem lehetnek a magyaroknak."


32/105

„Csehek" Magyarországon

A csehországi huszita háborúk egyik sajátos következ-

ménye volt, hogy létrejött egy háborúból élő, hivatásos

katonaréteg, amely a béke helyreállta után sem talált

vissza a megtelepedett élethez. Sokuk részt vett

az 1430as évek magyarországi betöréseiben,

és alaposan megismerték FelsőMagyarországot.

Mivel a kor legjobb katonáinak számítottak, valamennyi

szomszédos ország hadseregében szívesen foglalkoz-

tatták ő k e t . Így tett már élete alkonyán Zsigmond is,majd Albert, Erzsébet királyné pedig Jiskra révén egé-

szen rájuk építette fia uralmának biztosítását. E Magyar-

országon eleinte még huszitának, később cseheknek

(Bohemi), végül közönségesen csak gonosztevőknek

(malefactores) nevezett zsoldoskompániáknak semmi

közük nem volt már a huszitizmus vallási tanításaihoz,

egyszerűen csak megélhetés után jártak. Jiskra igye-

kezett őket egységes szervezetbe fogni, de teljesen

sohasem sikerült őket ellenőrzése alatt tartani. Félig

független alvezérei, akik mind magyar várakban ültek,

így Jan Talafuz vagy Petr Axamit, gyakran indítottak

Jiskra nélkül is portyákat, és összeösszecsaptak

magyar szomszédaikkal. Nemcsak Jiskrát szolgálták

azonban az egykori husziták, hiszen a híres táborita vezér, Jan Capek például Ulászló mellett harcolt, Jan

Vitovec pedig a Cilleiek szolgálatában vált híressé.

A magyar hadviselésben általuk jelent meg a szekérvár

alkalmazása. A zsoldoscsapatok folyamatosan bővültek

a határon átszivárgó lengyel, sőt magyar elemekkel Is,

úgyhogy az 1450es években már igazi nemzetközi tár-

saságokká váltak. Közülük kerültek ki Mátyás zsoldos-

seregének első csapatai, mások Ausztriában vagy Len-

gyelországban folytatták szolgálatukat. Sok igazság van

Gyalogsági roham. Metszet Johann Hartlieb hadtudományi

munkájából, 15. század közepe

abban a megállapításban, hogy a 15. század második

felének középeurópai háborúiban leggyakrabban cse-

hek harcoltak csehekkel, cseh kapitányok vezetése alatt.

A korm ányz ón ak a le gk ön ny eb b dolga

Erdélyben volt, ahol a hatalmát néhány

évvel korábban megalapozta. Ő maga le-mondott ugyan a vajdai címről, de helyette

bi za lm i em be re , Ví zaknai Mi klós alko r-mányzói címmel intézte a tartomány kor-

mányzását. Ugyancsak szilárd volt Hunya di

hatalma az Erdéllyel szomszédos kelet-magyarországi megyékben, Máramarostól

Krassóig, ahol saját birtokainak többsége

terült el, és ő maga vagy familiárisai visel-ték az ispáni tisztet. Egyebütt azonban ah-

hoz a sajátos kényszermegoldáshoz folya-modo tt, hogy a hozzá hű bárókra bízta ha-

talmának érvényesítését és a rend fenntar-

tását. Ilyen szerepet játszott barátja, ÚjlakiMiklós a déli megyékben és a Dunántúl

egyes részein, vagy a Rozgonyiak egyik ága. A legn ag yo bb te rü le ti ha ta lm at az on ba nGuti Ország Mihály és Szentmiklósi Pong-

rác építette ki a nyugati Felvidéken, ahol

egyfajta gátat képeztek Jiskra terjeszkedé-sének nyugat felé. Ők gyakran több ezer fős

magá

magyarország története - a hunyadiak kora

Documents