Magyar Tudomány Ünnepe 2017.

Előadás kivonatok:

Az Eszterházy Károly Egyetem TTK Biológiai Intézet és a MTA Miskolci Területi Bizottság

Biológiai szakosztály közös előadóülése I.:

2017. nov. 7. 9.30-14.30

Navigare necesse est: Talajfauna vándorúton! Csuzdi CsabaEszterházy Károly Egyetem, Biológiai Intézet, Állattani Tanszék

A talajfauna tagjai a biogeográfiaikutatások ideális alanyai, mivel általábanlassú az evolúciójuk és a szétterjedésisebességük. Globális elterjedésük többcsoport (pl. földigiliszták) esetében nem aközelmúlt makroklimatikus változásaivalösszefüggésbe hozató area regressziós ésarea expanziós folyamatokkal hozhatóösszefüggésbe, hanem a régmúltgeológiai eseményeivel(kontinensvándorlás, hegységképződésekstb). Az emberi tevékenység azonban sokesetben erősen átformálta a primerbiogeográfiai képet, s különösen ahajózás hozott létre ma már nehezenfelfejthető biogeográfiai mintázatokat. Ezen folyamatok eredménye, hogy pl. Észak-Amerika keletipartvidékeinek talajfaunája alig különbözik az európai nagyvárosok talajfaunájától (faunahomogenizáció). A molekuláris biológiai módszerek alkalmazása mára olyan eszközkészletet ad ataxonómus - biogeográfus kezébe, melynek segítségével részben rekonstruálhatók ezek ahomogenizációs folyamatok.

Genetikai tényezők szerepe a gyógyszerek hatására és mellékhatásairaKovács Erika RozáliaSemmelweis Egyetem, Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

A molekuláris diagnosztika egyik dinamikusan fejlődő területét képezi afarmakogenetika. A különböző betegségekben használatos gyógyszerekmetabolizmusában számos olyan enzim vesz részt, amely génje rendkívülpolimorf, így a kezelésre adott egyéni válaszok genetikai okokkal ismagyarázhatóak. Ezen felismerés lehetővé teheti a személyre szabottterápia alkalmazását, amellyel elkerülhetővé válhat a súlyos, sokszoréletet veszélyeztető mellékhatások kialakulása és javítható a betegekgyógyulási esélye. Napjainkban a farmakogenetikai kutatásoknak köszönhetően már ismertek olyan polimorfizmusok(pl. TPMT és CYP2C9 génekben), amelyek esetében indokolt az egyénre szabott dozírozásalkalmazása. A PhD tanulmányaim során végzett kutatások célkitűzése, hogy az etopozidfarmakokinetikát, a gyógyszer hatásosságát és mellékhatásait befolyásoló csíravonalpolimorfizmusokat azonosítsuk, karakterizáljuk és verifikáljuk legalább két betegcsoportban,amellyel hozzájárulhatunk a ma még távlati célként megfogalmazott etopozid személyre szabott

dozírozási ajánlásának kidolgozásához. Talajlakó ragadozó atkák szerepe a komplex biológiai növényvédelemben Kerezsi ViktorMTA ATK Növényvédelmi Intézet, ELTE Biológia Doktor Iskola

A PhD témám keretében egy fontos talajban, növényeken ésrovarokon előforduló ragadozó atkacsalád (Mesostigmata: Laelapidae(=Hypoaspididae)) fajainak Közép- és Dél-európai elterjedésiviszonyait szeretném feltárni, mind a természetes, mind pedig amesterséges élőhelyeken. A család taxonómiai helyzete körül sok abizonytalanság, tagjainak elterjedése jelenleg alulkutatottnaktekinthető. Vizsgálnám, hogy az egyes kártevő rovarfajokon (pl.Scarabeidae család tagjain), illetve hasznos, a megporzást segítőpollinátorokon (pl. Apidae család) mely fajaik fordulnak elő, és megfigyelhető-e szoros gazda-atkakapcsolat a Laelapidae család tagjain belül. Emellett kísérletes módszerekkel szeretnémmegállapítani, hogy a család egyes gyakran használt fajai (pl. Stratiolealaps scimitus vagy aHypoaspis miles) mellett, milyen más fajokat lehetne felhasználni a biológiai védekezésben. AMagyar Természettudományi Múzeum Állattárában található, Közép- és Dél-Európa különbözőterületein gyűjtött minták átvizsgálása mellett hálózással és egyeléssel kártevő bogarakat éspollinátor szervezeteket (Apidae család) gyűjtenék be Magyarország területén, amelyekről a terepenecset segítségével szedegetném le az atkákat. A Laelapidae család fajait tejsavas közegbehelyezném, majd fénymikroszkóppal fajszinten azonosítanám őket. A különböző mesterségesökoszisztémákban (agrártalajok, városi élőhelyek) gyűjtött talaj és avar mintákat Berlese-futtatóbahelyezném, ahonnan az egyedek a kiszáradó talajból való menekülés hatására 75%-os alkohollaltöltött műanyag edénybe kerülnek. Az így kapott alkoholos mintát telített sóoldattal fogomtisztítani, majd a fent említett módszerekkel fajszintem azonosítom az egyedeket. Agrárterületekenélő egyedek gyűjtésével táplálékpreferencia teszteket is végrehajtunk, melynek segítségével ennek acsoportnak a biológiai védekezésben betöltött szerepét tisztázhatjuk.

A Capniidae család genusz szintű, és a japán Capniidae fauna faj szintű integratív revíziójaMurányi DávidMTA ATK Növényvédelmi Intézet

A Capniidae család a téli álkérészek holarktikus elterjedésű csoportja,amelynek a faj feletti rendszerezése az álkérész szisztematika és taxonómiautóbbi évtizedeinek egyik égető, megoldatlan kérdése volt. Revíziónkatösszehasonlító- és funkcionális morfológiai, molekuláris és bioakusztikaimódszerek segítségével 2010-ben kezdtük el. 2014-re elkészültünk azeurópai és az észak-amerikai fauna szinopszisával, majd a legnagyobbfalatnak számító ázsiai faunát az elmúlt két év során dolgoztuk fel. A genuszszintű revízió keretein belül újradefiniáltuk a 21 valid Capniidae genuszt,valamint leírásra kerül 11 további; a mintegy 370 valid fajnak közel felekerül átsorolásra.A család diverzitásának két forró pontja Kalifornia és Japán. Közülük a Japán fauna igen kevésséfeltárt, a szigetekről eddig 8 genuszba sorolt 34 faj került elnevezésre. Közülük most négyszinonímnak bizonyult, viszont revíziónk végére 16 genuszba sorolt 80 faj vált ismertté Japánból -egy faunára, valamint 49 tudományra új faj hozzáadásával.

Kórokozók kimutatása denevérek ektoparazitáibólSzőke KrisztinaÁllatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék

A denevérek (Chiroptera) egyedi életmódja és gyors adaptációsképessége lehetővé tette, hogy az egész világon elterjedjenek és ezáltal járványtani jelentőségük is nagy legyen. Denevérek vérébőlkorábban már számos kórokozót mutattak ki. Vérrel táplálkozó külsőélősködőik egyrészt potenciális vektorai lehetnek ezeknek akórokozóknak, másrészt közülük többről ismert, hogymás emlősön is szívhatnak vért. Kutatásunk célja, hogymegismerjük a denevéreken előforduló vérszívóektoparaziták elterjedését, gazdaspektrumát, genetikaiheterogenitását, valamint potenciális vektor szerepüket.

A nem-neurális ioncsatornák Tranziens ReceptorPotenciál Ankyrin 1 és Vanilloid 1 expressziója endometriumban, valamint ösztrogén hatásáraés endometriózisban bekövetkező expresszió-változásai állatmodellekben és klinikaimintákban Pohóczky Krisztina 1,2,3 , Bohonyi Noémi4 , Szalontai Bálint2 , Perkecz Anikó2, Kovács Krisztina5,Kajtár Béla5 , Környei József László, Garai János, Garami András, Maczkó Péter 2 , Orbán Lajos4 ,Varga Tamás4 , Szegedi Sarolta4 , Bódis József4 , Koppán Miklós4, Helyes Zsuzsanna2,3,8

1Pécsi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Gyógyszerhatástani Tanszék; 2 ÁltalánosOrvostudományi Kar, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; 3Szentágothai JánosKutatóközpont; 4Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika; 5Patológiai Intézet; 6Élettani Intézet,7Kórélettani és Gerontológiai Intézet, 8MTA NAP-B „Krónikus Fájdalom Kutatócsoport”

A Tranziens Receptor PotenciálAnkyrin-1 (TRPA1) és Vanilloid-1(TRPV1) ioncsatornák a központi- ésperifériás idegrendszer mellett számosnem-neurális szövetben, így rágcsálóés humán endometriumban isexpresszálódnak. Kutatásunk célja aTRPA1/V1 receptorok expressziójánakés hormonfüggő változásainakfeltérképezése volt . A receptorokfunkcionálitását endometriumsejtkultúrán fluoreszcens Ca2+

lépalkotó technikával vizsgáltuk. Akutés krónikus endometriózis modelltautogén módon, egy kimetszett uterusdarabnak a mesenterium területére történő kivarrásával váltottuk ki. A génexpressziót qPCRtechnikával, a fehérje-expressziót immunhisztokémiával értékeltük. Ösztrogén analógdietilstilbösztrolllal (DES) kezelés hatására mindkét receptor 8-szoros génexpresszió-emelkedéstmutatott ivarérett és 2,5-szeres fokozódást ivaréretlen patkányok endometriumában. Aprogeszteron-kezelés nem volt hatással a TRPA1 és TRPV1 expresszióra, DES-sel kombinálva azaddig megfigyelt expresszió-fokozódás elmaradt. Fehérjeszinten a DES és a progeszteronkezelés aTRPV1 expresszióját mindkét korcsoportban, a TRPA1 expressziót csak ivarérett állatokban

fokozta. A kombinált kezelés szintén mindkét csoportban TRPA1 fehérje expresszió-növekedésokozott. Mind a TRPA1 agonista formalin, mind pedig a TRPV1 aktivátor kapszaicin Ca2+

-beáramlást eredményezett az endometrium sejtekbe. Munkánkban elsőként bizonyítottukfunkcionális TRPA1 és TRPV1 receptorok jelenlétét és ösztrogénkezelés hatására ésendometriózisban történő expresszió-növekedését patkány endometriumban.Támogatás: KTIA_NAP_13-2014-0022 (MTA-PTE NAP B), GINOP-2.3.2-15-2016-00050 –383 PEPSYS és GINOP-2.3.2 STAY ALIVE.

A növényi kiszáradástűrés szövettani, anatómiai és fiziológiai aspektusaiPéli Evelin RamónaÁllatorvostudományi Egyetem, Növénytani Tanszék

A poikiloklorofill (PDT) növények vízfelvétele és vízhasznosításajelentősen különbözik más edényes növényekétől, köszönhetően speciálisökológiai stratégiájuknak. Az edényes DT növények levelei általábanepidermálisan, folyékony vizet igényelnek az újrahidratációjukhoz. Abbanaz esetben ha a levelek turgescens állapotban maradnak az esőzést követőtöbb órán keresztül, a vízoszlop folytonossága a xilém elemekben helyre áll,amint a szövetek rehidratálódnak.A vizsgált Xerophyta fajok levele számos olyan anatómiai és hisztológiai tulajdonsággaljellemezhető, amelyek segítik a száraz környezetben való túlélésüket. Ezek közül néhány akiszáradástűrésben is szerepet játszhat. A X. scabrida levélfelszínének mirigyei szerepet játszhatnaka vízfelvételben. A X. villosa epidermisze papillás, amelynek következtében sztómaszáma csökken,így a párologtatás is csökkenhet a levélfelszínen keresztül. Amellett, hogy visszatartják anedvességet, a levélszéli hasítékok elősegítik, hogy a levél a kiszáradás során nagyobb mértékbenzsugorodhasson össze. A X. spekei jellegzetesen rendezett paliszád parenchimasejtjei hasonlószerepet tölthetnek be. A X. sp. nova és a X. scabrida speciális oszlopos sejtjei, amelyek a színiepidermiszt és a szállítónyalábot kötik össze, elősegíthetik a víz gyorsabb áramlását az epidermiszés a xilem között. Tekintve, hogy a Xerophyta fajok levelének szövetei kiszáradva nagymértékbenösszeesnek, kiterjedt szklerenchimaszövetük fontos szerepet játszhat a levél konzisztenciájánakmegtartásában.Eredményeink azt sugallják, hogy a növények egyes szövettani tulajdonságai a kiszáradás folyamánspeciális szerepet tölthetnek be, ezért a kiszáradástűrő fajok összehasonlító szövettani vizsgálata isjelentősen hozzájárulhat akiszáradástűrésfolyamatánakmegértéséhez. Annakellenére ugyanis, hogy aszárazságtűrő fajokrólsok ismeret állrendelkezésünkre, akiszáradástűrő edényesnövényekről ezek azinformációk jórészthiányoznak. Másrészt aszövettani vizsgálatok akiszáradástűrésfiziológiai vizsgálatánakeredményeit ismegerősíthetik,magyarázhatják.A kutatás a 109445

azonosító számú OTKA pályázat támogatásával valósul meg. A szakmai vezetőkutató az MTABolyai János Kutatási Ösztöndíjában is részesül.

A reaktív oxigén- és nitrogénformák akkumulációjánakszabályozása és a tolerancia kialakulása sóstressznek kitettparadicsom növényekben: az etilén szerepeBorbély Péter, Hegedűs Dóra, Poór Péter, Tari IrmaSzegedi Tudományegyetem, Természettudományi- és Informatikai kar,Növénybiológiai Tanszék, Szeged, Magyarország.

A szupraoptimális sókoncentráció a világ termőföldjeinek több mint23%-át érinti. A sóstressz legfőbb okozója a talajoldat megnövekedettNaCl koncentrációja, mely a termesztett, többségében glikofitanövényeinknek számos fiziológiai, illetve biokémiai folyamatát érinti,növekedésüket és fejlődésüket szignifikánsan gátolja. A két fő károsító komponens, az ionikus ésozmotikus stressz mellett a reaktív oxigén- (ROF) és nitrogénformák (RNF) felhalmozódása miattjelentős mértékű oxidatív- és nitrozatív stressz is kialakulhat. Az etilén, mint növényi hormon, asóstressz-válasz több pontján is koordinálhatja az életfolyamatokat a tolerancia és a sejthalálhatármezsgyéi között. Természetes prekurzora, az 1-aminociklopropán-1-karbonsav (ACC) atápközegbe juttatva a növények számára felvehető és etilénné alakítható. Munkánk soránhidropónikus kultúrában nevelt paradicsom (Solanum lycopersicum) növényekben vizsgáltuk azetilén szerepéta sótoleranciakialakításában.Az exogénACC kezelésNaClalkalmazásanélkül ismegváltoztattaazionegyensúlyt,ami priminghatású, enyhesóstressztidézett elő.Rövidtávú, 1naposkísérletekben, az etilén-receptor mutáns (Nr/Nr, Never ripe) és exogén ACC-vel előkezelt, vadtípusú (VT) paradicsom növények szubletális és letális koncentrációjú NaCl kezelésre adottválaszait vizsgáltuk. Az Nr mutánsok erősen redukált etilén-érzékelése szubletális sóstressz során iscsökkentette a paradicsom gyökerek életképességét, elsősorban az ionháztartás zavara, illetve aROF és RNF akkumulációs mintázatának megváltoztatása által. Az exogén ACC előkezelés (és azáltala megnövelt etilénprodukció) szubletális sóstressz során befolyásolta a ROF és RNFakkumulációját, ami főleg a szuperoxid gyök, a nitrogén monoxid és a peroxinitrit tartalomcsökkenését jelenti a gyökerek apikális merisztémáiban, így mérsékelte a nitrooxidatív stresszkialakulásának esélyét és fokozta a paradicsom növények sótoleranciáját.HSURB/1203/221/173, PLANTTRAIN. (2015-2016).

A Bergmann szabály alkalmazhatósága filogenetikai jelzések nyománszöcskeegereknél (Sicista)Kiss Csaba 1, Cserkész Tamás2, Sramkó Gábor3

1ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 2Bükki EmlőstaniKutatócsoport Egyesület, 3MTA-DE „Lendület” Evolúciós FilogenomikaiKutatócsoport

A Bergmann-szabály értelmében a különböző éghajlati viszonyokközött élő rokon fajok testmérete a hidegebb környezetfelé haladva növekszik. Ez a változás azonban nem csaka pólusok irányába figyelhető meg, hanem a tengerszintfeletti magasság emelkedésével is.

A síkvidéken előforduló fajok testmérete, többtanulmány szerint is, kisebb, mint a magasabbhegyvidéken élő rokonaiké. Az eltérő klimatikusviszonyokból adódó élőhely és táplálkozásbelikülönbségek pedig jól nyomon követhetők a megjelenőmorfológiai és genetikai változások tükrében.

A szöcskeegér-fajokkal (Smithidae család, Sicista génusz) kapcsolatos legújabb filogenetikaieredményeket jelen kutatásban koponyamorfológiai elemzésekkel bővítettük ki. Vizsgáltuk továbbá,hogy az eltérő élőhelyeken megtalálható szöcskeegerek koponyamérete mennyire követi aBergmann-szabályra vonatkozó kritériumot. Ennek keretében elsőként a koponyákról több iránybólkészített 2D fényképekre helyeztünk mérőpontokat, melyekből kiszámoltuk a hozzájuk tartozó„centroid size” értékeket. Ezeket a befogási helyek tengerszint feletti magasságával korreláltattuk,majd a filogenetikai módszerrel készített törzsfához rendeltük.

Összességében elmondható, hogy az eredmények megfelelnek az általunk vártaknak, és azegymáshoz viszonyított szöcskeegér-fajok/populációk méretváltozásai követik a Bergmann-szabályban foglaltakat, illetve megállapítottuk azt is, hogy a szöcskeegerek törzsfejlődése a kisebbméret irányába haladt. Ez alól egy kivételt találtunk, mégpedig az Altájban élő fajok esetét, ahol afilogenetikai fa egy kései leágazásán nagyméretű, hegyvidéki fajok foglalnak helyet a kisméretű,síkvidéki fajok rokoni körében. E kivétel fontos evolúciós kérdéseket vet fel, amelyek továbbivizsgálatokat igényelnek.

Az Eszterházy Károly Egyetem TTK Biológiai Intézet és a MTA Miskolci Területi Bizottság

Biológiai szakosztály közös előadóülése II.

November 16. Csütörtök 13.30-16.00

A Gömör–Tornai-karszt növényföldrajza.Vojtkó AndrásEszterházy Károly Egyetem, Biológiai Intézet, Növénytaniés Növényélettani Tanszék

A Gömör–Tornai-karszt botanikai kutatása kb. 200 évvelezelőtt kezdődött, Robert Townson Magyarországról szólóúti leírásában találjuk az első növényneveket. Napjainkigtöbb, mint 400 kutató szolgáltatott adatokat a területről,növénygyűjtések, vagy publikációk formájában. A terepikutatások az ezredforduló táján váltak szisztematikus éstervezett adatgyűjtéssé. A terület magyar oldalának 1:10000-es léptékű vegetációtérképe is ekkorra készült el.Ezek az adatfeltáró munkák egészültek ki herbáriumi ésszakirodalmi kutatásokkal, hogy több, mint 10 évescsapatmunkával elkészüljenek az alapozó botanikai összegzések. A vegetáció egységes keretbenvaló tárgyalásához 700 fitocönológiai felvételt használtunk fel, 94 növénytársulásról. A monográfia1770 fajt tárgyal, ezek közül 1604 faj, az utóbbi évek kutatásai alapján bizonyítottan előfordul.Ezen magas fajszám alapján kijelenthető, hogy a Gömör–Tornai-karszt a Kárpát-medencetérségének növényfajokban egyik leggazdagabb tájegysége. A növényföldrajzi helyzet (aPannonicum északi határáról van szó), a környező tágabb terület értékelése és a főbbnövényelterjedési útvonalak jellemzése kiemelt fontosságú része az előadásnak. A tudományra újeredmények között találjuk a Gömör–Tornai-karszt növényföldrajzi felosztását, körzeteinek ésalkörzeteinek jellemzését is.

Mohainvázió Magyarországon?Szűcs PéterEszterházy Károly Egyetem, Biológiai Intézet,Növénytani és Növényélettani Tanszék

Európában előforduló közel negyven idegenhonosmohafaj közül a Campylopus introflexus lombosmoharendelkezik a legnagyobb inváziós potenciállal. A DéliFéltekén őshonos moha az 1940-es évek elejénbukkant fel Nagy-Britanniában, majd a következőévtizedekben kelet felé terjedve a kontinensen ismegjelent. Hazánkban 2006-ban a szerző találta megelső előfordulását. Ezt követő években számos hazailokalitás vált ismertté, melynek döntő többsége aDunántúlhoz köthető. Az elmúlt években célzott terepi kutatások keretében sikerült a taxon újabb hazai populációitkimutatni, valamint az aljzatpreferencia vizsgálatok és a mikroszaporítási kísérletek segítségével újeredményeket elérni, mely által pontosabb képet kapunk a neofiton lombosmoha hazaiexpanziójának mértékéről.A munka az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-4 kódszámú Új Nemzeti KiválóságProgramjának támogatásával készült.

Befolyásolható-e a növények fotoszintetizáló apparátusának termostabilitása szárazság- vagy sóstressz alatt? Szopkó D1, Molnár I2, Darkó É2, Tarnai R1, Salamon D1, Molnár-Láng M2, Dulai S1

1 Növénytani és Növényélettani Tanszék, Eszterházy Károly Egyetem, Eger, Leányka út 6.2 Mezőgazdasági Intézet, MTA, ATK, Martonvásár, Brunszvik út 2.

A kecskebúzák elterjedési területükön a forró és száraz vegetációs időszak vált uralkodó környezetitényezővé, ezért alkalmassá válhatnak a kenyérbúza stressztoleranciájának fokozására. Ennekmegállapításához eltérő termőhelyekről származó kecskebúza vonalak magas hőmérsékletistabilitását vizsgáltuk vízhiányos és sóstresszelt mintákban. A szelekció mellett, további célkénttűztük ki annak megállapítását, hogy a só- és szárazság előkezelések befolyásolják-e a vonalakfotoszintetikus apparátusának termotoleranciáját, valamint az említett stressztényezőkkel szembenivédőmechanizmusok közös alapokra helyezhetők-e. Megvilágítás nélkül, a vízhiányos növényekkritikus hőmérsékleti (Tc) pontjai szignifikánsan nem tértek el a kontroll minták értékeitől, míg agyengébb sókezelés (150 mM NaCl) már jelentős eltolódást váltott ki. Mivel a 10 napos vízhiány alevelek víztartalma alapján erőteljesebb ozmotikus stresszként hatott a vizsgált vonalakra, mint a300 mM NaCl kezelés, ezért valószínűleg a NaCl ionikus komponenseinek is tulajdonítható ahőtolerancia javulás. Fényadaptált helyzetben a növények fotoszintetizáló apparátusa már a kontrollállapotban is hőstabilabb volt, mint sötétben, amit egyes mintákban a vízhiány és a sókezelés továbbserkentett. Míg a 10 napig dehidratált Aegilops comosa és a búza vonalban a fény jelenléte további2-3°C fokkal csökkentette a PSII hőérzékenységét, addig a sókezelt Ae. comosa esetében a fénynem fokozta a fenotípusos plaszticitását, sőt a búzában visszaeséssel járt. A legnagyobb különbségetaz MvGB420-as jelölésű Ae. umbellulata vonalban mértük, melynek vízhiányos állapotában afénynek nem volt kitüntetett szerepe a plaszticitását tekintve, viszont sóadaptáltan a fényindukáltmechanizmusok már pozitívan hatottakhőtoleranciájára. Ennek megfelelően abúza stressztoleranciájának javításáralegmegfelelőbb az MvGB 420-as jelzésűvonal, mely a későbbiekben újtoleránsabb búzafajták előállításáranyújthat lehetőséget. Eredményeinktovábbá arra utalnak, hogy a szárazság-és sóstressznek pozitív hatása is lehet ahőtolerancia növelésében valamint, hogyaz említett stresszhatások kivédésénekhátterében részben azonos folyamatokjátszhatnak szerepet.

Mohaflorisztikai vizsgálatok Balaton községben (kezdeti eredmények)Zsólyom DominikaEszterházy Károly Egyetem, Biológia Bsc szakos hallgató

Kutatásom témája Balaton község mohaflórájának és diverzitásánakvizsgálata. Ezen a szakterületen – európai viszonylatban – leginkábbnagy- és világvárosok mohaflórájáról vannak ismereteink, míg akisebb városokról, a falvakról és a községekről kevés információ állrendelkezésünkre.Balaton községben összesen 35 gyűjtési pont került megjelölésre,többek között a parkok, árkok, útszélek, udvarok, kőfalak,patakmeder, illetve a temető és a sportpálya környéke voltak alegfontosabb helyszínek.A kezdeti eredmények alapján kijelenthető, hogy nagyobb számbanolyan közönséges és gyakori fajok azonosítása történt meg (pl.Ceratodon purpureus, Grimmia pulvinata, Barbula unguiculata, Hypnum cupressiforme) melyekmás európai települések antropogén élőhelyeiről is ismertek. Kevésbé közönséges fajok közülérdemes megemlíteni az Eurhynchium crassinervium lombosmoha jelenlétét.A szerző munkája az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-1 kódszámú Új NemzetiKiválóság Programjának támogatásával készült.

Bioszenzoros módszer fejlesztése és alkalmazása élelmiszerek L-glutamát tartalmának meghatározásáraKerezsi Nikolett Dóra, Eszterházy Károly Egyetem, Biológia BSc szakos hallgató

Az L-glutaminsav a 20-féle fehérjealkotó aminosav egyike. Azélelmiszerekben mind szabad, mind pedig fehérjében kötött formábanmegtalálható. Az előbbi formában ízfokozó hatású, ennek okán különbözősóit (pl. nátrium-glutamát) ételízesítőként használják. A glutamát továbbáfontos neurotranszmitter, ezáltal szintje markerként szolgálhat különbözőneurológiai betegségek diagnózisa során. A glutamát mennyiségimeghatározása tehát az élelmiszer analitika és a klinikai diagnosztikaterületén belül egyaránt jelentőséggel bír. Glutamát tartalom meghatározására számos nagyműszeres analitikai technika alkalmazható, ámezen módszerekhez igen drága vegyszerekre van szükség és sok esetben időigényesek. Ezzelszemben a bioszenzorok alkalmazása egyszerű, gyors és költséghatékony alternatívát jelenthet. Akutatás célja az élelmiszerek L-glutamát tartalmának gyors és egyszerű meghatározására alkalmas,enzim alapú amperometriás bioszenzoros módszer fejlesztése, majd a kifejlesztett módszer valósélelmiszerminták analízisére történő alkalmazása volt.

A barna ásóbékák élőhely-használata a békamentés adatainak tükrében.Bozóki Balázs: Eszterházy Károly Egyetem, Biológia Bsc szakoshallgató

2007-től kezdve zajlik Farmos település határábanbékamentés akció adatgyűjtéssel.A kétéltűek élőhelye két részre osztható, szaporodó- ésnem szaporodóhelyre . Az utóbbi lehet táplálkozó,diszperziós, búvó- és telelőhely is. Manapság azúthálózat, beépítések és egyéb emberi tevkenység miatt

az élőhelyek fragmentálódtak, a vonuló egyedek ezeken területeken vló áthaladás közben nagyveszélynek vannak kitéve. A békamentés segíti az egyedek szaporodó helyre jutását és közbenlehetővé teszi az állomány monitorozását. A vonuló kétéltűek egyedszáma évenként nagyfluktuációt mutat és az adott élőhelyek preferáltsága sem aránytartó a különböző években. A békákvonulását több tényező is befolyásolja és ezek a tényezők állhatnak az évenkénti állományingadozásés az élőhelyek közötti átrendeződés hátterében.Mivel a kétéltűek életterei folyamatosan beszűkülnek, a szaporodásukhoz optimális feltételekmegszűnnek, a kétéltűfajok megőrzéséhez elengedhetetlen az élőhelyek és szaporodóhelyekegyüttes védelme.