magyar szabvÁny msz en 60598-1 - lampatestek.uw.hulampatestek.uw.hu/msz en 60598-1-nem...
TRANSCRIPT
MSZ EN 60598-1 1
MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 60598-1
Lámpatestek 1. rész: Általános követelmények és vizsgálatok (IEC 60598-1:2008, módosítva)
Oktatási célra, nem hivatalos szöveg!
MSZ EN 60598-1 2
T A R T A L O M J E G Y Z É K
Oldal
0. FŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS
0.1. Alkalmazási terület és tárgy …
0.2. Rendelkező hivatkozások …
0.3. Általános követelmények …
0.4. Általános vizsgálati előírások és felülvizsgálat …
0.5. A lámpatest alkatrészei …
0.6. Az IEC 60598-2 részeinek jegyzéke …
1. FŐFEJEZET: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1.1. Általános rész …
1.2. Fogalommeghatározások …
2. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK CSOPORTOSÍTÁSA
2.1. Általános rész …
2.2. Csoportosítás az áramütés elleni védelem módja szerint …
2.3. Csoportosítás a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni
védettségi fokozat szerint
…
2.4. Csoportosítás a lámpatest tervezett tartófelületének anyaga szerint …
2.5. Csoportosítás a felhasználási körülmények szerint …
3. FŐFEJEZET: JELÖLÉS
3.1. Általános rész …
3.2. A lámpatestek jelölése …
3.3. Kiegészítő tájékoztatás …
3.4. A jelölések vizsgálata …
MSZ EN 60598-1 3
4. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK SZERKEZETE
4.1. Általános rész …
4.2. Cserélhető alkatrészek …
4.3. Vezetékutak …
4.4. Lámpafoglalatok …
4.5. Gyújtófoglalatok …
4.6. Sorozatkapcsok …
4.7. Csatlakozókapcsok és hálózati csatlakozók …
4.8. Kapcsolók …
4.9. Szigetelőbélések és védőcsövek …
4.10. Kettős és megerősített szigetelés …
4.11. Villamos csatlakozások és áramvezető részek …
4.12. Csavarok, (mechanikai) kötések és tömszelencék …
4.13. Mechanikai szilárdság …
4.14. Felfüggesztés és beállítóeszközök …
4.15. Gyúlékony anyagok …
4.16. Normál gyúlékony felületre szerelhető lámpatestek …
4.17. Vízkivezető-nyílások …
4.18. Korrózióállóság …
4.19. Impulzusgyújtók …
4.20. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek. Rázási
követelmények
…
4.21. Védőernyő …
4.22. A fényforrásokhoz rögzített tartozékok …
4.23. Lámpatestjellegű adapterek …
4.24. UV-sugárzás …
MSZ EN 60598-1 4
4.25. Mechanikai veszély …
4.26. Zárlatvédelem …
4.27. Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok …
5. FŐFEJEZET: KÜLSŐ ÉS BELSŐ HUZALOZÁS
5.1. Általános rész …
5.2. Hálózati csatlakozás és egyéb külső huzalozás …
5.3. Belső huzalozás …
6. FŐFEJEZET: Jelenleg nincs felhasználva
7. FŐFEJEZET: VÉDŐVEZETŐS ÉRINTÉSVÉDELEM
7.1. Általános rész …
7.2. Védővezetős érintésvédelem …
8. FŐFEJEZET: ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM
8.1. Általános rész …
8.2. Áramütés elleni védelem …
9. FŐFEJEZET: POR, SZILÁRD TESTEK ÉS NEDVESSÉG BEHATOLÁSA
ELLENI VÉDELEM
9.1. Általános rész …
9.2. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védelem
vizsgálata
…
9.3. A nedvességállóság vizsgálata …
10. FŐFEJEZET: SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS ÉS VILLAMOS SZILÁRDSÁG,
ÉRINTÉSI ÁRAM ÉS A VÉDŐVEZETŐ ÁRAMA
10.1. Általános rész …
10.2. Szigetelési ellenállás és villamos szilárdság …
10.2.1. Vizsgálat. Szigetelési ellenállás
MSZ EN 60598-1 5
10.2.2. Vizsgálat. Villamos szilárdság
10.3. Érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés …
11. FŐFEJEZET: KÚSZÓÁRAMUTAK ÉS LÉGKÖZÖK
11.1. Általános rész …
11.2. Kúszóáramutak és légközök …
12. FŐFEJEZET: TARTÓSSÁGI ÉS MELEGEDÉSI VIZSGÁLAT
12.1. Általános rész …
12.2. A lámpák és az előtétek kiválasztása …
12.3. Tartóssági vizsgálat …
12.3.1. Vizsgálat …
12.3.2. Értékelés …
12.4. Melegedésvizsgálat (rendeltetésszerű működés) …
12.4.1. Vizsgálat …
12.4.2. Értékelés …
12.5. Melegedésvizsgálat (rendellenes működés) …
12.5.1. Vizsgálat …
12.5.2. Értékelés …
12.6. Melegedésvizsgálat (lámpaműködtető eszköz tekercseinek hibája) …
12.6.1. Hőkioldó nélküli lámpatestek vizsgálata …
12.7. Melegedésvizsgálat, tekintettel a hőre lágyuló műanyagból készült
lámpatestek lámpaműködtető eszközeiben vagy elektronikus eszközeiben
előforduló hibaállapotokra
…
12.7.1. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó nélküli lámpatestek
vizsgálata
…
12.7.2. Az előtéten vagy a transzformátoron belül/kívül elhelyezett
hőmérséklet-érzékelő szabályzót tartalmazó lámpatestek
vizsgálata
…
MSZ EN 60598-1 6
13. FŐFEJEZET: HŐVEL ÉS TŰZZEL SZEMBENI ELLENÁLLÁS,
KÚSZÓÁRAM-SZILÁRDSÁG
13.1. Általános rész …
13.2. Hővel szembeni ellenállás …
13.3. A lánggal és a meggyulladással szembeni ellenállás …
13.4. Kúszóáram-szilárdság …
14. FŐFEJEZET: CSAVAROS CSATLAKOZÓKAPCSOK
14.1. Általános rész …
14.2. Fogalommeghatározások …
14.2.1. Hüvelykapocs …
14.2.2. Csavaros kapocs …
14.2.3. Csavaranyás kapocs …
14.2.4. Nyeregkapocs …
14.2.5. Kábelsarus kapocs …
14.2.6. Köpenykapocs …
14.3. Általános követelmények és alapelvek …
14.4. Mechanikai vizsgálatok …
15. FŐFEJEZET: CSAVAR NÉLKÜLI CSATLAKOZÓKAPCSOK ÉS
VILLAMOS KÖTÉSEK
15.1. Általános rész …
15.2. Fogalommeghatározások …
15.2.1. Csavar nélküli csatlakozókapcsok …
15.2.2. Nem bontható kötések …
15.2.3. Bontható kötések …
15.2.4. Vezetékszerelvények …
15.2.5. Előkészítés nélküli vezetők …
MSZ EN 60598-1 7
15.2.6. Vizsgálati áram …
15.3. Általános követelmények …
15.4. Általános vizsgálati előírások …
15.4.1. A minták előkészítése …
15.4.2. Vizsgálóvezetők …
15.4.3. Többvezetős csatlakozókapcsok …
15.4.4. Többutas csatlakozókapcsok …
15.4.5. Vizsgálati mennyiség …
15.5. A belső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései …
15.5.1. Mechanikai vizsgálatok …
15.6. Villamos vizsgálatok …
15.6.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata …
15.6.2. Melegítési vizsgálatok …
15.7. A külső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései …
15.7.1. Vezetők …
15.8. Mechanikai vizsgálatok …
15.9. Villamos vizsgálatok …
15.9.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata …
15.9.2. Melegítési vizsgálatok …
A melléklet (előírás): Vizsgálat annak megállapítására, hogy egy vezető
rész áramütést okozhat-e
…
B melléklet (előírás): Vizsgálólámpák …
C melléklet (előírás): Rendellenes áramköri állapotok …
D melléklet (előírás): Huzatmentes burkolat …
E melléklet (előírás): A tekercsmelegedés meghatározása az ellenállás- …
MSZ EN 60598-1 8
változás módszerével
F melléklet (előírás): Réz és rézötvözetek forszírozott korrózióállóságának
vizsgálata
…
G melléklet (előírás): Az érintési áram és a védővezetőn átfolyó áram
mérése
…
H melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …
I melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …
J melléklet (tájékoztatás): A védettségi fokozatokat jelölő IP-számok
magyarázata
…
K melléklet (tájékoztatás): Hőmérsékletmérés …
L melléklet (tájékoztatás): Gyakorlati útmutató a jó lámpatesttervezéshez …
M melléklet (előírás): A kúszóáramutak és légközök meghatározása …
N melléklet (tájékoztatás): A normál gyúlékony felületre nem szerelhető, és a
hőszigetelő anyaggal való lefedésre nem alkalmas
lámpatestek jelölésének magyarázata
…
O melléklet: (Jelenleg nincs felhasználva) …
P melléklet (előírás): A jelentős UV-sugárzást kibocsátó fém-halogén
lámpás lámpatestek védőernyőinek abszorpciós
követelményei
…
Q melléklet (tájékoztatás): A gyártás megfelelőségének vizsgálata …
R melléklet (előírás): A módosított szakaszok jegyzéke, amelyek olyan
szigorúbb/kritikus követelményeket tartalmaznak,
melyek a termékek újravizsgálását teszik
szükségessé
…
S melléklet (előírás): A típusvizsgálatra benyújtott lámpatestcsaládok vagy
-sorozatok azonosítási követelményei
…
T melléklet (tájékoztatás): Hivatkozás a 0. érintésvédelmi osztályra …
U melléklet (tájékoztatás): Olyan lámpatestek kúszóáramútjai és légközei,
amelyek esetében nagyobb fokú igénybevételi
…
MSZ EN 60598-1 9
képességet lehet elvárni (III. impulzusállósági
kategória)
V melléklet (előírás): Beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott, a
lámpatest házához vagy főrészének alkatrészeihez
közvetlenül csatlakozó sorozatkapcsok kiegészítő
vizsgálati követelményei
…
W melléklet (előírás): Hőre lágyuló műanyag lámpatestek alternatív
melegedésvizsgálata
…
ZA melléklet (előírás): Rendelkező hivatkozások nemzetközi kiadványokra
és az azoknak megfelelő európai kiadványokra
…
ZB melléklet (előírás): Különleges nemzeti feltételek …
ZC melléklet (tájékoztatás): A-eltérések …
Irodalomjegyzék …
1. ábra: Jelölések …
2. ábra: Csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) ellátott lámpatestek
sorozatkapcsának elhelyezése a szerelhetőségi vizsgálathoz
…
3. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték …
4. ábra: A 4.15. szakasz követelményeinek szemléltetése …
5. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték …
6. ábra: Por elleni védettséget vizsgáló készülék …
7. ábra: Készülék az eső- és freccsenő víz elleni védettség vizsgálatára …
8. ábra: Fecskendő a vízsugárral végzett vizsgálathoz …
9. ábra: A tekercshőmérséklet és a felerősítő felület hőmérséklete közötti
összefüggés
…
10. ábra: Golyós nyomókészülék …
11. ábra: Az elektródák elrendezése és méretei a kúszóáram-szilárdság
vizsgálatához
…
MSZ EN 60598-1 10
12. ábra: Hüvelykapcsok …
13. ábra: Csavaros és csavaranyás kapcsok …
14. ábra: Nyeregkapcsok …
15. ábra: Kábelsarus kapcsok …
16. ábra: Köpenykapcsok …
17. ábra: A villamos kötések szerkezete …
18. ábra: Példák rugós típusú, csavarnélküli csatlakozókapcsokra …
19. ábra: További példák csavar nélküli csatlakozókapcsokra …
20. ábra: A „felfűzött szerelés” és az „átmenő huzalozás” fogalmának
szemléltetése
…
21. ábra: Készülék a golyós ütővizsgálatokhoz …
22. ábra: Példák önmetsző, menetvágó és menetnyomó csavarokra (az ISO
1891-ből)
…
23. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték …
24. ábra: A hálózati csatlakozókapcsok kúszóáramút- és légközmérésének
szemléltetése
…
25. ábra: Ejtődob …
26. ábra: Vizsgálóáramkör a fényforrás behelyezése közbeni biztonság
ellenőrzéséhez
…
27.ábra: A fa gyulladási hőmérséklete az idő függvényében …
28. ábra: Példa a megengedett mértékű forraszanyag alkalmazására …
29. ábra: Vizsgálólánc …
30. ábra: Példa a menetnyomó csavar fémhoronyban való használatára …
31. ábra: Elektromechanikus csatlakozórendszer dugó/aljzat csatlakozással …
32. ábra: Legfeljebb 70 W-os fénycsöves lámpatestek vizsgálati kapcsolása …
C1. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához (csak egyes gyújtó
nélküli, kapacitív előtétekhez)
…
MSZ EN 60598-1 11
C2. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához (egycsapos lámpák
előtétjeihez)
…
C3. ábra: Áramkör az egyenirányító-hatás vizsgálatához egyes nagynyomású
nátrium- és fém-halogén lámpák esetében
…
D1. ábra: Példa a vizsgálóüreg kialakítására, ha a lámpatest különálló részekből
áll
…
D2. ábra: Megfelelő vizsgálódoboz kialakítása (hőszigetelt mennyezetekhez
készült) állítható lámpatestekhez
…
G1. ábra: Vizsgálati elrendezés: egyfázisú készülék csillagpontos TN vagy TT
rendszerben
…
G2. ábra: Mérőkapcsolás, érzékelés vagy reakció szempontjából súlyozott
érintési áram (minden II. érintésvédelmi osztályú, és az állandó
bekötésű I. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)
…
G3. ábra: Mérőkapcsolás, „hadd menjen” súlyozású érintési áram (hordozható, I.
érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)
…
G4. ábra: Mérőkapcsolás, nagyfrekvenciás védővezető áramok szempontjából
súlyozva
…
K1. ábra: Hőelemek elhelyezése egy jellegzetes lámpafoglalaton …
V1. ábra: Feszültségesés vizsgálati elrendezés …
1.1. táblázat: A készülékek szükséges névleges impulzusállósági feszültsége …
3.1. táblázat: Jelölések …
4.1. táblázat: A csavarok nyomatékvizsgálatai …
4.2. táblázat: A tömszelencék nyomatékvizsgálatai …
4.3. táblázat: Ütőenergia és rugóösszenyomás …
4.4. táblázat: A lámpatestjellegű adapterek vizsgálata …
4.5. táblázat: A beállító szerkezetek vizsgálata …
5.1. táblázat: Bekötött, hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek …
MSZ EN 60598-1 12
5.2. táblázat: A vezeték-tehermentesítők vizsgálatai …
9.1. táblázat: A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatestek vizsgálata …
10.1. táblázat: A szigetelési ellenállás legkisebb értéke …
10.2. táblázat Villamos szilárdság …
10.3. táblázat: Az érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés
határértékei
…
11.1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek
esetén (az M melléklettel együtt kell használni)
…
11.2. táblázat: Legkisebb távolságok szinuszos vagy nem-szinuszos
feszültségimpulzusok esetén
…
12.1. táblázat: A főbb alkatrészek legnagyobb hőmérséklete a 12.4.2. szakasz
vizsgálati feltételei mellett
…
12.2. táblázat: A lámpatestekben általánosan alkalmazott anyagok legnagyobb
hőmérséklete a 12.4.2. szakasz vizsgálati feltételei mellett
…
12.3. táblázat: Legnagyobb hőmérsékletek a 12.5.1. szakasz vizsgálati feltételei
mellett
…
12.4. táblázat: A lámpaműködtető eszközök rendellenes működési körülmények
mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő tekercseinek
legnagyobb hőmérséklete
…
12.5. táblázat: A „D6” jelölésű lámpaműködtető eszközök rendellenes működési
körülmények mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő
tekercseinek legnagyobb hőmérséklete
…
12.6. táblázat: A hőmérséklet túllépésének időbeli korlátozása …
14.1. táblázat: A kapocsnagyságok szerinti névleges vezető-keresztmetszetek …
14.2. táblázat: A legnagyobb áram szerinti névleges vezető-keresztmetszetek …
14.3. táblázat: A vezetők szerkezete …
14.4. táblázat: Csavarokra és csavaranyákra vonatkozó nyomatékértékek …
14.5. táblázat: A vezetőre ható húzóerők …
MSZ EN 60598-1 13
15.1. táblázat: A vezetők névleges értékei …
15.2. táblázat: A vezetőre ható húzóerők …
F1. táblázat: A vizsgálóoldat pH értéke …
G1. táblázat: Az e, n és p kapcsoló helyzete különböző érintésvédelmi osztályú
lámpatestek mérésénél
…
J1. táblázat: Az első jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok …
J2. táblázat: A második jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok …
L1. táblázat: Károsító hatások …
M1. táblázat: A kúszóáramutak és légközök meghatározása (lásd a 11.1.
táblázatot)
…
N1. táblázat: Útmutató abban a tekintetben, hogy mikor és hol kell a
lámpatesten vagy a hozzá mellékelt gyártói útmutatóban a jelet és
a magyarázatát használni
…
N2. táblázat: A melegedésvédelem működése …
Q1. táblázat: A villamos vizsgálatok legkisebb értékei …
U1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek
esetén.
III. impulzusállósági kategória
…
MSZ EN 60598-1 14
0. FŐFEJEZET: ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS
0.1. Alkalmazási terület és tárgy
Az IEC 60598 nemzetközi szabvány ezen 1. része a legfeljebb 1000 V hálózati
feszültségről működő, villamos fényforrásokat tartalmazó lámpatestek általános
követelményeit tartalmazza. E szabvány követelményei és vonatkozó vizsgálatai a
lámpatestek csoportosítására, jelölésére, mechanikai és villamos felépítésére
terjednek ki.
Ezen 1. rész mindegyik főfejezetét együtt kell olvasni a 0. főfejezettel és azokkal az
egyéb vonatkozó főfejezetekkel, amelyekre hivatkozás történik.
Az IEC 60598-2 egyes főfejezetei a legfeljebb 1000 V hálózati feszültségről működő,
jellemző lámpatesttípusok vagy lámpatestcsoportok követelményeit részletezik. Ezek
a főfejezetek a felülvizsgálat megkönnyítése céljából külön kerülnek kiadásra, és
igény esetén a szabvány további főfejezetekkel bővülhet.
Fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ezen 1. rész a biztonság valamennyi
(villamos, hőtechnikai és mechanikai) szempontjára kiterjed.
A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) jelenleg tárgyalja a lámpatestek
fotometriai adatainak megadását, ezért ezek nem szerepelnek az 1. részben.
Ezen 1. részben azokra a lámpatestekre is vannak követelmények, amelyek olyan
impulzusgyújtókat tartalmaznak, amelyek névleges csúcsfeszültsége legfeljebb a
11.2. táblázat szerinti. Ezek a követelmények az előtétekbe beépített és előtétektől
független impulzusgyújtókat tartalmazó lámpatestekre is vonatkoznak. A
fényforrásokba beépített impulzusgyújtóval ellátott lámpatestek követelményei
megfontolás alatt vannak.
Ez a rész a lámpatestjellegű adapterekre is tartalmaz követelményeket.
Ez az 1. rész általában a lámpatestekre vonatkozó biztonsági követelményeket
tartalmazza. Az 1. rész célja olyan követelmény- és vizsgálati rendszer felállítása,
amely a legtöbb lámpatesttípusra általánosan alkalmazható, és amelyre az IEC
60598-2 részletes előírásai hivatkozhatnak. Ily módon az 1. rész önmagában nem
tekinthető valamely lámpatestre vonatkozó önálló szabványnak, és annak előírásai
MSZ EN 60598-1 15
csak az IEC 60598-2 megfelelő főfejezetei által meghatározott mértékben
vonatkoznak a jellemző lámpatesttípusokra.
Az IEC 60598-2 főfejezetei előírják, hivatkozva az 1. rész valamely főfejezetére, hogy
az 1. rész vonatkozó főfejezete milyen mértékben alkalmazható, a vizsgálatokat
milyen sorrendben kell elvégezni; valamint szükség esetén többletkövetelményeket
is tartalmaznak.
Az 1. rész főfejezetei számozási sorrendjének nincs különleges jelentősége, mivel az
egyes lámpatesttípusokra vagy -csoportokra vonatkozó előírások alkalmazásának
sorrendjét az IEC 60598-2 vonatkozó részei határozzák meg. Az IEC 60598-2
valamennyi része egymástól független, ezért nem tartalmaznak az IEC 60598-2
egyéb részeire hivatkozásokat.
Ahol az IEC 60598-2 részeiben az "IEC 60598-1 ... főfejezete szerint" kifejezéssel
hivatkoznak az 1. rész valamely főfejezete szerinti követelményekre, akkor ezt a
kifejezést úgy kell érteni, hogy az 1. rész ezen főfejezetének összes követelményére
vonatkozik, kivéve azokat, amelyek nyilvánvalóan alkalmazhatatlanok az IEC 60598-
2 adott része által meghatározott lámpatesttípusra.
Az IEC 60079 hatálya alá tartozó, robbanásbiztos lámpatestek esetében az IEC
60079 követelményein túlmenően (a megfelelő második rész kiválasztásával) az IEC
60598 követelményeit is alkalmazni kell. Az IEC 60598 és az IEC 60079 közötti
bármilyen ellentmondás esetén az IEC 60079 követelményei élveznek elsőbbséget.
Fel kell hívni a figyelmet a fényforrások működési követelményeit tartalmazó
szabványokra, amelyek magukban foglalják a „tájékoztatás lámpatest tervezéséhez”
alatti azon előírásokat; amelyeket a fényforrások helyes működtetéséhez kell követni;
bár e szabvány nem követeli meg a lámpatestek típusvizsgálati jóváhagyásának
részeként a fényforrások működési vizsgálatát.
A technika fejlődése miatt bekövetkező biztonsági változásokat a szabványokba
felülvizsgálatok és módosítások útján folyamatosan beépítik. A területileg illetékes
szabványosítási testületek a leszármaztatott szabványokban állást foglalhatnak
azokról a termékekről, amelyek a gyártó vagy a szabványosítási testület szerint
megfeleltek az előző szabványnak. Az állásfoglalások lehetővé tehetik azt, hogy az
ilyen termékeket meghatározott ideig a korábbi szabvány alapján tovább lehessen
gyártani, aminek a letelte után az új szabványt kell alkalmazni.
MSZ EN 60598-1 16
0.2. Rendelkező hivatkozások
E dokumentum alkalmazásánál a következőkben hivatkozott dokumentumok
nélkülözhetetlenek. Évszámmal ellátott hivatkozások esetén csak a hivatkozott
kiadványt szabad alkalmazni. Évszám nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott
dokumentum legutolsó kiadását (beleértve a módosításokat is) kell alkalmazni.
IEC 60061, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és
biztonságukat ellenőrző idomszerek
IEC 60061-2, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és
biztonságukat ellenőrző idomszerek. 2. rész: Lámpafoglalatok
IEC 60061-3, Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságukat és
biztonságukat ellenőrző idomszerek. 3. rész: Idomszerek
IEC 60065:2001, Audio-, video- és hasonló elektronikus készülékek. Biztonsági
követelmények
IEC 60068-2-75, Környezetállósági vizsgálatok. 2. rész: Vizsgálatok. Eh vizsgálat:
Kalapácsos vizsgálatok
IEC 60079 (összes rész), Villamos gyártmányok robbanóképes gázközegekben
IEC 60083, Az IEC tagországokban szabványosított csatlakozódugók és
csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló általános használatra
IEC 60085, Villamos szigetelés. Termikus értékelés és osztályozás
IEC 60112:2003, Szilárd szigetelőanyagok ellenőrző és összehasonlító kúszóáram-
szilárdsági indexeinek meghatározási módszere
IEC 60155, Fénycsőgyújtók
IEC 60227 (összes rész), Poli(vinil-klorid) szigetelésű vezetékek legfeljebb
450/750 V névleges feszültségig
IEC 60238:1998, Edison-menetes lámpafoglalatok
IEC 60245 (összes rész), Gumiszigetelésű vezetékek. Legfeljebb 450/750 V
névleges feszültségig
IEC 60269 (összes rész), Kisfeszültségű biztosítók
MSZ EN 60598-1 17
IEC 60320 (összes rész), Készülékcsatlakozók háztartási és hasonló általános
célokra
IEC 60357, Halogén izzólámpák (gépjárműlámpák kivételével). Működési előírások
IEC 60360, A lámpafej melegedésének szabványos mérési módszere
IEC 60364-4-41:2005, Kisfeszültségű villamos berendezések. 4-41. rész: Biztonság.
Áramütés elleni védelem
IEC 60384-14, Elektronikus berendezésekben használatos, állandó értékű
kondenzátorok. 14. rész: Termékcsoport-előírás: Állandó kapacitású, hálózatra
csatlakoztatható kondenzátorok elektromágneses zavarszűrésre
IEC 60400, Fénycsőfoglalatok és gyújtófoglalatok
IEC 60417, Berendezéseken használt grafikai jelképek
IEC 60432-1:1999, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 1. rész: Volfrámszálas
izzólámpák háztartási és hasonló, általános világítási célokra 1)
1. módosítás (2005)
IEC 60432-2:1999, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 2. rész: Volfrámszálas
halogénlámpák háztartási és hasonló, általános világítási célokra 2)
1. módosítás (2005)
IEC 60432-3, Izzólámpák. Biztonsági előírások. 3. rész: Volfrámszálas
halogénlámpák (a gépjárműlámpák kivételével)
IEC 60449:1973, Feszültségsávok épületek villamos berendezéseihez
1. módosítás (1979)
IEC 60529, Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok (IP-
kód)
IEC 60570: 2003, Sínrendszerek lámpatestek villamos táplálására
IEC 60598-2 (összes rész), Lámpatestek. 2. rész: Egyedi követelmények
IEC 60598-2-4:1997, Lámpatestek. 2. rész: Egyedi követelmények. 4. főfejezet:
Általános célú, hordozható lámpatestek
1)
A 2.1 (2005) egybeszerkesztett kiadás az IEC 60432-1 (1999)-et és annak 1. módosítását is tartalmazza. 2)
A 2.1 (2005) egybeszerkesztett kiadás az IEC 60432-2 (1999)-et és annak 1. módosítását is tartalmazza.
MSZ EN 60598-1 18
IEC 60634, Vizsgáló hőforráslámpák (HTS-lámpák) lámpatestek
melegedésvizsgálatához
IEC 60662, Nagynyomású nátriumlámpák
IEC 60664-1:2007, Kisfeszültségű rendszerek villamos szerkezeteinek
szigeteléskoordinációja. 1. rész: Alapelvek, követelmények és vizsgálatok
IEC 60682, Kvarcüveglámpák lapított részének hőmérséklet-mérési módszere
IEC 60684 (összes rész), Hajlékony szigetelőcsövek
IEC 60695-2 (összes rész), A tűzveszélyesség vizsgálata. 2. rész: Izzóhuzalos
vizsgálati módszerek
IEC 60695-2-10, A tűzveszélyesség vizsgálata. 2-10. rész: Izzóhuzalos vizsgálati
módszerek. Izzóhuzalos vizsgálóberendezések és általános vizsgálati eljárások
IEC 60695-11-5, A tűzveszélyesség vizsgálata. 11-5. rész: Vizsgálólángok.
Tűlángos vizsgálati módszer. A berendezés, az igazolóvizsgálat elrendezése és
irányelvek
IEC 60838 (összes rész), Különféle lámpafoglalatok
IEC 60989, Elválasztótranszformátorok, takaréktranszformátorok, változtatható
transzformátorok és indukciós tekercsek
IEC 60990:1999, Az érintési áram és a hibaáram mérési módszerei
IEC 61032:1997, Személyek és szerkezetek védelme burkolással. Igazoló
ellenőrzési vizsgálatok
IEC 61058-1:2000, Készülékkapcsolók. 1. rész: Általános követelmények
IEC 61140:2001, Áramütés elleni védelem. A villamos berendezésekre és a villamos
szerkezetekre vonatkozó közös szempontok
IEC 61167, Fém-halogén lámpák
IEC 61184, Bajonett-lámpafoglalatok
IEC 61199:1999, Egy végükön fejelt fénycsövek. Biztonsági előírások
IEC 61249 (összes rész), Nyomtatott lapok és más összekötési struktúrák anyagai
IEC 61347 (összes rész), Lámpaműködtető eszközök
MSZ EN 60598-1 19
IEC 61347-2-9, Lámpaműködtető eszközök. 2-9. rész: A kisülőlámpák előtétjeinek
egyedi követelményei (a fénycsőelőtétek kivételével)
IEC 61558 (összes rész), Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós
tekercsek és hasonló termékek biztonsága
IEC 61558-1:2005, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós tekercsek
és hasonló termékek biztonsága. 1. rész: Általános követelmények és vizsgálatok
IEC 61558-2 (összes rész), Teljesítménytranszformátorok, tápegységek, indukciós
tekercsek és hasonló termékek biztonsága. 2. rész: Egyedi követelmények
IEC 61558-2-5, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek és hasonlók biztonsága.
2-5. rész: Borotvatranszformátorok és borotvatápegységek egyedi követelményei
IEC 61558-2-6, Teljesítménytranszformátorok, tápegységek és hasonlók biztonsága.
2-6. rész: Általános használatú biztonsági szigetelőtranszformátorok egyedi
követelményei
IEC 62031, Általános világításhoz használt LED-modulok. Biztonsági előírások
IEC 62035, Kisülőlámpák (a fénycsövek kivételével). Biztonsági előírások
IEC 62471, Lámpák és lámparendszerek fotobiológiai biztonsága
IEC 80416-1, Berendezéseken használatos grafikai jelképek alapelvei. 1. rész:
Grafikus jelképek kialakítása
ISO 4046-4: 2002, Papír, karton, papírpép és kapcsolódó fogalmak. Szótár. 4. rész:
Papír- és kartonfajták és átalakított termékek
0.3. Általános követelmények
0.3.1. A lámpatesteket úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy rendeltetésszerű
használatuk során biztonságosan működjenek, és ne jelentsenek veszélyt a
személyekre vagy a környezetre nézve. A követelmény teljesülését általában
valamennyi előírt vizsgálat elvégzésével kell ellenőrizni.
0.3.2. A lámpatest feleljen meg az IEC 60598-2 valamely részének. Ha egy adott
lámpatestre vagy lámpatestcsoportra az IEC 60598-2-nek nincs megfelelő része,
akkor az IEC 60598-2 leginkább alkalmazható részét útmutatóként lehet használni a
követelményekhez és vizsgálatokhoz.
MSZ EN 60598-1 20
Ha a lámpatest felépítése olyan, hogy az IEC 60598-2 két vagy több része is
alkalmazható, a lámpatest feleljen meg mindkét vagy valamennyi vonatkozó résznek.
0.3.3. A lámpatestjellegű adaptereket vizsgálati szempontból lámpatesteknek kell
tekinteni.
0.4. Általános vizsgálati előírások és felülvizsgálat
0.4.1. Az e szabvány szerinti vizsgálatok típusvizsgálatok. A "típusvizsgálat"
meghatározását az 1. rész 1. főfejezete tartalmazza.
MEGJEGYZÉS: E szabvány követelményei és tűrései a vizsgálati célra benyújtott típusvizsgálati
minta vizsgálatára vonatkoznak. A típusvizsgálati minta megfelelősége nem biztosítja a gyártó teljes
gyártásának megfelelőségét. A gyártás megfelelőségének biztosítása a gyártó felelőssége, és a
típusvizsgálaton túlmenően a rutinvizsgálatokat és minőségbiztosítást is tartalmazhatja.
0.4.2. A lámpatesteket 10 °C és 30 °C közötti környezeti hőmérsékleten kell
vizsgálni, kivéve, ha a szabvány 1. vagy 2. részének főfejezeteiben másképpen nem
írják elő. A lámpatesteket szállítási állapotban és a rendeltetésszerű körülményeknek
megfelelően felszerelve, a gyártó szerelési utasításának figyelembevételével kell
vizsgálni. A fényforrást (vagy fényforrásokat) el kell távolítani, kivéve, ha az(ok) a
vizsgálathoz szükséges(ek).
Hiányos belső huzalozás esetén a lámpatesteket az 1. rész követelményei
szempontjából nem lehet megfelelőnek tekinteni.
A vizsgálatokat általában egyetlen lámpatestmintán, vagy hasonló lámpatestek
típuscsaládja esetén a családban lévő tagok közül névleges teljesítményenként egy
lámpatesten, illetve a családból egy reprezentatív választékon kell elvégezni, a
gyártóval történt megegyezés szerint (lásd az S mellékletet). Ez a választék a
lámpatestet és minden olyan tartozékát is tartalmazza, amely a vizsgálat
szempontjából a legkedvezőtlenebb összeállítást képviseli.
Az IEC-irányelveivel összhangban az új IEC szabványok a biztonságra vagy a
működésre vonatkozó szabványokra vannak szétválasztva. A fényforrások
biztonsági szabványaiban a "tájékoztatás lámpatest tervezéséhez" alatti előírások a
fényforrások biztonságos működtetéséhez szükségesek; ezért ezeket a lámpatestek
e szabvány szerinti vizsgálatakor rendelkező előírásnak kell tekinteni.
Minden vizsgálati minta feleljen meg az összes vonatkozó vizsgálatnak. A vizsgálat
időtartamának csökkentéséhez és egyes roncsolásos vizsgálatok elvégzéséhez a
MSZ EN 60598-1 21
gyártó további lámpatesteket vagy lámpatestrészeket is vizsgálatra bocsáthat,
feltéve, hogy azok ugyanolyan anyagból készültek és ugyanolyan felépítésűek, mint
az eredeti lámpatest, és a vizsgálat eredménye ugyanaz, mintha az eredeti
lámpatesten végezték volna. Ha a megfelelőségre vonatkozó vizsgálat
"megtekintéssel" történik, akkor ehhez valamennyi szükséges igénybevételt is el kell
végezni.
Sínre szerelt lámpatestek esetén a gyártónak a lámpatesttel együtt egy megfelelő
sín-, csatlakozó- és adaptermintát is be kell szállítania a lámpatest
csatlakoztatásához.
Az összetett lámpatesteket a biztonsági követelmények szempontjából a
lámpatestrészek olyan összeállításában kell vizsgálni, amely a legkedvezőtlenebb
eredményt adja.
A lámpatestek egyes alkatrészei, mint például a csuklók, az emelő- és
süllyesztőeszközök külön is vizsgálhatók, feltéve, hogy ezen alkatrészek felépítése
olyan, hogy működésük nem függ a lámpatest egyéb részeitől.
A bekötött, hálózati csatlakozóvezetékkel való használatra szánt lámpatesteket a
lámpatestbe bekötött hajlékony hálózati csatlakozóvezetékkel kell vizsgálni.
Ernyővel való használatra szánt lámpatestek esetében, ha az ernyő nem a lámpatest
tartozéka, akkor a lámpatest gyártójának be kell nyújtania egy, a lámpatesttel együtt
használható jellegzetes ernyőt.
0.4.3. Felülvizsgálat és vizsgálatok
Ha a lámpatestnek e szabvány követelményei szerinti vizsgálatakor már van korábbi
vizsgálati jegyzőkönyve, akkor egy új vizsgálati minta és a korábbi vizsgálati
jegyzőkönyv együttes benyújtásával lehetőség van az e szabvány szerinti frissítésre.
A teljes típusvizsgálatot ilyenkor általában nem szükséges elvégezni, a terméket,
valamint a korábbi vizsgálati eredményeket elegendő csak az „R”-rel jelölt módosított
szakaszok és az R melléklet jegyzéke szerint felülvizsgálni.
MEGJEGYZÉS: Az „R”-rel jelölt módosított szakaszokat és az R melléklet jegyzékét a jövőbeli
módosítások/kiadások fogják tartalmazni.
MSZ EN 60598-1 22
0.5. A lámpatest alkatrészei
0.5.1. A lámpatesttel nem szerves egységet képező alkatrészek feleljenek meg a
rájuk vonatkozó IEC szabványoknak, ha vannak ilyenek.
Azokat az alkatrészeket, amelyek megfelelnek a vonatkozó IEC szabvány
követelményinek, és egyedi értékekkel vannak jelölve, csak abból a szempontból kell
ellenőrizni, hogy alkalmasak-e a használatban várható körülményekhez. A vonatkozó
szabvány által nem érintett alkalmazási körülmények tekintetében meg kell követelni,
hogy az alkatrészek feleljenek meg e szabvány vonatkozó, kiegészítő
követelményeinek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a vonatkozó vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
A lámpatesttel szerves egységet képező alkatrészek a lámpatest részeként, ésszerű
mértékig feleljenek meg a rájuk vonatkozó IEC alkatrész-szabványoknak.
1. MEGJEGYZÉS: Ez nem jelenti azt, hogy a lámpatest jóváhagyása előtt az alkatrészeket külön meg
kell vizsgálni.
2. MEGJEGYZÉS: A különböző lámpatestfajták alkatrészeinek kiválasztására vonatkozó útmutatás
az L mellékletben található.
A lámpatestek belső huzalozása feleljen meg az 5.3. szakasz követelményeinek.
3. MEGJEGYZÉS: Ez nem zárja ki a szabványosított vezetékek használatát.
0.5.2. A vonatkozó alkatrészszabvány követelményeinek megfelelő és
rendeltetésszerűen használt alkatrészeket e szabvány követelményei szerint csak
akkor kell ellenőrizni, ha az alkatrészszabvány nem tartalmaz (e szabvány címsorát
fedő) követelményeket.
MEGJEGYZÉS: A megfelelőség igazolására egy érvényes vizsgálati jegyzőkönyv elegendőnek
tekinthető.
A lámpa- és gyújtófoglalatok ezenfelül feleljenek meg a vonatkozó IEC alkatrész-
szabvány idomszeres és csereszabatossági követelményeinek is, ha a lámpatestbe
való beépítést követően ezek alkalmazhatók.
Olyan csavar nélküli, beépített védőérintkezőt tartalmazó csatlakozókapcsokra
vonatkozóan, amelyek közvetlenül csatlakoznak a lámpatesthez vagy annak
valamely részéhez, a V melléklet tartalmaz egyedi követelményeket.
MSZ EN 60598-1 23
0.5.3. Azok az alkatrészek, amelyekre vonatkozóan nincs érvényes IEC szabvány, a
lámpatest részeként feleljenek meg e lámpatestszabvány vonatkozó
követelményeinek. A lámpa- és gyújtófoglalatok feleljenek meg ezenkívül a
vonatkozó IEC alkatrészszabvány idomszeres és csereszabatossági
követelményeinek is, ha azok alkalmazhatók.
MEGJEGYZÉS: Alkatrészek például a lámpafoglalatok, kapcsolók, transzformátorok, előtétek,
hajlékony vezetékek és zsinórvezetékek, és a csatlakozódugók.
0.5.4. Az e szabványnak való megfelelőség csak akkor áll fenn, ha a használat során
azonos műszaki jellemzőkkel rendelkező védőernyőt alkalmaznak.
0.6. Az IEC 60598-2 részeinek jegyzéke
2-1. rész. Általános célú, helyhez kötött lámpatestek
2-2. rész. Süllyesztett lámpatestek
2-3. rész. Közvilágítási lámpatestek
2-4. rész. Általános célú, hordozható lámpatestek
2-5. rész. Fényvetők
2-6. rész. Izzólámpás lámpatestek beépített transzformátorral
2-7. rész. Hordozható, kerti lámpatestek
2-8. rész. Kézilámpák
2-9. rész. Fényképészeti és filmtechnikai (nem professzionális) lámpatestek
2-10. rész. Hordozható lámpatestek gyermekeknek
2-11. rész. Lámpatestek akváriumokhoz
2-12. rész. Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető éjszakai lámptestek
2-13. rész. Földbe süllyesztett lámpatestek
2-14. rész. Hidegkatódos, cső alakú kisülőlámpák (neoncsövek) és hasonló
készülékek lámpatestjei
2-15. rész. Jelenleg nincs felhasználva
2-16. rész. Jelenleg nincs felhasználva
MSZ EN 60598-1 24
2-17. rész. A színpadvilágítás, a televízió-, film- és fényképészeti stúdiók (belső- és
szabadtéri) lámpatestei
2-18. rész. Úszómedencék és hasonló létesítmények lámpatestei
2-19. rész. Szellőztetett lámpatestek biztonsági követelményei
2-20. rész. Díszvilágítási füzérek
2-21. rész. Jelenleg nincs felhasználva
2-22. rész. Tartalékvilágítási lámpatestek
2-23. rész. Törpefeszültségű, izzólámpás világítási rendszerek
2-24. rész. Korlátozott felületi hőmérsékletű lámpatestek
2-25. rész. Kórházak és egészségügyi létesítmények klinikai területein használt
lámpatestek
MSZ EN 60598-1 25
1. FŐFEJEZET: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestekre érvényes általános fogalommeghatározásokat
tartalmazza.
1.2. Fogalommeghatározások
E szabvány valamennyi főfejezetére a következő fogalommeghatározások
érvényesek; a fényforrásokkal kapcsolatos további fogalommeghatározások a
vonatkozó lámpaszabványokban találhatók.
A „feszültség” és „áram” kifejezések egyéb utalás hiányában effektív értékeket
jelentenek.
1.2.1. lámpatest (luminaire)
Készülék a lámpa vagy lámpák fényének elosztására, szűrésére vagy átalakítására.
A lámpákat magukat nem tartalmazza, de tartalmazza a lámpák felfogására,
rögzítésére és védelmére szolgáló valamennyi alkatrészt, és ahol szükséges,
áramköri elemeket a fényforrások hálózati csatlakoztatására szolgáló alkatrészekkel
együtt.
MEGJEGYZÉS: A lámpatesttel szervesen egybeépített, nem cserélhető lámpákat tartalmazó
világítótestet is lámpatestnek kell tekinteni, azzal a kivétellel, hogy a vizsgálatokat a szervesen
egybeépített lámpákon vagy beépített előtétes lámpákon nem kell elvégezni.
1.2.2. főrész (a lámpatest főrésze) [main part (of luminaire)]
A felerősítő felülethez rögzített vagy arra közvetlenül felfüggesztett vagy azon álló
rész (amely tartalmazhatja a fényforrásokat, a lámpafoglalatokat és a kiegészítő
szerelvényeket is).
MEGJEGYZÉS: A volfrámszálas izzólámpás lámpatestek esetében általában a lámpafoglalatot tartó
rész a főrész.
1.2.3. normál kivitelű lámpatest (ordinary luminaire)
Lámpatest az aktív részek véletlen megérintése elleni védelemmel, de a por, szilárd
testek vagy nedvesség elleni külön védelem nélkül.
1.2.4. általános célú lámpatest (general purpose luminaire)
MSZ EN 60598-1 26
Olyan lámpatest, amelyet nem különleges célra terveztek.
MEGJEGYZÉS: Általános célú lámpatestek például a függesztékek, egyes pontfénylámpák
(spotlámpák) és bizonyos felületre szerelhető vagy süllyesztett, helyhez kötött lámpatestek.
Különleges célú lámpatestek például a kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek, a
fényképészeti vagy a filmtechnikai alkalmazásra szánt lámpatestek vagy az úszómedencék
lámpatestei.
1.2.5. állítható lámpatest (adjustable luminaire)
Olyan lámpatest, amelynek a főrésze csuklók, emelő- vagy süllyesztőeszközök,
teleszkópcsövek vagy hasonló eszközök segítségével forgatható vagy mozgatható.
MEGJEGYZÉS: Az állítható lámpatest lehet helyhez kötött vagy hordozható.
1.2.6. lámpatest-alapegység (basic luminaire)
Az a legkisebb számú összeszerelt alkatrész, amely az IEC 60598-2 valamelyik
részének a követelményeit teljesíti.
1.2.7. összetett lámpatest (combination luminaire)
Olyan lámpatest, amely egy lámpatest-alapegységből és egy vagy több további
alkatrészből áll. Ezek az alkatrészek más alkatrészekkel helyettesíthetők, vagy más
alkatrészekkel különböző kombinációkban használhatók, és kézzel vagy
szerszámmal cserélhetők is lehetnek.
1.2.8. helyhez kötött lámpatest (fixed luminaire)
Olyan lámpatest, amely nem helyezhető át könnyen, vagy azért, mert a rögzítés
olyan, hogy a lámpatest csak szerszám segítségével szerelhető le, vagy mert a
lámpatestet nehezen elérhető helyen való használatra szánták.
MEGJEGYZÉS: A helyhez kötött lámpatesteket általában állandó hálózati csatlakozásra tervezik, de a
csatlakozás kialakítható csatlakozódugóval vagy hasonló eszközzel is.
1.2.9. hordozható lámpatest (portable luminaire)
Olyan lámpatest, amely a rendeltetésszerű használat során, a lámpatest villamos
hálózatra csatlakoztatott állapotában áthelyezhető.
MEGJEGYZÉS: Hordozható lámpatestek a bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel és -dugóval
felszerelt fali lámpatestek, és az olyan lámpatestek, amelyek tartószerkezetükhöz szárnyas csavarral,
csíptetővel vagy akasztóhoroggal erősíthetők fel úgy, hogy a tartószerkezetükről kézzel könnyen
eltávolíthatók.
MSZ EN 60598-1 27
1.2.10. süllyesztett lámpatest (recessed luminaire)
Olyan lámpatest, amelyet a gyártója részben vagy egészben tartófelületbe történő
beépítésre szánt.
MEGJEGYZÉS: A fogalom a zárt üregben működtetett lámpatestekre és a felületbe – pl. felfüggesztett
álmennyezetbe – szerelt lámpatestekre egyaránt vonatkozik.
1.2.11. névleges feszültség (rated voltage)
A gyártó által a lámpatesten feltüntetett tápfeszültség vagy tápfeszültségek.
1.2.12. tápáram (supply current)
A lámpatest hálózati kapcsain folyó áram, miután a lámpatest állapota
rendeltetésszerű használatban névleges feszültségen és frekvencián állandósult.
1.2.13. névleges teljesítmény (rated wattage)
Azon fényforrások száma és névleges teljesítménye, amelyhez a lámpatest készült.
1.2.14. hálózati csatlakozóvezeték (supply cord)
A lámpatesthez rögzített, a tápellátást szolgáló külső hajlékony vezeték vagy
zsinórvezeték.
1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest már eleve tartalmazhatja a bekötött hálózati csatlakozóvezetéket
vagy lehet azzal való csatlakozásra szánt, pl. X, Y vagy Z típusú csatlakozással.
2. MEGJEGYZÉS: Az a cél, hogy a szabvány 2. részének minden főfejezetét összhangba hozzák
ezzel a meghatározással; azonban ez akkor történik meg, amikor a 2. rész valamely főfejezetét egyéb
okokból megváltoztatják. Az átmeneti időszakban, ahol a 2. rész bármely főfejezetében „bekötött
hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték” szerepel, ott ez alatt „hálózati csatlakozóvezeték”-et kell
érteni.
1.2.15. aktív rész (live part)
Olyan vezető rész, amely rendeltetésszerű használatban áramütést okozhat. A
nullavezetőt e meghatározástól függetlenül aktív résznek kell tekinteni.
MEGJEGYZÉS: Azt a vizsgálatot, amely meghatározza, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e,
amely áramütést okozhat, az A melléklet tartalmazza.
1.2.16. alapszigetelés (basic insulation)
Az aktív részeken áramütés elleni alapvédelem céljából alkalmazott szigetelés.
MEGJEGYZÉS: Az alapszigetelés nem szükségszerűen tartalmazza a kizárólag működési célokra
használt szigetelést.
MSZ EN 60598-1 28
1.2.17. kiegészítő szigetelés (supplementary insulation)
Az alapszigetelésen túlmenően alkalmazott önálló szigetelés, amelynek célja, hogy
az alapszigetelés meghibásodása esetén védelmet nyújtson az áramütés ellen.
1.2.18. kettős szigetelés (double insulation)
Alapszigetelést és kiegészítő szigetelést is tartalmazó szigetelés.
1.2.19. megerősített szigetelés (reinforced insulation)
Az aktív részeken alkalmazott egyetlen szigetelési rendszer, amely a kettős
szigeteléssel egyenértékű áramütés elleni védelmet nyújt.
MEGJEGYZÉS: A „szigetelési rendszer” kifejezés nem jelenti azt, hogy a szigetelésnek egyetlen
homogén darabnak kell lennie. Tartalmazhat több réteget is, amelyek kiegészítő vagy
alapszigetelésként egyedileg nem vizsgálhatók.
1.2.20.
(Jelenleg nincs felhasználva)
1.2.21. 0. érintésvédelmi osztályú lámpatest (csak normál kivitelű lámpatestek
esetén alkalmazható) [class 0 luminaire (applicable to ordinary luminares only)]
Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem az alapszigetelésre épül.
Ez azt jelenti, hogy nincs mód a megérinthető vezetőrészeknek, ha ilyenek vannak, a
kiépített vezeték védővezetőjével való összekötésére, így az alapszigetelés
meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul. A 0. érintésvédelmi osztály
alkalmazására vonatkozóan lásd a T mellékletet, amely a vizsgálati követelmények
hivatkozásait tartalmazza.
1. MEGJEGYZÉS: A 0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehet – a teljes alapszigetelést vagy
annak egy részét alkotó – szigetelőanyag-burkolata, vagy az aktív részektől legalább
alapszigeteléssel elválasztott fémburkolata.
2. MEGJEGYZÉS: Ha a szigetelőanyag burkolatú lámpatestnek a védővezetővel összeköthető belső
részei vannak, akkor a lámpatest I. érintésvédelmi osztályú.
3. MEGJEGYZÉS: A 0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek kettős vagy megerősített
szigetelésű részei.
4. MEGJEGYZÉS: Japánban a 0. érintésvédelmi osztály csak a 100 V – 127 V tápfeszültségről
üzemeltetett, normál kivitelű lámpatestek esetében alkalmazható.
1.2.22. I. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class I. luminaire)
MSZ EN 60598-1 29
Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésre
épül, hanem további biztonsági óvintézkedéseket is tartalmaz oly módon, hogy
megfelelő eszközök vannak a megérinthető vezető részeknek a kiépített vezeték
védő- (földelő-) vezetőjével való összekötéséhez, amelynek következtében a
megérinthető vezető részek az alapszigetelés meghibásodása esetén sem válhatnak
aktívvá.
1. MEGJEGYZÉS: Hajlékony zsinórvezetékkel vagy vezetékkel való használatra szánt lámpatestek
esetében ez azt jelenti, hogy a hajlékony zsinórvezetéknek vagy vezetéknek védővezetőt kell
tartalmaznia.
2. MEGJEGYZÉS: Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek lehetnek kettős vagy megerősített
szigetelésű részei.
3. MEGJEGYZÉS: Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek lehetnek olyan részei, amelyeknek az
áramütés elleni védelmét érintésvédelmi törpefeszültségről (SELV) történő működtetéssel valósítják
meg.
1.2.23. II. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class II luminaire)
Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésre
épül, hanem további biztonsági óvintézkedéseket, pl. kettős vagy megerősített
szigetelést is tartalmaz a védőföldelési lehetőségek vagy az üzembe helyezési
feltételek ismeretének hiányában.
1. MEGJEGYZÉS: Az ilyen lámpatest a következő kialakítási megoldások egyike szerinti lehet:
a) Olyan lámpatest, amelynek tartós és lényegében véve folytonos szigetelőanyagú burkolata
minden fémrészt takar, az olyan kisméretű részek kivételével, mint az adattáblák, csavarok és
szegecsek, amelyek az aktív részektől legalább a megerősített szigeteléssel egyenértékű
szigeteléssel vannak elválasztva. Az ilyen lámpatestet szigetelőburkolatú, II. érintésvédelmi
osztályú lámpatestnek nevezik.
b) Olyan lámpatest, amelynek lényegében folytonos fémburkolata van, amelyen belül mindenütt a
kettős vagy megerősített szigeteléssel egyenértékű szigetelést alkalmaznak. Az ilyen
lámpatesteket fémburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek nevezik.
c) Olyan lámpatest, amely a fenti a) és b) változatok kombinációja.
2. MEGJEGYZÉS: A szigetelőburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatest burkolata a kiegészítő
vagy a megerősített szigetelés részét képezheti, vagy akár teljes egészében az lehet.
3. MEGJEGYZÉS: Ha a gyújtás elősegítésére, vagy elektromágneses kompatibilitási (EMC) okokból
földelést alkalmaznak, de az nincs összekötve megérinthető fémrésszel, a lámpatest még II.
érintésvédelmi osztályúnak tekinthető. A fényforrásokra vonatkozó IEC előírásoknak megfelelő
MSZ EN 60598-1 30
megérinthető fémrészeket és az egyéb, a rendeltetésszerű használat során alapvetően földeletlen és
megérinthetetlen fémrészeket nem kell olyan vezető részeknek tekinteni, amelyek áramütést
okozhatnak, kivéve, ha az A melléklet vizsgálatai igazolják azok aktív voltát.
4. MEGJEGYZÉS: Ha egy mindenütt kettős és/vagy megerősített szigeteléssel ellátott lámpatestnek
érintésvédelmi védő-csatlakozókapcsa vagy érintésvédelmi védőérintkezője van, akkor a lámpatestet
I. érintésvédelmi osztályúnak kell tekinteni. A helyhez kötött, II. érintésvédelmi osztályú, felfűzött
szerelésre szánt lámpatestnek azonban a nem a lámpatestben végződő védővezető villamos
folytonosságának fenntartása érdekében belső csatlakozókapcsa is lehet, feltéve, hogy ezt a
csatlakozókapcsot a megérinthető fémrészektől II. érintésvédelmi osztályú szigetelés választja el.
5. MEGJEGYZÉS: A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek olyan részei, amelyeknek
az áramütés elleni védelmét érintésvédelmi törpefeszültségről (SELV) történő működtetéssel
valósítják meg.
1.2.24. III. érintésvédelmi osztályú lámpatest (class III luminaire)
Olyan lámpatest, amelyben az áramütés elleni védelem érintésvédelmi
törpefeszültségű (SELV) tápláláson alapszik, és amelyben ezen érintésvédelmi
törpefeszültségnél nagyobb feszültség nem keletkezik.
1.2.25. legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet (ta) [rated maximum
ambient temperature (ta)]
A lámpatest gyártója által megadott legnagyobb tartós hőmérséklet, amelyen a
lámpatest rendeltetésszerű feltételek mellett még működtethető.
MEGJEGYZÉS: Ez nem zárja ki a legfeljebb (ta + 10) °C hőmérsékleten való ideiglenes működtetést.
1.2.26. az előtét, a kondenzátor vagy a gyújtókészülék burkolatának
legnagyobb névleges működési hőmérséklete (tc) [rated maximum operating
temperature of the case of a ballast, capacitor or starting device (tc)]
Az a legnagyobb megengedett hőmérséklet, amely rendeltetésszerű működési
feltételek mellett, névleges feszültségen vagy a névleges feszültségtartomány
legnagyobb feszültségén, az alkatrész külső felületének tetszőleges pontján (jelölés
esetén a jelölt helyen) felléphet.
1.2.27. a fényforrást működtető eszköz tekercsének legnagyobb névleges
működési hőmérséklete (tw) [rated maximum operating temperature of a lamp
controlgear winding (tw)]
MSZ EN 60598-1 31
A gyártó által megadott legnagyobb tekercshőmérséklet, amelyen folytonos működés
esetén az 50/60 Hz-es lámpaműködtető eszköz várható üzemi élettartama legalább
10 év.
1.2.28. előtét (ballast)
A hálózat és egy vagy több kisülőlámpa közé kapcsolt olyan egység, amely
induktivitás, kapacitás vagy ellenállás, illetve ezek kombinációja útján főként a lámpa
(lámpák) áramának a kívánt értékre való korlátozására szolgál.
Tartalmazhat eszközöket a hálózati feszültség átalakítására és olyan kapcsolásokat
is, amelyek segítenek a gyújtófeszültség és az előfűtő áram előállításában,
megakadályozzák a hideggyújtást, csökkentik a sztroboszkóphatást, javítják a
teljesítménytényezőt és csökkentik a rádiófrekvenciás zavart.
1.2.29. önálló lámpaműködtető eszköz (independent lamp control gear)
Egy vagy több külön elemből álló, olyan kialakítású lámpaműködtető eszköz, amely
vagy amelyek a lámpaműködtető eszköz jelölése szerinti védettség mellett és
minden további burkolat nélkül a lámpatesten kívül különállóan is felszerelhető(k).
1.2.30. beépített lámpaműködtető eszköz (built-in lamp control gear)
Olyan lámpaműködtető eszköz, amelyet lámpatestbe való beépítésre terveztek, és
amely különleges óvintézkedések nélkül nem szerelhető fel a lámpatesten kívül.
1.2.31. szervesen egybeépített lámpafoglalat (integral lampholder)
A lámpatest azon része, amely a fényforrást tartja és villamos csatlakozást is
létrehozza, és amelyet a lámpatest részeként alakítottak ki.
1.2.32. előtéttartó (ballast compartment)
A lámpatestnek az a része, amelybe az előtétet beszerelik.
1.2.33. fényáteresztő bura (translucent cover)
A lámpatest azon fénykibocsátó része, amely a lámpák és más alkatrészek
védelmére is szolgálhat.
Ez a kifejezés a diffúzorokra, lencsepanelekre és hasonló, fényt irányító elemekre is
vonatkozik.
1.2.34. kiépített vezeték (fixed wiring)
MSZ EN 60598-1 32
Vezeték, amely annak a rögzített vezetékhálózatnak a része, amelyhez a
lámpatestet csatlakoztatják.
MEGJEGYZÉS: A kiépített vezeték bevezethető a lámpatestbe és beköthető a csatlakozókapcsokba,
beleértve a lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek csatlakozókapcsait is.
1.2.35. készülékcsatlakozó (appliance coupler)
Olyan eszköz, amelynek segítségével egy hajlékony vezetéket a lámpatesthez lehet
csatlakoztatni.
Két részből áll: érintkezőhüvelyekkel ellátott készülékcsatlakozó-aljzatból, amely a
hálózathoz csatlakoztatott hajlékony vezetékkel szervesen egybe van építve, vagy
ahhoz való hozzákapcsolásra tervezték; és érintkezőcsapokkal ellátott
készülékcsatlakozó-dugóból, amely a lámpatest szervesen beépített vagy
hozzárögzített része.
1.2.36. külső huzalozás (external wiring)
Általában a lámpatesten kívüli, de azzal együtt szállított huzalozás.
1. MEGJEGYZÉS: A külső huzalozás felhasználható a lámpatest tápforráshoz, más lámpatestekhez,
vagy valamilyen külső előtéthez való csatlakoztatására.
2. MEGJEGYZÉS: A külső huzalozás nem szükségszerűen halad teljes hosszában a lámpatesten
kívül.
1.2.37. belső huzalozás (internal wiring)
Általában a lámpatesten belüli, azzal együtt szállított olyan huzalozás, amely
összeköttetést nyújt a külső huzalozás vagy a hálózati csatlakozóvezetékek és a
lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek kapocsvégződései között.
MEGJEGYZÉS: A belső huzalozás nem szükségszerűen halad teljes hosszában a lámpatesten belül.
1.2.38. normál gyúlékony anyag (normally flammable material)
Olyan anyag, amelynek gyulladási hőmérséklete legalább 200 °C, és amely ezen a
hőmérsékleten alaktartó és nem lágyul meg.
Példák: A 2 mm-nél vastagabb fa és faalapú anyagok.
MEGJEGYZÉS: A normál gyúlékony anyagok deformálódással és lágyulással szembeni ellenállása és
gyulladási hőmérséklete széleskörűen elfogadott, 15 perces vizsgálati időtartam alatt meghatározott
értékeken alapszik.
1.2.39. könnyen gyulladó anyag (readily flammable material)
MSZ EN 60598-1 33
Olyan anyag, amely nem sorolható sem a normál gyúlékony anyagok, sem a nem
éghető anyagok csoportjába.
Példák: Legfeljebb 2 mm vastag farostlemez és faalapú anyagok.
1.2.40. nem éghető anyag (non-combustible material)
Olyan anyag, amely az égést nem táplálja.
MEGJEGYZÉS: E szabvány szempontjából az olyan anyagokat, mint a fém, a vakolat és a beton,
nem éghető anyagoknak kell tekinteni.
1.2.41. gyúlékony anyag (flammable material)
Olyan anyag, amely nem felel meg a 13.3.2. szakasz szerinti izzóhuzalos vizsgálat
követelményeinek.
1.2.42. kisfeszültség (low voltage)
1.2.42.1. ELV (törpefeszültség) [ELV (extra low voltage)]
Olyan feszültség, amelynek értéke az egyes vezetékek között, vagy bármelyik
vezeték és a föld között nem haladja meg váltakozó feszültség esetén az 50 V
effektív értéket, lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 120 V-ot (az IEC 60449
szerinti I. feszültségtartomány).
MEGJEGYZÉS: A „lüktetésmentesség” szinuszos lüktető feszültség esetén megegyezés szerint a
10% effektív értéket nem meghaladó feszültséget jelent: a legnagyobb csúcsérték 120 V-os
lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 140 V-ot, 60 V-os lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a
70 V-ot, 30 V-os lüktetésmentes egyenfeszültség esetén a 35 V-ot nem lépi túl.
1.2.42.2. SELV (érintésvédelmi törpefeszültség) [SELV (safety extra-low voltage
(SELV)]
Olyan ELV (törpefeszültség), amely a hálózati tápfeszültségtől az IEC 61558-2-6
szerinti, vagy azzal egyenértékű a primer és a szekunder áramkörei között
szigetelést tartalmazó biztonsági elválasztó transzformátorral van elszigetelve.
MEGJEGYZÉS: Különleges követelmények esetén, különösen akkor, ha az áramvezető részek
közvetlen megérintése megengedett, az 50 V effektív értékű váltakozó feszültségnél vagy a 120 V
lüktetésmentes egyenfeszültségnél kisebb feszültséghatárokat is meg lehet állapítani.
1.2.43. üzemi feszültség (working voltage)
MSZ EN 60598-1 34
Az a legnagyobb effektív értékű feszültség, amely névleges hálózati feszültség
esetén, a tranzienseket elhanyagolva, üresjárási állapotban vagy a rendeltetésszerű
működés során bármely szigetelésen felléphet.
1.2.44. típusvizsgálat (type test)
A típusvizsgálati mintán végzett vizsgálat vagy vizsgálatsorozat annak ellenőrzésére,
hogy egy adott termék felépítése megfelel-e a vonatkozó szabvány
követelményeinek.
1.2.45. típusvizsgálati minta (type test sample)
Egy vagy több hasonló egységet tartalmazó olyan minta, amelyet a gyártó vagy a
felelős forgalmazó típusvizsgálat céljára benyújt.
1.2.46. kézzel (by hand)
Szerszám használata nélkül.
1.2.47. csatlakozókapocs (terminal)
Olyan lámpatestrész vagy alkatrész, amely egy vezetővel való villamos
összeköttetés létesítéséhez szükséges.
Lásd a 14. és a 15. főfejezetet.
1.2.48. felfűzött szerelés (átmenő táplálás) [looping-in (feed through)]
Két vagy több lámpatest hálózati csatlakoztatásának olyan rendszere, ahol az egyes
tápáramvezetők be- és kivezetése ugyanazon a csatlakozókapcson történik.
MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapocsba való bekötés megkönnyítésére a tápáramvezető elvágható
(lásd a 20. ábrát).
1.2.49. átmenő huzalozás (through wiring)
Olyan huzalozás, amely áthalad azon a lámpatesten, amely a lámpatestekből álló sor
összekötésére szolgál.
1. MEGJEGYZÉS: Egyes országokban az átmenő huzalozásban vezetékkötések kialakítása nincs
megengedve.
2. MEGJEGYZÉS: A lámpatest villamosan összeköthető az átmenő huzalozással, de attól független
is lehet (lásd a 20. ábrát).
1.2.50. gyújtókészülék (starting device)
MSZ EN 60598-1 35
Olyan készülék, amely önállóan vagy más áramköri elemekkel együttesen létrehozza
a kisülőlámpa begyújtásához szükséges villamos feltételeket.
1.2.51. gyújtó (starter)
Általában fénycsövekhez készült olyan gyújtókészülék, amely az elektródák
megfelelő előfűtését biztosítja, és az előtét soros impedanciájának segítségével
feszültséglökést hoz létre a lámpán.
1.2.52. impulzusgyújtó (ignitor)
Olyan gyújtókészülék, amely a kisülőlámpa begyújtásához szükséges
feszültségimpulzusokat hoz létre, de nem biztosítja az elektródák előfűtését.
1.2.53. sorozatkapocs (terminal block)
Szigetelőanyagú burkolatban vagy burkolaton elhelyezett, egy vagy több
csatlakozókapocsból álló összeállítás a vezetők közötti összekötés
megkönnyítésére.
1.2.54. kedvezőtlen körülmények között működő lámpatest (rough service
luminaire)
Különösen szigorú mechanikai bánásmód elviselésére tervezett lámpatest.
1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest lehet:
– állandó jelleggel helyhez kötött, vagy
– szerkezeteken vagy állványzatokon ideiglenes jelleggel rögzített , vagy
– tartóállvánnyal vagy markolattal szervesen egybeépített kivitelű.
2. MEGJEGYZÉS: Az ilyen lámpatesteket általában ott használják, ahol a mindennapi életben
kedvezőtlen körülmények állnak elő, vagy ahol ideiglenes világítás szükséges, például építkezési
helyszíneken, ipari műhelyekben vagy hasonló helyeken.
1.2.55. elektromechanikus csatlakozórendszer (electro-mechanical contact
system)
A lámpatesten belüli olyan csatlakozórendszer, amely lehetővé teszi a
lámpafoglalatot tartó főrész villamos és mechanikai csatlakoztatását az
alaplemezhez vagy felfüggesztő eszközhöz.
Beállító eszközt is tartalmazhat.
MSZ EN 60598-1 36
A rendszer szolgálhat egyedi lámpatest-kialakítási célokra, vagy biztosíthatja
többféle típusú lámpatest csatlakoztatását is.
A 31. ábrán az 1.2.55. szakasz szerinti elektromechanikus csatlakozórendszer
látható. Az ilyen eszközre a 4.11.6. és a 7.2.1. szakasz követelményeit kell
alkalmazni.
Mivel a leírtak szerinti esetben a talprész és a szerelvénytálca egyaránt egyedi és
más eszközökkel nem csereszabatos, az alaplemezen nem szükséges feltüntetni a
villamos csatlakozás névleges áramát a 3.2. szakaszban előírtak szerint.
1.2.56. egyenáramú törpefeszültségről táplált fénycsöves lámpatest (extra-low
voltage d.c. supplied fluorescent luminaire)
Olyan lámpatest, amely legfeljebb 48 V névleges feszültségű, egyenáramú telepről
működik és olyan egyenáramú/váltakozó áramú invertert tartalmaz, amely
tranzisztorok segítségével állítja elő az egy vagy több fénycső táplálásához
szükséges energiát.
1. MEGJEGYZÉS: Az egyenáramú törpefeszültségről táplált fénycsöves lámpatestek a
tápfeszültségnél nagyobb feszültségeket hozhatnak létre, ezért az ilyen lámpatestek nem tekinthetők
III. érintésvédelmi osztályúnak. Az ilyen lámpatestek esetében áramütésveszéllyel lehet számolni, ami
ellen a lámpatest megfelelő kialakításával védekezni kell.
2. MEGJEGYZÉS: A 48 V-os érték megfontolás alatt van.
1.2.57. felerősítőfelület (mounting surface)
Épület, bútor vagy más szerkezet azon része, amelyre a lámpatest rendeltetésszerű
használat mellett bármilyen módon felerősíthető, felfüggeszthető, ráállítható vagy
elhelyezhető, és amelynek célja, vagy amelyet szánnak arra, hogy a lámpatestet
tartsa.
1.2.58. szervesen egybeépített alkatrész (integral component)
A lámpatest nem cserélhető részét képező olyan alkatrész, amely a lámpatesttől
elkülönítve nem vizsgálható.
1.2.59. beépített előtétes lámpák (self-ballasted lamps)
Lámpafejet, beépített fényforrást és a fényforrás gyújtásához és állandósult
működtetéséhez szükséges kiegészítő elemeket tartalmazó olyan egység, amely
tartós roncsolódás nélkül nem szerelhető szét.
MSZ EN 60598-1 37
1. MEGJEGYZÉS: A beépített előtétes lámpa fényforrása nem cserélhető alkatrész.
2. MEGJEGYZÉS: Az előtét a beépített előtétes lámpa és nem a lámpatest alkatrésze. Az egységet
élettartamának végén eldobják.
3. MEGJEGYZÉS: Vizsgálati szempontból a beépített előtétes lámpákat hagyományos lámpáknak
kell tekinteni.
4. MEGJEGYZÉS: Példák és további tájékoztatás az IEC 60972-ben találhatók.
1.2.60. lámpatestjellegű adapter (semi-luminaire)
A beépített előtétes lámpához hasonló egység, de kialakítása biztosítja a fényforrás
és/vagy a gyújtó cserélhetőségét is.
1. MEGJEGYZÉS: A lámpatestjellegű adapter fényforrása és/vagy gyújtókészüléke könnyen
cserélhető.
2. MEGJEGYZÉS: Az előtét nem cserélhető, és azt nem szükséges eldobni minden
fényforráscserekor.
3. MEGJEGYZÉS: A hálózati csatlakozáshoz lámpafoglalat szükséges.
4. MEGJEGYZÉS: Példák és további tájékoztatás az IEC 60972-ben található.
1.2.61. csatlakozódugóval egybeépített előtét/transzformátor (plug-
ballast/transformer)
Olyan előtét vagy transzformátor, amelyet a villamos hálózati csatlakoztatás céljából
egy csatlakozódugóval szervesen egybeépített burkolatban helyeztek el.
1.2.62. hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatest (mains socket-outlet-
mounted luminaire)
Olyan lámpatest, amelynek szervesen egybeépített csatlakozódugója villamos
hálózati csatlakoztatásra és egyben a lámpatest tartására is szolgál.
1.2.63. csíptetős lámpatest (clip-mounted luminaire)
Lámpatest, amelyet egy olyan rugós csíptetővel építettek össze, amelynek
segítségével a lámpatest egyetlen kézmozdulattal a tartófelülethez rögzíthető.
1.2.64. lámpa-csatlakozóaljzat (lamp connectors)
Olyan különlegesen kialakított érintkezőkből álló összeállítás, amely létrehozza a
villamos csatlakozást, de a lámpa tartását nem biztosítja.
1.2.65. hálózati csatlakozóaljzat (mains socket-outlet)
MSZ EN 60598-1 38
Olyan tartozék, amely érintkezőhüvelyeket tartalmaz a hálózati csatlakozódugó
hengeres vagy lapos csapjainak befogadására, és amely vezetékek vagy
zsinórvezetékek csatlakoztatására szolgáló csatlakozókapcsokkal is rendelkezik.
1.2.66. újrahuzalozható lámpatest (rewireable luminaire)
Olyan lámpatest, amelynek hálózati csatlakozóvezetéke általános célú
szerszámokkal cserélhető.
1.2.67. nem újrahuzalozható lámpatest (non-rewireable luminaire)
Olyan lámpatest, amelynek hálózati csatlakozóvezetéke általános célú
szerszámokkal nem távolítható el a lámpatest végleges tönkretétele nélkül.
1.2.68. lámpaműködtető eszköz(ök) (lamp control gear)
A lámpa működtetéséhez szükséges eszközök, például az előtétek, a
transzformátorok vagy feszültségcsökkentő konverterek.
MEGJEGYZÉS: A fogalom nem alkalmazható a lámpák kapcsolóeszközeire vagy a világításvezérlő
eszközökre, pl. a fényszabályzókra és a szürkületkapcsolókra.
1.2.69.
(jelenleg nincs felhasználva)
1.2.70. műlámpa (dummy lamp)
Olyan eszköz, amely az IEC 60061 szerinti követelményeknek megfelelő lámpafejjel
van összeépítve.
1.2.71. védőernyős lámpa (self-shielded lamp)
Olyan volfrámszálas halogénlámpa vagy fém-halogén lámpa, amelynek használata
esetén a lámpatestet az ultraibolya sugárzás vagy a lámpa szétrobbanása ellen nem
szükséges védőernyővel ellátni.
1.2.72. külső hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték (external flexible cable or
cord)
A bemeneti vagy a kimeneti áramkör külső csatlakoztatására szolgáló hajlékony
vezeték vagy zsinórvezeték a következő csatlakoztatási módok egyike szerint
rögzíthető a lámpatesthez, vagy szerelhető össze azzal:
MSZ EN 60598-1 39
– X típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan
módja, ami lehetővé teszi a vezeték vagy zsinórvezeték könnyű cseréjét.
1. MEGJEGYZÉS: A vezeték vagy zsinórvezeték lehet különlegesen előkészített kivitelű, de az
csak a gyártótól vagy annak javító szolgáltatójától szerezhető be.
2. MEGJEGYZÉS: A különlegesen előkészített vezeték vagy zsinórvezeték a lámpatest
valamely részét is tartalmazhatja.
– Y típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan
módja, hogy bármilyen cserét csak a gyártó, annak javító szolgáltatója vagy
hasonlóan képzett személy végezhet.
3. MEGJEGYZÉS: Az Y típusú csatlakozás normál vagy különleges hajlékony vezetékkel vagy
zsinórvezetékkel is használható.
– Z típusú csatlakozás: A vezeték vagy zsinórvezeték csatlakoztatásának olyan
módja, ami nem teszi lehetővé a vezeték vagy zsinórvezeték cseréjét a
lámpatest törése vagy tönkretétele nélkül.
1.2.73. funkcionális földelés (functional earthing)
Rendszeren, berendezésen vagy készüléken belül kialakított olyan helyi földelés,
amely a megfelelő működéshez szükséges, de nem képezi részét az áramütés elleni
védelemnek.
1.2.74. összekötővezeték (inter-connecting cable)
A lámpatest két fő része közötti olyan huzalozás vagy huzalozási összeállítás,
amelyet a lámpatest gyártója szállít, és amelyet a lámpatest részének kell tekinteni.
MEGJEGYZÉS: A huzalozási összeállítás különböző célú huzalozások kombinációját tartalmazhatja,
például tápfeszültségen keresztüli táplálás, földelés biztosítása, gyújtó és üzemi feszültségek adása,
és olyan huzalozást is, amely funkcionális összeköttetést biztosít. Példák az alkalmazási helyekre: a
lámpatest és a lámpaműködtető eszköz doboza, a felerősítő doboz vagy a sínrendszerhez kapcsolódó
érintkező.
1.2.75. érvéghüvely (ferrule)
Olyan mechanikai tartozék, általában egy merev cső, amelyet a vezeték
lecsupaszított végének összefogására használnak.
1.2.76. Impulzusállósági kategória (a korábbi megnevezés szerint:
„túlfeszültségi kategóriák”) [impulse withstand category (former term “overvoltage
categories”)]
MSZ EN 60598-1 40
A tranziens túlfeszültségi állapot leírására szolgáló számérték.
1. MEGJEGYZÉS: Az I, II, III és IV impulzusállósági kategóriák használatosak.
2. MEGJEGYZÉS: A következő magyarázat az IEC 60364-4-443:2007-ből származik:
443.2.1. szakasz: a) Az impulzusállósági feszültségek szerinti osztályozás célja.
2.1. MEGJEGYZÉS: A villamos létesítmények túlfeszültségi kategóriáit a szigetelések
összehangolása és a készülékeknek az ezzel kapcsolatos impulzusállósági feszültségek szerinti
osztályozása céljából határozták meg, lásd az 1.1. táblázatot.
2.2. MEGJEGYZÉS: A névleges impulzusállósági feszültség az az impulzusállósági feszültség,
amit a berendezés vagy annak része gyártója állapít meg, és ami szigetelésnek a
túlfeszültséggel szembeni ellenállását jellemzi (az IEC 60664-1 3.9.2. szakasza szerint).
b) Az impulzusállósági feszültséget a közvetlenül a hálózatról táplált berendezések
osztályozására használják.
A berendezések impulzusállósági feszültségét a névleges feszültséggel összhangban kell
megválasztani. Ennek célja az, hogy a működés folyamatossága és a meghibásodás
elfogadható kockázata szempontjából különböző berendezés-kategóriákat lehessen felállítani.
Egy adott osztályba tartozó berendezés kiválasztásával el lehet érni a szigetelés
összehangolását a teljes létesítményen belül, elfogadható szintre csökkentve ezzel a
meghibásodás kockázatát.
2.3. MEGJEGYZÉS: A tranziens túlfeszültségek a hálózati elosztó rendszereken keresztül
terjednek, és a legtöbb létesítmény esetén a végpont felé haladva nem csökkennek
számottevően.
1.1. táblázat: A készülékek szükséges névleges impulzusállósági feszültsége
A létesítmény névleges feszültsége a
V
A berendezés impulzusállósági feszültsége
kV b
Háromfázisú rendszerek
Közép-ponttal rendelkező egyfázisú
rendszerek
Berendezés a létesítmény eredeténél
(túlfeszültségi kategória IV)
Berendezés az elosztó és végső
áramkörökben (túlfeszültségi kategória III)
Készülékek és áramfogyasztó berendezések (túlfeszültségi
kategória II)
Különlegesen védett
berendezés (túlfeszültségi
kategória I)
- 120–240 4 2,5 1,5 0,8
230/400 277/480
- 6 4 2,5 1,5
400/690 - 8 6 4 2,5
1000 - 12 8 6 4
a Az IEC 60038 szerint. b Az impulzusállósági feszültség az aktív vezetők és a védővezető között lép fel.
MSZ EN 60598-1 41
1.2.77. áramkörök és áramköri jellemzők (circuits and circuit characteristics)
1.2.77.1. primer áramkör (primary circuit)
Közvetlenül a váltakozó áramú hálózathoz kapcsolódó áramkör.
Ide tartoznak pl. a váltakozó áramú hálózathoz való csatlakozást szolgáló eszközök,
a transzformátorok primér tekercsei, a motorok és egyéb terhelések.
[IEC 60950-1, 1.2.8.4. meghatározás]
1.2.77.2. szekunder áramkör (secondary circuit)
Olyan áramkör, amely nem áll közvetlen kapcsolatban a primér áramkörrel, és
amelynek energiaellátása transzformátorral, konverterrel vagy ezekkel egyenértékű
eszközzel, illetve teleppel történik.
[IEC 60950-1, 1.2.8.5. meghatározás]
Kivétel: Autotranszformátorok esetén a transzformátor megcsapolt részét, bár
közvetlen összeköttetésben áll a primer áramkörrel, a fenti értelemben szintén
szekunder áramkörnek tekintik.
MEGJEGYZÉS: Az ilyen áramkörökben a hálózati tranzienseket a megfelelő primer tekercsek
leosztják. Az induktív előtétek szintén csökkentik a hálózati tranziensek nagyságát. Ezért a primer
áramkör vagy egy induktív előtét után elhelyezkedő alkatrészek impulzusállósági kategóriája egy
fokozattal alacsonyabbra választható, lásd az U mellékletet.
1.2.78. Érintési áram (touch current )
Az emberi vagy állati testen átfolyó áram a létesítmény vagy berendezés egy vagy
több megérinthető részének megérintése esetén.
[IEV 195-05-21]
MEGJEGYZÉS: E szabvány értelmében az emberi testet a G2. vagy a G3. ábra szerinti áramkör
helyettesíti.
1.2.79. védővezető árama (protective conductor current)
A védővezetőben folyó áram.
MEGJEGYZÉS: Ez az áram hatással lehet az ugyanabba az áramkörbe kapcsolt áram-védőkapcsolók
működésére.
1.2.80. villamos égés (electric burn)
MSZ EN 60598-1 42
A bőrnek vagy valamely szervnek a rajta keresztül, vagy a felület mentén átfolyó
áram hatására bekövetkező megégése.
[IEV 604-04-18]
1.2.81. beállító eszköz (means of adjustment)
A lámpatestnek az a része, ami a fényforrástartó rész is lehet, és amely
nyilvánvalóan arra szolgál, hogy a felhasználó a lámpatest használata során pl. a
fénynyaláb irányának megváltoztatása céljából működtesse.
1.2.82. kartávolság (arms reach)
Az a hozzáférési zóna, ami kézzel, bármely irányban, segítség nélkül kézzel elérhető
egy olyan felület bármely pontjáról, ahol emberek szokásosan tartózkodnak vagy
mozognak.
[IEV 195-06-12]
MEGJEGYZÉS: Az IEC 60364-4-41 ábrával illusztrálja a hozzáférési zónát. Általánosságban ennek
magassága a padló felett 2,5 m, bármely vízszintes irányú kiterjedése pedig 1,25 m attól a helytől
számítva, ahol valaki tartózkodhat.
1.2.83. csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapocs (terminal
block with integrated screwless earthing contact)
Védőérintkezővel ellátott csatlakozókapocs, amely olyan egybeépített
védőérintkezővel vagy segédérintkezővel rendelkezik, ami felszerelés esetén további
szerelési művelet (pl. csavarozás) nélkül létesít kapcsolatot.
1.2.84. levehető vezeték (detachable cord)
Olyan, táplálást vagy összekötést szolgáló vezeték vagy zsinórvezeték, amely erre
alkalmas készülékcsatlakozó segítségével kapcsolódik a lámpatesthez.
MEGJEGYZÉS: A levehető vezeték könnyen cserélhető.
1.2.85. szerszám (tool)
Csavarhúzó, pénzérme vagy egyéb tárgy, amellyel egy csavar vagy hasonló
rözgzítőelem működtethető.
1.2.86. különlegesen előkészített vezeték (specially prepared cord)
MSZ EN 60598-1 43
Olyan hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték, amelynek egy másik, nem különleges
vezetékkel vagy zsinórvezetékkel történő helyettesítése veszélyt okoz, vagy a
biztonságot csökkenti.
MSZ EN 60598-1 44
2. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK CSOPORTOSÍTÁSA
2.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek csoportosításának leírását tartalmazza.
A lámpatesteket az áramütés elleni védelem módja, a por, a szilárd testek és a
nedvesség behatolása elleni védettségi fokozat, valamint a tartófelület anyaga
szerint kell csoportosítani.
2.2. Csoportosítás az áramütés elleni védelem módja szerint
Az áramütés elleni védelem módja szerint a lámpatesteket I., II. vagy III.
érintésvédelmi osztályba kell sorolni (a fogalommeghatározásokat lásd az 1.
főfejezetben).
A lámpatesteknek csak egyféle besorolása lehet. Például a beépített,
törpefeszültségű, védőcsatlakozóval ellátott, transzformátorral felszerelt lámpatestet
az I. érintésvédelmi osztályba kell sorolni, és az ilyen lámpatest valamely része még
akkor sem sorolható a III. érintésvédelmi osztályba, ha a lámpát tartalmazó rész
válaszfallal van elválasztva a transzformátort tartalmazó résztől.
A lámpatest jellegű adapterek feleljenek meg a II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestekre vonatkozó valamennyi követelménynek, anélkül, hogy a II.
érintésvédelmi osztály jele fel lenne tüntetve rajtuk.
A lámpatestgyártó nem felelős az IEC 60598 szerinti megfelelőség további
fenntartásáért abban az esetben, ha a felhasználó az előírt fényforrástípust
lámpatestjellegű adapterrel cserélte fel, kivéve, ha a lámpatestet kimondottan
lámpatestjellegű adapterrel való használatra tervezték. A lámpatestjellegű adapter
gyártója viszont felelős azért, hogy megfelelő tájékoztatást adjon a felhasználási
korlátozások tekintetében.
MEGJEGYZÉS: A II. év. osztály jelét azért kell elhagyni, nehogy a jelet tévesen arra a lámpatestre
vonatkoztassák, amelyben a lámpatest jellegű adaptert használják.
2.3. Csoportosítás a por, a szilárd testek és a nedvesség
behatolása elleni védettségi fokozat szerint
A lámpatesteket az IEC 60529 szerinti „IP számozási” rendszer csoportosításának
megfelelően kell besorolni.
MSZ EN 60598-1 45
A védettségi fokozatok jeleit a 3. főfejezet tartalmazza.
A védettségi fokozatokra vonatkozó vizsgálatokat a 9. főfejezet tartalmazza.
1. MEGJEGYZÉS: A víz ellen tömítettként besorolt lámpatestek nem szükségszerűen alkalmasak víz
alatti működtetésre. Ilyen alkalmazásokra víznyomás ellen tömített lámpatesteket kell használni.
2. MEGJEGYZÉS: A lámpatesteket elsősorban az IP-fokozatok számjelével kell megjelölni, de
szükség szerint az IP-számok mellett további jelek is használhatók.
2.4. Csoportosítás a lámpatest tervezett tartófelületének anyaga
szerint
A lámpatesteket aszerint kell csoportosítani, hogy azok normál gyúlékony anyagú
felületekre való közvetlen felszerelésre, vagy csak nem éghető anyagú felületekre
való felszerelésre alkalmasak, a következők szerint:
Csoportosítás Jel
– normál gyúlékony anyagú felületekre való
közvetlen felszerelésre alkalmasak
Jel nem szükséges
– normál gyúlékony anyagú felületekre való
közvetlen felszerelésre nem alkalmasak
Az 1. ábra szerinti jel
MEGJEGYZÉS: A könnyen gyulladó anyagú felületek nem alkalmasak lámpatestek közvetlen
felszerelésére. Az elsődlegesen normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre
alkalmas lámpatestek követelményeit a 4. főfejezet, és a vonatkozó vizsgálatok tekintetében a 12.
főfejezet tartalmazza.
2.5. Csoportosítás a felhasználási körülmények szerint
A lámpatesteket aszerint kell csoportosítani, hogy azokat normál vagy kedvezőtlen
körülmények közötti felhasználásra szánták.
Csoportosítás Jel
– Normál felhasználásra szánt lámpatestek. Nincs.
– Kedvezőtlen körülmények közötti
felhasználásra szánt lámpatestek.
Van – lásd az 1. ábrát.
MSZ EN 60598-1 46
3. FŐFEJEZET: JELÖLÉS
3.1. Általános rész
E főfejezet azokat a tájékoztatásokat határozza meg, amelyeket a lámpatesteken fel
kell tüntetni.
3.2. A lámpatestek jelölése
A következő tájékoztatásokat jól olvashatóan és tartós kivitelben fel kell tüntetni a
lámpatesten (lásd a 3.1. táblázatot).
a) Olyan jelölés, amely fényforrások vagy egyéb cserélhető alkotóelemek cseréje
során látható legyen a lámpatest külső részén (a felerősítésre szolgáló oldal
kivételével), vagy olyan fedél mögött, amelyet fényforrások vagy egyéb
cserélhető alkotóelemek cseréje során és a fényforrás eltávolításakor le kell
venni.
b) Olyan jelölés, amely a felszerelés során látható legyen a lámpatest külső
részén, vagy olyan fedél, illetve alkatrész mögött, amelyet a lámpatest
felszerelésekor le kell venni.
c) Olyan jelölés, amely a fényforrással ellátott és a rendeltetésszerű használatnak
megfelelően összeszerelt és felszerelt lámpatesten a felszerelést követően
látható legyen.
Jelölések az előtéteken is feltüntethetők, feltéve hogy az előző a) és b) pont szerinti
feltételek teljesülnek. A részleteket a 3.1. táblázat tartalmazza.
3.1. táblázat: Jelölések
Az a) ponthoz tartozó jelölések A b) ponthoz tartozó jelölések A c) ponthoz tartozó jelölések
3.2.8. a Névleges teljesítmény 3.2.1–3.2.2. b 3.2.13. Megvilágított tárgyak d
3.2.10. Különleges lámpák 3.2.3. Környezeti hőmérséklet 3.2.14. Kedvezőtlen körülmények közötti működés
3.2.11. Hidegtükör 3.2.4–3.2.5. 3.2.20. Beállító eszközök
3.2.6. IP-szám
3.2.15. Tetőtükör 3.2.7. Típusjel
3.2.16. Biztonsági védőernyő 3.2.9. Jelek
MSZ EN 60598-1 47
3.2.18. Gyújtásra vonatkozó figyelmeztetés
3.2.19. Védőernyővel ellátott lámpa
3.2.22. Cserélhető, belső biztosító(k)
A normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre nem alkalmas lámpatestek vonatkozó jele
3.2.12. Kapocsvégződés
3.2.17. c Összekötött lámpatestek
3.2.21. A hőszigetelő anyaggal való lefedésre nem alkalmas (lámpatestek) vonatkozó jele
a 3.2.8. Névleges teljesítmény. Ha a kisülőlámpás lámpatesthez különálló működtetőeszköz tartozik, akkor a jelölést a következő utalás helyettesítheti: „A lámpa adatait lásd a működtetőeszközön”.
b 3.2.2. Névleges feszültség. Ha a kisülőlámpás lámpatest nem tartalmazza az előtétet, akkor a lámpatesten a hálózati feszültség helyett az üzemi feszültséget kell feltüntetni. Beépített transzformátort tartalmazó izzólámpás lámpatestek esetében lásd az IEC 60598-2-6 szabványt.
c 3.2.17. Összekötött lámpatestek. Helyhez kötött lámpatestek esetében ez a tájékoztatás alternatív lehetőségként a használati útmutatóban is megadható.
d 3.2.13. Megvilágított tárgyak. Csak a jelképet kell a lámpatesten feltüntetni. A jelkép jelentésének magyarázatát a lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban kell megadni, de csak akkor, ha azt nem helyezték el a lámpatesten.
A 3.2.12. szakaszban hivatkozott védőföldelés jele a lámpatest helyett az előtéten is
feltüntethető, ha az előtét nem cserélhető típusú. A grafikus jelek magassága ne
legyen 5 mm-nél kisebb, de ha a jelölések céljára rendelkezésre álló hely kevés, a II.
és III. érintésvédelmi osztály jele legfeljebb 3 mm-ig csökkenthető. A külön vagy
együttesen, vagy a jelölések részeként megjelenő betűk és számok magassága ne
legyen 2 mm-nél kisebb.
Összetett lámpatestek esetén, ha a típusjelölések vagy a névleges értékek a
különböző összeállításokban eltérőek, akkor a főrész és az alternatív részek
megjelölhetők a típusjelöléssel vagy a névleges értékekkel, amelyik megfelelő,
feltéve, hogy a típus azonosítható és a teljes egység névleges értékei katalógusból
vagy hasonló dokumentumból megállapíthatók.
Az elektromechanikus csatlakozórendszert tartalmazó lámpatestek alaplemezén fel
kell tüntetni a villamos csatlakozás névleges áramát, ha a rendszer különböző
lámpatestfajták variálásával használható.
MSZ EN 60598-1 48
3.2.1. Származás jele (ez lehet védjegy, a gyártó azonosító jele vagy a felelős
forgalmazó neve).
3.2.2. Névleges feszültség(ek) V-ban. Az izzólámpás lámpatesteken csak akkor kell
jelölni, ha a névleges feszültség eltér a 250 V-tól.
A hordozható, III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken a névleges feszültséget a
lámpatest külső részén kell feltüntetni.
3.2.3. ta legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet , ha az a 25 °C-tól eltér (lásd
az 1. ábrát).
MEGJEGYZÉS: Az IEC 60598-2 egyes főfejezetei tartalmazhatnak kivételeket ezen általános
követelmény alól.
3.2.4. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek jele, ha alkalmazható (lásd az 1.
ábrát).
A hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott hordozható lámpatestek esetében a II.
érintésvédelmi osztályú szerkezet jele, ha alkalmazható, a lámpatest külső részén
legyen.
Lámpatestjellegű adaptereken a II. érintésvédelmi osztály jelét nem szabad
feltüntetni.
3.2.5. A III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek jele, ha alkalmazható (lásd az 1.
ábrát).
3.2.6. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védettség fokozatának
megfelelő jelölés (ha alkalmazható) az IP-számokkal történjen (lásd az 1. ábrát és a
J mellékletet). Ha az 1. ábrán az IP-számban X szerepel, az a példákban a hiányzó
számjegyet jelöli, azonban a lámpatesten mindkét vonatkozó számjegyet fel kell
tüntetni.
Abban az esetben, ha a lámpatest különböző részeire különböző IP-számok
vonatkoznak, akkor a lámpatest adattábláján a kisebb számot kell feltüntetni, még
akkor is, ha az IP20, míg a nagyobb számot a vonatkozó alkatrészen kell külön
jelölni. Ha ernyők vagy hasonló eszközök pl. egy IP20-as lámpatest védettségét a
felszerelés után magasabb fokozatúra emelik, akkor ezen az eszközön az IP20
jelölést a jelölés megsértése nélkül el kell takarni, úgy, hogy az eszközön az új IP-
érték legyen látható. A lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban meg kell adni
MSZ EN 60598-1 49
a lámpatest különböző részeire vonatkozó IP-számok értelmezését. Különböző IP-
számoknak a lámpatest különböző részein vagy eszközökön való használata, az IP
védettség átminősítése például egy magasabb IP-osztályba csak a helyhez kötött
lámpatestek esetében alkalmazható.
A normál kivitelű lámpatesteken nem kell az IP20 jelölést feltüntetni.
3.2.7. A lámpatest modellszáma vagy típusjele
3.2.8. Azon lámpatípusnak vagy lámpatípusoknak a névleges teljesítménye vagy
lámpakatalógus szerinti jelölése, amely vagy amelyek működtetésére a lámpatest
készült. Ha a lámpa teljesítményének megadása önmagában nem elegendő, a
lámpák darabszámát és típusát is meg kell adni.
Az izzólámpás lámpatesteket a legnagyobb névleges teljesítmény értékével és a
lámpák darabszámával kell megjelölni.
A legnagyobb névleges teljesítmény jelölése egynél több lámpafoglalatot tartalmazó,
izzólámpás lámpatestek esetében a következő alakú lehet:
„n × MAX ... W”, ahol n a lámpafoglalatok száma.
3.2.9. Ha alkalmazható, a nem éghető anyagú felületekre való felszerelésre alkalmas
lámpatesteken fel kell tüntetni a megfelelő jelet (lásd az 1. ábrát). A jel magyarázata
szerepeljen a lámpatesten vagy a lámpatesthez mellékelt használati útmutatóban.
Lásd az N1. táblázatot. A jel mindegyik oldalának a mérete legalább 25 mm legyen.
3.2.10. Különleges lámpákra vonatkozó tájékoztatás, ha alkalmazható.
Ez a tájékoztatás elsősorban azoknak a nagynyomású nátriumlámpás
lámpatesteknek a jelöléseire vonatkozik (lásd az 1. ábrát), amelyek belső gyújtós
vagy külső impulzusgyújtót igénylő fényforrásokhoz készülnek, és ahol a
fényforrásokat az IEC 60662 szerint ugyanezekkel a jelölésekkel kell megjelölni.
3.2.11. Jel (lásd az 1. ábrát), ha alkalmazható, azokon a lámpatesteken, amelyek a
„hidegtükrös” lámpákhoz hasonló formájú fényforrásokhoz készültek, de amelyek
esetében a „hidegtükrös” dikroikus reflektorlámpa használata a biztonságot
csökkenti.
3.2.12. A Z típusú csatlakozás kivételével a kapocsvégződéseket meg kell jelölni
annak érdekében, hogy a fázis, a nulla és a védőföld azonosítható legyen, és a
MSZ EN 60598-1 50
lámpatest hálózati csatlakoztatásakor biztonságos és megfelelő működés valósuljon
meg.
A hálózati kapocsvégződéseket jelölő jelek, ha alkalmazzák őket, az IEC 60417
szerintiek legyenek.
A földelő kapocsvégződéseket az IEC 60417 szerinti megfelelő jellel kell megjelölni.
1. MEGJEGYZÉS: Megfelelő jelek az IEC 60417-ből: Föld [IEC 60417-5017 (2006-08)], Funkcionális
föld) [IEC 60417-5018 (2006-10)] és Védőföld [IEC 60417-5019 (2006-08)].
Az egyenáramú törpefeszültségű táplálás bekötésére használt vezetékek (szabad
vezetékvégek) színkódja vörös legyen a pozitív pólusú kapocsvégződéshez való
csatlakoztatás jelölésére, és fekete legyen a negatív pólusú kapocsvégződéshez
való csatlakoztatás jelölésére. A rögzített kapocsvégződéseket, ha vannak ilyenek, a
pozitív pólusú csatlakoztatás jelölésére „+” jellel, a negatív pólusú csatlakoztatás
jelölésére pedig „–” jellel kell megjelölni.
2. MEGJEGYZÉS: Kapocsvégződések találhatók vezetékeknél (szabad vezetékvégeknél),
csatlakozó- és sorozatkapcsoknál, valamint másik szerkezet csatlakozókapcsainál.
A bekötött, csatlakozódugó nélküli hálózati csatlakozóvezetékekkel szerelt
lámpatesteket olyan gyártói útmutatóval kell ellátni, amely a biztonságos bekötéshez
szükséges valamennyi tájékoztatást tartalmazza, például a vezetékerek nemzetileg
szabványosított színkódolásától való eltéréseket akkor, ha ez nem idéz elő veszélyes
helyzetet az üzembe helyezés, a használat vagy a karbantartás során.
3.2.13. A megvilágított tárgyaktól való legkisebb távolság jele (lásd az 1. ábrát), ha
alkalmazható, az olyan lámpatestek esetében, amelyek egyébként, például az
alkalmazott fényforrás, a reflektor alakja, a felszerelési mód állíthatósága, vagy a
szerelési útmutatóban megadottak szerinti felszerelési hely miatt a megvilágított
tárgyak túlmelegedését okozhatják.
A feltüntetett legkisebb távolságot a 12.4.1. szakasz j) pontja szerinti
melegedésvizsgálattal kell meghatározni.
MSZ EN 60598-1 51
A távolságot a lámpatest optikai tengelyében, a lámpatest vagy a fényforrás azon
részétől kell mérni, amely a megvilágított tárgyhoz a legközelebb van.
A legkisebb távolság jelét és jelentésének értelmezését is meg kell adni vagy magán
a lámpatesten, vagy a lámpatest használati útmutatójában.
3.2.14. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát),
ha alkalmazható.
3.2.15. Tetőtükrös lámpákhoz készült lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát), ha
alkalmazható.
MEGJEGYZÉS: Az általános célú izzólámpákra felerősíthető tetőtükrök a lámpatest vizsgálatára való
utalás nélkül nem tartoznak e szabvány alkalmazási területe alá.
3.2.16. A biztonsági védőernyőt tartalmazó lámpatesteket a következők szerint kell
megjelölni:
„A törött védőernyőt ki kell cserélni!” felirattal
vagy
jellel (lásd az 1. ábrát).
3.2.17. Az egymással összekapcsolható lámpatestek legnagyobb megengedett
darabszáma, vagy az a legnagyobb teljes áramfelvétel, amely a felfűzött lámpatestek
hálózati csatlakoztatását biztosító összekötőelemekkel létrehozható. A helyhez kötött
lámpatestek esetében alternatív lehetőségként ez a tájékoztatás a szerelési
útmutatóban is megadható.
3.2.18. Figyelmeztető jel vagy felirat az olyan, két végén fejelt nagynyomású
kisülőlámpák működtetésére tervezett, impulzusgyújtókkal ellátott lámpatestek és az
olyan két végén fejelt, Fa8 fejű, cső alakú lámpákkal ellátott lámpatestek esetén,
amelyek esetében a 26. ábra szerint mérhető feszültség meghaladja a 34 V
csúcsértéket.
a) Az IEC 60417-5036 (2002-10) szerinti figyelmeztető jel lámpacserekor látható
legyen. A jel értelmezését meg kell adni a lámpatesten vagy a gyártónak a
lámpatesthez mellékelt használati útmutatójában, vagy
b) a cserélhető impulzusgyújtó vagy a cserélhető kapcsolóelem, ha van,
foglalatának közelében a következő figyelmeztetést kell feltüntetni: „Figyelem!
MSZ EN 60598-1 52
Lámpacsere előtt a cserélhető eszközt el kell távolítani, majd a lámpacserét
követően újra vissza kell helyezni!”.
3.2.19. Biztonsági védőernyővel ellátott volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy
biztonsági védőernyővel ellátott fém-halogén lámpákhoz készült lámpatestek jele
(lásd az 1. ábrát).
3.2.20. Ahol szükséges és nem magától értetődő, azonosítani kell a beállításra
szolgáló eszközöket.
MEGJEGYZÉS: A megfelelő jelölés történhet a mozgás irányát jelző jelekkel (pl. nyilak), leíró
szöveggel vagy színekkel.
3.2.21. A hőszigetelő anyaggal való letakarásra nem alkalmas lámpatestek jele (lásd
az 1. ábrát). A jel jelentését a lámpatesten vagy a lámpatesthez mellékelt gyártói
útmutatóban meg kell magyarázni. Lásd az N1. táblázatot. A jel mindegyik oldalának
a mérete legalább 25 mm legyen.
MEGJEGYZÉS: Figyelmeztetés és figyelmeztető jel szükséges, ha a lámpatest nem alkalmas
hőszigetelő anyaggal való letakarásra.
3.2.22. Cserélhető belső biztosítót tartalmazó lámpatestek jele (lásd az 1. ábrát az
IEC 61558-1-ből), ha alkalmazható. Az ilyen lámpatestek esetében ezenfelül meg
kell adni a biztosító névleges áramára vonatkozó tájékoztatást (A-ben vagy mA-ben).
Ha biztonsági szempontból lényeges a biztosító idő/áram karakterisztikája, akkor fel
kell tüntetni a biztosítónak a vonatkozó biztosító szabvány szerinti névleges értékét
és típusát a biztosító aljzaton vagy a biztosító közelében.
3.3. Kiegészítő tájékoztatás
Az előző jelöléseken túlmenően vagy a lámpatesten, vagy a lámpatest jellegű
adapteren, vagy a beépített előtéteken, vagy a lámpatesthez mellékelt gyártói
útmutatóban minden olyan tájékoztatást meg kell adni, ami a lámpatest megfelelő
üzembe helyezéséhez, használatához és karbantartásához szükséges, például:
A biztonsággal kapcsolatos írásos útmutató olyan nyelvű legyen, amely elfogadható
abban az országban, ahol a készüléket üzembe helyezik.
3.3.1. Összetett lámpatestek esetén az alternatív alkatrész megengedhető környezeti
hőmérséklete, érintésvédelmi osztálya, por, szilárd testek és nedvesség behatolása
MSZ EN 60598-1 53
elleni védettségi fokozata, ha az nem egyezik meg legalább a lámpatest
alapegységének értékeivel.
3.3.2. Névleges frekvencia, Hz-ben
3.3.3. Működési hőmérsékletek:
a) A legnagyobb tw névleges működési hőmérséklet (tekercs), °C-ban.
b) A legnagyobb tc névleges működési hőmérséklet (kondenzátor), °C-ban.
c) Az a legnagyobb hőmérséklet, amely a hálózati vezetékek szigetelésén és az
összekötővezetékek szigetelésén a lámpatesten belül, a rendeltetésszerű
használat legkedvezőtlenebb körülményei között fellép, ha ez a 90 °C-ot
meghaladja (lásd a 12.2. táblázat védőcső nélküli rögzített hálózati vezetékre
vonatkozó, c) megjegyzését). Az erre a célra használatos jel az 1. ábrán
látható.
d) A felszerelés során betartandó távolságtartási követelmények.
3.3.4. Olyan lámpatest esetében, amely csak nem éghető anyagú felületekre való
közvetlen felszerelésre alkalmas, de a vonatkozó jelölést (lásd az 1. ábrát) nem
tartalmazza, a lámpatesten vagy a gyártó útmutatójában figyelmeztető feliratot kell
elhelyezni arra vonatkozóan, hogy a lámpatest semmilyen körülmények között sem
szerelhető fel normál gyúlékony anyagú felületekre.
Felhasználási körülményeik miatt a sínre szerelhető adapteres lámpatesteknek meg
kell felelniük a normál gyúlékony anyagú felületekre felszerelhető lámpatestekre
vonatkozó követelményeknek.
3.3.5. Bekötési vázlat, kivéve, ha a lámpatest a táphálózathoz való közvetlen
csatlakoztatásra alkalmas.
3.3.6. Azok a különleges működési körülmények, amelyekre a lámpatest – beleértve
az előtétet is – alkalmas; például a lámpatestet felfűzött szerelésre tervezték-e vagy
sem.
3.3.7. Fém-halogén lámpát tartalmazó lámpatesteket, ha alkalmazható, a következő
figyelmeztető felirattal kell ellátni:
„A lámpatestet csak védőernyőjével kiegészítve szabad használni”.
MSZ EN 60598-1 54
3.3.8. A lámpatestjellegű adapter gyártója adjon részletes tájékoztatást az ilyen
eszközök felhasználási korlátozásairól, különösen akkor, ha a kicserélt fényforrástól
eltérő cserélhető fényforrás hőeloszlása vagy helyzete túlmelegedést idézhet elő.
3.3.9. Az előzőeken túlmenően a gyártónak szükség esetén tájékoztatást kell adnia a
teljesítménytényezőről és az áramfelvételről is.
Ohmos és induktív terhelésre egyaránt alkalmas csatlakozók esetén az induktív
terhelésre vonatkozó névleges áramértéket zárójelbe téve kell jelölni. Ez az érték
közvetlenül az ohmos terhelésre vonatkozó névleges áramérték után következzen. A
jelölés a következők szerinti lehet:
3(1)A 250 V vagy 3(1)/250, vagy 250
)1(3
1. MEGJEGYZÉS: Ez a jelölés összhangban van az IEC 61058-1-gyel.
2. MEGJEGYZÉS: A névleges áramértékek általában nem áramkörökre, hanem kizárólag csak a
lámpatest egészére vonatkoznak.
3.3.10. „Belső téri” használatra való alkalmasság, a vonatkozó környezeti
hőmérséklet megadásával.
3.3.11. Távvezérlő eszközökkel használt lámpatestek esetén azok a fényforrás
típusok, amelyekhez a lámpatest készült.
3.3.12. Csíptetős lámpatestek esetén figyelmeztető felirat, ha a lámpatest cső alakú
anyagra való felfogásra nem alkalmas.
3.3.13. A gyártónak meg kell adnia valamennyi védőernyő műszaki jellemzőit.
3.3.14. Ahol a megfelelő működéshez szükséges, a lámpatestet meg kell jelölni az
áramnem jelképével (lásd az 1. ábrát).
3.3.15. A lámpatestbe beépített minden csatlakozóaljzatra a gyártónak meg kell
adnia a névleges feszültség melletti névleges áramot, ha az a névleges értéknél
kisebb.
3.3.16. Tájékoztatás a kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestekről,
tekintettel a következőkre:
– IPX4 névleges értékű csatlakozóaljzatokhoz való csatlakoztatás;
– megfelelő felszerelés ideiglenes üzembe helyezéskor;
MSZ EN 60598-1 55
– megfelelő rögzítés a tartóállványhoz, még abban az esetben is, ha a
tartóállvány nem tartozéka a lámpatestnek, a lehetséges tartóállvány
legnagyobb magassága, és annak előírt stabilitása a lábak legkisebb
hosszának és számának megadása mellett.
3.3.17. Az X, Y vagy Z típusú csatlakozást tartalmazó lámpatestek esetében a
szerelési útmutatónak a következő tájékoztatások lényegét kell tartalmaznia:
– különlegesen előkészített zsinórvezetéket tartalmazó X típusú csatlakozások
esetén:
Ha az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke megsérül,
azt kizárólag csak a gyártótól vagy annak javító szolgáltatójától beszerezhető
különleges vezetékkel vagy zsinórvezetékkel szabad kicserélni.
– Y típusú csatlakozások esetén:
Ha az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke megsérül,
akkor a cserét kizárólag csak a gyártó, annak javító szolgáltatója vagy
hasonlóan képzett személy végezheti el a veszély kialakulásának elkerülése
érdekében.
– Z típusú csatlakozások esetén:
Az ilyen lámpatest külső, hajlékony vezetéke vagy zsinórvezetéke nem
cserélhető; ha a vezeték megsérül, a lámpatestet meg kell semmisíteni.
3.3.18. A normál kivitelűtől eltérő (védett), de PVC szigetelésű, bekötött hálózati
csatlakozóvezetékkel szerelt lámpatesteket a tervezett felhasználási körülményekről
tájékoztatással kell ellátni, pl. „Csak belső téri használatra”.
3.3.19. Olyan állandó csatlakoztatásra szánt lámpatestek esetében, amelyek
esetében a védővezetőn folyó áram 10 mA-nél nagyobb, a gyártó útmutatójában
világosan meg kell adni védővezetőben folyó áram értékét.
3.3.20. Azoknál a fali és állítható lámpatestek esetében, amelyeket kartávolságból
nem elérhető felszerelésre szántak, tájékoztatást kell adni a megfelelő felszerelésről,
pl: „csak kartávolságon kívül szerelhető fel”.
MSZ EN 60598-1 56
3.3.101. Ha a lámpatesthez nem tartozik sorozatkapocs, a csomagoláson szerepelni
kell a következőnek:
„Sorozatkapcsot nem tartalmaz. A felszereléshez szakképzett személy tanácsára
lehet szükség”.
3.4. A jelölések vizsgálata
A 3.2. és a 3.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel és a
következő vizsgálattal kell ellenőrizni:
A jelölés tartósságát a jelölés 15 másodpercen keresztül vízzel átitatott ruhadarabbal
végzett enyhe dörzsölésével, majd a száradást követően további 15 másodpercen át
benzinnel átitatott ruhadarabbal végzett enyhe dörzsölésével előidézett eltávolítás
próbájával, valamint a 12. főfejezet szerinti vizsgálatok elvégzése után
megtekintéssel kell ellenőrizni.
A vizsgálat után a jelölés maradjon olvasható, a jelölést tartalmazó címkéket ne
lehessen könnyen eltávolítani, és azok ne pöndörödjenek fel.
MEGJEGYZÉS: Az alkalmazott benzin legfeljebb 0,1 térfogatszázalék aromás tartalmú oldott
hexánból álljon, amelynek kauri-butanol értéke 29%, kezdeti forráspontja közelítőleg 65 °C,
száradáspontja közelítőleg 69 °C, fajlagos sűrűsége közelítőleg 0,68 g/cm3.
MSZ EN 60598-1 57
4. FŐFEJEZET: A LÁMPATESTEK SZERKEZETE
4.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek általános szerkezeti követelményeit határozza meg. Lásd
az L mellékletet is.
4.2. Cserélhető alkatrészek
A cserélhető alkatrészeket vagy részegységeket tartalmazó lámpatestek olyan
kialakításúak legyenek, hogy elegendő hely legyen az ilyen alkatrészeknek vagy
részegységeknek a biztonság csökkenése nélküli és könnyen végrehajtható
cseréjéhez.
4.3. Vezetékutak
A vezetékutak legyenek simák és a vezetékek szigetelésének esetleges sérülését
okozó éles szélektől, varratoktól, sorjától és hasonlóktól mentesek. A vezetékutakba
ne nyúljanak bele olyan alkatrészek, mint például a fémből készült beállító csavarok.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, és szükség esetén a lámpatest szét-
illetve összeszerelésével kell ellenőrizni.
4.4. Lámpafoglalatok
4.4.1. A szervesen egybeépített lámpafoglalatok villamos biztonsági követelményei
csak a lámpafoglalattal és a fényforrással teljesen összeszerelt és rendeltetésszerű
használatra kész lámpatestre alkalmazhatók.
Továbbá a szervesen egybeépített lámpafoglalatok, ha azokat a lámpatestben
kialakították, feleljenek meg a vonatkozó lámpafoglalat-szabvány azon
követelményeinek, amelyek a fényforrás behelyezése közbeni biztonságra
vonatkoznak.
4.4.2. A huzalozásnak a szervesen egybeépített lámpafoglalat érintkezőihez való
csatlakoztatása minden olyan módszerrel megvalósítható, ami megbízható villamos
érintkezést nyújt a lámpafoglalat üzemi élettartama során.
4.4.3. A egymás utáni szerelésre szánt fénycsöves lámpatestek olyan kialakításúak
legyenek, hogy a fényforrás egy lámpatestsor középső lámpatestében a többi
lámpatest megbontása nélkül is cserélhető legyen. A többlámpás fénycsöves
MSZ EN 60598-1 58
lámpatestek esetében egyik fényforrás cseréje se csökkentse a többi fényforrás
biztonságát.
A 4.4.1–4.4.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell
ellenőrizni.
4.4.4. A felhasználó által beállítandó lámpafoglalatok legyenek alkalmasak a könnyű
és pontos beállításra.
A fénycsövek rögzített foglalatpárja közötti távolság feleljen meg az IEC 60061-2
vonatkozó szabványlapjában vagy (ha az IEC 60061-2 nem vonatkozik) a
lámpafoglalatot gyártó cég felszerelési utasításában előírtaknak. Az izzólámpák és
az egy végén fejelt fénycsövek foglalatai kellően rögzítve legyenek a lámpatesthez. A
lámpafoglalatok rögzítőeszköze kellő mechanikai szilárdsággal rendelkezzen annak
érdekében, hogy ellen tudjon állni a rendeltetésszerű használatban előforduló durva
kezelésnek. Ezek a követelmények egyaránt vonatkoznak a lámpatest gyártója és a
felhasználó által beállítható lámpafoglalatokra.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és, ha alkalmazható, a
következő mechanikai vizsgálatokkal kell ellenőrizni:
i) A behelyezett vizsgálófejjel ellátott fénycsőfoglalatokra 1 percen keresztül a
vizsgálófej középpontjában ható, következő értékű tengelyirányú nyomóerőt kell
kifejteni:
– 15 N a G5 lámpafoglalatok esetében;
– 30 N a G13 lámpafoglalatok esetében;
– 30 N az egy végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatainak (G23, G10q,
GR8 stb.) az esetében.
Egyéb lámpafoglalatok esetében az értékek megfontolás alatt vannak.
A vizsgálat után a lámpafoglalatok ne mutassanak károsodást és a köztük lévő
távolság feleljen meg az IEC 60061-2 vonatkozó szabványlapjában előírtaknak. E
vizsgálat céljára szolgáló vizsgálófejek feleljenek meg az IEC 60061-3 következő
szabványlapjaiban előírtaknak:
7006-47C-nek a G5 típusú lámpafoglalatok esetében,
7006-60C-nek a G13 típusú lámpafoglalatok esetében,
MSZ EN 60598-1 59
az egyéb lámpafoglalatok vizsgálófejei kidolgozás alatt vannak.
Az egy végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatain végzett vizsgálat után a
lámpafoglalat tartsa meg eredeti helyét és tartószerkezete ne mutasson olyan
maradandó alakváltozást, amelynek következtében a fényforrás
visszahelyezésekor ne a tervezett helyét foglalná el.
ii) Az Edison-menetes vagy bajonett lámpafoglalatok tartószerelvényeit 1 percig a
következő hajlító nyomatékkal kell vizsgálni:
E14 és B15 lámpafoglalatok esetében 1,2 Nm;
E26, E27 és B22 lámpafoglalatok esetében 2,0 Nm;
E39 és E40 lámpafoglalatok esetében 4,0 Nm.
A vizsgálat után a foglalat ne mozduljon ki eredeti helyzetéből, a
tartószerelvényen ne mutatkozzon maradandó alakváltozás, a visszahelyezett
fényforrás a tervezett helyzetében legyen.
4.4.5. Impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek esetén a gyújtóáramkör részét képező
lámpafoglalat érintkezői között fellépő gyújtófeszültség csúcsértéke ne legyen
nagyobb, mint a lámpafoglalaton megadott feszültségimpulzus-érték, vagy ilyen
jelölés hiányában ne legyen nagyobb, mint:
– 2,5 kV, ha a lámpafoglalat névleges feszültsége 250 V;
– 4 kV, ha az Edison-menetes lámpafoglalat névleges feszültsége 500 V;
– 5 kV, ha az Edison-menetes lámpafoglalat névleges feszültsége 750 V.
Impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek esetében a követelmény teljesülését a
10.2.2. szakasz impulzusvizsgálata során, a lámpafoglalat érintkezőin keresztül
fellépő feszültség mérésével kell ellenőrizni.
4.4.6. Edison-menetes lámpafoglalatot és impulzusgyújtót tartalmazó lámpatestek
esetében a gyújtóimpulzust továbbító vezetéket a lámpafoglalat középérintkezőjéhez
kell kötni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.4.7. A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestekkel összeépített
lámpafoglalatok és csatlakozódugók szigetelőanyagú részei legyenek ellenállóak az
elszenesedéssel szemben.
MSZ EN 60598-1 60
A követelmény teljesülését a 13.4. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.
4.4.8. A lámpa-csatlakozóaljzatok feleljenek meg a lámpafoglalatokra vonatkozó
valamennyi követelménynek, kivéve azokat, amelyek a lámpa helyzetben tartására
vonatkoznak. A fényforrás tartását ilyen esetben a lámpatest egyéb alkatrészeinek
kell ellátnia.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és szükség esetén a 4.4.1–4.4.7. szakasz
szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: A lámpa-csatlakozóaljzatok és lámpafoglalatok közötti különbség az IEC 60061
vonatkozó adatlapjaiból egyértelműen kitűnik.
4.4.9. Az eredetileg az egy végükön fejelt törpefeszültségű lámpákhoz kifejlesztett
fejeket vagy foglalatokat nem szabad az 50 V-nál nagyobb névleges feszültségű,
általános célú, volfrámszálas halogénlámpák működtetésére szánt lámpatestekben
használni.
MEGJEGYZÉS: Példák az ilyen törpefeszültségű szerelvényekre: G4, GU4, GY4, GX5.3, GU5.3,
G6.35, GY6.35, GU7 és G5.3.
A kizárólag csak (alumínium tükörrel ellátott) GU10 fényforrásokhoz készült
lámpatestekben csak GU10 foglalatot csak szabad használni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.5. Gyújtófoglalatok
A nem II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben lévő gyújtófoglalatok legyenek
alkalmasak az IEC 60155 szerinti fénycsőgyújtók befogadására.
II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez II. érintésvédelmi osztályú
szerkezetekhez való gyújtók lehetnek szükségesek.
II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében, ha a lámpatest teljesen
összeszerelt, vagy fényforrás-, illetve gyújtócsere céljából nyitott állapotában a gyújtó
szabványos tapintóujjal megérinthető, akkor olyan gyújtófoglalatot kell alkalmazni,
amely csak olyan gyújtók befogadására alkalmas, amelyek megfelelnek az IEC
60155 szerinti, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek gyújtóira vonatkozó
követelményeknek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 61
4.6. Sorozatkapcsok
Ha a lámpatest olyan csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) rendelkezik,
hogy külön sorozatkapocs szükséges a kiépített vezetékhez való csatlakozáshoz,
akkor a lámpatesten belül, vagy a lámpatesthez mellékelt dobozon belül, vagy a
gyártó által meghatározott módon, elég helyet kell biztosítani ennek a
sorozatkapocsnak.
Ez a követelmény a legfeljebb 2,5 mm2 névleges keresztmetszetű
csatlakozóvezetékekhez (szabad vezetékvégekhez) való sorozatkapcsokra
vonatkozik.
A követelmény teljesülését méréssel és próbaszereléssel kell ellenőrizni. Minden
egymással összekötendő két vezetőhöz egy sorozatkapcsot és megközelítőleg
80 mm hosszúságú kiépített vezetéket kell használni, amint az a 2. ábrán látható. A
sorozatkapcsok méretei a gyártó által megadottak, vagy ilyen adat hiányában
10 mm × 20 mm × 25 mm méretűek legyenek.
1. MEGJEGYZÉS: Nem rögzített sorozatkapcsok használata csak akkor megengedett, ha azok
olyan kialakításúak és úgy szigeteltek, hogy a 11. főfejezet szerinti kúszóáramutak és légközök a
sorozatkapocs minden helyzetében fennállnak, és a belső huzalozás károsodása kizárt.
2. MEGJEGYZÉS: II. érintésvédelmi osztályú lámpatest csatlakozóvezetékkel (szabad
vezetékvéggel) történő hálózati csatlakoztatása akkor fogadható el, ha valamennyi vonatkozó
követelmény teljesül.
4.7. Csatlakozókapcsok és hálózati csatlakozók
4.7.1. A gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, hordozható lámpatestek,
valamint a gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek
esetében megfelelő intézkedéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy levált
vezeték vagy csavar miatt a fémrészek aktívvá váljanak. E követelmény minden
csatlakozókapocsra vonatkozik (a hálózati csatlakozókapcsokat is beleértve).
MEGJEGYZÉS: A követelmény a huzalozásnak a csatlakozókapcsok közelében történő rögzítésével,
a csatlakozókapcsok burkolatának megfelelő méretezésével, szigetelőanyagú burkolat
alkalmazásával vagy burkolaton belüli szigetelőbélés kialakításával teljesíthető.
A következő példák olyan módszereknek tekinthetők, amelyek hatékonyan megakadályozzák a
vezeték leválását:
a) a huzaloknak a csatlakozókapcsok közelében történő tehermentesítő szerkezettel való
megfogása;
MSZ EN 60598-1 62
b) a vezetőnek rugós típusú, csavar nélküli csatlakozókapoccsal történő leszorítása;
c) a vezetékérnek a forrasztás előtt a forrfülhöz való rögzítése, kivéve, ha rezgés hatására
előfordulhat a vezető törése a forrasztási hely előtt;
d) a huzaloknak megbízható módon történő egymáshoz csavarása;
e) a huzaloknak szigetelőszalaggal, védőcsővel vagy hasonló módon történő egymáshoz
erősítése;
f) a vezetékérnek nyomtatott áramköri lap furatán való átfűzése, visszahajtása és forrasztása, ha
a furat átmérője csak kis mértékben nagyobb a vezető átmérőjénél;
g) a vezetékérnek különleges szerszámmal a csatlakozókapocsra való biztonságos rácsavarása
(lásd a 19. ábrát);
h) a vezetékérnek különleges szerszámmal a csatlakozókapoccsal való összesajtolása (lásd a 19.
ábrát).
Az a)-h) pontok szerinti módszerek a belső huzalozásra, az a) és b) pont szerinti módszerek a
cserélhető, külső hajlékony zsinórvezetékekre vonatkoznak.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és azon feltételezés alapján kell
ellenőrizni, hogy egyszerre csak egy vezető válhat le.
4.7.2. A hálózati csatlakozókapcsokat úgy kell elhelyezni vagy burkolni, hogy ha a
vezetők bekötésekor a sodrott vezető egy elemi szála kiszabadul a
csatlakozókapocsból, ne jöhessen létre érintkezésveszély az aktív részek és a
használatra teljesen összeszerelt, vagy a fényforrás-, illetve gyújtócsere céljából
nyitott lámpatest szabványos tapintóujjal megérinthető fémrészei között.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálattal kell
ellenőrizni:
Az 5. főfejezet szerinti legnagyobb keresztmetszetű hajlékony vezető egyik végéről a
szigetelést 8 mm hosszan el kell távolítani. A sodrott vezető egy elemi szálát
szabadon hagyva, a többit teljesen be kell helyezni a csatlakozókapocsba és azokat
rögzíteni kell abban. A szabadon maradt elemi szálat minden lehetséges irányban
meg kell hajlítani a szigetelés visszahúzása nélkül, de a válaszfalak körüli éles
meghajlítások mellőzésével.
Az aktív csatlakozókapocshoz kötött vezető szabadon hagyott elemi szála ne
érintkezzen megérinthető vagy megérinthető fémrészhez csatlakoztatott fémrésszel.
A védő-csatlakozókapocshoz kötött vezető szabadon hagyott elemi szála ne
érintkezzen aktív résszel.
MSZ EN 60598-1 63
E vizsgálatot nem kell elvégezni a vonatkozó IEC-szabvány szerint külön jóváhagyott
lámpafoglalatokon és az olyan alkatrészek csatlakozókapcsain, ahol a szerkezeti
felépítés módja indokolttá teszi a szabadon hagyott, rövidebb elemi szál használatát.
4.7.3. A hálózati csatlakozóvezetékek csatlakozókapcsai legyenek alkalmasak
csavarral, csavaranyával vagy hasonlóan hatékony eszközökkel való
csatlakoztatásra.
A csatlakozóvezetékek (szabad vezetékvégek) feleljenek meg az 5. főfejezet
követelményeinek.
1. MEGJEGYZÉS: Olyan lámpatestek esetében, amelyeket merev (tömör vagy sodrott) vezetőkkel
való bekötésre terveztek, a rugós típusú, csavar nélküli csatlakozókapcsok hatékony eszközöknek
tekinthetők, beleértve a védőcsatlakozót is. Hálózati csatlakozóvezetékek bekötésére használt ilyen
csatlakozókapcsok esetére a követelményeket jelenleg még nem dolgozták ki.
2. MEGJEGYZÉS: Hálózati csatlakozóvezetékkel történő csatlakoztatásra tervezett és legfeljebb 3 A
névleges áramú lámpatestek esetében a forrasztott, hegesztett, sajtolt és hasonló módon kialakított
kötések és a rátolható csatlakozók is hatékony eszközöknek tekinthetők, beleértve a védőcsatlakozót
is. Más hasonló csatlakozások a csavar nélküli csatlakozókapcsok, a szigetelés átszúrása, vagy a
szigetelés elmozdításával működő szorító kapcsok.
3. MEGJEGYZÉS: A 3 A-nél nagyobb névleges áramú lámpatestek esetében rátolható csatlakozók
csak akkor alkalmazhatók, ha a csatlakozás a csatlakozóhüvely használata nélkül is megvalósítható,
például olyan csavaros kötéssel, amely esetében a menetes furatot a csatlakozófül tartalmazza.
4.7.3.1. Hegesztési módszer és anyag
A vezető sodrott vagy tömör szerkezetű rézhuzal legyen. Vékony elemi szálak
esetén érvéghüvely használható.
A hegesztés módja csak ponthegesztés lehet.
MEGJEGYZÉS: Más hegesztési módozatok megfontolás alatt vannak.
Huzal és lemez összehegesztése megengedett, de a huzalok egymással való
összehegesztése már nem.
Hegesztett kötések csak Z típusú csatlakozások esetében használhatók.
A hegesztett kötések bírják ki a rendeltetésszerű használatban végzett mechanikai,
villamos és melegítési vizsgálatokat.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálatokkal kell
ellenőrizni:
MSZ EN 60598-1 64
a) Mechanikai vizsgálat
A 15.8.2. szakasz vizsgálata szerint.
Ha a huzalozást vezeték-tehermentesítő rögzíti, a vizsgálatot nem kell
elvégezni.
b) Villamos vizsgálat
A 15.9. szakasz vizsgálatai szerint.
c) Melegítési vizsgálat
A 15.9.2.3. és a 15.9.2.4. szakasz vizsgálatai szerint.
4.7.4. Azok a nem hálózati csatlakoztatásra szolgáló csatlakozókapcsok, amelyekre
nem vonatkozik külön alkatrészszabvány, feleljenek meg a 14. vagy a 15. főfejezet
követelményeinek.
A lámpafoglalatok, kapcsolók és hasonló alkatrészek olyan csatlakozókapcsai,
amelyeket a belső huzalozás több vezetékének csatlakoztatására használnak, a
célnak megfelelő méretűek legyenek. Ezeket a csatlakozókapcsokat nem szabad a
külső huzalozás csatlakoztatására használni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint a 14. és a 15. főfejezet
vizsgálataival kell ellenőrizni.
4.7.5. Ha a külső huzalozás vagy a hálózati csatlakozóvezeték nem alkalmas a
lámpatest belsejében kialakuló hőmérsékleten való használatra, akkor a külső
huzalozásnak a lámpatestbe történő bevezetési helyénél vezetékcsatlakozást kell
kialakítani, és e pont után hőálló huzalozást kell alkalmazni, vagy olyan, a huzalozás
hőmérsékleti határértékét meghaladó, hőálló alkatrészeket kell a lámpatesthez
mellékelni, amelyek beburkolják a belsejükben elhelyezett vezetékszakaszt.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.7.6. Ha a lámpatest üzembe helyezése vagy karbantartása során a villamos
csatlakoztatás többpólusú dugóval és aljzattal történik, a nem biztonságos
csatlakoztatás lehetőségét ki kell zárni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a nem biztonságos csatlakoztatási
mód megvalósításának megkísérlésével, például a csatlakozódugó helyzetének
MSZ EN 60598-1 65
változtatásával kell ellenőrizni. A követelmény teljesülésének ellenőrzése során a
csatlakozódugóra bármely irányból legfeljebb 30 N nagyságú erőt kell alkalmazni.
4.8. Kapcsolók
A kapcsolók megfelelő névleges értékekkel rendelkezzenek, és úgy legyenek
rögzítve, hogy ne fordulhassanak el, és kézzel ne legyenek eltávolíthatók.
A hajlékony vezetékekbe vagy zsinórvezetékekbe iktatott kapcsolókat, valamint a
kapcsolós lámpafoglalatokat csak normál kivitelű lámpatestek esetében szabad
alkalmazni, kivéve, ha a kapcsoló por, szilárd testek vagy nedvesség behatolása
elleni védettsége összhangban van a lámpatest védettségi besorolásával.
Polarizált hálózaton való működésre tervezett lámpatestek esetében, ha a
lámpatestnek egypólusú be/ki hálózati kapcsolója van, a kapcsoló az aktív ágba vagy
abba az ágba legyen bekötve, amely más, mint a nullavezetőként jelölt ág.
A lámpatesttel összeépített vagy azzal szállított elektronikus kapcsolók feleljenek
meg az IEC 61058-1 követelményeinek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.9. Szigetelőbélések és védőcsövek
4.9.1. A szigetelőbélések és védőcsövek úgy legyenek kialakítva, hogy a kapcsolók,
lámpafoglalatok, csatlakozókapcsok, vezetékek és hasonló részek felszerelése után
megbízhatóan a helyükön maradjanak.
MEGJEGYZÉS: Önkeményedő gyanták, például epoxigyanták használhatók a bélések rögzítésére.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és kézi próbával kell ellenőrizni.
4.9.2. A szigetelőbéléseknek, védőcsöveknek és hasonló részeknek legyen
megfelelő mechanikai, villamos és termikus szilárdságuk.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi próbával és a 10. főfejezet szerinti
villamos szilárdsági vizsgálattal kell ellenőrizni. A vezeték és a védőcső hőállóságát a
12. főfejezet szerint kell ellenőrizni. A 12. főfejezet 12.2. táblázata szerinti értékeket
túllépő hőmérsékletet elérő vezetékek burkolására használt hőálló védőcsövek
feleljenek meg az IEC 60684 szerinti követelményeknek, a kérdéses vezetéken mért
hőmérséklet figyelembevételével. A védőcső legyen ellenálló a vezetéken mért
MSZ EN 60598-1 66
hőmérsékletet 20 °C-kal meghaladó hőmérséklettel szemben, vagy feleljen meg a
következő vizsgálat során:
a) A védőcső három, egyenként kb. 15 cm hosszú vizsgálati mintadarabját a 9.3.
szakasz szerinti nedvességkezelésnek és ezt követően a 10. főfejezet szerinti
szigetelési ellenállás és villamos szilárdsági vizsgálatnak kell alávetni. A
mintadarabokon egy-egy alkalmas szigeteletlen rézvezetőt vagy fémrudat kell
átvezetni, majd a védőcsövek külső felületét fémfóliával kell burkolni úgy, hogy
a minták végénél ne tudjon átütés bekövetkezni. A szigetelési ellenállásmérést
és a villamos szilárdsági vizsgálatot a rézvezető/fémrúd és a fémfólia között kell
elvégezni.
b) A rézvezető/fémrúd és a fémfólia eltávolítása után a mintadarabokat 240 órán
keresztül olyan melegítőszekrényben kell tartani, amelynek hőmérséklete
T + 20 °C, ahol T a vezeték mért hőmérséklete.
c) A mintadarabokat hagyni kell szobahőmérsékletre lehűlni, majd újra el kell
végezni azok a) pont szerinti előkészítését.
Ezután a rézvezető/fémrúd és a fémfólia között el kell végezni a szigetelési
ellenállásmérést és a villamos szilárdsági vizsgálatot.
A követelmény teljesülését a 10. főfejezet 10.1. és 10.2. táblázata szerinti szigetelési
ellenállás és vizsgálati feszültségértékek figyelembevételével kell ellenőrizni.
4.10. Kettős és megerősített szigetelés
4.10.1. A fémburkolatú, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében hatékonyan
meg kell akadályozni:
– a felerősítőfelületek és a csak alapszigeteléssel ellátott részek, valamint,
– a megérinthető fémrészek és az alapszigetelés,
közötti érintkezést.
1. MEGJEGYZÉS: E követelmény kellő védelem esetén nem zárja ki a csupasz, szigetelés nélküli
vezetők használatát.
Huzalozás alatt a lámpatest belső és külső huzalozását, valamint a rögzített hálózati
vezeték huzalozását kell érteni.
MSZ EN 60598-1 67
A II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek olyan kialakításúak
legyenek, hogy az áramütés elleni védelem előírt módja ne csökkenjen a lámpatest
felszerelésének/üzembe helyezésének következtében, például fém védőcsővel vagy
a vezeték fémköpenyével való érintkezés miatt.
A fémburkolatú II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek aktív részei és teste közé
kondenzátort, a zavarszűrő kondenzátorok és a 4.8. szakasz szerinti
követelményeknek megfelelő kapcsolók kivételével, nem szabad kapcsolni.
A zavarszűrő kondenzátorok feleljenek meg az IEC 60384-14 követelményeinek, és
csatlakoztatási módjuk legyen összhangban az IEC 60065 8.6. szakaszával.
2. MEGJEGYZÉS: A megérinthető fémrészek és a belső huzalozás alapszigetelése közötti
érintkezést olyan védőcsövekkel vagy hasonló alkatrészekkel lehet megakadályozni, amelyek a
kiegészítő szigetelésre vonatkozó követelményeket teljesítik.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.10.2. A kiegészítő szigetelés 0,3 mm-nél szélesebb illesztési hézagai ne kerüljenek
az alapszigetelés hézagával egy vonalba, a megerősített szigetelés hézaga ne
nyújtson egyenes vonalú hozzáférést az aktív részekhez.
A kettős vagy megerősített szigetelés 0,3 mm-nél nagyobb nyílásait úgy kell
megtervezni, hogy az aktív részeket ne lehessen megérinteni az IEC 61032
szabvány 9. ábráján látható 13. számú kúpos vizsgálótűvel.
MEGJEGYZÉS: A lámpatestekben a hatásos mesterséges szellőzés, vagy a víz elvezetése
érdekében lehet szükség arra, hogy a kettős vagy megerősített szigetelésen nyílásokat alakítsanak ki.
Ezenfelül a követelmény teljesülését az áramütés elleni védelem előírt módjával kell
biztosítani, a lámpatest IP-besorolásával összhangban.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és megfelelő vizsgálóeszközzel
(eszközökkel) végzett méréssel kell ellenőrizni, összhangban az áramütés elleni
védelem előírt módjával.
4.10.3. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek azon részeit, amelyek kiegészítő
szigetelésként vagy megerősített szigetelésként szolgálnak:
– vagy úgy kell rögzíteni, hogy komoly sérülés nélkül ne legyenek leszerelhetők;
– vagy helytelen pozícióban ne lehessen azokat visszaszerelni.
MSZ EN 60598-1 68
Ha a belső huzalozás kiegészítő szigeteléseként védőcsövet használnak, vagy ha a
lámpafoglalatban a külső vagy belső huzalozás kiegészítő szigeteléseként
szigetelőbéléseket alkalmaznak, akkor a védőcsövet és a bélést megfelelő módon
rögzíteni kell.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és kézi próbával kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: A fémburkolatok olyan lakréteggel vagy más, olyan réteget képező anyaggal való
belső elszigetelése, amely kaparással könnyen eltávolítható, nem tekinthető megfelelőnek. A
védőcsövek akkor tekinthetők megfelelő módon rögzítetteknek, ha csak töréssel vagy vágással
távolíthatók el, vagy ha azokat mindkét végükön megfogva rögzítették, vagy ha a belső huzalozáson
történő elmozdulásukat a szomszédos alkatrészek megakadályozzák. A bélések akkor tekinthetők
megfelelő módon rögzítetteknek, ha csak töréssel, vágással vagy a lámpafoglalat szétszerelésével
távolíthatók el.
Az olyan alkatrészek, mint például a kiperemezett és a lámpafoglalat közcsavarjának belsejében
bélésként használt szigetelőanyagú cső, akkor tekinthetők a külső vagy belső huzalozás kiegészítő
szigetelésének, ha csak a lámpafoglalat szétszerelésével távolíthatók el.
4.11. Villamos csatlakozások és áramvezető részek
4.11.1. A villamos csatlakozások úgy legyenek kialakítva, hogy az érintkezőnyomás
átvitele csak kerámián, tiszta csillámon vagy ezekkel legalább egyenértékű
jellemzőkkel bíró más szigetelőanyagon keresztül történjen, hacsak nincs a
fémrészekben kellő rugalmasság a szigetelőanyag esetleges alakváltozásának
kiegyenlítésére.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.11.2. Önmetsző csavarok nem használhatók áramvezető részek összekötésére,
kivéve, ha a csavarok által összekötött részek egymással közvetlenül érintkeznek, és
a csavarokat lazulás ellen megfelelő eszközökkel biztosították.
A lágy vagy deformálódásra hajlamos fémből, pl. cinkből vagy alumíniumból készült
menetvágó és önmetsző csavarok nem használhatók áramvezető fémrészek
összekötésére.
A védőföldelés folytonosságának biztosításához lemezcsavarok is használhatók, ha
azokat a rendeltetésszerű használatban történő csatlakoztatás során nem kell
kicsavarni és minden csatlakozáshoz legalább két csavart használtak.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 69
MEGJEGYZÉS: A csavarok néhány példájára lásd a 22. ábrát.
4.11.3. Azokat a csavarokat és a szegecseket, amelyek villamos és mechanikai
összeköttetésként is szolgálnak, lazulás ellen biztosítani kell. A rugós alátétek
megfelelő biztosítást jelentenek. Szegecsek esetén a nem kör alakú szár vagy
horony megfelelőnek tekinthető.
Hőre lágyuló kiöntőanyag csak akkor tekinthető megfelelő biztosításnak, ha a
csavaros kötések a rendeltetésszerű használatban nincsenek kitéve
forgatónyomatéknak.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és kézi próbával kell ellenőrizni.
4.11.4. Az áramvezető részek rézből, legalább 50% rezet tartalmazó ötvözetből vagy
ezzel legalább egyenértékű jellemzőkkel bíró anyagból készüljenek.
1. MEGJEGYZÉS: Alumínium vezetők esetében mindig egyedileg kell elbírálni az egyenértékűséget.
Ez a követelmény nem vonatkozik olyan csavarokra, amelyek lényegében nem
vezetnek áramot, mint például a csatlakozókapcsok csavarjai.
Az áramvezető részek legyenek korrózióállóak vagy a korrózió ellen megfelelően
védettek.
2. MEGJEGYZÉS: A réz és a legalább 50% rezet tartalmazó ötvözetek úgy tekinthetők, hogy teljesítik
ezt a követelményt.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és szükség esetén vegyelemzéssel kell
ellenőrizni.
4.11.5. Az áramvezető részek ne érintkezzenek közvetlenül a felerősítő felülettel
vagy fával.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.11.6. Az elektromechanikus csatlakozórendszerek álljanak ellen a rendeltetésszerű
használatban előforduló villamos igénybevételeknek.
A követelmény teljesülését úgy kell ellenőrizni, hogy az elektromechanikus
csatlakozórendszert a gyakorlati használatnak megfelelő sebességgel 100-szor kell
működtetni (egy működésnek az érintkezés létrehozása vagy megszakítása számít).
A vizsgálatot névleges feszültségen, váltakozó árammal kell elvégezni. A vizsgálati
áram az elektromechanikus csatlakozórendszer névleges áramának 1,25-szorosa
legyen. A terhelés teljesítménytényezője közelítőleg 0,6 értékű legyen, kivéve, ha az
MSZ EN 60598-1 70
ohmos terhelésre eltérő névleges áramot jelöltek meg, amely esetben a
teljesítménytényező egységnyi legyen.
Ha a lámpatesten mindkettőt, az ohmos és induktív terhelést is jelölték, a
vizsgálatokat mindkét, egységnyi és 0,6 értékű teljesítménytényezővel el kell
végezni.
A vizsgálatok előtt és után az elektromechanikus csatlakozórendszert a névleges
áram 1,5-szeresével kell terhelni. Az egyes érintkezőkön keresztüli feszültségesés
ne haladja meg az 50 mV-ot.
E vizsgálatok befejezését követően az elektromechanikus csatlakozórendszer bírja ki
a 10.2. szakasz szerinti villamos szilárdsági vizsgálatot [de 1500 V-ra csökkentett
vizsgálati feszültség mellett].
A vizsgálat után a mintákon ne legyen észlelhető:
– a további használatot megakadályozó kopás;
– a burkolatok vagy határolók deformálódása;
– a villamos vagy mechanikai csatlakozások meglazulása.
Az elektromechanikus csatlakozórendszerek 4.14.3. szakasz szerinti mechanikai
vizsgálatát e villamos vizsgálattal egyidejűleg kell végrehajtani.
4.12. Csavarok, (mechanikai) kötések és tömszelencék
4.12.1. Azok a csavarok és mechanikai kötések, amelyek hibája a lámpatest
veszélyessé válását idézheti elő, álljanak ellen a rendeltetésszerű használatban
előforduló mechanikai igénybevételeknek.
A csavarok ne legyenek lágy vagy alakváltozásra hajlamos anyagból.
MEGJEGYZÉS: Ilyen anyagok például a cink, egyes alumíniumfajták és számos hőre lágyuló
műanyag.
A karbantartáskor működtetett csavarok ne legyenek szigetelőanyagból, ha
fémcsavarral történő kicserélésük hatására a kiegészítő vagy megerősített szigetelés
leromlik.
A védőföldelés folytonosságát biztosító csavarok, például az előtétek és más
alkatrészek rögzítőcsavarjai, feleljenek meg e szakasz első bekezdése szerinti
MSZ EN 60598-1 71
követelménynek, az előtétek esetében akkor, ha az előtétet rögzítő csavarok közül
legalább egynek mechanikai és villamos funkciója is van.
Az előtétet rögzítő csavar kicserélését nem kell karbantartásnak tekinteni.
A vezetéktehermentesítő eszközben használt szigetelőanyagú csavaroknak a
vezetékhez vagy zsinórvezetékhez való nyomódása elfogadható, és az ilyen
csavarok cseréjét sem kell karbantartásnak tekinteni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint az érintkezőnyomást átvivő
vagy feltételezhetően a felhasználó által megszorítandó csavarok és anyák ötszöri
meghúzásával és meglazításával kell ellenőrizni. A szigetelőanyagból készült
csavarokat és anyákat minden csavarlazítási művelet során teljesen el kell távolítani.
A vizsgálat folyamán ne keletkezzen olyan károsodás, amely a rögzítés vagy a
csavaros kötés további használatát megakadályozza. A vizsgálat után a
szigetelőanyagból készült csavarokat és anyákat továbbra is lehessen
rendeltetésüknek megfelelően használni.
A vizsgálatot megfelelő vizsgáló-csavarhúzóval vagy csavarkulccsal kell elvégezni a
4.1. táblázat szerinti nyomatékot alkalmazva, azoknak a vezetéktehermentesítő
eszközökben használt és közvetlenül a vezetéknek vagy a zsinórvezetéknek
nyomódó szigetelőanyagból készült csavaroknak a kivételével, amelyekre a
vonatkozó nyomatékérték 0,5 Nm.
4.1. táblázat: A csavarok nyomatékvizsgálatai
Nyomaték Nm
A csavar névleges külső menetátmérője
mm 1 2 3
legfeljebb 2,8 0,20 0,40 0,40
2,8 felett, legfeljebb 3,0 0,25 0,50 0,50
3,0 felett, legfeljebb 3,2 0,30 0,60 0,50
3,2 felett, legfeljebb 3,6 0,40 0,80 0,60
3,6 felett, legfeljebb 4,1 0,70 1,20 0,60
4,1 felett, legfeljebb 4,7 0,80 1,80 0,90
4,7 felett, legfeljebb 5,3 0,80 2,00 1,00
5,3 felett, legfeljebb 6,0 – 2,50 1,25
MSZ EN 60598-1 72
6,0 felett, legfeljebb 8,0 – 8,00 4,00
8,0 felett, legfeljebb 10,0 – 17,00 8,50
10,0 felett, legfeljebb 12,0 – 29,00 14,50
12,0 felett, legfeljebb 14,0 – 48,00 24,00
14,0 felett, legfeljebb 16,0 – 114,00 57,00
A csavarhúzó pengéjének alakja illeszkedjék a vizsgálandó csavarfejhez. A
csavarokat nem szabad hirtelen rántásokkal meghúzni. A burkolatok esetleges
károsodását figyelmen kívül kell hagyni.
A 4.1. táblázat 1. oszlopa olyan fémből készült, fej nélküli csavarokra vonatkozik,
amelyek meghúzott állapotban nem állnak ki a furatból.
A 2. oszlop:
– fémből készült egyéb csavarokra és anyákra; illetve
– olyan szigetelőanyagból készült csavarokra vonatkozik, amelyeknek
• hatlapú feje van, a szemközti oldallapok között a külső menetátmérőt
meghaladó méretekkel;
• szerelőkulcs befogadására alkalmas, hengeres feje van, a keresztirányú
sarkok között a külső menetátmérőt meghaladó mérettel;
• a külső menetátmérő 1,5-szeresét meghaladó hosszúságú, egyenes
horonnyal vagy keresztirányú hornyokkal ellátott feje van.
A 3. oszlop a szigetelőanyagból készült egyéb csavarokra vonatkozik.
A 4.1. táblázatban a 6,0 mm-nél nagyobb átmérőjű csavarokra megadott értékek
olyan acélcsavarokra és hasonlókra vonatkoznak, amelyeket főként lámpatestek
felszerelésére használnak.
A 4.1. táblázatban a 6,0 mm-nél nagyobb átmérőjű csavarokra megadott értékek
nem vonatkoznak a lámpafoglalatok közcsavarjára. Ezekre az IEC 60238 15.
főfejezetében meghatározott követelmények vonatkoznak.
E szakasz követelményei nem vonatkoznak a nyomógombos kapcsolók rögzítéséhez
használt, fémből készült anyákra.
MSZ EN 60598-1 73
4.12.2. Az érintkezőnyomást átvivő csavarok, valamint a lámpatestek felszerelésekor
vagy bekötésekor működtetett, 3 mm-nél kisebb névleges átmérőjű csavarok fémbe
csavarodjanak.
Azokon a csavarokon és csavaranyákon, amelyeket a lámpatest felszerelése vagy a
fényforráscsere alkalmával kell működtetni, a burkolatok, fedelek stb. rögzítésére
szolgáló csavarokat és anyákat kell érteni. Nem tartoznak ide a csavaros
védőcsövek kötései, a lámpatesteket a tartófelülethez rögzítő csavarok, az
üvegburák kézzel működtetett rögzítőcsavarjai vagy csavaranyái, valamint a
csavaros fedelek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, valamint a lámpatest felszerelése vagy a
fényforráscsere alkalmával működtetett csavarok esetében a 4.12.1. szakaszban leírt
vizsgálat elvégzésével kell ellenőrizni.
4.12.3. Jelenleg nincs felhasználva
4.12.4. A lámpatestek különböző részei közötti csavaros és egyéb rögzített kötések
olyanok legyenek, hogy a rendeltetésszerű használat közben előforduló csavaró,
hajlító igénybevételek, rezgés stb. hatására ne lazuljanak meg. A rögzített karok és a
felfüggesztő csőingák legyenek biztonságosan rögzítve.
MEGJEGYZÉS: A kötések meglazulását megakadályozó eszközökre példák a forrasztás, a
hegesztés, az ellenanyák és a biztosító csavarok.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a biztosított kötéseknek legfeljebb a
következő nyomatékkal történő meglazítási próbájával kell ellenőrizni:
– 2,5 Nm a legfeljebb M 10 menetméret esetében vagy ennek megfelelő
átmérőknél;
– 5,0 Nm az M 10 feletti menetméret esetében vagy ennek megfelelő átmérőknél.
A lámpacsere során forgató igénybevételnek kitett lámpafoglalatok esetében a
követelmény teljesülését megtekintéssel és a biztosítócsavaros mechanikai kötések
meglazítási próbájával kell ellenőrizni. A vizsgálatot nem kell elvégezni azokon a
foglalatokon, amelyeket egynél több eszközzel rögzítenek a lámpatesthez (pl. két
rögzítőcsavarral). Az 1 percig az óramutató járásával megegyező és azzal ellenkező
irányban alkalmazott nyomaték értéke ne legyen több, mint:
– 4,0 Nm E40-es lámpafoglalatok esetén;
MSZ EN 60598-1 74
– 2,0 Nm E26-os, E27-es és B22-es lámpafoglalatok esetén;
– 1,2 Nm E14-es és B15-ös lámpafoglalatok esetén, (kivéve a gyertyalámpák
foglalatait);
– 0,5 Nm E14-es és B15-ös gyertyalámpa foglalatok esetén;
– 0,5 Nm E10-es lámpafoglalatok esetén.
A forgató hatásnak kitett egyéb foglalatok esetén az 1 percig az óramutató járásával
megegyező és azzal ellenkező irányban alkalmazott nyomaték az IEC 60061-2
szerinti legnagyobb visszatartási nyomaték kétszerese, de legalább 1,2 Nm legyen.
A nyomógombos kapcsolók rögzítésére használt eszközöket legfeljebb 0,8 Nm
nyomatéknak kell alávetni.
A vizsgálat alatt az ilyen csavaros kötések ne lazuljanak meg.
4.12.5. A csavaros tömszelencék feleljenek meg a következő vizsgálatnak:
A csavaros tömszelencébe olyan hengeres fémrudat kell helyezni, amelynek mm-
ben mért átmérője a tömszelence belső átmérője alatti, de ahhoz legközelebb eső
egész szám legyen. A tömszelencéket ezt követően megfelelő kulccsal meg kell
húzni úgy, hogy a kulcsra 1 percig a 4.2. táblázatban megadott nyomatékot kell
kifejteni.
4.2. táblázat: A tömszelencék nyomatékvizsgálatai
Nyomaték A vizsgálórúd átmérője
mm
Fém tömszelence Nm
Műanyag tömszelence Nm
Legfeljebb 7 6,25 2,5
7 felett, legfeljebb 14 6,25 3,25
14 felett, legfeljebb 20 7,5 5
20 felett 10 7,5
A vizsgálat után a lámpatest és a tömszelencék ne mutassanak károsodást.
MSZ EN 60598-1 75
4.13. Mechanikai szilárdság
4.13.1. A lámpatestek kellő mechanikai szilárdságúak és olyan szerkezetűek
legyenek, hogy a rendeltetésszerű használat közben várhatóan előforduló durva
kezelés után is biztonságosak maradjanak.
A követelmény teljesülését úgy kell ellenőrizni, hogy a mintára az IEC 60068-2-75
szerinti rugós működtetésű ütőkészülékkel vagy más, azonos eredményt adó
alkalmas eszközzel ütéseket kell mérni.
MEGJEGYZÉS: Eltérő módszerekkel elért azonos ütőenergiák nem szükségképpen adják ugyanazt a
vizsgálati eredményt.
A kalapács rugója olyan legyen, hogy a mm-ben mért összenyomásnak és a N-ban
mért kifejtett erőnek a szorzata, megközelítőleg 20 mm összenyomás esetén, 1000
legyen. A rugó legyen állítható azért, hogy a kalapács a 4.3. táblázat szerinti
ütőenergiával és rugóösszenyomással üssön.
4.3. táblázat: Ütőenergia és rugóösszenyomás
Ütőenergia Nm
Rugóösszenyomás mm
A lámpatest típusa
Törékeny részek
Egyéb részek
Törékeny részek
Egyéb részek
Süllyesztett lámpatestek, általános célú, helyhez kötött lámpatestek és falra szerelhető, hordozható lámpatestek
0,2 0,35 13 17
Hordozható asztali és álló lámpatestek, fényképészeti és filmtechnikai lámpatestek
0,35 0,50 17 20
Fényvetők, közvilágítási lámpatestek, úszómedencék lámpatestei, hordozható kerti lámpatestek és gyermekeknek készült lámpatestek
0,5 0,70 20 24
Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek, kézilámpák és díszvilágítási füzérek
Más vizsgálati módszerek
MEGJEGYZÉS: A lámpafoglalatokat és más alkatrészeket csak akkor kell újra vizsgálni, ha a lámpatest körvonalának vetületén túl kinyúlnak. A lámpafoglalatokat elölről soha nem kell újra vizsgálni, mivel a rendeltetésszerű használatban ezt a részt a lámpa takarja.
Törékeny részek például az üvegből készült és a fényt áteresztő olyan burkolatok, amelyek csak a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása ellen nyújtanak védelmet, valamint a kerámiaanyagú és kisméretű olyan részek, amelyek a burkolatból legfeljebb 26 mm-re nyúlnak ki, vagy ha azok felülete nem haladja meg a 4 cm2-t.
A 4.21. szakasz szerint előírt védőernyőket törékeny részeknek kell tekinteni.
MSZ EN 60598-1 76
Azokon a fényáteresztő burákon, amelyek nem látnak el áramütés és/vagy UV-
sugárzás elleni védelmet és nem képezik részét a por, a szilárd testek és a
nedvesség behatolása elleni védelemnek sem, nem kell a vizsgálatot elvégezni,
valamint a fényforrásokon sem.
A mintát a rendeltetésszerű használatnak megfelelően egy merev falapra kell
felszerelni vagy arra ráállítani, a vezetékbevezető-nyílások szabadon hagyása, a
kitörhető nyílászárók kinyitása, és a burkolatrögzítő és hasonló csavaroknak a 4.1.
táblázatban megadott érték 2/3-ának megfelelő nyomatékkal való meghúzása
mellett.
Három ütést kell mérni a feltehetőleg leggyengébb pontra, különös tekintettel az aktív
részeket burkoló szigetelőanyagra és a szigetelőanyagú átvezetőhüvelyekre, ha
vannak ilyenek. A leggyengébb pont megtalálásához további mintákra lehet szükség.
Kétség esetén a vizsgálatot új mintán kell megismételni, amelyre csak 3 ütést szabad
mérni.
A vizsgálat után a minta ne mutasson károsodást, különösen:
a) az aktív részek ne váljanak megérinthetővé;
b) a szigetelőbélések és válaszfalak hatásossága ne csökkenjen;
c) a minta, besorolásával összhangban, továbbra is feleljen meg a por, a szilárd
testek és a nedvesség behatolása elleni védettségi fokozatának;
d) a külső fedelek maradjanak le- és visszaszerelhetők, e fedelek vagy
szigetelőbéléseik törése nélkül.
Az olyan burkolat törése nem kifogásolható, amelynek eltávolítása nem befolyásolja
károsan a biztonságot.
Kétség esetén a kiegészítő vagy megerősített szigetelésen el kell végezni a 10.
főfejezet szerinti villamos szilárdsági vizsgálatot.
A felületi kikészítés sérülését, az olyan kisebb horpadásokat, amelyek a
kúszóáramutakat és légközöket nem csökkentik a 11. főfejezetben előírt érték alá,
valamint az olyan kisebb részek leválását, amelyek nincsenek káros hatással az
áramütés, a por vagy a nedvesség behatolása elleni védelemre, figyelmen kívül kell
hagyni.
MSZ EN 60598-1 77
4.13.2. Az aktív részeket burkoló fémrészeknek legyen kellő mechanikai szilárdsága.
A követelmény teljesülését a 4.13.3–4.13.5. szakasz szerinti, vonatkozó vizsgálattal
kell ellenőrizni.
4.13.3. Olyan merev, egyenes tapintóujjat kell alkalmazni, amelynek méretei
megegyeznek az IEC 529 szerinti szabványos tapintóujj méreteivel. A tapintóujjat
30 N erővel kell a felületnek nyomni.
A vizsgálat alatt a fémrészek ne érintkezzenek aktív részekkel.
A vizsgálat után a fedelek ne deformálódjanak túlságosan, és a lámpatest továbbra
is feleljen meg a 11. főfejezet követelményeinek.
4.13.4. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek
A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek szilárd testek és nedvesség
behatolása elleni védettsége legalább IP54 legyen.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 9.2.0. szakasz vonatkozó
vizsgálatával kell ellenőrizni.
A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek megfelelő mechanikai
szilárdsággal rendelkezzenek, és a rendeltetésszerű használatban előforduló
körülmények között ne boruljanak fel. Ezen túlmenően a lámpatest felerősítésére
szolgáló tartóállvány rögzítőeszközeinek kellő mechanikai szilárdsága legyen.
A követelmény teljesülését a következő a)-d) pontok szerinti vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
a) Helyhez kötött és hordozható (nem kézben tartott), kedvezőtlen körülmények
között működő lámpatestek
A lámpatest három mintadarabjának mindegyikére három ütést kell mérni
azokon a felületeken lévő, feltehetőleg leggyengébb pontokra, amelyek a
rendeltetésszerű használatban ütésnek lehetnek kitéve. A fényforrás (vagy
fényforrások) nélküli mintadarabot a rendeltetésszerű használatnak
megfelelően, egy merev tartófelületre kell felszerelni.
Az ütéseket a 21. ábrán megadottak szerint, egy 50 mm átmérőjű, 0,51 kg
tömegű acélgolyónak H (1,3 m) magasságból történő leejtésével kell létrehozni
a 6,5 Nm nagyságú ütőenergia eléréséhez.
MSZ EN 60598-1 78
A szabadtéri felhasználásra készült lámpatestek három mintadarabját ezenfelül
–5 °C ± 2 °C hőmérsékletre le kell hűteni és 3 órán keresztül ezen a
hőmérsékleten kell tartani.
Míg a minták ezen a hőmérsékleten vannak, ismét el kell végezni az
előzőekben meghatározott ütővizsgálatot.
b) Kézben tartott lámpatestek
A lámpatestet 1 m magasságból négyszer betonpadlóra kell ejteni. Az ejtéseket
négy különböző vízszintes kiindulási helyzetből kell elvégezni úgy, hogy minden
ejtés között a lámpatestet tengelye körül 90°-kal el kell fordítani. E vizsgálathoz
a fényforrásokat el kell távolítani, de a védőüvegeket, ha vannak, nem.
A 4.13.4. szakasz a) vagy b) pontja szerinti vizsgálatok után a lámpatest ne
mutasson olyan károsodást, amely a biztonságot és a lámpatest további
használatát károsan befolyásolja. Azok a részek, amelyek a fényforrást sérülés
ellen védik, ne lazuljanak meg.
MEGJEGYZÉS: Ezek a részek deformálódhatnak. A védőüveg vagy a fényáteresztő bura
törése figyelmen kívül hagyható, ha az üveg vagy a bura a fényforrás sérülés elleni védelmének
nem az egyedüli eszköze.
c) Tartóállvánnyal szállított lámpatestek
A fényforrást (fényforrásokat) a vizsgálat előtt el kell távolítani.
A lámpatest és az állvány ne boruljon fel a függőlegestől számított 6°-os
dőlésszögnél.
A lámpatest bírja ki a függőlegestől számított legfeljebb 15°-os szögből indított,
négyszeri felborításból származó ütéseket.
Az állványon lévő rögzítőeszközök álljanak ellen a lámpatest négyszeres
súlyának megfelelő és a legkedvezőtlenebb irányban ható erőnek.
Ha a vizsgálat során a lámpatest a függőlegestől számított 15°-os dőlésszög
mellett felborul, akkor el kell végezni a 12.5.1. szakasz szerinti vizsgálatot a
lámpatest gyakorlatban előforduló legkedvezőtlenebb felborult helyzetében, a
lámpatestet vízszintes felületre helyezve.
d) Ideiglenes használatra és állványra való szerelésre szánt lámpatestek
MSZ EN 60598-1 79
A lámpatest bírja ki a következő vizsgálatból származó négy ütést.
A fényforrást (fényforrásokat) a vizsgálat előtt el kell távolítani.
A lámpatestet alumíniumrúd segítségével beton- vagy téglafal mellett kell
felfüggeszteni. A rúd hossza a használati útmutatóban megadott lehetséges
állványhosszal egyezzen meg.
A lámpatestet fel kell emelni addig, amíg a rúd vízszintes helyzetbe nem kerül,
majd a lámpatestet hagyni kell szabadon esve a falnak ütközni.
A vizsgálat után a lámpatesten ne legyen a biztonságot károsan befolyásoló
változás.
4.13.5. Jelenleg nincs felhasználva
4.13.6. A csatlakozódugóval egybeépített előtétek/transzformátorok és a hálózati
csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek megfelelő mechanikai szilárdsággal
rendelkezzenek.
A követelmény teljesülését a következő, a 25. ábra szerinti ejtődobban elvégzett
vizsgálattal kell ellenőrizni.
Az ejtődobot öt fordulat/perc fordulatszámmal kell forgatni, azaz percenként tíz ejtés
történjék.
A minták 50 cm magasságból, 3 mm vastag acéllemezre essenek, az ejtések száma
a következő legyen:
– 50, ha a minta tömege legfeljebb 250 g;
– 25, ha a minta tömege 250 g-nál több.
A vizsgálat után a mintán ne mutatkozzék károsodás e szabvány értelmében, de a
működésképtelenséget és az üvegbura bármilyen károsodását figyelmen kívül kell
hagyni. A mintából esetlegesen kitört kisebb darabok elhanyagolhatók, feltéve, hogy
az áramütés elleni védelemre nincsenek hatással.
A csapok deformálódását, a felületi bevonat sérülését és az olyan kis horpadásokat,
amelyek nem csökkentik a kúszóáramutakat és légközöket a 11. főfejezetben
megadott értékek alá, figyelmen kívül kell hagyni.
MSZ EN 60598-1 80
4.14. Felfüggesztés és beállítóeszközök
4.14.1. A mechanikai felfüggesztések kellően biztonságosak legyenek.
A követelmény teljesülését a megfelelő vizsgálattal kell ellenőrizni az alábbiakból.
„A” vizsgálat, minden felfüggesztett lámpatest esetében: Állandó, egyenletesen
elosztott, a lámpatest súlyának négyszeresével egyenlő terhelést kell adni a
lámpatestre olyan irányban, amely a rendeltetésszerű használat terhelési irányával
megegyezik. A terhelés 1 órán keresztül tartson. Ezen időtartam végén ne
következzék be a felfüggesztőrendszer alkatrészeinek észlelhető deformálódása.
Olyan lámpatestek esetében, amelyekhez kiegészítő rögzítőeszközök vagy
függesztőeszközök is tartoznak, mindegyiken el kell végezni a vizsgálatot.
Állítható felfüggesztés esetén a terhelést a tartóvezeték legnagyobb hossza mellett
kell alkalmazni.
„B” vizsgálat, mereven felfüggesztett lámpatestek esetében: A lámpatestre 1 percig
2,5 Nm nyomatékot kell alkalmazni, először az óramutató járásával megegyező,
majd az óramutató járásával ellentétes irányban. E vizsgálat során a lámpatestet a
rögzített részhez képest bármelyik irányba, egy fordulatnál nagyobb mértékben ne
lehessen elfordítani.
„C” vizsgálat, merev felfüggesztésű falikarok esetében: A vizsgálat részletei merev
felfüggesztésű falikarok esetében a következők:
a) Nagy igénybevételnek kitett falikarok (pl. ipari falikarok) esetében 1 percig a
falikar szabad végén, különböző irányokban, 40 N nagyságú erőt kell kifejteni a
falikar karjának a rendeltetésszerű használatnak megfelelő rögzítése mellett. E
vizsgálat során létrejövő hajlítónyomaték legalább 2,5 Nm legyen. A vizsgálati
erőhatás megszüntetését követően a falikar karja ne maradjon tartósan
elmozdult helyzetben, vagy ne deformálódjon olyan mértékben, hogy az a
biztonságot veszélyeztesse.
b) Kis igénybevételnek kitett falikarok (például lakásvilágítási falikarok) esetében
az a) ponthoz hasonló vizsgálatot kell végezni 1 percig, de 10 N erővel. E
vizsgálat során a létrejövő hajlítónyomaték legalább 1,0 Nm legyen.
MSZ EN 60598-1 81
„D” vizsgálat, sínre szerelt lámpatestek esetében: A lámpatest tömege ne haladja
meg a sín gyártója által ajánlott, azon legnagyobb terhelési értéket, amelyre a
lámpatest felfüggesztő eszközei még alkalmasak.
„E” vizsgálat, csíptetős lámpatestek esetében: A rendeltetésszerű használat melletti
legkedvezőtlenebb irányból a vezetéket hirtelen rántás nélkül 1 percig húzni kell. A
vizsgálat során a csíptetőt közönséges ablaküvegből készült, szabványos
„vizsgálópolcokra” kell csíptetni. Az egyik polc névleges vastagsága 10 mm, a
másiké az a legnagyobb érték legyen, amelyre a csíptetőt még rá lehet csíptetni. E
vizsgálat céljára a vizsgálópolc vastagságát a 10 mm többszöröseinek megfelelő
lépcsőkben kell növelni. 20 N húzóerő hatására a csíptető ne mozduljon el az
üvegen.
A csíptetős lámpatesteket ezenkívül egy polírozott, krómozott felületű, 20 mm
névleges átmérőjű fémrúdon is vizsgálni kell. A lámpatest saját súlya alatt ne
forduljon el, és a vezetékre ható 20 N húzóerő hatására ne essen le a rúdról. A
polírozott fémrúdon történő vizsgálatot nem kell elvégezni azokon a lámpatesteken,
amelyeket úgy jelöltek meg, hogy „nem alkalmas cső alakú anyagra való
felszerelésre”.
1. MEGJEGYZÉS: A vizsgálópolc vastagságának 10 mm-es lépcsőkben való növelésére a
legnagyobb vastagság eléréséhez azért van szükség, hogy megakadályozza annak a lehetőségét,
hogy a csíptetőt erővel kelljen a vizsgálópolcra rászorítani.
2. MEGJEGYZÉS: A legvastagabb vizsgálópolc fa és üveg rétegek kombinációjaként is előállítható,
feltéve, hogy azok a felületek, amelyeket a lámpatest csíptetője fog, üvegből vannak.
Feltéve, hogy a gyártó megfelelő útmutatót és/vagy módot nyújt a rögzítőeszközök
(nyílások, kengyelek stb.) nélküli, helyhez kötött lámpatestek vagy önálló
működtetőeszközök biztonságos üzembe helyezéséhez és használatához (lásd a
3.3. szakaszt), e készülékek úgy tekinthetők, hogy megfelelnek a szabvány
követelményeinek.
4.14.2. A hajlékony vezetékekkel vagy zsinórvezetékekkel felfüggesztett lámpatest
tömege ne haladja meg az 5 kg-ot. A függesztékeket tartó hajlékony vezetékek vagy
zsinórvezetékek vezetőinek teljes névleges keresztmetszete akkora legyen, hogy a
vezetőkben keletkező mechanikai feszültség ne lépje túl a 15 N/mm2 értéket.
MSZ EN 60598-1 82
A mechanikai feszültség számításakor csak a vezetők keresztmetszetét kell
figyelembe venni.
Ha a felfüggesztésre szánt lámpatest tömege meghaladja az 5 kg-ot, akkor a
lámpatest kialakítása vagy a hajlékony vezeték vagy a zsinórvezeték kialakítása
olyan legyen, hogy akadályozza meg bármilyen mechanikai feszültség keletkezését
a vezetőkben.
1. MEGJEGYZÉS: A követelmény olyan vezeték alkalmazásával is teljesíthető, amely megfelelő, a
mechanikai terhelést átvevő ereket is tartalmaz.
Az Edison-menetes vagy bajonett lámpafoglalatokhoz való csatlakoztatásra szánt
lámpatestjellegű adapterek tömege és effektív hajlító nyomatéka ne haladja meg a
4.4. táblázat szerinti legnagyobb értéket. A hajlítónyomaték értéke a lámpatestjellegű
adapter teljesen behelyezett állapotában, a lámpatestjellegű adapter érintkezőjének
(érintkezőinek) az Edison-menetes lámpafoglalat középérintkezőjével, vagy a
bajonett lámpafoglalat bevezető-nyílásával való érintkezési pontjára vonatkozik.
4.4. táblázat: A lámpatestjellegű adapterek vizsgálata
Adapterek
Lámpafoglalatok Legnagyobb tömeg Legnagyobb
hajlítónyomaték
E14 és B15 1,8 kg 0,9 Nm
E27 és B22 2,0 kg 1,8 Nm
2. MEGJEGYZÉS: Ezek az értékek biztonsági ráhagyás céljából kisebbek, mint azok, amelyekkel a
lámpafoglalatot általában vizsgálják.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és számítással kell ellenőrizni.
4.14.3. A beállító szerkezetek követelményei a következők:
a) A beállító szerkezetek és beállítóeszközök, például a csuklók, emelőcsigák,
beállítókengyelek vagy teleszkópos csövek olyan felépítésűek legyenek, hogy a
működtetés során a zsinórvezetékeket vagy vezetékeket ne nyomják össze, ne
csípjék be, ne sértsék meg, vagy ne csavarják meg a hossztengely mentén
360°-nál nagyobb mértékben.
MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatestnek egynél több csuklója van, a 360°-os határérték minden
csuklóra vonatkozik, ha azok nincsenek túl közel egymáshoz. Minden esetet érdemében
egyedileg kell elbírálni.
MSZ EN 60598-1 83
A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:
A megfelelő vezetékkel vagy zsinórvezetékkel felszerelt beállító szerkezetet a
4.5. táblázattal összhangban kell működtetni. Egy működési ciklus alatt az egyik
szélső helyzettől a másikig, majd onnan vissza a kezdőpontig való mozgást kell
érteni. A mozgás sebessége ne okozza az eszköz észlelhető mértékű
felmelegedését, és ne haladja meg a 600 ciklus/órát.
Elektromechanikus csatlakozórendszerek esetén e vizsgálatot a 4.11.6.
szakasz szerinti villamos csatlakoztatási vizsgálattal egyidejűleg kell elvégezni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
A vizsgálat után a vezetőben lévő szálaknak legfeljebb 50%-a lehet törött, és a
hajlékony zsinórvezeték szigetelésén, ha van ilyen, nem lehet komolyabb
sérülés. A zsinórvezetéket vagy vezetéket a 10. főfejezet szerinti szigetelési
ellenállás és villamos szilárdsági vizsgálattal is ellenőrizni kell, amelyeknek a
zsinórvezetékek vagy vezetékek feleljenek meg.
A gömbcsuklókat és más hasonló szerkezeteket, amelyek esetében a
szorítóeszközök állíthatók, úgy kell vizsgálni, hogy a túlzott súrlódás elkerülése
érdekében a csuklók csak enyhén legyenek megszorítva. Ha szükséges, a
vizsgálat alatt a szorítófelületek újra beállíthatók.
Ha a beállító szerkezet hajlékony cső, e vizsgálat során az állítási tartomány
általában a függőlegestől mindkét irányban számított 135° legyen. Ha azonban
ehhez az állításhoz túlzott mértékű erő alkalmazása szükséges, a hajlékony
csövet csak addig a helyzetig kell hajlítani, ahol az még saját magát megtartja.
b) Kartávolságból elérhető beállító eszközzel rendelkező lámpatestek esetén a
rendeltetés szerinti működtetés a lámpatest stabilitásának csökkenése, a
szerkezet bármely részének deformálódása, vagy a 12.1. táblázat szerinti
hőmérsékletet meghaladó melegedés által okozott sérülés nélkül történjen.
A követelmény teljesülését a lámpatestnek a rendeltetésszerű használatban
várható kezelésével vagy működtetésével, és a 12.4. szakasz szerinti
hőmérsékletméréssel kell ellenőrizni.
c) Kartávolságon kívüli felszerelésre szánt lámpatestek esetén a beállítóeszközt
körülvevő, attól bármely irányban – a fénykéve kilépési apertúráját kivéve –
MSZ EN 60598-1 84
legfeljebb 5 cm-re lévő térrészben a kialakuló hőmérsékletek feleljenek meg a
12.1. táblázatban a beállítóeszközökre előírt értékeknek. Ugyanezek a
hőmérsékleti határok vonatkoznak azokra a beállítóeszközökre is, amelyeket a
lámpatest elhelyezése után a fénysugár megvilágít.
A követelmény teljesülését a lámpatest fénykibocsátó apertúrájának
beállításával és a 12.4. szakasz szerinti vizsgálat alatti hőmérsékletméréssel
kell ellenőrizni.
4.5. táblázat: A beállító szerkezetek vizsgálata
A lámpatest típusa A működési ciklusok száma
Gyakori állításra szánt lámpatestek, például rajzasztali lámpatestek
1500
Alkalmankénti beállításra szánt lámpatestek, például kirakati reflektorok
150
Csak a felszerelés/üzembe helyezés során történő beállításra szánt lámpatestek, például fényvetők
45
4.14.4. A teleszkópos csöveken átvezetett zsinórvezetékeket vagy vezetékeket nem
szabad a külső csőhöz rögzíteni. Megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a
vezetők a csatlakozókapcsoknál ne feszüljenek meg.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.14.5. A hajlékony zsinórvezetékek vezetésére szolgáló görgők olyan méretűek
legyenek, hogy akadályozzák meg a zsinórvezetékek túlzott mértékű hajlítás miatti
károsodását. A görgőkben lévő vájatok legyenek jól lekerekítettek, a görgő átmérője
pedig a vájat aljában legalább háromszorosa legyen a zsinórvezetékének. A
megérinthető fémgörgőket földelni kell.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.14.6. A csatlakozódugóval egybeépített előtétek/transzformátorok és a hálózati
csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek ne terheljék túlzott mértékben a
csatlakozóaljzatokat.
A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni. A
csatlakozódugóval egybeépített előtétet/transzformátort vagy a hálózati
csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak
MSZ EN 60598-1 85
megfelelően egy olyan rögzített csatlakozóaljzatba kell helyezni, amely a
csatlakozóaljzat találkozási homlokfelülete mögötti 8 mm-es távolságban, az
érintkezőhüvelyek középvonalán átmenő vízszintes tengely körül el tud fordulni.
A kiegészítő nyomaték, amelyet azért kell alkalmazni a csatlakozóaljzatra, hogy a
találkozási homlokfelület síkja függőleges maradjon, ne haladja meg a 0,25 Nm-t.
A hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető, állítható lámpatestek esetében a beállítás
során a csatlakozóaljzatra kifejtett összes nyomaték értéke ne haladja meg a
0,5 Nm-t.
A vizsgálat során használt csatlakozóaljzat védőérintkezőjét (ha van) el kell
távolítani, kivéve, ha az aljzat olyan reteszelt érintkezőhüvelyeket tartalmaz,
amelyeket a védőérintkező-csap behelyezési művelete nyit meg.
4.15. Gyúlékony anyagok
4.15.1. Azokat a fedeleket, ernyőket és hasonló olyan egyéb alkatrészeket,
amelyeknek nincs szigetelési funkciójuk, és nem felelnek meg a 13.3.2. szakasz
szerinti 650 °C-os izzóhuzalos vizsgálatnak, kellő távolságban kell elhelyezni a
lámpatest hőt termelő olyan részeitől, amelyek az anyagot gyulladási hőmérsékletére
hevíthetik. Ezeknek a gyúlékony anyagból készült részeknek legyenek olyan
felerősítő- vagy rögzítőeszközeik, amelyek ezt a távolságot fenntartják.
Az említett hőt termelő részektől a távolság legalább 30 mm legyen, kivéve, ha az
anyagot olyan ernyő védi, amely a hőt termelő részektől legalább 3 mm távolságra
van elhelyezve. Ez az ernyő feleljen meg a 13.3.1. szakasz szerinti tűlángos
vizsgálatnak. Az ernyőn ne legyenek nyílások, magassága és hosszúsága legalább a
hőt melegített részek megfelelő méretével legyen azonos. Nem szükséges ernyőt
alkalmazni abban az esetben, ha a lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő
cseppek lehullásával szemben.
MEGJEGYZÉS: E szakasz követelményeit a 4. ábra szemlélteti.
Hevesen égő anyagokat, pl. celluloidot, nem szabad használni.
E szakasz követelményei nem vonatkoznak a lámpatest belsejében használt
kisméretű alkatrészekre, pl. a vezetékrögzítő csiptetőkre és a műgyantával átitatott
papírból készült alkatrészekre.
MSZ EN 60598-1 86
Az elektronikus áramköröktől nem kell távolságot tartani, ha a rendellenes
körülmények között mérhető üzemi áram nem haladja meg 10%-nál nagyobb
mértékben a rendeltetésszerű körülmények között folyó áramot.
A lámpatestek elektronikus áramköreitől nem szükséges távolságtartás, ha
rendellenes üzemmódban a működési áram nem lépi túl 10%-nál nagyobb
mértékben a rendeltetésszerű állapotban fellépő áramot.
Nem szükséges távolságtartás a lámpatest olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzót
tartalmazó részeitől sem, amely védelmet nyújt a fedelek, ernyők és hasonló
alkatrészek túlmelegedése ellen.
E szakasz követelményei nem vonatkoznak az IEC 61558-2 vonatkozó részének
vagy az IEC 60989-nek megfelelő, IP20 vagy nagyobb védettségű, saját burkolattal
ellátott transzformátorokra.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és a lámpatest rendellenes
működtetésével úgy kell ellenőrizni, hogy az előtét vagy transzformátor tekercsét
lassan és állandóan növekvő árammal kell terhelni addig, amíg a hőmérséklet-
érzékelő szabályzó működésbe nem lép. E vizsgálat alatt és után a fedelek, ernyők
és hasonló részek ne gyulladjanak meg, és a megérinthető részek ne váljanak
aktívvá.
Annak eldöntésére, hogy a megérinthető részek aktívvá váltak-e, az A melléklet
szerinti vizsgálatot kell elvégezni.
4.15.2. A hőre lágyuló műanyagból készült lámpatestek álljanak ellen az
előtétekben/transzformátorokban és az elektronikus eszközökben fellépő
hibaállapotoknak tulajdonítható melegedésnek úgy, hogy a rendeltetésszerűen
felszerelt lámpatestek ne jelentsenek veszélyt.
E követelmény a következő megoldások egyike útján teljesüljön:
a) Szerkezeti megoldások, amelyek biztosítják, hogy:
− a hibaállapotok során az alkatrészek a helyükön maradjanak, például
hőmérséklettől független tartószerkezet alkalmazásával;
− a lámpatestrészek ne tudjanak annyira túlmelegedni, hogy az aktív részek
megérinthetővé váljanak.
MSZ EN 60598-1 87
A követelmény teljesülését megtekintéssel és/vagy a 12.7.1. szakasz szerinti
vizsgálattal kell ellenőrizni.
b) Olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzó alkalmazása, amely az
előtét/transzformátor és az elektronikus eszköz rögzítési pontjainak
hőmérsékletét és a lámpatest hőhatásnak kitett részeinek hőmérsékletét
biztonságos értékre korlátozza. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó önmagától
visszakapcsoló hőkioldó, kézzel visszaállítható hőkioldó vagy hőbiztosító lehet.
A követelmény teljesülését a 12.7.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.
c) A lámpatestekben használt hőre lágyuló műanyagok legyenek alkalmasak arra
a legnagyobb felületi hőmérsékletre, amelyet a vonatkozó termékszabványnak
megfelelő termikusan védett előtétek használata enged meg.
A követelmény teljesülését a 12.7.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.
4.16. Normál gyúlékony felületre szerelhető lámpatestek
A normál gyúlékony felületre szerelhetőnek besorolt lámpatestek feleljenek meg a
4.16.1., 4.16.2. vagy a 4.16.3. szakasz egyikének.
1. MEGJEGYZÉS: Az N1. táblázat útmutatást ad arra nézve, hogy hol kell alkalmazni jeleket és
figyelmeztetéseket.
E szakasz követelményei nem vonatkoznak a saját burkolattal ellátott, pl. az IEC
61558-nak megfelelő IP20 vagy nagyobb védettségű transzformátorokra. A
lámpatestbe épített, az IEC 61558-2-5-nek megfelelő borotvatranszformátorok vagy
borotvatápegységek esetében a 4.16.1. szakasz követelményeit kell alkalmazni. Az
elektronikus lámpaműködtető eszközök és azok a kisméretű tekercsek, amelyek
ezekbe az alkatrészekbe be lehetnek építve, kivételt képeznek e szakasz
követelményei alól.
2. MEGJEGYZÉS: Példák a kisméretű tekercsekre a ferritmagos vagy nem lemezmagos tekercsek.
Ezek általában nyomtatott áramköri lapra vannak szerelve.
Lámpaműködtető eszközt tartalmazó lámpatestek esetében e követelménynek való
megfelelést a lámpaműködtető eszköznek a felerősítő felülettől való 4.16.1. szakasz
szerinti távolság betartásával, vagy a 4.16.2. szakasz szerinti termikus védelem
használatával, vagy a 4.16.3. szakasz előírásainak való megfeleléssel kell teljesíteni.
MSZ EN 60598-1 88
Lámpaműködtető eszközt nem tartalmazó lámpatesteket akkor kell e követelmény
szempontjából megfelelőnek tekinteni, ha megfelelnek 12. főfejezet előírásainak.
4.16.1. A lámpaműködtető eszközök a felerősítőfelülettől távol legyenek. A távolság
legalább a következők egyike legyen:
a) 10 mm, a lámpatest burkolatának anyagvastagságát is beleértve. Ez a távolság
a lámpatest burkolatának külső felülete és a lámpatest felerősítőfelülete között
legalább 3 mm-es légközt tartalmazzon a lámpaműködtető eszköz közvetlen
környezetében. További, legalább 3 mm-es légköz legyen a lámpaműködtető
eszköz burkolata és a lámpatest burkolatának belső felülete között. Ha a
működtetőeszköznek nincs burkolata, a 10 mm-es távolságot az aktív résztől,
például a lámpaműködtető szerelvény tekercseitől kell számítani.
1. MEGJEGYZÉS: A lámpatest burkolata a lámpaműködtető eszköz vetületének helyén
lényegében úgy legyen folytonos, hogy a lámpaműködtető eszköz aktív része és a
felerősítőfelület között ne legyen 35 mm-nél kisebb közvetlen elérési út, ellenkező esetben a b)
pont szerinti követelményt kell alkalmazni.
vagy
b) 35 mm.
2. MEGJEGYZÉS: A 35 mm távolság főleg kengyellel felszerelhető lámpatestekre vonatkozik,
ahol a lámpaműködtető eszköz és a felerősítőfelület közötti távolság gyakran 10 mm-nél sokkal
nagyobb.
A lámpatest mindkét esetben olyan kialakítású legyen, hogy a rendeltetésszerű
használatnak megfelelő felszerelés esetén minden szükséges légköz automatikusan
létrejöjjön.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és mérésekkel kell ellenőrizni.
4.16.2. A lámpatest tartalmazzon olyan hőmérséklet-érzékelő szabályzót, amely a
lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét biztonságos értékre korlátozza. Ez a
hőmérséklet-érzékelő szabályzó a lámpaműködtető eszköz külső alkatrésze vagy a
vonatkozó termékszabvány szerinti termikusan védett lámpaműködtető eszköz része
is lehet.
A hőmérséklet-érzékelő szabályzó önmagától visszakapcsoló hőkioldó, kézzel
visszaállítható hőkioldó vagy hőbiztosító lehet. (Ez utóbbi olyan hőkioldó, amely csak
egyszer működik, és ezután ki kell cserélni).
MSZ EN 60598-1 89
A lámpaműködtető eszközön kívüli hőmérséklet-érzékelő szabályzó ne legyen
dugaszolható típusú vagy más módon könnyen cserélhető kivitelű, és helyzete az
előtéthez/transzformátorhoz viszonyítva rögzített legyen.
MEGJEGYZÉS: Az előtéthez/transzformátorhoz történő ragasztás vagy hasonló módszer nincs
megengedve.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 12.6.2. szakasz szerinti vizsgálattal
kell ellenőrizni.
E szakasz követelményeit minden egyéb vizsgálat nélkül is teljesültnek kell tekinteni,
ha a lámpatest a vonatkozó termékszabványoknak megfelelő, jellel jelölt, "P
osztályú" termikusan védett előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t, illetve legfeljebb 130 °C
hőmérsékletértékkel megadott jelű, adott hőmérsékletű, termikusan védett
előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t tartalmaz.
A termikusan védett előtétek/transzformátorok jelével el nem látott, vagy a 130 °C-nál
nagyobb értékkel jelölt előtéte(ke)t/transzformátor(oka)t tartalmazó lámpatestek
feleljenek meg a 4.16.1. vagy a 4.16.3. szakasz követelményeinek.
4.16.3. Ha a lámpatest nem felel meg a 4.16.1. szakasz szerinti távolságtartási
követelményeknek, és nem tartalmaz a 4.16.2. szakasz szerinti hőkioldókat, akkor
olyan kialakítású legyen, hogy feleljen meg a 12.6. szakasz szerinti vizsgálatnak.
MEGJEGYZÉS: E követelmény és vizsgálata azon a feltételezésen alapul, hogy az
előtét/transzformátor meghibásodása során, például menetzárlat vagy testzárlat következtében az
előtét/transzformátor tekercshőmérséklete legfeljebb 15 percig lépi túl a 350 °C-ot, és ebből
következően a felerősítő felület hőmérséklete sem lépi túl 15 percnél hosszabb ideig a 180 °C-ot.
4.17. Vízkivezető-nyílások
A csepegő víz, esővíz, freccsenő víz és vízsugár ellen védett lámpatestek olyan
kialakításúak legyenek, hogy a bennük esetlegesen felgyülemlő víz ténylegesen ki
tudjon folyni, például egy vagy több vízkivezető-nyílás megnyitásával. A víz ellen
tömített lámpatesteken ne legyen vízkivezetési lehetőség.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 9. főfejezet vizsgálataival kell
ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: Tartófelület esetében a lámpatest hátoldalán lévő vízkivezető-nyílás csak akkor
hatásos, ha a lámpatest felépítése olyan, hogy a tartófelülettől, például a hátlapból kiemelkedő
távolságtartó elemek által, legalább 5 mm távolságtartást biztosít.
MSZ EN 60598-1 90
4.18. Korrózióállóság
MEGJEGYZÉS: Mivel a 4.18. szakasz és az F melléklet szerinti vizsgálatok roncsolással járnak,
azokat a 0.4.2. szakasz értelmében külön mintákon is el lehet végezni.
4.18.1. A csepegő víz, esővíz, freccsenővíz, vízsugár ellen védett, víz ellen tömített
és víznyomás ellen tömített lámpatestek olyan vastartalmú alkatrészeit, amelyeknek
a rozsdásodása a lámpatest biztonságát csökkentheti, megfelelő módon védeni kell
a rozsdásodás ellen.
A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:
A vizsgálandó alkatrészekről minden zsiradékot el kell távolítani. Ezt követően az
alkatrészeket 10 percig 10%-os, 20 °C ± 5 °C hőmérsékletű vizes ammóniumklorid
oldatba kell meríteni. Szárítás nélkül, de az esetleges cseppeket lerázva, az
alkatrészeket 10 percre olyan kamrába kell helyezni, amely 20 °C ± 5 °C
hőmérsékletű, telített nedvességtartalmú levegőt tartalmaz.
Ezután az alkatrészeket 100 °C ± 5 °C hőmérsékletű kamrába kell tenni, ahol
10 perces száradás után az alkatrészek felületén ne látszódjanak rozsdanyomok.
MEGJEGYZÉS: Az éles széleken lévő rozsdanyomokat, és a dörzsöléssel eltávolítható bármilyen
sárgás színű réteget figyelmen kívül kell hagyni.
A kisméretű spirálrugók és hasonló alkatrészek, valamint a kopásnak kitett, de nem
megérinthető alkatrészek esetében a zsírozás elegendő védelmet nyújt a korrózió
ellen. Az ilyen alkatrészeket csak akkor kell vizsgálni, ha a zsírréteg hatásossága
kétséges. Ilyen esetekben a vizsgálatot a zsírréteg előzetes eltávolítása nélkül kell
elvégezni.
4.18.2. A hengerelt rézből vagy rézötvözetű lemezből készült olyan érintkezők és
egyéb részek, amelyek meghibásodása a lámpatest veszélyessé válását
eredményezheti, a korróziós hatásoktól mentesek legyenek.
A követelmény teljesülését az F mellékletben megadott vizsgálattal kell ellenőrizni. A
vizsgálatra olyan mintákat kell használni, amelyeken más vizsgálatot még nem
végeztek.
4.18.3. A csepegővíz, esővíz, freccsenővíz, vízsugár, ellen védett, víz ellen tömített
és víznyomás ellen tömített lámpatestek alumíniumból vagy alumíniumötvözetből
MSZ EN 60598-1 91
készült alkatrészei korrózióállók legyenek, ha ezek korróziója a lámpatest
veszélyessé válását eredményezheti.
MEGJEGYZÉS: A korrózió elleni védelem tekintetében az L melléklet ad útmutatást.
4.19. Impulzusgyújtók
A lámpatestek impulzusgyújtói legyenek villamosan kompatibilisek a lámpatestben
lévő előtéttel.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.20. Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek. Rázási
követelmények
A kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek kellő mértékben rázásállóak
legyenek.
A követelmény teljesülését a következő rázásvizsgálattal kell ellenőrizni.
A lámpatestet legkedvezőtlenebb helyzetében, de rendeltetésszerű használatának
megfelelően egy rezgéskeltő generátorhoz kell erősíteni.
A rázás iránya a legkedvezőtlenebb irányban hasson, a szigorúsági feltételek pedig a
következők legyenek:
Időtartam: 30 perc
Amplitúdó: 0,35 mm
Frekvenciatartomány: 10 Hz, 55 Hz, 10 Hz
Pásztázás sebesség: megközelítőleg egy oktáv/perc.
A vizsgálat után a lámpatestnek ne legyen a biztonságot károsan befolyásoló,
meglazult része.
4.21. Védőernyő
4.21.1. A fényforrás szétrobbanásának lehetséges kockázata miatt a volfrámszálas
halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz készült lámpatesteket
védőernyővel kell ellátni. Volfrámszálas halogénlámpák esetében a védőernyő
üvegből legyen.
MSZ EN 60598-1 92
E követelmény nem vonatkozik a beépített védőernyős fényforrásokhoz készült
lámpatestekre, de ezeket a vonatkozó jellel kell megjelölni (lásd az 1. ábrát).
1. MEGJEGYZÉS: Azokat a fényforrásokat, amelyeket csak védőernyőt tartalmazó lámpatestekben
lehet használni, megfelelő figyelmeztető megjegyzéssel, vagy a csomagoláson a következő jellel kell
ellátni:
2. MEGJEGYZÉS:, Azokat a fényforrásokat, amelyek esetében nem szükséges a lámpatest
szerkezetéhez tartozó védőernyő, (beépített védőernyős fényforrások) a csomagoláson a következő
jellel látják el:
4.21.2. A lámpát tartalmazó üreg részei úgy legyenek kialakítva, hogy a szétrobbant
fényforrás darabjai ne veszélyeztessék a biztonságot.
4.21.3. A lámpatesten lévő minden nyílás olyan legyen, hogy a szétrobbant
fényforrás egyetlen darabja se tudja közvetlen úton elhagyni a lámpatestet (közvetlen
látósugár), beleértve a süllyesztett lámpatestek hátsó részét is.
4.21.4. A 4.21.1–4.21.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel
és a következő vizsgálatokkal kell ellenőrizni:
– a védőernyő feleljen meg a 4.13.1. szakasz szerinti ütővizsgálatnak úgy, hogy
az ütőenergia a 4.3. táblázatban a törékeny részekre előírt értékű legyen;
– a fényforrást tartalmazó üreg részei, ha szigetelőanyagból készültek, feleljenek
meg a 13.3.2. szakasz szerinti, a lánggal és meggyulladással szembeni
ellenállást ellenőrző vizsgálatnak.
1. MEGJEGYZÉS: E követelmény célja, hogy a fényforrás véletlen meghibásodásának vagy a
helytelen alkalmazásnak tulajdonítható veszélyek elhárításával javítsa a biztonságot. A meglévő,
védőernyő nélküli, nyitott lámpatestek nem szükségszerűen veszélyesek.
2. MEGJEGYZÉS: A 4.13.1. szakasz szerinti, a lámpatesteken külső irányból végzett ütésvizsgálat
szigorúbb követelmény, mint az a hatás, amelyet az üvegszilánkok valójában kifejtenek. Ezért az
utóbbi esetet megvalósító, egyedi vizsgálat nem szükséges. Az üvegből készült biztonsági ernyőt
MSZ EN 60598-1 93
felerősítő eszközök esetében, amelyeket kizárólag a lámpatest belsejének irányából ható ütések
elviselésére terveztek, a 4.13.1. szakasz szerinti vizsgálatot ebből az irányból kell elvégezni.
4.22. A fényforrásokhoz rögzített tartozékok
A lámpatestek ne tartalmazzanak a fényforrásokhoz rögzített olyan tartozékokat,
amelyek a fényforrások, a lámpafejek vagy lámpafoglalatok, a lámpatestek vagy
tartozékaik túlmelegedését vagy károsodását okozhatják.
A fénycsövekhez rögzített tartozékok csak akkor megengedettek, ha azokat a
lámpatest gyártója szállítja vagy hagyta jóvá. A fényforrás és a hozzá rögzített
tartozék együttes súlya ne legyen több, mint:
– 200 g G5 fejű lámpák esetén, és
– 500 g G13 fejű lámpák esetén.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, súlyméréssel és szükség esetén a
melegedés mérésével kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: Az izzólámpákhoz rögzített és e követelményeknek esetleg nem megfelelő tartozékok
például a tetőtükrök, a lámpák körüli reflektorok stb. Megengedhető alkatrészek például a könnyű
ernyőknek a lámpákhoz való rögzítésére szolgáló rugók és hasonló eszközök.
4.23. Lámpatestjellegű adapterek
A lámpatestjellegű adapterek feleljenek meg a II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek valamennyi vonatkozó előírásának.
MEGJEGYZÉS: A II. év. osztály jelét azért kell elhagyni, nehogy a jelet tévesen arra a lámpatestre
vonatkoztassák, amelyben a lámpatest jellegű adaptert használják.
4.24. UV-sugárzás
A volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz készült
lámpatestek a fényforrás használata esetén ne bocsássanak ki túlzott mértékű UV
sugárzást. Beépített védőernyős fényforrások esetén ez a követelmény a fényforrás
konstrukciójából következően teljesül.
Az olyan volfrámszálas halogénlámpák és a legtöbb olyan fém-halogén lámpa
esetében, ahol védőernyő szükséges, bármilyen üveg használata elegendően kis
szintre csökkenti az UV sugárzást.
MSZ EN 60598-1 94
Egyes, nagy sugárzási szintet kibocsátó fém-halogén lámpák esetében a P melléklet
ír le olyan módszereket, amelyek az UV sugárzás kellő árnyékolását eredményezik.
MEGJEGYZÉS: Lásd a P melléklet A vagy B eljárását a hatásos sugárvédelem biztosításának
számítási módszerére vonatkozóan.
4.25. Mechanikai veszély
A lámpatesteken ne legyenek olyan hegyes pontok vagy éles szélek, amelyek az
üzembe helyezés, a rendeltetésszerű használat vagy a karbantartás során a
felhasználóra nézve veszélyesek lehetnek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
4.26. Zárlatvédelem
4.26.1. Megfelelő eszközökkel meg kell akadályozni az ellenkező polaritású,
szigeteletlen, megérinthető érintésvédelmi törpefeszültségű részeknek a biztonságot
károsan befolyásoló véletlen zárlatát.
MEGJEGYZÉS: Azoknak a III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek, amelyek különálló, pontosan
meg nem határozható érintésvédelmi törpefeszültségű tápegységről működnek, legalább egyik
vezetője szigetelt legyen. Ha nincs szigetelés, akkor a lámpatest gyártójának meg kell határozni az
érintésvédelmi törpefeszültségű tápegység legnagyobb, VA-ben kifejezett kimeneti teljesítményét,
pontos típusát, és a 4.26.2. szakasz szerinti vizsgálatot ezzel a transzformátorral/konverterrel kell
elvégezni.
4.26.2. A típusvizsgálati minta névleges terheléssel, a névleges feszültség 0,9–1,1-
szeresén működjön. A megérinthető szigeteletlen, érintésvédelmi törpefeszültségű
részek fölött a 4.26.3. szakasz szerinti vizsgálóláncot kell átvetni. A vizsgálólánc
végeit a következő, de legfeljebb 250 g súllyal kell terhelni:
(15·'X') g
ahol 'X' a vezetők között terheletlen állapotban mérhető, cm-ben kifejezett távolság.
A vizsgálólánc ne olvadjon szét és a típusvizsgálati minta egyik része se érjen el
olyan hőmérsékletet, amely meghaladja a 12.1. és a 12.2. táblázat szerinti értékeket.
4.26.3. Vizsgálólánc: Olyan kellő hosszúságú, bevonat nélküli fémből készült lánc,
amely a 29. ábra szerinti, és 63% Cu/37% Zn ötvözetből készült láncszemeket
tartalmaz. A lánc ellenállása 2,5 Ω/m ± 20% legyen akkor, amikor a lánc 200 g/m
terheléssel van megfeszítve.
MSZ EN 60598-1 95
MEGJEGYZÉS: A vizsgálólánc ellenállását minden mérés előtt ellenőrizni kell.
4.27. Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok
A csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsokat a gyártó által
meghatározott követelményeknek megfelelően kell felszerelni, hivatkozással e
szabvány V mellékletére.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 96
5. FŐFEJEZET: KÜLSŐ ÉS BELSŐ HUZALOZÁS
5.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek táphálózatra való villamos csatlakoztatására és belső
huzalozására vonatkozó általános követelményeket tartalmazza.
5.2. Hálózati csatlakozás és egyéb külső huzalozás
5.2.1. A lámpatesteket a következőkben felsorolt hálózati csatlakoztatási módok
valamelyikével kell ellátni:
MSZ EN 60598-1 97
– Helyhez kötött
lámpatestek
csatlakozókapcsok; csatlakozódugók csatlakozóaljzathoz való
csatlakoztatásra;
bekötött hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek;
adapterek tápsínekhez való csatlakoztatásra;
készülékcsatlakozó-dugók;
csatlakozóvezetékek (szabad vezetékvégek):
számításba kell venni a nemzeti létesítési
szabályokat/gyakorlatot, amikor arról történik döntés, hogy
a csatlakozóeszköz mellékelve legyen-e vagy sem. Ha a
lámpatestet csatlakozóvezetékkel (szabad
vezetékvégekkel), hálózati csatlakozóeszköz nélkül
szállítják, a lámpatest gyártójának meg kell határoznia,
hogy milyen sorozatkapocs használható, amelynek meg
kell felelnie az EN 60998-2-1-nek vagy az EN 60998-2-2-
nek; tehát vagy az alkalmazandó sorozatkapcsot kell
meghatározni, vagy a következőket kell megadni:
– a csatlakozókapocs típusát (csavaros/csavar nélküli);
– a csatlakozókapcsok számát;
– a névleges feszültséget;
– a névleges csatlakoztatási képességet;
– a vezetővégek bármilyen szükséges előkészítését;
– a rögzítési módszert.
A 4.6., 4.7.1., 4.7.2., 4.10.1., 11.2., 12. és a 13.2. szakasz/fejezet követelményeit
alkalmazni kell.
– Hordozható
lámpatestek
hálózati csatlakozóvezetékek; csatlakozódugóval;
készülékcsatlakozó-aljzatok
– Sínre szerelt
lámpatestek
adapterek vagy csatlakozók
MSZ EN 60598-1 98
– Lámpatestjellegű
adapterek
Edison-menetes vagy bajonett lámpafej
A csatlakozódobozt és vezeték-tehermentesítő szerkezetet is tartalmazó,
hordozható, fali szerelésre tervezett lámpatestek bekötött hajlékony vezeték vagy
zsinórvezeték nélkül is készíthetők, ha a lámpatesthez szerelési útmutatót
mellékelnek.
Azoknak a lámpatesteknek a külső huzalozása, amelyek a gyártó útmutatása szerint
szabadtéri használatra alkalmasak, ne legyen PVC-szigetelésű.
1. MEGJEGYZÉS: Ausztráliában, Ausztriában és Japánban a PVC-szigetelésű vezetékek szabadtéri
használata elfogadott.
2. MEGJEGYZÉS: A falra szerelt lámpatest akkor tekinthető hordozhatónak, ha tartószerkezetére
szárnyas csavarral, csíptetővel vagy akasztóhoroggal erősíthető fel (lásd az 1.2.9. szakaszt).
3. MEGJEGYZÉS: Egyes országokban a hálózati csatlakozódugóval történő csatlakoztatásra szánt
lámpatesteket el kell látni hálózati csatlakozóvezetékkel és dugóval.
5.2.2. A hálózati csatlakoztatásra használt hálózati csatlakozóvezetékek, ha a
lámpatest gyártója beszerelte azokat, mechanikai és villamos tulajdonságaik
tekintetében legalább egyenértékűek legyenek a HD 21-ben és a HD 22-ben
megadottakkal, az 5.1. táblázat szerint, és minőségromlás nélkül álljanak ellen a
rendeltetésszerű használatban fellépő legnagyobb hőmérsékletnek.
5.1. táblázat: Bekötött, hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek
Gumi PVC
Normál kivitelű, I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek
H03RT-H H03VVH2-F H03VV-F
Normál kivitelű, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek
H05RR-F H03VVH2-F H03VV-F
Normál kiviteltől eltérő lámpatestek H05RN-F –
Kedvezőtlen körülmények között működő, hordozható lámpatestek
H07RN-F –
MSZ EN 60598-1 99
MEGJEGYZÉS: 250 V-nál nagyobb hálózati feszültség esetén az előző táblázatban megadottaknál
nagyobb feszültségbesorolású vezetékek és zsinórvezetékek lehetnek szükségesek.
A megfelelő mechanikai szilárdság érdekében a vezetők névleges keresztmetszete
ne legyen kisebb mint:
– 0,75 mm2 normál kivitelű lámpatestek esetén;
– 1,0 mm2 egyéb lámpatestek esetén.
Ha a lámpatest 10/16 A-es csatlakozóaljzatot tartalmaz, akkor a hajlékony vezető
névleges keresztmetszete legalább 1,5 mm2 legyen.
5.2.3. Ha a lámpatest hálózati csatlakozóvezetéket tartalmaz, akkor azt a következő
módszerek valamelyikével kell a lámpatesthez csatlakoztatni:
– X típusú csatlakozás;
– Y típusú csatlakozás;
– Z típusú csatlakozás.
5.2.4. Az 5.2.1–5.2.3. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel és
szükség esetén a megfelelő hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték bekötésével kell
ellenőrizni.
5.2.5. A lámpatesteken belül Z típusú csatlakoztatásra kialakított kapocsvégződések
ne készüljenek csavaros kötéssel.
5.2.6. A vezetékbevezető-nyílások legyenek alkalmasak a védőcső, illetve a vezeték
vagy a hajlékony zsinórvezeték védőköpenyének bevezetésére úgy, hogy a
vezetékerek teljesen védve legyenek. A vezetékbevezető-nyílások a védőcső, a
vezeték, illetve a hajlékony zsinórvezeték bekötése után feleljenek meg a lámpatest
besorolásának megfelelő por vagy nedvesség elleni védelem fokozatának.
5.2.7. A merev anyagokon átmenő külső hajlékony vezetékek és zsinórvezetékek
vezetékbevezető-nyílásainak szélei legalább 0,5 mm sugárral, egyenletesen le
legyenek kerekítve.
Az 5.2.5–5.2.7. szakasz követelményeit megtekintéssel és kézi vizsgálattal kell
ellenőrizni.
5.2.8. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, az állítható lámpatestek vagy a
hordozható, nem falra szerelhető lámpatestek bejövő vagy kimenő hajlékony
MSZ EN 60598-1 100
vezetékét vagy zsinórvezetékét megérinthető fémrészeken vagy megérinthető
fémrészekkel érintkező fémrészeken vezetik át, akkor az átvezetőnyílást
egyenletesen lekerekített szélű, szigetelőanyagból készült, kemény átvezetőhüvellyel
kell ellátni, és azt úgy kell rögzíteni, hogy ne legyen könnyen eltávolítható. Az olyan
átvezetőhüvelyeket, amelyeknek anyaga feltételezhetően öregedésre hajlamos, nem
szabad éles szélű nyílásokban használni.
1. MEGJEGYZÉS: A „könnyen eltávolítható átvezetőhüvely” kifejezés az olyan átvezetőhüvelyt
jelenti, amely a lámpatest élettartama alatt mozgatás vagy gondatlan kezelés következtében
tartóhelyéről kihúzódhat. Elfogadott rögzítés például az ellenanya, a megfelelő ragasztóanyag, mint
például az önkeményedő gyanta vagy a jól méretezett, bepattintható eszköz.
2. MEGJEGYZÉS: Az öregedésre hajlamos anyagra ismert példa a természetes gumi.
Ha a lámpatest vezetékbemeneténél a hajlékony vezetékek vagy zsinórvezetékek
védelmére csöveket vagy köpenyeket használnak, akkor azok szigetelőanyagból
legyenek.
A fémből készült spirálrugók és hasonló eszközök még akkor sem tekinthetők
védőköpenyeknek, ha felületük szigetelőanyaggal van bevonva.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
5.2.9. A lámpatestbe becsavarható átvezetőhüvelyeket helyzetükben rögzíteni kell.
Ha a rögzítés ragasztással történik, akkor a ragasztó önkeményedő műgyanta alapú
legyen.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
5.2.10. A bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel vagy egyéb külső hajlékony
vezetékkel vagy zsinórvezetékkel ellátott, vagy az azokkal való használatra tervezett
lámpatesteken legyenek olyan tehermentesítő eszközök, amelyek a vezetőket a
csatlakozókapcsokba való bekötés helyén húzás és csavarás ellen védik, és
amelyek burkolata a dörzsölődés ellen is védelmet nyújt. A húzás és csavarás elleni
tehermentesítés megvalósítási módja egyértelműen felismerhető legyen. Azon
lámpatestek esetében, amelyeket vezeték vagy zsinórvezeték nélkül szállítanak, a
vizsgálatokhoz a lámpatestgyártó által ajánlott legnagyobb és legkisebb méretű
alkalmas vezetékeket vagy zsinórvezetékeket kell használni.
A hajlékony vezetéket vagy zsinórvezetéket ne lehessen olyan mértékben benyomni
a lámpatestbe, hogy a vezeték vagy zsinórvezeték túlzott mechanikai vagy
MSZ EN 60598-1 101
hőigénybevételnek legyen kitéve. A vezeték vagy zsinórvezeték megcsomózása, a
vezetékvégek kikötése és hasonló megoldások nem használhatók.
A vezeték-tehermentesítő eszköz szigetelőanyagból készüljön, vagy rögzített
szigetelőbéléssel legyen ellátva, ha fennáll annak a veszélye, hogy a vezeték vagy
zsinórvezeték szigetelésének meghibásodása a megérinthető fémrészek aktívvá
válását okozhatja.
5.2.10.1. Az X típusú csatlakozású vezeték tehermentesítő eszközei olyanok
legyenek, hogy:
a) legalább egyik részük legyen a lámpatesthez rögzítve, vagy legyen annak
szerves része;
MEGJEGYZÉS: A vezeték-tehermentesítő eszköznek a lámpatesthez történő rögzítése vagy a
lámpatest általi tartása úgy értendő, hogy a huzalozás a helyén van és a lámpatest teljesen
összeszerelt állapotban van.
b) alkalmasak legyenek a különböző típusú hálózati csatlakozóvezetékhez úgy,
hogy megfelelően lehessen ezeket a vezetékeket a lámpatesthez
csatlakoztatni, kivéve, ha a lámpatesthez csak egyetlen típusú vezeték vagy
zsinórvezeték beszerelése engedhető meg;
c) ne károsítsák a hálózati csatlakozóvezetéket, és a rendeltetésszerű használat
közben előforduló meghúzás vagy lazítás esetén valószínűtlen legyen saját
károsodásuk is;
d) a teljes hálózati csatlakozóvezeték a védőburkolatával együtt, ha van ilyen,
alkalmas legyen a tehermentesítő eszközbe való beszerelésre;
e) a hálózati csatlakozóvezeték ne érjen hozzá a vezeték-tehermentesítő eszköz
szorítócsavarjaihoz, ha azok fémből készültek és megérinthetőek, vagy
megérinthető fém alkatrészekhez villamosan csatlakoznak;
f) a hálózati csatlakozóvezetéket ne rögzítse olyan fémcsavar, amely közvetlenül
a vezetéknek vagy a hálózati csatlakozóvezetéknek nyomódik;
g) a hálózati csatlakozóvezeték cseréjéhez ne kelljen külön e célra tervezett
szerszámot használni.
A hordozható vagy állítható lámpatestek esetében tömszelencék nem használhatók
vezeték-tehermentesítő eszközként, kivéve, ha valamennyi típusú és méretű hálózati
MSZ EN 60598-1 102
csatlakoztatásra használható vezeték és zsinórvezeték rögzítésére alkalmasak.
Labirintus típusú tehermentesítő eszköz akkor használható, ha kialakításából vagy
megfelelő jelöléséből adódóan nyilvánvaló, hogy milyen módon kell a hajlékony
vezetéket vagy zsinórvezetéket beszerelni.
A követelmény teljesülését az 5.2.10.3. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.
5.2.10.2. Y és Z típusú csatlakozások esetén a vezeték-tehermentesítő eszközök
megfelelőek legyenek.
A követelmény teljesülését az 5.2.10.3. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: A vizsgálatot a lámpatesttel szállított vezetéken vagy zsinórvezetéken kell elvégezni.
5.2.10.3. A követelmény teljesülését megtekintéssel és a lámpatestre gyárilag
felszerelt vezetéken vagy zsinórvezetéken végzett, következő vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
A vezetőket be kell vezetni a csatlakozókapcsokba és a csatlakozókapcsok
csavarjait, ha vannak, csak annyira kell meghúzni, hogy a vezetők ne tudjanak
könnyen elmozdulni a helyükről.
A vezeték-tehermentesítőt rendeltetésszerűen kell használni, szorító csavarjait, ha
vannak, a 4.1. táblázat szerinti nyomatékérték kétharmadával kell meghúzni.
Ezen előkészítés után ne lehessen a vezetéket vagy zsinórvezetéket úgy benyomni
a lámpatestbe, hogy a csatlakozókapcsok közelében a vezeték vagy zsinórvezeték
elmozduljon, vagy mozgó részekkel vagy olyan egyéb alkatrészekkel érintkezzen,
amelyek a vezetők szigetelőanyagára megengedett hőmérsékletnél nagyobb üzemi
hőmérsékletet érnek el.
A vezetéket vagy zsinórvezetéket ezután 25-ször az 5.2. táblázatban megadott
értékű húzó igénybevételnek kell alávetni.
A húzást hirtelen rántás nélkül, alkalmanként 1 másodpercig kell végezni. E vizsgálat
közben mérni kell a vezeték vagy zsinórvezeték hosszirányú elmozdulását. A
vezetéken vagy zsinórvezetéken, a vezeték-tehermentesítőtől megközelítőleg 20 mm
távolságban, jelzést kell elhelyezni, mialatt a vezeték vagy zsinórvezeték ki van téve
az első húzásnak. A 25. húzás után a jelzés eltolódása ne legyen 2 mm-nél több.
Ezt követően a vezetéket vagy zsinórvezetéket az 5.2. táblázatban megadott értékű
forgatónyomaték-vizsgálatnak kell alávetni.
MSZ EN 60598-1 103
Az előző vizsgálatok alatt és után a bekötött vezetők ne mozduljanak el
észrevehetően a csatlakozókapcsokban, és a vezeték vagy zsinórvezeték ne
sérüljön meg.
5.2. táblázat: A vezeték-tehermentesítők vizsgálatai
Az összes vezető együttes névleges keresztmetszete
mm2
Húzóerő
N
Forgatónyomaték
Nm
Legfeljebb 1,5 60 0,15
1,5 felett, legfeljebb 3 60 0,25
3 felett, legfeljebb 5 80 0,35
5 felett, legfeljebb 8 120 0,35
5.2.11. Ha a külső huzalozás belép a lámpatestbe, akkor feleljen meg a belső
huzalozásra előírt vonatkozó követelményeknek.
A követelmény teljesülését az 5.3. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni.
5.2.12. A felfűzött szerelésű, helyhez kötött lámpatestek tartalmazzanak olyan
csatlakozókapcsokat, amelyeket a lámpatestet tápláló, de nem a lámpatestben
végződő hálózati vezetékek villamos folytonosságának fenntartására szántak.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
5.2.13. A hajlékony, sodrott vezetők végei ónozhatók, de ne legyen rajtuk felesleges
mennyiségű forraszanyag, kivéve, ha megfelelő eszközök biztosítják azt, hogy az
összeszorított csatlakozások ne lazulhassanak meg a forraszanyag hidegfolyása
miatt (lásd a 28. ábrát).
MEGJEGYZÉS: E követelmény a rugós csatlakozókapcsok használatakor teljesül. A nyomócsavarok
lazulás elleni biztosítása nem megfelelő eszköz annak megelőzésére, hogy az ónozott sodratok
csatlakozása a forraszanyag hidegfolyása miatt ne lazuljon meg.
5.2.14. Ha a lámpatestet a gyártója csatlakozódugóval szerelte, akkor a
csatlakozódugó ugyanolyan villamos áramütés elleni védelemmel és ugyanolyan por,
szilárd testek és nedvesség behatolása elleni védelemmel rendelkezzen, mint a
lámpatest.
MSZ EN 60598-1 104
1. MEGJEGYZÉS: A vezetékre fröcsöntött dugók alkalmasnak tekinthetők a háztartási célú
használatra szánt, a közönségesnél magasabb IP védettségű lámpatestekhez.
Egyes országokban (Egyesült Királyság és Ausztrália), ahol a nemzeti előírások
megkövetelik olyan csatlakozódugó használatát, ami a behatolás ellen nem ad kellő
védelmet, a lámpatest gyártójának kellő útmutatást kell adni arra nézve, hogy a
hálózati csatlakoztatás során milyen módon lehet biztosítani a lámpatest
védettségével egyenértékű védelmet a por és nedvesség káros behatolása ellen.
A III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket nem szabad olyan csatlakozódugóval
ellátni, amely az IEC 60083 szerinti aljzatba csatlakoztatható.
A III. érintésvédelmi osztályú, a lámpatesthez mellékelt biztonsági
szigetelőtranszformátorral szállított, legfeljebb 3 A névleges áramú, legfeljebb 25 V
váltakozó vagy 60 V egyenfeszültségű, legfeljebb 72 W teljesítményű lámpatesteken
a csatlakozódugók és aljzatok használata csak akkor megengedett, ha megfelelnek a
következő követelményeknek:
– a csatlakozódugókat ne lehessen behelyezni más feszültségű rendszerek
aljzataiba (az IEC 60083 szerint);
– a csatlakozóaljzatokba ne lehessen behelyezni más feszültségű rendszerek
dugóit;
– a csatlakozóaljzaton ne legyen védőérintkező.
2. MEGJEGYZÉS: Az ilyen egyedi csatlakozóaljzat-dugó rendszer esetében a 13. főfejezet szerinti
golyós nyomópróbát nem kell elvégezni.
5.2.15. Jelenleg nincs felhasználva
5.2.16. A lámpatestbe beépített váltakozó áramú hálózati készülékcsatlakozó-
aljzatok feleljenek meg az IEC 60320 szerinti követelményeknek.
Az 5.2.13–5.2.16. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell
ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: Az IEC 60320 olyan egyéb kialakításokat is megenged, amelyek nem felelnek meg a
szabványlapnak.
5.2.17. Az összekötővezetékek, ha nem szabványos szigetelésű és
köpenykialakítású vezetékek felhasználásával készültek, védőhüvelyen, védőcsövön
MSZ EN 60598-1 105
vagy egyenértékű szerkezeten belül elhelyezett, olyan meghatározott huzalozási
összeállításból álljanak, amelyet a lámpatest gyártója készített el.
5.2.18. Az összes hordozható és helyhez kötött lámpatest, valamint a
csatlakozóaljzaton keresztüli hálózati csatlakoztatásra szánt összes lámpatest olyan
csatlakozódugóval legyen ellátva, amely a lámpatest besorolásának megfelelően
összhangban van az IEC 60083-mal vagy a regionális, illetve nemzeti
szabványokkal, ha az(ok) alkalmazható(k).
A követelmények teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
5.3. Belső huzalozás
5.3.1. A belső huzalozást olyan megfelelő méretű és típusú vezetőkkel kell
kialakítani, hogy alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatban előforduló
villamos teljesítmény kezelésére. A huzalozás szigetelése olyan anyagból legyen,
amely a biztonság csökkenése nélkül ellenáll annak a feszültségnek és legnagyobb
hőmérsékletnek, amelynek a megfelelő beszerelés és hálózatra kapcsolás során ki
van téve.
Ha az átmenő huzalozás céljára közönséges anyagú (PVC vagy gumi) szigetelésű
vezetékek használata megengedett, a vezetékeket nem kell a lámpatesthez
mellékelni, feltéve, hogy a beszerelés módja a gyártó útmutatója alapján egyértelmű.
Ha azonban különleges vezetékek vagy védőcsövek szükségesek, például a magas
hőmérsékletek miatt, akkor az átmenő huzalozást mindig gyárilag kell beszerelni. A
3.3.3. szakasz c) pontjának követelményeit csak az utóbbi esetben kell figyelembe
venni.
Zöld-sárga színű vezetékeket csak védőcsatlakoztatások kialakítására szabad
használni.
1. MEGJEGYZÉS: A szigetelésre vonatkozó hőmérsékleti határértékeket a 12. főfejezet táblázatai
tartalmazzák.
2. MEGJEGYZÉS: A 4.9.2. szakasznak megfelelő védőcsövek alkalmasak a szigetelés melegebb
pontjainak védelmére.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 12. főfejezet szerinti hőmérséklet- és
melegedésvizsgálatok után, a következő vizsgálattal kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 106
Ha a lámpatest csatlakozóaljzatot is tartalmaz, akkor ezt a gyártó által megadott
értékű terheléssel vagy, ha ez nincs megadva, névleges feszültségen a névleges
árammal kell terhelni.
Az állandósult állapot elérése után a feszültséget (a fényforrás típusától függően)
addig kell növelni, amíg 5% teljesítménynövekedés vagy 6% feszültségnövekedés
nem következik be.
Az új állandósult állapot elérése után a 12.4. szakasz követelményei szerint
ellenőrizni kell minden olyan alkatrésznek, vezetéknek stb. a hőmérsékletét, amelyet
a vezető saját melegedése befolyásolhat.
5.3.1.1. A kiépített vezetékhez közvetlenül, például sorozatkapcson keresztül
csatlakoztatott huzalozás esetén, és ha a hálózatról történő leválasztás külső
védelmi eszköz(ök)re épül, akkor a következők vonatkoznak:
2 A-nál nagyobb normál üzemi áramok esetén:
– névleges keresztmetszet: legalább 0,5 mm2,
– helyhez kötött lámpatestek átmenő huzalozása esetén: legalább 1,5 mm2,
– névleges szigetelési vastagság: legalább 0,6 mm (PVC vagy gumi) legyen.
2 A-nál kisebb normál üzemi áramot szállító, mechanikailag védett huzalozás esetén:
– névleges keresztmetszet: legalább 0,4 mm2,
– névleges szigetelési vastagság: legalább 0,5 mm (PVC vagy gumi) legyen.
A mechanikai védelem akkor tekinthető hatásosnak, ha extra szigetelést is
alkalmaznak azokon a helyeken, ahol a vezeték szigetelése károsodhat:
– kisméretű csövek nyílásaiban, ahol a vezetékeket a gyártási folyamat során
áthúzzák,
– ha a huzalozást olyan fémrész körül hajlítják meg szorosan, amely esetében
nem gondoskodtak különösen a szélek lekerekítéséről.
5.3.1.2. Ha a huzalozás olyan belső áramkorlátozó eszközön, például lámpaáram-
vezérlőeszközön, áramköri megszakítón, biztosítón, védőimpedancián vagy
elválasztó transzformátoron keresztül csatlakozik a kiépített vezetékhez, amely az
áramot legfeljebb 2 A-re korlátozza, a következők vonatkoznak:
MSZ EN 60598-1 107
– a legkisebb keresztmetszetet, amely 0,4 mm2-nél kisebb is lehet, a
rendeltetésszerű működési feltételek mellett folyó legnagyobb áram, és a
hibaállapotok során folyó áram időtartama és nagysága alapján kell
megválasztani, azzal összhangban, hogy a huzalozás szigetelésének
túlmelegedését minden körülmények között meg kell akadályozni;
– a legkisebb szigetelési vastagságot, amely 0,5 mm-nél kisebb is lehet (PVC
vagy gumi), a fellépő feszültség-igénybevétel alapján kell megválasztani.
5.3.1.3. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben a belső huzalozásnak aktív
vezetője van, és a belső huzalozás rendeltetésszerű működési feltételek mellett
megérinthető fémrészekhez ér, a szigetelés legalább az érintkezési helyeken feleljen
meg a feszültség-igénybevételre vonatkozó, kettős vagy megerősített szigetelés
követelményeinek, például köpenyszigetelésű vezetékek vagy védőcsövek
alkalmazása útján.
5.3.1.4. Szigetelés nélküli vezetők csak akkor használhatók, ha megfelelő
intézkedésekkel biztosított a 11. főfejezet kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó
követelményeinek betartása, figyelembe véve a 2. főfejezet szerinti áramütés elleni
védelem módját.
5.3.1.5. A biztonsági törpefeszültségű áramvezető részeket nem kell szigetelni. Ha
azonban szigetelést alkalmaztak, a szigetelést a 10. főfejezetben megadottak szerint
kell vizsgálni.
5.3.1.6. Olyan szigetelőanyagok alkalmazása esetén, amelyek szigetelési és
mechanikai tulajdonságai jobbak a PVC-nél vagy a guminál, a szigetelési
vastagságot az egyenértékű védelem megvalósulása alapján kell megválasztani.
5.3.2. A belső huzalozást úgy kell elhelyezni vagy védeni, hogy éles szélek,
szegecsek, csavarok és hasonló alkatrészek, illetve kapcsolók, csuklók, emelő és
süllyesztő eszközök, teleszkópos csövek és hasonlók mozgó részei ne rongálják
meg. A huzalozás a vezeték hossztengelye mentén 360°-nál nagyobb szögben ne
csavarodjon meg.
A követelmény teljesülését megtekintéssel (lásd a 4.14.4. és a 4.14.5. szakaszt is),
valamint a 4.14.3. szakasz vizsgálatával kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 108
5.3.3. Ha a II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, állítható lámpatestek vagy a
hordozható, nem falra szerelhető lámpatestek belső huzalozása megérinthető
fémrészeken vagy olyan fémrészeken halad át, amelyek megérinthető fémrészekkel
érintkeznek, akkor a vezetékátvezető-nyílást szigetelőanyagból készült,
egyenletesen lekerekített szélű, kemény átvezetőhüvellyel kell ellátni, és azt úgy kell
rögzíteni, hogy ne legyen könnyen eltávolítható. Az olyan átvezetőhüvelyeket,
amelyeknek anyaga feltételezhetően öregedésre hajlamos, nem szabad éles szélű
nyílásokban használni.
1. MEGJEGYZÉS: A „könnyen eltávolítható átvezetőhüvely” kifejezés az olyan átvezetőhüvelyt
jelenti, amely a lámpatest élettartama alatt mozgatás vagy gondatlan kezelés következtében
tartóhelyéről kihúzódhat. Elfogadott rögzítés például az ellenanya, a megfelelő ragasztóanyag, mint
például az önkeményedő gyanta vagy a jól méretezett, bepattintható eszköz.
2. MEGJEGYZÉS: Az öregedésre hajlamos anyagra ismert példa a természetes gumi.
Ha a vezetékbevezető-nyílások egyenletesen lekerekített szélekkel rendelkeznek és
a belső huzalozást üzem közben nem kell mozgatni, akkor ez a követelmény a
különleges védőköpeny nélküli vezetékre húzott különálló védőköpeny használatával
vagy védőköpennyel egybeépített vezeték használatával teljesíthető.
5.3.4. A belső huzalozás csatlakozásai és kötései, az alkatrészeken lévő
kapocsvégződéseket kivéve, olyan szigetelőburkolatokkal legyenek ellátva, amelyek
hatásossága nem gyengébb a huzalozás szigetelésénél.
Az 5.3.3. és a 5.3.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell
ellenőrizni.
5.3.5. Ahol a belső huzalozás kilép a lámpatestből, és a lámpatest felépítése olyan,
hogy a huzalozás megfeszülhet, ott a külső huzalozásra vonatkozó követelményeket
kell alkalmazni. A külső huzalozásra vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a
normál kivitelű lámpatestek olyan belső huzalozására, amelyeknek a lámpatesten
kívüli hossza nem haladja meg a 80 mm-t. A normál kivitelűtől eltérő lámpatestek
esetében minden burkolaton kívüli huzalozás feleljen meg a külső huzalozás
követelményeinek.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel, és ha vonatkozik, az 5.2.10.1.
szakasz vizsgálataival kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 109
5.3.6. Az állítható lámpatestek huzalozását szigetelőanyagból készült
vezetéktartókkal, csíptetőkkel vagy hasonló alkatrészekkel minden olyan helyen
rögzíteni kell, ahol a vezeték egyébként a lámpatest rendeltetésszerű mozgatása
során valamilyen, a vezeték szigetelésének sérülését okozó fémrészhez
dörzsölődhet.
5.3.7. A hajlékony, sodrott vezetők végei ónozhatók, de ne legyen rajtuk felesleges
mennyiségű forraszanyag, kivéve, ha megfelelő eszközök biztosítják azt, hogy az
összeszorított csatlakozások ne lazulhassanak meg a forraszanyag hidegfolyása
miatt (lásd a 28. ábrát).
MEGJEGYZÉS: E követelmény a rugós csatlakozókapcsok használatakor teljesül. A szorítócsavarok
lazulás elleni biztosítása nem megfelelő eszköz annak megelőzésére, hogy az ónozott sodratok
csatlakozása a forraszanyag hidegfolyása miatt ne lazuljon meg.
Az 5.3.6. és a 5.3.7. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel kell
ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 110
6. FŐFEJEZET
Jelenleg nincs felhasználva.
MSZ EN 60598-1 111
7. FŐFEJEZET: VÉDŐVEZETŐS ÉRINTÉSVÉDELEM
7.1. Általános rész
E főfejezet, ahol alkalmazható, a lámpatestek védővezetős érintésvédelmi előírásait
tartalmazza.
7.2. Védővezetős érintésvédelem
7.2.1. Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek azokat a fémrészeit, amelyek
megérinthetők a lámpatest felszerelt vagy nyitott állapotában a fényforrás/lámpa, a
cserélhető gyújtó cseréjekor, illetve tisztításkor, és fennáll annak a veszélye, hogy
ezek a részek valamilyen szigetelési hiba következtében aktívvá válhatnak, állandó
jelleggel és megbízható módon össze kell kötni a védőcsatlakozó-kapoccsal vagy a
védőérintkezővel.
1. MEGJEGYZÉS: Azokat a fémrészeket, amelyeket az aktív részektől a védőcsatlakozó-kapoccsal
vagy a védőérintkezővel összekötött fémrészekkel választottak el, és azokat a fémrészeket,
amelyeket az aktív részektől kettős vagy megerősített szigeteléssel elválasztottak el, e követelmény
szempontjából nem kell úgy tekinteni, mint amelyek szigetelési hiba esetén aktívvá válhatnak.
2. MEGJEGYZÉS: Ha a fényforrás a cseréje során eltörik, a törést e szakasz szempontjából nem kell
szigetelési hibának tekinteni, mivel a fényforrás ebben a vonatkozásában nem tekinthető a lámpatest
részének (az értelmezés érdekében lásd a 0.4.2. szakaszt és a 8.2.3. szakasz negyedik bekezdését).
A lámpatestnek azokat a fémrészeit, amelyek szigetelési hiba következtében aktívvá
válhatnak és amelyek nem érinthetők meg a lámpatest felszerelése után, de ki
vannak téve a tartófelülettel való érintkezésnek, állandó és megbízható módon össze
kell kötni a védőcsatlakozó-kapoccsal.
3. MEGJEGYZÉS: A gyújtók és lámpafejek földelése nem követelmény, de a lámpafejek földelése a
gyújtás elősegítése céljából szükséges lehet.
A védőcsatlakozások kis ellenállásúak legyenek.
A védőáramkör folytonosságának biztosítására önmetsző csavarok is használhatók,
feltéve, hogy a 4.12.1. szakasz szerinti követelmények teljesülnek.
Menetformáló csavarok használhatók a védőáramkörben.
Menetformáló csavarok fémhornyokban csak akkor használhatók a lámpatest
védőáramköri folytonosságának biztosítására, ha megfeleltek az ebben a
MSZ EN 60598-1 112
szabványban a védőcsatlakozásokra előírt valamennyi vizsgálatnak. Lásd a 30.
ábrát.
Ha az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestnek csatlakozókkal vagy hasonló
csatlakozóeszközökkel ellátott, bekötés nélküli, leválasztható részei vannak, akkor a
csatlakoztatás esetén előbb a védővezető, majd ezután az áramvezetők
csatlakozása jöjjön létre, bontás esetén előbb az áramvezetők, majd a védővezető
csatlakozása szűnjön meg.
Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok használata esetén a V
melléklet szerinti kiegészítő vizsgálatokat is el kell végezni.
7.2.2. Az állítható csuklók, teleszkópos csövek stb. felületei jó villamos érintkezéssel
biztosítsák a védőáramkör folytonosságát.
7.2.3. A 7.2.1. és a 7.2.2. szakasz követelményeinek teljesülését megtekintéssel és a
következő vizsgálattal kell ellenőrizni.
A védőcsatlakozó-kapocs vagy a védőérintkező és az egyes megérinthető fémrészek
közé kapcsolt, legfeljebb 12 V üresjárási feszültségű áramforrással legalább 10 A
erősségű áramot kell létrehozni.
A védőcsatlakozó-kapocs vagy a védőérintkező és a megérinthető fémrész közötti
feszültségesést meg kell mérni, és az áramértékből, valamint a feszültségesés
értékéből ki kell számítani az ellenállás értékét. Az ellenállás egyik esetben se
haladja meg a 0,5 Ω-ot. Típusvizsgálat során az áramot legalább 1 percig kell
fenntartani.
MEGJEGYZÉS: Hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott lámpatestek esetén a védőérintkező a
csatlakozódugón, vagy a hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték táplálás oldali végén van.
7.2.4. A védőcsatlakozó-kapcsok feleljenek meg a 4.7.3. szakasz szerinti
követelményeknek. A csatlakozást véletlen lazulás ellen megfelelően biztosítani kell.
A csavaros csatlakozókapcsok esetében ne lehessen a szorítóeszközöket kézzel
meglazítani.
A csavar nélküli csatlakozókapcsok esetében ne lehessen a szorítóeszközöket
véletlenül meglazítani.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi vizsgálattal és a 4.7.3. szakaszban
meghatározott vizsgálatokkal kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 113
MEGJEGYZÉS: Az általánosan használt áramvezető csatlakozókapcsok általában kellő
rugalmassággal rendelkeznek e követelmény teljesüléséhez. Egyéb kialakítások esetén különleges
megoldások lehetnek szükségesek, például olyan, kellő rugalmassággal bíró alkatrészek
alkalmazása, amelyek véletlenszerűen nem távolíthatók el.
Csavar nélküli védőérintkezővel egybeépített sorozatkapcsok használata esetén a V
melléklet szerinti kiegészítő vizsgálatokat is el kell végezni.
7.2.5. Ha a lámpatest a hálózati táplálás céljára csatlakozóaljzatot tartalmaz, a
védőérintkező az aljzat szerves része legyen.
7.2.6. Ha a lámpatestet a hálózati tápkábelhez (kiépített vezetékezés) vagy a
táplálást szolgáló hálózati csatlakozóvezetékhez kell csatlakoztatni, a
védőcsatlakozó-kapocs a hálózati csatlakozókapcsok közelében legyen.
MEGJEGYZÉS: A lámpatestek X vagy Y típusú csatlakozásokat tartalmazhatnak.
7.2.7. A normál kivitelűtől eltérő lámpatestek esetében a védőcsatlakozó-kapocs
minden része olyan legyen, hogy a védővezetővel vagy bármely más fémrésszel való
érintkezésből származó elektrolitikus korrózió veszélye a legkisebb legyen.
7.2.8. A védőcsatlakozó-kapocsnak vagy a csavarja, vagy a másik része sárgarézből
vagy egyéb nem rozsdásodó fémből, vagy nem rozsdásodó anyaggal bevont felületű
anyagból készüljön és az érintkező felületek fémtiszták legyenek.
7.2.9. A 7.2.5–7.2.8. szakasz követelményeinek teljesülését megtekintéssel és kézi
vizsgálattal kell ellenőrizni.
7.2.10. Ha a felfűzött szerelésre tervezett, II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött
lámpatest a védővezető villamos folytonosságának fenntartására belső
csatlakozókapoccsal (csatlakozókapcsokkal) van ellátva, de a védővezető nem
végződik a lámpatestben, akkor ezt (ezeket) a csatlakozókapcso(ka)t kettős vagy
megerősített szigeteléssel kell a megérinthető fémrészektől elszigetelni.
Ha egy II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatest funkcionális célokra,
például felfűzésre, a fényforrás gyújtásának segítésére vagy a zavarszűrésre
védőcsatlakozót tartalmaz, akkor a funkcionális földelő áramkört kettős vagy
megerősített szigeteléssel kell az aktív részektől vagy a megérinthető fémrészektől
elszigetelni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 114
7.2.11. Ha az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestet hálózati csatlakozóvezetékkel
látták el, akkor ennek a vezetéknek legyen zöld-sárga színű védőere.
A hálózati csatlakozóvezeték zöld-sárga erét a lámpatest védőcsatlakozó-kapcsához
és az esetlegesen meglévő csatlakozódugó védőérintkezőjéhez kell csatlakoztatni.
Minden olyan belső vagy külső vezetőt, amely zöld és sárga színkombinációval
azonosítható, csak védőcsatlakozó-kapocshoz szabad kötni.
Hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott lámpatestek esetén a csatlakozókapcsok
elhelyezése vagy a vezetőknek a csatlakozókapcsok és a vezeték-tehermentesítő
közötti hossza olyan legyen, hogy ha a vezeték vagy zsinórvezeték kicsúszna a
vezeték-tehermentesítőből, akkor előbb az áramot továbbító vezető feszüljön meg és
csak ezután a védővezető.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 115
8. FŐFEJEZET: ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM
8.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek áramütés elleni védelmének előírásait tartalmazza. Annak
megállapítására, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e, amely áramütést okozhat,
az A melléklet szerinti vizsgálatot kell elvégezni.
8.2. Áramütés elleni védelem
8.2.1. A lámpatestek kialakítása olyan legyen, hogy azok aktív részeit ne lehessen
megérinteni, ha a lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak megfelelően
felszerelték és bekötötték, valamint ha a lámpatest a fényforrások vagy a
(cserélhető) gyújtók cseréje céljából nyitva van, még akkor is, ha ez a művelet nem
végezhető el kézzel. Alapszigetelésű részeket a lámpatest külső felületén megfelelő
érintés elleni védelem nélkül nem szabad használni.
1. MEGJEGYZÉS: Az alapszigetelésű részekre példák a belső huzalozásra szánt vezetékek,
beépített működtetőeszközök stb.
A szabványos tapintóujjal ne lehessen hozzáférni az aktív részekhez, ha a
lámpatestet a rendeltetésszerű használatnak megfelelően felszerelték és/vagy
összeállították, ezenfelül a következő feltételek mellett:
– a hordozható és állítható lámpatestek esetén az alapszigetelésű részekhez a
szabványos tapintóujjal ne lehessen hozzáférni, és
– a kartávolságon belül elérhető fali lámpatestek esetében ne lehessen az
alapszigetelésű részekhez hozzáférni az IEC 61032 szabvány 1. ábrája szerinti,
50 mm átmérőjű próbatesttel.
2. MEGJEGYZÉS: E főfejezettel összefüggésben a fali lámpatestek hordozható lámpatesteknek
tekinthetők, ha felszerelésük és hálózati csatlakozásuk e szabvány 1.2.9. szakaszának
fogalommeghatározása szerinti.
A hordozható és állítható lámpatestekben használt lámpa- és gyújtófoglalatok, ha a
fentiek szerint megérinthetőek, feleljenek meg a kettős vagy megerősített szigetelés
kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó követelményeinek és villamos szilárdsági
vizsgálatának.
3. MEGJEGYZÉS: A külső megérinthető felületekhez mért kúszóáramutaknak és légközöknek
felszerelés után kell fennállniuk.
MSZ EN 60598-1 116
4. MEGJEGYZÉS: A fenti követelmények teljesítésére vonatkozó információ a lámpa- és
gyújtófoglalatok esetében a gyártói tájékoztatóban található.
Az alapszigetelés megérinthető lehet a lámpa- vagy gyújtócsere céljából nyitott
lámpatestnél.
Ha egy beépítésre szánt alkatrész a teljesen összeszerelt lámpatest külső felületén
található, és megérinthető az 50 mm-es gömbbel, akkor feleljen meg az önálló
alkatrészekre vonatkozó követelményeknek (lásd az 1.2.29. szakaszt).
5. MEGJEGYZÉS: Ha egyedi szempontból más nem szükséges, e szakasz követelményei nem
vonatkoznak a saját szabványuknak megfelelő lámpa- és gyújtófoglalatokra.
Az áramütés elleni védelem a rendeltetésszerű használat minden lehetséges
felszerelési helyzete és módszere esetén, valamint az állítható lámpatestek minden
lehetséges beállítási helyzetében hatásos legyen, a gyártó által a használati
útmutatóban közölt korlátozások figyelembevételével. Az áramütés elleni védelem
akkor is hatásos legyen, ha a lámpatestről minden kézzel leszerelhető elemet
eltávolítottak, kivéve a fényforrásokat és a lámpafoglalatok következő alkatrészeit:
a) Bajonett lámpafoglalatok esetén:
1) a foglalatsapkákat (a csatlakozókapocs-fedeleket);
2) a palástokat.
b) Edison-menetes lámpafoglalatok esetén:
1) a foglalatsapkákat (a csatlakozókapocs-fedeleket) csak a vezetéket
megfogó típusok esetében;
2) a külső köpenyrészeket.
A helyhez kötött lámpatestek olyan fedeleit, amelyek egy kézzel végzett egyetlen
művelettel nem vehetők le, nem kell eltávolítani. A fényforrások vagy a gyújtók
cseréjekor eltávolítandó fedeleket azonban ehhez a vizsgálathoz is el kell távolítani.
6. MEGJEGYZÉS: Egy kézzel végzett egyetlen műveletnek kell általában tekinteni például a recézett
fejű csavarok vagy az ernyőtartó gyűrűk eltávolítását.
A nyomógombbal bontható, csavar nélküli csatlakozókapcsok által tartott hálózati
vezetőket e vizsgálathoz nem kell eltávolítani.
E követelmény nem zárja ki a burkolat nélküli, nyomógombos típusú
csatlakozókapcsok használatát. Ez azonban csak akkor megengedett, ha a
MSZ EN 60598-1 117
huzalozásnak az egységekből való kioldásához néhány egyéb művelet megtételére
is szükség van.
A cső alakú, mindkét végén fejelt izzólámpák működtetésére tervezett I. és II.
érintésvédelmi osztályú lámpatestek tartalmazzanak olyan kétsarkú
leválasztóeszközöket, amelyek fényforráscsere esetén automatikusan működésbe
lépnek. E követelmény nem vonatkozik arra (azokra) a lámpafej- és
foglalatkombináció(k)ra, amely(ek)nek a termékszabványai különleges
követelményeket tartalmaznak az áramütést okozható aktív részek
megérinthetőségére vonatkozóan.
Szigetelő tulajdonságaik alapján a lakk, a zománc, a papír és a hasonló anyagok
nem tekinthetők olyan anyagoknak, amelyek az áramütés és a rövidzárlat ellen
megfelelő védelmet nyújtanak.
A két végükön fejelt nagynyomású kisülőlámpákhoz tervezett, impulzusgyújtót
tartalmazó lámpatesteket a 26. ábra szerint kell vizsgálni.
Ha a 26. ábra szerint mérhető feszültség meghaladja a 34 V (csúcs)értéket, akkor az
impulzusgyújtó vagy csak akkor tudjon működni, ha a lámpát teljesen behelyezték,
vagy a lámpatesten legyen megtalálható a 3.2.18. szakasz a) vagy b) pontja szerinti
figyelmeztetés.
A cső alakú, a cső mindkét végén Fa8 fejet tartalmazó lámpákhoz tervezett
lámpatestek feleljenek meg a 3.2.18. szakasz szerinti jelölési követelménynek.
8.2.2. A hordozható lámpatestek áramütés elleni védelme akkor is hatásos legyen,
miután a lámpatestek állítható részeit kézzel a legkedvezőtlenebb helyzetbe
fordították.
8.2.3. Az áramütés elleni védelemre a következő kiegészítő követelmények
vonatkoznak:
a) A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek azokat a fémrészeit, amelyek az
aktív részektől csak alapszigeteléssel vannak elválasztva, e főfejezet
szempontjából aktív részeknek kell tekinteni.
Ez nem vonatkozik a lámpafejeknek azokra az áramot nem vezető részeire,
amelyek megfelelnek a saját vonatkozó IEC biztonsági szabványaiknak.
MSZ EN 60598-1 118
A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek fényforrásainak üvegburái esetén nem
gondoskodnak további védelemről az áramütés ellen. Ha az üvegből készült
előlapokat és az egyéb védőüvegeket a fényforráscseréhez el kell távolítani,
vagy ha azok nem bírják ki a 4.13. szakasz szerinti vizsgálatot, akkor e részeket
nem szabad kiegészítő szigetelésként használni.
b) Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek bajonett fejű lámpákhoz készült fém
lámpafoglalatait földelni kell.
c) A III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek lehetnek olyan megérinthető,
érintésvédelmi törpefeszültségű áramvezető részei, amelyek megfelelnek a
következőknek.
− Közönséges lámpatestek esetén a terhelt feszültség ne lépje túl a
25 V effektív értéket (váltakozó feszültség), vagy a 60 V-ot
(lüktetésmentes egyenfeszültség). Ha a feszültség ennél nagyobb,
az érintési áram ne lépje túl:
− váltakozó feszültség esetén a 0,7 mA-t (csúcsérték);
− egyenfeszültség esetén a 2,0 mA-t.
− A terheletlen feszültség ne lépje túl a 35 V csúcsértéket (váltakozó
feszültség esetén) vagy a 60 V-ot (lüktetésmentes egyenfeszültség
esetén).
Ha a feszültség- vagy áramértékek az előzőkben megadottnál
nagyobbak, akkor az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV)
áramkör legalább egyik vezetőjén legyen olyan szigetelés, amely
kibírja az 1 percig, 500 V feszültséggel végzett feszültségpróbát.
− a közönségestől eltérő lámpatestek névleges feszültsége ne legyen
nagyobb, mint 12 V effektív érték (váltakozó feszültség) vagy 30 V
(lüktetésmentes egyenfeszültség).
1. MEGJEGYZÉS: Ezek a határértékek az IEC 60364-4-41-ből származnak. Lásd e szabvány A
mellékletét is.
III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek csak SELV áramforráshoz történő
csatlakozás esetén használhatók.
MSZ EN 60598-1 119
2. MEGJEGYZÉS: PELV áramforrást jelenleg lámpatestekhez nem használnak. Ebből következik,
hogy a III. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken nem lehet védővezető csatlakozó.
8.2.4. A bekötött hálózati csatlakozóvezetékkel és csatlakozódugóval hálózatra
csatlakoztatott hordozható lámpatestek áramütés elleni védelme legyen független a
lámpatestet tartó felülettől.
8.2.5. A 8.2.1–8.2.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését megtekintéssel, és
szükség esetén az IEC 61032 1. és 2 ábrája szerinti vizsgálóeszközzel végzett
vizsgálattal vagy a kérdéses alkatrész előírt különleges vizsgálóeszközével kell
ellenőrizni.
A vizsgálóeszközt minden lehetséges helyzetben, ha szükséges, 10 N erővel kell
alkalmazni. Az aktív részekkel való érintkezés jelzésére villamos indikátort kell
használni. A mozgatható alkatrészeket, beleértve az ernyőket is, kézzel a
legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani. Ha ezek fémből készültek, akkor ne
érintkezzenek a lámpatest vagy a fényforrás aktív részeivel.
MEGJEGYZÉS: Ajánlott, hogy az érintkezés jelzése lámpa használatával történjen, és a feszültség
legalább 40 V legyen.
8.2.6. Az áramütés elleni védelmet biztosító fedelek és egyéb részek megfelelő
mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek, és megbízható módon úgy legyenek
rögzítve, hogy a rendeltetésszerű használattal ne lehessen előidézni lazulásukat.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, kézi vizsgálattal és a 4. főfejezet
vizsgálataival kell ellenőrizni.
Fali, hordozható és állítható lámpatestek esetén, ha a fedelek rögzítése nem
csavarral történik, és ha a fedelek eltávolításához a felszerelési/tartó felületre
nagyjából merőleges irányból erőhatás alkalmazása szükséges, a következő
vizsgálatot kell elvégezni:
A felszerelési/tartó felületre nagyjából merőleges irányból erőt kell alkalmazni. Az erő
nagysága 20 N legyen, ha a fedél levétele után az alapszigetelésű részek
hozzáférhetővé válnak. Ha aktív részek válnak hozzáférhetővé, akkor az erő
nagysága 80 N legyen.
A vizsgálat következtében a fedelek ne lazuljanak meg.
MSZ EN 60598-1 120
8.2.7. A 0,5 µF-nál nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó (a következőkben
említett kivételektől eltérő) lámpatestek legyenek ellátva olyan kisütő eszközzel,
amely 1 perccel a lámpatestnek a névleges feszültségű áramforrásról történő
leválasztása után a kondenzátoron lévő feszültséget legalább 50 V-ra csökkenti.
A 0,1 µF-nál (vagy a 150 V-nál kisebb névleges feszültségű lámpatestek esetében
0,25 µF-nál) nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó és a táphálózatra
csatlakozódugóval történő csatlakoztatásra szánt, hordozható lámpatestek, a
sínadapterrel csatlakoztatott lámpatestek vagy a szabványos tapintóujjal
megérinthető érintkezőket tartalmazó hálózati csatlakozóval ellátott lámpatestek
olyan kisütő eszközzel legyenek ellátva, amely a hálózatról történő leválasztás után
1 másodperccel a csatlakozódugó csapjai vagy az adapter/csatlakozó érintkezői
között fennmaradó feszültséget legalább 34 V-ra csökkenti.
A 0,1 µF-nál (vagy a 150 V-nál kisebb névleges feszültségű lámpatestek esetében
0,25 µF-nál) nagyobb kapacitású kondenzátort tartalmazó és a hálózathoz
csatlakozódugóval csatlakoztatott egyéb lámpatestek, valamint a lámpatestekre
felszerelt sínadapterek úgy süljenek ki, hogy 5 másodperccel a kikapcsolás után a
csatlakozódugó csapjai között mérhető feszültség ne haladja meg a 60 V effektív
értéket.
A 0.4.2. szakasz szerint, egyéb előírás hiányában, az IEC 60598 e részében
meghatározott vizsgálatokat fényforrással ellátott áramkörben kell elvégezni. E
szakasz esetében a fázisjavító kondenzátor maradékfeszültségének mérése során
az áramkörnek tartalmaznia kell a fényforrást, ha ez kedvezőtlenebb eredményre
vezet.
E követelményben említett maradékfeszültségeket csak egy lámpatest esetében kell
mérni, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a lámpatestet egy többtagú
lámpatestrendszer részeként kívánják üzembe helyezni.
A követelmény teljesülését méréssel kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: A kisütő eszköz (az összes lámpatestfajta esetében) a kondenzátorral kívül vagy
belül egybeépített, vagy a lámpatesten belül különállóan szerelt kivitelű lehet.
MSZ EN 60598-1 121
9. FŐFEJEZET: POR, SZILÁRD TESTEK ÉS NEDVESSÉG
BEHATOLÁSA ELLENI VÉDELEM
9.1. Általános rész
E főfejezet azokat a követelményeket és vizsgálatokat tartalmazza, amelyek a 2.
főfejezet szerinti csoportosítás alapján a por, a szilárd testek és a nedvesség
behatolása ellen védett, valamint a normál kivitelű lámpatestekre vonatkoznak.
9.2. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni
védelem vizsgálata
A lámpatest burkolata a lámpatest besorolásának és a lámpatesten feltüntetett IP-
számnak megfelelően kellő védelmet biztosítson a por, a szilárd testek és a
nedvesség behatolása ellen.
1. MEGJEGYZÉS: Az e szabvány szerinti, a por, a szilárd testek és a nedvesség behatolására
vonatkozó vizsgálatok a lámpatestek műszaki sajátosságai miatt nem teljesen azonosak az IEC
60529 szerinti vizsgálatokkal. Az IP számozási rendszer magyarázatát a J melléklet tartalmazza.
A követelmény teljesülését a 9.2.0–9.2.9. szakasz szerinti vonatkozó vizsgálatokkal,
egyéb IP-számok esetén az IEC 60529 szerinti vonatkozó vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
A második jellemző számjegy szerinti vizsgálatok előtt, az IPX8 kivételével, a
fényforrással (fényforrásokkal) ellátott lámpatestet be kell kapcsolni, és névleges
feszültségen az állandósult hőmérséklet eléréséig kell működtetni.
A vizsgálatokhoz használt víz hőmérséklete 15 °C ± 10 °C legyen.
A 9.2.0–9.2.9. szakasz szerinti vizsgálatok esetében a lámpatesteket a
rendeltetésszerű használatnak megfelelően fel kell szerelni, be kell kötni, majd a
legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani, és végül a védettséget biztosító
fényáteresztő burákat, ha vannak, a lámpatestekre fel kell helyezni.
Ha a csatlakoztatás csatlakozódugóval vagy hasonló eszközzel történik, akkor ezt a
teljes lámpatest részének kell tekinteni és a vizsgálatokba be kell vonni. Ugyanez
vonatkozik a különálló működtetőeszközökre is.
MSZ EN 60598-1 122
A 9.2.3–9.2.9. szakasz vizsgálatai esetében a burkolatával történő felerősítésre
tervezett és a felszerelés után a felerősítő felületével érintkező, helyhez kötött
lámpatestet a lámpatest és a felerősítő felület közé helyezett, kifeszített fém
távolságtartó rács közbeiktatásával kell vizsgálni. A távolságtartó rács teljes mérete
legalább a lámpatest vetületével legyen egyenlő, és egyéb méretei a következők
szerintiek legyenek:
Hosszabbik nyílásméret 10 mm – 20 mm
Rövidebb nyílásméret 4 mm – 7 mm
A sodrony szélessége 1,5 mm – 2 mm
A sodrony vastagsága 0,3 mm – 0,5 mm
Teljes vastagság 1,8 mm – 3 mm.
Azokat a lámpatesteket, amelyek a víz leeresztésére vízkivezető-nyílásokat
tartalmaznak, úgy kell felszerelni, hogy a legalsó vízkivezető-nyílás legyen nyitva,
kivéve, ha a gyártó a szerelési útmutatójában másként nem rendelkezik.
Ha a szerelési útmutató szerint a csepegő víz ellen védett lámpatestet mennyezetre
vagy álmennyezetre kell felszerelni, akkor a lámpatestet egy olyan lapos tábla vagy
lemez felületére kell felerősíteni, amely 10 mm-rel túlnyúlik a lámpatestnek a
felerősítő felülettel érintkező, kerületi részén.
A süllyesztett lámpatestek esetében az üregben lévő részeket és az üregből
kiemelkedő részeket a gyártó szerelési útmutatójában foglaltak szerint, saját IP-
besorolásuknak megfelelően kell vizsgálni.
2. MEGJEGYZÉS: A 9.2.4–9.2.9 szakasz szerinti vizsgálatok esetében olyan dobozra lehet szükség,
amely az üregben lévő részeket takarja.
Az IP2X védettségű lámpatestek esetében a burkolat a lámpatestnek azt a részét
jelenti, amely a lámpatest fő részét, nem pedig a fényforrást vagy az optikai elemeket
tartalmazza.
3. MEGJEGYZÉS: Mivel a lámpatesteknek nincsenek veszélyes mozgó részei, az IEC 60529 által
előírt biztonsági szint teljesül.
A rendeltetésszerű használatnak megfelelően vezetékezett, hordozható
lámpatesteket a rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb helyzetében kell
elhelyezni.
MSZ EN 60598-1 123
A tömszelencéket, ha vannak, a tömszelencére a 4.12.5. szakasz szerinti vizsgálat
során alkalmazott nyomaték kétharmadával kell meghúzni.
A fedelek rögzítőcsavarjait, az üvegburák kézzel működtetett rögzítőcsavarjainak
kivételével, a 4.1. táblázat szerinti nyomaték kétharmadával kell meghúzni.
A csavaros fedeleket olyan nyomatékkal kell meghúzni, amelynek Nm-ben kifejezett
számértéke 1/10-e legyen a csavarmenet milliméterben kifejezett névleges
átmérőjének. Az egyéb fedeleket rögzítő csavarokat a 4.1. táblázat szerinti nyomaték
kétharmadával kell meghúzni.
A vizsgálatok elvégzése után a lámpatest feleljen meg a 10. főfejezet szerinti
villamos szilárdsági vizsgálatnak, és a megtekintéses vizsgálat mutassa ki, hogy:
a) a por ellen védett lámpatestekben nincs olyan talkumpor-lerakódás, amely
villamosan vezető por feltételezése esetén a szigetelést lerontaná e szabvány
követelményeinek teljesülése szempontjából;
b) a por ellen tömített lámpatestek burkolatának belsejében nincs talkumpor-
lerakódás;
c) az áramvezető részeken, az érintésvédelmi törpefeszültségű részeken – ha a
terhelt feszültség meghaladja a 12 V effektív értéket, vagy lüktetésmentes
egyenfeszültség esetén a 30 V-ot – vagy a szigetelésen nincs olyan víznyom,
amely a felhasználóra vagy a környezetére nézve veszélyt jelenthet, például, ha
a víz a kúszóáramutakat a 11. főfejezet szerinti értékek alá csökkenti;
d) 1) A vízkivezető-nyílás nélküli lámpatestekbe ne jusson be víz.
MEGJEGYZÉS: A páralecsapódásból származó vizet nem szabad összetéveszteni a bejutott
vízzel.
2) A vízkivezető-nyílást tartalmazó lámpatestek esetében a vizsgálatok során
a vízbehatolás, a páralecsapódást is beleértve, megengedett, ha a bejutott
víz hatásosan ki tud folyni és nem csökkenti a kúszóáramutakat és a
légközöket a szabványban előírt legkisebb értékek alá;
e) nincs nyoma bejutott víznek a víz ellen tömített vagy a víznyomás ellen tömített
lámpatestek egyetlen részében sem;
f) a vonatkozó vizsgálóeszközzel nem lehet az aktív részeket megérinteni, ha az
első jellemző IP-számjegy 2;
MSZ EN 60598-1 124
a vonatkozó vizsgálóeszközzel nem lehet a lámpatest burkolatába behatolni, ha
az első jellemző IP-számjegy 3 vagy 4.
A 4.17. szakasz szerinti vízkivezető-nyílásokat tartalmazó lámpatestek és a
kényszerhűtés céljából szellőzőnyílásokat tartalmazó lámpatestek esetében a
vízkivezető-nyílásokon vagy a szellőzőnyílásokon keresztül nincs megengedve
a vonatkozó vizsgálóeszköznek az aktív részekkel való érintkezése, ha az első
jellemző IP-számjegy 3 vagy 4;
g) nincs nyoma víznek az olyan fényforrás bármely részén, amelyet a vonatkozó
fényforrás szabvány „Tájékoztatás lámpatest tervezéséhez” fejezete
értelmében a ráfreccsenő víztől védeni kell;
h) nem sérült, pl. repedt vagy törött az a védőernyő vagy üvegbura, amely a
biztonsághoz vagy a nedvesség behatolása elleni védelemhez szükséges.
9.2.0. Vizsgálatok
A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatesteket (első jellemző IP-számjegy 2)
e szabvány 8. és 11. főfejezetének követelményei szerint, az IEC 60529-ben
meghatározott szabványos tapintóujjal kell vizsgálni.
MEGJEGYZÉS: Azokat a lámpatesteket, amelyeknek az első jellemző IP-számjegye 2, nem kell az
IEC 60529-ben meghatározott gömbbel vizsgálni.
A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatesteket (az első jellemző IP-számjegy
3 és 4) (a tömítések kivételével) minden lehetséges ponton, az IEC 61032 szerinti C
vagy D jelű vizsgálóeszközzel kell vizsgálni a következő 9.1. táblázatban megadott
erők alkalmazásával:
9.1. táblázat: A szilárd testek behatolása ellen védett lámpatestek vizsgálata
Vizsgálóeszköz az IEC 61032 szerint
A vizsgálótű átmérője
Kifejtett erő N
Az első IP-számjegy 3 C 2,5 0,05
0,00
+− mm 3 ± 10%
Az első IP-számjegy 4 D 1 0,05
0,00
+− mm 1 ± 10%
A vizsgálótű vége a tű hosszára merőleges irányban, sorjamentesen legyen levágva.
9.2.1. A por ellen védett lámpatesteket (az első jellemző IP-számjegy 5) a 6. ábrán
láthatóhoz hasonló porkamrában kell vizsgálni. A porkamra köbméterenként 2 kg,
MSZ EN 60598-1 125
légáramlással lebegtetett talkumport tartalmazzon. A felhasznált talkumpor át tudjon
hatolni egy olyan négyzethálós szitán, amelynek névleges huzalátmérője 50 µm és a
huzalok közötti névleges szabad távolsága 75 µm. A port legfeljebb 20 vizsgálathoz
szabad felhasználni.
A vizsgálatot a következőképpen kell elvégezni:
a) A lámpatestet a porkamrán kívül fel kell függeszteni, és névleges feszültségen
az üzemi hőmérséklet eléréséig kell működtetni.
b) A bekapcsolt lámpatestet be kell helyezni a porkamrába, működésének a lehető
legkisebb mértékű zavarása mellett.
c) A porkamra ajtaját be kell csukni.
d) A talkumport lebegésben tartó ventilátort/szélgépet be kell kapcsolni.
e) 1 perc múlva a lámpatestet ki kell kapcsolni, és 3 órán keresztül hűlni kell
hagyni. Eközben a talkumport lebegtetni kell a kamrában.
MEGJEGYZÉS: A ventilátor/szélgép bekapcsolása és a lámpatest kikapcsolása közötti 1 perces
időköz azért szükséges, hogy a talkumpor már a kezdeti hűlés alatt is megfelelően lebegjen a
lámpatest körül, ami a kisebb méretű lámpatestek esetén igen lényeges. A lámpatestet kezdetben
azért kell az a) pont szerinti módon működtetni, hogy a vizsgálókamra ne melegedjen túl.
9.2.2. A por ellen tömített lámpatesteket (első jellemző IP-számjegy 6) a 9.2.1.
szakasz szerint kell vizsgálni.
9.2.3. A csepegő víz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 1)
10 percig tartó, 3 mm/perces mesterséges esőnek kell kitenni, amely a lámpatest
tetejétől számított 200 mm-es magasságból függőlegesen essen.
9.2.4. Az esővíz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 3)
10 percig vízzel kell permetezni a 7. ábra szerinti esőztető készülékkel. A félkör alakú
cső sugara a lámpatest méretével és helyzetével összhangban a lehető legkisebb
legyen.
A cső úgy legyen perforálva, hogy a vízsugarak a kör középpontja felé irányuljanak,
és a víznyomás a készülék betáplálási pontjánál közelítőleg 80 kN/m2 legyen.
A csövet 120°-os, a függőlegestől számított mindkét irányban 60°-os szögben
lengetni kell. Egy teljes lengés (2x120°) időtartama kb. 4 másodperc legyen.
MSZ EN 60598-1 126
A lámpatestet a cső forgástengelye fölött úgy kell elhelyezni, hogy a vízsugarak kellő
lefedettséggel érjék a lámpatest végeit is. A lámpatestet a függőleges tengelye körül
1 fordulat/perc sebességgel kell forgatni a vizsgálat alatt.
Ezen 10 perces szakasz után a lámpatestet ki kell kapcsolni, és hagyni kell
természetes módon lehűlni, miközben a vízzel való permetezést további 10 percig
folytatni kell.
MEGJEGYZÉS: Japánban elfogadott az IEC 60529 szerinti lengőcsöves vizsgálat és permetező
fúvókás vizsgálat.
9.2.5. A freccsenő víz ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 4)
minden irányból 10 percen át a 7. ábrán látható és a 9.2.4. szakaszban
meghatározottak szerinti permetező szerkezet segítségével kell vízzel permetezni. A
lámpatestet a cső forgástengelye alatt úgy kell felszerelni, hogy a vízsugarak kellő
lefedettséggel érjék a lámpatest végeit is.
A csövet majdnem 360°-os, a függőlegestől számított mindkét irányban 180°-os
szögben lengetni kell. Egy teljes lengés (2x360°) időtartama kb. 12 másodperc
legyen. A lámpatestet a függőleges tengelye körül 1 fordulat/perc sebességgel kell
forgatni a vizsgálat alatt.
A vizsgálandó készüléket tartó szerkezet rácskialakítású legyen, annak érdekében,
hogy a vízsugarakat ne verje vissza. Ezen 10 perces szakasz után a lámpatestet ki
kell kapcsolni, és hagyni kell természetes módon lehűlni, miközben a vízzel való
permetezést további 10 percig folytatni kell.
MEGJEGYZÉS: Japánban elfogadott az IEC 60529 szerinti lengőcsöves vizsgálat és permetező
fúvókás vizsgálat.
9.2.6. A vízsugár ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 5) ki kell
kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 15 percig minden irányból vízsugár
hatásának kell kitenni. A vízsugarat egy tömlőre szerelt, a 8. ábrán látható alakú és
méretű fecskendővel kell előállítani. A fecskendőt a mintától 3 m távolságban kell
tartani.
A víznyomást a fecskendőnél úgy kell beállítani, hogy a szállított víz mennyisége
12,5 l/perc ± 5% (megközelítőleg 30 kN/m2) értéket érjen el.
9.2.7. Az erős vízsugár ellen védett lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 6)
ki kell kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 3 percig minden irányból
MSZ EN 60598-1 127
vízsugár hatásának kell kitenni. A vízsugarat egy tömlőre szerelt, a 8. ábrán látható
alakú és méretű fecskendővel kell előállítani. A fecskendőt a mintától 3 m
távolságban kell tartani.
A víznyomást a fecskendőnél úgy kell beállítani, hogy a szállított víz mennyisége
100 l/perc ± 5% (megközelítőleg 100 kN/m2) értéket érjen el.
9.2.8. A víz ellen tömített lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 7) ki kell
kapcsolni, majd közvetlenül ezután a lámpatestet 30 percig teljesen vízbe kell
meríteni úgy, hogy a lámpatest teteje felett legalább 150 mm magas vízmennyiség
legyen, a legalsó rész pedig legalább 1 m magas vízoszlop hatásának legyen kitéve.
A lámpatestet helyzetében a rendeltetésszerű felerősítő szerkezetével kell
megtartani. A fénycsöves lámpatesteket a vízszint alatt 1 m-re, vízszintes helyzetben
úgy kell elhelyezni, hogy a diffúzor felfelé nézzen.
MEGJEGYZÉS: A víz alatti működésre szánt lámpatestekre vonatkozóan ez az igénybevétel nem
elég szigorú.
9.2.9. A víznyomás ellen tömített lámpatesteket (második jellemző IP-számjegy 8) a
lámpa bekapcsolásával vagy egyéb megfelelő eszköz igénybevételével úgy kell
felmelegíteni, hogy a lámpatest burkolatának hőmérséklete 5 °C és 10 °C közötti
értékkel haladja meg a vizsgálótartályban lévő víz hőmérsékletét.
Ezt követően a lámpatestet ki kell kapcsolni, majd 30 perces időtartamra a
legnagyobb névleges merítési mélységnek megfelelő nyomásnál 1,3-szer nagyobb
víznyomásnak kell kitenni.
9.3. A nedvességállóság vizsgálata
Minden lámpatest legyen ellenálló a rendeltetésszerű használatban várhatóan
előforduló nedvességgel szemben.
A követelmény teljesülését a 9.3.1. szakaszban meghatározott nedvességállósági
vizsgálattal, majd az ezt közvetlenül követő, a 10. főfejezet szerinti vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
A vezetékbevezető-nyílásokat, ha vannak, nyitva kell hagyni. Ha a lámpatesten
kitörhető nyíláshelyek vannak, akkor azok közül egyet ki kell törni.
MSZ EN 60598-1 128
A kézzel leszerelhető részeket, például villamos alkatrészeket, fedeleket,
védőüvegeket stb. el kell távolítani és, ha szükséges, ezeket a lámpatest főrészével
együtt kell a nedvességállósági vizsgálatnak alávetni.
9.3.1. A lámpatestet a rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb helyzetében
egy olyan nedvesítő kamrába kell behelyezni, amelyben a levegő relatív
nedvességtartalma 91% és 95% közötti. A levegő hőmérsékletét a vizsgálandó
minták elhelyezésére szolgáló összes helyen 1 °C-on belül, 20 °C és 30 °C közötti
tetszőleges „t” értéken kell tartani.
A vizsgálandó mintát a nedvesítő kamrába helyezés előtt „t” és (t + 4) °C közötti
hőmérsékletre kell hozni. A mintát 48 órán keresztül kell a kamrában tartani.
MEGJEGYZÉS: Legtöbb esetben a vizsgálandó minta hőmérsékletét úgy lehet a „t” és (t + 4) °C
közötti adott hőmérsékletre beállítani, ha a mintát a nedvességállósági vizsgálatot megelőzően
legalább 4 órán keresztül ilyen hőmérsékletű helyiségben tárolják.
A kamrán belüli adott körülmények megteremtése érdekében biztosítani kell a belső
levegő állandó áramlását és általában hőszigetelt kamrát kell használni.
A vizsgálat után a minta ne mutassa olyan károsodás jelét, amely e szabvány
követelményeinek teljesülését befolyásolja.
MSZ EN 60598-1 129
10. FŐFEJEZET: SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS ÉS
VILLAMOS SZILÁRDSÁG, ÉRINTÉSI ÁRAM ÉS A
VÉDŐVEZETŐ ÁRAMA
10.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek szigetelési ellenállására, villamos szilárdságára, érintési
áramára és a védővezető áramára vonatkozó követelményeket és vizsgálatokat
tartalmazza.
10.2. Szigetelési ellenállás és villamos szilárdság
A lámpatestek szigetelési ellenállása és villamos szilárdsága legyen megfelelő.
A követelmény teljesülését, a korábban eltávolított alkatrészek visszaszerelését
követően, a 10.2.1. és a 10.2.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell ellenőrizni a
nedvesítő kamrában vagy abban a helyiségben, ahol a vizsgálandó minták az előírt
hőmérsékletet elérték.
Ha van kapcsoló, az minden vizsgálat esetében bekapcsolt állapotban legyen, kivéve
a kapcsoló működtetésével elválasztott, aktív részek között végzett vizsgálatoknál.
A vizsgálatok során a következő alkatrészeket villamosan úgy kell leválasztani, hogy
az alkalmazott vizsgálófeszültségek az alkatrészek szigetelésére, ne pedig ezeknek
az alkatrészeknek a kapacitív vagy induktív, funkcionális elemeire jussanak. Ilyen
alkatrészek pl.:
a) a párhuzamosan kapcsolt söntkondenzátorok;
b) az aktív részek és a test közé kapcsolt kondenzátorok;
c) az aktív részek közé kapcsolt fojtótekercsek vagy transzformátorok.
Ha a szigetelőbéléseken vagy válaszfalakon nem lehet fémfóliát elhelyezni, akkor a
vizsgálatokat három olyan bélés- vagy válaszfaldarabon kell elvégezni, amelyeket a
lámpatestből távolítottak el. Ezeket két, egyenként 20 mm átmérőjű gömb közé kell
helyezni, majd a gömböket 2 N ± 0,5 N erővel egymásnak kell nyomni.
A tranzisztoros előtétek vizsgálati feltételei az IEC 61347 szerintiek legyenek.
1. MEGJEGYZÉS: Az aktív részek és a test, valamint a megérinthető fémrészek és a
szigetelőbélések és válaszfalak belső oldalán elhelyezett fémfólia közötti szigetelést a szigetelés
MSZ EN 60598-1 130
megkívánt jellegének megfelelően kell vizsgálni. A „test” kifejezés egyaránt jelenti a megérinthető
fémrészeket, a megérinthető rögzítőcsavarokat és a szigetelőanyagok megérinthető részeivel
érintkező fémfóliát is.
Az elektronikus működtetőeszközöket tartalmazó lámpatestek villamos szilárdsági
vizsgálatának végzése során a lámpatest tápfeszültségénél nagyobb névleges
lámpaáramköri feszültségek lehetnek jelen. Ezt a lámpaműködtető eszközön jelölt
Uout értékével adják meg. Ilyen esetekben a lámpaáramkör részein alkalmazott
vizsgálófeszültséget U értékének figyelembevétele helyett, a lámpaműködtető
eszközön jelölt Uout értékéből kell kiszámítani.
2. MEGJEGYZÉS: „U” = üzemi feszültség.
10.2.1. Vizsgálat. Szigetelési ellenállás
A szigetelési ellenállást megközelítőleg 500 V egyenfeszültséggel kell mérni
1 perccel a feszültség alkalmazása után.
A lámpatestek érintésvédelmi törpefeszültségű részeinek szigetelésénél a méréshez
alkalmazott egyenfeszültség 100 V legyen.
A szigetelési ellenállás ne legyen kisebb, mint a 10.1. táblázatban megadott értékek.
A II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetében az aktív részek és a test közötti
szigetelést nem kell vizsgálni, ha az alapszigetelés és a kiegészítő szigetelés külön
is vizsgálható.
10.1. táblázat: A szigetelési ellenállás legkisebb értéke
Legkisebb szigetelési ellenállás MΩ
Szigetelés
I. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
III. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
Az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:
a különböző polaritású áramvezető részek között
a a a
az áramvezető részek és a felerősítő felület között *
a a a
az áramvezető részek és a lámpatest fémrészei között
a a a
MSZ EN 60598-1 131
A tehermentesítő szerkezettel megfogott hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték külső felülete és a megérinthető fémrészek között
a a a
Az 5. főfejezet szerinti szigetelőhüvelyek
b b a
A nem érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:
a különböző polaritású aktív részek között
b b –
az aktív részek és a felerősítő felület között *
b b és c, vagy d –
az aktív részek és a lámpatest fémrészei között
b b és c, vagy d –
a kapcsoló működtetésével különböző polaritásúvá válható aktív részek között
b b és c, vagy d –
A tehermentesítő szerkezettel megfogott hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték külső felülete és a megérinthető fémrészek között
b c -
Az 5. főfejezet szerinti szigetelőhüvelyek
b b és c, vagy d –
alapszigetelés SELV feszültségek esetén (a)
1
alapszigetelés SELV-től eltérő feszültségek esetén (b)
2
kiegészítő szigetelés (c) 2
kettős vagy megerősített szigetelés (d)
4
* Ehhez a vizsgálathoz a felerősítő felületet fémfóliával kell borítani.
A szigetelőbéléseket és válaszfalakat csak akkor kell vizsgálni, ha az aktív részek és
a megérinthető fémrészek közötti távolság a bélés vagy a válaszfal nélkül kisebb
lenne, mint a 11. főfejezetben előírt távolság.
A vezetékátvezetők, a vezeték-tehermentesítők, a vezetéktartók és csiptetők
szigetelését a 10.1. táblázattal összhangban kell vizsgálni és a vizsgálat során a
vezetéket vagy zsinórvezetéket fémfóliával kell burkolni, vagy azonos átmérőjű
fémrúddal kell helyettesíteni.
MSZ EN 60598-1 132
Ezek a követelmények nem vonatkoznak a hálózattal szándékosan összekötött
gyújtássegítő eszközökre, ha azok nem minősülnek aktív részeknek.
MEGJEGYZÉS: Az aktív részek vizsgálatával kapcsolatban lásd az A mellékletet.
10.2.2. Vizsgálat. Villamos szilárdság
A 10.2. táblázatban feltüntetett szigetelésre 1 percig olyan, lényegében szinuszos,
50 Hz vagy 60 Hz frekvenciájú feszültséget kell kapcsolni, amelynek nagysága a
10.2. táblázatban meghatározott értékű.
Kezdetben legfeljebb az előírt feszültségérték felét kell alkalmazni, majd azt
fokozatosan a teljes értékig kell növelni.
A vizsgálathoz használt nagyfeszültségű transzformátor esetében a kimeneti
csatlakozókapcsoknak a kimeneti feszültség megfelelő vizsgálófeszültségre történő
beállítását követő rövidre zárásakor a kimeneti áram legalább 200 mA legyen.
A túláramrelé ne oldjon ki, ha a kimeneti áram 100 mA-nél kisebb.
Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazott vizsgálófeszültség effektív értékét ±3%
pontossággal kell mérni.
Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a fémfólia úgy legyen elhelyezve, hogy a
szigetelés széleinél ne keletkezzen átívelés.
A megerősített és kettős szigetelést is tartalmazó, II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek esetében ügyelni kell arra, hogy a megerősített szigetelésre alkalmazott
feszültség ne terhelje túl az alapszigetelést vagy a kiegészítő szigetelést.
A feszültségeséssel nem járó parázskisüléseket figyelmen kívül kell hagyni.
A vizsgálat alatt ne következzen be átütés vagy átívelés.
Ezek a követelmények nem vonatkoznak a hálózattal szándékosan összekötött
gyújtássegítő eszközökre, ha azok nem minősülnek aktív részeknek.
Az impulzusgyújtókat tartalmazó lámpatestek impulzusfeszültséggel igénybevett
részeinek villamos szilárdságát az impulzusgyújtó működtetésével kell vizsgálni,
annak igazolására, hogy a lámpatest szigetelése a huzalozás és a hasonló részek
tekintetében megfelelő.
Azokat a lámpatesteket, amelyek impulzusgyújtókat és olyan lámpafoglalatokat
tartalmaznak, amelyek a lámpafoglalat gyártójának útmutatója szerint a legnagyobb
MSZ EN 60598-1 133
impulzusfeszültség elleni védelmüket csak behelyezett lámpával érik el, úgy kell
vizsgálni, hogy a lámpafoglalatba műlámpát kell helyezni.
1. MEGJEGYZÉS: A műlámpát a típusvizsgálati mintával együtt kell szállítani.
2. MEGJEGYZÉS: E követelmény lehetővé teszi, hogy a lámpafej/lámpafoglalat kialakítása
elfogadható méretű maradjon akkor is, amikor az impulzusfeszültség olyan szintre emelkedik, amely
biztosítja a meleg kisülőlámpa azonnali visszagyújtását (például stúdiótechnikai alkalmazásoknál).
Az impulzusgyújtó(ka)t tartalmazó lámpatestet 24 órán keresztül a névleges
feszültség 100%-án üzemelő táphálózatra kell kapcsolni. Azokat az
impulzusgyújtókat, amelyek ez alatt az idő alatt meghibásodnak, azonnal ki kell
cserélni. Ezután a lámpatesten villamos szilárdsági vizsgálatot kell végezni a 10.2.
táblázatban meghatározott értékek alkalmazásával úgy, hogy a gyújtó valamennyi
csatlakozókapcsát (a védőcsatlakozó-kapcsok kivételével) egymással össze kell
kötni.
A kézi működtetésű, például nyomógombos impulzusgyújtókat tartalmazó
lámpatestek esetében a lámpatestet a névleges feszültség 100%-án üzemelő
táphálózatra kell kapcsolni, és teljes 1 órán keresztül "3 s be/10 s ki" kapcsolási
ciklusokban kell működtetni. Ehhez a vizsgálathoz csak egyetlen impulzusgyújtót kell
használni.
Azokat az impulzusgyújtót tartalmazó lámpatesteket, amelyekben az
IEC 61347-2-9-nek megfelelő és a jelölésük szerint kizárólag csak időkorlátozó
eszközzel ellátott gyújtókkal használható előtétek vannak, az előző vizsgálat szerint
kell ellenőrizni azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálati időtartam 250 ki/bekapcsolásból
álljon, 2 percig tartó kikapcsolási időszakokkal.
A villamos szilárdsági vizsgálat alatt ne következzen be átütés vagy átívelés.
Az elektronikus működtetőeszközöket tartalmazó lámpatestek villamos szilárdsági
vizsgálatának végzése során a lámpatest tápfeszültsége értékénél nagyobb
névleges lámpaáramköri feszültségek lehetnek jelen. Ezt a lámpaműködtető
eszközön jelölt Uout értékével adják meg. Ilyen esetekben a lámpaáramkör részein
alkalmazott vizsgálófeszültséget az U értékének figyelembevétele helyett, a
lámpaműködtető eszközön jelölt Uout értékéből kell kiszámítani.
MEGJEGYZÉS: „U” = üzemi feszültség.
10.2. táblázat: Villamos szilárdság
MSZ EN 60598-1 134
Vizsgálófeszültség V
Szigetelés
I. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
III. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
Az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:
a különböző polaritású áramvezető részek között
a a a
az áramvezető részek és a felerősítő felület között *
a a a
az áramvezető részek és a lámpatest fémrészei között
a a a
A tehermentesítő szerkezettel megfogott hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték külső felülete és a megérinthető fémrészek között
a a a
Az 5. főfejezet szerinti szigetelőhüvelyek
a a a
A nem érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:
a különböző polaritású aktív részek között
b b –
az aktív részek és a felerősítő felület között *
b b és c, vagy d –
az aktív részek és a lámpatest fémrészei között
b b és c, vagy d –
a kapcsoló működtetésével különböző polaritásúvá válható aktív részek között
b b és c, vagy d –
A tehermentesítő szerkezettel megfogott hajlékony vezeték vagy zsinórvezeték külső felülete és a megérinthető fémrészek között
b c -
Az 5. főfejezet szerinti szigetelőhüvelyek
b b és c, vagy d –
alapszigetelés SELV feszültségek esetén (a)
500
alapszigetelés SELV-től eltérő feszültségek esetén (b)
2U ** + 1000
MSZ EN 60598-1 135
kiegészítő szigetelés (c) 2U ** + 1000
kettős vagy megerősített szigetelés (d)
4U ** + 2000
* Ehhez a vizsgálathoz a felerősítő felületet fémfóliával kell borítani.
** Ebben az esetben U a földelt nullavezetős táphálózat névleges feszültsége a fázis és a nulla között. A magyarázatot lásd az IEC 60664-1-ben.
10.3. Érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés
10.3.1. A lámpatest rendeltetésszerű használata során esetleg fellépő érintési áram
vagy a védővezető árama a G melléklet szerint mérve ne haladja meg a 10.3.
táblázat szerinti értékeket.
10.3. táblázat: Az érintési áram, a védővezető árama és a villamos égés
határértékei
Érintési áram Legnagyobb határérték (csúcs)
Minden II. év. osztályú lámpatest, és a legfeljebb 16 A-es, védőérintkező nélküli aljzatba helyezhető csatlakozódugóval ellátott I. év. osztályú lámpatest
0,7 mA
A védővezető árama Tápáramok Legnagyobb határérték (effektív érték)
Egy vagy többfázisú csatlakozódugóval ellátott, legfeljebb 32 A-es lámpatest
≤ 4 A
> 4 A, de ≤ 10 A
> 10 A
2 mA
0,5 mA/A
5 mA
Állandó bekötésű I. év. osztályú lámpatestek
≤ 7 A
> 7 A, de ≤ 20 A
> 20 A
3,5 mA
0,5 mA/A
10 mA
Villamos égés Kidolgozás alatt
A követelmény teljesülését a G melléklet szerint kell ellenőrizni.
1. MEGJEGYZÉS: A váltakozó áramról működő elektronikus előtétet tartalmazó lámpatestek
szivárgóárama a lámpa nagyfrekvenciás működése miatt nagymértékben függhet a lámpa és a földelt
gyújtássegítő eszköz közötti távolságtól.
2. MEGJEGYZÉS: Az érintési áram és a védővezető áram mérésére vonatkozó további magyarázat
az IEC 60990-ben és az IEC 61140-ben (B melléklet) található.
MSZ EN 60598-1 136
11. FŐFEJEZET: KÚSZÓÁRAMUTAK ÉS LÉGKÖZÖK
11.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestekben betartandó kúszóáramutakra és légközökre vonatkozó
alapvető követelményeket tartalmazza.
1. MEGJEGYZÉS: Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ebben a főfejezetben megadott
kúszóáramok és légközök abszolút legkisebb értékek.
2. MEGJEGYZÉS: A kúszóáramok és légközök mérési módját az IEC 60664-1 írja elő.
3. MEGJEGYZÉS: A bevonás, kiöntés vagy fröccsöntés segítségével elért, a szennyeződés elleni
védelmet szolgáló szigetelés összehangolás, vagy a szilárd szigetelés bevezetése tekintetében lásd
az IEC 60664-3-at.
11.2. Kúszóáramutak és légközök
Az M melléklet táblázatában felsorolt részeket egymástól megfelelő távolságban kell
elhelyezni. A kúszóáramutak és légközök ne legyenek kisebbek, mint a 11.1. vagy a
11.2. táblázatban megadott értékek.
A táblázatban megadott feszültségértékek közötti üzemi feszültség esetén a
kúszóáramutak és légközök értékét lineáris interpolációval kell meghatározni. 25 V
alatti üzemi feszültség esetén nincsenek értékek megadva, mivel a 10.2. táblázat
szerinti vizsgálati feszültség elegendőnek tekinthető.
Az ellenkező polaritású áramvezető részek közötti távolságok feleljenek meg az
alapszigetelésre előírt követelményeknek.
MEGJEGYZÉS: A szennyeződési fokozatok vagy a túlfeszültségi kategóriák tekintetében az IEC
60664-1 szabvány az irányadó.
A meghatározott legkisebb távolságok a következő jellemzőkön alapulnak:
– legfeljebb 2000 m tengerszint feletti magasságon történő használat;
– a szennyeződési fokozat 2, ahol rendeltetésszerű körülmények között csak nemvezető
szennyeződés fordul elő, de esetenként a nedvesség-lecsapódás hatására ideiglenes vezetésre
lehet számítani;
– II. impulzusállósági kategóriájú, vagyis kiépített hálózatból táplált energiafogyasztó készülék.
11.2.1. A követelmény teljesülését a lámpatest csatlakozókapcsaiba bekötött
legnagyobb keresztmetszetű vezetőkkel és azok nélkül végzett méréssekkel kell
ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 137
A kúszóáramutat megnövelő, bármilyen 1 mm-nél keskenyebb hornyot a horony
szélességével kell figyelembe venni.
Bármilyen 1 mm-nél kisebb légrést a teljes légköz számításánál figyelmen kívül kell
hagyni, kivéve, ha az előírt teljes távolság kisebb, mint 3 mm, ekkor a légrés
egyharmadával kell számolni.
A készülékcsatlakozó-aljzattal ellátott lámpatestek esetében a méréseket megfelelő
típusú, behelyezett készülékcsatlakozó-dugóval kell elvégezni.
A szigetelőanyag külső részein lévő réseken vagy nyílásokon átmenő távolságokat a
megérinthető felületekkel érintkező fémfóliával kell mérni. A fóliát a sarkokba vagy
hasonló helyekre az IEC 60529 szerinti szabványos tapintóujjal kell benyomni, de a
fóliát a nyílásokba nem szabad bepréselni.
A tartósan lezárt alkatrészek belső kúszóáramútjait nem kell mérni. Tartósan lezárt
alkatrésznek számítanak például a leforrasztott vagy kiöntött alkatrészek.
A 11.1. táblázatban szereplő értékek nem vonatkoznak azokra az alkatrészekre,
amelyeknek saját IEC-termékszabványuk van, de vonatkoznak az alkatrészeknek a
lámpatestben való felszerelési és megérinthetőségi távolságaira.
A hálózati csatlakozókapocsnál fennálló kúszóáramutakat a csatlakozókapocs aktív
részétől bármelyik megérinthető fémrészig, a légközt pedig a bejövő hálózati
huzalozás és a megérinthető fémrészek között kell mérni, azaz a legnagyobb
keresztmetszetű csupasz vezetőtől a megérinthető fémrészekig. A csatlakozókapocs
belső huzalozás felőli oldalán a légközt a csatlakozókapocs aktív részei és a
megérinthető fémrészek között kell mérni (lásd a 24. ábrát).
MEGJEGYZÉS: A légköz mérése azért eltérő a táphálózati és a belső huzalozású részeken, mert a
lámpatest gyártójának nincs befolyása arra, hogy az üzembe helyező a tápvezetékek szigetelését
milyen hosszan távolítja el.
Ha a kúszóáramutakat és légközöket vezetékátvezetőknél, vezeték-
tehermentesítőknél, vezetéktartóknál vagy csiptetőknél kell meghatározni, akkor a
mérést behelyezett vezetékkel kell végezni.
MSZ EN 60598-1 138
11.1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó
feszültségek esetén (az M melléklettel együtt kell használni)
Effektív üzemi feszültség legfeljebb
V
Távolságok mm-ben
50 150 250 500 750 1000
Kúszóáramutak b
– alapszigetelés PTI a ≥ 600 0,6 1,4 1,7 3 4 5,5
< 600 1,2 1,6 2,5 5 8 10
– kiegészítő szigetelés PTI a ≥ 600 – 0,8 1,5 3 4 5,5
< 600 – 1,6 2,5 5 8 10
– megerősített szigetelés – 3,2 d 5 d 6 8 11
Légközök c
– alapszigetelés 0,2 1,4 1,7 3 4 5,5
– kiegészítő szigetelés – 0,8 1,5 3 4 5,5
– megerősített szigetelés – 1,6 3 6 8 11
a PTI (proof tracking index, a kúszóáramszilárdság ellenőrző értéke) az IEC 60112 szerint. b Kúszóáramutak, az egyenértékű egyenfeszültség a szinuszos váltakozó feszültség effektív
értékével egyenlő. c Légközök, az egyenértékű egyenfeszültség a váltakozó feszültség csúcsértékével egyenlő. d PTI ≥ 600 szigetelőanyag esetén az érték az alapszigetelésre vonatkozó érték kétszeresére
csökkenthető
MEGJEGYZÉS: Japánban a 11.1. táblázat értékei nem használhatók. Japánban a táblázatban
megadottaknál nagyobb értékek vannak előírva.
Az üzemi feszültségek közbenső értékeire vonatkozó kúszóáramút- és légközértékek
a táblázati értékek közötti lineáris interpolációval határozhatók meg. 25 V alatti üzemi
feszültségek esetén nincsenek előírt értékek, mivel a 10.2. táblázat szerinti vizsgálati
feszültség elegendőnek tekinthető.
Olyan alkatrészek kúszóáramútjai és légközei esetében, amelyek nem vesznek fel
energiát, vagy nincsenek földelve, ahol nem léphet fel elszenesedés, bármilyen
anyag esetén (a tényleges PTI-től eltérően) a PTI ≥ 600 anyagokra előírt értékeket
lehet alkalmazni.
MSZ EN 60598-1 139
Olyan kúszóáramutak és légközök esetében, ahol az üzemi feszültség 60 s-nál
rövidebb ideig van jelen, bármilyen anyag esetén a PTI ≥ 600 anyagokra előírt
értékeket lehet alkalmazni.
Olyan kúszóáramutak és légközök esetében, amelyekre nem rakódhat le por vagy
nedvesség, (a tényleges PTI-től függetlenül) a PTI ≥ 600 anyagokra előírt értékeket
lehet alkalmazni.
A szinuszos vagy nem-szinuszos impulzusfeszültségek esetében a legkisebb
távolságokat a 11.2. táblázat tartalmazza.
11.2. táblázat: Legkisebb távolságok szinuszos vagy nem-szinuszos
feszültségimpulzusok esetén
Az impulzus névleges csúcsfeszültsége kV
2,0 2,5 3,0 4,0 5,0 6,0 8,0 10 12
Legkisebb légköz mm-ben
1 1,5 2 3 4 5,5 8 11 14
Az impulzus névleges csúcsfeszültsége kV
15 20 25 30 40 50 60 80 100
Legkisebb légköz mm-ben
18 25 33 40 60 75 90 130 170
MEGJEGYZÉS: A 11.2. táblázat távolságai az IEC 60664-1 2. táblázatából származnak, inhomogén tér állapotok.
A kúszóáramutak ne legyenek kisebbek, mint a legkisebb előírt légköz.
Azoknál a távolságoknál, amelyek esetében a szinuszos feszültség, valamint a nem-
szinuszos impulzusok egyaránt jelen vannak, a legkisebb megkövetelt távolság ne
legyen kisebb a bármelyik táblázatban feltüntetett legnagyobb értéknél.
MSZ EN 60598-1 140
12. FŐFEJEZET: TARTÓSSÁGI ÉS MELEGEDÉSI
VIZSGÁLAT
12.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek tartóssági és melegedési vizsgálataira vonatkozó
követelményeket tartalmazza.
12.2. A lámpák és az előtétek kiválasztása
E főfejezet vizsgálataihoz használt lámpákat a B melléklet szerint kell kiválasztani.
A tartóssági vizsgálat során hosszabb ideig a névleges teljesítményük felett
működtetett lámpákat nem szabad a melegedésvizsgálatokhoz használni. A
rendeltetésszerű működésre vonatkozó melegedésvizsgálat során használt lámpák
általában elfogadhatóak a rendellenes működésre vonatkozó melegedésvizsgálat
során is.
Ha a lámpatesthez külön előtét szükséges és azt nem szállították a lámpatesttel
együtt, a vizsgálatokhoz olyan előtétet kell kiválasztani, amely az átlagos gyártásra
jellemző, és megfelel az előtétre vonatkozó előírásoknak. Referenciafeltételek mellett
az előtéttel működtetett referencialámpa teljesítménye a névleges lámpateljesítmény
értékétől legfeljebb ±3%-kal térjen el.
1. MEGJEGYZÉS: A referenciafeltételekre vonatkozóan lásd a megfelelő IEC-termékszabványt.
2. MEGJEGYZÉS: A fényforrások vonatkozó működési szabványaiban a névleges teljesítmény még
„szerkesztési (objective)” teljesítményként lehet jelölve. Ez a szóhasználat e szabványok későbbi
kiadásaiban javítva lesz.
12.3. Tartóssági vizsgálat
Az üzemeltetés közben fellépő periodikus melegedési és hűlési viszonyok mellett a
lámpatest nem válhat veszélyessé, vagy nem hibásodhat meg túl korán.
A követelmény teljesülését a 12.3.1. szakasz szerinti vizsgálat elvégzésével kell
ellenőrizni.
12.3.1. Vizsgálat
a) A lámpatestet hőszigetelt, a környezeti hőmérséklet szabályozására alkalmas
eszközzel ellátott burkolatba kell szerelni.
MSZ EN 60598-1 141
A lámpatestet hasonló tartófelületre (és ugyanolyan működési helyzetben) kell
felszerelni, mint a rendeltetésszerű melegedésvizsgálat során (lásd a 12.4.1.
szakaszt).
b) A burkolaton belüli környezeti hőmérsékletet a vizsgálat alatt (ta + 10) °C
értéken kell tartani ±2 °C tűrésen belül. Ha a lámpatesten nincs más feltüntetve,
ta értéke 25 °C legyen.
A burkolaton belüli környezeti hőmérsékletet a K melléklet szerint kell mérni. A
lámpatesttől különállóan működő előtéteket szabad levegőn, de nem
szükségszerűen a hőszigetelt burkolaton belül kell felszerelni, és 25 °C ± 5 °C
környezeti hőmérsékleten kell működtetni.
c) A lámpatestet hét egymást követő, 24 órás ciklusban, összesen 168 órán
keresztül kell a burkolatban vizsgálni. A lámpatestre az egyes ciklusok első
21 órájában a következő d) pont szerinti tápfeszültséget kell kapcsolni, majd a
ciklusok további 3 órájában a tápfeszültséget le kell kapcsolni. A lámpatest
kezdeti melegedési időszaka az első vizsgálati ciklus részét képezi.
Az áramköri feltételek az első hat ciklusban a rendeltetésszerű működés
szerintiek, a hetedikben a rendellenes működés (lásd a C mellékletet) szerintiek
legyenek. A villamos motort (például ventilátort) tartalmazó lámpatestek
esetében olyan rendellenes körülményt kell kiválasztani, amely a vizsgálati
eredményeket a legkedvezőtlenebbül befolyásolja.
A 12.5.1. szakasz vizsgálata szerint rendellenesen nem működtethető
lámpatestek esetében a teljes vizsgálati időtartam 240 óra legyen (azaz
rendeltetésszerű üzemeltetés mellett 10 × 24 órás ciklus). Izzólámpás
lámpatestek esetén a vizsgálat időtartama minden esetben 240 óra legyen.
d) A működési időszakok során a nem törpefeszültségű izzólámpás lámpatestek
tápfeszültsége a lámpa névleges teljesítményének eléréséhez szükséges
feszültség 1,05 ± 0,015-szerese, volfrámszálas izzólámpás törpefeszültségű,
fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestek esetében (a névleges feszültség
vagy a névleges feszültségtartomány felső határának) 1,10 ± 0,015-szerese
legyen.
e) Ha a lámpatest működése meghibásodás miatt leáll, akkor a következők szerint
kell eljárni:
MSZ EN 60598-1 142
− Ha a lámpatest valamelyik része véletlenszerűen meghibásodik (a lámpát
is beleértve), a 12.4.1. szakasz g) pontjának útmutatásait kell alkalmazni.
− Ha a termikus védőeszköz az első hat ciklus alatt működésbe lép, a
vizsgálatot a következők szerint kell módosítani:
1) Ciklikusan működő védőeszközzel ellátott lámpatestek esetén a
lámpatestet hagyni kell lehűlni addig, amíg az eszköz vissza nem
kapcsol. Egyszer működő termikus védőeszközt (hőbiztosítót)
tartalmazó lámpatestek esetén az eszközt ki kell cserélni.
2) A vizsgálatot ezután a lámpatest fajtájától függetlenül a teljes
240 óra eléréséig kell folytatni az áramkör és a hőmérséklet oly
módon történő beállításával, hogy a védőeszköz még éppen ne
lépjen működésbe. A lámpatestet a vizsgálat szempontjából nem
megfelelőnek kell tekinteni, ha a beállítás során a lámpatest
névleges jellemzői alá kell menni a védőeszköz működésbe
lépésének megelőzéséhez.
− Ha a termikus védőeszköz a hetedik ciklus (rendellenes körülmények)
során lép működésbe, akkor a lámpatestet vagy hagyni kell lehűlni, vagy –
a csak egyszer működő eszköz esetében – a védőeszközt ki kell cserélni
és a vizsgálatot az áramkör és a hőmérséklet oly módon történő
beállításával kell folytatni, hogy a védőeszköz még éppen ne lépjen
működésbe.
MEGJEGYZÉS: Figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a védőeszköz a hetedik ciklus (rendellenes
körülmény) során lép működésbe, akkor a kívánt védelem hatásossága bizonyítást nyert.
Intézkedéseket kell tenni a működés leállásának jelzésére. Az ilyen leállás
következményeként a tényleges vizsgálati időtartam ne csökkenjen.
12.3.2. Értékelés
A 12.3.1. szakasz szerinti vizsgálat után a lámpatestet és a sínre szerelt lámpatestek
esetében a sínt is és a sínrendszer alkatrészeit is meg kell tekinteni. A lámpatest
egyik része se váljék javíthatatlanná (a 12.3.1. szakasz e) pontja szerinti véletlen
meghibásodástól eltekintve), és az Edison-menetes műanyag lámpafoglalatok se
deformálódjanak. A lámpatest ne váljék veszélyessé és a sínrendszert se károsítsa.
A lámpatest jelölései maradjanak olvashatóak.
MSZ EN 60598-1 143
MEGJEGYZÉS: A lehetséges veszélyes állapotok tünetei a repedések, a megperzselődések és a
deformáció.
12.4. Melegedésvizsgálat (rendeltetésszerű működés)
A rendeltetésszerű működést megvalósító feltételek során a lámpatest részei
(beleértve a lámpát is), a lámpatesten belüli hálózati huzalozás vagy a felerősítő
felület ne érjenek el olyan hőmérsékletet, amely a biztonságot károsan befolyásolja.
Ezen túlmenően azok a részek, amelyeket a lámpatest működési hőmérsékletén
kézzel történő megérintésre, megfogásra, beállításra vagy megmarkolásra terveztek,
ne legyenek túl forrók e műveletek megtételéhez.
A lámpatestek ne okozzák a megvilágított tárgyak túlzott felmelegedését.
A sínre szerelt lámpatestek ne okozzák a felerősítésükre szolgáló sínek túlzott
felmelegedését.
A követelmény teljesülését a 12.4.1. szakaszban leírt vizsgálat elvégzésével kell
ellenőrizni. A sín hőmérsékletének mérésére vonatkozó vizsgálati feltételek az IEC
60570 szabvány 12.1. szakasza szerintiek legyenek.
Villamos motort tartalmazó lámpatestek esetén a motor a vizsgálat során
rendeltetésének megfelelően működjék.
12.4.1. Vizsgálat
A hőmérsékletet a 12.4.2. szakasz szerint, a következő feltételek mellett kell mérni:
a) A lámpatestet léghuzattól mentes, olyan burkolatban kell vizsgálni, amely
kiküszöböli a környezeti hőmérséklet túlságosan nagy változásait. A felületi
szerelésre alkalmas lámpatestet a D mellékletben leírt felületre kell felszerelni.
A D melléklet egy példát is ad a léghuzattól mentes burkolatra, de más
burkolattípusok is használhatók, amennyiben a kapott eredmények
megegyeznek a D mellékletben leírt burkolat használatával elért
eredményekkel. (A lámpatesten kívül elhelyezett előtétek esetében lásd e
szakasz h) pontját.).
A lámpatestet a hozzá tartozó és az erre a célra szánt huzalozással és a
szükséges tartozékokkal (például szigetelőcsövekkel) együtt kell a tápforráshoz
csatlakoztatni.
MSZ EN 60598-1 144
A csatlakoztatást általában a lámpatesthez mellékelt útmutató vagy a
lámpatesten elhelyezett jelölések szerint kell elvégezni. Ha a vizsgálat során a
lámpatest hálózati csatlakoztatásához csatlakozóvezeték szükséges, de a
lámpatest nincs ellátva azzal, akkor a csatlakoztatást az általános gyakorlat
szerinti jellemző vezetéktípussal kell elvégezni. Az ilyen vezetéket, amelyet a
lámpatest szállítási állapotában nem tartalmaz, a továbbiakban
vizsgálóvezetéknek nevezzük.
A hőmérsékletméréseket az E és K mellékletek szerint kell végezni.
b) A működési helyzet a melegedés szempontjából az a legkedvezőtlenebb
helyzet legyen, amely a működés során még ésszerűen elfogadható. A helyhez
kötött, nem állítható lámpatesteket nem szabad olyan helyzetben működtetni,
amelyet a lámpatest használati útmutatója vagy jelölése nem enged meg. Az
állítható lámpatestek esetében a megvilágított tárgyaktól való előírt távolságot
kell figyelembe venni, ha az a lámpatesten jelölve van, azoknak a
lámpatesteknek a kivételével, amelyek esetében nem intézkedtek a tetszőleges
helyzetben való mechanikai rögzítésről. Ilyenkor az esetleges reflektor pereme
vagy a lámpa 100 mm-re legyen a felerősítő felülettől.
c) A léghuzattól mentes burkolaton belül a környezeti hőmérséklet 10 °C és 30 °C
közötti, de lehetőleg 25 °C értékű legyen. A hőmérséklet ±1 °C-nál nagyobb
mértékben ne változzék a mérések alatt és az eredmények befolyásolásához
elég hosszú, megelőző időszakban.
Ha azonban a lámpa villamos jellemzői a hőmérséklettől függően változnak
(mint például a fénycső esetében), vagy ha a lámpatest névleges ta értéke
30 °C-nál nagyobb, akkor a léghuzattól mentes burkolaton belüli környezeti
hőmérséklet 5 °C-on belül ta értékű, de lehetőleg a ta-val megegyező értékű
legyen.
d) A lámpatestek vizsgálati feszültsége a következők szerinti legyen:
− Izzólámpás, nem törpefeszültségű lámpatestek: az a feszültség, amely a
vizsgálólámpa névleges teljesítményének 1,05-szorosát állítja elő (lásd a
B mellékletet) kivéve a vizsgálati hőforráslámpákat (HTS), amelyeket
mindig a lámpán jelölt feszültségen kell működtetni.
MSZ EN 60598-1 145
− Fénycsöves és más kisülőlámpás, valamint törpefeszültségű izzólámpás
lámpatestek: a névleges feszültség vagy a névleges feszültségtartomány
felső határának 1,06-szorosa.
− Motort tartalmazó lámpatestek: a névleges feszültség (vagy a lámpatesten
jelölt névleges feszültségtartomány felső határának) 1,06-szorosa.
Kivétel:
Az alkatrész tw jelű átlagos tekercshőmérsékletének és az alkatrész tc jelű
burkolati hőmérsékletének meghatározásához, a kondenzátorok kivételével, a
vizsgálati feszültség a névleges feszültség 1,00-szerese legyen. Ez a kivétel
csak a tekercshőmérséklet és a burkolati hőmérséklet mérésére vonatkozik, de
nem vonatkozik például az ugyanazon az alkatrészen lévő sorozatkapocs
hőmérsékletének mérésére.
A fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestekben működtetett
kondenzátorokat a tc jelöléstől függetlenül mindig a névleges feszültség 1,06-
szorosán kell vizsgálni.
1. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatest izzólámpát és fénycsövet vagy más kisülőlámpát vagy
motort is tartalmaz, akkor a lámpatest táplálásához ideiglenesen két külön tápforrás lehet
szükséges.
e) A mérés alatt és közvetlenül a mérés előtt a tápfeszültséget a vizsgálati
feszültség ±1%-án, de lehetőleg ±0,5%-án belül kell tartani. A mérést megelőző
időszak alatt tápfeszültséget a vizsgálati feszültség ±1%-án belül kell tartani, ha
az a mérést befolyásolhatja. Ez az időszak ne legyen kevesebb 10 percnél.
f) Méréseket nem szabad addig végezni, amíg a lámpatest termikusan nem
stabilizálódott, azaz, amíg a hőmérséklet-változás 1 °C/óra érték alá nem
csökken.
g) Ha a lámpatest működése hibás alkatrész miatt áll le (beleértve a fényforrás
meghibásodását is), akkor ezt az alkatrészt ki kell cserélni, és a vizsgálatot
tovább kell folytatni. A már elvégzett méréseket nem kell megismételni, de a
lámpatest működése a további mérések előtt állandósuljon. Ha azonban
veszélyes állapot áll elő, vagy ha valamelyik alkatrész típushibaként
használhatatlanná válik, akkor a lámpatestet úgy kell tekinteni, hogy a
MSZ EN 60598-1 146
vizsgálatnak nem felelt meg. Ha a lámpatestben egy védőeszköz működésbe
lép, akkor a lámpatestet nem megfelelőnek kell tekinteni.
h) Ha a lámpatesthez külön távműködtető eszközök/alkatrészek tartoznak, akkor
ezeket a gyártó útmutatójának megfelelően kell felszerelni és működtetni.
Minden alkatrész hőmérséklete feleljen meg a 12. főfejezet szerinti
határértékeknek.
Ha a távműködtető eszköz a lámpatestnek nem tartozéka, akkor a gyártónak a
rendeltetésszerű használatra jellemző működtetőeszközt kell rendelkezésre
bocsátania. A működtetőeszközt szabad levegőn, 25 °C ± 5 °C-os környezeti
hőmérsékleten kell működtetni. A működtetőeszköz hőmérsékletét nem kell
megmérni.
i) Ha kétség merül fel az izzólámpás lámpatestek vizsgálata során, akkor a
vizsgálatot vizsgáló-hőforráslámpákkal (HTS-lámpákkal) kell megismételni, ha
ez lehetséges. Azoknak a hőmérsékleteknek az esetében, amelyeket főleg a
lámpa fejmelegedése befolyásol, a vizsgáló-hőforráslámpával kapott értékek a
döntők. Azoknak a hőmérsékleteknek az esetében, amelyeket főleg a sugárzás
befolyásol, a világos burás, normál gyártású lámpával kapott értékek a döntők.
j) A 3.2.13. szakasz szerinti lámpatestek fénynyalábját a D mellékletben leírthoz
hasonló, matt feketére festett deszkából készült, függőleges felületre kell
irányítani. A lámpatesteket a felülettől a lámpatesten feltüntetett távolságra kell
felszerelni.
A vizsgálatok alatt meg kell mérni azoknak a szigetelőanyagú részeknek a
hőmérsékletét, amelyek a 13. főfejezet vizsgálataihoz szükségesek.
k) A két végükön fejelt fénycsövek lámpafoglalatainak melegedésmérésekor a
hőelem melegpontja a foglalatnak azzal a felületével legyen egy síkban
elhelyezve, amely a lámpafejjel szomszédos. Ha ez nem lehetséges, akkor a
hőelemet ehhez a ponthoz a lehető legközelebb kell elhelyezni, de a lámpafej
érintése nélkül.
2. MEGJEGYZÉS: Ajánlott, hogy a lámpatest gyártója a típusvizsgálati mintát már úgy készítse
elő, hogy a hőelem fel legyen szerelve a lámpafoglalatra. Általában csak egy lámpafoglalatot
kell ilyen módon előkészíteni.
MSZ EN 60598-1 147
l) A megfelelőség ellenőrzése során az átmenő huzalozást és a felfűzött
szerelésű huzalozást a vezeték mérete által megengedett legnagyobb
áramértékkel vagy a gyártó szerelési útmutatójában megadott áramértékkel kell
terhelni.
3. MEGJEGYZÉS: A következő országokban a melegedésvizsgálat során az átmenő
huzalozást és a felfűzött szerelésű huzalozást egyaránt a vezeték mérete által megengedett
legnagyobb áramértékkel kell terhelni: Kanada, USA.
12.4.2. Értékelés
A 12.4.1. szakasz szerinti vizsgálat során a hőmérsékletek egyike se haladja meg a
12.1. és a 12.2. táblázatban megadott vonatkozó értékeket (figyelembe véve ezen
szakasz a) pontjának engedményét), ha a lámpatest a ta névleges környezeti
hőmérsékleten működik.
Ha a vizsgálótérben a hőmérséklet ta-tól eltér, ezt az eltérést a táblázatokban lévő
határértékek alkalmazásánál figyelembe kell venni (lásd a 12.4.1. szakasz c) pontját
is).
a) A hőmérséklet ne haladja meg 5 °C-nál nagyobb mértékben a 12.1. és a 12.2.
táblázat szerinti értékeket.
MEGJEGYZÉS: Az 5 °C engedmény a lámpatesteken végzett hőmérsékletmérések
elkerülhetetlen bizonytalanságának figyelembevétele.
b) Az üzemeltetés során a lámpatest termikus anyagromlásra hajlamos részei ne
érjenek el olyan hőmérsékletet, amely az adott lámpatesttípus reális
élettartamának megfelelő határértékeknél nagyobb. A lámpatest főbb részeire
vonatkozó általánosan elfogadott értékeket a 12.1. táblázat, a lámpatestekben
elterjedten használt anyagokra vonatkozó értékeket a 12.2. táblázat sorolja fel.
Ezek az értékek az egységes értékelés érdekében vannak előírva. Máshol, más
anyagvizsgálati módszerek alapján, vagy más alkalmazásokra, ezektől kissé
eltérő értékeket is megállapíthatnak.
Ha a felhasznált anyagok a 12.2. táblázatban közölteknél nagyobb
hőmérsékleteket is elviselnek, vagy ha egyéb anyagokat használnak, akkor
ezeket az anyagokat nem szabad kitenni olyan hőmérsékleteknek, amelyek az
ezen anyagokhoz igazoltan megengedhető hőmérsékleteket meghaladják.
MSZ EN 60598-1 148
c) Ha a vizsgálóvezeték (lásd a 12.4.1. szakasz a) pontját) PVC-szigetelésű, akkor
ennek a hőmérséklete ne haladja meg a 90 °C-ot (lásd a 12.2. táblázat c)
megjegyzését a védőcső nélküli, kiépített tápvezetékre vonatkozóan), (vagy
mechanikai igénybevétel, például a vezeték megszorítása esetén a 75 °C-ot),
vagy a 3. főfejezet előírásainak értelmében a lámpatesten feltüntetett a
lámpatesthez mellékelt gyártói útmutatóban közölt magasabb
hőmérsékletértékeket. PVC szigetelésű vezeték (akár belső, akár külső
huzalozás) esetén a hőmérséklet még akkor se lépje túl a 120 °C-os
határértéket, ha a vezetéket kiegészítőleg a lámpatesthez mellékelt hőálló
védőcső védi. A védőcső feleljen meg a 4.9.2. szakasz követelményeinek.
12.1. táblázat: A főbb alkatrészek legnagyobb hőmérséklete a 12.4.2. szakasz
vizsgálati feltételei mellett
Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet °C
Lámpafejek: A vonatkozó IEC lámpa-szabványban a előírtak szerint
Tekercsek tw jelölésű előtétekben vagy transzformátorokban
tw
Burkolat (kondenzátor, gyújtókészülék, előtét vagy konverter stb. esetén):
Ha tc jelölés van tc b
Kondenzátor számára, ha tc jelölés nincs 50
Tekercsek transzformátorokban, motorokban és hasonló eszközökben, ha a tekercs szigetelése az IEC 60085 szerint:
– „A” hőállósági osztályú anyag c 100
– „E” hőállósági osztályú anyag c 115
– „B” hőállósági osztályú anyag c 120
– „F” hőállósági osztályú anyag c 140
– „H” hőállósági osztályú anyag c 165
A huzalozás szigetelése: Lásd a 12.2. táblázatot és a 12.4.2. szakasz b) és c) pontját
A kerámia lámpafoglalatok érintkezői, valamint a lámpa- és gyújtófoglalatok szigetelőanyaga:
MSZ EN 60598-1 149
T1 vagy T2 jelöléssel (B15 és B22) d (IEC 61184) T1 esetén 165, T2 esetén 210
Egyéb, T jelölésű típusok
(IEC 60238, IEC 60400, IEC 60838 e és IEC 61184) T jelölés
Egyéb, T jelölés nélküli típusok
(E14, B15) (IEC 60238 és IEC 61184) 135
(E27, B22) (IEC 60238 és IEC 61184) (E26) 165
(E40)(IEC 238) (E39) 225
Fénycsőfoglalatok/gyújtófoglalatok és egyéb lámpafoglalatok T jelölés nélkül (IEC 60400 és IEC 60838 e)
80
Kapcsolók egyedi névleges értékekkel:
T jelöléssel T jelölés
T jelölés nélkül 55
A lámpatest egyéb részei (anyaguktól és alkalmazási módjuktól függően):
Lásd a 12.2. táblázatot és a 12.4.2. szakasz b) pontját
Felszerelési felület:
Normál gyúlékony anyagú felület 90
Nem éghető anyagú felület Nem kell mérni
Beállítóeszközök és környezetük f:
Fémrészek 70
Nemfémrészek 85
Spotlámpák által megvilágított tárgyak (lásd a 12.4.1. szakasz j) pontját):
90 (a vizsgálati felületen)
Sín (sínre szerelt lámpatestek esetében): A sín gyártója által megadottak szerint g
Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatest és dugóval egybeépített előtét/transzformátor:
– a kézzel megmarkolt burkolati részek 75
– a dugó/aljzat érintkezési felülete 70
– minden egyéb rész 85
Cserélhető parázsfénygyújtók 80 h
MSZ EN 60598-1 150
a Különleges lámpák használatára utaló jelöléssel ellátott lámpatestek esetén, vagy ha a különleges lámpák használata nyilvánvaló, akkor a fényforrás gyártója által megadott nagyobb érték is megengedett. A volfrámszálas halogénlámpák lapított részének hőmérsékletméréséről az IEC 60357 és az IEC 60682 tartalmaz tájékoztatást. Ezek a mérések a lámpa működésének és nem a lámpatest biztonságának a megítéléséhez szükségesek. (Az egy végükön fejelt fénycsövek mentesülnek a rendeltetésszerű működés vizsgálati körülményei mellett végzett mérések alól, lásd a 12.3. táblázatot).
Ez nem vonatkozik az IEC 60432-2 alkalmazási területében meghatározott lámpákra. Ezek esetében az említett szabványnak a lámpatest tervezésére vonatkozó tájékoztatását kell betartani.
b Az alkatrész gyártója által jelölt vonatkoztatási ponton mérve.
c Az anyagok csoportosítása összhangban van az IEC 60085-tel és az IEC 60216-os sorozatával.
d A megfelelő lámpafej peremén mért hőmérséklet.
e A kétcsapos lámpafoglalatoknál kétség esetén az érintkezőkön végzett hőmérsékletmérések átlagát kell figyelembe venni.
f Nem alkalmazható a mennyezetre szerelt vagy mennyezetbe süllyesztett lámpatestekre. Ha egy lámpatest szerelési útmutatójában világosan benne van, hogy a lámpatesteket csak kartávolságon kívül szabad felszerelni, a beállítóeszközök hőmérséklethatárait nem kell alkalmazni.
g A sín hőmérsékletének mérési feltételeit lásd az IEC 60570 szabvány 12.1. szakaszában.
h Ez a hőmérsékleti határérték a működéshez szükséges, nem pedig a biztonsághoz ajánlott érték.
12.2. táblázat: A lámpatestekben általánosan alkalmazott anyagok legnagyobb
hőmérséklete a 12.4.2. szakasz vizsgálati feltételei mellett
Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet °C
A lámpatesthez tartozó (külső és belső) huzalozás szigetelése b:
Lakkal impregnált, üvegszálas szilikon 200 a
Politetrafluoroetilén (teflon: PTFE) 250
Szilikongumi (mechanikailag nem igénybevett) 200
Szilikongumi (mechanikailag igénybevett, csak nyomásra) 170
Normál poli(vinil-klorid) (PVC) 90 a
Hőálló poli(vinil-klorid) (PVC) 105 a
Etilén-vinil-acetát (EVA) 140 a
MSZ EN 60598-1 151
A kiépített vezeték szigetelése (mint a rögzített vezetékhálózat része, nem tartozik a lámpatesthez) a:
Védőcső nélkül 90 c
A lámpatesthez mellékelt megfelelő védőcsővel 120
Hőre lágyuló műanyagok:
Akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) 95
Cellulóz-acetát-butirát (CAB) 95
Polimetil-metakrilát (akril) 90
Polisztirol 75
Polipropilén 100
Polikarbonát 130
Poli(vinil-klorid) (PVC) (ha NEM villamos szigetelésre használt) 100
Poliamid (nylon) 120
Hőre keményedő műanyagok:
Ásványi töltésű fenol-formaldehid (PF) 165
Cellulóz töltésű fenol-formaldehid (PF) 140
Karbamid-formaldehid (UF) 90
Melamin 100
Üvegszállal erősített poliészter (GRP) 130
Más anyagok:
Műgyantával itatott papír/vászon 125
Szilikongumi (ha NEM villamos szigetelésre használt) 230
Gumi (ha NEM villamos szigetelésre használt) 70
Fa, papír, textil és hasonló anyagok 90
a 15 °C-kal kevesebb legyen olyan helyeken, ahol a szigetelés mechanikai igénybevételnek van kitéve, például ahol összeszorították vagy meghajlították azt.
b A vezetékekre vonatkozó előírások általában más hőmérsékleti határértékeket adnak meg, de azok az értékek folyamatos működés közbeni hőmérsékleteken alapulnak, eltérően a jelen előírásban megadott vizsgálati feltételektől.
MSZ EN 60598-1 152
c Ezek a hőmérsékletek az ebben a táblázatban megadott mesterséges vizsgálati feltételek, pl. a huzatmentes burkolat és a lámpatest névleges értékénél nagyobb vizsgálati tápfeszültség mellett, a lehető legnagyobb megengedett értékek. Lényeges megemlíteni, hogy számos országban, az európai létesítési szabványok [HD 60364 (384)] és az európai vezetékszabványok (HD 21) 70 °C-ra állapítják meg azt a legnagyobb hőmérsékletet, amit a PVC szigetelésű kiépített vezeték a rendeltetésszerű, folyamatos üzemben még képes elviselni.
12.5. Melegedésvizsgálat (rendellenes működés)
A rendellenes működési körülményeket megvalósító feltételek mellett (ahol
alkalmazható, de a feltételek nem modellezik a lámpatestben fellépő meghibásodást
vagy a helytelen alkalmazást) a lámpatest részei és a felerősítő felület ne érjenek el
túl nagy hőmérsékletet, és a lámpatesten belüli huzalozás se váljon veszélyessé.
MEGJEGYZÉS: A lehetséges veszélyes körülmények tünetei a repedések, a megperzselődések és a
deformáció.
A sínre szerelt lámpatestek ne okozzák a tartásukra szolgáló síneknek a túlzott
felmelegedését.
A követelmény teljesülését a 12.5.1. szakaszban leírt vizsgálat elvégzésével kell
ellenőrizni.
12.5.1. Vizsgálat
A 12.3. táblázatban felsorolt alkatrészek hőmérsékletét a következő feltételekkel
összhangban kell mérni:
a) A vizsgálatot akkor kell elvégezni, ha az üzemeltetés során a lámpatest e
szakasz 1), 2), 3) vagy 4) pontjában említett esetek szerinti rendellenes
állapotba kerülhet, és ha ez az állapot bármelyik alkatrész hőmérsékletét a
rendeltetésszerű működés során mérhető érték fölé emelheti (ebben az
esetben előzetes próbára lehet szükség).
Ha több rendellenes állapot lehetséges, akkor azt az állapotot kell kiválasztani,
amely a legkedvezőtlenebbül befolyásolja a vizsgálati eredményeket.
A vizsgálat nem alkalmazható a helyhez kötött, nem állítható izzólámpás
lámpatestekre, kivéve a 3) pont szerinti esetet.
1) Nem a helytelen használatból származó, lehetséges veszélyes
üzemeltetési helyzet; például, ha véletlenül egy állítható lámpatest rövid
MSZ EN 60598-1 153
ideig tartó és a lámpatest legkedvezőtlenebb pontjára ható, legfeljebb
30 N nagyságú erő hatására közel hajlik a felerősítő felülethez.
2) Nem a hibás gyártásból vagy a helytelen használatból származó,
lehetséges veszélyes áramköri állapot; például egy olyan áramköri állapot,
amely a fényforrás vagy a gyújtó élettartama végén következik be (lásd a
C mellékletet).
3) Különleges izzólámpához tervezett lámpatestben általános célú izzólámpa
alkalmazásából származó, lehetséges veszélyes üzemi állapot; például,
ha átmenetileg a különleges lámpát azonos teljesítményű, általános célú
lámpával helyettesítik.
4) A lámpa tápfeszültségének előállításához transzformátorral felszerelt
lámpatestek szekunder áramkörében (a transzformátort magát is
beleértve) keletkező zárlatból származó, lehetséges veszélyes áramköri
állapot.
A 2) pont szerinti vizsgálat csak a fénycsöves és más kisülőlámpás
lámpatestekre alkalmazható.
A 4) pont szerinti vizsgálatot rövidre zárt lámpafoglalattal kell elvégezni. A 4)
pont szerinti vizsgálat során a lámpából felszabaduló hő által a felerősítő
felületen előidézett melegedést az 1) pont szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni,
míg a transzformátorból felszabaduló hő által előidézett melegedést a foglalat
érintkezőinek rövidre zárása mellett kell mérni.
A villamos motort tartalmazó lámpatesteket lefogott forgórésszel kell
működtetni.
MEGJEGYZÉS: Egy vagy több motort tartalmazó lámpatestek esetén a vizsgálatot a
legkritikusabb állapot mellett kell végezni (lásd a C mellékletet).
A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) h) és l) pontjaiban meghatározott
feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következők vonatkoznak:
b) A vizsgálófeszültség a következők szerinti legyen.
Izzólámpás lámpatestek: a 12.4.1. szakasz d) pontja szerint.
Fénycsöves és más kisülőlámpás lámpatestek: a névleges feszültség vagy a
névleges feszültségtartomány felső értékének 1,1-szerese.
MSZ EN 60598-1 154
Motort tartalmazó lámpatestek: a névleges feszültség (vagy a lámpatesten jelölt
névleges feszültségtartomány felső határának) 1,1-szerese.
Transzformátort/konvertert tartalmazó lámpatestek 4) pont szerinti
zárlatvizsgálatnál: a névleges tápfeszültség 0,9 és 1,1-szerese között, amelyik
a kedvezőtlenebb.
MEGJEGYZÉS Ha a lámpatest izzólámpát és fénycsövet vagy más kisülőlámpát, vagy motort is
tartalmaz, akkor a lámpatest táplálásához ideiglenesen két külön tápforrás lehet szükséges.
c) Ha a lámpatest működése hibás alkatrész miatt áll le (beleértve a fényforrást
is), akkor ezt az alkatrészt ki kell cserélni, és a vizsgálatot tovább kell folytatni.
A már elvégzett méréseket nem kell megismételni, de a lámpatest működése a
további mérések előtt állandósuljon. Ha azonban veszélyes állapot áll elő, vagy
ha valamelyik alkatrész típushibaként használhatatlanná válik, akkor a
lámpatestet e vizsgálat szempontjából nem megfelelőnek kell tekinteni.
Ha a lámpatestben lévő védőeszköz (például az egyszer vagy ciklikusan
működő hő- vagy árammegszakító) a vizsgálat során működésbe lép, akkor
végső hőmérsékletnek az elért legnagyobb hőmérsékletet kell tekinteni.
d) Ha a lámpatest (a hálózati kapcsokkal közvetlenül párhuzamosan kapcsolt
kondenzátoron kívül) más kondenzátort is tartalmaz, akkor ezt a kondenzátort a
C melléklet követelményein túlmenően rövidre kell zárni, ha a vizsgálati
feltételek során az azon eső feszültség meghaladja az öngyógyuló
kondenzátorok esetében a kondenzátor névleges feszültségének 1,25-szorosát,
vagy a nem öngyógyuló kondenzátorok esetében a kondenzátor névleges
feszültségének 1,3-szeresét.
e) Azokat a fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpákhoz készült
lámpatesteket, amelyek a fényforrás adatlapja szerint az előtét, a
transzformátor vagy a gyújtókészülék túlmelegedését okozhatják, a C melléklet
b2) pontja szerint kell vizsgálni.
12.5.2. Értékelés
A 12.5.1. szakasz szerinti vizsgálat során egyik hőmérséklet se haladja meg 5 °C-nál
nagyobb mértékben a 12.3., 12.4. és a 12.5. táblázatban megadott, vonatkozó
értéket, ha a lámpatest ta névleges környezeti hőmérsékletén működik. Abban az
MSZ EN 60598-1 155
esetben, ha a vizsgálóburkolat hőmérséklete ta értékétől eltér, akkor az eltérést a
táblázatban megadott határértékek alkalmazásakor figyelembe kell venni.
12.3. táblázat: Legnagyobb hőmérsékletek a 12.5.1. szakasz vizsgálati feltételei
mellett
Alkatrész Legnagyobb hőmérséklet
°C
Egy végükön fejelt fénycsövek fejei A vonatkozó IEC-lámpaszabványban
előírtak szerint c
Tekercsek tw jelölésű előtétekben vagy transzformátorokban a Lásd a 12.4. és a 12.5. táblázatot
Tekercsek transzformátorokban, motorokban és hasonló eszközökben, ha a tekercs szigetelése az IEC 60085 szerint:
– „A” hőállósági osztályú anyag b 150
– „E” hőállósági osztályú anyag b 165
– „B” hőállósági osztályú anyag b 175
– „F” hőállósági osztályú anyag b 190
– „H” hőállósági osztályú anyag b 210
Kondenzátorburkolat:
– ha tc jelölés nincs 60
– ha tc jelölés van tc + 10
Felerősítő felület:
– A lámpa által megvilágított felület (a 12.5.1. szakasz a) 1) pontja szerinti állítható lámpatestek)
175
– A lámpa által melegített felület (az IEC 60598-2-4 4.12. szakasza szerinti hordozható lámpatestek)
175
– Normál gyúlékony anyagú 130
Nem éghető anyagú felület (jellel vagy figyelmeztető felirattal jelölt lámpatestek)
Nem kell mérni
Sín (sínre szerelt lámpatestek esetében) A sín gyártója által megadottak szerint
Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető lámpatestek és dugóval egybeépített előtétek/transzformátorok kézzel megmarkolható burkolati részei
75
MSZ EN 60598-1 156
a Ha az előtéten nincs másképpen jelölve, a 12.4. vagy a 12.5. táblázat S4.5 oszlopában szereplő legnagyobb hőmérsékletértékeket kell alkalmazni.
b Az anyagok csoportosítása összhangban van az IEC 60085-tel és az IEC 60216-os sorozatával.
c A mérési pont(ok)ra és a hőmérsékleti határértékekre vonatkozó tájékoztatást az IEC 61199 C melléklete tartalmazza.
12.4. táblázat: A lámpaműködtető eszközök rendellenes működési körülmények
mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő tekercseinek legnagyobb
hőmérséklete
Legnagyobb hőmérséklet °C
S állandó S4.5 S5 S6 S8 S11 S16
ha tw= 90 171 161 147 131 119 110
95 178 168 154 138 125 115
100 186 176 161 144 131 121
105 194 183 168 150 137 126
110 201 190 175 156 143 132
115 209 198 181 163 149 137
120 217 205 188 169 154 143
125 224 212 195 175 160 149
130 232 220 202 182 166 154
135 240 227 209 188 172 160
140 248 235 216 195 178 166
145 256 242 223 201 184 171
150 264 250 230 207 190 177
12.5. táblázat: A „D6” jelölésű lámpaműködtető eszközök rendellenes
működési körülmények mellett és a névleges feszültség 110%-án üzemelő
tekercseinek legnagyobb hőmérséklete
MSZ EN 60598-1 157
Legnagyobb hőmérséklet °C
S állandó S4.5 S5 S6 S8 S11 S16
ha tw= 90 158 150 139 125 115 107
95 165 157 145 131 121 112
100 172 164 152 137 127 118
105 179 171 158 144 132 123
110 187 178 165 150 138 129
115 194 185 171 156 144 134
120 201 192 178 162 150 140
125 208 199 184 168 155 145
130 216 206 191 174 161 151
135 223 213 198 180 167 156
140 231 220 204 186 173 162
145 238 227 211 193 179 168
150 246 234 218 199 184 173
MEGJEGYZÉS: A 30 vagy 60 naptól eltérő tartóssági vizsgálattal ellenőrzött lámpaműködtető
eszközök esetében a vonatkozó IEC-termékszabvány (2) egyenletét kell használni annak a
legnagyobb hőmérsékletnek a meghatározására, amely az elméleti tartóssági vizsgálat kétharmadával
egyenlő napok számának felel meg.
(Az S állandó és használatának magyarázatát a vonatkozó IEC termékszabvány adja
meg.)
12.6. Melegedésvizsgálat (lámpaműködtető eszköz tekercseinek
hibája)
Ezek a vizsgálatok csak az olyan normál gyúlékony felületre szerelhetőnek besorolt
lámpatestekre vonatkoznak, amelyek olyan lámpaműködtető eszközöket
tartalmaznak, amelyek sem a 4.16.1. szakasz távolságtartási követelményeinek nem
felelnek meg, sem a 4.16.2. szakasz szerinti termikus védelemmel nincsenek ellátva.
E szakasz követelményei nem vonatkoznak az elektronikus előtétekre, és az olyan
kisméretű tekercsekre, amelyek ezekben az alkatrészekben találhatók.
12.6.1. Hőkioldó nélküli lámpatestek vizsgálata
MSZ EN 60598-1 158
A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) h) és l) pontjaiban meghatározott
feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következő feltételeket is alkalmazni kell.
A lámpatestben lévő lámpaáramkörök 20%-a, de legalább egy lámpaáramkör
rendellenes körülmények között működjön (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).
Azokat az áramköröket kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb termikus hatást
gyakorolják a felerősítő felületre. A többi lámpaáramkört rendeltetésszerű feltételek
mellett, névleges feszültségről vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb
feszültségértékéről kell működtetni.
A fenti feltételek mellett (rendellenes állapotban) működő áramköröket a névleges
feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének)
0,9, 1,0, és 1,1-szereséről kell működtetni. Amikor a három vizsgálati feszültség
mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a legnagyobb
tekercshőmérsékletet és a felerősítő felület bármely részének legnagyobb
hőmérsékletét.
A szűrőtekercset tartalmazó, váltakozó áramról táplált, elektronikus
működtetőeszközzel ellátott fénycsöves lámpatestek esetében meg kell határozni azt
a feszültséget, amely mellett az üzemi áram a névleges értékű. A szűrőtekercset
ezen felszültség 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett kell működtetni. Amikor a három
vizsgálati feszültség mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a
legnagyobb tekercshőmérsékletet és a felerősítő felület bármely részének
legnagyobb hőmérsékletét. E vizsgálat során a lámpaműködtető eszköz többi része
és a fényforrás ne működjék.
A követelmény teljesülését a következők szerint kell ellenőrizni.
a) A felerősítő felület hőmérséklete ne haladja meg a 130 °C-ot, amikor a
lámpaáramkör(ök) rendellenes körülmények között a névleges feszültség 1,1-
szeresén működik (működnek).
b) A névleges feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb
feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett mért hőmérsékletekből a
lineáris regresszió képletével meg kell határozni a felerősítő felület
hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-os előtét/transzformátor
tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az 1,1-szeres
koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb, akkor egy
MSZ EN 60598-1 159
negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta, felerősítő
felület ta. A grafikonon ábrázolt pontokon át meg kell húzni a legjobban
illeszkedő egyenest. A 350 °C előtéttekercs hőmérséklethez tartozó becsült
felerősítő felület hőmérséklet ne legyen 180 °C-nál nagyobb.
MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.
c) A sínre szerelt lámpatestek esetében a sín egyik része se mutasson veszélyes
elváltozási tüneteket, például repedést, megperzselődést vagy deformációt.
12.6.2. Az előtéten vagy transzformátoron kívül elhelyezett hőmérséklet-érzékelő
szabályzóval felszerelt lámpatestekre, és a 130 °C feletti értékkel jelölt jelű, adott
hőmérsékletű, termikusan védett előtétet tartalmazó lámpatestekre vonatkozó
vizsgálat.
A lámpatestet a 12.6.1. szakaszban meghatározottak szerint kell a vizsgálathoz
előkészíteni.
Az előző feltételek mellett működtetett áramköröket a tekercsen átfolyó, lassan és
folyamatosan növekvő árammal addig kell terhelni, amíg a hőkioldó működésbe nem
lép. Az időközök és az áramnövelések olyanok legyenek, hogy amennyire csak a
gyakorlatban lehetséges, hőmérsékleti egyensúly alakuljon ki a tekercshőmérséklet
és a felerősítő felület hőmérséklete között.
A vizsgálat alatt folyamatosan mérni kell azon felület legmelegebb részének a
hőmérsékletét, amelyre a lámpatestet felerősítették. A hőbiztosítókat tartalmazó
lámpatestek vizsgálata ezzel befejeződik.
Kézzel visszaállítható hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot
háromszor kell megismételni, a vizsgálatok között 30 perces szünetet tartva. Minden
30 perces szünet végén a kioldót vissza kell állítani.
Automatikusan visszaálló hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot
addig kell folytatni, amíg a felerősítő felület hőmérséklete nem állandósul. Az
automatikusan visszaálló hőkioldót az adott feltételek mellett háromszor kell
működtetni az előtét ki- és bekapcsolásával.
MEGJEGYZÉS: Azokon a kiegészítő transzformátorokon, amelyeket saját burkolatukkal együtt nem
vizsgáltak, ezt a vizsgálatot el kell végezni, mivel ezeket a jellemzőket az alkatrészszabvány szerint
nem vizsgálták.
MSZ EN 60598-1 160
A követelmény teljesülését a következők szerint kell ellenőrizni:
A vizsgálat alatt a felerősítő felület egyetlen részének a hőmérséklete se haladja meg
a 135 °C-ot és ne haladja meg a 110 °C -ot akkor, amikor a védőeszköz
visszakapcsolja az áramkört (visszakapcsoló típusú védőeszköz esetében), a
következő kivétellel:
Vizsgálat közben, a védőeszköz bármelyik működési ciklusa alatt, a felületi
hőmérséklet meghaladhatja a 135 °C -ot, feltéve, hogy azon pillanat, amikor a felületi
hőmérséklet először meghaladja a határértéket és a 12.6. táblázatban feltüntetett
legnagyobb hőmérséklet elérésének pillanata közötti időtartam nem haladja meg a
táblázatban feltüntetett értéket.
12.6. táblázat: A hőmérséklet túllépésének időbeli korlátozása
A felerősítő felület legnagyobb hőmérséklete
°C
135 °C feletti hőmérséklet fellépésének legnagyobb
időtartama min
180 felett
175 és 180 között
170 és 175 között
165 és 170 között
160 és 165 között
155 és 160 között
150 és 155 között
145 és 150 között
140 és 145 között
135 és 140 között
0
15
20
25
30
40
50
60
90
120
A vizsgálatok után a következőket kell alkalmazni:
A hőbiztosítók és a kézzel visszaállítható hőkioldók esetében a felerősítő felület
részeinek legnagyobb hőmérséklete a vizsgálatok közben ne haladja meg a 180 °C-
ot, vagy az automatikusan visszaálló hőkioldók vizsgálata során a 130 °C-ot.
A vizsgálat után a sínre szerelt lámpatestek esetében a sín egyik része se mutasson
veszélyes elváltozási tüneteket, például repedést, megperzselődést vagy
deformációt.
MSZ EN 60598-1 161
12.7. Melegedésvizsgálat, tekintettel a hőre lágyuló műanyagból készült
lámpatestek lámpaműködtető eszközeiben vagy elektronikus eszközeiben
előforduló hibaállapotokra
Ez a vizsgálat csak azokra a hőre lágyuló műanyagházas lámpatestekre vonatkozik,
amelyek nincsenek ellátva a 4.15.2. szakasz szerinti, a hőmérséklettől független
mechanikai tartószerkezettel.
MEGJEGYZÉS: Ez a vizsgálat nem vonatkozik a saját burkolattal rendelkező, az IEC 61558
sorozatnak megfelelő önálló transzformátorokra, és az IEC 61347 sorozatnak megfelelő, saját
burkolattal rendelkező önálló működtetőeszközökre.
12.7.1. A hőmérséklet-érzékelő szabályzó nélküli lámpatestek vizsgálata
12.7.1.1. Fénycsőelőtét(ek)et tartalmazó, legfeljebb 70 W lámpaterhelésű
lámpatestek vizsgálata
Három a lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), és h) pontjában meghatározott
feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell:
A vizsgált előtétet (ez az a lámpatest belsejében lévő előtét, amely a lámpatest
felépítéséből adódóan a legnagyobb hőhatással van a rögzítési pontokra, a felerősítő
felületre és a hozzáférhető részekre) a 32. ábra szerint 4 órára közvetlenül a
névleges feszültség 1,1-szeresére kell kapcsolni (előkészítő időszak).
Ha a lámpatest belsejében egynél több előtétet használnak, ezek közül csak egyet
kell rendellenes állapotban vizsgálni; a többit a névleges feszültség 1,1-szerese
mellett rendeltetésszerűen, az áramkörbe kapcsolt megfelelő lámpákkal kell
működtetni (a vizsgálat végéig).
Az első előkészítő időszakot követően a vizsgált előtét feszültségét a névleges érték
20%-ával meg kell növelni, és 15 percig így kell hagyni. Ha ezalatt az előtét nem
hibásodik meg, akkor a feszültséget 10%-os lépésekben, 15 perces időközökben
ismételten meg kell növelni, amíg az előtét tönkre nem megy.
Ügyelni kell arra, hogy a vizsgálattal nem érintett áramkörök feszültsége a
hibaállapot következtében ne növekedjen (ennek ellenőrzésére az előtét áramát
mérni kell). Az előtét meghibásodása után a lámpatestet hagyni kell a környezeti
hőmérsékletre lehűlni.
MSZ EN 60598-1 162
Az elektronikus előtétekre és a bennük lévő kis tekercsekre ezek a követelmények
nem vonatkoznak.
A W melléklet alternatív módszert tartalmaz e szakasz vizsgálataival szemben. A
referencia módszer a 12.7.1.1. szakasz szerinti.
MEGJEGYZÉS: A meghibásodási vizsgálat elvégzéséhez védelmet kell használni a tápáramkörben,
de ez ne befolyásolja a vizsgálat eredményét.
Mivel a vizsgálat során nagy áramok fordulhatnak elő, a vizsgálati áramkört
megfelelően védeni kell (lásd az előző megjegyzést). Gondoskodni kell arról, hogy a
védelem ne legyen hatással a vizsgálat kimenetelére, és a vizsgálat végén az előtét
menjen tönkre; és arról is gondoskodni kell, hogy ez a meghibásodás az előtét
tekercsének megszakadása miatt következzen be. Lásd a 32. ábrát.
20 A-es (az IEC 60269 szerinti villamos jellemzőkkel rendelkező) biztosító
használható.
A vizsgálat után a lámpatest megtekintésével kell ellenőrizni, hogy az alkatrészek a
helyükön maradtak-e.
A lámpatest burkolatának azok a részei, amelyek az áramütés ellen védenek,
továbbra is nyújtsanak védelmet az aktív részeknek a 8. főfejezet szerinti
szabványos tapintóujjal történő megérintésével szemben.
12.7.1.2. Kisülőlámpás, (70 W-nál nagyobb) fénycsöves, 10 VA-nál nagyobb
teljesítményű transzformátoros lámpatestek vizsgálata
Ezeket a lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) és h) pontjában meghatározott
feltételek mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell:
A lámpatestben lévő lámpaáramkörök 20%-a, de legalább egy lámpaáramkör
rendellenes körülmények között működjék (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).
Azt az áramkört (azokat az áramköröket) kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb
termikus hatást gyakorolják a rögzítési pontra és a megérinthető részekre. A többi
lámpaáramkört rendeltetésszerű feltételek mellett, névleges feszültségről kell
működtetni.
A rendellenes állapotban működő áramkört (áramköröket) a névleges feszültség
vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének) 0,9, 1,0 és
1,1-szereséről kell működtetni. Az állandósult állapot elérése után meg kell mérni a
MSZ EN 60598-1 163
legnagyobb tekercshőmérsékletet, valamint a rögzítési pontok és a termikus
szempontból leginkább érintett alkatrészek legnagyobb hőmérsékletét. Az
elektronikus előtétekben lévő kis tekercsek hőmérsékletét nem kell mérni.
A környezeti hőmérsékleten és a névleges feszültség (vagy a névleges
feszültségtartomány legnagyobb feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett
mért hőmérsékletekből a lineáris regresszió képletével meg kell határozni a felerősítő
felület és az egyéb hozzáférhető részek hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-
os előtét/transzformátor tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az
1,1-szeres koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb,
akkor egy negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta,
felerősítő felület ta. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a 13.2.1.
szakasz szerinti golyós nyomópróbát a lineáris regresszióval meghatározott
hőmérsékleten, de legalább 75 °C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni, ez
ne legyen 2 mm-nél nagyobb.
1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz 25 °C-os
vizsgálata nem vonatkozik.
2. MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.
12.7.1.3. legfeljebb 10 VA teljesítményű, szerkezetileg zárlatbiztos
transzformátoros lámpatestek vizsgálata
A 12.7.1.2. szakasz vizsgálati módszere szerinti meghibásodásos vizsgálatot el kell
végezni a legfeljebb 10 VA teljesítményű transzformátorokon; az első 4 órás időszak
végén a szekunder tekercset rövidre kell zárni.
A zárlati áramot a transzformátor meghibásodásáig kell fenntartani; azokat a saját
burkolattal rendelkező transzformátorokat (pl. tartalékvilágítási inverter), amelyek
bizonyítottan megfelelnek a rájuk vonatkozó biztonsági szabványnak, az e szakasz
szempontjából vizsgálat nélkül megfelelőnek lehet tekinteni.
A vizsgálat után a lámpatest megtekintésével kell ellenőrizni, hogy az alkatrészek a
helyükön maradtak-e.
A lámpatest burkolatának azok a részei, amelyek az áramütés ellen védenek,
továbbra is nyújtsanak védelmet az aktív részeknek a 8. főfejezet szerinti
szabványos tapintóujjal történő megérintésével szemben.
MSZ EN 60598-1 164
Mivel a vizsgálat során nagy áramok fordulhatnak elő, a vizsgálati áramkört
megfelelően védeni kell (lásd a 12.7.1.1 megjegyzését). Gondoskodni kell arról, hogy
a védőeszköz ne legyen hatással a vizsgálat kimenetelére, és a vizsgálat
eredményként létrejöjjön a transzformátor tönkremenetele.
12.7.2. Az előtéten vagy a transzformátoron belül/kívül elhelyezett
hőmérséklet-érzékelő szabályzót tartalmazó lámpatestek vizsgálata
A lámpatestet ehhez a vizsgálathoz a 12.7.1.2. szakasz első három bekezdésében
meghatározottak szerint kell előkészíteni.
A rendellenes állapotban működő áramköröket a tekercsen átfolyó, lassan és
folyamatosan növekvő árammal addig kell terhelni, amíg a hőmérséklet-érzékelő
szabályzó működésbe nem lép.
Az időközök és az áramnövelések olyanok legyenek, hogy amennyire csak a
gyakorlatban lehetséges, hőmérsékleti egyensúly alakuljon ki a tekercshőmérséklet
és a rögzítési pontok, valamint a termikusan leginkább érintett részek hőmérséklete
között. Vizsgálat közben folyamatosan mérni kell a vizsgált helyek legnagyobb
hőmérsékletét.
Kézzel visszaállítható hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot
hatszor kell megismételni, a vizsgálatok között 30 perces szünetet tartva. Minden
30 perces szünet végén a kioldót vissza kell állítani.
Automatikusan visszaálló hőkioldókkal felszerelt lámpatestek esetében a vizsgálatot
a hőmérsékleti egyensúly beálltáig kell folytatni.
A transzformátorokon végzett vizsgálatokra vonatkozóan lásd az IEC 61558-1
15.3.5. szakaszát is. A transzformátorokon kívül elhelyezett hőmérséklet-érzékelő
szabályzókat az IEC 61558-1 20.4., 20.5. és a 20.6. szakasza szerint kell vizsgálni.
A rögzítési pontok, és a termikus szempontból leginkább érintett megérinthető pontok
hőmérsékletét fel kell jegyezni. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a
13.2.1. szakasz szerinti golyós nyomópróbát a feljegyzett hőmérsékletek
legnagyobbikán, de, de legalább 75°C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni,
ez ne legyen 2 mm-nél nagyobb.
1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz vizsgálata és
további 25 °C-os vizsgálata nem vonatkozik.
MSZ EN 60598-1 165
2. MEGJEGYZÉS: A (12.7. szakaszban említett) „rögzítési pontok” egyaránt jelentik az alkatrészek
rögzítési pontjait és a lámpatestnek a felerősítő felülethez kapcsolódó rögzítési pontjait.
3. MEGJEGYZÉS: A (12.7. szakaszban említett) „megérinthető rész” a lámpatest burkolatának külső
felületét jelenti.
4. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakasz követelményei szerint a megérinthető részeken végzett mérések
kizárólag a lámpatest/alkatrész rögzítésére szolgáló részekre, vagy az e szabvány 8. főfejezete
szerinti aktív részek véletlen megérintésével szemben védőgátat jelentő részekre korlátozódnak.
5. MEGJEGYZÉS: A vizsgálat során a hőre lágyuló műanyag alkatrész legmelegebb pontját kell
mérni. Ez pont gyakran a lámpatest burkolatának belső felületén, és nem a külső felületi részeken
található.
6. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakaszban megadott anyaghőmérsékleti határértékek a mechanikai
terhelésnek kitett és a mechanikai terhelés nélküli anyagokra egyaránt vonatkoznak.
7. MEGJEGYZÉS: Az N melléklet alkalmazása során a 4.15. szakasz követelményeit is figyelembe
kell venni.
MSZ EN 60598-1 166
13. FŐFEJEZET: HŐVEL ÉS TŰZZEL SZEMBENI
ELLENÁLLÁS, KÚSZÓÁRAM-SZILÁRDSÁG
13.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestek szigetelőanyagból készült, bizonyos részeinek hővel és
tűzzel szembeni ellenállására, valamint kúszóáram-szilárdságára vonatkozó
követelményeket és vizsgálatokat tartalmazza.
A nyomtatott áramköri lapok esetében az IEC 61249 követelményeire kell hivatkozni.
13.2. Hővel szembeni ellenállás
Az áramütés ellen védelmet nyújtó, szigetelőanyagból készült külső részek és az
áramvezető részeket vagy az érintésvédelmi törpefeszültségű részeket helyükön
tartó szigetelőanyagú részek kellően hőállóak legyenek.
A golyós nyomópróbát nem kell alkalmazni a lámpatestek kiegészítő szigetelést
nyújtó, műanyagból készült részeire.
13.2.1. A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:
A vizsgálatot nem kell elvégezni a kerámiaanyagú részeken vagy a huzalozás
szigetelésén.
A vizsgálatot olyan melegítőszekrényben kell elvégezni, amelynek a hőmérséklete
25 °C ± 5 °C-kal nagyobb a vonatkozó alkatrész 12. főfejezet szerinti
melegedésvizsgálata (rendeltetésszerű működés) során meghatározott üzemi
hőmérsékleténél. A melegítőszekrény hőmérséklete az áramvezető részeket vagy az
érintésvédelmi törpefeszültségű részeket helyükön tartó részek vizsgálata esetén
legalább 125 °C, más részek esetén legalább 75 °C legyen.
A vizsgálandó alkatrész felületét vízszintesen kell elhelyezni, és erre a felületre egy
5 mm átmérőjű acélgolyót kell 20 N erővel rányomni. E vizsgálat céljára alkalmas
készülék a 10. ábrán látható. Ha a vizsgálat során a felület meghajlik, akkor azt a
részt, amelyre a golyó a nyomást gyakorolja, alá kell támasztani.
1 óra eltelte után a golyót a mintáról el kell távolítani, és a mintát 10 másodpercig
hideg vízbe merítve le kell hűteni. Ezután meg kell mérni a benyomódás átmérőjét,
amely ne haladja meg a 2 mm-t.
MSZ EN 60598-1 167
13.3. A lánggal és a meggyulladással szembeni ellenállás
Az áramvezető részeket vagy az érintésvédelmi törpefeszültségű részeket
helyzetükben megtartó, szigetelőanyagú részek, és a villamos áramütés ellen
védelmet nyújtó, szigetelőanyagú külső részek álljanak ellen a lángnak, és ne
gyulladjanak meg.
A kerámiától eltérő anyagok esetében a követelmény teljesülését a 13.3.1. vagy a
13.3.2. szakasz szerinti vizsgálattal kell ellenőrizni, amelyik vonatkozik.
13.3.1. Az áramvezető részeket helyzetükben megtartó, szigetelőanyagú részek
legyenek ellenállóak a következő vizsgálatok során:
A vizsgálandó alkatrészeket az IEC 60695-11-5 szerinti tűlángos vizsgálattal kell
ellenőrizni. A vizsgálólángot 10 másodpercig kell alkalmazni a mintának azon a
helyén, ahol a legmagasabb hőmérséklet előfordulása várható. Szükség esetén ezt a
helyet a 12. főfejezet melegedésvizsgálata során kell meghatározni.
Az égés a vizsgálóláng eltávolítása után legfeljebb 30 másodpercig tartson és a
mintából lehulló bármilyen égő csepp ne gyújtsa meg a minta alatt lévő
alkatrészeket, vagy a minta alatt 200 mm ± 5 mm-re vízszintesen kiterített, az ISO
4046-4 4.187. szakasza szerinti selyempapírt.
E szakasz követelményeit nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a
lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő cseppek lehullása ellen.
13.3.2. Az aktív részeket helyzetükben nem tartó, de az áramütéssel szemben
védelmet nyújtó, szigetelőanyagú részek és az érintésvédelmi törpefeszültségű
részeket helyzetükben tartó, szigetelőanyagú részek legyenek ellenállóak a
következő vizsgálat során:
Az egyes részeket 650 °C-ra felfűtött, nikkel-króm izzóhuzallal végzett vizsgálatnak
kell alávetni. A vizsgálókészülék és a vizsgálati eljárás az IEC 60695-2-10-ben
meghatározottak szerinti legyen.
Az izzóhuzal eltávolítása után a minta bármilyen lángolása vagy izzása
30 másodpercen belül szűnjék meg, és az égő vagy megolvadt cseppek ne gyújtsák
meg a minta alatt 200 mm ± 5 mm-re vízszintesen kiterített, az ISO 4046-4 szabvány
4.187. szakasza szerinti egyrétegű selyempapírt.
MSZ EN 60598-1 168
E szakasz követelményeit nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a
lámpatest hatásos védelmet nyújt az égő cseppek lehullása ellen, vagy ha a
szigetelőanyag kerámia.
13.4. Kúszóáram-szilárdság
A normál kivitelű lámpatestek kivételével, a lámpatestek azon szigetelőrészei,
amelyek áramvezető részeket vagy érintésvédelmi törpefeszültségű részeket
helyzetükben megtartanak, vagy ilyen részekkel érintkeznek, elszenesedésnek
ellenálló anyagból készüljenek, kivéve, ha azok por vagy nedvesség ellen védettek.
13.4.1. A követelmény teljesülését a vizsgálati minta három helyén, a következő
vizsgálattal kell ellenőrizni.
A kerámiából készült alkatrészek kivételével a követelmény teljesülését az IEC
60112 szerinti kúszóáram-szilárdsági vizsgálattal kell ellenőrizni, a következők
figyelembevételével:
– Ha a mintadaraboknak nincs legalább 15 mm × 15 mm nagyságú sík felületük,
akkor a vizsgálat csökkentett méretű sík felületen is elvégezhető, ha a vizsgálat
alatt a folyadékcseppek nem folynak le a mintadarabról. A folyadékcseppeket
azonban nem szabad mesterséges módszerekkel a felületen tartani. Kétség
esetén a vizsgálatot ugyanolyan anyagú, azonos gyártási eljárással készült, és
az előírt méretekkel rendelkező, különálló próbadarabon kell elvégezni.
– Ha a mintadarab vastagsága 3 mm-nél kisebb, legalább két mintadarabot kell
egymásra helyezni úgy, hogy együttes vastagságuk legalább 3 mm legyen.
– A vizsgálatot a mintadarab három helyén, vagy három mintadarabon kell
elvégezni.
– Az elektródák (lásd a 11. ábrát) platinából készüljenek és a vizsgálathoz az IEC
60112 szabvány 7.3. szakasza szerinti, A vizsgálóoldatot kell használni.
13.4.2. A mintadarab a PTI 175 ellenőrző feszültségén meghibásodás nélkül álljon
ellen 50 cseppentésnek.
A vizsgálat eredménye nem megfelelő, ha a mintadarab felületén az elektródák
között kialakuló átvezető útvonalon legalább 2 s-ig 0,5 A vagy nagyobb áram folyik,
és ennek következtében a túláramvédelmi relé működésbe lép, vagy ha a
mintadarab a túláramvédelmi relé kioldása nélkül meggyullad.
MSZ EN 60598-1 169
Az IEC 60112-nek az erózió meghatározására vonatkozó 9. fejezetét nem kell
figyelembe venni.
Az IEC 60112 5. fejezetének a felületkezelésre vonatkozó 2. megjegyzését nem
kell figyelembe venni.
MSZ EN 60598-1 170
14. FŐFEJEZET: CSAVAROS CSATLAKOZÓKAPCSOK
14.1. Általános rész
E főfejezet a lámpatestekbe beépített, csavaros csatlakozókapcsok követelményeit
tartalmazza. A követelmények a csavaros csatlakozókapcsok minden típusára
vonatkoznak.
A csavaros csatlakozókapcsokra a 12–16. ábra mutat példákat.
14.2. Fogalommeghatározások
14.2.1. Hüvelykapocs (pillar terminal)
Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt furatba vagy üregbe vezetik be, ahol
azt a csavar vagy a csavarok szárának vége alatt szorítják meg. A szorítóerő vagy
közvetlenül a csavar szárának vége által, vagy olyan közbenső szorítóelemen
keresztül fejthető ki, amelyre a nyomóerőt a csavar szárának vége gyakorolja.
Hüvelykapcsokra a 12. ábra mutat példákat.
14.2.2. Csavaros kapocs (screw terminal)
Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt a csavar feje alatt szorítják meg. A
szorítóerőt vagy közvetlenül a csavar feje, vagy közbenső rész, például alátét,
szorítólemez vagy a vezető kicsúszását megakadályozó szerkezeti elem fejtheti ki.
A csavaros kapcsokra a 13. ábra mutat példákat.
14.2.3. Csavaranyás kapocs (stud terminal)
Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt az anya alatt szorítják meg. A
szorítóerőt közvetlenül vagy a megfelelő alakú anya vagy közbenső rész, például
alátét, szorítólemez, vagy a vezető kicsúszását megakadályozó szerkezeti elem
fejtheti ki.
Csavaranyás kapcsokra a 13. ábra mutat példákat.
14.2.4. Nyeregkapocs (saddle terminal)
Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt nyereg alatt szorítják meg két vagy
több csavar, vagy anya alkalmazásával.
Nyeregkapcsokra a 14. ábra mutat példákat.
MSZ EN 60598-1 171
14.2.5. Kábelsarus kapocs (lug terminal)
Olyan csavaros vagy csavaranyás kapocs, amelyet kábelsarunak vagy sínnek
csavarral vagy anyával történő megszorítására alakítottak ki.
Kábelsarus kapcsokra a 15. ábra mutat példákat.
14.2.6. Köpenykapocs (mantle terminal)
Olyan csatlakozókapocs, amelyben a vezetőt a nyílás aljához az anya alatt
megfelelően kialakított alátét, zárt anya esetén központi csap szorítja le, vagy az
anyától a nyomás átvitele – a nyílásban lévő vezetőre – egy azonosan hatékony
elem segítségével történik.
Köpenykapcsokra a 16. ábra mutat példákat.
14.3. Általános követelmények és alapelvek
14.3.1. E követelmények a vezetékek vagy hajlékony zsinórvezetékek rézvezetőinek
csak szorítás általi csatlakoztatására szolgáló, legfeljebb 63 A áramerősségű,
csavarszorítású csatlakozókapcsokra vonatkoznak.
Ezek a követelmények nem zárják ki a 12-16. ábrán mutatott típusoktól eltérő
csatlakozókapcsokat.
14.3.2. A csatlakozókapcsok eltérő kialakításúak és különböző alakúak lehetnek:
ezek többek között felölelik azokat a csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt
közvetlenül vagy közvetve a csavar szárának vége alatt rögzítik, azokat a
csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt közvetlenül vagy közvetve a csavarfej
alatt rögzítik, azokat a csatlakozókapcsokat, amelyekben a vezetőt közvetlenül vagy
közvetve a csavaranya alatt rögzítik, és azokat a csatlakozókapcsokat is, amelyeket
kizárólag kábelsarukkal vagy sínekkel történő használatra terveztek.
E követelmények alkalmazásához az alapelveket a 14.3.2.1–14.3.2.3. szakasz
tartalmazza.
14.3.2.1. A csatlakozókapcsok alapvetően csak egyetlen vezető rögzítésére
szolgálnak, bár az egyes csatlakozókapcsok által rögzítendő vezetők széles
tartományának tulajdoníthatóan, a csatlakozókapcsok néhány esetben alkalmasak
lehetnek két olyan vezető rögzítésére is, amelyek névleges keresztmetszete azonos.
Ebben az esetben a vezetők együttes keresztmetszete kisebb legyen annál a
MSZ EN 60598-1 172
legnagyobb keresztmetszetnél, amelynek befogadására a csatlakozókapcsot
tervezték.
A csatlakozókapcsok bizonyos típusai, főleg a hüvelykapcsok és a köpenykapcsok,
alkalmazhatók felfűzve történő szerelésre is, ha azonos vagy különböző névleges
keresztmetszetű, illetve szerkezetű, két vagy több vezetőt kell csatlakoztatni. Ilyen
esetekben az ebben a szabványban előírt kapocsnagyságok nem mindig
alkalmazhatók.
14.3.2.2. A csatlakozókapcsok általában a vezető különleges előkészítése nélkül is
alkalmasak a vezetékek és a hajlékony zsinórvezetékek csatlakoztatására, de
bizonyos esetekben beavatkozás szükséges a kábelsaruval történő csatlakoztatás
vagy a sínhez történő csatlakoztatás megvalósításához.
14.3.2.3. A csatlakozókapcsokra olyan számozási rendszert fogadtak el, amely a
csatlakozókapocs által befogadható vezetők névleges keresztmetszetein alapul. E
besorolási rendszer szerint minden csatlakozókapocs alkalmas az IEC 60227-ben
vagy az IEC 60245-ben megadott névleges keresztmetszet-tartományon belüli
vezetők három egymást követő méretének befogadására.
Egy kivétellel a vezetők mérete minden tartományon belül, a csatlakozókapocs
nagyságának növekedésével, egy mérettel nagyobb lesz.
Az egyes csatlakozókapcsokhoz megállapított vezetők névleges keresztmetszeteit a
14.1. táblázat adja meg, amely azt a legnagyobb vezetőátmérőt is tartalmazza,
amelyet minden egyes csatlakozókapocs képes befogadni.
A csatlakozókapcsok a megadott névleges tartománynál kisebb keresztmetszetű
vezetők rögzítésére is használhatók, ha a vezető rögzítése kellő nagyságú szorítóerő
alkalmazásával történik a megfelelő villamos és mechanikai összeköttetés
biztosításához.
14.1. táblázat: A kapocsnagyságok szerinti névleges vezető-keresztmetszetek
Hajlékony vezetők Merev vezetők, tömör vagy sodrott
Kapocs-nagyság Névleges
keresztmetszetek mm2
Legnagyobb vezetőátmérő
mm
Névleges keresztmetszetek
mm2
Legnagyobb vezetőátmérő
mm
0 a 0,5 0,75 1 1,45 – – – –
MSZ EN 60598-1 173
1 b 0,75 1 1,5 1,73 0,75 1 1,5 1,45
2 1 1,5 2,5 2,21 1 1,5 2,5 2,13
3 1,5 2,5 4 2,84 1,5 2,5 4 2,72
4 c 2,5 4 6 3,87 2,5 4 6 3,34
5 2,5 4 6 4,19 4 6 10 4,32
6 4 6 10 5,31 6 10 16 5,46
7 6 10 16 6,81 10 16 25 6,83
a Merev vezetőkhöz nem alkalmas. 0,4 mm2 keresztmetszetű hajlékony vezetőkhöz alkalmas (lásd az 5.3.1. szakaszt).
b 0,5 mm2 névleges keresztmetszetű hajlékony vezetőkhöz is alkalmas, ha a vezető vége önmagához vissza van hajlítva.
c Néhány különleges szerkezetű, 6 mm2 névleges keresztmetszetű hajlékony vezetőhöz nem alkalmas.
14.3.3. A csatlakozókapocs tegye lehetővé a 14.2. táblázatban megadott névleges
keresztmetszetű rézvezetők megfelelő csatlakoztatását és a vezetőtér legalább olyan
méretű legyen, ahogy azt a 12., 13., 14. vagy a 16. ábra megadja, amelyik megfelelő.
Ezek a követelmények nem vonatkoznak a kábelsarus kapcsokra.
14.2. táblázat: A legnagyobb áram szerinti névleges vezető-keresztmetszetek
Hajlékony vezetők Merev vezetők tömör vagy sodrott
A kapcson átfolyó legnagyobb áram
A
Névleges kereszt-metszetek a
mm2
Kapocs-nagyság
Névleges kereszt-metszetek a
mm2
Kapocs-nagyság
2 0,4 0 – –
6 0,5 – 1 0 0,75 – 1,5 1
10 0,75 – 1,5 1 1 – 2,5 2
16 1 – 2,5 2 1,5 – 4 3
20 1,5 – 4 3 1,5 – 4 3
25 1,5 – 4 3 2,5 – 6 4
32 2,5 – 6 4 vagy 5 b 4 – 10 5
40 4 – 10 6 6 – 16 6
63 6 – 16 7 10 – 25 7
MSZ EN 60598-1 174
a Ezek a követelmények nem vonatkoznak azokra a csatlakozókapcsokra, amelyeket a lámpatestek különböző alkatrészeinek olyan vezetékekkel vagy zsinórvezetékkel történő összekötésére alkalmaznak, amelyek nem felelnek meg az IEC 60227-nek vagy az IEC 60245-nek, ha e szabvány egyéb követelményei teljesülnek.
b A 4-es nagyságú csatlakozókapcsok nem alkalmasak néhány különleges szerkezetű, 6 mm2 névleges keresztmetszetű, hajlékony vezetőhöz, ezért ilyen esetekben 5-ös nagyságú csatlakozókapcsot kell alkalmazni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és az előírt legkisebb és
legnagyobb keresztmetszetű vezetők bekötésével kell ellenőrizni.
14.3.4. A csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a vezetők megfelelő csatlakoztatását.
A követelmény teljesülését a 14.4. szakasz összes vizsgálatának elvégzésével kell
ellenőrizni.
14.4. Mechanikai vizsgálatok
14.4.1. A hüvelykapcsok esetében a szorítócsavar és a teljesen bedugott vezető
vége közötti távolság legalább a 12. ábrán megadott értékű legyen.
A szorítócsavar és a vezető vége közötti legkisebb távolság csak azokra a
hüvelykapcsokra vonatkozik, amelyeken keresztül a vezető nem tud áthaladni.
A köpenykapcsok esetében a kapocs rögzített része és a kapocsba teljesen bedugott
vezető vége közötti távolság legalább a 16. ábrán megadott értékű legyen.
A követelmény teljesülését, a 14.2. táblázatban megadott legnagyobb
keresztmetszetű tömör vezető teljes behelyezése és rögzítése után, méréssel kell
ellenőrizni.
14.4.2. A csatlakozókapcsok kialakítása vagy elhelyezése olyan legyen, hogy se a
tömör vezető, se a sodrott vezető elemi szála ne tudjon kicsúszni a rögzítőcsavarok
vagy a csavaranyák meghúzása közben.
E követelmény nem vonatkozik a kábelsarus kapcsokra.
A kizárólag a (külső) kiépített vezetékhez történő állandó csatlakoztatásra tervezett,
helyhez kötött lámpatestek esetében e követelmény csak a tömör vagy merev,
sodrott vezetők használatára vonatkozik. A vizsgálatot merev, sodrott vezetőkkel kell
elvégezni.
A követelmény teljesülését a következő vizsgálattal kell ellenőrizni:
MSZ EN 60598-1 175
A csatlakozókapcsokba a 14.3. táblázatban megadott szerkezetű vezetőt kell
bekötni.
14.3. táblázat: A vezetők szerkezete
A sodratban lévő elemi szálak száma és névleges átmérője
(n × mm) Kapocsnagyság
Hajlékony vezetők Merev, sodrott vezetők
0 32 × 0,20 –
1 30 × 0,25 7 × 0,50
2 50 × 0,25 7 × 0,67
3 56 × 0,30 7 × 0,85
4 84 × 0,30 7 × 1,04
5 84 × 0,30 7 × 1,35
6 80 × 0,40 7 × 1,70
7 126 × 0,40 7 × 2,14
A csatlakozókapocsba való bedugás előtt a merev vezetők elemi szálait ki kell
egyenesíteni, a hajlékony vezetők elemi szálait pedig egy irányba úgy kell
megcsavarni, hogy megközelítőleg 20 mm hosszon egy teljes, egyenletes
elcsavarodás jöjjön létre.
A vezetőt a csatlakozókapocsba az előírt legkisebb távolságra, vagy ha nincs előírt
távolság, akkor addig kell bedugni, amíg az a csatlakozókapocs hátsó oldalán éppen
ki nem áll. A vezető helyzete olyan legyen, amely a leginkább elősegíti az elemi szál
kicsúszását. Ezután a rögzítőcsavart a 14.4. táblázat megfelelő oszlopában
megadott nyomaték kétharmadával meg kell húzni.
A hajlékony vezetők esetében a vizsgálatot meg kell ismételni egy olyan új, másik
vezetővel is, amelynek elemi szálai a korábban említett módon, de ellentétes
irányban vannak megcsavarva.
Vizsgálat közben a vezető egyetlen elemi szála se csússzon ki a rögzítőelem és az
oldalirányú kicsúszást megakadályozó szerkezeti rész közötti résen.
14.4.3. Az 5-ös kapocsnagyságig bezárólag a csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a
vezető különleges előkészítés nélküli csatlakoztatását.
MSZ EN 60598-1 176
E követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MEGJEGYZÉS: A „különleges előkészítés” kifejezés a vezető elemi szálainak kiegészítő ónozását,
kábelsaruk alkalmazását, szemek hajlítását stb. jelenti, azonban nem tartozik ide a vezető
újraformázása a csatlakozókapocsba való bevezetése előtt, vagy a sodrott vezető megcsavarása a
vezetővég egyesítése céljából.
A hajlékony vezető előónozott elemi szálainak melegítés útján, további ón alkalmazása nélkül történő
egyesítése nem tekinthető különleges előkészítésnek.
14.4.4. A csatlakozókapcsok megfelelő mechanikai szilárdságúak legyenek.
A vezetők megszorítására szolgáló csavarok és anyák ISO metrikus menetűek
legyenek. A külső huzalozás csatlakozókapcsai ne szolgáljanak semmilyen más
alkatrész rögzítésére, azzal a kivétellel, hogy azok belső vezetőket is rögzíthetnek,
ha ezek elhelyezkedése kizárja saját elmozdulásukat a külső vezetők
csatlakoztatása során.
A csavarok ne legyenek olyan fémből, amely lágy vagy deformálódásra hajlamos,
mint például a cink vagy az alumínium.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a 14.3.3., 14.4.6., 14.4.7. és a 14.4.8.
szakasz vizsgálataival kell ellenőrizni.
14.4.5. A csatlakozókapcsok korrózióállóak legyenek.
A követelmény teljesülését a 4. főfejezet szerinti korrózióállósági vizsgálattal kell
ellenőrizni.
14.4.6. A csatlakozókapcsokat a lámpatesthez vagy a sorozatkapocshoz kell
rögzíteni, vagy más módon helyzetében meg kell tartani. A rögzítőcsavarok vagy
csavaranyák meghúzása vagy lazítása során a csatlakozókapcsok ne mozduljanak
el, a belső huzalozás ne legyen feszítésnek kitéve, valamint a kúszóáramutak és
légközök ne csökkenjenek a 11. főfejezetben előírt értékek alá.
Ezek a követelmények nem jelentik azt, hogy a csatlakozókapcsok kialakítása
megakadályozza azok elfordulását vagy elmozdulását, de minden mozgást kellő
mértékben korlátozni kell annak érdekében, hogy e szabvány követelményei
teljesüljenek.
A kiöntőanyag vagy műgyanta alkalmazása csak akkor tekinthető megfelelő
védelemnek a csatlakozókapocs lazulásával szemben, ha a kiöntőanyag vagy
MSZ EN 60598-1 177
műgyanta a rendeltetésszerű használat során nincs mechanikai igénybevételnek
kitéve, és hatásosságukat nem befolyásolja károsan az a hőmérséklet, amelyet a
csatlakozókapocs a 12. főfejezet szerinti legkedvezőtlenebb körülmények között elér.
E követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és a következő vizsgálattal kell
ellenőrizni:
A csatlakozókapocsba a 14.2. táblázatban megadott legnagyobb névleges
keresztmetszetű, merev rézvezetőt kell behelyezni. A csavarokat és csavaranyákat
alkalmas vizsgáló-csavarhúzóval vagy csavarkulccsal ötször kell meghúzni és
meglazítani a 14.4. táblázat megfelelő oszlopában vagy a 12., 13., 14., 15. vagy a
16. ábra megfelelő táblázatában megadott nyomatékértékek közül a nagyobbik
értékű nyomatékkal.
14.4. táblázat: Csavarokra és csavaranyákra vonatkozó nyomatékértékek
Nyomaték Nm
Névleges menetátmérő
mm I. II. III. IV. V.
2,8-ig bezárólag 0,2 – 0,4 0,4 –
2,8 felett 3,0-ig bezárólag 0,25 – 0,5 0,5 –
3,0 felett 3,2-ig bezárólag 0,3 – 0,6 0,6 –
3,2 felett 3,6-ig bezárólag 0,4 – 0,8 0,8 –
3,6 felett 4,1-ig bezárólag 0,7 1,2 1,2 1,2 1,2
4,1 felett 4,7-ig bezárólag 0,8 1,2 1,8 1,8 1,8
4,7 felett 5,3-ig bezárólag 0,8 1,4 2,0 2,0 2,0
5,3 felett 6,0-ig bezárólag – 1,8 2,5 3,0 3,0
6,0 felett 8,0-ig bezárólag – 2,5 3,5 6,0 4,0
8,0 felett 10,0-ig bezárólag – 3,5 4,0 10,0 6,0
10,0 felett 12,0-ig bezárólag – 4,0 – – 8,0
12,0 felett 15,0-ig bezárólag – 5,0 – – 10,0
A vezetőt a csavar vagy a csavaranya minden meglazítása után meg kell mozgatni.
MSZ EN 60598-1 178
Az I. oszlop olyan fej nélküli csavarokra vonatkozik, amelyek a csavar meghúzásakor
nem állnak ki a furatból, továbbá olyan egyéb csavarokra is, amelyek nem húzhatók
meg a csavar átmérőjénél szélesebb pengéjű csavarhúzóval.
A II. oszlop a zárt anyás köpenykapcsok olyan csavaranyáira vonatkozik, amelyeket
csavarhúzóval húznak meg.
A III. oszlop olyan egyéb csavarokra vonatkozik, amelyeket csavarhúzóval húznak
meg.
A IV. oszlop olyan csavarokra és a köpenykapcsok anyáitól eltérő, olyan
csavaranyákra vonatkozik, amelyeket a csavarhúzótól eltérő eszközzel húznak meg.
Az V. oszlop azoknak a köpenykapcsoknak a csavaranyáira vonatkozik, amelyek
esetében a csavaranyát a csavarhúzótól eltérő eszközzel húzzák meg.
Ha a csavarnak a csavarhúzóval való meghúzáshoz horonnyal ellátott hatlapú feje
van és a III. és a IV. oszlop értékei különböznek, akkor a vizsgálatot kétszer kell
elvégezni, először a IV. oszlopban megadott nyomatékot a hatlapú fejre alkalmazva,
majd ezután egy másik mintakészleten a III. oszlopban megadott nyomatékot
csavarhúzó útján kifejtve. Ha a III. és a IV. oszlop értékei azonosak, a vizsgálatot
csak csavarhúzóval kell elvégezni.
A vizsgálat folyamán a csatlakozókapcsok ne lazuljanak meg, és ne lépjen fel olyan
károsodás, például a csavarok törése vagy a fejhornyok, menetek, alátétek vagy
kengyelek rongálódása, amely a csatlakozókapcsok további használatát károsan
befolyásolja.
Köpenykapcsok esetén a jellemző névleges átmérő a horonnyal ellátott menetes
csap átmérője. A vizsgáló-csavarhúzó pengéjének alakja illeszkedjen a vizsgálandó
csavar fejéhez. A csavarokat és a csavaranyákat nem szabad lökésszerűen,
rántásokkal meghúzni.
14.4.7. A csatlakozókapcsok a vezetőt fémfelületek között, megbízhatóan szorítsák
meg.
Kábelsarus kapcsok esetén a kapocs rugós alátéttel vagy azzal legalább
egyenértékű lazulás elleni biztosítással legyen ellátva, és a rögzítőtéren belüli felület
sima legyen.
MSZ EN 60598-1 179
Köpenykapcsok esetén a megbízható érintkezés érdekében a vezető számára
kialakított tér alját enyhén le kell kerekíteni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel és a következő vizsgálattal kell
ellenőrizni:
A csatlakozókapcsokba a 14.2. táblázatban megadott legkisebb és legnagyobb
névleges keresztmetszetű merev vezetőket kell bekötni, a kapocscsavaroknak a
14.4. táblázat megfelelő oszlopában megadott nyomaték kétharmadával történő
meghúzásával.
Ha a csavarnak horonnyal ellátott hatlapú feje van, akkor arra a 14.4. táblázat III.
oszlopában megadott érték kétharmadával egyenlő nyomatékot kell alkalmazni.
Ezt követően mindegyik vezetőt a 14.5. táblázatban, N-ban megadott értékű
húzóerőnek kell alávetni. A húzóerőt hirtelen rántások nélkül, a vezető számára
kialakított tér hossztengelyének irányában, 1 percig kell kifejteni.
14.5. táblázat: A vezetőre ható húzóerők
Kapocsnagyság 0 1 2 3 4 5 6 7
Húzóerő (N) 30 40 50 50 60 80 90 100
A vizsgálat során a vezető észrevehetően ne mozduljon el a kapocsban.
14.4.8. A csatlakozókapcsok úgy szorítsák meg a vezetőt, hogy az jelentősen ne
károsodjon.
A követelmény teljesülését a 14.2. táblázatban megadott legkisebb és legnagyobb
névleges keresztmetszetű vezetők egyszeri bekötése és bontása után, a vezetők
megtekintésével kell ellenőrizni. A vezető rögzítésére alkalmazott nyomaték a 14.4.
táblázatban megadott érték kétharmadával legyen egyenlő.
Ha a csavarnak horonnyal ellátott hatlapú feje van, akkor az alkalmazott nyomaték a
14.4. táblázat IV. oszlopában megadott érték kétharmadával legyen egyenlő.
Megjegyzés: A vezetők jelentősen károsodtak, ha mély vagy éles benyomódások láthatók rajtuk.
MSZ EN 60598-1 180
15. FŐFEJEZET: CSAVAR NÉLKÜLI
CSATLAKOZÓKAPCSOK ÉS VILLAMOS KÖTÉSEK
15.1. Általános rész
E főfejezet a külső huzalozásnak a lámpatestbe való bekötésére és a belső
huzalozás legfeljebb 2,5 mm2 keresztmetszetű tömör vagy sodrott rézvezetőinek a
lámpatesten belüli rögzítésére szolgáló, csavar nélküli csatlakozókapcsok és
villamos kötések követelményeit tartalmazza.
A csavar nélküli csatlakozókapcsokra és villamos kötésekre néhány példát a 17., a
18. és a 19. ábra mutat. További példák az IEC 61210-ben találhatók.
15.2. Fogalommeghatározások
15.2.1. Csavar nélküli csatlakozókapcsok (screwless terminals)
Villamos áramkörökben csavarok nélkül, mechanikus eszközökkel történő
csatlakozások létrehozásához szükséges alkatrészek.
15.2.2. Nem bontható kötések (permanent connections)
Olyan kötések, amelyeket ugyanazzal a vezetővel csak egyszer lehet megvalósítani
(például huzalrácsavarás vagy huzalsajtolás).
15.2.3. Bontható kötések (non-permanent connections)
Olyan kötések, amelyek lehetővé teszik a vezetékszerelvények vagy a vezetők
többszöri csatlakoztatását és bontását (például a tűs vagy lapos, és a rátolható
csatlakozók vagy egyes rugós típusú csatlakozókapcsok).
15.2.4. Vezetékszerelvények (lead assemblies)
Olyan vezetők, amelyek rendszerint nem bontható kötéssel, kiegészítő
alkatrészekkel vannak felszerelve.
15.2.5. Előkészítés nélküli vezetők (non-prepared conductors)
Különleges előkészítés vagy kiegészítő alkatrészek nélküli vezetők. A vezető
felfedésére azonban a szigetelés eltávolítható.
MEGJEGYZÉS: A „különleges előkészítés” kifejezés a vezető elemi szálainak kiegészítő ónozását,
kábelsaruk, lapos és rátolható csatlakozók alkalmazását, szemek hajlítását stb. jelenti, azonban nem
MSZ EN 60598-1 181
tartozik ide a vezető újraformázása a csatlakozókapocsba való bevezetése előtt, vagy a sodrott
vezető megcsavarása a vezetővég egyesítése céljából.
A hajlékony vezető előónozott elemi szálainak melegítés útján, további ón alkalmazása nélkül történő
egyesítése nem tekinthető különleges előkészítésnek.
15.2.6. Vizsgálati áram (test current)
A csatlakozókapocsra vagy a kötésre a gyártó által megadott áram. Ha a
csatlakozókapcsok valamely alkatrésznek a részei, akkor a vizsgálati áram az
alkatrész névleges árama legyen.
15.3. Általános követelmények
15.3.1. A csatlakozókapcsok vagy kötések áramvezető részeit a következő anyagok
egyikéből kell készíteni:
– réz;
– legalább 58% rezet tartalmazó ötvözet hidegen alakított alkatrészekhez vagy
legalább 50% rezet tartalmazó ötvözet egyéb alkatrészekhez;
– olyan egyéb fém, amely a korrózióval szembeni ellenállás és a mechanikai
tulajdonságok szempontjából nem rosszabb a réznél.
15.3.2. A csatlakozókapcsok és kötések kellő nyomóerővel úgy szorítsák meg a
vezetőt, hogy az jelentősen ne károsodjon.
A vezetőt fémfelületek között kell megszorítani. A legfeljebb 2 A névleges áramú
áramkörökhöz azonban a csatlakozókapcsok tartalmazhatnak egy nemfémes
felületet is, ha a 15.3.5. szakasz követelményei teljesülnek.
A szigetelést átszúró csatlakozókapcsok vezetékág-csatlakozás létrehozására csak,
lámpatestek érintésvédelmi törpefeszültségű áramköreiben, vagy egyéb
lámpatestekben nem bontható és nem újrahuzalozható kötésekként fogadhatók el.
MEGJEGYZÉS: A vezetők jelentősen károsodtak, ha mély vagy éles benyomódások láthatók rajtuk.
15.3.3. A csatlakozókapcsok kialakítása olyan legyen, hogy a vezetőnek a kapocsba
történő megfelelő behelyezése után a vezető végének további benyomódását egy
végelzáró akadályozza meg.
MSZ EN 60598-1 182
15.3.4. A csatlakozókapcsok legyenek alkalmasak „előkészítés nélküli” vezetők
befogadására, a vezetékszerelvényekhez használt csatlakozókapcsokat kivéve (lásd
a 15.2.5. szakaszt).
A 15.3.2., 15.3.3. és a 15.3.4. szakasz szerinti követelmények teljesülését a
csatlakozókapcsok vagy a kötések megtekintésével kell ellenőrizni, a megfelelő
vezetőkkel történő felszerelés és a 15.6.2. vagy a 15.9.2. szakasz szerinti melegítési
vizsgálatok után.
15.3.5. A villamos csatlakozások úgy legyenek kialakítva, hogy a jó villamos vezetést
biztosító érintkezőnyomás átvitele csak kerámián, tiszta csillámon vagy olyan
anyagon keresztül történjen, amelynek tulajdonságai ezekkel legalább
egyenértékűek, hacsak nincs a fémrészekben kellő rugalmasság a szigetelőanyag
esetleges alakváltozásának kiegyenlítésére (lásd a 17. és a 18. ábrát).
15.3.6. Egyértelmű legyen, hogy milyen módon kell megvalósítani a vezetőnek a
rugós típusú, bontható, csavar nélküli csatlakozókapocsba való bekötését, valamint
abból való bontását.
A vezető bontása a vezetőre alkalmazott húzáson kívül más műveletet is igényeljen,
és olyan legyen, hogy azt kézzel, vagy egyszerű, általában hozzáférhető eszközzel
lehessen megvalósítani.
15.3.7. A több vezető csatlakoztatására alkalmas rugós csatlakozókapcsok az egyes
vezetőket egymástól függetlenül rögzítsék.
A bontható kötésekhez kialakított csatlakozókapcsok tegyék lehetővé a vezetők
egyszerre történő vagy egyenkénti bontását.
15.3.8. A csatlakozókapcsokat megfelelő módon rögzíteni kell a készülékhez vagy
egy sorozatkapocshoz, vagy más módon helyzetükben meg kell tartani. A
csatlakozókapcsok nem lazulhatnak meg a vezetők csatlakoztatásakor vagy
bontásakor.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, és kétség esetén a 15.5. vagy a 15.8.
szakasz szerinti mechanikai vizsgálatok elvégzésével kell ellenőrizni. A vizsgálat
során a csatlakozókapcsok ne lazuljanak meg és ne lépjen fel olyan károsodás,
amely a kapcsok további használatát befolyásolja.
MSZ EN 60598-1 183
Az előző követelmények nemcsak a készülékekhez rögzített, hanem a külön szállított
csatlakozókapcsokra is vonatkoznak. A kiöntőanyaggal történő rögzítés, egyéb
rögzítőeszköz nélkül, nem tekinthető megfelelőnek. Az önkeményedő műgyanták
azonban használhatók olyan csatlakozókapcsoknak a rögzítésére, amelyek a
rendeltetésszerű használatban nincsenek kitéve csavaró igénybevételnek.
15.3.9. A csatlakozókapcsok és kötések álljanak ellen a rendeltetésszerű
használatban előforduló mechanikai, villamos és termikus igénybevételeknek.
A követelmény teljesülését a 15.5., 15.6., 15.8. vagy a 15.9. szakasz szerinti
vizsgálatokkal kell ellenőrizni, amelyik vonatkozik.
15.3.10. A gyártóknak közölniük kell annak a vezetőnek a méretét vagy méreteit,
amelyhez az alkatrészt tervezték, és a vezető típusát is, például hogy tömör vagy
sodrott.
15.4. Általános vizsgálati előírások
15.4.1. A minták előkészítése
A lámpatesten belüli csatlakozókapcsok vagy kötések vizsgálata előtt, ha vonatkozik,
a lámpatesten el kell végezni a 9. főfejezet szerint a " Por, szilárd testek és
nedvesség behatolása elleni védelem" vizsgálatát.
15.4.2. Vizsgálóvezetők
A vizsgálatokat a gyártó által ajánlott típusú és méretű rézvezetőkkel kell elvégezni.
Ha többféle vezető használható, a vizsgálathoz a legkisebbet és a legnagyobbat kell
kiválasztani.
15.4.3. Többvezetős csatlakozókapcsok
Azokat a csavar nélküli csatlakozókapcsokat, amelyek több vezető egyidejű
csatlakoztatására is alkalmasak, a gyártó által meghatározott számú vezetővel kell
vizsgálni.
15.4.4. Többutas csatlakozókapcsok
A kapocs-csoportban vagy kapocslécben, például egy előtét sorozatkapcsában lévő
minden egyes csatlakozókapcsot különálló mintaként lehet kezelni.
15.4.5. Vizsgálati mennyiség
MSZ EN 60598-1 184
A 15.5–15.8. szakaszban meghatározott vizsgálatokat négy csatlakozókapcson
(vagy kötésen) kell elvégezni. Legalább három csatlakozókapocs feleljen meg a
követelményeknek. Ha egy csatlakozókapocs nem felel meg, akkor további négy
kapcsot kell vizsgálni és ezek mindegyikének meg kell felelnie a követelményeknek.
A 15.9. szakaszban meghatározott vizsgálatokat tíz csatlakozókapcson kell
elvégezni.
15.5. A belső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései
15.5.1. Mechanikai vizsgálatok
A csatlakozókapcsoknak és kötéseknek megfelelő mechanikai szilárdsága legyen.
A követelmény teljesülését a 15.5.1.1. és a 15.5.1.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal
kell ellenőrizni.
15.5.1.1. Bontható kötések
A csatlakozókapcsok (vagy kötések) mechanikai szilárdságát négy
csatlakozókapocsból álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli
csatlakozókapcsok nem azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás négy
kapcsát tartalmazó készleten kell a vizsgálatot elvégezni.
Ezt a vizsgálatot csak azokra az alkatrészekre kell alkalmazni, amelyeken a
felhasználó az üzembe helyezés előtt szerelést végezhet a lámpatest teljes
összeállítása céljából.
15.5.1.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén (lásd a 18. ábrát) a vizsgálatot a
gyártó által előírt méretű tömör rézvezetővel vagy vezetőkkel kell elvégezni. Ha
többféle vezető használható, a vizsgálathoz a legkisebbet és a legnagyobbat kell
kiválasztani.
A négy csatlakozókapocs közül kettőt a legkisebb keresztmetszetű vezetőkkel, a
fennmaradó másik kettőt pedig a legnagyobb keresztmetszetűekkel kell vizsgálni. A
vezetőket mindegyik csatlakozókapocsnál ötször kell csatlakoztatni és bontani.
Az első négy csatlakoztatáshoz minden alkalommal új vezetőket kell használni. Az
ötödik csatlakoztatás esetében ugyanazt a vezetőt kell használni, mint a negyedik
csatlakoztatás során, és a vezetőt ugyanazon a helyen kell megszorítani. Minden
csatlakoztatáskor a vezetőket ütközésig kell benyomni a csatlakozókapcsokba.
MSZ EN 60598-1 185
Ha a csatlakozókapocs sodrott vezetőkhöz is alkalmas, akkor további vizsgálatot kell
végezni egy merev, sodrott rézvezetővel. Ha azonban többféle vezető is
használható, akkor a vizsgálathoz a legkisebb és a legnagyobb keresztmetszetű
vezetőket kell kiválasztani. Minden vezetőt csak egyszer szabad kitenni a tömör
rézvezetőkkel történő vizsgálat esetében már használt, megfelelő
csatlakozókapoccsal végzett, csatlakoztatási és bontási műveletnek.
Az utolsó csatlakoztatás után mindegyik vezetőt 4 N erővel történő
húzásvizsgálatnak kell alávetni.
15.5.1.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókat is 4 N erővel történő
húzásvizsgálatnak kell alávetni.
A húzást hirtelen rántások nélkül, 1 percig kell a vezető vagy vezetékszerelvény
használati vagy behelyezési irányával ellentétes irányban alkalmazni.
A vizsgálat alatt a vezető vagy a vezetékszerelvény ne jöjjön ki a
csatlakozókapocsból, és se a csatlakozókapocs, se a vezető vagy a
vezetékszerelvény ne essen át olyan változáson, amely a további használatukat
károsan befolyásolja.
A vezető vagy a vezetékszerelvény használatához vagy behelyezéséhez szükséges
legnagyobb erő ne haladja meg az 50 N-t, és a tűs vagy lapos valamint a rátolható
típusú csatlakozók esetében a bontáshoz szükséges erő se lépje túl ezt az értéket.
15.5.1.2. Nem bontható kötések
A kötés teljes mértékben maradjon hatásos a vezetők behelyezési irányával
ellentétes irányú, 20 N húzóerő 1 percig tartó alkalmazása során.
Bizonyos esetekben az erő megfelelő alkalmazásához különleges szerszámra lehet
szükség (például a huzalrácsavarásos csatlakozókapcsok esetében).
A többvezetős csatlakozókapcsokat az előző erőnek minden vezetőre való
egyenkénti alkalmazása mellett kell vizsgálni.
15.6. Villamos vizsgálatok
A csatlakozókapcsok és a kötések megfelelő villamos működést biztosítsanak.
A követelmény teljesülését a 15.6.1. és a 15.6.2. szakasz vizsgálataival kell
ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 186
15.6.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata
A csatlakozókapcsok (vagy kötések) villamos működését négy csatlakozókapocsból
álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem
azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás négy csatlakozókapcsát tartalmazó
készleten kell a vizsgálatot elvégezni.
15.6.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén a 15.6.1.3. szakasz szerinti
vizsgálatot négy, szigeteletlen, tömör rézvezetővel kell elvégezni.
Ha többféle vezető használható, akkor két csatlakozókapcsot a legkisebb
keresztmetszetű vezetőkkel, a fennmaradó másik kettőt pedig a legnagyobb
keresztmetszetű vezetőkkel kell vizsgálni.
15.6.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókapcsok esetében a
15.6.1.3. szakasz szerinti vizsgálatot vezetékszerelvényekkel kell elvégezni.
15.6.1.3. A vezetőjével felszerelt mindegyik csatlakozókapcsot a vizsgálati árammal
(váltakozó vagy egyenárammal) kell terhelni, majd 1 óra múlva, a vizsgálati
áramterhelés további fenntartása mellett, meg kell mérni a csatlakozókapcson
keresztüli feszültségesést. A mérési pontok a lehető legközelebb essenek ahhoz az
érintkezési ponthoz, amelynek a feszültségesését mérjük.. A mért feszültségesés ne
haladja meg a 15 mV-ot.
Az egyes csatlakozásokhoz vagy érintkezési pontokhoz tartozó feszültségesést
külön-külön kell értékelni; például a vezetőnek a rátolható csatlakozóhüvelyhez
történő csatlakozását, a rátolható csatlakozóhüvelynek a csaphoz történő
csatlakozásától függetlenül kell figyelembe venni.
Két, egymástól szét nem választható csatlakozás együttesen mért teljes
feszültségesése ne haladja meg az ebben a szakaszban megadott érték kétszeresét.
15.6.2. Melegítési vizsgálatok
15.6.2.1. A legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsokat (vagy kötéseket)
áramterhelés nélkül 25 ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni. Minden
ciklus 30 perces, a nagyobb értéket figyelembe vevő, T ± 5 °C vagy 100 ± 5 °C
hőmérsékleten való tartásból, és az ezt követő 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékletre
történő hűlési szakaszból álljon. A 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsokat
(vagy kötéseket) 100 ilyen ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni.
MSZ EN 60598-1 187
MEGJEGYZÉS: A T hőmérséklet a T-jelölésű alkatrészek, például a lámpafoglalatok legnagyobb
névleges hőmérsékletét jelöli.
15.6.2.2. A feszültségesést ismét meg kell mérni minden egyes csatlakozókapcson:
a) a 10. és a 25. ciklus után, a legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsok
esetében;
b) az 50. és a 100. ciklus után, a 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsok
esetében.
Ha a csatlakozókapcsok feszültségesése a két eset egyikénél sem haladja meg
50%-nál nagyobb mértékben ugyanazon csatlakozókapcson a 15.6.1. szakasz
szerint mért feszültségesési értékeket, vagy ha a feszültségesés növekedése 2 mV-
nál kisebb, akkor a csatlakozókapcsok megfelelnek a követelménynek.
Ha bármelyik csatlakozókapocs feszültségesése meghaladja a 22,5 mV-ot, akkor a
csatlakozókapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.
Ha a csatlakozókapcsok egyikének esetében az a) vagy b) pont szerint mért
feszültségesés 50%-nál nagyobb mértékben, de legfeljebb 2 mV-tal meghaladja
ugyanazon csatlakozókapcson a 15.6.1. szakasz szerint mért feszültségesést, de
nem haladja meg a 22,5 mV-ot, akkor a négy csatlakozókapcsot áramértéktől
függően, 25 vagy 100 ciklusból álló, új öregítési vizsgálatnak kell alávetni, de
áramterhelés nélkül.
A 10. és a 25. vagy az 50. és a 100. ciklusok után (a névleges áram értékétől
függően) a feszültségesést újra meg kell mérni. A feszültségesés egyik
csatlakozókapocs esetében se haladja meg a 22,5 mV-ot.
Két, egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes
feszültségesése ne haladja meg az ebben a szakaszban megadott érték kétszeresét.
15.6.2.3. Ha a csatlakozókapocs kialakítása olyan, hogy a vezető leszorítása egy
szigetelőanyagú felülettel szemben történik, akkor ez a felület ne deformálódjon a
melegítési vizsgálatok során.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 188
15.7. A külső huzalozás csatlakozókapcsai és kötései
15.7.1. Vezetők
A rugós típusú csatlakozókapcsok legyenek alkalmasak a 15.1. táblázatban
megadott névleges keresztmetszetű, tömör vagy sodrott, merev vezetők
csatlakoztatására.
15.1. táblázat: A vezetők névleges értékei
A csatlakozókapcsok legnagyobb névleges árama
A
A vezetők névleges keresztmetszete
mm2
6 0,5–1
10 > 1-1,5
16 > 1,5–2,5
MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapcsokra rendszerint besorolási nagyságukkal hivatkoznak. A 0
kapocsnagyság például, általában 6 A névleges terhelhetőséget jelent. Ha az alkatrész névleges
értéke kisebb a tényleges terhelhetőségnél, akkor az alkatrész névleges értékét kell figyelembe venni.
A követelmény teljesülését megtekintéssel, méréssel és az előírt legkisebb és
legnagyobb keresztmetszetű vezető felszerelésével kell ellenőrizni.
15.8. Mechanikai vizsgálatok
A csatlakozókapcsoknak és kötéseknek megfelelő mechanikai szilárdságuk legyen.
A követelmény teljesülését a 15.8.1. és a 15.8.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell
ellenőrizni, amelyeket a négy minta egyik csatlakozókapcsán kell elvégezni.
15.8.1. A rugós típusú csatlakozókapcsok esetében a vizsgálatot a 15.7. szakaszban
előírt legnagyobb, majd a legkisebb keresztmetszetű tömör rézvezetőkkel váltakozva
kell elvégezni. Ezeket a vezetőket mindegyik csatlakozókapocs esetében ötször kell
csatlakoztatni és bontani. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem azonos
kialakításúak, akkor mindegyik kialakításból egy csatlakozókapcsot kell vizsgálni.
Az első négy csatlakoztatáshoz minden alkalommal új vezetőket kell használni. Az
ötödik csatlakoztatás esetében ugyanazt a vezetőt kell használni, mint a negyedik
csatlakoztatás során, és a vezetőt ugyanazon a helyen kell megszorítani. Minden
csatlakoztatáskor a vezetőket ütközésig kell benyomni a csatlakozókapcsokba.
MSZ EN 60598-1 189
Ha a gyártó szerint a csatlakozókapocs sodrott vezetőkhöz is alkalmas (lásd a
15.3.10. szakaszt), akkor további vizsgálatot kell végezni két merev, sodrott
rézvezetővel. Ezek közül az első a 15.7. szakaszban meghatározott legnagyobb
keresztmetszetű, a másik pedig a legkisebb keresztmetszetű legyen. Ezeket a
vezetőket csak egyszer kell csatlakoztatni és bontani.
Az utolsó csatlakoztatás után minden vezetőt a 15.2. táblázat szerinti
húzóvizsgálatnak kell alávetni.
15.8.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókat is a 15.2. táblázat
szerinti húzóvizsgálatnak kell alávetni.
15.2. táblázat: A vezetőre ható húzóerők
Húzóerő N
Csatlakozókapcsok legnagyobb névleges
árama
A Rugós típusú és
hegesztett kötések Tűs vagy lapos és rátolható típusú
6 20 8
10 30 15
16 30 15
MEGJEGYZÉS: Ha az alkatrész névleges értéke kisebb, mint a csatlakozókapocs terhelhetősége,
akkor az alkatrész névleges értékét kell figyelembe venni.
A húzást hirtelen rántások nélkül, 1 percig kell a vezető vagy vezetékszerelvény
használati vagy behelyezési irányával ellentétes irányban alkalmazni.
A vizsgálat alatt a vezető vagy a vezetékszerelvény ne jöjjön ki a
csatlakozókapocsból és se a csatlakozókapocs, se a vezető vagy a
vezetékszerelvény ne essen át olyan változáson, amely a további használatukat
károsan befolyásolja.
15.9. Villamos vizsgálatok
A csatlakozókapcsok és a kötések megfelelő villamos működést biztosítsanak.
A követelmény teljesülését a 15.9.1. és a 15.9.2. szakasz szerinti vizsgálatokkal kell
ellenőrizni.
15.9.1. Az átmeneti ellenállás vizsgálata
MSZ EN 60598-1 190
A csatlakozókapcsok (vagy kötések) villamos működését tíz csatlakozókapocsból
álló készleten kell ellenőrizni. Ha a lámpatesten belüli csatlakozókapcsok nem
azonos kialakításúak, akkor mindegyik kialakítás tíz kapcsát tartalmazó készleten
kell a vizsgálatot elvégezni.
15.9.1.1. Rugós típusú csatlakozókapcsok esetén a 15.9.1.3. szakasz szerinti
vizsgálatot tíz, szigeteletlen, tömör rézvezetővel kell elvégezni.
A 15.7. szakaszban meghatározott, legnagyobb keresztmetszetű öt vezetőt a
rendeltetésszerű használatnak megfelelően egy-egy csatlakozókapocshoz kell
csatlakoztatni.
A 15.7. szakaszban meghatározott, legkisebb keresztmetszetű öt vezetőt a
rendeltetésszerű használatnak megfelelően a fennmaradó öt csatlakozókapocsba
kell bekötni.
15.9.1.2. A tűs vagy lapos és a rátolható típusú csatlakozókapcsok esetében a
15.9.1.3. szakasz szerinti vizsgálatot vezetékszerelvényekkel kell elvégezni.
15.9.1.3. A vezetőjével felszerelt mindegyik csatlakozókapcsot a vizsgálati árammal
(váltakozó vagy egyenárammal) kell terhelni, majd 1 óra múlva, a vizsgálati áram
további fenntartása mellett, meg kell mérni a csatlakozókapcson keresztüli
feszültségesést. A mérési pontok a lehető legközelebb essenek ahhoz az érintkezési
ponthoz, amelynek a feszültségesését mérjük.
A mért feszültségesés ne haladja meg a 15 mV-ot.
Két egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes
feszültségesése ne haladja meg az ebben a szakaszban megadott érték kétszeresét.
15.9.2. Melegítési vizsgálatok
A csatlakozókapcsok (vagy kötések) termikus működését a 15.9.1. szakasz szerint
már vizsgált csatlakozókapcsokon kell ellenőrizni.
15.9.2.1. A környezeti hőmérsékletre való lehűlés után minden vezetőt a 15.7.
szakaszban előírt legnagyobb keresztmetszetű, új, szigeteletlen, tömör rézvezetővel
kell helyettesíteni, és minden vezetékszerelvényt megfelelő, új vezetékszerelvénnyel
kell helyettesíteni. Ezt követően ezeket ötször kell a csatlakozókapocshoz vagy a
megfelelő kötőrészhez csatlakoztatni vagy attól bontani.
MSZ EN 60598-1 191
Ezután a vezetőket új, szigeteletlen vezetőkkel kell kicserélni.
15.9.2.2. A vezetőjével felszerelt mindegyik csatlakozókapcsot a vizsgálati árammal
(váltakozó vagy egyenárammal) annyi ideig kell terhelni, amennyi éppen elegendő a
feszültségesés méréséhez. Ezekre a mérésekre és a 15.9.2.4. szakasz szerinti
mérésekre a 15.9.1. szakasz követelményei vonatkoznak.
15.9.2.3. A legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsokat (vagy kötéseket)
áramterhelés nélkül 25 ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni. Minden
ciklus 30 perces, a nagyobb értéket figyelembe vevő, T ± 5 °C vagy 100 ± 5 °C
hőmérsékleten való tartásból, és az ezt követő 15 °C és 30 °C közötti hőmérsékletre
történő hűlési szakaszból álljon. A 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsokat
(vagy kötéseket) 100 ilyen ciklusból álló öregítési vizsgálatnak kell alávetni.
MEGJEGYZÉS: A T hőmérséklet a T-jelölésű alkatrészek, például a lámpafoglalatok legnagyobb
névleges hőmérsékletét jelöli.
15.9.2.4. A feszültségesést ismét meg kell mérni minden egyes csatlakozókapcson:
a) a 10. és a 25. ciklus után, a legfeljebb 6 A névleges áramú csatlakozókapcsok
esetében;
b) az 50. és a 100. ciklus után, a 6 A feletti névleges áramú csatlakozókapcsok
esetében.
Ha a csatlakozókapcsok feszültségesése a két eset egyikénél sem haladja meg
50%-nál nagyobb mértékben ugyanazon csatlakozókapcson a 15.9.2.2. szakasz
szerint mért feszültségesési értékeket, vagy ha a feszültségesés növekedése 2 mV-
nál kisebb, akkor a csatlakozókapcsok megfelelnek a követelménynek.
Ha bármelyik csatlakozókapocs feszültségesése meghaladja a 22,5 mV-ot, akkor a
csatlakozókapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.
Ha a csatlakozókapcsok egyikének esetében az a) vagy b) pont szerint mért
feszültségesés 50%-nál nagyobb mértékben, de legfeljebb 2 mV-tal meghaladja
ugyanazon csatlakozókapcson a 15.9.2.2. szakasz szerint mért feszültségesést, de
nem haladja meg a 22,5 mV-ot, akkor a tíz csatlakozókapcsot áramértéktől függően,
25 vagy 100 ciklusból álló, új öregítési vizsgálatnak kell alávetni, de áramterhelés
nélkül.
MSZ EN 60598-1 192
A 10. és a 25. vagy az 50. és a 100. ciklusok után (a névleges áram értékétől
függően) a feszültségesést újra meg kell mérni. A feszültségesés egyik
csatlakozókapocs esetében se haladja meg a 22,5 mV-ot.
Két egymástól el nem választható csatlakozás együttesen mért teljes
feszültségesése ne haladja meg az ebben a szakaszban megadott érték kétszeresét.
15.9.2.5. Ha a csatlakozókapocs kialakítása olyan, hogy a vezető leszorítása egy
szigetelőanyagú felülettel szemben történik, akkor ez a felület ne deformálódjon a
melegítési vizsgálatok során.
A követelmény teljesülését megtekintéssel kell ellenőrizni.
MSZ EN 60598-1 193
Amper A
Frekvencia (hertz) Hz
Volt V
Watt W
Váltakozó áramú táplálás
[IEC 60417-5032 (2002-10)]
Egyenáramú táplálás
[IEC 60417-5031 (2002-10)]
Egyen- és váltakozó áramú táplálás
[IEC 60417-5033 (2002-10)]
II. érintésvédelmi osztály
III. érintésvédelmi osztály
Legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet ta... °C
Figyelmeztetés hidegtükrös lámpák használatának tilalmára
Legkisebb távolság a megvilágított tárgyaktól (m)
Normál, gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre nem alkalmas lámpatestek (csak nem éghető felületre szerelhető)
Felületre szerelt
Süllyesztett
Hőszigetelő-anyaggal történő lefedésre nem alkalmas lámpatestek
Normál kivitelű IP20
Csepegő víz ellen védett IPX1
Esővíz ellen védett IPX3
Freccsenő víz ellen védett IPX4
Vízsugár ellen védett IPX5
MSZ EN 60598-1 194
Erős vízsugár ellen védett IPX6
Víz ellen tömített (bemeríthető) IPX7
Víznyomás ellen tömített (alámeríthető) IPX8 m (ezt követően az alámerítés legnagyobb mélységének méterben kifejezett jelzése)
2,5 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellen védett
IP3X
1 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellen védett
IP4X
Por ellen védett IP5X
Por ellen tömített IP6X
Hőálló tápvezetékek, összekötő vezetékek vagy külső huzalozás alkalmazása
(a vezetékerek száma szabadon választható)
Tetőtükrös lámpák működtetésére kialakított lámpatestek
Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatestek
(a lámpa működtetéséhez) külső impulzusgyújtót igénylő nagynyomású nátriumlámpás lámpatestek
Belső gyújtókészülékkel ellátott nagynyomású nátriumlámpás lámpatestek
A törött védőernyő cseréjének szükségessége
(négyzetes)
vagy
(kerek)
Csak a biztonsági védőernyővel ellátott, volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy fém-halogén lámpákhoz kialakított lámpatestek
MSZ EN 60598-1 195
Belső biztosítót tartalmazó lámpatestek
Minden jelölés feleljen meg az IEC 60416-1 szerinti arányossági követelményeknek.
MEGJEGYZÉS: Az IP-számoknak megfelelő szimbólumok feltüntetése nem kötelező.
1. ábra: Jelölések
MSZ EN 60598-1 196
Méretek mm-ben
2. ábra: Csatlakozóvezetékkel (szabad vezetékvéggel) ellátott lámpatestek
sorozatkapcsának elhelyezése a szerelhetőségi vizsgálathoz
3. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték
Méretek mm-ben
4. ábra: A 4.15. szakasz követelményeinek szemléltetése
MSZ EN 60598-1 197
5. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték.
6. ábra: Por elleni védettséget vizsgáló készülék
MSZ EN 60598-1 198
A lámpatest védettsége
esővíz ellen freccsenő víz ellen
A lengés félszöge ±60° ±180°
Nyílások a félszögön belül ±60° ±90°
7. ábra: Készülék az eső- és freccsenő víz elleni védettség vizsgálatára
MSZ EN 60598-1 199
Méretek mm-ben
8. ábra: Fecskendő a vízsugárral végzett vizsgálathoz
MSZ EN 60598-1 200
Y = A felerősítő felület hőmérséklete (°C)
X = Tekercshőmérséklet (°C)
Értelmezés
1 A felerősítő felület hőmérsékletének határértéke meghibásodott tekercs esetén.
2 A felerősítő felület hőmérsékletének határértéke az 1,1-szeres névleges feszültségen történő
rendellenes működés alatt (lásd a 12.6.1.a pontot).
3 Mérési pont 1,1-szeres névleges feszültségen (lásd a 12.6.1.b pontot).
4 Mérési pont 1,0-szeres névleges feszültségen
5 Mérési pont 0,9-szeres névleges feszültségen
6 A berajzolt pontokon át húzott folytonos egyenes vonal megfelelő lámpatestet mutat, mivel az
egyenes meghosszabbításában a 350 °C-os tekercshőmérséklethez a felerősítő felület 180 °C-
nál kisebb hőmérséklete tartozik.
7 A berajzolt pontokon át húzott szaggatott egyenes vonal olyan lámpatestet mutat, amely nem
felelt meg a vizsgálaton, mivel a vonal meghosszabbításában a felerősítő felület hőmérséklete
már a 350 °C-os tekercshőmérséklet elérése előtt meghaladja a 180 °C-ot.
8 A meghibásodott tekercs hőmérsékletének legnagyobb feltételezett értéke.
9 A ta/ta koordinátákat csak akkor kell felvenni, ha a névleges feszültség 0,9-szeresén és 1,1-
szeresén mért tekercshőmérsékletek különbsége 30 K-nél kisebb. A példa olyan lámpatestet
mutat, amelynek ta értéke 25 °C.
9. ábra: A tekercshőmérséklet és a felerősítő felület hőmérséklete közötti
összefüggés
MSZ EN 60598-1 201
Méretek mm-ben
10. ábra: Golyós nyomókészülék
Méretek mm-ben
11. ábra: Az elektródák elrendezése és méretei a kúszóáram-szilárdság
vizsgálatához
MSZ EN 60598-1 202
Nyomólemez nélküli kapcsok Nyomólemezes kapcsok
D = a vezető számára kialakított tér G = a szorítócsavar és a teljesen bedugott vezető vége közötti távolság
MEGJEGYZÉS: A csatlakozókapocsnak az a része, amely a menetes furatot tartalmazza, valamint a
csatlakozókapocsnak az a része, amelyhez a csavar a vezetőt szorítja, két különálló rész lehet, mint a
kengyellel ellátott csatlakozókapcsok esetében.
A vezető számára kialakított tér alakja eltérhet az ábrákon megadottaktól, feltéve, hogy abba a D-re
előírt legkisebb átmérővel kör írható.
Nyomaték Nm
A legkisebb G távolság a
szorítócsavar és a teljesen
bedugott vezető vége
között
I. a III. a IV. a
Kapocs-nagyság
A vezetőtér legkisebb
D átmérője
mm
egy csavar
két csavar
egy csavar
két csavar
egy csavar
két csavar
egy csavar
két csavar
1 2,5 1,5 1,5 0,2 0,2 0,4 0,4 0,4 0,4
2 3,0 1,5 1,5 0,25 0,2 0,5 0,4 0,5 0,4
3 3,6 1,8 1,5 0,4 0,2 0,8 0,4 0,8 0,4
4 4,0 1,8 1,5 0,4 0,25 0,8 0,5 0,8 0,5
5 4,5 2,0 1,5 0,7 0,25 1,2 0,5 1,2 0,5
6 5,5 2,5 2,0 0,8 0,7 2,0 1,2 2,0 1,2
7 7,0 3,0 2,0 1,2 0,7 2,5 1,2 3,0 1,2
a A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti csavarokra vonatkoznak.
12. ábra: Hüvelykapcsok
MSZ EN 60598-1 203
Jelmagyarázat
A = rögzített rész
B = alátét vagy szorítólemez
C = a vezető elemi szálainak kicsúszását megakadályozó szerkezeti rész
D = a vezető számára kialakított tér
E = tőcsavar
MEGJEGYZÉS: Az a rész, amely a vezetőt a helyén tartja, szigetelőanyagból is lehet, ha a vezető
szorításához szükséges nyomás nem a szigetelőanyagon keresztül tevődik át.
13. ábra: Csavaros és csavaranyás kapcsok
MSZ EN 60598-1 204
Nyomaték Nm
III. a) IV. a)
Kapocs-nagyság
A vezetőtér legkisebb
D átmérője
mm
egy csavar két csavar egy csavar vagy
tőcsavar (csavaranya)
Két csavar vagy
tőcsavar (csavaranya)
0 1,4 0,4 - 0,4 -
1 1,7 0,5 - 0,5 -
2 2,0 0,8 - 0,8 -
3 2,7 1,2 0,5 1,2 0,5
4 3,6 2,0 1,2 2,0 1,2
5 4,3 2,0 1,2 2,0 1,2
6 5,5 2,0 1,2 2,0 1,2
7 7,0 2,5 2,0 3,0 2,0
a A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti csavarokra és tőcsavarokra (csavaranyákra) vonatkoznak.
13. ábra: (folytatás)
MSZ EN 60598-1 205
Jelmagyarázat
A = nyereg
B = rögzített rész
C = tőcsavar
D = a vezeték számára kialakított tér
MEGJEGYZÉS: A vezető számára kialakított tér alakja eltérhet az ábrákon megadottaktól, feltéve,
hogy abba a D-re előírt legkisebb átmérővel kör írható.
A nyereg felső és alsó oldalának kiképzése különböző lehet annak érdekében, hogy megkönnyítse a
nyereg megfordításával egyrészt a kis, másrészt a nagy keresztmetszetű vezetők elhelyezését.
A kapcsoknak lehet kettőnél több szorítócsavarja vagy tőcsavarja is.
Kapocsnagyság A vezetőtér legkisebb D átmérője
mm
Nyomaték
Nm
3 3,0 0,5
4 4,0 0,8
5 4,5 1,2
6 5,5 1,2
7 7,0 2,0
14. ábra: Nyeregkapcsok
MSZ EN 60598-1 206
Jelmagyarázat
A = csavarbiztosító alkatrész
B = kábelsaru vagy sín
E = rögzített rész
F = tőcsavar
G = a furat széle és a szorítófelület széle közötti távolság
MEGJEGYZÉS: Bizonyos készüléktípusok esetében az előírtnál kisebb méretű csatlakozókapcsok
használata is megengedett.
Nyomaték Nm
Kapocsnagyság
A legkisebb G távolság a furat széle és a
szorítófelület széle között mm III. a) VI. a)
6 7,5 2,0 2,0
7 9,0 2,5 3,0
a) A megadott értékek a 14.4. táblázat megfelelő oszlopai szerinti tőcsavarokra vonatkoznak.
15. ábra: Kábelsarus kapcsok
MSZ EN 60598-1 207
Jelmagyarázat
A = rögzített rész
D = a vezető számára kialakított tér
Kapocsnagyság A vezetőtér legkisebb D átmérője a)
mm
Legkisebb távolság a rögzített rész és a teljesen bedugott
vezeték vége között mm
0 1,4 1,5
1 1,7 1,5
2 2,0 1,5
3 2,7 1,8
4 3,6 1,8
5 4,3 2,0
6 5,5 2,5
7 7,0 3,0
a) Az alkalmazandó nyomatékértéket a 14.4. táblázat II. vagy V. oszlopából kell a kiviteltől függően megválasztani, amint vonatkozik.
16. ábra: Köpenykapcsok
MSZ EN 60598-1 208
17. ábra: A villamos kötések szerkezete
18. ábra: Példák rugós típusú, csavarnélküli csatlakozókapcsokra
MSZ EN 60598-1 209
19. ábra: További példák csavar nélküli csatlakozókapcsokra
MSZ EN 60598-1 210
20.A. ábra: A „felfűzött szerelés” (átmenő táplálás) fogalmának szemléltetése
Jelmagyarázat
1 = csatlakozókapcsok 5 = fényforrás
2 = táplálás 6 = „A” lámpatest
3 = előtét 7 = „B” lámpatest
4 = gyújtó
20.B. ábra: A lámpatestben végződő „átmenő huzalozás” fogalmának
szemléltetése. (Háromfázisú átmenő huzalozás mellett is használható, ha a
lámpatesteket váltakozva az L1, L2 és L3, valamint a nulla közé kapcsolják)
MSZ EN 60598-1 211
Jelmagyarázat
1 = csatlakozókapcsok 5 = fényforrás
2 = táplálás 6 = „A” lámpatest
3 = előtét 7 = „B” lámpatest
4 = gyújtó
20.C. ábra: A lámpatestben nem végződő „átmenő huzalozás” fogalmának
szemléltetése
20. ábra. A „felfűzött szerelés” és az „átmenő huzalozás” fogalmának
szemléltetése
MSZ EN 60598-1 212
MEGJEGYZÉS: Az oldalirányú ütővizsgálatokhoz a merev tartófelületet függőlegesen kell elhelyezni.
21. ábra: Készülék a golyós ütővizsgálatokhoz
22. ábra: Példák önmetsző, menetvágó és menetnyomó csavarokra
(az ISO 1891-ből)
23. ábra: A szabvány e kiadásából ezt az ábrát törölték.
MSZ EN 60598-1 213
Jelmagyarázat
A = kúszóáramút
B = légköz (hálózati huzalozás)
C = légköz (belső huzalozás)
D = vezető
E = szigetelés
24. ábra: A hálózati csatlakozókapcsok kúszóáramút- és légközmérésének
szemléltetése
MSZ EN 60598-1 214
Méretek mm-ben
Az ejtődob szélessége nincs előírva
25. ábra: Ejtődob
MSZ EN 60598-1 215
MEGJEGYZÉS: Szükség esetén a dióda polaritása megfordítható.
26. ábra: Vizsgálóáramkör a fényforrás behelyezése közbeni biztonság
ellenőrzéséhez
27.ábra: A fa gyulladási hőmérséklete az idő függvényében
MSZ EN 60598-1 216
28. ábra: Példa a megengedett mértékű forraszanyag alkalmazására
29. ábra: Vizsgálólánc
MSZ EN 60598-1 217
Jelmagyarázat
1 = Menetnyomó (menetformáló) csavar
2 = Horony
3 = Fémes anyag
30. ábra: Példa a menetnyomó csavar fémhoronyban való használatára
MSZ EN 60598-1 218
31. ábra: Elektromechanikus csatlakozórendszer dugó/aljzat csatlakozással
32. ábra: Legfeljebb 70 W-os fénycsöves lámpatestek vizsgálati kapcsolása
MSZ EN 60598-1 219
A melléklet
(előírás)
Vizsgálat annak megállapítására, hogy egy vezető rész áramütést okozhat-e
Annak megállapítására, hogy egy vezető rész olyan aktív rész-e, amely villamos
áramütést okozhat, a következő vizsgálatokat kell elvégezni, a lámpatestet névleges
tápfeszültségen és névleges frekvencián működtetve:
a) Meg kell mérni az adott rész és a föld között folyó áramot. Az induktivitás-
mentes mérőkör ellenállása 2000 ± 50 Ω legyen. Az adott részt aktív résznek
kell tekinteni, ha 0,7 mA-nél nagyobb (csúcs)értékű váltakozó áram, vagy 2 mA-
nél nagyobb egyenáram mérhető rajta.
1 kHz feletti frekvenciák esetén a 0,7 mA-es határértéket meg kell szorozni a
frekvencia kHz-ben mért számértékével, de az a 70 mA (csúcs)értéket ne
haladja meg. A szivárgóáram egyes összetevőire külön-külön meghatározott
határértékeket összegezni kell.
Ha az adott rész az a) vizsgálat szerint aktív, akkor azt aktívnak kell tekinteni,
és a b) vizsgálatot nem kell elvégezni.
Ha az adott rész az a) vizsgálat szerint nem aktív, akkor azt csak abban az
esetben kell aktívnak tekinteni, ha a b) vizsgálat szerint aktívnak bizonyul.
b) Meg kell mérni az adott rész és bármely megérinthető rész közötti feszültséget.
Az induktivitásmentes mérőkör ellenállása 50 000 Ω legyen. Az adott részt aktív
résznek kell tekinteni, ha a mért feszültség 34 V (csúcs)értéknél nagyobb.
A fenti vizsgálatok során a vizsgálótápegység egyik pólusa földpotenciálon legyen.
MSZ EN 60598-1 220
B melléklet
(előírás)
Vizsgálólámpák
A 12. főfejezet vizsgálataihoz célszerű készletet tartani a leggyakrabban előforduló
lámpatípusokból. Ezeket a vonatkozó szabványok szerinti névleges értékekhez a
lehető legközelebb eső műszaki jellemzőkkel bíró, sorozatgyártású lámpák közül kell
kiválogatni. A kiválogatott lámpákat öregíteni kell (legalább 24 órán keresztül az
izzólámpák, és legalább 100 órán keresztül a fénycsövek és más kisülőlámpák
esetében, alkalmanként kikapcsolt időszakok közbeiktatásával). Ezután további
ellenőrzést kell végezni annak kimutatására, hogy a lámpák műszaki jellemzői
megfelelőek maradtak-e és állandósultak-e. A lámpák a rendeltetésszerű üzemben
várható jellemző élettartamuk mintegy háromnegyedénél nem használhatók tovább
vizsgálólámpaként. A lámpákat minden vizsgálat előtt a sérülések, vagy a közelgő
működésképtelenségre utaló jelek tekintetében meg kell vizsgálni. A kisülőlámpákat
rendszeresen ellenőrizni kell annak megállapítása céljából, hogy a villamos
jellemzőkben nem észlelhetők-e olyan változások, amelyek kihatással lehetnek a
lámpatestek hőmérsékletére.
Ha egy lámpa az áramkörbe egynél több helyzetben is behelyezhető – mint például a
fénycső –, akkor a következetes behelyezés elősegítésére jelöléseket kell
alkalmazni. Különös gondossággal kell eljárni a vizsgálólámpák kezelése során;
főként a nátrium és fém-halogén kisülőlámpákat és az amalgámos fénycsöveket nem
szabad mozgatni addig, amíg melegek.
Az adott vizsgálatra kiválasztott lámpa névleges értékei és típusa feleljen meg a
lámpatest által támasztott kívánalmaknak. Ha a gyártó többféle alakú, szerkezetű
vagy kikészítésű lámpát javasol, akkor melegedési szempontból a
legkedvezőtlenebb lámpát kell alkalmazni. Egyébként a legáltalánosabb típust kell
használni.
A következő követelmények a vizsgálólámpák és a lámpatest egyedi vizsgálatához
használt lámpák kiválasztására vonatkoznak.
a) Izzólámpák
MSZ EN 60598-1 221
A lámpatestnek a benne a legkedvezőtlenebb körülményeket előidéző lámpákkal
való vizsgálatára irányuló törekvések során a hőátadás két fő módját, a sugárzást és
a hővezetést kell figyelembe venni.
1) Sugárzás. A lámpatest anyagait a lámpa izzószálának sugárzása, a lámpa
közvetlen környezetében és különösen a felette lévő felületeket pedig a
lámpabura felületéről átáramló hő melegíti. Az ilyen körülmények vizsgálata
során általában világos burás lámpát kell használni. A hálózati feszültségről
működő lámpák többségénél az alkalmazott izzószálak alakja kissé
szabálytalan sugárzási eloszlást biztosít, de nem feltételezhető, hogy e szálak
irányfüggő tulajdonságai jelentőséggel bírnak. Nagyobb a különbség a kisebb
feszültségre (100–130 V-ra) tervezett lámpák esetében, mivel a tengelyirányú
vagy arra merőleges izzószálak eltérő hőeloszlást eredményezhetnek, ami
bizonyos konstrukciók esetén lényeges lehet. A reflektorburás lámpák
alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a lámpa nyakrészén lévő átlátszó
területekre. Ha a lámpatestet hőáteresztő reflektoros, ún. hidegtükrös lámpák
használatára tervezték, akkor a vizsgálat során is ilyen lámpákat kell használni.
A fénypontmagasság szintén szerepet játszik.
2) Hővezetés. A lámpafoglalatot és a hozzá tartozó huzalozást a lámpafejen
keresztül vezetett hő és, ha a lámpatest „fej-fent” helyzetű lámpával működik,
akkor a lámpa külső felületéről átadott hő áramlása is melegíti. Ezek a
körülmények a vizsgálat során az IEC 60634 szerint gyártott, vizsgálati
hőforráslámpák (HTS lámpák) használatát teszik szükségessé.
A tartóssági vizsgálathoz AHTS lámpákat kell használni.
Ha HTS vagy AHTS lámpák nem állnak rendelkezésre, akkor a vizsgálólámpákat a
következők szerint kell előkészíteni és használni:
Az IEC 60432-1 és az IEC 60432-2 hatálya alá tartozó lámpák
Előkészítés:
Könnyen beszerezhető (kereskedelemben kapható) lámpákat kell használni. Minden
példányt egyedileg kell azonosítani, és meg kell mérni a lámpafej melegedését (∆ts),
az IEC 60360 szerinti módszerrel.
MSZ EN 60598-1 222
A kapott értéket össze kell hasonlítani az IEC 60432-1 2. táblázatában, illetve az
IEC 60432-2 1. táblázatában szereplő értékekkel, amelyik vonatkozik, és a [∆ (∆ts)]
különbséget fel kell jegyezni.
Ha az IEC 60432-1 és az IEC 60432-2 nem ír elő hőmérsékletet, akkor a gyártó
adatait kell használni, vagy a gyártót kell felkérni vizsgálólámpák szállítására.
Használat:
Az ismert vizsgálólámpát normál módon kell a melegedésvizsgálathoz használni, a
lámpafej hőmérsékletét fel kell jegyezni. A végleges vizsgálati eredmény
meghatározásához ezt az értéket a [∆ (∆ts)] értékkel kell korrigálni. Ezt az eredményt
kell összehasonlítani a 12.1. táblázatban megadott szabványos határértékekkel.
Az alkalmazható lámpák kiválasztásához a következő irányelvek nyújtanak
segítséget:
A világos vagy homályos burájú lámpákkal összehasonlítva általában magasabb
fejhőmérsékletek mérhetők azokon a lámpákon, amelyek:
– burája fehér bevonatú vagy sötét színű;
– burája kisebb;
– fénypontmagassága kisebb.
Az IEC 60432-1 2. táblázata szerinti ∆ts értéktől való kisebb eltérések hasonlóan,
mint a HTS lámpák IEC 60634 szerinti beállításánál, a vizsgálati feszültség
változtatásával korrigálhatók, de az ilyen változtatás ne okozza a teljesítménynek a
névleges érték 105%-a fölé emelkedését (ez a feszültség 103,2%-ának felel meg).
Ezenfelül, kizárólag a hővezetés okozta melegedésvizsgálat céljára, a lámpa külső
felülete a lámpafejtől kezdődően, és szükség esetén a bura teljes felületére
kiterjedően, kézzel, az erre a célra alkalmas hőálló festékkel befesthető.
Reflektorburás és tetőtükrös lámpák esetén a hőmérséklet csak a vizsgálati
feszültség változtatásával állítható be.
A tartóssági vizsgálat esetében nem kell az emelt fejhőmérséklet elérése céljából
módosított HTS-lámpákat használni.
MSZ EN 60598-1 223
Ha a lámpatesten különleges lámpa használatát jelölték, vagy ha nyilvánvaló, hogy a
lámpatestben különleges lámpákat kell használni, akkor a vizsgálatokat ilyen
különleges lámpákkal kell elvégezni.
A lámpákat a lámpatest jelölt, legnagyobb teljesítményével összhangban kell
kiválasztani. Kétség esetén, az E27 vagy B22 foglalatú, max. 60 W jelölésű
lámpatestek esetében a vizsgálatokat 40 W teljesítményű gömblámpával is el kell
végezni.
A vizsgálólámpa feszültségértéke legyen összhangban azoknak a kereskedelmi
forgalomban kapható lámpáknak a feszültségértékével, amelyekhez a lámpatest
készült. Ha a lámpatestet két vagy több különböző feszültségcsoportra tervezték,
például 200–250 V-ra és 100–130 V-ra, akkor a vizsgálatot az alacsonyabb
feszültségtartományú (azaz a nagyobb áramú) lámpákkal kell elvégezni, de
figyelembe kell venni az a) pontban leírtakat.
A vizsgálathoz használt lámpák kiválasztásánál a 3.2.8. szakasz szerinti
követelményt figyelembe kell venni.
Ha a lámpát a lámpatesten belüli vagy azon kívüli transzformátor, vagy hasonló
alkatrész működteti, akkor a vizsgálólámpa névleges értéke legyen összhangban a
lámpatesten, a transzformátoron vagy a használati útmutatóban lévő jelöléssel.
b) Az IEC 60432-3 szerinti halogénlámpák
A vizsgálatot a lámpatest gyártója által rendelkezésre bocsátott fényforrásokkal kell
elvégezni.
Figyelmet kell fordítani a lámpák olyan különleges jellemzőire, mint pl. a sugárzási
szög, a hidegtükrös változat stb.
c) Fénycsövek és más kisülőlámpák
Ha a lámpa referenciafeltételek mellett működik (a vonatkozó IEC-lámpaszabvány
szerint), akkor a lámpa feszültsége, árama és teljesítménye a lehető legközelebb
essen a lámpa névleges értékeihez, azoktól legfeljebb 2,5%-kal térjen el.
Ha referenciaelőtét nem áll rendelkezésre, akkor a lámpák válogatására olyan
sorozatgyártású előtét is alkalmazható, amelynek a kalibrációs áram melletti
impedanciája ±1%-on belül megközelíti a referenciaelőtétét.
MSZ EN 60598-1 224
1. MEGJEGYZÉS: A 12. főfejezet szempontjából a beépített előtétes lámpákat fénycsöveknek vagy
más kisülőlámpáknak kell tekinteni. Ha a lámpatestet izzólámpákkal és beépített előtétes lámpákkal
vagy soros izzószállal egybeépített más kisülőlámpákkal, ún. kevertfényű lámpákkal egyaránt
használják, akkor a lámpatestet a legkedvezőtlenebb eredményt adó lámpával kell vizsgálni (amely
általában az izzólámpákkal érhető el).
2. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatest többféle lámpatípus kombinációjával használható (például
izzólámpa és kisülőlámpa), akkor a lámpatestet termikus szempontból a legkedvezőtlenebb
eredményt adó összeállításban kell vizsgálni.
Ha a lámpatest izzólámpával vagy kisülőlámpával egyaránt használható, akkor a lámpatestet a
kedvezőtlenebb eredményt adó lámpával kell vizsgálni (vagy, ha ez előre nem ismert, akkor
mindegyikkel egymás után).
Az általános tapasztalat az, hogy azonos lámpateljesítmény mellett a fényáteresztő anyagok nagyobb
hőmérsékletet érnek el kisülőlámpával vagy soros izzószállal egybeépített kisülőlámpával, ún.
kevertfényű lámpával, mint izzólámpával.
3. MEGJEGYZÉS: Ha a lámpatestet olyan lámpához tervezték, amelyre még nincs elfogadott előírás,
akkor a vizsgálólámpát a lámpa gyártójával történő konzultáció után kell kiválasztani.
d) LED
Lásd az IEC 62031-et (előkészületben)
MSZ EN 60598-1 225
C melléklet
(előírás)
Rendellenes áramköri állapotok
A következőkben a fénycsöves vagy más kisülőlámpás lámpatestekre alkalmazható
rendellenes működési állapotok vannak felsorolva. Ezek közül a melegedés
szempontjából a legkedvezőtlenebb állapotot kell megvalósítani (lásd a 12.5.1.
szakaszt). Ha a lámpatest egynél több lámpát tartalmaz, akkor a rendellenes
állapotokat csak arra az egy lámpára kell alkalmazni, amely a legkedvezőtlenebb
eredményeket idézi elő. A rendellenes állapotot a vizsgálat megkezdése előtt kell
megvalósítani. A 4) és 5) feltétel csak a két előfűtött elektródát tartalmazó lámpákra
(például fénycsövekre) vonatkozik. A leírások tartalmazzák a vizsgálati
körülményekre vonatkozó előírásokat. A rendellenes áramköri állapotot megfelelő
módon úgy is elő lehet állítani, vagy távkapcsolással mesterségesen létrehozni, hogy
az szükségszerűen ne zavarja meg az éppen befejezett rendeltetésszerű vizsgálat
állapotában lévő lámpatestet.
a) A gyújtóérintkezők rövidzárlata
Ez a feltétel a mozgóérintkezős gyújtókra vonatkozik, beleértve a lámpákba
beépített gyújtókat is.
b) Egyenirányítóként működő lámpa
1) Fénycsöves lámpatestek (C1. és a C2. ábra)
Ez a hibaállapot gyújtó nélküli, kapacitív reaktancia-szabályozású
előtéteket tartalmazó lámpatestekben léphet fel hosszabb használat után.
Az egyenirányító hatás vizsgálata esetén a lámpatesteket a C1. ábra
szerinti áramkörben kell működtetni. A lámpát a megfelelő helyettesítő
ellenállások középpontjához kell kapcsolni. Az egyenirányító polaritását
úgy kell megválasztani, hogy a legkedvezőtlenebb működési
körülményeket idézze elő. Szükség esetén a lámpát egy erre alkalmas
gyújtókészülékkel kell begyújtani.
Az egyenirányító műszaki jellemzői a következők legyenek:
– záróirányú csúcsfeszültség ≥ 800 V
MSZ EN 60598-1 226
– záróirányú szivárgóáram ≤ 10 µA
– nyitóirányú áram > a névleges lámpaáram 3-szorosa
– felfutási idő ≤ 50 µs
Az Fa6 fejű fénycsövekhez készült lámpatesteket azonban a következők
szerint kell vizsgálni:
A lámpát először rendeltetésszerű feltételek mellett, a lámpával sorba
kötött, rövidre zárt egyenirányítóval kell működtetni. Ezután a rövidzárat
meg kell szüntetni. Az egyenirányítót mindkét polaritási helyzetben be kell
kötni. A vizsgálat befejeződik, ha a lámpa kialszik. Ha nem, akkor a
következő vizsgálatot kell elvégezni:
A lámpát a C2. ábra szerint kell működtetni. Az egyenirányító polaritását
úgy kell megválasztani, hogy a legkedvezőtlenebb működési feltételek
jöjjenek létre. Szükség esetén a lámpát egy erre alkalmas
gyújtókészülékkel be kell gyújtani.
2) Olyan fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpákhoz készült
lámpatestek, amelyek az IEC 62035 biztonsági lámpaszabvány szerint az
előtét, a transzformátor vagy a gyújtókészülék túlmelegedését okozhatják
(C3. ábra).
A lámpatestben lévő lámpát a C3. ábra szerinti vizsgálóáramkörrel kell
helyettesíteni. A vizsgálat megkezdése előtt a vizsgálóáramkör, a
lámpatest és a működtetőeszköz hőmérséklete a légáramlástól mentes
burkolat környezeti hőmérsékletén állandósuljon. Az R ellenállás
változtatásával a lámpaáramot a normál lámpaáram kétszeresével
megegyező értékre kell beállítani. Az R ellenállás ismételt beállítását nem
kell elvégezni.
Ha az állandósult állapot a 12.5.2. szakasz szerinti hőmérsékleti
határérték túllépése előtt következik be, és a termikusan védett
működtetőeszköz védelme nem lép működésbe, akkor az R ellenállás
állításával az áramot megfelelő, pl. 10%-os lépésekben növelni kell.
Amennyire lehetséges, minden lépésnél gondoskodni kell az állandósult
MSZ EN 60598-1 227
állapot eléréséről. A beállítások során a lámpaáramot nem szabad a
normál lámpaáram háromszorosa fölé emelni.
1. MEGJEGYZÉS: Az önmagától visszakapcsoló védőeszközzel védett áramkörök
esetében több ki/be kapcsolási ciklus bekövetkezése is szükséges lehet a legnagyobb
hőmérsékletek elérése előtt.
2. MEGJEGYZÉS: A fém-halogén és a nagynyomású nátriumlámpák következő jellemző
kategóriáit tartalmazó lámpatestek kivételt képeznek az egyenirányító hatás előző
vizsgálati követelményei alól:
− 1000 W-os és e feletti teljesítményű, nagynyomású nátriumlámpák;
− a higanylámpák közvetlen helyettesítésére tervezett nagynyomású nátriumlámpák;
− azok az IEC 62035 hatálya tartozó fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpák,
amelyek az élettartamuk végén nem hajlamosak az egyenirányításra;
− azok az egyéb fém-halogén és nagynyomású nátriumlámpák, amelyekre
vonatkozóan a lámpa gyártója szerint nem jelentkezik egyenirányítási kockázat az
élettartam végén. (Ez a lámpatestek alkalmazhatóságát meghatározott fényforrás-
gyártók termékeire korlátozhatja).
c) Eltávolított és nem pótolt lámpák.
d) A lámpa egyik elektródája szakadt.
Az állapotok kapcsolással valósíthatók meg. (Alternatív lehetőségként a
vizsgálólámpa megfelelően módosítható).
Azt az elektródát kell kiválasztani, amely kedvezőtlenebbül befolyásolja az
eredményeket.
e) A lámpa nem gyújt be, bár mindkét elektródája ép. Ehhez az állapothoz
dezaktivált vagy módosított vizsgálólámpa alkalmazható.
f) A lámpatestben lévő motor(ok) lefogása.
MSZ EN 60598-1 228
C1. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához
(csak egyes gyújtó nélküli, kapacitív előtétekhez)
C2. ábra: Áramkör az egyenirányító hatás vizsgálatához
(egycsapos lámpák előtétjeihez)
MSZ EN 60598-1 229
Jelmagyarázat
1 = táplálás
2 = előtét, transzformátor, gyújtókészülék
3 = lámpatest
4 = lámpacsatlakozók
D = 100 A, 600 V
R = 0…200 Ω (az ellenállás teljesítményértéke legalább a lámpa teljesítményének fele legyen)
C3. ábra: Áramkör az egyenirányító-hatás vizsgálatához egyes nagynyomású
nátrium- és fém-halogén lámpák esetében
MSZ EN 60598-1 230
D melléklet
(előírás)
Huzatmentes burkolat
A következő ajánlások olyan huzatmentes burkolat kialakítására és használatára
vonatkoznak, amely a lámpatestek rendeltetésszerű és rendellenes működési
vizsgálataihoz szükséges. A huzatmentes burkolatokra más szerkezeti megoldások
is alkalmazhatók, ha a hasonló eredmények elérése biztosított.
A huzatmentes burkolat négyszögletes, felül és legalább három oldalán kettős
borítással, szilárd alaplappal ellátott legyen. A kettős borítás egymástól
megközelítőleg 150 mm-re elhelyezett, perforált fémlemezből készüljön, 1–2 mm
átmérőjű szabályos áttörésekkel, amelyek minden lemez teljes felületének mintegy
40%-át foglalják el.
A belső felületeket matt festékkel kell befesteni. A három alapvető belső méret
egyenként legalább 900 mm legyen. A belső felületek és azon legnagyobb lámpatest
bármelyik része közötti távolság legalább 200 mm legyen, amelyhez a burkolatot
tervezték.
MEGJEGYZÉS: Ha egy nagy burkolaton belül két vagy több lámpatestet kell vizsgálni, akkor ügyelni
kell arra, hogy egyik lámpatest sugárzása se befolyásolja a többit.
A burkolat teteje felett és a perforált oldalak mentén legalább 300 mm szabad
távolság legyen. A burkolatot úgy kell elhelyezni, hogy amennyire lehetséges, védve
legyen a légáramlástól és a hirtelen bekövetkező léghőmérséklet-változásoktól; a
burkolatot a sugárzó hőforrásoktól is védeni kell.
A vizsgált lámpatestet a burkolat hat belső felületétől a lehető legtávolabb kell
elhelyezni. A lámpatestet az üzemeltetési feltételeknek megfelelően kell felszerelni (a
12.4.1. és a 12.5.1. szakasz előírásai szerint).
A közvetlenül a mennyezetre vagy a falra rögzíthető lámpatestet fából vagy
farostlemezből készült szerelőtábla felületére kell erősíteni. Nem éghető
szigetelőanyagot kell alkalmazni akkor, ha a lámpatest nem alkalmas éghető anyagú
felületre való felszerelésre. A szerelőtábla 15–20 mm vastag legyen és legalább
100 mm-rel (de ajánlhatóan legfeljebb 200 mm-rel) nyúljon túl a lámpatest
kiegyenesített körvonalának vetületén. A szerelőtábla és a burkolat belső felületei
MSZ EN 60598-1 231
között legalább 100 mm-es távolság legyen. A szerelőtáblát matt, nem fémes
festékkel feketére kell festeni.
A sarokba szerelhető lámpatestet két szerelőtáblából álló sarokban kell rögzíteni,
amelyek mindegyike feleljen meg az előző követelményeknek.
Harmadik szerelőtábla is szükséges, ha a lámpatestet közvetlenül egy szimulált
mennyezet alatti, függőleges sarokban kell rögzíteni.
A lámpatestek ne okozzák a besüllyesztésükre szolgáló üreg olyan melegedését,
amely valószínűleg veszélyt vagy tűzveszélyt idézhet elő. A követelmény teljesülését
a következő vizsgálattal kell ellenőrizni.
A süllyesztett lámpatesteket olyan vizsgálóüregbe kell beszerelni, amely egy
felfüggesztett mennyezetből és annak a tetején lévő, függőleges oldalakkal és
vízszintes tetővel ellátott négyszögletes dobozból van kialakítva.
A függesztett mennyezet 12 mm vastag porózus farostlemezből készüljön, amelyben
alkalmas nyílást kell kialakítani a lámpatest számára. A farostlemez legalább
100 mm-rel nyúljon túl a lámpatest e táblára eső vetületén. A doboz függőleges
oldalai 19 mm vastag rétegelt falemezből, a tető az oldalakhoz légmentesen záródó,
12 mm vastag, porózus farostlemezből készüljön.
a) Olyan mennyezetekbe való besüllyesztésre tervezett lámpatestek, ahol a
lámpatestet hőszigetelő anyag borítja.
A hermetikusan zárt dobozt a doboz külső felületéhez szorosan illeszkedő
hőszigetelő anyaggal teljesen körül kell venni. A hőszigetelés két, 10 cm vastag
olyan ásványgyapot rétegnek feleljen meg, amelynek a fajlagos hőellenállása
0,04 W/(mK). Vékonyabb rétegek akkor használhatók, ha a fajlagos
hőellenállásuk nagyobb. A vizsgálódoboz hőellenállása minden esetben
5 m2K/W legyen.
b) Hőszigetelő-anyaggal való borításra nem alkalmas, mennyezetekbe való
besüllyesztésre tervezett lámpatestek.
Az ilyen fajta süllyesztett lámpatestek vizsgálóürege az előzőkben leírt
anyagból készüljön.
MSZ EN 60598-1 232
A doboz oldalai és teteje a lámpatesttől olyan távolságban legyen, ahogy ezt a
lámpatest gyártója a mellékelt tájékoztatóban előírta. Ha nem adtak meg távolságot,
akkor a hermetikusan zárt doboz minden oldalán érintkezzen a lámpatesttel.
Ha a lámpatest süllyesztett felszerelésre szánt, különálló alkatrészeket tartalmaz
(például különálló fényforrás-burkolatot és különálló működtetőeszköz burkolatot),
akkor a vizsgálóüreget egyetlen dobozból kell kialakítani, a gyártónak az alkatrészek
és az üreg belseje közötti legkisebb távolságra vonatkozó előírásainak betartásával
(lásd a D1. ábrát). Ha nincs a távolságra vonatkozó tájékoztatás, akkor az egyes
részek vizsgálatához külön vizsgálódobozokat kell használni. Ha a távolságot az
alkatrészek között nem írták elő (D1. ábra, a távolság), akkor minden alkatrészhez
külön vizsgálódobozt kell használni.
Jelmagyarázat
a,b,c,d = a gyártó által előírt legkisebb távolság
Az egyéb távolságok a D melléklet szerintiek legyenek.
D1. ábra: Példa a vizsgálóüreg kialakítására, ha a lámpatest különálló
részekből áll
Ha a lámpatest tetején vagy oldalain kinyúló távtartók vannak, akkor ezeket a
távtartókat úgy kell elhelyezni, hogy közvetlenül érintkezzenek a vizsgálódobozzal
vagy a hőszigetelő anyaggal.
A felfüggesztett mennyezetet és a doboz belsejét matt, nem fémes festékkel feketére
kell festeni. Ezen összeállítás és a vizsgálóburkolat belső oldalai, alja és teteje között
legalább 100 mm távolság legyen.
MSZ EN 60598-1 233
Ha a lámpatestet falba való süllyesztésre tervezték, akkor a vizsgálatot az
előzőekben leírtakhoz hasonló vizsgálóüreg felhasználásával kell végezni, de a
szerelőtáblát függőlegesen kell elhelyezni.
Normál gyúlékony anyagra közvetlenül felszerelhetőnek besorolt lámpatestek esetén
a vizsgálóüreg egyik része se haladja meg a rendeltetésszerű működés mellett
végzett melegedésvizsgálat során a 90 °C-ot (ahogy a 12.1. táblázatban meg van
adva), illetve a rendellenes üzemben végzett melegedésvizsgálat során a 130 °C-ot
(ahogy a 12.3. táblázatban meg van adva).
A sínre szerelt lámpatestet a lámpatesthez való sínrendszerhez kell csatlakoztatni. A
sín a rendeltetésszerű használatának megfelelően legyen felszerelve, a gyártó
üzembe helyezési utasítása szerint. A lámpatestet a szerelési útmutató vagy jelölés
által megengedett rendeltetésszerű használat legkedvezőtlenebb melegedési
helyzetében kell a sínre csatlakoztatni. A lámpatestet a 12.4.1. és a 12.5.1.
szakaszban meghatározott feltételek mellett kell üzemeltetni.
Minden távolságot a mozgás szélső helyzeteitől kell mérni, ha a teljesen beszerelt és
a rendeltetésszerűen működő lámpatestek teljes kiterjedésükben vagy helyzetükben
mindkét tengelyirányban állíthatók (lásd a D2. ábrát).
A D2. ábra azoknak a lámpatesteknek a megfelelő vizsgálódobozát mutatja, amelyek
mindkét tengelyük mentén állíthatóak, és ezért az állításhoz a mennyezeten belül
hely szükséges.
MSZ EN 60598-1 234
D2. ábra: Megfelelő vizsgálódoboz kialakítása (hőszigetelt mennyezetekhez
készült) állítható lámpatestekhez
MSZ EN 60598-1 235
E melléklet
(előírás)
A tekercsmelegedés meghatározása az ellenállás-változás módszerével
MEGJEGYZÉS: Az előtétekre vonatkozó módszer hasonló alkatrészekre, pl. transzformátorokra is
alkalmazható.
A vizsgálat megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy miután a lámpatestet
lekapcsolták a tápáramforrásról, az előtétet gyorsan, elhanyagolható ellenállású
alkalmas eszközzel Wheatstone-hídhoz vagy más megfelelő ellenállásmérő
műszerhez lehessen csatlakoztatni.
Egy könnyen leolvasható másodperc mutatójú időmérő is szükséges.
A vizsgálati eljárás a következő:
A lámpatestet annyi ideig kell kikapcsolva tartani, amely elegendő annak
biztosítására, hogy a teljes lámpatest, az előtéttekercseket is beleértve, termikusan
stabilizálódjon egy lényegében állandó, ezen időtartam alatt 3 °C-nál jobban nem
változó (t1) környezeti hőmérsékleten.
Meg kell mérni a hideg előtét tekercsének R1 ellenállását, és t1 értékét fel kell
jegyezni. A lámpatestet ezután a hőmérsékleti egyensúly beálltáig kell működtetni.
Ez az előtét burkolatához erősített, alkalmas hőmérsékletmérő eszközzel
ellenőrizhető. Az állandósult hőmérséklet beállása után fel kell jegyezni a
huzatmentes burkolaton belül a környező levegő hőmérsékletét (t3).
A lámpatestet ezután ki kell kapcsolni, az időpontot fel kell jegyezni és az előtétet
azonnal a Wheatstone-hídhoz kell csatlakoztatni. Az ellenállást a lehető
leggyorsabban meg kell mérni és az ellenállásmérés időpontját is fel kell jegyezni.
Szükség esetén az előtét hűlése közben, alkalmas időközönként további
ellenállásméréseket kell végezni, a mérési időpontok feljegyzésével. Ezek a mérések
lehetővé teszik az idő/ellenállás görbe felrajzolását, amelyet vissza kell extrapolálni
lámpatest kikapcsolásának pillanatára. A görbéből így meg lehet határozni a meleg
tekercs R2 ellenállását a kikapcsolás pillanatában.
Mivel a réz ellenállása egyenes arányban változik a –234,5 °C vonatkoztatási ponttól
mért hőmérsékletekkel, a t2 meleghőmérséklet az R2 melegellenállás R1
MSZ EN 60598-1 236
hidegellenálláshoz viszonyított hányadosából számítható a következő egyenlet
szerint:
5,234
5,234
1
2
1
2
+
+=
t
t
R
R
A 234,5 értékű állandó rézhuzalból készült tekercsekre vonatkozik; alumínium esetén
az állandó értéke 229. Ebből, rézhuzalból készült tekercsek esetén:
( ) 5,2345,23411
22 −+⋅= t
RR
t
A melegedés a számított t2 hőmérséklet és a vizsgálat végén a t3 környezeti
levegőhőmérséklet közötti különbség, azaz
melegedés = (t2 – t3) K
MSZ EN 60598-1 237
F melléklet
(előírás)
Réz és rézötvözetek forszírozott korrózióállóságának vizsgálata
F.1. Vizsgálóedény
A vizsgálathoz zárható üvegedényeket kell használni. Ezek például szárítóedények
vagy alsó peremmel és fedéllel ellátott egyszerű üvegtégelyek lehetnek. Az edény
térfogata legalább 10 l legyen. A vizsgálótérnek a vizsgálóoldat térfogatához
viszonyított megfelelő arányát (20:1 és 10:1 között) fenn kell tartani.
F.2. Vizsgálóoldat
1,0 l oldat elkészítése:
107 g ammónium-kloridot (analitikai tisztaságú NH4Cl) kb. 0,75 liter desztillált vagy
teljesen sómentesített vízben kell feloldani, és annyi 30%-os (analitikai tisztaságú
NaOH-ból és desztillált vagy teljesen sómentesített vízből készített) nátrium-hidroxid
oldatot kell hozzáadni, amennyi 22 °C-on a 10-es pH érték eléréséhez szükséges.
Más hőmérsékletek esetén az oldatot az F1. táblázatban megadott, vonatkozó pH
értékre kell beállítani.
F1. táblázat: A vizsgálóoldat pH értéke
Hőmérséklet °C
Vizsgálóoldat pH
22 ± 1
25 ± 1
27 ± 1
30 ± 1
10,0 ± 0,1
9,9 ± 0,1
9,8 ± 0,1
9,7 ± 0,1
A pH érték beállítása után az oldatot desztillált vagy ioncserélt víz hozzáadásával 1 l-
re kell feltölteni.
Ez a pH értéket nem módosítja tovább.
A pH érték beállítása során a hőmérsékletet minden esetben ±1 °C-on belüli állandó
értéken kell tartani. A pH érték mérését olyan műszerrel kell végezni, amely a pH
érték beállítását ±0,02-on belül lehetővé teszi.
MSZ EN 60598-1 238
A vizsgálóoldatot hosszabb időn át is lehet használni, de azt a pH értéket, amely a
gőztérben lévő ammóniakoncentráció nagyságát jellemzi, legalább három hetenként
ellenőrizni kell, és ha szükséges, újra be kell állítani.
F.3. Próbadarab
A vizsgálatot a lámpatestről vett próbadarabokon kell elvégezni.
F.4. Vizsgálati eljárás
A próbadarabok felületét gondosan meg kell tisztítani, a lakkot acetonnal, a zsír- és
ujjlenyomatokat benzinnel vagy hasonló anyaggal el kell távolítani.
A vizsgálóoldatot tartalmazó vizsgálóedény hőmérsékletét (30 °C ± 1) °C-ra kell
beállítani. A 30 °C-ra előmelegített próbadarabokat a lehető leggyorsabban kell a
vizsgálóedénybe helyezni úgy, hogy az ammóniagőz akadálytalanul kifejthesse
hatását. A próbadarabokat lehetőleg úgy kell felfüggeszteni, hogy az oldatba se
merüljenek bele, és egymáshoz se érjenek. A tartó vagy felfüggesztő eszközök olyan
anyagból készüljenek, amelyeket az ammóniagőz feltételezhetően nem támad meg,
ilyen anyagok pl. az üveg vagy a porcelán.
A vizsgálatot (30 °C ± 1 °C) állandó hőmérsékleten kell végezni a hőmérséklet-
változás okozta látható vízlecsapódás elkerülése érdekében, amely a vizsgálati
eredményt jelentősen meghamisíthatja. A vizsgálati időtartam a vizsgálóedény
lezárásával veszi kezdetét, és 24 óra múlva fejeződik be. A kezelés után a
próbadarabokat folyó vízben kell leöblíteni; 24 óra múlva 8×-os optikai nagyítás
mellett megvizsgálva ne legyen rajtuk látható repedés.
A vizsgálati eredmények befolyásolásának elkerülése érdekében a próbadarabokat
gondosan kell kezelni.
MSZ EN 60598-1 239
G melléklet
(előírás)
Az érintési áram és a védővezetőn átfolyó áram mérése 3)
G1. A lámpatestet 25 °C ± 5 °C környezeti hőmérsékleten, névleges tápfeszültségen
és frekvencián, a G1. ábra szerinti kapcsolásban kell vizsgálni.
G2. A lámpatestet azzal a fényforrással (fényforrásokkal) kell működtetni, amihez
szánták. Névleges feszültségen történt stabilizálódás után a fénycsövek, valamint az
egyéb kisülőlámpák teljesítménye és égésfeszültsége ne térjen el ±5%-nál jobban a
névleges értéktől.
G3. A védővezető áramát a 12.4.1. szakaszban leírt módon kapcsolt lámpatesten
kell mérni. Ezenfelül a G4. ábrán látható mérőkapcsolást is alkalmazni kell, az A és B
pontot a G1. ábrán a lámpatest védővezetője és a használt földelő csatlakozó közé
kell kötni. Az érintési áram méréséhez ezt a mérőkapcsolást le kell kapcsolni.
A vizsgálati sorrend a G5. szakasz szerinti legyen, de az „e” kapcsoló mindig nyitva
legyen. A II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken nem kell mérést végezni.
Az U4 feszültség effektív értékét nagy ellenállású voltmérővel (elektronikus
voltmérővel vagy oszcilloszkóppal) kell mérni, az effektív áram meghatározásához a
feszültség értékét el kell osztani az R ellenállás értékével.
G4. Az érintési áram méréséhez a G1., G2., és a G3. ábra szerinti kapcsolást kell
használni.
A vizsgálati sorrend a G5. szakasz szerinti legyen. Vizsgálóeszközként az IEC 60529
szerinti szabványos tapintóujjat kell használni a lámpatest megérinthető fémrészein,
vagy szigetelőanyagú részek esetén a ráhelyezett 10 cm × 20 cm méretű fólián.
Az itt leírt mérési módszer azon a feltételezésen alapul, hogy a lámpatestet
csillagpontos TN vagy TT rendszerekben használják, vagyis a lámpatestet a fázis (L)
és a nulla (N) közé kapcsolják. Más rendszerek esetében az IEC 60990 vonatkozó
szakaszait kell alkalmazni.
3) Ezen G melléklet vizsgálatai és követelményei az IEC 60990-ből származnak. A további részleteket lásd az IEC 60990-ben.
MSZ EN 60598-1 240
Többfázisú kapcsolás esetében ugyanezt az eljárást kell alkalmazni, de a méréseket
egyszerre csak az egyik fázison kell elvégezni. Minden fázisra ugyanazok a
határértékek vonatkoznak.
A G3. ábra szerinti mérőkapcsolást a hordozható, I. érintésvédelmi osztályú
lámpatestekhez kell használni, minden egyéb esetben a G2. ábra szerinti
mérőkapcsolást kell használni, kivéve, ha a védővezető áramáról van szó.
A G2. és a G3. ábra szerinti mérőkapcsolásban az U2 és U3 feszültségek
csúcsértékek.
30 kHz feletti frekvenciák esetén a G2. ábra szerinti mérésen túlmenően, az érintési
áram mérésének tartalmaznia kell a villamos égés hatásaira vonatkozó mérést is. Az
égési hatás szempontjából az érintési áram súlyozatlan effektív értéke az irányadó.
Az érintési áram súlyozatlan effektív értékét a G2. ábra szerinti 500 Ω-os ellenálláson
mért U1 effektív feszültségből lehet kiszámítani.
Az A kivezetés elektródáját (a szabványos tapintóujjat) egymás után minden
megérinthető résszel szemben alkalmazni kell. Az A kivezetés elektródájának
minden alkalmazása esetében a B kivezetés elektródáját először a földhöz, majd ezt
követően egymás után a többi megérinthető részhez kell kötni.
II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetén a védővezetőt figyelmen kívül kell
hagyni.
A G1. ábra szerinti mérőkapcsolásban szigetelőtranszformátort kell használni.
MEGJEGYZÉS: III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek, sínek és vezetékrendszerek esetében a
követelmények kidolgozás alatt vannak.
G5. Vizsgálati sorrend
Az érintési áramot a következők szerint kell mérni:
G1. táblázat: Az e, n és p kapcsoló helyzete különböző érintésvédelmi osztályú
lámpatestek mérésénél
A lámpatest típusa A kapcsoló helyzete (lásd a G1. ábrát)
e n p
a) II. év. oszt. – Zárt 1
– Zárt 2
MSZ EN 60598-1 241
– Nyitott 1
– Nyitott 2
b) I. év. oszt., állandó bekötésű a Zárt Zárt 1
Zárt Zárt 2
Zárt Nyitott 1
Zárt Nyitott 2
c) I. év. oszt., dugaszolható Zárt Zárt 1
Zárt Zárt 2
Nyitott Zárt 1
Nyitott Zárt 2
Zárt Nyitott 1
Zárt Nyitott 2
Nyitott Nyitott 1
Nyitott Nyitott 2
b Ezek a mérések csak a II. osztályú szigetelt részeket tartalmazó, I. év. osztályú lámpatestekre vonatkoznak.
Kapcsolót tartalmazó, fénycsöves vagy egyéb kisülőlámpás hordozható és állítható
lámpatestek esetén a lámpatestet a mérések után ki kell kapcsolni. A lámpatestet
ezután újra be kell kapcsolni, és még mielőtt a fényforrás(ok) újra begyújt(anak), az
érintési áramot ismét meg kell mérni a G1. táblázat szerint.
MSZ EN 60598-1 242
G1. ábra: Vizsgálati elrendezés: egyfázisú készülék csillagpontos TN vagy TT
rendszerben
RS 1500 Ω R1 10 000 Ω CS 0,22 µF
RB 500 Ω C1 0,022 µF
MSZ EN 60598-1 243
G2. ábra: Mérőkapcsolás, érzékelés vagy reakció szempontjából súlyozott
érintési áram (minden II. érintésvédelmi osztályú, és az állandó bekötésű I.
érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)
RS 1500 Ω R2 10 000 Ω CS 0,22 µF C2 0,0062 µF
RB 500 Ω R3 20 000 Ω C3 0,022 µF
G3. ábra: Mérőkapcsolás, „hadd menjen” súlyozású érintési áram (hordozható,
I. érintésvédelmi osztályú lámpatestekhez)
Ivédő = U4 / R
R = 150 Ω
C4 = 0,5 µF
G4. ábra: Mérőkapcsolás, nagyfrekvenciás védővezető áramok szempontjából
súlyozva
MSZ EN 60598-1 244
H melléklet
(Jelenleg nincs felhasználva)
MSZ EN 60598-1 245
I melléklet
(Jelenleg nincs felhasználva)
MSZ EN 60598-1 246
J melléklet
(tájékoztatás)
A védettségi fokozatokat jelölő IP-számok magyarázata
Teljes részletességgel az IEC 60529 tartalmazza, amelyből a következők csak
kivonatnak tekinthetők.
Az osztályozásnak ezen rendszerével leírható védettségi típusok a következők:
a) Személyek védelme a burkolaton belül lévő, aktív részek megérintése vagy
megközelítése, valamint mozgó alkatrészek (a sima forgó tengelyek és
hasonlók kivételével) megérintése ellen, továbbá a készülék védelme szilárd
idegen testek behatolása ellen.
b) A burkolaton belül lévő készülékek védelme a víz káros behatolása ellen.
A védettségi fokozatokat jelölő jelölés a jellemző IP betűkből és az ezt követő két
számjegyből (a „jellemző számjegyek”-ből) áll, a J1. és a J2. táblázatban
megállapított feltételeknek való megfelelést jelölve. Az első számjegy az előző a)
pont szerinti, a második számjegy az előző b) pont szerinti védettségi fokozatot
jelenti.
J1. táblázat: Az első jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok
Védettségi fokozat Első jellemző számjegy Rövid leírás A burkolatból „kizárt” tárgyak rövid ismertetése
0 Nem védett Nincs különleges védelem
1 50 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett
A testnek olyan nagy felületei, mint például a kéz (de nincs védelem szándékos érintés ellen). 50 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek
2 12 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett
Ujjak és hasonló, legfeljebb 80 mm hosszú tárgyak. 12 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek
3 2,5 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett
2,5 mm-nél nagyobb átmérőjű vagy vastagságú szerszámok, huzalok stb. 2,5 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek
4 1,0 mm-nél nagyobb szilárd tárgyakkal szemben védett
1,0 mm-nél nagyobb vastagságú huzalok vagy lemezek. 1,0 mm-nél nagyobb átmérőjű szilárd testek
5 Por ellen védett A por behatolása nem teljesen kizárt, de nem jut be olyan jelentős mennyiségben, hogy megzavarja a készülék kielégítő működését.
MSZ EN 60598-1 247
6 Por ellen tömített Nincs por behatolás
J2. táblázat: A második jellemző számjeggyel jelölt védettségi fokozatok
Védettségi fokozat Második jellemző számjegy Rövid leírás A burkolat által nyújtott védelem leírása
0 Nem védett Nincs különleges védelem
1 Csepegő víz ellen védett A csepegő víznek (függőlegesen hulló cseppek) nincs károsító hatása
2 Csepegő víz ellen védett 15°-os döntésnél
A függőlegesen csepegő víznek nincs károsító hatása, ha a burkolat alaphelyzetéből legfeljebb 15°-os szögben meg van döntve
3 Permetező esővíz ellen védett
A függőlegeshez képest 60°-os szögben, permetezve hulló víznek nincs károsító hatása
4 Freccsenő víz ellen védett A burkolatra bármilyen irányból freccsenő víz nem káros hatású
5 Vízsugár ellen védett A burkolatra bármilyen irányból zúduló vízsugárnak nincs károsító hatása
6 Erős tengeri hullámverés ellen védett
A hullámverésből származó vagy erős sugárban kilövellő víz nem hatol káros mennyiségben a burkolatba
7 Vízbemerítés ellen védett Nem hatol be káros mennyiségű víz, ha a burkolat adott nyomáson, meghatározott ideig vízbe merül
8 Víz alá merítés ellen védett A készülék alkalmas tartós víz alá merítésre a gyártó által előírt feltételek mellett. MEGJEGYZÉS: Általában ez azt jelenti, hogy a készülék légmentesen zárt. Bizonyos készüléktípusok esetén azonban azt is jelentheti, hogy a víz bejuthat, de csak oly módon, hogy károsodást nem okoz
Az IP-értékek nem foglalkoznak a különleges tisztítási módszerekkel. Ajánlott, hogy a gyártók megfelelő tájékoztatást adjanak a tisztítási módszerekre vonatkozóan, ha szükséges. Ez összhangban van az IEC 60529 szerinti, a különleges tisztítási módszerekre vonatkozó ajánlásokkal.
MSZ EN 60598-1 248
K melléklet
(tájékoztatás)
Hőmérsékletmérés
K1. Hőmérsékletmérés lámpatesteken
A következő ajánlások a huzatmentes burkolatban lévő lámpatesteken, a 12.4.1.
szakasz szerint végzett hőmérsékletmérési módszerekre vonatkoznak. E mérési
módszerek kifejezetten lámpatestek mérésére lettek kifejlesztve; más módszerek
akkor alkalmazhatók, ha megállapítható, hogy legalább ugyanennyire precízek és
pontosak.
A szilárd anyagok hőmérsékletét általában hőelemekkel mérik. A kimenő feszültséget
nagy impedanciájú eszköz, például feszültségmérő mutatja. Közvetlen leolvasású
eszköz esetén lényeges ellenőrizni, hogy annak bemeneti impedanciája illeszkedik-e
a hőelem impedanciájához. A vegyi típusú hőmérséklet-indikátorok jelenleg csak a
mérések hozzávetőleges ellenőrzésére alkalmasak.
A hőelemhuzalok kis hővezető képességűek legyenek. Az alkalmas hőelem 40/60-as
nikkel-vörösrézzel (vagy 40/60-as nikkel-alumíniummal) összeillesztett 80/20-as
nikkel-krómból készüljön. Mindkét (rendszerint szalag alakú vagy kör
keresztmetszetű) huzal elég vékony legyen ahhoz, hogy átférjen egy 0,3 mm
átmérőjű nyíláson. A sugárzásnak kitett huzalvégek mindegyike nagy visszaverő
képességű fémbevonattal legyen ellátva. A huzalok szigetelése feleljen meg az adott
hőmérsékletnek és feszültségértéknek; tehát vékony és erős legyen.
A hőelemeket a hőmérsékleti viszonyok legkisebb mértékű zavarásával és kis
termikus ellenállású érintkezéssel kell csatlakoztatni a mérőpontra. Olyan részen,
amelyen a mérendő pont nincs meghatározva, előzetes vizsgálattal a legnagyobb
hőmérsékletű pontot kell megtalálni (erre a célra kis hővezető képességű anyagból
készült tartóba szerelt hőelem használható; de termisztoros műszerek is
megfelelőek). Ez különösen olyan anyagok feltérképezése esetében fontos, mint
például az üveg, ahol a hőmérséklet a helyzettől függően gyorsan változhat. A
lámpatestben vagy annak közelében felszerelt hőelemek lehetőleg ne legyenek
kitéve vezetett vagy sugárzott hőnek. Gondoskodni kell az áramvezető részeken
létrejövő feszültség elkerüléséről is.
MSZ EN 60598-1 249
A hőelemek mérőpontokra való csatlakoztatásához a következő módszerek
hasznosnak bizonyultak.
a) Mechanikai leszorítás, például egy rögzítőeszköz alatt (az áramvezető részek
alá történő beszorítást kerülni kell).
b) Forrasztás fémfelületre (kis mennyiségű forraszanyaggal).
c) Ragasztószerrel (kis mennyiség szükséges). A ragasztónak nem szabad
elválasztania a hőelemet a mérőponttól. A fényáteresztő anyagon használt
ragasztó lehetőleg fényáteresztő legyen. Üveg esetén az alkalmas ragasztó egy
rész nátrium-szilikátból és két rész kalcium-szulfátból készüljön, víz
hozzáadásával.
Nemfémes részeken a hőelem utolsó 20 mm-ét a felülethez kell erősíteni a
mérőpontról történő hőelvezetés ellensúlyozására.
d) Vezetékek. A szigetelést fel kell hasítani és a hőelemet be kell illeszteni (a
vezetővel való érintkezés nélkül); a szigetelést azután át kell kötni.
e) Felerősítő felületek (lásd a D mellékletet). A hőelemet olyan (megközelítőleg
15 mm átmérőjű, 1 mm vastagságú és matt feketére festett) réztárcsához kell
erősíteni, amely a legmelegebb ponton a felület síkjába süllyesztett kialakítású.
A huzatmentes burkolaton belül átlagos környezeti hőmérsékletnek a perforált falak
egyikének közelében, a lámpatest közepével egy síkban lévő levegő hőmérsékletét
kell venni. A hőmérsékletet általában olyan higanyos üveghőmérővel mérik,
amelynek üveggömbje a sugárzás ellen kettős falú polírozott fémhengerrel védett.
A tekercselés átlaghőmérsékletét az ellenállás-változás módszerével mérik. A
követendő módszert az E melléklet ismerteti.
MEGJEGYZÉS: A tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran követnek el hibákat a becsült
számításokban. Független, durva ellenőrzés úgy végezhető, ha mérjük az alkatrész burkolatának
hőmérsékletét, és ehhez hozzáadjuk a szerkezeti kialakításra jellemző, a tekercselés és burkolat
közötti hőmérséklet-különbséget.
Fontos, hogy minden hőmérsékletmérő műszert rendszeresen ellenőrizzenek. Az is
ajánlott, hogy a vizsgálószervek lámpatesteket cseréljenek annak érdekében, hogy a
vizsgálati eredmények minél jobban megközelítsék egymást a különböző
hőmérsékletszinteken az anyagok hőmérsékletmérése során.
MSZ EN 60598-1 250
K2. Hőmérsékletmérés a lámpafoglalatok szigetelő-alkatrészein
A hőelemeket a következő mérési pontokon kell elhelyezni, amint azt a K1. ábra
szemlélteti:
a) a lámpafoglalat peremén (a fém vagy kerámia lámpafoglalatok kivételével);
b) a lámpafej és a lámpafoglalat közötti érintkezési ponton (ha a lámpafoglalat
kerámiától eltérő szigetelőanyagból készült).
A cél az, hogy a mérés a lámpafoglalaton történjen, és az a lehető legközelebb
legyen a lámpafej és a lámpafoglalat közötti érintkezési ponthoz, de a lámpafej
érintése nélkül;
c) a vezeték-elágazáson, legfeljebb 10 mm-re a lámpafoglalat
csatlakozókapcsaitól (ha vannak ilyenek – ez a mérési pont azért fontos, mert a
huzalozás hozzáérhet a csatlakozókapcsokhoz).
MEGJEGYZÉS: A lámpafoglalat Edison-menetes vagy bajonett típusú lehet.
K1. ábra: Hőelemek elhelyezése egy jellegzetes lámpafoglalaton
MSZ EN 60598-1 251
L melléklet
(tájékoztatás)
Gyakorlati útmutató a jó lámpatesttervezéshez
L1. Alkalmazási terület
E gyakorlati útmutató célja, hogy a lámpatestgyártók részére tájékoztatást nyújtson a
jó tervezéshez olyan szempontok kapcsán, amelyekre jelenleg nem vonatkozik
szabványos vizsgálati és értékelési módszer. Ez a melléklet olyan szempontokkal
foglalkozik, mint pl. az anyagok megválasztása, a műanyagok minőségromlása az
élettartam során, a korrozív környezet hatása és a megfelelő védelem, az optikai
konstrukció termikus vonatkozásai, a fényforrások élettartamának végén fellépő
jelenségek, és a rázkódással szembeni ellenállás.
Az útmutató a belső téri és a szabadtéri lámpatestekre egyaránt vonatkozik, valamint
tájékoztatást nyújt a teljesség igénye nélkül, az általánosan elfogadott
konstrukciókról. Ez az útmutató ennélfogva nem értelmezhető előírásként, mivel más
megoldások ugyanolyan hatékonyak vagy bizonyos meghatározott alkalmazásokban
akár jobbak is lehetnek.
A külső hatások osztályozását az IEC 60364-5-51 adja meg.
L2. Műanyagok a lámpatestekben
A lámpatest-konstrukciókban fontos és bevált szerkezeti elemekké váltak a műanyag
alkatrészek. Ezeket belső részegységekhez, huzalozásokhoz és olyan
alkatrészekhez használják, mint például a fényáteresztő burák, ernyők vagy a
szerkezeti tartóelemek.
A lámpatestek „rendeltetésszerű” felhasználásától esetleg eltérő alkalmazások
határozzák meg ezen műanyag alkatrészek normál élettartamát (öregedését).
A túlságosan kíméletlen használat és a károsító behatások csökkentik az
öregedéssel szembeni ellenálló képességet. Lásd az L1. táblázatot.
L1. táblázat: Károsító hatások
Károsító hatások Okok Következmények a
Nagy üzemi hőmérséklet A működési feszültség túl nagy Deformáció
MSZ EN 60598-1 252
A környezeti hőmérséklet túl nagy Törékenység
Helytelen felszerelés Elszíneződés
Higanytöltésű nagynyomású lámpák, túlságosan nagy UV összetevővel
Sárgulás UV (ultraibolya)-sugárzás
Germicidlámpák Törékenység
Lágyítók (műanyag lágyítók) Repedés
Csökkent szilárdság
Agresszív közegek
Helytelen tisztítás (fertőtlenítőszerekkel)
Külső felületi károsodás
a Minden ok minden következményre vonatkozhat.
Különleges figyelmet kell fordítani a következőkre:
– állandó üzemi hőmérséklet;
– UV (ultraibolya)- és látható sugárzás;
– statikus és dinamikus mechanikai behatás;
– oxidáló hatású környezet.
Ezen behatások bizonyos kombinációja különösen fontos, és a tervezett alkalmazás
szempontjából egyes anyagok használatát kizárhatja. Például az UV-sugárzás és a
hő kombinációja a PVC kábel szigetelésének zöldes elszíneződését válthatja ki,
jelezve a szigetelés jóságának csökkenését. A különböző márkanevű anyagok
gyártmányismertetőben közölt jellemzői a felhasznált töltőanyagoktól vagy
inhibitoroktól, valamint a gyártási folyamattól és a konstrukciótól függően különbözők
lehetnek.
L3. Rozsdaállóság
A normál belső téri környezetben használt lámpatestek a legkülönbözőbb
anyagokból készülhetnek.
A lámpatest fémből készült lemezalkatrészei megfelelően előkezeltek és
felületkezeltek, például tűzzománcozottak legyenek.
A festetlen alumíniumreflektorok és fényterelő rácsok anódbevonással készült
alumíniumötvözetből legyenek.
MSZ EN 60598-1 253
A lámpatestek kiegészítő elemei, mint például a csiptetők, csuklópántok stb.,
megfelelő anyagú galvanikus bevonattal kielégítően üzemelhetnek normál belső téri
környezetben. Megfelelő bevonatot képez a cink, nikkel/króm és az ón.
MEGJEGYZÉS: A belsőt éri lámpatestek nedves környezetben fennálló villamos biztonságát a 9.
főfejezet vizsgálataival kell ellenőrizni.
L4. Korrózióállóság
A szabadtéri vagy nagy nedvességtartalmú belső téri környezetben alkalmazott
lámpatestek megfelelő korrózióállósággal rendelkezzenek. Bár feltételezhetően ezen
lámpatestektől nem várható el, hogy olyan környezetben üzemeljenek, ahol vegyi
gőzök vannak jelen, azt sem szabad elfelejteni, hogy minden környezet kis
mértékben tartalmaz korrozív gázokat, például kén-dioxidot is, és nedvesség
jelenlétében ezek hosszú idő elteltével veszélyes korróziót okozhatnak.
A lámpatest korrózióállóságának értékelése során figyelembe kell venni, hogy a zárt
lámpatest belseje (még ha egy vagy több vízkivezető nyílást tartalmaz is) sokkal
kevésbé van kitéve a korróziónak, mint a külseje.
A következő fémek vagy kombinációk kellően korrózióállónak bizonyultak:
a) réz és bronz, vagy legalább 80% réztartalmú sárgaréz;
b) rozsdamentes acél;
c) alumínium (lemez, sajtolt vagy öntött) és présöntött horgany, ezek az anyagok
ismerten ellenállóak a légköri korrózióval szemben;
d) legalább 3,2 mm vastagságú öntöttvas vagy kovácsolható vas, a külső
felületeken legalább 0,05 mm vastagságú horganybevonattal, valamint az ilyen
anyagok belső felületén szemmel látható horganybevonattal;
e) acéllemez, horgannyal bevonva, átlagos bevonatvastagság 0,02 mm;
f) polimerizált anyagok, lásd az L1. szakasz alatt.
Az egymással érintkező fémalkatrészek egymáshoz közel álljanak a galvanikus
sorban az elektrolitikus korrózió elkerülése érdekében. Például a sárgaréz vagy más
rézötvözetek nem használhatók alumíniummal vagy alumínium ötvözetekkel
összeillesztve; az érintkezés ezen anyagcsoportok bármelyike és a rozsdamentes
acél között sokkal inkább elfogadható.
MSZ EN 60598-1 254
A szabadtérben felhasznált műanyagokat általában azok közül kell kiválasztani,
amelyek tulajdonságai nem változnak jelentősen a hosszan tartó üzemidő során,
ilyenek például az akrilátok.
A cellulózanyagok általában sem külső-, sem belső téri nagy nedvességtartalmú
környezetben nem megfelelőek, más anyagok, mint pl. a polisztirol, alkalmasak
ugyan belső téri felhasználásra, de szabadban a nedvesség és napsugárzás
kölcsönhatása következtében öregedésre hajlamosak.
Ha egy nagy nedvességtartalmú környezetbe tervezett, műanyag lámpatest
szerkezeti kialakítása ragasztott illesztéseket tartalmaz, akkor lényeges, hogy az
alkalmazott ragasztószer a nedvesség állandó behatását hosszú időn keresztül
károsodás nélkül képes legyen elviselni.
MEGJEGYZÉS: A szabadtéri lámpatestek nedves környezetben fennálló villamos biztonságát a 9.
főfejezet vizsgálataival kell ellenőrizni.
L5. Vegyi korróziót okozó környezetek
Olyan környezetben, ahol jelentős koncentrációjú, vegyileg korrozív gázok vagy
gőzök lehetnek jelen, és különösen akkor, ha ezek lecsapódhatnak, az alkalmazott
lámpatestek esetében be kell tartani a szabadtéri lámpatestekre az előzőekben leírt
óvintézkedéseket, a következőkkel kiegészítve.
a) Általában azon lámpatestek, amelyek törzse korrózióálló fémöntvényből készült,
jobban használhatók, mint a fémlemezből készültek.
b) Fémek alkalmazása esetén azokat lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy a
várhatóan előforduló, adott korrozív anyagoknak álljanak ellen, mivel a legtöbb
fémet valamelyik korrozív anyag megtámadja. Az alumínium öntvények a
legtöbb alkalmazási célra megfelelőek.
c) A használt festékbevonatokat vagy más védőrendszereket hasonló módon, a
különösen korrozív anyagokra vagy korrozív anyagcsoportokra figyelemmel kell
kiválasztani. Például az igen saválló festékek lehet, hogy nem ellenállóak egyes
lúgok hatásával szemben.
d) Egyes műanyagok, mint például az akrilátok, a PVC és a polisztirol igen
ellenállóak a legtöbb szervetlen sav és lúg hatásával szemben. Ugyanakkor
azonban ezek nem viselik el számos szerves folyadék és gőz hatását. Mivel a
MSZ EN 60598-1 255
hatás egyaránt függ a műanyag típusától és kémiai jellemzőitől, az anyagokat a
különleges feltételeknek megfelelően kell kiválasztani.
e) A zománcbevonatok sok vegyszerrel szemben ellenállóak, de ha a megfelelő
üzemeltetést igen korrozív környezetben kell megvalósítani, lényeges, hogy a
zománcréteg lepattogzásoktól és repedésektől mentes legyen.
L6. Reflektorkialakítás
A fényvisszaverő felületekhez használt anyagok éppúgy visszaverik az infravörös
tartományba eső sugárzást, mint a látható fényt. Ezért az optikailag hatásos reflektor
a lámpatestben keletkező infravörös sugárzás (IR) legnagyobb részét is visszaveri,
ami csökkenti a túlmelegedési hatásokat.
Nagyon fontos, hogy a koncentrált fény ne idézzen elő a lámpatest és a fényforrás
részein olyan pontszerű túlmelegedést, amely befolyásolja a működést, vagy
csökkenti az anyagok tartósságát. Különösen az ajánlott, hogy a visszavert fény (és
az IR) ne a fényforrás falára, izzószálára vagy a kisülőcsőre fókuszálódjon. Ez
ugyanis hatással van a fényforrás élettartamára és szélsőséges esetekben a
lámpabura vagy a kisülőcső károsodását is eredményezheti.
A lámpaszabványokban megadott legnagyobb működési hőmérsékleteket nem
szabad túllépni (lásd a 0.2. szakasz rendelkező hivatkozásait).
L7. A különböző lámpatest fajták alkatrészei
Az alkatrészszabványokban a kúszóáramutak és légközök általában bizonyos
körülményekre, például 2. szennyeződési fokozatra és I. túlfeszültség-kategóriára
vonatkoznak, amit a lámpatestek alkatrészeinek kiválasztásakor amit figyelembe kell
venni. Más paraméterek, például a tűzállóság és/vagy a kúszóáram-szilárdság
szintén befolyásolhatják a lámpatestek alkatrészeinek kiválasztását. Ez azt is jelenti,
hogy ha a megfelelő körülmények fennállnak, a kérdéses alkatrészek a lámpatestek
többségében felhasználhatók. Bizonyos lámpatestekre, például a közvilágítási
lámpatestekre, tartalékvilágítási lámpatestekre stb. más, szigorúbb körülmények
vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a „normál” alkatrészek csak akkor használhatók, ha
e szigorúbb körülményeknek is megfelelnek. Ennek az lehet a következménye, hogy
a lámpatestgyártónak olyan alkatrészekkel kell dolgoznia, amelyek a különböző
lámpatest kategóriák különböző feltételeinek felelnek meg.
MSZ EN 60598-1 256
A jövőben az alkatrészeknél a következő paramétereket kell figyelembe venni:
A. Az alkatrészek mikrokörnyezete
A1. Kúszóáram-szilárdság (IEC 60112)
– kúszóáram-szilárdsági vizsgálatot nem igénylő, közönséges környezet
– 175 V-os (azaz CTI 175-ös) kúszóáram-szilárdságot igénylő környezet
A2. Szennyeződési fokozat (IEC 60664-1)
– 1. szennyeződési fokozat
– 2. szennyeződési fokozat
– 3. szennyeződési fokozat
– 4. szennyeződési fokozat
B. Túlfeszültség-kategória (IEC 60664-1)
– I. túlfeszültség-kategória
– II. túlfeszültség-kategória
– III. túlfeszültség-kategória
– IV. túlfeszültség-kategória
C. Tűzállóság (IEC 60695-2 sorozat)
– 650 °C-os izzóhuzalos vizsgálat
– 850 °C-os izzóhuzalos vizsgálat
L8. Ajánlások az elektromagnetikus előtétek védelmére, a nagy intenzitású
kisülőlámpák élettartamának végén fellépő jelenségekkel szemben
A fényforrások élettartamának végén az előtét túlterhelésének kockázata miatt a
nagynyomású nátriumlámpákhoz és egyes fém-halogén lámpákhoz készült
lámpatestek esetében megfelelően védett kapcsolásokat kell alkalmazni.
A vizsgálat a C3. ábra szerinti vizsgálati áramkörrel történik.
Jelenleg általánosan elfogadott az az álláspont, ami szerint kicsi a valószínűsége
annak, hogy a szokásos magnetikus előtétek hőbiztosító alkalmazása nélkül
kielégítik ezt a vizsgálati előírást.
MSZ EN 60598-1 257
L.9. A rázkódás hatásaival szembeni ellenállás
A lámpatest szerkezetének ellenállónak kell lenni a használat során fellépő rázkódás
hatásaival szemben. Ez különösen a közvilágítási lámpatestek (IEC 60598-2-3) és a
fényvetők (IEC 60598-2-5) esetében fontos. Tekintettel a lámpatestek felépítésében,
a rögzítési lehetőségeiben és a használati környezetben fennálló különbségekre
(helyi jellegzetességek, előre látható időjárási körülmények stb.), egyedi
rázásvizsgálati módszereket gyakorlati szempontból nem szabványosítanak.
Ajánlott, hogy a gyártók tanulmányozzák a lámpatest konstrukció rázási jellemzőit, a
rögzítési lehetőségeket, és a felhasználás tervezett környezetét. Ezekből a
jellemzőkből kell olyan rázásvizsgálati módszert levezetni, amely igazolja a lámpatest
megbízhatóságát az élettartama során.
A rázásvizsgálat után a lámpatest biztonságának megítélése szempontjából a
következő ellenőrző listát lehet alkalmazni:
a) Az alkatrészek rögzítésének jósága a lámpatesten belül.
b) Nincs horzsolás / károsodás a vezetékezésen vagy alkatrész szigetelésén.
c) A villamos csatlakozások karbantartása.
d) A mechanikus csatlakozások karbantartása.
e) A felszerelési rögzítés karbantartása.
f) A por és a nedvesség behatolása elleni védelem fenntarthatósága.
g) A kúszóáramutak és légközök karbantartása.
h) Nincs elmozdulás, vagy "elállítódás", pl. a szélterhelési vizsgálatok esetében
(IEC 60598-2-3 és IEC 60598-2-5).
i) Nincs lámpa törés.
j) A lámpa a helyén marad.
k) Korai fáradási tünetek, amelyek továbbterjedve biztonsági hibát okozhatnak.
l) A lámpatest részei nem váltak le.
1. MEGJEGYZÉS. Az I) és j) pontot bizonyos esetekben inkább működési, mintsem biztonsági
tényezőnek lehet tekinteni.
MSZ EN 60598-1 258
2. MEGJEGYZÉS. Az anyagjellemzőknek a kor és a használat miatt bekövetkező romlását is
figyelembe kell venni.
3. MEGJEGYZÉS. Néhány országban nemzeti szabványok vonatkoznak egyes lámpatestfajták
rázásvizsgálatára (pl.: az USA-ban ANSI C136; Ausztráliában AS3771).
L.10. Az alkatrészek gyúlékonysága
Az elektrotechnikai termékek tűzveszélyességének értékelésére vonatkozó további
útmutatás az IEC 60695-ben található, beleértve az egyes szigetelőanyagok hővel és
tűzzel szemben ellenállása szempontjából történő előzetes vizsgálati eljárások
használatát is.
MSZ EN 60598-1 259
M melléklet
(előírás)
A kúszóáramutak és légközök meghatározása
M1. táblázat: A kúszóáramutak és légközök meghatározása (lásd a 11.1.
táblázatot)
Kúszóáramutak és légközök mm-ben I. érintésvédelmi
osztályú lámpatestek
II. érintésvédelmi
osztályú lámpatestek
III. érintésvédelmi
osztályú lámpatestek
Legnagyobb üzemi feszültség (legfeljebb) (V)
1000 V 1000 V 50 V váltakozó, vagy 120 V egyen
(1) A különböző polaritású aktív részek között
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
(2) Az aktív részek és a megérinthető fémrészek között, valamint az aktív részek és a szigetelőanyagú részek megérinthető külső felülete között
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
Megerősített vagy kettős szigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
(3) II. érintésvédelmi osztályú lámpatestekben az alapszigetelés hibája következtében aktívvá válható részek és a megérinthető fémrészek között
Kiegészítő szigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
(4) A hajlékony zsinórvezeték vagy vezeték külső felülete és az olyan megérinthető fémrész között, amelyhez a vezetéket szigetelőanyagú bilincs, vezetéktartó vagy csiptető segítségével rögzítették
Alapszigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
Kiegészítő szigetelés
Kúszóáramút vagy légköz
PTI ≥ vagy < 600
(5) Nincs felhasználva
(6) Az aktív részek és az egyéb fémrészek között, azok és a felerősítő felület (mennyezet, fal, asztal stb.) között, vagy az aktív részek és a felerősítő felület között, ha nincsenek közbülső fémrészek
Alapszigetelés Megerősített vagy kettős szigetelés
Alapszigetelés
MSZ EN 60598-1 260
N melléklet
(tájékoztatás)
A normál gyúlékony felületre nem szerelhető, és a hőszigetelő anyaggal való
lefedésre nem alkalmas lámpatestek jelölésének magyarázata
N0. Bevezetés
Ha egy lámpatesten figyelmeztető feliratot helyeztek el (a 3.2.9. és a 3.2.21. szakasz
szerint), akkor ez azt jelenti, hogy a lámpatest NEM alkalmas normál gyúlékony
anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre, és/vagy nem alkalmas hőszigetelő
anyaggal való lefedésre.
A figyelmeztető felirat alkalmazása minden típusú lámpatesten történhet, beleértve
azokat az izzólámpás lámpatesteket is, amelyek nem alkalmasak normál gyúlékony
anyagú felületekre való felszerelésre. Lásd az N1. táblázatot.
N1. táblázat: Útmutató abban a tekintetben, hogy mikor és hol kell a
lámpatesten vagy a hozzá mellékelt gyártói útmutatóban a jelet és a
magyarázatát használni
A lámpatest alkalmassága Jel és magyarázat
A Normál gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre alkalmas felületre szerelhető lámpatestek
Semmi
B Normál gyúlékony anyagú felületekre közvetlenül nem szerelhető (csak nem éghető anyagú felületekre szerelhető) felületre szerelhető lámpatestek
Jelet és magyarázatot kell alkalmazni
C Normál gyúlékony anyagú felületekre/be való szerelésre alkalmas, hőszigetelő anyaggal lefedhető süllyeszthető lámpatestek
Semmi
D Normál gyúlékony anyagú felületekre/be nem szerelhető, hőszigetelő anyaggal lefedhető süllyeszthető lámpatestek
A vonatkozó jel(ek)et és magyarázatot kell alkalmazni
E Normál gyúlékony anyagú felületekre/be nem szerelhető, egyébként megfelelő süllyeszthető lámpatestek
Jelet és magyarázatot kell alkalmazni
MSZ EN 60598-1 261
N1. Láng elleni védelem
Az elmúl tíz év gyakorlati tapasztalatai alapján nem bizonyosodott be, hogy az
előtétek tekercsei az élettartamuk végén lángot bocsátanak ki.
Az egyéb alkatrészeket, pl. a kondenzátorokat roncsolásos vizsgálatnak vetik alá
annak igazolására, hogy ezeknek az alkatrészeknek a meghibásodása biztonságos
módon történjen meg.
Tekintettel arra, hogy a lámpatestek gyúlékony anyagainak önkioltó tulajdonságát a
4.15. szakasz szerint vizsgálják, arra a következtetésre jutottak, hogy nincs olyan
bizonyíték, amely igazolná, hogy a tekercsek és a felerősítő felület közé valamilyen
köztes anyagot kellene beiktatni. Ezt a követelményt ezért az IEC 60598-1 második
kiadásából törölték.
N2. Hő elleni védelem
A felerősítő felületnek a túlzott hőterhelés elleni védelme érdekében a szabvány
háromféle, egyenértékű védelmi módszert ad meg, amelyek közül a gyártó szabadon
választhat:
– a távolságtartást;
– a hőmérsékletmérést;
– a termikus védőeszközt.
N2.1. Távolságtartás
Az előtét vagy transzformátor és a felerősítő felület közötti legkisebb távolság
legalább a következő legyen:
a) mm, amelyen belül legalább 3 mm légköz legyen a lámpatest burkolatának
külső felülete és a lámpatest felerősítő felülete között, valamint egy további,
legalább 3 mm-es légköz legyen az előtét vagy a transzformátor és a lámpatest
burkolatának belső felülete között.
Ha az előtétnek vagy a transzformátornak nincs burkolata, akkor a 10 mm-es
távolságot az aktív résztől, pl. az előtét tekercsétől kell számítani.
A lámpatest burkolata lényegében folytonos legyen az előtét/transzformátor
védett területén, az előtét/transzformátor aktív része és a felerősítő felület
közötti távolság 35 mm-nél kisebb lehet, ellenkező esetben a b) pont
MSZ EN 60598-1 262
vonatkozik. A lámpatest burkolatanyagára nézve nincsenek követelmények,
ezért az olyan szigetelőanyag is lehet, amely megfelel a 4.15. szakasznak.
Ha az előtét vagy transzformátor és a lámpatest felerősítő felülete között nincs
lámpatest burkolat, akkor a kettő közötti távolság legalább 35 mm legyen.
b) 35 mm. A 35 mm távolság főleg a kengyellel felszerelhető lámpatestekre
vonatkozik, ahol az előtét/transzformátor és a felerősítő felület közötti távolság
gyakran 10 mm-nél sokkal nagyobb.
N2.2. A felerősítő felület hőmérsékletmérése rendellenes üzemben vagy
meghibásodott előtét esetén
A hőmérsékletméréseket annak ellenőrzésére kell elvégezni, hogy a lámpatest
felerősítő felülete ne érjen el túl magas hőmérsékletet rendellenes üzemben vagy
meghibásodott előtét esetén.
Ezek a követelmények és vizsgálatok azon a feltételezésen alapulnak, hogy az előtét
vagy a transzformátor meghibásodása során, például a tekercsek zárlatának
tulajdoníthatóan, az előtét tekercsének hőmérséklete legfeljebb 15 percig lépi túl a
350 °C-ot, és ennek hatására a felerősítő felület hőmérséklete sem lépi túl 15 percnél
hosszabb ideig a 180 °C-ot.
Hasonló módon, az előtét rendellenes működése esetén a felerősítő felület
hőmérséklete ne haladja meg a 130 °C-t. Mérni kell a környezeti hőmérsékleten,
majd 1,1-szeres tápfeszültség mellett a tekercsek és a felerősítő felület
hőmérsékletét és az eredményt diagramban kell ábrázolni; ezután a pontokon
keresztül egy egyenest kell húzni. Ennek az egyenesnek a meghosszabbítása nem
lépheti túl azt a pontot, amelyet a 180 °C-os felerősítő felület hőmérséklet jelöl ki,
350 °C-os tekercshőmérsékleten (lásd a 9. ábrát).
Normál gyúlékony anyagú felületek esetén a felerősítő felület határhőmérsékletét a
fának az idő függvényében ábrázolt gyulladási hőmérséklete alapján határozták meg
(lásd a 27. ábrát).
N3. Termikus védőeszközök
A termikus védőeszköz lehet az előtét része vagy lehet az előtéten kívül is.
A termikusan védett előtétek követelményeit a vonatkozó előtétszabványok
tartalmazzák.
MSZ EN 60598-1 263
A termikusan védett előtéteket vagy jellel jelölik meg. A pontok helyére az a
°C-ban megadott legnagyobb névleges burkolati hőmérséklet kerül, amelynek
elérése esetén a védőeszköz megszakítja az áramkört.
A vagy a legfeljebb 130 °C értékű jellel megjelölt termikusan védett előtétek
használata a lámpatest felerősítő felületének teljes védelmét biztosítja, további
intézkedés ezért nem szükséges. Ez azt is jelenti, hogy az idő függvényében történő
értékelés során a legnagyobb burkolati hőmérséklet a rendellenes működés közben
megfelel az előírt értéknek, például a 130 °C-nak, és a felerősítő felület hőmérséklete
meghibásodott előtét esetén sem haladja meg a 180 °C-ot.
A 130 °C feletti értékű jellel megjelölt termikusan védett előtéteket a lámpatestbe
beépítve kell ellenőrizni, az előtéten kívül elhelyezett termikus védőeszközzel ellátott
lámpatestekre előírtak szerint.
Az előtéten kívül elhelyezett termikus védőeszközzel ellátott lámpatestek és a
130 °C-nál nagyobb értékkel jelölt termikusan védett előtétekkel ellátott lámpatestek
esetében addig kell mérni a lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét, amíg a
termikus védőeszköz meg nem szakítja az áramkört. A vizsgálat során regisztrálni
kell a lámpatest felerősítő felületének hőmérsékletét, és az ne haladja meg a
rendellenes működés esetére megengedett legnagyobb hőmérsékletet, például a
130 °C-ot vagy meghibásodott előtét esetén az idő függvényében történő értékelés
alapján megengedett legnagyobb hőmérsékletet (lásd az N2. táblázatot).
N2. táblázat: A melegedésvédelem működése
A felerősítő felület legnagyobb hőmérséklete
°C
135 °C és a legnagyobb hőmérséklet elérése közötti
időtartam, legfeljebb perc
180 felett
175 és 180 között
170 és 175 között
165 és 170 között
160 és 165 között
155 és 160 között
150 és 155 között
145 és 150 között
0
15
20
25
30
40
50
60
MSZ EN 60598-1 264
140 és 145 között
135 és 140 között
90
120
N4. Az F jelölésre vonatkozó követelmények törlése
A szabvány ezen kiadásában bevezetett változásokat 5 év alatt dolgozták ki. A
változtatások azzal az igénnyel egyszerűsítik le a követelmények szerkezetét, hogy
minden termék feleljen meg a legszigorúbb előírásoknak. Ha egy termék nem felel
meg pl. a normál gyúlékony felületekre való szerelhetőség követelményeinek, akkor
azt ennek megfelelően kell megjelölni. Ezért a változtatás során a pozitív és negatív
tartalmú jelölések keveréke helyett az IEC-irányelveit követve csak negatív jelölést
alkalmaztak.
További bonyodalmat okozott, amikor egy termék megfelelt ugyan a normál
gyúlékony felületekre való szerelhetőség követelményeinek, de mégsem kellett
jelöléssel ellátni (pl. a hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető éjszakai irányfények).
Ezt az ellentmondást most megszüntették.
MSZ EN 60598-1 265
O melléklet
(Jelenleg nincs felhasználva)
MSZ EN 60598-1 266
P melléklet
(előírás)
A jelentős UV-sugárzást kibocsátó fém-halogén lámpás lámpatestek
védőernyőinek abszorpciós követelményei
P1. Bevezetés
A legtöbb fém-halogén lámpa külső burával rendelkezik, és csak kismértékű UV
sugárzást bocsát ki. Ilyen esetekben nincs szükség arra, hogy a lámpatesten további
intézkedéseket, védőernyőt alkalmazzanak. Egyes, kvarcüvegből készült külső burás
vagy külső bura nélküli fém-halogén lámpák azonban jelentés UV sugárzást
bocsátanak ki (az általános világítási fényforrások esetén a sugárzott fajlagos effektív
UV-teljesítmény nagyobb, mint 6 mW/klm).
Ha a fényforrás gyártója figyelmeztet az UV sugárzás kockázatára, (lásd a 4.21.1.
szakasz 1. megjegyzését), vagy ha szabványos fényforrások esetén az IEC 61167
vonatkozó lámpa-adatlapja erre hivatkozik, akkor a lámpatestben kell gondoskodni
az UV sugárzás elleni megfelelő védelemről. Az UV-elnyelő védőernyő
kiválasztásánál a két következő eljárás valamelyikét kell használni.
MEGJEGYZÉS: Az eljárás csak az UV sugárzásnak kitett személyekre kockázatot jelentő lehetséges
veszélyeket veszi figyelembe. Az optikai sugárzás anyagokra gyakorolt hatásával, például a
mechanikai károsodással és az elszíneződéssel nem foglalkozik.
P2. Az A eljárás
Meg kell határozni a fényforrás legnagyobb fajlagos effektív sugárzott UV-
teljesítményét, Peff értékét a fényforrás gyártója által szolgáltatott információ, vagy
szabványos fényforrások esetén az IEC 61167 vonatkozó lámpa-adatlapja alapján. A
lámpa fajlagos effektív sugárzott UV-teljesítménye a fényáramra vonatkoztatott
effektív sugárzott UV-teljesítmény.
A lámpatest védőernyőjének legnagyobb áteresztési tényezőjét, T-t a lámpatest
várható alkalmazást területét figyelembe véve a következők szerint kell
meghatározni:
T ≤ 8000 / (Peff × te × Ee)
ahol
MSZ EN 60598-1 267
T az áteresztési tényező legnagyobb értéke, bármely 200 nm és 315 nm közötti
hullámhosszon;
Peff a fényforrás fajlagos effektív sugárzott UV-teljesítménye (mW/klm);
Te az alkalmazás naponta várható legnagyobb besugárzási ideje (órában);
Ea az alkalmazás várható legnagyobb megvilágítása (lx).
Ha az alkalmazás legnagyobb besugárzási idejét nem lehet megbecsülni, akkor –
mivel 8 óránál hosszabb besugárzási időt nem kell feltételezni – a legszigorúbb
követelményként a következő adódik:
T ≤ 1000 / (Peff × Ee)
Védőernyőként olyan üveget kell választani, amelynek a legnagyobb UV átbocsátási
tényezője az üveg gyártója szerint a 200 nm és 315 nm közötti tartományban nem
több, mint a számításból kiadódó legnagyobb megengedett UV átbocsátási tényező,
T.
P3. A B eljárás
Az előzőek szerinti számítási eljárás azon alapul, hogy az effektív sugárzott UV-
teljesítményt a csupasz fényforrás effektív látható sugárzásához viszonyítjuk. A
lámpatesten belüli reflektáló anyagok spektrális hatását nem veszi figyelembe.
A legtöbb esetben azonban a lámpatest belsejében történő visszaverődések során
az UV sugárzás a látható sugárzásnál nagyobb mértékben nyelődik el, ezért a
lámpatestből az A eljárással számítottnál kevesebb UV sugárzás lép ki. Ha
szükséges, és ha kétség merül fel, akkor ezt a hatást úgy lehet figyelembe venni,
hogy elvégezzük a lámpatest által létrehozott besugárzás spektrális mérését az UV
és a látható tartományban.
A 200 nm és 315 nm közötti UV tartományban a mért spektrális besugárzási értéket
a nem szándékos UV kockázati függvénnyel, S(λ)-val kell súlyozni, így kapjuk meg
az effektív UV besugárzottság értékét. A látható tartományban a súlyozást a
V(λ) × 683 spektrális fényhasznosítási függvénnyel kell elvégezni, így kapjuk meg az
effektív látható besugárzottságot, vagyis a megvilágítást. A fajlagos effektív
besugárzottság, Eeff a két érték hányadosa. Ez a lámpatest által létrehozott,
megvilágításra vonatkoztatott effektív UV besugárzottság.
MSZ EN 60598-1 268
MEGJEGYZÉS: a vonatkozó UV kockázati függvény, S(λ) az IEC 62471: Lámpák és
lámparendszerek fotobiológiai biztonsága szabványban található. Az S(λ) hatásfüggvény 200 nm és
400 nm között van értelmezve, de fényforrások esetén elegendő a 200 nm és 315 nm közötti
súlyozás.
A lámpatest közvetlen mérési eredményének értéke, a lámpatest várható
alkalmazási területének figyelembevételével feleljen meg a következő
követelménynek:
Eeff ≤ 8000 / (te × Ee)
ahol
Eeff a lámpatest által létrehozott mért fajlagos effektív besugárzottság (mW/m2.klx);
Te az alkalmazás naponta várható legnagyobb besugárzási ideje (órában);
Ea az alkalmazás várható legnagyobb megvilágítása (lx).
Ha az alkalmazás legnagyobb besugárzási idejét nem lehet megbecsülni, akkor a
legszigorúbb követelményként a következő adódik:
Eeff ≤ 1000 / Ee
MSZ EN 60598-1 269
Q melléklet
(tájékoztatás)
A gyártás megfelelőségének vizsgálata
Q1. Általános rész
E mellékletben meghatározott vizsgálatokat a gyártónak minden legyártott
lámpatesten el kell végeznie annak érdekében, hogy a biztonságot érintő,
kifogásolható anyag- és gyártási eltéréseket feltárja. Ezek a vizsgálatok a lámpatest
jellemzőit és megbízhatóságát károsan nem befolyásolják és a kisebb
feszültségértékek alkalmazása miatt a szabvány bizonyos típusvizsgálataitól
eltérnek.
További vizsgálatok is bevezethetők annak biztosítása érdekében, hogy minden
lámpatest megegyezzen az e szabvány szerint jóváhagyott típusvizsgálati mintával.
Ezeket a vizsgálatokat a gyártónak saját tapasztalatai alapján kell meghatároznia.
A minőségügyi kézikönyv keretein belül a gyártó ezt a vizsgálati eljárást és ennek
értékekeit más, olyan módszerekkel is helyettesítheti, amelyek jobban megfelelnek
gyártási körülményeinek, és a gyártás bizonyos fázisaiban beiktathat gyártásközi
ellenőrzéseket is, ha bizonyítható, hogy ezek alkalmazásával a biztonságnak
legalább e mellékletben meghatározott foka érhető el.
Q2. Vizsgálat
A villamos vizsgálatokat a Q1. táblázat rendje szerint a gyártott mennyiség 100%-án
kell elvégezni. A hibásnak bizonyult termékeket javítás vagy selejtezés céljából el kell
különíteni.
Megtekintéssel kell ellenőrizni, hogy:
a) minden előírt címke biztosan a helyén van-e;
b) a gyártói útmutatót, ha szükséges, elhelyezték-e a lámpatestben;
c) a lámpatest hiánytalan-e, továbbá el kell végezni a termékhez készült
ellenőrzési lista alapján a mechanikai ellenőrzést is.
A vizsgálaton megfelelt minden terméket alkalmas módon azonosítani kell.
MSZ EN 60598-1 270
Q1. táblázat: A villamos vizsgálatok legkisebb értékei
A lámpatest érintésvédelmi osztálya és az értékelés
Vizsgálat
I. érintésvédelmi
osztályú lámpatestek
II. érintésvédelmi
osztályú, fémburkolatú lámpatestek
III. érintésvédelmi
osztályú, fémburkolatú lámpatestek 25 V feletti
tápfeszültséggel
II. és III. érintésvédelmi
osztályú, szigetelőburkolatú
lámpatestek
MŰKÖDŐKÉPESSÉG VIZSGÁLATA/ ÁRAMKÖRI FOLYTONOSSÁG (lámpával vagy lámpahelyettesítő eszközzel)
Általában normál üzemi feszültségen
FÖLDELÉSI FOLYTONOSSÁG
Legnagyobb ellenállás 0,50 Ω
A lámpatestben lévő védőcsatlakozó-kapocs és a legvalószínűbben aktívvá válható, megérinthető részek között alkalmazva. Állítható lámpatestek a legkedvezőtlenebb helyzetbe állítva.
Legalább 10 A átfolyó árammal, 6 V és 12 V közötti feszültségen, legalább 1 s-ig mérve.
Nem alkalmazható
a) VILLAMOS SZILÁRDSÁG
Legnagyobb kioldási áram 5 mA.
Legnagyobb kioldási áram 5 mA.
Legnagyobb kioldási áram 5 mA.
Nem alkalmazható
Legalább 1,5 kV váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 1,5 2 kV egyenfeszültséggel mérve.
Legalább 1,5 kV váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 1,5 2 kV egyenfeszültséggel mérve.
Legalább 400 V váltakozó feszültséggel legalább 1 s-ig, vagy 400 2 V egyenfeszültséggel mérve.
VAGY VAGY VAGY VAGY
b) SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS
Legkisebb ellenállás 2 MΩ
Legkisebb ellenállás 2 MΩ
Legkisebb ellenállás 2 MΩ
Az egymással összekötött fázis és a nulla csatlakozókapcsok, valamint a védőcsatlakozó-
500 V egyenfeszültséggel, 1 s-ig mérve.
500 V egyenfeszültséggel, 1 s-ig mérve.
100 V egyenfeszültséggel, 1 s-ig mérve.
MSZ EN 60598-1 271
kapocs között, illetve a II. és III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek vezetői és a fémburkolat között mérve.
POLARITÁS
A bemeneti csatlakozó-kapcsokon vizsgálva.
Ha a lámpatest megfelelő működéséhez szükséges.
Nem alkalmazható
MSZ EN 60598-1 272
R melléklet
(előírás)
A módosított szakaszok jegyzéke, amelyek olyan szigorúbb/kritikus
követelményeket tartalmaznak, melyek a termékek újravizsgálását teszik
szükségessé
Az ebben a mellékletben felsorolt szakaszok olyan követelményeket részleteznek,
amelyeket az IEC 60598-1 ezen új kiadása alapján át kell gondolni olyan esetekben,
amikor az IEC 60598-1 valamelyik korábbi kiadása (és annak módosításai) alapján
tanúsított termék tanúsítványát felülvizsgálják. Az újbóli vizsgálat nem feltétlenül
szükséges minden esetben.
1.2.71., 3.2.19., 4.21., 4.24. szakasz, P melléklet Beépített védőernyős lámpák
követelményei és UV védelem
1.2.42., 5.2.14., 5.2.16., 8.2.3., 9.2. szakasz: SELV követelmények
1.2.78., 1.2.79., 1.2.80., 3.3., 10.1., 10.3. szakasz, G melléklet: Érintési áram, a
védővezető árama, villamos égés
1.2.81., 1.2.82., 3.2.20., 4.14.3. szakasz, 12.1. táblázat: Meleg felületek
0.5.2., 1.2.83. szakasz, V melléklet: Védőérintkezővel egybeépített sorozatkapocs
3.2.22 szakasz, 1. ábra: Cserélhető biztosítók
1.2.8., 8.2.1., 8.2.4., 8.2.5., 8.2.6. szakasz: Lámpatestek alapszigetelésének
hozzáférhetősége
2.4., 12.6., 3.2.9., 3.2.21., 4.16. szakasz, D melléklet, N melléklet: Normál gyúlékony
felületre nem szerelhető és hőszigetelő anyaggal nem lefedhető lámpatestek jelölése
4.12.4. szakasz: Csavarásnak kitett, csak egyféle módon rögzített foglalatok
nyomatékvizsgálati követelményei
9.2. szakasz: A lámpa szétrobbanása elleni védelem követelményei
MSZ EN 60598-1 273
S melléklet
(előírás)
A típusvizsgálatra benyújtott lámpatestcsaládok vagy -sorozatok azonosítási
követelményei
S1. Általános rész
Ha a típusvizsgálat céljára típusvizsgálati mintákat kell kiválasztani hasonló
kialakítású lámpatestek sorozatából, akkor azokat a lámpatesteket kell kiválasztani,
amelyek az alkatrészek és a burkolatkialakítás szempontjából a legkedvezőtlenebb
kombinációt eredményezik.
S2. Lámpatestcsaládok vagy -sorozatok
A hasonló kialakítású lámpatesteket akkor lehet egy lámpatestcsaládnak tekinteni,
ha:
a) a 2. rész ugyanazon vonatkozó szabványának felelnek meg;
b) azonos jellegű fényforrásokat tartalmaznak, úgymint
1) volfrámszálas izzólámpákat, a halogénlámpákat is beleértve;
2) fénycsöveket;
3) kisülőlámpákat;
c) az áramütés elleni védelem módja azonos;
d) az IP-besorolásuk azonos.
A megfelelőséget az S2. szakasz szerinti értékeléssel kell igazolni.
MEGJEGYZÉS: Minden lámpatestcsalád egyedi elbírálást igényel. A lámpatestcsaládot ugyanannak a
gyártónak kell gyártania, ugyanazon minőségbiztosítási rendszer mellett. A család típusváltozatainak
a felhasznált anyagok és az alkalmazott technológiák tekintetében lényegében azonosaknak kell
lenniük. A típusvizsgálati mintát (mintákat) a gyártó és a vizsgálóállomás közötti együttműködés során
kell kiválasztani.
MSZ EN 60598-1 274
T melléklet
(tájékoztatás)
Hivatkozás a 0. érintésvédelmi osztályra
T1. Bevezetés
0. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket már sok éve nem gyártanak. Az ACOS erős
közbenjárásának és a közös biztonsági gyakorlat követésének tulajdoníthatóan a 0.
érintésvédelmi osztályú lámpatesteket a nemzetközi szabványosításból kizárták.
Mindazonáltal néhány országban ez a fajta készülék megmaradt, főleg a régi
létesítményekben. Ebből kifolyólag van szükség erre mellékletre, amely megtartja a
0. érintésvédelmi osztály vizsgálati követelményeire való hivatkozásokat.
T2. Fogalommeghatározás
Lásd az 1.2.21. szakaszt.
T3. Követelmények és vizsgálatok
A következő módosítások az IEC 60598-1 5.0. kiadásához készültek annak
érdekében, hogy törölni lehessen a 6. kiadás szövegének fő részéből a 0.
érintésvédelmi osztályra utaló hivatkozásokat:
1.2.22. Törölni kell a 2. megjegyzést. A 3. megjegyzés 2. megjegyzésre
módosul.
2.2. Az első bekezdés első mondatát a következővel kell helyettesíteni:
Az áramütés elleni védelem módja szerint a lámpatesteket I., II. vagy III.
érintésvédelmi osztályba kell sorolni (a fogalommeghatározásokat lásd az 1.
főfejezetben).
Törölni kell az első bekezdés második mondatát.
Törölni kell a második bekezdést.
Törölni kell az utolsó bekezdést és az utolsó megjegyzést.
4.7.1. Az első bekezdés kezdetét módosítani kell a következők szerint:
A gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú hordozható lámpatestek valamint a
gyakran állított I. és II. érintésvédelmi osztályú, helyhez kötött lámpatestek esetében
…
MSZ EN 60598-1 275
4.13.4. Törölni kell a második bekezdést.
5.1. táblázat Törölni kell az első sort.
8.2.1. A hatodik bekezdés kezdetét módosítani kell a következők szerint;
A cső alakú, a cső mindkét végén lámpafejet tartalmazó izzólámpák működtetésére
tervezett I. és II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek …
10.2. és a 10.3. táblázat Törölni kell a „0 és” részt a második oszlop fejlécéből.
10.3. táblázat Módosítani kell az első sort a következő szerint:
II. érintésvédelmi osztályú1)
M melléklet Módosítani kell a táblázat első sorának második celláját a
következők szerint:
I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek
MSZ EN 60598-1 276
U melléklet
(tájékoztatás)
Olyan lámpatestek kúszóáramútjai és légközei, amelyek esetében nagyobb
fokú igénybevételi képességet lehet elvárni (III. impulzusállósági kategória)
U1. Bevezetés
Az ezen szabvány 11. főfejezetében részletezett kúszóáramutakat és légközöket az
IEC 60664-re való hivatkozással állapították meg, ezek a II. impulzusállósági
kategórián alapulnak. Az impulzusállóságnak ez a szintje megfelelőnek tekinthető az
IEC 60598 szabvány hatálya alá tartozó lámpatestek normál használata esetén. Ez a
tájékoztató melléklet az IEC 60664 szerinti szigorúbb követelményeket részletezi,
ami lehetővé teszi, hogy szükség esetén a lámpatestek magasabb, III.
impulzusállósági kategóriájú túlfeszültség-tűrésűek legyenek.
U2. A III. impulzusállósági kategória követelményei
A III. impulzusállósági kategória megnövelt követelményeit az U1. táblázat
tartalmazza. Ezeket a határértékeket az e szabvány 11. főfejezetének 11.1.
táblázatában megadott értékek helyett kell alkalmazni abban az esetben, ha igény
merül fel a III. impulzusállósági kategóriára.
MEGJEGYZÉS: A szennyeződési fokozatok részletei az IEC 60664-1-ben találhatók.
A legkisebb távolságok a következő paramétereken alapulnak:
– legfeljebb 2000 m tengerszint feletti magasságon való használat;
– 2. szennyeződési fokozat, ahol normál esetben csak nem-vezető szennyeződés fordul elő, de a
kondenzáció miatt várhatóan időszakosan vezetőképesség is előfordulhat
– a III. impulzusállósági kategória helyhez kötött létesítményekben, olyan esetekben szükséges,
ahol a készülék megbízhatósága és rendelkezésre állása tekintetében különleges
követelmények vannak.
MSZ EN 60598-1 277
U1. táblázat: Legkisebb távolságok (50/60 Hz) szinuszos váltakozó feszültségek
esetén.
III. impulzusállósági kategória
Effektív üzemi feszültség legfeljebb
V
Távolságok mm-ben
50 150 250 500 750 1000
Kúszóáramutak b
– alapszigetelés PTI a ≥ 600 0,6 1,5 3 4 5,5 8
PTI a < 600 1,2 1,6 3 5 8 10
– kiegészítő szigetelés ≥ 600 – 1,5 3 4 5,5 8
< 600 – 1,6 3 5 8 10
– megerősített szigetelés – 3,2 d 6 8 11 16
Légközök c
– alapszigetelés 0,2 1,5 3 4 5,5 8
– kiegészítő szigetelés – 1,5 3 4 5,5 8
– megerősített szigetelés – 3 6 8 11 16
a PTI (proof tracking index, a kúszóáramszilárdság ellenőrző értéke) az IEC 60112 szerint. b Kúszóáramutak, az egyenértékű egyenfeszültség a szinuszos váltakozó feszültség effektív
értékével egyenlő. c Légközök, az egyenértékű egyenfeszültség a váltakozó feszültség csúcsértékével egyenlő. d PTI ≥ 600 szigetelőanyagok esetén az érték ugyanennek az anyagnak az alapszigetelésre
vonatkozó értéke kétszeresére csökkenthető
MEGJEGYZÉS: Japánban a fenti táblázat értékeit nem fogadják el. Japánban a táblázatban
megadottaknál nagyobb értékek szükségesek.
A szekunder áramkörökben lévő alkatrészekre a 11.1. táblázat vonatkozik.
MSZ EN 60598-1 278
V melléklet
(előírás)
Beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott, a lámpatest házához vagy
főrészének alkatrészeihez közvetlenül csatlakozó sorozatkapcsok kiegészítő
vizsgálati követelményei
V1. Kiegészítő követelmények a 7.2.1. szakaszhoz
A védőérintkező csatlakozásai kis ellenállásúak legyenek, és ne befolyásolja őket
hátrányosan a mechanikai igénybevétel, ami pl. a fázis és a nullavezetőknek a közös
sorozatkapocsba való bekötésénél lép fel, stb.
A mechanikai szilárdság vizsgálati követelményei:
A lámpatest házához vagy főrészének alkatrészéhez közvetlenül csatlakozó,
egybeépített csavar nélküli védőérintkező állandó és megbízható kapcsolatot hozzon
létre a csatlakozó és a tartólemez között. Az érintkezést szerszám használata nélkül
ne lehessen meglazítani. A lámpatest külső felületein használt csavar nélküli
védőérintkezőt annak szerkezeti kialakításával kell védeni a lámpatesten kívülről
származó mechanikai igénybevétel és károsodás ellen. Mechanikai feszültség ott
keletkezik, ahol a lámpatest más tárgyakkal (pl. a felerősítő felülettel) érintkezik. A
beépített csavar nélküli védőérintkezővel ellátott sorozatkapcsot a gyártó utasításai
szerint kell felszerelni.
A követelményt megtekintéssel és a következő vizsgálatokkal kell ellenőrizni.
A sorozatkapocs rögzítése megbízhatóságának ellenőrzése: A sorozatkapocsnak a
tartólemezhez való biztonságos rögzítését húzóvizsgálattal kell ellenőrizni. A
sorozatkapocsba olyan merev vezetőt kell bekötni, amelynek keresztmetszete
megegyezik a sorozatkapocs legnagyobb névleges keresztmetszetével. A
húzóvizsgálatot 20 N terheléssel, a legkedvezőtlenebb irányból kell elvégezni. A
vizsgálat után a sorozatkapocs maradjon a helyén.
A tartólemezhez történő mechanikus csatlakozás ellenőrzése: Ehhez a vizsgálathoz
a sorozatkapcsot csak a védőérintkező tartsa, a szigetelőanyagból készült
rögzítőtartókat el kell távolítani. A védőérintkezőre annak közepén, a behelyezéssel
ellentétes irányból legalább 1 percig 50 N húzó terhelést kell kifejteni. A vizsgálat
MSZ EN 60598-1 279
után a csavar nélküli védőérintkező ne károsodjon, és a tartólemezzel való
érintkezés ne lazuljon meg.
A mechanikai vizsgálatok után a védőérintkező és a tartólemez közötti ellenállás ne
haladja meg a 0,05 Ω értéket.
V2. Kiegészítő követelmények a 7.2.3. szakaszhoz
A villamos csatlakozás vizsgálati követelményei:
A lámpatest házához vagy főrészének alkatrészéhez közvetlenül csatlakozó,
egybeépített csavar nélküli védőérintkezőt feszültségesési vizsgálatnak kell alávetni.
A vizsgálathoz a sorozatkapcsot a gyártó előírásai szerint megengedett
legvékonyabb tartólemezre kell felszerelni, és olyan merev vezetőt kell bekötni,
amelynek keresztmetszete megegyezik a sorozatkapocs legnagyobb névleges
keresztmetszetével. A feszültségesést a V1. ábra szerint az Ucs útvonalon kell mérni.
A mérést az ezen melléklet első bekezdésében meghatározottak szerint kell
elvégezni. Ha a sorozatkapcsok bármelyike és a tartólemez közötti ellenállás
nagyobb 0,05 Ω-nál, akkor a sorozatkapcsot nem megfelelőnek kell minősíteni.
1 vezető
2 csatlakozókapocs
3 tartólemez
Ucs feszültségesés a vezető és a tartólemez között
V1. ábra: Feszültségesés vizsgálati elrendezés
MSZ EN 60598-1 280
W melléklet
(előírás)
Hőre lágyuló műanyag lámpatestek alternatív melegedésvizsgálata
W0. Bevezetés
A következő vizsgálati módszert a legfeljebb 70 W-os fénycsöves, hőérzékelő
szabályzás nélküli lámpatestek esetében a 12.7.1.1. szakasz szerinti referencia
módszer helyett lehet használni. Kétség esetén a 12.7.1.1. szakasz szerinti vizsgálati
módszer az irányadó.
W1. Legfeljebb 70 W-os fénycsöves, hőérzékelő szabályzás nélküli, hőre
lágyuló műanyagból készült lámpatestek melegedésvizsgálata hibaállapotú
működtetőeszközök esetén
A lámpatestet a 12.4.1. szakasz a), c), e), f) és h) pontjában meghatározott feltételek
mellett kell vizsgálni. Ezenkívül a következőket is alkalmazni kell.
A lámpatestben lévő lámpaáramkörök 20%-a, de legalább egy lámpaáramkör
rendellenes körülmények között működjön (lásd a 12.5.1. szakasz a) pontját).
Azokat az áramköröket kell kiválasztani, amelyek a legnagyobb termikus hatást
gyakorolják a rögzítési pontra és a hozzáférhető részekre. A többi lámpaáramkört
rendeltetésszerű feltételek mellett, névleges feszültségről kell működtetni.
Az előzőbben meghatározottak szerint működő áramköröket a névleges feszültség
(vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb feszültségértékének) 0,9, 1,0, és
1,1-szereséről kell működtetni. Amikor a három vizsgálati feszültség mindegyikénél
beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a legnagyobb tekercshőmérsékletet és
rögzítési pontok vagy hozzáférhető részek legnagyobb hőmérsékletét.
A szűrőtekercset tartalmazó, váltakozó áramról táplált, elektronikus
működtetőeszközzel ellátott fénycsöves lámpatestek esetében meg kell határozni azt
a feszültséget, amely mellett az üzemi áram a névleges értékű. A szűrőtekercset
ezen felszültség 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett kell működtetni. Amikor a három
vizsgálati feszültség mindegyikénél beállt az állandósult állapot, meg kell mérni a
legnagyobb tekercshőmérsékletet és a rögzítési pontok vagy a hozzáférhető részek
MSZ EN 60598-1 281
legnagyobb hőmérsékletét. E vizsgálat során a lámpaműködtető eszköz többi része
és a fényforrás ne működjék.
A megfelelőség értékelése:
A névleges feszültség (vagy a névleges feszültségtartomány legnagyobb
feszültségének) 0,9, 1,0, és 1,1-szerese mellett mért hőmérsékletekből a lineáris
regresszió képletével meg kell határozni a a rögzítési pontok vagy az egyéb
hozzáférhető részek hőmérsékletének azt az értékét, ami 350 °C-os
előtét/transzformátor tekercshőmérséklet mellett lép fel. Ha a 0,9-szeres és az 1,1-
szeres koordinátáknál a tekercshőmérséklet különbsége 30 K-nél kevesebb, akkor
egy negyedik pontot is fel kell venni, amelynek koordinátái: tekercs ta, rögzítési pont
vagy hozzáférhető rész ta. A hőre lágyuló műanyagon ezután el kell végezni a 13.2.1.
szakasz szerinti golyós nyomópróbát a lineáris regresszióval meghatározott
hőmérsékleten, de legalább 75 °C-on. A benyomódás átmérőjét meg kell mérni, ez
ne legyen 2 mm-nél nagyobb.
1. MEGJEGYZÉS: Ez egy hibaállapotban történő vizsgálat, amelyre a 13.2.1. szakasz 25 °C-os
vizsgálata nem vonatkozik. A 4.15 és 12.7 szerinti követelmények alkalmazása esetén a következő
megjegyzéseket is figyelembe kell venni.
2. MEGJEGYZÉS: A „rögzítési pontok” egyaránt jelentik az alkatrészek rögzítési pontjait és a
lámpatestnek a felerősítőfelülethez kapcsolódó rögzítési pontjait.
3. MEGJEGYZÉS: A „hozzáférhető rész” a lámpatest burkolatának külső felületét jelenti.
4. MEGJEGYZÉS: A 12.7. szakasz követelményei szerint a hozzáférhető részeken végzett mérések
kizárólag a lámpatest/alkatrész rögzítésére szolgáló részekre, vagy az e szabvány 8. főfejezete
szerinti aktív részek véletlen megérintésével szemben védőgátat jelentő részekre korlátozódnak.
5. MEGJEGYZÉS: A vizsgálat során a hőre lágyuló műanyag alkatrész legmelegebb pontját kell
mérni. Ez pont gyakran a lámpatest burkolatának belső felületén, és nem a külső felületi részeken
található.
6. MEGJEGYZÉS: Az anyaghőmérsékleti határértékek a mechanikai terhelésnek kitett és a
mechanikai terhelés nélküli anyagokra egyaránt vonatkoznak.
7. MEGJEGYZÉS: Az N melléklet alkalmazása során a 4.15. szakasz követelményeit is figyelembe
kell venni.
8. MEGJEGYZÉS: ta a lámpatest névleges ta értéke.
MSZ EN 60598-1 282
ZA melléklet
(előírás)
Rendelkező hivatkozások nemzetközi kiadványokra és az azoknak megfelelő
európai kiadványokra
E dokumentum alkalmazásánál a következőkben hivatkozott dokumentumok
nélkülözhetetlenek. Évszámmal ellátott hivatkozások esetén csak a hivatkozott
kiadványt szabad alkalmazni. Évszám nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott
dokumentum legutolsó kiadását (beleértve a módosításokat is) kell alkalmazni.
MEGJEGYZÉS: Ha a nemzetközi szabványt közös módosításokkal módosították (jelölése: mod),
akkor a vonatkozó EN/HD szabványt kell alkalmazni.
Kiadvány Év Cím EN/HD Év
IEC 60061 (mod) Sorozat Lamp caps and holders together with gauges for
the control of interchangeability and safety
EN 60061 Sorozat
IEC 60061-2 (mod) – 1) Lamp caps and holders together with gauges for
the control of interchangeability and safety. Part
2: Lampholders
EN 60061-2 +
A1 to A37
1993 2)
IEC 60061-3 adatbá
zis
Lamp caps and holders together with gauges for
the control of interchangeability and safety. Part
3: Gauges
EN 60061-3 +
A1 to A38
1993 2)
IEC 60065 (mod) 2001 Audio, video and similar electronic apparatus.
Safety requirements
EN 60065
+ corr. August
2002
2007
IEC 60068-2-75 – 1) Environmental testing. Part 2: Tests. Test Eh:
Hammer tests
EN 60068-2-75 1997 2)
IEC 60079 (mod) Sorozat Explosive atmospheres EN 60079 Sorozat
IEC 60083 – 1) Plugs and socket-outlets for domestic and
similar general use standardized in member
countries of IEC
– –
IEC 60085 – 1) Thermal evaluation and designation of electrical
insulation
EN 60085 2008 2)
1)
Évszám nélküli hivatkozás. 2)
Érvényes kiadás a kiadási évnél.
MSZ EN 60598-1 283
IEC 60112 2003 Method for the determination of the proof and
the comparative tracking indices of solid
insulating materials
EN 60112 2003
IEC 60155 – 1) Glow-starters for fluorescent lamps EN 60155 1995 2)
IEC 60227 Sorozat Polyvinyl chloride insulated cables of rated
voltages up to and including 450/750 V
HD 21 3) Sorozat
IEC 60238 2004 Edison screw lampholders EN 60238
+ corr. January
2004
2005
IEC 60245 Sorozat Rubber insulated cables. Rated voltages up to
and including 450/750 V
HD 22 4) Sorozat
IEC 60269 (mod) Sorozat Low-voltage fuses EN/HD 60269 Sorozat
IEC 60320 Sorozat Appliance couplers for household and similar
general purposes
EN 60320 Sorozat
IEC 60357 (mod) – 1) Tungsten halogen lamps (non-vehicle).
Performance specifications
EN 60357
+ corr. July
2003 2)
2003
IEC 60360 – 1) Standard method of measurement of lamp cap
temperature rise
EN 60360 1998 2)
IEC 60364-4-41
(mod)
2005 Low-voltage electrical installations. Part 4-41:
Protection for safety. Protection against electric
shock
HD 60364-4-41
+ corr. July
2007
2007
IEC 60384-14 – 1) Fixed capacitors for use in electronic
equipment. Part 14: Sectional specification.
Fixed capacitors for electromagnetic
interference suppression and connection to the
supply mains
EN 60384-14 2005 2)
IEC 60400 – 1) Lampholders for tubular fluorescent lamps and
starterholders
EN 60400 2008 2)
IEC 60417 Adatbá Graphical symbols for use on equipment – –
3)
A HD 21 sorozat, Cables of rated voltages up to and including 450/750 V and having thermoplastic insulation (Hőre lágyuló szigetelésű vezetékek legfeljebb 450/750 V névleges feszültségig) az IEC 60227 sorozattal kapcsolatban áll, de közvetlenül nem azonos vele. 4)
A HD 22 sorozat, Cables of rated voltages up to and including 450/750 V and having cross-linked insulation (Térhálósított szigetelésű vezetékek legfeljebb 450/750 V névleges feszültségig) az IEC 60245 sorozattal kapcsolatban áll, de közvetlenül nem azonos vele.
MSZ EN 60598-1 284
zis
IEC 60432-1 mod)
A1
1999
2005
Incandescent lamps. Safety specifications. Part
1: Tungsten filament lamps for domestic and
similar general lighting purposes
EN 60432-1
A1
2000
2005
IEC 60432-2 (mod)
A1 (mod)
1999
2005
Incandescent lamps. Safety specifications. Part
2: Tungsten halogen lamps for domestic and
similar general lighting purposes
EN 60432-2
A1
2000
2005
IEC 60432-3 – 1) Incandescent lamps. Safety specifications. Part
3: Tungsten-halogen lamps (non-vehicle)
EN 60432-3 2003 2)
IEC 60449
+ A1
1973
1979
Voltage bands for electrical installations of
buildings
HD 193 S2
1982
IEC 60529 – 1) Degrees of protection provided by enclosures
(IP Code)
EN 60529
+ corr. May
1991 2)
1993
IEC 60570 (mod) 2003 Electrical supply track systems for luminaires EN 60570 2003
IEC 60598-2 (mod) Sorozat Luminaires. Part 2: Particular requirements EN 60598-2 Sorozat
IEC 60598-2-4 1997 Luminaires. Part 2: Particular requirements.
Section 4: Portable general purpose luminaires
EN 60598-2-4 1997
IEC 60634 – 1) Heat test source (H.T.S.) lamps for carrying out
heating tests on luminaires
EN 60634 1995 2)
IEC 60662 (mod) – 1) High pressure sodium vapour lamps EN 60662 1993 2)
IEC 60664-1 2007 Insulation coordination for equipment within low-
voltage systems. Part 1: Principles,
requirements and tests
EN 60664-1 2007
IEC 60682 – 1) Method of measuring the pinch temperature of
quartz glass lamps
EN 60682 1993 2)
IEC 60684 Sorozat Flexible insulating sleeving EN 60684 Sorozat
IEC 60695-2 Sorozat Fire hazard testing. Part 2: Glowing/hot-wire
based test methods
EN 60695-2 Sorozat
IEC 60695-2-10 – 1) Fire hazard testing. Part 2-10: Glowing/hot-wire
based test methods. Glow-wire apparatus and
common test procedure
EN 60695-2-10 2001 2)
IEC 60695-11-5 – 1) Fire hazard testing. Part 11-5: Test flames. EN 60695-11-5 2005 2)
MSZ EN 60598-1 285
Needle-flame test method. Apparatus,
confirmatory test arrangement and guidance
IEC 60838 Sorozat Miscellaneous lampholders EN 60838 Sorozat
IEC 60989 – 1) Separating transformers, autotransformers,
variable transformers and reactors
– –
IEC 60990 1999 Methods of measurement of touch current and
protective conductor current
EN 60990 1999
IEC 61032 1997 Protection of persons and equipment by
enclosures. Probes for verification
EN 61032 1998
IEC 61058-1 (mod) 2000 Switches for appliances. Part 1: General
requirements
EN 61058-1 5) 2002
IEC 61140 2001 Protection against electric shock. Common
aspects for installation and equipment
EN 61140 2002
IEC 61167 – 1) Metal halide lamps EN 61167 1994 2)
IEC 61184 – 1) Bayonet lampholders EN 61184 2008 2)
IEC 61199 1999 Single-capped fluorescent lamps. Safety
specifications
EN 61199 1999
IEC 61249 Sorozat Materials for printed boards and other
interconnecting structures
EN 61249 Sorozat
IEC 61347 (mod) Sorozat Lamp controlgear EN 61347 Sorozat
IEC 61347-2-9 – 1) Lamp controlgear. Part 2-9: Particular
requirements for ballasts for discharge lamps
(excluding fluorescent lamps)
EN 61347-2-9
+ corr. July
2001 2)
2003
IEC 61558-1 2005 Safety of power transformers, power supplies,
reactors and similar products. Part 1: General
requirements and tests
EN 61558-1
+ corr. August
2005
2006
IEC 61558-2 (mod) Sorozat Safety of power transformers, power supplies,
reactors and similar products. Part 2: Particular
requirements
EN 61558-2 Sorozat
IEC 61558-2-5 – 1) Safety of power transformers, power supply
units and similar. Part 2-5: Particular
EN 61558-2-5
+ A11
1998 2)
2004
5)
Az EN 61058-1 tartalmazza az IEC 61058-1 A1:2001 módosítását (mod).
MSZ EN 60598-1 286
requirements for shaver transformers and
shaver supply units
IEC 61558-2-6 – 1) Safety of power transformers, power supply
units and similar. Part 2-6: Particular
requirements for safety isolating transformers
for general use
EN 61558-2-6 1997 2)
IEC 62031 – 1) LED modules for general lighting. Safety
specifications
EN 62031 2008 2)
IEC 62035 (mod) – 1) Discharge lamps (excluding fluorescent lamps).
Safety specifications
EN 62035 2000 2)
IEC 62471 (mod) – 1) Photobiological safety of lamps and lamp
systems
EN 62471 2008 2)
IEC 80416-1 – 1) Basic principles for graphical symbols for use on
equipment. Part 1: Creation of symbol originals
EN 80416-1 2001 2)
ISO 4046-4 2002 Paper, board, pulps and related terms.
Vocabulary. Part 4: Paper and board grades
and converted products
– –
MSZ EN 60598-1 287
ZB melléklet
(előírás)
Különleges nemzeti feltételek
Különleges nemzeti feltétel: Olyan nemzeti jellegzetesség vagy gyakorlat, amely
még hosszú időszak alatt sem változtatható meg, mint például a klímafeltételek vagy
az érintésvédelmi körülmények.
MEGJEGYZÉS: Ha ezek a harmonizálást befolyásolják, akkor az európai szabvány vagy harmonizált
dokumentum részét képezik.
Azon országok számára, amelyekre a kérdéses különleges nemzeti körülmények
vonatkoznak, ezek az intézkedések előírásoknak minősülnek, más országok
számára tájékoztató jellegűek.
Fejezet Különleges nemzeti feltételek
3.3 Dánia
Azoknak az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteknek a
csatlakozóvezetékeit, amelyeket csatlakozódugó nélkül szállítanak, jól
látható címkével kell ellátni, amely a következő szöveget tartalmazza:
Vigtigt!
Ledere med grøn/gul isolation
må kun tilsluttes en klemme maerket
eller
Ha a lámpatest biztonsága szempontjából lényeges, a címke
ezenkívül egy diagramot is tartalmazzon, amely az egyéb vezetők
csatlakozását mutatja, vagy legyen a következő szöveg feltüntetve:
Fir tilslutning af de øvrige ledere,
se medfølgende vejledning.
Azokat az I. érintésvédelmi osztályú lámpatesteket, amelyeket
Dániába az 5.2.1. szakasz szerinti kivitelben csatlakozóvezetékkel és
a DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b vagy C 4 szabványlapok
MSZ EN 60598-1 288
szerinti csatlakozódugóval szállítanak, vagy a fenti címkével kell
ellátni, vagy ugyanennek a tájékoztatásnak szerepelnie kell a
mellékelt használati útmutatóban. A zöld/sárga szigetelésű vezetőkre
vonatkozó szöveget szó szerint kell idézni.
MEGJEGYZÉS: Az „ø” betű helyett „oe”; az „æ” betű helyett „ae” írható.
Olaszország
A 0. év osztályú lámpatestek használati útmutatója tartalmazza a
következő figyelmeztetést.
„ATTENZIONE-QUEST APPARECHIO E IDONE SOLO PER
AMBIENTI ISOLATI”
4.5.1 Dánia
Azok a csatlakozóaljzatok, amelyek más készülékek áramellátását
szolgálják, feleljenek meg a 107-2-D1 főfejezetnek, a szabványlapokat
a következők szerint alkalmazva:
I. érintésvédelmi osztályú ................ DK 1-3a szabványlap
Az I. érintésvédelmi osztályú lámpatestek esetén a csatlakozóaljzat
védőérintkezőjét villamosan össze kell kötni a készülék védő-
csatlakozókapcsával.
II. érintésvédelmi osztályú lámpatesteken ne legyen olyan
csatlakozóaljzat, amely más készülékek áramellátására szolgál.
KIVÉTEL:
Elválasztó transzformátoron (borotvatápegységeken) keresztül táplált
csatlakozóaljzatok és szabadtéri lámpatestek csatlakozóaljzatai
megfelelhetnek a helyhez kötött csatlakozóaljzatokra vonatkozó 107-2-
D1 főfejezet követelményeinek is
5.2.1 Ciprus
A Egyesült Királyságban szabványos 13 A-es csatlakozóaljzathoz való
csatlakoztatásra szánt háztartási célú lámpatesteket a BS 1363
szerinti, jóváhagyott csatlakozódugóval kell felszerelni.
MSZ EN 60598-1 289
A készülékcsatlakozó-dugóval való csatlakoztatásra szánt háztartási
célú lámpatestek vezetékkészletét a BS 1363 szerinti, jóváhagyott
csatlakozódugóval kell felszerelni.
A csatlakozódugókat megfelelő biztosítóval kell ellátni.
Dánia
A hordozható, egyfázisú, legfeljebb 10 A névleges áramú lámpatestek
csatlakozóvezetékét a következő táblázat szerinti csatlakozódugóval
kell ellátni:
Dugó
A lámpatest érintésvédelmi osztálya
107-2 D1 főfejezet szabványlap
EN 50075 szabványlap
Közvetett érintés elleni védelem szükséges
DK 2-1a*
I.
Földelő csatlakozás nem szükséges
DK 2-1a, DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b, C 4
II. DKA 2-1a, DKA 2-1b, C 1b, C 5, C 6
I.
* Lámpatestek, amelyek csatlakozóaljzattal rendelkeznek más készülékek táplálására.
Azon lámpatestek esetében, amelyeket főleg olyan helyeken
használnak, ahol közvetett érintés elleni védelem szükséges, lásd a
10. főfejezet 17. fejezetét.
Ha a lámpatesten készülékcsatlakozó-dugó van, a csatlakozóvezeték
dugója feleljen meg az előző követelményeknek. Az egyéb egyfázisú,
legfeljebb 10 A névleges áramú lámpatestek esetén, ha azok
csatlakozóvezetékekkel és dugóval vannak szerelve, a dugó feleljen
meg az előző követelményeknek.
KIVÉTEL:
Ha az egyfázisú, helyhez kötött, I. érintésvédelmi osztályú
MSZ EN 60598-1 290
lakásvilágítási lámpatestek közvetett érintés elleni védelme szükséges
az erősáramú szabályzat 10. főfejezete szerint és a lámpatesteket
dugóval szerelték, akkor további értesítésig a dugó lehet a DKA 2-1a,
DKA 2-1b, C 1b, C 2b, C 3b vagy C 4 szabványlapok szerinti, feltéve,
hogy a dugóval összeépített vezetéket a 3.3. fejezet szerint jelölték.
A többfázisú lámpatestek és a 10 A-nél nagyobb névleges áramú,
egyfázisú lámpatestek esetén, ha a lámpatestet csatlakozódugóval
ellátott vezetékkel szerelték, a dugó feleljen meg a következő
táblázatnak:
Dugó
A lámpatest érintésvédelmi
osztálya
107-2-D1 főfejezet szabványlap
117. főfejezet szabványlap
I. DK 6-1a II.
II. DK 7-1a* II.*
* A védőérintkező nincs bekötve.
Finnország, Svédország
Bekötött hajlékony vezetékekkel és zsinórvezetékekkel, valamint
csatlakozódugóval ellátott lámpatestek esetében a dugó feleljen meg a
CEE 7 publikáció és az EN 50075 előírások követelményeinek. A
következő szabványlapokat kell alkalmazni:
– I. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
CEE 7, IV. vagy VII. lap
– II. érintésvédelmi osztályú
lámpatestek
CEE 7, XVI. vagy CEE 7, XVII. lap,
vagy EN 50075, I. lap
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban előírt, szabványos 13 A-es
csatlakozóaljzathoz való csatlakoztatásra tervezett belső téri
lámpatesteket a BS 1363 szabványnak megfelelő csatlakozódugóval
kell ellátni.
MSZ EN 60598-1 291
A készülékcsatlakozóval történő csatlakoztatásra szánt belső téri
lámpatesteket a BS 1363 szabványnak megfelelő készülékcsatlakozó-
dugóval kell ellátni.
A dugók tartalmazzanak megfelelő biztosítót.
MSZ EN 60598-1 292
ZC melléklet
(tájékoztatás)
A-eltérések
A-eltérés: Azon szabályozásoknak (rendelkezéseknek) tulajdonítható nemzeti
eltérés, amelynek megváltoztatása jelenleg kívül áll a CEN/CENELEC tagtestület
illetékességén.
Ez az európai szabvány a 2006/95/EC irányelv hatálya alá tartozik.
MEGJEGYZÉS (a CEN/CENELEC IR 2. rész:2008, 3.1.9. szakaszból): Amikor a szabványok az
EK-irányelvek hatálya alá tartoznak, az Európai Közösségek Bizottságának az a véleménye (OJ No.
C59; 1982. 03. 09.), hogy a 815/79 Cremonini/Vrankovich ügyben hozott bírósági döntés (Európai
Bírósági Jegyzőkönyvek 1980., 3583. oldal) eredményeképpen az A-eltéréseknek való megfelelés a
továbbiakban nem kötelező, és az ilyen szabványoknak megfelelő termékek szabad áramlását nem
célszerű korlátozni, a biztonságvédelemre vonatkozó eljárás kivételével, amelyet a vonatkozó irányelv
tartalmaz.
Egy EFTA-országban meglevő A-eltérések abban az országban az európai szabvány
vonatkozó intézkedései helyett addig érvényesek, amíg azokat vissza nem vonják.
Fejezet Eltérés
4. és 5. Franciaország
(1969. szeptember 22-től hatályos)
Azok a 10/16 A-es csatlakozóaljzatok, amelyek más készülékek
áramellátását szolgálják, az elválasztó transzformátorról táplált
aljzatok kivételével legyenek reteszelve.
13.3. Franciaország
(Közösségi helyiségek tűz- és pánikvédelmi szabályzata, 2001.
november 19-től hatályos)
A helyhez kötött vagy felfüggesztett lámpatestek külső részein
izzóhuzalos vizsgálatot kell végezni. Az izzóhuzal hőmérséklete:
– 850 °C legyen a zárt, vízszintesen elhelyezkedő utakon és
lépcsőkön felszerelt, általános célú lámpatestek esetében.
– 850 °C legyen a közösségi helyiségekben felszerelt, általános
MSZ EN 60598-1 293
célú lámpatestek esetében, ha a lámpatestek teljes látható
felülete a helyiség felületének több, mint 25%-át teszi ki.
– 750 °C legyen a közösségi helyiségekben felszerelt, egyéb
általános célú lámpatestek esetében.
(Magas épületek tűzvédelmi szabályzata, 1977. október 18-tól
hatályos.)
A helyhez kötött vagy felfüggesztett lámpatestek külső részein
izzóhuzalos vizsgálatot kell végezni. Az izzóhuzal hőmérséklete:
– 960 °C legyen a vészkijáratoknál felszerelt, általános célú
lámpatestek esetében.
– 750 °C legyen a nyilvános helyiségekben felszerelt, egyéb
általános célú lámpatestek esetében.
Egyesült Királyság
(Az Egyesült Királyság épületekre vonatkozó Létesítési
Szabályzatának jóváhagyott B dokumentuma)
A hőre lágyuló műanyagból készült diffúzorokra vonatkozó egyedi
tűzvédelmi előírások a fenti Szabályzat 6.15. szakaszában vannak
felsorolva.
MSZ EN 60598-1 294
I r o d a l o m j e g y z é k
A következő tájékoztató dokumentumok azokra a szabványokra utalnak, amelyek
tájékoztatást vagy útmutatást nyújtanak ugyan, de amelyekre e szabvány vagy nem
hivatkozik, vagy e szabvány 2. része hivatkozik. A szabvány olvasóinak figyelmét fel
kell hívjni arra, hogy vizsgálják meg a mindenkori legújabb kiadás alkalmazásának
lehetőségét.
IEC 60050-195:1998, International Electrotechnical Vocabulary. Part 195: Earthing
and protection against electric shock
Amendment 1 (2001)
IEC 60050-604:1987, International Electrotechnical Vocabulary. Chapter 604:
Generation, transmission and distribution of electricity. Operation
IEC 60081, Double-capped fluorescent lamps. Performance specifications
MEGJEGYZÉS: EN 60081:1998-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60216 (minden része), Electrical insulating materials– Properties of thermal
endurance
MEGJEGYZÉS: EN 60216 sorozatként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60364 (minden része), Low-voltage electrical installations
MEGJEGYZÉS: HD 384/HD 60364 sorozatként harmonizálva (módosítva).
IEC 60364-4-443:1995, Electrical installations of buildings. Part 4: Protection for
safety. Chapter 44: Protection against overvoltages. Chapter 443: Protection against
overvoltages of atmospheric origin or due to switches
Amendment 1 (1998)
IEC 60364-5-51, Electrical installations of buildings. Part 5-51: Selection and
erection of electrical equipment. Common rules
MEGJEGYZÉS: HD 60364-5-51:2006-ként harmonizálva (módosítva).
IEC 60364-7-702, Electrical installations of buildings. Part 7: Requirements for
special installations or locations. Section 702: Swimming pools and other basins
IEC 60598-2-3, Luminaires. Part 2-3: Particular requirements. Luminaires for road
and street lighting
MEGJEGYZÉS: EN 60598-2-3:2003-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
MSZ EN 60598-1 295
IEC 60598-2-5, Luminaires. Part 2-5: Particular requirements. Floodlights
MEGJEGYZÉS: EN 60598-2-5:1998-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60598-2-6, Luminaires. Part 2: Particular requirements. Section 6: Luminaires
with built- in transformers for filament lamps
MEGJEGYZÉS: EN 60598-2-6:1994-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60664-3, Insulation coordination for equipment within low-voltage systems. Part
3: Use of coating, potting or moulding for protection against pollution
MEGJEGYZÉS: EN 60664-3:2003-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60695 (minden része), Fire hazard testing
MEGJEGYZÉS: EN 60695 sorozatként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60695-2 (a 2. rész minden főfejezete), Fire hazard testing. Part 2: Glowing/hot-
wire based test methods
IEC 60695-2-11, Fire hazard testing. Part 2-11: Glowing/hot-wire based test
methods. Glow-wire flammability test method for end-products
MEGJEGYZÉS: EN 60695-2-11:2001-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60811-3-1, Common test methods for insulating and sheathing materials of
electric cables. Part 3: Methods specific to PVC compounds. Section One: Pressure
test at high temperature. Tests for resistance to cracking
MEGJEGYZÉS: EN 60811-3-1:1995-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60901, Single-capped fluorescent lamps. Performance specifications
MEGJEGYZÉS: EN 60901:1996-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60921, Ballasts for tubular fluorescent lamps. Performance requirements
MEGJEGYZÉS: EN 60921:2004-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60923, Auxiliaries for lamps. Ballasts for discharge lamps (excluding tubular
fluorescent lamps). Performance requirements
MEGJEGYZÉS: EN 60923:2005-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60925, DC supplied electronic ballasts for tubular fluorescent lamps.
Performance requirements
MEGJEGYZÉS: EN 60925:1991-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
MSZ EN 60598-1 296
IEC 60929, AC-supplied electronic ballasts for tubular fluorescent lamps.
Performance requirements
MEGJEGYZÉS: EN 60929:2006-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 60950-1:2005, Information technology equipment. Safety. Part 1: General
requirements
MEGJEGYZÉS: EN 60950-1:2006-ként harmonizálva (módosítva).
IEC 60972, Classification and interpretation of new lighting products
IEC 61195, Double-capped fluorescent lamps. Safety specifications
MEGJEGYZÉS: EN 61195:1999-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 61210, Connecting devices. Flat quick-connect terminations for electrical copper
conductors. Safety requirements
MEGJEGYZÉS: EN 61210:1995-ként harmonizálva (módosítva).
IEC 61346-1, Industrial systems, installations and equipment and industrial
products. Structuring principles and reference designations. Part 1: Basic rules
MEGJEGYZÉS: EN 61346-1:1996-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
IEC 61995 (minden része), Devices for the connection of luminaires for household
and similar purposes
MEGJEGYZÉS: EN 61995 sorozatként harmonizálva (módosítva).
ISO 75-2:1993, Plastics. Determination of temperature of deflection under load.
Plastics and ebonite
MEGJEGYZÉS: EN ISO 75-2:1996-ként harmonizálva (módosítás nélkül).
ISO 1891, Bolts, screws, nuts and accessories. Terminology and nomenclature
ANSI C136, American National Standard for Roadway Lighting Equipment. Fiber-
Reinforced Plastic (FRP) Lighting Poles
AS3771, Road lighting luminaires with integral control gear
______________