Á L L A T T A N I ES V A D Á S Z A T I F O L Y Ó I R A T M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó 1-ÉN ÉS 1 5 - É N .

E L Ő F I Z E T É S I Á R A E G Y É V R E 3 F R T .

III. S Z Á M

1897. X . 1.

Szerkesztik:

Dfi- L E N D L _/\ DO LF és

cslkszentsimonyll és ernyesl

L A K A T O S . K Á R O L Y . Budapes t , II . , Donát i -u tcza 7.

M i m i k r i .

A biológiai je lenségek közül a legérdekesebbek közé

tar toznak azok, amelyeket a természet tudósok »mimicry«

(utánzás, majmolás) névvel je löl tek meg. A forróégövi

állatoknál ismerték m e g ezeket lege lőször ; Bates és

Wallace számos példával mutatták k i , h o g y némely állatok

külsejökben feltűnő módon hasonlítanak másokhoz, alak

ban, színben, mustrázatban, mozdula ta ikban, o lyanokhoz ,

amelyek velők tulajdonképeni rokonsági vonatkozásokban

nincsenek. Számos rovar , kivált légyfajok, csalódásig híven

utánozzák a méheket és da razsaka t ; ismeretesek a sz i ta

szárnyú Sesia- fajok, amelyek pillangók ugyan , de bárki

első látásra darazsaknak tekinthet i őket. Többnyi re a

fullánkos, v a g y egyébb az el lenségeket visszariasztó saját

ságokkal kitüntetett r ova rok a minták, amelyekhez a

védtelen fajok hasonlítanak. Épen ezért a véletlen czél-

szerüségen felül még nagyobb fontosságot is tulajdonítottak

e jelenségeknek, annál inkább mert nem csak a r o v a r o k

között, de más állatcsoportokban is ismertek fel i l y

mimikri-állatokat.

S o k k a l gyakor iabbak azok az állatfajok, amelyek

nem utánoznak ugyan más állatokat, de va lami lyen ter

mészeti tárgyakhoz hasonl í tanak; például az apró bogarak

színben, alakban, de még mozdulatlanságukban is g y a k r a n

hasonlítanak annak az ágnak a rügyeihez, amelyen ülni

szoktak. Néha csak a szín, máskor csak az alak mutatja

e hasonla tosságot ; v a g y azt is tapasztaljuk, h o g y a l eg

különbözőbb csopor tokba tar tozó állatok n y e r i k el azt

az egyöntetű általános jel leget , amely az egész vidéket

j e l l e m z i ; például a homoks iva tagok állatai ál talánosság

ban homokszínüek; az erdőkben lakó állatok ped ig inkább

komor , barnás, szürkés határozatlan színűek: el lenben a

napsütöt te sziklákon élők tarkán élénkszínűek. Minél

inkább fogla lkoztak e g y a k r a n meglepő je lenségekkel ,

annál több példa vált ismeretessé és csakhamar arra a

megyőződésre jutottak a természetvizsgálók, h o g y az

állatokon általában, v a g y legalább számuk igen tekintélyes

részén többé-kevésbbé fejlődtek k i oly sajátságok, amelyek

révén az állat min tegy be leo lvad környezetébe, külseje,

színe, alakja min tegy belei l l ik a körülöt te levő tárgyak

közé és azoktól el nem válik. E z által sok esetben majd

nem láthatatlanná válnak és ez mi ly fontos lehet rájuk

nézve, azt saját tapasztalásaikból tudhatják vadászaink.

akik zöldes-szürkés ruhában mennek az erdőbe; beleolvad

az ő külsejük emigyen az erdő általános hangulatába és

még az élesszemü, éber vad se vesz i észre őket.

Szorosabb megítélés szerint természetesen mindeme

je lenségek elég lényegesen különböznek egymástól és

amig a tulajdonképeni m i m i k r i b izony r i t ka a természet

fo ly ton fejlődő életében, addig az állatoknak a környe

zetbe való beolvadása inkább gyakor inak mondható.

D e még az eredeti értelmében vett m i m i k r i is,

különösen, ha azt czélszerüsége szerint akarjuk megítélni,

többfélének látszik és főképen az ujabb természetvizs

gálók, ak ik e kiválóan érdekes fejezettel szeretnek fog

la lkozni , vitatják azt, hogy az állatok némelyikének védelmid

passzív mimikr i je van, más állatokban ijesztő alakokat

vélnek felismerni stb. Mindezáltal természetesen a m i m i k r i

fogalma eredeti je lentőségét e lvesz t i ; azonban vannak

tudósok, ak ik e fogalmat élesen megkülönböztetik, míg

mások összefoglalják e je lenségeket . Hermán Ottó

ujabban szintén legtágabb értelmében fogadja el e fogalmat

és egy ujabb kifejezéssel : a »mimikrizmns«-sa.\ jelöli .

A l k a l m u n k lesz gyakrabban az állati élet kifejlődé

sének eme fölötte érdekes, kevéssé ismert és épen azért

még a l ig magyarázható jelenségeivel fogla lkozni és kezd

jük most a madaraknak környezetükbe

való beleolvadásával, két kedves kis cz ik -

ke l , amelyet a nevezett szerző szívességé

nek köszönünk.

Pusztuló rétvilág. „A Természet: eredet i tárczája .

M i n d e n változandó, minden mulandó az ég alat t ! Repül az láö sólyom szárnyakon a végtelenségbe,

rémséges folytonossága, soha nem pihenő romboló, ám egyben átalakító erejének roppant hatalmával u ra lkodva az összmindenség még bevégzetlen alkotásai felett, méhében h o r d v a a halál és megújulás csiráját egyaránt. Képeket bont, képeket alkot, majd ismét e l töröl : megsemmisít létezőket, átalakít formákat a nagy rendszerhez képest, v a g y atomokat lehelve, lények keletkezésének nyi t tér t — tán egy újuló világ éledező szféráiban.

F o l y , fo lyton foly ez az életre-halálra szóló küzdelem az erők hatalmában a gyöngék porszemei felett, mik elvesznek a semmiségben nyomta lanu l ! Pusz tu l , tűnik ami avult, ami satnya az őserő híján, ami lejárta magát s a zülő ósdiság rozsdája alatt teng, hogy uj, fris keletkezéseknek nyisson tért.

A haladó idővel mind nagyobb tért hódit az a minden természeteset romboló és a mesterségeset fejlesztő áramlat is, melynek köztünk ,.kultiira* a neve.

Meglátszik a vívmánya mindenütt mindenen ; nem hagy érintetlenül semmit. Ipar, kereskedelem, művészet, tudomán}' — de minden : uj, friss hajtásokat érlel j ó t é -

A mimikrizmusról. Irta : Hermán Ottó.

A természet barátja, a k i nem saját tapasztalataiból i smer i a tengert, azt gondolhatná, hogy szemével az egészen világos színű, v a g y épen t i sz ta fehér madárfajokat, mint a sirályokat, p l . a hósirályt, továbbá a tarkákat, így a csiganyitogatót , a dunna-lúd hímjét, a mint a tenger felett vonulnak, v a g y tova sietnek, úgyszólván a szemhatár széléig követhet i ; annyiva l is inkább, minthogy a tenger színe egészben véve sötétebb, tehát a világosabb színektől többé-kevésbé élesen elüt.

S o k a n hisz ik azt is, hogy a madarak tenger felett a magasban röpülnek tova, s már csak ezért is könnyen és messzire láthatók. Midőn 1888-ban a norvég tengerpa r tokon a sarkkör és a Jegestenger vidékein, főleg Tromső, Hammerfest , Svaerhol t és Vardö vonalán orn i -to logia i tanulmányokkal foglalkoztam, igen gyakran feltűnt az, hogy nemcsak egyes madarak, hanem egész csapatok is, így bizonyos sirályfajok, a tenger felett vonulva v a g y kerengve, csodálatosan rövid idő alatt nyomtalanul tűntek el. A Tromsőtől Riső szigetéig, tehát a 7 0 ° é. sz.-en felül terjedő úton, melyre 1888. július 1-én indultam el, már sirálycsapatokat is láttam, melyek, mint a forgószéltől felkapott papírdarabok emelkedtek fel a tenger g3^engén mozgó felületéről s messziről kúp alakjában tűntek föl, azonban a víztükörre ereszkedve, mintegy elfújva vesztek el ismét

K i s e b b kirándulásokon Grindő szigetére, de más a lka lommal is az U r i a szárnyaló csapatai minduntalan megleptek : mintegy varázsütésre bukkantak fel a csónak közelében, hogy a legrövidebb idő alatt ismét eltűnjenek. P e d i g itt nem a «hullámzó tenger» já t szo t t közre, melynek hegye-völgye elnyel és eltakar, legtöbbször csak épen hogy fodrozott vol t a vízfelület. A nagyobb távolságokból sikerült lövések után, felettébb nehéz vol t megtalálni a madár-zsákmányt.

k o n y melegénél. A nemzet-gazdászat és fóldmivelés eddig soha nem észlelt lendületet vett immár s mind több és több tért foglal el czéljaira az ősi parlagból. Megváltozik tájak, vidékek képe ; lassan-lassan tönkre megy, elpusztul apránként a vad őseredetiség eszményiségével, poézisével együtt, mire immár nincs szükség. A z ábrándok ködképei, az eszményiség tündérvilágának ta rka szivárványa nem férnek össze a mai «modern» észjárás elemző, prakt ikus felfogásával . . .

H a l a d u n k ! . . . H a n e m a vaáász nem képes a filozófus h ideg

nyugalmával szemlélni a kultúra bomlasztó munkáját, nem azt a napról-napra m i n d i g élesebb küzdelmet, melyben az őseredetiség a megsemmisülés végperczeit éli immár ! »Miért, hogy minden változandó, miért, hogy minden mulandó ?!« — sóhajt fel elmerengve, szomorúan . . . M i t nekünk a kultúra romboló munkájával, ha a szép jelent letörli az őstermészet gyönyörű képéről! Miénk a jelen, a későbbi nemzedéké a jövő , a melynek öröklött, megszokot t állapotán már nem kesereg, mert nem ismeri az eltűnt szép világ vadászédenét kedvességeivel, poétikájával, mihez érzéke se lenne tán . . . D e mi, még v issza-v issza sóhajtjuk a »régi j ó idők« elmúlt aranykorát . . . de hát hiába, tán örökre vége annak.

M i n t a rézbőrűek még nemrég ösvad vi lágrészében: lépésről-lépésre küzdi mngát előre ásóval, cz i rka lommal

M i n d e z arra bírt, hogy a dolognak lehetőleg pontosan a végére járjak.

A megfejtés a szín, a mozgás és tükröződés mimik

hullám tarajok felett. E g y adott pontról tekintve a tenger szemhatára felé, e hullámok a távolsággal arányosan kisebbednek. U g y a n e z áll a távolodó madáralakra nézve

Si rá lyok a tenger hullámai fölött

A z »Aquila« I V . kö te téből .

A Magy. Ornithol. Közp. kiad.

rizmusának bizonyul t . A madarak ugyanis nem emelkednek magasan a víz tükre fölé, sőt ahhoz lehetőleg közel — egy vagy két méternyire — röpülnek az uralkodó

is, melynek méretei szintén összezsugorodnak a messzeségben. Mármost abban a pi l lanatban, a midőn egy b izonyos ponton a madár nagysága és röpülőmozgása a hullám-

s ha kel l , tűzzel-vassal is a kultúra. A z őslakók ott — vad erkölcseikkel, mind ig beljebb szorulnak az erdők vadonába, mely szintén egyre f o g y : — úgy a náderdők is a D u n a , T i s z a táján mind ig hátrább és hátrább szorulnak. A lucskos zsombékon, dágványon szilárd pontok képződnek, hová megvet i magát az emberláb. A z ősi pa r lag eddig teljesen terra inkogni ta részei felett — melyek ősvadságuk teljes eredetiségében csak a halászokra és vadászokra bir tak érdekkel és értékkel, — már meglebbente szárnyát a végenyészet gy i lkos fuvalma.

Általában a kultúra átalakító ereje egyhamarjában semminek se ártott meg annyira, mint a hajdan híres lápvidékek életdús világának, úgy, hogy m a már csak vázaiban is a l ig-a l ig maradt fen valamicskéje itt-ott, az egykor i színpompás, nyüzsgő életű vadászeldorádóknak s az is folyvást és még mind ig pusz tu l az idők sorján kegyetlenül.

Eltűnnek apránként a fekete vizek, megsemmisül a nádaljak tarka, zajos világa, a vizében kéjelegve fürdő nymphea-fejékkel! A v a r ve r i fel a sorvadó göröngyöt, kutyatej virít, száraz nád és cserét zörög keservesen az eltűnt szép világ helyén!

É s a pusztulás egyre tart. A háromszögelő lovagja i n y o m o n kisérik a halász

madár röptét ; meglátja a szemök a legkisebb vizfol tot is, mely még fölcsillan valahol .

A kacsák, bíbiczek, görbegémek és mindenféle korcs-csőrű vízimadarak ijedve rebbennek fel aztán őshazájuk megháborgatot t sáserdejéből s csodálkozva látják, hogy ahol előbb még szomszédaik laktak, v i s o n g v a czikázván a nádak rejtjei közt, ott most szőke buzatengert s imogat a szél s visongó viziszárnyasok helyén pacsirták, p i ty-palattyok, a kulturföldek madarai rakják p icz inke fészköket.

Lassanként diadalmaskodik az emberi elme, akarat és m u n k a évszázados vásottságában rakonczátlankodó v i z e k e n ! M a itt, holnap ott kondu l meg a v izek felett a ho l landi bagger halálharangja. A mértföldekre terjedő nádlabirintusok, melyek rejtjeiben ezr ive l költött a vadlúd, kacsa, gém és egyébb csodasok szárnyas, a vándor-lápok úszó zöld szigetei, a selymes fűtenger, a rónavizek, madárdelelők vendégfogadói, általában azok a csodás madáreldorádók, melyekről egykor Európaszer te híres vol t hazánk: ma már jobbára csak a visszaemlékezés kedves verőfényében élnek még.

A vándor-szárnyas siránkozva tekint alá a fényes égről a megölt paradicsomra, aztán összeveri szárnyát s megy, a j ó Isten tudja hová, idegen tájak ismeretlenjébe el .

í gy bujdosnak el minden tavaszon, minden őszön tőlünk. M e g d o b b a n a szivünk síró búcsúszavuk hallatára mindannyiszor ; búcsút int a tollas kalap föl az égfelé: Isten veletek, szép vadja ink!

A sorvadó nádas már nem suhog, nem integethe-

nagysága és mozgása összevág, hozzá a hullámok tükrözése és árnyalata a madár színezetével egyezők, ez utóbbi abban a pil lanatban el tünt a néző szeme elől.

E z az eltűnés legtöbbször igen rövid idő alatt megy végbe. A Tromsdalpatak torkolatánál, a tromsői szorost röpülve-keresztező hét t a rka csiganyitogatót figyeltem m e g pontosan, t i sz ta időben, egészben körülbelől egy méter magasságban szárnyalt a víz felett és a ki lencze-dik másodperczben veszett el gyenge vízfodrozat idején.

A Hammerfesttől a Svaerhol tk lubben madár-hegyéig tartó úton egy nagy jeges sirály — L a r u s glaucus — keresztezte A x e l Juel l kapitány hajójának a «Sirius»-nak irányát. A hajó, melynek fedélzetén állottam, nyugatról keletre haladt, a madár pedig dél-északnak vonul t s midőn a hajókormány irányvonalába ért, az időt számolni kezdtem : a csak könnyedén mozgó vízen, mely fölött a madár mintegy 2 m. magasságban igyekezet t tova, a t izenegyedik másodperczben már nyomtalanul elveszett. Itt azonban nem szabad a következőkről megfe ledkezni : a megfigyelés alkalmával, a madár, melynek átlója 170 cm., nem merőleges irányban távozott a szemlélő álláspontját véve, mint távoztak vol t a tromsői csiganyitogatók, hanem azért, mert a hajó és a madár pályája meglehetősen derékszögben kereszteződtek, a kettőnek haladása megfelelt két folyton hosszabbodó kathetusnak, a melynek folyton hosszabbodó hypotenusa-ján végig szegeződött a madárra a megfigyelő szeme.

Képünk, mely Háry G y u l a mesteri kezétől ered, ezt az előrehaladást és eltűnést igyeksz ik magyarázni.

A mi a sirálycsapatokat s a tűzben elesett madarakat i l le t i , úgy ezek a hullám taraj okka l és a tükrözéssel állanak m i m i k r i v iszonyban.

Félszázadra visszanyúló feljegyzéseim egyikét adom itt röviden; lehet ezt vadásztörténetnek is nevezni .

1851. őszén madárpuskával kezemben jár tam a gyönyörű alsó-hámori hegy i tó partját, hogy atyámnak, k i t akkor a csúz bántott, madarakat lőjjek.

A tó igen mély, két kristálytiszta patak, a Sz inva s a G a r a d n a táplál ja; vízének színe pompásan zöld. A bükkös (erdő) egészen a tó partjáig terjeszkedik, sok ágát messze nyújtja a víz fölé; az ágak száraza a jégmadár legkedvesebb lesőhelye, innen vigyázza a fürge cselle-halat meg a fia-pisztrángot.

A z o n az ágon, melyen már nem egy jégmadarat lőttem le, most is ott ült egy. Be lop tam a madarat, czéloztam, lőttem s m i v e l a lövés pillanatában nem szoktam a szememet behunyni, meg a szél is félre vágta a lövés füstjét, j ó l láttam, hogy a jégmadár élettelenül hul lot t a vízbe. Leereszkedtem hát a meredek par ton s mive l a száraz ág pontosan megmutatta, ho l keressem a madarat, b iz tosra vettem, hogy azt meg is találom. Csodálatosképen azonban sehogy sem tudtam ráakadni a madárra.

Keres t em negyedóráig, majd félóráig, hiába. Kedvetlenül kapaszkodtam föl a parton s hazafelé

indultam. Közbe egy erősebb szélroham söpört végig a bük

kösön s a száraz leveleket a tóba sodor ta ; rögtön megértettem mindent. A száraz bükkfalevél alakra és színre nézve egészen olyan, mint a jégmadár testealja, ha tehát a lelőtt jégmadár hassal fölfelé fekszik s száraz bükkfalevelek között úszik, ez alakbeli és színbeli mimikr iz -must jelent.jj Visszafordul tam hát s pár perez múlva kezemben vol t a madár.

A z esetnek ez még csak az első fele. A másik fele a jégmadár kék-zöld hátfelének

mimikr izmusa . Felülről nézve csaknem teljesen elvész a jégmadár a víz zöld színében és csillogásában. M i k o r a vízrehajló ágon ül, a ha l szemében alulról száraz levélként tűnik fel, a mi t az ág száraz vo l t a még is o k o l ; ugyanekkor hátának zöld színével a karva ly t csalja meg, a melyre a jégmadár úgy sem ügyelhetne, hiszen egész figyelmét zsákmányára, az apró halra ke l l fordítania. É s itt még el is tekintek attól, hogy felülről némileg zöld levélhez is hasonlít.

Menza lech tónál, a Ni lus szent vidékein, vagy tán az orosz mocsárok végtelen vadonjain búsonganak a vesztett haza emlékén, a melyért az idegen kárpótlást nem adhat nekik.

A vén vadász velük érez, velük kessreg. A viszontlátás öröme ugyan meg-meg érinti néha-néha lelkét édesen, de a kedves perczek e pi l lanatai csak hulló virágszirmok már, mert hisz a visszaemlékezés felszakadt sebén nyílt friss virágot, megöli a bánkódás fájdalomfuvalma . . .

É n Istenem, mi ly máskép is vol t az egykor, mikor még vol tak megmérhetlen terjedelmű sárrétjeink, tavaink, nádasos rétjeink mindenfelé — akkor , mikor még a vadlúd, kacsa vizet keresve, nem vol t kénytelen mértföldekre appor t i rozni pelyhes kics inyei t a kiszáradt tófenékből; akkor, mikor még a rét vizéből egyenesen kiúszhatott a T i s z a ringó habjaira a szárnyas jószág, ha kedve támadt hozzá ; akkor, mikor még nem voltak olyan túlságosan okos indzselléreink mint ma s a Tiszaszabályozás furfangja se vo l t kitalálva s vo l t hal, csík, rák, madártojás, szárnyasvad özönével, tuczatszámra az udvarokban az élő vadliba, vadkacsa, a kúriákon a darú, kócsag szelídítve, időnként pompás tollakat szolgáltatva a »csárdás kalap« meg a nyusztos-kalpag mellé.

H o g y elnéztük késő délutánokon — a tornáczon pipázgatva a czímeres edényből — a kúriát keresztező réti szárnyasok esteli mozgalmát, a mint a bíborosra festett levegőben húzódtak éji tanyáik felé. M o s t vadlud-

föl nekik a magasba: nincs már vére, nincs már hangja, csak zörög szomorúan: ez a búcsuzása.

Még a leghűségesebb szárnyasaink is ide-hagytak bennünket rendre. E lment a királyi kócsag, el a népszerű darú is, a min a népdal keseregve, o lyan szépen mondja :

A m e r r e m e g y , sír a határ S á r g a l o m b o t hul lat . . .

(Pósa) Igen, mert most már csak virágaszálykor,

a lombhullás szomorú korszaka idejében vágja át néha a magyar haza fényes egét. Nincs már hazája nálunk ! H i s z a pengő sarkantyúval a darutol l is rég a sutba került. A mai nemzedék köcsögkalapban dicséri már a magya rok istenét.

A madárpusztulás évről-évre mind észrevehetőbbé válik. A m i kevés még felötlik

belőlük itt-ott, az is jobbára csak amolyan csir ibir i , világpolgárszerű vigécznépség, a melyek az »ubí bene ib i patria« tágfo-galmú elvhez képest, mindenütt egyformán otthon érzik magukat, mint a czigá-nyok. A mie ink : az igaziak azonban, legnagyobbrészt távol tőlünk, valahol a

N é p h i t .

Pest megye némely vidékén, ho l a rozstermelés túlnyomó, tehát a ho l a talaj homokos, a földmives nép közt apáról fiúra átszálló hagyomány azt tartja, hogy o lyan esztendőkben, mikor az ökörfarkkóró (Verbascum) igen dúsan virágzik, vagyis mikor a szára alulról fölfelé a csúcsig egyformán tele van szép aranysárga virágokkal, ohyankor a korai , még augusztus végén, vagy szeptember elején vetett rozs szokott jó l beválni. Ellenben, ha az ökörfarkkóró virágzata hiányos, vagyis mikor a virágok a száron csak elszórtan jelentkeznek, míg a bimbók nagyobb része k i nyílás helyett elsatnyul és elszárad, o lyan években a kései, az októberi rozsvetések szoktak sikerülni; a k o r a i vetések pedig, akármilyen szépen kelnek is k i , később megr i tkulnak és elgyengülnek.

A népvélemény az egész földön sok i lyen látszólag összefüggéstelen kombináczióval van tele és sokan minden további méltatás nélkül a képtelen babonák közé sorozzák. Mióta azonban a természettudomány a természet jelenségeinek jobban-jobban kifürkészi t i tkos okait, azóta sok efféle népies szabályról kiderült, hogy nem egészen alaptalanok, í gy például a borbolyát (sóskafát, Berberis) már régen összefüggésbe hozta a népies fölfogás a gabonarozsdával ; és később, a tudomány csakugyan kiderítette, hogy a buzarozsda (Puccinia graminis) a borbolyáról vándorol át a gabonára és viszont .

A z ökörfarkkóró és a rozsvetés közt i lyen direkt összefüggést nem lehet megállapítani. Mindamelet t nem lehetetlen, hogy mindkét je lenségre ugyanazon körülmények hatnak vagy kedvezőtlen, vagy kedvező módon.

Tudjuk ugyanis, hogy a k o r a i vetések elgyöngülését különösen a szeptemberben röpködő l egyek : a sárga gabonalény (Chlorops taeniopus), a fritlégy (Oscinis frit) és a hesszeni légy (Cecidomyia destructor) okozzák. E z e k a legyek petéiket szempterben és október első hetében rárakják a gabonavetés leveleire és a petékből

csapat gágogása hallatszott, majd falka falka után kacsaféle szeldeste szelid suhogással, zizegéssel a levegőeget. Aztán a szélkiáltó fütyentett egy nagyot, szépet, mintha csengő fuvolahang szólalt volna meg valahol a magas régiókban. Közbe-közbe a szinte kifogyhatat lan »snyeff«-falkák mutatkoztak apró, sűrű, gyorsan tűnő pontozatok gyanánt a lilás égi szemhatáron. A tillinkójuk, a czifra nyelvelésök, füttyentésök zenéje szinte i zga lomba hoz ta az embert! Még az öreg »Hector« is hegyezett fülekkel, farkcsóválva bámult az égfelé . . .

Hát még mikor napáldozat táján megindul t az igaz i kalamajka boszorkánytáncza a levegőben s a nagy lápi hangverseny ezerszavú szólamait kezdte átkapkodni a szellő j á téka a figyelő vadászfülhöz! A szárcsák gur ro-gása, vöcskök nyerítése mintha csak ott va lahol a háztájék túlsó felében hangzot t vo lna el. Meglehetet t számlálni, hányszor »bugygyantott« a »nádibika« a semjék-lápos kakasában, melyiknek mi lyen mély a bumberdója; meg h o g y : erre a vékonyabb, amarra a vastagabb hangúak recsegtetik a »trarara bum«-ot, ám igaz, hogy akkor még nem volt kitalálva az a hires t ingl i - tangl i dörgedelem; hanem azért mégis »bumm«-ot mondtak azok a már-már feledésbe ment tuzóktarka bufói az egyko r i nagy réti orfeumok ezerszavú hangversenyeinek. Oda-odahallatszott a kárakatonák ti ombitája is, a mint a takarodót fújták a pirosló égen rendezett sorokban szárnyon masírozó fekete

kikelő p i c z i kukaczok a gabonapalánták belsejében élősködvén, ezeket megrontják. Október 8-ától kezdve ezek a legyek legnagyobbrészt már el pusztultak, tehát az októberi vetéseket nagyobb mértékben már nem bírják fertőzni.

O l y a n esztendőkben tehát, melyek az említett legyek elszaporodásának kedveznek, a ko ra i őszi vetések nagyon el szoktak gyengülni és csak a késeiek fejlődnek kifogástalanul.

A m i pedig az ökörfarkkórót [Verbascum) i l let i , mindenki , a k i ezt a növényt figyelmesen vizsgálja, észreveheti, hogy egész sereg rovar élősködik rajta. Így pld. több orrmányos bogá r : Gymnetron tetrum és asellus, továbbá a Cionus Olivieri, similis, hortulanus és olens; halvány-zöld bársonyra emlékeztető testükkel. Azután több poloska-faj : különösen a nagy Carpocoris baccarum és a p i c z i Campylomma verbasci. A virágrészek, levelek, szár és gyökér belsejében több légyfaj rágódik: például Cecidomyia-félék, több Agromyza-ía.j, (Agromyza verbasci, thapsi, holosericea stb.) Lowc/ía^a-álczák és még egyebek.

H a tehát valamelyik év az ökörfarkkórón élő rovaroknak kedvez, akkor minden b i zonynya l annyira meggyöngíthetik, hogy csak hiányosan fog virágozni. A z pedig nem lehetetlen, hogy ugyanazokban az években szaporodnak el vígan az ökörfarkkórót rontó rovarok, a melyekben az őszi vetést rontó r o v a r o k ; és úgy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy csakugyan ugyanazokban az esztendőkben szenved a Verbascum is, meg a kora i őszi gabona is.

Egyébiránt nagyon természetes, hogy nemcsak az ökörfarkkóróról áll ez, hanem számos más növényről is, mert h iszen majdnem valamennyin élősködnek megfelelő rovarfajok. C s a k h o g y az ökörfarkkóró kimagasló, ragyogó sárga virágzatával már messziről kirí a többi közül és leköti a figyelmet.

H o g y azonban az említett népvélemény csakugyan alapos-e vagy nem, azt most egyáltalán nem vi ta t juk;

bakáknak. A szűzfehér kócsag meg-megcsil lant itt ott, mint szálló, fénylő meteor, beolvadva lassan a színtelen levegőbe. Eközben folyvást hangzot t az árok nádjában a nádasok chansonett-énekesnőjének, a csecse »nádi verébnek« »krikrik-krekrek« infámis áriája s a leáldozó nap sugaras fényében úszó nyárfasorok lombsátrai alól a sárgarigó birót hunczfutozó kedélyeskedése.

Fénybogarak csillantak meg a rezgő sárga párázat-ban, szúnyogok tánczoltak, muzsikáltak az árnyékok hűvösén, aztán egy nagy vakkantás hangzot t el fönt a magasban. Nagy , lepedőszárnyú gémek közelítettek lomha, lankadt szárnymozgásokkal, itt-ott szép sorjában kettőhárom is együtt, mintha csak iskolába mentek volna. El-elnéztük őket nagy érdeklődve — pedig mindennap láttuk ezt a képet — buzgón találgatva, váljon mely ik sfok« felé tartanak, a h o l a halászok »keritő-háló«-inál meggyülemlett az apró halféle ?

í gy folyt ez szakadatlanul napestig. K i nem fogyott az érkező, jövő-menő szárnyasnép sokadalma. M o s t ez jöt t , majd pedig az, h o g y szinte belekáprázott a látásunk a légi panoráma változatosságába és k i nem fogytunk a találgatásokból ekközben, hogy ez v a g y az vájjon mifajta iehet ? Megeset t aztán az is nem egyszer, hogy csöndes szemlélődésünkből va lamely hangos torok ama figyelmeztető ordítása vert fel h i r te len : »ehun gyünnek a daruk is, ni!« . . . N o s z a , puskára és dirr-durr — nekik a ficzkókat

de felhívjuk a figyelmet úgy erre, min t sok más hasonlóra, h o g y szíves olvasóink mindazt , a mit a nép az állatvilágról v a g y o lyan természeti állapotokról, melyek az állatvilággal összeköt te tésbe hozhatók, e l apok hasáb-ia in közöljék, va lamint azt is, ők maguk mit tapasztalnak i lyen irányban.

Sajó Károly.

A Magyar Nemzeti Múzeum zoológusai.

Olvasó közönségünk bizonyára szívesen i smer i meg azokat a kiváló férfiakat, akik nálunk a tudományosság élén állanak és akiknek neveit úgyis g y a k r a n hal lot ta már s müveik közismertek.

Épen ezért azt hiszszük, kedvében járunk t. O l v a sóinknak, amidőn hazánk elsőrangú állattani intézeteinek szakférfiait arczképekben bemutatjuk. Megkezdjük tehát a M . N . Múzeum zoológusaival.

Dr. Horváth Géza, a M . N . Múzeum állattani osztályának igazgatója , a M . T . Akadémia rendes tagja. M i n t az orsz. R o v a r t a n i Állomás vol t főnöke és a kártevő rova roknak kitűnő ismerője, hazánkban, épen úgy mint külföldön nagy és megérdemelt hírnévre tett szert és külföldi kormányok is több ízben vet ték igénybe tudományosságát kár tevő r o v a r o k ellen való védekezéseknél. Működésével hazánk gazdaközönségét és az erdőtulajdonosokat nagy hálára kötelezte. - M i n t speczial is ta a hemip-terákkal (poloska-félékkel) fogla lkozik . I roda lmi működése igen terjedelmes.

Mocsáry Sándor, szintén tagja a M . T . Akadémián a k ; a múzeum kincsetérő nagy rovargyűjteményei vannak az ő gondja i ra bízva. M i n t szakember nagy tekintélynek örvend és különösen a fémdarazsokról la t in nye lven írt nagy munkájával tüntette k i magát. A darazsak, méhek és hangyák képezik specziális tanulmányai tárgyát s ezek közül már sok uj fajt fedezett föl.

Dr. Madarász Gyula, múzeumi őr, mint orni thologus ismeretes hazánkban és a külföldön egyaránt . Régebben

orni thol . folyóiratot adott k i . Számos szép preparátum és biológiai csoport , amely az ő kezéből való, díszíti a múzeum gyűjteményét. C e y l o n i útjáról gazdag zsákmánynya l tért v i ssza . A madarak, fészkek és tojások tanulmányozására fordítja főgondját.

Dr. Daáay Jenő, egyetemi magántanár, a M . T . Akadémia t ag ja ; az alsóbbrendű állatok, kivált az édesvízben élő m i k r o s z k o p i k u s szervezetek kutatásában fáradoz ik és e téren igen nagy i roda lmi munkásságot fejtett k i . A földmívelési minisztérium megbízásából most adott k i egy nagyobb munkát, amely a halak természetes táplálékáról, a vízben élő apró lényekről szól.

Id. Kúthy Dezső a M . N . Múzeum nagy bogárgyűj teményét ápolia és különösen a haza i bogárfaunát tanulmányozza, habár épen ez idő szerint igen el van fog la lva a B i ró La jos Ujguineában gyűjtötte bogarak feldolgozásával. A magyarországi bogarak katalógusának összeáll í tásával derék munkát végzett , amely legközelebb fog napvilágot látni.

Dr. Kertész Kálmán szintén entomologus, azonban egy kevésbbé ismert rovar rendde l f o g l a l k o z i k : a légyfélékkel ; a múzeumi nagy légygyűjtemény rendezését tűzte k i magának legközelebbi feladatául. Habár ő a múzeumi adattári t i sz t ikar legfiatalabb tagja, mégis mint szakember e téren s ikerre l működik.

Pável János már több mint 30 év óta hű gondozója a rovargyűjteményeknek és kivált a pillangók nagy és díszes seregeire fordítja figyelmét. Ő egyszersmind gyűj tője is az állattárnak és mint i l yen hazánk majdnem minden megyéjé t kuta t ta már, számos kincset hozván h a z a utairól.

E tudós társaságban tulajdonképen Méhely Lajos-tanárt is kellet t v o l n a még megemlítenünk, ak i azonban nem ta r toz ik a múzeum s tá tusába ; ez okból a lka lmi lag más szaktársaival, a herpe to logusokka l fogjuk arczképét hozn i .

v a g y a vágot t ólmot. V o l t aztán öröm, ha sikerült néhány pompásan lengő karéjos daru to l l ra szert tennünk. M e r t akkor iban még divatja vol t a da ru to l lnak ; az elejeért öt forintot is szívesen megadtak a tollcsiszárnak a debreczeni , m e g a kecskeméti vásárokon, sőt a si lányabbjára is akadt vevő elég.

Lassacskán eközben leereszkedett a sűrű, szúnyogot ám azé r t nem fogó szürkület »fátyol-palástja«. A p i p a

kia ludt , s e l fogyot t az utolsó k v a t e r k a is a czímeres pohárból . . . a h o l d felbujt ábrázatja »mélázva« tekintett alá a nyargaló felhők mögül . . . H a n e m azért még az ágyban is sokáig a fülünkbe csengett a réti hangverseny zűrzavara . Káprázó szemünk a légben összev i s s z a járó szárnyas a lakokat is látni vélte, de behal la tszot t a lápokról t isztán a lilimadár szakadat lan, esőjós nye l -velése is még:, mig: a

szemetélő eső ha lkan koczogot t az üvegtáblákon. A z éji csend végre elnyelt minden neszt, hangot, »átvévén a tücsök csendes birodalmát,« csak az indiskrét bakcsómadár g o r o m b a vakogása hal la tszot t le o lyko r a magas régiókból, meg az éber (?) bakter éneklő «dicsértessék«-jét

! k a p k o d t a át néha a szellő j á t é k a a zsellérházak csendes utczáiról.

M a már mindennek vége. Csak kedves emlékezet, tünő szép álomkép az egész ! Kiszáradt a »sárrét«-ek fekete vére, k i s z i p o l y o z t a az indzsellér háromszögelős tudománya majdnem minden csipjét-cseppjét, h o g y elsorvadjon az a bűvös, mesés világ, ho l a pákász vol t az úr és milliónyi szárnyas az alattvalója.

R é g ideje is annak, m i k o r a lápország utolsó nomádjának elsírták a v i zek lakói a szomorú búcsúztatót , a hajlongó nádak zugó s i ra lmuk utolsó akkordjait . M a már a l ig -a l ig emlékszik rá va lak i .

A lápi ember eltűnése után nemsokára , kihányta a rét sárga haláldiszét köröskörül : sápadt gyászvírány verte fel magát a n a g y aszályoson, sorvadó göröngyön, melynek halálszagán ott lebegett már a végenyészet , a pusztulás vétója. É s a sír virágok nem hazudtak . . .

Ot t , ho l most kutyatej virít, sertés túrja fel a sorvadt gyöpet , hajdan nefelejtsek kékszemű virányán enyelgett a libelullák színpompás raja. A laposokon , h o l most disznó hemperg i m e g a sáros maszatot, a v i z i l i l i om.

Dr. Daday Jenő Dr. Horváth Géza Mocsáry Sándor Dr. Madarász Gyula Dr. Kertész Kálmán id. Kuthy Dezső Pável János

v i z i r ó z s a s z é l e s l e v e l e i p a s k o l t á k a t ó v i zé t , m e g r i n g a t v a s z e l í d e n a h a l á s z m a d á r f e l r a g a s z t o t t p i c z i n k e t o j á s a i t ; m i g fen t a dús t a r k a s á g f e l e t t : s zá l l ó h ó p e l y h e k m ó d j á r a i n g o t t , r i n g o t t , a n d a l g o t t , a v a g y s z e m f é n y v e s z t ő s u h a n á s s a l j á t s z a d o z o t t a l e v e g ő b e n a z e s z m é n y i h ó f e h é r s i r á l y o k ö r ö k k é m o z g é k o n y r a j a .

A h o l h a j d a n a c s i k á s z - g u n y h ó k , h a l á s z - t a n y á k á l lo t t ak , m o s t » k ó t y « t e r e m ; a n á d a s o k a t k u k o r i c z á s o k e rde j e válta f e l . A h a j d a n i k ó c s a g é s g é m f a l u k , l i b a e l d o r á d ó k h e l y é n ü r g é t önt , k u r h é j á t k e r g e t a v á s o t t p a r a s z t k ö l y ö k , h a b e l e u n t a l i b a - , v a g y a j ó s z á g ő r z é s b e .

A l e g m é l y e b b f e n e k e k e t , m e l y e k b ő l n e m l á t s z o t t v o l n a k i a s z e g e d i » M á t y á s - t e m p l o m « g o m b j a se t án , m o s t m e g v a s a l t t ö l t é s e k e n p a r a z s a t o k á d ó , f ü t t y ö s m a s i n á k s z e l i k á t , m e l y e k l á t t á r a m é g m a i s t án k e r e s z t e t h á n y és » f é z u s M á r i á t « j a j d í t a z i s t e n e s t a n y a i v é n a s s z o n y s e r e g . S z ó v a l m e g v á l t o z o t t m i n d e n , de n a g y o n !

H í r e s i n c s m á r a h a j d a n i h a l g a z d a g s á g n a k se, m i r ő l e g y k o r o l y n e v e z e t e s v o l t h a z á n k ; v é g e a n n a k i s , h o g y

c s ó n y i k s z á m r a s z e d h e s s e f e l a p a r a s z t a v a d l i b a , s z á r c s a m e g a r u c z a t o j á s t , m i k o l y a n s z é p e n m e g f e s t e t t é k k í v á n a t o s r a a t é s z t a f é l é t , s t é n y a z , h o g y a m i ó t a n i n c s h a l u n k , v a d t o j á s u n k , a z ó t a a » n é -p e s e d é s i m o z g a l o m « is s o k a t v e s z

t e t t h a j d a n i » é l é n k s é g é b ő l « . A z e l ő t t 5—6 g y e r m e k k e l m e g á l d o t t c s a l á d n e m v o l t r i t k a s á g ; m a m á r a z o n b a n a l i g 1 — 2 s a t n y a o r g o n a s í p s i p á k o l a p a r a s z t t a n y á k o n . E g y s z ó v a l a » k a t o n a a n y a g « i s f o g y a t é k o s s á vá l t .

A k á r m e r r e n é z z ü k i s k ö r ü l a s z é l e s A l fö lde t , a T i s z a é s K ö r ö s ö k k ö z e l - t á v o l v idéke i t , e g y f o r m á n m i n d e n ü t t a s o r v a s z t ó e n y é s z e t l e n g a r é t e k , l á p o k h a j d a n v í z - é s é l e t d ú s v i l á g a fe le t t .

H a v a l a m i c s k e á r a d á s f o l y t á n e g y h a n g y á n y i i d ő r e :

Ki tűzöt t helyén a Sás állott kardjával, M e l l e t t e a Gyékény ba rna buzogánynyal , S a Csaté — kezében három élü tőre V o l t a tósziget éjjel-nappal őre — (Tompa.)

r ö v i d időn m á r k e z d ő d i k a k a p á l á s o t t a n ! í g y m e g y e z f o l y v á s t . A k a l á s z o s r ó n a m e s g y é j é n s a b u j a l e g e l ő k e g y - e g y l a p j á n o t t s á r g á l i k u g y a n e g y i d e i g a k é n y s z e r e d v e t e n y é s z ő s á s n a k , n á d n a k e g y - e g y fo l t j a , de r ö v i d időn e z e k a z e m l é k e z t e t ő k is e l t ű n n e k . H i á b a s ó h a j t a n á n k fe l T o m p á v a l m a m á r :

H o l j a j o n g v a röpkéd légben a gyors sirály, O t t v a g y o k én b o l d o g , fénylő tó part inál .

Lakatos Károly.

O K T

1. M i r e vadászhatunk? O k t ó b e r havával az erdei vadászat o k fő szezonja köve tkez ik be és fo ly le . T e r m é s z e t e s e n ott, h o l a fővad ál landó, e hó első felében m i n d e n más vadásza t hátt é rbe szo ru l a cse rkésze tek m e l lett ; e l lenben ott, a h o l csak min t vá l tóvad szerepel a n a g y v a d , az érdeklődés is cseké lyebb a b i z o n y t a l a n ki lá tások miat t s a figyelmet inkább a nemes hosszúcsőrű vendég ébreszt i m a g a iránt, kivált o l y he lyeken , a h o l a s z a l o n k a vizslászatra k e d vező te repek állnak rendelkezésre . A szarvasbőgés ( r igyetés) e hóban e lvesz t i kezde t l eges j e l l egé t m é g az. o l y vidékeken is , a m e l y e k e n e d d i g (tán a kedvezőt len időjárási v i s z o n y o k miatt) v a g y egyá l ta lában m e g s e m kezdődöt t m é g , v a g y csak szórványos j e l l e g ű s néha n a p o k r a ter jedő pauzák által megszak í to t t (tehát a normális intensivítás nélkül való) mozzana t karakterével b i r t csak az »orgonálás« ; ső t az e tek in te tben rendes fejlődési fo lyamat , e hóban — egyes abnormál is ese tektő l e l t ek in tve — vég leges befe jezéséhez j u t e l . M i k o r az erősebb agancsosok k e z d i k odah a g y o g a t n i bőgés i te repeike t , a k k o r már ez elvonulásokat , az ál ta lános sz i l en t ium előjeleinek vehet jük , melye t nem sokára köve t a z üzekedés végbe fe j ezése . Fe j l e t l enebb g ímeknél azonban ez k é s ő b b történik, a m e n n y i b e n az erősebb , fejlettebb basák e lvonulása útán n y i l i k c s a k a lka lmuk , n e m i é le tüknek szabadabb folyást e n g e d n i . Egyéb i r án t a sza rvasok üzekedése , e hónap második felében ál ta lában eljut a végbefe jezés határaihoz. A m i a kései b ő g é s e k e t i l l e t t i , erről a vadászok azt tart ják, h o g y az m i n d i g rövid szezonra enged következte tni és megfordí tva, v a g y i s h o g y a k o r a i zene rendes, tartós lefolyást he lyez kilát á sba . A szezon ta r tósabb a v a g y kevésbé ta r tós fo lyamata , v a l a m i n t az első a k k o r d o k , úgy a kezde t leges j e l en tkezések i s : m i n d i g meteoro lóg ia i o k o k k a l ál lanak össze függésben . Vadásza t i tö rvénye ink ér te lmében (9-ik §.) az »agancsárok« le lövési t i l a lma , e hó l B i k é v e l kezdetét v e s z i s tar t júl ius hó i - i g . A dámbikák t i l a l m i ideje e g y hónappa l k é s ő b b v e s z i kezdetét , v a g y i s n o v e m ber 15-étől s tart a s z i l e n t i u m szintén július l - i g . V i s z o n t e hó másod ik felében (15-étől kezdve ) felszabadul a vadászat a szarvas-, dám- és özsutára (9-ik §.) és tart a feloldás deczem-ber utolsó napjáig. — Ozbakra f o l y t o n vadászhatni , va l amin t a zerge is m é g a vadásza t t á rgyá t képezi . A z őz e hóban m i n d e n tek in te tben sz ívesebben lá to t t k o n y h a i különlegességet képez, m i n t a k o r á b b i l e r o m l o t t ge r i nczek valának. A sertevad abaj-g a t á s a (kor rek t vadászat kezelési e lvek mel le t t ) szezónszer í í leg e hóban v e s z i kezdeté t . O t t , h o l a fővad és őz hiányzik, a v a g y le lövésöke t már beszünte t ték , a nyúl vadászatok képezik az idény legfőbb mula tságát ( legkivált az Alföldön) ú g y a p u s k a vadászatot , min t a kopásza to t és agarásza to t i l letőleg i s . Ál ta lá b a n ok tóber hava k ivá lóan a nyulak-é és különösen a v i z s l a vadászoknak nyúj t ják a l egé lveze t e sebb spor to t , főleg a szabad mezőn és szől lőkben. E g y é b k é n t he lyesebb vadász elvből k i f o l y ó l a g — részint a spor t magasabb, okszerűbb kezelés i n ívó ja tek in te téből ís, — a k o r r e k t v i z s l a vadász (a k i nem csak ölni s egy re pusztí tani tar t ja h iva t á sának ! ) nyúlra csakis az október és november havát tekinti idényszerűnek. A keresve ícserke lve , >:pusirozva«) vadászóknak egyébként , töké le tesen elég is az a ké t hónapra ter jedő cse rké lés i idény, m e l y e t az október i és n o v e m b e r i szép őszi n a p o k nyúj tanak. K é s ő b b úgy se tart k i a nyúl, kivált s íkon s ha j tók nélkül csakis gödrös , homokbuczkás h e l y e k e n lehet h i d e g ősszel már lövésre k a p n i . — E hóban v a n az ideje az üregi nyulak vadász-menyéttel való k izavar ta tásának is . A z üregekben u g y a n i s e hóban n incsenek m á r fiak, m e l y e k a m e n y é t vé r szomjának áldozatul eshetvén, a mula t ságo t boszú-s á g g á vá l toz ta tnák át. Tudvalevő, h o g y a vérrel j ó l l a k o t menyé t e l a l s z i k á ldozata m e l e g testén s aztán ó r á k i g sem j ö n elő ! — A fáczánok napról-napra fej let tebbek, e rösebbek lesznek, á l ta lában pompás kondi t ióba k e z d e n e k j ö n n i ; miért is már itt-ot t némi élvezet te l vadászhatni r a j o k ; a h i g h - l i f e l ve i szer int a zonban , n o v e m b e r i g sajnálni i l l i k a fáczánt . — A foglyokra m é g j a v á b a n foly a sport , n o h a e hóban (kivált a második felében) már k e v é s b b é j ó l ta r tanak k i a v i z s l a e lőt t s n a g y o n futnak, miér t i s a nagyúri foglyász-revirekben a n g o l modorú ha j tásokkal vadásznak ra jok . A töké le tesen kifestett s megerősödö t t , de részint m e g is puskázot t f ogo lycsapa tok ugyan i s , messziről k e l

nek , á l ta lában némi elvadúltságot t apasz ta lha tn i náluk. D e n a g y o n megnehezí t i vakászatukat még az a körülmény is, h o g y b izonyos kóborlás i szenvedély hatása alatt, szokot t tar tózkodási helyükről m i n d g y a k o r i b b s m i n d távolabbi kirándulásokat tesznek, szóval »soha s incsenek otthon« ; ezért is m i n d i g nehezebben kaphatók p u s k a elé A f o g l y o k szerfelett bosszantó , ideges rebbenékeny-s é g e leg inkább az o l y vadász te rü le teken tapasztalható, melyek e n a gazdasági növényzet leta-karí tása, s egyébb födöző he lyek teljes h iányában m e g vannak fosz tva a náluk úgyszólván létkérdést képező búvóhelyektől . — Fürj még m i n d i g akad gazos he lyeken , füves barázdákban,

O B E R - ső t délibb vidékeken r i tkaságképpen kései kö l t é sekbő l származó gyengefészek a l j akka l is találkozhatni, me lyeke t a vadász-közvélemény másodköl tésből való v a k a r c s o k n a k tart . A m i h e z különben k é t s é g a l i g is férhet, ha m e g g o n d o l j u k , h o g y már az i g e n k o r a i fészekalyakból származó idei fürjeknél is tapasz ta lha tn i a n e m i ösztönnek szinte h ihe te t l en mérvben való j e l en tkezésé t , ső t meges ik , h o g y szeptember végén v a g y o k t ó b e r első felében to jás t szorí t k i egyikmás ikbó l az apport i rozó v i z s l a (Délvidéki megfigyelés . ) — A iíizok k i ter jedt repcze táb lákon , á l t a l ában té rhe lyeken tartózkodván, g y a l o g s z e r r e l merő lehe te t lenség a falkák köze lében férkőzni, sőt szekérre l va ló beközel i tésük is r i tkán s ikerü l ; tehát c sak i s haj tássa l b o l d o g u l h a t n i ellenük. — Császármadárra most m á r r i tkán történik lövés , a cserkésze tek i l l e tve s z a l o n k a vizslá-sza tok kötvén le inkább az érdeklődést . — A z erdei szalonka a s z e z o n e g y i k l egbecsesebb vad ja . Vonulása (húzása) e hóban kont inentál is j e l l ege t ölt s lassanként az ország m i n d e n vidéké re ki ter jedő mozga lommá fejlődik. — A sárszalonka is fo ly t o n vonulásban s nedves idővel néhol a kulturföldeken is rebbent-hető, n e m ritkán c s a p a t o s t ó l ; de egyeséve l a víztől m é g igen távol e ső he lyekrő l (árokpartok, tarlók, szántások stb.) is kel esős időben. — A közönséges fajta u . n . parasztsneffek, minők a székhá t iak és fütyölő fajok ( T r i n g a , To tanus ) , szép l a n y h a őszi időjárás mel le t t i g e n szépen húznak a r egge l i és délutáni ó rákban s j ó l utánzott csalfütty segé lyéve l könnyen lövésre kapha tók (persze j ó l fedő leshelyen) . A szélkiáltók n a g y csapat o k b a n j ö n n e k s mennek , szépen füt työgetve a -»pó-li«. nótájukat . N a p p a l o n t a le- leszál lnak a tar lókra, l ege lőkre tücsköt , b é k á t vadászni , gilisztát k u t a t n i ; m e l y t evékenységük közben ügyes haj tással , s o k s z o r sikerül k o c s i v a l puskalövésnyire férkőzni hozzá-j ok . — A z u . n . gyepicsirkék ( v a g y galambsneffek) is kiszállnak a tar lókra , gyepesekre s m i v e l a k o c s i t rendesen i g e n bevárják, a lka lomadtán könnyű szerre l lehet belőlük e g y - e g y dús agga t ék ra szert t enn i , a m i — mel l e s l eg m o n d v a — n e m megve tendő zsákmányt képez, m i n t h o g y különben is pompás (a sárszalonkáénál j o b b ) húsuk e hóban a leg íz le tesebb pecsenyé t szolgál ta t ja , mer t augusztus havátó l k e z d v e l e g n a g y o b b rész t a ta r lókon szedegetett búzaszem képezvén táplálékukat ( a l k a l m i l a g t o r k i g telezabá lván m a g o k a t magga l ) , i g e n meghíznak s u . n . parázshúsuk lesz . — E hó e le j éve l h a szép m e l e g idők j á rnak , — lőhetni m é g a tar lókon és lege lőkön (nagy mocsá rok és szék tavak körn y é k é n ) apró paprika- és szőke sneffeket ( T r i n g a subarqua ta et alpina) is. — A vadlúd j ö n és m e g y . A n a g y szürke ludak ( A n s e r cinereus) azonban , e hó elejével már fogytán ; inkább az északi lúdfajok (»téli ludak« = A n s e r sege tum et arvensis) je lentge t ik m a g u k a t s j ó leshelyről e redményes pufoga tásoka t lehet rajok c se l ekedn i . A z egészen apró lúdfajok (a l i l i k e k stb.) csak k ivé te lesen tűnnek még fe l a hűvösebb idők beköszöntésével . — A szőrmés ragadozókat illetőleg a róka , farkas, hiúz és nyes tek szőre erősödik, szóva l téli bundát kezdenek m a g u k r a ö l t en i ; miért is le lövésük n e m csak v a d védelmi, de a zsebkérdés szempont jából is haszonhaj tó fogla lkozás a szolgálat i vadászra nézve.

2. A v a d tartózkodási helye. A fővad fa lkákban j á r . A szarvas, dám- és özvad, va lamin t a sertevad i s , s z o k o t t ta r tózkodási helyét megta r t j a , csak az i g e n erős s za rvasg ímek és egyes őzbakok kószá lnak e l távolabbi v idékekre ; r endesen azon b a n i smét visszavál tanak m e g s z o k o t t p a g o n y a i k b a . — A z erdei szalonka őszi húzásakor kevésbé vá loga tós levén leszál ló he lyek dolgában, m i n t t ava sz i felvonulása a lkalmával , — ke r t ekben , park o k b a n , füzesekben, sőt szőllőkben és a k ö z s é g e k közvetlen köze lében , cse r jés , sűrűs, sőt nádas h e l y e k e n is levágódik

nappa l i t a r tózkodásra (noha erős húzások alkalmával n a p p a l is vonul) ; de az se r i t k a eset élénk húzásokkor, h o g y a községek ker t je iből rebben fel sza lonka , sőt falúhelyen néha az utczán is bukkanha tn i szalonkára sötét é jeken, a m e n n y i b e n az igen nagy sö té t ség a húzásnak rövid i d e i g tar tó megszakí tását o k o z z a . — A nyúl már keres i a sík h e l y e k e t ; h a n e m azér t a fönnálló kukoriczaszárak, szőllők (kivált esős időben , erdőszéli b o k r o s o k háládatos he lyek m i n d i g a vadászra nézve. Kukoriczatörés után k in t a földekenszeret tar tózkodni l eg inkább a nyúl, elfekszik a tar lókba, barázdákba, ugarokba , burgundiásokba, vadbuzás helyek e n stb., továbbá minden időben u g y a n , de legkivált késő ősszel, i g e n háládatos le lőhelyek a kub ikgödrök ; g izgazos , nádasos sűrüsök, sőt nem ri tkán j ó kinézésű vasútmenti gödrökben is találhatni nyulat . H a rossz időt érez a nyúl,

m i n d i g a jól fedő sürüsebb he lyeke l -'' • y^..{->Jm búj ja s az ember i l a k o k közelét k e r e s i ; e l lenben eső után a nyílt mezőn fekszik szanaszét s kivált a napsütötte d o m b o l d a l o k o n v a c z k o l j a el magát . Szán tás idején a szántók közvet len köze lében levő tereket se hagy ja figyelmén kivül a vadász, mer t i l y h e l y e k e n rendesen ú g y m e g l a p u l a nyúl, h o g y úgyszólván az eke ve t i k i vaczkából . — A fogoly csapatok többnyi re megvál toz ta t ják e d d i g i rendes ta r tózkodás i he lye i ke t ; a síkokról j ó l fedő sűrűs helyekrej gazos vesszősökbe v o n u l nak, t ovábbá még kubikgödrök körűi, álló gazos k u k o r i c z a szárasokban, szőllők közt , nádas-gazos he lyeken , vágásokban , sarjerdőkben s eféle he lyeken találhatók. — A fürj is hasonló helyekről rebbenthető e hó végéig. — A fáczánt a k u k o r i c z a törés és egyéhb m e z e i m u n k a lassanként végképp elr iaszt ja az anny i ra kedvel t mezők tájaitól s p a g o n y a i k b a t a k a r o d n a k v i s s z a . A z o n b a n egyes kósza k a k a s o k , sőt e lmaradozot t , elkószált tyúkok is találhatók m é g o l y k o r a he résekben és kivált a v i z e k körü-letén nádas g a z o k közt , erek, folyók pai t ján sa t , sőt a gazos szőllők m i n d a d d i g k e d v e n c z tar tózkodási he lye ike t képezik, míg csak onnét a sűrű háborga tá sok végkép el n e m riaszt ják őket . — A vidra, vadmacska, görény és nyestek kezdenek téli vacz-k a i k elkészítéséhez látni. A rókák és szárnyas ragadozók már szerteszéledtek születési helyükről s va lóságos sá toros-cz igány életet f o ly t a tnak ; tartósabban csakis a n a g y o b b sasfajok maradn a k m e g imi t t -amot t . A sólymok, héják, kányák, ölyvek és bagolyfejűhéják (C i rcus ) fo ly tonos jövés -menésben , részben p e d i g fogytán vannak .

Prakszis . A letelepedett fiatal rókák s egyébb szö:més ragadozók pusztí tásának most v a n a legfőbb ideje, nehogy állan-dósodván, a féltve őrzöt t vadál lomány ostora ivá vál janak A héja-kosarak s egyéb , a szárnyas és szőrmés r agadozók puszt í tására szolgáló fogó-eszközök (csapdák stb.) használa tba vétetnek i l le tve fogásra áll í tatnak s g o n d o s a n szemmel tar ta tnak, a tőrbe került rablók minél e lőbb való el távolí thatása vége t t , n e h o g y vergődésükkel és panaszszavukka l a tá ja t a l a r m i r o z v a , a több i rablónak a lka lmat adjanak a fenyegető veszede lem k i ta pasztalására. — E hóban a ragadozó madárság a legkószább. A n a g y fajta sólymok m e g k e z d i k délfelé való vonulásukat, m i t r t i s az uhugunyhóból i g e n eredményes lesvadászatok esnek már a r e g g e l i és délutáni órákban annál is inkább, m i v e l a varjak és szarkák is n a g y o n tar tanak már az uhuhoz . U h u hiányában kitömött nagy sasok és keselyük is a lkalmazhatók csa l iu l ; l ega lka lmasabbak azonban a mechanikus uhuk. — A vadásznak, k i i g a z i nemes vadászhoz mél tóan a vadállomány sorsát is szivén vise l i , e hónapban már erősen foganatosí tania ke l l m indama hasznos intézkedéseket , m e l y e k a köze lgő esetleg zord tél pusztító hatását vannak hívatva ellensúlyozni a vad védelme és ápolása szempont jából . Neveze tesen a téli etetés czéljára m e g ke l l k e z d e n i a m a k k , b i k m a k k , és vadgesz t enye összegyűjtését s e hó végé ig a kellő mennyiségre kiegészí teni a készletet, me ly lehetőleg száraz fedett h e l y e n ( leghelyesebben szellős padláson) helyezendő el s h o g y m e g ne romolj ék, g y a k r a n m e g k e l l fo rga tn i . A fövad-területen rozszsa l bevetett erdei szántók, a körülményekhez képes t megnyi tandók, v a g y m é g halaszt an i lehet ezt e g y da rab ig . Kitelel tetésre i tenyésztési czélból) befogandó foglyokból a szükséges mennyiség, e hóban már okvetlenül ö-sze hozandó. Ál ta lában m i n d i g j o b b előbb, min t

később végezni e munkával ; sőt esetl e g a m a g n a k hagyo t t csapatokat e g y szálig — ha lehet — be k e l l fogn i , nehogy az intenzívebb gazdasági m u n kálatok, s a terep külképének m e g vál tozása következ tében el idegenedett szárnyas nép elkóborol jon, a v a g y esetl e g v é g l e g idegen területre váltson át. A fölös k a k a s o k letarkózandók. Kedvező (jól védett , állandó szóróhelyekkelberendezett) terepeken, a f o g o l y o k párosáva l s z a b a d o n is bocsá j tha tók ; e lőrelátásból a zonban (a j ö v ő á l lomány teljes b i z to sítása érdekéből) t anácsos a telel tető kamrákban is kellő mennyiséget t a r t an i v i s sza . — A fiatal vizslák tovább képzését i l letőleg, e hóban főleg a nyúl előtt való szilárdításra, h i g g a d t v i s e l kedésre k e l l a fősúlyt fektetni , v a l a min t a bokrászatban a teljes k iképezés t m e g a d n i n e k i k ; de h a a v i z s l a tú lságos szenvedélyt s messze kereső ha j lamot muta tna , az erdőt még a j ö v ő s zezon ig mellőzni lehet ve le , nehogy utánugrási v a g y éppen kerge tés i hibát szüljön a g y a k o r i szemelői való el tévesztés, m i sűrűs he lyen heves kutyával g y a k r a n megtör ténik , még ha a síkon bármily

h iggad t magatar tás t tanúsít is a fiatal kandidátus.

4. Vonulás. A z erdei szalonka idényszerű vonulásban. Húzása e hóban m i n d e n szalonkás vidékre kiterjedő általános je l lemű m o z g a l m a t ölt, s u g y a n c s a k e hó utolsó ha rmadában n y e r i befejezését — e l tek in tve az útóvonúlás föl-föl merülő szórványos je len tkezése i tő l , m e l y e k még november hó első harmadában is előfordulnak i t t -ot t (kivált a délibb fekvésű vidékeken). A T i szavö lgy i füzesekben például, rendesen n o v e m b e r 10-ike tá ján tűnnek fel az utolsó hosszúcsőrű vándorok. A húzás lefolyását i l letőleg, vigyázni k e l l az idő|árásra ; tudnivaló ugyanis , h o g y a verőfényes szép őszi n a p o k meghosszabb í t j ák , e l lenben a r i d e g , szeles és esős idők rohamos lefolyású húzást hoznak létre. H a a szalonka-húzás fo lyamata közben egy-két nap egyáltalában n e m találunk, v a g y csak igen kevés szalonkát sdcerül r e b b e n t e n ü n k : e körülmény még n e m ok a vadászat beszüntetésére, mert i g e n g y a k r a n megtör ténik, h o g y az üres n a p o k a t mesfújjuló g a z d a g je len tkezések követ ik A sz i l en t iumok alkalmáva l különösen az u . n . jó helyeket k e l l fo ly ton szemmel ta r tani . — A vizi szárnyasok vonu lnak , j önnek és mennek s zakada t l a nu l . A mocsár-szigeteken, földnyelveken, iszapzátonyokon, kiálló g e r i n c z e k e n stb. szoktak pihenés véget t gyülekezni és néha óriási elegyes c s a p a t o k b a n verődnek össze. H a hi r te len , m i n d e n foko zatos átmenet nélkül észrevehetőleg hűvös idő áll be, e körülmény n a g y o n riasztó hatást g y a k o r o l a tavak madáréletére s szemmel láthatólag m e g c s a p p a n a madárság száma, sőt a kényesebb faj ták vég l eg i e l s zed ik a sátorfát. A vad ludak azonban annál é lénkebb m o z g a l m a t indítanak s folyvást s z a p o r o d i k a számuk; kezdenek rendes húzási levese-vonalakat betar tani , me lyeken k i a mezőkre húznak s i smét v i s s z a a v i z e k r e váltanak be n a g y g á g o g á s o k között , még csak a z imankó őket is el nem v i s z i a többi szárnyas hurczolkodó után, a m i azonban e hóban ritkán (s csakis kivételesen és ideiglenesen) szokot t megtör ténni .

Lakatos K. H a z a i zergevadászatok. A havas világ m i s z t i k u s életű

«kampós vadja» , a nemes zerge , hála a helyes vadászati e lvek hazánkban m i n d szélesebb körben való terjedésének, m a már épen n e m t a r t oz ik a «végpusztulásban levő* v a d fajok sorába ; miről ez idén le fo ly t zergevadásza tok is elég b izonyságot nyújtanak s a j ö v ő r e nézve is a l egszebb ki lá tásokat adják az ál lomány fellendülésére nézve. A u g u s z t u s elején a tátrafüredi zerge-eldorádóban, S z o n t a g h Miklós vadászterületén egy szép vadásznapon -1 pompás állat került ter i tékre. A B o r e s k u n , b á r ó N o p c s a E l e k vadászterületén (Re tyezá t ) is v o l t néhány h e g y i haj tás , m e l y szintén 4 kampós vada t eredményezet t . S o k k a l fényesebb eredményei záródtak azonban a re tyezát i (7 tagból álló) vadász társaság vadászatai , m e l y e k 22 zergét (!) s egy róká t eredményeztek. A ha j tásokban 5 darab m e d v e is vo l t , de puskavégre egy sem került belőlük, mer t még ide jében ki törtek a haj tók közt.

A fürj természetrajzához.

Vándormadaraink egyik legbecsesebbje kétségkívül a íürj, ez a gyönyörű tyukocska, amely tyúkféle vadjaink közt a legkisebb, s amelynek a húsát sokan minden szárnyas vadnak pecsenyéje közt a legjobbnak tartják. Tavasz sza l ápril első felében érkezik hozzánk, de érkezése pontos idejét éppoly kevéssé lehet b izonyosra venni, mint azt az időt, amikor tőlünk őszszel eltávozik. Rendes körülmények közt szeptember elején kezd i meg vándorlását s vonulása az időjáráshoz képest egész szeptemberen át — hosszabb vagy rövidebb ideig — tart, de sokszor belenyúlik az októberbe is. Némely enyhe évben még október közepén is találunk fürjet a gazosokban, csakhogy ezek az elmaradt példányok többnyire kései fészekaljból valók, ámbár nem okvetlenül, mert vol t rá eset, hogy e sorok irója november első napjaiban egészséges, erősen meghízott rén fürjet lőtt. Már pedig a vén fürjet nem tarthatta itt annyi ideig más, mint a szokatlanul kedvező he lyze t : a j ó mód, a jó élet, az állandóan jó időjárás. Ezúttal arról közlünk egyetmást, hogy miféle eltéréseket tapasztal tunk a fürj őszi vándorlására nézve az ország különböző s egymástól jelentékenyen elütő vidékén. Régebben (tizenöt-húsz év előtt) állandóan úgy figyeltük meg Szatmármegyének a Szi lágyság felé eső részében, sőt magában a Szilágyságban is, hogy szeptember középső harmadára esett ott a j ava vándorlás. A kraszna-bélteki, ákosi, szopori , dobrai stb. határban akkor nem volt nehéz naponta harmincz-negyven fürjet lőni, három-négy órai vadászgatás alatt. M i n t h o g y azon a vidéken sok vad nincs, ez a szám ott jelent valamit. Persze a bácskaiak, Stanis ics , R i g y i c z a , Csomolya , Bács-Almás, stb. környékén más számokhoz szoktak ; nálok egy napra — j ó lövőnek, j ó szezonban, a vándorlás idején — nyo lczvan usque száz fürj nem is vol t nagy dolog. C s a k h o g y amíg aránylag meglehetősen fent, az immár félig hegyes Szatmárban szeptember 8—10- ike előtt a fürj vándorlásnak észrevehető jelenségei a síkon nem igen muta tkoznak : A d d i g a bácskaiak az ő főszezonjukat Szen t István utánra, augusztus végére teszik, úgy hogy szeptember 7 — 8 - i k a — kisasszonynapja — ott már a fürjezés szezonjának a végét jelenti . E sorok irója is vadászott ott szeptember tizenegyedikén úgy, hogy egész nap mindössze három fürjet talált, holott azelőtt egy héttel még negyvennél többet fűzött aggatékra egy pár óra alatt. Érdekes ez azért, mert a B á c s k a jóval délibb fekvésű, mint Szatmár-megye s így azt hinnők, hogy ott (a Bácskában) már azért is tovább tart a iürjezés szezonja, mert ezek a k i s vándorszárnyasok amúgy is déli irányban vonulnak el tőlünk.

K a l o c s a környékén, amely Szatmármegyéhez viszonyítva szintén délibb fekvésű, aránylag szintén korábban, szept. első harmadában van a fürjvonulás főszezonja. A z öreg csertői határban, ott, ahol a kalocsai határral összeér, némely esztendőben egy vadász naponta százon felül lőtt vándor-fürjet szeptember első napjaiban. D e már tizedikén megszűnt a lakodalom egészen. A z sem fölöttébb r i tka eset, hogy a kései költésű fürjek közül télre többen itt rekednek. E z e k a szegények teljeséggel a véletlen vak sorsra bizvák. H a rendes tél következik rajok, akkor menthetetlenül elpusztulnak ; de ha nincs sok hó és tartós hideg, akkor megvonulnak az istenadták o lyan gazosokban, esetleg sűrű nádasokban, amelyeknek az alja szárazon

m a r a d ; ott aztán néha nagy keservesen kitelelnek. De arról szó sincs, hogy az enyhébb tél elóérzetéhen maradna nálunk csak egyetlen egy fürj is. Eféle előérzet a fürjet, mint feltétlenül vándorlóösztönű madarat nem szokta háborgatni. E sorok irója most harmadéve látott ulóljára i lyen téli fürjet a gödöllői koronauradalomban egy januáriusi fáczánvadaszaton. A magányos fürjecske egy hóval kevéssé lepett domboldalból szállt fel, meglehetősen sűrű őszi vetés közül és nagyon fürgén, könnyedén röpülve szállt legalább háromszáz lépésnyire a vágás széléig, ahol megült a sűrű száraz gazban.

M i n d e n vadászemberre szomorú, hogy ezek a szép kis szárnyasok éppoly rohamosan fogynak, mint az erdei szalonkák. H a i ly mértékben apad a számuk, egy emberöltő múlva már csak ritkaságképen lő majd a jövő generáczió egyet-egyet. H a a fürjnek nemzetközi védelmet nem tudunk biztosítani, amire pedig semmi kilátás sincs, akkor bizonyos, hogy végképen k ipusz tu l . Talán még hamarabb is, mint az erdei szalonka, amelyet ugyan a legrosszabbkor (párzásakor) vadászunk, de amely aránylag sokka l védettebb helyen lakik, amely az őszi vadászatokon aránylag sokka l kevesebb dézsmát hagy a Nimródok keze közt, mint a fürj, melyhez mégis csak legkönnyebb hozzáférni.

Bársony István.

Apró közlemények.

A Lestris parasitica, (halfarkas,) faunánkban egyike a legritkább madaraknak; a magas északon él és csak elvétve jutnak el hozzánk egyes példányok. Életmódjuknak egyik érdekes vonása az, hogy gyakran rablók módj á r a szerz ik meg táplálékukat, t. i . sirályoktól szedik el a halakat. H a észreveszik, hogy valamelyik sirály halat fogott k i a tengerből, akkor addig üldözik, amíg az a halat elejti, amire a halfarkas nagy ügyesen még a levegőben kapja el az elejtett halat. M a g a a halfarkas is sirályféle madár, de sötét barnásszürke. — E hó elején küldött intézetünkbe Szénássy Béla , C o b u r g herczegi erdész, egy i lyen halfarkast kitömés végett. A királyhegylánczolat gerinczén lőtte ; csodálkozva látta, hogy a madár a földön ült és . áfonyát szedegetett. Kitömés alkalmával fel-bonczol tuk gyomrát meg begyét és csakugyan találtunk benne áfonya-szemeket és egy gyíkfarkot. Csakis nagy éhség kényszeríthette e madarat erre a táplálékra.

Hány madárfaj van a világon ? A z állatok között b izonyosan a madarak érdekelnek bennünket leginkább. Ennek a nagy érdeklődésnek tulajdonítható aztán az, hogy nem va lami nagy kímélettel vagyunk irántuk s ezért számuk mindegyre jobban fogy, mind a mellett, hogy sok helyen még a törvény is oltalmába vesz i őket. A többi állatokhoz képest a madarak aránylag sokkal

kevesebben vannak és ezt különoseu ott tapasztaljuk, a h o l az emberi művelődés magasabb fokon áll. E s z e r i n t Európa és A m e r i k a kulturállamaiban legcsekélyebb a madárfajok száma. Európában egy madárfaj esik 1300 n égyszög-méríöldre , míg ellenben Afrikában 350, Dél-Amerikában 170 négyszög-mérföldre ju t egy-egy madárfaj. H o g y hány madárfaj van a világon ? erre a kérdésre nem egykönnyen adhatjuk meg a kellő választ. M e r t éppen azok o n a vidékeken, ahol legtöbb a madár, mint p l . a forróövi országokban, nagy és különféle akadályokkal ke l l megküzdenie a természetbúvárnak, h o g y pontos és megbízható adatokkal állhasson elő. A z eddigi tapasztalatok szerint az ó-világ északibb vidékein (iöO, a középafr ikai vidékeken 1250, az indiai , v a g y kele t i vidékeken 1500, Ausztráliában 1000, az újvilág északibb részein 600 és Dél-Amerikában 2250 madárfaj van. E z e k szerint tehát a föld kelet i féltekéjén 4300, a nyuga t in pedig 3000 madárfaj élne, ami összesen 7300 madárfajt tenne k i . V a n n a k azonban természettudósok, a k i k ezekkel az adatokka l szemben 10—12 ezerre, sőt többre is teszik az élő madárfajok szíímát és lehet h o g y igazuk van . A n n y i azonban bizonyos, hogy vannak földünkön olyan vidékek, a hová a természetbúvár nem tette még a lábát, s ezeken a vidékeken b izonyosan élnek o lyan madárfajok, a melyekről m i semmit se sejtünk. E mellett bizonyít Madagaska r szigete, a melynek madár faunáját, még csak néhány évtizeddel ezelőtt is a l ig ismerték s a természetbúvárok már 220 madárfajt állapítottak meg rajta, ezek között legalábbis 104 olyan fajt, a mely csupán csak ezen a szigeten szokot t előfordulni. G. V,

A verebek emlékező tehetségéről érdekesen szól Kimer tanár, ak i a következőt t apasz ta l t a : Anatómiai vizsgálatok czéljából szüksége vol t számosabb apró madárra, s min thogy nem akart erre éneklőket feláldozni, elhatározta, h o g y a háza udvarán úgyis sokat alkalmatlankodó verebeket fogja összefogdosni. Beszerze t t magának egy o lyan madárfogót, amelyet különösen dicsértek és me ly lye l állítólag egyszerre sok kis szárnyast lehet megfognj. E z a fogókészülék igen egyszerű volt . Dróthálóból készült, hengeralakú kosár, körülbelül fél méter magas, félméter átmérőjű és tölcséralakú teteje befelé fo rdu l t ; tehát szerkezete a legközönségesebb egérfogóké volt . A fogó fenekére szórt búzaszemeket és az udvar közepére állította — s ez csakugyan bevá l t ; nemsokára v a g y egy tuczat veréb benne v o l t ; repkedtek, de k i szabaduln i nem tudtak. Feltűnés nélkül bevit te a fogót a házba, kiszedte belőle a szegény foglyokat és ismét az udvarba helyezte azután. M o s t már s o k k a l óvatossabban közeledtek teléje a verebek, de mégis rövid alatt megint k i lencz veréb vol t

benne. Mégegysze r megismételte a kísérletet — de most már hiába, több veréb nem fogódott meg. Másnap sem s utóbb egyáltalában nem, habár m i n d i g találkoztak verebek, a melyek észre nem vették a csalit, de a többiek, kivált az öreg hímek, feltűnően óvták azokat és hangos lármával visszariasztották őket a drótkosártól. Kimer megvizsgálván a megfogottakat , azt tapasztalta, h o g y csupa fiatal veréb ment lépre ; ennek alapján megfigyelte az udvaron levő verebeket is s csodálkozására látta, h o g y csak fiatal, tehát tapasztalat lan madár közeledett a fogóhoz; az öregek ped ig o ly szomorúan tapasztalván nehezen felnevelt családjaiknak megfogyatkozását , a legfeltűnőbb módon visszatartották a tapasztalat lanokat a veszedelemtől. N e m is ment bele azután egy sem. A következő esztendőben ismét próbát akart tenni a madárfogóval s odaállította megint az udvar közepére. Hiába azonban. S ő t télen, a m i k o r a hó miatt éhséget szenvedtek a szegény madárkák, akkor sem sikerült neki a drótkosárral csak egyet is fogni. K i l e n c z évig megismételte kísérleteit, azonban a verebek kerülték a fogót, melynek veszedelmes voltát egyszer megismer ték; megmaradt a nagy veszedelem emléke közöttük, mint ahogyan él az emberekben a régi veszedelmek hagyománya. (Ents tehung der A r t e n . pag . 252.) L.

Szerkesztői üzenetek.

S. K. úrnak. A röntgenezéssel f o g l a l k o z i k behatóan Dr. Kiss Károly i gazga tó úr (Eszterházy-u. 1.) •— tessék hozzáforduln i . — Intéze tében szép fotográfiák készülnek.

P. R. úrnak. M i l y e n ha lak v a n n a k a Dunaiján és a T i szá b a n ? - Röv id idő múlva apró c z i k k b e n f o g u n k rá fe le ln i .

S. M . úrnak. Türe lme t kérünk. — A téli s z e z o n b a való szép c z i k k e t közölni f o g j u k ; megf igyelése i érdekesek, tessék m e g írni, de röviden kérjük.

R. A. úrnak. N e tréfál jon ! N e m hiszszük e l úgysem. L . M . úrnak. A z ausztrál iai c ső rös á l la t (Ornithorhynchus

paradoxus) e lég r i t k a már ; szívesen f o g u n k ró la rövid i smerte tés t közölni . Tanszerkész i tö intézetünkben kapható . Ajánl juk iskolá jának.

A. R. úrnak Ismerjük azt a g y ö n y ö u í fes tményt eredetib e n : B e r l i n b e n v o l t kiál l í tva és rendkívüli n a g y s ikere v o l t ; ta lán ka rácsonykor fogjuk h o z n i fametszetben. Va lóban megér deml i , h o g y közönségünk megismer je .

L . K. úrnak. Vadásza t i műszavak dolgában b i z o n y nehéz sorsunk v a n .

A »Természettudományi Közlönye-nek egy teljes példánya C l — X X I X kö te t ) az összes pótfüzetekkel együt t eladó. B ő v e b b felvilágosítást nyúj t a „Természe t" kiadóhivatala .

* * * Érdekes vadászati híreket kér és szívesen f o g a d a szerkesztőség.

térelem. &férjük, méltóztassék c füzetet, fa nem tetszik azt megtartani, illetőleg elölhetni reá,

valamelyik érdeklődő ismerősének átadni. — e@z előfizetési pénz (3 frt. évenkinlj dr. £cndl

intézetének küldendő ((Budapest, .11, donáti-utcza 7) lehetőleg az c füzetben mellékelt

postautalvány felhasználásával •— dlaninfézctek levelezőlappal évi számlájokra rendelhetik

meg e folyóiratot. — elférjük az előffzetést mielőbb, h°ffff a fizetek szétküldésében zavar

ne támadjon. — S?(y' előfizetési megrendeléseknél megküldjük a már eddig megjelent füzeteket is.

| Telivér pedigrees-Vizslálr.

A n g o l P o i n t e r A n g o l , Setter, I r i s h Set ter , G o r d o n Set ter , Szálkásszőrű német , S ímaszőrű német , Gr i f fon .

Kaphatók :

F Ó N A G Y J Ó Z S E F - N É L

B I J I H M S T ,

V. O Károly körút 5. ssám. Cl._y

Kitűnően idomítva 200 frttól feljebb ; kölykök 50 frt.

Ugyanott megiendelhető :

T ó n a g v "©izsla ic iomifása

czimii könyv 3 forintért. —

O cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F F Ő H E R C Z E G

udvari szállitója,

O Cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F Á G O S T F Ő H E R C Z E G kamarai szállitója

és O k i r . F e n s é g e

FÜLÖP-SZÁSZ-COBURG-GOTHAI H E R C Z E G

s z á l l i t ó j a .

Dr. L E N D L ADOLF műegyetemi magántanár, kép. középiskolai tanár, a m. nemz. múzeum volt tisztviselője, számos bel- és külf. egyesület tiszt., örök.

választln. v. rendes tagja,

PRAEPARATORIUMA ÉS

T A N S Z E R K É S Z I T Ő I N T É Z E T E

BUDAPEST, II. ker., Donáti-utcza 7. sz.

Budapest, 1892: arany-Érem. Delreczen, 1S94: Blsőrenflü állami érem.

Lelpzlo, 1894: díszoklevél. Lembero, 1894: elismerő oklevél.

Zenta, 1895: első arany-érem. Moszkva, 1896: e. ezüsl-érem.

Budapest millenniumi kiállítás 1896: 2 érem. Lüdensctield, 1897: ezüst-érem.

Legmagasabb és magas elismerések.

A Vallás- és Közoktatási, a Földmivelésügyi Minisztériumok és Budapest

Székes Főváros Tanácsának ajánlásai.

A Magy. Nemz. Múzeum és Európa elsőrangú múzeumainak szállitója.

Főherczegi udv. szállító.

Antonitsch A,. Ferlach, puskaműves.

M ifi 25 I M U K K A . — ^

V A D Á S Z A T I F E G Y V E R E K ,

U N I V E R S A L - F E G Y V E R E K

(golyó és serét)

í jamraerless-fegifVere^ feléri az angol gyártmányokat.

Olcsó árak Kitűnő munka.

KÉPES Á R J E G Y Z É K E K m i n d e n n e m ű f e g y v e r e k r ő l

bérmentve és ingyen.

S z á m o s e l i s m e r é s

Budapest, Muzeum-korut 7. sz.

H l i l i i l l G YÓ G YSZERÉSZ,

D R O G U A Ü Z L E T-T ULAJDONOS ajánl:

Turistáknak, vadászoknak és gazdáknak mindenféle

rjázi és gazdasági szereket.

O cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F F Ő H E R C Z E G

udvari szállitója,

O Cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F Á G O S T F Ő H E R C Z E G kamarai szállitója

és O k i r . F e n s é g e

FÜLÖP-SZÁSZ-COBURG-GOTHAI H E R C Z E G

s z á l l i t ó j a .

Dr. L E N D L ADOLF műegyetemi magántanár, kép. középiskolai tanár, a m. nemz. múzeum volt tisztviselője, számos bel- és külf. egyesület tiszt., örök.

választln. v. rendes tagja,

PRAEPARATORIUMA ÉS

T A N S Z E R K É S Z I T Ő I N T É Z E T E

BUDAPEST, II. ker., Donáti-utcza 7. sz.

Budapest, 1892: arany-Érem. Delreczen, 1S94: Blsőrenflü állami érem.

Lelpzlo, 1894: díszoklevél. Lembero, 1894: elismerő oklevél.

Zenta, 1895: első arany-érem. Moszkva, 1896: e. ezüsl-érem.

Budapest millenniumi kiállítás 1896: 2 érem. Lüdensctield, 1897: ezüst-érem.

Legmagasabb és magas elismerések.

A Vallás- és Közoktatási, a Földmivelésügyi Minisztériumok és Budapest

Székes Főváros Tanácsának ajánlásai.

A Magy. Nemz. Múzeum és Európa elsőrangú múzeumainak szállitója.

URSITS „Cascara-Sagrada-bora" a 3 szív vádjegyg-yel.

Emésztési zavarok, aranyér, makacs székrekedés, idült gyomor- és bélbajok ellen legjobb

a világon. I üveg 4 korona.

Főraktár: „ U R S I T S " gyógyszertára Budapest, VIII., Rákóczy-tér.

Ugyanitt kapható a világ bármely lapjában hirdetett gyógyszerészetbe vágó

»különlegesség*,

21 p a r á b t ü D e g g y á r r a f t á r a

( S ö r ö g 3 s t o á r t 9 £3uoapest, K o s s u t h Ca josa i . \5.

Jljáitl:

I fjcugcrüncgcfct, gyüjtöünegcret,

uiiFrosjfópt

tárgy* és fc5öIeme3eFct stb.

D ú s u á l a s 3 t c f .

V i — Kitűnő minőségben. — '

O cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F F Ő H E R C Z E G

udvari szállitója,

O Cs. és kir. F e n s é g e

J Ó Z S E F Á G O S T F Ő H E R C Z E G kamarai szállitója

és O k i r . F e n s é g e

FÜLÖP-SZÁSZ-COBURG-GOTHAI H E R C Z E G

s z á l l i t ó j a .

Dr. L E N D L ADOLF műegyetemi magántanár, kép. középiskolai tanár, a m. nemz. múzeum volt tisztviselője, számos bel- és külf. egyesület tiszt., örök.

választln. v. rendes tagja,

PRAEPARATORIUMA ÉS

T A N S Z E R K É S Z I T Ő I N T É Z E T E

BUDAPEST, II. ker., Donáti-utcza 7. sz.

Budapest, 1892: arany-Érem. Delreczen, 1S94: Blsőrenflü állami érem.

Lelpzlo, 1894: díszoklevél. Lembero, 1894: elismerő oklevél.

Zenta, 1895: első arany-érem. Moszkva, 1896: e. ezüsl-érem.

Budapest millenniumi kiállítás 1896: 2 érem. Lüdensctield, 1897: ezüst-érem.

Legmagasabb és magas elismerések.

A Vallás- és Közoktatási, a Földmivelésügyi Minisztériumok és Budapest

Székes Főváros Tanácsának ajánlásai.

A Magy. Nemz. Múzeum és Európa elsőrangú múzeumainak szállitója.

A Magyar Asphalt részvény-társaság

Budapest, Andrássif-uÉ 30. sz. E l v á l l a l :

flsphalíbiiFHolásf,

szárazzátételt.

V i d é k r e i s s z á l l i t

a s p r i a l í - a r r p a g o í

legolcsóbban jótállás mellett.

Dr. L E N D L A D O L F intézetében megrendelhetők: Kohaut, A M a g y a r o r s z . M a d a r a k m e g h a t á r o z ó k ö n } ' v e , 2 frt. — Lakatos, T e r m é s z e t i és Vadász k é p e k , 2 frt. — Lakatos Vadászh i t , k ö t v e 2 frt. — Lakatos. Vadásza t i és Madarásza t i E m l é k e i m b ő l ,

3 frt. — Thanhoffer A M i k r o s z k ó p és a lka lmazása , 3 6 0 frt. Iskolai könyvtáraknak számlára küldjük meg e müveket, másoknak utánvéttel vagy a pénz előleges beküldésére. nirownnnisK w , m

Földbirtokosok figyelmébe: Ü G E T Ő - V E R S E N Y L A P K I A D Ó H I V A T A L A , B U D A P E S T , A R É N A - Ú T 3G/a.

isztősége és k iadóh iva ta la : Budapes t , I I . , Donát i -u tcza 7. dr . L e n d l A d o l f intézete.

N y o m a t o t t M a r k o v i t s és Garainál , Budapes t , Lázár -u tcza 13.