2. rész

Vámpírok bálja

Már besötétedett és olyan erők léptek működésbe, amiről egy átlagember álmodni se merne.

- Kicsim, mond, hogy nézek ki? – kérdezte a nő. Elég gótikus stílusa volt és nagyon fehér bőre ám

mégis gyönyörű volt.

- Anya, nem vagyok a pici fiad! Tudod te hány éves vagyok? – kérdezte a fiú felháborodva. – Menj

és nézd meg magad egy tükörben!

- Ezzel annyi baj, hogy nincs tükörképem. – felelte a nő búsan.

- Ugye nem azt tervezitek ma is, mint 69-ben?

- Dehogyis! Most jól belaktunk. Ma vendégeink lesznek, nem vacsora.

- Remek. – lélegzett fel a fiú.

Sue idegesen kutakodott a fiókjaiban már két órája.

- Miért is egyeztem bele? Akkora marha vagyok! Jól tudom, hogy milyen nap van ma és mégis…

Nem sűrűn van ilyen nap. Miért pont ma van a bál? De nem szeretném megbántani Lokit.

Sue nagy nehezen, de végül felöltözött. A harmincötödik ruha felelt meg az elvárásainak.

- Alig van ruha, amit felvehetnék. Majd elmegyek valamikor a héten vásárolni.

Az öltözködés után jött egy másik női nehézség, a sminkelés. Ezzel megint eltelt félóra.

- Anya azt mondta, hogy ez nem átok. De én még sem tudok normálisan élni tőle. Már nagyjából

tudom irányítani, de az újhold időszakot nem lehet legyőzni. Na, mindegy. Csak nem szabad

idegeskednem! Akkor minden rendben lesz.

Mindenki megérkezett az igen csak sötét és rémisztő küllemű kastélyhoz. Belül sem volt sokkal

biztatóbb a helyzet. Az egész lakás gótikus stílusú. A házigazdák már várták őket.

- Köszöntünk mindenkit a Collins kúriában! – kiáltotta a ház ura.

- Érezzék jól magukat! – mondta a nő.

A házigazdák is ugyanolyan félelmetesek voltak, mint az épület, ahova érkeztek.

Bár ennek ellenére mindenki remekül szórakozott. Még Fred felesége, Fiona is eljött a bálba.

Gyönyörű vörös ruhájával kitűnt az est női résztvevői közül.

- Senki sem mondta, hogy jelmezbál lesz! Ha tudom, a páva jelmezemben jövök! – háborgott

Melody anyukája.

- Lehet, hogy csak különcök Collins-ék és így akarják még érdekesebbé tenni az estét. – mondta

Sue anyja.

- Igazad lehet, hisz piszok gazdagok. Bár a lakberendezőt és a kertészt kirúgnám. Nézd ezt a

tapétát! Borzalmas! Nem is passzol a környezethez!

- De a kinti száraz kórok igen.

Odin remekül szórakozott az érzelmet soha sem mutató Freddel.

- Nagyon szuper ez a hely! Szerinted? – ujjongott Odin.

- Engem az zavar, hogy nincs egyetlen egy ablak sem. – válaszolta Fred hűvösen.

- Szerinted is űrlények vannak a városban?

- Ez nevetséges. – felelte a zöldbőrű férfi.

Végül aztán a fiatalság is megérkezett. Mind nagyon elegánsak voltak.

- Mehetünk? – kérdezte Thor Melody-t és karját tartotta neki.

- Persze. – felelte a lány mosolyogva és átkarolta a fiút.

Loki is ugyanígy tett Sue felé. Feltűnt neki, hogy a lány nagyon feszült, de nem akarta zaklatni.

Mindannyian végig mérték a környezetüket. Majd bementek a kastélyba.

A fiatalok ámultak és bámultak. Melody-nak az tűnt először szembe, hogy apja és a többi férfi vendég

libasorban iszogat a bárpultnál.

- Apa, csínján az alkohollal! – kiáltotta oda neki.

- Tudom kicsim! Ne aggódj, nem iszok sokat! – érkezett a válasz.

Thor és Loki felkérték a lányokat tánc partnerüknek. Egy lassú klasszikus szám szólt. Nem éppen a mai

generáció kedvence, de egy romantikus tánchoz tökéletes. Melody és Thor remekül szórakoztak. De

Sue még mindig nagyon ideges volt és ezt Loki észrevette. Erőt vett magán és úgy döntött, hogy

mégis rákérdez a lány bajára.

- Sue, mond mi bánt?

- Semmi. – vágta rá a lány. – Ugyan miből gondolod ezt?

- Remegsz és olyan feszült vagy amióta megérkeztünk. Talán nem akarsz velem lenni?

- Dehogy nem! Ne gondolj ilyen butaságokra! Te nagyon helyes srác vagy. Nem ez a baj. – Sue

elfordította a fejét, hogy ne kelljen Loki szemébe néznie.

- Hát akkor? – kíváncsiskodott tovább a fiú. Tudta, hogy ha a lány elmondja mi a baja, akkor

jobban lesz. De Sue továbbra is csak kerülgette a dolgot. Így Loki felhagyott a próbálkozással.

Sue hirtelen a fejéhez kapta a kezeit és fájdalmas lett az arckifejezése.

- Mi az Sue? – kérdezte Loki rémülten.

- Nagyon sajnálom, de most mennem kell! – mondta a lány és kiviharzott az utcára.

- Várj Sue! – kiáltotta a lány után. Ő is kiment a kastélyból, de már nem látta sehol a lány.

Eközben Thor és Melody táncoltak és beszélgettek. Melody hasonló helyzetbe került, mint barátnője

Sue tegnapi randiján. Azzal a különbséggel, hogy Thor végig csak magát ajnározta, csak magáról volt

képes beszélgetni. Néha azért megjegyezte a lánynak, hogy csinos.

A házigazdák egy szem fia figyelte a lányt.

- Olyan szép. Kár, hogy már van barátja. – gondolta a fiú és búskomoran elsétált.

Tánc közben Thor véletlenül rálépett Melody lábára.

- Aú! – kiáltott fel a lány.

- Nagyon sajnálom! Csak tudod, túl erős vagyok. – mentegetőzött a fiú.

- Mi vagy te? Elefánt? – szörnyen fájt a lába és most érezte úgy, hogy kiossza Thort. – Figyelj!

Sajnálom, de nem vagy az esetem. Még nincs köztünk semmi, de nem is szeretném, hogy legyen.

Így hát legyünk… - kezdte a lány, de Thor közbe vágott.

- Legyünk csak barátok. – ez a mondat nagyon meglepte a lányt. – Igazából nekem se tetszel

annyira, úgyhogy jobb is így. – mondta a fiú mosollyal az arcán. Látszólag igazat mond és

egyáltalán nem rázta meg, hogy ilyen hamar lerázták.

Melody elsétált és leült az egyik kanapéra, hogy átgondolja az imént történteket. Úgy öt perc

elteltével leült mellé a harmadik lakója a háznak.

- Hogy tetszik a bál? – kérdezte.

- Igazán remek, csak kicsit szokatlan. Amúgy te ki vagy?

- Barnabas Collins. – felelte a fiú büszkén.

- Te is itt laksz? – hökkent meg Melody.

- Igen, a szüleim találták ki ezt a bált, hogy közelebb kerüljünk a város lakóihoz, de még sincs itt

mindenki.

- Az én nevem Melody Holiday. Táncolunk?

- Persze. – Barnabas meglepődött Melody rámenősségén.

De a vágya teljesült. A lány, aki tetszik, neki most a karjaiban van.

- Miért néztek ki úgy, mit a vámpírok? – kérdezte egy rövid csend után a lány. Ezt a kérdést

szerette volna elkerülni a fiú a legjobban.

- Hát tudod a szüleim eléggé különcök és engem is belerángattak a dologba. – dadogta Barnabas.

Látszólag a lány el is hitte a mesét.

Loki körbe járta a várost, de sehol sem találta a lányt. Még a házukhoz is becsöngetett, de senki sem

nyitott ajtót. Így hát visszatért a bál helyszínéhez és ott is körül nézett ismét, de semmi eredmény.

Végül aztán kiment a kertbe.

- Miért van egy ilyen helyes fiú egyedül? – érdeklődött a lány, aki szinte a semmiből termett ott.

Kék hullámos haja volt és fénylő szemei. Szűk ruházata volt. A bőre fekete volt, akár az éjszaka.

Loki teljesen meghökkent.

- Te meg, hogy kerültél ide?

- Teleportáltam, de te ezt jól tudod. – váltott a lány merész hangnembe.

Elkezdte kerülgetni Lokit.

- Jól tudod, hogy mi a helyzet. Hisz te sem vagy átlagos ember. – mondta a lány.

- Egy éji alba vagy. De mi keresel te itt. Mi van, ha meglát egy ember vagy ilyesmi?

- Loki, ez az aggodalmas viselkedés nem rád vall. Mi lenne, ha szórakoznánk egy kicsit?

Lokit nem kellett sokáig bíztatni. Csettintett egyet és máris a zöld kabátjában volt. Csíntalanul

vigyorgott és előszedett a kabátja zsebéből egy mosóporos dobozt. Majd az összes szökőkútba

beleszórta. Azok kisvártatva el is kezdtek habzani és az egész kertet beborította a hab.

Loki megcsodálta művét.

- Hát nem remek?

- De igen. Most már tényleg te vagy az igazi Loki. De most tűnjünk innen! – a lány megfogta Loki

kezét.

- Mit csinálsz? – lepődött meg a fiú.

Ahogy ezt kimondta már mind a kettejük helyén csak egy kis füstfelhő volt. Eltűntek, mint a kámfor. A

szökőkutak pedig továbbra is habzottak pedig már a kertből nem lehetett látni szinte semmit.

- Hova hoztál minket?

- Hát a szomszédodba.

Valóban Sue-ék kerti padján üldögélt.

- Miért költöztetek pont ide apáddal és a bátyáddal? – kérdezte a lány.

- Csak szerettünk volna egy nyugis környéket. De ahogy látom már megint tévedett. Vannak itt

vámpírok, egy éji alba és most már istenek is. – számolgatta az ujjain.

- Még koránt sem láttál mindent. – mondta a lány merészen mosolyogva.

A lány a kezeit a fejéhez kapta és a földre rogyott.

- Mi a baj? – kérdezte Loki rémülten.

- Lejárt az időm, mennem kell. – mondta.

Felugrott a levegőbe és egy villanás és némi füst kíséretében eltűnt. Loki próbálta elkapni, de lassú

volt.

- Várj, még a nevedet sem tudom!

- Egy este alatt vesztettem el két lányt. Hogy lehetek ilyen balfék? – csapkodta a homlokát. –

Várjunk csak! Az éji albák nem mindig néznek ki így. Akkor lehet, hogy az éji alba és Sue egy és

ugyanazon személy? – ezen töprengett a fiú. – De hisz ez nem is az én kertem.

Mikor erre rá döbbent átugrott a kerítésen és beszaladt a saját házába.