kereskedelmi tételek szerintem jó
TRANSCRIPT
1. tétel
Értékesítési technikák a kereskedelemben. Minőség és költséghatékonyság a szolgáltatásokban. Mi a kereslet- előrejelzés feladata? Miért van szűkség kereslet-előrejelzésre az ellátási láncban (az előrejelzés kvalitatív és kvantitatív módszerei, korlátjai)?
Értékesítési technikák a kereskedelemben
Minőség és költséghatékonyság a szolgáltatásokban
A szolgáltatások olyan tevékenységek eredménye, amelyek lehetővé teszik
valamely tárgy, személy, ismeret állapotának fenntartását, továbbítását,
tárolását, kiegészítését, fejlesztését, átalakítását anélkül, hogy annak alapvető
jellege megváltozna.
Szolgáltatások minőségi jellemzői:
Heterogenitás: Igényektől, körülményektől, emberektől függő, hiszen nem
mindig egyforma a minőség, éppen ezért nehéz szabványosítani.
Nem fizikai jellegű, megfoghatatlan: Ebből kifolyólag nem lehet
kipróbálni, az igénybevevő kockázata nagy, nehéz értékelni. A minőség
bemutatására kézzelfogható elemeket kell használni. Nem tulajdonosi előnyök
hangsúlyozása, például olcsóbb.
Nem tárolhatóak: Nincs lehetőség az ingadozó kereslethez igazodni. Az
átmeneti sorban állások miatt, érdemes kényelmes váróhelységet biztosítani.
Fontos, hogy a kínálat-kereslet legyen összhangban.
Elválaszthatatlan, egyszeri és megismételhetetlen: Ennek értelmében
egy időben történik a termelés és a fogyasztás is, vagyis nincs lehetőség
korrekcióra, cserére. Fontos, hogy milyen a szolgáltató személyzete és az is,
hogy a vevők közti konfliktus megakadályozása megtörténjen. (pl. nem
dohányzó-dohányzó esete)
Egységesítés (standardizálás) kérdése: Költségkímélő és nem tűri az
egyediséget. (pl. szállodai szolgáltatások)
A költséghatékonyság jelentése a szolgáltatások tekintetében,
hogy a lehető legmagasabb szinvonalat, minőséget próbáljuk
nyújtani a szolgáltatás nyújtáse során a lehető legalacsonyabb
költségek mellett.
Mi a kereslet-előrejelzés feladata?
Az előrejelzés során történik az értékesítés trendjének, a
szezonális és ciklikus hatásoknak a feltérképezése:
Felülről lefelé (top-down): az összvállalati igény a
kiindulópont, az előrejelzés aggregált adatok alapján
történik.
Alulról felfelé (bottom-up): a tervezés az elosztó
központok szintjét tekinti kiindulópontnak.
A kereslet-előrejelzés egy olyan becslési folyamat, amelynek
célja az eladható, kiszállítható, letermelhető mennyiség
meghatározása. Olyan tevékenység, ami a piaccal való intenzív
kapcsolattartásra, visszacsatolásra épít.
A hatékony kereslet-előrejelzés folyamata
Előrejelzési Előrejelzés folyamata Előrejelzést adatbázis felhasználók
Előrejelzés adminisztrációja
Előrejelzési
technikák
Előrejelzést
támogató
rendszerek
RendelésekTörténelemTaktikaStratégia
PénzügyMarketingÉrtékesítésTermelésLogisztika
A tevékenység alapját egy olyan adatbázis biztosíthatja, amely évekre
visszamenőleg információkat tartalmaz a rendelésekről, a rendelések
előzményéről, valamint a rendelés teljesítésének módjáról.
Az előrejelzés pontosságának növelése számos megtakarítást
eredményezhet:
Felesleges kapacitás kiépítésének elkerülése
Készletfelhalmozás elkerülése
Logisztika hatékonyabbá válása és gazdaságossága
A kereslet-előrejelzést úgy kell kezelni, mint az információs lánc egyik
állomását, ahova a hatékony működés érdekében jelentős mennyiségű input
információ beáramlás szükséges, és amely több szakterület felé képes
eredményeit továbbítani.
Az adatbázis a tevékenység alapját biztosíthatja, hiszen évekre
visszamenőleg tartlamazza az információkat a rendelésekről, a rendelések
módjáról, és az előzményekről. A legfontosabb követelmények: rugalmasság,
pontosság, folyamatos frissítés és időben való rendelkezésre állás. Az
információknak ugyanakkor elég részletesnek kell lenniük, hiszen az
előrejelzés csak akkor tölti be küldetését, ha a megfelelő vállalati területek
érdemben felhasználható és időben rendelkezésre álló keresleti
információkkal rendelkeznek.
A kereslet-előrejelzés technikája matematikai, statisztikai eszközök
alkalmazását jelenti.
Az előrejelzés támogató rendszereknek biztosítaniuk kell az adatok
korrekcióját, az adatok elemzésének képességét. Ezek teszik lehetővé hogy
az előrejelző figyelembe vegyen olyan külső tényezőket, amelyek az
előrejelzés statisztikai folyamatában nem szerepelnek, pl: promóciók,
sztrájkok, termékvonal váltások hatása.
A kereslet előrejelzés adminisztrációja: meghatározó jelentőségű a
rendszer működtetése szempontjából. Ide tartoznak olyan kérdések, mint az
előrejelzés szervezeti, motivációs és más eljárási vonatkozásai, amelyek az
előrejelzési funkció cégbe való integrálását biztosítják. A szervezeti
szempontok egyéni szerepekhez és felelősségi körökhöz kapcsolódnak, mint
például az előrejelzés elkészítéséért felelős személy kijelölése, az előrejelzés
pontosságának mérése. Az eljárási kérdések elsősorban arra irányulnak, hogy
az előrejelző szaktudása kielégítő-e.
Az előrejelzés pontossága közvetlenül megmutatkozik a készletek
alakulásában. Ha az előrejelzés meghaladja a tényleges igényt, az
készletnövekedésben tükröződik, ha elmarad tőle, akkor csökkennek a
készletek, esetleg áruhiány is fellép. Az integrált információs rendszerek egyre
gyakoribb használata lehetővé teszi, hogy a készletek alakulásával szinte
naprakészen mérjük az előrejelzés hatékonyságát, hiszen a készletek szintje
folyamatosan nyomon követhető. A készletszint folyamatos nyomon
követésével elkerülhető az előrejelzés hibájának hónapról hónapra történő
halmozódása.
Miért van szükség kereslet-előrejelzésre az ellátási láncban (az
előrejelzés kvalitatív és kvantitatív módszerei, korlátjai)?
A kvantitatív kereslet-előrejelzési technikák azok a módszerek, amelyek a
múltbeli eseményeket vetítik a jövőre. Az elemzések egyszerű statisztikai
módszere a mozgóátlag-számítás és az exponenciális simítás, amelyeket a
közvetlenül megelőző hónapok, vagy az elmúlt év azonos időszakra
vonatkozó adatainak felhasználásával számíthatunk.
A mozgó átlagolás alapgondolat, hogy az eredeti adatsor dinamikus
átlaga jól közelíti a következő időszak tényleges forgalmát.
Ebben a számításban n a mozgó átlag rendje. Nagyságát a feltételezett
szezonalitás határozza meg. Ügyelni kell, hogy minden egyes mozgó
átlag átfogjon egy, vagy több ciklust.
Az exponenciális simítás a megelőző hónapok adatait és az
előrejelzés hibáját is bevonja a kalkulációba, amelynek alkalmazásakor
a hónap végén több információra is szükség van. (tárgyhavi előrejelzés,
tárgyhavi kereslet, az előre jelzés hibája és egy együtthatóra)
A kvalitatív kereslet-előrejelzési technikák elsősorban hosszú távú,
stratégiai döntésekhez szükséges előrejelzésekre használhatóak, főleg ott és
akkor, ahol a külső tényezők meghatározó szerepet játszhatnak és a múltbeli
adatok rendelkezésre állása korlátozott. Az előrejelzés alapját képező
legfontosabb információk forrása a vevők kérdőíves lekérdezése, a vásárlói
szokások megfigyelése. Ezek a technikák alapvetően az emberi
véleményekre, ítélőképességre épülnek.
A Delphi-módszer csoportos előrejelzési technika, amelynek célja a
közvetlen szakértői egymásrahatás, a domináns vélemények és
személyiségek befolyásoló hatásának kiküszöbölése. Menete a
következő: minden szakértő némi előzetes tájékoztatás alapján leírja
prognózisát az adott kérdésre vonatkozóan, ezeket a véleményeket a
Delphi kutatócsoport rendszerezi és összegzi, majd összeállít egy újabb
kérdőívet, ami visszakerül a szakértőkhöz. Ez a folyamat mindaddig
ismétlődi, amíg nem alakul ki konszenzus a szakértők között.
Az életciklus elemzés módszere akkor jó eszköz, ha az új terméket
bevezető vezető képes megbecsülni a termék életgörbéjét, azt az időt,
amit a termék az életgörbe egy-egy szakaszában tölt. Az életgörbére
vonatkozó becslést összekapcsolva más piaci információval
meglehetősen pontos előrejelzés adható a keresletre közép és hosszú
távra.
A történelmi analógia módszere akkor használható, ha
valószínűsíthető, hogy a jövőbeli kereslet a múltbeli keresleti
tendenciának megfelelően megismétlődik. A módszer alkalmazásának
kockázata, hogy a múltbeli események nem feltétlenül ismétlődnek meg
a jövőben, s ez jelentős eladatlan készlet felhalmozásához vezethet.
2. tétel
A készlettartás költségei, készletoptimalizálás, optimális készlet (EOQ modell)
A készletek azoknak az anyagi javaknak, eszközöknek az összessége,
amelyeket egy adott vállalkozás azért halmoz fel, hogy a termelési, elosztási
tevékenységét folyamatosan biztosítsa. Vagyis olyan forrás, amely biztosítja a
megtérülést, azaz feltétele a tőkefolyamat körforgásának. A készlet fizikai
formáját tekintve állandóan változik. Kereskedelmi értelemben a készlet a
forgalom zavartalan lebonyolításához szükséges árumennyiség.
Készlettartás költségei
A készlet fizikai létéből, kezeléséből és lekötött eszköz jellegéből
származtathatóak. Magába foglalja a tőkebefektetés költségeit, az
elhasználódás, erkölcsi kopás, lopás, biztosítási költségeit, a raktározás, a
kezelés, az őrzés és a nyilvántartás költségeit. Ezek mindegyike nagyon
valóságos költség, bár viszonylagos fontosságuk tételről-tételre változhat. Pl.:
a férfi felsőruházati cikkek gyártásában az erkölcsi kopás valószínűsége
elhanyagolható a hagyományos zakók esetében, de igen magas a
divatcikkeknél a kereslet gyors változása miatt.
A lopás, a selejt, az erkölcsi kopás és a károsodás költségei iparágról-
iparágra, termékről termékre változnak. Néhány költség éppen az
eltulajdonítások vagy sérülések megelőzése érdekében merül fel. Ezeknek a
költségeknek a készletezés arányában történő becslésére tapasztalati értékek
használhatók.
Bizonyos költségek, mint például a raktározás a múltbéli ráfordításait tükröző
fix költségek nem relevánsak a készletezés szempontjából. Egy félig telt
raktárral rendelkező vállalat esetében a készletnövekedés következtében a
rakt-i ktg. csak kismértékben nő, ha egyáltalán nő. Az épület, az eszközök és
a biztonság költségei fennállnak, akár megduplázzuk a készletet, akár nem.
Ez igaz a raktárterületre vonatkozóan, ám ritkán a termelőterületre, ahol a
helyfoglalás könnyen akadályozhatja a termelési folyamatot. Ilyen esetben
indokolt lehet a termék terjedelmével arányos költségeket felszámolni az
üzemi raktározásra.
A kezelési költségek hasonlítanak a helyigény költségeihez abban a
tekintetben, hogy sok közülük elveszett költségnek bizonyul, mások inkább a
termék méretétől és súlyától függnek, mint annak költségétől.
A készlettartási költség mintegy rárakódik a készlet értékére, növeli annak azt
az értékét, amelyet a megtérülési folyamatban realizálni kell. A készlettartási
ráta egységnyi készletértékre egy meghatározott időszak alatt rárakódó
költséget fejezi ki.
Készletoptimalizálás
A készletoptimalizálás során a termeléshez szükséges anyagok, termékek és
a megfelelő áruk biztosítása, a megfelelő helyen, időben, mennyiségben,
minőségben, összetételben. A cél a folyamatok zavartalanságának
biztosítása, mindez természetesen a legkisebb tőkelekötés és
költségráfordítás mellett. Továbbá cél a gazdasági hatékonyság növelése is.
Amennyiben az optimálisnál nagyobb a készlet, úgy az eszközlekötési és
tárolási költségek miatt romlik a gazdasági hatékonyság. A kisebb készletek
pedig veszélyeztetik az ellátás biztonságát, így rontják a versenypozíciót.
A készletezés modelljében az input a készleteket növeli, az output pedig
csökkenti. A készletek meghatározását az output és input folyamatok
elemzésével lehet megtervezni, úgy hogy a költség-optimumot is szem előtt
kell tartani. Ezt nagymértékben megnehezíti az, hogy a kereslet
véletlenszerűen jelentkezik, és nem várt hatások léphetnek fel.
Optimális készlet, EOQ modell
A tételszintű készletezési folyamatot az egymást követő készletciklusok
fűrészfogra emlékeztető folyamatábrájával írhatjuk le. Egy meghatározott
időtávon, amikor ezek a feltételek fennállnak, a folyamat költségeinek
minimalizálásával meghatározható az a rendelési tételnagyság, amelynek
alkalmazásával a költségoldalról a legkedvezőbb költségráfordítás mellet
valósul meg a készletezési folyamat. A készletezés nem más, mint a termelés
és a fogyasztás időbeli eltéréseinek áthidalása.
Azt a rendelési tételnagyságot, amely egy meghatározott időtávon a
legalacsonyabb készletezési költségráfordítást eredményezi, gazdaságos
rendelési tételnagyságnak (economic order qunatity, EOQ) nevezzük.
Az optimális készletnagyság meghatározásánál a költség minimalizálására kell
törekedni.
Az EOQ modell segítségével tehát meghatározható az a rendelési
tételnagyság, amely tételszinten a legkedvezőbb költségráfordítást
eredményezi. Az EOQ a készlettartási és a rendelési költségeket optimalizálja
adott időszak alatt.
3. tétel
A beszerzés helye, szerepe a kereskedelemben. A beszerzés hatékony menedzselése.
A beszerzés helye, szerepe a kereskedelemben
A beszerzés olyan funkció, amely lebonyolítja a szükséges vásárlásokat, hogy
mindig minden a megfelelő időben, mennyiségben és minőségben a megfelelő
forrásból, a megfelelő áron, a megfelelő helyen legyen. A beszerzés
valamilyen szinten kapcsolódik a marketinghez, hiszen valamennyire azzal
foglalkozik, hogy a terméket értékesíteni lehessen. Feladata kiterjed a
termelésre, a termelés leállításának minimalizálására, és a felmerülő selejt-,
hulladék-, sőt szállítási költségekre is.
A beszerzés egyéb formái:
Fogyasztásra és felhasználásra vásárlás
Viszonteladásra vásárlás
Főbb megállapítások:
A beszerzésnek aktív szerepet kell betöltenie a vállalat működésében
és a stratégia kialakításában.
Az eladott termékek értékének egyre nagyobb részét teszik ki a vásárolt
anyagok és alkatrészek.
A beszerzési feladat magában foglalja az anyagokon kívül a
berendezések, ill. a szolgáltatások megszerzését is.(anyagok,
alkatrészek, egyéb anyagféleségek, berendezések, gépek,
szolgáltatások)
A beszerzés szervezeti elhelyezkedésének tükröznie kell azt a
szolgáltatói funkciót, ami betölti, és biztosítania kell az információk
megfelelő áramlását.
A vevő-szállító kapcsolatban egyre gyakrabban jelenik meg az
együttműködésen alapuló, stratégiai partnerkapcsolat (olyan
kölcsönösen előnyös, hosszabb távra szóló együttműködés, melynek
során megvalósul a felek bizonyos mértékű tevékenységi integrációja a
szövetség rendelkezésére bocsátott ismeretek, eszközök, erőforrások
segítségével.
Nélkülözhetetlen a beszállítók teljesítményének értékelése.
Az információtechnológia új beszerzési formákat és fizetési eszközöket
teremt. (EDI, beszerzési kártya)
A közbeszerzés törvényi szabályozása a közpénzek racionális
felhasználását szolgálja.
A vállalati célok megvalósításának előmozdítása, a piaci teljesítmény
növelése. Keresnie kell a lehetőségeket a folyamatos ellátásra és a
költségcsökkentésre, mely javíthatja a termékek és szolgáltatások minőségét.
Fontos felhívni a figyelmet a beszerzés, innovációban játszott szerepére is.
Fontos információforrás lehet, és lényeges adatokat szerezhet piaci
trendekről, termékek beszerezhetőségéről, piaci árakról. A beszerzési piaci
információk elemzése hasznos forrásul szolgálhat a konkurencia
tevékenységének elemzéséhez is.
Beszerzés tevékenysége befolyásolja azt a képet, amely a vállalatról kialakult.
A rossz fizetési fegyelem, az etikátlanságok jelentősen megtépázhatják egy
vállalat egészének jó hírét.
A beszerzés önmagában nem új tevékenység, mindig is szükség volt olyan
vállalati funkcióra, amely lebonyolítja a szükséges vásárlásokat.
A beszerzés szűkebb értelemben a termeléshez szükséges anyagok
segédanyagok megvásárlását jelenti. A beszerzés tágabb értelmezése a
tevékenységek elvégzéséhez szükséges valamennyi input megszerzését
takarja méghozzá a vállalat stratégiai céljának megfelelő módon.
A beszerzés feladatai:
A vállalati célok megvalósulásának előmozdítása, a piaci teljesítmény
növelése. A beszerzésnek keresnie kell azokat a lehetőségeket,
amelynek a segítségével biztosíthatja az ellátás folyamatosságát,
feltárhatja a költségcsökkentési lehetőségeket, javíthatja a termékek és
szolgáltatások minőségét
Napjainkban egyre nagyobb hangsúly helyeződik a beszerzés
innovációban játszott szerepére. A beszerzés fontos ötletek forrása
lehet mind a termék- mind a folyamatinnováció tekintetében. Más részről
viszont a beszállítókkal való együttműködésnek ez lehet az egyik
leggyümölcsözőbb szerepe.
A beszerzés fontos információforrás lehet; lényeges adatokat szerezhet
a piaci trendekről, termékek beszerezhetőségéről és a piaci árakról.
Egy-egy új anyagról, alkatrészről stb. szóló inf. Nagyban előmozdíthatja
vagy meggyorsíthatja egy termék kifejlesztését, vagy új termékötlethez
vezethet. A beszerzési piaci információk elemzése hasznos forrásul
szolgálhat a konkurencia tevékenységének elemzéséhez is.
A beszerzés funkciójánál fogva egyfajta kapcsolatot jelent a külvilággal.
Éppen ezért a beszerzés tevékenysége befolyásolja a vállalatról
kialakult képet negatív vagy pozitív irányba.
A beszerzés hatékony menedzseléséhez szükséges ismeretek és
képzettségek
A beszerzéssel kapcsolatban hatékony döntések meghozatalához ismerni kell
a vállalat pontos igényeit, céljait; a beszerzés tervezésének hogyanját; a
szerződésekre vonatkozó jogszabályokat; a vevő-szállító kapcsolatok
rejtelmeit; valamint a tárgyalástechnika fortélyait is.
Ebben a munkakörben dolgozó embereknél elengedhetetlen a jó koordinációs
képesség, az együttműködésre való képesség, az információk megfelelő
szintű ismerete, a megfelelő szakképzettség valamint, hogy megfelelő
ismeretekkel rendelkezzen a világról.
A beszerzési feladatok jelentős mértékű koordinációt, a vállalat különböző
részeinél dolgozó szakemberek együttműködését igényli. A vezetők csak
akkor képesek hatékony megoldásra, ha megfelelő beleszólást kapnak a
döntésekbe, illetve megkapják a megfelelő információkat a vállalat érintett
szervezeteitől.
4. tétel
Milyen költségek kapcsolódnak a minőséghez? Mi a szerepe és feladata a minőségmenedzsmentnek a
vállalatok életében?
A minőség a termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek
összessége, amelyek alapján alkalmassá válik a meghatározott és elvárt
követelmények kielégítésére. Ameghatározott követelmény nem más, mint a
szabvány.
Milyen költségek kapcsolódnak a minőséghez?
A minőségköltség a termék vagy szolgáltatás minőségével kapcsolatosan a
gyártónál, felhasználónál, továbbá a gyártás és a felhasználás során a
társadalom bármely „külső” szférájában jelentkező költségek összessége.
A legtöbb vállalatnál ez a költség ismeretlen, pedig nemzetközi felmérések
eredményei szerint a minőségköltség a forgalom 15-25 százalékát teszi ki, sőt
a szolgáltató szektorban elérheti a 40-50 százalékot is.
A minőségköltség kifejezés egyébként kissé félrevezető, helyesebb a nem
megfelelő minőség miatti költségről beszélni. A TQM célkitűzések egyik
legfontosabb eleme a minőségköltségek, veszteségek csökkentése. Egyes
szakértők szerint a TQM tulajdonképpen nem más, mint egy hosszú távú
költségcsökkentési program és gyakorlat.
Fontos annak felismerése is, hogy a hibák és az azokhoz tartozó költségek
okai elsősorban nem a közvetlen gyártási folyamatban keresendők. Deming
szerint a minőség problémák 85 százalékát olyanok okozzák, akik a
termékhez hozzá sem érnek (tervezés, előkészítés).
A minőségköltségek típusai három félék lehetnek.
Hibamegelőzési költségek: minden olyan tevékenység költsége, amely a
termék illetve szolgáltatás nem megfelelő minőségű előfordulásának
megelőzését szolgálja.
Vevőkkel, felhasználókkal kapcsolatos (Marketing; felhasználói igények
feltárása; szerződések, dokumentumok átvizsgálása)
Termék, szolgáltatás tervezésével, fejlesztésével kapcsolatos
(Minőségtervezés; piaci tesztelés, próba)
Beszerzéssel kapcsolatos (Beszállítók minősítése, felülvizsgálata,
rangsorolása; rendelési adatok felülvizsgálata; beszállítói
minőségtervezés)
Termeléssel kapcsolatos (Termelési folyamat értékelése,
minőségtervezése; mérő- és ellenőrző eszközök tervezése, fejlesztése;
minőségügyi betanítás; bérköltségek; általános költségek; minőségügyi
jelentések; oktatás; minőségkampány; audit)
Értékelési, ellenőrzési költségek: a vásárolt, gyártott termékeken végzett
vizsgálatok, ellenőrzések, auditok költségei, melyek célja az előírt minőségi
követelmények kielégítésének ellenőrzése.
Beszerzéssel kapcsolatos (Bejövő anyagok, áruk minőségellenőrzése;
mérőeszközök ára; külső laborban végzett ellenőrzés költségei)
Termeléssel kapcsolatos (Folyamatos ellenőrzés, teszt, audit; üzembe
helyezés; speciális gyártási teszt; folyamatszabályozás; mérőeszközök
ára)
Külső értékelési költségek (Üzembe helyezéskori értékelés; utólagos
termékértékelés; készletek, tartalék alkatrészek értékelése)
Hibaköltségek: a gyártott, értékesített termékek, nem-megfelelése miatti
költségek, amelyek közvetlenül a gyártásban vagy a vevőnél jelentkeznek,
de a gyártó átvállalja azokat.
Belső hibaköltségek (Hibaelhárítás; újramegmunkálás, javítás;
újraellenőrzés, bevizsgálás; extra műveletek; selejt; selejtes termék
kezelése; késztermékek, szolgáltatások értékvesztése; munkaidő-
kiesés)
Külső hibaköltségek (Reklamáció; visszaküldött termék;
termékvisszahívás; garancia; kötelezettségek (pl.: kártérítés), bírság;
elvesztett vásárlók)
A korszerű követelményeknek megfelelően és jól felismert gazdasági érdekből
egyre több vevő értékeli rendszeresen a beszállító teljesítményét. A mérési
eredmények értékelése segíti a minőségköltségek pontos meghatározását és
nyomon követését és egyben megteremti a költségcsökkentés bázisát. Az
értékelési rendszer kidolgozásánál és megvalósításánál törekedni kell arra,
hogy a beszállító és a vevő azonos módszerrel mérjen, ugyanazokat az
adatokat használja.
Mi a szerepe és feladata a minőségmenedzsmentnek a vállalatok életében?
A minőség a leghatékonyabb eszköz a két legfontosabb cél – a vevői
elégedettség és az alacsonyabb termelési költségek eléréséhez. A minőség a
vállalat vezetésének kulcskérdésévé vált napjainkban. A sikeres vállalatok
közös jellemzője, hogy központi kérdéssé tették a minőséget és teljes körű
minőségfejlesztési programot alakítottak ki és a hajtottak végre.
A minőség központi rangra emelkedett, domináns a kereskedelmi
kapcsolatokban és mozgatja, áthatja az értékteremtő folyamat összes
szakaszát az alapanyag-szállítótól a szerviztevékenységig. A minőség
gazdasági jelentősége óriási. A nem megfelelő minőség miatti költségek az
összes termelési érték 10-30 százalékát teszi ki.
A teljes körű minőség (total quality, TQ) egy stratégiai megközelítés a
lehetséges legjobb termék gyártására és a legjobb szolgáltatás nyújtására
állandó innováción keresztül. Egyben annak felismerését is jelenti, hogy az
üzleti sikerek eléréséhez nem csak a termelési oldalra, hanem a termékhez
kapcsolódó szolgáltatásokra is oda kell figyelni, hiszen egy vállalkozás
eredményességét a termelésen kívül más részlegek és funkciók is jelentősen
befolyásolják. Az emberek hajlamosak a gyártó üzemre mutogatni, pedig a
minőséggel kapcsolatos problémák körülbelül 80 százaléka ered más
területekről, elsősorban a tervezéstől és a gyártás-előkészítéstől. Ezért kell a
minőségügyek a teljes vállaltra kiterjeszteni, totálissá, átfogóvá tenni.
A teljes ellátási lánc minden egyes résztvevőjének erőforrásait a
leghatékonyabb módon kell használni ahhoz, hogy magas minőséget és
költséghatékony vevőkiszolgálást lehessen biztosítani. A vállalatoknak azt kell
elérniük, hogy a megkívánt szintű szolgáltatás valósuljon meg, miközben meg
kell találniuk a hatékonyság növelésének módját.
A teljes körű minőségmenedzsment a minőségbiztosítás legfejlettebb
megoldása. Olyan vezetési filozófia , amely a vállalat minden folyamatának,
termékének és szolgáltatásának állandó javítására törekszik. Súlyt helyez a
változások megértésére, kiemeli a mérés fontosságát, a vevő szerepét és a
munkatársak részvételét a szervezet minden szintjén e javítás
végrehajtásában. A TQM a pazarlás, a tévedések, a hibák zöméért a
felelősséget a vezetésre hárítja, ugyanakkor a minőségjavításból eredő
nyereség zömét is a vezetőknek tulajdonítja.
Néhány eleme, például a vevőorientáció (minden vezetőnek és
munkatársnak ismernie kell a vevők követelményeit, és ezeket meg kell
értenie.) a vezetés magatartása (A minőségért a vezető a felelős, tehát a
vezetésnek példával kell elöljárnia.) a hibamegelőző magatartás ( - tervezés
és stratégia – a folyamat egészében meg kell előzni a hibát, ehhez
minőségstratégia, mérhető célok és rendszeres felülvizsgálat (auditálás)
szükséges.) és a folyamatorientáció (Hibamentes folyamatok hibamentes
termékekhez és szolgáltatásokhoz vezetnek.)
A minőségmenedzsmentnek át kell fognia nemcsak a termelési folyamatot,
hanem az ellátási lánc minden szakaszát, biztosítva a termékek és a
kapcsolódó szolgáltatások elvárt, igényeknek megfelelő minőségét.
Vezető feladata:
a minőség alakulásának figyelemmel kísérése (minőségfejlesztés,
tervezés, alkalmasság, megbízhatóság, esztétika)
minőségmegvalósítás (gyártás, ellenőrzés)
költség – ráfordítás (megtérülő – meg nem térülő költségek, veszteség,
gyártási selejtár, reklamációs veszteség)
minőségpolitikai célok, a minőség kereskedelmi értéke
a vevői igények elemzése (reklám, szerviz)
minőségkörnyezet (adó, ár, bér, kereslet – kínálat, vevői preferenciák)
A menedzsment felelőssége
Az áruk minőségének alakulása elsősorban a vezetők felelőssége. Egy vállalat
vezetőségének ki kell alakítania saját minőségpolitikáját, mely összhangban
van a vállalat többi politikájával.
A vezetőségnek meg kell határozni a minőség kulcsfontosságú elemeihez
tartozó célokat, vagyis a minőségügyi célokat.
A minőségirányítás megvalósításához szükséges szervezeti felépítés,
felelősség, eljárások, folyamatok és eszközök. Egy termék vagy szolgáltatás
minőségét érintő valamennyi tevékenységre vonatkozik és azokkal
kölcsönhatásban van a minőségügyi rendszeré.
5. tétel
A készletezési folyamat szabályozása a kereskedelemben, készletezési stratégiák
A készletek azoknak az anyagi javaknak, eszközöknek az összessége,
amelyeket egy adott vállalkozás azért halmoz fel, hogy a termelési, elosztási
tevékenységét folyamatosan biztosítsa. Vagyis olyan forrás, amely biztosítja a
megtérülést, azaz feltétele a tőkefolyamat körforgásának. A készlet fizikai
formáját tekintve állandóan változik. Kereskedelmi értelemben a készlet a
forgalom zavartalan lebonyolításához szükséges árumennyiség.
A készletek az esetek többségében bizonyos időpontban növekednek vagy
csökkennek. Amennyiben a növekedéseket összekötjük a fogyásokkal,
kapunk egy folyamatos ábrát.
A készletezés szempontjából a folyamat a rendelésre vonatkozó döntéssel
szabályozható. A rendelésre vonatkoztatva két alapkérdés merül fel: mikor és
mennyit rendeljünk, hogy a folyamat zavartalanságát biztosítani tudjuk. A
készletezésnek ezt a módját készletezési mechanizmusnak nevezzük és a
rendelés idejének, mennyiségének kombinációi alapján néhány
alapmechanizmust különítünk el:
rögzített rendelési időnként rögzített rendelési mennyiségi (speciális
eset)
rögzített időközönként maximális készletszintre történő feltöltés
meghatározott készletszint elérésekor rögzített mennyiség feladása
meghatározott készletszint elérésekor maximális készletszintre történő
feltöltés (speciális eset, kétraktáros mechanizmusnak is nevezik)
Az időpontra vonatkozóan: Mikor? A lehetséges válaszok: Előre
meghatározott, egyenlő időközökben (fix időközönként, fix rendelési tétel, vagy
fix időközönként változó rendelési tétellel dolgozó stratégiák). Amikor a
készletmennyiség adott minimum alá csökken, jelzőkészlet-szint alá jelzett
időben, adott készletszintre feltöltő stratégia, vagy jelzőkészlet szint által
jelzett időpontban, maximális készletszint által jelzett időpontban.
A mennyiségre vonatkozóan: Mennyi? Egyenlő nagyságú tételekben (fix
rendelési tétellel, jelzőkészlet-szint által jelzett vagy fix időpontban dolgozó
stratégiák. A maximális készletszintre való feltöltéshez szükséges tételben (fix
időközönként, vagy Jelzőkészlet-szintnél maximális készletfeltöltő stratégiák).
Készletezési stratégiák
Állandó ütemű stratégia: ennél a stratégiánál egyenlő időközökben
egyenlő nagyságú tételek megrendelése történik, akkor alkalmazható, ha a
felhasználás és a beérkezés állandó ütemű. Minden más esetben hiány lép
fel, vagy a készletszint magas lesz. A stratégia alkalmazhatóságának
feltételrendszere igen ritkán fordul elő a gyakorlatban.
Ciklikus: Egyenlő előre adott időközökben a maximális szintre töltik fel a
készleteket. Ennél a stratégiánál T ciklusidő elteltével döntenek a
beszerzésről. A beszerzendő mennyiséget úgy határozzák meg, hogy
figyelembe veszik az utánpótlási idő alatt várható felhasználást is. A
beszerzendő mennyiség mindig különböző, attól függően, hogy a
beérkezés időpontjában mennyi szükséges a maximális készletszintre való
feltöltéshez.
A rendszer előnye, hogy nem igényel folyamatos készletellenőrzést és a
rendelési munkák ütemezhetőek. A hátránya, hogy változik a
megrendelendő tétel, vagyis mindig újra kell számítani; nem érvényesül a
nagyobb tételnagyság megrendelésének az előnye, mivel a t idő elteltével
bármely mennyiséget meg kell rendelni és a véletlen hatások esetén a
rendszer nem nyújt megfelelő biztonságot
A ciklikus stratégia biztonságos működéséhez magas készletszint, kis
rendelési időköz szükséges. Akkor alkalmazható, ha a felhasználás
kevéssé ingadozó és előírt rendelési határidők vannak.
Az állandó ütemű és a ciklikus stratégia lényege, hogy meghatározott időnként
lehet a rendeléseket feladni és abban térnek el egymástó, hogy ez elsőben
állandó mennyiségekben történik a rendelés, a másikban pedig egy kívánatos
készletszintre történik a feltöltés, tehát a rendelés mennyisége változik.
Kétraktáras: Alkalmazása esetén a minimális készletszint elérésekor előre
meghatározott egyenlő nagyságú tételekbe történik az áruutánpótlás. Itt
folyamatos készletszint figyelést alkalmaznak.
Ebből adódóan a beérkezés és a megrendelés közötti időszakban nem
léphet fel áruhiány. Előfordulhat azonban, hogy az áruuránpótlási idő alatti
felhasználás ugrásszerűen megnő és ezért áruhiány lép fel. A kétraktáras
elnevezés onnan származik, hogy a minimális szint alatti készlet egy
második, biztonsági készletnek tekinthető.
A kétraktáras stratégia előnye, hogy képes kiegyenlíteni a különböző
időszakok különböző mennyiségi igényeit és az állandó mennyiségű
áruutánpótlás miatt a beszállítás munkája jobban szervezhető.
Hátránya, hogy erősen ingadozó szükséglet esetén készletigényes és
folyamatos készletellenőrzést igényel.
Alkalmazása akkor indokolt, ha a kereslet kevéssé ingadozik, az
áruutánpótlási idő rövid és ha a készletezés és a hiány költségei viszonylag
magasak.
Csillapításos: Alkalmazása esetén a minimális készletszint elérésekor
olyan nagyságú megrendelést adnak fel, amely a készletet a maximális
szintre tölti fel. A csillapításos stratégia mellett is csak az áru-utánpótlási
idő alatti felhasználás növekedés, jelent áruhiányt. A csillapításos stratégia
is folyamatos készletfigyelést kíván, az egyes megrendelési mennyiségek
az áruutánpótlási időszak alatt várható fogyás változásának megfelelően
különböznek.
Előnye, hogy a szükségletek alakulásától függően választható meg a
rendelés időpontja, a maximális készletszint behatárolt.
Hátránya a folyamatos készletellenőrzési igény, véletlen ingadozás estén
magas a készletszint vagy gyakori a rendelés.
A kétraktáras és csillapításos stratégia lényege, hogy akkor történik a
rendelés, ha a pillanatnyi készlet egy előre meghatározott jelzőkészletszinre
csökkent. Az első változatban a rendelés mennyisége állandó, míg a
másodikban a kívánt készletszintre történik a feltöltés, tehát a rendelés
mennyisége változik.
Az állandó ütemű stratégiát leszámítva mindegyik korrektív alapon működik,
azaz az értékesítés változására reagál.
A számítógépes készletezési rendszerekben a számítógép az értékesítés
intenzitásának változásából számítja ki, hogy mikorra csökken a készlet a
jelzőszint (biztonsági készlet) értékére. Ha ez az idő hosszabb, mint az
utánrendelési idő, akkor még nincs itt az ideje a rendelés feladásának.
Ellenkező esetben viszont javasolja feladást. Természetesen alapfeltétel
minden esetben, hogy a rendelési utánpótlási idők állandóak és lehetőleg
rövidek legyenek.
Bármelyik készletezési stratégia mellett döntünk is, megrendeléseink
feladásakor gondolnunk kell az esetleg „úton lévő áru” mennyiségére. Ez az a
rendelés, ami már feladásra került, a szállító visszaigazolta, ismeretes a
várható beérkezés ideje, de a szállítási idő hossza miatt már a következő
megrendelést kell előkészíteni.
Minta utáni értékesítésnél a szabad és a foglalt készlet korrekt nyilvántartási
rendszere a döntő. Foglalt az a készlet, amely fizikailag még raktárban van, de
már eladásra került.
6. tétel
Az értékesítés szerepe, tervezése, elemzése, értékesítési döntések, az értékesítés megszervezése