„A szülő faluért lehet sokat tenni , de eleget soha”

IX. ÉVF. 2. A BAGI HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA 2000. ÁPRILIS

IN MEMORIAM DR. BALÁZS JÓZSEF Requiescat in pace ! (Nyugodjon békében !)

Mind a hárman Bagon születtünk, Ő

1926. október 16-án, édesanyánk Katona Margit háztartásbeli, édesapánk Balázs István képesített ácsmester volt. Kétkezi munkájukból, egy-két hold földből, felcseperedő István bátyánk segítségével a helyi elemi iskolából a rákosligeti polgári, majd a báró Wesselényi kereskedelmi iskolába került.

A háború, leventeként nyugatra sodorta, ahonnan megbecsülést szerezve tért haza. Befejezte középiskolai tanulmányait és a pályakezdés akkori nehézségeibe ütközött..

A többszöri próbálkozás, visszautasítás ideje alatt családi vállalkozásunkban dolgozott, ács segédlevelet szerzett. A pályakezdés nehézségei egészségét is kikezdték.

Végül, Hévízgyörkön sikerült segédjegyzői állást kapnia, ahol a közigazgatásba való beilleszkedése véglegesen meghatározta életpályáját. Hamarosan Bagra került titkárnak, később a gödöllői járás hivatalának titkárságát vezette, ahonnan nyugdíjba vonult. Közben megnősült és jogi diplomát szerzett. Felesége asszisztensként dolgozott. Fia, leánya az agrár egyetemen gépészmérnöki ill. állattenyésztői diplomát szerzett.

Nemcsak közigazgatási szakember volt, hanem igazi közéleti ember is. Bizonyára hibákat is vétett (ezért most is, nevében is elnézést kérek), emberi gyarlóság, de ma már javára billent a mérleg, elvitathatatlanul.

Munkája a falufejlesztésben, fásításban, faluszépítésben, helytörténetben, művelődési ház-, intézmények építésében, restaurálásában, szervezésében, a HBT megalakulásában, Bag

Szülőfalumért Alapítvány-, Bagi Népfőiskola alapításában,…és sorolhatnám még, a felsorolás nem teljes. Ma úgy fejezzük ki, hogy a falu jó közérzetének kialakításáért, megtartóerejének növeléséért dolgozott.

Dr. Balázs József közösségteremtő ereje, falunk iránti elkötelezettsége az elmúlt évszázad utolsó ötven évében, alátámasztja tájékoztatónk mottójául szolgáló adott megfogalmazását: ”A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha ”

Napjainkban nem is tudjuk még felmérni, közreadni megbecsülésre méltó tevékenységét. Ez a jövő feladata lesz – vélhetően tárgyilagosabb és mélyre-hatóbb – jelen soroknál, hiszen közeli halála mér-hetetlen fájdalmat ébreszt .

Példát mutatott és feladatot adott azok számára akik felsorakoztak zászlaja alá.

Mi, akik közel voltunk hozzá érezhettük, tudjuk mi célból támogatja Alapítványa a jó tanulókat, a falu közművelődéséért tevők fáradozásait. Tapasztalhattuk, hogy milyen elszántsággal, munkával sikerült emléket állítani településünk néhai

lakosainak, milyen alázattal szolgálta - mint képviselő – választóit, állt rendelkezésére a hozzá segítségért fordulóknak. Hogyan szervezte, szinte az utolsó napig a HBT életét. Gyűjtötte, formába öntötte helytörténetét, hagyományait és mi sok, melyet magával vitt…

Tanultunk és gazdagodhattunk iskolájából, abból a csemetekertből, amelynek gondozása most már a mi feladatunk.

BaGi

2 IX. évf. 2.

A „FASKA-MALOM” TÖRTÉNETE

Az idézett levél és közvetett válasza ékes bizonyítéka az elhivatott szolgálatnak és a követendő, megbecsülésre méltó tennivalóinknak.

Legyen Ön is értékeink – társulatunkkal együttműködő – gyűjtője, fenntartója !

E kincsek közjóra való törekvésünk tárházát is alkothatják, amelynek elemei közreadásából mindenki építkezhet.

Kedves Mancika ! Minden ember erkölcsi kötelessége, hogy munkájával elősegítse, az egyetemes emberi kultúra fejlődését, hagyományainak megőrzését. A községünk iránti szeretet és felelősség bennünket is arra kötelez, hogy összegyűjtsük mindazokat a tárgyi bizonyítékokat és a falu emlékezetében még élő eseményeket, elbeszéléseket, amelyek községünk fejlődését, történelmét igazolják. E munka halogatása – keserű tanulság – sok emlékünk elvesztését jelentette. Gazdag múltunk még bizonyára tartalmaz értékes, becsben őrzött, de a nyilvánosság előtt ismeretlen dokumentumokat, tárgyi bizonyítékokat. E felelősség teljes munkához kérem az Ön segítségét is. Kérésem az, hogy hosszú, lelkiismeretes, áldozatkész munkája során tudomására jutott és a község életével összefüggő eseményeket írja le. Külön öröm lenne számomra, ha a malom történetéről, annak egyes adatairól tudna tényeket közölni. Tegye lehetővé, hogy esetleg tulajdonában lévő emlékéről fényképet vagy fénykép másolatot készítsünk. A rendelkezésünkre bocsátott anyagot, annak helytörténeti felhasználása után, mint forrásanyagot, az aszódi Petőfi Múzeumba kívánjuk elhelyezni. Szilárd meggyőződésem, hogy e nemes szándék megvalósulásával nem csak hogy egyetért, de saját munkájával is elősegíti. Ehhez a munkához, amikor jó egészséget és tenni akarást kívánok, egyben köszönetet is mondok. Tisztelet minden bagi nevében Bag, 1978. november 17. Dr. Balázs József sk.

1880-ban Schossberger báró építette, Faska István, dédnagyapám bátyja, bérelte a malmot. 1892-ben vette meg a malmot id. Faska Ferenc, dédnagyapám, Schossberger bárótól. Vízimalom volt, a vizet a malomárokból kapták. (Valószínű a malomárkot egy időben ásták a malom építésével. Erről pontos adattal nem szolgálhatok) 1904-ben benzinmotor is segítette az őrlést, mert szárazság volt. Nem volt víz, nem tudtak dolgozni. 1927-ben a malmot le kellett szerelni, mert nem bírta a versenyt a nagyobb (aszódi-, turai- ) malmokkal. Azután csak árpát, kukoricát daráltak, szecs-kát vágtak a malom helyi-ségében, 5 évig mozi volt. A malomárok vizét 1955-ben elvezették, megszűnt. Azután csak villanyárammal volt darálás. A II. világháború alatt a malomárok medrét szétlőtték. A háború után a község lakossága segített a helyreállításban, úgyhogy 1945 márciusában már működött a daráló. A község élelmezésében akkor a kukoricaliszt igen fontos szerepet játszott. 1952-ben a berendezést felajánlottuk az államnak, ahonnan a tsz. kezelésébe került. 1961-ben itt megszűnt a darálás. A malomépületét 1969-70-ben lebontották, mert életveszélyes volt. - in illo tempore - Martin Erzsébet sk.

2000. április 3

A HIÁNYZÓ KISBAGI KERESZTÉRT

Büszkék lehe-tünk rá, hogy az elmúlt néhány évben, sok út menti keresztet helyreállítottunk. Gondoljunk csak a legutóbb felújított alvégi keresztre vagy a korábbi domonyi úti-, illetve a feljavított keresztfa-dűlői feszületekre. Van azonban e téren is egy adósságunk, ugyanis a kisbagi kereszt – a messzekeresztek legtávolabbi tagja – még ma is hiányzik.

Ezt a feszületet a II világháború előtt állították, valószínűleg a bagi katolikus hívek. Az 50-es években Balázs István ácsmester többször is felújította, de a későbbiek során a keresztfa megsemmisült, a rajta lévő korpusz eltűnt. Idősebb emberek még emlékezhetnek a helyére; Máriabesnyő irányába haladva a régi országúton, a vasúti átkelőn túl, az út jobb oldalán állt a Bakó-őrházhoz közel. Sajnos a feszületről vagy annak környékéről ez idáig nem sikerült korabeli fényképet fellelnünk

Mára már az őrház is eltűnt, hiszen a régi országút és vele együtt a vasúti átkelő is feleslegessé vált. Az épület helyéről csak néhány körtefa és az út

aszfaltmaradványai árulkodnak. Az autópálya és vasút elszigeteli ezt a környéket, a természet már kezdi visszahódítani ( lásd a fényképen).

Talán nem csak véletlen, hogy Bag területén – a kisbagival együtt – tizennégy út menti keresztfa lenne, amely éppen megegyezik a keresztút stációinak számával. Már csak e miatt is szükség van erre a keresztre.

Mindannyian tudjuk, hogy a „kidűlt keresztfának nem köszön már senki ”, éppen ezért jó volna összefogni és - ahogy elődeink is tették - közös erővel felállítani ezt a feszületet, hogy majd az alatta elhaladók, tiszteletük jeléül, ismét kalapot emelhessenek előtte.

- kp -

DE ERŐFESZÍTÉSEIK MÉGSEM MENTEK KÁRBA Nem messze falunktól, Turánál, talán az utolsó vakmerő rohamot intézte a honvédség az oroszok ellen, akik a 48-as szabadságharcban az osztrákok oldalán beavatkoztak. Véres küzdelem volt, aminek a kimenetele már az elején el volt döntve. De vitézeink inkább meghaltak, minthogy megadják magukat. Itt küzdött Dessewffy Arisztid és Gyula, báró Luzsánszky és Degré Alajos. Bár a csatát és a szabadságharcot is elvesztették, a hősök emlékezetünkben örökre élni fognak, nem felejtjük el őket. Ezt a mai nap is bizonyítja. De meg kell emlékeznünk azokról a forradalmakról is, amelyeknek nincsen külön ünnepe. A Bocskai-féle parasztfelkelés vagy a Rákóczi szabadságharc is a magyarok szabadságáért küzdött és ugyanúgy kudarcba és megtorlásba fulladt. De erősfeszítéseik még sem mentek kárba, hisz erőt és hitet adtak a következő nemzedékeknek, s ez az erő és hit elég volt ahhoz, hogy mára már szabad nemzet legyünk. Temetőnkben nyugszik Lázár Lajos, 48-as tüzér főparancsnok, aki öccse volt Lázár Vilmosnak, az „Aradi Tizenhárom” egyikének. Mezőszentgelben született, felesége Fogarassy

Mária, Marosvásárhelyen tanár volt. Az 1848-as szabadságharc idején atyjával és két testvérével beállt az erdélyi hadseregbe. Bem Apó parancsőrtisztje volt, s itt ismerkedett meg Petőfivel is. Érdekes, hogy ő tanította meg a költőt lovagolni, mikor Petőfi egy ajándék lovat kapott. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, itt nyelvtanításból élt. Lázár Lajos 1867-ben tért haza és Domonyvölgyben tanító lett. Betegsége miatt költözött falura. Élete utolsó 10 évét Bagon töltötte, nyolcvanhárom évesen, 1902. augusztus 17-én halt meg. A bagiak 1907-ben gyűjtést szerveztek, hogy síremléket állítsanak neki és a bagi születésű Katona István 48-as önkéntes közvitéznek. Katona István – melyik Katona családból nem tudni – a hagyomány szerint az alsó temetői kereszt közelében nyugszik. írta és március15-én elmondta: Könczöl Katalin prem. gimn. tanuló

4 IX. évf. 2.

KINCSESTÁR

Ahogy haladnak az évek, úgy gyűlnek az emlékek, többek között azok a történetek, amelyek mind az emlékező, mind a szűkebb környezetéhez tartozó közösség számára is értékesek lehetnek. Nem minden emlék(szokás, dallam öltözet, történet, hagyomány,.. stb. ) érdemes a megőrzésre, van sok olyan, amely szóra sem érdemes, rossz keserű,.. amelyet jobb elfelejteni. Mi, a HBT tagjai, az értékes emlékek megőrzésére, művelésére törekszünk. Olyan emlékeket, amelyek falunk lakóiról, földrajzi-, mezőgazdasági-, ipari- művészi-, röviden szólva közkincseirő l szólnak. Ehhez várjuk barátaink, lelkes támogatóink segítségét, írásait (dokumentumait), hiszen oly sok emlék van, amely még feltáratlan, rögzítésre-, kidolgozás-ra-, közreadásra érdemes. Csak példaként említem az alábbiakat, gondolat ébresztés céljából (talán értéket is hordoznak). A volt „Laposi” pályát, amely oly sok foci eseményt, eredményt sejtet, amely mellett húzódó árokban sokszor még víz is volt (amikor a taccsra rúgott labdát kerestük benne) és a Kakas- vagy Nagy-hegy felőli végén, a sok titkot őrző Kispart magasodott. A mai Szent Imre út, amely a makadám út mellett hosszan-, párhuzamos kocsi út volt, amely az állatok (tehén, disznó) „kihajtására” is alkalmas volt és szolgált. Bár én nem, de szomszéd Gergely Pál bátyám sokszor elérte a vonatot, ha akkor indult, amikor a vonat aszód állomásra „járt be”, igaz akkor még a „Hosszúkon” trappolt. Milyen is volt , amikor a Malom utcában „jöttek a vonatról” többségükben vasutasok; Dudás Sándor, Palya Gábor, Boda Mihály, Boda Elek , Nagy Pál,.. jellegzetes táskával, egyenruhában, sajátos beszélgetéssel. Az Aszódra vezető „troszkás úton” ma már nem járnak a gimibe, , míg ötvenöt-hatvanöt

évvel ezelőtt a györkiek is rendszeresen jártak erre, ki gyalog, ki kerékpárral, össze nem téveszthető piros süvegű egyensapkájukkal. Akkor még a szennyvíztisztító telep előtt egy kis hídon kellett áthaladni, amely alatt mindig volt víz és tarajos gőte. Sajnos a halász-horgász élmények is elkopnak, pedig az Aranyos patakban „aranyhalak”, „lapcsik” voltak, míg az Egresben csíkok (angolna), putrincsok. A

Galgában még szélesebb volt a választék, és nagyobbak kerültek a kosárba , mert akkor azzal halásztunk a „fészkek” alatt. Horgász versenyre most csak egyre emlékszem. A tóközi út kőhídjáról Nagy László (Bogi) fogta ki az első halat, a

trombita szóval startoló pecások sorát megelőzve. A békák a tóközön, a palántásokon, az epreskerten, a Pintérék hídja alatt, a volt vágóhíd (Katonás–féle fatelep helyén) mellett elhaladó, északkelet felé elforduló, Faska-patak hídja alatt, a zuhogó után a Galgához húzó Egres nádasaiból, a Galga kiöntött árteréből, a mocsojákból ezidőtájt hangosan kuruttyolva adtak jelet magukról. A mocsoják akkor, mint most is, teli voltak vízzel és – ma csak irigyelhető módon – tisztításukkal felkészülten várták a kenderáztatás idejét és feladatát, amely igen sok szövet alapanyagát adta és hasznos foglalkozást biztosított. Az első ibolyák, virágok is talán itt nyíltak az ébredő tavaszon és gyönyörködtették a felettük vasútra-, vasútról elhaladókat. Ma már csak emlék a néhai Tóth András (népi), Tóth Sándor (népi és jazz), Pap-Tóth András (népi és jazz), Horváth-Katona (mandolin és népi), Balázs György (fúvós- „rezes” ) és számos cigányzenekar (Lajos Sándor, Kolompár Ignác,..) a fiatalabbakról nem el felejtkezve, zeneszolgáltatásuk, működésük - szívem szerint - köteteteket érdemelne .

2000. április 5

Sajnos, mint azt jó pár éve elmondtam, a bagi zenei élet „padlóra került”, pedig zeneiskolai tagozatok működnek falunkban.

Bízom benne, hogy a borúra jön a derű, és a neves szólisták mellé a zenekarok is felnőnek. Ki ne emlékezne – akikmég hallották – a Bagi Egyetértés Daloskörre, annak Színielőadásaira, tagjaira, karmestereire (Gergely Mihály, Vencel Kálmán ) táncos rendezvényeire (Mészáros Ferenc vendéglőjében), ahol „Felülfizetéseket a Daloskör köszönettel fogad”.

A mi falunk tudhatja magáénak Nagy Pál festő- , Kovács István festő-, faragó,- ipar-, Nagy (Nemoda) Gyula kovács művészeket.

A felsorolás itt sem teljes, a folytatás

reménye alapos. Az ünnepek, körmenetek, kereszt- és

búcsújárások, … mind-mind a községünk; Bag, megtartó erejét alkották, erősítették.

Nem fogytam ki a szóból ! Aki többet tud vagy javítani, igazítani akar a fent leírtakon, ne hagyja veszni, hozza be kincsestárunkba, hogy azzal mindenki „töltekezhessen”.

BaGi

NON SCOLAE SED VITAE DISCIMUS

(Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk ) A régi rómaiak is közmondásokban fogalmazták meg örök igazságaikat, mi magyarok sajátjainkkal gazdagodunk. Az életnek tanulunk, „hogy szebb legyen a föld”. Dr. Balázs József , Mécs László gondolataival hagyta ránk feladatul – a BAGI NÉPFŐISKOLA alapításakor – hogy vadócba rózsát oltsunk. Számtalan tanításban mosolyog ránk, s amerre nézek rózsa rózsa hátán… Február eleji előadásában is Településünk helytörténeti gazdagsága és éltető ereje ágait rendezgette, bimbó bomol belőlük. Az Örökség és tenni akarás következő előadását Balázs Gusztáv, a TÉKB. elnöke, tartotta (február 23-án) „Beépítésre szánt terület – Zöld területek” címmel. Aktualitását helyi igények erősítették. Az igények és a vonatkozó törvények mérlege – jogállamban – Justitia kezében van. Kovács Istvánné gazdasági mérnök, óvónő, tanulmányai és mindennapos gyakorlata alapján a Vetés előkészítése megvalósításáról, fontosságáról szólt (március 1-én). A vasút történelmének leghosszabb sztrájkja és a megállapodás, Katona János MÁV mérnök főtanácsos – a MÁV tárgyaló delegációjának tagja – előadásában (március 22-én) hangzott el, melyet április 5-ről előrehozott előadásként, Pintér Ferenc falugazdász előadása követett. A népes hallgatóság érdeklődése nem lanyhult, hiszen a Mezőgazdasági támogatások 2000-ben

témája, a napjainkban kialakuló földtulajdonosi gazdálkodás, a polgárosodás serkentője. A félévet záró előadás időpontja április 19-én volt. Örömmel számolhatunk be olvasóinknak arról is, hogy a Bagi Népfőiskola, az illetékes falugazdász és a Szent István Egyetem (GATE) Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központ Felkészülés a 2000. mezőgazdasági évre címmel – a HBT SAPARD-programjának megfelelően – még két programot valósított meg februárban. Az első: A környezetbarát gazdálkodás műszaki problémái címmel valósult meg. A programon belül, Balázs Gusztáv (Bagi Népfőiskola) a biztonságtechnikai és a foglalkozás-egészségügyi követelményekről, Dr. Ruda Győző (SZIE) a környezetbarát épületekről és technológiákról tartott előadást. A második program (február 16-án) Természetbarát háztáji gazdálkodás címmel két újabb kérdést tárgyalt. Pintér Ferenc falugazdász, a természetbarát vegyszerezésről, Dr. Ruda Győző, a helyi építési technológiákhoz adott értékes tanácsokat. Az előadásokat élénk vita követte, amelyen – különösen a regisztrált gazdák – hasznos tanácsokkal gazdagodva, hasonló programok folytatását kezdeményezték. Bízunk benne, hogy a jó tanácsok természetes környezetükben - in vivo - virágot teremnek.

BaGi

6 IX. évf. 2.

A KÖZJÓRA VALÓ TÖREKVÉS

Önkormányzatunknak – hasonlóan mint az á l lamnak – kötelessége lakosságának, társadalmának szolgálata .

Az á l lampolgároknak viszont gondoskodnia kel l arról , hogy túl nagy hata lmat ne ruházzanak a közhatalomra és indokolat lanul növelt kedvezményeket ne követel jenek tő le . A kapott szolgál tatásokért az á l lampolgároknak a társadalom iránt i fe le lősségtudatta l kel l „f izetnie”. Az á l lampolgárok halaszthatat lan fe ladata ( és nem is könnyű ) , hogy a kényes egyensúlyt megteremtsék a szabadság és a tekinté ly , a szol idar i tás és a személyes kezdeményezés , a sokféleség és a kel lő egység között .

Közéletünk nyelvezetébő l - még inkább gyakorlatából – kiszorult a fogalma, az i ránta való törekvés. A fent iek bennünket arra emlékeztetnek, hogy az embereknek, a különféle közösségeknek és az á l lamnak egyaránt , a mindenki javát magába fogla ló, a

társadalom egészére ki ter jedő KÖZJÓRA kel l törekedniük.

A Pacem in Ter i s (Békét a földön) f igyelmeztetései olvasása során tárulnak e lénk ezek a gondolatok – hiszen oly időszerűek – és késztetnek arra , hogy a BAGI NÉPFŐISKOLA őszi e lőadássorozatának c íméül válasszuk.

Az á l lamnak jól fe lfogott érdeke és fe ladata az erkölcs i normák, az a lkotmány és a KÖZJÓ előmozdítása , az igazság, a szeretet és a szabadság a lapján, hogy ezál ta l az emberi kapcsolatoknak új , emberségesebb rendjét hozhassák létre .

A HBT Alapszabálya „sorai közt való olvasást” , eszmeisége bővítését tár juk olvasóink – leendő hal lgatóink – e lé , amikor a közjóra való törekvésrő l értekezünk, vagy buzdítunk. Tevékenységeink nem látványosak, hibákat is e lkövethetünk, de szándékaink nemesek.

BaGi

HÍREK - INFORMÁCIÓK OKLEVÉL

A HBT, a Magyar Művelődési Társaság és a Magyar Művelődési Intézet által kiírt pályázatára, elkészítette és benyújtotta – az alapításától 1999. év végéig végzett – tevékenységéről szóló dolgozatát, amely elismerő oklevélben részesült. Az oklevelet a Magyar Rádió Márványtermében (április 14-én) adták át.

INTERNETEN AZ EGRES Korábbi számunkban jeleztük már, hogy honlapot nyitottunk az Interneten (http://hbtbag.ini.hu), melynek tartalmát azóta is folyamatosan bővítjük. Most örömmel jelenthetjük, hogy a megújult formájú Egres ezentúl a honlapunkon is rendszeresen olvasható lesz, ahol - többek között - válogatást közlünk néhány régebben megjelent kiadás írásaiból is. Reméljük így még szélesebb körhöz juthat el tájékoztatásunk.

KÖZHASZNÚVÁ LETT A HBT A HBT Elnöksége március 18-án rendkívüli közgyűlést tartott, ahol módosította az Alapszabályát, döntött az elnökség megválasztásáról és közhasznúvá minősítésének szándékáról. A közgyűlés az elnökség korábbi tagjait tisztségükben megerősítette, és id. Balázs Gusztáv alapítótagot elnökévé választotta. A Pest Megyei Bíróság a HBT módosított alapszabályzatát elfogadta és március 27-én kelt végzésében közhasznú szervezetté minősítette.

KEGYELETSÉRTÉS

Szomorúan tudatjuk – soha nem volt – kegyeletsértés történt február elején, a bagi temetőben. Több síremlékről lefeszítették a kereszteket. A korpuszokat összegyűjtve értékesíteni kívánták. A Polgármesteri Hivatal a szükséges eljárást elindította.

TÁJÉKOZTATÓ

meg je len ik ké thavon ta , kéz i ra tkén t ● k iad ja a He ly tö r téne t i Ba rá t i Tá rsu la t Bag ,Dózsa György ú t 50 postacím: 2191 Bag, Malom u. 14. ● telefon: 06-28 409 - 492 ● telefax: 06-28 409 - 502. ● adószám: 19181943-2-13 honlap: http://hbtbag.ini.hu ● e-mail: hbtbag@hotmail.com● elnök: id. Balázs Gusztáv ● tördelés : Katona Pál