l*(f//, ~_.í. sí_.„~

§ ~

É

b .LA .Z02/, K; - -\ .×z 1}

><"3 ON ~ı`/K

\.

.-;sL~ K'1fl"^;*lˇf“ 9Aı>mm„ J` \ _», K-;/;R,.Á.u;SÁG

5ˇ\-z\Í'> "/"\`*G'ıı°:4;(ıı?w`Éz`1Íıııııııgn É s z z k ı -„fi s;~, Íz./„.„z„„z _~ ;z „A„

b

Q

D _

_` *___ q„,„„, ımıxıage __ In, `. ,,,;. " M,` 'ˇ " > ""m" °z'"“l'“!{',Íf°,,Az„ı„ı“z`§?F 5/ »

L, Mãfızneczızıš Ngmfl M" _= Ezzı °` ff „,„z„" \-.„..`_ _' ”\_ 3 \

Í,`š.;if"ršIII?\.;='

I, One ns - Mm,,.,,,,„` f"FHE`A-N1Šg`rA mz

!../„P ..ı

PO17,0 I

,\__„I- E \ .zımıı Fáma [__ .- É

\Ű *lflaleár-szk. _ Szardíniaca Dsıııııaı f E/I„hi ._{___§:\/Egıaıı T ı

F ız , KTuıı4:a4ıf;,í\ u h""- ı e

ı-ııııııwıq Diııauzk /z Ü =z_`zz Ozzıııan nifzazızın vzzzııugai

EURÓPA A 16. szÁzADEAu_..(1s8o).

,pin

`„f_Ár:ag_ , (.;z«~,\ ı z „ 9 z „“ ˇ'A"N"č`0 lg; K~ı R Á L_ı_' s Á G , in:

_ __:j_,_ ~ ~-z`. R ` Jznk

„, Rzáııızıs PM: z.~.ÍŰ" „„,,, *~.„7z3.mz,„' ä“W,_ Lin L \ _ gp âûfbfuä \

`\ 0 HH!Bqykaš ıãııııagas -_ I. °Š___` /_F_)`!.fiá

`( °ãŠ'É?ı%°pB'š`1u *W Lırvfl ˇ ÉŠÍH '„Lm f K R A' L v s'Á G=..s.„yı W-"K Y,,„,, . ~-. .§

,xx ~ı vııgõzha F-„„,zı„g„`,.\ 7°"'““§' ~ '“f”" l_"'Gm5_ .co: 8 ~\ x \ '\_ ?_ ^""Ü'7"'V\-\_&" )._/ \5.0/W025çf I. s PA_N wo L «~__,.z ,„„,,, z„z.„„ „,..„*}.

L - T. Mıuııa zzıšb zz ,__,- ' A_ -[E O B. . K \M , Yu» J K ı R Á`L\Ys Á G ,~;~'š;- R-1

\

L

K

mb:

G0K

Iıııı

R"

r

nPil

/ ˇ ııııı Mars gıK»:ı--..Algfz _ _ 6 Híd/ "ͧ~..,»»Li*f'~'~*'--,“ `- z„„. \ zff* 1 °~` ' Tunëz z> z_._. zuım-ı-mmzısiıwzıwnzmıı _/A I g Eí r I 8 ,- “

, . _ . - ;~' "`-_-J; “z'2y.f„_Lınwıvıõ .< ` /`/EG ;;'( 1; _. - DK _,o'Š ». 4, `/ 57"'

0„„„|. -_ xd-~-_ _ „_»_-,__ffe(sıııı9rı:ıs_v.,__z_.v»õzzıq__ „_, - ufwdu17/ - U ı.ı` `~ - \ f \. . „<~ Ovsgçf _.,zK ı,@°TL v=-sf"ÍVL.G»~_

;j,2. S'=§Ű:*""' ` zjzëačâz .f-z-' NW' "“ i;°ff'=*f

'\ vı im

.J . ,' „Š-. ° ,„z'- -a z., Á ° ^`-ıázvwwli.. ,If z „a ". ı'-"f/ z Y 1 , » ", ` MWM. _Kzızãız{l/ z zz J/ „l.5~;\__\ \_`- _ _ _: N ____°f6ff__

l"fŠlÁ`-»L8-. 7FG"" . \_ . _ "'-'Ű-» Í ff-WK,zi' KŠÉWŰMÜà \ PÜ L I T VÁ N`ˇˇ- -» ııgııııszıı ~ˇ "~> Vf A56

Q “ 01/Una` 0 1 \ »WW„L.zT,õ„z-«._; ~'Gfff=“Târ;õz__„,z 3 „ „„,,;„ \. > *ˇ _' «- :\.: f'F°9§?fl'NAGYFEJEDELEM%ÉG) '-“/ I Tmıı __,.. ` _ \

„Em lv " \ Ü*sw I „~ _% ,z_õ„~+\~»„„ 'Q*Ve S'-'" . __°;- uLwı`ıı" ,ı //6 :`.!^ sl A, ` Zmmgn Ü" '\„-9 Pdtgiilıugzúgıı ev ;ıăz2„,. _/R4 -Y S Á G „ -`.`_ _-.

H fv °""§?'*".o . L~7-M “J `. 21:-Z., Ü, \.`\_ .V .„„„.-P. zı„ _f_z;-_-W ` P Wçqırvrfi 73-` "`-=- 4%-_,, .- „Z-"`\ '>_ `& ,í _§.ı~M 3,-/_ _ - *_~ fâ.'?d___z,_ -- - -_-_ -..`;_ _;_,_`= : - _____ ---„_' 17;'-»\-1: v×'\_,,-'! „Jkëızl ___^y;'>. `Mií'l_ ÁVJL __ 'Í. . J \-VZ. í"z`" - ˇ Z _z- Tıflnz-ı(=2ífNsÁzcÉŰ '§\ŠzA zAz;»;7\ ,,„` „„„z„Wã - R ˇ T§ ?_ Q _`Y,z LD -' f_ggzi|q_1?í§| EznsıuazaıW" N. ` ~ f`_„ fifiii-„=ı-I! V „gz-»× ` .. L 1 - . =. .\-vf' 3: __z`__ V.” _- sııızfyfı va , \

-ıı `A 4 ' ˇ

-</Í'Ur*

9

\\»z×-.4-

1,9-eg!51E--=»

Äe

z ` /*_:AP ı', 4- °\/IMA ., „ _\ °_”'* M , Yz „Je-ffi«L ĂM\ - zz 4 “ ' " R _..~×2:.: \' \"`7 sa "` _V' R Q""lP°'Í'. 'ˇ___/ (_ O, ı.ızıgm„ı~ .

\\`\' “”°` SŠaáwuu.0z `~ ' TlfenummuNëPoı:YıÜ";"É'\ 'Ă L1. `/'°;$mglLV:~7B;7vszı`\/“ ak8 -=-Kın24_ı.K§ÁGıÍ __ Lz„3„„§-=`_ 1 _;___0 0 :_i`~~

:»=~ iz '{<v°z1:A„`„. .V»4 ` „„„„„,"T„~L`_-ı,,,„`„§,... J .z „. z;L;„g,„` ,,,;,~Š., -»<::?S1'z'{L".~ 4 -Õ~*„- "` «. ". ';` :_ ,, 3" 4, ,`e ! \ ,_-.jjp _,-_ _ ,_\(,<ff_?sııawsal E " 9 E I ;___\ _l ' f_\ _ -z__ A' z__,.~^

J g “Í ıesııguı Ínodnšz __z» ˇ) " Q E r ,-_.\ ,I ` , 1

Kréta „Q "__;; cıprúy(Velence)

A _HÁHOM RÉSZRE SZÁKÁDT MAGYARORSZÁGKOZ|GAZGÁTÁSÁ 1590-BEN I rf'-x

szabadKııaıyı-ësızanyzyázzzzu `/ \ _/' z" ˇ'A=„-T Jıuızsuımezõ-és kerfızııes ˇ „z f Iszama vamsuk' Ezaetyben sm7%É Mzzõváıosok -' ". z.~„zfi-vagy= vá-z~ õ' 'r.“'- .,"ı:L“"f:z°.ız'-»,E„z:„;':.z„,+I vııqzıszmnzwz ; _z~ı_;7ı-;_<v'§§{“_;};`-M~ı szznazsaıı szekneıye ;\ı?__ 3 ~/i„.=,_ 'Z_§>LvOM;f;`a

H vaıızzoszeımeı üszznuzsax É "„„.„z1'z“4'*"'”"f.”»`Js`7„Š.?$'§.”' \Y „uri ıı- ,_~ı'_. raeıueıy. ızızazızmsëgz I p.z..§ÍF 1,2 Č;H«~fl.»Ár~ ,<,,',,'„,,,N°G“

SI' W -n 'H O M rkAsıekeıy székek ,Écs ° z § (, ~ - - - „ „ ,Í1 területe 1 , . 41 son ~ __ äÉ_l:_ _ šuă

`!` X t A Azzaszuuıõıajz ךC(,';;,°„o~ " „Jã MM" N311"-1 ' 1Km mi -,,_ V ; ,_z' y 1.

Az aeı` A ex ~ : Em' , N" tlÉ 'e'*`fi;'° YIˇ megy lšafıêfi R O ıÍ`tGv°1ç9°»r„ı7"I 'WM Q~ J' H -_/'sl.-.,.,. Pınmm 1Mzã ar- Í _ :EW ı~«~ '\ HWF2:Í,L</1 gz;;§fl'° E11 Ég- R *“*Í'§,;;; ' "PM" „„„„__ 3960 S-22) _ vEszPRc~ı§l_@ig 3 (_ ,N sw”

oszmán Biıunaızm ` ) ` `L| ipı)/Az ıı ~ vı;(Dı Y_ _ _ \_ _ __ t v _ , _/"' -_Í v v .@ ::,ft`.::.ı““"`“" č"*ff#“`{í t- ` z , An - -`L el ZA k_ ~ Í _ _

\` \ nI“ ~ H 5;('§ÍRı5°,\,J .. _ ` ' szzıuzhı-ı K H tVV" õt (01 sw. ıı sımza

\\š~""-2f'?*% 'Í O 9 VF *'13 Qszzmn «\' %z\q~.Vo `”""ˇ“' ˇ ` - .

I* A I A,fflmıı-ıı A _\._,s%jÍ@G:.L§§§;„,_ '4

- 7*: Eõılı; ._ogıı_n„_,..t 0% '._:„ ' . - ' :--Pvıwu _

N \>« „ = `' ı f' X' „ Sıırám

azf-AŠÉVG 'H 5,"0__ı9V_ãíä[\'__'L'/\f\,

-"\a°“ıf'.41'dıt-ıly„,«?͡í8°ë„§?í`?**ã".V„-1/,ze= 1: t ,2, _______

1<lšf

L..„

//ˇ*~_`O __ l`f='*`„.E` „N«7 '^' .E

ˇ'S

yW

fõ_í::H\9“N _Šaıgw.

O-._-_ÁÁ Á„~;'2.»“J„

'V'A-»G«..,7*../_.ı...zm°z.

ııvuımı

80 '-\"_~~'\§\ Kzıııps, ,(0 su' vo

7„/t/7ãcíl / .__r rˇ\f-ız

\, _ \

LENŠ L×\ıgıRĂ\Lv`sÃa` Fı§ı'\. (7

~ "*J"'.'*7""\sıııoç , '_-ı,Kua: ' Í

-ŠV, z». \_“Öë'”`"S ,\, '_.~ ,./Y/11' / \

_ .VLÍ ,«z-z//„;,;_(,í>_,;/`mm / ' - O

) \ V

R2Á

`\

/FtJ /ı - z .„„.„..„ „_ W__»:ff__ ZK e -. ` ,/?,„.~/'//„O” m[` =-`.~*-~“F»fLJt.»,fz” »

ı'\7' "'ÁŠ»-ígf,/7//V šı LNg 'Ő \\ _. ,, ,irt “í“"§^~°“ . UPHÍ `~ °1 "Í“”.,-zã"í f,zí?'×fK;;„/ ~'f"`*“\;i-Š,ÖŠ:51*`°\f' Š ˇz -fffizfatr z._z; <z/1, v/7/ˇ' .ı.-.zrzı-1.T+1“§::.', ,t; GM 4./zw;/A / ~.,_, r\„.z; ıV 3 az T zN2vvIv«1_}KU×uLL0W5Í* “S at , _/ Iz; "`~' W / ,.- `\ . Ífı1 P-M" 5>ë%2 Š3§"E3ű |§ý=»Š,f.. »\_~z..„„ WL R ˇ ) T”A -4 _!! ~ 1 sz;

6-2'_“"\

/Qıš

É?

zi V r

z'"~'Ő '<_`”~~”°ˇ'ˇ JM '* -~»*°9*J`:t " -- ~f'ý ~„i„> ” YJA „~ ` t ----fd`~f- -' »mz--„J `> W /- /» ` 1 R õ \_ \egfšjçýfgrg D

-.lzi uwzvı/,'_//_/, a \f ' s\_ H 8 v 3

: \E a “^~I” f D i z .\ t M

.„.

.\l-lllI4:ıuIllııı1ll6ll\firlııııı

Készül: a Magyar lt/lillennium alkalmábóla Nemzeti Kulturális Orökség Minisıtériumának

támogatásával

Pálffy Géza

A TIZENHATODIKSZÁZAD

TÖRTÉNETE

E“ll'Pl'.lë

SorozaıszzıkeszıósZvÁK GYULA

f\;;Í:„g.\-_'x ı:.RL 'L il 'ı

\|ıı.ı-:_ ~\f',:ı.»'ls\_'ˇ»~-

" " -f„v.-,K3'tZ^~'-\lˇ')`^`Íf;§~'z'._"_ ;L._`~- -

O raırry cõzz, 20006 Pannanica Kiadó, 2000

O Szvák Gyula Editor, 2000

Szakály Ferenc (19-ltZ~ 1999)emlékére

ELŐSZÓÚtkeresések évszázada

Az országok és népek történelmük folyamán kisebb-nagyobb változá-sokra és kihlvásokra keresnek válaszokat. Egy-egy ország sok évszáza-dos fejlődése valójában út- és kiútkeresések sorouta. Különösen igaz eza kis népek történetére és azon állarriokéra, melyek Íejlódésük folyamántöbbször kerültek nagyhatalmak határvidékére, és váltak az erősebbszomszéd akaratának kiszolgáltatottjává. A magyar állam ezeréves tör-ténetének egyes idűszıkaira, így az 1526. évi mohácsi esatátál az 1606.évi zsitvatoroki békékig tartó, úgynevezett rövid 16. századra ~ melyrőla jelen könyv szól - szintén jól illik az útkeresések évszázada elnevezés.A rendszerváltó ll. és 20., valamint a polgári fejlõdés idõszakár meg-nyitó 19. súzad mellett ugyanis Magyarország történetében a 16. szá-zad hozta a legtöbb, legnehezebb és hosszú idõre kiható változást.

Bár napjaink emberének a török kor elsõ évszázadáról - GárdonyiGéza feledhetetlen regényének köszönhetõen - általában csak a végváriharcok jutnak eszébe, munkánk igyelszik a kor Magyarországát ért va-lamennyi fontosabb kihlvást és azok hatását nyomon követni. A kö-zépkort lezáró mohácsi csata ugyanis valódi korszakváltást hozott tor-ténelmiınkben. Magyarország ezt követően több mint másfél évszázad-ra a kora újkori világ két legjelentősebb nagyhatalma, az Oszmán és aHabsburg Birodalom küzdelmének hadszlnterévé vált. A Magyar Ki-rályság középsó területeinek idegen megszállása, az erdélyi országrésztörök befolyás alá kerülése, valamint az állandó háborúskodás káros kö-vetkezményei hosszú idõre nyomot hagytak az Ország íejlõdésén.

g

@ ELŐSZÓ

Mindezen negatív jelenségek ellenére a 16. században a három részreszakadt Magyarország mégis része, méghozzá fontos része maradt Eu-rópának. A „kereszténység védőbástyájává” vált királyság a HabsburgBirodalommal való perszonáluniónak köszönhetően politikai és katonaiszempontból sokkal szorosabb szálakkal kötődött nyugati szomszédai-hoz, minta békés középkor végi évtizedekben. A kor kedvezõ lehetősé-gei következtében a szétszakadt ország ugyanakkor gazdaságilag egysé-ges maradt, sót fontos szerepet töltött be Európa kereskedelmi kapcso-latrendszerében. A humanizmus, a reneszánsz és a reformáció révénpedig Magyarország meg az ,öreg kontinens” szellemi vérkeringésébenis jelentõs helyet foglalt el. Végül a 16. század óriási változást hozott amagyar nyelv és irodalom fejlődésében is. Az előbbi elsö virágkora, vala-mint az írásbeliségben és a könyvkiadásban való térnyerése hamar meg-hozta gyümölcsét: anyanyelvű prózairodalmunk és költészetünk elsőgyöngyszemeit.

Könyvünkben elsősorban ezeket a folyamatokat követtük nyomon.Az új szemléletű viugálatot azért tartottuk szükségesnek, mert a tör-téneti köztudatban a 16. század mind a mai napig két „pogány” - azoszmánok és a Habsburgok - szorításában sok nyomorúságot hozó, há-borúkkal teli periódusként él. Az utóbbi néhány évtized újabb kutatásaialapján ez az elnagyolt kép napjainkra már jóval árnyaltabb. A köte-tünkben bemutatott útkeresések fontosabb állomásait, az okokat és akövetkezményeket, illetve a fejlõdés kedvezőbb és kedvezőtlenebb al-tematíváit ma már sokkal jobban ismerjük. Az Oszmán Birodalom ku-tatásával foglalkozó és a világ elit mezõnyébe tartozó oszmanistáink(Ágoston Gábor, Dávid Géza, Fodor Pál, Hegyi Klára és Káldy-NagyGyula) eredményei mellett ez mindenekelőtt két nemrég elhunyt törté-nész, Szakály Ferenc és Barta Cábor munkásságának köszönhető. Öksikeresen mutattak utat a kutatás területén, ezért könyvünk munkái-kat idéző fejezeteivel e szolgálatuknak kívántunk emléket állítani.

Összefoglalónk tehát nem -illetve nem csupán - esemény- és politi-katörténet. Noha a század bemutatása során természetesen említést te-szünk a főbb események mindegyikéról, a várháborúk (1541-1566),a század végi tizenöt éves hadakozás (1591-1606) vagy a Bocskai-felkelés (1604-1606) többtucatnyi várostromának és csatájának számbavé-

7

_ Etószó _ @telét hiába keresi kötetünkben az olvasó. Emellett terjedelmi okokbólkénytelenek voltunk lemondani egy művészettörténeti és egy a min-dennapokat résfletesen bemutató fejezetről. Munkánk hasonló temati-kájú (társadalom-, egyház- és irodalomtörténeti) részeibe azonbanezekről is megpróbáltunk számos újdonságot becsempészni.

Bár a magyar történelem ,Íormálói" 1526 utáni útkereséseik soránsokszor kerültek kényszerpályára, sót zsákutcába, a 16. század kedvezőjelenségei mégis több szempontból optimizmusra adnak okot. Nem fe-ledhetjük, hogy az oszmán hódítás következtében a magyar állam ek-kor élte történetének újabb, akár még a megsemmisüléssel ls fenyegetőpróbatételét. Ennek túlélése és a keresztény Európában való megmara-dás már önmagában is bravúros teljesítmény. A nehézségekkel teli, tá-voli török korból ugyanakkor még a második évezred legvégének embe-re is meríthet tapasztalatokat. Az Európához történõ ,visszaı:sat|ako-zásunknak" ugyanis a jövôben hasonlóan meglesznek az előnyei és anehézségei, miként a Habsburg Birodalommal mintegy 475 esztendejelétrejött perszonálunióban megvoltak a keresztény kultúrkörben valómegmaradásnak is.

Budapesıırı, Az évezred utolsó [ıınrıár/'Allan

KÉT VILÁGBIRODALOMHATÁRVIDÉKÉN

1532 augusztusában, szinte napra pontosan hat esztendővel a mohácsicsata után majdnem megvalósult a nagy találkozás. A zenitjéhez köze-ledő két vilaghatalom, az Oszmán és a Habsburg Birodalom uralkodójá-nak, l. Szule|mán (törökösen Szülejmán) szultánnak és V. Károly csá-szárnak - valamint l. Ferdinánd magyar királynak - a hadai Kőszeg ésBécsújhely alatt táborozva vártak a korabeli világ két legjelentősebburának fegyveres találkozójára. Az összecsapás azonban elmaradt. Akülönös patthelyzet mégis jelképes volt. Egyrészt végérvényesen jelez-te, hogy a Kárpát~medence teljes területét fclölclõ középkori MagyarKirályság már a múlté. Pedig alig egy évszázada koronájáért még olyanelőkelő európai dinasztıák versengtek, mint a Luxemburgi, a Habsburgés a Jagelló. Másrészt kiválóan mutatta, hogy ~ leszámítva a legopti-mistábbak túlzott reményeit - az ország területén a jövőben hosszúideig e két nagyhatalom osztozik. Magyarország két világbirodalom ha-tárvidékére került.

Az elmaradt összecsapás - az utókor szemszögéből nézve legalább-is - még egy szempontból jelképes volt. Ilyen közel az egész török kor-ban már suhasem kerültek egymáshoz a magyar trónt is betöltő Habs-burg uralkodók és az ország területére betolakodó oszmánok szultánjai.1532-ben ugyanakkor - bár paradox, de szerencsenkre - igen közel áll-tak egymáshoz. Ez a közelség, ez a fenyegetettseg ugyanis az elkövet-kező időszakban egyik mozgatórugója lett annak, hogy a Habsburgok

T

Az oszmánok útja Magyarországra @

mozgósították közép-európai tartornányaik eróforrásait Magyarországmegtartására s ezáltal saját védelmük biztosítására. A Duna mentikonfrontációig azonban mindkét birodalom hosszú utat tett meg.

Az oszmánok útja Magyarországra Az l. Oszmán szultán (1230 _ k.-1324/26) alapította Osz-mán-dinasztia birodalma a világtörténelem egyik leggyorsabban fel-emelkedett és leghosszabb ideig (egészen 1913-ig) fennálló állama volt.Hatalmának egykori nagyságát mind a mai napig - bár csak töredéké-ben - jól idézi a Kis-Ázsia teljes területét és a tengerszorosokat birtoklóTörökország. A hagyomány szerint az oszmán-török fejedelemség az1280-as években pusztán 400 sátornyi, a mongol hódítók elől Kö-zép-Ázsiából menekült türkmén népcsoportból született meg a maiSögüt falu közelében (Burszátúl délkeletre). A kis fejedelernség azutánegy évszázad alatt jelentõs állammá érett, két évszázad múlva pedigmár nagyhatalommá, végül a 16. század elejére a világ egyik - ha nema - legjelentősebb birodalrnává vált.

Tcrjeszkedese a Kis-Ázsia nagy részét már korábban birtokló Szel-duuk-török Császárság határvédö alakulataként a 14. század elsõ felé-ben vette kezdetét. 1326-ban az oszmánok megszállták Burszát, melyminiállamuk első fővárosa lett. 1337-ben a fejedelemség Nikomédiábatette át székhelyét, majd 1354-ben már Európában is megvetette lábátCallipoli (ma: Gelibolu) elfoglalásával. Ezt követõen további terjeszke-désének fű szlntere - érdekes módon - nem Kis-Ázsia, hanem a Balkánlett. 1369-től már ezen a földrészen, nevezetesen Edirnében (Drinápoly-ban) székeltek Oszmán utódai. A bolgár és a szerb fejedelmek segédcsa-pataiként ezt követõen kerültek először „ismeretségbe” a délszláv álla-mok konfliktusaiba már rutinszerűen beavatkozó magyar uralkodók,Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond király csapataival.

A feltörekvő állam létét a 15. század elején, az úgynevezett lııızıreg-ıııırıı időszakában (1402-1413) komoly veszély fenyegette. 1402-benl. Bajczid szultán a Közép-Ázsiából érkezõ Timur lenk csapataitól An-karánál olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy országa közel állt amegsemmisüléshez. 1413-ra azonban l. Mehmednek sikerült a súlyos

_T

@ KÉT ViLÁ<:i!ıiıODAi.OM HATÁiıviDEi<ÉN

válságból kiutat találnia. A birodalom ezután ismét erőre, méghozzá fé-lelmetes erőre kapott. Amikor 1453-ban, a Balkán szakaszos meghódí-tását követően az oszmánok elfoglalták a Bizánci Császárság fõvárosát,Konstantinápolyt, szultánságuk Európa délkeleti és Ázsia északnyugatirészének meghatározó nagyhatalmává lépett elő.

A helyi nagyhatalomtól már csak egy lépcsőfok vezetett a világbiro-dalmi státushoz. Ezt a lépést az 1510-es években a közel-keleti iszlámvilág jelentõs részének (1514: lrán, 1516: Szíria, 1517: Egyiptom, azArab-félsziget egy része) meghódításával l. Szelim szultán tette meg. AMagyarország történetéből jól ismert Szule|măn már óriási birodalmatörökölt, melyet még tovább terebélyesített, részben a Dunától északra,részben Iránban, Arábiában és Észak-Afrikában. A birodalom terület-gyarapodását - beszédes volta miatt - érdemes számokban is nyomonkövetnünk, rögtön felhíva a figyelmet arra, hogy a középkori MagyarKirályság területe 300 000 kmf volt.

__ _ A szıılıán ııeve és ııınlkodása A lıiılılíleıvı ı_e_r;leıe (lzıııfji. oszman (ızao iÍis24/ze) ıaooo `_l. Orbán (1326-1360) 75 000l. Murád (1360-1389) 260000l. Bajezid (1389-1402) 690000ii. Mzhmza (ı4si-mai) 850 oool. Szelim (1512-1520) 1500 000l. Szulejmán (1520-1566) 2 500 000

Az egyre erősödő oszmánok számára Magyarország a 14. század vé-gétől jelentett igazi vetélytársat; miként a magyar had- és politikai ve-zetés is ekkor, a nikápolyi csata (1396) kudarca után ismerte fel az or-szágot délkeletről fenyegető veszély valódi nagyságát. Az ezt követőenMohácsig eltelt százharminc esztendó alatt az erőviszonyok folyama-tos romlása nem kedvezett a magyar uralkodóknak. Ennek ellenére Lu-xemburgi Zsigmond hadügyi reformjainak eredményei még jó ideig tá-vol tartották a hódítókat. A 14. század végén ugyanis Budán felismer-ték, hogy a törökök elleni védekezésnek két alapvető módja lehetséges.

10

Az oszmánok útja Magyarországra É

Egyrészt: a királysággal szomszédos délszláv fejedelemségek ütközö-államokként való felhasználása, melyek hűségét, ha szükséges volt, te-rületeikre vezetett hadjáratokkal, sót akár a helyi vezetó réteg megritkl-tásával is biztosítani kellett - miként például Zsigmond a 15. századelsõ évtizedében Boszniában tcttc. Másrészt az ország területét már1339-1390-ben elért török portyákkal szemben nélkülözhetetlenné váltegy a déli határokat oltalmazó védelmi rendszer kiépítése. Ennek meg-erősítése szempontjából alapvetõ jelentóségú volt, hogy a magyar ural-kodónak - a szerb despotával, Stefan Lazareviccsel kötött 1426. évi ta-tai szerzódés értelmében már a következõ esztendőben - sikerült meg-szereznie a déli végek legfőbb kulcsát, Nándorfehérvárt.

A védelmi rendszer alapjainak lerakása - többek között éppen azoszmán íıııemgııııııi idején - ugyan kiválóan sikerült, a törökök balkánitémyerését mégsem akadályozhatta meg. Az oszmánok egyre jelentő-sebbé váló erófölényüknek köszönhetõen végig fokozatosan nyomultakelőre Magyarország irányába. Ha a Mohács elõtti török-magyar küz-delmek egyes szakaszait vizsgáljuk, szomorúan kell megállapítanunk,hogy az oszmánok sikeres idószakai gyakran követték egymást. A ma-gyar hadvezetés viszont csak azokban a periódusokban (1402-1413,1422-1427, 1443-1448, 1463-1465) érhetett el szerény eredményeket,amikor az oszmán állam belső válságot élt át, vagy a számára az euró-paival egyenrangú keleti fronton hadakozott. Ráadásul a nagyobbmezei ütközeteket (1396: Nikápoly, 1444: Várna) mindannyiszor aszultáni hadak nyerték, miközben a magyar hadvezetés csak a nándor-fehérvári (145ó) és a kenyérmezei győzelmet (1479) könyvclhctte el át-menetı sikerként.

Magyarország így az 1460-as évek közepére balkáni védõpajzsai el-vesztését (1417: Havasalföld, 1459: Szerbia, 1463: Bosznia déli része)követően határaira szorult vissza. Hunyadi Mátyás ezért - kihasználvaa beköszöntő hosszabb békeidószakot - korszerüsltette a határvédel-met. Nevezetesen: a két párhuzamos végvárvonalra tagolt rendszertfüggőlegesen három egységes irányítású részre (horvát-szlavón bánság,alsó részek fókapitánysága és erdélyi Vajdaság) osztotta. A törökökkelvaló küzdelem alakulása ennek ellenére az elkövetkező fél évszázadbanmár főként nem a magyar uralkodókon múlott. A hosszú békesség első-

11

Q KET vıı.{\_cjı_ı_ıkoDALoı\A HAr_ÁıtvıDEKéNsorban nem Mátyás virágzó királyságával, hanem az oszmánok földkö-zi-tengeri és keleti lekotöttségével (1460-1450-as évek: velencei háború,Morea és Anatólia középső, illetve keleti részeinek meghódítása, a Du-na-delta bekebelezése) volt magyarázható. Majd miközben a Iagellókkormányzása alatt az ,igauágos' uralkodó által összekovácsolt magyarállam alapjaiban kezdett roskadozni, ll. Bajezid szultán 15. száud végihadügyi reformjai, majd Szelim említett hódltásai megteremtették azalapokat a komoly elleníélnek tekintett Magyar Királyság elleni táma-dássorozathoz. E tekintetben tehát a nagy keleti hódító 1520-ban bekö-vetkezett halálának idejére mind a kül-, mind a belpolitikai eseményekkísértetiesen rosszul alakultak Magyarország további sorsa szempont-jsbõl.

Mindezek után már csak arra a kérdésre kell választ keresnünk,mivel magyarázható az oszmánok ilyen bámulatos felemelkedése.(A Magyar Királyság Mohács elõtti válságáról a 15. századtól szólókötetbõl tájékozódhat az olvasó) Bár a birodalom történetével foglal-kozó nemzetközi kutatóműhelyek véleményei e téren korántsem egy-ségesek, újabban éppen egy magyar oszrnanistának, Fodor Pálnak sike-rült a nagyhatalommá válás folyamatának néhány fontos újabb kérdés-körét szemléletesen elemezni. Elmélete szerint a fentiekben bemutatottnagy hódítási folyamatban az oszmán allam fejlődése a 15. század má-sodik feléig az altematívák korszakának, attól kezdődően pedig az1590-1590-es évek fortlulójáig a patrimoniális világbirodalom időszaká-nak, vagyıs a dinasztia és a vele egybeforró államhatalom íénykoránaktekinthető.

Az oszmán állam - a hatalmát biztosító, a következőkben ismerte-tett újítások mellett - születésének korszakában nem kis mértékben aszerencsének köszönhette (mondhatnánk, ,kertek alatti") felemelkedé-sét. A 13. század végi Kis-Ázsiában ugyanis az oszmán törzs korántsemtartozott a terület mintegy tucatnyi fejedelemsége közül a legerőseb-bek közé, sõt inkább a kifejezetten gyengék közé sorolhatjuk. Miköz-ben azonban délnyugati szomszédai elsõsorban a tengeren keresték -általában sikertelenül - felemelkedésüket, az oszmánok a Bızánci Csá-szárság és a Szeldzsuk Szultanátus közötti hatalmi vákuumban, geopo-litikai szempontból rendkívül kedvezõ helyen, mintegy ,elfeledve" in-

12

Az oszmánok útja Magyarországra û

dultak neki a felkapasúodásnak. Ezt eleinte elõsegítették a császárokleányaival kötött házasságok, valamint a mongol hódítás következté-ben mind etnikai, mind politikai szempontból jelentõsen átalakuló ana-tóliai viszonyok. A nagy felfordulás közepette a félszigeten a türkméntörök népelem került többségbe, így a zavarosban még a kis oszmántöizsnek is bőven volt mit megkaparintania. Az oszmánok ugyanakkormár a kezdetekben kitűntek páratlan alkalmazkodóképességükkel,mely egész történelmük során egyik fő tulajdonságuk maradt. Sõt nyi-tottságuknak köszönhetően ügyes érzékkel szinte mindig képesek vol-tak szomszédaiktól és ellenségeiktõl majd mindent eltanulni és befo-gadni, ami hasznukra válhatott, és birodalmuk gyarapítását szolgálta.

A lehetõségek korszakának elején, a 14, században a befogadás és azalkalmadwdás mellett az oszmánoknak - a többi török törzzsel ellen-tétben - sikerült néhány olyan újítást bevezetniük, amely az uralkodó-ház és az államhatalom teljes túlsúlyát biztosította a politikai életben.E tekintetben alapvetõ fontosságú volt annak a hagyománynak a meg-teremtése, miszerint a hatalomra kerülõ uralkodónak včgeznie kelletttestvéreivel. Ennek azért volt páratlan jelentósége, mert a hasonló sors-ra érdemes fejedelemségek általában éppen a szultánfik egymás elleniküzdelmének estek áldozatul. Hasonlóképpen a dinasztia és az uralko-dói hatalom teljes elismertetését szolgálta, hogy a szultán élet-halál uravolt, alattvalói szolgának minõsültek, és így egyedüli, kizárólagos hıtelelett a nép elõtt. Ezt a helyzetet V. Károly császár konstantinápolyi kö-vete, Ogier Chiselin Busbecq szavaival találóan érzékeltethetjük, aki a16. század közepén minderről a következõ sorokat vetette papírra: .Aszületés itt senkit sem különböztet meg a másiktól. Mindenki olyantiszteletben részesül, ami állásának és hivatalának kijár. Nincs itt rang-viszály: mindenkinek az az állás adja meg a rangját, amelyet betölt. Apozíciókat és az állásokat a szultán maga adományozza." De hasonló-képpen nyilatkozott a szultán hatalmáról 1593-ban Szinán nagyvezírNádasdy Ferenchez lrott levelében, azt állítván, hogy „az Isten a hatal-mas császárnak (értsd: a szultánnakj oly hatalmat adott, hogyha akar-ja, a juhászból királyt tészen, és a királyból juhászt tészen".

A Habsburg-követ idézett szavai már magában rejtették az oszmánokmásodik nagy találmányát, a katonai és hivatali rabszolgaság (az ún.

1.1

@ KÉT vıi.Áciaii\ODALOM HATÁRviDÉKiâN

Ieiıl-rendszer) meghonosltását is. Ez azt jelentette, hogy az államvezetés-nek sikerült egy olyan rabszolga eredetű politikai-katonai-közigazgatásielitet teremtenie, mely felemelkedését és további elõmenetelét kizáróla-gosan a szultáni udvarnak köszönhette. Ennek fejében természetesenmindenre kész híve volt a hatalomnak. Mindehhez az alapot a gyermek-adó (devríııne) bevezetése és az utóbb félelmetes hímevet szerzõ janicsár-ság teremtette meg. A fõleg keresztény területekről fiatal- és kamaszkor-ban elrabolt, majd janicsáriskolákba kerülõ ifjak - mint a birodalom te-remtményei - az egyre erösebb államhatalom teljes kiszolgálóivá váltak.Példáként elegendő arra utalnunk, hogy Bizánc elfoglalásától a 16. szá-zad végéig a nagyvezír, azaz a föminiszter tisztét szinte mindig ily mó-don felemelkedett rtııegzíıole (áttért személyek) töltötték be. A még emlí-tendõ lbrahim nagyvezír (1523-1536) például a velencei uralom alattálló, görögországi Pargából származott. A szerájba kerülve Szulejmántrónörökössel nevelkedett, ott vált barátjává, majd trónra lépését köve-tóen elöbb a hárem fehér eunuchjainak, azután a szultáni magánkama-rának, kesóbb a solymászoknak lett a vezetõje, végül pedig a „Nagyúr”legfõbb tanácsadója és nagyvezlre. lgy nem egy esetben a magyarországiháborúk kérdésének eldöntése is nagyrészt az Ő kezében volt.

A katonai-hivatali rabszolgaréteg, illetve a hadsereg szerepe a hódítá-sokkal egyre jelentósebbé vált. Egyrészt az újabb területfoglalásokutánpótlást biztosítottak számára, másrészt a sokféle népességű, több-féle civilizációval és kulturális hagyománnyal rendelkezõ birodalmategy-egy felkelés idején a szétforgácsolódástól e csoport tagjai mentettékmeg. Egyéni érdekeik ugyanis teljesen egybevágtak az államapparátusés a dinasztia céljaival. Hasonlóképpen a birodalom egységét és erősíté-sét szolgálta, hogy az oszmánok a muszlim (mozlim) vallási vezetõ ré-teget a hatalom szolgálatába állították. A 15. század második felében -éppen a katonai rabszolgaság segítségével - ezt a csoportot sikerült fi-zetett hivatalnokokká tenni, mondhatnánk, „államosítani". Ennek kb-szönhetõen a muszlim vallási vezetők az uralkodóház szolgálói, sótnépszerűsítõi lettek az alattvalók körében. Ráadásul az oszmánok azisdám vallásból is rendkívül ügyesen kicsemegéztek mindazt, ami álla-mi intézi-nényeik és központi hatalmuk megerősítésére használhatóvolt - a kormányzás módszerétól kezdve a tudományokon át a min-

14

Az oszmánok útja Magyarországra @

denre kiterjedő, kodifikált jogrendszerig. Mivel pedig l. Szelim Kairó el-foglalása (1517) után az isztambuli Héttoronyba záratta az utolsó kali-fát, majd fogadta a két szent város, Mekka és Medina hódolatát, ezzelaz oszmán szultánok az isflám vallási és világi vezetõivé váltak. Ez ké-sõbb fõként a keleti területeken szintén meghatározó szerepet játszottvilágbirodalmi pozícióik megerõsítésében.

Az oszmánok időközben a birodalmukban élõ vallási kisebbségek tá-mogatását is megszerezték. Ezek közül elsõsorban a balkáni ortodoxegyházak vezetóinek a megnyerése, valamint az Európából elűzött zsi-dók befogadása bírt különös jelentőséggel. Az oszmánok meghagyták ahelyi vallási szervezetet, a mindennapi életbe pedig - amennyiben azalattvalók az adókat rendesen megfizették - nem avatkoztak be. Gaz-dasági szempontból még alapvetóbb volt a zsidók különféle bérletirendszerekbe való bekapcsolödásának támogatása. Emellett a 16. szá-zadban közülük kerültek ki a szultán magánorvosai is, így befolyásukszinte minden téren jelentõs volt. A most bemutatott tényezóknek kö-szönhetően a 15. század végén a birodalom szilárd alapokon léphetettát a lehetõségek korszakából fénykorának idószakába. Sõt ekkorra mára magántulajdont is csaknem teljesen felszámolták, mely intézkedésugyancsak az állam és uralkodója kizárólagos hatalmi pozícióit erősítet-te. Sajnos, a Mátyás halála után megrendült Magyarország éppen ezzela fejlődése csúcsára érő, hadserege páratlan erejét élvezó nagyhatalom-mal került összeütkozésbe.

Az Oszmán Birodalom további hódításaiban a kedvezõ földrajzi fek-vés is alapvetó szerepet játszott. A világkereskedelem legfontosabbkelet-nyugati útvonalaı az oszmánok területein haladtak keresztül. El-lenõrzésükkel jelentõs mértékben õk fölõzték le a világ távolsági keres-kedelmének hasznát, a szultáni kincstár ezért a 16. század elején álta-lában óriási tobblettel zárt. Ennek köszönhetõen viszont - egy ideiglegalábbis - a háborúk finanszírozása sem jelentett nagy gondot az ál-lamvezetésnek. Sőt a 15. század végén ll, Bajezid szultán már szolgála-tába fogadta az Égei-, utódai pedig a Földközi-tenger neves kalózvezére-it (például Hajreddin Barbarosszát) is. Az utóbbiaknak oroszlánrészükvolt abban, hogy megtanították a tengeri hadakozásra az e területenkorábban igen járatlan oszmánokat. A birodalom ennek köszönhetõen

15

@ IGT vıı.Ác_nıiı_oDn_toM HATÁKVIDEKENtehette késõbb beltengerré a Földközi-tenger keleti medencéjét, majdterjeszthette k.i egyre nagyobb mértékben befolyását annak nyugati fe-lére is. Ennek pedig Magyarország története szempontjából is lényegesszerepe volt, hiszen a Habsburgok 16. század elejére megszülető világ-birodalmát a törökök Így a tengeren is nagyon komolyan veszélyeztet-ték. Az Oszmán Birodalom ezzel az európai hatalmi politika döntõ té-nyezõjévé vált.

Bár történetlrásunk egyes irányzatai mind a mai napig nehezen ké-pesek elfogadni, tudomásul kell vennünk: Magyarország sorsa nagy-részt már Szulejmán trónra lčpčsétõl, a mohácsi vereség után viszontszinte teljességgel az oszmán hadvezetés kezében volt. Egy ötször na-gyobb területű, mintegy négyszer tekintélyesebb lélekszámú világhata-lommal szemben a Magyar Királyságnak önmagában hosszú távon azellenállásra semmi lehetősége nem volt. Ráadásul a természeti erőfor-rásokban igen gazdag, önellátó Oszmán Birodalom éves bevételei az ak-kon Magyar Királyság jövedelmeinek mintegy tizenöt-hússzorosára, se-rcgc pedig a magyar uralkodó fegyveres erejének szintén sokszorosárarúgott. A két hadsereg között minőségileg is óriási különbség volt, Egyállandó, jól kiképzett és foglalkoztatott Lsoldos haderő nézett szembeegy a rendi hadkiegészítésre épülõ sereggcl. A késõbbi nagyvezír, Szc-miz Ali mondása ekként az 1520-as évek Magyarországára is tökélete-sen igaz volt: ,Egy légy egy elefántnak nem tudott ártani." Nándorfe-hérvár 1521. évi eleste, majd a mohácsi vereség így valójában pusztánidõ kérdése volt.

A Habsburgok útja Magyarorsägıa Magyarországnak ebben aiii válságos szituációban mind-ezek ellenére mégis óriási szerencséje volt. Nevezetesen - hogy a nagy-vezír korabeli mondását Íűzzük tovább - az „elefánttal” szemben nyu-gatról egy „kétfejű sas" formájában jelentõs segítsége érkezett. Nohatörténetírásunk általában megfeledkezık róla, ll. Lajos király kéréséresógora, Ferdinánd osztrák főherceg, a késõbbi magyar uralkodó már amohácsi vereséget megelőző fél évtizedben is nyújtott támogatást a tö-rokok elleni védekezéshez. Nándorfehérvár 1521. évi elvesztését köve-

16

A Habsburgok útja Magyarországra Q

tóen a karintiai és krajnai tartományt irányító rendek zsoldján éventerendszeresen érkeztek osztrák csapatok a két idegen tartomány védel-me szempontjából leginkább veszélybe került terület, Horvátországmegsegítésére. ll, Lajos halálával ez a viszony teljesen megváltozott.Ferdinánd 1526. decemberi magyar királlyá választásával a HabsburgBirodalom és Magyarország sorsa évszázadokra összefonódott. Eddig akapcsolatig azonban hosszú út vezetett.

A Habsburg Birodalom - az oszmánokéhoz hasonlóan - a világtörté-nelem szintén egyik leggyorsabban felemelkedett és leghosszabb ideig -ha csak maradványaiban, de egészen 1918-ig -fennmaradt állama volt.Cyökerei Svájcba vezettek vissza, ahol Aargau tartományban a névadóHabichtsburg (Héjavár) feküdt. Ezt az õsi területet meglehetõsen ha-mar, már a 14. század elején (1315: morgarteni csata) elvesztették. Acsalád mégsem maradt meghatározó birtokok nélkül, erre az idõreugyanis megszerezték a késõbbi birodalom törzsterületének számítóAusztriát. A sors különleges fintora, hogy ebben nem kis részük volt amagyar uralkodóknak. Akkor persze még senki sem tudhatta, hogy azúj szomszéd egykor majd évszázadokon át adja Magyarország királyait.

1246-ban IV. Béla Bécsújhely közelében, a Lajta mentén vívott üt-közetben vereséget szenvedett a Babenberg-dinasztiából származóll. Harcias Frigyes osztrák-stájer hercegtõl. A győztes mégsem élvez-hette sikere elónyeit, hiszen a csatában maga is elesett, vele kihalt di-nasztiája is. Az utódlásért vívott küzdelem végül 1276-ban a morvame-zei csatatéren dőlt el, ahol Habsburg Rudolf német király - IV. KunLászló csapatainak hathatós támogatásával - vereséget mért a Baben-berg-örökségért szintén harcba szállt ll. Pier-nysl Ottokár cseh király se-regére. A Habsburg-család ezáltal éppen akkor jutott Ausztria és Stájer-ország birtokába, amikor az oszmánok megvetették lábukat Kis-Azsiaészaknyugati területein. A Rudolfot 1273-ban uralkodójukká választónémet birodalmi rendek elszámították magukat. A kevéssé ismert,gyengének tartott, birtokokkal alig rendelkezõ Habsburgot ugyaniséppen azért ültették trónra, hogy továbbra is szabadon kiskirály-kodhassanak fejedelemségeikben.

Ausztria és Stájerország birtoklásával megkezdődött a Magyar Ki-rályság és a Habsburgok sok évszázados szomszédsága, vagyis a késób-

ı7 ,_ J _, 5 I -z - -1 ` _` ` i

| I- ';-_5fÃO. ZGÃ ;2 .ízt _

@ KET viı_ÁcEiiıODALoM HATÁi\viDÉKEN

bi birodalom már születése pillanatától kapcsolatban állt Magyaror-szággal. l. Rudolfot csak fia és unokája követte a császári trónon - utá-nuk a birodalmi rendek a Luxemburgiakat juttatták hatalomra -, a 14.század második feléig a Habsburgok az osztrák területeken fokozato-san terjeszkedtek tovább. 1335-ben elöbb Karintiát és Krajnát szereztékmeg, majd a Bécs szerepét megerősítő lV. Rudolf 1363-ban már Tirolt,sõt Friault és Cörzöt is megkaparintotta. Ezzel a késõbbi osztrák örö-kös tartományok már a csalátl birtokában voltak, ami egy közép-euró-pai nagyhatalom körvonalait kezdte formálni.

Ez végül a magyar trónt is betoltó ll. Albert császár hatalomra kerü-Iésével 1437-ben született meg. Ettől kezdve a Habsburgok 1805-igmegszakítás nélkül vezették a Német-római Birodalmat, és kormá-nyozták egyre növekvõ számú tartományaikat. Majd egy évszázadnaksem kellett eltelnie ahhoz, hogy V. Károly trónra léptével immáron avilág egyik legtekintélyesebb birodalmát igazgassák - miként a neveze-tes mondás tartotta: azt, „ahol sohasem nyugszik le a nap'. S bár Ka-roly császár 1556. évi lemondásával a nagyhatalom két ágra (spanyol ésosztrák) szakadt. a Habsburgok Magyarországgal szomszédos birodal-ma még évszázadokon át igen meghatározó európai politikai tényezőmaradt.

A világhatalom megalapozásában elsõsorban lll. Frigyes, majd l.Miksa császár játszott elévülhetetlen szerepet. Noha a birodalomépítésmechanizmusa az Európában - a kis-ázsiaival ellentétben - már meg-szilárdult politikai-társadalmi viszonyok miatt jelentõsen eltért az osz-mánokétól, felemelkedésükben mégis volt néhány hasonló elem. Míg atörököknél a kedvezõ házasságok pusztán a kezdeti időkben voltakmeghatározók, a Habsburgok esetében hosszú ideig eppen ez volt azegyik legfontosabb eszköz területeik bővítésére. Nem véletlenül váltszállóigévé a mondás: „Tu felix Austna nube!", azaz „Te csak házasodj,boldog Ausztria!". Frigyes császár ennek szellemében házasította összefiát, Miksát Merész Károly burgundiai herceg leányával, BurgundiaiMáriával. A házasság révén a herceg váratlan halála után, 1477-bena Habsburgok birtokába került Nyugat-Európa egyik gazdaságilag leg-fejlettebb tartománya, a Burgund Hercegség egy jelentős része, beleért-ve a késõbb oly fontossá vált Németalföldet is.

V3

A Habsburgok útja Magyarországra É

A 15. század legfontosabb házassága mégsem Miksáé, hanem fiáé,Szép Fülöpé volt. Miként arról a birodalom építését is szemléltető csa-ládfa tanúskodik, Fülöp és húga, Margit 1496-ban kettós házasságotkötött lohannával és fivérével, Don Iuannal, Kasztíliai Izabella és Ara-góniai Ferdinánd gyermekeivel, a szülők névadő tartományainak örökö-seivel. Noha Miksa a spanyol házasságot eredetileg pusztán a legna-gyobb európai rivális, Franciaország elleni koaliciója megerösítésénekszánta, hamarosan kiderült: e törekvését a szerencse sokszorosan koro-názza. Minthogy Don Juan, majd leánya és nővére, Izabella portugálkirálynő, illetve fiai sorra távoztak az élők sorából, hamarosan Johannaés általa Fulöp lett az ibériai királyságok örököse.

A spanyol hozomány valójában korántsem pusztán az lbériai-félszi-get nagy rčszčt foglalta magában. Az Aragóniai Királysághoz tartozottSzardínia szigete mellett Szicília, valamint a 15. század közepétől azolasz csizma teljes déli részét magában foglaló nápolyi állam is. Ráadásul1492-től már a Cranadai Királyság is Spanyolország része volt, miközbenaz Újvilág felfedezésének köszönhetően az örökség gyarmatok tucatjaitis magával hozta. Miksa császár halálát követõen, 1519-ben így a fiata-lon elhunyt Szép Fülöp fia, V. Károly már a nyugati világ leghatalma-sabb birodalmának uralkodója lett. Sőt ehhez 6 és öccse, Ferdinánd oszt-rák főherceg házasságaikkal még további területeket csatoltalc KárolyPortugáliai lzabellával kötött frigyének köszönhetően 1580-tól a Habs-burgoké - ugyan már csak a spanyol ágé -lett Portugália, Ferdinánd la-gelló Annával tartott esküvője (1515. július 22-én a bécsi Stephansdom-ban) nyomán pedig 1526 után a magyar és a cseh korona.

A magyar trón megszerzése a törökkel már hadakozó Albert császárrövid magyarországi uralkodása (1437-1439) után az egész 15. század-ban a Habsburgok egyik legfontosabb célja maradt. Csakhogy Kö-zép-Európában a különböző dinasztiák között kialakuló kapcsolatrend-szerek és a politikai viszonyok jó ideig nem a Habsburg nagyhatalmi al-ternatívának kedveztek, Az osztrák-magyar tengely helyett elöbb alengyel-magyar (I. Ulászló), majd Hunyadi Iános kormányzóságát ésMátyás királyságát követően a cseh-magyar (II. Ulászló és Il. Lajos) ke-rült elõtérbe, ami a Jagellók magyarországi hatalmát biztosította. Fri-gyes császár többszöri kudarca ellenére mégis mindenáron igyekezett

19

@ KET viı.ÁciaıitODAi.oivi i-iATÁRviDei<ENlegalább a jövőt megalapozni. Ehhez kedvező eszközül szolgált számáraa még Albert halála után, 1440-ben ellopott Szent Korona, a magyar ál-lamiság jelképe.

A császár végül csak 1463-ban a Bécsújhelyen I. Mátyással kötöttszerződés értelmében volt hajlandó a korona és az elzálogosított SOP-ron városának visszaadására. Ennek fejében - B0 000 aranyforint mel-lett - a magyar királlyal elismertette, hogy ha törvényes örökös nélkülhal meg, akkor a magyar trónt Frigyes vagy fia, Miksa főherceg örökli.A szerződés a magyar uralkodó halála után mégsem vált valóra, hiszenaz ország vezetőinek többsége - kisebb habozás után - az említett csehkapcsolatot támogatta, és Il. Jagelló Ulászlót ültette trónra. Miksa főherceg hiába vonult csapataival Magyarország ellen, a fehénıárinak ne-vezett hadjárat nem hozott számára sikert. 1491 novemberében a Po-

ııı.mzyzs(1-140-1481;- Eııomıapufiuııı Ki-riyııaıy (11467)

i. »Misa (1490-i5l9). ıiiıpiıiciai Maria (N457)

1477: Eılryımdll és Némelálfflld NOIIÉSO

szén Funp (Hsm)z 0niıi.iiıiuııiı (N555)

isowosziıiıaisiszıııgaıia. sıioiıa.

ıımrfi mıfsaq. nem cmıziraes az uıviiaıı ıiıouesı~tfi

v. Kauy (isis-isssı ı Fuiiıwwi (issõ-ıssıı uaqyrmısmiıan (iıssaı-Pomw-aıııueıziiısasl „imıgmztıisın zı Jıpıotıjiıs

i5110:Puııı|ıalíaMildse 1526 Esdırsıazvahvıiıiiılhvyıiirsraa ıriııjıniestsuıııirfliáiõ-152i)Bv:leHOIvIUSúiúfúldéSe

T

A Habsburgok útja Magyarországra û

zsonyban megkötött békében pusztán annyit érhetett el, hogy megújít-sák az 1463. évi szerződést, s visszakapja a Mátyás által megszálltausztriai területeket.

Császárként Miksa még erőteljesebben próbálkozott a magyar trónmegszerzésével vagy legalább utódai számára történő biztosításával.Kiváló hadvezérként már felismerte, hogy Magyarország a nagyhatalmistátus növelése mellett az egyre erőteljesebbé váló török előrenyomulásmiatt is fontos örökös tartományai számára. 1506. március 20-án ezértcsaládi szerződést kötött ll. Ulásflóval, melynek értelmében unokája,Habsburg Ferdinánd főherceg elveszi a magyar király leányát, JagellóAnnát, Ulászló esetleg születendő fia pedig leányunokáját, Máriát.Sőt miután a magyar rendek egy része megkérdőjelezte a szerződést,Miksa ismét fegyveres erővel vonult Magyarországra. Az 1506. évi oszt-rák-magyar háborúnak végül Lajos királyfi születése vetett véget. Acsaládi szerződést végül 1515 júliusában a -Jagelló Zsigmond lengyelkirály jelenlétében - Bécsben megtartott esküvőkkel erősítették meg.II. Lajos 1526. évi halála után ezzel Ferdinánd elõtt megnyílt az út amagyar trón megszerzésére.

A Habsburgok felemelkedéséhez és területi gyarapodásához persze akedvező házasságok és az ezekkel összefüggő birtokszcrzõ akciók ön-magukban nem lettek volna elegenddek. A páratlan sikersorozathozalapjaiban járult hozzá Ill Frigyes szívós politizálása, rendkívüli fös-vénységgel folytatott gazdaságpolitikája s nem utolsósorban a birodal-mi gyúlés helyzetének rendezése. Miksa ezekre az alapokra támaszkod-va - miként ez időben ll. Bajezid az oszmánoknál - kiemelkedő katonaireformokat hajtott végre. Új gyalogságot (Laııdsbnzchiek) szervezett,modernizálta a tüzérséget, és kiépítette a hadszertárak rendszerét.Az oszmánokkal ellentétben azonban hadserege még nem volt állandóhaderő. Végül a katonaság és a császárok által hathatósan támogatottbirodalmi bankárfamíliák (Fuggerek, Welserek) nyújtotta kölcsönökmég arra is lehetőséget biztosítottak, hogy nagy szükség esetén a Habs-burgok akár erővel lépjenek fel a minduntalan renitenskedő birodalmifejedelmekkel szemben.

Tehetséges uralkodóıknak köszönhetően tehát a Habsburgok kiváló-an használták ki a lehetőségeket birodalmuk gyarapítására, mely nagy-

11

@ KET vıLÁcEnıoDALoM HATÁRVIDÉKÉN

ságában a 16. század elején az oszmánokéval vetekedett, lélckszámáttekintve pedig meg is haladta azt. A keleti ellenfél államához hasonlóanazonban a birodalom rendkívül tagolt, sõt túlságosan ıs sokszínű volt,mind nyelvében, mind gazdaságában, mind egyes területei politikai be-rendezkedésében. Ráadásul a keresztény nagyharalom nem alkotottosszeíüggõ területet, gazdaságilag igen fejlett tartományai mellett többországa Európa peremvidékeinek lemaradóban lévõ részéhez tartozott.

A legsúlyosabb probléma mégis az volt, hogy az államhatalom azoszmánokkal ellentétben nem rendelkezett olyan erővel (társadalmi ré-teggel) vagy szervezettel, amely képes lett volna a birodalom részeineküsszetartására. A 16. század elején Európa szinte minden országábanhasonló helyzet volt tapasztalható: a rendkívül erõs rendekkel szembenaz uralkodók gyakran tehetetlenek voltak. Katonaságot pedig csak rész-ben tudtak ellenük mozgósltani, hiszen állandó hadsereg nem lévén, ahadkiegészítés elavult volta miatt a csapatok nagy részének kiállításátmaguk a rendek szavazták meg. Hasonlóképpen zajlott a seregek után-pótlása is, így hosszabb ideig és nagyobb távolságra a keresztény csapa-tok csak igen nehezen, általában a hadszlntér teljes Eelélésével és el-pusztításával voltak mozgósíthatók.

Elsósorban ezekkel az okokkal magyarázható, hogy Miksa, majdutódai megtették az elsõ lépéseket a túlságosan eros rendek megregulá-zására, vagyis a gyenge központi hatalom megerõsltésére. Hadseregükjellege és felépítése mellett e téren is óriási volt a különbség az oszmá-nok páratlanul erõs, szinte megingathatatlan központi hatalmához ké-pest. Magyarország szerencsétlenségére pedig V. Károly erejét még azl. Ferenc francia királlyal való állandó viszálykodás, majd a birodalom-szerte elterjedt reformáció miatt kirobbant vallásháborúk is szeríelettkorlátozták. Szulejmán hódításai következtében ráadásul a Földkö-zi-tenger medeneéjében és Észak-Afrikában a spanyol és itáliai Habs-burg-területek is nagyon komoly veszélybe kerültek. Ezzel magyaráz-ható elsõsorban, hogy a császár számára a - Ferdinánd főherceg magyarkirállyá választásával megnyílt törökellenes - magyarországi Erontvonalcsak harmadik hadszíntérnek számított. Az újdonsült magyar uralkodókezét így sok szál kötötte meg, alapvetően korlátozva katonai és politi-kai muzgásterét. Hogy új országa mégsem esett áldozatául a jóval erõ-

T

A Habsburgok útja Magyarországra Š

sebb hódítónak, az elsősorban nem neki, hanem az oszmán hadvezetčshibáinak volt köszönhető. Az utóbbi ugyanis terjeszkedésének igenmegnehezedett körülményei között sem tudott eltekintenl hédltásigyakorlatának korábban jól bevált mechanizmusaitól. Főként ezzel ma-gyarázlıató, hogy a mohácsi csata után az első komolyabb összecsapá-sok nem Magyarország még meg nem szállt középsó területein, hanemaz osztrák főváros alatt és közelében zajlottak.

TÖRÖK UTAK Eiâcs ALÁzAz OSZMÁNOK MAGYARORSZÁGON

A Mohácsıa vezető út Az oszmánok több mint két évszázadosE terjesdtedésük folyamán hódításaikat egy-re szilárduló gyakorlat szerint hajtottak végre. Eredményes területszer-zésük legfõbb jellemzője a szakaszos elõrenyomulás volt. Ennek értel-mében elõször az ellenség területére vezetett állandó portyákkal annakkatonai potenciálját és határvédelmét gyengítették meg, majd egy me-zei ütközetben mértek hadseregére döntõ vereséget. Ezt követõen a le-vert szomszédot általában nem olvasztották azonnal birodalmukba,hanem azt vagy legalább egy részét előbb megpróbálták függõségbevonni. Ez a módszer elsõsorban terjesfltedésük kezdeti időszakában ho-nosodhatott meg, amikor az oszmánok még nem rendelkeztek akkorakatonai erővel, hogy megtépázott ellenfeluket tüstént és teljesen beke-belezzék. A vazallus országrész vezetőjének az volt a feladata, hogy elõ-készítse a terület teljes beolvasztását a birodalomba.

Az utóbbi taktika mind a Balkánon, mind Kis-Ázsiában meglehetõ-sen jól bevált. Ennek elsõsorban az volt a magyarázata, hogy mindkétterület kisebb-nagyobb Íejedelemségeiben általában nagy volt a politi-kai anarchia. Így az egymással viaskodó fejedelmek vagy szultánfik kö-zött mindig lehetett olyat találni, aki az osunánok hathatós segítségé-tõl remélte hatalmának megerősítését. Ráadásul a hódítók kiválóan is-mervčn fel ezt a helyzetet, kedvezõ ajánlatokkal igyekeztek megnyernia ,,szá|láscsináló' szerepére kiszemelteket. Ezen ajánlatok az oszmánok

24

A Mohácsra vezető út É

által alkalmazott szlnlelés (ıııíidam) taktikájának eszköztárába tartoz-tak. A megtévesztettek egy része persze úgy gondolhatta, a törökökkela jövőben is fenntarthatja az elõnyosnek túnõ viszonyt, idövel azonbanrá kellett döbbennie, hogy pusztán játékszere volt az erősebb szomszédakaratának. Ekkor azonban már sohasem volt visszaút. A 15. századiBalkánon így járt például az a Hranics Szandalj bosnyák nagyúr, aki1420-ban még nagy önbizalommal jelentette ki: „Isten és a nagy csá-szár, Mehmed szultán kegyelmébõl és ajándékából megkaptukKonavlje zsupánságot és abban Izsák vezér [a boszniai bég] által meg-erőslttettünk.' Hamarosan már késő volt belátnia, a ,kegyes ajándék”pusztán előkészítése volt területe oszmán megszállásának.

Az 1520 szcptemberének legvégén trónra lépő Szulejmán szultán Ma-gyarországgal szemben is természetszerűleg ezt az oszmán hadvezetésgondolkodásmódjába beidegzõdott, szakaszos hódítási taktikát alkal-mazta. A birodalom keleti lekötöttsége miatt 1465 óta fennálló hosszúbékeidõszak állandó betörései után, 1521-ben személyesen vezetett had-járattal igyekezett megtörni a magyar király erejét. Nándorfehérvári ex-pedíciőja - ellentétben a magyar történetírás egyes vélekedéseivel, azújabb oszmanisztikai kutatások szerint - mégsem azzal volt magyaráz-ható, hogy a magyar hadvezetés 1520 decemberében bebörtönözte Beh-rám csaust, a Budára küldött török követet. A szultán ugyanis már eztmegelőzően, novemberben határozott Magyarország megtámadásáról. Akövet lefogatása persze ennek ellenére kiváló (Asus bıllinek számított.

Szulejmán bó egy hónappal hatalomra kerülése után meghozottdöntését kényszerek sokasága határozta meg. Bár ambícióit nem tagad-hatjuk, a kényszerek valójában birodalma belsõ feszultségeiból fakad-tak. Azaz: noha nem könnyü ennek valódi jelentőségét tudomásul ven-nünk, mind 1520-1521-ben, mind utóbb, 1526-ban Magyarország sorsamár nem a saját, hanem elsósorban az Oszmán Birodalom belső helyze-tétől és vezetésének elhatározásától függött. A szultán pedig egyenesenrákényszerült Magyarország lerohanására. A következő tények ismere-tében kijelenthetõ, valójában mást nem nagyon tehetett.

A perzsagyűlölő Szelim halála után a keleti hóditásokat Szulejmánnem folytathatta tovább. Egyrészt a fél évtizedes háborúskodás követ-keztében az amúgy is nehéz terepviszonyú keleti hadszíntér teljesen ki-

25

@ Az OEZMÁNOK iviAcvAROr<szÁcoNmerült, így részben ellátási problémák, részben a hadsereg zúgolódásamiatt - hiszen zsákmányra már semmi remény nem volt - hadjáratotoda nem vezethetett. Ráadásul a muszlim hittestvérek elleni mániákuskeleti háborúzás mind szélesebb körökben váltott ki egyre növekvõ el-lenszenvet. Emellett a ruméliai hadak is elčgedetlenkcdtek, hiszen az1460-as évek ota õket nagy hadjáratokban csak ritkán vetették be. Azállamhatalom szilárdságának biztosítása szempontjából oly fontos had-sereg tehát egyértelműen európai háborút követelt.

Ugyanezt a törekvést támogatta a nemzetközi viszonyok alakulásátnyomon követõ politikai vezetés is. Az oszmánoknak Magyarországmellett még egy területen lett volna alkalmuk új, nagyobb háborúra: Ie-rnenben és az Indiai-óceánon. Egyiptom 1517. évi megszállása utánezen a területen legnagyobb vetélytársukká a portugálok léptek elõ. Atengeri kereskedelemben való pozíciók megszerzéséért folytatott küz-delem szempontjából tehát igen indokolt lett volna egy itteni, mielõbbibeavatkozás. Csakhogy az oszmánok birodalma korábban elsõsorbanszárazföldi ország volt, a tengeri nagyhatalommá váláshoz szükségeshatalmas Flottát pedig éppen ez idõ tájt kezdték építeni. Ami azonbanebben a kérdésben a legddntóbb érvnek számított: az államot vezetôkatonai-hivatali rétegnek a legkevésbé sem állt érdekében egy igen távo-li, nagy kockázattal járó és újabb földeket alig hozó vállalkozás.

A kisebb befektetéssel és rövid távon legalábbis jóval nagyobb siker»rel kecsegtetó európai hadjárat melletti érv volt Magyarország egyreromló nemzetközi és gazdasági helyzete is - bár pontosan nem tudjuk,a hódítók errõl milyen információkkal rendelkeztek. Kétségtelen azon-ban, hogy a belsõ viszály, a gazdasági válság és a hosszú béke idejénromladozó déli védelmi rendszer mind-mind szerepet játszott abban,hogy a meglehetõsen bizonytalanul vezetett 1521. évi magyarországihadjárat Szulejmán számára mégis óriási sikert hozott. Egyrészt Nán-dorfehérvár elfoglalásával az al-dunai védvonal legfontosabb tartópillé-re esett ki, ami a Szerémség egy részét már az oszmánok hatalmába jut-tatta. Másrészt a kulcsvár eleste megnyitotta az utat a hódítás másodikfázisa elõtt, hiszen a déli végvárvonal következõ esztendókben bekö-vetkezõ összeomlásával a mohácsi vereség csak idõ kérdése volt.

A körülmények a döntõ összecsapásra - s ismét nem Magyarorszá-

Y

Bécsen át Budára @

gon, hanem az Oszmán Birodalomban - 1525 végére alakultak kedve-zõen. Rodosz 1522. évi elfoglalása után a három esztendeig alig foglal-koztatott janitsáıok isztambuli felkelésükkel újra magyar hadjáratotköveteltek. Ennek pedig ekkor már nem volt akadálya, hiszen az egyip-tomi felkeléseket (1522, 1524) leverték, lszmail perzsa sah halálával(1524) pedig a keleti front is jó idõre lecsendesedett. Sőt valójában a ke-leti hadszíntér igazi tétje megszűnt, bár a perzsa konfliktust teljesség-gel sohasem lehetett megoldani. Ráadásul a hatalom felfokozott propa-gandával törekedett Szulejmánt az isteni, igazságos uralkodó képébenbeállítani, mellyel a messiást váró néptömegeket is sikerült évtizedekreleszerelnie. Mindezen eseményekben óriási szerepet játszott Ibrahimnagyvezír, aki egyértelműen az európai háború híve volt. Görögországiszületésüként õ az Oszmán Biroclalomban szerette volna újjáéleszteniaz egykori hatalmas Római Birodalmat, s úgy vélte, eljött a pillanat aviláguralom megvalósítására. Szulejmán új Nagy Sándorként erre a ha-talmas feladatra vállalkozott, és támadásba indult a Habsburgok és ro-konaik ellen Magyarországon, valamint a Földközi-tengeren.

1526. augusztus 29-én a mohácsi esatatéren az oszmánok Magyaror-szágon hódításaik második lépcsõfokára léptek. Buda ideiglenes meg-szállása után azonban a szultán élelemellátási problémák, a rossz idójá-rás és a keletról érkezõ kedvezőtlen hírek miatt kivonult az országból, scsak a Szerémséget tartotta meg birtokában. Ennek ellenére 1526 végé-re a korábbi magyar-török konfliktus alapjaiban alakult át. HabsburgFerdinánd decemberi magyar királlyá választásával az oszmánok szá-mára mát nem Magyarország volt az igazi ellenfél. Már csak azért sem,mert a szultán Budát valójában már a sajátjának tekintette, hiszen ahódítók tradícióinak megfelelõen az a hely, melyet a padisah lova lábá-val érintett, már birtokának számított. A magyar-török konfliktus te-hát Habsburg-oszmán vetélkedéssé vált, melynek szárazföldi színtereezt követõen közel két évszázadra Magyarország lett.

Bécsen át Budára A mohácsi csatamezõn a vártnál jóval nagyobbgyőzelmet arató Szulejmán 1527 ószén úgy vél-

te, eljött az idõ világuralmi céljai megvalósítására. Ehhez „csupán” a

17

Š AZ OSZMÁNOl(_

legfõbb riválissá elólépett Habsburg-királyt kellett legyõznie. Ezért ha-tározott úgy, hogy Ferdinánd erõire fog mielőbb döntõ csapást mérniaz osztrák főváros, Bécs elfoglalásával. Azaz ettõl az idótõl kezdve azoszmán hadvezetés egyértelmű célja (a nevezetes aranyalma, törökülIrizíl elııı/i) a Habsburg-főváros megszerzése lett. Ráadásul ezt az elkép-zelést támogatta, hogy az oszmánok felismerték, Bécs elfoglalásávalMagyarország is az ölükbe hull. Azaz: Bécsen át töretlen út vezet Budavégleges megszerzéséhez is.

Az európai hatalmi vetélkedésben a Habsburg-ellenes politikát foly-tató Velence és Franciaország szintén Ferdinánd elleni támadásra uszí-totta az oszmánokat. Sót az is nekik kedvezett, hogy a Habsburgokkalrokon Lengyelországtól sem kellett már tartaniuk, hiszen 1525 utánZsigmond király és Szulejmán szultán ismét újabb három esztendőreszóló fegyverszünetet kötött. l. Ferdinánd így diplomáciailag teljesenelszigetelt helyzetbe került. Mindemellett Magyarországon 1527 õszénSzapolyai János személyében a „szálláscsináló” - bár kényszerű - szere-pének eljátszására is jelentkező akadt. (Arra, hogy miként vezetett lá-nos király útja e sanyarú sorsra, A Szmnibiılbıi veuıó' ilı című fejezetbenmég résfletesen visszatérünk.)

Az 1529. és az 1532. évi, Bécs elfoglalására indított hadjáratok azon-ban - Magyarország szerencséjére - kudarccal zárultak. A jelentõs eró-fölény ellenére a Habsburgokat egy csapással az oszmánok sem voltakképesek térdre kényszeríteni. A Római Birodalom újjáélesztésére irá-nyuló világuralmi célok fokozatosan kezdtek szertefoszlani. Szulejmánaz adott pillanatban saját erejét túl-, a Habsburgok tartalékait viszontjelentõsen alábecsülte. Nem számolt azzal, hogy a keresztény összefo-gás hiánya ellenére, a legszükségesebb esetben a közép-európai orszá-gok és tartományok a kétíejú sas zászlaja alatt mindent félretéve egye-sítik erõiket.

Az oszmán hadvezetés ugyanakkor azzal sem volt kellőképpentisztában - bár az utókor távlatából könnyű így ítélkeznünk -, hogya Balkántól északra már más kultúrájú és társadalmi berendezkedésűállamokkal kell mcgküzdenie. Nevezetesen olyanokkal, amelyek többévszázados történeti fejlódésüknek és elsósorban társadalmaik szilárd-ságának köszönhetõen nehezebben roppannak össze, sõt a keresztény

26

Bétsen át Budára Š

kultúrkörben való megmaradásukért az utolsókig küzdenek. 1532-retehát kiderült: Szulejmán birodalma számára nemhogy Közép-Európa,de egy csapásra még Magyarország teljes elfoglalása is túl nehéz feladat.(Az persze más kérdés, hogy ha a szultán túlteszi magát a beidegzõdötthódítási gyakorlaton, s már 1529-ben megszállja Budát és a fontosabbmagyar várakat, bizonyára még rosszabbul alakul Magyarország sorsa.)

Az oszmánok a 16. században továbbra sem változtattak fõ célki-tűzésükon. A Habsburg-székváros bevétele a zeriitjére érkezett, erotólés önbiulomtól dagadó birodalom egyik legfontosabb célja maradt.Újabb keleti és földközi-tengeri lekötöttségük után pusztán megszer-zésének és ezzel egyúttal Magyarország bekebelezésének menetén for-dítottak egyet. Míg Mohács után két alkalommal is Bécsen át próbáltaka Magyar Királyság birtokába jutni, az 1530-as évek végére úgy döntöt-tek, helyesebb, ha az út Buda elfoglalásán át vezet el az osztrák fővárosfalai alá.

Mielőtt ennek a fordulatnak a megvalósítását nyomon követnénk,röviden szeretnénk szólni arról, hogy történetírásunkban az elmúlt né-hány évtizedben Szulejmán magyarországi terveiről egy egészen máselképzelés is született. Perjés Géza hadtörténesz szerint a szultánMagyarországot egyáltalán nem kívánta meghódítani, mert racionáli-san gondolkodva felismerte, hogy kívül esik hadserege akciórádiuszán,vagyis hatósugarán. Sőt az oszmánok állítólag még annak is tudatábanvoltak, hogy a megszállandó tartomány pénzügyileg ráfizetéses lesz, sezért sem akarták birodalmukba olvasztani. Azaz Szulejmán Magyaror-szággal csak mint egy szövetséges vazallus állammal számolt. Ezen cél-ja megvalósítása érdekében - állítólag több alkalommal (1520, 1524) -ajánlatot tett ll. Lajosnak, majd 1526 őszén Szapolyai lánosnak egyHabsburg-ellenes politikát folytató, török hűbéres magyar királyság lét-rehozására.

Bár az elmélet elsőre hihetõnek is túnhetne, az Oszmán Birodalomfelvázolt belsõ problémáinak és hódírási mechanizmusának ismereté-ben nem több, mint imbolygó pillérekre épített koncepció. ValójábanSzulejmánt a legkevésbé sem érdckelhette a 20. századi ismereteinkalapján elvégzett, távolságokkal való ,,számolósdi", amikor frissen meg-szerzett hatalma és birodalmának stabilitása függött attól, nekiugrik-e

29

@ Az oszt/iÁNoK MAcYAitORszÁcoNMagyarországnak. De azt sem hisszük, hogy elõre megállapíthatta, abekebelezendõ országrész anyagilag veszteséges lesz. Sõt bizonyítanitudjuk, hogy az oszmán hadvezetést - mint hóditásaik folyamán álta-lában a nagyhatalmakat - egyáltalán nem érdekelte, hogy a megszer-zendó terület mikor válik jövedelmezõvé. (Az óriási birodalom szem-pontjából ennek egyébként is csekély jelentősége volt.) Az említettIbrahim nagyvezír 1528-ban Szapolyai János követének ugyanis egyér-telműen tudtára adta: „Mindig több kiadásunkba kerül annak a tarto-mánynak (értsd: a Szerémségnek] a megórzése, mint amennyi hasznotszeretnénk szerezni belőle. Tény, hogy most minden negyedévben2 800 000 ezüstpénzt [56 000 aranyíorintot] költünk rá... Mégis mi ezaz én uramnakê És ha a tizszeresét számítanánk is föl, emiatt nem vo-nulnánk ki onnan."

A fentiek ismeretében magunk úgy véljük: különösen az l526. éviszulejmáni ajánlat -- miként a többi is a terjeszkedés folyamán - nem-hogy lıátráltatta, hanem egyenesen elósegítette a magyarországi hó-dítást. Szapolyai annak elíogadásával a szultán vazallusává lépett eló,éppen úgy, ahogy azt az oszmánok szerették volna. Magukra az aján-latokra pedig azért sem építhetó nagyszabású koncepció, mert íor-rásokkal igazolható, hogy a törökök 1526-ban a magyar íövárostól többszáz kilométerre délebbre fekvõ Horvátország rendjeit is ketsegtetõfeltételekkel (birtokaik, vallásuk és szabadságaik megórzése, hosszúidõre adómentesség) keresték meg, Az előbbiekben ismertetett elme-letet követve viszont ez esetben az akciórádiusz már odáig sem értvolna. (Sõt - miként látnı fogjuk - az oszmánok majd a hódoltságkiépítése után, a tizenöt éves háború idején is tettek ajánlatokat, ezviszont azt jelentené, hogy növekedett a hatósugaruk) A török aján-latokra épített koncepció tehát önmagában értelmetlen. Valódi ér-telmüket csak akkor ismerhetjük meg, ha az oszmán hódítási gyakorlatrendszerébe és nem abból kiragaclva, a korabeli források alapjan érté-keljük azokat. (Mindezek ellenére a szulejmáni ajánlatokból kiindulókoncepciónak mégis volt egy komoly, pozitív eredménye. Az elképzelésnagy vitákat váltott ki, és ezzel elősegítette a Moháccsal kapcsolatosproblémák alaposabb kutatását és nem utolsósorban éppen az Oszmán

30

A magyar fóvároson át Bécsbe É

Birodalom belsõ helyzetének megismerését. Ez hozott végül valódi át-törést a kérdéskör tisztán látásában.)

A magyar fóváıoson át Bécsbe Az i530-as évek végére az ismét 1 keleten (1534-1535: Peruia, 1533'Dél-Arábia) és a Földközi-tengeren harcoló oszrnánokban egyre érett azelhatározás, ideje felszámolni Szapolyai János 1528 óta fennálló vazal-lus királyságát. Levonván tehát a bécsi kudarcok tanulságait, hódírásigyakorlatuk negyedik elemét kívánták megvalósítani. Míg magyar„szálláscsinálójuk” országlása a keleti és a tengeri fronton való küzde-lem idején kifejezetten kedvezetr számukra, az európai háború ismételtelőtérbe kerülésével immáron az országrész bekebelezése látszott szük-ségesnek. Ezt a törckvésüket több tényező támasztotta alá.

1538 februárjában Magyarország két királya a váradi békeszerzódés-ben egyezségre lépett. Szapolyai János és Ferdinánd megállapodott,hogy János király halála után - még ha fiúgyermeke születne is - or-szágrész: a Habsburg-házra száll. A két esztendeig titokban tartottszerződés megvalósulása az oszmánoknak azt jelentette volna, hogyvazallusuk meghiúsítja azt a célkitűzést, amelynek megvalósításábanneki több mint egy évtizede fontos szerepet szántak. Szapolyai 1540júliusában bekövetkezett halála után a békében foglaltak mégsem vál-tak valóra. Sõt a sors furcsa ellentmondása, hogy arról 1540 októberé-ben éppen az a Hieronim lıaski, ekkor már Ferdinánd követe adott hírta Portának, aki annak idején, 1528 elején a Szulejmán és János királyközötti vazallusi szövetség egyik megalkotója volt. Bár a váradi békehatározatainak meghiúsulása az oszmán hadvezetésnek kedvezett, lsz-tambulban úgy vélték, ideje rendezni a keleti magyar királyság kérdé-sét. Ez azért is indokolt volt, mert nem tudhatták, Szapolyai éppen kor-mányzó hívei milyen célokra kívánják felhasználni a csecsemó JánosZsigmondot.

A döntés végleges meghozatalára - paradox módon - mégis I. Ferdi-nánd fellépése késztette Szulejmánt. Bár a Habsburg-uralkodó Sza-polyai halála után nem tehetett mást, mint hogy fegyverrel kíséreljemeg a váradi békét elutasító nagyurakat megtörni, a Leonhard Freiherr

31

@ az _oszMÁNo KV iyiAcYı_iit_o_iıszÁcoNvon Vels által 1540 őszén vezetett hadjárat csak szerény eredményekethozott (Székesfehérvár elfoglalása). A szultáni tanács a Habsburg-tá-madás hírére meghozta végsõ döntését. Mivel fennállt a veszélye an-nak, hogy Buda Ferdinánd kezébe kerül, s ezzel a Habsburgok Bécs elõttfontos hídfõálláshoz jutnak, 1541-re ismét nagy hadjárat indításáthagyták jóvá. A fennmaradt haditerv szerint a szultán célja a középkorimagyar főváros elfoglalása és a vazallus magyar királyság teljes felszá-molása volt. Sót Szapolyai legfőbb híveit, Török Bálint dunántúli fõka-pitányt, Fráter György váradi püspököt és kincstartót, Petrovics Pétertemesi ispánt, Werbőczy István kancellárt és Batthyány Orbán kapi-tányt is teljesen félre akarta állítani. Az ötödik szulejmáni hadjáratmegindítása mellett szólt végül az is, hogy a határ menti bégek jelenté-sei alapján úgy tűnt, olcsóbb lehet az ország középső területének meg-szállása, mint - szükség esetén - az időről idõre való beavatkozás.

Bár Ferdinánd király 1541 késő tavaszán a Wilhelm Freiherr vonRoggendorf fõhadparancsnok vezette újabb Buda elleni hadjárattalmegpróbálta a szultáni csapatokat megelőzni, a Habsburg-sereget végülSzulejmán Buda alá érkező csapatai verték szét. A mohácsi csata 15. év-fordulóján a szultán egyetlen ágyúlövés nélkül - meglehetõsen szé-gyenletes körülmények között - jutott a magyar fõváros birtokába. Si-kere után azonban úgy döntött, csak részben valósítja meg az elõre ki-dolgozott haditervet. Miután fõ célja változatlan maradt. Bécselfoglalása érdekében feleslegesnek vélte az ország keleti, számára peri-ferikus területeinek elfoglalását. Ezeket ezért mintegy birodalma tarto-mányait, azaz szandzsákjait Szapolyai legfőbb híveinek adományozta.Erdélyt a csecsemő királyfi és anyja, lzabella királyné kapta, a Temes-köz a temesi ispánnak, Petrovics Péternek, a Tiszántúl többi része pediga váradi püspöknek, György barátnak jutott. Noha valójában ezek a te-rületek csak virtuális módon voltak részei a birodalomnak, Szulejmánezzel mégis nagyot szorított a vazallusság gyeplójén. A mondott tarto-mányokért ugyanis a királyfi gyámjai évente 10 000 forintnyi adót vol-tak kötelesek lsztambulba küldeni.

A szultán eredeti terveivel ellentétben a Szapolyai-párttal sem vég-zett. Pusztán annak egyik - a későbbiekben jellemzett nagyravágyótagját, Török Bálintot iktatta ki a magyar politikai elitból. Mindez a leg-

32

A magyar fóvároson át Bécsbe @

fontosabb tényeken azonban semmit sem változtatott; Szulejmán birto-kába jutott Magyarorsúg középső területe, amely a Habsburgok ellenitervekhez nélkülözhetetlen volt, miközben ezáltal korábban elfoglaltbalkáni területei számára is fontos védõpajzsot hozott létre. Ezzel a kö-zépkori Magyar Királyság - amely valójában már 1526-tól megindult aszéttagolóclás útján, hiszen a Szerémség a törökök birtoka maradt - többmint százötven esztendőre három részre szakadt: a török hódoltságra, akirályi Magyarországra és az ekkor még bizonytalan sorsú három virtuá-lis szandzsákra, a későbbi erdélyi fejelemség nagy részére.

A megregulázott vazallus perifériára helyezésével és az első magyar-országi török tartomány, a budai vilájet megalapításával Szulejmánúj stratégiájának kezdetét nyitotta meg. A magyar főváros fontostámaszponttá építésével próbált ugródeszkát létrehozni a nagy cél, aHabsburg-székváros irányába. Az 1541. évi nyitányt ezen koncepciószellemében, valamint a Duna menti hadi út biztosítása és Buda meg-erősítése céljából 1543-1545-ben újabb expedíciók követték. Az elõbbiesztendőben ismét maga jött Magyarországra, és metszett le óriási sze-letet a Dunántúl keleti részéből, Valpó, Siklós, Pécs, Vác, Esztergom ésSzékesfehérvár elfoglalásával. Ezzel alapjaiban rendezte át a Dunántúlkatonai erőviszonyait. Az újonnan elfoglalt várakba ugyanis páratlanultekintélyes õrségek kerültek: Esztergomba és Székesfehérvárra példáulmintegy 3000-3000 fő, akikkel szemben a kialakulóban lévõ észak-du-nántúli keresztény várövezetben még feleennyi katona sem teljesítettszolgálatot. A budai védõgyűrű hamarosan tovább erősödött, hiszen akövetkezõ két esztendőben északon és keleten az oszmánok birtokábajutott Visegrád, Nógrád és Hatvan, miközben a dunántúli területekmaradék réseit is betömték Simontornya, Ozora és Tamási megszállá-sával. Ezeket a várakat viszont már a helyi erők foglalták el. A királyiMagyarország és a Habsburgok közeli tartományai ezzel óriási veszély-be kerültek.

Szerencsét pusztán az jelentett a szerencsétlenségben, hogy az elkö-vetkező esztendókben a Porta ismét keleten kényszerült hadakozásra(1547: jemeni konfliktus, 1548-1550: újabb perzsa háború). Azaz - mi-ként már oly sok esetben - ismét a birodalom keleti területén kiújulóválságok segítettek Magyarország helyzeten. A szultán kétesztcndõnyi

33

@ Az OSZMÁNOK MAGYARORSZÁGONfegyverszünet után, 1547-ben Drinápolyban ráadásul öt évre szólóbékességre lépett V. Károly császárral. Jóllehet nem mondott le Bécs el-leni terveiről, valójában be kellett ismernie, hogy nem képes Magyaror-szág teljes elíoglalására. sõt kénytelen beleegyezni annak felosztásába.Ferdinánd viszont ennek fejében évi 30 000 forintnyi adó fizetését vál-lalta a birtokában lévő magyarországi területekért. Ezt a „tisztességesajándékra" (Iioııomriııııi rıiimus, iürhíszlıe Vemhrirıig) keresztelt adót egé-szen korszakunk végéig, 1606-ig utódai is kénytelenek voltak a békes-ség fejében a Portának elküldeni.

Még le sem telt az ötesztendõnyi béke, amikor Szokollu Mehmedruméliai beglerbég ismét Magyarország ellen vonult. Az újabb oszmánexpedíciót ezúttal a különleges hintapolitıkát folytató Fráter György ésa Habsburgok megegyezése váltotta ki, mely János Zsigmond török va-zallus területeinek és a királyi Magyarországnak az egyesítesére irá-nyult, A szultán persze nem hagyta, hogy renitenskedő hűbérese ve-szélybe sodorja addigi hóditásait. A beglerbég 1551 szeptemberében aTisza alsó folyása mentén megszállta Becse, Becskerek és Csanád vára-it, Temesvárral azonban nem bírt. A Kara Ahmed másodvezír vezettekövetkezõ esztendőbeli hadjárat viszont végleg eldöntötte a keleti terü-letek sorsát. Lugos, Karánsebes, Temesvár és Lippa megvételével a ko-rábbi névleges temesközi török tartomány az oszmánok második ma-gyarországi vilájetje lett. Ráadásul erről a vidékről, valamint a szinténmegszállt Szolnok várából Erdély és a hozzá csatlakozó részek (Par-ıiiıiiı) középső része könnyen ellenőrizhető volt. Így a Habsburgok or-szágegyesítési kísérletének sem maradt komoly esélye, bár teljeseneredménytelenül 1555-ig még tovább tartott.

Noha Eger védõi 1552 őszén a magyarságnak az egész török korraható munlciót adtak példamutatásbúl és vitézségbõl, a í'első-magyaror-szági végek kulcsának megtartása valójában nem gyengítette jelentõsenaz oszmánok magyarországi pozícióit. Egyrészt ezen a területen ko-moly céljaık - Dobó lstván várán kívül- nemigen voltak, másrészt mégaz Eger elleni támadás előtt, 1552 nyarán a budai tartomány megerősí-tésére újabb fontos lépéseket tettek. Hádim Ali budai pasa előbb Veszp-rémet vette be, amivel szabályos éket vágott az éppen csak születőbenlévõ észak-dunántúli keresztény védvonalba. Majd ezt követõen gyors

34

A magyar lóvároson át Bécsbe @

kanyarral északra fordult, és júliusban Drégely, Szécsény, Hollókő, Bu-ják, Ság és Gyarmat várait kebelezte be a szultán birodalmába. Ezzel je»lentõsen meghosszabbította a budai vilájet északra elõretcılt „csápjait".Így jött létre a várakkal körülvett hódoltság. Sőt augusztus 9-én Alipasa a palásti csatában (Hont megye) az ellene vonuló keresztény csa-patokat is szétvcrte, mcllycl tovább növelte az oszmánok nyílt ütköze-tekben aratott gyõzelmeinek számát.

1552-tõl a helyi török csapatok - a szultáni íõerõk újabb keleti lekö-töttsége ellenére (1553-1555: perzsa háború, 1556: Líbia meghódítása,1565: Málta sikertelen ostroma) - várháborúkkal araszoltak továbbnagy céljuk megvalósítására. 1554 őszén Tojgun budai pasa Fülek várátés néhány kisebb szomszédját vette be, ahol az Oszmán Birodalomlegészakibb magyarországi szandzsákközpontját hívták életre, Az észa-ki török „hídfõ" komoly nehézségeket okozott a bécsi hadvezetésnek,hiszen a meglehetõsen távoli és egyre elszigeteltebb helyzetbe került,még királyi kézben lévõ Gyula várának utánpótlását igen nehezítette.Egy esztendővel késõbb a budai pasa a Dél-Dunántúlon már Kaposvár,Korotna és Babócsa várait kaparintotta meg, ezzel ezúttal a déli végekmásik kulcsát, Szigetvárt is szorongatott helyzetbe hozta. Szerényvigaszt pusztán az jelentett, hogy 1556-ban Hádim Ali budai pasátsikerült az ostromlott Sziget alól Babócsa megtámadásával elvonni, sõt1526 óta elsõ ízben a keresztény csapatok vcrcsčgct is mértek a tö-rökökre. Ferdinánd tiroli főherceg névleges és Nádasdy Tamás nádor,valamint Sforza Pallavicini fõhadbiztos valódi vezetése alatt a Rinyafolyó mellett az egyesült osztrák-magyar sereg megverte a budai pasacsapatait.

Az elkövetkező esztendókben azonban az oszmán elórenyomulás le-lassult. Pusztán a nyughatatlan „Íenegyerek", Hamza bég - akırõl Érdegykori török nevét kapta (Hamzabég szerája) - tűnt ki egy-egy akció-jával. 1557-ben elöbb Tatát és két kis szomszédját, Vitány és Cesztestszállta meg, mellyel Gyõr és Komárom várának Vidékét nyitotta meg aportyázó szpáhik vállalkozásaı elõtt. 1561 tavaszán pedig a Balaton-lel-vidéken fekvõ Hegyesd várát foglalta el, majd rakta tele katonákkal.Mivel ezzel az észak-dunántúli magyar végvárvonal hátába jutott, a kısvár visszafoglalása alapvetõ feladat volt, Szerencsére a bécsi hadveze-

T

Š Az OSZMÁNOK MAGYARORSZÁGON

tésnek - a környék magyar nagybirtokosaival való együttműködésben fvolt már annyi ereje, hogy a következó esztendõ tavaszán visszafogal-ják, majd lerombolják a veszélyes török támaszpontot.

1566-ig mindezeken túl még két, eddig kevéssé ismert esemény jelez-te, hogy az ország területén egymással szemben kialakulóban lévõ ma-gyar és török végvárvonal katonái nagyobb akciókra is képesek. 1558októberében a budai vilájet török lovassága Felső-Magyarországra in-dult portyára, Szikszó mezõvárosának (Abaúj megye) kirablása utánazonban Sajókazánál súlyos vereséget szenvedett. (A törökök jelentõserõfölényét persze mi sem mutatta jobban, mint hogy a tekintélyesemberveszteséget néhány hónap alatt könnyűszerrel pótolni tudták.)1562 tavaszán viszont a keresztény csapatokat tizedelte meg a török.Miközben Balassi Bálint édesapja, jános Szécsény várát ostromolta,Haszán füleki bég katonái váratlanul rajtaütöttek, majd csapatait szin-te teljesen szétvuték.

A várháborúk korszakát végül az 1566. évi szultáni hadjárat zárta le.l. Szulejmán szigetvári táborában osszességében sikeres hódítóként tá-vozott a másvilágra. Gyula és a Zrínyi Miklós által utolsó csepp vérigoltalmazott végvár meghódításával Magyarország területének már 40százaléka a szultán birtokában volt. Méghozzá azokat a legfontosabbközponti területeket bírta, amelyek a továbbiakban bázisul szolgálhat-tak az oszmán hadvezetés újabb Bécs elleni próbálkozásaihoz. A ll. Sze-lım szultán és ll. Miksa császár között 1563-ban megkötött dıinápolyibéke azonban tartós megállást jelentett a magyarországi területszerzésútján. Az oszmánok újabb keleti és tengeri háborúi (1570: Tunisz el-foglalása, 1570-1571: Ciprus meghódítása, 1571: lepantói vereség,1578-1590: perzsa háború, 1535: Azerbajdzsán megszállása) idején kö-zel negyedsıázadig béke, pontosabban, portyákkal teli „háborús béke-évek” köszöntöttek Magyarországra.

Török berendezkedés Magyarországon A hosszabb, békésebbi idószak az oszmánokszámára lehetõséget kínált arra, hogy a hábonis periódusban megkez-dett magyarországi berendezkedésüket nyugodtabb körülmények kö-

36

Török berendedtedés Magyarországon â

zött folytassák. Eredeti céljaikkal ellentétben azonban - hódításaikhozhasonlóan - ez is meglehetõsen felemásra sikerült. Bár a magyarországitörök tartományok kétségtelenül az isdám elöretolt bástyái voltak, va-lójában mégsem tudták oly módon betagolni öket a birodalomba, minta balkáni vagy az anatóliai vilájeteket. Ezt a különleges helyzetet kivá-lóan jellemzik Balassi jános szavai, aki 1555-ben a következőket mond-ta: ,A török országunk egyes részeit ugyan elfoglalta, de inkább csakháta mögött hagyta, mint meghódította. Hiszen saját hivatalait, sajáttörvényeit behozni nem bírta, s kénytelen eltűrni, hogy azok a részek amaguk szervezetében maradjanak, s hogy a maguk statútumaival élje-nek." Ez a helyzet - a magyarság erejének és hagyományainak köszön-hetõen - valójában sem a hosszú békeévek, sem a török kor második év-százada alatt nem változott.

A 15. század közepére - hódítási gyakorlatukhoz hasonlóan - a meg-szerzett területek berendezkedése terén is megszilárdultak az oszmá-nok bevett módszerei. A megszállás után az elfoglalt országokban to-vábbi hódítási céljaiknak megfelelõen új katonai-polgári közigazgatástvezettek be. Ezzel egyidejűleg megszüntették a korábbi állami és helyiigazgatási szerveket, sót még saját jogrendszeriiket is igyekeztek rá-kényszeríteni a meghódítottakra. Az uralmuknak ellenállni próbáló ko-rábbi vezeló réteget felszámolták, így a társadalom egyik legfontosabbrétegét tudták kikapcsolni. A hatalmukat elókészltó vazallusokat és avelük együttműködni lıajlandókat viszont szolgálatukba fogadták. Ezutóbbiak számára éppen abban a katonai-hivatali rabszolgarčtegben kí-nálkozott lehetõség a felemelkedésre, mely oly fontos szerepet játszotta birodalom összetartásában és hódításaiban. A oszmánokkal kiegye-zõk tehát fényes karriert futhattak be.

A megszállt országokat a hódítók gazdaságilag is igyekeztek birodal-mukba olvasztani. A kedvezó természeti eróforrásokat és az adóztatás-ból befolyó jövedelmeket további terjeszkedésükre és hatalmuk erősíté-sére használták fel. Sőt egyes területeken (például Boszniában) mégiszlamizáló törekvéseik is komoly eredményeket hoztak. Hogy mindezáltalában ilyen zökkenőmentesen alakult, abban nem kis szerepet ját-szottak a meghódított országok korábbi berende7J<edésének jellegzetes-ségei. Nevezetesen - miként arra már utaltunk - mind a Balkánon,

37

@ Az osziviÁNOK MAcYAiıoitszÁcONmind Kis-Áuiában fõként olyan ellenfelekkel találták szemben magu-kat, akik komoly politikai válsággal, sót nemritkán anarchiával küzdöt-tek. Ezzel állt összefüggésben, hogy gazdaságuk is gyakran hanyatlott,sõt az európai területeken még a katolikus és az ortodox egyház állandóvetélkedése is komoly problémákat okozott. Ráadásul - s talán ez volt alegmeghatározóbb - ezek az országok az államfejlódésnek még csakkezdetlegesebb szintjén álltak. Ennek következtében államigazgatásiintézményeik nem rendelkeztek szilárd alapokkal, s ami közülük kiala-kult is, az állandó belviszályokban fokozatos romlásnak volt kitéve. Detársadalmuk fejlettségi szintje is jelentõsen elmaradt a nyugat- vagyközép-európai államokéhoz képest. Mindezekkel magyarázható, hogy arendet, nyugalmat és idõvel gazdasági fellendülést hozó oszmán meg-szállást gyakran kifejezetten pozitívan élték meg.

A Balkánon bevált módszerekból az oszmánok a hódoltságban csakigen keveset tudtak a tényleges gyakorlatba átültetni. A katonai meg-szállás persze tökéletesen megvalósult, hiszen a birodalom fegyvereserejének egyik legmeghatározóbb része állandó jelleggel itt állomáso-zott. Hegyi Klára újabb számításai szerint a 16. század második felébenpusztán a két magyarországi (a budai és a temesvári) vilájet katonaságaminimum 25 000 fõnyi (15 000 várvédõ és folyami zsolelos katona, va-lamint 7000 javadalombirtokos szpáhi és kísérője) volt. lgen figyelem-reméltó, hogy ezzel szemben szintén pusztán Magyarországon - teháta horvát-szlavón várakat nem számítva - a királysági végvárvonalbanugyanebben az idõben csak 17 000 katona teljesített szolgálatot. A tö-rökök erõfölénye tehát igen jelentõs volt, sõt mindvégig az is maradt.S attól függően, hogy egy adott frontszakasz mennyire feküdt közela legfontosabb dunántúli liatárszakaszlioz, ez az erõfölény csak növe-kedett.

A katonai megszállás után az oszmánok az Adriai-tengertól a temes-vári végekig fokozatosan hozták létre saját várrendszerüket. Ennek szá-mos feladata volt. Buda védelme és a dunai hadiút biztosítása mellettkulcsvárai egyrészt támadóbázisokul szolgáltak az újabb nyugatra irá-nyulú területszerzésekhez; másrészt a legfontosabb várak a kıépülõ ka-tonai-polgárı közigazgatás kozpontjai lettek, amelyekból a környezőterületeket ellenőrizni, igazgatni és adóztatni tudták. Sót ezekből ter-

T

Török berendezkedés Magyarországon @

jesztetıék ki adóztatásukat a királyi végvárak mögötti területekre is.Végül a keresztény végvárláncolatból érkezõ támadások feltartóztatá-sát is e váraknak kellett megszürniük (l. a 251. o.-i térképet).

Ez a török várvonal összesen miiıtegy 100 -130 erösségbõl állt - mi-ként körülbelül ennyivel rendelkezett a királyi hadvezetés is. A többré-tegű várláncolat pillérét néhány komolyabb erőd (Buda, Pest, Eszter-gom, Székesfehérvár és Temesvár) alkotta, melyekben 1000--2000 [õnyikatona szolgált. E kulcsvárak mellett a határt 400-600 katonával továb-bi nagyobb várak (Szigetvár, Fülek, Hatvan, Jenõ, Lippa) oltalmazták.A várrendszer második szintjét a 100 -300 katonával megerősített ki-sebb végházak, végül a harmadik vonalat a palánkerõdítésü párkányokalkották. A török várak jó része már a középkorban is kisebb-nagyobberõsség, kastély vagy kolostor volt, melyeket a megszállók tovább erõsí-tettek, és lealénak, vagyis várnak neveztek. Ezek mellett szép számmalemeltek kisebb erõdítményeket is (például Esztergom mellett Párkányt,törökül Dzsigerdelent, a Balaton déli partján Bolcındvárt vagy Jászbe-rény mellett Duánfedát). Ezeket törökül pııılmnnak, magyarosan pár-kánynık titulálták. A gyakori kisvár-építkezésnek elsósorban az volt azoka, hogy Magyarország középső területein az oszmánok nem rendel-keztek kellõ számban olyan megerõdített hellyel. amely alkalmas lettvolna a királyi végváriakkal szembeni ellenállásra.

Nagyobb tartományaikat, a vilájeteket (másként beglerbégség) és azezeket alkotó kisebb szandzsákokat (arabul Iıvn) jelentősebb erödjeik ésváraik köré szervezték meg. Az 1541-ben létrejött budai és az 1552-benmegalapított temesvári mellett a tizenöt éves háborúban további négytartományt hoztak létre. Ebbõl hármat éppen azért a Dunántúlon,hogy azt katonákkal még jobban megrakhassák, s így készíthessék elótovábbi nyugati elűrenyomulásukat. 1594-ben hívták életre a győri és apápai beglerbégséget, melyek azonban csak evárak visszavétcléig, négy,illetve három esztendeig álltak fenn. Az 1596-ban kialakított egri és az1600-ban felállított kanizsaı tartományt viszont egészen a török korvégéig megtartották. Az utóbbitól délre igen jelentõs területen a bosz-niai beglerbégség feküdt, melyet 1580-ban alapítottak, az óriási rumé-liai tartomány testébõl szakítván ki azt.

A viláietek és a szandzsákok vezetõi (a beglerbégek és a szandzsák-

39

@ Az OSZMÁNOK MAcvAitOiıszÁcoNbégek) egyszerre voltak a katonai, a köz- és a pénzügyigazgatás irányí-tói, valamint a közrend órei. A budai pasák a 16. században évente át-lag egymillió, a sundzsákbégek pedig 2004100 000 akcsét kaptak fize-tésként, ami különösen a végházak várkatonáinak éves 1100-3500akcsényi zsoldjához képest igen komoly vagyonnak számított. Azutóbbiak mellett parancsnokságuk alá tartoztak a szolgálati birtokkal(ıíıııárbirtok) fizetett lovas szpáhik és azok birtokaik jövedelme alapjánkiállított fegyveres kísérõi (dzsrl/elii) is. Elsődleges katonai funkciúikmellett kbz- és pénzügy-igazgatási szempontból is számos feladat vártrájuk. Mindenekelőtt kiszolgálták a hadsereget, rigorózusan besze-dették az adókat, koordinálták a birtokigazgatást, ellenórizték a jog-szolgáltatást. Gazdasági szempontból különösen ügyeltek az adókmegfelelõ beszolgáltatására, melyeket a népesség gondos számbavételeés a termelési feltételek alapján határoztak meg. Egyáltalán nem álljameg tehát a helyét az a gyakori vélekedés, miszerint az oszmánok Ma-gyarországon tudatos rablógazdálkodást folytattak volna. Tekintve,hogy hosszú idõre kívántak bcrcndedtcdni, ez valójában nem állt érde-kükben. Sót a defterdárok által irányított adóztatási rendszerük többszempontból egyenesen a királysági viszonyokhoz igazodott, összessé-gében pedig igen jól szervezettnek és hatékonynak mondható. Mindezpersze nem jelenti azt, hogy portyáik során ne raboltak volna gyakrankíméletlenül, ugyanezt azonban a királyi végváriak hasonlóképpenmegtették.

lbrahim nagyvezír 1528. évi állítása szerint ugyan a kis szerémségitartomány birtoklása még meglehetõsen ráfizetéses volt, a helyzet azidõ múltával sokat javult. Az persze kétségtelen, hogy a berendezkedésvárháborúkkal teli kezdeti esztendeiben évente még igen tekintélyesösszegek érkeztek lsztambulból, hiszen ekkor a helyi bevételek mégcsak 30-40 százalékban fedezték a nagy létszámú várkatonaság zsold-ját. Ágoston Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy az 1563. évi drinápolyibékességet követõen a helyzet igen sokat javult. A hódoltság kiépülesé-nek nehézségei után a berendezkedés stabilizálódott, a termelés új erőrekapott, az adóztatás hatékonyabbá vált. Sőt úgy tűnik, jelentősebbgazdasági fellendülésnek lehetünk tanúi. Az 1570-es években így a bu-dai vilájet bevételei már mintegy 80-90 százalékban fedezték az itt ál-

40

lomásozó, tekintélyes számú várkatonaság zsoldját. Ez a magyarorszá-gi török adminisztráció jelentõs eredményének tartható, hiszen király-sági ellenfelük ugyanezen arányszámai ez idõben még a legrosszabbtörök értékektõl is messze elmaradtak. S bár az 1530-as években e ked-vezõ arány eddig még ismeretlen okokból ismét romlott, a l7. század-ban pedig már a Balkánról rendeltek jövedelmeket a magyarországiõrségek fizetésére, összességében az oszmánoknak mégis jóval kisebbnehézséget jelentett a magyar hadszíntér eltartása, mint a Habsburgok-nak a királyi Magyarország várrendszerének ellátása.

Noha elsõ látásra úgy tűnhet, a hódoltságban is minden a balkániminta szerint zajlott, a valóság egészen másról tanúskodik. A biroda-lom legnyugatibb bástyájának magyar lakossága ugyanis - a kato-nai-igazgatási központokat leszámítva - mindennapjaiban jóval keve-sebb változást érzékelt, mint például Szerbia lakói a török megszállástkövetõen. Ennek tucatnyi oka volt. Mivel az oszmánok nem tudták ateljes országot meghódítani, katonai berendezkedésük után a politikaivezető réteget nem számolhatták fel. A magyar nemesség ugyanis aHabsburg Ferdinánd által új életre keltett királyságban és a törökök ál-tal Erdélyhez csatlakoztatott Partiumban menedékre talált. Ráadásul evezetõ társadalmi réteg - a Mohács utáni zúrzavaros időszak, de mégBuda 1541. évi elvesztése ellenére is - úgy vélte, úgy remélte, hogy a tö-rökök berendezkedése csak ideiglenes lesz. Ennek érdekében igyekezettminden korábbi kapcsolatát megtartani a hódoltsági területekkel, elsó-sorban ott fekvõ birtokaival, melyeket továbbra is sajátjának tekintett.Erre két szempontból is kiváló lehetősége nyílott.

Mivel az oszmánokkal kötött békeszerzõdések a szemben álló felekhatárát nem írták falutól falura elõ, a török területek és a királyi Magyar-ország között sem az akkori, sem a mai modern értelemben vett határ-vonal nem jött létre. A török-magyar határ egy állandóan változó, meg-lehetósen széles sáv - mondhatnánk mindenki földje - volt, melynekalakulását a két fél nagyobb végvárainak elhelyezkedése határozta meg.(Nem a korabeli kartográfusok munkájának pontatlansága tehát az okaannak, hogy a 16. századi Magyarországról készült térképek a két világ-birodalom határát szinte sohasem ábrázolták.) A határ tehát könnyenátjárható volt. Ez a magyar nemesség számára kiváló lehetõséget kínált

41

Török berendezkedés Magyarországon @

@ Az OSZMÁNOK MAGYAKORSZÁOONarra, hogy a vêgván katonák fegyveres támogatásával a hódoltságbanmegõrızze korábbi pozícióit, fenntartsa jogait és jelenlétét; a törököknekpedig arra, hogy továbbterjesfltedjenek a királyság területén.

A királysági és :i partiumi földesurak hódoltsági birtokaikról a végvá-riak segítségével alattvalóiktól továbbra is adót követeltek - miként atörökök is ,,íelosztották" és adóztatták a királysági területek határ men-ti részét. Ennek köszönhetõen a két szemben álló végvárláncolat szélesvidéke kettős adóztatás és birtoklás alá került, melyet borıdoıııíııiııııınak(kettős uralomnak) nevezünk. Szakály Ferenc monográfiájából tudjuk,hogy Szigetvár és Gyula 1566. évi elestéig még az állami adó, a dika(film) és a bérbe adott egyházi tized (a dcrıˇııııı, déuma) beszedése is je-lentõs volt, elsõsorban a két végvár királyi katonaságának köszönhetõ-en. Elestükkel azonban a hódoltsági adóztatásban a földesúri adóbehaj-tás vált meghatározóvá. E tevékenység amellett, hogy a földesurak be-folyását erősítette, igényeit pedig garantálta egykori területeikre, mégegy szempontból kiemelt fontosságú volt. Mivel a mezőgazdasági ter-melésre legkedvezóbb adottságú alföldi területek az oszmánok birtoká-ban voltak, a határ menti királyi végvárak élelemellátása szempontjábólezek nem elhanyagolható jelentőséget élvcztck. Ezzel magyarázható,hogy katonai megfontolásokból ugyan indokolt lett volna, a hódoltságterületén á felperzselt föld taktikáját szinte sohasem alkalmazták. Avégvári katonaságnak ugyanis elemi érdeke volt ezen területek továbbitermelése, hiszen élelme meghatározó räzét innen szerezte be.

A hódoltsági birtokok megtartásának másik fontos módja abban rej-lett, hogy a korábbi intézmények tovább múködhettek a török területe-ken. Jóllehet az elfoglalt megyék igazgatási kozpontjaikat egyegy kirá-lyi végvárba tették át, szolgabiráik és esküdtjeik révén továbbra is ellát-ták Íeladataikat egykori területeiken. A menekült vármegyék közülelsõsorban Pest-Pilis-Solt és Heves-Külsõ-Szolnok tevékenysége volt je-lentõs. De nem szűnt meg például a teljesen megszállt Somogy megyesem, pusztán jó idõre egyesült a menedéket nyújtó Zalával. A magyaruralkodók felismerték ennek jelentőségét, s a Koronára szállt hódoltságibirtokokat nagy számban adományozták olyan nemesi származásúvégvári tiszteknek, akik azután gőzerővel jártak-keltek, intézkedtek az

42

Tõfõit bzzznazztzatz Mzgyzzzzzzagzn @ellenséges területeken. Sőt így volt elképzelhető, hogy a magyar nemes-ség a megszállás ellenére adta-vette hódoltsági földbirtokait.

A polgári közigazgatás mellett a katolikus egyház szervezete semszűnt meg a török területeken, bár valójában csak névlegessé vált. Apüspöki székeket ennek ellenére az egész török kor folyamán betöltöt-ték, ami jól jelezte, hogy a világi földesurakhoz hasonlóan az egyház isigényt tart hódoltsági birtokaira és pozícióira. De a protestantiırnuskülönféle irányzatainak megjelenése és egyházszervezetíık megterem-tése sem jelentett mást, mint hogy a törökök a polgári berendezkedésterületén vereséget szenvedtek. Egyedül helyi közigazgatásuk kulesfi-gurái, a kádik révén lett volna lehetőségük térnyerésre. Ök ugyanisbírósági körzeteikben (Lvzz/I) ellátott igazságszolgáltatási funkcióıkmellett az állami közigazgatás helyi mindenesei voltak. Beszedték arendkívüli adókat, irányították a hadsereg mozgósítását, felügyelték akülönféle alapítványokat és a céheket, ellenórizték az árakat és a piacokműködését, hitelesítették a végrendeleteket stb.

Magyarországon a kádiknak ehelyett általában csak katonai-pénz-ügy-igazgatási feladatok jutottak. A tömegek mindennapi életére vi-szont összehasonlíthatatlanul kevesebb befolyást gyakoroltak, mint aBalkánon. A több évszázados múlttal rendelkezõ helyi önkormányza-toknak és a menekült vármegyék hódoltsági apparátusának nem lehet-tek vetélytársai. Az előbbiek (például az alföldi mezővárosok) ráadásulkeményen harcoltak - ha kellett, kérelmekkel, de gyakran megvesztege-téssel is - önigazgatásuk megmaradásáért. Ugyanakkor a királysági ne-messég hódoltsági pozícióinak és a helyi önkormányzatoknak :i meg-maradásában annak is igen jelentós szerepe volt, hogy az oszmánok bi-rodalmuk külsõ zónáit, így Magyarországot is, másként kezelték, minta már konszolidálódott és már védett területeket. Röviden szólva tehát:Magyarország számukra elsődlegesen mindvégig hadszíntér (az iszlámnyugati védõbástyája) maradt, és így nem is törekedtek a polgári beren-dezkedés teljes kiépítésére. Mindez a magyarországi kadik feladatkö-rében tökéletesen megmutatkozott.

Kivételt pusztán néhány nagyobb katonai centrum, valamint azok adéli területek jelentettek, melyek végleg elvesztették magyar lakossagu-kat. Miként arról az etnikai viszonyok változásait nyomon követõ

45

@ Az OszıviÁ_NOK MAcYAiıoitszÁcoNHonltuesãb cimü fejezetben még szólunk, a hódoltság talapzata, aSzerémség, a Temesköz és a Duna-Tisza közének déli fele a 16. századvégéig szinte teljes egészében elszerbesedett. Ezen a területen a magyarnagybırtokosok már csak elenyésző mértékben tudták adóikat beszed-ni, miközben c területek vármegyei igazgatása teljesen megszűnt. Rá-adásul az új betelepülők saját igazgatási szokásaikat hozták magukkal,ezek viszont teljességgel megfeleltek a Balkánon mükodóknek. Azaz:miután a hódoltság legdélibb részén a korábbi pozíciók megőrzése nemvolt lehetséges, a törökök berendezkedése itt a polgári élet szintjét isjobban érintette. Mondhatnánk: a balkáni szisztéma szerencsére csakegy kissé húzódott északabbra. Erre kiváló bizonyítékul szolgál, hogyezen a területen a magyar katolikus egyház teljesen elvesztette pozíció-it. Helyét az 1570-es évektől a Szentszék Balkánról indított apostoli vi-zitációi (elsősorban bosnyák ferencesek, valamint ragúzai beneések, fe-rencesek és domonkosok), majd a 17. század második évtizedétől fő-ként a jezsuita missziók vették át.

A Marostól és a Drávától északra viszont - a fentiekben bemutatot-takriak megfelelően - a magyarság szempontjából sokkal kedvezőbbvolt a helyzet. Ezen a területen az isflamizációnak alig volt nyoma, ésaz oszmán jogrendszer is pusztán az adöztatást érintette. Ráadásul amegszállást biztosító katonaság és a vele betelepülõ polgán lakosság lé-lekszáma nem haladta meg a százezer főt. Az évszázados gyökerekkelrendelkező magyar társadalmat - a királyságból érkező állandó támoga-tás mellett- ez a réteg szétverni egyáltalán nem, de még meggyengítenısem nagyon tudta, bár valójában nem is akarta. Magyarországon agyermekadó rendszere sem mûködött, miként a hódoltság gazdaságilagsem lett soha a birodalom része. A törökök országrésze a - külön feje-zetben bemutatásra kerülõ - marhatenyésztésnek és a marhakereskede-lemnek köszönhetően óriási lehetõséget kínált még a királysági társada-lom szinte minden egyes rétegének anyagi gyarapodására is. Bár ezzel amegszállók is tisztában voltak, saját érdekeltségük miatt nem töreked-tek ennek megváltoztatására. Sőt amikor a magyar végváriak hódoltsá-gi adószedésük során egy-egy falu pusztításában is jeleskedtek, a 17.század első felében egy alkalommal Musza budai pasa a következőketnyilatkozta: „A magyarok fejjel mennek a sziklának; mert azt pusztít-

44

újabb izizezızzzk Bees mzgtõzzıiıetefz @

ják, ami igazából az övék.” Mindez valójában nem jelentett mást, mintaz oszmánok polgári berendezkedésének elmaradását, valamint annakelismerését, hogy az általuk óriási erőkkel megszállt terület továbbra isellenfelük országának különleges része maradt.

Újabb kísérletek Bécs rnegközelílésére A felemás berendezke-dés ellenére az oszmá-

nok a hosszú békeévek alatt sem változtattak korábbi fd céljukon. Ek-kor e téren azonban csak csekély eredményeket értek el, hiszen az ál-lamközi béke - elvileg legalábbis ~ várostromokat nem tett lehetõvé.Ennek ellenére 1575 nyarán a Balatontól délre elfoglalták, majd lerom-bolták a keresztények utolsó elõretolt bástyájáı, Fonyód várát, a bánya-vidéki végeken pedig bevették Kékkőt, Divényt és Somoskõt. Ez utób-biak az 1590-es évekig legészakibb magyarországi támaszpontjaiklettek. A horvát végeken ugyanakkor 1577-1578-ban az Una északipartján fekvõ kis várakat kebelezték be, aminek következtében Bihácsmeglehetõsen kiszolgáltatott helyzetbe került. A királyi végváriak eb-ben az idõben pusztán a Tata mellett fekvõ Gesztest tudták elfoglalni(1588. november), a Porta heves tiltakozására azonban ezt is kénytele-nek voltak visszaadni.

A mindennapos portyák, lesvetések és párviadalok mellett a „háborús békeévek” második felében már egy-egy nagyobb mezei összecsapássem volt ritka. A törökök ugyan 1575. szeptember 22-én Budacskinálsúlyosan megverték a horvát csapatokat, a következö csztendők nemsok örömet hoztak nekik. 1577. november 10-én, a szikszói (Abaúj me-gye) vásár megtamadását követõen előbb a Ferhád füleki bég vezettecsapatokat Vadna és Sajókau (Borsod megye) között, 1580. július19-19-én Nádudvarnál (Szabolcs megye) pedig a Sehszüvár (magyaro-san Sásvár) szolnoki bég irányította kontingenseket páholták el a fel-sõ-magyarországi csapatok. A nyughatatlan Sehsziivár 1557. augusztus9-én már szigetvári bégként a Kanizsa melletti Kacorlaknál újabb ko-moly vereségbe futott. Ráadásul ugyanebben az esztendőben a gyóri fd-kapitányság várõrségei és a hires Fekete Bég, Nádasdy Ferenc katonáiegy közös akció alkalmával a koppányi (Tolna megye) török vásárt ~-

T

@ Az OsziviÁNOi< ~iAcvAiıOitszÁcONvagy ahogy akkor mondták, sokadalmat - is nagy sikerrel rabolták ki.Végül 1588-ban ismét Szikszó volt az egyesült oszmán csapatok célja.Az október elején vívott összecsapás után azonban még azok nevezhet-ték magukat szerencsésebbnek, akik rabszíjra fúzve kerültek valame-lyik királyi vár tömlöcébe. Az egyre aktivizálódó helyi erõk összecsapá-sai valójában már Magyarország első modern, nagy hadigépezeteketmegmozgató háborújának előzményei voltak.

Az 1591-ben a horvát- és a dél-magyarországi végeken helyi konflik-tusként kezdódõ, majd 1593-ban a teljes országra kiterjedt tizenöt évesháború alatt a török hadvezetés újabb kísérleteket tett Bécs megközelí-tésére. (A háború kezdõévét ezért tekinti a kutatás egy része 1591-nek,másik része viszont 1593-nak.) A hosszúként is emlegetett háború ki-robbanásának körülményei számos vonatkozásban kísértetiesen emlé-keztettek az 1520 táján megismert jelenségekhez. A bécsi hadvezetéssúlyos adósságai miatt egyáltalán nem kívánt háborúba bocsátkozni.Az Oszmán Birodalom belsõ viszonyai mégis ismét úgy hozták, hogy1593-ra a nagy hadakozás kirobbanása Magyarországon elkerülhetet-lenné vált. Ez meg annak ellenére is így alakult, hogy az oszmán állam-kincstár ekkor már kongott az ürességtõl.

A birodalom az 1580-as évek végére általános válságba jutott -aranykora véget ért. Bár a központosított államhatalom teljes ellenőr-zése alatt tartotta a gazdaságot és a társadalmat, az újabb és újabbproblémákon már nem tudott úrrá lenni. Egyre nagyobb gondokat je-lentettek a természeti katasztrófák, a népességnövekedés, a gabonater-melés válsága, a túlméretezett hadsereg fizetése és ellátása, a kialakulóvilággazdaság hatásai, elsõsorban az oszmán pénzrendszer összeomlá-sa, valamint a szépszámú felkelés is. A perzsákkal vívott hosszú háború(1578-1590) és a hadsereg átszervezése (a janicsárok létszárnának növe-lése és túzfegyverekkel való ellátása) pedig kimerítette a birodalommégoly jelentõs erõforrásait is.

Ráadásul a boszniai és a magyarországi török alakulatok már éhesenvártak nagy zsákmánnyal keesegtetõ újabb expedíciókra. A hosszú bé-keidõszak alatt ugyanis fizetésük állandóan akadozott, életkörülmé-nyeik jelentősen romlottak, fegyelmezetlenségük már-már tarthatat-lanná vált. 1591 augusztusától ezért a rendkívül agresszív Haszán

46

újabb itisõzizzzit iiezs i-i-izgitõzzıızesezz @boszniai pasa támogatásával mindent megtettek egy új háború kirob-bantásáért. A sziszeki csatáig (1593. június 22.) tartó kétesztendónyihorvát- és dél-magyarországi előjáték után - amelynek 1591-ben a kani-zsai végek egyik kulcsa, Kiskomárom, 1592-ben pedig Bihács esett áldo-zatául - az Oszmán hadvezetés már nem dönthetett másként: az euró-pai „lobbi” elsõ embere, az új nagyvezír, Kodzsa Szinán pasa vezetésé-vel nagy hadjáratot indított Magyarországra.

Szinán nagyvezír 1593-ban a Buda elfoglalása óta kipróbált úton kí-vánta a birodalom hódításait kiterjeszteni. Legfóbb célja továbbra is azosztrák fõváros maradt, ennek elfoglalása elött azonban nélkülözhetet-lennek tartotta a Duna menti hadi út közelében fekvõ legerősebb várakbekebelezését. Azaz: az oszmán hadvezetés úgy döntött, mindenkép-pen Bécs irányában tör elõre. Ezt a szándékát Szinán nem is palástolta,midãn augusztus elején Nádasdy Ferenchez írott levelében kijelentettez,Azt pedig ne gondolja Nagyságod, hogy addig Bécshez nyúlok, mígMagyar- és Horvátországban egy palánk rriaradt, mely a hatalmas csá-szárnak [azaz: a szultánnakj engedetlen lenne.”

A török hadsereg föparancsnolta a Fekete Béghez írott levelében -legfóbb céljainak ismertetése mellett - még egy különleges ajánlatot istett a Dunántúl legjelentősebb birtokosának: „Ha pedig a hatalmas csá-szarnak [értsdz a szultánnakj híve leszel, énnekem is az az akaratom.hogy annál nagyobb úrrá akarlak tenni, amiben mostan vagy; és tégedhitedben, törvényedben és jószágodban feleségestül, gyermekestül, fiú-ról fiúra meg akarlak tartani, hogyha a hatalmas csásıárnak zásflajátfelveszed. Annak felette fegyvereddel és szép szóval a német király bi-rodalmából valamit meghajthatsz magadnak, azt fiúról fiúra megadom.Akaratom pedig, hogyha szómat fogadod, rövid nap istennek engedel-méból királyi felségre hoflak, mert a csehországi királyságot a hatalmascsászárnak parancsolatából kegyelmednek akarom adni."

Az oszmán hadvezetés e tekintetben is a Szulejmán és elűdei általmár kitaposott úton járt. Nagy célja megvalósítása érdekében a hódítá-sa fõ csapásvonalától távolabb esõ, periferikus területek legjelentősebbbirtokosait különféle ajánlatokkal igyekezett vazallusának megnyerni.Nádasdy mellett ugyanis 1593-1594-ben a korszak majd minden jelen-tčs magyar fõurát és politikusát hasonló levelek ostromolták. Arra,

T

Q Az OSZMÁNOK MAGYARORSZÁCON

hogy ezek az ajánlatok valóban a megosztás céljából és a megtévesztéstaktikájával születettek - azaz ekkor sem a hatósugár elvének felisme-résérõl volt szó -, kiváló bizonyítékul szolgál, hogy egymást lıcitáltákfelül. Nádasdy mellett a cseh királyságot egy ízben ecsedi Báthorylstván országbírónak is Odaígérték, miközben egy másik ajánlat szerintõ kapta volna az úgynevezett kassai vajdaságot, vagyıs a SzatmártólNagyszombatig terjedő országrészt. Ugyanezt a területet vıszontSzinán utasítására Haszán temesvári beglerbég az egri hűs fiának, DobóFerencnek is felajánlotta, nyilván azzal a megfontolással, hátha Bátho-ry nem áll kötélnek. A vazallusı státus fejében az oszmánok felsó-ma-gyarországi hűbérese urának 20 000 tallérral tartozott volna évente. Bára magyar Íõurak közül ekkor senki sem döntött a török „szövetség”mellett, érdemes felhívnunk a figyelmet arra, hogy 1682-ben Thökölylmre csaknem ilyen feltételek mellett lett Felső-Magyarországon a szul-tán csatlósa.

Bár a nagyvezír feltételezhetően rovid, gyózedelmes háborúval szá-molt, az egésıen 1605-ig tartó hadakozás tökéletesen igazolta az osz-mánok célkitűzését. Ezen 13 esztendő alatt a szultán fõparancsnokaikilenc hadjáratot vezettek Észak-Dunántúlra, valamint a Duna mentiterületekre, és pusztán négy esetben a hadszlntér más részére (1595 és1598; Erdély, 1596: Eger, 1600: Kanizsa ellen). Bécs megközelítése érde-kében tehát mindent megpróbáltak. 1593-ban elöbb Veszprémet és Pa-lotát, sót 1594-ben a Habsburg Birodalom nagy riadalmára már Cyõrtés az egész Észak-Dunántúlt is megszállták. Komárom bevételére azon-ban 1594-ben már nem futotta erejükből, sõt a következõ esztendőbena császári csapatok Esztergom visszavételével Gyõrt is meglehetõsennehéz helyzetbe hozták - hiszen folyami ellátása így megoldhatatlannávált. De az ország ajánlatokkal való megosztása sem járt sikerrel. Sót1595-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is felmondta a hűbéres-séget, és szövetségre lépett Rudolf császárral. Erdélynek, valamint Áronés Mihály vajda révén a két román fejedelemségnek a háborúba való be-kapcsolódása pedig végzetes volt az oszmánok számára. Az új szultán-nak, lll. Mel-rmednek két esztendejébe került, hogy végül 1596-ban,Eger elfoglalása után a mezñkeresztesi csatában egy újabb nyílt ütkö-zetben aratott, szerencsés gyözelemmel az erdélyi fejedelemségen ke-

48

Újabb kísérletek Bécs megközelltêsére @

resztül biztosítsa a Moldova és Havasalföld felett megingott oszmánfennhatáságot.

1597-1598-ra végleg kiderült: a két szemben álló nagyhatalom to-vábbra sem bír egymással. A háború Magyarország és Erdély óriási sze-rencsétlenségére azonban még majd egy évtizedig tartott. Az oszmá-nok hadseregük létszámának és kiváló utánpótlásuknak köszönhetőerõfölényüket nem tudták érvényesíteni a császári csapatokkal szem-ben. A keresztény hadak viszont hiába voltak a kor legmodernebb tűz-fegyvereivel felszerelve, és jutottak ennek köszönhetõen harcászati éstechnikai fölénybe. Ebbõl származó elónyüket alig tudták kihasználni.A császári csapatok hadkiegészítése és logisztikája ugyanis ekkor mégmindig a Habsburg-országok rendjei által megszavazott segélyeken ala-pult, ennek hatástalansága következtében a keresztény seregek gyakranmozgásképtelenné váltak. Az így kiegyenlítõdõ erőviszonyok tehátpatthelyzetet eredményeztek.

Összességében az oszmánok végül valamivel több sikert könyvelhet-tek el, mint ellenfelük. Eger után 1600-ban Kanizsa elfoglalásával ismétegy újabb tartomány alapkövét tették le, bár 1599-ban mind győri,mind pápai vilájetjükrõl örökre le kellett mondaniuk. A hódoltság terü-letét tehát igen csekély mértékben, de sikerült kibövíteniük. Egyetlenkomolyabb területveszleségük Budától északra érte õket. Pálffy Miklósnevezetes téli hadjáratában, 1593-1594 fordulóján visszafoglalta Füle-ket és számos kisebb-nagyobb szomszédját. Emellett a tiszántúli vége-ken még Lippát, Solymost és Jenõt vesztették el, melyek az erdélyi feje-delmek fennhatósága alá kerültek. Az oszmánok minden eredményúkellenére mégis fellélegeztek Bocskai lstván 1604. évi felkelése következ-tében, mely a bécsi hadvezetést újabb komoly problémák elé állította.Az elõzõ esztendőben ugyanis Abbasz perua sah - országa hadsere-gének éppen oszmán mintára történt újjászervezését követõen - a ma-gyar hadszíntéren lekötött ellenfelét keleten hátba támadta. A mielőbbibêkekotés tehát mindkét szemben álló félnek létérdeke volt.

Erre a két császár és Bocskai követeinek jelenlétében végül 1606. no-vember 11-én a Zsitva folyó torkolatánál került sor. A szerződés új kor-szakot nyitott a két nagyhatalom történetében; a több mint fél évszá-zadnyi, mindkét fél által mindenáron fenntartandó békesség idõszakát.

T

@ Az oszıviÁNoi< iviAcYAitOiıszÁcoNA lezárt háború ugyanakkor bebizonyította, az oszmánok közel egy év-század alatt sem tudtak semmi újat kitalálni nagy céljuk megvalósításaérdekében, s ez számukra végzetes következményekkel járt. A Habs-burg Birodalom által támogatott Magyarország még az óriási eröforrá-sokkal és a világ legerősebb hadseregével rendelkező birodalom számárais túl nagy falat maradt. A világuralmi tervek meghiúsultak, s maga anagyhatalom is omladozni kezdett. Az elmúlás azonban - többszörieröre kapás után - még nagyon, de nagyon sokáig, egészen a 20. századelejéig tartott. Az Oszmán és utódai által lerakott építmény alapjai na-gyon szilárdak voltak.

RÖGÖS MAGYAR ÚT EÉGsBEzA HABSBURGOK És MAGYARORSZÁG

Bocskai lstván felkelése (1604-1606) nemcsak a hosszú háború meneté-ben, hanem a magyar rendek és a bécsi udvar kapcsolatában is teljesenúj periódust nyitott. A rendek kapva kaptak a kiváló alkalmon, s kellõ-kčppen kihasználták a felkapaszkodott nagyúr hajdúinak mozgalmátaz előző évszázadban korlátozott rendi pozíciók megerősítésére, vala-mint a meginduló ellenreformációval szembeni fellépésre. Az 1606. jú-nius 23-án kötött bécsi béke ezen törekvéseiknek volt ékes bizonyítéka.A Habsburg-uralkodó és a rendek szerződésbe foglalt - sót az 1608. éviországgyűlésen törvényben megerősített - egyezségéhez azonban aMohács utáni esztendöktõl igen hosszú, meglehetõsen rögös út veze-tett. Mivel ennek az útnak az állomásait - paradox módon - sokkal ke-vésbé ismerheti az olvasó, mint az oszmánok törekvéseit vagySzapolyai hozzájuk csatlakozásának jól kutatott körülményeit, min-denképpen indokolt, hogy errõl részletesebben szóljunk.

Elszalasztott lehetõség Kevés uralkodónk volt a magyar történe-vagy kényszerhelyzetš- lemben, aki oly nehéz körülmények kö-E zött vette át az ország kormányzását,mint az 1526. dccember 17-én a pozsonyi diétán királlyá választottHabsburg Ferdinánd. Az a középkorban sem volt ritkaság, hogy egyikuralkodójelölt fegyverrel küzd meg a másikkal, mégis egész történel-

517

@ A HAı}sıauıtcoK És MAcYAııoııszÁcmünkben páratlan dolognak számított, hogy az országnak közel másfélévtizedig egyszerre két törvényesen megválasztott királya volt. A félre-értések elkerülése végett nyomatékosan ki kell jelentenünk: mindSzapolyai Iánost, mind Ferdinándot - a legitimációhoz szükséges há-rom feltételnek megfelelően - a Szent Koronával, Székesfehérvárott ésmindkét esetben az esztergomi érseket helyettesítő rangidős nyitraipüspök, Podmaniczky lstván kente fel uralkodóvá. Segitségére János ki-rály 1526. november 11-i koronázásakor a mohácsi csatában elesettSzalkai László érsek halála miatt volt szükség. Az egy esztendővel ké-sõbb, 1527. november 3-án tartott újabb ceremónián viszont azért kel-lett ismét neki közreműködnie, mert a Szapolyai által időközben kine-vezett esztergomi érsek, Várday Pál nem lehetett jelen. Pontosabbanszólva: nem tudott, de nem is kívánt a szertartásban részt vállalni, hi-szen ekkor lános király híve volt.

Habsburg Ferdinánd - még bátyja, V. Károly császár árnyékában is -sokkal nagyobb katonai-anyagi erolorrasokkal rendelkezett, mint ma-gyarországı vetélytársa. Ennek ellenére õ már nem, majd csak utóda,Miksa király élhette meg azt a pillanatot, hogy Szapolyai fiát - névlegugyan még magyar királyt, val6|ában már csak Erdély fejedelmét - ma-gától tisztes távolságban tud|a. János király ugyanis már azt megelózõ-en, hogy Ferdinánd fejére került volna a Szent Korona, a törökök párt-jára kényszerült, hiszen 1527. október 18-án útnak indította lsztam-bulba szövetséget kérő ltövetét. Ezáltal az erőviszonyok alapvetőenmegváltoztak. Bár a Habsburg-uralkodó a teljes győzelmét hozó 1527.évi hadjáratban bebiıonyltotta, Szapolyai egyedül nem lehet komolyellenfél számára, a vılághódltú Szulejmán által támogatott János ki-rállyal szemben viszont már csak igen korlátozott lehetőségekkel ren-delkezett.

l. Ferdinánd előtt magyarországi céljainak elérésében a Lajtán túl ésinnen egyaránt jelentõs akadályok emelkedtek. Miként arról már szól-tunk, az éppen létrejott Habsburg Birodalom - még fe|l6désének legfé-nyesebb időszakában is - hemzsegett a szınte leküzdhetetlen problé-máktól. A rendkívül gazdag, de ugyanennyıre széttagolt nagyhatalmataz oszmánok a Földközi-tenger medencéjében is fenyegették, miközbenItáliában is még egy évtizedig véres harc dúlt a franciákkal. A német fe-

T

Elszalasztott lehetõség vagy kénysurhelyzeté û

jedelemségekben pedig hamarosan a reformáció gerjesztett fegyverestűzfészkeket. V. Károly számára ezért a magyarországi frontvonal -érthetően - az oszmánok ellen csak harmadik, általában véve pedigkényszerből mellőzött hadszlntérnck számított. Katonai segítség ígycsak szerény mértékben érkeflietett Magyarországra. (Sőt az 154Í}esévek második felében a magyar huszártisztek egy része a császár zsold-ján a schmalkaldeni vallásháborúban teljesített szolgálatot.)

A Spanyolországban nevelkedett Habsburg-trónörökösnek osztráktartományainak ıendjeivel is óriási problémái támadtak. A rendek - aközépkor végi Európa többi területéhez hasonlóan -itt is igen komolyerőt képviseltek. A főhercegnek ezért ausztriai hatalomátvétele utánkemény fellépéssel kellett megreguláznia a központi hatalom megerősí-tése ellen fellázadt nemeseket, valamint az engedetlenkedő Bécs váro-sát. 15Z2-ben Bécsújhelyen a lázadók néhány vezetőjének és a bécsi pol-gármesternek a feje porba hullott. Sőt az új uralkodó a leendő császár-város kiváltságait is jelentõsen megnyirbálta. Ennek ellenére mégkorántsem köszöntött békesség tartományaira 1523-től - a tiltó ren-delkezések dacára - a reformáció egyre nagyobb hullámokban terjedt átAusztriára is. Ráadásul két esztendő múlva Tirolban heves parasztfel-kelések robbantak ki, amelyek a többi tartományra is hamar átterjed-tek. A központi hatalom még meg sem birkózott ezek leverésével, mi-dőn megérkezett a hír: Mohácsnál a főherceg sőgora, az ifjú magyar ki-rály holtan maradt a csatatéren.

ferdinándnak azonnal lépnie kellett a magyar trón elnyerése érdeké-ben. Egyrészt a dinasztia tagjainak gondolkodásába -- lll. Frigyes ural-kodása óta - a magyar királyság megszerzésének és a Duna menti mo-narchia megteremtésének célja teljességgel bcivódott. Sőt Miksa csá-szár alatt a világhatalommá válással ezek a törekvések csak továbberősödtek. (Noha az események rendjén semmit sem változtat, nemsok kétségünk van afelől, ha Miksa 1490-ben vagy 1506-ban megszerzia magyar trónt, az ország kora újkori története valószínűleg sokkal ked-vezóbben alakul.) Másrészt Ferdinándnak nem volt nehéz felismernie:tartományainak védelme érdekében alapvető szüksége van Magyaror-szágra. Ebben csak megerősítették őt l. Miksa tőrökellenes törekvései,valamint rokona, ll. Lajos ismétlődő segélykérelmei. A Krajnát és

Í

@ A HAEsEuRcoK Es MAcYAitOitszÁcKarintiát fosztogató szpáhiportyák tetemes pusztításairól befutó jelen-tések szintén ugyanerre sarkallták. Mindezek ismeretében a főherceglehetőségei - persze éppen az anyagi és a katonai erőforrásokat leszá-mítva - kísértetiesen emlékeztettek Szulejmán szultán 1520. évi hely-zetére. Királlyá választását követően kényszerhelyzetbe került: fegyver-rel kellett hozzáfognia a magyar trón megszerzéséhez és új országa be-rendezéséhez.

Ezeknek a céloknak a megvalósítását a lajtán innen is komoly ne-hézségek hátráltatták. Szapolyai 1528. évi török szövetsége, majd aBécs elleni szultáni hadjáratok egyértelműen jelezték, Magyarországértvalójában a szultánnal kell megküzdenie. Ehhez azonban hadszíntérrévált új országában a feltételek egyáltalán nem voltak számára adottak.Politikai támogatottsága kezdetben nagyon csekély volt, hiszen az or-szág nemességének java a korábban megválasztott és már Mohács előttnépszerű Szapolyait támogatta. Csekély táborában pusztán az országnyugati felében birtokos nemesség egy-egy prominensebb személyisé-ge, valamint testvére, Maria királyné hívei (Báthory lstván nádor,Szalaházy Tamás veszprémi püspök, majd kancellár. Thurző Elek tár-nokmester, majd országbíró, 1529-től Várday Pál érsek, valamint - az1529 és 1535 közötti esztendőket leszámítva - Nádasdy Tamás, a ké-sőbbi nádor, valamint a meglehetősen bezárkózó Batthyány Ferenchorvát-sflavón bán) remélték az ország boldogulását.

Ferdinándnak ekként pusztán arra futotta korlátozott lehetőségei-ból, hogy az 1530-1550-es években Szapolyait, majd Buda bevételeután - a szultán által az ország periférıájãra kényszerített - János Zsig-mondot fokozatosan visszaszorítsa. lgy még a törökök előrenyomulásaellenére is egyre jelentősebb területeket tartott az uralma alatt, melye-ken megkezdhette egy új határvédelmi rendszer kiépítését. Ennek meg-valósítása roppant nehéz feladatnak mutatkozott, Jól tudjuk ugyanis,milyen komoly erőfeszítésébe került Hunyadi Mátyásnak is, hogy ked-vezőbb politikai és anyagi lehetőségek között, az 1470-es évek békeidő-szakában keresztülvigye határvidéki reformjait. Ráadásul Ferdinándhadvezetése - középkori elődjével ellentétben - kezdetben nem rendel-kezett a törökök szokásait ismerő diplomatákkal, de még magyarorszá-gi helyismerettel sem. Sőt - néhány, a horvát végeken 1526 előtt meg-

54

Elszalasztott lehetõség vagy kényszerhelyzetê Š

fordult Íõtisztet leszámítva - a rendszer kiépítésére alkalmas apparátu-sa sem volt. Végül a Habsburg-uralkodó hadvezetése számára az országtermészetföldrajzi adottságai sem kedveztek. Az oszmánok által meg-szállt területektól csak több száz kilométerre északra húzódtak olyanfolyók, hegyvonulatok vagy mocsarak, amelyekre támaszkodva az újrendszer kıépíthetõ volt. Mindezek ismeretében joggal merül fel a kér-dés a fenti körülményeket kevéssé mérlegelõ történetírói álláspontokkalszemben: valójában milyen lehetőségeket halasztott el - a gyakranegyenesen mulasztással vádolt - Habsburg Ferdinánd a Mohács utániévtizedekbenš A következő fejezetben - az õt elmarasztaló vélekedé-sekkel ellentétben - látni fogjuk, törekvései még az óriási nehézségekellenére is jelentõs eredményeket hoztak.

A Habsburg-uralkodónak - a fenti problémák mellett - saját magyar»országi táborával is egyre bajosabb volt boldogulnia. Elmaradhatatlanközpontosító törekvéseıvel szemben magyar hívei egyre gyakrabban ésugyanúgy emeltek kıfogásokat, miként az intézkedéseivel elégedetlenosztrák és cseh rendek. Persze Szapolyai támogatói hasonlóképpen há»borogtak hatalmukat megtörni igyekvő uruk rendeletei miatt. Azaz etekintetben a rendek fellépése egyáltalán nem attól függött, hogy kirá-lyuk mely dinasztıából származott, vagy milyen nemzetiségű volt. Azl526 után beköszöntő ıdószak mégis a Habsburg-uralkodót támogatónemesség számára teremtett nehezebb feltételeket. Ferdinánd rendjeiugyanis teljesen új, történelmük folyamán még sohasem tapasztalt szi-tuációval kerültek szembe.

A helyzet fonákságát elsõsorban három tényező adta. Egyrészt: a kétBécs elleni török hadjárat után a magyar rendek felismerték, pusztánMagyarország erõforrásaiból nem lehetséges annak egyesítése, de mégvédelmének biztosítása sem. Ezen egyre erósödó véleményüket 1539nyarán Nádasdy Tamás horvát-szlavón bán szavai kiválóan összegez-ték: „Ha Szentséges Felségtek valahonnan más országaiból nem gon-doskodik ezen országról, akkor bizonyosan bekövetkezik, hogy ezen or~szág elvesztése miatt Szentséges Felségtek más országai is elvesznek.”Sőt l547»ben - az elmúlt két évtized tapasztalataıra építve - külön or-szággyűlési törvénycikkben hívták fel uralkodójuk figyelmét arra, hogy„szükség van a Szent Császári és Királyi Felségek meg a birodalmi feje~

55

@ A HAiasEuitcOK És MAcYAitoRszÁcdelmek pénzbeli és katonai segélyére, mert mindezekre a magyar hadi-adó egymagában semmi szín alatt nem elégséges". A rendek tehát belát-ták, a királyi Magyarország rá van szorulva Habsburg-uralkodójuk ide-gen tartományainak anyagi és fegyveres támogatására. Mindezekellenére - érthetően - semmit sem kívántak feladni Mohács elótti veze-tő politikai szerepükbõl, midőn a királyi tanácsban maguk döntöttek azország minden fontos kérdésérčl. A gyengekezű Iagellókkal szembenkorábban érvényesltett kizárólagos pozícióikat mind az államigazgatás,mind a belpolıtıka területén meg akarták örizni.

Másrészt: attól a pillanattól kezdve, hogy az általuk igényelt idegensegítség keretében az elsõ német gyalogos Magyarországra lépett, sú-Iyos konfliktusok támadtak a külföldi csapatokat irányító fõhadpa-rancsnokok és a rendek vezetõi között. Ráadásul Ferdinánd király azosztrák tartományokban és Csehországban végrehajtott központi re-formjait Magyarországon sem kívánta, de nem is tudta mellõzni. Apénz-, majd a hadügyigazgatás hatékonyabbá tétele érdekében sorrahozta meg azon ıntézkedéseıt, melyek a rendek rosszallását váltottákki. Az újonnan felállított - a következõ alfejezetben ismertetendö -kormányszervek, valamint a fõhadparancsnokok tevékenysége Igy nyil-vánvalóvá tette számukra, hogy korábbi kizárólagos pozícióik egyre ko-molyabb veszélybe kerülnek. A Mohács elõtt már beıdegzõdötten mú-ködö ellenállás ráadásul az új körülmények között keveset ért.

Végül megoldhatatlan problémát állított a rendek elé az a különlegeskörülmény, hogy új uralkodójuk koronázása után távozott az ország-ból, és feladatainak ellátására a helytartó és tanácsa vezetésével különkormányszervet (helytartóság, latinul Ioeııiıımıeıııin) rendelt. Jólleheterre - bár nem tanács formájában - a 15. század elején, LuxemburgiZsigmond uralkodása alatt már több alkalommal sor került, a két hely-zet között mégis alapvetõ különbség volt. Ferdinánd távoztával azonálló magyar királyi udvar örökre megszűnt. Pontosabban: a Habs-burg Bırodalom és Magyarország perszonáluniójának köszönhetõen amagyar király udvara egyesült az osztrák tartományok és a cseh kiraly,sõt 1556 után egyúttal a császár Bécsben székelõ udvarával.

Mindez nem jelentett mást, mint hogy ezentúl - a cseh ügyek mel-lett - a Magyarország sorsát érintő legfontosabb döntéseket is ebben a

56

Elszalasziott lehetõség vagy kénysztrhelyzeté @

közös udvarban hozták meg. (A középkorban egyébként igen hasonlóvolt a helyzet a magyar-horvát perszonálunióban.) Az önálló magyarkirályi tanács ezáltal megszünt, szerepét a helytartó és tanácsosai al-kotta ewısıˇlíuııı Huıigriritiıııı vette át. Ráadásul a közös uralkodó kor-mányzásának, valamint a torökellenes védelemben való együttműkö-désnek köszönhetõen a magyarországi kérdések egy igen jelentõs részeközös üggyé vált. A rendek ezt az új helyzetet nem tudták, de részbennem is akarták megérteni, pontosabban, elfogadni. Eleinte ezért aztszorgalmazták, hogy Ferdinánd lakjon Magyarországon, aminek perszesemmiféle realitása nem volt. Számára ugyanis nem a frontvonallá váltország, hanem régi örökös tartományai jelentették birodalma központiterületeit. A rendek azután, e kérésük kudarcát belátva, még az 1560-asévekben is azt sürgették, hogy ,,méltóztassék Őfelsége a magyar dol-gokban és ügyekben magyar tanáccsal élni". Csakhogy színtiszta ma-gyar ügyek - a belpolitikát és az igazságszolgáltatást leszámítva - azoszmán elõrenyomulás miatt már alig léteztek.

A különleges szituációból eredõ nehézségeken Ferdinánd többszörkívánt javítani. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy magyarországi be-rendezkedés: és a hódítók elleni védekezés a frontvonal problémáit leg-jobban ismerõ magyar főméltóságok tanácsaival könnyebben mehetvégbe. Az 1540-es években ezért megpróbálkozott azzal, hogy a közösügyek inrézésére állandó jellegű magyar tanácsot foglalkoztasson Bécs-ben. Miután törekvése - a rendek vonakodása miatt - nem járt ered-ménnyel, több ízben szorgalmazta, hogy legalább egy-egy befolyáso-sabb magyar tanácsost bocsássanak rendelkezésére az osztrák főváros-ban. Sőt az l53Ü-l550-es években még magyar udvari apródokat ésfamiliárisokat is tartott, hogy segítségükkel a magyarországi ügyeketkönnyebben intézhesse. A magyar nemesség azonban - a török hadve-zetéssel ellentétben - nem kívánkozott Bécsbe. Csak nagyon kevesekértették meg idõben a bécsi politikai életben való részvétel igazi jelentõ-ségét. Amikor viszont az elmulasztott lehetőséget felismerték, már túlkéső volt.

A magyar rendek persze nem konok makacsságból választották a po-litizálás ezen útját. 1526 után olyan teljesen új szituációba, nehézkényszerpályára sodródtak, melyről csak a legkiemelkedőbb tehetségek

57

@ A HAssiauiıcOK És ~iAcYAitOiıszÁcszámára nyílt megfelelö idóben kiút. llyen politikusok pedig ez időbensem akadtak nagy számban. A Bécsbe vezető út ugyanis valóban na-gyon rögös volt. Mindez részben az ország szétszakítottságából, rész-ben a teljesen idegen helyzetből, részben pedig a középkorban jól beváltpolitizálási gyakorlat alkalmaflıatatlanságából adódott.

A Mohács utáni zúrzavaros évtizedekben a Ferdinánd-párti rendekbirtokai Szapolyai hívei vagy a törökök miatt gyakran kerültek veszély-be. Ezért úgy látták, jobb, ha ezek megóızése végett otthon maradnak.De egyesek sokáig azt sem tudták eldönteni, melyik király oldalán ve-zet az út az ország felemelkedéséhez. A gátlástalanul politizálók - mi-ként arról még a Hıirıııadileiııas öıı/ˇelälıelt című alfejezetben szólunk - rá-adásul pártváltásaikkal általában az éppen erősebb félhez dórgölóztek,hiszen úgy vélték, ezzel megalapozhatják jövõjüket. Végül megszokottföldesúri udvaraikat - melyek vidékén a maguk urai, a maguk ,,kiskirá-lyai” voltak - egyébként sem szívesen cserélték fel egy teljesen idegenkörnyezetre. Egy részüket még arra is nehezen lehetett rávenni, hogy újfõvárosukban, a Budához képest periferikus helyen fekvõ Pozsonybanvállaljanak részt az ország ügyeinek intézésében.

A Bécsben való politizálástól az idegen miliõ miatt is erősen riadoz-tak. Német kereskedõpolgárságunkat, a határ menti birtokosokat ésMária királyné néhány hívét kivéve, 1526 elõtt a magyar rendeknek azosztrák nemességgel szinte semmiféle kapcsolatuk nem volt. Ráadásula Mohács előtti nemesi közgondolkodást - a Habsburgokkal kötöttszerzódések következtében - komoly németgyúlölet hatotta át, melyeta Szapolyai-párt igyekezett tovább szítani. Elegendõ ezen a helyenpusztán az idegen származású király választását elutasító 1505. évirákosi végzésre gondolnunk. Ettől az érzéstõl pedig még Ferdinánd hí-veinek egy része sem tudta lüggetleníteni magát.

Bécsbe érkezve a magyar nemesség idegennek érezte magát, ezt anyelvi és mentalitásbeli különbségek még jobban megerősítették. AHofburg ugyanis az osztrák rendek mellett tele volt egyéb idegennel(spanyolokkal, németekkel, csehekkel) is, akik még a Magyarországonbevettnek számító latint sem gyakran bírták. Tehát már önmagában akommunikáció is komoly nehézségeket jelentett, nem beszélve a telje-sen eltérõ udvartartási etikettrõl. Noha a Magyar Királyság az egész kö-

58

Habsburg-reformok Magyarországon @

zépkorban az európai keresztény kultúrkör része volt, a magyarok „ért-hetetlen” nyelvük és keleties öltözködési szokásaik miatt általában ide-gen, sőt nemritkán lekicsinylő fogadtatásban részesültek. Kiválóan ta-núskodnak erröl az érzésről még a 17. század elejéről is Lépes Bálintnyitrai püspök és kancellár szavai a birodalmi városban, Nürnbergbentapasztaltakról: ,Ebben a városban, sõt majd az egész tartományban,oly szükön járt az előtt a magyar nemzet, hogy egy prédikátor két szol-gámtól, kiket elõre küldtem, azt kérdezte: »monachi esris ne vos [való-ban szerzetesek vagytok] iz; bár maga látta, hogy magyar fekete ruhá-ban voltak, kard oldalukon és száras csizma lábukon, annak volt a leg-több nézõje. Sokan hol törököknek, hol polyákoknak [lengyeleknek]mondottanak, fülünk hallatára. Még több csodálőnk lett volna, ha töb-ben és színes ruhában, szokott oltözetünkben jöttünk volna Õfelségé-vel." Hasonlóképpen fogadhatták az 1530-as években a bécsi udvarbaérkezõ magyar nemeseket is.

Végezetül egyáltalán nem kedvezett a bécsi politikai szerepvállalás-nak az sem, hogy a gyarapodó lélekszámú nagyvárosban az élet megle-hetősen drága volt. A magyar király idegen udvarában való megkapasz-kodás tehát nagyon nehéz és költséges vállalkozás lehetett. Ennek a be-fektetésnek az igazi előnyeit csak kevesen ismerték fel. Mindezekkelmagyarázható, hogy l563-ban - amikor a magyar-osztrák perszonál-unió már csaknem negyven esztendeje fennállt - a Bécsben székelő ma-gyar kancelláron kívül mindössze három magyar főnemes (NádasdyTamás nádor, Zrínyi Miklós szigetvári és dunántúli, valamint Pethő lá-nos komáromi főkapitány) rendelkezett házzal a császánıárosban. Bárrajtuk kívül persze még jó néhány magyar fõméltóságnak volt szállása,a korabeli szálláshelyek nyilvántartása (Hofqıırırıiˇerslıııeli) azonban álta-lában csak a következőket tudta róluk: „Bécsbe ritkán jön fel.” A rend-kívül lassú és nehéz bécsi beillesúedésnek viszont évszázadokra kihatókövetkezményei voltak.

Habsburg-reformok Magyarországon Az oszmánok megismertberendezkedési gyakorla-

tához hasonlóan a 16. század elején a Habsburg-nagyhatalom is igyeke-

T

Š .^.**^*?5_BU'Š9“?l< .ɧ.M^°Yf".*°R5ZÁ°zett tartományait egységes elvek szerint irányítani és igazgatni. Egyál-talán nem véletlen, hogy nem a berendezkedni kifejezést használtuk,hiszen a Habsburgok a fõként házasságok révén elnyert országokat so-hasem szállták meg katonailag oly módon, mint azt „örök ellenségük"tette. A rendi és a helyi közigazgatási intézményeket nem számoltákfel, a központi hatalmukkal szembekerülõ rendeket pedig csak olyankemény ellenállás esetén verték le erővel, mint az 1522-ben Bécsújhe-lyen történt. Sõt, mivel kormányzásuk bıztosltásában és hadseregeik fi-zetésében a rendek által megszavazott adóknak megkerülhetetlen sze-repe volt, igyekeztek velük a megfelelõ hatalmi egyensúlyt fenntartani.Az uralkodó és a rendek közötti hatalommegosztásban, az úgynevezettrendi dualizmusban az utóbbiak jogainak és kiváltságainak betartásátpedig koronázász hitlevelükben garantálták. l. Ferdinánd magyar kırály-ként például a következőket fogadta: „Esküszünk, hogy az egyházi ésvilági urakat, fõpapokat, bárókat, nemeseket, szabad városokat, Ma-gyarország minden rendjét szabadságjogaikban, törvényeikben és ki-váltságaikban, melyeket még a régi szent királyok idején nyertek, meg-6rizzük és megtartjuk."

A Habsburgok ugyanakkor országaikat sem kívánták gazdaságilagbirodalmukba beolvasztani vagy kizárólag hadseregük szolgálatába ál-lítani. Felısmerték, hogy erre a különbözõ fejlettségú területek mıattnincs semmi lehetõség. Dinasztiájuk vallását, a katolikus hitet, majda katolikus egyház megújuló mozgalmát viszont erőteljesen támogat-ták. A protestantiımus elterjedését önállósulási törekvéseikre fel-használó fejedelmek ellen pedıg, ha kellett, fegyverrel is felléptek; bárnéhányan közülük, ha nem is nyíltan, de rokonszenveztek az új hit bi-zonyos elemeivel.

Reformintézkedéseiket mind régi, mind új tartományaikban foko-zatosan egységesülõ, bevett módszerek szerint hajtották végre. Ezekl. Miksának még a s7Ázad legelején meghozott újításain alapultak. Acsászár felismerte, hogy egyre gyarapodó tartományaiból csak akkorkovácsolhat erõs birodalmat, ha egyrészt a megerõsödött rendek hatal-mát korlátozza, másrészt a kormányzási-közigazgatási szempontbólrendkívül lazán összefüggő országokat egységesebb központi irányításalá vonja. Ennek megfelelõen fõ célja az államigazgatás legfontosabb te-

T

Habsburg- reformok Magyarországon â

rületeinek (a pénz- és hadügy, valamint a diplomácia) modernizálásavolt. A belpolitikai életbe és a helyi igazságszolgáltatásba ugyanakkor -a császárság egyes elavult intézményeit kivéve - nem kívánt beleszólni.

Bár Miksa reformjai még csak csekély és rövid életű eredményekethoztak, utódai, Károly és Ferdinánd igyekeztek azokat kiteljesíteni. Va-lójában hatalmuk megerősítése érdekében más útjuk nem lehetett -még akkor sem, ha jól tudták, az újítások a rendek heves ellenállásátváltják k.i. Ferdinánd ennek ellenére az ausztriai parasztfelkelések után,1527-ben megkezdte az egyes tartományok rendi szervei felett álló köz-ponti hivatalhálózat kiépítését. A már adott székhelyen (Bécsben) ál-landó jelleggel és tanács formájában ülésezó, a kor szintjén modernnektartható új kormányszervek segítségével volt ugyanis egyedül lehetősé-ge arra, hogy az államigazgatás legfontosabb területeit minden tarto-mányában ellenórizhesse és összefoghassa.

Reformjait 1527-ben saját tanácsa megújításával kezdte. Országailegfontosabb állam- és külügyeinek, valamint egyéb uralkodói jogainakés hűbéri kérdéseinek intézésére létrehozta az Udvari Tanácsot és a Tit-kos Tanácsot (Hofmı, ill. Celıeíınmı). Ezek közül végül az utóbbi jutottvalóban meghatározó szerephez, hiszen az Udvari Tanács - egyrevesztve jelentóségéból - a 17. században már csak jogi ügyekkel foglal-kozott. A Titkos Tanács viszont - a Habsburg Birodalom 1556. évi ket-téválása után - fokozatosan a birodalom és az osztrák örökös tartomá-nyok legfontosabb döntés-elókészítõ és döntéshozó szervévé lépett elõ.Hasonlóan jelentõs szerepet töltött be a pénzügyigazgatás területén azugyancsak 1527-ben alapított Udvari Kamara (Hoflmııiıııer), amelymintegy fináncminısztériumként felügyelte az egyes tartományok ha-marosan létrehozott önálló kamaráit.

A hadügyek egységes irányítása és a katonai igazgatás 1556-tól a bé-csi Udvari Haditanács (lzl/ieıier Hofleııˇegsmı, Cunsılııırıı Bellıciıııı) feladatalett. Ennek létrehozása - miként liitni fogjuk - elsõsorban a török-ellenes magyar hadszíntéren végbement események miatt vált halaszt-hatatlanná. V. Károly lemondása és Ferdinánd 1558. évi császárrákoronázása után pedig a Német-római Birodalmat is Bécsből irányítot-ták. Ezt a feladatot elsõsorban a birodalmivá vált Udvari Tanács

Él

@ A i-iAiisiiuiıcoK És iviAcYAiıoiıszÁc(Rzıkhshofrziı) és a Titkos Tanács, továbbá a Birodalmi Udvari Kancellá-ria (Reichshoflmnzlei) látta el.

Ferdinánd végrendeletében mégis feladni kényszerült az egységes bi-rodalom létrehozásának tervét. Halála után osztrák tartományai háromnagyobb egységre estek szét. A központi terület ugyan továbbra is Al-só- és Felsó-Ausztria maradt; a Stájerország, Krajna és Karintia alkottaBelsó-Ausztria viszont Károly főherceg onálló igazgatása alá került. Fer-dinánd fõherceg ugyanakkor Tirol és Eló-Ausztria irányítását vette át.Sót az elõbbi területen Graz székhellyel a pénzügyek irányítására különkamara, a hadügyek koordinálására pedig 157B-ban külön Haditanács(lmıeıäsieııeichisrher Hofleıiıgsmı) alakult. A század végén a székhelyétPrágába áttevõ és ott újabb kormányszerveket (például prágai UdvariHaditanács = Pmgeı Hofkıiıgsmi) létrehozó ll. Rudolf uralkodása alatta korábbi egység még tovább bomlott. Mindezek ellenére a Ferdinándáltal lerakott alapok olyan szüárdak voltak, melyekre még évszáza-dokon át építhetett a birodalom vezetése. Az általa létrehozott kor-mányszervek ugyanis egészen a 19. századig kiállták az idõk prúbáját.

Az 1527-tól megkezdődött közigazgatási reformok természetesenMagyarországot sem kerülhették el - miként a Cseh Királyságban isvégbementek. Elsóként itt is a pénzügyek újjászervezésére volt a legége-tobb szükség, hiszen a törökök elleni védekezéshez egyetlen fillér semvolt nélkülözhetõ. Ferdinánd ezért 1528 januárjában még Budán felállí-totta a Magyar Kamarát (Ungarische Kammer, Camera Hungarica), mely-nek elsõ elnöke Gerendi Miklós erdélyi püspök lett. Mivel a magyar fó-várost Szulejmán szultán 1529. évi hadjárata idején János királynakadta át, a kormányszervet 1531-ben Pozsonyban szervezték újjá. Ettõlkezdve több évszázadra a Magyar Kamara lett a hazai pénzügyigazga-tás legmeghatározóbb intézménye és a Habsburg-kormányszervek leg-olajozottabban múködó magyarországi egysége. Felépítését tekintveteljességgel ellenčrzõ szenıét, az Udvari Kamarát követte, vagyis tanácsformájában, állandó jelleggel (naponta kétszer) Pononyban ülésezószakhivatal lett. 1567-tól, a Lazarus von Sehwendi fõhadparancsnok ál-tal vezetett hadjáratok eredményeit (Kassa és Szatmár vidékének JánosZsigmondtól való visszavételét) követően, Felsó-Magyarországon mun-káját egy szintén önálló kamara tehermentesítette. A Kassán székeló

62

Habsburg-reformok Magyarországon É

Szepesi Kamara (Zipszrısılıe Krıııırıızı, Cmıızm Srepusiensis) leletteseugyancsak az Udvari Kamara volt. Iellegét tekintve erösebb katonaifüggêsben állt, mint pozsonyi társa, hiszen legfontosabb feladata a he-lyi végvári katonaság zsolddal és élelemrnel való ellátása volt.

Az új hadügyigazgatás megszervezése szorosan összefüggort a to-rökellenes határvédelmi rendszer kiépítésével. E területen Ferdinándudvarára még nehezebb feladat várt. Egyrészt - miként már említettük- ennek megvalósítására a Mohács utánı két évtizedben a feltételekmég egyáltalán nem voltak adottak. Másrészt a hadügy azért is kényesterületnek számított, mert átszenıezése jelentõsen érintette a rendekazon szabadságjogait, melyek betartására Ferdinánd koronázásakor ígé-retet tett. Kiváltságaik értelmében ugyanis a magyar nemesek csak vé-rükkel adóztak. A hadügyekbõl való akár csak részleges kiszoritásukezen legalapvetőbb jogukat veszélyeztette, miközben persze korábbivezető pozlcióikról sem mondtak le ünkéntesen. Mindemellett legfõbbméltóságuk, a nádor - az 1485. évi nádori cik.kelyek értelmében - azuralkodó távollétében fökapitányuknak számított. Ezért Mária király-né tiszavirág-életű kormányzása után, Báthory Istvan nádor 1528 tava-szán kezdõdó helytartóságától a rendek úgy vélhették, a hadügyek te-rületén képesek lesznek megőrizni korábbi vezető szerepüket.

Ezen elképzeléseik csak csekély mértékben váltak valóra. Bár az ide-gen katonai segítséget egyre gyakrabban épp maguk sürgették, nehezentudták elfogadni, hogy az újabb helytarték (1532-1542: Thurzó Elek,1542-1549: Várday Pál) utasításai már egyáltalán nem rendelkeztekhadügyi feladatokról. Ezeket fokozatosan az osztrák tartományok segé-lyeiból a magyar hadszíntéren tartott csapatok idegen fõhadpa-rancsnokai vették át. A rendek legfõbb méltoságai ez ellen hiába tilta-koztak. A kialakult ördögi körből számukra nem volt kiút. A megfo-gyatkozott Magyarország éves jövedelmei ugyanis - a legújabbanfeltárt adatok szerint: az 1570-es évek közepén 765 000 rainai forint -egyáltalán nem voltak elégségesek még a formálódóban lévõ végvárvo-nal katonaságának aoldjára sem. Érdckcik védelmében persze a rendektöbb ízben azt állították: az Ország bevételeibõl - amennyiben azokatkizárólag maguk kezelhetnék - tel|ességgel ellátnák a határvédelmer,sõt még 15 000 lovast és gyalogost is tartanának. A korabeli források

T.

@ A HAnseuKcoK És MAcYAitoRszÁcalapján összeállított táblázat számadataı azonban ezt egyértelműencáfolják.

A vegvari ıtzmmag zteiaıõiuegziınit, vzızıaiın z uzaiyi Mzgymnzsgem iõvzaziiaziazı ez ıızaiızizaazziazı nazalekzı aranyatı is. „azzá nazaaih feiebeı." ez -`--M--` 7 Z. ,;;ı?

Év ”g`Č"" h"'”"'““3 ,f„zzızı...zf„ziz ıizzzıfi-.zızızıw”“ f""""“ zzazzzııtzz z„A„yA rzzizzzıeim z„A„vzzrf -Im/ı

1554155615721576157815821593

761 766945 475

1 385 9651 658 7361 461 9001 415 2921 572 533

'ı.[.- rainai (rénes) lorınt, "

100 50B1 40,555 27,546 2352 2654 2749 24,5

max.: maıimálısıa becsült (kb. 50%)

Noha az adatok ünmagukért beszélnek, mégis szükséges lelhívnunka figyelmet arra, hogy jelen esetben pusztán a mintegy 20-22 000 fõnyivégvári katonaság zsoldjával számoltunk. Pedig ugyancsak az ország jö-vedelmeibõl kellett, pontosabban, kellett volna fizetni a rendi méltósá-gokat, az említett új pénzügy-igazgatási szerveket, sõt az egyéb igen te-temes hadikiadásokat is. Ezek közé mindenekelőtt a várerödítések, akatonaság hadianyaggal és élelemmcl való ellátásának, a dunai flottá-nak, valamint a hlrszerzésnek és a hadipostának a költségei tartoztak.Ráadásul az ország helyzetét az is igen megnehezítette, hogy a Mohácselõtti idõszakhoz képest az egész európai hadügy óriási fejlődésen mentkeresztül.

Az úgynevezett hadügyi forradalom következtében a hadviselés és ahatárvédelem alapjaiban különbözött a középkoritól. A legfontosabbváltozást a túzfegyverek széles körű elterjedése jelentette. Ez elsőkéntlt.-íliában és Németalföldön jelentõs átalakulásra késztette a várépité-

T

Habsburgreformok Magyarországon Š

szetet - így jött létre az úgynevezett ó-, majd az újolasz erõdítési mód-szer -, de a hadíipart és a vele összefüggő gazdasági ágazatokat is. ldõ-kőzben a hadseregek létszáma is megnőtt, így ellátásuk és általában ahadügy irányítása már nagyobb számú és kifejezetten szakapparátusttett szükségessé. A hadügy- és az államigazgatás szenıezetének fejlődé-se vıszont újabb, egymást ismét elörelendítő változásokat hozott azelőbb említett területeken. A reformok és újítások az Oszmán Birodal-mat sem kerülték el. A szultánok már a középkorban is nagyszámú,igen jól szervezett állandó hadsereggel rendelkeztek, az ágyúk és tűz-fegyverek sokaságával felszerelt török csapatokkal szemben így csakhasonló módon felfegyvcrkczve lehetett érdemben felvenni a küzdel-met. 1. Eerdinándot és utódait mindezek következtében az új védelmirendszer és a hadügyigazgatás kiépítése, fenntartása és ellátása mindanyagilag, mind szervezetileg sokkal komolyabb problémák elé állítot-ta, mint középkori elõdeit.

Az 1540-es évekre ekként mind a bécsi hadvezetés, mind a rendekreálisabban gondolkodó vezetői számára nyilvánvalóvá vált: Magyaror-szágon az új végvárrendszer kiépítése és fenntartása csakis a Habsbur-gok közép-európai országainak éves segélyeivel lehetséges. Ezt még abécsi udvar által csúnyán meghurcolt lllésházy lstván is elismerte Bocs-kai lstvánhoz írott 1605. évı levelében: ,Nekem fejemben nem fér: hama kivönné az császár kezét Magyarországből, mint köllene az tőt-országi [vagyis szlavőniaij, Dunán túl és innen való végházakat eltarta-ni.” A túloldali táblázat adataiból kíolvasható mintegy bő 70 százalék-nyi hiányt, évente csaknem egymillió rajnai forintot, valamint az egyébhadikiadások terheit tehát külföldről kellett pótolni. A következő más-fél évszázadban ezért a szomszédos osztrák tartományokből, a biroda-lomból és Morvaországból az ütközózónává vált királyi Magyarországóriási segítséget kapott.

Mindezek ismeretében úgy véljük, a Habsburg-udvar egyáltalán nemvádolható olyan mulasztásokkal, mint amilyenekkel történetírásunkegyes irányutai korábban illették. Persze a kifejezetten saját érdekeketszem előtt tartó 1526 és 1541 közötti - kényszerű - halogatást vagy anagyhatalmi politizálást akár kemény ítélettel is minősíthetnénk. Eztmégsem tarjuk megfelelőnek. S nem azért, mert ez esetben ugyanezt

".„-_

@ A i-iAiasiaURcOK Es MACYAKORSZÁC

kellene tennünk a középkori magyar uralkodók hasonló tevékenységé-vel. Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás ugyanis szintén a leg-végsőkig igyekezett kihasználni a határaiktól délre fekvő délsfláv álla-mokat - mint ütközőzónákat - az oszmánok feltartóztatására. Nemkétséges azonban, hogy hasonló szituációban a világ egyetlen országasem járt volna el másként. Az önvédelem reflexe ugyanúgy müködött -függetlenül attól, hogy a Magyar Királyságról vagy a Habsburg Biroda-lomról volt-e szó.

Az 1540-es évek végétől rendszeressé váló éves segélyek fejében tehátl. Ferdinánd csapatainak fóhadparancsnokai és a bécsi hadvezetés jog-gal követelhették maguknak a hadügy egy jelentõs részének irányításátés igazgatását. A rendeknek persze ennek ellenére az volt az érdekük ésegyúttal természetes reakciójuk, hogy - ezen törekvésnek ellenállva -minél többet őrizzenek meg katonai hatáskörükből. Hamarosan mégisbe kellett látniuk: az általuk is egyre jobban szorgalmazott segélyek fe-jében fokozatosan szorulnak ki a hadügyigazgatás fontos részeiból. Mi-vel pozícióik és kapcsolataik Bécsben - ahol ezen részben enyhíthettekvolna - igen szerények voltak, e fontos területről való kiszorulásuk el-len valójában szinte semmit sem tehettek.

Bár az országgyűléseken benyújtott rendi sérelmek (gıavaıııiım)hemzsegtek a hadügyre vonatkozó cikkelyektől, a valóságban az udvarés a rendek között a hatánıédelem területén az együttműködés koránt-sem volt ennyire nehézkes. Buda 1541. évi tragikus elvesztése utánmindig volt ugyanis néhány reálisabban gondolkozó főnemes, aki belát-ta, bizonyos kérdésekben többet használ az ország érdekeinek az össze-fogás, mint a túlfűtött serelmi politizálás. Az 1540-es években e tekin-tetben Várday Pál helytarté és Niklas Graf zu Salm fõhadparancsnok, akövetkező évtizedben pedig Nádasdy Tamás nádor és néhány tapasz-taltabb társa (Tahy Ferenc, Zrínyi Miklós, Pethő János. azaz éppen a„bécsi lakosok”), valamint az idegen hadvezetés kooperációja volt pél-daérrékú. Sőt ezek a tanácsadásban élen járó magyar főnemesek udvarikapcsolalaikat már belpolitikai téren is kamatoztatni tudták. NádasdyTamás 1542-ben például az országbírói tisztség megszerzése érdekébenkét bécsi ismerősének kérte közbenjárását. Leonhard Freiherr von Velsfõudvarmester - egyúttal több ízben magyarországi fõhadparancsnok -

T

Habsburg-rıılorı-nok Magyarországon @

és Johann Hofmann udvari kamaraelnök neve mindenki elõtt tisztele-tet ébresztett. Nekik (is) köszönhetõen Nádasdy elnyerte a tisztséget.

Az udvar helyzete több egyéb szempontból is egyre kcdvezõbbenalakult. Erre az idõre már felnõtt egy fõként osztrák nernesekbõl álló ré-teg, amely az 1530-1540-es években komoly helyismeretet és hadi ta-pasztalatot szerzett Magyarországon. Ennek köszönhetően alkalmassávált arra, hogy a kialakulóban lévõ védvonal helyi irányításában is meg-határozó szerepet vállaljon. Ráadásul az 1547. évi drinápolyi békességután a konstantinápolyi állandó Habsburg-követség létrehozásával akeresztény hadvezetést már egy diplomáciai kémszenıezet is segítette.Végül az Udvari Haditanács Íelállításával Ferdinánd király a hadügyekterén ıs folytatta korábbi központi reforrnjait. Az új kcırmányhivatal ésa magyar hadszíntér szoros kapcsolatát tökéletesen jelezte, hogy elsöelnöke Ehrenreich von Königsberg lett. Ö korábban győri könnyűlo-vas-kapitányként (1551), majd királyi fóhadparancsnok-helyettesként(1552) elévülhetetlen szerepet játszott a Bécset védelmezõ győri vég-várövezet kiépílčsčben.

Az 1560-as évekre ezen változásoknak igen komoly eredménye lett.A királyi Magyarországon új határvédelmi rendszer született. Enneklegfontosabb elemét az Adriai-tengertõl az erdélyi határig nagy kiflialakban húzódó végvárvonal alkotta. A mintegy 100-120 kiscbb-na-gyobb várból álló láncolat szervezetileg hat, úgynevezett végvidéki fõ-kapitányságra (Greıızobcrhnııpınıannschafl) tagolódott:

1.a legkorábban kialakult Biháes, majd Károlyváros központú hor-vát-tengermelléki (kmzııisch: uııd llrlcergmıze),

2.a Varasd központú szlavóniai (slmvoııische Gmıze) vagy máskéntvend (windisthe Cmızc),

3.a kaniuai (lmníschnrisrhc Cmıze), majd 1600 után a Kanizsávalszembeni (gegen Knıılzsa /izgzrıde Cıeııze),

4.a győri (mııL'uı`sılıe Gıeııze),5.az előbb Léva, majd l5B9-tõl Érsekújvár köré szervezett bányavi-

déki (luıgsıiidıistht Crcnze), végül6.a Kassa központú felsõ-magyarországi lõkapitányságra (obeııın_gzı-

risthe Gnnze). (L. a 251. O.-i térképet.)

67

@ A i-uuisEuiıc.oK És MAGYARORSZÁG

Az egyes övezeteket irányító végvidéki fõkapitányok (Crenzobersı) aszékhelyükül szolgáló fõvár köré egységes védõzónába szervezett erõs-ségek királyi fizetésű katoriaságának parancsnokoltak. A védelmi rend-szerben mellettük kiemelt helyet foglalt el a Duna menti hadfelvonu-lási utat ellenőrző Komárom „magán való vára', amely a folyami flottaközpontja volt, és közvetlenül az Udvari Haditanács parancsnokságaalá tartozott.

A várrendszer mélységében is tagolt volt. Bár az egyes fõkapitány-ságok a természeti és stratégiai adottságok tekintetében igen különböz-tek egymástól, fekvésének és jelentőségének megfelelõen minden egyesvárnak megvolt a saját feladata és szerepe. A végvidékek óriási erõdök-ké épült fdvárai (1000-1500 fóvel) a védelem pilléıei és a helyi katonaiközigazgatás központjai voltak. E kulcsvárakat követték a védõzónanagyobb erõsségei (400-600 katonával), majd a harmadik vonalba tar-tozó kisebb kõ- és palánkvárak (100-300 végvárival). Végül a rendszer-ben ugyancsak fontos szerep hárult a pusztán tucatnyi katonával ren-delkezõ ór- és strázsaházakra. Ezek legfõbb feladata az ellenséges por-tyák szemmel tartása és a nagyobb várak riadóztatása volt. Szerepükkülönösen az 1568-tól beköszöntő „háborús békeévekben” vált megha-tározóvá, amit a bécsi hadvezetés tökéletesen felismert. Az 1570-esévek második felétől ezért igyekezett egy a kedvezõ természeti adottsá-gokra (elsõsorban a gazdag vízl-iálózatra) még jobban építõ, szigonfıanzárt és jól ellenőrizhető õrházrendszert kiépíteni. Ezt a törekvést nagy-ban elósegltette, hogy az 1577-ben Bécsben tartott nagy végvári hadita-nácskozás ezen reformtervezet megvalósítását - a frontvonalon végzettújabb terepfelméréseket követõen - teljes mértékben támogatta.

Az egyes végvidéki fõkapitányságok katonaságának fizetését nagy-részt a velük szomszédos külföldi tartományok vállalták magukra - mi-ként egy ízben ezt a Haditanács frappánsan megfogalmazta: mindenszomszédos „tartomány feladata [az voltj, hogy tartsa el saját magyar-országi végVidékét". Ennek megfelelõen a horvát végeket a karintiai és akrajnai; a szlavónt a stájer; a kanizsait, majd a Kanizsával szembeni vé-gekét a stájer, a magyar és a birodalmi; a gyõrit az alsó-ausztriai és a bi-rodalmi; a bányavidékit a cseh-morva és a magyar; míg a felsõ-magyarországit többnyire a magyar, a sziléziai és a birodalmi rendek török

T

Habsburg-reformok Magyarországon Š

segélyeiböl (Tiirbmlıilfe) tartották fenn. Közép-Európa országai és tar-tományai emellett lõfegyverekkel, hadianyaggal, különféle szerszámok-kal, hajókkal és hajóhidakkal vállaltak még meghatározó szerepet vé-delmüknek a magyar hadszíntéren történõ biztosításában.

A határvédelem kiegészítõ elemét a végvidéki fõkapitányságokkalazonos területen és egyidejűleg működő kerületi generalátusok al-kották:

1.a horvát-szlavőn,2.a dunántúli,3.a Pozsonytól Gömör megyéig terjedő, úgynevezett dunáninneni,

valamint4.a felsõ-magyarországi.Vezetõik, a kerületi fõkapitányok (Kreisobersı) a hatáskörültbe tarto-

zó országrész vármegyéinek katonai kérdéseit intézték, és az ez időremár elavult, nemesi felkelő-, megyei, városi csapatok, valamint fõkapi-tányi kontii-igensük felett rendelkeztek. Mivel az utóbbiakat kizárólaga magyar rendek által megszavazott hadiadoból fizették, a kerületi fõ-kapitányságok - még ha elenyésző mértékben is - valójában a rendekhadügyi jogkörénelt letéteményesei voltak. Ezzel magyarázható, hogyezeket a tisztségeket csak magyar ,,á||ampolgársággal" (indıgermıus)rendelkezők tölthették be. A bécsi hadvezetés és az osztrák rendek általlegfontosabbnak ítélt végvidéki fõkapitányi posztokat - a gyõrit, a ko-máromit, a honıátot és a szlavónt - viszont az egész török korban ide-gen nemzetiségű (fõként osztrák, német és olasz) fõtisztek látták el.Győrben és Komáromban azonban a Haditanács a nagyszámú magyarkatonasággal való kapcsolattartást magyar fõkapitány-helyettesekkel(a vicegenerálissal, illetve a naszádosfókapitánnyal) biztosította, akikmindig tapasztalt, a végeken edződött magyar nemesek voltak.

A határvédelem tehát kétféle, egymást részben átfedõ fõkapitány-ságból állt: a Haditanácstól függő végvidéki és a rendi jellegű kerületigeneralátusokból. A fókapitányságok elkülönítését nagymértékben bo-nyolítja, hogy a két tisztséget igen gyakran - sõt egyes területeken, pél-dául Felsõ-Magyarországon állandóan - azonos személy töltötte be.Mindez elsõsorban attól függött, hogy az adott védelmi övezetet a bé-csi hadvezetés, illetve a segelyezõ rendek milyen mértékben kívánták

69

@ A i-iAiasEuiıcoK ts MAcYıiitOiısz/icsaját ellenőrzésük alá vonni, vagy megelégedtek azzal, hogy a számukrakevésbé veszélyes területeken magyarok lássák el mindkét tisztséget.Az ily modon mûködõ rendszer már önmagában jelezte, hogy a bécsiudvar e téren komoly kompromisszumot kötött a magyar rcndekkel. Anagyobb lemondásra persze a rendek kényszerültek. Az ország Európá-ban való megmaradását bıztosltó, tekintélyes külföldi segélyeknekazonban ez volt az egyik legfontosabb következménye.

Az Európában maradás ára A határvédelem meghatározó poszt-7jairól való kiszorulás mellett katonaikérdésekben a rendek számára még volt egy igen súlyos veszteség. AzUdvari Haditanács 1556. évi felállításával döntési szerepiˇiket teljesen ésigen hosszú idõre elvesztették a hadügyek és a határvédelem központiirányításában. Az új kormányszerv megalapításával az ország önállóhadügye több évszázadra megszűnt. Pontosabban 1848-ig a magyarhadügy Magyarország és a Habsburg Birodalom közös ügyévé vált.Mindez egyedül a rendi hadkiegészítés elavult intézményeit (a nemesifelkelést, az íıısurrecıiát, valamint a telekkatonaságot, a ıııı`lı`ıı'a poııa/ist)nem érintette. Ezeket az udvar a rendek ellenállása miatt egyáltalánnem akarta átalakítani, de valószínűleg nem is lett volna elég ereje en-nek megvalósítására.

Mindezek ismeretében hadtörténelmünk azon elképzelései, amelyeka kora újkorban önálló magyar hadügyról, sót néha önálló nemzetihadseregról beszélnek, megalapozatlan állításoknak tartandók. Egyolyan országnak, amelynek központi hadügyi kérdéseit a külföldi kirá-lyi udvarból -- amely már nem csak (illetve elsõsorban nem) magyar ki-rályi udvar volt -idegen főtisztek határozták meg, önálló hadügye vagyhadserege nem lehetett. Magunk is joggal elégedetlenkednénk, ha ahorvát történetírás ugyanezen időszakra vonatkozóan önálló horváthadügyrõl, a bán által tartott katonaság kapcsán pedig horvát nemzetihadseregról beszélne. Az önálló magyar hadügy és hadsereg kérdésénekilyen megfogalmazása a Haditanács 1556. évi létrehozása után tehátteljességgel értelmetlen és felesleges. Persze tisztában vagyunk azzal,hogy 1543-ra a helyzet gyökeresen megváltozott. Hangsúlyozni sze-

T

Az Európában maradás ára É

retnénk azonban, hogy az 1526 utáni eseményeket nem ítélhetjük mega három évszázaddal késõbbi szituáció - napjainkig belénk rögzült -szemszögéből.

Mindez mégsem jelenti azt, hogy a magyar rendeknek, elsősorban anagybirtokos nemességnek a hadügy és a határvédelem irányitásábanne lett volna vitathatatlan szerepe. Tevékenységük azonban a Mohácselõtti központi irányításról alacsonyabbra, a helyi katonai közigazgatásszintjére szorult vissza, de ott továbbra is nélkülözhetetlen maradt.Amíg Magyarország a tetemes idegen segélyekre volt ráutalva, addig abécsi udvar nem nélkülödıette a törökellenes harcokban tapasztalt, avégekhez közeli nagybirtokokkal és így komoly befolyással rendelkezõEõnemesek tanácsait. (Sőt a 17. században a határ menti nagybirtoko-sok szerepe még tovább növekedett, hiszen a harmincéves háború idõ-szakában jelentõsen tehermentcsítették a nyugaton lekötött Habs-burg-hadvezetésı a magyar frontvonal ellátásában.) Iavaslataik alapjánviszont a legfontosabb központi döntéseket már nem a magyar rendek,hanem a Bécsben ülésezõ, idegen haditanácsosok hozták meg.

A bécsi hadvezetés a Mohács utáni három évtizedben számára igenkedvezően alakult helyzettel mégsem élt vissza. Erdekeit szem elõtt tart-va, a magyar rendeknek persze csak a szükségesnek vélt mértékben enge-dett. Mégis tisztában volt azzal, hogy saját feladatait könnyíti meg, illet-ve magát tehermentesíti, ha a magyar rendek képviselőit minél jelentõ-sebb mértékben vonja be a határvédelem helyi vezetésébe. A velük valóegyüttműködést ezért kifejezetten előnyösnek ítélte. Elsősorban ennek akooperációs készségnek, illetve a kitartó rendi politizálásnak köszönhe-tő, hogy a magyar rendek a végvárak finanszlrozásában való részvételükarányához képest jóval nagyobb szerepet játszottak azok irányításában.A hadszíntér nemességével való összefogásra még egy meghatározószempontból is szükség volt. Az örökös ıartományokat oltalmazó vég-várak erõdítési munkáinak és élelemellátásának nagy részét ıngyenmun-kával (grıııııinıs labor) és termeléssel e nemesség alattvalói biztosították.Ezzel pedig anyagiakban nehezen meghatározható, de kétségkívül igenjelentõs mértékben járultak hozzá a hatánıédelemhez.

A közös osztrák~magyar hadügy területén a 16. század végére ko-moly eredmények születtek. Az új határvédelmi rendszer kiépítése mel-

*Í

Q A HAESEURCOK Es iviAcYARORszÁclett ezek közé sorolhatjuk az annak ellátását megszervezõ hadügyi ap-parátus létrehozását is. Ez európai méretekben is jelentõs teljesítményvolt. Az újkori modern hadügyigazgatás alapjai ugyanis a keleti Habs-burg Biroclalomban a magyar hadszíntéren zajló események hatására ésa hadügyi forradalom újltásainak következtében alakultak ki. A Hadita-nács mellett az 1560-1580-as évekre fokozatosan születtek meg vagyfejlődtek tovább azok a tisztségek, amelyek a 18. század folyamán mára hadügyigazgatás önálló osztályaivá váltak. A várak hadianyag-ellátá-sáról és a hadszertárak felügyeletéről a még l. Miksa császár által lnns-bruckban létrehozott, de ez idõben már Bécsben mûködõ fõhad-szertárnok (Obrisızrııgnıeisırr) gondoskodott. Az itáliai várépítõ meste-rek vezetésével és a kor modern eródltési módszereivel folyó építésimunkákat pedig végvidéki fõkapitányságonként egy-egy építési fel-ügyclõ (Sııperiıııeııdenı) ellenőrizte. Sőt munkájukat 1569-tõl Bécsbenegy külön tisztségviselő, az erõdítési fdbiztos (Olırisıbaııltoınııiíssar)hangolta össze.

Kiemelt fontosságú teendõriek számított a végvári katonaság fizeté-se, valamint élelemmel való ellátása. Az elõbbi rnegszervezését - az Ud-vari Kamara alárendeltségében, de a Haditanács befolyása alatt - a ma-gyarországi fõmustramester (Olırisıııııısıerıııeisıer in Ungarn) és a hadi fi-zctőmester (Kriegsza/ılııırisıer) koordinálta. A zsold kifızetésére ugyanismindig a katonaság mustráit követõen, a mustra- és fizetési lajstromokalapján került sor. Az élelemellãtás íelügyeletére 1557-ben állították felzi fõélésmester (Obrisıprovianımzisizı) tisztét, akinek hatásköre azonbancsak a Bécs védelme szempontjából legfontosabb végvárakra (Gyõr,Komárom, Tata, majd Kanizsa) terjedt ki. Végül a Haditanács alapítá-sát követő esztendőben már a dunai llotta és az átkeléseket biztosítóhajóhidak felszercléséčrt is külön tisztségviselő, a fõhajóhídmester(Obrísıschiffbriizknieisıu) volt felelős.

A Haditanács felállításával a hadügy mellett a külügyek terén is óriá-Si változások következtek be. Az Oszrrián Birodalommal foglalkozó ke-leti diplomácia (Osı/voIı`ıı'l:) irányítása ugyanis - a határvédelemmel valószoros kapcsolata miatt - nem a külügyeket általában irányító TitkosTanács, hanem elsõsorban a Haditanács feladata lett. A magyar rendekígy e téren is háttérbe kerültek. A drinápolyi békekötésig még számos

72

Az Európában maradás ára É

magyarországi, fõként a törökök nyelvében és szokásaiban jártas szer-bet, horvátot, humanista dalmatát és magyart alkalmazott a bécsi poli-tikai vezetés. Az isztambuli állandó misszió létrehozása után két évti-zcddel viszont rájuk már egyre kevesebb szükség volt. Erre az idõre márlétrejött egy olyan osztrák nemesi réteg, amely az oszmánokkal valódiplomáciai kérdések kezelésében komoly tapasztalatokat szerzett. Aszintén közös kérdéssé vált külügyet tehát ezt követõen a bécsi udvarmár velük irányíttatta.

A harmadik legfontosabb ágazat, a pénzügyek területén látszólag je-lentõsebb volt a rendek beleszólása. Egyrészt a Magyar Kamara és aSzepesi Kamara tanátsosainak többsége magyar származású volt, más-részt a hadiadót (ılim, sıılısidiuııi, teıııribiiriu) csakis e kamarák szedhet-ték be, hiszen a rendek ezt szabad akaratukból az országgyülésekenszavazták meg. Végül ugyancsak a magyar pénzügy-igazgatási szervekkizárólagos hatáskörébe tartozott a szabad királyi városok egy összeg-ben fizetett éves adójának (rensiıs) és hadiadójának (ızixıi) kezelése is. Avalóság mindezek ellenére egyáltalán nem volt ennyire kedvezõ. Mi-ként azt a következó táblázatban jól nyomon követhetjük, Magyaror-szág jövedelmeinek igazgatásában a Magyar és a Szepesi Kamara mel-lett még egy új kormányszerv is igen meghatározó szerephez jutott.

Ferdinánd pénzügyi vezetése az 1540-es években az ország bizonyosjövedelmeinek kezelését a szintén 1527-ben Bécsben felállított Al-só-ausztriai Kamarára (Nıedeıăsıeıreirlııstlıe Kmıııncr) bízta. A harminca-dok közül idekerultek a fellendüló kereskedelemnek köszönhetõen leg-jövedelmezõbb pozsonyi, óvári és szlavóniai határvámok, valamint aGaram menti réz- és nemesfémbányák bevételei is. Emellett a hatánıé-delem ellátásában fontos szerepet betöltő magyaróvári és komáromiuradalmakat is e kamara fclügyeltc. A bčcsi udvar ezen intézkedéseinekvégrehajtását jelentõsen megkönnyítette, hogy az emlitett jövedelmekEgy részét már Mohács elõtt is Mária királyné élvezte. így az õ Német-alföldrı: való távozását követõen ezek Ferdir-iándra szálltak át. Végülmindennek köszönhetõen a 16. század második felére a királyi Magyar-ország még mindig tekintélyes éves jövedelmeinek több mint 40 száza-lékát nem a magyarországi, hanem az udvarban székelõ Alsó-ausztriaiKamara kezelte. Ráadásul az említett bevételi források a legstabilabb,

73

û ^„.*L^wU1ëG<>.K ÉS.M^9Y.f\R°R.SLÁGA ızazflyz Mzgyzmzzs; em iõvzdzııazi Az 1570-ez evzız kazzpeıı9; ,1_§z4__e_z 71576 ızõzõzgí _z;_zr5„a_§g kgzeızıziırzı sıız;;_3ızE`4ıı)

BWČM nagysága A ıtıılek is az országjövıdzluııı rípusa I fdlmn, ossıjovedzlnıüıelı

ˇ ˇ százalékos ardııyn/Hagyıır Kamara

harmincadokhadiadóesztergomi érseki bınokokbevéreleizzzızza uzsıyı vazzzzzzız zaõıegyébösszesen

Szepesi Kamaraharmincadokhadiadóvlıundılmık bevételeinagybányai kamara bevételeiszabad királyi városok .zdõiegyébösszesen

Alsó-aııszırinı' Kamara

A

haımincadokbeszrcrcebányaibányaigazgaıás iüvedelmeikörmöebányai bányakamarabevéreleiváruradalmak bevételeiEgyébösszesenkirályi Magyarország bevéıelei

mindösszesen'r Í. = rajnai (rtnes) Íarinı

115 65043 370

50660

13 69414 603

246 015

27 34631405

1056002814136034 996

206 l71

151 328

106 235

35 724

16 6453 204

313 136

765 322

7-6

Az Európában maradás ára @

legkönnyebben beszedhetõ jövedelmek voltak, miközben a két magyarkamara által kezelt, nehezen befolyó hadiadó és a végvárak uradalmai-nak bevételei jelentõsen függtek mind a török portyázásoktól, mind azidójárás viszontagságaitól.

A Magyar Kamara a kialakult helyzetet már korán felismerte, hiszen1549-ben a következõ szavakkal panaszkodott Ferdinánd királynak:„Felségtek az e kamarájához tartozó összes jövedelmet elvette tólünkés mások gondozására, igazgatására és rendelkezésére bízta - úgy, hogyez a kamara a puszta címen kívül szinte semmivel sem rendelkezik."Bár ez az állítás túlzó volt, a hadügy és a külügy mellett a magyar ren-dek lehetóségei valójában a pénzügyek igazgatásában is nagyon korlá-tozva voltak. ]6l mutatja ezt, hogy tevékenységüket a Magyar Kamará-nál a kezdetektől fogva még egy osztrák kamarai tanácsos is szemmeltartotta. A Szepesi Kamara helyzete pedig már amiatt is különlegesnekszámított, hogy legfõbb feladata a hadügyigazgatás és a végvárak ki-szolgálása, vagyis nagyrészt katonai jellegű volt. Ez valóban megmutat-kozott bevételei megoszlásában és azok kifizetésében. A jövedelmeinektöbb mint fele a 16. század második feléig ugyanis a jelentősebb végvár-uradalmak (az egri, a sutmári és a tokaji) bevételeiból származott. Ki-adásainak ezzel szemben megkozelítóleg 70 százalékát fordította hadicélokra, miközben ugyanez az arány a Magyar Kamaránál csak mint-egy 40 százalékra rúgott. A helyzetet nehezítette, hogy a Kassán műkö-dű kamara az 1570-1590-es években idegen származású fõkapitányokerõs ellenőrzése alatt állt. Pozsonyi társának ugyanakkor az ott székelõmagyar országgyűlések bizonyos védelmet biztosítottak.

Összegzésképpen megállapíthatjukı a Mohács utáni négy évtizedbena magyar rendek az államigazgatás három legfontosabb területén jelen-tds mértékben háttérbe szorultak. A had- és külügy központi irányításateljességgel, valamint a katonai kérdések és a pénzügyek helyi, magyar-országi igazgatásának egy igen meghatározó része is az új, bécsi kor-mányszervek hatáskörébe került. Bár egyetértünk Forgách Simon 1588.évi megállapitásával, miszerint „contra rerum series [a dolgok rendje el-len] vagyon az, hogy valamely ország más idegenek tanácsával tar-tassék meg", az objektív megitéléshez mégis hozzátartozik, hogy enneka helyzetnek a kialakulásában szerepet játszott az 1526 után létrejött

T

@ A_HAiısii_uiıçoi<_ B i/iıiclYAiıOiıszÁckülönleges szituációhoz nehezen alkalmaflwdó magyar rendek felelős-sége is. Végeredményben az 1560-as évekre õk is kénytelenek voltak tu-domásul venni: az ország megmaradását biztosító védelmi rendszerfenntartásához nyújtott idegen segélyeknek és kényszerpályára kerülé-süknek ez volt a legsúlyosabb s már megváltoztathatatlan következmé-nye. S jóllehet a bécsi béke eredményeinek köszönhetően ezen a helyze-ten a 17. században majd enyhíteni tudtak, az 1526 utáni évtizedekbenlezajlott változások évszázadokra alapjaiban határozták meg a Habs-burg-uralkodók és a magyar rendek kapcsolatát. lelentõségük éppenemiatt Magyarország hosszú távú fejlődése szempontjából óriási volt.

Egy fontos út a császár-városon át vezet Az ország legfõbbügyeit tehát a 16. szá-

zad közepétől igen hosszú ideig a magyar uralkodó bécsi udvarában irá-nyították. A rendek közül ezek eldöntésébe csak azok számára nyilt ér-demi beleszólás, akik a császárvárosban komolyabb kapcsolatokkal ren-delkeztek. Ennek jelentóségét - miként bemutattuk - a Mohács utániévtizedekben igen kevesek, csak a legtehetségesebbek ismerték fel. A16. század második felétől viszont már valamivel többen voltak olya-nok, fõleg kisebb nemesi családok sarjai, akik ezen az úton keresték fel-emelkedésüket és egyúttal az ország ügyeinek elõmozdítását. Legkivá-lóbb példaként erdődi Pálffy Miklós pályája szolgál, aki pozsonyi ispán-ból emelkedett az ország bárói és legbefolyásosabb, idegenben islegelismertebb politikus hadvezérei közé.

Pálffy töretlenül felfelé ívelő pályája a bécsi út jelentőségének felis-merésével állt összefüggésben. Apja - aligha véletlenül - adta apródnaka császár udvarába, ahol egész ifjúkorat töltötte. Ennek késõbbi életútjaszempontjából igen nagy jelentősége volt. Pálffy ugyanis apródként,majd kamarásként már ifjúkorában megismerte, sõt részben barátjánaktekinthette azokat az alsó-ausztriai és német nemesifjakat, akik két év-tized múlva a keleti Habsburg Birodalom egész politikáját, had- éspénzügyeit irányították. Az udvari szolgálat után ismereteit nagy euró-pai körúton gyarapította, ahol újabb nyelveket sajãtított el. Ennek kö-szönhetõen a soknyelvú császári udvarban való kommunikáció sem je-

76

Egy fontos út a császárvároson át vezet É

lentett nehézséget. 1501-ben azután látszólag szinte a semmiből emel-kedett az ország bárói közé. Valójában azonban már ekkor tekintélyesismeretséggel bírt, melynek szálai egészen a Német Birodalomig vezet-tek. Ennek eredménye volt remek házasságkötése is. 1583 nyarán a ma-gyar fõnemes Augsburgban feleségül vette a korabeli Európa egyik leg-jelentősebb bankárfamiliájából származó Fugger Máriát. A házasság -páratlan gazdasági előnyei mellett - örökre megerősített garanciát je-lentett Pálffy számára mind a birodalomban, mind az örökös tartomá-nyokban a befogadásra, az elismertségre és a megbízliatóságra.

Az elkövetkező évtized mindezt tökéletesen igazolta. Pálffy magyarnemes létére 1504-ben már azt a komáromi fõkapitányi tisztet töltöttebe, amelyet a 16. század közepétől a török kor végéig mindig és csakisaz udvar számára megbízható, idegen (fõként osztrák és német) főtisz-tek láttak el. Egyedül Pálffy jelentett kivételt. Ez a kivétel valójábanmégsem tartott sokáig, hiszen a magyar fönemes 1589-tól már al-só-ausztriai, 1592-tõl pedig már cseh „állampolgár” is volt. Ugyancsakegyedül az egész 16-17. században. Az elismertség nála azonban ko-moly felkészültséggel és tehetséggel párosulr. Ezt bizonyította, hogy1539-től már bányavidéki végvidéki és dunáninneni kerületi, 1594-tőlpedig egyidejűleg még komáromi főkapitány is volt. Sőt, miután a kö-vetkezö esztendőben Esztergom keresztény kézre került. előbbi poszt-jai mellé még e végvár irányítását is feladatául kapta A féltett császár-város teljes Duna menti védelme ekként egy magyar fõúr kezében volt.A Bécsbe vezetõ török utat szinte egyedül õ ellenőrizte.

Pálffy ezen tisztségeiben komoly befolyást gyakorolhatott a magyar-országi hadügyekre és egyéb politikai kérdésekre. A Hofburg legbefolyá-sosabb körei pedig adtak a szavára. Az országgyűlésen való rendi ellen-állás helyett tehát õ ezt az utat választotta, hogy a Magyarország sor-sát meghatározó döntésekre hatást gyakoroljon. Bár gyakran kellettkompromısszumokat kötnie, sokasodó tisztségei és komoly katonai si-kerei (1593-1594: téli hadjárat, 1598: Adolf von Schwarzenberg gróffalGyőr visszavétele) eredményes tevékenységről tanúskodtak. A 16. szá-zad végén a magyar rendek - a sérelmi politika minden fortélyát bevet-ve - együttesen sem tehették annyit egy-egy hadügyi kérelmük kedve-zõ clbírálásáért, mint az Pálffynak megadatott. Azt, hogy ez valóban

T

@ A ig-iAEsiıuRcoK És MAcYARoııszÁcígy volt, kiválóan tanúsítják az clfogultsággal nem vádolható kortárs, arendek számára új korszakot nyitó bécsi béke kidolgozásában oly [on-ros szerepet játszó lllésházy lstván szavai: „Minthogy [Pálffy] az csá-szárnak udvarában nevelkedett fel, és komornyikja is volt, és felesége isnémet nagy nemzet volt, neki mégis többet hittek, de az többi magyar-nak senkinek sem hittek."

A rendi politizálás jelentősége A magyar rendeknek a századii második felére pusztán a belpoli-tika irányítása és az igazságszolgáltatás jutott. A megváltoztathatatlanhelyzetet az 1569. évi pozsonyi diétán az alábbi szavakkal jellemezték:„Őfelsége kegyesen kijelentette, hogy azokat az ügyeket, amelyek azigazságszolgáltatást, valamint az ország jogait és szabadságait illetik, amagyar tanácsban; a pénzügyi vonatkozásúakat a kamarában; a had-ügyi kérdéseket pedig - az eddig követett gyakorlat szerint - a Hadita-nácsban fogja tárgyaltatnı." A további időszakban a hatalmi egyensúlyfenntartásához nélkülözhetetlen rendi politizálás legfõbb feladata ket-tős jellegű volt. A rendek egyrészt - szabadságjogaik általános védelme-zése mellett ~ a fenti két területen továbbra is meg kívánták őrizni ki-zárólagos vezetõ szerepüket. Másrészt, ha a sokat emlegetett háromlegfontosabb ágazat központi irányításában kialakult helyzeten nem isváltoztathattak, mindent megtettek, hogy legalább magyarországi po-zícióikat visszanyerhessék.

Az előbbi területen a rendek politizálása teljes eredményt hozott.Valójában azonban e téren nem folyt igazi küzdelem az udvarral.Bécsben ugyanis korán felismerték, hogy az újabb konfliktusok nemhasználnak a kedvezően alakult magyarországi pozícióiknak, sõt egye-nesen rontják azokat. Olykor ezért hajlandók voltak kisebb-nagyobbengedményekre, amelyeket a szivósan kitartó rendek egyúttal sajáteredményeiknek könyvelhettek el. Kiváló példaként szolgál erre, hogy amagyar várfeladók feletti ítélkezést - amely a középkorban az ország-gyűlés különleges bíróságának pılvilégiuma volt - nem rendelték a Ha-diranács feladatkörébe. Mivel ez súlyosan sértette volna a rendekkiváltságaıt, úgy döntöttek, felesleges újabb konfrontáció vállalása a

78

A rendi politizálás jelentősége @

csekély jelentőségű és számukra komoly jogi nehézségeket jelentő kér-désben. A bécsi hadvezetés engedékenysége persze nem puszta jóindu-latból származott, hanem a magyar rendek ellenállásának eredménye-képpen is. Az 1550-es évek közepén ugyanis még fennállt a veszélye an-nak, hogy a magyar tisztek felett a későbbiekben ne a magyar diétatörvényszéke hozza meg döntését, hanem egy részben magyarokből,részben idegenekböl delegált ítélőszék.

A hadügy és a határvédelem helyi igazgatásának területén viszont abécsi békčig a rendek szinte semmit sem tudtak poziciőikon javítani.Ebben jelentősen akadályozta õket, hogy Nádasdy Tamás nádorsága(1554-1562) után az udvar 1608-ig keményen ellenállt azon erőfeszíté-seiknek, melyek a megüresedett jmlrıiiıııısi méltóság betöltésére irányul-tak. (Bécs ugyanakkor sohasem törekedett arra, hogy a számára teljesenidegen magyar rendi intézményeket osztrák mintára átalakítsa vagyesetleg felszámolja. Erre persze valószínüleg nem is lett volna képes.)Noha Nádasdy a jó bécsi kapcsolatokkal rendelkezők körébe tartozott,a rendek első emberekčnt nem vált a bécsi hadvezetés kiszolgálójává.Kiváló érzékkel próbálta meg a nádor hadügyi jogkörét régi állapotábavisszahelyezni. Bár tisztában volt vele, hogy a külföldi segélyek miattteljességgel ez nem lehetséges, eredményei önmagukért beszéltek. Az1556. évi babócsai hadjárat - 1526 után először - már nem pusztán egyidegen fõhadparancsnok, hanem Nádasdy nádor és Sforza Pallavicinifőhadimarsall közös irányítása alatt folyt. A sárvári nagyúr nádorkéntmég a dunántúli kerületi főkapitány feladatkörét is magának szereztemeg. Sőt ebben a posztjában mindent megtett annak érdekében, hogybefolyást gyakoroljon az idegen főtisztek által kormányzott győri vég-vidék irányítására is. Noha tudta, hogy e törekvése teljes eredménytnem hozhat, a rendek jogainak megerősítése érdekében olykor meg-megszorongatta a bécsi hadvezetést, Tettc ezt fõként azokban az ese-tekben, amikor Pozsonyban éppen országgyűlést tartottak, hiszen ek-kor az udvar a hadiadó és az ingyenmunka megszavaztatása érdekébenamúgy is engedményekre kényszerült.

Nádasdy nádorságát évtizedekig nem feledték Bécsben. Az udvarmakacs visszautasító álláspontja a nádori poszt újabb betöltésére a 16.század második felében ezen „élményekkel” volt magyarázható. A kö-

T

Q A i-iAiısiaURcoK és MA(;YAiıoiıszÁcvetkezó évtizedek főpap-helytartói pedig nem voltak sem olyan tehet-ségesek, sem olyan befolyásosak, sem annyira vagyonosak, hogyNádasdyhoz hasonló szerepet tölthettek volna be. Mindezek ellenére abelpolitika és az igazságszolgáltatás irányításában elévülhetetlen érde-meik voltak. E téren különösen a Németalföldet is megjárt humanista,Oláh Miklós tevékenysége figyelemre méltó. A helytartó tisztét 1562 és1563 között betöltő esztergomi érsek ugyanis az 1550-es évektől udva-rában olyan politikusi és értelmiségi „gárdát” nevelt fel, amely halálaután egészen a század végéig irányította a királysági bclpolitikát ésigazságszolgáltatást. Radéczy lstván és Fejérkövy lstván utóbb szinténhelytartók, a történetíróként is ismert Istvánffy Miklós pedig a nádorigazságszolgáltatási feladatait ellátó nádori helytartó lett. Rajtuk kivülebben az idõben pusztán az a néhány nagybirtokos fõúr számított méga hazai politikában, akiket Szinán nagyvezír ajánlatai kapcsán részbenmár mcgismertünk, nevezetesen Nádasdy Ferenc, Zrínyi György, DobóFerenc, ecsedi Báthory lstván, valamint Batthyány Ferenc és természe-tesen Pálffy Miklós.

Ez a világi és egyházi nagybirtokosréteg rendi kiváltságai védelmé-ben az udvarral az országgyúléseken folytatta kitartó küzdelmét. Bár ahad-, kül- és pénzügy terén elszenvedett vereségen nem változtathat-tak, politikájuk mégis hozott néhány igen fontos eredményt. A perszo-nálunióba került magyar királyság még államigazgatãsának korlátozásaellenére is önálló ország maradt. Sőt: minden ellentétes elképzelésselszemben Bécs a 16-17. században egyáltalán nem kívánta Magyaror-szágot örökös tartományai közé kényszeríteni. De a Habsburgok a ma-gyar rendiség számukra teljesen idegen szervezetét sem akarták osztrákvagy birodalmi mintára átalakítani. A császárvárosban ugyanis jól tud-ták, hogy a magyarországi határvédelmi rendszer fenntartása az egészkeleti Habsburg Birodalom szempontjából sokkal fontosabb, mint azennek összeomlását veszélyeztető politikai konfliktusok vállalása. Rá-adásul az osztrák területek oltalmazásában jelentõs nagybirtokaı révéna magyar főnemességnek is meghatározó szerepe volt, még ha ez pusz-tán a török hódítás fö irányán kívül eső országrészek katonai igazgatá-sát jelentette.

A magyar rendek összességében minden nehézség ellenére sokkal

80

A rendi politizálás jelentősége É

kedvezőbb helyzetben voltak, mint osztrák vagy erdélyi társaik. Olyanbrutális eseményekre, mint amilyenek a bécsújhelyi vérfürdõ idejénAusztriában vagy a l6. század második felében Erdélyben több ízbenmegtöiténtek, nem kellett számítaniuk. Erejiik jelentõségére kiválóanutal, hogy vezetõ szerepüket megórizték a helyi közigazgatás, a várme-gyék életében és az ország gazdaságának irányításában is. De elsõsor-ban ennek a királysági nemességnek volt az érdeme a hódoltság mint-egy Magyarország részeként való megtartása is. Emellett pedig - mi-ként a Nyelvkeresãlz és a Hiıleeresõle cimű fejezetben arról szo lesz - amagyar nyelv és irodalom, valamint a protestantizmus támogatásában,illetve a katolicizmus megújításában is óriási érdemeik voltak.

Ezen tevékenység ismeretében a királysági nemesek és a rendek nemillethetök azokkal a méltatlan jelzõkkel (megalkuvó, tunya stb.), mintamilyenekkel törrénetírásunk egyes irányzatai õket az elmúlt évtize-dekben jellemezték. Ök ugyanis nem a könnyebbnek tűnčı, Sztambulbavezetõ, hanem a Bécsbe vivő rögös út mellett döntöttek. Ennek legfon-tosabb Okára 1555-ben egyik jeles képviselõjuk. Zay Ferenc késõbbi kas-sai Íõkapitáriy Konstantinápolyban meggyőzően világltott rá. A nagy-vezír az alábbi kérdést intézte hozzá: ,Te magyar vagy, ti magyarokmiért nem nyugodtok meg, a német disznólttöl térjetek át végre a ha-talmas császárhoz lértsdz a szultánhozl. Kiralyotok úgysem törődik ve-letek, a németek jobban gyűlolnek benneteket, mint minket." Zay errea következőket válaszolta: „Nem helyes ez a beszéd, mert igaz ugyan,hogy a nyelvnek varietása [kiilönbsége] megkülönbözteti a németet,spanyolt, olaszt, Eranciát, csehet, Iengyelt, magyart, de egy és ugyan-azon vallás köt össze bennünket, mert mindnyájan ugyanazon Istenthisszük." Hozzátehetjük még: mindezen népeket a vallásukoi-i kívülugyanaz az európai keresztény kultúra kötötte össze. A magyar rendeklegkiválóbbjai elsõsorban ennek megőrzése és az ebben való megmara-dás érdekében választották a rögös bécsi utat - bár kétségtelen, hogydöntésükben saját érdekeik is meghatározó szerepet játszottak.

A 17. század elejétől helyzetük még kedvezóbbé vált. Bocskai lstvánhajdúinak felkelését kiválóan használták fel pozicióik erősítésére, elsõ-sorban a nádori tisztség újrabetöltésével, zi felsõ-magyarországi fõkapi-tányság fontos katonai posztjainak visszaszerzésével, valamint vallás-

T

@ A HAiisiiuiıcOi< és MAcYAROiıszÁcszabadságuk védelmével. A bécsi béke, majd az 1608. évi pozsonyi diétahatározatai ezen helyzetfelismerésüknek voltak kiváló eredményei. Az1606. december 29-én elhunyt fejedelem azonban nemcsak hajdúfelke-lésével nyújtott számukra rendi jogaik érvényesítéséhez és védelméheztetemes munlciót. Bocskai politikai végrendeletének alábbi szavai kivá-ló tanácsként szolgáltak az erdélyi fejedelemség jövőbeli szerepét illető-en is: „Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunk erösebbnemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar királyság is a németekenforog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdély-ben fenntartani, mert nékik [értsd: a királyi magyarországiaknak] isoltalmokra, javokra lészen.” A királysági rendek tehát felismerték, hogyaz erdélyi fejedelemség ltülönállásából komoly hasznot húzhatnak sajátjogaik és kiváltságaik védelméhez és érvényre juttatásához. A 17. szá-zadban ez a felismerés lett rendi politizálásuk egyik vezérelve.

A SZTAMEULEA VEZETŐ úTzSZAPOLYAI JÁNOS És FIA ÁLLAMA

Szapolyai János útja a törökhöz A török Fortától függő erdélyifejedelemség kialakulásához ve-

zető úton az első fontos lépéseket Szapolyai Janos tette meg. Az 1526őszén keletkezett hatalmi űrben beteljesíthette azt, amire már régótavágyott, nevezetesen, hogy Magyarország uralkodója lehessen. Rövidideig valóban úgy tűnt, a november ll-én megkoronázott János királymegvalóslthatja tenıeit. Apja, Szapolyai lstván nádor (1492-1499) ésanyja, a Piaszt-dinasztiából származó Hedvig tescheni hercegnő ko-moly örökséget hagyott rá. Az ország legtehetõsebb főnemese volt, azészaki megyékben liarmincnál is több várat birtokolt. Apja politikai ha-talmából is sokat átörökített, hiszen a Mohács elötti másfél évtizedbenaz ország egyik vezetõ politikusává nőtte ki magát - aki járatos volt abel- és külpolitikában, erdélyi vajdaként pedig a török háborúk egyiklegaktívabb résztvevője volt. A Magyar Királyság összeomlását követõ-en ráadásul ő rendelkezett az egyetlen megmaradt hadsereggel. Végülaz előzőekben bemutatott bécsi út nehézségei is előnyére szolgáltak.1526 őszén ezért - néhány osztrák határ menti birtokos! és Mária ki-rályné híveit kivéve - a rendek túlnyomó része őt látta legszívesebbenMagyarország trónján,

A látszatra kedvező helyzet valójában igen csalóka volt. János királyténylegesen pusztán egyetlen hónapig, Ferdinánd decemberi királlyáválasztásáig élvezhette a fenti előnyök mindegyikét. Ezt követõen nyil-

S3

Š szArOi_YAi JÁNOS És i=iA ÁLLAMA

vánvzılóvá vált számára: megegyezés révén vagy fegyveres úton, de anála még korlátozott helyzete ellenére is jöval erősebb királytársávalkell az országért megküzdenie. Maga természetesen az előbbi lehető-ségben reménykedett. Abban bízott, hogy a franciákkal vívott itáliaiharcok és az osztrák tartományok belső problémái megakadályozzákvetélytársát, hogy sereggel vonuljon ellene Magyarországra. Hasonló-képpen illúziőkat kergetett Szulejmán szultánnal kapcsolatban is. Aztremélte, sikerül vele egyenrangú félként békét kötnie, s hatalmát meg-erósítve újult erővel védekezhet vele szemben, miként azt az elmúlt év-tizedekben tette. János király tehát 1526 végén még ellenségnek tekin-tette a Portát. Mást nem is nagyon tehetett, hiszen lbrahim nagyvezírszeptemberben Budáról azért vonult Szegeden keresztül vissza a biro-dalomba, hogy ott Szapolyai seregére csapást mérhessen. Ö azonbanekkor már Erdélyben, majd a tokaji részgyúlésen készülódott a trónmegszerzésére. A szultán időközben felkínált ajánlatát pedig egyáltalánnem vette komolyan.

A Ferdinánddal való békés megegyezés kísérlete nem járt ered-ménnyel. Bár 1527 júniusának elején - a mindkét uralkodóval rokonZsigmond lengyel király követelnek közvetítésével - a morvaországiOlmützbcn tárgyalások kezdődtek, néhány hét múlva sikertelenül zá-ródtak. Ferdinándnak - miként bemutattuk - valójában nem volt másválasztása, mint ellenfele fegyverrel valő visszaszorítása. Szapolyaibanugyanis - érthetően - a számára kedvezőnek tűnő helyzetben fel semmerült a lemondás lehetősége. Az 1527 júliusában Kázmér brandenbur-gi õrgróf vezette magyarországi hadjárattal viszont lános király terveiegyre inkább meghiúsulni látszottak. Hamarosan kiderült, hogy jelen-tós hazai támogatottsága és megmaradt hadserege teljességgel elégtelenaz ellenállásra.

Szapolyai ezért már az olmützi tárgyalások kudarca után külföldipártfogók keresésébe fogott. Útja természetesen a Habsburgok ellensé-geinek és rokonának, Zsigmond királynak az udvarába vezetett. Riváli-sa legfõbb ellenfelével, a magát legkeresztényibbnek tituláló l. Ferencfrancia királlyal hamar létrejött a kívánt szövetség. Antonio Rincon kö-vet, Franciaország keleti politikájának irányítója ugyanis már útbanvolt Budára. Bár ezt János király talán nem érzékelhette, nem a véletlen

8-Ű

Szapolyai János útja a törökhöz û

műve volt, hogy a nagyhatalom követe előbb ért a magyar fővárosba,mint az õ diplomatája, Hieronim Laski a gallok földjére. l. Ferenc való-jában ugyanarra a sorsra szánta Szapolyait, mint Szulejmán szultán:felhasználható eszközként a fõ ellenség, a Habsburgokkal szemben. lá-nos királynak azonban még akkor sem lett volna más választása, ha ké-telkedett volna a francia király szándékának komolyságában. l527. júli-us Z-án Budán csatlakozott Franciaország, a Pápaság, Milánó, Velenceés Firenze Habsburg-ellenes szövetségéhez, a még 1526. május 22-énalakult cognaci ligához. Elhatározásában az is erősítette, hogy Zsig-mond király semleges kívánt maradni rokonai viszályában.

Ferdinánd hadjárata teljes sikert hozott. Buda elfoglalása urán, szep-tember 27-én Tokaj mellett döntõ vereséget mért Szapolyai csapataira.November 3-i székesfehérvári koronázásától fogva pedig már legyőzöttellenfelével jogilag is egyenrangú magyar király volt. János király or-száglását az összeomlás fenyegette. Nemzetközileg is teljes mértékbenelszigetelõclött, hiszen sem a cognaci ligától, sem a szintén megkeresettVlll. Henrik angol királytól nem kapott semmiféle segítséget. Ekkorravégleg kiderült, pusztán egyszerû játékszer l. Ferenc nagyhatalmi poli-tikájában is. Noha Ferdinánd sikerére a hazai nemesség egy része isgyorsan hátat fordított neki, lemondásról mégsem gondolkodott. Szo-rult helyzetéből kiutat keresve, még ellenfele királlyá koronázása elõtt,október 18-án útnak indltotta kovetét lsztambulba. Más lehetőségealig lévén, elfogadta a szultán ajánlatát, és végérvényesen a török orien-táció mellett döntött.

Szapolyai és Szulejmán 1523. február 28-án megkötött szövetségeazt jelentette, hogy a magyar uralkodó a szultán vazallusává vált. Nohaa szerzõdéslevél sajnos nem maradt az utókorra, tudjuk, Hieronimlzaski ügyes tárgyalási taktikával elérte, hogy János király adófizetésnélkül kapja meg a szultán támogatását. A Portától való függés tehátekkor még egészen laza kapcsolat volt. Hamarosan azonban kiderült:János király ~ bár egyértelmű kényszerből ~ olyan útra lépett, ahonnanmár nem volt visszatérés az általa olyannyira vágyott független magyarkirályság, de az egységes Magyarország felé sem. Szulejmán politikai el-képzeléseiben ugyanis hosszú távon nem szerepelt egy önálló magyar-országi fejedelemség. Ö pusztán hóditásai bevett koreográfiája szerint

T

@ szArOLYAi JÁNOS Es HA ÁLLAMAkeresett magának olyan magyar támogatót, akt megosztja HabsburgFerdinánd erejét, saját hadsercgčt pedig támogatja az utóbbi ellen veze-tett hadjáratok idején. János király ezzel önkéntelenül is a ,,szálláscsiná-ló” szomorú sorsára jutott.

Döntése hosszú távon még inkább Veszedelmes volt Magyarországfejlődése szempontjából. A Sztambulba vezetõ út megnyitásával Jánoskirály „fertőző mételyt" kezdett terjeszteni. 1526-ig ugyanis a magyarpolitikusok - beleértve őt magát is - határozottan elutasítottak bánni-nemű együttműködést a törökökkel. Szapolyai döntésével ez az egysé-ges törökellenesség örökre megszünt. Sör õt követve egyre többen let-tek olyanok, akik - részben őszintén, részben érdekbõl - úgy vélték, atörök függőség vállalása megmentheti az országot a széthullástól. Saj-nos, mindannyiszor csalödniuk kellett, hiszen általában gyorsan kide-rült, hogy pusztán játékszerek a keleti óriás Bécs elleni törekvéseiben.

Persze voltak Olyanok, akik, ha naivan is, de teljes hittel meg voltakgyőződve döntésük helyességéröl. Brodarics lstván szerémi püspök pél-dául néhány esztendő múlva, l533-ban a következőket írta NádasdyTamásnak: „lsten és a lelkiismeretem a tanú rá, hogy minden fáradság-gal és szenvedéssel, amit vállalok, amit a megboldogult Lajos király ha-lála óta szüntelenül viselek, semmi mást nem kerestem, csak a hazaboldogulását. Nekem egészen más a véleményem, más tanácsot adnékUraságodnak, s arra biztatnám, alkalmazkodjék az idõkhöz. A bölcsembert mindig ez jellemzi... Uraságod, aki ennyire szereti hazáját és akereszténységet, ne tartsa méltatlannak, ne piruljon, hogy a törökök-kel, sõt tatárokkal és szaracénokkal és bármiféle hitetlen népséggelérintkezik, ugyanazt eszi és ugyanazt issza, amit ők. Hiszem - mertilyen időkben élünk -, hogy így nagyobb szolgálatára lehet Uraságod apusztuló hazának, mint ha az ellenkezőjét teszi." De hasonlóan fogal-mazott egy ugyancsak nagy műveltségű, ez idõben még János-párti fõ-pap, Frangepán Ferenc kalocsai érsek 1537-ben Ferdinánd királyhozírott levelében: ,Higgye meg nekem Felséged, a magyarság nagyobb ré-sze inkább kiteszi magát a legnagyobb veszedelemnek, a török hatal-mának, mintsem akarata ellenére német igába hajtsa a nyakát, és - je-gyezze meg Felséged szavaim és jól mérlegelje -többre becsüli magánakés övéinek a megõrzött, n-iint az elveszett Magyarországot.” Brodarics

86

lános király országának kormányzata Š

és Frangepán tehát őszintén úgy vélték, még a keresztény kultúrkörrelvaló időleges szakitással is szolgálhatják János király országának meg-maradását. Elképzeléseik azonban túlnyomórészt illúzıónak bizonyul-tak. Az események legfõbb irányítója, Szulejmán szultán ugyanis csakideig-óráig számolt a „törökös” magyarokkal. Pusztán magyarországihatalmát elökészító játékszernek tekintette õket hódírási céljai megva-lósítása érdekében.

jános király országának kormányzat: Szapolyai az isztambuliegyezség hírét már nem

Magyarországon, hanem önként vállalt lengyelországi száműzetésében(Tarnów) élte meg. Ferdinánd újabb hadjárata valósággal kisöpörte õt azországból. A Hans Katzianer fõhadparancsnok vezette sereg márciusB-án Szina mdlett (Abaúj megye) ismét a Habsburg-uralkodó számárahozott győzelmet. Iános király májusban végleg menekülnı kényszerült,s csak akkor térhetett vissza, amikor már mind Bécsben, mind Budánmindenki tudta, Szulejmán a következõ esztendőben nagy hıdjáratrı in-dul a Habsburgok ellen. 1529 augusztusában Szapolyai nem is késlelte-dett mielőbb a szultán elé sietni. A mohácsi csatamezõn kézesókkal tisz-telgett ,,szövetségesének". A nagyúr hálája nem is maradt el. Szapolyaiszeptember közepén visszakapta a néhány napos ostrom után Ferdinándvárnagyától, Nádasdy Tamástól elfoglalt magyar Fõvárosi. Sót a bécsikudarcról hazatérve, a megkaparintott Szent Koronát is - õrével, PerényiPéterrel együtt - átadta hűbéresének. A szultán azonban nemcsak ado-mányokban részesitette vazallusát. Iános király hűségének biztosításáranéhány ezer fõnyi török katonaságot hagyott hátra Budán. Az oszmántámogatásnak köszönhetõen a magyar király helyzete ekként kétségkí-vül stabilizálódott. Ez lehetõséget klnált számára, hogy folytassa országa1526 végén megkezdett kormányzalának kiépítését.

Szapolyai hatalmának bázisát a Mohács elõtti két évtized rendi küz-delmeiben felemelkedett köznemesi réteg, valamint szépszámú familiá-risa és két tekintélyes nagyúr alkotta. Frangepán Knstól gróf bánja ésországos lökapitánya volt, akinek elsõsorban a horvát szlavón terüle-tek biztosításában jutott jelentõs szerep. Ez azonban igen rövid ideig

T

@ szAroi.YAi JÁNOS es HA ÁLLAMAtartott, hiszen Frangepán 1527 szeptember végén, Varasd ostrománálmeghalt. Ezzel Szapolyai ezt az országrészt örökre elvesztette. A másikfóúr, Perényi Péter János király régi ismerőse volt, hiszen Mohács elöttegyütt viselték a koronaõri tisztséget. A nagyravágyó fõurat 1526 végénSzapolyai saját helyére, az erdélyi vajda posztjára nevezte ki. A követ-kezõ esztendőben viszont Perényi már Ferdinánd táborában igyekezetthasonló pozíciókhoz jutni. Miként még szólunk róla, János király párt-jára végül Szulejmán szultán térítette vissza elsõ bécsi hadjárata idején.Komolyabb nagybirtokos rajtuk kívül majd csak 1536-ban enyıngi To-rök Bálint személyében csatlakozott Szapolyai pártjához.

János királynak ez a helyzet hatalma megerősítése és kormányzatakiépítése szempontjából előnyös volt. Barta Gábor kutatásaiból tudjuk,országa bereiıdezését a középkori államigazgatási struktúrára alapozta.Tette ezt ráadásul oly módon, hogy annak hatalmát gyengltö elemeitfokozatosan elsorvasztotta. A királyi tanács, elvileg ugyan létezett, va-lójában elvesztette a Jagcllók alatti jelentőségét, Komolyabb rendi el-lenállástól országgyúlčsein sem kellett tartania, hiszen azok résztvevői- Mohács elõtt vagy azután - majd mind neki köszönhették felemelke-désüket. Emiatt János király páratlanul erős, már-már kizárólagos hata-lommal rendelkezett, melyet majd az erdélyi fejedelmek is örököltek.Egyedül ő döntött minden fontosabb kérdésben, s pusztán kancellárját,a neves Háıınashbnj/v (Trijmrıiıııııı) szerzõjét, Werbõczy lstvánt vontabe az államügyek, elsõsorban a belpolitikai kérdések intézésébe. Apénzügyek igazgatását nem korszerúsitette, azokat továbbra is főkéntkincstartói (elsőként Tornallyai Jakab), valamint részben budai udvar-bírái ırányították.

A többi főméltóságot és fontosabb tisztséget nagyrészt Szapolyainemrég felemelkedett lıívei látták el. Nádora egészen 1530-ig nem volt,s azután is pusztán négy esztendeig, Bánffy János személyében. Az or-szágbírő posztját hasonlóan halogatva töltötte be a nem túl tekintélyesPöstyény Gergellyel. Tárnokmestere, Homonnai Drugcth Ferenc márelõkelóbb családból származott, a királyi kúria élén álló Bekény Bene-dek személynok ugyanakkor szintén nem képviselt komolyabb hatalmitényezőt. Ennek ellenére mind az állam-, mind a közigazgatást, mindaz igazságszolgáltatást sikerült országrészén a liáboıús állapotok ellené-

BB

János király országának kormányzata â

re is alapjaiban helyreállítania. Még puspököket is kinevezett, bárugyanezt megtette ellenfele, Ferdinánd király is. Közülük azonban csaka fegyverforgatásban is jeleskedők, elsősorban Czibak lmre váradi(egyúttal temesi ispán) és Erdődy Simon zágrábi püspöknek (új bánjá-nak, 1530-1534) volt komolyabb szerepe.

Szapolyai kormánygépezete tehát ~ mind szerkezetét és személyze-tét, mind működését tekintve -- összességében egyenes, de leegyszerűsí-tett folytatása volt az elavuló Jagelló korinak. Egyedül diplomáciája je-lentett ez alól kivételt, több nyelven beszélő, gyakran humanista mú-veltségú, bár fõként idegen származású tagjaival (Hieronim Laskı,Tranquillus Andronicus és Giovanni Statileo). Ráadásul államgépezetesohasem volt stabil, hiszen a sok pártváltás és a háborús állapotok ál-landó változásokat eredménycztek. Ez utóbbi helyzetnek köszönhetõ-en jelentõsen erősödött hadvezérei (Bodó Ferenc, Czibak lmre, KunGotthárd, a szerb Radics Bosics, Tahy János, majd utóbb Torök Bálint)befolyása, akik olykor egymással is összeütkozésbe kerültek.

A túlságosan erõs királyi hatalomnak azonban volt egy óriási hátul-ütóje. Abban az esetben, ha az uralkodót valakinek sikerült .kézbentartania", gyakorlatilag egész országának irányítását könnyűszerrelátvehette. Az 1530 utáni két évtized mindezt tökéletesen igazolta.Miután az 1529. évi hadjárat végén Szulejmán szultán János királynyakára ültette lbrahim nagyvezír bizalmasát, a velencei LodovicoGrittit, öt esztendőn át valójában õ szabta meg Szapolyai királyságá-nak sorsát. Gritti 1530-tól kormányzóként, kincstartóként, sõt 1532-tőlegyúttal országos íõkapitáiıyként szinte teljes körű úr volt az ország-ban. A nagyravágyó kalandor Szapolyai királyságának vezetését - méglsztambulból is - csaknem teljességgel ellenőrizni tudta. S ha helyette-sıšt nem - az 1529-ben Szulejmán által Szapolyai oldalára kényszerített- Nádasdy Tamásnak hívják, valamint ha pozlciói a szultáni udvarbannem ınognak meg, Critti mérhetetlen becsvágyát ismerve elképzelhető,hogy királyát még trónjáról is letaszította volna. A velencei korlátlanbefolyása sajnos kiválóan mutatta János király hatalmának gyengeségétés törököknek való kiszolgáltatottságát.

Critti mégsem kerülte el végzetét. Ugyanolyan megalázó módon ju-tott át a másvilágra, mint ahogyan maga számolt le ellenfeleivel. 1531

89

@ szArOLYAi Jáiiosýfis Fia ÁLLAMA

elején például a máramarosi sókamarák jövedelmeinek megszerzése ér-dekében ítélet nélkül végzett az Artándy testvérekkel (Balázzsal és Pál-lal). Két esztendő múlva a budai udvarbírót és várnagyot, Athinai Si-mont állította félre sikkasztás vádjával. Hatalmaskodásának pusztánisztambuli kegyvesztése és a népszerű váradi püspök, Czibak lmre bru-tális meggyilkoltatása (1534. augusztus 11-én Pelméren) után mertekSzapolyai hívei ellenszegülni. A közel fél évtizednyi magyarországikiskirálykodás 1534. szeptember 29-én az erdélyi Medgyesen ért véget.A kalandor feje porba hullott, hatalmas vagyonán Szapolyai és Pétermoldvai vajda hívei osztoztak.

Bár a kegyvesztetté vált kormányzó halálát a Porta nem vette jó né-ven, a perzsiai és az iraki háború miatt mégsem avatkozott be a ma-gyarországi eseményekbe. Kényszenien, de továbbra is meghagyta Já-nos királyt annak, amire eredetileg is szánta: a Habsburgokat gyengltőmagyarországi ,,szál|áscsiná|ójának". Keleti lekötöttsége idején Szu-lejmán azonban nem mérte fel kellően azt, hogy Gritti tısztogatásánakköszönhetően új erős ember vette kezébe Szapolyai országának kor-mányzását. Az 1533-ban eltávolított budai udvarbíró, majd a lemésıá-rolt Czibak lmre váradi püspök és Gritti kincstartó utódja ugyanis egyszemélyben egy igen kemény politikus lett Utyesenovics (Martınuzzi)György pálos szerzetesnek, ismertebb nevén Fráter Györgynek az elkö-vetkező másfél évtizedben elévülhetetlen szerepe volt abban, hogyJános király, majd fia országa nem semmisült meg. Sőt: bár eredetilegsem Szulejmán szultán, sem Ferdinánd, de még Gyorgy barát sem akartkeleten új országot teremteni, végül mégis mindannyian alapvető sze-repet játszottak abban, hogy Szapolyai királysága az oszmánok vazal-lus államává fejlődött.

A magyar királyságból György barát kormányzása sok tekin-a vazallus fejedelemségig tetben hasonlított Grittiéhez. MígG? azonban a velencei kalandor saját sza-kállára mesterkedett, Fráter Györgyöt ennél nemesebb célok is vezérel-ték. Hatalma 1534 és 1541 között ugyan még nem közelítette megelődjéét, bár - mint kincstartó, budai udvarbíró és a leghatalmasabb bir-

90

A magyar királyságból a vazallus fejedelemségig û

tokosnak számító váradi püspök - már a teljes pénzügyigazgatást ellen-őrzése alatt tartotta. Buda elvesztése után az ország megmaradt keletifelében hatásköre még tovább bővült, hiszen ettől kezdve egyúttal kor-mányzó és országos fõbíró is volt. A Szapolyaiak királyságát a Gritti ha-Iála utáni bő másfél évtizedben egyre inkább ő kormányozta.

A királyság pénzügyeinek rendbetétele és az uralkodói hatalom meg-erősítése érdekében hozott kemény intézkedései komoly ellenszenvetébresztettek. Hieronim Rorario pápai nuncius ezzel kapcsolatban nemvéletlenül jelentette Rómába 1539 végén: ,,Ez az ország a töröktõl valóveszedelem mellett más zavar elõtt is áll. Ennek fõ oka: György barát; akincstartó elleni végtelen gyúlölcte nemcsak zı föuraknak, akik oly ma-gasra emelkedni látták, de az összes alattvalóknak is, azokért a rendkí-vüli adőfacsarásaiért, amilyenek ebben az országban sohasem voltak.”Noha kor- és vetélytársainak egy része komoly irigységgel nézte fel-emelkedését és növekvő hatalmát, alattvalói pedig sokat szenvedtek,adófacsarásaitól', mégis vitathatatlan: a rendkívül nehéz körülményekellenére a Barát jelentõsen javított János király országának pénzügyihelyzetén.

A gazdasági hatalom azután lehetőséget kínált arra, hogy saját aka-ratának megfelelően alakítsa Szapolyai országának további sorsát.Ügyes politikusként felismerte, hogy a szultáni hadak távollétébenmegteheti a kezdő lépéseket a Habsburgokkal való kiegyezés és Ma-gyarország uralmuk alatt történő egyesítése felé. Gritti kormányzásátjól ismerve viszont tudatában volt annak, minden meggondolatlan lé-péssel az oszmánoknak szolgáltatja ki országát. Ezzel magyarázható,hogy a következő másfél évtizedben gyakran már követhetetlen diplo-máciai fortélysorozattal igyekezett megvalósítani országegyesító törek-véseit. Ennek első fontos állomása az 1539. február 24-én megkötötttitkos békeszerződés volt. Az 1531-ben megkezdődött, de rendkívülakadozó fegyverszüneti tárgyalások óta ez volt a két király között azelső komoly megállapodás. A váradi békében a két uralkodó követelmegegyeztek: Szapolyai és Ferdinánd megtartják a kezükön lévõ terüle-teket, valamint kölcsönösen segítik egymást a török ellen. János királyhalála után viszont - még ha fiúgyermeke születne is - országrésze a

91

@ szAi>Oi.YAı JÁNOS És HA ÁLLAMA

Habsburg-házra száll. Szapolyai oröküsének ezért a Felsõ-Magyarorszá-gon kialakítandó szepesi hercegség járt volna cserébe.

A békeszerzõdésbãl azonban semmi sem valósult meg. S elsõsorbannem azért, mert 1539 márciusának elején Szapolyai elvette Zsigmondlengyel király leányát, lzabellát, akitől halála elött még fia született. El-hunyta (1540. július 17. vagy 21.) után maga György barát állt el amegállapodás betartásától. Az idõt még nem látta clérkezettnek az or-szág egyesítésére. Visszalépése felgyorsította az eseményeket. Mikéntmár bemutattuk, Ferdinánd követe 1540 októberében Isztambulban aszultánnak beárulta a békét, mikozben a király serege megkísérelteBuda elfoglalását. Csakhogy a Barát mind ekkor, mind a következõ esz-tendő nyarán sikerrel védelmezte a magyar fővárost a királyi csapatok-kal szemben. A szultán katonái az 1541. évi büntető hadjáratban mégisegyetlen ágyúlövés nélkül szállták meg Budát. Szulejmán ezúttal mégFráter György eszén is túljárt. Nem véletlenül tartotta az eseményt aBarát is élete egyik legnagyobb hibájának: „Cselekedeteimben idáignem hibáztam, hacsak nem Buda török kézre adásában, de annak nemegyedül én voltam az Oka.”

A szultán Buda bekebelezése után -- eredeti haditervével ellentét-ben - nem szállla meg teljesen Szapolyai országrészét, és nem likvidál-ta „szálláscsinálójának” vezetőit. A magyar fővárosban úgy döntött,pusztán a Bécs szempontjából fontos Duna vidékét tartja meg, az ifjúJános Zsigmondot és híveit pedig az Ország keleti perifériaterületeireszorítja vissza. Ezért ezeket - mintegy birodalma szandzsákjait - Sza-polyai legfõbb híveinek adományozta, Erdélyt a csecsemõ királyfi ésanyja, a Temesközt Petrovics Péter, a Tiszántúl nagy részét magábanfoglaló Partiumot pedig maga György barát kapta. Szapolyai királyságasúmára ez is óriási veszteséget jelentett, hiszen országa legfontosabb,legjövedelmezõbb területei örokre elvesztek. A vazallus ország legna-gyobb részét ezután a középkori Magyar Királyság legfejletlenebb tar-tománya, a gazdasági és társadalmi problémák sokaságával küszködőerdélyi Vajdaság alkotta, Ráadásul Szulejmán a vazallusságon is erõsl-tett, hiszen eves adófizetésre (10 000 forint) kötelezte pártfogoltját. Avirtuális szandzsákok létrehozása pedig arról tanúskodott, hogy a szul-tán ezen területeknek hosszú távon nem szán önállóságot.

92

A magyar királyságból a vazallus fejedelemségig @

Szulejmán döntésével - a késõbbi események ismeretében - mégisfontos lépést tett a majdani fejedelemség kialakításához. A Partium fej-lődése - mely a középkorban nem kötõdött az erdélyi vajdasághoz - et-től kezdve egyre szorosabban, majd visszafordíthatatlanul összefonó-dott a Királyhágón túli területekével. A tiszántúli vátmegyék vezetőiugyanis hamar felismerték, hogy Ferdinánd országrészével a Barát„szandzsákjában” egyre nehezebben tarthatják meg kapcsolataikat. Az1544. évi tordai országgyűlés ennek a folyamatnak meghatározó állo-mása volt. A partiumi vármegyék követel kijelentették, hogy elfogadjáklános Zsigmond uralmát, és ezentúl az erdélyi rendek gyűlésein vesz-nek részt. Ezt megelőzően azonban Fráter György ismét egyesítési tö-rekvésekkel próbálkozott.

Buda török megszállása ellenére mind a királysági és erdélyi nemes-ség, mind a Habsburg politikai vezetés, mind a Barát még mindig bízottaz egységes ország megteremtésében. Úgy látszott, a magyar főváros el-este okozta sokkhatás újra egyesíti az erőket. Ferdinánd 1542-re nagyhadjáratot készített elõ Buda visszafoglalására. A fiaskóját azonbanFráter György is szerette volna jóvátenni. A felek közeledésének ered-ménye az 1541. december 29-én Cyalu várában (Kolozs megye) megkö~tött egyezség lett. Ebben a váradi békeszerződést újították meg, hiszenIzabella királyné megfogadta, fia országrészét és a nála lévõ Szent Koro-nát a szepességi birtokokêrt Ferdinándnak adja. A Habsburg-uralkodókomolyan vette az egyezséget. 1542 szeptemberében Joachim branden-burgi űrgróf vezetésével igen tekintélyes (mintegy 55 000 fõnyi) biro-dalmi, Osztrák és magyar sereg fogott neki Pest ostromának. Eközbenpedig György barát területeinek védelmére a „szegedi részek kapitá-nyai" titulussal János király egykori neves főtisztjeit, Batthyány Or-bánt és Bornemisza Boldizsárt állította.

A megindult országegyesiilést azonban a kormányzó ismét lefújta. Abirodalmi hadak Pest és Buda alatti csúfos kudarcáról értesülve - joggal- nem látta biztosítottnak, hogy Ferdinándnak lenne ereje az oszmá-nok büntetésének e|.l-iárítására. Az 1542 legvégén tartott tordai diétaezért a Barát befolyására érvénytelenítette a gyalui egyezményt, és lá-nos Zsigmondot mint választott magyar királyt uralkodónak ismerteel. Ferdinándnak pedig a rendek megüzenték, ha nem tudja megvédeni

93

@ szAroLYAi JÁNOS És i=iA ÁLı_AMA

őket, akkor maguktól fognak gondoskodni. Ezzel összhangban a gya-nakvó törökök irányában is tettek egy gyors lépést. Megszavazták aPortának fizetendő 10 000 forintos adót, amely a következő esztendőközepén meg is érkezett lsztambulba. Az országegyesító törekvések kö-zepette és ellenére a vazallusság ezzel szorosabbá vált.

Mindezek ismeretében valószínű, hogy a kormányzó 1542 végiújabb pálfordulásával a teljes elfoglalástól mentette meg Iános Zsig-mond országát. A szultáni hadvezetés ugyanis még mindig legalábbannyira viszolygott egy keleti fejedelemség létrejöttétõl, mint Habs-burg ellenfele. Az egyesítés kčrdése ezért továbbra is napirenden ma-radt. Annál is inkább, mert Ferdinánd legitim magyar királyként de /ııreegész Magyarország urának tekintette magát - miként (sajnos) legfõbbellenfele, Szulejmán szultán is. Az 1542. évi Habsburg-hadjáratra vála-szoló újabb oszmán expedíciók idején, az elkövetkező esztendõk alattviszont az országegyesftésre semmi lehetőség nem volt.

Az 1547. évi oszmán-Habsburg béke és V. Károly császárnak aschmalkaldeni szövetség felett aratott mühlbergi győzelme újabb lehe-tõséget nyitott az összefogásra. Fráter György ezért ismét elérkezett-nek látta az idõt a Habsburgokhoz való közeledésre. Helyzete a törökökmagyarországi berendezkedésével azonban egyre szorongatottabbávált. Miközben kapcsolatba lépett Ferdinánd királlyal, a budai pasát isigyekezett meggyőzni húségéröl. Sőt 1548 nyarán maga kérte tőle, ha akirályi csapatok megtámadnák országát, nyújtson fegyveres segitséget.A Barát bámulatos, de igen veszélyes diplomáciai sakkjátszmája teháttovább tartott. A Portára mindeközben újabb és újabb hírek érkeztek avazallus állam elsõ emberének kétkulacsos politikájáról. Ferdinánd ko-veteivel a titkos egyeztetések valóban tovább folytatódtak. Az ered-mény 1549 szeptemberében Nyírbátorban született meg. Az újabbszerződés kimondta, hogy jános Zsigmond és anyja - 100 000 forintnyikárpótlás, valamint Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségek fejében »lemond országáról.

Úgy tűnt, Izabella ellenállása, majd a szerződés általa történt isz-tambuli beárulása ismét mindent meghiúsít. Az egyezségröl - követe,Mahmud csaus révén - már tudó Szulejmán türelme a kormányzóvalszemben a végéhez közeledett. A követhetetlen politikai játszmának

94

A magyar királyságból a vazallus Íejedelemségig É

egyre inkább véget kívánt vetni. 1550 augusztusában ezért arra szó-lította fel az erdélyi rendeket, „fejét vegyétek vagy elevenen a király fiakezébe adjátok, hogy ilyen latorért az ország el ne Vesszen". PetrovicsPéter igyekezett is teljesíteni a szultán akaratát. Fráter György azonbanmind õt, mind a török parancsára ellene támadó Éliás moldvaiés Mircse havasalföldi vajdát, sõt még Kászim budai pasáı: is legyőzte.Izabella királynét pedig Cyulaíehérvárott szabályos ostrommal kény-szerítette megegyezésre. Bár mindez páratlan erejérõl tanúskodott, in-nen már nem volt visszaút.

Az 1551-ben megkezdõdõ és üt esztendõn át tartó Habsburg-kísérletErdély és a királyi Magyarország cgyesítésére nem járt, de nem is jár-hatcıtt sikerrel. Ferdinánd király ugyan erejéhez mérten nem csekély,mintegy 10 000 fõnyi katonaságot vezényelt Erdélybe és a Partıumba,ez is kevés volt az országegyesítéshez. A Barát fegyveres erejével ugyankikênyszerítette a királyné lemondását (1551. július) és a Szent KoronaFerdinánd küveteinek való átadását, a királyfi és anyja Magyarország-ról való végsõ távoztát (1552. február) már nem érhette meg. Furcsadiplomáciai kettős játékát még a királyi csapatok bevonulását követőenis folytatta. Továbbra is levelezésben állt a törökkel, beküldetteaz újabb adót, sót az időközben elesett Lippa várának gyors vissza-vétele után a védõknek szabad elvonulást engedélyezett. A császárhadvezérei ezt már nem tűrték el. Sforza Pallavicini november 30-ána következőket írta uralkodójának: „Az emberinél mélyebb értelem semelegendő, hogy ennek az embernek természetét és értelmét kifürkéssze.Ö ugyanabban a pillanatban nevet és sir, ígér és tagad, szent szándékottanúsít és ördögi tetteket forral. Az egyik órában mindenről hittelbiztosít, a másikban kézzelfoghatóvá tesz minden kételyt és gyanút,ami csak kigondolható. Végre mégis inkább tdrbknek, mint keresz-ténynek hiszem õt.” A Barát tehát túllépte a megengedett határt,melyet ekkor már nem 6, hanem a Magyarországért küzdő nagyhatal-mak szabtak meg. A törökkel való jó viszonyt a Habsburgokkal kö-zosen indított háborúban már a legügyesebb manõverekkel sem tart-hatta fenn. Ennek megkísérléséért életével fizetett. A kormányzótCianbattista Castaldo generális katonái 1551. december 17-ének éj-szaká|án alvinci kastélyában meggyilkolták. Nincs kétségünk azonban

T

Q szAi>OLYAi Janos iâs Fia Ái.LArvii_iafelõl, hogy ha ezt nem õk, akkor az elkövetkező esztentlókben a szul-tán parancsának megfelelõen vagy a törökök, vagy belsõ ellenfeleiteszik meg.

Szulejmán rettenetesen keményen büntetett. Miként az olvasómár megismerhette, 1552-ben a Temesköz és Szolnok megszállásávalalapjaiban vetett gátat a Habsburgok országegyesító kíserletének. Ezzelegyúttal vazallusát is lehetetlen helyzetbe hozta. Erdélyt és a Parti-umot ugyanis e területekről néhány ezer fõnyi katonasággal könnyenellenõrizhette, sõt bármikor megregulázhatta. S noha megtehette vol-na, János Zsigmond országát mégsem tagolta be birodalmába. A Habsfburg-megszállás esztendeiben végleg felismerte, hogy az eredetileg beol-vasztásra ítélt országrész önálló vazallus állammá tételével sokkal töb-bet árthat legfõbb riválisának, mint annak teljes bekebelezésével.lzabella királyné és János Zsigmond 1556. októberi visszatértét követõ-en így lett az önálló erdélyi fejedelemség ,Szulejmán szultán műve' -ahogy az oszmánok utóbb nevezték.

Ezzel Ferdinánd király illúziói is örökre szertefosflottak. Az erdélyirendek 1555 végi marosvásárhelyi gyűlésükön világosan adták tudtára:,Kedves volt minékünk keresztény fe|edelem alá menni, de lsten nemakarta, hogy állandó legyen, az ellenség közelsége, sokasága, hatalma ésaz attól való félelem miatt, ki ázsiai gondjától megszabadulván egészerejével minket fenyeget. Mert megiizente, hogy hazánkat tűzzel-vas-sal emészti meg, minket, nõinket, gyermekeinket, esaládunkat kiirt.Kettõ közül tehát egyet kérünk: vagy akkora erővel segit minket Felsé-ged, ami Szulejmánnak ellenállhat, vagy eskünk alól Íeloldozni kegyes-kedik." A rendek szavai tökéletesen összegezték a kialakult helyzetet. Amagyarországi események legfõbb formálója, a szultán másként dön-tött sorsukról. S bár az ország egyesítése iránt táplált remények egy-kétévtizedig néhányakban még tovább éltek, Bécsnek le kellett számolniaaz illúziókkal, és szembe kellett néznic a realitásokkal. Erdély Szulej-mán diktátumából önállóságra lépett -- bár a fejedelemségben mindenkijól tudta, hogy a szultán ,,nem a mi jónkért, hanem az 6 maga haszná-ért kedvez nékünk".

76

Kitérõk: harmadikutas önjeloltek Š

Kitérők: laarrnadikutas önjelöltelt Nem Fráter György volt azegyetlen, akit a Mohács utáni

zűrzavaros évtizedekben egyik vagy másik nagyhatalom kiiktatott amagyar közéletbõl. Az ügyes politikust már akkoriban is pusztán egyhajszál kiilönböztette meg a gátlástalan kalandortól. Az idegen Grittinkívül voltak olyan magyar politikusok, akik a Ferdinánd és Szapolyaikínálta alternatívák mellett harmadik utat kerestek. A magyar trónt -vagy legalább az ország egy részének irányítását - õk szintén török tá-mogatással kívánták megszerezni. Céljaik elérésében elsősorban sajátfelemelkedésük és anyagi gyarapodásuk s nem a három részre szakadtország valódi érdekei vezérclték őket. Perényi Pétert, a Gárdonyi általérdemtelenül nagyra értékelt Török Bálintot és Majláth (Majlád) lst-vánt ezért nevezl-ietji'i`k a korszak harmadikutas önjelöltjeinek.

Közülük a leggátlástalanabb politizálás a birtokszerzési és hatalom-vágytől majd szétpukkadó Perényit jellemezte. Pedig Mohács előtti pá-lyája nem ezen az úton indult. 1519-től több mint fél évtizedig az Or-szág védelmc szempontjából legfontosabb temesi végek parancsnokavolt. A vereség után azonban tüstént felismerte, a zúizavarban szintebármit mcgszerezhet magának. Sárospatakra közeli Abaúj megyei vá-raiból már biztosan régóta szemet vetett, hiszen a mohácsi mezőn mégtemették a holttesteket, amikor Perényi már elfoglalta az elesettPálóczy Antal birtokát. Ezt követően jogtalan szerzeményét már csak„törvényesítenie” kellett. Mivel Magyarországnak hamarosan két ural-kodója lett, előbb egykori koronaőrtársánál, János királynál tette megezt. Persze ,,hűségéért" a birtokok nem voltak elegendőek. Mellette mégaz erdélyi vajdaságra is igényt tartott. 1527 őszén viszont már - adujá-val, a Szent Koronával - Ferdinánd táborában legyeskedett, ugyancsaka fenti célok által vezéreltetve. Számításai beváltak: a Habsburg-uralkD-dónak tett új fogadalmáért tőle is megkapta a sárospataki uradalmat ésa Királyhágón túli vajdaságot.

Perényi a későbbiekben sem volt az az ember, aki sokáig kitartott ko-rábbi meggyõződése mellett. 1529 augusztusában történt clfogatásaután Szulejmán a Szent Koronával együtt Szapolyaira blzta sorsát. lá-nos király - a szultánhoz hasonlóan - megkegyelmezett neki. Késõbb

T

@ szArOLYAı ıÁNOs Es HA ÁLLAMAmindketten belátták, óriási hibát követtek el. Perényi célja ugyanis nemvolt más, mint annak a hatalmi jelvénynek a saját fejére tétele, amely-nek hosszú ideig őre volt. Úgy vélte, ehhez a törökök segítségével- akárSzapolyai letétele árán is - elvezethet az útja. Gritti uralma alatt azon-ban az úgynevezett király nélküli részgyúléseken (153141532) hiábapróbálkozott, ereje nem volt összemérhetă a szintén trónra törekvőkormányzóéval. De hiába vonult a kőszegi hadjárat kezdetén a szultánitáborba, hogy ott feltétlen hűségérõl biztosítsa pártfogóját, lbrahimnagyvezlrt és magát a szultánt. Szulejmán õt újra János királynak adtaát, sakkban tartására pedig 1533 áprilisában még fiát, a hétéves Feren~cet is lsztambulba vıtette. Összeharácsolt vagyona mégis az országegyik leggazdagabb emberévé tette, melyből Sárospatakon - hatalmátreprezentálandú »z júl eródített, ékes reneszánsz lakótornyot építtetett.Életének talán ez volt egyetlen dicséretre méltó cselekedete,

A rendíthetetlen önbizalmú nagyurat a szultán még fia körülmetél-tetésével sem tudta móresre tanítani. Nem véletlenül gerjedt egyszerolyannyira haragra a dívánban neve hallatán: „A világ teremtése óta ~mondta Szulejmán - nem volt és nines is nagyobb áruló a földön, mintamilyen Perényi Péter. Kétszer árult el engem, elárulta lános királyt, el-árulta a németek királyát, elánılta saját fıát, saját vérét, akı a markom-ban van.” De Perényi gaztettei ezzel még nem értek véget. Szapolyaihalála után úgy vélte, most a törökök támogatása mellett egyúttal Fer-dinánd király segítségét is felhasználhatja a keleti országrész megszer»zéséhez Újabb pártváltása fejében tucatnyi birtokot, a kancellári és azországos főkapitányi posztot, valamint birodalmi hercegi rangot köve-telt, hogy csak leglontosabb feltételeit említsük. Buda elfoglalásábanmégsem segítette az elnyert fõkapitányság, mert Fráter György résenvolt és megelőzte. A magyar fővárosba már sohasem tehette be a lábát,de küldöncei révén annak török mcgszállását követõen is állandó kap-csolatban maradt a pasákkal. Kétkulacsosságát még akkor sem adta fel,midőn 1542-ben királya nagy serege - az általa irányított magyar csapa-tokkal együtt ~ Pest és Buda visszavételére vonult. A királyi fõkapitányinformálta a megtámadottakat a keresztény sereg terveiről. ÁrulásaFerdinánd számára az utolsó csepp volt a pohárban. Perényi hosszúrabságba kerúlt, ahonnan csak halála előtt néhány héttel szabadult.

95

Kiterõit. hzfmzaiıtutzz õnjzıõıtzk @

Vetélytársát, Török Bálintot Szulejmán juttatta hasonló sorsa. Budaelfoglalása után 1550. évi haláláig Török az isztambuli Héttorony fog-lya volt. Pályája sok tekintetben hasonlított a sárospataki nagyúréhoz.Noha Mohács elõtt Mária királyné bizalmasa volt. 1526 őszén útja lá-nos király táborába vezetett. Temesi ispáni tisztében egy esztendővelkésõbb - Perényihez hasonlóan - viszont már őt is Ferdinánd király erõ-sltette meg. Mindeközben óriási ambícióval törekedett újabb és újabbbirtokokat szerezni. Atyai öröksége, Szigetvár mellett 1535-től márPápa vára, sót egy esztendővel késõbbi újabb pártváltása után hamaro-san az erdélyi Hunyad uradalma, Debrecen városa (bár csak zálogban),valamint Cesztes, Somogyvár és Csurgó erósségei is birtokában voltak.Hatalma olyannyira jelentõs volt, hogy az 1541. évi török haditerv azelső helyen tartotta félreállítandónak. Az oszmánok helyzetfelmérésemegfelelt a valóságnak. A Bécs felé vezetõ Duna menti hadi út vidékénTörök Bálint volt az úr. Még azt is megtehette, hogy személyes vetély-társával, Ferdinánd király győri könnyűlovas-kapitányával, a szerbszármazású Bakics (Bakith) Pállal szabályos magánháborút folytasson aBalatontól északra fekvő területeken.

Hatalma csúcsán, az 1530-as évek második felében már ó is a királyikoronáról álmodozott. A török támogatás érdekében ezért mindenrehajlandó volt. 1537 őszén ő látta el az Eszék mellett Hans Katzianer ki-rályi főhadparancsnok ellen felsorakozó, szendröi bég vezette oszmáncsapatokat, s járult hozzá ezzel a Habsburg-sereg legyózéséhez. Azt hit-te, a magyarországi eseményeket szemmel tarto bég segítségével Szapo-lyai halála után megszerezheti a legfõbb hatalmat. A kormányzói posz-ton azonban kénytelen volt Fráter Györggyel és Petrovics Péterrel meg-osztozni. Bálint úr ezzel nem elégedett meg. A csecsemõ JánosZsigmond mellett valószínűleg a szultán egyedüli helytartója szeretettvolna lenni. Ennek érdekében 1541-ben nyíltan az oszmánok oldalán lé-pett harcba, segítve felvonulásukat és a Budát ostromló királyi csapatokszétverését. Szulejmán mégsem volt hálás szolgálatáért. Bár 1536 őszén- egy orgyilkos merénylettel - Ferdinánd király parancsára már BakicsPál is megpróbálkozott a félreállításával, ezt végül Buda alatt a szultánváltotta valóra. A bécsi céljainak útjában álló nagyurat 6 iktatta kiörökre a magyarországi politika színpadáról.

.T

@ szAi>oLYAi_ iÁNOs És HA ıf\LLAiviAErdélyben egy hónappal korábban hasonló sorsa jutott Majláth lst-

ván vajda is, aki élete utolsó évtizedét Török Bálint szomszédjakénttengette Márvány-tenger partján lévõ cellájában. Bár Perényivel és rab-társával sem hatalma, sem tehetsége tekintetében nem volt összemér-hető, ]ános király halála után f Balassa Imre segítségével - mégis meg-próbálkozott azzal, hogy Erdélyt saját kormányzása alatt önálló or-szággá tegye, s talán Ferdinánd király hatalmába juttassa. Kezdetisikere ellenére mozgalma halálra volt ítélve, hiszen Szulejmán nem túr-te el, hogy akaratával szemben a vajdaság önálló államiságra lépjen,vagy esetleg fõ ellenfele kezébe kerüljön. Péter moldvai vajda a szultánparancsára 1541 júliusában török segédcsapatokkal vonult ellene.Majláth törekvése ezzel rnegpecsételõclött, Fogaras melletti fogságbaesésével pedig élete sanyarú rabsággá vált.

Még csúfosabban végezte a Horvátországot a szultánnak vazallus fe-jedelemségként felajánló Hans Katzianer. Ferdinánd király egykori sike-res hadvezére 1537. október elején, Cara (Gorjan) mellett elszenvedettsúlyos veresége után egy esztendő alatt hihetetlen végletekbe sodró-dott. Felelősségre vonása elöl elöbb Bécsből Horvátországba szökött,majd jános király pártján próbált menedéket találni. Csakhogy a frissenmegkötött váradi békesség miatt Szapolyainak az adott pillanatbannem volt rá szüksége. Néhány hónap múlva ezért Katzianert már Tö-rök Bálint mellett találjuk, aki- ameddig hasznosnak ítélte - gátlástala-nul használta fel saját pozíciói erősítésére. Végül azonban sorsára hagy-ta, így Katzianernek alig maradt más választása, mint hogy a törökpártján keressen kiutat kiszolgáltatott helyzetéből. Az összeesküvõvévált fótiszt e cselekedete már a magyar uralkodó horvátországi hatal-mát veszélyeztette. Ferdinánd király ezért végsõ lépésre szánta el ma-gát. A késõbbi szigetvári hós, Zrínyi Miklós és testvére, Iános orgyilkosmerényletben végzett az egykori hadvezérrel.

A LEGSZŰKEBE ÖsviâNYENzAz ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG

1585 nyarán Gyulay Pál, Báthory lstván erdélyi fejedelem és lengyel ki-rály egyik legbefolyásosabb tanácsosa utasítást állított ki Sibrik Györgyváradi fõkapitány részére. Az instrukció egyik pontja - a fejedelemségpartiumi kulcsa, a váradi főkapitányság példáján - szemléletesen össze-gezte a két világbirodalom szorltásában létrejött Erdély szerepét: „Azmi az kapitányság dolgát õ magában nézi, abban az én ítéletem szerintelső tekintet az helynek állapotja, ki két szomszédság, német és törökközött vagyon. Ennek egyike igen praktikás, másika igen hatalmasnemzetség. Úgy viselni magát az embernek ezekhez, hogy egyik miattse valljon kárt, nem kicsiny okosság." A 16. század második felétől azönálló útra lépett fejedelemség uralkodói akár politikai hitvallásuknakis tekinthették a fenti sorokat. A praktikás és a hatalmas nemzetség bi-rodalma közötti ügyes politizálás azonban pusztán nagyon szűk ösvé-nyen volt lehetséges. Az elkövetkező másfél évszázadban ezért kevésfejedelemnek (a 16. században Báthory Istvánnak, a következóben pe-dig Bethlen Cábornak) adatott meg az a kedvezõ külpolitikai helyzet,hatalom és tehetség, melyeket kihasználva az igen szűk mozgásterettágítani tudták. Erdély ugyanis az oszmánok számára továbbra is meg-maradt bármikor kijátszható adunak Bécs irányában való hódításaikelõsegítéséhez. A Habsburgok számára viszont - éppen ezen fenyegetőveszély következtében - a korábban mindenáron egyesítendõ tarto-mány az 1556 utáni két évtizedben ellenséggé vált.

_Í>T"

@ Az EiıDÉLYi EEJEDELEA/istc

Az egyesítendõ ország-részből az ellenségig l. Ferdinánd királyhadvezetéséiiek az

1550-es évek végére be kellett látnia, hogy fel kell hagyni a korábban akirályságból vagy Erdélyből kiinduló országegyesítési törekvésekkcl.Mivel az oszmánok Magyarország teljes középső területét (egészen aBécsnél és Pouonynál is északabbra fekvő Fülekig), valamint a Temes-közt is birtokolták, Erdély megtartása - elsõsorban utánpótlási problé-mák miatt - katonailag megoldhatatlan feladatnak számított. Ferdi-nánd király ugyan V. Károly lemondását követõen már a Német-rómaiBirodalom uralkodója is volt - 1558 tavaszán császárrá koronázták -, eza Habsburg-nagyhatalom kettészakadása következtében szinte semmitsem változtatott a kialakult nehéz helyzeten. A császárvárosban kény-telenek voltak félretenni az Erdélyre vonatkozó, illúziókkal teli elképze-léseket, hogy a számukra kétségtelenül kedvezõtlenül alakult helyzetetmegnyugtatóan rendezhessék.

A keleti területekről való lemondás ez időben már nemcsak a bécsihadvezetésben, hanem az országegyesítést korábban szintén nagy erõvelszorgalmazó királysági nemesség jelentõs részében is elhatározássá érett,Errõl kiválóan tanúskodik Báthory András 1555 őszén kelt levele. Az Er-dély szomszédságában, Ecsed várában (Szatmár megye) lakó nagyúrugyanis világosan fejtette ki véleményét: Erdély megtartására húsz-, har-minc-, de még negyvenezer zsoldos sem elégséges, miközben ezekre a ka-tonákra a törökellenes végvárrendszerben is óriási szükség van. Báthorytanácsai alapján a bécsi haditanácsosoknak az 1550-es évek második felé-ben azt kellett mérlegelniük. hogy óriási költségekkel, de valószínűleg továbbra is hiába kísérleteznek Erdély megszállásával, vagy pedig - erõiketreálisabban felmérve - meggátolják az oszmánokat legfőbb céljuk meg-valósításában, Bécs és ezáltal Magyarország elfoglalásában.

A magyar politikai elit egyik meghatározó személyisége nem gyorspálfordulással, hanem gondos számvetés alapján változtatott nagyotkorábbi elképzelésein. Báthory tökéletesen tisztában volt Erdély kérdé-sének valódi hátterével. Felismerte, hogy a keleti tartomány sorsa elsó-sorban nem Ferdinánd király és János Zsigmond eróviszonyától, hanemcsaknem kizárólag Szulejmán szultán akaratától függ. Döntése indok-

IOZ

Az egyesítendõ országrêszbõl az ellenségig @

lásában éppen ezért nem a Szapolyaiakkal való, többnyire sikeres hábo-rúskodások állomásait, hanem a Habsburg-uralkodó és a szultán 1526utánı fegyveres konfliktusait vette számba. Ezen események (1537:garai vereség, 1541: lloggendorf generális csapatainak Buda alatti szét-verése, 1542: a birodalmi expedició kudarca Pest alatt, 1552; palásti csa-tavesztés és hiábavaló gyõri táborozás) meggyõzték arról, az OszmánBirodalommal szemben Ferdinánd erõi csak a védelemre elégségesek.

A következõ esztendõkben Erdély új helyet kapott a bécsi hadveze-tés politikájában. Az egyesítencló keleti tartomány - immáron a Habs-burg Birodalomtól független, de a Porta vazallus országa - ellenséggévált. Persze ez nem azt jelentette, hogy Bécsben örökre lemondtak vol-na megszerzésérõl, pusztán ezeket a terveket félretették a királyi Ma-gyarország és az osztrák örökös tartományok megvéclelmezése érdeké-ben. Ennek biztosítása nélkül ugyanis már késõbb sem lett volna lehe-tőségük a fejedelemség és a királyság egyesítêsére. Magyarország teljestörök megszállása esetén Erdélyre még a legkedvezőbb esetben is felté-tele7J-retöen Moldva és Havasalfold sanyarú sorsa várt volna.

Az ellenséggé válás elsõ jelei már az 1550-es évek második felébenmcgmutatkoztak. A Haditanács ettõl kezdve - a törökellenes várláncolatmegszervezése mellett -- a királyság északkeleti területein olyan határvé-delmi zóna kiépítésébe fogott, amely a kifejezetten Erdély felõl érkezõtámadások feltartóztatására volt hivatott. 1557 tavaszán Kassától kelet-re--dčlkeleıre Füged, Nagymihály, Ungvár, Tárkány, Kisvárda és Atya vá-rában ugyan még csak mintegy 270 huszár és 340 hajdú nézett farkas-szemet a fejedelmi katonasággal, az 1560-as évek második felére a hely-zet jelentõsen megváltozott. Erre az idõre a bécsi hadvezetés elöbbkisebb, majd Iazarus von Schwendi generális vezetésével több nagyobbexpedicióbarı (1565-1566) szorította ki Felső-Magyarországról jánosZsigmond csapatait. A legjelentősebb sikert Szatmár vissufoglalása(1565) hozta, hıszen ezt követõen már a Tiszántúlon kínálkozott kedve-zõ lehetõség egy Erdéllyel szembeni várövezet kialakítására. Ez végül az157088 évek elsõ Íelére - Szatmár kozponttal tiszántúli fõkapitányságnéven jött létre (l. a 251. o.-i térképet). Hozzá tartozott Kisvárda, Ecsed,majd az újonnan felépült (1570--1574) Kálló vára, valamint szolgáltatá-saikkal Szatmár, Szabolcs, Bereg és Ugoesa vármegye is.

403

@ Az ERDÉLYI ı=EJEDELEr_visÉc

A kassai fõkapitányság szervezetén belül mûködõ védelmi zóna köz-pontját egy évtized alatt Magyarország egyik legmodernebb erõdjévéépítettek ki. A munkák folytatását, majd felgyorsítását az időközben Er-délyben lezajlott változások is ındokolták. 1571-ben, lános Zsigmondhalála után a Habsburgok által még nyitva hagyott utolsó diplomáciai„kiskapu” is bezárult a speyeri egyezmény meghiúsulásával. Hiábaegyeztek meg a fejedelem és Miksa király követei a birodalmi városban1570 késő nyarán arról, hogy János Zsigrnond halála után az általa - márfejedelemként (prínceps Transilvaniae Pıınıuıııque regm' Hııngarrˇrre) -kormányzott Erdély és a Részek a Habsburgokra szállnak. Az ıfjú fejede-lem halála után, 1571. május 25-én a rendek somlyói Báthory lstvánt vá-lasztották uralkodóvá. A döntéshez az oszmánok is beleegyezésüketadták, hiszen földküzi-tengeri hadakozásuk idején így továbbra is fenn-tarthatták Magyarország megosztottságát, és ezzel gyengíthették fõriválısukat.

A bécsi hadvezetés - Hans Rueber kassai és Christoph von Teuf-fenbach szatmári fõkapitány révén - l571 és 1575 között Bekes Gáspártámogatásával fegyveres úton is megpróbálkozott Báthory gyengítésé-vel, sõt letételével. Az 1575. július B-án Kerelõszentpálnál (Küküllõ me-gye) elszenvedett vereség azonban az utolsó katonai próbálkozásoknakis véget vetett. Báthory hatalma a Bekest támogató több mint negyvenszemély kivégeztetésével megszilárdult - jóllehet adóját lll. Murádszultán a korábbi 10 000 forintról 15 000-re emelte. A Hal:sburg-hadve-zetés pedig tovább folytatta a tiszántúli védõzóna erősítését, ami ismétszükségessé vált, hiszen Báthory lengyel királlyá választásával (1575.december 14.) az erdélyi fejedelemseg szerepe jelentõsen felértékeló-dött. Mivel Báthory - a francia Valois Henrik rövid királyságát követő-en - Habsburg Ernõ fdıherceggel szemben nyerte el a lengyel trónt, aPorta magyarországi ellenfele újabb gyengltése elé ezúttal sem állítottakadályt.

A közös lengyel-erdélyi perszonáluniónak alapvetõ szerepe volt ab-ban, hogy a fejedelemség az 1570-1580-as években élte elsõ virágkorát.Megerósödésének hatását ismerhetjük fel abban is, hogy ez idõben akassai és a szatmári fõkapitányok továbbra is komolyan tartottak egyErdély vagy Lengyelorsúg felöli támadástól. A helyzetet Hans Rueber

104

Az egyesítendõ országrészbõl az ellenségig É

1576. évi szavai tökéletesen jellemezték: „Mivel jelenleg Felső-Magyarország egyrészt a törökök és az erdélyiek felõl - akik ez ideig velünkszemben nem kevesebb ellenségeskedést tanúsítottak, mint a törökök-, másrészt Lengyelország felől, mintegy háromszögben, teljesen körbevan véve, s mivel magán az országrészen is számos nehézséggel kellszembenézni, igen szükséges, hogy itt megfelelõ számú katonaságottartsanak.” A fõkapitány szavai meghallgatásra találtak a császárváros-ban. 1576-ban a kassai végvidék 13 várában szolgáló katonaság zsoldjá-nak összege a királyi Magyarország éves jóvedelmeinek mintegy 69 szá-zalékára rúgott; sõt jelentõsen meghaladta a győri és a kanizsai végvi-dék 22 várában együttesen tartott katonaság zsoldszükségletét is.Szatmárt tovább erősítették, igen erõs német gyalogsággal és tüzérség-gel szerelték fel, aminek köszönhetően a tiszántúli végek kulcsa jelen-tóségében messze fölülmúlta a „Felvidék török elleni kapujának”, Eger-nek a szerepét. Végül ugyanezt igazolta az is, hogy Szatmár fõkapitá-nyi posztját - Gyõrhöz és Komáromhoz hasonlóan - a 16. századvégéig idegen fótisztek töltötték be.

A Rueber főkapitány által emlitett belsö nehézségek valósak voltak.1569-ben Balassi János és az egykori egri hõs, Dobó lstván már fogé-konynak mutatkozott a János Bigmonddal való együttműködésre. Bá-thory lengyel királyságának köszönhetõen az ország felsó részeibenazután még többekben merült fel a lengyel-erdélyi uralkodó kelet-ma-gyarországi királyságának lehetősége. Ezt elõsegíthette, hogy az ország-rész fõnemessége (elég pusztán az ecsedi Báthory, a Homonnai Dru-geth, a Perényi vagy a Dobó családra gondolnunk) rokoni kapcsolatbanis allt Báthoryval. S noha ezek a törekvések még nem voltak összemér-hetök a következõ évszázadban a Bocskai lstvánt, Bethlen Gábort,majd a Rákócziakat támogató mozgalmakkal, az 1570-es évek másodikfelében Rueber fókapitánynak nem csekély erófeszltésébe tellett egykezdődő szervezkedés felszámolása.

A helyzet pusztán az 1580-as évek közepén kezdett enyhülni. Bátho-ry állandó orosz háborúskodása nem tett lehetővé komolyabb akciókatMagyarországon. l5B5-ben végül - Antonio Possevino pápai megbízottközvetítésével - megegyezés született a tiszántúli területekről. Ennekértelmében Szatmárvára és uradalma továbbra is Rudolf király fennha-

105

@ Az ERDEi.vi FEJEDELEMSÉCtósága alatt maradt, Báthory viszont kárpótlásul visszakapta Nagybá-nyát és tartozékait. A két uralkodó egyezsége véglegesen jelezte: azerdélyi fejedelemség államjogilag is teljesen különvált a magyar ki-rályságtól. A vele szemben kiépült várrendszei' mellett ugyanezt bi-zonyította az is, hogy az l570es évekre a Kraszna folyó vidékén minda királyok, mind a fejedelmek sorra hozták létre az idegen országokhatárain szokásos harmincadvámokat (Nagykároly, Kálló, illetve Szé-kelyhíd, Margitta, Hídvég, Zilah, Zsibó). Amikor pedig 1579-ben BácsiPéter kolozsvári kereskedő arra hivatkozott, hogy városa õsi jogai ér-telmében vámmentességet élvez, a magyar rendek által irányítottMagyar Kamara visszautasította érvelését. Az indoklás egyértelmű pél-dája volt az államjogi különállás kinyilvánításának. Bácsi kérelmétugyanis azzal tagadrák meg, hogy Kolozsvár nem lévén a magyar ki-rályság része, lakóit nem illeti meg a magyarországi szabad városokvámmentessége.

Az immáron véglegesen az önálló fejlõdés útjára lépett két, ma-gyarok lakta ország között az ellenséges viszony a lengyel király 1586.évi halála után megválasztott Báthory Zsigmond uralkodása alatttovább enyhült. Bár az újabb kutatások korántsem látják már annyiranegatívnak a fejedelem tevékenységét, mint a felületes vizsgálatokraépülõ korábbiak, mégis tény, hogy a századvég hosszú háborújábanBáthory kétségtelenül határozatlan politizálást folytatott. Már 1594februárjában követeket küldött Rudolf császárhoz, amelynek eredmé-nyeként egy esztendó múlva (1595. január ZB.) megegyezés jött létrea két uralkodó között. A császár és a fejedelem fegyveres szövetségeMoldvára és Havasalföldre is kiterjedt, de azt is kimondta, hogy acsászár hűbéreseként uralkodó Báthory családjának kihaltával a feje-delemség a Halısburgokra száll. A megállapodásnak Bécs szempontjá-ból óriási jelentósége volt, hiszen ezzel éppen a Porta legfontosabbHabsburg-ellenes aduját, az erdélyi fejedelemséget fordították azoszmánokkal szembe. Ezáltal Szulejmán elképzelése épp visszájárafordult. Áron moldvai vajda erdélyi segítséggel 1594 végén kivertea rörököket vajdaságából. Sör a kovetkezõ esztendõ őszén (október 29.)Báthory fejedelem és Vitéz Mihály havasalföldi vajda a Duna-partiGyurgyevóriál már a nagyvezír csapataira is komoly vereséget mért.

106

Az egyesítendö országrészbõl az ellenségig É

Mindez pedig - miként arról már szóltunk - döntően befolyásolta azegész háború végsõ kimenetelét, hiszen az oszmánoknak óriási erõ-feszítéseikbe került a két román fejedelemség feletti uralmuk helyre-állítása.

Báthory elsõ (1594. júliusi) lemondását követõen még liárom al-kalommal ingott meg (1598. április, 1599. március, 1602. július). Urol-jára végleg távozott a fejedelemségból, majd Csehországban fejezte beéletét. Döntéseit ugyan nehéz értelmezni, az viszont bizonyos: hatá-rozatlanságát és lemondásait mind a havasalföldi fejedelem, minda Habsburg-hadvezetés - olykor közösen, olykor egymással szemben -megpróbálta felhasználni Erdély megszerzésére. A Bécs által támogatott,de késõbb önállósulni vágyó Mihály vajda azonban ugyanarra a sorsrajutott, mint a Mohács utáni évtizedek ham-iadikutas onjelöltjei. 1601augusztusában Giorgio Basta generális ölette meg. S noha Basta erdélyikormányzásának (1600-1604) időszakát érintóen is gyakran beszél tör-ténetirásunk a korábbi országegyesítési törekvések folytatásáról, valójá-ban ez az akció már egy korábban végleg onállósult állam megszállásavolt. Rudolf császár hadvezerése ugyanis a legfõbb cél megvalósítása, ahatárvédelmi rendszer kiépítése után már úgy vélte, érdemes megpróbál-kozni a fejedelemség elfoglalásával. Ez a törekvés még ekkor is illúziónakbizonyult.

Az Oszmán Birodalomnak belsõ válsága és egyre gyarapodó nehéz-ségei ellenére is bóven volt még annyi ereje, hogy a császári hadseregkisérletét meghiúsítsa. Ennek érdekében kiválóan használta fel sajátpozlciói megerősítésére Bocskai lstván mozgalmát, majd kedvezõ békétkötött a Zsitva rorkolatánál. 1606-tól így Erdély számára teljességgela korábbi helyzet állt vissza. A fejedelemség továbbra is megmaradta szultán vazallusának, valamint a Habsburgok ellen felhasználhatóütókártyának. Mindez Bécs számára viszont azt jelentette, hogy rovidintermezzo után a fejedelemség ismét az ellenségek sorába lépett, Sőtbõ egy évtized múlva az ellenfél- Bethlen Gábor vezetésével- már a ki-rályságból próbált mind politikai, mind gazdasági szempontból fontosterületeket szerezni, mégpedig sikerrel.

I07

@ Az EitDELYi rEjEDELEivisiéc

A fejedelmi politiälás lehetőségei Mind Bethlen, mind nagyelődje, Báthory lstván kül-

politikájának sikerében alapvetõ szerepet játszott, hogy a „hatalmasnemzetség" keleti (fõként perzsiai) lekötöttsége miatt az általa megen-gedhetónek tartott határig - de csakis eddig - támogatta törekvéseit.A fejedelemség és a Porta viszonyát ugyanis alapjaiban határozta meg,hogy az oszmán politikai vezetés mindvégig vazallusának tekintetteaz erdélyi államot. Ez azt jelentette, hogy a fejedelmek önálló külpoliti-kát csak szultáni jóváhagyással folytathattak, a belpolitika irányításá-ban viszont teljesen szabad kezet kaptak. A vazallusság fejében a feje-delemség éves adót fizetett a Portának, melynek összege az első alka-lommal (1543) beszolgáltatott 10000 forintról a század végére már20 000-re növekedett. Ez a számos kötelezõ ajándékkal együtt nem cse-kély megterhelést jelentett az országnak, hiszen éves bevételeinekmintegy B-10 százalékát tette ki. Ráadásul a fejedelmet ugyan a rendekválasztották, de csak akkor nyerte el végleg trónját, ha a szultán kine-vezó okiratát (ahdridiiie) és a fejedelmi jelvényeket (aranyos zászló ésbot) is megkapta.

Bár vitathatatlan, hogy mindezek komoly kötöttséget jdenteitek, Er-dély vazallussága mégis a lehetõ legkedvezőbb kapcsolat volt a Porta éshűbéresei viszonyában. A szomszédos két román Vajdaságban, Havasal-földön és Moldvában a külügyek mellett ugyanis a belügyek is a szultániudvar határozatainak megfelelően alakultak. Söt a Kárpátokon túl a vaj-dákat nem az országgyűlések választották, hanem a Porta jelölte ki õketa feltétlen hűséget tanúsítók közül. Ők a szultán kegyéért az erdélyinéljóval tetemesebb adókkal szolgáltak az isztambuli kincstárnak. A két ro-mán vajdaság sorsát emellett az is meghatározta, hogy állandó törökcsapatokkal történó ellenórzésükre Isztambul húsellátása és a Duna vo-nalának biztosítása érdekében mindenképpen szükség volt. A román vaj-daságokkal összevetve tehát Erdély a vazallusok sorában jóval kedve-zőbb helyzetet élvezett. A vazallusság a fejedelemség belsõ életében ép-pen emiatt alig hagyott nyomot; pusztán a keletról érkezõ szónyegek,takarók, hímzett párnák és díszes fegyverek révén gyakorolt a kézmű-vességre és a művészetekre szerény, de annál érdekesebb hatást.

103

Erdély vbetendezkedésének jellegzetességei @

Míg az önálló külpolitika folytatásában az erdélyi fejedelmek lehetõ-ségei igen behatároltak voltak, a belpolitika területén már-már korlát-lan hatalommal rendelkeztek. Magyarország királyaihoz hasonlóan be»iktatásukkor ugyan õk is esküt tettek azokra a íeltérelekre, amelyeket arendek eléjük állltottak, ennek azonban nem sok jelentősége volt. A fe-jedelmek hatalmával szinte csak háborús idõkben és vagy a törökök,vagy a Habsburgok támogatásával szállhatott szembe egy-egy trónkö-vetelõ nagyúr. Gazdasági erejüket garantálták az erdélyi viszonylatbanjelentõs „állami” uradalmak (például Szamosújvár, Somlyó, Várad,Déva, Cyulafehérvár, Kõvár), valamint pártiumi, sõt nemritkán király-sági nagybirtokáik. Mindezek kiváló lehetõséget teremtettek számukra,hogy csaknem teljes fõhatalommal bítjanak. Ennek köszönhetõen Er-délyben valójában a fejedelem és egy-két beíolyásosabb tanátsosa don-tött majd minden fontos kérdésben, a bel-, a pénz- és a hadügyekbenegyaránt. Az uralkodói hatalomnak ezért a 16. században pusztán a ti-zenöt éves háború zavaros idõszakaiban lehetett legfeljebb egy, a Portaáltal is támogatott trónkovetelõ (például 1603-ban Székely Mózes) ese-tén komolyabb ellenlábasa. Sót a fejedelem, ha akarta, még azt is meg-tehette, hogy elkobozza az akaratának ellenszegülök birtokait, vagy vé»gezzen legfõbb tanácsosaival. Báthory Zsigmond például 1592-ben ígytett az említett Gyulay Pállal, a következõ esztendőben Gálffy lános fõ-udvarmesterrel, majd elsõ visszatérte után, 1594 kora őszén szinte ateljes ellenzéki táborral. Az ekkor kivégzett Kovacsóczy Farkas kancel»lár utóda, lósika lstván négy esztendő múlva szintén vérpadon végezte.Mindez valójában a fejedelemség különleges berendezkedésének volt alogikus következménye.

Erdély berendezkedésének jellegzetességei János Zsigmond és t legbefolyásosabb ta-nácsosai a fejedelemség kormányzatának kialakításakor, 1556 után két„õrokségre” támaszkodhattak. Részben építettek Szapolyai János ki-rályságának erõsen tentralizált hatalmı sttuktúrájára, részben pedig aMohács elõtti erdélyi vajdaság kissé már elavult igazgatására. Ennekköszönhetõen a fejedelemség kormányzata és működése jellegzetes vo-

1/09

@ Az Eıwetvı rE1EDEi.EMsEcnásaiban meglehetõsen középkorias volt, méghozzá annak is felemás ésleegyszerűsített, a vajdaság sajátosságaihoz illesztett változatával. JakóZsigmond és Trócsányi Zsolt kutatásaiból tudjuk, hogy János királytisztségeiböl és udvarából a fejedelemség pusztán a kancellár és a kincs-tartó posztját, valamint a gyenge uralkodói tanácsot örökítette át.A többi rendi fõméltóság (nádor, országbíró, személynök, tárnokmes-ter) viszont Erdélyben nem létezett, azok már Fráter György kormány-zósága alatt (1541-1551) sem működtek.

A fejedelemség legfontosabb irányító és végrehajtó szerve a kancellá-ria volt, miként már Szapolyai királyságában is. Sõt Erdély önálló :illa-misága alatt mindvégig ez maradt az egyetlen kormányszerv, azaz ahad- és pénzügyek irányítására - ellentétben a Habsburg Birodalommal- nem jöttek létre önálló intézmények. A kancelláriát végleges formájá-ban az 1560-as évekre Izabella királyné legfõbb tanácsosa, Csáky Mi-hály szervezte meg. Alapnak nem az 1526 elõtti erdélyi vajtlák kancellá-riáját, hanem János királyét tekintette, amely viszont nagyrészt a kö-zépkori magyar kırályi kantellária sajátosságait vette át. Így lett akormányszerv a teljes állami közigazgatás letéteményese. Két szekciójaközül a nagyobb kancellária irányította a külügyi kérdéseket (persze aPorta beleegyezésével), valamint intézte utasításaival a belügyeket; mi-közben a kisebb kancellária elsõsorban igazságszolgáltatási kérdésekbenvolt illetékes. Mivel Erdélyben országos fõbírák nem voltak, a bírásko-dásban a fejedelmi táblának megkülönböztetett szerepe volt, s a kisebbkancellátia fõként ennek ítéleteit foglalta írásba.

Bár mind a pénz-, mind a hadügy igazgatásának segítésére tovább él-tettek vagy felállltottak még néhány tisztséget (kincstartó, fõadószedó,tizedfõárendátor, illetve a mezei hadak generálisa, udvari fõkapitánystb.), ezek a kancelláriának a pénz- és hadügyek területén vitathatatla-nul jelentõs szerepét mégsem korlátozták. Egyrészt e tisztségek közültöbbet (például a kincstartóét és a generálisét) a fejedelmek csak idősza-kosan tültötték be; másrészt a kinevezettek szinte valamennyien vagyrokonságban, vagy familiárisi viszonyban álltak az uralkodóval, sõt ál-talában tanácsának is tagjai (tanácsurai) voltak. Ez azt jelentette, hogya legmagasabb országos tisztségek betöltéséhez már eleve a kormány-zat legfelsóbb, illetve a fejedelem legbensóbb köréhez kellett tartozni.

T

Erdély berendefltedésének jellegzetességei @

Ekként ezek a posztok nem gyengítették, sót inkább erősítették a köz-ponti hatalmat.

A fejedelmi tanács és az országgyűlés nem jelentett komoly korláto-zó erőt az uralkodók számára. Bár a tanácsurak szinte minden kérdés-körben (rendi, birtok-, vallásügyek, az adózás, a had- és a pénzügyekstb.) értekezhettek, pusztán véleményezési joguk volt. A fejedelem te-hát tanácsa egységes állásfoglalása ellenére is úgy döntött, ahogy magaakart. Ebben többnyire az erdélyi diéta sem nagyon befolyásolhatta. Ezutóbbi szintén felemás jellegű intézmény volt, hiszen feltételezhetőennem János király magyarországi országgyűléseibõl, hanem az erdélyivajdaság tartományi gyűléseibõl alakult k.i. Nevezetesen oly módon,hogy az 1540-es évektől a tartományi gyűlés egyre több országgyűlésifunkciót vett fel: adókat kezdett kivetni, és törvényeket hozott, kiter-jesztve ezek érvényét a partiumi területekre is. Innen Szulejmán szul-tán 1556. évi döntése után már egyenesen vezetett az üt a fejedelemvá-lasztás jogköréig. Mindezek jól jelezték: az újonnan létrejött állam, azerdélyi fejedelemség nem azonos a középkori vajdasággal, de a keleti ki-rálysággal sem, hanem azoknak egyes sajátosságait megõrzó, másokatviszont elhagyó ,,keveréke”.

János Zsigmondnak és 16. századi utódainak - ellentétben a király-ság uralkodóival - egyáltalán nem kellett országgyűléseiktõl komolyantartaniuk. Bár Erdélyben nem számított titkaságnak, hogy a diéta éven-te két-három (vagy akár öt-nyolc) alkalommal összesereglett, a fejede-lem hatalmát csak a legritkább esetben korlátozhatta. Az országgyűlés„erejét” már főbb jellegzetességei is kiválóan mutatták. A királysági dié-tákkal ellentétben az erdélyi gyűlés egykamarás volt, hiszen fõrenditábla nem létezett. Azaz nem volt olyan gazdasági és politikai hatalom-mal rendelkezõ erõ (fõként világi és egyházi nagybirtokosrétegl, amelymeggátolhatta volna a fejedelem törekvéseit. Ráadásul a követekkelvaló képviselet is meglehetõsen ellentmondásos volt. A székelyeketugyanis a fejedelem által kinevezett fõtiszt képviselte, ami önmagábanmegkérdõjelezte a rendi képviselet hatékony működését. A szászok vi-szont maguk választották koveteiket. A fejedelmek azonban kiválóanhasználták fel egymás ellen a magyarok, székelyek és szászok gyakrancivakodó képviselőit.

7

@ Az Eiınétri i=EiEDELEMsEcMindezeknek köszönhetően a fejedelmi hatalom olyan erős túlsúly-

ban volt a gyenge rendiséggel szemben, ami alapjaiban megszabta azuralkodó és a rendek kapcsolatát. Az utóbbiak ezért pusztán a fejedelmihatalom néhány megingása idején érhettek el - s akkor is csak rövidideig élvezlıetõ - előnyöket. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor ar-ról, hogy ez a helyzet a két szomszédos román vajdaság gyűléseivelösszevetve még így is kedvezőbb volt. A Kárpátokon túl ugyanis a vaj-dák nem tartoztak gyúléseket rendszeresen összehívni, azoknak valódiországgyűlési jogkörük alig volt, sőt rendiségrõl sem nagyon beszélhe-tünk. Ezzel szemben Erdélyben a rendiség kialakulása és fennmaradásamég akkor is komoly eredmény volt, ha az országgyűlések ennek arendszernek legfejletlenebb változatát képviselték.

A rendiséghez hasonlóan a 16. században Erdély gazdasági és társa-dalmi berentlezkedése is kezdetleges volt. A Mohács elõtti örökségenigen nehéz volt változtatni, hiszen a vajdaság - gazdag természetiadottságai ellenére - a középkori királyság legíejletlenebb tartományavolt. Az önálló államiság ezen a helyzeten nem javított jelentősen.Ugyan a fejedelemség a század második felében - a kolozsvári és aváradi kereskedők révén - már egyre jelentősebben bekapcsolódott aMagyarországon fellendült távolsági kereskedelembe, a gyakran egé-szen Nürnbergig és Augsburgig elvezető kapcsolatok az ország egészé-nek gazdaságát mégsem tudták átalakítani. Ráadásul Erdély kincseslaá-nyái, a gazdag nemesfém- (Abrudbánya, Offenbánya, Körösbánya, Za-latna, Nagybánya) és sólelóhelyek (Dés, Torda, Kolozs, Szék, Vizakna)- miként mindenütt Európában - az évszázados kitermelés következté-ben egyre vizesebbé váltak, ami szintén számos megoldandó feladat eléállította a gazdaságpolitika irányítóit,

Mindezek ellenére Báthory lstván uralkodása idejére a helyzet vala-melyest javult. Míg a század közepén, a Habsburg-megszállás fegyver-zajos idősukában a születőben lévő állam bevételei még csak mintegy100000 forintra rúgtak, ezeket negyedszázad múlva már körülbelül220 000-re becsülhetjük. (De ebbe már beleszámoltuk az újonnan felál-lított, nagy hasznot hozó nyugati határvámok jovedelmeit is.) Annakismeretében azonban, hogy Erdély és a Partium összterülete a királyiMagyarországénak mintegy kétharmadát tette ki, ez még arányaiban is

lı -ız

Erdély berendezkedésének jellegzetességei û

messze elmaradt a királyság éves jövedelmeitől. Bizonyos időszakokban(például 1568-ban) ráadásul a Porta még a Moldvával és Havasalfölddelvaló kereskedést is megtiltotta. Sőt Erdélyben - a szászok központjait(Nagyszebent és Brassót), valamint a távolsági kereskedelembe bekap-csolódó „Kincses Kolozsvárt" és Váradot kivéve - a városfejlódés még akirályságinál is sokkal alacsonyabb szintű volt, Pedig jól tudjuk, hogyaz utóbbi sem érte el az európai átlagszínvonalat. De a Királyhágón túlfekvő mezõvárosok sem hasonlíthatók össze a korszak alföldi vagy ki-rálysági, erőre kapó ojıjıidurııaival.

A rendiség gyengesége és a gazdaság nehézségei nem csekély mérték-ben a három náeióra (magyar, székely és szász) épülő erdélyi társada-lom sajátosságaival, megosztottságával és részben éppen végbemenőátalakulásával álltak összefüggésben. A magyar nemességen belül a leg-nagyobb problémát mind politikai, mind gazdasági szempontból anagybirtokosréteg hiánya jelentette. Miként arra már utaltunk, éppemiatt állhatott a legnagyobb birtokos, a fejedelem mindenek és min-denki folótt. De még a legvagyonosabb tanácsurak sem képviseltek - akirálysági nagybirtokos-famíliákkal összehasonlításban - számottevőanyagi, politikai vagy katonai erőt. Ezt a helyzetet kiválóan szemlélteti,hogy a királyi Magyarországon középbirtokosnak számító és egyszerűvégváti kapitányként alkalmazott rátóti Cyulaffy lászló és Geszthy Fe-renc Erdélybe távoztuk után tüstént a fejedelmi mezei hadak generáli-saivá léptek elõ, és töltötték be tisztüket egészen halálukig.

A katonáskodásuk fejében jelentõs kiváltságokat élvező székelyekrendje a 16, században óriási változásokat élt át. Az 1460-1470-es évek-től társadalmuk fokozatos felbomlása megállithatatlan volt, így a kö-zépkor végére végleg kialakult három fő csoportjuk, másként rendjük: aszékely fõemberek vagy elókelõk (priıııoııs, senieres, peıioıes), a lovonszolgáló lófõk (priıııipilıj eıjıııˇııs) és a gyalogos közszékelyek (pediıes),kiknek egy részét a 16. században már lőfegyverrel felszerelt puskások(jzi.\-iıizırii) alkották. Ezen jelentõs átalakulást követõen az önálló erdélyifejedelemség korszakában szabadságaik (elsősorban adőmentességük)védelmében kellett minduntalan szívós küzdelmet folytatniuk, Ez a fo-lyamat keserves nehézségeken keresztül haladt, hiszen Fráter Györgyelsõ próbálkozása után a fejedelmek egyre gyakrabban kötelezték őket

I13

@ Az EitDÉLYi FEJEDELEMSEC

a hadiadó (sııl/sidiııın) megfizetésére. Mindez a tömegek további szegé-nyedéséhez, majd társadalmuk ismételt jelentős átalakulásához veze-tett. A gyökeres változásokat jól jelezték véres eseményekbe torkollófelkeléseik.

A katonáskodás és az adózás növekvő terhe alatt a közszékelységszabadságai visszaállítása érdekében az első jelentősebb lázadást 1562-ben robbantotta ki. János Zsigmond azonban kíméletlenül leverte, majdkeményen megtorolta engedetlenségüket. Az esztendő júniusábantartott segesvári országgyűlés megfosztotta a székelyeket évszázadokóta birtokolt kollektív szabadságjogaikıól, sõt jelentõs részüket adófi-zető fejedclmi vagy földesúri jobbágyokká tette. 1595-1596. évi újabb,még nagyobb felkelésük szintén szabadságjogaik visszaszeızéséértbontakozott ki. Báthory Zsigmond ugyanis az emlitett gyurgyevóigyőzelemmel végződő hadjáratra 1595 augusztusában nagy toborzásttartott a közszékelyek soraiban, katonáskodásukért pedig szabadságaikvisszaállitását ígérte, majd fogadtatta el a gyorsan megtartott berethalmiországgyűléssel. A mintegy huszonötezer hadba vonult székelynekazonban a sikeres expedíció után keservesen csalódnia kellett, hiszena decemberi gyulafehérvári diéta visszavonta az előző gyűlésen meg-szavazott szabadságokat. Ez az intézkedés a közszékelyek nyílt ellenál-lását váltotta ki. Felkelésiiket végül a későbbi fejedelem, Bocskai lstvánvezette csapatok tömeges kivégzések közepette verték le 1596 februárjá-ban, ezért tartja számon az eseményt történetírásunk ,véres farsang"néven. A megtorlások hatására sokan menekültek ki Moldvába és Ha-vasalföldre. 1599-ben a székelyek sorsa valamivel kedvezóbben alakult,hiszen Mihály vajda Rudolf király nevében - többek között ellenfele, apusztán fél évig (1599. március november) uralkodó Báthory András fe-jedelem legyőzéséhez hozzájáruló szolgálataikért - fokozatosan adtavissza szabadságjogaikat. (A fejedelmet is maguk a székelyek ölték megCsíkszentdomokosnál 1599. november 3-án.) Helyzetüket a harmadszoris visszatérő Báthory Zsigmond végül 1601. december 31-én kibocsátottkiváltságlevelében rendezte, amikor biztosította a közszékelyek ősi sza-badságát, és visszaállította széki őnkormányzatukat. Utodai a 17. szá-zadban szintén többször igénybe vették a székelység még mindig nélkü-löflıetetlen, bár egyre elavultabbá váló fegyveres erejét.

II-Ű

A szčttagoltság előnyei és hátrányai @

A fejedelmek seregeik fegyverrel és hadıanyaggal való felszerelésébennem nélkülözhették a legkisebb lélekszámú erdélyi náció, a szászoksegítségét sem. Az ugyancsak kiváltságokkal rendelkezõ szászok vá-rosai a 16. században - Kolozsvár mellett - Erdély legfejlettebb gazda-sági központjaı voltak. Társadalmuk legfelsö rétegét vagyonos kereske-dő patrícıusaxk alkották, akik részt vettek a királyság, a török területekés a két román vajdaság felé irányuló jól jövedelmezõ kereskedelemben.Alattuk helyezkedtek el a céhekbe tömöriılt különféle iparosok, majda szegényebb polgárság, valamint a kevésbé tehetös szász falvakparasztjai. A szászok németországi gazdasági és családi kapcsolataikmiatt a Habsburg-kirãlyokkal gyakran rokonszenveztek, sõt a refor-mációt is igen hamar követték Y- miként erről még a Hirlzeresõle címűfejezetben szólunk. Különleges jogállásuknak köszönhetően székeikvezetőit maguk választották, akik a Hunyadi Mátyás 1486. évi kivált-ságlevele értelmében fennálló szász egyetem (Universitas Sızxoııııııı)gyűlésein határoztak az egész szászságot érintő kérdésekről. Legfőbbvezetõjük Szeben városának polgármestere (egyúttal a szász gróf) volt.Nagyszeben vezetõ szerepe egyébként a szászságon belül a 16. század-ban is megmaradt. Sőt a székelyekkel ellentétben a szászok országgyű-lési követeiket is maguk delegálták, és az állami adót is egy összegbenfizették.

A széttagoltság előnyei és hátrányai Erdély önállóságának azemlített hiányosságok el-

lenére is voltak pozitfvumai. Persze ezek nem egyeztethetõk összeazzal a 16. századra vonatkozó történelmietlen megállapítással, hogya fejedelemség jelentette volna a nemzeti királyság vagy a magyarnemzeti állam továbbvitelét, hiszen nemzetállamok ebben az idõbenEurópában még sehol sem léteztek. (Szapolyait és utódait maximuma magyar rendek sorából választott magyar nemzetiségű uralkodóknaknevezhetjük.) Sőt paradox módon Erdély Magyarországtól történő el-válása csak kisebb részben szolgálta a fejedelemség lakóinak érdekeit.A széttagoltság igazi hasznát a királyság rendjei élvezték.

H5

@ Az ERDÉLYI rE1EDELEMsEcA 16. század második felétől a királyi Magyarország rendi vezetõi fo-

kozatosan ismerték fel, hogy Erdély elszakítottságából számukra ko-moly elõnyök származhatnak. Másként fogalmazva: saját rendi kivált-ságaik megvédésére a török vazallus erdélyi fejedelemséget bármikorbevethetõ ütõkártyaként használhatják fel a bécsi udvar központosítótörekvéseivel szemben, miként a Porta tette ezt a Habsburgok magyar-országr erőinek gyengítése érdekében. A helyzet fonákságát az adja,hogy ezt számukra elsõ ízben és nyíltan éppen egy erdélyi fejedelem,Bocskai lstván már idézett végrentlelete fogalmazta meg. A magyarrendek 17. századi politikájának azután egyik vezérelve lett - rendi sza-badságjogaik megőrzése érdekében - az erdélyi fejedelmekkel valóegyüttműködés. Ez fontos szerepet játszott abban, hogy Magyarországa 16. század második felére kialakult viszonyok között, sõt azokonutóbb bizonyos területeken még javítva, maradhatott meg a HabsburgBirodalommal való perszonálunióban.

Erdély lakóinak ugyanakkor a külõnválás legalább annyi hátrányt,mint előnyt hozott. Az előnyök ugyanis elsõsorban olyan területekenmutatkoztak meg, amelyek - ha nem is teljességgel, de nagyrészt - a ki-rályságban is jelentkeztek. A kırályı udvar Bécsbe kerülésével a magyarkultúra támogatását nagyrészt a magyarországi fõnemesi udvarok, anagyszombati és pozsonyi fõpapi irodalmi-művészeti társaságok, illet-ve a különvált Erdélyben a fejedelmi udvar vette át. A gyulafehérvári fe-jedelmi központ ekként Iános Zsigmond uralkodásától kezdve egészenBáthory Zsigmond kormányzásáig országosan is jelentõs szerepet töl-tött be a magyar kultúra és irodalom patronálásában. Sót Szapolyai Iá-nos fia - reneszánsz udvara kiépítése mellett - kitűnt még a protestan-tizmus irányzatainak támogatásában is. Ez alapvetõ szerepet játszottabban, hogy - a királysághoz hasonlóan - a 16. században Erdély is„vallást” váltott. Külön is említést érdemel, hogy János Zsigmond olaszszármazású udvari orvosa, Giorgio Blandrata hatására a radikálisabbáramlatok közé tartozó antitrinitarizmussal is szerfelett rokonszenve-zett. Az l56B. évi tordai országgyűlésen a Szentháromság dogmáját ta-gadó irányzat ennek köszönhetõen került be - a katolikus, az evangéli-kus és a református mellett - negyedikként a bevett vallások közé. Ez a

H6

A széttagoltság előnyei és hátrányai Q

korabeli Európában egyedülálló rendelkezés volt, melyre joggal büszkea magyar egyháztörténelem.

Miként arról a i\lyelvL-eıesãl' című fejezetbõl majd bővebben tájéko-zódhat az olvasó, a protestantizmus elterjedése együtt járt a magyarnyelv és irodalom fejlődésével, illetve a magyar nyelvü nyomtatottkönyvek szaporodásával is. Ez így volt mind Erdélyben, mind a király-ságban, s mindkét területen igen számottevő eredményeket hozott.Méghozzá függetlenül attól, hogy az elõbbi állam trónját a Porta vazal-lusságában egy magyar, az utóbbiét pedig egy a magyar rendek által el-fogadott Habsburg-uralkodó töltötte be. Ezen a téren majd csak a17. században következett be változás, amikor a királyságban az udvartámogatta katolikus megújulásnak köszönhetõen a protestáns irány-zatok veszítettek pozícióikból. Ez valójában mégsem jelentett negatívváltozást, hiszen Pázmány Péter és jezsuita utódai legalább annyittettek a magyar kultúra ápolásáért, mint velük vitázó protestáns kor-társaik.

A vıtathatatlan pozitív jelenségek ellenére az oszmánok által kijelöltönállósodás Erdély egész fejlődésére számos, hosszú távon is káros kö-vetkezménnyel járt. Már a korabeli magyarság is nehezen tudta elfo-gadni, hogy országa egy igen tekintélyes területü tartományát csatoljákel tőle, illetve számtalan kísérlet ellenére sem tudják végrehajtani azolyannyira kívánt országegyesítést. Ráadásul Szulejmán szultán az1550-es évek közepén a középkori királyság legfejletlenebb területétszakította el Magyarországtól. Emiatt pedig - miként bemutattuk - azelkövetkező idõben társadalmának és gazdaságának fejlődése elótt je-lentõs, szinte legyőzhetetlen akadályok emelkedtek. Az anyaországtólvaló elszakadás következtében a már korábban is fejletlenebb ország-rész berendefltedése pusztán felemás módon, nagyrészt középkoriasszinten alakulhatott tovább.

Erdély egész fejlődése 1556-ban tehát sajátos útra tért. Bár ,a hatal-mas és a praktikás nemzetség' közötti szűk ösvényen a 16-17. század-ban a Iegtehetségesebb fejedelmek néhány esetben remek diplomáciaiérzékkel politizáltak, sőt tágították mozgásterüket, mindez alapjaibannagyon keveset változtatott azon, hogy a királyi Magyarországhoz vi-szonyítva a Királyhágón túli területek lemaradása gazdasági, társadalmi

H7

@ Az EitDÉLYi i=EıEDELEMsÉcés igazgatási szempontból tovább nőtt. Persze az 1606. évi bécsi békeidején még senki sem tudhatta, hogy az ország törok alóli felszabadltá-sát követõen a Habsburgok nem fogják visszacsatolni a fejedelcmségeta királysághoz. Sőt mind a királyi Magyarországon, mind Erdélybenéppen ennek ellenkezőjét remélhették. A nehezen feldolgozható csaló-dás valójában a magyar rendek által tanúsított magatartás furesakövetkezménye volt. A bécsi udvar túlságosan is keményen vágottvissza azért, mert a 17. században a rendek érdekeik védelmében az er-délyi fejedelmekkel való szövetkezést különleges eszközként használ-ták fel. A nagyhatalom ezekre az „élményekre” emlékezve hozta megszámu(n)kra szomorú döntését.

A MAGYAR GAZDASÁG ÜTJAIEURÓPÁEA

A 16. század első felének nagy szultáni hadjáratai, majd a várháborúkidőszaka, végül a hosszú tizenöt éves háború mérhetetlen pusztítást vég-zett Magyarotszágon. Az állandó hadakozás és következményei (éhínsé-gek, járványok) elsõsorban az ország legkedvezőbb adottságú területeitsújtották, hiszen utánpótlási okokból mind a szultáni, mind a királyi ha-dak a nagy folyók mentén nyomultak elóre. A török és magyar portyák-nak szintén a gazdagabb, nagyobb zsákmánnyal kecsegtetõ településekestek áldozatul. A termelóerőket ezért komoly károsodás érte, miközbena középkori királyság gazdasági szempontból meghatározó városainakegy része is oszmán fennhatóság alá került. Az ország 1541-ben véglegbekövetkezett három részre szakadása pedig azzal fenyegetett, hogy akora újkori Magyarország gazdasága erõs hanyatlásnak indul. Az elkö-vetkező évtizedck azonban éppen ennek ellenkezőjét bizonyították. Apolitikai széttagoltság és a háborúskodás ellenére a gazdasági elet jelen-tõsen fejlődött, résztvevői pedig anyagilag gyarapodtak. Az európai gaz-daság kora újkori átalakulása ugyanis - a külpolitikai viszonyokkal ellen-tétben - kifejezetten kedvező lehetőségeket kínált a fejlődésre.

Európa gazdasági vérkeringésében A magyar gazdaság szem-_ pontjából legfontosabb oszt-

rák, német és itáliai területek lakosságának száma - az általános euró-

H9

@ A MAGYAR GAZDASÁK; ú`ı`JAı EURÓPÁEA

pai trendnek megfelelõen ~ a 16. században lelentõsen növekedett. Kü-lönösen a német birodalmi városok és feiedelmi központok, valamintcsászárvárossá válása után Bécs lakóinak száma gyarapodott tekinté-lyesen. A hadügyi forradalom hatására az uralkodói és fejedelmi seregeklétszáma is emelkedni kezdett, a kor állandó háborúiban pedig élelemel-látásuk a katonai sikerek egyik alapíeltetele volt. Mindezek következté-ben az említett területek člelemmel - elsõsorban hússal és gabonával -való ellátása egyre komolyabb nehézségeket okozott. A mezõgazdaságitermékek és nyersanyagok ára ezért számottevően emelkedett, miköz-ben az iparcikkek továbbra is olcsók maradtak, A kereslet az előbbiekiránt igen nagy mértékben megnőtt, így az agrárkoniunktúra Magyar-és Lengyelország gazdasága számára óriási lehetőségeket kínált.

A két közép-európai ország lakói nem mulasztották el a kedvezõ le-hetõségek kihasználását. Lengyelország helyzete sokkal szerencsésebbvolt, mivel a krimi tatárok révén a török hódltásnak csak az ,oldalszele"érintette. Ráadásul a lengyelek a szárazföldinél sokkal olcsóbb víziúton, a Balti-tengeren nagy mennyiségű gabonával is kereskedhettek.Az említett nel-ıéuégek ellenére Magyarország szintén képes volt ki-használni a mezõgazdasági termékek iránti keresletet. Ebbõl a szem-pontból is elõnyös volt, hogy a nyugati országrész 1526 után a Habs-burg Birodalommal perszonálunióba került. Bár a magyarországi keres-kedõknek, fõként a német polgárságnak (például a budai Pemfílingercsaládnak) az osztrák-német területekkel már a középkorban is komoly kapcsolatai voltak, ez a helyzet a közössé vált lõvárosnak köszön-hetóen hamarosan még kedvezóbbé vált. Bécs egyik negyede (a Stu-bentor és a Rotenturmstralle közötti terület) ugyanis már a középkor-tól a német és itáliai kereskeclõházak lerakatainak központja volt, ahola magyar kereskedők is kapcsolatokat építhettek és üzleteket köthet-tek. Az 1563, évi bécsi szálláshely-nyilvántartás szerint ezzel néhányanéltek is, hiszen egy-egy magyar kereskedő a legnevesebb nürnbergi (pél-dául a Rottenburgerek vagy a Bechlerek), augsburgi, regensburgi és itá-liai kalmárok (például a Ioanellik) házainak szomszédságában már ál-landó szállással rendelkezett.

A nyugati piacoknak elsõsorban élõ állatra, gabonára és különfélemezõgazdasági nyersanyagokra volt hatalmas igényük. Ennek ktıszõn-

120

Európa gazdasági vérkeringčsében @

hetóen - miként Pach Zsigmond Pál és Cecsényi lajos kutatásaiból márjól ismert - a l6. század második felére Lengyel- és Magyarország ,fel-osztotta” egymás között a cseh, német, osztrák és olasz területek ellá-tását. Az elõbbi három legfontosabb tömegárujával (marha, gabona,prém), valamint egyéb exportcikkeivel (fa, hamuzsír, kender stb.) a Prá-gától északra fekvõ cseh-német területeket látta el. Magyarországugyanakkor az ettől délre húzódó német területekre, valamint az oszt-rák örõkös tartományokba és ltáliába szállított. A legfőbb kiviteli cik-kek nálunk is a különféle élő állatok (a marha és a juh, illetve részben aló), valamint egyéb nyersanyagok (bör, faggyú, méz stb.) voltak.

A 16. század második felében az osztrák-német területekre Magyar-országról évente mintegy 100 000, ltáliába pedig körülbelül 40 000marhát hajtottak ki, miközben juhból is több tízezret adtak el a nyuga-ti piacokon. Oláh Miklós késõbbi esztergomi érsek Hwıgıırıˇrı cimű(1536) munkájában joggal lelkendezett az alábbi szavakkal errõl a ked-vezõ helyzetről: ,Nálunk annyi a marhacsorda, hogy nemcsak Magyar-ország érzi ennek előnyét, de a vele szomszédos tartományok is része-sülnek belőle. A marhák egyrészt ltáliának Velence környékére eső tel-jes területét, másrészt Ausztriát, Morvaországot, Bajorországot, a SvábHercegséget és Németország népeit egész széltében a Rajnáig ellátjákélelemmel. Többször hallottam a vámszedűktõl, kiket a koznép har-mincadosoknak nevez, hogy egy-egy marhavásár alkalmával, amelyetAusztriában Bécs városának környékén szoktak évente kétszer vagytöbbször tartani, harmincezer vagy még több marha adóját vagy har-mincadját hajtották be a király számára.” Mindennek köszönhetõenMagyarország volt a kora újkori világ egyik legnagyobb hús- és bõrex-portõre.

A marhaexport jelentőségét kiválóan mutatja az is, hogy ha egy-egyszultáni hadjárat vagy a század végén évekig elhúzódó hadakozás, eset-leg más okok következtében a marhahajtás akadozott, mind Bécsben,mind a német területeken súlyos ellátási zavarok keletkeztek. Az1540-es évek végén például egy ilyen alkalommal Ferdinánd király pa-rancslevele nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy emiatt „nemcsupán a kamarai jövedelmekben keletkeúiet nem csekély hátrány éskár, hanem országunk és lakosaink számára szarvasmarhában is hiány

111

@ A MAGYAR cAzDAs/ic úTiAi Eui\oi>ÁiaAáll elő". A Mohács utáni évszázadban tehát a Habsburg Birodalomnemcsak katonai, hanem gazdasági szempontból is jelentõsen rá voltutalva Magyarországra.

A legfontosabb kereskedelmi utak - pusztán kisebb eltolódásokkal -a középkori rendszert követték (l. a 252. o.-i térképet). Északnyugatiirányban a sziléziai városokba és a cseh-morva területekre Auspitzon,Bécs és a délnémet városok felé pedig a Duna mentén Pozsonyon vagyMagyaróváron át vezetett az út. Míg azonban a középkorban az utób-biak közül még egyértelműen az északabbra fekvõ volt a jelentősebb,az 1540-es évektől - a törökök berendezkedése következtében - aTata--Gyõr-Óvár-Bécs útvonal vált egyre meghatározóbbá. Mindeztjól mutatja, hogy 1531-ben - még a pozsonyi határvám filiáléjaként -létrehozták az óvári harmincadot, majd valamikor 1550 táján önállóvámhellyé szervezték. Az intéfl<edés helyességét kiválóan igazolta,hogy az l570-es években az óvári harmincad már mintegy négyszerannyi jövedelmet hozott a kincstárnak, mint a pozsonyi.

A nyugatra irányuló élõállat-kereskedelem szempontjából meghatá-rozó volt a Velence és ltália felé vezetõ kanizsai-lčgrádi útvonal is. Ez aMuraközben fekvõ nedelici harmincadhely után három irányban futotttovább, A legészakibb Pettaun (Ptuj) és laibachon (Ljubljana) keresztülért Velencébe; a középsö Zágrábon keresztül vezetett Fiumébe (Rijeka),illetve Triesztbe; végül a legdélibb szintén a horvát fövároson, majdModruson át vitt ki a tengerparti Zenggig. A királyság északi területei-rõl ugyanakkor kereskedóink Kassán át fuvarozták áruikat Krakkó,majd Varsó irányába. Az Oszmán Birodalom felé vezetõ eszék-belgrádiés szeged-temesvári utak közül az elõbbi jelentősége a levantei árukkalvaló kereskedés miatt valamelyest növekedett. Ezeken az elkövetkezőkét évszázadban dalmát (főként ragúzai), rác, zsidó, majd a 17. század-tól többségében ,,görögnek" nevezett (valójában szerb, örmény, görög,dalmát, bolgár, albán, vagyis nem muszlim) kalmárok szállították árui-kat. A nemzetközi kereskedclembõl nem hiányoztak az erdélyi és parti-umi kalmárok sem, hiszen a Porta alkalmi tilalmai ellenére KolouvárrölNagyszebenen és Brassón át áruik eljutottak Havasalföldre, illetveBesztercén keresztül Moldvába, Nagyváradon és Debrecencn át pedigLengyelországba, valamint az osztrák-német területekre is.

122

Európa gazdasági včrkeringésében @

A távolsági kereskedelemben a marha mellett a bornak volt mégkiemelt szerepe. Ennek termelésében alapvetõ változás következett bea középkori viszonyokhoz képest. 1526 elõtt Magyarország legjobb bo-rai a Száva és a Duna között fekvõ Szerémségbõl származtak. Csak-hogy Szulejmán szultán hadai éppen ezt a területet foglalták el elsõ-ként (1521 és 1526 között) az ország testêbõl, így a szõlõműveléshamar hanyatlásnak indult. A szerémségi borvidék szerepét ezt követõ-en előbb a somogy-baranyai--tolnai régió, majd a 16. század másodikfelétől egyre inkább Tokai-Hegyalja vette át. A szőlőtermesztés mind-két területen virágzott, hiszen boraik jó minőségűek és - ez legalábbannyira fontos volt - igen jól szállíthatók voltak. Az utóbbi borvidékena belföldi piacok mellett külföldre is termeltek, hiszen a szomszédosLengyelországban a magyar borok iránt óriási volt a kereslet, kiválta nyugatra irányuló gabonakivıtelbűl gazdagodó földesurak részéről.A század végén ennek köszönhetõen évente már számottevő mennyisé-gű bor „döcögött ki” a Krakkó felé haladó kereskedők szekerein, sõt egyévszázad múlva a tokaji borfajták már Európa-szerte komoly hírnévnekörvendtek.

Lengyelországgal ellentétben komolyabb magyarországi gabonakivi-tel viszont - a dunai szállítást kivéve » nem volt lehetséges. Ezzel szem-ben a 16. században még mindig igen tekintélyes volt a Caram vidékibányákból kitermelt nyersréz külkereskedelme, melyet az 1520-as évekközepéig az l495-ben alapított Thurzó-Fugger-cég irányított. A Besz-tercebánya környčkén bányászott, ezüstben gazdag réz délen eljutottVelencéig, északon Gdariskig, nyugaton pedig az utóbbi városból tenge-ri úton egészen a németalföldi Antwerpenig is. Bár - miként csaknemmindenütt Európában - az egyre mélyebb és ezért elvizesedõ, nehezenszellõztethetõ aknák kitermelése egyre költségesebb lett, réztermelé-sünk még mindig a legfontosabb gazdasági ágazatok közé tartozott.Egyrészt a hadiiparban és a pénzverésben felhasznált réz iránt növeke-dett a kereslet, másrészt az érc ezüsttartalma miatt Magyarország Eu-rópa ezüsttermeléséböl továbbra is jelentõs - bár csökkenő - aránybanrészesedett. Végül ha a réz- és nemesfémbányászat nem lett volna való-ban jövedelmezó, akkor aligha bérelték volna bányáinkat olyan jelentõsvállalkozók, mint a század második felébõl jól ismert lõcsei származású

Í

@ A MAGYAR CAZDASÁG ÚTJA! EURÓPÁBA

bécsi polgár, Lazarus Henckel vagy az augsburgi Manlichok, Welserek,Weillek és a nürnbergi Rehlingerek.

A külföldről behozott áruk összetétele a középkorhoz képest a 16.században - a posztót kivéve - alig változott. Továbbra is óriásimennyiségben érkeztek az országba textilfélék (posztó, vászon, selyemstb.). valamint a legkülönbözőbb ipar- és luxuscikkek (kések, sarlók,óntálak, szerszámok, nürnbergi aprófémáruk, süvegek, velencei üveg-tárgyak, órák), déligyümölcsok (narancs, füge, citrom), továbbá fűsze-rek (sáfrány, bors, gyömbér). Posztóbehozatalunk zöme viszont a lu-xuskivitelű nyugat-európai és itáliai posztókről egyre inkább áttevõ-dött a közepes minõségû fajtákra (például cseh-morva posztók vagy azangliai eredetű karasia/lzersey). Mindezek az áruk eljutottak a főúri ud-varokba, a szabad királyi városok polgári otthonaiba, a végvári katona-ság és a parasztság szegényesebb lakásaiba is.

Összességében alapvetõ különbséget jelentett azonban, hogy a 15.század közepéhez képest az 1540-es években külkereskedelmünk - a je-lentõsen megnövekedett élõállat-kivitelnek köszönhetõen - évente márnem komoly passzlvummal, hanem igen tekintélyes aktlvummal zárt.Mindezek a kedvezõ folyamatok éppen akkor erősödtek meg, amikoraz oszmánok megkezdték magyarországi berendefltedésüket. A gazda-sági kapcsolatok megélénkülését tehát még a kedvezötlenné vált politi-kai-katonai viszonyok sem tudták megakadályozni. Ennek a páratlanulfellendülfi külkereskedelemnek köszönhetően Magyarország a 16. szá-zadban még megosztottsága ellenére is része, méghozzá igen meghatá-rozó része maradt Európa gazdasági vérkeringésének.

A három részre szakadt Ennek a kedvezõ helyzetnek a kiala-ország egységes gazdasága kulásában - bár furcsának tűnhet - aiii háborús viszonyok is szerepet ját-szottak. A bizonytalan, sõt nemritkán veszélyes helyzet miatt a német(főként nürnbergi és augsburgi, valamint müncheni, passaui, regens-burgi, ulmi, stralšburgi) és az itáliai kalmárok - középkori szokásaikkalellentétben - már nem szívesen merészkedtek a hadszíntérre. Ennekköszönhetően igen megnőtt magyar üzletfeleik szerepe, akik általában

17-4

A három részre szakadt ország egységes gazdasága É

mint ágenseik vagy faktoraik tevékenykedtek. A külföldi kereskedők te-hát rá voltak szorulva a magyarok segítségére, miközben e kapcsolatokaz utóbbiak számára is komoly előnyt jelentettek, hiszen tekintélye-sebb tőkével bíró üzlettársaik áruhitelekkel támogatták vállalkozásai-kat. A magyar kalmárok néhány évtized alatt tökéletesen elsajátítottáka nyugati kereskeddk legfontosabb szokásait. Ez nagymértékben járulthozzá ahhoz, hogy a kereskedelembe való bekapcsolódásuk meghatáro-zó eredményeket hozott, teljesitményűk pedig -- a háborús viszonyokellenére - még európai mértékben is figyelemre méltó volt.

A magyar és idegen kalmárok által közösen irányított távolsági ke-reskedelem, valamint a bányászat tehát az ország gazdaságának legjö-vedelmezóbb ágazatai, divatos szóval élve húzóágazatai voltak. Mindezigen jól tükröződik az ország 1570-es évekből ismert „állami” bevételei-nek megoszlásában, amiről az alábbi táblázat adatai tájékoztatnak.Eszerint a harmincad- és bánya|övedelmek az ország összjövedelménektöbb mint 60 százalékát adták. S nem feledkedietünk meg arról, hogyezek - ellentétben a nehezen befolyó hadiadóval, sőt részben még a vár-uradalmak bevételeivel is - a legbiztosabb és legkönnyebben igazgatha-tó jövedelemtípusok voltak. Ráadásul a dikát a török elõrenyomulás

A iazaiyi Mzgymmıg em iõvzazimzinziz mqzzzıszzaz á7S_70-el közepén 7% U _

A MVM, Mg Med A ıéıcl is ıı: országY ı._ım"_l ` css:/ovııielııiéııelt szd-jwıdeleııı ıipiısıı

zaléltas /im'iiyaHarmincadokUradalmak bevételeiBányajövedelmekHadiadó (dika)Szabad királyi városok atlóiEgyébA királyi Magyarország bevételeimindösszesen

- zi. = maz; (zum) rzzznı

294 362180 905170 10074 85522 29722 G03

765 322

125

38,523,622,2

9,82,98,0

100,0

@ A MAt;YAR GAZDASÁG úTJAi EURÓPAEA

következtében egyre kisebb területekről szedhették be, így az ebbõlszármazó összegek a század második felére tetemesen csökkentek.

A három részre szakadt Magyarország egyes területeinek lakói -füg-getlenül attól, hogy egymással ellenséges viszonyban álló országrészbekerültek - hamar felismerték, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fenntar-tása mindannyiuk számára komoly elónyökkel jár. A törökök általmegszállt területeken tenyésztett marhára és juhra, valamint a főként apcremvidéken termelt borra a Habsburg Birodalomban komoly szükségvolt, s oda csakis a királyi Magyarországon keresztül juthatott el. Idõ-vel pedig a királysági területeken, sõt attól nyugatra, már az OszmánBirodalomból érkezó úgynevezett „török áruk" (textilféleségek, gyapjú-és pamutszövetek, finom vásznak, szőnyegek, vánkosok, bőrkészitmé-nyek) iránt is megnőtt a kereslet. Az európai ipar- és luxuscikkekreugyanakkor mind a királyság lakói, mind a törökök, sőt az erdélyi feje-delmek alattvalói is igényt tartottak; ezek pedig szintén csak a királyiMagyarországon át áramolhattak a hódoltságba és a feietlelemségbe.Azaz a kereskedelmi kapcsolatok biztosítása a szemben álló felek alapvetó érdeke, sót kényszer volt, hiszen megszakításuk mindannyiuk szá-mára súlyos anyagi veszteségeket okozhatott. Mindezeknek köszönhe-tóen - noha egyszerre kényszerből és közös érdekből - a politikailag há-rom részre szakadt ország gazdasága egységes maradt. Magyarországkora újkori fejlődése szempontjából ez döntõ eredmény volt.

A gazdasági egységben érdekelt felek igyekeztek minél jelentősebbhasznot húzni az egyre élénkebbé váló kapesolatokból. A politikai kü-lönválás következtében létrejött harmincadok mellett ezért sokasodotta különféle vámok, illetékek, hid- és fúpénzek száma. Egy Bécs feléigyekvő erdélyi kereskedónek például háromszor kellett határvámot fi-zetnie, először Székelyhidon, azután Nagykárolynál vagy Kállónál, vé-gül a váci török vámon, miközben tucatnyi illctékkcl is terhelték a mar-hahajtás során. Noha emiatt az áruk kétségtelenül drágultak, a sokkalmagasabb nyugati árak miatt még így is igen megérte a kereskedés. Per-sze a kalmárok egy része igyekezett a vámok és illetékek minél nagyobbrésze alól mentesíteni magát, akár törvényes, akár illegális úton. Azelöbbire uralkodói mentesség révén -- általában kölcsönök visszafizetésefejében -- volt lehetõség. Mivel a kamarák gyakran küszködtek pénzhi-

126

A három részre szakadt ország egységes gazdasága û

ánnyal, a menrességek száma egyre szaporodott. A Magyar Kamaraemiatt panaszkodott 1563-ban arra, hogy a kereskedő nemesek legfõbbcélja, hogy határvámmentességet szerezzenek. (Belsõ vámokat kiváltsá-gai értelmében a nemesség nem fizetett.)

Természetesen voltak olyanok, akik mentesség hiányában igyekez-ték kikerülni a különféle vái-nl-ielyekei, vagyis csempészetre adták a fe-jüket. E téren a kereskedésbe szintén bekapcsolódó végváti katonák lár-tak az élen, hiszen a frontvonal vidékének viszonyait, a rejtett utakatés átkclõkct õk ismerték legalaposabbari. Ez jelentõsen sértette mind atörök, mind a királysági és erdélyi hatóságok érdekeit, a csempészek el-leni vizsgálatok ezért ebben a korban sem számítottak ritkaságnak.1574-ben Szokollu Musztafa budai pasa (1566-1578) például amiatttett panaszt a császárvárosban, hogy „valami baromhajtók szökték voltel Nlarosnál [értsclz Nagymarosnál] az hatalma: császár [a szultán] har-mincad|át". A marha mellett nagy csempészet folyt a fegyvernek vagyhadianyagnak számító tiltott árukkal (puskák, páncélok, vertek, lán-dzsák, kardok, sarlók, illetve lópor, salétrom, réz, ólom, ón) is, mert ezmindig igen nyeresége: üzletet kínált. Az 1570-es években például egyalkalommal arra derült fény, hogy a császárvárosból a hódoltságbaigyekvő keresztény kereskedők szekereik bakja alatt zsákokba rejtvecsempésztek páncélokat az „örök ellenségnek". A korabeli ember ,lele-ményességének” azonban nem volt határa. Földes Mihály tõzsér1551-ben olyan hamis harmincadcédulák miatt bukott le, melyeket zsi-dók árultak, darabonként öt forinl értékben.

A drinápolyi béke utáni időszakban vırágzásnak induló kereskedelmikapcsolatrendszer hibáit a szemben álló felek olykor közösen igyekez-tek kiküszöbölni. Erre kiváló példa 1589-ből a kakati (párkányi) éves éshetivásárok kijelölésének esete. Az esztendő tavaszán SzokolovicsMemi esztergomi szandzsákbég legfõbb ellenfeléhez, a komáromi vég-vár fõkapitányához, Pálffy Miklóshoz az alábbi kéréssel fordult: „Miazt gondoltuk, hogy a földnek épületére jobb lészen, hogy itt Kakatonmindön héten vásár legyen és ismét fõsokadalmak is legyenek, kiremindenfelól bízvást iöhessenek és mehesscnek és az miből pénztterömthetnek, mindenüket árul|anak és vegyenek. Tinagyságtok gon-dolja el, az sokadalmak mily alkalmatos napokon legyenek esztendõ ál-

ıl 7

@ A ıviAcYAiı cAzDAsÁç ú_TiAi EuitorÁiaAtal, és a heti vásárok is mely napokon legyenek. Ezt Tinagyságtok el-gondolván és minekünk mcgírván, im mi azt elfogadjuk a mi hitünkre,tisztességünkre, emberségünkre, hogy az sokadalmakra és az vásárokraide Kakatra mind hódolt és hódolatlanok bízvást jöhetnek és mehet-nek, senkitől semmi bántások nem lészen, sem útjukban, sem az vásár-helyen, akár Lévából, Újvárból, Komáromból, Nagyszombatból, Po-zsonyból, Bécsből, Prágából, akárhonnét jöjjenek, semmit ne féljenek,hanem bízvást jöhetnek és mehetnek minden marhájukkal, és árulja-nak, vegyenek, az mint sokadalmakban szoktak.” A kakati vásárokatezután a közösen kijelölt napokon tartották, s nem kétséges, mindkétfél számára komoly pénzösszegek ,,terömhettek" belőle.

Hasonlóan jól működő kapcsolatrendszer jött létre az ellenséggé váltErdély és a Tiszántúl nagyobb városainak (Kolozsvár, Szeben, Várad,Debrecen) kereskedői, valamint a birodalmi (fõként nürnbergi) kal-márok között. Bár az erdélyiek és a hódoltságiak mozgását - elsõsorbankémtevékenységtčl és fcgyvercsempészettõl tartva - Bécsben és Auszt-riában idõrõl idõre korlátozták, a nehezedő feltételek ellenére is fenn-maradrak a kapcsolatok. A török területekről érkezők teljes kitiltásaazonban éppen a császárváros azon közvetítő szerepének megőrzésemiatt nem volt lehetséges, amelyet az a délnémet területek, ltáliaés Magyarország közötti kereskedelemben betöltött. Ennek köszönhe-tõen Andreas Kandler nürnbergi polgár az 1580-1590-es évek forduló-ján például mintegy harminc tiszántúli és erdélyi kereskedõvel állt kap-csolatban. A magyar kalmárok általában élõ állatot hajtottak felMagyaróvárig, Gyórig vagy a Vág menti kisebb mezóvárosokig, aholazokat üzletfelük megbízottai vették át. A megismert gyakorlatnakmegfelelõen különféle posztófajtákkal és iparcikkekkel tértek haza.Ezek egy részét - például a kedvelt osztrák és német késeket - azutánszász (szebeni és brassói) kereskedótársaik szállították tovább Havas-alföldre. Az európai tranzitáruk mellett az erdélyi kalmárok még a fe-jedelemségben jelentõs mennyiségben kitermelt sóval is kereskedtekaz Oszmán Birodalomban.

A 16. század második felében virágzó kereskedelem az elsõ valóbankomoly csapást a század végének hosszú háborúja miatt szenvedte el.A határ menti cserekereskedelem és csempészet persze tovább folyt.

-/zs

vszeshaıõzzzunk fziiõaezeafit ,ziızgzzzzztõgzi @A Dunántúl egyik legnagyobb birtokosa, Batthyány Ferenc például méga legválságosabb időszakban is üzletelt a pápai beglerbéggel, aki1596-ban az Egert ostromló török táborból próbált számára különfélepokrócokar és egy értékes mosdótálat szerezni a magyar fõúr által szál-lított páncélok fejében. Az esztendókig elhúzódó és évente több tízezerfős seregek felvonulásával együtt járó háború alatt azonban a távolságikereskedelem egyre kevésbé működhetett. A zavaros körülmények kö-zött, aki tehette, egy idóre visszavonult, és korábban megtakarított tő-kéjéból valamelyik nyugalmasabb királysági városban igyekezett átvé-szelnı a nehéz esztendõket. A Magyar Kamara 1603-ban már kénytelenvolt megállapítani, hogy azok a magyar kereskedők, akik azelőtt igensok marhát tartottak, most elhagyták lakóhelyeiket, és a háborúk általkevésbé sújtott Nagyszombat és Pozsony városában vagy Bécsben tele-pedtek le.

Városhálózatunk fejlődésének jellegzetességei Az ország há- irom részre sza-kadása és a kereskedelem szerepének jelentossé válása a magyarországivároshálózat Íejlődésén is alapvetõ nyomot hagyott. A középkor végénMagyarországon - Erdéllyel együtt » 30 királyi város és 150 jelentősebbföldesúri város vagy városi feladatkört ellátó mezőváros volt. Ezekbenélt az ország össznépességének körülbelül B százaléka, ami a németor-szági 10- 15 százalékos arányhoz képest már akkor is lemaradást jelen-tett. Ez a 16-17. században tovább növekedett. A középkori hét regio-nális központ (Buda és tesıvérvárosa, Pest, Pozsony és alközpontja,Sopron, valamint Körmöcbánya, Kassa. Várad, Szeged és Pécs) közülhárom (Buda, Pécs és Szeged) török fennhatóság alá került, Várad pedigaz erdélyi fejedelemség partiumi kulcsvára lett. Ennek következtében avároshálózat szerkezete jelentőseiı átalakult.

A földrajzi szempontból periferikusabb helyzetbe került Pozsonyraés Kassára ebben az időben a korábbinál jóval nagyobb feladatok hánil-tak. Ezeket az ország új fővárosa és Felső-Magyarország központjaazonban jól ellátták. Mindkettõjük fejlődésének kedvezett, hogy politi-kai és pénzügyi központokká váltak, polgáraik pedig bekapcsolódtak a

T

@ A MAGYAR cAzDAsÁc úTiAi EUKOPÁEAprosperáló távolsági kereskedelembe. Sőt Kassa és négy szomszédja(Eperjes, Lõcse, Bártfa és Kisszeben), az úgynevezett Peıııııpolis számáramég a rendkívül népes kassai helyőrség és a végvárak katonaságának el-látása is komoly üzletet kínált. Mindezek kihasználása következtébenKassa a korábbinál ıs jelentősebb, országos szerepkörhöz jutott. Sopronés Lõcse viszont valamelyest vesztett egykori jclcntõségébõl, bár elõbbia környékén termelt borok kereskedelmébčl, utóbbi pedig a hadsereg el-látásából azért nem csekély hasznot húzott. A számos kedvezőtlen fo-lyamat ellenére a 16. században még e szabad királyi, valamint a Carammenti bányavárosok (Körmöc-, Beszterce-, Sclmcc-, Új-, Baka-, Libet- ésBélabánya) is továbbhaladtak elõre a városiasodás útján. Ez egyértel-műen megmutatkozott például új egészségügyi, köztisztaságí és tűz-rendészeti intézkedéseikben.

Miközben a török fennhatóság alá került szabad királyi városok so-kat vesztetlek jelentõségükból, a kialakult különleges politikai, katonaiés gazdasági helyzetnek köszönhetõen más városok szerepe felértékelõ-dött. E szempontból különösen érdekes Nagyszombat szabad királjdvárosnak, valamint Gyõr kiváltságolt püspöki rnezõvárosnak az esete.Elóbbi fejlődését jelentõsen elősegítette, hogy Esztergom 1543. évi eles-tével az érsekek itt telepedtek Ie. Mivel a század második felében - rm-ként említettük - õk töltötték be a helytartói tisztet. ezért a város Po-zsony után a királysági belpolitikai élet második központja lett. Ma-gyar polgársága pedig - rendkívül nyitott lévén - gyorsan és jól reagálta marhakereskedelem nyújtotta Iehetõségekre; ezért nem véletlen,hogy a kor legjelentősebb magyar kalmárai majd mind rendelkeztek ittházzal és polgárjoggal. Sőt a Magyar Kamara 1603. évi állítása szerint atizenöt éves háború alatt sokan itt húzták meg magukat, és építettekfelhalmozott vagyonukból takaros polgárházakat.

A hatánıédelmi rendszer egyik legfontosabb kulcsa, Gyõr még in-kább a kor legjövedelmezõbb ágazatának köszönliette gyarapodását. Apüspöki mezőváros Buda 1541. évi eleste után - Komárom mellett -Bécs és Alsó-Ausztria elõretolt bástyája lett, és ezért az 1560-as évekre agyőri fõkapitányság központjaként modern erõddé, pontosabban, úgy-nevezett eródvárossá (Fesıııngsırıdı) építették ki. Ez azt jelentette, hogyhatalmas védmüvekkel erősítették meg, utcahálózatát szabályossá for-

130

Városhálézatunk fejlődésének jellegzetességei @

málták, valamint több mint ezer fős magyar és német katonasággal lát-ták el. A katonai célok tehát messze megelőzték a mezővárosi polgárságérdekeit, ami azzal járt együtt, hogy a főkapitány számos területen kor-látozta a polgárok szabadságát és gazdasági tevékenységét.

Mindezek ellenére a török frontvonal közelsége igen komoly előnyö-ket is hozott a város számára. Egyrészt a szépszámú katonaság ellátásakomoly piacot teremtett a városi kereskedők és mesteremberek számá-ra; másrészt a győri kalmárok kedvezően használták ki, hogy a legfon-tosabb nyugati marhahajtő út városuk mellett haladt el. A távolsági ke-reskedelembe tehát kozvetítőként õk is aktívan bekapcsolódtak, amihamarosan komoly gyarapodást hozott számukra. A győri polgárok el-sősorban ennek köszönhetően őrizték meg, sőt bóvítctték a török kor-ban - a fõkapitányok erős befolyása ellenére is - kiváltságaikat. A Rá-ba-partı erõdváros így a 16. században nemcsak a határvédelem egyikalappillére, hanem a magyar gazdasági élet meghatározó eleme is volt.

A török hódoltságban fekvõ mezõvárosok egy részének hasonlóankomoly felemelkedésével járt az 1541 utáni időszak. Bár vitathatatlanulaz oszmánok alattvalói voltak, a rnarha, juh és lö tenyésztésében, vala-mint az állatok nyugatra hajtásában fontos szerepük volt. A nevezetes„három város” (Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét) mellett ennek köszön-hetően olyan mezõvárosok (például Kálmáncsehi, Mezőtúr, Nagyma-ros, Ráckeve, Tolna, Simánd) jutottak gazdaságilag fontos szerephez,amelyek korábban nem bírtak komoly jelentőséggel, a török kor elmúl-tával pedig szinte feledésbe merültek. Ezeknek a városoknak a lakói -akiket parasztpolgároknak nevezünk - településeik liatárában béreltpusztákon foglalkoztak a marhatenyésztéssel. Mivel mind az állattar-tás, mind a hajtás csupán néhány százas csordákban történt, ez többtízezer parasztgazdaságot tett érclekeltte' az előállításban és a forgalma-zásban, majd biztosított számukra eltérő mértékű anyagi gyarapodást.

A három országrész határán fekvő Debrecen tőzsérei hasonlóanhasználták ki a város melletti óriási legelőket. Oláh Miklos már emlí-tett munkája szerint - némi túlzással - volt olyan debreceni gazda, akia város körüli bérelt legelőkön 9000 okrot tartott, miközben polgártár-sai lovakkal még Oroszországban is kereskedtek. A kalmárkodásbólugyanakkor több hódoltságon kívüli (Komárom, Pápa, Nyírbátor, Sá-

ÚT'

@ A MAGYAR GAzDAsÁc úriAı Euitór/\iiA

rospatak), sőt részben még erdélyi mezőváros (például Nagyenyed) iserőre kapott, elsősorban attól függően, hogy fekvésének és polgáraiügyességének köszönhetően mennyire eredményesen tudott élni a kornagy hasznot hajtó tevékenységébe valő bckapcsolódással.

A magyar gazdaság sajátos, 16. századi lehetőségei ugyanakkor amár amúgy is lemaradásban lévõ városi céhes ipar fejlődésének kevésbékedveztek. A kereskedésből származó hasznot még a városi polgároksem ipari vállalkozásokba, hanem újabb üzletekbe fektették, vagy sző-lőbirtok szerzésére, valamint földvásárlásra fordították; hiszen az utób-bi elõsegíthette felemelkedésüket a nemesség soraiba. A városi iparezért továbbra is megmaradt a céhes keretek között. Az egyes iparágakmég a jelentősebb központokban is alig különültek el telephelyek sze-rint, pedig a városon belüli munkamegosztásnak ez volt az egyik meg-határozó fokmérője. A nyugatről beözönlő olcsó iparcikkek ugyanakkora kézművesipar fejlődésének is komoly akadályát képezték, sót a soknyersáru ktvitele miatti bőrhiány következtében még tímáriparunk ishanyatlott. Azokban a nagyobb királyi és mezővárosokban (példáulKassa. Gyõr, Korpona vagy Várad) viszont, ahol nagyobb számú hely-őrség állomásozott, a katonaságot élelemmel, ruhával és fegyverrel ellá-tó céhek (mészárosok, szabók, szíjgyártók, kardcsiszárok, kovácsok.asztalosok) jelentősen erőre kaptak. Összességében azonban iparunkfejlődésének lemaradása a nyugat-európai színvonalhoz viszonyítva to-vább nôtt.

igazán jelentős eredményeket egyedül a posztó- és szabóipar ért el,miután céheik száma nagyobbrészt az olcsó nyugati textíliák feldolgo-zásának köszönhetően igen megszaporodott. A posztőiparnak - felső ésközépső importszektora mellett - azonban volt egy harmadik, alsó ágais, mely a hazai készítményeket dolgozta fel. A szürkeposztö-készítők(régies magyar müszóval a csapok) termékeiből a szúröket a szúrszabókállították elő. Török kori mező- és szabad királyi városainkban ezértgyarapodott a Szabó, Csapó és Posztőmctsző nevű polgárok, illetve ahasonló elnevezésű utcák száma. Ezenkívül csupán a középkorban is je-lentős ötvösipar ért el kiemelkedõ eredményeket, különösen az ásvány-kincsekben gazdag Erdélyben. Mesterei a vagyonosabb magyar és szászpolgárok közül verbuválódtak, miközben a felvevőpiacot az értékesebb

432

A vállalkozás elsö virágkora Q

remekrnûveknél elsõsorban a fönemesség jelentette, hétköznapıbb ter-mékeikre viszont a társadalom szinte minden rétege (a kisnemesség, avárosi polgárság, de még a parasztság is) vevő volt. A háborúk és por-tyák időszakában ugyanis az emberek szívesebben fektettek be infláló-dó pénzüket könnyen elrejthetõ és elmenekithetõ értékes vagyon-tárgyakba.

A vállalkozás első virágkora A 16. századból fennmaradt vég-ié rendeletek különféle ékszerekrõl,nagyobb pénzösszegekrõl és jelentósebb birtokokról rendelkezõ passzu-sai arról tanúskodnak, hogy a kor embere a háborús viszonyok közepet-te is élni tudott azokkal a lehetőségekkel, amelyekre Oláh Miklós hely-tartó hívta fel a figyelmet: „Magyarország eléggé nyilvánvalóan bűvé-ben van mindazon dolgoknak [jó föld, borok, gazdag legelók, erdők,bányák, marha, hal és gyógyvizekj, melyekről úgy tartják, hogy egy-részt az emberı élethez, másrészt a vagyongyűjtéshez szükségesek.” Sőtaz elmúlt évtizedek kutatásaiból úgy tűnik, az i568. évi drinápolyibéke utáni nyugalmasabb negyedszázad szinte az egész ország számáragazdasági fellendülést hozott. A nagy nyereséggel járó marhatenyész-tésbe és az élõállat-kereskedelembe ugyanis a társadalom igen széles ré-tegei kapcsolódtak be. Szakály Ferenc egyenesen a vállalkozás első ma-gyarországi virágkorának tartja ezeket az évtizedeket.

A kereskedelem és az árutermelés résztvevőinek tevékenysége a szószoros értelmében „vállalkozás” volt. Egy-egy török vagy keresztényportya, illetve egy-egy útonállóbanda vagy komolyabb állatkór akáregyesztendõnyi munkájukat is tünkretehette. Ráadásul - bankrendszernem lévén - csak saját tõkéjuket forgathatták, jóllehet üzlettársaiktólazért kaphattak pénz-, de inkább áruhiteleket. Ez utóbbi különösenfontos volt, hiszen komoly forgótõke hiányában a korban az árukkalvaló hitelezés a kereskedelem legfõbb sajátosságai közé tanozott. Ab-ban az esetben viszont, ha az üzlertárs utólag nem fizetett, elhunytvagy esetleg egyszerűen ,felszívódott", a kalmár már bottal üthettepénze vagy áruja nyomát. A Garam menti bányavárosok idegen bérlõisem voltak azonban irigylésre méltó helyzetben, hiszen a török betöré-

T

@ A MAGYAR cAzDAsÁc úT)Aı EURÓPÁDAsek az l570-es években már e területeken is mindennaposak voltak. SőtKékkõ, Divény és Somoskõ 1575. évi eleste után még annak veszélye isfennállt, hogy bányáik oszmán fennhatóság alá kerülnek. Mindezek el-Ienére - elsősorban a marhakereskedelem területén - évrõl évre többszázan próbálkoztak meg azzal, hogy kicsiny tökéjüket gyarapítsák. Anagyobb lehetõségek és az erőteljesebb fellépés érdekében gyakran szö-vetkeztek már ketten-hárman kereskedőtársulásokba, sõt hoztak létreolykor utóbb nagy hírnévre szert tett társaságokat. Az 1560-as évek ele-jén például az egyik legismertebb kompánia a debreceni Szabó Mátévállalkozása volt, aki már mintegy 50 000 magyar forintot meghaladókészpénzzel és ánıval rendelkezett. Csak összehasonlításkênt: ez azösszeg az erdélyi fejedelemség egyesztendõnyi török adójának ötszörö-se, a királyság éves bevételeinek pedig mintegy B százaléka volt.

A hódoltságban és a peremén fekvő említett mezõvárosok paraszt-polgár lakói alkották ezen vállalkozócsoport derékhadát. Szegényebbrétegük csupán a tenyésztésben, módosabb csoportjuk vıszont ma-gában a kereskedésben is fontos szerepet vállalt. A szerencsével járótõzsérek egyre nagyobb vagyonra tettek szert, aminek köszönhetőena mezõvárosok önkormányzataiban meghatározó erõt képviseltek.A hódoltságban lakók szerepe e szempontból »- s különösen a 17. szá-zadban - igen jelentõs volt, hiszen a délebbi területeken a korábbi in-tézmények (vármegyék) befolyásának gyengülése után ök vették áta magyar lakosság õnigazgatásának szervezését. Ekként a magyar jog-szokások és közösségi normák szerint éltek tovább, aminek köszönhe-tóen az oszmánok kiűzése után ezek teljes újjáélesztése alig okozottnehézséget.

E mezõvárosok gazdasági-társadalmi erejét jól mutatta az is, hogylegtehetõsebb kereskedöpolgáraik a királyság vagy a fejedelemség na-gyobb városaiba (Nagyszombat, Kassa, illetve Várad, Kolozsvár) köl-töztek ki, ahol szinte azonnal meghatározó pozíciókhoz jutottak.Ugyanakkor igazi karriert csakis azok futhattak be, akik kitelepültek(méghozzá a királyságba), és korábbi kapcsolatrendszerüket fenntartva,onnan irányították tovább néha már bámulatosan terebélyes kereske-delmi hálózatukat. A kiköltözõk közül Thököly lmre fejedelem õsének,

134

A vaıızıtazás elsõ vıragkorz Q

Sebestyénnek és Trombitás Iánosnak a pályája ívelt korszakunkban alcgmagasabbra.

Thököly Sebestyén 1568 táján feltételezhetően Mezötúrról hagyta ela hódoltságot, és telepedett le Nagyszombatban. Erre az idõre ,,a törökterületet Magyarországon keresztül már gyakorta beutazta, mindenutat és révet ismert, ahol a törököknek és tatároknak sokszor volt tábora, ismerős volt fajtájukkal, tulajdonságaıkkal és hatalmukkal" - mi-ként késöbb maga állította. A török országrészben szerzett helyisme-retét, a budai pasával való kapcsolatát és terebélyes üzleti hálózatátnagyszombati polgárként óriási vállalkozásokra használta ki. A szabadkirályi város polgárai ugyanis vámmentességgel, valamint még Auszt-riában is szabad mozgási lehetőséggel rendelkeztek. Thököly számáraígy Bécsen túlról Budáig, Debrecenig vagy Kolouvárig szabad volt azút. S õ nem is mulasztotta el a páratlan lehetőséget.

Az 1570-es években sokszor személyesen járta meg a Bécs-Bu-da-Debrecen útvonalat, és bonyolította ekkor már több tízezer forintosmarhavásárlási akcióit, valamint iparcikkfuvarjait. Az egyre vagyonoso-dó kalmár az utóbbiak között sok olyan árufajtát (kések, réz- & ková-csoltvas ánık) is szállított, amelyek a tiltott cikkekhez (fegyverek és ha-dianyagok) álltak közel. Mindezek és a budai pasával ápolt túlságosan isszoros kapcsolata Bécsben egyre gyanúsabbá tették. Az ekkor már a leg-gazdagabb magyar kereskedöként emlegetett Thököly felismerte helyze-te veszélyes voltát, s 1578 után többé már nem utazott a török ország-részbe. Ezzel garantálta feltétlen hűséget uralkodójához, miközben ke-reskedőhálózatának működtetését egykori hódoltsági kalmártársaira(mint faktoraira) bízta. Egyúttal döntõ irányváltást hajtott végre üzlet-politikájában is, ami szintén hűségét támasztotta alá. Nevezetesen: pá-ratlan erövel kapcsolódott be a nagyszámú felsõ-magyarországi végvárikatonaság ellátásába, mondhatnánk, a közjó szolgálatába. Mindez a sú-zad végére bár lassan, de meghozta számára az olyannyira áhított ered-ményt. Noha 157B-ban Vöröskõ várát még nem tudta megszerezni aFugger családtól - az késõbb Pálffy Miklósé lett -, hamarosan mégis Kés-márk ura volt. lnnen már csak egy lépés hiányzott az igazi társadalmi el-ismertségıg. Erre 1593-ban került sor, amikor Thököly bárói clmet Ita-port, és ezzel a magyar nemesség legfelsõ rétegébe emelkedett.

135

@ A MAGYAR GAZDASÁG ÚTJAI EURÓPÁEA

A nagymarosi Trombitás János sok tekintetben hasonló karriert fu-tott be. Kiválóan használta ki, hogy Duna-parti lakóhelye a hódoltságlegszélső peremén, a legfontosabb vizi kereskedelmi és hadi út menténfeküdt. Ennek megfelelóen nem pusztán a kalmárkodás, hanem az ez-zel szorosan összefüggő kémkedés mesterségét is tökéletesen kitanulta.Az utóbbit talán már túlságosan is jól, hiszen mindkét félnek teljesítettszolgálatot, kapcsolata pedig igen szoros volt Szokollu Musztafa budaipasával. Ennek köszönhetően 1574-1575-ben már odáig merészkedett,hogy még Báthory lstván erdélyi fejedelem és Bekes Gáspár küzdelmé-be, azaz a nagypolıtikába is beavatkozott. A trónkövetelővel bensősé-ges kapcsolatba elsõsorban az antitrinitarizmus támogatása révén ke-rült, amelynek egyik legnyugatıbb központját hozta létre Nagymaro-son. Mivel ez idóben már több tízezer forintot forgatott különbözõkereskedelmi ügylctckbe, 1577 végén õ is elhagyni kényszerült a hó-doltságot - pedig addig 6 szedte Maroson a jöl jövedelmezó török vá-mot. Új lakhelyéről, Nagyszombatból, majd 1584-tãl Komáromból -ahol az egykori török Vámos (nem tévedés) a váruradalom udvarbírájá-nak posztját nyerte el - azonban nemcsak többirányú kereskedelmikapcsolatait, hanem titkos mesterségét is folytatta. Emiatt 1592-benvégül a vérpadon kellett befejeznie életét. Pályája ennek ellenére kiváló-an példázta, hogy a kereskedés - és a vele összefüggő kémkedés - a 16.század második felében micsoda lehetőségeket kínált a felemelkedésremég a szerényebb sorból származók részére is.

Bár a közvélekedés hajlamos a királysági fõurakat a gazdasági vállal-kozásoktól idegenkedók közé sorolni, történetirásunkban már elfoga-dott, hogy a nemesség is igen komoly részt vállalt a korszak kereske-delméból. Wolfgang Puchhaim 1550. évi kijelentése végleg eloszlatjaminden ez irányú kétségünket: „A magyar urak kereskedést űznek, ke-reskedóket is fogadnak maguk mellé legényeknek, s marhával, posztó»val, ólommal, rézzel s mindenféle más dologgal kereskednek." A Zólyo-mi kapitány megállapltása teljességgel megfelelt a valóságnak A ma-gyar főnemesség egyes tagjai (például ákosházi Sárkány Ambrusországbíró vagy a gyulai uradalom birtokosa, Brandenburgi György)már Mohács elõtt is üzleteltek, s ez a tevékenység azután - az országhárom részre szakadása ellenére is - egyre nagyobb méreteket öltött.

T

A vállalkozás elsõ virágkora @

A Nádasdyak, Perényiek, Zrínyiek, Thurzók, Dobók, Forgáchok, Dru-gethek, Erdõdyek, Mágochyak és Choronok - hogy csak az ismertebb„kalmárkodó" Íamíliákat említsük - felismerték, hogy az új helyzetbenmind a távolsági, mind az országon belüli kereskedelembe igencsak ér-demes bekapcsolódniuk. Mivel az ország egyes területein ők töltöttékbe a legfontosabb katonai posztokat (az említett végvidéki és kerületifõkapitányi tiszteket), ennek köszönhetõen a hódoltságból nyugatrairányuló marhakereskedelembõl még könnyebben vállalhattak sze-repet.

Noha tevékenységük a marhatenyésztés szokásain semmit sem vál-toztatott -- azaz ez továbbra is sok ezer hódoltsági parasztgazdaságbanfolyt -, élõállat-felvásárlási üzleteik révén a kereskedés hasznából õk isbusásan részesedtek. Az egri hős, Dobó lstván, a kassai generális, ZayFerenc, valamint Bornemisza Sebestyén egy társaságba szövetkezvepróbáltak még nagyobb nyereségre szert tenni; miközben a Zrlnyiekaz Itália felé irányuló marhaexport már egy tekintélyes részének irányí»tását mondhatták magukénak. A nagybirtokosok és velük együtt szeré-nyebb vagyonű nemestársaik ezért egyre nagyobb konkureneiát jelen-tettek a hódoltsági és királyi magyarországi mező- és királyi városoklakóinak. 1574-ben az utóbbiak emiatt már azt szorgalmazták, hogy„az uraknak és nemeseknek a bűrökkel, lovakkal, ökrökkel és más ha-sonló dolgokkal való kereskedés megengedve nı: legyen" - persze ered-ménytelenül.

A nagybirtokos vállalkozóknak óriási üzletet kínált a belkereskede-lem is. Egyrészt a belsõ vámok aléli mentességük révén szállítási lehetõ-ségeik igen kedvezõek voltak, másrészt a birtokaikon termelt gabonátés bort jó pénzért adhatták el a végváti katonaságnak vagy saját udvar»tartásuk egyre gyarapodó személyzetének. Héderváry Ferenc már1542~ben ekként vetette papírra óhaját, tudniillik: „hajót vásárolják,amely ezer mérö árpát és búzát tud szállítani". A jövedelmező gabona-és borkereskedelem a fõurakat arra ösztönözte, hogy részben mégnagybirtokaik gazdálkodását is átalakítsák. Mivel korábban a paraszt-gazdaságok voltak túlsúlyban, ezek mellett, sõt ezek terhére is igyekez~tek majorsági gazdálkodásukat (zıllodıımi) kiterjeszteni. Ez a törekvéselsõsorban a dunántúli területeken (a Nádasdy»uradalmakban) és a Fel-

-T

@ A MAGYAR cAzDAsÁt: úTJAi EuitÓPÁiiA

föld egyes részein (a Thurzók, a Drugethek, a Perényiek, a Serédyek,majd a század végén Rákóczi Zsigmond uradalmaiban) járt számottevőeredménnyel. A birtokosok ezzel párhuzamosan jelentősen növelték aterményjáradékok (elsõsorban a gabona és a bor) nagyságát, sõt részbenmég a robotot, valamint a bér- és az időszaki munkát is. Ennek köszön-hetõen alakulhatott ki az a furcsa helyzet, hogy a falusiak saját beszol-gáltatott borukat vásárolták vissza nap mint nap jó áron az uraságkocsmájában. A földesúri borkimérésbõl (edııcıllnıio) ezért származottaz uradalmak legnagyobb készpénzbevétele. Végül igen nagy jövedel-meket hozott a nagybirtokosoknak az egyházi gabona- és bortized bér-lése is, hiszen a háborús állapotok közepette nagyon kedvezõ feltételekmellett kõthettek bérleti szerződéseket. Mindezek következtében anagybırtokok - Horvátországot és Erdélyt kivéve, ahol számuk elenyé-sző volt - tulajdonosaik számára nemcsak politikai és katonai, hanemtekintélyes gazdasági hatalmat is jelentettek.

A magyar nagybirtokosok mellett mind a kül-, mind a belkereskede-lem hasznából a magyarországi végvárakban szolgáló idegen főtisztekis tekintélyes hasznot húztak. Hans Rueber kassai generális például aDunán szállított bort a Német Birodalomba, de komáromi kollégája,Andreas Kielman sem pusztán fõkapitányi zsoldjából gyarapodott olyjelentõsen. Az 1560-es évek elején királyi mustramestcrként kiválóanmegismerte a magyar gazdaságban rejlő lehetőségeket, fizetómestertársaitól ugyanakkor a pénzzel való ügyes bánásmódot is eltanulhatta.Ezt követõen 1566 és 1584 között Duna-parti végvárából könnyenszemmel tarthatta a nyugatra irányuló kereskedelem egy meghatározórészét, még Thököly és Trombitás vállalkozásait is. Sőt abban maga isnagy erõvel vett részt, hiszen 1574-ben például mintegy 12 500 forintoskövetelését az Udvari Kamara harmineadmentes marhakihajtással elé-gitette ki. Bécs alatti birtokai nem véletlenül gyarapodtak annyira eb-ben az idõben.

Összegzéskêppen meg kell említenünk, hogy hiba lenne, ha a történetiköztudatban a török kor gazdaságáról élő erõsen negatív képet - a meg-ismert folyamatok jelentőségét túlértékelve - most egyenesen az ellen-kezõjére festenénk. Pusztán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kor

136

A vıiıziitozas elsõ viragkzzzz @

embere - még a „pogány iga” és a háborúkkal járó tetemes pusztításokellenére - sem élt világvége-hangulatban. Sőt felismerve korának gazda-sági lehetõségeit, azokat a lehető legnagyobb mértékben igyekezett ki-aknázni - függetlenül attól, hogy tekintélyes királysági nagybirtokos-ként, idegen végváti főkapitányként, az erdélyi fejedelem alattvalója-ként, szabad királyi város polgáraként vagy hódoltsági cívisként keresteboldogulását. De még a különböző hivatalok alkalmazottai és a velükszoros kapcsolatban álló korabeli értelmiség számára is volt lehetõségvagyonszerzésre. Az alig ismert Nagyváthy Ferenc - a magyar kancellá-ria egykori jegyzője, majd a Magyar Kamara pénztárnoka, utóbb a Sze-pesi Kamara tanácsosa, végül a felső-magyarországi váruradalmakfõudvarblrája - például 1593. évi testamentumában 30 000 forintotmeghaladó készpénzrõl és meghatározhatatlan értékű kincsről (150márka színezüst, 6 márka színarany, 13 aranyozott ezüstkupa stb.)rendelkezett. Jóllehet az utóbbiak jelentős része egykori ura, Oláh Mik-los érsek vagyonából került - megkérdőjelezhetõ, hogy tisztességesúton -- Nagyváthy birtokába, készpénze nagy részét kapcsolatainak kö-szönhette. Ezek jellegére és jelentőségére kiválóan világít rá, hogy vég-akaratában a bécsi Udvari Kamara szinte minden tanácsosát és Rudolfkirály két magyar titkárát is bőségesen ,,megjutaIri-iazta".

MOHÁCS UTÁNI TÁRSADALMUNKÜTKERESÉSEI

Az 1526 utáni fél évszázad gyökeres változásai a magyar társadalomminden rétegét komoly nehézségek elé állították. A kettős királyválasz-tás, a törökök berended<edése, az állandósult háborús viszonyok és azátalakuló gazdaság következtében létrejött új helyzet -- hogy csak azeddig vizsgált főbb problémákat említsük - a társadalom fejlődésére ésmindennapjaira egyaránt nagy hatást gyakorolt. A különleges körülmé-nyekhez való alkalmazkodóképességtól ezért nagyon sok függött.Egy-egy társadalmi csoport sorsát alapvetően az határozta meg, hogymiként tudta kihasználni a kedvezõ lehetőségeket, és mi módon voltképes megszokott életmódját megváltoztatva vagy akár feladva igazod-nı a változásokhoz. A 16. századi magyar társadalom fejlődésében meg-figyelhető új - részben még további kutatásokra váró - jelenségek elsõ-sorban az elóbbiekkel álltak összefüggésben.

Az ország három részre szakadásának következményei a társadalomszerkezetében - a végváti katonaság létrejöttét leszámítva - pusztáncsekély változásokat okoztak. A társadalom legmeghatározóbb rétegetovábbra is az ország belpolitikai életét irányító nemesség maradt. Sõt akorabeli értelmezés szerint csak õk és a szabad királyi városok polgáraitartoztak az országlakók (ıegııicolrı), modern kifejezéssel élve a „teljesjogú állampolgárok' közé. Maksay Ferenc rovásadó-összeírások alapjánvégzett vizsgálatai szerint a század közepén (az önállósuló Erdélyt, va-

T

A pzzımzaıõ nagybızzeıwssag @lamint Horvátországot és Szlavóniát nem számítva) a nemesség a kö-vetkezõ négy fõbb rétegre tagozódott:

l.az 1000-nél több jobbágyportával rendelkezõ legnagyobb birtoko-sokra (a király, 4 világi és 3 egyházi),

2.a 300-1000 portál bíró akkor épp 30 nagybirtokosra (köztükZ egyházi),

3.a nagy- és középbirtok határán álló, 100-300 portán gazdálkodóátmeneti rétegre (63 személy, köztük 15 egyházi és 5 város), végül

4.a legnépesebb, de egyúttal legszinesebb csoportra (megközelítőlegtízezer fő és családja), a közép- és kisbirtokos nemességre(0-100 porta).

A politizáló nagybirtokosság A mohácsi csata az ország vezetõ _ rétege, a 300-nál több portával ren-delkező nagybirtokosság számára ugyan óriási vérveszteséget jelentett(6 főpap és egy tucatnyi báró esett el), a közvélekedéssel ellentétbenaz ütközetben mégis pusztán két nevesebb família (a Pálóczy és a Kor-látkövy) halt ki. A társadalom legfelső rétege a családok számát tekint-ve tehát változatlan maradt (mintegy félszáz família), a politızáló elit-nek mégis erősen megcsonkitva kellett szembenéznie a korszakváltás-sal. A magyar fõnemességet valójában ez formálta át számottevőmértékben. A századforduló bárói családjainak túlnyomó része ugyanisaz 1550-es évekre vagy kicserélődött, vagy jelentõsen vesztett korábbiszerepébõl.

Az 1526 utáni bő másfél évtizedben a Pálóczyak sorsára még háromcsalád jutott. 1532-ben Kanizsay László, a neves dunántúli família utol-só férfi tagja távozott az élők sorából, 1540-ben a Muraközt birtoklócsáktornyai Ernusztok (másként Hampók), végül három esztendővelkésőbb a Szentgyörgyi-Bazini grófok haltak ki. A Jagelló-kor leghatal-masabb nagyura, Szapolyai Iános szintén gyorsan eltűnt a legnagyobbbırtokokkal rendelkezők koˇzül. Iános király ugyanis éppen azokon a fõ-ként északi területeken bírt tekintélyes váruradalmakat, melyek szinteelsőként kerültek Ferdinánd király fennhatósága alá. 1528-ban például

141

@ iviOHÁcs UTÁN! 'rÁRsADALıviUNK úTi<EREsÉsEi

már örökre elvesztette Szepesvárt, Trencsént és Pápát, így még király-sága ellenére is ő volt a kor egyik legnagyobb vesztese.

A régi jelentõs családok közül csak a Perényiek, az alsólendvaiBánffyak, a Báthoryak. a Batthyányak, a Thurzók, a Homonnai Dru-gethek és a horvát-sflavón területen birtokos Frangepánok tudtákmegőrizni pozícióikat, elsősorban a török támadásoktól védettebb he-lyen fekvõ birtokaiknak köszönhetően. A század közepéig - a sokatemlegetett Perényi Péter mellett - különösen meghatározó volt bet-lilenfalvi Thurzó Elek országbíró és helytartó, valamint ecsedı BáthoryAndrás szerepe. Hatalmukat jól szemlélteti, hogy 1549-ben az utóbbi akirály után a leghatalmasabb birtokos volt, mert Baranyától Pozsonymegyén át Szabolcs-Szatmárig jelentős várakkal és uradalmakkal ren-delkezett. Ugyanekkor az 1543-ban elhunyt Thurzó örökösei a nagybir-tokosok rangsorában a negyedik helyet foglalták el, fõként északnyuga-ti birtoktesteiknek köszönhetően. Több más egykori neves nemzetség(a Széchyek, a Hédenıáryak, a Ráskayak) szerepe viszont igen vissza-esett. Végül a század közepéig még a Bebekek, a guthi Országhok, aLosonczyak és Erdély határán a belteki Drágffyak is megtartották vala-mit egykori jelentősčgükbõl, az 1560-as évek végére azonban mind anégy család szintén örökre sírba szállt.

A kihalt famíliák helyére tüstént újak (a Nádasdyak, a Serédyek, azidegen Salmok, a Nyáryak, a Choronok, illetve Honıátországban aDraskovicsok, az Erdődyek és a Zrínyiek) léptek, akik valamennyienFerdinánd királynak köszönhették felemelkedésüket. A Mohács utániévtizedekben a birtokváltások gyakran már szinte átláthatatlanul ésrendkívül gyorsan követték egymást - sajnos, ezért nem tudjuk ezekfolyamatát az olvasó számára sem táblázatban, sem térképen érzéklete-sebbé tenni. Mindezek közepette elsősorban azok számíthattak tartó-sabb hatalomra, akik házasságuknak, tehetségüknek és kapcsolataiknakköszönhetõen védettebb helyen lévő és a török hódítás fõirányától tá-volabb fekvó birtokokat szereztek. Nádasdy Tamás egykori királyi tit-kár, majd Szapolyai alkincstartója 1535-ben a 15. század első feléneklegkiválóbb házasságával alapozta meg vagyonát. (Az évszázad máso-dik felének legnagyobb lıatású párválasztása Pálffy Miklós említett há-zassága volt.) Az uralkodó által történt fiúsítás révén öröklésre képes

MZ

A politizáló nagybirtokosság @

Kanizsay Orsolya oltár elé vezetésével Nádasdy óriási uradalmak (káni-zsai, kapuvári, sárvári, lékai) birtokába jutott, méghozzá a védettebbDunántúlon. A biztonságosabb nyugati és északi területekre valóvisszahúzódás a török előretörésével egyébként egyre jellemzõbb volt.Batthyány Ferenc például Körös megyei területeiről fokozatosan vonultvissza (szépszámú szolgálójával együtt) főként Vas megyei birtokköz-pontjaira.

A neves prédikációíró, Bornemisza Péter szavai frappánsan jellemez-ték a késõbbi nádor anyagi gyarapodását- „Sok urak kincsei elszállnakegy özvegy asszonyra, és az férjhöz menvén, arról más iclegenekre." Bárennek ellenére 1550-re Nádasdy még nem került a nyolc legvagyono-sabb nagybirtokos közé, Ferenc fia -» újabb szerzemények után -- a szá-zad második felében már az ország legnagyobb birtokosai közé számí-tott. A nádor és fia ezzel évszázadokra lerakták családjuk anyagi alapja-it, miközben ismertetett közszereplésúkkel a politika és a hadviselésterületén is utat mutattak utódaiknak.

A többi magvaszakadt család vagyonán és a hútlenseg miatt elkob-zott birtokokon részben az említett ,,megmaradt", részben az új csalá-dok osztoztak. Miként bemutattuk, Perényi Péter már 1526-ban lecsa-pott a Pálóczy-örökségre, a Bazini grófok birtokainak nagy részét vi-szont a Habsburg-párti kapitány, Serédy Gáspár szerezte meg. Emellettaz utóbbi jelentősen részesedett János király elvesztett felső-magyaror-szági javaiból is. Az Ernuszt család murakozi birtokegyüttese házasságútján ugyanakkor előbb a Keglevicsek, majd részben erőszakos foglalásrévén végül a szigetvári hós Zrínyi Miklós tulajdonába került. A határ-védelmi rendszer kiépítésében fontos szerepet játszó Niklas Graf zuSalm királyi főhadparancsnoknak viszont Széchy Margittai kötött há-zassága hozott nagyobb birtokokat Zala és Vas megyében. Fia, luliuspedig Thurzó Elek egyik leányának, Eruébetnek az eljegyzésével gyara-pította a család magyarországi javait. A nagy hatalmú helytartó uradal-maiból jutott még az idézett ecsedi Báthory Andrásnak is, hiszen őThurzó másik leányát, Annát vette feleségül. A Drágffy-vagyon jelen-tős része a somlyói Bárhoryak birtokába került, mikozben az Erdõdyek,a Draskovicsok és a Zrínyiek elsősorban katonai szolgálatuk fejében

14.1 _

@ MOHÁCS uTÁNi TÁKSADALMUNK úTKEREsEsEi

kaptak uralkodói adományként újabb területeket, majd váltak a századközepére, második felére bárói famíliákká.

Hasonlóképpen kardjának és jó hãzasságának köszönhetően emelke-dett az ország előkelői közé Nyáry Ferenc, valamint deveeseri ChoronAndrás és fia, jános. Előbbi könnyúlovas-kapitányként mind a török cl-leni, mind a schmalkaldeni háborúban többször jeleskedett, de vagyonamegalapozásában Korlátkövy Erzsébettel, a mohácsi csatamezőn el-esett Péter királyi udvarmester leányával kötött frigye is segítette. AChoronok elsõsorban a Dunántúlon vitézkedtek a Szapolyai-párti Tö-rök Bálint, majd később a berendezkedõ oszmánok elleni küzdelemben.Choron János felemelkedésében szerepet játszottak osztrák és udvarikapcsolatai is, amelyekhez részben felesége, a Bécsben nevelkedettSchwetkovitsch (Svetkovics) Mária teremtett kiváló alapokat. A Nyá-ryak és a Choronok anyagi gyarapodásának a fentieken túl volt mégegy igen lényeges közös jellemzője. Birtcikaik jelentős része a török hó-dítás következtében elpusztult kolostorok javaiból származott. A Mo-hács utáni három évtized polgárháborúja, majd a török előrenyomuláskövetkeztében - miként erről még a I-Iíıkmsõle elmil fejezetben szólunk- a magyarországi kolostorhálózatot óriási veszteségek érték. A hódolt-ság peremvidékének elárvult püspöki és kolostori birtokait azutánvagy törvényes, vagy erõszakos úton - többnyire a felkapaszkodó csalá-dok szerezték meg.

Az új határvédelmi rendszer és az igazságszolgáltatás irányításábanvaló részvétel szintén hozzájárult egy-egy nagyobb birtokoscsalád pá-lyájának fellveléséhez. Dobó István, Forgách Siinon, Mágochy Gáspár,Pethő Iános és Tahy Ferenc végvári főkapitányi szolgálata (Egerben,Gyulán, Komáromban és Szigetvárott) például kétségkívül elősegítetteelőmenetelüket és vagyoni gyarapodásukat. Révay Ferenc és Mérey Mi-hály viszont az értelmiségi-hivatali pályának köszönhette előrehaladá-sát. Előbbi egyszerű nádori titkárból, majd ítélőmesterből lett az országegyik főbírája (személynök), majd nádori helytartó; míg utóbbit ugyan-ezekre a posztokra még jó bécsi kapcsolatrendszere és a Bazini grófokvagyonábol való részesedése is segítette. A török korra általában véve isjellemzõ azonban, hogy a Bécsben székelő magyar kancellárokkal és ki-rályi titkárokkal való jó kapcsolat (sőt anyagi ,támogatásuk") kiváló le-

144

A pcilitizáló nagybirtokosság É

hetõség volt a birtok- és tisztségszerzéshez, hiszen az uralkodók - amagyar tanácsosok véleménye mellett - döntéseiket fõleg e két tiszt-ségviselő javaslatai alapján hozták meg.

A század első felében felemelkedõ családok nem mindegyikének si-került az ország elitjében való végleges megkapaszkodás. A néhány ke-vésbé előkelő család (a Macedóniaiak, a Pekryek és a Tarnóczyak) jelen-tősége gyakorlatilag csak egy, a Choron. a Dobó, a Mágochy, a Serédy,a Tahy és az idegen Salm család virágzása különbözõ okokból (részbengyors kihalásuk miatt) pusztán két generációig tartott. Az Erdödyek, aDraskovicsok, a Nádasdyak és a Nyáryak viszont évszázadokra megala-pozták hatalmukat. Melléjük a Mohács utáni harmadik generációbanegy jelentősebb hullámban ismét új családok nőttek fel, természetesenrészben épp a gyorsan kihalt famíliák birtokainak elnyerésével. Ekkorazonban olyan nagy birtokszerzésekre, mint az 1526-ot követõ évtize-dekben, már jóval kevesebb módon, főként házasság révén volt lehetõ-ség. Az uralkodói adományok száma csökkent, illetve ezekért hatalmasösszegeket kellett fizetni, a kincstár állandó pénzhiánya következtébenviszont a királyi váruradalmak zálogba adása -- fõként Pels6-Magyaror-szágon ~ bevett gyakorlattá vált. A jövedelmező kereskedelembe valóbekapcsolódással pedig tetemes készpénzt lehetett felhalmozni, amely-böl előbb-utóbb sikerült egy-egy vániradalomhoz jutni - miként aztThokoly Sebestyén példáján láthattuk. A századvég új elökelőinek so-rából mindenekelőtt Pálffy Miklós, lllésházy és Bocskai lstván, vala-mint (ekkor még) szerényebb mértékben az Alaghyak, a Rákócziak, azlsivánffyak és a Czoborok emelhetök ki. A korán elhunyt Pálffy, Bocs-kai és a történetíró Istvánffy Miklós kivételével azonban a többi családvalójában csak 1606 után futott be fényesebb karriert.

A magyar fönemesség összetételében a Habsburg Birodalomhoz valócsatlakozás és fõként a közös magyar -osztrák hadügy is nyomot ha-gyott. Miként azt a Salmok példáján már tapasztalhattuk, Magyaror-szágon megjelent egy idegen származású nemesi réteg, amely eleintefõként katonai szolgálata fejében és házassági kapcsolatai révén birto-kokhoz is jutott. Előbb-utóbb többen magyar nemességet (lııdıgııınıııs)is kaptak, melynek köszönhetõen teljes jogú „állampolgárokká` váltak.Bár az első magyar ncmességet szerzõ idegen 1542-ben még Esztergom

1-15

@ MOHÁCS UTÁNI TÁKSADALMUNK ÚTKERESÉSEI

várának spanyol kapitánya, Martin de Lascano volt, az elkövetkezdévtizedekben a birodalom egészének vezetésében ez időben meghatáro-zó szerepet játszó alsó-ausztriai nemesek egy-egy jelesebb képviselőjekapott magyar nemességet. A 17. század végétől megfigyelhető gyakor-lattal ellentétben azonban ekkortájt még időlegesen is csak nagyon ke-vesen vertek gyökeret és szereztek jelentősebb birtokokat Magyaror-szágon. Nemesi címük tehát gyakran névleges titulus volt, mellyel ne-kik a magyar arisztokrácia a kapcsolataik révén tett szolgálatokatviszonozta.

1542-ben az említett Erasmus Teufel kapott nemességet, aki végüla palásti csatában (1552) történt fogságba esését követõen török rab-ságban végezte. Niklas Graf zu Salm három fia, Eck győri fõkapitány,ifjabb Niklas későbbi erõdítési főbiztos, valamint Julius 1563-ban kerül-tek a magyar nemesek közösségébe, s töltöttek be meghatározó szere-pet a század második felében az ország katonai és kulturális életébenegyaránt. Hasonlóan fegyveres szolgálatának köszönhetõen vált ma-gyar nemessé a kassai generális, Hans Rueber (1572), majd a század vé-gén Seifried von Kollonitsch (1595) késõbbi bányavidéki fõkapitány is.Leonhard von Harrach fõudvarmester (1563), Christoph von Althan, azUdvari Kamara elnöke (1573), Adam von Dietrichstein szintén fóud-varmester (1583), David Ungnad, a Haditanács elnöke (1593) és WolfUnverzagt (1600) császári tanácsos viszont elsősorban udvari befolyá-suknak köszönhették nemességüket, Végül a cseh Georg Proskovski(1563) és honfitársa Ladislav Poppel von Lobkowitz (1572) az észak-nyugati határ mentén kiépített kapcsolataik révén nyitotta meg a nemAusztriából érkezők sorát. A következõ évszázadban öket már számosnémet és itáliai nemes követte. Mindez azonban már az egész biroda-lomban bekövetkezett alapvetõ változásokkal állt összefüggésben.

Ezzel a folyamattal párhuzamosan természetesen a magyar főneme-sek is szerezhettek idegenben ,,állampolgárságot", A fogas ıımgyzıı ıiıBécsbe cimű fejezetben bemutatott nehézségek miatt azonban ez jóvalkisebb számban történt, mint az idegenek magyarországi térnyerése.Eddigi ismereteink szerint az alsó-ausztriai rendek legfelső rétegébe, aHerıensızindba a 16. században csak heten kerültek be. BethlenfalviThuizó Bernát, Thurzó György körmöci kamaragróf és Anna Fugger fia

146

A politizáló nagybirtokosság û

(1550) elsősorban rokonságának, a bécsi házzal bíró Pethő lános (1563)pedig birodalmi és törökellenes szolgálatának, valamint második felesé-gének, az osztrák Elisabeth von Sinzendorfnak köszönhetõen. Az önál-lóságra vágyó Majláth lstván erdélyi vajda fiát, Gábort (1567) és a sokatemlegetett Pálffy Miklóst (1589) elsõsorban udvari szolgálata, a remekkatonát, Forgách Simont pedig felesége (Ursula Pemfflinger, 1568) és ahatár menti Hainburg várának zálogbirtoklása juttatta az osztrák ne-mesek sorába. Dóczy Andrást (1593) ugyanennek elérésében rokonságasegítette. Apja ifjúkorától fogva udvari tisztségekben szolgált, anyja pe-dig az említett Thurzó Bernát nõvére volt. Végül a felesége halála utánegyházi pályára lépõ Liszthy Iános püspök-kancellár unokája, Iánososztrák feleségének (Anna Puchaim), nagybátyja, lstván pedig a Cho-ronoktól örökölt ausztriai birtokainak köszönhette 1599. évi befogadá-sát. Csehországban viszont pusztán Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenckapott ,,állampolgárságot' (1597), elsõsorban katonai szolgálataikravaló tekintettel.

Az európai államok vezetõ társadalmi rêtegével ellentétben a magyarfönemesség a 16. században még jelentõs átalakulása és az idegenekmegjelenése ellenére sem hígult fel. A mintegy félszáz arisztokrata-család, valamint a még mindig jelentõs birtokokkal rendelkezõ néhányegyházfõ (az esztergomi érsek és a nyitrai püspök) birtokolta az összesadózó porta mintegy 45 százalékát. A század második felében emiatttovábbra is ez a fõnemesi réteg, valamint a püspök-helytartók körehatározta meg az ország belpolitikai életének irányítását. Ök töltöttékbe az országos föméltóságokat, õk ültek a magyar tanácsban és a leg-fõbb bíróságok elnöki tisztében. Emellett õk alkották az országgyűlésfelsõházát is, ahová a fõispánokkal együtt az uralkodötól személyesmeghívót kaptak. A fóméltóságokat betoltõknek a „tekintetes és nagy-ságos" (s/ıetıfılıílis eı ııı(ı_(;ııi`[ı`cııs), mig a többieknek a „nagyságos uram”titulus járt.

Váraiknak, nagybirtokaiknak és növekvõ magánhadseregeiknek kö-szönhetõen a főnemesek az egyes országrészekben igen tekintélyes ha-talommal rendelkeztek - elegendő pusztán a Zrínyiek muraközi vagy aNádasdyak és Batthyányak dunántúli „kiskirályságára” gondolnunk.Országos és helyi jelentõségüket egyaránt növelte, hogy a szomszéd

147

@ MOHÁCS uTÁNı TÁRSADALMUNK ÚTKERESÉSEI

nagybirtokos-famíliák gyakran egymással házasodtak. Mivel pedig ké-pesek voltak alkalmazkodni a magyar gazdaság legfontosabb változá-saihoz, a kereskedelembõl és nagybirtokaik termelésébõl évente óriásihasznot húztak. lgy a gazdasági hatalom is megmaradt a kezükben.Vagyonukból bőven futotta értéktárgyak (fõként ékszerek és ruhák)vásárlására, de még reneszánsz építkezésekre. sót könyvtárak alapításá-ra és mecenatúrára is.

A köznemesség tarkasága Míg a politizáló főnemesség - jelentõsE átalakulása ellenére - egységes és azo-

nos szokások szerint élõ réteg maradt, addig a közép- és kisbirtokkal(0-100 porta) rendelkezõ köznemesség legfõbb jellemzője a sokszínűségvolt. A török kori Magyarországon ugyan - a llrirııızisköiıyvben megfo-galmazott sarkalatos kiváltságok (az 1. rész 9. címe, azaz a pııˇııırienonııs) értelmében - elvileg minden nemes .egy és ugyanazon nemes-séggel” (mm eıızieııırjııı nobiliıns) bírt, a köznemesség rétegei nemcsak afdnemességtõl, hanem egymástól is elkülönültek. Elsősorban vagyonuknagyságától, a vármegyei közigazgatásban betöltött szerepüktöl, anagybirtokosokkal való kapcsolataiktól és rokonságuktól függött, hogymelyik kisebb-nagyobb csoportban foglaltak helyet.

A köznemesség összlétszáma a 16. század közepén a királyságbanmegközelitette a 10 000 főt, Szlavóniával és Erdéllyel együtt pedigösszesen akár a 16 000 főt is elérhette. Családtagjaikkal egyutt az egy-kori középkori királyság egész területén a köznemesek számát tehátmintegy E0 000 fóre becsülhetjük, amely az egész orsúg összlakosságá-nak körülbelül 2,5 százaléka volt. A korabeli Európában Lengyelországután Magyarországon volt legnagyobb számú a nemesség, hiszen nyu-gaton a lakosságnak pusztán 0,5-2 százaléka tartozott a kiváltságolrakközé. Ugyanakkor mindkét közép-európai országban - számábanlegalábbis - a szegényebb nemesség volt a meghatározó. Magyarorszá-gon ez a réteg a törökök berendezkedése következtében még tovább nö-vekedett.

A köznemesség igen tekintélyes számából csak mintegy 2500 3000volt a birtokos nemes. a többiek a valóban szegények kategóriájába tar-

I-lő

A köznemesség tarkasága É

toztak. Az elóbbiek élén a tobb faluval (50-100 porta) rendelkezõ jómó-dú középbirtokos nemesek álltak (néhány száz fõ), akik - a kisbirto-kosok egy részével együtt -- familiárisként (másként szervitorként)gyakran egy-egy nagybirtokos szolgálatába szegódtek. Mivel Magyaror-szágon a hûbéri lánc nem alakult ki, a familiaritás rendszerének már aközépkorban komoly jelentősége volt. A közép- és kisbirtokosok egy ré-sze egy-egy úr famíliájához (családjához) tartozott (innen ered az elne-vezés), pontosabban, a vele kötött szerződés értelmében szolgálta urát.A módosabb nemesek a nagyurak udvari familiárisai, különféle méltó-ságaikban helyetteseik (alországbíró, vicebán stb.), valamint katonai,gazdasági és igazgatási feladatokat ellátó tisztségviselõi (várnagy, ud-varbíró stb.) vagy magánkatonaságuk tisztjei voltak. A szegényebb ne-mesek természetesen kisebb tisztségekre számíthattak. Egy-egy nagy-úrnak (például Nádasdy Tamásnak) sok száz szervitora volt, de OláhMiklós esztergomi érsek is közel száz udvari familiárist tartott magakörül. Mivel egy-egy tehetösebb középbirtokosnak is lehetett néhánynemesi szervitora, ezáltal a rendszer lépcsõzetes hálózattá terebélyese-dett. A familiaritás szerepe a 16. században továbbra is jelentõs maradt.hiszen a nagybirtokosok politikai-katonai befolyását egy-egy régióbanvalójában ez biztosította. A vármegyék politizáló vezetõ rétegét, fonto-sabb tisztségvıselöit (alispán) és országgyülési követeıt - akik a szabadkirályi városok küldöttcivel az alsótáblán foglaltak helyett - többnyireez a módosabb középbirtokosság adta. A korban középbirtokos megyé-nek számított például Győr, Szepes, Tolna és Veszprém megye.

A birtokos nemesség túlnyomó részét, több mint 90 százalékát a kis-birtokosság alkotta. Ezen belül is az a réteg volt a legnépesebb, amely-nek birtoknagysága még a 10 portát sem érte el. Egy részük a középbir-tokosokhoz hasonlóan a szomszédos földesúri várakban és uradal-makban vállalt familiárisi szolgálatot. Ennek és kedvezõ házasságikapcsolataiknak köszönhetően - miként azt az újabb Sopron megyeikutatások bizonyítják - még az igen csekély birtokkal rendelkezők isberölthettek kisebb-nagyobb vármegyei tisztségeket (szolgabíró, es-küdt, jegyző). Azaz nem feltétlenül a birtok nagyságától, hanem - atársadalom e szintjén is - gyakran a familiárisi és rokoni kapcsolatrend-szertõl vagy akár az iskolázottságtól függött, ki milyen szerephez jut-

149

É MOHÁCS UTÁNl TÁll§ADr\l.MlJNl( ÚTKERESÉSEI

hatott vármegyéje politikai életében. Ez birtoka vagy ingó vagyona gya-rapítását is lehetõvé tette. Sõt így fordulhatott elõ, hogy Sopron me-gyében a 16. század vége felé még a legszegényebb vagy birtokkalegyáltalán nem rendelkezõ családok tagjai is vármegyei szolgabírákvagy tanulmányaiknak köszönhetõen ügyvédek lehettek.

A köznemesség ezen legalsó rétegét az egytelkes nemesek és az úgy-nevezett kunalisták, valamint az armalisták alkották. Számuk a király-ságban mindösszesen mintegy 7000 Íóre becsülhetó; Erdéllyel és Szla-vóniával egyutt még néhány ezerrel többre. Az egytelkes nemesekgyakran ugyanolyan életszinvonalon tengették életüket, mint a jobbá-gyok. A kurialisták pusztán nemesi jogállású lakóházzal (udvarházzal,azaz kúrıával) rendelkeztek, az armalistáknak pedig sokszor még „hétszilvafájuk” sem volt, pusztán címeres nemeslevelük (armális, latinulIfıreme ııımales), melyről elnevezésüket kapták. De jobbágyaik sem vol-tak, csupán a maguk telkén gazdálkodnak, s fõként a nagybirtokokszomszédságában, egy-egy szélesebb sávban, úgynevezett nemesi fal-vakban éltek. Ilyen települések jelentősebb számban íeküdtek Zala,Vas, Sopron és Pozsony, északon pedig Borsod, Abaúj, Zemplén, Sza-bolcs, Szatmár, Ung és Bereg megyében.

Végül a nemesség különleges, függő helyzetű csoportját alkottak azegyházi nemesek, az úgynevezett prédialisták. Ök földesunıktól kato-naı szolgálatuk fejében földet és bizonyos kiváltságokat kaptak. Adó-mentesek voltak, különleges korlátozott önkormányzattal és bírósággal(prédiális szék) rendelkeztek, sót ispãnjaikat és szolgabíráikat is magukválasztották. lobbágyaık azonban nem lehettek, nemesi bırtokot semszerezhettek, és a vármegyei közgyűléseken sem vehettek részt. Bár je-lentõségük Mohács elõtti fénykorukhoz képest a 16. században csök-kent, az esztergomi érsek, a szentmártoni apát, a győri és a zágrábi püs-pök továbbra is rendelkezett prédıalistákkal.

Noha az egytelkesek, a kurialisták és az armalisták elvileg legalábbisminden nemesi kiváltsággal rendelkeztek, a gyakorlatban ez nem telje-sen érvényesült. A tizenúr éves háború idején az országgyűlési határo-zatok (l595: 5. és l596: 10. tc.) ugyanis hadisegély fizetésére köteleztékõket, amely megadóztatásukat, korabeli szóval élve ,taxáltatásukat" je-lentette. lnnen származott új közös nevük: ,,taxalisták` vagy „taxás ne-

Ii0

A köznemesség tarkasága @

mesek". A vagyonuk arányában fizetett hadiadóval így a nemesi adó-mentesség jelentõsen sérült. Az általuk fizetett adó nagyságában valójelentõs eltérés ugyanakkor - Sopron megyében 25 dénártól 10 forintigterjedő összeg - kiválóan mutatta, hogy még ez a látszólag egységesnektűnő réteg is mennyire sokszínű volt.

,,Elitjükei" - az eddig kutatott példánál maradva - Sopron vármegyenagy múltú, de fokozatosan elszegényedö kisnemesi családjai alkották,akik azonban még továbbra is részt tudtak venni a vármegyei hivatalokellátásában. Helyzetük és szerepük így valójában a kisebb birtokkal ren-delkezõ nemességgel erõsen összemosódott. Öket a szerény ingatlannalrendelkezõ kurialisták és armalisták, majd a törökök elõl menekült,gyakran valamelyik nagybirtokos szolgálatában álló vagyontalan kisne-mesek követték. Végül a legszegényebbek a katonai vagy uradalmi szol-gálatuknak köszönhetõen a földesúr segítségével armálıst nyert jobbá-gyok voltak. S noha a század végi háború alatt ók már mindannyianadóztak, az egész nemesség mégis hatékonyan hárította el az adófize-tést. Jól példázza ezt az 1542-ben hadi célokra megajánlott vagyonadó(az úgynevezett hatvanad) esete, melynek behajtása szinie semmiféleeredményt nem hozott.

A 16. században a nemesség legszegényebb rétege gyarapodott legin-kább. A törökök által megszállt területekről már az 1540-es évektőltöbb hullámban nagyszámú csoportok érkeztek, akiknek nagy részétbirtokaikat elvesztett kisnemesek alkották. Különösen jelentõs belsömigráció zajlott az ország határ menti nyugati vidékére Baranya és So-mogy megye területérõl Szigetvár 1566. évi eleste után, de szlavóniainemesek már az 1540-es években nagy számban vándoroltak erre az or-szágrészre, majd szegõdtek nem kis részben végvári szolgálarba. Emiattpéldául Sopron megyében a legszegényebb nemesség száma a századközepérõl annak végére négy-ötszörösére emelkedett, miközben a törökberörések miatt a porták száma egyre csökkent. Északon ugyanakkorAbaúj és Nógrád megyét szállták meg a hódoltságból érkezett, földjü-ket vesztett kisnemesek. Egy részüket maguk a nagybirtokosok telepí-tették le, fõként elhagyott jobbágy- vagy elnéptelenedett pusztatelkek-re, néha azonban erõszakos birrokfoglalásokra is sor került. A nemessé-get ugyanakkor nem kímélte a szüntelen bırtokaprózódás sem, aminek

li!

@ Moi-iÁcs uTÁNi TÁRSADALMUNK UTi(EKEsiãsEi

következtében Vas megyében az sem számított ritkaságnak, hogy egykúrián több család osztozott.

A királysági nemesség száma a menekültáradat mellett az 1570-esévektől még egy új jelenségnek köszönhetően növekedett szinte robba-násszerűen. A század utolsó negyedében a nemesltés egyre tömegeseb-bé vált, mely folyamatot „nemesi infláció" néven tartja számon a törté-netírás. Az uralkodók szolgálatuk fejében egyre több végvári katonát, agazdaságban betöltött szerepük miatt pedig - Thököly Sebestyénhezhasonlóan - nagyszámú városi polgárt vettek fel a nemesség soraiba.Egy-egy nagybirtokos ajánlására ugyanakkor számos úgynevezett rıgiliscsaládból, vagyis nemes anyától és jobbágy apától származó tanult em-ber vagy iskolázott parasztgyerek emelkedett fel a kiváltságoltak közé.Végül a század utolsó évtizedeiben már arra is volt néhány példa, hogyvalaki pénzért vásároljon armálist. A nemessêgbc való bekerülés czcnútjai a következő évszázadban még gyakoribbá, majd egészen általá-nossá váltak.

A felemelkedésre ugyanakkor a kisbirtokos vagy vagyontalan neme-seknek is volt lehetőségük, bár jóval csekélyebb mértékben, mint kö-zépbirtokos társaiknak. A szegénysčgbõl kivezetõ legfontosabb utatrészben számukra is a végvári katonáskodás kínálta, amelynek köszön-hetõen egy-egy kisebb vár kapitányi posztjára a tehetségcsebbek és sze-rencsésebbek könnyen eliuthattak. Sõt ritkán még országos katonaitisztségeket is elnyerhettek, és egyúttal nagyobb hirtokot is szerezhet-tek. Az egyik legkirivöbb eset Thelekessy lmre pályája volt, aki a mo-hácsi csatatéren még Paksy Balázs gyóri püspök egyszerű huszárjakéntküzdött a törökökkel. Bő három évtizeddel később viszont - pápai,veszprémi, győri, lévai és komáromi szolgálat után -, 1559-ben ö lett afelsõ-magyarországi fökapitzinyság elsõ parancsnoka, ami az országgyű-lésen a fõnemesség nem csekély felháborodását váltotta ki. GregoróczyVince győri magyar vicegenerális pedig hosszú szolgálatának és örököltausztriai birtokainak köszönhetõen még az alsó-ausztriai Ríıiersızıııdbais felvételt nyert (1568) - bár esete kivételnek számított. A végvári ha-dakozás mellett egy-egy tekintélyesebb nagybirtokos seregében, uradal-mának irányításában vagy valamelyik tiszte hclyettesítésében familiá-risként teljesített szolgálat is segítherte kisebb-nagyobb karricrek befu-

152

A köznemesség iarkasága Q

tását. Perneszith György egykori esztergomi érseki tiszttartóból példáula 16. század közepére Nádasdy Tamás nádor vezetõ udvarbírája ésegyik fõ szervitora lett. A poszttal természetesen birtokok is párosul-tak, részben a nádor 32 jobbágytelekıg terjedő adományi jogkörének,részben az uralkodőnál való közbenjárásnak köszönhetően.

A birtolqyarapítást követõen még a kisebb ingatlanokkal rendelke-zók is kihasználhatták az agrárkonjunktúra lehetőségeit (fóleg a gabo-na- és szõlótermesztést), persze saját szintjüknek megfelelő mértékben.A földvásárlás és a vagyongyűjtés ezért még a szegényebb nemesi réteg-nél is megfigyelhető volt. Végül a felemelkedés egyik különleges útjá-nak az értelmiségi-hivatali pálya számított. A Sopron megyei kisbirto-kos, Cziráky Mózes például egyszerű vármegyei szolgabíróból emelke-dett fel két évtized alatt - elsõsorban kiváló ügyvédi, majd ítélömesterimunkájának köszönhetően - egészen az ország egyik főbirői tisztébe, aszemélyiiökségbe. Az említett Nagyváthy Ferenc pedig a pénzügyi hi-vatali pályán Iépdelr egyre felfelé a Magyar Kamara pénztárnoki tiszté-ből a felső-magyarországi végváruradalmak főudvarbírájának posztjáig.S bár az efféle üstökösszerű karrierek nem szárrtítottak általánosnak, ahivatali-értelmiségi pálya mégis sokak számára hozott számottevőanyagi gyarapodást.

A magyarországi köznemesség - nem számítva most horvátországitársait » rendkívüli sokszínűsége ellenére egyetlen dologban nagyjábólmégis egységes volt. Nevezetesen: anyanyelvét és etnikumát tekintve anemesség - legalábbis a század második feléig - túlnyomórészt magyarvolt. Kivételt mindössze néhány északi határmegye jelentett. Tren-csénben például jócskán akadtak már szlovák kisbirtokosok. de Zó-lyoi-riban, Árvában, Turócban és Liptóban is keveredett a magyar ésa szlovák köznemesség. Ezeken a területeken ugyanakkor a vezetõ ré-teg is gyakorta sdáv származású, bár utóbb teljességgel clmagyaroso-dott csoport volt (például a Podmaniczkyak, az Ostrosithok, a Koszt-kák, a Rakovszkyak vagy a később Szentiványivá átkeresztelt Szvato-jánszkyak). A távoli Máramarosban pedig jelentõs számú volt már azortodox vallású román kisbirtokosság is, s itt szintén csupán a vagyo-nosabbak és a tisztségeket viselõk magyarosodtak el. Biharban ugyan-akkor a század közepén még csak a birtokosok egytizede volt román

'ISJ

@ MOHÁCS uTÁNı TÁRSADALMUNK úTKEKEsÉsEınyelvű; a legdélebbre fekvõ területekről elmenekült magyar nemesekhelyét viszont délsfláv (szerb és horvát) elõkelók vették át. Mindezazonban már az ország etnikai képének fokozatos megváltozásával álltösszefüggésben, melyrõl a Honkeıesãlf cimű íe|ezetben hamarosan bõ-ven szólunk.

Egy új köztes réteg: a végvári katonaság A magyar társada- _lomban a 16. század-ban bekövetkezett legjelentősebb változás a végvári katonaság vagy -miként a korban nevezték - a „vitézlõ nép" kialakulása volt. Ez a törökhódítás következményeként végbemenő óriási átalakulás több szem-pontból különösen figyelemreméltó. Egyrészt a magyar társadalom aMohács utáni Fél évszázadban olyan új réteggel bővült, mely társada-lomtörténetünknek pusztán átmeneti Íejleménye volt, hiszen az osz-mánok kiűzése után a IB. század elsó évtizedeire ugyanolyan gyorsantűnt el, ahogyan az l570-es évekre megszületett. Másrészt a „vitézlõnép” létre|ötte hatással volt a magyar társadalom minden egyes rétegé-re, a fõ- és köznernessógre éppúgy, mint a iobbágyságra, de méga városipolgárságra is.

A különleges Íegyverforgató réteg kialakulása az új határvédelmirendszer kiépítésével egyidejűleg ment végbe. Mivel ez a középkori ki-rályság déli védvonalátúl már sok száz kilométerrel északabbra jött lét-re, a két várvonal katonasága között kevés folytonosság mutatható ki.Kivételt pusztán a horvát végek délsfláv katonái jelentettek, ahol afrontvonal Mohács után alig húzódott valamivel északabbra. Az1520-as években összeomlott déli várláncolatban szolgálók többségeugyanis még nem magyar, hanem fõként szerb és horvát kisnemesek-bõl, valamint parasztokból verbuválódott. Raituk kívül még néhánynándorfehérvári és temesvári magyar huszár, valamint a Komárom vi-dékén letelepedett al-dunai rác Elottakatonaság (a naszádosok), illetveGyőrben a Bakıcs Pállal együtt gyökeret vert rác huszárok jelentettekkapcsolatot a régi és az új végvári hadınép között. S ióllehet a hadvise-lés és az életmód - a határ menti küzdelem jellegéből adódóan - az újvárhálózatban igen hasonlított a korábbira, a Mohács elõtti, többnyire

~75-Í

Egy új köztes rétegzýa végvári katonaság Q

idegen várkatonaság még nem vált önálló és egységes társadalmi réteg-gé. Erre majd csak Buda elestét követõen s már az ország belsõ területe-in került sor.

Az 1570-es évekre megszervezett új végvárvonal katonaságának leg-meghatározóbb részét már magyarok alkották. A ,vitéflõ nép" önállótársadalmi réteggé válásában - túlnyomórészt magyar etnikuma mel-lett - származás szerinti tagozódása is alapvetõ szerepet játszott. Tö-megeit jobbágyok és földjüket vesztett magyar kisnemesek alkották.A Iétbizonytalanságba kerülök felfogadására tehát igen kedvezõ volta helyzet, ugyanakkor Eoglalkoztatásuk - fegyverforgarásban való jár-tasságuk miatt - egyúttal szükséges is volt. Az 1547. évi pozsonyi or-szággyűlés ezért szorgalmazta, hogy mivel ,fölös számban van szolgál-ni kész ember, aki birtokaiból kiúzetett, ezek helyeztessenek a végvá-rakba'. A végváriak alacsonyabb rangú tısztikarát (vajdák, hadnagyok,várnagyok stb.) kisnemesek, a magasabb posztokat (várkapitányok éshelyetteseik) viszont általában kõzêpbirtokosok látták el. Végül a fõka-pitányságok vezetõ posztjait - néhány kivételtől eltekintve - magyar ésidegen Eõnemerek töltötték be. A nemességgel való keveredés jelentõsmértékben elősegítette, hogy a társadalom legmeghatározóbb rétege -bizonyos ellenállás után - tudomásul vette az újonnan született cso-port különleges státusát.

A század második felében a végvári katonaság a határvédelmi rend-szer kiépültével már mintegy 20-22 000 (családtagjaıkkal együtt jóvaltöbb mint százezer) Íõre gyarapodott, azaz létszámában a nemességetis túlhaladta. jelentőségét elsõsorban mégis állandó fegyveres szolgála-tának, valamint - miként arra már utaltunk - a hódoltsággal való kap-csolattartásban játszott szerepének köszönhette. Nélkülözhetetlenszolgálataik fejében a végváriak fokozatosan mind több kiváltságot sze-reztek. Mivel uralkodói szolgálatban álltak, ezért jobbágyi származásútagjaik mentesültek a földesúri joghatóság alól, azaz - a nemességhezhasonlóan - Magyarország királyain kívül senki más hatalma alá nemtartoztak. Emellett õk is pusztán vérükkel adóztak, tehát mentesekvoltak minden Íöldesúri és állami szolgáltatás alól, ami korábban a ma-gyar nemesség legfõbb és kizárólagos privilégiuma volt.

A végvári társadalom - a kiváltságoltak tiltakozása ellenére - a szá-

ha

@ Moi-iÁcs UTÁNi TÁRSADALMUNK úTKEiıEstsEi

zad végére már onálló igazságszolgáltatással is rendelkezett. A várkato-nák által elkövetett búntettek felett nem az úriszék vagy a vármegyeitörvényszék, hanem a várkapitányok ítélõszéke, az úgynevezett sereg-szék (sedes lıellica) hozta meg döntését. A hadi bíráskodás európai fejlő-désében különleges magyarországi sajátosságnak számított, hogy havalaki a seregszéken hozott Ítélettel nem elégedett meg, akkor a végvi-déki fõkapitányok székhelyein működő hadiszékekl-iez fellebbezhetett.Amennyiben a szintén esküdtszék formájában Ítélkezõ másodfokú bí-róság jóváhagyta a seregszék határozatát, az elítélt már csak az uralko-dóhoz fordulhatott kegyelemért.

A Német-római Birodalomban szolgáló német lovas és gyalogos ka-tonaság haditörvénykönyvéhez hasonlóan a magyar végvári hadinép isonálló hadiszabályzattal rendelkezett. Külön érdekességként tarthatószámon, hogy mind a német, mind a magyar hadicikkelyek kidolgozá-sában Lazarus von Schwendi felsó-magyarországi fókapitánynak, a szá-zad egyik legjelentősebb hadvezérének és katonai szakírójának voltmeghatározó szerepe. Míg azonban a német lovasság és gyalogság hadi-szabályzatát az 1570. évi speyeri birodalmi gyűlésen a rendek törvény-be iktatták, sőt azonnal kinyomtatták, a huszárok és hajdúk rendtartá-sát a nemesség tiltakozása miatt a magyar diéta sohasem eikkelyeztebe. Elsősorban ezzel magyaráflfiató, hogy jóval csekélyebb hatást gya-korolt a végváriak igazságszolgáltatására, mint az 1570. évi haditör-vénykonyv a német zsoldosok jogszolgáltatására. A magyarországihadibíráskodăsban ezért lett a végvári szokásjognak meghatározóbbszerepe. A nemességnek a végváriak önálló hadiblráskodásának megszí-lárdulását mégsem sikerült megakadályoznia. Mindez pedig azt jelen-tette, hogy ettől fogva a sereg- és hadiszékcken nemes és nem nemesugyanazon bíróság elé került, ami a középkori Magyarországon teljesenelképzelhetetlen volt. A nemesség önálló ítélkezése valójában mégsemsérült számottevően. A végvári bíróságok - kevés kivételtől eltekintve --ugyanis nemesek esetében pusztán kifejezetten katonai kihágások ese-tében hoztak határozatot.

A század második felére a várkatonãk az úgynevezett kisebb királyihaszonvételek körébe tartozó bor-, sör-, pálinka- és húskimérés, azaz akocsma- és mészárszéktartás jogát is megszerezték, bár pusztán két

ıíá

Egy új köztes réteg: a végvári katonaság @

nyári (vagy a június-júliusi, vagy a július-augusztusi) hónapra. Ebbenaz játszhatta a legfőbb szerepet, hogy az Udvari Kamara még a tetemesbirodalmi és osztrák örökös tartományi segélyek ellenére sem tudtamegnyugtatóan biztosítani a végváriak pénzben és posztóban történõfizetését. (lnnen ered a nevezetes mondás: „se pénz, se posztó"'.) A bor-és hüskimérésnek számottevő jelentősége volt, miután -- miként megis-mertük -- a földesurak készpénzlıevételeinek legnagyobb része is ebbőlszármazott.

A 16. század végétől a végvári katonák már vallásszabadsággal is bír-tak. Az 1606. évi bécsi béke 1. cikkelye, majd az azt megerősítő 1603.évi pozsonyi országgyűlés ezt a kiváltságukat ráadásul már törvényilegis biztosította. Emellett megüresedett tısztségeikre is javaslatokat te-hettek, bár a végsõ döntés - a gyalogvajdák és lovas hadnagyok szintjé-ig - a Haditanács hatáskörébe tartozott. Kollektív jogainak és megszi-lárduló szokásainak köszönhetõen a ,vitézló nép" tudatilag is fokozato-san egységesedett, így a magyar társadalom önálló és meghatározórétegévé vált. Bár a szokásjogra alapozott, féltve őrzött kiváltságait -a vallásszabadságot kivéve - sohasem foglalták írásba, a társadalomszerkezetében a nemesség és a jobbágyság között mégis kozbülsó he-lyet foglalt el, noha kétségkívül az elõbbihez állt jóval közelebb.

Mindezek ellenére a végvári társadalom nem volt egységes réteg.A származásból eredő különbségeket a felemelkedés csak egy adottszintig és nem tömeges mértékben tüntethette el. Ez még akkor is igaz,ha tudjuk, hogy vitézségüknek köszönhetõen sokan szereztek nemessé-get, sót néhány páratlanul felíveló karriert is ismerünk. Példaként em-líthetjük a neves bajvivó Thury György pályafutását. Az 1540-es évek-ben Thury egyszerű huszárlegényként még a kis Ság várában (Hontmegye) Várday Pál esztergomi érsek zsoltlján kezdte szolgálatát. Az1550-es évek közepén azután Lévára, majd Palotára került kapitánynak.lttcni tevékenysége mind végvidéki fókapitánya székhelyén, Győrött,mind a bécsi Haditanácsban komoly elismerést váltott ki. 1563 őszénezért Miksa főherceg magyar királlyá koronázásakor aranysarkantyúsvitézzé ütötték, majd Szigetvár elestét követõen 1567-ben a kiépüló ka-niuai fõkapitányság élére nevezték ki. 1571 tavaszán egy török elleniösszecsapásban irt érte a halál. Ekkor azonban már az ország leghíre-

fiffw'

@ MOHÁcs uTÁNi TÁRSADALMUNK úTKEitEsi§sEi

sebb kapitányai közé tartozott, akinek szolgálatai fejében birtokai isegyre gyarapodtak. Elismertségét kiválóan jelezte, hogy Schwendi gene-rálissal és Miksa királlyal együtt külön metszet készült róla.

A korabeli európai zsoldosseregekhez hasonlóan a paraszti szárma-zásúak többsége a ,vitézlő népen” belül is a gyalogságban, míg a közne-mesek inkább a könnyűlovasság soraiban katonáskodtak. A dunai flot-ta már ll. lajos király által (1525) kiváltságokhoz juttatott rétege, a Ko-máromban letelepedett naszádosok továbbra is speciális csoportotalkottak, mert privilégiumaikat 1554-ben Ferdinánd király is megerősí-tette. Egy részük még szerb etnikumával járó szokásait és ortodox val-lásár is megőrizte (sõt pöpájukat is a kamara fizette), ami szintén elkü-lönítette őket a végváriak más rétegeitől. Ráadásul :i tizenöt éves hábo~rú idején nagy tömegű utánpótlás! kaptak, részben ide érkező rái:menekültekbdl, részben pedig a Pálffy Miklós által baranyai-tolnai terü-letekről erővel áttelepített honfitársaıkból. Hasonló volt a helyzet Gyö-rött is, ahol a 17. század elején az 1580-as évekre igen megfogyatkozottrácok sorait újabb menekültek frissítették fel. Ök az erõdváros mellettiúgynevezett Újváros Rác utcájában, valamint a Rába menti falvakbantelepedtek le.

Végül a harmadik - ez idõben még nem önállósult - fegyvernem, atüzérség tagjai kizárólag németek közül kerültek ki, miként a végváraknehezebb fegyverzetű gyalogságát és lovasságát, sõt a fõtisztı kar egyrétegét is õk alkották. Súmuk összességében nem volt lebecsülendõ: az1580-as években a végvári hadinép mintegy ötödét tették ki. Különösena nagyobb erõdíiményekben, a fõkapitányi központokban volt megha-tározó szerepük. Mivel mind nyelvük, mind fegyverzetuk, mind szoká-saik eltértek a magyar vagy a délszláv katonaságétől. a magyarországivitézlő társadalom külön színfoltját alkották. Bár egy részük egészentávolról, a Német-római Birodalomból került zsoldosként a magyarhadszíntérre, többségük sohasem tért vissza egykori lakhelyére. Letele-pedésük után utódaik általában folytatták katonai szolgálatukat, eset-leg a jelentősebb őrséggel rendelkező szabad királyi (például Kassa)vagy mezõvárosok (Gyõr) polgárságába tagoződtak be, egy-egy :éhesmesterséget (fegyvergyártók, szabók stb.) kitanulva vagy magyar fele-séget választva.

158

Egy új köztes réteg. a végvári katonaság Q

A .vitézlő nép” összetételéhez hasonlóan életmódja is rendkívül szí-nes, sőt felemás volt. A végvári katonaság mindennapos fizetett szolgá-lata ellenére sem volt modern értelemben vett állandó zsoldos haderő.Fejlődése a határ menti hadviselésnek köszönhetõen ezért már a 16.században olyan különleges útra lépett, amelyhez Európában - talánegyedül a kozákságot leszámítva - nem nagyon volt hasonló példa. Avégváriak részben akadozó zsoldellátásuk, részben a kedvezõ gazdaságilehetõségek felismerése következtében az 1568 utáni „nyugalmasabb"időszakban már nem pusztán a törökök elleni portyázással és bajvivás-sal voltak elfoglalva. Hétköznapjaik egy részét a várak melletti földekenvagy szõlőkben töltötték. Ezt igazolja, hogy 1575-ban a kiskomáromikapitány utasítása már arról rendelkezett, hogy a katonák maradjanakmeg a fegyverforgatásnál, a parasztság dolgába pedig ne ártsák magu-kat. Ennek az elóirásnak azonban nem sok foganatja lett, mivel anyagi-lag maguk a kapitányok is érdekeltek voltak a különféle „vállalkozások-ban'. A gyalogok ezért a várak körül továbbra is maguk műveltékbirtokaikat, borukat pedig saját kocsmájukban vagy a vásárokon érté-kesítették. A huszárok számára ugyanakkor a marhahajtás és az állat-csempészés virágzása kínált számottevő jövedelmet, de néhányan a ha-tár mentén a váltságdíjért folytatott rabkereskedelembõl is meggazda-godhattak. (Ugyanez viszont egy-egy családtag török fogságba kerüléseesetén sokak számára olykor teljes anyagi pusztulást hozott.) Végül anagyobb erődítmények katonái még kézművességre is adhatták a fejü-ket, miként Győrben a főkapitányjoghatósága alá tartozó német polgá-ri mesterek, akik a katonaság ellátása szempontjából fontos céheketalapították (elsőként 1582-ben a vargák). Ezek szabályzatait a fõkapi-tányok erõsítették meg.

A megindult folyamatok a harmincéves háború (161Bz-1643) követ-keztében nehezebbé váló zsoldellátás miatt a 17. században tovább erõ-södtek. A végvári katonaság tehát félig katonai, félig polgári életmódotfolytatott, ami természetesen konfliktusokat eredményezett a termelő-munkát végző jobbágysággal, a kézművesiparban meghatározó szere-pet játszó városi polgársággal, de még a nemességgel is. Az utóbbi társa-dalmi csoporttal ráadásul a kiváltságaikkal való visszaélések és túlkapá-sok is gyakran ellentétekhez vezettek. Mindez harcértékükre és egész

159

@ MOHÁcs uTÁNı TÁRSADALMUNK UTi<EREsEsEifejlõdésükre rányomta a bélyegét. Ennek ellenére mégsem állítható,hogy a végvári katonaság fejlődése zsákutcát jelentett volna. Helye-sebb, ha egyedi. a törökellenes magyarországi hadszíntér adottságaihozigazodó külön útról beszélünk. A „vitédő nép' egészen a török kor vé-géig tökéletesen cllátta azt a feladatot, amelyre a 16. század másodikfelében megszervezték. Bár fejlődése jelentősen eltért a kora újkori zsol-doshadseregekétől, ezredekbe szervezése után a 17. század végétőlegyik csoportja. a magyar huszárság a Habsburg Birodalom, sõt a Fran-cia Királyság állandó hadseregének is meghatározó elemévé vált.

Iobbágyok és parasztok Bár a katonai szolgálat a kiváltságokkalET nem rendelkező jobbágyok számára isfelemelkedési lehetőséget kínált, a társadalom legnépesebb rétegét to-vábbra is ők alkották. A Dózsa György vezette 1514. évi parasztfelkelésután kimondott röghözkötésükre ugyan a század folyamán az országegyes területein történtek kísérletek, ez teljességgel szinte sehol sem va-lósult meg. Sót a jobbágyok költözését a török háborúk, az egyre nö-vekvõ végvári katonaság emberigénye, valamint a nagybirtokosok ma-jorságaik növelésére irányuló törekvései is elõsegítették. Főként ezekkelmagyarázható, hogy az 1540-es évek második felétől a szabad költözéstkorlátozott mértékben már az országgyűlési határozatok is lehetõvétették, sót 1556-ban a korábbi szigorú tilalmat némi megkötésekkelvégleg feloldották (27-33, tc.).

A földesurakhoz hasonlóan alattvalóik sem képeztek egységes réte-get, hanem az ország eltérő természeti-gazdasági viszonyainak, a gaz-dálkodás módjának és a kereskedelembe való bekapcsolódásnak megfe-lelően számos csoportra tagoződtak. Legtehetősebb rétegüket a hódolt-sági és azon kívüli mezóvárosoknak -- a gazdaságról szóló elõzõfejezetben sokat emlegetett - parasztpolgárai alkották. Ök azonbantöbb szempontból inkább polgárnak, mint parasztnak számítottak. Amarhatenyésztésben és a nyugatra irányuló élõállat-kereskedelembenvaló részvételüknek köszönhetõen módosabb csoportjuk, a tózsérgaz-dák általában magasabb színvonalon éltek, mint például a királyság ne-mesi falvaiban lakó kisnemesek vagy akár egyes királyi városok polgá-

160

lobbágyok és parasztok @

rai. De még kevésbé tehetós, pusztán állattenyésztő tagjaik is gyakrantartottak napszámosokat és cselédeket. Anyagi gyarapodásuk lakóhe-lyük õnkormányzataiban is fontos szerephez juttatta őket.

A gazdagparasztok helyzete számos tekintetben hasonlított a mező-városi parasztpolgárokéhoz. Számuk a királysági területeken a századvégén a parasztság mintegy 7-B százalékára rúgott, bár a tizenöt évesháború csapásai következtében valamelyest csökkent. Ök az állatte-nyésztésen kívül a környék lakosságának és végvári katonaságának ellá-tása szempontjából meghatározó gabona- és szőlótermesztésből is gya-rapodhattak. A csallóközi magyar jobbágyok azonban rendszeresenszállítottak gabonát és tenyésztett baromfit még a bécsi vásárokra is.Különösen azok a gazdagparasztok voltak előnyös helyzetben, akik ajobbágytelek rendszerétól független állattenyésztést vagy szőlőműve-lést folytattak, például irtásföldeken és bérelt legelőkön, illetve szólóhe-gyeken. Ök állandó és időszakos alkalmazottakat is tartottak a házaik-nál szükséges napi munkák elvégzésére, állataik legeltetésére vagy ara-tásra, szüretre stb. A szõlötermesztés több szempontból kedvezett atehetósebb jobbágyok gyarapodásának, s nemcsak a nagyobb, hanem akisebb és rosszabbul vagy gyengébb minőségben termő borvidékeken is.Egyrészt, noha ezek a jobbágyok sem mentesültek a földesúri adózásalól, az általuk fizetett hegyvám (iııs ıııonımiııııı) nem változó nagyságúterméshányad, hanem előre megszabott bormennyiség vagy annakpénzbeli rnegváltása volt. Másrészt a szőlőművelés gondos munkát igé-nyelt, így a robot alkalmazása nem volt ajánlatos. A földesurak ezértszőlóhegyeiket bérmunkával múveltették meg, ez viszont a gazdagpa-rasztok számára nagyszerű lehetőséget kínált, hogy újabb parcellákatvegyenek bérbe.

A szõlöhegyeken nemcsak helybéli, hanem úgynevezett eximııeııs,azaz idegen, nem helyben lakó jobbágyok, valamint mezővárosi parasz-tok, városi polgárok, sőt nemesek is bérelhettek vagy birtokolhattakföldeket. Miként már a középkor végén, úgy a 16. században is a szőlő-termesztés e módja az egri, a miskolci, a bihari, valamint fõként atokaj-hegyaljai borvidéken terjedt el. Az utóbbi területen a helybéli job-bágyok mellett a szõlőtermesztésben a felső-magyarországi királyi ésmezõvárosok polgárai is meghatározó szerepet játszottak. Természete-

IÚ1

@ MOHÁCS UTÁNI 'ı'ÁRsADAi.MUNK ÜTKEREsÉsEi

sen szõleiket sem ők, sem a gazdagparasztok nem maguk művelték, ha-nem napszámosokat foglalkoztattak. A szõlősgazdáknak pedig még kü-lön önkormányzatuk is volt. Úgynevezett hegykõzségekbe tömörültek,évente több alkalommal hegygyűléseker tartottak, ahol maguk válasz-tották szólóhegyük első emberét, a hegybírót (hegymestert) és a mun-káját segítő 6-12 esküdter. A hegyközségek életét szabályozó úgyneve-zett hegytörvényeket (statútumokat) is ugyanitt hozták meg.

A nagybirtokokon gazdálkodó telkes parasztok helyzete általábanjóval nehezebb és kötöttebb volt. A földesurak ugyanis felismerték azagrárkonjunktúra kiváló lehetőségeit, ezért növelni kezdték a tcrmény-adót, és kiszélesítették a kilencedbe tartozo termények körét. Az allódi-umok kialakítása miatt megnövekedett munkaigény következtében ajobbágyok robotterhei is emelkedtek, különösen a század második felé-ben. A földesurak leginkább szántáskor, vetéskor, kaszáláskor, aratás-kor, fuvarozáskor és szüret idején vették igénybe jobbágyaik munkáját.Heti egy napnál többet azonban - legalábbis elvileg - az országgyűlésrendeletei értelmében senki sem dolgoztathatott; a gyakorlat a századvége felé mégis gyakran már ennek sokszorosát jelentette. A robot mel-lett egyes területeken meghatározóvá vált a bérmunka is, hiszen a ma-jorsági teruletek egy részét egyfelől állandó alkalmazottakkal (majoro-sok, kertészek, pásztorok, béresek stb.), másfelől napszámosokkal (pél-dául aratók, cséplók stb.) műveltették meg.

Az utóbb emlitett rétegek a jobbágyság szegényebb csoportjaiba tar-toztak. Ök már föleg a földhöz nem jutó családtagokból, illetve a zsellé-rekbõl kerültek ki. A birtoktalan nemességhez hasonlóan még a major-sági alkalmazottak és a cselédek között is jelentõs különbségek voltak.Bár fizetség fejében mindannyiuknak állandó munkájuk volt, a belsõszolgálatot teljesítő alkalmazottak és cselédek (kocsis, szakács. szoba-lány, kertész) élete nem volt összehasonlítható az állatgondozó pászto-rok, gulyások, juhászok, csikósok, kanászok mindennapjaival. Utóbbi-ak viszont a szintén hosszabb idõre felfogadott bêreseknél, valamint apusztán időlegesen alkalmazott napszámosoknál még mindig kedve-zőbb helyzetben voltak.

A rendkívüli sokszínűség a magyar társadalom - felületes megállapí-tással - általában legszegényebbnek tartott rétegére, a zsellérekre (in-

162

lobbágyok és parasztok @

qııılııııısl is igaz volt. Számuk a középkor végéhez képest a 16. század-ban fõként a hódoltság peremterületein gyarapodott tovább, így 100jobbágyra országos átlagban már mintegy 25-30 zsellér jutott. A védet-tebb országrészekben és a nagybirtokokon (például Vas megyében) ez afolyamat jóval kevésbé vagy egyáltalán nem volt jellemzõ. Ióllehetnagy hányaduk igen szerény színvonalon tengette életét, egy részükmég jobbágytelek hiányában sem számított szegénynek. Azok ugyanis,akik bérelt legelőkön, irtásföldeken vagy szőlõhegyeken bekapcsolódtakaz állattenyésztésbe és a szõlõtermesztésbe, gyakran módosabbak vol-tak és jobban éltek, mint a telkes jobbágyok. A legszegényebbeknek vi-szont még házuk sem volt - õket nevezték házatlan zselléreknek(sııbíıvquíliniıs) -, így általában a gazdagparasztok mellett laktak, ésazok napszámosaiként dolgoztak. A zsellérek számát növelték az adó-összeírásokban felbukkanó úgynevezett „szegények” (paiıpu) is, akik-nek javai annyira megfogyatkoztak, hogy már nem érték el a hatforin-tos adóalapot, s ezért mentesültek az adófizetés alól. Számuk elsõsor-ban a török portyák által leginkább érintett területeken gyarapodott.Amennyiben nem tudtak megerósódni, előbb-utóbb kénytelenek voltakbeköltözni a közeli mezővárosokba, vagy béresként, napszámosként anagybirtokokon próbáltak megélhetést találni.

A legnagyobb áldozatot a török korban is a társadalom legnépesebbés legszegényebb rétegének kellett elszenvednie. Az ellenséges betöré-sek nagyobbrészt õket sújtották, soraikból szedte legtöbb áldozatát aszultáni vagy a királyi csapatok pusztítása, illetve a seregekkel gyakranegyütt járó gyújtogatás, éhínség és járvány. A jobbágyokra várta végvá-rak ingyenmunkájukkal (gmıiıııııs /aber) történó megerődítése is, ami arobottal együtt állataik erejét is gyakran fölemésztette, eszközeiket pe-dig tönkretette. Mindeközben pedig uralkodójuk hadiadója és földes-uraik kilencede mellett az egyháznak még tizeddel is tartoztak - bár aföldbirtokosok egy jelentős része bérelte vagy szekularizálta a tizedet,és így összességében gyakran kéttizednyi adót, azaz úgynevezett bor-és gabonaötödöt (qııíııirı) szedett. Ráadásul a településhálózat pusztu-lása is õket érintette legsúlyosabban. Szegényedésuk folyamata mind-ezen okok következtében tovább tartott. Ennek ellenére hosszú ideigpáratlan regenerálódási képességrõl tettek tanúbizonyságot, hiszen

T

@ iviOHÁcs LijrÁı_wi TÁiı_sADALMuNi< UTi<EREsEsEiegy-egy pusztító portya után sokan visszatértek felégeretr és kiraboltfalvaikba, majd kezdtek újra termelõmunkába. Ebben a folyamatban azelső igazán nagy torést majd a század végének hosszú hadakozása, a ti-zenöt éves háború okozta. Ez még szélesebb rétegek számára járt to-vábbi szegényedéssel, vagy kényszerítette őket a Lsellérek és napszámo-sok soraiba, illetve a közeli mezõvárosok legszegényebb rétegébe,

Városi polgárság A 16. századi magyar társadalom legkisebbE kiváltságolt rétegét a szabad királyi és bányavá-rosi polgárok alkották. Noha gazdag levéltáraiknak (Sopron, Nagy-szombat, Kassa, Lócse, Körmocbánya stb.) köszönhetően a rájuk vonat-kozó források nagy számban maradtak fenn, a kutatások jelenlegiszintjén - bemutatott gazdasági szerepüket kivéve - sajnos még közép-kori helyzetüknél is kevesebbet tudunk róluk. Összlétszámuk a 16. szá-zad második felében mintegy 40-5O 000 fő lehetett. Az egyes királyi vá-rosok lakosságszáma - még a komolyabb betelepülések ellenére is - aliggyarapodott, sót gyakran stagnált, miközben a törökök által megszálltterületeken maradtak fejlődése hanyatlott.

A betelepülók természetesen a hódoltsági városokból érkeztek a kirá-lyi Magyarországra, illetve kisebb részben Erdélybe. Buda erös és tekin-télyes német polgársága nagyrészt Pozsonyba és Bécsbe menekült. Aszázad végére már az egykori fóváros és szomszédja, Pest magyar lakos-sága is igen megfogyatkozott. Aki tehette, Nagyszombatba, Kassára,Váradra, illetve az utóbbin keresztül vagy a felső-magyarországi váro-sokba, vagy Kolozsvárıa tette át lakhelyét. A budaiak mellett - kezdetikivárás után - az 1550-es évek második felétől a szegediek egy része ispánikszerú gyorsasággal távozott a hódoltságból, és vert gyökeret Po-zsonyban, Nagyszombatban, Kassán, Debrecenben, Kolozsvárott, deötvöscikböl még Münchenbe és Krakkóba is jutott. Az egykori szabadkirályi városok mellett néhány török fennhatóság alatt álló jelentősebbmezõvárosból is települtek át polgárok a királysági nagyvárosokba. Amezõtúri származású Thököly Sebestyénen kivül többen érkeztekNagyszombatba Debrecenből, sõt még a Maros-parti Makóról is.

Mivel a menekülók túlnyomórészt magyarok voltak, betelepülésük

164

Városi polgárság û

jelentósen átalakltotta a korábban jobbára német lakosságú vagy leg-alábbis német irányítás alatt álló városok közösségét. Kassa nemzetisé-gi összetételének megváltozása volt az egyik legszembetűnőbb. A kö-zépkorban erős német polgársága a beáramlóknak köszönhetõen a szá-zad második felére kisebbségbe szorult. Politikai szerepét ennek ellenéreegy ideig még képes volt megtartani, a 17. század elejére viszont rész-ben kihalt, részben elmagyarosodott. Nagyszombatban hasonló folya-matok mentek végbe, aminek eredményeként a város vezetését ott mára század közepétől a jóval meghatározóbb magyar népcsoport vette át.Pusztán a gazdaságilag kevésbé fejlődő és részben védettebb helyen fek-vő Pozsony, Sopron, Kőszeg, valamint a szepességi és az erdélyi szászvárosok tudták megőrizni német polgárságukat.

A királysági városokba érkezõ betelepülók másik jelentõs csoportjáta nemesség alkotta. A frontvonaltól távolabb fekvõ hivatali-egyháziközpontokba (például Pozsony és Nagyszombat) elsõsorban íóurak éstisztségviselők, a határvédelemben is szerepet játszó szabad királyi(Kassa) és mezővárosokba (Győr) viszont fõként katonáskocló nemesekköltöztek be. Az utóbbi városokba még komolyabb helyőrség is került.ami szintén hatott a polgárság fejlődésére és életmódjára. A nemességés a katonaság ugyanis nem fizetett adót, ami gyakran komoly ellenté-tekhez vezetett. A város nyújtotta kedvező gazdasági lehetőségeket vı-szont mindkét társadalmi csoport igyekezett minél jobban kihasználni.A nemesek fõként a kereskedelem hasznából kívántak részesedni, afegyverforgatók pedig elsõsorban a kézrnúvesiparba kapcsolódtak be. Anemesek szerényebb vagyonú rétege házasságok útján hamarosan keve-redni kezdett a polgárság elitjével, miközben Kassán például az idegengyalogok a német polgárcsaládokkal kerültek rokonságba. A városokbabetelepült nemesség életmódja mindeközben egyre inkább minta lett apolgárság vezető rétege számára - miként Magyari lstván írta: „Az pol-gári rend a nemes öltözetre, az nemesség az urakéra, az urak az fejedel-mekére űznek, úgy annyira, hogy majd alig tehetsz immár választástközöttük." Emiatt a polgárok mindent megtettek annak érdekében,hogy földet és armálist szerezzenek.

A városok nemessége a 16. század második felében mégsem a betele-pülóknek köszönhetõen gyarapodott számottevően. Miként a német

165

@ Mol-ıÁcs uTÁNı TÁiısADAJ.ıvıuNK ú'rKEııEsi“zsEıterületeken (például Nürnbergben). nálunk is meghatározóbb volt a ne-mességet szerzõ polgárok száma. A kereskedésbõl meggazclagodottvároslakók a „nemesi infláció" időszakában mind a jelentósebb királyi(Nagyszombat, Kassa), mind a tehetósebb mezóvárosokban (Gyõr,Komárom) már gyakran jutottak a kiváltságoltak közé. 1611-benpéldául a Rába-parti városban már 23 polgár-nemest számoltak össze,akik kisebb vármegyei tisztségeket (szolgabíró, esküdt) is betölröttek.llyen családból származott a 17. század elsó felének két győri püspöke,a keserű nurnbergi élményei kapcsán már említett Lépes Bálint(1619-1623) és utóda, Dallos Miklós (l623~1630) is; mindkettójükédesapja a század végén szerzett armálist. A nemességgel bíró polgároka városi vezetõ réteg meghatározó részét alkották, sõt a későbbiekbena nemesi cím több helyen szinte előfeltétele lett a bírói tisztség betöl-tésének.

A többi társadalmi réteglıez hasonlóan a városi polgárság is erõsendifferenciálódott, mind vagyonát, mind politikai szerepét, sõt még jog-állását tekintve is. Elıtjébe városonként néhány tucat egymással rokoncsalád, a leggazdagabb kereskedők és kézművesek tartoztak. Ök rendel-keztek a legjelentõsebb ingatlanokkal, a városi tanács döntéshozó tag-jaiként pedig kezükben tartották a közösség politikai vezetését is. Utá-nuk következett a középpolgárság széles rétege, fõként a szegényebbkereskedők és kézművesck. A városok alsóbb néprétegébc a legszegé-nyebb adófizetók, a polgárjoggal ugyan bíró, de adót nem fizető, vala-mint a polgárjoggal nem rendelkezõ városlakók számítottak. Az utolsóréteg sem volt azonban egységes. Ebbe tartoztak a cél-les mesterlegé-nyek, az inasok, a gazdagabb polgárok szõleit művelő napszámosok, aházaiknál alkalmazott cselédek, sót még a „tisztességtelen” foglalko-zást űzõk (kéinõk, hóherok, zenészek) is.

A polgárság vezetõ rétege a városon belül térbelileg is elhatárolódottaz alsóbb csoportoktól. A vıszonylag jól kutatott Kassa városáról példá-ul tudjuk, hogy a polgárok két, egymástól elég jól megkülönböztethető,de azért egymást kiegészítõ rendszer szerint különültek el. Az elit a vá-ros központi fekvésű részén, a Szent Erzsébet-székesegyház környékén,vagyis a főtéren lakott, míg a többiek a külsõbb környező utcákat fog-lalták el. A középréteg foglalkozások szerint tagolódott tovább, sót

T

Városi polgárság @

eszerint őrizte a városfal egy-egy básryáját vagy tornyát is. Az elkülö-nülés ellenére a várost vezető elit és a kozépréteg között volt bizonyosátmenet, hiszen közös érdekeik védelmében sokszor egymásra voltakutalva. Az iparosok egy-egy tehetségesebb és nagyobb vagyonra szerttevő tagja (főleg néhány ötvös, szabó és varga) gyakran kapasfltodottfel az elit soraiba, majd került annak tagjaival rokoni kapcsolatba.

Várostörténetünk általában -jogi' szempontból csoportosítva a tele-püléseket - pusztán a peres ügyeiket a tárnokmester és a személynökszékeire fellebbező tárnoki és személynöki városok (a század másodikfelében: Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes, Bártfa; illetveLócse) lakóit tekinti „valódi” polgároknak. Ennek ellenére mindenkép-pen szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a 16-17. században né-hány jelentősebb földesúri mezőváros is komoly kiváltságokkal (vám-čs adófizetési mentességek, árumegállító jog, borkimérési privilégiumstb.) rendelkezett. Ezeknek köszönhetõen - gazdasági szerepét és vzímsi'fzlaılnıkiiıét tekintve - meghatározóbb helyet foglalt el az ország gazda-sági életében és városhálózatában, mint egy-egy kevésbé fejlődő szabadkirályi vagy bányaváros. Sőt e mezovárosok lakói vagyonukat és élet-színvonalukat tekintve is gyakran megelőzték a „valódi” polgárokat.Ebbõl a szempontból korszakunkban a Rába-parti erőd- és kereskedóvá-ros, Cyőr, valamint a marhatenyésztésben és az állatkereskedelembenjeleskedó cívisváros, Debrecen szolgál kiváló példaként. Nem véletlen,hogy - a frontvonal közvetlen közelsége ellenére - éppen ezek akiváltságolt mezõvárosok tudták megőrizni, majd gyarapítani privilégi-umaikat, sőt megtenni az első lépéseket a török kiverése után elnyertszabad királyi városi rang megszerzéséhez.

Végül rövid kitekintésben szeretnénk utalnı arra, hogy a l7. század ele-jétől a magyar társadalom történetében egy korábban alig megfigyelhe-tõ jelenség kezdett egyre inkább megerõsödni. Mivel a tizenöt éves há-ború alatt a magyar településhálózat alapjaiban roppant meg, sok ezerember vált a frontvonal közelében földönfutóvá. Egy részük kilátásta-lannak tűnő helyzetéből Bocskai lstván zászlaja alatt próbált kiutat ke-resni. A fejedelem 1605 decemberében próbálkozott meg leszerelésük-kel, amikor Szabolcs megyében nevezetes kiváltságlevelével mintegy

167

@ MOHÁCS UTÁN! TÁKSADALMUNK úTKEKEsÉsEı

9200 hajdút telepített le. A probléma azonban ezzel csak részben oldó-dott meg, hiszen a mindenét elvesztett, fegyverforgatásban jártas ele-mek száma ennek sokszorosa volt. Az elkövetkező évtizedekben emiatta közállapotok aggasztóan romlottak, amelyeket az újabb hajdúfelkelé-sek, majd Bethlen Gábor és l. Rákóczi György erdélyi fejedelem ma-gyarországi hadjáratai tovább rontottak. A társadalomból kiszakadtréteg ugyanis mindig kapva kapott az alkalmon, hogy a polgárháborúsviszonyok közepette szerezzen magának rablással, fosztogatással élel-met, vagyont, jövedelmet. Az erdélyi fejedelmek és ı királysági földes-urak ezért igyekeztek ezt a réteget hajdúként és katonaparasztkéntvagy leteleplteni, vagy fegyveres szolgálatba fogadni; miközben a lakos-ság önvédelmi szervezeteket kezdett létrehozni ellenük.

Sommásan tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar társadalom-ban 1606 után számos kedvezőtlen fejlemény erősödött fel, s ebből ahelyzetből igen hosszú ideig nem volt kiút. A végső megoldást majdcsak a ll. Rákóczi Ferenc mozgalmát (1703-1711) követő konszolidációhozta meg, mely a törökök kiűzését követõen a helyüket nem találótársadalmi elemeket visszairányitotta oda, ahonnét a 16-17. század for-dulójának hosszú hábonijában kiszakadtak.

HONKERESŐK

A 16-17. század fordulójának hosszú hadakozása alapjaiban mért csa-pást a kora újkori Magyarország telepiiléshálózatára, tette tönkre a ter-melöerõk nagy részét, a háborúk szükségszerű velejárói (az éhínségek ésa járványok) pedig a katonák mellett szép számmal tizedelték a lakossá-got is. Mindez alapvetően hatott az ország népességének alakulására.

Az ország népességének alakulása Magyarország középkor végi, í majd 17. század eleji összné-pességének meghatározása régóta nagy problémák elé állította a történé-szeket és a demográfusokat. Mivel átfogó népszámlálás ll. József ural-kodásáig nem volt (1784-1787), elsősorban a fennmaradt magyar és tö-rök adóösszeírások (a dika- és dézsmajegyzékek, illetve a defterek),továbbá a jobbágyok szolgáltatásait számba vevő urbáriumok nyújta-nak lehetõséget a rekonstrukcióra. Ezek a források azonban csak töre-elékesen maradtak fenn, és értelmezésük is komoly problémákat jelent.Az adójegyzékek pusztán az adóköteles családfóket veszik számba. Smivel nem ismerjük pontosan az ország egyes régióinak családtípusaités népsúrúségét, csak körülbelül tudjuk meghatározni, mekkora szorzó-val kell számolnunk, hogy megkapjuk például egy-egy megye lakosság-szárnát. Hasonlóképpen óvatosságra int az adóösszeírások által elpusz-tultnak titulált falvak (villa dcsımi) problémája. Más forrásokból (urbá-riumok, levelezés) ugyanis gyakran kiderül, hogy olykor nagy számbanlaktak ezeken a településeken is, noha adót rövidebb vagy hosszabb ide-

16'?

@ HONKERESÖKig valóban nem fizettek. Végül a kutatást az is neheflti, hogy új forrá-sok előkerülése tömeges mennyiségben már nem várható. Így csupán arendelkezésünkre álló adatokat értékeljük modernebb szempontok sze-rint újra meg újra, és ezck alapján betsiiljiile meg az ország lakosságánakszámát.

Mindezekkel a nehézségekkel magyarázható, hogy az elmúlt évtize-dekben a középkor végi Magyar Királyság őssznépességéről egészen el-térő becslések készültek. A túlzottan pesszimisták pusztán 2,3 millió-ról, egyes kutatók viszont - a Dráva-Száva közi Szlavónia nélkül is -mintegy 3,5--4 millióról beszéltek. A 16-17. század fordulójára vonat-kozóan szintén többféle adat látott napvilágot: a 2,5 milliótól kezdveegészen a 4,5 millióig. A számokban eltérő vélemények túlnyomó részeabban mégis megegyezett, hogy a török megszállás idején csökkent azország lakosságszáma. A források újabb, sokadik értékelése után ez anézet egyre kevésbé látszik elfogadhatónak. A napjainkban kialakuló-ban lévõ szakmai konszenzus szerint a középkor végi Magyarország né-pességét Erdéllyel és Szlavóniával egyutt mintegy 3,3 millióra, a 16--17.század fordulóján pedig a három részre szakadt ország lakosságánakszámát körülbelül 3,5 millióra (vagy maximum egy-két százezcrreltöbbre) tehetjük. Végeredményben tcliát mindez nem csökkenést, ha-nem szerény növekedést jelent.

A 3,5 milliónyi lakosság nagyobb része a legsúrúbben (15 fő/km!) be-települt királyi Magyarországon élt. Az 1593. évi házösszeírás szerint (aPartium mintegy 100000 fős népességével együtt) ezen az országré-szen körülbelül 1,3 millió ember lakott. A királysággal nagyjából azo-nos területű hódoltságban a népsűrúség jóval kisebb, az előbbınek csakmintegy fele volt (7 fő/kmz), azaz az itteni lakosság száma 900 000 főrebecsülhető. Végül a Királyhágón túli Erdély lakossága körülbelul800 000 főt számlált (13 fő/ kml), akiknek többsége magyar és román(összesen mintegy 550 000 fõ), illetve a két kisebb lélekszámúkiváltságolt rétegből kikerülő székely (150 000 fó) és szász (100 000 fő)volt. A lakosság túlnyomó része országos szinten pusztán 20-25 házbólálló aprófalvakban élt. A hódoltságban körülbelül 140 lélek lakott egyátlagos faluban - ezek egymástól viszonylag nagy távolságban feküdtek-, míg a súrúbben benépesült királyi országrészén egy-egy faluban en-

170

Az ország népességének alakulása É

nél valamivel több, mintegy 150-170 fõ élt. A magyarországi népsűrű-ség messze elmaradt az itáliai 50-120, a németalföldi átlagos 40, de mégzı szomszédos ausztriai IB lő/kml-es értékektõl.

Az egy évszázad alatt bekövetkezett pusztán 6 százalékos szerénynövekedés csak látszólag fedi a valóságot. A korabeli Európában ugyan-is - miként arról a táblázat adatai tájékoztatnak - országonként igen je-lentõs növekedés ment végbe. A demográfiai robbanás még a Magyar-országgal szomszédos területeket sem kerülte el, hiszen Ausztriában ésCsehországban mintegy 20 százalékkal, Lengyelországban pedig 36 szá-zalékkal emelkedett a lakosságszám. Eközben Anglia és a Német-rómaiCsászárság össznépessége száz esztendő alatt több mint háromnegye-dévcl gyarapodott.

Néhány európai ország és régló népességének alakulásaklfiãlëfllfiëfllwfiãflú !5'F'"'iël'°“> _ý.,_

A Iabossa' A Irılzossıl .Az ország/ıfgıá ııevı száıım 151%? szıíııırı 165? níínızíıífííu

L-iirııl (ııııllió [il bıırııl (nıillió (6)Franciaország 16,4 l9,0 16Spanyolország 6,8 8,1 19Ausztria 1,5 1,8 20Csehország 1,9 2,3 21Itália 10,5 13,1 24Lengyelország 2,5 3,4 36Anglia és Wales 2,6 4,4 76Németország 9,0 16,2 B0ılılagynroıszng 3,3 3, 5 6

Ez az általános népességgyarapodás nem kerülte el a Duna medencé-lëben fekvõ Magyarországot sem - miként ez a legvédettebb területekenelhelyezkedő rohonc-sıalonakı (Vas megye) Batthyány-uradalombanvalóban nyomon követhető. Pusztán a szomszédos osztrák és cseh terü-letek lakosságnövekedésének arányával számolva tehát a 3,3 milliónyinépességnek a századfordulóra éppen 4 millióra kellett volna gyarapod-nia. A mintegy Íélmilliós abszolút népcsségcsökkenés volt tehát az or-

17'!

@ HoNKEiıEs0K

szág hadszíntérré válásának egyik legsúlyosabb következménye. Az egyévszázad alatt bekövetkező szaporulat nagy részét az állandó háborús-kodás és káros hatásai csapolták le. E Eolyarnaton belül azonban jelentõskülönbséget kell tennünk a várháborúk és a „háborús békeévek” valami-vel nyugalmasabb idõszakai, illetve a legnagyobb szultáni hadjáratok ésa századvég másfél évtizednyi hadakozása kozott. Az általános véleke-déssel ellentétben ugyanis az oszmánok berendezkedése közel sem jártmindenütt olyan látványos és katasztrofális pusztulással, mint azt tör-ténetírásunk az utóbbi időkig vélte. A hódoltság centrumának számltóbudai szanduák területén például az 1546 és 1559 közötti időszakban azelköltözök csupán a lakosság 8,2 százalékát tették ki. Ök azonban fõkéntszegénylegények és nőtlen ifjak voltak, és csak kivételes esetben hagytákel a török országrészt; általában a 15-20 kilométeres körzetben fekvő fal-vakba távoztak. Ez azt mutatta, hogy a települeshálózat a várhábonikidején - ezen a területen legalábbis - még nem szenvedett nagyobb káro-kat, így lakói sem ítéltettek megsemmisülésre vagy menekülésre.

Az 1568. évi drinápolyi béke utáni helyzet kissé még kedvezőbb volt.Az állandó török-magyar portyák idején a frontvonal széles sávjánaklakossága csak időlegesen hagyta el otthonát, hogy a közeli védettebb(mocsaras, erdős) területeken vagy településeken vészelje át a kritikusnapokat. Persze ez nem jelentette azt, hogy a hadi útvonalaktól és a be-törések területeitól távolabb ne lettek volna már elpusztult vagy pusz-tuló falvak, elszegényedett emberek vagy íöldöníutóvá vált menekül-tek. A íeldúlt házakat általában mégis hamar újjáépítette, földjeit ismétművelni kezdte, a kínálkozó gazdasági lehetőségeket pedig kihasználtaa lakosság. Mindez egyértelműen megmutatkozott a gazdasági fejlő-désben, illetve a törökök hódoltsági bevételeinek növekedésében is. Aszázad végéig tehát a magyar társadalom hihetetlen ellenálló- és alkal-mazkodóképességrõl, valamint újjáéledési erõrdl tett tanúbizonyságot.

Az 1590-es évek elejétől az ország tartósan hadszíntérré vált. Az év-ról évre ismétlődő megrendítő csapásokat a legellenállóbb lakosság semheverhette ki. Így volt ez mindenütt Európában, ahol évekre elhúzó-dott a hadakozás. A tizenöt éves háború ezért jelentett ,,vízválasztót"mind a településhálózat, mind a népesség pusztulása szempontjából. Aszéles sávban évente újra meg újra elõrenyomuló több tízezer fős hadak

172

Szerbek és bosnyákok útja Magyarországra û

pusztltása elől már nem volt menekvés. S ez valójában már függetlenattól, hogy az oszmán sereg fosztogatásban élen járó alakulatairól (azakindzsik és a tatárok) vagy a királyi hadak rabló zsoldosaıról, esetleg amagyar lakossággal gyakran még a törököknél is elvetemültebben ke-gyetlenkedõ szabad haidúkról volt szó. Néhány esztendő alatt a had-színtér szinte teljesen kimerült, s ezután már csak az volt a kérdés,hány újabb település és lakossága pusztul el vagy menekül északabbra akövetkező hadmúveletek során.

A tizenöt éves háboni alatt a katonaság fosztogatásai és gyilkosságaimellett az emberi életre az igazi csapást az éhínségek és a járványok mér-ték. A hadszíntér kimerülése miatt ugyanis az újabb és újabb expedícióksorán már a külön élelemellátó alakulatokkal rendelkező oszmán sereg iskomoly problémákkal küszködött. A keresztény hadaknál az ellátás mégsúlyosabb nehézségeket jelentett, hiszen a Rudolf császár tartományaiáltal megszavazott szekerekre és igavonó állatokra épített utánpótlástöbbször teljesen csődöt mondott. Az éhező katonákat hamar megtá-madták a különféle járványok (a pestis, a vérhas, a tlfusz, a malária vagya kiütéses tlfusz, az úgynevezett nıorlıiıs hiıııgıiriıiıs), melyek hihetetlengyorsasággal szedték áldozataikat. (Ezek közül a pestis egyébként a bé-késebb évtizedekben is gyakran ütötte fel a fejét.) Az 1597. évi hadjáratidején például a Szentszék által küldött mintegy 7000 fõnyi segélyhad akitört járvány következtében néhány hét alatt harmadára fogyatkozott,miközben Pápa várának visszavételében csupán néhány százan estek el.A németeknél tartóúodó ,sok asszonyállatDk", valamint az olaszokmellett a „sok szép ifjú legények az 6 módjuk szerint” szintén elősegítet-ték a betegségek gyors terjedését. A hadszíntéren teleltetett tatár és val-Ion hadak pedig még tovább tizedelték a környék lakosságát.

Szerbek és bcisnyákok útja Magyarországra Mind a nagy had-járatok pusztítá-

sai, mind a „békeévek” betörései leginkább a magyar lakosságban tettekkárt. A nagy seregek és a portyák általában a folyók, patakok és a fonto-sabb útvonalak mentén haladtak elõre, melyek vidékét a l(árpát-me-dencében való megtelepedéstõl kezdve elsősorban magyarok lakták. Az

1/3

@ HONKEKESÖKabszolút népességcsökkenésből tehát a síkvidéken élő magyarság része-sedett leginkább, miközben a védettebb hegyvidéki területek román,szlovák és ruszin népessége jóval kisebb veszteségekkel vészelte át ahadjárásokat. Sőt a délvidéki szerbek is szerencsésebbnek mondhattákmagukat, hiszen a tizenöt éves háború nagy hadmüveletci az országközépső területén, lakóhelyeiktől általában távolabb zajlottak. Mindezazt eredményezte, hogy Magyarország etnikai viszonyai az 1526-tól1606-ig terjedő időszakban a magyarság szempontjából igen kedvezőt-len módon változtak meg. Ráadásul a következő századvég másfél évti-zednyi hadakozása, a felszabadító háború (1683--1699) ezt a helyzetetújabb óriási csapással még tovább rontotta.

A 16. század legnagyobb etnikai átalakulását a szerbség igen számot-tevő magyarországi térnyerése jelentette. Ez alapvetően összefúggöttazzal, hogy a szerbek már a Mohács előtti Magyarországon is komolykisebbségnek számítottak. A 15. század első felében az oszmánok újabbjelentős balkáni terjeszkedése következtében az ortodox vallású szerb-ség fokozatosan északabbra, részben már a Magyar Királyság területéreszorult. Ezt elósegítette, hogy a török betörések az Al-Duna és a Szávaészaki partvidékén egyre újabb magyar falvakat, mezővárosokat tettekteljesen tönkre. Ezek újranépesltésére mindenképpen nagy szükségvolt. Egyrészt a termelés elmaradása veszélybe sodorhatta a szomszé-dos várak ellátását, másrészt a végek védelmében a magyar uralkodókaz általuk fizetett magyar lovasok és gyalogok mellett a félkatonai élet-módra berendezkedett rác katonaparasztokat (vajmık) sem nélkülöz-hették. Az önként menekülók mellett ezért a határ menti magyar föld-birtokosok és főtisztek - például a neves Kinizsi Pál, az alsó részek főkapitánya - erővel is telepítettek rácokat az elnéptelenedő délimegyékbe. Az áttelepiilõk és a betelepítettek jól jártak, hiszen bizton-ságosabb körülmények közé kerültek, sõt jobb termelési feltételekhezjutottak. A Szerémségben ugyanekkor még a szerb kömyezetet és egy-házi gondoskodást sem kellett nélkülözniiik. Brankovics György despota (1427-1458) és utódai, valamint más szerb előkelők ugyanis a ma-gyar királyoktól katonai szolgálat fejében a határ mentén jelentősebbbirtokokat kaptak. Ezekre pedig ók is nagy számban telepítették áthonfitársaikat, sõt görögkeleti monostorokat is alapítottak. Hunyadi

174

Szerbck és bosnyákok útja Magyarországra É

Mátyás uralkodása alatt a délen vitézkedö Iaksicsok már a Maros-partinagylaki uradalomban is birtokokhoz jutottak.

Ezen folyamatok eredményeként az 1430-as évektől a középkor vé-géig a Szerémség lakossága csaknem teljesen kicserélődőtt, de már a Te-mesközben (Keve megyében és Temes déli részén) is sok szerb élt. Szór-ványaik voltak Bács, Bodrog, Torontál, Csongrád és Békés megyében,valamint Erdélyben Hunyad és Szászváros környékén is. Számukat aMohács elõtti időkig 200 000 főre tehetjük, ami az ország összlakossá-gának mintegy 6 százaléka volt. Valkó és Szerém megye tehát ez idõ-ben már ,rác vidéknek' számított. Nándorfehérvár és a szomszédosvégvárak eleste után az 1520-as években a helyzet tovább romlott, hi-szen a környező megyékre az elkövetkező évtizedek újabb szultánihadjáratai és a szendrői-belgrádi törökök rendszeres betörései miatt to-vábbi hanyatlás várt. Az ország ezen déli területein a 16. század köze-péig emberben és anyagi javakban mérhetetlen, 90 százalékhoz közelipusztulás ment végbe. A szerbeknek a mohácsi csata után tovább foly-tatódó betelepülése ezen a helyzeten gazdasági szempontból javítottugyan, a déli országrész etnikai viszonyai azonban visszafordíthatatlanmértékben alakultak át.

A Szerémség 1526. évi teljes megszállása után az ottani szerbek egytekintélyes része, különösen fegyverforgatáshoz értő csoportjai.k nemkívántak a hódítók szolgálatába állni. A Fekete Emberként emlegetettCserni lován vezetésével több tízezren )ános király oldalára állva pró-báltak új hazát keresni. Szapolyai felismerte katonai jelcntöségüket,és Bács megyében kívánta letelepíteni õket. A földjüket és rnegélhetésü-ket vesztett katonaparasztok azonban nem verhettek itt gyökeret,hamarosan ugyanis a két magyar király küzdelmének eszközeivé vál-tak. Ferdinánd királynak megblzottai révén sikerült átpártolásra birniaőket, minek következtében Szapolyai fegyveres erővel kényszerült fel-lépni ellenük. A kínálkozó alkalom egy - a törökellenes harcokban mártapasztalatokkal rendelkező - határvédő katonaság létrehozására ezérte területen teljes kudarccal járt. jános király fóvezére, Czibak lmre1527 júniusában Arad mellett végleg szétverte lován cár hadait. A szer-bek többsége ezt követően az oszmánok oldalára kényszerült, és Bold-jukban folytatta szolgálatát, immár a magyar királyok ellen.

1/>

@ i-iONi<EiıEsóKEgy-egy kisebb szerb katonacsoport - még Cserni lován hadainak

szétverésc ellenére is - a két magyar uralkodó szolgálatában maradt.Juván egykori kapitánya, Radics Bosics es csapata mindvégig János ki-rályt szolgálta. Szapolyai seregében fõleg nekik köszönhetõen a rácokszerepe olyannyira meghatározó volt, hogy még külön fökapitánnyal(sııpmiıiıs mpiıaneııs Rrisciwıuııı) is rendelkeztek, 1530-ban például Bá-lintıcs lstván személyében. A szerbek jános király fontosabb váraibanés fõként a temesközi, valamint a Maros menti erõsségekben állomá-soztak. Az ország délkeleti területeinek további elrácosodásában így õkis szerepet játszottak. Ez végül teljességgel a Temesköz 1552. évi meg-szállása után valósult meg. Az elõzõ esztendõk háborúskodásai idején eterületet újabb csapások érték, a törökök berendezkedése következté-ben a magyar lakosság egy része elmenekült, helyüket pedig a délrõlújabb hullámokban érkezõ szerb tömegek foglalták cl. Az 1526 elõttcsaknem színmagyar lakosságú Temesvár két évtized alatt teljesen el-szerbesedett. Egy 1577-ben Antwerpenben megjelent térképen a Te-mesközre már rákerült a rácok (Rascí) felirat. A Szerémség ugyanakkormár egy 1564-ben készült velencei mappán is Ráeországkénr {Rıiscıˇa)szerepelt. Mindezek szemléletesen mutatták, hogy e területek etnikaiviszonyai alapjaiban változtak meg.

Ferdinánd király zsoldjába szintén szegõdtek szerb katonák. Mikéntarról a ,vitézló nép” bemutatásánál már szóltunk, az al-dunai rác na-szádosok egy része Komáromban vert gyökeret, másik csoportjuk vi-szont l54l után a törökök dunai flottáját erősítette. Rácok - a folyamiszolgálat mellett - az 1537-ben kinevezett utolsó szerb despota, BakicsPál vezetésével könnyűluvaskênt is csatlakoztak a Habsburg-uralkodéhhoz. Bár 1525-ig Bakics a törökök, majd rövid icleigjános király zsoldjátélvezte, 1527-tól haláláig Ferdinánd király megingathatatlan híve volt.A vele érkezett vagy hívására átállt szerbek azután Győrben és környé-kén telepedtek Ie, ahol - noha egyre megfogyatkozva és részben elma-gyarosoclva - még a 16. század végén is éltek. Erre utal, hogy még azerõdváros 1594. évi elestét követõ esztendõkben is fizette az Udvari Ka-mara az ekkor éppen Magyaróvárott szolgáló rácok pópáját.

A tizenöt éves háború alatt mind a Komárom, mind a Gyõr környékiszerbek komoly utánpótlást kaptak. Az elóbbıek számát Pálffy Miklós

176

Szerbek és bosnyákok útja Magyarországra @

1596 és 1598 között fegyveres akciókkal végrehajtott telepítései növel-ték. Az állandó hadfelvonulások és Esztergom ostromaı (1594, 1595) aDuna partvidékét szinte teljesen elnéptelenltettčk, így az 1595-benvisszafoglalt végvár ellátása és erõdítési munkái csak a környék újrané-pesítésével voltak mcgoldhatók. Pálffy ezt részben Óbuda, valamint aBuda melletti falvak magyar lakosságának kimenekltésével, részben pe-dig Baranya, Tolna és Fejér megye területéről rácok áttelepítésével biz-tosította. Az utóbbiakat - amennyiben önként nem voltak hajlandókészakra költözni - falvaik felegetésével kényszerítette jobb belátásra. Smig a magyar lakosság az 1606. évi zsitvatoroki békét követően fokoza-tosan visszatért eredeti lakhelyére, az Esztergom környéki szerbek nagyrésze a vár 1605. évi eleste után is Komárom és Érsekújvár vidékén ma-radt. Ugyanekkor a Győrben élők száma is szaporodott, mert 1606 és1610 között Temesvári Száva kapitány vezetésével újabb csoportjaikérkeztek, egy részük egyenesen vezetõjük távoli névadó városából.

A királyságba menekült, majd ott megtelepedett szerbek csupánszórványokat alkottak. Pálffy Miklós század végi telepítési akciójaazonban ékes bizonysága volt annak, hogy a Temesköz és a Szerémségmellett a század második felében már a Dunántúlon is jelentõs szám-ban éltek szerbek. Az 1540-1550-es évek szlavóniai és dél-dunántúli tö-rök elõrenyomulása után egyre többen jelentek meg e területeken, elsõ-sorban Pozsega, Baranya, Tolna, de kisebb részben még Somogy és Fe-jér megyében is. Velük együtt Észak-Balkánról jelentõs számbanérkeztek a több délsfláv népcsoport keveredésébõl létrejött állatte-nyésztő etnikum, a vlahok képviselő is, akiket a korabeli magyar nyelvűforrások oláhoknak (latinul vlıırlms, törökul eflzik) neveztek. (Ök azon-ban nem keverendök a szintén oláhoknak hívott románokkal.) A Dunamenti ortodox rácok és vlahok száma oly jelentõs volt, hogy 1565-ben aSzekszárd melletti Grábócon lelki életük gondozására külön monosto-ruk is létesült. Az õslakosságtól eltérõ vallásuk és szokásrendszerük pe-dig szinte teljes gátat vetett beolvadásuknak.

Bár törrénetírásunk a hódoltsági délszlávokat a korabeli bizonytalanelnevezések alapján szinte kizárólag szerbeknek tartja, a délszláv és ma-gyar egyháztörténeti kutatások ezt az elnagyolt képet nemrég pontosí-tották. Ezek szerint a hódoltság talapzatára bevándorolt délszláv lakos-

177

@ i-iONi<EiıEsóKság túlnyomó része ugyan valóban ortodox vallású szerb és vlah volt,ugyanakkor jelentõs (több tízezer fõs) számban érkeztek ide katolikusbosnyákok, valamint kisebb számban még horvátok, sõt cigányok is. Abosnyákok számottevő homogén tömbjei elsõsorban az egykori Szlavó-niában, a Pozsega-Velika vonaltól keletre, valamint a Nyugat-Szerém-ségben, vagyis nagyjából az egykori Pozsega megye keleti területén ésValkóban, továbbá Baranya Dráván túli részén jöttek létre. A 16-17.század fordulóján a folyamatos uiánpotlást kapó bosnyákok pedig mármegtelepedtek a Bácskában is (például Bácson, Baján. Jánoshalmán,Zomboron stb.). E csoportjaikat már a korabeli források is sokácoknakés bunyevácoknak nevezték. Sör néhány nagyobb bosnyák és egyébdélszláv katolikus szórványról a 17. század közepérõl már tudunka Marostól délre fekvõ területeken, fõként Lippa, Temesvár ésKaránsebes vidékén is. Mindezek a katolikus délszlávok lettek azután -a hódoltság megmaradt magyar katolikusai mellett - a 16. század má-sodik felétől kezdődő szentszéki missziók legfőbb célpontjai.

A 16. század végére tehát a szerbek, a vlahok és a bosnyákok Ma-gyarországra való betelepedése óriási mértékű volt. A Maros vonalátóldélre és ennek meghosszabbításában a Duna-Tisza közén - a bosnyá-kokkal együtt - a szerbek már nagy többségbe kerültek, miközben aDélkelet-Dunántúlon is meghatározó volt jelenlétük. A tizenöt éves há-ború pusztftásai után ráadásul korábban szintén magyarok lakta alföldifalvakat szálltak meg, fõként a Maros és a Körösök közötti területen,valamint a Duna két partvidékén. 1629-ben Esterházy Miklós nádorszomorúan összegezte a kialakult helyzetet: „Szinán pasa feljövetele[1593] és Eger bevétele [1596] elõtt az Tisza-Duna között Titeltõl fog-vást egész lánoshalmáig, Szegedig és Kiskunhalas tájáig is feltolakodotta rác nemzetség, A Dunántúlon Szinán pasa feljövetelének előtte Mo-hácson, Szekszárdon, Baranyán, Somogyon felül vagy igen keves, vagysemmi rácság nem lakott, hanem mind magyarság lakta.” A hódoltságtalapzata tehát erre az idõre már visszafordíthatatlanul délszláv - na-gyobbrészt szerb, kisebb részben bosnyák - etnikumú teruletté vált.ezért emlegerték a 17. századi magyar nyelvű források már rendszere-sen Rácországként.

178

Uzzkokok ez vızhok A horvát-zzızvõn vegekzn @

Uszkokok és vlahok a horvát-szlavón végeken A szerbek be-vonása a ha-

tárvédelembe Mohács után - néhány Duna menti várunkat kivéve - te-hát nem járt számottevő eredménnyel. Erre majd csak a 18. század cle-jén, a harmadik törokellenes védelmi hálózat, az Al-Duna és Szávamenti határõrvidékek (Míllıärgreııze) rendszerének kiépítése alkalmávaladódott új, akkor már sikerrel megvalósított lehetõség. Az 1526 utánirövid 16. században mégis volt a középkori Magyar Királyságnak egyolyan területe, ahol a szintén menekült délszláv lakosság nem vált a kétegymással viaskodó magyar király küzdelmének áldozatává. A dalmáttengerparton és a vele szomszédos horvát területeken az uszkokok (la-tinul ııscoci, a szó jelentése menekült), Szlavóniában pedig az említettvlahok más csoportjainak letelepítése és felfogadása hozott komolyabberedményeket.

Ezt a folyamatot több tényezõ segítette elõ. Egyrészt Ferdinándkirály uralma Horvátországban és Szlavóniában Frangepán Kristófemlitett halála (1527. szeptember) után gyorsan megerósödõtt. Más-részt a horvát területeken az oszmánok meglehetõsen közel kerültekKrajna határaihoz, ezért az osztrák tartomány védelmének mielőbbimegszervezêsére égető szükség volt. Végül a középkori Magyar Király-ság bukása után északnyugati irányba itt is jelentõs népvándorlásindult meg. A törökök szokásait ısmerõ és a kardforgatáshoz értõ me-nekültek foglalkoztatására tehát kiváló alkalom kínálkozott, miközbenez anyagi, katonai és politikai megfonrolásokból egyaránt igen a|ánla-tos volt. A földönfutók katonaként vagy letelepltett katonaparasztkéntvaló befogadása azért sem okozhatott jelentősebb problémát, mertHorvátország hegyvıdékcs tája tele volt kisebb-nagyobb középkorivárakkal, a frontvonal jelentõs sávja pedig a megelõzõ fél évszázadbanugyanúgy károsodott, mint a szerémségi területek. Különösen a tenger-parti Zenggtõl Bihácsig terjedõ dalmátffhonıát terület pusztult el csak-nem teljesen.

A bécsi hadvezetés nem hagyta kihasználatlanul a kedvezõ alkalmat.A védelemben érdekelt krajnai rendekkel együttműködve a Boszniából ésHercegovinábál érkezõ uszkokokat hamarosan letclepítcttčk vagy végvá-

I79

@ i-iONKEiusóKri szolgálatba fogadták. Az elõbbire a Kulpa felsõ folyásának északi part-ján fekvõ Sichelberg, Novo Mesto, Möttling (Metlika) és Tschernembd(Černomelj, ma mindegyik Sflovénia, akkor l(.rajna déli részén) környé-kén több hullámban került sor. A telepítést elősegítette, hogy a frontvonaltól nem messze fekvõ terület fõhercegi birtok volt, és azt a korábbizálogbirtokos, Kobasics lván özvegyétól sikerült visszaváltani. Ezutánmár nem volt akadálya a menekültek letelepítésének. 1535-ben azusfltokok katonai szolgálatok fejében külön kiváltságlevélben nyerték elszabadságaikat (előbb húsz esztendőre, majd - bar kimondatlanul - örö-kös adómentességet stb.). Vajdáik és bíráik elõjogai azonban szélesebbkörűek voltak, mint a közembereké. Az elkövetkező évtizedekben aszomszédos területeken újabb menekültcsaládok, kapták meg a privilégi-umokat - összesen mégis csak mintegy 150 família. A század közepéreígy jött létre az úgynevezett sichelbergi kerület (Sıclızllfcrger Disıriˇlcı),melynek élén a katonai és a civil életet egyaránt irányító kapitány állt. Öa howat generálisok alárendeltségébe tartozott, így korzete a 16. századmásodik felétől a károlyvárosi fõkapitányság különleges része volt, s egé-szen a 19. századig fennmaradt.

Az uszkokok jelentósebb csoportjainak letelepítésére foldhiány mi-att nem volt lehetõség. Őket ezért részben a kialakulóban lévõ horvátfökapitányság várainak (fõleg Zengg, Karlobag, Szlunj, Cetin ésOgulin) ltatonaságába, részben az adriai-tengeri flotta hajóira fogadtákfel. Akiknek itt sem jutott hely, azok vagy továbbvándoroltak Krajnabelsõ területeire és Stájerországba, vagy az oszmánok szolgálatába áll-tak, és martalócként vagy hajósként katonáskodtak. A királyi várakbanés a keresztény flottán szolgálók rendes havi uoldban részesültek, azazhasonló végváriakká váltak, mint például a Balaton-felvidéki végházakmagyar védõi. A tengerpartiak tevékenysége azonban sok problémátokozott, hiszen az akadozó zsold miatt a kalózkodás mesrerségét isgyorsan kitanulták. Ebbõl rövidesen komoly politikai bonyodalmaktámadtak, hiszen az uszkokok a török bárkák mellett az oszmánokkalfontos kereskedelmi kapcsolatban álló velenceiek gályáit sem kíméltek.

A századfordulóra a Bécs és Velence közötti ellentétek pattanásig fe-szültek. A grazi hadvezetés ezért mčrlegelte annak lehetõséget a 17.század legelején. hogy az uszkokokat - a késõbb említendó vlahok egy

l80

uzzi<ei<zzi< es vıziwt z hmvzr-zzızvõn vegzkzn @részével együtt ~ a Tiszántúlra áttelepítse. Ennek azonban sem kato-nai, sem társadalmi, de legfőképpen politikai okokból éppúgy nem voltrealitása, mint a német lovagrend szintén többször szóba került ma-gyarországi letelepítésének. Ráadásul Bocskai lstván mozgalma idejénaz udvar a magyar rendekkel nem vállalhatott újabb politikai konflik-tust. A Tiszántúlon pedig volt elég probléma magukkal a hajdúkkal is,hiszen 1607 õszén Nagy András vezetésével újabb felkelést robbantot-tak ki. Az uszkok-kérdés így még bö egy évtizedig napirenden maradt,mígnem a császári hadvezetés fegyverrel kényszerült megregulázásuk-ra, illetve letelepítesükre.

A Szlavóniában elõrenyomulö vlahokkal jóval szerencsésebben járt aHabsburg-hadvezetés. Hasonlóan privilégiumok fejében való letelepíté-sük jelentette az egyetlen megoldást arra, hogy ne vándoroljanak to-vább Krajnába és Stájerországba. A 16. században ez még viszonylagkönnyen megoldható volt, hiszen a Dráva és a Száva között szinteminden folyóvölgy széles sávban teljesen elpusztult. Körös megye ere-deti lakosságának jelentõs része pedig elmenekült, amiról hamarosanmég szólunk. Az uszkokokhoz hasonlóan katonásltodásuk fejében te-hát a sflavón fökapitányság területén a vlahok is földet és különféle ki-váltságokat (adó és egyéb szolgálatok alóli mentesség) kaptak. A fonto-sabb utak és átkelõk mentén teljesített õrszolgálatuk jól kiegészítette avégvárak német és délszláv katonaságának tevékenységét. Ielentós sze-repük ellenére elõjogaik sértették az országrész horvát és magyar föld-birtokosainak érdekeit, még mindig megmaradt jobbágyaik ugyanisgyakran kívánkoztak el a kiváltságoltak falvaiba, vagy követelték ha-sonló kedvezményeket. A 16. században a keveredést megkönnyítetteaz is, hogy a vlahok még nem bírtak azonos privilégiumokkal, és nemalkottak egységes réteget.

Mivel a tizenöt éves háború 1593-ban éppen az e területen kirobbanthadakozásból szélesedett országos konfliktussá, a kisebb-nagyobb ex-pedlciók következményei itt is tragikus helyzetet eredményeztek. Az1597 és 1600 közötti esztendõkben a sflavón fókapitányság területéremintegy tízezer újabb bevándorló érkezett. A 17. század elején ez mindtársadalmi, mind ellátási szempontból igen komoly gondokat okozott.A horvát és a szlavón rendek közös gyűlései, valamint a magyar diéták

181

@ HONKEREEÖK

ezért emelték fel mind gyakrabban szavukat a vlahokkal szemben. Akérdés rendezése tehát egyre égetőbb feladattá vált. Ez elsõsorban Kõ-rös, lvanics és Kapronca vidékén történt letelepitésük után, 1630-banvalósult meg. ll. Ferdinánd király ekkor külön privilégiumlevélben(Sııiııım Valııclmrııiıı) rendezte helyzetüket, melyet utóbb l. Lipót csá-szár is megerősített (1667). A „vlahok statútumai' részletesen szabá-lyozták önkormányzatukat, igazságszolgáltatásukat, katonai feladatai-kat és félig katonai, félig „civil” életük minden területét. A különlegesszerkezetű, megerõdítert településeken lakó vlahoknak fontos szerepjutott még a 18. század elején újonnan megszervezett határõrvi-dék-rendszerben is. Letelepítésük ugyanakkor alapvetően hozzájárultahhoz, hogy a török kor másfél évszázada alatt Nyugat-Szlavónia la-kossága szinte teljesen kicserélõdött.

Horvát vándormozgalom Az uszkokok és a vlahok mind Horvátor-a nyugati országrészén szágban, mind Szlavóniában vagy telje-F'-í sen, vagy nagyrészt elhagyott területekretelepedtek le. Ezek egykori lakói a Mohács elõtti és utáni évtizedek igenaktív török portyái, valamint a kialakulóban lévõ végvánıonalban szol-gáló katonák fosztogatásai következtében elpusztultak vagy elmene-kültek. Az északkészaknyugati irányban kezdõdõ elvándorlás már aközépkor végén sem volt jelentéktelen. Batthyány Ferenc pohárnok-mester 1524 tavaszán Il. lajos királyról már engedélyt kapott arra,hogy azokat a horvátokat, akiknek házaıt a törökök felgyújtották, és la-kóit menekülésre kényszerítették, magyarországi birtokain, elsõsorbanEnying (Veszprém megye) és Battyán (Fejér megye) környékén letele-pltse. Ebben az esztendőben már Ferdinánd Osztrák Íóherceg is többhorvát nemes Ausztriában való megtelepedéséhez járult hozzá.

A horvát-szlavón területek legveszélyeztetettebb részét elsőkénta nemesség hagyta el, miként azt az osztrák példa is igazolta. A magyarnemesség hódoltságból való kirajzásához hasonlóan 1525 és 1550között aki csak tehette, elköltözött a frontvonal közvetlen közelébõl.A boszniai és a szerémségi török martalócok emberrabló és fosztogatótevékenysége miatt a közállapotok e területeken ebben az idõben

T

Horvát vándormozgalom a nyugati országrészén Š

nagyon megromlottak. Az ekkor még Greben várában (Körös megye)tartózkodó Batthyány Kristóf késõbbi pohárnokmestert ezért léltetteannyira nagynénje, a nagy hatalmú Batthyány Ferenc felesége, Svet-kovics Katalin, amikor 1538 nyarán a következőket írta neki: „Én azttanácsolom, hogy sehová semmiképpen ne menj, mert uram örökké ha-ragudni és neheztelni kezd rád. Én sem veszem jó néven tőled, mert ér-ted te magad, hogy nem szükséges most tenéked ilyen idõben oda jár-nod, ahol minden bokorban félsz az ellenségtól.”

A nemesek persze nem egyedül, hanem szépszámú kíséretükkelkeltek útra, hogy Magyarország nyugati területein vagy valamelyik oszt-rák tartományban találjanak új hazára. Már az 1524-böl említett horvátnemesek is családtagjaikkal és szolgálóikkal kaptak Ausztriában menedé-ket. A jobbágyság nagy tömegben való útra kelése fõként az 1532. éviszultáni hadjárat által okozott hatalmas pusztítások után vált általános-sá. A kivándorlás ugyan többnyire önkéntes volt, hamarosan komoly te-lepitési akciók is kezdődtek. A horvát-szlavón területeken és Magyaror-szágon egyaránt birtokos fõnemesek (a Batthyányak, Nádasdyak, Erdõ-dyek, Keglevicsek és Zrínyiek) felismerték, hogy délvidéki uradalmaikigen jelentõs pusztulását nem tudják megakadályozni. Várnagyaik javas-lataira ezért egyre gyakrabban döntöttek úgy, hogy e birtokaik jobbágya-it megpróbálják áttelepíteni a Drávától északra fekvõ magyarországi ura-dalmaikba. Mivel az utóbbiakban bőven volt még műveletlen, pusztáso-dott vagy irtásra alkalmas terület, a menekülni vágyók befogadása nemütközött nehézségekbe, sõt komoly gazdasági érdek volt. Az 1530-asévek végén ezért fordult már elõ olyan eset is, hogy egy-egy nagybirto-kos-família összeveszett azon, kinek a birtokán telepedjen meg egy isme-retlen területről érkezõ újabb bevándorlóhullám.

A menekülni vágyók Magyarországra való felköltözésének segítésé-re, illetve a telepítésekre általában egy-egy tekintélyesebb horvát szár-mazású familiáris kapott megbízást. A Batthyányak esetében példáulkülönösen fontos szerepet játszott Francsics Péter, a németújvári (maCüssing Burgenlandban) uradalom udvarbírája. Õ felismerte, hogy a je-lentõs nagyságú erdős és bozótos területek művelés alá vonásával nö-velheti az uradalom bevételeit, de egyúttal honfitársait is megmenthetia végsõ pusztulástól. Telepítő tevékenysége tehát többszörösen hasz-

183

@ HONı<EREsóKnos volt - nem véletlenül emlékezett meg errõl oly szemléletesen a csa-lád 17. században készült genealógiája: „Szulimán török császár nagyerővel megszállván Boszniát, Krupa és Iajca nevû várakat megveszi,végre 1566. esztendőben Sziget várát is megvévén, kinek birtokába esniés hódolása alatt lakni nem akarván, a Francsicsok kénytelenítettek el-hagyni jószágukat és minden marhájukal, s jöttek ide Magyarországra.Francsics Péter elõször is jött a tekintetes és nagyságos Svetkovics Kataasszony udvarába, aki látván szolgálatra való indulatát, németújvárigondviselãjévé tette. Egynéhány esztendeig híven szolgálván és hűsége-sen járván el a dolgokban, Boszniának elvesztése után egynéhány esz-tendővel a horvátság kikívánkozván a pogány igája alól, egyszer is,másszor is, lovakon, gyalog, gyermekeikkel és portékájukkal megrakod-ván, jöttenek ki. És mivel már annak előtte ismerősek voltak FrancsicsPéterrel, instálták [kérték] általa Svetkovics Kata asszonyt, adjon he-lyet, földet, amelyet megszállhatnak, amit effectuála [végrehajtott] isFrancsics Péter. Asszonya pedig ezt az egész dolgot rábízta, és a német-újvári uradalomban lévő horvát falvakat ekkor szállította meg."

Az áttelepítés során különösen nagy figyelmet fordítottak a művel-tebb réteg (papok és irástudók), valamint a mesteremberek kimenekíté-sére. 1538 nyarán Svetkovics Katalin Raveni Mihály szlavóniai ítélő-mester habozására a következőket jegyezte meg: „Kár volna olyantudós embernek elveszni.” Mihály mester hamarosan valóban Magyar-országon volt, hiszen IS48 és 1552 között már Nádasdy Tamás ország-bíró ítélőmestereként teljesített szolgálatot. Nem csekély problémát je-lentett a szekerek és igavonó állatok biztosítása a menekültek számára,akik állataik mellett amit csak tudtak, igyekeztek új hazájukba maguk-kal hozni. A menetoszlopok ellátása és fegyveres védelme is komoly ne-hézségek elé állította a telepítóket. Sőt az is vitákra adott okot, hogy amenekültek mi módon kötelesek javaik után belső vámot fizetni. A be-folyásosabb fõurak - például Batthyány Ferenc ~ azonban már az1530-as években uralkodói engedményeket szerezték, hogy Magyaror-szágra átköltöző alattvalóik mentesüljenek a vámok fizetése alól.

Az 1530-1540-es évek nagy hullámai után az Una-parti Kosztajnicavárának 1556. évi elestét követõen újabb jelentős tömegek keltek útraMagyarországra. Ezen a területen ugyanis a határvédelem kiépítése

154

Horvát várıdorınozgalorn a nyugati országrészen É

még éppen csak megkezdődött, így a Bihács és Sziszek közötti területszabad prédájává vált a boszniai martalócoknak. A század második felé-ig összességében végül több tízezer honıát és sflavón nemes és jobbágyhagyta el lakóhelyét, s menekült északra. Ennek koszonhetóen a Mura-köztõl egészen Morvamezõig a királyi Magyarország és az osztrák tar-tományok határán egy viszonylag széles, horvátok által (is) lakott sávalakult ki. Különösen szép számban telepedtek le Németújvár, Kör-mend, Rohonc, Szalonak, Kismarton, Sopron, Bécs és Pozsony vidékén,fõként az említett családok uradalmaiban. Sőt számuk az 1570-es évekelejére annyira megszaporodott, hogy az alsó-ausztriai rendek ekkormár azt szorgalmazták Miksa császárnál: általános rendeletben tiltsákmeg a további bevándorlást, a letelepülteket pedig zárják ki mindenféletisztség vıselésébõl. Mivel azonban a Horvátországból és Szlavóniábólkiköltözõk egykori falvai nem maradtak sokáig üresen, a további - bárcsökkenő »- magyarországi és ausztriai betelepedês nem volt megakadá-lyozható, A frontvonal közelébõl a Dráva és a Száva küzére is mindigbőven érkezett utánpótlás, nagyrészt vlahokból, de még honıátokból is.1566 elején Batthyány Kristóf például tíz esztenddre adott adómentes-séget a Varasd megyei Jakupecben letelepedõ horvátoknak.

Bár a szerbekkel ellentétben a honıátok katolikusok voltak, jelentõ-sebb mértékben mégsem olvadtak be a környék magyarságába. Ez fõ-ként azzal volt magyarázható, hogy meghatározott idõre szóló kivált-ságok (adómentesség és különféle engedmények) fejében általábanönálló településeket, irtásfalvakat hoztak létre, vagy egy-egy magyarfalu jól elkülönülő részén vertek gyökeret. A Körmend melletti Nádaljá-ból ekkor lett Magyar- és Horvátnádalja, miközben Rohonc mezõváro-sa magyar, német és horvát városrészre oszlott. Nyelvük és azonosság-tudatuk megőrzésének köszönhető, hogy a horvátok száma Burgen-landban mind a maı napig igen tekintélyesnek nevezhető, hiszen a Z0.század elején létrehozott új osztrák tartomány lakosságának ma is kö-rülbelül 10 százalékát alkotják.

A betelepülõ horvátokat vezetõ nemesi családok nagy része viszontfokozatosan elmagyarosodott. A nagybirtokosok udvaraiban, uradalmat-ban vagy magánhadseregeiben a magyar nyelv ismeretének hiányábannem volt lehetõség a felemelkedésre. Az udvari szolgálat és a magyar

135

@ HONi<EitEsóKköznemességgel való keveredés fokozatosan vezetett a nyelv, majd azıdentıtástudat váltásához. Petar Nizancsicsból így lett Madarász Péter,akinek emlékiratából ismert pályája kiválóan példázta hasonlóan járthonfitársainak sorsát: „A török horvátországi Kosztajnicát és egyéb erõsvárakat elvette a kereszténységtõl, ami miatt sok nemes és polgári ren-den való emberek élcteket bujdosásra vették és - a maguk saját marháju-kat elhagyván - idegen országba kellett költöznıük. Az én atyám is ak-kor, a maga örökségét elhagyván, ide Magyarországra jött. Ezt mikor lát-ta a néhai boldog emlékezetű Batthyány Boldizsár, látván nemeslevelétés maga friss voltát, tovább nem akarta botsátani, hanem szolgálatátmegkedvelvén magánál tartotta még egész esztendeig. Esztendõ múlvánÖnagysága felküldte volt Német- avagy Ausztnai Országba madarászsá-got tanulni. Õ megtanulván, ismét hazajött az úthoz, és madarász szol-gája volt Önagyságának. Azonban Istenben elnyugodott Zrínyi Dorıcaasszonyom Õnagyságának [Batthyány feleségének] egy jámbor szolgáló-ját vette volt házastársul. Ezért Ónagyságaik mindkettõjükhöz jó aka-rattal voltanak, (3 ez mostani telket, melyet én bírok Rohoncon, az énatyámnak és anyámnak jámbor szolgálatukért adták."

Románok, szlovákok és rutéı-tolt A 16. században a románság isiii jelentõsen bővítette középkor-ban megszállt területeit (Déli~Kárpátok völgyei, Fogarasföld, Hát-szeg-vidék, Máramaros megye déli fele, Temesköz keleti része). Ennek afolyamatnak tobb tényezó kedvezett. A fõként pásztorkodásból éló olá-hok - miként õket a korban nevezték ~ földművelčsre való áttérése azönálló erdélyi fejedelemség kialakulását követõen is folytatódott. Kené-zeik és vajdáik a nagyobb medencék és síkvidékek magyar földesuraivalkötöttek egyezégeket, s ezek értelmében a megmaradt, általában gyen-gébb minõségű területekre telepítették le õket. Mivel a földesurak érde-keltek voltak minden talpalatnyi föld művelés alá vonásában, ideiglenesadókedvezményekkel támogatták az akciókat. A nehezebb körülmé-nyek közötti gazdálkodás ellenére a románság egy részének ininden-napjaiban ezért életmódváltás következett be, bár továbbra is nagy tömegeik foglalkoztak hegyvidéki pásztorkodással.

i86

Románok. szlovákok és ruténok Q

A románság térnyerését jelentősen elősegítette, hogy a 16. századmásodik felétől Havasalföldről és Moldvából a romló politikai-gazdasá-gi viszonyok miatt erőteljes bevándorlás kezdődött. Ezt a népesség-tobbletet a hegyvidéki területek már nem tudták befogadni. ezért a sík-vidékekre való román behatolást ez a folyamat is megkönnyítette. A ti-zenöt éves háborúban ráadásul a magyarlakta területeket (például aMezõséget) érték a legsúlyosabb csapások, ahová azután a hadak pusz-tításaitól kevésbé érintett románságnak kiváló alkalma kínálkozotta betelepülésre. Az Erdélyben megfordult császári fizetõmester, Zacha-rias Ceizkofler 1602-ben tökéletesen összegezte e folyamatok eredmé-nyét: „Erdélyben román falu azelőtt kevés volt, de most a hegyekbennagymértékben elszaporodtak, mivel a síkvidék pusztulásával szembena hegyvidék megépült." Végül a románok lakta területek kapcsolattar-tásának a politikai viszonyok is kedveztek, hiszen a középkori MagyarKirályság csaknem minden román lakója az erdélyi fejedelemségbe ke-rült. A románság száma tehát a század folyamán mind a Királyhágóntúli területeken, mind a Partiumban jócskán gyarapodott. Az általukbenépesltett területek majd mindenütt megközelítették a magyar, aszékely és a szász náció által lakott vidékeket. Sőt valójában már ekkormegkezdődött egy többé-kevésbé összefüggő románlakta sáv kialakulá-sa a Kárpátok vonala mentén, valamint a Partium hegyvidéki területein(például a Cyalui-havasokban) is.

A szerbekhez hasonlóan az asszimilációs folyamatok a románokatis csak kismértékben érintették. Ortodox vallásuk és eltérõ életmódjukkövetkeztében - a Hunyad megyében református hitre áttértek egyrészét kivéve - a környező népesoportokba való beolvadásuk nem voltjellemzõ. Mivel pedig nem alkottak rendi nemzetet, azok a telepítése-ket végző kenézek és vajdák (főként Hunyadban, Máramarosban ésBiharban), akik szolgálataikért armálist és birtokot szereztek, hamarbetagozódtak a magyar nemességbe. A szász városok támogatásávalaz 1540 -1550-es években ugyanakkor Nagyszebenben és Brassóbanmegjelentek első anyanyelvű könyveık. Néhány évtized múltán pediga katolikus Báthory lstván fejedelem már ortodox püspökségeik (a réviavagy románosan vádi és a felsőszilvási) területi hatáskörét szabá-lyozta.

@ HONKERESÖK

Az ország legészakibb területein élő szlovákok és a ruténok (ruszi-nok) 16. századi térnyerése viszont egyáltalán nem volt meghatározó.A hadjárások következményei persze őket jóval kevésbé érintették,mint a magyarságot. A szlovákok ezért a 17. század első felében a ti-zenöt éves háborúban elpusztult magyarlakta észak-alföldi területeketfokozatosan kezdték benépesíteni, néhány szőrványuk kivételével vi-szont ckkor még elmagyarosodtak. Az északkeleti íolyóvölgyek menténelszórtan megjelentek a Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Sá-ros és Szepes megyében élő, ekkor még ortodox, a 17. század közepétőlmajd görög katolikus ruténok is. Ez a folyamat azonban pusztán jóvalkésõbb, csak a IB. században hozott számottevő eredményt.

Összességében Magyarország etnikai képe a 16. században óriásit vál-tozott. A háborúk következtében megfogyatkozó magyarság a honke-reső délszláv (szefo, horvát, bosnyák, vlah) és román lakossággal szem-ben visszafordíthatatlanul megindult a kisebbségbe kerülés útján. A kü-lönböző etnikumok együttélése azonban ekkor még nem okozottnemzetiségi problémákat, hiszen a korban a választóvonalak nem kü-zöttük, hanem a társadalmi rétegek között húzódtak. Ez idõben tehát akirályi Magyarország minden lakója Hımgıırıısnak, HorvátországéCramának, az erdélyi fejedclemségé pedig Tmnsilvaııusnak számított,függetlenül attól, hogy melyik etnıkumhoz tartozott, vagy milyennyelvet beszélt. A magyar és erdélyi földbırtokosok ezért gazdasági ér-dekeiknek megfelelõen a következő évszázadban is folytatták a telepí-téseket, aminek eredményeképpen a magyarság szempontjából az ará-nyok még tovább romlottak. A magyar lakosság fokozatos kisebbségbekerülésének később igen nagy jelentősége lett. Hosszú távon ez volt azoszmánok berendefltedésének és a velük való nagy háborúknak azegyik legsúlyosabb következménye.

A hódítók népessége Az oszmánok hódolrságot megszállva tartói alakulatai és a velük érkező csekély lét-számú polgári lakosság szintén a fenti folyamatokat erősítette.Az összesen pusztán 50-B0 000 főt ugyanis - a közvélekedéssel ellen-

W

A hódítók népessége @

tétben - nem iga7J1itú törökök, hanem többségében délsdávok (főkéntbosnyákok és szerbek) alkották. Ezt tökéletesen alátámasztják a budaivilájet várkatonaságának etnikai összetételére vonatkozó legújabbkutatások. Ezek szerint a magyar hadszíntér váraiban szolgálók többmint 90 százaléka már kezdetben is a Balkán-Eélszigetről, lőleg Bosz-niából, Macedőniából és Szerbiából érkezett. Az 1550-es évektől ezaz arány még tovább növekedett. A gyorsan fogyó és változó várkato-naságot ugyanis ekkor már csaknem kizárólag Boszniából, Hercegovi-nából, Észak-Szerbiából és a Dráva-Száva közérõl pótolták. Míg azon-ban az első két területről érkezők főként muszlimok voltak, így a balká-ni muszlim szokásokat hozták magukkal, addig a rác és a velükkeveredő-összeolvadö vlah katonák ortodox szokásaik szerint éltek to-vább Magyarországon. A tímárbirtokos szpáhik származása kevésbé is-mert ugyan, de minden |el szerint többségükben ők is balkáni renegá-tok voltak.

A hódítók társadalmának legmeghatározóbb katonai-hıvatalnoki ré-tegei: a begler- és szandzsákbégek, a különböző kisebb-nagyobb tiszt-ségviselők (a vilájetek pénzügyeit irányító hivatalnokok, a defterdárok;az egyes szandzsákok területén birtokos szpáhik elüljárői, az alajbégek;a kádik stb.), a vallási élet vezetõi (a dzsámık és mecsetek elõimádko-zói, az úgynevezett imámok; a különféle jogtudósok és kolostori elöljá-rók) többségében mind a Balkánról származtak. A jelentősebb polgárilakossággal rendelkező ,török" városokban élő kereskedők és ıparosokszintén ugyanerről a területről - illetve kisebb részben a dalmáciaiRagúzából - érkeztek. Ezt igazolja a régészeti ásatások során nagy tö-megben előkerült balkáni típusú, Íeketésszürkére vagy feketére égetett,kézikorongon készült kerámiaanyag (korsók, fazekak stb.). A nyelvé-szeti kutatások szerint pedig oszmán-török jövevényszavaink tekinté-lyes része is bizonyíthatóan szláv közvetítéssel került át a magyarba.Sőt egy 1668-ban Magyarországon készült török nyelvtankönyv is arróltanúskodott, hogy az itt élők boszniai török nyelvjárás! beszéltek. Ahódoltság végvárainak es nagyobb városainak élete tehát valójábannem török, hanem bosnyák és rác világ volt. Ioggal állapította meg aneves török utazó, Evlia Cselebi az 1660-as években, hogy „Buda egészlakossága boszniai bosnyák".

HITKERESŐK

Magyarország történetében a kora újkor nemcsak politikai, gazdaságiés etnikai szempontból hozott hosszú évszázadokra kiható változáso-kat. A ló. század első felében Európában végbemenő átalakulások - amagyar gazdaság fejlődése mellett - alapvető következményekkel jár-tak az ország felekezeti viszonyainak megváltozása szempontjából is.Az 1517-ben Wittenbergben Luther Márton fellépésével megindult re-formáció kezdeti hatása Magyarországon már ll. Lajos uralkodása alattjelentkezett. A Mohács utáni bó fél évszázadbaiı azután a protestantiz-mus a három részre szakadt ország szinte minden területén elsöprőgyőzelmet aratott.

Mırnmurphıısis relígíoııís: A 16. század végére a protestan-katolikusból protestáns ország tizmus különböző irányzatainakfi? elterjedésével, majd egyházzászervezõdésével Magyarországon kialakult a felekezetek nagyjából ál-landó aránya. Mivel az országba betelepült igen csekély számú,50--B0 000 fõnyi ,,törökség" egy részét sem muszlimok, hanem ortodoxszerbek és vlahok, valamint katolikus bosnyákok alkották, az oszmánmegszállás ellenére az ország lakossága 99 százalékban megmaradt ke-reszténynek. A csaknem 3,5 millió kereszrénynek a század végén azon-ban már több mint a fele református, negyede evangélikus, a többi pe-dig antitrinitárius, katolikus és ortodox volt. Összességében tehát a la-kosság mintegy 85 90 százaléka vált protestánssá.

190

A/leınııırıplınsis ı:lı'_gı'aııı's.- katolikusból protestáns ország û

Bár eléggé általános az a nézet, miszerint ebben az óriási ,,átválto-zásban" legalábbis a hódoltság területén a törökök engedékenységéneknagy szerepe volt, szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a szom-szédos Alsó-Ausztriában a század második felében a protestánsok a la-kosság megközelítőleg hasonló részét tették ki. De még a vallásháborúkdúlta Német-római Császárság katolikusainak is mintegy fele a pro-testantizmus valamelyik irányzatára tért át. Mindez azt bizonyítja,hogy a közép-európai országok lakóiban mindenütt megvolt a fogé-konyság az új hit iránt, függetlenül attól, hogy milyen politikai be-rendezkedésben vagy mely dinasztia hatalma alatt éltek. Vitathatatlanugyanakkor, hogy az oszmánok az általuk megszállt magyar területe-ken ritkán állítottak akadályokat a reformáció terjedése elé, Amennyi-ben keresztény alattvalóik adóikat rendesen megfizették, vallási szoká-saikkal szemben közömbösek - nem pedig türelmesek - voltak. Amikorviszont pillanatnyi érdekeik úgy diktálták, a protestáns-katolikus hit-vitákban az utóbbi félnek kedveztek. A protestantizmus magyarországielterjedéséhez az igazi alapot valójában a katolikus egyház középkorvégi válsága és a megreformálása iránti óriási igény teremtette meg.

A katolikus egyház Európában a lő. század végétől súlyos válságpe-riódust élt át. A földrajzi felfedezések kitágították a világ határait, a re-neszánsz megrendítette a középkori ember világképét, miközben a val-lásosság iránt egyre nőtt az érdeklődés. A meglehetõsen konzervatív ka-tolikus egyház nehezcn tudott ezekhez az új igényekhez igazodni.Ráadásul a papság egy részének műveletlenségével és visszaéléseivelszemben egyre nőtt az elégedetlenség. A belső megújulásra tehát rend-kívül nagy szükség volt. Az erre irányuló és főként alulról induló egyhá-zi reformklsérletck (a szerzetesrendek átszervezése, majd később újakalapítása, laikus vallásos társulatok létrehozása, valamint az új vallásiigényeket kielégítő vallásos irodalom elterjesztése) kezdetben csak igenszerény eredményeket hoztak. Ezek a törekvések éppen a reformációhatására a tridenti (trentói) zsinat (1545-1563) eredményeit követőenváltak valódi egyházi reformprogrammá.

Magyarországon a középkor végén a katolikus egyház helyzeténekalakulása teljesen megfelelt az Európában zajló folyamatoknak. A fó-papság elsősorban politizált, és magas méltóságokat töltött be -- gon-

191

@ HıTKEREsoKdoliunk csak Bakócz Tamás, Szatmári Cyörgy vagy Szalkai László esz-tergomi érsekck páratlan politikai befolyására a Mohács elõtti évtize-dekben. Az alsópapság ugyanakkor igen szegényesen élt, hiányosműveltsége miatt pedig nem tudta megfelelõen ellátni a hívek lelki gon-dozását. A szeizetesrendek egy része szintén komoly válságba került. Aproblémák megoldására irányuló reformok pedig csupán szerény mér-tékben jelentkeztek, így természetesen csak kisebb eredményeket hoz-hattak - miként például Tolnai Máté szentmártoni fõapát bencés re-formmozgalma. A ferencesek megújulást sürgető prédikációi és a Ma-gyarországon is szép számmal létre|ovõ vallásos társulatok (azúgynevezett Lfonfmızmiiıisok) - melyek a vallásosság elmélyítését tűz-ték ki célul - mind meggyõzõen jelezték. hogy az embereket komolyanérdekelte hitük. A zarándoklatok számának növekedése és a magyarnyelvű kódcxirodalom virágzása ugyanezt támasztotta alá. A katolikusegyházat átalakítani (latinul refonııare) kívánó reformáció különbözõirányzatai iránt ezért mutatott a kor Magyarországának embere (is)nagy érdeklődést. Nem véletlen, hogy a magyar reformátorok elsõ gene-rációiának jelentõs része (Sztárai Mihály, Szkhárosi Horvát Andrásstb.) a katolikus megújulást szorgalmazó ferencesek közül került ki. El-sősorban tehát ennek a fogékonyságnak köszönhetõen ért el a protes-tantizmus oly meghatározó eredményeket a század második felére méga hadszínrérré vált országban is.

A két király közötti és a török elleni hadakozás paradox módonszintén elősegítette a reformáció ter|edését. Az amúgy is válságban lévõkatolikus egyház pozíciói ezekben a küzdelmekben óriási károkatszenvedtek. Mohácsnál az ország tizenkét püspökébõl hat holtanmaradt a csatatéren, a két ellenkirály által az egyházmegyék élére újon-nan kinevezetteket pedig a pápák nem vagy csak vonakodva erősítettékmeg. Ezzel magyarázható, hogy 1538-ban mindössze három, 1574-benpedig négy felszentelt püspöke volt az országnak. A zűrzavaros kö-rülmények küzött még a kinevezett egyházfók is alig tudtak egyház-megyé|ük vallásos helyzetével foglalkozni. Ehelyett továbbra is dip-lomáciai megbízatásokat vállaltak, illetve a királyság belpolitikai életé-nek čs igazságszolgáltatásának irányításában vettek részt. 1541-bentörök fennhatóság alá került a kalocsai, 1543-ban pedig az esztergomi

192

!l/lcınıııoıplıosis religıoııısz katolikusból protestáns ország @

érsekség központja, ahonnan a káptalan Nagyszombatba költözött.Söt ugyanebben az esztendőben a pécsi, majd -- még szintén 1543-ban ~a váci püspök székhelye is török vár lett, 1552-bcn pedig erre a sorsa |u-tott Csanád és ideiglenesen Veszprém is. Noha az utóbbi püspök kápta-Ianja már ezt megelőzõn a védettebb Sümeg várába menekült, onnétcsak 1630-ban tért vissza. A csanádi, majd 1560 után a váradi és agyulafehérvári püspökség igen hosszú idõre megszűnt, noha a hódolt-ságban vagy Erdélyben lévõ püspöki székekre a magyar királyok to-vábbra is kineveztek föpapokat. Végül az egri káptalan a század máso-dik felében a Kassa melletti egykori jászói premontrei kolostorban ta-lált menedékre.

A katolikus egyházi struktúrák nemcsak felsõ szinten roppantakössze. A polgárháborúban a gazdag. de védtelen egyházi (püspöki,káptalani és kolostori) birtokokra - miként arról már szóltunk - a kör-nyék fõnemesei vagy a feltörekvő családok csaptak le. A végvárláncolatkialakulásával az uralkodók nem voltak érdekeltek a megmaradt |elen-tõsebb egyházi tisztségek állandó betoltésében sem, az ezekhez tartozójövedelmek ugyanis a védelmi rendszer ellátásához nagyban hozzájá-rultak. Az esztergomi êrseki széket fõként emiatt nem töltötték be az1573 és 1596 közötti esztendõklıen. A törökök fokozatos előrenyomu-lása következtében ugyanakkor az 1540- 1560-as években az ország kö-zepén még azok a kolostorok is elpusztultak, amelyek addig átvészeltéka korábbi másfél évtizedet. A veszprémi egyházmegye mintegy 100 ~ugyan nem egy idõben létező - középkori kolostora például mind egyszálig eltűnt, miközben 600 plébániájából is pusztán néhány tucat ma-radt meg a század második felére. Erre az idõre országos szinten ispusztán a ferencesek (például Jászberényben, Szegeden és Gyöngyösön,valamint az erdélyi Csíksomlyón) és a pálosok (Sflavóniában), vala-mint a Pozsonyba és Nagyszombatba menekült apácarendek tudtákmegőrizni vagy átmentem néhány kolostorukat. A törökök tehát valő-jában a katolikus egyház pozícióinak hódításuk miatt bekövetkezőmeggyengítésével segítették elő önkéntelenül is a reformáció 16. száza-di magyarországi diadalát.

1 ?3

@ HiTKEiıEsÖK

Európa szellemi vérkeıingésél-.ien A protestantizmus újabb ésl im" újabb reformokat követelőirányzatai nagyjából európai elterjedésüknek megfelelõen vertek gyöke-ret Magyarországon is. A folyton meg-megújuló, majd radikalizálódótanok megismerése és elsajátítása állandó kapcsolatot igényelt a refor-máció legfontosabb központjai (Luther Wittenbergje, Kálvin Geiıfje éstöbb német város), valamint a török „torkában” hányódó Magyaror-szág között. Az állandó összeköttetést a német és svájci egyetemekenegyre nagyobb számban tanuló magyarországi és erdélyi diákok, vala-mint a - Gutenberg találmányának köszönhetõen - már nagy mennyi-sčgben hozzáférhetõ új vallási irodalom biztosította. Ugyanakkor a ke-leti Habsburg Birodalommal létrejött perszoiiáluiiió is igen kedvezett anémet területekkel való szorosabb vallási-szellemi kapcsolatok kialakí-tásának. Mindezeknek köszönhetõen az éppen szétesöben lévő, majdvégleg három részre szakadt Magyarország is képes volt megmaradniEurópa szellemi vérkeringésében. Ez pedig mind az adott pillanatban,mind hosszú távon páratlanul fontos eredmény volt.

A lutheri reformáció tanait elóször 1521-ben a budai főiskola néhánytanára fogadta el. Kezdeti terjedését a Wittenbergbe pmgriıırílo' diákokmellett a budai német polgárságnak és a királyi udvar néhány tagjánakfogékonysága segítette. Hamarosan a nyugat-magyarországi, a szepes-ségi és az erdélyi városok német polgársága is megismerkedett a tanítás-sal, amely 1530-ban a császárságban hivatalosan is külön egyházzászervezödött. Ennek hitvallását már nem Luther, hanem Philipp Me-lanchthon fogalmazta meg. Mivel 1530-ban ezt az augsburgi birodalmigyűlésen fogadták el, a város nevéből származott a lutheri egyház régielnevezése: ágostai hitvallású evangélikus egyház.

Az új hitnek a fõpapok és a köznemesség körében eleinte bőségesenakadt ellenzóje. Az előbbiek eretnekséget, az utóbbiak pedig az erősödőHabsburg-befolyás közepette újabb „német praktikát” láttak benne.Ennek ellenére a század folyamán a lutheri irányzat két nagy hullám-ban jelentõs sikereket ért el. Az erdélyi szászok körében a brassói lel-kész és térképmetszõ, Johannes Honterus, míg a felsõ-magyarországinémet polgárok között a Wittenbergben tanult bártfai rektor, Leonhard

194

Európa szellemi vérkeringésében @

Stöckel játszott elévülhetetlen szerepet az új hit terjesztésében. Bárelõbbi is komoly írót munkássággal dıesekedhetett, utóbbi még azzal iskiemelkedett, hogy 1546-ban megszerkesztette a magyarországi refor-máció elsõ hitvallását, az úgynevezett Coıı/'essío Peııırıpo/iırrıırít. A nevesöt szabad királyi város (Kassa, Lócse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben) ezzelvédekezett Ferdinánd király elõtt az eretnekség vádjával szemben.

A német polgárság után a lutheri reformáció - wıttenbergi diákokbóllett városi és vándorprédikátoroknak köszönhetõen - hamarosan ma-gyarlakta területekre ıs átterjedt. Elsõ nagy terjesztõi közül a ,magyarLuthernek" nevezett Dévai Bíró Mátyás, Ozorai lmre és Cálszécsi And-rás emelkedett ki. Az õ munkájukat a várháborúk korszakában, majdaz 1568-ban beköszöntő „békesség” idején a második hullám térítõifolytatták, Elsősorban Szkhárosi Horvát András tállyai prédikáror,Sztárai Mihály hódoltsági reformátor és a híres prédikátor vándor-nyomdász, Huszár Gál érdeme volt, hogy az ágostal egyház orsúgosanis gyökeret tudott ereszteni. lrodalmi műveikkel (gyülekezeti énekek,zsoltárok, hıtvıtázó drámák, verses hıstórıák) és térítõmtınkájukkal õkjuttatták Luther eszrnéinek már Melanehthon által átdolgozott válto-zatát a magyar falvakba, mezõvárosokba és néhány nagy tekintélyűfóút (Perényi Péter, Thurzó Elek, Nádasdy Tamás, Petrovics Péter stb.)bırtokára. Ezek a nagybirtokosok patronáló tevékenységüknek és igenjelentõs országos befolyásuknak köszönhetõen a reformáció elterjedésé-ben meghatározó szerepet játszottak - miként errõl még a }\'yeIvL~mso'L'című fejezetben is szólunk. Melanchthon tanai egyébként azért is vol-tak nagy hatással Magyarországon, mert a protestáns humanizmus leg-fõbb alakja 1555-ben alapvetõ szerepet játszott a wittenbergi magyardiákközösség (coeırıs) megalapításában, annak kéthetente tartott dispu-táin pedig haláláig általában õ elnökölt.

A reformáció magyarországi befogatlásának mintegy bő fél évszáza-da alatt a különféle tanítások (mind a lutheri, mind a kálvini, de fõkénta radikálisabbak) meglehetõsen képlékenyek voltak. A hívek ugyaniseleinte igényeiknek megfelelõen válogattak a különféle irányzatok ele-meibõl, sõt gyakran tértek át egy régebbi tanitásról az iijabbikra, vagyfogadták el mind az egyik, mind a másik bizonyos részleteit. A századvégéig ezért a sokszínűség jellemezte meg a többnyire egységesnek

V95

@ HKTKEREEÖKmondott áramlatokat is. Ezt a helyzetet jól jellemezték a század köze-pétõl szinte megszámlálhatatlan különféle hıtviták és zsxnatok, melyeksorán az egyes irányzatok fokozatosan tisztultak le. Ezek eredménye-ként megkezdódhetett a hıtvallások szerkesztése és az egyházszerveze-tek alapjainak lerakása.

A felsõ-magyarországi öt város hitvallását 1559-ben a szintén németlakosságú Garam menti hét bányaváros (Körmöı:-, Beszterce-, Selmec-,Új-, Baka-, Libet- és Bélabánya), majd a következõ évtizedben a tizen-négy magyarországi szepességi város hitvallása (Cvııfessio llepızıpalıˇızı-ım, ill. Confcssío Seepusiana) követte. ldõközben megindult az egyház-szervezet kiépítése is. 1545-ben Báthory Anna, Drágffy Gáspár özvegyetámogatásával Erdódön (Szatmár megye) megtartották az elsõ protes-táns zsinatot. Egy évtized sem telt el ezután, s már létrejött az elsõevangélikus egyházkerület is. Miközben Erdélyt megszállták Castaldogenerális hadai, 1553-ban Berethalom központtal megalakult az erdélyiszász egyházkerület. Ennek elsõ vezetõje, azaz szupenntendense PaulWiener nagyszebeni lelkész lett. A század végén - szintén háborús kö-rülmények közepeıte. 1595-ben iött létre a Sopron-Vas megyei egyház-kerület is, melynek székhelye utóbb a névadó város volt. A Dunán in-neni országrészben vıszont csak az 1610-ben Thurzó György nádorelnöklete alatt tartott zsolnai gyűlés határozott önálló kerület létreho-zásáról, fõleg a szlovák nyelvü evangélikus lakosság számára.

A század végére mégsem a lutheri, hanem az Ulrich Zwıngli, majdKálvin, végül a Heinrich Bullinger és Théodore de Beze (Beza) tanításaitkövetõ, úgynevezett helvét irányú reformáció vált Magyarországon alegmeghatározóbb protestáns felekezetté. Bár a három részre szakadtországban csak jóval a lutheri irányzat után, az 1550-es évek elejétőljelent meg, hatása sokkal jelentősebb és így terjedése is lényegesengyorsabb volt. Az egykori gyulafehérvári kanonok és iskolamester,Kálmáncsehi Sánta Márton elsõsorban az 1538. évi nevezetes segesvárihitvita hatására állt a reformáció pártjára, s működött az 1550-es évek-ben már Zwingli szellemében. Vándorlása során tiszántúli állomáshe-lyein - a befolyásos nagyúr, Petrovics Péter hathatós támogatásával ~ atemplomokhól eltávolíttatta az oltárokat, a képeket és a szohrokat, sígy a magyarországi képrombolás egyik élharcosává vált. Kálmáncsehi

1 96

Euzõpz tzziızmi veri<z„.„gezei>z„ @eredményes tevékenysége idején már nemcsak a katolikus papokkal,hanem a lutheri irányzat követóivel is komoly vitákba kényszerült,aminek köszönhetõen elöbb kiközösítették (bár ó ezt szintén megtetteellenfeleivel), majd több helyről elüldözték.

Kálmáncsehi munkáját a következõ évtizedekben újabb prédikáto-rok folytatták, kiknek eszmét a mezővárosi polgárság, a parasztság,majd a végvári katonaság soraiban is követókre találtak. A Bécsben,Krakkóban, majd Wittenbergben tanult Szegedi Kis lstván működésé-nek fó területe a hódoltság volt. Az 1540-es évek közepétől 1572-benbekövetkezett haláláig a Fehér-Körös menti Gyulától Baranyáig számoshelyen volt lelkész. Eleinte még õ is a lutheri, az 1550-es évektól azon-ban már a helvét irányzat lelkes híve volt. Európai mértékben is jelen-tõs lrói munkássága mellett az önálló református egyliázszervezet ki-építésében is alapvetõ érdemeket szerzett. 1554-ben a laskói zsinat az Erszorgalmazására hozta létre a tolna-baranyai szuperintendenciát,melynek első vezetõje lett. Az 1560-as években ebbõl nóttc ki magát azalsó-dunamelléki egyházkerület. amely már több kisebb egységre, úgy-nevezett szeniorátusra tagolódott, élükön egy-egy esperessel.

A Tiszántúlon Kálmáncsehi örökébe Szegedi Kis tanítványa, a Wit-tenberget szintén megjárt Melius Juhász Péter lépett. 1558-tól debrece-ni lelkészként a cívisvárosban megszilárdította, ma|d megvédelmezte ahelvét irányzatot. Tanító- és szervezãmunkája egyaránt kiemelkedõvolt. 1561-tól õ lett a püspöke az 1554-ben Óvárott (Szatmár megye)létrejött Szatmár vidéki, illetve a Debrecen-Nagyvárad vidéki szuperin-tendencia egyesülésével létrehozott (1557) tiszántúli egyházkerületnek.Ennek szervezetét megszilárdította, majd kidolgozta a debreceni hitval-lást (1562), s azt mind a katolikusokkal, mind alutheránusokkal szem-ben megvédelmezte. 1565-tól igen kemény hitvitákra kényszerült azegyre radikalizálódó Dávid Ferenccel is, aki ebben az esztendóben indl-totta meg a fejedelem udvari orvosa, Giorgio Blandrata nyomán aSzentháromság-tagadók mozgalmát.

Dávid 1564-ben még az erdélyi református irányzat egyik fó szónokavolt. Az ekkor tartott nagyenyedı zsinaton ugyanis végleg eldólt,hogy a lutheranizmus és a helvét irányzat hívei között a fejedelemség-ben nem születhet megegyezés. A végsõ szakítás miatt jött létre

197

@ HITKERESÖK

Nagyenyed székhellyel az erdélyi református egyházkerület, melynekelső püspöke Dávid volt. Az evangélikus egyház fejlődéséhez hasonlóana reformátusok is a Dunától nyugatra alakították ki legkésõbbi egyház-szervezetüket. A dunántúli kerületet 1595-ben éppen annak eredmé-nyeként hozták létre, hogy az ország nyugati felén élõ lutheránusok éshelvét irányúalt elváltak egymástól. Az ország északkeleti területeinugyanakkor különös csoportot alkottak az úgynevezett lmpıeleálvínıs-ızllc (magyarul titkos kálvinisták), akik Melanchthon hatására fõleg azúrvacsora tanáról alakítottak ki sajátságos, a lutheri ortodoxiától eltérõvéleményt. A magyar társadalom fejlődésének sajátosságai miatt a kál-vini tanítások Magyarországon egyébként is erõsen módosult formá-ban jelentkeztek. Különösen hatottak ugyanakkor - Melanchthon mel-lett - Heinrich Bullınger nézeteı, akivel tucatnyi magyar prédikátor.de még Oláh Miklós esztergomi érsek kancellári titkára, Fehértóy Jánosis levelezett.

A magyarországi reformáció még egyházzá szerveződött legradikáli-sabb ága a Szentháromság-tagadó, másként antitrinitárius irányzatvolt. Az elnevezés onnan ereelt, hogy az irányzat követői nem fogadtákel Jézus isteni mivoltát, s tagadták a Szentháromságot. Eszméik Itáliá-ban és Lengyelországban jelentek meg elóször, ahonnan János Zsig-mond ölasz udvari onıosának, Giorgio Blandratának köszönhetõen ju-tottak el Erdélybe. Hamarosan maga a fejedelem is a hatásuk alá került,s haláláig az irányzat legfõbb patrónusa volt. Ez a körülmény indokoltaelsõsorban, hogy Európában egyedülálló módon - a katolikus vallás és akét legismertebb protestáns felekezet mellett - az 1568. évi tordai or-szággyűlés az antitrinitáriusok szabad vallásgyakorlatát is megerősítet-te. Ezzel a fejedelernségben bevett vallás lett a Szentháromság-tagadóirányzat.

Az erdélyi antitrinitarizmus legjelentősebb képviselője Dávid Ferencvolt, aki koloavári református püspökként szintén Blandrata hatásárafogadta el az új eszméket. Mivel zseniális szónok és félelmetes hitvi-tázó volt, az újabb zsinatokon kifejtett sikeres tevékenységénekköszönhetõen Kolozsvár lakosságának jelentõs része csatlakozott az újtanításhoz. Sót a század nyolcvanas éveiben már Erdély magyar lakos-ságának mintegy fele antitrinitárius nézeteket vallott. A kolozsvári uni-

-ıfí.s_

Európa szellemi vérkerxngésében @

tárius kollégium pedig az 1560-as évektõl hosszú ideig menedéket nyúj-tott a vallási nézeteik miatt még a protestáns országokban is üldözöttradikális szabadgondolkodóknak (például Iacobus Palaeologusnak ésMatthias Vehe-Cliriusnak). Az antitrinitarizmus végül a 16. század vé-gén Hunyadi Demeter és Enyedi György püspök tevékenységének kö-szönhetõen szerveződött egyházzá, amelyet ettõl kezdve nevezünkunitáriusnak. Ezzel egyidejűleg került sor tanításaik rögzítésére is.

Dávid Ferenc követõi hevességük mellett mozgékonyságukkal is ki-tűntek. Hamarosan a Partiumban és a hódoltság számos területén meg-|elentek az új vallás követői. Az 1570-es években Basilius lstván egykorikolozsvári lelkész vezetése alatt népesebb csoportok tűntek fel a Körö-sök és a Maros közötti területeken (Bihar megyében Belényesen, Za-rándban Sirnándon, Csongrádban Makón). Ugyanezen idõben szépszá-mú Szentháromság-tagadó élt már a Dél-Dunántúl szellemi központjá-ban, Pécsett is, amely még a 17. században is egyik legfontosabbtámaszpontiuk maradt. Szórványaik voltak még Fe|ér megyében(Battyán és Polgárdi), Északkelet-Magyarországon viszont az egri, majdungvári lelkész, Egri Lukács csak ideiglenesen ért el szerény sikereket. Akirályság közvetlen szomszédságában Nagymaros mégis fontos köz-pontjuk volt, az említett Trombitás János befolyásának köszönhetõen.

A reformáció egyéb mozgalrnai már nem szervezõdtek egyházzá. Agyermekkeresztséget elvetõ és a felnőttek újrakeresztelését (görögülaııabnpıizeiıı) szorgalmazó anabaptisrák az 1540-es évektől Morvaor-szágból érkeztek Magyarországra. A fõként német a|kú anabaptıstakézművesek (a habánok) az északnyugati országrész megyéiben (Nyit-ra, Pozsony és Trencsén) telepedtek le. Bár kiüzésüket országgyűlésitörvénycikkek is Elrendelték, 1556-ban Nyitra megyében már püspö-kükrõl is van tudomásunk Peter Riedemann személyében. Mıvel kiválóiparosok voltak, a magyar nagybirtokosok gazdasági érdekbõl nem hai-tották végre az ellenük hozott rendeleteket. A Thurzók és az ll-lésházyak bırtokain így továbbra is viszonylagos nyugalomban élhet-tek. A 17. században azután Bethlen Gábor leiedelem Alvincen, l. Rá-kóczi György pedig Sárospatakon telcpítette le egy-egy csoportjukat.

A Szentháromság-tagadók egyes képviselői hamarosan tovább radi-kalızálódtak. Ök voltak a Krisztus imádását ragadó úgynevezett

' ıw

@ HıTKEREsŐK

iıoıı-rıdorrirıiisıák vagy radikális antitrinitáriusok. A század végétől közü-lük kerültek ki az úgynevezett szombatisták, akik az Ószövetség pri-mátusát fogadták el, irányzatuk így a zsidó valláshoz állt közel. Nevükonnan eredt, hogy az Ószövetség előírásait követve, a vasárnap helyetta szombatot tartották szent napnak. Hangsúlyozni szeretnénk azon-ban, hogy a Dávid Ferenc halálát követõ idökben az antitrinitarizmusés a szombatosság között még nem rogzültek a határvonalak, jóllehetaz elõbbi - miként utaltunk rá - már fokozatosan haladt elõre az egy-házzá szenıezõdés útján. A szélsőséges antitrinitáriusok fõ patrónusaaz 1560-as években az egykori erdélyi püspök, Gerendi Miklós családjá-ból származó János volt. Ö támogatta a neves költõt, Bogáti Fazakas(Fazekas) Miklóst ıs. aki szintén ennek az irányutnak a befolyása alattállt. A szombatosság még késõbb is meglehetõsen sokszínű vallási moz-galom maradt. Legnevesebb képviselője Bethlen Gábor kancellárja(1613-1621), Péchi Simon volt, aki zsidó imádságokar héber eredetıbõlültetett át magyarra. A szombatos irányzat végül az 1638. évi úgyneve-zett dési coıııplrıımııb (végzés) következtében szűnt meg, amikor képvi-selőiket perbe fogták, majd vezetűjükkel, Péchivel együtt jószágvesztés-re és elzárásra ítélték.

A magyarországi reformáció ezen sokszínűségével és képlékenységé-vel kiemelkedett az európai fejlõdésbõl. Ennek köszönhetõen azonbanegyik felekezet sem tudott abszolút túlsúlyba kerülni, s ezért olyanprotestáns nemzeti egyház sem alakulhatott ki, mint például Skóciá-ban vagy a skandináv országokban. A különbözõ irányzatok egyszerrejárták át a társadalom széles rétegeit, és egyidejűleg ugyanazokon a te-rületeken építették ki egyházszervezetüket is. A még katolikusnak szü-letett Dávid Ferenc pályája kiválóan jelképezte a magyarországi protes-tantizmus 16. századi képlékeny állapotát. Dávid 1557-ben Paul Wie-nert követõen még az erdélyi evangélikusok második püspöke volt. Azemlített nagyváradi Lsinaton viszont erre a méltóságra már a reformá-tusok választották meg, végül 1576-tól a kiváló szónok már a Szenthá-romság-tagadók püspöke volt. Dávid ezt követõen villámgyorsan sod-ródott még tovább. immáron a ıınıı-zidamıııızııııis (Krisztus imádásánaktagadása) irányába, amiért életével fizetett. Déva várának börtönébenhalt meg 1579 novemberében.

*W

Európa szellemi vérkeringésében @

A 16. század végére az egyes irányzatok végül fokozatosan letisztul-tak. A legnépesebb református egyház hívei elsõsorban a magyar ne-mességbõl, a mezővárosi polgárságból, a parasztságból és részben a ma-gyar végvári katonaságból toborzódtak. főként a három részre szakadtország középső és keleti területein. Az evangélikusok a királyság perem-vidékeire szorultak vissza, elsõsorban néhány dunántúli és felvidéki fó-nemes birtokára. A német városi polgárság és a szlovák parasztságazonban szinte kizárólag, sőt ekkor még a németen kívül a magyar vég~Vári katonaság tekintélyes része is a lutheri irányzat követője volt. Azantitrinitáriusok hódoltsági szórványaikat leszámítva valójában csakErdélyben értek el komolyabb sikereket, a fejedelemségben viszontmeghatározó erőt képviseltek. Mindezek ellenére a katolikus egyházsem szűnt meg, noha csupán bizonyos városokban (Pozsony, Nagy-szombat) és egy-egy katolikusnak megmaradt nemes birtokán, vala-mint a Székelyföldön maradt túlsúlyban. A Drávától délre, a horvátokkörében a reformáció nem ért el jelentősebb sikert, vagyis döntõ több-ségük katolikus maradt. Végül a hódoltságban megűrizték ortodox val-lásukat az ipeki pátriárka fennhatósága alatt álló, igen megszaporodottszerbek, Erdélyben pedig az újabb területeket megszálló románok.

Az ország vallási megosztottsága a 16. században gyakran nemcsaktársadalmi csoportokon, hanem még egyes családokon belül is megfi-gyelhetõ volt. Kiváló példaként szolgál erre az ország bárói farníliáiközé tartozó ghymesi Forgách család esete. A família Mohács utáni tör-ténete ugyanakkor azt is jól szemlélteti, hogy az európai szellemi vér-keringésben való megmaradásban az említett nagyszámú mezővárosiés paraszti származású prédikátoron kívül a nemesség is fontos szere-pet játszott. Forgách Zsigmond nemestársaihoz hasonlóan hamar kö-vette a protestantizmust. Fiai (Simon, lmre és Ferenc) ellenben márnem vallottak egységes álláspontot. Az országos hírnévre szert tett egri,majd bányavidéki főkapitány, végül királyi pohárnokmester, Simonmeggyõzódéses protestáns volt. Az ő útjai mégis inkább a hadakozás, apolitika és említett osztrák felesége (Ursula Pemfflinger) révén vezetteknyugatra. Katona létére ugyanakkor a kultúra és az új hit iránt is érdek-lődött. hiszen Ferenc bátyja históriáját magyar nyelvü megjegyzésekkel

W'

@ HiTKEREsói<egészítette ki, a neves prédikátorokat, Huszár Cált és Bornemisza Pé-tert pedig támogatta.

Utóbbiak meghatározó patrónusa mégsem õ, hanem öccse, lmrevolt. A Trencsén vármegye ispáni tisztét betöltõ Forgách fiú nem kato-náskodása és politikai szereplése miatt volt mind Magyarországon,mind nemzetközileg is ismert. A Bullingerrel szoros kapcsolatban állóHuszár Gál hosszú ideig nála talált menedéket, és õ keresztelte sorban agyermekeit. Forgách rajta kívül a magyar prózairodalom alapítóját, Bor-nemiszăt is pártfogásálıa vette. Európa több jeles tudósával és humanis-tájával (Hugo Blotius, Dudith András stb.) való kiterjedt levelezése ré-vén pedig meghatározó tagja volt a kontinens szellemi vérkeringésének,a nemzetközi protestáns ıespiıblím Iiııeı/iriıinak is. Sőt második felesége,a szigetvári hős, Zrínyi Miklós leánya, Katalin hatására még történet-írással is próbálkozott. Latin nyelvű munkája, az úgynevezett Zrí-nyi-album a végvár nevezetes 1566. évi osiromáról Wittenbergben lá-tott napvilágot (1587) a neves szász humanista, Petrus Albinus közre-működésével. Az újabb kutatások szerint pedig Forgách még KárolyiGáspár nevezetes Viuolyi Bibliájának (i590) megjelentetésében is sze-repet játszhatott. Ioggal írta róla a koltõ Rimay János, hogy ,a Múzsáklegnagyobb mecénása, tudománnyal és életével kiváló férfiú".

A harmadik testvér, Ferenc egészen más pályát futott be. Oláh Mik-lós esztergomi érsek hatására katolizált, majd a középkori humanistákhagyományait követve az itáliai Padovában tanult. Hazatérve különbö-zõ egyházi méltóságokat töltött be, majd 6 tartotta Bécsben Ferdinándkirály 1564. évi halotti búcsúztatóját. Késõbb mégis Erdélybe távozott,ahol a katolikus Báthory lstván fejedelem kancellárja lett. Vaskos tör-ténetlrói munkája a 16. századi Magyarország históriájának egyiklegfontosabb forrása. Unokaüccsei, Simon fiai, Mihály és Ferenc kö-vették a család vallási megosztoıtságának hagyományait. Az elõbbia strafıburgi, majd a wittenbergi egyetemen tanult, s ó volt az eddig is-mert elsõ magyar, akinek levelére a késő humanizmus talán legismer-tebb alakja. a leideni egyetem neves professzora, Justus Lipsius vála-szolt. Ferenc viszont névrokon nagylıátyja nyomdokain haladt. Mégserdülõkorában (1554) katolizált, majd elöbb veszprémi, késõbb nyitraipüspök, végül esztergomi érsek lett. A 17. század elején pedig haláláig

*lal

Idegen lõiisztek a magyar protestantizmus szolgálatában @

(1615) ó volt a magyar ellenreformáció vezéralakja. Sőt fontos szerepetjátszott abban, hogy fivérei, az említett Mihály és a késõbbi nádor(1613-1621), Zsigmond 1603-ban elhagyták az evangélikus hitet. Átté-résük azonban már nem számított ritkaságnak, a közvélekedéssel ellen-tétben ugyanis a magyar nemesség katolizálása - politikai, anyagi éshitbéli okokból már jóval Pázmány Péter tevékenysége elõtt megkez-dődött. Az elsõ konvertiták (1584. Forgách Ferenc és maga Pázmány,1586: Balassi Bálint) után a századforduló táján már olyan nevesszemélyiségek katolizáltak, mint a késõbbi nádor (1625-1645), Ester-házy Miklós vagy a felsõ-magyarországi nagyúr, Homonnai DrugethGyörgy.

A két Forgách-generáció története az eddigieken túl két továbbiszempontból is kiválóan reprezentálta a korabeli Magyarország vallásiés kulturális sajátosságait. Egyrészt: az ifjabb Ferenc pályafutása bizo-nyította, hogy a katolicizmus válságára választ adó reformáció hatásáraa század végétől a katolikus egyház is képes volt a megújulásra, fõkénta tridenti zsinaton elfogadott reformok szellemében és az új szerzetes-rend, ti jezsuiták segítségével - miként errõl hamarosan külön alfejezet-ben szólunk. Másrészt: a Forgách család tagjainak tevékenysége azt isjól mutatta, hogy a korban a magyar nyelvű irodalom, de általában amagyarországi kultúra fejlesztése szorosan osszefüggött a protestantiz-mus különféle irányzataival, miközben ebben jelentõs szerepet vállal-tak még a katolicizmus megfogyatkozott számú képviselői is.

Idegen fõtisztek a magyar A magyarországi reformáció ál-protestaııtizmus szolgálatában landó európai kapcsolatait nem-ii csak a fentiekben sorra vett szá-mos magyar prédikátor és nemes biztosította. Az újabb kutatások sze-rint ebben a magyar hadszíntéren szolgálatot tcljesítõ idegen fõtisztekművelt csoportjának is szerepe volt. A magyar protestantizmus európaimértékben is jelentõs fejlödésének, elismertségének, sõt talán mondhat-juk, egyetemességének valójában ez volt az egyik legfõbb bizonyítéka.

Az új törökellenes határvédelmi rendszer kiépítése. majd működteté-se a hadügy fejlódésének köszönhetõen komoly szaktudást és felké-

_}LÍ

@ HiTKEitEsoK

szültséget igényelt. Az irányítását végző magyar és idegen fõtisztekezért nem pusztán harcmezõkön, hanem iskolapadban is edződött ne-mesek voltak. A gyõri német fõkapitányok közül a 17. század elsö feléigpéldául négyen jártak a padovai egyetemre, miközben magyar helyette-seik közül is többről tudjuk. hogy az alsó-ausztriai rendek bécsi tarto-mányi iskolájában szercztek bővebb ismereteket. A többi idegen fõkapi-tány és az Udvari Haditanács tagjai is az iskolázott nemesség soraibólverbuválódtak. Mivel a századfordulóig a keleti Habsburg Birodalomegész vezetésében -- így a hadiigyekben is - az alsó-ausztriai nemességjátszotta a vezető szerepet, ez a magyar reformáció fejlődésének is nagyhasznára vált. Az osztrák nemesség ugyanis a század utolsó évtizedéigtúlnyomórészt protestáns volt, és ezért magyarországi szolgálata idejénis előszeretettel támogatta az új hit terjesztését. Sõt úgy túnik, hogy azidegen vezetõ réteg ehhez politikai-katonai kapcsolatrendszerét is kivá-lóan használta fel.

Ez a megállapítás különösen igaz David Ungnadra, aki a Haditanácsutolsó 16. századi elnöke volt. A német származású Ungnad ~ nemes-társai egyre jobban terjedő szokásához hasonlóan - fiatalkorában be-utazta Európát. hogy nyelveket tanuljon és világot lásson. Ezt követõ-en a kor legfontosabb német egyetemére, a sokat emlegetett Wittenber-gire iratkozott be, ahol közeli kapcsolatba került a magyarok által is jólismert Melanchthonnal. Az 1550-es évek elején feltételezhetően nagy-bátyja, a horvát-szlavón végek akkori fõkapitánya, Hans Ungnad hívá-sára jött Magyarországra, hogy a katonáskodás mesterségét is kitanul-ja. A nagybácsi 1555-ben azonban előbb Wittenbergbe ,,emigrált", majda württembergi Urach városában telepedett le, ahol a Biblia melletttöbb tucatnyi protestáns egyházi múvet fordíttatott, majd jelentetettmeg délszláv nyelven. David Ungnad viszont továbbra is császári szol-gálatban maradt, Előbb Hans Rueber lovaskapitány (a késõbbi kassaigenerális) mellett szolgált, majd 1573-tól fél évtizeden át a Habsburgokisztambuli állandó követe volt. 1554-tól haláláig (1600) pedig ö felelt atörökellenes védelmi rendszer megfelelõ mükodéséért.

Ungnad a megterhelõ katonai-hivatali feladatok közepette sem fe-ledte el a wittenbergi nlıım ııızim szellemiségét. Szabad idejében zsoltá-rokat fordított, támogatta Nádasdy Ferenc udvari papja, Magyari lst-

204

Idegen fõtisztek .ı magyar protestantizmus szolgálatában É

ván egyik magyar nyelvű munkájának (Kčzbcli hänyvecsltc) megjelente-rését, Sõt még a költõ Balassi Bálinttal is levelezett; fiát, Andreas: pediga strallburgi egyetemre járatta. A magyarországi hadügyigazgatás elsõembereként pedig beosztottjait abban is támogatta, hogy állomás-helyeiken A az új egyházszervezet, az iskoláztatás, az irodalom és akönyvkiadás felkarolásával - a protestantizmus pozícióit megerõsítsék.1537-ben például egykori isztambuli beosztottja, Stephan Gerlach se-gítségét használta fel arra, hogy Kassa városa számára Tübingenbõlmegfelelõ felkészültségű német prédikátort szerezzen. Cerlach ugyanisez idõben már a teológia rendes tanára volt a tübingeni egyetemen,ahol több jezsuitaellenes vitalratot szerkesztett.

A Haditanács elnökének alárendeltségében álló, fõként alsó-ausztriaiszármazású győri, komáromi és kassai fõkapitányok az 1570-1580-asévekben hasonló tevékenységükkel tűntek ki. Andreas Teulel győri ge-nerális a protestantizmus egyik igen aktív ausztriai támogatója volt,aki saját birtokaira - talán Ungnad segítségével - Württembergbõl hí-vott prédikátorokat. Gyórött ugyanakkor biztosította az evangélikusnémet végváriak szabad vallásgyakorlatát, akikhez hamarosan számosmagyar is csatlakozott. Sõt ugyanitt a század másodık felében a németkatonaság prédikátorai - 1586-ban például a Wittenbergben végzettAndreas Amman - már egy úgynevezett seregiskolát is működtcttck. Anémet és magyar végváriak gyermekei mellett 1586-ban néhány hóna-pot még a késõbbi neves költõ, író és műfordító, Szenczi Molnár Albertis eltöltött a sercgiskola padsoraiban. Hasonló iskolák működtek a szá-zad második felében Komárom, Szendrõ és Szatmár váraiban is, mc-lyekben a tanítás szervesen õsszekapcsolódott a prédikációkkal.

A marhakereskedéssel is foglalkozó említett komáromi fõkapitány,Andreas Kielman ugyancsak Ungnad közeli ismerőse volt. Az 1570-esévektől ezért részben az utóbbi tübingeni barátainak, részben Kielmantestvérének volt köszönhető, hogy a Duna-parti végvár német katonáiis a württembergi hercegségben fekvõ város egyetemérõl kapták prédi-kátoraikat. Az Itáliában és Franciaországban orvostudományt tanultJohann Kielman ugyanis rövid magyarországi hadıfelcscri szolgálataután - testvérével ellentétben - visszatért szulõlöldjére, Németország-ba. Bár Eperjes városa szívesen fogadta volna szolgálatába, õ Kristóf

205

@ HıTKEREsói<württembergi herceg udvarát választotta. Bátyja kérésére azonban nyil-ván 6 is gyakran közbenjárt a tübingeni egyetem professzorainál, hogya kor legújabb protestáns áramlatait már ısmerõ prédikátorok működ-hessenek Magyarországon.

Az 1572-től magyar nemességgel is rendelkező Hans Rueber kassaigenerális hasonlóképpen komoly szolgálatokat tett a magyarországiprotestantızmusnak. Érdemes visszaemlékeznünk a korábbi fejezetek-ben elmondottakra: Ruebctnek alapvetõ szerepe volt az 1570-es évek-ben a felső-magyarországi fűkapitányság kiépítésében, egy Báthory-párti szenıezkedés felszámolásában, de még a távolsági borkereskede-len-iben is. Mindezek mellett õ sem feledkezett meg vallása, a lutheriirányzat pártfogolásáról. Még győri szolgálata (1564-1566) idején tá-mogatta a német nehézlovasok prédikátorát, Magdeburgi loachimotegyik műve kiadásában. Késõbb Kassáról saját koltségén küldött polgár-gyermekeket a wittenbergı egyetemre. sõt székhelyére befogadta Ko-pernikusz neves tanítványát, a korabeli Európa egyik leghíresebb mate-matikusát, loachim Georg Rlieticust is. Patronáló tevékenysége ország-szerte iól ismert volt, s nemcsak a német. hanem a magyar anyanyelvűprotestánsok körében is. Balassi Bálint nevelõje, Bornemisza Péter ezértszerette volna Bıbliáját Ruebcr sárosi várában elkészíteni.

A törökellenes magyar hadszíntéren szolgáló idegen fõtisztek a 16.század utolsó harmadában tehát számottevő mértékben járultak hozzáa magyarországi protestantizmus megerõsödéséhez. Az Európával valóállandó szellemi kapcsolattartásban nekik is fontos szerep jutott, sőtolykor még a magyar nyelvű irodalom újdonságainak megjelentetéséreis készek voltalt áldozni. A magyar rendek nem feledkeztek meg ezenszolgãlatokról. 1593-ban David Ungnadot többek között azzal az in-doklással (1593: 23. tc.) vették fel soraikba, hogy 6 „a Haditanácsbanbetöltött tiszténél fogva A amelynek élén áll - az országlakosoknak úgynyilvánosan, mint magánúton nagy hasznára volt". Az utóbbi kifejezésUngnad és fõtiszti köre tevékenységének volt - talán mondhatjuk - hi-vatalos elismerése.

1595 nyarán a Haditanács befolyásos elnökének hit- és honfitársa.Ferdinand Graf zu Harıslegg győri fõkapitány kivégzését nem sikerültmegakadályoznia Pedig 159-'l őszén a generális az erődvárost az óriási

206

A katolikus egyház megújulásának első cslráı @

Oszmán túleróvel szemben páratlanul hosszú ideig védelmezte, és csak aMátyás főherceg vezette felmentó sereg megfutása után adta fel. Min-den közbenjárás ellenére feje porba hullott. Hardegg fõkapitány azonbannemcsak a főherceg súlyos haklövései miatt fizetett életével. A koncepci-ós jellegű perben a trónörökös által összeállított „párlatlan bíróság' ~ahogy akkor nevezték - az evangélikus Hardcggbõl igazi bűnbakot kre-áli. Az esemény valójában az Alsó-Ausztriában megindulő ellenreformá-ció első, bár egyáltalán nem lovagias módon kivívott sikere volt.

A katolikus egyház megújulásának első esíráí A magyar tör-7jí7 fénefl l(ÖZÍUda[

mind a mai napig általában az efféle kemény fellépések alapján alkot el-ítéló véleményt a katolikus egyház 16. században kezdődött megújulásimozgalmáról. Hasonló koncepciós perekre, sõt brutális leszámolásokraazonban bőven került sor a reformáció berkein belul is - elegendő, ha aKálvin által máglyára küldött spanyol antitrinitárius teológusra, Szer-vét Mihályra gondolunk. Az új eszmék terjedésével elszabadult indula-toknak sajnos a kora újkorban is sokan estek áldozatul. A 16. század vé-gén a katolikus egyház az Európa-szerte óriási sikereket elért, de egy-más ellen is hevesen fellépő protestáns irányzatokkal szemben szerényszólamokkal már nem érhetett el eredményeket. Megújulásának elsõkezdeményei után legelszántabb ellenfeleinek dinamizmusát kellettmajd átvennie ahhoz, hogy a 17. században vısszanyerhesse elvesztettpozícióinak egy részét. Az elsõ komoly sikerekhez azonban hosszú ésnehéz út vezetett.

A hagyományos vélekedéssel ellentétben a katolieizmus megújulásanem kizárólag a reforrnációra adott válaszként, azaz az ellenreformációformájában kezdődött meg. Miként a fejezet elején bemutattuk, azegyház válságának leküzdésére mind Európában, mind Magyarorszá-gon a középkor végén számos alulról induló reformkísérler született.A reformáció sikereit érzékelve, a pápaság vezetésével intézményes ke-retek között megindult cgy felülről vezényelt reformmozgalom is. Akét jelenség a tridenti zsinat (1545-1563) eredményei után a századmásodik felében vált egymás kiegészítõjévé. Ez tette lehetõvé. hogy a

207

@ HiTi<EREsóK

katolikus egyház végül megtalálta a kiutat története egyik legsúlyosabbválságából.

A majd két évtizedig, három nagy ülésszakban tartó zsinat a íelülrõlirányított megújulási törekvés fő letéteményese volt. A reformációraadott válaszként a zsinat részvevői - köztük Cregoriánc Pál zágrábi,majd Draskovics György pécsi, Dudith András tinini és Kolozsvári lá-nos csanádi püspökökkel - pontosították a katolikus egyház tanításaitfõként azokban a kérdésekben, melyeket Luther és követői súlyos kriti-kával illették. Rendelkezéseikkel igyekeztek megszilárdítani az egyház-Íegyelmet, és Íelismervén a vallásosság iránti igény jelentőségét, a pap-ság legfõbb feladatának a lelkipásztori szolgálatot írták elõ. Ennek alap-feltétele volt, hogy megfelelõen képzett és a hívekkel törõdõ papokatneveljenek, illetve hasonló szellemben mûködõ püspókökct ncvczzcnckki - a középkor végi válság ugyanis elsõsorban ennek ellenkezõjére voltvisszavezethetõ.

Mindezek megvalósítása Magyarországon óriási nehézségekbe ütko-zött. A katolikus egyház az 1526 utáni polgárháború, a törökök beren-de7J<edése és a reformáció sikerei következtében elvesztette legfonto-sabb pozícióit. Egyedül az a különleges helyzet kínált számára némielőnyt, hogy a királyság legfontosabb világi méltóságait (helytartó,kancellár, Magyar Kamara elnöke) továbbra is fõpapok adták, azaz azországrész belpolitikájában szerepük meghatározó maradt. Ugyanak-kor élvezték a mindvégig katolikus Habsburg-uralkodók támogatásátis. Sõt törekvéseik megvalósításához íelhasználhatták az alulról indulórelormkezdeményezések egyikének. az l540-ben Loyolai Szent lgnácalapította jezsuita rendnek a támogatását is. (Ne feledjük: az egykorikatona nem a relormációra adott válaszként és nem felsõ kezdeménye-zésre alapította rendjét. Alulrol jövõ útkereső volt, akinek mozgalmát apápaság felülről érkezõ támogatása tette igazán eredményessé.) Az en-gedelmcsségükrűl és szívósságukról ismert páterek a 16. században a ki-rályságon kívül a szétszakadt ország többi területén is igyekeztek meg-tenni az elsõ lépéseket a katolieizmus megújítására. Kísérleteik azon-ban ekkor még csak nagyon szerény eredményeket hoztak.

A királyi Magyarországon a katolikus újjáéledés bölcsője az esztergo-mi érsekség új székhelye, Nagyszombat városa volt. A reformmozga-

208

A kzzaiitus egyhaz mzgújuiássnzk elsõ zzıfáı Qlom a korszak legkiválóbb főpap-politikusa, Oláh Miklós érsek vezeté-sével már a tridenti Zsinattal egyidejűleg megindult, ami európai mér-tékben is figyelemre méltó. A humanista képzettségű főpap megkezdtea teljesen szétzilált katolikus intézményrendszer újjászervezését és ahívek megfelelõ lelki gondozásának előkészítését. Az utóbbi érdekében1554-ben egyesítette a nagyszombati városi és az esztergomi káptalaniiskolát, majd külön egyházmegyei szemıriánumot (1558) alapított.Emellett fóespereseivcl 1559 és 1562 között fõegyházmegyéje plébániá-in egyháflátogatást {mııoııı`m visirıııiv) végeztetett, majd 1560 és 1566között öt zsinaton hozott törvényeket a megismert hiányosságok or-voslására. 1561-re székhelyén a jezsuitákat is sikerült letelepítenie,akikre korábban kidolgozott terveinek megfelelõen rábízta a megrefor-mált nagyszombati iskola vezetését is. A jezsuiták eredményes műkö-dését azonban rengeteg nehézség gátolta: még kicsiny kollégiumuk ellá-tásához sem rendelkeztek elegendõ jövedelemmel, templomuk nemvolt, a rendtagok nagy része egyáltalán nem tudott magyarul, miköz-ben még a város plébánosával, Telegdi Miklóssal is többször összekap-tak. 1567 nyarán ezért az elsö magyar rektor, Hernáth Péter halála utána római rendfónök úgy döntött, hogy véget vet az igen csekély eredmé-nyeket hozó vállalkozásnak.

Két évtized múlva a rend mégis újra megjelent Magyarországon. Ajezsuitákkal szoros kapcsolatokat tartó Draskovics György kalocsai ér-seknek 1586-ban sikerült Rudolf királynál elérnie, hogy az atyák egy újkollégium alapítására megkapják a megüresedett turóci prépostság bir-tokait. A korábbi kudarcok miatti habozása után a rend vezetése végülcsak i589-ben létesített egy-egy missziót a Nyitra megyei Vágsellyén ésa Turócban fekvõ Znióváralján. Az utóbbi helyen 1591-ben kollégiu-mukat is megnyitották, ezt azonban Gyõr visszafoglalása után a kedve-zóbb fekvésű Vágsellyére helyezték át. A rendház a háborús viszonyokellenére egészen Bocskai lstván csapatainak 1605. évi bevonulásáig mú-ködött. Mivel azonban a rendtagok túlnyomó többsége még ekkor semtudott magyarul, látszólag az újabb kísérlet is pusztán helyi jelentősé-gű volt. Az ismételt megtelepedés a rend késõbbi magyarországi szerep-lése szempontjából mégis meghatározóvá vált. Miként a Mohács utániévtizedekben a határvédelem megszervezésében részt vevô idegen fõ-

zov _

@ i-iı'i`KEiıEsc'>i<tisztek, a jezsuita páterek is megkezdték a magyarországi viszonyokmegismerését, és elsajátították a pasztorálás legalapvetőbb módszereit.Sőt Sellyén ~ a nehéz körülmények ellenére is - több késõbbi neves ma-gyarországi képviselójük (Dobokay Sándor, Forró György, a bibliafordí-tó Szántó lstván s nem utolsósorban Pázmány Péter) kezdte meg pá-lyafutását. A Vág-parti kollégium így lett a királysági katolikus megúju-lás bölcsóje és egyúttal a l7. századi nagy elõretörés bár kicsiny, demeghatározó alapköve.

A megújuló katolikus egyház elit csapata a század második felébenmég az európai protestantizmus legkeletibb fellegvárában, Erdélyben isgyökeret vert. A fejedelmi hatalom erejét kiválóan mutatta, hogy IánosZsigmond antitrinitárius „uralma” után utódja, a katolikus Báthory lst-ván 1579-ben az egykori kolozsmonostori bencés apátságban jezsuitá-kat telepített le. A páterek egyrészt a nagy távolság, másrészt a nagy-szombati kudarc miatt és természetesen politikai okokból nem az oszt-rák provinciából, hanem Lengyelországból érkeztek. Tevékenységükhamarosan ígéretes eredményeket hozott. 1581-ben már beteleped-hettek Kolozsvárra, az egykori ferences kolostorba. idővel pedigCyulafehérvárott is létrehozhatták rendházukat. Emellett egy kisebbmissziójuk (két-három pátcrrcl) működött a partiumi Váradon is. l(o-louvári iskolájuk az évtized közepén már népszerűbb volt, mint azunitárius kollégium. A 17. századi magyarországi katolikus megújuláslegnagyobb alakja, az eredetileg református Pázmány Péter 1584-ben azó hatásukra katolizált. A neves jezsuita diplomata. Antonio Possevinotámogatásával pedig 1583-ban papnevelõ intézetet is alapftottak, sótkét esztendö múlva a filozófia szak bevezetésével iskolájukban a felsõ-fokú képzés is megkezdődött.

A kezdeti sikerek azonban hamarosan Erdélyben is véget értek.1586-ban elöbb az országos pestis ragadta el a 45 rendtag több mint fe-lét, az esztendő végén pedig Báthory fejedelem halála nyitott új korsza-kot történetükben. Két esztendő múlva a protestáns rendeknek ugyan-is sikerült elérniük, hogy a fiatal Báthory Zsigmond a hatalom elnyeré-se fejében aláírja a jezsuiták kitiltásáról rendelkezõ törvényt. Ennekértelmében a következö esztendőben a jezsuitáknak távozniuk kellett,az általuk nevelt fejedelem azonban az ellenzék felszámolása után,

Zl0

A katolikus egyház megújulásának elsô csírái É

1595-ben biztosította visszatértüket. Ekkor ismét Monostoron, Kolozs-várott és Cyulafehérvárott telepedtek le. Szerentsétlenségükre azonbanErdély épp ekkor vált a tizenöt éves háború keleti hadszínterévé, így ahadakozások súlyos megpróbáltatásai õket sem kímélték. Bár 1603-bankolozsvári rendházukat teljesen feldúlták, az 1607. évi újbóli törvényeskıtiltásukig mégis megmaradtak a Íejedelemségben. Erõs katolikus elithiányában királysági társaikhoz hasonlóan tehát az erdélyi fejedelem-ségben is pusztán időleges sikereket értek cl. Működésüknek nem ked-vezett az sem, hogy rendtagjaik egy része nem tudott magyarul,egy-egy páter pedig még hivalkodásával is kitűnt, ami sokakban ellen-szenvet ébresztett. Mindezek ellenére majdnem három évtizedes tevé-kenységük szintén alapvetően járult hozzá a rend következõ századbelimagyarországi sikereinek elökészítéséhez.

A katolikus egyház 16. századi helyzete a hódoltságban alakult leg-sajátosabban. Mivel a török elõrenyomulásával és a reformáció roha-mos terjedésével- miként láthattuk Y- az egyházat a legnagyobb károkezen az országrészén érték, az újjáéledés itt volt a legnehezebb. Az igenjelentõs szerb és vlah betelepedésnık köszönhetõen a hódolt Magyaror-szág déli talapzatán az ortodox vallásúak igen megszaporodtak, de méga túlnyomórészt magyarlakta területeken is szinte katasztrofális volt ahelyzet. Bár az egykori püspöki tisztségeket a magyar királyok tovább-ra is betöltötték - mellyel az egyház fenntartotta igényét ezen terule-tekre -, valójában csak ott lehetett komolyabb szerepük, ahol ferenceskolostoraik (Jászberényben, Szegeden és Gyöngyösön) megmaradtak.Más vidéken (például Baranyában) - papok nem lévén » világi katolikusprédikátorok tartották meg a falvak egy részének katolikus hitét. A 17.század elejétől õket hívták licenciátusoknak. Az elnevezés arra utalt,hogy püspöki engedéllyel (latinul Iıˇcııiııˇıíval) vezették a plébániákat.

A katolikus kozosségek megmaradásáért - fõként a Duna menti és adéli területeken - igen sokat tettek a hódoltság déli kereskedelmi kap-csolatainak irányítását átvevõ ragúzai kalmárok is. Szerepiıket 1550-ben kiválóan összegezte az egykori witienbergi diák, ProdanisiusGyörgy vörosmarti (Baranya megye) lelkész helyzetjelentéseı „Nagyharcban vagyunk a római katolikusokkal, akiket az olasz kereskedők,akik Magyarországnak ezen a részén űzik mestcrségüket, annyira tá-

ZH

@ i-ii`ı`i<EREsöi<mogatnak, hogy emiatt sok veszõdségünk és munkánk van, mert ezekügyük elõmenetelét nem átallották a török tisztségviselóknél pénzzelelősegíteni; ily módon a még bizonytalankodó híveket letérítik az igazútról.” A ragúzai és bosnyák kereskedők kedvezõ lehetőségeit hamaro-san a Szentszék is felismerte, s ezért 1572-ben a Balkán északi felénmegkezdte misszószervezõ tevékenységét.

Az elmúlt esztendõk kutatásai szerint ennek első fázisa 1607-ig tar-tott. Ebben az időszakban a Szentszék apostoli vizitátorok küldésévelkívánta feltérképezni az Oszmán Birodalom európai területeinek, így aBalkán mellett a hódoltság ez időben részben már délszlávok laktadél-magyarországi vidékeinek vallási viszonyait is. Erre azért volt szük-ség, mert e területekre a királysági püspökök hatásköre már egyáltalánnem terjed(hetet)t ki. A Balkánon és Magyarországon az első, már egy-séges szempontok alapján végrehajtott vizitációkat Xlll. Gergely pápa-sága (1572--1535) idején folytatták, főként Pietro Cedulini, AlessandroComuleo és Ragúzai Bonifác vezetésével. A ragúzai ferences szerzetes,a tridenti zsinat egykori teológiai szakértője volt 1581-ben a hódoltságelső pápai viziiátora. A következõ évtizedekben ezen felmérések ered-ményeire (katolikus közösségek felfedezése, a paphiány felismerésestb.) építve kezdõdhetett meg a missziószervezés. A hódoltság déli ré-sze a balkáni szervezómunkának az északi perifériáját jelentette, vagyisazt a területet, ahová a missziószervezõknek még el kellett jutniuk. Eb-ben az időben a hódolt Dél-Magyarországon fõként bosnyák ference-sek, valamint ragúzai bencések, ferencesek, domonkosok -és már né-hány jezsuita is - működtek pápai felhatalmazással és úgynevezettapostoli vizitátori megbízatással. Az 1570-es évektől a század végéigazonban valójában csak terepfelmérés zajlott. Az igazi missziőszerve-zés majd csak 1612 után, a jezsuiták szervezett bekapcsolódásával kez-dődött meg.

Magyarországon az államhatalom által támogatott ellenreformá-ció - miként azt Hardegg, majd a Kanizsát 1600-ban feladó szinténevangélikus Georg Paradeiser fõkapitány kivégzése jelezte - csak a szá-zadfordulón indult meg erõteljesebben. A tizenöt éves háború végénosztrák és cseh mintára néhány katolikus főpap a királyi katonaság se-gítségével már megkezdte a protestáns templomok és iskolák lefoglalá-

W

Magyar lõpapok az egyetemes kultúra szolgálatában É

sát, a lelkészek és tanítók elűzését. A legismertebb ilyen akciót 1604 ja-nuár|ában a kassaı evangélikus templom elfoglalásával Cıacomo Belgio-joso fõkapitány katonái hajtották végre. Ez az esemény, valamint azi604. évi országgyűlési határozatokhoz önkényesen csatolt 22. tör-vénycikk - mely megtiltotta a vallási kérdések országgyűlési tárgyalá-sát -- meghatározó szerepet játszott Bocskai lstván lelkelésének kirob-banásában. A rá következõ évtizedben mind az államhatalom, mind akatolikus Íõpapság gyorsan tanult a fegyveres rekatolizáció kudareaból.Az 1608, évi diétán ezért (is) születhetett kompromisszum, hiszen atörvények szabad vallasgyakorlást biztosítottak a íõurak, a nemesek, avégvári katonák és a szabad királyı városok polgárainak. Ezt követõenPázmány Péter és Íezsuitái a 16. századi alapokra építve már békésebb,egyszersmind hatékonyabb eszközökkel léptek fel a protestantizmussalszemben. A nemesség rekatolizálása, az iskolaszervezés, a lelkipásztoriés téritõ tevékenység, a hitviták, az irodal_mı és tudományos munkás-ság hamar meghozták a katolikus egyház valódi megúiulását és pozíci-óinak komoly megerősítését.

Magyar fõpapuk A királysági katolikus meg~az egyetemes kultúra szolgálatában ú|u|ás aty|ának, Oláh Mik~ ' lósnak és főpap-helytartóutódainak a tevékenysége páratlan jelentőségű volt a humanizmus tá~mogatásában is, mely a protestantizmus mellett, sõt vele érintkezveszintén áthatotta a kor Euröpá|ának szellemi vérkeringését. A konti-nens humanistái már a középkortól kezdve egyetlen nagy, nemzetek ésországok feletti közösséget alkottak. Ez a „nagy család" megmaradt akora ú|korban is, bár a reformáció diadalút|a következtében a Me-lanchthon tanainak szellemıségében gondolkodókhól kialakult egy pro-testáns ága. Ennek képviselői, az úgynevezett protestáns humanisták(például Szikszai Fabricius Balázs vagy Gyalui Torda Zsigmond) a latinnyelv ápolása mellett már a magyar nyelvű irodalom terén is jelentõsetalkottak. Velük ellentétben a fõpapok a korábbi hagyományoknak meg-felelõen katolikus szellemben munkálkodtak a latin és görög kultúrateriesztésén. S noha tudjuk, hogy Oláh elégettette Melanchthon tan-

213

@ HiTKEREsöKkönyveit, a század közepének néha eldurvult felekezeti konfliktusai el-lenére a humanizmus mégis vallások feletti, egyetemes szellemi mozga-lom maradt.

A század közepén Oláh Miklós udvara a magyarországi humaniz-mus fellegvára volt. A mohácsi csataveszrést követõen Mária királyné-val Németalföldre került egykori királyi titkár megismerkedett Európalegnevesebb humanistáival, köztük Rotterdami Erasmusszal. Hazatérte(1542) után hamarosan al-, majd 1553-tól haláláig főkancellár és eszter-gomi érsek, sőt 1562-től egyidejűleg helytartó is volt. A rendi politizálásjelentőségéről szólva már említettük, hogy Oláh udvarában olyan poli-tikusi-hivatali „gárdát” nevelt fel, mely halála után a század végéig irá-nyította a királysági belpolitikát és igazságszolgáltatást. Ez a részbenegyháziakból, részben világiakból álló csoport nemcsak a politizálás-ban, hanem a humanista kultúra művelósében és támogatásában isfolytatta mestere tevékenységét. Az utódoknak volt mit követniük:Oláh még Németalföldön megírta Hiiııgıııın, valamint Aıhilıı címűmunkáit, összeállította irodalmi igényű leveleskönyvét, sót néhány la-tin és görög verset is papírra vetett. Bár politikai és egyházfői teendőimiatt Magyarországon hasonlóan gazdag munkásságra már nem voltlehetősége, a kor egyik legjelentősebb művészet- és irodalompártolójávávált. Bécsi, nagyszombati és pozsonyi palotái a régiségek és könyvektárházai, valamint irodalmi és kulturális központok voltak. Nagyszom-bati iskolájában pedig - meghívására - Európa egyik leghíresebb Arisz-totelész-szakértője, a flandriai származású Nicasius Ellebodius tanítot-ta a görög nyelvet.

Az érsek által végrcndcletében megjutalmazottak nemcsak az anyagijavakkal, hanem a szellemi örökséggel is méltón gazdálkodtak. A hely-tartó utód Bornemisza (Abstemius) Pál (1568-1572) - veszprémi, erdé-lyi, majd nyitrai püspök - még nem a valódi tanítványok, hanem azazonos szellemben gondolkodó barátok közé tartozott. (Az elsősorbandiplomataként ismert polihisztor egri püspököt, Veranesics Antalt is ezutóbbiak közé sorolhatjuk.) Oláhhoz hasonlóan Bornemisza egyszerrevolt megbízható politikus, a jezsuiták lelkes támogatója, nagy tudásúhumanista, történetiró és iskolaalapító. Különösen kiemelkedett a kortudósait jellemző mű- és könyvgyűjtó tevékenységével. Az ország kü-

zıı _

Magyar fõpzpok zz zgyzzzmzz kuiiúzz zzziıgáizzsizzn @lönbözõ területeit Ferdinánd király megbízásából bejáró püspök a pol-gárháború és a török előrenyomulás következtében szétszorödott egy-házi kincsckbõl igyekezett minél többet megmenteni. Sőt a megszer-zett tárgyakat kijavíttatta, majd végrendeletében (1577) azon egyházakközött osztotta szét, amelyeknek élete során vezetője volt. A gazdaghagyatékból - melyből néhány műtárgy napjainkig megmaradt -- jutottaz Oláh-tanítványoknak is, akik ez időben már püspöktársaivá vagy ha-sonló szellemben gondolkodó világi tudósokká nőttek fel.

Közülük is kiemelkedett Radéczy lstván egri puspok és helytartó(1573-1586) tevékenysége. A régiséggyűjtö humanista főpap a ló. szá-zad második felének egyik legfontosabb szellemi műhelyét hozta létrePozsonyban. Palotájának kertje a tudományok és az irodalom központ-ja volt. A Múzsák kertjének (hoııııs Miisrimııı) közepén álló hársfa oltal-mában f melyet többen versben énekeltek meg - a kor szellemi elitjé-nek képviselői gyakran megfordultak. Az ország problémáinak megvi-tatása mellett itt olvasták fel egymásnak legújabb verseiket, ittszámoltak be nyugati barátaik.l<al való levélváltásaikról vagy újabbanvett könyveikröl és műtárgyaikról. Az összejöveteleken gyakran vettrészt a neves történetíró, Istvánffy Miklós, akinek már apja, Pál is hu-manista műveltségű [ró volt. A16. századi magyar történelem legalapo-sabb összefoglalásának (Hisloıizırııııı /I: relziıs Ungzirifis IıˇI7ri`XXXIV) elké-szítöje egykoron Padovában és Bolognában tanult, majd Oláh Miklósérsek titkáraként szolgált, s az egyre szaporodó világi humanista értel-miség egyik legkiemelkedőbb képviselője lett.

A költöként is számon tartott Istvánffy padovai tanítója, ZsámbokyIános szintén a pozsonyi humanista kör tagjai közé tartozott. Az euró-pai kultúrtörténetben Joannes Sambucusként ismert nagyszombatiszületésű humanista a kor egyik jelentős reneszánsz polihisztora (köl-tő. filológus, orvos és történetíró) volt. Wıttenbergtõl Párızson átPadováig több mint két évtizeden át folytatta tanulmányait, majdBécsben letelepedve udvari történetíróként és császári orvosként dolgo-zott. Mivel bécsi háza a nemzetközi tudósvilág gyakori találkozóhelyevolt, a Radéczy-körben való részvétele a magyarországi humanistákszámára szoros európai kapcsolatok kiépítését tette lehetővé. Munkás-sága mind az európai. mind a magyar művelődéstörténet szempontjá-

2/5

@ niTi<EREsöi<ból felbecsülhetetlen értékű. Számos ókori görög és latin szerzõ munká-ját adta ki, kritikai megjegyzésekkel látva el azokat. Nagy számmal írtkülönféle verseket és episztolákat, melyek a korabeli Európa szellemiközpontjaiban (Padova, Basel, Antwerpen, Bécs stb.) láttak napvilágot.1568-ban 6 adta ki elõször teljes terjedelemben Mátyás király történet-írója, Antonio Bonfini nevezetes művét (Rcııım Uııgzııimıııııı ıíemıiıs), amagyar történelem M96-ig terjedő összefoglalóját. Egy esztendővel ké-sõbb nagy elõdje, lanus Pannontus verseit jelentette meg, 1566-ban pc-dig Magyarország napjainkig ismert legkorábbi nyomtatott térképét,lázár deák mappáját (1528) adta ki újra. Végül 1572-ben Werbõczy lst-ván Hzínııaslzõııyvét nyomtatta ki - hogy csak néhány fontosabb példátcmlítsünk páratlanul gazdag munkásságából. Konyv- és kéziratgyűjte-ménye képezte késõbb a császári könyvtár alapját.

A pozsonyi hársfa alatt összegyűlt értelmiségiek valódi humanistakört alkottak. Az irodalom, a tudományok és a képzõművészetek irántiközös érdeklõdésüket még a vallási különbségek sem akadályozták. Azegri püspök kertjében barátságban megtért egymással a buzgó katolikusIstvánffy és a költõként is termékeny, Wittenbergben és Padovában ta-nult pozsonyi orvos, Georg Purkircher vagy a híres németalföldi botani-kus, Carolus Clusius, mindketten a protestantizmus követői. A társa-ság tagjai ugyanakkor nyitottak voltak a legkülönbözóbb tudományokiránt is. Az Oláh által támogatott Ellebodius i571-ben hosszú padovaıtanulmányok után végleg Pozsonyban telepedett le, és itt fordította la-tinra, majd látta el kommentárokkal Arisztotelész PoíııˇL-riját. A magyarjogludós főpap, Mossóczy Zakariás - váci, majd nyitrai püspök - vi-szont a magyar törvények első kiadásával (Caıpıısjiırıs Huııgnrırı, 1584)és szenvedélyes könyvgyűjtésével vált ismertté. A humanista fõpapokközött Pozsonyban gyakran felbukkant még a neves németalföldi ter-mészettudós és költõ, Elias Corvinus, mint ahogy a bécsi udvari könyv-tár jogtudós gondozója, Hugo Blotius, de még az angol költõ és diplo-mata, Sir Philip Sidney is megfordult ott.

Bár a tudóskör résztvevői érdeklõdésükben és ízlésükben - udvari ésmagyarországi tisztségeiknek köszönhetõen fõként a bécsi és a prágaiudvarhoz álltak közel, tevékenységük nem a politika jegyében, hanem ahumanizmus és a tudományok egyetemes szellemiségébcn zajlott.

_ z-ızs

Magyar fõpapok az egyetemes kultúra szolgálatában @

Ezért ápolhattak jó kapcsolatokat a Németújvárról ritkán kimozılulóhumanista nagyúrral, Batthyány Boldizsárral, aki az említett Clusiusnagy patrónusa volt. Sõt padovai tanulmányaik még az ellenséggé válterdélyi fejedelemség ugyanott végzett és _,padovásoknak" keresztelt hu-manista körének tagjaival (Frangepán Ferenc, Kovacsóczy Farkas,Berzeviczy Márton kancellãrokkal, valamint Gyulay Pállal) is kapcso-latba hozták õket. Az utóbbiak szerepe - mind a kultúra és a művésze-tek patronálásában, mind az államigazgatásban - különösen Báthorylstván uralkodásának második felében, majd utódja, Báthory Zsigmondfejedelem itáliai mintájú reneszánsz udvarában volt kiemelt jelentősé-gű. Ezért tarthatjuk ezt az időszakot az erdélyi humanizmus fénykorá-nak. Az említett neves filológus, Ellebodius ennek a magyarországi szel-lemi pezsgesnek az ismeretében állapltotta meg az 1570-es években:„ha lsten békét ad ennek az országnak, akkor ez a legalkalmasabb helytudományos terveinek megvalósítására".

NYELVKERESŐK

A magyar nyelv első virágkota A humanisták nyelve, a latinii 1844-ig (2. tc.) az egyeduli hiva-talos nyelv volt Magyarországon. A l6. században a politika, a közigaz-gatás, a bíráskodás és a tudomány nyelve továbbra is a latin maradt.(Kivételt csupán Erdély jelentett, ahol az 1550-es évektől már a tör-vénykezés hivatalos nyelve is a magyar volt.) Ennek ellenére a középkorvégétől az ország egész területén a magyar nyelv egyre élénkülő szere-pet töltõtt be mind az írásbeliségben, mind a kultúrában. A 17. századelejére a helyzet gyökeresen megváltozott. Ez idõre a hétköznapi írás-beli érintkeıésben a magyar meghatározóbbá vált a klasszikus tudásnyelvénél, de számottevő eredményeket ért el az irodalom területén is.Azaz: a korábbi évszázadokkal ellentétben az anyanyelv, a magyar azélõbeszéd mellett már az írásbeliségben és a kultúra más területein istért hódított, miközben az ,.apanyelv", a latin, vesztve jelentõségébõl, aműveltebb rétegek hivatali és tudományos nyelve maradt. A bő egy év-század alatt végbemenő átalakulásban több tényező játszott szerepet.

Bár a közíelíogás az anyanyelvűség mint program kezdetét gyakranLuther Márton német bibliafordításához (1522) köti, ez Magyarorszá-gon is szerves folytatása volt a középkor végén megindult folyamatok-nak. A magyar nyelv a 15. század végén az írásbeliségben is fokozato-san kezdett terjedni. Kiválóan igazolja ezt, hogy l5f1l-ig az igen töredé-kesen fennmaradt forrásanyagból már több száz magyar nyelvű iratot(leveleket. nyugtákat, szerződéseket. számadásokat, sõt végrendelete-ket is) ismerünk. Az ország egyik előkelő főúri családja, a Batthyányak

2/8

A magyar nyelv első virágkorzi @

körében pedig az 1530-as években már teljesen bevett gyakorlatnak szá-mított, hogy latinul nem tudó alkalmazottaık mellett egymással is ízesmagyarsággal leveleztek. A 16. század első évtizedeiben, valamint né-hány évig még a Mohács utáni zürzavaros időkben is a különféle szer-zetesrendek kolostoraiban tucatszám készültek magyar nyelvű kóde-xek (például 1506: Winkler-_. 1503: Döbrentei-, 1514 1519: Cornides-,1526-1519: lordánsúy-, 1524-1526: Érdy-, 1526 1528: Székelyudvar-lielyi és 1532: l(riza-kódex). Mindez azt bizonyítja, hogy a nem latinnyelvű irodalom megerősítésére már a reformáció nagyobb mértékű ha-tása előtt is történtek kísérletek.

A magyar nyelvhasználat clterjcdésében a valódi fordulatot mégiskétségkívül az 1530-as évekkel kezdődő bő fél évszázad hozta. Noha akora újkorban még egyáltalán nem beszélhetünk modern értelembenvett nemzettudatról -- ez csak a 19. századra született meg -, a magyarnyelvhez való kötődés egyre meghatározóbbá vált. Sőt ezekben a nehézévtizedekben, elõször anyanyelvünk története folyamán, megkezdő-dött a nyelvvel való tudatos foglalkozás. A magyarországi humanisták- felekezeti hovatartozásuktól függetlenül - újabb és újabb munkákatjelentettek meg, melyek a magyar nyelv művelését és rendszcrezését te-kintették feladatuknak. Ezek közül meghatározó szerepük volt a szótá-raknak és szójegyzékeknek, majd az első régi magyar nyelvtanoknak.

A magyar nyelvet is tartalmazó szótárak legkorábbika a bécsimagyar kancellárián dolgozó Pesti Gábornak 1538-ban az osztrák fõ-városban megjelent hatnyelvú szójegyzéke (Nuııieııt/zıium s:.\- Iíııgim-riiııı) volt. Ez afféle útiszótárként szolgált, bár elsősorban külföldön voltszámottevő hatása, ahol a 16. században ötször adták ki. Az 1590-esévekben Szikszai Fabricius Balázs (1590), majd Verancsics Faustus szó-jegyzékei (1595) már több ezer magyar szót tartalmaztak. Az utóbbittekinthetjük első etimológiai szótárunknak is, mert külön fejezetbensorolta fel a magyar nyelv szláv eredetű jövevényszavait. A századnyelvfejlődésének eredményeit végül kiemelkedően összegezte SzencziMolnár Albert 1604-ben Nürnbergben kiadott latin -magyar és ma-gyar-latin szótára {Dıˇriioıiziıii`ııi Lnıíiiuiiıignıicifıiı, Dıcııoımrıvııı lliıgriııro-Iniiıiviii). Ez volt az első olyan szőtárunk, amelyben már a magyar nyelvis kiindulási pont volt.

219

@ NYELVKEKEÖKAnyanyelvünk fejlesztésében még a szótárakénál is fontosabb sze-

repet játszottak az első grammatikák. Közülük is lutúnt Sylvester Jánosmég latin nyelven készült latin-magyar nyelvtana (Cmiiıııiziiícri Hvııgri-ıolıiıiıın). A kötet 1539 nyarán Nádasdy Tamás sárvár-újszigeti nyomdá-jában látott napvilágot, s az újabb kutatások szerint elképzelhető, hogymég a német nyelvtanirodalom első latin-német grammatikájára is ha-tást gyakorolt. Noha célja elsõsorban a latin nyelvtan összefoglalásavolt, mégis kiválóan bizonyította, hogy az addig barbárnak vélt magyarnyelv éppúgy szabályokba foglalható, mint a latin, a gorog vagy a héber,Munkája bevezetőjében Sylvester ezért vonta le azt a következtetést,hogy „ha hazai nyelvünkkel, c kincesel - mely eddig előlünk rejtve volt, smost először rátalálva feltártuk és napfényre hoztuk - élni nem vonáko-dunk, hamarosan (mint remélem és óhajtom) szegényekböl dúsgazda-gokká leszünk". A „magyar Luthernek” nevezett, már említett DévaiBíró Mátyás Sylvesterrel egyidejűleg folytatta a ,nyelvgazdagítást".1549-ben második kiadását megélt és már magyar nyelven írt grammati-kai munkája (0rıhogrıi/ılıı`/i Vııgrıritıi) az első magyar „helyesírási szabály-zat" volt. (Az 1535. évi Krakkóban megjelent első kladásböl sajnos egyet-len példány sem maradt fenn.) Baranyai Decsi János marosvásárhelyiprotestáns humanista történetíró pedig 1598-ban Bártfán megjelent szö-lásgyűjteményével segítette elő nyelvünk gyarapítását.

A nyelv művelésén tudatosan szorgoskodő humanisták munkásságamellett annak fejlesztésében a reformáciőnak is elévülhetetlen érdemevolt. Noha a reformátorok számára a nyelv elsősorban eszközként szol-gált vallási céljaik eléréséhez, ez semmit sem von le nyelvmúvelő mun-kásságuk értékébõl. A protestantizmus eddigiekben számba vett képvi-selői anyanyelven szóltak, a vallásos irodalom anyanyelvű olvasásátszorgalmazták, így egész tevékenységük szorosan összefüggütt a ma-gyar nyelv és irodalom gazdagításával. Különösen a biblia- és zsoltárfor-dítások fejtettek ki jelentõs hatást. Az előbbiek közül a Wittenbergbentanult Károlyi Gáspár nevezetes Vízsolyi Bíblíıíja, az első teljes magyarprotestáns bibliafordltás érdemli a legnagyobb figyelmet. Az 1590-benRákóczi Zsigmond támogatásával megjelent munka stílus- és szófordu-latai hamar beépültek a közbeszédbe, de a mű a magyar irodalmi nyelv-re is óriási hatást gyakorolt. A zsoltárfordítások közül Székely lstván

120

A magyar nyelv első virăgkora @

(Zsollrírltöıijfr, 1548), majd Heltai Gáspár (Zsolırír, 1560) még prózai for-mában kiadott alkotásai, valamint az antitrinitárius Bogáti FazakasMiklós kéziratos formában terjesztett verses zsoltárkonyve emelkedettki. Az első teljes zsoltárkönyvet azonban majd csak a következő századelején készíti el Szenczi Molnár Albert (llsıı/ieriiıııı Uııgııricııiıi, 1607).

A protestantizmus elterjedésével a század második felében már aprédikációgyűjtemények (posıi/lıíle) és a gyülekezeti énekeskönyvek(gmrlmil) is magyarul láttak napvilágot. Az első magyar nyelvű nyom-tatott prédikációskótetet Huszár Gál adta ki 1558-ban Magyaróvárott.A gyülekezeti énekeskönyvek közül a legkorábbi Székely lstván1538-ban megjelent Isıeııcs érıeleek című munkája volt. Ezt azután szépszámmal újabbak követték. a lutheránusoknál a l/ılmıliˇ éıızkesbdıij-v(1566) és Huszár Gálnak a Forgách család birtokán, Komjátiban megje-lent munkája (1574), a reformátusoknál pedig Szegedi Gergely debrece-rii énekcskönyve (1569) tartozott a legelterjedtebbek közé. A századmásodik felében már a teológiai viták nyelve is gyakorta magyar volt. Asokat emlegetett protestáns Bornemisza Péter és a katolikus TelegdiMiklós nagyszombati plébános például már magyar nyelvű írásaikkal(Fefıegzıés, 1578, illetve Ifzlclcı, 1580) folytatták heves vitáikat az1570-1580-as évek fordulóján.

A magyar nyelv fejlődésében a humanizrnus, a reformáció és a velükegyütt járó nyelvművelés mellett alapvető szerepet játszott az írásbeli-ség egyre szélesebb körben való terjedése és az iskoláztatás is. Az anya-nyelvű levelezésben a század közepén valóságos „robbanás” következetthe. A Buda eleste utáni néhány évtizedben a magyar nyelvű lrásbeliérintkezés igen széles körben honosodott meg, amit mindennél jobbanigazol a Batthyány, a Nádasdy és a Zichy család levéltárában többezresszámban fennmaradt levelek (ıııissilis) gyűjteménye. Magyar íródeákjaikrévén még a budai pasák is magyar nyelven leveleztek mind a szomszé-dos fókapitányokkal, mind a bécsi udvar fõméltóságaival. Ezért maradtpéldául az utókorra a magyarul nem tudó Leonhard von Harrach főud-varmester családi arcliívumában oly sok érdekes és ízes magyarságú „tö-rök” levél. Emellett a hódítókkal szembeni helytállás diesérete, a tudato-suló 1-iazaszeretet is nagyot lendített nyelvünk fejlődésén. hiszen az ese-ményeket már szinte kizárólag magyarul énekelték meg. A várháborúk

22'!

@ NYELVKERESÖK

küzdelmes korát a legendás Tinódi Sebestyén, az említett 1588. évi szik-szói összecsapást pedig Tardi György foglalta gyünyöni históriás ének-be. Sőt még a latinul nem tudó, ám művelõdni vágyó főúri hölgyek iro-dalompártolása is segítette nyelvünk gazdagodását.

A leírtaknak köszönhetõen a nyelvtörténészek által középmagyarkornak nevezett ıdősuk (l526- l772) első századában a magyar nyelvelsõ virágkorát élte. Bár nyelvünk egész rendszere alapvetően már nemváltozott, mégis egyre „csinosodott", színesebbé és rugalmasabbá vált.Különösen figyelemreméltó volt a szókészlet gyarapodása, főként szó-képzések, összetett és műszavak (például köznév, tulajdonnév) alkotá-sa révén. A nyelvi megújulással járt együtt a napjainkig fennmaradtmagázás létrejötte és számos idegen szó kölcsönzése is. Az utóbbiaktöbbsége az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, az egyház és az is-koláztatás területén uralkodó latinból (ııpellıílııi, cı'ııilıiı', ıiičızi, lfnllígiiıiıı,L-Aııámr, pıcslliıer, ccrıızzı, professzor), valamint a Habsburg Birodalommalvaló együttélés következtében a német nyelvből (pomlrírı, jııiıler, Liıılııf/,ciikor, drúı) került át a magyarba. Szép számmal ,kaptunk" szavakat ahódlróktúl - pl. a had- és a közigazgatás szakszavait (vı'Ifí/ıı. szziiıdesılle,big :lg/I), illetve a mindennapi életben használtakat (l:.fivc', pzıpıırs, do-Iıríııy, kefe, ıepsı, zseb) - és az egyre nagyobb területet nyerő szláv nem-zetiségektõl is (repu, linııılıılı, csämór). A törököknek köszönhettük a koregyetlen ú| hangját (foııéıiııı), a dzs-t ıs, természetesen jövevényszavak(például a dzsiıirı) révén. Végül a 16. században megkezdődött a hosszúnyílt e hang é-vé válása, ám ez teljességgel csak a török kor végére feje-ződött be. Mindezen folyamatok egy része viszont már a kor kiemelke-dõ fontosságú nyelvi eseményének, a magyar irodalmi nyelv megszüle-lésének volt a következménye. A 16. század legjelentősebb irodalmi al-kotásai azonban nem jöl-iettek volna létre oly magas színvonalon, ha aköznyelvben az ismertetett folyamatok többsége már nem ment volna~ legalábbis részben -- végbe.

Anyarıyelvű irodalmunk első sikerei A magyar nyelv fejlődésé-ízííý 7 W nek eredményeként a szá-zad clsõ felében elöbb táj|el|egű normák jöttek létre, amelyek azután

121

Anyanyelvú irodalmunk első sikerei @

egyre közcledtek egymáshoz. Mindez végül egy már többé-kevésbé egy-séges, nyelvjárások felett álló irodalmi nyelv kialakulását eredményez-te. Anyanyelvünk irodalmi rangra emelésében a nyelvet gazdagítő hu-manista tudósok és a reformáció jeles képviselői mellett természetesenaz irodalom müvelõinek is kitüntetett szerep jutott. A két csoportazonban a nyelv és az irodalom szoros kapcsolata következtében egybe-mosódott, vagyis a nyelvművelők gyakran egyúttal költők vagy írók isvoltak, miközben munkáikkal az irodalmárok is nyelvünk fejlcsztőivéléptek elõ.

A törökök magyarországi berendezkedésével és az ország háromrészre szakadásával az irodalmat művelõk is nehezebb körülményekközé kerültek. azaz nekik is új utakat kellett keresniük. A szellemi életközépkori keretei a politikai változások következtében teljességgel át-alakultak. A magyar nyelvü irodalom egykori központjai, a kolostoroka század második felére néhány kivételtől eltekintve elpusztultak.Hatalmas veszteség érte a korábban virágzó udvari kultúrát és iro-dalmat is. A Habsburg-uralkodók ugyanis - érthetően - Bécsben tartot-ták székhelyüket, ez azonban sem helye, sem összetétele miatt nemválhatott a magyar kultúra meghatározó központjává. UgyanakkorSzapolyai János királynak csak rövid ideig volt igazi udvara Budán, ígyHunyadi Mátyáséhoz mérhető udvari élet a Mohács utáni néhány évti-zedben Magyarországon nem létezett.

A megszűnt szellemi központok helyére hamarosan mégis új kultu-rális és irodalmi műhelyek léptek. A királyi Magyarországon az uralko-dói udvar szerep- és feladatkorét részben az új főváros, Pozsony és azesztergomi érsekség székhelye, Nagyszombat vette át - miként azt ahumanista főpap-helytartók tevékenysége kapcsán már megismertük.Az udvari kultúra pótlásában hasonlóan fontosnak ítélhctõk a többme-gyényi területtel rendelkezõ nagybirtokosok udvarai, például NádasdyTamás sárvári, a Perényiek sárospataki vagy a Batthyányak németújvá-ri várában. Bécsben a magyar kancellárok háza viilt a magyar kulturálisélet külöiıleges színterévé, bár ennek jelentőségét sajnos még nem is-merjük kellő alapossággal. Erdélyben ugyanakkor - főleg a Báthoryakuralkodásától - a gyulafehérvári fejedelmi udvar jutott egészen kiemel-kedó szerephez. Végül a protestantizmus diadalmenetének köszönhe-

225

Q NYEi_vKEREsÖKtően a magyar kultúrának és irodalomnak számos kis műhelye jöttlétre a hódoltsági és peremvidéki mezóvárosokban is, bár ezek jelentő-ségükben már anyagi lehetőségeik miatt sem voltak az előbbiekkelösszemérhetők.

A Mohács utáni magyar irodalom első múvelöi a humanisták kora-beli koronázatlan fejedelmének, Rotterdami Erasmusnak a követői, azúgynevezett magyar erazmisták (Komjáti Benedek. Sylvester János ésPesti Gábor) voltak. Mivel anyanyelvünknek az előbbiekben bemuta-tott müvelését jól átgondolt irodalmi koncepció jegyében valósítottákmeg, a nyelv fejlesztése terén végzett tevékenységük szorosan össze-kapcsolódott az irodalom gazdagításával. Sylvester Jánost ezért tart-hatjuk mind a magyar nyelv-, mind a magyar irodalomtudomány meg-alapítőjának. Munkásságának jelentőségérõl találóan tanúskodnak pat-rónusához, Nádasdy Tamáshoz írott szavai: „Néhány évvel ezelőtt mégcsúfolódtak az idegen nemzetbéliek, hogy még az oroszoknak is vananyanyelvű evangéliumuk, egyedül csak a magyaroknak nincs. Pedig akeresztény nemzetek nemcsak hogy nem csúfolkodl-iatnak rajtunk, sótirigyketlhetnek, tudniillik nyelvünk kiválósága miatt. s ezt utánozninem képesek. Melyik idegen nemzet nem csodálkozik azon, hogy vala-ki magyar nyelven mindenfajta verssort tud írni görög és római mérték-reê” Sylvester mindezek szellemében jelentette meg 1541-ben Nádasdyköltségén Újszövetség-fordítását, benne az első magyar időmértékesverssel. A bécsi magyar kancellárián munkálkodó szótárkészítő kortár-sa, Pesti Gábor szintén átültettc magyar nyelvre az Újszövetséget (Újırsıameiıiimı). 1536-ban megjelent Esopııs fribıılıli cimü fordítása pedigmár jelentõs irodalmi alkotás volt. Míg azonban Sylvester a kor legkivá-lóbb politikusának udvarában talált alkalmat a nyelv és az irodalomművelésére, a bécsi egyetemre járt Pesti az osztrák fővárosban székelőmagyar kancellárok udvarában gazdagította irodalmunkat.

Bár mind a mai napig eléggé általánosan elterjedt az a nézet, hogy amagyar irodalom első komoly eredményei kizárólag a reformáció jegyé-ben születtek, a humanista fõpapok és a katolicizmushoz mindvégig hűerazmisták ismertetett tevékenysége ezt kétségkívül cáfolja. Mindezpersze nem jelenti azt, hogy 16. századi irodalmunk gazdagításában vi-tatnánk a reformátorok igen meghatározó szerepét. Hangsúlyozni sze-

22/ı

Anyanyelvú irodalmunk első sikerei @

retnénk azonban, hogy tevékenységük csakis az erazrnisták és a huma-nista fõpapok munkásságával együtt alkot kerek és szerves egészet. Sőtaz egymással magyar nyelvű műveikben vitatkozó Bornemisza Péter ésTelegdi Miklós említett példája kiválóan bizonyítja, hogy a vallási kü-lönbség gyakran kifejezetten segítette újabb remekmûvek születését.

A három részre szakadt ország mezõvárosaiban mûködõ reformáto-rok és protestáns humanisták tevékenysége elsõsorban a Biblia anya-nyelvre íordltásával, a teológiai viták magyar nyelven tartásával és álta-lában a magyar nyelvűség szorgalmazásãval ért el jelentõs eredménye-ket. Több évtizedes munkásságuk hatására a század második felérekialaltultak a reformáció irodalmának jellegzetes, természetesen egyhá-zi műlajai. A magyar nyelv fejlődése kapcsán bemutatott biblia- észsoltáríordításoknak, prédikácıúgyűjteményeknek, gyülekezeti énekes-könyveknek és vitairatoknak a magyar prózairodalom fejlődése szem-pontjából úttörő jelentõségük volt. Mindezeken túl külön figyelmet ér-demelnek a bibliai uoltárok többé-kevésbé szabad átköltései, az úgyne-vezett zsoltárparafrázisok és a bibliai históriák. Az elõbbi a korlegkedveltebb versmúfaja volt, a 16. századból összesen majdnem há-romszáz darabot ismerünk. Zsoltárparafrázisokal azonban nemcsak areformátorok, hanem „igazi” költdk (például Balassi Bálint és Rimay Já-nos) is készítettek. Szintén igen népszerű műfaj volt a bibliai história,melynek szerzői fõként az Ószövetség egy-egy példázatos, sõt néhapajzán történetét szedték versbe. A hódoltság jeles reformátora, SztáraiMihály több ilyen históriát készített, sót hitvitázó drámái (például azIgaz pıipsrignzilı ııˇkvre, 1559) is magas színvonalat képviseltek. Mind-ezelt ismeretében joggal tarja õt a magyar irodalomtörténet a protes-táns énekköltészet egyik megteremtõjének.

A 16. század két legnagyobb protestáns íróegyénisége Heltai Gáspárés Bornemisza Péter volt. Az erdélyi szász családból származó és Wit-tenbergben járt Heltai (eredeti nevén Kaspar Helth) kolozsvári nyom-dászként és prédikátorként emelkedett a magyar prózairodalom legjele-sebb alkotói közé. Bár anyanyelve a német volt, kiválóan megtanultmagyarul, sõt munkái jelentõs része ezen a nyelven született, majd je-lent meg. Múveinek sokoldalúsága és nyelvének szellemes humoraezért külön is figyelemre méltó. legismertebb munkáján, az Ezópus

225

@ NYELVKERESÖKmeséibõl készült Száz frilıiıldn (1566) kívül külön könyvecskét írt A ıe'-s:cgse'gı1:l: is ıobzıídıísıınl: vıszcıielınes vall/Írril (1552), valamint Háló cím-mel egy kiugrott spanyol szerzetes regényes inkvizíciótörténetérõl(1570). Heltai azonban történetiróként sem volt jelentéktelen. A hu-manista Zsámboky Jánost megelőzően õ találta meg, majd adta ki1565-ben Antonio Bonfini latin nyelvű történeti munkájának Mátyáskirályra vonatkozó részét. Ezt felhasználta nevezetes történeti össze-foglalója {(.`lıraııı`m zi: iiııigy./irclcıiıık ıfalgriırál) elkészítéséhez is, amely amagyar történelem eseményeinek elbeszélésében a mohácsi csatáig ha-lad. Ez azonban már csak halála után, 1575-ben látott özvegye gondo-zásában napvilágot.

Bornemisza Pétert a ltoztudat Simlırıas éıııičlcöıiı kezdetű búcsúversemiatt mind a mai napig elsõsorban kõltõként tartja számon. Ennek el-lenére hatalmas életművében n-ieghatározöbb helyet foglalnak el a pró-zai alkotások. Elõbb Nádasdy Tamás fogta pártját, és támogatta külföl-di (bécsi, velencei és wittenbergi) tanulmányait. Még császárvárosi stú-diumai idején, 1555-ban jelent meg Szophoklész Elzlıım című művénekmagyarított változata, mely a protestáns humanizmus egyik legkivá-lóbb alkotása. 1573-ban azután vándornyomdát alapított, melyben fo-lyamatosan jelentette meg szép számmal gyarapodó élvezetes munkáit.Legnagyobb hatású az l57B-ban napvilágot látott Órılagı leıšérıeıelz címûkönyve volt, mely érdekfeszítõ témájával és lebilincselõ stílusával szin-te lenyűgözte a kor olvasóit. Bornemisza ötkötetes könyvével (Pnsııˇ/In)kiemelkedett a prédikációírásban is, és Telegdi Miklóssal folytatott vi-tájában a protestáns hitvitázó irodalom egyik legfontosabb alkotásával(Feııegeıis, 1578) gazdagította prózairodalmunkat. Hasonló tehetségűés munkabírású követője majd csak Szenczi Molnár Albert személyé-ben akadt. Az õ tevékenysége azonban már kivül esik az általunk tár-gyalt korszak határán, hiszen csaknem valamennyi különféle műfajúnyelv- és irodalomfejlesztõ kötete 1606 után jelent meg.

A 16. századi magyar költészet legnagyobb alakja. Balassi Bálint Bor-nemisza Péter tanítványa volt. A neves prédikátor 1563 és 1569 közöttBalassi János zólyomi udvarában szolgált, ahol Bálint úrfi nevelését isfeladatul kapta. Balassi késöbb külföldön (például Nürnbergben) tanult,majd - mivel 1575-ben részt vett a Habsburgok támogatta tiónkövete-

226

Anyanyziva izofizıi-„unit zisõ zikzfzz @ló, Bekes Gáspár Erdély elleni sikertelen hadjáratában -- hamarosan Bá-thory lstván fogságába került. A fejedelem udvarában mégsem rabként,hanem műveltségre vágyó fõnemesi úrfiként bántak vele, így ismereteiés élményei tovább gyarapodtak. Ez idõben kezdett verselni, majd válta 16. századi udvari és elitköltészet legnagyobb alakjává.

Balassi munkásságával magas színvonalú reneszánsz irodalmi nyel-vet teremtett. Bár verseinek témáira természetesen hatottak kalandoséletének élményei (fõként szenvedélyes és viharos szerelmei, valamintvégvári katonáskodása), költeményeiben mégsem csupán ezeket adtavissza. Ö ugyanis már nem eszközként használta a nyelvet, például val-lási célok elérése érdekében, hanem tudatosan formálta költészetté, ésmutatta be egészen modern módon korának érzésvilágát és szokásait. Etekintetben különösen figyelemreméltóak reneszánsz szerelmes kolté-szetének páratlanul tiszta versciklusai. A nagy szerelméhez, LosonczyAnnához írott korai Anna-verseken kívül ezek már teljességgel saját,valamint a kor embere szerelemvilágáról adnak rendkívül érzékletes ké-pet. Ezzel magyarázható, hogy az újabb ciklusok álneveket (Júlia- ésCélia-versek) viselnek azaz így lesz Losonczy Annából Júlia, másokbólCélia vagy Fulvia. Balassi verseiben kiválóan használt antik mintákat,alkalmazta a neolatin költészet fogásait, mikozben még a versformamegújítására (Balassi-strófa) is képes volt. A magyar irodalomban való-jában nála vált el végleg egymástól a dallam és a szöveg, bár korai verse-it még õ is ellátta dallamukra utaló nótajelzésekkel. Ráadásul Balassiúttörő volt a tekintetben is, hogy tudatosan nagyobb kompozíciókba,ciklusokba szerkesztette verseit.

A végek dicséretérõl írott nevezetes költeménye. az Egy kaıoiıııéııcb(Iıı lzıııdeııı ıonfinivrııın) a 16. századi végvári katonaság hõsi életeszmé-nyének legszebb és leghatásosabb, ódai jellegű megfogalmazása. Ez avers ugyanakkor egyúttal a mesteri módon zárt és arányos szerkesztésmintapêldája. A végvári huszártisztként Egerben és Ersekújvárott szol-gált Balassi tehát legalább annyira jártas volt a versében oly életképsze-rűen bemutatott vitézi hadviselésben, mint a tudatos versformálás mű-vészetében. Hirtelen bekövetkező halála mégsem egészen úgy érte,mint a költeményében a törökökkel hõsiesen ,kopját törő” végváriakat.1594 májusának közepén Esztergom várának ostroma idején súlyos láb-

T

@ NYELVKERESÖKlövést kapott, amelybe néhány nap múlva belehalt. A korabeli hadior-voslás fejletlensége miatt az efféle hamar elmérgedõ lõtt sebek túlčlésč-re csak a legritkább esetben volt esély.

A kor élénk vallásossága szintén nyomot hagyott Balassi munkássá-gán. A költõ ugyan politikai okokból 1586-ban katoliıált, egyéni hangúvallásos költészete mégis inkább felekezetek feletti volt, bár zsoltárát-koltései protestáns jellegűek. Míg szerelmes verseivel Balassi a magyarnyelvű szerelmi lírát teremtette meg, istenes versei a vallásos költészetelsõ nagy alakjává tették, a hithez való viszonya ugyanis egészen mo-dern volt. Különösen érdekes viszont, hogy életében nyomtatásbanegyetlen költeménye sem jelent meg, kéziratos formában azonban or-szágszerte terjedtek. Elsõként 1632-ben Bártfán lsıeııes énelzeı' láttaknapvilágot, majd a következõ esztendőben már második kıadásuk je-lent meg Bécsben. Az úgynevezett Balassi-kódexben fennmaradt szerel-mes versekre viszont csak jóval késõbb, a múlt század második felébentaláltak rá a kutatók. Ennél is tovább lappangott az általa teremtettműfajban lrott udvari dráma, a Szép ıııngynrcoıııımlin (1568), ennek tel-jes szövegét csak az 1950-es években fedezték fel. E munkája a múfajte-remtése mellett figyelemre méltó a költõ irodalmi céljainak megfogal-mazása szempontjából is. Balassi egyszerre kívánta történetével gyö-nyörködtetni olvasóját és tudatosan fejleszteni legféltettebb kincsét,anyanyelvét - miként errõl a komédia bevezetésében maga nyilatko-zott- „Mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam ezComediát. Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagí-tani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehet-ne az, azmi egyéb nyelven meglehet."

Balassi „nyolc ifjú legényként' emlegetett költői körének - melyhezaz első magyar költönõ, Telegdy Kata is csatlakozott - feltételezhetőenszerepe lehetett abban, hogya 16. század végefelé divatba jöttek a sze-relmi, néha erotikus tárgyú verses történetek, a széphistóriák is. jelen-tõségüket nagyra becsülhetjük, hiszen általában füzet formában, pony-vanyomtatványként láttak napvilágot, hogy azután olvasóik szinte,ronggyá” olvassák õket. Ezek legszel-ıbike Gergei (Gyergyai) Alberttündérmesčje (Hisıúria egy Áıgıˇıııs ııcvií Lüııílyfirál és egy ıiˇiıırlčr szıizlezírıy-

225

A„yznyzi~„ı „aazımuak zisõ zikzzzı @ról) volt, amely a 19. században Vörösmarty Mihály nevezetes munká-jának, a Csoııgvr és Tııˇııriínek fõ forrását adta.

A széphisróriáknál is hétköznapibb stílusban születtek a közkölté-szet legfontosabb alkotásai, a históriás, hazafias és rabénekek, verseskrónikák stb. Ezek felekezeti, társadalmi és műveltségi szempontoktólnagyjából függetlenül, a szélesebb közönség számára közérthető nyel-ven lródtak. A 16. században oly népszerű históriás énekek szerzõi kö-zül llosvai Selymes Pétert Toldi Miklósról írott munkája tette híressé,Arany lános ugyanis a 19. században nevezetes Toldıˇjának megírásakorfõként erre támaszkodott. Hasonlóképpen nagy népszerűségnek ör-vendtek Tinódi Sebestyénnek a kor legjelesebb eseményeiről igen pon-tosan beszámoló, már cmlített čnekei, mondhatnánk, végvári haditu-dósításai. Dallamra Írott, könnyen megjegyezhetõ és emiatt szájhagyo-mány útján is terjedõ énekeinek gyűjteménye 1554-ben Cronıˇfn címmelKolozsvárott látott napvilágot.

A századforduló legérdekesebb népi költője a Németújvárott, majdSopronban tanult végvári lovas hadnagy, késõbb veszprémi és székesfe-hérvári alkapitány, Wathay Ferenc volt. Az 1602. esztendő késó nyaránaz utóbbi végvár török ostromakor került fogságba, majd éveken át ra-boskodott az oszmán főváros Galatának nevezett kerületében álló Fe-kete toronyban. Börtönében tovább folytatta korábban megkezdettversírói munkáját, majd összeállította és szemléletes rajzokkal illuszt-rálta énekeskönyvét, amely mintegy összegzése volt a ló. század kö-zösségi verskultúrájának. Wathay ugyanis számos műfajban alkotott,hiszen írt protestáns bibliai históriákat, vallásos verseket, históriás éskatonaénekeket, sót még szerelmes verseket is. Ez utóbbiak közül ki-emelkedik rabságából a távoli Magyarországon maradt feleségéhez írottfülemüle-éneke.

A 16. században a magyar nyelv tudatos fejlesztésének, a reformációszolgálatába állításának, valamint a megszülető magyar irodalom elsösikereinek köszönhetõen óriási fejlődésen ment keresztül. /\ középkorvégének még csak éppen formálódó magyar nyelve egy évszázad alatttudatosan kiművelt irodalmi nyelvvé vált. A jelentõs változást a koregyre nagyobb számban levelezõ és egyre iskolázottabb emberei is jólérzékelték. Legtalálóbban azonban valószinűleg Balassi Bálint hűséges

229

@ NYELVKERESÖKtanítványa, Rimay János fejezte ki az egy évszázadon át tartó ,,nyelvke-resés' jelentős eredményét, amikor mestere költészetének méltatásakora kovetkezóképpen fogalmazott: a magyar nyelv „savanyú fekete kö-kényből szép pirossággal gyónyörködtető teljes magyarságú megértédes cseresznyévé” változott. Erre az alapra bátran építhettek a későbbiévszázadok irodalmárai.

Könyvkiadás magyarul A magyar irodalmi nyelv megteremtésé-ben és a magyar írásbeliség térhódításá-

ban Iohann Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás elterjedése ismeghatározó szerepet játszott, A 15. század második felének néhánytiszavirág-életű kísérlete után a Mohácsot követő háborús fél évszázad-ban a könyvnyomtatás Magyarországon is hamar meghonosodort. Azújonnan alapított nyomdák - elsőként az akkor épp tárnokmesterNádasdy Tamás által 1536-ban felállított sárvár-újszigeti műhely- márnemcsak latin és német nyelvû köteteket, hanem magyarul írt munká-kat is megjelentettek. Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvekazonban még ezt megelőzően Krakkóban és Bécsben láttak napvilágot.Erasmus magyar követóinek egyike. Komjáti Benedek 1533-ban PerényiPéter támogatásával Krakkóban jelentette meg Szent Pál leveleinek ma-gyar fordítását. Ez volt az első magyar nyelvű nyomtatott könyv.Komjáti munkáját hamarosan mind a lengyel nagyvárosban, mind azosztrák fővárosban újabbak követték - elegendő Dévai Bíró Mátyás em-lített magyar „helyesírási szabályzatának” elsõ kiadására (Krakkó,1535) vagy Pesti Gábor 1536-ban Bécsben nyomtatott Újszövetség-fondítására és Esoyııs falııı/:ii című művére goiidolnunk.

A Nádasdy Tamás anyagi támogatásával létrejött sárvár-újszigetinyomda 1536-től előbb Ioannes Strutius, majd a Krald<óban tanultAbádi Benedek vezetése alatt működött. Az itt kinyomtatott könyvek,Sylvester János még latin nyelvű latin- magyar nyelvtana és a Magyar-országon készült első magyar nyelvü konyv, az Ú/ıcsiriiıieıııiiııı mind amagyar nyelv, mind a magyar irodalom fejlődése szempontjából nagyfontossággal bírtak. Nádasdy nyomdaalapítása így a magyar kultúrtör-ténet egyik kiemelkedõ eseménye volt. S bár a műhely Buda elestének

_ 230

Könyvkiadás magyarul Q

esztendejében megszűnt - a protestáns Abádi a wittenbergi egyetementanult tovább, míg Sylvester Bécsben lett a héber nyelv tanára -, a 16.század egyik legnagyobb formátumú magyar politikusa továbbra is ki-vette részét a mecenatúrából. Philipp Melanchthon l537 õszén hozzáírott levelének dicsérõ szavai megfeleltek a valóságnak: „Te nagy költ-séggel iskolát alapítasz és Íelszítod az érdeklődést a tudományok műve-lése iránt, amely dolog már önmagában is nagy dicséretre érdemes,mégis különösen mostanában -- amikor a háború csapásai következté-ben a német területekkel szomszédos országokban pusztul a tudomány- sokkal nagyobb elismerésre méltó.” A tizenöt éves háború idejénNádasdy fia, Ferenc is követte apját a nyomdászat támogatásában.1599 és 1605 között részben németkeresztúri (Sopron megye), részbensárvári várában foglalkoztatta a 16. század végének egyik ismert ván-dornyomdászát, Joannes Manliust.

A késõbbi nádor nyomdaalapítását az 1550-es évektől újabbakkövették, melyek létrejötte és működése szorosan összefüggött a pro-testantizmus terjedésével, illetve ezáltal a magyar nyelv és irodalomgazdagltásával. A Nürnbergben tanult Georg Hofígreií - az erdélyiszász rcformátor, Honterus tanítványa - 1550-ben Heltai Gáspár segít-ségével Kolozsvárott alapított nyomdát. Hoffgrelf és Heltai együttmű-kodése az utóbbi radikalizálódó protestantizmusa miatt azonban nemvolt felhőtlen. Ennek ellenére nyomdájuk a 16. századi Erdély legfonto-sabb magyar nyelvű sajtójává vált. Ök jelentették meg Tinódi neveze-tes krónikáját (1554). valamint a Honterus-tanítványról elkereszteltHofjfgrcfj'-éıırbeskänvvet (1556), mely elõször tett gyűjteményes kötetbenközzé protestáns prédikációs énekeket és bibliai históriákat.

Hoffgreff halála után, 1559-tól Heltai egyedül vezette a nyomdát,amely ekkor egyre jelentősebb üzleti vállalkozássá vált. Ezt jelezte,hogy Heltai 1564-ben Kolozsvárott papíri-nalmot létesített, így ezutánmár nem külföldről és Brassóból kellett szaporodó kiadványaihoz aköltséges alapanyagot beszereznie. 1574. évi haláláig közel száz, nagy-részt magyar nyelvű kötetet adott ki, köztük egyre több hıstóriás éne-ket és verses elbeszélést, melyek igen kedvelt olvasmányok voltak, ésezért jelentõs hasznot hoztak. A nyomda Heltai halála után sem szűntmeg, sõt benne a század végéig még további 115 könyvet készítettek el.

ýzsi

@ NYELVKERESÖK

Heltai említett munkái (1560: Zsolııír, 1566: Száz falıulıı, 1570; Háló,majd halála után 1575-ben a Clıronim) mellett itt jelent meg 1578-banMelius luhász Péter Hulııiııˇııına, az első magyar botanikai könyv is.

A 16. század második felének magyar nyelvű könyvkiadásában igenfontos szerepet játszott a három országrész határán fekvõ Debrecenvárosának 1561-ben alapított nyomdája is. A Magyarország gazdaságiegységének fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szerző mezővárospolgárainak ez idõben már volt lehetőségük a könyvkiadás támogatá-sára. E tevékenységüket nagyban elősegítette, hogy Melius Iuhász Pétermunkásságának köszönhetõen városuk a kálvinizmus legfontosabbmagyarországi központjává vált. Ezzel magyarázható, hogy a várositanács elsõsorban egyházi jellegű kiadványok megjelentetését támogat-ta, mind latin, mind magyar nyelven - 1563-ban például Melius pré-dikációit. Két esztendő múltán ugyanakkor itt jelent meg Werbőczylstván Hdııiıasleöıiyvének elsõ magyar fordítása (Magyar decrııiıııı cim-mel), sõt 1590-ben Szikszai Fabricius Balázs említett szöjegyzéke is.A debreceni városi nyomda működésének különös érdekessége volt,hogy az 1560-1580-as években itt dolgozott a kor két híres vándor-nyomdász-családjának egy-egy tagja: 1561-1561-ben Huszár Gál,1565-ben a 16. század legképzettebb Magyarországon mûködõ nyom-dásza, Raphael Hoffhalter, sőt utóbb hosszabb ideig (1576-1584 és1586) fia, Rudolf is.

A kora újkori magyar könyvkiadás legkűlönösebb képviselői a ván-dornyomdászok (Huszár Gál, a Hoffhalterek, a sokat emlegetett Bor-nemisza Péter, valamint loannes Manlius) voltak. A közvélekedéssel el-lentétben ők nem nyughatatlan természetük, hanem elsõsorban patró-nusaik elköltözése vagy vallásváltása következtében kényszerültekarra, hogy több helyen működtessék nyomdáikat. Munkásságuk e ne-hézségek ellenére mind a magyar nyelv és irodalom, mind a protestan-tizmus eredményeinek gazdagításához igen nagy mértékben járult hoz-zá. Életük ráadásul -- Manliust kivéve - szorosan összekapcsolódott, hi-szen Huszár az 1550-es években annál a Raphael Hoffhalternél tanultal<.i Bécsben a nyomdászat mesterségét, aki Bornemisza említett Szo-phoklész-fordításának kiadója volt. Sőt Huszár betűkészletének nagyrészét is az akkor éppen a császárvárosban mûködõ Hoífhaltertõl vásá-

232

Kõnyvkiadás magyarul É

rolta. Vándornyomdája végül 1558-ban Magyaróvárott kezdte meg mű-ködését, mégpedig saját alkotása, az elsč magyar nyelvű nyomtatottjarédikációskötet kiadásával. Ezt követõen Huszár rövid ideig dolgozottKassán (1560), majd a debreceni városi nyomdában (1561-1562), végülpedig a Eorgáchok Nyitra-parti végvárában, Komjátiban is (1573-1574).Sõt 1577-ben néhány latin és magyar nyelvű kiadvánnyal még Dávidfia, a pápai református lelkész is folytatta 1575-ben elhunyt apja mun-kásságát.

Huszár az 1570-es évek elsõ felében egy ideig együttműködött Bor-nemisza Péterrel is. Utóbbi 1573-ban Julius Graf zu Salm támogatásá-val a Vág partján fekvõ Sempte várában, Huszár Gál székhelyétól,Komjátitól pusztán néhány tucat kilométerre hozta létre nyomdáját.Bár Bornemisza ötkötetes prédıkácıógyűjten-iényének első részét mégegyütt készítették el, a Huszárnál jóval fiatalabb semptei prédikátor1574-ben önállósult. Ezt követően 1578-ig Salm gróf udvarában, majdhaláláig (1584) Balassi lstván detrekõi várában folytatta tevékenységét,mely szinte kizárólag saját hatalmas irodalmi munkássága kiadásárairányult. Semptéról nagy vihart kavart Ördögi leı'slrıe1e!: című könyvemiatt kellett távoznia, így prédikációinak kiadását már új lakhelyén,Detrekõn fejezte be. Ugyanitt jelent meg 1534-ben Folıopflsııˇll/ıként em-legetett egykötetes jırédıkációskönyve, melyet nyomdatörténetünk igé-nyes tipográfiája és mértéktartó díszei miatt a 16. század egyik leg-szebb magyar könyveként tart számon.

Bornemisza nyomdájának története a mester halálával sem ért véget.Egykori munkatársa, majd utóda, Mantskovit Bálint ugyanis egyre gya-rapodó felszerelésével előbb Galgóeon (1585-1599), majd az Abaúj me-gyei Vizsolyon (1589-1599) folytatta tevékenységét. 1590 nyarán, kö-zel másfél esztendõnyi munka után itt készült el 700-B00 példánybanés 603 ív terjedelemben a század legnagyobb magyar nyomdászati telje-sítményeként számon tartott Vizsvlyıˇ Bibliıı. A nyomda másik neveze-tes kiadványának Rimay János művét, a Balassi Bálint halálára írtEpitıdiuıııot (gyásfltölteményt) tartják. A Partiumot, Erdélyt és Szlavó-niát is bebarangoló Raphael és Rudolf Hoffhalter magyar nyelvű mun-kái közül pedig a legszebb és legnevezetesebb a már említett magyarI~lıírıım:L-öııyv-kiadás (Debrecen. 1565) volt. Az apa 1567-1568-ban

-Í

@ NYELVKERESÖKGyulalehérvárott ugyanakkor Dávid Ferenc több vitairatát is megjelen-tette, fia pedig az 1580-as évek elsö felében Debrecenben volt igen ter-mékeny. l5B2~ben például összesen nyolc énekeskönyv, histórıás énekés bibliai történet általa megvalósított kiadásáról van tudomásunk. Eztmegelőzően, szlavóniai működése idején pedig Zrínyi György nedelicibirtokán sajtó alá rendezte Werbõczy Trijmrıııııiııának horvát nyelvű ki-adását is.

A 16. század végének utolsó, feltételezhetően krajnai származásúvándornyomdásza, Ioannes Manlius Nádasdy Ferencnél vállalt szolgá-latát megelőzően Batthyány Boldizsár nénietújvári (1582-1565 és1595-1597) és Zrínyi György monyorókeréki (1587-1592) udvarábandolgozott. Protestáns főúri patrónusai támogatásával õ is számos egy»házi jellegű kiadványt jelentetett meg, köztük Batthyány udvari papjá-nak, Beythe Istvánnak az írásait. Leghíresebb munkái mégis tudomá-nyos témájúak voltak, és a dunántúli nagyúr ösztönzésére láttak napvi-lágot. A Radéczy-kör kapcsán említett híres németalföldi botanikus,Carolus Clusius Németújvárott megjelent latin nyelvû botanikakönyve(Rnrıˇoırıiıı alizjrıaı sıırpiııııı jfzı Pnııııoııifıııı) több száz magyarországi nö-vénynevet tartalmazott. Talán még ennél is nagyobb jelentőségű voltaz orvos Frarikovics Gergely Hasznos és feleıız szükséges Iıöııyv című mun-kájának kiadása, amely a hazai orvostudomány elsõ magyar nyelvűnyomtatványa, sõt egyúttal az első rézmetszetekkel díszített magyar-országi könyv.

A magyar nyelvű könyvkiadás egyre nagyobb mértékű meghono-sodása nemcsak az anyanyelvű olvasás- és íráskultúra terjedését, ha-nem nyelvünk és irodalmunk fejlődését is elősegítette. A nyomdászokés szedők ugyanis - mint például Sylvester, Heltai, Huszár vagy Bor-nemisza - a magyar nyelv művelõi és koruk jeles irodalmárai voltak,akik bátran beavatkoztak a nyomtatott művek nyelvébe. Sõt néhányanközülük szinte teljesen saját nyelvhasználatukhoz igazították a szer-zõk eredeti szövegét. Jóllehet e tevékenységük néha nyelvi következet-lenségeket eredményezett, mégis vitathatatlan, hogy különösen Heltaikolozsvári, majd Bornemisza és Mantskovit vándornyomdájának igenfontos szerep jutott az egységes magyar irodalmi nyelv megteremtésé-

,E34

Könyvkiadás magyarul @

ben. A török hódoltság kivételével meghonosodott könyvnyomtatásekként igen hatékonyan segítette a nyelvi egységesülés megvalósulását.

A 16. századi Magyarországon megjelent ma ismert körülbelül 900kiadvány nagyrészt azonban még nem magyar. hanem fõként latin éskisebb részben német nyelvű volt. Erdélyben ugyanakkor l544-tőlSzebenben, majd Brassóban megkezdődött a cirill betűs egyházi szlávés román nyelvű könyvnyomtatás is, ami a szász polgárok kiváló üzletiérzékérõl tanűskodott. Az elsõ nem magyar nyelvű nyomdák ugyan-ezen szász városokban jöttek létre. Szebenben 1529-tól a század végéigcsaknem folyamatosan működött nyomda, Johannes Honterusnak kö-szönhetõen pedig 1539-tõl már Brassó is hasonlóval büszkélkedett. Aszázad második felében több királysági városban is meghonosodott akõnyvnyomtatás. Bártfán l577 és 1599 között Leonhard Stöekel egyko-ri tanítványa, David Gutgesell legalább nyolcvan művet nyomtatott ki,melyek között már néhány magyar nyelvű kiadvány (például BalassiBálint Bereg Ie/kekııck valá füves kırıecslze című fordítása) is akadt. Sőt aszázad utolsó esztendeiben a felsõ-magyarországi városban már kétnyomda működött, hiszen Jakob Klöss 1597-ben önálló műhelyt alapí-tott. Bár nyomdája majd névrokon fia irányítása alatt a 17. század elsõévtizedeiben vált igazán jelentõssé, a magyar nyelv és irodalom gazda-gításábaiı - Baranyai Decsi Iános említett szólásgyűjteményének(1598) kiadásával - már e században is szerepet vállalt.

Katolikus nyomda hosszabb ideig pusztán Nagyszombatban műkö-dött, bár Vimpác (egykor Sopron megyében, ma Wimpassing Burgen-landban) ferences kolostorában l593 és 1599 között napvilágot látottnéhány német és latin nyelvű egyházi munka. A nagyszombati mű-helyt 1578-ban az elsõ magyar nyelvű katolikus egyházi író, TelegdiMiklós a jezsuiták egykori bécsi nyomdájának megvásárlásával sajátházában hozta létre. Miután korábban Bécsben -- többek között éppenHoffhalternél - kellett munkáit kinyomtatnia, műhelye felállltásával aprotestáns kézben lévõ nyomdák hittéritõ munkáját kívánta ellensú-lyozni. Bécsben kiadott magyar nyelvű prédikációinak második részétmár itt jelentette meg. A Telegtli-féle káptalani nyomda végül egészen1609-ig működött, az alapító 1586, évi halála után fõként MonoszlóyAndrás pozsonyi prépost és nagyszombati tanár eszmei, valamint Pécsi

Zší

@ NYELvKEitEsóKLukács káptalani ügyész, költõ és korrektor gyakorlati irányításával. Anyomda mintegy hetven kiadványa közül a legismertebbek - Telegdiemlitett liitvitázó munkája (Fe/eleı, 1580) mellett - a magyar törvényekelső kiadása (Corpıısjrııís HrmgııriˇEıˇ, 1584) és Pázmány Péter 1603-banés 1609-ben megjelent elsõ vitairatai voltak.

A könyvnyomtatás 16. századi kibontakozásának nemcsak a magyarnyelv és irodalom, hanem az olvasás és írás ismeretének széles korű el-terjedésében is meghatározó szerepe volt. Az egyre olcsóbb és már kisformátumban is megjelenõ könyvek, valamint a kalendáriumok mindtöbbek számára váltak elérhetővé, és gyarapították kastélyaik vagy há-zaik könyvespolcait. Sőt a Lsebkönyvszerű kiadványok már nem hiá-nyoztak a nemesi, polgári vagy mezővárosi származású diákok útiládái-ból sem. Az olvasás és írás terjedésével egyre gyarapodó műveltebb réte-gek könyvek iránti érdeklődése a 16. században igen megnövekedett. Ezmegmutatkozott a magyarországi könyvkultúra fejlődésében is.

A bécsi császári udvarnak a magyar származású Zsámboky János ésaz alább következö Hans Dernschwam hagyatékai által megalapozottkönyvtára mellett a század második felére Magyarországon is több igenjelentõs könyvgyűjtemény jött létre. A kolostorok óriási pusztulása mi-att azonban - a középkorral ellentétben - a leggazdagabb könyvtárakmár nem egyházi intézmények, hanem magánszemélyek birtokábanvoltak. A 16. században különösen tekintélyes anyaggal rendelkezettnéhány föúr (például a francia szépirodalmat is gyűjtő Batthyány Bol-dizsár), valamint a kor kiemelkedõ humanista tudósai és fópapjai. Azelőbbiek közül sok száz kötetével a Fuggerek egykori magyarországiügynöke, Hans Dernschwam, valamint a volt pécsi püspök, DudithAndrás és Báthory lstván itáliai származású történetírója, GiovanniMichaele Bruto bibliotékái emelkedtek ki. A Íópapi magánkönyvtárakközül Oláh Miklós érseknek és a Radéczy-kör tagjainak (fõként TelegdiMiklós pécsi és Mossóezy Zakariás nyitrai püspöknek), valamint azutolsó humanista fõpapnak, Náprágyi Demeternek a gyűjteménye voltszámottevő. Ezek késõbb végrendeleteiknek megfelelõen fontos egyhá-zi gyűjtemények alapját képezték. Ugyanakkor gyakran gazdag könyv-tárral rendelkeztek a nagyobb városok (Kassa, Lõcse, Sopron, Pozsonystb.) tehetösebb polgárai, a különbözõ hivatalokban dolgozó értelmisé-

É

Cyarapodó iskolák és értelmiség É

giek, a műveltebb mezővárosi prédikátorok, sőt nemritkán még a köz-nemesek is. A leltáraik alapján nagy számban ismert gyűjteményekbõlazonban a Magyarországot sújtó egykorú, majd késõbbi háborús pusz-títások miatt napjainkra sajnos nagyon kevés maradt fenn.

A könyvek iránti megnövekedett érdeklődés lassan magával hozta akönyvkereskedelem fejlődését is. Különösen igaz volt ez a királyi Ma-gyarországra, ahol állandó nyomdák csak a század végére jöttek létre. Agazdagabb gyűjteményekre vágyó királysági főurak, a szabad királyi ésbányavárosok polgárai eleinte még a külföldi egyetemeken nagy szám-ban tanuló magyar diákok segítségével szerezték be az újabb irodalmat,Egy-egy jelentősebb városnak (például Besztercebánya és Bártfa)ugyanakkor már az 1530-1540-cs években állandó könyvkereskedőjevolt. A század második felére a hivatásos könyvügynökök száma igenmegszaporodott. Túlnyomó részuk német nagyvárosokból (Nürnberg,Wittenberg stb.) érkezve telepedett le Magyarországon, majd hozottlétre könyvüzleteket egy-egy jelentősebb királysági vagy erdélyi város-ban (Bártfa, Kassa, Lõcse, Pozsony, Nagyszombat, Brassó, Nagyszeben,Kolozsvár stb.). Németországi kapesolataikat kihasználva általában je-lentős hasznot húztak a könyvekkel, valamint egyéb ipar- és luxuscik-kekkel való keresltedésbõl. A polgárok mellett ugyanis a tehelósebbnagyurak és a városi prédikátorok is általuk rendelték meg külföldrőlvagy Erdélyből az újabb protestáns kiadványokat, a különféle tanköny-veket, nyelvtanokat, szótárokat, álmos- és jóskönyveket, valamint azigen kedvelt magyar nyelvű históriákat és bibliakiadásokat egyaránt.

Gyarapodó iskolák és értelmiség A magyar nyelv és irodalomill első virágkorának, a könyv-nyomtatás elterjedésének, a humanizmusnak és a reformációnak kö-szönhetõen az olvasás és lrás terén a lő. század legvégére gyökeres vál-tozás következett be. Noha nem szeretnénk túlértékelni ennek az át-alakulásnak a jelentőségét, mégis úgy véljük, hogy az olvasás mellett azírás is egyre jelentősebb tért hődított a társadalom szélesebb rétegei kő-rében. S a következő évszázadban a fejlődés a kiválóan lerakott alapo-kon csaknem töretlenül folytatódott tovább. Bár a parasztság és a sze-

25 7

@ NYELVKEREEÖKgényebb nemesség körében természetesen még igen hosszú ideig jelen-tős tömegek nem értettek a betűvetéshez, az olvasás és az íráselsajátítása iránt e csoportokban is megvolt az igény. Úgy is fogalmaz-hatnánk, hogy a 17. század eleji Magyarország már eljutott arra a fejlõ-dési szintre, hogy akinek szüksége és igénye volt az olvasás- és írástu-dásra, az ezt alapszinten már viszonylag könnyen elsajátítlıatta. Ez pe-dig a középkor végi állapotokhoz képest óriási eredmény volt.

Ebben az igen jelentős változásban a fenti folyamatok mellett meg-határozó szerepe volt az iskoláztatás fejlődésének. Noha a köztudat ál-talában úgy véli, hogy a majd minden településre kiterjedő népoktatásiszervezet kizárólag a reformáció jegyében épült ki, valójában az alapokmár a késő középkorban megvoltak. A plébánosok ugyanis már á15-ló. század fordulóján gyakran alkalmaztak tanítókat. E szerénykezdemények után a valódi változást mégis kétségkívül a reformációvalegyütt járó fejlődés hozta meg. Korszakunk végére mind a királyság-ban, mind Erdélyben, de még a ritkábban lakott hódoltságban is igenmegszaporodotr a falusi és városi templomok mellett mûködõ kisisko-lák száma. Ezekben a diákok főként a latin és a magyar lrás-olvasásbanszereztek jártasságot, és vallási alapismereteket sajátítottak el, a tanítása korban ugyanis szen/esen üsszekapcsolódott a prédikációkkal. A kisis-kolák közé sorolhatjuk az említett végvári seregiskolákat is, melyekszintén kiváló bizonyítékai annak, hogy még a kifejezetten a fegyver-forgatásból élők körében is megvolt az igény az lrástudásra, a művelő-désre és az iskoláztatásra.

Az alapfokú intézményekbdl tovább tanulók a városi iskolák gimná-ziumaiban és e században még fõként a különféle felekezctű protestánskollégiumokban (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Eperjes, Nagyvárad,Cyulafehérvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Brassó stb.) gyarapíihattáktovább ismereteiket. A nagy számban nyomtatott tankönyvek elsõsor-ban ezen iskolák tanulői körében voltak kelendőek. A tridenti zsinatután meginduló katolikus megújulás eredményeként - a káptalani isko-lák mellett - pedig már létrejöttek az első jezsuita kollégiumok (Nagy-szombat, Kolozsvár, Vágsellye) is. Magyarország elsõ egyetemét1635-ben alapította Nagyszombatban Pázmány Péter. Ennek létrehozá-

mz"

Cyarapodó iskolák és értelmiség @

sához sajnos a 16. században még sem a politikai, sem az anyagi felté-telek nem voltak adottak.

Mindez mégsem vált egyértelműen az ország kárára, sõt sok tekin-tetben kifejezetten a liasznát szolgálta. A tehetséges diákok ugyanisakár nemesi, akár mezővárosi vagy paraszti származásúak voltak --egy-egy tekintélyesebb főúri, nemesi vagy fõtıszti patrónus, valamintvárosuk támogatásával a korabeli Európa legkiválóbb német (Witten-berg, Stralbburg, Heidelberg, Tübingen, Iéna stb.), svájci (Zürich), itáliai(Padova, Bologna), ausztriai (Bécs, Graz), lengyelországi (Krakkó), sőtmég angliai (Oxford, Cambridge) egyetemeıre is eljuthattak. A felsőfo-kú oktatási intézmények mellett a birtokos nemesség és a végvári tisz-tek gyermekeinek egy ıésze középfokú tanulmányait is külföldön foly-tatta - többen (mint a neves Thury György fia; a későbbi egri főkapi-tány, Nyáry Pál vagy a távoli Erdélyből a történetíró Gyulaffy Lestár)tanultak például az alsó-ausztriai rendek bécsi tartományi iskolájában.A nyugati egyetemre járás (pertgriıırııia ntnficıııicrı) elévülhetetlen szere-pet játszott abban, hogy a szétszakadozott Magyarország megmarad-hatott Európa szellemi vérkeringésében. A kontinens legfontosabb szel-lemi műhelyeiben ,,feltöltődött" diákok ugyanis szinte kivétel nélkülhazatértek, majd gyakran egy-egy napjainkban már alig ismert királysá-gi, erdélyi vagy hódoltsági település iskolájában adták át ismereteiket,és művelték tovább - Európa szellemi óriásaival levelezve - tudomá-nyukat. A 16. század utolsó három évtizede többek között éppen ezértvolt a kora újkori Magyarország művelődésének aranykora.

Mindezen folyamatok eredményeképpen a 16. századi Magyarorszá-gon a korábbi évszázadoknál sokkal jelentősebb mértékben növekedettaz értelmiségi réteg. A reformáció elterjedése, majd a katolikus megúju-lás megindulása következtében számottevően gyarapodott az egyháziértelmiség, melynek tagjai - az előzőekben bemutatott irodalmi-nyom-dászati tevékenységüknek köszönhetően - a világi művelődés területénis fontos szerepet játszottak. A királyság és az erdélyi fejedelemségonálló igazgatásának és igazságszolgáltatásának létrejöttével ugyanak-kor a hivatali és jogtudó értelmiségiekre is egyre nagyobb számban voltszükség. E réteg képviselőiről azonban - miként a 16. századi igazság-szolgáltatás fcjlődésérõl is - sajnos csak meglehetõsen szőrványos in-

ÖT

@ NYELVKERESOKíormációkkal rendelkezünk. Az azonban már a töredéke: adatokból islátható, hogy e csoport utãnpótlását elsõsorban a városi és a vármegyeiértelmiség biztosította, Mivel pedig a kora újkori Magyarországon meg-határozó volt a szokásjog szerepe, az értelmiség latinul és magyarul ol-vasni-írni tudó alsóbb retegei jogi ismereteiket vármegyei, városi, vég-vári vagy uradalmı szolgálatuk folyamán a mindennapi életben sa|áıí»tottak el. A jogi ismeretek iskolában vagy a gyakorlatban valómegszerzésének szintén Íonıos szerepe volt, az értelmiség különbözõcsoportjaiba való bekenllés tehát kiváló felemelkedési lehetõséget kí»nált az alacsonyabb sorból származóknak.

UTószóA század mérlege

Hosszú távra ható negatív változások A 16. század Európa tör-í ténetében az Oszmán ésa Habsburg Birodalom fénykorának időszaka volt. A két világhatalomekkor érte el legnagyobb kiterjedését, és vívott meg egymással az euró-pai hegemóniáért. 1526 után e küzdelem legfontosabb szárazföldi szín-terévé a középkori Magyar Királyság vált - miközben a két világbiroda-lom a liöldközi-tengeren flottáival mérte össze erejét. Magyarországsorsáról ezért a 16. században elsõsorban már nem Budán, Pozsonybanvagy Cyulafehérvárott, hanem a két birodalom fővárosában, lsztam-bulban és Bécsben döntöttek. Sõt az ország fejlődése több alkalommal anagyhatalmak belsö helyzetének alakulãsától függött. Magyarországhadszíntérré válása és három részre szakadása így elkerülhetetlen volt.

Az állandó háborúskotlásnak és az ország szétclarabolódásának károskövetkezményei miatt a 16. század mérlege összességében negatív.l566-ra az egykori Magyar Királyság területének mintegy 40 százalékaidegen megszállás alá került, és maradt egészen az 1699. évi karlócai bé-kéig. S noha az oszmánok magyarországi lıerendezkedčse nem mérhetőössze a már konszolidálódott balkáni területeknek a birodalomba tör»tčnt beolvasztásával, a hódítók által Magyarországra kényszerített há»borúk hatásai mégis igen súlyosak és részben már vısszafordíthatat»lanok voltak. A 16. században elsõsorban a tizenöt éves háború05914606) hadjárataınak évente ismétlődő pusztításai, valamint a ve»lük ıáró éhínségck és járványok okoztak tragikus változásokat.

A legsúlyosabb következmények közé elsõsorban a tclepüléshálózatszinte felmérhetctlen pusztulása és az abszolút népességszám mintegy

2-i 'I

â__ _ *_ u`ı`OszO H___„_____fél millióval való csökkenése sorolható. Az ország lakosságának egy év-század alatt bekövetkező gyarapodását az állandó háborúk tehát lecsa-polták. Ráadásul ebben a folyamatban a legnagyobb veszteségek a had-felvonulási utak vidékén élõ magyarságot érték. Magyarország etnikaiképe ezért a 16. században oly jelentõsen megváltozott, hogy ez törté-nelmének alakulására még jóval késöbb is számottevő hatást gyakorolt.A megfogyatkozó magyarság a délszláv és román lakossággal szembenvisszafordíthatatlanul megindult a kisebbségbe kerülés útján. A 17. szá-zad polgárháborús viszonyai és a visszafoglaló háború (l6B3-i699)ezen a helyzeten csak tovább rontottak. A kolostorhálózat szinte teljespusztulása ugyanakkor tekintélyes veszteséget jelentett az egyházi kul-túra és a magyar irodalom számára. A török berendezkedéssel a város-hálózat szerkezete is felbomlott, s városaink fejlődése a kedvezõ gazda-sági lehetõségek ellenére is tovább távolodott a nyugat-európai színvo-naltól.

Az oszmánoknak elévülhetetlen szerepük volt abban is, hogy a Ma-gyar Királyság keleti tartománya, Erdély és a hozzá csatlakozó Partiumaz 1550-es évektől külön útra lépett. A törökök által - sajnos joggal -„Szulejmán szultán müveként" emlegetett erdélyi fejedelemség nemszerves fejlõdés eredményeként, hanem a Magyarországon viaskodónagyhatalmak között kialakult különleges helyzet következtében azoszmánok akaratából jött létre. Szapolyai János király tehát nem érte eleredeti célját, hiszen az önálló magyar királyság megteremtése még azország keleti területein sem sikerült. Ennek ellenére a 16. század végétőla török Portától függő fejedelemség egyre jelentősebb szerephez jutottmind a királysági rendek Bécs elleni törekvéseiben, mind Kelet-l(ö-Zép-Európa diplomáciai életében. Ez a megnövekedett szerep azonbanutóbb hozzájárult ahhoz, hogy Erdélyt a törökök kivcrését követõensem csatolták vissza az anyaországhoz. A királyságtól való elszakadásnem kedvezett a középkorban is elmaradott országrész gazdasági éstársadalmi fejlődésének sem. A különállásnak Erdély lakói számára el-sõsorban a magyar kultúra és a reformáció elterjedése terén voltak je-lentõs előnyei. A kényszerű függetlenségnek összességében tehát össze-hasonlíthatatlanul súlyosahb hátrányos következményei, mint elõnyeivoltak.

A 141

Utak Európába @

Az oszmán hadvezetés még a Habsburgok hatalmát gyengítõ erdélyifejedelemség életre hívásával sem érte el nagy célját, Bécs elfoglalását. Avilág akkori legerősebb hadseregével rendelkezõ nagyhatalom számáraazonban még a Magyar Királyság teljes megszállása is túl nagy falatmaradt. A Habsburg Birodalom által az 1540-es évektől rendszeres segé-lyekkel támogatott királyi Magyarország Európa szilárd ütközõzónájá-vá vált. S bár kétségtelen, hogy az idegenből érkezõ és az ország összbe-vételeit megközelítő éves támogatás nem jótékony adakozás, hanem azosztrák örökös tartományok védelme érdekében nyújtott segítség volt,mindez a tényeken keveset változtat: Magyarország megmaradásábana Habsburgoknak elvitathatatlan történelmi szerepük volt. A ló. száza-di magyarországi útkeresések során õk nevefl1ették magukat legszeren-csésebbnek, hiszen fõ cêljukat, az oszmánok tartományaik határa elõttifeltartóztatását sikerült elérniük. Ez viszont a magyarság számára is le-hetõséget teremtett a megmaradásra - noha a nélkülözhetetlen idegensegélyeknek igen súlyos ára volt: kiszorulás az ország legfontosabb kér-déseinek, a had-, kül- és pénzügyeknek a központi (bécsi), sõt részbenmég helyi (magyarországi) itányításából is. A magyar rendek számáraazonban más út aligha létezett. A Mohács után kialakult különlegesszituációban kényszerpályájára kerültek, és csak igen nehezen tudtakalkalmazkodni azoklıoz az új körülményekhez, melyeket a magyaruralkodó idegenben való tartózkodása és a Habsburg Birodalommal lét-rejött perszonálunıó teremtett.

Utak Európába A súlyos területi, anyagi és vérveszteség ellenére aii* két világbirodalom határán a 16. században a ma-gyarság mégis elérte egyik fõ célját: a megmaradást, sõt részben mégonálló államiságának megtartását is. Mindez a nagyhatalmak akaratá-nak való kiszolgáltatottság közepette a vártnál sokkal kedvezőbb körul-mények között ment végbe. A területileg és politikailag három részreszakadt ország ugyanis mind gazdasági, mind kulturális szempontbólegységes maradt. Sőt Magyarország továbbra is része. méghozzá fontosrésze volt Európának.

A „kereszténység védõbástyá|ává" (jfrojfııgnnziılııııı Clırısıizııııırıııs)

243

@ U_Tószó _ _ Wvált királyi Magyarország a Habsburg Birodalommal 1526-ban létrejöttperszonáluniónak köszönhetõen politikai és katonai szempontból mégszorosabb szálakkal kötódött nyugati szomszédaihoz, mint a jóval bé-késebb késő középkorban. A kedvezõ gazdasági lehetőségeknek, elsõ-sorban a mezõgazdasági áruk iránti megnövekedett nyugati keresletnekköszönhetõen a szétszakadt ország gazdaságilag egységes maradt, sótmeghatározó szerepet töltött be a kontinens kereskedelmi kapcsolat-rendszerében. A 16. században tehát Közép-Európa saját biztonsága ésélelemellátása érdekében a magyar királyságra mint elóretolt bástyáraés éléskamrára volt rászorulva - miközben Magyarország ennek a sze-repkörnek a betöltéséhez nem nélkülödiette az általa oltalmazott és el-látott Habsburg Birodalom gazdasági~katonai eróforrásait. A különlegesegymásrautaltság - a törökellenes határvédelmi rendszer kiépítése mel-lett - a nagy hadjáratok közötti békésebb időszakokban jelentõs gazda-sági fejlõdést is lehetõvé tett. A költõ Wathay Ferenc a tizenöt éves há-ború kellõs közepén ezért vethette papírra az alábbi sorokat: „Sok szépgazdagságval ez fold rakva vala,/ Rajta sok szép váras s roppant faluvala,/ Ezt sok szép vénember s polgár lakja vala,/ lfjú népe erős medvemódra vala.”

A kor szellemi és vallási irányzatai, a humanizmus, a reneszánsz ésa reformáció révén Magyarország Európa szellemi vérkeringésében isfontos helyet foglalt el. Söt az erdélyi fejedelemség a század második fe-lében menedéket nyújtott a vallási nézeteık miatt még a protestánsorsúgokban is üldözött radikális szabadgondolkodóknak. A Pozsony-ban és Gyulafehérvárott élõ humanisták, valamint a német és itáliaiegyetemeken nagy számban tanuló diákság - a vándorló tudás - Európaminden fontosabb szellemi múhelyével eleven és gyümölcsözó kap-csolatot biztosított. Ráadásul a magyar hadszíntér eseményei iránta mohácsi csata után egyre nótt Európa érdeklődése. A szaporodóröplapok, majd az elsõ újságok ezért egyre több információval tudó-sítottak az „örök ellenséggel” vívott küzdelemról. A mohácsi ütközet,Szigetvár 1566. évi helytállása vagy a tizenöt éves háború várostromaimellett a Német-római Birodalom nagyközönsége még olyan kisebbeseményekről is értesülhetett, mint amilyen az 1588. évi szıkszói össze-csapás volt. A török háborúk hírei és a keleti hódítóról szóló színes

244

Utak Európába @

beszámolók közel két évszázadon át Európa érdeklődésének közép-pontjában tartották Magyarországot.

A három részre szakadt ország összességében meghatározó részemaradt Európának és a keresztény kultúrkörnek. A kényszerpályákkalteli útkeresés tehát csaknem elérte mindazt az eredményt, mely a kétvilágbirodalom határvidékévé vált Magyarország szorult helyzetébenegyáltalán lehetséges volt. Mindez a magyarság évszázados történetihagyományaihoz való ragaszkodásának ékes bizonyítéka volt.

PÜGGELÉK

ruccEi.Ei< @

Az útformálók (1526-1606)

Magyar királyokl. (Szapolyai) János (1526-1540)l. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564)ll. (Szapolyai) János Zsigmond (1540-1571)l. (Habsburg) Miksa (1564-1576)l. (Habsburg) Rudolf (1576-1608)

Oszmán szultánokl. (Nagy, másként Törvényhozó) Szulejmán (1520-1566)ll. Szelim (1566-1574)lll. Murád (1574-1595)lll. Mehmed (1595-1603)l. Ahmed (1603-1617)

Erdélyi vajdák, fejedelmekPerényi Péter, l. János (1526-1527), majd l. Ferdinánd vajdája

(1527-1529)somlyói Báthory lstván, l. János vajdája (1530-1533)Hieronym ltaski, l. János névleges vajdája (1530-1534)Czibak lmre, l. János vajdája (1533-1534)Majláth (Majlád) lstván, l. János vajdája (1534-1541)Fráter (Utyesenovıcs, Martinuzzi) György, ll. János helytartója

(1542-1551)Báthory András, l. Ferdinánd vajdája (1552-1553)nıszkai Dobó lstván és Kendy Ferenc, l. Ferdinánd vajdái

(1553-1556)Szapolyai János Zsigmond fejedelem (1556-1571)somlyói Báthory lstván fejedelem (1571-1586)somlyói Báthory Kristóf vajda (1576-1581)Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas és Sombori László kormányzóta-

nácsa (1583-1555)

Í

@ rüccEi.EK gkGhyczy János kormányzó (1555-1588)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem elõször (1588-1597. dec.)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem másodszor (1593. aug.-1599.

márc.)somlyói Báthory András fejedelem (1599, márc.-1599. nov.)Vitéz Mihály havasalföldi vajda, kormányzó (1599-1600)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem harmadszor (1601. ápr.-1602.

iún.)Giorgio Basta kormányzó (1602-1604)Székely Mózes fejedelem (1603. máj.-1603. júl.)kismarjai Bocskai lstván fejedelem (1605-1606)

Nádorok, lıelytartóksomlyói Báthory lstván nádor, l. Ferdinánd nádora (1526-1530)Mária királyné helytartó (1527. jan.-1527. aug.)somlyói Báthory lstván helytartó (1520--1530)alsólendvai Bánffy János, l. János nádora (1530-1534)Szalaházy Tamás és Thurzó Elek ideiglenesen megbízott helytartók

(1531-1532)Thurzó Elek (1532-1542)Várday Pál (1542-1549)Újlaky Ferenc (1550-1554)Nádasdy Tamás nádor (1554-1562)Oláh Miklós (1562-1568)Bornemisza Pál (1565-1572)Verancsics Antal (1572-1573)Radéczy lstván (1573-1585)trakostyáni Draskovics György (1506-1507)Fejérkövy István (1587-1596)Kutassy János (1597-1601)hethesi Pethő Márton (1602-1605)

ZSO

\û_\SN_<QÁgi__F

“__,_/J/___Q>/“_/im7/1/,ˇ

I).l

_`_`Ur&mv`_v_j'_I_`+_`|lñ_

/J'_flwWw_____W_fi`MM~|WWmMdl) `___`_`//\

_I

gÓ__II__*` _/_I_`mV

@ i=üccELtKZTRQŠPK-If.. T'

Ghyczy János kormányzó (1585-1588)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem elöször (1588-1597. dec.)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem másodszor (1598. aug.-1599.

márc.)somlyói Báthory András fejedelem (1599. márc.-1599. nov.)Vitéz Mihály havasalföldi vajda, konnányzó (1599»1600)somlyói Báthory Zsigmond fejedelem harmadszor (1601. ápr.-1602.

ıún.>Giorgio Basta kormányzó (1602-1604)Székely Mózes fejedelem (1603. máj.-1603. júl.)kismarjai Bocskai lstván fejedelem (1605-1606)

Nádorok, lıelytartóksomlyói Báthory lstván nádor, l. Ferdinánd nádora (1526-1530)Mária királyné helytartó (1527. jan.-1527. aug.)somlyói Báthory lstván helytartó (1528-1530)alsólendvai Bánffy János, l. János nádora (1530-1534)Szalaházy Tamás és Thurzó Elek ideiglenesen megbízott helytartók

(1531-1532)Thurzó Elek (1532-1542)Várday Pál (1542-1549)újızity Fzrez-ie (1550-1554)Nádasdy Tamás nádor (1554-1562)Oláh Miklós (1562-1568)Bomemisza Pál (1568-1572)Verancsics Antal (1572--1573)Radéezy lstván (1573-1585)trakostyáni Draskovics György (1586-1587)Fejétkövy lstván (1587-1596)Kutassy János (1597-1601)hethesi Pethó Márton (1602-1605)

250

A_|___;g\hQ__|`Ü*_q"_m_V`H'_`H_,__A_ WMJÉfIgmW

6ÍjvšmwníynwUn;Mg:____?(__h__gU_1_AH$4wH%§N%_%_ˇ_;__IU1H_ `gk___!"U“__?___H__ÍU_“IV_ii”Lñr\____Ybl/aim*JPJ"LıMã__`J`_Ag'__I_I_`“__F4nv__

_WIt,_Qlm

1. ,_/_ig”Ă“___f_"$f_Lm"I=_H«&mk'_af_4D4/ki/0_ _twäälgwäflgvwV_ VW_VVmgjaI_ki“Y_p4__U_h?_:“_j_

__F)H7____“u_|Y|IMN_`mN_uwWH>MMlMkqxlI_ vkf“W

_____r_`_,"`,|fl___|W|"_m„,H`__"Mgwww”mh`mH~_'H_r_`"~HUuJ?j_

I`II,j__\j*ˇJ“_Ă

I_|_||m!J|`"w_gw_váy__Mmw__m`H_5_`1w_y„1jı`J__x%___=::_/f_|__|m_m__`w"_m_H,yW“lj|W`%mH_`_Wu_HmW2gfiı`_`__!)Imfid `IjJjKŠ*Í”9

__

/IfÍı\M_`,:_~:N/IQ

__;I rHWH_í"`2_I;_Vj

/Ăšmgr)__É__,__j h/\>flmiigêgI lv_,`__g\kAM_JJ

šgulıly“`,___ _ _,___`A:`

$“fi_____ä_!MÉ_§__§!7_HflĂ/(LJ)ÁKIKŠX;

_.š_i__)__.___,___ Ij_I_I_/ "__g ,

H__;_fil/_%__)^/5\k,W\l___{°__fJ_Š=§g!§_ı.___fl_Fj`__\wvIKL >_`j`_,“_'_:Ne___!_(_\l_(\_,

É,Wth*WFfl_`_\/Xj2_/ll_!h_mıl ,F1_,___I;_vV___`_vH.'_q“__._/u__`_,J\":

hyjng__~____:___`j_|_k_VV*_Q

júj:Wj_"_“\K:hšWZwnómmrˇ_<E<>ˇ_°E0___MW_>l_wDIW|P<>EOI|E<>0<:

/H,Ăj

W/y /_,____D__“R|y__j_W_,`,`/__/___)_t _AnQg

I,jjl`jl`__:4ñjrhljnQ5ÚF

a“_7___`“MHmu//\âüu1,,\_ J_ŠJwwlnllın,malyuyplnqwflnıj,llg__)ŠI__,_`"U___k__ll`ml, ,HMWH`__>ll_>_ /'_mmılwlw"WWıpWW_`Uı`WVu'D I___g_l`,l`“UIL-I|jl_|_l`_;\j__\'_7__ÍWMIWWIWMIWVylW_É__ă_>WmMrWhlHl\_lı/_'ˇ_ >g__ _`_\_`iullluhlul,llHW\"lujfljqlvlwl,MIN__I_$/_\~_Oˇ!HnfluwmfiylumfiW,_HMpWg|_pJJ,_Čllxlxj/„__fMŐq|"HWl“HWwM“W,mHMglhyW_h\|;\^\k\'%,JW__&j/7_/MVAWWWMMI_MM_W\)H___`_\(_______(ü_ıL//`0/`_hMm|mH_IWW_,___,\_I{_~_IH“In,__Y;__;jŠ

/(3MMMWHWHJ9Q\xi_:bl,_fII `°AI_ ja“_7l\<\)`/`mi_p`:__k`H_`/__>_„_\ (___`_1*Išm

_L/`_\ll?_,__lágy*V7_\f,_š§_____/“IXŠ!__NU/Jšããwuval/`__,4_(F_v__`\Y__`__/__k\\'ı__í___š___i5__I\_JS2_I,______,__>gŠsgiıNQxitt_y\_flMn7k_M__`_' M_?Hj:_QmiÃ_Émmm___u:_°°m<En<N<Nm_°_<

`u\:AW__

WEm______m___m_ˇ_mu_h_wˇ____H_ˇ_gNm_u_°_h_<ăš

___ FÜGGELEK _ __.__@

Tájékoztató irodalom

Forráskozlő sorozatok (rõvidítéseík betűrendpben)

Adattár = Adattár XV1-XV11l. századi szellemi mozgalmaink történetéhez(szzgza, 1966-)

BAHRF = Biblrotheea Aeademiae Hungariae in Roma, Fontes (Roma-Bp.1994-)

BH = Bibliotheca Histoıiea (Történelmi és művelődéstörténeti sorozat, Euró-pa Kiadó)

BHA = Bibliotheea Hungarica Anıiqua (Fakszimil: könyvsorozat, Bp, 1959-)BHH = Bibliotheca Humanitaris Historiea (A Magyar Nemzeti Múzeum mű«

velűdéstõrténeti kiadványai)BSMRAE = Bilıliotheea Scıiprorum Medii Reeentisque Aevorum (Bp,

1932-1946., Seria Nova, Bp., 1976-)BTKF = Baranya török kori forrásai (Pécs, 1989-)EOE = Erdélyi Országgyűlési Emlékek (l-XXI. köt 1540-1699. Bp,

1875-1698.)E0 = Erdély Ofõızsëgz, Erdélyi Emıëkizõk Ezaõıyıõı (ızvı. tõz. 1541 ı7oa. Ep.,

1942., Reprint kiadás: Bp., 1993-1994.)ETA = Erdélyi történelmi adatok (l-Vl/2. köt. Kolozsvár, 1855-1662., 1945.,

1993-1998-)ETE = Egyháztörténeirnı emlékek a magyarországi hitujítás korából (1-V. köt,

Bp, 1902-1912)EˇIT = Erdélyorszãg történeti tára (1-ll. köt. Kolozsvár, lB37-1845.)FRH = Fontes rerurn Hungariearurn (Magyar történeti források, l-lll. köl. Ko-

ıazzvaz-np.. ı9ıs-1918)FRSch = Fontes Rerum Scholastıcarum (Szeged, 1952-)FRT = Fontes rerum Transylvanıcarum (išrdélyı történelmi források, I-V kör

Bp.. 1911-1921.)HL = Historia Litteraria (Az Universıtas Könyvkiadó sorozata, Bp)IHP = lzvori za hrvartsku povıjest (Zagreb, 1972-)KF = Künyvtártõrttneti Fuzetek (Szeged, 198! )Lymlıus = Lymbus, Múvelõdéstorrênetı Tár (Szeged, 1989-)MAH = Mnnumenta Antıquae Hungariae (l-lV köt. 1550 1600 Roma.

1969-1987.)MH = Magyar Hírmondó (Magvető Kiadó]MHu = Monumenta Hungarica (Magyar Helikon)

»+3

“TL"WWW_^|"V|_WVflW_IVHa,__W“mmf_“_WNh[EMI5műg ____lÉgÍ1&___?A*ĂV _)Qhmmm`W%_Aıh_J„___A_FH1\`/V` ,_P__;_wj_Ü__á%V')fiwvhäg,3 myuvwmw/gm:W_?Hmm(_W2E*_ _*

gM

»_ÍA I)_WJÍlm_,ki4Á ` 0ˇ\°__>_>_>\Hi.Íf°fi_Í`“s§g.BI'_L` _9il*__w'RVJ,_(' 1,_É,),Šgng»_JÜ!Kg__wI_;Egg._lg;\}ı_l/f_I_Í >`___\ı__Š_U“_JQxQX)J!____'_`Égi/__f(Q/ÉNQW/_atmi __W:Huˇ__Sm_°ãm_D_<

_/E\minmgmmmwăaxU<Nmm°m<>o<:

EÜGGELÉK @~ ..„*"'T:::.ri.". z ~

, . zTalekoztató irodalom

Forrásközló sorozatok (rõvídítéseik betűreridjéberi)Adattár = Adattár XVI-XV1l1 századi szellemi mozgalmaink történetéhez

(Szeged, 1965-)BAHRF = Bibliotheea Aeademiae Hungariae in Roma, Ponta (Roma Bp.,

1994-)BH = Bibliotheca Historiea (Történelmi és művelődéstörténeti sorozat, Euró-

pa Kiadó)BHA = Bilıliotheea Hungarica Ai-itiqua (Falrszimile könyvsorozat, Bp., 1959-)BHH = Bibliotl-ieea Humanitatis Histanea (A Magyar Nemzeti Múzeum mű-

velődéstörténeti kiadványai)BSMlU\e = Bibliotheaa Seriptorum Medii Reeentisque Aevurum (Bp.,

1932-1946., Seria Nova, Bp., 1975-)BTKF = Baranya török koi-i íorrásai (Pécs, 1989-)EOE = Erdélyi Országgyűlési Emlékek (I-XXI, köl, 1540-1699 Bp ,

1875-1898.)E0 = Erdély Öröksége, Erdélyi Emléklrók Erdélyről (1-V1. köt. 1541-1703. Bp,

1942., Rzprurr irqrzdasz Bp., 1993-1994.)ETA = Erdélyi történelmi adatok (1-V1/2, köt. Kolozsvár, 1855-1862., 1945.,

1993-1998-)ETE = Egyháztürténelmi emlékek a magyarországi hituiliás kurából (1-V. köt.

Bp., 1902-1912.)E`1`l` = Erdélyornág történeti tára (1-11. köt. Kolozsvár, 1837-1845.)FRH = Fontes rerum Hungariearum (Mayar történeti források, l-111. köt. Ko-

lozsvár Bp., 1915-1918)FRSı:li = Fontes Renim Sehulastiearum (Szeged, 1982-)FRT = Fontes rerum Transylvanicarurn (Erdélyi történelmi források, I- V köt.

Ep., 1911--1921.)HL = Historia ljtiuaria (Az Universitas Könyvkiadó sorozata, Bp.)lHP = lzvori za 1-irvartsku povijest (Zagreb, 1972 ~)KF = Könyvtártõttêneti Füzetek (Szeged, 1981-)Lymbus = Lymbiis, Művelődéstörténeti Tár (Szeged, 1989-)MAH = Monumenta Ai-itiquae Hungariae (l-lV. köt. 1550 1600. Roma,

1969-1987.)MH = Magyar Hírmondó (Magvető Kiadó)MHu = Monumenta Hungarica (Magyar Helikon)

ˇÍTÍH

&_. 1=1`Jc.GE1.É1<

MHHD = Monumenta Hungariae Historıca (Magyar Történelmi Emlékek) l..Diplomataria (Okmánytárak, I-Xl.1l. köt. Pest-Bp., 1857-1915., 1943.,1945.)

MHHS = Monumenta Hungariae Hıstorica (Magyar Történelmi Emlékek) 11..Seripiores (lrók, 1-XXXV1l1. köt. Pest-Bp,, 1857-1906)

ML = Magyar Levelestár (Szépirodalmi Könyvkiadó)MLT = Magyar Leveles Tár (1-ll. köt. Pest-Bp., 1861-1879.)MNyT = A Magyar Nyelvtörténet Fotrásai (Bp., 1986-)MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai (Bp., 1905-)MOE = Magyar Országgyűlési Emlékek (1-X11. köt. 1526-1606. Bp.,

1874-1917.)MOL kiadványai ll. = Magyar Országos Levéltár kiadványai 11.: Forráskiad-

ványok (Bp., 1951-)MPrEA = Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár (1-XV. köt. Bp.,

1902-1934.)MR = Magyar Remeklrók (Szépirodalmi Könyvkiadó)MRi = Magyar Ritkaságok (Szépirodalmi Könyvkiadó)MSHSM = Monumenta speetantia historiam Slavorum mericlionalium (Zág-

ráb, 1868-)MTT I Magyar Történelmi Tár (1-XXVll. köt. Pest-Bp., 1855-1863.,

1367-1878. és 1914-1934)MZ = Monumenta Zrínyiana (Bp., 1991-)MBO = Magyar-Bidé Oklzvéltár (Bp., 1937-)PH = Peregrinatio Hungarorurn (Szeged, 1988-)RMISZ = Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény (1-ll. köt. Bp.. 1998 -2000.)RMK = Régi Magyar Könyvtár (1-111. köt. Bp., 1879-1896.)RMKFRMKÓ

Régi Magyar Könyvtár, Források (Balassi Kiadó, Bp., 1992-)itegi Magyar Kõazxzk (Bp., 1977-)

RMKT XVl = Régi Magyar Költők Tára, XV1. századbeli magyar költők mű-vei (Régi folyam, 1526-1577. 1-V111. köt. Bp., 1377-1930. és U] folyam,1567-1588. IX-X1. köt. Bp., 1990--1999-)

R.v1L = Régi Magyar Lzvõırtr (Bp., 1991-)RMNy = Régi Magyar Nyomtatványok (1-ll. köt. Bp., 1971-1983.)RM'l`P = Régi Magyar Történelmi Források (Bp., 1989-)SRMA = Scriptores Rerum Mietalliearum Antiquiores (Miskolc-Rudabánya--Bp.,

1987-)StetAE = Studia et Acta Ecelesiastica, Tanulmányok és Oki-nányok a Magyar-

országi Református Egyház Törrénetébõl (1-11|. köt. Bp.. 1965-1973.)SVTE = Sopron Város Történeti Forrásai (A-C sorozat. Sopron. 1993-)

254

_ _ ___ FÜGGELÉK __ _@Téka = (Erdély történetére vonatkozó forráskiadvány-sorozat, Kriterion Ki-

adó, Bukarest)TMÁO = Török- niagyarkori állam-okmányrár (A TMTE 1. osztály lll-lX.

kötete, Pest-Bp., 1868-1872.)TMHE = Török-Magyar Hadtörténelmi Emlékek (Bp., 1989-)TMTE = Török-magyarkori torténelmi emlékek (1. osztály Okrnánytár l-lX.

köt. Bp., 1863-1872., 2. osztály; Írók 1-V. köt. Bp., 1893-1916)ú1`r = 11| `ı`õrrEriz1rrii Tar (1=°r-res iviirizrzz za Hiswrizi-ri Hiirrgzriaz spee-

tantes) (Bp., 1987-)

Soroıatokon kívül megjelent források

Balassi Bálint összes művei. 1-11. köt. Összeállította: Eckhardt Sándor Bp.,1951-1955.

Báthory lstván emlékezete Szerlt- Nagy László. Bp., é. n.Bethlen Farkas: Erdély története. 1. A mohácsi csatától a váradi békekötésig

(1526-1538). 1-ll konyv Forditottaı Bodor András. A iegyzeteket irta és amutatókat osszeállította: Pálffy Géza. Bp -Kolozsvár, 2000.

A budai basák magyar nyelvű levelezése. 1. köt. 1553-1589. Szerk.: Takáts Sán-dor-Eekhart Ferenc-Szeklű Gyula. Bp., 1915.

Budai török számadáskönyvek 1550-1580 Közzétette Fekete Lajos ésKáldy-Nagy Gyula. Bp., 1962.

Enyingi Török Bálint. A bevezetés! irta és a forrásokat közzétt-szi Bessenyei Jó-zsef. Bp., 1994.

Forgách Ferencı Emlékırat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksakirálysága és ll. jános erdélyi feiedelemsége ide|én. A válogatás, szüveggon-dozás. a szövegmagyarázatok összeállítása és az uröszó Kulcsár Péter mun-kája. Fordította: Borzsák lstván. Bp., 1982.

lstvánffy Miklós: Magyarország története 1490-1606. 1-11. köt. Fordította:Vidovıch György. Debrecen, 1867--1871.

Mitrovicei Vratislav Veneel viszontagságai. Fordította: Nagyludit Bp., 1982.500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz

1549-1562. 1-ll. köt. Kiadja. Oze Sándor. Bp.. 1996.Rabok, követek, kalmárok az Oszmán Birodalomrol. Küzreadja: Tardy lajos.

Bp., 1977.Rövid magyar kronika sok rend-béli fõ historiás Könyvekböl nagy szorgalma-

tossággal egybe szedettetett és irattatori Petthõ Cergelytűl. Kassa, 1753.(Bp., 1993 Reprint kiadás a Drahma Kiadó gondozásában)

bi

@ __ _ FüccELÉ1< >Werbõczy lstván: Tripartitum A dicsöséges magyar királyság szokásjogának

hármaskonyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp., 1990.

Összefoglaló munkák, bibliográfiákAcsády lgnácz: Magyarorsúg három részre osflásának története. 1526-1608.

Bp., 1897. (= A magyar nemzet története. Szerk.: Szilágyi Sándor. V. köt.)Ágoston Gábor: A hódolt Magyarország. H. n., 1992 (=Magyarország Króni-

kája sorozat)Bárczi Géza-Benkó Loránd-Berrár Jolán: A magyar nyelv története. 2. kiad.

Bp., 1978.Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és per-

jog története. 2. bóv. kiad. Zalaegerszeg, 1996.Erdély története. I. köt A kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Köpeczi Béla. 3. kiad.

Bp., 1988.Gonda lmre-Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. 3. kiad.

Bp., 1987.Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon. München,

1982. (=Dissertationeı Hungarieae ex Hirtona Ecclesiae 1.)Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába.

1-111. köt. Bp., 1951-1958.Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodal-

mába. 1. köt. Bp., 1970.Madas Edit-Monok lstván: A könyvkultűra Magyarországon a kezdetektől

1730-ig. Bp., 1998.A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk.: Klaniczay Tibor Bp. 1964 (=A

magyar irodalom története Föszerk.: Sötét lstván I köt)Szultán és császár birodalmában. Magyarország művelödéstörténete

1526-1790. Fõszerk- Szentpéteri József. Bp, 2000 (f-Magyar Kódex 111.köt)

Magyar művelödéstörténet 111 köt A kereszténység védóbástyája. Föszerk.:Domanovszky Sándor. Bp., é. n.

Magyarország története 1526-1686 Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. 1-ll. köt. Z.kiad. Bp., 1987.

Magyarország történeti kronolögiáia. Fõszerk: Benda Kálmán 11. köt.1526-1848. 3. kiad. Bp., 1989.

Maruz Jozsef: Az Oszmán Birodalom története Bp., 1990.Szabó Péter: Az erdélyi fe|edelemség Bp.. 1997. (=Tudomány Egyetem soro-

zat. a továhbiakban: T - E)

256

___, “_FÜCGELEK _ @Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Bp, 1990. (=Magyarok Eu-

rópában ll.)Szekfü Gyula: Magyar túrténer. lll kör Bp. 1935.Várkonyi Ágnes, 11.: A Királyi Magyarország 1541-1636 Bp. 1999. (=T - E)Várkonyi Ágnes, R.: Három évsúzad Magyarország történetében 1526-1790.

1. kõz. A mzgoszızmssg evzzõzzaz 1526-1606., Ep., 1999.Zoványi Jenõ: Magyarországi protestáns cgyháztöıténctı lexikon. S. jav. Es

bõv. kiad. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977.

Monográfiák

Balázs János: Sylvester János és kora. Bp., 1958.Balázs Mihály: Tenlógıa és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kez-

detei. Bp., 1995. (=Humanizmus és reformáció la továbbiakban: HumReÍ.]25.)

Barta Cábor: Az erdélyi fejedelemség születése. 2. kiad. Bp., 1984. (=MagyarHistória sorozat, a továbbiakban- MaHi)

Barta Gábor: A Sztarnbulba vezetõ út (1526-1528). Bp., 1933. (=Gyosul6 ldõsorozat, a továbbiakban: Cyl)

Bana Gábor: Vajon kié az ország-4 Bp., 1908. (=1.abrintus sorozat, a további-akban: L)

Bartoniek Emma: Fejezetek a XV1-XVII. századi magyarországi történetírástörténetéből. Kézirat gyanánt. Sajtó alá rendezte: Ritoók Zsigmondné. Bp _.1975.

Benda Kálmán: Bocskai lstván. 2. kiad. Bp, 1993.Bíró Vencel; Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542-1690. Kolozsvár,

1917.Bitskq lstván: Hitviták uizében. Bp., 1978. (=MaHı)Botta lstván: Huszár Gál élete, művei és kora (151244575). Bp.. 1991.

(=l-lumref. 13.)Dávid Géza: Törok közigazgatás Magyarországon. Bp., 1995. (Nagydoktori

disszertáció)Ecsedy Judit, V.: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézısajtó korában

1473-1800. Bp., 1999.Ember Gyõzõ- Magyarország nyugati kiilkereskedelı-ne a 16. század közepén.

Bp., 1988Ember Cyõzõ: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török ki-

űzéséıg. Bp., 1946.

257

@ W ___, Fücctuâk _Fekete lajos: Budapest a törökkorban. Bp., 1944. (=Budapest története lll.

köt.)Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Bp. 1991.Fraknéi Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római

Szent-székkel. 111. köt. 1526-1689. A mohácsi vésztól Magyarországnak atörök járom alól fölszabadításáig. Bp., 1903.

Frankl [Fraknúi| Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Bp.,1373.

Galavies Géza: Kössünk kardot az pogányellen.`1`ärok liáborúkés képzőművé-szet. Bp.. 1936.

Hegyi Klára: Török l7erended<edés Magyarországon. Bp., 1995. (=HistóriaKönyvtár. Monográfiák 7.)

Horváth lván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben. Bp., l9B2.Horváth János: A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar iro-

dalomtörténete. 2. kiad. Bp., 1957.Káldy-Nagy Gyula. Harács-szeıldk és ráják. Torök világ a XVI. századi Ma-

gyarországon. Bp., 1970. (=K6rosi Csoma Kiskönyvtár 9.)Káldy-Nagy Gyula Szulejmán. Bp., 1974.Kathona Géza: Fejezetek a torok hódoltsági relormáció történetéből. Bp.,

1974. (=Hurnref. 4.)Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács elõtt. Bp., 1978. (=Gyl)Lukinich lmre: Erdély területi változásai 1541-1711. Bp., 1913.Magyarország bırtokvıszonyai a 16. század közepén 1-2. kol. Szerkesztette és

a bevezetõ tanulmányt Írta: Maksay Ferenc. Bp, 1990. (=MOL kiadványaill: Forráskiadványuk 15.)

Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XV1. századi Magyarorszá-gon. Bp., 1958. (=Értekezések a történeti tudományok koˇrél-iűl [a további-akban: Értekezésekl, Új sorozat 7.)

Mészáros lstván: XVI. századi városi ıskoláink és a ,Studia Humanıtatıs". Bp..1981. (=Humref. 11.)

Mo|nárJ6zseÍ: A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulásá-ra l527 1576 között. Bp, 1963. (=Nyelvészeti Tanulmányok la továbbiak-ban: Ny'|'] 5.)

Nagy László: A Bocskai-szabadságharc katonai története. Bp., 1961.Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlõdés a

XV-XVII. században. Bp., 1963.Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri íãkapitányság története

1526-1598. Cyör, 1999.Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a

XVI-XVll században. Cyör, 1995.

258

FÜGGELÉK @

Perjés Géza; Mohács. Bp., 1979.Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535-1534. Sopron-Bp.-Gyõr. 1939.Szakály Ferenc: Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyéká-

ban. Bp., 1994. (=l-listória Könyvtár: Előadások a történettudomány műhe-lyeibčl 5.)

Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp.. 1931.Szakály Ferenc: Magyar intézmények a török hódoltságban. Bp., 1997. (=Tár-

sadalom- és művelñdéstörteneti tanulmányok 21.)Szakály Ferenc: A mohácsi csata. 3. kiad Bp., 1931. (=Sorsdöntõ történelmi

napok 2.)Szakály Ferenc: Török kori történelmünk kritikus kérdései. Elhangzott 1997.

február 7-én. Bp., 1999. (=SzékÍogla16k a Magyar Tudományos Akademi-án)

Szakaly Ferenc: Vesztõhely az út porában. Gritti Magyarországon 1529-1334.Ep., 1986. (=L)

Szántó lmre: Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarorsúgon. Az1551-52. évi várháborúk. Bp.. 1935.

Szathmáry lstván: Régi magyar nyelvtanaink és egységesülö irodalmi nyel-vzi„ı<. Ep.. 1968 (=NyT ıi.)

Tóth lstván György: Mivelhogy magad írást nem tudsz... Az írás térhódítása aművelõdésben a kora üjkon Magyarországon. Bp., 1996. (=Társıda|om- ésművelõdéstorténeti tanulmányok 17)

Troesányı Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp., 1980. (=MOLkiadványai lll.: Hatóság- és hıvataltörtčnel 6.)

Trócsányı Zsolt: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. (Adalék azerdélyi rendiség történetéhez) Bp., 1976. (=Értekezések, Új sorozat 76.)

Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi dunántúlinagybirtokon. Bp., 1981. (=Értekezések, Új sorozat 94.)

Varjas Béla: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp., 1982.Veress Endre: Izabella királyné 1519-1559. Bp., 1901. [=Magyar Történeti

Életrajzok)Zimányi Vera: A rohonc-szalonakı uradalom és jobbágysága a XV1-XV11. szá-

zadban. Bp., 1968.Zovjányi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1922. (Reprint az

Allami Könyvtetjesztõ Vállalat gondozásában. 1986.)Zoványi Jenõ: A magyarországi protestantizmus 1565-tól 1600-ig. Bp., 1977.

(=Humref 6.)

259

@ »_ __ r-ÜGCELEK

Tanulmánykötetek

Barlay Ó. Szabolcs: llomon virág. Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról. Bp.,1986.

Az értelmiség Magyarországon a 16.-17. században Szerk.: Zombori lstván.Szeged, 1933.

Cerézdi Rabán: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Tanulmányok Bp., 1968.Jakó Zsigmond: Társadalom, egyház, művelődés. Tanulmányok Erdély törté-

nelméliez. Bp., 1997. (=ME`l'EM Könyvek 18.)Klaniczay Tibor: Hagyományok ébresztése. Bp., 1976.Klaniczay Tibor: Pallas magyar ivadékai. Bp., 1985.Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk. Tanulmányok a régi magyar irodalom-

ról. 2. kiad. Szeged, 1997.Kizszaiy Damzzkssz A zõizei-izizm vzszzdzımzi. írások Euiõparõi es Mõgysm-

szágról. Bp., 1987.Magyarok és románok. l-ll. köt. Szerk: Deér Jozsef-Cáldi Lásfló. Bp.,

1943-1944.Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerkesztette és az elõszét írta: R.

Várkonyi Ágnes. A szerkesztő munkatársa: Székely Júlia. Bp., 1987.Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk.:

llúzsás lajos és Szakály Ferenc Bp., 1936.Nádasdy Tamás (1493-1562). Tudományos emlekülés: Sárvár, 1998. szeptem-

ber 10-11. Szerk.: Söptei lstván. Sárvár, 1999. (=Nádasdy Ferenc Múzeumkiadványai 3.)

Perjés Géza. Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok.Ep., 1999.

Péter Katalin: Papok és nemesek Magyar művelődéstörténeti tanulmányok areformációval kezdődő másfél évszázadböl. Bp, 1995. (=A Ráday Gyűjte-mény tanulmányai 8.)

Szabó András: Respublıca Iitteraria. Irodalom- és művelődéstörténetitanulmá-nyok a késã humanizmus korától. Bp., 1999. (=Régi Magyar Könyvtár, 'fa-nulmányok 2.)

Szakály Ferenc: Mezdváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgá-rosodás kérdéséhez. Bp.. 1995. (=Humref. 23.)

Székely felkelés 1595--1596. Elözméiiyei, lefolyása. következményei. Szerk.:Benkó Samu, Demény lajos, Vekov Károly. Bukarest, 1979.

Takáts Sándor: Rajzok a torok világból. I-lll. köt. Bp.. 1915-1917

T

1=ticcEi.Ei< @

Fontosabb tanulmányokÁcs Pál: A magyar irodalmi nyelv két elmélete: az erazmista és a Balassi-köve-

tö. ln: irodalomtörténeti Köflemények, 86. (1982) 173-186. (=Rene-I szánsz-füzetek 33.)

Agoston Gábor A hódítás ára. A magyarországi török végvárak órsége. fenn-tartási terheı és a tartomány pénzügyi helyzete ln: Hadtörténelmi Közle-mények, 111. (1993) Z. sz. 351-383

Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztésután (Szapolyai János király kotmányzása 1526 november-1527 augusztus)1„z szizaaak, 111. (1977) 4. sz. 634-680.

Dávid Géza: Magyarország népessége a 16-17. században. ln: Magyarorsúgtörténeti demográfiája, (896-1995). Szerk.: Kovacsics József. Bp., 1997.141-171.

Fodor Pál: Allandóság és változás az oszmán történelemben. ln: R. VárkonyiAgnes Emlékkönyv születésének 70. évfordulója űnnepére. Szerk.: TusorPéter. Bp., 1998. 165-175.

Cecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történeté-heza 16-17. század fordulóján. ln: Századok, 127. (1995) 3-4. sz 469-484.

Gecsényi lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. század-ban. (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) ln: Századok, 129.(1995) 4. sz 767-790.

Granasztöi György: A dunai térség városodása (XV1-XV1l. század) ln: Demog-ráfia, 32. (1939) 157-187.

Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. ln: Törté-nzimi szzmız, aa. (1996) 2-8. sz. 139161

Molnár Antal: A jezsuita rend a 16. századi Magyarországon. ln: Vigilia, 64.(1999) 5. sz. 348-859.

Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV-XV1l. századáthelyezödésenek kérdéséhez. ln: Századok, 102. (1968) 5-6. sz. 363-896.

Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezde-tektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készulã nagyobb cisszefoglaláshoz)ln: Történelmi Szemle, 33 (1996) 2-3 sz 173-205.

Szakály Ferenc: Mi veszett Mohács utáni A magyarországi török uralom mér-Iege. ln: Valóság, 31. (1988) 3. sz. 39-51.

Személy- és helynévmutató

A, A Azsiz 10, 96Aargau 17Aiziiii nsnzazk 250-281 B _ _Aizsiriziz z 36, 45, 87, 97, Bõbsnbefg-4110852114 17

15ő_15F,yz33 Babócsa 35, 79Aisiz.-„sz pzi-ez szi. 49 Bá== 179Aizzuáızinys 112 Báfã f\`1=8v= 175Adriai-mi zi aa, 67, 122, 179-180 13461 176121 106A „szoft Čsizsz 6, 40 Bõfskfl 17°Alzgiiy zssısa 145 11812 _173Mbgnja 122 Ba|ez1d,l. 9-10Aıbziz. 11. (1-isizsizuz 18-20 11“!“'°1» 11 11 15~ 71Aı1„„„s, 1-zmis 205) 11=jã'°“Z-18 1.21A1-Dm 26, 154. 174, 176, 179 11* .1°^'“,;>'° 1°°-196,7Aiiõıa 42, 48, 11a, 178 §=1“!“ -1,' 99- 1.°"- ŐA1s6-Ausztria 62, 611, 78-74, 76-77, “1““1' 1*' 1- 11“1““ 111130, 146, 152, 108, 186, 191, 111111” Tamás 192

239 Balassa 1. Balassi^,f,f:;21ë5ÉÍfs1Z'Ph van ,A6 iısızssi 841111: 86, zoa, 205-206.„ving 95. 199 225-226, 228-229, 233. 235

-1 re 100^-"““°“- ^'"1'°“ 7115 -iiriiizs 86-87, 105, 226Anatólia 12-13, 37 Balaton 39 45 99Angıis 124, 171, 216, 2:-19 iısısizn-Eziviˇaeiz' 35, 1110^““=» l=8=11° 19-21 81111-izizs istvan 176^“"""P=F1 123-175-115 11s11<.1„ 9-11, 15, 24-25, 28, aa,^'°1*.ff1==11:=l 10 87-88, 41. 43-44, 174, 189, 212,Aisizis 10 24,N84 175 11s11i-mi zi 120^f=86fl1õ1 101412/S48 19-20 iiiiirry Šsisa, s1s61z1-izıvsi 142Arany János 29 _ jános 5541°" mflldvõi vflıdfl 43. 106 iisisii s „iz z 128. 142, 151, 158,Mándy 118162-1 90 17711178197, 2111 Pál 90 iıamiysi Dzzsi iamzs 220, 235Arvë megye 153 Barta Gabor 6, BBAthinai simon 90 iisiirs iao, 167. 194, 195, 210, 228,Aıys ioa 235, 237Augsburg 77, 112, 120, 124, 194 iisszi 216Aiispitz 122 iizsiıius istvan 199Azerbajdzsán 36 Basta. Giorgio 107

' A függelék adatait nem tartalmazza. Az Ausztriára, lzurópára és Magyarországra utalá adatokat az igen gyakori elófoıdulás miatt szintén nem szerepeltettuk

262

Személy- és helynévmutató @

Báthory család, ecsedi 105, 142 Besztercebánya 74, 123, 130, 196,237- család, scımlyói 106, 143

- Ánfllãs, GCSCÜÍ 102, 142-143 lltlhlfin GÁBOI' 101, 105, IÜ7-103,- András, somlydı. erdčlyı Íe|ede- 163, 1991 ZÜÜ

ızm 114 nzyzı-.z 1szv.1„ 284- Anna, ecsedi 196 Beza 1. Bele- ızwän, zzzzdı, 611538116 48, 54, 68 Bëıc, Théodoıe dz 196- ızzvzan, szmıyõı, zrdeıyi fzızdz- Bfháfs -15. 47. 67. 179, 195

ızm 101, 104, 106, 168, 112, 186, Blhõf MEY2 153, 161. 187. 199282, 206, 218, 217, 228, 227, Bizánc I- lsmmbulaizsnzı czızzızság 10, 12

-E1 11181111, „1-zzıyõı 48,106-107, 81z„_z1z.zzz, cızzgw 116,197,198105, 114, 116, 210, 217,228 Hlõuus, H1-1119 202. 216azzzhyan ezaıau 142, 147, 171, 188, Bocskõilswán 7, 49, 51. 65, B1-B2,216,221, zzz 105, 107, 114, 116, 145, 167, 181,-116181zz.4z 186, 217, 284, 286 209, 213- rzıznz 54, 80, 129, 148, 182-184 M6 F=f=fl= 99- Kzazıõf 185 B°df9s Msyf 175- Orbán 32, 93 Bo áll Fazakas (Fazekas) M1k»Eazzyan 182,199 FŐ* 2001221Bcbek család 142Beehler család 120

Dzzızgızz 215, 2898°1z„18„4z 89

nez 18-19, 21, 27-29, 81-82, 84-86, “°“““*~,^“'°'“° 21°- 22°42549. 51, 5349. 5,' 9543. 7543' Boarnfırııšán (Abuemıuı) Pál 21486-88 92 96 99-107 116 118 ` °^*'= ' 931204'22 'H4' lZ6_13Ó “Š ˇ - Péter 143, 202, 206, 221, 225-226188-189, 144, 146-147, 157, 161, 252434164, 179-180, 185, 197, 202, 204, ` 5'\'F“Y4“ '37214-216 219 221 228-224 226 B°f°=1=fl6 39, 49228,

Becse 34Becskerek 34Bčesújhely E, 17, 20, 53, 60Behráın csaus 25Bekény Benedek B8Bekcs Gáspár 104, 136, 227Békés megye 175Béla, IV. (Árpád-házi) 17Bélabánya 130,196Belénys 199Be|gio|osD,Cıaeor:1n 213Belgrád I, NándoríehérvárBelsõ-Ausztria 62Bereg megye 103, 150, IEBBeıeıhalom 114, 196Ezızzvizzy Mamzn 217Bcszrerec 122

' ' -' '_ ' Efizzõamz 8 45,15022°`222' 23°' 229' 2" 223 Dazznız 1212 25, 87, 89, 44, 46, 179,

192, 184-155, 159, 212Brandı:nburg1Cyărgy 136Erznkovızs György 174Brassó 113, 122, 123, 137, 194, 231

235, 237-238Brodarıes Isrváı-1 B6Bruto, Gıovann1Michaele 236Buda 10, 25, 27-36, 33-41, 44, 47,

49, 54, SB, 62, 66, B4-B5, B7-B5,90-95, 95-99, 103, 105, 120. 127,129-180, 185-136, 155, 164, 172,177, 189, 194, 221, 223, 230, 241

Budaeski 45Budapest 7Buják 35Bul ãria 9. 122Bulfinger, Heinrıch 196, 19B. 202

Í

û Szcrnêly- és hzlynéymuıaró

Burgenland 183, 185, 23581113111111 Hzzzzgzeg 18Burgundia 20Bursu 9Buslıecq, Ogier Chiselın 13

C, CsCambridge 239Casraldo, Cıanbarrisra 95, 196Cedulini, Pieıro 212ggléd 131

mDme|| I. TsehernembelCelin 180Choron család, devecseri 144- András, devecseri 136, 142, 144,145, 147- Iáncıs, llevecseri 144Ciprus 36Clusius, Carnlus 216-217, 234Cogııae B5Comuleo, Alessandro 212Cnrvinus, Elias 216Czibak lmre 89, 90, 175Cıiráky Móıeı 153Cıobor család 145Csáky Mihály 110Csallóköz 161Csanád 34, 193, 208Cseholszá 17 20. 47--48 55-56. 62

68, 77,107, 121-'122, 12'4, 146-147,'171,212Csernilcıván 175-176Csíksomlyó 193Csíkszenrdomokos 114Csongrad mzgyz 175, 199Csurgó 99

DDallos Mildós 166Dalmácia 73, 122, 179, 169Dávid Ferenc 197-200, 235-234Dávıd Gém 6Debrecen 99, 122, 128, 131. 134-135,

164, 167, 197, 232 234, 258Dél-Arábia 31Dél-Dunánıúl 35, 177, 199Déli-Káıpárck 186Délkeleı-Dunánıúl 178

Dél-Magyarország 46-47, 212Dernschwam, Hans 236Dés 112, 200Dezrekö 233Dčva 109, 200Dévai Blró Mátyás 195, 220, 230Dieuichsreın, Adam von 146Divény 45, 134Dnbó család, ruszkai 105, 136, 145- Ferenc, rusflui 45, GO- lsrván, nı87J<ai 34,48, 106, 137, 144Dobzkzy s1„86ı 210Dóczy András, nagylucseı 147Don Iuan 19Dózsa György 160Dıágffy esalad, bélreki 142-143-c5sp8z,1ze11z11i 196Draskovics család,

ırakoszyáni 142-143,145- György, ırakosıyáni 208-209Dráva 44, 170, 178, 181, 183, 185,

201Drállč-Száva llóze 139Drégely 35Drinápoly 9, 34, 36, 40, 67. 72, 127,

133, 1 2Dudirh András 202, 208, 236Duna-delra 12Dunántúl 32-33, 38-39, 47, 59, 129

137, 141, 143-144, 147, 177-178,198, 281, 284

Duna-Tisza kõzı: 44, 178Dzsánfedá 39Dısigerdelen l. Párkány

E, EŠããrd IÍOŠ-103 I- irne . rıná

Éger-lenger 1520),Egfir, 34. 39. 45-49, 75, 105, 129,187. 144, 161, 178, 198, 199, 201,

214-216, 227. 239Egri Lukács 199Efyipıõm 10, 26-27Eeonóra poııugál királyleány 20E1148 mqıdvzı V814.-1 95Ellcbodius. Nıcasius 214, 216-217Elõ-Auszım 62

164

Sıemély- és helynévmutató É

Enyedi György 199Enying 182Eperıes 130, 167. 195, 205, 238Erasmus, Rouerdami 214, 224, 230Era asErdély 5, 11, 32, 34, 41, 40-49, 62,

67, 61-84, 88, 92-93, 95-97,99-105, 107-113, 115-118, 122,126-129, 131-132, 130, 140, 142,147-148, 150, 164-165, 170, 175,187-188, 193-194, 196-198,200-202, 210-211, 214, 217-218,ŠZŠ. 227, 231, 235, 235, 237-239,4

erdélyi feledelemsé 33, 48-49, 52,Ez-aa, as, 93, 9§, ıoı. ıo4,106-113, 115-116, 115, 126, 129,134, 139, 163, 106-185, 197, 199,

Felső-Ausztria 62Felsõ-Magyarország 34, 36, 45, 48,

62, 69, 92, 103, 105, 129, 135, 143,Š-ig, 153. 161, 164, 194, 196, 203,3

Felsűfiıilvãs 187Felvidék 105, 201rzraırrar-ra (Aragóniai) apanyaı kr.

râly 19Ferdinánd ıiroli Íõhcrcc 35, 62Ferdinánd, 1 (Habsburg magyar és

cseh király, némer-rărnai csá-szár 8, 16-17, 19-22, 27-28,aı-82, 34, 41, sı_õs, 60.63, 65.6773, 75, 83-84, 86-90, 92, 93-95,97-100, 102-103, 121, 141-142,158, 175-176, 179, 182, 192, 195,202, 215

201, 2ıı, 217, 223, 227, 239, rzraırrarra, ıı. (Habsburg) magyar ez242-244

Eıdód 196Erdõdy család 136, 142-143, 145, 183Ernõ (Habsburg fõhzrzzg 104Emuszı (Hıınyó) család, esákıeır-rryai ızıı, 43Erazızúivar 67, ıza, 177,227Esterházy Mıklós 178, 203Eazaır-Arııra ıo, 22Ezzaır-Aıfõıd ıaaEszak-Balkán 177Eazzkourraarraı se-aa, AEF_.sza|<kcIzı-Magyarország 199Eszak-Szerbia 189Eszék 99,122Eszrergom 33, 39, 48, 52, 54, 74, 77,

80, 121, 127, 130, 145, 147, 149,150, 153, 157, 177, 192 193, 198,202, 208-209, 214, 223, 227, 236

Evlia Cselcbi 109

FFehér-Körös 197Fejér megye 177, 182, 199Fejérkövy Isrván BDFejčrlóylános 1911Fekete Bêg 1. Nádasdy FerencFekeıe Ember 1. Cserni IovánFcifold 137

cseh király, német-római csá-súr 182

Ferenc, 1. (Valois) 22. 84-85Feıhád hég 45Fıume 122Flandria 214Fodor Pál 6, 12Fogaras 100Fogaıasföld 186Fonyód 45For ách család, ghymcsi 136, 201,

2%3, 221, 233- 1. Ferenc, ghymcsı 201-202- 11. Ferenc, ghymesı 202-203- lmre, ghymesi 201-202- Mıhãly, hymesı 202-203- Simon, gíymcsi 75, 144, 147,

201-202- Zsıgmcınd, ghymesı 201, 203rarrõ György 210Földes Mihály 127Földkãzı-tenger 12, 15-16, 22, 27,

29, 31, 52, 104, 241Francia Kırályság I. FranciacrszágFranciaország 19, 22, 28, 52, 84, 85,

104, 160, 171,205Francsics család 184- Péter 183Frangepán család 142

265

Š §zcmély- és hclynéymutaıo

Frangepán 1. Ferenc gróf 86-87 Gregoriánc Pál 208- ll. Ferenc 217 Crcgoróczy Vince 152- Krisról gróf 87-88, 179 Griui, Lodovico 89-91, 97-98Frankovics Gergel 234 Guıenberg, Johann 194, 230Fráıer György 32,, 34, 90-95, 97-99, Gurgesell, David 235

110, 113 Güssing l, NérnellíjvárFriaul 18 Gyalu 93Frigyes, ll (Harcias) osztrák-srájer Gyalui-havısok 187

erceg 17 Cyalui Torda Zsigmond 213Frigyes, lll. (Habsburg) német-rón-iai Gyarrnal 35

császár 18-21, 53 Gyergyai Alberr l Gergei AlberrFugger család 21, 123, 135, 236 Gyõngyõs 193, 211- Áfillã 145 Gyõr 35, 59, 48-49, 67, 69, 72, 77,- Mária 77 99, 103, 105, 122, 128, 130-132,Füfed 103 150, 152, 154, 157-159, 165-167,Eü ek 35-36, 39, 45, 49, 102 176-177, 204, 206, 209Fülöp (Szép, Habsburg) 19-20 Gyõr megye 149

Györ lıarár l. Fráter GyörgyG, Gy cyõr-gčiraraz isa

Galaıa 229 Gyula 35-36, 42, 136, 144, 197Gálfly János 109 Cyulafehervár 95, 109, 114, 116,Cal óc 233 193, 196, 210-211, 223, 234, 238.Galfipoli 9 244Gálsıéesi András 195 Gyulalfy L1srJ6, rátóti 113Gara 100, 103 - Lestãr, rárõıi 239Garam 73, 123, 130, 133, 196 Gyulay Pál 101, 109, 217Gárdonyi Géza 5, 97 Gyurgyevó 106, 114Gdansk 123czzsera ` Laiaa 121 HCeizko11Ier, Zacharias 187 Hzbirhısburg (Hčjavár) 17Cdibolu 1. Gallipoli Habsbur Birodalom 5-8, 17, 48, 50Genf 194 52, SČ57, 59, 61, 66, 70, 72, 76,Gerendi János 200 80, 102, 103, 110, 116, 120, 122,- Mildõs 62, 200 126, 145-146, 160, 194, 204, 222,Cergei Alben 228 241, 243-244Cer ely, X111. pápa 212 Hádim Ali 34-35Cerfach, Stephan 205 Hainburg 147czszrza 35, 45, 99 Hajrzddir-r ıaarızaraazza isGeszıhy Ferenc 113 Hampó család I. Ernuszt családGlirius 1. Vehe-Clirius, Marrhias Hamza bég 35cariarr 1. Gara Harnzabe azzıaia I. EraGümör megye 69 Hard: Šerdinand, Graf zuCörõgorsıág 14, 27 206-E207, 212Gürz 18 Harrach, Leonhard von, id, 146Clábóc 177 -, Leonhard von, ifi. 221Granadai Királyság 19-20 Haszán boszniai pasa 46Graz 62, 180, 239 - füleki bég 36Greben 183 - remesvári pasa 48

266

5zemély- és helynévmutató û

Harrzzgvraek ısõHatvan 33, 39Havasalföld 11, 49, 95, 103,

106-108, 112-115, 122, 128, 187Héderváry család 142-Ferenc 137Hedvig tescheni hercegnő 83Hegyesd 35Hegyi Klára 6, 38Heidelberg 239Héjavár 1. HalıichtsburgHeltai Gáspár 221, 225-226,

231-232, 234Helth, Kaspar 1. Heltai GáspárHenclre1,1azarus 124Henrik (Valois) len el királgf 104Henrik, V111. an7gOlgč1rály 5Hercegovina 1 9, 189Hemáth Peter 209Hettorony 99Heves-Külsõ-Szolnok 42Hfaveg 106hódoltsá 30, 33, 38, 41-44, 49, 115,

126-1 8, 131, 134-135, 137, 139,144, 151, 155, 160, 163-164, 170,172, 177-178, 188-189, 191, 193,195, 197, 199, 201, 211-212,224-225, 235, 238-239

Hofi reff, Georg 231Hoffñalter, Rap ael 232-233-, Rudolf 232-233Hofmann, Johann 67Hollókő 35Homonnai Dnıgeth család 105,

136-137, 142- Ferenc 86_ György zoaHunt megye 35, 157Honterus, Johannes 194, 231, 235Horvátnádalja 185Horvátország 17, 20, 30, 38, 46-47,

57, 70, 73, 87, 100, 122, 138,141-142, 153-154, 179, 181-183,185-186, 188

horvát-sflıvón bánság 11, 54-55,69, 87

Hranics Szandál] 25Hunyad 99,175

Hunyad megye 187Hunyadi Demeter 199-János 19- Maıyas 1. Máryas, 1. (1-ıurryzdi) arra

gyar királyHusrár Gál 195, 202, 221, 232-234

llbériai-félsziget 19lbrahim na eelr 14, 27, 30, 40,

84, 89, 98Wlllésházy család 199- lstván 65, 78, 145llosvai Selymes Péter 229lndiai-óceán 26Innsbruck 72lpek 2011 1 sá 1, Sárffry 8% 8lrán 10Istvánffy család, kısasszonyfalvi 145- Miklós, kisasszonyfalvi 80, 145,

215-216- Pál. lliıasszcınyfılvi 215lszmail perısa sah 27lsztambul 10, 13-15, 27-28, 31-32,

40, 52, 67, 73, 81, 85-87, 89-90,22, 94, 98-99, 108, 204-205, 229,

41ltália 22, 52, 64, 69, 116, 119-122,

124, 128, 137, 146, 171, 198, 202,205, 211, 236, 239, 244

lvanies 182Izabella (Kasztíliai) spanyol király-

nó 19Izaıazııa (rarwgsııaı), V. Karoly zsa-

szár felesége 19-20luıbıeclla magyar királyné 32, 92-96,

lzabella portugál királynõ 19lısák boszniai bég 25

IJagelló család 8, 12, 19, 56, 88-89,

141Jagelló dinasztia l. Jagelló családJa|ca 184Jakó Zsigmond 110

267

û Szcrnély- ésVlı>:lynčvm11tar6

Jaksics család 175Jakupec 185Janos, ı. (supaıyzı) 28-32, 51-52,

54-55, 58, 62, 83-92, 97-100, 103,109-111, 115-116, 141,144,175-176, 192, 223, 242

lános király I. János, 1. (Szapolyai)János Zsigmond 31-32, 34, 52, 54,

62, 83, 92-96, 99, 102-105, 109,111, 114, 116, 198, 210Jánoshalma 178Jászberény 39, 193, 211Jászó 193Jemen 26, 33Jéna 239Janó I. BoıosicnõJzzszi-.im izızndznbuıgı Asıgzõr 93Joanellı család 120Johanna, Óıûlr 19, 20Jósika lsıván 109Jován cár I, Csernı JovánJózsef, ll. magyar király 169

KKacorlak 45Kairó 15Kakar l PárkányKáldy-Nagy Gyula 6Kálló 103, 106, 126Kálmáncszhi 131Kálmáncsehi Sánra Márron 196-197Kalocsa 86, 193, 209Kálvin 194-196, 207, 232Kandler, Andreas 128Kanizsa 89, 45, 48, 49, 72, 122, 1-13,

212Kanizsay lászló 141- Orsolya 143Kaposvár 35Kapronca 182Kapuvár 143Kara Ahmcd 34Karánsebıs 34, 178Kaıinria 17-18, 54, 62, 68Kazızbsg 160Karlóca 241Károly (Habsburg) főherceg 62

Károly (Mıııész) burgundiaiherceg 18

Károly, V. (Habsburg) némcı-r6maicsászár 8, 13, 18-20, 22, 52-53,61, 94, 102

Károlyi Gáspár 202, 220Károlyváros 67Kárpár-mzdence B, 173Kárpátok 108, 112, 187Kassa 62, 67, 75, 103-105, 122,

129-130, 132, 134, 137-138, 146,158, 164-167, 193, 195, 204-206,213, 233, 236-237

Kászim budai pasa 95Kasırília 20Katzianer, Hans 87, 99-100Kázmér brandınburgı 6rgr6Í 84Kccskemér 131Kc lzvics család 143, 183Kčikõ 45,134Kzızr-Kõzrp-Euıõpz 242Keler-Magyarország 105Kcnyérmczõ 11Kerclăsıeıırpál 104Késmárk 135Kzvz mzgyz 175Kielman, Andreas 138, 205-, Johann 205Kinizsi Pál 174Kiıáäylıágó 93, 97, 113, 117, 170,

1Királyhágón túlı rcriiluık l. Erdélykirályi Mgçfarország 33-34, 38,

40-44, , 64-67, 73-74, 80-82, 9395, 102-103, 105-107, 109,111-113, 115-118, 122, 125-127,129-130, 134, 136-137, 139, 148,152, 160-161, 164-165, 168, 170,185, 188, 192, 199, 201, 208,210-214, 223, 235, 237-239,24_3-244

Kis-Ázsia 9, 12, 17-18, 24, 38Kiskomárom 47,159Kiskunhalas 178Kismaıron 185Kisvárda 103Kıssııben 130, 195Klöss, Jakob 235

268

Személy- és helynévmutató Š

Koızzsizs Ivan 180 Krups 184Kodzsa Szinán I, Szinán nagyvezír Kulpa 180Kollonırsch, Seıfrıed 146 Kun Gotthárd 89Kolozs 112 Kflkülló megye 104Kolozs megye 93Kuıozsmonosıor 216211 I-Koloısvár 106, 112-113, 115, 122, Laibaeh 122

128, 134-135, 164, 198-199, lajos, 1. (Nagy, Anjou) 9,210-211, 225, 229, 231, 234, Lajos, 11. (la elló) 16-17, 19-21, 29237-238 53, 86, 158, 182

Kolozsvári János 208 Lajza 17, 52, 54Komárom 35, 48, 59, 68-69, 72-73, Lascano, Marun de 146

77, 105, 127-128, 130-131, 136, Lıski, Hieronim 31, 85, 89138, 144, 152, 154, 158, 166, Lıskó 197 I176-177, 205 László, IV. (Kun, Arpád»házi) 17

Komjáıi 221,233 Lázár deák 216Komiáti Benedek 224, 230 Lazarevıcs, Srefan 11Konavlie uupánság 25 Légrád 122Konsranrınápoly I. lszrambul Leiden 202äopernikusãs 206 Léka 143 M45

O y Len lorszá 21, 28, , 87,Kzrılšfıllõvy zszıád 141 1515104-ıglıfi, 120-123, 1-18, 171,- Erzsébet 144 198, 210, 230, 239- Pérer 144 Lepınró 36Kororna 35 Ltpes Bálınr 59,166Korpona 132 Léva 67, 128, 152, 157Koszrajnica 184, 186 Liberbán a 130, 196Koszrka család 153 L1bia 35/Kovacsóczy Farkas 109, 217 Lipót, 1. (Habsburg) 182Konlgsberg, Ehrenreich von 67 Lippa 34, 39, 49, 95, 178Körmend 185 Lipsius, Jusrus 202Körmocbánya 74, 129-130, 146, 164, Lipró megye 153

196 Liszrhy 1, János 147Kűrös 182 -lll. János 147Kórös megye 143, 181, 183 - lsrván 147Körösbánya 112 Ljubljana 1, LaıbachKorösõk 178, 199 Losonczy család 142Kőszeg 8, 98, 165 - Anna 227Kõvár ,109 Loyolai Szent Ignác 208Közép-Azsıa 9 Lõcse 123, 13 , 164, 167, 195,Közép-Eurójıa 9, 18-19, 28-29, 38, 236-237

65, 69, 1 0, 148, 191, 244 Lugus 34l(ra'na 17-18, 53, 62, 68, 179-181 Lurhcr Márron 190, 194-198, 201.Kralrkó 122-123, 164, 197, 220, 230, 206, 208, 218, 228

239 Luxemburgi család 8, 18Krasına 106Krrm 120 MKrisroí wflrrremberg herceg 205-206 Macedónia 189

269

Š Személy« és helynévmutató

Macedóniai család 145Madarász Péter 186Magdeburgi Joachim 206Magoeiiyzsaıad 136,145- Gáspár 144Maãar Királyság 5, 8, 10, 12,

1 17, 29, 33, 53, 58, 66, 83, 92,112, 117, 148, 154, 156, 170, 174,179, 187, 241-243

Magyari lstván 165, 204-205Magyarnádalja 185Mägšaróvár 73, 122, 128, 176, 221.

Mahmud csaus 94Majlád lstván l. Majláth lstvánMajıaii-i Gábor 147- lstván 97, 100, 147Makó 164, 199Ma1ısayPerenc 140Málta 35Manlich család 124Manlius, Joannes 231-232, 234Mantskovit Bálint 233-234Márırriıroı megye 90, 153, 186-188Margit (Habsburg) hercegnő 19Margirra 106d b d hMária (Bur n ıaı) ur un erce -

nö 18, 211 S EMária (Magyarországi, Habsburg ma-

šyar és cseh királyné 20-21, 54,8, 63, 73, 83, 99, 214

Maros folyó 44, 164, 175-176, 199Maros 1. NagymarosMarosvásárhely 96, 220, 238Martinuzzi 1. ráıer GyörgyMárvány-ienger 100Mátyás (Habsburg) főherceg 207Mátyás, 1. (Hunyadi) magyar ki-

ráy 12, 15, 0-21, 54, 66, 115,174, 216, 223, 226

Medgyes 90Mcdina 15Mehmed, 1. 9, 25Mehmed, ll. 10Mehmed,111. 48Mekka 15Melanehthon, Philipp 194-195, 198,

204, 213-214, 231

Melius Juhász PéterMezey Mihály 144Metlika 1. MörrlingMczdkeresıtes 48Mezőség 18Mezőtúr 131, 135Mihály (Vitéz) havasalfõldi vajda 48,

106-107, 114Miksa, 1. (Habsburg) császár 18-22,

53, 60, 61, 72Miksa, 11. (Habsburgă Császár él. Mik-

sa néven ma ar `rá1yJ 3 , 52,104, 157, 1557185

197, 232

Milánó 85Mircse havasalfõldi vajda 95Miskolc 161Modrus 122Mohács 24-27Mcildva 49, 90, 95, 100, 103,

106-108, 112-115, 122, 187Monoszlóy András 235Monyorókerék 234Morea 12Morgarren 17Morvamezõ 17,185Morvaország 65, 68, 84, 121-122,

124, 199Mossóczy Zakariás 216. 236Mörılın 180Murádfi. 10Murád, 111. 104Murakõz 122, 141, 143, 147, 185Musza budai pasa 44Mûhlberg 94München 124,164

N. NyNaázıjz 185Nádasdy család 136-137, 142, 145,

147, 183, 221- Ferenc 13, 45, 47-48, 80, 143, 147,

204, 231, 234- Tamas 35, 54-55, 59, 66- 67,

79-80, 8&87, B9, 142-143, 149,153, 184, 195, 220, 223-224, 226,230-231

Nádudvar 45Nagy András 181

Z 70

Személy-j és helynévmutató Q

Nagybánya 74,106,112 Nyugat-Magyarország 194Nzgyo-iyza 131,197-198Nzgyiazaıy 106, 126 0. ÓNagyirorõs 131 Óbuda 177Nagylak 175 Olfenbánya 112Nagymaros 127, 131, 135-136, 199 Ogulin 180Nzzymii-.Aly 103 Oısii 1.1.1164 88, 121, 131. 133, 139,Nsıgšãzzizzn 113. 115, 122, 128, 187, 149, 198, 282, 209, 213-216, 236

.23-5.237 Oımazz E4Najgšjszon-ibaı 48,116,128-130, Qppeı.-, 94

-136, 164-167, 193, 201, Omán, |_ 10209-210, 214, 221, 22.1, 235, 0,,,,,„,„,g ,M131237-2311 Országh zszisa, giirıii 142

1`1=R>'*'1“*1 1- V1114 Oszrosizii zszısd 1531`1“§>"'~1'1'^Y F“=“° 139' 153 Oszmai-1 8116441616 5-6 E 15-16Nándorfehúrvár 11, 16, 25-26, 122, 25_27 2943 35 37_3'5 '41 44'

151 175 46-1758 65' 72' 96 163 107'1`1~'*P°1Y1.1<"11>'**'*!ë 19- 20 122, 1'26,'12a§ 21'2, 241 ' ˇNsprsgyiozmzzzı 236 o„,,,á,,',_ 1,015.,Nedghc 122' 234 Oszmán-dinasztia 9"1Ő'“°1°11Ő1*1 19 20- 64' 73- 11°- 1131 zzszzrsiz õzõkõsiznamsn i< is 211711214-7151234 53 56-57 61-62 55 71 77 áoNén-ietkeresztúr 231 mä Új '157 N45 2213' ' '"1*'“='°'“-1! 171 ozz6i<'sr.11Í(1=iz'i-ziyrii 17Nč2"1“2'26'52aÍ55"Éial§5“ 681776977 93 Őˇá'15Z`“'“1' ““5Y°1 197

9a_1o'2 103 '115ˇ 1119 122 124' ' 0"* 1' ”1“3Y“°"1'1 ' 1 1 ` ~ -1 orrod 239128-129, 138, 146-147, 156-158, 33165-166, 171, 191, 194, 205, 237, Im 195244

Némerújvár 183-185, 217, 223, 229, P234

Njjdpojy jQ_j| Pach Zsigmond Pál 121Njkomgdia 9 Padova 202, 204, 215-217, 239Nizznzsizs. Pzzzz i. Madzzisz rem Põkfy Máv 152Nógúd 32| Palaeologus, Jacobus 199Nfiyád megy; 151 Palast 35, 103, 146_Nwq M510 150 Pálffy Miklós, erdódi 49, 76, 78, 80Nürnberg 59, 112, 120, 124, 128, 127. 135. 142. 145. 147. 155.

166, 219, 226, 231, 237 176-177Nyáfy család, bgdeghi 142, 144-145 Pallavicini, Slorza órgróí 35, 79, 95_ Ferenc 144 Pálóczy család 141, 143- Pál 239 -Antal 97Nyírbátor 94, 131 Palota 1. VárpalotaNyırra 52, 147, 202, 214, 216, 236 Pannonhalma 1. SzentmártonNyitra folyó 233 Pannonius, Janus 216Nyitra megye 199, 209 Pápa 39, 49, 99, 129, 131, 142, 152,Nyugat-Európa 18, 38, 124, 132, 242 173, 233, 238

271

Š Személy- ésrhelynévmutató

rapai Áıiarrr 44, 85, 91, 105, 173, razaaay 20-21, 51, 58, 62-63, 73,178, 207-208, 212 75-76, 78-79, az, 102, 116, 122,

rapaaag 1. iupai Aiıarri 128-130, 155, 157, 164-165, 167,Paradziser, Georg 212 22j1ıl.š41:-216.123.Pa a 14 . .1,5%, 2,5 razaıiy megye 69, 142, 150, 199“'““Y 39' 127' “B ilíûšlyénšlzciiliellizaaazıõrarriunr 34, 41-42, 92-93, 95-96, Pjoăz sjufs G - Zn

101, 104, 111-112, 122, 129, 170, Pr k“",;h cz;'BY,,6187, 199, 210, 233, 242 Hz? ,° Fm-au 5

Passau 124 '-Pazniaa Perzr 117, 203, 210, 213, Í“°1`°'"" ^“““ W

23611311 Piili/uiiiiãrngtzzššó 216rezhi siman 200 ' 5rezs 33, 129, 193, 199. 208, 236 RPécsi Lukács 235-236 Rába 131, 159, 165457rzizry zaaıaa 145 iıazira-za 131ifa-rirriragzrzaaıad 120 Razarazaã 176,178_ Ursula 147, 201 Radeczy srvári B0, 215, 234, 236pmeszjrj-, györgy 153 Radics Bosies 89, 176j>,,,,,,,,,,|,, 130, 195 iıaggza 44,122, 189, 211-212rzrergzi zzaiazi 105,136-137, 142, äjS:.Zë1ı1;<j“'f1= 212

,ff 98 iuirõzzr zzaıazi 105, 145_ [C118_ _ _ - Ferenc. 11_ erdélyi fejedelem 1681>sı_zr 32, E7-ea, 97 100, 142 143, _ C Ö' ,_ “dél _ Mdgjm ma196, 230 ,z9 31" Y' 1

1'°'l“ G6” 29 - zsigrriarra 137 220Pzrgvãiamãs, 27. 31, 33, 35-36, 46, 49, „kos ,,,,„,, 59'rzar 39, 93, 98, 103, 129, 164 äfjÍ',I';Í,1,§j§Ílãf42153Pesti Gabor 224, 230 Rava.-,i Mihfly 134Pesi-Pilis-Solt megye 42 Rc zngburg 120, 124Pıštcr moldvai vajda 90, 100 Rchlingcr család 1241-zziiõ Jariaa 59, 66, 144, 147 iıeazair i, i>arzi„„-1Pzrrovizs rõrar 92, 95, 99, 195-196 Rév 167Pmau jzz Révay Ferenc _144pjaszpdjnasma 53 lllıericus, Joachim Georg 2061~6.1.-riariizzıryzzaıazi 153 11!F“1=“““'?f 1'°“" 199'1“ˇ`1“ 57 web Lalmmzuz 225 230 2331'°'Sâ"*1 199 1L1:1Íz1laIĂ`riis6„ia '84 ' ˇr6ppzı, 1a4iaıav,va„ 1.aiz1<6wirz 146 M A '35rarrugaiia 19-20. 26 RÚJQSZ 17P°Sswın°.^n×9fli° 105.210 R6 z„1iarf,wi1i-izırri var. 32,103Pwega 179 Rofiriz 171, 185-186razzzga 1-„agya 177-178 iıõma 91, 209

Z 72

Személy- és helynévmutató É

Római Birodalom 27-28 Sich:|berg:rDisıri1<( 1130román íejcdelemségek I. Moldva és Sidney, Philip Sir 216

Havasalföld Siklós 33Rorario, Hlronim 91 Simánd 131,199Rorıenburger család 120 Sımonıorr?/a 33Korıeıdami Erasmus l. Erasmus, ROR- Sinzzndor, Elısalmlı von 147

rerdami Skandinávia 200Rudolf, l. (Habsburg) nčmeı-római Skócia 200

császár 17, 18 Solymos 49Rudolf, ll. (Habsburg) nérner-római Somlyó 109

-:saszaı [L Rudolf nem maya: ıu- soma 1-„zgyz 42, 113, 151,rály] 48, 62, 105, 106-107, 114, 177Ell7fi13 , 175, 209 Soma ál 99

Rueber, Hans, von Somošzılil 45, 134Püchscndorí 104-105, 138, 146, Sopron 20, 129-130, 164-165, 167,204, 206 185, 229, 256

Rumélia 26, 39 So ran megye 149-151, 153, 196,531, 235

S sapzznımzzzzfiz ı. Nemzzkzzzzzmzság as, 157 sõguı 9Saiókaza 56, 45 Spanyolország IB-19, 22, 53, 146,Sılm, Graf zu, család 142, 145 171, 207-, Eck, Graf zu 146 Speyer 104, 156-, l. Niklas, Grıi zu 56, H3, 146 Srájuorıfl; 17. 62, 68, 180-131-, ll. Niklas, Graf zu 146 Srarilıo, Cıovânni B9-, lulius, Gıaí zu 143, 146, 233 Stıphansdom 19Samlıucus, loannıs l. Zsámboky Iáııcıs Srõckel, lzonlıard 194-195, 235Sándor, Nagy maccdón uralkodó 27 Sıralllıurg 124, 202, 205, 239Sárkány Ambrus, ákosházi 136 Strurius, Joanncs 230Sáros 206 Süm: 193Sáros mz : IEB Sváb ilclce ség lZlSárospatalıy 97-99, 131, 199, 223, 238 Svájc 17, l94, 239Sárvár I79, 143, 223, 231 Svıılıoviızs Karalin 185-154sam:-Uıszıgzz 120, 230 _ Maria 144Sásvár I. Selıszüvál Sylvster lános 220, B4, B0-231, 234Sclımalkalden 53, 94, 144Sclıwarzcnberg, Adolf von 77 52Schwendi, Lazams, Freiherr von 62, Szabó Máté 134

103, 156, 158 Szabolcs megye 45, 103, 142, 150,Schweıkovirsclı I, Sveıkovıcs 167S: :svár 114, 196 Szakály Ferenc 5-6, 42, 133Szšszüvár (Sásvár) bég 45 Szalaházy Tamás 54Selrnecbánya 150, 196 Szalkai László 52. 192Semptc 233 Szalonak 171, 155szrõzıy család 137, 142, 145 szzmzzújvaz 109»~ Gáspár 143 Sıánró lsıván 210Sibrik György 101 Szapolyai lstván 83Siclıelbcrg 180 Szapolyai lános l. lános, l. (Szapolyai)

Z 73

Š Személy- és helynévmutató

szazaunz i9, zo sziget I. szıgzıvszSzászváros 175 Szigetvár 35-36, 59, 42, 45, 59,Szaii-nár 48, 62, 75, 103-105, 205 99-100, 143-144, 151, 157, 184,Szatmár megye 102-103, 142, 150, 202, 244

196-197 Szikszai Fabncıus Balázs 213, 219,Szatmári Györ 192 232Száva 123, 17%: 174, 179, 151, 185 Szikszó 36, 45-46, 222, 244Szeben l. Nagyszeben Szilézia 68, 94, 122Széchy csalá , rimaszécsi 142 Sziıia B7zwizzgn ma szınin „agy-zzziz ia,47-48.80, ioõ,Szécsény 35-36 173Szeged B4, 93, 122, 129, 164, 178, Szíria 10

1 3, 211 Sziszek 47, 135Szegedi Gergely 221 Szklıárosi Horvát András 192, 195- Kis lstván 197 Szlavónia 38, 65, 73, 87, 141-142,Szék 112 148, 150-151, 170, 177-179,Székely István 220-221 181-185, 193, 233-234- Mózes 109 Szlovénia 180Székelyföld 201 Szlunj 180Szekelylıld 106,126 Szokollu Mehmed 34Székesfehérvár 20, 32-33, 39, 52, 85, - Muszrafa 127, 136

229 Szokolovics Memi 127Szekszárd 177-178 Szolnok S4, 45, 96Szeldzsuk Szultınáıus 9, 12 Sztambul 1. IsztambulSzelduuk-török Császáıság 1. Szel- Szıárai Mihály 192, 195, 225

dısuk Szultanárus Szulejmán, 1. (Nagy, Törvčnyho-Sıllim, 1. 10, 12, 15, 25 zó) B, 10, 14, 16, 22, 25-33, 36,Szelim, ll. 36 47, 52, 54, 62, 84-85, 87-90, 92-94Szemiz Ali nagyvezír 16 96-100, 102-103, 106, 111, 117,Szenczi Molnár Albert 205, 219, 123, 184, 242

221, 226 Szulimán 1. SzulejmánSzendró (Borsod me e) 205 Szulejmán 1. SzuleimánSzendrö (Szerbia) Š: 175 Szvaıoiánsúy család l SzenriványıSzenlgyürıgyi-Bazin család 141, család

143-14Szentiványi család 153 TSıenlmárton 150, ,192 Tahy család 145Szentszék 1. Pápai Allam - Ferenc 66, 144Szepes megye 149, 188 - János 89Szepesség 92-93, 165, 194, 196 Tállya 195szzpezvaf 142 Tan-iasi aaszzziziz 9, ii, ri, 73, 122, 154, isa, Tardicyõıgy 222

189 Tárkány 103Szerém megye 175 Tarnóczy család 145szzzemze; 26-27, 30, aa, 40, 44. 86, Tamõw ii7

123, 1 4-177, 179. iaz Tzız ıı, as, as. 72, 122Szcrvét Mihály 207 Telegdi Miklós 209, 221, 225-226.Szicília 19-2 235-236

274

Szemely- és helynévmutató É

Telegdy Kata 228Temes megye 175Temesköz 32, 34, 44, 92, 96, 102,

175, 177, 186Temesvár 32, 34, 38-39, 48, 89, 97,

99, 122, 154, 176-178Temesvári Száva 177Teufel, Andreas 205-, Erasmus 146Teuffenbach, Clırisioplı von 104T1-ielekessy Imre 152Thököly lmre 48, 134- Sebestyén 134-135, 138, 145, 152,

164Thury György 157, 239Thurzó család, berlilcnfalvi 123,

136-137, 142, 199- Anna, beihlenfalvi 143- Bernát belhlerifalvi 146-147_ Eizk, iäzziiıznfzıvi 54, Ea, 142-143,

195- Erzsébcr, berhlenfalvi 143- Gyor , berlileııfalvi 146, 196Timur fink 9Tinin 208Tinódi Sebesıyen 222, 229, 231Tirol 18, 35, 53, 62Tisza 34.178Tiszántúl 32, 49, 92-93, 103-105,

128, 181, 196-197Tirel 178Tojgun budai pasa 35Tokaj 75, 84-85, 123Tokaj-He alia 123, 161Toldi Milãós 229Tolna 131Tolna megye 45, 123, 149, 158, 177,

197Tolnai Máté 192Torda 93, 112, 116, 198Tornallyailakab 88Toronrál megye 175Tórország I. SzlavoniaTõzõiz iisiım, „zyıngi az, 88-89, 97,

99-100, 144Tõrokkoppány l. KoppányTörökország 9Tranquillus, Andronicus 89

Trencsén 142Trencsén megye 153, 199, 202Trenio I. TridenrTrident 191, 203, 207-209, 212, 238Trieszt 122Tıócsányi Zsoli 110Trombitás János 134-135, 138, 199Tscliemembel 180Tunisz 36Tura: megye 153, 209Tübingen 205-206, 239

U, ÚUgocsa me e 103,188Uibánya 15311, 196i;,v_aı i, Ezszkuıvsz

119620 iıõ) iss , _ ageUlászló, 11. (Jagelló) 19-21Ulm 124Una 45,184Ung megye 150, 188Un nad, Andras 205-, ãavid Ima, 204-206-, ansuagvsz 103,199Uıiverzaga, Wolf 146Uracli 4Uryesenovies György l. Fráter György

Vváz sa, 126, 193, 216Vád l. RévVadna 45Vág 128, 210, 233Vá sellye 209-210, 238Vaficó 178Valkó mr: e 175Val 3šyP6Várad 31,32, B9-91, 93, 100, 101,

109, 112, 113, 122, 128, 129, 132,134, 164, 193, 197, 200,210, 221,288vzzzai 67,88

vzzzza nzgyz ıasvszázy rai sz, 54, 63. 66. 157vimz ııvizpzızız ie, ıs7

275

Š Személy- és helynévmutató

Varsó 122vzz mzgye 148, iso, 152, 168, 171,

196Vehe-Clirius, Matthias 199Velence 12, 14, 28, 85, 89-90,

121-124, 176, 180, 226Velika 178Vels, Leonhard, Freiherr von 31, 66Verancsics Antal 214- Faustus 219Veszprém 34, 48, 54, 152, 193, 202,

214, 229vzszpıeın megye 149, 182vimpsz zasVisegrád 33Viiány 35Vitéz Mihály 1. Mihály (Vitéz) havas-

aifõıaivzjzizVlzakna 112Viuflly 202,220,233Včırõskñ 135Vürõsmars 211võıõsmzny Miiiiiy 229

wwzızz 171wzz11zyE„z„z 229,244wziıizzzıaá 121wzızzızzzud 21,124wzzizõzzy isivsn az, aa, 216, 232,

284Wiener, Paul 196, 200Wimpassing i. vimpsz

Witlenber 190, 194-195, 197, 202,204-ZOČ, 211, 215-216, 220,225-226, 237, 239

W111-ıtemberg 204-205

ZZá ráb E9, 150, 122, 208Zafa megye 42, 143, 150Zalaina 112Z11-and megye 199zzy Fezzıiz 81,137Zemplén megye 150, 188Zengg 122, 179-180Zichy család 221Zilah 106Znióváralja 209Zólyom 136, 226Zombor 178Zrín ˇ család 136-137, 142-143, 147,1115'- Dorottya 186- Gyorgy 80, 234- Iários 100- Katalin 202- Miklós 36, 59, 66, 100, 143, 202Züncli 239Zwingli, Ulnch 196

ZsZssmizok 1.1110; 215, 226, 236Zsibó 1§6L bZsi on ( uıem ur i) ma ar és

cšlenh királly _9-11, S6, 66”Zsigmond, . (Oleg, la elló) lengyel

király 21,28, 4-85, 92Zsitva folyó 5, 49, 107, 177Zsirvarorok 5, 107, 177Zsolna 196

Tartalom

ELŐSZÓ: Útkeresések évszázada _ 5

KÉT YILÁGBIRODALOMHATAiıviDEKÉN

Az oszmánok útjaMagyarországra _ _ _ . _ . . . _ . _ _ 9A Habsburgok útjaMagyarországra _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 16

TÖRÖK U`_i'AK isiâcs Ai.AzAZ 0SZMAN01§MAGYARORSZAGON

AMohácsra vezetõ út _ _ _ _ _ _ _ 24Bécsenát8udára _ _ _ _ _ _ _ _ _ .27A magyar fóvároson át Bécsbe _ _ 31Török berendezkedésMagyarországon _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 36úizıziz itrzeıizzzit nez;megközelitésére _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ 45

ROGÖS MAGYAR ÚT BÉCSBEA HABSBURGOKÉS MAGYARORSZÁG

Elszalasztott lehetõség vagykényszerhelyzeič _ _ _ _ _ _ 51Habsburg-reformokMagyarországon _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ 59Az Európában maradására _ _ _ _ 70Egy fontos út a császárvárosonátvezet_______.______..76Arendi politizálás ielentõsége _ _ 78

A szTAMiau1.iaA VEZETO Ú`i`zSZAPOLYM IANOSEs HA ÁLLAMA

Szapolyai János út|a a törokhöz 83

lános király országánakkormányzata _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 87A magyar királyságbólavazallus feiedelemségig _ _ _ _ _ 90Kitérõkz l-ıarmadikutasõı1jziõı1eı<_

A LEcszÜKEiiii ÖsviâNYENzAz i=_itDi“zLYı FEJEDELEMSEG

Az egyesltendčı országrészbölazellcnsčgig_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 102A fejedelmi politizáláslehetőségei _ _ . . _ _ _ _ _ _ _ _ _ 108Erdély berendezkedésének|eJlegzelességei . _ _ _ . _ _ _ _ _ _ 109A széıtagoliság elõnyeieiiisnii-1yzi_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ ııs

A MAGYAR cAzDAsÁc üTJAiEUROPABA

Európa gazdaságivõıkznngeseizzn _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 119A három részre szakadt országzgyzegez gzziizzsgz _ _ _ _ _ _ _ _ 124Városhálózatunk fejlódésenekiellegzeiességei _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ 129Avállalkozás első virágkora _ _ 133

MOH/Kcs UTÁN!TÁRsADAı_MuNK úTi<EREsEsEi

A politizáló nzgybinokazzag _ _ 141Akoznemességrarkasága _ _ _ 148Egy 111 kõzzzz rezzgzavégvári katonaság _ _ _ _ _ . _ _ 154lobbágyokés parasztok _ _ _ _ _ 160Városi polgárság _ . _ _ _ _ _ _ _ 164

HONKERESÖK Kõnyviazdásmagyzmı _ _ _ _ _ _ zaoAz ország népességének Gyarapodó iskolákalakulása _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 169 és értelmiség _ _ . _ _ _ . _ _ _ _ 237SZ=fb=l< és bflsflyákflk úfiõ UTószó_ A szszsa mezlzgz _ _ 241Ma5y“°'szá5'a ' ` ' ' ' ' ' ' ' 173 Hosszú távra ható negativUSZ1<°l<°'< ÉS "1=h°l* változások _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 241:l“°“f"Í::"°“ ˇ*3'l'“'“ f f - - '79 uzzk Eunspsızz . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 248

orv t va orrnozga om __anyugatiországrészert _ _ _ _ 182 l:UCCEl'ÉK Iiıomsnzzlt, szlovákok ^Z UTFORMM-ŐKesnnezlziz _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 1116 (1526-1606)Aiiõaizelz nepzszigz _ _ _ _ _ _ _ 1811 Mõsyõflfllálvvk- - _ - - » - - - 249

H,.,.KERESÖK Oszmán sız-111811611 _ _ _ _ _ _ _ _ 249Mmmflýhfiís "ı|_s._m_r Erdélyi vaidák, feiedelmek. _ _ _ 249kalolikusból protestáns ország_ 190 Nád°'°k'hely“"°k ' ' ' ' ' ' ' 25°E,„óP_, mumi TÉRKÉPEK _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ 251veıizenngesõben _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 191 T^lÉl<0ZT^TÓ lR0Ü^L0Midegm fõtisztek 3 maya, Forráskõzló sorozatok _ _ _ _ _ _ 253protestantizmus szolgálatában. 203 Sorozatokon ldviil megjelentA |(_m,|i|(„5 egyház források _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 255ınegújulásánakeısõzsıfái _ _ _ _ 207 Osszzioyalõ munızsit,Magyar főpapok az egyetemes l'll'll°SÍÍfiák - - - - - - > - - Y - - 256kultúra szolgálatában _ _ _ _ _ _ _ 213 Monográfiăk _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ 257

NYE]_V|(ERg5Ő|( Tanulmánykütetek _ _ _ _ _ . _ _ 260A11-zgyzznyzlvzısõ vizáglzzzz _ 218 F°“*°“'>*“*““'“““Y°l< - - - - 261Anyznyzlva irodalmunk SZEMÉLY-zlsozitzzzi _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 222 ÉS HELYNÉVMUTATÓ _ _ _ _ _ 262

A Magyar Századok kötetei

Kristó Gyula:

Makk Ferencz

Almási Tibor:

Bertényi lván:

Draskóczy lstván:

Pálffy Géza:

Ágoston Gábor-Oborni Teréz:

ifi. Barta János:

Csorba László:

Gergely Jenõ-luák Lajos:

A11 _ század

A 12. század

A 13. század

A14

A15

A 16.

A 17.

A18

A 19.

A 20.

_ század

_ század

század

század

század

század

század

története

története

történetetörténete

története

története

története

története

története

története

A borltó Varsányi Erika munkája

A borítón a Georg Braun és Franz Hogenberg kiadásában megjelentCiiiiıaıes orbis ıeıııırııııı Vl kötetének (Köln, 1617) 30. lapján közzétett

Buda-metszet egy részlete látható

A kötet térképeit Nagy Béla készítette

ISBN 963 8469 96 X (összkiadás)lS8N 963 9252 10 7

Felelős kiadó a Pannonica Holding Rt. vezérigazgatójaFelelős szerkesztő; Hegybíró ÉvaTipográfia, tördelés: Scriptor Bt.

Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft.Felelős vezetõ: Vadász József

A _i-ıÁRoM FıÉ$zRE szAKAD`_r MAGYARORSZÁGKOzıGAzGATAsA159O-BEN V ,._J_ ,_-.~_

s\ lı-

:_*.'ë^.1*_-..T:_=:1-°E.i.:l*,':_:'.°S _/' z;§§,zg,„;_z-Í-(_„,à iäívaiasw _. ı7.§9MzŠ„_TÍa111l

ı viıaiei szeıineıya *ˇo Szandzsak székhelye Q- L

O-O vaiıuzo szeimaiyfi szanoısaıi O

szasza ıtiiaiyi-_ es iıányavawseı<_ /' ve /' 1 R VA ` !"'

ziueıyi eoeıemseti-z- A szélte székek`=- laıüleiely “cs . ' Á_ -z _ _ \",[>*_f - ._- , Aszaszaıiıeıaie `Čf_ z°„,>

is

§K„§„1_í11>z`i 5“_sf' „-044 ° 1

Az erdélyi vaimagyaıi ' E 't×f»"-`-'us az | Eslfwwf" 1 MMA Mzl ieiüieie ͧ°*g°',; R O N ÍG,,õ,:}kQ1,“*“" °` _. Partium Ma ar J »czıgıfg .'v~"' 9"” U1 _ 1eiszaqioleidéı ` 7 “%i“9“` 1 ` `iı1=1„z

"Q

z}\..

111940"Vš >l`. zë__`^`§"§\f

-V14” hez Kzpesizıinászak) g íıwgımvlrg ,,Esz3_„É„ã!;;_ıf'_"ëÁ'; ,N SM”Ü oszmsnaimuaıam g,,5,,,„-,»,_._"~;,<,;F'\J ' _"-T Ksllõı ıdóılılású ˇ " f V â * `

3elt ogoslioil emlelak _ "17 ffflvvgflr _

\ñi°Tı2„aq` _

`\!Zb_í<1,1o\= az

FV//3l\J \ê„°“a`l.l_'-`QZ`f&ı0z-J”Á,;\*O×-w0.!AëzxëfxÉfãfflr Ü-_°` _

H

00

910` 991%

0

A

W' 'lz}sz1szıi-

iızı-rizs Q\\ ,,

»Éof „7'\.33,3.

O

. ii1' Illllsa

Ö* La _--fl-0 _g"ı_-i-zxazi,-1.«"l'- :az -_ J :_ __ _„„5„'ä'7»„z' “fi '-'*°9*"f'lzotvovy 1, R0 “'_- `\P C!1:8 z

NVW

kz ,: „W siman

KfıziI.

/

__/

umO

,,, g_ ~ Bajza _ K: ;z6'š»z1z;a_ fiszi. „Ü °'fi°"|l 1-/-d"`-Ã,„_Ă '“'*f§0 1szı§.„, 1V uegiiray é „_/Í'

ll iııuıaieii ,z sz„:„„;-yı _' _I Lenágyeıeiszairiak É _ L; _. I _`

_ \ V ,_ ` á j6 X (`§f1aiS9d,_/I K. ˇ ˇS' si-ızszsze - sımzr `~--„na--“ms É

Sıenoıııiirıvf qýo 'übü' 'Í ˇ Wa i Wnizinızı ZAGRA 4/ ,_ ' „._z_:_ õWM *_ / 4 " '- 1

Ooglm 06 G . EW* ,"`g_^\ ff- Pzzzsnqa _ _ O :Q _ __ _ _

-tt g ,Š Trill

I ı` ımııitI!

\ “z 8 Í,~„ 0 SzJ sıizyvu

f

&„ ı~ ffl 2ilIII ı~Ă \ \

ĂG(0/\_K`ı R Á\L Y

_4- _L

\-\šıifı.V\`/L...

*Az;=Í'

c

E_Ő

ı

`r

efbffi vı

5R

.`.Ísam

S _

\.

%» ,;z z-1*-”:Z"}l

`š_-,Q/çfzGM- \ 4

_)

ARF\„Rg;;.Í`ˇ'_\.___`-'EÁ4-= ' ^ . ___ _~ ° «ızi<_ `

.latai »Ü/§R* ×-áR

O Kã

~\\

Y

§~ı\

ših

/!

/ 4",/~;,,-_' _

Í/f É”/: fiIKIIÍO `-s 7 1 »A A'„`”fz.@--f z..„„É "ˇ

O " AL \f5 ı ,_ V No n ,z'»_ /,_/'Y

- -` E _ Lfí '- fw ” 44 'K 'A Ű/I L' 5 /v _ // ,v _- . ' ~ .-f /ff V ,/z . V V -

/7" ˇ igi/ lá”I. Í I `„T / , ` _ D, _ V \ “_

z'-“?ıi"'/Č;,,/Á,/_' 1 0 z ŠĂÁJA ' _ 'A-/ _zx_/'za/V' ._/„V _ 1 51 ,_/7971 1/ 0 F ` -I 11/A ý//,Iz .z f ,I i __*

S.,..,;":,,\7ı'“'“F;;/ˇˇ_„; Š„__§ wLLa°“E“ë“ä _ L u3,Á7.zR/Á,,„//bl„MsME„ / _ Ú? ._ _,

/ 'z/_, 2*/f22 4 °\`

-"VV §”`“-.5z;_ /Üaff i-EE:„V 'WM 1 ÍŠÜÍ„; _}'“ëˇ2' _1.

-ÉW Au ı*f\"'*°" ///4//4/ |,~<z~ ?„,,, ` 83 . _ _mm "W'» vı ˇ DI' _„ \ D _ `l\'H" _” I].f ıı _ - ' A ~` 'Immár, V _ _. °_\}

_ I

\

őz-»ara \\ H 9

É `

„W_;

\\\\ \ _\×>

Ár,,,\,`”ıv„fA“"' "sfE,ê“°==Éz` ,mg H \

»Es 'V_ J _ <L z,/ z ,ıc„:„ Da: - . `f/z Z z /~ % /«,§.„-- \ 6/\

,- \KE§íüı_E1EÍ// -°/ /z Q >/-'-\_,_`

Muuıýız / / \z _

w\`

un

< m ıııra

F pASˇ"°' ` f\.r'°f"~-~Aã'äý5'=_,`,~f|{1j).

A _ı-ıÁnouı ı=ıÉszRE szAKADT MAGYARORSZÁGKózıGAzGATÁsA1sso-BEN „ˇ I ,_-_, _

s ıızaeıınsıyı-A DA A „K / \ / " "JA ' í" FiI S H IV ÍO . E RV ı0 Jıulasoa, meıã- a lııryíbll és f' __ -`,sı.Abanvaıımı'Eıd9ıybon „ _,_, `_z Mııõvúrusuk “I “mk und L I' A « 4

I Villidlszókhelys " ""ˇ',:_ ~sznmaızmnzıyz V ` zıvou 0 V

0-: vãııuzoızsıuıııyfimnuzıak _ "O ˇ` osizıusıyiızianzıznmõız E __ _ V -3%„„..-,. 0 „ >:_„_q„;- _ _

_ _ -ı_;;z§`,, 1*- 'z ~.z_ „Ă _-„*,,,, _ __ Aszékmy szbknk Dg ıııüıeıı ˇ 35[|]1HE]]]] Aızazzuımıı / D _ > _

G '~m-f** „A:@„'gzë»- 9 .:_„;§ãš'äõí'É?3š§'.' ^` ' z. ;-i»i„?_-“Lhaz kıpızulıñ ızek) -\ S vAEs_ııãnEııv ,ll' :Moızımn aııfmızm `~ _ ,„,-`~z ,_,.` /,_., 'ıăı ° “ '

[.`rz]K»ıwııflflzw1ı=-`- ` _ .19 ..'«z`- _ _Lk- lıfülılık _ _ w \ P0_|` _„__ I ,F1 4. w„hm „ak u \- I , »Ju -, .L -- 1_ oLñ'3ăposÍ|má1mlelek Q;`YIq; 32 -__

"34 ` ˇ 5; 8 `_*,-__`__7.z„Q „big - 5 _-1-.,_:. _z z _ -*E1_ A.. . »-T rı »_ __ v - 1. "I* Hun ,Ay _ -. _.. _ 1.4« !'õ_.<„_. „vv „ „zgfzgıšš-;-;`»._”z`,*:.` Q “ "

_ ` » »ä„»7"-?.°`„}"-K8 . _' «.«`*f-'F - `- ~.«-Q, ----_-2.,ak V,L,,«~_°><,:z„ Kõ; __ z, .~L_\_ .§;„__=ıˇ1ı,-_.c„ 4.„w»z_ı_._` ' - Az *'fií:_.1-

3> ˇ*-`»=-ˇ"=;~;i"*Í`A”':*\~* ` W "" ` - -' ˇ*- ,_ »»-.' "- _=»_`fz__ı„ _ _ _ _ııg_ıı_:\râÍŰ*.ç_1ı'q_,ˇf „`(;~`_§J.~§Vi `_,l':. _ 1!"

-ˇ 1133;*-iz --1?§z;~„_ _-,`-;«_,^._- -z,.§* '-f=-,"-,õ-._ ;.-";+,_,_=\;„- -4 „V \,_>,,_:~,»„`:.u_Í`z`§`._!_«z:':_?@=~z _)5~:.;;.'_.'„ ?ˇwă .

\\`z_.~-~~- > - -- -» zr-:_*,_;~:ız»_z;,»„ =@._$~.*~._1Ő “Wa v `ı-Ő

. )`ı *lv

<-R

__.„»_{;„,_1,/`v×/J*Égllí„,2M?"»/z`.Q}Š,/„fíf\_ýýfëzf °`“ˇŠ'ˇ I/ ŠUS5%G i.õ_„ E“F ,-594'°'5 „zff _ _fi?

.~*.;_~._fi __.N,, i vf__1,3-H É;VÍJ:

.§J!

0"_“zá„/ a,,fõ 'Á"*:_

_Iz N., A, _`_` _ `.;',` z «~„_-._ L„.-_ - *_ „R 1, ~

""?"< `__` ŰV- *l\"-“-'- D-'zˇızu 3*" ."„`, ~° Í _“.fi" “ z."`<zflã»%~§:~.:<-E*-.E1\ˇ.`\;”,~f-~f .; Q.

5_________í________?v"“_t_\Ăm_â__4\__kx_`___"

\w \_§rml_ in____ý_ýí_%í_______„_i_nW_ă_b__fl__ı____“___A__1M_____;_

Lx____ı__h___"_\m_äi`L______IY_>M__________1__

/Mm_fl"__u__ı_ı|lHı_ı____ı__š`__y._V_________I__

_\_A_\|\fiűmwmwëmÍ/“HTiımauüE~3!Ü_

%__u__I%%rM_!`LI`L____“___

I 160J'Hm`_`__ı__l___`I“:ˇ_l`Y`4*

%____l"_mm""ä2i`F|`__č___

____`__________`___________`__________________!___________:_______`_______`__::______g_k___“__`____J“_gm_°_________________“ ___ã._v__)__`_!_`_ı_____`__ı__.`“___,_t__“\;_______*______

G*___ã___!_*:___ı_kUHÍ____?________\________w___E______

____ú__É_L___q____Íš______________W_t______k____k__v_______________

Ã_________:____HDR_`___`_ı_____i_T_Í__i___fi__`______\2______:__

"_!`hu*___Hmp

`7

R __%__________U_w___ _„W_H_________,______________;

I______A_J_____`fl________/_______H__IT__H_N_______w___W___„____/M)/%no__ _____www"

H/J___?____W_H_______“___\__ ____/__M1!____m______________%___:___`__

N_____*__M_HMm______I_____)_J___kv_WWf”l__J_h__H________~_J__U___,__v___M~____________“_“______

EJ__Q ___“un1%/„_//__4___/_____“W_`_“„_A____M___If%____m__________M__W___mhr“V_M___”_ ____%_Ám_a____wˇ__çˇ_`______%`__ ___”“___*sävshM______“*a_`______§_A_mÃW

(______ŠNãä______ä___M%_______