híd, 1957/7. szám

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-19577-szam 1/110

alom m ű vészet társadalomtudomány i rodalom m űvészet társadalom tudom ány irodalom m ű vészet t

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


h i dIRODALMI, MlО VÉSZE-TI, TÁRSADALOMTU-DOMÁNYI FOLYÓIRAT

XXI. ÉYF. 7 SZÁM 1937, IÚLI цS

SZERKESZTÓ BIZ OTTSÁGÁCS KÁROLY / FEHÉR FE-RENC J MAJOR NÁNDOR /SAFFER PÁL / V É B E L LA-JOS / VнкOVICS GÉZA /

FELELŐS SZERKESZT Ć O

MAJORNANDOR

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


1!0VETHEZŐ SZAMAINH ANYAGAKOL

MIROSZLAV ANTICS: GY0NGÉDSÉG

SZITKAI / $0RCS0K ERZSÉBET: TA-

LALKOZAS EGY 0REG VARJrTVAL /BURANY NÁNDOR: HANGULATLE-

NYOMATOK, KÉRŐPARANCS, NÉHA

MÉG SZOMORrT VAGYOK / CSÉPE

IMRE: TARISZNYÁSOK / DEÁK FE-

RENC: VERSEK / DÉR ZOLTÁN: IN-

TELEM, SE ÉLET, SE HALÁL / JU-

HÁSZ GÉZA: CSÉPE IMRE Kt3NYVÉ-

RŐL / KOLOZSI TIBOR: KOCH TERÉZ

ESETE / LATAK ISTVÁN: HINNIKELL, HINNI / FRE•DERIKO GARCIA

LORCA: VERSEK / TODOR MANOJLO-

VICS: A FIATAL JUHÁSZ GYULA j

ANDRÉ MALRAUX: REMÉNY / NÉMETHISTVÁN: ARCKÉPEK - KORKÉPEK

{ PETKOVICS KALMAN: SZÁMADÁS

/ FLORIKASTEFAN VERSEK/

V UK O V I C S GÉZA: MAKARENKO

EGYIK FIGYELEMREMÉLTE K0NYVE

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A LELKIISMERET SZAVA

LАTOMÁSOK

Porrávált könnye lepereg:vegyétek el a szememet!

Jaj, kék a föld, sárga az .ég,a falevelek feketék,

akár az ember arca, zöldudvarok árnyalják a bőrt

és alatta a hús fakó,minta megvénült, lusta hó.

A reggelim: lila szalonna,szürke kenyér, lazán bevonva

rózsaszín vajjal, bordó mézzel,minta rossz ecet nyers penésszel,

S iszom a tintaszínű kávét,csak iszom, pedig kiabálnék,

mert kék a föld és zöld a b őr,egy gyilkos nap sugara öl,

s megolvadnak a házfalak,rő t pocsolyákká omlanak,

sóhaj támogat roncsolt, vázatés pirulnak a pinceszájak:

szén halványul, izzik fehérenés szétesik, ha tovább nézem,

a higgadt érc foszló pehely,

elszáll az ű r szeleivel,

s iszonyú ernyő jét kibontjaaz érthetetlen halálgomba.

Fény vakít, a por betemet:, adjátok vissza szememet!

ACS KAROLY

1957.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


FEHÉR FERENC

NEVA DAI BALLADASurrog aszél, az es ő szemetel, sose fárad az ág,nyikorog, nyekereg, Belefájdul a táj s a szívem.Csepereg, csepereg, fenn a magasból puha talppaltoppan a csepp. Moha máli' s bölcses a tudat...Beleing az az ág, s amit ejt — sose forrad a seb.

Keserű töprengés sava száll, forr az üst ugye,s lobban a tűz? Belef ő e nyirokba a nyerspuha

agy. Remegő

lebenyű

a tüdő

. Nincs penicil' többé,bár gyámod, a társadalom szavatolta. Míg alszol adeszkán, átmar egy éjen a vad csiperkegomba.

Nem mondom, hogy esengj, vagy kádbaereszd locsogóer ű

véred, hiszen ezt Senecánk sem írta el ő .

De ne add a nagyot: te is bedögölhetsz s elveid,hogyha maradnak, már csak annyik, mint szél ellenvizelet. Halld! surrog a szél, hasogat, mar e seb,

mint obsitos ő söd' a köszvény. Fölötted foszló felh ő lebeg --égi körözvény. Keresi ő ket, s épp ő k lovagolják, a gyilkosok_.fgy csap le reád, szomorúszemű század éber fia,a Tő ke-Haszon kese réme. Addig is bányássz, írj puhaverset és bölcs bíí-bákat giigyögve dajkáld fiad!1955

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


GÁL LASZLI

A NYÁRFA, A VÍZ ÉS AZ EMBER

Hullatta csak havát egyre,szállt a puha nyárhópehelys állt a parton, büszice, árva,koronás, havas fejével,barátom, az öreg nyárfas beszélgettünk hajnaltájban.

Hogu mit gondol és mit érez,és ha szólna, vajh mit szólnaöt országnak szép vízéhez,roppant ölű , ő s Dunához?

Most csupa béke ez ahajnal,béke a vízen, béke magamban,de ugye tudjuk, te öreg nyárfa,rettenet készül szuvas agyakban,valahol messze és közel.

Csak hull a nyárfa súlytalan könnye,csak hallgat a bölcs fa, a jó, a derék,fölöttünk egyre kékül az égs talán e kékség a felelet?

Most felébred egy sugár a vízen,aranyból van e csókvörös sugár,az anyja küldte, jóreggelt mondani,az edésanyja, eperízű nyár.

Átfut a vízen, már ideérkezett,már csókolja a vén fa homlokát,

azután játšzva és nevetgélve,belekóstol a kávéscsészémbes már a szomszédom ablakán ragyog.

Sokan vagyunk már: az öreg nyárfa,az ötnyelvű víz, a. napsugárés ez a hđsi nyári reggel,amelu elűzte az éjszakái.

4 6 3.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


És most már mindegy, hog г ' Nevadában,.a tömjénes nev ű szigeten,vagy akár a messzi Szibériábanhegyeket zúz szét a félelemés a kettéhasadt •értelem.

Mindegy. A reggel győ zni fog megint,mert mindig győzi a csúf éjszakátés állni fognak a parton a fák

és vidám hópelyhekkel dobáljáka kacagó gyermekeket azért is.

És mikor ismét szállt az alkony,öreg fején fehér pehellyel,így szólta vén fa a Dunaparton:jó •éjszakát, aludj nyugodtan,holnap is beköszönt a reggel.

MIODRAG PÁVLOVICS

KŐM Ű VESEK

Nevada? Közönséges sivatag.Láttad-e? Ha nem is, tudod,hogy minden sivatag egyforma;the waste: the waste remains and kills.Atombombák robbannak rajta.Közönséges atombombák. Almák.Almák Ja és kígyó nélkül.Homoksugarak fröccsennek az égig, —íme ez láthatóa fotográfián.Egy termetes asszonya ködben. Az emberek .

állnak és nézik tisztes távolságból.10 mérföld, írja. A kaktuszok állnak.ik tán fel sem fogják. Csak szúrnak.Üres tányéra sivatag, amelybő lfa nő . Amelyb ől fa robban.A Ja mellett mindig egy asszony áll.Vonzó. Az emberek megelégedetten szélednek. szét:A XX. század második fele. Nagyszer ű .

Mindenkinek megvan a maga bombája..

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A sivatagnak is megvan a maga bombája.Az ő ombája mértékletesen robban,de annál szélesebb a hatósugara.Minta dagadó tenger határai,homokjai határai áradnak és kiöntenek.Az emberek vonatra ülnek és elsietnek,a vonatok egyel őre gyorsabbak a sivatagnál.Mindegyik a maga városába. Mindegyik a maga házába.Mindegyik a maga függönye mögé, a maga tányérja fölé.De rengenek a falak, s az ablaküvegekenszitál ahomok. H ő ség. Rázkódik az alapzat.Kristályos por lepi az utcákat.Az asszonyok aprócskák, akár a verebek. Hunyorognak.Az emberek előbújnak: Ez nem a mi városunk.(jból vonatra ülnek. Szerteszáguldanak,valami más várost keresnek. szilárdabb várost,az Ember városát. A Szeretet városát. A Várost.Most kell megvetni alapját. Fölépíteni.Est-hajnalkor minden vonat találkozik és megáll.Az emberek kiszállnak .és kaktuszokat látnak. Szurkálják a csillagokat.A váltók a sivatag kezére játszanak;Minden út Nevadába vezet. Itt minden ember

kiszáll, almával kezében, kiáltozikés kézzel-lábbal hadonászik mint a süketnéma.Föl kell építeni az Ember Városát. Vajon a homokon?A homokon, aminek a homokon a helye.Az emberek realisták, Az emberek határozottak.Az emberek megértik egymást. De nem elég elő relátók.A homok elő relátóbb. A homok rádióaktívés süti a talpat .és az emberek a lábukat kapkodják. Szomjasak.A kaktusz keserű és korcsok azújszülöttek, XX . század sivataga. Nincs madár,de énekel a sivatag, kis atomdalokat.Hallottad-e? Mintha önnön csontodból jönnének a dalok .

Dallal és csontokkal folyik az építkezés.Omladozik a homok. Próféták mondják:Еpítsük fel a fedezék-várest, a megbékélés-várost,Az Ember Városát, amely visszatérít bennünket az Emberhez.Az emberek tágas térségen egymáshoz(10 mérföldnyire) állnak és mondogatják:Akarjuk. Ember volta város ígérete.Asszony és víz volt az Ember ígérete.„De mi a mi ígéretünk?"Kérdezi egy óriási kórus.Szitál a homok a fejekre és mindannyianfehér aggastyánoknak látszanak. Mindegyiknekmegvan a maga tányérja, a maga bombája, a maga fényképeaggódva hadonásznak:„Mi a mi ígéretünk?"„Mit ígérhetünk mi a városnak?"

Nevada? Közönséges sivatag.(1953)

PAP JŐZSEF FORDITASA

445

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


PAP J0ZSEF

DALO C S K A

A Hukuriu Maru japánhalászhajóra rádióaktív

hamu hullott

Ép bő r alatt az agykönnyű' zenét hallgat.És játszuk a csigákVaksi bújósdiját

Hukuriu Maru

Hukuriu Marз t

Végtelen víz fölöttA magas égig nő ttilgy látta tíz halászIsteni jeladás

Hukuriu MaruHukuriu Maru

Valaki azt mondjaVad csiperkegombaVan aki meg azt hogy

Szép termetes asszonyHukuriu MaruHukuriu Maru

ÉpabőrépaszemA szó is ép legyenLátok egy szörnyetegFelkiáltójelet


Ép bőr alatt az agyVajon meddig hallgatMért játszuk acsigákVaksi bújósdiját


7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


FEHÉR FE tENC

ELHAGYOTT EPERFÁK

Kocsisaroglyából, vonat ablakából, vagy újabban autóból, valahogj min•-

dig csak visszanéztem rájuk, mindig elhagytam ő ket, de meg sosemváltam tő lük. ik sem hagytak el engem. Miattam gyökeresedtek és lom-bosodtak, hogy karjukba vegyék cingár kölyöktestemet és elrejtsenek aafrikai izzású táj rettenete elő l. Miattam érlelő dött dúsan porbapottyanóguümölcsük, hogy táplálhassanak akkor is, amikor anyám száraz karja azutolsó karéj kenyeret is szétosztotta már közöttünk. Sosem köszöntem meg

nekik. (Apám nem tanított hálálkodásra. Neki sem tudtam soha semmit seinegköszönni.) Miattam hagyták., hogy a kövesutak novemberi ködében lom

pos árnyalakok tő b ő l lemessék görcsös jó karjaikat. Miattam csattogott tör-

zsükön a fejsze és mart oldalukba napszámos kézben a jóféle f űrész. Miattam, didergő véznaságom miatt sertyogtak, parazsoltak és hamvadtak elanyám siratnivalón jámbor sparhetjának mindig lelógó, rossz ajtaja mögött.Miattam lobogtak és énekeltek az eperfalángok a télestékben, amikor

még nem villant láng, (csak a szemekben), amikor még nem kélt ének (csak

a rothadt ablakfán cinelő szélben). Amikor még nem melegített senki és'nem akart megváltani senki. Amikor még a magamé és az övéké voltam.

.Senki másé. Senki másé.Amikor egy csipő s koratavaszi reggelen csumaszedésb ő l elmaradtam,

hozzájuk menekültem, mert ők túlélték pipaszagú öregapámat, aki ötvenesztendeig árnyékos zsámolyuknál kalapálta csorba, ínszaggató kaszáját.hozzájuk menekültem ötévem rettegésével, a lázadásom kihivta felnő tt fe.-

lelő sségrevonás 1161; hozzájuk mint betyár a nádashoz, hajdúk a szikla-rengeteghez, disszidens az Egyesült Nemzetekhez. S.érthetetlen templom,diplomáciai képviselet, bújtató égi katakomba, zöld lombrengetek voltak.Azóta sem leltem önzetlenebb menedékre életemben. Tán nem is lelik.Soha. Soha.

Amikor a kövesutakon megbélyegzett gyermekeket, anyákat és apákattereltek a tábor szöges drótkerítése felé, láttáJc azok vonulását s megve-tették gyökérlábukat, dacos szoborrá merevedtek, akár a kemény paraszti4ratók ott benn a gabonatáblában. S :én megint csak lombjuk s űrejébő l

fedeztem föl az első összefüggéseket és döbbenetes arányokat. Azt, egysze-Тű.en, hogy míusként villan a napfény a kasza élén s másként a föltű zött

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


csendő rszuronyon. Iktattak. Legjobb tanítóim voltak. Megtanítottak az els ő }

állásfoglalásra.Amikor azon a fülledt nyárdélutánon hajlongtak alattuk az eperszed ő lá-

nyok, ő k, az elnéz ő bölcs vének hagyták, hogy gallyaikról belessek blúzuk pá-

rás melegébe és verdessen kín, reszkettessen láz. De felhozták hozzám azepresvödrök józanító sírását is, a dragacskerekek esténkbenyilaló, panaszosnyikorgását s az ereslábú asszonyok feloldozó sóhajait. Nem hagytak hátmagamra, nem hagytak elmerülni a szenvedélyes paraszti nyár párás pokIában. Mert nem tilalomfák, hanem az élet fái voltak. Eperfák. Villámszag-gatta, útszéli, jó öreg eperfák. Akik többet tudtak rólam már akkor, mintszigorú apám, imádságra oktató szelíd anyám, gyóntató papom .és tanítóirnegyüttvéve. Mert csupán nekik nem tartoztam f elel ő sséggei. Mindenki más-nak. Mindenki másnak.

Hegyükb ő l néztem be el ő ször a látóhatárt, s figyeltem, meg az örökmozgás törvényeit: a felh ő k visszavonhatatlan vonulását, s kalász kenyérréérlelő dését, a dolgos hazaballagások paraszti lábdobbanásainak nyugatmát..

Húsz hosszú esztend ő múltán a vrsicsi magaslatról sem fogott át töb.lei c pillantásom.

De eperfáim tűnt felh ő inek nyugalmát ekkor már hasztalan kerestem.Vrsics felett a nagybet űs Rettegés lovagolt e tarajos felhő k hátán, arcátnem láttam, csak titkos sugárzásait és Bikini pálmáinak jajongását, üze-netét fogtam fel, melyet magukkal hoztak valahonnan bölcs ő jük, az óceán fölül.

S az én jó öreg eperfáim egyszerre messzinek, fájón bizonytalan ő r-zemeknek t űntek. Bizonytalannak, képletes menedéknek, mint es ő kabátom,

melybe hiába csavartam be ibolyántúli sugarakért szű külő , ványadt tes-temet. Ismeretlen, tehetetlen düh járt át. Nem az, amit apám rákroncsolta

holtteste fölött éreztem; nem az, amit valaha a háború idején egy részegodesszai katona pisztolycsöve szúrt be oldalamba; sem az, amit kisfiamláztól szenved ő teste fölött szenvedtem át végetnemér ő éjszakákon .. .

ÍTjfajta döbbenet volt ez.

S keresni kezdtem régi nyugalmam.

Az eperfák fiának kalácsszín nyugalmát.

Azt hittem, hogy az egészet csak a hegyek számomra ismeretlen vi-lága, a megváltozott atmoszféra s a megzavart sejtek gonosz játéka okozza.

A lyublyan.ai motoros vonat táltosként röpítet haza. Agyamban egy

iszonyú sejtelemmel. Hogy otthon sem lelem már régi nyugalmam. Csak aporos utak lustán sorakozó eperfáit.Idő és tér egybefolyt el ő ttem s mögöttem. Mos* meglesem régi vilá

gom! Az eperfákat, a d ű l ő utakat, s számon.kérem t őle a hűségem, az oda-adásom. Ezuttal nem simogató, hanem mindent átfésül ő szándék röpített.

Bezdántól Bela- Crkváig.

Iszonyatos volta száguldásunk.

468

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Mint aki ketrecb ő l, bűvös körb ő l szabadul

A fürge kis Jeep mindent elhagyott:

pipacskoszorús kilométerköveket,mohot, mezsgyekaróka ~ ,

lövedékszaggatta, rozsdás tornyokat,

elfáradt kerékpárosokat,alkonyatba cammogó szekereket,

nyögdécselő

, reumás eperfákat.Szaladt elhanyagolt betonúton és bukdácsolt kátyús kövesen, nyári

úton, dű l ő úton, átvágott a Terázija neonfényes esti elíziumán és a délbánáti homokbuckái с kosavával síró, vigasztalan tájain. Lapuló falvak egyet-Ien, magánytól kongó utcáján.

Az eperfák utamon elmosódtak.De nem tudtam ujjongani.

A Jeep guanin, táncoló, gonosz kis Arlekinója ott vigyorgott megfeszült,arcizmaim elő tt: „Mitő l menekülsz? Azt hiszed ; elhagyhatod ő ket ? Nézd,,hogy sorakoznak, egybeolvadnak, fallal vesznek körül! Száguldasz? A su-gárhajtású gép megkerüli a földet ennyi idő latt, a londoni nagytő késCapetown-ba repül egy üzletkötés feketekávéjára, s pontosan ennyi idő kell.

ahhoz is, hogy a gyilkos elhatározza magát a tettre, s a cseppkő barlanghomályában egy milliomod résszel növekedjék a cseppk ő tű foka! ..."

Nem hallgattam rá.A leszámolást, a megnyugvást mélyebben kerestem.

Az elfáradásban.Az eszmélő visszahullásban.A száguldás szintézisében.

S felvillant előttem e táj egy nap pillanatkockáinak kaleidoszkópjában.Felvillant szegényen és zsírosan, elhagyatottan és fölfedezetlenül, ellenté-tesen. Leverten és álmodozón. Feltárulkozott, s én nem ültem már oda árok-partjára, eperfagyökereinek görcseire. Láttam már máskor is falvait, tertyedt városait, telepfiléseit, de ez most más volt. Hitelesebb és átfogóbbkép. A Lényeg víziója egy eszel ő s fest ő vásznán.

A vrsicsi döbbenet menedéke.

A szül ő földem:

A szül ő földem, melynek eperfás arányaitól el kellett válnom, hogy kí-

anéletlenebbül tekinthessem be. Mardosó döbbenettel benső

mben.Egymástól k ő hajításnyira fekv ő falvakon robogtam át, és megcsapott az

eseménytelenség, a mozdulatlanság hullaszaga, mely ott lapult a tт ágya..

rakások mélyén, a kihalt utcák porában, a „Na-ma"-boltok egyetlen cím-f eliratában a falvak közepén; ott volt marasztalón a templomtornyok f öl-perdült, de még szívós, monarchiabeli bádogtet ő jén, az egykor kaszárnya--lelkek megálmodta iskolaépületek koporsós élettelenségében, a döngöltfal,

469

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


nádtetős házikók léleknyomasztó leheletében, a vakolatlan, meszeletlen te-lepeslakások tanganyikai piszkában.

És kérdeztem, és tetemrehívtam:Egymástól k őhajításnyira alvó falvak emberei, összefoghatnak-e már

benneteket a falutól-faluig ballagó eperfák? S érzitek-e, hogy még mindigelválasztanak benneteket az avas erkölcsök és kopott imádságok, a másszokások és más aknrások, a gyilkok, dáridók. és virrasztások, a mélabúslovak és kántorok, a piros pünkösdök és lilaszirn szvetiszávák, a .zsebkend ő

sfillérek és a bugyellárisos bankók, a más nóta, a más szitok és a máspa-

nа szú siralom.És érzitek-e, hogy az eperfák kontyán túl, az is mi vagyunk: csatornás

•álmaink, iparunk (a bontakozó és a megálmodott), mert mi csak mult ésjelen vagyunk, s a nagy ellentétek letagadhatatlan valóságából csírázikkimajd a jövő nk. Sérelmek és jogok szntlan hordozói vagyunk, önteltségünkés kishitű ségünk rabjai, provinciális félszegségünk törzskönyvezetlen rok-kantjai. Én elindultam avrsicsi ormokról, átszeltem ezt a vajdasági átlót,mely egy ismeretlen gyermekköltőnk szerint egyenl ő tlen háromszög templom

— gyár — iskola, háromszögeit fogja még mindig egybe; átszeltein ezt azátlót, hogy ott, a belacrkvai utcák milleneumi hangulatában, a Kárpátokodaszürkéllő közelségében megsejtsem elmaradottságunkat. Az eperfák vi-lágának átkos, hamis nosztalgiáját.

Verseim szomorúságának nyitját.Az én halálraítélt, marasztaló, drága eperfáim végét, pusztulását.Emberek, adjatok f ejszét akezembe! . . .

470

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


VÉBEL LAJOS

ELLESETT VITA

A SZOCIALIZMUS.RŐL

N yissunk be halkan, és hallgassuk egy kicsit ezt a vitát. Legalább mi

Híd-olvasók, ha mára napisajtó, sőt a folyóiratok sem tartottak ér-demesnek eddig (hónapok múltak el az esemény óta), hogy feljegyezzék ésközzétegyék (kivéve az egyik rádióállomást, amely hangfoszlányokat közöltbelő le).

Vagy technikai akadályok gátoltákőket?Agy, hogy rögtönzött felszólalások, stilizálatlan, s ő t hibás szavaktól

hemzsegő gyorsírói jegyzet állott csak rendelkezésükre, és a hevenyészettformulációkat a szónokok sem vallották volna magukénak?

Mert különben alig érthető a dolog. A téma több mint érdekes: id ő -szerű és haladó. Iskoláinknak, a legfels őbbeknek is azt veti szemére a

sajtó, hogy nem alkalmazkodnak eléggé ,a követelményekhez, inkább ta-nítják a múltat, mint a jelent. És most, amikor országos hír ű tudományosmunkások, tanárok taglalják a szocialista elméletet, elmarad a publicitás.

Pedig hallgassuk csak a vitát, nem érdektelen.

Mivel azonban a rögtönzött el őadások hiányos jegyzeteit még jócskámzsugorítani is kell, mell őzzük a felszólalók nevét addig, amíg művük sti

lizálva, rendezve, kiegészítve külön nyomtatásban is meg nem jelenik, ami-kor majd a sajtórecenzarok a kész füzetet vagy könyvet lapozgatva ké-

nyelmesebben és főfájás nélkül adhatnak hírt az eseményr ől ...

Az első beszélő éppen a szocialista tulajdon problémáját fejtegeti, a

szocialista építésnek „ha nem is kulcsikérdését, de mindenképpen kiindulóproblémáját". Azt, hogy milyennek kell lennie a tulajdonnak a szocialistatársadalomban.

Ez elméletileg tisztázva van. Marx szerint a szocialista tulajdonnak, atársadalom által kisajátított tulajdonnak, társadalmi tulajdonnak kell len-r. ie. Ez mindenütt egyaránt érvényes, tekintet nélkül az adottságakna. Dehogyan lehet megvalósítani ezt az elvet? Ez mára sajátságok kérdése.

Ebben Marx nem mélyedt el, nem is tehette.A gyakorlat — á ltalánosságban — megmutatta, hogy különösen egy el-

maradt országban, ahol a forradalom a tulajdon különféle formáival ta-

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


lálkazik, mint Oroszországban Lenin idején (kezdve a patriárkális gazda-ságtól, a feudalizmuson át a kisárutermelésig, majd a kapitalizmusig és aszocializmusig) ez nem könnyű feladat. Ilyen körülmények között, ,a sw-

c_alista építés kezdeti szakaszán, meghatározott társadalmi rendszer jelent-kezik, megfelelő társadalmi jellegzetességekkel. Ezt mi állami szocializmus-rak nevezzük, joggal, jóllehet nem biztos, hogy •a legpontosabban. Enneka rendszernek leginkább az állami ti.ilajdon felel mee. Jellegzetessége, hogyroppant gazdasági és politikai hatalmat központosít az állam kezében,társadalom szervének, a proletáriátus szervének kezében.

Ebben a kérdésben két ellentétes nézetet ismerünk.

Az egyik szerint az állami tulajdon egy ,a társadalmi tulajdonnal és azáltalános népi tulajdonnal. Ezt tehát szocialista tulajdonnak tartják. meg-különböztetve a szövetkezeti tulajdontól, ami szerintük nem fedi teljesen aszocialista tulajdont. Elhalását nem emlegetik, ahogyan az állam elha-lósát sem.

A jugoszláv álláspont ezzel szöges ellentétben áll.

Ezt még annak idején Kidricš szövegezte meg a következ ő képpen: ál-

lam-szocializmus és államtulajdon voltaképpen dialektikus ellentmondás.A szocialista társadalomban, ahogyan a legáltalánosabb értelemben elkép-zeljük, nincs állam, tehát állami tulajdon sem. Itt, egy elmaradott országesetében, elkerülhetetlen ez a kezdeti forma: az állami beavatkozas, a tár-swdalmi beavatkozás az állam révén, ennélfogva az állami tulajdon. Teháttörténelmileg igazolt, de korlátolt, mint minden él ő forma az állandóanfejlődő társadalomban. Ebben az esetben azonban nem hogy a legmagasabbforma, hanem éppen a legkezdetlegesebb. És semmiképpen sem .a szocialistaépítés általános törvénye, hanem az elmaradott országok jellegzetessége.

A beavatkozásnak ez a módja megjelenhet minden országban. Engels

szerint ez akkor következik be, amikor a proletáriátus átveszi a hatalmat aburzsoáziától,es előbb az állam kezébe helyezi.

Ezt az „előbb"-et elismerjük, mert nincs más, aki a társadalom nevé-•ben átvehetné. Ez azonban, mondják, a szocialista állam els ő és utolsó tet-te. Ez .a tulajdon nem következetesen szocialista, csak abban az értelem-ben, ahogy Lenin tárgyalta a szocializmus fogalmát Oroszország adottságaiközepette a forradalom után.

És ezt a szakaszt nem szabad szocializmusnak kikiáltani, mert a pro-letárdiktatúrának megvannak a maga szakaszai és formái, nem lehet a kez-deti fázisnál maradnia, az állami tulajdonnál, s nem szabad egy osztály ha-

talmát konzerválni. Magának az uralmon lév ő bürokráciának és adminisz-trációnak kell nyesegetnie saját pozícióit. Ez az út, ahogy a marxizmus

klasszikusai nagy általánosságban leszögezték, a közvetlen társadalmasításfelé vezet, amikor a termelőeszközök visszakerülnék a termelők kezébe.

Nem magánkézbe, hanem a társult termel ők kezébe. Marx, Engels és Le -nin szerint társadalmi használatról beszélhetünk, émberek helyett a dol-

.472

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ggok igazgatásáról, föltéve, hogy nincsenek társadalomfeletti er ők, nincs bü-rokrácia, hanem demokratikus önigazgató szervek vannak, s maga a tár-sadalom igazgatja a dolgokat.

A szocialista társadalmi rendszert a kapitalizmussal ellentétben a köz-vetlen társadalmi tulajdon jellemzi, ennekfolytán a termel ő és a termel ő

eszközök viszonya is közvetítés nélküli, közvetlen, az emberek maguk igaz-gatják magukat, és maguknak dolgoznak, nincsenek társadalmat igazgató

társadalom feletti erő

k.Az állami tulajdon tehát szükségszerű volt Oroszországban, nálunk isegyideig, másutt is, de csak mint a társadalmasítás szakasza, .amely megfe-lelt a magánkapitalista tulajdonból az államkapitalista tulajdonon át az el -jövendő szocialista tulajdonra való átmenet időszakának.

A felszólalás ezután felteszi a kérdést, mi az értelme ennek a fejl ődés-nek mit jelentenek a fejlődésnek ezek a szakaszai és miért fejl ődnek így^

Szerinte a dolog nyitját a termelőerők serkentésében kell keresnünk.

A magántulajdon serkent, már csak azért is, mert magán. Az ösztönz ő

• erő, a rnagánérdeik, azaz a haszon. Tudjuk azonban, hogy ez milyen társa-

cаlmi ellentéteket idéz el

ő. Ezért a magántulajdon mr felmondja a szol-

gálatot, és az állam, mint társadalom feletti er ő kénytelen meggyorsítani atermelőerők fejlő dését. Ez pedig mára rendszer tehetetlenségét bizonyítja.

Az állami szocialista tulajdon esetében a mozgató er ő az állam, mint

társadalom feletti erő . Nincs tehát belső ösztönzés a termel ő erők fejlődé-sére, hanem az állam egész társadalmi mechanizmц sával (központosítottadminisztratív terv stb.) megkísérii kiküszöbölni a gazdasági törvényeket,adminisztratív hatóeszközöket állítani helyükbe. Nem véletlen, hogy a bur-zsoá közgazdászok és politikusok felteszik a kérdést: mi .a módja a serken•-tésnek az állami tulajdon esetében, miután a profitérdek m.ár nem hat.

Az állami szocialista tulajdon azonban, mint mondja a felszálaló, csakaz első lépes, csak annyiban progresszív, amennyiben el ő készíti saját elha-lását, saját dialektikus negációját.

Itt nagyjából kiapad a tapasztalatok forrása, kivéve a jugoszláv ta-

pasztalatokat. Nálцnk 1950-1952-ben kezdett változnia gazdasági és tár-

sadalmi rendszer, ekkor tettük meg a következ ő lépést: létrehoztuk a tár-

sadalmi igazgatást, az önigazgatást.

Tévednek, akik ezt jugoszláv sajátosságnak tartják és úgy bírálják. Micsak hozzáidomítjuk ezeket az általános elveket .a jugoszláv adottságokhoz.Mert ez nem más, mint az embereknek ,a társadalmi tulajdon alapján valótársulása, társadalan -i feletti erők közvetítése nélkül, az emberi társulás

-eszméje, az önigazgatás eszméje, Marx eszméje, melyet különösképpen apárizsi kommün példáján elemzett. Ez valamennyi létező munkásmozga-lom eszméje.

Amit ma gazdasági demokráciának neveznek, az voltaképpen az igaz-gatás demokratikus formája, alapja azonban nem az igazgatás, hanem a tu-

473

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


lbjdon. Enneikfolytáai a tulajdana proletárdiktatúra magasabb fázisának

alapja, amely szerint nem változatlan, de kiszélesedésével nem veszít, ha-nem nyer, mert Lenin szerint, ekkor az egész lakosság lép a színre, s vala-mennyien egy kissé bürokraták lesznek, hogy ne legyen bürokrácia .. .

A jugoszláv tapasztalat eszerint a szocialista építés két dönt б -kérdéséremutat. Megfelelő társadalmi-politikai rendszer építésére. a szabad ember,azaz az ember és a társadalom közötti viszony problémájára és f őleg a tár-

sadalmi tulajdarvon nyugvó gazdasági rendszer megteremtésére, amelyet csaka legáltalánosabb keretekben terveznek, amely serkent ő , nem folytat szél-malomharcot az objektív gazdasági törvények ellen, hanem tudatosan szol-gálatába állítja őket.

Ebben az értelemben elmondhatjuk, hagy nálunk új társadalmi ka-

tegáriák jöttek létre, többek között a társadalmi igazgatás, mint a szo-

cialista tulajdon meglétének egyik farmája. Ennek folytán beszélhetünk akizsákmányolás, gyökereinek eltüntetésér ől, mint az idegen munkatöbblet

elsajátításán nyugvó társadalmi viszonyok kiküszöbölésér ől. tgy erősödika termelőeszközök társadalmi használatának egy új módozata, természe-

tesen nem eszményi, nem befejezett, nem általános érvényű

és sok a fo-gyatékossága is, hiszen keresgélnünk kell a körülményeinknek legmegfele-f ő bb módokat.

Az idevonatkozó véleménykülönbségeket a felszólaló a szocializmus szü-lési fájdalmai közé sorolja. És nem is rosszallja. Habár sokszor súlyos gaz-dasági következménnyel járnak, sokat jelentenek méretekben. Napjaink-ban az egész világa szocializmus felé haldd, és nem lehet érdektelen, ho-gyan vélekednek ezekrő l az égető kérdésekr ő l a tudósok és intézmények,közöttük Jugoszlávia tudományos munkásai.

Egy másik felszálaló így tette fel alapjában véve ugyanazt a kérdést.Mi a szocialista társadalom?Mi jellemzi?Szerinte forma szerinti és leegyszer űsített az a szokványos nézet, hogy

szocialista az a társadalom, amely elvette a magántulajdonosoktól és álla-mosította a termel őeszközöket, átadta az államnak, a dolgozók más réte-geivel szövetkezett munkásosztály megtestesít ő jének.

Ő is megállapította, hogy ez a felfogás, noha alapjában véve kifejezi

a tartás szocialista rendszer egyik szakaszát és néhány dönt ő elemét, elég-telen és nem fedi a szocialista társadalom fogalmát. A szocialista társa-

dalom alapja Marx és Engels szerint is a termelő

eszközök társadalmasi-tása, hogy a termelő ne legyen többé megfosztva a termel őeszközöktő l,

hanem vezető helyet foglaljon el a termelőeszközök igazgatásában, bele-értve bizonyos részesedést is a munkatöbbletb ő l. Mert a társadalmasítás

szakasza a munkásosztály, a termel ők helyzetének megváltozását is felté-telezi, megváltozott viszonyukat a termelési rendszerben, f ő leg pedig a ter-melőeszközök használatában.

474

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Másrészt a gazdaság akkor szocialista, ha az emberek szükségletéi fe-dezi, egyre inkább az ember tényleges szükségleteit és az általános társa-dalmi alapokat, melyeknek mérete természetesen az anyagi eszközök álta-

lános fejlettségét ő l és az adott feladatoktól és helyzett ő l függ.Továbbá nincs szocializmus a ,.mindenkinek munkája szerint" elv ér-

vényesítése nélkül, és ha nincs elt űnőben a kizsákmányolás, és ha a külön-féle formában még mindig tartó osztályharc nem idomul az új társadalmiés politikai viszonyokhoz.

lús végül a szocialista társadalomnak meg kell változtatnia a társadalmiosztálycsoportosulás révén létrejött önz ő hierarchiát, létre kell hoznia az

együttműködés új formáit, közelíteni az embereket egymáshoz, elmélyí-

teni az emberi viszonyokat, az emberi méltóságot, a barátságot stb.Ezen az alapon a szocializmus politikai szervezete csak demokratikus

lehet, semmiképpen sem a klasszikus nyugati demokrácia bármilyen töké-letes mása, hanem az illető társad alomnak megfelelő demokrácia.

És még egy megjegyzés.

Láttuk, téves némely szociológusnak az a nézete, hogy a puszta álla-

mosítás és a munkasosztály hatalma már szocializmus. De helytelen az afelfogás is, hegy ha valahol államosítottak és létrehozták a munkásosztályhatalmát, azaz politikai szervezeteit, már megvalósították ,a szocialista de-mokráciát is.

fgy jutott el a felszólaló ebben a vitában Edvard Kardelv egyik leg-

c tóbbi megállapítasáig.

A politikai beг endezésről beszélt, amelynek alapvet ő kérdése minden

rendszerben, a szocializmusban is, hogy mi módon, milyen rnértékben, mi-lyen formák közepette felel meg a társadalmi viszonyoknak, hogyan sar-kalja, fejleszti őket és hogyan mozgatja az ember és a. munkaközösség al-

kotóerejét általános társadalmi teend őkre.Kardedy szerint — a képvisel őházban említette legutóbb — a szocializ-

mus politikái berendezése a szocialista építés egyik központi kérdése, ésennek lebecsülése, arra való korlátozása, hogy az államosítás és a munkás-osztály hatalma egyben demokrácia is, ennélfogva nem is kell fejleszteni,megfelelő formákat keresni érvényesítésére — a munkásosztály és a dol-gozó nép tudatos politikai szerepének mellőzése, végső fokon lebecsülése azember helyzetének és értékének a szocializmusban. Jóllehet — folytatjagondolatmenetét a felszólaló — a szocializmus éppen azért fels ő bbrendű

formája a társadalmi viszonyoknak, mert felszabadítja az embert, mert

humanista és etikus.

A szocialista demokrácia nyilván nem eszményi demokrácia, nem min-denki számára demokrácia. Új és nagyobb jogokat ad az aktívabb polgá-roknak, a termelőknek, és egere több lakost is bevon a szocialista átalakí-tás folyamatába, hogy közelebb kerüljünk a Kommunista Kiáltványban em-legetett igazi demokráciához, az államnak a dolgozók teljes uralmává való

475

3 1

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


átalakulásához, az egész dolgozó népnek politikai szervezetté való alakí-tásához.

igy megoldjuk az átmeneti idő szak két problémáját: korlátozunk, kike-rülünk minden politikai és állami egyeduralmat, és a hatalom szervi szét--tagolásával egyre inkább politikái egységgé változtatjuk a hatalmat, olyanszervezetté, melyben az ember, különféle színvonalon, ezerféle tapasztala-tával és rátermettségével teljes mértékben érvényesül.

476

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


GAL LAsZLO

VÉNÜLJ MEG , K EDVES

Harminc éve nem láttalakés kislány vagy még mindig nekem.<Sétálgatunk, veszekszünk, csókolózunk,a hűs falusi esteléken.Vénülj meg, kedves,

csak ennyit kérek tő led —különben soha, sohasem tudok

kiábrándulni belő led.

Megvan-e m.éq a parfő mszóró,mit Pestrő l hoztam a kicsi lánynak?Vénülj meg, kedves, tizenhatéves,különben halálig imádlak.

Lám, sokszor látlak álmaimban,kurta szoknyában, teniszpályána szemed mindig rajtam csüngött,

s csak elvétve a fehér labdán.Nekem veszteni nagi/on terhes,játszottam hát vadul, helyetted .. .Vénülj meg most már, kislány, kedves,én mégis elvesztettem azt a szetet.

Szürke hajam, szomorú szemems a tükörképem: súlyos ráncok.Keménti melledet símogató kezemmég mindig néked tépne virágot.Hát vénülj meg, kedves, egyszer már velem,kicsi kislány, te multam, te édes .. .Mert eljövök még hozzád, hogy felejtsek,-te öregasszony, te tizenhatéves.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


PAPP ENDRE

A K A R С S О BOKÁK :

E gyík mankóból a másikba csurgatta a kavicsot, s mereven bámult az

egyre sötétedő vízbe.Arrébb, a neon-lámpa alatt, kis hullámok в Ρ n ugrálva-nyargalva, a híd-

láb felé futottak a fények.

A padok már üresek. Fenn a hídon a bakter éppen most zárja a soromgót. Jön a vonat, az éjféli gyors.Kavics csobban. Apró kis hullámok ölbekapott fénnyel tovairamodnak.Ahá, a hullámok. Nevet ő ráncok .a vízarcon. Hullámok iramodtak tova

akkor is, mikor visszajött a fagylalttal. A tolókocsi azonban már üres volt.Teljesen üres. Az embercsonk már nem volt benne, csak ,a hullámok rorantak kacagva, és a vízfodrokon fény-cipell ők kopogtak.

Fagylaltért küldte. Olyan egyszer ű en, kedvesen mondta, hogy ne sejt-hessen semmit. Könnyed gügyögéssel mondta:

— Dokikám, ugye hozol egy fagylaltot. Kiszáradta szám. De miel ő tt

elmennél, markolj egy csomó kavicsot, és szórd ide az ölembe. Úgy sze-retem hallani, amikor csobban a vízben.

Mielő tt az ölébe szórta a kavicsot, a leány gyöngéden arcon csókolta..S visszajövet rémülten állt meg .a fagylalttal. Anci már nem ült a kocsi -ban, csak néhány suton szétszórt kavics jelezte, hogy belevetette magát aDunába.

Maga sem tudja, hogy került .a vízbe, csak arra emlékszik, hogy a sötétedő víz közelgett feléje. Beugrott Anci után, hogy kimentse, de a hullá-mok már messze voltak. Úgy ráncigálták ki csuromvizesen.

... Várj, mikor is... mindegy. Persze, úgy van. Száznyolcadszor me-sélem ezt neked, öreg Duna. Ugye, untat mára mesém .. .

Hát milyen orvos, operat őr vagy? Vágd ki egyszerű en, hiszen min-den sebre, fekélyre van alkalmas mű szered. Igen ám, de most nem tudod,hol a fekély. Ahova gondolataid vissza-visszatérnek, éppen ott fáj. Csakkiütközne valahol, akár egy dudor, a szíved tájékán, azonnyomban leope -rálnád. Meggyógyulna? Nem. Esetleg, ha mind, a vért, a sejteket, mindent.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ki lehetne operálni. Talán akkor elmulna. Hány nő s tipegett be az éle-ted.be? Ot vagy hat... Meg a volt feleséged. Mi maradt belőlük, az alap-

vonalak lassan elmasádtak, még a csókjuk ízére sem emlékszel. Anci! Köny--nye az arcunk közé gurult...

Újra kavics pottyant a vízbe, a fények karcsú bakákkal táncolnak.Karcsú bokák? Ugyan szabadulj már meg t ő le. Nem lehet ... Bele-

égett a húsodba, lelkedbe, mindenedbe.

Karcsú bokák? Eltemették őket, mielő tt még meghalt volna tulaj-donosuk...

Várj, ne kacagj ... Hogy is kezdődött? Kótyagosan lehajtott f ővel bak-tattál hazafele. Persze, hat operáció. Ha tudnátok, hogy mit jelent hat

embert megoperálni. Az utolsó volt a legnehezebb. Megmeredtek az ujjaim.Sokáig tartott, a betegnek kétszer is kellett leveg ő t adni.

Mennyi ember .a neonfény alatt! Mennyi él ő , egészséges ember. Végig-tilekedhetne ő is néhányszor ezen a tömegen, hogy a súrlódástól vidá-

mabb élet szálljon belé. Ma nem lehet. Minél előbb le kell pihennie, fáj

az agya. Érzi, belülrő

l fája feje, fáradt, kimerült.Valakibe beleütközött. Dörmögés. Aztán aszfaltra szegezett tekintettel

baktatott tovább.

Lábak, szoknyák, nadrágok váltakoznak a szeme el ő tt. Milyen karcsúláb. Kicsiny. A csuklónál milyen vékony, feljebb arányosan vastagodik.

Barna cipő . Ez a divat. Hát persze, mindig szerette a filigrán dolgokat.

0, doktor bácsi, milyen meglepetés. De mi van veled, miért vagy

úgy lehangolva?

A karcsú bika is megállt. Kálman tekintete feljebb csúszott. Két leány

állt elő

tte. Az egyik Klári, az örökké mosolygó szomszéd-kisasszony, akivelremrégen még együtt nyargalásztak az utcán, .aztán az segédorvosira, ё

meg orvosira ment. A másik: szürkes г eniű szende kislány. Semmi különös.

Te Kálmán ... de milyen csacsi is vagyok, bemutatom a barátnő -

met, Ancit. Mindkettőnket hozzátok osztottak be a sebészetre. Mondd, nincsott sok vér? Brrrr .. , nem szeretem a vért ... Te már két éve vagy a kár-

há.aban, ugye? Operálsz ...

Kálmán újra érezte agyában ,a hasítást. Csak annyit motyogott. Majdholnap találkozunk.

...Várj, ha mondom, vén rabló, ne borzold a hullámaidat! Nem ké-

rem vissza...Nem, nem olyаn szerelem volt az, amely fellobban, és minden aka-

,dályt felperzsel. Inkább az éter, a kórház szagára hasonlított, amely las-

san, kimoshatatlanul beleszívádiik az emberbe.

Mindkét lány ügyes volt, egy hét mulya már az operációknál is se-gédkeatek.

479

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Mikor is kezdődött? Várj. Talán ott .a korzón, amikor fájó aggyal bak-tattam vágy talán operáció közben, amikor már belefáradtam a seb nézé-sébe és szemem a karcsú bokákon pihentettem. Talán akkor.

No, ne haragudj, vén Duna, ne ásítozzál rám olyan sötéten, félelmete-sen. Nem csábítottam el, hiszen volt feleségem. Nem, nem beszélte гn meg

semmilyen találkát. Úgy rémlik, hogy valami azért mégis volt, mert mindeneste együtt sétáltunk hazafelé. Еrdekes, a folyosó végén mindig össretalálkoz-

tunk. És hosszan fürkésztük egymás szemét. Miért?Ez a nap is elmult — mondta színtelen hangon.

Van jegyed? — kérdeztem.

A feleséged bizonyára vár már.

Estére egy mexikói filmet nézünk — mondtam.

Semmi, köznapi szavak.

Egyszer aztán letértünk a megszokott útról, de ezt sem beszéltük megyCsak úgy, szótlanul, némán jöttünk a nyárfák alá. Szorongva, ijedten egy-másba karolva álltunk itta Dunaparton.

Hányadszor is? Elfelejtettem. iJjr .a kezd fájni az agyam. Most már em-lékszem, csak nyolcszor, csak nyolcszor.. .

Mindig megvártunky amíg az éjféli gyors átdübörög a hídon. Aztán

szótlanul megindultunk .a város felé.

Te fényeket űző víz, nem értheted meg, ami aztán jött. Egy reggel hoz-ták, vérben fetrengve, eltorzult arccal. El őször .a karcsú bakákat emelték kia mentő autóból...

Elvágta a vonat. Aláfeküdt, nem bírta tovább. ' Miért is nem szólt

elő bb? Miért csak gügyögött, sírt hangtalanul? Elvontan szeretett. Nem

kapcsolta bele az apját, családját, az embereket. Nem számolt velük. Azapja ű zte a kerekek alá, meg én. Az apja korholással, én meg szerelem-

mel. Szidta, hogy nős emberrel jár, mit szól a világ? Еn meg... Rózsival

még az iskola padjaiban összemelegedtünk. Segítettünk egymásiak. Azt

hittem, hogy ez elég a házassághoz. Elég is addig amíg... Mindegy...

Megmentették, Lassan újra megtanult mosolyogni, csak olykor-olykormerült hallgatásba.

Újra sétáltunk a Dunaparton.

Karcsú bokák helyett most tolókocsi csikorgott a kavicson.Aktkor este különös volt. Eleinté sokáig hallgatott, ,az.tán egyszer csak

felvetette a fejét, mindkét ,szemével nevetett, gyöngéden magához húzta fejamet, és ezt súgta a fülembe:

— Mondd csak, hagy is volt akkor este? Zúgó ággyal táncolni láttada bokámat? Tudod, ott a korzón, Többször mesélted.

480

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


_ . • : . . . - ~:'~; . .

— Add idea kezed — mondtam neki. — Figyeld a vizet, hogy tán-col a fény.. .

Éppen egy hajó úszott 11 dohogva.

S én mesélni lezdtem. Többször felkacagott, mélyen bugybarékolva, be-felé, majd sírt tágult szemmel...

És egyszer csak előállta késéssel, hogy hozzak neki fagylaltot, mert

kiszáradt a szája. Meg adjak neki egy marék kavicsot.Ne haragudj, öreg Duna, nem untatlak tovább. Hallom, hogy jön az

éjféli gyars. Diibörög a hídon.

481

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ANTONIJE ISZÁKOVICS

ÁP RILIS JEGYÉ BEN

A szerelvény mindössze ő t vagonból állt. Az els ő kettő ben, a mozdonymögött, tisztek tartózkodtak, vállukon egyforma ismertet ő jel — Ibo-

ly aszín bojt. A vagonok bádogtet ő jén csónakok, mindegyik ablakban rövidrudak látszottak, az odaerősített evezők.

A sokaság, amely ott verődött össze az állomás é; a vaskorlát közötti

szű k térségen, mindegyre tolong, ágaskodik, és néz be a számára tiltott

katonai szerelvénybe. Mondjak a, magúkét.

Műszakiak. Hova vonulnak a műszakiak? Elő re vagy hátra? Van-e

még valamiféle vonat, számunkra lesz-e? Idesüss, majd megmondom. Szépkis nevelés .. , mondhatom. Hallgass, tatám, mit keresel itt ,a pipaszár lábaiddal? A maga tokája is megráncosodott már, a gallérja meg fityeg.

A maga orrával tör ődjön, azt nézze meg. Egy kis helyet, megfojtják ezt azasszonyt. No de egy idős emberrel így... nehéz napokra virradtunk. Öreg,ne jajgass, állomáson vagy, nem szentkép el őtt, habarú van! Utat, itta friss

pattogatott, őrmester úr, friss pattogatottat .a nagylánynak. A harctérremegy? Mondja, köztünk marad, maga talán tudja, hogy hol vannak a né•-rnetek. Ki tudja. A múszakiak mindig utolsónak maradnak. Ók romboljákle a hidakat. Lassabban, hé, beszakítja a könyökével az ember bordáját.Micsoda, már szétrombolták a hidakat? Ki mondta? Itt ezek.

A sokaság az állomásépületnek és a korlátnak d őlt. Volt itt födetlen

fej, kurtára nyírt hajjal, katonasapka, vadászkalap és közönséges szürkés--fekete, zsírfoltos kalapszalaggal; egy-egy világos vagy sötét fejkend ő s

itt-ott néhány nemez-kalap. Azok, akiknek szerencséjük volt és átugo•-

hatták a kerítést, céltalanul ő

döngenek a peronon. Egy kékblúzos kis-gyerek egy szál sínen próbálja egyensúlyozni magát.Csendőr sétálgat a korlát mellett, csendesíti a sokaságot, fontoskodik.

Fehér, tiszta sapkája sütőbő l kirántott ropogós habcsók — virít a bágyadtáprilisi napfényben.

Az ablakban, a nagy óra fölött; az állomásf őnök felesége. Bodorítotthajtincsen fakók, megpörkölte a tartós hullám. Az állomás repedezett hom-

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


lekzatát, szürkeségét csak az asszony könyöke alatt lapuló zöld vánkoska

bontja meg.A szurtos klozet tövében, melyet itt-ott felvert a büdös paraj, egy cso-

mó paraszt ült. Tétován, ittasan és zavaradottan, megállapodtak itt, az

állomás salakozott részén. S miután elveszítették minden reményüket éstürelmüket, hogy eljuthatnak még valahova, kipakolták katonaládájukat.Leszopogatott baromficsontok, almacsumák, dugók, összegy űrt, zsíros új-

ságpapírok, madzagok és elpuffantott papírzacskók hevernek szanaszét kö-ri:žlöttük. S e hulladék körül ott settenkednek az államaskörnyéki macs-kák, kuszafarkú ebek, a parasztok meg két szólamban énekelnek: „Sadimcг e ć e , sadim bostan, sadim belu ružu."

A vonat végül elindul. A tisztek behúzzák a fejüket, senki nem néz kö-zülük a peronra. A sokaság észreveszi, meglódul és lármázni kezd.

Eltakarodnak a mű szakiak, ezek is hátrafelé. Itthagynak bennünket,mind, mintha zabigyerekek volnánk. Szóval magunk maradunk, tisztára

magunk maradunk, ez árulás. Halkabban, halkabban, ne szidd, ember, a

katonaságot. Dehát valakinek magyarázat оt kell adnia. Kérdezze meg

ezt a zsarut. Nem látom. A múlt háborúban a katonaság meg a nép egyvolt, én szoluni harcos mondom ezt nektek. Ezek a tisztek meg, csupa

fehér kesztyű .

Az állomásfőnök fele.ség'e továbbra is ott könyököl az ablakban, a

nagy óra fölött, bánatosan elmerengve, senki sem tudta, mire gondol.

A raktárnál, a deszkatornác alatt, megfészkeltek az els ő menekültek:összesen három család. Körülöttük hegyin-hátán szétszórt háztartásuk: ru-hagöngyölegek, vesszőkofferek, tükör, varrógép, ládák, melyekb ő l előkan-

dikál a sok fazék meg a vödör füle, .a levesmer ő kanalak, vánkosok, tollne-műk és egy vas gyertyatartó talpa. A tükröt a ládák közé zárták, az meg

magábazárt egy darab sínt, hársfaágat és egy naftakocsi _nagy részét. Azelterített szalmazsákon gyerekek szepegnek. Egy magas férfi, elmenóberregy marék aszaltszilvát szór közéjük. S a gyerekek nemsokára olyan mai -szasak, mintha lekvárt ettek volna.

Végül elő jött az állomásf őnök és hírül adta, hogy jön még egy vonat.Ez felvidította az embereket, még füttyentés is hallatszott, s kérdezgették,milyen vonat jön, katonai vagy polgári ; és nagy zsivaj közt megállapítot-ták, hogy csak polgári lehet. Az állomásf őnök becsapta maga mögött azüvegajtót s a tömeg ott maradt abban a tudatban, hogy nem kell ítéletna-

pig várakoznia az üres sínek mellett. Nem sokkal azután megjelent egyvasúti tisztviselő és krétával fölírta a táblára: az utolsó vonat ... fel ő l

valószínű leg egy óra múlva érkezik.A tömeg ismét megmozdult, dühösen és csüggedten. Sokakat fölingerelt

:az a „valószínű leg". A vasúti tisztviselő ott állta küszöbön és bizonytalan

m.agyarázabьa kezdett, hogy így rendelte el az állomásf őnök de mivel a

sokaság feléje nyomakodott, bemenekült az ir бdába, A már egyszer meg-

483

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


lódult és felbolygatott nép nem tudott egykönnyen megállni. Egyébként:izgy tűnt, nincs hatalom, amely erre kényszeríthetné. Sokan az üvegajtóig .

ryamultа k, s a hátul lévők azt követelték, hogy verjék bé. Valaki figyel-meztetőe!n megjegyezte, hagy ez állami tulajdon, de ez még jobban fölpapri-kázta az embereket azon a beton térségen, ott az állam ős és a korlát között.S amikor a korlát vasa recsegni kezdett, az összekaristolt falról pedig hul-lani kezzdett a vakolat, megszólalt az állomáscseng ő . Határozottan, seré-

rven, egyenlő

idő

közökben. S e jelzés, mint az ország nagy szívének dobbanása, feltartóztatta a tömeget, megtorpant, mintha egy percre fásultságfogta volna e1. Senki sem ugrotta át a korlátot, noha ezt már ki sem til-totta, mivel a csend őr eltűnt a katonai szerelvénnyel egyidőben.

Az á1 omásfőnök felesége tovabbra is ott könyökölt az ablakban. Arcaa szemlélő déstől még beesettebbé, sziirkébbé vált, akár a gipszfigura az.ablakpárkánу alatt. A parasztok a szurtos klozetnál makacsul fújták a .

rб tát.Az állо s körül benzinszag kezdett terjengeni. A hengeralakú vagon -

rál egy csomó ember tolongott. Sokan átugrottak a korláton, s különféle

edényekkel, ki mihez hozzáfért, a vagon felé rohant.A vagon alatta föld már benzint ől bűzlött.

Lassabban, ne tolakodj! Vigyázz, meg ne gyulladjunk. Dobd el azt ac з garettát. Ez repül ő gép-benzin. Oktán! Oktán. Hol vannak a repül őgé-

peink. Lódulj, tán meg akarsz benne mosakodni, hagyj a másiknak is.Inni akar belőle. Hallottam, hogy az oroszok a spirituszt is megisszák. Em•-berek, engedjetek engem is, hadd töltsem meg ezt a kis korsót, szegényvagyok minta templom egere. Nincs itt a rend őrség? Hol az a zsaru?Fogd be, mit neked holmi zsaru, ha pusztul az állam, vesszen ez a vagon

is, van ebben nekem is részem, barátocskám, ha nem tudnád. Hát ,az énverejtékem, hát az én verejtékem!

Váratlanul három fölfegyverzett katona t ű rt föl a peronon, teljes gya-logos fegyverzetben. Fiatalak, izmosak, új sárga bakancsban, egyiküknekhegyes fekete bajúsza volt. A másik kettő szépen meg volt borotválva.Durván elkergették a népet a vagontól, helyreállították a rendet, és ekkor

megjelent a csend ő r. A tömeg lázongott.. Kik vagytok ti? Ha katonák vagytok, a nép vagytok. Hiszen te is

bocskort hordtál, amíg fel nem húztad ezeket a sárga mennybelép őket. Mitadjátok a nagyot! A fronton csináljatok rendet. Ne itt. No nézd csak!

A bajúszos szigorúan végigmérte az embereket, rekedten mondta, amihirtelenében eszébe jutott.

Ez katonai őrjárat. Ezen a területen katonai törvények érvényesek_Tágulj. Tágulj, ha mondom!

A tömeg hátrálni kezdett a vaskarlét felé. A legmerészebb közülükodakiáltotta:

Hát akkor majd elveszi a német.

484

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Miféle német!A katonákhoz valahogy mégis eljutott, hogy nincs több vonat é s hogy

úgy lehet, már a senkiföldjén vannak. A bajúszos ekkor kihúzta magát,

megrántatta a töltónуtáskáját, és elkiáltatta magát:A fenét! A Főparancsnokság itt van a fürd őhelyen. A front elő tte-

tek húzódik. Ez az igazság, minden egyéb — az ötödik hadoszlop híre.Le az ötödik hadoszloppal! Ötödik hadoszloposok, én mondom, a kato-

naság az tudja. Az uniformis, hékás, mint a parancsolat. Adjatok fegyvert!Hogy fest egy ilyen ötödik hadoszlopos? Еs mért mondják, hogy ötödik?

Mind a három katona ott állta korlát végénél, a nép kíváncsian né-zegette őket, s egyikük fontoskodva, kimérten mesélni kezdte, hogy fogtak.el egy ötödik hadoszlopost a telefondrót mellett a határban, a határ kell ősközepén, világos nappal, amikor épp a Főparancsnokság vonalát akartalehallgatni .. .

1 s, és?Semmi, rövid úton ki.nyirták, ott a helyszínen .. .

A bajúszos köpött, majd odament egészen a korláthoz és az igazol

ványokat kérte. A sokaság tolongott, készséggel keresték elő

az igazol-t i - ányt, és tovább meséltek az ötödik hadoszloposról.Hol? Itt fogták el. Dahogyis, a határban. És mi történt? F őbelőtték.

Világos, ,a katonaság nem tréfál. Melyik határban? Hát itt, no, a telefon

itt megy át a határban. Katonai vonal, én tudom, a telefonistáknál szol-

gáltam. Mondtam mindig, a falusi gyerekeket ki kell képezni az iskolában,mosta pásztorok is megmenthetik az ügyet. Odébb a huzaltól, szerb pász-torgyerek ő rzi. Micsoda? Pásztorok fogták el? Az bizony, nem buta embera mi parasztunk. Hej, a mi nótáink. > s milyen ruhája volt. Kockás kabát.mindjárt látszott, hogy idegen, ugye. Mir ől? Ezek itt hátul azt mondják,

hogy Igy kis lánc vólt a nyakában. Hát persze, nálunk csóka lányok hor-danak láncot. Azt mondta, még az anyjától kapta. Igy van ez mindig, min-denki, aki halálán van az anyját emlegeti.

A katona szuszogott a bajuszán át, nézegette az igazolványt, szigorúan,nyugalmasan, leginkábba képet, mert csak azt értette ezekr ő l a kis összegyürkéit könyvecskékből. Kérdezett:

A neve?Hát ott írja.

Tudom, csak ?І І enő rzöm.Az állomásfőnök felesége mint valami fészekből, továbbszemlélte az:

egész peront ott maga alatt. Elveszettnek t ű nt az ablak homályában.A tömeg újra lökdelőzött, száz meg száz száj csencsegett, a talpak át

forrósodtak, a lábak izzadták az ácsorgástól, érezni lehetett a tömeg ápo-rodott szagát. Híre kelt, hogy a beígért vonat nem fog megérkezni és hogya németek már megszállták a várost.

Ez ötödik hadoszlop! — rivallt rájuk a bajú zos.

485»

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


S a tömeg, ki tudná hanyadszar, ismét forrongásba jött és szitkozódnikezdett.

Itt az ötödik hadoszlop közöttünk! Fogjuk el azt az ötödikest, elég voltebbő l a kínzásból. Adjátok ide, a nyeldekl őjét harapom szét, a lábát csa-

pom le, a sváb ,anyjának azt a! Hol az ötödik haloszlopos, hol? Keresik.Mire vára katonaság?

A hársfánál egy szikár ember ácsorog, nekid őlve, mór régóta, és tá-

voli neki ez az egész lárma. A fején micisapka és a kabátján fényképezőgépátvetve. Odamegy hozzá a katonai hármas és kérik t őle az igazolványát. Az

ember révedezőn rájuk tekint, megmoccan, lába alatt megzörren a kavics,ismét rájuknézes így szól:

Nincs semmim.Hogy-hogy semmi?Minden elégett, a házat lebombázták, én megszöktem Beográdból.Hm. Mindenkinek van egy kis meséje, te azok közül való vagy ..

Ötödik.

Az ember arca valami mosolyfélébe torzult, nem vette komolyan, a

tömegen a korlát mögött végigfifiott, hogy elfogtak egy ötödik hadoszlopost.Sokan áthajolták a korláton.

Hol van, hagy fest közelr ő l? Engedj, hadd lássam. Az ott a hársfánál.Micisapka, látszik, idegen. Rég észrevettem én már. Én is, sétálgatott egészidő alatt, a korlát mentén. fgy gyű jtik, fiacskám, az .adatokat. Еs mit csi-rálnak vele? Nem tudom, nézd.

Az ember, mintha csak most tért volna magához, .sért ődötten hevesrnagyarázkodásba kezdett. Ama katonák konokul 'kitartottak. Azoka pa-rasztok, akik a klozetnál üldögéltek, az őrjárat mögé álltak. Egyikük meg-szólalt:

Hogy mondja ez a rö-t. A szerb nem így mondja.Az ember magyarázza, hogy így mondja, amióta megszületett, és még

valamit akart mondani, de a katona félbeszakította.Mindnyájan két -lábbal és egy fejjel születtünk, de mondd meg,

ki vagy?

A bágyadt áprilisi nap kezdett hanyatlani. A látóhatár ,a domb irányá-ban karingalakban pírt öltött. Nyugatról kezd ődő homály settenkedett, azállomás körül pedig erősebben érző dött az emberi testek és a benzin szaga.Az állomáslámpát meggyújtotta a vasúti tisztvisel ő . S ekkor .a bajúszosmegigazította puskáját, fontoskodva fölhúzta tölténytáskáját, a tömeg át-

törte .a kórlátot, s a kavicson csend ő rsapka gurult végig.A sókaság körülvette a katonákat és az embert. Nehezen lélegzett min-

deki, semmit sem értett senki.

Engedj, hadd lássam. Az orrát kell beverni. Húzódj arrább egy kicsit,mondd legalább, mit mond. Hímöl-hámot. Ezek tették tönkre az országot."Lekvárt küldtek a ládákban gránát helyett. Meg gerslit! Meg makarónit!

436

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Én betömném a száját makaróг ival. Miattuk nem járnak a vonatok sem,

ahogy kellene. És mi lesz most? Fölakasztják. Hogy? Hurkot a lábára, az-tán föl a hársra.

A katonák verejtékeztek, az ember verejtékezett, a tömeg verejtéke-zett. Az ember meg akarta győzni a katonákat, a katonák meg akarták

győzni az embert, megnyugtatnia töméget. A tömeg pedig csak egyet kí-vánt, látni az ellenfelet. Az ember fölhasználta a pillantnyi szünetet és

megszólalt:Újságíró vagyok.Hazudik, fényképezőgépje van neki.

Az ember szomorúan pillantott .a fényképez őgépre, majd így szólt:-- Ez a hivatásain.A tömeg fölmordult, háborogni kezdett, mint eddig még sosem, az ém-

berek egymásra támaszkodtak, más lábát, más szavát érezték, mindenkiét— a tömeg szavát.

Hallottátok? Hivatása. Beismerte, hogy ez a hivatása. Hát persze, ezértjár a guba. A pénz! A kémeket fizetik a legjobban. Csak rövid úton ki

kell nyírni.Az első katona megragadta az embert a kabátujjánál fogva. Az em-

ber rántott egyet magán és fölkiáltott:Emberek, nekem feleségem és gyerekem van itt.Hol vannak? — kérdezte t ő le .a katona.

Az ember felesége nevét kiáltott?, a tömeg fölnevetett. A tömeg iszo-nyatosan fölnevetett.

Hé, csend — intette őket a katona — hadd ellenő rizzük, gyerünk,kiálts mégegyszer.

Az ember zavartan állt, úgy látszott, hogy többet nem fog kiáltani,

de mégis csak lábujjhegyre állt és ismét a feleségét szólította.Ki ismeri ezt az embert?

Mindnyájan hallgattak, valaki a tömegbő l megszólalt:Senki.Hol a felespged? — ismételte a katona.Hát itt valahol — szólt tehetetlenül az ember.

Orrunknál fogva vezet bennünket. Hazudik, az ilyenek hazudnak!Lesz-e abból a kinyírásból valami. Halál. Lesz, de hol? Mindjárt, most

itt. Hiába, a katonaság, kemény.

A katonák megragadták az embert, vonszolni kezdték az állomásfalirányába. A sokaság követte őket, tompán csoszogva, mintha lenyúzott bő-rön tapostak volna. Az embert odaállították a falhoz, a tömegbő l morajláshallatszott és valami rettenetféle. A katonák elhúzódtak, az ember két-

ségbeesetten fordította fejét az es őcsatorna felé, s mikor ismét el őre nézett,reászegzett fegyvereket látott maga el ő tt. Irtózattal ordított fel és szét-

tárt karokkal indult a csbvek felé. Akkor úgy látszott, mintha beakarná

487

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


fogni őket. S ebben a percben a bágyadt áprilisi nap teljesen lebukott a

dombok mögé. Az embert még a falnál ledöntötte a sort űz a gyér parajközé. Ekkora katonák odamentek és egyikük levette róla a fényképez őgé-pet. A másik kettő elvonszolta a holttestet a síneken túl.

A tömeg csendben visszahúzódott a peronra. A cseng ő a vonat érke-zősét jelezte. S ekkor valaki rámutatott az asszonyra és a gyerekre. Sokan•utána eredtek. Az asszony előbb a vagonok felé tartott, majd visszatért az

állomás korlátjához. A tömeg vele együtt. Az asszony megállt és végülrájött, hogy minden ember figyeli. Kényelmetlen volt neki, megijedt ésmagához vonta a gyereket. Szembenézett a köréseregl ő emberek tömöttsorfalával. Aztán megkérdezte:

Hol a férjem?A tömeg hallgatott, sokan lehajtották fejüket, valaki fölsírt, azt elta-

karták. A tönveg félt, hogy bűnösnek találják, ám egyenként mindenki aztgondolta, hogy ő nem bűnes. Az asszony, mintha csak védekezne, igy szólt:

Teát főztem, a vendéglőben, a kislánynak .. .

Еs itt elakadt. De a tömeg hallgatása fölbátorította és hangosabban

kérdezte :Hol a férjem? Maguk tudják .. .Senki semr moccant, csak egyetlen nagy lélegzetvétel hallatszott. Majd

-a sokasagbál elő furakodott egy ember.Jóasszony, férje elutazott.

Az asszony nem hitte, az ember gyorsabban folytatta:Igen, igen, asszonyom, azt mondta, mondjam meg magának, hogy

elment az előbbi vonattal. Szeretne magának és a kislánynak szállást biz-tosítani.

A tömeg bólintással és morajlással bizanyítot_ ta. Az asszony mintha nem

akart volna elmozdulni. De a sokaság szelíden arráb tolta, majdnem ma-gával vitte őket — ő t és gyermekét, .a vonat irányába. Mindnyájan ked-vében jártak, szép kupét szereztek neki. Valaki pattogatott kukoricát ishozott a gyereknek. A vonatföljáróról néhányan a három katona után ér-deklődtek. De sehol sem lehetett látni sem őket, sem ,a csend ő rt. A vonatelindult, elvitte az asszonyt, a gyereket és a tömeget. Az állomás kihalt.

Köröskörül benzinszag terjengett. A szalmazsáknál egy gyerek csend őr-sagkával játszott. A menekültek szegényes tüzet raktak. Kettejük áthá-gott a síneken. Vállukon ásót vittel .Aztán az állomásfő nök eloltotta a lám-pát. Еs a felesége, végül, becsukta az ablakot.

•488

F. F. FFORDfTASA

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


.ÁCS KAROLY

TAN'

Mögém kerültek a b ő álmok hangos

Bukóvizei és a v,ér szelíd-- Mert ártalmatlan — csínyei a szívvelÉpp most tanulom, hogy kell egyedútEgy szál élettel testemen (a máhozEléq közöm van így is), vértanú

Hazugságok közt hordanom tanú11'élkü . l kinyílt szemem. Pedig a hangosSzíneket, édes árnyakat a máhozл lig hasonlító halál szelídIszonyata fejti meg egyedülBármit szippant fel szomjas spongya-szívvel

A látás partján álló, mert a szívvelmás rendelések bírnak: a tanúSzenvedély, talán, s az se egyedülAmeddig a füvek növése hangosS a madár röpte nem éppen szelídIntelmeket továbbíttat amához

Tanulok hát. S azt már tudom, hogy máhozEgu mám van csak, hogy próbáljak jószívvel

Leszámolón, akaratos-szelídGépek gyanánt örülni, hogy tanú-Voltom nem ment fel (míg .élFk) a hangosVádtól, hacsak nem állok egyediil

A roggyanó ég alá. Egyedül?Ne higgyjétek, hogy bátorság ez. MáhozTartozni annyi, mint futástól hangosLihegéssel és zakatoló szívvelVallani és tagadni, a tanúJoga szerint, s nem szégy е lni szelíd

Fogcsattogást se. (Már amily szelídA lenyelt falat és az egyedülHagyott gyerek.) Nem is lehet tanú

üszintébben hű tlen — vagy h ű ? — a máhozAkármit szól szívtelenül és szívvelBű ntő l nérrΡ a és tisztaságtól hangos

Se gyáván hangos, se hősin szelídSzigorú szívvel állok egyedülvallató mához idézett tanú.1957.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ZÁKÁNY ANTAL

MАJU S

Ьenne lélegzik mindenben... és ez olyan megnyugtató kint, azon

• • • a karéj homokon egy nyeszlett kunyhónk van; ki fogom repa-

rálni és amint enged az idő , birtokomba veszem. Az lesz a táborhelyem,ha lehet, keső őszig ... „te tudod, hogy mennyire egyedül vagyok ... nemtartozom senkihez sem... nem tudom, nem hiszem, hogy van még egy em-

ber, aki huszonkét évével ennyire törött, ketves magának, és másaknak fö-lönleges ... Szeretni akarok, szeretnem kell, hogy legyen valakim..."

A mult ősszel egyik munkatársn őmre gondoltam, aki sokszor rajtam

hagyta kíváncsi pillanatait, hogy miért, nem tudom. Egy bizonyos: megbé-kélve nézett rám mindig. A szemeiben baráti igenlés volt és b ő asszonythívás... Sokat töprengtem fölötte. Gyári munkáslány... Voltál már gyári n ők

között? A, te tudod ... szegények, jók, többé-kevésbé, de, hajh egek, szá-nalm,asan trágár-szótárból élnek ... olykor olyanok, hogy utálat a köze-

lük,ben lenni ... tudom, ennek a gyökere messze keresend ő , de átkozott len-nék, ha szépíteném "őket ... nincs mit szépítenem rajtuk ... Kata más .. .

legalább előttem más; Kata ... Én magamban Korvin Katának hívom, az

orra miatt ... Nagy orra van, Rex Mátyás orrára hasonlít. De szép, szelídiaz orra, nem durva, nem, egy kicsit sem... Sokszor amint föllkel a prés

mellől, hogy gémberedett tagjait megjárassa, ott halad el az én asztalom

előtt, komolyan, fáradtan, okosan rárnnéz ... ma már van neki legényi,

szép, csöndes emberi van neki, akire moziba menet, moziból jövet békélved . ől rá, csak egy kissé, nem tolakodva, nem követel ő zve, csak úgy tisz-

tes, emberi-hozzátartozással... Becsülöm, hogy nem sért ődik meg, amikornem köszönök neki ... ,a szavak, csak szavak ... Én tudom, hogy egy „jó-

napot" mögött sok rossz kívánság, lenézés, sőt gy

ű

lölet is rejlik olykor .. .Én a lélekzetemmel, a szemeimmel köszönök neki: „Jónapot, Katám" ... éső is ugyanígy köszöm nekem: „Jónapot, Károlyam, furcsa, senki Károlya,férfia, szeretője .. .

Naponta többször így törtér_ik ... Szeretem a szemeit ... Milyen kelle-mesen-sajgó érzés látnom, amikor kormos kezefejével viszket ő egyik sze-

mét megdörzsöli: a szeme kört l sQtét folt van olyankar, mintha ráesett

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


volna valamire, mintha valami megütötte volna ... Nem piszkos, nem reny-he teremtés; a nyakáról látom ezt. A nyaka, mint a patyolat mindig .. .di lehet, hagy szereti azokat a koromfoltokat az arcán, amelyek vas- ésolajszagúak ... Miért? Szeretnék, de kire gondoljak? ... V. Veronra?... Azjátssza a nagy „dámát" ... Kegyetlen természete van és üres feje... Saj-nálattal emlékszem a tavalyi nyárra, amikor mentem vele égypárszor .. .Amikor elbódította közelségével, és meg akartam ölelni: „Jaj, ne! elrontja

a frizurámat; összegyű

ri az új blúzomat"... Érthetetlen ... és mindig, min-denhová szívesen elment velem .. Átkozottul józan volt mindig...

Ёл hallgatag vagyok, szeretek beszéLni, de nem akármikor és nem akár-miről... De végképp kiábrándított, amikor Palicson voltunk egyszer, ül-tünk egy távoleső padon, a víz ringatta a csillagokat, a csönd olyan szentül-hallgatott, hogy gazemberség lett volna Pisszenni is, és ő akkor nyafogvaezt mondta: „Miért hallgat úgy, mintha a víz alatt volna? Beszéljen nekem"...

— Mirő l?

A lábaival kalimpálva durmolta:

— Beszéljen.Mindegy, hogy mir

ő

l... szánakoztasson, homár kicsalt ide...Fogtam, fölvittem a teraszra, megitattam jókeddvel és táncosára hagy-tam, akinek a szájához legközelebb hajolt... Kire gondoljak mostan?...

:;c

A kis „feketére" gondolok, aki a bokszolók ablaka el őtt szokott őgyelegni: talán, mert volt ott valakije, talán, mert akarta, hogy legyen ott va-lakije ?... aki késő éjszakák idején többnyire egyedül szokott „cirkálni" avárosban, vagy éppen hazafelé „baktat"(?)

Ha megy, honnan megy éppen? .. .A világ többet tud, mint egy ember — de valahogyan én is tudom,

rr'iért „cirkál", hogy miért „baktat" olykor olyan kés ő éjjel... olyan, minta házaló-tejes, mint a kofák, akik tejet, zsiradékot és húsféléket szállítanakházhoz .. , đ magát viszi házakhoz — a testével házal ... Kétszáz, három-száz, négy-ötszáz dinár az ára egy Pillanatra, egy órára, egy délutánra,Igy éjszakára, egy örökkévalóságra ...!

Mindeniki örök-szerető je ... tudom: egy cipészhez jár, egy szabóhoz,egy fodrászhoz, egy óráshoz, egy köször űshöz, egy főpincérhez, egy min-

dernkihez, egy senkihez és ... olyan szelíd, olyan nyugodt, olyan tiszta ... Anyakáról látom ezt és a körmeir ő l ... A rozoga kunyhóra gondolok, amitrendbe hozok a májust szabadságom alatt. Aztán megkérem, ha az utcánlátom: jöjjön el a kunyhómba, neki mindegy: ha van ideje, és lesz idejeneki ... tudom ...

Еs ha a városon keresztül megyünk, és ha az ismer őseim látni fogjákvelem — nem fogom szégyelni magamat. Akkor sem, ha az elhaladók visz-

491

32

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


szafordulva azt fogják felénk seppegni: „Nézd, .a kis „kuruc", kit fo-gott meg"...đrá gondolok... Hogyha kiértünk a rozoga kunyhóba, kitárom az aj-tót elő tte és bebocsátom: đ csodálkozni fog és nem mer majd leölni; nemmar, mert túl fehérek lesznek a falak, mert neon, lesz lik őrös üveg az asz-talon, mert nem lesz feketekávés szerviza szekrény tetején, mert nem lóg-nak a falon szép nők fényképei, és meri a priccs alatt biztosan meg fog

látni egy szalmaszál-töredéket, amely olyan frissen, tisztán fog csillámlania besiető nyugvó napsütésben, mintha színarany lenne.Kérdésemre biztosan ezt fogja mondani: „Nem voltam még ilyen he-

lyen" ... De nem fog elmenekülni, biztosan tudom ... Nézni fog rám éscsadálkoznі fog, hogy nem tegezem, és hagy a lavorban nincs víz, üresenáll, hozzádő lve a hokkedlihez .. .

Ülünk egymás mellett a priccsen...„đrá gondolok ... aki akkor az enyém lehetne ... aki hálás lesz azért,

ha nem fogom untatni üres és zagyva dumával ... Később, amikor már acsönd átremegett a szövődő félhomályon, tudom, hogy előveszi a cigaret-

tás dobozát, jószívvel meg fog kínálni s miután rágyujtott, hátát a falnakfogja dű teni, a szemét le fogja csukni, hogy ne lássa, hogy látom, hogyszeretni jött el...

Én kérdezni fogom: „Hány éves"?đmegmondja. Nem fog hazudni .. .

482

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


PETKOVICS KALMAN

ISKOLA

AZ ORSZAG Ű T MELLETT

A

z arszágút hepehupás, kövezetlen és sáros. Nem a modern világ szá-

mára való kommunikáció. Mély tócsákkal és kátyúkkal birkózik amotor. De azért átverg ő dünk minden akadályara. Csak a kocsivezet ő mér-

gelődik egy kicsit. Az utas annál jobban szemügyre veheti a tájat. Ez sem-miben sem különbözik Észak-Bácska többi vidékét ől. Az országutat --amely tizenkilenc kilométer hosszú és két neves északbácskai nagyközségetköt össze -- mindkét oldalról vén, csonkos eperfák szegélyezik. Az eper-fák sorában gazzal, fűvel, vadkamillával benőtt ártik húzódik. Az árok-k аn most víz áll. Itt-ott az úton és földek laposabb részein is összeszaladta víz. Az éjszaka hirtelen májusvégi zápor verte a földéket. Néhol meg-dőltek a ;búzák. Az akácvirág hirtelen elt űnt, lehervadta tanyákat sze-

gélyező

,magastörzsű

fákról. A határ néptelen, kihalt. Dolgozni, parasztimunkát végezni nem lehet. Csak ritkán találkozunk egy faluba igyekvő ,

a kátyús úton lassan, nehezen verg ő dő szekérrel. Sík, egyhangú, zöld,bebo-xult világ.

Az arszágút szinte nyílegyenesen választja ketté a földeket. Csak egyhelyen törik meg, a két falu között, a félúton, enyhe kanyarban. A kanya-xok más vidékeken csárdáról, vagy legalábbis egy régi csárda ermlékérő l,utszéli kacsmáról, esetleg egy magányos utászházról nevezetesek. De ez nembortarmő vidék, takarékosabb, szegényebb világ volt, semhogy egy útszélikocsmárost is boldogítson, utászházra meg éppenséggel nem volt szukség,

mert az• út emberemlékezet óta magától javult és romlott. De, hagy va-lami, nevezetessége mégis legyen a kanyarnak, a szegényebb falu népe azárnak 1905, esztendejében tiszta márványkőből faragott keresztet emel-tetett itt, egyrészt dicsekvésből, másrészt pedig azért, hogy a tanyák közé.széledt, a falu törvényei alól fölsaabadult népek ne feledkezzenek meg is-ten kezéről és az isten keze mellett szerényen meghúzódó emberi törvé-nyekrđl.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A keresztet, minta kőbe vésett, aranyazott bet űk mondják, közadako-

zásból emelték —nem véletlenül erre a helyre. Ha valaki egyszer kedvetkap és bejárja a szegényebbik falu határát, mindenfelé talál ilyen útszélikereszteket. De azok nem márványk őbő l valók. Legnagyabb része fábólösszetákalt, durva ácsmunka, amelyen az elrohant évtizedek felismerhetetlenné torzították Krisztus pléhb ő l készült testét. A keresztek, mint egytetett itt, egyrészt dicsekvésből, másrészt pedig azért, hogy .a tanyák közé

letű

nt világ jelző

i, nemcsak azt mutatják, hogy melyik határrészen hogyanhittek istenben; hanem azt is, hogy melyik határrészen milyenek voltak abirtok- és társadalmi viszonyok. Ez a rész, ahol most járunk, mindig mó-dosabb negyed volt. A legrégebben idetelepült közepbirtokasok tanyái so-rakoztak egymás mellett. Az ősök büszke, nyersnyakas emberek voltak.DTyilvánvalö, hogy nekik nem akármilyen kereszt dukált.

Amennyiben hinni lehet a szóbeszéd formájában ránk maradt krónikáknak, az iskola körülbelül ugyanabban az id őben épült fel az országút ka-nyarában, mikor a keresztet emelték. Mondani sem kell, hogy az iskolanem olyan mutatós építmény, mint a kereszt. Egyszer ű falak, szűk porta,

szűk udvar, egyetlen tanterem és két szoba-konyhás tanítói lakás. Még mais elkülönült, magányos épület ez az egész tanyavilágban. Ha az id ő se:hbtanyaiak közelébe kerülnek, kell ő tisztelet hangján szólnak róla, de va-lahogy óvakodnak, tartanak t ő le. Idegennek érzik. Az iskola fogalmát hosz-

szú időn a tanító vagy a tanító házaspár személyesítette meg. A tanítókpedig gyakran váltakoztak. Egynek sem volt ideje és ereje gyökeret eresz-teni ezen a makacs talajon. A népnek sohasem volt valami nagy bizalmaa tanítók iránt. Még a legtekintélyesebb és legm,ód о sabb parasztcsaládokis, akik késő bb középiskolába küldték gyermeküket (nagyon ritka eset),azok sem bíztak a tanyai tanítóban. Nyilván о san éreztették vele idegen-

kedésüket. A tanyai tanító, ha csak szerét tehette, menekült innen. De az.iskola, maga az épület, nem menekülhetett el.

Az ittmaradt, idenő tt, hozzánő tt a világhoz. Az első nemzedék még kerülte, .

mint minden állami létesítményt, gyanakodva pislogott rá, mint az adószéd ő re.

A második nemzedék már valamennyire hozzászokott. Innen indulta beti ї

nagyon kanyargć s, girbe-görbe útjára, hogy a tanyák népe kés őbb megérthesse az egymás ellen uszító újságok és a szegen lógó kalendáriumokszavát, később pedig nagy diadalokról szóló hadijelentéseket, a szerecsengyerekek megkeг esztelésére indult rnisszionáriusok érdekfeszít ő történeteit,majd ismét a hadijelentéseket és így tovább. A nagyon nehezen elvetettbetű satnyán küszködött a mostoha talajon.

A tanító, aki egyszerre négy osztályt tanított, képtélen volt tökéletesmunkát végezni. Az elsősök á negyedikesek tananyagát is hallgatták, .a ne-gyedikesek az elsősökét. A gyerekek érdeklődését lekötötte a tananyag, ér-telmük kapuja kinyílt. De nem kapott biztos és elég táplálékot. A tananyagsohasem azt adta, amit az élet követelt. És ha olykor volt is egy.egy

494

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


-vérszІgéazy próbálkozás, a jószándék elsikkadt az apró tanyaiak számáramegemészthetetlen nyelvezet miatt. Ezékután nem kell csodálkozni azon,hogy régebben a rrlásadik osztály elvégzése utána diákok legnagoybb ré-sze kimaradt az iskolából. Nem mindig a szül ők akaratából — gyákranmaguk a gyerekek menekültek az iskolapadtól, mert jobban érezték m а

gukat az istálló környékén a jószág mellett, vagy akár a nehéz parasztimunkában, mint az iskolában, ahol annyi elvont és összefüggéstelen dolgot

kellett fejükben tartaniak. A tanítónak nern volt érdeke a kimaradt gye-rékeket visszakényszeríter_i. De ha akadt is közöttük egy-két törvényesk еdő ,

egy pái vágnivaló csirkével be lehetett tömni a szá}át. Mindaz, amit azelemi iskola első kit osztályából a tanyai gyerek magával vihetett az életbe,ködösen gomolygó, szétfolyó befejezetlen valami volt, hasznát sohasemlátta. Még a számtanra is kés őbb tanítatta meg őket az élet.

Ezt legjobban bizonyítják maguk az él ő emberek, az iskola neveltje!.Rendkívül szűk látókörű , hallgatag, a munkában nagyon szívós, szinte fá-radságot és ,beitegséget nem ismer ő , a gazdálkodásban gyű jtögető és mindenújtól irtózó emberek. Ezt a részt, amely mintegy tizenötkilométeres át-mérő jű örzetben az iskola körül fekszik, nem véletlenül nevezik a tizen-hétholdasak világának. Olyan emberek ezek, akiknek évszázadok alatt me-revvé kövesedett paraszti életformáját legalább egy nemzedékkel kés őbbfenyegeti az_összeomlást jelző válság, mint a község határának más ré-szein élő kisparasztokét. Különleges környezet, különleges emberekkel. Atizenhét holdat egyelő re biztosnak érzik a talpuk alatt. Bérest ől és napszá-

-mostól nagyon könnyen elszoktak, hiszen azel őtt is sokat dolgoztak. Egy-szóval jól, biztosan érzik magukat, dicsérik a világ folyását, és ha szül ő iértekeтletre mennek, nem felejtik el megkérdezni a tanítótól, van-e kilátásarra, hagy tizenhét holdnál több földje is lehessen az embernek.

1letükre, kultúrájukra és szellemi fogékonyságukra jellemz ő az is, hogykétszer jartak iskolába. El ő ször, amikor elsajátították az írás-olvasás tu-dományát, és mivel nem igen akartak urak lenni, megszöktek az iskolából,

másodszor pedig akkor, amikor ifjúvá serdültek és egyszerre sz űknekérezték a tanyát. Ez inkább biológiai, mint társadalmi szükségérzet volt.Ki kellett menniök az életbe, és hova mehettek volna, hol gy ű lhettekvolna össze máshal, ha nem az iskolában. Fentebb már említettem, hogykocsma, vagy csárda nincs a környéken, a bála.kat, a mulatságaktit is aziskolában rendezték hát meg. A legények és lányok el őtt az iskola meg-

szűnt komor, hivatalos tekintély lenni, hagy kés őbb, amikor az ő gyerekeikindultak el könyvvel vagy szatyorral a tanyai ösvényeken, újra azzá váljon.Abban az öreg teremben, ahol délel ő tt a kicsinyek az ábécével küszködtek,este rezesek fújták a talpalávalót és nehéz, sáros csizmák verték fel a port.Erre a célra leginkább egy hordó bort is hozattak, amit az udvaron utöttek< apra. A bort rendszerint szóda nélkül fogyasztatták. Ilymódon hajnalfeléaz iskolában, vagy az iskola környékén faluraszóló verekedések, bicská-

495

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


zásak kerekedtek . Sokan đ rzik testükön a verekedés nyomait, de soha,még véletlénül sem származott bel őle hosszabb idő re szóló harag. Itt aziskolában és az iskola körül szerelmek keletkeztek, Házasságok jötteklétre, a mamák itt eresztették szélnek a pletykákat, itt mondták el, hogyki vett és ki adott el földet az utóbbi id őben, különböző nevek kerültekforgalomba, különböző jelzőkkel ellátva —egyszóval az iskola volt az életközpontja, az élet szíve és ez a ►szív csak olyan volt, csak olyan lehetett,mint maga az élét.

Elképzelhető , hogy ha boroshordó helyett annakidején könyvet hoznak.a tanyai iskolába, ha a szérvezetlen halak helyett néha közérdek ű elő adá-sokat is tartanak, akár a mezőgazdaságról, egészségvédelemr ől, vagy a világ.egyéb dolgairól, más jellegű emberek neveledtek volna az elkülönült tanyavilágban. Mert itt is akadnak többre, jobbra vágyó emberek, de elképzelé-seiket görcsösen korlátozzák a mezsgyék és mezsgyekarók, a birtok, ame-lyen csak úgy illik dolgozni és gazdálkodni, ahogy a többi csinálja. Ez per-sze senkinek sem volt érdeke, sem a községnek, sem az egyháznak.

Könyv csak mostan.ábаn került az iskolába. A tanítón ő , Jávorka Gi-

zella örömmel mondja, hogy a feln ő ttek mennyire szeretnek olvasni. Jókaiés Mikszáth könyveit majd mind •szétolvasták. Én egy kissé kedvetlenülhallottam ezt. Jókai és Mikszáth világa nem sok újat hozhat ebbe az életbe..Jókai és Mikszáth nagy sikere a tanyák között nem általános m űveltségifejlődés jele, csak azt bizonyítja, hogy az emberek fölfedezték a könyvetés a könyvben fölfedezték azt a szellemi táplálékot, ami elmaradt élet-felfogásunknak teljesen megfelel.

Amikor környeskörül a huszadik század második felének gyors élcé--üteme zakatol, amikor a technika forradalmas gyorsasággal változtatja az-elévült társadalmi törvényeket, Mikszáth és Jókai térhódítása azt az ér--zést váltja k.i az emberben, mintha valaki ökrösfogattal kelne versenyrea fürge Ferguson-traktorral. Eleve nevetséges és veszett ügy. De számolnikell a körülményekkel. Az emberekkel, az anyagi lehet őségekkel és a kör-nуеzettel. Azzal, hogy ez a világ mindig nehezebben mozdult, mint ,a falu..Itt kétszer akkora er őfeszítésre van szükség, minta faluban. És, ha megnézzük, hagy ma,. 1957-ben kitő l várjuk, kitő l várhatjuk ezt az erő feszí-tést, ezt a munkát, ugyanazt látjuk, amit huszonöt vagy ötven esztend ővelezelő tt láthattunk. A nagy tanyavilág közepén áll az iskola megroggyantépülete és az iskolában a tanító ; illetve a tanító házaspár. Két fiatalember,

Jávorka József és Gizella. Nemrégen mindketten felvételüket kérték a Kom-munisták Szövetségébe. Csak így tudnak fölülkerekedni a környezeten.szükségük van erre a támaszra nagyon nehéz munkájukban, amit dere-kasan végeznek.

Számomra nagyon érdekes és nagyon jelent ős, hogy a tanítók magukkérték a Kommunisták Szövetségébe való felvételüket. Miért akartak kom-munisták lenni? Hiszen végezhették volna munkájukat az isl о la falai

499

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


között így is, hivatalszerűen és kényelmesen, mint ahogy mások is tettékebben az elszigetelt világban. Munkájukkal, helyzetükkel meg vannak elé-gedve, bakásuk, mindenük megvan, nem vágynak el a tanyavilágból. Any аagialapon hiába kérésem a választ. Magasabb szempont, magasabb életszem-lélet sugalhatta elhatározásukat. đrvendetes dolog, hagy van új értelmi-ségünk, hogy ez az, új értelmiség eljutotta félrees ő zugokba is, és megláttaazt, ami a legfontosabb, konkrétarcl: a tanító meglátta a pamaszti életformavégleges cső djét, fölmérte a veszélyt, ami ezeket az embereket beláthatóid őn belül fenyegeti, és nem akarja öLbetett kézzel nézni a bekövetkez ő tra-gédiát, amikor a korszerű termelési és társadalmi viszonyok teremtette újtörvények szétzúzzák a régi élet kereteit és hosszú ideig tartó pésszimizmusrosványába taszíthatják az embereket.

Ezt akarják megakadályozni. Megmozdítani az embereket, megmoz-dítani az életet, amíg nem késő . Mert a válság első jelei már nvegmutat-koztak. Ottjártamban egy körkérdést tettem fel a tanyavilág minden ré-széből összejött mezítlában gyerekeknek: ki mi szeretne lenni az életben?Ki milyen foglalkozást szeretne választani? Egyetlenegy sem mondta, hogy

paraszt, fóldműves szeretne lenni. Megkérdeztem: van-e valaki

,

akinek azapja nem földműveléssel foglalkozik? Egy hallgatag gyerek szólt csak: ---Az enyém nem, mert két hónapja, hogy meghalt — mondotta egyszer űen

és szeméből egy nagy könnycsepp buggyant ki. Miért nem akarnák pa-rasztok, földművesek lenni? Erre a kérdésre nem kaptam választ. Csak aztn оndta 11 külön-külön mindegyik, hogy mi szeretne lenni. Legtöbben akönnyű , klasszikus kisipari szakmákat emlegették: borbély, szabó, ács, asz-talos. Volt egy szakmaválasztatlan gyerek is, de kés őbb, amikor a kocsi-vezető megmutatta az autó motorját, azt mondta, hogy ő kocsivezető , so-f őr akar lenni.

Baj lehet azzal az élettel, azzal az életformával, ahonnan a gyerekekelpályáznak. Valamikor ez nem így volt. Alig tíz esztend ő vel ezelőtt a ta-r..yai iskola tanulóinak kilencvennyolc százaléka földműves akart lenni,szántani, vetni, aratni akart, földet örökölni, gazdálkodni, folytatni az apjamunkáját, és, ha lehet, szerezni hozzá egy kicsit. Még az adminisztratívirányítás nehéz korszakában is a tanulóknak több mint fele paraszt akartlenni. Hát mi történik most az elégedettség rózsaszín ű ködfátyla mögött?Mert az emberek elégedettek. Egy tizenhét holdas gazda több mint fél-17:illió dinárt kapott hízóiért. Egy családja van, tanító akar lenni. Az apjanem engedi, neki is földet akar venni. Azért gy ű jtöget. most. De a gyereknem akar paraszt lenni, nyíltan az apja szemébe mondja. A család egységemegbomlott. Az apa görcsösen ragaszkodik saját nézetéhez. Másik gyerekenincs. 1 s másképp nem tudja elképzelni az életet. Nem egyetlen eset. Ti-pikus példa. Lehet, hagy a gyerekek közül sokan földm űvesek maradnak,cie az tagadhatatlan, hogy most, tíz-tizenkét éves korukban a menekülésgondolata foglalkoztatja &két legjobban.

49 7

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


•Pedig ne gondoljuk, hagy világlátott gyerekek ezek, akiket messze vi-.lékek, máshol látott életlehet őségek csábítanak. Nem. Sokan közülük mégvonaton sem ültek. Az egyik gyerek jelenlétünkben hazánk tavait soroltafel a földrajzórán, hibátlanul és gyorsan, de amikor a tanító félbeszakítatta,hogy mondd csak, Vékony Antal, láttál már tavat — kerekre nyitatta sze-mét és azt mondta: nem. Egy másik gyerek nyomban felnyújtotta a kezét,hagy ő már látott. A tanító kérdésére megmondta, mit látott a tóban. --

Csónyakokat, meg matracsónylakokat. — Mit csináltak ,a csónakok? -rtTsztak. —Ültél már csónakban? — Nem. — Rajta kívül még ketten láttaktavat. A többi irigykedve nézte őket. A tanítók panaszkodnak, hogy méga módosabb szülők sem engedik gyereküket a közös iskolai kirándulásakna.Vagy a pénzt sokallják, vagy a gyereket féltik. De egyik másik mégis eljutközülük valamelyik városba. Az ilyen tele van mesével, s izgatja a többiképzeletét. Egy negyedik osztályos írásbeli dolgozat címe az volt: hova sze-retnék utazni? Legtöbben Szub в Ρ ticát szeretnék látni. Az a végső határ. Csakegy kislány említette a Dunát, amelynek partján f űzfák vannak. Egyhét holdas gazda fia így ír: —Azért szeretnék Szabadkára utazni, mert

ott nagyon szép világ lehet. -- Vagy egy tizenhét holdas gazda kislánya: ---F_zért szeretnék Szabadkára utazni, mert ott vannak jó n ők.Nem világlátott gyerekek ezek. De talán éppen ez a merev bezárkózás

ébresztgeti bennük a gondolatot, hogy szakítsanak apjuk sorsával. Е rzemszaggatott szavaikból, hogy szűknek érzik maguk körül a világot. Ami ap-juknál tizennyolc, náluk tizenkét éves korban következett be. Ami ott bio-légiai, itt társadalmi szükségérzet. A tananyag tágabbra nyitotta szemüket.Nem hagyhatják el az iskolát két esztend ő után. Hat esztendeig kell tanulni,s hat esztendő után tisztultabb fejjel, tágabb látókörrel lépnek ' az életbe.Csak egy baj van: a gyerekek túlnéznek a paraszti életformán, a paraszti

életkereteken, de nem mindig látják meg azt, amire vágynak. Tudják,hogy van szabó szakma, mert van valahol egy szabó rokonuk, tudják, hogyvan borbély, mert az apjuk borotválkozni szokott, tudják, hogy van kovács,mert ott élesítik az ekevasat, tehát tudják, hogy nem muszáj az embernekföltétlenül földművesnek lenni, de nem tudják, nem érzik, hogy van gép is,motor is, mert az apjuk és az a réteg, amelybe az apjuk tartozik, nem szí-vesen látja és emlegeti a gépet. Nem meggy ő ződésből, csak szakásból.Egyes tanyai és falusi iskolák tanulói traktort is tanulnak vezetni. Magamis láttam ilyen iskolát. Ebbe az iskolába azonban még nem jött traktor, itt

még nem tartottak műszaki jellegű , elméleti és gyakorlati előadásokat agépről, de amikor kocsivezetőnk felnyitotta az autó motorházát, a gyere-kek úgy .körülfogták, hogy alig tudott mozogni. Ugyanígy voltam én afényképezőgéppel és ugyanígy volta tanító a rádiókészülékkel. De nemis gaz a fontos, hogy a gyerekek tudnak-e, vagy nem tudnak bánnia gép-pel. Az a döntő , hogy érdekl ődnek minden új iránt.

498

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


És ez az érdeklődés nem gyerekes nyughatatlanság. Ezek a csendestanyai gyerekek valahogy komolyabban, mélyebben gondolkoznak, mintfalusi társaik. Lassabban és meggondoltabban ejtik ki a szót. Jobban ös-merik az élet árnyasabb oldalait. Legtöbbjük négy-öt kilométer távolság-ból jár az iskolába; télen is, amikor niinusz huszonöt fokot meztata h ő mérő ,

és hóvihar dúl a tavasszal olyan szépen zöldell ő szelíd bácskai síkon. A gye-rekek világában történt és történik valami. És eziránt a feln őttek nem le-

hetnek közömbösek. Nem lehetnek — mé.gis azok. Sak szülő

kényszerítigyerekét hittan órára, amit hét-nyolc kilométerre a tanyától, a faluban tarta hitoktató. A gyerekek elindulnak, de túl hosszúnak találják az utat, s'

ezért inkább az iskola felé veszik az irányt, kikönyö к ögni a tanítónőtől a

futballabdát. A szülők kényszerítik a gyerekeket — a gyerekek ösztönösenellenállnak. A szülők elmennek a tanító összehívta szülő i értekezletre, hagysaját ügyeikben is tanácsot kérjenek a közéjük szakadt értelmiségt ől. A

szülő k egyhelyben állnak, várják, hagy a küls ő körülmények szeren č sésenalakuljanak számukra, és újra lehessen földet venni. Erre. gy ű jtögetik,

ezért őrzik a pénzt, és nem veszik észre, hogy lassan, de mindinkább le-

maradnak a nagy termelési versenyben, hogy lassan, de mindinkább el-vesztik az életer ős utánpótlast és egy-két évtized múlva a külső körülmé-nyek legszerencsésebb alakulása esetén sem lesz kire támaszkodniuk. Atanítók ebben az iskolában érzik ,a pillanatnyi megelégedés leple alatt sö-tétlő nagy kérdést, a tanítók nem akarnak közömbösek és tétlenek maradnia sorsdöntő időben. De vajon elég erősek-e ahhoz, hogy megmozdítsák а

tanyák évtizedekkel ezel őtt megmerevedett és lassan pusztuló világát.

Im az öreg iskola itt az országút mentén új szerepet kapott. Most is köz-pont, mint mindig, soha annyire nem volta fejl ő dés, a haladás központja mintrapjainkban. Nem volna rossz, ha a társadalom még jobban ideirányítaná

figyelő szemét és, ahol lehet, több erkölcsi és , anyagY segítséget nyújtana.t Т gy érzem, hogy az a nemzedék, amely most ül a tanyai iskolák nagyonösszefaragott és sok diákot kiszolgált padjaiban, örök életében boldogtalanlenne, ha most fellobbant vágyai nem teljesülhetnének. A társadalomnaknem lehet mindegy, hogy parlagon marad-e ennyi szándék, határozott

vágy és kibontakozó er ő . Szakma, jövő kell! Ez a nagy óhaj feszíti a moz-dulatlan világot.

Az apuk sorsát, az apák életformáját már semmi sem mentheti meg.

499

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


MIODRÁG PÁVLOVICS

LEGYÜNK EGYSZERŰ E K

Legyünk egyszer ű ekLegyünk emberek, aszfaltot egyenl ő léptekkel koptatókha LehetLegyünk emberek, viharfelh ő ket rettegve figyel ő ks megszakadt villámhárítók láttán

puszta életüknek is örülni tudók

Ha lehet öriiljünk a fizetésemelésneks ahol ezerszer is átléptük az iilendő séq határáta parkban viselkedjünk úgy mint

újonnanérkező k

Egyszerű ek akár az .ébresztő óraakár az eső csepp melu mindenütt talajra találakár a folyófenéken görgő kavicsLegyünk ébreszt ő óra ha lehetlegyünk es ő csepp ha lehetlegyünk folyófenéken görg ő kavics ha lehetJaj, ha Lehet!Vajon jaj-e?

Vajon .két kavics összekoccanása lehet-ezajtalan?

Földbévágott csákány nyomán szakadhat-e fel mindig•széndarab?

Vajon a7 eső csepp nem változhatik könnyés kakassá az ébresztő óra?És a kakas nem röppenhet fel rém gyanántzöld hajnalokon véres falak fölé?Jaj, lehet-e, hogy az ember ne lökje ki a szívét(vagy azt amit úgy becsül minta szívét)és ne csináljon belő le madárijesztő tha nem akarják észrevenni amocsárba fulladók?

Vajon lehet-e, hogu bele ne harapjon kitépett szívébeha szeretetével magára marad?S téhet-e az ember bármit is szívévelanélkül hogy meg ne utálnák abékaszemű falak?Jaj, vajon lehet-e a szívet kívülr ő l hordanis mégis görögni akár a kavicsmegszakadni minta villámhárítókukorékolni mint az ébreszt ő óra

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ötkor hajnalbanötkor délutánötkor halál elő tt és után?

6 szív, te rém, egyszer ű légylégy kikoptatott aszfalt ha lehetlégy rettegéssel terhes felh ő

légy megszakadt villámhárítólégy az illendő ség határalégy ébreszt ő óra és fizetésemeléslégy újonnanérkezett széndarabha ugyan lehet egyszeríínek lenni!

1951

PAP J6ZSEF FORDfTASA

50 t

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


NÉMETH ISTVAN

EGY EMBER OL AZ UDVARON

A zon a tavaszon egy ember ült az udvarban. Koratavasz volt még.de azon a szombat délután nagyon szépen sütött a nap.Az embernek volt valami kis szántóföldje is, de avval most még nincs

semmi munka. Otthona háznál kicsi kertje volt, s annyira megszikkadtmára földje, hogу lehetett benne ásni, nem ragadt az ásórar a fold. Aztfölásta, szépen el is gereblyézte. Nini nagy kertje volt.

Az ásás most már rendben van. Most, amint mondtam, éppen szombatdélután van és nagyon szépen ,süt a korctavaszi nap. Az ember felgyű rtingujjal ül udvara egyik +sarkában, s nézegeti az imént fölsepert tiszta ud-vart. Az arca olyan nyugodt, minta földé, amelyen ül. Lelki örül. Nincsszebb valami a fölsepert, rendbentartott udvarnál. A szépen felásott és el-gereblyézett kertnél. Az újra megreperált kerítésnél, ami megint kibír egyesztendő t.

(Az asszony ugyanezt gondolja odabent a konyhában: nincs szebb va-

lami a világon, minta jól megfoltozott nadrág, amihez nem kell hozzá-nyúlni pár hétig. 1 s ninca szebb, mint milkar . rendbe van téve a konyha,a szoba, mikor tiszták az edények a stelázsin.)

Most egy tyúk lépked az itatóvályúhoz és lassan, nyugodtan iszik. Avályúból mint egy parázs-szikra felröppen egy dühös méh és mint egyjólirányított nyíl, pontosan a tyúk vörös tarajágyak röpül. A tyúk megrázzaa fejét s szárnyaival csatarész. A méh mint valami zuhanábornbázó fel-reppen, de már csap is le a tyúkra. Elkeseredett, kétségbeesett kiizdelemalakul ki. Az ember magában mosolyogva nézi a csatát. Ült őhelyéből pi-

cit felpipiskedik. A méh mégegyszer lecsap .a tyúkra, aztán, minta terhé-től megszabadult bombázó, fürge ívben elrepül. Néhány pillanatig szé-dülten álla tyúk. Aztán felborzolja tollazatát, megrázza magát, minthaporban fürdött volna és saját magát bátorító haricálással indul a szemét-darab felé. Am ugyanabban a pillanatban lecsap rá, de most már két nvéh.(A felingerelt méh bizonyosan elrepült a közeli kertbe, a kaptárba és se-gítségül hívta barátját.) Dühös, sorozatos vadásztámadása tyúk tarajának.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A tyúk a földre_ lapul. Az ember már áll, s kinyújtott nyakkal, visszafoj-tott lélegzettel figyeli az állatok háborúját. Mosta tyúk kétségbeesett kri-tyagassal szétcsapja szárnyait s lapuló futással menekül. A két méh mégegy darabig kering a csatatér felett, aztán könnyed repüléssel belelövi ma-gát a levegőbe.

Az ember föUélegzett. Lassan visszaguggol, majd leül. Magában mondja:lám, még ezek se férnek össze. De hogy megugrasztotta az a két kis bogár azta nagy béka tyúkot .. .

Tovább nézi a fölsepert tiszta udvart, aminél alig van szebb a világon.đ most el tudná ezt az udvart nézegetni talán az ítéletsxapig is.Valahonnan előkeveredik a gyerek, a téglarakásról leszed néhány téglát

és keríteni kezd. Еszre se vette, hagy az apja ott ül az udvar túlsó sarkában.A. gyerek arca olyan komoly, minta tudósé a górcső felett. Kerít valamita téglákból, épít, de közben arra gondol, hogyha feln ő , okvetlenül mészároslesz, mert az annyi kolbászt ehet, amennyit csak akar. (Mikor fent volt apadláson, látta, hogy annyi sok szál kolbász van még, s az anyja mégis

mindig olyan icipici darabot ád neki, hogy fél fogára se elég.)

Az apa feszülő

indulattal, szigorúságra vont ajakkal nézi, mit mű

vel afia a téglákkal. A fojtott düh már-már kitör belőle, amiért fia megbontottaa tavaszi udvar rendjét, amikor három tyúk szinte rohammal elfoglalja aszemétdombot, s mint valami szenvedélyes aranyásók, rugdalni kezdik széta szemetet. Az ember dühében szinte elvörösödik, de nem rabban, hanemóvatosan, négykiézláb ,a közeli farakáshoz mászik, a garázdálkodó tyúkokatfigyelve, kitapogat egy jó botot és — fri — megserdíti a szemétdomb felé.Már mikor két tyúk ottmarad felfordulva a szemétdombon és a harmadikéktelenül kodácsolva elrepül, akkor szólal meg sziszegve: a görcs fogja mega lábatokat ... hát nem hagyhatjátok egy percig se békivel azt a ganajt . .

nem látjátok, hogy most sepertem föl az udvart?!Erre az asszany, mint a puskából lőtt golyó, úgy ugrik ki az udvarra s

a két döglött tyúk mell ő l a botot minden erejéből arra lendíti, ahol férje

guggol. — Te haramia — mondja — köll neked jószág?! — Keser ű sírásbafakad. Leguggol a két döglött tyúk mellé.

A gyerek a szétrakott tégiákat otthagyva, iszkol kifelé az utcára.

Az ember fölemelkedik s bű ntudattal elsompolyog a csatatérr ől.

Az asszony beszalad a két tyúkkal a konyhába, hagy elvágja nyakukat,hogy kicsöpögtesse vérüket, hogyha már így van, ne vesszenek teljesen kárba.

Az ember már hallja is, amint az asszany bent a konyhában feni a kést .atál pereméhez. —Egyikből máma lesz jó paprikás — villan át rajta, de

ugyanabban a pillanatban végtelen szomorúság nehezedik lelkére: — Ugyseeszünk abból jót, esetleg a gyerek.

Megállta kertajtónál s nézett napnyugatn а k. Nagyon kedvetlen volt ésaz arca szamо rú. Látta, hogy pár perc múlva a nap belezuhan az ég aljántornyosnzló sötét tavaszi felh őkbe, de nem arra gondolt, hogy még az éjjel

503

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


eshet is az eső , hanem arra, hogy milyen jó volna, ha az ember mindig olyanboldog lehetne, mint az előbb. Mint gaz előbb pár pillanatig volt, amikor azelvégzett munka gyönyörűsége úgy kisimította lelkét. De valahonnan mdn-díg, mint derült égből a villám, lecsapp az emberre valami dühös méhe, ésegyszerre eszébe jut az embernek minden...

Fls гtkre bent majd szó nélkül ülnek vacsorához. Az asszonya gyerekkel-egy ágyba fekszik le és majd hallja, hogy fojtottan szötyög. đ holnap

délelőtt lemegy majd a faluba és mikor az emberek kijönnek a nagymisé-r ől, publikáció után, bemegy szótlan társaival a kocsmába és isznak, és

csak késő délután tér haza részegen. Hétf őn kezdődik az örökös hétköz-napi munka. Eljön majd a szombat is, és ha aznap nem esik az es ő , ,a hétutolsó munkájaként fölsöpri az udvart, aztán leguggol az udvar egyiksarkába, és megint érzi majd azt a végtelen nyugalmat, mint amit mámaérzett és mindenkor munka után, ünnep el ő tt. 1;s akkor megint tört "ennikell valaminek, ami megbontja az udvar rendjét; azt a nagyon jó valamit,amit olyan ritkán és olyan rövid ideig érezhet az ember.

Zúgnak a gépek.

Temérdek a kenyér. Kenyér tán mindig is volt, amennyi kellett ..Aztán az ember vissza leült az udvarban, ugyanarra a helyre, ahol az

előbb ült és semmi örömét nem lelte a szépen fölsepert udvarban és azelgereblyézett kertben.

504

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


VfGH RUDOLF

ŐSZ INTE SZ ÍVVEL

Az id ő már engem isnéha megzavar,ha fájó magvakvetk ő znek lelkemben,hogy fákká érve holnapőztő l hullajtsák levelüketszálkás asztalomra.

Ilyenkor tenyerembenhosszú éjszakákraringatom el fejem,és ő szinte szívvelmondom el apámnakkeserű bűnömet.Mert messze rohantam,mikor szántani tanított,hogy nekem ne kelljen végigballagnoma barázdát ezerszer.Eljegyeztem magamat a várossal,bár sejtettem,

hogy apám nagy tengereaz aszfalt mindenütt,s hogy vasaltnadrágos lábamkét hatalmas kés.

n mégsem féltem sokat lépni,mert nem láttam, hogy az ő vérefesti civ6met vörösre. —Aratáskor pénzt csépeltem,mosolyogva.Nem éreztem könnyeit,pedig ő sírt,mert elvesztette fiát.Ezt csak most tudom,

amint izmos nyakakettétört a járom alatt,és utolsó pénzétfeladta címemre.Ekéje azért tovább szántsajgó örömöm mezején,mély barázdát húzvaforgatja a földet.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


PINTÉR LAJOS

SÁRGA

CÉG TÁBLA MÖGÖTT

Poros, falusi fő utca. Alkony.Aprá házak, kis épületek és hosszú, félelmetes árnyak.

Az utca közepén parányi cipészmű hely.A mester egy ormótlan bakancsot ringat a térdén .. .„Ide gyakorlat +kell, kisapám! Az életben csak a gyakorlata fontos.

Igen, mikor tanulod meg már végre? Lám, nekem külön mühelyern vanitt a főutcán. Meg egy házam, amarra messzebb. Kis ház, igaz, gerendás is.Nekünk azert megfelel. Kétszázezerért vettem az ő sszel. Pedig sokkal töb-bet ér. Én mégis megkaptam anrlyiért. Hiába, meg kell érezni, mikor a

legérettebb ;a helyzet. Gyakorlati embernek kell lenni. Üzletembernek! Azéletben minden ettől függ, kisapám! ..."

Kicsi mű hely, középütt asztal, fölötte poros villanyégő .

Alkonyat. Este.A mester fejét irgalmatlanul nagy, tepsi tenyerébe hajtja.Gondolkodik.

(Hat gyereke van, meg egy vékonyka felesége. Ő főz otthon, takarít,meg vigyáz a gyerekekre. 1 s tű z néha, mikor új cip ő t rendel valaki. De ezcsak húsvét, búcsú meg karácsony előtt esik meg. Akkor is inkább készcipőt vesznek az emberek. Gyári cip ő t. Mert az szebb. Olcsóbb. A kézi

munkát nem becsülik az emberek.A legnagyobb fia katona. A második városban él. Valami hivatalnok-

féle. Lányegében még az apja se tudja, hogy csöppent bele a fia, meg hogymilyen az az állás. De ez nem is fontos. Fő , hogy jól él a gyerek. Egésziriember lett bel őle. Nem csinál mást egész. nap, csak firkál, össze-vissza.Mást nem is tud).

„Igen, mennyi baj volt még tavalya gyerekkel. Úgy volt az, hogy va-lami könyvet hozott haza egyszer. Aztán meg az újságot kezdte bújni. Igen,akkor bolondult meg a gyerek. A sok bet ű megzavarta a fejét. Most nagy-ra vitte, de ki tudja, meddig tart ez így. Az ilyen emberek mindig cérna-szálan függnek. Legjobb, ha csendesen meghúzódik az ember. Engem is el-vihettek volna negyvenegyben a németek. De én nem szidtam senkit. Se

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


őket, se emezeket. Nekem mindig minden jó volt. Ahogy esik, úgy puffan.Fő , hogy ne háborgassanak. Hagy ne marják egymást az emberek. Hagy-jaІ х ak élni, szépen, békességben. Úgy, ahogy tudunk. Ik meg intézzék amaguk dolgát ... De a gyerek, lám, a gyerek már nem ilyen. A gyerekegészem, megbolondult. Pedig minden percben jöhet valamilyen fordulat.(Lám, negyvenegyben is milyen hirtelen bekövetkezett. Lám, mennyi em-bert elvittek akkor. Ha én is olyan lettem volna ...) Igen ; sosem lehet

tudni, mi következik. A jövő

titkai kifürkészhetetlenek. Igy mondja a bib-lia is. És igaza van neki. Legjobb, ha csendesen meghúzódik az ember. Hanem törődik a politikával..."

(A mesternek egy kis műhelye van itt a főutcán. Meg egy háza, amarramesszebb. Négy fia van még idehaza. A legid ősebb a katonaságxi.ál szolgál.A második városban él. Ritkán jön haza. Irni se igen szokott. Néha Pénztküld. Ilyenkar ezt írja mellé: „Ruhát vegyenek a gyerekeknek • meg könyvet,ceruzát.")

„A gyerek nem érti meg, hogy az élet nem csupa öltözködés meg iskola. Lázadozik, ha másra költjük a pénzt. Pedig igazán tudhatná, hogy a

mesterség az első . Az a mi életünk. A mesterséghez pedig anyag kell. Be-fektetés. Anélkül nem lehet élni. A befektetés szüli aztán az újabb jöve-delmet. Ezt ismét befektetjük. A kamatból pedig élünk. Igaz, hogy nem sok,de mégis ... Sokat eszik a négy gyerek. Dolgozni meg egyik se tud m,ég.Iskolába jár valamennyi. És az iskola is kiadás. Az is befektetés ugyan,de sokszor, hej, nagyon sokszor még csak nem is kamatozik. Mert ha el-végzi a gyerek, szó nélkül elröppen ... Lám, a legid ő sebbnek is jót akar-tunk. Inaskodott is a műhelyben, két hónapot. Aztán megszökött. Csaknagysokáca jelentkezett ismét. Gyárimunk. s lett bel őle. Most katona. Havisszajön, akkor majd megn ősül. És fütyül a szüleire. Azokra, akik csak

jót akartak neki ..."A fő rtátcán kicsi mwhely, cégtáblával, kis assztalkával, székkel és polccal.

A polcon porlepte lábbelik hada. Rettenetesen rossz lábbelik. És bü-dösek is.

„A legnagyabb, lám, ezt utálta legjobban. Meg a görnyedést. De azértleginkább mégis a szagot. Pedig igazán megszokhatta volna. Én se bírtamkezdetben. Bottal szoktattak rá. Mert az életben mindent meg kell szokni.Először minden nagyon érdekes. Kés őbb rettenetesen üressé, unalmassávlik. Da ha még egy kicsit kitart az ember, akkor egészen megszokja.

Szinte mindennapi szükségletévé lesz. Akár az evés vagy az alvás. Csakúgy, megszokásból..."

Nyikordul az ajtó, vendég lép be. A mester fölnéz. „Jó estét, mésterúr!" (Hm, mester úr? Urak azok a... A fiam ... ha-ha-ha!) „Nézze, -tér úr, elhoztam ezeket a cokulákat. Féltalp kellene rájuk. Most rögtön. Haj'-falban utazok. Tuggya, idénymunkára. Gyárba. Hiába, ez sem ér semmit,hun ide, hun oda. Sose nyugszik az ember." „Igen mondja a mester és

507

33

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


hallgat. Néz maga elé. „Tegye oda a polcra. Egy hét mulya megnézheti ..."

A vendég ámul: „Egy hét mulya? Most, mingyár kellene. Reggel iitazom."„Igen", mondja a mester... A vendég kérd őn néz rá: „Szóval meglesz?"(„Mi ez? Mért ilyen mogorva ez az ember? Milyen jókedv ű volt azelő tt.Hogy el lehetett beszélgetni vele. Ugyan mi lelhette?") „Nem lesz meg", mond-ja a mester. „Nem érek rá". A vendég néz. Feláll. Az ajtóhoz lép. Karjánkalimpálnak a bakancsok. Mégegyszer visszanéz. „Jójcakát". Az ajtó ismét

becsukódik mögötte.A mester térdén zsíros, ormótlan bakancs. El ő tte a faszöges dobozban

újságoldal és levél. A fia levele, a városból.

„Ez is gyárba akar menni. Gyár ... gépék ... gyár."

A mester feláll, az ablakhoz lép. Ővatasan föltesz rá egy kartonlapot.Aztán csendesen visszaül.

„Nem megy az úgy, gyerek, ahogy te elképzeled. Mert te csak ,a teóriátlátod. Holott a gyakorlata fontos. Százszor megrágtam már. Nem tudod te,mit jelent az, beadni az ipart. Várasba menni ... Hogyisne! Még csak az

kéne! Itt legalább szakmám van. Kenyerem. Biztos kenyerem. Еs van egykis házam, családom, meg két hold a nádas mellett. A többi nem fontos.Majd jóra fordul egyszer. Hiába, ez a legkomisszabb id őszak. A kisipartnyomja a gyár. Na meg az állam. Az állam nem tűri a kisipart. Ki alkarjaírtani. Ezért segíti a gyárat. A gyár meg mindent géppel végez. Sorozat .ban és gyorsan. Persze, olcsóbban is. Nekem meg minden darab bőrért átkell lépni a várasba. Egy egész oldalt sose vehetek. Egy oldal piros vagyegy oldal kék, egy zöld, egy sárga, barna, fekete ... Ki gy őzné? Ki tudnaannyit befektetni? Csakis a gyár. Igy aztán könnyen nyom bennünket. Azállam meg adóztat. Igen, gyerek, te is azt mondod, hogy mi teljesen fölös-

legesek vagyunk. Na jó, gyerek. Mondjuk, hogy veszel égy pár új cip ő t.Gyárit. Fél év mulya kilyukad a talpa. Akkor eldobod, úgye, és veszel má-sikat. Na látod, neon, megy az olyan könnyen. A gyar nem ver föl nekedegy pár spiccvasat. £s szakad is a lábbeli. Nekünk mindig lesz munkánk.Hallod, gyerek, elvétetted a dolgot. Meglátod, jórafordul még egyszer ne-künk is."

A mesternek négy visítozó gyereke van odahaza. A legid ősebb tavaszravégzi a nyólcosztályast. Aztán kimegy az életbe. Az apja cipészt akar ne-velni belő le.

„Látod fiam, én úgy kuporgattam össze mindent. A műhelyt, házat,földet. Külön vettem minden szerszámot. Neked meg itt van. Csak be kell

tini és dolgozni. Minden a szádban van. De a gyereknek nem kell a szer-szám. Nem kell a műhely. A gyerek városba akar menni. Mérnök lesz,mondja... Na, abba beleszólunk mi is. Ösztöndíj? Nem kell az nekünk.Nekem гesterségem van, mért szoruljak az állam ségítségére. Еn addig"nem koldulok, míg nem muszáj. Mért legyen tanító a fiam? Hagy hat vagy

508

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


tíz évig dobálják, ahogy NEKIK tetszik. Kidobják az istenhátamögé, va-lami elmaradott faluba. Koszos gyerekeket iktatni. Persze, a mérnöki isko•-lába neon adnak ösztöndíjat. NEKIK tanító kell, valamelyik rongyos faluba..."

(A mesternek egy kis háza van, arra kijjebb. Apró viskó, gerendás is.Egy szoba, konyha, kert.

A szabában petróleumlámpa ég. Négy gyerek ül a padkán. Kett ő már

alszik, úgy ültében. Az anya belép, kannával a kezében. Tejet hozott. Ova-tosan leteszi az asztalra. „Apátok még nem jött?". „Nem", ásítja a nagyab-bik. „Biztosan kártyázr_i ment, vagy a kacsmában akadt meg."

A gyerekek már ágyban vannak. Csak a legnagyobb ül a padkán. Al-madozik. Tervez ... Lehet, hogy mérnök lesz. Mindig szerette a számtant.Gépek, gyárak, gépek ... Számok ... ötöse van számtanbál.

A lámpa lecsavarva pislog.

Csend van a szobában. Három ártatlan teremtés boldog mosollyalálmodik).

„... Azt mondod, gyerek, adjam el a földet. Te már találtál állást aszámomra. Hát csak tartsd meg, gyerek. Hogy jót akarsz nekünk? Hát ne--kem `ne akarj jót, gyerek! Azt mondod, adjam 11 a házat, nyujtsam be azipart. Menjünk a városba. Üzembe. Vagy gyárba. Hm, van benne valami.Nagy kapacitás vagy te, gyerek. Csak az a baj, hogy ez mind teória. El-képzeléš. De a gyakorlat mást mutat, gyerek .. .

Na já, mondjuk, eladom a házat, földet, beadom az ipart. Azt mondod,lenne állás. Keresnék, mondjuk, tizenötöt. Négy gyerek utána pótlék tíz-ezer. Ez huszonöt. Aztán azt írod, hogy otthon is tezgázhatok egy kicsit.

Mondjuk, összesen harmincezer. A ház és föld árából bútort vennénk, szé-pet, modernet. 1 s ruhát, mert már íntó rongyalak vagyunk. lgy aztán el-menne a pénz. Vagy ha maradna is valami, abból te villanysporhetet, hű -tőt meg mifenét vásárolnál. Oszt parkettás szobában laknánk. Aztán öt évmulya, mondod, biztosan kapnánk lakást. Addig majd meglennénk vala-hogy. Te már tudsz is lakást valahol. Csak úgy, ideiglenesen. öt évig, ugye-bár. Hej, gyerek, öt év nagy id ő . öt év, hej, tudod te, mi az, hogy öt év?Na, mondjuk, az is eltelne. Mondjuk, kapnánk lakást is. (De ez egyáltalánnem biztos. Addig még jöhet valami fordulat is.) De, mondjuk, mégis kap-nánk lakást. De arra nem számítasz, gyerek, hogy a ruha elszakad. A bú-tor egyszer tönkremegy. Akkor, öt év után, lenne egy koszos lakásunk, sem-mi más. Egy kis, városi lakás. Kert és udvar nélkül. lJ.s jószág nélkül, per-sze. gy kellene venni a zsírt, a húst, a zöldséget. Mindent pénzért kel-lene venni. Mert disznót se tarthatsz, ugyebár. De föloszolhat a vállalat is.Vagy fölmondhatnak. Mit tennél akkor, gyerek? Indulnál vissza, bútor.ruha, állás, ház és ipar nélkül. Vagy könyörögnél, mi? Emberek, adjanakvalamilyen koszos állást. Koldulnál, gyerek. Vagy hazajönnél ismeét? Bá-

509

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


mulnád az embereket? Megá11nál a házunk el ő tt és azt mondanád: Valami-kor ami házunk volt...

Nem, gyerek, err ől tegyél le.Igen, azt is mondod, szegények vagyunk. Nincs új ruhánk. Nincs új bú-

torunk, villanyfő z őnk. De van hágunk, gyerek. Földünk és iparunk. Ezmind érték. Ezt ne feledd el. Engem nem ugratsz be. Tudom én, mit csiná-lok. Igen, gyerek, erről tegyél le örökre. Inkább az öcséd is suszter lesz.

Vagy borbély. Esetleg lakatos. De akkor is lesz kenyere. És négy közülegy biztosan suszter lesz. Az biztos alapról indul.És ne felejtsd el, hagy mi is megöregszünk. Kinek kellenénk mi ak-

kor? Neked? Azt ne mondd. Fütyülnél felénk. De így van házunk, földiink,műhelyünk! Egy házért pedig bárki elsirat bennünket.

„Igen, gyerek, erről teljesen tegyél le ..."(A mesternek műhelye van itta főutcán, meg egy háza, amarra kij-

jebb. Abban négy visítozó gyerek. Kett ő már kirepült, de négy még otthonvan. És abból legalább egy suszter lesz, egészen biztosan ...)

Sötét falusi főutca.

Éjfél.Egy kivilágított ablak fölött sárga cégtáblát csikargat a szél. Belül pa-

rányi villanyégő , asztal, polc és szék.A széken, fejét ormótlan, szurkos tenyerébe hajtva ül egy ember és

gondolkozik.

510 ;

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


BURKUS VЛI,ÉRIА

ÖRÖKSÉG

Már anyám méhébenfelkeresett engem a bánat.Аgyuk dörögtek .. .s egy behívónagyon messze vitte tő lünk apámat

Világra sem jöttem mégs már tudtammi. az remegve várni.Anyám szíve bennem dobolt,ha házunk elő tt a postást látta megállni.

Akkor még nem láttam a napot,szél még nem borzolta selymes hajam,de anyáп г rettegése megtanított,hogy biztonságbansose érezzem magam.

Anyám bús szíve alattmegfogta kezemet a bánat,mert egy zakatoló,s e tét vonatoly messze vitte tá'lünk apámat.

1957.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


MAJOR NÁNDOR

U D VAROK

Kapuk, falak, ajtók és ablakok határolják az udvart, mely magábazártkerek világként teng-leng. Minden udvar sziget a nagyvilágban, körülbástyázott, elzárkázott sziget. Minden pirinyó szigeten megtalálod a nagyvilá-got, de a nagyvilágon elvész a falatnyi sziget. 0, bérkaszárnyák ajtókkal,ablakokkal, falakkal elhatárolt; magábazárt, tarka világa, apró és szürkehétköznapjaitokat csak a csillagok kísérik kitartó figyelemmel, és akró-

nikás, a sziget lakója, aki sietve odavetett kusza soraival immár egy

máson nyugvó füzetek jónéhányát töltötte meg, hogy egyszer talán majdformába öntse szétfolyó életeteket.

Addig megmaradtok hevenyészett jegyzeteknek s talán egy kicsit do-kumentumnak is.

T A L Á N Y

G uszti, a negyvenötéves aggle-gény ,a pusztulás szerelmese.

Vaksi szeme felragyog a szemüvegmögül, ha valahol valami elpusztul,használhatatlanná válik. Kerülgeti.Alkuszik rá. Csak nagyritkán vanpénze, hogy megvegye. Egyszer,évekkel ezel ő tt vett egy rossz bi-ciklit, kipofozta és sikerült eladnia.Azóta mindig az ócskavas-telepen

sündörög. Itthon az udvar végébenbajlódik vasaival. Ott a szobája is.Egyedül él. Еszrevétlenül. A multkormegvette az Otpadban egy kiszuperáltfavágómotor rozsdás vázát. Favá-gót csinál belőle ... Autót. Kamiont.Majd fuvaroz. Szenet szállít házhoz.Kerített egy volánt és négy kereket.Aztán csak nézegette. Egy hónap,

kettő . Később eladta a pusztulásrmásik szerelmesének, aki talán majd:selejtes gumiabroncsot tesz a, tákol-mányra és eladja a pusztulás har-madik szerelmesének, aki. .

És így tovább.

Guszti munkanélküli. Azt mond-ják, ,n pszámból él. Senki sem voltjelen, amikor a népszámlálás kérd ő -

ívét kitöltötte, senki sem mondhat-ja hát meg hitelesen, mit írt foglal-kozásául. Állítólag volt id ő , amikorhónapokig állandó munkaviszony-ban volt, egy gyárban. Mostanábangyakran eltű nik, s pár nap múlvaismét megkerül. Azt rebesgetik,ilyenkora sző lőkbe jár dolgozni. Hanagyon megszorul.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Minden hónapban egyszer, a szá-razka ubejáratnál a következđ jele-net jászódik le:

Guszti a kapu felé igyekszik. Afalhoz lapul, szinte surran. Ponto-san a feje felett vágódik ki a Nagy . -

ságosasszony ablaka.

— Guszti úr kéremti — szól a nyug-

díjas postakisasszony, aki tevedés-b ől került ebbe az udvarba, —Guszti úr kérem, hallom, nősülnikészül?

(Gusztit soha életében senki semurazta, csak a Nagyságosasszony, sezért ilyenkor módfelett ellágyul.Azonkívül a Nagyságosasszony márévek óta vele hordatja a fáskamrá-ba a szenet. És fát vágat.)

Igen, nagyságos asszony, ké-szültem — áll meg kissé félszegenGuszti.

Éppen három napja, hogy kisem mozdulta lakásából, Guszti úr.Épp hogy csak mutatkozott.

Igen. Úgy van nagyságos asz-szony, mert ... — s itt elhallgat.

De én egy asszonyt is láttammagánál. Jól láttam, Guszti úr?

Igen, nagyságos asszony, mert

nősülni készültem. Próbaid

ő

n voltitt az asszony.Hogy érti azt, hogy próbaid ő n

volt itt?

Úgy rtem, hogy csak volt,nagyságos asszony, mert már el-küldtem.

Hogy-hogy, Guszti úr?Hát azért, mert, nem vált be.

Ez a párbeszéd minden hónapbanegyszer elhangzik a szárдzkapube--járatnál, balra, az els ő ablak alatt.Ebben a hónapban a Nagyságosasz-szony a fentieken kívül még meg-kérdezte :

Mondja, Guszti úr, miért ké-szül maga mindig elseji után nő -•ülni?

Guszti meghökkent. Nem tudottválaszolni.

A TÉVEDÉS

Nagyságosasszony szobájábanunokahúgán kívül (aki múlt

nyáron volt nála egy hétig Magyar-országról), no meg a szállitómunká-

sokan kívül (akik ideköltöztették aNagyságosasszonyt) még senki semjárt. A Nagyságosasszony mindigmindenkivel az ablakon át közleke-dik, bárki kopogtat is be nála, (akézbesítő tó) a tejesasszonyig), nemajtót, hanem ablakot nyit. Az ud-varon ritkán látni, . s Gusztin kívülsenkivel sem beszélget; kívüle csaka házitanács elnökét szólítja meg,elseje után, amikor a lakbért kellfizetnie. Tlyyenkor kivárja, mikorhalad el az ablaka alatt ,a házita-nács elnöke, kikopog, s kinyújtja azablakon a háromszáz dinárt.

Szobájának ablaka az utcára nyí-iik, az előszobáé az udvarra -- aszárazkаpubejárattól balra, az els ő

ablak. A Nagyságosasszony fel-váltva jár az egyik ablaktól a mási-kig, de összehasonlíthatatlanul töb-bet időz az előszoba ablakánál.

Valahonnan kiszivárgоtt a hír,hogy a Nagyságosasszony harmincéves karában férjhezment egy adó-

tisztviselőhöz és két évig boldog há-zaséletet élt. Férje meghalt, többénem ment férjhez.

Minden héten kétsžer, — kedden éspénteken — elsétál a városi Könyv-tárba s két-két könyvet hoz. A la-kók régóta látják, hogy régi képes-Újságokat is szokott olvasni az ab-lakban, a Hollófekete Lánya Szín-házi életet és az Új id őket vélte fel-ismerni bennük.

A politikától mindig távoltartotta

magát, s még a házitanács-válasz-tásra sem lehetett megagitálni. An.-nakidején, amikor sű rű bben voltakválasztások, mindig megvárta, hogyaz agitátorok külön érte jöjjenek,hagy, „minden eshet őségre" fedezzemagát és megnyugtassa lelkiismere -tét: kényszerült részt venni a vá-lasztásokon.

51 3

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Minden második nap kimegy apiacra é akkor aprólékosan vásá-rol -- jó három 'orját viszi igény-be ez a munka.

Egyszer, amikor az ablaknál ült.a gyerekek az ablakába rúgták alabdát s kitörték minden üvegét;ekkor, szemüvegét rángatva, emlé -kezetes csetepatét rendezett a Nagy-

ságosasszony, úgy, az ablaknál áll-va s néha kihajolva, egyébként együvegszilánktól jómaga is megsérült.A lakók azt hitték, ezután nem lát-ják többé az ablakban a Nagyságas-asszonyt. Tévedtek. Másnap egymunkás szúnyoghálót szerelt fel azablakra, bár késő ősz volt. A Nagy-ságos asszony dirigálta.

Egyébként nyugdíjból él.A lakók méa azt tudják róla, amit

ideköltözésekor mondott.Póstatisztviselőnő volt, szépen be-

rendezett lakása is volta központközelében. Néhány évvel a háborúután áthelyezték Boszniába, egy is-meretlen kisvárasba.

Nem fogadtam el a kinevezést.Ugyan mit csinálnak én ott, a vad-emberek között? Inkább nyugdíjbavonultam!

1Js elbeszélése szerint éppen ezértvették el tőle az ő szép lakását ésutalták ki neki ezt a nyavalyásat.Amikor a végzeslsel kezében először

állított be az udvarba, végignézetta Földszintes bérkaszárnyán, majdrögtön visszafordult:

Nem, én tévedésből kerültemide!

E mondat jegуében vonult visszakésőbb szoba-előszobás lakása ele-fántcsont-tornyának magányába. 1 saz ablakokkal elzárkóz.att a világ-tól. Az ablak mögé húzódva, h ővö-sen, fölényesen — nem vállalt kö-zösséget semmivel.

1 n tévedésből kerültein ebbeaz udvarba ... — szikrázott a szeme,valahányszor méltatlankodott vala-mi miatt (ilyenkor kinyitotta az ab-lakot, hogy kihallatsszék a hangja,jómaga nem az ablaknál, hanem azelőszoba mélyében állt, szavait nemintézte senkihez, de úgy beszélt,hogy mindenki magára vehesse és

vegye), s egy ilyen esetben a sof ő r,aki vállalata kocsiját ott mosta azudvarban, odaszólt:

Tévedésből! Tévedésbő l jöttmaga a vilagra!

E hallatlan incidensnek hallatlankövetkezményei voltak. A Nagyságos-asszony egy álló napig nem mutat-kozott az ablakban. Aztán pedig he-

tekig csak •a függöny mögött üldö-gélve volt hajlandó pillantást vetniaz udvarra.

Ma ismét rendesen, a függönytfélrehúzva jelent.

SZENTIMENTÁLIS

TÖRT$NETА Eollófekete Lány az udvar leg-szebb lánya, az udvar tündére.

Minden asszony féltékeny rá (jótnevet rajtuk), ezért alig is vált szótvele valaki.

A sofőr szép, tizennégyéves kis-lánya titokban rajon5 érte, úgy te-kint rá, mint valami istenn őre, s hasenki sem látja, megszólítja, s bol-dog, hagy egy-két szót válthat vele.

Egy szép vasárnap este, amikora Hollófekete Lány belépett a sötétudvarba, mindjárt meglátta, hogy az

egyetlen akácfa alatt áll valaki. Asofőr lánya volt. Megkérdezte tőle:Mirő l álmodozol, Dóri,kám?Nézem a csillagokat.

A Hollófekete Lány hangosan • fel-nevetett.

Szereted a csillagokat?' — kér-dezte.

Szeretem — válaszolta a kis-lány.

A Hollófekete szótlanul állt egypercecskét.

)

n is szerettem a csillagokat,Dórikám. De olyan messze vannak,hogy ne álmodozz róluk. >Jn is na-gyon szerettem őket, de a csillagokközül nekem csak a tisztek csilla-gai jutottak...

És kacagva tűnt el nyúlánk, for-más alakja szobácskája ajtajáaban, sarra gondolt, hogy a fiúk mind na-

51 4

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


gyon jók, csak a pénteki, az Iván,az komisz, és sértegexi is néha; atöbbiek mindig hoznak vacsorát ismagukkal, ő sohasem; a többiek fi-nomak és előzékenyek, ő durva; atöbbiek tréfásak, jó, szórakoztató,vidám fickók, ő akadékos és unal-mas, és csak ez telik ki tőle:

— De hát neked nincs is melled.

Miért nincsen neked melled?Keserű szájjal feküdt le ezen a

vasárnap estén a lány és sokáignem bírt elaludni, és ismét megfo-gadta, hogy elmegy érettségizni .. .

EgyébY>ént a Hollófekete Lány kétBórakor mindig megebédelt, aztángyorsan rendet rakott, s e készül ő -dés közben minden áldott nap meg-fordult az eszében: „Érdekes, énmindig úgy vagyok ilyenkor, minthaa férjemet várnám haza" S három

,órakor, táskával ,a hóna alatt min-' dig megérkezik a férfi. Minden naphárom órakor. Minden hétfőn Jan-csi, minden kedden Duskó. mindenszerdán Erik, minden csütörtökön .. .Pontosan három órára érkeznek --munka után csak ebédre mennek, aHat Ökör vendéglőbe, — onnanegyenest ide, s csak másnap men-nek el, munkára.

Hiten vannak testi-lelki jábará-tok, heten, minta gonoszok, s va-lahányan együtt jártak iskolába aHollófekete Lánnyal. Páratlan egyet-értésben élnek, s a hét közül hatminden elsején pontosan meghozzaa három ezrest a Hollófekete Lány-nak, aki ilymódon a legjobb havifi-zetésesek közé tartozik az udvarban.A hét közül csak hat. A hetediketnem vállalta a lány. Könyörögtekneki mind a hiten, s bizonygatták,hogy hét nap van egy héten és nemborulna fel a beosztás, de ő hajtha-

tatlan maradt.A vasárnapot megtartom sza-

badnapnak. Mindenkinek van sza-badnapja, nekem is kell. Hogy kép-zelitek ti, г xekem ne legyen sza-badnapom?

Ugyan, ehh, — zúgták kórus-ban a fiúk.

S mikor a lány látta, hogy se-hogysem boldogul velük, kacagva,cinikusan mondta:

=- Hát nem tudjátok, hogy senkisem él meg honoráris munka nél-kül? Nekem nagyara kell az a sza-badnap!

Kitört a röhej, szinte gurultak afiúk, vége nem szakadt az ugratás-

nak, csak mikor már lecsillapodtak,akkor látták, hogy faképnél hagytaőket a lány.

A hetediket semmiképpen semvállalta.

A hetediket, valamikor régen, mégiskolás bakfis korában, naggyon sze-rette. Fülig szerelmes volt belé.

A KIS NAIV

ѕ zakatlan csend az utcán. Dél-után egy óra. Derű re-borús idő .

Az öregasszony egész délelőtt akapuban ül, mint máskor is. Rassza lába. Naphosszat üldögélt. Szét-löttyedt, kövér asszony. Görbemeggyfabotját az ölében forgatja.A hét félmeztelen gyerek, az uno-kái, kiket sorjában, ahogy születtek.a grandjára bíztak, tizenegy körül el-vágtázott a másik utcába. Akkor

felemelte görbebotját:Megállj! Utánad megyek!De a gyerakek hátra se fordul-

tak. Jól futott mind.Amikor eltűntek a sarkon, megint

leeresztette a botot.Délben kijött a másik &egasz-

szony. Éppen olyan kövér, csak nemLöttyedt. Szintén rossz a lába, degörbebotot nem ,használ. Anyó mel-lé ült.

Fél egykor azt mondta:

Kettő

kor mennek a Juciék es-küdni.Valamivel egy előtt ismét meg-

szólalt:Mégsem ahhoz ment, aki vagy

két évig járt ide hozzá.Ekkor végigfutott az utcán egy

kacsi.Megnézték.

51 5

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Egy órakor nagy széllel kirobo-gott az utcára egy fiatalasszony.Anyó menye. Rwhája könyékig fel-gyűrve. Kezét könyékig kiáztattaa víz.

Anyó, gyű jjön gyorsan, kimo-som a ruháját.

Az öregasszony riadtan pislantottföl:

Most nem megyek.Na, gyüј ј ön, ne beszéljen!Nem megyek, mert most már

két órára nem szárad meg a ruhám.Elég volt, ne kéresse itt ma-

gát, nem érek rá, — mondta afiatalasszony, és megrángatta a széktámláját.

Juci vagy nem Juci, más ismegesküdött és mégis idejutott, gye-rünk befelé, ősz óta le sem vitetteezt a ruhát, elég volt ebb ő l. Mikormowakodott utoljára, na gyorsan, naépp a Juci .. .Еs a fiatalasszony kitárt karok-kal hessegette be a totyogó öreg-asszonyt, aki jajveszékelt és sírt vé-gésvégig a hosszú udvaron.

A szembenlévő ház második eme-letének erkélyén játszadozó kislány,akit épp az előbb öltöztetett át azamyja, lélekzetfojtva nézett le az ut-cára. Aztán halkan ezt kérdezte:

Miért nem bírja a néni meg-nézni Jucit, ha most kimossák a ru-

háját?A közelben senki sem volt. A vá-lasz elmaradt.

RIADALOM

A zömök, szélesvállú vasmunkás-nak, aki közismerten kommu-

nista, hajdani munkahős, huszon-

néhányszoros rohammunkás és eh-hez hasonló, immár tizenegy esz-tendeje minden áldott nap, amikorhazaérkézik a munkából, első dolgaa szobába menni, leakasztani azágyak fölül á két szentképet, le-akasztani a harmadikat is a kony-hában, és a spajzba vinni, a stelá-zsi mögé dugni. Tizenegy éve min-

den áldott nap, hősi kitartással éstürelemmel. Felesége épp ily türe-lemmel nézte végig ezt a munkát,egy panaszos szót sem ejtve, s ti-ze4negp esztendeje kitartóan, mindenreggel, amikor a férje elment amunkára, előszedte a szentképeketés visszaaggatta régi helyükre. Atizenegy év alatt soha egy szó sem

esett közöttük errő

l.Az elmúlt hétfőn csak jó késő -délután érkezett haza a vasmunkás,nagyon fáradtan. leverten. A munkástanács ülésér ől jött; rágódó ter-mészetű ember volt, .nagyon elmor-fondírozgatott, s amikor hazaérke-zett, egyenest az asztalhoz ült ésazt mondta:

Na, add csak az ebédet.Az asszony hozta is a sporhert

szélérő l a lábast, rakosgatott az asz-talon, a vasmunkás pedig a rend

kedvéért szórakozottan bár, de meg-.kérdezte: „mi újság?" ám oda sefigyelt, mit mond a felesége; nagyon elmorfondírozgatott magában.

Amikor kanalazni kezdte az ételt, .

az asszony átszaladta szomszédba:Nem vette le a szentképeket. .

S már jött is vissza.A szomszédasszony átfutotta má

sik szomszédasszonyhoz, az a har-madikhoz és így tovább.

Mindenhol csak egy-egy röpke?

mondat hangzott el:Megtért, nem vette le a szentképet!

-- Valami baj van, mert csakmost jött haza és nem vette le .. .

Változás lesz, most gyütt haza a...

Kilépett a pártból és .. .És egyenként szállingóztak a

konyhába, ahol ,a vasmunkás bé-ké~en ebédelt és felesége éppoly bé-késen tett-vett. Két perc alatt meg-

tilt a konyha. Ott volt az udvaregész • népe, aki csak befért. Meg-rőkönyödve és értetlenül nézett fela vasmunkás és megkérdezte:

Mi az, mi baj van, miért cső -dültetek így össze?Еs végignéz rajtuk. Azok motyognak, mondogatnak valami érthetet-lent, vigyorognak, becsmérвlnek, le-

516

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


nézők, kajánok, jóakaró mosolygó-sak, — de mindegyiken csodálkozás;a vasmunkás kérdőn néz feleségére,s akkora falon függő szentképreesik tekintete. Elvörösödik, végtelendühbe gurul, fölugrik, lerántja afalról a szentképet és teljes erejé-b ől a földhöz vágja. Millió szikrávápattan szét az üveg, a ráma szét-

porlik . .--Ahá, hát ezért? ! — kiált egy

hatalmasat, a felesége pedig felsi-kolt:

Földhöz merted verni' a szent-képemet, te...! — és ömlik a szava,mint a láva, izzó, forró láva. .

Fél perc alatt kiürült a konyha.Ennyi történt csak.Másnap elváltak.

M A G Á N Y O S

J E G E N Y É K

É gimeszelő úgy ment végig az ud-varon, utcán és mindenütt, min-

dig olyan szótlanul, komoran, ahogybús, magányos jegenyék ballagnak avégtelen dű lőutak mentén, arra kint,a végtelen tanyavilágban, ahonnanisko'ába került ide, a városba. Aziskolázás azonban annakidején vá-ratlanul megszakadt és Égimeszelő

hivatalnoknak ment ,a város szép-számú havatalainak egyikébe. szi-get ő az udvarban. Az özvegy susz-teranyónál lakik, aki a ház lakói-nak emlékezete óta mindig a kony-hájában. húzódik meg, szobáját pe-dig bérbeadja, (azel őtt) három ágy-rajárónak — fiatal munkások, ta-noncok voltak leginkább, s gyakrancseréltek lakást. Egyszer három

csaruga gyerk ő

c férkőzött be ideanyóhoz, egy este meger ő szakolták,majd kirabolták, akkor anyó elha-tározta, hogy csak komoly ember-nek adja bérbe a szobát, ha egy-nek, hát egynek. Azóta lakik ittÉgimeszelő . Négy éve. Bárgyú bé-lességgel.

Еgimeszelő , mikor betöltötte aharmincadik életévét, mégegyszer —és ó, hányadszor, naponta hányszor!

szemügyre vette hegyes csontjait, .

pipaszár lábát, melyre minden lépésnél rácsavarodott bő nadrágszára(s zűket nem varrathatott, mert írtózott a gondolattól, hogy fogpisz-kálóhoz hasonlítsák), megtapogatta

csontos arcát, erősen kopaszodó fejét, s elhatározta, többé nem próbálkozik az orvossal, mert úgyishiába minden.

Azon a verőfényes nyári délutá-non, szépen felöltözve, nyakkend ő-ben, kabátban elindult a városba,sétálni. A fél udvar éppen akkorkészült 11 a folyóra fürödni (Égi-meszelő sohasem járt a strandra,nyáron is a Városi Fürd ő kádas ka-binjait látogatta), nagy kupalkta-

nács volt az udvaron, ső is megállt

előkelő hanyagsággal és mosolyog-va, néha kérdezgetett is, nevetett is.Az egész udvar egyhelyre csődült, stán negyedóráig sem tartotta tré-fálkozás, mely úgy felvidította Égi-meszelőt. S amikor ,a fürdésre ké-szülők közül mindenki egyszerre ló-dult a kapu felé, az udvaron egye-dül maradt Égimeszelő és a kétgyerekes özvegyasszony, az áruházi kiszolgáló.

A Nagyságosasszony — a száraz

kaporbejárattól balra az első ablakfelfigyelt, hogy Égimeszelő és az .

özvegyasszony nehezen találva mega beszéd fonalát, egy-egy félszegmondatot kinyögve, kíno s szünete-ket tartva, de mégis kitartóan álla napon, az udvar közepén,egymással szemben, kissé szétvetettlábbal, ám egy tapodtat sem tágít-va. A Nagyságosasszony negyedóramúlva elképedve látta, hogy mind-ketten nevetnek, mocorognak az ud-

var köг

_epén, a napon, egymássalszemben. Még egy negyedóra múlvaa Nagyságosasszony (aki tévedésbő lkerült ebbe az udvarba) megbotrán-kozva (s naponta többször is meg-botránkozott és sohasem fáradt belea megbotránkozásba, évek hosszúsorán sohasem) látta, hogy az öz-vegyasszony a lakása felé tessékeli

517

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Égimeszelőt, s mindketten be ismennek. („Példátlan eset, Égime-szelő úr mé¢ soha senki lakásábabe nem tette a lábát!") A konyha-ajtó tárva-nyitva maradt utánuk. ANagyságosasszony visszavonult azablakbál, a szekrényhez ment ésszínházi távcsővel tért vissza, legug-golt, a függönyt az ablakpárkányig

felemelte s hamarosan jól látta anyitott ajtót. Azon túl pedig őketkettő jüket, az asztalnál ülve, egy-rnással szemben.

Az üzletek ötkor nyitnak; fél öt•e lőtt Égimeszelő nagyon elszomoro-dott s ezt mondta:

— Egysv 1 régen, volta falumbanegy lány aki nekem nagyon tetszettІ 'égóta figyeltem is, és egy májuselseji n, szép ünnep volt akkor, ebéd-utn felkerekedtem, sétáltam befelé

a faluba, háta házuk kapujában ta-lálkoztam a lánnyal. Megálltam ésbeszélgettünk egy órahosszát, kett ő t,hármat, jól benne voltunk már adélutánban, hát a lány behívott,aztán leültünk a gangon és beszél-gettünk tovább. Esti azt mondtanx

neki, jöjjön hozzám feleségül. Le-gyen az én feleségem. Akkor ő hall-gatott egy kicsit és azt válaszolta,hogy ... majd"meggandolja.

Égimeszelő elhallgatott.És? — kérdezte halkan az asz-

szony.Találkoztunk mi aztán is, de

nem beszéltem vele. Nem mentem

el hozzájuk.Az asszony hallgatott.Aztán... két év múlva férj-

hezment a lány — nyögte ki Égi-mészelő .

Ot órakor nyitottak az üzletek ésaz asszony sietett munkára.

Égimeszelő másnap vett valamitabban az áruházban. Harmadnapis. Negyednap is. Vett minden nap.Minden nap találkozott az asszany-nyal. Végigballagott az udvaron, ut-cán, áruházon, minta bús, magányosjegenyék" a parasztszekerek mellett,hosszú dű lőutak mentén. Lassan.Szótlanul. Mogorván-rátartian. Ma-gányosan.

Az asszony két év múlva férjhez-ment.

5 1$

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


6ИОS А PIJADE

6VIUVEI

ENTERIEцR (IOBBRA), FENY-цЕS LEPOGLAVAN (LENT).

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A STRATFORDI

SZÍNHÁZ

VENDÉGSZEREPLÉSE

LAüRENCE GLIVIER

VIцIEN LEIGH

ALAK IVEBB ANTHONY QllAYLEMAXINE AUDLEY

JELENET A TITUS yANDRONICUSB _ L

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


F I G Y E L D

LÓRINC PÉTER

» ÉN HERMAL J6ŠKA VAGYOKlс с :

К ј ntа téli óriás-kristály hópelyhek, amelyek vízzé olvadnak kabátom

bolyhán, úgy szállingóznak el, úgy hullnak el csatákon, életharcban avén harcosok, és idestova magamra maradok, egyre elhanyagoltabb teme-tőkertemmel szívem alatt. Mert már nem erek rá gondoznia sírokat. És.

talán stílusosabb is, hozzájuk illő

bb is a bozót, amely benövi vén szívemet.Mert nem szoktak virághoz, mosolyhoz életükben sem. És ki gy ő zné hor-dani a virágot a tengernyi sírra, ki gy ő zné gyomlálnia gazt, ha senki semtapossa úttá a sírok közti tenyérnyi helyet. Mert valljuk be, lefoglal ajelen, nincs érkezés a holtakra emlékezni. Csak ilyenkor; olyankor, ha újhalottat temetik szívem temet őkertjébe, olyankor vagyok kénytelen körül-tekinteni, ha akad-e még talpalatnyi hely az új barát számára, és ilyenkorráismerek a régi sírokra is. N[ert régen, nagyon régen kezdtem az átalaku-•lóst vén temetđvé. Először még az őskorban, amely mintha már nem is azén életem része lenne, ott valahol az els ő háború idején. Mert akkor is

akadtak harcosok is, a háborús hacacáréban is, olyanok akik a háború el-len vették fel a harcot. Azutáni, jött 1919, és elvitte az emberek javát és.közöttük, jaj sok-sok barátot is. Vajon ki emlékszik még a Hoffmann test-vérekre, Bélára és Nándorra, Margitra és Sárira; Bélára, aki el ő ször mond-

ta ki elő ttem a Damjanios és Aréna út sarkán, a kis kávéházban a szót:Proletárdiktatúra. Mert akkor még csak 1918-at írtunk és akkor még csaka fronton, csak orosz bakáktól hallottam ezt a szót, oroszul. És ott voltmellette a szomorkás Fiser Mihály is, aki kés őbb Szabadkára került, hogyinnen dobják át vissza Horthyékhoz, a halálba. Azután következett Tominbomló, akit 1920-bon, még az Obznana el őtt, vertek halálra a pancsovai

rendőrségen, azután sorra 1929 halottai, köztük „Decsák", a vajdasági tit-

kár is. Azután 1941 halottai, Rozsarovszki Emil és Krum Betyárevics, Súl-mann Rózsi és Kócsa-Kolarov, Ottmár és Dóci és Rókus és ki gy őzné fel-sorolni mind a sok halott barátot, Angyát és Noét — és az egész temet đ -kertet. Jaj, de nagyon szégyellem is magam, hogy így egyedül itt marad-tom. rJgy érzem, mindenki meglátja rajtam: gyatrább, silányabb vagyoknaluk, azért maradtam rossz írmagnak, mert aki jelent ős, az elmegy, emlé--

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


kit hagyva szívek temetőkertjében. Ha bozótosak i's a kertek. Hiszen ígyillik hozzájuk, azokhoz, akik nem értek rá a maguk életéb ő l sem kigyom-

l~ ~ lni a gazt.Most újabb halottat temetek és — még mindig nem önmagamat" ... Még

alig két hete ott álltam betegágya mellett a zrenyanini tüd őgondozóban.Mindig készen állotta halálra, de sohasem hitte, hagy valóban meg fog

halni, és úgy mondta:

Idehoztak a tüdő

gondozóba, mintha ilyen vén csont még megkap-hatná a tüdőbajt. Nincs semmi baj, csak enni tudjak és meger ősödjem. Va-lami daganat van a nyeldekl ő mben, azt az egy pár csöpp tejet sem tudtamra áterőszakolni rajta... Ki kell metszeni a daganatot. Odafeküdnék 'akés alá, di az orvos szerint gyönge vagyok hozzá. Meg kell er ősödnömelő bb. De hogy erősödjem meg, ha nem táplálkozhatom? No, megcsinl-tam mára haditervet. Mit'mosolyagsz?! Hagy még mindig tervezgetek, ha-diterveket eszelek ki?! Ez a mesterségem, elvégre is. Atütnek, punktáciá-rak hívják talán az orvosok, átütnek majd é:s csövet vezetnek a gyomromfelé. Ha megerősödtem, megoperá]nak. S ; ott folytatom, ahol abbahagytam..

S már húzta ki a kis szekrényke fiókját és adta elő

az írásnyalábokat.Mert emlékiratait akarta megírnia vén harcos és készítette hozzá a jegy-zeteket.

Októbert ünnepeljük az idén, mondta, egyel őre az 1917-1921-es éve-ket kell megírnom. Itt vannak a széljegyzetek, „Gadenkensplitter", egy-egyszó, ahogy az eszembe jutnak egyes emlékeim. Csak nem mindig tudokdolgozni, nem mindig tudok elbeszélgetni, diktálni, az a daganata nyel-deklőmben nem hagy nyugodni. Pedig van néhány törvényjavaslatom is,meg kell írnom a vezet őknek, már egy részüket írásban is kidolgoztam .. .

És nekihevtfl az öreg Hegmál Jóska, magyaráz, valami rejtett, láthatat-

lan ellenféllel polemizál, mert így szokta meg a gondalk оdást, viták, so-rán, személyi és elvi harcok ütköz ő pontján, harcra, gondolkodásra, ajzvaminden porcika erejét.

Még nem tudom, de 'minden bizonnyal így halt is meg -- utolsó erejétadva ki a vitában, az utolsó csepp tüd őt köpve ki, az utolsó ép sejtet advaki mellébő l, amely még megmaradta nyІ І d.ekl đ rákos daganata mellett...Nem, mintha stílusosabb volna szavam, mert elképzelhetetlen, hagy Heg-mál Jóska egy pillanatra is ne vitázzon: emberekkel vagy halállal, esz-mékkel vagy rendszerekkel.

Mert én mindig megmondom, hogy mit gondolok, mert én a gorom-baságig őszinte vagyok ... i;n Hermál Jóska vagyok!

Valami romantikus hős volna Hermái Jóska?! Valami félelem és gáncs-nélküli lovag?! Valamikor — még ma is — fgy képzelték el a vén harco-sokat, a párttitkárokat. Másak, hogy szakítsanak a hagyományos felfogás-

5 20

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


sal, kövér .joviáli:s bácsinak festették őket. Hermái Jóska nem alkalmaz-kodik egyik sáblónhoz sem. De nagyon hozzáformázódik a bánáti harco-sok, a bánáti földmunkások szikár típusahaz. Egy. barátom, a szikár dináritípusról egyszer így nyilatkozott: „Hát mi az ördögt ől híznának meg? Mi-kor évezredek óta koplalnak."

igy volt talán a bánáti földmunkással is. Csakhogy ez a fajta embermég csak meg sem tudott n ő ni, hogy a magas hegyeken át kilásson a bú-

zatermő síkra. Minek is?! Rajta van a síkon, a búzatáblák még nem olymagasak, hogy re látna át fölöttük. Alacsony, sovány, szikár típus ez, egy-általán nem jelentős testalkatú. És ilyen Hermái Jóska is. Hagy a rák miatt gyöngült le talán? Hát volt mit leadnia rák- őfelsége parancsára? ! Csakaz akarat, a szörnyű indulat tartotta benne az életet és gerincezte benneegyenesre a tartást.

— Mert én Hermái Jóska vagyok!

Mert tengernyi volt benne a proletár-öntudat, és szemernyivel sem ke-vesebb az egyéni önérzet. Hermái Jóskát hányhatta az élet, lehetett •-

néha -- hullámhegyen, lehetett — mindegyre — hullámvölgyben, ő megma-radt a maga szemében els őnek, harcosnak., annak akinek igaza van, akielőbb-utóbb győzedelmeskedik: Mert én Hegmál Jóska vagyok!

Ahogy Vásza Sztájics mondogatta: Hermái Jóska is tudott szerény islenni, mert tudatában volt értékének. Ha másak keveset tartottak is néha-réha róla. Csak nézzünk szemébe az igazságnak, úgy ahogy Hermái Jóskatanátott, akkor is, ha éppen róla, Hermál Jóskáról, van szó.. Hullámhegyr ő lkuцárnvülgybe jutott, mert ahogy társai mondták róla — aki föltétlenültöbb volt mindannyiuknál — túlságosan szerette a „fityókot". Mikor kétvén harcos: Jóska és az öreg Mósa egyszer találkoztak, Mósa nevetve szólthozzá: No, öreg, szereted-e még a fityókot?! Jóska is elnevette magát, aztis harsányan cselekedte, tele tüd ővel, egész élete beleadásávaY — és úgymondta: „Mit tehetek, ha nekem nemi szervíroznák se ürmöst, se pezsg ő tse oherry ,brandyt, vagy mivel is kínálnak téged Londonban, s egyebütt? !És együtt mulatott az emberi gyöngeségen a két öreg. A két drága halott...

Elvégre, ha kereskedősegédként kezdte is pályáját, pincér is volt hosz-szú ideig és ismerte ,a kiilönféle márkákat. Talán mint pincér szokott hoz-zá? rJgy mint a Hoffmann-testvérek apja, aki elfogadta vendégei erkölcseités szifilisszel terhelten borult azután a családi nászágyra, hagy örökre be-

teggé tegyegyermekeit, a tehetséges írókat, tudósokat ...? Hermái Jóskanem ilyen pincér volt. O nem az urak erkölcseit erkölcstelenkedte ma-gára. De Hermái Jóska hosszú évekig volt illegális harcos, akinek nem voltfedele, ahová az esđ 1161 húzódhatott volna, nem volt kenyere, amit meg-szegett volna, nem volt asszonya, aki ölel ő karjai közé hazavárta volna.Mert akkori asszonya, ha szerette is, nem eléggé szerette, nem bírta kimelletti az illegális párttitkár-feleség életét .. .

52 1

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Könnyű követ emelni valakire. Annál nehezebb egyenes tartással har-colni végig ötven esztendőt ... Mert ötven esztendeig tartott Hermái Jóskaharca. 1907-ben kezdte és folytatta utolsó leheletéig, 1957 májusáig. Voltközben egy-két forradalom, egy-két világháború is, és Hermái Jóska mind-ből kivette a részét. És amikor csak sírra osztályharc folyt, az a HermáiJóska számára a szigorú illegalitást jelentette. l л Ρppen utolsó találkozásunkalkalmával, a zrenyanini tüd őgondozó halálos ágya mellett meséltem a vén

„Kaufmannak": „Tudod, hogy Beográdban a CK történelmi ósztályában,ahol a vén harcosok kartonjait állítják össze, ott sem tudták, ki vagy? !Ott volta kartonon illegális neved: „Kaufm,ann", de csak én fejtettem mega rejtélyt, és irattam hozzá, hogy: Heremál Jóska. 1 s Jóska édesen neve-tett, hogy visszaemlékezett illegális éveire. Legel őször is — talán nem szo -kásos éppen lírai írásokban ilyen esetekr ő l, nevén nevezni a dolgokat, írni,de Jóska élete, jelleme .megkívánja az igazmondást — a latrinai jelenet ju-tott eszébe. — „Ismerem, ismerem, — mondtam nevetve, — de Jóska, hahozzáfogott valamihez, nem lehetett letéríteni többé, így csak mondta ezesetet, amikor egy parkbor_ üldözték halálra a kapók, és nem volt hová

rejtő

zni, csak a latrina kínált rejteket. Szerencsére volt széles párkánya kétoldalt, arra terpeszkedett. Bevilágítottak a kopók, de nem vették észre, sza-badon maradta további harcra. És aki megállta volna ezután alkohol nél-kül, az vesse Jóskára az els ő követ.

Jóska jó mesélő, elsőrangú társalgó volt, és írni is tudott — szinténhárom nyelven. Mert apja még inkább német volt mint magyar, és abbanaz időben a munkásmozgalom Bánátban jórészt német nyelven folyt aMerschbacherek, Osszuszkiak, Schmdt Józsefek idejében, amikor Bonyhádiis egyként szánakolt németül és magyarul, persze szerbül is, ha úgy adó-dott, és Malbaskiék, Mosorinszkiék is ismerték a bánáti nyelveket a szer-ben kívül is.. Mosorinszki, Tusánovics és mások, ott szerkesztették a Na-rodni Glast, Schmidt ott adta ki német füzetét, a „Die Mutter des Agita-tcrs"-t, éppen akkoriban, amikor a kis rTáska — sohasem nőtt ugyan na-gyobbra — belevetette magát a szocialista, szociáldemokrata mozgalomba.Pé,gen 116 volt már rá készítve, hiszen az apja is isimert mozgalmi embervolt és megtanította a harc, a májusi igazság jelent ő ségére. Nyolcan vol-tak a Heretál-gyerekek és amikor Pesten látták a gazdagok karácsonyiajándékait, e ők semmit sem kaptak, bizonyára eltört volna a mécses, deaz öreg Hermát, a 'kőműves megmagyarázta: „A karácsony az urak ünnepe,a hazugság ünnepe. Az uraknak szabad lopni, csalni, hazudni és azzal ün-replik a karácsonyt, a hazugság ünnepét, amit a szegényt ől ellopnak. Mimunkásék az igazság ünnepét, május elsejét ünnepeljük. És a Hermál-gyerekek nem sírtak, a Heretál-gyerekek vártak május elsejére, az igaz-ság ünnepére. Május elsején a Városligetben az öreg k őműves kiadta a jel-szót: „Ma minden a tietek: A ringlispil, a pofozógép, az egész városliget!"

Vidáman játszottak a gyepen, amikor a rend ő r rájukcserdített. De az öreg

52 2

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Fiermál kifizette a büntetést: ; ,Ma május elseji van, ma a büntetést is

örömmel fizetem!"

Így nevelődött Hermái Jóska a harc, az igazság kérlelhetetlen hívévé.Hozzám intézett leveleiben is arról írt: „A történetírás nagy erkölcsi fele-lő sséggel jár. Csak a tiszta igazat szabad megírni, még ha kedvez ő tlen szín-ben tűntet is fel bennünket! Jaj, annak, aki h ő si rémregénnyé fújja fel a

mi kis igénytelen életünket!" Hát ezért akarok méltó lenni Hermái Jós-

kához, ezért írom meg azt is, ami nem t ű nteti fel eszményi hősnek.

Hiszen, ha rajta á11, bármily nagy volt is az önérzet benne, hát senkisem ir magáról Jóskáról, ha csak rum egyúttal a mozgalomról is. Jóska

határtalan önérzetében elbírta tömjénezés nélkül. No, nem is volt része

benne sohasem. Pedig, talár_ megérdemelte volna néhanapján.

Mert sokat tett a Máért és ennek tudatában volt. Amikor el őször írtamróla, rend ő rségen 'talált régi, elsárgult okmányok alapján, akkor — mintkövetkező cikkemben írtam — „megszólalt a történelem", mert He'rmál

Jóska történelem volt számomra és azt írta: örültünk össze:baruló, összehajlónéhány öreg, feledett, vén harcos, hogy harcunk nem volt hiábavaló, hogyvisszaemlékeznek ránk, hogy tanultak t őlünk, hagy harcunknak nemcsakeredménye volt, de azt látják is, cl is ismerik az emberek, a kés ő utódok.

Sokat tett a vén Jóska elvtárs. És nem csoda, ha öregharcosak össze-•jövetelein mindig magához ragadta a szót. Legtöbb mesélnivalója volt, leg-jobban emlékezett, legszebben fű zte egymáshoz a szavakat és legmeggyő -z ő bben. 1914-ig, hét esztend őn • át csak az akk or szokásos osztályharc, a

szakszervezeti harcok, a választójogi harc. Azután következett ,a hábórú.н.ermál Jóska kivitte bel ő le a részét. Háborúzott, amennyire kellett, haímxrel-ámmal is, de kett ős harcot vívott: a háború ellen is harcolt, szer-

vezte a forradalmat a lövészárokban. Szóval és röpiratokkal, a fronton ésa hátországban, Temesvárott és másutt. Következett is a megtorlás, de nemtartott már soká. Jött a forradalom és Jóska Szegeden szervezte a kato -

nákat, a forradalmat. Amir_thogy Szegeden általában jórészt vajdaságiakállottak a forradalom élén: Andorka-Avas Sándor és Walisch, Udvardi és'kertnél és másak is, akik innen indultak és vagy ide tértek vissza vagy

kiindultak a világforradalomba, mint Wallisch is, aki legkülönb volt a

3(i-as évek osztrák polgárháborújában. Jóska egyuttal futárszolgálatot isvégzett Pest,. Szeged és Jugoszlávia között, s az odaát nyomott anyagot ittszórta szét. Azután végleg hazaköltözött — Zrenyaninba, azaz akkor még

Recskerekre. Itt *hamarosan élre került, mert nemcsak szóban, hanem tett-ben, határozottságban is els ő volt. Vukováron a Központi Pártvezet őségbeválasztatták, azután résztvett a második és harmadik pártkonferencián ésott beválasztották a Végrehajtó Bizottságba is, későbbi nyelven: Polit

büróba. Egyúttal Vajdaság párttitkéra volt. A szörny ű frakciós harcok so-rán egyik frakciónak sem adott igazat: sem a jobboldali Szima Markovics-r.ak, sem a baloldali Trisa Kaclerovicsnak, habár csika Trisóval — mert

513

34

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


él még az öreg — inkább szimpatizált. A maga éles módján — „én a go-rombaságig őszinte tudok lenni: Mert én Hermái Jóska vagyok!" — tá-

madta mindkét frakciót és ezzel Djúra Gyákovics mellé állott, meg a pan-csovii Hartmann András, az Öreg mellé. De a frakciósok gy őztek és az

illegális pártvezér Kaufmann a rövidebbet húzta. Már 1925-ben, kihasz-nálva ellene a pálinkásbutykost, mint részeges embert, kižárták a pártból.Í.gy írta meg, így mesélte mindezt maga Hermái Jóska. Bizonyára így is

volt, mert Jóska aligha hazudott. Mégis meg keli mondanom, mert az egyet-len — persze meg nem cáfolt — okm.ányt err ől szintén Hermái írta s ép-

pen Jóska történetírási elve alapján kell megírnom, hogy meg ne rójon

érte az öreg — valami részlehajlásért. De továbbra is részt vitt a moz-

galomban, írt, ágált, akciökat vezetett, szervezett egész 1927 májusáig, ami-kor lebukott és fegyházba került. Csak a monarchofasiszta diktatúra idejénkerült újra napvilágra. Akkor is bujdosnia kellett és amikor a német fa-

siszták betörtek, az inkább német mint magyar Hermált újra lezárták, majdNémetországba vitték munkaszolgálatra.

Mire hazatérhetett, már teljesen beteg volt. Mindenki látta rajta, csakő

maga nem akarta tudomásul venni. A cukorbaj különben sem betegség.Résztvett a szakszervezeti munkában, a frontmunkában is, még a munka-akciókban is, pedig akkor már nem volt fiatal. Csak éppen — Hermát

Jóska volt és nem tudott tétlenül heverészni, passziv maradni. „Mert énнermál Jóska vagyok." Utolsó percéig égett benne az akció vágya és ötvenévi munka és ötven évi harc után égett ki, amikor nem volt már benne

égő olaj, se tüdő , se ideg, se táplálék.Nem tudom még, hogyan halt meg, de úgy képzelem el: új akciók

tervét szőtte agyában, hogy hol is kezdi el az új életet, ha kikerül I tüd ő -

gondozóböl. Mert egy Hermái Jóska: ront vagy javít, de nem henyél! Mert

nem tud henyélni, szegény. 1Js odalenn is igyekszik minél előbb átalakulni

й j vegyi anayaggá az új ember búzájában .. .

524

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A francia irodalom. egyik kima-gasló egyénisége, Jean Cocteau acannesi fesztiválon vita-beszélge-tés alkalmával nyilatkozott anyugati világ film-mdvészetérđ ls ezzel kapcsolatban vázolta anyugati szellemi élet állapotát is.nem valami nagyon vigasztalóképet festett róla.Mivel a sajtó-értekezleten el-

hangzott kérdések és válaszok .

s г ószerinti, jegyzőkönyvi szövegenincs a kezünkben, csak a be-szélgetés lényegérő l számolunkbe ebben a cikkben.

LÁNYI ISTVÁN

A NYUGATI VILÁG

SZELLEMI VÁLSÁG ÁR ŐL

C

octeau kifejtette, hogy a nyugati filmvilág válságát nem ,a filmiparba

befektetett tő

ke vagy a tehetséges káderek hiánya idézte 116, mégke-vésré a televízió felbukkanása, hanem a tartalom krízise. Ezt a tételét hosz-szabb fejtegetéssel és példák felsorolásával támogatta. Véleménye szerintaz a szellemi forradalom, amelyet a II világháború váltott ki világszerte(s amelyet Nyugat egyszer űen nem akar tudomásul venni), még nem hatolta nyugati világ szellemi életének gyökeréig, s ezért ez a világ még mindiga két háború közötti káosz és konfúzió ködében balgong. A francia szellemiélet még mindig ugyanazoknak az áramlatoknak csatatere, amelyek a har-mincas évek vége felé küzdöttek az „abszolút világnézet" dics őséges címéért.

— Tekintsünk végig mind a két művészet termékeinek, alkotóinak és

vi;sszahangjainak pinarámáján, — mondta — és az lesz a benyomásunk,hogy valamilyen természetfeletti er ő mesterien mumifikálta az egészet, —úgy tűnik, mintha valamilyen egyes hüllőkhöz hasonlóan, halált és moz-dlulatlanságot színleltek volna, amíg a háború veszélye el nem múlik felet-tünk, hogy aztán ott folytassák a marakodást, ahol a tetszhalál el őtt ab-

kahagyták! Nen állítom, hagy ez a francia szellemi élet általános képe. De— nagyon elenyésző számú kivétellel — ez a helyzet.

A jelenlévő újságírók közül az egyik megjegyezte, hogy mivel az el ő -adó a Francia Akadémia tagja, ezt a kijelentését autoritatív véleményül

fogadja. A költő

elmosolyodott, s megjegyezte, hogyő

maga is valamikora francia és nyugateurópai szellemi világ egyik „fenegyereke" volt, akitkortársai „forradalminak" és „úttör őnek" tekintettek s jómaga azt a meg-tisztelést, hogy az Akadémia a soraiba fogadta, úgy tekinti, mint szellemirуugdíjaztatását.

— Kedves barátom, — tette hozzá vékony ujjai között forgatva jelleg-zetes, hosszú fekete szipkáját —, én azzal a kellemetlen tudattal élek, hogy

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


máris balzsamillat terjeng körülöttem, s úgy érzem magam, mintha mái .

mellszobor lennék a Pantheon el őcsarnokában. Az, amit elmondtam, semmi-

képpen sem tekinthet ő valamilyen megdönthetetlen értékelésnek vagy eset-leg az Akadémia „hivatalos" véleményének, -- csak én látom így a dol-

gokat. S talán még néhányan .. .

Visszatérve elő bbi fejtegetéseire, nagy vonalakban felvázolta, miért.gondolja, hogy a film krízisét a nyugati világ általános szellemi válságá-

hoz kellene kapcsolni, s hogy ennek a válságnak a kórokozóit miért kell atartalom problémájában keresni. Rámutatva el ő ször arra, hogy napjaink

irodalmában egyetlen olyan er ő teljes egyéniség sem bukkant fel, mint ami-ly en Thomas Mann, Zweig, du Gard vagy Maurois volt, ezt annak tulajdcnítja, hogy az új írók vagy nem látják vagy nem merik meglátni az iij

témákat, amelyeke kor nagy íróivá avatnák őket. — Mert az író nagysága— jegyezte meg — „nem stilisztikai barvúrakban nyilvánul meg, hanem ab-hm: van-e érzéke kihámozni kora atmoszférájából azt a témát, amely a-

kor igazi kérdéseit ő l terhes. Aki féle témákhoz hozzányúlni, annak nincsútlevele a halhatalanság felé." Más kérdés az, hogy mik épp dolgozza

majd fel ez az író a témáját. De - ez csupán egyéniségét formálja, nemnagyságát.

— Korunk témái — hangsúlyozta — nem azonosak a tíz év el ő tti világ,témáival és éppenséggel semmi közük sincs a húsz év el ő tti témákhoz. Más,világ volt az, más emberek világa. Ebbe bele kell nyugodnunk s megkí-

sérelnünk megérteni az új napokat.

Egy amerikai újságíró megemlítette Hemingway-t.

— Igen nagyra becsülöm Hemingway tehetségét, — válaszolta igazifrancia udvariassággal az el őadó — de nem merném vállalni annak meg-

ítélését, vajon kollégám csakugyan a mai világ eszméit, f őként pedig a maiAmerika gondolat- és érzelemvilágát fejezi-e ki. Csak általánosságban beszelek, és ne is kívánják tő lem, hogy itt egyes alkotók egyéni értékelésével raboljam el arnúgyis drága idejüket .. .

Amikor arról kezdett beszélni, hogy a háború f őleg szpciális témákattolt előtérbe, újra egy amerikai felszólaló arra kérte, hogy nyilatkozzék a„kommunista államok irodalmáról" és arról, vajon véleménye szerint „ez -

a magát szocialistának cégérező" irodalom rátapintott-e korunk problé-

máira, és olyan merészen nyúl-e hozzájuk, ahogy az el őadó itt követelte.

Az elő

bbihez hasonló volta válasz: — Nem tudom előadó katedrának te-kinteni ezt a feketekávés csészével dekorált klub-asztalt, de nem is a ke-

leti irodalom volt mai beszélgetésünk tárgya. — Az egyik igen ismert. -

francia jobboldali lap munkatársa csatlakozott amerikai kollégájahoz, ésfeltette azt a kérdést, vajon az amerikai mű vészetet is - olyan morbidnákctartja-e az előadó, mint ahogyan az európai Nyugat művészetéről nyilat-kozott az imént.

52 6

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A valamikori szürrealista költ ő , aki a kritikusok jóvoltából maga is vi-.selte a két háború között a „morbid" és „dekadens" jelz őt, már nem mo-'solygott. Bocsánatot kért amiatt, hogy talán már túl öreg, amikor elítéli a

rai fiatalság extravaganciáit, amiért nem tudja megérteni az egzisztencia-lista és rock and roll-os ifjúságot, de szerinti ez a távlattalan, a magaproblémáitól kikecmeregni nem tudó és ál-próféták vitamintalan szellemieledelen tengő dő fiatal „irodalom" és képzőművészet morbid. Véleménye

szerint Amerikában ez a válság más alakban nyilvánul meg; — abban,hogy az amerikai művészetben nincs válság. Egyszerűen azért nincs,mert nincs amerikai művészet sem. Csak néhány művész van, akinekviszont nem engedik meg, hogy az legyen.

Egy olasz publicista azt kérdezte t ő le, mivel magyarázza a háborútitáni irodalomban és képzőművészetben oly nagy számban felbukkanó újirányzatokat és kereséseket, — vajon ezek nem az egészségesedés meg-yyilvánulásai-e?

A hatalmas ősz sörénnyel körülvett, spvány, átszellemült arcra-í!jra csendes gúny rajzolódott fel. — Igen, ezek keresések, — mondta —,

de legtöbbje csak egy kergült útveszt őbő l keresi a kiutat. Legtöbbjében na-~gyon kevés az irodalom vagy művészet, de annál több a tudatos különc-ködés, divat vagy valamilyen „izmus" palástja mögé takart giccs. Ismét

lem: mindez csak re n ik ü 1 é s! Ramain Rolland szavait kell idéznem,amikor Beethovenről szólva azt mondta, hogy csak az lehet igazán nagyművész, aki embernek is az. Ez pedig a bátorságnál kezd ődik. Van diva-tos művész és van őszinte alkotó.

Egy lengyel újságíró kért szót, kifejtette, hogy egy kor irodalma —mint ismeretes — a karkrét talaj konkrét virága. Ebbő l kiindulva és ta-

pintatosan elkerülve a „káosz" szót, csatlakozott az elő

adónak ahhoz a té-teléhez, hogy Nyugat politikai, gazdasági és eszmei forrongásai szemszögé-ből kell vizsgálni e területek művészeEét is. Mégis megkérte az el őadót,mondjon legalább néhány szót a keleti országok irodalmáról. — Solohovotnagy írónak tartom — mondta hosszú hallgatás után, — a többit, fájdalom,nem ismerem.

A majd másfélórás beszélgetés végén, a szikár akadémikus felemelke-dett, s hogy enyhítse szavainak egy kissé lesujtó hatását, annak a remé-nyének adott kifejezést, „bárcsak tévedett volna" a nyugati világ szellemiéletének értékelésében, s biztosította az egybegyűlteket, hogy hisz annak a

lassú, de biztos gyógyuló folyamatnak, diadalában, amelynek jelei máris mu-tatkoznak néhány nagy elme műveiben. — „A művészet talán sohasemvolt annyira az egész emberiség közkincse, mint éppen napjainkban. Neféljünk az egymásra .gyakorolt befolyásoktól, hiszen csakis így tanulhatunk.S ha nagyot tévedtem volna, bо с sásson meg nekem az utókor. đnöket szív-ből üdvözlöm, uraim, és köszönöm türelmüket" — fejezte be, keskeny ke-zét szívére szorítva és mosolyogva meghajolt a távozó hallgatóság felé.

52 7

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Ahogy ott állt fekete köpenyében és engesztel ő mosolyával keskeny ajkaikörül, r„ а ga volt egy letűnő kor élő bocsanatkérése ... azé a koré, amely-ben egyforma erővel birkóznak a görcsösen védekező múlt és a felszín felétörekvő új napok új gondolatai.

SAROSI KÁROLY

MEGNYIRBÁLT I LLÚZIŐI C

Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyarnyelvű tankönyvkiadás év-

ről-évre egyre terebélyesedik nálunk. Senki sem mondhatja, hogy tan-könyveink az utóbbi években min ő ségileg is nem javultak, de ugyanakkorryugodt lelkiismerettel állítom azt is, hogy nagyrészük még mindig nem-

hogy elő

seg$né, hanem gátolja a helyesirányú nevelést és oktatást. A ba-jokat természetesen az is tetézi, hagy tankönyveink szinte kivétel nélküYszerb-horvát tankönyvek szolgai fordításai. Szerintem egyetlenegy tanköny-vet sem szabad lefordítani (különösen vonatkozik ez .az általános iskolák.tankönyveire); inkább átültetni, de ilyenkor az átültet őnek adjunk szabadkezet: bánjon szabadon az anyaggal, és ne ragaszkodjék a mandatokkéntifordításhoz. Ne arra gondoljon, hogy fordít, hanem hagy összeállítja, szer-

keszti, írja a tankönyvet.

Külön érdekessége a tankönyvfordításnak, hogy mindegyik fordítóészreveszi a tankönyv fogyatékosságait, ki is tudná javítani, de nem meri,.

mert az eredeti szöveg írója, vagy talán éppen a tankönyvkiadó bizottság,felelősségre vonná érte.

Igy hát mindenki nyugodtan fordít, és nem akadékoskodik az apró-cseprő hibák miatt.

Pedig ezek a hibák nagyon, de nagyon komolyan akadályozzák atanítást.

528

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A téli iskolai szünidőben történt, A nálunk vendégesked ő kislányokközül megszólitottam az egyiket. Felébredt bennem a tanár — az ember-iek vannak ilyen .pillanatnyi gyöngéi. Gondoltam, próbára teszem, megné-zem, nem felejtette-e el az els ő félévben tanultakat. Mondom, csak pró-hára akartam tenni, és nem is mertem arra gondolni, hagy felelete a tan-könyv bírálata lesz.

Pedig az lett.De hadd mondjam el, hogyan - is zajlott le ez a „kikérdezés".l s igyekezzünk okulni belő le.

Amikor kimondtam, hogy „no, hadd lássam csak mit tanultatók", aztvártam, hogy szavaim nyomán a kislány majd szégyenl ősen lesüti szemét,vagy pedig egyszerűen kivágja a tanulók kedvenc mondását: „A szünetnemcsak a tanáré, hanem a diáké is", és folytatja a játszást.

Nem így történt.A kislány olyan önérzettel, amilyen csak egy harmadikos elemista ki-

tű nő tanulóban lehet, elővette történelmi könyvét, kezembe nyomta, és nyu-i;odtan így szólt:

— Majd mindjárt meglátjuk.Jól van. Hát akkor kezdjük a történelmen. Nem akartam túlságosan

sz őrszálhasogató lenni, az utolsó leackét kérdeztem. Hogy felelt kérdésemre?Eehunyta a szemét és akár a vízfolyás, úgy mondta a leckét. (Az igaz, hogyamikor később 'keresztkérdéseket tettem, kisült, hogy egy szót sem ért ab-ból, amit elmondott, de hát ki tehet err ő l? )

Hadd idézzek egy részt abból, amit elmondott:

„Mialatt Karagyorgye Misáson harcolt, a törökök Deligrádnál megtá-madták a szerbeket. Petár Dobrnyac, Sztanoje Glavas és Mladen Milova-

novics vajdák napokon keresztül visszaverték a törökök támadásait. Végül

a szerbeknek sikerült Nis felé visszavetni ~ök a törököket, és támadasba len-c..ülniök. Karagyorgye maga is a moravai szerb hadsereg segítségére sietett.Csakhamar elesett az ostromlott Beográd is. Ibrahim pasa békét ajánlottKa.ragyorgyenak. A szerbek elfogadták az ajánlatot és megkötötték a tö-rökökkel abéké ... a_

. 1809 tavaszán újra fellángolta harca szerbek és a törökök között.Erő sebb török támadásoktól tartva, a szerbek elhatározták, hogy maguk isa lehető legjobban felkészülnek a dönt ő csatákra, hagy a szerb földnek mi-nél nagyobb részét felszabadítsák. Karagyorgye a Drinához Szima Marko-vics vajdát, Nishez Miloje Petrovics vajdát küldte, a harmadik sereget pe-dig maga vezette a Jávoron keresztül Szjenicához. Szuvodolnál szétverte atörök sereget, elfoglalta Szjenicát, és ott találkozott a crnagorai sereggel:A két testvéri sereg találkozása nagyon szívélyes volt. Ka гagyargye onnanhavi Pazár felé indult, azt elfoglalta, a törököket pedig bekergette a várbaés ostromolni kezdte őket. Eközben azt a kedvez ő tlen jelentést kapta, hogya törökök nagy hadsereggel megtámadták és visszanyomták a moravai szerb

52 9

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


sereget. Karagyorgye azonnal abbahagyta Novi Pazár ostromát és a mora-vai szerb hadsereg segítségére sietett. Szerencsétlenségére a vajdák közöttveszekedésre és egyenetlenkedésre került sor. E nézeteltérés miatt a seregnagyobb része visszahúzódott Nist ől, a Csengáron pedig, Kamenica falunálegyedül maradt Sztevá Szingyelics reszevai vajda. Szingyelics elsáncoltamagát a Csengáron háromszáz reszavai harcosával. Látva, hogy Nis fel ő lfiéval nagyabb török sereg közeledik Csengár felé, Szingyelics kérte, hogyküldjenek még sereget segítségére, de segítséget nem kapott."

Míg mondta, előbb felháborodtam, mert mégis csak lelketlenség ígyszóról-•szóra betaníttatnia gyermekekkel a történelmet, s megfosztani őket

a mult dicsőségének varázsától, a nagy h ősök tetteinek felemel ő érzésétő l,megfosztani őket attól, hogy képzeletükkel térben és id őben szárnyra kel-jenek. De azután kissé higgadtabban kezdtem nyérlegelni a dolgot. Talánnem is az elő adó a hibás. Mert a leckét tudni kell, és honnan tanulja mega gyermek, ha nem a tankönyvből? Еs vajon mit tehet olyankora szegényelőadó, ha a tankönyvnek csupán egyetlen oldalán 23 olyan név szerepel,amit tizsziri elolvasás után sem tud megjegyezni egy harmadikos elemista.Szégyen ide, szégyen oda, jómagam sem. Nem vagyok történelemszakas el ő -

adó, nehezen tudom felmérni, hogy mit és hogyan kell történelemb ől ta-nulnia annak a szegény harmadikos elemistá . nák, de amíg a kislány vízfo-lyásos feleletét hallgattam, a hideg szaladgálta hátamon . .

Különösen akkor szorult el a szívem, amikor arra gondoltam, hogy

ebben az iskolareformos id őben, a parkettás, nagy ablakos, diákműhelyes,

iakkertes iskolában adnak ilyen feleleteket.

Hej, hej, új iskolák ablakszemei nem rezzentek-e meg, ha a csengáricsatáról hallotok? Nem vélitek-e hallani, hogy dübörög a föld, mert mostindul rohamra a moravai szerb hadsereg? Tudjátok-e, ki volt Sztanoje Gla--

vas? Tudjátok-e, hagy még ma is legendákat mesél róla a nép?! S hogy1 £ ~ 00 elején a szerbiai hegyek között vérrel írták ezeket a legendákat? !

Dragon Lukicsnak van egy kedves verse. Történelem-tanáráról szól,megható visszaemlékezés kedvenc el őadójára. Elmondom röviden a vers

tartalmát. Mártsak azért is éredernes elmondani, mert nemcsak arra mu-tat rá, hogyan kell tanítani a történelmet, hanem arra is: mi is alsó fokona történelemtanítás lényege.

A vers címe: Levél történelem-tanáromhoz.A költő elmondja, hogy habár mindenki azt állította történelem-taná-

ráról, hogy egyszerű ember, -- éppen olyan, mint az édesapja -- ő vala-

hogy mindennap másnak, rendkívüli lénynek látta. Hol Milos Obilics volt,hol Krályevics Márko, hol pedig Odysseus vagy Achilles. Máskar nagy vi-tézt, híres tudóst, Napoleont, Kolumbuszt stb. látott benne.

Körülbelül ennyi a vers, semmi több. De ha az ember a sorok közöttolvas, sok mindent talál még benne. Talán még arra is feleletet kap, ho

gyan kell tanítani a történelmet. Nem száraz adatokat felsorolni, nem ne-

580

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


veket és eseményeket zsufolni, hanem megeleveníteni a multat, a mult

nagy tetteivel 'és .alakjaival lelkesíteni a tanulókat, erő t és akaratot fej-

leszteni bennük. Ezt a tanítási módot kell alkalmaznia a tankönyvnek is. Aharmadikos történelem-tankönyv nem hiszem, hogy eleget tesz ennek a kö -vetelménynek.

Dragan Lukics versében nagyon soka kedves és megvalósítható illú-zió. Ilyen illúzióim nekem is vannak, bár az igazat megvallva, ez a harma-

dik osztályos tankönyv nagyon megnyirbáltaő

ket.De az is meglehet, hogy a többi tankönyv is hozzájárult ehhez a nyir-báláshoz.

531

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


SZEMLE

ÁCS JÓZSEF

M O SA PIJADE TÁR LATA

Misa Pijade mint képző művész amüncheni festőiskola realizmusánakörökségéhez csatlakozott. Ennek arealizmusnak fő jellemvonása: a szi-gorúan értelmezett realisztikus rajz,az egésznek és a részleteknek egy-

formán figyelmes kidolgozása; to-vábbá a plasztikus formát követ ő

ecsetkezelés az egyszínnel való va-lőrös aláfestés, a lokális szín., azanyag hű tükrözése a figurális és történelmi téma, a mű termi vagy irá-nyított belső világítás, a színek bar-na, vörösfekete, rendszerint sötét tó-nusok szerint hangolása stb.

A figurális és történelmi témákiránti érdeklő dést — mint örökséget— a századfordulón kell őképpen ér-

tékelték a szocialisták, akik a XIX.század materializmusát dialektiku-san tudták értelmezni és felismertéka társadalom fejlődésének tudomá-nyos törvényszerű ségét. Ez a realiz-mus voltaképp a XIX. század (me-chanisztikus) materializmusának fe-lel meg.

Az imperializmus korszakában atársadalmi ellentmondások kiélező -dése az elsődleges életszükségletekkielégítésére terelte a figyelmet, ésa társadalmi bajok által deformált

ember került a realisztikus mű vészet érdeklődésének központjába.

Ezt .a művészeti, irodalmi iránytaz „elsődleges életszükségletek ki-elégítésének" anyagias, felszínenmozgó, a szociális bajokra gyorsmegoldást kereső programra jellem-zi. Humanizmusának etikai értéke

pozitív szerepet tölt be a válság ide-jén, amikor nincs idő nagyabbfokútranszponálásra. Ez az irányzat elég-gé engedékeny más nagyobbfokú.transzponálás irányában, sőt annakmaradandóbb értékét is elismeri.

Festőnek indult, s a munkasosz=tály egyik vezet ő je lett. Masa Pijadeéletművét nem a festészettel, ha-nem forradalmi harcával és a mun--kásasztály szolgálatával alkotta meg,de nem szűnt meQ festő nek éreznimagát, mindig szeretettel beszélt ró-la, és kevés szabadidejét festészetteltöltötte.

A mű vészet szemszögébő l nézve eza hivatáscsere megérthet ő , ha te-kintetbe vesszük, hogy az ilyen mo-

ralista típus, mint Pijade, az erköl-csi értékeket kívánta szolgálni; ígyjutott el a marxista humanizmusálláspontjára, amely naponta meg-kívanta a tarsadalmi alkotómunkát.Az eszmébe és annak megvalósulá-sába vetett hite találkozott mű vésziálmaival és egy új mű vészet társa-dalmi és .anyagi alapjainak a meg-valósulását akarta előmozdítani for-radalmi munkájával.

Egy új realizmusért 'küzd ő mozga-lom kezdődött a harmincas évekelején Beagrádban, de sajnos az id ő

rövidsége, a háború stb. folytán azelső kísérletezéseknél és vitáknálnem jutott tovabb. Azoka fest ők,akik ezt a célt magukévá tették,bátran a társadalmi problémák feléfordultak, és abból merítették mű -vészetükhöz az ihletet. Formailag azt

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


vallották, hogy az integrál realiz-

mus a modern festészet minden vív-mányát Pölhasználhа tja, ha megkí-

vánja modern marxista felfogása. Eza mozgalom nem lépett fel .a kizá-rólagas Ρ ág türelmetlenségével, mertaz egyéniség szerepét feltétlen dön-tő nek ismerte el, még

atársadalmi-

lag és politikailag aktuális témok-

ban is.

Mosa Pijade festészetében a rea-lizmusnak három szakaszát külön-böztetjük meg. Ezek semmiesetre

sem jelentenek időbeli sorrendet,hanem inkább felfogásbeli változá-sokat, és a realizmusnak nálunk is-mert változatait tükrözik.

A realizmus akadémikus változa-tának legjobb realizációi a küls ő le-

íráson felül a lélektani igazságot kí-vánják kivetíteni arányos anatómiaiformák által. Ennél az akadémikusértelmezésnél sokkal id őszerűbb az

a realizmus, amely a XX. századbanfejlődött és fejlő dik ma is, különösenAmerikában. /Ez a realizmusa rész-leteket túlságosan plasztikusan hasz-

nálja fel, és általában szimbolikusirodalmi, metafórikus jelleget köl-

csönöz nekik, s igy igen alkalmassáválik arra, hogy bizonyos irodalmimondanivalót összekapcsoljon tisz-ta képző mű vészeti elemekkel. MosaPijade egyes mű veiben szintén föl-ismerhetjük ennek a realizmusnak

a szándékait.Nálunk elszórtan megvoltak en-

nek a realizmusnak képvisel ői: Hor-vátországban Hegedusics Krszto és aZemlya csoport, akik részben Breug-lielra, részben az expresszionista

George Groszra támaszkodtak. Szer-biában Andrejevics Kun grafikái,

különösen a spanyol polgárháború-

ból merített fametszetei Masarelle

nyomdokain haladtak. Martinavszkiceruzarajzai, elég hitelességgel tud-ták érzékeltetni a macedón életnyomorát. Ez a művészet azon-

ban nem volt elég bátor ahhoz, hogya tárgyak elnyű ttségével kifejezze az

embertelen viszonyt is. Az elhasz-nált tárgyak egy szomorú, elnyű tt,szegényes, interieurében megindít-ják az embert és természetes tilta-

kozását váltják ki az ilyen élettel

szemben. Nálunk ez a realizmus nél-külözte a belső feszültségnek azt a

fokát, amely a szabályos formákat

teljesen és szabadon eltorzította vol-na, vagy pedig több szimbolikával

tudta volna áthatni.A belső feszültséget föltételez ő

realizmus alkalmas az allegórikus

kifejezésmódra, elvont fogalmi ösz-szefüggések közlésére. Ezt a formaiörökséget használta fel a szürrealiz-mus is. Kár, hogy a szocialista rea-lizmus szovjet értelmezése kompro-mittálta ezeket a törekvéseket, mertkülönben nálunk is kifejlődhetett

volna olyan sajátos realizmus, mintpÉldául Latin-Amerikában.

Pijade festészetében végül megta-lálható egy impresszionista fejl ődésivonal is. Ennek legjobb példája a

lepoglavai tájkép a vasútállomással,és egy másik lepoglavai tájkép, el ő -térben sző lővel. Ezeken a tájképe-

ken, különösen az előbbin, az im-

presszionista festésmód legszebb eré-nyei fedezhetők fel. „A közvetlen

vizicnáriusok, a festők, akiknek

képzeletét a plein-air serkenti, a

Cézanne örökségébe lép ő törhetetlenoptimisták, akik szenzibilitásukkalátalakítják ,a, valóságot, szerr ц behe--

583

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


lyezhetők .a tragikus látnok festők-kel, akik a mű teremben alkotják

meg képzeletük világát" — mondjAndré Lhotte.

Mosa Pijade szenzibilitása sokszorarra késztette, hogy fegyelmezett

tónusokban tartott képeit néha egy-egy kiugró szinnel megbontsa, amimindig örömet jelent. Mint ember,alapkoncepciójában moralista volt;egy eljövendő világnak örült, nem ameglévőnek.

534

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


KALAPIS ZGLTAN

FILM É S K Ö Z Ö N S Е G

Délelő tt, délután, este, minden ál-č :ott nap milliók ülnek be ,a mozikburkolt széksoraiba, s izgalommalvárják, hogy a vetítőgépek fényké-véje a négyszögletes vagy téglaalakúvászonra varázsolja az álmok vilá-

gát, az óhajtott életet. A világ száz-ezer nyilvános filmszínházában é-vente 10 milliárd ember szívja ma-gába a XX. század legtömegesebbkábítószerét, önfeledten élvezi bó-с ;ító hatását. A mozi korunk temp-loma és cirkusza, a film átvitt ér•-telemben a legtüneményesebb vallá-si hóbort, a közönség a legfantasz-tikusabb hívő , amelyet valaha is is-mert , a földgolyó.

Miért megy moziba az ember, mivonzza ismételten oda, és milyen ha-

tással van, milyen változást idéz el ő

tudatában, életszemléletében — eztkutatják már fel évszázada a szocio-lógusok, pszic:holágusok, esztéták,kritikusok, politikusok, pedagógu-sok és még sokan másak. S ezt bon-colgatjuk most mi is, és próbálunkrá választ adni.

Miért lépi át a néző a filmszínházküszöbét? Elsősorban azért, hagyszórakozzék, mégpedig — ez is lé-nyeges —aránylag olcsón szórakoz-

zék. Ez a legfő

bb indítóok minde-nütt a világon, nálunk is. Sokféle-képpen magyarázzák ezt a jelensé-get, más-mása magyarázata az e-gyes földrészeken, országákban, srendszerint tükrözi az adott társa-dalmi rendszert, életfelfogást. Azegyszérűséi kedvéért két jellegzetesmagyarázatot említünk: az egyik

szerint a szórakozásvágy nem más,mint az agyonhajszolt ember me-nekülése az ellentmondásoktól ter-hes világból, szökés az élet taposó-rлalmából, a hidrogénbambi ijesz-tő gombafelhő jétől az álmok és illú -ziók világába, mások szerint viszontnormális ösztön, élet- és kulturálisszükséglet. Nyilvánvaló, hagy I kétvéglet között még sokféle színezet ű

és árr_yalatú változat lehFtséges, ésvan is.

Aki már egyszer belekóstolt atechnika és az emberi szellem epompás gyümölcsébe, nem tud le-szokni élvezetér ő l, szeme, agya ki-vánja.

Miért népszerfa a film?Elsősorban azért, mert az igazság'

erejével hat. A technika szédületesfejlődésének következménye ez, azélőképek azt a hatást keltik, hogya valáságót, . az igazi életet vetítikvissza, minden torzítás, elferdít s ésszű rés nélkül. Hogy ezt a hatást el-érje, rendelkezésére álla szó, a kép,a szín, s most újabban a harmadikdimenzió és a térhatású hang. Voltakбppen ez a vSalóságszer űség afilm legnagyobb vonzóereje. Ez aleghathatósabb mágnes, s egyben a

legnagyabb tévedés is. Mert a va-lóság és az igazság fogalma közöttikülönbség éppen a filmben a lég-szembetűnőbb.

Balázs Béla írja Filmkultúra cí-mfa könyvében :

„Az egyes képek — csak a vatö-ság. Am igazságot — vagу azugságot csak a montázs mutathat."

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


„A valóság f?lvételeínek elrende-zése már - kompozíció. Ha nincs isvele más célja a film alkotójának,mint az áttekinthetőség és az ért-hető ség. Mert mit lássunk, ha a fo-to anyagát áttekintjük? M vá-

jék érthetővé, mikor elrendezik? Eza mi nem derülhet ki az elrendezésután, meglepetésszerű en. Mert az az

elv, mely szerint az elrendezés tör-tént, az volt már eleve a cél, a szán-dék, mely a rendezőt vezette mun-kájában. Vagyis ez a mi hamarábbvolt meg, mint a képek elrendező

montázsa, sőt hamarább, mint ma-guk a felvételek Mert egy rendez ő

sem fotografál találomra, hanemeleve feltett terv szerint, hogy egybizonyos montázshoz szükséges kép-anyaga együtt legyen. Vagyis fejé-ben már kész (és többnyire le is ír-ta) a, felvételek terve: a forgató-

könyv. Vagyis, a képek elrendezé-se mint terv, előbb van meg, minta képek. A rendező már tudja mitakar megláttatni, mit akar érthet ő -vé tenni, még mielőtt hozzákezdetta felvételekhez.

Az ábrázolt valóságnak egy bizo-г jos értelmet, egy határozott tanul-ságát akarja láthatóvá tenni. Azt azértelmét és tanulságát a valóságnak,amelyet a filmrendező már eleve

vall, melynek megmutatására, iga-

zolására, propagálására készítettefilmjét. A rendező csak valóságotfotografál... de valamely értelmetvág. Képei valóságok, tagadhatatla-nul. De montázsa értelmezés. A töb-bi már lehet hamis is. A vágás nemvalóságot mutat, hanem „igazságot"(illetve hazugságot). Elkerülhetetle-nül."

A film ezentúl táplálékot nyújtminden nedű és rangú ember fan-táziájának, kielégíti érzelemvilágát,

titkos vágyait. A néző

azonosítjamagát a darab szerepl ő ivel, két órá-ra megkapja mindazt, amivel az életesetleg adós maradt neki: baldogsá-gat, szerelmet, jólétet, megbecsülést,rangot, társadalmi elismerést stb.

A film a legkönnyebben érthet ő

modern mű vészet, mindenki mű vé-. szete. A zene, a karszerű festészet

és szobrászat, s őt a modern iroda-lom megértéséhez is bizonyos el ő -képzettség szükséges, hogy aztánennek logikus következményekéntélvezhető is legyen. Nem így a film-nél. Nem okvetlenül szükséges, hogya néző a vágás törvényeit, a beállí-tás fortélyait vagy a kamera ritmu-sát, mondanivalóját a formanyelv

különösebb ismerete nélkül is él-vezni tudja, s többé-kevésbé megis érti.

A film úgyszólván mindenkor kü-lönlegeset, nem mindennapit, szo-katlant tud nyújtani. Elvezeti a né-z őt Afrika forró sivatagaiba, vagy az1Jszaki-sark dermeszt ő jégmező ire,az ókor; római fórumra vagy amars akók portájára, a newyorki millicmas luxuslakásiba vagy az olaszproletár bádogfedeles viskójába, be-mutatja a világ legszebb és legrú-tabb asszonyait, a legbátrabb és raleggyávább férfiait. Egyszóval, nemismeri a tér és az idő határát, ott-honosan mozog a • történelem el ő ttikorban, úyanúgy, mint mondjuka XXX. évszázadban. Olyan fegyverez, amilyen csak a jó tollú írónakvan, ső t neki is csak részben.

Nos, az a mű vészet, amelynekilyen óriási erő áll rendelkezésére,csodákat tud művelni az emberekéletszemléletének és felfogásának

formálásában, az a művészet, amely-nek kezében ilyen hathatás fegyvervan, mérhetetlen pusztítást is tudtenni az emberek életszemléletébenés felfogásában.

Hatása két irányban terjed; mond-hatjuk így is: külső és belső reak-ciót vált ki.

A néző , aki hétről-hétre mozibajar, sok gyakorlati tapasztalatra teszszert, amit a mindennapi életbennyomban felhasználhat. Megtanulja,

hogyan ossza be szabad idejét, ho-gyan kell , ;divatosan" öltözködni, tár-saság'ban vagy nyilvános helyen vi-selkedni. 2.z asztalnál enni, látja, ho-gyan művelik a földet a másik kon-tinensen, stb. Köztudomású az is,hagy sok fiatal a filmről lesi el amásik nem iránti magatartást. Egy-szóval a film sok praktikus tanács-

5 _ s

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


csal ellátja a közönség minden ré-teLét, s igényesebbé teszi. S ő t ezentúl mбdfelett bő víti földrajzi, törté-nelmi, zenei, néprajzi, stb. ismere-teit is.

Külön figyelmet érdemel a kö-vetkező jelenség: a filmipar unifor-mizált fogalmakat használ. Azt, amiegyszer megtetszett a közönségnek,

ezerszer fölmelegíti, különféle vál-tozatban ismételten elkészíti, úgy-hogy megszokottá válik, beszivároa köztudatba, s végül a' közönségelfogadja, mint örökérvényű igazsá-got. Ilymódon terjedt el olyan széleskörben az a felfogás, hogy az igaz-ságnak győznie kell, hogy egy jólirányzott ökölcsapás sok erkölcsiprobléma megoldásának kulcsa, hogyegy kis munkával és becsiilettelkishivatalnokból minden továbbinélkül vezérigazgató lehet, hogy aszínesbőrűek alantasabb faj, a né-gerek babonásak, az indiánok orvultámadják a fehéreket, a kínaiakalattomosak, stb.

A fekete-fehér ábrázolás már év-tizedekkel ezelőtt meghonosodott.Igen jellemző , amit Mack Sennett,Ho11ywoad egyik legnagyobb mű vé-sze mondott harminc évvel ezel ő tt afilm negatív alakjáról: A negatívszereplőnek, mihelyt megjelent avásznon, bele kell rúgnia egy ár-

tatlan kutyába, vagy egy gyermektő l

el kell vennie a cukorkát, vagy felkell pofoznia egy id ő s hölgyet. A né-z őnek ez elegendő , azonnal azt gon-dolja: ime az ember, akit gyű löl-nöm kell.

Van a film hatásának még egymozzanata, —err ő l Zsika Mitrovicsfilmrendező is beszélt a hazai film-munkások III. kongresszusán — amibennünket különösképpen fájdalma-san érint, ez pedig az, hogy a kül-

földi filmék úgyszólván elárasztot-ták a hazai piacot, valóságos egyed-uralomra jutottak, s évr ől évre mindnagyobb tért hódítanak a hazai filmkárára. 1951-ben 70 külföldi és 6hazai filmet vetítettek filmszínháza-inkban, 1955-ben ez az arány már182-16 volt. Ezeknek a főleg nyu-gati országokból importált filmeknek

nagy része üzleti film. Amikor eztemlítjük, a rosszabb értelemben vettüzleti filmekre gondolunk. Köztu-dcmású ugyanis, hogy a hetedit{művészet a nagyipari kiaknázássalteljesen kommercializálódott, úgy-hogy manapság csak mű vészi üzlet-filmekrő l és vulgáris üzletfilmekrő lbeszélhetünk. Az, amit Chaplin,

Clair, De sicc, Kazan, Fellini stb. al-kot, szintén üzleti film, ám magasművészi kvalitásai vannak. Nem le-het ugyanezt mondani a sorozat-gyártásban készül úgynevezett szó-rakoztató filmekrol.

Meg aztán ezek .a filmek a kapi-talista életszemlélet minden jegyétviselik. A filmmágn "csak minden ter-mékükkel — sokszor a lehet ő leg-nagyobb művészi erővel és majdnemmindig a lehető legmagasabb tech-

nikai színvonalon — igyekeznek ki-elégíteni legnagyobb „fogyasztó-juk", a középosztály ízlését, fenn-tartani a kispolgár optimizmusát,hogy egyszer majd érvényesül,meggazdagodik, befolyásos lesz, el-ringatja őket abban a hitben, hogyaz a társadalmi rendszer, amelybenélnek a legtökéletesebb, azt az áb-rándot igyekeznek kelteni, hogy a,polgári életforma az egyetlen lehet-séges és örök érvényű . Más szóvalkonzerválják a helyzetet, paralizál-

ják az akciót. Ha az ilyen jelleg ű

filmek elkerülnek hozzánk, — már-pedi At, с

~7~ ~ámhan elkerülnekakkor nyilvánvaló, hogy a kon-

zervatív eszmék melegágyaivá vál-nak, lovat adnak .a kispolgári szel-lem alá, észrevétlenül is aláássákfelfogásunkat a társadг lomról, hu-manizmusról, erkölcsrő l.

Saját bő rünkön tapasztaljuk te-hát, hogy a film egy meghatározotttársadalmi rendszer szószólója és

hathatós politikai fegyvere lehet.Normális dolog tehát, hogy egy kö-zösség, amely más úton keresi bol-dogulását, védekezzék az idegenideológiai hatások ellen. Nálunk,legalábbis eddig, részben tárgyi, deinkább alanyi okokból úgyszólvánhatástalanok voltak a védőszerek,nem is termeltünk ki belőlük ele-

537

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


get, noha ez egyedül ránk hárul,senki helyettünk el nem végzi. Ma-napság, amikor az ideológiai és aszellemi áramlatok olyan szélsebe-sen terjednek a világ egyik végér ő la másikra, — nemcsak a film általpersze — illuzórikus adminisztratíveszközökedi alkalmazni ellenük. Ezzelkorántsem állítjuk azt, hogy a kül-

földi filmeket nem kell sokkal gon-dosabban megválogatni céltudatosműsorpolitikával, csupán azt, h о gу

föltétlenül hasznosabb, célszer ű bbfejleszteni a hazai filmipart és nö-velni a közönség filmkultúráját.

Sokszor elhangzott már, hogy a

hazai filmek még az átlagon alu-liak is, sokszor kedvez őbb hatástváltanak ki, mint sok külföldifilm. S mégis csak az utóbbi id ő bentörtént szervezett intézkedés, hogyezen a területen normalizálódjék ahelyzet, hogy biztosítva legyen ,a za-vartalan termelés — hosszabb távra.A hazai filmgyártásnak tehát az isfeladata, hogy korunkat visszatük-röző művekkel korlátozza az idegenhatásokat, bizonyos mértékben im-

munizálja a nézőt, nehogy az im-portált nézeteknek negatív hatásalegyen.

A filmmű vészet fejlődéséért, ső ta mostani műsorpolitikáért is ,a kö-zönség is felelős. Kritikátlan maga-tartása a fércművek iránt, s általá-ban passzív viszonya a bemutatottművek iránt, tulajdonképpen a film-

kultúra alacsony színvonalára utal.Sokan egyforma mércével mérik azEgymillió dolláros szépséget és aKerékpártolvajokat, noha az el őbbitipikus vásári áru, az utóbbi pedigremeke a filmmű vészetnek. Az ak-tív néző ízlésére, kritikai érzékéretámaszkodik, nem pedig a reklámgépezet propagandájára, megkülön-böztetni a mű vészi igénnyű szóra-koztató filmet a vulgáris szórakoz-tató filmtő l, .a haladó eszmét ,a kon-zervatív eszmét ő l.

A filmkultúra rendszeres és szer-vezett terjesztése ilyen közönség

kialа .kulását eredményezheti. Ter-mészet.:esen, évtizedek mulasztásátnem lehet rövid id ő alatt pótolni.

538

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


VARGA LÁSZLÓ

KULTIJRA H OSSZÚ TAVR A

Az első lépés (ha nem is mindenesetben sorsdönt ő) úgyszólván min-denhol megtörtént. Sőt nemcsakúgyszólván, hanem mondjuk így:valóban mindenhol. Járási szinten is,meg tartományín is megalakult akultúrközösség, illetve a közösségnégyféle szövetsége (nép- és mun-kásegyetemek, könyvtárak és olva-sótermek, műkedvelő, ének- és ze-karok. amatőrszínházak és színját-szó egyesiiletek). Ez volt tulajdon-képpen a kezdet kezdete.

S utána?A talpraállt közösségek kicsoma-

golták az önmagától kimúlt kultúr-szövetség szerény hagyatékát, szám-ba vették, s osztályozták: ez megy

a lombtárba, ennek még hasznátláthatnánk a további munkában.Ahol az erőbő l meg az elképzelések-ből többre is telett, ott a kultúrkö-zösség már hozzálátott, hogy új sze-repének megfelelően fölmérje aszükségleteket és lehet őségeket, s akulcskérdések megoldására serkent-se a kultúrpolitikai tényez ő ket.

S jól tették!Mert úgy tűnik, hogy manapság

ez a legfontosabb. Nem azért, mint-

ha pangna a kulturélet, vagy meg-feneklettek volna az er ők, amelyekmozgatják, előbbre viszik.

Szó se róla.Éppen az г utóbbi néhány; évben

szinte állandóan fölfelé ívelt a köz-művelődés intenzitását jelző görbe.Hozzávető leges becslések szerint

Vajdaságban például csak a múltévben mintegy tizenötezer különfle előadás, bemutató és.más rendezmény volt, körülbelül 4millió részvevővel. 'Ennél azonbansokkal figyelemreméltóbb az, hegya kulturális nevelés formákban éstartalomban gazdagodott, hogy he-lyenként mind szervbet ű nőbb a tö-rekvés egy korszerű , a mai emberigényeit kielégítő , a társadalmi Isgazdasági követelményekkel össze.-hangolódó, az egyszerű , jótékonyapostolkodás határán túlnöv ő moz-galom meghonosítására. Ez persze újintézményeket, egyesületeket és tár-saságokat hív életre, amelylék —most mára kultúregyesületekt ől fiig

getlenül vagy esetleg azokkal ka-röltve — töretlen talajon taposnakmaguknak utat (vagy talán legyünkszerényebbek, s mondjuk úgy, hogymanapság csak ösvényt).

fgy van ez néhol. S ahol így van,napról-napra szembetű nőbb a szük-ség, hogy a tartalomban és formák-ban sokrétű bb. méreteiben átfogóbbkultúrténykedést rendszerbe (nemmerev keretekbe) foglalják, bizonyosjól megfontolt, s világosan megraj-zolt érdekek és célok szolgálatábaállítsák.

Ahol pedig nincs így? Hát ottmeg éppen elkel, hogy a kultúrpoli--tika_i tényezők összefogjanak és cse-lekvésre serkentve hadat üzenjeneka kulturális nevelés terén megbújtösztönszerű ségnek (de nem a kez-deményezésnek . is).

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Itt merül fel •azután néhány kér-dés, amit nem céltalan megvitatni.Éppen a kultúrközösségek munkájatekintetében. Pontosabban: mit lehetáltalánosítani a közösségek ,egyévestapasztalataiból, továbbá, mi az,amit pillanatnyilag célszer ű lennemegtenni mindenhol, minden járás-ban, ső t minden községben, a helyi

sajátasságaktál, az eltérő

viszonyok-tól függetlenül. Ezek megjavításanyilván hozzásegítene ahhoz, hogya közösségek ragukra találjanak,hogy az erők és eszközök szétfargá-csolása nélkül tudatosan törjenek alegégetőbb kérdések megoldására.

Gyakran hangoztatott nézőpont,hogy a közmű velődési kérdések bon-colgatása közben, mindig abból kellkiindulni, ami kultúrpolitikánkbanalapvető , lényeges. Tehát abból,

hogy ápoljuk és gyarapítsuk a dol-gozó emberek általá.nas és mű szakiműveltségét, hogy fejlesszük a szo-cialista öntudatot, hogy ápoljukmindazt, ami haladó és Pozitív, ho ynyesegessük azt, ami t őlünk idegen,hogy •a; maradiság és primitívizmusellen harcoljunk.

Többé kevésbé ismert nézőpontokezek, s korántsincs szó arról, hogyújra föl kell fedezni őket (egyébkéntis igen gyakran pazaroljuk erő n-

,ket olyan ,újdonságok felt "arására,amelyek már régen megszűntek új-donságok lenni).

Korántsem!Ezek inkább csak amolyan vezér-

elvek, eszmei támpontok a helyikultúrpolitikai viszonyok elemzésé=re, értékelésére. S most úgy tű nik,hogy ezen van a hangsúly. Elemez-ni és értékelni kellene szinte min-den egyes helység adottságait. Aztis ami van, azt is • ami kellene. Mert

nyilván ez az elő

feltétele egy rend-szeres, jól megfontolt céltudatos kul-túrmozgalomnak. Mindenhol, aholcsak magára találta kultúrközössé7,ahol szakítani tudott ,a régi kultúr-szövetség manapság már elavultmódszereivel, hol közvetlen mozga-tójává vált a kulturális váЈ І alko-zásaknak, csak azért tehette, mert

fölbecsiilte az illető járás vagy a já-rás valamely községének kultupoliti-kai problémáját, s aszerint fektettele a terveket, mozgasította a társa-dalmi erőket és az anyagi eszközö-ket.

Ámítás lenne azt állítani, hogy ezmódszeresen valahol is megtörténtmár Vajdaságban, bár egy-két já-

rás ilyenirányú törekvése,

egészenszembeötlő . De bármennyire hossza-dalmas és megfeszített munkávaljár is. tanácsos lenne mindenhol el-készíteni a kultúrmunka többévestávlattervét.

A programmban először is fel kel-lene dolgoznia népművelés, a fel-nőttképzés rendszerét. Rendszerét,mondom, mert végső ideje, hogyrendszerbe foglaljuk ezt a tényke-désünket. Legalábbis erről győz megbennünket néhány nagyváros ésegy-két falu tapasztalata.

Ma már egészen világos, hogy anagyméretű anyagi befektetésekcsak akkor hozzák meg gyümölcsü-ket, ha olyan emberek kezelik, akikmár többé-kevésbé elsajátították akorszerű termelőszokásokat, akik le -vetkőzték a kisárutermelő primití-vizmusát. Еppen ezért az eszmei ne-velés és az ismeretterjesztés mellettmost már jó lenni általánosabbanmeghonosítania mű szaki képzés .kü•-

lönféle formáit, a mindennapi gya-korlatban hasznosított (vagy hasz-nosíthatö) tudományos vívmányokrendszeres megismerését. Ez azirányzat• természetesen nem zárja kiannak a lehetoségét sem, hogyugyanilyen megfontoltan és céltuda-tosan tervezték (a manapság elüz-letesedett) szórakozási lehet őségekbő vítését.

Ezzel egyszeriben több nehéz kér-dést megoldanánk, vagy legalábbis

a megoldás útjára terelnénk.Először is a kultúrközösség nemkényszerülne akadémiai vitákra amunkamódszer, még kevésbé ,a mun-ka tartalma tekintetében, hanem té-továzás nélkül a dolgok velejéheznyúlna. Annak a kérdésnek a meg-oldására, hogy hol. mikor, mit kel-lene tenni, tömörítheti a község il-

540

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


letve a járás szinte minden (nempedig csak kultúr) tényezőjét, s aуélemények harcában nyilván ki--kristály+osodna, hogy mihez fogja-nak. Ez lenne a másik pozitív kö-vetkezménye egy ilyen vállalkozás-nak. Mert számunkra ma már egé-szen természetes, hogy a kultúrté-•nyezükön kívül a nolitikai, közéleti

‹és gazdasági köröknek is van mon-dа nivalójuk a népmű velésről, a ter-melők továbbképzésérő l. Еs harmad-szor, a fentiekkel tulajdonképpenmeghatároznák azt is, hogy mirefordítsák az eszközöket, illetve, hogya népművelés vagy a kultúrmű vé-szeti tevékenység egy-egy ágazatamilyen anyagi segítséggel tudjameg-valósítani a kitűzött feladataktit. Aszükségletekhez és lehetőségekhezmért távlatterv nyilván véget vetni

az aránytalan, néha célszerű

tlenpénzelésnek is. Mert a művelődéscéljaira szánt összeget a járási vagya községi költségvetésben nem asze-rint osztanák fel, hogy melyik ága-zatnak vannak jobban argumentálúpatrónusai (ahogyan ez a mai ösz-tönszerű ségben néha el ő fordulhat)hanem a valódi szükségletek diktál-nák.

Ennek kiviteli Persze a gyakor-latban igen sokféle lehet. S éppe а

ez teszi majd lehet ővé, hogy sokrét ű

vita előzze meg a távlati tervekmeghozatalát. A kultúrélet sokrét ű .

Ezenkívül a különféle kultúregyesü-letek és intézmények köré tömörültembereknek megvan kialakult haj-lamuk, érdeklődési körük. A közéletváltozásait, igényeit és szükségleteitjobban tanulmányozó politikai ésgazdasági tényezők viszont látjákazt, hоgy milyen nem anyagi jelle-gű vállalkazásokkal lehetne fejlesz-teni a térmelбerőket. Málszóval, köz-

vetlenül fel tudják becsülni, hogymilyen oktató, felvilágosító vállal-kozásnak lenne közvetlen gazdaságihaszna az illető környezetben.

Mára fentiekbő l .következik, hogya legkülönbözőbb elképzelések ke-rülnek majd a tervezet első meg-szövegezésébe. Lesz aki színjátszóсgyesületet javasol majd, m,ás vi-

szont a mezőgazdasági termelőknІksürget tanfolyamot. Javasolnak majdtraktorvezető iskolát vagy teljesnépegyetemet, mesterképző iskolátvagy teohnalógiai tanfolyamot, énekkart vagy bábszínházat, múzeumotvagy színházat, háztartási vagy ba-romfinevelő tanfolyamot stb. stb.

Azt azután, hagy mi kerüljön a

végleges távlattervbe, nyilvános vi-tára lehetne bocsátani. A kultúrkö -zösség és a Szocialista Szövetségezen a kérdésen valóban megmoz-gathatná a társadalmi erő ket, szá-r as eszmei és gy а karlati kérdésttisztázhatna, vagy legalábbis fel-vethetne a közvéleményben. Azonkí-vül a kultúrintézmények köré gyűjthetné azokat az értelmiségi erüket,amelyek eddig csupán a tanügyimunkásakat tartva hivatottnak nép-

művelésre, maguk távol maradtak.Van azután a tervkészítésnek még

egy — nem is olyan mellékes —•mozzanata. Az eszmei, gazdasági éskultúrpolitikai nézőpontok mellettnyilván az anyagi lehet őségek is ha-tárt, irányt és ütemet szabnak a vál-lalkozásnak. Ennek természetesenmegvan a maga jó és rossz oldala.

Vitathatatlan pozitívuma, hogyegyrészt mozgosítja majd a községvagy a járás minden (nemcsak

költségvetési) pénzforrását, másrésztpedig elsбsarban az illető községszámára fontos vállalkozásokat pén-zeli. A hátránya már közismert: amanapság még, mindig szűkös anya-gi lehetősegek szárnyát szegik sokszép és hasznos elképzelésnek. Mertnyilván nemcsak ötlet, hanem indo-kolt követelmény is több lesz majd,mint amennyire anyagi fedezetet ta-lálnak. De hát csak addig lehetnyújtózni, ameddig a takaró ér, sez majd arra ösztönzi a tervez őket,hogy felállítsák a sürgősség sor-rendjét. Utóvégre is a távlattervnem egy gazdasági évre készül. S

amire nem telik az első vagy má-sodik évben, talán juta következ ők-ben. Csak ez esetben okvetlenül tud-ni kell, hogy mi milyen sorrendbenkövetkezik.

541

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Feltételezhető , hogy a kultúrtevé-kenység már meglévő egyes farmáikimaradnak a távlattervből, vagy asürgősségi sorrendben hátrább szo-rulnak, ha a Pénzelésr ől van szó. Milegyen ezekkel. Halálraítélni talánmégsem kell őket. Szűkösebb anyagikörülmények közé kerülnek ugyan,de ha így is fenn tudják tartani ma-

gukat, törölni mégsem kellene őket.Egészében véve a távlatterv elké-szítése komoly er őfeszítéseket köve-

tel a kultúrközösségtől is, meg egyái~társadalmi tényezőktől is. De ha ké-saítése mozgasítar_á a közvéleményt,ha végrehajtása céltudatosan össze-fogná az eddig szétforgacsolt er ő ket,ha következményeként rendszeresengyarapodna a dolgozó emberek álta-lános és mű szaki műveltsége, s hacsak egy kicsit is lenyesne a primi-

tívizmus és maradiság nehéz örökségéből, akkor a fáradozás vitatha-tatlanul meghozná gyümölcsét.

54 2

KOMÁROMI JÓZSEF SÁNDOR

A STRATFORD І

SHAKESPEARE EMLÉKSZÍNHÁZ

BELGRÁDI VENDÉGSZEREPLÉSE

Laurence Oliviernek és VivienLeighnek, a világhírű színész-há-zaspárnak és a ,stratfordi Shakes-peare emlékszínház nagynevű együt-

tesének a beográdi Nemzeti Szín-házban volt vendégszereplésérőlszólva, igen-igen meg kell válogat-nom szavaimat. Valahogy úgy va-gyok, mint a róka az összegömbö-lyödött sündisznóval: bárhová nyúl-jak, magamat szúrhatom meg.

A rókáról kell hát példát vennem,s úgy forgatom a dolgokat, hogy le-

hetőleg sebesülés nélkül úszhassammeg gondolataim elmondását.

VÉRFÜRDŐShakespeare „Titus Andronicus"

című tragédiája, noha a klasszikusRóma világából meríti meséjét, alegnyersebb középkor életlátását ve-títi elénk.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Tizenhat halottjával a legvéresebbgengszter-filmet is lepipálja, ámvérfürdője nem csupán egyszeríígyilkosságok sorozata. Titús Andro-nicus római hadvezérnek két gyer-meke a háborúban esik 11, kett ő t

lefejeznek, kettő t viszont jómaga

szúr le. Nem hiányzik a tragédiábóla nőgyalázás, a csonkítás, a megőrü-lés; itt látható a rnór és ,a gót ki-

rálynő bnös szerelme, amelynekgyiimölcseként a királyné sötétbő rűgyermeket szül; de nem maradt el aborzalom sem, hogy a királynőt 1-gyilkolt fiai húsából készített ka-lácss.al vendégelik meg.

A tragédia két rúgója a bosszú és

a cselszövés, s úgy tartották, hogyprimitív világképével és laza szer-kezetével a mai színpadon már nemállja meg a helyét, sőt kétségbevontak, hogy valóban Shakespeareírta.

HŐSTETT

Amikor 1955 augusztusában, s méghozzá a stratfordi Shakespeare em-lékszínházban mégis előadták atus Andronicust", afféle színházihő stettnek számított Angliában, srészben talán éppen a h ő stett irán-ti elismerésből, nagy sikert aratott.

Peter Broak, a rendez ő , a díszlet-és ruhatervező és a kísérő zeneösszeállítója tagadhatatlanul érdekes

elő

adást teremtett. Az alakok moz-gása, a dfszletek, a kísér ő ene ésfényhatások, egyszóval az egész já-ték a primitív és ,a klasszikus szín-ház különös, de szerencsés párosu-lá sa . A rendezés részleteiben és egé-szében is felülmúlja a művet, s el-mondhatjuk, hogy a rendező ezúttal,

a virtus kedvéért, jóval többet fá-radozott, mint amennyit az íróimunka érdemelt.

TORNYOK

Az első percekben úgy tűnik, aszínészek kissé túl hangosak. Ké-sőbb megértjük, hogy minden szí-nész szavai, úgyszólván csak szaval,egyedül Laurence Olivier az, akineksuttognia, nyöszörögnie, sóhajtania,zokognia, ordítania és hörögnie isszabad. Egy kissé úgy tűnik, mint-ha egy csomó tökéletesen sikerültgépember között csupán egyetlenhús és vér ember játszaná a da-rabot.

Kevésbé vonatkozik ez VivienLeighre, akinek a szerepe is kisebb,

-- ez a szerep az el őadás másodikfelében teljes némaságra kárhoztat-ja, minthogy a darab meséje szerintkivágták nyelvét — , s aki ezenfe-lül csak második sztárja az előadás-nak. Tagadhatatlan azonban, hogya három nő i szereplő közül is csakő az, aki nem mindig szavai.

Hogy az ilyen játék elsősorbanmagának a rendezőnek, avagy in-kább a két világhírű sztárnak az el•.gondolása-e, hogy a többi színész

képességeiből mennyire futotta vol-na, ha nincs rajtuk a puszta szava-

lás és a merevebb mozgás béklyója— nem tudhatjuk. Bizonyos azon-ban, hogy ilymódon a mellékszerep-lők alakításában alig gyönyörköd-hetünk, s mée bizonyosabb, hagy ígyaztán toronymagasan a többiek föléemelkedik Laurence Olivier és Vi-vien Leigh játéka.

V O N Z E RŐNagyon nehéz követni egy olyan

színpadi játékot, ahol a mese fona-lát ugyan jól-rosszul ismeri az em-ber, ám a kimondott szavakbólegyetlen kukkot s em ért. Ez csakannyival jobba felirat nélküli né-ma filmnél, hogy legalább halljuk a

543

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


kimondott szavakat, viszont annyivalrosszabb, hogy kevesebb épül az ér-zelmek és a gondolatok megjátszá-sára.

Kétségtelen, a közönséget ezúttalnem is annyira Shakespeare és nema nagynevű stratfordi együttes, mint

inkább a mozivászonról ismert, vi-lághírű színész-házaspár vonzotta aszínházba. Еrthető emberi vágy eze-ket élő valóságukban csupán látni

is, hát még játékukban gyönyör-

ködni.

Eleve tudva, hogy nem írói re-

mekművet, hanem valami különle-

ges színpadi csemegét tálalnak eli-be s azt is, hogy a nyelvtudás hiá-

nya átugorhatatlan akadály, a k ő -zönséget nem érte kiábrándulás. Azelőadások befejeztével végeszakadat -

lan tapssal ünnepelte s vagy ti--zenötször is függöny elé szólítottakedvenceit.

MUTATVÁNY

Amikor hírét vettük a stratfordiShakespeare emlékszínház vendég-szereplésének, sehogy sem fért a fe-jünkbe, miért a ,„Titus Andronicus"-szal és miért nem a nagy angol drá-maíró valamelyik jólismert remeké-vel, például a „Hamlet"-tol lépnekelénk?

Most, hogy az előadást végignéz-tük, jobban értjük ,a dolgot. Anyelvtudás hiánya akkora akadály,hogy Shakespeare legjobb ismer ői setudták volna igazán élvezni az el ő -adás egyes mozzanatait és egészét.Igy talán mégis jogosult a különösrehelyezni a hangsúlyt.

Ezzel azonban az előadás értékeveszített fajsúlyából és inkább ra-

gyogó mutatvány volt, mintsen%mélységeket kutató mű vészet.

544

SULHÓF JÓZSEF

A V A J D A SАGI SZÍNHAZÁK

ÜN N EP I SZEMLÉJE

Talán különösnek tű nt a beava-tottak előtt, hogy közvetlenül a no-viszádi Sztérija Játékok után Zom-borban megtartatták a vajdaságiszínházak ünnepi .szemléjét. Voltak,akik felvetették a kérdést, minek azországos jelentőségű színházi szem-le utána jóval szűkebb kört érdek-

lő vajdasági felvonulás. Dohát Vaj--daságnak sokszor jut különlegesszerep, sokszor kell külön utakon.járnia, sokszor kell utat törnie amű velődés és mű vészet különfélevonatkozásaiban. A vajdasági szín-házak eddigi fesztiváljai elvezettek.á Sztéxija játékokhoz. Most tovább

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


mennek a megkezdett úton új cé-lok felé.

Számadatok bizonyítják, hagy avajdasági színházak vállalkoztak leg-többször arra, hogy a hazai színmű-nek teret adjanak. A Sztérija Jábé-kok révén azután országos mozga-lommá tették a gondolatot, hogy ahazai színmű veket színpadra kell

segíteni. A színmű

irodalom ezzel el-indult a fejlődés és fellendülés út-ján. Most újabb lépéssel mennekelőre a vajdasági színházak. A jöv ő

évi szemlére gyermek- és ifjúságiszínmű vekkel készülnek, hangsúlytadva ennek a nálunk nagyon is mel-l őzött mű fajnak és nevelőeszköznek.A következő évre pedig a mai tár-gyú hazai vígjátékokat vonultatjákfel ,a szemlén.

Közben, az idén, csak azért ren-dezték meg a. játékokat, hogy fenn-tarsák a folytonosságot. Tavaly el-maradt az éveken át minden idényvégén megtartott felvonulás. Szté-rija-év volt ez, a vajdasági feszti-válokból kialakult Sztérija Játéko-kat avatták. A legjobb vajdaságiegyüttesek is felléptek. Nem volthát értelme, hogy ugyanezek azegyüttesek ugyanazokkal a színda-rabokkal még vajdasági keretben isösszecsődüljenek. Az idén azonban aSztérija Játékok elő zetes bírálóbi-

zottsága mellőzött néhány nagyonjó vajdasági előadást. Ezekbő l ren-deztek azután szemlét Zomborban,ahogy erre a szemlére ment el ven-dégszerepelni a beográdi 212-es ka-maraszínház és a beográdi NemzetiSzínház is, mivel egyiknek a mű so-rán sem volt hazai színmű , tehátegyik serre léphetett fel a SztérijaJátékokon. Azután itt szerepelt anoviszádi Opera együttes is, mert ,aJátékok menetében nem jutott id ő

arra, hogy egy kis zenével pihenő

tteremtsen a sötétnél sötétebb és sú-lyosnál súlyosabb drámák közben.

Ezekből a Nóviszádon meg nemtartott előadásokból alakult ki azombori szemle játékrendje. Az els ő

héten a vajdasági hivatásos színhá-zak vonultak fel, ez volta fesztivállényege. Kissé tarka szemle volt, a

színházak nem készültek rá, csaklegjobb vagy pillanatnyilag legéret-tebb előadásukat hozták el. Egy ki-csit furcsa volt, hagy a noviszádiszínház példaul nem a Mennyei osz-taggal szerepelt, noha mártsak azértis érdekes volna, mert szerz ő je,Gycrgye Lebovics zombori, és azértis, mert a Sztérija Játékokon a leg-

jobb idei színműnek bizonyult. Deaz idén a vajdasági játékoknak nem

akartak hazai jelleget adni. Ezért anaviszádi színháza Vajdaság költő ipanorámával és Annouil Colombó-jával lépett fel, a szuboticai magyaregyüttes Barta Zsuzsáját, a horvátegyüttes Vojnovics Ekvinocióját mu-tatta be. Csak a zrenyanini, zombo-ri és topolyai együttes vitte a zom-bori közönség — mint felebbezésiforum — elé azokat a mai hazaidarabokat és el őadásokat, amelyeka Sztérija Játékok előzetes bizott-sága elő tt „megmérettek és könny ű -nek találtattak".

A zombori közönség helyt adott afelebbezésnek. Mivel az „el őzetesbírálóbizottság" nem közölte indo-kait, vele nem szállhattak vitába.Kétségtelen azonban, hogy JoszipLesics Megbélyegzett című színmű -ve a zrenyanini színház el őadásábanés Bora Hanauszka rendezésébenkomoly figyelmet érdemelt. Különös,

sokszor vizuális rádiójátékul ható,szaggatott jelenetekből álló mű éselőadás volt, de a rendező és a zre-nyanini színészek érdekes, ötletes,fordulatos és nagyon szívbemarkolójátékkal kerekítették ki a helyen-ként fogyatékos színművet, és egy-két alakítás sokáig emlékezetébenmarad a zombori közönségnek. Azombori együttes is k.ísérleti művellépett fel, Branivoj Gyorgyevics fia-tal szerző Sarokház című első jelen-

tős m

űvét adta el

ő. De nemcsakszerző t avatott, Zora Tanurdzsics

fiatal rendezőnőnek is ez volt avizsgaelőadása, s a legkitűnőbberedménnyel nyerte el a diplomát.Meglepő volt, hogy ez a kis vidékiegyüttes, amelyet még nem kapottszárnyra sen miféle hír, milyen érettcsiszolt, gördülékeny el őadásian jut-

545

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


tatott szóhoz egy új szerző t. A ren-dező nek és a szereplőknek közös ér-deme, hogy a szöveg helyenként pa-pírmasé alakjai hús és vér emberek-ké váltak, kiformált és differenciáltalakokká, akikből valóság áradt. Atopolyai magyar együttes VelimirSzuboti•cs Emberek című drámájátadta elő Garat' Béla rendezésében.

Régen láttunk ettől az együtteat

őlilyen mélységesen emberi, ennyi

Szívvel é9 könnyel teli alakításokat,és ha nem is kiegyensúlyozott az öszszetétele, ha vannak is még színészek,akik aligha vetkőzik le valaha is aműkedvelő i modorosságot, sallango-kat, szürkeséget, néhány mű vészinagy alakítás teljes sikerre vitte azérdekes, jól megírt színművet.

A szuboticai színház nem nagy si-kerrel szerepelt. Barta egészen jó,épkézláb vígjátékából népszínmű vetcsinált. A Zsuzsi éppen az ellenke-z ője lett annak, amit dr. BrankoGavela, a kiváló zágrábi rendező

tett Szlávkő Kolár A testem az

eауém című népszínmű vével. Itt egyjó szövegkönyvből vált érthetetle-nül és indokolatlanul népszínmű ,

dr. Gavela egy népszínmű színekrehajlamos drámából csinált paraszttárgyú lélektani drámát. A Zsuzsiszereplő inek jó játéka, emberi alak-jai és néhány remiekbe szabott epi-

zódszerepe sem tudták ellensúlyozniaz indokolatlan hatásvadászatot. Ésbizony, valljuk be, a horvát együt-tes Ekvinociója sem juttatta kifeje-zésre Vojnovics reális képeit és ko-moly mondanivalóját.

De talán nem is ez a lényeg. Avajdasági színházék fesztiválja aztmutatta meg, hogy ezek az együtte•-

sek egészen komoly átlagszínvona -ion vannak; az egyszer ű , pátoszmen-tes hang, a játék közvetlensége, azelmélyült alakítás nálunk nemcsakfővárosi színházak kiváltsága, ha-nem a vidéki együttesekben is é•-vényesül. Sok jó rendezést, jó ala-kítást, ötletes színpad-képet láttunkZomborban. És a magam részérő lhozzátehetem, hogy noha ,a SzétríjaJátékok európai színvonalú nagyelđadásai után mentem Zomborba,nem éreztem súlyos zökken őt, nem

kellett csökkentenem igenyeimet ésaz akaratlan összehasanlításokbánnem volt okom, hogy a vajdaságiszfnházakat — általában — elma-rasztaljam.

Mindenképpen megállapíthatjuk,hogy a vajdaság; szemlék nemcsakindokolttá, hanem színházi életünk,irodalmunk számára és a színhá-zak szerepének érvényesítésébennélkülözhetetlen serkentő eszközzéis váltak.

54 6

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


ALADICS JÁNOS

A VAJDASÁG I SÍKSÁG SZERELMESE

MILIVOJE NIKOLÁ JEVICS NOVISZÁDI TÁRLATÁRÓL

547

Vannak festők, akik mindjárt a

közepén fognak hozzá a festészet-hez. Nincs türelmük hosszú tanul-mányokhoz. De azután gyorsan rá-döbbennek technikai tudásuk hiá-nyosságara. Az ilyen döbbenet né-ha a kétségbeeséssel határos. Gyak-ran nincs többé erejük visszatérniaz alaphoz, hanem felületességükkelpózolnak. Ez pedig eleve sikertelen-ségre van ítélte.

Mások viszont türelmesen járjáka tanulmányok néha végtelennek

tetsző utait. Ilyen alapos tanulmá-

nyokkal halad végs ő célja — a fes-tészet felé — Milivoje Nikolájevicsis, akinek tárlatát nemrég láthattuka noviszádi Ifjúsági Tribün szalon-jában. Nikolájevics ez alkalommalhúsz tus- és szénrajzát állította ki,tavalyi és idei termését. Megálla-píthatjuk róla, hogy .mindenekelőtta rajzot mű veli, még akkor is, hatechnikát változtatva kónyamattalvagy pasztellel dolgozik. Másrésztazt látjuk rajzain, hogy ezt a tech-

nikát csaknem teljesen a festészetszellemében műveli. Nikolájevicsrajzai tulajdonképpen a rajz eszkö-zeivel készített festmények.

Alaptörekvése: mindanivalójátminél egyszerűbben, minél kevesebbeszközzel kifejezni. Rajza néhányelegáns vízszintes és függőleges vo-

nalból, s könnyedén odavetett falt-

ból álla messzeségben halványanjelölt látóhatárral. Az árnyalatokgazdagságát Nikolájevics a tus híg-és töményoldatának párhuzamoshasználatával, .az erő s és halvány vo-nalak kombinálásával éri 11. Ugyan-ez vonatkozik szénrajzai és kréta-rajzai gyengéd árnyékoltságára is.Rajzán az élmény szelíd, nélkülözia mélyebb emóciókat, mindamellettbensőséges, időnként pedig önelé-gülten édeskés.

Szólnunk kell még lírizmusáról,amе ly vajdasági tájaink, embereinkmélységes, szinte elfogult szereteté-ből fakad. Nikolájevics fegyelmezettművész, s csak ritkán érezhet ő nálaa temperamentum kitörése, ami avonalak élénk, ideges ritmusábannyilvánul meg (A komp). Ezekbena rajzaiban természetesen sokkaltöbb az erő és dinamika.

Mondhatnánk, hagy Nikolájevicsegész eddigi ópusza egy halkszavú,]igai vallomás Vajdaságról, a bács-kai és bánáti búzamezőkről. csönde-sen hömpölygő folyóinkról — a Du-náról, Tiszáról és a partmenti f ő ze-sekről. Szívesen ábrázolja ezenkívüla halászélet egyes jeleneteit is. Csakegészen ritkán ragadják meg fi-gyelmét az építészet érdekességei(Szerémségi város). Különös érzéke

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


van ahhoz, hogy a festő it, képsze-rű t ragadja meg. Néha azonban,úgy látszik, ez az érzéke cserben-hagyja, s ilyenkor rajzai szétes ő -szerkezetű ek (Udvari motívum).Ezek a művei időnként válságairóltanúskodnak. 1Vtás képeibő l viszontnémi novellisztikus tartalom tör 116.Ilyen rajza például: Az ember és

kutyája. Érdekes és sikeres kísér-letei vannak a formáknak, a moz-dulatoknak pillanatfelvételszer ű megragadására. A járókel őkről készítettrajzai sziluett-képekkel rokonosak.Általában véve Nikolájevics rajzainaz alaknak, a figurális elemneknincs jelentő sebb szerepe. Mondhat-nánk, hogy nála az ember teljeseneggyéolvad a tájjal, szerves kiegé-szítő jévé válik.

Mindezek után érdekes megálla-pítani, hogy a rajznak ez az ötvösi

csiszolása, tökélye, nála nem végs ő

cél. Törekvései mögött ott lappanga már-már leplezetlen vágy a tel-jesértékű alkatő s — a festés iránt.Nem mintha a rajz vagy a képz ő -mű vészet bármely más ága nem le-hetne egyenértékű a festészettel. El-lenkezőleg. Sak nagy festő száve-

sen foglalkozott rajzzal, Leonardótólkezdve egészen Picassoig és Ma-tissig. Sőt Matiss, az újabb'kori fes-tészet legnagyobb koloristája a vo -nalat, a rajzot tekintette az emó-ciók legteljesebb, leghívebb kifeje-zésének.

Nikolájevicsnál az átmenetet a fes-•tésre a litográfia és a pasztell je-

lenti, amelyekben néhány szín, kom-binálásának lehetőségeit kutatja.Egész eddigi munkája végső sorbankomoly, lelkiismeretes előkészület afestészetre. Mű vészete nyugodt, fokozatas fejlődést mutat, minden kü-lönösebb hullámzás vagy szembetű -r. . ő változás nélkül. Mindeddig kö-vetkezetegen mélyítette, tökéletesí-tette régi erényét, hogy kevés eszközzel minél többet fejezzen ki,ami különben nélkülözhetetlen agrafikában. Időnként ugyan úgy tű -

nik, hogy az ábrázoló eszközök re-dukálása a kifejezés teljességénekkárára van, mégis mű vészetének fő -érdeme az, hogy a rajznak ezzel atisztult, sallangmentes formájávalerős, mélyen egyéni 'kifejezést for-mált ki. S művészetrő l lévén szó: eris a legfontosabb.

548

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


JUHÁSZ GÉZA

5491

BEPILLANTÁSA SIP TÁR IRODALO MBA

Figyelemre — és természetesenkövetésre méltó kísérletet tett aJeta I re című siptár irodalmi folyó-

irat, amikor abból az alkalomból,hogy kilencedik évfolyamába lépett.szerb-horvát nyelvű számmal for-dult az ország olvasóközönsége ésirodalmi közvéleménye felé. Mintegyhírt adnak ezzel magukról, lehet ő -vé teszik, hogy bepillantást nyer-jünk a siptár irodalomba, meglát-•Tassuk törekvéseiket és eddigi sike-reiket. Ha tekintetbe vesszük, hogyez az irodalom csak a felszabadulásutan, csak az új Jugoszláviábanemelkedett fel az írásbeliségig, ak-kor elmondhatjuk, hogy hatalmasutat tettek meg és eredményeikrendkívül impozánsak, Az említettszám szerkesztő sége beveztő jébő ipéldául kitűnik, hogy ,a folyóirat-nak mintegy száz állandó munka -társa van s ami még ennél is tet-szetősebb szám: 2700 rendes elő fi-zető je!

Jóllehet a lírától .a naplóig és esz-széig a legkülönbözőbb mű fajokbanalkotnak egészen figyelemreméltö

műveket, meg kell állapítanunk,hogy ez az irodalom általában na-gyon fiatal és fiatalos. Nem egészenvéletlen dolog az, hogy a jelen szám-ban szereplő írók legnagyabb része20-30 év között van (a legfiakalabb1939-ben született), hanem azt je-lentig hogy ennek az irodalomnak

igen korrioly távlatai vannak, s hogyúgy mondjuk most van igazán fej-l ő dőben. Kezdetben, amint a szer-

i ;esztő

ségi cikk megjegyzi, főleg for-dításokat közöltek és elméleti jelle-

g ű írásokat a jugoszláv és a világ-irodalomból, hogy írógárdát nPvelje-rek. Úgy látszik, helyesen választot-ták meg az utat. A mai siptár iro-dalom tulajdonképpen a szájhagyo-mányok alakjának élő íratlan iroda-lom és a legújabb jugoszláv iroda-lom emlőin nevelkedett. Ezért ter-mészetes, hogy megtaláljuk benne asajátosan nemzeti színezetet é э

mai jugoszláv irodalommal valóeleven ,és termékenyít ő kapcsolatoknyomait is.

Lehetetlen volna természetesen ehelyen mégcsak vázlatosan is fog-lalkozni az egyes írásokkal, de né-hány névre mégis fel kell hívnia fi -gyelmet, mert olyan ígéreteket je-lentenek, hogy minden bizonnyalhallani fogunk még róluk. FahredinGunga még középiskolai tanuló,nyolcadikos gimnazista, de olyanérettségről tesz bizonyságot az 1942-

ben lemészárolt trepcsai munkások-ról szóló poémájában, hogy szintemeglepő . Ezt a látszatra epikus tár -gyat annyira a líra eszközeivel feje-zi ki, olyan nagy erővel és višzony-lag fejlett, modern verselési techni-kával, hogy okvetlenül szemébe öt-lik az olvasónak. De meg kell em--

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


líteni mellette Enver Djerdjekuhalkszavú, közvetlen és finom líraiverseit (Könnyek után) Maszkut Se-hu, Mark Krasznityi stb. nevét is.

Elbeszélés is van egész csokorravaló. Mindjárt az elsđ elbeszélés soklírai elemmel átszőve ábrázolja azember és állat küzdelmét az ember-ben, s az állat felülkerekedését a

háború idején, amikor az emberekelvesztik érzésüket a rettenetes iránt,mert mindennapi jelenség lesz. Nemúj téma, de újszerű en dolgozza fel.Igen érdekes, szinte izgalmas olvas-rr_ány Ramiz Keljmendi Egy egye-temista lány vallomásai című novel-lája, amely szintén újszerű en — fa-siszták által megbecstelenített lánymai sorsáról szól.

Az elbeszélések és versek melletttalálunk regényrészletet, naplót a

felszabadító harcok korából, esszét asiptár nemzeti kultúra és irodalomegyik úttörő jéről és apostoláról, kü-lön rovatot szenteltek ,a, legfiatalabbkezdő tollforgatók ígéretes zsengéi-nek. Van' emellett szemle, színházibeszámoló stb.

Kétségtelen, hogy a fordítás nemmutathatta meg ennek az érdeke э

irodalomnak minden szépségét, de

véleményem szerint a szerkeszt őkminden gondosságuk mellett mulasz-tást követtek el, hogy nem közölteklegalább néhány verset két nyelvenis. Mark Krasznityi például HiljmiMalityi pap-,költőrő l írott esszéjébenmegemlíti, hogy a költő elhatározta.hogy minden betűre ír néhány ver-set. Közöl is egyet, amelyet az „N"

betűre komponált. Ez azt jelenti,hogy abban a versben a sorok „n"-

re végződnek, a fordításban azonbanebtől a sajátságból semmit sem le-het visszaadni. Egy ilyen reprezen-tatív gyű jteményben. azt hiszem, e-gyébként is nélkülözhetetlen néhánykétnyelvű közlés, már azért is, hagyaz olvasó, aki nem ismeri a siptárnyelvet, egy-két olyan vers példá-ján, .amelyet fordításban is lát, meg-próbálja meghallgatni az ismeretlen

nyelv és költészet muzsikáját is.A siptárak kezdeményezése, úgylátszik, igen kedvezđ visszhan otkelt országszerte. Elsőnek talán D.Kosztics foglalkozik vele a Politikahasábjain s kellemes meglepetésneknevezi e szerbnyelvű szám megjele-nését és szükséges, sikeres kísérlet-nek.

550

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


SAFFER PÁL

MEGALAKULTJUGOSZLÁVIA KÖZM Ű VELŐDÉSI

TANÁCSA

Nemrégiben egy egészen rendkí-vüli jelentőségű esemény zajlott lekultúréletünkben: Beográdban akultúr és közmű velődési közösségei;országos szövetségének közgyű lésénez a szerv Jugoszlávia közművelő -dési tanácsává alakult át.

A változás lényeges. Ennek az újtestületnek pusztán tanácsadó ésösszehangoló szerepe lesz, tehát nin-csen határozó és rendelkez ő joga abenne képviselt közmű velődési szer-vezetekkel és intézményekkel szem-ben, viszont sokkal szélesebb alapo-kon nyugszik minden eddigi hason-ló szervezetnél. Munkájába ugyanisbevonja mindazokat a szervezeteket,ső t intézményeket is, amelyek kul-túrmunkával és közmű velődésselfoglalkoznak.

Amint a javaslat is hangsúlyozza,ez a testület a jövőben országos tri-bün lesz a közoktatásügyi és kultú-rális problémák megvitatására, kö-zös, országos jellegíí közoktatásügyi

és kultúrális akciókat fog kezdemé-nyezni ,és kapcsolatokat fenntartania hasonló külföldi szervezetekkel.

Mintegy igazolva önmagát és cél-jait, napirendje második pontjaként aközgyű lés mindjáгt meg is vitattanapjaink legfontosabb kultúrproblé-máját, a felnőttek képzését. Megál-

lapították, hogy az eddigi munka,bár figyelemreméltó eredményekkelszolgált, többé-kevésbé szórványosvolt és rendszertelen. A felnő ttekképzése egyik legfontosabb felada-tunk és sikeres teljesítéséhez — ahelyi körülmények döntő szerepé-nek figyelembevételével általánosrendszert kell kidolgozni, amelytöbbek között szervesen kapcsolódi!zmajd iskolarendszerünkhöz is. Eb-ben az értelemben foglalkozik az is-kolareform javaslat is a feln ő ttek

képzésével.Ez természetesen Yiem egy, sem tíz

év feladata, és nem lehet az az álta-lános népnevelő kultúrmunka sem,amit sokan e fogalmon értenek.Amikor a felnő ttek képzéséről be-s`Lélünk, meghatározott és céltuda-tos tevékenységre gondolunk, amely-nek két főcélja: munkatermelékeny-séget fejleszteni képes szakemberek,tehát termel ők, és demokratikus jo-gaikkal élni tudó szocialista irányí-

tók képzése.Olyan feladat ez, amit tulajdon-

képpen sohasem lehet teljesen be-fejezni, mert a tudomány újabb ésújabb vívmányainak alkalmazása atermelésben és társadalmi fejlődé-sünk egyre újabb tudnivalók elsa-játítását követeli majd a termel ők-

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


től, akik egyszernlélyben irányítókis. Létfontosságú feladat ez, mert .amunka termelékenységének növeke,désétől függ életünk, tehát kultur--életünk anyagi alapja is.

A közgyű lésen elhangzottak szel-lemében ennek a két f őcélnak kella jövőben megszabnia kultúrtevé-kenységünk alapvonalát. Azokra a

szervekre és testületekre kell a leg-több gondot fordítani, amelyek atermelők és irányítók tudását gya-rapítják, habár nem kell elhanya-golni azokat a kultúrtevékenysége-ket sem, amelyeknek az említett cé-lokhoz látszólag nincsen közvetlenközük. Ezen az úton haladva — ed-

dig fo"ként a munkásegyetemek ha-ladtak rajta — valamennyi kultúr-szervezetünk célszer űbbé tehetnémunkáját és bizonyos fokig felszá-molhatná azt az eddig elég gyakori„mindenességet", amely szétforgá-csolta a gyakran egyébként is szű -kös erő ket.

A kultúrmцnka terén még nagyon

sok a tennivaló, ezt a tanöcs. köz-gyűlésén fölvetett számtalan egyébmegoldásra váró probléma is bizo-nyítja. Megoldásuk azonban csakszervezett és rendszeres munkátólvárható. Ez a közgyű lés egyike voltaz első jelentős nagy lépéseknek eb-ben az irányban.

552

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


F E NYSZORO

IABENT SUA FATA LIBELU

Könyvet kaptam Magyarországról és egy tájékoztatót isa megjelenő könyvekrő l.

A „Tájékaztató" szerint a „Nemzedékek nevel ő i — a tu-dвmány klasszikusai" sorozatban ismét megjelenik, a többiközött, Szerb Antal Világirodalomtörténete. Alighanem ér-dekességnek számít az is, hogy a könyvpiacra került CsathóKálmán új könyve: „Ilyeneknek láttam őket". Az író eztírja könyvérő l (vagy önmagáról, vagy még inkábba megje-lenés tényéről) : .,... új könyvem megjelenése csaknem aztaz érzést kelti bennem, mintha új pályát kezdenék. Nem-csak azért, mert több mint tíz évi szünet után kerülök is-mét közönség, méghozzá nagyobbrészt új, azóta feiserdiiltközönség elé ..."

Nemrégiben jelent meg Illés Béla híres könyve: „Ég aTisza".Ez a könyv — nagyom régen —, ,a Szovjetúnióban jelent

meg először, utána kiadták huszonnyolc országban (Kíná-ban, Japánban is), Magyarországon azonban ez az első ki-adása. A könyv nem jelent meg — és ez természetes —, aKorthy-karszak alatt és nem jelenhetett meg a felszabadu-lás után sem. Az ezredes-író regénye ugyanis az 1918-19-esforradalmak idején játszódó eseményekkel foglalkozik: egykicsit regény, nagyon történelem és még inkább Politikum.

Az eredeti szovjetkiadáshoz Kun Béla írta annakidejénaz előszót. Az új kiadás szintén közli a magyar tanácsfor-

radalom vezérének előszavát. „A harcnak örömét, a kétség-beesett, már-már reménytelen küzdelem kínját, a bukásnak,

az emigrációnak — s annak a sok mindennek, ami ezzelegyüttjár — mérhetetlen keser űségét éltem át újra olvasásközben — írja Kun Béla az előszóban. — És, hogy megintharcol a magyar munkásosztály töretlenül — okulva tapasz-talatain — az új forradalom új diadalaiért".

Kun Béla nem érte meg az új forradalom új diadalait,eltűnt a csisztkák folyamán, és úgy látszik, hogy a tiszto-gatás elseperte ezt az érdekes könyvet is. Az írónak — eztírja utószavában —, az volt célja, hogy megjavítsa a kom-munista párt munkáját és annak nagy múltját ismertesse.

Szerinte, ha a könyv eléri célját, ha magát a könyvet elfe-lejtik is, az eredmény tovább él és hat. „Talán ennek a né-zetnek köszönheten., hogy több mint egy negyedszázad utánismét megjelenik az Ég a Tisza..." — mondja az író .. .

Talán.A könyveknek megvan a maguk sorsa, — írta mára III.

században Terentianus Maurus. Úgy látszik, nem csupán akönyveknek — az íróknak, még az el őszó-iróknak is.

(g)

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


TÖR ETLfN tLET Ű T

Halálhír idézte fel egy érdekes egyéniség életútját. El-lentmondásnak hangzik, ha azt mondjuk, hogy törésekbengazdag élete töretlenül ívelt. Az • ellentmondás azonban lát-szólagas, mert e rendkívüli ember életmenete egy liberálisdemokratikus polgárember logikus természetes fejl ődésérő l

tanúskodik. Ime egy élet adatai:Sztefanosz Szarafisz a tisztiiskolából a -görög hadseregbe

került, az első világháborúban érdemet, rangot és kitüntetéstszerzett. Venizelasz lelkes híve volt, s demokratikus és re-pt:blikánus felfogása miatt kilépett a hadseregb ő l, amikorGörögországban visszaállították a királyságot. 1935-ben egysikertelen felkelés után lefokozták és számű zték.

1941-ben megszállt hazájában egy kommunistaellenesgerilla csoportot szervezett a hegyekben. A következ ő évbenfogságba esett, a görög kommunista pár irányította ELASZegységei fogták el és csapatát szétugrasztották. A fogságbólviszont az ELASZ főparancsnakáként került ki. Katonai és

jellembeli adottságai hatással voltak arra, hogy több ha-zafias görög párt és csoport felsorakozott a görök felsza-badító hadsereg zászlaja alá.

„A görög felszabadító háború" címen könyvet írt azELASZ hadműveleteiről. 1946-bon az ELASZ több vezető jé-vel együtt deportálták egy égei-tengeri szigetre. Miután sza-badlábra helyezték, a baloldali EDA párt képvisel ő jekéntbekerült a parlamentbe. Egy autóbalesetben szerzett sebe-sülés következtében halt meg május 31-én egy athéni kór-háг ban.

S. T.

H iD A BOSZPORUSZOiN

Krupp von Bohlen und Halbach két hétiga török kor-mány vendége volt. Az újságíróknak kijelentette, hogy cso-dálattal adózik a török kormány országépít ő erő feszítései-nek, s jómaga is családi vagyonát I nemes cél szolgálatá-ba :kívánja állítani. A Krupp-mű vek hidat építenek a Már-vány-tenger partján. Bizonyára gyönyör ű ívelésű acélhidata Boszporus fölött .. .

Már néhány éve annak, hogy megkegyelmeztek Kruppvan Bahlen und Halbach háborús bűnösnek. Kiengedték abörtönből, és a német ágyúkirály most ötletes íveléssel foly-tatja а s а І dі hagyományt, újabb szövetséget fon a Drangnach Isten jegyében.

Relatív dolog változó világunkban a háborús b ű nösség,amikor ,a gyilkolás technikai tökéletesit ői szégyenkező re-

55 4

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


meteség helyett nyilvános sajtóértekezletet tartanak, és ki-jeientik, hogy „ápolni kívánják a hagyományos német-tö-rök barátságot". Mert Krupp nemcsak hidat ver a Boszpo-ruson,, hanem bővíti a karabuki acélműveket, ínég egy acél-telepet száцí.t Tgrökországxiak, továbbá érdekeltséget vál-lal az ország króm-, szén- és volfram termelésében, moz-donyokat szállít és vasútvonalat épít Törökország és Per-zsia között . . .

Kruppék már ktsz; éve csinálják a háborút, a halál-

gyarosokat más erkölcsszabályok igazgatják tetteikben: atörténelem során viselték a francia becsületrendet, az oszt-rák-porosz háborúban mindkét felet azonos gyártmányúágyúkkal látták el, a franciáknak eladták a német tarac-kok tervrajzát, az angol Vickers és Armstrong cégnek a grá-nátgyutacs titkát, Amerikában pedig olcsóbban árusítottáka hadihajók burkolatára szolgáló acéllemezeket, mint oda-haza Németországban.

Vilmos császár mégis Kruppra alapította az els đ világ-háborút, Hitler pedig a másodikat. Krupp úr Törökország-ban ugyan kijelentette, hogy lesz űrte a két világégés tapasz-talatát, és elhatározta, hogy nem gy "art hadianyagot. Né-

metarszágban azonban a gyakorlatban megmaradt Hitler k --zépkori törvényhozása, amivel elidegeníthetetlen hitbizo-mánnyá szentesítette a Krupp vagyont. A szövetséges ha-talmak határozata ellenére sem darabolták fel a Krupp-műveket, ma is egy kézben vannak, és százezernél többmunkást foglalkoztatnak.

Ki szállít majd új fegyvert az új német hadseregnek?Krupp úrnak aligha lesz lelküsmeretfurdalása, ha hamaro-san megszegi szavát sajátos erkölcskódexe szerint.

Ki merné állítani, hogy a Krupp tervezőirodákban nemsг ámítgatják-e már új fegyverek m űszaki adatait?

Bizonyos azonban, hogy Zenica, az egykori Krupp ér-dekeltség, visszavonhatatlanul kikerцlt a rajna-westfáliaiágyúkirály bű vkörébő l. S, T.

DOLLđ ► R'FÜGGÖ N Y

Százezer font költséggel majd két évig faragták az angol hajóácsok a Mayflower háromárbocos vitorláshajó ha-sonmását. AMayflower először 1620-bon hajózta át az At-

lanti-óceánt másodszor, mint hasonmás, 1957 júniusában értamerikai pártot. Első ízben telepeseket szállított, most pedigkivitelre szánt angol árucikket, amelybő l kiállítást rendez-tek az egykori telepesek meggazdagodott leszármazottainak.

A Mayflowernak nagy hagyománya van az Egyesült Al-lamokban. Királyuk, udvaruk és ezért ne п nességük sem lé-vén, odaát Amerikában a letelepülés id őpontjával mérik azelőkelőséget, és a ,Mayfloweren érkezettek utódait amolyanhercegi rang illeti meg.

555 .

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


Goethe valaha azt mondta az amerikaiakról, hogy bol-dogak, mert „nincsenek lovagváraik". Az öregedés azonban— a társadalomra öregedése is — konzervatívvá teszi az em-bert. Ezért tapasztaljuk manapság, különösen a másodilc vi-lágháború után, hogy a milliárdos jenkik sz ő röstül-bőrös-tül, mindem csecsebecséivel egyiitt lovagvárakat vásárolnakaz elszegényedett Európában, és áttelepitik az egykori újvilágba.

Az újságok hírt) adtak arról, hogy milyen díssze1 s pom-pával fogadtak a Mayflower megújított érkezését, és ez azatrakсió hozzájárulta hagyományos barátságnak, az angolpolitikai irányvonal egyik sarkalatos tételének a meger ő -sítéséhez.

Ezzel egyidőben egy másik örvendetes esemény is tör-tént. A sokat emlegetett vasfüggöny és a kínai bambusz-függöny mellett létezik egy úgynevezett dollárfüggöny is.Erről most' a Times azt írja vezércikkében, hogy kissé fel-lebbemtették. A háború után ugyanis angol ember nemigenutazhatott az északamerikai angolszász világba ott él ő ro-konai vagy barátai látogatására, mert nem kapott valutát,dollárt. A dollárhiány ma is égető problémája az angol kül-

kereskedelemnek, a szuezi válság lezárulása után azonbanaz angol kormány engedélyezte а szigetorsžág alattvalóinak.hogy 280 dollárral felszerelve hajózhassanak át Amerikába.

Az angol világlap megállapítja, hogy 280 dollár édes-kevés a drága Amerikában, s figyelmezteti a látogatókat,hogy kerüljék a drága vendéglőket és szállodákat, a költ-ségesebb szórakozást, de a szegény rokon végre mégis lá-togatóba utazhat...

S. T.

VALLÁ ѕHъ►в0RŰANGLIÁBAN

Túlzás volna azt állítani , hogy Angliában vallásháborúdúl, habár az angol katolikus egyház nevében Win.gfield-Digby jezsuita atya „nyílt háborús uszítással" vádolta megFisher canterbury-i . érseket. A londoni Farm-utcai terpplam-ban elmondott prédikációjában „szenteskedő vakbuzgósággalés vallási türelmetlenséggel" vádolja az anglikán eg уházfőt,mert ,,immár öt éve rontja a felekezeti békét".

Az anglikán és a katolikus egyház között újabban kiéleződött villongás, az összetűzések és a vádaskodások kétség-telenül az angol társadalom ,belsб ellentéteit és válságát fe-j І k ki. A reformáció és az ellenreformáció óta azonbanmás Politikai és társadalmi formákban és tényezők közöttbonyolódik le az osztályharc és már nincs sziiksége arra,hogy vallási mezbe öltözzkk. Az egyházi berkekben fellán-golt csatározás csak esetlen, torz és távoli vetülete bonyolultátmeneti korunk lelkiekben is tükröz ődđ válságának.

$58

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


A történelmd távlatba veszett m.ár VIII. Henriknek királyiés anyagi szükségletéhez szabott egyházalapítása, jóllehet azangol uralkodók ma is viselik a X. Leb pápa által meggon-dolatlanul adományozott defensor fidei (a hit véd ő je) címet.És a XVI. század homályába veszett Mária királyn ő rövid,de véres uralma, amikor átmenetileg feltám а ztotta a kato-likus egyház hatalmát és kivégeztette Cranmer canterbury-iérseket .. .

Ma főleg szászéki csatározásban merül ki a valláshábo-rú. A katolikus egyház, közismert kizárólakasságánál fogvaharciasan, dühösen utasítja vissza Fisher érsek idevágó tá-•madását. Az anglikán egyházfő ugyanis mindenáron egy ka-lap alá szeretné hoznia keresztény •egy házakat a sokféle ren-dű , rangú és szertartású egyházat szövetségbe kfvánja tö-nobríteni — mégpedig a pápa fvezérségével. És éppen ezellen kel ki Wingfield-Digby atya: „Ddktor Fisher tüskénektekinti, hogy a legősibb keresztény testiilet, a római egyházkitartóan visszautasítja az együttiцűködésnek ezt a farmá-ját." A jezsuita atya „meghđkkentő naivitásnak" mondja azanglikán érsek felszólítását, mert: „Csak nem gondolja dr.Fisher valóban, hogy a pápa lemond Krisztus földi helytar-tójának acímérő l, Krisztus nyája őrzésének hivatásáról. a

krisztusi igazságok tanítói tisztségéről és helyette egyegyházi vitatársaság elnökévé válik." Aki ilyen foglalkozást

és hivatást ű z, az valóban nem fogadhat el alа csonyabbrendatisztséget, a naiv (? !) anglikán koponyában megfogamzotttársasági elnökséget.

Angliát egyébként és f őleg más bajok nyugtalanítják,ezért valószínű , hogy ez a vihar különösebb károk nélkillvonul el felette.

S. T.

s s z

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


KRONIKA

мE G H A LT D R A G O G Е RVAiS iRŐ

Drago Gervais író, a rijékai színház igazgatója Július1-én délelőtt a lyublyanai kórházban meghalt. Szezsanánbrleset érte és súlyos sérülésekkel a lyublyanai kórházbaszállították, de a sürgős orvosi beavatkozás sem segíthe-tett rajta.

1904-ben Opátiában született és 1918-bon Jugoszláviábaemigrált. Zágrebban elvégezte a jogot, aztán el őbb ,a bíró-ságon dolgozott, majd ügyvédi gyakorlatot folytatott és iro-dalommal foglalkozott. Három verseskötete jelent meg, há-borús elbeszéléseket is írt, de a második világháború útánfő leg mint színpadi szerző tű nt fel, és néhány vígjátéka nagysikert aratott ,a jugoszláv színpadokon.

ТILTAKоZNAK А AGYAR iR Ő C

Az „Élet és irodalom" c. budapesti irodalmi lap egyiklegutóbbi számában közli a magyar írók tiltakozását az atom-bomba-kísérletek ellen. „Megrendülten de reménykedve isfordulunk szerte ,a világon mindenkihez — írókhoz, m ű vé-szekhez, tudósokhoz, államférfiakhoz, katonákhoz, a gyárak

és földek dolgozóihoz — vessenek gátat azoknak a szörnyű

terveknek, amelyek katasztrófát zúdíthatnák az eg ёSz föld-kerekségre" — írják egyebek között. A tiltakozást 41 magyaríró írta alá, a legismertebbek közül: Aprily Lajos, DarvasJózsef, Füst Milán, Gellért Oszkár. Heltai Jen ő , Illyés Gyula,Kacsák Lajos, Kodolányi Jánas, Szabó Pál, Szabó Lő rinc,Tersanszky J. Jenő és Veres Péter.

MICH ELIN (MORELL ХАР т A

a. francia kritikusok idei díját, ,a legnagyobb francia iro-dalmi díjak egyikét. Az írón ő a közönséges beszélgetés című

regényével érdemelte ki ezt a nagy elismerést. A díjazott re-gény a deportáltak életér ől szól. Mint ismeretes, a franciakritikusok három évvel ezel őtt ezt a díjat Franvoise Sagan-nak ítélték oda Kopogtat a bánat cím ű regényéért.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


рСА550 г BE+KEGALAMBI A

Kétmillió frankért kelt el Picasso ismert Békegalambjaegy parizsi képvásáron. A képen rajta van a fest ő sajátkezű

megjegyzése, hogy ez ,a végleges farmája annak az emblé-mának, amelyet a Világifjúsági Találkozóra készített.

ME G H A L T C A M 1 L P E T R E S C U

62 éves karában meghalt C.amil Petrescu ismert románíró, a Román Akadémia rendes tagja. A harmincas évekóta a román próza egyik legjelent ősebb képviselője volt, deírt verseket és drámát is. Legnagyobb sikerű könyve, a„Prokrusztesz ágya" élesen bírálja korának társadalmi viszo-nyait. A második világháború után Balcescu román forra-

dalmárról írt drámát és befejezetlenül maradt regénytri-lógiát. Ezekben a művekben hitet tett a magyar és románnép barátsága mellett.

F Ö LTbMADŐBAN A HITLERI IRODALOM

Nyugat-Németországban, Hannoverben új könyvkereskedésnyílt meg. Mű ködését azzal kezdte, hogy kirakatában egy

fölírattál fölhívta ,a polgárokat, hogy csak „német írók" mű

veit vásárolják. Az ajánlott német írók a következ ők: AdolfHitler, Alfi ed Rasenberg, Hans Grimm és társai. A kön.yv-kereskedéэ tulajdonosa Gerhard Krüge, a fasiszta SzocialistaBirodalmi Párt egyik alapítótagja.

»A KOSZOVŐI LA N Y K A « C fMMEL

nemrégiben antológia jelent meg Magyarországon az EurápaKiadó kiadásában. A könyv válogatott költeményeket tar-talmaz a szerb-horvát h ősi népdalokból és népi románcok-ból. A verseket Sztoján D. Vujicsics válogatta és Kiss Ká-roly 'költötte át. Az antológia bevezet ő részében népi ro-mancokat mutat be, ,a további részekben a h ősi népdalok ko-szovói ciklusából és a Márkó királyfiról szóló népdalok cik-lusából ad egy fű zér gyöngyszemet, majd - a népfölszabadítóharcban költött népdalokból ad ízelít ő t.

559

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


2 800 FONT STERUNGЕR T A D T íđ хEL

Londonban G. B. Shaw John Bull's Other Island című szfn-művének eredeti, kézzel írott példányát.

tF1Ű5 Ъ► G 1 КОZ R O N T T Á

alakítják azt a hágai hozat, amelyben Anna Franck, zsidóleányka rejtőzködött és lélekbemarkoló, immár világhírű

nGplóját írta a fasiszta megszállás alatt.

» 11METN 0 'STcc C iMMEL

új képzőművészeti lap jelenik meg Zágrábban. Kiadja a Ju-goszláv Képzőművészek Szövetsége. Havonta egyszer jelenikmeg tizenkétoldalas újság formájában.

MŰVÉ5ZE1"1 Е NC UKLORÉDIA +KÉSZUL

Olaszország kultizrális együttműködéssel foglalkozó in-tézete és egy ismert amerikai könyvkiadóvállalat bejelentették, hogy a következ ő években nagy enciklopédiát adnak kia világ művészetéről. 'Egyszerre két kiadásban jelenik meg:olasz és angol nyelven. Ezt a nagy művet a művészet leg'ki-válóbb ismerőseinek közreműködésével készítik. Tizentöt kö-tete lesz. Minden kötet 400 oldal szöveget és 480 képet tar:talmaz majd. Az elsó kötet m,ár jövőre megjelenik. Ez leszaz első nemzetközi közreműködéssel készített nagyméretfІ

világművészeti enciklopédia.

560

REGÉNY IRÁ S'� RT Jíđ u RŐA R A N Y É R ' EMMEL

jutalmazta John Dos Passost az Amerikai M űvészeti Akadémia. Ezt a díjat az írók életművéért adják.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


TARTALOMMUTATO

dics Károly / Látomások4 61Fehér Ferenc / Nevadai ballada4 62Gál László / A nyárfa, a víz és az ember — — -463Miodrág Pavlovics / Kőművesek4 64Pap József / Dalocska4 66

Fehér Ferenc / Elha.gyatt eperfák4 67Vébel Lajos / Ellesett vita a szocializmusról — 471Gál László / Vénülj meg, kedves4 77Pap Endre / A karcsú bokák— — --78Antonije Iszákovics / .Április jegyében — 482Acs Károly / Tanú4 89Zákány Antal /Május4 90Petkavics Kálmán / Iskola az országút mellett — — 4931VIlodrág Pávlovics / Legyünk egyszer űek -- — — — 500Németh István / Еgу ember ül az udvaron — — — 502

Vigh Rudolf / Őszinte szívvel505Pintér Lajos / Sárga cégtábla mögött506Burkus Valéria / Örбkséb511Major Nándor / Udvarok512

Lб rinc Péter / „Éri Hegmál Jóska vagyok!" — — — 519Lányi István / A nyugati világ szellemi válságáról23.Sárosi Károly / Megnyirbált illúziók528

Ács József / Masa Pijade tárlata532Kalapis Zoltán / Film és közönség535

"Varga László / Kultúra — hosszú távra —539Komáromi József Sándor / A stratforeii Shakespeare

emlékszínház belgrádi vendégszereplése — — — 54 2

•Sulhóf József / A vajdasági színházak ünnepi szemléje 544Aladics János / A vajdasági síkság szerelmese — — 547Juhásrz Géza /Bepillantása síptár irodalomba — — 549Saffer Pái / Megalakult Jugoszlávia közm űvelődési

tanácsa551Fényszóró553

Krónika558

A fedőlapat IVAN HOROVIC és MISA NEDELYKOVICStervezte.

A technikai szerkesztést IVAN HOROVIC végezte. A rajzo-kat SAFRANY IMRE készítette.

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


IRODALMI, MŰVÉSZETI, TARSADALdMTUDOMA-NYI FOLYÓIRAT, 1957 JŰNIUS, KIADJA A MA-GYAR SZO LAPKIADI VALLALAT. - SZERKESZ-TđSÉG ÉS KIADOHIVATAL: NÖVI SAS, VOJVODEMiŠIČA 1, - CSEKKSZAMLA: 300-T-255. - ELd-FIZETÉSI DfJ: EGY ÉVRE 500, FÉLÉVRE 260,EGYES SZAM ARA 50 DINAR. - KÉZIRATOKATNEM ORZUNK MEG ÉS NEM ADUNK VISSZA, -KÉSZi7LT A SZUBOTICAI MINERVA NYOMDABÁN.

hid

7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


7/28/2019 Híd, 1957/7. szám


t társadaomtudomány irodabm m ű vésze t tá rsada lom tudomány irodabm m űvészet társadalom t

híd, 1957/7. szám

Documents