hagyomÁnyos taneszkÖzÖk – szemlÉltetŐeszkÖzÖk

ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia Központ Budapest, Pázmány P. sétány 1.

HAGYOMÁNYOS TANESZKÖZÖK – SZEMLÉLTETŐESZKÖZÖK A taneszköz A taneszköz, információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltetőeszköz, tanítási eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy, a pedagógiai munka fontos része. A taneszköz megfelelő kiválasztása segíti a tanulói munkát, a kész információhordozó a tanári magyarázatot szemlélteti, továbbá a hatékony tanítás, az eredményes tanulás elengedhetetlen kelléke. Képezhetjük a taneszközök ún. teljes felosztását, melyben az összes taneszköz megtalálható, a technikai fejlődésnek köszönhetően az esetleges új taneszközök is elhelyezhetők a struktúrában.

I. Háromdimenziójú taneszközök: a Tanári demonstrációs eszközök:

Applikációs eszközök, mérőeszközök, metszetek, kísérleti eszközök, gyűjtemény, preparátum, munkatermék.

b Tanulói kísérleti eszközök: Manipulációs eszközök, kísérleti eszközök, logikai készletek, modellek, laboratóriumi kísérletek

II. Nyomtatott taneszközök: a Tanári segédletek:

Tanári kézikönyvek, módszertani segédkönyvek, szakkönyvek, feladatgyűjtemények, tesztek, táblai szövegek, vázlatok, faliképek, térképek

b Tanulói segédletek: Tankönyvek, munkafüzet, munkalap, feladatlap, atlasz, szótár, szöveggyűjtemény, füzet, mérő-és számolóeszközök, dolgozatfüzet, növény-és állathatározó, olvasókönyv

III. Oktatástechnikai eszközök a Oktatástechnikai anyagok (információhordozók, audiovizuális anyagok,

szoftverek) • Auditív: hanglemez, hangkazetta, CD lemez, rádió • Vizuális: diakép, írásvetítő, transzparens, síkmodell, némafilm, kép,

fotó • Audiovizuális: hangosított diasorozat, hangosfilm, videoprogram • Számítógépes programok

b Oktatástechnikai eszközök (audiovizuális eszközök, segédeszközök, hardver) • Lemezjátszó, magnó, CD-lejátszó, rádió • Episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, dianéző, írásvetítő • Filmvetítő • Videó, képlemezjátszó, (zártláncú) televízió, • Nyelvi labor, oktatógép, számítógép • Sokszorosító eszközök


Hagyományos taneszközök A hagyományos taneszközök közé soroljuk a teljes taneszköz felosztás szerint a háromdimenziós és a nyomtatott taneszközöket. Felosztásuk:

• Szöveges (írásos, nyomtatott) taneszközök: tankönyvek, segédkönyvek, jegyzetek, stb.

• Háromdimenziós és egyéb nyomtatott taneszközök: azaz az első generációs vizuális eszközök (pl.: faliképek, poszterek, tablók, képek, ábrák, fotók), szemléltető és demonstrációs eszközök, tanulókísérleti és munkaeszközök

Szöveges taneszközök Noha nem a legrégebbi, de évszázadok óta a leggyakrabban használt taneszközök a szöveges (írásos) taneszközök. Használatuk elengedhetetlen az oktatásban, kiegészítik, segítik azt. Némely szöveges taneszközök önálló tanulásra is alkalmasak. Tankönyvek

A legnagyobb jelentőségű nyomtatott taneszköz a tankönyv, mely az oktatáshoz/tanításhoz, tanuláshoz, önképzéshez szervesen kapcsolódik. Elsősorban a tanulók számára készül, fejlettségi szintjüknek megfelelő kommunikációval rendelkezik, a tantárgyak tananyagaiban, a tantervekben meghatározott ismeretanyagot közvetíti, fejleszti a képességeket és a készségeket, nevelési feladatot is ellát. Ugyanakkor a pedagógusok számára is fontos segédeszköz. Hosszabb időre szóló - általában egy tanévre - tantervi anyagot tartalmaz. Egy-egy tantárgy tankönyve tankönyvcsaládból is állhat, gyakori az audiovizuális vagy elektronikus ismerethordozóval ellátott tankönyv. A hagyományos tankönyv napjainkra sokat változott, de a legtöbb tankönyv ma is nyomtatott, azonban a hagyományostól eltérő formában például cserélhető lapokon, audiovizuális eszközökkel kiegészítve (kazetta, film) vagy internetes formában is megjelenhet. Fontos követelmény, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen, ezzel is biztosítva az esélyegyenlőséget. Jogi értelemben a könyv szerzői jogi védelem alá esik.


A tankönyvek fajtái:

• Tankönyvsorozat: egy-egy iskolatípus, tantárgy tananyagát tartalmazza több évre.

Gyakran a szerzők is ugyanazok. A tankönyvek egymáshoz illeszkednek, tartalmi és formai szempontból is egységesek. A tankönyvsorozatok lehetővé teszik a tananyag fokozatosan bővülő ismeretközlését. Megszokott jeleket használnak, így teszik könnyebbé a következő években a tananyag megértését. A tankönyveket kiegészíthetik munkafüzetek, feladatlapok. A tankönyvsorozat tagjai önállóan is használhatók egy-egy évfolyamra.

• Tankönyvcsalád: több, egymással szorosan összetartozó tagból áll, s tagjai között feladatmegosztás van. Maga az alaptankönyv, magtankönyv (a tankönyvcsalád "feje") elsősorban a megtanulandó ismeretanyag rögzítésére, közlésére, magyarázatára vállalkozik. Hozzá csatlakoznak az olyan forrás-jellegű kiadványok, mint például az irodalmi szöveggyűjtemény, a matematika, fizikai példatár, idegen nyelvi szótár, a földrajzi és történelmi atlasz, továbbá a tananyag feldolgozásához, begyakorlásához, a készség- és képességfejlesztéshez szükséges, illetve visszacsatolásához használható munkafüzet, feladatlap, forrás-szemelvény gyűjtemény, példatár.

• Tankönyv-modulok, modul tankönyvek: A tananyagot kisebb részekre bontják, amelyek választható részeket is tartalmaznak. A tankönyvcsaládhoz hasonlóan egy tankönyv körül csoportosulnak a modulok. Nem szükséges valamennyi modult használni, hanem csak a szükségeset. Választani lehet az eltérő tartalmú modulok közül. Esetenként nehézségi fok szerint is csoportosítják a tananyagot.

• Elektronikus tankönyvek: a tananyag közvetítését elektronikus információhordozók közvetítik A tankönyvek tartalma számítógépes floppylemezen, interneten,videofilmen CD-ROM –on jelenik meg. Hazánkban a tankönyvjóváhagyás új szabályzata ezeket tankönyvvé nyilvánítja.

• Tanári, tanulói tankönyvek: Gyakran az oktató tanárnak külön, a tanulói könyvhöz kapcsolódó könyve van, melyben didaktikai tanácsok, tanári kérdések, magyarázatok, a tanulói könyvben szereplő feladatok megoldásai is szerepelhetnek.

• Tartós tankönyv: alkalmas arra, hogy több tanuló, több éven keresztül használja. Elsősorban takarékossági okokból került elő ez a fogalom. A tartósság a tartalomra és a könyv külső formájára is vonatkozik. A tartós tankönyv feltétele a tartós tanmenet, valamint az a tény, hogy a tankönyvkiadók ne adják ki minden évben némi tartalmi változtatással a tankönyveket, kényszerítve a tanulót, tanárokat, az iskolai könyvtárat arra, hogy minden évben megvegyék a tankönyvet. A tartós tankönyvek nagy példányszámban állnak egész évben a könyvtárakban a tanulók rendelkezésére. A formai tartósság kritériuma a kemény fedél, a jó könyvfűzés.

Az oktatási célok és lehetőségek továbbá az iskolatípusok eltérése miatt jellegzetes tankönyvek alakultak ki:


• Alsó tagozatos tankönyvek: Nagyobb betűmérettel rendelkeznek, színes képekkel, egyszerűen megfogalmazott olvasmányokkal. Külsőre is felkelti a tanulók érdeklődését.

• Felső tagozatos tankönyvek: A külsőre kevésbé szembe tűnők. Több önálló munkát igényelnek, a lényeget különféle módon emelik ki. A megértést szolgálják a tananyag után következő rövidebb, hosszabb magyarázatok. Kérdések, feladatok segítik a szövegértést, az ismétlést szolgálják a témakört követő összefoglaló feladatok. A gyakorlatok egymásra épülnek.

• Középiskolai tankönyvek: Információs gazdagsága, magasabb szintű, elvontabb tárgyalásmódja, "tudományosabb", szakszerűbb jellege a szembetűnő, de nagy különbség észlelhető az ún. közismereti és a szakképzési tankönyvek között.

• Felsőoktatási tankönyvek: A magasabb és bonyolultabb szint, tudományos jelleg mellett - jellemzők az alternatív megoldások, a hipotézisek gyarapodása, a formai elemek teljes alárendelése a tartalmi követelményeknek.

• Felnőttek (esti, levelező tagozatos, újabban tanfolyami) tankönyvei: Jellegzetességei közé sorolják többek között a feldolgozás tanmenetének (tantervi hátterének, követelményrendszerének stb.) közlését, a tananyag gyakorlatias megközelítését, a gyakorlati alkalmazás kiemelését, az egyszerűbb megfogalmazást, a formai tekintetben is kiemelt közlemények, összefoglalások nagyobb mennyiségét. Középiskolákban a felnőttoktatás a nappali tagozat tankönyveit használja. A szakemberek szerint ajánlatos lenne a felnőttoktatás számára egy sajátos tankönyvcsalád.


Milyen legyen tehát egy jó tankönyv?

A tankönyv a tanár és a diák munkáját egyaránt segíti, legyen tehát jól tanítható és jól tanítható is, egyszerre, a legfontosabb oktatási eszköz. Kiválasztásának körültekintőnek kell lennie. A tankönyv kiválasztásában a törvényi rendelkezéseken kívül sok egyéb tényező is fontos.

• Illeszkedjen a korosztályhoz, a diákokhoz: a legfontosabb szempont • Illeszkedjen a tanárhoz, tanmenetéhez, • Kapcsolódjon az iskola típusához, pedagógiai programjához, a szülői elvárásokhoz

„De csak eszköz a nevelői személyiség, a tanár kezében. És mint az élet annyi más területén, itt is fordított a viszonyuk: minél élőbb, átütőbb a tanár képessége és hozzáértése, annál haloványabb a tankönyv szerepe; és csak ahogy csökken a nevelői adottság, úgy nő az eszköz jelentősége.” (Kovács Lajos: A jót-jól! Köznevelés, 1980/3. sz. 4.p.) A tanárok nem egyformán vélekednek a tankönyvekről.

1. Az első típus tudja azt, hogy a tankönyv segítőeszköz, amelyre építhet. 2. A másik típus csak a könyvet tanítja, szinte felolvassa, minden magyarázat nélkül. 3. A harmadik típus nem használ egyáltalán könyvet, szinte lenézi, egy könyv sem felel

meg az igényének. 4. A negyedik típus sajnos gyakran váltogatja a tankönyvet, ezzel jelentős anyagi gondot

okoz nemcsak a szülőknek, hanem az iskola könyvtárának is.


5. Segédkönyvek

A nyomtatott vagy elektronikus szakkönyvekhez tartozhat segédkönyv, vagy „szatellit”, kiegészítve azt. A segédkönyvek formára, tartalomra, módszerre, szerkezetre különfélék. Segédkönyvként szerepelnek a következők:

• Munkafüzetek: a tankönyvekhez kapcsolódó gyakorlati és elméleti feladatokkal szolgálják a készség- és képességfejlesztést.

• Példatárak, feladatgyűjtemények: Elsősorban a reáltárgyak (fizika, matematika, kémia) és a szakoktatás tankönyvei mellet használatosak, kiegészítve azt. A feladatok mellett megoldásokat és értékeléseket, mintapéldákat találhatunk.

• Feladatlapok, tesztek: A teljesítmények mérését, gyakorlást, önellenőrzést szolgálják. Kérdéseket, megoldandó feladatot, kísérletet tartalmaznak.

• Atlasz: Történelem és földrajz tanulásához készült, adatokat is tartalmaznak, amelyeket állandóan frissíteni kell, így gyakran CD melléklettel vagy hálózati eléréssel forgalmazzák. Igen fontos a színek és más jelek, jelzések következetes, pontos alkalmazása.

• Lexikonok: Lehetnek egynyelvűek: pl: Magyar értelmező kéziszótár, Helyesírási szabályzat, Szinonimaszótár stb. általában a szókincset bővíti, illetve segíti a helyesírást vagy többnyelvűek (ilyenek például a szótárak is): az idegen szavakat és magyar jelentésüket tartalmazzák. Szinte kivétel nélkül CD-ROM formátumban vagy elektronikus formátumban is hozzáférhetők, segítve a gyorsabb keresést.

• Szöveggyűjtemények és forrásszemelvények: Elsősorban az irodalom és történelem tanításához, a tankönyvek mellett használjuk, eredeti szövegeket tartalmaznak. A legfontosabb forrásmunkákat kell kiválasztani, és minimális adatokat közölni: a mű keletkezésének évszáma, a forrásmunka eredete. Természetesen ezek csak kiegészítik a tananyagot, és nem ez áll a tananyag középpontjában.

• Albumok: Ábrákat, jelenségeket, képgyűjteményeket tartalmaznak, kevés magyarázó szöveggel, elsősorban a biológia, rajz tantárgyhoz szükséges.

• Ajánlott és kötelező olvasmányok: Az irodalomtantárgyhoz kötődik legfőbbképpen. A tanulók életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. Az olvasmányok teljes szövege tudja visszaadni a remekművek művészi eszközrendszerét. Az eredeti szövegből készített rövid kivonat nem helyettesíti azt.

• Képlet-és táblázatgyűjtemény: Reáltantárgyak segédeszköze, a szükséges képleteket, mintaszámításokat, eredményeit tartalmazzák. Esetenként számítógépes formában jelenik meg.

• Kották és koreográfiák: A készségfejlesztést, gyakorlást szolgálják, a zeneművészeti tárgyak - ének-zene, tánc - oktatásánál.

• Szakköri füzetek, egyéb tanulói kiadványok: A tehetségnevelést, érdeklődést szolgálják, a tantervi követelményeken túlmutatnak.


• Tanári segédkönyvek, kézikönyvek, módszertani ajánlások, tematikus tervek, óravázlatok

• Audiovizuális és elektronikus szatelitek: DVD, CD-ROM, hálózati tananyagok, adatbázisok. Hangkazetták, diafilm, videofilm, floppylemezek.

Egyes segédkönyvek többféle tankönyv mellett is használhatók, nem kötődnek egy bizonyos tankönyvhöz. Önállóak, a tanuló otthoni könyvtárának fontos része kell legyen. Ilyenek: a szótárak, a függvénytáblázat, atlaszok, lexikonok, enciklopédiák, stb. Ha az iskolai könyvtár több példányt is beszerzett, jól kihasználható a csoportmunkában, a differenciált foglalkozásokon.


Háromdimenziós és egyéb nyomtatott taneszközök Ezek az eszközök a szemléltetést és demonstrálást hivatottak elősegíteni. A csoport tovább osztható.

• 3D demonstrációs és kísérleti eszközök: vizuális és taktilis információhordozók. • Nyomtatott (nem szöveges), grafikus taneszközök: vizuális információhordozók.

3D demonstrációs és kísérleti eszközök A valóságos, térbeli tárgyak, az emberi megismerést nagyban segítik, könnyítik, gyorsítják. Az oktatásban ezek segítségével közvetlenül szerezhetnek ismereteket a tanulók. Természetesen egy kirándulás, állatkerti, múzeumi látogatás is ezt a célt szolgálja, azonban elengedhetetlen, hogy a tanulók az iskolában is találkozzanak a reális világ tárgyaival. Ennek azonban korlátai vannak. Ha a valóságos eszköz:

• túl nagy, • túl kicsi, • drága, • romlékony, • veszélyes, • működése, felépítése bonyolult.

Ezért az oktatásban ezek helyett szemléltető eszközöket használunk. A térbeli tárgyak kategóriába az olyan háromdimenziós eszközök tartoznak, amelyeknek alakja, szerkezete, működési elve, információtartalma, működésének eredménye stb. képezi a tanítás tárgyát, vagy ezen tulajdonságok révén biztosítják a gyakorlati életből származó információkat a tananyaghoz. Alkalmazásuk minden korosztály tanításában, tanulásában lényeges szerepet játszanak. A csoportba az alábbi taneszközök tartoznak:

• Modellek • Makettek • Metszetek • Kísérleti eszközök


Modellek

A modell információt adó rendszer, melynek célja az emberi megismerési folyamat elősegítése, újabb ismeretek szerzése. A modell az értelmi elsajátítást oly módon segíti, hogy az egyébként bonyolult, láthatatlan folyamatokat leegyszerűsíti, szemléltethető állapotba hozza. Az analízist megkönnyíti a modell háromdimenziós volta. Az ismeretek gyakorlása, rögzítése a modell, a makett tanulmányozása során hatékonyan valósulhat meg. A valóságos tárgyak méretarányosan lekicsinyített vagy felnagyított változatai. Bizonyos mértékig működő berendezések, a fontosabb tulajdonságokat meghatározott keretek között képesek bemutatni. A modellalkotásnak mint általános megismerési eljárásnak a kialakítása igen fontos valamennyi tanulói korosztály számára. A modellek megfelelő feltételek mellett akár demonstrációs célokra, akár kiscsoportos és egyéni ismeretszerzés segítésére is jól használhatók. Hatékonyságuk jelentősen javítható kiegészítő taneszközök együttes alkalmazásával. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a földgömbök, növény- és állat preparátumok, növény-, és kőzetgyűjtemények is. Amazok speciális felhasználása miatt azonban a Magyar Elektronikus Taneszköz Adatbázisban (www.tanszertar.hu) külön jelennek meg. (modellek.swf) (földgömb.swf, gyujtemenyek.swf, Preparatum.swf)

http://www.tanszertar.hu/


Makettek

Megjelenési formát szemléltető tárgyak. A valóságos tárgy kicsinyített, nagyított, stilizált formájú, a lényeges jegyeket kiemelő megjelenése. Az alaki tulajdonságokat és azok egymáshoz viszonyait szemléltetik. Építmények, berendezések, szerkezetek, természeti képződmények, földrajzi és geometriai alakzatok szemléltetésére. A maketteket általában akkor használjuk, ha az eredeti tárgy vagy alakzat nem mutatható be, vagy bonyolultsága miatt nem érdemes bemutatni. Egyszerűbb maketteket készíthetünk a tanórán vagy szakkör keretében is. Ha a tanulókat is bevonjuk az előállítási munkába, ezzel a kreativitásuk, manipulatív készségük jelentősen fejlődik (makettek.swf)


Metszetek

Valóságos tárgyak, alakzatok, képződmények megfelelő síkokkal való elmetszése során keletkezik. Szinte nélkülözhetetlen tanítási segédeszköz számos biológiai, földrajzi, fizikai stb. témakör feldolgozása során. Egy adott tárgy belső szerkezetének bemutatását, elemzését segíti. Elkészítése is gyakran a tanórán történhet. Elemzéséhez többnyire egyéb eszközre (pl.: mikroszkóp) van szükség. (metszetek.swf)


Kísérleti eszközök

Azokat a tanításhoz kapcsolódó technikai eszközöket soroljuk ide, amelyek egy témakör elsajátításához kapcsolódó tényanyag tudományos feltárásához szükségesek. A mérőeszközök a kísérleti eszközök egyik fajtája, olyan egyszerű eszköz vagy bonyolultabb felépítésű műszer, amelynek segítségével valamely tulajdonság mennyiségileg jellemezhető. Típusai:

• Demonstrációs célú kísérleti eszközök: A frontális osztálymunkát egészítik ki. Alkalmazásának célja, hogy a tanulók maguk is legyenek részesei a demonstrált jelenség látványának. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a tanulók előre ismerjék meg a rendszer működését, a jelenség várható lefolyását. Az előzetesen elemzett működési séma mellett legyen a birtokukban olyan segédanyag (rajz, táblázat, grafikon stb.), amiben a tapasztalatokat egyénileg is rögzíthetik. Ilyen kísérletekre elsősorban természettudományos tárgyak (fizika, kémia, biológia) kerül sor. Alkalmazásakor biztosítani kell a zökkenőmentes bemutatást, figyelembe véve a balesetvédelmi szabályokat.

• Kiscsoportos és egyéni ismeretszerzést segítő kísérleti eszközök: Hatékony felhasználásuk egyik fontos kritériuma az, hogy a készülék működési elve és a velük végzett praktikus tevékenység a tanulók számára jól ismert legyen. Azaz először a kísérleti technika megismerése a cél, és ez követi a szóban forgó jelenség vizsgálata. Előnyös a hosszabb tanítási egységeket úgy szervezni, hogy lehetőleg azonos vagy hasonló berendezésekkel dolgozzanak a tanulók mindvégig.

(kísérleti eszközök.swf, mérőeszközök.swf)


Nyomtatott (nem szöveges), grafikus szemléltető eszközök Ide tartoznak a különböző faliképek, fényképek, albumok, táblai szövegek, térképek, applikációs ábrák. A táblai vázlat, a táblai rajz

A frontális oktatásban nap, mint nap alkalmazott, alkalmazandó eszköz. Az információk vizuális közlését és a memóriában való gyors elraktározását segíti. A legegyszerűbb eszköz, amely a tanár szavait, mondatait grafikai, szöveges úton alátámasztja. Kezelése egyszerű, bármikor használható. Az adott tananyag feldolgozásához kapcsolódik és a tanítási folyamattal egy időben készül. A vázlat a tananyag lényegét tartalmazza logikailag rendezett módon. A rajzos illusztrációkkal, nyilakkal, alakzatokkal, szimbólumokkal kiegészített táblai vázlatok hatékonyabban segítik a megértést, a tömör, lényegre törő megfogalmazást. A vázlatolás, jegyzetelés gyakori használata arra serkenti a tanulókat, hogy ők is hasonló kép- vázlatokat készítsenek. A táblai vázlat, a rajz célja:

• Segítse a megértést, a lényeg megragadását, az összefüggések felismerését, az otthoni felidézést.

• Segítse elő az ismeretek rögzítését és könnyítse meg az ismétlést. • Álljon az esztétikai nevelés szolgálatában.

Fontosabb követelmények: • Legyen könnyen áttekinthető, tagolt, rendezett, ne sértse a vizuális logikát. • Szöveges része legyen rövid és tömör, amely jól kivehető struktúrát mutat. A

lényegkiemelés érdekében különböző egyezményes jelzéseket használjon (pl. aláhúzás, bekeretezés, színezés stb.).

• Egész mondatokat ritkán tartalmazzon. • Konzekvensen alkalmazzon jeleket, színeket meghatározott ismeretelemekhez.

Hátrányai: • Elkészítésük időigényes (a tanítási órából veszik el az időt), • Esztétikai kivitelük nem éri el az előre elkészített információhordozók minőségét.

Vannak azonban olyan momentumok, amelyeket szinte kizárólag táblai munka keretében célszerű megoldani, ahol a rajzolás menete maga is informatív tartalmú. Táblafajták:


• Hagyományos iskolatábla: fekete (újabban zöld), használatához fehér és színes kréták állnak rendelkezésre. A legelterjedtebb táblatípus, minden iskolában megtalálható.

• Tapadó tábla: posztó, nemez vagy egyéb textil anyaggal borított tábla, melyeken a

szemléltetőanyag rögzíthető. Ezekre írni nem lehet, de az applikációs táblai eszközök ezeken használhatók a legjobban.

• White board: fényes, fehér felületű tábla. Az egészségre, érzékeny elektronikai eszközökre káros krétapor elkerülésére használják leginkább. Felületére speciális filctollal lehet írni. Több fajtája létezik. Vannak vízbázisú és ronggyal törölhető táblafilcek. Egyes táblák anyaga vas, így ezekre mágneses szemléltetőeszközöket is el lehet helyezni.


• Mágneses táblák: Vasból készültek, így ezekre mágneses szemléltetőeszközöket is el lehet helyezni.

• Flipchart: általában külön állványon áll, a rá rögzített (feltűzött) papírra ír egy vastag filctollal a tanár. Előnye, hogy az elkészített vázlatok megmaradnak.


Faliképek

Elterjedt, házilag is könnyen elkészíthető szemléltető eszközök. Egyszerűbb faliképeket a diákok is készíthetnek, dekoratív célzattal. Rendszerint egy-egy nagyobb tanítási egység lényeges momentumait tartalmazzák. Szemléltetésként rakhatjuk ki falra, táblára előadás közben. Fajtái:

• Egyszerű szemléltető képek: Egy témakörhöz kapcsolódva az aktuális tananyag feldolgozását segítik, vagy például a gyakorlati alkalmazását mutatják be.

• Összefoglaló-, összehasonlító faliképek, táblázatok: Nagy információtartalmú szemléltető képek. Több tanóra, vagy egy nagyobb tananyag lényeges elemeit előre meghatározott rendező elv szerint egymás mellé szerkesztve tartalmazzák.

• Poszterek: Olyan faliképek, amelyek egy tananyag teljes körű tematikus feldolgozását adják.

• Térképek: Számos tantárgy tanítása (történelem, földrajz stb.) során nélkülözhetetlen a falitérkép használata.

Egyszerűbb faliképeket a diákok is készíthetnek, dekoratív célzattal. Ilyenkor a tanárnak kontrolláló szerepe van, a képek átnézésében, ellenőrzésében. Szerkesztési, tervezési elvei:

• A kép tartalma, vizuális megfogalmazása feleljen meg az életkori sajátosságoknak, tanítási célkitűzéseknek és a kívánatos esztétikai elveknek.

• A kép szerkezetében világos, áttekinthető, célratörő legyen. Lehetőleg kevés lényegtelen információt tartalmazzon.

• Formai kivitelezéskor tartsuk szem előtt a kép leendő helyét. A kép elhelyezését, megvilágítottságát. Ezek meghatározzák ugyanis a betűnagyságot, betűvastagságot, színezést, információmennyiséget.

(faliképek-poszterek.swf térképek.swf)


Nyomtatott ábrák, fényképek, rajzok, szemléltető albumok

A tanítási anyaghoz aktuálisan kapcsolódó, kisméretű nyomtatott szemléltető anyagok. Tartalmi szempontból a legkülönfélébbek lehetnek: grafikonok, táblázatok, képzőművészeti alkotások. Frontális bemutatásuk episzkóppal történhet, ha a kép területe nem haladja meg a 20 cm-szer 20 cm-t. Ha ennél nagyobbak, a felmutatáshoz, körbeadáshoz kell folyamodni. Frontális használata nem szerencsés. Néhány hátrányos sajátosság:

• Az episzkópos vetítés fényszegény, ezért teljes sötétítést igényel. • A felmutatáskor csak kis távolságok esetén olvasható, látható az anyag (közeli padsor) • A közreadás során nem tudjuk irányítani az ismeretszerzési folyamatot. Sokan

lemaradnak, esetleg nem is jut el hozzájuk, felborítja a rendet. • A szemléltető anyag rongálódhat, eltűnhet.

(Ábrák-képek.swf térkép.swf)


Applikációs ábrák

Papírból, fából, fémből, textíliából készült alakzatok, amelyek formájukkal, szerkezetükkel, színükkel valamilyen általánosításra alkalmas információt hordoznak. Különösen az alsófokú (óvoda, általános iskola alsó tagozata) tematikájához kapcsolódnak. Az applikációs ábrák bemutatásához applikációs táblára (vas alapú, vagy ún. tapadó táblára) vagy írásvetítőre van szükség. Előnyei:

• Dinamikus szemléltetést is lehetővé tesz, ugyanis az eszközök mozgathatóak. • Nemcsak térbeli elrendeződés mutatható be segítségükkel, hanem a szemléltetett

jelenség időbeli lefolyása is érzékeltethető. • Ha a tanulók is részt vesznek az elrendezések kialakításában, e tevékenység jelentős

kreativitásra készteti őket. Léteznek tanulói applikációs, manipulációs készletek is. Ezek taktilis és vizuális információkat egyaránt hordoznak.


TANESZKÖZ KIVÁLASZTÁS, TERVEZÉS ÉS KÉSZÍTÉS Taneszközválasztás

A taneszköz alapvető feladat a tanári képességek kiterjesztése, kiegészítése és nem a tanár helyettesítése. Kiválasztása tehát az oktatási folyamat tervezésének szerves része. A taneszköz kiválasztása a pontos tanítási célok, a tananyag és a feldolgozási módszer ismeretében történik. Tudnunk kell, milyen eszközök állnak rendelkezésre, milyen hatások várhatók az egyes taneszközök alkalmazásától, milyen kombinációban érdemes az adott eszközöket használni. A megfelelő taneszköz kiválasztásához ismerni kell a választékot, illetve ismerni kell az adott taneszközök lehetőségeit. Általánosságban elmondható, hogy mindig többféle taneszköz áll rendelkezésünkre, mint azt egyébként gondolnánk. Első lépésként tárjuk fel, mely taneszközök léteznek az adott témakör oktatásához. Majd az eszközök közül válasszuk ki a legmegfelelőbbet. Ehhez ajánlatos valamilyen rangsort felállítanunk. A taneszközök, médiumok, média rendszerek osztályozására több kategorizálás létezik. Ezek közül az egyik legismertebb az amerikai Dale által 1969-ben létrehozott skála, mely a konkréttól az absztraktig helyezi el a médiumokat: 12. Szóbeli jelképek 11. Vizuális jelek 10. Auditív eszközök: felvételek, rádióadások 9. Állóképek 8. Mozgóképek 7. Iskolatelevízió 6. Kiállítások


5. Tanulmányi kirándulások 4. Demonstrációk 3. Dramatizált játékok, tapasztalatok: színdarabok 2. Mesterséges tapasztalatok: modell, makett, szimuláció 1. Közvetlen, célirányos tapasztalatok Dale a médium kiválasztásához a következő tanácsot adta: „Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán amennyire csak szükséges a megértés biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében.” Más megközelítés szerint az alábbi tényezők mérlegelésével dönthetünk a legnagyobb hatékonyságú eszköz kiválasztása mellett A média-kiválasztás szempontjai:

• Célkitűzés • Tartalom • Eredményesség, hatékonyság • Emberi tényezők (a tanulók és a tanár jellemzői) • Szervezeti formák és módszerek (didaktikai szempont) • Gyakorlati tényezők • Gazdaságossági tényezők

Egyik médiumnak (hagyományos, audiovizuális, elektronikus, stb.) sincs kitüntetett szerepe az eredményes és hatékony tanítás-tanulás megvalósításában. Nem minden új médium alkalmas minden célra, illetőleg egy célra több médium is használható eltérő hatékonysággal. Amennyiben nem találunk megfelelő taneszközt, - mind tartalmi, mind didaktikai, vagy egyéb szempontból – nekünk, magunknak kell elkészíteni, esetleg elkészítetni azt.


A média-kiválasztás szempontjai Taneszközök kiválasztásának középpontjában az eredményes kommunikáció és a tanulók, továbbá önmagunk sajátosságai állnak. Amennyiben céljainknak több taneszköz is megfelel, a gazdaságossági és egyéb tényezők mérlegelésével dönthetünk a használandó taneszköz mellett. A taneszközök kiválasztásának teljes szempontrendszere:

• Célkitűzés: A média-kiválasztás első lépése: a tanítási, oktatási célok és követelmények elemzése. Majd ezek alapján történik a megfelelő médiumok, médium-jellemzők kijelölése.

• Tartalom: A tananyag tartalmához kapcsolódó vizsgálat a tantárgyak jellegéből adódóan rendkívül szerteágazó, tantárgy-specifikus. Taneszközök, vagy taneszköz csoportok kiválasztásához a tananyagból ki kell ragadni a lényeges és kívánatos elemeket. Ehhez meg kell állapítani a tartalom alapvető jellegét, a közölni kívánt tények ismeretében: auditív, vizuális, stb. Például vizuális tényanyag esetén megfontolást igényel, hogy szükséges-e a tárgy bemutatása, esetleg elégséges egy fénykép vagy egy sematikus ábra, netalán a mozgóképekkel lehet-e céljainkat elérni.

• Eredményesség: Az eredményes kommunikáció, oktatás szempontjából meg kell vizsgálni, hogy az adott tanítási célnak és tartalomnak milyen taneszközök felelnek meg. Az alábbi táblázat az mutatja, hogy adott célok elérésében, mely médiumoknak milyen hatékonysága van (Allen, 1967 alapján).

Taneszközök / Célok H

árom

di

men

ziós

(3

D)

tárg

y Sz

óbel

i m

agya

ráza

t

Tank

önyv

Han

gfel

véte

l

Álló

kép

Han

gosí

tott

dias

or

Moz

góké

p

TV

Szám

ítógé

p Tényanyag tanulás • • • • • • • • •

Vizuális tanulás • • • • • • • • •Elv, szabály,

fogalom • • • • • • • • •Folyamat • • • • • • • • •

Tevékenység • • • • • • • • •


Jelmagyarázat

• • •

Kis Nagy Közepes • Tanulók: Figyelembe kell venni a tanulók életkori és egyéb sajátosságaiból adódó

korlátokat. Fiatalabb korban például nagyobb szerepe van a vizualizációnak, gyakorlati tapasztalatoknak, míg később egyes témákban esetleg a szóbeli tartalom-magyarázat is elég lehet. Továbbá az életkor szintén meghatározza a figyelem jellegét és tartósságát. Meg kell vizsgálni, hogy az adott taneszköz alkalmas-e a tanulók érdeklődésének felkeltésére, fenntartására, biztosítja-e a megfelelő motivációt.

• A pedagógus személyi lehetőségei: Fontos szempont, hogy a tanár mennyire tudja kezelni az eszközt, mennyire tudja beépíteni a tananyag feldolgozásának menetébe, mennyire illik oktatási stílusába.

• Gyakorlati tényezők: a média-kiválasztás során foglalkozni kell azzal is, hogy az iskolák rendelkeznek-e azokkal az eszközökkel, amelyekre a bemutatást terveztük. Illetve megteremthetők-e az eszközhöz szükséges környezeti feltételek.

• Szervezeti formák és módszerek: Eldöntendő, hogy a tananyag átadása egyéni tanulással, kiscsoportos, vagy nagycsoportos formában történik, továbbá milyen oktatási módszereket használunk: frontális oktatás, stb. Nagycsoportos, frontális oktatás esetén például egy képet nem tanácsos körbeadni, érdemesebb kivetíteni azt.

• Gazdaságossági tényezők: Nem elhanyagolhatóak az adott eszköz alkalmazásának gazdasági tényezői sem. Azonos hatásfokú eszközök közül nem érdemes a költségesebbet használni. Egy kép bemutatására gazdaságosabb az írásvetítőt használni, mint a projektort.

Az alábbi kérdések segítenek a szempontok összeállításában: 1. Milyen célt akarok elérni, és mit akarok tanítani? 2. Szervezet-formák (kis, vagy nagy csoport?) Milyen módszereket akarok alkalmazni? 3. Emberi tényezők: Tanulók kora? Mihez ért, mit tud a tanár? 4. Kell-e segédeszköz? (hosszabbító, sötétítőfüggöny)


A taneszköz-kiválasztás folyamata

A megfelelő médium kiválasztása az oktatási folyamat tervezésekor történik, akkor kerül rá sor, ha:

• a célok és tantárgyi követelményrendszer kiválasztása, • az értékelés módjának meghatározása, • a tananyag elemzése és strukturálása megtörtént.

A fentiek meghatározása és a szóba jöhető taneszközök összegyűjtése után a taneszközök szűrésével és rangsorolásával választhatjuk ki a megfelelő taneszközt:

• A szűrés első fázisa: a médiumok egy részét az adott cél, tartalom által támasztott követelmények zárják ki.

• A szűrés második fázisa: az alkalmazandó feldolgozási módszerek és szervezeti formák ismeretében végezzük.

• A szűrés harmadik fázisa: a tanárok és tanulók viszonyulása az adott médiumokhoz. • A szűrés negyedik fázisa: a korábbi szűrések után fennmaradó médium-variánsokat

vizsgáljuk meg gyakorlati és gazdaságossági szempontok alapján.


Tankönyv- és taneszközjegyzék

1896-tól rendszeresen megjelent a taneszközök jegyzéke. Egészen 2001-ig folyamatosan meghatározták az indokolt, a kötelező, az ajánlott eszközöket. Az iskola nevelési programjának tartalmaznia kell az eszközök jegyzékét, melyekkel az iskola rendelkezik is. A Közoktatási Törvény „szabályozza a taneszközzé nyilvánítás és törlés rendjét, taneszköz jegyzék elkészítését és kiadását, a kötelező eszköz-felszerelés jegyzék kiadását. A jelenlegi taneszköz rendeletek az elvi, funkcionális taneszköz listát, a kötelező alap-felszerelési jegyzéket, és az érvényben lévő kerettantervekhez ajánlott taneszközök meghatározását tartalmazzák. Teljes körű taneszköz-jegyzék - a hagyományos és elektronikus tankönyveket kivéve – és általános érvényű taneszköz minősítési eljárás még nincs Az Interneten elérhető legfontosabb tanterv, taneszköz rendeletek, ajánlások:

1. Nemzeti Alaptanterv 2. Kerettanterv 3. Funkcionális taneszköz lista 4. Kötelező alap felszerelési jegyzék 5. Ajánlás a kerettanterv taneszközeire

Taneszközök egy része rendelkezésre áll az iskolában, persze ezek közül a tanárnak kell -, különösen nagy körültekintéssel - választania. A tankönyv kiválasztása az egyik legfontosabb munka. Minden tantárgyhoz számos tankönyv jelenik meg a hivatalos tankönyvjegyzékben, melyet az Oktatási Minisztérium minden év elején (közlöny útján és Interneten) közzétesz. A listára a kiadók pályázat útján vetethetik fel kiadványaikat. Azonban a pedagógus választhat a tankönyvjegyzéken nem szereplő kiadványt is, ehhez azonban be kell szereznie az iskolában működő szakmai munkaközösség, az iskolaszék és a diákönkormányzat egyetértését is. A részletes szabályozás a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvényben található. A tanárok tankönyvválasztásának illeszkednie kell az iskola helyi tantervéhez.


Amennyiben a helyi tanterv megkötéseket tartalmaz az alkalmazandó tankönyvvel kapcsolatban, attól a pedagógus jogszerűen nem térhet el. A közoktatási törvény a következőképpen fogalmazza meg ezt: “19.§ (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy (…) a helyi tanterv alapján a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket, ruházati és más felszereléseket.”


Tankkönyv-választás

A tankönyv a tanár, és a diák munkáját egyaránt segíti, legyen tehát jól tanítható és jól tanolható is, egyszerre, a legfontosabb oktatási eszköz. A kiválasztásnak körültekintőnek kell lennie. Kizárólag szerző, cím, egy fotó, vagy csábító, néhány oldalas prospektusok alapján soha ne rendeljünk tankönyvet! Mindig több forrásból kell tájékozódnunk. Az alábbi tanácsok, kiválasztási és értékelési szempontok természetesen az egyéb taneszközökre is érvényesek. Tankönyvválasztási tanácsok:

• Érdemes lehet kikérni az iskola többi tanárának, illetve a munkaközösség vezetőjének a véleményét, azonban tanácsuk ne legyen kizárólagos szempont, lehetséges ugyanis, hogy csak megszokásból használnak egy adott könyvet. Erre mi is figyeljünk oda, folyamatosan tájékozódjunk a tankönyvek között, keresve a lehető legjobb tankönyvet.

• Elengedhetetlen, hogy a választandó köteteket kézbe vegyük, átolvassuk avagy kritikákat olvassunk róluk.

• A tankönyv felosztása, a tananyag illeszkedjen tanítási stílusunkhoz, a tanmenethez. • Kapcsolódjon az iskola típusához, pedagógiai programjához, a szülői elvárásokhoz. • A tankönyv a korosztályhoz szóljon, a diákokhoz illeszkedjen. Ez a legfontosabb

szempont. • Érdemes lehet kikérni a következő évi tankönyvrendelésnél tanítványaink véleményét

is. Hiszen mégiscsak nekik, az ő utódainak szól majd. A kérdéssor a diákok korához illeszkedjen. Az alábbiakban egy kérdéssor látható, melyhez hasonlót feltehetünk diákjainknak:


Kérdések a tankönyvet használó tanulókhoz

1. Kedveled a tankönyvedet?

2. Mi nem tetszett a tankönyvedben? Mik a problémáid a tankönyveddel kapcsolatban?

3. Mit szeretsz leginkább a tankönyvedben?

4. Szerinted érthető-e, tanulható-e a tankönyv szövege, egyértelmű-e a gondolatmenete?

5. Megfelelőek-e az ábrák, a képek tankönyvben?

6. Elég érdekesnek tartod a tankönyvedet?

7. Vannak érthetetlen részek, szövegek vagy képek a tankönyvben?

8. Elég a tankönyved ahhoz, hogy a tantárgyból felkészülhess?

9. Elteszed a tankönyvedet későbbre is?

10. Szépnek tartod a tankönyvedet?

11. Életszerűnek tartod a tankönyved példáit, feladatait?

12. Mi a véleménye a szüleidnek, a barátaidnak a tankönyvedről? Nézegették, véleményezték már valamilyen szempontból?

13. Mit változtatnál a tankönyveden?


Tankönyvelemzés

Milyen a jó tankönyv? A hivatalos tankönyvlistára kerülő tankönyvek minősítését pályázati eljárás során kiválasztott szakértők végzik. Az általuk használt szempontsor hasznos segítségül szolgálhat bármely pedagógusnak a tankönyvek elemzéséhez és az összbenyomáson alapuló döntés helyett a tudatos választáshoz.

Tartalmi szempontok

Didaktikai-szakdidaktikai

Pedagógiai-nevelési

Szakmai- tudományos

Nyelvi- stiláris

Formai

kritériumok

1. Taníthatóság 2. Tanulhatóság 3. Tantervi egyezőség 4. Szakmódszertani kimunkáltság 5. Logikai-renszerszemléleti megfelelőség

6. Gyermek-lélektani szempontok 7. Motiválás 8. Nevelőerő

9. Szakmai megbízhatóság 10. Szakmai újszerűség

11. Nyelvi és vizuális kommunikációs követelmények 12. Műfaji kritériumok 13. Újszerűség, eredetiség 14. Életszerűség

15. Ábrák, szemléltetés 16. Esztétikum 17. Egészségügyi szempontok 18. Könyvészeti szempontok

1. Taníthatóság: Alkalmas-e a tankönyv — a mennyiség és minőség tekintetében egyaránt — az adott iskolában, az adott tanulócsoportban, az adott tantárgy egy tanévre szóló tananyagának megtanítására.

2. A tanulhatóság azt jellemzi, hogy alkalmas-e a könyv egyéni, önálló tanulásra: elkülönülnek-e benne a minimum- és a többletkövetelmények?


3. A tantervi egyezőség:azon túl, hogy megfelel-e a tankönyv a az adott iskola(típus) tantervi, helyi tantervi előírásainak, figyelembe veszi-e az érettségi követelményeket.

4. Szakmódszertani kimunkáltság: kellően magyarázza, szemlélteti-e az anyagot? Magyarázatot kapnak-e a tanulók az új fogalmakról, általuk ismeretlen kifejezésekről?

5. Logikai-rendszerszemléleti szempontok: megfelelő-e a fogalomrendszere, logikus struktúrában tartalmazza-e az egyes tananyagrészeket, egyenletesek, arányosak-e a fejezetek?

6. Gyermeklélektani szempontok: megfelel-e az adott életkorú gyermek átlagos fejlettségi szintjének, teherbírásának?

7. Motiválás: felkelti-e az érdeklődést, szövegei, ábrái kedvet ébresztenek-e a tanuláshoz?

8. Nevelőerő: kihasználja-e teljes körűen az adott tárgy tanításban rejlő nevelési lehetőségeket

9. Szakmai megbízhatóság: ismeretanyaga kellően kiérlelt és pontos-e? Minden könyvben előfordulhatnak szakmai tévedések, hibás ábrák, stb.

10. Szakmai újszerűség: A szakma új, de letisztult eredményei bekerültek-e, avagy szakmailag elavult-e? Ne várjuk el, hogy a tudomány legújabb eredményei azonnal belekerüljenek a közoktatás tankönyveibe, hiszen ez utóbbiak mindig egyfajta “leülepedett” tudást kell, hogy közvetítsenek.

11. Nyelvi és vizuális kommunikációs követelmények: érthető-e a szöveg és az ábraanyag? Összhangban vannak-e egymással? Megfelelőek-e a tanulóknak szóló utasítások? Előfordulnak-e benne helyesírási és nyelvhelyességi hibák?

12. Műfaji kritériumok: a könyv megfelel-e a tankönyv műfaji követelményeinek? Van-e előzménye, lesz-e folytatása? Szükség van-e hozzá más tanítási segédletre (munkafüzet, feladatgyűjtemény, praktikum)?

13. Újszerűség, eredetiség: eltér-e az eddig használt tankönyvektől? Ad-e többet, jobbat, mást?

14. Életszerűség: utal-e a tananyag gyakorlati hasznára, a mindennapi élettel való kapcsolatára?

15. Ábrák, szemléltetés: Elsősorban az ábrák, képek, rajzok száma, mérete, kidolgozottsága, színalkalmazása vizsgálandó.

16. Esztétikum: a külső megjelenés és a belső elrendezés tekintetében. Ha nekünk nem is, diákjainknak nagyon fontos szempont.

17. Egészségügyi követelmények: kiemelt figyelemmel az olvasás-higiéniai szempontokra (betűtípus, betűméret).

18. Könyvészeti szempontok: jelentős mértékben befolyásolja a használhatóságot a formátum, vastagság, a borító keménysége illetve a fűzési vagy kötési eljárás.


Taneszköz tervezés, -készítés A tanításban-tanulásban használatos taneszközök elkészítéséhez általános pedagógiai, tantárgy-pedagógiai és az eszköz készítéséhez szükséges technikai ismeretek szükségesek. A taneszközök elkészítését megelőzik a következők:

1. Az oktatási folyamatban résztvevők számbavétele, az előismeretek, egyéb tanulói jellemzők feltárása.

2. A képzés végén a tanulóktól elvárt teljesítmények elemzése, a tanítási célok és követelmények feltárása.

3. A tananyag elemzése, szerkezetének, fogalomrendszerének meghatározása. 4. A céloknak megfelelő és a tartalom feldolgozását leginkább segítő taneszközök

számbavétele és elemzése. 5. Az értékelés, ellenőrzés módja.

A tervezés során figyelembe kell venni a kiválasztott taneszközök műfaji, pedagógiai sajátosságait. Taneszközfejlesztés menete:

(tervezés-1.swf)


Taneszköz elkészítése Maga a készítés a legnagyobb egység, mely további fázisokból áll:

• Tervezés • Kivitelezés

Tervezés A tervezés a taneszköz készítésének nem elhanyagolható része, ennek hiányában hibás produktum születhet, továbbá a keletkezett taneszköz nem feltétlenül felel meg az előzetes céloknak- és követelményeknek. A folyamat során két dokumentum keletkezik, melynek alapján a kivitelezés és a tesztelési fázisok elvégezhetőek.

1. Szinapszis: két-három oldalas írásos anyag, az alapgondolat kifejtése, mely tartalmazza a célt, a témát, a felépítést, és egyéb adatokat (képek száma, időtartam, hossz, méretek, stb.)

2. Forgatókönyv: Olyan írásos dokumentum, filmek, diafilmek, hangfelvételek, számítógépes oktatóprogramok készítéséhez, melynek alapján a készítő a taneszközt el tudja készíteni.

a. Irodalmi: mindenki számára érthetően követi végig a programot. Tartalmazza a hangra és a képre vonatkozó összes információt. Szerepel rajta a pontos szöveg, hangeffektusok, beállítások. Az egyik oldalra a képi, a másik oldalra a hangi elemeket írjuk.

b. Technikai: az elkészítés szempontjából fontos eszközök használatának módját is magába foglalja.

Kivitelezés A taneszköz, illetve a taneszköz képeinek, hanganyagainak, szövegének elkészítése. Figyelembe véve az adott taneszköz jellegzetességeit. Tesztelés


Tesztelés folyamán leellenőrizzük, hogy az elkészített taneszköz, megfelel-e az előzetes, illetve a készítés folyamán esetleg módosult céloknak, mind pedagógiai, mind tartalmi szempontból továbbá megfelel-e a megrendelők, és a felhasználók elvárásainak.


Auditív taneszközök A tartós ismereteinknek mindösszesen 20%-át szerezzük auditív úton, ráadásul az így szerzett információk tartóssága is alacsonyabb a vizuálisénál, mégis nagyon fontos szerepe van a hanginformációnak, mind az oktatás, mind pedig egyéb kommunikációs rendszer esetében. Az auditív alapú oktatási anyagok széles körben elterjedtek, használatuk sokféle helyzetben indokolt, elengedhetetlen. Az élőbeszéd (nem csupán a tanári élőbeszéd) hatásában általában lényegesen eltér a többi auditív információhordozótól, megszokottságánál fogva könnyebben illeszkedik az ismeretszerző folyamatba. A kép és a hang kombinált alkalmazásával (audiovizuális információ) nagyobb hatékonyságot érhetünk el, ráadásul a felejtés mértéke itt a legalacsonyabb: Az információ megőrzése:

Az ember érzékelésének egyik sajátossága, hogy a vizuális információval együtt járó vagy azzal kölcsönhatásban lévő auditív információ alapján képes tárgyak, jelenségek felismerésére, azok helyének lokalizálására. A hangszereket hangjuk alapján is felismerjük, magunk elé képzeljük anélkül, hogy látnánk azokat. Ez a tény felhívja figyelmünket arra, hogy audiovizuális taneszközök készítése során a hang tervezése, technikailag tökéletes kivitelezése, ugyanolyan fontos, mint a vizuális, képi megvalósítás, ügyelnünk kell arra továbbá, hogy a kettő összhangban legyen egymással. Az auditív szemléltetés Bizonyos tantárgyak (idegen nyelvek, zene) számára magától értetődik a hanganyagok használata. A magnó vagy a CD azonban kevésbé „látványos” eszközök, mint a videó vagy a számítógép, ezért más tárgyak esetében gyakran kihasználatlanul hagyjuk az auditív eszközökben rejlő lehetőségeket. Néhány alkalmazási példa:

• Magyar nyelv: kommunikációs helyzetek, nyelvhasználati módok, nyelvjárások, stb. • Magyar irodalom: irodalmi művek művészi előadása, megzenésített versek,

korstílusok illusztrálása, stb. • Történelem: archív rádiófelvételek, korabeli zene, stb. • Társadalomismeret: rádióriportok, stb. • Biológia: állathangok, stb. • Fizika: hangtan, stb. • Matematika: zene és matematika kapcsolata, stb.


Auditív taneszközök csoportosítása

Iskolában előforduló auditív eszközök:

• Rádió • Lemezjátszó • Magnó • CD lejátszó • Diktafon • Mikrofon • Hangszóró

Az auditív eszközöket feloszthatjuk aszerint, hogy az információ hordozóról, -visszajátszó eszközről illetve az információ rögzítőről beszélünk. Az információhordozó (visszajátszó) lehet:

• Hanglemez (lemezjátszó) • Magnókazetta (magnó) • CD lemez (CD lejátszó) • Számítógépen tárolt digitális felvételek esetén (mp3, wav, stb.) fájlok. Ez esetben a

visszajátszáshoz egy hangkártyával és hangfallal felszerelt (multimédiás) számítógépre van szükség.

Információ rögzítő eszközök:


• Mikrofon • Magnófelvevő • CD író • Diktafon


A hang

Hang fogalma: A hang egy mechanikai hullám, rezgés, ami valamilyen anyagi közegben terjed. A mindennapi életben a hallott hang a levegő molekuláinak a hangforrásból kiinduló, egyre csillapodva tovaterjedő mechanikai rezgése, mely más közegben is létrejöhet. A hang jellemzői: Frekvencia: Egy hullám frekvenciája azt mutatja meg, hogy egy másodperc alatt mekkora a rezgés-szám. Az emberi fül által hallható frekvenciatartomány 16 Hz-tól 20000 Hz-ig (20 kHz-ig) terjed. Ettől az egyes személyek hallása eltérhet, pl. idősebb korban a határok beszűkülnek. Ez alatt beszélünk infrahangokról, fölötte az ultrahangokról. Terjedési sebesség: Terjedési sebesség alatt értjük a közegben a hullámok időegységenként megtett útját. Hangérzet: A hangérzetet három csoportba sorolhatjuk: zenei hangok, zörejek, dörejek.

• Zenei hangok: a hanghullám periodikus. • Zörej: szabálytalan, nem periodikus hullám. • Dörej: egy rövid ideig tartó hanglökés.

Hangerősség: A hangerősség azt mutatja meg, hogy egy adott tér egységnyi felületén, egységnyi idő alatt mennyi hangenergia áramlik át. Megadása dB-ben (decibel) történik. A normál beszéd kb. 55-60 dB, a forgalmas utca zaja 75-80, míg egy gyár zaja elérheti a 100 dB-t is. Hangosság: A hangerősség egyik fajtája, abban különbözik, hogy teljesen szubjektív. Az egyes ember által érzékelt, általa meghatározott határértékek a mérvadók. Jó példa erre, ha az iskolában zenét hallgatnak a diákok, nehéz kompromisszumot kötni, hogy mikor elég hangos a zene. Hangmagasság: Egyenes arányosságba állítható a hang frekvenciájával: minél nagyobb a frekvencia, annál magasabb a hang. Hangszín: A hangforrások többsége által kibocsátott hang nem tiszta hang, úgynevezett harmonikus felhangok is jelentkeznek. Ez utóbbiak adják a hangszínt.


Mikrofon

(mikrofon.swf) A hang felvételéhez, rögzítéshez át kell azt alakítanunk elektromos jellé. Az erre szolgáló eszközt mikrofonnak nevezzük. Gyakran egyéb eszközökbe építve találkozunk velük: mobiltelefon, diktafon, stb. Magnóhoz, hifi berendezésekhez, diktafonokhoz, számítógéphez, stb. csatlakoztathatjuk. Mikrofon karakterisztika Másnéven irányérzékenység. Meghatározza, hogy az adott mikrofon milyen irányból érkező hangokra érzékeny. Karakterisztika lehet: gömb, vese, nyolcas, illetve ezek kombinációja. Nevüket alakjukról kapták.

Csoportosítás Rögzítési, működési elvük szempontból az alábbiak szerint csoportosíthatóak:


Kézi mikrofonok Az egyik leggyakrabban használt mikrofonfajta, úgy tervezték, hogy az énekes vagy beszélő az előadás közben kézben tarthassa. Hátrányuk, hogy rögzítik az előadó kézmozgásának „hangját” is. Ezeken belül léteznek vezetékes és vezeték nélküli mikrofonok is.

Állványra szerelhető mikrofonok A fenti nemkívánatos hatás kiküszöbölésének egyik egyszerű módja, ha a mikrofonokat állványra helyezzük. Ezzel egyrészt az előadó keze is felszabadul, továbbá egyes mikrofonok több előadó, azaz több hangforrásból érkező hangot is rögzíthetnek, karakterisztikájuktól és érzékenységüktől függően. Továbbá léteznek asztali, egyéb szerelt mikrofonok is.

Csiptetős mikrofonok Csiptetős mikrofonok használata esetén az előadó nagyobb mozgási szabadsággal rendelkezik. Ezeket közvetlenül a beszélőre, énekesre rögzítik, a ruhájukra csíptetve. Léteznek továbbá fülhallgatóval összeépített mikrofonok (headset-ek, fejmikrofonok) is.


Kontaktmikrofonok Ezeket a mikrofonokat közvetlenül a hangforrásra rögzítik és annak felületi rezgéseit veszi fel. Egyes riasztók érzékelőibe is be van építve. Nyomásérzékeny mikrofon Gömbkarakterisztikájú, jó minőségű mikrofonok, melyek viszont gerjedhetnek. Színházi hangosításoknál használják. Puska mikrofonok Nevüket a puskáéhoz hasonló alakjukról kapták. Meghatározott irányból érkező hangok rögzítésére használják.

Parabola mikrofon Természeti hangok felvételekor használatos mikrofonok.


Diktafon:

Analóg (kazettás diktafon)

Olyan eszköz, melyben a mikrofon és rögzítő-egység egybe van építve. Az információrögzítő többnyire hagyományos vagy kisméretű magnókazetta. A felvett hangot vissza is hallgathatjuk. Újabban jelentek meg az ún. digitális diktafonok, melyekben a rögzítés a diktafon belső vagy cserélhető memóriájára történik. Ezek kisebbek, további előnyük, hogy a rögzített hangot digitalizáltan tárolják.


Digitális diktafon


Hangszóró A hangszórók, hangsugárzók működése a mikrofonokéval ellentétes. A beérkező elektromos jelet alakítják át hanggá. A jelenleg használt hangsugárzóknak két fajtáját ismerjük, a hangszórókat (hangfalak, hangdobozok) és a fejhallgatókat. Hangszórók A hangszórók egy része csak segédberendezéssel (erősítő) együtt működtethető. Gyakran különféle jellegű hangszórókat (mély-, közép-, és magashang-sugárzására) használunk a jobb hangminőség érdekében. Ezeket egy hangfal-rendszerben használják, különböző változatban, elhelyezésben, segítve a minél jobb minőségű térhangzást. Az ún. többutas hangfalak több önálló hangszóróból állnak, melyeket egy doboz (hangfal) foglal egységbe.

Fejhallgató, fülhallgató A fejhallgatós műsorhallgatás teljesen más akusztikai élményt ad, mint a hangszórós, mert a hangszóróból megszólaló műsor hangzását jelentősen befolyásolja a tér akusztikája –, ami lehet előnyös és hátrányos egyaránt. A fejhallgató használata esetén elmaradnak ezek a káros, hátrányos hatások, továbbá a fej mozgásával együtt mozog a hangkép is.


A rádió Rádió közvetlen használata az oktatásban meglehetősen ritka, nehézkes. Általában egy rögzített rádióadás meghallgatására van lehetőség. Nehéz ugyanis az órákat és témájukat egy rádióadáshoz igazítani, további oktatási veszélyeket rejt olyan tananyag használata, amelyet a tanár sem hallott még. A rádiókban sugárzott adások megszerkesztettek, jó minőségűek, azonban vigyázni kell alkalmazásukkal, mert nem feltétlenül pedagógiai célzattal készülnek. Egyes iskolákban lehetőség van az ún. iskolarádió használatára, ezeket általában szünetekben használják a diákok által szerkesztett adások közvetítésére. Elsősorban iskolai ünnepségeken alkalmazhatók.

A rádió működésének lényege a következő: A hangot először egy mikrofon segítségével elektromos jellé alakítják, majd az ún. moduláció és erősítés után egy antenna segítségével elektromágneses hullámként kisugározzák a térbe. A kisugárzott rádióhullámokat a megfelelő frekvenciasávra hangolt antenna segítségével lehet felfogni. Ez az antenna lehet a rádió belsejében vagy rajta kívül, lehet kihúzható, lehet a háztetőn vagy a kábelrendszer szolgáltatójánál is (pl.: iskolarádió). Amikor a rádión egy adott programot keresünk, egy hangoló áramkör elektronikus jellemzőit változtatjuk, míg el nem érjük, hogy az csak a kívánt frekvenciájú hullámokat engedje át. A rádiókészülékek kétféle, AM és FM típusú adások vételére alkalmasak, a jel átviteli módjától függően.

Az AM jel ábrája


Az FM jel ábrája

Mindkét átviteli mód előnyökkel és hátrányokkal is jár. • Az AM jelek sokkal érzékenyebbek a légköri elektromos zavarokra, ezért az adás

zajosabb. Nagy távolságra történő műsorszórásra használják. • A hi-fi adások átvitelére sokkal alkalmasabbak az FM jelek, ezek viszont csak

egyenes vonalban terjednek, így csak rövid hatósugarú közvetítésre alkalmasak olyan tartományban, amelyben a vevőnek mindig "látnia" kell az adót.

A rádiók és tévék sugárzási frekvenciatartományát hatóságilag és nemzetközi szerződésekben is rögzítik, hogy az egyes adók ne zavarják egymást.


A lemezjátszó és a CD, felhasználási lehetőségei A hanglemez és főképpen ennek új CD (Compact Disc Digital Audio) változata az összes többi auditív információhordozóval szemben technikailag a legjobb hangátvitelt képes biztosítani. Hanglemez, bakelit lemez, LP (long play):

Edison 1877-ben készült fonográfjának továbbfejlesztett változata. A hordozó lemez egy kétoldalas barázdázott korong, melyet pörgetve, azon „fut” a tű, mely a barázdák változásait elektromos jellé alakítja. Kétféle lemez létezik az ún. nagy lemez 30 cm-es átmérőjű, lejátszási fordulatszáma 33 fordulat percenként, tárolókapacitása 30 perc oldalanként, míg az ún. kislemez 17 cm-es átmérőjű, 45-ös fordulatszámmal és 7 perc körüli tárolókapacitással. Hanglemez készítése préseléssel történik, így mi magunk nem tudunk ilyen lemezeket készíteni, azonban számos, elsősorban zenei, irodalmi hanglemezt készítettek. Sztereo felvétellel dolgozik és az új hanglemezek minősége elméletileg jobb, mint a CD lemezé. Sajnálatos módon a hanglemezek minősége idővel, használat esetén is romlik, ugyanis a tű hozzáér a lemezhez. Azonfelül a környezeti hatásokra is érzékeny, úgymint, por, hő, karcolás. A sérült, görbült, koszos, karcolt lemez lejátszáskor recseg, pattog. Pozícionálás egyszerű, szemmel látszódnak az egyes hangfelvételek barázdái, illetve az elválasztó szünetek. Ezekre egyszerűen ráhelyezhetjük a lemezjátszó fejét. Kis gyakorlással akár egy felvételen belül is tudunk majd pozícionálni. A fej mozgatásakor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk oda sehova sem, óvatosan, csúsztatás nélkül helyezzük el a korongon.


Hátrányai: • ma már nem támogatott, fejlesztett eszköz • minősége romlik • nehezen beállítható (CD-hez képest) • új lemezjátszó beszerzése nagyon nehéz, akárcsak a javítása

Előnyei: • olcsó • sok eredeti felvétel csak ezen érhető el • magnószalagnál könnyebben pozícionálható

(lemezjátszó.swf) CD lemez:

A CD hangzása jó minőségű, mivel a hangot digitális módon tárolja. Élettartama alatt nincs minőségromlás, mivel nincs mechanikusan érintkezés a jelfogó rész és a lemez között, hiszen lézersugár tapogatja le a speciális úton korongra vitt jeleket. Az újabb felvételeket általában CD-n jelentetik meg. Kiváló minőségű, sokoldalú (nem csak hangot tárolhat, képet, szöveget, számítógépes programokat is) adathordozó. Biztonságos, még véletlenül sem törölhető le. Sajnos drágábbak, mint a többi adathordozó. Analóg formátumban 74 vagy 80 percnyi hanganyagot tárolhatunk rajta. Digitális Újabb, nagyságrendekkel nagyobb tárolókapacitású, továbbfejlesztett változata a DVD. Készítés CD íróval felszerelt számítógép segítségével magunk is írhatunk CD lemezeket. Kezelése:


A készülékek kezelése a kapcsoló- kezelőszervek sokféle kialakítása miatt változatos, de a CD lemezjátszók alapfunkciói a (lejátszás, szünet, gyors előre, gyors vissza és az általunk meghatározott, sorrend szerinti lejátszás) természetesen minden ma gyártott készüléknél ugyanúgy megtalálhatóak. Iskolai felhasználás Az iskolai munka alkalmával általában akkor használunk hanglemezeket, ha a hű hangzás nélkülözhetetlen, esetleg maga a tanítás tárgyát képezi a korongon lévő anyag. (pl. komolyzenei, irodalmi felvételek). A hanglemezek egyaránt alkalmasak a frontális osztálytevékenység, a kiscsoportos foglalkozás és az egyéni ismeretszerzés segítésére is. Fontosabb alkalmazási területek Zene Ez esetben fokozottan kell ügyelni az alkalmas akusztikai környezet kialakítására. Mivel a zenehallgatás alatt már nincs módunk irányítani a tanulók figyelmét, ezért fontos szerep jut az előkészítő és a darab elhangzását követő értékelő megbeszélésnek. Zenei felvételeket alkalmazhatjuk háttérzeneként is. Irodalom Közepes akusztikai igényeket támasztanak, elsősorban a beszédhang érthetőségét kell szem előtt tartani. Az anyag bemutatását megelőzően elengedhetetlen az előkészítés. Nemcsak tartalmi szempontból szükséges az előkészítés során megfigyelési, elemzési szempontok adása, hanem a hangulati tényezők miatt is. A bemutatást elemzés követi. Nyelvoktatás Különös gondot kell fordítani a szöveg érthetőségére, ezért a jó akusztikai környezet kialakítása nagyon fontos. A szemléltetőanyag előkészítése során gondoskodni kell a tartalmi érthetőségről is. Dokumentum-felvételek Rendszerint mélyebb hatást váltanak ki a tanulókban, mint a hagyományos tananyag-feldolgozás. Az ilyen anyagoknak az ismeret kiegészítése, az ismeret elmélyítése a fő feladata. Hitelesíti a tanári magyarázatot. Fokozott gondot kell fordítani a bemutatást követő elemzésre. Célszerű a tanulókkal jegyzet formájában is rögzíttetni a hallottakat mivel ez megkönnyíti az egyéni tanulást. Egyéb hanganyagok Az ide tartozó, speciálisan szakmai jellegű hanglemezek állathangokat, különböző jelenségek kísérőhangját, mesterségesen előállított jelsorozatokat, jelkombinációkat, zajokat stb. tartalmaznak. Felhasználásuk rendkívül széleskörű. Az egyszerű szemléltetéstől a méréses tapasztalatgyűjtésig számos alkalmazási terület létezik. A szemléltetés konkrét feltételeit, módszerét a speciális oktatási célok határozzák meg.


A magnó, felhasználási lehetőségei Az auditív szemléltetés legelterjedtebb fajtája a kazettás magnószalag. A készülékek kezelése a kapcsoló-kezelőszervek sokféle kialakítás miatt változatos, de az alapfunkciók (a lejátszás, törlés, szünet, gyors előre, gyors vissza, felvétel indít) azonosak. Előnye a lemezjátszóval, CD lejátszóval szemben, hogy felvételeket is készíthetünk vele, a felvett anyagot szerkeszthetjük is. Minősége viszont elmarad azoktól. További hátránya viszont (elsősorban a CD lemezzel szemben), hogy minősége a használat során fokozatosan romlik, sérülékeny. Az eredeti példányról készített másolatok minősége is gyengébb az eredetinél, míg CD lemezek esetén ez nem igaz. A magnókazetták 2 oldalasak (A,B), a két oldalon összesen 15,30,45,60 vagy 90 perc mennyiségű adatot tárolhatnak. Mivel a pozícionálás nehézkes (a kívánt helyre kell tekerni a szalagot), iskolában elsősorban olyan magnót érdemes használni, melyen van számláló.


Alkalmazási területek Alkalmazási lehetőségei a lemezjátszóéhoz hasonlóak, de további lehetőségeket is kínálnak. Más auditív információhordozók helyettesítése A rádióműsorok alkalmazása időhöz kötött, a lemezjátszó alkalmazásánál, pedig egyrészt nem tudunk szerkeszteni, szelektálva válogatni, másrészt a hagyományos lemezek felettébb érzékenyek, sérülékenyek. Ezen hátrányos tulajdonságok, melyek a hanglemezek és a rádióműsorok oktatási célú felhasználását korlátozzák a magnófelvételek alkalmazásával maradéktalanul kiküszöbölhetőek. Hátrányai:

• „romlékony”, idővel, használattal sérül a felvétel • nehéz pozícionálás

Előnyei: • olcsó, könnyen használható • készíthetünk saját felvételeket

Saját hanganyagok készítése, összeállítása Számos olyan különböző témájú oktatási hanganyag van forgalomban, amely nem használható teljes egészében a helyi sajátosságok miatt (más a tanulók előismerete, érdeklődési köre, más az iskolatípus, stb.). Ilyen esetben célszerű a konkrét igényeknek megfelelően házilag átszerkeszteni az anyagot. Továbbá egy mikrofon vagy diktafon segítségével magunk is készíthetünk felvételeket. A tanulók szalagra (kazettára) rögzített felvételeinek, vitáinak visszahallgatása fejleszti a beszédkultúrát, a kritikai érzéket és főleg az önkritikát, a beszédkészséget. A magnóra felvett órarészletek utólagos elemzése egyben kitűnő eszköze a tanári önkontrollnak, a tanításnak, és ezzel emeli a tanítás színvonalát. Fajtái:

• tanulói teljesítmények (felelet, vita, dramatizálás) rögzítése • átvételek (rádió, tévé, lemez, videó, stb.) • önállóan szerkesztett anyagok

tanári elbeszélés

vissza- emlékezés

társadalmi,stb.

események

hang-montázs

zene

drama-tizálás

hang- montázs

és drama-

didaktikus hangjáték


nékül tizálás zenével

egy szereplő több szereplő csak szöveg zene is

Nyelvi laborok A magnetofon az idegennyelv oktatás talán legértékesebb auditív eszköze, amelynek pedagógiai-metodikai értékei a nyelvi laboratóriumban megsokszorozódnak.


A nyelvi laboratórium Az auditív taneszközök a nyelvtudás megszerzéséhez szükséges négy alapvető készség közül (hallás utáni megértés, beszéd, olvasás, írás) az első kettő tanításában nyújtanak lehetőséget. A nyelvi laboratórium felhasználható ismeretközlésre, begyakorlásra és ellenőrzésre eltérő nyelvi szinteken is. Nyugodt körülményeket biztosít, anyanyelvi környezetet teremtett, könnyítve ezzel az értést, beszédet.

A nyelvi labor típusai Audiopasszív (AP) nyelvi labor, amely csak hallásfejlesztő gyakorlatok elvégzésére alkalmas. A beszédfelvételek rögzítése mikrofon és felvevőmagnó nélkül nem lehetséges. A programforrás egy lejátszómagnó, esetleg CD lejátszó, fejhallgató használata indokolt. Audio-aktív (AA) nyelvi labor esetén a fejhallgató mikrofonnal is el van látva, így a tanulók egyrészt saját feleleteiket is hallják, másrészt a tanár is belehallgathat bármelyik tanuló feleltébe, azaz kommunikálhatnak. A tanárnak, nemcsak programlejátszó, hanem felvevőmagnója is van, így a feleleteket rögzítheti is, későbbi kiértékelés céljából. Audio-aktív-komparatív (AAK) rendszerben az előbbi dolgok kiegészülnek azzal, hogy minden tanuló önálló felvevőmagnóval is rendelkezik. Minden csoportnak más-más programot tud nyújtani, így a tanulók felkészültsége, képességei alapján a differenciálás könnyen megoldható. A csoportok egymással tudnak kommunikálni, és a tanár mindenkivel kommunikálhat, valamint a tanuló is kapcsolatot kezdeményezhet a tanárral. Audiovizuális-kommunikációs laborok (AVK) a hangot, képet, számítógépes adatokat, szöveges információkat egyszerre képesek közvetíteni, így az egyéni ütem szerinti munkavégzést az önálló tanulást, gyakorlást segíthetik elő. A labor alkalmazásával az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre tanulóink számára:

• önálló gyakorlás, • beszélgetés a tanárral, • párbeszéd gyakorlása másik diákkal, • csoportos társalgás beszélgető csoportba kapcsoláskor, • központi tananyag hallgatása, • saját vagy hallgatott hang rögzítése és visszajátszása diákmagnóval, • tanári segítség kérése a tanárhívó gombbal,


• válaszadás a tantermi televízión megjelenő tesztkérdésekre a válaszgombok megnyomásával.


Hangfelvételek készítése Minőségi hangfelvételek készítéséhez szükséges, de nem elegendő a jó mikrofon. A jól kiválasztott mikrofon lehetővé teszi ugyan a hang élethű továbbítását, de a mikrofonokat használni is tudni kell. A közvetítendő hangfajtákat a gyakorlatban az alábbi csoportokra oszthatjuk:

• Dialógus: Dialógusnak nevezzük az emberi beszédet. Az emberi beszéd, mint közvetítendő hangjelenség szinte minden hangfelvételi műfajban előfordul. A riportfelvételekhez, hangjátékokhoz, vizuális információk kommentárállásához, filmhangosítási célra több mikrofonfajta is alkalmazható. Pedagógiai szempontból a dialógus lehet beszélgetés vagy interjú; az emberi kapcsolatok, viszonyok és szituációk bemutatására alkalmas.

• Zajok és zörejek: Az ilyen felvételek készítéséhez alkalmazott mikrofonoknál elsődleges követelmény a nagy érzékenység és a széles hangtartomány érzékelés. A zörejfelvételekre az eddig említett mikrofonok bármelyike alkalmas. Pedagógiai szempontból vizuális képpel együtt azonosíthatóak.

• Zene: A zenei produkciók felvételekor és közvetítésekor a mikrofonfajta kiválasztását és elhelyezését az befolyásolja, hogy milyen rendszerű a közvetített zenei anyag, milyen hangszerek szólalnak meg, továbbá, hogy milyen hangszerek vannak többségben. Pedagógiai szempontból a zenei felvételek lehetnek dokumentáló, háttér, vagy illusztráló jellegűek.

A mikrofonok elhelyezése A mikrofonokat célszerű minél közelebb a hangforráshoz, és a hangszóróktól minél távolabb elhelyezni, ezzel csökkentve a gerjedés veszélyét. Előre fel kell készülni a hangforrás esetleges mozgására is.


Felvételek tervezése, kivitelezése Az élő beszéd, zene, hang számos előnnyel rendelkezik a rögzített, szerkesztett műsorokhoz képest. Az élő hangot egyéb kommunikációs jelzések (vizuális hatások, mimika) is kísérik, továbbá a felvétel nagyobb figyelmet érdemel. Azonban számos előnnyel is rendelkeznek a hangfelvételek. A fölösleges részek eltávolíthatók, a hanganyag hangosítható, halkítható, bővíthető és nem utolsó sorban ismételhető. Felvétel készítésének menete:

1. Témaválasztás 2. Forgatókönyv elkészítése 3. Technikai feltételek 4. A felvétel részekre, elemekre osztása (beszéd, zene, zajok és egyéb effektek) 5. Rögzítés 6. Utómunkálatok: korrekció, vágás, trükkök, összeillesztés

A forgatókönyv legyen részletes, elkülönítve tartalmazza a beszélők szövegét, zenei aláfestéseket, a zajokat és a zörejeket és a szüneteket, a pontos időzítéseket. A forgatókönyv készítéssel egy időben össze kell állítani a technikai feltételeket. Ez nem csupán a rögzítő eszközök számbavételét jelenti, hanem ezek elhelyezését és a helyszíneket is. Ezt követően a felvételt elemi részekre kell bontani, melyek egyben elkészíthetőek. A felvétel előtt tarthatunk próbafelvételt is, majd a tapasztalatok kiértékelése után történhet a felvétel rögzítése. Utómunkálatok A felvételek elkészítése után következik az utómunkálati fázis. Ez nem csupán a felvételek összeillesztését jelenti. A felvett hangokat gyakran javítani kell, egyéb trükköket kell alkalmazni, továbbá a rögzített anyagot meg kell vágni. Utómunkálatok többféle eszközzel készíthetők.

• Mechanikus szerkesztés: Szalagos rögzítés esetén a szalagról a nem kívánt részeket fizikailag kivágjuk, majd a szalagot újra összeillesztjük.

• Analóg szerkesztés: Két magnóval, vagy hangkeverővel történő szerkesztés. • Digitális szerkesztés: Digitális rögzítés vagy digitalizálás után lehetőségünk van

kihasználni a számítógépek adta, szinte határtalan szerkesztési lehetőségeket. Óriási előnye ennek a szerkesztési módszernek, hogy közben a hanganyag minősége nem romlik.

hagyomÁnyos taneszkÖzÖk – szemlÉltetŐeszkÖzÖk

Documents