lyekhez való eljuttatására, amely megvalósítása ugyan a hazafias-ihon-védelmi nevelés körébe tartozik, de

Két év sem telt el azóta, hogy a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoksága otthont adott a történelmi térképek nemzetközi kiállítása és tanácskozása megrendezéséhez. Míg a korábbi kiállítás a különböző történelmi korokat napjaink kartográfiai ábrázolásán keresztül kívánta bemutatni, addig a most látható kiállítási anyag az adott események korabeli ábrázolását tárja elénk.

A térképi ábrázolás szerepének fontosságát a történelmi múlt eseményeinek, folyamatainak megértésében és megértetésében világszerte mindenki elismeri. Minden tudományág fokozatos fejlődés során éri el a legmagasabb szintet, de amíg ide elérkezik, fejlődési vonalában nagy lendületek időnként visszaesésekkel váltakoznak. A fejlődés menete, a különböző hatások ereje rendszerint ismeretes és ritka az a tudományág, amelynek múltja örökre rejtve marad a kutatók előtt.

A jelen kiállítás anyagának megtekintésénél abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számos egyedi, kéziratos térkép — történelmi, hadtörténelmi értékén túl — komoly térképtörténeti, kartográfiai értékű is.

A régi térképeket készítőik műalkotásnak tekintették. A térképészek versengtek a „szép térkép" elismerő jelzőért, ezért szívesen alkalmazták a művészi kartust, vár- és városlátiképe-ket, harci és csata j el éneteket, fegyvereket, illetve a térkép tartalmával megegyező, vagy közel álló allegorikus ábrázolásokat, címerrajzokat műveiken. A többnyire papírra vagy pergamenre kézzel rajzolt és festett térképeket a 16. század első felétől kezdik felváltani a fametszetes, majd valamivel később a rézmetszetes térképek.

A kiállításon az 1500-as évektől

nem tekinthető kifejezetten a választmány előtt álló feladatnak.

Farkas Márton

napjainkig láthatjuk a hadtörténelmi, illetve katonai térképek tartalmának és kartográfiai ábrázolásának közel fél évezredes múltját és jelenét. Itt minden térkép történelmi légkört teremt, gondolom nemcsak a szakemberek, de a térképet használók és a muzeális tárgyakat értékelő látogatók körében is.

Az utóbbi 5—10 évben feltűnően megnövekedett a régi térképek, metszetek rajongóinak és szenvedélyes gyűjtőinek tábora. Ez nem jelenti azt, hogy a történelem, vagy a kartográfiatörténet kutatóinak a száma növekedett, hiszen ezek a gyűjtők elsősorban a divatos lakáskultúra díszítő elemeként hasznosítják a térképeket, képek és más faldíszék helyett. Sajnos ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az elmúlt századok történelmi értéket képviselő térképei olyan helyekre kerülhetnek, ahol nem szolgálják a tudományos feltárást, és előbb-utóbb a pusztulás veszélyének vannak kitéve. Az a réteg, amely díszítés céljából érdeklődik a kartográfiai antikvitások iránt, kevéssé, vagy egyáltalán nem ismeri azok belső tartalmi értékét, tudományos hasznosságát.

A közgyűjtemények tudományos célzattal gyűjtik, tárolják, rendszerezik és feldolgozzák, illetve a kutatók rendelkezésére bocsátják értékelésre térképeiket.

A XV. század vége és a XVI. század elején kialakuló újkori kartográfiát a felmérés és a nyomtatás nagymérvű fejlődése hozta magával. Hazánkban e kor kartográfiai munkáját secretarius Lázár — 1528-ban kiadott — Magyarország térképe fémjelzi, amely pontosságával és részletességével megelőzte sok fejlett európai állam térképét. Tudunk arról, hogy korábban, Mátyás udvarában, olasz fel-, mérő tevékenykedett, végeztek föld-

HADTÖRTÉNELMI ÉS KATONAI TÉRKÉPEK KIÁLLÍTÁSA

AZ ORSZÁGOS HADTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN

(Gondolatok 450 esztendő térképei között)

— 559 —

rajzi helymeghatározásokat, de kartográfiai és történelmi vonatkozásokban jelenlegi ismereteink szerint Lázár mappáját tekintjük hazánk első jó térképének. Értékes történelmi eleme a török dúlta rész pontsorral jelzett határábrázolása, Szendrőnél „Capitur a Thoreo Anno Do 1439" (Elfoglalta a török 1439-ben); Mohács mellett „Hie bei dissin Kreutzten ist Khünig Ludwig . . . " (Itt ennél a keresztnél verte le Lajos királyt a tizenkettedik török császár, Nagy Szoleimann, Anno 1526, Augusztus 29.) A szövegi felirat alatt csatajeleneti ábrázolás utal a hadieseményre.

Kiállításunk azt is bizonyítja, hogy előbb, vagy utóbb minden ország iparkodott saját területéről jó, korszerű térképeiket készíteni. A térképezés azon országokban tudott tért hódítani, ahol a szükségleten túl a térképkészítők lelkesedése párosult a felhasználhatósági igényékkel, lehetőségekkel.

A katona a haditechnikai ismereteken túl feladatainak végrehajtásához a természet titkainak, törvényszerűségeinek megismerésére is törekszik. A térképész mindezek kielégítéséhez igyekszik a földnek oly változatos felszínét a természethez hasonlóan, síkba vetítve, térképen ábrázolni, biztosítva ezzel a csapatok harctevékenységéhez nélkülözhetetlen eszközt, a térképet, mint segítőtársat.

A kiállított térképek kiválasztásánál az a cél vezérelt, hogy térképtárunk gazdag anyagának hadtörténelmi és katonai térképeivel, légifényképeivel ne csak a szakembereknek, de a témakör iránt érdeklődőknek is betekintést biztosítsunk e történelmi értékekbe.

A ma embere, legyen katona vagy polgári személy, természetesnek, törvényszerűnek tartja, hogy igényeinek, feladatainak végrehajtásához térkép álljon rendelkezésére.

A térképet ma papirosra, selyemre, műanyagra nyomják, de a térkép tulajdonképpen régebbi mint a papír. Valamikor a földfelszín részének vagy egészének mását agyagba karcolták, majd — mint az edényeket — kiégették, hogy maradandó legyen. A 340-es esztendőre tehető a római birodalmat ábrázoló Tabula Peutinge-riana, amelyen szerepel Pannónia is.

A hadjáratok, háborúk térképészeti vonatkozásaival, a felhasznált (fel

használható) térképek értékeivel az irodalom aránytalanul keveset foglalkozik. Található utalás néhány történelmi vonatkozású tudományos feldolgozásban, de ez inkább egy-egy térkép létezésére utal, és nem annak elemző értékelésére. Kiállított térképeink tartalmi és kiviteli vonatkozásban egyaránt azt igazolják, hogy azok a hadviselésben, sok-sok évszázados múltra visszatekintve, jelentős szerepet töltöttek be, és a ma történetírójának komoly segítséget jelentenek a kutató, feltáró munkában.

A térképek készítésének indító okai a történelem folyamán különbözőek, a hadügy és az adózás azonban a legtöbb országban kiemelt szerepet játszott az országos felmérések elvégzésénél. A térképezés fejlődését, a térképművelés intenzitását természetesen jelentősen meghatározta az egyes országok anyagi, politikai és társadalmi helyzete, a lakosság műveltségi szintje, a térkép igénye.

„A katonai térképészet kezdetei" felirat olvasható az indító tabló fölött. Itt került bemutatásra Lázár, Zsám-boky (Sambucus), Lazius, Sanson, Co-ronelli, Stier Márton és több más kortársuk által készített térkép. Lázár térképéről, annak hadtörténelmi vonatkozásairól az előbbiekben már szóltam.

A katonaorvos Lazius császári parancsra rajzolta meg a magyarországi hadszíntér áttekintő térképét. A dunántúli hadszíntér képe 1556-ban készült, a török seregek felvonulási útvonalainak és táborainak szemléltető rajzával. Lazius térképén a Duna folyásiránya még ptolemaiosi hagyomány, nyugat—.keleti irányú, a már jól ismert váci Duna-kanyar szinte egyáltalán nem jut kifejezésre. Szembeötlő még a tihanyi félszigetnek a Balaton délkeleti oldalán ábrázolt képe is.

Stier Márton százados, császári hadmérnök 1684-ben 12 metszett szelvényen készült Magyarország térképén erősen érezhető a Lazius-féle hatás. Címdíszét koronás kétfejű sas, kard és országalma egészíti ki. Gazdag hegy- és vízrajzot tartalmazó térképe különösen sok és értékes adatot tartalmaz.

A 17. század második felében a földi fokmérések, az asztronómia fejlődése és ezek eredményeinek felhasználása a kartográfiában, nagy lendü-

— 560 —

letet adott a francia kartográfia fejlődésének is. A francia kartográfiai iskola megalapítója Nikolas Sanson. Magyarország, Erdély, Szlavónia, Horvátország és Dalmácia általános térképe 1683-ban jelent meg Rómában. Színes, rézmetszet. Hegyrajza vakond-túrást utánzó. Címdíszében osztrák és török katona, valamint csatajelenet látható. Sanson másik térképe, a Theatre de la Guerre en Hongrie, Transilvania etc., Amsterdamban az 1700-as évek elején jelent meg; színes, rézmetszetű, hadszínteret, harci jelenetet és harceszközöket ábrázol. Nikolas Sansonnak munkáiért XIV. Lajos a „királyi térképész" kitüntető címet adományozta.

Coronelli, Marco Vincentio, a minoriták magyarországi tartományfőnöke, akinek Magyarország déli részét (1688), valamint a Dunát forrásától a torkolatig ábrázoló (1696) térképe került bemutatásra. Az előbbinek címdíszében törökök, magyar rabok, zászlók és harci jelenetek láthatók, az utóbbin a Boszporusz és a Duna eredete külön-külön melléktérképként van ábrázolva. A térkép tartalmi értékét növeli Varadin (Nagyvárad), Canise (Kanizsa), Temeswar (Temesvár), Sigetih (Szigetvár), Belgrade (Belgrád), várainaik a térkép szélén elhelyezett színes vázlatképe.

Sambucus, Johannes (Zsámboky János) 1579-iben kiadott „Magyarország általános tériképe" Lázár deák és Wolfgang Lazius térképének félhasználásával készült. Érdeme, hogy a korábbi térképektől eltérően a település- és tájneveket magyaros alakban írja. Térképén az egyes tájegységéken meghonosodott állattenyésztést a jellemző állatképekkel ábrázolja. Nagy hibája a Duna vonalának torz ábrázolása. Zsámboky nevét Magyarország, Erdély s Illíria térképének elkészítésével írta be a magyar kartográfia történetébe.

Vár ábrázolások felirat hívja fel a látogatók figyelmét a következő tablókra, ahol Tata, Szigetvár, Győr, Eger stb. várainak rézimetszetű ábrázolásai adnak ízelítőt a korabeli építészeti tervezés és ábrázolás mesteri sokoldalúságáról.

Történelminek nevezhető az Anonymus leírása alapján készült „Magyar-' ország térképe", melynek címdíszítése Árpád fejedelemmé választását ábrázolja. Alkotója Hell Miksa, aki kiállított térképét 1772-ben készítette „Ta

bula Geographica Ungariae Veteris ex História Anonym Belae Regis Notári!" címmel; az eredetinek Pesten, 1801-ben kiadott példánya látható a vitrinben.

Homann, a császári geográfussá szerzetesből lett nürnbergi mester, a magyarországi térképek egyik legjelesebb kiadója. Térképeit Müller Kristóf munkáinak felhasználásával készítette. Az 1720 körül Nürnbergben megjelent „Regnorum Hungáriáé, Dal-ma t i ae . . . " színes rézmetszetű térképének sarokrajzia VI. Károlyt, valamint Belgrád ostromát ábrázolja. Másik kiállított térképe Erdély általános képe 1710 körül, melynek címdíszét sas, kard, harci eszközök, katonák ábrázolása egészíti ki.

A Duna mappáció felirat térképeinél feltétlenül ínég kell említeni, hogy Johann Müller és Ferdinado Marsigli voltak azok, akik rendszeres helymeghatározások végzésével kezdtek térképezni. J. Müller százados 1709-ben megjelent térképe igen korszerűnek mondható, de az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) igényeit nem elégítette ki. Térképének címe Augustissimo Romane Imperátori Joseph o. Hungáriáé Regn i . . . 1709. Ez az első térképünk, ahol a Duna medervonala közel helyesen ábrázolt. Hazánk első, jól használható térképének tekinti a kartográfiai irodalom.

Marsigli ezredes térképezési munkáit (korának neves matematikusa volt) háromszögeléssel és csillagászati helymeghatározásokkal alapozta meg. Munkája eredményeként elkészült a Lázár deák óta általában elnagyolt formában ábrázolt Duna-medervonal térképi vetülete. 1726-ban kiadott Duna-térképe a kiállított Duna mappáció egyik remekműve.

A nagyobb háborúk, hadjáratok sorát a Harmincéves háború felirata nyitja meg.

Értékes darabja e kiállítási résznek a „Siega de Breda" címet viselő térkép, amely 134X136 cm nagyságban ábrázolja Breda várának 1624—25-ös ostromát. Plasztikusan szemlélteti a támadó és védő erőket, a hadszíntér, a tábori élet, az utánpótlás mozgalmas pillanatképeinek összhangját. Az eseményeket magyarázó szöveggel egészíti ki. A rézmetszetű térkép Bredát és környékét látképszerű melléktérképként tünteti fel.

Ezt követik a „Török elleni harcok", „Az itáliai hadszíntér", „A Spa-

— 561 —

nyol örökösödési háború", „Osztrák örökösödési háború" eseményeit megörökítő, többségükben színes, rézimet-szetű térképek. A kor szokásainak megfelelően díszítő elemként hadállások, harceszközök, zászlók, címerek, megerődített városok alaprajzai stb. láthatók ezeken is.

A következő eseményt nézzük meg kissé részletesebben, miután döntő befolyást gyakorolt a katonai térképezés megkezdésére.

Ez a Hétéves háború (1756—63); Anglia és Poroszország háborúja Ausztria, Franciaország, Oroszország, és szövetségeseik ellen.

A háború idején a részletes térképek hiánya hátrányosan befolyásolta a harctevékenységet. Lacy és Daunt tábornagy a hadjárat befejezése után előterjesztést tett új, részletes térképek készítésére.

A katonai térképezés megkezdésének előterjesztésére Mária Terézia a következő megjegyzést írta:

„Teljesen egyetértek, s a imunkát különösen Magyarországon nem lehet eléggé sürgetni."

Magyarország katonai felmérése 1782—85 között történt.

Magyarországról az első katonai felmérést megelőzően csupán egyes elszórt, kisebb területekről voltak megbízható részletes felvételek. Ezért rendelte el Mária Terézia, hogy az 1763-ban megkezdett katonai felmérések keretében Magyarország területe is sürgősen térképezésre kerüljön. A felmérést a katonai mérnökkar legkiválóbb tisztjei végezték. Az ország egyes vidékeinek felmérési sorrendjét a háborús szükség határozta meg.

A felvételek mai szemmel nézve igen sok hibát, pontatlanságot tartalmaznak — nagy méretarányuk, gazdag tartalmuk azonban némiképp kárpótlást nyújt. Ez volt az első összefüggő, egységes felmérés, mely a tudományos kutatás és feltárás számára ma is a legtöbbet ad a kor vizsgálatához.

Mielőtt a kiállítás második termébe átmennénk, feltétlen említést kell tennünk a vitrinekben, illetve külön asztalon elhelyezett térképeik készítőinek munkásságáról és kiállított térképeikről.

Mikoviny Sámuel a 18. század elejének legkitűnőbb mérnöke volt. 1740 körül készített és a kiállításon bemutatott kéziratos térképei méltán ér

demlik az elismerő jelzőt. Térképei trigonometriai alapból indulnak ki. A Selmecbányái iskola tanáraként a földrajzi, csillagászati helymeghatározások terén kimagasló eredményeket ért el. 1745-től mérnökkari őrnagyként dolgozott a Haditanácsnak.

A pozsonyi kezdőmeridián pontos helyzetét hat európai csillagvizsgáló, a párizsi, nürnbergi, bonni, berlini, bécsi és szentpétervári délköréhez viszonyítva határozta meg.

Munkáját úgy végezte, hogy „ne legyen Magyarországihoz méltatlan, amit csinál" — írta dr. Tárczy-Hornoch, Mikovinyról írott tanulmányában.

Korát jellemző díszítő motívumai rajzikészségéről tesznek bizonyságot.

Ballá Antal 1793-ban Bécsben kiadott Pest-Pilis-Solt vármegyét ábrázoló rézmetszetű térképe a korabeli legkiválóbb munkák közé tartozik. Térképei különösen díszes és aprólékosan gondos kivitelükkel hívják fel a figyelmet. Címdíszítésében I. Lipót arcképe, mérőeszközök, sarokrajzában zászlók, mérőeszközök láthatók.

Müller Ignác (1727—1804) 1769. évi Magyarország térképe, amely az Udvari Haditanács 1764. május 13-án kiadott rendelete alapján készült. A térkép hosszú címe utal annak tartalmára és fontosságára is. „Mappa Geographica novissima Regni Hungáriáé d ivis i . . . " Fordítása: A Magyar Királyságnak ez a legújabb térképe az ország területét megyékre, a jász és kun területekre, valamint a temesi bánság területére osztottságában mutatja be. Ezenkívül rajta vannak a szomszédos országoknak határos vidékei is: így Horvátország és Szlavónia, Dalmácia, az Erdélyi Nagyfejedelemség, Bosznia, Szerbia, Bulgária és Wallachia (az oláhok lakta föld) egyes részei. Utalás van arra, hogy ezeket a területeket a térkép készültének idejében Mária Terézia császár-nő-királynő, valamint II. József római császár kormányozta, a térkép készítésére pedig Lacy Móric gróf vezérkari főnök és marsall felügyelt. A mappát „a legnagyobb gonddal készített térképekből, megfelelő vizsgálatok és javítások elvégzése után, 1769-ben Müller Ignác, ő császári felsége fő-strázsamestere szerkesztette össze.

A 253 X 216 cm, nagyságú 12 lapból összeállított térkép a kiállítás legnagyobb formátumú térképe.

A térkép jelkulcs-oszlopában latin

— 562 —

nyelvű magyarázattal a következőket találjuk: erődítmények, fallal kerített városok, jó karban levő utak, római kori utak nyomai, hajóhíd, tábornoki szállás, főtisztek szállása, határ menti őrhelyek, őr tornyok. . . stb.

Tartalma és kivitelezése, az adatok mennyisége, a települések térbeli pontossága, az ábrázolás áttekinthetősége tekintetében Müller térképe minden eddigi más munkát felülmúlt.

Különös értéke még a papír mérete. Ilyen nagyságú lapokat ebben az időben csak különleges célra készítettek, és ritkaságnak számított ragasztás nélkül ekkora méret elkészítése (98X68 cm).

Lipszky János „Mappa Generalis Regni Hungáriáé parti umque adne-xarum Croatiae, Slavoniae et Con-finiorum Mil i tar ium. . . Pesth 1806"-ban kiadott térképe 12 csatlakozó lapból tevődik össze. 1808-ban Budán kiadott helységnévtár tartozik a térképihez. A kartográfiai munkálatokkal a katonai „földrajzoló bizottság" tagjaként ismerkedett 'meg. Térképe hitelességét növeli, hogy munkáját előzetesen bemutatta «minden megyének, és annak névrajzát, térképi tartalmát az észrevételezésit mérlegelve javította: A „Hazai Tudósítások" írja a térkép megjelenése után 1807-ben: „a lapon mintegy 500—600 hely fekvése pontos . . . " Fodor Ferenc a „Magyar Térképírás" című munkájában korszakalkotó térképnek nevezi, mely minden ízében magyar. Annyi bizonyos, hogy korában a legnagyobb számú helynevet tartalmazó térkép, amelyen nemcsak a lakott helyek, de várromok, puszták nevei is megtalálhatók. Lipszky több térképe még ma is keresett forrásmunkája a kutatóknak.

Schedius Llajos—Baschnek Sámuel, 9 csatlakozó térképlapból álló mappája azért is említést érdemel, mert kartográfiai színvonala mellett a 19. század első felében (1847. évi II. kiadása) az 1848"—49-es szabadságharc előtti utolsó térkép, mely Pesten megjelent. Ezt követően hosszú ideig nem jelent meg tartalmasabb kartográfiai mű. Schedius neve azért is említésre méltó, 'mert 1838-ban megjelentette az első „vak-térképet". „Helyek, Folyók, Utak nevezetesebb Helység-j egyek Magyarország és Erdély földabroszához" címmel.

1848—49 a következő tabló felirata, és alatta a szöveg:

Az első magyar független felelős minisztériumnak 1848. április 7-én történt kinevezésével a magyar hadügyminisztérium, felállítása is szükségessé vált. Szervezőinek a hadba vonuló hadsereg felállításáról, hadianyagok, térképek, harceszközök biztosításáról kellett gondoskodniuk, de a táborkari osztály „országleírás és térképészeti" részlege csupán országleíró és általános térképeket biztosító tevékenységével segíthette elő a csapatok harctevékenységét.

Bár az első katonai felmérés szelvényei ekkor már készen voltak, felhasználásukra egyáltalán nem, vagy csak különleges esetben kerülhetett sor. Igazolják ezt a kiállított eredeti dokumentumok térkép, illetve vázlat formájában elkészült darabjai.

Az „I. Világháború"-t bemutató dokumentumok közül külön-külön említést érdemelnek a gyalogsági és tüzérségi állásokról készített légifelvételek és úgynevezett panoráma-képek.

„A Tanácsköztársaság hadműveletei" kiállítási résznél az ellenséges helyzetet, védelmi vonal kiépítési tervét, az erődvonalon belül levő férőhelyek vázlatát vizsgálhatja a látogató. Itt találjuk az 5. vörös repülőszázad által készített légifelvételeket (nagyon jó minőségűek). Ritkaságnak számít iaz a 200 000-es méretarányú, többszínnyomású térkép, amelyen ezt olvashatjuk: Hadügyi Népbiztosság kiadása 1919.

A topográfiai térképek sorát az első és második katonai felmérés színes fotómásolatai nyitják meg. (Méretarányuk: 1 :28 800.)

1869-ben kezdődött meg az 1 :25 000 méretarányú szabatos felmérésen alapuló helyszínrajzi térképek készítése. Tóth Ágoston honvéd ezredes, a magyar kartográfia úttörője a munkák végzésével kapcsolatban a következőket mondotta:

„Ne legyünk kárhoztatva az idegen, a külföld munkálatait csodálni, hanerp. miután magunkat Európa művelt államai sorába számítjuk, foglaljuk el minket megillető helyünket, vegyünk tevékeny részt a tudományos munkálatokban és mutassuk meg, hogy magyarhon fiaiban nem hiányzik sem a tehetség, sem az akarat és buzgóság".

A kiállított kéziratos, eredeti szelvények tartalmiukban és kivitelükben remekművek. Kiállításra került 2—2 csatlakozó térképlap — erdős, hegyes,

563 —

dombos, valamint sík, illetve buckás területről —, amelyeken a domborzaton túl a települések, utak, patakok, tanyák ábrázolása jól értékelhető.

Bemutatásra kerülték azonos területről kiadott különböző méretarányú (1 :10, 25, 50, 100 000) térképszelvények a MN. Térképészeti Intézet mai kiadványaiból.

DR. GODÓ ÁGNES, 1974 júniusában és júliusában kutatásokat folytatott a Lengyel Népköztársaságban, magyar— lengyel második világháborús témakörben.

A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 30. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 1974. szeptember 11-én emlékülésre került sor a Hadtörténelmi Intézetben a Csehszlovák Kultúra, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum és a Magyar Néphadsereg Központi Klubja rendezésében.

Szeptember 12-én a Magyar Néphadsereg Központi Klubja nyári helyiségében (kiállítás nyílt a Szlovák Nemzeti Felkelés címmel. A megnyitó beszédet dr. Liptai Ervin ezredes, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnoka mondta. A megnyitót találkozó és beszélgetés követte a felkelés résztvevőivel. A beszélgetést Harsányi János alezredes, a Hadtörténeti Múzeum parancsnoka vezette.

EMIL JADZIAK EZREDES, a Lengyel Néphadsereg Hadtörténelmi Intézetének parancsnoka, szeptember első hetében intézetünk vendége volt. Beszámolójában ismertette intézetének tevékenységét, szervezeti felépítését, az előadás után kialakult beszélgetésben pedig intézetünk dolgozóinak kérdéseire válaszolt.

Légifényképek, színes és fekete-fehér, selyemre nyomott úthálózati térkép, anaglif térkép és különböző méretarányú domborművek zárják a kiállítás gazdag hadtörténelmi és kartográfiatörténeti anyagát.

Csendes László

MHSZ ÉLET címmel új módszertani folyóiratot indít a Magyar Honvédelmi Szövetség.

A Fegyveres Erők Napja tiszteletére meginduló folyóirat feladata az MHSZ-en belül folyó módszertani és mozgalmi munka összefogása.

Az elméleti és módszertani rovat a vezetés elméleti kérdéseivel foglalkozik, tárgyalja az egyes klubok közvetlen vezetési-irányítási problémáit, új kezdeményezésekről, újításokról számol be.

Különös figyelemmel fordul a sorköteles tanfolyamok kérdései felé: ismerteti a honvédelmi elő- és utóképzés feladatait, eredményeit, figyelemmel kíséri a szocialista országok honvédelmi szövetségeinek tevékenységét.

A mozgalmi rovat közli és magyarázza az MHSZ tevékenységét közvetlenül érintő katonapolitikai híreket, beszámol az egyes klubokban folyó munkáról és a fegyveres testületek életével kapcsolatos eseményekről.

A sportrovat figyelemmel kíséri a hazai és külföldi MHSZ versenyeket, értékeli a különböző sportágakban elért eredményeket.

A folyóirat havonta kétszer jelenik meg, 1-én és 15-én, 36 oldal terjedelemben.

Csákvári Ferenc

HÍREINK