BARAN JÁNOS—BÖSZÖRMÉNYI GÁBOR—KÖRMENDY ISTVÁN:

SZÁLLÍTÓREPÜLŐK A HÁBORÚBAN

(Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó. 1967. 180 o.)

A katonai szakemberek világszerte megegyeznek abban, hogy korunkban — úgy is mondhatnánk, hogy napjaink­ban és a szemünk előtt — a hadügyben forradalmi változás megy végbe. Az okát abban leljük, hogy a termelőerők fejlődésének eredményeként a tudo­mány és a technika olyan óriási hatású és nagy területet átfogó új fegyvereket, haditechnikai eszközöket alkotott, ame­lyek a hadügynek az előbbiekben em­

lített forradalmát eredményezték. A. döntő: az atomenergiának a hadviselés szolgálatába állítása, pontosabban szól­va, a rakéta-atomfegyverek létrejötte és elterjedése a korszerű hadseregek: felszerelésében.

Mindez a hadviselés módjában alap­vető változásokat hozott és ezért a ka­tonai teoretikusokat világszerte foglal­koztatja a kérdés, milyen is lesz a jövő háborúja, milyen hatások és összefüg­gések alapján formálódnak a fegyve­res küzdelem eseményei, hogyan cél­szerű a fegyveres erők szervezetét, fel­szerelését, a harcok-hadműveletek meg­vívásának módszereit kialakítani a há­ború eredményessége érdekében.

A sokoldalú, rendkívül bonyolult problémát a szovjet katonai doktríná­nak az a félreérthetetlen megfogalma­zása teszi világossá, mely szerint a nyugati teoretikusok valamennyi erő­szakolt elmélete ellenére: ha az im­perialisták agressziója a szocialista tábor erőit háborúra kényszeríti — az a két világrendszer döntő, rakéta-atom­fegyverekkel vívott összecsapása lesz, amely a kapitalizmus pusztulását ered­ményezi.

Ez a megállapítás a jövő háborújának arculatát, hatásösszetevőit érthetőbbé teszi és sok más tényező mellett vilá­gosan áll előttünk a háború rendkívüli feszítettsége, az események gyors és éles változása, a földi közlekedési vonalak és objektumok várhatóan nagymérvű rombolása. És az ilyen körülmények, ilyen feltételek közepette a harcok-had­műveletek sikerét biztosító alapvető té-

- 7 3 7 -

nyezők között ugyanakkor ott találjuk a nagy távolságok rövid idő alatti le­küzdésének szükségességét.

Ennek felismerése nyomán azonnal felmerül a csapatok, a haditechnikai eszközök és a fegyveres harc megköve­telte hatalmas tömegű anyag nagy ha­tósugarú és gyors szállításának igénye.

A korszerű szállító eszközök közül erre a célra legalkalmasabbak a légi járművek. Katonai területen a szállító légierő repülőgépei és helikopterei so­rában találjuk meg őket.

A katonai légi szállítás attól a pil­lanattól kezdve, amikor az első világ­háború idején először emelkedett a le­vegőbe egy sebesült szállításra szükség­szerűen berendezett, kimustrált bombá­zó repülőgép, a második világháború jó néhány nagyméretű légideszant-hadmű-veletéig — történelmi méretekkel mérve igen rövid idő alatt — lenyűgözően nagy utat tett meg. De nem kevésbé figyelemre méltó kép tárul a szemünk elé, ha a közelebbi múltban az észak­amerikai kontinens és az amerikaiak véleménye szerint lehetséges nyugat­európai hadszíntér között végrehajtott „Big Lift" gyakorlat leírását tanulmá­nyozzuk, vagy éppen a szabadságért küzdő vietnami nép ellen vívott em­bertelen háborúban szereplő amerikai helikoptereikről olvasunk az újságban.

Hogyan áll tulajdonképpen napjaink­ban a katonai légi szállítások kérdése, milyenek a lehetőségei és merre vezet a fejlődés útja?

Ezekre és még sok más izgalmas kér­désre ad választ Baran János, Böször­ményi Gábor és Körmendy István szí­nesen megírt, gazdagon és érdekesen illusztrált könyve.

A bevezető részben a szerzők össze­foglaló képet adnak a katonai légi szál­lítások történetéről, fejlődéséről. Az első világháború kezdeti próbálkozásainak bemutatása után érdekes részleteket kö­zölnek a fasiszta Olaszországnak Abesz-színia ellen vívott háborújából. Bemu­tatnak néhány hadműveletet, amelyek során a hazájuk szabadságáért, függet­lenségéért harcoló, kezdetlegesen felsze­relt abesszin csapatok a magas tech­nikai fölénnyel rendelkező olasz expe­díciós hadsereget olyan helyzetbe hoz­ták, hogy a puszta létét jelentő anyagi utánpótlásukat csupán légi úton tudták biztosítani.

A második világháború idején a szov­jet hadsereg nagyszabású és sikeres lé-

gideszant-hadműveleteinek, majd a nyu­gatiak sok huzavonával 1944-ben meg­nyitott „második frontja" légi szállítá­sainak megismerése teszi teljessé a ké­pet a katonai légi szállítások második világháború alatti, utáni és napjaink­ban is folyó fejlődése tekintetében.

A szerzők a következőkben felvetik és meg is válaszolják a katonai légi szállítás alapvető kérdéseit: melyek az élőerő és a különböző terhek — bele­értve a nehézfegyvereket és technikai eszközöket — légi szállításának legfon­tosabb feltételei napjainkban? A válasz: a korszerű légi szállító eszközök meg­léte a haderőben és a légi szállítások alapos, körültekintő megtervezése és megszervezése.

A válasz első részének tanulmányo­zása során megismerjük a világ vezető katonai hatalmainak légi szállító esz­közeit, teljesítményét és harcászat-tech­nikai adatait. A légi szállítások meg­tervezésével és megszervezésével fog­lalkozó rész pedig átfogja azokat az elvi és gyakorlati tételeket, tervező és szer­vező munkát, amelyek a légi szállítás eredményességének nélkülözhetetlen fel­tételei

A következő fejezetekben a csapa­tok, a fegyverzet, a haditechnikai esz­közök és a különféle anyagok légi szál­lításának módszereivel ismerkedünk.

A csapatok légi szállításának — a lé-gideszantok légi szállításának — mód­szereivel, valamint az ennek során fel­merülő tervezési és szervezési kérdé­sekkel a szerzők viszonylag keveset fog­lalkoznak. Szűkreszabott mondanivaló­jukat az indokolja, hogy korábban a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában je­lent meg Hajdó József: Légideszantok a korszerű harcban című munkája, mely az ezzel a témával kapcsolatos kérdé­seket részletesen tárgyalja. Ezért köny­vünk szerzői, munlkájukban a csapatok légi szállításánál a fő figyelmet olyan tényezőkre irányítják, mint az egész­ségügyi légi szállítás és a csapatok át­szállítása.

A mű e részének a „Terhek légiszál­lítása" címet viselő fejezete a súlyterü­let. Tanulmányozása során az olvasó megismeri az alapvető módszereket, miként hajtják végre a terhek légi szál­lítását akkor, amikor a légi szállító esz­közök a szállítmány rendeltetési helyén leszállnak, pontosabban, amikor vala­mennyi körülmény a leszállást lehe­tővé teszi. De képet kapunk arról az esetről is, amikor a szállítmány földre-

— 738 —

juttatásának módja csak a rakomány ledobása útján lehetséges.

Az első módozatnál a szállító eszköz egyaránt lehet repülőgép és helikopter. A második esetben az alapvető kérdés a terhek ledobásának módszere ; ez tör­ténhet ejtőernyővel vagy nélküle.

A feladatok, a felmerülő problémák, a teendők sokrétűségének érzékelteté­sére csupán az alapvető kérdéseket ve­tettük fel és mégis mennyi tervező-szer­vező tevékenység, az anyagi-technikai eszközök mekkora tömege, milyen ter­jedelmű, szakértelmet igénylő munka húzódik meg mögöttük. Ezekre a kér­désekre kapunk választ a szerzők nagy hozzáértéssel megírt munkájában.

A kiadványt teljessé teszi, hogy írói arra irányítják a figyelmet, hogy a há­ború lehetőségei miatt á polgári légifor­galom szállítórepülőgépeinek a kato­nai légi szállításokba már béke idején történő bevonása felismert szükségsze­rűség.

Ebből kiindulva sorba veszik földünk számottevő országainak polgári légifor­galmi gépparkját, és a jellegzetes gép­típusok bemutatása, technikai és telje­sítményadataik ismertetése mellett számvetések alapján készült következ­tetéseket vonnak le az adort ország ka­tonai légi szállítási lehetőségeiről.

Szabó Sándor

— 739 —