CSORBA GYŐZŐ

GÖRBÜL AZ IDŐ

2

TARTALOM

BOHÓC MOZDULATOKKÖZHÍRRÉ

LEHETETLENKÜLÖNBSÉGEK

VIRRASZTÓHAGYATKOZÓELŐRELÁTÁS

SZEREPEKODA

ELŐRE-HÁTRAA GYERMEK ÁLMAI

ÓHAJHIÁNY

A KISEBB ÚTANAGÓGÉ

ISTENRŐL ÖREGEDŐBENDANSE MACABRE

A LATIN NYELVTANVESZÉLYES VOLNA

PORTRÉFILMKÖNYVEIM

ARS POETICÁK A XX. SZÁZADBÓLSZÓ

VERS LETTVERS LETT

MEGINT TAVASZZAVARTALAN

KEDVEM SZERINTABSZOLÚT MONARCHIÁM

AZONOSULÁSTÉVEDÉSKERTEM

INKÁBB A TÉLTÉL, ABLAKBÓL

HŰSÉGBABITS-APOKRIF

HOMMAGE À BARTÓKKOSZORÚZÁS

A PÁSZTOR SZAVA„... A HALÁLNAK SINCS FEGYVERE”

ILLYÉS GYULA GONDOLATAIFA

WEÖRES SÁNDORNAK

FORDÍTVA INKÁBBBÁTYÁM RAVATALÁNÁL

NAGY CSALÁDÁTLÁTSZIK RAJTA

A HALOTT HOZZÁTARTOZÓIHOZOTTHON

FORDÍTVAÉRZELMES

KÖLTÖZKÖDÉSMÁS

ÖTÖSFOGATOMKILENCEDIK HÓNAPUNOKA-RIGMUSOK

VALAMI NEMPILLANATHÚSVÉT

NE HAGYJ!VITTEM

BŐRT-BŐRHÖZVALAMI NEM

TALÁN TALÁNSZÍNKÉPEKKÍVÁNAT

ELKÉPZELHETŐFORTÉLY

BUMERÁNGA TÖRTÉNET VÉGE?

ANAKRONIZMUSKÉTSOROSOK

KICSIA FŐMONDAT IDEJE

FÖLDÖNJÁRÓVALAKIRESZEGÉNY

SZÉGYENKEZEMSZAKÍTÁS

NAPONTA SZÁZATOK ÉS OKOZAT

EMLÉK LETTKÍSÉRTETTÉ

RENDINKÁBB BIZTATÓ

TAN-VERSEGY HÉT

ENYHÜLVE

3

BOHÓC MOZDULATOK

KÖZHÍRRÉHallgass meg kedves olvasó:

én ki a határsávba értemés elképzeltem így is úgy isés napról-napra képzelem mégnem kívánok könnyű halálts ha bírom ez tán visszaadjaönbecsülésem és az emberbecsülését hisz annyiféleeszközzel módon módszerekkelirtották ki vagy igyekeztekkiirtani belőlem őket

LEHETETLENKezdem fölfogni kiskölykös kalandnak -

Most itt bujkálok embertestbe bújvamajd félig porrá válva vagy egészens részben egyéb mássá átalakulvavers helyett állatot növényt csináloks a körforgásból soha nem esem ki:ha egyszer meglettem már lehetetlenakármiképp is semmivé lehetni

KÜLÖNBSÉGEKMihez mi illik és mi nemvizsgálják nagyító üveggelifjúhoz vénhez - nem s igenmeleg társulhat csak meleggelHát nem látják hogy összeérhogy szinte összeér a két ponthogy köztük leheletnyi térs eggyé torlódik öröm és gondhogy messzebbről nézvén kicsités úgy próbálván összevetniaz illem különbségeitcsak illenék inkább nevetni?

4

A láb mozdulna boldogana mindenképp arasz porondons ezer gubanc béklyóibanszélrózsa-szabadságra gondols épít egy bölcsebb életetaz ember magában s magánakhol az avult kísértetektöbbé kísérteni se járnaks talán győz vagy talán kiálla csatasorból lágy mosollyals a gyaloghad fölébe szállaggódással kis szánalommal

VIRRASZTÓMessziről autók zaja,közelről méla tücskök,mélyül az árok-éjszaka,szór a hold színezüstöt. -

Mind zavartabban kapkodok,hogy több nyomom maradjon,de viaszból a nappalok:bennük alig marad nyom.

Megbízhatóbbak éjeim:a feneklett világbanföltámadnak reményeim,jobban megáll a lábam.

Nyugodtabban idézhetek,s hűbben jegyezhetek leezt-azt, mit az emlékezetméltat emlékezetre,

például egy-egy szót, amely(hisz télbe tart az ember,s jég fonja be tüskéivel)átjárta jó meleggel

vagy egy-egy lágy tekintetet,mely, míg félelmem áradt,rámcsillant, megdédelgetett,s tudtam: nem tőrt vet - ágyat.

S reggelre úgy indulhatok,mint aki biztosabbrarajzolt egy szétmázolt lapot,hogy az időnek adja.

5

HAGYATKOZÓEmlékeketemléktárgyakatemlékgesztusokatemlékhangokatemlékszavakatemléknézéseketzavart szuvenír-gyártózavart továbbutazógyártok és osztogatokgyártok és hátrahagyokhogy a valóban egyszer-valóbanha egyszer-volt leszmég kicsit kedvüketlelhessék a kicsitmaradó többiekakikházát kertjét saját magánakkészített útjaitingerülten néztékirigyen is

ELŐRELÁTÁSA nyájból még ki nem szakasztvaúgy hogy többé nem jutva visszas lótás-futás csak összevisszas az életnek már semmi hossza

Nézem őket kik addig értekijedt arcok kíntörte térdekegy-kapkodás bűzlő önérdekse benn se kinn egyéb se fér meg

Előre mentséget keresnimagam kegyekbe elhelyezniigyekszem módokat kilesnirangom ha a vak rend kikezdi

mikorra engem is bezárnakkarám-falai a halálnaklényemre hályogok ha szállnaks kik látnak szégyenemre látnak

6

SZEREPEKNapról-napra nagyobb erő kellhogy ellenkezzem az idővel

ezer kéz sem volna elég hogymegtarthassam a maradékot

a valódi s az ál arányafolyton romlik az ál javára

s a rejtett-sejtett bizonyosságválik maróan bizonyossá

bizonyosság? - bizonyosságok!testemmel pusztuló világok:

a színek formák a szememmelaz ízek nyelvemmel ínyemmel

a hangok... ám minek soroljam:völgymély is van hegycsúcs ahol van

s teljesség... ó csak az ne látnaakinek más épség az álma

aki előtt csak ha magasbaha lefelé az már a rosszba

s aki előtt gyakrabban egyrekell vállalkoznom szerepekre

mígnem minden mímet levetveleszek külső sötétre vetve

s többé nem gesztus maszka szólam- meztelenség vall néki rólam

s nem érti hogy egyszerre mást lát:csak elfordul s megvonja vállát

ODAOda hol összeér ezerszeresre nyújtottmessziségből a két út dombokon völgyekenhegygerinceken át sztyeppés síkságokonki-kifulladva olykor tervével föladásnakmarkolva körül a hóba a forróságrahideg borogatást rakni megnyugtatásulaztán föladva a föladást menni mégisoda hol összeér a...S ott otthont lelni otthont

7

ELŐRE-HÁTRAHa visszafelé úgyis rossz úgyis rossz ha előreGörbül a föld az idő szintén fut a szem üres levegőbeTegnap egy fontos (fontos? fontos?) levelem érkezettholnap ünnep lesz hívja föl rá figyelmem az emlékezetEgyik se nagyon érdemel szót - de a ma az igenaz összegző s új alapot rakó buzgóság perceibenA percek a percek az idő útjának zúzalékaha ők lazák becsúszik könnyen a láb a szakadékbaKülönben is: a folytonos előre-hátra-fordulásokúgy meggyötörnek mint afféle testi tatárdulásoks az akkor még vagy az akkor már két távoli idegen ikremúltból jövőből végül is esik egyazon gödörbeBarátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fájhogy nagyobbat nem ismerek ennél a fájdalomnálhogy az időről hallani sőt rágondolni sem akarok(ostoba strucc hiszen velőmig bennem van én meg benne vagyok)S a percek is... határaik között maradni éppúgy képtelenséghisz egyetlen perc is lehet kettős irányú végtelenségamelynek tágassága oly roppant szűk hogy összemorzsolBarátaim előbb-utóbb tudom hogy a halál kisorsolnézzétek el ha tán olyannak látszom mint egy oktalan állatsajdítóan iparkodom az is legyek ami a látszat:belőlem az idő (úgy! úgy!) még nyomaiban is kivesszenkívül meg? - föld barom növény ahogyan őket úgy vezessen

A GYERMEK ÁLMAIKezdenek visszaszállania gyermek álmai -Az akkor még tündéri lomokma már azilumok

A sírnál fönnakadmint part falán a habaz öncsaló reményhogy túl is lenne fény

S ami most még csak kevésbotló incselkedésérzem hogy lassacskán telelesz életem vele

Ha azt mondom: halálmár nem patetizálde fejem mellé se teszolyat mi félelmetes

8

S a fényszóró tudatmindenen áthalads ami valamit érföltámad újra él

Míg tér idő lazulmindinkább izmosultöményül a csodásköznapi ragyogás

Amit érzékszerveims érzékfölöttijeimfelfogni képeseknem volt még élesebb

Már pontos óra vankezemben s untalanrá-rálesek: miképptudnám dúsítani még

tovább a pillanatúgyis agyondagadtcsöpp bugyrait s rafináltmód átverni a halált

ha mással nem hevemtüzével színeivelhogy meghökkentse harám fájna már a foga

mert gyermekálmokattalán neki sem szabadha nincs rá súlyos okacsak úgy szétrúgnia

ÓHAJSzemet ne kéne csukni,- ébren hajnalba jutni.Amit kizár az álom,többé meg nem találom.

Ha más nem: lámpa fénye,a mennyezet fehérje.Még ők is többet érnek,mint bugyrai az éjnek.

9

HIÁNYÉn tudom, hogy mi a hiány:például nem fogom sohaérezni, hogy milyen, ha abal s jobb kéz egymáshoz talál.

S más mozdulat is, hány, de hányvész már, míg meg sem lett, oda,s a fő mozdulat is maga,az imáé: nekem talány.

Most bennem roppant lyuk szakadt,támadt újfajta csonkaság,de sejlik rajt a másik át,

s ez ád türelmet és erőtelbírni a sérült jövőt,mely végképp élő seb marad.

A KISEBB ÚTVissza csak anyagért s válogatószemmel és nem sóvár nosztalgiával -

még mindig jönnek és jöhetnek újjelenségek megismerésre méltók

amikhez hasznosak a már tudotttájékoztató paraméterek

vissza csak élő tanulságokértmert az út lényege nem változik

csupán a horizonton túl esőlátótávolságra közeledett

s mi rég az agy futó vendége voltma már a szív bejelentett lakója

így hát sosem elölről sosem újra:a kisebb út nyilván izgalmasabb

iskolán kívüli egyetemelesz élettannak s anatómiának

személyes és félre-nem érthetőtelitalálat-demonstrációkkal

meg kell tanulni a kimaradásta játékszerek békés elhagyását

10

fehér papírdarabkák százszínűlátását a kaleidoszkóp-csövekben

visszaszámlálás gép-közönyűhanglépcsőin „óh”-ok közt mászni le

magamhoz ölelni az iszonyútmegkeresni benn a fenségeset

érezni mindinkább a célbeteljesítő közelebb jutását

Livingstone-nál jobb Livingstone-ja lennia rejtélyes öregség-Afrikának

hogy talán a későbbi utazóks hogy én is addig is otthonosan -

hiszen „Quid est turpius quam senexvivere insipiens?” - Régi szó:

„Van-é rútabb annál mint ha az emberbolondmód éli vén korát?”

ANAGÓGÉMég elégne el nem viselnésodorja ámbár édes örvényforróba forró légi vonzásnemcsak ájul sebeket is kaptág kerületű májlilákatnyílókat a szervek tövéigmég elégne de így sem áll megparalizálva is töreksziksegít a hő sodortatásnakmire odaér csupa seb leszoda csak csupa sebbel érhets ha csupa seb lesz át se látszóakkor néz majd rá az a Nagy Szemkristályos hegyi levegőn átakkor lát rajta át a Nagy Szems egy-forróságú véle akkornem ég el ég örök örömben

11

ISTENRŐL ÖREGEDŐBENHogyha ezerszer öregebb is,én se vagyok gyerek,tárgyalhatnánk egymással végre úgy,mint felnőtt emberek.

Ő nyilván sokkalta tudósabbszámára több dologtermészetes, sőt túl-túl szimpla is tán,ami nekem titok.

Bár így, romlandó testben élni,alázva, dicstelen,hogy mit jelent, azt nála énközelebbről ismerem.

Még akkor is, ha sorsot, álmotrám (ránk) ő rendel, oszt,de a saját lábán a cifra útonő végig nem tapos.

Nagyrészt megtettem már a dolgom,hátra kevés maradt;hogy felnőttként kezeljen arraeljött a pillanat.

Szeretnék mellé ülni csöndben,megérinteni is,elmondani gondot és örömet,a nagyot is, kicsit is.

Hogy ő tud róluk? Jó, de fontos,hogy meghallgassanak,beszélhessek, kiönthessem a szívem:sok benne a salak.

S vitatkozhassak is, ha úgy jön,s tévedjen néha ő,lássa be, hogy ő is lehet hibás, habelőlem dudva nő.

Örömmel tennék mint kölyök még,midőn aggálytalanölébe bújtam, s elnyúltam vidáman,és rábíztam magam.

Most szégyellném ezt: némiképpenmi egyenlők vagyunk,hozzánk - ó jaj! - az méltó csak, ha így-úgyel-eltárgyalgatunk.

12

DANSE MACABRE „Április, a kegyetlen, kihajtja Az orgonát a holt földből...” (T. S. Eliot - Vas István: Átokföldje)

Hát kihajtja... és már március isés nemcsak az orgonát ki az őszilevelekkel betakart passzív (szenvedőnem tevékeny) szívből is a már hunyt szeműs végső alvásra készült álmokatés vágyakat és indulatokatkihajtja kihajtja s töredezika felszín és csillagsugár-iránybanszétrobban az örvendő fájdalomKihajtja a gyermeket aki ott lógélő apja kezén silabizáljaa cégtáblákat: Concordia („c”-vel)Temetkezési Vállalat Paunz („z”)és Kuttna Rövidáru és Szövetaztán a március 10-i(néhány napja volt az évforduló)iszonytató delet bátyám (halottő is) jöttét a hírrel hogy papa...s kihajtja sorban a megboldogultszerelmeket hogy újra éljenekpedig a roncs idegpályák veszélyesjátékba sodródnak Lám a libáka Duna-töltés oldalán s Teraaz első a mezítlábas parasztlánya tizenkét éves csodálatosgyereknő az első varázsital-kortyami óta ünnep az ölelésami óta nincs mélyebb fájdalommint a könyörgő szóra érkező „nem”Hát kihajtja azt is ami csak épphogyvagy úgy se süllyedt még alá a holtföldbe amit jó lenne csöndesennagyon mélyre temetni hogy ne csakáprilis legyen véle tehetetlenhanem egyéb erőszakos erők ismikor kegyetlenségre vetemednekKihajtja kihajtja... Rabló időhagynom kellene hogy mit egyszermarkába fog vihesse békénhisz ha belékapaszkodomkörmöm szakítva elragadja úgyis

13

Ó a vénség bohóc-mozdulatahogy a bohóc nem tudja hogy bohócs megdöbben ha régi áhítatáranevetések buffannak innen-onnanholott úgy szeretné hogy ami szépgyöngéd figyelmes kedves és komoly(mert volt ideje megtanulnia)benne legyen mind mind e késeiegyetlen méltó ceremóniábans a nevetések fintorok helyettünneplő hangulat venné körülKihajtja (most már április valóban)a hajszák bokros szorongásaitmelyek többé nem ökölbe szorítjákmegadásra emelik a kezetmivel kivédhetetlenek hiszenbelülről támadnak miként a fontosbelső szervek megzökkenéseimikről nem tudni még mivé lehetnek -Szégyen... szégyen... szégyen... szégyen... kihajtjaáprilis a kegyetlen a zajoszenebonákat vér vigalmaits kényszeríti a fáradt lábakathideglelős bakkecske-hoppszaszákraÓ sallangos rikító danse macabre!

A LATIN NYELVTANA latin nyelvtan bennem szétesőben,állott pedig meg-nem-rendíthetően,s nemcsak magamagát tartotta bennem,vigyázott rám is egy-egy csúf időmben.Fogódzhattam belé mindig nyugodtan,akárhány földrengéses pillanatban,ha tárgy-, részes- vagy birtokos esetbe,ha bármilyen másikba is jutottam.Latin idézet jött nemrég a számra,de közepét a feledés kirágta,s főnévvel a melléknevet nehéz voltegyeztetnem esetbe, nembe, számba.És megriadt bennem valami akkor:ilyen furcsán is támad az öregkor,hogy egy biztosnak-vélt részünk leporlik,mint orr, fül, kéz, lábujj egy kőszoborról?És kapkodás lett bennem és üresség,fölbomlott egy öröknek-hitt szövetség.Ó, latin nyelvtan, rend, erő, szilárdság,ó, tisztességtelen, csaló öregség!

14

VESZÉLYES VOLNALehet hogy fölborzolódik az útés szétrepeszti tégla-köpenyéts a járdaszéli akácsor lehethogy karvékonnyá ifjul vissza majds megjön napjában háromszor a kisharang szava a harangláb közés föláll megint a régi nyárfasorami a parttal együtt vízbe dőlts lehet hogy a suszterműhely nyitottajtaján kihallszik a kalapácsés kifüttyent a jókedvű barátlehet hogy mint a túlpuccos ruhátledobja mai külsejét a tájés régi szépségében meztelenelébem tündöklik... lehet... lehet -Akárhogy is: ha meghányom-vetemveszélyes volna a találkozástalán összezavarna engem ismert kudarcaim romjai alólhamisan szólna a lelkendezés

PORTRÉFILMMikor rólam portréfilmet csinálta Tv, más egyéb helyszín közöttelvittek egy kis faluba is, aDuna mellé, mert gyermekségem ésifjúságom tucat boldog nyaráttöltöttem ott, s úgy látszott, s joggal úgy,hogy a teljesség kedvéért nem ártnéhány ottani kép s néhány személy,ki most is ott él, s el tud mondaniközös múltunkról egy s mást. Mielőttbementünk volna a faluba, kinta partszélen filmeztek még kicsit:a fűzfák közül teátrálisannéztem a délelőtti, hézagosárnyékú víztükröt. Míg járt a gép,megpillantottam pár méternyirea stáb hangmérnökét: a partszegélyfölött, drótjánál fogva, szinte mára vízbe lógatott egy mikrofont,s tartotta áhítattal; majd mikorutána megkérdeztem tőle, mit

15

bűvészkedett, mosolygott egy kicsit,s azt válaszolta, hogy vízcsobogáströgzített hang-aláfestésül azelőbbi néma képsorhoz. A fel-vételt később folytattuk, bent, gyerek-kori barátom házánál gyerek-kori barátaimmal, lelkesens versengve mondtak rólam szépeket,de én mindjobban szégyelltem magam,mert egyre inkább foglalkoztatotta gondolat, hogy mily fölöslegesés nevetséges az igyekezet„megörökítésemre”, s hogy csupána vízcsobogást, azt volt érdemesfölvenni, (bár azt meg vajon minek,hiszen amúgy is örökkévaló).

KÖNYVEIM Zöld ruha, piros ruha, sárga barna... A könyvek varázsa odavan ma. (Babits M.: Zöld, piros, sárga, barna...)

Csak nézem gerinceiketa címeket a neveketvalami bennem földerenghogy egyik-másik mit jelenthogy rég-rég hány cinkos napottöltöttem vélük izgatottszimbiózisban míg nekemnyilatkoztak készségesens én azt hittem hogy titkaiksegítenek majd valamitha minek hozzám köze leszmajd feleletre kötelezhogy a rejtélyek könnyedéntárulnak tőlük elibémés egyáltalán hogy velüksimábban megy mint nélkülüks ők az igazi társaság -a kisvilág a nagyvilága többi: a való valólegföljebb megbocsáthatómivel csiszolni toldanimeggyújtani kell s oltaniés rózsaszín szemüvegetvéve nézni csak úgy lehets nem élvezni - kibírni kell

16

otromba tényezőivelviszont a könyvek... ők viszontők biztos biztonsági pont -Hát így - De most már renegátszeme fut a könyveken áts ha levesz egyet kézbe fogszíve gyorsabban nem dobogs ha lapoz benne s ha megállmert csöppke bogarat talál- bár mákszemnél is kicsinyebb -boldog borzongás lepi megs úgy nézi már a szövegetmint elcsúfított terepetmelyen a bogár örömétnyilván zavarják a sötétpontok vonalak kanyarokunalmas katona-sorokpedig csak azért a világhogy ő jól érezze magáthisz ő több mint az egészszemfényvesztő erőlködésamit hordoz e lila lome halott könyv-sokadalom

ARS POETICÁK A XX. SZÁZADBÓL (Följegyzés a hasonló című könyv olvasása közben)

Miután más-más ars poeticáktömegét olvassa az embers először komolyan vesziamit komoly nevek leírnakde aztán lassan kezd megzavarodnimert halmozódnak a hideg-melegfehér-fekete ellentétek ésnem is az egyéniségek jegyébenhanem a tárgyi meghatározásbanméghozzá gyakran szörnyű méretekbenmiután mondom kezd megzavarodniaz ember s túl a megzavarodásonfejet csóválni s kételkedni hogyegyáltalában lehetséges-e -kél benne forró hála is amaszent kóklerek és bohócok irántakiknek mégiscsak köszönhetőhogy a „hasznos” és hogy a „praktikus”az „okos” „pontos” „rendes” „célszerű”s hasonló más derék szavak közéaz áldott „szép” szó is belékerült

17

SZÓEgyetlen szó alap-alakbankörülötte sterilizált csöndhígítatlan sötét

Majd az a szó fölver magának...majd az a szó lazít magának...

Egyetlen szó alap-alakbans történet lesz jel leírásmég pleonazmus is talán

Ha jó a szóa ha halló hallja meg

18

VERS LETT

VERS LETTSzárnyak suhognak ének áradvetélkedik buzgó bogárhad

növények sarjadnak kimúlnaka nagy ritmushoz idomulnak

zúgnak ha szél inal közéjükterem vagy nem terem szeszélyük

százféle színben színesednekszáradnak tűzön szenesednek

körülfognak s el is takarnaktáplálnak óvnak nyugtot adnak

Mehetnék eztán óceánrahalott holdbéli pusztaságra

néhány papírlappal kezembenbő kert övezne ott is engem:

a kertből vers lett s míg a vers éle kert erősebb lesz a kertnél

MEGINT TAVASZMegint tavasz. Nem tud meghatni többé:a kell, a kell - csábító mezbe bújva,a kell, a kell - a törvény masinája,azt hallom én kattogni újra s újra.

Mandula-, kajszi-, meggyvirág s a fűbenibolya-foltocskák. Holnaputánrahervadás, majd gyümölcs (ha jól megy), aztánmegint az ősz s a tél kálváriája.

Szabály, ismétlődés, nagyon meguntam.S ki örvendeztem a törvénynek egykor,ma fázom tőle, s félek: azt szeretném,ha kizökkenne a rend a szokottból.

Akkor még... akkor még talán... De lelkem(poros hasonlat) elfáradt madár már,s ha villám vág is mellette a fába,csak odanéz, bólint, s tovább se száll már.

19

ZAVARTALANÁmítás újra egy nyár tartamárareménykedő szem

mozog formát cserél de csak előreegyről kettőre lentről delelőre

társulni s úgy hogy múlt nélkül a mosttólkívánatoshoz a kívánatostól

nevetséges még szégyellni való ishogy hűs ész ábrándokba ringatózik

pedig már hány fagy-mángorolta száratlátott hány széjjeldúlt aprócska gyárat

megrongyolódni díszbe öltözöttetzugokba gyűlni száraz régi zöldet

az arcra mégis áhítat telepszikizgul szorong tűr bízik fél verekszik

talán nem is agy hiszi - hús acsont ín izom velő bőr ama „rózsa-

bokrok” dús „bokrai a vérköröknek”rokonai a kezdettől öröknek

mik ha megint kedvük veszítik őszrenem halálra készülnek - pihenőre

s ha mégis történne valami nem jóegyforma sorsból sorsuk lesz hasonló

melyben nem tényező a nyápic elmea fontosabb erők közé keverve

hol az élet nevetve buktatóitzavartalan békével folytatódik

KEDVEM SZERINTVagyok a hangyák istenegyomok rovarok isteneha egy-egy plédemre szaladvagy kezem ügyébe akadazt kedvem szerint megölömvagy éppen arrább löködömesetleg térdemre teszemés sétáltatom kegyesenmeztelen combomra verekmég csak oda se figyelekha növény gyűröm levelétvagy kiszaggatom gyökerétrigó ribizli-gallyra száll

20

mit akar ott az a madár?az én bokromról csipegetnosza egy jókora követ!darázs jön keres idegesfüzettel vágok fele: hess! -Csitul a délutáni napfirkálgatok egy fa alattmire valami sikerülvagy a levegő ha lehűls be kell hogy menjek micsodazárszámadást viszek odaistenségem perceirőltirannus-üzelmeirőls hogy szívom majd a fogamats hogyan szégyellem magamatmint minden isten - gondolom(csak hát ők fennköltebb fokon)

ABSZOLÚT MONARCHIÁMEz itt most az én abszolút monarchiám

Hogy a farkasalmákat letépkedem-ea földön széttaposom-ehogy a gyermekláncfű jövő tavaszig feladat nélkül vegetáló töveit kirángatom-ehogy rakásra gyilkolok-e hangyát csigát:szeszélyemtől függ félelmetesenSzeszélyem meg mit tudom én mitől:egy árnyék-lebbenéstőlegy futó illattól talánegy rám fordult vagy elfordult szempártól-evérnyomásom billenéseitőlvércukromtól vagy hőmérsékletemtőlszexuális közérzetemtőla levegő nedvességtartalmátólattól hogy mit olvastam délelőttmit tudom én mitől -

Akárhogy van félek magamtólmiként az abszolút monarchák általábanmert a korlátlan hatalom a legszörnyűbb rabszolgatartóa korlátlan hatalom saját birtokosát tartja rabszolgasorbans követtet el vele cél- és oktalan bűnöket

Fordulok hát inkább a nap felésugarai a körtefa... De lám még közben isegy frissen kelt borostyánt szaggatoknéhány levele kezemben maradtunottan összemorzsolom s elejtem

21

AZONOSULÁSA gyomot se, azt sincs erőm kitépni. -Járok a harmatlepte, nyári kertben,már rész belőle, félek szinte lépni:magam tiprom, ha ellankad figyelmem.

Lélegzik, érzem, mélyen önfeledten,lélegzünk, - két boldog gazdag-szegény: mi,én nem helyette és ő nem helyettem,vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi.

S mert e mimikri egzisztenciális,nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek,esőnek, napnak, forgó évszakoknak:

legyen sorsbéli azonosulás is,hogy részeim ha menni készülődnek,sokáig nélkülük én se maradjak.

TÉVEDÉSJön az ablakok idejea falaké kettős éghajlatéa becsukott ajtóké lelkekéelmulasztott találkozásokétúli szeretteinkéSok minden történt nyáridőnszükséges leülni velükbizalmat hűséget mutatniengesztelni keserű arcukmert azt hihették már mi sem...

Szervezkedések kint a kertbena föld felett s a föld alattvillanydrótokon háztetőkönlégrétegek padlásaina színek államában

Lenéz néhány napot kihagyvaa gazda s azt hiszirossz helyre tévedt

KERTEMHúszegynéhányadikszorlátom, ahogye kert az őszbe lassanbeandalog.

22

E kert, mely ugyanaz még,s nem ugyanaz,mert sok halottal ért megegy-egy tavaszt.

S ha a halott fák, bokrokközé megyek,az is valaki holt lesz,nem én leszek.

S nem is egy, - rajnyi holt jára gyomtakartutakon, s tudhatatlan,ki merre tart,

melyik már-nincs bokornáláll meg, s motoz,melyik már-nincs fa árnyándőlt fűbe most,

melyik már-nincs gyümölcsbőls hányat szakít,melyik már-nincs virágracsodálkozik. -

Húszegynéhányadikszor- s még mennyiszer?Lesz majd egy ősz (s talán máritt van közel),

mikor az élő nem küldmár holtakat,s a kertben szellemek nembolyonganak,

csak a tárgyak zörögnek,míg nyugtatócsönddel nem száll le rájuka néma hó.

INKÁBB A TÉLEzt az őszt nem akarom észrevennihiába tüntet hiába kísérli mega szokásos vagy éppen nem szokásoskellékeivel fölhívni figyelmem(azzal például hogy a két kis kajszifaviasszá sárgult leveleibencsak áll áll mint két bánatos ikerablakom előtt és vetkőzni nem akar)Ezt az őszt nem akarom észrevenniahogy tavaly szándékom ellenérenem vettem észre komolyabb bajok miatt

23

Az idén a koranyár volt az ősz:arra esett az immár szinte éven-ként ismétlődő botrány: a szűkebb vagy atágabb család növő fogyatkozásaE csillagászati s naptári őszrekihunytak hát őszi érzelmeims türelmetlen vagyok és támadóha úgy látom hogy mégis egyre őketpróbálják bennem fölriasztaniElég volt az őszből végképp elégInkább a tél! A nem „innen-oda”sok-esélyű játéka csak az „ott”amelyben minden így-úgy befejezves amelynek kijelentő módjaitlegfeljebb a tavasz új-rend-csinálóforradalma lesz képes pár esetben(s esetleg) feltételes módba tenni

TÉL, ABLAKBÓLHová bújtak a madarak? Üresaz ég, a tv-antennák keresztjei,mint agyag-szobor-vázak, amiketegy szobrász ott felejtett.

Vázak... A kert is csupa váz, csupameztelenség, a tekintet kopog,mikor hozzájuk ér, a pára-bolyhokat is kisöpörte a szél.

Kemény lett a világ, kegyetlen,szemérmetlen - rendőri hullakamrákcélszerűségével berendezett.S ó mennyi az ismeretlen halott!

Így jó, s még hó se jön, hogy részvevőlepleivel, csecsebecséivelenyhítse e világraszóló,irgalmatlan őszinteséget.

Így jó mégis: ilyenkor tűnnek ela saját és az idegen lakájok,kik fülbesúgó széptevéseikkelaz állhatatlant megzavarják.

24

HŰSÉG

BABITS-APOKRIFA „JÓNÁS KÖNYVE” UTÁNRÓL

Züllött és gőgös a világ,csak nem sikerül rendbe tenni.Akart vagy tűrt prófétaság,Ninive... Jónás... cethal... ennyi.

Jónás... cethal s új ostorok,s holtig termek, bölcs Istenem.Vagy csak szokásból gajdolok?Hát termés az, mely így terem?

Hittem, hogy rontok, építek,s hány csőd ért és hány mozdulatnál.Rím, szó, pont, vessző, ékezet -s több lett-e egy-egy tiszta lapnál?

Nyugalom kellett, béke, csönd,de rám dörgött a „Kelj fel és menj!”S míg ugattam a bűz-özönt,kavartam botrányt Ninivében.

Ó, jobb lett volna árnyainkertemnek a hegyen ledűlni,s egy pintes könnyű szárnyaintetszőbb tájakra menekülni,

vagy nézni, ahogy a hajóka szürke-zöld vizet hasítják,s a megroncsolt felszínt haboksebhintőporával csitítják;

igétlenül, igátlanulörülni az örülhetőnek,s bár a napok virága hull,nem vélni, hogy ez már előleg.

Hiába! - Máshogy lett, nemküldettem egyre Ninivébe,s ahogy rossz gégémtől telik,nyílik szám most is az igére.

Torkomban új s új buzdulás,az eleve elrendelésé,nem használ a szabadkozáss a szörnyű nyisszantás, a késé.

25

csak termek, termek... Nagy az Úr:a szó enyém, övé a fegyver.Hát mondom, bár vér is tolulszámból rikács intelmeimmel,

mert egy-egy szó későn-koráncsírát lök tán ki végre békes igazság költözik nyomána züllött, gőgös Ninivébe.

HOMMAGE À BARTÓK Gyarmathy Tihamér képe alá

Mocsár gőzöl? - Zöld-sárga szétmosódás.Bátortalan kontúrok szeldesik.Már nem kezdet - valami folytatódás,több-fészkű fénypászmák keresztezik.

Aztán az élesség, a megnövekvő,az erre-arra nyíló ferdeség,az egymás ellen sodróan törekvőágaskodás, oldódó enyheség.

Áramlik, lüktet, zúg, harcol, virágzik,megnyugszik - a végső feltámadásiga káosznak renddé kell válnia,

s így boldogságot hirdet és szerelmet,a megaláztatásra győzedelmete vérző szívű geometria.

KOSZORÚZÁS V. N. emlékének

Te, Nándor, lent a föld alatt,(vagy hát amid még megmaradt),s mi itt emlékednek adózunk:ünnepi pózban koszorúzunk.

Ha látnád (jaj! de nincs szemed,s különben is szemhéj megett,s különben is a föld alatt vagy,s nem nyílik ott semerre ablak),

ha látnád, intenél: „Fiúkák,hagyjátok, marhaság, a mókát”aló mars innét! tűnjetek,ha már én el nem tűnhetek!”

26

Nándor, ha ezt mi hallanánk,fejünk mélyebbre hajtanánk,s elsompolyognánk mély borúval,talán együtt a koszorúval.

A PÁSZTOR SZAVA Főhajtással a nyolcvanéves Illyés Gyulának

A törzs ha év-századokon át rendre lépa történelem útján (persze ezcsak képletes)

olykor a (szintén képletesbár nem ritkán végzetes)zajokban megzavarodiks tán halláskárosodik

s egy-egy nagyobb kanyarúj tájaivalmásult kellékeivelmég botrányt is kever

s a törzs megállahogy bajban torpan a nyájmíg föl nem hangzik apásztor erős szava

ki derekátnyújtja s messzebbre láts tudja hogy merre nems merre igen

s a törzs csoda-szókincséből épp az oda-valókat tudj a ki-választani

melyekkel a zavartmegoldva visszatartvagy tenni ösztönözmi érdekül közös

és mondja hanem kedves is szavas itt-ott talánsebet talál

amíg lehetmert másképp nem tehetés ellenea halálnak sincs fegyvere

27

mert végképp megmaradmit hátrahagys föllelhetőbenne sok-sok kellhető

a törzs ha bármi korriasztja s bármikortanácstalanés társtalan

- mint amikor a nyájtorpan s megálls vár míg nem hangzik apásztor szava

„... A HALÁLNAK SINCS FEGYVERE” Illyés Gyula halálára

„És ellene a halálnak sincs fegyvere”- Féléve csakhogy e szavak...

Köszöntve mégpedigdús nyolcvan éveit -S most mint zavartrossz jós ki csalt

szégyenkezemhogy hát igen:hogy mégis rátaláltlám a halál

Ő már vízszintesenaz függőlegesen(Ó a szép rendnek efordult derékszöge!)

Ő már vízszintesen -Pedig sosemvállalt ilyen esetttest- s lélek-helyzetet

hogy el kell tűrniehogy csak tesznek veleés ő semmit se tesz- félelmetes!

- Bárhogy történhetettmégsem lehetszenvedő ige alanyaIllyés Gyula

28

Ami most szenvedőaz már nem őaz csak egy elhagyottlak melyben nap lakott

s e nap most fölrepültés a zenitre ültés eztán fenn ragyogmint az örök Nap ott

Ám minthogy földi voltbút bajt nyomorttapasztalatból ismer őde el nem ismer ő:

figyel nagyonaz égi vándorutakonés mindenüttmindenhová besüt

aholsötétség és hideg honolvakul a szems a fog vacog keservesen

- S mi akkor ünneplő hommagevolt az ma vallomásés mert akusztikája alegvégső csönd maga:

most árad zeng tolulgyőzelmi kórusulhogy „ellenea halálnak sincs fegyvere”

ILLYÉS GYULA GONDOLATAI A költő halálakor

Most váltak visszavonhatatlanulöntörvényű s végképp felnőtt erőkkégránit- sőt gyémánt-tábla-vésetekkéfém-domborítású törvény-lapokkáTöbbé nincs aki egyetlen vonást ismeg tudna változtatni rajtuk eztánakár önként akár kétes parancsraTeremtőjük falnak fordult - előttenem áldta meg teátrális szavakkals nem küldte el apostolkodni őketfalnak fordult csupán s magukra hagytabízott bennük: lelkéből lelkezettmagzataiban: másnemű anyagbólde ők: ő - csöndesen érezte tudta

29

Hát ilyenkor következik be adiadal (vagy a végleges gyalázataz ebhitű szülőknél) Itt e pompásutódok lassacskán mind elszegődnekegyszerre sok felé és több felé mégs gazdáik észre sem veszik mikornagyobbá szebbé lesznek általuk

Gyászoljunk? A milliomos szülőktisztességes örököseinekvalamiképp mégis ambivalensérzése bennünk: önsajnálkozásés hála együtt hogy a hagyatéknem nő tovább de hogy már eddig isilyen hatalmassá növekedett

FA A nyolcvanéves Keresztury Dezsőnek

„A világ szelei csak lombom mossák. Állok. Gyökerem köt el nem szakadva.” (Keresztury Dezső: Beszélgetés az igazságról.)

Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy gyökere van, és hogy lombja van,vagyis: olyan, akár a többi fa,nincs senkinek miért csodálnia.Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy gyökerének ezer ujja van,s az ezer ujj ezerfelé szaladt,s jól megkapaszkodott a föld alatt.Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy lombjának ezernyi gallya van,s ezernyi gallyon százezer levél,s a százezer levél mind zúg, beszél.Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy lombjában világ tudása van,mert fújta, fújta a világ szele,és megtöltekezett a lomb vele.Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy lombja védősátor, baj ha van.hogy árnyékában, fáradtság ha lep,pihenni s felfrissülni is lehet.Ez olyan fa, igen, ez csak olyan,hogy gyökerében hűség súlyas e hűség soha el nem engedi,áll a fa, áll, áll: a gyökér köti.

30

WEÖRES SÁNDORNAK 70. születésnapjára

Az esemény jön és elsuhan s az emléknek száz ideje van. (Weöres Sándor: Rongyszőnyeg)

Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esettmennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebbAz eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár akövetkező pillanatban rávési életünk faláraés úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlens fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben -E sótalan gyalog-okoskodástSándor kérlek hogy megbocsásd:azért volt szükség rá hogy érthetőlegyen és megítélhetőha azt mondom hogy első kézfogásunkóta emlék lett bennem minden találkozásunkÍgy mostanában vissza-visszatérvea közös több mint negyven évbeemlékek rengetegébenbolyongok alva ébrens ledőlök egy-egy terebélyesemlék-fa tövéhezs ismétlek számolatlanmennyiségben meg változatbanés mint gazdagkit vagyona hatalma mozgatdúskálok boldogantőled kapott dús kincseimben...

Köszönöm Sándor és éltessen Isten!

31

FORDÍTVA INKÁBB

BÁTYÁM RAVATALÁNÁLŐ csak feküdt ott fölpattanva szájas mondta a pap kezében bibliájaA halottasház ajtaja az egyikrosszul betámasztván zörögve megnyíltVolt aki ingujjban jött más megint kifeketében nyakkendővel vonult kiA gyászhuszárok szinte félcivilben:kék-szürke nadrágban s kék-szürke ingbenS a kondoleálók sorjában egyrehol csak kezet szorítva hol ölelveA fejnél két vas kandeláber ormánspirituszláng égett izgága-formánS ő csak feküdt horgassá vált az orras nyakát mintha kissé behúzta volnaszokatlanul hiszen tartása állvas jártában is olyan volt mint a szálfaKi bagatellizálta a világotmost íme ő is bagatellizált voltkit nem soká a föld alá bedugnakétkévé sok jóétvágyú kukacnakde így is most is még csodák csodája...Feküdt feküdt csak fölpattanva szája

S nem szenvelgés ez - Isten látja lelkem -félig sajnáltam félig irigyeltem

NAGY CSALÁDTestvérek gyűltek össze testvértemetésén Előbb valami változásnyomait fürkészgetik egymásarcán hisz újra kevesebbenAztán föl- és lenéznekés körbe-körbenéznekmindenre és mindenkirecsak a másikra nem:szégyenkeznek hogy éppen azés hogy nem őkpedig...

32

ÁTLÁTSZIK RAJTAEz bizony már a kisebbik csapat:két fiú, két lány, aki itt maradt.Három fiú, két lány s anya, apa:túl a család nagyobbik hányada.

Az öt gyerek most már nyugodt lehet:szülők őrködnek életük felettvagy hát holtuk felett... Vagy hát az ottmiféle ismeretlen állapot?

És a szülők? Két asszony-lány kezegyűrt napjaik az fényesíti be,s három bátor fiú áll oldalukmellett, ne essék semmiképp bajuk.

S mi négyen itt, a szétroncsolt család. -A súlypontunk nekünk is odaát,köröttünk e világ elvékonyul,s átlátszik rajta mindinkább a túl.

A HALOTT HOZZÁTARTOZÓIHOZMost kell a földet megszeretnetek,vagy most kell Istent megszeretnetek.Ki eddig egymagán is létezett,eztán már az idők végezteigcsupán csak jóvoltukból létezik.

OTTHONVégül is innen a világota tér három dimenzióját:a földön földbe levegőbeVégül is innen az időt amúltat a jelent a jövendőtKinézek házfalakra látokalig száz méter út a szemnekfönt repülőgépek galamboklent egyre-másra kő meg aszfalts a nappalok sötét burokbanlágy éjjelek zárójelébenCsak útszél ez s a szél a vendégs a föld forog nincs más idő ittde biztos pont határi őrhelyfészek várbástya menedékzugs akik szorosabban lazábbanhozzátartoznak: jótevőim

33

Pár száz méterre a szülőházlátnám a temetőt is innétérzem őket a házakon túlerőterük táplálja kedvemamíg az egyiktől a másikbejáratáig elbotorgok

FORDÍTVALehet, hogy egy reggel nem indulsz:lerogysz, lábad végképp kitörve.Meglódul a lakás bolondul, salázuhan az ég a földre.

Toporgok majd - béklyóban állat -,erőm kifogyva nem menekszem.Nézem cipődet és ruhádat,néhány perc, s éveket öregszem.

Gonosz vagyok: fordítva inkább!Úgy nyilván könnyebb lenne sokkal.Nekem könnyebb, s neked? - Kibírnád.

Hogyan? - Miként rossz napjainkateszköztelen alázatoddalértem s helyettem is kibírtad.

ÉRZELMESÉrzelmes lesz, sőt érzelgős esetleg,ha, amit hétköznapjaim teremnek,azt írom meg... például, hogy a múlthetekben néha minden régi volt,vagy mintha az lett volna -: mind a háromlányunk itt ült az árvult lányszobában,itt ült, s csak ők, s csak kettőnkkel, velünk,és több mint tíz év tűnt el mögülünk,és én, bár nem gondoltam rá, mi történt,előre néztem, aggály nem gyötört még,s tervek nélkül is tervekkel telehintáztatott az álmok tengere;...vagy azt, hogy elborult az ég fölöttem,az utcáról mikor reggel bejöttem,már kettesben, mert messzi unokánks egyik lányunk elment pár hét után,s bizony eszemben járt, mint másilyenkor,hogy tán... (Vén lettem, s gyönge az ilyen kor.)Mellem nagy őszi rétté változott,s ott gyászos varjúhad kiáltozott.

34

Érzelmes, sőt érzelgős, mit tagadnám...De hát az élet is jobbára szokvány,s akkor vagyunk valóban benne, haapró ügyeknek is kerít sora,s önámító, ki pódiumra állvamagát különlegesnek titulálja. -Lám, érzelmes, sőt érzelgős vagyok,mint a kicsik, nagyok s az átlagok.

KÖLTÖZKÖDÉSNézem a szemed nézek a szemedbe az én szemem néz vissza rámmagam nézem hát magamat s furcsa módonűrbe néz mégis ez az odavisszakörkapcsolásos kutatás az űrbes az űr megtöltődik valamivelvalami színessel ahogy a levegő iselszínesedik ha belé tekintünkŰrbe néz ez a szem én kicsi lányomkis anya-lányom űrbe néz e szemS az űr két oldalán a dolgaidköltözéskor az udvarra tett bútorokmelyek a régi otthonmeghittségét viszik a szabad ég alás míg köztük jár a költöző „Az énházam az én váram” biztonsága veszikörül csak hogyha túllép rajtuk akkorfogja el a sem-itt-sem-ott riadtkiűzöttsége Ó kis anya-lányomköltözöl néhány éve már szünet nélkül csak költözölaz otthon bútorai fontos nem fontos tárgyaiaz udvaron sorakoznak az utcáns még messzebb: nyargaló s országhatárokatátvágó utak partszegélyein

Költözöl kisdeddel karodbanköltözöl viszed bútoraidat más otthon falai közéés úgy viszed hogy mindig azt ami még a legközelebbami hozzánk legközelebb és lassan egyenként kicsúsznaklátókörünkből dolgaid s velük te is te isés karodon a kisded is Aztán pár lépés az időbens karodról a kisded leszáll kisdedet vesz karjára ő isaz ismétel és így tovább és folyik a költözködésMajd pár új lépés az időbens kihullunk mi te s az a kisded iselporlanak a bútorok a tárgyak szemétre kerülnek

35

vége lesz a költözködésnek vége lesz végérvényesens a sorban a negyedik ötödik kisded csak hírből tudja márhogy téged más otthon nevelt fészkében én kis anya-lányom

MÁSElment Ma úgy nincs mint ahogyakkor nem lesz Csak annyi akülönbség (csak? nem is lehetennél nagyobb s kegyetlenebb)hogy most innét ment el s idejön haza akkor meg idejön és innét megy majd haza

ÖTÖSFOGATOM Unokáimnak

Én kicsi ötösfogatomalhatok én már a bakonvisztek s tudom hogy jó feléakkor is ha a sír felé

Én kicsi ötösfogatomátugrattok a síromons én mindig élő lehetekés mindig mindig veletek

Egyitek őrzi szememetmásitok őrzi szivemets a harmadik s a negyediks az ötödik is valamit

S bár így szétosztva ha vagyokmégis egészben maradoks rátok tekintve a világengem fog észlelni tovább

Én kicsi ötösfogatomverseknél felsőbb hatalomszám szélét - nézzetek ide! -derű sugara fényli be

36

KILENCEDIK HÓNAP 1.

Duzzadt hasfal, méh és burok.A forma kívülről barokk.Bent, hol minden naturalista,ki gubbad: Jancsi vagy Juliska?

2.

Űrhajósénál ezerszer nagyobbkaland, amibe nemsokára fog.Most még érzékei bezárva,lebeg puha, meleg homályba.

3.

Oá- oá hová, hová kerültem? Oá-oá, jobb volt bizony belül, benn.

4.

Sok százezer éve. - Már nem csodáljasem a tudós, sem a falu bolondja.De nékem lélegzetem szaporább,s nyelem könnyem, mikor lányom kibontjaa milliárdnyi páratlan csodát:a néhány napos unokát.

5.Oá-oá...Más hangja nincs a csecsemőnek.S e két hangbólmajd nagysokáostobaságok, bölcsességekdzsungel-erdői nőnek.1983. június

37

UNOKA-RIGMUSOK 1.

Elér-e még a föld felett?Vagy meglehet,hogy már csupán emlékemet?

2.

A nap feljött rég az égre,hogy először bújt a fényeegy új szempár tükörébe.

3.

Hatodik unokám -De én nem unom ám!

4.

Bálintka, Violka,mi kéne, ha volna?Szilvinek, Évinekhogy ityeg a fityeg?Hát a kis Krisztián?Messze van! Nagy hiány!S Ábel? - Ő csak félnapos,rigmus nincs még róla most.

5.

Három fiú, három lány...Engem meg már Kháron vár.1983. január-június

38

VALAMI NEM

PILLANATMárcius-végi hűs eső(ez már a növények esője)forró arc kék-lila keretben(a forró arc esője is)

nemcsak szomjat szüntet itat- kibontja fenséges hatalmátsietteti azt aki élniazt aki halni készülődik

iramló gépkocsik suhamlókerekek zsíros sercegésea gesztenyefák süketek méga gallyakban a füleik

forró arc kék-lila keretbeneltűnődő lassú esőfölszáll a tér kő-helikopters áll magasan magányosan

végrendelet-fontos szavakjátékosak mellékesekvilág-paktum közzétevőikisóvodások cserfelése

köröskörül a levegő semártatlan és érdektelenbeleég ez a pillanatés marad benne maradandó

mint encián-ég hátteréndombor bárányfelhő-alakzatLuca della Robbia-félefehér majolika-csoport

HÚSVÉTÁlomból? ájulásból?e világból-e? másból?ködök felhőkbe szállnakkavargások megállnaka szem felel a fényneka fül zajnak zenéneka friss ujjbegy megint adolgok bőrét tapintja

39

az érzékszerv ahány vanboldog feltámadásbanvesz részt e foghatatlanhúsvéti fordulatbanmely sokszorozva hozzaa régit rendre visszas az ocsúdó csak ámulelébe hogy mi táruls hogy közben itt mi történtnem volt ily zöld a zöld méghang dörgésé madáréígy szívbe nem talált mégs egyáltalán az életeddig még így nem égettakkor se benne hajdanaz első virradatban -Álomból? ájulásból?e világból-e? másból?mindegy: valami meglettvalami végre nem letts ő szép engesztelésülmost testben égbe készül

NE HAGYJ!Ó gyermek,kegyelj meg:engedj célokra törekednem,ne hagyj zuhanva öregednem!Ha majd végképp kiváltam,futhatsz még nyugtalan szivednekvonzóbb utakra bátran.

VITTEMA járművek nagyon zajongtakkíméletlen szél jött a hegyrőlórákig próbáltam alakjátarcát valakinek odaadnide bár fullasztóan nehéz voltmeg kellett tartanom magambanés vittem körbe össze-visszaő nyilván semmit sem gyanítottkigyulladtak lassan a lámpáks lehajoltak belém hajoltakfényüknél láttam egyre jobbana fölhízó feketeséget

40

részét a gyűlő éjszakánakazzal többet hogy élesen fájtés hogy nem bírt elmúlni tőlem

BŐRT-BŐRHÖZNaptár-parancs közösség-rendi szokványkicövekelt helyek hol héthatárnyitávolból már-már szem-nem-látta formáns fül-nem-hallotta hangon konstatálnialig lehet a másikat világnyitörténetek s történések kiforrtánamikor (kéz-láb-fejlevágta torzó)érzéklést szomjúhozva teng az embers az idő és tér mértanában olcsózavart kíván bőrt-bőrhöz értelembenÓ rend ó mércék tánc szabott ütembenzenére testre kicirkalmazott szók!Nő a jég nő a szám a pont a más-mása külön drótok külön jajgatásraa szorgos osztás némuló kiáltása holnap társtaszító társasága

- s homályba vész a visszhang folytatásaködök mögé rejtőzik a kilátás

VALAMI NEMCsillag-középen is hiába várezer út egyikén sem érkezemA bújócska bújója annyiraelbújtam már hogy magam sem lelem

A spektrumot látja: valami nem -jóízű ételt rág: valami nem -szép kapcsolatokat teremt: valami nem -kérdez és választ kap: valami nem -

A lég kémiája se mint előbb

Maradna az hogy leül s úgy marads ott helyben hibernálja életéthogy később majd talán talán talán -

De le-leinti a tapasztalat

41

TALÁN TALÁNDátumok naptár forgatásaszűkülő tölcsérforma útMost hétfő kedd szerda csütörtöks a tervek hosszúra nyúltak isTermészetessé vált a botrányelgázolják a holtakataz élők meg szorozva élnekmajd egy vagy két „t” sőt „vala”Kiadhatod napi huszonnégyórára ruganyos öledegyszer csak odafúj a szél éscsontok zörgését hallaniDe bölcselet se tud tanácsots ijesztésem fondorkodáscsináld kedvedre ami tetsziklám így se úgy se jobb a földöröm bú nem javítja rontjacsak ha beléoszlik a húsattól lehet nőhet ki egy szálvirággal több... talán talán

SZÍNKÉPEKLát nappalt és lát éjszakát -színképeikről mit se tudhogy ez is az is hány elembőlhány árnyalatból lett mi letthogy milyen kálvária-útmennyi leroskadás verejték„Nem bírom!” bújik mindenikbenHa boldognak lát bánt az isboldogtalannak bánt az isSzeme tükröm sosem lehetnem ismerek magamra benneSorstalan a vágott virágcsak a tövén az igaziamin látszik hogy a sötétgyökérből nőtt vidám szirommáSorstalan a halott kamaszcsak az élő az igaziakin látszik hogy napsütötttájról tévedt jeges vidékre

De ő ezt úgysem értheti

42

KÍVÁNATÍgy összevissza zavarodvabár dugna egy barlang vak odvas ott éjbe és magányba zárvakeverednék fekete sárbas onnét ha egyszer még kijönnéks a Belzebub kisöccse lennék:bár szóba velem ne is állnál -ó te dinasztikus királylány!

ELKÉPZELHETŐAmint ő s nem te (bár te) - őamint ő vagy a bennetanyázó s működő erőha épp javadra lennevagy lenne éppen ellenedés semmit sem tehetnélés nyugton tűrnöd kellenehogy terveidbe nem férés lenne szövetségesemrossz portyázásaidkorés téged ellenségesenelűzne vágyaidtólamint ő öntörvényeiszerint s nem füttyszavadramozdul s árnyai fényeiütemét maga adjaigen: lehetne könnyen úgyhogy énfelém hajolnas veled viselve háborútcsupán rám lenne gondjasőt éppúgy elképzelhetőhiába büszkeségedhogy aki nem te (bár te) - ővelem megcsalna téged

FORTÉLYAhogy bár kissé kölnis hódolattalde még ma is mondják mivel hatásosa széptevők hogy „Mi már valahols valaha rég találkoztunk” - tehátmély-mély kapocs határanincs idő

43

köti egymáshoz őket s így komolyalapja van... sőt ez még többre is...én csavarintok jókorát a bájosszövegcsén s azt fogom majd mondaniha nem viselkedik kedvem szerint a hölgy:„Minden erőmmel és folyvást azon leszekhogy a jövőben sehol és sohane találkozzunk többé” - Ez talángondolkodóba ejti s módfelettmeghökkenti a hölgyet sőt esetlegmeg is rémíti s éppolyan hatástvagy még nagyobbat kelt mint az a másik

(Persze az is lehet hogy örömet)

BUMERÁNG„Ha majd öreg leszel...” Ronsard... agyon-csépelt szöveg mint Villoné is: „Adnádszívesen majd de koldusnak se kellamit most megtagadsz” Lágy vagy keményfenyegetések s roppant ostobákne hallgass rájuk -: önvigasztalásokLégy kíméletlen s önző gyűjtsd a mézetne nézd hogy az a másik... Rágja szétpárnáját kínjában a szerelemnem irgalmasság rakd tele a mézesbödönt s ha majd keserű lesz a szád...Mert Ronsard Villon... az nem érdekesde keserű lesz mindenképp a szádha majd öreg leszel ha az leszelés hogyha már a koldusnak se kellamit most (mondjuk tőlem) megtagadsz

A TÖRTÉNET VÉGE?Feküdjék, édes hölgy, szépen bele,itt a gödör, a szívem közepe.Elföldelem: súlyos göröngyöketdobál a deszkára a képzelet,s néhány virágot hozzájuk kever.Alattuk, hölgyem, bizton jól hever.S mert ebben vannak még hiányaisegítek, hogy lennének álmai;hát persze olyasfélék, aminők...már amiket férfiakról a nők...

44

Ám ahhoz csöppet sem ragaszkodom,hogy rólam is, bűbájos asszonyom,vagyis hogy én is egy... Ó, jaj, igen,ólommá lesz e sírtól a szivemelőre is tudom; de hogyha így,akkor viszont miért ne volna így?Mentségemül ki kell jelentenem,halálában végképpen bűntelen,s vagyok legföljebb negatív oka:túl-túl soká kellett kibírnia,megunta nyilván, s törten „elhajolt”(afféle „fordult” Szép Ilonka volt,kit titkos bú éppen, mivel velem,és nem azért rágott, mert nélkülem).Én mégis a köztemető helyettbennem kínálok önnek nyughelyet,meg aztán - szól az ó parancsolat -,hogy „...a halottak a halottakat...”s én is majdhogy halott vagyok, bizony,magamra hát vonatkoztathatom - -Édes hölgy, ami önből az enyém,arról többé nem mondhatok le én,kivéve, hogyha a nagy harsonátmég mostanában megfújnák... Nohát,akkor - becsszó! - tüstént elengedem,s még zsebkendőmet is meglengetem.

ANAKRONIZMUSHa régi római szokás szerint apádelé letettek volna újszülöttkénts apád mint néhány római apaúgy döntött volna nem kellesz nekivagyis nem vesz föl csak rádnéz s tovább megyés folytatódott volna mint ahogymég akkortájt történt a folytatástehát úgy hogy nem is nősz föl soha:hány versemet nem írtam volna megmert nem lett volna hogy kiről s kinek -Így most a kérdés az: nem kár-e hogyaz említett jogot rendet szokástazóta eltörölték...

45

KÉTSOROSOK

Egy „odaadó”-ra

Odadtad magad. Bánom én, odadtad-e.Az érdekel, hogy visszakaptad-e.

Mesehős

Volt egyszer... volt... igaz se volt talán.S lecsúszott az Üveghegy oldalán.

KICSIKicsi... kicsi... kicsi... kicsi...de nem tudja és nem hiszi

Meseház csöppnyi mesekertbenbokormagas égi szelekben

Följebb már az isten lakikaz meg csak űzze dolgait:

szíve annak nyilván erősebbháta is nyilván tehetősebb

s a meseház lakója haütné is őt kell bírnia

magát viszont csöpp baj ha éritoporzékol sír és nem érti

s azon nem is gondolkozikhogy az ott fent sírhat az is

a fenti ki korántsem istenvagy úgy hogy gyakran függ kereszten

s hátára és szívére többs iszonytatóbb kőtömb görög

s a meseházba mesekertbebújna ő is csak férne benne

de nem lehet de nem lehet -A lenti meg ki-kinevet

sejtelmetlen nyugalma jámborbékéje meseablakából

s néz néz s fejet ráz nem hiszimert hát kicsi... kicsi... kicsi...

46

A FŐMONDAT IDEJEA csúcsra ért egy pillanat:most mind kiteljesedikminden megtelik szól felelez a főmondat idejea gombé a torony-hegyena mutatóké óra-szám-lapon a gömb ideje ez.Csak tudná! Csak sietne ishogy kimondja hogy megtegyeamit most és többé sohaami majd márvány-címerülrangjelzőnek meg is marads amit ha nem: túlszáll a napa delelőn s bealkonyulés keresheti kint s belülnaplókban és fényképekenteste is megátalkodiklelke is megátalkodiks ellene fordul nem segít

Nézik szánják s legyintenek:fölgyúlt egy csillag és lehullts tündöklését nem látta szem

FÖLDÖNJÁRÓKiiktatás ki- s áthuzásés nem verébre-ágyuzásés semmiképp se átkozásha törvényt tölt a változás

Aki mindegyre ijedőbbenlépeget a híg levegőbenlandoljon csak minél előbbne hányja le a levegőt

Fölvitték - könnyen az se mentde megszakad ki tartja fents kívánni attól nem lehethogy közben „Szeret?” - „Nem szeret?”

Ó gyalogosok lám kivel tifogtok sárban-porban tipegnifogjátok fogni a kezétegy szánandó szerelmesét

Felhők nyugodtak legyeteknem szakítja föl begyetekalulról leskel csak tirátoknincs otthon ott ahol ti jártok

47

VALAKIREMajd a talaj fölé emelkedikés gyalogol de semmit sem halads Kőműves Kelemenként reggeligmindig ledőlve látja a falatfogaskerék-mozdulataibanem kapaszkodik illendő kerékbuzgalmairól azt kell látniahogy színjátszó terméketlen herékvagy azt kellene látnia de cső-látása miatt nincs hozzá szemeég áldja hát lubickoljon dicsőgyanútlanságban (ámen!) szelleme

SZEGÉNYEz eteti, az meg mesél neki,a harmadik lázát hűsítgeti.Kevés, kevés... Hogy minden porcikájakülön szolgálót kapjon, azt kívánja.

Csak hordja ez bőséggel ételét,csak mondjon a mesélő szép mesét,ki meg kannak kiváló, hát az ágyoncsinálja buzgón, amit kell csináljon.

De mindez semmi, mert, mondjuk, füle,lábujjai vagy válla, köldöke,hangulat-skálái, bazár-szeszélye

teljes kielégülést sose kap.Természetes, hogy jajgat és harap,és szenved, szenved - ó világ szegénye!

SZÉGYENKEZEMAz eligénytelenedésa túl-soknak hírelt kevésa csodássá lelkendezettnincs-nála-közönségesebba heréből nőtt szófia-monstrum-kalokagathias efféle szutykos egyebek

Szégyenkezem Mi mást tegyek?

48

SZAKÍTÁSA sűrűn satírozott lapokra vastag, fekete csík csapódott.Kegyetlen, de határozott, s így végül is jótevő.Aki nézte a telefondrótokat, nyilván látta iszonyú vonaglásukat.Bennem álomba sírja magát egy halálosan kimerült, félholtra vesszőzött kisgyerek.Benne csupa napfölkelte; minden égtájon egyszerre.De kezében az én rostám, s úgy, hogy végképp hozzája nőve.Lesznek keddek és szerdák, hétköznapok, jég józan reggelek.Lesz, hogy nem mehet túl a bőrén, lesz, hogy nem mehetnek túl a bőrén.Lesz, hogy szirénahangra sem jön a mentő-különítmény.Kímélje, akinek dolga akad vele!Kímélném én is, ám nincs hatalmam magamon.Szememen se, mert azt mostantól fogva ő szegzi magára.

NAPONTA SZÁZATElbocsátó szövegeketnaponta százattüskéből késből méregből kötélbőlnapot fedő bárányfelhő cicásbolyhaibólaugusztusi piros alkonyatbóldecemberi nyüszítő koraestbőlhogy bántsam ijesszem megöljemrakjak vállára tonnákat cipelnieölbéli állatkát ölembe fogjamdorgálva simogassam úgy altassam elnaponta százszorés naponta százat -

Nem tudom hogy milyen legyek magamhoz

OK ÉS OKOZATA szem ha teli van nyugodt s nem látszik mivel van telide aki belenéz az a teliségét érzékeliA szem ha kiüresedik nem úgy hogy mindig üresebbcsak testiessé lesz az űr és lesz folyton testiesebbNézzetek abba ott például (könnyebb a harmadik személy)most abba egy nagy űr esett jókora már a kezdeténLáttátok-e József Attila utolsó fényképén szemét?Csak soha úgy csak senki úgy ember soha állat se még!Ha az a szem például egyszer az égre szállna hold helyetta boldog fűszálakat is elöntené a rettenetMost annak (harmadik személy) szeme kezd hasonítaniama József Attila-szemhez ezt tükör nélkül mondja ki

49

mert belülről is látja mert belülről préselődik aszemébe az üresség-massza hideg zavaros anyagaElveszti értelmét a mozgás a beszéd az étel-itals mint ritka s nem védett növényfajta a kedv kihalArányos-e ok s okozat jogosan megkérdezhetedde van oly furcsa okozat mely jórészt magából eredesetleg itt az óriásfák törvénye és példája áll:vedd tenyeredbe a magot aztán az érett fát csodáldBár most az okozat - szegény ok! - még úgy se fontos mint a magmert okozat teremt okot: fordítva jár a folyamatA képzelet is képes ölni de jaj kire ártatlanulmint gyilkosára rámutat egy megmeredt halotti ujjÉn ő (a harmadik személy) szeretné(m) kérni hogy legyenez a keserves nagy csapás mindenképp a saját ügye(m)

EMLÉK LETTCsak néhány napja még s a hangmintha erdők mélyéről hegy mögöttrőlcsukott ajtókon túlról sokadikszobából haldokló gyerekszájából álomból fölébredésután magamból pár tíz év előttrőlS az arc... dobozból sárga fényképkönnyhártyán át látott valódi arczavaros vízben arc-tükörképportré tüllfátyollal takarvaködben búcsúzó vendég kedves arcaS a fájdalom... az is az is:háborúból húsban maradt golyóvelünk született csonkaságmely mindig fáj ezért nem is nagyonlegföljebb némi sejtelmes nyomásés hogy gyöngébb a nap heveCsak néhány napja még s - szelid csoda -emlékké változott azzá tudottváltozni a szokásoslassú folyamat nélkül mely a végénakkor sem hoz mindig esszenciátgyakorta semmit

50

KÍSÉRTETTÉKísértetté bolygó lélekké az a pillanat...

Székemre ül ágyamba fekszik vonatonmellém telepszik megjelenhet mindenütt -Felé fordulnék és leinteném:„Én nem kívánom károdat eredjmaradj élő ne kényszerülj hozzám közelfölmentelek távozzék végre tőled akötés mozogj testben lélekben szabadonnekem se jó csak bosszúnak örvendenem!”Zúzott sírás érezni rajta a rácsokat:aki lelket öl bolygó lélekké enmagateszi magát hogy vétke tárgyához leendláncolva míg nem jár le a vezeklő idő„Én nem kívánom károdat” - egyre mondanám -„Térj vissza élőnek fölmentelek”De nyomódik a rács mögötte fölszakada roncsolt sírás - így rendeltetett:kísértetté bolygó lélekké az a pillanat...

RENDEz is ez a széjjelzilálttépett történet e merő vérs a belépréselt jajgatásoktorlódó kakofóniájaa fonák fonák a fonákhogy mintha robbanás utánegy égre néző üres arcs kiégett sivatag-pupillák:rend rend rend... így kell így a jó

S a szív cserépdarabjai

INKÁBB BIZTATÓA kísérőjelenségek mások a lényeg ugyanaznem az első nem az első ki tudja hányadikegyszer csak megmozdul valami szilárdegyszer csak két lábnyom amit ha addigösszecsúsztattak volna milliméterpontossággal elfödte volna egymástkét lábnyom viszonya bomolni kezdelőbb csupán ütemben hosszúságbanaztán egymástól távolságban is

51

tehát irányuk mint a „V” két szára leszvisszhangos üresség nyílik mindenfelőlaz agy elfelejti az egyszeregyets a fekete s fehér között a különbség kisebbedikNem az első kész járatokba ömlik a nehéz üröma mell izmainak ismétlődés a terhelésmegszelídülnek újra a buszok és teherautóksegítséget ígérnek gyógyulástaz utolsó pillanatban lép csak előlük el a lábAz elme érti hogy megint nem értiokot kutat s biztos hogy nem talál okotgyakran marad nyitva a szem éjente s nézi a plafonts hogy vörösség rámázza be reggel mutatja a tükörNem az első szomorú lenne hát hogy újra hogy megintnyomorúság veszteség megverettetésde nem szomorú lámcsak inkább biztatóhisz aki így bír még érezni akibenily éles kín képes teremni mégerősen él az és kíván is élni ha nem tudja is

TAN-VERSA rossz vesztő ágaskodikgyaláz aláz vádaskodikbambán föl nem éri ésszelhogy a sár is lehet ékszerha képlékenysége mondjukhogyha gödre púpja mondjukha ami mert széllelbéleltvalakinek épp ezért kellhogy a kecskét húsocskávalaz oroszlánt káposztávalerőltetni mindhiábas hagyja abba ha csináljas hogy melyik a jobb s a rosszabbhogy a hús vagy a káposztahogyha egyszer ez a módiminek rajta morgolódnis hogy utánuk és hogy aztáncsak oroszlán az oroszlánés hogy kecske csak a kecskemeg ne háborítsa ez seA rossz vesztőt csapni szájonne szavaljon prédikáljonhevét jobbra másra költselegyen csöppet végre bölcsebb:ez a világ rendje módja

Máskülönben - Isten óvja!

52

EGY HÉTEgy hét (hét nap) - Hét év? Kint déd-dédunoka galambok szárny-pár sora villog,amint a raj kereng az ég kék vászna előtt. Számolgatom:hány őszi lombból nőtt rá sírhalom?Ha úgy elém hozná a forgalom, megismerném-e őt?

ENYHÜLVEA képtelenség, íme, meglett.Bolyhok, pelyhek karcos tüsökké.A szemen át aki a szívig,aki a velő velejéig,most még a felhámig se. Vége.Emez útért mások-e, ő-e?Miatta-e pokolba, égbe?Egy értelem kihalt örökre,egy száj, nyelv kővé vált örökre.

Viszont fa, föld, vas, műanyag, vízjelentkezett, hogy boldogan jön.Mik eddig hűvöskés közönnyelnem költöttek sovány gyanút se,hogy hajlamuk lehetne szóra,most kedvesen, lágyan csevegnek:a nagy hiány tűnik mögülük.Kedveltek egyszer, hóba őketén raktam tékozló koromban.

Enyhülve szólok a bolondos,önző gyermekhez. Megy világgá:csöpp zsákjában üres dobozkák,ebbe virágok, abba pillék,amabba meg színes kövecskék,sőt csillagok talán az égről.Megunta, hogy kevés a játék,félt, hogy szeszélyeit kihűtöm,igyekszik óvni és szerezni.

53

Forog a föld, az időt termi,s az idő termi a torok jajt,amikor kívánatos ágy lesza kerekek előtt a vas-sín,s az idő termi a legyintést:sem adni, sem elvenni nincs mód,vagy csak magunknak és magunktól,gesztus a torok jaj, legyintés,öröklött bal-remény a vas-sín. -

A nagy árnyék elment. Alólarajokban bújnak ki a tárgyak.Visszataláltam -, visszatérek.Bélelve is póráz a póráz.Bonyolult bokros kanyarokranincs már időm: feljött a Vénusz.De még csöndes örömmel egyszermegnézhetem a szép világot,melyet nem láttam oly sokáig.

.oOo.