friedrich dürrenmatt_a megbízás

7/23/2019 Friedrich Dürrenmatt_A Megbízás

http://slidepdf.com/reader/full/friedrich-duerrenmatta-megbizas 1/23

Friedrich DürrenmattA MEGBÍZÁSAVAGY A MEGFIGYELÕKMEGFIGYELÕJÉNEKMEGFIGYELÉSÉRÕL

ELBESZÉLÉSHUSZONNÉGYMONDATBANEurópa Könyvkiadó Budapest 1989Friedrich DürrenmattDer Auftrag oder Vom Beobachten desBeobachters der Beobachter.Novelle in vierundzwanzig Sátzen.(c) 1986 by Diogenes Verlag AG ZürichHungarian translation (c) Horváth Géza, 1989

CharlotténakMi jön még? Mit hoz a jövõ? Nem tudom,sejtelmem sincs semmirõl. Ha egy pók egy szilárdpontról konzekvenciáiba veti magát, örökösen ûrtlát maga elõtt, és bármennyire ficánkol is, nem

tudja megvetni benne a lábát. Velem is ez történik;örökösen ûr tátong elõttem; mögöttem lévõkonzekvencia hajt elõre. Fonák és szörnyûséges ezaz élet, elviselhetetlen.

Kierkegaard

1Amikor a rendõrség értesítette Otto von Lambertet, hogy feleségét, Tinát megerõszakolvatalálták az Al-Hakim-rom tövében, a bûnügyre azonban nem sikerült fényt deríteniük, a ttt könyvével ismertté vált pszichiáter a holttestet helikopteren szállíttatta haza, egyan, amely tartókötélen himbálódzott a végtelen, napsütötte síkok, majd a Földközi-tenge Alpok hóviharaiban és felhõszakadásaiban, míg végül óvatosan leeresztették a gyászolók

mit nyomban betemettek, mire von Lambert, aki észrevette, hogy az eseményeket F. isfilmezi, bár esett az esõ, összecsukta ernyõjét, szemügyre vette az asszonyt, és felkérné fel még aznap este a stábjával együtt, ugyanis halaszthatatlan megbízása volna számá

2A filmportréiról ismert F., aki elhatározta, hogy új utakra lép, és egy merész ötlet bûtrét kívánt készíteni bolygónkról, oly módon, hogy mintegy véletlenül felvett jelenetek remélte kialakítani az egészet - ezért is filmezte a különös temetést -, megrökönyödveakadt von Lambert után, aki ázottan, borostás arccal, nyitott, fekete kabátban megszólí, majd köszönés nélkül távozott, és csak vonakodva határozott úgy, hogy eleget tesz a fanis az a rossz érzése támadt, hogy itt valami nincs rendjén, és egyébként sem szeretnehistóriába keveredni, ami elvonná terveitõl, ezért tulajdonképpen kelletlenül jelent me a pszichiáter lakásán, csupán arra volt kíváncsi, mit akarhat tõle ez az ember, és elh

ogy semmit sem vállal el.

3Von Lambert dolgozószobájában fogadta az asszonyt, és arra kérte, haladéktalanul vegyéklmre, amit elmond; készséggel tûrte az elõkészületeket, majd íróasztalánál ülve bejelen felesége halálában, mert a gyakorta súlyos depresszióban szenvedõ asszonyt egyre inkábkai esetként és nem feleségként kezelte, míg egyszer az asszony, miután a betegségérõl etek véletlenül a kezébe kerültek, a házvezetõnõ szerint farmerben, vállára vetett rõt iküllel a hóna alatt, azon nyomban el nem hagyta a házat, és azóta nem hallott felõle, semmit sem tett annak érdekében, hogy bármit megtudjon róla, egyrészt azért, hogy ne g



szabadságában, másrészt pedig azért, mert meg akarta kímélni attól az érzéstõl, hogy to, ha véletlenül észrevenné, hogy nyomoz utána, most viszont, miután ilyen szörnyû végetemcsak megfigyelésének módszere, a pszichiátria hûvös megfigyelésének módszere miatt, hzony felkutatásának elmulasztása miatt is bûnösnek érzi magát, kötelességének tartja mezságot, mi több, hozzáférhetõvé kívánja tenni a tudomány számára, és ki akarja derítenil tudománya végsõ határáig jutna is el, ami felesége sorsában is megmutatkozik, és mivencs már és képtelen személyesen a tetthelyre menni, azzal bízza meg F.-et, hogy stábjávlyszínen rekonstruálja és rögzítse a felesége elleni bûntényt, melynek õ mint orvos az ttes pusztán véletlen tényezõje, s mindezt azért, hogy a filmet szakmai kongresszusokonz államügyészségen levetíthesse, mint bûnös ugyanis, miként minden bûnös ember, eljátsztása eltitkolására, s ezzel átnyújtott F.-nek egy tetemes összegrõl kiállított csekket,z elhunytról, valamint annak naplóját és jegyzeteit, mire F., stábja ámulatára, elfogadgbízást.

4Miután F. elbúcsúzott és nem válaszolt operatõre kérdésére, hogy mit jelentsen ez az os egész éjszaka, szinte pirkadatig a naplót meg a jegyzeteket bújta, rövid alvás után, mekve, valamelyik utazási irodával elintézte a repülõutat M.-be, bement a városba, vett ulvárlapot, címlapján a különös temetéssel és az elhunyt fényképével, és mielõtt az egyn bejegyzett cím felkutatására indult volna, az olasz étteremben, ahol reggelizni szokot, leült az éles elméjû csudabogár, D. asztalához, akinek logika-elõadásait mindössze któ látogatta az egyetemen, és akirõl senki sem tudta, tényleg gyámoltalan-e avagy csak sza a gyámoltalant, és bárki telepedett is le mellé az örökké zsúfolt étteremben, D. azezdett logikai problémáinak zavaros és részletes fejtegetésébe, amibõl senki sem értett

ot sem, F. sem, bár õ szórakoztatónak találta és kedvelte a tudóst, és gyakran beszámoleirõl, miként most is elõadta a pszichiáter különös megbízását, akaratlanul is említéstmert a sûrûn teleírt füzet még mindig rendkívül izgatta, és elmondta, hogy emberrõl ehmég nem olvasott, ugyanis Tina von Lambert a férjét szörnyetegnek írja le, na persze ezem mondja kinyíltan, hanem fokozatosan mezteleníti le a férfit, mintha egyre erõsebb nayításban és megvilágításban, mikroszkóp elemzi, hogyan eszik von Lambert, újabb oldalakhogyan piszkálja a fogát, majd hogy hol és miképp vakarózik, hogyan csettint a nyelvévei a torkát, köhög és tüsszög, tudósít továbbá egyéb ösztönös cselekedetekrõl, mozdulatoról, amelyek többé-kevésbé mindenkinél megtalálhatók, és mindezt úgy, hogy õ, F. az étktától is undorodik, s ha most hozzá se nyúl reggelijéhez, annak az az oka, hogy szerints éppolyan gusztustalanul zabál, mint von Lambert, és egyáltalában, esztétikusan tápláletetlen, és a napló olvasása közben úgy érzi az ember, mintha a puszta megfigyelés fellt- és iszonygomollyá sûrûsödne össze, és F. úgy érzi, mintha forgatókönyvet olvasna az

entálandó, mintha ilyen kameraállásból mindenki von Lambertté válna, méghozzá olyanná, felesége írta le, mintha a kíméletlen megfigyelés által a férfi teljesen elveszítette vségét, holott a pszichiáter õrá, F.-re merõben más hatást tett; szerinte a férfi szakmáa, és kezd kételkedni hivatásában, és mint minden tudósban, benne is van valami mérheteoltalan és gyerekes úgy gondolta és gondolja mindmáig, hogy szereti a feleségét, ám köni azt az ember, hogy szeret valakit, holott valójában kizárólag önmagát szereti; a látvetés bizalmatlanságot ébresztett benne, F.-ben, Lambertnek pedig csak a sértett büszkeslástolta - miért is ne -, a megbízással pedig, hogy derítenék ki az asszony halálának kha tudat alatt is, a férfi önmagának kíván emlékmûvet állítani, s míg Tina feljegyzéseitúl szemléletesek, addig Lambert jegyzetei túlságosan elvontak, nem az ember megfigyelé hanem absztrahálása olvasható ki belõlük, a depressziót például pszichoszomatikus jeleniálja, amit szerinte a lét értelmetlenségének belátása vált ki, mely értelmetlenség el a magánvaló léttõl, a lét értelme a lét maga, és ezért a lét elméletileg elviselhetetl

ezt, és pontosan ennek a belátásnak a belátása váltotta ki belõle a depressziót, és ígakon át ez a zagyvaság; teljességgel hihetetlen tehát, hogy Tina azért menekült el hazuert rábukkant ezekre a feljegyzésekre, ahogyan ezt von Lambert feltételezi, ez még akko sem lehet igaz, ha Tina naplója a következõ, kétszer aláhúzott mondattal végzõdik is: lnek", õ, F. másként értelmezi ezt a megjegyzést, Tina szerinte rájött, hogy von Lamberasta a feljegyzéseit, és ez a szörnyû a dologban, nem pedig von Lambert jegyzetei, mertha valaki titkon gyûlöl és hirtelen megtudja, hogy a gyûlölt személy feltárta a titkát,t mást, elmenekül; Tina tehát ezért zárta le feljegyzéseit ezzel a megjegyzéssel, mindavalami sántít a történetben, továbbra is rejtély marad, mi ûzte Tinát a sivatagba, õ, Fndának érzi magát ebben a helyzetben, amit kilõnek a világûrbe, hogy új információkkal



a Földre.

5D. meghallgatta F. beszámolóját, és, bár csak tizenegy óra volt, szórakozottan rendelt bort, ugyanolyan szórakozottan felhajtotta, aztán rendelt még egy pohárral, és megjegye, hogy még mindig azon a haszontalan problémán töri a fejét, vajon igaz-e az A=A azonoel, amely két azonos A-t tételez föl, holott csak egy önmagával azonos A létezhet, és k a valóságra vonatkoztatva semmi értelme az egésznek, hiszen senki sem lehet azonos önml, mert mindenki függ az idõtõl és pillanatról pillanatra változik; néha úgy érzi, minteggel másvalaki volna, mintha egy új én szorítaná ki régi énjét, és csak az agya meg azaradna a régi, ezért örül annak, hogy a logika mellett kötött ki, ami kívül esik minden mentes mindenféle egzisztenciális defektustól, így hát csak általánosságban tud állástténetet illetõen; a derék von Lambertet nem férjként, hanem pszichiáterként érte a megr Lambert szerint a páciens menekült el orvosától, emberi kudarcát tehát a pszichiátria telmezi: von Lambert olyan, mint a magára maradt fegyõr, hiányzik a tárgya, a fogoly, ézt a hiányt õ bûnnek nevezi, és F.-tõl szeretné megkapni a dokumentációjához hiányzó an mintegy újra be akarja zárni börtönébe, és azt hiszi, tudja, amit képtelen lesz valahafogni, hogy az egész história egy vígjátékíró tollára kívánkoznék, ha nem rejlene mögöt nyugtalanító kérdés: fent a házában, a hegyek közt, van egy tükrös távcsöve, egy ormótit alkalomadtán arra a sziklára irányít, amelyrõl õt figyelik távcsõvel, és abban a pilmikor a távcsövesek felfedezik, hogy õ, D. tükrös távcsövével viszontfigyeli õket, visszel alátámasztják azt a logikai állítást, mely szerint nincs megfigyelt megfigyelõ nélk egyéb banális logikai kölcsönhatásnál, mihelyst azonban a valóságra vonatkoztatjuk, vesé lesz; az õt, D.-t figyelõk például, amikor észreveszik, hogy tükrös távcsövével figy

zve érzik magukat, márpedig a leleplezettség szégyent, a szégyen pedig sokszor agresszi ki az emberbõl, és amikor félreteszi készülékét, néhány megfigyelõ, aki eloldalgott, ú kõvel dobálja meg a házát; korunk jellemzõ tünete egyébként, ami közte és megfigyelõi,igyelõ megfigyelt között lejátszódik: mindenki úgy érzi, hogy figyelik, korunk embere mlt ember, egyre kifinomultabb módszerekkel figyeli az állam, az ember pedig egyre elkeseredettebben igyekszik megszabadulni a megfigyeléstõl, az állam pedig egyre gyanakvób szemmel figyeli az embert és viszont, és éppígy az egyik állam a másikat, miközben ér is figyelik, és az ember még soha nem figyelte meg úgy a természetet, mint ma, egyre emésebb eszközöket - kamerákat, távcsöveket, rádiótávcsöveket, röntgentávcsöveket, mikrokroszkópokat, szinkrotonokat, mûholdakat, ûrszondákat, számítógépeket - talál fel, amellliomod milliméternyi részecskéktõl a több billiárd fényév távolságra lévõ kvazárokig úet csal ki a természettõl, és közben eljut a felismeréshez, hogy az elektromágneses sugsugárfertõzött tömeget alkotnak, ez a tömeg pedig nem más megdermedt elektromágneses su

nyit még soha nem figyelt meg az ember a természetbõl, úgyszólván lemeztelenítette, megta titkaitól, kihasználja, elherdálja tartalékait, és õ, D. úgy látja néha, hogy a termeli az õt figyelõ embert és agresszíven válaszol: a levegõszennyezés, a talajmérgezés, nnyezés, az erdõpusztulás a természet sztrájkjáról tanúskodik, a természet megtagadja ak megtisztítását, az új vírusok, földrengések, aszályok, árvizek, hurrikánok, vulkánkitgyelt természet tudatos óvintézkedése megfigyelõivel szemben, mint ahogy az õ tükrös táházára hajított kövek is a megfigyelés ellen tett óvintézkedések; ilyesmi játszódott le neje között is, hogy visszakanyarodjunk a kérdéshez; a megfigyelés az õ esetükben is o, a végsõkig objektiválták egymást, a férfi a feleségét pszichiátriai objektummá, a nõ et tárgyává tette, és amikor hirtelen ráébredt, hogy õt, a megfigyelõt, figyeli a megfiszínû bundáját ösztönösen a vállára vetette, kilépett a megfigyelés ördögi körébõl és atés persze, fûzte hozzá D., miután hirtelen felnevetett, majd visszanyerte komolyságát,zetesen csak az egyik lehetõséget taglalja, mindez fordítva is történhetett, egy logika

etkeztetést ugyanis a kiindulási helyzet határoz meg: ha például hegyi házában egyre riigyelnék, olyannyira ritkán, hogy már tán nem is õt figyelnék, ha mondjuk tükrös távcsö irányítaná, akik közben távcsöveikkel nem is õt, hanem valami mást, mondjuk egy sziklárgét vagy lefelé ereszkedõ hegymászókat figyelnének, akkor a nem-figyelés idõvel jobban a figyelés, és valósággal áhítozna a házán kopogó kövek után, mert ha nem figyelnék, f, és mint figyelemre-nem-méltó megvetettnek, és mint megvetett jelentéktelennek, és minentéktelen értelmetlennek érezné magát, és úgy véli, hogy reménytelen depresszió keríteagyna amúgy is sikertelen egyetemi pályafutásával; ebbõl pedig szükségszerûen arra a kö jut, hogy hozzá hasonlóan mások is szenvednének a meg-nem-figyelés miatt, õk is jelentnek és értelmetlennek éreznék magukat; ezért figyel mindenki mindenkit; az emberek létü



tlenségétõl rettegve kattogtatják fényképezõgépüket, és surrogtatják filmfelvevõjüket, ejútrendszerünkhöz hasonló, milliónyi tejútból álló, szétesõ univerzum táplálja, melyetatt egymástól reménytelenül elszigetelt, lakott bolygók népesítenek be, és félelmük nõtlágmindenség láttán, melyet szakadatlanul szétrobbanó és kihunyó napok ráznak; ki más frt, hogy értelmet adjon életének, mint õ maga, hisz egy ilyen világmindenség-szörnnyel elképzelhetetlen egy személyes isten, aki a világ uraként, atyaként figyelne bennünkettaná számon minden hajszálunkat - Isten meghalt, mert elképzelhetetlenné, az értelemben vesztett hit-axiómává vált, és csakis egy elvont princípiumként, filozófiai, irodalmi yként létezõ, személytelen isten képzelhetõ el, akivel még egy merész, homályos értelmesolni ebbe a monstrum-mindenségbe; minden az érzés, a név füst és köd, gomolygó égi izzcserépkályhájába bezárva; ám az értelem sem képes értelmet varázsolni az ember határain elképzelhetõt és megvalósíthatót-logikát, metafizikát, matematikát, természeti törvén zenét, költészetet - csakis az ember tud értelemmel megtölteni, nélküle minden alámerü-gondoltba, az értelmetlenségbe, és ha követjük az õ, D. által felfejtett logikai szálamegérthetjük korunk eseményeit: az emberiség abban a tévhitben támolyog a vég felé, hog figyeli valaki, ebben reménykedik, amikor fegyverkezik, mert hiszen a fegyverkezési hajsza egymás megfigyelésére kényszeríti a fegyverkezõ feleket, és ezért abban a hitbe magukat, hogy a végtelenségig fegyverkezhetnek, csak hogy idõtlen idõkig figyelhessék mást, mert fegyverkezés nélkül a jelentéktelenség homályába süllyednének, és ha egy mûhdulna a pokol, ami már régóta bármelyik pillanatban bekövetkezhet, az semmi másról nem a, mint hogy a Földet lakták valaha; az atomrobbanás tûzijáték volna, amire a kutya semelne fel, hacsak nincs élet a Szíriusz közelében vagy valahol másutt, de hiába ez is, mnnan sem tudnák hírül adni a Föld lakóinak, hogy figyelik õket, mert addigra mar megsem a Föld, és az egyre inkább tért hódító vagy meg mindig uralkodó vallási és politikai f

us is rámutat arra, hogy sokan, valószínûleg a legtöbben, nem bírják ki anélkül, hogy nt, visszamenekülnek hát egy személyes istenség vagy egy ugyancsak metafizikai alapokon yugvó párt képzetéhez, mely isten vagy párt állítólag figyeli õket, és ennek alapján maa jogot, hogy megfigyeljék, követi-e vajon a világ a figyelõ isten avagy párt parancsolit; a terroristák helyzete cikornyásabb ennél, õk nem egy megfigyelt, hanem egy nem-megigyelt gyermeki világról ábrándoznak, mivel azonban a világot börtönnek tekintik, ahováhogy jogtalanul csukták be õket, hanem ahol, akárha tömlöcben volnának, nem figyelik, femre sem méltatják õket, elkeseredetten fáradoznak azon, hogy felhívják magukra az õrök ezáltal a nem-megfigyeltség állapotából a figyelem fókuszába kerüljenek, amit persze c sikerül elérniük, ha paradox módon visszavonulnak a nem-megfigyeltség állapotába, vagytömlöcbe vándorolnak és soha nem jutnak ki a szabadba, röviden: az emberiség úton van b a fundamentalisták, az idealisták, a moralisták azon munkálkodnak, hogy a nem-megfigyet emberiségnek megfigyelést és ezáltal értelmet varrjanak a nyakába, mert az ember már

olyan rendszeretõ fajta, és értelem híján tehetetlen, ezért képes a szabadságot kivéve iselni, és ezért képtelen elvetni az értelmet - Tina von Lambert is arról álmodott, hogl felhívja magára a világ figyelmét, s bízván tervezett vállalkozása sikerében, kétszerigyelnek" megjegyzést; ha azonban elfogadjuk ezt a lehetõséget, akkor kezdõdik csak a tagédia, mivel a férj az asszony szökését nem a figyelem felhívására tett kísérletként, elés elõli menekülésként értelmezte, és ezért nem kutatott utána, és ha Tina terve elõszáltal, hogy nem figyelték, vagyis figyelmen kívül rekedt, és talán ezért lovalta magátkmerõbb kalandokba, mígnem halálával elérte a hõn áhított célt, nevezetesen azt, hogy kje, végül is célba jutott, megtalálta az értelmet, amit keresett: megfigyelték, felfigy rá.

6F. figyelmesen végighallgatta a logikust, rendelt egy Camparit, és úgy vélekedett, D. b

zonyára csodálkozik, amiért elvállalta von Lambert megbízását, és bár a "megfigyelni" ének lenni" közötti különbség szórakoztató logikai játszadozás, õt érdekli, amit D. az i változás miatt önmagával nem azonos emberrõl elmondott, és ha jól értette szavait, akkzik én, pontosabban csak a jövõbõl felbukkanó, a jelenben felvillanó és a múltba veszõ lat van, úgyhogy amit énnek hívunk, nem más a múltban felgyülemlett, örökösen gyarapodóen át aláhulló s egymást befedõ ének gyûjtõnevénél, egy olyan lombkupachoz hasonlatos éhalom, amelyben a legalsó levelek már régen humusszá érlelõdtek, és amelyet a frissen lt és a kupachoz sodródó levelek egyre csak gyarapítanak, vagyis egy, az én fikcióját erolyamat, amelyben mindenki testre szabott ént fundál ki magának, szerepet is talál ki hzzá, amit attól függõen alakít jól-rosszul, hogy milyen színészi teljesítményre képes,



ol-e vagy sem, és minél ösztönösebben, spontánabbul játszik egy szerepet, annál eredetielt; õ, F., ezután azt is érti, hogy azért olyan nehéz színészekrõl portrét készíteni, zóan alakítják karakterüket, és a tudatosan megformált színészi alakítás mesterkélt, éspályafutására, az az érzése támad, hogy egytõl egyig ripacsokat örökített meg, fõleg a tében érzett így, csak kevesen tudják mesterien játszani énjüket, ezért el is határoztakészít több filmportrét; amikor azonban éjjel Tina von Lambert naplóját többször végigoelte, ahogyan ez a fiatal nõ rõt színû bundájában nekivág a sivatag homok- és kõtengeréodott elõtte, hogy bármilyen áron is, de stábjával a nyomába kell szegõdnie, utána a siegészen az Al-Hakim-romig, mert úgy sejti, hogy a sivatagban valamiféle realitásnak kel lenni, amellyel, miként Tinának, neki is szembe kell néznie; ez a realitás Tinának a h jelentette, s hogy számára mit rejteget, azt még nem tudhatja; ezek után kihörpintettempariját, és megkérdezte D.-t, nem õrült-e, amiért elvállalta a megbízást, amire D. aztogy F. azért kívánkozik a sivatagba, mert új szerepet keres, régi szerepkörében szerepeyelt meg, most pedig az ellenkezõjét szándékozik tenni, nem portrét akar készíteni, amiezi tárgyát, hanem a szanaszét heverõ levelekbõl próbál lombkupacot építeni, de közben gy az egymásra hordott levélrétegek valóban összetartoznak-e, s hogy a végén nem önmagai-e el; õrült vállalkozás ez ugyan, de olyannyira õrült, hogy már normális, és a maga rt kíván neki hozzá.

7Már kora reggel fülledt, nyárias hõség volt, és amikor F. a kocsijához ért, dörögni kezhogy fel tudta hajtani nyitott kabrioléja tetejét, fergeteges felhõszakadás támadt, ameen az óvároson át a régi piactérre hajtott, ahol a tilalom ellenére a járdaszegély melllt le - mégsem tévedett hát, a napló egyik lapjára odafirkantott cím a hetekkel korábba

yt festõ mûtermének a címe, a festõ ráadásul már évekkel ezelõtt elköltözött a városból használhatta, ha egyáltalában állt még, ugyanis szörnyen lepusztult, romos állapotban F. arra számított, hogy hûlt helyét találja majd, mivel azonban a cím kapcsolatban volal, különben hogyan kerülhetett volna a naplójába, a zuhogó esõ ellenére elszánta magát közti néhány lépés megtételére, és bár a kaput nyitva találta, bõrig ázott, mire a lép változott csakúgy, mint a macskaköves belsõ udvar, ahol a csattogó esõ visszapattogott és a festõ mûtermének otthont adó pajta is a régi volt; F. meglepetéssel tapasztalta, nek az ajtaját sem zárták be, a felfelé vezetõ lépcsõ sötétségbe veszett, és mivel nem csolót, kezét elõrenyújtva botorkált felfelé, amíg egy ajtóba ütközött, aztán a mûteremy kimondhatatlan döbbenetére a helyiség két ablakán kívülrõl alázuhogó esõpatak halványva úgy fogadta, mint régen: a hosszú, keskeny termet most is a városból évekkel korábba festõ képei népesítették be: az óváros vagányainak, zseniális lejmolóinak, dipszomániánek, hivatásos munkanélkülijeinek, üzéreinek és egyéb életmûvészeinek nagyalakú portréi

modellek közül sokan már szintén a földben pihentek, még ha nem részesültek is olyan üntésben, mint a festõ, akit F. is elkísért utolsó útjára, legfeljebb néhány zokogó szajhukra sört löttyintõ ivócimbora állta körül a sírjukat, ha egyáltalán elföldelték és nemk, melyekrõl azt hitte, hogy régóta múzeumokban vannak, sõt látta is õket; más, kisebb most, vécét, serpenyõket, autóroncsokat, bicikliket, esernyõket, közlekedési rendõrt, cket ábrázoló alkotások meg ott tornyosultak az immár csupán a vásznon létezõk lábainál; mindent megörökített, és a szobában borzalmas rendetlenség uralkodott; egy hatalmas, mt bõrfotel elõtt láda állt, rajta szárított marhahússal megrakott polc, a padlón chiantegy pohár, félig borral töltve, újságok, tojáshéj, rengeteg festékestubus, ecsetek, palentines és petróleumos üvegek, mintha még élne a mester, épp csak a festõállvány hiányzpogtatta az ablakokat, és F., hogy jobban lásson, odébb tett két képet az ablak elõl; aik a városi tanács elnökét ábrázolta, a másik egy bankigazgatót, aki két éve fegyházbaniláginak immár nem nevezhetõ életét, és ekkor feltárult egy rõt bundás nõ portréja, ami

a von Lambert arcmásának hitt, persze lehetett másvalaki is, aki hasonlított Tinára, F.s megremegett, mert a tágra nyitott szemû, dacos asszonyban mintha önmagára ismert voln, és ekkor, még az elõbbi gondolat bûvöletében, lépteket hallott a háta mögött, de mireelkésett, bevágódott az ajtó, és amikor estefelé stábjával együtt visszament a mûteremb helyét találta, helyette egy stábot talált, amelyik a mûtermet filmezte; a rendezõ felgatottan elmondta, hogy a mûtermet a mesternek a mûcsarnokban megrendezendõ életmû-kiált még egyszer rekonstruálták, ahogyan életében lehetett, aztán átlapozták a katalógust,dás nõ portréját nem találták, egyébként is lehetetlen, hogy a mûterem délelõtt nyitva

8



F.-et annyira felkavarta ez az élmény, amely mintha valamiféle elõjele lett volna annak hogy rossz irányban indult el, hogy már-már lemondta a repülõutat, aztán mégsem tette,mények pedig mentek a maguk útján; már Spanyolország felett repültek, alattuk a Guadalq, majd a láthatáron feltûnt az Atlanti-óceán, és amikor C.-ben leszállt velük a gép, F. hamarosan az ország belseje felé veszik útjukat, ahol ilyenkor még minden zöldell; eszutott néhány évvel ezelõtti útja, amikor ezen a vidéken egy datolyapálmáktól övezett alig, s a hófödte Atlasz-hegység felõl érkezõ kocsik teteje sílécekkel volt megpakolva; a a kifutópályánál egy rendõrkocsi várt rájuk, és vámvizsgálat nélkül, felszerelésükkel ez szállította õket, ezzel repültek az ország belsejébe; M.-ben négy motoros rendõr, vay elõttük és mögöttük haladó gépkocsiból megállás nélkül filmezõ tv-stáb társaságában, lett elszáguldva a városba vitték õket, míg végül az õt, F.-et és stábját filmezõ eszkok a belügyminisztériumba, ahol a Göringre emlékeztetõ, hihetetlenül kövér, fehér egyenrit viszont az õ, mármint F. emberei filmeztek - íróasztalára támaszkodva elmondotta, mi öröm tölti el, amiért kormánya fenntartása ellenére, és természetesen személyes felelõti F.-nek és csoportjának a szörnyûséges bûntény színhelyének megtekintését és lefilmezöröm számára, hogy F. a gaztett rekonstruálása mellett élni kíván az alkalommal, és mea helyi rendõrség feddhetetlen munkáját, ami nemcsak megüti, de túl is szárnyalja a nemcét, mely orcátlan kijelentés csak megerõsítette F. azon gyanúját-ami már a mûtermi élm benne -, hogy rossz nyomon jár, és vállalkozása kezdettõl fogva értelmetlen, mivel ez lokán gyöngyözõ verítéket selyem zsebkendõjével szorgosan törölgetõ hájtömeg csak az alropagandát csináljon önmaga és a rendõrsége számára; jól belesétált hát a csapdába, gonapdából egyelõre nem lát kiutat, mert nemcsak a rendõrség tartja fogva stábjával együttegy dzsiphez vezették õket, melynek sofõrje, ellentétben a többi fehér sisakos rendõrret viselt, és egy kézmozdulattal utasította F.-et, hogy üljön mellé, miközben az operatõ

osító mögöttük foglalt helyet, az asszisztens pedig a felszereléssel együtt egy másik dlt, amelynek vezetõje fekete bõrû volt -, hanem amint a sivataghoz közeledtek, F. bossz a tv is a nyomukba szegõdött, F. elõször ugyanis kérdezõsködni szeretett volna, csakhotudta megértetni magát, mert - szándékosan vagy hanyagságból - nem volt velük tolmács, arancsokat osztogató, mintsem kísérõ rendõrök pedig nem értettek franciául, ami fölöttén az országban, és ahogyan a tv-stábok F. dzsipje mellett elsuhanva beleszáguldottak a ivatagba és hallótávolságon kívül kerültek, a gépkocsioszlop rendje is teljesen felbomlzetõk hangulatától függõen; az asszisztenst meg a felszerelést szállító dzsip például atávolba veszett, sõt meg a kíséretüket képezõ négy motoros rendõr is leszakadozott mellttak, kergették egymást, aztán visszacsattogtak és hatalmas köröket írtak le, mialatt asoport eszeveszett sebességgel a láthatár felé vette útját, majd hirtelen eltûnt a szem õ sofõrjük ezalatt érthetetlen szavakat üvöltözve egy sakált vett üldözõbe, a sakál est, vargabetûket írt le, irányt változtatott, de az idõnként felborulással fenyegetõ dzs

tudta lerázni; aztán a rendõrök ordítozva és mutogatva visszarobogtak a kocsihoz, õk b ültek a kocsiban és egy szót sem értettek az egészbõl, és amikor már minden jármû eltûhomoksivatagot, és olyan sebesen hajtottak át egy aszfaltozott úton, hogy még a motorosk is elmaradtak; rejtély, hogy vezetõjük, akinek végül is nem sikerült elgázolni a sakán tudott rátalálni az útra, amelyet befújt a homok, két oldalán pedig homokdûnék tornyomitõl F.-nek az az érzése támadt, mintha a lehanyatló nap fényében egy homokhullámoktólt tengeren himbálóznának, de máris felbukkant elõttük az Al-Hakim-rom; õrületes sebesséttak az építmény felé, mely a lehanyatló napot eltakarva sötéten emelkedett ki egy völgban helyszínre érkezett rendõrök és tv-sek hada már ott nyüzsgött az emberemlékezet elõkzatos tanúja körül, e körül a századforduló táján felfedezett, homokcsiszolta, tükörsies kõépítmény körül, ami annál hatalmasabb méreteket sejtetett, minél jobban kiásták, aeljesen fel akarták tárni, egy síita szekta lerongyolódott, elcsigázott szentjei feketeegeikbe burkolózva megjelentek az épületkolosszusnál, és a kocka egyik oldalához kuporo

ták Al-Hakim, az õrült kalifa eljövetelét, aki hitük szerint a kocka belsejében várakozyik pillanatban megjelenhet, hogy átvegye a világuralmat; úgy gubbasztottak ott, mint óiási fekete madarak, és senki nem merte elkergetni õket; a régészek a kocka három oldal ásták, egyre mélyebbre hatolva a homokban, a fekete szufik pedig - mert így nevezik õk- mozdulatlanul kuporogtak magasan fölöttük, s még akkor sem rezzentek, ha a szél homok szórta be õket, csak egy néger járt el hozzájuk szamárháton hetente egyszer - róla az hogy még igazi rabszolga -, hogy egy kanál kását töltsön a szájukba és lelöttyintse õkeor F. a hosszú sorokban elõtte kuporgó, a kocka fekete kõfalával eggyé vált, egyik oldagy kinõtt múmiaszerû, homokkérges, hosszú fehér szakállú, mélyen beesett szemû, legyek csolt kezû s a kezüket szinte átfúró karmos ujjú, mozdulatlan alakokat alaposan szemügy



elebb lépett hozzájuk, és az egyiket óvatosan megérintette, hogy esetleg megtudjon vala tõle, az egyik rendõrtiszt hirtelen visszanyervén francia tudását tiszteletteljesen eldotta, hogy Tina holttestét nyilván úgy dobták közibük, merthogy a "szentek" között talazonban ne számítson felvilágosításra, mert a szentek a "Mahdi" visszatéréséig némaságakit F. megérintett, feldõlt, aztán a következõ is - halottak voltak; csak a harmadik at még életjelt, F. azonban nem kísérletezett tovább, a kamera zümmögött mögötte, és csat végig a soron készülékét szeme elé tartva, és amikor F. jelentette a gépkocsinál váraek, hogy mit tapasztalt, az csak annyit válaszolt, hogy a sakálok majd eltüntetik õket,Tina tetemét is szétmarcangolva találták meg; a nap lebukott ebben a pillanatban a völgt, és beköszöntött az alkonyat, F.-nek pedig úgy tûnt, hogy az éjszaka úgy telepszik rákegyes és kíméletes gyilkos.

9Visszautazni másnap sem tudtak, mielõtt ugyanis F. helyet foglaltathatott volna a gépen, az operatõr azzal a bejelentéssel hiúsította meg a tervét, hogy kicserélték a filmte, eltûnt a felvett anyag, s bár a tv-sek esküdöztek, hogy az a saját anyaga, az operatõ mégis azt követelte, hogy hívják elõ az összes filmet, akkor majd kiderül az igazság; neki, hogy estére készen lesznek az elõhívással, a késõi idõpont miatt azonban aznap nehazautazni, különben is megérkezett értük a rendõrség és elhurcolta õket, úgyhogy okosajó-képet vágni a dologhoz; a belügyminisztérium föld alatti helyiségeiben embereket vezlébük, akikkel F. beszélhetett, sõt filmre is vehette õket - amint a férfiak beléptek, kezükrõl a bilincset, ahogy azonban leültek egy zsámolyra, egy rendõr a hátukba nyomta tolyát; borostás, fogatlan alakokat vezettek eléjük, akik remegõ kézzel, mohón kaptak atta után, amivel F. megkínálta õket, és bólintottak, miután egy pillantást vetettek Tin

egkérdezték tõlük, látták-e már a képen szereplõ nõt; arra a kérdésre pedig, hogy hol, lték, a gettóban; mindegyik mocskos, fehér vászonnadrágot és lebernyeget viselt ing nélha egyenruhát hordanának, és mind azt felelte, hogy a gettóban látta, a gettóban, aztán, hogy megpróbálták rávenni õket, öljék meg az asszonyt, akinek a képét megmutatták neky férje az arab ellenállási mozgalom híve, és nem tartja a mozgalmat terrorszervezetnekagy valami hasonló dologról lehet szó; õ, a megkérdezett, nem érti, miért kellett megha asszonynak, és a maga részérõl visszautasította az ajánlatot, ugyanis túlságosan csekéjánlottak fel, márpedig az õ köreiben szabott árakkal dolgoznak, ez becsületbeli ügy, aot pedig egy köpcös, kövér alak tette - talán-amerikai lehetett -, semmi közelebbit nemaz ügyrõl, a nõt is csak egyszer látta a köpcös kíséretében a gettóban, de ezt már emlí hasonló, gépies vallomást tettek, miközben mohón szívták a cigarettát; csak egy töpöröképû alak vigyorgott a fénykép láttán, és a füstöt F. arcába fújva a skandinávokra jelondta, hogy soha életében nem látta a nõt, és senki se látta, mire a rendõr felrántotta

, ráhúzott a hátára a géppisztolyával, ekkor azonban belépett egy tiszt, ráförmedt a reelen több rendõr jelent meg a helyiségben, és kivezették a ráncos képût, majd újabb fogtak be, leültették a reflektorfénybe, újabb csapó következett, a kamera surrogni kezdetfogoly reszketõ kézzel elvett egy cigarettát, ránézett a képre, és jelentéktelen változ mivel neki is alig volt foga - helyenként éppolyan érthetetlenül, mint a többiek, elme a már ismerõs történetet, aztán jött még egy, végül egy utolsó, majd a sivár betonbunkallgatás folyt és amelynek berendezését mindössze egy ingatag asztal, egy reflektor és alkotta, föld alatti folyosókon át, vasrácsok mentén elhaladva - melyek mögött cellákbpacok feküdtek vagy kuporogtak - egy folyosón a vizsgálóbíró barátságosan berendezett, odájába jutottak, ahol a jogi végzettségû vizsgálóbíró fogadta õket: törékeny szépfiú, a szemüveg egyébként nem illett a külsejéhez -, és miután kényelmes fotelokban egy üvek asztal körül helyet foglaltak, a férfi többféle ínyencséggel kínálta õket, még kaviárz asztalra; õ maga mindenesetre az elzászi fehérbor mellett döntött, amit egy francia k

a küldött neki, s a bevetésre készen álló operatõrt leintve hosszadalmasan részletezni ogy õ hívõ muzulmán, sõt sok mindenben fundamentalista, és Khomeininek is megvolnának a mi több, grandiózus oldalai, de ebben az országban feltartóztathatatlan az a folyamat,ami a Korán jogfelfogása és az európai jogi gondolkodás szintéziséhez vezet, és ez haso ahogyan Arisztotelészt integrálták a középkori mohamedán teológiába; fecsegett tovább,, a spanyol umayadok története kapcsán hozta szóba Tina von Lambert esetét, amirõl sajn azt mondotta, hogy tökéletesen megérti azokat az érzelmeket, melyeket az ügy Európábant, Európa a tragikum, az Iszlám viszont a fatalizmus felé hajlik, majd felmutatva a holttest fényképét, hozzáfûzte, hogy - hát igen - a sakálok, a holttestet csak a tett elkvitték az Al-Hakim-romnál várakozó szufikhoz, majd mentegetõzve hozzátette, hogy ez ker



- hát igen -, keresztény tettesrõl tanúskodik, muzulmán ugyanis nem merészelte volna atestet a szentek közé dobni, egyébként az ügy általános felháborodást váltott ki; majd zéki orvos jelentését, mely szerint a nõt megerõszakolták, és anélkül, hogy ellenállástmegfojtották; az elõvezetett egyének egyébként külföldi ügynökök, és szükségtelen megnet, amelynek érdekében állt a gyilkosság - a nemzetközi antiterrorista kongresszuson vonmbert nem volt hajlandó terroristáknak nevezni az arab szabadságharcosokat, erre egy bizonyos titkosszolgálat példát statuált, a tettest tehát az ügynökök között kell keresnugyanis elárasztották a kémek, szovjet, cseh és fõleg keletnémet, de mindenekelõtt amerrancia, angol, nyugatnémet és olasz kémek, fölösleges végigsorolni az összeset, a lényey a világ minden tájáról sereglettek a kalandorok, és az a bizonyos titkosszolgálat, Fudja, melyikre céloz, a legrafináltabb álnok módon idegen ügynököket fogad fel, Tina vort meggyilkolásával pedig egyrészt bosszút akart állni, másrészt az õ, mármint a vizsgárópai Közösséggel fennálló jó kapcsolatait szándékozta tönkretenni, és fõképpen azoknak kívánta megnehezíteni, melyeket Európába exportálnak, és - hát igen - nem az az érdekenan, s miután nyugtázott egy telefonhívást, szótlanul F.-re és embereire meredt, kinyitaz ajtót, és intett, hogy kövessék, végigment a folyosón, kinyitott egy vasajtót, és aznyebb folyosóra lépett, ami egy sor apró kémlelõnyílással ellátott falhoz vezetett, ameinden bizonnyal a belügyminisztérium épülettömbjének belsejében lévõ sima, tömör fallalknaszerûnek tetszõ, sivár udvarra nyílt kilátás, ahová egyszerre csak fehér sisakos és géppisztolyos rendõrök sorfala mellett bevezették a bilincsbe vert töpörödött skandinávont karddal egy rendõr százados lépkedett, a skandináv a sorfallal szemközti betonfalhlépett, a tiszt visszament a sorfal mellé, a kardot függõlegesen arca elé tartotta - mia egy operettjelenet tárult volna a szemük elé - aztán begurult a színre a kövér rendõrcsak növelte a jelenet színpadias hatását, nehézkes léptekkel, izzadva odagörgött a vi

, cigarettát dugott a szájába, meggyújtotta, aztán kigördült a fentiek látómezejébõl, a operatõrnek mégiscsak sikerült valahogyan felvennie a jelenetet; a törpe dohányzott, andõrök meg vártak, majd vállhoz emelték géppisztolyukat, melynek a csövére erõsítettek eg hangtompítót, és várakoztak, a tiszt leeresztette kardját, a törpe füstölt tovább, úelenségig cigarettázik, a rendõrök nyugtalankodni kezdtek, a tiszt magasba emelte kardj a rendõrök újra céloztak, majd tompa durranás hallatszott, és mialatt a rendõrök leereisztolyukat, a törpe bilincsbe vert kezével a cigaretta után kapott, de nem sikerült mefognia, erre eltaposta a földön, majd összeroskadt és mozdulatlanul elterült; a vére paban folyt az udvar közepén lévõ lefolyó felé, a vizsgálóbíró ellépett a kémlelõnyílás ma skandináv bevallotta a gyilkosságot, a rendõrfõnök azonban sajnálatos módon elhamarkocselekedett, õszintén sajnálja, no de a közfelháborodásról sem szabad megfeledkezniük, eskeny folyosón, majd a vasajtón át újabb és újabb folyosókra érkezvén, elindultak vissentek föl s le, amíg egy vetítõterembe nem értek, ahol a rendõrfõnök egy fotelban szétf

végzéstõl felajzva, parfümittas patakokat izzadva, kegyesen fogadta õket, szájában cigaezzel kínálta a törpét is, akinek vallomásában sem F. és csoportja, sem pedig minden bi a vizsgálóbíró sem hitt, aki egy újabb "hát igen" kíséretében diszkréten a háttérbe vonon megjelent az Al-Hakim-rom meg a gépjármûvek, a tv-s stábok, a rendõrök és a motorossoportjával megérkezõ F., az idétlenül vigyorgó asszisztenst rendreutasító operatõr, a bíbelõdõ hangmérnök, közben a sivatag is feltûnt, majd egy tevegelõ rendõr, továbbá a vezetõvel és végül F., amint kémlel valamit, de hogy mit - a rom lábánál kuporgó alakokokba süppedt, legyek lepte, homok borította, köpönyeges emberszerû lényeket -, azt nem ták, helyettük megint rendõrök jelentek meg a vásznon kiképzés közben, sportolás közben fogmosás közben, a zuhany alatt; a fehér ruhás Göring õrületesen tapsolt és gratulált ilmhez, majd F. tiltakozására- ez nem is az õ filmje - csodálkozva azt kérdezte, "Csakun?", és rögvest válasszal is szolgált: F. anyagát, és ez nem is olyan különös, tönkretei napsütés, de a bûnügyet végre felderítették, a tettest kivégezték, õ pedig kellemes u

ezzel felemelkedett helyérõl, és egy "Isten áldja, gyermekem"-mel, ami különösen idege.-et, elbúcsúzott és elhagyta a termet.

10A szabadban a turbános rendõr várt rájuk, dzsipjének kormánya mögül gúnyos pillantásoka mögötte, a belügyminisztérium és a nagy mecset közötti tágas teret benépesítõ turistákek, akik pénz reményében rángatták a turisták kezét; a mecsetbõl hangszórón közvetítettik és turistabuszok tülkölése vegyült, amelyek igyekeztek áttörni a tömegen, a nyaralókzõ és filmezõ bábeli zûrzavarán; a kép valószerûtlen ellentéte volt a belügyminisztériuyüttesében lezajlott eseményeknek; mintha két valóságréteg, egy kísérteties, hátborzong



nális turistavalóság csúszott volna egymásba, és amikor ráadásul az addig franciául nem rendõr franciául szólt F.-hez, betelt a pohár F. egyedül akart maradni, otthagyta a st bûnösnek érezte magát a kis skandináv halálában - a kivégzést csak azért rendezték megyék a további nyomozásának -, maga elõtt látta a ráncos arcot, a keskeny ajkat a cigareajd az Al-Hakim-rom fekete alakjainak legyek lepte koponyáját, és úgy érezte, mintha at pillanattól fogva, amikor betette a lábát ebbe az országba, megszûnni nem akaró lidérclágban járna, ráadásul életében elõször csõdöt mondott; ha tovább kutatna, akkor nemcsaaz emberei életét is veszélyeztetné, mert a rendõrfõnök veszedelmes alak és semmitõl sessza; Tina von Lambert halálát rejtély fedi, a vizsgálóbíró átlátszó papolásával, megleakar titkolni valamit, el akar hallgatni valamit a nyilvánosság elõtt, de hogy mit, azt F. nem tudta, és aztán újabb szemrehányásokkal illette magát, amiért valaki kiosonhaterembõl, amíg õ a rõt bundás nõ portréját szemlélte, aki emlékezetében egyre inkább az vette föl, és akár férfi, akár nõ rejtõzködött is a mûteremben, a rendezõ elhallgatott õ annak sem járt utána, hogy ki használhatta a függöny mögötti ágyat; dühösen hanyagsáturisták áradatában az óvárosba keveredett, ahol olyan szag, nem, inkább valamiféle külat, vér, ürülék, kávé, méz és izzadság bûzével keveredõ fûszerszag csapta meg az orrát,udott venni, s a tömegben szünet nélkül fényképezõ turisták villanófényében, felhalmozoekak, szõnyegek, ékszerek, rádiók és televíziók, bõröndök, hús- és halaspultok, gyümölcetráns illat- és bûzfelhõbe burkolva járta a sötét sikátorokat, amikor egyszerre csak vefélét érintett; megállt, emberek tolakodtak körülötte, lökdösték, de ezek már nem vakábennszülöttek, ahogy zavarodottan megállapította, elõtte drót vállfákon olcsó, rikító smindenféle színben, ami már csak azért is groteszknek tûnt, mert senki sem hordott efféhadarabokat, és amihez hozzáért, az egy rõt színû bunda volt, és azonnal tudta, hogy a ina von Lamberté; úgy érezte, a bunda mágikus erõvel vonzza magához, így aztán valóságg

atására sietett be az üzlet belsejébe, ami inkább hasonlított barlangra, mintsem üzletr tartott, amíg a félhomályban rábukkant egy aggastyánra, akit meg is szólított, választnem kapott, erre megragadta az öreget, és kirángatta a bolt elé a szoknyák alá, ügyet se az idõközben odasereglett gyerekekre, akik kiguvadt szemmel bámulták, amint a bundát al az eltökélt szándékkal rángatja le a vállfáról, hogy kerüljön bármibe, de megszerzi,csak észre, hogy az öreg vak, hosszú, mocskos, egykor fehér kaftán borította testét, meessé száradt vérfolt, amit félig eltakart gyér szakálla, sárgásfehér szeme mozdulatlanusemmibe, arcának egyetlen izma se rándult, és úgy tûnt, hogy süket is; F. megfogta a keigsimította vele a szõrmét, de az öreg nem felelt, a gyerekek bekerítették õket, a benncsian megálltak - mit jelenthet vajon a csõdület -, az öreg még mindig nem szólalt meg,elenyúlt hát a táskájába, amit mindig a vállán átvetve hordott farmerkosztümje fölött, emzõ hanyagsággal útlevelét, ékszereit, egyéb kellékeit és pénzét tartotta, papírpénzt eg kezébe nyomta, azzal felvette a kabátot, és néhány gyerek kíséretében, akik egyre cs

k hozzá, de akiknek a szavából egy mukkot sem értett, elindult a tömegen át, és maga se, hogy hogyan, de hamarosan kiért az óvárosból, és mivel nem tudta, hol jár, fogott egyt, és a szállóba hajtatott, ahol a hall foteljaiban heverészõ emberei csodálkozó tekinteredtek rá rõt színû bundája miatt, mire õ cigarettát kért a hangmérnöktõl, és beszámol bukkant rá a bundára, és hogy Tina hordta, amikor a sivatagba ment, és bármennyire absdnak látszik is, õ egy tapodtat sem mozdul, amíg meg nem tudja, mi az igazság az asszon halála körül.

11Mi értelme ennek, kérdezte a hangmérnök, mialatt az asszisztens zavartan vigyorgott, azoperatõr pedig felállt a helyérõl, s kijelentette, nem csinálja tovább ezt az õrültségealighogy F. kitette a lábát, rendõrök jelentek meg, és elkobozták a minisztériumban foranyagot, és mire visszaérkeztek a szállodába, a portás megrendelte a repülõjegyeiket, é

rkadatra taxit fogadott; örül, hogy itt hagyhatja ezt az istenverte országot, a kihallgatott foglyoknak pedig azért nincs foguk, mert kínozzák õket, és a törpe agyonlövetéseokádott a szobájában; õrültség beleavatkozni az ország politikai ügyeibe; beigazolódothogy itt nemcsak lehetetlen, de életveszélyes is a szó igazi értelmében vett kutatás, aseppet sem zavarná, ha a leghalványabb reményt is látná tervük valóra váltására, majd atte magát, és hozzáfûzte, hogy õszintén szólva az egész tervet olyannyira zavarosnak, mzának tartja, hogy F.-nek is azt tudja csak tanácsolni, hagyjon föl a vállalkozással, m felhajtott is valahonnan egy rõt színû bundát, amirõl nem tudhatja bizonyosan, hogy Tivon Lamberté volt-e vagy sem, mire F. ingerülten azt felelte, õ még soha nem hátrált memikor a hangmérnök, aki nem akart semmi mást, csak nyugalmat, megjegyezte, hogy bizony



os tényekre sohasem derülhet fény, így hát F. talán mégiscsak jobban tenné, ha hazautaz. szó nélkül felment a szobájába, és sóbálvánnyá dermedt az ajtóban, az állólámpa alattizsgálóbírót, a keret nélküli szemüveget viselõ törékeny szépfiút pillantotta meg, aki ncsak szótlanul meredõ F.-et, majd a másik támlás székre mutatott, mire F. gépiesen leüy érezte, hogy a szépfiú puha, szentimentális külseje mögött eddig fel nem fedezett kemozottság rejlik, mi több, korábban bizonytalan, csapongó beszéde - ahogyan most megszólgratulált F.-nek, amiért megtalálta Tina von Lambert bundáját - keménynek, tárgyilagosnszor gúnyosnak tetszett, mintha örülne, hogy sikerült rászednie valakit, ezért F. csak tott, miután a férfi közölte vele jövetele célját, miszerint köszönetet szeretne mondanyagért, a fekete szentekrõl és a dán kivégzésérõl készült felvételek kiválóan megfelelnr F. megkérdezte, hogy mit is akar voltaképpen, a férfi higgadtan azt felelte, hogy egyébként vette a bátorságot, és a helyi szokásoktól eltérõen a gyümölcsleveken, limonádéhablis-t is tetetett a hûtõbe, sõt a hûtõ mellett van egy üveg whisky is, és amikor F. dta, inkább a whisky mellett döntene, a vizsgálóbíró azt válaszolta, mindjárt gondolta,l is tud szolgálni, majd bemutatkozott, mondván, õ a titkosszolgálat fõnöke, ismeri F. it, és elnézést kér a minisztériumi halandzsáért, de a rendõrfõnök poloskái mindenütt j az övéi is, úgyhogy bármikor lehallgathatja a rendõrfõnök lehallgatásait, majd tömörenndõrfõnöknek arról a szándékáról, hogy átvegye a hatalmat, megváltoztassa az ország küllát, és Tina meggyilkolását egy idegen titkosszolgálat nyakába varrja, ezért lövette agndinávot - csakhogy a rendõrfõnök nem tud a filmrõl meg arról sem, hogy õ, a titkosszolfigyeli, sõt még arról sincs halvány fogalma sem, ki is áll valójában a titkosszolgálatfõnök erõskezû ember benyomását igyekszik kelteni, aki úgy uralkodik a rendõrségen, mindseregen, csak azért, hogy ezáltal megingathatatlannak tüntesse fel hatalmát, amennyibe sikerülne megbuktatnia a kormányt, de neki, a titkosszolgálat fõnökének ezzel szemben

törekvése, hogy leleplezze a rendõrfõnököt, és feltárja, mennyire korrumpálta a rendõrsbizonytalan, labilis a hatalma, mennyire szétesõfélben van, de a legfontosabb az, hogy a Tina von Lambert ellen elkövetett bûntény kapcsán rámutasson a rendõrfõnök alkalmatnek érdekében mindent megtett F. további nyomozásának elõsegítésére, amelyet F.-nek tery új stábbal kellene folytatnia, amelyet õ bocsát a rendelkezésére, nehogy a rendõrfõnöon; F. régi stábja pedig hazautazik, ez ügyben már megtette a szükséges lépéseket, utasgfelelõ embereket; a szálló személyzete is az õ megbízásából dolgozik; F. szerepét - tiaz egyik barátnõje alakítja majd, ezzel kitárta az ajtót, és egy fiatal nõ lépett a szokárcsak F., farmerkosztümöt viselt, és egy olyan rõt színû bunda volt a vállára vetve, on Lamberté; ettõl F.-nek kétségei támadtak, megkérdezte hát, hogy nem inkább parancsra kérésre kell tovább kutatnia a szerencsétlenül járt Tina von Lambert után, mely kérdészt kapta, hogy F. maga vállalta el von Lambert megbízását, õ pedig mint a titkosszolgál kötelességének tartja F. támogatását, majd hozzátette, hogy új szálláshelyre viteti F.

fogva semmitõl sem kell tartania, mert a védelmét élvezi, de jobb volna stábjával, a skében a lehetõ legszûkszavúbban, mégis közölni a helyzet alakulását, ezzel a titkosszolott, s kikísérte a fiatal nõt is, aki csupán annyi hasonlatosságot árult el F.-fel, hog lehetett kizárni annak a lehetõségét, hogy messzirõl esetleg összetéveszthetik õket.

12Az operatõr már ágyban volt, amikor F. felcsörgette telefonon; pizsamában ment hát át Fakit csomagolás közben talált szobájában; szó nélkül végighallgatta F. beszámolóját, amdt ki, még a titkosszolgálat fõnökének tanácsa sem, hogy stábjával kizárólag a legszüks a férfi csak a beszámoló után töltött magának egy whiskyt, amit azonban elfelejtett meeltûnõdött, és végül azt mondta, hogy F. csapdába esett: Tina von Lambert rõt színû bunségbõl, hanem csalétekként került a vakárushoz az óvárosba, igen kevés, talán csak egy ik, a másik nõ megjelenése a bundában gondosan elõkészített tervrõl árulkodik, számolta

F. elmegy az óvárosba, és az olcsó szoknyák között megakad a szeme a rõt színû bundán,e F. alteregója számára sok idõbe kerülhetett; azt még megérti, hogy a titkosszolgálat lanná akarja tenni a rendõrfõnököt, azt azonban már képtelen felfogni, miért használja et, és minek csap akkora hûhót; valami másról lehet itt szó, Tina von Lambertet nem val szeszély, hanem a halálával összefüggésben álló, határozott indíték vezérelte ebbe az olvasta von Lambert könyvét a terrorizmusról, amelyben a pszichiáter két oldalt szentel arab ellenállóknak, és óvakodik terroristáknak nevezni õket, persze hangsúlyozva, hogys lehetnek bûnözõk, akik nem terroristák, miként például Auschwitz sem a terroristák, h hivatalnokok mûve volt; kizárt, hogy ezért a könyvért gyilkolták volna meg von Lambertségét; de a titkosszolgálat fõnöke is elhallgatta a lényeget, F.-et tõrbe csalták, és m



ud visszatáncolni; mindenesetre felelõtlenség volt õt, az operatõrt is beavatni az ügybek után fölöttébb csodálkozna, ha a titkosszolgálat fõnöke futni hagyná a stábot, kívánk szerencsét, ahogyan õ is minden jót kíván F.-nek, ezzel átölelte az asszonyt, és anélzányúlt volna a whiskyjéhez, amire még nem volt példa, távozott, F.nek pedig az az érzéhogy soha többé nem látja viszont az operatõrt, és megint eszébe jutott a mûterem, de mizonyos volt benne, hogy nõi lépteket hallott a háta mögött, majd dühösen felhajtotta at, folytatta a csomagolást, végezetül bezárta a bõröndöt, farmerkosztümje fölé kanyarítjd egy szállodai szolgára a legkevésbé sem emlékeztetõ londiner elvette F. csomagját, éonyt a szálloda hátsó kijáratán át egy terepjáróhoz vezette, amelyben két burnuszos férn át, eleinte egy széles mûúton, majd egy poros mellékútra kanyarodva - amennyire a holküli éjszakában kivehetõ volt -, egy vadregényes szoroson át, hófödte síkok és köves do meredélyeken föl s le a hegyekbe hajtottak, egy meghatározhatatlan, a beköszöntõ pirkayében felcsillanó épületfélénél megálltak, s a terepjáróról leszállva az épületrõl kideda; a bejárat felett egy GRAND HOTEL MARÉCHAL LYAUTEY feliratú cégér himbálózott a jege, s miután az egyetlen villanykörtével gyéren megvilágított földszinten senki nem jelen hívásukra, az egyik férfi felvezette F.-et az elsõ emeletre, határozottan benyitott azyik szobába, a bõröndöt letette a padlóra, és F. a nyers bánásmódon ámuldozva csak annyogy a férfi lekocog a lépcsõn, majd a terepjáró elzúg, nyilván vissza M.-be; F. ezután körülnézett a szobában: a mennyezetrõl csupasz villanykörte lógott, a fürdõben nem mûkö tapéta cafatokban a falon, és a szoba bútorzatát egyetlenegy rozoga szék és egy friss l megvetett tábori ágy képezte; a lenti bejárati ajtót megállás nélkül csapkodta a széls hallotta az ajtócsapkodást.

13

F. délben ébredt fel, talán azért ilyen késõn, mert idõközben megszûnt az ajtócsapkodásami annyira mocskos volt, hogy a fény csak bágyadtan szûrõdött be rajta, bozótos, hasadta, köves terepet pillantott meg: a távolban meredek hegygerinc húzódott, melynek jégfa és szakadékai közé a csúcsot eltakaró s a napfényben fortyogó felhõ szorult - sivár vibenne a kérdés, hogy minek ide ez a szálló, ahová elhozták, s ami valamikor régen mûköds mûködik, noha szállodának már alig-alig nevezhetõ; beburkolózva rõt bundájába - csontolt - lement a falépcsõn, és egy lelket sem talált odalent; kiáltott, de az egykor hallmûködõ, lepusztult szoba üres volt, meg a konyha is, aztán az egyik félreesõ szobából vsoszogott egy öregasszony, és a hall ajtajában megtorpanva rémülten meredt F.-re, majd zketõ kézzel a bundára mutatott és megszólalt: "ez az õ kabátja, az õ kabátja" - hajtog olyannyira megzavarodva, hogy amint F. elindult felé, visszahátrált a szobába, amely eykor minden bizonnyal étkezõül szolgált, és az ebédlõasztal, valamint néhány szék mögöttal a falnak feszült, és rettegve várta F. közeledését, aki az asszony meg nyugtatására

tt szándékával, hogy odamegy hozzá; megállt a siralmas helyiségben, amelynek egyetlen dy francia generális, feltehetõen Lyautey marsall óriási, bekeretezett, alaposan megsárg képmása volt, és megkérdezte franciául, reggelizhetne-e, amire az öregasszony heves ból felelt, F.-hez lépett, kézen fogta és kivonszolta egy teraszra, ahol a ház falához rö, valamikor narancsszínû, megtépázott napernyõ alatt megterített asztalon reggeli fogadmit az öregasszony készített elõ, és amint F., aki szobájából egy szakadékos, bozótos kt, leült az asztalhoz, most egy lankás, még zöldellõ dombot pillantott meg, amelyhez tögyre kisebb domb csapódott taréjosan, ahogyan a hullámok törnek meg a vízparton, és a t sárgásfehéren megcsillant a végtelen homoktenger, a látóhatáron pedig mintha valami fe - talán az Al-Hakim-rom volt - fedezett volna föl; hûvös szél fújt, és F. örült, hogy bundába, amit az öregasszony újra meg újra szemügyre vett, a reggelizõ F. mellett ácsorintha õrködni akarna fölötte; félénk gyengédséggel meg is simogatott, a reggelizõ kérdéy ismerte-e Tina von Lambertet, megrázkódott és újra összezavarodott, ugyanis egyre csa

z asszony nevét dadogta - "Tina, Tina, Tina" -, majd a kabátra bökött, és megkérdezte FTina barátnõje-e, s miután F. igennel válaszolt, az öregasszony izgalomtól elfúló hangomondatokban elmesélte, már amennyire F. kivehette a szavaiból, hogy Tina egyedül - az "gyedül" szót többször is megismételte - érkezett egy bérelt autón, aztán a kocsiról is amit érthetetlenül, meg hogy Tina három hónapra bérelt szobát, és bejárta a vidéket, elegészen a nagy homoksivatagig, sõt még a fekete kõig is - bizonyára a romra gondolt -, szer aztán nem jött vissza többé, de õ, az öregasszony, tudja, de hogy mit tudott, azt érthetetlenül hadarta el, hogy F. nem értette meg, bármennyire is igyekezett kihámozni elkezdett, megismételt és megszakított mondatok értelmét, aztán az öregasszony hirtelelgatott, bizalmatlanná vált, újra rámeredt a rõt színû bundára, F. pedig, miközben befe



lijét, úgy érezte, az asszony szívesen kérdezne tõle valamit, de nincs hozzá bátorsága,ttan és durván azt mondta, hogy Tina nem térhet vissza többé, mert meghalt; a hírt az ay eleinte közömbösen fogadta, mintha fel sem fogta volna, aztán - F. lassan ráébredt, hségbeesésében - bambán elvigyorodott és magában vihogott, mire F. vállon ragadta, és fevezesse abba a szobába, amelyet Tina bérelt, de az öregasszony csak motyogott valamit, és mivel eközben is vihogott, motyogása olyasféleképpen hangzott, hogy "legfelül", majzokogásba tört ki, amivel F. már nem törõdött, a második emeleten talált ugyanis egy, aapotban lévõ szobát, ami Tina von Lamberté lehetett; a szobát a szálló stílusától eltértjellemezte, ami meglepte F.-et: széles ágy, rajta meghatározhatatlan színû, kopott pap, kandalló, amit láthatóan még soha nem használtak, rajta néhány Jules Verne-kötet, fölsak Lyautey marsall megsárgult képmása, régi szekreter, alaposan megrongálódott csempéza, a fürdõkádban rozsdafoltok, kopott bársonyfüggöny, a messzi homoksivatagra nézõ balky F. kilépett a balkonra, mintegy százméternyire a sivatag irányában egy kis építmény meltûnt hirtelen, aztán kis idõ múlva újra felbukkant: egy látcsövezõ férfifej volt, amielenül Tina kétszer aláhúzott megjegyzése - "megfigyelnek" - jutott eszébe, és amikor vnt a szobába, az öregasszony-mintha magától értetõdõ volna-már ott állt F. bõröndjével,hozott ágynemût is, erre F. ingerülten megkérdezte, telefonálhatna-e, és miután az asszdszintre irányította, a konyha melletti sötét folyosón meg is találta a készüléket, és volt benne, hogy nem sikerül kapcsolatot teremtenie a külvilággal, eltökélte, hogy megka lehetetlent és felhívja D.-t, a logikust; leemelte hát a kagylót az öreg készülék vilefon valóban süket volt, bizonyára a titkosszolgálat fõnökének óvintézkedése folytán, hde, ahol Tina von Lambert is megfordult; hirtelen mégis gyanúsnak találta a titkosszolgálat fõnökének indokait, mindenekelõtt azért, mert nem tudta elképzelni, mi késztette arra, hogy egy kocsival száguldozzon a sivatagban, ahogyan az öregasszony mesélte, ezé

t aztán elõször a balkonajtóban a padlóra telepedve, késõbb az ágyban a mennyezetre mergyetlen biztos pontból, Tina naplójából kiindulva újra és újra megpróbálta rekonstruálnmbert sorsát, és megkísérelte végig játszani az összes lehetõséget, amíg el nem jutott omig, Tina sakáloktól szétmarcangolt teteméig, de nem talált meggyõzõ magyarázatot, mery Tina, von Lambert szavaival élve, "azon nyomban" elhagyta a házat, menekülésre engedet következtetni, Tina viszont nem menekülõként, hanem határozott céllal érkezett ebbe aa, és úgy viselkedett, mint egy titok nyomában járó újságíró, márpedig Tina nem volt új nem zárható ki valamiféle szerelmi história, bár semmi nem is bizonyítja; F. késõbb úg házból, hogy nem talált megoldást; a hegyhát fölött megnövekedett a felhõ és lassan ködig azon az úton indult el, amelyen idefelé jött, és hamarosan egy fennsíkra ért, ahol lágazott, majd egy félóra múlva az az út is elágazott, amelynek az imént nekivágott, ígordult, és a szállóhoz érve sokáig álldogált a magányos ház elõtt, ami értelmetlenül ál-be csapódó ajtajával, fölötte a GRAND HOTEL MARÉCHAL LYAUTEY feliratú cégérrel és a cé

kmélyedéssel, az egyetlennel, amit a valaha fehér s most a szürke minden árnyalatát feltató házfalba vágtak, mely szürkeség magába olvasztotta a színskála valamennyi színét, most nézett ki úgy - ahogy F. ott állt elõtte és elnézte a házat meg az ablakot, mely mbája volt -, mintha az õsidõkben óriások okádták volna le, hanem már órákkal ezelõtt isett a házból, és végeredményben már tudta, miként tudta korábban is, hogy figyelik, mégnem látott is, aki figyelte volna; és amikor a napkorong olyan sebesen, mintha zuhanna, hirtelen lebukott a távoli homoksivatag mögött, és beköszöntött a szürkület, melybehatalmas felhõtömb legfölsõ rétegei vöröslöttek izzó homokként, õ belépett az épületbe; képe alatt már megterítették és feltálalták az ételt: egy tál vörös szószban bárányhús vörösbor, de az öregasszony nem volt sehol; F. evett egy falatot és ivott egy korty bot, azután felment a szobájába, amelyben Tina von Lambert is lakott, kilépett a balkonra és az az érzése támadt, hogy mégiscsak távoli mennydörgés lehetett, amit vacsorázás kö felhõ idõközben eltávolodott, és az égen csillagok ragyogtak, és a messzi látóhatár fe

szfényt pillantott meg, és felvillant valami, mintha vihar lett volna és mégsem; mindene rátelepedett a meghatározhatatlan, távoli dörgés, és ekkor megint úgy érezte, mintha uló homályból figyelnék, majd immár fürdõköntösében, melyben aludni is szokott, visszatszonyattal szemlélte a rozsdás fürdõkádat, és ekkor egy közeledõ autó hangjára lett figtó megállás nélkül elhajtott, aztán kisvártatva egy újabb kocsi érkezett, megállt, valaintha be is jött volna a házba, és onnan kiabálta volna, hogy van-e bent valaki, aztán ndult felfelé a lépcsõn az elsõ emeletre és tovább kiabált: "halló, halló", mire F. a re fölé kanyarítva elindult lefelé, és egy felfelé igyekvõ, kék kordnadrágot, sportcipõtt viselõ szalmaszõke fiatalemberrel találkozott, aki csodálkozó kék szemmel meredt F.-rt dadogta: "hál' istennek, hál' istennek", F. kérdésére pedig, ugyan miért hálálkodik,



viharzott a lépcsõn, átölelte az asszonyt, és azt ordította, azért, mert él, nemhiába, fõnökének, sõt fogadott is vele, hogy még életben van, és tessék, most itt találja, ezt a lépcsõn, le egészen a földszintre, és amikor F. a nyomában leért a hallig, a szalmadöket cipelt befelé, ami F.-et arra engedte következtetni, hogy nyilván a megígért operehet szó, amit meg is kérdezett, mire a férfi azt felelte: "eltalálta", és már hozta ismeráját, amit a bejárat elõtt parkoló kocsiból - egy VW-buszból - vett elõ, ahogyan F. ajtón át megfigyelhette, majd a felvevõgéppel bíbelõdve elmondta, hogy a készüléket éja használni, mert speciális optikával van felszerelve, egyébként F. tudósításai fantaszmely megjegyzéstõl F. meghökkent, és azt kérdezte a férfitól, nem kívánna-e bemutatkoznférfi elvörösödött és kinyögte, hogy Björn Olsennek hívják, különben nyugodtan beszélheek a vigyorgó törpe jutott az eszébe, amint a falnál áll és szívja, majd eltapossa cigazeroskad, és azt felelte, nem beszél dánul, a férfi nyilván összetéveszti valakivel, min kis híján kiejtette kezébõl a kamerát, és toporzékolva és egyfolytában azt üvöltve, haz lehetetlen, hiszen rõt színû bundában van", visszavitte a gépet és bõröndjeit a buszmászott maga is és elszáguldott, nem vissza M. felé, hanem a hegység irányába; és aminta szobájába, a házat robbanás rázta meg, aztán minden elcsöndesedett, sõt a balkonra lésem észlelt, és a kápráztató fény is kialudt a messzi homoksivatagban, egyedül a csillaettek fenyegetõen, úgyhogy visszament a szobába, és behúzta a kopottas bársonyfüggönyt,illantása a szekreterre tévedt, ami nem volt bezárva és üres volt, és ekkor vette csak z írószekrény mellett álló papírkosarat, benne egy összegyûrt cédulával, amit kibontott cédula ismeretlen kéztõl származó szöveget tartalmazott, nyilván valami idézetet, mertdézõjelben volt, és mivel valamilyen északi nyelven írták, nem értette, de a rá jellemz leült a szekreterhez, lehajtotta az ajtaját, és megpróbálta lefordítani a szöveget, bás szavak, mint például "edderkop", "tomt rum" vagy "fodfaeste", nem kis fejtörést okozt

k neki; éjfél volt, amikor úgy gondolta, sikerült megfejtenie az idézetet: "Mi jön még,znak az idegen (fremtiden) korok? Nem tudom, semmit nem is sejtek. Ha egy keresztes pók (edderkop?) egy szilárd pontról konzekvenciáiba veti magát, örökösen üres teret) lát maga elõtt, amelyben nem tudja megvetni a lábát (fodfaeste?), bárhogyan ficánkol elem is ez történik, örökösen üres tér (tomt rum?) tátong elõttem, mögöttem (bag) lévõ lõre. Fonák (bagvendt) és rejtélyes (raedsomt?) ez az élet, elviselhetetlen."

14Amikor másnap kora reggel a rõt színû bundába burkolózva, s azzal az elhatározással, hoi után a hegy felé veszi útját, mivel a dán távozását követõ robbanás nem hagyta nyugodpedig csak fokozta, hogy talán az idézet is valamiféle rejtjeles üzenetet tartalmaz, szbájából lement a teraszra, a titkosszolgálat fõnökét pillantotta meg, aki fehér öltönybkete sállal, keret nélküli szemüvege helyett masszív keretes napszemüvegben az asztalná

lizett, s felemelkedve helyérõl arra kérte F.-et, tartson vele, kávét töltött az asszonroissant-nal kínálta, amit M. európai negyedébõl szerzett be F. számára, sajnálkozott a szállás miatt, majd miután megreggeliztek, F. elé tett egy bulvárlapot, címoldalán a fló, ragyogó Tina von Lambert képével, alatta a felirattal: a szenzációs temetés után a szenzációs visszatérése, a híres pszichiáter felesége depressziós állapotban az elhunyt bujkált, útlevelét és rõt színû bundáját ellopták, ezért tévesztették össze azzal az a-Hakim-romnál meggyilkoltak, most már tehát nemcsak a gyilkos személyét, hanem a meggyiltét is rejtély fedi; ekkor F. a megrökönyödéstõl elsápadva az asztalra dobta az újságott valami sántít, az egész história túlságosan banális, és úgy érezte, értelmetlen kala és felsült, ettõl kis híján könnyekre fakadt, de a titkosszolgálat fõnöke halálos nyug kényszerítette, a férfi ráadásul azt is elárulta, hogy a történetben a lopás nem stimmy Jytte Sörensen nevû dán újságírónõ barátnõje volt, akinek odaadta az útlevelét és a bhasson az országba; ez a felvilágosítás elgondolkoztatta F.-et, és miközben a férfi úja

al kínálta, F. megkérdezte, honnan származik ez az információ, amire a férfi azt felelt kihallgatta a dán újságírónõt, aki mindent beismert, arra a kérdésre pedig, miért gyil újságírónõt, rálehelt a napszemüvegére, megtörölte, és azt válaszolta, ezt már õ sem tb energikus személyiség volt, F. sok mindenben emlékezteti rá, mindazonáltal nem tudotti, mi lehetett Sörensen célja a személycserével, és mivel a rendõrfõnököt is sikerült rta okát annak, hogy közbeavatkozzék és szélnek eressze a nõt a hamis útlevelével meg a és már csak ezért is sajnálja, hogy ilyen rettenetes véget ért, mert ha a nõ beavatta titkába, minden másképp végzõdik; különben az összegyûrt idézet a papírkosárban, amelyelolvasott, egy Kierkegaard-idézet a Vagy-Vagy-ból, bár eleinte õ is rejtjeles üzenetrendolt, de aztán bevont egy szakértõt, és immár meggyõzõdése, hogy segélykérést tartalma



idáig tudta figyelni, itt azonban nyomát vesztette, és reméli, hogy a germán daliára emtõ fiatalember több szerencsével járt, mint honfitársnõje; ha minden igaz, mindketten eltûnést keltõ tudósításairól ismert dán televíziós magántársaság megbízásából jöttek eba rõt bundájában és nem annak a személynek a szerepében, akiében idáig hitte magát, feyekbe, sõt még a sivatagba is bemerészkedik, akkor õ nem tud segíteni rajta; a stáb, aml akart hajtani neki, megtagadta az együttmûködést F.-fel, és sajnos nem engedhette ki igazi csoportját sem az országból, F. ugyanis, figyelmeztetése ellenére, szerencsétlen sokat fecsegett, és ez a lepusztult szálló az utolsó, valamelyest még ellenõrizhetõ potán a senki földje következik, amelynek határait nemzetközi jogilag még nem állapítottáenesetre készséggel elviszi innen F.-et, mire az asszony, miután kért egy cigarettát, ai pedig tûzzel is megkínálta, azt felelte - õ mégis inkább nekivág.

15Amikor a rõt színû bundában elhagyta a házat, már semmi nem árulkodott a titkosszolgálaatásáról és az öregasszony jelenlétérõl; mintha az egész ház kihalt volna, a GRAND HOTETEY feliratú cégér alatt ki-be csapódott a bejárati ajtó, és F. úgy érezte, mintha egy lmbe csöppent volna vállra vetett táskával, kezében bõrönddel elindult a végtelen puszt az úton, amelyen a dán fiatalember is járt, és sejtelme sem volt róla, hová visz az úten meggondolatlanul, makacsul és esztelenül elindult a hegy felé - csúcsait még mindig hõ borította -, és közben a D.-vel, a logikussal folytatott beszélgetésre gondolt, hogy is alkotott magának képet õ, F., Tina von Lambertrõl pusztán csak azért, hogy csináljoit, és hogy a semmittevést elkerülendõ lépett akcióba; most viszont, miután kiderült a nem egyéb fantáziaszüleménynél és egy banális házassági történetet takar, és egy ismerea körvonalazódott elõtte, akirõl idáig sejtelme sem volt, és akinek a kabátját hordja m

iszont eredetileg Tináé volt, nos, most ennek a másik asszonynak, a dán újságírónõnek aagát, mindenekelõtt talán a Kierkegaard-idézet miatt, mert õ is éppolyan gyámoltalannakagát, mint a tátongó ûrbe zuhanó pók, és ez a felhõtömböt átszakító, fortyogó, kíméletl hegyoldalakon kanyargó, különös formájú sziklák közt furakodó poros, köves út, melyen z életének konzekvenciája; mindig szabad elhatározásból cselekedett, életében akkor hab, amikor Otto von Lambert felkérte, látogatná meg stábjával; és amikor mégis elment hozadta a megbízást, és most akarata ellenére bõröndjével a kezében úgy ballag ezen az útolenegy autó sem jár, mint egy stopos; és ekkor hirtelen belebotlott Björn Olsen meztele holttestébe; úgy tetszett, a férfi még mindig mosolyog, ugyanúgy, mint elõször, amikorlantotta a lépcsõ alján, de most fehér por borította, amitõl inkább szoborra emlékeztetsem holttestre; kordnadrágja, sportcipõje meg bélelt dzsekije ott hevert az anyag közötamelyet kerek pléhdobozokban hozott magával, a dobozokat a robbanás szétvetette, szétsz s a filmszalagok úgy buggyantak elõ belõlük, mint megannyi fekete bél, és az iszonyú z

terében ott állt a belülrõl felrobbantott VW-busz, egy groteszk lemez- és acélkupac, al, kerék és üvegszilánk alkotta kusza cafathalmaz, melynek láttán F. kõvé meredt, és csam mellett és nézte a holttestet, a filmtekercseket, a nadrágot, az antennacsonkon zászl lobogó alsónadrágot - a részleteket csak lassanként regisztrálta -, látta a busz roncsmány maradványát markoló dán férfi tõbõl leszakított kezét, és mégsem érezte valóságosnlami, valahogyan valótlannak tûnt a valóság, valamiféle zaj zavarta, amire csak most filt föl, pedig már akkor is hallatszott, amikor a hullába botlott, s ahogyan a zümmögõ hrányába nézett, egy mocskos fehér vászonruhás, nagydarab, hórihorgas, imbolygó férfit peg, aki õt filmezte, és intett neki, aztán tovább filmezte, majd a holttesten átkecmere kamerájával odabicegett hozzá, megállt mellette, és az õ, F. szemszögébõl filmezte a ten azt kérdezte, mikor teszi már le F. azt az átkozott bõröndöt, aztán a felvevõgépet úva odébb sántikált; erre az asszony hátrálni kezdett, mert a férfi részegnek látszott, ogy kicsoda és mit akar, mire a férfi közelebb bicegett hozzá, leeresztette kameráját,

mondta, Polüfémosznak hívják, az eredeti nevét már rég elfeledte, de nem is érdekes, éslitikai helyzetét tekintve érthetõ, hogy nem jelentkezett, amikor a titkosszolgálat opeatõrt keresett F. mellé, mert túlságosan kockázatos volna F. mellett dolgozni, amit a rség tud, azt tudja a titkosszolgálat is, és amit pedig a titkosszolgálat tud, azzal tistában van a hadsereg, képtelenség bármit is titokban tartani, ezért õ inkább észrevétleet, tudja ugyanis, hogy F. mit keres, a titkosszolgálat fõnöke elmondta minden operatõrek, márpedig az ország csak úgy nyüzsög az operatõröktõl; F. meg akarja találni és leherja leplezni a dán nõ gyilkosát, ezért hordja a rõt bundát; szerinte ez óriási, és késõvetíteni F.-nek a róla, mármint F.-rõl készített filmjeit, melyeket nemcsak a "Grand Hoaréchal Lyautey"-nek nevezett lezüllött kõhalmazban való tartózkodása óta készített, ha



korábban is, amikor például megtalálta és megvásárolta a rõt színû bundát a vaktól az óetet egyébként nyilván mások is felvették, mert nemcsak õt érdekli F. vállalkozása, mosik a ködön is áthatoló teleobjektívekkel; mindez csak úgy ömlött az óriás szájából, egy fogú üregbõl, az apró perzselõ szemû, szikár, barázdált arcból, egy mocskos, összekentla fölött szétterpesztett lábbal álló, bicegõ férfi ábrázatából, aki videokamerájával m, s amikor F. megkérdezte, mit akar tõle tulajdonképpen, azt felelte, cserét ajánlana; a a kérdésre pedig, miféle cserére gondol, azt mondta, hogy mindig is csodálta F. portrjeit, s leghõbb vágya, hogy készíthessen róla egy portréfilmet, egyébként Sörensent, a ezte, és mivel F.-et érdekli a dán újságírónõ sorsa, az F.-rõl tervezett portréért cserkészített filmjeit, a videokazettát át tudja venni hagyományos filmre is; Sörensen egy nyomára bukkant, s íme itt az alkalom, hogy F. kövesse a nyomot, õ kész volna vele felesni a sivatagnak azt a részét, ahová Sörensen is elvetõdött, F. megfigyelõi közül még zkedett el odáig, de õbenne megbízhat F., bizonyos körökben a legrettenthetetlenebb opeként tartják számon, még ha ezekben a körökben gazdasági és politikai okokból nem neveznem vetítik filmjeit, de ezeket az okokat nem kívánja taglalni a dán fiatalember holttete iránt érzett kegyeletbõl, aki különben ugyancsak ezen okoknak esett áldozatul.

16Nem várva választ, visszasántikált a buszhoz, miközben F.-nek egyre inkább az volt a be, hogy a férfi részeg, és amikor eltûnt a busz mögött, F. tudta, hogy újabb hibát fog ee ha ki akarja deríteni a dán újságírónõ sorsát, a magát Polüfémosznak nevezõ férfira knem is bizalomgerjesztõ, s nyilván éppúgy figyelik, mint õt, sõt õt talán csak a férfi lik; sakkbábunak érezte magát, amit ide-oda tologatnak, de vonakodva mégis átlépett a hsten, megkerülte a buszroncsot, és leült a testközelben valóban whiskytõl bûzlõ férfi m

em ok nélkül, mert az út pokoli volt - azt tanácsolta neki, kapcsolja be a biztonsági öazután porfelhõt kavarva száguldottak lefelé a hegygerincen a fortyogó felhõtömb irányá lecsúsztak az útpadkára, hogy csak úgy röpködtek a kövek a szakadékba; késõbb még merearokon vezetõ úton haladtak, a részeg férfi idõnként elnézte a kanyarokat, és nyílegyentt lefelé a masszív jármûvel, ezalatt az üléshez szíjazott F. lábát elõrefeszítve alig egygerincrõl, melyen végigsöpörtek, meg az elõttük elterülõ és egyre közeledõ füves sík, nyulakat, nyílként tovasikló kígyókat és egyéb állatokat felriasztva robogtak a feketelhõ borította kõsivatagba, és amikor a madarak elmaradtak mögöttük, tûzõ napfénybe merukat, mígnem egy marsbéli tájra emlékeztetõ sík közepén elterülõ lapos romhalmaz elõtt kavarva maga mögött hirtelen megállt; a különös hatást talán a vidék árasztotta fény oomhalmaz bocsátott ki, bár valami furcsa, részben fémes-rozsdás, részben sziklaszerû anotta, amelybõl óriási, hajlított fémalakzatok, ormótlan acélszilánkok és tüskék meredezulykolták volna bele õket a romhalmazba; F. azonban alig nézhetett körül, amint a porfe

lült, mert a terepjáró süllyedni kezdett, és a fejük fölött összecsukódott egy tetõ, ésk egy föld alatti garázsban találta magát, kérdésére pedig, hogy hol van, a férfi értheletet adott, aztán felcsapódott egy vasajtó, majd újabb felcsapódó vasajtókon át a férfladva, részben pincére, részben mûteremre emlékeztetõ helyiségeken bicegett végig, melyait apró fényképek borították, mintha abszurd módon filmtekercseket vagdostak volna felkákra; asztalokon és székeken fotóalbumok tornyosultak vad összevisszaságban, kilõtt tagyméretû felvételei, közöttük telefirkált papírlapok, filmtekercsek, állványok, amelyekak, filmmaradványokkal teli szemétkosarak, aztán egy fotólabor következett diákkal zsúfozokkal, majd egy vetítõterem és egy folyosó, melyen a férfi F.-et a részegségtõl bukdáegve, imbolyogva egy ablak nélküli helyiségbe vezette, melynek falait fotókkal tûzdeltée; a szecessziós ággyal és ugyanilyen stílusú asztalkával berendezett szoba mellett vécozó is volt, mert - ahogy a férfi nehézkesen forgó nyelvvel elmondta - ez volt a vendégba, majd a cellába bizalmatlanul beljebb lépõ F.-et magára hagyva a folyosó falának tám

tt, és amikor F. megfordult, a szoba ajtaja becsapódott.

17F.-ben lassanként tudatosodott csak, hogy azóta fél, amióta megérkezett a föld alatti le, és ennek a felismerésnek köszönhette, hogy nem vesztette el a fejét, hanem a lehetõ erûbben viselkedett; nem törõdött a zárt ajtóval, nem vett tudomást a félelmérõl, lehevcessziós ágyra, és elgondolkozott azon, kicsoda vajon ez a Polüfémosz - nem hallott mégn becenevû operatõrrõl - na és mi célt szolgál ez a nyilván hatalmas költséggel létrehoos létesítmény, és ki építtethette, és mit jelentenek az óriási roncsok a létesítmény kogyan értse a különös ajánlatot, cserélné el portréját Jytte Sörensenére; és miközben e



ejében, elszenderedett, s amikor hirtelen felriadt, úgy tûnt neki, mintha megrázkódtak na a falak és az ágy is beleremegett volna, de ezt nyilván csak álmodta; majd akaratlanl és növekvõ iszonyattal nézegetni kezdte a Björn Olsen felrobbantását ábrázoló fotókata elképzelhetetlenül tökéletes technikával készültek: az elsõ képen a V W-busz körvonala másodikon, körülbelül a kuplung tájékán, egy fehér kis golyó jelent meg, ami a követkre nagyobb lett, a képsorozaton a busz egyszerre vált áttetszõvé, deformálódott és szakeszéjjel, látni lehetett azt is, ahogy a detonáció következtében Olsen kirepül az ülésbkülönbözõ fázisainak kísérteties hatását pedig csak fokozta, hogy Olsen, miközben a levt és a kormánykereket markoló jobb keze leszakadt karjáról, mintha fütyörészett volna; e a rettenetes fotók láttán F. felugrott az ágyról, és ösztönösen az ajtóhoz menekült, inyílt, de - noha nagyon örült, hogy sikerült kijutnia a börtöncellának érzett szobábólki a kihalt folyosóra, megtorpant, mert csapdát szimatolt; valahol egy vasajtót döngettk, és ahogy elindult a hang irányába, az ajtók felemelkedtek elõtte; végigment az ismeriségeken, tétova léptekkel újabb és újabb folyosókon, hálótermeken, mûszaki helyiségekeyek berendezései között nem ismerte ki magát; de hová tûntek az emberek ebbõl a nyilványre tervezett létesítménybõl; lépésrõl lépésre fenyegetõbbnek érezte helyzetét; bizonyá, ezért hagyják szabadon járkálni, Polüfémosz bizonyára figyeli, egyre közelebbrõl - ilelrõl, hol távolabbról - hallotta a dörömbölést, és egy folyosó végén hirtelen egy vasa, amelyet belülrõl vertek, sõt idõnként mintha vállal is nekirugaszkodtak volna; az ajtzárjában kulcs volt, és F. már majdnem elfordította, amikor az a gondolata támadt, hogyPolüfémosz van bent - a férfi részeg volt, amikor olyan furcsán elbúcsúzott tõle, mert -et bámulta, hirtelen elváltozott a tekintete, és úgy nézett rá, mintha F. levegõ volnaetséges, hogy beszorult a zár, és véletlenül bezárta magát, persze más is becsukhatta, óriási létesítmény talán mégsem olyan lakatlan, mint amilyennek látszik, és vajon miér

e minden ajtó; F. Polüfémosz nevét kiáltozta, de csak dörömbölés és ajtódöngetés volt afigyelik, talán szabad - vissza akart futni a cellájába, de eltévedt, aztán belépett eg szobába, amit elõször az övének gondolt, de rájött, hogy mégsem az, végül mégiscsak meobáját, átvetette vállán a táskáját, s a folytonos dörömbölés közepette végigrohant a fmegtalálta a garázsajtót, az oldalt siklott, a terepjáró útra készen fogadta, beszállt a mûszerfalon a szokásos berendezések mellett felfedezett két gombot, az egyiken felfe a másikon lefelé mutatott a nyíl, megnyomta a "fel" jelzésû gombot, ekkor szétnyílt a et, a terepjáró felemelkedett, és F. hirtelen kint volt a szabadban, feje fölött az égb az égbolton mint szétszórt lándzsahegyek, egy vakító szikra hosszú árnyai, aztán a szi, a föld egyszerre hátrabillent, a vörös fénycsík elkeskenyedett a látóhatáron, F. egy kában volt, és a szörny szája becsukódott; F. ilyennek látta az éjszaka beálltát, ahogys az árnyék sötétséggé alakult át, és a sötétben hirtelen fölragyogtak a csillagok, és tt elõtte, hogy a szabadság az a kelepce, amibe bele kellene sétálnia, leeresztette hát

terepjárót, a mennyezet összecsukódott, az ajtódöngetés megszûnt, õ visszasietett a celz ágyra vetette magát, a távolban, és mégis mintha a közelben történt volna, sivítva belrobbant valami, hogy minden beleremegett, táncolt az ágy meg a szék, és F. lehunyta szmét, és nem tudta, de nem is érdekelte, mennyi ideig feküdt így, s hogy elveszítette-e az eszméletét; és amikor újra felnézett, Polüfémosz állt elõtte.

18Letette az asszony bõröndjét az ágy mellé, most józan volt és frissen borotvált, tiszta viselt fekete inggel; fél tizenegy, mondta, és már régóta keresi F.-et, aki az éjszakaván eltévesztette a lakosztályát, mert nem a sajátjában aludt, bizonyára a földrengés rel, a reggeli különben már várt rájuk; ezzel kibicegett, és az ajtó becsukódott mögöttelkelt az ágyról, pontosabban egy díványról; a fotók a faIon egy tank felrobbanásának kürázolták, a toronylövész bennégett, elszenesedett teteme kicsavarodva meredt az ég felé

nyitotta a bõröndjét, levetkõzött, lezuhanyozott, majd tiszta farmerruhába bújt, és amitotta az ajtót, újra meghallotta a távoli dübörgést meg a dörömbölést az ajtón, aztán cltévedt, de hamarosan ismerõs helyiségek következtek, az egyikben egy asztal állt, émelrakták a fotókat és papírokat, az asztalon kenyér, egy tálcán felszeletelt császárszalogy kancsó víz, konzervdoboz, vizespoharak, aztán, mintha állatokat etetett volna, kezébbádogtállal, bebicegett Polüfémosz, felszabadított egy fotóalbumokkal megpakolt széket,gy másikat is, és F. Leült, a férfi pedig egy zsebkéssel felszeletelte a kenyeret, és ate F.-et, szolgálná ki magát, mire F. teát töltött, elvett egy szelet kenyeret, császár ekkor hirtelen éhséget érzett; a férfi fehér port szórt egy pohárba és vizet töltött r tejporos vizet iszik - és elnézést kér tegnapi részegségéért, de az utóbbi idõben soka



ej szörnyû -, nem földrengés volt éjjel, vetette közbe F., nem, nem az volt, felelte a miközben megint vizet öntött a tejporhoz, majd megjegyezte, hogy ideje volna immár felvlágosítani F.-et, hogy miféle históriába csöppent, ugyanis valószínûleg nem tudja, mi zn az országban - és most, ahogy beszélt, egészen más embernek látszott, mint akkor, ami. a felrobbant VW-busznál megismerte: volt benne valami gunyoros és fölényes; a rendõrf és a titkosszolgálat fõnökének hatalmi harcával F. nyilván tisztában van, mondta, és a, hogy az elõbbi államcsínyre készül, az utóbbi pedig megpróbálja ebben megakadályozni, érdekek is beleszólnak a játékba, az ország ugyanis, amelyet F. véleménye szerint enyhnyelmûen felkeresett, nemcsak idegenforgalomból és bútorpárnázás céljára exportált növé eladásából él, fõ bevételi forrását a szomszéd állammal folytatott háború biztosítja a sivatagi bolhától eltekintve lakatlan homoksivatagért, ahová még az idegenforgalom semrészkedik be, a háború tíz éve vajúdik, és régóta kizárólag a fegyverexportáló országokolgálja; nemcsak francia, német, angol, olasz, svéd, izraeli és svájci tankok harcolnakosz és cseh tankokkal, hanem amerikaiak amerikaiak ellen, németek németek ellen, svájcik svájciak ellen, az egész sivatag teli van elnéptelenedett tankcsatamezõk kél, a háborkusan, új hadszíntereket követel, mert csakis a fegyverexport szilárdíthatja meg valamest a konjunktúrát, amennyiben persze a fegyverek versenyképesek; egymás után törnek ki azi háborúk, elegendõ Irak és Irán példáját említeni, és ezekben a háborúkban már késõ ket, ezért törõdik annyira a fegyveripar ezzel a politikai értelmét réges-régen elvesztlentéktelen látszatháborúval, amelyre a fegyverszállító ipari nemzetek instruktorai elsakosokat, berbereket, mórokat, arabokat, zsidókat, négereket képeznek ki, és ha a szerelen flótások megússzák a dolgot, a háborúnak köszönhetõen kiváltságos helyzetbe kerülneydult az ország, a fundamentalisták a nyugatiakat vádolják a disznóságokért, amiben perzuk is van, fõleg ha a Varsói Szerzõdésrõl sem feledkeznek meg; a titkosszolgálat fõnök

i botrányhoz akarja felhasználni a háborút, ezért kapóra jött neki Sörensen esete; a koarja szüntetni a háborút, pontosabban akarná, csakhogy akkor az ország a gazdasági össze sodródna, a vezérkari fõnök még habozik, és Szaúd-Arábia sem döntött; a rendõrfõnök an, mert, úgy hírlik, Izrael és Irán megvesztegette, és a világ minden tájáról összesereküli operatõrök és fotóriporterek támogatásával meg akarja dönteni a kormányt; a fotósotést nyújt, mert a háborúnak az a lényege, hogy megfigyelik, ugyanis csak így tesztelheegyverek, ismerhetõk meg és küszöbölhetõk ki gyengéik és konstrukciós hibáik, ami pedigleti - nevetett és újabb tejpor meg víz után nyúlt, míg F. már régen befejezte a reggels, az õ esetét jóval korábbról kell kezdeni; mindenkinek megvan a története, F.-nek is,s, és õ nem tudja, de nem is kíváncsi rá, hogyan kezdõdött F.-e; az övé egy hétfõ este w York Bronx negyedében, ahol az apjának egy kis fényképészüzlete volt; az apja esküvõkit lefényképezett, aki beállított hozzá, mígnem egyszer aztán kiakasztotta a kirakatábaleman képét, ami bizony végzetes hiba volt, a banda egyik tagja géppisztollyal a tudomá

is hozta a baklövést, úgyhogy az apja szitává lõtt teste rázuhant, mert õ a pult mögöttp a házi feladatát körmölte, az apja ugyanis pontosan azon az estén vette a fejébe, hogolázott embert farag belõle - minden apa azt akarja, hogy a fia sokra vigye -, és õ, mitán kisvártatva elült a lövöldözés, és elõkecmergett az apja alól, a szétlõtt üzlet látz igazi mûveltség, ha kapiskálja az ember, hogyan boldogulhat a világban, és élni tud aadta lehetõséggel; fogta hát az egyetlen kamerát, amit nem lyukasztottak ki, mint az ap, és jóformán vakarék gyerekként alászállt az alvilágba, ahol elõször zsebtolvajokra spmivel a rendõrség meglehetõsen szûkmarkúan jutalmazta titokban készített felvételeit ést tartóztatott le, és a kutya sem figyelt föl rá, nekibátorodott, és a szükséges fölszeszelopkodva, részben barkácsolva ráállt a betörõkre, és a patkányok intelligenciájával törõket akart lencsevégre kapni, akkor az õ fejükkel kellett gondolkoznia, márpedig a byafúrt fickók és kerülik a világosságot; néhány falmászót el is vakított a vaku villanáalról - meg ma is sajnálja õket; és mivel a rendõrség ekkor még mindig garasoskodott, a

meg nem rohanhatott a sajtóhoz, mert felriasztotta volna az alvilágot, és szerencséje olt, mert a csenevész utcagyerekrõl nem sejtették, hogy fotós, a fejébe szállt a dicsõs hogy igazán átgondolta volna a dolgot, megkörnyékezte a gyilkosokat; a rendõrség ezúttfukarkodott, a gyilkosok egymás után tûntek el a Sing-Singben és csücsültek a villamossvagy a megbízóik puffantották le õket elõvigyázatosságból; egy napon aztán a Central Panségbõl elkattintott egy végzetes "kegyelemlövést", ami derékba törte egy szenátor karrndított egy botránylavinát; ennek következtében a rendõrség kénytelen volt titokban kis õt a parlamenti vizsgálóbizottságnak, az FBI felkutatta, a bizottság pedig ízekre szedamikor képével az újságban hazament, mûtermét ugyanolyan állapotban találta, mint annakapja üzletét; egy ideig még csak fenn tudta magát tartani a rendõrségnek árult gyilkosk



a gyilkosoknak felkínált nyomozófotókból, de hamarosan a rendõrség is, meg a gyilkosokvették, nem maradt más választása, mint hogy a hadseregnél keressen oltalmat, a hadserek ugyanis szintén kellettek a fényképek, legális és illegális képek egyaránt; mégis, ama, hogy biztonságba került - folytatta Polüfémosz a karosszékében hátradõlve, lábát felalra -, akkor jócskán túloz, mert a háború, még ha adminisztratív intézkedésnek neveziket: képviselõket és szenátorokat, diplomatákat és újságírókat kell meggyõzni, vagy ha ngvesztegetni, és ha nem megvesztegethetõk, megzsarolni; e célból luxusbordélyok álltak delkezésére, és az ott készített felvételei politikai dinamitként hatottak, de nem tehe, kényszerítették, hiszen a hadsereg bármikor hazaküldhette, és tekintettel arra, mi vána otthon, engedett, és jól tette, mert amikor újra feltûnt a vizsgálóbizottság, a szár átállt a légierõhöz, és mivel a bosszúvágyó politikusoknál nincs szívósabb népség, a lzegõdött, és mivel itt fut össze minden érdekeltségi szál, azt remélte, hogy végre bizt és miután mindenütt kikészítették, ûzött vadászként, a szakma legendás alakjaként ide zakmabéliek megválasztották fõnöküknek, elkövette élete legnagyobb ostobaságát, elvállazzel egy olyan illegális szervezet feje lett, amely információkat szolgáltat mindennemûgyverrõl; a szervezet feladatát talán úgy lehetne meghatározni, hogy fölöslegessé kívánedést; aki bármit meg akar tudni egy ellenséges tankról vagy egy páncéltörõ ágyú hatékoendõ hozzá fordulnia; neki köszönhetõen húzódott el mostanáig a háború, túlságosan maganban az adminisztratív szervek felfigyeltek rá és felvették vele a kapcsolatot, azt akaták, hogy számolja fel a szervezetét, és mivel a szakma legjobb szakértõjének számít, nivéve nem alkalmaztak vele szemben kényszerítõ eszközöket; engedelmeskedett, és a szervlbomlófélben van, és ezzel megkérdõjelezõdik a háború további sorsa; természetesen mostvannak a nyomában és figyelik, amint felbukkan, annál is inkább, mert bizonyos roppant yes információkat nem szolgáltatott ki.

19A férfi elhallgatott, eleget beszélt, csak úgy dõlt belõle a szó, és F. érezte, hogy belett, és olyasmit mondott el neki, amit még senkinek sem árult el; azt is érezte, hogy alamit elhallgatott elõtte, és azért mesélte el élettörténetét, mert az összefüggésben nem szólt; a férfi, lábait az asztalon nyugtatva, hátradõlve ült székében és maga elé a várna valamire, aztán újra süvítés, becsapódás és robbanás hallatszott, a mennyezetrõ, utána csönd; F. kérdésére, ez meg mi volt, a férfi azt felelte, az ok, amiért senki nkedik el idáig, majd besántikált a laborba, ahol felülrõl lépcsõ ereszkedett le, és a lpos kupolás helyiségbe jutottak: falán apró ablakokból álló sáv futott körbe, és F. akk észre, hogy az ablakok monitorok, amikor leült a férfi mellé; az egyik monitoron a lemnõ napot látták és aztán azt, hogy szétnyílik a sivatag felszíne, megjelenik a terepjárF. ül, és eltûnik a vörössárga fénycsík és beköszönt az éjszaka, elsüllyed a terepjáró,

ok, aztán éles fény villant és a monitor kialudt; most pedig nézzük meg az egészet még peciális lassításban, mondta a férfi, és képkockánként újra besötétedett, képkockánkéntockánként kigyúltak a csillagok, és az egyik megnõtt, képkockánként a sivatagba fúródot, fehéren izzó tárgy, képkockánként felrobbant, képkockánként kõdarabok repültek a levetört volna ki, azután fényár, majd sötétség következett; ez az elsõ robbanás, mondta a az imént közelebb volt, a becsapódások egyre pontosabbak, és F. kérdésére, hogy mit láazt felelte, egy interkontinentális rakétát, és ekkor az egyik képernyõn feltûnt a sivhegység meg a város, a sivatag egyre közeledett, és a képernyõn megjelent egy fonálkerlétesítmény, amelyben tartózkodnak, magyarázta a férfi, a felvételt mûhold készítette, a Föld forgásához, hogy mindig fölöttük lebegjen, majd bekapcsolt egy másik monitort, vált a sivatag: a kép bal szélén felbukkant egy kis négyszög, az Al-Hakim-rom, jobbra fedig a város, a képernyõ jobb szélén a hegység a vakítóan fehér, vattacsomó-felhõ takarig egy antennákkal tûzdelt, apró golyóbis, az elõzõ mûhold, amit egy másik mûhold azért

megfigyelje, mit figyel az elsõ; Polüfémosz ezzel kikapcsolta a monitorokat, a lépcsõhcegett és, mintha F. ott sem volna, lement a szobába, az asztalhoz lépett, magához vettegy szelet szalonnát, leült, hátradõlt, lábát az asztalra tette és megjegyezte, hamarosrobbanás következik, ezzel enni kezdett, és közben elmondta, hogy a sivatagi háborúban szerû hagyományos fegyvereket tesztelik, ezért stratégiai szempontból mindkét fél számáetetlen az interkontinentális, kontinentális és az atom-tengeralattjárókról kilõtt raképontosságának, valamint az atom- és hidrogénbombák hordozóberendezéseit képezõ fegyverrek ellenõrzése, ezáltal egyrészt fenntartható a béke a Földön, még ha fennáll is az a v egyik fél túlságosan bízván a másik fél megfélemlítésében, a komputereiben vagy valamitán istenében, agyonfegyverzi magát és a Földet, mialatt a másik fél esetleg elveszíti



cióba lép, vagy téved a komputer, avagy az ideológia rossznak, isten pedig szenvtelenne bizonyul; másrészt viszont ez azt eredményezi, hogy épp a hagyományos fegyverekkel renkezõ hatalmak, ahelyett hogy csöndben meghúznák magukat, a megfélemlítés világbékéjének hagyományos háború pedig egy lehetséges atomháborúhoz képest tiszta dolognak számít, éetet ad a hagyományos fegyvergyártásnak, ezáltal tehát a sivatagi háború is igazolást n zseniális körforgás tartja mozgásban a fegyveripart és rajta keresztül az egész világgaz állomásnak pedig, ahol éppen tartózkodnak, és amit egy titkos megállapodás nyomán lé összegekért, az a feladata, hogy meggyorsítsa ezt a folyamatot; pusztán a föld alatti llátás biztosítására duzzasztógátat és villamos erõmûvet építettek a hegyekben - nem véntul a sivatagnak ezt a pontját - és ezért évente félmilliárdot fizetnek, a terület közzokhoz az országokhoz, amelyek az olajból származó gazdagságuk folytán minduntalan engea csábításnak, hogy zsarolják az ipari országokat; a megfigyelõállomást ötven mûszaki sták el, közöttük õ az egyetlen, lényegében még az apja üzletébõl származó Kodak géppel az utóbbi idõben kezdett el videózni, és korábban - bármilyen szép summát helyeztek is em volt hajlandó eljönni a megfigyelõállomásra; szenzációs felvételeket készített, de aszétroncsolta a bal lábát, és amikor végre összefoltozva visszatért, a megfigyelõállomáett néhány lélek, mert idõközben mindent automatizáltak, a megmaradt technikusok komput dolgoztak, és végül is neki sem vették hasznát, mert õt is videokamerákkal helyettesít anélkül, hogy értesítették volna õket, mûholdat lõttek föl az állomás fölé, aminek a mszigeteken van; a fejük fölött keringõ mûholdat teljesen véletlenül fedezte fel az egyiakértõ; aztán késõbb a mûhold felfedezett egy másik mûholdat, nem sokkal ezután pedig pptak az állomás kiürítésére, mivel azt állítólag teljesen automatizálták; ez persze szegság, különben mi szükség volna a mûholdra; magára maradt, de õ mit sem ért a berendezéy ellenõrizni tudja, mûködnek-e még a videokészülékek; most még mûködnek ugyan, de ki t

az állomást jelenleg akkumulátorok látják el árammal, mert reggel leállították a villaha kimerülnek a telepek, használhatatlanná válik az állomás, márpedig most kezdik felszaz interkontinentális rakétákat, ha nem is éppen atom-, de mindenesetre fölöttébb robbagyományos bombákkal, melyekkel, még ha ezt õ maga is túlzásnak találja, mindkét fél nem, mint inkább õt célozza; az õ birtokában vannak ugyanis különbözõ filmek és fotónegatínyos diplomatákat enyhén szólva kínosan érintenének; és bár korábban nem ivott, az utóbt az italra, mire F. megkérdezte, hogy Polüfémosz vajon ezek miatt a nála lévõ dokumentmiatt gyilkolta-e meg Björn Olsent.

20A férfi levette lábát az asztalról, felállt, a filmtekercsek közül elõhalászott egy üvet magának a tejes pohárba, meglötykölte az italt és kiitta, aztán F.-nek szegezte a kérz-e Istenben, miközben újra töltött és leült az asszonnyal szemben, akit megzavart a ké

zör vissza akarta utasítani, de mivel úgy érezte, hogy többet tudhat meg a férfiról, haan felel neki, azt mondta, egyrészt azért nem hihet Istenben, mert nem tudja elképzelni, márpedig képtelen olyasvalamiben hinni, amit nem tud elképzelni, másrészt sejtelme ss róla, mit ért Istenen a hite iránt érdeklõdõ férfi, mely Istenben neki, F.-nek hinniee, mire a férfi azt felelte, ha létezik Isten, akkor kizárólag mint tiszta szellem, tista megfigyelés létezhet, képtelen beavatkozni az anyag evolúciós és végül a tiszta semmlló folyamatába, mert még a protonok is szétesnek, és a Föld, a növények, az állatok ésaz evolúció folyamatában keletkeztek és pusztulnak el, és a teremtés csak akkor nem moca be Istent, ha Isten tiszta megfigyelés, és ez õrá, az operatõrre is érvényes, mert azta is kizárólag a megfigyelés, ha nem így volna, már rég golyót röpített volna a fejébeem, szeretet, részvét, harag, megvetés, bosszú, bûn, nemcsak zavarják, hanem meg is hiúszta megfigyelést, mert az érzékek elszínezik a megfigyelést; õ, Polüfémosz, is elkeverilággal, ahelyett hogy elkülönült volna tõle; a valóság egyedül a kamera segítségével r

ktíven, sterilen, csak a kamera képes rögzíteni az idõt és a teret: az élmény színterét nélkül elillan az élmény, és alighogy megéljük, múlttá, vagyis emlékké, s mint minden t fikcióvá válik; ezért érzi úgy néha, hogy már nem is ember õ - mert az emberléthez hoszat, a közvetlen átélés lehetõségének képzete -, hanem olyan, mint Polüfémosz, a küklot a homloka közepén lévõ egyetlenegy kerek szemen, mintegy kamerán át tapasztalta meg; busz levegõbe röpítésével tehát nemcsak azt akarta megakadályozni, hogy Olsen tovább sz dán újságírónõ után, és olyan helyzetbe kerüljön, mint amilyenbe F. került, hanem elsõcélja, folytatta, miután a távolban, az elõzõeknél gyengébben, "alaposan célt tévesztvebecsapódás, robbanás és rázkódás következett, hogy filmezhesse a robbanást; F. a világétermészetesen szörnyû szerencsétlenség történt, de hála a kamerának, az esemény felvéte



anatot, és helyette ajzószerként egy fantomellenség gyûlöletét oltották beléjük, de ha l egy fogságba ejtett hús-vér emberrel, képtelen gyûlölni, persze, egy olyan rendszer eharcol, amelyik ellenkezik az õ politikai nézeteivel, de minden rendszer, a legelvetemültebb is bûnösökbõl és ártatlanokból tevõdik össze, és minden rendszerhez, ehhez az társul szegõdik a bûnözés, elburjánzik és megfojtja az érveket; õ személytelennek, mûszk figyelõjének érzi magát, különösen azon az éjszakai bevetésen támadt ez az érzése: géter száll a cél fölé, ledobja a bombákat, mindez teljesen automatikusan történik, és mi kizárólag az a dolga, hogy figyeljen, néha azt kívánja, bárcsak vérbeli bûnözõ volna, követne el, nõket erõszakolna meg és fojtogatna, az ember illúzió csupán, lélektelen géputerré - vagy állattá válik; ez volt Akhilleusz leghosszabb beszéde, amit valaha is tatt, ezután elnémult, és néhány órával késõbb a hangsebesség kétszeresével száguldottak kádó torka felé, a CIA ugyanis értesítette a várost, mert az elhárítás is hozzátartozik; ennek ellenére, mondta Polüfémosz, ekkor csinálta élete legjobb felvételeit; a bombák után találatot kapott a gépük, tönkrement az automata vezérlés, Akhilleusz fejsérüléstem is emberként, hanem komputerként vitte vissza a súlyos találatot kapott gépet a Kittwkra; sohasem felejti el Akhilleusz véres, tébolyult ábrázatát, ahogyan rámeredt, miutáte és leállította a gépet; sokáig kutatott utána, de csak évek múlva bukkant rá annak anak a pszichiátriai osztályán, amelyben az õ lábát is összefoltozták; Akhilleuszt, a hátent, egy zárkában õrizték, mert idõnként megszökött az intézetbõl, nõket erõszakolt és Polüfémosz, majd újra maga elé meredt, és F. kérdésére, Akhilleuszt rejti-e a vasajtó,e, F.-nek meg kell õt értenie, amiért kötelességének tartja, hogy kielégítse a szerencslen vágyát, az utolsót, ami még él benne, amikor csak alkalom adódik, no de megígérte Fgy levetíti Jytte Sörensen portréját.

22Polüfémosz sokáig keresgélte a filmtekercset, utána pedig csak üggyel-bajjal tudta beina vetítõgépet, végül azonban moziszékében hátradõlve, lábát keresztbe vetve F. meglátha: a karcsú asszony a rõt bundában ment neki az óriási homoksivatagnak; F. eleinte minthagát látta volna, mintha õ ment volna a sivatag belseje felé; a nõjárása arról árulkodok, mert valahányszor megállt, valami azonnal felriasztotta, és F., bár nem látta az assy arcát, az idõnként megjelenõ árnyékról sejtette, hogy Polüfémosz ûzi terepjárójával etagba, és Jytte Sörensen csak ment és ment, kõsivatagon, homoksivatagon át, és bár üldöaz volt a benyomása, hogy a dán nõ határozott cél felé halad, ám ekkor egy meredélyen vutásnak eredt, felbukott és lebukfencezett, ekkor megjelent az Al-Hakim-rom a gubbasztó szentek sötét madáralakjaival, a nõ felállt és feléjük szaladt, segítségért esdekelnt térdét, de az eldõlt, ugyanúgy, mint amikor F. érintette meg, a dán nõ erre átkecmerllán és a második alak térdét is átkarolta, de élettelen volt az is, és ekkor felbukkan

i szurokfekete árnyéka, aztán egy tagbaszakadt lény a nõre vetette magát, aki hirtelen yedt és hagyta, történjék vele bármi; a férfi pedig megerõszakolta és meggyilkolta - a ndezt nyers valóságában lehetett látni -, ekkor jelent meg elõször a nõ arca, aztán a z kiüresedett lény jelent meg közelképben, a következõ jelenetet pedig már éj szaka veheeciális optikával: a nõ holtteste az idõközben felültetett szentek teteme között hevertettenkedtek elõ, körbeszimatolták és marcangolni kezdték Jytte Sörensent, és F. csak ekte észre, hogy egyedül ül a vetítõteremben; felállt, kiment, cigarettát vett elõ táskájszippantott egyet; egy asztalnál Polüfémosz filmet vágott, mellette filmcsíkokkal teleatott állvány, az asztalon a kivágott filmkockák mellett revolver, és az asztal végénélott szemû, görög hexametereket skandáló és a verslábak ütemére ide-oda himbálózó, kopast mondta, váliummal tömte teli, majd egy filmkocka kivágása közben megkérdezte, tetszet.-nek a videóról 16 mm-es filmre átjátszott anyag, és mivel F. nem válaszolt, a férfi kg pillantást vetett rá, erre F. megjegyezte, hogy amit a férfi valóságnak mond, megrend

tt jelenet, mire a férfi a kivágott kockát szemlélve azt felelte, a filmet rendezni szo, a valóságot nem lehet megrendezni, legfeljebb láthatóvá lehet tenni, és õ láthatóvá t ahogyan egy ûrszonda láthatóvá teszi a Jupiter valamelyik holdjának még mûködõ vulkánjazt mondta, ez szofisztika, a férfi pedig azt felelte, a valóság nem ismeri a szofisztikát, majd miután újabb rengés rázta meg a falakat és a mennyezetrõl vakolat permetezetzt kérdezte, miért nevezte Polüfémosz Akhilleuszt háborodott istennek, amire azt a válaapta, hogy azért, mert Akhilleusz úgy cselekedett, mint egy teremtményeit elpusztító is, akit megfertõzött a teremtés; de hisz a dán nõ nem az elmebeteg teremtménye volt, vetközbe F. ingerülten; annál lesújtóbb az istenre nézve, viszonozta a férfi higgadtan, madésére, helyben essék-e meg a dolog, Polüfémosz azt mondta, hogy nem, de nem is az AI-H



m-romnál, mert azt esetleg mûholdak figyelik; a dán nõ portréja sem sikerült tökéleteseiszont mesterportrét fog készíteni, a helyet már kiválasztotta, most azonban hagyja õt Akhilleusszal, aki bármelyik pillanatban magához térhet, mert neki meg csomagolnia kell; örökre elhagyja az állomást, és magával viszi F.-et meg azokat a filmeket és fénykéyek miatt vadásznak rá, és még aznap éjszaka útra kelnek; ezzel visszafordult a filmtekez, F. pedig mintegy öntudatlanul engedelmeskedett, visszament a cellájába, lefeküdt a zecessziós ágyra vagy talán a heverõre; mindegy - mert bármit csinál is, szökésre úgyse, hiszen Polüfémosz kijózanodott és fegyver van nála, Akhilleusz bármikor magához térheegyre sûrûbben remegett az állomás; de még ha gondolhatott volna is menekülésre, nem tl akarna-e menekülni; maga elõtt látta Jytte Sörensen kéjtõl eltorzult arcát, aztán, ah kéz körbefonódik a nõ nyakán, és mielõtt az arc végleg elváltozott volna, egy pillanatt és gyõzedelmes: ez a nõ kívánta a sorsát, az erõszakot és a halált, minden más kibúvóeki, F.-nek, büszkesége és önmaga miatt végig kellett mennie a választott úton, a kötelelhetetlenül és nevetségesen bezárult; de vajon ez-e az igazság, önmaga igazsága, amit t; a találkozásra gondolt von Lamberttel, amikor ösztönei figyelmeztetése ellenére elfo a megbízást, és az egyik vakmerõ tervbõl a másikba, egy még vakmerõbbe menekült, csak ekösse magát, hogy kievickéljen a krízisbõl, azután a D.-vel folytatott beszélgetés jut a logikus túlzott udvariasságból nem próbálta lebeszélni, no meg nyilván kíváncsi volt von Lambert küldhet érte még egy helikoptert; megint a pszichiáter a bûnös, gondolta énie kellett, aztán a mûteremben látta magát a portré elõtt; igen, valóban Jytte Sörensea kép, és õ késõn fordult meg, pedig biztosan Tina ment ki a mûterembõl, a rendezõ nyileretõje, F. közel járt az igazsághoz, csak nem járt utána, mert erõsebb volt a csábításrepüljön, vagy netán a repülés is menekülés lett volna csupán, ugyan ki elõl menekült vel magának a kérdést, lehetséges, hogy önmagát nem tudta elviselni többé, és önmaga elõ

odrására bízva sorsát; látta, amint kislány korában megszökik egy táborból, és egy hegy, nem messze tõle a patak egy sziklafalon át a mélybe zuhan, és õ papírhajócskát tesz ai, a hajót idõnként kövek tartóztatják fel, de mindahányszor sikerül kiszabadulnia, egy ellenállhatatlanul megindul a vízesés felé, a kislány pedig féktelen örömmel figyeli, be népesíti a hajót mindazokkal, akiket szeret és akik viszontszeretik: barátnõivel, nnyjával és apjával, meg azzal a szeplõs kisfiúval az osztályból, aki késõbb gyermekbénu és ahogy a hajócska nyílsebesen sodródik a szirt felé, a szakadék felé, a lányka hangog, és a papírhajó hirtelen igazi hajóvá, a patak egy zuhatag felé száguldó árrá duzzad,vízesés felé sikló hajóban, és a zuhatag fölötti szirten Polüfémosz guggol, és ráirányí mellette Akhilleusz kacag, és ide-oda himbálja meztelen felsõtestét.

23Röviddel egy hatalmas becsapódás után indultak, amelyrõl F. azt gondolta, hogy romba dö

z állomást; a berendezések felmondták a szolgálatot, a terepjárót kézzel kellett felcsöor végre a szabadba értek, Polüfémosz F.-et a kocsi hátuljában egy vasrúdhoz bilincseltogy F. csak feküdni tudott a filmtekercskupacok között, majd elszáguldottak, és mert neorgatták õket rakéták, egész éjjel zavartalanul hatolhattak egyre mélyebbre, dél felé; ogtak a csillagok, F. elfelejtette a nevüket, egyét, a Canopusét kivéve, azt látni fogjmondta D., most azonban nem tudta, hogy látja-e vagy sem, és ez furcsamód gyötörte, mer vélte, a Canopus biztosan segítene rajta, ha felismerné; azután kihunytak a csillagok,egyetlenegy fénylett csak tovább, talán épp a Canopus, az éjszakajeges ezüstje nappallá, F. didergett, és felkelt a Nap, Polüfémosz ekkor szabadon engedte, rõt színû bundájáben sivatagnak hajtotta, ebbe a ragyás, holdbéli homok- és kõpusztaságba, vádik, homokdûegényes sziklaképzõdmények közé, egy poros, száraz fény-árnyék pokolba, úgy, miként Jyte, hol közvetlenül a sarkában, hol távolabb, hol hallótávolságon kívül, hol újra felbúgaz áldozatával játszadozó terepjáró, kormánya mögött Polüfémosz, mellette a félig-medd

z, aki ide-oda hajlongva sorokat idézett az Iliászból - a fémszilánk ezt nem tudta szétolni benne; Polüfémosznak nem kellett irányítani F.-et, aki bundájába burkolózva szaladyre magasabban járó nappal szemben, aztán nevetés csattant fel mögötte; a terepjáró úgya fehér turbános rendõr a sakált, és most õ volt a sakál, és amikor megtorpant, megállt, izzadság csurgott végig a testén, és ügyet sem vetve rá, hogy figyelik, meztelenre ve csak a bundába bújt vissza, azután menekült tovább, nyomában a terepjáróval, a nap tüza lobbantotta az eget, F. megállt, és kamerazümmögést hallott a háta mögött; megkezdõdölálraítélt portréjának a felvétele, csakhogy most õ a halálraítélt, és nem õ filmez, ha ekkor arra gondolt, vajon mi lesz a portréjával, Polüfémosz talán újabb áldozatoknak vahogyan neki is megmutatta a dán nõrõl készült filmet, aztán nem gondolkozott többet,



t értelme bármire is gondolni, és a csillogó messzeségben bizarr, alacsony sziklák körvrajzolódtak ki, talán fata morgana, gondolta, mindig arról álmodott, bárcsak látna egysata morganát, de amikor közelebb támolygott, a sziklákról kiderült, hogy egy tanktemetõe, mintha teknõcszerû állatóriások gyûrûjébe került volna, egykori páncélos ütközeteketlektoroszlopok meredeztek a kápráztató semmibe, és alighogy ráismert a terepre, ahová ûeledõ terepjáró árnyéka máris ráhullott, mint egy lepel, és amint Akhilleusz, mintha csna, félmeztelenül, porosan, viseltes, szakadozott katonanadrágban, homokkérges lábbal, ledt, õrült szemmel elõtte termett, belémart a jelen valósága, és idáig soha nem érzettnne az életre, hogy örökké éljen, és rávesse magát erre az eszeveszett, óriás istenre, a körmét; egy szempillantás alatt levedlett magáról minden emberi vonást, és eggyé olvael, aki meg akarta erõszakolni és gyilkolni, eggyé ezzel a félelmetesen ostoba világgalagadozó állattá változott át; a férfi azonban - mintha ki akart volna térni elõle - körF. nem értette, miért nem támad, és miért kering csak körbe-körbe, azután elesett, feláelevenedõ amerikai, német, francia, orosz, cseh, izraeli, svájci, olasz acélhullákat bá; a rozsdás páncélozott harckocsikból és kilõtt felderítõ jármûvekbõl, mint földöntúli gó ezüstjébõl kiválva operatõrök bukkantak föl, a titkosszolgálat fõnöke egy orosz SU-1horpadozott romjai alól kecmergett ki, egy kiégett Centurion tornyából pedig, mintha tj csordult volna ki belõle, a rendõrfõnök buggyant elõ fehér egyenruhájában, az emberek egymást figyelték, és miközben mindenütt- tanktornyokon, páncéllemezeken és láncokon-oztek és hangosítók hadonásztak mikrofonrúdjaikkal, Akhilleusz egy újabb találat után es õrjöngéssel megrohamozta a tankokat, amelyekrõl rúgásokkal penderítették vissza; minduhátára zuhant, fetrengett a földön, végül feltápászkodott, és mindkét kezét mellére szorepjáróhoz vánszorgott, ujjai közül vér csordogált, mígnem a harmadik lövést követõen més végleg elterült; ekkor Polüfémosz az õt és egymást filmezõ operatõrök pergõtüzében

va elszáguldott, és eltûnt üldözõi szeme elõl, akik kényelmesen követhették a gépkocsi legesnek bizonyult, mert amikor éjféltájban néhány kilométerre megközelítették a megfigivatagot földrengésszerû robbanás rázta meg, és egy lánggömb emelkedett a magasba.

24Hetek múlva, miután F. a stábjával hazaérkezett, és filmjét a tévétársaságok indoklás nsították, az olasz vendéglõben D., a logikus, reggelizés közben a reggeli lapból olvasoF.-nek: M.-ben a vezérkari fõnök hazaárulás, illetve a kormány megdöntésére tett kísérltte a titkosszolgálat fõnökét és a rendõrfõnököt, és maga állt a kormány élére, majd a céljából az ország déli részén állomásozó csapattesthez repült, továbbá cáfolta azokatk szerint a sivatag egy bizonyos része idegen rakéták célpontja volna, valamint közöltey országa semleges; a hír annál is inkább mulattatta F.-et, mert a következõ oldalon arltak be, hogy teljesült végre Tina és Otto von Lambert régóta dédelgetett vágya, és a m

elföldeltnek vélt asszony egészséges fiúgyermeknek adott életet, ezzel D. összehajtottt, és így szólt F.-hez: A mindenit, ezt jól megúsztad.

Friedrich Dürrenmatt1986. június 4.

Európa Könyvkiadó, BudapestFelelõs kiadó Osztovits Levente igazgatóSzedte a Nyomdaipari Fényszedõ ÜzemNyomta az Alföldi NyomdaFelelõs vezetõ Benkõ István vezérigazgatóKészült Debrecenben, 1989-benA nyomdai rendelés törzsszáma 1099.66-14-2

Felelõs szerkesztõ Kajtár MáriaA fedélgrafika és a tipográfiaMaczó Zsuzsanna munkájaMûszaki vezetõ Miklósi ImreKészült 4,68 (A/5) ív terjedelembenISBN 963 07 4850 9

friedrich dürrenmatt_a megbízás

Documents